You are on page 1of 43

Olivia Laing

A
magányos
város Kalandozások
a magány
művészetében

c o rv i n a

1_280 maganyos varos.indd 3 2018.08.23. 13:57
Copyright © Olivia Laing, 2016
Hungarian translation © Lázár Júlia, 2018

A fordítás az alábbi kiadvány alapján készült:
Olivia Laing: The Lonely City – Adventures in the Art of Being Alone
Canongate, Edinburgh – London, 2016

Copyright licensed by Canongate Books Ltd.
arranged with Andrew Nurnberg Associates International Limited.

Borítóterv: Mohammed Nur

Jelen kiadvány a jogtulajdonos írásos engedélye nélkül sem
részben, sem egészben nem másolható, sem elektronikus,
sem mechanikai eljárással, ideértve a fénymásolást, számítógépes
rögzítést vagy adatbankban való felhasználást is!

Kiadja 2018-ban a Corvina Kiadó Kft.,
az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók
és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja.

1086 Budapest, Dankó utca 4–8.
www.corvinakiado.hu
E-mail: corvina@lira.hu

Felelős kiadó: Kúnos László, a Corvina igazgatója
Felelős szerkesztő: Hevesi Judit
Műszaki vezető: Kurucz Dóra

ISBN 978 963 13 6528 3

1_280 maganyos varos.indd 4 2018.08.23. 13:57
1.

A MAGÁNYOS VÁROS

Képzeljük el, hogy magányosan álldogálunk egy épület hatodik, ti-
zenhetedik vagy negyvenharmadik emeletén! Az elénk táruló város
sok kicsi sejtjét látjuk, százezer ablakot, akad közöttük sötét és zöld,
fehér vagy aranyfényben úszó. Odabent idegen alakok mozdulnak,
élik az életüket. Látjuk, de nem érjük el őket, és a városi létnek ez
a mindennapi jelensége, amit megtapasztalhatunk bármelyik vá-
rosban, bármelyik éjszakán, akkor is megborzongat bennünket, ha
egyébként társaságkedvelő lények vagyunk: átjár minket a magány,
a kirekesztettség és a kiszolgáltatottság ránk nehezedő elegye.
Magányosak bárhol lehetünk, de a magány különleges zamatát
az adja, ha egy városban élünk, és sok millió ember vesz minket
körül. Azt hihetnénk, ez az állapot ellentmond a városi létnek, az em-
beri lények tömeges jelenlétének, ám a puszta fizikai közelség nem
elég ahhoz, hogy eloszlassa a belső elszigeteltség érzetét. Élhetünk
szoros közelségben másokkal, és közben egészen könnyedén érez-
hetjük magunkat elhagyatottnak és elárvultnak. Egy város egészen
magányos hely lehet, és ha ezt belátjuk, tudomásul vesszük azt is,
hogy a magány nem azonos a fizikai elszigeteltséggel, sokkal inkább
a kapcsolatok, a közelség, a rokon lelkek hiányával, szűkösségével
függ össze: amikor ezért vagy azért, de képtelenek vagyunk arra
a meghittségre, amire vágyunk. A boldogtalanság, mondja a szótár,

7

1_280 maganyos varos.indd 7 2018.08.23. 13:57
1. A MAGÁNYOS VÁROS

következménye a társas kapcsolatok nélkülözésének. Akkor tehát semmi
különös nincs abban, ha apoteózisát éppen a tömegben éri el.
A magány érzését nehéz beismerni, és nehéz a megfelelő skatu-
lyába illeszteni. A depresszióhoz hasonlóan, amellyel gyakran össze
is függ, egészen átitathatja egy ember személyiségét, éppen úgy a
része lesz, mint például a vörös hajszín vagy a könnyed nevetés. És
lehet tünékeny, a külső körülmények hatására fel- vagy ellobbanhat,
követhet gyászesetet, szakítást vagy a társas életben bekövetkezett
változást.
A depresszióhoz, a melankóliához vagy az állandó nyugtalan-
sághoz hasonlóan tekinthetik kórosnak, sőt betegségnek. Elhangzott
már, hogy a magány céltalan, a témáról szóló alapvető írásában Peter
Weiss azt állítja róla: „minden megváltó jelleget nélkülöző krónikus
betegség”. Az efféle állítások, messze nem esetlegesen, azt a hiedel-
met erősítik, hogy célt kizárólag párosan kereshetünk, a boldogság
pedig állandó állapotunk, vagy az kellene hogy legyen. A sorsunk
azonban nem egyforma. Tévedhetek persze, de úgy vélem, semmi-
lyen közös emberi tapasztalás nem lehet jelentés nélküli, mindennek
megvan a gazdag szövete, sőt értéke.
1929-es naplójában Virginia Woolf belső magányról beszél, azt
mondja, az érzés elemzése sok mindenre rávilágíthat, és hozzáteszi:
„Ha megragadhatnám ezt az érzést, megtenném, megragadnám
a pillanatot, amikor a valóságos világ nekünk énekel, miután a be-
lakható közegből elűzött a magány és a csend.” Érdekes a gondolat,
hogy a magány segítségével az ember egy máskülönben elérhetetlen
valóságot tapasztalhat meg.
Nemrégiben New Yorkban időztem, a gneisz, a beton és az üveg
zsibongó szigetén, és naponta éltem meg újra és újra a magányt. Nem
volt kellemes, mégis eltűnődtem, nincs-e Woolfnak igaza: a szembe-

8

1_280 maganyos varos.indd 8 2018.08.23. 13:57
1. A MAGÁNYOS VÁROS

szökő tényeknél nem több-e ez a tapasztalás, nem arra veszi-e rá az
embert, hogy gondolja át az élet néhány alapkérdését.
Néhány dolog nemcsak mint egyént mardosott, hanem mint en-
nek a századnak, ennek a pixeles kornak a gyermekét. Mit jelent a
magány? Hogyan élünk, ha nem köt minket meghitt kapcsolat egy
másik emberi lényhez? Hogyan lépünk kapcsolatba másokkal, kü-
lönösen, ha nem könnyen szólalunk meg? Gyógyír-e magány ellen
a szex, és amennyiben igen, mi történik, ha testünk vagy szexuali-
tásunk deviáns, illetve sérült, ha betegek vagyunk, vagy egyszerűen
nem áldott meg minket szépséggel a sors? Segít a gondjainkon a
technológiai fejlődés? Közelebb sodor minket egymáshoz? Vagy
csapdába ejt a képernyőink mögött?
Abban biztos vagyok, hogy nem csak én tűnődtem el ezeken a
kérdéseken. A legkülönbözőbb írók, művészek, filmesek és dalszer-
zők kutatták a témát, hogy előnyt kovácsoljanak belőle, vagy kezeljék
az általa felvetett problémákat. Én viszont a képekbe szerelmesedtem
bele akkoriban, olyan megnyugvásra leltem bennük, mint semmi
másban, ezért kutatásaim nagy részét a képzőművészet birodalmá-
ban végeztem. Megszállottan kerestem a párhuzamokat, a fizikai
bizonyítékát annak, hogy mások is átélték, amit én. Így aztán Man-
hattanben olyan műalkotásokat gyűjtöttem, amelyek megmutatták,
de legalábbis felmutatták a magányt, amint egy modern városban,
egészen pontosan New York városában manifesztálódik, illetve ma-
nifesztálódott az utóbbi hetven évben.
Kezdetben csak maguk a képek vonzottak, aztán ahogy egyre
mélyebbre ástam, ráakadtam a mögöttük álló emberekre, azokra,
akik életükben és munkájukban a magánnyal és a kísérőjelenségeivel
küzdöttek. A magányos város dokumentátorainak munkája megin-
dított és tanított, de mindazok közül, akikkel foglalkozom a követ-

9

1_280 maganyos varos.indd 9 2018.08.23. 13:57
1. A MAGÁNYOS VÁROS

kező oldalakon − mint például Alfred Hitchcock, Valerie Solanas,
Nan Goldin, Klaus Nomi, Peter Hujar, Billie Holiday, Zoe Leonard
és Jean-Michel Basquiat − elsősorban négyen érdekeltek: Edward
Hopper, Andy Warhol, Henry Darger és David Wojnarowicz. Messze
nem mind állandó lakosai a magánynak, de valamennyien más-más
stratégiát, helyzetet, támadópozíciót vettek fel ellene. És mind hi-
perérzékenyen reagáltak az emberek közötti szakadékokra és arra,
milyen érzés elszigetelődni a tömegben.
Andy Warhol esetében az elszigetelődés különösen valószínűt-
len, hiszen társaságkedvelő természete tette híressé. Általában csil-
logó kíséret vette körül, munkái mégis elképesztő ékesszólással
járják körbe az elszigetelődés és a kötődés kérdéseit, amelyekkel
egész életében küzdött. Warhol művészete őrködik az embereket
elválasztó tér fölött, komoly filozófiai kutatást végez a közelség és
távolság, meghittség és elidegenedés kérdéskörében. Sok magányos
emberhez hasonlóan megrögzött gyűjtő, tárgyakat készít, tárgyak-
kal veszi körbe magát, mintha sorompókat állítana az emberi meg-
hittség követelményei ellen. Warhol rettegett a fizikai kontaktustól,
ezért soha nem hagyta el a házát egy sereg kamera és magnó nélkül,
ez a páncélzat hárított, vert vissza minden interakciót: viselkedése
fényt derít arra, hogyan vetjük be a technológiát a „kapcsolatok”
századában.
Henry Darger, takarító és „outsider” művész a másik végletet
képviseli. Egyedül élt egy chicagói albérletben, és egy szinte min-
den kapcsolat, minden közönség nélküli űrben alkotta meg a maga
csodálatos és ijesztő lényekkel benépesített, képzelt univerzumát.
Mikor nyolcvanévesen, nem önszántából, elhagyta a szobáját, hogy
a katolikus misszió házában haljon meg, több száz kivételes és za-
varba ejtő festményt hagyott maga után, munkáját egészen addig

10

1_280 maganyos varos.indd 10 2018.08.23. 13:57
1. A MAGÁNYOS VÁROS

emberi szem nem láthatta. Darger élete rávilágít az elszigetelődést
előidéző társadalmi erőkre, valamint arra, a képzelet hogyan szegül
ellen ezeknek az erőknek.
A művészek életében éppen olyan sokféle szerepet játszott a tár-
sas élet, ahányféleképpen munkáikban körüljárják a magány témáját:
néha azonnal rátérnek, máskor a részleteivel foglalkoznak − szexszel,
betegségekkel, abúzussal − azaz a stigmatizálódás vagy az elszigete-
lődés forrásával. Edward Hopper, ez a nyúlánk, hallgatag ember, bár
néha tagadta, mégis a városi elmagányosodás vizuális ábrázolására
vállalkozott, festékkel fejezte ki magát. Majdnem egy évszázaddal
később, a képein üveg mögött, sivár kávézókban, hivatalokban vagy
szállodai előcsarnokokban ábrázolt magányos férfiak és nők még
mindig a városi elszigetelődés jelképei.
Felmutathatjuk, milyen a magány, fegyverbe is szállhatunk elle-
ne, explicit kommunikációs eszközeinket ellenállóvá tehetjük a cen-
zúrával és a csenddel szemben. Ez a vágy hajtotta a még mindig alig
ismert David Wojnarowiczot, az amerikai képzőművészt, fotóst, akti-
vistát is, aki bátor, különleges munkásságával a lehető legtöbbet tette
azért, hogy megszabadítson a szégyenteljes érzettől: magányomban
teljesen egyedül vagyok.
A magány, ahogy kezdtem rájönni, sűrűn lakott hely: önmagá-
ban is város. Márpedig ha valaki városban él, még ha olyan me-
reven és logikusan konstruált helyen is, mint Manhattan, eleinte
biztosan eltéved. Aztán ahogy múlik az idő, az agyában térképet
rajzol kedvenc útvonalakból és úti célokból: ezt a labirintust senki
más nem tudná lemásolni vagy újrateremteni. Az én térképemet az
itt következő oldalakon terítem majd ki, szükségből és érdeklődés-
ből született, a magam és mások tapasztalatából. Szerettem volna
megérteni, mit jelent magányosnak lenni, milyen szerepet játszik

11

1_280 maganyos varos.indd 11 2018.08.23. 13:57
1. A MAGÁNYOS VÁROS

az emberi életben, fel akartam térképezni az összetett kapcsolatot
magány és művészet között.
Korábban gyakran hallgattam egy Dennis Wilson-dalt. A Pacific
Ocean Blue már azután készült, hogy a Beach Boys feloszlott. Egy
sorát különösen szerettem: Loneliness is a very special place (a magány
különleges hely). Tizenéves koromban, őszi estéken az ágyamon ül-
dögélve elképzeltem a helyet, egy várost, talán szürkületkor: min-
denki hazafelé igyekszik, életre kelnek a neonfények. Már akkoriban
is a város polgárának éreztem magam, és tetszett Wilson megfogal-
mazása, egyszerre volt termő fantáziára valló és ijesztő.
A magány különleges hely. Nem mindig könnyű meglátni Wilson
szavainak igazságát, de utazásaim során arra jutottam, hogy igaza
van, a magány egyáltalán nem értéktelen tapasztalat, sőt, minden
számunkra értékes és szükséges dolog leglényegéig hatol. Sok csodá-
latos dolog származik a magányos városból: olyasmi, amit a magány
kovácsol össze, vagy éppen a magány feloldására születik.

12

1_280 maganyos varos.indd 12 2018.08.23. 13:57
6.

A VILÁG VÉGÉNEK KEZDETÉN

Néha mindössze arra van szükségünk, hogy érezhessünk. Néha a
legfájdalmasabb, hogy ellenálljunk egy érzésnek, vagy hogy elvi-
seljük a szégyent, ami úgy növi körbe, mint a tövis. A New Yorkban
töltött időm mélypontján egyetlen dolog vigasztalt: ha zenés videó-
kat néztem a Youtube-on, a kanapén összegömbölyödve, fülhallgató-
val a fejemen. Újra és újra hallgattam ugyanazoknak a hangját, akik
megtalálták a megfelelő regisztert a gyötrelmeik kifejezésére. Egy-
mást követték az Antony and the Johnsons-tól a csodálatos, szomorú
Fistful of Love, Billie Holidaytől a Strange Fruit, Justin Vivian Bond
diadalmas száma, az In the End és végül Arthur Russelltől a Love
Comes Back, hozzá a kedvesen elnéző refrén: a szomorúság nem bűn.
Ekkoriban találkoztam először Klaus Nomival, a mutáns énekessel,
aki az idegenséget tökélyre fejlesztette, olyan művészi színvonalra,
mint a földön senki más. Soha nem hallottam ilyen különleges han-
got, a szintipopot is megcélzó kontratenor átszárnyalt a regiszterek
határain. Do you know me (Ismersz-e engem), énekli, Do you know me
now (Ismersz-e már). A megjelenése éppen olyan elbűvölő, mint a
hangja: a termete apró, az arca egy pajkos tündéré, a vonásait felerő-
síti a smink, a bőrét fehérre púderezi, a homlokán lenövő hajból szén-
fekete tarajt formáz, ajka feketére festett Cupido nyila. Nem látszik
se nőnek, se férfinak, hanem valami egészen másnak, a zenéjében

161

1_280 maganyos varos.indd 161 2018.08.23. 13:57
6. A VILÁG VÉGÉNEK KEZDETÉN

pedig a tökéletes másságnak ad hangot, annak, hogy milyen lehet
egyedüli példánynak lenni.
Újra meg újra megnéztem a videóit. Öt készült ebből a fajtából:
a nyolcvanas évek újhullámos fantáziái, a maguk nyers varázsában.
A Lightening Strikes (Villámcsapások) túlstilizált borítóján űrből
pottyant weimari bábunak látszott, egy Marson játszódó kabaréból.
Ugyanaz a csodálatos falsetto, ugyanaz a megejtő mesterkéltség: az
arc hol pléhpofa, hol rejtelmes, baljós, empatikus − mintha egy robot
próbálná méretre az emberi érzelmeket. A Simple Man (Egyszerű em-
ber) című felvételen a városban portyázik mint magándetektív, aztán
idegen szerelésében betér egy koktélpartira, ragyogó nőkkel koccint,
és közben énekli a visszatérő refrént, hogy többé nem lesz magányos.
Ki ez az ember? Vagy inkább, mi ez az ember? Az igazi neve
Klaus Sperber, New York Cityben élő német emigráns, aki a belváros
sztárja, majd rövid időre − a hetvenes évek végén és a nyolcvanas
évek elején − világsztár. „Az a jó, ha minél idegenebbnek látszom
− jegyezte meg egyszer sajátos külsejéről −, mert csak ráerősít arra,
amit mondani akarok. A lényeg az, hogy mindenhez kívülállóként
közelítsek. Csak így szeghetek meg annyi szabályt.”
Sperber a par excellence kívülálló, a homoszexuális emigráns,
aki még az East Village mesés, kallódó emberei közé sem illett. 1944
januárjában született Immenstadtban, közel a Liechtensteinnel szom-
szédos határhoz, a második világháború végvonaglásai közepette.
Úgy tanult énekelni, hogy Maria Callas és Elvis lemezeit hallgatta, de
a gyönyörű hangja ellene dolgozott. Abban az időszakban volt kont-
ratenor, amikor az opera konzervatív, zárt világa nem tűrte az ilyen
férfihangot. Egy ideig a nyugat-berlini Deutsche Operben dolgozott
jegyszedőként, majd 1972-ben New Yorkba költözött, és a St Marks
Place-en alakította ki főhadiszállását, mint előtte Warhol.

162

1_280 maganyos varos.indd 162 2018.08.23. 13:57
6. A VILÁG VÉGÉNEK KEZDETÉN

Egy másik YouTube-videóban, ami egy francia televíziós interjú
részlete, felsorolja az összes kétkezi munkát, amiből korábban élt:
volt mosogatófiú, kézbesítő, szállított virágot, főzött, szeletelt zöld-
séget. Végül a World Trade Center profi cukrásza lett. Ezzel pár-
huzamosan kezdett fellépni a belvárosi klubokban az opera és az
elektronikus zene sajátos elegyével.
A számomra legkedvesebb felvétele mégis az, ami az első fellépé-
séről készült az Újhullám Varieté esten, a 15. utcában álló Irving Pla-
zában, 1978-ban. Átlátszó műanyag köpenyben jelent meg, a szeme
köré szárnyakat festett. Mintha egy tudományos-fantasztikus filmből
lépett volna ki, a neme meghatározhatatlan, kinyitja a száját, és az
jön ki rajta: „Mon cœur s’ouvre à ta voix” (a szívem megnyílik a han-
godra), részlet Saint-Saëns Sámson és Delilájából. A hangja már-már
nem is emberi, egyre magasabb regiszterekbe kúszik. „La flèche est
moins rapide à porter le trépas, que ne l’est ton amante à voler dans
tes bras.” (A nyílvessző nem hozza olyan sebesen a halált, mint ahogyan
a kedvesed röpül a karodba.)
− Szent szar! − kiált fel valaki. Kóbor taps és éljenzés a közönség-
ből, aztán teljes csend, teljes figyelem. Néz és nem lát, azzal a szín-
padias, révült Kabuki-tekintettel (ami járványokat állít meg, nirami,
a tekintet, ami láthatóvá teszi a láthatatlant), csak úgy árad belőle a
hang. „Verse-moi, verse-moi l’ivresse.” (Ejts engem, ejts önkívületbe!)
Aztán durranások hallatszanak, és a színpad megtelik füsttel. − Még
mindig libabőrös leszek, ha visszagondolok rá − emlékezik barátja és
munkatársa, Joey Arias. − Mintha egy más bolygóról érkezett volna,
és aztán a szülei hazahívták. Mire a füst eloszlott, eltűnt ő is.
Nomi pályája attól a naptól fogva rakétaként ívelt felfelé. Eleinte
a barátaival lépett fel, akik vele együtt írták a dalokat, csinálták a vi-
deókat, tervezték a ruhákat, azaz megalkották a Nomi-univerzumot,

163

1_280 maganyos varos.indd 163 2018.08.23. 13:57
6. A VILÁG VÉGÉNEK KEZDETÉN

az újhullámos ufóesztétikát. 1979. szeptember 15-én Ariasszel együtt
David Bowie-t kísérték a Saturday Night Live-ban, mindketten Thierry
Mugler köpenyeit viselték. Az élő show egyre nagyobb tömegeket
vonzott, amerikai turné következett.
Nomi sikerre vágyott, de aztán közel sem talált benne akkora örö-
möt, mint várta. Andrew Horn 2004-es remek dokumentumfilmjéből,
a Nomi Songból az derül ki, hogy az ufójelenet részben a kifinomult
és hipermodern színházi érzékenység − az apokalipszis és a világűr
iránti posztpunk, hidegháborús rajongás − terméke, részben a más-
ság ijesztő érzéséé. Kenny Scharf nevű festő barátja azt mondja a
filmben: „Mindenki különc volt, de ő a különcök különce. És közben
emberi lény, szerintem barátra vágyott, kapcsolatra, szerelemre.” Ray
Johnson, a menedzsere, még erősebben fogalmazott, megjegyezve,
hogy a teltházas előadások és a rajongók tömegei ellenére „a föld
legmagányosabb embere volt”.
A nyolcvanas években Nomi karrierje erősen felfelé ívelt. Le-
mezszerződést kapott, és két albumot készített: a Klaus Nomi és
a Simple Man (Egyszerű ember) címűt, de régi barátait félretolva,
alkalmi zenészekkel vette fel. A Simple Man aranylemez lett Francia-
országban, 1982-ben pedig európai turnéra indult, melynek utolsó
állomása Münchenben, sokezer ember előtt, teljes zenekari kíséret-
tel zajlott, az „Eberhard Schoener’s Classic Rock Night” rendezvény
keretein belül.
Fölidézhetjük a semmiből. Merev, bábus tartásával lép fel a szín-
padra, skarlátvörös mellényféleségben, fehér nyakfodorral, a lába na-
gyon vékony a fekete harisnyában és a fekete sarkú cipőben, az arca
holtsápadt, de még a tenyere is természetellenesen fehér: titokzatos
figura, egyenesen II. Jakab király udvarából. Úgy néz körül, mint egy
alvajáró, mint aki jelenést lát, a szeme majd kiugrik a fejéből. Aztán

164

1_280 maganyos varos.indd 164 2018.08.23. 13:57
6. A VILÁG VÉGÉNEK KEZDETÉN

énekelni kezd, minden dallam közül éppen Purcell Artúr királyából
Cold Genius áriáját: az akarata ellenére feléledt tél szellemének a da-
lát. Felemeli a kezét, szinte dadogva kúszik fölfelé a hangja a vonós
kíséretig, furcsa elegyét létrehozva harmóniának és disszonanciának.

Ki vagy te, mondd, miféle hatalom,
Hogy fölébresztesz, bár nem akarom?
Aludnék még örökhó ágyamon.
Nem látod, hogy merev, vén csontomat
Marja a hideg, kín, kín hasogat?
Levegőt sem kapok, mozdulni fáj,
Hadd dermesszen meg újra a halál.

Nem én vagyok az első, aki észreveszi, milyen prófétai jelentést
hordoznak a szavak, milyen mélysége van az előadásnak, messze
túl Nomi mesterkélt színpadtechnikáján. Az utolsó sort háromszor
énekli el, aztán míg a zenekar az utolsó taktusokat játssza, leeresz-
kedik a színpadról, apró, egyenes tartású alakja szinte fájdalmas las-
súsággal mozog a pazar, anakronisztikus ruhákban.
Amikor 1983 elején visszatér New Yorkba, látszik rajta, hogy baj
van. Az Attitude magazinnak adott interjúban Arias elmondja: „Min-
dig nagyon sovány volt. De emlékszem, hogy akkor belépett egy
partira, és úgy nézett ki, mint egy csontváz. Influenzára panaszko-
dott, kimerültségre, az orvosok nem tudták meghatározni, mi baja.
Aztán jöttek a légzési nehézségek, a szervezete összeomlott, és kór-
házba került.”
Ott megállapították, hogy az immunrendszere gyakorlatilag nem
működik, és emiatt millió, másnál szokatlan fertőzésnek esik áldo-
zatul. A bőre csupa seb és csúf horzsolás − állítólag a Münchenben

165

1_280 maganyos varos.indd 165 2018.08.23. 13:57
6. A VILÁG VÉGÉNEK KEZDETÉN

viselt nyakfodortól. Kaposi-szarkómát diagnosztizálnak, egy ritka és
általában lassú lefolyású bőrrákot. 1981-ig valóban ritka, ám akkor a
kaliforniai és New York-i fiatal homoszexuális férfiak körében egyre
több esetet észleltek az orvosok. Nomihoz hasonlóan náluk is az
immunrendszer gyengesége húzódott a háttérben, de még olyan új
volt ez a tünetegyüttes, hogy nevet is csak 1982. július 27-én kapott:
Acquired Immune Deficiency Syndrome, vagy AIDS, de nevezték GRID-
nek is, ami a Gay-Related Immune Deficiency (homoszexualitáshoz
köthető immunbetegség) rövidítése.
Melegrák, mondták az emberek, sőt melegpestis, bár más kö-
rökben is egyre terjedt. A gyógymódját nem ismerték, de 1986-ig
okozóját, a HIV-vírust sem. Az AIDS önmagában nem volt halálos,
de hordozóját addig ártalmatlannak hitt vagy szokatlan fertőzések-
nek tette ki. Candidiasis, cytomegalovírus, herpes simplex vírus,
mycobacterium tuberculosis, pneumocystis, salmonella, toxoplas-
mosis, cryptococcosis – az egyik vakságot okoz, a másik sorvadást,
tüdőgyulladást vagy émelygést.
Nomi Interferont kapott a Kaposi-szarkómára, de nem segített.
Makrobiotikus diétát kezdett, és azon a tavaszon sokat időzött az ott-
honában, a St Mark’s Place-en, a saját videóit nézte meg újra és újra.
„Ha látnák az arcom − énekli a Nomi Songban −, megismernének-e
még?” Egy újabb idézet, aminek a jelentése megváltozott. Nyáron
visszatér a kórházba, a Memorial Sloan Kettering Cancer Centerbe.
Arias számol be ismét:

Egy szörnyetegre kezdett hasonlítani: a szeme két bíbor ha-
síték, az egész sorvadó teste csupa kiütés. Arról álmodoz-
tam, ha visszanyeri az erejét és újra színpadra léphet, úgy
kell álcáznunk majd, mint az Operaház Fantomját. Nevetett,

166

1_280 maganyos varos.indd 166 2018.08.23. 13:57
6. A VILÁG VÉGÉNEK KEZDETÉN

tetszett neki az ötlet, és úgy látszott, az állapota javul. Egy
péntek estén beszélgettünk erről, úgy volt, hogy szombaton
reggel is bemegyek hozzá, és akkor jött a telefonhívás: Klaus
az éjjel elment.

Nomi rövid élete kísértett. Nagyon igazságtalannak éreztem, hogy aki
így ellenáll a magánynak, létrehozza a másság örömteli művészetét,
mégis ilyen mélységes elszigeteltségben pusztul el − az ő világában
viszont hamarosan sokaknak lett ez a közös sorsa. Hogy mit jelentett
AIDS-esnek lenni akkor, amikor a diagnózis egyet jelentett a halálos
ítélettel? Azt, hogy mindenki retteg a betegtől, szörnyetegnek nézi
még az egészségügyi személyzet is. Azt, hogy az érintett a test csap-
dájába esik, és ez a test taszító, mérgező, kiszámíthatatlan és veszé-
lyes. Azt, hogy a társadalom kirekeszti, szánja, undorodik és fél tőle.
A Nomi Songban van egy lesújtó rész, ahol Klaus barátai beszél-
nek arról, milyen hangulat övezte a diagnózist. Man Parrish, aki
hosszú időn át munkatársa volt, így fogalmazott: „Sokan eltűntek.
Nem tudták, mit kezdjenek a betegséggel. Én se tudtam. Vajon én is
elkaphatom? Olyan, mint a tífusz vagy a pestis? Az ember hallotta
a pletykákat. Terjedtek, mint a futótűz. Senki semmit nem tudott
pontosan.” Page Wood, Nomi showműsorainak művészeti igazgató-
ja a következőket nyilatkozta: „Emlékszem, találkoztunk egy vacso-
rán. Általában öleléssel köszöntöttem, és arcon is csókoltam mindig,
ahogy Európában szokás. Akkor nem mertem megtenni. Nem tud-
tam, fertőz-e… Csak úgy odamentem, habozva, ő pedig a mellka-
somra tette a kezét, és megszólalt: − Minden rendben, ne aggódj! −,
ettől elfutotta a könny a szemem, azt hiszem, akkor láttam utoljára.”
És ezek a reakciók nem kivételesek. Az AIDS-től való intenzív
félelem érthető válasz volt az új és gyorsan ölő betegségre. Külö-

167

1_280 maganyos varos.indd 167 2018.08.23. 13:57
6. A VILÁG VÉGÉNEK KEZDETÉN

nösen az első években, amikor még sem a kórokozót, sem a beteg-
ség terjedésének módját nem ismerték. Vajon a nyállal terjed? És mi
a helyzet a metrón? Megölelhetünk kockázat nélkül egy barátot?
Belélegezhetjük a levegőt egy beteg kolléga társaságában? Minden
kérdés jogos, de a betegségtől való félelem hamarosan alattomosabb
aggályokkal is társult.
1981 és 1996 között, míg a kombinált kezelés elérhetővé nem vált,
több mint 66 000 ember halt meg AIDS-ben csak New York Cityben,
közöttük nagyon sok homoszexuális férfi, a legborzalmasabb elszi-
geteltségben. Sokakat elbocsátottak az állásukból, vagy kitagadta
őket a családjuk. A betegek ott haltak meg a kórházi folyosók kerekes
hordágyain, pedig arra vártak, hogy elsőbbséggel kezeljék őket. Az
ápolónők nem akartak hozzájuk érni, a temetkezési vállalkozók nem
akarták eltemetni őket, a politikusok és vallási vezetők pedig állha-
tatosan meggátolták, hogy pénz jusson a kezelésre és a betegséggel
kapcsolatos felvilágosításra.
Ami történt, a stigmatizáció következménye, azé a brutális folya-
maté, ami arra szolgál, hogy a társadalom dehumanizálja és kizárja
a beilleszkedésre képteleneket, akiknek a viselkedése, külseje vagy
más tulajdonsága eltérő, nemkívánatos. Erving Goffmann ír erről a
mérföldkövet jelentő 1963-as tanulmányában, a Stigma: Notes on the
Management of Spoiled Identity-ben (A stigma: Jegyzetek a tönkrement
személyiség kezeléséről). Elmagyarázza, hogy a stigma szó görög ere-
detű, és valamikor arra szolgált, hogy „a megjelölt személy morális
státuszával kapcsolatos szokatlan vagy rossz jelenségek testi jegye-
it” írja le. Ezek a jelek, amelyeket a bőrbe égettek vagy tetováltak,
mindenki tudomására hozták, közzé tették, hogy az illető személy
számkivetett, kerülendő vele minden kapcsolat, mert fertőzést vagy
mocskot terjeszt.

168

1_280 maganyos varos.indd 168 2018.08.23. 13:57
6. A VILÁG VÉGÉNEK KEZDETÉN

Idővel a nemkívánatos másság jelzésére kezdték használni −
nemkívánatos alatt a többség számára nemkívánatos értendő. A stig-
ma lehet látható vagy láthatatlan, de ha azonosítható, akkor mások
szemében hitelteleníti, értéktelenné teszi azt, akire vonatkozik, tu-
datosítja, hogy viselője nem egyszerűen más, hanem alantas, „egy
átlagos személyhez képest […] csökkent értékű, fertőzött, leértékelt”.
Ez a folyamat lép működésbe, amikor Henry Darger excentrikus vi-
selkedése oda vezet, hogy intézetbe küldik, vagy amikor a börtönből
szabaduló Valerie Solanast úgy kezelik, ahogy, illetve ahogyan War-
holt kizárják a galériákból, mert túl bizarr, túl „meleg”.
Az AIDS, különösen kezdetben, három alapcsoportot érintett: a
melegeket, a Haitin élőket és az intravénásdrog-használókat. A már
létező stigmákat felerősítette, de felturbózta az addig sem csekély ho-
mofóbiát, rasszizmust és a szenvedélybetegek iránti megvetést is. Ad-
dig észrevehetetlen népcsoportok váltak nagyon is láthatóvá a halálos
AIDS-fertőzések miatt, és a betegség hordozóit nem gondoskodásra
és kezelésre szoruló, hanem kivédendő csoportként azonosították.
És akkor még ott volt maga a betegség. A stigma gyakran járul
a test rendellenességeihez, különösen, ha már korábban is szégyell-
ni való, vagy hagyományosan érinthetetlen területekhez tartoznak.
Susan Sontag 1989-es könyvében, Az AIDS és metaforái (AIDS and Its
Metaphors) című munkában azt állítja, a stigma általában a fizikai
megjelenést megváltoztató jelenségekhez kötődik, különösen, ha az
arcról, az azonosságunk legfőbb kifejezőeszközéről van szó: ez az
egyik oka annak, hogy a leprát, amit kifejezetten nehéz elkapni, ál-
talános és leplezetlen rémülettel kezelte a világ, ugyanezért voltak
olyan gyilkos erejűek a Nomi arcát borító sebek.
Stigma tapad a nemi úton terjedő betegségekhez is, különösen,
ha olyan gyakorlattal terjed, amit a társadalom elítél, vagy szégyen-

169

1_280 maganyos varos.indd 169 2018.08.23. 13:57
6. A VILÁG VÉGÉNEK KEZDETÉN

letesnek tart. A nyolcvanas évek Amerikájában ez elsősorban a férfi
homoszexualitást jelentette, különösen, ha promiszkuitásról, anális
szexről is szólt: Margaret Heckler, aki az AIDS megjelenésének évei-
ben egészségügyi miniszter volt, döbbenten konstatálta, hogy ilyes-
mi egyáltalán létezik, a Fehér Ház sajtótitkára pedig hisztérikusan
reagált, valahányszor egy újságíró említeni merte a témát.
Ha ezt a komor hátteret figyelembe vesszük, már el sem csodál-
kozunk azon, hogy az AIDS-betegek miért lettek a félelem, a gyűlö-
let, a sugárzó utálat céltáblái. Akire bélyeget ütnek, arról azt hiszik,
komolyan fertőző vagy szennyező: az ilyen és ehhez hasonló félel-
mek okozták az AIDS-pánikot: a képzelgések karanténról, kirekesz-
tésről, a szorongás mindennemű érintkezéssel, a betegség terjedésé-
vel kapcsolatban.
És a bűnbakkeresésről még nem is beszéltünk. A mágikus gon-
dolkodásnak ez a különösen gonosz fajtája elhiteti velünk, hogy a
stigmatizált állapot nem véletlenül adódik, hanem úgy érdemli ki
vagy keresi valaki, illetve valamilyen morális hiányosság következ-
ménye. Különösen akkor, ha az állapot akaratlagos cselekvésből,
egyéni döntésből származik, mint például a droghasználat, illetve
valamilyen illegális vagy nem szentesített szexuális tevékenység.
Az AIDS-et divat lett morális ítéletnek tekinteni, a deviancia
büntetésének (ez különösen tetten érhető, amikor olyan úgyneve-
zett ártatlan áldozatokról beszélnek, mint a vérzékeny emberek,
vagy később az AIDS-fertőzött anyától született gyerekek). „Egy,
csak egyetlenegy oka van az AIDS-krízisnek − jelentette ki Pat
Buchanan, Reagan korábbi kommunikációs igazgatója 1987-ben
a hírügynökség neki fenntartott rovatában −, mégpedig az, hogy a
homoszexuális emberek szándékosan nem hagynak fel az anális
közösülés erkölcstelen, természetellenes, egészségtelen és öngyilkos

170

1_280 maganyos varos.indd 170 2018.08.23. 13:57
6. A VILÁG VÉGÉNEK KEZDETÉN

gyakorlatával, pedig ez az elsődleges oka az AIDS terjedésének a
»meleg« közösségen belül, és innen aztán az intravénásdrog-hasz-
nálók tűin keresztül is.”
Ha figyelembe vesszük, hogy a stigmatizálás lényege mindig
az érintkezés megtagadása, az elválasztás, a kitiltás, valamint hogy
mindig dehumanizál és gyilkolja az egyéniséget, az emberi lényt
egy nemkívánt tulajdonság vagy attribútum hordozójává degradál-
ja, nem is olyan meglepő, hogy az egyik legfőbb következménye a
magány, amit aztán tovább súlyosbít a szégyen, és a két elem köl-
csönösen erősíti egymást. Pedig éppen elég rémisztő a súlyos be-
tegség, a vele járó fájdalom vagy korlátozott mozgásképesség, nem
hiányzik, hogy az ember még szó szerint érinthetetlen is legyen, egy
szörnytestbe zárva, amire karantén vár, elszigetelve mindattól, ami
a normális népességnek kijár.
Ehhez jön még a tény, hogy az AIDS stigmatizálta, halálosan
veszélyessé tette azt a szexuális tevékenységet, amely korábban a
meghittség, a kötődés forrása volt, gyógyír a szégyenre és az elszi-
geteltségre: azt a világot, amit Wojnarowicz olyan szépen dokumen-
tált a Közel a késekhez kötetben. Már a Nomi által szintén nagyon
kedvelt mólók is veszélyforrásnak számítottak, nem az érintést, ha-
nem a fertőzést, a továbbadást jelentő kapcsolat helyszínének. Bruce
Benderson kritikus így ír erről a Towards the New Degeneracy (Az új
degeneráció felé) című esszéjében a Sex and Isolation (Szex és elszi-
getelődés) kötetben.

Aztán jött a pörölycsapás. Az AIDS egyszerre tette tönkre a
menekülés lehetőségét a tisztes, ám valamitől megfosztott
egyéniségemtől, és zúzta porrá, amit a promiszkuitásról, mint
a társadalmi tudatosság erőfeszítést nem igénylő kiterjeszté-

171

1_280 maganyos varos.indd 171 2018.08.23. 13:57
6. A VILÁG VÉGÉNEK KEZDETÉN

séről gondoltam. A nyolcvanas évek elején, mikor még nem
tudhattuk pontosan, hogyan terjed az AIDS − a biztonságos
szex előtt − katapultáltam a más emberi lényekhez kötődés,
az önkifejezés alapvető eszköze helyén támadó űrbe. A ba-
szás többet jelentett, mint a középosztályon belül uralkodó
szabályok felrúgását, a középosztály higiéniájának kigúnyo-
lását. Betegség, halál − romlás… Az AIDS kockázati csoport
tagjaként tisztátalannak, feláldozhatónak, marginalizáltnak
kellett érezni magam.

Tekintetbe véve, hogy a magány és az elutasítás egyaránt stresszo-
kozó tényező, tehát pusztító hatással van a testre, megdöbbentő, ha
nem is meglepő felfedezés, hogy ha bélyeget sütnek ránk, annak erős
fizikai hatása is van. A UCLA pszichológusai, akik a stigma és az
AIDS kapcsolatát vizsgálták, rájöttek, hogy azoknál a HIV-pozitívok-
nál, akiket a társadalom kirekeszt, gyorsabban kifejlődik a betegség,
maga az AIDS-vírus is teljes gőzre kapcsol, és a további fertőzésekre
is fogékonyabbak, mint azok a betegek, akiket sikerül megóvni a
társadalmi elszigetelődéstől.
A mechanizmus hasonlóan működik, mint a magányos embe-
reknél: az immunrendszer meggyengül az elszigeteltség vagy kire-
kesztettség okozta stressz hatására. A helyzetet tovább rontja, hogy
a bezárkózás, a stigmatizált egyéniség elrejtése további stresszhez és
elszigetelődéshez vezet, a T-limfocita-szám csökken, a szervezet még
inkább ki van szolgáltatva az AIDS-et kísérő fertőzéseknek. Össze-
foglalva: a stigma nemcsak magányt, megaláztatást, szégyent jelent,
hanem öl. Klaus Nomi 1983. augusztus 6-án hunyt el, néhány héttel
a negyvenedik születésnapja előtt. Hat héttel korábban, június 20-án,
a New York Magazine-ban megjelent az első AIDS-cikk, az AIDS-szo-

172

1_280 maganyos varos.indd 172 2018.08.23. 13:57
6. A VILÁG VÉGÉNEK KEZDETÉN

rongás Michael Daly tollából. Írt arról, milyen időket élünk, milyen
reakciók tapasztalhatók a városban. Egy nő férjét diagnosztizálták, és
a gyereküket kiközösítették az iskolában. Emberek arról érdeklődtek,
viseljenek-e gumikesztyűt a metrón, illetve kerüljék-e a nyilvános
uszodákat. Az anekdoták között szerepel egy rendőrnőről szóló is:
„megijedt, miután segített egy homoszexuális férfinak, aki zuhantá-
ban megsebezte a fejét”. Így emlékszik vissza:

Először viszket az ember. A vére ugyanolyan piros volt, mégis
arra gondoltam, mi van, ha a fickó is fertőzött. Aztán arra,
akkor se hagyhatom, hogy elvérezzen a szemem láttára. Ilyen
lehetett a lepra. Nem bánhatunk így egy másik emberrel, de a
félelem ott van. Azon kaptam magam, hogy veszettül sikálom
fertőtlenítőszerrel a kezemet.

Hangsúlyozzuk, az érintett nem volt AIDS-es, csak a rizikócsoportba
tartozott, ahogy Sontag fogalmazott, „a páriák közé”. Ugyanabban
a cikkben egy másik nő elmeséli a modell, Joe MacDonald halálát:
hogyan látta elsorvadni, a környezetében élő melegek hogyan akar-
tak heteróvá változni, modellbarátnői hogyan igyekeztek elkerülni
a meleg sminkesek hajkeféit és ecsetjeit.
A félelem fertőz, a lappangó előítéletből valami sokkal veszélye-
sebb fejlődik. Ugyanazon a héten Andy Warhol feljegyezte a nap-
lójába, hogy egy fotózáson „a saját sminkkészletemet használtam,
miután elolvastam az AIDS-cikket a New Yorkban”. Joe-t személyesen
ismerte, de az ismeretség nem oszlathatta el a rájuk telepedő fagyot,
a kiátkozottság státuszát. Még 1982 februárjában Andy elkerülte Joe-t
egy partin, mert a naplója szerint: „Nem akartam a közelében lenni
és beszélni vele, mert melegrákja volt” − maga a múlt idő is fájdal-

173

1_280 maganyos varos.indd 173 2018.08.23. 13:57
6. A VILÁG VÉGÉNEK KEZDETÉN

mas mementó, akkoriban egy rövid ideig még azt sem tudták, hogy
a betegség visszafordíthatatlan, nem gyógyítható.
Warhol naplója a nyolcvanas években tele van ehhez hasonló je-
lenetekkel: a városban kerengő fertőző paranoia-áramlatok megnyil-
vánulásaival. Tükröt tartott a társadalmi folyamatoknak: a naplórész-
letek mutatják, hogyan fonódik össze homofóbia és hipochondria.

1982. május 11.
A New York Times nagy cikket hozott a melegrákról, és ar-
ról, hogy nemigen tudnak mit kezdeni vele. Erősen fertőz,
és azok a kölykök, akik folyton szexelnek, az ondójukkal to-
vábbadják, sok más fertőzést is elkapnak: a hepatitis A, B, C-t,
a mononucleosist, félek, rám ne ragasszák, ha ugyanabból a
pohárból iszom, vagy elmegyek az Ansonia szálló fürdőjébe.

1984. június 24.
Elmentünk megnézni a melegfelvonulást. […] Voltak ott fiúk,
akiket kerekesszékben tolt a barátjuk. Komolyan! Mint Hallo-
weenkor, csak jelmezek nélkül!

1985. november 4.
Hát azon se csodálkoznék, ha koncentrációs táborba zárnák
a melegeket. Minden köcsögnek meg kellene nősülnie, ha
nem akar táborba menni. A házasságlevél olyan lenne, mint
a zöld kártya.

1987. február 2.
Aztán elvittek egy nyakkendős partira a Saint klubba… és
nem mertünk enni, mert a hely egyben melegdiszkó is volt.
Sötétben, fekete tányéron szolgáltak fel.

174

1_280 maganyos varos.indd 174 2018.08.23. 13:57
6. A VILÁG VÉGÉNEK KEZDETÉN

Azért ne feledkezzünk meg róla, hogy Warhol maga is meleg
volt, ráadásul az AIDS-jótékonysági szervezetek egyik fő támogatója.
A személyes reakciója mégis jól illusztrálja, hogyan terjed és erősödik
a stigma, ami még a kockázati csoport tagjait is egymás ellen fordítja.
Warhol különösen fogékony volt erre, hiszen egész életében a
betegségtől és a fertőzéstől rettegett, megszállottja lett a fertőzés ve-
szélyét hordozó testeknek. Bénító hipochondriája hatására különös
kegyetlenséggel tagadta meg, hogy ismerősökkel, barátokkal, ko-
rábbi szerelmekkel érintkezzen vagy lépjen kapcsolatba, ha felme-
rült a gyanú, hogy AIDS-et hordozhatnak. Mikor telefonon tudatták
vele, hogy elhunyt Mario Amaya, a kritikus, aki vele volt, mikor
meglőtték, aki nem hagyta békén az orvosokat, hogy igenis élesszék
újra, megpróbálta könnyedén fogadni a hírt. Amikor John Gould,
egykori szerelme, 1986 szeptemberében az AIDS szövődményekép-
pen fellépő tüdőgyulladásba halt bele, még a témát is elutasította a
naplójában, csak annyit mondott, „nem kommentálom az L. A.-ből
érkező többi hírt”.
Reakciói bizonyos szempontból egyediek, hiszen olyan erős
halálfélelemből erednek, aminek hatására a saját édesanyja teme-
tésére sem ment el, és még a legközelebbi barátainak sem mondta
el, hogy meghalt. Ha érdeklődtek felőle, inkább azt felelte: a Bloo-
mingdale-ben vásárol. A viselkedése kitűnő példája annak, hogyan
működik a stigma, hogyan különít el és rekeszt ki, hát még, ha a halál
lép elő a sötétségből és szolgál fel a maga fekete tányérjain.

*
Klaus Nomi az első híresség volt, aki belehalt az AIDS-be, aztán a
betegség néhány év alatt futótűzként terjedt a közösségben, ahonnan
származott: New York szorosan összezárt belvárosi elitjében, a művé-

175

1_280 maganyos varos.indd 175 2018.08.23. 13:57
6. A VILÁG VÉGÉNEK KEZDETÉN

szek, zeneszerzők, írók, előadók, zenészek között. Sara Schulman író
és aktivista éles hangú könyvben, Gentrification of the Mind (Az elme
dzsentrifikációja) írja meg az AIDS történetét és következményeit,
és azt mondja, a betegség, különösen az első években aránytalanul
befolyásolta „az ellentétes szubkultúrákban élő, kockázatvállaló
egyéneket, akik ezért új ötletekkel álltak elő a szexualitással, a mű-
vészettel és a társadalmi igazságszolgáltatással kapcsolatban”. Sokan
tértek el az átlagtól vagy álltak más módon ellentétben a konzervatív
politikusok hirdette családközpontú értékrenddel, és munkásságuk,
bármilyen különböző is, már az AIDS-krízis előtt is tiltakozás a mar-
ginalizálás, a törvényenkívüliség okozta elszigetelődéssel szemben,
azzal szemben, hogy az egyén ne egyszerűen másnak, de ráadásul
nemkívánatosnak, oda nem illőnek érezze magát.
A fotós Peter Hujar is ehhez a csoporthoz tartozott, és 1987. ja-
nuár 3-án kifejlett HIV-betegséggel diagnosztizálták. Hujar Warhol
régi ismerőse, megjelenik néhány próbafelvételén és a Thirteen Most
Beautiful Boys (A tizenhárom legszebb fiú) című filmjében is. Miköz-
ben kivételesen tehetséges fotós. Csak fekete-fehér képeket csinál, de
azon belül fotóz tájat, állatot, romot, csinál portrét, aktot, a képekre
ritka formai tökély és mélység jellemző.
Keresett divat- és műtermi fotós. Baráti kapcsolatot ápol a Vogue
szerkesztőjével, Diana Vreelanddel, témái között szerepelt William
Burroughs és Susan Sontag: utóbbi a híres portréján bordás pulóver-
ben fekszik egy kanapén, két keze a feje alatt. A Warhol-szupersztár
Candy Darlingot is ő fotózta a halálos ágyán, fehér rózsák között,
később ez lett az Antony and the Johnsons második albumának, az
I am a Bird Now (Madár vagyok)-nak a borítója.
Hujar munkái abból a miliőből őriznek valamit, amiből egyik ba-
rátjáé, Diane Arbusé is. Mindketten vonzódnak a drag queen típusú

176

1_280 maganyos varos.indd 176 2018.08.23. 13:57
6. A VILÁG VÉGÉNEK KEZDETÉN

emberekhez, az utcán élőkhöz, az olyanokhoz, akiknek teste vagy
tapasztalata eltér az átlagtól. Míg azonban Arbus távolít, elidegenít,
Hujar az egyenrangú fél, a polgártárs szemével nézi a tárgyát. A pil-
lantása éppen olyan állhatatos, de mélyebb kapcsolódásra képes,
a voyeur hűvössége helyett a beavatott gyengédsége jellemzi.
Hujar a tehetsége ellenére is állandó ínségben élt, a nyomor ha-
tárán, egy tetőtéri lakásban a Második sugárúton. Ma a Village East
mozi van a lakása fölött, ahová szombat délutánonként el-eljártam.
Hujar képes volt meghitt kapcsolatra, remek hallgatóság volt és jól
beszélt, a szexben is sokszínű tehetség, mégis teljesen elszigetelő-
dött a körülötte élő emberektől. A város majd minden magazin-
szerkesztőjével és galériásával hadban állt, de harcolt a kiterjedt
baráti körében is szinte mindenkivel, néha rettenetes dührohamok
kíséretében. Stephen Koch, a közeli barát, Hujar végrendeletének
végrehajtója szerint „Peter talán a legmagányosabb ember, akivel
valaha találkoztam. Elszigeteltségben élt tehát, de sűrűn lakott el-
szigeteltségben. Mintha kört rajzoltak volna köré, amibe senki nem
léphetett be.”
Ha valaki mégis átjutott, az David Wojnarowicz volt. Hujar Da-
vid világának egyik legfontosabb embere: előbb szerető, aztán leg-
jobb barát, pótapa, póttestvér, lelki társ, mentor, múzsa. Egy bárban
találkoztak a Második sugárúton, még 1980 telén, vagy talán 1981
legelején. Kapcsolatuk szexuális aspektusa nem sokáig tartott, a kö-
tődésük mégsem lazult, pedig Hujar majdnem húsz évvel idősebb
volt. Mint Davidet, őt is bántalmazták gyerekkorában New Jersey-
ben, és benne is rengeteg keserűség és harag maradt.
Valahogyan mégis áthatoltak egymás védősáncán (Steven Koch
írja: „David is a körhöz tartozott. Sőt, belülre került.”) Hujar hitt
David tehetségében. Meggyőzte, hogy kezdjen festeni, és arra is rá-

177

1_280 maganyos varos.indd 177 2018.08.23. 13:57
6. A VILÁG VÉGÉNEK KEZDETÉN

beszélte, hogy hagyjon fel a heroinnal. Védelmező szeretete segített
Davidnek megszabadulni gyerekkora terhének egy részétől.
Ugyan gyakran fotózták egymást, csak egyetlen közös képet lát-
tam róluk, amit barátjuk, Nan Goldin készített. Egy sötét szoba sar-
kában álltak egymás mellett, az ingük vakító fehér a vaku fényében.
David mosolyog, szeme csukva a nagy szemüveg mögött, mint egy
boldog, esetlen kisgyereké. Peter is mosolyog, fejét úgy hajtja le, mint
egy összeesküvő. Fesztelennek látszanak együtt, pedig külön-külön
ritkán esett meg ilyesmi velük.
1987 szeptemberében Hujar szokása szerint átment a lakása mel-
letti étterembe, a 12. utcán. Még evett, amikor odalépett a tulajdonos,
és megkérdezte, fizetne-e. Persze, felelte Peter, de miért? Bruno egy
papírzacskót nyújtott feléje: „Tudja maga, hogy miért… csak tegye
be ide a pénzt!” Egy perc múlva hozta a visszajárót egy másik zacs-
kóban, amit odalökött Peter elé az asztalra.
Ez a történet is a Close to the Knives-ban szerepel, amely nemcsak
a varázsos AIDS előtti időkről számol be, hanem a járványhoz kap-
csolódó, növekvő rémületről is, ami lassan megsemmisítette David
világát. Mikor meghallotta, mi történt Hujarral, első dühében néhány
liter tehénvérrel akarta megöntözni a vendéglőt. Végül ebédidőben,
amikor a hely zsúfolásig megtelt, addig üvöltött Brunóval, magyará-
zatot követelve, míg minden vendég kezében megállt a villa és a kés.
A haragját ez sem enyhítette.
Nem egyszerűen az étteremtulajdonos bőszítette fel. Hanem
maga az eljárás, hogy beteg emberekkel képesek ilyen embertelenül
bánni, fertőzött testeknek tekinteni őket, védekezni ellenük. Hogy
a politikusok törvénnyel, koncentrációs táborral fenyegetőznek, az
újságírók pedig vezércikkben javasolják, hogy a HIV-fertőzöttekre
tetoválják rá a betegségük státuszát. A homofób támadások soka-

178

1_280 maganyos varos.indd 178 2018.08.23. 13:57
6. A VILÁG VÉGÉNEK KEZDETÉN

sodtak: „fanatikusok vonultak fel az esti hírekben szereplő külvárosi
AIDS-klinikák előtt”. Maga Texas kormányzója mondta: „Ha meg
akarjátok állítani az AIDS terjedését, lőjétek le a melegeket!” New
York polgármestere rohant kezet mosni, miután süteményt osztott
AIDS-es kisgyerekeknek. És közben gyakran a legjobb barátod hal-
doklott a szemed láttára, a gyógyulás minden reménye nélkül, és
emberi ürülékből készült tífuszinjekciókkal kezelte egy Long Island-i
kuruzsló, hogy életre keltse valahogy az immunrendszerét.
Petert megrémítette a halál eshetősége, a borzalomtól szinte
megtébolyodott, elkékült a dühtől, bármi és bárki került elé. Mi-
után megkapta a diagnózist, David gyakorlatilag naponta látogatta
a tetőtéri lakásban, vagy a magasan a város fölött emelkedő kórhá-
zakban. Vele tartott a donkihótei, kimerítő küldetésekre is, hogy
kuruzslók és csodakúrát ígérő orvosok között találjanak enyhülést.
Végig Peter mellett állt a betegségében, és ott volt a Cabrini Orvosi
Központban, amikor 1987. november 26-án, ötvenhárom évesen,
mindössze kilenc hónappal azután, hogy a diagnózist kézhez kap-
ta, Peter meghalt.
Miután mindenki elhagyta a szobát, David becsukta az ajtót,
fogta a Super 8-as kameráját, és lefilmezte Peter pöttyös köpeny-
be bugyolált, lesoványodott testét a kórházi ágyon. Miután ezzel
megvolt, még huszonhárom fotót készített Peter testéről, a lábáról
és az arcáról, „a gyönyörű kezéről, a csuklón a kötés nyomával, ott,
ahol az intravénás injekcióstű felsértette, maga a kéz fehér, mint
a márvány”.
Peter volt. És nem volt. Hogyan lehetne megfogalmazni az át-
változást, az átfordulást, a hatalmas átalakulást? A rettentően üres
szobában megpróbált valami szellemhez beszélni, akárki kódorgott
arrafelé, talán félelmében, de nem találta a szavakat, nem tudta meg-

179

1_280 maganyos varos.indd 179 2018.08.23. 13:57
6. A VILÁG VÉGÉNEK KEZDETÉN

tenni a megfelelő gesztust, és végül csak annyit mondott: „Legalább
könyörületet!”
Az elkövetkező felkavaró hetekben elment a bronxi állatkertbe,
hogy tartályaikban filmezze a Beluga bálnákat. Elsőre üres tartályt
talált, amit éppen tisztítottak. Szinte elviselhetetlen volt érezni a
hiányt. Azonnal visszaült az autóba, elhajtott, és jóval később ment
csak vissza lefilmezni, amit akart, a köröző, körben forgó bálnákat
fényfoltok és fénycsíkok között.
Később filmet akart csinálni Hujarról, összevágni a bálnákat a
kórházi ágyon fekvő holttest felvételeivel, de sosem fejezte be. A Fales
Library monitorján néztem meg, csorogtak a könnyeim. A kamera
gyengéden mozgott, Peter nyitott szemét, száját, finom, csontos kezét
és lábát mutatta, vékony csuklóján a kórházi névszalagot. Aztán fehér
madarakat egy hídnál, holdat a felhők mögött, a sötétben gyorsan
mozgó fehér fénynyalábot. A töredék egy álom újrajátszásával folyta-
tódott: ing nélküli férfit emelnek ing nélküli férfiak láncban, gyengéd
kezek adják tovább az erőtlen testet. Peter, akit megtartó közössége
egyik birodalomból a másikba vezet. Párhuzamosan David egy hin-
tán mozgó csomagot vágott be, azaz mozgást megint, de ezúttal az
emberi fennhatóságon túl.
Peter halála egyetlen ezer másik halál mátrixában, egy veszteség
az ezerből. Semmi értelme elszigetelten szemlélni. Nem egyénekre
támadtak itt, hanem egy egész közösségre, apokalipszis várt azokra,
akiket mások kívülről meg se láttak, legfeljebb, ha démonizálni akar-
ták a haldoklókat. Klaus Nomi is érintett volt, igen, ahogyan a zenész
és komponista Arthur Russell, a művész Keith Haring, a színésznő és
író Cookie Mueller, a performanszművész Ethyl Eichelberger, a mű-
vész és író Joe Brainard, a filmes Jack Smith, a fotós Robert Mapple-
thorpe, a művész Félix González-Torres: ők és sok ezer másik ember

180

1_280 maganyos varos.indd 180 2018.08.23. 13:57
6. A VILÁG VÉGÉNEK KEZDETÉN

mind-mind idő előtt távoztak az élők sorából. „A világ végének kez-
dete” − mondta Sara Schulman 1990-es, AIDS-ről szóló regényének,
a People in Trouble (Emberek bajban) nyitómondatában. Nem csoda,
ha Davidről annyit tudunk meg, hogy úgy járja át a harag, mint
vérerek a tojást, hogy óriásira szeretett volna nőni, és bosszút állni
mindazokon, akik az ő és a szerettei életét feláldozhatónak tartották.
Néhány héttel Peter halála után David partnerét, Tom Rauffen-
bartot szintén AIDS-szel diagnosztizálták, majd 1988 tavaszán Da-
videt szintén. A közvetlen reakciója nem más volt, mint az intenzív
magány. A szerelem, írta, a szerelem nem elég, „nem köti a testedet
a társadalomhoz, törzshöz, szeretőhöz, biztonsághoz. Önmagaddal
szembesít a magány.” Beköltözik Hujar tetőtéri lakásába a Második
sugárúton, az ágyában alszik.
Az AIDS évei alatt a festményein újra meg újra húrral, vezeték-
kel, gyökérrel egymáshoz kapcsolódó lényeket ábrázolt: magzatot
katonával, szívet órával. A barátai betegek vagy haldokolnak, mély
gyászban van, küzd a saját halandóságával. Újra és újra előveszi az
ecsetet és festi a lényeket összekötő köteléket. Kapcsolat, vonzódás,
szerelem: csupa veszélyeztetett lehetőség. Később megkísérli ugyan-
ezt szavakba önteni: „Ha a véredényeinket összeköthetném, hogy
így legyünk egyek, megtenném. Ha a véredényeinket egyesítve elér-
hetném, hogy a földhöz és a jelenhez horgonyozzalak, megtenném.
Ha megnyithatnám a testedet, ha a bőrödbe bújhatnék, a szemeden
nézhetnék ki, és az ajkam mindig egy lenne a tiéddel, megtenném.”
David első reakciója tehát a magány. Aztán, hogy megküzdjön
az érzéssel, összeszedte minden erejét, szövetségeket kötött, és har-
colt a változásért: ellen akart állni az elhallgattatásnak és elszigete-
lődésnek, amitől egész életében szenvedett. Másokkal együtt akart
harcolni. A betegség éveiben az erőszakmentes ellenállás híve lett

181

1_280 maganyos varos.indd 181 2018.08.23. 13:57
6. A VILÁG VÉGÉNEK KEZDETÉN

és része egy olyan közösségnek, amely művészetből és aktivizmus-
ból döbbenetesen kreatív és hatékony erőt kovácsolt. Magából az
AIDS-krízisből kevés ihletet meríthetett, abból a tényből sokkal in-
kább, hogy nem párok vagy családok, hanem közösségek álltak cse-
lekvően ellent neki.
Visszaütni: a gondolat abban az évben öltött formát a városban.
Cselekedj! Üss vissza! Harcolj az AIDS-szel! ez volt az egyik mozgó-
sító jelszava az „ACT UP”, azaz AIDS Coalition to Unleash Power
„Cselekedj!” (AIDS koalíció az erő felszabadítására) akciócsoport-
nak, amely New Yorkban jött létre, 1987 tavaszán, véletlenül néhány
héttel Hujar diagnózisának felállítása után. Két vagy három évvel
később gyerekkorom melegfelvonulásain a London Bridge-en azt
kiáltoztuk: Soha többé hallgatást!
David 1988-tól látogatta az ACT UP gyűléseit, nem sokkal előbb
kapta meg a diagnózist. A csoportnak ekkor több ezer tagja volt,
csoportok alakultak szerte a földgolyón. Legnagyobb erejüket a sok-
színűség jelentette. Nem kell sokáig olvasgatni az Oral History pro-
jekt keretében készült ACT UP-interjúkat, hogy rájöjjünk, a tagok és
a napirend szempontjából egyaránt bonyolult szerveződés volt. Első-
sorban nagyon heterogén, különböző nemhez, fajhoz, osztályhoz tar-
tozó, eltérő szexusú embereket egyesített nem hierarchikus, hanem
konszenzusos alapon. A tagok sorában főleg művészek, mint például
Keith Haring, Todd Haynes, Zoe Leonard és Gregg Bordowitz.
A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején ennek a
társadalom peremére szorult csoportnak sikerült rákényszerítenie
az országát, hogy másképpen viszonyuljon hozzá: egyben emlé-
keztetett mindenkit arra, a kollektív cselekvés mekkora erő lehet, és
hogy szegül szembe az elszigetelődés, a stigmatizálódás folyamatá-
val. Sok más sikere mellett az ACT UP meggyőzte az élelmiszer- és

182

1_280 maganyos varos.indd 182 2018.08.23. 13:57
6. A VILÁG VÉGÉNEK KEZDETÉN

gyógyszeripari kormányzatot, hogy változtassanak az új gyógysze-
rek jóváhagyási procedúráján és a klinikai kísérletek protokollján,
hadd férjenek hozzá azok a szenvedélybetegek és azok a nők, akik
különben nem juthattak volna kísérleti gyógyszerekhez (holott ez
létfontosságú volt abban a korban, amikor az egyetlen jóváhagyott
gyógyszer az erősen toxikus AZT volt, amit sokak szervezete egyál-
talán nem viselt el). Ülősztrájkkal kényszerítették a gyógyszergyára-
kat, hogy csökkentsék az AZT, a létező legdrágább gyógyszer árát,
a Szent Patrik-székesegyházban pedig sok ezer ember részvételével
szerveztek tüntetést − az emberek úgy terültek el a földön, mint a
halottak −, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy a katolikus egyház
ellenáll a biztonságos szexre nevelés elterjesztésének a New York-i
állami iskolákban. Ezenkívül lobbiztak az USA Élelmiszerbiztonsági
és Gyógyszerészeti Hivatalánál (FDA), hogy változtassanak az AIDS
hivatalos meghatározásán, és a nőknek is járjon ugyanolyan szociális
ellátás, mint a férfiaknak.
David sok tiltakozáson vett részt, köztük az 1988. októberi
FDA-demonstráción is, ahol ő és mások ismét holtnak tettették ma-
gukat, hungarocell sírkövekbe kapaszkodva, amelyek hamar állandó
kellékei lettek a tüntetéseknek. Két túlélő, Sara Schulman és Jim Hub-
bard filmes, United Anger (Egyesült harag) című ACT UP-ról szóló
dokumentumfilmjében néha látható a tömeg közepén, a magassága
és a dzsekije segítségével azonosítható: a dzseki hátán rózsaszín há-
romszög és néhány szó: HA BELEHALOK AZ AIDS-BE, NE TEMESSETEK
EL, CSAK HAJÍTSATOK AZ FDA LÉPCSŐJÉRE!
Még a ruhája hátrészét is kommunikációra használva David
azokban az években elegyítette a nyelvet és képet, igénybe vett min-
den lehetséges eszközt: a fotót, írást, festést és performanszt, hogy
korának tanúja legyen. 1989 áprilisában szerepelt a német filmes,

183

1_280 maganyos varos.indd 183 2018.08.23. 13:57
6. A VILÁG VÉGÉNEK KEZDETÉN

Rosa von Praunheim Silence = Death (Csend = Halál) című doku-
mentumfilmjében a kezdeti évek New York-i aktivizmusáról. Magas,
karcsú, szemüveges alakja újra és újra megjelenik, fehér pólót visel,
rajta felirat: FUCK ME SAFE. Bassz meg biztonságosan! A lakásában
áll, és mély, izgatott hangon magyarázza, milyen érzés homofóbok
és álszent politikusok között élni, végignézni a barátaid halálát, és
közben végig tudni, hogy már benned is dolgozik a halálos vírus.
A filmben nem az ő haragjának ereje a legmegdöbbentőbb, hanem
az elemzésének mélysége. Egy olyan korban, amikor az AIDS-bete-
geket tehetetlennek és elszigeteltnek akarják látni, de még a halálu-
kat is magányosnak és fölöslegesnek, ő elutasítja az áldozat szerepét.
Magyarázni kezd, gyorsan, világosan, arról, hogy a vírus egy másik
betegségről árulkodik, Amerika rendszerén belül.
David munkája mindig is kapcsolódott a politikához. Már az
AIDS előtt is foglalkoztatta mind a szexualitás, mind a másság: hogy
milyen egy téged utálatosnak tartó világban élni, az életed minden
napján a gyűlölet és megvetés céltáblájának lenni, nem az egyének
hozzáállása, hanem éppen a társadalomnak a polgárai védelmére lét-
rehozott struktúrái miatt. Az AIDS csak megerősítette David gyanúit.
A filmben és a Close to the Knives-ban is elmondja: „A haragom oka
elsősorban a tény, hogy miután tudomást szereztem a vírusfertőzés-
ről, hamar rájöttem, hogy fertőzött a társadalom is.”
Az egyik legerősebb, vállaltan politikus műalkotása a One Day
This Kid (Egy napon egy ilyen kiskölyök) 1990-ben készült. A nyolc-
éves Davidet mutatja, egyetlen megmaradt gyerekkori fotója repro-
dukálásával. Kockás ingben vigyorog a kamerába, tipikus kis ame-
rikai, elálló fülű, nagy fogú kisfiú. A feje két oldalán két oszlopban
szöveg fut. „Egy napon a politikusok törvényt hoznak egy ilyen kis-
kölyök ellen”, kezdi, majd folytatja:

184

1_280 maganyos varos.indd 184 2018.08.23. 13:57
6. A VILÁG VÉGÉNEK KEZDETÉN

Egy napon a családok hamis információt adnak tovább a
gyerekeiknek, aztán minden egyes gyerek ezt továbbítja ge-
nerációkon át, ez az információ pedig arra való, hogy elvisel-
hetetlenné tegye az ilyen kiskölykök létezését. […] Egy ilyen
kölyökre elektrosokk vár, drogok, laborokban végzett kondi-
cionáló terápia. […] Elveszíti az otthonát, a jogait, a munká-
ját, a szabadságát. Mindez egy-két éven belül megkezdődik,
mihelyt rájön, hogy szeretné, ha a csupasz teste egy másik fiú
csupasz testéhez simulna.

Ez David története, de egyben egy egész közösségé, Amerika, sőt
a világ egy rétegéé. Az írás erejét az adja, hogy a stigmatizálódás
gyökerét kaparja ki, megmutatja, milyen mérgező katyvasszá tette
a civilizáció a szexet. Az alapokhoz tér vissza, az első bimbózó ka-
maszvágyakhoz, szívesen nevezném őket ártatlannak és tisztának,
ha nem sajátították volna ki ezeket a fogalmakat a konzervatívok.
Elszigeteltség, erőszak, félelem és fájdalom: következménye annak,
ha a test útján akarunk kapcsolatot teremteni. A test, a csupasz
test, az agyonterhelt, a csodálatos, túlságosan hamar lesz prédája
a legyeknek. David katolikus neveltetést kapott, ezért beleírta a
szövegbe a megváltásba vetett minden hitét. Ahogy másutt mondta:
addig szagold a virágot, amíg lehet!

*
Ártatlanság, milyen ironikus! 1989-ben David belekeveredett a kul-
turális csatározások egyik legkimerítőbb nyilvános ütközetébe: kol-
lázsait − rajtuk szexuális tevékenységet illusztráló minifotók − arra
használta a szélsőjobbos, keresztény lobbicsoport, az Amerikai Csa-
ládosok Szövetsége (AFA), hogy diszkreditálja a Nemzeti Művészeti

185

1_280 maganyos varos.indd 185 2018.08.23. 13:57
6. A VILÁG VÉGÉNEK KEZDETÉN

Alap támogatással kapcsolatos költségvetési döntéseit. David végül
bíróság elé vitte az ügyet, azzal vádolva a Családosok Szövetségét,
hogy összefüggésből kiragadva akarják felhasználni a műveit, és
korszakos jelentőségű győzelmet aratott a műalkotások sokszorosí-
tásának és felhasználásának szabályozásával kapcsolatban.
Amikor a tárgyaláson mint tanút kérdezték ki − a Fales-gyűj-
teményben olvastam róla −, ékesszólóan beszélt a festményeiről,
elmagyarázta minden apró részlet jelentését és összefüggéseit. Rá-
adásul a bíró előtt kifejtette, miért fontos a művészetében a leple-
zetlen ábrázolás:

Azért használom a szexualitással kapcsolatos képeket…
hogy kifejezzem, amit megtapasztaltam. Úgy vélem, a hu-
szadik század végén a szexualitás és az emberi test nem
lehet tabutéma. Továbbá szeretném a saját ábrázolásommal
kifejezni az emberek és szexuális irányultságuk sokszínű-
ségét. Amiért kínban érzem magam: ha az emberi test nem
lenne még ebben az évtizedben is tabutéma, akkor magától az
Egészségügyi Minisztériumtól és a választott képviselőinktől
kaphatnék információt, és nem nekem kellene terjesztenem
ezt a vírust.

A tárgyalás után, a cenzúra elleni fárasztó és stresszes küzdelmet
követően, kiadott egy könyvet is a szexről. A Memories That Smell
Like Gasoline (Az emlékek bűzlenek, mint a benzin) a memoár-rész-
leteket vízfestményekkel elegyíti, valamint pornómozikban felskic-
celt portrékkal. Ünnepelni akarja a régi, vad napokat, míg el nem
tűnnek végképp, miközben gyémántszilárdan kiáll a biztonságos
szex mellett.

186

1_280 maganyos varos.indd 186 2018.08.23. 13:57
6. A VILÁG VÉGÉNEK KEZDETÉN

A pornómozikban felbukkanó emberek nemtörődöm vakmerő-
sége megdöbbenti. Egyik esszéjében beszámol róla, hogy miután egy
barátját látogatta meg a kórházban, bement a moziba, és elszörnyedt,
milyen kockázatot vállalnak az odajárók. Azon gondolkodott, lefil-
mezi a barátja arcát, a sebhelyeit, a frissen megvakult szemét, oda-
hurcol egy projektort, rézkábellel egy autó akkumulátorához köti,
és a fejek felett a mozi sötét falára vetíti. „Nem az estéjüket akartam
tönkretenni – mondja −, csak meg szerettem volna akadályozni, hogy
a világuk ennyire beszűküljön.” A tagadás mindig is David célke-
resztjében állt, akár szélsőjobbos szextagadó prédikátorokra vonat-
kozott, akár azokra a hedonistákra, akik nem akartak számolni a
halállal.
A Memories David szexuális tapasztalatait is gazdagon ismerteti,
közöttük azt is, hogyan erőszakolták meg kisfiú korában. A borzal-
mas emlék akkor került elő, amikor a moziban elment a fickó mel-
lett. Sok évtizede történt az eset, mégis azonnal megismerte egykori
támadóját, a fickó bőre művi, halott dologgá szürkült. Az eset akkor
történt, amikor David hazafelé stoppolt, előtte a New Jersey-i tóban
úszott, a ruhája még nedves volt. A férfi megkötözte, és megerősza-
kolta egy piros pick-up hátuljában, a száját sárral, homokkal tömte
be, és folyamatosan ütötte. David azt hitte, meg fog halni, a saját
testét látta üzemanyagban ázni, aztán kiszáradva, mint egy darab
marhahúst, hogy más autóstopposok aztán egy árokba hajítva ta-
láljanak rá. Olyan erősen hatott rá egykori támadójának a látványa,
hogy úgy érezte, kivéreztetik, újra egy kisfiú méretére zsugorodik
és elveszti a beszéd képességét.
És mégis, egy tucat ehhez hasonló tapasztalattal a tarsolyában,
még mindig képes volt ünnepelni a szex aktusát, amikor két test, két
lélek kölcsönösen megnyílik egymás előtt. Míg a Memories-on dol-

187

1_280 maganyos varos.indd 187 2018.08.23. 13:57
6. A VILÁG VÉGÉNEK KEZDETÉN

gozott, gyakran émelygett, ült a rendetlen konyhaasztalánál, egyik
cigarettáról a másikra gyújtott, és közben végiggondolta azokat az
anonim aktusokat. Nem a szexet találta émelyítőnek. Inkább a beteg-
ség átadásának módját, de ahogy újra és újra elmondta, a vírusnak
nincs erkölcsisége, szemben a döntéshozókkal, akik szándékosan
gátolták a felvilágosítást, nem adtak pénzt ennek a területnek, és
ezzel lehetővé tették, hogy a betegség tovább terjedjen.
Minél betegebb lett, minél inkább kimerült, annál inkább elszige-
telte magát a többi embertől, bezárkózott Hujar tetőterébe, mert még
mindig így nevezte, és elrejtőzött a világ elől. Újrakezdte a naplóját,
álmokat jegyzett le arról, hogy elromlott a gépezet, álmokat elha-
gyott, megmentésre, gondozásra váró állatokról. Két madárfiókáról
a Times Square járdáján. Egy tarantuláról, amit valaki nagy magas-
ságból ejtett le, mintha nem tudná, hogy elpusztul a zuhanástól. Ar-
ról álmodott, hogy megcsókol egy Kaposi-szarkómás férfit, arról,
hogy egy természettudományos könyvekkel teli lakásra lel, a köny-
vek lapjain gazdag illusztráció: kígyók és teknőcök. Azt kívánta, bár
megismerhetné az ott lakó férfit, aki hozzá hasonló érdeklődésű, de
pénze és családja van. „Szeretik” − írta a naplójába másnap, és alá-
húzta a szót.
Ennek a szakasznak a mindent lebíró érzése a magány maradt:
ugyanaz a magány, amit átélt a diagnózis pillanatában, vagy gyerek-
ként, amikor egyik veszélyes helyzetből a másikba sodródott. Senki
nem vehette le róla a terheket, senki nem segíthetett az érzéseivel,
a szükségleteivel, a bénító félelmével kapcsolatban. „Davidnek
gondja akadt − írja keserűen a naplóba −, fáj neki az egyedüllét, de a
legtöbb embert nem állhatja. Hogy az ördögbe találjon megoldást?”
A Memories utolsó esszéjében, amely egyúttal utolsó írásos publi-
kációja, arról ír, hogyan érzi egyre láthatatlanabbnak magát, hogyan

188

1_280 maganyos varos.indd 188 2018.08.23. 13:57
6. A VILÁG VÉGÉNEK KEZDETÉN

kezdi gyűlölni az embereket azért, amiért nem látják, hol is van ő, túl
a teste puszta látványán, mert az kívülről még mindig egészségesnek
látszik. Ő már nincs is, gondolta, megszűnt létezni. Van még valami
halványan ismerős burok, ami az övé, de belül semmi: egy idegen,
akiről az emberek azt hiszik, ismerik, vagy felismerik.
Mindig is gyűlölte, ahogy az AIDS-aktivisták ragaszkodtak a po-
zitív állításokhoz, és tagadták a halál lehetőségét. Most kizúdította
magából mindezt: a gyógyíthatatlan betegség okozta elszigeteltséget.
Abban az évben töltötte be a harminchatot. Mindig is társaságked-
velő ember volt, szenvedélyes együttműködő, levelei, naplói, zsúfo-
lásig telt telefonos noteszei, üzenetrögzítői mind tanúsítják, milyen
sokan szerették, milyen mélyen ragaszkodtak a barátságához, a tár-
saságához. És mégis:

Üveg vagyok, tiszta, üres üvegpohár. […] Senki nem érinthet.
Egy másik világból csöppentem ide, már nem beszélem a ti
nyelveteket. […] Mint egy ablak, talán törött ablak, úgy érzem
magam. Üvegember vagyok. Üvegember eltűnik az esőben.
Közöttetek állok, láthatatlan karjaimmal, kezemmel intege-
tek. Láthatatlan szavakat üvöltök. […] Eltűnőben. Eltűnőben
vagyok, de nem elég sebesen.

Láthatatlan, néma: jég és üveg − a magány, az elszigeteltség klasszi-
kus képtára. Később ugyanezek a különleges szavak feltűnnek egy
David életéről szóló illusztrált regény, a 7 Miles a Second (Hét mérföld
egy másodperc alatt) végleges változatában, művész barátai, James
Romberger és Marguerite Van Cook közreműködésével.
A címlapon látható kép Hujar tetőterét mutatja, az utca felől,
hopperi perspektívából. Este van. Az égbolt, Van Cook különlegesen

189

1_280 maganyos varos.indd 189 2018.08.23. 13:57
6. A VILÁG VÉGÉNEK KEZDETÉN

élénk vízfestékeinek köszönhetően, éppen sötétkékre vált, az épület
oldala pedig rózsa- és aranyszínben lángol. Postaláda, szélben sodró-
dó újságlapok az utcán. A tetőtér ablakai felizzanak, mögöttük nem
látszik emberalak. NYC, 1993. mondja a kép alján a felirat, ami azt
jelzi, legalább hat hónappal David 1992. július 22-én bekövetkezett
halála után: David szerelme, családja és barátai körében hunyt el,
egyike volt a 194 476 áldozatnak, akik AIDS okozta fertőzésbe haltak
bele csak abban az évben, csak Amerikában.

*
Amióta megpillantottam a Rimbaud-fotográfiát, lankadatlanul ku-
tattam az NYU Wojnarowicz-archívumát. Néhány héten át minden-
nap odamentem, hogy a feljegyzéseit olvassam, vagy hallgassam a
hangosnaplóját. Megindító minden, amihez Davidnek köze volt, de
a hanganyag olyan nyers érzelmeket tükrözött, hogy megsemmisí-
tő volt hallgatni. Mégis valami hasonlót éreztem, mint Nomi éneke
hallatán: a saját magányosságom eltompult, talán mert valaki kihan-
gosította a vele járó fájdalmat, teret adott a hozzá tapadó bonyolult
és megalázó érzéseknek.
Ébredéskor vagy az éjszaka mély bugyraiban rögzítették a felvé-
telek nagy részét. A szalagokon gyakran hallható autóduda, sziré-
na, az utcáról beszűrődő beszélgetés. Aztán megszólal David mély
hangja, még álomittasan. Beszél a munkájáról és a szexualitásáról,
néha odalép az ablakhoz, elhúzza a függönyt, és elmondja, mit lát.
Egy férfit a szemközti lakásban, aki csupasz villanykörte alatt fésüli a
haját. Sötét hajú idegent a kínai mosoda előtt, a tekintetük találkozik,
az idegen nem fordul el. Aztán arról beszél, vajon milyen lesz a halál,
félelmetes vagy fájdalmas inkább. Azt reméli, olyan, mint amikor
meleg vízbe ereszkedünk. Ezután a recsegő szalagon énekelni kezd,

190

1_280 maganyos varos.indd 190 2018.08.23. 13:57
6. A VILÁG VÉGÉNEK KEZDETÉN

halk, panaszos hangok emelkednek, süllyednek a meginduló reggeli
forgalom hullámain.
Egyik éjjel rossz álomból ébred, és bekapcsolja a magnót, hogy ki-
beszélje magából. Egy lóról szólt az álom, amely valahogy fennakadt
a síneken, eltört a gerince, képtelen volt menekülni. „Annyira élt
még − mondja −, olyan kibaszottul elkeserítő volt látni a vergődését.”
Elmondja, hogyan próbálta meg kiszabadítani, majd hogyan nézte
végig, hogy egy falhoz szorítva, élve megnyúzzák. „A leghalványabb
fogalmam sincs, mit jelent nekem az álom. Csak rémületet és mély
szomorúságot érzek. Bármit is mond, szomorú és döbbenetes.” Azzal
elköszön, és kikapcsolja a gépet.
Valami élő, valami szép, amit elkap és szétmorzsol a társadalom
gépezete. Amikor az AIDS-re gondoltam, az emberekre, akik belehal-
tak, mindarra, amit átéltek, vagy azokra, akik túlélték, és évtizednyi
gyászt hurcolnak magukban, évtizedek óta hiányzó barátokat őriz-
nek, akkor David álma jutott eszembe. Ha elbőgtem magam a sza-
lagok hallgatása közben, ami előfordult, és a könnyeimet az ingem
ujjába töröltem, nem egyszerűen a szomorúság és fájdalom tört ki
belőlem. Inkább a düh, hogy ennek a bátor, szexi, radikális, nehéz
természetű, hihetetlenül tehetséges embernek harminchét évesen
meg kellett halnia, hogy olyan világban élek, ahol megengedett az
efféle tömeghalál, ahol senkinek nem áll hatalmában még időben
megállítani a vonatot és kiszabadítani a lovat.
Wojnarowicz nem egyszerűen a társadalmon kívüliségről be-
szélt, hanem a korlátozásairól, az intoleranciáról, amellyel a külön-
böző életformákhoz viszonyult. Előrajzolt világnak kezdte nevezni,
a mainstream tapasztalat képlékeny, előrajzolt alakzatának, amely
látszatra kellemes, a falai szinte láthatatlanok, amíg valaki beléjük
nem ütközik. Minden munkája az ellenállás egy-egy eszköze a do-

191

1_280 maganyos varos.indd 191 2018.08.23. 13:57
6. A VILÁG VÉGÉNEK KEZDETÉN

mináns erővel szemben, hogy kialakítsa és belakja a létezés mélyebb,
féktelenebb formáját. Legalkalmasabb fegyvernek azt találta, ha saját
élete igazságait teszi közzé, hogy a mű, amit létrehoz, álljon ellen a
láthatatlanságnak és a csendnek, a magánynak, ami saját létezésünk
tagadásából fakad, abból, ahogy kiiktatódunk a történelemből, ami
végül is nem a stigmatizáltakról, hanem az átlagemberekről szól.
A Close to the Knives-ban nagyon világosan megfogalmazza, sze-
rinte mire lehet képes a művészet:

Kevésbé érzem magányosnak magam, ha a határaimon kí-
vül eső közegben sikerül elhelyeznem egy törvénykezés
vagy társadalmi tabu miatt láthatatlan tartalmú tárgyat vagy
írást, mert az a létezésénél fogva társaságot szolgáltat nekem.
Az egész egy hasbeszélő mutatványára hasonlít: az egyedü-
li különbség, hogy a műalkotás képes önmagáért beszélni,
vagy mágnesként magához vonzani azokat, akiket szintén
ez a kényszerű csend vesz körül.

A halálról is hasonlóképpen gondolkodott. Nem akart búcsúztatást.
Nem akarta, hogy a barátai egy másik névtelen helyiségben sírjanak,
vagy sírásra képtelenül zsibbadjanak. Nem akarta, hogy a saját halála
vagy bárki másé elvont fogalom legyen, és észrevétlen maradjon a
világban. Azokban az években egyre több gyászszertartáson fordult
meg, és néha úgy érezte, üvöltve kellene kirohannia az utcára, és
minden arra járó idegent rákényszerítenie, nézzen körül, vegye ész-
re, milyen pusztítás megy végbe körülötte.
Megfoghatóvá szeretett volna tenni minden veszteséget, azt akar-
ta, hogy számítson a halál. Az esszé, amelyben ezt először végiggon-
dolja, azzal fejeződik be, hogy elképzeli, valahányszor egy ember be-

192

1_280 maganyos varos.indd 192 2018.08.23. 13:57
6. A VILÁG VÉGÉNEK KEZDETÉN

lehal az AIDS-be, a barátai és szerelmei kocsira rakják, Washingtonba
viszik, és a Fehér Ház lépcsőin helyezik el. A látomás a felelősségről
szólt, az állami felelősség és az egyén bánata közti határ lebontásáról,
mert ez a határ annyi szenvedést hagyott észrevétlenül.
Ezek után nem csoda, ha az ő temetése lett az AIDS-járvány első
politikai manifesztuma, az első tiltakozó felvonulás az elkövetkezők
sorában. 1992. július 29-én, szerdán este 8-kor gyászolók gyülekeztek
Hujar egykori tetőtérlakása előtt az utcán. Százak vonultak néma
csendben East Village-en át, leállt a forgalom. Le az A. sugárúton, át
a kátrányozott úton, ahová David egyszer egy óriási tehénfejet festett
Hujar mulattatására. Át East Houstonon, majd vissza a Boweryn, egy
fekete transzparens mögött, ami nagy fehér betűkkel hirdette:

DAV I D WOJ NA ROW IC Z
1954–1992
AZ AIDS VITTE EL A KORMÁNY HANYAGSÁGA MIATT

A Copper Unionnal szemközti parkolóhelyen felolvastak az írásai-
ból, sőt néhányat a falra is kivetítettek, úgy, ahogyan néhány éve
még ő hagyta ott a város falain az üzeneteit. Az egyik mondata így
hangzott: „Ha az egyéniből közügyet csinálunk, annak óriási hatása
van a képlékeny világra.” A transzparenst ezután elégették az utcán,
halotti máglyát gyújtottak annak az embernek, aki egész életében
azért küzdött, hogy látható legyen. Hogy másokkal együtt létezzen,
az erőszak vagy letartóztatás fenyegetése nélkül élje az életét, és úgy
éljen a vágyainak, ahogy csak akar.
Néhány hónappal később, október 11-én az ACT UP megren-
dezte az úgynevezett Hamumenetet, az Ashes Actiont Washington-
ban: hatalmas, közös gyászszertartásnak szánták. Zord idők jártak.

193

1_280 maganyos varos.indd 193 2018.08.23. 13:57
6. A VILÁG VÉGÉNEK KEZDETÉN

Az AIDS gyógyszerét még nem találták meg. Az emberek kimerül-
tek, bánat és elkeseredés lett úrrá rajtuk. Százak jöttek össze déli
egy órakor a Capitolium lépcsőin, és hozták magukkal a szeretteik
hamvait. Aztán megindultak George Bush Fehér Háza felé. Odaérve
a pázsitra szórták a hamvakat, kibontották a ládikákat vagy műanyag
zacskókat, és tartalmukat a láncszerű kerítés túloldalára szórták. Da-
vid Wojnarowicz hamvait is magával hozta a szerelme, Tom.
Évekkel korábban David fűmagot vett a Canal Street egyik áru-
házában, aztán a mólókon járva, mint egy edzőcipős Johnny Apple-
seed, marékkal hintette szét, hogy valami szépet varázsoljon a rom-
halmazból. Az egyik kedvenc képemen azon a réten ácsorog, amit
ő varázsolt oda az egykori poggyászmegőrző vagy várócsarnok he-
lyére: fű és törmelék, széteső gipsz- és agyagdarabkákon megéledő
fűmagok. Névtelen művészet, aláírhatatlan, az átalakulásról szól, az
alkímiáról, ami a selejtből valamit csinál.
Ez a kép jutott eszembe, amikor a YouTube-on először megnéz-
tem, hogyan hullik a hamu, milyen a porfelhő, tucatnyi ember vagy
akár százak földi maradványai, az elveszett százezreknek, sőt mára
millióknak mindenképpen csak töredéke. Az egyik legszívszagga-
tóbb dolog, amit valaha láttam: a tökéletes elkeseredés gesztusa.
Ugyanakkor hatalmas, szimbolikus erejű tett. Hol van ma már Da-
vid? Klaus Nomihoz és a többi AIDS-be belehalt művészhez hasonló-
an tovább él a műveiben és azokban, akik befogadják ezeket a műve-
ket, ahogyan évekkel azelőtt felvetette Nan Goldinnak az Interjúban
rögzített beszélgetésben: „ha ez a test el is enyészik, szeretném, ha
továbbélne, amit tapasztaltam”. Aztán az ő hamvait is szerteszórták
a Fehér Ház előtti pázsiton, Amerika szívében, hogy az utolsó pilla-
natig így álljon ellen a kirekesztésnek.

194

1_280 maganyos varos.indd 194 2018.08.23. 13:57
TARTALOM

1. A magányos város .................................................................................... 7

2. Üvegfalak ................................................................................................... 13

3. A szívem megnyílik a hangodra ............................................................ 45

4. Míg szerettem ............................................................................................ 87

5. A valótlanságok birodalmában ............................................................... 123

6. A világ végének kezdetén ....................................................................... 161

7. Bemutatja a szellemeket .......................................................................... 195

8. Különös csümölcs ..................................................................................... 229

Jegyzetek ........................................................................................................ 255

Irodalom ......................................................................................................... 269

1_280 maganyos varos.indd 279 2018.08.23. 13:57