Hiperaktivitás és figyelemzavar

Tájékoztató szülők részére

Aminek nem volna szabad megtörténnie...
Mi a hiperaktivitás?
Mi okozza?
Milyen tünetek jellemzőek az ADHD-re?
Előny vagy hátrány?
Nehézségek a családban
Problémák az iskolában
Kivizsgálás módja
Diagnózis
Társuló eltérések, másodlagosan kialakuló gyermekpszichiátriai zavarok
Kognitív viselkedés terápia, felvilágosítás
Szülő tájékoztatása, szülőtréning
Tanárok tájékoztatása, tanári tréning
Gyógyszeres kezelés lehetőségei
Társuló eltérés kezelése
Másodlagosan kialakuló zavarok kezelése
Prognózis, ADHD felnőttkorban
Az ADHD egész életre szóló kihívás

1) Aminek nem volna szabad megtörténnie

Kristóf 8éves, 2. osztályos. Óvodás kora óta észlelhető volt sajátos hirtelen
temperamentuma, hamar kiakadt, nyugtalanná vált. Nem viselte a kudarcot. Öntörvényű volt,
gyakran alkudozott. A játékszabályokat gyakran megszegte, ami számtalan esetben komoly
konfliktusok forrásává vált. Iskolaérettségi vizsgálaton intellektuálisan érettnek
véleményezték, megjegyezték, hogy szabálytartása, feladattudata gyengébb, szociálisan kissé
éretlen. Nyelvi tagozatos normál iskolába íratták, ez volt a legközelebbi iskola.

Iskolai pályafutása rémálommá vált szinte az első naptól fogva. Vágott az esze, de ha nem őt
szólították fel, vagy nem az ő füzetét nézték meg először, indulatossá vált, durcás lett.
Képtelen volt a tanítási órákat nyugton végig ülni. Folyton izgett-mozgott , babrált, valamije
mindig lepottyant, kidőlt, vagy éppen a társa holmiját borította le. Állandóan minden
mozdulatát hangosan kommentálta. Minden mellékes eseményt azonnal észrevételezett,
mindenből viccet csinált, imádott showmen lenni.

Az iskola kezdetben toleránsnak tűnt, noha jelezték a nehézségeket, de bíztatták a szülőket,

hogy majd csak belerázódik Kiki az iskolás életbe. 1 osztály végén váratlanul érte a családot
a gyermekről kapott gyenge bizonyítvány, s a javaslat, hogy viselkedése, éretlensége miatt ne
menjen felsőbb osztályba. Szülők kérésére folytatta tanulmányait az osztályában. Következő
tanévtől azonban problémák súlyosbodtak. Kiki nyíltan megtagadta a tanulást, állandóan
zavarta a tanítást, provokálta a tanitóját. A tanító egyre eszköztelenebbé vált, míg végül
„büntetésből kiküldte az osztályból”. Ezután Kiki szinte már kiprovokálta a „büntetést”, s
szinte az egész napját a folyosón töltötte, a hivatalsegédnek segítkezve, vagy kertészkedve.
Kikit a szülők gyermekpszichiáterhez vitték, kivizsgálás történt, figyelemzavar-hiperaktivitás
igazolódott. Gyógyszeres kezelés mellett kognitív viselkedésterápiában részesült. A szülők
együttműködően, igen kreatívan, lelkesen vettek részt a szülőtréningen. Mindeközben azonban
az osztálytársak szüleinek, a tanitóknak elfogyott a türelme. Kristófot a tanév közepén „szülői
kérésre” magántanulói státuszba tették, és kérték a szülőket, hogy másik intézményt
keressenek a gyermekük számára. Kristóf 2 hónapja nem járhat iskolába. Nem akar máshova
menni, csak ebbe az iskolába visszamenni. Minden reggel fogadkozik, hogy jó lesz, szót fogad.
Anyukája GYES-re ment, feladta az állását. Az apa súlyos beteg, rokkant nyugdíjas, időnként
ismerőstől alkalmi munkát kap. A család egzisztenciálisan igen súlyos helyzetbe került.

Az iskola, az önkormányzat, az Oktatási Minisztérium, és a TKVSZRB között élénk levelezés

folyik, s egyik hét telik a másik után.

KRISTÓF ISKOLÁBA SZERETNE JÁRNI!!!!!

Csilla 5 éves, középső csoportos ovis, de csak 8-tól 10-ig lehet a csoportban „kezelhetetlen”
agresszivitása, nyugtalansága miatt. Társai nem szívesen játszanak vele. Gyakran bosszantja
a gyerekeket, úgy próbál kapcsolatot teremteni, hogy megzavarja játékukat, lerombolja a
többiek által épített várat, tornyot stb. Nagy mozgásigénye van, gyakran szaladgálva
közlekedik. Önállótlan. Nem tud nyugodtan étkezni, mert nem tud elég ideig ülni az asztalnál.
Szinte soha nem tudták hosszasabban feladathelyzetben tartani.

Édesanyja GYES mellett otthoni munkát vállal, ruhákat javít. Egy percre sem hagyhatja
Csillát magára. Mindenhova felmászik, leugrik. Mindenre kíváncsi. Semmivel nem tudja
magát lefoglalni, gyakran segítséggel sem. Nem lehet mesét olvasni neki, esténként apa fejből
mesél neki, azt 3-4 percig képes hallgatni. Mindig mást csinál, mintha nem is hallaná, amit
mondanak neki.

Rendkívül nyugtalan csecsemő volt, anya szinte 2 évig nem aludt. Csilla állandóan sírt,
rosszul evett. Anyuka egy idő után már nem is tudta mivel tudná megnyugtatni. Úgy érezte,
nem tud jó anyja lenni a kislányának, talán nem szereti őt a gyermeke. Apai nagymama nem
is rejtette véka alá lesújtó véleményét, az anyukát okolta a kislány nyugtalan természetéért. Az
anyuka szinte lopva járt a gyermekéért az óvodába, minden alkalommal történt valami
galiba. A szülők úgy érezték, elveszítették minden kapcsolatukat, elmaradtak a barátaik.
Kislányuk felügyeletét már egyetlen nagyszülő sem vállalta.

Ismerősük ajánlására fordultak szakemberhez. A kivizsgálást követően figyelemzavar-

hiperaktivitás mellett súlyos beszédértésbeli zavart állapítottak meg. Gyógyszeres kezelés
mellett megfelelő gyógypedagógiai-logopédiai fejlesztésben részesül. A szülők képzésben,
tréningen vettek részt, hozzáállásuk változott, felszabadultabban, határozottabban, pozitívan
igyekeznek szabályozni kislányuk viselkedését.

2) Mi a hiperaktivitás?

Napjainkban gyakran hallunk, olvasunk a „hiperaktivitás”-ról. Sokan a „rossz gyerek”

szinonimájaként használják ezt a jelzőt.

 Fokozott mozgás igény, mozgás késztetés a normál fejlődés sajátossága

kisgyermek korban.
  Hiperaktivitás alatt olyan fokozott, túlzott motoros aktivitást értünk, mely az
adott gyermek fejlettségének nem megfelelő, mindennapi viselkedésének
szembetűnő sajátossága.

 Hiperaktivitás lehet valamely gyermekpszichiátriai zavar (pl. depresszió,

mánia, szorongás, pszichózis) tünete.

 A hiperaktivitás a gyermekkorban induló figyelemzavar-hiperaktivitás

(angolul: Attention Deficit and Hyperactivity Disorder, röv. ADHD, magyarul
Hiperkinetikus zavar röv. HKZ) egyik fő tünete a figyelemzavar és az
impulzivitás mellett. Hazai nyelvhasználatban gyakran ezeket a fogalmakat
szinonimaként is használják.

A figyelemzavar-hiperaktivitás valóban létező jellegzetes tünetegyüttes. Olyan krónikus

eltérés, melynek bizonyos tünetei, részjelenségei már 7 éves kor előtt szembetűnőek. A
diagnózis felállításához a figyelmetlenség, a hiperaktivitás-impulzivitás tünetei közül kellő
számú tünet együttes jelenléte szükséges az elmúlt 6 hónapban. A tünetek jelenléte kifejezett
funkciókárosodást (nehézségeket, konfliktusokat) okoz a gyermek mindennapjaiban az
iskolában, a kortárskapcsolatokban, a családban. A diagnózis fontos pillére, hogy kizáró
kritériumokat is alkalmaz: a tünetek nem magyarázhatók meg valamely más egészségi
állapot, gyógyszerhatás, vagy egyéb gyermekpszichiátriai zavar tüneteként,
következményeként.

Figyelemzavar tünetei:

1. Nem figyel a részletekre, gondatlan hibákat vét

2. Nehézsége van a figyelem megtartásában egy feladat-, vagy játékhelyzetben
3. Úgy tűnik, nem figyel, ha hozzá szólnak
4. Nem követi az instrukciókat, elmarad a kötelességek teljesítése
5. Nehézsége van a tevékenységek szervezésében
6. Elkerüli, nem szereti a tartós mentális erőfeszítést igénylő helyzeteket
7. Elveszít dolgokat
8. Elvonják figyelmét külső ingerek
9. Mindennapokban feledékeny

Hiperaktivitás tünetei:

1. Babrál, kézzel-lábbal fészkelődik

2. Elhagyja a helyét, amikor ülve maradást várnak el
3. Rohangál, ugrál olyankor, amikor az nem helyén való
4. Nehézsége van az önálló, nyugodt játéktevékenységgel, vagy az abban való részvétellel
5. Izeg-mozog, „mint akit felhúztak”
6. Túl sokat beszél

Impulzivitás tünetei:

1. Kimondja a választ, mielőtt a kérdést befejezték volna

2. Nehézsége van a várakozással
3. Félbeszakít másokat (beszélgetés, játék)
 3) Mi okozza?

A figyelemzavar-hiperaktivitás hátterének tisztázása napjainkban is folyik. Nagy számú

vizsgálat zajlik szerte a világban, melyek egyre közelebb visznek a probléma gyökereihez.

Család, iker és adopciós (örökbefogadási) vizsgálatok egyértelműen alátámasztják a

genetikai hajlam jelentőségét.

Molekuláris genetikai vizsgálatok a dopamin transzporter gén sajátosságaira irányították a

figyelmet, de specifikus gén (allél) eltérést igazolni mindezidáig nem sikerült.

Ún. morfológiai vizsgálatok (képalkotó eljárások, funkcionális vizsgálatok) eltérő

sajátosságokat találtak a hiperaktivitással küzdő egyének agyában. Ezek a rendkívül
költséges, számos módszertani problémát felvető vizsgálatok alátámasztják a sajátos fejlődés
valószínűségét, azonban specifikus, minden ilyen problémával küzdő egyénre jellemző eltérést
igazolni nem sikerült.

Neuropszichológiai kutatások a prefrontális kéreg (homloklebeny elülső része) sajátos

működésére irányították a figyelmet, mely az ún. végrehajtó funkciók (tervezés, szervezés,
gátlás, motoros kivitelezés) gyengeségében, a motivációs rendszer (késleltetett jutalom)
működési zavarában nyilvánul meg.

Számos vizsgálat felhívja a figyelmet a magzati, csecsemő-kisdedkori fejlődés jelentőségére.

A fejlődést megzavaró tényezők (pl. magzat fejlődési rendelleneségei, szülés körüli oxigén
hiányos állapot, intenzív ellátást igénylő állapotok, későbbi idegrendszert érintő betegségek,
traumák, stb.) nagymértékben hozzájárulhatnak a genetikai hajlam megjelenéséhez.

Későbbiekben egyre nagyobb szerepe van a pszichés, szociális tényezőknek (család

működése, veszteségek, válás, szülők mentális-fizikai egészsége, kortárskapcsolati
nehézségek, iskolai problémák, konfliktusok, tanulási nehézségek, stb), melyek jelentősen
befolyásolják a tünetek intenzitását, az általuk okozott funkcióromlás mértékét.

4) Milyen tünetek jellemzőek az ADHD-re ?

Magzati élet
Számos anyuka számol be arról, hogy később hiperaktiv tüneteket mutató gyermeke már
méhen belül rendkívül mozgékony, „nyugtalan” volt, esetleges másik terhességgel összevetve
markáns sajátosságként jelölik meg.

Csecsemőkor
Az egyénre jellemző temperamentum bizonyos sajátosságai már újszülött, kora
csecsemőkorban megnyilvánulnak. Az ún. „nehéz temperamentumú” csecsemők gyakran
sírnak, nehezen megnyugtathatók, hasfájósak, rossz étvágyúak, szabálytalan bioritmus
jellemzi őket. Sok esetben az anya-gyerek kapcsolat diszharmonikussá válik, az anya
eszköztelennek, kudarcosnak érzi magát a gyermek feltünő nyugtalansága miatt. A hiperaktív
gyermekek szülei gyakran számolnak be hasonló nehézségekről, ugyanakkor nem állítható,
hogy a csecsemőkori ún. „nehéz temperamentum” sajátosság a későbbi hiperaktivitás korai
megnyilvánulása lenne.

Gyakori a pszichomotoros fejlődés szokatlan üteme, vagy menete. Az esetek jelentős részében
a mozgás, beszéd fejlődés igen gyorsan zajlik, a gyermek akár már 8 hónaposan szalad, és 9
hónaposan beszél, ügyesen kommunikál. A járás kezdetétől szinte futva közlekedik, igen
ügyesen felmászik a bútorokra. Állandóan tevékenykedik, mindig akcióban van, sokat és
szívesen beszél. Érthető módon gyakran elbűvöli környezetét.

Máskor a fejlődés a szokásosnál lassabb ütemben zajlik, vagy szokványos fejlődési sorrendet
nem követi, pl. kimarad a mászás, vagy az ülés. Előfordulhat a beszédfejlődés késése,
furcsasága, de a gyermek ügyesen kommunikál, megérti környezete jelzéseit. Sokat mozog,
mozgása ügyetlen, diszharmonikus, számtalan apró baleset éri.

Kisdedkor
Néhány esetben előfordul, hogy a gyermek mozgásos aktivitása igen feltünő, és már 2-3 éves
korban akadályozza a gyermeket az elmélyült játékban, a különböző tevékenységekben, akár
az étkezésben. Gyakran számolnak be a szülők gyermekük szokatlan dacosságáról, nem
tudnak vele szót érteni, mindig a saját feje után megy. Számtalan esetben korlátozásra,
fegyelmezésre, várakozásra kifejezett nyugtalansággal, alkalmanként sírással, veszekedéssel,
tiltakozással reagál.

Az esetek többségében azonban a kisdedkorra egyébként is jellemző fokozott mozgás és

beszédkésztetés miatt a később hiperaktivitás tüneteit mutató gyerekek akár teljesen
problémamentesek lehetnek.

Óvodáskor

A gyermekek számára az ovodai élet számtalan kihívást tartogat. A szülők távolléte, új

felnőttekkel, gyerekekkel való kapcsolat kialakítása, a szabályok betartása nehéz feladat
számukra. A figyelemzavarral, hiperaktivitással küszködő kisgyermek készségeit gyakran
meghaladja a társaihoz való alkalmazkodás, a közös játék, a felnőttekkel való együttműködés,
a csoport helyzet, a feladathelyzet, a felnőtt figyelmén való osztozkodás. Az alkalmazkodás
nehézségei már kezdettől fogva észlelhetők. Gyakran váratlan érzelmi, indulati reakciókat
mutathatnak, mely miatt társaik nem szívesen barátkoznak velük. Játékban nem tudnak
veszíteni, a kudarctól kiakadnak. Konfliktus helyzetben gyakran váratlan agresszív
megnyilvánulásaik lehetnek. Igen mozgékonyak, gyakran akaratlanul borítanak fel dolgokat,
rombolják le társaik által épített játékokat, zavarják a többieket.

Különösen fokozódhatnak a nehézségek a nagycsoportban, az iskolára való felkészülés

időszakában, amikor a gyermekeknek már tényleges feladathelyzetben követelményeknek kell
megfelelniük. Ekkor a feladatok jelentős része már „kötelező”. Ha gyermekük ilyen helyzeben
minduntlan kicsúszik a feladathelyzetből, félbe hagyja a tevékenységét, fokozottan
nyugtalanná válik, feltünően izeg-mozog, hintázik a széken, babrál, fecseg, vagy dacosan
szembeszegül a felnőtt kérésének jogosan merül fel a figyelemzavar-hiperaktivitás gyanúja. A
viselkedés szabályozás zavara annál feltünőbb, minél nagyobb csoportban próbálnak a
gyermekkel együtt dolgozni.

Kisiskolás kor
Az addig akár jól együttműködő, kiegyensúlyozott gyerekek nem találják helyüket az
iskolában. A viszonylag nagy létszámmal működő osztályokban nagy erőfeszítésükbe kerül
folyamatosan 45 percig nyugton ülni, csendben lenni, betartani a szabályokat, figyelni a
tanítóra. Az első hetek újdonsága hamar megfakul, s ők elkezdik próbálgatni a határaikat, a
szabályokat. Figyelmetlenségük miatt könnyen elveszítik a fonalat, s gyakran keresik a módját
annak, hogyan tudnák magukra irányítani a figyelmet. Egyre kifejezettebben mutatják
hiperaktiv tüneteiket. Folyton babrálnak, izegnek-mozognak, beszélgetnek, vagy hangosan
kommentálják tevékenységüket. Többnyire vicces, jópofa gyerekek, akik kezdetben nagy
tetszést aratnak társaik körében. Vélt, vagy valós sérelemre azonnal, gyakran eltúlzott hévvel
reagálnak. Ők az igazság bajnokai akkor is, ha valaki bajba kerül. Társaik között vezető
típusú gyerekek, akik többnyire nem veszik figyelembe mások szempontjait. Állandó
nyüzsgésükkel zavaró lehet jelenlétük az osztályban, szünetekben gyakran keverednek
konfliktusba, vagy csapódnak „rossz” gyerekekhez, mivel nagyon befolyásolhatóak.

Gyakran okosak, éles eszűek, akik unatkoznak, és unalmukban válogatott csínyeket követnek el.
Máskor a figyelemzavarhoz részképességzavar, tanulási nehézség társul, mely fokozza a gyermek
alkalmatlanság érzését, diszharmonikus viselkedését.

Sajnálatos módon a gyermekek önértékelése, önbizalma igen törékeny, az iskolai kudarcok

következtében gyorsan sérül, kudarcosnak, ügyetlennek érzik magukat. Mindez jelentősen
csökkenti hajlandóságukat, motivációjukat a tanulásra, az együttműködésre.

Serdülőkor

A korábban nem diagnosztizált, figyelemzavarral-hiperaktivitással küzdő serdülők jelentős

hányadában következményes hangulati labilitás, negatív önértékelés, kifejezett
teljesítményszorongás, ellenkező, ún. oppozíciós magatartászavar, nem ritkán deviáns
megnyilvánulási sajátosságokat mutató viselkedészavar tüneteit észleljük. Az ilyen gondokkal
küzdő fiatalok ebben az életkorban már nem akarnak megfelelni az elvárásoknak,
szélsőségesen lázadó típusú gyerekek, akik gyakran deviáns magatartást mutató csoportokban
találnak elfogadásra. Vakmerő, meggondolatlan, befolyásolható fiatalok, akik gyakran
kísérleteznek illegális szerekkel, jelentős lehet az alkohol, drog kipróbálása veszélye.

Megfelelő, eredményes kezelésben részesülő, korábban (időben) diagnosztizált serdülők

esetében számtalan maradványtünet fellelhető, mint a szórakozottság, az időpontok nehéz
betartása, a szervezetlenség érzése, megmagyarázhatatlan belső feszültség, mozgáskésztetés,
extrém sportágak előnyben részesítése, továbbtanulási, pályaorientációs nehézségek.

Többnyire lázadóbb, dacos serdülők, akik számára nehézséget jelent megtalálni az utat az
önállóság felé, s a szülők számára nagy kihívást jelent megtalálni a középutat az elvárások,
szabályok és az adott életkornak megfelelő majdnem felnőtt szabadság között.
5) Előny, vagy hátrány?

A hiperaktív gyerekeket nevelő szülők, és maguk a gyerekek is számos problémával,

nehézséggel kell, hogy megküzdjenek nap mint nap. Talán nem túlzó azt állítani, hogy
főként hátrányként értékelik a fenti sajátosságokat. Hiszen egy ilyen gyermek nevelése
sokkal több figyelmet, törődést, gyakran valóban próbára tevő önuralmat, szeretetet
igénylő kihívás. Hiperaktív gyereket nevelni olyan, mint hosszú távra befektetni, mely
olyan kis hozammal jár, hogy a mindennapokban szinte észre sem lehet venni a változást.

Többnyire hátránynak érezzük, mert gyermekeink méltatlanul sok negatív kritikát kapnak.
Mások megbecsüléséért, tiszteletéért sokkal többet kell tenniük. Gyakran szinte egész
gyermekkorukban azért küzdenek, hogy lemossák magukról a „rossz gyerek” bélyeget.

Mi felnőttek is gyakran érezhetjük, hogy szülői alkalmasságból megbuktunk, olyan

visszajelzéseket kapunk, mikor mit teszünk rosszul, hogyan szeretjük rosszul a gyerekünket.

Ugyanakkor mi vagyunk az egyetlenek, akik a maguk teljességében ismerjük őket. Tudjuk,

hogy a türelmetlen, néha követelőző, provokatív felszín mögött egy érzékeny, jólelkű,
segítőkész gyermek van, aki szárnyakat kap, ha érdemeit elismerik. Ismerjük erősségeit, és
büszkék vagyunk rá. Nap, mint nap megtapasztaljuk, hogyha egy feladatot érdekessé teszünk a
számára, akkor egy felnőttet is megszégyenítő kitartással képes együtt dolgozni másokkal.
Gyermekünk kreativitása, világra való nyitottsága, tudásszomja lenyűgöző.

Éles eszű, okos gyerekek, akiknek nehezükre esik kisgyermekként a szabályok begyakorlása, a
látszólag értelmetlen, unalmas feladatok elvégzése, s akik harsányabban igyekeznek kibújni
ezekből a helyzetekből.

Ha megfelelő törődésben, feltétel nélküli szeretetben nőhetnek fel, miközben a felnőttek

kitartóan segítik őket a mindennapi szabályok megtanulásában, az önfegyelem, az önkontroll
fejlesztésében akkor felnőtt korukra e tulajdonságaik révén kimagasló szakmai és magánéleti
teljesítményre lesznek képesek.

Sikeres üzletemberek, élsportolók, eredményes kutatók, tudósok egész sora mutatott hasonló
tüneteket gyermek korában.

6) Nehézségek a családban

A figyelemzavar-hiperaktivitás jelenléte a családban nagy erőpróba lehet. Gyakran a

gyermek sajátosságai más családtagokban is fellelhetők, valamelyik szülő, nagyszülő, vagy
testvér hasonló temperamentumú lehet.

A hasonló nehézségeket korábban átélt szülő együtt érzőbb lehet gyermekével, mely gyakran a
jogosan elvárható szabályok következetes betartatásában akadályozhatja őt. Máskor éppen
saját gyermekkori élményeik arra késztetik őket, hogy vasfegyelemmel igyekezzenek elejét
venni a későbbi gyötrelmeknek.

A családban a szülők nevelési attitüdje igen különböző lehet. A határaikat igen jól
feltérképező gyerekek egészen különbözően viszonyulhatnak a család felnőtt tagjaihoz:
ugyanaz a gyermek fantasztikusan együttműködő tud lenni az egyik, és szinte kezelhetetlenül
öntörvényű a másik felnőtt jelenlétében. Rendkívül ügyesen találják meg a kibúvókat, és
ennek érdekében találékonyan „használják” a felnőttek ügyetlenségeit.

Sajnos nem ritka, hogy a gyerekek nevelése körüli bonyodalmak előbb utóbb párkapcsolati
konfliktusokat eredményeznek. Gyakran valamelyik szülő „bűnbakkᔠválik.

A mindennapos problémák tengerében a felnőttek gyakran eszköztelenné válnak, elvesznek a

szinte folyamatos kritizálásban, korlátozásban, büntetésben.

A nehézségekkel küzdő kisgyermek pedig egyedül marad a problémáival, saját eszközeivel

igyekszik kicsikarni a szülők kizárólagos figyelmét. Ha szabadulni próbál egy számára
kényelmetlen helyzetből, feladatból, akkor helytelen viselkedéssel próbálja elterelni a
figyelmet. Miközben megfedik, azért mert csúnyán beszél, vagy veszekedik, megfeledkeznek az
el nem készített házi feladatról, az el nem pakolt játékokról.

Gyakori nehézség a testvérek közötti rivarizálás, feszült, konfliktusos kapcsolat. Ha

mindegyik gyermek a fenti eltéréssel küzd, akkor egymás problémáit mintegy felerősítik.
Akaratlanul zavarják egymást a játékban, bármely tevékenységben, állandóan versengésre
késztetik egymást, nincs egy perc nyugtuk sem egymástól. Gyakoriak a konfliktusok, melyeket
adott esetben nagy indulat, heves reakciók kísérnek.

Ha az egyik gyerek nyugodtabb vérmérsékletű, az sajnos nem feltétlenül jelenti azt, hogy
egyszerűbb feladat hárul a szülőkre. A kiegyensúlyozottabb gyerek több pozitiv visszajelzést
kap, melyet a hiperaktiv testvér „kivételezésként” értékelhet. A hiperaktív gyermek számára
nélkülözhetetlen több figyelem, visszajelzés viszont a másik, nem hiperaktiv gyermek számára
lehet bántó, melytől akár mellőzöttnek érezheti magát.

Gyakori nehézség a szülők számára, hogy a hiperaktív gyerek felügyelete próbára tevő
feladat, jó fizikum, és türelem, néha kötélidegek szükségesek hozzá. Ezekkel a gyerekekkel
mindig történik valami, könnyen kerülnek bajba, gyakran éri őket baleset. A szülők sok
esetben folyamatosan „szolgálatban vannak”. Nem tudják a gyermek felügyeletét megoldani,
nem tudnak időt szánni kapcsolatuk ápolására.

Sok esetben a hiperaktív gyermek szabályozatlan, kirívó viselkedése a közös családi

programokat is élvezhetetlenné teszi. Gyakran nem szívesen fogadják őket vendégségben.
Mind a gyerekek, mind a szülők elszigetelődhetnek, magukra maradhatnak.

7) Problémák az iskolában

Napjainkban a gyerekeket körülvevő oktatási rendszer nem tudja megoldani a gyerekek

egyéni szükségleteinek a kielégítését. Az óvodai csoportok, illetve később az iskolai osztályok
magas létszáma, a pedagógus asszisztensek, fejlesztő szakemberek hiánya eleve megnehezíti a
gyermekek számára a szabályok pontos elsajátítását, mivel az ehhez szükséges személyes
figyelem, törődés biztosítása ilyen nagy létszámú csoportban nem lehetséges. A teljesítmény
centrikus, a gyerekek fejlődési sajátosságait gyakran figyelmen kívül hagyó követelmény
rendszer nem ad időt ezeknek az alapvető készségeknek a begyakorlására. A gyerekek
számára segítséget igényel, hogy megtanulják az órán nyugodtan kell ülni, nem lehet
beszélgetni, enni, ha mondanivalójuk van, akkor jelentkezniük kell, óra közben nem lehet
felállni, WC-re menni, a felnőtt kérését azonnal teljesíteni kell, szünetben mit, hogyan lehet
játszani, baj esetén kitől, hogyan lehet segítséget kérni, stb.
 A kisiskolás korban feltűnő hiperaktív-impulziv viselkedés sajátosságok, valamint a
figyelmetlenségből adódó nehézségek gyakran teszik próbára a pedagógusokat. A helytelen
viselkedés visszajelzésére gyakran alkalmazzák az adott tantárgyból adott elégtelen
érdemjegyet. A pedagógus eszköztelenné válását jól tükrözi a beírások, fekete pontok
sokasága. A gyermekek zavaró viselkedésükkel sok esetben kiprovokálják, hogy kizárják őket
a tanításból, hátsó padba, külön ültetik, vagy rosszabb esetben kiküldik őket az osztályból.

A fenti eltérésből adódó mindennapos nehézségekben a gyerekek nem kapnak segítséget,

elvárják tőlük, hogy fegyelmezetten együttműködően, problémamentesen viselkedjenek,
tanuljanak, de ettől ez még nem fog sikerülni.

A sorozatos negatív visszajelzések, korlátozások következtében a gyermekek önértékelése,

önbizalma súlyosan sérül, mely további viselkedésben megmutatkozó zavarokban jelenik meg.
A későbbiekben komoly problémát okoz, ha a gyermek érvényesítési eszközévé válik a bármi
áron való ellenkezés, az ún. oppozíciós magatartászavar alakul ki, mely gyakorlatilag
működésképtelenné teszi őt a közösségben.

Tapasztalatunk szerint mindezek következtében negatív érzelmi, kommunikációs kör alakul ki,
melyben igen komoly konfliktusokkal, kölcsönös indulatokkal lehet számolni. A
figyelemzavarral-hiperaktivitással küzdő gyermek fokozatosan kirekesztődik a közösségből.
Kezdetben még igyekszik megfelelni az elvárásoknak, később azonban ezt feladja, már nem
akar helytállni, önmagát alkalmatlannak tartja, a feladatok elvégzését esetleg nyíltan
megtagadja.

Benyomásom szerint a mai oktatási környezetben minden sajátos nevelési igényű gyerek
bajba kerülhet, legyen a háttérben figyelemzavar-hiperaktivitás, diszlexia, diszgráfia,
diszkalkúlia, vagy alacsonyabb intellektus, bármely más jellegű speciális nehézség,
autisztikus fejlődés, vagy akár kimagasló tehetség, intellektuális képességek.

A jelenleg érvényben lévő közoktatási törvény igen korszerű szemlélete előtérbe helyezi az
integráció fogalmát, azt az igényt, hogy a fejlődésükben specifikus sajátosságokat mutató
gyermekek a normál közoktatásban kapják meg helyben a fejlesztést, az ellátást. Sajnálatos
módon azonban ennek a nagy jelentőségű törvénynek a megvalósításához a legtöbb
óvodában, iskolában nem állnak rendelkezésre a szükséges személyi, tárgyi, eszközbeli
feltételek.

8) Kivizsgálás módja

A gyermekek közösségben, családban jelentkező zavaró viselkedési megnyilvánulásai miatt a

szülők elsőként többnyire a területileg illetékes Nevelési Tanácsadók segítségét kérik.
Iskolaérettség, beiskolázási javaslat megítélése céljából sok esetben az ún. Tanulási
Képességeket Vizsgáló Országos Szakértői és Rehabilitációs Bizottság vizsgálatára kerül sor,
ahol többnyire gyermekgyógyász, logopédus, gyógypedagógus, sok esetben
gyermekpszichiáter alkotta szakmai team részletes kivizsgálást követően javaslatot tesz a
szükséges fejlesztésre, oktatási formára. Más esetekben a területi Gyermekideggondozó
keretében kérnek tanácsot. Végül gyakran közvetlenül, máskor előzetes vizsgálatokat követően
konkrét diagnosztikai kéréssel kerülnek a gyerekek kórházi ellátásba.
 Az előzetes ambuláns problémafelmérést követően indokolt esetben osztályos kivizsgálásra
kerül sor. 6 éves kor alatt csak kivételes esetben, kizárólag a szülő, gyám jelenlétében vesznek
fel kisgyermeket.

A kivizsgálás alatt a különböző helyzetekben mutatott viselkedés megfigyelését, a készségek

pontos felmérését, a figyelmi funkciók feltérképezését, neuropszichológiai funkciók vizsgálatát
értjük. Amennyiben az előzetes információk alapján indokolt elengedhetetlen az érzékszervi
zavarok kizárása, esetleges neurológiai eltérések, anyagcserezavarok, egyéb
gyermekgyógyászati eltérések feltérképezése. A másodlagosan kialakuló érzelmi, hangulati,
gyakran szorongásos zavarok tisztázása céljából sok esetben pszichológiai kivizsgálásra is
sor kerül.

A vizsgálatok többnyire játékosak, feladathelyzeteket is magába foglaló, beszélgető

helyzetekben történnek, fájdalommal nem járnak.

A vizsgálatokat gyermekpszichiáter, pszichológus, gyógypedagógus, logopédus,

gyermekfoglalkoztató-nővér alkotta szakmai team végzi. A vizsgálati eredmények birtokában
a kezelőorvos a szülőkkel és a gyermekkel történő konzultációt követően, a szülők
beleegyezésével terápiás tervet dolgoz ki, erre tesz javaslatot. Ennek megvalósításában a
területileg illetékes Nevelési Tanácsadók, Gyermekideggondozók szakmai felkészültségére
támaszkodnak.

9) Diagnózis

A figyelemzavar-hiperaktivitás diagnózisának felállítása szigorúan felépített, szakmai

egyetértésen alapuló diagnosztikai rendszerek alapján történik. A két leggyakrabban
alkalmazott diagnosztikai kritériumrendszer a DSM-IV-R és a BNO10 egyaránt 3 fő tünetet
különít el. Ezek a figyelemzavar, a hiperaktivitás, impulzivitás. A DSM-IV-R 3 altípust különít
el aszerint, hogy mely tünetek vannak előtérben: elsősorban figyelmetlen, elsősorban
hiperaktív-impulzív és kombinált altípust. Ez a diagnosztikai rendszer az együttesen fennálló
eltérések jelölésére többszörös diagnózis megjelölésére ad lehetőséget (pl: Figyelemzavar-
hiperaktivitás, Viselkedészavar). A BNO 10 alapján mindhárom fő tünet együttes fennállása
szükséges az „Aktivitás és figyelem zavara” diagnózis felállításához, altípusok elkülönítésére
nem ad lehetőséget. Amennyiben ehhez viselkedészavar társul, akkor „Hiperkinetikus
magatartászavar” diagnózist állítja fel.

A figyelemzavar-hiperaktivitás krónikus eltérés, markáns sajátosság, melynek néhány tünete

már 7 éves kor előtt észlelhető.

Mindkét diagnosztikai rendszer hasonló amennyiben a fő tünetek meglétén túl kizáró

kritériumokkal is dolgozik: azaz a tünetek nem magyarázhatók meg semmilyen egyéb más
egészségügyi, vagy gyermekpszichiátriai eltéréssel, vagy nem hozhatók összefüggésbe
semmilyen szer használatával.

A diagnózis felállításának másik igen fontos alapfeltétele, hogy a fennálló tünetek jelentős
funkcióromlással, működészavarral járjanak, súlyos problémákat okozva a mindennapokban,
több helyzetben.
10) Társuló eltérések, másodlagosan kialakuló gyermekpszichiátriai zavarok

A figyelemzavar-hiperakivitás gyakran más egyéb eltéréssel, betegséggel társul, melyek

jelentős mértékben befolyásolják a hosszútávú kilátásokat.

Gyakran találkozunk oppozíciós, vagy antiszociális viselkedés sajátosságokkal már

kisgyermek korban. Az oppozíciós magatartásmintázatot mutató gyermekek folyamatosan
„harcban” állnak a felnőttekkel, nyíltan szembefordulnak az elvárásokkal, folyamatosan
ellenkeznek, öntörvényűek. Az antiszociális viselkedés ezen túl olyan sajátosságokat jelent,
amikor a gyermek nem egyszerűen semmibe veszi a közösség szabályait, hanem provokálja
környezetét, figyelmen kívül hagyja mások igényeit, jogait, lehetetlenné téve a közös munkát.

A sorozatos, közösségben szerzett kudarcok, kirekesztettség érzése miatt gyakran alakul ki

következményesen depresszió, szorongásos állapotok. Ezen állapotok tünetei eltérnek a
felnőttkori jellegzetességektől. Leggyakrabban a gyerekek agresszív megnyilvánulásai, súlyos
és gyakori konfliktusai hívják fel a bajra a figyelmet. Ezek a gyerekek folyamatos készenlétben
vannak, hogy megvédjék magukat, sértődékenyek, ingerlékenyek, nyugtalanok.

Sok esetben ezen eltérés mellett a gyermek akaratlanul hangokat ad (köhécsel, krákog,
kiabál, vagy szavakat mond), vagy mozdulatokat tesz (pislog,grimaszol, vállát rángatja, stb),
tikzavarral küzd.

Jelentősen befolyásolják a prognózist a társuló részképesség-zavarok, tanulási nehézségek,

nyelv-, beszéd-fejlődés eltérései.

A társuló elérések feltérképezése elengedhetetlen, mivel ezek korrekt ellátása nélkül nem
lehet érdemben javítani a gyerekek életminőségén.

11) Kognitív viselkedés terápia, felvilágosítás

A hiperkinetikus zavarral küzdő gyerekek számára a szociális készségek tanulása, a

konfliktusok kezelése, az indulatok kontrollálása, gyakran az akadémiai készségek gyakorlása
is jelentős nehézségekbe ütközik. Amennyiben sikerül megfelelően segítő, fejlesztő környezetet
biztosítani számukra, viselkedésük jelentősen rendezettebbé, harmonikusabbá válik.

A kognitív viselkedés terápia során a gyerekek konzekvens, világos elvárásokra

támaszkodhatnak, viselkedésükről folyamatos visszajelzést kapnak. A módszer nagy hangsúlyt
fektet a fejlődésre, lépésről lépésre tanítja a gyermekeket azokra a készségekre, melyekkel
hatékonyan javul önkontrolljuk, épül önértékelésük, erősödik önbizalmuk.

A helyes viselkedésre adott konzekvens pozitív megerősítők, valamint a helytelen viselkedést

követő negatív konzekvenciák tudatos alkalmazása nagymértékben elősegíti a kívánt
viselkedés gyakorlását, szokássá való megerősödését.

A terápia fontos eleme a gyerekek felvilágosítása, önértékelésének, önkontrolljának

fejlesztése, az eredményes kortárskapcsolatokhoz szükséges készségek erősítése.

A terápia csoportos jellege igen fontos tényező. A gyerekek a helyes viselkedés, az új

megküzdő készségek gyakorlásában folyamatosan visszajelzéseket kapnak, melyek révén
egymással jó értelemben versengő helyzetbe kerülnek, egymásnak mintát adnak, egyre inkább
segítik társaikat a haladásban, a fejlődésben. Megtapasztalják, hogy képesek együttműködni a
felnőttekkel, társaikkal, és kivívni elismerésüket. A tudatosan alkalmazott pozitív megerősítők
segítségével átélt sikerélmény sok nehézségen segítik át őket, jelentősen fokozza a gyerekek
motivációját a viselkedés korrekciójában.

12) Szülő tájékoztatása, szülőtréning

A kognitív-viselkedés terápia során elért eredmények megőrzése, növelése érdekében

elengedhetetlen a szülők bevonása a terápia folyamatába.

A felvilágosítás során a szülők számára világossá válik, hogy a mindennapokban megjelenő

nehézségek hátterében egy alapvető, markáns nehézség áll. Ez a sajátosság a figyelemzavar-
hiperaktivitás. Megtapasztalják, hogy nincsenek egyedül, gyermekük sajátos működése,
viszonyulása egy temperamentum sajátosság. Olyan szülők, szakemberek körében
beszélhetnek gondjaikról, akik megértik őket, segítségre számíthatnak.

Pontos képet kapnak a „bizonyítottan eredményes” kezelési lehetőségekről, ezek

alkalmazásának kérdéseiről.

Olyan kérdéseket is feltehetnek, melyekről azt gondolják, csak saját helyzetükben jelentenek
problémát. A beszélgetés során megtapasztalják, hogy nehézségeik nem specifikusak,
segítségre számíthatnak szülőtársaik részéről.

A szülőtréning célja, hogy a szülőket felvértezzük a módszer eszközeivel, abból a célból, hogy
a terápiás munkát képesek legyenek folytatni. A program legfontosabb célja a szülők nevelési
attitűdjének átformálása. A konzekvens szülői környezet, a pozitív és negatív megerősítők
tudatos alkalmazása, a gyerekek fejlődésére, erőfeszítésére koncentráló attitűd jelentősen
javítja a szülő-gyerek kapcsolat minőségét. A szülők bevonásával a gyerekek új készségei
tovább erősíthetők, szokássá tehetők. Ezáltal viselkedésük tartósan rendezettebbé válik,
kapcsolataik javulnak.

A gyerekek kognitív viselkedés terápiás programja, illetve a szülőtréning nemcsak a

gyerekek, hanem szüleik, illetve családjuk életminőségét is jelentősen javítja.

A program során, illetve azt követően a szülők arról számolnak be, hogy jóval több időt
töltenek gyerekeikkel, többet játszanak, s azt együtt töltött idő sokkal kellemesebb,
harmonikusabb számukra.

13) Tanárok tájékoztatása, tanári tréning

A gyerekek viselkedési sajátosságai különösen zavaróak lehetnek az oktatásban, az

óvodai csoportban, vagy az osztályteremben. Saját vizsgálataink is alátámasztják azt a
mindennapi tapasztalatunkat, hogy ezen gyerekek tanítása nagy kihívás a pedagógusok
számára. Számtalan esetben nagyszerű, felkészült pedagógusok segítik a gyerekek
fejlődését. Az eltérés ismerete, illetve a beavatkozás lehetőségeinek alkalmazása azonban
esetleges a mai oktatási rendszerben. Ezért rendkívül fontosnak tarjuk, a konzultációs
lehetőségek biztosítását a pedagógusok számára. Ennek változatos formái léteznek, mint
az egyedi esetkonzultáció, a csoportos tanári tréningek, akkreditált továbbképzések.
 Az egyedi esetkonzultáció során egy adott, bajba került gyermek szülei, peadagógusai,
esetleg az iskola igazgatója, iskolapszichológus, némely esetben az iskola gyermekvédelmi
felelőse, valamint gyermekpszichiáter vesz részt. Célja a gyermek speciális
szükségleteinek feltérképezése, a tennivalók megbeszélése, közös „terápiás” stratégia
megalkotása.

Csoportos tanári tréningeken egy adott terápiás csoportba beválasztott gyermekek

pedagógusai vesznek részt. Jelenleg ez nyitott szülőkonzultáció formájában működik.
Nagy előnye, hogy a gyermek nehézségei miatt gyakran egymásnak feszülő, szülőknek és
pedagógusoknak alkalmuk van a másik szemszögéből látni a problémát, megérteni azt.
Közösen gondolkodnak a gyermek gondjairól, az előrelépés, a megoldás lehetőségeiről,
egyenrangú félként képesek beszélgetni a felmerülő nehézségekről.

Egyre több akkreditált továbbképzés foglalkozik a sajátos nevelési igényű ( talán

helyesebb volna sajátos nevelési szükségletű) gyerekek oktatási szükségleteivel, így
természetesen a hiperaktivitással is. Ezek egy része stratégiai eszközöket is nyújt, tanít a
nehéz helyzetek kezelésére. A csoportban is alkalmazható világos, konzekvens szabályok
tanítása, a tudatosan alkalmazott pozitív és negatív megerősítők alkalmazása, az
önkontroll készségek gyakorlása, az indulat-, konfliktus-kezelés eszközeinek ismerete nagy
segítséget jelentenek a mindennapi pedagógiai munkában.

Meggyőződésem azonban, hogy az oktatási rendszer megújítása elengedhetetlen feladat.

Az osztályok túl magas létszáma, a szigorú, a gyerekek fejlődési sajátosságait figyelmen
kívül hagyó követelmény rendszer, az integráció feltételeinek (anyagi, tárgyi, személyi)
hiánya rendkívül nehéz helyzetben sodorja a gyerekeket és az őket tanító pedagógusokat
egyaránt.

14) Gyógyszeres kezelés lehetőségei

A gyógyszeres kezelés fontos része a multimodális ellátásnak. Jelentőségét az adja, hogy

lehetőséget biztosít a következményes eltérések megelőzésére.

A hiperaktivitás-figyelemzavar olyan krónikus, élethosszig tartó eltérés, mely ugyan a

fejlődés révén spontán jelentősen mérséklődhet, jellegében változhat, azonban igen súlyos
gyermekpszichiátriai rizikótényező, számos rendellenesség kialakulásának esélyét
jelentősen megnöveli.

S bár nem oki, hanem tüneti kezelést nyújt, azaz nem gyógyítja meg a figyelemzavart,
hanem időlegesen segíti a figyelem fókuszálását, javítja annak tartósságát, mégis számos
esetben igen komoly érvek szólnak az alkalmazása mellett:

 -Sürgős segítségre van szükség, a gyermek helyzete tarthatatlan, mentőövre

van szüksége.

 -Figyelemzavara lehetetlenné teszi fejlesztését, fejlődését, tanulását.

 -A gyermek eltéréséből adódóan súlyosan alulteljesít, mely másodlagosan

jelentős mértékű teljesítményhelyzetben fellépő szorongást, az iskolai
magatartás jellegzetes zavarát idézi elő.
A gyógyszeres kezelés tekintetében a nemzetközi szakmai protokoll első
választásként pszichostimulánsok alkalmazását javasolja. Hazánkban
forgalomban lévő pszichostimuláns készítmény a Ritalin, mely fehér színű
tablettánként 10mg methylphendiate-t tartalmaz. Gyorsan felszívódó hatóanyag,
hatása 30-45 perc múlva már észlelhető, egyéni különbségektől függően 3-5 óra
hosszat tart.

Az ADHD-s gyermekek hozzávetőlegesen ¾ -e jól reagál alkalmazására.

Hatására a gyermekek (felnőttek) figyelme tartósabban igénybe vehető,

feladatokban sokkal együttműködőbbek, motiválhatóbbak, munkájuk minősége,
terjedelme szinte ugrásszerűen javul. A készítmény hatása elsősorban a
figyelemzavar enyhítésében mutatkozik meg, de gyakran tapasztaljuk a viselkedés
következményes rendeződését is. A hiperaktív gyermek sokkal tartósabban tud
figyelni a szabályokra, elvárásokra, a kommunikációs helyzeteket pontosabban
érti, marad ideje konfliktus helyzetben mérlegelni, hogyan reagáljon,
együttműködőbb, figyelmesebb, könnyebben motiválható.

A készítmény alkalmazása körültekintést igényel. Minden esetben előzetesen a

gyermek nehézségeinek hátterében lévő eltéréseket fel kell térképezni. A vizsgálati
eredményekre támaszkodva alkotják meg a kezelési stratégiát, melyet a szülőkkel
és a gyermekkel részletesen megbeszélnek.

Bármilyen gyógyszeres beavatkozást megelőzően elengedhetetlen a gyermek és a

szülő tájékoztatása, felvilágosítása, ezt követően a szülő írásos beleegyezését adja
a gyógyszeres kezelés beállításába.

A Ritalin adagolásakor figyelembe kell venni a gyerekek egyéni különbségeit.

Adagja 0,6-1,2 mg/testsúlykg/nap, 2-3 részletben, étkezést követően. Lehetőség
szerint hosszabb-rövidebb gyógyszer mentes szüneteket (ún. drug holiday) iktatunk
közbe. A terápiát elsősorban a gyermek iskolában, fejlesztésben töltött idejére
javasoljuk. A készítmény biztonságos, a szokványos, gyermekgyógyászatban
alkalmazott szerekkel mindezidáig váratlan gyógyszerkölcsönhatás nem alakult ki.
Természetesen minden egyéb gyógyszer párhuzamos alkalmazása előtt indokolt
kikérni a kezelőorvos véleményét, illetve fontos jelezni ennek használatát a
gyermek számára elengedhetetlen műtéti beavatkozás előtt.

Hozzászokás, függőség kialakulásával az orvosi javaslat korrekt betartása mellett

nem kell számolni.

A mellékhatások átmeneti jellegűek, addig észlelhetőek, míg a készítmény terápiás

hatása tart. Legyakrabban étvágytalanság, ritkábban hasfájás, fejfájás, émelygés,
hányás fordulhat elő, elvétve találkoznak kiütés megjelenésével, alvászavarral, a
szívfrekvencia fokozódásával, vérnyomás emelkedéssel. Az alkalmazásai
előiratban szerepel a tesi fejlődés megtorpanása, mely azonban a fenti adagolási
javaslat mellett gyakorlatilag nem fordul elő.

Az esetek kis részében a gyógyszer kiürülésekor átmeneti 30-40 percig tartó ún.
„rebound” időszak fellépésével lehet számolni, mely a mozgásos aktivitás
 fokozódásával, nyugtalansággal járhat. Ennek kiküszöbölésére a napi adagot több
kisebb részletre osztjuk, így a kiürülési időszak elnyújtható.

A probléma megoldásában nagy segítséget jelentenének a sok helyen már régóta

elérhető „ún. lassan felszivódó formulák”.

Gyakran felmerül, hogy a methyphenidate kezelés hosszú távon fokozza a későbbi

viselkedészavar, veszélyt kereső magatartás, esetleges alkohol, drog abúzus
kockázatát. Nemzetközi, ún. multicentrikus, placebo kontrollált, egészséges konroll
csoportot alkalmazó utánkövetéses vizsgálat alátámasztotta, hogy az adekvát
gyógyszeres kezelés védő hatású a későbbi következményes gyermekpszichiátriai
eltérések kialakulása szempontjából.

A pszichostimuláns kezelés rendszeres gondozást igényel, melynek kapcsán

elengedhetetlen a gyermekek állapotának követése, az esetleges mellékhatások
monitorozása. A betegek gondozása a területileg illetékes gyermekpszichiátriai,
menthálhygiénés gondozóban, vagy a fekvőbeteg osztályok szakambulanciáján
történik.

Az esetek kb.1/4-ben azonban a gyógyszeres kezelés nem eredményes, máskor

elvétve a mellékhatások jelentkezése miatt nem javasolható a pszichostimuláns
kezelés. Második választásként egy antidepresszáns, a Melipramin (imipramine)
adható, mely szintén szoros orvosi felügyeletet igényel az esetleges szívre
gyakorolt mellékhatásai miatt. Olyan esetekben, amikor a figyelemzavar mellett
hangulati érintettség észlelhető, vagy éjszakai bevizelés is szerepel a panaszok
között, különösen indokolt lehet alkalmazása.

Használatakor folyamatos adagolásra van szükség, a kezdő dózistól fokozatosan

emelik a mennyiséget a terápiás dózisig. Elhagyása is fokozatosan történik.

Azokban az esetekben, amikor a fenti készítmények nem hoznak megfelelő

terápiás eredményt, illetve ha az ADHD mellett a hangulati élet is érintett, vagy
jelentős mértékű szorongásos tünetek, vagy akaratlan mozgások, hangadás (tik) is
megfigyelhetők javasolható a Strattera (atomoxetine) alkalmazása.
Magyaroroszágon már törzskönyvezett készítmény, forgalomba hozatala
folyamatban van, jelenleg még patikai forgalomban nincs. Egyedi importra
beszerezhető. Számos esetben, amikor a kombinált gyógyszeres kezeléssel sem
tudtunk megfelelő segítséget nyújtani, az atomoxetine a tünetek jelentős mértékű
csökkenését eredményezte. Alkalmazása gondozást igényel a ritkán fellépő
esetleges mellékhatások miatt, javasolt a májfunkiók, EKG félévenkénti
ellenőrzése.

A gyermekpszichiátriában alkalmazott gyógyszeres kezelést minden esetben

megelőzi a beteg és a szülők megfelelő felvilágosítása, gyógyszeres kezeléshez a
szülők beleegyezését, hozzájárulását kérik.

15) Társuló eltérése kezelése

Az esetek kisebb részében az ADHD mellett egyéb eltérést is találunk, pl. tanulási
nehézségeket, a beszédfejlődés érintettségét, hangulatzavart, szorongásos tüneteket, akaratlan
mozgásokat, hangadásokat (tik zavar, Tourette sy), viselkedés különböző nehézségeit stb.

Ezen eltérések párhuzamos kezelése elengedhetetlen a betegek életminőségének javítása

szempontjából. Az esetek egy részében ez gyógypedagógiai, logopédiai fejlesztést,
pszichoterápiát jelent, számos esetben nem elkerülhető a kombinált gyógyszeres kezelés.
Mindez körültekintő mérlegelést kíván, a beteg, a szülők együttműködése, belegyezése
elengedhetetlen. A betegek gondozása, utánkövetése a kezelés fontos részét képezi.

16) Másodlagosan kialakult zavarok kezelése

Amennyiben a figyelemzavar-hiperaktivitás nem kerül időben diagnosztizálásra, az eltéréssel,

mint igen jelentős rizikó tényezővel kell számolni. Kezeletlen esetben (a multimodális kezelés
hiányában) a gyerekekben igen kifejezett önértékelési zavar, önbizalom hiány, gyakran
drámai depresszív állapot, szorongásos tünetek, változó súlyosságú szociális, beilleszkedési
nehézségek, kortárskapcsolati problémák, viselkedés zavar, serdülő, fiatal felnőtt korban
jellegzetes kockázat kereső magatartás kialakulásával lehet számolni.

Ezen következményes eltérések kezelése gyakran indokolt lehet. A halmozódó, egymásra

rakódó pszichés, és egyéb problémák súlyosságuk miatt jelentős szenvedést okozhatnak a
beteg és környezete számára.

17) Prognózis, ADHD felnőttkorban

A figyelemzavar-hiperaktivitás nem egy múló állapot, hanem markáns temperamentum

mintázat, krónikus, élethosszig fennálló nehézség, sajátos viszonylás. Ez az eltérés a fejlődés
során változó képet mutat. Kisgyermekkorban a hiperaktivitás, az impulzivitás a legzavaróbb,
különösen közösségben jelent kifejezett hátrányt a gyermekek számára. A figyelemzavar miatt
a gyerekek gyakran képességeikhez mérten alulteljesítenek. A serdülő-, felnőttkor felé a
szokványos fejlődés során a tünetek spontán jelentős fokú regressziót, csökkenést mutatnak.

Kezelés hiányában a következményes pszichés problémák miatt az ADHD-s serdülők nagyobb

számban hagyják félbe tanulmányaikat, gyakran keverednek bajba, szegik meg a szabályokat.
Közlekedésben, életvezetésben kockázatkereső magatartás jellemzi őket. Gyakrabban éri őket
baleset. Jellegzetesen többször váltanak partnert, nehezebben találnak munkát, gyakrabban
váltanak munkahelyet. A volt ADHD-s lányok körében gyakoribb a serdülőkorban vállalt
terhesség, illetve terhesség megszakítás.

Felnőtt korban bár markáns maradvány tünetek meglétével kell számolni, korábbi kezelés
hiányában az egyének életvezetését, személyes életük sikerességét alapvetően meghatározzák
a következményesen kialakult karakter sajátosságok, pszichiátriai zavarok.

Az eltérés korai felismerésével van lehetőség a multimodális kezelésre, mely jelentősen

csökkenti a fenti nehézségek kialakulásának kockázatát.

A gyermekkorban változó mértékű nehézségeket okozó ADHD-vel kapcsolatos ismeretek

széles körben való ismertetése alapvető jelentőségű a gyermekek és a jövő felnőtt nemzedék
lelki egészségének megőrzése szempontjából.
18) Az ADHD egész életre szóló kihívás

A figyelemzavar-hiperaktivitás mind a gyerekek, mind a szülők számára nagy kihívás. Ez az

eltérés, az ebből adódó sajátosságok bár gyermekkorban gyakran jelentős hátrányt
jelentenek, felnőttkorban kifejezetten előnyösen kamatoztathatók. Az egyének kiemelkedő
kreativitása, újszerű probléma megközelítése, rugalmassága, vezetői intuíciói a későbbiekben
nem ritkán különleges pozíció elérését teszik lehetővé.

Ha a gyerekek nevelésében közreműködő, együttműködő felnőttek tisztában vannak azzal,

hogy milyen nehézségek állnak a markáns, zavaró viselkedés hátterében, akkor van lehetőség
a nevelői környezet, attitüd átformálásával olyan helyzetet teremteni, amelyben az egyén a
nyilvánvaló hiányosságaival együtt képessé válik a tanulásra, a fejlődésre.

Rendkívül nagy hangsúlyt kell fektetni a gyerekek speciális érdeklődésének, tehetségének

gondozására. Az ezekben elért sikerek megvédik a gyerekek önértékelését, önbecsülését,
gyakran önkontrollra, önfegyelemre, kitartásra tanítják őket.