You are on page 1of 13

TARTALOM

Dr. Daniel G. Amen elõszava...................................................................... 9


Bevezetés: A legnagyobb dolog,
amirõl valaha is leszokhatsz, az, hogy önmagad vagy ............................ 13

I. RÉSZ: Az én-tudomány

1. fejezet: A kvantum-éned ............................................................. 27

2. fejezet: Felülkerekedni a környezeten ......................................... 63

3. fejezet: Felülkerekedni a testen ................................................... 77

4. fejezet: Felülkerekedni az idõn .................................................... 109

5. fejezet: Túlélés kontra teremtés ................................................... 121

II. RÉSZ: Az agy és a meditáció

6. fejezet: A három agy –


A gondolkodástól a cselekvésen át a létezésig ................. 147

7. fejezet: A rés ................................................................................. 171

8. fejezet: A meditáció, a misztikum demisztifikálása


és a jövõd hullámai ......................................................... 199

III. RÉSZ: Lépj be új sorsodba!

9. fejezet: A meditációs folyamat – Bevezetés és elõkészületek ....... 241

10. fejezet: Nyisd ki a teremtõ állapothoz vezetõ ajtót! (Elsõ hét) .... 251
1. lépés: Indukció ............................................................................. 252

11. fejezet: Fejleszd vissza azt a szokást, hogy önmagad vagy!


(Második hét) .................................................................... 257
2. lépés: Felismerés ........................................................................... 257
3. lépés: Beismerés és kimondás ........................................................264
4. lépés: Megadás ............................................................................ 270

7
ENGEDD EL ÖNM AGAD!

12. fejezet: Bontsd szét régi éned emlékezetét!


(Harmadik hét) ................................................................. 277
5. lépés: Megfigyelés és emlékeztetés................................................. 277
6. lépés: Átirányítás .......................................................................... 283

13. fejezet: Teremts új elmét az új jövõdhöz! (Negyedik hét) .............. 289


7. lépés: Teremtés és gyakorlás ......................................................... 289

14. fejezet: Átláthatónak lenni – Élet az új valóságodban ................ 307

Utószó: Lakd be az énedet! ....................................................................... 317


A függelék: Testrészekre összpontosító indukálás (Elsõ hét) ........................ 323
B függelék: Vízszintemelkedéses indukálás (Elsõ hét) ................................. 325
C függelék: Irányított meditáció: Az eddigiek egybefûzése
(A másodiktól a negyedik hétig) ......................................................... 327
Jegyzetek ................................................................................................. 333
Köszönetnyilvánítás ................................................................................. 337
A szerzõrõl ............................................................................................... 339

8
H AT O D I K F E J E Z E T

A HÁROM AGY –
A GONDOLKODÁSTÓL
A CSELEKVÉSEN ÁT
A LÉTEZÉSIG
Gyakorlati szempontból az agyat sokszor számítógéphez hasonlítjuk,
és a tiéd már rendelkezik mindazzal a hardverrel, ami ahhoz kell,
hogy megváltoztasd az „énedet” és az életedet. Azt azonban még
nem tudod, hogyan használd helyesen ezt a hardvert az új szoftver
telepítéséhez.
Képzelj el két számítógépet, amelyek ugyanazzal a hardverrel és
szoftverrel rendelkeznek – az egyik egy kezdõ felhasználó kezében
van, a másikat pedig egy tapasztalt informatikus kezeli. A kezdõ alig
tud valamit arról, mi mindenre képes egy ilyen számítógép, hát még
arról, hogyan kellene használni.
Könyvem második részében az a szándékom, hogy egyszerûen
megfogalmazott, hasznos információkat nyújtsak az agyról, hogy
amikor felhasználóként alkalmazni kezded az egész életedet meg-
változtató meditációs technikákat, tisztában légy azzal, minek kell
történnie az agyadban a meditáció közben, és miért.

147
ENGEDD EL ÖNM AGAD!

A változás új gondolkodás-, cselekvés- és létmódot von


maga után

Ha van jogosítványod, akkor már tapasztaltad a gondolkodás, cse-


lekvés és létezés legelemibb példáját. Kezdõ vezetõként el kellett
gondolkodnod minden egyes mozdulatodon és a KRESZ rengeteg sza-
bályán. Amennyiben tudatos figyelmet szenteltél annak, amit cse-
lekedtél, akkor egy idõ után meglehetõsen ügyes vezetõ lett belõled.
Végül pedig autóvezetõ lettél; tudatos elméd hátradõlt a székben, és
utassá vált. Valószínûleg azóta is a tudattalan elméd ül legtöbbször
a sofõrülésen; a vezetés automatikussá vált, második természeteddé.
A tanulás során a legtöbbször ezt az utat járjuk be a gondolkodástól
kezdve a cselekvésen át a létezésig, és az agy három különbözõ ré-
szével segíti ezt a három tanulási módot.
De azt vajon tudod-e, hogy közvetlen út is vezet a gondolkodás-
tól a létezésig – és valószínûleg ezt is megtapasztaltad már az életed
során? Meditáció közben, ami ennek a könyvnek a legfontosabb
része (és ez a fejezet az elõjáték hozzá), az elérni kívánt ideális éned
gondolatától közvetlenül is eljuthatsz addig, hogy az új éneddé válsz.
Ez a kvantum-teremtés kulcsa.
Minden változás gondolkodással kezdõdik: képesek vagyunk
azonnal olyan új idegi kapcsolatokat és áramköröket létrehozni,
amelyek már az új gondolatainkat tükrözik. És mi sem teszi az agyat
izgatottabbá, mint a tanulás – az ismeretek és a tapasztalatok feldol-
gozása. Ezek az agy afrodiziákumai. Az agy örömmel fogad minden
egyes érzékszervi információt. Minden másodpercben bitek milliárd-
jait dolgozza fel adat formájában; kielemzi, megvizsgálja, azonosítja,
szétválogatja, kategorizálja és elraktározza az információkat, hogy
aztán szükség esetén bármikor elõvehesse õket. Nem túlzás, hogy
az agy a világ csúcsszámítógépe.
Bizonyára emlékszel, hogy a huzalozással magyaráztam, hogyan
érünk el konkrét változást az elmében – hogyan alakulnak ki hosszú
távú, megszokáson alapuló kapcsolatok az idegsejtek között. Meséltem
Hebb elméletérõl, amely kimondja, hogy „azok az idegsejtek, amelyek
együtt tüzelnek, összekapcsolódnak”. (A neurológusok régebben azt
hitték, hogy a gyermekkor lezárulásával az agyi struktúrák lényegé-
ben állandósulnak. Az újabb kutatások azonban azt mutatják, hogy

148
A három agy

az agy és az idegrendszer számos szempontból képes a felnõttkor


egészében strukturális és funkcionális változásokra – beleértve a ta-
nulást, az emlékezést és az agysérülésekbõl való felépülést is.)
Ez azonban fordítva is igaz: azok az idegsejtek, amelyek nem
tüzelnek többé együtt, szétkapcsolódnak. Amit nem használunk, az
elvész. Akár tudatos gondolatokkal is szét tudjuk kapcsolni vagy el
tudjuk egymástól választani a nemkívánatos kapcsolatokat. Lehet-
séges tehát, hogy elengedjünk olyan dolgokat, amelyekhez korábban
ragaszkodtunk, és amelyek átjárták a gondolatainkat, a tetteinket
és az érzéseinket. Az áthuzalozott agy már nem a múlt áramkörei
szerint fog tüzelni.
A neuroplaszticitás (vagyis az agy azon képessége, hogy a külsõ
környezet és a tudatos szándék eredményeképpen bármelyik élet-
korban át tud huzalozódni, és új áramköröket tud kialakítani) teszi
lehetõvé, hogy új gondolkodási szinteket teremtsünk. A neurológu-
sok ismerik azt az idegrendszeri folyamatot, hogy „ki a régivel, be
az újjal”, és ezt metszésnek és hajtatásnak hívják. Én ezt felejtésnek
és tanulásnak hívom; és ez teremti meg a lehetõséget, hogy túllép-
jünk jelenlegi korlátainkon, és meghaladjuk környezeti körülmé-
nyeinket.
Amikor új szokást veszünk fel, és új egyéniséget alakítunk ki,
lényegében tudatosan átvesszük az irányítást afölött, ami tudatta-
lan létfolyamattá vált. Ahelyett, hogy az elme egy bizonyos irányba
tartana (nem leszek többé dühös), a test pedig egy másikba (maradjunk
csak dühösek, és fürödjünk tovább a jól ismert vegyületekben), egyesíteni
akarjuk az elme szándékát és a test reakcióját. Ennek érdekében új
gondolkodás-, cselekvés- és létmódra van szükségünk.
Ha abból indulunk ki, hogy az életünk megváltoztatásához
elõször is a gondolatainkat és az érzéseinket kell megváltoztatnunk,
majd tennünk kell valamit (megváltoztatni a tetteinket vagy a vi-
selkedésünket), hogy új tapasztalatban legyen részünk, ez pedig
majd új érzelmet vált ki belõlünk, amelyet addig kell vésnünk az
emlékezetünkbe, amíg új létállapotba nem kerülünk (amikor test és
elme egy és ugyanaz) – nos, akkor bizony elég sok minden áll a ren-
delkezésünkre. Mivel pedig az agy alakítható, azt is mondhatnánk,
hogy tulajdonképpen nem is egy aggyal kell dolgoznunk, hanem
lényegében hárommal.

149
ENGEDD EL ÖNM AGAD!

(Az egyszerûség kedvéért ebben a fejezetben a „három agynak”


csak azokra a funkcióira fogok koncentrálni, amelyeknek konkrét
szerepük van abban, hogy leszokjunk önmagunkról. A személyes
véleményem egyébként az, hogy az agy és az idegrendszer többi ré-
szének tanulmányozása is végtelenül lenyûgözõ feladat. Elsõ, Evolve
Your Brain címû könyvemben részletesebben szóltam errõl a témáról,
mint ahogy arra most szükségünk van. További hasznos informáci-
ók találhatók a www.drjoedispenza.com honlapon, de természetesen
sok más kiadvány és weboldal is elérhetõ azok számára, akik többet
akarnak megtudni az agyról, az elmérõl és a testrõl.)

A HÁROM AGY

NEOKORTEX
Elsõ agy

LIMBIKUS
RENDSZER
KÖZTIAGY
Második agy

Metszeti kép

KISAGY
Harmadik agy

Teljes kép

6A ábra. Az „elsõ agy” a neokortex vagy gondolkodó agy (az ábrán fehér színû).
A „második agy” a limbikus rendszer vagy érzelmi agy, amely a testi vegyületek
elõállításáért, fenntartásáért és mûködtetéséért felelõs (világosszürke).
A „harmadik agy”, a kisagy a tudatalatti lakóhelye (sötétszürke).

150
A három agy

A gondolkodástól a cselekvésig – A neokortex feldolgozza


az ismereteket, majd arra késztet, hogy a tanultak
szerint éljünk

„Gondolkodó agyunk”, a neokortex az agy dióhoz hasonlatos külsõ


kérge. Ez az emberiség legfiatalabb, legfejlettebb idegi hardvere és
– több más magasabb agyi funkció mellett – a tudatos elme és az
egyéniség székhelye. (Az elõzõ fejezetekben tárgyalt homloklebeny
a neokortex négy részének egyike.)
A neokortex lényegében az agy fõépítésze vagy fõtervezõje. Ez
teszi lehetõvé, hogy tanuljunk, emlékezzünk, érveljünk, elemezzünk,
tervezzünk, alkossunk, mérlegeljük a lehetõségeket, feltaláljunk és
kommunikáljunk. Mivel ezen a területen raktározzuk az érzékszervi
adatokat – például amit látunk vagy hallunk –, a neokortex kapcsolja
rá az embert a külsõ valóságra.
Általánosságban elmondhatjuk, hogy a neokortex az ismereteket
és a tapasztalatokat dolgozza fel. Elõször is ismereteket gyûjtünk té-
nyek vagy jelentésbeli információk formájában (ezek filozófiai vagy
elméleti koncepciók, amelyeket értelmi úton sajátítunk el), és arra
késztetjük a neokortexet, hogy új szinaptikus kapcsolatokat és áram-
köröket hozzon létre.
Másodszor, ha eldöntöttük, hogy személyre szabjuk vagy al-
kalmazzuk a megszerzett tudást – megmutatjuk, mit tanultunk –,
minden esetben új élményt hozunk létre. Ettõl alakulnak ki a ne-
urális hálózatoknak nevezett idegsejtmintázatok. Ezek a hálózatok
megerõsítik az intellektuálisan megszerzett ismeretek áramköreit.
Ha a neokortexnek jelmondata lehetne, talán az volna: „A tudás
az elme dolga.”
Egyszerûen megfogalmazva, a tudás a tapasztalat elõfutára:
a neokortex felelõs azért, hogy feldolgozza a mindeddig nem ta-
pasztalt gondolatokat, amelyek lehetõségként léteznek, és arra vár-
nak, hogy a jövõben valamikor a magadévá tedd õket. Ahogy új
gondolataid támadnak, elkezdesz azon töprengeni, hogyan kellene
változtatnod a viselkedéseden ahhoz, hogy legközelebb, ha alkalom
nyílik rá, másképp csinálj valamit, és más eredményt érj el. Változ-
tatsz tehát a rutinszerû cselekedeteiden és a jellemzõ viselkedéseden,

151
ENGEDD EL ÖNM AGAD!

ezáltal a megszokottól valami eltérõ dolog történik, ami új eseményt


eredményez.

Az új eseményektõl az új érzelmekig – A limbikus rendszer


által termelt vegyületek segítenek felidézni az élményeinket

A limbikus rendszer (más néven emlõsagy) a neokortex alatt helyez-


kedik el, és az emberen, a delfineken és a fõemlõsökön kívül az
összes többi emlõsnél ez az agy legfejlettebb és leginkább specializá-
lódott része. Felfoghatjuk „kémiai agynak” vagy „érzelmi agynak”.
Ha éppen egy új élmény kellõs közepén vagyunk, és érzékszer-
veink a neokortexre zúdítják a külvilágból származó információkat,
a neurális hálózatok úgy szervezõdnek, hogy visszatükrözzék az ese-
ményt. Az élmény tehát az új tudásnál is tovább gazdagítja az agyat.
Abban a pillanatban, amikor ezek a neurális hálózatok az új él-
ménynek megfelelõ mintázatokban tüzelnek, az érzelmi agy bizonyos
vegyületeket kezd termelni és felszabadítani, peptidek formájában.
Ez a kémiai koktél alkotja azt az egyedi szignált, amely az éppen
átélt érzelmeket tükrözi. Mint már tudod, az érzelmek a tapaszta-
latok végtermékei; az új tapasztalat új érzelmet vált ki (és ez immár
nem a megszokott módon aktiválja a szokásos géneket). Az érzelmek
tehát azt jelzik a testnek, hogy kémiailag jegyezze fel az eseményt,
és kezdje el megtestesíteni a tanultakat.
Ebben a folyamatban a limbikus rendszer a hosszú távú emlé -
kek kialakításában segít: jobban emlékszünk a konkrét emlékekre,
mert az is társul hozzájuk, hogy az esemény megtörténtekor milyen
érzelmi állapotban voltunk. (A neokortex és az agy együttesen le-
hetõvé teszi, hogy úgynevezett deklaratív emlékeket véssünk be, ami
azt jelenti, hogy a tanult vagy tapasztalt dolgokat el tudjuk monda-
ni.1 A deklaratív és a nem deklaratív emlékekrõl lásd bõvebben a 6B
(1) ábrát.)
Mindjárt meglátod, mekkora hatást gyakorolnak ránk a magas
érzelmi töltésû élmények. Aki járt már jegyben, pontosan emlék-
szik, hol volt és éppen mit csinált, amikor megkérték a kezét, vagy õ
kérte meg szerelméét. Talán éppen a kedvenc éttermük tetõteraszán
vacsoráztak, élvezték a nyáresti szellõ balzsamos fuvallatát, gyö-
nyörködtek a naplementében, és a háttérben halkan Mozart zenéje

152
A három agy

szólt, amikor a férfi fél térdre ereszkedett, egy apró, fekete dobozkát
tartva a tenyerén.
Az akkor átélt összes élmény együttes kombinációja miatt nagyon
másmilyennek érezték magukat, mint normális esetben. A tipikus
belsõ kémiai egyensúlyt, amelyet személyiségük az emlékezetébe vé-
sett, kizökkentette egyensúlyából az, amit láttak, hallottak és éreztek.
Bizonyos értelemben felébredtek a megszokott, hétköznapi környezeti
ingerekbõl, amelyek rendszeresen bombázták az agyukat, és arra
késztették õket, hogy elõre megjósolható módon gondolkozzanak és
érezzenek. Az újszerû események annyira meglepnek minket, hogy
jobban a tudatára ébredünk a jelen pillanatnak.
Ha a limbikus rendszernek lehetne jelmondata, talán az volna:
„A tapasztalás a test dolga.”
Ha a tudás az elme dolga és a tapasztalás a testé, akkor ha a tudást
alkalmazzuk, és új élményeket teremtünk, arra tanítjuk a testet, amit
az elme már intellektuálisan elsajátított. A tudás tapasztalat nélkül
pusztán bölcselkedés; a tapasztalat tudás nélkül csak tudatlanság.
Kell, hogy legyen valamilyen fejlõdés. A megszerzett tudást élni
kell – érzelmileg is a magunkévá tenni.
Eddigi fejtegetéseimbõl azt tanulhattad meg, hogyan teszel
szert tudásra, majd hogyan kamatoztatod azt a gyakorlatban, hogy
új tapasztalatban legyen részed, ami viszont új érzést kelt benned.
A következõkben ezt az érzést kell az emlékezetedbe vésned, és a ta-
nultakat a tudatos elmébõl át kell helyezned a tudatalattiba. Ehhez
már meg is vannak a szükséges hardvereid, mégpedig a most tárgya-
landó, harmadik agyterületen.

A gondolkodástól a cselekvésen át a létezésig –


A megszokott gondolatokat, beállítottságokat és
viselkedéseket a kisagy tárolja

Emlékszel, mit írtam arról a jól ismert élményrõl, amikor tudato-


san képtelenek vagyunk felidézni egy telefonszámot, PIN-kódot vagy
zárkombinációt, de annyit gyakoroltuk már, hogy a testünk jobban
ismeri, mint az agyunk, és az ujjaink maguktól, automatikusan el-
végzik a feladatot? Ez látszólag nem nagy dolog. Ha azonban a test
legalább annyira vagy jobban tud valamit, mint a tudatos elme,

153
ENGEDD EL ÖNM AGAD!

ha bármikor, jelentõsebb tudatos erõfeszítés nélkül meg tudunk is-


mételni egy élményt, akkor az emlékeinkbe már bevésõdött a tett,
a hozzáállás, az érzelmi reakció, és hamarosan képesség vagy szokás
lesz belõle.
Ha eljutunk erre a szintre, elérünk egy bizonyos létállapotot. A fo-
lyamat során aktiváljuk a harmadik agyterületet, amelynek jelentõs
szerepe van az életünk megváltoztatásában – mégpedig a kisagyat,
a tudatalatti lakóhelyét.
A kisagy vagy cerebellum a koponya hátsó részében helyezkedik
el, és ez az agy legaktívabb része. Felfoghatjuk úgy is, hogy ez az agy
mikroprocesszora és memóriaközpontja. A kisagyban levõ összes
idegsejt legalább 200 000 – de akár egymillió – másik idegsejttel is
kapcsolatot tud létesíteni, miközben összehangolja és egyensúlyban
tartja a testet, tudatosítja a testrészek egymáshoz való viszonyát, és
végrehajtja a kontrollált mozgásokat. A kisagyban tárolódnak bizo-
nyos fajta egyszerû cselekvések és képességek, továbbá a beidegzõdött
érzelmi reakciók, beállítottságok, visszatérõ cselekvések, szokások,
kondicionált viselkedések, illetve tudattalan reflexek és képességek,
amelyeket elsajátítottunk és emlékezetünkbe véstünk. Bámulatos
méretû emlékezettároló kapacitásánál fogva a kisagy könnyedén
betölti a különféle tanult információkat a beprogramozott mentális
és testi állapotokba.
Amikor egy bizonyos létállapotba kerülünk, elkezdünk memori-
zálni egy újfajta neurokémiai ént. Ekkor veszi át az irányítást a kis-
agy, és ezt az új állapotot a tudattalan program közvetett részévé
teszi. A kisagy a nem deklaratív emlékezet székhelye, ami azt jelenti,
hogy valamit már annyiszor elvégeztünk vagy gyakoroltunk, hogy
második természetünkké vált, és nem kell gondolkodnunk rajta; any-
nyira automatikussá vált, hogy nehezen tudnánk megmondani vagy
megmagyarázni, hogyan is csináljuk. Ilyenkor érkezünk el ahhoz
a ponthoz, amikor a boldogság (vagy bármilyen más beállítottság,
viselkedés, képesség vagy személyiségvonás, amelyre régóta koncent-
rálunk, és amelyet mentálisan és fizikailag régóta gyakorlunk) az új
én bevésõdött, szerves részévé válik.
Lássunk most egy gyakorlati példát arra, hogyan jutunk el
a három agy segítségével a gondolkodástól a cselekvésen át a létezé-
sig! Elõször is azt fogjuk megnézni, hogyan használja tudatos mentális

154
A három agy

gyakorlás során a gondolkodó agy (a neokortex) a tudást arra, hogy


más agyi áramköröket máshogyan aktiváljon, és így új elmét hozzon
létre. Ezután a gondolat megteremti az élményt, és az érzelmi agyon
(a limbikus rendszeren) keresztül új érzelem alakul ki. Gondolkodó és
érzõ agyunk egy új elméhez szoktatja a testet. Végül, ha elérkezünk
arra a pontra, amikor test és elme eggyé válva mûködik, a kisagy
lehetõvé teszi, hogy memorizáljuk az új neurokémiai ént, ezáltal
az új létállapotunk immár a tudatalattiban futó program szerves
részévé válik.

Egy való életbõl vett példa a három agy mûködésére

A gyakorlati példa kedvéért tegyük fel, hogy nemrégiben olvastál


pár gondolatébresztõ könyvet az együttérzésrõl – a dalai láma egyik
könyvét, Teréz anya életrajzát és egy kötetet Assisi Szent Ferenc mun-
kásságáról.
Az új ismeretek lehetõvé tették, hogy kilépj a megszokott gondol-
kodásod keretei közül. Az olvasás során új szinaptikus kapcsolatok
alakultak ki a gondolkodó agyadban. Lényegében az együttérzés
filozófiájáról tudtál meg többet (nem a magad, hanem mások ta-
pasztalatain keresztül). Sõt, ezeket a neurális kapcsolatokat fent is
tartod azáltal, hogy naponta újra átolvasod, amit tanultál. Annyira
lelkes vagy, hogy megoldod minden barátod problémáját, tanácsot
adsz, és magad köré gyûjtöd az embereket. Te lettél a nagy filozófus.
Elméleti síkon tudsz mindent.
Hazafelé menet felhív a feleséged, és azt mondja, hogy három
nap múlva vacsorára vagytok hivatalosak az anyósodhoz. Félreállsz
a kocsival, és máris azon jár az eszed, hogy mennyire nem bírod az
anyósodat, amióta tíz évvel ezelõtt egyszer megbántott. Hamarosan
egész sor dolog jut az eszedbe: sosem bírtad a nagyképû beszédstílusát,
azt, hogy folyton félbeszakít másokat; nem szeretted az illatát, sõt
még a fõztjét sem. Valahányszor a közelében vagy, felmegy a vérnyo-
másod, összeszorítod a fogad, arcod és tested megfeszül, idegesnek
érzed magad, és el akarsz menekülni.
Még mindig a kocsiban ülve eszedbe jut, miket olvastál az
együttérzés filozófiájáról, és elgondolkodsz, mi mindent tanultál

155
ENGEDD EL ÖNM AGAD!

meg elméletben. Arra gondolsz: Talán ha megpróbálom alkalmazni


azt, amit a könyvekbõl tanultam, újfajta tapasztalatra tehetek szert az
anyósommal kapcsolatban. Mit szabhatnék személyre a tanultakból, hogy
megváltoztassam ennek a vacsorának a kimenetelét?
Amint elkezdesz azon gondolkodni, hogyan alkalmazhatnád ezt
a tudást az anyósoddal kapcsolatban, valami csodálatos dolog törté-
nik. Úgy döntesz, nem a tipikus, automatikus eszköztáraddal fogsz
reagálni az anyósod jelenlétére, hanem azon kezdesz gondolkodni,
hogy ki nem akarsz lenni a továbbiakban, és ki akarsz lenni helyette.
Azt kérdezed magadtól: Hogyan nem akarom magam érezni? Hogyan nem
fogok reagálni, amikor meglátom õt? Homloklebenyed elkezdi „lehûteni”
azokat az idegi áramköröket, amelyek a régi énedhez kapcsolódnak;
kezded szétbontani a régi éned, kezded visszafejleszteni a mûködését.
Úgy is mondhatnánk, hogy az agyad már nem ugyanúgy tüzel, ezért
már nem ugyanazt az elmét teremted újra.
Aztán újra átgondolod, miként tudnak segíteni a könyvekben
olvasottak abban, hogy most megtervezd, hogyan akarsz gondol-
kodni, érezni és viselkedni az anyósoddal szemben. Azt kérdezed
magadtól: Hogyan változtathatnék a viselkedésemen – a tetteimen – és
a reakcióimon, hogy az új tapasztalat új érzéshez vezessen? Elképzeled
tehát, ahogy köszönsz neki, megöleled, olyan dologról kérdezed,
amirõl tudod, hogy érdekli õt, és megdicséred az új frizuráját vagy
szemüvegét. A következõ néhány napban, miközben gondolatban
gyakorlod az új, ideális énedet, további új idegi hardvereket telepí-
tesz, így mire a konkrét találkozásra sor kerül, kialakulnak az ehhez
szükséges idegi áramköreid (lényegében az új szoftver).
Többségünknek a gondolkodástól a cselekvésig vezetõ út olyan,
mintha egy csigát próbálnánk gyorsabb tempóra ösztökélni. Meg
akarunk maradni a valóság filozófiai, intellektuális birodalmában;
szeretünk azonosulni megszokott énünk bevésõdött, könnyen
felismerhetõ érzéseivel.
Ha azonban megálljt parancsolsz a régi gondolkodási mintáknak,
gátat vetsz a megszokott érzelmi reakcióknak és az elõbb említett
automatikus reakcióknak, majd új létállapotokat tervezel meg és
gyakorolsz be, akkor helyet teremtesz önmagadnak a tanult ismeretek
egyenletében, és elkezdesz új elmét alkotni – emlékezteted magad,
hogy ki akarsz lenni.

156