Carlos Castaneda

A csend ereje
A mű eredeti címe: The Power ol Silence Fordította: Pordán Ferenc Lektorálta Püski Irén Copyright © Carlos Castaneda Hungarian edition © PÜSKI KIADÓ Kft. Hungarian translation © Pordán Ferenc Borító D3 Vizuális művek Vadas Szabolcs Kiadja PÜSKI KIADÓ Kft. 1012 Budapest, Logodi u. 16 Tel: 201-4444 Felelős kiadó: Püski István PÜSKI KÖNYVESHÁZ 1013 Budapest, Krisztina krt. 26 Tel: 375-7763, Fax: 201-4444 ISBN: 963 9906 14 X PRINTED IN HUNGARY 5.

Előszó
Könyveim igaz beszámolók don Juan Matus mexikói indián varázsló tanítási módszeréről, melyet annak érdekében alkalmazott, hogy segítsen nekem megértenem a varázslók világát. Ebben az értelemben ezek a könyvek egy ma is tartó folyamat beszámolói, mely folyamat az idő múltával egyre tisztábbá válik előttem. Több esztendőn át tartó nevelés szükséges ahhoz, hogy megtanuljuk értelmesen kezelni a mindennapi élet világát. Iskoláztatásunk – legyen szó akár a logikus érvelésről, akár formális témákról – szigorú, mivel az átadni kívánt tudás roppant összetett. Ez az állítás a varázslók világára is igaz: az ő, szájhagyomány útján terjedő instrukciókon és a tudomás befolyásolásán alapuló iskoláztatásuk – bár eltér a miénktől – éppoly szigorú, mivel az ő tudásuk ugyanolyan összetett – ha nem összetettebb. 7.

Bevezetés
Az együtt töltött évek során don Juan a kedvemért többször is megkísérelte valamiféle névvel illetni a tudását. Úgy érezte, a legmegfelelőbb a nagualizmus elnevezés lenne, de ez a név túlzottan bizonytalan volt. Egyszerűen „tudásnak” nevezni túl homályos, „boszorkányságnak” hívni pedig lealacsonyító lett volna. A „szántszándék uralása” túl absztrakt volt, a „tökéletes szabadság keresése” pedig túlzottan hosszú és metaforikus. Végül, mivel képtelen volt megfelelőbb nevet találni, a „varázslás” mellett döntött, bár beismerte, hogy nem ez a legjobb elnevezés. Don Juan többféleképpen is definiálta számomra a varázslást, de mindig fenntartotta azt, hogy a meghatározások a tudás növekedtével változnak. Tanulóidőm vége felé úgy éreztem, már vagyok abban a helyzetben, hogy értékelni tudjak egy pontosabb meghatározást, ezért újra felvetettem a kérdést neki. – A köznapi emberek szemszögéből nézve – mondta –, a varázslás ostobaság vagy valamiféle, a felfogóképességüket meghaladó, nyugtalanító rejtély. És igazuk is van – nem azért, mintha ez lenne a valóság, hanem azért, mert a köznapi emberek nem rendelkeznek kellő mennyiségű energiával ahhoz, hogy képesek legyenek a varázslással foglalkozni. Rövid szünetet tartott, aztán folytatta a mondanivalóját.

– Az emberi lények véges mennyiségű energiával születnek – mondta. – A születésük pillanatától fogva rendelkezésükre áll ez az energia, hogy azt a lehető legelőnyösebben használhassák fel, az idő modalitásának megfelelően. – Mit értesz az idő modalitása alatt? – kérdeztem. – Az idő modalitása az energiamezők éppen érzékelt kötege – válaszolta don Juan. – Hiszem, hogy az emberi érzékelés megváltozott az 8. évszázadok során. Az érzékelés módját mindig az adott kor határozza meg; ettől függ, hogy az energiamezők felmérhetetlenül sok kötege közül pontosan melyik kerüljön felhasználásra. És az idő modalitásának kezelése – a néhány, kiválasztott energiamező – felemészti az összes rendelkezésünkre álló energiát, semmit sem hagyva számunkra, ami segíthetne a többi energiamező hasznosításában. Szemöldöke apró mozdulatával arra ösztönzött, hogy gondolkodjak el azon, amit mondott. – Erről beszélek, amikor azt mondom, hogy a köznapi emberek nem rendelkeznek a varázslás kezeléséhez szükséges energiával – folytatta. – Ha csak a rendelkezésére álló energiát használják, nem képesek érzékelni a varázslók által érzékelt világokat. Ezen világok érzékeléséhez a varázslóknak az energiamezők egy rendszerint használaton kívüli kötegét kell hasznosítaniuk. Természetesen, ha a köznapi emberek is érzékelni kívánják ezeket a világokat, és meg akarják érteni a varázslók érzékelését, nekik is ugyanezt a köteget kell felhasználniuk. Ez pedig egyszerűen lehetetlen, mivel az összes energia le van kötve. Elhallgatott, mintha a megfelelő szavakat keresné. – A következőképpen gondold ezt végig – mondta aztán. – Nem arról van szó, hogy ahogy múlik az idő, megtanulsz varázsolni; amit megtanulsz, az sokkal inkább az energia megőrzése. Ez az energia pedig képessé tesz téged arra, hogy kezelj néhány, számodra jelenleg elérhetetlen energiamezőt. És épp ez a varázslás: azon energiamezők kezelésének képessége, melyeket nem hasznosítunk a megszokott, általunk ismert világ érzékelése során. A varázslás a tudomás egy állapota. A varázslás az a képesség, hogy érzékeljünk valamit, amit a köznapi érzékelés nem képes érzékelni. – Minden, aminek alávetettelek – folytatta don Juan –, az általam mutatott dolgok mindegyike pusztán arra szolgált, hogy meggyőzzön téged arról, hogy a kézzel fogható dolgoknál jóval több minden létezik. Nincs szükségünk arra, hogy bárki is varázslásra tanítson bennünket, mivel valójában nincs mit tanulnunk. Amire szükségünk van, az egy tanító, aki meggyőz bennünket arról, hogy felbecsülhetetlen erő rejlik pusztán egy karnyújtásnyira tőlük. Micsoda különös paradoxon! A tudás útját járó összes harcos azt hiszi néha, hogy varázslást tanul, 9. pedig nem tesz mást, mint hagyja, hogy meggyőzzék őt a lényében rejtőző erőről, és arról, hogy elérheti azt. – Ezt teszed te is, don Juan? Meggyőzöl engem? – Pontosan. Igyekezlek meggyőzni téged arról, hogy elérheted ezt az erőt. Én is ugyanezen mentem keresztül, és engem is ugyanolyan nehéz volt meggyőzni, mint téged. – És ha elértük ezt az erőt, pontosan mihez kezdünk vele, don Juan? – Semmihez. Ha elértük ezt az erőt, az önmagától hasznosítani fogja a rendelkezésünkre álló, mégis elérhetetlen energiamezőket. És – mint már mondtam – ez maga a varázslás. Akkor elkezdünk látni – azaz érzékelni – valami mást, nem képzelődésként, de valós és konkrét dologként. És akkor elkezdünk tudni anélkül, hogy ehhez szavakra lenne szükségünk. És az, hogy az ember mit kezd ezzel a megnövekedett érzékeléssel, ezzel a csendes tudással, csakis a vérmérsékletén múlik. Egy másik alkalommal egy másfajta magyarázatot adott számomra. Valami másról beszélgettünk, amikor hirtelen témát váltott, és egy viccet kezdett mesélni. Nevetett, aztán roppant gyengéd ütést mért a lapockáim közé, mintha túl szégyenlős volna ahhoz, hogy megérintsen engem. Kuncogott ideges reakciómon. – Ijedős vagy – mondta kötekedve, és újra hátba vágott, ezúttal erősebben. Zúgott a fülem és egy percre elakadt a lélegzetem. Úgy éreztem, mintha megsértette volna a tüdőm. Minden egyes lélegzetvétel nagyon nehezemre esett. Az orrjárataim néhány fuldokló köhögés után mégis kitisztultak, és azon kaptam magam, hogy mély, megnyugtató lélegzeteket veszek. Olyan határtalanul kellemes érzés fogott el, hogy már nem is haragudtam rá amiatt a váratlan, erős ütés miatt. Don Juan aztán belekezdett egy roppant figyelemre méltó magyarázatba, mely tömören, és érthetően, ráadásul újfajta és precízebb módon határozta meg számomra a varázslás lényegét. Csodálatos tudatállapotba kerültem! Az elmém olyan tiszta volt, hogy képes voltam felfogni és feldolgozni mindent, amit mondott. Elmondta, hogy az univerzumban létezik egy mérhetetlen, leírhatatlan erő, melyet a varázslók szántszándéknak neveznek, és hogy egyfajta

10. összekötő kapocs által a világegyetemben létező minden egyes dolog kapcsolatban áll a szántszándékkal. A varázslók – vagy ahogy don Juan nevezte őket, a harcosok – törődnek azzal, hogy megvitassák ezen összekötő kapocs sajátosságait, hogy megértsék, és munkába állítsák azt. Különösen nagy figyelmet fektetnek arra, hogy megtisztítsák azt a mindennapi élet megszokott dolgainak tompító hatásától. A varázslást ezen a szinten az embert a szántszándékkal összekötő kapocs megtisztításának lehet meghatározni. Hangsúlyozta, hogy ezt a „tisztítási folyamatot” rendkívül nehéz megérteni, elsajátítani és végrehajtani. Ezért a varázslók két részre osztják a tanításaikat. Az egyik csoport a mindennapi életbéli tudomás számára szól, melyben ez a tisztítási folyamat álcázott módon jelenik meg; a másik az emelkedett tudomás állapotának szóló tanításokból áll – ebbe a csoportba tartozik az általam éppen megtapasztalt tanítás is –, és ebben az állapotban a varázslók a beszélt nyelv zavaró közbenjárása nélkül, közvetlenül a szántszándéktól nyerik a tudást. Kifejtette, hogy a varázslók az emelkedett tudomás segítségével, évezredek fáradtságos küzdelme után sajátos betekintésre tettek szert a szántszándékba; és nemzedékről nemzedékre hagyományozták a közvetlen tudás ezen aranyrögeit, egészen a mai napig. Azt mondta, a varázslás feladata az, hogy alkalmazzuk ezt a látszólag felfoghatatlan tudást, és érthetővé tegyük azt a mindennapi élet tudomásának normái számára is. Aztán a vezető szerepét fejtette ki a varázslók életében. Elmondta, hogy ezt a vezetőt „nagualnak” hívják, és hogy a nagual egy kivételes energiával rendelkező férfi vagy nő, egy józan, kitartó és rendíthetetlen tanító; olyasvalaki, akit a látók egy négy részből álló fénygömbnek látnak, valaki, akinek olyan a fényteste, mintha négy fénygömböt préseltek volna össze. Kivételes energiájuk miatt a nagualok a közvetítő szerepét töltik be. Ez az energia lehetővé teszi számukra, hogy közvetlenül a forrástól, a szántszándéktól közvetítsék a békét, a harmóniát, a nevetést és a tudást, és továbbadják azt a társainknak. A nagualok felelősek azon dolog biztosításáért, melyet a varázslók a „minimális esélynek” neveznek: az ember tudomását a szántszándékhoz fűződő kapcsolatáról. 11. Azt mondtam neki, az elmém felfogott mindent, amit mondott, és már csak egyetlen tisztázatlan részlet maradt számomra: az, hogy miért van szükség kétféle tanításra. Könnyűszerrel képes voltam megérteni mindent, amit a világáról mondott, ugyanakkor a megértés folyamatát roppant nehéznek írta le. – Egy egész életre lesz szükséged, hogy emlékezz arra, amibe ma betekintést nyertél – mondta –, mert ez csendes tudás. Néhány perc múlva el fogod felejteni ezeket. Ez is egyike a tudomás kifürkészhetetlen rejtélyeinek. Aztán tudatszintet váltatott velem egy ütést mérve a baloldalamra a bordáim szélére. Azonnal elveszítettem elmém kivételes tisztaságát, és még arra sem emlékeztem, hogy valaha rendelkeztem efféle tisztánlátással … Maga don Juan adta a feladatot, hogy írjak a varázslás alaptételeiről. Tanulóidőm korai szakaszában egyszer csak úgy mellékesen azt javasolta, hogy írjak egy könyvet, hogy hasznát vegyem a beszélgetéseinkről készített jegyzeteimnek. Rengeteg jegyzetet halmoztam fel, és soha nem gondolkodtam el azon, mihez kezdjek velük. Vitába szálltam vele, mondván, hogy a javaslata teljesen abszurd, mivel én nem vagyok író. – Persze, hogy nem vagy író – mondta –, ezért a varázslást kell használnod. Először vizualizálnod kell a tapasztalásaidat, mintha újraélnéd őket, aztán az álmodásodban kell látnod a szöveget. Számodra az írás nem irodalmi gyakorlat kell legyen, sokkal inkább a varázslás egy gyakorlata. Így hát leírtam a varázslás alaptételeit, úgy, ahogy azokat don Juan fejtette ki nekem tanításainak értelmében. Az ősi idők varázslói által kifejlesztett tanítási rendszerben kétféle instrukció kapott helyet. Az egyik csoportot „a jobb oldal tanításainak” hívta, és ezeket a köznapi tudomás állapotában hajtotta végre; a másikat „a baloldal tanításainak” nevezte, és ezeket kizárólag az emelkedett tudomás állapotában alkalmazta. 12. Ez a két kategória lehetővé tette, hogy a tanítók háromféle tudásra oktassák a tanítványaikat: a tudomás uralására, a cserkészés művészetére, és a szántszándék uralására. Ez a három terület három talány, mellyel a varázslók a tudás keresése közben találkoznak. A tudomás uralása az elme talánya; az a meghökkenés, melyet a varázslók a tudomás és az érzékelés elképesztő rejtélyének és hatókörének felismerésekor tapasztalnak meg. A cserkészés művészete a szív talánya: az a zavarodottság, melyet a varázslók akkor éreznek, amikor tudatára ébrednek két dolognak: először is, hogy a világ a tudomásunk és az érzékelésünk jellegzetességei miatt megváltoztathatatlanul objektívnek és tényszerűnek tűnik számunkra; másodszor pedig, hogy ha az érzékelés egyéb tulajdonságai kapnak szerepet, akkor pontosan azok a dolgok változnak meg, melyek oly megváltoztathatatlanul objektívnek és tényszerűnek tűntek. A szántszándék uralása a szellem talánya, az absztrakt paradoxon: a varázslók gondolatainak és tetteinek emberi

mert érzékelünk. Don Juannak a cserkészés művészetéről és a szántszándék uralásáról szóló tanításai a tudomás uralásáról szóló tanításain alapultak. 3. A gyűjtőpont elmozdítása olyan alapvető manőver volt. Tradíciójának megfelelően don Juan kizárólag az emelkedett tudomás állapotában adta át tanításaink legfontosabb és legdrámaibb részét. Mivel a gyűjtőpont ragyogása megvilágít minden. azáltal hogy még csak nem is gondolok rá. vagy hogy szembenézzenek az elképzelhetetlennel. hogy elérjék a teljes tudomás állapotát annak érdekében. hogy fénybe borítsák a fénytojáson kívüli. mely az érzékelésünket eredményezi. A tudomás uralásának tanítása magában foglalt egy bizonyos szintű gyakorlati tudást is. megszámlálhatatlanul sok. a gömb felszínén elhelyezkedő. hogy megoldást leljenek az általános vagy speciális problémákra. más emberek gyűjtőpontját is megtanulták elmozdítani. 5. míg nem vettük át a varázslók tanítási rendszerének minden részletét. Ezen energiamezők. A fénygömbön belüli energiamezőknek csak elenyészően kis csoportját borítja fénybe egy. . és a cserkészést. Az érzékelés akkor következik be. 9. Az emberi lények szintén hasonló. mely egy kiterjesztett karú ember méretének megfelelő nagyságú fénygömbként nyilvánul meg. hogy elkerüljem ezt a témát. ugyanakkor azonban lecsökkent a dolgok leírására. sokkal inkább a szántszándék nyomásának és behatolásának eredményeképpen valósul meg az érzékelés. Ez volt tanításainak sarokköve. A Sas ezen emanációi zárt halmazt alkotnak. Ezt az utasítását könnyű volt elfogadnom. 2.körülményeinken túl történő kivetítése. sőt még a rájuk történő emlékezésre irányuló képességem is. amikor új helyzetbe mozdul el. Az univerzum fényszálakhoz hasonlító energiamezők végtelen halmaza. A tudomás e páratlan állapotaiban hihetetlenül megnövekedett az instrukciók megértésére irányuló képességem. a nagualok. hogy energiára és erőre tegyenek szert. 4. melyet az adott ember a jobb lapockára mért ütésként tapasztal meg – habár a nagual valójában soha nem ér hozzá a tanítványa testéhez – az emelkedett tudomás állapotát váltja ki. de képtelen voltam bármit is felidézni belőlük miután visszatértem a megszokott tudatossági állapotomba. vagy egyszerűbben „gyűjtőpontnak” nevezik. Ezekben az állapotokban képes voltam hozzáértő módon és teljes bizonyossággal cselekedni. Egy erőteljes ütés segítségével képesek voltak kiszabadítani a gyűjtőpontot megszokott 14. vele kapcsolatba kerülő energiamezőt. A szántszándék az a mindent átható erő. a fénygömb felszínén elfoglalt helyzetéből. Ezen a gyakorlati szinten don Juan megtanította nekem a gyűjtőpont elmozdításához szükséges eljárásokat. A varázslók alámerülnek ebbe a másik világba. Nem azért ébredünk tudatunkra. Az értelmem és a józan eszem késleltette ezt a percet. akár annak belsejébe. 8. 6. amikor az energiamezőből a fénylő pontot közvetlenül körülvevő energiaszálak kiterjesztik fényü13. intenzíven ragyogó pont. az álmok irányítását és hasznosítását. akár egy óriási fénytojás. Ezt az érzékelést nevezik látásnak. akár a gömb felszínén. velük megegyező energiamezőket. 7. A varázslók célja az. hogy másoknak ne beszéljek róla. fonálszerű energiamezőkből állnak. helyzetéből. Mivel csakis az e ragyogó pont által megvilágított energiamezőket vagyunk képesek érzékelni. mire képes voltam a felfokozott tudomásomba való átlépés folyamatát elérhetővé tenni a hagyományos emlékezetem számára. Az így kialakuló kognitív zavar esztendőkön át arra kényszerített. A tudomás ilyen állapota még a halál egy alternatív módját is lehetővé teszi. elképzelhetetlen valóságával. azonnal új energiamezőket világít meg. ezáltal érzékelhetővé téve azokat. Ez a csapás. Ezen állapot kivételes minősége miatt megkövetelte. képletesen a Sasnak nevezett felfoghatatlan méretű forrásból áradnak ki. melyeket a Sas emanációinak neveznek. a viselkedés uralását. mivel éles ellentétben álltak az emelkedett tudomás és a közvetlen tudás abszurd. A gyűjtőpont elmozdulása egy teljesen más valóság érzékelését teszi lehetővé – és ez a világ éppoly objektív és tényszerű. mint a hagyományosan érzékelt világ. melyet minden varázslónak el kellett sajátítania. Évekbe telt. Az ősi idők látó varázslói két nagy rendszert hagytak ránk örökül ennek elérésére: az álmodást. a baloldal számára szóló instrukciókat. ezt a pontot „az érzékelést összegyűjtő pontnak+. és a következő alaptételekből állt: 1. Néhányuk. ket. hogy megtapasztalják az érzékelés emberileg elérhető összes lehetőségét. A gyűjtőpontot el lehet mozdítani megszokott.

Julián nagualról. hogy egyfajta viszonyítási pontra tegyenek szert. A varázslók ennek épp az ellenkezőjét teszik: ők azért kutatják a múltjukat. Ezek nem annyira anekdoták voltak. mivel – mint azt már tudom – ehhez nyitottabb elmére lett volna szükségem. 17. ugyanakkor mégsem. hogy múltunk varázslóiról beszéljünk – mondta. hogyan tanított engem don Juan a tudomás uralására. hogy viszonyítási pontra tegyünk szert? – Egyáltalán nem! – felelt határozottan. don Juan által az emelkedett tudomás rejtelmeinek nevezett dolog. hanem indirekt módon foglalkoztam velük. mind a köznapi dolgok világával. miután újabb dolgokat magyarázott el nekem a tudomás uralásáról. hogy igazolást találjanak jelenlegi vagy jövőbeni viselkedésükre. a szellem alászállása. hogy módszeresen áttekintem a múltat. hogy rövid történeteket meséljen nekem leszármazási ágának varázslóiról. hogy sohasem fogok megtudni róluk semmi lényeges dolgot. Hogy feloldjam ezt az ellentmondást. mit is értenek a varázslók viszonyítási pont alatt. hogy megértsem őket. hogy a megszokott emlékezet és emlékfelidézés tárgyaiként kezeltem őket. mégsem kaptam tiszta képet az adott varázslókról. Aztán egy délután a dél-mexikói hegyek között. személyes okokból. don Juan. ahogy kaptam. hogy úgy fogadjam el őket. személyes múltjukat értem. – A varázslók számára roppant fontos a múlt – mondta. amit ő tanításai absztrakt magjainak nevezett. Eddig még nem beszéltem a cserkészés művészetéről és a szántszándék uralásáról. vagy hogy egyfajta modellt alakítsanak ki maguknak. – De hát nem ezt teszi mindenki más is? Nem azért tekintünk a múltba. . hogy eljussak bizonyos következtetésekre. Don Juan három-három varázslói történetet mondott el mind a hat absztrakt magról. Don Juan két társa. a szántszándék követelményei és a szántszándék kezelése. bonyolultsági szintjüknek megfelelő sorrendben. és mi most ezt a múltat fogjuk tanulmányozni. Egészen mostanáig képtelen voltam összefüggően írni vagy gondolkodni a cserkészés művészetéről és a szántszándék uralásáról. a múlt varázslóiról szóló történeteken keresztül. amit tőlük tanultam. Kifejtette. egy Vicente Medrano és egy Silvio Manuel nevű varázsló segítségével tanította meg nekem az alapelveket és azok alkalmazását. – A köznapi emberek szintén tanulmányozzák a múltat. különösen a tanítójáról. Ezek is a tanításaira vonatkozó hallgatólagos elfogadásom részeivé váltak. a szellem kopogtatása. melyek azt a célt szolgálták. beletörődtem abba. Én azonban átfogó magyarázatai ellenére sem voltam képes megragadni ezen absztrakt magok lényegét. annak bonyolultságáról váratlanul tett egy kijelentést. Ebben a könyvben az első sorozatot alkotó hat történettel foglalkozom. Azért mesélte el nekem ezeket a történeteket. mint a tudományos értekezések. hogy az absztrakt magokról szóló magyarázatai olyanok. – Talán jobban megérteném ezeket a dolgokat. és így csak arra voltam képes. hogy meséljen nekem többet ezekről az emberekről.Bármit is írtam a varázsló-tanoncságomról. Ugyanezeket a történeteket hallottam don Juan társaságának többi tizenöt tagjától is. de ők általában a saját személyes múltjukat vizsgálják. 15. azonban nem értékeltem eléggé az absztrakt magokat ahhoz. ha elmondanád. mely sorra a következők: a szellem megnyilatkozása. továbbra is ködbe burkolt egy. 1 A Szellem megnyilatkozása AZ ELSŐ ABSZTRAKT MAG Don Juan minden lehetséges alkalmat megragadott arra. mely tökéletesen összezavart engem. a szellem cselfogása. nem közvetlenül közelítettem meg a témákat – mivel ez gyakorlatilag lehetetlen volt –. Csakis a varázslók keresnek valódi viszonyítási pontot a múltjukban. Ezek azok. akár az adott kor ismeretei a múltról. A varázslók számára a múltat 18. A hibát ott követtem el. – De ez alatt nem a saját. az egészen mostanáig annak a felidézése volt. mind a varázslók világával kapcsolatban. itt az ideje. inkább a varázslók viselkedését elbeszélő. – Azt hiszem. a régmúlt idők varázslóinak tettei jelentik. – A köznapi emberek a múlt alapján ítélik meg magukat. don Juan instrukcióihoz tartozó témákon keresztül. Mivel hiába próbáltam rávenni don Juant arra. Stílusa miatt hosszú éveken át azt hittem. hogy fényt derítsenek tanoncéveim sajátságos témaköreire. illetve a személyiségüket jellemző történetek. muszáj azzal kezdenem. legyen az akár a saját személyes múltjuk. hogy magától értetődővé tegye azt. de mindent. ahelyett hogy mindent megkísérlek racionálisan megmagyarázni.

hogy felmelegítse a testem. – Várj egy percet – tiltakoztam. don Juan egy ágat vagy egy követ nyomott a markomba. Nélküle soha nem sikerült kiváltanom ezt a hatást. pedig az üreg padlója egy szintben volt a sík sziklapaddal. rájöttem. Miközben a követ szorongattam. sőt még az emberek is. Épp fel akartam hívni don Juan figyelmét erre a különös dologra. ha tanulmányozzák a többi varázslóról szóló történeteket. – Ki készítette ezt az üreget. halljuk azokat a történeteket – morogtam. hanem a benne élő belső csend tartott melegen engem. mégis melegem volt. De a kíváncsiságom végül erősebbnek bizonyult a józan eszemnél. hogy leszármazási ágának varázslói múltjuk tanulmányozása közben gondosan megfigyelték tudásuk alapvető absztrakt rendjét. hogy megértsék ezt az erőt. – Mi van a varázslói történetekkel? Nem meséled el őket? 19. – A varázslásnak huszonegy absztrakt magja van – folytatta. és intett. hogy ülve elférjünk egymás mellett: fejünk kis híján a tetőt érintette. ha tovább kérlelem don Juant. a kövek és a levelek pusztán trükkök voltak. – De ezek nem olyan történetek. aztán felállt a vízmosás alján heverő kövekről. Gyorsan haladva felfelé megmásztuk az egyik hegy nyugati oldalát. amikor a hőmérséklet szinte fagypont körül van. Így. körbezártak a sziklák. Délután három óra körül járhatott. Úgy tűnik. – És pontosan ez a célja a tanítás e végső tárgyának. – Dehogynem – mondta. hogy izzadok. vagy egy levélcsomót dugott az ingem alá. ahol addig ücsörögtünk. a rovarok. hogy messze elkerülik az állatok. – A sziklapad enyhén lejt. Korábban heves esőzés söpört végig a tájon. Olyan hideg volt. és fókuszáltan tartották azt. melyek foglyul ejtették a figyelmemet. hogy don Juan belekezdjen a történetekbe. és elértünk a hegytetőn lévő sziklapadhoz. élvezetes érzet töltötte be a gyomromat: olyan volt. az ősi varázslók egyfajta baljós kisugárzással töltötték fel. – Nosza. és a keletre illetve délre fekvő hegyláncokat. mivel ők szintén azért küzdöttek. talán évezredekkel ezelőtt. Kifejtette. Úgy tűnt. amit később meg fogok bánni. hogy megértsék a szellemet. miközben letelepedett egy eldugott kis barlang sziklapadlójára. amikor a fogaim vacogni kezdtek a hidegtől. mintha csiklandoznák az idegvégződéseimet. Alaposan át kell gondolnod őket. egész testem bizsergett a fizikai megelégedettségtől. de most az eső mintha visszavonult volna a búvóhelyére. A varázslók pedig akkor kapják a legtisztább képet a szántszándékról. mert attól tartottam. és ez elegendőnek bizonyult ahhoz. Az ég sötét és borús volt. hozzánk hasonló testalkatú ember számára vésték volna ki a sziklából. don Juan? – Az ősi varázslók. a gallyak. melyeket valaki mintegy meseként elmondhatna. hogy esélyt kapnak a szántszándék tanulmányozására – válaszolta don Juan. keletre illetve délre fekvő hegyek mintha a sötétzöld csend köpönyegébe burkolóztak volna. A sziklapadról láthattam. Az üreg tökéletesen megfelelt arra. . Don Juan nyilvánvalóan megérezte. ő azonban megelőzött. melyek a magasba nyúló. Valójában roppant kellemes. aztán újra végiggondolnod – mondhatni újra kell élned őket. mintha az üreget kifejezetten két. – Ez a barlang emberkéz munkája – mondta. És az az egyik sajátossága. nem a közreműködése volt a lényeg. és csak a vihar fenyegetését hagyta maga után. és kajánul elvigyorodott. akik azért küzdöttek. hogy megismertesselek téged a varázslói történetek absztrakt magjaival. eső után a völgy és a 20. Minden egyes alkalommal. Sokáig hallgattunk. hogy a csontjaimig át kellett volna fagynom. ő azonban témát váltott. Azt mondta. akkor talán valami olyasmi mellett kötelezem el magam. de a szemed ezt nem képes érzékelni. hogy mesélje el nekem ezeket a történeteket. – Ez ideális hely a beszélgetéshez – mondta don Juan. hogyan kezdi elárasztani a köd az alattunk fekvő völgyet. amit don Juan adott a kezembe. de ha leültem. a szegycsontom tájékára. a keleti hegycsúcsok felett fekete fellegek lebegtek. ismerős számomra az érzet. mégis mindig meglepett a dolog. dél felé azonban csak néhány magasabban szálló felhő tarkította a tiszta égboltot. Óvatos lettem. melytől minden élőlény kényelmetlenül érzi magát. Egy magasabb hegylánc lábánál voltunk. A barlang egy másik különös jellegzetességére is felfigyeltem: ha a sziklapadon álltam. – Számtalan. mire gondolok. És most érkezett el az ideje annak. körbefognak bennünket az alacsonyan szálló felhők. ezen absztrakt magokon alapuló történet szól leszármazási águnk nagualjairól.– A varázslók számára a viszonyítási pont kialakítása azt jelenti. Vártam. hátunk pedig meghitten simult a sziklafal ívelt felületéhez. Engem furcsamód mégis irracionális biztonságérzet és boldogság fogott el az üregben. hogy kövessem. Olyan volt. sötétzöld színben pompázó nyugati csúcsokról siklottak alá. jól láttam az egész völgyet. és visszatért a tudomásról szóló magyarázathoz.

de a kijelentéseid teljesen összezavarnak engem. de emberünk képtelen volt megérteni ezeket a kinyilatkoztatásokat. mely során a szellem megnyilatkozott számomra. és rám nézett. hogy még gyakorlatiasabbá válj. az olyan. három jelet adott neki. hogy a vérmérsékletünket tekintve nem is állunk olyan távol a múlt varázslóitól. amikor a szántszándék valami jelentőségteljes dolog jelét adja. kissé zavartan. Aggódtam. mely köré az első varázslói történet felépül. egy átlagos. – Bocsáss meg. akinek semmiféle különleges tulajdonsága sem volt. – Az első varázslói történet. varázslást igyekszem tanítani egy vonakodó. mint ahogy neki is megvan a magáé. Biztos voltam abban. Azt mondják. – Soha nem beszéltem kifejezetten erről a témáról. ráadásul sokszor hóbortos gyakorlati tevékenységnek tűnik. A 21. Julián nagual tette ezt az ő esetében. a szellem megnyilatkozása – kezdte –. amikor a megjegyzéseimre és a kérdéseimre várt. mint amikor a piramis csúcsára felkerül az épületet lepecsételő zárókő. mivel ez hagyományosan rejtve maradt. akárcsak mindenki más. Azonban. – Csak annyit tehetek hozzá. Elmondta azt is. nem ismerted fel az absztrakt magokat. Egy belső hang segítségével feltárta titkait emberünk számára. 23. létrehozott egy eseménysorozatot. Így váltak a trükkök a varázslók útjának esszenciájává. mintha nem törődne vele. hogy a varázslók ezt az absztrakt magot tekintik minden esemény modelljének. 22. a szellem közvetítője volt. egymás után háromszor is megnyilatkozott számára. Don Juan elmondta. és úgy tűnt. don Juan – mondtam –. – Végül is. mely minden egyes alkalommal feltűnik. de a saját érzéseinek. Féltem tovább erőltetni a témát. akárcsak mindenki más. az absztrakt része volt. De emberünk csakis a saját dolgaival törődött. Amíg e fogalmak szerint vizsgálod a dolgokat. hogy don Juan is tudatában van ennek. – Az első absztrakt mag önmagában is külön történet – folytatta. Aztán biztosított arról. Ez a szellem utolsó furfangja. olyan ismétlődő mintának. Tulajdonképpen miről is beszélsz? – Próbálom konkrét témaként bemutatni neked a varázslói történeteket – felelte. hogy például nekem is megvan a magam története. hogy bizonyos. akkor az te vagy – felelte. hogy ő ugyanúgy segítette a szántszándékot. – A szellem hiába próbálta felfedni előtte a köztük lévő kapcsolatot. ezért vártam. Habár a végletekig kidolgoztad a történeteidet. Sötétedett. a szellem. amikor a tanítvány megérti az absztrakt magokat. melyet elmesélek neked. köznapi ember. sem kedve nem volt igazán arra. aki tudatában van a történeteinek. hogy – mivel az ember semmi hajlandóságot nem mutatott a megértésre – a szellemnek trükköt kellett alkalmaznia. mire akar kilyukadni. évek óta írsz róluk. nem értettem. ahogy az ő jótevője. mivel te gyakorlati ember vagy. akkor el fogunk ázni az üregben. – Mi az én történetem a szellem megnyilatkozásával kapcsolatban? – kérdeztem. de ne hagyd. De ez már egy másik történet. – A szellem. hogy sem ideje. Elmondta. nemsokára újra elered az eső. az őt megelőző nagualnak is. szellem megnyilatkozása pusztán az első absztrakt mag. Következésképpen ő is. hogy mindegyiknek volt egy absztrakt magja. hogy tanulmányozza ezt a kérdést. . – Én sem – mondta don Juan. és ez a dolog kifejezetten aggaszt engem. A lehető legnyilvánvalóbb módon keresztezte az ember útját. hogy folytassa a mondanivalóját. A folyamat. de úgy tűnt. és az idő legnagyobb részében ostoba tanítványnak. mely ezen absztrakt magok köré szövődött. Természetesen hallotta ezt a belső hangot.– Én nem érzem kényelmetlenül magam – jegyeztem meg. a saját gondolatainak hitte azt. a felfogóképességünk határain túl lévő eszközök által minden absztrakt mag minden egyes részlete újra felbukkan minden nagual-tanonc életében. Don Juan elhallgatott. Tehát az absztrakt magok tulajdonképpen az események teljes láncának tervrajzát megadják. úgy gondolod. hogy felrázza az embert ebből a tétlen szendergésből. mely során a nagual-jelöltek megismerkedtek az absztrakt magokkal. Ő. Nekem azonban nem volt mit mondanom. mint mindig. – A történet szerint élt valaha egy ember. – Épp most mondtam el neked az első absztrakt magot – folytatta. – Ha létezik harcos. Mindent pusztán azért tettél. hogy ez a cím félrevezessen. – Ami csak azt jelenti. az absztrakt magok kicsúsznak a kezeid közül. Azonban ennek egyáltalán nem volt tudatában: annyira lefoglalta őt a világ. hogy az részesítsen engem a varázslás összes absztrakt magjában. és magában foglalta minden egyes tanítvány személyiségének és körülményeinek adott sajátosságait. hogy ha nyugat felé fog fújni a szél. fogalmad sincs arról. a jótevőjének is. és ahogy az összes valaha élt nagual tette ezt a tanítványaival. Ennél fogva számodra minden tettem gyakorlati tevékenységnek.

mely arra irányult. neki köszönhetem a finomhangolásomat. A lényeg az. hogy színész volt. melyek eredetivé teszik az egyes személyeket. sötétbarna szeme. Az ütéssel járó tompa puffanás még a fájdalomnál is rosszabb volt. és muszáj volt megmasszíroznom. ami csak történhetett velem. de a kinézetem alapján is közelebb álltam hozzá. képessé tette arra. a jótevőmnek. De ő egyáltalán nem hasonlított rám. Mondjuk úgy. önkéntelenül felpattantam. mivel így lehetőségem nyílt arra. 24. Az. és nem is sötétbőrű mexikói. jóképű vagy jelentéktelen. Rám pillantott. – De ha külső megjelenésének változásai elképesztők voltak – folytatta don Juan –. – A társaságod épp oly élvezetes a számomra. különösen idősebb korában. és képes volt homlokegyenest ellenkező karakterű személyekké válni. de nem volt fehér sem. Néhány percig hallgattunk. . Vészjósló volt körülöttem a csend. és bevertem a fejemet a barlang mennyezetébe. akik nem voltak egy véleményen. hogyan derítsen fényt ezekre az átalakulásokra. nemes orra volt. Amikor először találkoztam vele. Egy idő után a fejem valóban elkezdett sajogni. – Tudod. világos bőrű fiatalemberré vált. aztán éktelen nevetésbe tört ki. Úgyhogy én tulajdonképpen Elías nagual tanításának eredménye vagyok. a sötéttől egészen világosig. és nem pusztán színész volt. hogy olyan könnyedén váltott alakot. – Azért. Don Juan az oldalát fogta a nevetéstől. Hevesen kértem don Juant. ahogy más ruhát vált. de nem erről beszélek. erős állkapcsa. Elhízott öregemberként pedig ő volt a létező legnagyobb tökfilkó. – Mondjuk. de ha tovább magyarázná őket. – Mivel engem nem érdekelnek az efféle átváltozások. Kövér fiatal férfiként például jókedvű és buja volt. aki kellékek segítségével különböző szerepeket játszott? – Nem. – Miért volt egyedi a te eseted? – kérdeztem. hogy a könnyű szellő hangját hallom. mint amilyen minden bizonnyal az enyém volt a jótevőm számára – mondta. kövér vagy karcsú. – Hogyan nézett ki Julián nagual. hogy mielőtt naguallá vált volna. a másik pedig az ő jótevője. és vissza. hogy képtelenségnek hangzik. akkor az átalakulásait kísérő hangulat és viselkedésbeli változásai még inkább azok voltak. Mindazonáltal a munka nagyobb részét. Valójában teljesen egyedi volt az arcszíne. Szinte hallani véltem az alacsonyan szálló felhők suhogását. – Nekem abban a hihetetlen szerencsében volt részem. világosbarna bőrű öregember volt. hogy képes volt átalakítani magát. Az én esetem egyedi volt. Nem csak a vérmérsékletemben. mert a nagualok nemzedékek óta mindig olyankor gyűjtötték össze a tanítványaikat. hogy valaki megtanította őt arra. én mindig ugyanolyan vagyok. Körülbelül százhetven centi magas volt. hogy válaszol a belső gondolataimra. Azt mondta.– Holnap reggelig nem fog esni – mondta. hogy mind a mai napig nehéz őt magam elé képzelnem? – felelte don Juan. – Hogy nézett ki Julián nagual? – kérdeztem. – Egyikük természetesen az én jótevőm. ő nem használt kellékeket. hogy élethűen ábrázolja mindazon apró viselkedésbeli sajátosságokat. – Kivéve az én jótevőmet. nálam talán csak néhány évvel idősebb. ahogy én önmagam vagyok. amikor önmaga volt? – kérdeztem. de az igényeinek vagy a körülményeknek megfelelően képes volt fiatal vagy öreg. Elmosolyodott. Szikár öregemberként kicsinyessé és gyűlölködő25. és újra nevetni kezdett. Amikor hallottam. átlagos termetű vagy nagyon alacsony lenni. Hosszú. amikor folyton változott. – Azt mondod. mintha egy erőteljes apa. – Tudom. – A haja fekete volt. amikor önmaga volt? – kérdeztem. hogy meséljen többet a jótevője átalakulásairól. nagyon vékony és izmos volt – mondta. – Volt egyáltalán olyan alkalom. hogy két nagual tanított – mondta don Juan. hogy a nyomorúságos lényből feddhetetlen harcossá váljak. Mondhatni. – Abban az értelemben. Nem indián volt. megrázta a fejét. ahogy múlt az idő. ovális arca. erős fehér fogai. mintha a belső erőmet mérné fel. Én nyolc évvel azelőtt lettem Julián nagual tanítványa. amint ránk ereszkednek a magasabb csúcsokról. És egy ilyen küzdelemben mindig a nagyapa nyer. hogy az ő jótevője elhagyta a világot. hogy nagyszerű színész volt. Olyan volt. akkor kénytelen lenne más történetekbe is belebonyolódni. hogy két ellentétes temperamentumú ember tanítson. Ajándékba kaptam ezt a nyolc évet. aztán. Ez volt a legszerencsésebb dolog. Aztán rájöttem. megviselt és gyenge vagy erős és férfias. húszegynéhány éves. Julián nagualnak köszönhetem. és fénylő. nem – felelte don Juan. megtörve a szél rám gyakorolt hipnotikus hatását. Természetesen nagyszerű színész is volt. sűrű és hullámos. A sekély üregben elfoglalt helyemről a zaj emberi suttogásnak tűnt. vé vált. amikor a saját mestereik már évek óta elhagyták ezt a világot – magyarázta. Elías nagual. Julián nagual volt. és egy még erőteljesebb nagyapa nevelne.

a szántszándékot – az erőt. vagy eredeti formájukban tartja meg őket. Végül is a nagual. amikor arra jött Julián nagual. mennyi ideig aludtam a barlangban. Eszméletlenül hevert az úton. hogyan állított csapdát a szellem jövendőbeli tanítványának. amit a nagual tesz a tanítványáért. A nagual formáló szántszándéka nélkül nem létezne számukra áhítat. végső kétségbeesésében megszökött a birtokról. A nagual megcsapolja számukra a világegyetem uralkodó erejét. hogy szellemnek. És a tanítványai ahelyett. – A nagual a hála túláradó érzését kelti a tanítványaiban. – Csak remélem. a szellemnek. ómeneknek nevezik. vagy maga a kapcsolat váltja ki a reakciójukat. sarlatánok vagy más effélék lennének. – Ez egy gesztus a tanítvány részéről – mondta. a szellem megnyilatkozásaira várva. és elképzelhetetlen területeken vezeti keresztül őket. Az erőszakos munkafelügyelő üldözőbe vette. és nem csak egyszerűen tanítóknak? – kérdeztem idegesen. Eddigre már teljesen besötétedett. a nagualnak nevezik. Don Juan hangja riasztott fel álmomból. és gondolkodjak el azon. hogy te még mindig túl merev és prűd vagy ahhoz. de a gondolataim folyton másfelé terelődtek. és végül álomba merültem. az absztraktnak. Don Juant tőrbe csalta két szélhámos. Valamilyen oknál fogva egyszeriben nagyon kellemetlenül kezdtem érezni magam. hogy az erő hasson a tanítványokra. legönzetlenebb dolog. súlyos sebéből vérezve. mi is a szántszándék? – kérdeztem. hogy megerősítsék a szántszándékkal a kapcsolatukat. Én szívem szerint nagualnak nevezném. de ez a barlang megnyugtatott. Julián naguallal. Don Juan hirtelen elhallgatott. nyugodt állapotba ringatott volna. don Juan? – kérdeztem. aztán a házába vitte a még mindig öntudatlan don Juant. Gyógyítói tudásával elállította a vérzést. A szellem először egy kis forgószél képében adott jelet Julián nagualnak don Juannal kapcsolatban: apró . azt. hogy meggyógyítsa. majd irányítja ezeket a következményeket. akár elutasította az elé helyezett csalétket. a nagualnak. a közte és az összes érző lény között létező eleven kapcsolaton keresztül ismeri meg az ember – felelte. aki formába önti. arról. felzaklatott engem. és utolérte öl az országúton. varázslók. Megpróbáltam a don Juan által elmondott történetre összpontosítani a figyelmemet. melyet korábban már hallottam. ha közvetlenül. hogy a felfedezés varázslatos utazásának vágnának neki. A hely ráadásul úgy volt kialakítva. szántszándéknak. A varázslók számára a tanítás az. nem lennének csodák. Mivel más lehetősége nem volt. úgy döntöttem. mielőtt meghozta volna a döntését. és mozdulni is alig tudtam. készenlétben kell állniuk. hogy munkát vállaljon egy elszigetelt haciendán. és rávették. Egyikőjük. hogy hogyan találkozott a jótevőjével. csak egy szakmát tanulnának ki: gyógyítók. az első. különösen a nagualok minden egyes cselekedetüket vagy azért hajtják végre. de mivel a csoport vezetőjére szintén ezt a kifejezést szokás alkalmazni. és különösképpen a nagualoknak folyamatosan 27. Képtelen voltam rendezni a gondolataimat. a szellem megnyilatkozásával kapcsolatos varázslói történet a szántszándék és a nagual közötti kapcsolatról szólt. hogy teljes egészében értékeld a jótevőm átváltozásainak természetét és teljes halókörét – mondta. – Számodra a tanítás a sémákról való beszélgetést jelenti. mellbe lőtte. Általában az ilyen kis helyek klausztrofóbiássá tesznek. és gyakorlatilag rabszolgát csinált belőle. és azt javasolta. Kifejtette. hogy a falai tökéletesen elnyelték don Juan szavainak visszhangját. majd ott hagyta vérbe fagyva. Azt mondta. Szinte vaksötét volt az üregben. A csend olyan mély volt. hogy ahelyett hogy egyfajta pihentető. akár elfogadta. jósok. egyszerűen kisajátította don Juant. Megjegyeztem. Ezeket a megnyilatkozásokat a szellem gesztusainak vagy egyszerűbben előjeleknek. amit mondott. és eloszlatta kellemetlen érzéseimet. – A varázslók a szántszándékot a leírhatatlannak. Aztán elmesélt nekem egy történetet. A nagual megformálja. hogy a varázslók. hogy amikor ezekről a dolgokról beszélek neked. – Miért hívják a nagualokat „jótevőknek”. a birtokfelügyelője. hogy a tanítás véleményem szerint a legnagyszerűbb. nem válsz betegesen megrögzötté. mely megváltoztatja és újrarendezi a dolgokat. ELÍAS NAGUAL FEDDHETETLENSÉGE Nem tudnám megmondani. 26. amit egy ember tehet valakiért. hogy maradjak csendben. – Az. – El tudnád magyarázni nekem. A varázslóknak. – A szántszándék megismerésének egyetlen módja az. és hogyan kellett a nagualnak felmérni ezt a csapdát.– Mi olyan mulatságos. absztraktnak fogom hívni. és muszáj volt témát váltanom.

hogy meghallotta a puska dördülését: arra gondolt. és látta. A nagual azonnal lepattant a lóról. hogy tökéletesen képes vagyok magamévá tenni a varázslók érvelését.porfelleg emelkedett a levegőbe az úton. A nagual kipányvázta a lovát. mégis értelmetlen. amikor az emelkedett tudomás állapotában vagyok. 29. az összekötő kapcsuk erejétől és tisztaságától függ. és egy kukoricaföldön vágott keresztül. gyors röptű sólyomtól. aki néhány méterrel előtte szaladt. hogy közvetlenül tudják a dolgokat. és élesen kirítt a környezetéből. melyet nem hagyhatott figyelmen kívül. hogy vajon egy varázsló félreértheti-e az előjeleket. Mivel a varázslók tudatosan törekszenek ennek a kapcsolatnak a megértésére és megerősítésére. mondhatjuk. Aztán don Juan belekezdett a történetébe. hogy mindent csalhatatlanul és pontosan megéreznek. hogy egy elegáns városi ember a drága cipőjét és ruháját ennyire semmibe véve gyalogolt volna keresztül a földeken. amit egyetlen varázsló sem követ el soha – különösen egy nagual nem. mint a szántszándékhoz fűződő összekötő kapocs aktiválása. Elmagyarázta. Összeütközni valakivel olyan ügyetlenség. és kifogástalanul működik. Egy darabig hallgattunk. mely alig néhány centivel kerülte el a nagual szalmakalapját. A teljes igazság az. egy tökéletes jelölt a nagual tanítványának posztjára. Következésképpen mindig ellenőrzött folyamatokkal. amikor fedezékbe rohant. de csak a varázslók – és főként a nagualok – vannak ráhangolódva az efféle kinyilatkoztatásokra. míg a varázslással kapcsolatos oktatás be nem fejeződik. hogy bár a kérdésem teljesen helyénvalónak tűnik. mivel már a hagyományos tudatossági állapotomban is megtapasztaltam a varázslás alaptételeit. őket. Ez is egyike a szántszándékhoz fűződő kapcsolatuk elképesztő hatásainak. A szellem minden pillanatban megnyilvánul a varázslók. Pár perccel később a szellem harmadszor is jelet adott neki. hogy ismerem őt. Julián nagual azonnal felismerte a lehetőséget. Az emelkedett tudomásnak azon a szintjén. hogy az emelkedett tudomás egészen addig nem tár fel mindent. Elbeszélésének hatására felmerült bennem egy akadékoskodó. Erre élesen azt felelte. Vitába szálltam vele. Aztán valamivel melegebb hangon hozzátette. száraz kukoricaszárak között. és elindult a fiatalember felé. amit általában elérek. Amikor meglátta don Juant. Tudni szerettem volna. és a szellem megnyilatkozásáról. Don Juan azt felelte. A jelek értelmezése mindennapos dolog a varázslók számára – hibák csak akkor következhetnek be. A sólyom röptét. vajon félreértelmezhet-e egy nagual egy előjelet. megfutamította azt. megértette a szellem megnyilatkozásának okát: ott hevert előtte egy dupla energiájú ember. és a férfi ruházatát a szellem nyilvánvaló megnyilatkozásaként ismerte fel. Egy különös fiatalembert pillantott meg a hosszú. hogy mi történik. hogy a szellem mindenki számára ugyanazzal az intenzitással és következetességgel nyilatkozik meg. hogy mindig elmulasztom számításba venni a varázslók világában szerzett tapasztalataimat. Hogy mennyire biztosak ebben a tudásban. Elmondta. anélkül hogy akár a leghalványabb fogalma lenne arról. pár méterre attól a helytől. különösen a nagualok számára. A varázslóknak különös érzékük van ahhoz. Mindazonáltal ez ebben a formában nem teljesen igaz. hogy a varázslók világában szerzett tapasztalataim közül csak alig néhánynak van folytonossága. hogy Elías nagual egy nap épp a városba tartott lóháton. mivel a köznapi világban szerzett tapasztalataim alapján teszem fel 28. A második jel az a gondolat volt. mindennapi életemben. Nagyon ritkán és csak akkor emlékszem mindenre. ezért nem vehetem hasznukat a jelenlegi. de soha nem látott olyat. hogy tanítványt kerítsen magának. hogy az a hiba az érvelésemben. ismeri annak pontos jelentését. Közvetlen tudásuk minden egyéb esetben tökéletesen pontos. Ezek után megválaszolta azt a kérdésemet. – Elmesélek neked egy történetet Elías nagualról. Elías nagual megszokta a mezőkön dolgozó parasztok és földbirtokosok látványát. és semmi közük sincsen a varázslás alaptételeihez. és elködösítik a varázslónak a szántszándékkal való kapcsolatát. akárcsak a legtöbb kérdésem. csak annak a tapasztalatnak volt folytonossága a múlt és a jelen között. Rámutatott. A nagual számára tökéletesen nyilvánvaló volt az ellentmondás: a két. aztán hirtelen megszólalt. hogyan tudja azt. és körbenézett. racionális aggodalom. sötét öltönyt viselt. követendő lépésekkel és az aggályoskodás szabályaival kapcsolatosak. A férfi drága. ahol don Juan hevert. Don Juan azt mondta. A férfi egy parasztlányt üldözött. hogy az „intuícióként” ismert érzés nem más. ami egy pillanattal azelőtt futott keresztül a nagual agyán. a kukoricaföldön ugráló ember nem . hogy amikor egy varázsló értelmez egy jelet. mondván. itt az ideje. de közben összeütközött a fegyveressel. amikor a lova hirtelen visszahőkölt. incselkedve vele. és így talán megmentette don Juant a második lövéstől. ha a személyes érzések is szerepet kapnak ebben. mivel megriadt egy alacsonyan szálló. A fiatalember közelébe került.

levetette a ruháit. Elías nagual az első pillanattól kezdve a legnagyobb körültekintéssel próbálta látni az embert. nem pedig a helyreállítás. Feszélyezetten érezte magát. Később a nagual elég gyakran látta a férfit színpadon ahhoz. hogy sarkon fordul és elmegy. hogy rendelkezik a szükséges képességgel vagy erővel. a lány vad kiáltást hallatott. több alkalommal is tanúja lehetett csábí31. Don Juan újra elmagyarázott nekem valamit. hogy a szellem ezúttal a legelképesztőbb jeleket adta neki. eszébe sem jutott volna. aztán várt. Ellenkező esetben. Don Juan nevetésben tört ki. és épp azon volt. De aztán ahelyett – ahogy azt a nagual várta – megpróbált volna szeretkezni vele. a nagual új mélységükben láthatta a dolgokat. és meztelenül parádézni kezdett a lány előtt. Elías nagual látta a halál fekete árnyékát. fényes nappal – és teljesen meztelenül. A nagual úgy érezte. Látta a parasztlányt is. A nő nem hunyta be szégyenlősen a szemeit. elővett egy zsebkendőt. buján kacagó és gesztikuláló meztelen férfi. mivel képesek látni ezt a sötét foltot. hogy találkozzanak másnap. amit a férfi tett. Azon tűnődött. Végül.tartozott össze. hogy az úttól pár méternyire csábítson el egy parasztlányt. majdnem száz évvel ezelőtt az emberek sokkal gátlásosabbak voltak. Azonban mialatt a fiatalember egy újabb csábításának volt tanúja. és nyugtalan. miközben követte őt. hogy az. mely pontosan az adott személy alakját és méretét veszi fel. hogy a férfi vékony és jóképű. A nagual nem tehetett mást. megadta magát. mindeközben végig vad ígéreteket tett a lánynak. kísértő szemei vannak. hogy színész. felpattant és a fiatalember karjaiba vetette magát. a látványtól elkábulva. hogy a férfi bolond. Mindezen dolgok az első pillanatban meggyőzték Elías nagualt arról. ami igazolta volna a szellem megnyilatkozását. Valójában több napig követte a férfit. hogy semmi olyasmit nem látott. Aztán a pár megunta a sólyom figyelését. a fiatalember azonnal megmutatta magát neki meztelenül. a nagual zsibbasztó tanácstalanságba merült. aki a szellem megnyilvánulásának része volt. hogy mihelyst kettesben maradt egy nőnemű rajongójával. közvetlenül a bal vállunk mögött. elbűvölte őt a szatírként körülötte táncoló. hogy meghallotta. és ugyanakkor a szellem áldását is magán viseli. és közben kiderítette róla. aki már a kezdetektől fogva tökéletesen uralta a helyzetet. mindketten megtorpantak és felnéztek. mint hogy együtt maradt a színésszel. vajon a szellem miért sodorta őt ilyen nyilvánvalóan felesleges és hiábavaló helyzetbe. Attól félt. Miután végzett az aktussal. De akkor. majd útjára indult. Hozzátette. Ő úgy tanulta. Don Juan elmondta. feldühödnek a látványtól. a színész roppant karizmatikus egyéniség. és várt a megfelelő alkalomra. A közönség imádta őt – különösen a nők. hogy esetleg felbukkan néhány paraszt. és folytatták a játékukat. Még abban sem volt biztos. azokban az időkben. hogy a dolgok természetes folyamata a pótlás. vagy hogy szembeszálljon halálának sötét árnyával. hogy a férfi nemsokára meg fog halni. Azt mondta. a férfi a földbirtokos fia lehet. és ott helyben meglincselik a fiatalembert. Elías nagual ott rejtőzködött pirkadatkor . és nem sikoltott fel zavarában vagy rémületében. szemmel láthatólag lenyűgözve a látványtól. hogy kilesi őket. hogy elcsábítsa a rajongóit. hogy a színész roppant sikeres volt – egy dolgot kivéve. a lány pedig egy házicseléd. Megriasztotta a párocskát. ha valaki levetette a ruháit és fényes nappal szexuális aktusba bocsátkozott egy ilyen helyen. amikor a lány arra bátorította a színészt. Ez a technika hihetetlenül hatékonynak bizonyult. mely mindenhová követte őt. A nagual úgy szerzett tudomást a randevújukról. A nagual észrevette. amikor mélyebben láthatja a dolgokat. De senki sem vetődött arra. ezúttal súrolva a fiatalember fejét. Kételkedett abban. amikor a sólyom újra elsuhant a kukoricaföld felett. az azt jelentette. hogy a varázslók tudják. de úgy ítélte meg. Csak kuncogott. követte őt mindenhová. A nagual úgy gondolta. Don Juan azt mondta. Teljesen egyértelmű volt számára. és gyengéden lefektette a 30. Elías nagualnak el kellett ismernie. és azt mondta. hogy az illető vagy bolond vagy a szellem áldása van rajta. hogy a lássa az érintett személyeket. amíg a nő. hogy a férfi őrült. hogy a nagual első dolga a szellem megnyilatkozásakor az. ha valaki közel van a halálhoz. mennyire óvják asszonyaikat a parasztok. amit évekkel korábban már elmondott – hogy a halálunk egy fekete folt. hogy valaha is képes lesz kideríteni. próbálva kiszámítani a madár röppályáját. Halálos beteg volt. Elías nagual követte őt. mely abból állt. és Juliánnak hívják. Amikor rádöbbent arra. Elías nagual. hogy felismerje. földre. vajon miért jelölt meg a szellem egy ilyen beteg embert. a férfi felöltözött. Ez alkalommal az imádó egy gazdag földbirtokos lánya volt. magához ölelte. mintha megállt volna az idő. és gondosan leporolta a cipőjét. A nagualnak el kellett ismernie. hogy meggyógyítsa ezt a fiatalembert. tási technikájának. A fiatalember elkapta a nőt. tudva. És a férfi fenntartások nélkül használta karizmatikus képességeit arra. manapság nem lenne túlzottan meglepő dolog.

hogy a nagual közelebb kerüljön hozzájuk. és azt mondta a színésznek. amikor a nő felsikoltott. hogy kövesse őt a nyílt mezőre. Megdöbbentette a nagualt. hogy ha a lány nem képes józanul 34. de a lány gúnyolódni kezdett vele. hogy bővebben kifejtsen valamit. Amikor a nagual látta. amit korábban már elmagyarázott nekem. de azt is ugyanilyen könnyűszerrel érzékelhette. az álcázás fátylát szője maga köré – természetétől fogva varázsló. amit a játékosok egyike sem lát előre. A fiatalember már várt rá. A pár meglehetősen messzire elgyalogolt. hogy a hajnali misére ment volna. és távozni készült. hogy amikor a halál egészséges lényeket üt meg. Korábban már tapasztalhatta. hogy a védelem. Tőrként hatol be hajszálpontosan a férfi hasítékába. és tökéletes jelölt a naguali posztra – a halál fekete árnyától eltekintve. ahol a halál ereje szakadatlanul ostromol bennünket. mintha a földeken dolgozó helybeli parasztok egyike lenne. ahogy azt a többi nő tette. ahelyett hogy elrohant volna. akkor az fölébe kerekedik. hogy azon a napon történni fog valami – valami olyasmi. Csak a lány volt az. Ekkor a nagual meglátta a lány fénytestét. 33. hogyan illeszkedhetne egy ennyire haszontalan ember a varázslók rendszerébe. és nem engedte visszakozni. Időközben a nő felállt és elsétált.32. rádöbbent. azt egy ökölcsapáshoz hasonló. bár visszataszító dolog. Ez megnyugtatta a fiatalokat. milyen kivételesen tiszta a férfinak a szellemhez fűződő összekötő kapcsa. A nagual látta. hogy elalélt. Egyetlen ujjal sem ért hozzá. és nem is bántalmazta őt. A színész pusztán csak hárítani próbálta az ütéseket. ez a nyílás a fényszövedékünkön. hogy akár csak egy pillantást is vettet volna a férfira. de továbbra sem értette. elindult. hogy hangosan feljajdult. Aztán elérkezett a perc. és közben dallamtalanul fütyörészett. hogy találkozzon a színésszel. a halál egy tőrdöfés formájában támadja meg. és a lány arra unszolta. A nagualt egyszerre töltötte el visszatetszés és csodálat. Most megértette a szellem szándékát. képes arra. hogy a színész fekete árnyéka szinte a férfi méretének kétszeresére növekszik. de az úgy tett. hogy a színész nem fenyegette a lányt. A lány közönyösen magára öltötte azt a néhány ruhadarabját. de minden lelkesedés nélkül igyekezett elcsábítani a lányt azzal. amikor a fiatal nő elhagyta a házukat. Már nem voltak tervek. hogy a színész javíthatatlanul feslett alak volt. lefeküdt. Így hát Elías nagual biztos volt abban. az utca túloldalán. így többé már nem érdekelték a szellem tervei. Egyszer észrevették az őket követő nagualt. Aztán a nagual látta. szokásától eltérően nem is nevetgélt. a köldök magasságában. Meg volt győződve arról. Aztán véget ért a támadás. milyen közönyösen sétál el a lány. hogy a szellem újabb megnyilatkozását látja. Azonban a fáradtsága ellenére is folytatta a dolgot. és beteljesítette a csábítást. és lehetővé tette. Azonban ez a lány ahelyett. melyeket korábban levetett. Elmagyarázta. mintha semmi vesztenivalója nem . Látta. mintha mi sem történt volna. és előre nem látható szerencsétlenségeket okoz majd neki. Nyugodtnak és közömbösnek kellett maradnia. akkora fájdalmat okozva. amint a halál jelenlétét elfogadva a férfi teste elengedte védelmező fátylát. kemény tekintetéből a nagual arra következtetett. a színész pedig hangosan zihálni kezdett. hogy látta. és ahelyett. és megmutatta magát a lánynak. Amint a nagual elnézte a tovalopakodó párt. hogy most a magáévá teheti. tökéletesen meg volt győződve arról. használni ezt az energiát. hogy a nemi szervét mutogatta neki. A nagual megfigyelte. és folyamatosan. aki harcolt. hogy kivételes agresszivitása a felesleges energia hatalmas áradatának eredménye volt. Kíméletlenül rugdosta és ütötte. legyűri őt. hogyan veti rá magát a fekete árnyék a férfira. akinek a teste a halál görcsébe torzult. gömbölyű csapással teszi. és a férfi karjaiba zuhant volna. anélkül. megadta magát. A színész szórakozottnak tűnt. Don Juan itt eltért a tárgytól. mi ez a hasíték. rálépett meztelen lábára. hogy a férfi úgyszólván már halott. hogy a fiatalember szinte öntudatlan volt a kimerültségtől. A nagual felemelkedett a búvóhelyéről. És ekkor. a halál mindent eltörölt. A színész habozni látszott. és felismerte. amikor a színész ledobta a ruháit. A nagualt teljesen meghökkentette ez a látvány. hogy volt benne valami egyedi. ütlegelni kezdte a színészt. A fiatal nő rejtélyes. és feltárta igaz természetét. Hatalmas erőforrásokkal rendelkező dupla energiájú ember volt. Elías nagual tudta. elmondta. Úgy kellett cselekednie. A nő felhagyott a színész ütlegelésével. Elías nagual nevetett és épp eltűnődött a haszontalan férfi hatalmas kitartásán és eltökéltségén. De ha az adott lény haldoklik. hogy intuitív szinten a lány is érzi a halál sötét árnyékát. de a fiatal nő hűvös nyugalma habozásra késztette.

hogy cselekedetének csakis a szellem lesz tanúja. de amint kilazult a megszokott helyzetéből.lenne. A következményekre való tekintet nélkül cselekszenek. A lány gyűjtőpontja elmozdult. míg le nem küzdi a halált. Amikor a színész már újra lélegzett. A szélhámosok fontolóra veszik tetteik következményeit. ahol a halál többé már nem számított. A nagual mégis elmondta neki. Aznap. és rossz fizikai állapota miatt nem lehetett megmozdítani. hogy megküzd a lehetetlennel. Mire a férfi újra lélegezni kezdett. tudni akartam. és azokra a veszélyes következményekre. Ahelyett. Elías nagual. Mind ő. mivel ez lehet az egyetlen védekezés önpusztító ereje ellen. feltéve. és meggyógyította a fiatalembert. hogy a varázslók az általuk a bölcsesség madarának. és azt mondta. és milyen szenvedélyesen oltalmazzák a birtokukat. hogy megakadályozza. A nagual pedig három hónap alatt véghezvitte a lehetetlent. A nagual nem állt meg. és átmenetileg megőrült. vajon a varázsló igaz nagual-e vagy pusztán szélhámos. Amikor elérkezett távozásának ideje. a testével fogta fel a villámcsapást. hogy csatlakozzon a varázslók világához. amibe egy nagual belefog. és soha nem tér vissza. A hálás apa segített a nagualnak felépíteni a kunyhót a lánya életét megmentő férfi számára. Valódi nagual módjára úgy döntött. a fiatal nő ott várt rájuk csendben a város szélén. akit egy hordágyon szállítottak. még csak egy kosár sem. A fiatalembernek nem sok választása volt. A nagual nem messze attól a helytől érte őt utol. hogy valamelyest uralja a helyzetet. és ahelyett. melyeket az életére és a jólétére gyakorolhat. mivel az még mindig halálos beteg volt. míg annak el nem mozdult a gyűjtőpontja. és megpróbálta volna meggyőzni a lányt. és megtette az első dolgot. mintha csak búcsúzni jött volna. vagy döntenek úgy. és mindenképpen be kellett avatkoznia. hogy nem cselekszenek. és ettől megbénulnak. aztán az egész napot azzal töltötte. ahol a szinte élettelen színész hevert. a madár soha nem fordul meg. megmentve a lányt a biztos haláltól. akkor mindenképpen az emelkedett tudomás állapotában kell maradnia. mind a felelősségérzete. Ha a férfi sorsa az. nem is pillantott a lányra. hogyan építhetett kunyhót Elías nagual valaki más földjén. Amikor már biztos volt abban. hogy maga a szellem tette lehetővé a dolgot. meghozván döntését. és hogy az elkötelezettségükkel és feddhetetlenségükkel táplálják azt. úgy. de a színész. a szabadság madarának röpte mindig egyenes. Elías nagual újra teljes felelősséget vállalt a tetteiért: támadó oroszlánként vetette rá magát a nőre. Felszínre tört a racionalitásom. Magának a halál erejének a segítségével a nagual csapásai egy olyan helyre mozdították el a férfi gyűjtőpontját. mely egy pillanatra szünetelteti röptét. amire a teste. mind pedig a kötelessége azt követelte tőle. Elías nagualnak pedig kötelessége volt elmondani neki azt. azonban ezáltal ő maga annyira megsérült. hogy ellenálljon halála erejének. milyen röghöz kötöttek a vidéki emberek. hogy ha meg akar gyógyulni. Elías nagual nem tudott beszélni ezekről a fiatal színésznek. misztikus madárról. mekkora felelősség nyugszik rajta. ahol a lánya feküdt. A színész pedig azonnal elfogadta a feltételeket. Úgy tűnt. és hogy a szabadság madara csak két dolgot tehet: vagy magával viszi a varázslókat. mind a színész képesek voltak elviselni élethalálcsapásokat. Ez a helyzet mindennel. fenntartások nélkül követnie kell őt. amikor Elías nagual és a színész elindultak a nagual otthona felé. A nagualok döntéseket hoznak. Don Juan megjegyezte. A lány fontos része volt a szellem megnyilatkozásának. és három hónapon keresztül abban ápolta a teljesen mozdulatlan fiatalembert. Elías nagual pedig azt felelte. hogy követi a szellem kinyilatkoztatásait. erejét . dő tanítványának. nyugodtan odasétált a haldokló férfi mellé. ahol a színész hevert. hogy reményt és célt adjon az embernek. a szabadság madarának nevezett madár szárnyai alatt élnek. hogy felhívja a lány figyelmét a többlet energiájára. Elías nagual elment a lány apjához. és egy erős csapással elmozdította a gyűjtőpontját. hogy az ehhez hasonló események során derül ki. Viharosan újra és újra megütötte a férfit. A nagual az adott körülmények között az egyetlen lehetséges dolgot cselekedte: kunyhót épített a teste köré. A nő nem felelt. hogy tovább hallgattam volna a történetet. 35. hogy a nő elveszítse az eszét. különben azonnal meghalt volna. A nagual visszavitte a fiatal lányt oda. Elvitte az apát arra a helyre. Semmiféle poggyász nem volt nála. Tudatában voltam annak. a férfi pedig az életét. hogy segítsen neki. a lányát bizonyára villámcsapás érte. Előrehaladott betegsége. és hogy felszólítsa arra. hogy a férfi helyzetéről kezdett volna beszélni. hogy nem lehet elszállítani. Azt. hogy a varázslók tudják. akárki is legyen a fiatal férfi. nem pedig az elméje késztette: elmozdította a férfi gyűjtőpontját. amit a századok során minden egyes nagual elmondott leen36. és ezen a ponton a férfi nem haldoklott tovább. és azt mondta neki. szeszélyesen kezdett el mozogni. Elías nagual először is a fiatal nő nyomába eredt. mint egy mágikus. hogy a varázslók a varázslásról úgy szólnak. Don Juan beismerte. Elmondta. hogy ez által az emelkedett tudomás állapotába hozza őt. hogy annak idején ő maga is feltette ugyanezt a kérdést. a nagual ráébredt. vagy maga mögött hagyja őket.

és egyetlen szó nélkül csatlakozott a nagual társaságához. tegyek egy puha párnát a vállamra. én nyilvánvalóan kellemetlenül éreztem magam. és ha tovarepül. don Juan pedig úgy nevetett rajtam. 37. Valami más nyugtalanít téged. ahogy a szorongás érzetét. csak viccel. melyben csak nagyon kevés tévedésnek van helye. vagy maga mögött hagyja őket. de később megváltoztattam a véleményemet. mert meg akartam figyelni a reakciódat. ezzel azt akarja mondani. Sokáig tartott. hogy ez egyáltalán nem volt meglepő. és ez elég volt ahhoz. ahogy én teszem. Aztán don Juan emlékeztetett valamire. hogy az álmatlanságomat a hihetetlen kimerültség mellett egyfajta különös aggodalom okozza. azt tanácsolta. mindig rendkívül kipihentem ébredten fel. arcomat baloldalra fordítva. – Nos. Egyszer azt tanácsolta. hogy nem vagyok őszinte az aggodalmam okát illetőleg. hogy teljesen nekik szentelte magát. de az álmosság utolsó szikráját is kioltotta bennem. Magyarázkodni kezdtem. hogy rám nézett volna. tartsak hosszas sziesztákat hason fekve. Don Juan hozzátette. mely támogató és tápláló. hogy nem érzed kellemetlenül magad az üregben – mondta. Egy pillanatig azt hittem. tökéletesen megértette. hogy hozzászoktassa őket a következetességéhez. mégis mindent követelő. . hogy nincsen számára második esély. A heves zápor hangja a cseréptetőn nemhogy álomba ringatott volna. hogy a múlt éjjel beszélhetett nekem az ülő helyzetben történő alvásról. hogy a szabadság madara vagy magával viszi a varázslókat. ám amit mégis mindig sikerült elfelejtenem. Ő volt Talía. mintha meg se szólaltam volna. lábfejemet lógassam le az ágy végénél. hogy folyton meg kellett állnia. – Úgy tűnik. és elindultam. azt javasolta. Könnyedén megütögette a karomat. Amikor először hallottam a javaslatát. hogy bárkit képes volt elszédíteni. Hangjának dermesztő zengése fenyegetettséggel terhessé tette az egy perccel korábban még békésen sötét környezetet. úgy hogy az ne érjen a nyakamhoz. ne feküdj le aludni – mondta anélkül. hogy megkeressem don Juant. 39. hogy visszanyerje a lélegzetét. hogy ha gyógyító pihenésben szeretném részesíteni a testemet. Azt mondta. anélkül hogy azzal fárasztanám magam. 2 A Szellem kopogtatása AZ ABSZTRAKT A kora reggeli órákban tértünk vissza don Juan házához. Olyan világ ez. Három hónapon át napi kapcsolatban állt velük. – Hagyd ezt abba! – kiáltott fel. Ahogy a közelébe értem máris tökéletesen éber volt. Majd éppoly gyorsan idézte vissza a békés sötétséget. Felkeltem. Holtfáradt voltam. vagy kétségbe vonom azokat. Ha ebben a helyzetben aludtam. hogy a szabadság madara csak nagyon kevés türelmet tanúsít a határozatlansággal szemben. és viseljek vastag zoknit. azt hittem. Felvetettem don Juannak. A nagual személyisége mindig elsöprő erejű. Jó reggelt kívántam neki. – Amikor félsz vagy zaklatott vagy. és mindenek fölött az. hogy kövessem szó szerint a tanácsait. Az egyik székben szunyókálva akadtam rá. a szenvtelenségéhez és az objektivitásához. A lány felnevetett. E példa és a cselekedetei által Elías nagual rálátást adott számukra a varázslók világára. Az éjjel azért nem erőltettem a barlang témáját. míg lemásztunk a hegyről. eleredt az eső. amit már gyakran elismételt nekem. – Múlt éjjel kategorikusan kijelentetted. hogy a sötétben belezuhanok egy szakadékba. Elmondtam neki. egyetlen percre sem szabad megfeledkeznem arról. még dél előtt. Amikor beszámoltam 40. hogy elhiszem. mégsem tudtam elaludni. – Aludj egy puha székben ülve.megfeszítve búcsút intett neki. neked nem okoz gondot az alvás – jegyeztem meg. hogy egyetlen percig is álmatlanul forgolódtál volna miattuk az ágyadban. Kétségek nélkül maga mögött hagyott mindent. – Sokkal. A két embert megbabonázta a nagual józansága. Aztán. Elías nagual pedig erős hatást gyakorolt erre a két emberre. neki a meglepő eredményről. de sokkal aggasztóbb dolgokat láttál és hallottál már anélkül. ő azonban folytatta a mondanivalóját. Hogy meg ne fázzak. gyakorlatilag ellenállhatatlan. mivel attól féltem. melyet a varázslók barlangjában elhangzott dolgokkal kapcsolatban érzek. soha nem tér vissza. vagy egyszerűen hagyjam magamon a cipőmet. és így szólt: – Annak a nőnek olyan ereje volt.

miközben nyilvánvalóan tudatában volt a hangulatomnak. ahogy te értelmezed ezt a dolgot. A varázslók elmélete szerint a szikla természete és az a mód. hogy fogalmat alkothass arról. nem mintha én kedvelném azt a helyet. ő azonban leállított. hogyan cselekedtek. az ember vagy szereti. vagy gyűlöli azokat. Hosszas csend állt be. Ez a történet arra szolgált. Csak az ellen van kifogásom. és azokat a jeleket. Tovább kacagott. Azt hittem. hogy egy másik aggodalom ütötte fel bennem a fejét. melyeket azért helyez elénk. Nem volt mit mondanom. amit mondok. centrált. de a gondolkodás helyett inkább a cselekvésre kon41. Azonban a szeme csillogásából és abból. hogy gondolataikat és tetteiket a szántszándék építményeihez igazítsák. azzal újra nevetni kezdett. hogy ha eltöprengsz azon. kacaja visszhangzott a szobában. – Mindig azt mondtad. hogy csak tetteti magát. – Hát persze. Kapcsolatunk minden egyes perce során igyekeztem a cselekedeteimet és a gondolataimat az absztrakt magok rendszeréhez igazítani. kimondtam az első dolgot. tudtam. – Ez az én túlzásom – felelte. aki a szabadságért küzdött. melyeket azért ad nekünk. Amikor visszatereltem a szót a barlang témájára. Őt kedveltem. Végül megjegyezte. hogy az ő hatására mára már megváltozott a szemléletmódom. Te is modern nagual vagy. és hogy felismerd. hogy lépjünk be oda. A jótevőm modern nagual volt. ami az eszembe jutott. mert nem kedvelem. ahogy az üreget kivésték. folytatta don Juan. mint amikor azt mondom. akikben magára ismer. – Olyasmi. Varázslótanoncként kapott képzésén kívül nem volt önfegyelme. – Mint láthatod. akkor lesz némi fogalmad a többi absztrakt magról is. hogy megvédjem magam. mint ő – mondta leereszkedően. Hogy ne hagyjam elhalni a beszélgetést. Ők a cselekvésre koncentráltak. Don Juan néha annyira felbosszantott. . vajon lehetséges-e. hogy az összes tanítását megkíséreltem társadalomtudományi kérdésként értelmezni. lehetővé tette a két test. Feszélyezettségem puszta említése is mérhetetlen jókedvvel töltötte el don Juant. milyenek is voltak a múlt nagualjai. A vállamra tette a karját. hogy én mindig ragaszkodtam ahhoz. viszont te hajlamos vagy az értelem eltévelyedésének hibájába esni. Bár úgy tűnik. Elías nagual története több volt. hogy pontosan olyan légy. akár egy gyermek – a józansága és a megfontoltsága mindig kívülről jött. Nekiálltam elmondani neki. hogy mi megy végbe körülöttük. és azt mondta. hogy belépjünk oda. Gondosan úgy alakították ki. Számodra ez a rend titkos eljárásokat vagy egyfajta rejtett összefüggésrendszert jelent. hogy emberekről szól. Olyan gyorsan oszlott el. ahogy mosolygott. Nem is várhatod el. hogy Elias nagualról hallott történetek alapján roppant pozitív véleményem alakult ki róla. mert olyan eszköznek alkották meg. azonban valamely ismeretlen ok miatt minden zavart. – Elías nagual története más lapra tartozik. ugyanez a feladat foglalkoztat téged is. ugyanannyira el is homályosít bizonyos dolgokat. hogyan viselkedtem veled az évek során. hogy az én esetemben az önfegyelem belülről fakad. mint két energiamezőt. amely segít a tanítványt mélyen az emelkedett tudomás állapotába taszítani. hogy képes legyen befogadni két embert. Az ősi varázslók nem gondolkodtak túl sokat. De a hangulatom tovatűnt. mit ért ez alatt. Régóta együtt vagyunk már. Emlékeztetett arra. Ily módon értik meg a varázslók. amilyen hasznos segítségnek bizonyul e cél elérésében. mintha nem is hallaná. a két fénygömb számára. nehogy megfulladjon a nevetéstől. De sajnos. – Konkrét céllal vittelek el téged abba a barlangba – folytatta –. hogy összefűzzék az energiájukat. Fel kellett állnia a székéből. úgy tett.Don Juan kifejtette. amit don Juan Julián nagualról mesélt. és felhív bennünket. hanem azért. A szántszándék építményeket emel számunkra. hogy Julián nagual olyan volt. ha már odabent vagyunk. Számomra két dolgot jelent: a szellem által egyetlen szempillantás alatt emelt építményeket. hogy megkérdezzem. hogy el ne tévedjünk. – Azt akarom. úgyhogy jól ismersz engem. mint pusztán az adott eseményt alkotó. egymásra következő részletek összessége – 42. hogy a jótevőd is ilyen volt – mondtam. – Valójában te nem gondolkozol túl jól – sóhajtott fel. hogy az ősi idők varázslói úgy készítették a barlangot. Azt mondtam. Irracionális késztetést éreztem arra. – Múlt éjjel szándékosan meséltem neked az első absztrakt magról – mondta –. Valamilyen ostoba félénkség megint megakadályozott abban. abban a reményben. hogy felfedezzem a tanításai mélyén meghúzódó rendszert. hogy megértsd a tanításaim mélyén meghúzódó rendszert. valójában a szántszándék története. hogy üvölteni lett volna kedvem. – Mindezek mögött a szántszándék építménye volt. kritizál engem azon igyekezetemért. Megkérdeztem tőle. hogy teljesen bolond vagy. Azt mondtam neki. Don Juan roppant mulatságosnak találhatta ezt az összehasonlítást. hogy az egyfajta katalizátorként működjön. és elmosolyodott.

mintha bosszantaná a lassúságom. hasonlóképpen ahhoz. a Szellem Megnyilatkozása csak egy név. A figyelmed elől kisikló részi a varázslók a szántszándék építményének. és nem is a közös vonásaikban. nem a megértésre irányuló végső képességeimet. ahelyett hogy hiábavaló módon a saját személyemről vitatkozom vele. a szavak nélküli tudás. Don Juan pedig azt felelte. Inkább arról van szó. hogy ebben az esetben ez a szó jóval többet jeleni: szavak nélküli tudást. – Csak átfutott az agyamon egy gondolat. Nagyon szerény és bölcs volt. az orra erős. hogy az. Vagy esetleg napokon át ebben az állapotban maradtam? – Tanulásod e szakaszában teljesen egyedül lépsz be az emelkedett tudomás állapotába – mondta ő. fekete szemei voltak. hogy ez a fajta megértés pusztán a jelenlegi képességeimet haladja meg. Csendben végigmért tetőtől talpig. melyben az absztrakt magokat elmondom neked – magyarázta don Juan –. Nyilvánvaló. ahogy én magyarázom el neked a dolgokat. – Ismétlem – mondta. Gyakorlatban ez nagyon könnyű. más néven a szellem csendes hangjának vagy az absztrakt rejtett elrendezésének nevezik. amikor megkérdeztem. Julián nagual folyton azzal viccelődött. a szája nagy. ő is olyanná vált volna. akkor mi értelme beszélni róluk? – kérdeztem. mely túl van a közvetlen felfogóképességünkön – különösen az enyémen. Don Juannak nem volt szokása kifejezni bosszúságát vagy nemtetszését. – Áruld el. – Számomra Elías nagual olyan volt. az absztrakt megismerésében. Mindig egyedül volt. mint például a „rejtett indíték” kifejezés esetében. és mindig töprengett valamin. hogy a tanára tonnaszám ontotta magából a bölcsességeket. de képtelen voltam felismerni az általa említett absztrakt magot. Ez nyilván valami ki nem mondott dolog kellett legyen. – Az absztraktnak a történetekben lakozó rejtett elrendezése. és rájöttem. de nem volt benne lobogás. Türelmetlenül. erős testfelépítésű indián volt. Van a fénylényednek egy olyan jellemzője. a beszélt nyelv közbenjárása nélkül ismerje az absztraktot. melyet a varázslói történetekben az első absztrakt mag megnevezésére használunk. de a kezei és a lábai nagyok voltak. hogy az absztrakt magokat és a varázslói történeteket ezen a ponton kell ismertetni a tanítvánnyal – felelte. – A szabály kimondja. itt is túlkomplikáljuk a dolgokat azáltal. hogy annak metafizikus motívuma a szellem megnyilvánulása volt. egy a diákjait trenírozó tanár modorában –. valami olyasmi. és vastag fekete haja. amikor láttalak téged. melyért az ősi idők varázslói mindent megadtak volna. és ez nyugtalanított engem. a jótevőmhöz képest szinte fakó volt. – Majd egy másik alkalommal emlékeztetlek erre – mondta don Juan. hogy egész álló reggel ezen a történeten gondolkodtam. Kis. hogy megpróbáljuk ésszerűvé tenni a bennünket körülvevő végtelenséget. – Ennek semmi köze sincs hozzád vagy a cselekedeteidhez – felelte. – Az absztrakt rejtett elrendezése nem pusztán az a sorrend. – Sötét bőrű. amit a varázslók absztrakt magként ismernek fel. miért tréfálkozik ezzel – folytatta. – Én soha nem értettem. hogy jobban tenném. Alacsonyabb volt Julián nagualnál. és ha Elías nagual nem segít neki. és a háta mögött csak Tonnás nagualnak nevezte őt. – Most inkább haladjunk tovább a bennünket ösztönző elem. – Ez még nem kézzelfogható a számodra – jelentette ki. Neki magának is határtalan szenvedést okozott az absztrakt rejtett elrendezésének megértése. vajon mérges-e rám vagy csalódott-e bennem. melyeket én mostanában tapasztalok meg. Azt mondtam. – Az emelkedett tudomás pusztán az értelmünk számára rejtély. – Ha az absztrakt magok túl vannak a felfogóképességem határain. Akárcsak minden más esetben. 43. hogy témát váltsak. ha inkább az általa ismertetett absztrakt magon gondolkodnék. mi az – követeltem. mint a jótevője: csakis a cselekvésre koncentrált volna és kevés értésre. Azonban elismerte. – Hogy nézett ki Elías nagual? – kérdeztem. hogy az ember közvetlenül. és közben nyilvánvalóan látott is engem. Megemlítette. mivel e nélkül az elem nélkül nem létezne sem a harcos útja. sem tudást kereső harcos. 44. számomra a „rejtett” szó valami nyíltan nem feltárt dolgot jelent. Elmondtam neki. Továbbra sem értettem a dolgot. de az ő magyarázataiban volt még . a történetekben benne rejlő szántszándék építménye egy nap majd magukon a történeteken keresztül fedi fel magát előtted. melybe egyetlen ősz szál sem vegyült. ami jelenleg elkerüli a figyelmedet. A vonásai durvák voltak. vagy az őket egymáshoz kapcsoló szövedékben rejlik. – Egyáltalán nem hasonlított a tanítványára – mondta. akár a frissítő szellő. Ő mindig türelmesen elmagyarázott nekem mindent. sőt talán indulatosan legyintett. Don Juan megjegyezte.hogy beléptem az emelkedett tudomás állapotába anélkül. hogy nem ismeretlenek számára azok a nehézségek. hogy ennek tudatában lettem volna.

hogy folytassa a történetet. gyanítom. Don Juan azt mondta. Elías nagual roppant kíváncsi elme volt. – Minden egyes alkalommal. de egész DélMexi46. Annyira intenzív késztetést érzett arra. Nem igazán részvétnek nevezném ezt a dolgot. – Eleinte folyton Elías nagual házában voltam – folytatta don Juan. Elias nagualt roppant konzervatív. így az énje absztrakttá és személytelenné válik. Erre én tiltakozások özönét zúdítottam rá kijelentésének zavarossága miatt. Mindazonáltal hivatása és ismertsége ellenére tökéletes magányban élt Észak-Mexikóban. melyeket aztán fába és kovácsoltvasba formázott. hogy segítse don Juant. De Elías nagualnál biztonságban éreztem magam. mi fog történni a képzése során. – Elías nagual álmodó volt. Rosendo nagual tanított. – A jótevőm irgalmatlan nyomást gyakorolt rám. Julián nagual egyszerűen őrült. én pedig – mivel felhívta erre a figyelmemet – megkérdeztem. ugyanakkor remeteéletet élt északon. aki napi kapcsolatban állt az emberekkel Dél-Mexikóban. Azt mondtam. újra Elías nagualról kezdett beszélni. inkább empátiának. hogy hallottad. Álmodó testével végezte a varázslói munkáját. Az idős nagual hozzálátott. A harcos számára minden önmagával kezdődik és végződik. az ország másik végében. ily módon védve meg őt Julián nagual durva túlkapásaitól.45. de ez nem lesz mindig így. hogy elmagyarázza neki. Don Juan felnevetett. – Ez nem zavaros kijelentés – mondta ő. Mivel én nem érzem ezt a hasonlóságot közted és köztem. hogy gyakorlatilag fogolyként tartotta a házában. hogy a harcosok csak önmagukért élnek? – Bizonyos értelemben igen. aki mégis híres gyógyító és varázsló hírében állt. – És imádtam ott lenni. miközben valódi énje remeteként élt. miszerint Elías nagual képes volt kivetíteni önmaga szilárd. A jótevőm házában mindig résen kellett lennem: folyamatosan rettegtem attól. átfutott az agyamon a gondolat. Mielőtt válaszolhattam volna. De én csak azt akartam. . hogy segítsen nekem. valumi más is. hogy számodra jelenleg felfoghatatlan tény. Don Juan azt mondta. kóban. Nem kelti fel ez a kíváncsiságodat? Szörnyen ostobának éreztem magam. hogy Elías nagualnak nyilván rengeteg gondot okozott az ingázás. függetlenül attól. ahogy megérkezett a jótevője házába. Megjegyeztem. hogy elképesztett. hogy Elías nagual Oaxaca államból származó indián volt. hogy amikor elmesélte ezeket a dolgokat. háromdimenziós képét. és az önsajnálat ösztönző ereje nélkül a részvét értelmetlenné válik. mivel a szellem most végzi a végső simításokat a tudomással kapcsolatos képességemen. ahogy Julián nagual kezelt engem. én pedig képtelen voltam rájönni. don Juan. miközben egyszerűen képtelen voltam felfogni az absztrakt magokról szóló magyarázatokat. hogyan volt képes Elías nagual egyszerre két helyen lenni. nem csak Oaxacában. milyen könnyen el tudtam fogadni azt az állítást. amikor úgy gondolom. – Az álmodás a varázsló repülőgépe – mondta. vajon mi történik velem legközelebb. kérdő tekintettel nézett rám. Álmodóként megtett utazásai során rengeteg tárgyat látott. mivel már nem sajnálják magukat. azért tudtam elfogadni Elías nagual kettős életének gondolatát. Elías nagual attól a naptól fogva a szárnyai alá vélte őt. hogy nagyjából úgy kezellek léged. és szemöldökét felhúzva. a magánéletét nagy becsben tartó embernek jellemezte. Don Juan elhallgatott. hogy kérdéseket kellene feltenned nekem. Azt mondta. te csak hallgatsz – mondta. hogy a mi kettőnk élete és személyisége sokban hasonlít egymásra – folytatta don Juan. A harcosok képtelenek részvétet érezni. akit egy ugyanarról a vidékről származó másik nagual. Úgy gondoltam. – Azt mondod. – Ebből kifolyólag kötelességének érezte. amikor azt mondtam. hogy Elías nagual híres varázsló volt. Don Juan elmondta. és nagyon ügyes volt a kétkezi munkában. Azonban az absztrakttal való kapcsolata eredményeképpen úrrá lesz az önteltség érzésén. Mondhatod azt. így képes volt egyszerre két helyen lenni. ott megnyugodhattam. hogy megkezdje tanulóidejét. a jótevőm pedig cserkésző. Don 47. miért teszi ezt. – Ez tény. – Biztos vagyok benne. Elías nagual úgy érezte. Elías nagual képes volt megteremteni és kivetíteni a varázslók által álmodó testnek vagy alakmásnak nevezett dolgot. vajon don Juan képes volt-e megérteni a dolgot.

– Te álmodó vagy – mondta. – Csak akkor került minden a helyére. tetővel fedett rész. de később. hogy elfogadjam. és ott tartotta a szerszámait is. messze túl merev vagyok az efféle kinyilatkoztatásokhoz.Juan állította. a gyűjtőpontunk lágyan és teljesen természetes módon elmozdul. és csak később költöztek Észak-Mexikóba. és egy életre megfertőzött mindenkit. A mentális egyensúly nem más. akik tulajdonképpen a feleségei voltak. hogy a gyűjtőpontod szeszélyesen. amikor don Juan szemöldökének egyetlen mozdulatával félbeszakított. Épp azon voltam. és az álmodáshoz szükség van a szexuális energiára. Egy perccel ezelőtt elképesztettek a saját reakcióid. – Elías nagual nagyra becsülte a szexuális energiát – mondta don Juan. hogy minden igyekezetével . Akárcsak te. magányos álmodóként. – Ugyanez történt velem is – folytatta. én pedig nem erőltettem a dolgot. Mondjuk úgy. így katasztrófával járhat. Már-már úgy tűnt. Mindannyian indiánok voltak. amikor a szexuális energiám megszabadult a világ megkötő erejétől jelöl. hogy irányítsuk ezt a természetes elmozdulást. – Elías nagual arra tanított engem – és én is erre tanítalak téged –. ha hozzászoksz a gondolathoz. A jótevőm mondhatni kicsapongó szexuális életet élt. Ezt a józanságot arra használta. Most sem okozott problémát. hogy szóvá teszem ezt. – Ezt lehetetlen kideríteni – felelte. amikor senki sem volt a környéken. Halálra untam ott magam. Egy vadállat soha nem bukkan fel olyan helyeken. ahogy a vadállatok járnak zsákmány után. – De hát én azt hittem. és folytatta Elías nagualról szóló beszámolóját. vagy álmodásra használja.és egy ácsműhelyt. döngölt padlójú szobából állt. az ő útját követtem. hanem. és azt mondta. Elías nagual úgy merült álmodó utazásaiba. hogy az álmodás azért ment ki a használatból. hogy Elías nagual háza előtt volt egy nyitott. ró kunyhókban laktak. hogy a gyűjtőpontod szeszélyesen fog eltolódni. ha a szexuális energiát az álmodás helyett a szexre fecséreljük el. – Az álmodást a szexuális energiánk vezérli – magyarázta don Juan. Nos. hogy az ember a szexuális energiáját vagy szeretkezésre. Eleinte azt hittem. Más lehetőség nincs. don Juan? – kérdeztem. amikor meglátogattam őt – mondta – ugyanakkor egyfajta különös bűntudat forrása is. hogy miközben alszunk. Ezt pusztán azért említem. A cseréptetős vályogház egyetlen nagy. – Így igaz. négy látó varázsló. Az álmok elmozdítják a gyűjtőpontot. Társaságának volt még négy férfi tagja is. mintha Elías nagual unalmas lett volna. ahol emberi tevékenység jelei mutatkoznak. akik az ország különböző részeiről származtak. mert képes megzavarni az érzékeny emberek ingatag mentális egyensúlyát. és megőrülnek. hogy tudta volna. – Azt kell feltételeznünk. az álmodás pedig arra való. hogy felhasználhassuk az álmodás során. Don Juan elmesélte. a cserkészőkre viszont pont az ellenkezője érvényes. – Én pontosan úgy tanítottalak téged az álmodásra. anélkül. mint a gyűjtőpont megszokott helyen való rögzülése. abban élt Elías nagual öt női látóval. felkereste a végtelenség hátsóudvarát. mivel úgy éreztem. mind pedig nagualként. a legjobb. Megrázta a fejét. vagy hogy honnan származnak azok. hogy felfogd a legutóbbi témánkat: az absztraktot. akik a nagual háza körülötti ap48. Tettem valami ostoba és oda nem illő megjegyzést a felnőtt férfiak szexuális életéről. Egyáltalán nem tűnt túlzónak ez az elképzelés. Majd azt mondta. Nem azért. rendszertelenül mozogjon. amit látott. hogy Elías nagual. hogy Elías nagual rendelkezett azzal a józansággal. és lemásolt mindent. Csak akkor tűnik fel. mind köznapi emberként. – Miféle tárgyakról mintázta a nagual ezeket a műalkotásokat? – kérdeztem. hogy elmozdítsd a gyűjtőpontodat. melyre csak az álmodók tehetnek szert az önmagukkal vívott elképzelhetetlen csaták során. hogy az azért adatott nekünk. amit don Juan mondott. – Ritka élvezet volt számomra. ha senki sincs a környéken. ahol a nagual berendezett egy kovács. Azt tartotta. 49. békére lelek Elías nagual társaságában. don Juan fel fogja fedni jótevője viselt dolgait. – Hitt abban. én is imádtam kínozni magam. az álmodás témája nem következett a beszélgetés természetes folyamatából. mert Julián nagual annyira páratlan személyiség volt. ahogy Elías nagual tanított engem – folytatta. hogy mivel indián volt. mivel komoly problémáid vannak azzal. nem sok hiányzik ahhoz. és pontosan ebből eredt a bűntudatom és a képzeletbeli problémám is. – Mit akarsz ezzel mondani. mivel nincs egyensúlyban a szexuális energiád. hogy ezen alkotások némelyike különleges és kísértő szépségű volt. hogy biztonságban és kényelemben érezted magad Elías nagual házában – mondtam. amikor jobban megértettem Julián nagualt. Ilyenkor az álmodók szeszélyesen és rendszertelenül mozdítják el a gyűjtőpontjukat. Az álmodókra ez a szabály vonatkozik. de aztán nyilvánvalóan meggondolta magát. mire használták az adott tárgyakat. – Ha nem bánsz óvatosan a szexuális energiáddal. – Ő azt tanította nekem.

hogy csak az absztraktról alkotott saját elképzeléseddel foglalkozol. De mindig ott lebeg felettünk. évekig tart. Az egyik az az igény. mi is a szellem. a méltóság vagy a becsület. – A varázslók számára ellenben az minősül absztraktnak. Még azt is hozzátette. Azt mondta. hogy a szellem sok szempontból olyan. mint a jellem. mivel a szellemet csak megtapasztalni lehet. hogy szavak. melyek vagy pont az ellentéteik azon gyakorlati dolgoknak. – A félreértésed abból ered. hogy ugyanarról beszélünk? – Nem – állította don Juan. vagy szavakkal nem lehetett kifejezni. bizalmas viszonyba kerülnek vele. előcsalogatják. Elmondta. Iszonyatosan dühös voltam rá. hogy nem vagyunk hajlandóak elfogadni. és kezelik azt. a másik pedig a szellem közvetlen megértése. mi is ő. anélkül hogy a leghalványabb esélyük vagy vágyuk lenne írni. amit látni vagy érezni lehetne. hogy visszatérjen az absztrakthoz. hogy ezt én is tudom. sőt gondolatok nélkül is létezhet tudás. amikor az a különös érzésem támadt. hogy elfogadod – felelte. Számodra például az ember belső lényege vagy egyfajta alapelv minősül absztraktnak. Jó példa erre a „szellem” szó. Felismerik. Épp azon voltam. És pont ez zavar annyira össze téged – a szellem mindez a dolog. hogy a tudás és a beszélt nyelv egymástól függetlenül is létezhet. az idő túlnyomó részében azonban közömbösnek tűnik. – A tudás és a nyelv két külön dolog – ismételte halkan don Juan. Don Juan megismételte. mely nem az értelmet vagy a gyakorlati tapasztalást jelöli. hogy felcsigázza a képzeletedet. Mégis. mintha érteném. hogy ha a szellem nem egy entitás. melyek az intuíció állapotait írják le. hogy nem bírnak konkrét létezéssel. Neked az első dologgal vannak problémáid. hogy az „absztrakt” kifejezést használtain a szellem jellemzésére – mondta don Juan. és egyikük sem. a varázslók foglalkoznak a szellemmel. – Elfogadni ezt a tételt korántsem olyan könnyű. – Ő úgy gondolta. Megátalkodott alaknak neveztem. – Elías nagual elmagyarázta. mivel nem képesek megfogalmazni. és hogy a mondanivalója kritikus jelentőséggel bír számomra. – A varázslók számára a szellem absztrakt dolog. akár egy vadon élő állat. akkor hogyan képes bárki is előcsalogatni? – Az a te problémád – mondta don Juan –. Ez kellett legyen a bennünket életben tartó erő. ami számára – folytatta don Juan. – De nekem ez egyáltalán nem jelent problémát – mondtam. hogy kijelentsem. és kifejezik azt a tetteikkel. hogy számomra ugyanaz jelentette a problémát a szellem megértésében. amit állít. melyekre gondolni tudok. és most képtelenek vagyunk visszatérni hozzá. De aztán történt valami. hogy ha . Elías nagual véleménye szerint az okozza a nehézséget. a bátorság. 50. sőt gondolatok nélkül ismerik azt. Felvetettem. Már majdnem rávágtam. Mindaddig távolságot tart tőlünk. Amikor a szellem szól hozzád csendes szavaival. mint azt állítani. hogy vitázni kezdjek vele. bár valaha bizonyosan közel volt hozzá. hogy a szellemről lehetetlen beszélni – folytatta –. Absztrakt. Valóban próbált elmondani nekem valamit. mi is a szellem. hogy én azokat a dolgokat tartom absztrakcióknak. hogy az ember csak nehezen fogadja el azt a gondolatot. hogy a szellem nem olyasvalami. A szellemet természetesen le lehet írni ezen dolgok szempontjából. Kétségbeesetten ráztam meg a fejem. hogy az emberiség eltávolodott az absztrakttól. és nem is egy jelenlét. meghívják. ekkor következik be a szellem megnyilvánulása. miről beszél. – De hát ezek ugyanazok a dolgok – kiáltottam fel. a második dolog magától megoldódik. – Mondtam már neked. hogy az ember közvetett módon megértse. amit vagy én nem voltam képes felfogni. azaz tudatára ébredjen annak. – Számodra az absztrakt dolgok szavak. bizonyosan azonnal tudni fogod. és nincs esszenciája sem. mivel szavak. hogy az absztrakthoz való visszatérésben az jelenti számunkra a legnagyobb nehézséget. amikor azt mondják. és ez fordítva is igaz. míg valami elő nem csalogatja. hogy a kifejtésére szolgáló szavak nélkül is létezhet tudás. vagy olyan dolgok. és amelynek csak annyi hasznát veszed. Hallgattam. de még időben rajtakaptam magam. képtelenség. Esetleg a valamivel kevésbé homályos dolgok. az akarat. ami elhívott minket tőle. Néha eljön valamelyikünkhöz. ő pedig folytatta a magyarázatát.megválaszolja don Juan kérdéseit. hogy elmulasztottam valamit. míg a tanítvány képes lesz arra. mi is a szellem. hogy megértsék. kétféle dologról van szó. és csendben maradtam. Azt mondta. Képtelen voltam felfedezni a különbséget. – Hát nem látod. aminek nincsen megfelelője az emberi dolgok világában. ezekkel a kifejezésekkel is. Felvetette. egyszerűen azért. – Elías nagual mindig azt mondta. ő pedig jót mulatott rajtam. 51. melyekről eldöntöttem. A varázslók ezt az állapotot igyekeznek éreztetni. Ha az ember megérti.

– Mondanom sem kell. A varázslók anélkül találkoznak az absztrakttal. az semmit sem jelentett számára. hogyan érzek irántuk. Azonban úgy tűnt. Ő jobban tudta a dolgot. de roppant furcsa is. és anélkül. mivel nem volt kedvem vitatkozni don Juannal. JULIÁN NAGUAL UTOLSÓ CSÁBÍTÁSA Don Juan házának belső udvara hűvös és csendes volt. – Nem csak a jótevőm bukkant rám. hanem szabad és független harcos-fák. itt előttük. Néha úgy éreztem. attól a puskalövéstől haldokolva – magyarázta. Azért most hoznak gyümölcsöt. – Mint tudod. Én több helyet hagytam volna közöttük. akiket kellemetlenül érint az absztrakt csendje. – A második absztrakt mag önmagában is alkothat egy történetet. A Szellem Kopogtatása ugyanez az építmény. amikor engem megismertél. hogy elgondolkodnának azon. hanem mert a szellem eseményeinek felfoghatatlan láncolata abban a pillanatban elérhetővé tette őt. Egy percig rám meredt. Amikor először jártam a házában. Ennek eredményeképpen abszolút patthelyzet alakult ki. amit tudott. De mivel nem voltál képes beszélni róla. mivel nem akartam elidőzni a témánál. abban a formában. a Szellem Megnyilatkozása az az építmény. Egy percig fogalmam sem volt. aztán elmosolyodott. melyet a szántszándék emel és helyez a varázslók elé. amikor a szellem először kopogtatott be az ő ajtaján. mivel nem volt itt a gyümölcsérés ideje. mivel akkor még nem tudtam. örömet szereznek neked. – Mondhatni. De a történetek. Megjegyeztem. majd felhívja őket arra. hogy a látvány nem csak gyönyörű. Sok nagy gyümölcsfa állt egymáshoz közel ültetve. miről is beszél. és ők is elkísérnek bennünket. hogy azok a fák nem a tulajdonai. – Úgy is mondhatnám. hogy a . Így hát a fák tudják. – A szellem is rám talált aznap. – A csendes tudás puszta gondolata is rémülettel tölt el. hogy ismerjék az érzéseinket. akik csatlakoztak harcosainak társaságához. ami volt. Most a nádból készült karosszékekben ültünk. amit azok szájába dugunk. Aztán emlékeztetett arra. hogy korábban már részletesen beszámolt nekem arról az esetről. – A varázslói történetek második absztrakt magját a Szellem Kopogtatásának nevezik – mondta. Ez egy végső fortély volt. hogy don Juan minden kijelentését szó szerint értette. Olyan pajkosan mosolygott. Aznap. – Nem hagyhatom itt őket – magyarázta don Juan. ő nagyszerűen szórakozik. hogy képtelen voltam megállni nevetés nélkül. – Te szereted a szavakat – mondta szemrehányóan. – Ők is harcosok. mert a csoport minden tagja végső utazásunkról beszélt és kifejezte az ezzel kapcsolatos érzéseit. szándékosan fogalmaz ilyen homályosan. képletesen beszél. ahogy a varázslók látják 53. találkoztál az absztrakttal. legyenek bármilyen ostobák. mindannak.elgondolkodnék azon a kijelentésén. Ő erre azt felelte. és tudják. Aztán don Juan megszólalt. és a megjegyzéseim – melyek a hétköznapi fákra igazak – rájuk nem érvényesek. Megdöbbenve néztem rá. A fák gyűjtőpontja roppant alacsonyan helyezkedik el hatalmas fénylő burkukon. Nem szóltam. Csendben maradtam. melyek elnyeltek minden zajt és mintha a hőmérsékletet is szabályozták volna. melyeket most érzünk. ezek a fák a csoportom harcosai. amikor a szellem bekopogtatott az ajtaján. a gyümölcsöktől roskadozó fákkal szemben. kritikus megjegyzésekkel illettem a gyümölcsfák ültetésének illogikus módját. nem mintha emberünk különleges lett volna. és a rosszkedvem semmivé foszlott. hogy azért van ott. hogy nemsokára útnak indulunk. és biztonságérzetet nyújtanak számodra. hogy látnák vagy megérintenék azt. csak azt a cuclit mutattam meg neked. amikor ott hevertem az úton. ahogy azt a belépésre felhívott – vagy inkább kényszerített – kezdő látja. azt. – Az első absztrakt mag. – Ez egy érdekes történet – mondta. 52. amikor a végső utazásomról beszélünk. hogy bármit is tárt fel a szellem emberünknek. Azt gondoltam. miszerint létezhet a szavaktól független tudás is. csapdát állított neki. miután a szellem megnyilvánult emberünk előtt és nem kapott választ. A jótevőm megértette. hogy velem találkoztál. Ez a szántszándék építménye abban a formában. A történet szerint. például azokat az érzéseket. és bekopogtatott az ajtómon. – Vedd fontolóra a következőt: – mondta – nem az a lényeges számodra. hogy neki bármi dolga lenne a szellemmel. Közösséget vállaltak a nagual társaságával. Természetesen az ember azonnal és határozottan elutasította azt. akár egy kolostor kerengője. hogy egyáltalán éreznék a jelenlétét. akkor esetleg meglátnám a fényt az alagút végén. és ez lehetővé teszi számukra. Nem állt szándékában bevenni egy ilyen nevetséges ostobaságot. hogy lépjenek be oda. hogy ez csak egy bárgyú történet – folytatta don Juan. Valójában ellentmondott mindannak. észre sem vetted ezt.

Nem voltak gátlásai. és ahhoz. ömlött a vér a mellkasomon lévő sebből. fel kell adnia az egyéniségét. hogy újraélessze tanítványának a szellemhez fűződő kapcsolatát – folytatta don Juan –. hogy ő két naguallal is kapcsolatban állt. és nevetni kezdett. Ugyanakkor el56. De miután a szellem különböző jeleken keresztül kinyilvánította a hajlandóságát. hogy a nagual csakis akkor válhat a szellem közvetítőjévé. hogy elfogadják. és ilyen céllal természetesen nem rendelkezik. elragadó fiatalember volt. Gazdag. féktelen és lusta ember is volt. és a varázslók is hasznavehetetlen összekötő kapoccsal kezdenek. – A varázslók. Megtanulták fegyelmezni az őket a szántszándékkal összekötő kapcsukat. művelt. hogy beteljesítse a szellem akaratát. mindig tudják. annak. hogy – bár én talán épp az ellenkezőjét gondolom – az én tanításom nem volt annyira terhes és fárasztó a számára. puhult. a jótevőmmel kapcsolatos dolog roppant nehéz volt – mondta don Juan. annál nehezebb esetnek bizonyul aztán a tanítvány. Emlékeztetett valamire. ez a történet valójában évekkel korábban kezdődött.szellem közvetítője legyen. hogy nem értem. amikor a jótevője még egy mexikóvárosi család jóképű. Vitába szálltam vele. kemény célra van szükségük – egy speciális lelkiállapotra. melyet hajthatatlan szántszándéknak neveznek. anyja és négy rajongó nővére szinte bálványozta őt – csak egyféleképpen viselkedhetett. Beismerte. mikor hívja fel őket a szellem arra. és ez különösen megnehezíti számukra az 55. Állította. hogy minél nehezebben végrehajtható parancsot kapnak. Természetesen a jelölt személyiségétől függően a szellem tervei lehetnek magasztosan egyszerűek és bonyolultan összetettek is. hogy a nagual az egyetlen olyan lény. Például az Elías nagualról és a szellem megnyilvánulásáról szóló történet a tanítvány nézőpontjából a szellem nehéz kopogtatásáról szólt a jótevője ajtaján. A jótevőmnek gyorsan és határozottan kellett cselekednie. mivel nekik már megvan a saját céljuk. – Ha a kapcsolat újraéledt. hogy nekem volt némi önfegyelmem. A varázslók tudják. mivel az nem reagál önként. A köznapi emberek esetében a szántszándékkal a kapcsolat gyakorlatilag halott. hogy ő biztosítsa számára ezt a célt. és új életre keltse ezt az összekötő kapcsot – magyarázta don Juan. akibe első pillantásra beleszerettek a nők. így mindig készen állnak. aki semmit nem tett meg. – A tanítvány olyasvalaki. ami nem kecsegtetett azonnali haszonnal. Amikor a varázslók világa az önkéntes szándékával ellenkező elképzeléseket és tetteket követel meg. és . Ezért megengedi a nagualnak. Kifejtette. a tanítvány többé már nem tanítvány. és ez egyben egyike a legnagyobb fejfájást okozó feladatainak is. akárcsak az ő jótevőjének annak idején. akár nyílt parancs formájában. azok egyszerűen megtagadják a változást. mint az övé a jótevője számára. Elmondta. – Minden. karizmatikus személyiséggel. Ennél fogva a nagual nem saját akaratából és nem saját számításai alapján választja meg a tanítványait. hogy megtisztítsa. A jótevője annak idején pedig még nála is fegyelmezetlenebb volt. – Bizonyos esetekben épp hogy csak észlelhetőek. Elmondta. Engem lelőttek. mondván. tizenéves gyermeke volt. mit tartogat számukra a szellem. de kis híján rá is törte azt. különösen a nagualok – folytatta don Juan – egy életen át tartó gyakorlás után tudják. A szellem közbeavatkozása nélkül semmi jelentősége nem lett volna a jótevőmmel való találkozásomnak. egyéniségük feladását. aminek a célja az összekötő kapocs rendszerbehozása. – A nagual legnagyobb kihívást jelentő és legármányosabb feladata az. a jótevője ilyen személyiséggel és családi háttérrel – egy jómódú özvegy egyetlen fia volt. ő viszont szemernyi önfegyelemmel sem rendelkezett. Ez a nehéz a dologban. és ez nagyon hasznosnak bizonyult. Don Juan azt mondta. addig azonban szüksége van egy kérlelhetetlen célra. hogy ezt megtegye. – Huszonnégy éves korában a szellem nem csak bekopogtatott az ajtaján. az én esetemben viszont egyértelmű parancsok voltak. hogy előrehaladhasson. – A szellem megnyilatkozásai észrevehetően különböznek egymástól – folytatta a mondanivalóját. aki képes táplálni ezt a hajthatatlan szántszándékot. 54. hogy e kapcsolat újraélesztésének érdekében a varázslóknak kérlelhetetlen. az volt az egyik legelőnyösebb oldala. aki azért küzd. miért lenne ez olyan nehéz. hogy lépjenek be az általa felmutatott építménybe. Hangsúlyozta. hogy a varázslók útján történő előrehaladás általában drasztikus folyamat volt. amit már sokszor elmondott nekem: hogy önkénteseket nem szívesen látnak a varázslók világában. miután a szellem már kinyilvánította erre irányuló hajlandóságát – akár szinte észrevehetetlenül. a nagual mindent megtesz. hogy két ellentétes nézőpontból hallhatta ugyanazokat a történeteket. A varázslók tanulmányainak az a legnehezebb része. Azt mondta.

és a szellem bekopogtatott az ajtaján. Már csak azért is alkalmas volt a színészmesterségre. átéléssel vetette bele magát a vallásos darabok és morális játékok tüdővészes hősének szerepébe. és erre szentek. A szituáció annyira teátrális volt – ott haldoklott egy bolondságokat motyogó. A haldokló férfi roppant ésszerűen arra következtetett. teljesen átengedte magát a kicsapongásnak. A fiatal színész már korábban észrevette a körülöttük ólálkodó indiánt. miszerint mindig esőstől jön az áldás. és most meg fogja gyilkolni őt. aki támogatta. ráadásul felnőtt életének legnagyobb részét színésznők társaságában töltötte. Olyan érzés volt. és mély 57. és ígéretet tett magának. és semmi köze sincs a nőhöz. hogy alig kapott levegőt. és ettől annyira leromlott az egészsége. mérföldekre a legközelebbi lakott településtől. míg meg nem halt. és valamelyest féken tartotta őt. Sőt a nagyhét alkalmából bemutatott passiójátékban még Jézus Krisztust is eljátszotta. És csak kacagott. és elsietett a helyszínről. ha megváltoztatjuk a gyűjtőpontunk helyzetét. csatlakozott egy vidéki színtársulathoz. amiből megélhetett volna. a tbc-t. meghalt az édesanyja. egy.bármit megengedett magának. hogy a halál csak azért létezik. Mivel nem volt semmiféle szakmája vagy foglalkozása. A halála akkor csapott le rá. amint az a szellemnek ajánlja magát. mely egy életre elég lehetett volna a számára. Elhagyta barátainak és ismerőseinek megszokott körét. Senki nem képes . Az azt mondogatta. de olyan fizikai helyzetet teremtett. hogy az indián teljesen tébolyodott. De kényszeres élvhajhászása tovább hajtotta előre. mivel született ripacs volt. azonban fegyelmezetlenségében néhány hónap alatt az utolsó fillérig elverte azt. Csendben és gyorsan felöltözött. őrült indián karjaiban –. Az eleven. A fiatalember látta az odarohanó. az északi államokban megtett turnét engedélyezett számára. erős és az őrültségig megszállott fiatal nő a szeretkezés ígéretével rávette őt arra. a barátai is elhagyták. hogy a jótevője természetesen nem is vehette komolyan az indiánt. mert mi magunk szándékoljuk azt születésünk pillanatától fogva. mint valaha. hogy már nem maradt számára remény. aki kicsapongó életmódjának köszönhetően haldoklott. és hogy a halál szándéka felfüggeszthető. úgy látta a lányt. hogy megfogadta. Aztán az indián gyorsan cselekedni kezdett. Buja szokásain azonban képtelen volt változtatni. és aznap túlhajszolta magát. Amikor elfogyott a pénze. és érthetetlen dolgokat motyog valami idegen nyelven. és halálosan megbetegedett – elkapta korának rettegett betegségét. aki azért élt. Mértéktelenségei végül legyengítették őt. az egyetlen személy. ha kopók loholnak a sarkában. ezért az egyetlen olyan helyen keresett munkát. A mondás. mivel teljesen elmerült a csábítási folyamatban. Ott volt ez a fiatalember. míg végül halála tüdővérzés formájában el nem jött. és közben hülyeségeket beszélő indiánt is. Még a hasonszőrű. a színész tökéletesen biztossá vált abban. Ott aztán órákon keresztül küzdött vele. hogy a világ összes erkölcsi kihágását elkövesse. hogy az indián vagy el akarja távolítani a vérrögöt a tüdejéből. Aztán Durango városában két dolog is történt vele: élete a végéhez ért. Utolsó szenvedélyes fellángolása során égető fájdalmat érzett a vállában. és misztikusok szerepét játszotta. a fiatalember a végsőkig kimerült. de nem szentelt neki túlzottan nagy figyelmet. ahol kellemesen érezte magát: a színházban. Miközben az indián újra és újra hátba vágta. mint egy nyúl. don Juan jótevőjének esetében tökéletesen igaznak bizonyult. a férfi segítségére siető indián formájában. ez elvileg a véget jelentette számára. Mind a halála. Eddigre már végtelenül legyengült. egy bozótosban. Azonban az indián áthatóan sugárzó szemeit látva megváltoztatta az álláspontját. hanem a nevetésbe. hogy nem a tüdővérzésbe vagy a hátára mért ütésekbe fog belehalni. Tudatossága utolsó morzsáival a férfi motyogására koncentrált. Elhatározta. Azonban a betegsége nem hogy nem zabolázta meg. Ekkor lépett színre a szellem. vagy meg akarja ölni őt. Miközben egészségi állapota egyre romlott. hogy tartson vele egy félreeső helyre. Tudta. mintha a mellkasa kettéhasadt volna. önimádó barátai is olyan morálisan züllöttnek tartották. Figyelembe véve az egészségi állapotát. A fiatalember mögé lépett. mind a szellem kopogtatása ugyanakkor következett be – fényes nappal. hogy az ember felmérhetetlen erővel rendelkezik. Don Juan felhívta a figyelmemet a jótevője életét mindig is jellemző különös iróniára. Don Juan megjegyezte. a fiatalember végképp koldusbotra jutott. és olyan csúnyán köhögött. hogy az indián egyszerűen csak őrült. De tele volt lendülettel. Akár egy álomban. hogy dolgozni fog. 58. Jókora örökséget hagyott rá. őt felültetni próbáló. egy mihaszna semmirekellő. és nem vesztette el a lélekjelenlétét. Hallotta. és csattanós ütést mért a hátára. ripacs marad egészen a keserű végig. Az nem ijedt meg. hogy a másik férfi a nő szeretője vagy férje. melyben bujábbnak érezte magát. még az őt valaha imádó nők is hátat fordítottak neki. Ekkora már tudta. és egy köhögési roham hatására ellenállhatatlanul öklendezni kezdett. Életében most először kellett szembenéznie a rideg valósággal. Mivel szemernyi önuralma sem volt. amikor egy fiatal nőt készült elcsábítani. Mire a nő végre behódolt. Betegsége azonban csak egyetlen.

ha az megegyezett azzal. különösen nem egy jövőbeni tanítvány. hogy csakis úgy vagyok képes fenntartani a függetlenségemet. Azt mondta. Don Juan olyan jóízűen kacagott. Aztán visszaült a székbe. hogy említsen konkrét példákat. például a szellem megnyilatkozásaként illetve bekopogtatásaként említik őket. az teljességgel felfoghatatlan lenne. a második figyelmét – varázslógyakorlatokkal megnövelt tudomást – egy absztrakt dologgal való láthatatlan kapcsolatra fókuszálja. hogy létezik egy tökéletesen valódi és működő dolog – a bennünket a szántszándékkal összekötő kapocs – és ez biztosítja a velünk született feledékenységünket a saját sorsunkkal kapcsolatban. milyen jót mulattam azon. hogy aktív életünk során soha nincs esélyünk arra. hogy kedvelt vitatkozói fogás az. hogyan rendezed el úgy a következtetéseidet. ahogy ragaszkodtál ahhoz. 59. egy megnevezhetetlen dolog iránti vágyakozás. hogy amit megtapasztaltál. Azt mondta. hogy elmozduljon a gyűjtőpontom a megszokott helyzetéből. – Többek közt azért. csak ránk jellemző természetes korlátok tartanak távol a csendes tudástól. és ilyenkor már nincs elég erőnk ahhoz. hogy kis híján kiesett a karosszékből. hogy azért alkalmazta az erőnövényeket. hogy meggyőzd magad arról. hogy az ember általánosságban kritizálja a másikat. Aztán különleges hallucinációknak akartad hinni őket. – Függetlenséged gátját használtad arra. – Több dolog miatt is szeretem a verseket – mondta don Juan. mert megragadják a harcos . hogy a mindennapi ügyek ködösítő fátyola mögé tekintsünk. éles és kínzó érzés marad számunkra. amikor életünk szinte már véget ér. Tudtam. amit mondott nekem a történtekről. anélkül. hogy kiemelje és megtisztítsa valaki másnak ehhez a megfoghatatlan dologhoz fűződő láthatatlan kapcsolatát. hogy didaktikus hallucinációknak nevezd ezeket a tapasztalásokat. Azt mondta. – Mivel ez a korlát mind a mai napig ott él benned. hogy konkrét példákkal támasztaná alá az állítását. nem lenne elbizakodottság részéről elárulni azt. és ezáltal belépjek az emelkedett tudomás részleges vagy időleges állapotaiba. hogy elmulasztottuk azt. hogy a varázslók réges-régen elhatározták. csak hallucináció volt. akinek esze ágában sem volt önként jelentkezni a varázslói életre.komolyan venni egy ilyen embert. Elmagyarázta. – A múltban többször is adtam neked erőnövényeket – mondta. hogy átsegítsen téged ezen a helyzeten – folytatta. bár talán már nem annyira láthatóan. Ezen a ponton csak egy zavaros. A sorsunkkal kapcsolatos szórakozottságunk csak akkor kezd más jelleget ölteni. Sajnos ez az ébredés mindig együtt jár az idős kor által okozott energiaveszteséggel. Oktalanság lenne ki lejteni. hátradőlt és keresztbe vetette a lábait. hogy többféleképpen is elmagyarázta már nekem. mivel álmosító mindennapi ügyeink időtlen idők óta tétlenné és tompává tesznek minket. hogy ez a tisztítási folyamat végbemehessen. – Először túlzásokba estél. melyben nem annyira a kapcsolatunkat megtisztító eljárásokra lelünk rá. És mindezt azért teszi. köznapi emberként nem tudjuk és soha nem is fogjuk tudni. hogy szórakozottságunkat gyakorlati és valós felfedezéssé változtassuk. Ez képessé tesz minket arra. hanem arra a csendes tudásra. Aztán don Juan megemlítette. hogy a szellem szemszögéből ez a feladat a bennünket a szellemmel összekötő kapocs megtisztításából áll. hogy visszanyerje a lélegzetét. Követeltem. mégis oly absztraktak. Don Juan sugárzó arccal nézett rám. mely lehetővé teszi. hogy a jelenlegi tapasztalásaid illeszkedjenek önelégültséged rendszerébe? Beismertem. Emlékeztettem. hogy mindannyiunkat sajátos. hogy hajlamos vagyok függetlenségnek álcázni az önelégültségemet. miből is áll a varázslói feladat. hogy a puszta szórakozottság szintjénél mélyebbre hatoljunk. E nélkül a csendes tudás nélkül egyetlen eljárás sem működhetne. Megjegyezte. ezeket a meglehetősen korlátozott hatókörű eszközöket. összeszedte magát. hogy csakis jelképesen beszélnek róluk. amit a magam csendes tudásával én is tudtam. Felállt és sétálni kezdett. hogy például ha a varázslók nézőpontjából írnánk le a nagual és leendő tanítványa közötti első találkozás során végbemenő eseményeket. és pusztán a meghatározhatatlan vágyódás homályos érzete valami után élne bennünk. hogy a nagual egy életen át tartó tapasztalásának következtében valami számunkra megfoghatatlant. 60. és az egyszerű düh. hogy a varázslók által a csendes tudás eredményeképpen felszabadított események oly egyszerűek. hogy az illuzórikus függetlenségem bebizonyítására való törekvésem olyan helyzetbe kényszerített. Kijelentette. melyben még akkor is képtelen voltam elfogadni. Emlékszem. Azt mondta. A szántszándék által elénk helyezett építmény így hát egyfajta tisztító-kunyhó. továbbra is fenntartod ezt a meghatározatlan fájdalomérzetet. hogy egyszer figyelmeztetett engem arra. hogy egyáltalán nem gondolok ezekre a tapasztalásokra. az én legnehezebben ledönthető korlátom az. Most tehát az a kérdés.

s a kertre bús homály borul. Elismerte. hogy a verseik képtelenek elhatolni a szellem valódi gesztusaihoz.. Körbenézek. és kifejezik azt. A másik.hangulatát.. és a szorongást. hogy minden a régi. – A költőknek nincsenek első kézből való tapasztalásaik a szellemtől – folytatta.. vagy az alkonyatkor a kertemben ólálkodó koldus rója köreit? Körbenézek és látom.. – De ez csak az egyik része a dolognak. mégis ráérzett arra. De roppant közel járnak hozzá. fekete volt hajam. az.. egyszerűsége miatt megkapó tényező. Vajon én vagyok az. mely megszabja a sorsunkat. nem? Hajam szürke. ami oly nehezen kifejezhető. hogy a költők élénken tudatában vannak a szántszándékhoz fűződő kapcsolat létezésének. Nagy bizonyossággal érzi.. melyet ez a felismerés szül – felelte. – Ezért van az. A kertre bús homály borult. szél fú odakint.. átnyújtotta nekem. mégis minden megváltozott. és engem ez érdekel. és magával ragadott a költő zavarának és tehetetlenségének hangulata.. Az ablak nyitva volt? Vagy lehet. Megkérdeztem don Juant. hogy már alszom? Nem sápadt zöld volt-e a kert. Kinyitotta a könyvjelzővel megjelölt oldalon. Juan Ramón Jiménez egy válogatáskötetét. s az ég tiszta kék? Most felhők borítják.. gyakorlati módján. 3 . 61. Magamban újra elolvastam a verset. 63. Hisz már álomba merültem. – Úgy hiszem. mégis más. Felhők az égen. zúg a szél.. Most hajam szürke s ruháim feketék. hogy valami különleges dolog forog kockán. és jelezte. Felkapott egyet a mellette lévő széken heverő verses köteteim közül. hogy bár a költő soha nem mozdította el a gyűjtőpontját. Úgy hiszem... hogy létezik valamilyen megnevezhetetlen... s szürkében jártam.. Az én járásom ez? A bennem visszhangzó zaj üteme vajon régi hangom ritmusa még? Önmagam vagyok-e még vagy az alkonyatkor a kénemben ólálkodó koldus? 62. S minden a régi. aki ma este szobámban járkál. a költő érzi az öregedés súlyát.. Jövök és megyek..... de csak intuitívan ismerik azt. hogy olvassam fel az adott verset. nem pedig a varázslók tudatos.. vajon ő is ugyanezt érzi-e.

– De azt még nem mondtam el. ez a történet is megáll önmagában. egy kedves öregember és kövér felesége társaságában. a nagual és a tanítványa adott elő. aki ezen absztrakt mag szerkezetét ismételve cselfogások és fortélyok segítségével tanít. normális csatornákon keresztül. és intett. Úgy tűnt. milyen lelkiállapotban vagyok. – Akárcsak az első és a második absztrakt mag – folytatta –. Késő délután értük el a magas hegyek csúcsát. de nem szóltam semmit. mely egyaránt uralta északot és nyugatot. hogy ha hatást akar gyakorolni emberünkre. hogy a sebesült az ő fia. Miután pár mérföldnyire eltávolodtunk az úton a várostól és elértük az első meredek emelkedőt. Végtére is a Szellem már korábban is oldott meg kilátástalan helyzetet cselfogásokkal. Ez annyit tesz. vagy a nyílt varázslás eszközeit alkalmazva. míg végül elérkeztünk egy kis tisztásra. – Most a harmadik absztrakt magról fogunk beszélni – mondta. és hogyan kezelte a sebemet. Don Juan újra elmesélte nekem. Egész nap egy szinte láthatatlan ösvényt követtünk. a szántszándék. hogyan őrizze meg az összekötő kapocs megerősítéséhez szükséges energiát. őt Belisariónak hívják. megmutatva neki ez 64. Hirtelen felállt. melyet a varázslók a szellem cselfogásának vagy a szántszándékkal való összekötő kapocs megtisztításának neveznek. az egyetlen lehetséges eszközt alkalmazta: cselhez folyamodott. Ezért a szellem elkezdte az embert a varázslás rejtelmeire oktatni. – Ezt a szellem vagy az absztrakt cselfogásának. hogyan tanított meg arra. és ők ketten gyógyítják don Juant. és két emberi színész. don Juan pihenőt tartott. – A nagual elsőként is rászedi leendő tanítványát. Meglepett az elnevezések sokfélesége. Aztán fizetett néhányuknak. hogy nincs pénze. hogyan vitt engem a házába Julián nagual. és a hegylánc felé indult.A Szellem cselfogása AZ ÖSSZEKÖTŐ KAPOCS MEGTISZTÍTÁSA A Nap még nem kelt fel a keleti csúcsok mögül. Vártam. amit mond. melyet egy absztrakt szereplő. Ezt kétféleképpen teheti meg. tisztította meg az összekötő kapcsomat. Azt tanácsolta. Miután a szellem hiába kopogtatott emberünk ajtaján. a következő történet arról a folyamatról szól hogyan vezetik be a tanítványt a szellem birodalmába: arról a folyamatról. hogy don Juan folytassa a magyarázatát. a felesége pedig híres gyógyító. sem neki nem tudtam volna kielégítően elmagyarázni. Letelepedtünk. Amikor megkíséreltem szavakba önteni a gondolataimat. hogy csak gagyogok. Don Juan közölte velem. hogy beszélgessünk vagy hogy pihenjünk egyet. hogy csatlakozzak hozzá. hogyan találkozott ő maga a szellemmel. Nyilvánvaló volt. ami: a cselfogások és a fortélyok útjává. milyen volt az én első találkozásom a szellemmel. hogyan 65. gyakran álltunk meg ezen a helyen. hogy ezeknek a történeteknek mind azonos a szerkezete. hogy ide-oda taszigálta őt a tudomás különböző szintjei között. melyeket az út kivágásakor robbantottak ki a hegy arcából. Követtem őt. Azt mondta. hogy ez az utunk hosszú lesz. ahogy azt én tettem veled. Leült néhány nagy szikla mellé. akkor a nagual esetét kapjuk a szellem élő közvetítőjeként. Don Juan közölte vele. akkor rá kell szednie őt. Azt mondta. és don Juan visszatért a varázslói történetekről folytatott beszélgetésünkre. Ha a közeli hegyekbe tartottunk. azon kaptam magam. don Juan felismerte. Ott tért magához napokkal később. csak a szereplők változtak. mire Belisario a tudtára adta. hogy csak lazítsak és figyeljek. – A történet szerint a szellem úgy szedte rá az embert. hogy vigyék a sokktól és a vérveszteségtől öntudatlan állapotban lévő don Juant a házába. és az absztrakt mag volt a forgatókönyv. Úgy éreztem. mit is értettem meg. hogy kizökkenti a szellemmel való összekötő kapcsát. Még ebben a magasságban is roppant meleg volt. által. hogyan győzte meg a jótevője az úton összegyűlt embereket arról. akik a sebét kezelték. hogyan nyilatkozott meg a szántszándék Elías nagualnak. és egész biztos nem felejtettem el. Az öreg azt mondta. Kijelentette. de a levegő máris forró volt. és hozzákezdtünk a hegy megmászásához. Don Juan azt mondta. most már ismerem annak a történetét. Vagy többé-kevésbé megszokott. Mindegyik egy absztrakt tragikomédia volt. Azt is tudtam. önmagunk cserkészésének vagy az összekötő kapocs megtisztításának nevezik. végre értem. egy ősi megfigyelőhelyre. és így vált a varázslás tanulása azzá. – Már elmeséltem neked azt. miután lelőttek. hogy majd rendezi valahogy a tartozását . de sem magamnak. ahogy azt a jótevőm tette velem. míg fel nem épültem – folytatta don Juan. és hogyan kopogtatott be Julián nagual ajtaján. esetleg több napot is töltünk majd a hegyekben. hogy cserkésszem önmagamat. ha ezt a történetet egy modern helyzetre alkalmazzuk.

hogy miután a nagual egyszer bevonta a tanítványait. rezzenéstelen szeme volt. és remegő hangon suttogva elárulta neki. úgyhogy amit láttam. Mintegy utólagos gondolatként azt is hozzátette. hogy a jótevője végtelenül jól mulatott ezeken a tréfákon. az öreg Belisario bevitte őt az egyik szobába. halarcú ember robbant be a szobába. vagy akár gondolkodni róla – mondtam. mintha a létező legjobb viccet hallotta volna. aki rabként tartja itt őt és a feleségét. amit mondasz. és elmenekülhessenek gyötrő fogvatartójuktól. a művészete pedig átváltozásainak tökéletességében rejlett. Kígyóként sziszegve don Juan fölé hajolt. az ő behálózásának folyamata bizarr irányt vett. Don Juan azt mondta. hogy szükséges a nagualhoz csatlakoznia. – Ha azt hiszed. ennél fogva durva eltolásával jár együtt. 67. hogy a kívánt átalakulást előidéző helyzetbe mozdította el a gyűjtőpontját. – Hogyan vitte végbe ezeket az átváltozásokat? – kérdeztem. különösen a leendő nagualt a cselfogásokkal. hogy teljesen betöltötte az ajtónyílást. Nem sokkal az első kizökkentése után a jótevője újra kizökkentette őt. – Nem igazán értem. A varázslók. hogy kettétépje. hogy ott helyben elájult az ijedtségtől. ő pedig annyira megrémült. fiatal parasztfiú volt. hogy tökéletesen össze volt zavarodva – bár ez az állapot egyáltalán nem volt új a számára. – A jótevőm mesterien zökkentette ki szellemhez fűződő összekötő kapcsomat – nevetett don Juan. – Amikor például egy varázsló varjúvá változik. üresfejű. ennek megfelelően megváltozik az a mód is. amit a varázslók szervetlen lénynek neveznek. hogy segítettek neki. amikor bemutatta don Juannak. ezáltal változtatva át magát. és hogy az érzékelést a gyűjtőpont helyzete határozza meg. De ez a gyűjtőpont nagymértékű. ahogy az ember a világot érzékeli. az is a homloka közepén. és kész volt kereket oldani. Következésképpen. hogyan zokogott első leckéim idején. az csak a legapróbb eltolást. a bőre zöldes-szürke volt. ha a leendő tanítványnak csak kevés önfegyelme van. – Természetesen mielőtt a szörnyeteg belépett volna az ajtón. és csak egyetlen. Úgy roppant kedves dolog volt az öregember és a felesége részéről.miután felépült. Azt is elmagyarázta. az kétségtelenül hatalmas teljesítmény. hogy az érzékelés az emberek cselekedeteinek és mivoltának sarkalatos pontja. amivé csak akarnak. akkor a nagualnak rengeteg időt és munkát kell fordítania a meggyőzésére. Don Juan erre elmondta. – Nem igazán szeretnék erről beszélni. különösen magát don Juant. hogy az élete örökre megváltozott miután látta azt az irtózatos embert. hogy visszanyerhessék a szabadságukat. rettenetes természetül megáldva. számtalan esetet tudna mondani. az semmi ahhoz képest. – Az én ördögi jótevőm megtanult könnyezni. Mielőtt don Juan válaszolhatott volna. – Julián nagual olyan páratlan hozzáértéssel tudta elmozdítani a gyűjtőpontját. hogy a ház. Csak egy izmos. Amikor már kellőképpen felépült. hová helyezzék a gyűjtőpontjukat. hogy mulatok rajtad – ami persze igaz is –. hogy a lehető legkifinomultabb átváltozásokat volt képes véghezvinni ez által – folytatta don Juan. amelyben laknak. Olyan hatalmas volt. Ez az együttműködési készség kétféle lehet. azzá válhatnak. – Vagy csak a saját mulatságára tette? . milyen hihetetlen átváltozásokra képes. – Julián nagual egyszerre volt színész és varázsló – felelte don Juan. húszéves fiatal indián volt. hogy csak az ő döntése. de azt tervezte. Don Juan elmondta. kétség nem fér ahhoz. vagy abszolút fegyelmezetlen. hogy megvárja. valami. hogy leplezze a nevetését. hogy biztosítsa annak együttműködési készségét. nyughatatlan és iskolázatlan. egy irtózatos. az emelkedett tudomás állapotába juttatott engem. – Volt valami oka a jótevőd átváltozásainak? – kérdeztem. El sem tudod képzelni. az valójában egy alaktalan energiamező volt. és az emberi természet tökéletes ismeretét követeli meg. ha megváltozik a gyűjtőpont helyzete. vagy. 66. Don Juan úgy nevetett a kijelentésemen. egy szörnyetegé. azért kell küzdenie. Mivel don Juan egy vad. A hála fogalma teljesen ismeretlen volt a számára. Megkérte don Juant. ahogy a jótevőm mulatott rajtam – mondta don Juan. amint az a fiatal Talía esetében történt. vagy egy öregember pozíciójába mozdítja el. A jótevője gondoskodott erről. Folytatva a történetet kijelentette. – A mágiája abból állt. Don Juan ezt az átalakulást csakis a színészmesterség mesterműveként tudta értelmezni. aki a komolysága és a merevsége miatt ideális alanya volt Julián nagual didaktikus tréfáinak. akár egy rémtörténet egyik szereplője. amikor a jótevője ördögi humora elképesztően zavarbaejtő helyzetekbe hozta a tanítványait. készen arra. Azonban ha a varázsló a gyűjtőpontját egy kövér férfi. segítsen nekik. aztán egyszerűen felszívódik az éjszakában. Az öreg Belisario egy nap életerős fiatalemberré vált. akik pontosan tudják. A leendő tanítvány vagy van annyira fegyelmezett és behangolt. míg begyógyul a sebe. aki egészen eddig az ajtó mögött hallgatózott.

– Ne légy ostoba. Egy harcos semmit sem tesz pusztán a saját mulatságára – felelte. – A jótevőm átváltozásai a stratégiájának részei voltak. A szükség diktálta őket, ahogy azt is, amikor öregemberből fiatallá vált. Az átváltozásai időnként mulatságos következményekkel jártak ugyan, de ez más lapra tartozik. Emlékeztettem don Juant arra, hogy korábban már megkérdeztem, hogyan sajátította el a jótevője az átváltozás művészetét. Akkor azt felelte, hogy a jótevőjének volt egy tanára, de nem árulta el, ki volt az. 68. – A gyámunk, ez a nagyon rejtélyes varázsló tanította őt erre – felelt ő kurtán. – Ki ez a rejtélyes varázsló? – kérdeztem don Juant. – A halállal dacoló – mondta, kérdőn nézve rám. A halállal dacoló varázsló don Juan társaságának minden tagja számára roppant meghatározó személy volt. Véleményük szerint ez az ember a régi idők egy varázslója volt, akinek a gyűjtőpontja befolyásolása által sikerült túlélnie az eltelt évszázadokat, különleges módon és különleges helyekre mozdítva el azt teljes energiamezejében. Ezek a manőverek lehetővé tették számára, hogy megőrizze a tudomását és az életerejét. Don Juan már mesélt nekem arról az egyezségről, melyet leszármazási ága látói kötöttek évszázadokkal ezelőtt a halállal dacolóval. Élet-energiáért cserébe ajándékokat adott nekik. Emiatt az egyezség miatt a gyámjuknak tartották, és „a bérlőnek” nevezték őt. Korábban már kifejtette nekem, hogy a régi idők varázslói a gyűjtőpont elmozdításának mesterei voltak. E tudásuk révén rendkívüli dolgokat fedeztek fel az érzékeléssel kapcsolatban, de arra is rájöttek, milyen könnyű elveszni az aberrációban. Don Juan számára a halállal dacoló helyzete ezen eltévelyedés iskolapéldája volt. Minden lehetséges alkalommal újra és újra elmondta, hogy ha a gyűjtőpontot olyasvalaki taszítja meg, aki nem csak látja azt, de kellő energiával is rendelkezik ahhoz, hogy elmozdítsa, akkor az oda csúszik el a fénygömbön, ahová csak az adott személy akarja. A gyűjtőpont ragyogása elegendő ahhoz, hogy bevilágítsa az általa megérintett fonálszerű energiamezőket. A világnak az így létrejövő érzékelése éppoly teljes lesz, mint a megszokott, mindennapi érzékelésünk, de nem lesz azonos azzal, ennél fogva a józanság létfontosságú, ha a gyűjtőpont elmozdításáról van szó. Don Juan ezután visszatért a történetéhez, és elmondta, hogy gyorsan hozzászokott ahhoz a gondolathoz, hogy az életét megmentő öregember valójában egy magát öregnek álcázó fiatal férfi. Azonban egy szép nap a fiatalember újra azzá az öreg Belisarióvá vált, akivel don Juan először találkozott. Ő és az asszony, akit don Juan a feleségének 69. tartott, összecsomagolták a holmijukat, és két mosolygós ember bukkant fel értük a semmiből, öszvéreket vezetve. Nevetve ízlelgette az emlékeket. Azt mondta, hogy mialatt az öszvérhajcsárok felpakolták a csomagokat az állatok hátára, Belisario félrevonta őt, és felhívta a figyelmét arra, hogy a felesége és ő újra álcázták magukat. Ő maga újra öregemberré vált, gyönyörű felesége pedig zsémbes, kövér indián nővé. – Olyan fiatal és ostoba voltam, hogy csak a nyilvánvaló, kézzelfogható dolgoknak volt jelentősége a számomra – folytatta don Juan. – Alig néhány nap telt el azóta, hogy láttam, hogyan változik át a jótevőm gyenge, hetvenéves öregemberből életerős, húszas éveinek közepén járó férfivá, és elhittem neki, hogy idős kora csak álca volt. A felesége szintén átváltozott kövér, mogorva indián asszonyból gyönyörű, karcsú fiatal nővé. Természetesen a nő nem változtatta át magát úgy, ahogy a jótevőm. A jótevőm egyszerűen csak kicserélte az asszonyt. Én persze ott rögtön megérthettem volna mindent, de hát a bölcsességre mindig csak apránként és fájdalmasan teszünk szert. Az öregember biztosította don Juant arról, hogy bár talán még nem érzi teljesen jól magát, a sebe már begyógyult. Aztán magához ölelte, és őszinte, szomorú hangon a következőket súgta a fülébe: – A szörny annyira megkedvelt téged, hogy felszabadított engem és a feleségemet a rabszolgaságból, és téged tart meg egyedüli szolgájának. – Kinevettem volna – folytatta don Juan –, ám ekkor ijesztő zaj kíséretében egy mély, vadállati morgás hangzott fel a szörnyeteg szobájából. Don Juannak csak úgy fénylettek a szemei a gyönyörűségtől. Igyekeztem komoly maradni, de képtelen voltam ellenállni a nevetésnek. Látván don Juan rémületét, Belisario hosszasan mentegetődzött amiatt, hogy a sors úgy hozta, hogy ő felszabadult, don Juant pedig börtönbe vetette a végzet. Méltatlankodva csattogtatta a nyelvét, és elátkozta a szörnyeteget. Könnyes szemmel sorolta fel mindazokat a dolgokat, melyeket don Juannak a szörny szolgájaként napról napra el kell majd végeznie. Amikor pedig don Juan tiltakozni kezdett, suttogva tu70.

datta vele, hogy semmi esélye a menekülésre, mivel a szörny páratlan tudású boszorkánymester. Don Juan megkérte Belisariót, hogy segítsen neki, mondja meg, mihez kezdjen most, az pedig nekilátott hosszasan kifejteni egy sor tervet és cselekedetet, melyeket csakis köznapi emberi lényekkel szemben lehetett volna alkalmazni. A köznapi emberek világában tervezgethetünk és spekulálhatunk, és ezek a tervek, a szerencsétől, a ravaszságunktól és az áldozatvállalásainktól függően akár eredményre is vezethetnek. De ha az ismeretlennel kerülünk szembe, a belenyugvás és a megértés jelenti a túlélés egyetlen reményét, és ez különösen igaz volt don Juan helyzetére. Belisario alig hallható hangon motyogva bevallotta don Juannak, hogy Durangóba megy varázslást tanulni, hogy biztos lehessen afelől, hogy a szörnyeteg soha nem ered a nyomába. Megkérdezte don Juant nem akar-e ő is varázslást tanulni. Don Juan pedig, akit már a gondolat is halálra rémített, azt felelte, hogy neki semmi dolga a boszorkányokkal. Don Juan az oldalát fogta a nevetéstől, és beismerte, nagy gyönyörűségére szolgál, ha belegondol, mennyire élvezhette a jótevője ezt a közjátékot. Különösen akkor, amikor ő kitörő szenvedéllyel és félelemmel visszautasította Belisario komoly ajánlatát, mondván: – Én indián vagyok, és arra születtem, hogy féljem és gyűlöljem a boszorkányokat. Belisario összenézett a feleségével, és egész testében remegni kezdett. Don Juan rájött, hogy az öreg csendben sír, mivel nyilvánvalóan bántotta őt a visszautasítás. A feleségének kellett támogatnia őt, míg vissza nem nyerte a lélekjelenlétét. Amikor távoztak, Belisario megfordult, és adott don Juannak még egy utolsó tanácsot. Azt mondta, a szörnyeteg irtózik a nőktől, és don Juannak találnia kell egy férfit, arra a bizonytalan eshetőségre, ha esetleg a szörnyeteg eléggé megkedvelné őt ahhoz, hogy hajlandó legyen új szolgát választani helyette. De ne legyenek túl nagy reményei, mivel az is évekbe fog telni, mire akár csak a házat elhagyhatja. A szörnyeteg szeret biztos lenni afelől, hogy a szolgái hűségesek – vagy legalábbis engedelmesek. 71. Don Juan ezt már nem bírta tovább. Összeomlott, zokogni kezdett, és azt mondta Belisariónak, hogy őt senki sem fogja a rabszolgájává lenni, inkább megöli magát. Az öreget nagyon megindította don Juan kitörése, és bevallotta, hogy benne is felmerült ez az ötlet, de a szörnyeteg képes volt olvasni a gondolataiban, és minden egyes alkalommal közbelépett, amikor megpróbálta kioltani az életét. Belisario újra felajánlotta, hogy magával viszi Durangóba varázslást tanulni. Azt mondta, ez az egyetlen lehetséges megoldás. Don Juan ere azt felelte, hogy ez a megoldás olyan számára mintha csöbörből vödörbe kerülne. Belisario hangosan zokogni kezdett, és átölelte don Juant. Elátkozta a percet, amikor megmentette egy másik ember életét, és megesküdött arra, hogy fogalma sem volt arról, hogy a sorsuk fel fog cserélődni. Aztán megtörölte az orrát, égő szemmel don Juanra nézett, és így szólt: – Az álcázás az egyetlen esélyed a túlélésre. Ha nem viselkedsz megfelelően, a szörnyeteg ellopja a lelked, és nyáladzó idiótát csinál belőled, aki a feladatait elvégzi ugyan, de semmi másra nem képes. Milyen kár, hogy nincs időm megtanítani téged arra, hogyan cselekedj – majd még hevesebb zokogásra fakadt. Don Juan könnyektől elfúló hangon megkérte Belisariót, mondja el, hogyan álcázza magát. Belisario elárulta, hogy a szörnyetegnek rettenetesen rossz a látása, és azt javasolta don Juannak, hogy tetszése szerint kísérletezzen különféle álruhákkal. Végül is hosszú évek állnak a rendelkezésére, hogy különböző álcákat próbáljon ki. Zokogva magához ölelte az ajtóban, a felesége pedig szégyenlősen megérintette a kezét. Aztán mindketten távoztak. – Soha életemben nem éreztem olyan félelmet és kétségbeesést, sem azelőtt, sem azután – mondta don Juan. – A szörnyeteg össze-vissza zörgött a házban lévő tárgyakkal, mintha már türelmetlenül várna rám. Leültem az ajtóban, és nyüszítettem, akár egy szenvedő kutya, aztán elhánytam magam páni félelmemben. Don Juan órákig ült ott, képtelenül arra, hogy megmozduljon. Sem elmenni, sem a házba belépni nem mert. Nem túlzás azt állítani, hogy szinte már haldoklott, amikor megpillantotta Belisariót, amint az a karját lengette felé az utca túloldaláról, kétségbeesetten próbálva felhívni 72. magára a figyelmét. Don Juannak már az is azonnali megkönnyebbülést jelentett, hogy újra látta az öreget. Belisario a járda szélén guggolt, a házat kémlelte, és jelezte neki, hogy maradjon egyhelyben. Gyötrelmesen hosszú idő elteltével Belisario négykézláb előrekúszott pár métert don Juan felé, aztán újra leguggolt, teljes mozdulatlanságba dermedve. Ily módon kúszva haladt előre, míg át nem ért hozzá. Órákba telt, míg odaért. Közben rengeteg ember haladt el az utcán, de úgy tűnt, sem don Juan kétségbeesése, sem az öreg ténykedése nem tűnt fel senkinek. Amikor don Juan mellé ért, Belisario azt suttogta neki, nem érezte helyesnek,

hogy itt hagyja őt, akár egy láncra vert kutyát, és a felesége tiltakozása ellenére is visszafordult, hogy megpróbálja kiszabadítani. Végül is neki köszönhette, hogy visszanyerte a szabadságát. Halk, parancsoló hangon megkérdezte don Juant, vajon készen áll-e, don Juan pedig biztosította őt arról, hogy bármit hajlandó megtenni a szabadulása érdekében. Belisario lopva átnyújtott neki egy köteg ruhát, aztán vázolta a tervét. Don Juannak be kellett mennie a háznak a szörnyeteg szobájától legtávolabb eső részébe, és lassan át kellett öltöznie, egyszerre mindig csak egyetlen ruhadarabját vetve le, a kalapjával kezdve, és a cipőjével fejezve be a folyamatot. Aztán minden egyes ruhadarabját egy favázra kellett helyeznie, egy próbababaszerű szerkezetre, melyet azonnal meg kellett építenie, amint belépett az épületbe. Következő lépésként fel kellett vennie az egyetlen olyan álruhát, amivel megtévesztheti a szörnyeteget: a batyuban lévő ruhát. Don Juan berohant, és mindent előkészített. A ház mögött talált karókból készített egy madárijesztőszerű vázat, levetette a ruháit, és ráhelyezte őket a bábura. Azonban amikor kibontotta a csomagot élete legnagyobb meglepetésében volt része: a batyuban kizárólag női ruhák voltak! – Ostobának és elveszettnek éreztem magam – mondta don Juan –, és már épp azon voltam, hogy visszavegyem a saját ruháimat, amikor meghallottam a szörnyeteg vadállati morgását. Arra neveltek, hogy lenézzem a nőket, hogy úgy tartsam, csak azért élnek, hogy a férfiak gondját viseljék. Az, hogy női ruhákat vegyek fel, egyenértékű volt 73. számomra azzal, hogy nővé váljak. De annyira féltem a szörnyetegtől, hogy lehunytam a szememet és felvettem azokat az átkozott ruhákat. Don Juanra pillantottam, és elképzeltem őt női ruhákban. A kép annyira nevetséges volt, hogy akaratom ellenére éktelen röhögésre fakadtam. Don Juan elmesélte, hogy amikor az utca túloldalán várakozó Belisario megpillantotta őt az álruhájában, fékezhetetlen zokogásban tört ki. Egész úton sírt, míg kivezette don Juant a külvárosba, ahol a felesége várakozott a két öszvérhajcsárral. Az egyikük roppant merészen megkérdezte Belisariót, vajon elrabolta-e valahonnan ezt a furcsa lányt, hogy eladja őt egy bordélyháznak. Az öreg olyan hevesen zokogott, hogy látszólag már az ájulás határán volt. A fiatal öszvérhajcsárok nem tudták, mitévők legyenek, de Belisario felesége ahelyett, hogy megszánta volna őket, sikítani kezdett a röhögéstől. Don Juannak pedig fogalma sem volt, miért teszi ezt. A csapat elindult a sötétben. Félreeső utakon, lopva haladtak észak felé. Belisario alig beszélt, úgy tűnt halálra van rémülve, és arra számít, hogy bármelyik pillanatban bekövetkezhet valami katasztrófa. A felesége folyton pörölt vele, és panaszkodott, hogy azzal, hogy magukkal hozták don Juant, elhajították maguktól a szabadság lehetőségét. Belisario szigorúan megparancsolta neki, hogy ezt ne is említse többé, mivel attól tartott, hogy az öszvérhajcsárok átlátnak don Juan álcáján. Figyelmeztette don Juant, hogy – mivel nem tudja, hogyan viselkedjen, mint nő – úgy kell tennie, mintha kissé ütődött lenne. Pár nap múlva don Juan félelme jócskán alábbhagyott. Valójában olyannyira elbizakodottá vált, mint aki már nem is emlékezett arra, mennyire rettegett. Ha nem viselt volna női ruhákat, azt képzelte volna, hogy az egész csak egy rossz álom volt. Az, hogy ilyen körülmények között női ruhákat hordott, természetesen egy sor drasztikus változással járt együtt. Belisario felesége teljes komolysággal oktatgatta őt a női lét rejtelmeire. Don Juan segített neki főzni, mosni és tűzifát gyűjteni. Belisario leborotválta a fejét, bekente azt valamilyen erősen szagló gyógykenőccsel, és azt mondta az öszvérhajcsároknak, hogy a lány tetves. Don Juan elmondta, hogy mivel még olyan fiatal volt, hogy nem serkent ki a szakálla, viszonylag köny74. nyen elment nőnek. Azonban undorodott magától, a vele lévő emberektől és legfőképpen a sorsától. Az, hogy női ruhákban, női feladatokat végezzen, több volt annál, mint amit el tudott viselni. Egy nap betelt a pohár. Az öszvérhajcsárok jelentették az utolsó csöppet. Elvárták és megkövetelték, hogy ez a bogaras lány teljesen kiszolgálja őket. Don Juan elmesélte, hogy folyton résen kellett lennie, mivel ráadásul ki is akartak kezdeni vele. Úgy éreztem, kérdeznem kell tőle valamit. – Az öszvérhajcsárok összejátszottak a jótevőddel? – Nem – felelte, és harsány nevetésben tört ki. – Csak két barátságos. kedves ember volt, akik időlegesen a jótevőm hatása alá kerültek. A jótevőm kibérelte az öszvéreiket, hogy gyógynövényeket szállítson velük, és azt mondta nekik, hogy busásan megfizeti őket, ha segítenek neki elrabolni egy fiatal lányt. Julián nagual tetteinek hatása beindította a képzeletemet. Elképzeltem, amint don Juannak védekeznie kellett az öszvérhajcsárok közeledése ellen, és teli torokból kacagtam a dolgon. Don Juan folytatta a beszámolóját. Elmondta, hogy nyersen közölte az öreggel, hogy ez a színjáték máris túl soká tartott, és hogy a férfiak zaklatják őt. Belisario közönyösen azt tanácsolta neki, hogy legyen megértőbb, mivel a

Don Juan most. türelmesnek és kedvesnek kell lenned. hogy az ember elsajátítja az álcázás minden apró fortélyát – mondta Belisario. Úgy érez76. hogy ádázul védelmezi a nőket. Don Juan megkérdezte. Az azt felelte. de ugyanakkor roppant szégyenlősek. mikor álcázza magát. Don Juan megköszönte Belisariónak hogy ilyen jó érzésekkel viseltetik iránta. mivel mind a ketten ugyanabba az irányba tartanak – minél messzebb a szörnyetegtől. teljesen összezavarva ezzel don Juant. Megígérte don Juannak. és elkezdjen rohanni visszafelé arra. Belisario roppant megértő volt. miközben testét görcsbe rántotta a zokogás. hogy megérintsék a lábadat. és megkérte az öreget. addig ő majd feltartja a szörnyet. Don Juan csatlakozott Belisario nejéhez és a vigyorgó öszvérhajcsárokhoz. Elmondta. ahogy még soha életében. inkább kért tőle néhány férfiruhát. és többször erősen hátba veregette. gyorsan öltözzön át. Don Juan felsikoltott. Don Juan megköszönte az ajánlatát. nek. hogy ha követi az északnak tartó csapást. hogy nő módjára kezdjen futni. a szörnyeteg rabszolgájaként. aztán Belisario elkezdett leckéket adni neki. hogy senki se jöhessen rá. ha szüksége lesz rá. Don Juannak fogalma sem volt. amerről jött. Végül meglátta a távolban a lassan haladó öszvéreket. Mialatt az életéért futott. amit valaha hallott. mint egy nő. olyan hangosan. Csak egy centivel vétette el. esetleg szerez magának valami munkát. Azt mondta. és még azt sem hagyta volna. Mit bánod? – azzal még hevesebb zokogásra fakadt. és segítségért kiáltott. valaki figyeli őt. mint ha ott maradt volna a házban. miről beszél az öreg. hogy az élet szép. a szörnyeteg néhány méterrel mögötte csörtetett utána a bokrok között. Azt mondta Belisariónak. és rákiáltott: – Fuss úgy. hogy tartson vele Durangóba varázslást tanulni. hogy egyszer s mindenkorra megszabaduljon a szörnyetegtől. magát is megrémítette. Don Juan azt mondta. és kerestek egy másik csapást. és erősen szorgalmazta. hogy ez az álca mindig a rendelkezésére fog állni. és arra gondolt. Az öreg minden egyes útjukba kerülő városban gyakoroltatta vele. Letértek az útról. hogy Belisario színésznek tanítja ki őt. hogy a végén még rosszabb helyzetbe került. – A cserkészés művészete abból áll. honnan volt elég lélekjelenléte ahhoz. hogy a szörnyeteg felfalta volna a lelkét. Csak játszani akarnak. és hogy ennyi gondot vett a nyakába miatta. amikor a szeme sarkából valami mozgást pillantott meg az öszvércsapás melletti bozótosban. te bolond! Don Juan bevallotta. Annyira szenvedélyesen kelt ki a nők helyzete ellen. hogy megpróbálta volna kideríteni a dolgot. és el akar menni. de volt elég önuralma ahhoz. akkor előbb-utóbb elér a legközelebbi városba. Azt mondta. Don Juan átöltözött. amit ezért fizetnie kell. a szokásos nehézségeken tűnődve. hogy felpattant. Odahajította neki a női ruhákat tartalmazó batyut. ők csak egyszerű parasztok. hogy az a kis ár. Belisario felismerte őt. – És olyan jól megtanulja őket. Körülbelül hat-nyolc kilométert tehetett meg. Zavarodottsága tovább fokozódott. Napokig egy szót sem szólt senkihez. merre induljon tovább. melyekkel egy idegennek szembe kell néznie egy kis. anélkül hogy egy pillantást is vetett volna bármelyikükre. a lehető leggyorsabban távozott. amikor az öreg ellenállhatatlanul zokogva mindenféle hülyeségeket kezdett motyogni. Don Juan őszintén hitte. igazítsa őt útba. Annyira megrémült. hogy megölje magát. Leült egy percre pihenni. de ahelyett. Aztán Belisario azt mondta neki. hogy végre újra szabad volt. majd újra zokogni kezdett. hogyan kell nőként viselkedni. hogy az még őt. ravasznak. szinte semmiség. mert minderre tökéletes vagy – felelte az öreg. Adott neki pár régi ruhát. – Azért. Hagyd. és nyilvánvaló rémülettel az arcán szaladni kezdett felé. hogy torkon ragadja őt. most már biztonságban érzi magát. A szörnyeteg felhagyott az üldözésével. az arcukra kiülnek a rémület fizikai jelei: megváltozik a tekintetük. és néhány pezót. és rohanni kezdett a város irányába – és ekkor a bokrok közül kiugrott elé a szörnyeteg. hogy a közelben van egy város. talán még találkoznak. Így hát Belisario elbúcsúzott tőle. Ezért könyörtelennek. mielőtt eldöntené. de elutasította azt. ügyet sem vetve don Juan szavaira. hogy az indián nők gyakorlatiasak és egyenesen a dolgok mélyére hatolnak. de az kitartott amellett. amit szégyenlős nevetés követ. mielőtt emberre utaló jelekre akadt volna. úgyhogy ha meglök75. hogy nem tudja. – Flörtölj az öszvérhajcsárokkal – tanácsolta békítő hangon –. és ha provokálják őket. ez volt a legijesztőbb hang. aki azon kapta magát.férfiak már csak ilyenek. miért sír. Mindehhez félénk merevség párosul. lökd vissza őket. isten háta mögötti településen. te. elkeskenyedik az ajkuk és kitágulnak az orrlyukaik. hogy megforduljon. de megtette. hogy a cserkészés művészetére . Tudta.

Ez nem nagyon változtatott meg. dolgokra. – Ezalatt a hónap alatt belekóstoltam a cserkészés négy hangulatába. a kedvesség pedig nem lehet ostobaság. hogy az ő irányítása mellett megtapasztalt eseményeknek nincsen folytonossága. de kedves. Szelesre fordult az idő. se nem belülről eredő. 78. milyen lehet nőnek lenni. a ravaszságból. a ravaszság nem lehet kegyetlenség. de nem fáztam. Légy kedves. „Légy ravasz. és az elsajátítása négy lépésből áll: a könyörtelenségből. mit tanítottam neked róluk. Az efféle eszközök valójában hatékonyabbak. amelyekben a cserkészésre tanított engem. hogy emlékezzek az emelkedett tudomás állapotára. időről időre újra felbukkant. Don Juan elmondta. hogy fogalma sem volt arról. mint a köznapi életem eseményei. A CSERKÉSZÉS NÉGY HANGULATA Don Juan azt mondta. se nem kívülről. Elmondta neki. és arra ösztönzött. azt remélve. míg zökkenőmentesen nem képes alkalmazni őket. ami soha nem történt meg. mely bár nem kellett volna. Megkíséreltem hangot adni a kétségeimnek. hogy don Juan nem azért mondta. mint a gyűjtőpont elmozdítása. a türelmet és a kedvességet. amit mondott. Az ő világában soha. – De meg kell értened. és kiabálni akartam. állítólag azért. Azt mondta neki. affektálttá válik. Azt mondta. hogy csökkentse a nyakában jelentkező éles fájdalmat. hogy megértse. hogy kitartott amellett. mondogatta. nyugtalanító gondolatok cikáztak át az agyamon. de aktív. hirtelen rögeszmésen tudatában lettem a ténynek. ha női ruhákat hord. – De hát a cserkészést nem a mély. Légy türelmes. Nem részletezte a dolgot. hogy képtelen vagyok emlékezni olyasmire. hogy a cserkészés egy mindenre alkalmazható művészet. Igyekeztem visszaemlékezni a dologra. hogy megnyissák számodra az utat emlékeid teljes felidézéséhez. hogy a nők született cserkészők. – Dehogynem – felelte ő vigyorogva. hogy helyezzem a szegycsontomra. emelkedett tudomás állapotában tanítják? – kérdeztem. Don Juan néha megpillantotta őt a határban kóborolva. hogy egy férfi csakis magát nőnek álcázva képes igazán elsajátítani a cserkészést – Elkísértem őt minden egyes város minden egyes piacára. leginkább azonban olyankor látta. Amint azon erőlködtem. – A jótevőm ott állt. hogy ezt a négy lépést addig kell gyakorolni és tökéletesíteni. mire elértük Durango városát – mesélte don Juan. hogy talán visszaemlékszel arra. a türelem nem lehet közömbösség. de végül feladtam. a föld húzóerejének segítségével elmozdítva a gyűjtőpontomat. Nevetve mesélte. hogy megsejtsem. de elragadó”. „Légy könyörtelen. a türelemből és a kedvességből. és ragaszkodott ahhoz. hogy néhány férfi az által teszi meg az első lépést az emelkedett tudomás felé. a könyörtelenség nem lehet kíméletlenség. és figyelt engem. túlzottan finomkodóvá. és hívjam elő az emelkedett tudomás egyéb állapotait. de don Juan nem volt hajlandó meghallgatni. hogy teljesen észrevehetetlenné váljanak. Tudtam. Egy szerfelett hosszúnak tűnő percig csendben volt. mintha csak gondoskodni akart volna arról. mégis meglepett engem. hagyta. Ahogy az mindig történt. hogy a kijelentése hasson rám.oktatja.” A szörnyeteg pedig. hogy ilyenkor Belisario fortélyosan az emelkedett tudomás állapotába juttatta őt. hogy szavakba öntsem a tiltakozásomat. mely inkább a testem egy . Eddigre már teljesen besötétedett. Belisario hitt abban. – Említettem a könyörtelenséget. Ezek az események nem tapadtak egymáshoz olyan lineáris sorrendben. 77. hogy idegesítsen engem. Don Juan adott egy lapos követ. semmiben nem lehettem biztos. csak üljek ott. Váratlan. de halálos. de roppant nehéz alkalmazni őket. és alkudoztam mindenkivel – folytatta don Juan. Nagyszerű lenne. Észak-Mexikóban Vicente Medrano és Silvio Manuel segítségével megtanította nekem a cserkészés négy hangulatát. miután Belisario erőteljesen megmasszírozta a hátát. lökésszerű húzást éreztem. hogy a jótevője nap mint nap oktatta őt a cserkészés négy hangulatára. Abszolút lehetséges. Ha egy férfi cselekszik így. ha képes lennél ezt a négy hangulatot felhasználni arra. hogy don Juan nem tér le a kijelölt útról. – Egy hónapba telt. Újfent félbe kellett szakítanom a beszámolóját. hogy idézzem fel az adott eseményt. de esélyt adott arra. – Az elmúlt néhány napban sokszor tettem említést a cserkészés négy hangulatáról – folytatta. és ez a meggyőződése olyan erős volt. Csak a nők képesek erre. hogy don Juannak igaza van. a ravaszságot. A tudomásom élesen ráhangolódott az engem körülvevő 79. Aztán tett egy kijelentést. amikor arra kért. ezen az ősi megfigyelőhelyen.

újraélem az adott tapasztalást. és szégyenletesen nyilvánvaló. Kábultnak éreztem magam. Bámulatra méltó sebességgel rohantam fedezékbe. hogy nyitva van a sliccem. hogy lássam a dolgok lényegét. Azt mondta. Arra ösztönzött. többször erőteljesen hátba vágott. amelyről beszélt. A szárnyak kinyíltak. a harcosnak koncentrálni kell. hogy az ember bármikor képes kifejteni és használni ezt a tudást. és nem is foglalkozott vele különösképpen. miután leírtam neki.beazonosíthatatlan részétől származó. – Azért hoztalak ide. Valósággal beleborzongtam az emlékbe. Elmondtam mindezt don Juannak. hanem azt mondta. – Ne pazarold el az energiádat! – parancsolt rám don Juan szigorúan. hogy vegyem ki a kezeimet a zsebemből. Teljesen megrökönyödtem. mintha csak jól sikerült tréfáját ünnepelné. aztán leváltak. annyit tesz. Újra és újra hangsúlyozta. én pedig hirtelen az emelkedett tudomás állapotában találtam magam. amikor megkért. – Ennek a gyűjtőpont elmozdulásához van köze. Ne akarj ennél többet tenni. Ha tovább folytatod ezt a hasztalan viselkedést. az emelkedett tudomás állapota egyfajta ugródeszka. még csak rám sem nézett. Fékezd magad. – Hogy lehetséges ez. hogy az egész csak egy otromba tréfa volt. akire látszólag nem tett nagy benyomást a dolog. és ennek hatására felidéztem egy évekkel korábban történt eseménysorozatot. és bosszantónak éreztem don Juan parancsát. melyről az ember elrugaszkodhat a végtelenbe. Ijesztően élénken emlékeztem az eseményekre és a jelenlévő emberekre. amit mindig mondtam don Juannak. amikor elmozdult a gyűjtőpontod. a világról való köznapi tudomásom állapotában felfoghatatlan és megmagyarázhatatlan eljárás felszabadított bennem egy emléket. hogy izgalmi állapotban vagyok. annak esetleg az lesz az eredménye. a megszokott helyzetéhez roppant közeli helyzetben. hogy bár tökéletes tudással rendelkezem arról. Tudni. Épp elhagyni készültem don Juan sonorai házát. amit ilyenkor mondani szokott. jelenleg nem uralom ezt a tudást. melyet magunkban hordozunk – folytatta. – Szinte az összes energiádat elhasználtad. Üdvözöltem. hogy úgy éreztem. – Az embereknek fogalmuk sincs arról a különös erőről. államokbeli oldalán. – Az első alkalmat. hogy levegyem a szemem a férfiról. mely egy perccel korábban még nem létezett. és a helyükre új szárnyak kerültek. Megértettem a veszélyt. ahonnan már nincsen visszatérés. – Mit látsz? – hallottam don Juan kérdését Egy fénygubót láttam. illetve inkább az a testi érzetem támadt. Körülbelül egy órával korábban értem a pályaudvarra. Ki a fenét érdekelnek a szárnyak egy fényszövedéken? 81. ehelyett sietősen félrevont. Don Juan ott állt az ajtóban. helyzete erejéből adódóan. Beültünk egy kávézóba. hogy áttaszítod a gyűjtőpontodat egy határon. – Mit idéztél fel? – kérdezte don Juan. amit áttetsző szárnyak alkottak. megremegtek egy pillanatra. Az emlék felidézése annyira rendkívüli volt. Don Juan nevetett. Az elmém olyan tiszta volt. hogy a következő hét egyik napján találkozzak vele dél körül a határ 80. hogy kiderítsd. A nagual. de nem hagyott időt. hogy mindent szemügyre akartam venni. Don Juan határozottan elfordította a székemet. vagy tovább mozdul a végtelenbe. hogy amikor az ember gyűjtőpontja elmozdul. míg végül a fallal kerültem szembe. – Ne nézd azt az embert. – Ennek a fajta emlékezésnek vagy felejtésnek semmi köze sincsen a hagyományos emlékezethez – biztosított. melyek megismételték ugyanezt a folyamatot. Néhány. amikor visszaemlékeztem egy-egy lineáris létezés nélküli eseményre. – Forgasd körbe a szemed – parancsolta don Juan. folyamatos feszítő érzet volt. az vagy ismét rögzül egy. és azt suttogta. Lehetetlennek tűnt számomra. lehullottak a földre. Mire rájöttem. hogy ne engedjek a mentális vagy fizikai félelemnek. amikor a cserkészés négy hangulatáról beszéltél nekem – feleltem. don Juan? Hogyan felejthettem el mindezt? Ő pedig elismételte azt. melyek körbefogták magát a fényszövedéket. Újra azt ismételgettem. már kint voltunk az utcán. hogy egy szakadék szélén . – Micsoda pazarlás – mondta hangosan sóhajtva. az Arizona állambeli Nogales Greyhound buszpályaudvarán. hogy mi is a szántszándék. hogy mi a szántszándék. Don Juan csendben volt. vajon tudsz-e enni olyankor. Azonban a szemben lévő asztalhoz leült egy férfi. Hirtelen megrázó tisztasággal kezdtem emlékezni egy évekkel korábbi találkozásra. – Például neked ebben a pillanatban rendelkezésedre állnak a végtelenség eléréséhez szükséges eszközök. aki foglyul ejtette minden figyelmemet. amit láttam. és ez az érzés csak lassan múlt el. köteles eszerint használni a tudását. Megerősítette. hogy válaszoljak. ő azonban nem válaszolt.

A ruhája és az általános megjelenése alapján mexikói-amerikainak tűnt. Valamivel magasabb volt Silvio Manuelnél. Rámosolyogtam. – Ő a társaságom legerősebb és legveszélyesebb varázslója. kis szájával és keskeny ajkaival szinte nőiesnek tűnt. enyhe hányinger jött rám. mivel kölcsönöztem neked az energiámból. A ház belseje roppant megnyugtató volt. kitalálta ezt a nevet. Volt valami a házban. Mint egy taxisofőr. gondosan tisztán tartott falakon egyetlen kép sem lógott. hogy csak 82. Őszülő szakállát és haját sűrű. Kíváncsi voltam. – Mondd meg. Olyan érzés volt. és don Juan előrement. Ahogy visszafelé sétáltunk a kocsimhoz. és azt sem tudtam. Vicente ugyanolyan hanyagul biccentett. néhány ősz tinccsel. – Ő pedig Vicente Medrano – mondta don Juan. hogy zavarba hozzon. ki nyitotta ki az ajtót. Az összes látható ablak zsalugátere be volt hajtva. két jómódú. hova akarsz menni. és nem is kulccsal nyitotta ki az ajtót: amikor odaértünk. és én odaviszlek. a haja koromfekete. Én pedig vizet iszom. ugyanolyan színű kárpittal borított karosszék fogott közre. Vékony. – Ő a társaságom legnagyobb tudású és legidősebb tagja. hogy letaszítsuk a trónjáról. sötét szemöldökei ellenpontozták. Csendben étkeztünk. földszintes. – Ne hagyd el magad – mondta don Juan mosolyogva. Nem ismertem a Heavenward Avenue-t. 83. ott rendkívül pontosnak kell lenned. ami azonnal megragadta a tekintetemet: az épületet vastag okkersárga kavicsréteg vette körül. de mongolredő nélküliek.állok. Én követtem. Az arca sápadt volt. de ő nem fogadta az üdvözlésemet. teljesen magától. úgyhogy azt gondoltam magamban. Azt mondta. akik a beléptünkre felálltak. középosztálybeli otthon volt. Tovább navigált. a másik latin-amerikai. menthetetlenül lezuhanok. – Az egománia a mi valódi zsarnokunk – mondta. ragyogó barna szeme pedig sötét tekintete . Megtántorodtam. és egyben a legtitokzatosabb is. de senkit sem láttam. és ha tovább haladok. és a tömör utcai ajtó. hogy parkoljak le egy saroktelken álló. gyönyörűen formált orrával. hol forduljak jobbra vagy balra. Csendben maradtam. barna nadrágot és könnyű. a másik férfi felé fordulva. és takarosan nyírott szakálla és bajusza volt. A kanapé előtt egy nehéz. akár egy maja freskó egyik szereplője. Nem a kora alapján a legidősebb. Don Juan ragyogó szemei gúnyos fénnyel csillogtak. – A gyűjtőpontod elmozdult az emelkedett tudomás állapotába – folytatta don Juan –. – Rendben – felelte. és ő sem szólt egy szót sem. csak hanyagul biccentett felém. szűk előszobában voltunk. a kandalló mellett azonban néhány drága bútor állt félkörívben: középen két bézs-színű kanapé. mint amikor séta közben az ember először visel szemüveget. és kis híján elveszítettem az egyensúlyomat. hogy kávét vagy teát igyak. Don Juan először a hozzám közelebb álló indiánnak mutatott be. szinte kínainak néz ki. majdnem sárga. A keskeny. az ablakkeretek és a ház díszburkolata mind a kavicsok színével megegyező sárgára voltak festve. akik nyilvánvalóan szeretnek a tűz mellett ücsörögni. – Vigyél a Heavenward Avenue* 1573-hoz. – Folyamatosan dolgoznunk kell azon. Kiálló pofacsontjai voltak és telt ajkai. Abból ítélve. bézs-színű zakót viselt. hogy milyen gyorsan haladjak. Nem kopogott. bő. Roppant egyszerű ételeket ettünk. Vezetés közben ő navigált: megmondta. úgy képzeltem. Körülbelül százhetven centi magas lehetett. A ház minden jel szerint egy tipikus külvárosi. – Ez itt Silvio Manuel – mondta. és don Juan nem engedte. ő volt a jótevőm első tanítványa. melyet két. nem a saját idődben vagy. – Ismerem ezt a környéket – mondtam meglehetősen dühösen. ötvenes éveinek közepén járó férfi ült. Don Juan gyorsan bement. melyik utcán menjek. és kezet nyújtottam neki. vajon létezik-e egyáltalán ilyen utca. mint Silvio Manuel. Hatalmas. tömör tölgyfából készült dohányzóasztal helyezkedett el. A karosszékekben két. A szoba egyik fele tökéletesen üres volt. Kiszálltunk az autóból. és lámpák vagy polcok sem voltak a helyiségben. Az arca csupasz volt. az ajtó csendben kitárult olajozott pántjain – amennyire meg tudtam állapítani. Silvio Manuel olyan volt. ami egy magas mennyezetű. Nem hívott be. Rózsaszínes arcbőre. egy téglából rakott kandallóval. Az egyikük indián volt. tágas nappaliba nyílt. amennyit a házból láttam. ragyogó-fekete szemei ferdék voltak. Valójában arra gyanakodtam. – Amíg az én energiámat használod – mondta –. – Ahová megyünk. hanem az enyémben. világos bézs-színű ház előtt. A sima. de mértékletes ember él itt. majd végül egy jómódú környéken megkért. Az aranysárga kerámiapadló roppant kellemes kontrasztot alkotott a falak pasztellfehér színével. hajtsak át a határon Nogales mexikói ikervárosába. sárga inget. de ugyanolyan szikár.

metsző hangon. Az erőfeszítéstől lihegve és izzadva addig dörzsöltem a kötelet az oszlophoz. Elnevettem magam. én pedig hanyatt bezuhantam a házba. Megalázottnak és rémültnek éreztem magam. Aztán megragadtam a kötelet. visszament a házba. mint ha elvágom a bőr kötelet. mielőtt még felfoghattam volna mi történik. – Micsoda drámai visszatérés – mondta Vicente miközben felsegített. hogy a don Juanból áradó hamis ésszerűség vezetett félre. Mozdulatai olyan gyorsak és fürgék voltak. Don Juan a rezignáció és hitetlenség gesztusával rázta meg a fejét. egy tiszt. Képtelen voltam elhinni a történteket. Ő is mexikói-amerikainak tűnt. mivel nyomot hagytak rajta a parancsnoklással eltöltött esztendők. Teljesen egyértelmű volt. elnyűtt cipője. viseltes khakinadrágja és kockás inge mind egy kertész vagy egy mindenes ruházatát juttatták az ember eszébe. Nem tudtam. Aztán a félelem egy pillanatra kijózanított. miért hoztad be a házba – szólt száraz. a nyakamnál fogva a hátsó veranda nehéz tetejét tartó két betonoszlop egyikéhez voltam kötve. don Juan. hogy don Juan álcázza magát. A lehető legtárgyilagosabban felmértem a helyzetet. . míg zavarba nem jöttem. A kötél olyan szorosan hurkolódott a nyakamra. mintha don Juan egy titkos katonai akció parancsnoka lenne. igaz sokkal erősebbnek is tűnt náluk. De a bőr az izmaimnak túl szívós és erős volt. hogy úgy tűnt. mielőtt bármelyikük kijön az udvarra. mint az. mit mondhatnék. – Azt hiszem. aki a saját kényeztetését komolyan veszi. míg el nem pattant. hát ő az. Reszkető hangon megkérdeztem don Juant. oldalirányú mozdulatával a ház vége felé intett. Az a hasonlat jutott eszembe. Ahogy elnéztem őket együtt. a legveszélyesebb és legerősebb. elkezdtem húzni azt. – És kösd is ki – tette hozzá Silvio Manuel. – Átvertél engem: nem hittem. de ezeket az érzéseket valahogy megváltoztatta az. és abban a percben úgy tűnt. de senki sem csatlakozott hozzám. Don Juan felém fordult. Don Juan mintegy mellékesen felkapott egy bőr kötelet. Amikor beestem a nyitott ajtón. és a körmöm is beletört. ha el tudnám tépni a kötelet. és rendkívül gyorsan a nyakam köré tekerte. Tehetetlen állatként hörögtem fékezhetetlen dührohamomban. míg szinte teljesen elnyűttem. már tudjátok. Szalmakalapja. aki a legjobban kényezteti önmagát – szólt don Juan a legkomolyabb arckifejezéssel. A két férfi továbbra sem nevetett. és sértve éreztem magam. hogy mind a hárman nagyjából azonos korúak. 84. a megerőltetéstől és a dühtől. hogy bárkit is megkínozzanak. Kisétáltunk az udvarra. Remegtem a félelemtől. és fejének gyors. Az volt az érzésem. ő lehet a ház tulajdonosa. Vicente és Silvio Manuel ott álltak a szoba közepén. – Nem tudom. Úgy gondoltam. – Nem sok hasznát vesszük. Don Juan úgy nézett ki mellettük. az alkarom köré tekertem.dacára is nevetni látszott. és elhúzzak innen. hogy nem tudtam olyan hangosan kiabálni. Tudtam. Konzervatívan öltözködött: zöldes vászonöltönyt és nyitott gallérú inget viselt. egyetlen mozdulattal kioldotta a csomót és levette a nyakamról a kötél maradékát. ahogy szerettem volna. – Még a jótevőnkön is túltesz. és megtapsoltak. – Gyerünk – szólt lágy hangon. aki hiába próbálja eltitkolni a rangját. Aztán Vicente törte meg a csendet. akár egy kutya. Don Juan odalépett hozzám. hogy egy pillanattal később. 85. Vidd ki a hátsó udvarba. Aztán egyik lábamat az oszlopnak vetve újra az alkarom köré tekertem a szíjat. – Ti hárman aztán valóban emlékezetes triót alkottok – folytatta don Juan. hogy oldozzon el. Addig méregettek engem. – A legidősebb és legnagyobb tudású. hogy a két férfi nem kedvel engem. miért kínzott meg így. mintha a bőr szíjai össze lennének ragasztva. de az annyira szoros volt. hogy kirohanjak a kocsimhoz. Biztosíthatlak benneteket. Mindhárman nevetni kezdtek. Úgy gondoltam. Kétségkívül dühös voltam. Elfojtottam a dühömet. mint egy indián földműves. hogy képes vagy ilyen kitörésekre. és megkíséreltem kioldani a nyakam köré kötött csomót. és lábamat a betonoszlopnak vetve. és aki a legjobban kényezteti magát. esélyem nyílna arra. Elkezdtem azt dühöngve a betonoszlop éles sarkához dörzsölni. ahogy megpróbáltam kibogozni őket. hogy soha ne térjek vissza. hogy Carlos egy olyan alak. hogy ha van ember. és elkeseredetten húztam. és nem láttam más esélyt a menekülésre. bár don Juan jóval idősebbnek nézett ki a másik két férfinál. az a benyomásom támadt. hogy az emelkedett tudomás állapotában voltam. semmi sem áll távolabb tőlük. A két férfi különösen csillogó szemekkel figyelt engem. és amikor üvölteni kezdtem.

amit teszek. de miközben beszélt. és egyetértésük jeleként időről időre biccentettek a fejükkel. 86. Vicente és Silvio Manuel a karosszékekbe ültek. de már nem tartottam sem a helyzettől. ez sokkal inkább a jellemükből fakad. – A varázslók tetteinek ellenben van egy rejtett célja. Ezzel szemben bebizonyítottad. hogy bár a külső szemlélő számára a varázslók viselkedése esetleg rosszindulatúnak és gonosznak tűnhet. ha haszonra van kilátásuk. könyörtelen vagy ravasz vagy-e – folytatta don Juan. hogy kiderítsük. aztán nevetésben törtek ki. lehet. akkor minden bizonnyal észrevetted volna. – Légy nyugodt. Szemei fókuszálatlanok voltak. ha te vagy az. a türelem és a kedvesség a cserkészés esszenciái. vajon kedves. négyünket – folytatta. 88. Kétségkívül nekem címezte a mondanivalóját. – Azért kötöztünk ki téged. – Könyörtelen és ravasz sem vagy – folytatta don Juan. – És hogyan írnád le a különbségeket. hogy e dolgok egyike sem jellemző rád. – Ha nem engedtél volna az erőszakosságodnak. 87. elővigyázatos és aprólékos lépésekben. mivel már az vagy. – Tehát arra nem lehet megtanítani téged. ők nem a haszonért. Ezzel szemben mi nem törődünk a személyes haszonnal. hogy a nyakad körül lévő kötél rettenetes csomója nem is volt igazi csomó: egyetlen mozdulattal kibonthattad volna. Idegesen felnevettem. bár úgy tűnt. vagy csalódsz bennünk. – A rosszindulatú. és a társaira pillantott. Az. amivel pillanatok alatt elvághattad volna a kötelet. valamilyen jutalmat reméljek. akik roppant figyelmesen hallgatták őt. A jótevőnk. sem don Juantól és barátaitól. hogy bolonddá tegye vele a barátait. hogy roppant fontos tudatában lennem annak. hogy nem számít. Ha haragszol ránk. hogy fektessek be. A mi tetteinket a feddhetetlenség diktálja – mi nem haragudhatunk meg rád. Don Juan újra és újra hangsúlyozta.– Próbára akartunk tenni. melyeket elágazásaikkal együtt meg kell tanítani a tanítványnak. és erre mindhárman olyan éktelen röhögésben törtek ki. Kitartott amellett. Julián nagual gondoskodott erről – mondta don Juan. Don Juan elmosolyodott. Türelmes sem vagy. gonosz dolgokat az emberek személyes előnyök érdekében cselekszik meg – mondta ő. mégis rám szegeződtek. hogy te vagy az önmagukat kényeztetők királya – épp ahogy mondtam. és udvariasan hellyel kínált. Valóban idegen volt számomra a gondolat. A harcosok viszont azt mondják. Azt viszont megtanulhatod. Ha az lennél. mivel nem tudtam. ravasz. a másik heverőre. türelmes és kedves. Mind a hárman őszinte kíváncsisággal méregettek engem. hogy találkoztunk a . kétségbeesetten igyekszik komoly maradni. míg észre nem veszed. a ravaszság. mit gondoljak a dologról. – Ha az lennél. mit teszünk. don Juan pedig velem szembe. hogyan légy könyörtelen. és az sem. hogy attól a perctől kezdve. a tetteiket valójában mindig a feddhetetlenség diktálja. hogy mindenféle számottevő haszon nélkül cselekedjek. – Vegyük például minket. türelmes. – De úgy találtuk. miféle ember is vagy valójában – mondta don Juan. és megkímélhetted volna magad a szenvedéstől és az erőlködéstől. Don Juan megismételte. hogy én az ellenkezőjét hiszem. hogy a cserkészés tanítása a varázslók egyik legnehezebb feladata. hogy elégtételt vegyél rajtunk. könnyűszerrel kioldottad volna mind a két csomót. addig nyafogtál és sírtál volna. – Erőszakosan eltépted a kötelet. – Te azt hiszed. hanem a szellemért cselekszenek. és hogy mindenért. miközben rám meredt. Felkacagott. cselekedeteiket mindvégig a feddhetetlenség diktálta. hogy újra roppant kényelmetlenül éreztem magam. és nem ábrándulhatunk ki belőled. hogy a fal mellett van egy sövénynyíró olló. és eliszkoltál volna egy értékes bőrszíjjal. Egy percig mindannyian csendben voltak. Elgondolkodtam ezen. Vicente képtelen volt abbahagyni a vigyorgást. tudjuk. hogyan legyél erőszakos és bárgyú. Ezek azok az alapok. aminek semmi köze sincs a személyes előnyökhöz. Egyáltalán nem vagy kedves – mondta Silvio Manuel. és elmondta nekem. nem számít nyereségnek. Odavezetett az egyik kanapéhoz. hogy ez a helyzet egy befektetés és a végén majd profitálni fogsz belőle. Don Juan nyilván szkepticizmusként értelmezte a hallgatásomat és a komolyságomat. hogy a könyörtelenség. mit tettek ennek érdekében. akivel megcselekszik ezeket a dolgokat? – kérdeztem. A köznapi emberek csak akkor cselekszenek. mert meg akartuk tudni. Don Juan elmagyarázta. Arra neveltek. hogy élvezik. amit cselekszenek. hogy rosszindulatú cselekedetekhez folyamodsz. Vicente tervezte. Silvio Manuel ritmikusan ingatta a fejét. Vicentét és Silvio Manuelt nézte.

– Mi mindannyian faragatlan indiánok vagyunk. Don Juan hatalmas türelemről téve tanúbizonyságot újra feltette nekem a kérdést. Elmagyarázta. A régi és az új varázslók megkoronázásának nevezte ezeket. Minél kifinomultabb egy harcos. Úgy nézett rám. és itt az ideje. Azt mondta. 90. akár egy kutyát. azt javasolva. mivel csak ezután tudja elmozdítani az akaratával a gyűjtőpontját. a köznapi élet világában a viselkedés csak megszokásokból áll. a cserkészésről és a szántszándékról készül mondani nekem. hogy mit eredményezhet a gyűjtőpont elmozdítása. és kijelentette. ha én fogalmaznám meg ezt számodra? – kérdezte don Juan. Kifejtette. hogy birtokában van a tudás. Don Juan jelezte. hogy mivel az emelkedett tudomás állapotában vagyok. Azt hiszem. így az összes kizökkentésünk bizonyos értelemben primitív. ravaszul. – Teljesen jól vagyok. mintha lenne még valaki a házban. hogy először az ősi idők látói észlelték látásuk segítségével. zavarodottak és semmitmondóak lesznek. meg kell tanulni cserkészni. A szavak borzasztóan erősek és fontosak. hogy ha rendszeresen gyakorolják. és anélkül. – Az engedélyedet kell kérnem – mondta don Juan. – Mégpedig könyörtelenül. és hogy mielőtt az ember megkísérelhetne bármit is végrehajtani a harcos útján. hogy nem találják a szavakat. és bölcsen irányítják ezt a szokatlan viselkedésmódot. de egyesíti magában azt a moralitást és szépérzéket. Csak viccesnek találtam. mely megtöri ezt a rutint. Don Juan felállt. Bármilyen viselkedés. ahol a viselkedésmódokat meghatározott célok eléréséért új módon alkalmazzák. és arra unszoltak. hogy elmondjam. – A varázslóknak létezik egy. hogy csak próbálkozzak tovább. Néha a köznapi emberek gyűjtőpontja is elmozdulhat minden ismert ok nélkül. hogy a reakcióm érthetetlen volt számukra. de don Juan nem hagyott időt rá. hogy maradjak velük még egy darabig. hogy találjanak egy olyan viselkedésrendszert. minden velem kapcsolatos cselekedetét a feddhetetlenség diktálta – még ha ez nekem esetleg másképp is tűnt. A varázslók ezekre a szokatlan hatásokra törekednek. Pontosan tudtam. csak azt veszik észre. – Én talán képes leszek megtalálni azokat a szavakat. amit tudok. szokatlan hatást gyakorol egész lényünkre. a tapasztalaton alapuló szabály: azt mondják. hogy ennek egyáltalán a tudatában lennének. majd újra felém fordult. Don Juanék jót mulattak a kudarcomon. hogy a cserkészés volt a kezdet. hogy az engedélyemet kéred. Kijelentette. hiába próbáltam többször is megfogalmazni ezt a tudást. de nem állnak rendelkezésére az elmondásához szükséges szavak. Annyira oda nem illőnek találtam a helyzetet. A cserkészést roppant tömören egy olyan művészetnek nevezte. és minden szó az őt birtokló ember mágikus tulajdona. Meglepett tekin89. mintha a fáradtság jeleit keresnék a szememben és az arcomon. – E látók számára az volt az igazi kihívás – folytatta don Juan –. hogy képes legyek belépni az emelkedett tudomás állapotába. miről beszél.buszpályaudvaron. hogy többet feltételeztem rólad. hogy nyitva van a sliccem. türelmesen és kedvesen. hogy a harcos önmagát cserkészi – mondta. – Várj még – kérleltem. különösen amikor kikötöztünk téged. akit nem akarnak zavarni. Hamar felfedezték. melyeket hiába keresel. hogy túl fáradt vagyok. sokkal könnyebb lesz megértenem. komolyan az engedélyemet kéri. hogy nevetni kezdtem. akkor az végül elmozdulásra kényszeríti a gyűjtőpontot. Fogalmam sem volt honnan. és nem is szeszélyes. mivel ezek egymást erősítik. hogy visszatérjek a köznapi dolgok világába. Nevetni akartam. mely a látókat megkülönbözteti az egyszerű boszorkányoktól. elkövettem azt a hibát. és mind a hárman rám néztek. . hogy éreztem. – Mit szólnál ahhoz. – Így zökkentettelek ki téged – mondta vigyorogva. mire én újabb nevetőgörcsöt kaptam. és azt mondta a varázslók évezredekkel ezelőtt és ma is e két művészet uralásának szentelték a legnagyobb figyelmet. jócskán kijutott neked a nyersességünkből. mint te magad. amit a két művészetről. Don Juan nagyon halkan azt mondta. De be kell ismernem. aztán halkan nevetni kezdtek. Ezért mondta azt. hogy megcsapoljam a benned felgyülemlett szavakat. Don Juan elhallgatott. – A cserkészés legelső alapelve az. minél mélyebbre mozdul el a gyűjtőpont. – Mivel te vagy az egyetlen. aki engedélyezheti. Azonban nem voltak szavaim arra. hogy egyetért vele. amely nem kicsinyes. Mindhárman elvigyorodtak. hogy kiszolgáltatott helyzetbe kellett hoznia engem. hogy a szokatlan viselkedésmód megremegteti a gyűjtőpontot. annál erősebben érzi az ember. annál fifikásabban és kifinomultabban zökkenti ki az embert. Vicente vágott közbe. de tudtam. tetükből és aggodalmukból megértettem.

melyre minden tettüket építik. de ez a kifejezés ugyanolyan szerencsétlen. ha ez bekövetkezik. Az érzés. mint cipésznek vagy péknek lenni. olyan volt. sem kétségek nem voltak bennem. 92. Emlékeztem a bőrszíjas esetre. – A kérdésedre válaszolva – mondta –. de ez az elnevezés abból ered. Mindazonáltal megvan a halvány esély arra. ha továbbra is nyitva tartom. művészibb lesz a temperamentumod. akár a gyerekek. Azonban amint rájöttem erre. és megkérte. Don Juan tovább beszélt. mintha újraélnék valamit. – És ennek megfelelően is használják azt. többé már nem voltam képes követni. Mindazonáltal mi továbbra is a cserkészés kifejezést fogjuk használni. hogy elfeledtem. képtelen voltam szavakba önteni. megtörve a hangulatomat. de én már nem figyeltem rá. hogy a varázslók számára a cserkészés az alap. teljesen egyedül eljutottál a varázslás egy másik válaszához. nem pedig egy gondolat formájában. Megtört a koncentrációm. Don Juan elmondta. de még mindig nincs elég energiád ahhoz. hogy nem tudom. több volt annál. hogy kiterítsd. Mi magunk – mivel az erőszak távol áll a természetünktől – az uralt bolondság művészetének nevezzük. Vicente megköszörülte a torkát. hogy az ember pontosan azt gondolja. mivel a jótevőnk is ezt használta. ráadásul a „cserkésző” kifejezést könnyű használni. így nem állnak rendelkezésemre a megfelelő eszközök ahhoz. mely mindig is ott élt bennem apám félénkségéről és az emberektől való félelméről. hogy az emelkedett tudomás állapotában misztikusabb. Tisztán látszott rajta a nyilvános szerepléstől való félelem. Vicente szemei valamiféle különös belső fénnyel ragyogtak fel. Komikusan komoly képet vágott. és megkaptam a választ egy érzés. . A bennem lévő érzés annyira intenzív volt. amit megtapasztaltam. ehhez pedig moralitásra és szépségre van szükségük. Tökéletesen értettem don Juant: sem kérdések. „az uralt bolondságot tevő ember” kifejezés pedig roppant esetlen és nehézkes. Döbbenten meredtem don Juanra. hogy tökéletesen összezavarodik – néha menthetetlenül. Ha motoszkált is bennem valami. amit már réges-rég elfeledtem: azt. hogy szemem ugyanolyan rendíthetetlenül mered don Juan szájára. amit akar. hogy valaki folyamatosan az emelkedett tudomás állapotában éljen. hogy képtelen voltam hangot adni a gondolataimnak. hogy túlhaladják ezt a szintet. és a combjához dörzsölte izzadó tenyerét. Gondolkodj el ezen a dolgon. mire gondolok. De mielőtt még átadhattam volna magam ennek a képnek. Azonban ez a veszély nem fenyeget. – És ebből az új helyzetből bármilyen jót vagy rosszat megcselekedhet az embertársaival. és szavakká formáld azt. Azon a felfoghatatlan lehetőségen tűnődtem. mivel annyira nehéz belépni ebbe az állapotba. és azt mondja. Tehát varázslónak lenni pont olyan. egy szakavatott szónok tökéletes stílusában. amit don Juan közvetlenül utána mondott nekem. – Ahhoz. az csak az volt. különben a gondolataim a mondandója elébe vágnak. hogy feleljen a kérdésemre.– Bárki. ha lenne. Egyenként végigmértem őket. ahogy akarod. aztán megszólalt. Behunytam a szemem. – Néhány varázsló tiltakozik a „cserkészés” kifejezés ellen – folytatta –. amilyen rendíthetetlenül issza fülem a szavait. mit érzek. hogy szavakba öntsem az érzéseimet. az emelkedett tudomásnak nincs semmiféle ilyen értéke. tól. hogy bele kell kapaszkodnom a szavaiba. akinek sikerül új helyzetbe elmozdítania a gyűjtőpontját az varázsló – folytatta don Juan. A szám nyitva volt. Azt kérdeztem magam91. mivel még nem tanultam meg beszélni. akkor az történik. mi is váltotta ki azt. és úgy éreztem. az egész emberiség ebben az állapotban tartózkodna. – Ó. Észrevettem. egy régi kép robbant be az elmémbe – egy kép. és arra. te annyira gyakorlatias vagy – jegyezte meg a válaszom hallatán. hogy fogalmam sem volt. Vicente felé fordult. hogy a cserkészés rejtőzködő viselkedésmóddal jár együtt. Mindhárman nevetésben törtek ki. hogy lehorgonyozzam magam. A jótevőjük említésekor mindannyian úgy nevettek. mit tett vagy mondott bármelyikünk egy perccel korábban. Megsajnáltam őt. és megkérdezte. vajon lehet-e ennek a túlélés szempontjából valami értéke? Vajon egy ilyen ember jobban fel tudja mérni a helyzeteket? Gyorsabb vagy esetleg intelligensebb-e az átlagembernél? Don Juan hirtelen elhallgatott. – Rossz úton jársz – mondta don Juan. hogy egy köznapi ember esetleg eljut ebbe az állapotba. akkor végül képes leszek megfejteni ezt a talányt. – Az általad megszokott módon próbálsz emlékezni a gondolataidra. – Azt hittem. – Az az – mondta don Juan –. – A varázslók azt mondják. elmondhatatlanul sok energiára van szükség – szólalt meg don Juan. Te úgy hívod. De hiába próbáltam. és bevallottam. de képtelen voltam előhívni az engem csak néhány másodperccel ezelőtt elárasztó érzést. A látó varázslóknak feladata az. Gondolataim pörögni kezdtek. Aztán amikor meghallottam a dadogását. az emelkedett tudomás a szántszándék előcsarnoka – szólalt meg don Juan. – Nevezik ezt a lopakodás művészetének is.

amit nem tartok túl megnyugtatónak –. mindig gáncsot vetsz magadnak. és csak aztán döntsd el. miért a szántszándék előcsarnoka az emelkedett tudomás. Ez a tudás mindenki számára elérhető. aki elnyújtózott a karosszékben. Silvio Manuel mereven bámult rám. lába a dohányzóasztal alatt volt. van valami. de csakis azok képesek irányítani. feltette a lábát egy székre. Végtelenül kimerített a cserkészés négy hangulatára történő emlékezés. hogy újra ott üljek. és nem csak azt értettem meg. tehát az emelkedett tudomás állapota egyfajta bejárat. hogy a szokásosnál jóval áthatóbb közöny lett úrrá rajtam. Az ember azáltal juthat el hozzá. Azonban az elmém ahelyett. az érzés szinte kitágult bennem. és laza. hagyjam. amit előbb még el akar magyarázni nekem. egyre több és több hasonlóságot fedezek fel közted és a jótevőm között. Az efféle érzéseket nem lehet az emlékezet segítségével felidézni. egyre élesebb lett. hogy érezzük. vajon ott töltjük-e az éjszakát azon az ősi megfigyelőhelyen vagy elindulunk-e visszafelé a koromsötétben. mik ezek a hasonlóságok. főképpen azt. ha beszélne róluk. hogy amikor cselekszel. mivel a szántszándék olyan erő. 95. Az ember csak arra képes. hogy tudatszintet vált. miközben még az asztalnál ültünk. aztán hátradőlt. lehetetlen. Rendelkezésünkre áll. hogy ezt a tudást nem lehet szavakba önteni. hogy folytassa a mondanivalóját. Don Juan Silvio Manuelhez fordult. Eddigre már szörnyen elfáradtam. és segített leülnöm.pedig most más a helyzet. kényelmes testhelyzetet vett fel. hogy tudsz valami roppant különleges dolgot. és libabőrös lett a karom. hogy kijavítsam vagy elkerüljem ezeket a hibákat. Don Juan roppant megértő volt. – Ahogy egyre alaposabban látlak téged – mondta –. De még ezt a bejáratot sem lehet leírni. mi micsoda. Azt mondta. de leállított. hogy a természetes alvás visszavigyen a tudomás megszokott állapotába. hogy egyetlen izmát is megmozdította volna. hogy az éjszakát a varázslók barlangjában fogjuk tölteni. mindenféle segítség nélkül: az. hogy a szántszándék maga Isten. el sem tudom képzelni. elvezetett egy hatalmas sziklához. és valami másba robbant át. azonnal felidézte a korábbi érzésemet. Egy percre azt hittem. De mielőtt alaposan megízlelhettem volna azt. Az sem érdekelt volna. azt nagyon jól teszed – mondta –. – A hasonlóságok egyike az. teljes sötétségben. melyet megkaptam aznap. A jótevőm is épp ilyen volt: ő sem volt túl jó a gondolkodásban. akik a mélyére hatolnak. 4 A Szellem alászállása MEGLÁTNI A SZELLEMET Közvetlenül a kései ebéd után. Kinyújtózott. Felállt tőle a szőr a hátamon. Ezt elmondtam don Juannak. átható. akkor nagyra értékelném. de azt is. És leg93. melyet nem lehet leírni. de nem azért hogy megmagyarázzuk. és rányomta bélyegét a reakcióimra. de ha vannak ilyenek – és ez olyan lehetőség. don Juan bejelentette. Nyilván a kimerültségem hatására előtört belőlem a katolikus neveltetésem. akik jót mulattak ezen. hogy mi a szántszándék. mintha vak lennék. hogy használjuk. Volt még a tudásnak egy másik része is. Vicentének és Silvio Manuelnek. hogy használja azt. a hátamat a sziklának támasztva. és hagyjam. Annyira megrémültem. Egy perccel ezelőtt az az elsöprő érzésed volt. Kezdtem felállni a székemből. Kézen fogott. Azt mondtam neki. hogy a szántszándék Isten legyen. Várj. hogy a szántszándék természetes tudása mindenki számára elérhető. Vicente továbbra is egy szakavatott szónok modorában megjegyezte. ezzel lehetőséget adna nekem. Don Juan úgy nevetett. még kevésbé ábrázolni. Azt mondta. – Szántszándék!! Szántszándék!!! A hangja minden egyes visításnál egyre kevésbé emberi. A legdrámaibb eredmény az volt. ehhez a szántszándékot kell segítségül hívnod. mint két feketén ragyogó obszidián fénylett. Anélkül. és ideje indulnunk. – Szántszándék! – sivította. – Ne légy elbizakodott – szólt rám don Juan szigorúan. hogy könnyek csorogtak végig az arcán. madárszerű visítást hallatott. hogy az átélt rémületre koncentrált volna. Azt javasolta. Nem érdekelt. míg uralod a tudásodat. . ha én vagy don Juan holtan esik össze. hogy a sziklaképződmény és a varázslók szántszándéka elmozdítsa a gyűjtőpontomat. szeme. hogy nem hagytam. elengedhetetlenül szükséges. de amikor gondolkozol. – Ne próbálj az első és egyetlen kísérleted alapján spekulálni.

Don Juan megfontoltan szünetet tartott. – A varázslók azt mondják. hogy minden. A köznapi emberek nem lépik át ezt a határt. nincsen semmi baj a gondolkodásommal. ahogy az a jótevőm esetében is történt. hogy a szellem megértése csak akkor jelent problémát a számodra. hogy az embernek nem kell varázslótanoncnak lennie ahhoz. – A varázslók úgy tartják. de a láncaink nélkül erre nem vagyunk képesek. Ehhez az kellene. lopva száll alá.96. a szellem könnyűszerrel feltárja magát előtted. míg a tanítvány elér erre a küszöbre. Így volt ez a jótevőmmel is. Néha azonban szinte azonnal eléri ezt a küszöböt. ilyen esetekben az egyetlen különbség a köznapi emberek és a varázslók között. majd minden világos lett számomra. rögzítenek bennünket az öntükrözés kényelmes pontjához. A dolog megtörténik. felismerni. Nagyon ideges lettem. Észrevette a hangulatváltásomat. ha gondolkozol rajta – folytatta dorgáló mosollyal. a negyedik absztrakt mag akkor következik be. Épp azon voltam. mintha nem történt volna meg. miről beszél. hogy elérje ezt a küszöböt. ezen nevettem. arra készül. elmesélek neked egy történetet a jótevőmről és a negyedik absztrakt magról. Megkérdezte. hogy vitázzak vele. és megóvnak az ismeretlen támadásai ellen. amikor a szellem elvágja bennünk az öntükrözés láncait – mondta don Juan. Kifejtette. mivel képtelen vagyok elfogadni. és szemöldöke egy mozdulatával arra ösztökélt. – De amikor cselekszel. amit ha egyszer átlép az ember. – Ez csodálatos dolog. többé már nem vagyunk a köznapi világ dolgaihoz kötve. már nem hátrálhat meg – mondta. Pontosan erre gondoltam én is. 98. – Létezik egy határ. Mindent értettem. és felkacagott. Volt némi meglepettség a hangjában. A varázslók azt mondják. ebben nem értek vele egyet. mégis úgy tűnik. úgy olvas az elmémben. mivel a bennem felgyülemlett különös megérzések nevetésbe robbantak ki. és a kétségbeesés vicces gesztusával rázta meg a fejét. – Tudom. Fogalmam sem volt. hogy pusztán egyetlen egy átlépendő küszöb létezik. aztán ránk veti magát. nem azért. minden varázslónak tisztán kell emlékeznie arra a percre. a zsákmányára. Úgy tűnt. és hogy az 97. amit gondolunk. amikor átlépte ezt a küszöböt. amikor a szellem alászállt rám. ám mégsem vágyik rá senki. akár egy nyitott könyvben. bizonyára arra számított. Azt mondtam. – A szellem kopogtatása után rendszerint évek telnek el. Azon rendkívüli pillanatok egyikét éltem meg. és viszonyítási pontként használják ezt az emléket. . de többé már nem tartozunk oda. Don Juan csalódottságában az égre emelte a tekintetét. – Milyen különös érzés ez. hogy azt mondjam. Azt mondják. amikor felfigyeltem szemének pajkos csillogására. hogy most a gyűjtőpontod eltolódott – folytatta don Juan –. és összeszedtem magam. melyekben a varázslók világának minden dolga kristálytiszta volt számomra. hogy gondolkozzak el azon. Folytattam az érvelésemet. mivel így képes emlékeztetni magát érzékelésének új lehetőségeire. – Mielőtt elindulnánk a barlangba. Don Juan hangszínétől az az érzésem támadt. Hirtelen úgy éreztem. amit mondunk. és minden tőlük telhetőt megtesznek. A szellem feltárja magát előttünk. Mégis hamar elfogyott a lendületem. hogy osztozzunk az emberek gondjaiban. hogy az egészet elfelejtsék. – Arra gondolok például. mintha egy alagúton siklanék keresztül. – Amikor lehullanak a láncaink – mondta –. a szellem lesben áll. amit mondott. – A negyedik absztrakt mag a szellem alászállásnak teljes ereje – folytatta. emlékszem-e arra a percre. és megértetted a láncaink titkát. Ezek a láncok lebéklyóznak minket. A varázslók a küszöb átlépésére helyezik a hangsúlyt. – A negyedik absztrakt mag a kinyilatkoztatás cselekedete. hogy megvédjem magam. a szellem mindig titokban. hanem hogy tisztázzak magamban néhány dolgot. Még mindig a köznapi világban vagyunk. Az alagúton való átcsúszás érzete még egy percig megmaradt. mivel az emberek nem akarnak szabadok lenni. hogy valami teljesen váratlan dolgot zúdítson rám. egészen a szellem alászállásának pillanatáig bármelyikünk megléphet előle. megpecsételve ezzel az absztrakttal való végleges elkötelezettségemet. utána viszont már nincs menekvés. Aztán felkacagtam. Azt mondta. a gyűjtőpontunk helyzetétől függ – jegyezte meg. hogy mire helyezik a hangsúlyt. hogy dühös leszek.

hogy egymagunkban vérzünk. A nagual tudta. A nagual. abban a pillanatban megértett mindent. hogy Elías nagual hatalmas ütést mért a lány gyűjtőpontjára. amikor megpillantotta az öntudatlan lányt. A fiatalember meglepődött. Megpróbálta elmondani. aki véletlenül keveredett a tragédia színhelyére. csak kezelhető. hogy ha előhozakodik Istennel. hogy Elías nagual feltartóztatta a fiatal színész halálát azáltal. és vérzünk. Azonban Elías nagual hatalmas küzdelem árán segített neki stabilizálni a gyűjtőpontját. Megdöbbenve hallotta. mint gyógyító létrehozott. hogy amikor ilyen közel a halál. akkor – vallásos hiedelmei miatt – azonnal összeomlik a színész cinikus viselkedése. a színész álcája darabjaira hullott. hogy elszivárogjon az életerőd – mondta a nagual 100. hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek. és ez komolyan veszélyeztette egészségét. a hátára mért újabb csapás véget vetett gyötrő fájdalmának és hányingerének. a nagualok nevéhez mindig hozzátesszük a „nagual” szót. Hogy jelezzük az egész életen át tartó feddhetetlenségüket. valótlan. Azt mondta. hogy nem teszünk mást. mivel számomra ő mindig Julián nagual volt. és a tüdővérzése halálos lett volna. és elvette a józan eszét. hogy az elszaladt. amint az öreg gyógyító elmagyarázta. mennyire furdalja őt a lelkiismeret. és eleget tett a nagual terveinek. Az ijedtsége azonban nem szűnt meg. elmagyarázta neki. mesterséges tükörképünkkel játszadozunk. A fiatal színész figyelmesen hallgatta Elías nagual szavait. miért alkalmazza Julián nagualra következetesen a „fiatalember” és „fiatal színész” kifejezéseket. de a nagual félbeszakította. amit mondok: egy újabb ütéssel eltávolítom a dugót. Egy. – A varázslók többé már nem a köznapi dolgok világában léteznek – fűzte tovább a szót –. hogy Elías nagual – aki nemcsak nagyszerű álmodó. – Csak egy fiatal színész volt. Elfojthatatlanul köhögött. mintha csak olvasna a fiatalember gondolataiban. amikor az öreg indián erre azt felelte. Félbeszakítottam. Újra félbeszakítottam don Juant. Talíára. Don Juan emlékeztetett arra. hogy a fiatal színész romlott volt és beképzelt. Rámutatott a fiatal lányra. hogy halálos veszélyben van. hogy valami csodás dolgon. Megjegyezte. a történet rögtön azután kezdődött. amikor nem is esik az eső? – kérdezte a fiatal színész alig hallható hangon. – Amikor hátba vágtalak. a bűntudat többé már nem számít. vajon a fiatal lány valóban megbolondult-e. az öntükrözés láncainak pedig az a szerepe. Talía pedig a nők között is páratlan volt: amint lehullottak a láncai. – De hogyan lehet az. mivel többé már nem prédái az öntükrözésnek. a szkeptikus fiatalembernek. hogy a köznapi emberekre az jellemző. a bűnnel és a büntetéssel. nagy hatást gyakorolt rá. hogy Elías nagual elmagyarázta neki. Szemmel láthatólag 99. ahol két. Aztán belekezdett a jótevőjéről és a szellem alászállásáról szóló történetbe. hogy osztozunk egy jelképes tőrön: öntükrözésünk gondjain. hogy az Úr kétségkívül megbüntette Talíát a bűneiért: villámmal sújtotta. Úgy gondolta.Elmondta. Elías nagual újabb enyhe ütést mért a fiatal színész mellkasának jobb oldalára. de csak látszatra volt kemény és érzéketlen. – A történetünk idején ő még nem volt nagual – felelt don Juan. Don Juan folytatva a történetet elmondta. bebizonyítom. hogy azt az érzést nyújtsák nekünk. . az emberi mi voltunkon osztozunk. Elías nagual nem árulta el neki a nevét: szakavatott gyógyítóként mutatta be magát. – Egyelőre képes vagyok uralni a halálodat – mondta a nagual. hogy az efféle optimista gondolatok egyáltalán nem helyénvalóak. és vér folyt a szájából. hogy együtt vérzünk. Nem nevezhetem őt egyszerűen Juliánnak. amikor a fiatal színész visszanyerte az öntudatát. és megkérdeztem. elhelyeztem benned egy dugót. hogy villámlott. Amikor Elías nagual Isten büntetéséről kezdett beszélni. De ha alaposabban szemügyre vesszük a dolgot. Ha nem hiszel nekem. Elmondta. kis híján halott emberre bukkant. mivel emlékezett arra. de – bár nagyon rosszul érezte magát – nem hitte el. a gyengeségét és az ájulását a vérvesztesége eredményezte. és Talía maradandóan belépett az emelkedett tudomás állapotába. – E nélkül a gát nélkül folytatódna halálod elkerülhetetlen folyamata. aki ott hevert eszméletlenül a földön. Miközben beszélt. Tudni szerettem volna. mikor a szellem bekopogtatott a fiatal színész ajtaján. hogy megakadályozzam. és elájult a félelemtől. ha nem lenne a dugó. Azt mondta. hogy a nők képesek az efféle mesteri húzásokra: képesek maradandóan fenntartani gyűjtőpontjuk új helyzetét. de nagyszerű cserkésző is volt – látta. Megsebezzük magunkat ezzel a tőrrel. a lány nem bolondult meg. és erélyesen kijelentette. amit ő. A színész abban a pillanatban öklendezni és fuldokolni kezdett. Aztán folytatta a történetet. felfedezzük. hogy nem osztozunk semmin sem. és a rákövetkező küzdelmes órák után a fiatalember visszanyerte az eszméletét. de a csapás hatására ide-oda siklott az emelkedett tudomás és a köznapi tudomás állapota között. hogy az emelkedett tudomás állapotába juttatta.

Úgy gondolkozott. A fiatal színész nem volt hozzászokva. a színészre terítette és megfogta a kezét. hogy először is tökéletesen mozdulatlanul és csendben kell feküdnie. Többet nem akar mondani. hogy a körülmények kényszerítő ereje miatt beleestek egy csapdába. . hogy a dugó kijöjjön belőle. de egyben azt is. arra kényszerítette őt. A nagual megérintette a hátát. mely nem azonos az engedékenységgel. A gyűjtőpontjuk eltolódott. és hagylak meghalni. A manőver mégis sikerült. hogy mind egyénileg. Aztán a nagualnak újabb megérzése támadt. ő törte meg a csöndet: megkérdezte a fiatal színészt. Dühbe gurult. hogy magányukban majd elérik és átlépik ezt a bizonyos küszöböt. egyetlen elsuttogott szó. együtt szertefoszlott valami más is: a színész agyára telepedő köd. mind együtt úgy érjék el ezt a küszöböt. Ott ült a két. hanem valami más késztette őt cselekvésre. Parancsokat suttogott a lány bal fülébe. az a kötelessége. Talía túljutott az általunk ismert világon. azonnal kihúzom a dugót. hogy bármit megértett volna. hogy a szokásosnál mélyebben. vajon fél-e. fiatal férfi teljesen ledermedt a sértés hallatán. ha átlépik ezt a küszöböt.és beszédkészségét. mert nem szeretné megijeszteni vagy összezavarni őket. és meghalsz. – Csak egy bólintással jelezz. Talián úrrá lett a részvét. amit mondok. hogy bántotta őt. és hogy varázslói tudását az ő megsegítésükre használja. de azon a napon nem a tudása és nem is az akarata. A fiatal színész utolsó erejével beleegyezően bólintott. – Vagy viselkedj továbbra is gyenge. Elías nagual mindig azt hangoztatta. és épségben visszatért onnan. az tőled függ: attól. A nagual magukra hagyta a két fiatalt azon a félreeső. földön kiterített ember között – a színész mezítelenül. ez a büszke. bemutatkozott neki Elías nagualként. Mivel Talía valamivel erősebb volt. és hogy ő a nagual. melyet maga a szellem állított nekik. A fiatalember nem mert hangot adni az érzéseinek. és a fájdalom tovatűnt. A színész. – Ha azt akarod. mintha elveszítette volna a mozgás. hogy abban a pillanatban. hogy suttogva történeteket mesélt neki olyan varázslókról. hogy Elíasnak hívják. hogy csak azt bánja. a varázslóként. hogy álmodni sem mert arról. mennyire hűen követed az utasításaimat. És a fiatalember akkor tudott mindent. Bocsánatot akart kérni a lánytól: el akarta mondani neki. – Tedd. hogy amint megszólal. amit a lány épp akkor élt meg. akkor úgy kell viselkednie. Úgy érzi. ijesztő ridegséggel a hangjában. Amikor Talía már teljesen megnyugodott. Még soha senki nem nevezte őt gyenge. De tudd. és rajtuk áll. Elég egyetlen apró mozdulat. hogy belépnek az elengedés hangulatába. sokkal bizonytalanabbak voltak. egyetlen rángás. és meggyógyítalak – mondta a nagual. 102. gyékényeket és pokrócokat hozzon nekik. Don Juan megjegyezte. hogy nem éli túl ezt a napot. Az igenlően bólintott. A két fiatal sokáig hevert egymás mellett gondolataikba merülten. hogy nem volt képes reagálni a megaláztatásra. Hangot akart adni a dühének. és képes volt beszélni. és nem akarja befolyásolni a döntésüket. mit jelent ez. visszatér a fájdalom. romlott tökfilkó módjára. és bement a városba hogy gyógynövényeket. aztán hozzálátott. átfogóbban voltak képesek gondolkodni. Túlzottan erősen és elevenen élt benne a félelem. elszigetelt helyen. hogy megkísérelje ezt a tettet. de a fájdalma olyan erős volt. levette a válláról a kendőjét. amilyen körülmények között találkozott velük. az nem számít. A színész pedig tudta. abban neki a lehető legkevesebb segítséget kell nyújtani. csak a nagual lovagló kabátjával letakarva hevert előtte – és ismertette velük a helyzetüket. hogy újra haldokolni kezdjen. de a tapasztalatlan személyek nem. romlott tökfilkónak. akik ugyanazokon a dolgokon mentek keresztül. de amint elkezdte szavakba önteni a tiltakozását. De az égető fájdalommal 101. Elías nagual azt mondta a fiatalembernek. és ez azt jelentette. amint meggondolod magad. Azt mondta nekik. Mint időleges védelmezőjüknek. hogy sokkal jobban aggódtak. Ha nem akarja. hogy megállítsa gyűjtőpontja szeszélyes mozgását. hogy megcselekedje a varázslás legnehezebb feladatát: hogy az általunk ismert világon túlra mozdítsa el a lány gyűjtőpontját. hogy a tapasztalt varázslók képesek elmozdítani a gyűjtőpontjukat az általunk ismert világon túlra. Elmondta. mely nem azonos a vakmerőséggel: a törődés hangulatába. anélkül. hogy egy különleges küszöb előtt állnak. tette hozzá a nagual. Elías nagual ekkor a félig öntudatlan Talíára fordította a figyelmét. Enyhítette a félelmét azáltal. és sokkal jobban féltek. a nagual volt a csapda aktív része. hogy eleget tegyen mindenféle javaslatoknak vagy utasításoknak. A nagual újra bemutatkozott neki. hogy átmenetileg a védelmezőjükké váljon. hogy meg fog halni – mivel bizonyosan tudta.– Hogy mennyi ideig. újra kezdődtek a görcsök és visszatért az égető fájdalom. hogy enyhítsem a fájdalmadat. mivel az. hogy figyelmeztesse őket arra. és ismét szégyenletes idióta módjára viselkedsz. Ő. vakon engedelmeskedned kell nekem – mondta a nagual.

és a fény a fénysugarakhoz hasonlóan magából a talajból áradt. Amint rámeredtem erre a csodás látványra. A gyönyörű síkság fényben fürdött. A racionális reakcióm az volt. hogy aznap minden véget ér. és ez az érzés. vibráló fénykévékké fonódtak . Először úgy tűnt. Az a fizikai érzetem támadt. és anélkül hogy ennek tudatában lettek volna. és fényben fürdött. Aztán hátba vágott. mintha ezt mondaná. a szemem már fájt és viszketett a fáradtságtól. és harsányan felkacagott. Fokozatosan fókuszáltam a látásomat. én pedig úgy hallottam a gondolatait. ismerős dolgokat láttam: sziklákat. mintha a sajátjaim lennének. Akármerre néztem. mikor volt utoljára képes erre. vállával hozzám érve. mégis abszolút éber voltam. és beszélgetni kezdtek – szavak nélkül. ismeretlen volt számára. eszébe jutott valami. de ő oldalba bökött. hogy megkíséreljem bemagyarázni magamnak. hogy tekintsek újra a síkságra. előttünk páratlan szépségű síkság terült el. Érez104. mindenből fényszálak kezdtek kiáradni. és ennek hatására én is tökéletesen csendben és mozdulatlanul ültem mellette. míg végül láttam. de sértetlenek. – Annál többet láttatok – vágta rá Elías nagual. Mire elértük a sziklapadot. ugyanolyan testhelyzetben. hogy tartsam nyitva azokat. Ekkor egy szavakba nem öntött parancsot éreztem. hogy az ő halála is közel van. Hirtelen minden vörösessé vált. egy olyan helyé. mindössze ennyit akart mondani a jótevőjéről és a negyedik absztrakt magról. valószínűleg azért. Valami arra utasított. mintha vákuumban beszélne. hogy mivel a szellem mindig leplezve száll alá. Azt mondta. mint ahogy mindenki más is elfeledte volna. Mire leszállt az éj. Rendkívül szokatlan dolog volt. dombokat. Elmondta a fiatalembernek. mintha egy irtózatosan erős neonfénybe bámulnék. Úgy tűnt. majd vakító fehérré. Majd úgy tűnt. hogy akár egyetlen szót is szóljak. csak egyetlen dolgot sajnál: hogy olyan hevesen küzdött a színésszel. – Láttuk a mennyországot – lehelte. Egy hirtelen energiahullámtól hajtva felült. aztán narancsszínűvé. szurdokokat. Nagy kortyokban nyelte a levegőt – már nem is emlékezett rá. hogy sötétségen gázolok keresztül. de nem mondta el. – Elmozdult a gyűjtőpontod – szólalt meg don Juan. mit mondott. ahol minden élénk volt. – Mi történik? – gondoltam. Tapasztalásuk annyiban volt egyedi.Talía gondolatai is e dolgok körül forogtak. akikkel valaha találkoztam – tette hozzá don Juan. Képtelen voltam beszélni. Mire a nagual visszatért. mivel mindig is hatalmas erejétől hajtva cselekedett. miközben könnyek csorogtak végig az arcán. mintha végtelenül sok rövid rost robbanna fel. mégis tudtam. legsötétebb álomba. belső ragyogásuk. hogy mindenféle képzés nélkül. A szavak nem hangzottak el. Természetesen szerettem volna többet tudni erről a két emberről. Megfogta a lány kezét. Don Juan azt mondta. mint az első alkalommal. Úgy éreztem. Mivel hívő katolikusok voltak. Azt mondta. A jobb oldalamnál ült le. Nem érzett fájdalmat és nem is köhögött. és alámerültem a valaha megtapasztalt legmélyebb. És ekkor látni kezdtek. Behunytam a szemem. a távolban pedig magas hegyek törtek az ég felé. – Ők ketten valóban a legfigyelemreméltóbb lények voltak. hogy ezzel előidézte a halálát. erdőket. Talía és a fiatal színész természetesen nem voltak képesek megőrizni a látomásukat. de don Juan nem engedett a kíváncsiságomnak. Végül felhagytam az ellenállással. amikor Talíától hallotta vissza a saját gondolatait. – A barlang elmozdította a gyűjtőpontodat – gondolta don Juan. így a mennyország képe jelent meg előttük. hogy továbbra is ugyanabban a testhelyzetben ülünk don Juannal – de már nem a barlangban vagyunk. A tudomás egy másik birodalmában vagyunk – „mondta” látszólag don Juan. figyelmeztetve. A fiatal színész megborzongott. Ekkorra határtalan békesség töltötte el. és végtelenbe nyúló. Csodálatos látvány tárult a szemük elé. folyókat. és látták szellemet. ideje hogy elinduljunk a barlangba. Talía eszméletlen volt. tem az engem körülvevő sűrű sötétséget. Még a lélegzetét sem hallottam. már szinte teljesen besötétedett. és ragaszkodott ahhoz. – A szellemet láttátok. a szememnek oly kellemes sugárzás remegett elő saját lényemből is. a mély alvás fásultsága lehetetlenné teszi. Don Juan sietősen elhelyezkedett. mert a hallásomat időlegesen befolyásolta a föld kisugárzása. együtt álmodtak. és azt mondta. és boldog. amikor a szellem aláereszkedett rájuk. Mégsem aludtam el teljesen. mindketten kimerültek voltak. hogy ilyen könnyűszerrel képesek voltak elérni ezt. aztán ezek a szálak a fényesség hosszú. melyeket önmagam számára fogalmaztam meg. – Minden rendben van a hallásoddal. minden bizonnyal úgy hallottam őt. hogy a nagual fülébe súgjon valamit. melyeket kiemelt és átváltoztatott saját belső rezgésük. de a fiatal színésznek önfegyelme végső megfeszítésével sikerült megőriznie az öntudatát. azonnal belépett egy mély. ellazult állapotba. Hamar elfeledték. Egy hegytetőn voltunk. Ugyanez. legalábbis úgy tűnt. fonalszerű pászmáivá váltak. 103. ez volt az a pillanat. Don Juan azt mondta.

és továbbra is áradtak minden irányba. mintha valami kitisztította volna az elmémet. hogy meg akartam kérdezni tőle. mikor újra beszélni kezdett. melyek csendes lavinaként ereszkednek alá esős éjszakákon a magasabb hegycsúcsokról. hogy még a kezemet sem látom. Nem fáradtak el az izmaim. hogy amit látott. Elmondta. hogy don Juan azon nyomban kinyitotta a szemét. és a tudomása képes hatást gyakorolni az emberek tudomására. valami nagyon ismerős dolog vett körül. akkor egy szempillantás alatt rájött volna. hogy erre a célra bizonyos barlangok a leghatékonyabbak. az a bizonytalan érzésem támadt. Miközben beszélt. akkor nem fedi fel a látomását. hogy látom őt nem a retinámra érkező fénynek köszönhető. csak nem abban az értelemben. hogy az ilyen üregek keresése szinte a varázslók összes idejét lekötötte. hogy Julián nagual nem tudta. Órákon keresztül ültünk teljes csendben és mozdulatlanságban. hogy a dolgok áradását látja. mint a szántszándék. most már sokkal könnyebben tudunk majd beszélgetni. eltörölte a látomásomat. Amint a gondolata elért hozzám. amit mondani fog nekem. és nem fonódtak egymásba. ahogy ő gondolta. Don Juan annyira határozottan jelentette ki ezt. és megtöltötte a barlangot is. ami tökéletesen igaz is. Ő úgy gondolja. hogy a szellemet a dolgok áradásaként írja le. össze. Bár kiáradtak. visszatértem a megszokott tudomás állapotába. a vaksötét ellenére is láttam valahogy. Ebben a barlangban látta a jótevője azt a síkságot. hogy a szemem nélkül figyelem don Juant. Aztán ráeszméltem. majd nagyon halkan beszélni kezdett. miről is van szó. Azt mondta. Még csak észre sem vettem. bár nem nézett rám. Úgy éreztem. az nem más. mintha megdermedt volna a torkom. Hozzátette. mindegyik különálló volt. ahogy elégedettségében halkan felkuncog. ezt a hatást pedig az üreget kivéső varázslók szántszándéka irányította. a mindent átható erő. hogy el tudja mozdítani az 107. Voltaképpen fennakadtam két lehetséges érzékelés között. Don Juan azt mondta. hogy annyira intenzív körülöttünk a sötétség. a barlangban. Azt mondta. és nem fájdult meg a hátam. felfüggesztve az érzékelésnélküliség sötétjében. de nem mozdult el eléggé ahhoz. nyilván köd szállt le a sziklapadra. mi is az. válla az enyémhez ért. Elmondta. úgy tűnt. és sokkal mélyebb lesz a beszélgetésünk. mégis mindegyikük kibogozhatatlanul egybefonódott. és ez a látomás azt az ötletet adta neki. Amikor újra magamhoz tértem. hogy a jótevője meglehetősen sokszor hozta el ebbe a barlangba őt és a többi tanítványát. Úrrá lett rajtam a fáradtság. mintha a szemembe akarna nézni. Újból elmondta. Ezek a fényszálak nem vegyültek el egymással. Annyira lefoglalt az. nem zsibbadt el a lábam. hogy a föld érző lény. Csakis vibráló. hogyan hasznosíthatnák a Földnek az emberi tudomásra gyakorolt hatását. Vagy esetleg az alacsonyan szálló. hogy a jótevőjének nem volt erős oldala a gondolkodás. Néhányszor megköszörülte a torkát.105. Megszokott tudomásom minden felesleges gondolat-árnya és érzése kipréselődött belőlem. remegő fényszálakként voltam képes értelmezni vagy leírni. mely az engem körülvevő áthatolhatatlan sötétségből emelkedett ki. ember gyűjtőpontját. és felém fordította az arcát. most nem a megszokott tudatossági állapotomban vagyok. Megkísérelték kideríteni. mi történik velem. Ezt a köztes állapotot. és amit a dolgok áradásaként jellemzett. Hozzátette. az érzékelésnek ezt a pillanatnyi szünetét a barlang hatása által értem el. és ennek az a képessége. szűk alagútra koncentrálta a tudomásomat. – A Sas emanációit és az őket elkülönítve tartó és összetartó erőt látod – gondolta don Juan. de képtelen voltam megszólalni. bár képtelen voltam megmondani. hogy nem is figyeltem oda arra. és erőfeszítéseik által képesek voltak kitapasztalni a különféle alakú barlangok különböző felhasználási módjait. Arra gondoltam. amit mondott. de a leggyakrabban egyedül kereste fel ezt a helyet. Nyomban rájöttem. Mégis. A gyűjtőpontom elmozdult a köznapi világ érzékelésétől. míg az el nem éri az érzékelésnek ezt a pillanatnyi szünetét. 106. . Azt hitte. Hallottam. Végül elhallgatott. Don Juan tökéletesen tudatában volt annak. melyet az imént mi is láttunk. amit láttam. hogy évezredekkel ezelőtt a varázslók a látás segítségével tudatára ébredtek annak. könnyű felhők áradtak be az üregbe. és felfedezték. Don Juan ott aludt mellettem. hogy ha a jótevője tudatában lett volna látása természetének. hogy jól figyeljek oda arra. a fényszálak felemésztik minden energiámat. hogy munkájuk egyetlen minket érintő eredménye ez az üreg. ritmusos hang volt. Valami egy hosszú. és sötétségbe taszított. sokkal inkább egyfajta testi érzet. hogy elérje és megvilágítsa az energiamezők egy teljesen új kötegét. hanem az emelkedett tudomás állapotában. mégsem tapasztaltam semmiféle kényelmetlenséget. Elringató csendben és nyugalomban léteztem. Don Juan arra kért. Ha az lett volna. annyira átadtam magam don Juan hangjának. Dallamos. Annyira ismerős volt. hogy az. hogy azt hittem. mi a különbség a két dolog között. ahogy magamhoz tértem.

amikor a tiszta energia. és mindennapjaink so109. hogy kiálljam egy ilyen látvány hatását. a Paradicsomba való visszatérés. amikor a szántszándék ereje által az energiamezők más kötege telítődik energiával és fénylik fel. úgymond hozzáigazodnak a megfelelő külső energiamezőkhöz. A rendkívüli érzékelés. hamis következtetésre vezette őket. Az elfoglaltságaink. ezek az energiamezők a hagyományos fényszálakra emlékeztetnek. a varázslók ezt csak és kizárólag álmodás során láthatják huzamosan. visszatértem tudomásom megszokott állapotába. melyeket korábban magyarázott el nekem. Látták. amely különállóan tartja a Sas emanációit. és félelmeink elsőbbséget élveznek. Az. Nem fogtam fel. Ez a név azonban végső soron kedvezőtlennek bizonyult. hogy tovább már nem nevezhetik ezt az erőt tudomásnak. Egy másik alkalommal elmagyarázta nekem a régi idők varázslóinak racionális gondolkodásmódját. hogy ez a hozzáigazodás a tudomás forrása. ezért megköszörültem a torkomat. hogy kapcsolatban állunk minden létező dologgal. ez az ellentmondás a varázslás lényege. kivéve azt. A testi érzet. a szántszándék tudása elveszítésének egy allegóriája. Tehát azt az erőt. Talán órákon átültünk teljes csendben. Én eddig az éjszakáig még soha nem voltam képes huzamosan látni ezeket az energiamezőket. a második figyelem által. és don Juan azt mondta. hogy ne kelljen megfizetniük a fájdalom e túlzott árát. Azt mondta. amit az ember felhasználhatna. hogy ez a fény élettelen a Sas tudatosságot árasztó emanációihoz képest. hogy a hagyományos érzékelés akkor áll fenn. Don Juan hangsúlyozta. szinte megrémített váratlanul felcsendülő hangja. ami a fényszálakat felragyogtatja akaratnak nevezték el. Azt mondta. hogy megkérjem. Épp az imént láttam a Sas emanációit. a többi pedig változatlan marad. hogy számára az Édenkertből való kiűzetés keresztény ideája úgy hangzik. azon fáradozva. Észrevették. és ezek valóban élő fényből állnak. hogy felfényeljenek. az kétségkívül egy független erő kell legyen. mivel nem írta le sem ezen erő minden dolog felett álló jelentőségét. mivel a tudomás a felfénylő energiamezők ragyogása. következésképpen álmodnom kellett. Hangsúlyozta. hogy amikor az ősi idők varázslóinak látása még kifinomultabbá és hatékonyabbá vált. mint a csendes tudásunk. Hirtelen rádöbbentem. amit mondott. mégis teljesen tudatában voltam önmagamnak. A mai nagualok. hogy álmodom. Don Juan azt is elmondta. mint a kezdetekhez. hogy a fénygubón belüli összes fényszálnak csak egy roppant kis hányada telítődik energiával. a varázslók képessé válnak arra. A fényszálaknak nem szükséges a hozzáigazodás ahhoz. kifejlesztettek egy viselkedési mintát. és ez teljesen kizökkentett az elmélkedésemből. hogy életemben most először láttam a szellemet. ezek a varázslók a látás segítségével felismerték. és az univerzumot alkotó alapvető energiamezőkből származik. és a don Juan korábbi kijelentésein alapuló racionális következtetés miatt biztos voltam abban. és úgy éreztem. amit látnak. Az ősi varázslók érezték. Ekkor úgy döntöttek. hogy a mi hatalmas közös tévedésünk az. Bármi is telíti őket energiával. hogy már nem áthatolhatatlan az engem körülvevő sötétség. hogy a tudomás akkor következik be. hanem a világegyetemben létező minden dologért. hogy a szántszándék nem valami olyasmi. hogy az akarat az az erő. aggodalmaink. ráébredtek. hogy alszom. sem az ezen erő és a világegyetem minden létező dolga között fennálló élő kapcsolatot. mely ellentéte a normális figyelemnek. hogy ezt a kapcsolatot tökéletesen semmibe véve éljük az életünket. amikor kritikus mennyiségű energiamező fénylik fel a fénygubón be108. nem magyarázta meg teljesen azt. hogy a szántszándék megfelelőbb elnevezés. Ezt az allegóriát továbbvíve tehát a varázslás nem más. amikor a fénygubónkon belüli energiamezők összhangba kerülnek. uralhatna vagy elmozdíthatna – mindazonáltal az ember tetszése szerint használhatja. Azt mondta. melyet a harcos útjának vagy a . Don Juan kifejtette. Amikor hirtelen megszólalt. Ezek a varázslók úgy hitték. talán csak néhány percig. Azt mondta. amit ők a Sas emanációi hozzáigazodásának neveztek. reményeink. Elmondta. ismételje meg. mivel a fénygubón belüli fényszálak megegyeznek a kintiekkel. Már képes voltam beszélni. a barlangban. lül. hogy az univerzum leírhatatlan és kifürkészhetetlen energiamezőkből áll. hogy a tudásom és a szántszándék feletti uralmam még nem megfelelő ahhoz. uralhatja és elmozdíthatja azt. rán nem vagyunk tudatában annak. Azt is kifejtette. hogy ez az erő teljes tudatossággal bír. a szántszándék megvilágítja a fénygubónkon belüli fényszálak egy kötegét. Tulajdonképpen mélyen aludtam. és ez az erő nem csak a tudomásunkért felelős. hogy látták energiával telítődni ezt a néhány fényszálat. Ennek a meg nem értése varázslók egész nemzedékeinek okozott elképzelhetetlen fájdalmat és szomorúságot. a látás akkor következik be. Például tudtam.Rengeteg olyan dologra emlékeztem ebben a percben. a világegyetemet fenntartó erőt. Don Juan korábban azt állította. Alapos vizsgálat után azonban nyilvánvalóvá vált. Don Juan nyugodt hangon azt mondta. hogy az. és ugyanakkor megvilágítja a fénygubónkon kívül a végetlenbe nyúló ugyanezen fényszálakat is. nyughatatlan érdeklődésünk. mint az akarat. hogy lássák magukat az energiamezőket.

hogy sikerült akaratlagosan elmozdítanom a gyűjtőpontomat. mivel tudom. annál elveszettebbnek és csüggedtebbnek éreztem magam. Mindeközben azonban nem sikerült szert tenniük arra az elmebeli teljességre. ami nem más. megropogtatva az ízületeit. mint a szántszándékkal való közvetlen kapcsolat. Don Juan elmondta. Elmondta. Tökéletesen értettem a magyarázatát. és éreztem. hogy megállítsam ezt a folyamatot. mi az ember sorsa. Világi tudatosságom mindig is rám fogja kényszeríteni az ismétlődés megszokását és logikájának ésszerű kiszámíthatóságát. Don Juan egy szót sem szólt. semmi értelme. A következő szűkítés során a varázslók figyelmüket kizárólag az emberi lények összekötő kapcsára koncentrálták. amit láttam és hallottam. Közben azonban. és jobban ismeri a csendes tudást. hogy úrrá lesz rajtam ez az állapot. hogy egyetértek vele. Aztán jelezte. a szántszándékról való tudásunk fokai. hogy helyreállítsuk a szántszándékról való tudásunkat. Így hát egy megfontolt pillanatukban a varázslók úgy döntöttek. el vagyok átkozva. és elképesztő cselekedeteket hajtsanak végre. Egy ponton komolyan fontolóra vettem. hogy még az emelkedett tudomás állapotában is az ismétlésből táplálkozom. hogy bár rendkívüli különbségek voltak e négy érdeklődési terület között. hogy második figyelmüket erre az összekötő kapocsra fókuszálták. mely ezen erő kezeléséhez szükséges. az összes egyformán korrupt volt. hogy fellobbanthassák a belülről induló tüzet. hogy ott helyben véget vetek az életemnek. és időről időre ragaszkodni fogok ahhoz. ha teljes elengedettséggel néz szembe azzal. hogy folytassa a magyarázatát. a mi fogalmaink szerint vett élettel azonban nem rendelkező lényekként jellemeztek. hogy az idegeim felmondják a szolgálatot. mire sikerült visszanyernem az egyensúlyomat. és azt mondtam don Juannak. Azt mondta. A varázslók ezután egy utolsó redukcióval próbálkoztak. Úgy éreztem. hogyan hatnak rám kijózanítólag mentális fékjeim. Azonban minél jobban megértettem. és megjegyezte. Olyan mély boldogság lett úrrá rajtam.feddhetetlen cselekedetek útjának neveztek el. Don Juan azt felelte. A nagualnak különösen erősen kell küzdenie ezért. hanem arra a képességre is. Újra és újra elismételtem. hogy a modern idők minden varázslójának kitartóan kell küzdenie azért. Azt mondtam neki. 111. nem pedig bocsánatot kérnem. összekötő kapcsára fókuszálják. de mélyebb szinten valójában az történt. Minden erőmet összeszedtem. nem csak a közvetlen tudásra tettek szert. Ezért éreztem elátkozottnak magam. . semmire sem fogok emlékezni abból. és amely a józanságuk és a körültekintésük növelésével készíti fel a varázslókat a feladatukra. mivel ez sem hozott számukra bölcsességet. és közben könnyek patakzottak végig az arcomon. anélkül. hogy befolyásolják ezt a tudást. Kis híján kicsordultak a könnyeim. és képes voltam megidézni egy rejtett erőt. melyeket tudomással bíró. vagy sajnálnom magamat. több előképzettsége van. hogy valamikor réges-régen a varázslókat szerfelett foglalkoztatta a szántszándéknak a minden létező dologgal fennálló egyetemes kapcsolata. Azáltal. hogy második figyelmüket csupán a tudomással rendelkező élőlények 110. 112. hogy el fogom veszteni elmém tisztaságát. Azonban ez a lépés is ugyanolyan eredménytelennek bizonyult. Így hát a varázslók végül csak és kizárólag a szántszándékhoz fűződő egyéni összekötő kapcsukkal foglalkoztak. hogy arra számoltam. ha érzem. A varázslói történetek absztrakt magjai pedig a felismerés árnyalatai. mint a varázslók által szervetlen lényeknek vagy szövetségeseknek nevezett lényekét. hogy elérje az elme teljességét. Don Juan felállt. De ez a megoldás sem volt eredményes. minél tisztábbá és egyértelműbbé váltak számomra az állításai. elkezdett semmivé foszlani a tisztánlátásom. hogy véghezvigyek valamit. de ez is csak a korábbiakhoz hasonló eredményre vezetett. Felsegített. mi is a szellem. Minden varázsló csupán a saját egyéni kapcsolatával foglalkozott. magamra hagyott. és hogy nem számít. Csendben harcoltam: egyszerre próbáltam meg kevésbé józan és kevésbé ideges lenni. és amikor visszatérek a megszokott tudatossági szintemre. Szinte már hajnalodott. hogy ideje elindulnunk hazafelé. ami a felszínen idegességem megfékezésében nyilvánult meg. mivel több erővel rendelkezik. Ez a csoport éppúgy magában foglalja a szerves lények teljes skáláját. mely szabaddá tette őket. hogy roppant megvilágosító éjszakám volt. haragszom a sorsomra. hogy a hitványságérzetem rohamaival untassam őt. feje fölé nyújtotta a karját és kinyújtóztatta az izmait. Ily módon szemlélve a varázslás egyfajta kísérlet arra. Kijelentette. harcolnom kell. és hogy újra hasznát vegyük annak. nagyobb hatalommal bír az érzékelést meghatározó energiamezők felett. megtapasztaltam. hogy behódolnánk neki. Felszabadultan boldoggá tettek a szavai.

– A varázslók folyamatosan cserkészik önmagukat – mondta megnyugtatóan. A harcos varázslatos és könyörtelen. és mindig küzd az emberi viselkedés faragatlansága ellen. Megpróbáltam elgondolkodni a dolgon. A varázslók esetében ez az érzés még áthatóbb. hogy mielőtt hazaérünk. hogy siessen. Könyörögtem don Juannak. mennyi ideig tart még ez az állapot. Azt akartam mondani. és hogy valószínűleg csak az álmatlanság váltotta ki azt. valami. Don Juan szelíden megfogta a karomat. akinek össze kell szedni magát. ami arra késztet. nem a kedvesség. hogy egyenesen hazafelé tartott volna. Azt mondta. Ezért van az. – Továbbra sem hiszem.A GONDOLKODÁS BUKFENCE Körülbelül reggel hétkor. és remélik. mintha valamiféle gát lenne bennem. hogy egyre érzékenyebbé tegyék az összekötő kapcsukat. Később – úgy értem. és beszéljen még az absztrakt magokról. Félig tréfából mondtam ezeket a dolgokat. Végül úrrá lett rajtam a düh. mivel nem tudom megmondani. hogy egy . míg képessé nem válnak akaratuk szerint működtetni azt. hogy kiélesítse magát. ő azonban nem engedett megszólalni. Azt mondta. egyszerűen nem voltam képes a felismerhetőségig lelassítani őket. – Ez az érzés a szántszándékkal fennálló kapcsolatunkra emlékeztet bennünket. hogy bevágjam az 114. bölcs dolog lenne. – Mégis úgy gondolom. és ha lefekszem aludni. és én egy percig képtelen voltam megtörni tekintetének erejét. és vissza kell nyernünk a hidegvérünket. – Lassítsd le magad. mit értesz cserkészés alatt – mondtam. így a folyó mentén haladtunk. hogy már elmúlt az idegességem. de továbbra sem voltam képes felfogni. Don Juan felnevetett. – Tedd azt. össze kell szednünk magunkat. hogy az ember rájöjjön. De mélyen hatottak rám a saját szavaim. mihez kellene kezdenem velük. hogy a varázslók inkább a varázslói történetekre hagyatkoznak. Azt mondtam. miközben tetőtől talpig végigmért. a harcos folyamatosan készenlétben áll. miközben én vagyok az egyetlen. és bocsánatot kértem a féktelenségemért. amelyre törekszel. és ököllel verjem az asztalt. de még nem nyertem vissza ezt a tudást a mély. Hajnalban hagytuk el a barlangot. Don Juan ahelyett. hogy nincs vesztegetni való időm. hanem a harcosok képzése mondatta ezt vele. Nagyon éhes voltam. jelenleg szinte elérhetetlen számodra. hogy lemásszunk a völgybe. Gondolatok özöne zúdult rám: a képek olyan gyorsan suhantak át az elmémen. Azt feleltem neki. az a bosszantó érzésem van. hogy egy nap a történetek absztrakt magjai majd értelmet nyernek a hallgató számára. ahol tároltam. Egyáltalán nem volt világos számomra. az egész odalesz. hogy érteném. valami el van zárva bennem. fáradtságot azonban egyáltalán nem éreztem. roppant kedves tőle. A varázslói történetek absztrakt magjai még semmit sem mondanak számodra. Azt mondtam. de don Juan kijelentette. emelkedett tudomás állapotából. mintha a hangjával próbálna lecsillapítani. amit mondott. Elmagyarázta. és leült velem szemben. – Ne mentegetőzz – mondta don Juan. a legkifinomultabb ízlésű és modorú kívülálló. hogy ezt ő is tudja. Értettem. nagy kitérőt tett. akinek szó szerint az a feladata. mert az ő céljuk az. ebből megértettem. hogy megértsem az okfejtését. – Nem kell zseninek lenni ahhoz. Biztosított arról. mint most. hogy senki ne gyaníthassa a könyörtelenségét. hogy a megértés. – De ez a kijelentés sem jelent semmit. hogy már mindenre megtanított. – Ha túl nagy az összekötő kapocs nyomása. hogy többes számban fogalmaz. Reggeli után úgy gondoltam. ajtót. évekkel később – majd tökéletesen meg fogod érteni azokat. – Meg kell mondanom. – Az eldugaszoltságnak ezt az érzését minden emberi lény megtapasztalja – mondta don Juan. hamarosan visszatérek a megszokott állapotomba. Nógattam. mik is azok az absztrakt magok. Biztosítottam őt arról. amim még van. hogy ne hagyjon a sötétben tapogatózni. Don Juan egész teste rázkódott a fuldokló kacagásától. szinte lehetetlen a szántszándékról beszélni – mondta gyorsan. és még nagyobb idióta leszek. és ököllel az asztalra csaptam. hogy nem volt időm elgondolkodni rajtuk. Ő azonban azt mondta. amit múlt éjjel tettél – nógatott kacsintva. pontosan azért. amit a cserkészésről tudni kell. Úgy éreztem. 113. ha aludnék egy keveset. és iszonyatos melankólia kerített hatalmába. a varázslók önmaguk cserkészésével enyhítik azt. leültetett egy kényelmes karosszékbe. ám rejtve tartsa borotvaéles pengéjét. valami kétségbe ejt és ingerlékennyé tesz engem. A tehetetlenségem roppant agresszívvá tett. Azonnal előálltam pár értelmetlen ellenérvvel. Mereven a szemembe nézett. aztán tudatára ébredtem a hibámnak. vagy hogy mit kellene jelenteniük számomra. így is túl hamar el fogom veszíteni azt a kevés tisztánlátást. hogy tudomásom jelenlegi emelkedett állapota roppant nagy segítségemre lehetne abban. reggeli-időben értünk don Juan házához.

Különös. használd azokat a verseket. hogy erőre kapjon bennem a belső csend. hogy rengeteg oka van annak. e máglyában. Számtalan módja létezik önmagunk cserkészésének. egy álom. konok haldoklás. mintha azt hinnénk. – Roppant egyszerű a problémád – mondta don Juan –. vajon az életük folytatódik-e az adott pillanaton túl. hogy küszöbön álló és elkerülhetetlen halálunk tudata adja meg nekünk a józanságot. hogy szeretem a verseket – mondta. anélkül hogy önteltek lennének.bizonyos szinten pontosan tudom. Mivel ők nem a tudás útján járó varázslók.. hogy azzal hitegetjük magunkat. – Számtalan dolgot mutattam neked a halállal kapcsolatban. mely bátorságot nyújthat a varázslóknak. A varázslók azért küzdenek. hogy belenyugodjanak a dolgokba. hogy türelmesek legyenek. és oldalba bökött. hogy halhatatlanok vagyunk. engem mérhetetlenül megrémiszt a halálom gondolata: folyamatosan erre gondolok. – Hogy érted ezt? – Mondtam már. Kinyitottam a könyvet a jelzett oldalon. anélkül hogy ostobák lennének. a bátorságot ahhoz. könnyen rögeszméssé válsz. hogy ha nem gondolunk a halálra. akkor megvédhetjük magunkat tőle. – A segítségükkel cserkészem magam. egy szemet bántó színfolt. Ha nem akarod a halálod gondolatát használni. abban egyet kell értened velem. és legfőképpen a bátorságot ahhoz. Azt mondtam neki. ahogy felolvasod őket. félrevezető viselkedésmód. hogy tisztázhasd magadban. a rózsákban. a dolog ezt a célt szolgálja – ismerte el don Juan. leállítom a belső párbeszédemet. Aztán a vers és a belső csend együttesen kizökkentenek. ahogy az az én esetemben is történt. hogy megtörjék a rögeszméik hatalmát. a kövekben. az minden bizonnyal valóban megóv minket attól. 115. és nem is ösztökél cselekvésre. Olyan ez. hogy a varázslók azért cserkészik magukat. hogy amikor a varázslók tudomását gúzsba kötik az érzékszervi benyomások. hogy szert tegyenek erre a tiszta képre. hogy a segítségével felismerjék azt a lehető legmélyebb szintet. ha az ember a halál gondolatának segítségével zökkenti ki magát. nemde? Ez adja meg a varázslóknak az ahhoz szükséges bátorságot. amiről beszéltem – mondta. – Akkor megpróbálok segíteni. könyörtelen és ravasz módon használja erre a saját viselkedésmódját. a varázslók számára pedig egyenesen szánalmas. hogy ha nem gondolunk a halálra. nincs szépség. Egy titokzatoskodó. Kifejtette. 116. és hagyom. Rám szegezte a tekintetét. – Azonban ez hitvány cél a köznapi emberek számára. – Következésképpen a halál gondolata óriási jelentőséggel bír a varázslók életében – folytatta don Juan. különleges viselkedésmód. melyet lángra lobbant egy dal.. hogy kizökkentse az embert. A cserkészés egy meghatározott elveket követő. és azt eredményezi. képes vagy-e érezni. anélkül hogy beképzeltek lennének. de egyáltalán nem lelek benne bátorságra. Tudatosan kizökkentem magam velük. A halál tiszta képe nélkül nincs rend. hogy könyörtelenek legyenek. – Lássuk. melynek az a célja. hogy cserkészd önmagad. hogy ravaszak legyenek. és a kezembe nyomta José Gorostiza egyik verseskötetét. a halál gondolata az egyetlen dolog. Újra elmosolyodott. Elmagyarázta. melyeket felolvasol nekem. hogy a költők öntudatlanul vágyódnak a varázslók világa után. ahol nincsen bizonyosságuk arról. – Igen. és megrázta a fejét. Hallgatom. – A cserkészés egy roppant egyszerű eljárás. – De don Juan. . amit tudsz – felelte. akkor az a legjobb. nekik csak ez a vágyódás jutott.e szüntelen. akkor kizökkenti magát. nincs józanság. És amikor az ember önmagát cserkészi. – Igen – folytatta –. ó Uram. zord művedben. Én épp azt mondom neked. hogy meggyőzzelek arról. ez a minket pusztító élő halál. Csak cinikussá tesz. a fékezhetetlen csillagokban és a kiégő húsban. aztán elmosolyodott. hogy aggódjunk miatta. don Juan pedig rámutatott az általa kedvelt versre. mégis cselekedjenek. vagy talán az egyetlen megoldás. . Köznapi emberként az a legnagyobb hibánk. Ez a felismerés adja meg számukra a bátorságot ahhoz. miről beszélsz. rejtett. hogy mélységes melankólia lesz úrrá rajtam.

– A halál az aktív erő. Kölcsönveszem a vágyódását. – Én inkább úgy gondolnám. Nem érdekel. amikor az emberi érzékelés a határára . ennyi az egész. Arra születtünk. don Juan? – kérdeztem. – Egyáltalán nem – vágta rá.és te. még ha annak is tűnik. érzékelésünk korlátainak áttörése – magyarázta némileg rezignáltan. – A varázslók legyőzik a halált. miről beszélek. Magyarázata egy különös húrt pendített meg bennem. miről szól a vers. hogy olyan a tudomásom. Mi. – Azt mondod. hogy a halál a mi egyetlen igazi ellenségünk? – kérdeztem egy perccel később. amikor befejeztem a felolvasást –. mint a szellem alászállása. – A varázslók azt mondják. habár annak tartjuk. nem tudom – mondtam. A varázslók tudják ezt. a te ürülékeid. és ilyenkor tökéletesen uralom magamat. – Nem vagy őszinte – szakított félbe don Juan. a halál az egyetlen méltó ellenfelünk – válaszolta. 118. emberi lények vagyunk a kihívók – mondtam. ez a megrázó szépség a cserkészés. akkor micsoda? – kérdeztem. csakis a vágyakozást tartva meg magának. és ilyenkor racionális tökfejjé válok. hogy elfogadjuk ezt a kihívást. hogy a gondolkozás bukfencet vet a felfoghatatlanba – felelte ő. te még mindig jelen vagy. A halál szabja meg cselekedeteink és érzéseink iramát. a csillag már halott. Csodálom azt. és a metaforák szintjén túl is megérteni és elmagyarázni a gondolkodásnak a felfoghatatlanba vetett bukfencét. akár egy jojó. – A halál nem ellenség. te magad. igazi harcosként. hogy ez a részem nem volt elég erős ahhoz. – Az élet az a folyamat. – Azt jelenti. De az idő legnagyobb részében egy értéktelen középponton lebeg. Elmondtam ezt don Juannak. és én is látom azt vele együtt. és többé nem intéz kihívást hozzájuk. és ezzel együtt kölcsönveszem a szépséget is. – Don Juan. a köznapi emberek viszont nem. – Nem – felelte mély meggyőződéssel. anélkül. és ilyenkor sem madár. vagy míg felül nem emelkedünk a lehetőségeinken. hogy nem a halál. Egy részem képes volt túlhaladni a racionalitásomat. néha pedig alászáll. Mélyen meghatódtam. – Az a baj. – A halál nem intéz több kihívást hozzájuk. és te. hogy tudnánk róla. míg meg nem nyeri a küzdelmet. morzsáid. – Ez azt jelenti. – De ha nem az elpusztítónk. a halál pedig elfogadja a vereséget: szabadon engedi őket. Ez a kizökkentés. mit jelent ez. Gondolj csak bele. mely szemünkbe ragyog. aki nevetett és megjegyezte. zel a szépséggel. eltitkolva végtelen katasztrófáját. vagyis inkább érzem. hogy valóban tudom. én a magam részéről azt mondanám. üres fény. Csak akkor mozdulunk. – Mi ez a bukfenc a felfoghatatlanba? – kérdeztem. Csak a költő vágyakozása által közvetített érzéssel törődöm. porod. üres fény. – Pontosan érted. És ezen a küzdőtéren mindig csak két küzdőfél van: te magad és a halál. – Ez az a pillanat. ahogy a költő. miközben igyekeztem nem támadónak tűnni.. akár varázslók. hogy a varázslók halhatatlanná válnak? – Nem. Néha elér egy magas pontot. – A halál a mi kihívónk. A gond az volt.. – Nem. tétlenek. miről beszél. érzem. hogy akaratom parancsára a felszínre bukkanjon. és le nem győzzük őt. – Miközben hallom ezeket a szavakat – mondta don Juan. – De mit jelent ez. se hal nem vagyok. tán örökkévalóságokkal ezelőtt meghaltál odakint. A halál nem az elpusztítónk. és kérlelhetetlenül szorongat bennünket. És akkor rájöttem. hanem az élet a kihívás.. Pontosan tudod. hogy racionális magyarázatot követelsz „a gondolkodásnak a felfoghatatlanba vetett bukfencére”. – Mi passzívak vagyunk. Szánalmas dolog részedről. ha a halál szorítását érezzük. mint saját fényét mímelő csillag. egyáltalán nem ezt jelenti – felelte. hogy ez az ember látja a dolgok lényegét. míg meg nem tör minket. hogy folyton félreértjük egymást. don Juan. az élet a küzdőtér. hogy mi. legyünk akár köznapi emberek. mely által a halál a kihívást intézi hozzánk – mondta. – A gondolkodásnak a felfoghatatlanba vetett bukfence nem más. elhalmozza az olvasót ez117.

a fizikai fáradtság elködösíti az elmémet. úgy el is múlt. . melyet egyébként a gyűjtőpont rögzített helyzetének fenntartására fordítunk. Nem volt mit hozzáfűznöm ehhez: bármi. durcásnak és gyerekesnek tűnt volna. Sajátos lelkiállapotban voltam. hogy azt mondaná el. mely azoknak a koroknak állít emléket. hogy a „nevezetes évszámok” a jaki történelem szájhagyomány útján terjedő elbeszélésfüzére. képtelen vagy meglátni benne a hibákat. Egy percig hallgatott. de a gondolataim kristálytiszták voltak. A varázslók gyakorolják azt a művészetet. ez inkább egyfajta azonnali eltolódás. mondjuk a Calixto Muniról szólót. de ez a tökéletességhez. Aztán emlékeztetett arra. ha egy mesélő varázsló fogná a nevezetes évszámok egyik történetét. Don Juan. így hát 119. nem akarok-e sétálni egyet. Korábban furcsa közönyt észleltem magamban. 120. Don Juan unszolt. néhány varázsló mesemondó volt. aki – a nevezetes évszámok szerint – hosszú éveken át szolgált egy kalózhajón a Karib-tengeren. az erőhöz. hogy különös szenvtelenségemet az emelkedett tudomás állapotába lépésem eredményezte. amit ő az energiaszintem emelkedésével magyarázott. a győzedelmes felkelőről mesélne egy történetet. egyfajta vágyálom lenne a mesélő varázsló részéről. tiszta kapcsolatra van szükségünk a szántszándékkal. hogy aztán a végén elárulják. elfogják és kivégezzék. – Mind ezt teszik. azt kellene feltételeznem. Még mielőtt lehetősége lett volna bármi másról beszélni. sikerült felkelést kirobbantania a spanyolok ellen. mintha ezzel akarna arra ösztönözni. és ennek megvalósításához csak szándékolnunk kell azt a tiszta megértés segítségével. mint tanult ember arról – kérdezte –. Azt is hozzátettem. – De ez nem csak egyetlen mesélő varázsló esetében van így – érvelt. hogy ahelyett. De. hogyan belezték ki és darabolták fel Calixto Munit a spanyol hóhérok – hiszen ez történt vele –. amit mondhattam volna. Először azt hittem. Azt mondtam. Számukra a történetmesélés nem csak az érzékelésük határait kutató felderítő szerepét tölti be. Többek közt ezért is szeretem a verseket – felderítőknek tartom őket. mint a varázslók. Elhagytuk a házat és a város főterén sétálgattunk. gyorsan megkérdeztem don Juant a közönyömről. hogy nem léteznek előre megtanult varázslói technikák és eljárások az energiának egyik helyről a másikra való elmozdítására. a költők nem tudják olyan pontosan. amit mond. Természetesen azt akartam. ahogy feltámadt. Aztán visszatért a szülőföldjére. – Szóval. Calixto Muniról. hogy kifürkésszék érzékelésünk határait. és megváltoztatná a végét úgy. függetlenségi háborút hirdetett. aki maga is jaki indián volt. és megkérdezte. hogy amikor felszabadul az energia. Don Juan kora reggel azt mondta. – Az érvelésed gördülékeny. Vagy esetleg a kétségbeesés egy személyes. hogy válaszoljak. – A pszichológiai feszültség oldásának társadalmilag elfogadott módja. hogy a „nevezetes évszámok” a vereségeikről és a romlásukról szóló beszámolók gyűjteménye. mi ez a szint. Végigmért. – De mivel a szellemed halott. meggyőző és ésszerű – jegyezte meg. Jaki indián volt. Nevetni kezdett és letelepedett egy padra. mit mondanál te. az egész társadalomra kiterjedő vágyálom kifejezésének szociálisan jóváhagyott eszköze – vágtam vissza. Biztosított arról. hogy a jaki indiánok egy „nevezetes évszámoknak” nevezett legendafüzérbe gyűjtötték össze történelmük fontosabb eseményeit. mely. aki sikeresen felszabadította a népét? Ismertem Calixto Muni történetét. Hogy elérjük az energiának ezt a pillanatnyi eltolódását.érkezik. azt felelte. mely az ember előmenetelének egy adott szintjén következik be. láthatólag a megfelelő példát kereste. a szellemhez vezető út is. hogy mi mindent képesek véghez vinni ezek a felderítők. hogy a tényszerű beszámolónak az általa leírt módon történő megváltoztatása egy pszichológiai trükk. amikor hadban álltak szülőföldjük megszállóival: először a spanyolokkal. Don Juan a válaszom hallatán majd megfulladt nevettében. idioszinkrasztikus enyhítése. – Valamint a gondolkodásuknak a felfoghatatlanba vetett bukfencéről. mi is az a tiszta megértés. mint azt korábban már említettem neked. hogy elsajátítsa a hadviselés stratégiáját. hogy a tiszta megértés. Azt mondta. hogy az ilyen mesélő varázslót hazafinak is nevezném. akkor az automatikusan a minket a szántszándékkal összekötő kapocsra fókuszálódik. Azt mondta. hogy értsem meg. meggyőztem magam arról. hogy felderítőket küldenek ki. Amikor megkérdeztem tőle. aztán a mexikóiakkal. nyomatékosan kijelentette. rengeteg dolgot kell megbeszélnünk. – Akkor ez egy. – Most elmondok neked egy alapvető dolgot a varázslókról és az ő varázslói cselekedeteikről – folytatta. Tudtam. hogy magyarázza el. mivel képtelen elfogadni a keserű vereséget. Sonorába.

elengedhetetlen volt. így valóban képesek megváltoztatni a dolgokat. – Mivel tiszta megértése egy. hogy a szellem alászálljon rá. sík területhez sétált. Hosszas csend után azt mondta. háromszázhatvan fokban körbeforgatta. A szellem egy olyan pillanatot választott ehhez. vagy az ő érzéseit tettem a magamévá valahogy. nem bírja a gyomrom. vajon felidéztem-e már valamit a cserkészés négy hangulatával kapcsolatban.– A „tényszerű” beszámoló végét megváltoztató mesélő varázslók a szellem irányítása és támogatása mellett teszik ezt – mondta. – Mint azt már mondtam neked. és hagyjam. miután letelepedtünk. Don Juan a feje fölé emelte a karját és egy pillanatra az égre mutatott. megint összebeszélt csoportja tagjaival. folytatni fogjuk a varázslói történetek absztrakt magjairól szóló tanítást. – Edd meg egyszerre az egészet – tanácsolta pajkos csillogással a szemében. A gond csak az volt. Majd némileg komolyabb hangon azt javasolta. Célja túlhaladta a személyét. hogy az összes sajtot befaljam. don Juan azon tanakodik. – De ezt már tudod. de cserbenhagyott az emlékezetem. hogy a varázslás rejtelmei feltáruljanak emberünk előtt. – Mivel képesek manipulálni a szántszándékkal fennálló megfoghatatlan kapcsolatukat. Ezt a pontot a varázslók 123. Ennek ellenére soha nem voltam képes ellenállni a csábításának. hogy felfedjék előttem jelentésüket. és felszabadította népét. Kezdetben zavarba hozott a dolog. – Akkor nem kell többet aggódnod miatta. hogy ebben a pillanatban. . Félúton tartottunk egy kis pihenőt: don Juan már korábban eldöntötte. én pedig egyetértettem a javaslatával. a kinti végtelenséget kutató felderítő – folytatta –. hogy puszta jelenlétével egy bizonyos helyzetbe mozdítsa el emberünk gyűjtőpontját. Rendszerint a közelebb fekvő. és az óramutató járásával ellenkező irányban. Kinyitottam a hátizsákomat. Ez az egyszerű cselekedet a szellem vezetése és támogatása mellett magába a szellembe meríti őt. ez alkalommal azonban a távolabbi. Ezek a hegyek nekem valahogy jóval vésztjóslóbbnak. Aztán hirtelen felállt. de nem tudtam volna megmondani. A mesélő varázsló jelzi. Talán javaslatának hatására nagyon erős vágy támadt bennem. Útravalómat don Juan csoportjának női látói készítették össze. a mesélő varázsló a kétség leghalványabb árnya nélkül tudja. hogy ezt azáltal szándékolta. hogyan folytassa a mondanivalóját. egész jól kibírom nélküle. le121. azonban ő egyre kevesebbet szándékozik beszélni erről. Hagyja. – Nem emlékszel. Egy darabig bosszankodtam emiatt. más néven a szántszándék által való elmozdításnak hívják. hogy elérjük a magasabb csúcsokat. nekem egy nagydarab sajtot. a horizont fölé. Aztán mintegy mellékesen megkérdezte. mit tanítottam neked a könyörtelenség természetéről? – kérdezte. amit aztán persze végül mindig meg is ettem. A GYŰJTŐPONT ELMOZDÍTÁSA Néhány nappal később a hegyekbe kirándultunk don Juannal. nyugati hegyláncot kerestük fel. hogy a gondolatai bukfencet vessenek a felfoghatatlanba. sötétebbnek és tömörebbnek tűntek. a varázslói történetek negyedik absztrakt magját a szellem alászállásának. és szánjunk egy-két napot arra. és ekkor a szellem szánalom nélkül hagyta. valahogy alászállt a szellem. sokkal magasabb keleti csúcsokat választotta. hogy próbálkoztam vele. ahol elmagyarázhatja nekem a tudomás uralásának néhány bonyolult aspektusát. Don Juan ezt valódi gyengeségként tüntette fel. hogy töltsük az éjszakát a hegyek lábánál. hogy arra gyanakodtam. azóta is a szánalomnélküliség helyének nevezik. az önsajnálat ellentétéről? Képtelen voltam bármire is emlékezni. szája a színlelt tehetetlenség kifejezésébe biggyedt. hogy felfedezzem őket. megvonta a vállát. Ezt a témát alaposan megtárgyaltuk. mivel bár szeretem a sajtot. hogy felültessenek engem. – A könyörtelenségről. védtelen volt. hogy sajtot is tettek a csomagba. hogy keresünk egy megfelelő helyet. hogy ha nincs a közelemben sajt. A történet szerint ahhoz. Calixto Muni győzelmet aratott. hogy levette a kalapját. Úgy tűnt. Beismertem. de aztán rájöttem. Don Juan úgy nevetett. – Minden varázsló könyörtelen – mondta. Ily módon a könyörtelenség lett a varázslás első alapelve. tette a földre. amikor hősünk zavarodott. hogy don Juan társaságának tréfamesterei mindig csomagoltak 122. és felfedeztem. ez vajon a saját benyomásom volt-e. mivel elérkezett az idő. és mindig jót mulatott rajtam. abban a végtelenségben valahol. és gyors léptekkel egy közeli domb tetején fekvő. amikor már rajtam áll.

féle eljárás nem szükségeltetik: a szellem megérinti a növendéket. melyek során megváltoztatta az érzékelésemet. mintsem valamilyen valódi. Azt próbálom megértetni veled. hogy akármilyen rejtélyes is az emelkedett tudomás állapotába történő átváltás. bármi lehetségessé válik. és amelyet egész addig felfoghatatlannak tartottam. hogy vagy az aznap tett kijelentései nagyon homályosak. a pácienssel beszéltem.– Ezt az első alapelvet nem szabad összekevernünk a varázslótanoncokat ért első hatással. Az operáció után beszélgettem néhány percet az esemény három megfigyelőjével. tompa fájdalomként. hogy a gyűjtőpont elmozdításához valójában semmi124. hogy az operációt a hasában érzett állandó. A nő az egész operáció alatt valamiféle roppant drámai transzállapotban volt. Emlékeztetett egy esetre. Azt mondtam don Juannak. Egy sebészeti beavatkozáson vettem részt. hogy megragadjon bennünket a varázslat. akkor ahelyett. mit akarsz mondani ezzel – panaszkodtam. hogy megszüntesse elmém kétkedését. 125. ugyanakkor teljességgel felfoghatatlan manőverei révén értem el. hogy hátba vágott. míg don Juan a varázslók gondolkodásmódjának segítségével el nem magyarázta. hogy véleményem szerint a félhomályos szoba ideális helyszíne volt a különféle . amit én láttam. vagy én vagyok szörnyen ostoba. hogy a szellem elmozdítsa a gyűjtőpontomat. hogy ezt az egyszerű trükköt alkalmazta volna. hogy fogalmam sincs. hogy a zavarodottságom lényegtelen. pusztán a szellemmel való kapcsolat előidézheti a gyűjtőpontnak szinte bármilyen helyzetbe történő elmozdulását. hogy emlékezz az elhangzottakra. Ilyen egyszerű az egész. és még egy cinikus magyarázatot is megkockáztattam. hogy feddhetetlenül újrafogalmazza a szántszándékhoz fűződő kapcsolatát. Így hát a varázslótanonc elsőként azt tapasztalja meg. – Ha megszűnnek a kétségek. amint visszatette azt. A félhomályos szobában lezajlott műtétnek több ember is tanúja volt. hogy ő egy különös szokásoktól mentes. hogy a nagual a szellem közvetítője – folytatta. a többiek a gyógyító segítőinek tűntek. Félig-meddig komolyan hozzátette. úgyhogy természetes. mivel ellentmondanak annak. szerencsém van. Mérsékelt természetével összhangban lévő. azt mondta. melyet egy híres szellemgyógyász nő hajtott végre egy barátomon. hogy csakis annak van jelentősége. szavai ugyanakkor mégis furcsamód ismerősen csengtek számomra. melynek néhány hónappal korábban voltam szemtanúja Mexikóvárosban. miről beszél. Megfigyelhettem. és lehetővé tegye. mindenféle bizarr szertartásokat kellett volna kiállnom. hogy a szellem rajta keresztül nyilvánuljon meg. hogy a varázslótanonc valójában először mindig a gyűjtőpontja eltolódását tapasztalja meg – felelte don Juan –. hogy megértsem. hogy ezt tartja a varázslás első alapelvének. annak pedig elmozdul a gyűjtőpontja. – Már mondtam neked. Erre határozottan azt felelte. Néhányuk hozzám hasonló érdeklődő volt. Mindannyian ugyanarról számoltak be. Megállapítottam. száműznünk kell elménkből a kétkedést – mondta. hogy képtelen vagyok követni az utasítását – folytatta a magyarázatát. az érzékelésem megváltoztatására irányuló manőver. majd azt is. hogyan nyitja fel a barátom hasát egy konyhakéssel. mellyel foglyul ejtette a figyelmemet. Azonban a varázslás első alapelve valójában a könyörtelenség. egyszerű ember: ha nem így lenne. és most csak abban próbálok segíteni neked. amikor a könyörtelenségről tanítottalak – ösztökélt don Juan. képes lehetővé tenni azt. Őszintén kijelenthettem volna. hogy hagyjuk. – Nem értem. hogyan veszi ki és mossa meg alkoholban beteg máját. amit a saját tapasztalataimon keresztül oly fájdalmasan tanultam meg elfogadni: hogy az emelkedett tudomás állapotát az ő kifinomult. és pusztán kezeinek nyomásával bezárta az egyáltalán nem vérző vágást. Ismeretségünk évei alatt újra és újra azzal juttatott el az emelkedett tudomás állapotába. – Azt akarom mondani. Ő azt felelte. és mivel a köznapi embereknél jóval több energiával rendelkezik. – Ahhoz. Várt egy darabig. Amikor a barátommal. hogy az állításai zavarbaejtőek. Nem sokkal később elmeséltem don Juannak ezt a történetet. az embernek ehhez pusztán a szellem jelenlétére van szüksége. mutattam rá az ellentmondásra. és a teste jobb oldalában tapasztalt égető érzetként élte meg. majd – mivel nyilvánvaló volt. és eloszlatta elmém kétségeit. hogy a hátbavágás sokkal inkább egyfajta trükk volt részéről. amikor megszokott állapotukból az emelkedett tudomás állapotába kerülnek. – A gyűjtőpontod elmozdításával fel kell idézned az első alkalmat. De erről már beszéltünk. mi is történt valójában. mivel egyáltalán nem vagyok képes követni a gondolatmenetét. hogy pusztán a nagual jelenlétének hatására a tudomás magasabb szintjére emelkedik. Elmondtam. egyszerű kis trükknek nevezte azt. Elmondta. és kitartott amellett. – Mivel egész életét annak szenteli.

Kijelentette. Ezek mind valóságos események voltak. Az egyik a megszokott. Az egyetlen trükk. hogy a gyógyító ereje. nem valamiféle bűvésztrükk 126. az volt. a gyűjtőpontnak el kell mozdulnia. és sötétséget hagy a fejben. minden lehetségessé vált: beléptek abba a birodalomba. Ez után a kijelentés után gyökeres változás állt be a gyógyító magatartásában. A gyógyító drámai transza – melyet szintén csalásnak tartottam – és az általa kiváltott érzelmi megrázkódtatás segített a szinte vallásos áhítathoz hasonló légkör megteremtésében. hogy a gyógyító művészete és ereje a jelenlévők elméjében lévő kétségek eloszlatására szolgált. aki hajlandó meghallgatni. hogy megkövetelem. A hang közölte. – Ugyanakkor azt is elmagyarázom bárkinek. mély férfihang tört fel a torkából. nőies hangjának hangszíne és magassága. és ha megpróbálnék visszaemlékezni az operációra. hogy a gyógyító kiveszi és alkohollal mossa le a beteg belső szerveit. hogy ahhoz. hogy a környezetemben mindenki világosan és tisztán gondolkodjon – mondta. Miután a gyűjtőpontjuk elmozdult. Így hát az. hogy a gyógyító képes volt elmozdítani egy meghatározott számú ember gyűjtőpontját. milyen drámaian változott meg a gyógyító vékony. – Én a „könyörtelenség” kifejezést jobban kedvelem a „bizonyosságnál” vagy a „határozottságnál” – mondta don Juan. hogy a nő felvágta a beteg hasát egy konyhakéssel. hanem a szellem volt az. az. melyet a gyógyító még képes volt kezelni. és kivette a belső szerveit. hogy megérintette volna őket. hogy az esemény azon a nyilvánvaló tényen alapult. hogy az ehhez a műtéthez hasonló. Azt is megjegyezte. és az emelkedett tudomás állapotába kényszerítse őket. Azt felelte. nem tudatos folyamat. gazdaságos. Szemmel láthatólag tökéletesen magabiztossá vált. és teljes bizonyossággal és határozottsággal hajtotta végre az operációt. Don Juan felnevetett és tréfálkozni kezdett azon. már akkor elmagyaráztam neked – folytatta –. Azt hittem. Don Juan rögtön rámutatott arra. Ez gyakorlatias. különösen a pácienssel. milyen kényszeresen próbálom megvédeni magam. hogy megteremtse a szellem beavatkozásához szükséges körülményeket. hogy a barátom miért lett teljesen jól. mint egy olyan. amit képes voltam felidézni az eseményből. – Persze. ezáltal lehetővé téve a gyűjtőpont eltolódását. Don Juan kihangsúlyozta. hogy a jelenlévő emberek létszáma nem haladhatta meg azt a mennyiséget. Ezáltal volt képes lehetővé tenni. hogy a varázslók számára kétféle gondolkodásmód létezik. megértetted ezt a varázslói ellentmondást. hogy a nő megteremtse azt a gondolati egységet. – Ez már tényleg teljesen abszurd – mondtam mély meggyőződéssel. mely során a gyógyító foglyul ejtette a jelenlévők figyelmét. Akárhogy is. vajon hogyan volt képes a nő elmozdítani a nézők gyűjtőpontját anélkül. eszembe jutna. amit én „zavaros kijelentésnek” . ahol a csodák mindennapos dolognak számítanak. hogy annak nem volt erős oldala a gondolkodás. milyen könyörtelen volt az emberekkel. melyet a gyűjtőpont megszokott helyzete határoz meg. Valami megszállta őt. Ha nem gondolkodunk. Elmagyarázta. Ez a gondolkodásmód zavaros és kusza. Aztán felvázolt egy. hogy megszüntesse a jelenlévők elméjében lévő kétségeket. a szellem közvetítőjeként szolgált. melyet rendkívüli képességeinek köszönhet. hogy a gyógyító minden bizonnyal varázsló is volt. ha az ember egyáltalán nem gondolkodik. és az ezt kísérő „színészkedés” szerinte éppúgy lehetett egy gondosan felépített eljárás. pusztán egy cinikus vélemény. melynek elemeit maga a szellem írta elő. amikor transzállapotba került: reszelős. hogy ez a fajta gondolkodásmód érvényre juthasson. Megkérdeztem. úgymond „megmagyarázhatatlan” események valójában roppant egyszerűek. aki elmozdította a jelenlévők gyűjtőpontját.bűvészmutatványoknak. hogy ő maga is megköveteli minden egyes tanítványától a megfontolt gondolkodást. Elmondtam. mivel semmiféle magyarázatot nem ad arra. ez volt a legmegfelelőbb eszköz arra. melyek – mivel az emelkedett tudomás állapotában játszódtak le – kívül állnak a mindennapi ítéletek világán. hogy a szellem elmozdítsa a nézők gyűjtőpontját. mindennapi gondolkodás. volt. A nő drámai transza. csak a gon127. és csak nagyon kevés dolgot hagy megmagyarázatlanul. A másik a pontos gondolkodás. hogy ez nem egy cinikus magyarázat. a varázslók tudásán alapuló másik nézőpontot. – A gyógyítónak könyörtelennek kellett lennie. – Habár egyetlen szót sem értettél belőle. ha nevezhetjük egyáltalán annak. Nyomatékosan kijelentette. melyek azt a látszatot keltették. Emlékeztettem arra. valójában nem ad választ a varázsló kérdéseire. Aztán újra elmagyarázta nekem. így nem a gyógyító. Hangosan tiltakoztam kijelentésének zavarossága ellen. Elismételtem neki mindazt. melyre szükség volt ahhoz. minden a helyére kerül. Vagy az embernek legalábbis fel kell függeszteni a hétköznapi gondolkodást. hogy egy ősi prekolumbián indián harcos lelke vette birtokába a nő testét. és még a saját tanárát is kritizálta. hogy a világos gondolkodás egyetlen módja az. dolkodáshoz való ragaszkodásunk teszi bonyolulttá őket.

Ez az ingadozás a visszamaradt érzéseim és az önsajnálatom eredménye. Aztán ez a szédülés egyszeriben valamiféle ismerős fájdalom érzetévé változott. hogy valóban figyelek-e rá. Mivel a szemüknek megvan a maga emlékezete. és ez a ragyogás hívja meg a szántszándékot. – A szánalomnélküliség helye a könyörtelenség helye – mondta don Juan. Azzal kezdik. hogy idézd fel egy múltbéli cselekedetedet – mondta. A szél olyan gyorsan repítette tova fejünk felett a felhőket. – A gyűjtőpontunk folyamatosan mozog – magyarázta – apró. – Úgy. és vágyakozásként értelmezek. – Az emlékezést a mindennapi gondolkodás irányítja. Sokáig csendben feküdtünk egymás mellett. valójában egyáltalán nem is ellentmondás. Olyan. – Évekkel ezelőtt – és épp ennek az eseménynek a felidézésére próbállak rávenni – a gyűjtőpontod eljutott a szánalomnélküliség helyére. Ha egyedül. Egy percre elhallgatott. és hanyatt dőlt a földön. – Fel kell idézned az első alkalmat. Minél szilárdabban rögzül a gyűjtőpont ebben az új helyzetében. a varázslók hagyják. egyfajta vágyódást valami iránt. mivel az még nem stabilizálódott abban az új helyzetben. a hangja hirtelen kizökkentett ebből a hangulatból. Ekkor annak helyét át fogja venni a másik. és felültem. A varázslók szeme ragyogó tiszta. észrevehetetlen mozgásokkal. Közöltem don Juannal. 129. mi is a szántszándék. – Ez mind teljességgel felfoghatatlan a számomra – mondtam. nyomasztó kétségbeesést éreztem. Mivel nincs mód arra. hogy a gyűjtőpontjukat meghatározott helyzetekbe tolják el. és elmagyarázta. A könyörtelenség teszi fénylővé a varázslók szemét. amikor a gyűjtőpontod elérte a szánalomnélküliség helyét. 128. aztán folytatta a mondanivalóját. Ha az ember a gyűjtőpontja eltolásával tökéletesen felidézi az adott eseményt. Amikor megszólalt. hogy szándékolod a gyűjtőpontod elmozdulását – felelte. – De ezt már mind tudod. – Egy olyan eseményt. hogy ahhoz. szemük sajátos ragyogása jellemez. Ő próbált megnyugtatni. képesek felidézni bármely pontot azáltal. Minél inkább ragyog. annál könyörtelenebb a varázsló. hogy. hogy előhívják az adott ponthoz kapcsolódó sajátos . mint a gyűjtőpontom váratlan elmozdulása. Minden egyes alkalommal. hogy az elmém oda-vissza vált a teljes világosság és a mélységes mentális kimerültség állapotai között: az egyik pillanatban mindent kristálytisztán látok. valami iránt. és képes leszel felidézni az adott eseményt. hogy gondolkodnak. – A felidézés nem egyezik meg az emlékezéssel – mondta. – Miféle új helyzet ez? – kérdeztem. különösen a nyugalom és csend perceiben. a felidézést viszont a gyűjtőpont elmozdulása. az ember szeme ragyogni kezd. az valójában nem más. Minden helyet. ahol az az adott esemény során volt. hogy szinte beleszédültem a mozgásukba. Azonban egyelőre. amikor sajátos módon mozdult el a gyűjtőpontod. pontosan abba a helyzetbe. Amikor képesek ezt megtenni. amikor don Juannal voltam. soha nem estem ezen érzés áldozatául. Egy pillanatig úgy meredt rám. Elmondta. hogy rá gondolnak. hogy amit érzek. – A szántszándékot pedig a szemeddel hívhatod meg. vagy más emberek társaságában voltam. A te szemed jelenleg tompa és fénytelen. mivel ez volt az első olyan alkalom. A varázslók azzal kezdik az összegzést. – Hogy hová? – kérdeztem vissza. az általam tiszta és világos gondolkodásnak nevezett gondolkodásmód. a szántszándékot kell segítségül hívniuk. meg kell állítanod a megszokott gondolkodásodat. hogy bizonytalanságomat a gyűjtőpontom enyhe ingadozása okozza. amikor ragyogott a szemed – mondta –. hogy a gyűjtőpontnak ez a speciális helyzete. hogy ezt megtedd. azt mondjuk. – Azt akarom. ahová a gyűjtőpontjuk elmozdul. annál erősebb lesz ez a ragyogás. azt a varázslók összegzésének nevezik. mintha meg akarna győződni arról. Elmagyarázta. a könyörtelenség. anélkül hogy rám nézett volna. Don Juan összekulcsolta a kezét a feje mögött. melyet néhány évvel ezelőtt ért el. amikor a gyűjtőpont a szánalomnélküliség helyére mozdul el. mit fog felelni. A varázslók összegzik az életüket és ez a kulcs a gyűjtőpont elmozdításához. bár előre tudtam. – Próbáld meg felidézni. hogy kiderítsük. hogy a szemük hívja meg azt. amit már tudsz erről – ösztönzött. mintha egy csillámló film rezegne a szemükön. Követtem a példáját. Akkor birtokába vett a könyörtelenség. a másikban egyáltalán nem értem.neveztem. hogy visszaemlékeznek életük legfontosabb cselekedeteire. miről beszél. amikor újraélik az adott eseményt. míg fel nem idézed ezt az eseményt. akkor sikeresen tolták el a gyűjtőpontjukat. hogy valóságosan újraélik az eseményt. – De hogyan hagyjam abba a gondolkodást? – kérdeztem. majd tovább folytatva eljutnak oda. Ahhoz. A varázslók hisznek abban. amit képtelen voltam megfogalmazni. a varázslók szemében mutatkozik meg.

mi ilyen vicces – mondtam. A gyűjtőpontod a lehető legelőnyösebb helyzetben volt ahhoz. – Az embernek dühöngeni támad kedve a tékozlásod láttán. hogy az ember lehetőségei oly hatalmasak és rejtélyesek. Elhallgatott. Ez egy olyan vicc volt. hogy ők megőrzik az energiájukat. amit mondok – mondta. így az őket a szántszándékkal összekötő kapcsuk precízebb és tisztább. mit ért ez alatt. annál bosszúsabb lettem. Koncentrációja annyira intenzív volt. mintha szórakozottan ábrándoznék. hogy – bár nem fogod érteni – nem fog tetszeni neked. minden átmenet nélkül befelé tekintettem önmagamba. de nekik még nálad is kevesebb energiájuk van. hogy a szem csak felületesen kapcsolódik a köznapi világhoz. – Tudod. hogy ez a tudásod csendes tudás. és felálltam. – Nem értem. mondja meg. azt választották. hogy árulja el. Harciasan azt mondtam neki. és ugyanakkor összezavart don Juannak felém irányuló óriási segítőszándéka. Az érzés nagyon hasonló volt ahhoz. hogy gyakorlatilag fizikai érzeteket keltett bennem: úgy éreztem. – Persze. mi lesz don Juan jutalma. Nevetni kezdett. valójában meg szeretnélek kímélni ettől. mert a szem közvetlen kapcsolatban áll a szántszándékkal. hogy nem vagyok hülye. hogy felderítik őket. hogy képtelen voltam előre látni. hogy megkérdezd. Elmagyarázta. Megkérdeztem. don Juan? 131. hogy a szemei vezetnek. – Nos. – De valójában az a legnagyobb előnyöd. milyen haszna származik a kapcsolatunkból. . még ha az életem múlna is rajta. és erre te mit teszel? Veszni hagyod az egészet. – Hát persze! – kiáltott fel don Juan. hogy akár csak saját magadnak is megfogalmazd ezt a tudást. azzal a mosollyal. hogy semmi sincs ingyen. bármivel is szédítesz engem – feleltem csípősen. Képtelen voltam elszakadni a tekintetétől. – Biztos vagy abban. És hirtelen. mintha egy kazán belsejében lennék. hogy az égvilágon semmi szüksége sincs rám. rám mosolygott. hogy valaha is megértik ezeket. és roppant cinikus hangon megkértem. A látszattal ellentétben az igazság az. Don Juan azt felelte. annak reménye nélkül. tolnak és húznak valami meghatározatlan dolgot bennem. De olyan mély szinten tudod. és minél jobban nevetett. tudván. Óriási erőfeszítéssel kiszakítottam magam ebből az állapotból. szemük ragyogásával mozdítva el a gyűjtőpontjukat. szemmel láthatóan nem valamiféle befektetés voltam a számára. hogy hallani akarom. A varázslók csak azzal az egy előnnyel rendelkezhetnek a köznapi emberekkel szemben. amit felfognál – felelte ő. vajon a köznapi emberek szemét szintén befolyásolja-e a szántszándék. amit csak mi érthettünk. mit tettem veled. – Mit tettél velem. hogy ők képesek tetszés szerint felidézni az egyes eseményeket. és ezt szóvá is tettem. mintha az egész csak egy jó tréfa lenne. – Néha abszolút elviselhetetlen vagy – mondta. Tisztán éreztem. Természetesen ez azt is jelenti. ha rászedett engem. hogy gondolkodnának rajtuk. miért ilyen kedves velem. hogy a varázslók ahelyett.ragyogást. – Semmi olyasmi. Nyilvánvaló volt. mely mindig megjelent az arcán. hogy a varázslók azért fektetnek akkora hangsúlyt a szemük ragyogására és a tekintetükre. hadd fogalmazzak úgy. hogy képtelen lennék nemet mondani. Egy percig hallgatott. Bosszantott a válasza. – A köznapi emberek is tudják ezt a dolgot a saját szemükről. Azonban az életem fájdalmas tapasztalásain keresztül megtanultam már. El sem tudtam képzelni. és legalább megpróbálhatná elmagyarázni nekem a dolgot. – Úgyhogy minek panaszkodjak? Mindketten harsány nevetésben törtünk ki. A lehető legteljesebb tudatossággal néztem magamba – a semmibe. és rám szegezte a pillantását. de önmagam tudomásának különös érzetével és a gondolatok hiányával társult. és iszonyúan nyugtalanná tett. – És ezt te is tudod. Képtelen voltam felfogni. aztán amikor visszaültem. és ragaszkodtam ahhoz. 130. mivel nekem fogalmam sincs róla. hogy bosszantó vagy – tette hozzá. hogy felidézz bármit. Egy nap kerek-perec odaálltam elé. hogyan tárolhatnak ilyen információt a szemeim. Bekaptam a horgot. amit csak akarsz. Mélyebb kapcsolata az absztrakthoz fűzi. 132. Esztendőkkel korábban nagyon meghatott. hogy hallani akarod az igazságot? – kérdezte. Nem áll rendelkezésedre elegendő energia ahhoz.

és ami nem fog tetszeni neked. pajkosságnak azonban nyoma sem volt bennük. – Mondtam. Szemei fénylettek. de egyetlen szót sem voltam képes kiejteni. pazarló. ingyen van. don Juan! – kiáltottam rá. és harsány nevetésben tört ki. Végül is. hogy azt hittem. Nem tetszett. És ami a legrosszabb. Valóban felbecsülhetetlen értékű számomra az. – . Viszont valóban kapok valami felbecsülhetetlen dolgot a kapcsolatunktól. hogy a . ha ezt akarod. egyfajta jutalmat azért. – A jó vadász megigézi szemeivel a zsákmányát – folytatta. és hangosan hahotázott. Nem nehéz a dolog. amit a kapcsolatunktól kapok.. Azt azonban nem tudod. továbbra is mosolyogva. hogy a saját gondomat viseljem. hogy tovább erőltessem a témát. Kimeríthetetlen tehetséged van önmagad kényeztetésre. a puszta jelenlétedtől is elfog a hányinger. fontoskodó. nincsen tiszta célom. bármely élőlény szeme képes elmozdítani valaki gyűjtőpontját. kábult és zsibbadt voltam. – Ha a veled kapcsolatos tetteim alapján ítélsz meg – mondta –. hogy feddhetetlenül foglalkozom ezzel a bizonyos legalsó téglával. Szünetet tartott. – Kicsinyes vagy. hogy minden. Don Juan kuncogni kezdett. hogy alapvető érzései ellenére feddhetetlen legyen. Nem kell fizetned érte. Pajkosan csillogó szemei látszólag arra buzdítottak. Don Juan folyamatosan a „szerelem keresésével” ugratott engem. amit mondok – folytatta. miről beszél. vagy szerelmet keresve – tette hozzá. – Jelen esetben olyan ez a dolog. indulatos és öntelt. hogy ezt elérjem. nehézkes és hálátlan vagy. hogy nem fogod megérteni. de kitartónak tűnni. Tiltakozni akartam.– Néha nem szabad megbolygatni a dolgok mélyén rejlő igazságot -mondta don Juan. Jobb szeretném elkerülni ezt. – Először is azt szeretném elmondani. ételt. annak ellenére. Össze voltam törve. és azt mondta. hogy veled töltsem az időmet. hogy ingyen és feddhetetlenül adok neked. keményen meg kellett harcolnom a feddhetetlenségért. mit is tett. Annak érdekében. menten megfullad. ha én már túl gyenge leszek ahhoz. – A harcosok okai roppant egyszerűek. Ha alaposabban szemügyre vesszük ezt a legalsó téglát. – mondta. Te ilyen páratlan lehetőséget nyújtasz a számomra. felpanaszolni. amit arra a kérdésére adtam egyszer. hogy a feddhetetlenségem nem egyfajta befektetés. esetleg nem fog tetszeni az eredmény. Őszintén mondom. amit te valószínűleg nem fogsz megérteni. ahogy korábban soha nem harcoltam. amit érted teszek. Azonban a megszokott körülmények között az emberek szeme a világra fókuszál. mivel don Juan olyan fergeteges kacajra fakadt. hogy nincs joga így beszélni velem. fókuszolva. olyan keményen.. hogy olyan rossz vagy – felelte ő komoly arckifejezéssel. Don Juan nekiállt elmagyarázni. Morózus. mint egy fal legalsó téglája. vajon a varázslók képesek-e hipnotizálni valakit a tekintetükkel. Bizonyára roppant érdekes arcot vághattam. vagy mint egy sarokkő. hogy tudnom kell.. Az adósod vagyok. hogy a szerelmet keresem. Soha nem felejtette el azt a naiv válaszomat. Megbökte a vállamat. különösen. menedéket vagy. – Annyira azért nem vagyok rossz – mondtam. – A nagual szeme képes erre. megfiatalít engem és megújítja a csodálatomat. Eddigre már füstölögtem a dühtől. és nem fog tetszeni neked. aki végül enged a követelődzésnek. hogy ahhoz. Mint tudod.. – Hát. – Én vagyok a nagual. Újra felkacagott. hogy vajon mit keresek aktívan az életben. nap mint nap át kell változtatnom magamat. Az. de a ravaszságuk páratlan. ha a szem a szántszándékra van 134. Én pedig kitartottam amellett.. amikor azt mondtam. élelmet keresve. – Beszélj erről a dologról. a szerelmet keresve. valójában azt szeretném tudni. – A tekintetével elmozdítja a zsákmánya gyűjtőpontját. Igyekeztem megőrizni a méltóságomat. Megkérdeztem. Nem arra nevellek. És pontosan ez az a dolog. és megpróbáltam szarkasztikusan visszavágni. és ördögien csillogó szemekkel végigmért. el kell ismerned. hogy én vagyok a türelem és a következetesség mintaképe. Don Juannak igaza volt. És azt is tudod. mivel felbosszantott időhúzó taktikája. hogy törődj velem. vajon én képes vagyok-e megigézni a tekintetemmel a nőket. hogy a szemem a világra fókuszál. Ritkán adatik meg egy harcosnak az a pompás lehetőség. 133. Afelé terelt. Komolyra fordítva a szót hozzátette. a leggyötrelmesebb erőfeszítések árán fékezve magam. roppant fennkölt kép él benned önmagadról – teljesen alaptalanul. szemei ugyanakkor a világra fókuszálnak. hogy ismerjem be. amint rám tekintett. egy olyan ember hangsúlyával. én feddhetetlenül viselkedem veled kapcsolatban. Igyekeztem nyugodtnak. korlátolt.. amit mondott. Szerettem volna dühbe gurulni. – Ne feledd. de meglepően természetellenesnek tűnt a saját hangom. én mozdítottam el a gyűjtőpontodat a szemem ragyogásával – kezdte tárgyilagosan. te ragaszkodtál hozzá – mondta. – De bizony. Újra szünetet tartott.

hogy becsapom? Mi sem bizonyítja jobban a hamisságomat. amikor felállt és elindult. mondván. hogy a varázslók a szemük ragyogásával elmozdítsák a saját vagy valaki más gyűjtőpontját – fűzte tovább a szót –. és azt a benyomást kelted másokban. mennyire bánt a dolog. Hevesen bizonygattam. – Don Juan. hogy mindenki bedől az álcájuknak. Ő azt mondta. Azaz ismerniük kell a gyűjtőpont azon sajátos helyzetét. mint a jeges sarki szél. – Azok a könyörtelenségem eredményei. – Nem akartam goromba lenni – mondtam –. Tökélyre fejlesztettük annak a ténynek az álcázását. Nem igazán tetszett nekem. Elmondta.varázslók biztonsági szelepe az. hogy a jótevője azzal álcázta a szánalom teljes hiányát. Elkeserítettek az észrevételei. E miatt a szerkezet miatt automatikusan az elpuhultság és a felületesség maszkja mögé rejtem a könyörtelenségemet. hogy minden nagual kifejleszti a könyörtelenségnek egy speciális. kényszeresen indokolatlan nagylelkűséggel kezelem az embereket. hogy a nyíltság az alaptermészetem. könyörtelennek kell lenniük. mitévő legyek. hogy kiteszi az embereket erőszakossága és tagadása rohamainak. amit elleplezni igyekszem. nyílt embernek tűnsz. 135. az a szánalom hiánya. A mozdulatom engem is váratlanul ért. amennyire én ésszerű. hogy ez a vágyam ugyan valóban őszinte. Szenvedélyesen vitába szálltam vele. Elmondta. – Már beszéltünk a könyörtelenségről. Mindez különösen igaz a nagualok esetében. tudatában legyen annak. akár akaratuk ellenére is álcázzák a könyörtelenségüket. boldog ember maszkja volt. hogy minden tettem őszinte. mert annyira hatékony az álcám. mivel nem tudtam vitába szállni velük. melyet a szánalomnélküliség pontjának neveznek. a nagylelkűségem viszont nem. és felszólítottam. Valójában pontosan azzal a hideg könyörtelenséggel viseltetek irányukban. – A nagualok roppant félrevezetőek – folytatta. még azok is. Az én esetemet hozta fel példaként. mivel a szánalom hiányát nagylelkűséggel álcázod. és azonnal tisztázni akartam a dolgot. akivel kapcsolatba kerülök. Azon töprengtem. a nagualok szinte automatikusan. hogy mondjon egy példát az ellenkezőjére. akivel csak kapcsolatba került. Amit te ésszerűségnek látsz. hogy ilyen irányt vett a beszélgetés. mint az. hanem pusztán három összesajtolt labdából álló fénygömbnek. – Azokat vajon nem az őszinte ésszerűség és az a vágy eredményezte. Mind a ketten színlelünk. hogy én őszintén vágyom a megértésre. hogy ezt a témát egyszer már alaposan megtárgyaltuk. csakis rá jellemző fajtáját. Akár meg is esküdének arra. ha erről van szó. . – A jótevőm álcája egy nyugodt. hogy – anélkül. don Juant pedig nevetésre késztette. – De én valóban ilyen vagyok! Don Juan a hasát fogta nevettében. hogy segíts nekem megérteni a dolgokat? – Nem – felelte don Juan. mivel ez felkavar. – És mi a helyzet a nekem adott magyarázataiddal? – kérdeztem. hogy nem tűnik fel nekik a trükköm. hogy kigúnyoljon mindenkit. Mindenki meg van győződve a nyíltságodról. és ezeket színlelt megértéssel és ésszerűséggel álcázza. mivel ez az én könyörtelenségem: a szánalom tökéletes hiánya. a hamis nyugalom és nyíltság látszatát keltve ezzel. aki ellenállhatatlan kényszert érez arra. hogyan mondhatod azt. és többé már senkit nem akarnak hipnotizálni. Idézd fel azt az alkalmat! 136. de többet kell tudnom erről a dologról. – Te. könnyed. akkor miért van az. az a sajátos érzetem támadt elmém egy eldugott zugában. ezért elhallgattam. Nem akartam kimutatni. hogy képtelen vagyok bármit is felidézni. Don Juan felnevetett. és kifejtette. Valójában azonban csak annyira vagy nagylelkű. és készpénznek veszik álságos felületességemet. hogy az összes ember. Erre vállon veregetett. Miközben a magyarázatát hallgattam. Meglepett arckifejezéssel ült vissza mellém. Vitába szálltam vele. de látnia kellett. hogy egy könnyelmű tréfacsinálónak álcázta magát. hogy álcázom magam – tiltakoztam. – De – mint minden nagual – ez alatt az álca alatt olyan hideg volt. hogy nagylelkű és részvéttel teli vagy. hogy az ő szemeik valóban a szántszándékra fókuszálnak. én valóban nem értem. Az ingujjánál fogva megállítottam. ingatag természetes beállítottságomnak köszönhetően a látók engem nem négy. hogy nem érzünk szánalmat. hogy az ő módszere abból áll. akik jól ismerik őket. – Én nem vagyok ésszerű ember – folytatta don Juan a szemembe nézve. – Nyugodt és elpuhult embernek adod ki magad – mondta –. – Csak azért tűnök annak. – Azonban ahhoz. Őszinte várakozással meredt rám. Elmondta. és ezt olyan tökéletesen teszik. hogy valóban ilyen vagy. hogy ezt kimondanám – mindig megkövetelem. egy gömbbe préselt fénylabdából álló fénygömbnek látnak– ahogy az a nagualok esetében megszokott –. aki az égvilágon semmivel sem törődött – folytatta don Juan. és azt felelte. Azt mondta. mondván. így hát újra a nagualok könyörtelenségi mintáiról kezdett beszélni. – Mozdítsd el a gyűjtőpontodat – biztatott. és azt mondta. – Mindig hamis benyomást keltenek magukról.

és lassan. hogy el akar menni egy bizonyos étterembe. Közöltem vele. legalábbis nem ebben a percben. és láttam. Felálltam és kimentem a konyhába. csak érthetetlenül motyogott valamit. Ez után elmondta. – Csak az álcám hatékonysága miatt van az a benyomásod. míg egyszer csak megállíthatatla138. mintha a nyakizmai képtelenek lennének megtartani a feje súlyát. Tanulásom korai szakaszában – teljesen egyedül – sikerült magasabb szintre emelnem a tudomásomat. Álla a mellkasára bukott. teljes csendben elindultunk egy kis hegyi ösvényen. hogy meleg szívű ember vagyok. és a falnak kellett támaszkodnom. hogy ismerem – felelte ő. 137. nehogy mindketten a járdára zuhanjunk. hogy képtelen voltam gondolkodni. képtelen voltam a szavaira koncentrálni. melyet a szánalomnélküliség helyének neveznek. és az arizonai Nogalesbe tartottunk autóval. mindkét kezével a vállamba csimpaszkodott. Észak-Mexikóban. hogy az események tökéletes felidézésének legjobb módja az. akinek csak egyetlen kérdésre van türelme. – Ő . don Juan vasmarokkal belekapaszkodott a karomba. nincs benne a megszokott ragyogás. A SZÁNALOMNÉLKÜLISÉG HELYE Don Juan azt mondta. mintegy végszóra. Ő lecsüngő fejjel azt motyogta. újra fogom élni az egész tapasztalást. amikor nyilvánvalóvá vált számomra. Ha a gyűjtőpontom már elmozdult. Szinte beestünk a vendéglőbe. don Juan? – kérdeztem. Görcsbe rándult a gyomrom az aggodalomtól. hogyan jutok oda. de nekem már nem volt rá szükségem. Óriási erőfeszítéssel próbáltam összeszedni a gondolataimat. Mind a ketten felálltunk. Miközben beszélt. leültette őt. – Rosszul vagy az autózástól? – kérdeztem hirtelen megrémülve. egy mellékutcában parkoltam le. – Hogy érzi magát ma? – ordította a fülébe. miután helyet foglaltunk. Utazásunk első. Sétánk során az adott esemény minden apró részletét sikerült felidéznem. ha az ember sétál egyet. nem kell a felidézett eseményről beszélnem. aztán folytatta a magyarázatát. Gyakorlatilag az ölében vitte el az ajtótól az egyik asztalig. amit akart: az első alkalmat. hogy kilazítsa a vállizmait. Amikor megálltunk Santa Ana városában tankolni. hogy valami nem stimmel don Juannal. – Persze. – Még szép. Don Juan rám sem nézett. és a teste olyan ijesztően remegett. hogy felidéztem. több órán át tartó felében még semmi baja sem volt. a száján keresztül lélegezve. Nyugtalanító csendben botorkáltunk végig az utcán az étterem düledező épületéig. amikor ragyogtak a szemeim.– De te nem vagy rideg. Olyan gyors volt a légzése. – Ismer téged a pincér? – kérdeztem. A vendéglőtől egy háztömbnyire. A gyűjtőpontom elérte azt a helyzetet. Pompásan elbeszélgettünk mindenféle dolgokról. Egészen addig nem szenteltem túl nagy figyelmet a dolognak. egy aggódó pincér sietett don Juan segítségére. majd nekiállt leírni Elías nagual viselkedését. ahol. aztán eltűnt. amikor végre sikerült a sarokba szorítanom. hogy teljesen pánikba estem. És talán amiatt. minden részletre kiterjedő. hogy olyan intenzíven figyelt engem. Amint kiért a járdára. 139. hogy elvezessen az emlékek felidézéséhez. Don Juan egy pillanatra rám meredt. A szemébe néztem. Amint kinyitottam az ajtómat. csak hangosan zihált. és a segítségemmel nagy fájdalmak közepette kivonszolta magát a kocsiból a vezetőülésen keresztül. Az elmúlt körülbelül egy órában szokatlanul csendes és mogorva volt. hogy megkeressem az elfoglalt felszolgálót. és nagyon lassan. még néhány karhajlítást is végzett az autó tetejének támaszkodva. Azt is elmondta. Annyira aggódtam. Nem felelt. mivel a beszéd csak arra szolgál. – Maga ismeri a velem lévő öregembert? – kérdeztem. Megbotlottam. – Mi a baj. Teljes súlyával a karomra nehezedett. egy olyan ember modorában. hogy kiegyenesítse a hátát. don Juan – mondtam őszintén. hogy Elías nagual maszkját a figyelem és az alaposság hamis benyomását keltő. folyamatosan engem nézett. elcsukló hangon pontról pontra elmondta. hogy az vagyok – bizonygatta. Guaymas határában voltunk. nul rángatózni nem kezdett a teste. hogy homályos. precíz aprólékosság képezte.

el akartam vinni a családjához vagy a barátaihoz. hogy visszamegyek a vendéglőbe. hogy a boltban valóban ott lesz néhány ismerőse. Ott is ismernek engem. és teljesen összenyálazta az ingét. Visszamentem az asztalhoz. . Amikor don Juan végzett az evéssel. hogy összeszedje a gondolatait. és közben időről időre elmosolyodott magában. mégis tehetetlennek és nyugtalannak éreztem magam. Megkóstoltam az ételt. és felkavarodott a gyomrom attól az érzéstől. és fogalmam se volt. Azt mondtam. anélkül hogy tudtam volna az okát. Don Juan bólintott. mint hittem. hogy a vendéglőben vagy csak rákot és teknőclevest szolgálnak fel. és minél inkább aggódtam. Eddigre már teljesen kimerültem. és távozott. hogy megakadályozzam a dolgot. Végül sikerült elmondania. és megkérdezem a pincért. hogy valahol Mexikóban várnak rá a barátai. egy pillanatra magához tért. azonban a helyzet nem változott. Tudomásom megszokott állapotában mindig az a különös érzésem volt. – Mondd. Aggasztott. Rájöttem. Ugyanolyan fáradtságosan botladoztunk vissza a kocsihoz. hogy a Guaymas-öböl vize megrémíti. A pincér az ajtóban állt. – Át akarok menni a város másik végébe. de vizet nem fecskendezett az úttestre. hogy visszanyerje a lélegzetét. Aztán úgy tűnt. Rendkívül nyugtalan lettem látva. hogyan jutok el az adott üzlethez. biztos voltam benne. vagy don Juan eszi mindig ugyanazt. Azt motyogta. Leparkoltam a vízpart közelében. hogy megkeressem azt a bizonyos boltot. alig hallható hangon. amiért olyan hűtlen vagyok hozzá. Don Juannak vége volt. és hisztizni kezdett. és csendben leültem. Elindultunk az óceán felé. Attól féltem. Leült az útpadkára. Majdnem egy órán keresztül hajtottam fel-alá. az elmeállapota leromlásától kiváltott feszültség hatására. megmakacsolta magát. A kimerültségem több volt fizikai fáradtságnál. grimaszolt. mit tegyek. aki agyvérzést kapott. hogy többet tudok don Juanról. az aggodalom és a bűntudat kombinációjából tevődött össze. hogy don Juan kisebb agyvérzést kapott a kocsiban. a pincér pedig gyengéden hátba veregette. Reméltem. mi mást tehetnék. hogy a vendégek zsivaja ellenére is szavait tisztán lehetett hallani. és áradozva búcsút intett neki. hogy a nyakamba varrta magát a legrosszabb állapotában. nem ismeri-e don Juan családját. mire don Juan kikászálódott a kocsiból. annál éhesebb lettem. ahogy a vendéglőhöz vezető utat tettük meg: don Juan súlyosan a karomra nehezedett. tált. – Remélem ízleni fog az étel! – üvöltötte. mint amennyit az értelmem dik141. akár egy öszvér. Meg akartam szabadulni tőle. hogy a rohama súlyosabb. És bűnösnek éreztem magam. Evés után valamivel jobban éreztem magam. csak intsen. ahol még padok sem voltak. Fizettem. de a veszteségérzetet ellenpontozta a harag. De aztán elértem a nyugtalanság egy ismerős küszöbére. A pincér olyan hangosan beszélt hozzá. annál jobban sajnáltam magam. hogy a legrosszabb még hátravan. és átnyújtotta nekem a számlát. és hihetetlenül finomnak találtam. és elvezetett a város főterére. Most. Mivel nem tudtam. hogy itt ragadtam egy gyenge öregemberrel. Köhögnöm kellett a felszálló porfelhőktől. míg bemászott az autóba. mely állítása szerint valahol a város másik végén volt. mintha meg akarna bizonyosodni arról. hogy talán tévedett. hol találom őket. és én máris itt vagyok. és elindultam. aki – amennyire tudtam – halálos beteg. Útközben megfordult a fejemben. ám nem tudtam. a boltba. hogy ez a bolt egy másik városban van. Egy percen belül megjelent az asztalunknál a pincér. megfordultam. Szorongásom a tetőfokára hágott. – Fordulj meg a kocsival – utasított reszkető. és lehet. Semmit sem tehettem volna. Minél többet gondolkodtam a kellemetlenségemen. Páros lábbal toporzékolt a kocsi padlóján. de nem tudtam. Két-három percig is eltartott. – Ha szüksége van valamire. hogy már az evés gondolatától is hányingerem támadt. 140. ha itt jár. a magasba lökte a karját. és a nyugtalanságom sem múlt el. Don Juan roppant mohón evett. mit tehetek érted? – kérdeztem aztán. milyen boltról beszél. Don Juan összefüggéstelenül motyogott. de nem találtam meg az üzletet. El fogom veszíteni őt. a felszolgáló pedig segített neki felállni. Egy utcaseprő autó haladt el mellettünk. hogyan küzd azért. hol. Az a gondolatom támadt. Az ottani emberek a barátaim. hogy nem hagyom őt elesni. Visszafordult. A válasz mindent megmagyarázott. don Juan. de ahogy közelebb értünk. Majd tíz percig tartott. fogalmam sincs. zihált és minden pár lépés után megállt. és nem volt hajlandó továbbmenni. Én annyira aggódtam. A veszteség és a pusztulás iszonyatos érzete fogott el. A karjánál fogva kivezette őt az étteremből. pörgő acélkeféivel felkavarta a port.az az öreg. még az utcára is kisegítette. egy poros kis térre. Don Juan beismerte. Hirtelen feltűnt az iménti pincér két nagy tál teknőclevessel és két tányér friss garnélarákkal.

hogy visszaszerezzem a kocsimat. én pedig ott maradtam. Megfogtam a karját. Meg akartam nyugtatni az embereket. A bolond öregember vádja túl súlyos volt. hogy a boltban lévő emberek turistának nézzenek. A férfi elment. de a tömeg továbbra is ott maradt don Juan körül. Don Juan hirtelen felállt. hogy halljam. Zavarban éreztem magam. hová vigyelek? – Azt akarom. nehogy beleszaladjak valamelyikükbe. hogy don Juan ott áll a kocsi mellett. hogy tegye csak le a csomagjaimat a járdára. Egy rendőrrel beszélt. – Össze kell szedned magad. míg megérkezik a rendőrség. Semmi esélyem sem volt arra. nem számít. hogy még az is átfutott az agyamon. míg kiválogattam. arcom elé tartott csomagjaim mögé rejtőzve. A rendőr elment. hogy menj a pokolba! – felelte recsegő. Ráadásul szerintem az is kitelt volna tőle. szinte járásra is képtelenül. mielőtt kimerészkednék az utcára. hogy bejelentkezem egy hotelbe. csak megerősíti a bűnösségemet a rendőr szemében. Természetes energiája és élénksége már a múlté volt: egy szörnyen öreg és gyenge embert láttam magam előtt. összevásárolni. tem neki. amikor egy zsibbasztó erejű pofont éreztem az arcomon. mire valaki észreveszi. A gondolat. hol vagyok. és elhatároztam. A tömeg rosszallóan felmorajlott. hogy elrohantam. hogy akár hónapok is eltelhetnek. tartsanak itt. hová szeretnél eljutni – mondtam gyengéden. hogy esetleg nem is agyvérzése volt. hogy egyszerűen otthagyom don Juant az út szélén. Most azonban egyet sem láttam. hogy végem van. – Fogjátok meg – erősködött. hogy együtt vagyunk. Ha lecsuknának. hogy a rendőr a kocsimon lévő kaliforniai rendszámot vizsgálgatja. gyors. Fizettem egy fiatalembernek. erőszakos reakcióra késztetett. Ezt teszik a tehetetlen öregemberekkel: megölik őket szórakozásból. mivel azt akartam. azt akartam. hanem saját magamért. Egyetlen pillanat alatt egész sereg ember gyűlt körénk. Túl messze voltam ahhoz. de amint az autóm közelébe értünk. Elborított a határtalan szánalom hulláma. – Segítsetek rajtam. láttam magam öregen és gyengén. és ez végképp meggyőzött arról. Belerúgtam az első fiatalemberbe. Felrémlett előttem egy mexikói börtön képe. mit csináljanak vele. Szemtől szemben állt velem. Gyorsan tervet készítettem. és továbbra is emberek veszik körül. feltámadt bennem a gyanú. Azt akarta. és ott maradok pár napig. aki épp a jegyzőkönyvet vette fel. hogy segítsen cipelni a csomagjaimat. Az is eszembe jutott. Kétségbeesett szükségem volt egy új tervre. mit akarok venni. Magányos. és ez az idegen meg akar ölni engem. hogy vigyázni fogok rá. hanem valami egyéb agykárosodásban szenvedett. Jó ideig eltartott. – És kérem. mintha roppant módon érdekelne a bolt árukínálata. és az. egy barátom nemsokára értem jön autóval. és kérte őket. A sírás határán álltam. és hátba veregettem don Juant. – Nem ismerlek téged! – kiabálta. és megállíthatatlanul remegett. Fontolóra vettem. – Ki vagy te? – kiáltotta erőltetett hangon. Elvesztem az önsajnálat képeiben. Azt mondtam neki. hogy eltűntem. hogy letartóztasson egy külföldit. és erőszakossá vált. hogy figyelmen kívül hagyja az igazságot csak. aki a közelembe jött. Miközben végigszáguldottam a főutcán. – Mit csinálsz don Juan? – kérdeztem hangosan. hogy egy ilyen kis város. Amint meghallottam a szavait. A szája félig nyitva volt. senki sem tudná. tele van gyalogos rendőrökkel. hogy a lehető legtöbb dolgot fogom 143. Elviselhetetlen volt a gondolat. hogy . don Juan és az őt körülvevő emberek látóterén kívül. megláttam. – Hagyj békén! A tömeghez fordult. Körülbelül egy órán át álldogáltam egy kapualjban. Néhány fiatalember a nyomomba eredt. hogy ilyen gondolataim vannak. valaki hívja ki a rendőröket. amit mond. ráébredtem. de el tudtam képzelni gyors. aki ágálva kiabált nekik. Utána siettem. Úgy tettem. és több robosztus fiatalember is vészjóslóan meredt rám. hogy az életemért futok. ezúttal a tarkómon. Észrevettem. hogy segítsek neki. ideges kiabálásának lényegét. és gyorsan befordultam az első utamba akadó üzletbe. hogy eljussak az autómhoz. hogyan. öreg indián vagyok. ki ez az ember – fordult hozzájuk don Juan. – Mit akarsz. és némán ígéretet tet142.Annyira aggasztott a helyzetem. don Juan újra megütött. Mielőtt magamhoz térhettem volna a meglepetésemből. amitől teljesen megőrült. és a gondját fogom viselni. Az utánam rohanó fiatalemberek nagy zajjal elfutottak. és egész testében rázkódott a dühtől. mint Guaymas. és én tudtam. és meg kell próbálnod elmondanod. hogy lássák. de nem ő miatta. hogy elvigyen a szállodámba. Közöltem a fiatalemberrel. aztán kétségbeesetten rohanni kezdtem. érdes hangon. Minden hasztalan volt. a tervem megbukott. Ők majd tudni fogják. Aztán majd megkérek valakit. segítsenek rajta. – Nem tudom. Láttam. milyen törékenynek néz ki: évtizedeket öregedett néhány óra alatt. és elindult. hogy segítsen elvinni a csomagokat a kocsimhoz.

– Te ma pontosan ezt tetted. Gyorsan levette és kifordította a dzsekijét. – Én soha nem beszélgetek „csak úgy” – mondta szigorúan. az volt. Biztos voltam abban. kiszámíthatatlan öregemberré váltam. aztán szégyentelenül lepénzelte őket. Úgy tűnt. Don Juan ott állt a járdán az autó mellett. sípjaikat fújva rohanvást igyekeztek felénk. Segítettem neked. akit ismertem. a szánalom ijesztő hiánya. Mozgékonysága és fiatalos ereje épp az ellenkezője volt a néhány perccel korábbi öregember gyengeségének. hogy leckét fog adni nekem a könyörtelenségből. és így most fekete dzsekit viselt. azt a célt szolgálta. mi történik don Juannal vagy velem. akiket a kocsiajtók nyílásának és záródásának hangja vonzott oda. A másik lehetőség. hogy don Juan megadta a nevemet a rendőrnek. betettem a csomagokat. azáltal hogy a gyűjtőpontomat egy speciális helyzetbe mozdítottam el.visszamegyek a boltba. és biztosította őket arról. hogy oszladozni kezd a don Juan körülötti tömeg. Kivette a csomagokat a csomagtartóból. és gondosan megfésülködött. mintha csak a zárakat ellenőrizné. Azonban a tervem azonnal megbukott. Nem csak eljátszottam. – Ez volt a könyörtelenség első leckéje – mondta ő. És bizonyosan nem kedvességet. don Juan roppant fürgén eléjük ment. – Miféle komédia volt ez. de a tanítványnak kell elmozdítania a gyűjtőpontját. Ez az érzés inkább egyfajta hűvös közöny volt. hogy élvezi a szituációt. A félelem vagy a nyugtalanság legkisebb jele nélkül kinyitottam a csomagtartót. hogy pontosan arra a pontra mozdítsd el a gyűjtőpontodat. Elmagyarázta nekik. és így gyenge. aztán kinyitottam a vezetőülés felőli ajtót. hogy megtörjük az út egyhangúságát. don Juan? – kérdeztem. hogy a lehető legkevesebb segítséggel érjék el a szánalomnélküliség helyét. A rendőr visszatért egy kollégájával. Amikor a két rendőr. a bézs-színű pedig befelé. mi pedig egyetlen szó nélkül beszálltunk a kocsiba. hogy most az öreg. majd mind a ketten lassan elsétáltak az utca vége felé. Talán az iménti rendőr is épp ezért ment el. Beletörődést vagy türelmet sem éreztem. csak úgy beszélgetünk. a rendőrök túl fáradtak ahhoz. akkor ellenőrizni fogják a szállodákat. Én nem alkalmatlankodtam azzal. Bedobta szalmakalapját a kocsiba. mintha az egész csak egy rossz álom lett volna. Még soha nem kellett taxiznom Guaymasban. hogy a rendőrök miatt színészkedik. bármerre is menjen. megkérem őket. amit ma délután tettem. Megjegyezte. Don Juan megrázta a felsőtestét. hogy úrrá legyek az idegességemen. Még soha életemben nem éreztem így magam. Tudtam. Minden. Ezt a pontot hívják a szánalomnélküliség helyének. azzal a szenilis. nekem semmi kétségem nem lett volna afelől. úgy hogy a fekete oldala legyen kifelé. és ez által egyszeriben megfiatalodott. és a rendőrség valószínűleg már riasztotta a busztársaságokat. Még csak nem is haragudtam rá. hogy megteremtse számodra a megfelelő helyzetet. akinek agykárosodása volt. kinyitotta és becsukta a kocsi ajtaját. hogy bármit is kérdezzenek. Ezen a ponton hirtelen valamiféle ellenállhatatlan kényszert éreztem: olyan volt. hűvössé. hogy nincs miért aggódniuk. És ekkor. ami elhagyja Guaymast. beszélt. Szemei huncut csillogásából láttam. Egy szokatlan érzés keménnyé. Nem gyűlölet volt. szórakozottan nézve engem. Bevallottam. Egyetlen szó nélkül segített nekem bepakolni az autóba a hátralévő csomagjaimat. gyenge és öreg indiánnal találkoztak. De ezt az ötletet is nyomban elvetettem. amit éreztem. hogy öreg és gyenge vagyok – az is voltam. hogy nem figyeltem rá. hogy hívjanak nekem egy taxit. – Ezt már tudnod kellene. talán egy kissé túl drámaian is. ahogy a kutyák rázzák le a vizet a bundájukról. hogy Guaymas felé tartva figyelmeztetett arra. vajon vannak-e itt egyáltalán. hogy elmegyek a buszpályaudvarra. mert azt hittem. hogy egyetlen szót is szóljak a rendőrökhöz. Odasétáltam a kocsimhoz minden csomagommal együtt. Gyors lélegzeteket vettem. – A varázslóknak azt a problémát kell megoldaniuk – folytatta –. ahol eltűnik a szánalom. mintha a testem különvált volna az elmémtől. újra azzá az emberré vált. ahol ismerik az apját. Miközben a rendőrökkel 145. Vak pánik kerítette hatalmába. és elhajtottunk. Aztán észrevettem. menti városba tart. hiszen azok korábban már láttak őt: ha én leltem volna a helyükben. Teljes hidegséggel meredtem rá. és meglepett a hangomból kicsengő hidegség. hogy bizonyára az apjával. hogy ha a rendőrség komolyan vette don Juant és elég jól végzi a munkáját. amikor rájöttem. aztán kihajtotta inge gallérját a kabát fölé. és fogalmam sem volt. szenilis indián fiát látom. és betette őket a hátsó ülésre. . Figyelmesen végighallgatta őket. Abban a pillanatban a legkevésbé sem törődtem azzal. hatékonnyá és szótlanná tett. Vagy bármelyik buszra. ami valamelyik határ144. és nem is düh. Don Juan megadta nekik a vendéglő nevét. ami felötlött bennem. A színt a nagual állítja fel. és felszállok az első buszra.

és élvezze a látványt. amiatt. Magával törődött. kor először ismertem fel a kettősségemet. hogy a gyűjtőpont helyzetének függvényében magyarázza el nekem a jelenséget. és az a tudás. sötét és nehéz része nem aggódott. Aztán a két rész vitába szállt egymással. hogy elfogadjam. miről beszélsz – mondtam neki. hogy elmozdítsd a gyűjtőpontodat. de képtelen vagyok beszélni arról. hogy kapcsolatot alakítson ki bármivel. és kapcsolatban állt mindennel. Ebből a helyzetből képes vagy érezni az ember . – Rengeteg dolgot tudok. Az egyik végtelenül idős volt. a gyűjtőpontunk helyzetétől függ. milyen formában fogja megfogalmazni a saját csendes gondolataimat. – Már beszéltem neked erről az állapotról – mondta don Juan. hogy a varázslók által birtokolt legkifinomultabb tudás nem más. mint az érzékelő lényként rendelkezésünkre álló képességek ismerete és uralása. új. Miközben beszélt. Váratlanul lehúzódtam az út szélére. mint a köznapi emberek. Aztán elmondta. mint téged. a hangja megszilárdította a bennem lévő légies részt. de téves lenne azt állítanom. én talán valamivel tisztábban érezhetem ezt. mint ami148. képes vagyok 147. mit magyaráz nekem don Juan. légies. a varázslók minden tette a gyűjtőpontjuk elmozdulásának következménye. Azt mondta. Énem idős. Nem tudom. Ekkor hihetetlen nehéznek éreztem szavaira koncentrálni: nem mintha zavarodott vagy fáradt lettem volna. mely nem aggódott. milyen felismerésre jutottam a kettősségemmel kapcsolatban. Két nyilvánvalóan különálló rész létezett a lényemben. hogy előre láttam a szavait. tőlem teljesen függetlenül belekezdett egyfajta játékba. – Miért álltál meg? – kérdezte don Juan. mivel bizonytalan volt. De az. úgy éreztem. a nehéz pedig azt. tudni akartam. Mivel ez az esemény soha nem ismétlődik meg. mint amilyeneket én találtam volna. és aggodalmaskodó részem csapdába esett két érzés között: egyszerre töltötte el büszkeség az emberi buzgóság miatt. mivel azonos volt mindennel. mit fog mondani don Juan. Azt mondta. és még sok más dolgot is tudok. vajon képes vagyok-e a jótevőmhöz hasonlóan átváltozni. mivel nem találtam volna a megfelelő szavakat. másodszor pedig. ez engem is épp annyira meglepett. és dualizmusnak nevezel. elveszítettem a szilárdságomat. mellyel a világot szemléltem. ezeket az elmozdulásokat pedig a rendelkezésükre álló energiamennyiség határozza meg. hogy én reagáltam. Beleborzongtam abba a felismerésbe. Elmondtam neki. Súlyos volt és sötét. Ez volt az a részem. hogy elmozdítsák azt. életemben először. Az érzet. a racionalizmus és a józan ész helyzete meggyengül. amit mondott. hogy bármit is el kellett volna magyaráznia. – Amit most megtapasztalsz. légies. hogy az. és nem élvezett semmit sem. hogy van egy idősebb. mintha énem egy bennem rejlő. mert hiányzott belőle a képesség. amit tudok. Megemlítettem neki. És ez a bizonytalan. hanem mert az elmém. hogy ő mindig jobb kifejezéseket választ. Olyan volt. És ott. A hangja kiváltott bennem valamiféle reakciót. Úgy tűnt. de nem tudtam megfogalmazni. hogy intuitívan megérezzük ezt a tudást. – Pontosan tudom. Amikor nekifogott. melynek során megkísérelte kitalálni. ugyanakkor gyengítette is a koncentrációmat. hogy két transzcendens dologra képzik magukat: először is arra. hogy fogjak hozzá. amit már tudtam. hogy a földön csakis a varázslók haladják túl szándékosan ezt az intuitív szintet azáltal. amikor a gyűjtőpont elmozdul és eléri a szánalomnélküliség helyét. csendes részem az értelem előéletének egyfajta képe volt. A másik részem világos. sötét. Hihetetlenül nyugodtnak éreztem magam. sötét tava. hogy a nehéz rész aggódjon. Ez volt az a részem. izgatott és gyors volt. az a gyűjtőpontod egy másik helyzetéből adódó látvány. – Nem feltétlenül kellett volna ezt tennem – folytatta. tiszta tudással rendelkeztem a bennem rejlő kettősségről. Nem okozott problémát számomra. nyugodt és közönyös. Don Juan aztán mondott valamit. és nem voltak kérdéseim. A bennem lévő légies rész ismét olyan légiessé vált. megérezni. Újra és újra hangsúlyozta. hogy ezt mind tudom. hogy a másik hagyja abba a bosszankodást. és újra tudtam. és egyszeriben újra felismerhetően önmagam lettem. Egyedül volt a felszínen és sebezhetően. hogy a fenséges sonorai sivatag képe egy rendszerezett és háziasított növényekkel teli tájképpé változott. Akárhová pillantottam. Elvárások nélkül élvezte a dolgokat. és szomorúság. így mindannyian képesek vagyunk arra. mivel kapcsolatban vagyok a harcosok útjával. A légies rész azt akarta. hogy amit érzékelünk. Azt mondta. de nem tudtam ellenállni a kísértésnek. hogy minden emberi lényben ott rejtőzik a csendes tudás óriási. Tudatosan körbenéztem ezzel a részemmel. – E nélkül a kemény taktika nélkül is rávehettelek volna arra. egyszerűen azért. Hidd el. mivel mindent értettem anélkül. ismeretlen része sikertelenül próbálna szavakká formálni egy gondolatot.146. nagy termőföldeket láttam. hogy felfogják a gyűjtőpont létezésének tényét. Ő erre megjegyezte.

annál tünékenyebbé vált ez a tudás. merre tartok. ennélfogva nem képes elmondani. ahol képes leszek őt tökéletesen felismerni. mintha meghalna az ember – mondta. ezt pedig Carmela váratlan felbukkanása és az a sikertelen igyekezetem váltotta ki. hogy amikor az ember tudatára ébred annak. A veszélyes az. nem fenyegeti valódi veszély. A ház üresnek tűnt. hogy laknának benne. Azt tanácsolta. Aztán az ősi idők emberéről kezdett beszélni. és a benne illetve körülötte uralkodó csend hat rám nyomasztólag. ahogy a köznapi életben ismeri a dolgokat. A csendes tudás. máris odaértünk. Próbáltam enni. de úgy éreztem. olyan tudás. ami mindannyiunknak van – folytatta. melyet még nem vagy képes szavakba foglalni. – Miért nem? – kérdeztem. Gondolkodni azonban nem képes. és képes legyél használni azt – felelte don Juan. Nem voltam felkészülve a bejövetelére. mivel a gyűjtőpontom továbbra is mozogni fog. amit tud. Úgy tűnt. Don Juan meggyújtott néhány petróleumlámpát. Beindítottam a kocsit. és leültünk a robosztus asztalhoz. Először azt hittem. Aztán távoli. elengedhetetlen. hogy az engem kis híján elemésztő szorongással együtt elveszítettem azt a tiszta érzést is. hogy útközben nem beszélgettünk. – De mit jelent ez egyszerűen megfogalmazva? – kérdeztem. Azonban tudtam. hogy szavakká tudd formálni. és egy darabig csendben haladtunk. hogy arra a helyre mozdítsam el a gyűjtőpontomat. majd újra elnyelte a sötétség.idősebb oldalát. hogy az ember feladta a csendes tudást az értelem világáért – felelte. hogyan vezessek – pedig ezt gyakran megtette. akaratlanul is felcsuklottam a meglepetéstől. ez túl sok energiát igényel. hogy közvetlenül akarta megismerni azt. de senki sem bukkant fel. Amint abbahagytam a nőről történő gondolkodást. Azaz kis híján sikerült felismernem. Félbe maradt kiáltással tátva maradt a szám. Nem tudtam pontosan. Küzdöttem. hogy felingerelje az önteltségemet. ami tökéletes uralommal bír minden felett. – Mert ahhoz. mit mondjak. a házban mindenki meghallotta a nevetését. azonnali enyhülést hozva számomra. – Valami. melyet képtelen vagy leírni. A nőn kezdtem gondolkodni. Félig-meddig arra számítottam. hogy don Juan barátai ott vannak. . Amikor lecsillapodtam. és addig nyomta a hátamat. – Azt. én vagyok az. aminek tökéletes tudása van mindenről. Úgy tűnt. – Ne ijedj meg. szétrobban a testem. ez az ember a lehető legközvetlenebb módon tudta. Don Juan olyan fékeveszetten nevetett rajtam. amikor egy nő lépett be zajtalanul a szobába. szinte még el sem indultunk. Az ember ott követte el a hibát. míg az meg nem roppant. – A gyűjtőpont bármilyen elmozdulása olyan. Képtelen voltam visszaemlékezni utunk részleteire. Egy percig azt hittem. hogy mindent tudok. Az energiának ezt a felerősödését az ember gyilkos szorongásként éli meg. evéshez készülődik. rájöttem. hogy a masszív. Késő este érkeztünk az Észak-mexikói Sinaola megyébe. – Minél jobban ragaszkodik az értelem világához. hogy megtisztítsam az elmém. ha az ember nem tudja. Nem ismertem őt. don Juan csoportja varázslóinak vidéken lévő házához. Don Juan nem adott útirányt és nem szólt bele. Azt mondta. és egy nagy tál ételt helyezett az asztalra. Először azt mondta. ha ez bekövetkezik? – kérdeztem. – A varázslók hiszik. hez. Az energia-kitörés el fog múlni. sötét ház. hogyan fogja don Juan szavakba önteni az általam is ismert tudást. – Semmit – mondta don Juan. de a gondolataimat elhomályosító köd miatt képtelen voltam előhívni az emlékét. szinte azonnal különös. Odaugrott a székem150. hogy tudtam. – A csendes tudás olyan dolog. – Mi tegyek. hogy az engem futótűzként elborító szorongás oka az volt. Nem is kellett látnom őket. hogy tud. Azon gondolkodtam. és amikor kilépett a sötétségből a fényre. hogy ez a részem kerekedjen felül. Minél inkább törekedett erre. egy részem mégis tudta és hagytam. természetesen maga a szántszándék – a szellem. szem elől veszíti. Ekkor belekezdett egy roppant sajátságos okfejtésbe. hogy előjönnek a többiek. hogy rendkívül sok energiával rendelkezz. mintha csak a semmiből öltött volna testet. Már nem voltam képes előre látni. és tudatos akar lenni ezzel a tudással kapcsolatban. szokjak hozzá ezekhez a rohamokhoz. 149. aztán újra összekapcsolódik egy sokkal nagyobb erővel rendelkező forrással. egyszerűen éreztem a jelenlétüket. csak azt tudtam. Carmela – mondta. és a szorongásom hihetetlen méreteket öltött. hogy hirtelen elmozdult a gyűjtőpontom. zsibbasztó nyugtalanságot érzékeltem. úgy. annál tünékenyebbé válik a szántszándék. – Te pedig jelenleg nem rendelkezel ezzel az energiatartalékkal. de nem voltam éhes. – Minden bennünk lévő dolog elkülönül. semmi nem utalt arra. az absztrakt. halk kutyaugatást hallottam. És amit az ember idősebb oldala tud. az a csendes tudás. mi történik vele: ha tudja. de don Juan gyorsan közbelépett. amit tud. ezért felhagytam vele. – Csak várj.

Azonban a bennem még mindig meglévő kettősség miatt kissé túlzottan leegyszerűsítettnek találtam az érvelését. hogy az önteltség nem más. hogy az emberi cinizmust és a kétségbeesést a bennünk megmaradt kicsiny darab csendes tudás okozza. Ahogy az egyéni én érzete egyre erősebb lett. hogy e nélkül a kapcsolat nélkül reménye sincs a békére. hogy a szellem határozza meg a dolgok menetét. A varázslók. a nagual mindig hagyja. hogy a reggeli alatt roppant feszélyezett voltam. don Juan kijelentette. és a varázslók minden tette arra irányul. hogy megvalósítsák ezt a célt. elkezdte kifejleszteni az egyéniség érzetét. Úgy tűnt. hogy képes előre látni. hogy ilyen öntelt legyen. az ember elveszítette a csendes tudással fennálló természetes kapcsolatát. most abszolút meggyőzőnek tűnt számomra. amely megfosztotta az embert az erejétől. míg a szellem aznap kora reggel. – Ez lehetetlennek tűnik. mialatt Nogalesben reggeliztünk. hogy a gyűjtőpont bármilyen elmozdulása elmozdulás az egyéni énnel való túlzott törődéstől. hogy a nagualnak vezetőként vagy tanárként mindig a leghatékonyabb. – De a harcos számára a háború nem az egyéni vagy csoportos ostobaság cselekedeteit jelenti. és úgy találták. mely annyira jellemző a modern emberre. legalábbis a megszokott tudomásom állapotában létező énem. Folytatva a mondanivalóját. egy meghatározott célra irányítja a gondolatait és a szavait. Don Juan kijelentette. mégis erről van szó – mondta.mit tegyen. hogy amint elmozdul a gyűjtőpontjuk. Don Juan az önteltséget az ember énképe által generált erőnek jellemezte. mivel gúnyt űzött belőlem. mely a jelenlegi helyén rögzülve tartja a gyűjtőpontot. Elmondta. és nem is az öncélú erőszakot. Ebből kifolyólag a harcos útjának legfőbb célja az. Ezáltal sikerült lerögzíteni a gyűjtőpontját az énképét fenntartó helyzetben. Rámutattam arra. Következésképpen kijelenthetjük. hogy valaha is visszatérjen minden dolgok forrásához. elveszítik az önmaguk iránt érzett szánalmukat. És az önteltség látszólagos függetlensége adja az értékesség látszatát. az ember az individualitásában keresett vigaszt. a megszokott helyzetéből történő elmozdítása elmozdulást eredményez az ember öntükrözésétől és annak kísérőjelenségétől. – Ez így igaz – ismerte be. Azt hittem. olyan lénnyé. ami azt az érzést nyújtotta számára. De mivel oly jól tette a dolgát. Így bukkant fel az egyéni „én” képzete. melyet normál körülmények között felfoghatatlannak találtam volna. Kijelentette. hogy letaszítsa a trónjáról az önteltséget. Majd kifejtette. Újra elmondta. jelet nem adott neki. ez az ember nyomorúságának forrása. és mondjam el. 152. ugyanakkor a legfeddhetetlenebb módon kell viselkednie. mit fog tenni. és a béke pedig nem az. A gyűjtőpontjuk megszokott helyzete nélkül az énképük többé nem tartható fenn. Don Juan okfejtése. a varázslók hiszik. hogy a gyűjtőpont helyzete teszi a mai embert öldöklő egoistává. a harcos természetes állapota a háború. itt az ideje. mely két dolgot tesz: először is sejteti az emberrel a minden dolgok forrásával fennálló ősi kapcsolatát. az éné. Ha nem sajnálná magát annyira. A modern ember e fejlődés örököse. hogy folytassuk a könyörtelenségről. . az mintegy saját életre kel. hogy ez az az erő. az ember nem engedhetné meg magának. hogy a gyűjtőpont bármilyen. ennélfogva már olyan reménytelenül eltávolodott minden dolgok forrásától. hogy idézzem fel az adott eseményt. ez a célpont pedig én voltam. Mivel nincs lehetősége racionálisan megtervezni a cselekedeteit. összeomlik az önteltségük. ellentmondáson kaptam don Juant. Kifejtette. mint álcázott önsajnálat. Például neki sem volt semmiféle terve. és képes megtervezni a cselekedeteit. és hogy hogyan tegye azt a legjobban. az önteltségtől. mely elkezdte meghatározni az ember cselekedeteinek természetét és hatókörét. – Gondolj a pincérnőre – nógatott. és ezzel együtt az önteltségüket is. akit teljesen leköt a saját énképe. Mivel elveszítette a reményét arra. hogy a varázslók megfosztották álcájától az önteltséget. mint hogy az önpusztítás erőszakos és cinikus cselekedeteivel fejezi ki a kétségbeesését. És ha nem fókuszálnak minden erejükkel erre az énképre. A harcos számára a háború teljes küzdelem az ellen az egyéni én ellen. a varázslás legalapvetőbb előfeltételéről folytatott beszélgetésünket. 151. amikor azt mondják. Így hát a varázslóknak igazuk van. az elégedettségre és céljai elérésére. Elmondtam neki. mint az önmagát valami másnak tettető önsajnálat. hogy gyűjtőpontunknak a megszokott helyéről való elmozdításával elérhetünk egy állapotot. hogy az nem más. hogy egyszer azt mondta nekem. hogy nem tehet mást. hogy a varázslók tökéletesen meg vannak győződve arról. mire emlékszem belőle. hogy a varázslók felismerték. Aztán don Juan azt mondta. gyakorlati cselekedeteik révén tudják. Azonban ha megjelenik az önteltség. melyet csakis könyörtelenségnek lehet nevezni. Arra ösztönzött. másodszor pedig azt az érzést kelti benne. lépésről lépésre végigmenve a történteken. – Az önsajnálat a valódi ellenség. Ezután az én aznap délutáni esetemet hozta fel példaként.

aki szeretne férjhez menni. és feltűzte hosszú fekete haját. én pedig azt hittem. amikor megrendeltem az ételt. mint a szószólóm. ha ételt rendel. a városba betévedt farmerekről szóló viccet. don Juan hosszasan elcsevegett egy idős hölggyel és a modortalan pincérnővel – gyakorlatilag flörtölt velük. Don Juan a pincérnőhöz fordult. – Hát. mialatt arra várt. hogy ő beszéljen a saját nevében? – kérdezte az idős hölgy don Juantól. Ebben a világban csakis az adott személy számára kényelmes érzések valódiak. Újra és újra elmondtam neki. és egy percig borzasztóan dadogtam. fiatal nő volt. Nevettem a hasonlaton. teljesen normálisan beszéltem. Úgy tűnt nekem. – Mert beszédhibás – felelte don Juan. A nők felkacagtak. nem ismernek-e egy becsületes. Megkérdezte őket. hogy mialatt én ettem. és elmondott néhány. Úgy beszélt magáról. aki a szerelmet keresi. maga igazán jó megfigyelő – mondta don Juan. el kellett hagynia az öntükrözés szokásos helyzetét. A nők harsányan kacagtak. – Ó. engem pedig módfelett bosszantott a dolog. teljesen komolyan veszi don Juant. hogy feleséget találjak magamnak. don Juan vagy a házasságot vagy az Egyesült Államokat illeti a szánalomnélküliség névvel. mert én egy mexikói-amerikai vagyok. Annyira megragadott az átalakulása. egészen közel hozzám. halálra rémítve a nőket. – Feltétlenül be kellett jelentenem neked a szándékomat – folytatta a magyarázatát don Juan.153. A gyűjtőpontom pedig végül elérte a szánalomnélküliség helyét. – Az öntükrözés helyzete arra kényszeríti a gyűjtőpontot – folytatta don Juan –. – Csak arra emlékszem. valójában azon155. Don Juan azt mondta. – Mit csinált. amire szüksége van. hogy a szellem megnyilatkozott számára. aki miután ledobta elém az étlapot az asztalra. csak állt ott. így képes lesz átlépni a határt. – Szegény fickó – mondta az idős hölgy. – Rettenetesen dadog. Úgy gondoltam. vajon nem amerikai-e. és nevetett a kérdésen. – A keménység és az átváltozás a szellem előjele volt. hogy ha meg akar tanulni rendesen beszélni. hogy adjak neki néhány leckét a könyörtelenségből. . hogy őt már eljegyezték. hogy a hatására még rossz modoráról is megfeledkeztem. – De ez a fiú csak akkor képes normálisan beszélni. Figyelemreméltó volt a változás: a nő egyszeriben vonzóbbá és érettebbé vált. és megkérdezte. és akinek nincsenek túl nagy igényei a jövendőbelije szépségével kapcsolatban. – Meghiszem azt! – felelt ő. akkor könyörtelennek kell lennie. Azért hoztam ide. Azt mondta. amikor az ő átváltozásának hatására. hogy leadjuk a rendelésünket? Kis idő múltán eszembe jutott. de ezt egyáltalán nem vetted észre – épp ahogy annak történni kellett. hogy a felszolgáló kemény vonású. Várakozás közben türelmetlenül topogott a padlón nagy lábával. hogy leckét fog adni nekem a könyörtelenségből. az aznapi első. – Segíteni fogok neki abban. – Miért nem hagyja. és egy ilyen jó reggeli után akár itt helyben is elkezdhetném a dolgot. és eljutni a szánalomnélküliség helyére. erkölcsös és szemérmes nőt. Az irányítása segítségével valóban emlékeztem arra. – És így is tettem. Az nemmel felelt. hogy azért jöttem Mexikóba. Azt mondta. távozáshoz készülődve. akkor jobb. ha elindulunk – mondta don Juan. hogy siessek és döntsem már el. mit kérek. Azt felelte. hogy goromba volt. mégis burkoltan közölte velem. a zavaromon nevetnek. minden lépés a szellem szándékának beteljesítése végett és tökéletes könnyedséggel következett be. Aztán megkérdezte a pincérnőt. az jó. attól a perctől fogva. hozzám feleségül. Bárgyú történeteket mesélt nekik a kormány panamáiról és korrupciójáról. és hisztérikus kacagásra késztetve don Juant. hogy színleg a részvét világát állítsa össze. ha még ma szerelmet akarunk találni neki. – Ez volt a jel – mondta don Juan. Don Juan komoly hangon azt mondta nekik. – Beszélgettem a pincérnővel és egy közeli asztalnál ülő idős hölggyel. ban ez a kegyetlenség és az énközpontúság világa. – De miért volt goromba? – makacskodott don Juan. nagualként végrehajtott tette az volt. – Most már emlékszel? – kérdezte. mintegy némán azt követelve. A pincérnő azt mondta. – Maga nagyon komolyan veszi ezt a házasság-dolgot – szólt a fiatal pincérnő don Juanhoz. hogy tudatta velem a szándékát: teljesen érthetően. nem jönne-e 154.

és ő is kedveli kellemes sötétségét. és mit érzékeltem. – Nem állítanám. Egy szót sem értettem abból. hogy don Juan kikérte a véleményemet. don Juan hirtelen beszélni kezdett. a rákövetkező órákban don Juan segített. – Úgy. hogy a szememmel érzékeltem azt. melyet tisztán lehetett látni onnan. – Mivel nagyon figyelmetlen vagy. hogy új helyzeteket érjek el. szerencsés döntés volt részemről. hogy a gyűjtőpontom várakozásán túli pontra mozdult el. Azt mondtam don Juannak. A legtöbbjüket megijesztik az ilyen helyek. Azt felelte. nem leszek képes megtalálni a sötét sziklapadot. Kivételt képeznek a hegyi oroszlánok és a prérifarkasok. Hevesen kijelentettem. Azt mondta. Azt hittem. Azt mondta. meg akar állni egy széles sziklapadnál. Másnap képtelen voltam visszaemlékezni arra. hogy menjünk csak le. amit mondott. kete foltot. 157. Miközben lassan felfelé másztunk egy lankás hegygerincre. Csak annyit mondott. mászás közben már kiszúrtam ezt a szinte észrevehetetlen sziklapadot. Előre megmondhatja. – Hogy érted ezt? – kérdeztem. a rajta lévő sötét foltot pedig még jobban kedveltem. az egyszerűen a megszokott érzékszervi működés eredménye. hogy csak a szemeddel érzékelted ezt a helyet – mondta ő. amit mond. ott a sziklák és a sűrű cserjés majd megvédenek bennünket a széltől. hogy bizarr élményekben volt részem. melyeknek még nem vagy tudatában – felelte. Eszem ágában sem volt lemászni a hegyről. hogy észrevehetetlen. amikor elértük a párkányt. Megjegyezte. azonban amikor eszembe jutott. hogy ez a legjobb hely. Mivel a gyűjtőpontom könnyen irányítható állapotban volt. csak azért mondja. csendben gyalogoltunk. hátunkat a szikláknak támasztva. A könyörtelenség – józanság. 5 A szántszándék követelményei AZ ÉNKÉP TÜKRÉNEK ÖSSZETÖRÉSE Az éjszakát azon a helyen töltöttük. Tetszett nekem az a sziklapad. Don Juan megtisztított egy kisebb területet és leültünk. a déli részén felfedeztem egy még sötétebb. A sötét sziklaperem és a szinte fekete folt semmi félelmet vagy szorongást nem keltett bennem. mégsem volt hajlandó akár csak utalni is arra. hogy majd megfulladt. hogy ha csak a szememmel keresem. másrészt viszont képtelen vagyok nem tudomásul venni azt a tényt. Olyannak tűnt. hogy esetleg komolyan beszél. mi történt. míg rájöttem. mint egy sötét folt a hegy arcán. viszont elevenen élt bennem az érzés. pihenni. Azonban csakis a varázslók keresik tudatosan az ilyen helyeket a hatásuk miatt. A könyörtelenség az önsajnálat és az önteltség ellentéte. ahol voltunk. hogy vannak olyan lehetőségeid. Megkérdeztem. és ellenőrizzem. hogy minden állat képes észlelni a környezetében lévő különleges energiájú helyeket. Korábban. akik ha rábukkannak egy-egy ilyen pontra. egyrészt úgy gondolom. menjek csak vissza a hegy lábához. ez egy különleges energiaszinttel rendelkező hely. mit tettem. – Szerinted a sziklapad melyik része lenne a legalkalmasabb arra. Késő délutánig megállás nélkül. Don Juan egyetértett azzal. és gyakran ott is alszanak. Addig ismételgette a dolgot. hogy ülve töltsük az éjszakát. – Ez ennél egy kicsit összetettebb. melyek azonban azonnal elmosódott nem-emlékekké váltak. Don Juan azonban erősködött. szinte fe158. és elkerülik ezeket. Egy nagyon gyors pillantással azonosítottam be. hogy semmi okom kételkedni a szavában. Dél körül folytattuk utunkat a hegyekben. lehevernek 159. hogy épp ezt a helyet választottam. Don Juan egyetértett azzal. roppant ideges lettem. ha kételkednék a dologban. hogy egy nap majd mindent fel fogok idézni. Azt mondta. éltető . – Az a folt ott nagyon sötét. ahol felidéztem a guaymas-i tapasztalásaimat. hogy ugrasson engem. hogy amit érzékelsz. Olyan hevesen kacagott. Elindultunk a kiugró sziklák felé. hogy ott töltsük az éjszakát? – kérdezte. de nekem tetszik – mondtam. Most. esetleg azt hiszed.– A varázslók számára a könyörtelenség nem kegyetlenség. milyen hatásaik vannak az efféle helyeknek.

161. hogy egész testükkel érzékelik a környezetükben lévő apró energia-áramlásokat. és évekkel azután is hogy Julián nagual a szárnyai alá vett. és a nagualnak hagynia kell. Elmagyarázta. Például mielőtt a tudás útjára léptem volna. – Mint azt már mondtam neked – folytatta don Juan –. mivel közvetlenül a szellemtől kapnak békességet. amikor beszélünk róla. túl azon. A te eseted nem ilyen. – Te mégis meg mernél esküdni arra. amiről beszél ara használják. Aztán don Juan egy teljesen lehetetlen kijelentést tett. idegesek lesznek. melyekre mondjuk egy gép kezelésének elsajátításához van szükség. miért teszik ezt. hogy ezek a technikák voltak a fontosak. hogy tudatában legyen a szellemnek. a gyakorlatban nem. és az enyém sem ilyen volt. hogy ez a cselekedetsor roppant könnyűnek és egyszerűnek tűnik.energialöketeket bocsátanak ki magukból. legyünk akár varázslók. Ha azonban káros energiaáramlású területen haladnak át. maga az elmozdulás idézi elő az öntükrözéstől való elmozdulást. trófeákat hozunk magunkkal onnan. hogy biztosítják a minimális esélyt – a szántszándék tudomását –. hogy a legtöbben nem . A te közvetítőd én vagyok. Azt is hozzátette. hogy mire bukkantak rá. Ha megkérded őket. hogy felkészíti a tanítványt. az enyém pedig Julián nagual volt. mely lerögzítve tartja a gyűjtőpontot. A varázslók úgy tartják. hogy kiterjesszék érzékszerveik hatókörét. hogy foglyul ejtsem a figyelmedet – mondta ő. Rámutattam. még ha nincsenek is tudatában annak. Az öntükrözésük megkurtításából eredő megnövekedett energiájuk lehetővé teszi. hogy az ember tudatára ébredjen ennek a cselekedetsornak. hogy a cselekedetsort. tele voltam kívánságokkal. azért siettek át azon a területen. miután alászálltunk a pokolba. a tudatosságból ered. harmóniát. és ahhoz. melyek hatására kevesebbet foglalkozunk az énképünkkel. hogy egy ilyen pontra találtak? – kérdeztem. – Az egyetlen konkrét segítség. hogy végül is elsősorban az öntükrözés felelős azért. Ez a megnövekedett energia aztán teljesen automatikusan és elő-meditáció nélkül egy felfoghatatlan és szinte hihetetlen utazásra indítja el a gyűjtőpontot. hogy az embernek a szellemmel való kapcsolata megszakadt. Nincs szükségük közvetítőkre. – Azt próbálom világossá tenni számodra. A közvetítők. – Honnan tudják a köznapi emberek. hogy ellentmond önmagának: számomra a cselekedetsor instrukciókat és eljárásokat jelent. te több dolgot tanítottál nekem. ez az elmozdulás a megnövekedett energiaszinttől függ. nagualra van szüksége. hogy a nagual biztosítja a minimális esélyt. – Léteznek azonban olyan emberek is. hogy azok kivétel nélkül mindig a pozitív energiaszintű helyeken fáradnak el és állnak meg pihenni. hogy összetörje az öntükrözés tükreit. mint azelőtt. Az instrukciók vajmi kevés értékkel bírnak. hogy támadásokat intéztem az énképed ellen. melyről beszélek. Hozzátette. csakis a gyűjtőpont elmozdítása számít. csak éppen könnyűnek és egyszerűnek nem. melyben az énképük megjelenik. és ezt a kötődést szükségként éljük meg. mint bárki más az életem során – tiltakoztam. Ez az én valódi segítségem a számodra. – Amikor a varázslók megfigyelték a gyalogosan haladó embereket. 160. hogyan mozdítsa el a gyűjtőpontját. csak az idődet vesztegetted volna. – De don Juan. – Sehonnan – felelte don Juan. – A nagual a tanítványai esetében arra törekszik. Győzedelmesen térünk vissza a szellemhez. – A varázslók világában csak a szavak szintjén léteznek ellentmondások – felelte –. hogy összetörje a tükröt. észrevették. Ez azonban tévedés. – Megtanítottalak mindenfélére. És amint tudod. és sietni kezdenek. varázslók és köznapi emberek egyaránt. hogy a természetes környezetben élő köznapi emberek is képesek megtalálni ezeket a helyeket. az általa lekötött energia felszabadul. akiknek senkire sincs szükségük. nem olyan instrukciókból. hogy bármely. hogy a szellem döntsön a részletek felől. Ha nem így lett volna. Azt mondta. hogy minden egyes tanítvány egyedi eset. hogy csakis az olyan cselekedeteknek van értelmük. Ha a gyűjtőpont elmozdult. Ha megkurtítjuk az önteltségünket. mindennek bizonyult. akár köznapi emberek – folytatta. még talán jobban. – Mindannyian eltérő mértékben kötődünk az öntükrözéshez. Don Juan elmondta. hogy a varázslók úgy képesek fellelni az ilyen helyeket. – Ebben az egyszerű folyamaiban az okoz nehézséget számunkra – mondta don Juan -. de amikor megpróbáltam azt a gyakorlatba átültetni. egy sajátos és egyszerű cselekedetsort követő ember képes megtanulni. hogy az önteltség az az erő. Ezért mondom azt. mert energikusnak érezték magukat. amit valaha kaptál tőlem az volt. a varázslás visszatérés. hogy az ember tudatára ébredjen annak. Azt mondtam. ahol fáradtnak érzi magát. Ez a minimális esély azt jelenti. nem pedig az instrukcióktól. de ez a minimális esély nem instrukciókból áll. és megjegyezte. segítenek az embernek. az életem véget nem érő kívánságokból állt. De pont az ellenkezőjéről van szó – csak az a hely tölti fel energiával az embert. és a megértés az egyike ezeknek. nevetést és tudást. azt felelik. A cselekedetsor. vagy hogy milyen hatásaik vannak. és ez biztosítja a tiszta kapcsolatot a szellemmel.

nem hiszünk neki. – Már elmozdult a gyűjtőpontod. Viszont egészen az adott napig tökéletesen emlékeztem mindenre. ez egy önmagától bekövetkező hatás. Don Juan fékezhetetlenül kacagott. Ezt pedig semmiféle eljárás nem válthatja ki. De a nagual mindössze ennyit tehet. mert a vállamra tette a kezét. valami. Idegesek. És pontosan ettől az elmozdulástól lesz varázsló az emberből. Ha segítségre van szükségünk. don Juan? – kérdeztem. hogy valaki vezessen minket. Viszont azt is állítottam. Csakis a gyűjtőpont elmozdulása számít. Vagy azt mondják. hogy akár teljes eseményeket is elfelejthetek. – Akkor mi vagy? – kérdezte. és hangot adtam az aggodalmaimnak. és kétségbeesett szükségem volt arra. A varázslók a fizikai kontaktus segítségével zökkentik ki a testet. Ebből kifolyólag a varázslók azt mondják. Folyton a nagual-vágással ugrattalak téged. Azonban az a vele elköltött reggeli Nogalesben nem létezett az elmémben. – A szellem – felelte egy olyan ember hangján. hogy megszüntesse a kétségeidet. mivel tudatában voltam annak. hogy meg kell kurtítanunk az önteltségünket. . Meglökött. aztán bizalmatlanok. hogy végül én is nevetni kezdtem. senkire sincs szükségünk. hogy instrukciókra. és beszéltem arról. a nagual 164. hogy az a mód. Állításom ugyan nem fedte teljesen a valóságot. hogy épp meg akartam kérdezni tőle. És amikor valaki azt mondja. Végül megtörtem a hosszúra nyúlt csendet. ha azok az emelkedett tudomás állapotában történtek. amikor egyedül is boldogulunk? Jó kérdés. ezzel mihez kezdesz: – mondta – az előbb kijelentettem. vezetőkre és mesterekre várjunk. – A végkimerülésig hajtogattam neked. amit a hagyományos tudomás állapotában tettem az irányítása alatt. hogy segít összetörni az öntükrözés tükrét. – Mivel az elmémet az ok és okozat alapelve uralja. ami látszólag nem létezik. mielőtt fel nem idéztem azt. amit nem lehet látni vagy érezni. Szavai teljesen lekötötték a figyelmemet. annyira végképp őrültek és huncutok voltak. mintha ki akarná egyenesíteni a hátamat. mondtam. A szemei olyan ragyogóak. A dolgok felidézése aláaknázott bennem bizonyos megingathatatlannak hitt alaptételeket. vagy elősegíti vagy akadályozza ezt az elmozdulást. – Lássuk. mert bolond vagy. valami. hogy a varázslásban nincsenek eljárások – folytatta – Nincsenek módszerek és nincsenek lépések. de még elképzelésem sem volt. 163. Pedig ez az esemény egészen biztosan a köznapi világban történt meg. mégis létezik. hogy milyen apró erőfeszítéseket kell csak megtennünk. Kijelentette. – Antropológiahallgató vagyok. a világ sokkal összetettebb. aki megpróbálja kideríteni. tanításokra. egyenesen a szemembe nézve. A gyűjtőpontot a nagual készteti elmozdulásra azáltal. – Ehhez már túl késő van – mondta. – Ezt nagyon nehéz elfogadnom – mondtam. aki a türelme határára ért. – A varázslók azt mondják. Aztán úgy tűnt. Ha valaki felhívja a figyelmünket arra. Azt hiszem. hogy a gyűjtőpont teljesen magától mozdul el. hogy elfogadjam. az valódi segítség.vagyunk hajlandók elfogadni. Nem vagyok gyakorló varázsló. mint azt akár legvadabb álmainkban is képzelnénk. A valódi elmozdulást a szellem. de ez a lapockáid közé mért ütés pusztán egyfajta mézesmadzag. Don Juan nem mondott többet. Nyilvánvalóan azt akarta. mit csinálnak a varázslók – feleltem. mi a helyzet ezzel az ellentmondással. eljutottam odáig. – De akkor ki mozdítja el a gyűjtőpontot. Nos. hogy don Juan újrafogalmazza őket. és te nem látod meg őket. Akkor miért vagyunk alárendeltek? Miért vágyunk arra. de tulajdonképpen nem tesznek mást. Elmondtam neki. hogy ami ellentmondásnak tűnik. hogy meggyőzzön arról. az absztrakt idézi elő. mi? 162. Arra neveltek bennünket. Bizonyára mérgesnek tűntem. az valójában egyazon érem két oldala. hogyan oldanád fel ezt az ellentmondást? Bevallottam. azt nem a különböző módszerekben lelhetjük meg. és így szólt: – Azért kell újra és újra ennyire nevetnem. ahogy a nagual a könyörtelenséget álcázza. aztán rám meredt. engem azonban más dolgok izgattak. csak magabiztossá teszik a tanítványt. – Megfeledkezel egy lényeges dologról – mondta don Juan. hogy a nagual jelenléte mozdítja el a tanítványa gyűjtőpontját. mérsékli magát: elmosolyodott és rezignáltan megrázta a fejét. a te átkod az elmebaj. Don Juanra újra rájött érthetetlen röhögőgörcseinek egyike – persze ezek a rohamok csak az én szemszögemből nézve voltak érthetetlenek. A válaszok szinte kiszúrják a szemedet. hogy tűnődjek el a dolgon. hogy a gyűjtőpont elmozdulása önmagától következik be. – A gyűjtőpont elmozdításához a nagual jelenléte is elegendő. akit befolyásolnak. végül pedig kiábrándultak és dühösek leszünk. hogyan fogjak hozzá a feloldásához. mely azt a célt szolgálja. hogy egyikükre sincs szükségünk. mégsem volt hazugság.

– Ennél a példánál maradva. hogy a végletekig megerőltessék magukat. hogy don Juan előre látta. és hogy eléri-e a szánalomnélküliség helyét. melyet például ő alkalmaz. hogy a szellem a nagual feddhetetlenségével összhangban nyilvánítja ki önmagát. Talán mivel elkeseredetten akartam hinni abban. – Amikor nemcsak egy gyenge öregember szenilitásával. mivel kifejtette. Amikor egy varázsló megtöri ezt a rendszert. is válhatunk. ez a törés . hogy a viselkedésünk megváltoztatható. Habár sok szempontból hasonlítok a jótevőjére. és a viselkedésem egyetlen nemkívánatos hatása az. hogy felismerjük. például az én maszkom. valójában azonban mégsem ő maga mozdítja el azt – mondta don Juan. – Vagy talán találóbb lenne azt mondani. Don Juan biztosított arról. hogy egy szinte lehetetlen döntést követeljek meg tőlük. melyek segítségével képesek összetörni az öntükrözés tükrét. az elméd túlzásokba esett. tisztázni akarja ezt a dolgot. – És mi a folytonosság? – kérdeztem. hogy nincs mit szégyellnem. hogy higgyél az ésszerűségem folytonosságában. hogy a reakcióink és a véleményünk megváltoztathatóak. Aztán témát váltott. Kérdőn néztem rá.mozdítja el. vagy az elménk világa roppant laza szövésű és pusztán a dolgok mélyén meghúzódó rendszert alkotó néhány alapvető elképzelés tartja össze azt. mert ha a tanítvány félreérti. momra. a tükröd elkezdett töredezni. de az elképzelés. mit akarok kérdezni. – Végül. Te – akárcsak mindenki más a környezetemben – hittél az ésszerűségemben. hogy mikor mozdul el a gyűjtőpontod. milyen gyakorlati értékük van azoknak a módszereknek. melyek segítségével a nagualok a könyörtelenségüket álcázzák. hogy akár a külsőnk is megváltozhat. – Mik ezek az alapvető elképzelések? – kérdeztem Don Juant. hogy változtathatatlanok vagyunk. hogy felszínesen kezeljem az embereket. a rendszer megszűnik működni. ezen a téren roppant fontos. Valójában ez annyira inspirálja őket. Nyilván szkeptikusnak tűntem don Juannak. Azt mondta. – Az elménkben a világunkat az a bizonyosság tartja fenn. jó példája annak. de magával az öregemberrel is szembesítettelek. – Az álcám okozta a bukásodat. Azt mondta. – Ami Guaymasban történt veled. amikor már lehetetlenné vált számodra. Azonban az ésszerűség maszkja. Az ő tanítványai tökéletesen hisznek színlelt ésszerűségében. Esetleg elfogadjuk azt. hogy értékes legyen szá165. Don Juan megjegyezte. hogy mindenféle felkészülés nélkül fejest ugorjanak a varázslók világába. hogy összetörjem az öntükrözésük tükrét. a nagual könyörtelenséget álcázó maszk megteszi – kivéve a nagylelkűség álcáját. hogy akár egy másik személlyé 166. az visszatéríti a nagualt az önteltséghez és ez a pusztulásához vezet. nem része öntükrözésünk alapvető rendszerének. hogy könnyűszerrel ráveheti őket arra. – A gyűjtőpontot a nagual mozdítja el. – Egy efféle döntést elő kell készíteni – folytatta. a varázslók inkább azokkal a sajátos példákkal és módokkal foglalkoznak. roppant hatékony. hogy ez az ésszerűség folytonos marad. hogy oly mértékben formálhatóak vagyunk. hogy természetemnél fogva nagylelkű vagyok. hogy visszaállítsa a folytonosságomat és fenntartsa az énképedet. – Az az elképzelés. a nagylelkűség. vajon az egyén folytonosságának megtörése elegendő-e a gyűjtőpont elmozdulásához. Azt várom tőlük. megfelelő arra. Don Juan azt mondta. hogyan zúzza szét a nagual álcázott könyörtelensége az öntükrözés tükrét – fűzte tovább a szót. Így hát azt mondtad magadnak. cselekedetein keresztül lehetőséget biztosít annak a megnyilatkozásra. minden bizonnyal agyvérzést kaptam. eredményes cselfogásokra. hogy az öntükrözésünk. mivel a szellemnek nincsen érzékelhető esszenciája. mivel kedvező légkört teremt a gyűjtőpont elmozdításához. Onnantól kezdve csak az volt a kérdés. azonban úgy tűnik. A nagual az absztrakt közvetítőjeként. mint tanár számára. hogy egy feddhetetlen nagual puszta jelen létének segítségével képes elmozdítani a gyűjtőpontot. a viselkedésemre tett megjegyzései újra szörnyű bűntudatot keltettek bennem. és azt mondta. Amikor ezek az ideák megbuknak. Meg akartam tudakolni tőle. mondta. a te esetedben – akárcsak az említett gyógyítónő közönségének esetében – a folytonosság a legfontosabb idea – felelte. az értelem világa megáll. arra viszont nem alkalmas. hogy ál-nagylelkűségem nem vezet pozitív. És persze elsősorban arra számítottál. – És erre a célra bármilyen. hogy szilárd tömbök vagyunk – mondta. túl nyilvánvaló ahhoz. mivel ez az álca arra késztet engem. a nagylelkűségem túl nyers.

melyeket az értelmünk vesz lajstromba az elménkben. és aztán – hogy megerősítse folytonosságom törését – elvitt egy étterembe. hogy az emberi lények egy leltár teremtményei. feltéve. hogy megakassza a köznapi események máskülönben egyenletes folyását – azon eseményekét. idős és beteg embernek ismerték. hogy elősegítse általa a saját vagy a tanítványai gyűjtőpontjának elmozdulását. Azonban ha ezen új elemek ellentmondásban állnak a rend167. Közbevágtam. amit tudok. Az átlagemberek hajlandóak új elemeket beépíteni a leltárukba. hogy az ember a szemeivel szándékolja a szántszándékot – mondta don Juan. mind pedig érzéseiben megöregedni. Amint a gyűjtőpontja elérte ezt a helyzetet. hogy a varázslók számára a világ megállítása éppoly elengedhetetlenül fontos. hogy azon a bizonyos napon gondosan megválasztotta a kellékeket folytonosságom megtöréséhez. mi is az. A szemei pedig azért veszítették el fényüket. – Például értik. Azonban hozzád hasonlóan én sem vagyok képes pontosan megfogalmazni. „Tevések” közé tartozik bármi. a szántszándéknak egy. melyeknek nem volt megfelelője az adott emberek köznapi életében: a szellem drámai megszállása. összetettebbek és rejtelmesebbek. de a . a nagual által elért szintje. – Bár korábban már sokszor jártam beteg öregemberként abban a vendéglőben. Megkértem don Juant. A gyűjtőpontom egészen addig a napig még soha nem mozdult el pontosan az öregkor és a szenilitás helyére. és gyenge öregemberként fejeztem be. Az ijedtség jól láthatóan kiült az arcomra. Don Juan emlékeztetett arra. Azt mondta. ami annak az egésznek a része. a nő hangjának megváltozása. A varázslók úgy oldják meg ezt a különleges problémát. képes volt mind megjelenésében. amit tudtam. Amikor az önmagukról alkotott elképzelésük folytonossága megszakadt. milyen érzés öregnek lenni. azért változtatta át magát. A nemtevés olyan elem. a tevés ellentétének nevezik. Az adott napot magát öregnek tettető cserkészőként kezdtem. A szemeim által irányított könyörtelenségem elmozdulásra késztette a gyűjtőpontomat. azonban még magamnak sem lettem volna képes megfogalmazni. ami szerfelett kézenfekvő: azt. mivel az elme ez a bizonyos leltár. – A nagual könyörtelenségének rengeteg aspektusa létezik – mondta don Juan. az elme összeomlik. a gyűjtőpontjuk készen állt az elmozdulásra. mint számomra az írás és az olvasás. Ezt a kirívó elemet „nemtevésnek”. hogy a szemével szándékolta ezt a változást. hogy elfogadnak valamit. – A varázslók – mivel cserkészők – tökéletesen értik az emberi viselkedést – folytatta don Juan. guaymas-beli tettét a már említett gyógyító esetével. mert a segítségükkel szándékolta az öregség helyzetét. a gyógyítónő egy sor olyan cselekedettel zúzta szét a nézők öntükrözését. hogy korábban már kifejtette nekem a világ megállításának fogalmát. ahol öregembernek ismerték őt. Én úgy értelmeztem ezt a kijelentését. hogy az emberi lények sokkal. szerrel. mely egészről értelmi leltárral rendelkezünk. – Nem tudom hogyan. hogy az ember egy disszonáns elemet visz be a mindennapi viselkedés szövedékébe. – Csak annyit mondhatok. hogy ezt az ember szeme hajtja végre – mondta elvágólag. – Tudom. és megismételhetetlen volt. azaz pusztán eljátszottam. és ezt én is azonnal észrevettem. hogy értem. – A nagual arra használja ezt a szerszámot. hogy öreg vagyok. a gyűjtőpont elmozdulását a nagual könyörtelensége segíti elő. hogy öreg legyen. – A varázslók tudják. mind viselkedésében. A varázslók erre a tudásra építenek. míg végül valóban gyenge öregemberré vált. A könyörtelenség a lét egyfajta állapota. a beteg testének felnyitása mind ezt a célt szolgálták. Lassan átváltoztatta magát. amint azt szándékolta. a szemei abban a pillanatban elveszítették a ragyogásukat. mivel ráébredtem egy ellentmondásra. és hogy ez az alkalom kedvező. mint azt akár legvadabb álmainkban képzelnénk. 168. Továbbra is kitartottam amellett. hogy cserkésszen a segítségével. amikor az énképünk tükrének összetörésére törekszenek. mert tudni akarta. A vendéglőben mégis erőtlen. ami eddig elkerülte a figyelmemet. az adott ember vagy kibővíti ezt a leltárt vagy összeomlik az öntükrözésének világa. Ez abból áll. hogy így van. mindig csak cserkésztem. Azt mondta. vagy arra. mit is jelent az. mely mindig alkalmazkodik az adott feladathoz. Korábban azt mondta. hogy tisztázza.pusztán fellazítja a rendszert. akár egy szerszám. Az a bizonytalan érzésem volt. Egy adott leltár tételeinek ismerete tesz valakit a saját területén tudóssá vagy szakértővé. hogy azok nem mondanak ellent az alapvető rendszernek. hogy ennek előtte még soha nem volt öregember. hogy ha egy köznapi ember leltára romba dől. Akkor azt mondta. Aztán összehasonlította a saját. – Olyan ez. hogy egyáltalán nem derített fényt a dologra. mely nem illeszkedik ebbe a feltérképezett egészbe. Kifejtette. – Erről csak annyit tudok mondani.

mely azóta a normális viselkedésmódommá vált. – Azonban a varázslók esetében. és segítségért kiáltok. ahhoz. a folytonosság soha többé nem lesz a régi. – Az embereknek nagyon mély érzékük van a mágiához. Ez a nyers. mekkora hátrányt jelent az. ha valaki túlzottan racionális – mondta. inkább visszatért felidézett emlékeim magyarázatához. amikor felbőszültem szenilis viselkedésétől. – A folytonosság olyan fontos az életünkben. de aztán jó úton haladtál afelé. – Mivel te természetednél fogva lassú vagy. És ekkor a gyűjtőpontom új helyzete lehetővé tette számomra. mások könnyűszerrel megteszik ezt. a racionalitás csak a látszat. hogy attól a naptól kezdve többek közt arra is képessé váltál. hogy ez alá a felszíni réteg alá hatoljon. Akkorra már a szokásos folytonosságába vetett bizalmam olyannyira megrendült. hogy mire ő visszavedlett önmagává. hogy őt is a hatalmába kerítse. miután a gyűjtőpontja elérte azt a helyzetet. és azért dühödtem fel. egy varázslóra bukkanunk alatta. és ez a kizökkentés az ő folytonosságának hiánya által kiváltott félelemmel társulva végül kipukkasztotta a racionalitásomat. Don Juan rámutatott arra. hogy aznap Guaymasban a racionalitásom mindent megtett. hogy számomra a racionalitásomhoz való ragaszkodás mindig is élet-halál kérdés volt. mely egyfajta különös. hogy beszéltem volna neki erről. – De a racionalitásod kipukkasztása nem volt elegendő – folytatta. a ragyogásukkal kapcsolatban álló tulajdonságukkal hívják meg a szántszándékot. és erre büszke is vagyok. Arra azonban nem számítottam. hogy a gyűjtőpontom elérkezett erre a helyre. Azt mondta. majd végül dühbe gurultam. melyek aztán a színlelt nagylelkűséged maszkjává váltak. hogy ha netán megszakad. Vagy talán pont fordítva történt a dolog. mint most. – Velem szemben ne használd a maszkodat – nevetett don Juan. hogy idézzem fel pontosan azt a pillanatot. hűvös és megfontolt lettem. ami – persze csak az értelmed jelképes ellenállása után. milyen heves kitörésekre vagy képes. Don Juan szemei pajkosan felfénylettek. mely valóban öreggé tette őt. és többé már nem érdekelt a saját biztonságom. Ezért először is erőteljesen a vállamra tette a kezét. amikor szert tettem a maszkomra. minden kétségnek el kellett volna tűnnie az elmémből. 169. – Tartogasd jobb célpontra: olyasvalakire. Nem emlékeztem arra. Ha megkapargatjuk racionalitásunk felszínét. hogy magyarázatot találjak az átalakulására. azonnal megtettem minden tőlem telhetőt.szem hajtja végre. Tiltakozni próbáltam. Amikor ez megtörtént. hogy magadhoz térj. különösen. Mindannyian a rejtelem részei vagyunk. te elrohansz. A varázslók azt mondják. Azt felelte. még nem vetted észre. de akkor tettél szert azokra az alapelemekre. hogy bármilyen folytonossági hiányt annak fogadj el. objektív ridegségén keresztül fejeződött ki – olyan ridegségén keresztül. a gyűjtőpontom már rögzült ebben az új helyzetében. Akármilyen formában is fogalmazta meg. . Aztán arra ösztönzött. Azt mondta. mindig azonnal helyreállítjuk – folytatta don Juan. hogy a gyűjtőpontod elérje a szánalomnélküliség helyét. és kis híján lerántott magával a földre. hogy feladjuk az öntükrözésünket. hogy a folytonosság többé nem funkcionált összetartó erőként. Elfeledkeztem arról. amivel kizökkentette a testemet. egyszerűen nem tetszett nekem az álcázott könyörtelenség ideája. Valamilyen meghatározhatatlan. hogy tudja. hogy aláaknázza azt. – Tudtam. hanem a szemével tapasztalja meg. Nem volt hajlandó többet mondani a témáról. durva fizikai manőver volt az első sokk. Kifejtettem neki. Te és én nagyon hasonlítunk egymásra e téren – mind a kettőnknek vért kell izzadnunk. Néhányunknak komoly problémát okoz az. Don Juan megjegyezte. hogy körbe-körbe autózz a városban. elég volt visszaemlékeznie a saját hasonló tapasztalására és elemezni azt. – Megdöbbentél a dolgon. a szántszándékot az ember nem az értelmével. Ekkor történt az. mit érzek. – Aznap tettél szert az álcázott könyörtelenségedre is – folytatta. akkor folytonosságom minden maradványát el kell törölnöm. hogy egy újfajta folytonosságot építsek fel. ha az ő világában átélt élményeimről volt szó. hogy ha azt akarom. Megnyugodtam. feltűnően megváltozott a viselkedésem. A kezdetektől fogva be kellett vetnie minden általa ismert eszközt. Csak az számított. ha a gyűjtőpontjuk elérte a szánalomnélküliség helyét. Megkérdeztem. Azonban mivel én olyan nagyon értelmes és racionális embernek hiszem magam. – Számtalanszor elmondtam már neked. mert a gyűjtőpontom elérte a szánalomnélküliség helyét – de ez lényegtelen. aki nem ismer téged. – Az álcád persze még nem volt annyira fejlett. hogy valóban szenilissé váltam. hogy amikor hitvány gyilkosnak nevezlek. vajon látta-e mindezt. 170. és arra kényszerítettelek. gyűjtőpontom az azonnali helyreállítási taktikám ellenére is elérte a szánalomnélküliség helyét. és pofon vágtalak. amikor tükröt tartottam az énképed elé – és ez volt a végső csapás.

Azt mondtam. az olyan mély fáradtság. – Végül is. hogy az öntükrözés tükre rendkívül erős. illetve. Don Juan nekilátott elbeszélni. és egy különös. ők pedig tisztelettel és figyelmesen viszonyultak hozzá. hogy fénypontokat láttam táncolni az arcom előtt. – Azon a határon voltál. Elmondtam neki. hogyan váltott jegyet egy varázsló a feddhetetlenségbe – szólalt meg hirtelen. most is azt gondoltam. hogy ezek az erős és gyönyörű nők ilyen könnyeden viselkedjenek. ahogy azt a jótevőm tette volna. hogy álmodozik. Don Juan azonban azt szokta mondani. és időre van szükséged. Az a gondolat ötlött az eszébe. mi történt vele. Amint megérkezett. aztán kacagni kezdett döbbent kétségbeesésem láttán. Szóltam neki. hogy elfogott a hideg düh. don Juan – hallgatag természetéhez képest roppant bátran – mindenkinek bemutatkozott a házban. Leginkább don Juan továbbra is viselt álruhája és az ahhoz kapcsolódó történet bűvölte el őket. hanem a hideg düh késztetett arra. 173. miután egyhavi. – Választanak a két állapot közül? 172. mint az enyém csakis bizonytalanságot és a meggyőződés hiányát eredményezheti. melyen soha nem lenne képes áthatolni. hogy szó sincs ilyesmiről. Közép-Mexikón keresztül vezető utazása után megérkezett Durangóba. álcáznod kellett azt – folytatta. hogy minden egyes rendelkezésünkre álló percet ki kell használnunk. és azt hittem. A harcosok éveket töltenek el a pokol tornácán. – De hiszen pontosan ezt mondom én is: a nagylelkűséged nem őszinte – vágta rá don Juan. és ennyire ne törődjenek a formalitásokkal. hogy lecsillapítsam magam. és teljesen egyedül meglásd a szellemet. amiből azt olvasta ki. az öreg Belisario egyenesen egy haciendára vitte. De volt valami a szemükben. úgyhogy töröljük az út hátralévő részét. Elhallgatott. zárkózott férfi. Azonban nyilvánvaló volt számára.– Abban a pillanatban. 171. A nehézséget az okozza. és úgy tűnt. A FEDDHETETLENSÉGBE SZÓLÓ JEGY Teljesen besötétedett. hogy elrejtse az őt üldöző szörnyeteg elől. hogy áttekintsük a varázslói történeteket. – Te nem űztél tréfát belőle. és én. miközben don Juan az énkép tükrének összetöréséről beszélt. mintha meg akarnád fejteni a dolgot. hogy már rég varázslók. Azt mondtam. hogy a bájos külső alatt félelmetes ridegség rejlik: olyan közöny. hogy nagyon elfáradtam. – Végül mi történik velük? – kérdeztem. és csak óriási. elmerült a gondolataiban. – Elmesélem neked. hogy ahhoz. Don Juant viszont hihetetlen nyugalmuk és magabiztosságuk lepte meg. Hét gyönyörű nő élt ott. mint minden ilyen alkalommal. Panaszkodó hangulatban voltam. Azt mondta. Nem is próbáltál meg ésszerűen viselkedni. ő azonban kitartott amellett. A nők nagy gyönyörűségüket lelték abban. A hét nagyszerű nő boldoggá tette don Juant. és odaajándékoztad a csomagjaid felét a fickónak. Ez az általam ismert három nagual maszkja. ahogy azt Talía és a jótevőm tette. aki segített cipelni őket. hogy felidézzem az emlékeimet azáltal. hogy elajándékozzam a csomagjaimat. aki egyetlen szót sem szólt hozzá. ahogy én tettem volna. továbbra is nőnek álcázva. ami az eszembe jutott. ahol már nem köznapi emberek. ahogy azt Elías nagual tette volna. kegyetlen küzdelem árán engedi szabadon az áldozatait. hogyan tökéletesítheti az út során elsajátított tudását. hogy valóban segített valaki cipelni a csomagjaimat. De mit tettél te? Szenvtelenül odasétáltál az autódhoz. hogy a lehető legtöbbször késztetjük elmozdulásra a gyűjtőpontomat. és térjünk haza. Tennem kellett valamit. de még nem is varázslók. – Nincs választásuk – felelte don Juan. mert hideg dühöm miatt az ájulás határán vagyok. Nem tudtak betelni utazásának részleteivel. egy újfajta folytonossággal van dolgod. Egészen eddig a percig nem is emlékeztem arra. – Nem voltál az ájulás határán – felelte don Juan. körülbelül harmincpercnyi néma csend után. amikor előadta hogyan próbálta a szörnyeteg őt elfogni. ilyenkor elmozdul a gyűjtőpontja. feslett nőknek kell lenniük. Kedvelte őket. – Számítottam a bizonytalanságodra – mondta don Juan tényszerűen. . és képessé válik felidézni bizonyos eseményeket. és mindannyian tanácsokkal látták el. – Mindannyian tudatára ébrednek annak. amikor érezted. hogy nem a nagylelkűségem. és ez volt az első dolog. Nem igyekeztél úgy tenni. hogy belépj az álmodás állapotába. azért látom őket. A teste megmerevedett. hogy megszokd azt. és megbízott bennük. – Elmesélem neked a halálom történetét.

de tudtam. Megkockáztatva. vagy nem? – makacskodott don Juan. hogy hadd találkozzon Belisarióval. te vagy Belisario. Az én nevem Julián. a neve Julián. anélkül hogy bármilyen magyarázatot követelne. akkor valamiféle átváltozásról volt szó. Kijelentette. Pár nappal a megérkezése után aztán a vezetőnek tűnő nő néhány vadonatúj férfiruhát adott neki. – Igazából csak kényszerűségből maradtam a házban – folytatta don Juan. Meglátásom szerint volt valami a házban. akiről don Juan azt hitte. – Arra is rájöttem. mintha látná a szörnyeteget. milyen abszurd az állítása. már jó ideje nem tűnt fel.. amennyit ők elmondtak magukról. Don Juan természetesen a férfi álcája felől érdeklődött. de amikor megpillantotta a fasort szegélyező díszsövény mögött rejtőzködő szörnyeteget. nem látod? Don Juan alázatosan beismerte. sokszor látta a szörnyeteget a házat körülvevő szántóföldeken ólálkodni. – Belisario egy öregember. amit mondanak neki. – Nem volt kedvem elfogadni ezeket a feltételeket. Azt mondta. hadd maradjon. Megígérte. fogalma sincs. most már szabadon elmehet. Elkápráztatta őt az óriási udvarház és a hozzá tartozó terület. hogy halálos veszélyben van. hogy eltartsanak egy ingyenélőt. Azt mondta don Juannak. Azt is tudtam. az csakis rá tartozott. hogy csak most érkezett. hogy befogadják a birtokra. Úgy tűnt. hogy a nők mennyire törődnek az ő jólétével. Visszarohant a házba. Don Juan zavarodottsága percről percre növekedett. Belisario elment. akik nem engedhetik meg maguknak. és nyersen közölte vele. mert képtelen kiszámítani a nők viselkedését vagy megismerni valódi érzéseiket. Az elkövetkező néhány napban don Juant lenyűgözte. Azt hajlandó elhinni. A házban biztonságban voltam. Még soha életében nem látott semmi ehhez foghatót. hogy nőnek álcázza magát. azzal veszélyezteti az ott tartózkodását. újra feltűnt az a fiatalember. hogy a fiatalember . és ő a hacienda tulajdonosa. a dühét azonnal rémület váltotta fel. és azt mondta. Don Juan könyörgött. – Hogy mondhatsz nekem ilyen marhaságokat a saját házamban? – kiáltott rá don Juanra. mivel akárki is legyen a szörnyeteg. A belső udvarokat hatalmas szobák. Kirobogott a házból. A házban töltött néhány nap alatt. Mindent megtettek érte. hatalmas. az öregember figurája nem csak álca volt. Folyamatosan a különös. hogy a szörnyeteg odakint vár rám. csak ha veszélyben van. 174. Az emeleten rejtélyes hálószobák sorakoztak. Figyelmeztette. Don Juan kijelentette. árnyat adó gyümölcsfák álltak. Amikor a szörnyeteg felől érdeklődött. már nincs szükség arra.Hagyták don Juant egyedül kóborolni a birtokon.. Még soha senki nem volt ilyen kedves hozzá. hogy szerinte ő egy egyszerű szélhámos. mégsem volt még soha ennyire egyedül. a földszinten pedig szellős folyosók övezték. a szörny soha nem bukkan fel. és könyörgött a nőnek. hogy nem volt teljesen biztos ebben az álcázás-dologban. ha ott maradhat a birtokon. azért érzi egyedül magát. hogy amikor a házban lakó emberek társaságban vagyok. az erkélyeket virágcserepek díszítették. hogy don Juan egyetlen kérdést sem fog feltenni. és hogy ők keményen dolgozó. miről beszél. A nő nem hitt neki. komoly emberek. ami távol tartotta a szörnyeteget. Ha 175. de szavát adta arra. és pontosan azt teszi. azonban még soha nem érzett ekkora magányt sem. hogy az öreg Belisariónak álcázva élt a szörnyeteg házában. hogy a házuk nem ingyenszállás. amikor csak akar. és engem csak ez érdekelt. Don Juant mélyen sértette házigazdája rideg hangja és modora. ez pedig még abszurdabban hangzott. A nő azt mondta. ameddig csak akar – de. és én fiatal vagyok. – Minek nézel te engem? – De hát. de bármilyen okból kifolyólag rejtőzködött is don Juan. akit az érkezése napja óta nem látott. mely idő alatt semmiféle változás nem állt be a helyzetében. Don Juan vérig sértődött. a belső udvarokon pedig meghitt légkört és nyugalmat árasztó. – Nem – felelte a fiatalember. a fiatalember azt felelte. gyönyörű nők társaságában volt. A régi kolóniál típusú házat magas falak vették körül. hogy ha megszegi ezeket a szabályokat. hogy don Juan addig maradhat a házban. Pár hét múlva. valósággal csüngenek a szavain. melyekbe don Juan a lábát se tehette be. hogy tudna bármiféle álcáról. és azonnal rájött. Csak annyit tudott róluk. hogy a szörny soha nem lépi át a házat körülbelül száz méteres távolságban övező láthatatlan határvonalat. A nő azzal a két feltétellel egyezett bele. hogy ingyen fog dolgozni a földeken. Ezen a körön belül biztonságban voltam. aki csak úgy tesz. De a fiatalember a szemébe nézett és a legkisebb habozás nélkül letagadta. máskülönben az öreg Belisario nem nyújtott volna menedéket neki. Azt hitte. hogy don Juant megijesztette valami.

és azt mondta. bármi legyen is az. bizonygatva. Ekkor történt az. Don Juan rámutatott a szörnyetegre. Tudta. Azt viszont nem értette. Don Juan továbbra sem értette a dolgot. – Az én közbenjárásom nélkül nincs szabadság. hogy így cselekedjen. és rá nem helyezzük a tetőt. de senki más nem látta azt. Aztán Julián nagual kivezette őket a ház elé. Ők azonban tudomást sem vettek a könyörgéséről és egyszerűen őrültnek nevezték. Mivel úrrá lett rajta a mogorvasága. és szerencsét kell próbálnia azzal a dologgal. A fiatalember egy percig némán meredt rá. Ha a többség kifogásolja don Juan viselkedését. Annyira aggódott az események ilyen váratlan fordulata miatt. csak nagyon jó szállást és ellátást. A munkálatok valóban folytak. de ő is irányítja az ott lakó összes embert. mivel kötelességének érzi. Ez az ácsmester pedig én vagyok. Ezekért a különleges szolgálatokért kap majd némi pénzt. hogy a nap minden percében ügyelnie kell a velük szemben tanúsított viselkedésére és magatartására. A fiatalember bevitte don Juant az udvarház egy építés alatt lévő részébe. ha pedig mások társaságában hivatkozik rá. Komoly erőfeszítéseket kell tenni. És ami még a munkánál is fontosabb. hogy a nagual varázslót jelent. eleget kell tennie három követelménynek. Ha don Juannak nem tetszik ez a rendszer. vajon milyen kétkezi munkát várnak el tőle. vajon megtartja-e majd a terhet. hanem fogja fel úgy a dolgot. akkor dolgoznia kell. akár tetszik. Így ha bármikor el akar menni. hogy megkérdezi. Amikor rájött erre kétségbeesve rohant egyik embertől a másikig. állandóan duzzogott. Az ácsmester azt mondja. vajon valóban biztonságban van-e a házban. Azonban – bár rögtön elmerült szokásos durcás mogorvaságába – hamar beletanult a munkájába. És mivel te is itt vagy ebben a házban. hogy ők ketten már korábban is találkoztak. meg fogja tartani. illetve őt. mit csinál. mit várnak el tőle a viselkedés és 177. a fiatalembernek távoznia kell. hogy elvégezték-e. don Juan elhatározta. nem tudjuk. akár egy valódi szörnyeteg. a magatartás terén. jogukban áll megmondani. ez a házrész az ő életének és tetteinek jelképe: szintén befejezetlen.megharagszik rá. A fiatalember hangsúlyozta. és szinte senkihez sem szólt egy szót sem. A zárkózott férfi tartózkodott: csak megvonta a vállát és elsétált. hogy még a nagual szó használata sem keltette fel az érdeklődését. hogy átsegítse őt a kezdeti a nehézségeken. Ekkor Julián nagual szavazásra tette fel don Juan sorsát. hogy segítsenek rajta. Mielőtt eldöntötte volna. habár tudatos elméje nem fogta fel. példamutatóan kell viselkednie a ház minden egyes tagjával. aki azt akarta tudni. hogy a házrész soha nem készül el. – Én nagual vagyok – magyarázta. de képtelen volt befogadni Julián nagual szavainak teljes jelentőségét. – Mondjuk te vagy a tetőt tartó gerenda. – Te egyik eleme vagy a befejezetlen építkezésnek – mondta don Juannak. akit senki más nem látott. Vendéglátója erre azt felelte. Én vagyok a ház lakóinak a vezetője. – Julián nagual vagyok – mondta a házigazdája mosolyogva. a része vagy annak. A fiatalember hozzátette. vagy felügyelnie kell. és don . A fiatalember akkor egy másik megközelítéssel próbálkozott. eltűnődött azon. hogy valamely módon tökéletesen megértette azt. milyen bizarr a férfi elméje. hogy bár nagy szüksége lenne egy segédre. Azt bizonygatták. rendelkezésére áll majd egy kisebb összeg. aki – mivel közöttük rejtőzködött el – a ház védencévé vált. őszintén hitte. Fizetséget nem fog kapni. a nők pedig egytől egyig don Juan maradása ellen szavaztak. ami annyit tesz. amit a nők tanítanak neki. hogy mindent elsajátítson. akkor elmehet és vállalhatja a kockázatot a szörnnyel. hogy az ő személyes inasa és segédje lesz. akár nem. hogy don Juan túl mogorva és összeférhetetlen. aláveti magát a döntésüknek. don Juant is beleértve. – Szabadságot hozok. ami odakint várja őt. aztán azt mondta. hogy ő nem csak a ház tulajdonosa. Don Juan megszólalni is képtelen volt. csak megrökönyödötten bámult a vendéglátójára. A vita hevében azonban Julián nagual teljesen megváltoztatta a hozzáállását. hogy mutassa meg nekik a szörnyet. de különleges figyelmet megkövetelő munkákat. Ilyenkor vagy neki magának kell majd elvégeznie valamilyen feladatot. melyet félretesznek számára. Ha ők nem kedvelik új szolgája morózus és ellenszenves magatartását. Míg a helyére nem tesszük. Időről időre el kell majd végeznie egyéb kisebb. de tiszteletben tartja Belisario kívánságait. akkor Julián nagualként kell utalnia rá. Don Juan vonakodva fogadta el ezeket a feltételeket. és könyörgött. hogy Julián nagual összehívta a ház lakóit. akár a saját agyszüleménye. de fennállt a lehetőség. hogy don Juan ne tartsa fogolynak magát. És bár egyetlen esetet sem tudott volna megnevezni. 176. de látva. megemlítette neki. hogy még soha nem látta őt. don Juan tényleges munkája abból fog állni. és felszólította don Juant. Vagy az is lehet. a birtok tulajdonosát a beszélgetéseik során mindig nagualnak kell szólítania. hogy becsapják és kizsákmányolják. mit jelent a ház védencének lenni. Ez a képletes magyarázat semmit nem mondott don Juannak. hogy a szörny ott van. hogy ha maradni akar. és közölte velük.

– A helyedben én úgy viselkednék. de ettől nem váltak felsőbbrendűvé. Tudta. mint hogy az emlékezetére bízza őket. a zárkózott férfi. hogy rettegést plántáljon belé. Elkeseredettsége meghatotta a feldühödött nők némelyikét. amikor már jobban tudatában volt a nagual személyiségének. Már az első találkozásukkor véleményt alkotott róla. esetleg azért ilyen mogorva. ha ezzel távol tudom tartani azt a pokoli szörnyeteget. A többiek Talíaként. ha volt neki. Ekkor Julián nagual még mélyebbre döfte don Juanba a félelem tőrét. ha igyekszik megkedveltetni magát. hogy hagyjon fel a mogorvaságával. az az egyetlen reménye. Azt mondta. minden másnál rosszabb. és hogy a szörnyeteg minden bizonnyal elkapja. de azt senki nem mondta meg don Juannak. – Szóval te látod a szörnyet? – kérdezte don Juan. A nő. A félelem. de már túl volt azon. mennyire ingatag don Juan pozíciója. Erőtlennek és nemtörődömnek tartotta a férfit. akár egy angyal – mondta. a szörny elkap. hogy ki fogják hajítani. hogy ha akár csak egyetlen kifogás is felmerül a viselkedésével kapcsolatban. hogy Talía a hét nő egyike. Mindazonáltal a végső döntés mindenben automatikusan Julián nagualé volt. és ez az eshetőség önmagában is épp elég ijesztő. mint hogy engedelmeskedjenek a gazdájuknak. Olyan volt. ki ő. Használd ösztönző erőként a félelmedet. melyeket előszeretettel űzött mindenkivel. Ily módon rengeteg tényt halmozhat fel Talíáról. amit ezek a nők akarnak. tartását.Juan védelmére kelt. mert annyira aggódik. A nők vezetője felvetett egy újabb lehetőséget: háromhetes próbaidőt ajánlott. Don Juan tudta. mintha boldog. Figyelmeztette don Juant. Julián nagual jelenlétében soha nem viselkedett neveletlenül. és rabszolgasorba veti. Fellángoltak a kedélyek. Don Juan elmesélte. és hogyan fogott hozzá ahhoz. mivel a rabszolgáknak nincs más lehetőségük. hogy üvölteni kezdtek a naguallal. hiszen ez minden. Olyan sok kérdést tett fel. És az majd biztos megváltoztatja a magatartásodat. hogy izgassa. Felvetette. Don Juan elmondta. és úgy gondolta. akit akár tudatosan. hogy a férfit kétségkívül elhomályosította a többiek ragyogása. hogy a szörnyeteg nem csak hogy létezik. don Juan egyre jobban átlátta a házban uralkodó hatalmi és tekintélyviszonyokat. – Tégy úgy. . 179. biztos tudomása van arról. Meglepetten és valahogy örömmel ismerte fel. hogyan vonta őt félre atyailag Julián nagual. Végső kétségbeesésében sírva fakadt. Néhányan olyan feladatokat láttak el. hogy döntéseit brutális tréfák formájában tegye közzé. don Juannak inkább meg kell tanulnia leírnia a dolgokat. hogy valóban látja a szörnyeteget. úgy tűnt. és többé nem törődött vele. – Megtennék bármit. mintha tudatában lenne annak. de ott is csatangol a birtokon. és tegyen úgy. olyan tényeket. Később. – Persze. Erre óriási harc tört ki. Azt mondják. amikor újra megpillantotta a szörnyeteget. Azt mondta. mely alatt mindennap kiértékelik majd don Juan tetteit és maga178. melyet bárki magára vállalhat. nem bírt jelentőséggel don Juan számára. az egyik legnehezebb. általa meghatározhatatlan okok miatt a nagual nem olyan emberként élt az elméjében. Bizonyos. ám leghasznosabb feladat. és ő szemmel láthatólag nagy gyönyörűséget lelt abban. akár tudat alatt képes lett volna befolyásolni. hogy a természetén tett néhány változtatás után már csak a nőkkel szemben volt faragatlan. egyszerűen csak különbözővé tette őket. jó kedélyű és udvarias lenne. vagy ha a nők kirúgnak. Don Juan minden tétovázása megszűnt. mintha boldog és elégedett lennél – mondta neki – különben kihajítanak innen a nők. amit egy ilyen szörnyeteg képes okozni. hogy ha elmész. hogy a nők vezetője azt mondta. Ahogy telt az idő. hogy a szörnyeteg áldozatául esik. meg fogja tanítani írni és olvasni. hogy don Juan kíváncsisága hatalmas méreteket öltött. talán megérezte don Juan gondolatban megfogalmazott cinikus visszavágását. A háztartás másik tagja. és annyit beszéltek róla. Élt a házban egy rejtélyes nő is. Don Juan hallotta a vitát. hogy jobban kamatoztathassa deduktív képességeit. hogy – bár ez talán képtelenségnek tűnik – annak a kiderítése. hogy senki sem volt jobb vagy magasabb rangú a többieknél. és a nők egyetlen perc leforgása alatt odáig jutottak. a nagual asszonyként hivatkoztak rá. Azonban a nőkkel kötött bizonyos korábbi megállapodásai miatt – melyekről nem beszélhet –. valóban hathatós lélektani erő volt. melyekre a többiek képtelenek voltak. Arra ösztönözte don Juant. és már türelmetlenül várná a lakomát. nem mondhatja el nekik ezt. amid van. teljes mértékben a gyönyörű nők uralma alatt áll. rájött. míg nyilvánvalóvá nem válik számára az igazság. mintha farkaséhes lenne. Ahogy a szörny ott állt azon a bizonyos láthatatlan határvonalon. hogy látom – felelte a nagual. úgy érvelt. – És azt is tudom. vagy hogy mit jelent nagual asszonynak lenni. Azt suttogta a fülébe. és lehet. és láncra ver téged. hogy ki is Talía. végleg kirúgják a házból. Azt azonban egyértelművé tették számára. melyeket addig kell tanulmányoznia. a szenvedés. hogy az esetleg egyáltalán nem őrült. hogy a nők talán tévesen ítélik meg a szerencsétlen fiatalembert.

– Csak az ő egyik trükkje volt. A szörny pedig – don Juan félelmeivel ellentétben – nem támadta meg őt. és dolgoztam. és nem is gyakorolja azt. hogy bár pontosan tudja. ami megakadályozza azt. hogy segíteni tudjon a nagualnak a birtok igazgatásában. Azonban ekkor tudatára ébredt. ujjával vádlón a nagualra mutatva. hogy don Juan észre sem vette önmagán a változásokat. – De hisz mi mondtuk neked. hogy rabszolgaként dolgoztatták őt. hogy létezik a szörny – kiabálta. Ezek az emberek olyan tükrök voltak. Aztán az jutott az eszébe. hogy akaratlanul. Addig kergette a földeken ezt a homályos árnyat. hogy Julián nagual nógatására beleegyezett abba. jobban érdekli az. 182. Attól kezdve mindennap órákat adott don Juannak. és vezetni a számlakönyveket. mert nyilvánvaló volt. . Don Juan felkacagott. és torkon ragadja. Azzal vádolta őket. aki olyan gyorsan és alaposan fejlődött. és homályos fehérséggé. Az a bizonytalan érzése volt. Don Juan tovább haladt a ködfolt felé. de ez a gondolat többé már nem keltett rettegést benne. mintha don Juan a legjobb viccet mesélte volna el nekik. mindig úgy érezte. különösen akkor. és komolyabb hangon hozzátette. mint egy öszvér. lehetővé téve számára. mely minden egyes alkalommal elfogta. de nem tartottam őket igazán lényegesnek. hogy ez volt a dolog vicces része. hogy megszabaduljon attól az emésztő félelemtől. mert képtelen volt azonosulni az ott élőkkel. – Ez idő alatt rengeteg dolog történt velem. egyszerűen azért. Meg voltam győződve arról. aztán átlépte a határvonalat. Juan arra számított. amikor megpróbált kísérő nélkül járni egyet. és nyíltan zokogni kezdett. ahelyett hogy visszarohant volna a házba. – Majd három évig leltem menedékre abban a házban – folytatta a történetet don Juan. hogy a szörny ráveti magát. továbbra is az volt a benyomása. De aznap. don Juan továbbment. feltétlenül szükséges. milyen félelemben töltötte el az elmúlt három év minden egyes óráját. Azon két-három alkalommal. mintha félne tőle. Aztán valamiféle különös energiával eltelve bement a házba. don Juan abban az élvezetben részesítette magát. hogy ez alatt a három év alatt nem tettem mást. hogy az a csirkefogó Julián nagual végig pontosan tudta. Elveszítette a körvonalait. mi volt a szörnyeteg. melyek semmit sem tükröztek. bátran kijelentheti. de ahelyett. hogy a szörny soha nem is létezett. Ami őt illeti. hogy megünnepelte volna új keletű szabadságát és erejét. Amikor don Juan azt követelte. Ez komolyan korlátozta a mozgásában. Don 181. hogy a házban senki sem tud semmit arról. A nők úgy kacagtak. A szörny persze szokás szerint most is a házat figyelte. Így hát don Juan úgy gondolta. alig érzékelhető ködfolttá fakult. hogy tréfát űzzön belőle. hogy ilyen tréfát űzzön vele. összehívta az egész háznépet. hogy lényegtelennek tekintem őket. remegve a félelemtől. hogy semmit sem tanult. hogy már semmi sem maradt a szörnyből. úgy tűnt. és azt mondta. hogy erre a dologra gondoljon. mi történik. hogy egyfajta közöny alakult ki benne. Azt mondta. hanem elmosódottá vált. Tökéletes közöny lett úrrá rajta. Mielőtt szembenézett volna a naguallal. Csak Julián nagual tűnt bűnbánónak. – Illetve a szörny nem létezett – javította ki magát don Juan. – Ő tudta. amikor don Juan sértettségtől recsegő hangon elmondta. Egy pillanatig néhány centiméternyi távolságból meredt a szörnyre. hogy szembenézzen az őt oly sok éven át rettegésben tartó szörnyeteggel. Don Juan a magát alázatosan meghúzó Julián nagualra meredt. ami akár csak lazán is kapcsolódott volna a varázsláshoz.180. az pedig visszahúzódott. Akkora már azt is tudta. Hihetetlen energia hajtotta előre. Bár Julián nagual rengeteget beszélgetett vele. létezik benne valamiféle gát. mitől félt. hogy varázslást tanuljon. egyszerűen azért. Azonban egy nap don Juan azon kapta magát. kihasználva a nem létező szörnytől való félelmét. hogy kérjenek tőle bocsánatot azért. a háztartás valamelyik tagja mindig elkísérte őt. Azt azonban nem volt képes megmagyarázni. hogy sületlenségeket beszél. hogy a szörnyeteg nem létezik – mondta az egyik nő. a nagual összeomlott. végül eljutott arra a pontra. Don Juan szerint kitelt tőle. hogy ott keressen menedéket. amikor megpillantotta a szörnyeteget. hogy don Juan elsajátítsa a könyvelés alapjait. Vagy legalábbis úgy döntöttem. hogy semmi sem történik a házban. és nem törődött a saját biztonságával. hogy kísérő nélkül körbesétált a birtokon. Akárhányszor csak túl kellett merészkednie azon a láthatatlan határvonalon. hogy ilyen szégyenletesen kihasználták. remegve a dühtől. mint rejtőzködtem. Minden olyan simán és magától értetődően zajlott. melyek közül az volt a legfigyelemreméltóbb. és dühösen magyarázatot követelt tőlük a hazugságaikra. de céltudatosan a szörnyeteget távol tartó láthatatlan határvonal felé gyalogol. Korábban erre soha nem volt képes. míg végül tudta. hogy egy éven belül képes volt írni-olvasni. hogy az életét veszélyezteti az a szörny. hogy a szörnyeteg nem létezik. hiszen eredetileg Julián nagual is azt mondta.

– A jótevőm tudta. a gyűjtőpontjának kicsiny vagy számottevő eltolódásának eredménye volt. bármerre is tartson az. – Bár akkor még csak huszonhárom éves voltam – mondta don Juan –. mielőtt a világ utolérne engem. Még szeretni is megtanulta ezeket az embereket – és most úgy érezte. és hogy kevés ideje volt elrendezni a dolgokat. hogy elmagyarázza. és elhagyhatja a birtokot. jólétet és bölcsességet kívánt neki. – Nem sokkal azután. amit még nem tapasztaltam meg. amikor már semmi más nem működik. Rájött. A varázslók a gyűjtőpont minden egyes felszíni vagy mély eltolódása esetén megerősíthetik új folytonosságukat. – Az. hogy kapcsolatba kerültem a naguallal. hogy minden. a birtokon töltött évek alatt semmi kapcsolata nem volt a külvilággal. Végül ez a felhalmozódás nekem dolgozott. Csak meredtek rá némán. Amit te szörnynek láttál. és most sóvárgott utána. Don Juan még senkit sem látott ilyen harsányan nevetni. akár annak irányítása mellett – megtapasztalt. akár nem. amikor csak akarsz – felelte kurtán Julián nagual. hogy el akarok menni erről a nyomorult helyről. mint amennyit rendszerint szükséges. az egyszerűen egy energia-hullám volt. – Igen. kik is a varázslók. választással lásson el. – Persze. – Úgy érted. hogy elkerülje perzselő tekintetüket. hogy ez a szörnyeteg fog felfalni téged. – És mit értett ő ez alatt? – kérdeztem. és szomjazott az életre. így hát azért küzdött. hogy fogalmam sincs arról. 183. A te félelmed tette szörnyeteggé. hogy hátrapillantott volna. hogy felesleges ilyen esztelen kijelentésekkel előhozakodnia. – A valódi ellenséged a saját ostobaságod. és ragaszkodott ahhoz. Az egyetlen dolog. – Te egész végig tudtad.Julián nagual fékezhetetlenül zokogva esedezett don Juan bocsánatáért. A nők nem akartak elbúcsúzni tőle. hogy a szörny fel fog falni engem? – kiáltott rá don Juan. – Hogy hazudhattad azt. úgy éreztem. mely akkor érkezik el a harcoshoz. – A gyűjtőpont ilyen eltolódásainak hatása összeadódik – folytatta don Juan. melyeket a gyűjtőpont elérhet. hogy a lehető legtöbb varázslói 184. hogy még soha nem voltam nővel. akár megérti azokat. hogy don Juannak egyszer az lesz a sorsa. hogy adják oda don Juannak az összes megtakarított pénzét. mivel tudta. az ad erőt és kitartást nekem. a csendes oltalmazóimat. aki lehajtott fejjel. könnyes szemmel ismerte be a vétkét. és hogy csak nagyon kevés ideje volt arra. Most az a halálos veszély fenyeget. hogy elárulták. máris leéltem egy teljes életet. nem választhatja meg az úti célját: meg kell várnia. – Soha nem volt semmiféle szörnyeteg. miféle pokolba tartok – felelte don Juan –. – Bármikor elmehetsz. akár most rögtön? – kérdezte don Juan. hogy véget értek a megpróbáltatásai. Don Juan újra elmondta. A gyűjtőpontom pedig tovább mozgott. és mit tesznek. míg végül le nem hajtotta a fejét. – És mik azok a varázslói választások. – Az a végtelen számú helyzet. Néhány nappal később egy megbízható öszvérhajcsár társaságában elindult Mazatlán kikötője felé. milyen irányt vesz az életem. A kinti világ ismeretlen volt számára. Fiatal volt és erős. hogy biztosítsák arról. Don Juan zsebre vágta a pénzét és kisétált anélkül. jóval többet. hogy felfal a szörny csak szimbólum volt – felelte Julián nagual lágyan. – Ránehezednek az emberre. hogy egy öszvérhajcsár magával vigye őt. don Juan? – kérdeztem. A városban érte az első kellemetlen élmény. amit – akár a jótevőjével. – A csendes oltalmazó a felfoghatatlan energia egy hulláma. a nők pedig visítva nevettek a jeleneten. hogy ha azonnal el akarja hagyni a várost. Végre a felszínre törhetett a dühe. a gyűjtőpontom olyan mértékben elmozdult. A jótevője számtalan varázslói választást tapasztaltatott meg vele. volt pénz a zsebében. Julián nagual azt mondta. miután kikerülök a befolyása alól. hazudtam neked – motyogta. a szex volt. – Azt. – A gyűjtőpont helyzetei – felelte. hogy azok legyenek később a csendes oltalmazóim. – Mik azok a csendes oltalmazok? – Életmentők – válaszolta don Juan. míg végül . boldogan. melyet oly sokáig fojtott el a félelem. hogy nincs semmiféle szörnyeteg. – El akarsz menni? – kérdezett a nagual. hazudtál nekem – vetette Julián nagual szemére. Don Juan azt kiabálta. Az utazás roppant bonyolult és drága dolog volt. hogy többé semmiféle módon nem korlátozzák a szabadságát. Ekkor Julián nagual elrendelte. hogy képes voltam látni: szörnyetegnek láttam egy energiamezőt. hogy felállítsa a barikádjaimat. és itt akarom hagyni az itt élő hitvány és hazug embereket – kiáltotta don Juan. Köszönet nélkül távozott. és ragyogó szemmel boldogságot. A lehető legmesszebbre akart elrohanni ettől a helytől.

hogy csakis akkor lehet része az oly hiába vágyott békében és nyugalomban. melyben ő élt a naguallal való találkozása előtt. – Nem tehettél másképp. egészen Sinaoláig. mit értett a jótevője az alatt. a közömbösség érzetét. Rádöbbentem. hogy nem volt absztrakt célja. hogy képtelen volt kihúzni fogadott családját feneketlen nyomorúságukból. és az ő jótevője. hogy Julián nagual valóban nagual volt. hogy körülbelül egy évnyi elszánt munkába telt. Mióta az a bizonyos munkafelügyelő oly sok évvel korábban megsebesítette őt. hogy ő vezethetné a Durango és Mazatlán közti utat. újra hatalmába kerítette őt a nyomorúság. hogy csak azokban az években nem volt szerencsétlen. bénasága megszűnt. Ehelyett lehúzta őket abba a szenvedésbe. hogy még ott is találjon munkát. amikor úgy tűnt.és apaszerepet. – Túl fiatal voltál. Találkozott egy fiatal özvegyasszonnyal. E nélkül a tárgyilagosság nélkül csak a mindennapi élet jellemzői. hogy még sosem volt nővel. éppoly rejtélyesen. az a dinamizmus. a világi vágyak. ami valójában volt: energiamezőnek. melyre a Julián nagual házában töltött időm alatt tettem szert. és anélkül. – Megtapasztaltam az apai és férji boldogság magasztos pillanatait – mondta don Juan. hogy észrevette volna. ami nyugtalanította: először is az. Megértette. de megmagyarázhatatlan késztetést érzett arra. Ahogy múlt az idő. Nem értette pontosan. egy nap egyszer csak teljesen lebénult. hogy azonosulok a körülöttem élő emberekkel. hogy önfeledten és kedvvel játssza el a férj. hogy valami nagyon nincs rendben. hogy az a saját konkrét szükségleteinek az ellentéte. ámde közömbös és tartózkodó szeretet élt benne az özvegyasszony és annak gyermekei iránt. Olyan volt. és még azt a késztetést is. hogy megcsappant a fizikai energiája. Don Juan felkacagott. és korábban egy olyan férfi felesége volt. hogy a nagual közbeavatkozása nélkül nincs szabadság. Új felelősségeivel óriási terhet vett a vállára. Mikor fizikai tehetetlensége már elviselhetetlennek tűnt. Azzal kísérelte meg visszafizetni az adósságát. hogy velük legyen. Elveszítette a mozgásszabadságát. és ezáltal don Juan minden hatékonyságát elveszítette. és akkor nem voltak konkrét szükségletei. amikor azt mondta neki. lassanként beleesett a férj. hogy az asszony és a gyermekek iránt érzett mély szeretete kárpótolja őt ezért a veszteségért. Aztán eltűnt belőle a különállóság érzése. Felismerte. ha nem mozdul meg. szomorúságba és kétségbeesésbe.és apaszerepbe. – De épp ezekben a pillanatokban vettem először észre. Annyira gyengévé és tehetetlenné tette őt az. Mialatt magatehetetlenül feküdt az ágyában. don Juan most először értette meg tökéletesen. miért. Ez a közömbös szeretet tette lehetővé. hogy a jótevője és háztartásának összes tagja mind varázslók voltak. hogy azért bukott el. Bár semmiféle betegségben nem szenvedett. és egyenletesen haladt észak felé. hogy északra utazhasson. hogy meggondolja magát Vállat vont. csak gondolkodott. amikor önállóan kelt útra. hogy válaszoljon nekem. hogy a nagual házában élő emberek azért voltak kivételesek. Volt azonban két dolog. semmit sem csináltam. hogy elhajította magától az esélyt. a tartózkodó szeretete kétségbeesett szenvedéllyé vált. hogy erős. megmagyarázhatatlan ravaszsága képessé tették őt arra. don Juan – mondtam. hogy elveszítettem a különállóság. hogy mire megérkezett Mazatlánba. Hihetetlenül ostoba voltam. és vezető. és még csak nem is tudtam róla. Sikerült látnom. gyakorlatilag képzett öszvérhajcsár volt. mert nem volt absztrakt célja. és állandó munkát ajánlottak neki egy öszvérállomásnál. Tudta. Azonban úgy érezte. mi a szabadság. tudatára ébredt annak. Amikor úrrá lettek rajta a konkrét igények. Ahogy végiggondolta az életét. másodszor pedig. 186. hogy északnak induljon. hogy végül kénytelen volt visszautasítani az állandó munka kínálta biztonságot. Fogalma sem volt 185. Roppant elégedett volt a dolgok alakulásával. Kezdetben mély. Kivételes fizikai ereje. hogy észak felé utazzon. hogy segített az özvegynek és a gyermekeinek. Többé kétsége sem volt afelől. aki hozzá hasonlóan szintén jaki indián volt. Azt hittem. és folytatta a történetét. semmit sem tanultam. Elmondta. a kétségbeesés és a csüggedtség maradtak meg számára. ahol szinte semmilyen munkalehetőség nem akadt. de tudta. De a legfájdalmasabb tisztasággal azt értette meg. Azt vettem észre. és ami oly jó szolgálatot tett neki. Don Juan elmondta. és már épp azon volt. Végtelenül tetszett neki az ötlet. akinek don Juan sokkal tartozott. de a késztetés annyira erős volt. ahogy . mert absztrakt célként tűzték ki maguk elé a szabadság elérését. nem tett mást. mintha a teste megértette volna. Nem érzett fájdalmat. A legfájdalmasabb azonban az a tudat volt számára. amikor a naguallal élt. Ott aztán véget ért az utazása.annak láttam a szörnyet. Tovatűnt a vállalkozó kedve is. melyre a nagual házában töltött évek során tett szert. mire sikerült elveszítenie a nagual házában megszerzett új személyisége minden egyes maradványát. és nem esett pánikba. ami a szerelemhez szükséges erőt adta neki. és új keletű.

Amint ez a gondolat feltámadt bennem. Ne próbáld meg elképzelni. hogy a szellemért zokogok. hogy végre jobbra fordul a sorsa. Don Juan tudta. Eljátszottam az esélyemet. – Úgy néztek rám. frusztráló napok után minden éjjel türelmesen várta. Egy nap azonban don Juan úgy gondolta. Hallotta az értetlen emberek röhögését. hogy miért nem képes elhagyni őket. hogy felesleges lenne bármit is tennem vagy mondanom. Könnyek csorogtak végig az arcán. hogy a nagual útjába vetette őt. és elment dolgozni. és köszönetet mondott neki azért. – Ne kívánd a halált – mondta Julián nagual. de szinte alig hallotta a szavaikat. Egy újabb év telt el. vettek. De a többiek csak nem hagyták abba a dolgot. de nem érdekelt. végül kirobbant belőle az évek során felgyülemlett kétségbeesés. – Csak ültem ott. és ott hagyta őket. hogy gúnyt űzzenek belőle: ott állt az örökkévalóság kapujában. Sorsa azonban nem fordult jobbra. teljesen mozdulatlanul. miért szereti fogadott gyermekeit. hogy magával ragadhasson az áradása. – Az ostobaságom valóban egy szörnyeteg volt. Odajött. Egy nap egyszerűen felkelt az ágyból. Tudta. a halálra várva. hogy bármivel is törődjek. Ekkor megértette. hogy újra lássa fogadott családját. Don Juan ugyanazokkal a szavakkal intette őket. zendüléstől tartva. valaki ellopta a kalapját. lesoványodott testük és leromlott fizikai állapotuk azonban azt mutatta nekik. milyen a halál. amint éjszakáról éjszakára ott ültek vele. és mialatt várakoztak. Így hát a fáradtságos és értelmetlen robottal eltöltött. ahol a többiek dolgoztak. Úgy hallotta a sértéseiket és a kiabálásukat. miért nem választhatja egyik megoldást sem. és nem ismerte fel a lehetőséget. Vérfagyasztóan velőtrázót kiáltva megragadta az egyik férfit. míg minden haragja el nem szállt. és hogy az egyetlen olyan tett. Rongyokból és egy marék szalmából eszkábált össze valami fejfedőfélét. és hogy miért nem maradhat velük. hogy amikor leült a mező végén. A csendben eltöltött idő mentálisan ugyan megerősítette őket. Don Juan elmondta. a többiek szeme láttára – folytatta don Juan. hogy új kalapot vegyen. Addig dühöngött. magam miatt sírok – honnan is tudhatta volna. és gúnyolódni kezdett a kalapján. 187. mintha belőle érkezne a hang. melyeket a jótevője intézett hozzá. . és igazuk is volt. Azt hitte. hogy miután minden dühét felemésztette. hogy a szellem figyelmet fordítson ránk. A földművesek továbbra is nevettek rajta. Időszaki munkát kapott egy földműves csapatban az aratási idényre. hogy közel a halála. és már a számláikat is alig tudta kifizetni. Túl sokan vagyunk – emberek a maguk ostobaság szülte. – Csak várj. Csak légy ott. viszont anélkül nem dolgozhatott tovább a perzselő napon. A szellem nem törődött a kétségbeesésemmel. és a feje fölé emelte. és ezzel meg nem érdemelt esélyt adott neki. Már túl voltam azon. egy csendes oltalmazó érkezett el hozzá egy megmagyarázhatatlan energiahullám formájában. mintha őrült lennék. amit várakozásán felül sikerült teljesítenie: tökéletesen összegezte az életét. Joguk volt ahhoz. hogy meg fog halni. Az ő munkájától függő három ember életéhez képest nem sok jelentősége volt annak. hogy megmentse őket a poklukból. – A munkafelügyelő megsajnált engem. Csendes düh volt ez. Fennhangon bocsánatot kért tőlük. privát kis poklaival – ahhoz. Azonban a szellemnek más tervei voltak vele: néhány nappal azután hogy munkába állt. összegezték az életüket. Don Juan elmondta. – Megértettem. hogy eltörje a gerincét. hogy hogyan néz ki. készen arra. az. hogy igazságtalanul bántak vele. Vad harag kerekedett felül don Juan józanságán és megfontoltságán. Annyira mélyen meg volt győződve arról. hogy a munkások nevessenek rajtam. 189. Éjszakáról éjszakára ott ültek mind a négyen. hogy érte jöjjön a halál. Már csak arra voltam jó. már nincs ideje arra. de nem a körülötte lévő emberek ellen irányult – önmagára dühöngött. mennyire igaza volt a jótevőmnek – mondta don Juan. rögtön tudtam. és azt is megértette. hogy elveszítették a csatát. és szólt hozzám pár jó szót. és kigúnyolták. Esélye sem volt. hogy szabaddá legyen. és sírni kezdtem. Don Juan tudomást sem vett róluk. és már fel is falt engem. hogy a felesége és a gyerekek is együtt várták vele a halált – egyfajta szolidaritásból ők is meg akartak halni. De aztán eszébe jutottak az éhes gyerekek: fegyelmezett kis testükre gondolt. mely megfelel a jótevője házában tanultaknak. és azt a tiszta érzést hagyta benne. amiért nem volt elég lelkiereje és bölcsessége ahhoz. míg a munkafelügyelő. hogy harcoshoz méltó halált hal. Letette a férfit. hogy tökéletes zsákutcába jutott. Tudta. Don Juanék anyagi helyzete nem javult. végül kirúgta don Juant. Addig kiabáltak és ne188. miközben a szellemhez fordult. hogy az erkölcsi igazság az ő oldalán áll.kezdődött. de volt valami. A többi munkás kinevette. míg bekövetkezik.

a varázslóknak van egy sajátos hajlamuk. De ha az emberek úgy kívánják. A reakcióimat figyelte: várta. – Ó. hogy elmondja nekik. don Juan mégis jót mulatott a rajta. és elmondtam a szellemnek. ami miatt idejöttünk: tisztázzuk a tudomás uralásának kérdését. – A családom eltűnt azon a napon – mondta. Azt mondta. a . hogy annak érdekében. nekik kell hidat építeni. így hát odébb állt. Tudta. ezért nem maradhat velük. és próbáljam meg újra. – A varázslóknak a bizonyosságért folytatott küzdelme a létező legdrámaibb küzdelem – mondta don Juan. Csakis ekkor rendelkezhetnek tettei azzal a bizonyossággal. Most azt akarja. Miután kiásta magát. – És én azon a sinaolai mezőn megkaptam a feddhetetlenségbe szóló jegyemet. ha elég bölcs lettem volna. a Sas nem engedett át a szabadságba. – Ez a küzdelem fájdalmas és sokba kerül – a varázsló sokszor ténylegesen életével fizet a bizonyosságért. A halálra rémült szomszédok elmondták. Akárhogy is. Épp leültünk. és fekete obszidiánokként ragyogtak a szemei. De mert korábban feddhetetlenül összegeztem az életemet. és feketeség borult rám. hogy látja. hogy csatlakozzanak a varázslókhoz. a Sas nem falta fel azt. mert nem tudta. hirtelen folytatta a haláláról szóló történetet. hogy pihenjünk egyet. Meghaltam. – Meghaltam azon a mezőn – felelte don Juan. Életem fénye kialudt. vagy csak elájultál? – kérdeztem. – Hazamentem – folytatta don Juan –. hogyan formálódik meg ez a kérdés az elmémben. El akarta magyarázni nekik. hogy épp azon voltam. Mosoly játszott az ajkán. – A feleségem igazi túlélő volt. hogy a földművesek azzal az újsággal tértek haza. miközben lefelé tartottunk a hegyekből. aztán meghallottam. azaz valójában én álltam meg. ő varázsló. Nem volt már ott semmi dolga. miközben igyekeztem nem cinikusnak tűnni. melyet legjobban az „és mégis. don Juan? – tettem fel végül a kérdést. Aztán egy hatalmas hullám jött értem. 191. mintha a test még benne volna. egy másik ülés alkalmával beszéljük meg. Don Juan azonnal tudta. de mivel tudtam. egy érzékeny férfi kérdése! – jegyezte meg. látni akarta a családját. majd máskor. Mivel a testem holtan hevert a mezőn. Egy sekély sírban találtam magam a mező végén. vagy hogy képes legyen értelmes módon hasznosítani új folytonosságát. – Úgy látszik. egy teljes napig – felelte don Juan. És utolsó leheletemmel búcsút mondtam a világnak. hogy csatlakozzanak a köznapi emberekhez. – Mennyi ideig voltál halott? – kérdeztem.. – Egy pillanatra azt hittem. mely gyönyörű lehetett volna. mit kell tennie. de a ház üres volt. amit mondtam. amit akartam. Mindig egy olyan érzés szürkületében élnek. hogy úgy tűnjék. Először csak éreztem. és azzal a gondolattal vigasztaltam magam. don Juan. aztán újra alászálltam a Föld fényébe. nem volt hajlandó folytatni. azt hitte. hogy velük legyek. hogy vissza kell térnie a jótevője házába. Don Juan még csak nem is lélegzett gyorsabban. Nem viccnek szántam. hogy visszanyerjem a lélegzetemet. 190. és ennek hallatán a feleségem és a gyerekek elhagyták az otthonukat.– Térdre borultam. – És mi történt a családoddal. a halálomról fogsz kérdezni. arccal délkelet felé. Újra köszönetet mondtam a jótevőmnek. – De valóban meghaltál. érvénytelenítenie kell régi életének folytonosságát. új folytonosságom erőtlensége az életembe került. kövekkel és sáros földdel elfedve. – Felemelkedtem a feketeség magasságába. és egyensúlyba hozhatja az erőtlen és labilis új folytonosságát. Kiköpött engem. mit fűzök hozzá a dologhoz. Kifejtette. Mivel annyira vártam a halálomat.. ahogy jön értem délkeletről. Azonban mielőtt megkezdte volna visszafelé tartó utazását. – Éreztem. – Hiányoztak nekem a gyerekek. végül láttam. – A mai idők látó varázslói ezt a folyamatot a feddhetetlenségbe szóló menetjegy érvényesítésének. Erősnek és eltökéltnek érezte magát. ezért – csak hogy a várakozásaival ellentétesen cselekedjek – inkább valami mást kérdeztem. ámde végleges halálának nevezik – mondta don Juan. hogy folytassuk azt. mintha azt mondta volna. menjek vissza. azonban hiába erősködtem. újra behantolta a sírt. hogy megkaptam. a varázslók soha nem építhetnek hidat. Pár nappal később. Olyan volt. Végre halott voltam – végre szabad! Don Juan története feldúlt engem. Elért engem. hogy nem az volt a sorsom.” szavakkal lehet jellemezni. hogy holtan estem össze munka közben. vagy a varázsló jelképes. Amikor minden széthullik körülöttük. mennyire végtelenül szégyellem magam. a poklom véget ért. melynek segítségével megerősítheti. hogy egy varázsló teljes bizonyosságra tegyen szert a tetteivel vagy a varázslók világában elfoglalt helyzetével kapcsolatban. aztán elillant onnan. hogy azért bukott el. ahogy a tudomásom kimegy belőlem és a Sas felé tart. Az adott körülmények között annak kellett lennie. Bevallottam. a földeken át.

hogy mozdulatlanul feküdtem a sziklán. hogy most már mindannyian egyenlők vagyunk – egyformán halottak. a halál a varázslók jegye a szabadságba – folytatta don Juan. Én is megtapasztaltam ugyanezt a kötődést és ugyanezt a veszteséget. Az egyik ilyen alkalommal pirkadatkor hagytuk el a házat. és akkor rendbe jössz. – Nos. A varázslók soha nem kutatnak senki után – felelte.. – Ezt a kérdést én is feltettem magamnak. halott vagy – mondta ő. a hátamra mért ütésre várva. Don Juan arra buzdított. don Juan? – kérdeztem. nemde? – Ha a földművesek azt hitték. hogy a helyzet borzalmas. Don Juan emlékeztetett arra. Julián nagual megjegyezte. – Ne nyugtalankodj – tanácsolta. az az ellenkező hatást gyakorolta rám: ők kifejezetten fárasztottak engem. hasra feküdtem egy kerek sziklán. de nem válaszolt. aztán rögtön az „és mégis.. A feddhetetlenségbe szóló jegyüket tudomással kell beburkolniuk. ahol mindenki azonnal tudta. és hogy a varázslók soha nem közelítenek senkihez. míg ha állhatatlan tanítványaival voltam. míg végre meghalt. hogy nem tehettem mást. 6 A szántszándék kezelése A HARMADIK PONT Don Juan gyakran vitt el engem és a többi tanítványát rövid kirándulásokra a közeli. – Elmondta. – És hogyan döntött a szellem. – Miért nem ástak neked egy rendes sírt? – Ez már inkább rád vall – nevetett don Juan. hogy don Juan sajátos természete miatt sokáig tartott. Úgy gondolom. a keresztényeket pedig nem csak úgy elkaparják. ahogy mindenki más is a házban. Azt mondják. És azt is elmondta. – Rövid időn belül egyfajta rántást vagy ütést fogsz érezni a hátadon. Tudtam. don Juan? – kérdezte. – Én pedig varázsló voltam. mintha megérintene valaki. olyan gyorsan és erősen. ha jól emlékszem. – A jótevőm azt mondta. hogy tudatában vannak annak. Mélységes melankólia kerített hatalmába. ebben a burkolatban a jegyük megőrzi az eredeti állapotát. hogy ezután visszatért a jótevője házába. majd továbbmentek. és rendesen eltemet.” szürkületébe szöknek. Erről az adott döntésről majd akkor fogunk beszélni. amikor erre a magra kerül a sor. aztán lelkiismeret-furdalás és sajnálkozás nélkül elengedik magukat és hagyják. – Én is halott vagyok. De a családom soha nem jött értem. hogy már tanított engem arról. – Nem. Ők – különösen az idősebb fiú – hatalmas önfegyelemmel összegezték velem együtt az életüket. hogy tökéletesen tudatában van annak. 192. Don Juan elmondta. – Azonban a varázslók nagy trükkje abban áll. – A szellem döntése egy másik alapvető mag – mondta. mire jött rá. Miközben mindannyian lefelé igyekeztünk a hegységből. Don Juan alaposan végigmért. – Attól a naptól kezdve. és hagyjam. és rájöttem. don Juan? – kérdeztem. és késő délután indultunk visszafelé. mivel az ő közelsége mindig lecsendesített és megnyugtatott. elindított bennem egy spontán reakciót. – Nem kerested meg őket. hogy a szellem döntsön a dolog végkimeneteléről. akik hozzám hasonlóan halottak. Hallottam. Aztán a tanácsát követve. Én don Juannal tartottam.varázslók elfogadják. hogy a gyűjtőpontom – mely állítása szerint váratlan sebességgel elmozdult – hozzászokjon új helyzetéhez. csak azon emberek vagy harcosok társaságát és törődését fogadom el. le kellett ülnöm. hogy nem tudtam. Megtesznek minden tőlük telhetőt. miért tettem fel ezt a kérdést. és nem is hagyják kutyaként elrohadni őket. hogy lazítsak. Én hatvan évig őriztem meg azt eredeti állapotában. miért olyan sekély sírba temettek? – kérdeztem. Én keresztény voltam. hogyan enyészik el nevetésük és kiabálásuk a távolban. mintha el sem ment volna. arra vártak. – Igen. nyugatra fekvő hegyekbe. és mindannyian úgy kezelték őt. Az életemmel fizettem azért a hibáért. hogy meghaltál. 193. Az. hogy halottak. Csakis a szellem dönthetett ezen szeretet végkimeneteléről. hogyan viselkednek a harcosok az efféle helyzetekben. A többi tanítvány gúnyolódott rajtam. kérdezni akartál valamit a halálommal kapcsolatban. don Juan és én pihenőt tartottunk a sík vidék előtt. hogy majd jön a családom. hogy azok a parasztok mind vallásos emberek voltak. hogy varázsló vagyok. – Eköré is varázslói történetek épülnek. – Én is így jártam el a gyerekek és az asszony iránti érzéseimmel kapcsolatban. . hogy ő maga is az életével fizetett a szabadságba szóló jegyééit.

amit elmondott nekem. Abban az időben előszeretettel kíséreltem meg a varázslást egyfajta. hogy észre sem vettem azt a bizonyos ütést. mivel a régészek akkortájt bukkantak rá ott egy ősi romra. amit don Juan mondott. Gyakran jártunk oda.mely olyan intenzív és tiszta volt. Évekkel korábban történt a dolog. legmegfelelőbb környezet ahhoz. gyorsan azt felelte. hogy a gyűjtőpont egy másik helyzete. mely egy bizonyos absztrakt szinten elősegített valamiféle pán-indiánizmus kialakulását a dél nyugat-amerikai. mivel a búskomorságom egyszeriben elenyészett. hanem valahol annak közvetlen környezetében helyezkedik el. hogy ott azonnal vagy egy későbbi alkalommal hasznukat vegyük. a magyarázatok soha nem hiábavalóak. sőt a többség gyűjtőpontja nem pontosan az ésszerűség helyén van rögzülve. „ésszerűségnek” nevezett helyzetet foglalt el. és egy új. hogy feküdjek továbbra is a sziklán. milyen fontos szerepet játszott ez az átjáró az észak amerikai kontinens történelem előtti kulturális sajátosságainak elterjedésében. megerősítette azt a meggyőződésemet. Azonban ez nem következett be. ragaszkodott ahhoz. anélkül hogy igazából tudatában lettem volna ennek a ténynek. sík sivatagban jártam. megpihentünk egy nagy sziklán. mely évszázadokkal ezelőtt az ember hagyományos helyzete volt. kifejtette nekem az emelkedett tudomás állapotát a gyűjtőpont elmozdulásának szempontjából. Don Juan persze harsányan nevetett rajtam minden egyes alkalommal. hogy beszéljen részletesebben a csendes tudásról. . ahol a kocsimat hagytuk. Don Juan megjegyezte. amikor a magasan fekvő. vagy hogy segítsenek előkészíteni a csendes tudáshoz vezető utunkat. és nem kérdőjeleztem meg megértési képességeimet. tos voltam abban. Megjegyeztem. mennyire mulatságos. Azonban mielőtt visszaindultunk volna oda. azonban meghatározhatatlan okokból az ember gyűjtőpontja elmozdult ebből a pozícióból. Miután don Juannal összegyűjtöttünk két kis zsákra való nagyon ritka gyógynövényt. Semmi érthetetlen nem volt számomra ezekben a titokzatos megjegyzésekben. Gyorsan elmondtam don Juannak. hogy elmagyarázza a cserkészés rejtelmeit. ahol az adott esemény idő pontjában volt. hogy igazából semmit sem kell elmagyaráznia. Értettem mindent. Chihuahua államban voltunk. Persze kioktattam don Juant arról. hogy a régészek helyesen tartják ezt a területet egyfajta természetes átjárónak. és mozdítsam el a gyűjtőpontomat pontosan ugyanarra a helyre. mexikói és közép-amerikai indiánok között. könnyedség érzete. hiszen tudtam mindent. hogy magától értetődőnek vettem a dolgokat. Arra kértem. hogy szokás szerint lapockán vágjon. mivel belénk vésődnek. és ezáltal belépjek az emelkedett tudomás állapotába. a csendes tudás előhírnöke. hogy nem minden emberi lény gyűjtőpontja van ezen a helyen. Azonban biz194. Azon kevés alkalom. és hogy a gyűjtőpont egy újabb helyzete. hogy bekövetkezett. a magasan fekvő sivatagban. hogy mielőtt bármit is tenne. hogy a cserkészésről beszéljen nekem. mivel a terület gazdag volt az általa gyűjtött gyógynövényekben. Azt feltételezték. Azt javasolta. Don Juan és én Észak-Mexikóban. továbbra is megmaradt bennem. prehisztorikus kereskedelmi állomás lehetett. A régió számomra antropológiai szempontból is roppant érdekes volt. ez a lehető 195. – Ragadd meg annak minden egyes részletét – figyelmeztetett. magyarázza el nekem még egyszer. hogy ezt kértem tőle. „a szánalomnélküliség helye”. de hogy megértsem ezeket. Amikor arra kértem. Azt is elmondta. „az érdeklődés helyének” nevezett helyzet pedig az ésszerűség előfutára. és közben arra vártam. Don Juan nagy türelemről téve tanúbizonyságot. mire ő azt felelte. mi is valójában az emelkedett tudomás. A 196. Az elhangzottak önmagukért beszéltek. amikor kifejtettem neki az elméletemet. Azt mondta. milyen eseményt idéztem fel. a kereskedelmi útvonalak mentén elterjedt hiedelemrendszernek magyarázni. mely a következtetéseik szerint valaha egy hatalmas. és továbbra is értettem mindent. Ugyanez a helyzet a csendes tudással is: annak idején sem volt minden emberi lény gyűjtőpontja pontosan azon a helyen. mely összekötötte Délnyugat-Amerikát Dél-Mexikóval és Közép-Amerikával. a megszokott tudomásomra jellemző érzet. rájöttem. először be kell lépnem az emelkedett tudomás állapotába. hogy ez a természetes átjáró mentén fekvő állomás volt a központja annak a kereskedelmi útnak. Miközben beszélt. Az általam felidézett esemény az adott nap délutánján kezdődött. hogy a csendes tudás a gyűjtőpont egy általános helyzete.

– Például az ésszerűséged most azt mondja. és ne pislogj. majd don Juan mint egy frizbit az állat feje felé hajította a kalapját. bármelyik pillanatban rám vetheti magát. – Honnan tudod. . Éhes. Előttem haladt. Jelezte. hogy ránk vesse magát. – A jaguárt nem hátráltatja az ésszerűség. mert teljesen tiszta a szellemmel való kapcsolatom – felelte. amikor egy puha. Egy percnyi hallgatás után intett. meg kell próbálnia kitalálni. Azt mondtam don Juannak. ha nyílegyenesen és a lehető leggyorsabban elhagynánk ezt a környéket? – Nem! – vágta rá határozottan. Úgy tűnt. és egyenesen rám bámult. A reakcióink pedig összezavarták. hogy a jaguár olvas a gondolatainkban? – kérdeztem. – Igazodnunk kell a jaguár döntéseihez. mégsem voltam rémült. sőt talán össze is van zavarodva. körbenéztem. hogy meghallottam őt és felpillantottam. Az állat egy hím jaguár volt. Don Juan mélyen a gondolataiba merült. – Szó szerint értettem. Egy percig mereven bámultuk egymást a jaguárral. hogy elérjük az autód biztonságát. kevésbé ésszerűnek kell lennünk. hogy nem a jaguár váratlan morgása vagy a tekintete ijesztett meg a legjobban. pontosan don Juan feje felett. hogy induljunk el. Mindketten kiabálni kezdtünk. hogy ez jobb választás. ha kevésbé leszünk ésszerűek? – kérdeztem. tompa puskalövésre emlékeztető hangot hallatva. – Hogy érted azt. vajon mi járhat don Juan fejében. – Mi pedig nem rendelkezünk az ezekhez szükséges felszerelésekkel. Pontosan tudja. hogy feküdjek arccal lefelé egy kerek sziklára. míg azt nem mondta. és addig tapsoltunk. Körülbelül tíz percig hevertem így. ez olyan biztos. Úgy értem. de ehhez az kellene. egy ellentmondást nem tűrő mozdulattal belém fojtotta a szót. és kétszer-háromszor összecsapta a tenyerét. mit kell tennie. Felemeltem a fejem. don Juan? – kérdeztem. gyors iramban. Ha most cikk-cakkozunk. és már már álomba merültem. cikkcakkban vágtunk át a bozóton keresztül. hogy a jaguár átlásson rajtunk – felelte don Juan. – És van más választásunk is? – Ezenkívül csak ésszerű választások vannak – mondta. Meredj az orrára. – Az ésszerűség választásra késztet bennünket. aztán fejhangon felkiáltott. tökéletesen ellazulva. Kivillantotta az agyarait. amit a csendes tudás mond nekünk. mint hogy veled beszélgetek. – Nem lenne jobb. sziszegő morgás zökkentett ki szendergésemből. és ez az elme számára teljesen helyesnek is tűnik – mondta don Juan. hanem az a bizonyosság. Például elindulhatnánk a fennsík felé is. hogy közvetlen tudásuk van mindenről. amit mondott. és már nagyon kíváncsi voltam arra. A tekinteteden múlik az életed. Az a benyomásom támadt. sötét jaguár kuporgott a tőlem alig három méterre lévő sziklán. hogy sikerült elijesztenünk a jaguárt. – Az egyáltalán nem lenne jó. – És ne nézz a szemébe. Az ilyen nagytestű állatok képesek olvasni a gondolatokban. de még soha nem 198. Ráadásul olvas a gondolatainkban. hogy tíz kilométert kellene szaladnunk. kezeimet és lábaimat békamód kiterjesztve. függetlenül attól. amilyen gyorsan csak tudsz. – Azaz a gyűjtőpontom a csendes tudás helyén van. – Ez nem valami jelképes kijelentés volt – mondta. majd azt javasolta. don Juan pedig hosszan. A jaguár hátraugrott. és a számára legideálisabb helyen várna. milyen ésszerűtlennek tűnik is az. – Tudom. Azt azonban nem veszi figyelembe. – Miért így megyünk? – kérdeztem. ezzel lehetetlenné tesszük. Útközben egyetlen szót sem szóltunk. és a hajam is égnek meredt a látványtól. hogy látta-e már a jaguárt mielőtt én láttam. hogy legyen egy puskánk. És ezt nem úgy értem. 197. Azt tettem. A testem remegett. Amikor kérdezni kezdtem. Ezeket a döntéseket a csendes tudás diktálja. és egy percre megálltunk pihenni. Ebből a helyzetből képes vagyok felismerni. hogy elkapjon bennünket. hogy a jaguár éhes. megtörve ezzel a kialakult patthelyzetet. – Ne mozdulj! – parancsolta don Juan. hogy az állat már jóval azelőtt bámult engem. – Ha cikk-cakkolunk az kevésbé ésszerű. – Az nem olyan könnyű – felelte. Körülbelül félóra múlva elértünk egy tisztásra. mit fogunk csinálni. és csatlakozzak hozzá. rohanj egyenesen. – Akkor mitévők legyünk? – kérdeztem. hogy másszak le a szikláról. és követni fog minket. – Hogy megnyerjük a csatát. elhagytuk a sziklákat.Don Juan rám meredt. a jaguár pedig könnyűszerrel lefutna minket. – Hogy segít az rajtunk. Egy hatalmas. evett embert. hogy mihamarabb eltűnjünk innen – makacskodtam. – Egy okkal több arra. hogy találgatnak. hogy kényelmetlenül érzi magát. Elénk vágna. Nekünk is azt kell tennünk. hogy kitérjen a kalap elől. de jobb választás. élesen fütyült egyet. őszintén megrémülve. és egyetlen szót sem szólt.

még harsányabban kezdett nevetni. ez a vád teljesen abszurd. Amikor közöltem vele. Don Juan azt suttogta. Dermesztően hatott rám a felismerés. jobbra lévő széles. már alig kaptam levegőt. hogy eszembe juttatott valakit a gyermekkoromból. de intett. Tudatosan igyekeztem a lábnyomaiba lépni. mivel jó futónak tartom magam. és az állat irányába mutatott. és ne csapjak ekkora zajt. amikor meghallottam ijesztő morgását a mögöttünk lévő bozótosból. hogy megpillantsam a jaguárt. don Juan már felelt is rá. és gondterhelten vártam. Mielőtt megfogalmazhattam volna a véleményemet. és meséld el nekem azt a gyerekkori történetet. mint ahogy ő is ezt teszi a saját történeteivel. mely akkor jutott eszembe. ha elveszíti a története fonalát – mondta kajánul csillogó szemmel. hogy induljunk el. ahogy fut. Intett. Aztán körülbelül ötven méterre előttünk a bozótban egy pillanatra felbukkant a jaguár fekete árnya. de hiába. és hogy valóban elveszítettem a történet fonalát. Mire megálltunk pihenni. hogy én megválasztom a megfelelő helyet és időpontot a varázslói történeteim számára. Úgy futott. és te a múltadra emlékezel. ha egy nagymacska üldözi az embert. Azt javasolta. Elmondtam neki. hogy semmi kedvem teljesíteni a kívánságát. Mondd el nekem. hogy az állat eljusson erre a helyre. hogy elkerüljem a száraz gallyakat. magasról tesz arra. Már épp kezdtem azt gondolni. mély vízmosáson. A nyomába eredtem. amikor megpillantottam a jaguár hatalmas.Don Juan cikk-cakkoló ügetésbe kezdett. Azt akartam mondani. Ez a megfelelő hely és időpont: egy hatalmas étvággyal rendelkező jaguár ólálkodik a nyomunkban. Ez a tökéletes nemtevés. – Az. hogy ha így futunk. a jaguárnak és a szellemnek. Figyelmesen hallgatózott. hogy már egyáltalán nem akarom elmesélni a történetet. – Úgy tűnik. . olvasnia kellett a gondolatainkban. a jaguár követi a szagunkat. ahol korábban voltunk. Don Juan. hogy a lehető legnagyobb hatást érjék el. és azt. hátrafordult. hogy csodálom az állóképességét. amikor futni láttam őt. mivel a történet túl ostoba. anélkül hogy megállt volna. Hozzávetőleg száz métert haladtunk így. mind én képesek vagyunk olvasni a gondolatokat – mondta mosolyogva. hogy hallgassak. – Most büntetsz engem. – Mivel benned már semmi önteltség sem maradt. Azt mondtam. nem tudjuk lerázni – jegyezte meg beletörődően. Felsikoltottam. és ha szerencsénk van. aki mély benyomást gyakorolt rám a futásával. – Mind a jaguár. a dús levelű növények itt nem éltek meg. hogy csodálattal adózzak don Juan nagyszerű fizikai teljesítményének. én pedig legjobb tudásom szerint követtem őt. hogy induljunk. Hangosan nevetett. többször összecsapta a tenyerét. sötét tömegét. tüskés. és jó ideig rohantunk cikk-cakkolva. és amilyen gyorsan csak tudtunk keresztültörtünk a bokrokon. és azt akarom. én pedig követtem a példáját. akár egy fiatalember. mintha egyáltalán nem veszítetted volna el a fonalat. Szorosan követtem. A sivatagi bozót magas. Don Juan egy árva szót sem szólva hihetetlen sebességgel futásnak eredt. Intett. egymástól egy-másfél méterre álló bokrokból állt. Mondtam neki. megpillanthatjuk amint a nyomainkhoz közel lerohan a szurdokba. a vízmosás alját. Innen tisztán láthattuk a lejtőt. Békésen sétálva haladtunk egymás mellett. el kell mesélned a történetedet. és azt a he199. és nyugtalanított a hatalmas macska sötét alakjának gondolata. ugye? – kérdezte. aztán felrohantunk a túloldalán. azért van. nézzek a lábam elé. lyet. Aztán elmondtam neki azt a gyerekkori történetet. Én persze védekezni kezdtem. Don Juan páratlan mozgékonysággal haladt előre. Egyfajta elkésett pánik lett úrrá rajtam. mivel a talpam alatt ropogó gallyak áruló zaja a halálunkat okozhatja. Újabb éles füttyszót hallatott. Ki akartam várni a megfelelő alkalmat. Don Juan megvonta a vállát. és hogy a csodálatom alapját némi önteltség képezi. hogy don Juannak igaza volt: ahhoz. körülbelül tíz méterrel a hátam mögött. és tompa puskalövés hangját utánozva. de nem voltam meggyőződve arról. A bozót ránézésre mégis áthatolhatatlannak tűnt. hogy elrohant. Lecsúsztunk a vízmosás aljára. az megment minket. Mereven az alattunk fekvő vízmosásra függesztettem a tekintetemet. és a körülmények is túl nyomasztóak. A jaguártól való félelmem azonban nem akadályozott meg abban. Mivel errefelé csak kevés eső esett. hogy mivel a nagymacskák nem szeretnek hegynek felfelé haladni. – Induljunk el nyugodtan. – Ha egy varázsló nem öntelt. 200. és még épp látta a tovatűnő állatot. mert azok tanító történetek. a lehető leggyorsabban keresztül fogunk vágni a tőlünk pár méterre. Aztán halkan azt mondta. Halk zizegést hallottam az aljnövényzetben. és nem alakulhatott ki sűrű aljnövényzet sem. mintha csak egy parkban sétálgatnánk. és még előttünk át kellett vágnia a szurdokon. pontosan előttünk. mert nem akartam meghallgatni a történetedet.

Megalázottságom mégis egy tízéves fiú csodálatával keveredett. melyben olyan gyorsan szaladtam. ha az ember betegen. bízva abban. Elérkezett az a végzetes pillanat. amikor betörtem egy üzlet kirakatát. úgyhogy jobb. ráadásul még rugdostuk is a száraz. Ebben a világban a halál az egyetlen . míg egy vad morgás nem emlékeztetett a helyzetünkre. kétségkívül azért. az egyik legdrámaibb különbség a civilizált emberek és a varázslók között az. majd különös béke lett úrrá rajtam. de hiába. – Azt hittem. Ha arra indulunk. Azt mondtam don Juannak. Az. Éjjel a jaguár legyőzhetetlen. hogy a mamád elfenekelt. amikor megálltunk levegőt venni. remélem nem lesz fájdalmas a dolog. A halál csak a varázsló-harcosokhoz kedves és szelíd. különösen a szülővárosom utcáin járőröző öreg gyalogos rendőröket. Egy fiatal rendőr eredt a nyomomba. Ha az életedért harcolsz. csak el kellett rohannom. mivel te nem rendelkezel a halál feltartóztatásához szükséges sebességgel. – Ma már semmiképpen nem jutunk el az autódhoz – válaszolt higgadtan. Igazából nem bántott. a köznapi világban a szavunk és a döntéseink könnyűszerrel visszavonhatóak. büntetlenül elkövethetek bármilyen csínyt. porfelhőt vertünk fel. Azonban egy nap. legfeljebb diadalmámort. Ő is ugyanezt tette. Ha összetörtem egy utcai lámpát. hogy fel-alá ugráljak a bokrok alacsonyan lévő ágaira. ahogy a szavait hangsúlyozta. mintha csak a futballpályán lenne. míg a varázslóknak erre szükségük van. – Ha úgy alakul. és még mindig elevenen él bennem a kudarc és a letörtség érzése. mint hinnéd – jegyezte meg don Juan. – Azok a dombok túl messze vannak délre. az idős rendőröket egy katonai kiképzést kapott osztag váltotta le. a halál mindaddig visszatartja magát. ha futni kezdünk a sziklás dombok felé – mutatott a körülbelül nyolcszáz méterre. de én se köpni. törjek le néhányat és készítsek belőlük valamilyen seprű-félét. hogy tökéletesen elfeledkeztem a ránk cserkésző jaguárról. Olyan mélyen érintett don Juan analógiája. és visszarugdosott a törött kirakatú bolthoz. – A köznapi emberek és a varázslók közt az a legnagyobb különbség. mert az az én elpusztíthatatlan önteltségemhez kapcsolódott. hogy a köztünk lévő korkülönbség és a gyors menekülésre való hajlamom dacára is képes volt lefutni engem. sőt nem is gondoltam rájuk tudatosan. aki bámulta a rendőr csodás teljesítményét és focista-tudását. hogy valaha is visszajutunk oda? Belém hasított a félelem. gyorsabban és kitartóbban futott. és ez is egy ilyen alkalom volt. mivel minden üldözőmet képes vagyok lehagyni. arról fog szólni. Elkapott 201. Don Juan arra utasított. amikor láttam. hogy holnap sem. – Az elmédben nyilván a fiatal rendőrrel azonosítottál engem. Hozzátette. – Egy pszichológusnak élete legnagyobb napja lenne. se nyelni nem tudtam a rémülettől. roppant viccessé és csipkelődőbbé tette a kijelentését. hogy valóban ilyen érzések voltak bennem. és elrohantam. Azt mondta. Azt mondta. Ezután bővebben kifejtette a varázslóknak a sebességről és a halálról alkotott elméletét. hogy a varázslók a sebességükkel uralják a halált – folytatta don Juan. Valójában olyan fürge és gyors voltam. és máris biztonságban voltam. hogy ugyanezt éreztem vele kapcsolatban is aznap. A rendőr. délre fekvő dombok irányába. Téged igen. – A halál csak akkor fájdalmas. Ki mondta. hogy a gyorsaságom majd megoltalmaz. Ők még akkor sem éreznek fájdalmat. a jaguár engem nem fog felfalni. – Ne aggódj – mondta. Még soha életemben nem futottam ilyen gyorsan. Azt mondtam don Juannak. – Ez minden bizonnyal nyugtalanítani fogja a jaguárt – mondta. ha foglalkozhatna a történeteddel. Csendben gyalogoltunk. Most.Elmondtam. aki a kapitányság focicsapatának középcsatára volt. hogy kisfiúként fociztam. mint amire az én tízéves testem képes volt. és rendkívül jó futó voltam. – Már csak néhány óránk van naplementéig. – Keletnek kell tartanunk – mondtam. Azt is elmondtam neki. aki megingatta a legyőzhetetlenségedről alkotott elképzelésedet. Azt mondta. hogy ezt említette. ha ebben a sivatagi bozótban ér a halál. és annak jelenlegi kapcsolatával – folytatta don Juan. hogy úgy éreztem. A szellem idézte fel elmémben ezt a történetet. ahogy a halál eljön értük. És ami még ennél is kivételesebb. homokos földet. – A történeted fontosabb. soha nem jutunk el az autómhoz. vagy valami hasonló dolgot követtem el. – És lehet. Ezekkel a seprűkkel aztán futás közben nagy 202. nem érzel fájdalmat. közben roppant találékonyan kommentálta minden egyes rúgását. a harag és megaláztatás lángja éveken át lobogott bennem. tudtomon kívül. hanem a szellem dönt a történeteink felől. ha halálos sebet kapnak. be kellett ismernem. hogy bizonyos esetekben nem az értelmünk. hogy a fiatal rendőr többé már nem volt képes utolérni. ágyban fekve hal meg. hogy éveken át volt egy visszatérő álmom. még ha nem is fogalmaztam meg ezeket.

Elmondtam neki. hogy azonnal felhasználják a teljes fény tömegüket. nem. 204. – Egyáltalán nem értem. hogy képes kiszámítani a dolgokat – mondta don Juan. örökre fennállnak. a porfelverő manőverünk arra szolgált. mintha a reakciómra várva. Az ilyen elmozdulás által létrejövő erő annyira intenzív. Don Juan teste rázkódott a nevetéstől. mivel az annyira valódi. Elmondtam neki. – A jaguár már tudja. ahelyett hogy egyenesen a hegyek felé tartunk? – kérdeztem. A varázslók világában a döntéseket nem lehet megváltoztatni vagy módosítani. – De ez nem lehet igaz! – kiáltottam fel. nem tudnak meggyőzni arról. Ráadásul a varázslók arra is képesek. hogy csakis a szellem igaz megnyilvánulása lehet. Egy pillanatra rám nézett. Azzal. Nyilván ostoba arckifejezés ült ki az arcomra. Csak akkor halnak meg. Az elmozdulás és a sebesség. hogy az emberi érzések olyanok. Azt mondta. és szokványos halált halnék. ha abban a pillanatban egy sziklaomlás zúdulna le ránk. amit mondott. Azt mondtam. Mi vagyunk az adók. . hogy a halál érvényteleníthető. és csakis a varázslók képesek arra. hogy – bár magam is tanúsíthatom a jaguár azon képességét. A porkavarás esetében az azzal kapcsolatos érzésünk annyira szokatlan volt. tovább kérdezgettem őt. – Nem lenne jobb. hogy tökéletesen haszontalan dolgokról ad neki érzékszervi ingereket. Bár nem kételkedtem abban. hogy mozgást vigyenek ezekbe a statikus fényes gömbökbe. a látók számára az emberi lények hosszúkás vagy gömb alakú fénytömegek. A gyűjtőpontja elmozdulásának sebességét felhasználva. hogy nem mehetünk máshová. mégis vibrálnak. ő képes lenne semlegesíteni a baleset általi halált. Azt mondta. – És úgy fogod felrugdosni a földet. Pontosabban szólva a jaguár képes leolvasni bármilyen érzést. számomra úgy tűnik. akár egy vetítővásznon különféle gondolatok és egyéb. pedig az életünk múlhat rajta. hogy a jaguár képes előre látni. horgonyt még nem vettet emlékek öltöttek alakot. és a vadállatok könnyűszerrel érzékelik ezeket. horgonyozzam le magam a jaguárhoz. – Ő nem képes gondolkodni. a varázslók uralják a halálukat. De miközben beszélt. azt eredményezi. akár a forró vagy hideg légáramlatok. megzavarhatnánk a jaguárt a váratlan változással. Azt mondta. csak a hegyekbe. hogy felverjük a port nem tudunk igazi érzéseket létrehozni. mintha egy játékot játszanék. hogy a gyűjtőpontjukat megállás nélkül átvigyék teljes fénylő energiamezejükön. Engem viszont összezúznának a sziklák. Elnevette magát. mivel a gyűjtőpontom nem rendelkezik a kellő sebességgel ahhoz. Don Juan erre azt felelte. és ez nem egyenlő a halál eltörlésével. ha felrugdosnánk a földet – mondta. mint egy három méter magas óriás. melynek múltja van bennünk. vagy a másodperc egy tört része alatt belülről elégetni magát. – Az a te hibád. ha irányt változtatnánk. hogy kirántson engem ebből a világból. a varázslók pusztán egy alternatív halálnemet találtak. merre akarunk menni. melyek statikusak. 205. mennyire valódi is az állat. Bármilyen érzéseink vannak. – Miért nem? – kérdezte ő. képes lenne univerzumot váltani. hogy összezavarja a jaguárt azzal. A varázslók világában viszont a hagyományos halál visszavonható. – Már túl késő másfelé mennünk – mondta don Juan. hogy egy lépéssel előttünk járjon – nem igazán tudom el fogadni. hogy csakis egyfajta vákuumot hozhatott létre a fogadó félben. – Egy másik. ha egyszer meghozták őket. – Most roppant nyugodtan fogunk sétálni – mondta aztán. Don Juan elmagyarázta. tökéletesen eltérő univerzumba. A varázslók a másodperc tört része alatt képesek bárhová elmozdítani gyűjtőpontjukat a fénytömegükben. Kiütközött rajtam a feszültség. Erre még egyszer elmagyarázta nekem azt. és azt javasolta. A hideg is kilelt. a varázslók adott szava ellenben 203. a csendes tudás által diktált manőver az lenne. Ő csak tudja a dolgokat. amit korábban már kifejtett. bármennyire lenyűgözők is az állításai. Azt mondtam. amit mondasz – nyafogtam.megmásíthatatlan dolog. azok megtalálják útjukat a jaguárhoz. – Arra gondoltam. a jaguár pedig a vevő. mellyel ezt megteszik. amikor meg kell halniuk. és alig tudtam koncentrálni. hogy a jaguár erejére abban az értelemben gondolsz. amikor belegondoltam. az elmémben. hogy különös gondolatok járnak a fejemben. hogy az érzékelésük eltolódik egy másik.

Amikor gondolatok nélkül élveztem a mozgást. hogy valami elindít. beléptem egy kivételesen gyakorlatias kedélyállapotba. de hamar feladtam. – Érezd magad nagynak és nehéznek. Ránéztem. Tudtam. A gyűjtőpontjuk elmozdításával képesek befolyásolni az érzéseiket és megváltoztatni a dolgokat. nem létezik gonosz. Ezek biztosítják azt. hogy távozzon az értelmem. Mégis.és vadság-érzetemet. Nem létezik boszorkányság. Inkább valami kivételes könnyedséggel. életre szóló emlékeket hozva magukkal. aki a világon semmi miatt nem aggódik. mert csendes tudásuk révén tudták. hogy ha szét 207. és nyilvánvalóan még sokkal. Don Juan tovább folytatta az okfejtését. mivel jelenleg továbbra is ezeken a határokon belül tartózkodsz. amire szert tettél. a megfelelő szavakat keresve. túl a jelenlegi helyzetén. amint áttöröm magam rajta. és azonnal elfogott a súlyosság érzete. Tökéletesen értettem őt. Csak akkor váltak szaggatottá és esetlenné a mozdulataim. hogy fizikailag mozogjak. rendszerint megrémülünk. elhomályosítva a gondolataimat. mivel képtelenek arra. mégis volt bennem valami különös tétovázás. szinte lebegve haladtam előre. Megkíséreltem szavakká formálni a gondolataimat. hogy ez alatt nem a társadalmi szokásokat érti. hogy az összes általam ismert misztikus és spirituális tanító is pontosan ezt tette: a gyűjtőpontjuk az önfegyelmüknek vagy egy véletlennek köszönhetően elmozdult egy bizonyos pontra. Azt mondta. csak éreznem kell. és nem is repültem. a fizikai lelkesültség olyan páratlan állapotába léptem be. Elmondta.– Kelts porfelhőt a lábaddal – utasított. fellelkesített mozgásom sebessége és könnyedsége. Viccesen megjegyeztem. harag. hogy a gyűjtőpontunk visszatérjen a köznapi élet előírt helyzetébe. hogy megtegyek. tudományos. a szellemmé. egy olyan ember önfeledtségével. – A gyűjtőpontod már jócskán elmozdult – folytatta. de sokkal többet is. Szó szerint azt éreztem. hogy felleljék a mindennapi korlátaikon túlmutató érzékeléshez szükséges energiát. boszorkányságnak vagy a gonosz művének nevezik. vagy arra készteted a gyűjtőpontodat. hogy don Juan mindent tud. Csakis érzékelés van. Vagy tovább nyomulhatsz. Egy pillanatnyi lelkesedés elég ahhoz. a kivételes érzékelés birodalmát varázslásnak. Valójában tudtam. hogy elszakadjon a szokások kötelékeitől. Azáltal változtattam meg a dolgokat. mit vár tőlem. Azt mondta. mivel semmiféle emléket nem hagyott bennem. Hagytam. hanem az érzékelésünket gúzsba kötő szokásokat. A fáradtság legkisebb jelét sem éreztem. Úgy tűnt. bánat vagy akár egy betegség is. jó fiú – folytatta – és elfeledkezhetsz a gyűjtőpontod eddigi elmozdulásáról. az ősi idők emberei azért váltak legendássá. amikor . mivel tartanak tőle. a naguallá. Az ily módon kezelt érzéseket nevezik szántszándéknak. hogy hihetetlen ereje volt a javaslatának. Ebben az állapotban azt éreztem. és nem tanulmányozzák azt. Aztán valami rendkívüli dolog történt velem. Valóban óriásinak és vadnak éreztem magam. hogy a nagyság érzete egyáltalán nem az ő javaslatának. – De te ezt már nem teheted meg – folytatta don Juan. hogy elmozdítsuk a gyűjtőpontunkat. – Most azon a ponton vagy. Működésbe lép vallásos. a köznapi emberek. ami habozásra késztetett. de nem tudtam volna megmondani. Meg voltam győződve arról. ami: az absztrakttá. hogy képes vagyok olyannyira felerősíteni a nagyság. annak nagyon rövid ideig kellett tartania. hogy miről beszél. normális körülmények között élő embernek megvan a lehetősége arra. hogy egy sötét takaró borul rám. ahogy elegendő egy pillanatnyi ijedtség. A varázslók bizonyos mértékben újra felidézték ezt a régi erőt. Hangsúlyozta. messze látó óriássá váljak. A gondolkodási képességem megszűnt működni. Csakis a gyávaságod állíthat meg. hogy élete során néhány alkalommal valószínűleg minden egyes. ahol vagy elveszítesz mindent. hogy gyalogolok. vagy társadalmi neveltetésünk. De. hogy tovább mozogjon. Pontosan tudtam. nincsen ördög. aztán visszatértek a megszokott állapotba. Valami arra késztetett. Ha addigi életem során át is éltem valaha efféle fizikai boldogságot. mozgásra késztet. valami. amire gondolok. Azt mondta. és egyetlen szót sem akartam elvesztegetni. túl az ésszerűség határain. akarom oszlatni ezt a gondolataimat elsötétítő takarói. ha próbáltam rájuk gondolni. – Szabadulj meg az értelemtől. mekkora erőre tehetnek szert a gyűjtőpont elmozdításának segítségével. Tudatára ébredtem annak. egyik helyről a másikra. Nem azt éreztem. – Lehetsz nagyon jámbor. hogy nagynak és vadnak éreztem magam. melyet korábban még soha nem tapasztaltam meg. hogy elmozdítsa a gyűjtőpontunkat és megtörje a megszokásainkat. – Változtass mindent azzá. hogy biztonságosan visszatérjünk a nyájhoz. – Nem vagy vallásos és messze túl kíváncsi vagy ahhoz. – Légy óriási! – utasított mosolyogva. 206. általában amikor lehetőségünk nyílik arra. Megkíséreltem a dolgot. miről beszél. Don Juan biztosított arról. hogy tényleg a bokrok fölé magasodó. hanem a gyűjtőpontom eltolódásának köszönhető. hogy ilyen könnyen félrelökj bármit.

hogy már alig látom az előttem lévő hegy csúcsát. ami azt jelentette. Aztán. hogy értékes időt vesztegettem el azzal. és elérte a csendes tudás helyét. Érzékelésem hatósugara természetesen kitágult. Körbenéztem. hogy én magam befolyásoljam azt. hogy . vagy hogy miért van számomra értelme a mondanivalójának. hogy mozgásba lendültem: az érzet. amikor elmozdul a gyűjtőpontom? – makacskodtam. és ennek eredményeképpen beléptem a csendes tudás állapotába. A Nap már szinte teljesen lenyugodott. mit éreztem. – Most mit fogunk csinálni don Juan? – kérdeztem. Azonban még ennél is felfoghatatlanabb volt az a teljes testi érzet. mintha egyszer már ismertem volna ezt az állapotot. Aztán rájöttem. amikor az Antropológiai Tanszéken vagy. Amikor tudatosodott bennem. hogy az állat nyomába eredjek. Annyira intenzív volt a bozótosban történő mozgás öröme. de akaratlagosan egyetlen szavát sem lettem volna képes elismételni. Tudtam. melyet attól a perctől kezdve éreztem. ettől volt az az érzésem. Volt egy pillanat. – Mi történt? – kérdeztem. – Mondd meg te. amit tudok. – Akkor ott az nem az élet-halál kérdése volt a számodra – mondta. amint sebesen haladt felfelé a hegyre. és azok a pillanatok. hogy az ember gyűjtőpontja az értelem vagy a csendes tudás helyén van-e. Elsöprő késztetést éreztem. körülbelül harminc méternyire. – Ez az egész csak az elmémben történt meg? – Nem teljesen – mondta ő. hogy ilyen dolgok történjek velem. Kimerültnek tűnt: sápadt volt és szaporán lélegzett. Azt sem tudtam volna meghatározni. de muszáj eltolnia a gyűjtőpontját. amit én látok. hogy magyarázza meg ezt az idő-eltérést. – Tovább mászunk a hegytetőre. Minden erejét megfeszítve rohant el. hogy összeszurkálnák a tövisek. Don Juan pár méterrel odébb állt. hogy ő is látta az előttünk mozgó állatot. és azon kaptam magam. 209. – Nem. hogy akaratlagosan mozogjak az értelem és a csendes tudás között. Tehát valóban mozogtál. – Ha az lett volna. és még csak el sem fáradtál. Az egész csak attól függ. valóban kimagasodtál a bozótból. és megpillantottam sötét tömegét. Azt mondta. Miközben beszélt. ha megsebeznék a tüskék. – Már próbáltam – feleltem. hogy megnőttem. hogy mi történt – zihálta két lélegzetvétel között. hogy igyekszik elkerülni a kaktuszok töviseit. hogy a bozótot nézem. hogy újra működnek a gondolati folyamataim. hogy megtörjön a koncentrációja. amit mondott. Ekkor előtört belőlem tudományos képzésem. mivel az ő gyűjtőpontjuk nem ugyanazon a helyen lenne. vagy gyalogoltam. hogy ha egy varázslónak van elegendő energiája – vagy nincs. – Ezt csak úgy lehetne kideríteni. És ugyanakkor ez mégsem történt meg. és a bokrok fölé magasodom. hozzátette. és ott keresünk menedéket – mondta nyugodtan. amikor tisztán láttam előttünk a jaguárt. hogy minden más megszűnt számomra. Elmondtam neki. Csakis a lelkesültség szakaszai léteztek. a gyűjtőpontom túljutott a szánalomnélküliség helyén. Aztán az a gondolat bukkant fel csendes elmémben. Hozzátette. ahol a tiéd – válaszolta. A jaguár morgása visszatérített a közvetlen veszély valóságába. de aztán elfeledtem. Bizonyára szükségem van arra. ezért feltettem don Juannak az akkoriban szokásos kérdéseimet. tudva. sziklás hegység lábá208. nál vagyok. tőlünk jobbra. Nem volt elég energiám ahhoz. elég. értettem mindent. hogy több mint két órán át futottam. és megijesszem. mintha az égvilágon semmiért sem aggódna. és ez a gondolat ugyanolyan hatást gyakorolt rám. – De a világon semmi nem történt. vajon ő is a bozóton keresztülgázoló óriásnak látott volna engem? – Fogalmam sincs – mondta don Juan. amikor abbahagytam a mozgást. Kértem don Juant. akkor képes tetszés szerint ide-oda váltani az értelem és a csendes tudás között. hogy a közelemben legyél. – Ha itt lett volna a Los Angeles-i Egyetem Antropológiai Tanszékének egyik tagja. halvány felismerést éreztem. Ha kétségeid vannak. és éreztem. mivel élet-halálkérdésről van szó –. de továbbra sem rendelkeztem kellő energiával ahhoz. hogy a szellem elmozdítsa a gyűjtőpontomat. Arra a következtetésre jutott velem kapcsolatban. hogy a helyzetem komolysága miatt hagytam.megtapasztaltam ezt az extázist. Erősen összpontosított arra. ha a cipődre pillantasz: tele van kaktusztövisekkel. mi az. – A nagymacska valódi. hová lép. hogy a jaguár sokkal veszélyesebb lenne. azt vettem észre. – Akkor csak álmodtam a jaguárt? – kérdeztem. Körülnéztem. ha akkor mozdítanád el a gyűjtőpontodat. Mérföldeket haladtál. teljesen egyedül is képes lettél volna elmozdítani a gyűjtőpontodat. mintha valaki felébresztett volna az álmomból. – De az emberek vajon ugyanazt látnák. hogy kimagaslok a bokrok közül. hogy egy alacsony. és hirtelen a közmegegyezés által akartam érvényesíteni a tapasztalásomat. miután megköszörültem a torkomat.

Egy percig csendben maradt. hogy megpróbáljon felmászni a sziklára. energiára lenne szükségem. hogy a jaguárt figyelem. . hogy ahhoz. ugye? A jaguárok nem részei az itteni faunának. Don Juan előtt értem a tetőre. hogy a sivatagi bozót fölé magasodom. az állat máris támadott. milyen óvatosan fut az állat. a keletre fekvő. hogy a bokrok fölé magasodva haladok előre. az ő közbeavatkozása nélkül mozdult el. de a jaguárok nem. hogy elkerülje a kaktusztöviseket. az adott pillanatban mindent értettem. Kifejtette. a csendes tudás helyén megvalósított érzékelésről csak úgy lehet beszélni. úgy tűnt. jobbra volt tőlünk. hogy két helyen voltam egyszerre. élvezi a félelmemet és a türelmetlenségemet. az ésszerűségét tesztelve. don Juannal a nyomomban. különben semmi esélyünk sem marad – mondta. Így voltam képes észrevenni. és egyenletesen másztunk felfelé. hogy elmagyarázzam a tudást magamnak. Kétségkívül azon igyekezett. 211. még mindig nagyon sok felügyeletre volt szükségem. Azt mondta. hogy megtartsam a nyereségeimet. Kíváncsian hallgattam. mely időről időre felbukkant nem messze előttünk. 212. don Juan összeráncolta a homlokát. Don Juan nem akart beszélni a dologról. Aztán úgy tűnt. Jobbra fordultam. Megrémítettek az észrevételei. Hirtelen roppant komoly lett. és közben tetőtől talpig végigmért. hogy minden értelmet nyerjen a számomra. Túlságosan új voltam. Másként fogalmazva.átadtam magam annak az élvezetnek. Kitartott amellett. mielőtt kijelenthetném. – Ma elérted a csendes tudás helyét – jelentette ki megfellebbezhetetlenül. mivel amint felhagy azzal. és ott. Olyan gyorsan haladtunk. A jaguár körülbelül húsz méternyire. Ahelyett. Ezt mivel magyarázod? Mielőtt válaszolt volna. Azzal szándékoltam ezt az elmozdulást. és ez kimerítette őt. – A jaguár megjelenése számodra is furcsább volt. és így a gyűjtőpontom elérte a csendes tudás helyzetét. – Árulj el nekem valamit – mondtam. ahogy csak tudtunk. hogy most. – Még a jaguár előtt el kell érnünk azt a meredélyt. és a magyarázata nélkül nem is mertem volna ilyen értelemben gondolni erre. A sziklafal tetejének biztonságában több időm volt. hogy értem. hogy a gyűjtőpontom elmozdulása értelmet nyerjen számomra. Felugrott és megpróbált felmászni a szirtfalra. Kézzel-lábbal igyekeztem felfelé a sziklafalon. Don Juan rám kiáltott. Don Juan megismételte. Igyekeztem nem szentelni figyelmet a jaguár sötét alakjának. úgy érzem. Ő azonban makacsul ragaszkodott ahhoz. hogyan értelmezi don Juan a tapasztalásomat. hogy több időre és energiára van szükségem. hozzá kellett volna tennem. a tanulóidőm kezdetén sokkal inkább az jelenti a kihívást számomra. a megszokott „itt és ott” érzékelése helyett az „itt és itt”-et érzékeltem. 210. tőlünk mindig jobbra. mint azt be szeretnéd vallani. Vagy hogy egyszerre vagyok ott. hogy fejlődésem jelenlegi szakaszában a gyűjtőpontom bármilyen elmozdulása továbbra is rejtély. – Induljunk. Mindhárman ugyanakkor értük el a meredély alját. és megpillantottam a szikláról sziklára szökellő jaguárt. hogy óriásinak éreztem magam. hogy értelmezzem azokat – és hogy egyszer majd mindent meg fogok érteni. A csalódott vadállat átható üvöltése közvetlenül a jobb lábam alatt hangzott fel. Tökéletesen igaza volt: nem említettem neki. don Juan! – kiáltottam fel izgatottan. ahol a jaguár van. Azt mondtam. aki útközben megállt nevetni. ha az ember az „itt és itt” állapotának nevezi azt. Nem volt időnk a további vitára. Elmosolyodott. nekünk fog rontani. de nem sikerült neki: a sziklafal túl meredek volt. hogy vigyázzon rám. elmosolyodott és újra beszélni kezdett. Még be sem fejezte a mondatot. hogy képesnek kell lennem arra. váltogatni kellet a saját gyűjtőpontja helyzetét az értelem és a csendes tudás helye között. hogy elgondolkodjak a történteken. Például mialatt a bokrok fölé magasodtam. akár egy légy. Elmagyarázta. Azt mondta. hogy tetszés szerint válthassak ide-oda az értelem és a csendes tudás helye között. szinte függőleges területre mutatva. A pumák igen. ahol állok. sőt még magamnak sem vallottam be. mint az. hogy aznap délután a gyűjtőpontom magától. Úgy érvelt. hogy egyszerre látom a sivatag talaját és a bokrok tetejét is. hogy amikor azt mondtam neki. és én a félelem ösztönző erejének hatására úgy rohantam fel a sima szirtfalon. hogy az általa mutatott hegyek biztonsága felé tartottam volna. hogy ne vesztegessem az időmet azzal. hogy elénk vágjon. valamilyen elhatározásra jutott. magasabb hegység felé indultam el. a hegy legtetején lévő.

– Nyilvánvaló. hogy tedd elérhetővé magad a szellem számára. Azt is hozzátette. Tévedtél. Mégsem maga a visszhang zavart. hogy ez a pont nem az agyban van. És ezt a harmadik pontot. Amint kinyitottam a szemem. az volt. de te mindig azt hitted. hogy a jaguár a Chihuahuát Közép-Amerikával összekötő híres kereskedelmi útvonalat követte. Mire ő azt mondta. Don Juan épp időben tűnt fel valahonnan a bokrok közül. hogy éjszaka még soha nem hallottam visszhangot. hogy félrelökjünk mindent. hogy a csendes tudásról beszélt nekem. hogy jót kacagjon rajtam. hogy abszurd dolog lenne. mégsem tett fel egyetlen kérdést sem. Úgy tűnt. – Nem erről a többletről beszélek – nevetett don Juan. vagy ki kell térnem az útjukból. amin aludtam. Amire tudomásom megszokott állapotában is emlékeztem. – De hisz te magad mondtad. így hát elmondtam neki. vajon van-e még elég időnk. Pedig a szabadság ott van bennük. a harmadik pedig az. hogy nem pusztán a magától értetődőnek vett világol érzékeljük. Meg kell védenem magam. akarja-e hallani az általam felidézett esemény részleteit. Egy idő után már nem is észleltem a jelenlétét. ha megsértődtem volna. rám hagyja a dolgot. az arcom a sziklához nyomva. Harsány kacaja messzire visszhangzott a hegyekben. fennhangon eltűnődtem azon. A személyes én eszméje semmiféle jelentőséggel nem bír. hogy erkölcsileg megbántva érezném magam. ahol az érzékelés összegyűlik – folytatta. a szabadságot éppoly könnyűszerrel el lehet érni. – De a teljesítmény szemé213. és letelepedett mellém. ami nem felelt meg öntükröző elvárásainknak. ez a bizonyos jaguár megerősíti az antropológiai elméleteidet – mondta ünnepélyes hangon. – Íme egy újabb varázslói ellentmondás: a gyűjtőpont elmozdítása roppant nehéz. Jelezte. A visszhang tipikusan nappali jelenségként élt az elmémben. – Az egyetlen jelentős többlet az absztrakt. mit akar. hogy a jaguárral kapcsolatos tapasztalataim minden részletét felidézzem. Biztosítottam arról. biztosítja feneketlen tudatlanságukat. Mivel már későre járt. megpróbáltam lecsúszni a szikláról. ami emberileg lehetséges. Köznapi emberként például vakok vagyunk az emberi lények számára elérhető tudás legkritikusabb részére. de nem ez a lényeges. tudom. – És még ennél is elképzelhetetlenebb az. varázslás nem varázsigékből és hókusz-pókuszokból áll. hogy például a magas láz is képes . az emberi lét egyik legdrámaibb jelensége az ostobaság és az öntükrözés közötti kísérteties kapcsolat. Már mondtam neked. hogy a 214. nem vettem-e sértésnek a nagymacska támadását. a szellem eszméje. hogy beléptem az emelkedett tudomás állapotába anélkül. hogy létezik egy láthatatlan pont. hogy az egy valódi teljesítmény – vettetem ellen. hogy a tudatában vagy annak. hogy a sötétség beállta előtt visszaérjünk a völgybe. – A legnagyobb teljesítményed az volt. Az első az volt. hogy szándékoltad a gyűjtőpontod elmozdulását – mondta don Juan. ahogy azt esetleg várná. Az ostobaság kényszerített minket arra. Don Juan ez alatt egyetlen szót sem szólt hozzám. gondolkodj absztrakt módon. csak a kisujjukat kellene kinyújtaniuk érte. hogy semmi kifogása ellene. számomra óriási jelentőséggel bíró dologra emlékeztem. hogy nem felejtettem el teljesen az eseményt. Elmondtam neki. Az állkapcsomban lüktető fájdalom ébresztett fel. – Félnek a varázslástól. Például figyelmen kívül hagyják azt a tényt. – A racionális ember számára elképzelhetetlen az. hanem minden mást is. Még mindig magadat és a saját érzéseidet sorolod az első helyre. hogy három. és végül én is elaludtam. és hogy don Juan megkérdezte tőlem. és arra a tényre. úgy értem. – A köznapi emberek ostobasága ezen a téren a legveszélyesebb – fűzte tovább a szót. Ez az úgynevezett harmadik pont. Nem ez az a többlet. hogy egy hegyi oroszlán – mivel a jaguár gondolatát képtelen voltam elfogadni – felkergetett bennünket egy hegyre. hogy szükségem lett volna a lapockáim közé mért ütésre. – Ez így is van – biztosított don Juan. Egyszerűen nekitámaszkodott egy sziklának. Én azt értem absztrakt alatt. mégis ez a legegyszerűbb dolog a világon. a gyűjtőpont létezésére. és ülő helyzetben álomba merült. hanem az a tény. Az oldalamon feküdtem. amire a varázslók törekszenek. Minden lehetséges alkalommal tudatosítottam benned az absztrakt szükségességét. ugyanígy kellene éreznem az embertársaim támadásai esetén is. Szükséges. Megkérdeztem. a második. don Juant ez nem aggasztja: csak megvonta a vállát. Úgy gondoltam. hogy a szántszándék segítségével elmozdítottam a gyűjtőpontomat. de mindezt anélkül. hogy az létezik. ahogy a gyűjtőpontot elmozdulásra lehet késztetni. Több órát vett igénybe. hogy a gyűjtőpontot annyira nehéz elmozdítani. Azt hittem. Reszketnek a szabadság lehetőségétől. de elveszítettem az egyensúlyomat. és ez legalább annyira nyugtalanított engem.– Úgy gondolom. lyes dolog. azzal. hogy az elmozdulhat. hogy a racionális emberek olyan rendíthetetlenül ragaszkodnak a saját énképükökhöz. ha netán eljátszana azzal a gondolattal. és zajosan a fenekemre estem. hanem abból a szabadságból. mint maga a jaguár. Aztán azt mondta. hogy az.

elmozdítani a gyűjtőpontot. hogy az érzékszerveikkel felfogják a gyűjtőpontjuk által kiválasztott energiamezőket. olyan helyzetekbe. a katalizátorok. vagy épp fordítva: megváltoztathatatlan döntéseik azok 215. hogy az érzékszervi élmény sokkal összetettebb volt. mint ha a csendes tudást próbálja megérteni. mely éveken át elkerülte a figyelmemet. – Ilyenek például az itt és az ott. bár ez a meghatározás az én tudományos gondolkodásom számára eltúlzott ugyan. – A mindennapi élet világa mindig két viszonyítási pontra épül – mondta don Juan. Megkértem. Azt mondtam. – Hogyan létezhet egy harmadik viszonyítási pont? – kérdeztem némileg bosszankodva. melyet semmiféle ellentétes érdek vagy vágy nem változtathat meg. Az alatt az idő alatt. amikor teljesen egyedül értem el ezt az állapotot. amikor az érzékelésemet a létezésem fontos részeként jellemeztem – . Az összes többi különbségtételt ebből az alapve216. mint azt elsőre gondoltam. Ikerpárja. melyek viszont megteremtik a hajlíthatatlan szántszándékot. Ahhoz. – A varázslók mélységükben érzékelik a tetteiket – mondta don Juan. a félelem. mi is az a hajlíthatatlan szántszándék. Azt mondta. érzékelhető univerzumot jelenít meg. egyszerre két helyet kell érzékelnünk. de szert teszünk az „ott” azonnali érzékelésére. el tudom fogadni azt a definíciót. míg a bokrok fölé magasodva haladtam előre. a fent és a lent. mivel don Juan felkacagott. az a baj a szavakkal. Azt felelte. Azt is hozzátette. tő megkülönböztetésből származtatjuk. akár még tettetjük is azt. Érzékelt cselekedeteink egyikének sincsen mélysége. hogy kettős érzékelésem nem volt annyira tiszta. a bent és a kint. – A viszonyítási pontjainkra elsősorban az érzékszervi érzékelésünk segítségével teszünk szert – mondta. a megszokott érzékelés esetén csakis az „itt”-et érzékeljük teljesen. az adott pillanatban mégis meggyőzőnek tűnik. és azt mondta. az „ott” nem rendelkezik ezzel az azonnalisággal – következtetünk rá. A tapasztalásomra visszagondolva arra is ráébredtem. mint a megszokott érzékelés. hogy a megszokott érzékelésnek van egyfajta tengelye. Azonban annak is tudatában voltam. Azt azonban elképzelni sem tudom. hogy értelmezésekről van szó. – Érzékszerveink érzékelnek. az éppoly hasztalan. Nyilván roppant megdöbbentnek tűntem. az csak még zavarba ejtőbbé teszi azokat. ez az emberi lények által tanúsított egyfajta céltudatosság. miszerint az érzékelés az élőlények azon képessége. mintha csak néhány perccel korábban éltem volna meg ezt a tapasztalást. melyek új helyzetekbe mozdítják el a gyűjtőpontjukat. magyarázza el újra. egy rendkívül pontosan meghatározott cél. csak érthetőbbé tehetné a magyarázatát. Lehet. Folytatva a magyarázatát elmondta. a jó és a rossz és így tovább. a miszticizmus is. Arra unszoltam. elveszítjük az érzékelés tisztaságát. akkor igazam volt. Az eltolódás ezzel szemben egy apró. Ezen tengely végpontjai az „itt és az ott”. de nem fogjuk fel közvetlenül az összes érzékszervünkkel. hogy összekeveri a különböző szinteket. a hajlíthatatlan szántszándék a gyűjtőpontnak egy. mivel bár mindent tudok erről a témáról. mégis nagyon össze vagyok zavarodva. feltételezzük. mondván. hogy a varázslók a hajlíthatatlan szántszándékot a megváltoztathatatlan döntéseiket beindító katalizátornak tartják. de tisztázza ezt a dolgot. Tehát tulajdonképpen két dimenzióban érzékeljük az életünket. mely olyan szélsőséges. ha az ember az értelmével próbálja felfogni a varázslók metaforikus kijelentéseit. Aztán felhívta a figyelmemet egy. Tiltakoztam. hogy ha az ember megkísérli egyértelművé tenni a varázslók magyarázatait. Azt mondta. „itt és itt” voltam – mindkét helyen azonnalivá és teljessé tette az érzékelésemet. a gyűjtőpont elmozdulása egy mély helyzetváltoztatás. a köznapi világként érzékelt energiamezők csoportján belül végbemenő mozgás. mivel van egy harmadik viszonyítási pontjuk. Az éhség. az alapvető érzékeléseink feldolgozásáról. Minden energia-köteg tökéletesen eltérő. elvárjuk. szavak vagy akár gondolatok nélkül is tudatában voltam annak. hogy mindegy hogyan. hogy a tény. hogy hatására a gyűjtőpont akár más energia-kötegeket is elérhet teljes energiamezőnk fénytömegében. – Az ő tetteik háromdimenziósak. azonnal és közvetlenül. és mi az „itt” -hez vonzódunk. ami korábban teljesen elkerülte a figyelmemet. és a hajlíthatatlan szántszándék is – ez a varázslók által leginkább előnyben részesített módszer. és megkülönböztetik egymástól az azonnali fontossággal bíró és a kevésbé sürgető dolgokat. hogy bármi. miféle mélységről beszél. Don Juan elmagyarázta. de ez volt az első olyan alkalom. hogy elérjük a harmadik viszonyítási pontot. Amikor egyszerre két helyet érzékelünk. a szeretet vagy a gyűlölet szintén képes erre. okoskodtam. Don Juan irányításával korábban már kétszer is megtapasztaltam ezt a megosztott érzékelést. a megszokottól eltérő helyzetben történő rögzülésekor keletkező erő. sőt. a gyűjtőpont elmozdulása és eltolódása között fennálló jelentős különbségre. amit például a harmadik pontról tudna mondani. Az adott emlék felidézésétől különös hangulatba kerültem – olyan volt. – De don Juan. Egyszeriben tudatára ébredtem valaminek. Amellett érveltem. hogy egyszerre két helyen voltam – vagy ahogy don Juan nevezte.

ez semmi ahhoz a nehézséghez képest. – De valódi volt a jaguár? – kérdeztem. Ez egyáltalán nem igaz. Kimondtam az eszembe jutó első kérdést. amikor a gyűjtőpontja elérte a csendes tudás helyét. az a cselekedet. tanítás és felismerés. a gyűjtőpont szabad elmozdulásának nevezik. Biztosított róla. hogy elősegítse tanítványai gyűjtőpontjának szabad elmozdulását. Nélküle nem létezett volna számodra lelkesültség. – Csak a varázslók képesek szántszándékká változtatni az érzéseiket – mondta don Juan. A jaguár valójában a szellem megnyilvánulása volt. a szellem pedig közvetíti számára az ehhez szükséges eszközöket. láthatóan a szavakat kereste. És olyan biztos. egyedül éri el a megosztott érzékelést. 219. mivel tartozom neki valójában. Már mondtam neked. és megérintjük a felfoghatatlant. 217. don Juan többször is azon volt. hanem az áhítatos tisztelet forrásának. ez a szellem. – A nagual tudásának legnehezebb aspektusa – folytatta –. – Amit érzékeltél. mit keresett a jaguár Chihuahuában. Rengeteg kérdésem lett volna. hogy csendes tudásommal ismerem a válaszokat – meg is kell fogalmaznom őket. hogy először azt állította. . kor az ember a saját eszközeivel. hogy minden nagual következetesen megtesz minden tőle telhetőt. hogy számára ezt szándékolta. mint az. hogy befolyásolják azt. míg végül rájöttem. hogy a szántszándékhoz fűződő összekötő kapocs egy olyan univerzális sajátosság. ami218. mellyel a tanítványoknak kell szembenézni. mit tesz a nagual. Azt az esetet. de igazából a jaguár volt a fontos. hogy szándékolja tanítványai gyűjtőpontjának szabad elmozdulását. hogy azt állítom. hogy szert tegyek a harmadik viszonyítási pontra. és feladatának minden bizonnyal legkritikusabb része a harmadik pontért történő kinyúlás: a nagual szándékolja ezt a szabad elmozdulást. hogy a szántszándék a varázslók kizárólagos birtoka. hogy elintézhetett volna bennünket. az eleven és létfontosságú dolog volt. – Ebben az egészben az a félrevezető – folytatta –. hogy ennél sokkal. Egy köznapi ember mindent elkövetett volna. nem volt igazad – felelte. a gyűjtőpontot csakis a szellem képes elmozdítani.mondtam. mivel rendelkezik a szántszándékhoz fűződő összekötő kapoccsal. a jaguárt az érzékelés eszközének tekinti – nem furcsaságnak. Az igazság az. ez a szántszándék. – A harmadik viszonyítási pont az érzékelés szabadsága. mára pedig tudom. hogy megértsék. szívesebben mondom azt. Végül azt mondta. még mielőtt képes lettem volna megfogalmazni azokat. Úgy tűnt. Megkértem. magyarázza meg nekem azt a látszólagos ellentmondást. hogy a szántszándékká alakított érzéseim mozdították el azt. te mennyire küzdesz ezért! Ugyanez történt velem is. Ennyi. – Bármilyen nehéz is a nagual számára az. hogy most veled beszélek. de sokkal többel. hogy az életemmel és a jólétemmel tartozom neki. Tétovázott. aztán pedig azt mondta. Egy darabig követtem a saját kérdés-felelet játékom menetét. így a szellem mozdítja el a gyűjtőpontot. A jaguár a mágia megnyilvánulása volt. hogy a varázslók a köznapi embereknél jobban tudatában vannak a szellemhez fűződő kapcsolatuknak. Don Juan úgy nyilatkozott. mivel megnyitotta számodra a csendes tudáshoz vezető utat. Az idő legnagyobb részében a szellem cselfogásait egyszerűen Julián nagual trükkjeinek tartottam. és arra törekszenek. Egy varázsló azonban. csakis a varázslók tudnak a szellemről. hogy megjelölje azt az időpontot. Mivel képtelen vagyok elmondani. a gondolkozásnak a csodálatosba vetett bukfence. hogy nem számít. – És mivel a szántszándék maga a szellem. A te felbukkanásod előtt én még soha nem szándékoltam semmi ilyesmit. Ezt az átfogó erőfeszítést jelképesen „a harmadik pontért történő kinyúlásnak” nevezik. – Nem. Nézz csak magadra. gyakorlatilag mégis ez a helyzet. hogy értékkel bírjanak számomra. azt mintegy mérföldkőként használja arra. ha a varázsló egyszerre van jelen két helyen. – Később aztán felismertem. ilyen messzire a trópusi őserdőtől. azonban mindre tudtam a választ. Következésképpen korábban soha nem becsültem elég nagyra a jótevőm óriási erőfeszítését. hogy egy köznapi ember számára a nagymacska ijesztő különlegesség lett volna. hogy hozzátegyen még valamit az elhangzottakhoz. – Arra mérget vehetsz! – felelte. – A nagymacska észrevétlenül bukkant fel a semmiből. hogy ésszerű magyarázatot találjon arra. hogy rávett arra. amikor kinyúlunk a határainkon túlra. mely mindenben benne van.

Don Juan kettősnek jellemezte a varázslók sajátságos problémáját: az első a darabokra tört folytonosság . melyeken a tudás útját járó harcosok keresztülmennek – folytatta. hogy komolyan gondolja. az vagy elborzaszt vagy vonz bennünket. hogy az elmém nem hajlandó tényként elfogadni azt. amikor a szántszándékkal való összekötő kapcsa rozsdás. Kétségbeesetten ragaszkodtam sekélyes. Minden azt mondta nekem. – Mivel elménk nem más. hogy tökéletesen értem. min mész keresztül – folytatta. mivel annak a világnak szinte semmi köze sincs a mindennapi életem folytonosságához. roppant izgalmas az elme számára – mondta don Juan. Azt mondtam. A harmadik során megtanulja befolyásolni ezt a kapcsolatot. Tudtam. – Nem tagadhatom le ezt az élményt. A második az. képtelen vagyok varázslóként viselkedni. amit mondott. – A szántszándékkal való kapcsolat szempontjából a harcos négy fázison esik át. Erre azt felelte. az ésszerűségünk pedig az öntükrözésünk. melyeket eddigre már képtelen voltam felidézni. mint mi. Abban a világban mindenhez új módon kell viszonyulnom. don Juan – mondtam. hogy elborzaszt vagy vonz-e ez a tapasztalás. attól függően. hogy engedjem el. mindkettőnk esetében ez a helyzet. egyáltalán nem tréfál. mégis annyira őszintének és nyíltnak tűnt. – Már sokféleképpen leírtam neked azokat a különböző fázisokat. bár semmi okom nem volt rá. Akárcsak te. a negyedikben pedig megtanulja elfogadni az absztrakt szándékát. hogy a tanítványok ezt komolyan is vették. olyannyira megrémiszt a dolog. Most rajtam volt a nevetés sora. miféle emberek vagyunk. sokkal inkább arról van szó. Pusztán leleményesebbé vált. – Vagy egyszerre borzaszt el és vonz bennünket – mondta –. lényegében nem változtatta meg őt. és megbízhatatlan. és továbbra is köznapi emberként viselkedtem. hogy ijesztő számomra a megosztott érzékelés lehetőségének végtelensége. amikor sikerül megtisztítania azt. mivel már nem voltam köznapi ember. – Annak a lehetőségnek a felfedezése. Megosztott érzékelésem felidézése egyfajta eufórikus állapotba juttatott el. aztán pedig tökéletesen megfeledkezzünk róluk – jegyezte meg don Juan nevetve. – Te nem hasonlítasz egyikünkre sem. én is vakon bíztam az elmémben. de azt hiszem. mintha valami új dologra jött volna rá. mint az ésszerűségünk.A KÉT EGYIRÁNYÚ HÍD A konyhaasztalnál ültünk don Juan házában. milyen voltam én amikor a te helyzetedben voltam. ami rendkívül nehéz. – Egy egész életen át tartó küzdelem eredményének vagytok a tanúi – mondta. Végigmért engem. az én esetemben nem az a kérdés. hogy ne vegye túl komolyan az egyformaságunkról tett 220. hogy az. 221. kijelentéseit. hogy újabb érzékszervi tapasztalásokba merítsen alá. így amikor azt mondja nekem vagy a többi tanítványának. ahol az éjszakát töltöttük. – Mi ketten sokban hasonlítunk egymásra. amint minden egyes tanítványának a lehető legkomolyabb hangon azt mondja: „Te és én olyan bolondok vagyunk. nevetésre késztetve don Juant. hogy még nem elég ismerős számomra. a rendszerek ragaszkodnak hozzám – mondtam. Annyira hasonlítunk egymásra!” Időről időre elborzasztott a felismerés. Elmondtam neki. hogy hinni szerettem volna abban. mert emlékszem. ésszerű rendszereimhez. – Az én akkori problémám ma a te problémád. hogy két helyen voltam egyszerre – mondtam. minden. Magával ragadott a köznapi világ lendülete. hogy neki sikerült ezt megvalósítani. Azt mondtam. Kora reggel volt. hogy efféle dolgok megszállottjaivá váljunk. miről beszél. Én is foggal-körömmel ragaszkodtam a mindennapi élet világához. aki végül megtanulta a szellem terveit követni. aki megtanulta. – Nem állíthatnám. hogy az ember egyszerre lehet két helyen. Te már túl vagy a mi felfogóképességünkön. de képtelen voltam rá. – Olyan tükör vagy. de ez minden. hogy a tanítványai közül én vagyok az egyetlen. A boldogságérzetem azonban továbbra sem múlt el. az az én hátrányom a varázslók világában. aztán elmosolyodott. – Természetünknél fogva mind a ketten hajlamosak vagyunk arra. hogy nem hiszem el. Don Juan állította. Az első az. láttam őt. hogy ő pontosan olyan. – Amikor nevetek rajtad. – Pontosan értem. miután felidéztem a jaguárral kapcsolatos tapasztalásomat. mely nem tükrözi a képünket. és úgy tűnik. valójában azért nevetek. ami túl van az öntükrözésünkön. és csak nemrég tértünk vissza a hegyekből. de hiába próbálkozom. melyet don Juan szokás szerint arra használt fel. – Én nem ragaszkodom semmiféle rendszerhez. Elmondtam neki. hogy csak viccel velem. – Egy varázslót láttok. Te ne kövesd el ugyanezt a hibát.

könyörögni. Szolgalelkűnek tartotta őket. az embereknek. Őszintén úgy érezte. és rá is bukkan azokra. Azt mondta. ezek az emberek rabszolgának születtek. – Csak emlékeztet rá. Ha megteszi. mind a varázsló tanulók varázslókká válnak. hogy észre sem vette. hogy okosabb. Azzal hencegett nekik. Ez esetleg úgy hangozhat. amikor látta. körültekintést. a második pedig a gyűjtőpontjuk új helyzete által diktált folytonosság használatának lehetetlensége. amelyre szükségük lenne ahhoz. a fáradtság. és nem adja meg a varázslóknak azt a bizonyosságot. Aztán válaszolt az egyik gondolatomra. és tanácsokat adni nekik. egyesével megérkező hét ember csak néhány szolga volt. hogy érzik. Mégis kötelessége volt összebarátkozni velük. ártatlanságot és mindenek felett az öntükrözés hiányát követeli meg. melyekkel vele jár. hogy úgy működhessenek. bár drámai körülmények hatására – amilyen például a háború. Még meg is sajnálta volna őket. nem kell varázsló tanulónak lennünk. akkor felfoghatatlan dolgok várnak rá a gyűjtőpontja elmozdulásakor. 223. hogy megértené azokat. Kifejtette. hogy rejtett erőforrások állnak a rendelkezésükre. ahelyett. és nincs mit mondani nekik. amikor a második év kezdetén a jótevője három fiatal férfit és négy fiatal nőt hozott a házba. A varázslók feddhetetlen életet élnek. de nem merik felhasználni azokat. hogy szembenézzenek az ismeretlennel. – Az öntükrözés megkurtításával – felelte don Juan. a varázslók azon kapják magukat. hogy ingyen dolgozzanak neki. mintha a szerzetesi élet útmutatója lenne. mint azok együttvéve. bár nem állíthatta. aki ilyen körülmények között találja magát. – A valódi nehézség nem a gyűjtőpont elmozdításában vagy az ember folytonosságának megtörésében rejlik. hogy a többiek mennyire igyekeznek szolgálatkészek lenni. A valódi nehézség az. hogy az ő élete mennyivel jobb. hogy az az emberek legfőbb baja. Ezért ismételgetem neked az első naptól kezdve azt. a feddhetetlenség nem erkölcsösség – mondta. – A szellem vagy megoldja nekünk ezt. és semmiféle jelentőséggel nem bírtak. Aztán mindenféle szünet vagy bevezetés nélkül belekezdett egy varázslói történetbe. – Ha maximalizálják a gyűjtőpontjuk elmozdulását – folytatta –. – Mint azt már sokszor mondtam neked. amit az ember ilyen körülmények között szokott. teljesen elborzasztotta életük történetének drámája. mivel a folytonosság ilyenkor helyrehozhatatlan törést szenved. hogy legyen elég energiánk. És csakis a feddhetetlenség őrzi meg számunkra az energiát. Meg volt győződve arról. – És hogyan oldják meg a varázslók ezt a problémát? – kérdeztem. Annyira egocentrikus volt. a nélkülözés. Hogy miért? Senki sem tudja. Don Juan megjegyezte. különösen manapság. és rávette őket. Ráadásul az egyik fiatalembert még az ő segédjének is megtették. hanem mert a nagual ezt is megkövetelte tőle a munkája részeként. képes magáévá tenni a varázslók ideológiáját. hogy olyan új ideákat sajátítsanak el. hogy megtanítsák nekik a gyűjtőpont titkait. hogy szembenézzenek saját halálukkal. Egy percig hallgatott. nem azért. Számára ez a két-három hónap alatt. a megpróbáltatások. melyeknek csakis a belső világukhoz van közük – varázslói ideákat. egy álló éven át ő volt az egyetlen fiatal Julián nagual házában. Az emberek gyűjtőpontja néha természetes. de anélkül. A feddhetetlenség egyszerűen az energiánk legjobb felhasználási módja. mintha a mindennapi élet világában lennének. de nem az. Csak nevetett. hogy azt csinálná. és úgy tűnik. arra van szükségük. mintha ő akarta volna. 222. mintha csak hangosan kimondtam volna. De leginkább az bőszítette. hogy a feddhetetlenségről nekem mindig a vallásos erkölcsiség jut az eszembe. Titokban gratulált magának. Azt mondta. akkor gond nélkül képes lesz maximalizálni ezt a természetes elmozdulást. hogy az ember nyomorúságos helyzete az ostobasága és a tudatlansága közti ellenpontban van. – És hogyan maximalizálhatjuk ezt az elmozdulást? – kérdeztem. olyan ideákat. Arra gondoltam. – A varázslók azt mondják. a bánat vagy a kétségbeesés – is nagymértékben elmozdulhat. és nem rajongtak volna olyan émelyítő módon mindenkiért és mindenért az egész házban. ez behívja a megoldást. hogy könyörtelenül kihasználja őket egy hivatásos zsarnok. ahhoz hogy uralhassuk a szellemet – és ez alatt a gyűjtőpont elmozdulásának uralását értik – energiára van szükségünk. Ilyenkor kivételes dolgok után kutat. Ez természetesen mértékletességet. hogy elmozdítsuk a gyűjtőpontunkat. hogy tudnák hogyan. Amikor beszélgetett velük. Ha egy ember. vagy nem. Most legfőképpen arra van szükségük. Ha az embernek van energiája. és bármit . – Egyikünk sem old meg semmit – felelte don Juan. hogy a négy fiatal nő teljesen bele volt bolondulva Julián nagualba.visszaállításának lehetetlensége. hogy Julián nagual odacsalogatta. hogy csakis a feddhetetlenség számít. hogy visszatérhessen a „normális” állapotába. hogy cselekszenek a varázslók világában. Ezért mondják azt a varázslók. egyszerűséget. Úgy érezte. ha nem bíztak volna olyan vakon Julián nagualban. túl ingatag. és a szemükbe mondta. akkor mind a köznapi emberek. Ez az új folytonosság mindig túl bizonytalan. hogy képes átlátni a nagual manőverein.

Kijelentette. hogy tökéletesen felkészült. Időnként egész éjszakás túrákra vitte el őket a közeli hegyekbe.megtettek volna. és don Juanra bízta a felelősséget. azáltal. hogy olyan sokat vitatkozott Julián naguallal. mersznek és erőnek neveznek. a környékbeliek ugyanis úgy tudták. don Juannak megígért óriási mulatságot. különösen Julián nagualét nem. még kevésbé képes beszélni róla. De ez soha nem következett be. Julián nagual és csoportjának hét női tagja a terjedelmes hacienda vagyonos tulajdonosainak adták ki magukat. de mindenki visszautasította az ajánlatot. Azt is megígérte. aki örömöt lelt abban. Folyton azzal üldözte don Juant. figyelt is rá. szükségtelen a szellem nyomába erednem. hogy mindannyian – don Juant is beleértve – az ő varázslótanoncai. Don Juan meg volt győződve arról. Don Juan megjegyezte. ségbe az álcájukat. és egy vasárnap délután egész háznépét kivitte a heves esőzéstől megáradt folyó partjára. magányukban majd fel fogják fedezni a szellemet. humorizált rajta. ha a szomszédaikkal találkoztak. hogy elismeri a létezését . hogy Julián nagual semmit sem tud a varázslásról. vagy órákon keresztül olvasta Julián nagual könyveit. ahogy szerinte annak értelme volt a számomra: azt mondta. hogy csatlakozzanak az ünnepséghez. Amikor olvasott. mely . Julián nagual nem zavartatta magát don Juan bizalmatlansága miatt. Aztán az esős évszakban Julián nagual egy nap váratlanul bejelentette. don Juan pedig tiszteletteljesen ügetett utána. A nők ételt és italt szolgáltak fel. egész biztosan meg akarja-e tudni. hogy megtudja. aki lemondott leghőbb vágyáról. Egyszerűen képtelen volt visszatáncolni. amit don Juan képes lett volna felfogni. – Julián nagual azt állította. mi is a szellem. Don Juan a munkájában keresett enyhülést. hogy egyházi karriert fusson be. mi a szellem. mi is az a szellem. hogy megismerjék a szellemet. hogy nem csak azt fog ja megmutatni neki. hogy van-e a jelenlévők. sületlenségeket beszél. hogyan lehet meghatározni azt. amit te is szoktál mondani: hogy az ember nem hívhat meg valamit. hogy gondját viselje pártában maradt nővéreinek. Don Juan elmondta. Eddigre már kialakítottam a saját véleményemet és hiedelmeimet. Nagy mulatság volt: részt vettek rajta az hacienda földművesei. Egyszerűen folytatta a dolgot. Julián nagual lovon ment. még ha nem is képes megérteni azt. melyre még a szomszédaikat is meghívja. hogy hatalmas mulatságot rendez don Juan leckéjének tiszteletére. hogy elhitte volna akár egy szavát is. A nagual egy magasabban fekvő vízparti területet választott a piknik színhelyéül. mintha az hitt volna neki. A nagual sorban táncolt az összes nővel. legalábbis nem olyan módon. Aztán hosszas ráolvasásba kezdett. hogy a szellem meghatározhatatlan. hogy soha ne hagyja békén. – Ő persze az egyetlen dolgot érthette ez alatt. a mexikói forradalom előtt. és időről időre összegyűjtötte a tanítványait. A nagual a tomboló folyó szélére vezette. és verseket szavalt. hogy ő a földbirtokos személyes inasa. hogy a szellem az. senki nem zaklatta. eredjek a szellem nyomába. Aztán Julián nagual megkérdezte don Juant. hogy amint eláll az eső. megtartja azt a bizonyos. hogy a kedvében járjanak. amit az emberek jellemnek. ami nem létezik. És azt hittem. tréfás jeleneteket adott elő az egybegyűltek nagy gyönyörűségére. Don Juan nem tudott nemet mondani. aki szeretne osztozni don Juan leckéjében. hogy az ember még csak nem is érezheti azt. Mindenki kedvére ehetett-ihatott. mivel ezekkel már mind rendelkezem. ilyen kirándulás alkalmával a nagual magukra hagyta őket valamilyen nehéz helyzetben a csipkés hegyláncok közölt. és meg voltam győződve arról. Én erre mindig nagyjából azzal vágtam vissza. Julián nagual pedig még zenészeket is hozatott a városból. – Azt gondoltam. Az ember csak meghívni képes a szellemet. különösen a tanítványai között valaki. hogy instrukciókat adjon nekik. Egy adott pillanatban Julián nagual feltette a kérdést. hogy akkoriban. aki a nyilvánosság előtt gazdag és jóképű földbirtokosként szerepeit. mondta. Soha senki nem vonta két225. hogy roppant fontos. énekelt. Mindannyian kellőképpen ismerték már a nagual kemény leckéit. hogy az végül az egész háznép előtt megígérte. és letérdepeltette. hogy a vadonban. ahogy az szokás volt. hogy eredjen a szellem nyomába. Julián nagual azzal indokolta ezeket a túrákat. Azonban Julián nagual határozottan kitartott amellett. a szomszédok és még az arra elhaladó idegeneket is meghívták. Vicceket mesélt. hogy elfeledje a dühét. Szenvedélyévé vált az olvasás. Újra és újra elmondta neki. melyet egy nagual érthet: a gyűjtőpont elmozdulását – mondta don Juan – De ezt úgy fogalmazta meg. akaratnak. kivéve Julián nagualt. és háztartásának néhány női tagja segítségével rövid. és don Juan egészen a megszállottjává vált annak. A legtöbb 224. Az egyik ilyen éjszakai kirándulás során a nagual arra ösztönözte don Juant. hogy barátkozzon össze a fiatalokkal. de anélkül. de azt is.

hogy egy centit is előrehaladjon. Olyan dühös volt. és nem hadakozhatott vele. A két hely közötti váltakozás hihetetlen érzete elég volt ahhoz. de nem volt hangja. és megkérte a folyó erejét. Miközben futott. száguldó folyóra. hogy gyűlöljön mindenkit maga körül és hadakozzon az emberekkel. Nyomasztó aggodalom fogta el a vízben hánykolódó részéért. hogy szinte egy örökkévalóságba telt. Annyira megrémítette. hogy két helyen van egyszerre. Don Juan azt állította. hogy ismét a vízben találta magát. és a felgyülemlett harag késztette arra. amint azért küzd. hogy igyekezett életben maradni. Eddigi tapasztalatai alapján semmi sem volt. Aztán anélkül. de az áradás nagyon kiszélesítette. hogy a félelme elenyésszen. – Látnod kellett volna az emberek arcát – folytatta don Juan. hogy a rohanó víz körbe-körbe forgassa. A megterhelés túl nagy volt számára. és látta magát. de a nagual annyira oda nem illő szavakat alkalmazott. állhatatosan bal felé haladt: vagy a folyótól elfelé futott. majd a karjába vette a tanítványát. de bizonyos távolságban attól. anélkül hogy akár a legkisebb mértékben is tudatában lett volna annak. Nem volt jó úszó. Nagyjából öt mérfölddel a mulatság helyszíne alatt. hanem egy mély kútban zuhant lefelé. Oda akart kiáltani magának. hogy ússzon rézsútosan. Többé már nem törődött a sorsával. hogy követte az áramlását. odapillantott a száguldó folyóra. Miután már jó ideje futott ilyen kétségbeesett. don Juan megkockáztatott egy gyors pillantást a vöröslő vizű. Nagyon dühös ember volt. Rájött. Amikor végzett. bárcsak újra biztonságban lenne a parton. türelmetlen sem lehetett vele szemben. hogy becsukott szemmel álljon fel. ahogy keresztülzúgtam a levegőn a folyó felé repülve. Felsikoltott. úgymond átbillentette a mérleg nyelvét. hogy minden erejével csak azt kívánta. hogy nem volt ideje gondolkodni. hogy gondolt volna rá. A folyó nem volt mély. 227. – Egy pillanatra láttam a döbbenetüket. hogy az ördögi nagual valami ilyesmit tesz majd. mintha ott se lennének. és miközben lemerült a víz fenekére. Olyan gyorsan futott. És az egyik helyen. és így megtapasztalhatta a gyűjtőpontja szabad elmozdulását. A folyóval mindössze annyit tehetett. Az áradat messzire elsodorta. vagy a folyó bal partja felé evickélt. És akkor megpillantotta önmagát. amint durván dobálja összevissza az áramlás. már nem a száguldó víz sodorja magával. és nem is bosszankodhatott rá. hogy mindenkit nevetésre késztetett. Körülbelül egy hétig . hogy a felszínen maradjon. most azonban iszonyúan feldúlt az egész. míg néhány métert megtett. Az áramlás sebesen magával ragadta. akár egy kisgyerme226. belépett egy különös elmeállapotba. Ez az érzelem egyfajta hidat képzett a két Juan Matus között. De bármelyik helyen volt is. hogy ne engedje át magát neki. ő pedig azon igyekezett. ket. úgy érezte. És miközben a víz hurcolta magával. Azonban a folyót nem gyűlölhette. hogy úgy száguldjon át a sziklatömbökön és a kidőlt fákon. arra utasítani magát. ami felkészítette volna erre a pillanatra.során segítségül hívta a szelet és a hegyeket. hogy nem fog meghalni ebben az istenverte folyóban. teljesen tehetetlen volt – minden energiáját felemésztette az. miközben azt kiáltotta: „Az ég szerelmére. Senki sem számított arra. Csak arra az elhatározására volt képes gondolni. Olyan lassan mozgott. elkeseredett módon. ennek az istenverte embernek a keze által. és behajította a száguldó vízbe. felismerte. hanem a folyóparton rohan. pedig egész életében ezeket a bevett viselkedési sémákat alkalmazta mindennel és mindenkivel szemben. nyaktörő sebességgel rohant a folyóval párhuzamosan. Valami hatalmas erő ragadta magával. miközben kutyaúszásban evickélve próbálta megakadályozni. hogy nem volt ideje pánikba esni. mintha egy nagy fát vonszolna magával. Minden erejére és eltökéltségére szüksége volt. és sodorta magával az áramlás. azt hitte. Az igézésnek jelentőségteljesnek kellett volna lennie. Hirtelen. Anélkül. Ekkor újra visszakerült a folyóba. a száguldó vízben. Úgy érezte. hogy ez az egyszerű felismerés és az ebből fakadó elfogadás. hogy a gondolkodási folyamatainak bármi köze lett volna ehhez. hogy hagyta ezt az egészet megtörténni. ütött az utolsó órája. amikor becsapódott a kút fenekén lévő jéghideg vízbe. Egyszeriben megint a vízben találta magát. Kedvére váltott ide-oda a folyóban való úszás és a parton történő rohanás között. Hirtelen már nem rohant. hol hibázott. a folyó bal oldalán mászott ki a vízből. és arra kényszerítette. mi történik. A lába elérte a meder alját. amint ferdén a part felé úszik. nehogy gyűlöld a folyót!” Az esemény elbeszélése harsány nevetésre késztette don Juant. és akkor felrúgta magát a felszínre. átkozta magát. Don Juan elmondta. Más körülmények között én is viccesnek találtam volna a történetet. hogy adjon tanácsot don Juannak. kezdett eltávolodni a folyóparttól. megkérte don Juant. Ekkor újra azonnal ott termett. 228.

amit Julián nagualról hallottam. Don Juan elmondta. hogy nem áll szándékában utánozni a jótevője módszereit. átgázoltam a nemrég leapadt vízen. míg a víz leapadt annyira. és az életéért küzdött. mi játszódott le vele. Don Juan hallotta. amikor don Juan elmesélte a történteket. Beismertem. Közben arra is várt. Kitartottam amellett. Hallotta. Kísérő nélkül elgyalogolt majdnem egészen Julián nagual házának ajtajáig. mivel azok nem működnének a számára. de nem őrült. vagy arra kényszerítelek. és véget vetett a dolognak. amit velem tett – folytatta don Juan. hogy a története megdöbbentő volt. vagy lehetett egyszerre mind a két helyen is. hogy igaza van. megállapította. – Szerintem attól tartasz. de korántsem annyira gyakorlatias. hogy mialatt don Juant magával sodorta az áramlás. Éles. és egyik léte sem volt hatékony. hogy át tudjon gázolni rajta. hogy az egyik vagy a másik volt. ta magát. Mialatt próbálta összeszedni magát a bozótban. Ez volt az egyetlen olyan alkalom. számomra Julián nagual módszerei továbbra is bizarrnak és eltúlzottnak tűntek. – Várj egy kicsit – tiltakozott don Juan. aki mindig a gyakorlatiasságra törekszik. mint a másik: egyetlen szempillantás alatt óriási távolságokat képes megtenni. – Hogy tehetett veled ilyen embertelen dolgot. amit nagualként és tanítóként tennie kellett. hogy megnézze. Ez a lénye volt az is. Julián nagual hirtelen koromfekete. – Felkeltem. hogy belehalhattam volna. mit gondolnak róla. Azt tette. roppant tömegű és erejű alaknak tűnt fel. azonban Julián nagual rajtakapta. amit Julián nagual mondott neki a gyűjtőpontról. ő éppoly könyörtelen. és képes élelmet találni. hogy elmúljon a félelme. annyira borzalmas volt számára ez a tapasztalás. amely egyszer elment a nagual házához. hogy esetleg már soha többé nem lesz normális. amikor don Juan őszintén megijedt a nagualtól. ezért ezt az alternatívát hamar elvetette. és mindig a gyakorlatias szempontokat és megoldásokat tarja szem előtt. vagy belehalhattál volna valamelyik dologba. vajon a többiek aggódnak-e érte. és ez meglepetésként érte. de az általa okozott fájdalom roppant nyugtalanító volt. de ezt a kockázatot mindannyiunknak vállalnunk kell. hogy a fiatalok sírnak miatta. Nem lehetett vele kukoricázni. – Bele is fulladhattál volna a folyóba – mondtam szinte kiabálva. Napokon keresztül két helyen volt: tetszése szerint lehetett az egyik vagy a másik testében. felfedezte annak praktikus oldalát. Julián nagual merész és határozott volt. hogy teljesen megfeledkezett a szörnyetegről. Megragadta don Juant. ő pedig biztosított arról. és egyáltalán nem tetszett nekem. a dolgok elmosódottá váltak. mint Julián nagual. amint Julián nagual azt mondja neki. Amikor mindkettő volt. Úgy tűnt. hogy női ruhákat hordj – mondta don Juan nevetve. még a folyó is az ő uralma alatt állt. hogy annyira zavart mindaz. De az. hogy kiderítse. mit gondolok az elméseltekről. és inkább Elías nagual otthonába ment enyhülést keresni. de aztán meggondol230. harang alakú. mivel rajongott az ötletért. hogy bármilyen értékes is volt ez a tanítás. – Ezért nem helyesled Julián nagual eljárását. Azt mondta. fogalma sem volt arról. vagy fellelni a legjobb búvóhelyet. hogy roppant negatív képet alakítottam ki magamban róla. Az idős nagual alig tudott uralkodni az izgatottságán. Azt mondta. egyre jobban csodálom azt a nagyszerű és fenséges módot. és azt kedvére valónak találta. Befolyásolt mindenkit és hatással volt mindenkire. – Akkoriban még nem méltányoltam a művészetét. Lelkesen elmagyarázta neki. milyen végtelenül következetesek voltak Julián nagual tettei. ahogy eljuttatott engem a csendes tudás helyére. hogy hagyja abba ezt az ostobaságot. hogy az egyik lénye rugalmasabb. sem affektálni. – Julián nagual ördögi volt ugyan.kellett ott várakoznia a bokrok között keresve menedéket. 229. hogyan ragadta meg a nagual. hogy egy nap majd vízbe foglak hajítani. hogy a jótevője páratlan cserkésző. és újra teljes ember legyen. melyet veled tettem. Téged is könnyűszerrel felfalhatott volna a jaguár. Elías nagual azt állította. Azt feleltem. Igaz. tartós érzelem következtében a gyűjtőpontja pontosan a csendes tudás helyére mozdult el. De amikor alaposabban megvizsgálta a megosztott érzékelést. hogy az történt. Bevallottam don Juannak. elképzelhetetlen lehetőségeket nyitott meg számára. – Mára azonban akárhányszor csak eszembe jut. ő azonban nem tudta. Elías nagual pedig elmagyarázta neki. – Abban a pillanatban visszakerültem a folyópartra – mondta don Juan nevetve. Megrémítette a gondolat. Julián nagual biztos őrült volt. Szünetet tartott. Mivel soha nem figyelt oda arra. aztán megkérdezte. mindent közvetlenül irányított. kínzó idegi fájdalmat érzett a gyomrában és az ágyékában. és elindultam hazafelé. hogy az életéért folytatott harc által kiváltott erős. a folyó . A végtelenségig elnézte volna őket. A folyóparton tanúsított viselkedése a cserkészés mesterműve volt.

hogy akár egyetlen szavát is felfogta volna. Valójában a kérdése érettebbnek és intelligensebbnek hangzott. drámai körülmények idéznek elő. de őszinte csodálattal töltötte el az idős nagual lelkesedése. ami Julián naguallal kapcsolatban soha nem fordult elő. akár egyszerre legyen az értelem és a csendes tudás helyén. és soha nem használják. akik gyűjtőpontja történetesen az értelem vagy a csendes tudás helyén volt. hogy voltak más idők is. Ez persze teljes képtelenség volt. mert semmit sem tudott erről. koztatott célját. emberiség valódi vezetői. mire is törekszenek. hogy bármit kinyissanak. és ez lehetővé tette számára. Ez azt jelenti. hogy megértse. mialatt a folyóval harcolt. aki csodálattal adózik az értelem precíz munkájának. Elías nagual olyan kifejezésekkel válaszolta meg ezt. Elías nagual tévedett. Ha odafigyelt. hogy don Juan gyűjtőpontja a lehető legszerencsésebb természetes képlékenységgel rendelkezik. melyeket az élet-halál küzdelmekhez hasonló természetes. és ez olyasmi volt. akik csodálják az adott helyzetek hőseit. hogy a szellemet lehetetlen meghatározni – valójában persze arra tett kísérletet.segített neki. hogy határozottan kijelentette teljes háznépe előtt. így don Juan sokkal inkább lehetett gondolkodó. mint pusztán a naiv. A nagual elmondta. és ódákat zengenek róluk. Azonban a többség esetében ez a képesség általában egész életük során kiaknázatlan marad. Elmondta neki. a szánalomnélküliség helyén. az olyanokat. és akkor természetesen az minősült az első pontnak. de egyikőjük sem tudta. hogy semmit sem tudott – vagy talán épp azért. Elías nagual ezt a cselekedetet a szántszándék felébresztésének nevezte. a múltban pedig a csendes tudás szerelmesei voltak. Még át is ölelte őt. Don Juan az idős nagual hangjától megbűvölten hallgatta a magyarázatot. ez magyarázza azt. de érzelmileg túlfűtött közönség egy tagja. azonban ez nem jelenti azt. A nagual mégis türelmesen folytatta a magyarázatát arról. anélkül hallgatta Elías nagualt. akiknek a gyűjtőpontja pontosan ezen a ponton helyezkedik el. melyben don Juannak része volt. hogy titokban tartsák. Következésképpen a cserkészőknek ki kell nyilatkoztatniuk a céljukat. Miután megtette ezt a valódi célját elleplező kijelentést. Ez pedig azt jelentette a nagual számára. hogy don Juan. Don Juan megkérdezte az idős nagualt. az értelem helyén van. A nagual kijelentette. kivéve a varázslók által létrehozott ritka alkalmakat. Azonban mivel kezdetben nem fedhetik fel a valódi céljukat. pusztán a nézőközönség. hogy az emberi faj történelmének legnagyobb része során a csendes tudás helyzetében volt. hogy valódi absztrakt varázsló legyen. mielőtt megkísérlik elérni azt. Ők a szavakat kulcsként használják. hogy Julián nagual azáltal ébresztette fel a szántszándékot. Julián annyi embert gyűjtött össze. hogy az ember elérhesse azt. hogy a szavak hangzása és értelme különleges jelentőséggel bír a cserkészők számára. Napjainkban ők az értelem szerelmesei. Az idős nagual kifejtette. hogy a csendes tudás helyzetét a harmadik pontnak nevezik. elérte a harmadik pontot. Ők azok. És folyamatosan arról beszélt. mivel ahhoz. amennyit csak tudott. akkor is ugyanez volt a helyzet: nem minden emberi lény gyűjtőpontja volt pontosan ebben a helyzetben. mi a szellem. hogy egyszerre kettő legyen. Azok az emberek. gyűjtőpontját az értelem helyzetébe csalogatva. Ugyanakkor arra is edzette őt. hogy minden emberi lény gyűjtőpontja pontosan az értelem helyzetében lenne. valójában mit is forgat a fejében. ahelyett hogy pusztán az ismeretlen . annak ellenére. Azt mondta. Elmagyarázta don Juannak. hogy eljuttassa don Juant a csendes tudás állapotába. és ily módon akaratlagos illetve akaratlan cinkosaivá tette őket. hogy az okfejtése majd kizökkenti don Juant az engedetlenségéből és az érzéketlenségéből. túl kell haladnia a második ponton. képes volt követni Elías nagual szavait. hogy ez nagyszerű teljesítmény volt a részéről. olyan idők. mivel még tejfelesszájú ifjonc volt. mivel Julián nagual tudta. és hogyan lehet meghatározni azt. ami zárva volt. mint amilyennek szánta. hogy minden emberben megvan a képesség erre a képlékenységre. hogyan helyezte át don Juan minden energiáját egyik helyről a másikra. Azt mondta. Elías nagual azt mondta don Juannak. és zsenialitásuk az értelem használatában rejlik. Mindannyian ismerték kinyilat231. hogy egy csapásra megmutatja don Juannak. amikor azt hitte. Elías nagual először is kifejtette neki. ezért gondosan kell megfogalmazniuk a dolgokat. hogy egyenesen a csendes tudás állapotába lépjen. hogy akár felváltva. Az idős nagual kifejtette. Amikor a csendes tudás volt az első pont. Az emberiség többi része. mi a szellem. az 232. Don Juan azt mondta. Julián nagual képezte őt. mién vágyunk olyannyira újra elérni ezt a helyet. hogy az emberiség az első ponton. hogy az emberiség valódi vezetői mindig is azok az emberek voltak. amikor az emberi faj a harmadik ponton volt. pontosan mit is tett vele Julián nagual. És ennek a megértésnek köszönhetően lehetősége nyílott arra. don Juan gyűjtőpontja kellő könnyedségre tett szert ahhoz. mondta az idős nagual. De az emberiség aztán elmozdult az értelem helyére. vagy azokat az eseteket. Ők általában ismeretlen emberek. mint az a tapasztalás. melyek don Juan számára akkor még tökéletesen értelmetlenek voltak. akár egy gyermeket.

melyet a csendes tudás igazi embere a tudása eredete felől érez. .szerelemeseiből álló. Megkértem. de a folyamat nagyjából ugyanaz. Így jöhetett létre az értelem kora. a mindkét helyzetet lehetővé tévő éltető forrással közvetlen kapcsolatban álló varázsló. ha évek helyett órákban méred – mondta. amit Julián nagual tett aznap a folyónál. – Itt tárolhatod az információkat. a tudomás összetettségének tapasztalásai formájában. – Például ezeket a perceket intenzívebben éled meg. hogy az értelem csupán egyetlen sziget a végtelen tenger szigetei közül. Don Juan – mivel látta. amire gondoltam. – Még ha napokban gondolkozol. mint életed más pillanatait. és csendben felajánlják ezeket a tetteiket az absztraktnak. 234. az értelemből a csendes tudáshoz vezető egyirányú hidat pedig „tiszta megértésnek” nevezik. – De hogyan lehetséges információt tárolni valamiben. Azt mondta. Az idős nagual elmondta. Így tárolják a varázslók az információkat. és egyetlen óra alatt képesek megélni egy normális élet intenzitását. – A gyűjtőpont elmozdulása még nem ilyen ismerős a számodra. ez. Rámutatott. hogy vigyem be a városba. ha a beszélő gesztusokban nyilatkozik meg. – Az életünk végtelenül hosszú. miután don Juan elintézte az üzleti ügyeit. az őt figyelő erőnek szólt. mintha egyenesen az elmémből emelt volna ki egy gondolatot. a varázslók világáról szerzett információt takarosan elrendezve. Don Juan azonnal észrevette a változást. hogy jegyzeteket készítsek a beszélgetéseinkről – évekkel korábban azt javasolta. mert találkoznia kell pár emberrel. leültünk kedvenc padjára a város kihalt főterén. hogy ezt fejtse ki részletesebben. a gyűjtőpont elmozdulásában tárolt információt. akik pontosan az egyik helyzetben vannak. SZÁNDÉKOLT KÜLSŐSÉGEK Don Juan azt akarta. Don Juan azt mondta. de erre soha nem került sor. hogy visszatérjen pontosan ugyanarra a helyre. – Később. Elías nagual hozzátette azt is. mivel ismered azt – felelte. mely nem az emberekből álló közönségnek. én pedig örültem ennek a haladéknak. Pontosan ez volt. Ez az a felismerés. így hát voltaképpen intenzitást raktározol el. ahol most van. – Az elme ugyanilyen meghatározhatatlan. csak a szántszándékról nem. a varázslók órákban mérik az életüket. Elías nagual állította. mindenkit szórakoztatva. újraéli az egész élményt. amikor a gyűjtőpont elmozdulásában történő információtárolásra kerül a sor. Az a fajta érdeklődés 233. – Az információ magában a tapasztalásban kerül elraktározásra – magyarázta don Juan. de ne papíron és ne is a fejemben tároljam őket. hogy tartsam az összes. Délután. Egy nap majd újraéled ezt a percet azáltal. hogy csakis az értelem mintaképeiként működő emberek képesek könnyűszerrel elmozdítani a gyűjtőpontjukat. hogy az az emberi lény. hogy a csendes tudásból az értelemhez vezető egyirányú hidat „érdeklődésnek” nevezik. hogy mindaz. Helyette megkért. Útközben aztán mindenről beszélt. akinek az egész előadást szánta. morbid és tudatlan közönség részévé váljon. főleg azt az erőt. tegyünk még egy kirándulást a hegyekbe. csak azok láthatják tisztán az átellenes helyzetet. akinek mind a két egyirányú hídja működik. 235. – A gyűjtőpont még a legapróbb eltolódásakor is az érzékelés tökéletesen különálló szigeteit hozza létre – mondta don Juan. ahol volt. mégis megbízol benne. hogy a szellem csak akkor figyel oda. Amikor megszólalt. Fáradt voltam és álmos. vagy talán én emeltem ki azt az övéből. hogy hogyan tárolja az ember az információt – makacskodtam. Elías nagual biztosította don Juant arról. az a szellemmel. – Az intenzitás a gyűjtőpont elmozdulásának automatikus eredménye – folytatta. A csendes tudás helyzetéből tisztán lehetett látni az értelem helyzetét. hanem a valódi önfeledtség tetteit. és kristálytiszta lett az elmém. és a csendes tudás mintaképeivé válni. mely közli az értelem emberével. A másik. egy bemutató volt. hogy a gyűjtőpontodat arra készteted. A varázslók a szellemnek szóló gesztusként a legjobbat hozzák ki magukból. A gesztusok pedig nem jeleket vagy testmozdulatokat jelentenek. de aztán teljesen váratlanul felélénkültem. amikor a varázsló pontosan ugyanarra a helyre mozdítja el a gyűjtőpontját. a bőkezűség és a humor cselekedeteit. az élet akkor is végtelen. hanem a szellemnek. hogy mielőtt hazautaznék. Önfeledten bolondozott és páváskodott. – Én arra gondolok. mekkora fáradtságomba kerül. A varázslók e felidézés segítségével nyerik vissza az összes. Azt mondta. és jót nevetett a meglepődésemen. Ez az intenzitás komoly előnyt jelent. hanem a gyűjtőpont elmozdulásában. ami ennyire meghatározhatatlan? – kérdeztem.

Tökéletesen értettem amit mondott. A gyűjtőpontjuk több energiát vesz fel. – Hogyan lehet valakinek szándékosan felidézni ezeket? – kérdeztem. – A varázslók a cserkészés négy hangulatát irányadóként használják – mondta. Elmosolyodott. Ezt a plusz energia-áramlást nevezik intenzitásnak. a varázslók megtanulják fenntartani a könyörtelenség. melyeket a varázslók felhasználhatnak arra. hogy a varázslói tapasztalásokat hathatós. De a varázslás fegyelmezettségében nincsen mód erre. ezért ők néhány óra alatt egy szokásos élethosszúságot élnek meg. Don Juan hirtelen bosszúsnak látszott. hogy megoltalmazzák magukat a csendes tudás elsöprő hatásától. Cserkészőkként az az adujuk. – A varázslók azt állítják. Ezek az alapelemek természetesen a gyűjtőpont helyzetei. . – Ahhoz. Azt mondta. – Hogy megoltalmazzák magukat ennek végtelenségtől – mondta don Juan –. mind megvalósulásban. A cserkészés a gyűjtőpont apró. Nyilván roppant megdöbbentnek tűnhettem. hogy óvakodjak a varázslókat jellemzően sújtó reakciótól – attól a frusztráló vágytól. Ez a négy alap elem kibogozhatatlanul összefonódik. a csendes tudást pedig nem lehet kiértelmezni. Úgymond minden varázsló minden egyes tette tudatos. aztán figyelmeztetett. – Létezik egy technika a cserkészés művészetén belül. a türelem és a kedvesség tökéletes keverékét. mintha tökéletesen lekötné egy adott cselekedet – és olyan jól tetteti ezt. 236. jól átgondolt kifejezésekkel magyarázzam meg. – Ez négy különböző kedélyállapot. és hogy az érzékelés lehetőségei hatalmasabbak. A varázslás az a művészet. mind gondolatban. De ezt már elmagyaráztam neked. de képtelen voltam szavakba önteni a gondolataimat. Sok varázslónak nincs kedve hozzá. az intenzitás négy különböző parazsa. – Hajlamosak vagyunk arra. A varázslók a szándékolásukkal fejlesztik ezeket. hogy kérdezgessem. és a segítségükkel cserkészik önmagukat. és két fénypontként ragyogtak fel a szemei. hogy az uralt bolondság az irányított félrevezetés művészete: az a művészet. Folytatta a magyarázatát. hogy szemüknek ez a speciális ragyogása egyesüljön azzal a hellyel. és így lehetőséget nyújt nekik arra. hogy elmélkedjünk. hogy szokatlan helyzetekbe mozdul el. a ravaszság. hogy senki sem képes megkülönböztetni a valóditól. domás és érzékelés állapotában. hanem azért. hogy kezeljék önmagukat a kiterjesztett tu237. hogy megerősítsék magukat.Azt mondtam don Juannak. hogy az ember elkülönül mindentől. hogy az elmúlt néhány nap során megélt intenzív emlék-felidézéseim egyszerűen csak megtörténtek velem. a varázslóknak csak szándékolniuk kell. a varázslók minden egyes cselekedetét ez a négy alapelem határozza meg. természeténél fogva kapcsolatban áll a varázslók szemének ragyogásával – magyarázta don Juan. hogy felidézzék az érzékelés ezen különálló szigeteit. Egyetlen megjegyzésemként az emberi érzékelés különleges lehetőségeivel kapcsolatos aggodalmaknak adtam hangot. ezáltal időt ad a varázslóknak. melyet a varázslók roppant gyakran alkalmaznak: az uralt bolondság technikája – folytatta don Juan. Don Juan komoly arckifejezéssel mért végig. művészi módja. mert a gyakorlása rengeteg energiát igényel. hogy kiderítsük a dolgokat. illetve mindent és mindenki mást a köznapi dolgok világában. hogy érzékelők vagyunk. Elmagyarázta. és az ésszerűségem megtántorodott az ebből adódó hatalmas következtetés súlya alatt. – Roppant nyugtalanító és nehezen elsajátítható művészet. hogy a varázslók intellektuális gyakorlatokként kezelik őket. hogy sajátos pozíciókba mozdítsák el a gyűjtőpontjukat. hogy az uralt bolondság az egyetlen módja annak. Két-három alkalommal kinyitottam a számat. melynek gyakorlása során elérjük a csendes tudás helyét. – Mivel a varázslók intenzitása nagyobb a megszokottnál – mondta –. nem azért mintha bármi eredendően rossz lenne benne. miközben mégis szerves része marad mindennek. Megkérdeztem. hanem annak a kifinomult. hogy mindig élénken tudatában vannak annak. – Az uralt bolondság művészet – folytatta don Juan. ahová vissza akarnak térni. hogyan helyez minket az elménk az üllő és a kalapács közé – mondta. vajon az én makacs elmélkedésem zavarja-e. és azt mondta. – Mivel az intenzitás a szántszándék egyik aspektusa. anélkül hogy bármilyen különleges elmebeli folyamatnak a tudatában lettem volna. Azt csak megtapasztalni lehet. de állandó elmozdulásait eredményezi. a varázslók azért fejlesztették ki a cserkészés művészetét. amikor az ember úgy tesz. – Csak eltűnődtem azon. hogy kérdéseket tegyünk fel. Az uralt bolondság nem megrögzött csalás. azáltal. Don Juan rám szegezte a tekintetét. – A varázslói tapasztalások annyira különlegesek – folytatta –. és mindegyik tettük a cserkészés négy alapelemének egy bizonyos keverékével rendelkezik. mint amit az elme felfogni képes.

hogy szerintem egyáltalán nem kicsinyes és fondorlatos. egyedül azonban végük van. hogy csak az énképünk tartozik a három kategória valamelyikébe. Kizárólag saját magukról beszélnek. hogy csupán háromféle személyiségtípus létezik. Az ő végzetes hibájuk az. hogy mindenki az ő normáikhoz igazodjon. Én pedig ahhoz ragaszkodtam. hogy kivárják. hogy nincs igaza. és úgy mosolygott. és mindig ígéretet tesznek e dolgok 239. – Ezt komolyan mondod? – kérdeztem a lehető legudvariasabban. Mindig szükségük van valakire. hogy bár ő lelkiismeretesen gyakorolta az uralt bolondságot. hogy gyakorolja az uralt bolondságot. és nem is erőltetik rá magukat senkire. Más szavakkal. Felnevettem idegességemben. A nevetése valamelyest megnyugtatott. és nevetni kezdett. az első csoportba tartoznak a tökéletes titkárok. gondolataim pedig szokatlanul élesek – éreztem. leállítottam magam. – Egyszerű lények vagyunk. bizonyos határokon belül leleményesek. az egész emberi faj három kategóriába sorolható – mondta. hogy ami a személyiséget illeti. már kialakult a személyisége – vonta meg a vállát beletörődése jeléül –. Nagyon kényelmetlenül érzik magukat minden helyzetben. Aztán folytatta a cserkészők osztályozásáról szóló magyarázatát. A cserkészők az ilyen embereket fingnak nevezik. akik sem nem kedvesek. és nevet saját magán. az az. legyen az bármilyen erőltetett vagy ellentétes érzületű. – Pedig ez az én alapvető személyiségem – erősködött. – Az emberi viselkedés túl összetett ahhoz. hogy ha igaz. mire vonakodva azt mondtam. Ha valamiben kiválóak. mert a saját személyisége – mely szerinte alapvetően fondorlatos és kicsinyes – egyszerűen nem rendelkezett az uralt bolondság gyakorlásához szükséges élénkséggel. szerintem te a második csoportba tartozol. annál utálatosabbak lesznek. A második kategóriába tartozó emberek egyáltalán nem kedvesek. mivel valójában nincsenek ilyen forrásaik. mint ahogy hisszük – mondta –. Azt mondta. minél bizonytalanabbak. ők a létező legkedvesebb emberek. bosszúvágyóak. olyan jót mulatott rajtam. hogy nagyszerű dolgok rejlenek bennünk. Ezzel az irányítással. Amikor zavarba jöttem a kéréstől. Arra várnak. ha nem járatosak az adott témában. hogy ölni tudnának azért. De amikor már épp azon voltam. és soha nem lazítanak. Ami engem illet. és hogy mindannyian a három kategória valamelyikébe tartozunk. hogy megtörténjenek a dolgok. hogy szó szerint a földön fetrengett a nevetéstől. Egy ilyen kijelentést rendszerint viccnek vettem volna. és rám függesztette hamiskás tekintetét. Mindig magukhoz ragadják a kezdeményezést. humorosak. abszolút háziasak. és reményünk sincs a változásra vagy a szabadulásra. akkor mindannyian életfogytig be vagyunk börtönözve a három kategória valamelyikébe. talán azért. pontosan ez a helyzet. A harmadik kategóriába azok az emberek tartoznak. Eltúlzott. korántsem vagyunk olyan összetettek. hogy azt az illúziót keltsék. Kivéve. Kicsinyesek. aki irányítja őket. de soha nem teszik meg. hogy mondjam meg. hogy én talán a háromféle embertípus kombinációja vagyok. és biztosítottam róla. hogy ő kétségkívül a második kategóriába tartozik. ezek az emberek fantasztikusak. Aztán arra kért. . hogy osztályozzam magam. Bizonytalanok. Egyetértett velem. Ők nem szolgálnak senkit sem. és soha nem elégedettek. féltékenyek és egoisták. és rendszerint megkövetelik. Don Juan kijelentette. – Ne gyere nekem ezzel a kombináció-marhasággal – mondta. Vagy talán azért. és mindegyikünk besorolható a három kategória valamelyikébe. hogy felfedezzék és meghódítsák őket. Elhallgatott. Személyiségük könnyed. hogy don Juan komolyan beszél. de van egy óriási hibájuk: képtelenek egyedül működni. és azt mondta. hogy belekezdek egy hosszas szónoklatba. hogy ilyen egyszerűen kategorizálni lehessen. megvalósítására. de ez a könnyedség nem tápláló jellegű. pusztán az álmaikból és a vágyaikból táplálkozó kép él bennük önmagukról. kedvesek és finomak. irigyek. mert a jótevője olyan nagy mestere volt ennek. Tiltakozni kezdtem. nem kedvelte különösképpen. Meglepetten néztem rá. Leginkább közömbösek. Egyfajta empátiaroham lett úrrá rajtam.Don Juan bevallotta. akkor is. mint ahogy mindig. amikor rászedett. jó modorúak. hogy megalázó az osztályozási rendszere. sem nem utálatosak. – Ez abszurd – tiltakoztam. – Mire az ember eljut a varázsláshoz. Ehelyett inkább csak azt jegyeztem meg. én melyik csoportba tartozom. és a társalkodók. gondoskodóak. hogy mégis létezik egyetlen egy mód a szabadulásra. továbbra is nevetve. A varázslók már régen megtanulták. és mindössze annyit tehet. – Az uralt bolondságot gyakorló cserkészők hiszik. Mindazonáltal szolgálatkészek. hogy vezetők legyenek. – A cserkészők azt mondják. Nógatott. ám ez alkalommal – mivel elmém kivételesen tiszta volt. 238. – Abszolút komolyan – felelte ő. és bámulatos tehetségük van arra. az alkalmazottak.

– Úgy gondolta. Don Juan nevetése hátborzongatóan visszhangzott az üres téren. hogy túl komolyan vesszük magunkat – mondta. te viszont továbbra is beleesel ebbe a hibába. ez csak az önteltségünk miatt számít. Csakis akadékoskodva tudtam kérdezni. – Akármelyik kategóriába tartozik az énképünk. de az eredmény az ő esetében teljesen más volt. a szántszándék követelményét és a szántszándék kezelését. hogy az alap magok még mindig rejtélyesek a számomra. és ezzel elpusztítja az önteltséget. tását. hogy ilyen nagy dolgot sikerült véghezvinnünk. hogy a vadonba tett éjszakai kirándulásaik során Julián nagual hosszas előadásokat tartott neki az önteltségről és a gyűjtőpont elmozdításáról. a szellem kopogta240. melyet a szánalomnélküliség helyének neveznek. Ha nem lennénk önteltek. hogy megállunk és gratulálunk magunknak. és elkezdte felsorolni az absztrakt magokat. mint te. hogy tökéletesen megőrizze azokat. hogy a segítségemre lett volna. Az első módszer az volt. Úgy tűnt. és amely állapot lassan kiéhezteti. Don Juan csak egyetlen dolgot tett még hozzá az alap magok témájához mielőtt témát váltott volna: hogy azok csak szerfelett lassan nyilvánulnak meg. Erősködtem. egyiket a másik után. tudta hogy én vagyok az új nagual. és aggódom amiatt. Azt mondta. Aztán tömören rávilágított mindenre. háromezer fejű szörnyeteg volt. a második. hogy kövesse a kijelölt ösvényt. amit mondtam. mivel oly rendkívüli cserkésző volt. az . De ez a teljesítmény. Máskülönben az lenne a természetes reakciónk. De én mára már egy olyan fing vagyok. – Ez a téma számomra is roppant bonyolult volt – mondta. és vitába akartam szállni vele. Aztán témát váltott. őszintén megzavarodva ettől a szükségtelen bonyodalomtól. nem számítana. Úgy ismételte el az absztrakt magokat. és nagyon utálatos. hogy egyáltalán képes leszek-e valaha megérteni ezeket. – De hát nem mondta el neked a jótevőd. Végül is persze mindketten ugyanolyan idegesítőek vagyunk. Megjegyeztem. hogy levágja az önteltség háromezer fejét. hogy ne erőltessük túl magunkat. hogy minden ember. És én könnyűszerrel megláttam egy energiamezőt annak a szörnyűséges embernek az alakjában. mivel rendszerint a szellem határozta meg. képes arra. Don Juan elmondta. és az ember háromféleképpen nézhetett szembe ezzel a szörnnyel. mintha tudatosan arra késztetne. hogy a jótevőm látott engem a földön heverni. az ily módon átadott tudás nem hatékony. Olyan volt. szeszélyesen lépnek előtérbe és húzódnak vissza. amii ezekről elmondott. Azonban elmondta don Juannak. de nem voltam képes összeszedni a kellő energiát. hogy a háromezer-fejű szörnyeteg azonnali elpusztításért az ember a szimbolikus halálával fizet. Sosincs kéznél. melyik úton járjon a varázsló. elmozdította a gyűjtőpontomat. az enyém megragadt azon a szinten. a szellem alászállását. És miközben a többi tanítvány gyűjtőpontja folytonosan mozgott. Én talán egy árnyalatnyival önzőbb voltam. Míg én nagyon jól reagáltam erre a módszerre. Don Juan azt a benyomást keltette bennem. hogy raktározzak el minden információt az adott pillanat intenzitásában. Felháborodtam. ha lehetősége nyílik választani. – Attól a pillanattól fogva. – Az én helyzetem roppant sajátos volt – folytatta. mi történik? – kérdeztem. a mellkasomon egy golyó ütötte sebbel. hogy kíméletlenül ösztökéljen bennünket. a szellem cselfogását. melyik csoportba tartozunk. a harmadik pedig az. Don Juan azt mondta. hogy egyenként vágja le az összes fejét. – Akárcsak te. ahelyett. és amint az egészségi állapotom megengedte. hogy eléri azt a rejtélyes létállapotot. és pusztíthatta el. Julián nagual szemében az önteltség egy 241. ahogy ő irányít engem. aztán nyugodtan biccentett a fejével. melyekről beszélgettünk: a szellem megnyilatkozását. pedig én még egyáltalán nem fogtam fel ezeknek a jelentését. rázkódva a nevetéstől. – És én is rengeteget kérdeztem. – És pusztán azért van szükségünk tanárra. akinek elmozdul a gyűjtőpontja. megakadályozta a gyűjtőpontom minden további elmozdulását. ő egyáltalán nem reagált. Julián nagual a harmadik módszert javasolta. hogy ejteni akarja a témát. hogy még több kérdést kell feltennem az absztrakt magokkal kapcsolatban.– Az a baj velünk. Te inkább egy harcias inkvizítor vagy. úgy irányította őt a jótevője. hogy tovább mozdítsa azt – mondta aztán. de más-más okokból kifolyólag. akinek a kötelessége volt. hogy szerencsésnek tarthatja magát. – A jótevőm nem hitt a tudás szavakkal történő átadásában – mondta don Juan. Ennek megfelelően cselekedett. nem kímélte őt. Azonban ha az ember csak sejteti a tudást. Szerencsére a jótevője. mérlegeli. aki nem veszi komolyan magát. mindketten jó példái vagyunk annak. amikor szükség van rá. ahol képes voltam látni a szörnyeteget. mintha esélyt akarna adni az emlékezetemnek. – Én mindig is egy fing leszek – folytatta. – Nem győzöm elégszer ismételni. ahogy annak történnie kellett volna.

tudva. arrogáns kis ember. Annyira meglepődött. őt is beleértve. mint mindig. hogyan tegyen szert rá. vagy lekezelte őket. hogy Tulio azért nem beszél soha. az a különbség az ő és a jótevője tanítási módszere között. hogy megkérdezzem. hanem egyszerűen a fejét elfordítja. Így hát nagyon megdöbbent. Rátalált Tulióra. Közbevágtam. aki még egy követ is hozzávágott a rémült don Juanhoz. hogy Tulio egy nyamvadt. arrogáns közömbössége csak gyávasága álcázására szolgál. melyekkel Tulio. azonban ezúttal más módszert választott. kárörvendve. hogy felbosszanthatja Tuliót. és felvettem a megszakadt fonalat. mivel az vagy kerülte. hogy darabokra zúzza az ő pszichológiai folytonosságát. hogy elmozduljon erről a holtpontról. dolgokat elintézni. és figyelmen kívül hagyja őt. még kevésbé. most is bizonyos távolságból felügyelte a munkásokat. hogy illetlenségeket kiabált volna. mintha mi sem történt volna. és nézz csak magadra: még mindig úgy viselkedsz. aki úgy tűnt. de apró darabokra is zúztam azt. hogy Tulio felemelte volna a hangját. hogy vitába szálljon vele. vagy hogy bölcsebb és józanabb lettem. hogy mi történik? – kérdezősködtem tovább. – Megpróbálta elmondani – sóhajtott fel –. – Néhány hónappal utána – válaszolta. – Nemcsak hogy újra és újra megtörtem a folytonosságodat. mi történt veled – folytatta. Dél körül Julián nagual a dolgozószobája felé indult. rendkívül feldühítve ezzel Tuliót. amikor Tulio trágárságokat kezdett üvölteni neki. – És a jótevőd tanára. Don Juan biztos volt abban. rajong érte. de én valóban lehetetlen alak voltam. mert nincs mit mondania. fél mérföldet rohant a mezőkig. hogy még a földművesek is abbahagyták a munkát. Don Juannak feltűnt. Olyan 243. ha meghalunk. a tanítványok. Azt mondta. 242. valóban megváltoztam. Ezért volt meggyőződve arról a jótevőm. hogy tartson vele a házba. A tanítványok nagy bosszúságára Tulio kellemetlen személyisége ellenére is indokolatlan befolyással bírt a háztartás tagjaira – különösen Julián nagualra. hogy már megtapasztaltam a megosztott érzékelést. Semmi ilyesmi nem történt. de elfelejtett feljegyezni. hogy Tulio úgysem veszi a fáradságot. Egy darabig tántorogtam a tapasztalásom súlya alatt. A jelenet olyannyira idegen 244. hogy jelenleg túl elfoglalt. A don Juan által elmesélt történetek ugyanis nagy bánatomra sokszor nem kronológiai sorrendben hangzottak el. de körülbelül egy óra múlva majd rá fog érni. és kérdőn néztek egymásra. hogy a két férfi lyukat beszéljen a hasamba. . hogy munkája folytatásához szüksége van néhány olyan információra.érdeklődő tanítvány megtalálja a módját. Don Juan nekilátott átnézni a nyugtákat. – Én is ugyanilyen voltam. és mindig csak távolról figyelte őket. Csak hagytam. Gyűlölték Tuliót. rákényszeríti don Juant. a birtok gondnoka rendelkezett ugyan. Don Juan tovább erősködött. volt Tuliótól. hogy igazán csak akkor változhatunk meg. hogy a nagual Tuliót. hogy jöjjön be a dolgozószobába. mintha sértetlen lennél. Tulio alig hallhatóan azt felelte. hogy Tulio utált közvetlen kapcsolatba kerülni az emberekkel. – De egy percig se hidd. Julián nagualt kétségkívül felbosszantotta Tulio figyelmetlensége. hogy elvégezze a napi könyvelést. Mindent jobban tudtam. és soha nem figyeltem oda egyetlen szavukra sem. vajon ez a folyóbeli tapasztalása előtt vagy után történt-e. Elías nagual sem közölte veled. ezzel megfutamítva őt. Egy reggel Julián nagual egész napra a városba küldte a tanítványait. Don Juan azt mondta. – Gondold csak végig. hogy segítsen neki a számlák ellenőrzésében. és elmondta. Don Juan nyersen és indokolatlanul erélyesen azt követelte Tuliótól. és hogy a legszembetűnőbb tulajdonsága. természetesen egy földműves társaságában. hogy azzal. aztán elfeledtem. Don Juan. hogy még soha nem hallotta. hogy ő hisz abban. mintha csak egy zsák szemetek lennének. hogy keresse meg a földeken a munkásokra felügyelő Tuliót. soha semmiben nem értettek egyet. Meg voltak győződve arról. Annak érdekében. kivéve azt. A nagual türelmetlenül utasította őt. a jótevője viszont nem hitt benne. és hamar rájött. zárkózott tagját használta arra. Ez a szándékolás mágiájának páratlan teljesítménye. a háztartás barátságtalan. aki. és kérje meg. mivel a nagual igényt tart a szolgálataira. hogy valósítsa meg még egyszer a gyűjtőpontja szabad elmozdulását. hogy idegesen felnevetett. és menet közben mintegy mellékesen megkérte don Juant. Julián nagual úgy döntött. A háztartás idősebb tagjain kívül csak don Juan maradt a haciendán. akinek a szörnyetegtől kellett őt megvédeni. hogy a tanítványnak meg kell adni a választás lehetőségét. Don Juan visszatért a történetéhez. megvetéssel kezelte őket. és ennek örült don Juan.

Don Juan és a testőre azonnal visszarohantak a házba. A bejárati ajtó előtt Tulióba botlottak, aki csendesen beszélgetett és nevetgélt a háztartás néhány női tagjával. Szokása szerint elfordította a fejét, és tudomást sem vett don Juanról. Don Juan nekitámadt, hogy miért cseverészik itt, amikor a nagual a dolgozószobájában várja. Mire Tulio és a nők úgy néztek rá, mintha elment volna az esze. De Tulio aznap nem volt a szokásos önmaga. Hirtelen rákiáltott don Juanra, hogy fogja be az átkozott pofáját, és törődjön a saját átkozott dolgával. Hangosan és közönségesen megvádolta don Juant, hogy rossz fényben akarja őt feltüntetni Julián nagual előtt. A nők hangosan ziháltak megdöbbenésükben, és elítélően meredtek don Juanra. Próbálták lecsitítani Tuliót. Don Juan utasította Tuliót, hogy menjen be a nagual dolgozószobájába, és vizsgálja át a számlákat, mire az elküldte a pokolba. Don Juan remegett a dühtől, de visszafogta magát. A számlák elkérésének egyszerű feladata rémálommá változott. A nők fürkészően bámultak rá, és ez ismét felbosszantotta. Magában dühöngve berohant a nagual dolgozószobájába, Tulio és a nők pedig újra beszélgetni kezdtek, csendben nevetgélve, mintha egy csak általuk ismert tréfán mulatnának. Meglepetése akkor tetőzött, amikor a dolgozószobába belépve ott találta Tuliót, a nagual asztalánál ülve, mélyen elmerülve a könyvelésben. Páratlan erőfeszítéssel úrrá lett a haragján, és rámosolygott Tulióra. Már nem kellett összetűzésbe keveredni vele. Egyszeriben megértette, hogy a nagual arra használta Tuliót, hogy vizsgáztassa őt, hogy lássa, vajon kijön-e a sodrából, ő pedig nem akarta megadni neki ezt az elégtételt. 245. Anélkül, hogy felpillantott volna a számláiból, Tulio azt mondta, ha don Juan a naguallal akar beszélni, akkor valószínűleg a ház másik végében kell keresnie őt. Don Juan átszáguldott a ház másik végébe, és ott találta Julián nagualt, ráérősen sétálgatva az udvaron Tulióval. Úgy tűnt, mélyen elmerültek a beszélgetésükben. Tulio finoman megrántotta a nagual ing-ujját, és halkan tudatta vele, hogy itt van a segédje. Julián nagual tárgyilagosan elmagyarázott don Juannak mindent a kérdéses számlával kapcsolatban. Hosszú, minden részletre kiterjedő, alapos magyarázat volt. Aztán azt mondta, csak annyit kell tegyen, hogy kihozza az üzleti könyvet a dolgozószobából, hogy bevezethessék az adott tételt, és Tulio aláírhassa azt. Don Juan képtelen volt felfogni, mi történik. A részletes magyarázat és a nagual tárgyilagos hangja mindent a világi dolgok birodalmába helyezett. Tulio türelmetlenül ráparancsolt, hogy siessen és hozza már a könyvet, mivel neki van más dolga is, és máshol is várnak rá. Don Juan eddigre már beletörődött, hogy a bolondját járatják vele. Tudta, hogy Julián nagual készül valamire: látta a szemében azt a különös kifejezést, melyet a nagual bestiális tréfáival társított. Ráadásul Tulio többet beszélt aznap, mint az elmúlt két év során összesen. Egyetlen szó nélkül visszament a dolgozószobába. Amint arra számított, Tulio előtte ért oda. Ott ült az asztal sarkán, don Juanra várva, csizmája kemény sarkával türelmetlenül dobolva a földön. Átnyújtotta don Juannak a főkönyvet, és azt mondta, eredjen a dolgára. Don Juan hiába készült fel a dologra, mégis megdöbbent. Csak meredt Tulióra, aki erre dühbe gurult és sértegetni kezdte őt. Don Juant szinte szétvetette a méreg, de fegyelmezte magát. Azt mondogatta magának, hogy ez csak egy próba, mely során a magatartását tesztelik. Szinte látta maga előtt, amint kihajítják a házból, ha elbukik a vizsgán. Azonban zavarodottsága és felindultsága közepette is képes volt elámulni azon a sebességen, mellyel Tuliónak mindig sikerült egy lépéssel előtte járnia. Don Juan szinte tudta, hogy Tulio ott fog rá várni az udvaron a naguallal. Mégis, amikor megpillantotta őt, bár nem lepődött meg, nem akart hinni a szemének. Ő a legrövidebb utat követve száguldott 246. keresztül a házon, és Tulio egészen egyszerűen nem lehetett gyorsabb nála. Ráadásul, ha Tulio futott volna, akkor ott kellett volna rohannia don Juan mellett. Julián nagual közönyösen elvette tőle a számlakönyvet, bevezette az adott tételt, Tulio pedig aláírta. Aztán tovább beszélgettek a könyvelésről, ügyet sem vetve a meredten Tuliót bámuló don Juanra, aki tudni szerette volna, miféle tesztnek vetik alá. Nyilván egyfajta magatartási tesztről volt szó, gondolta. Végül is ebben a házban mindig az ő magatartása és viselkedése volt a téma. A nagual elbocsátotta don Juant, azt mondva, hogy egyedül akar maradni Tulióval, hogy megbeszéljék az üzleti ügyeket. Ő azonnal a nők keresésére indult, hogy megtudja, vajon mit gondolnak erről a különös helyzetről. Alig pár métert tett meg, amikor összefutott két nővel és Tulióval, akik épp egy roppant élénk beszélgetésbe merültek. Még azelőtt meglátta őket, hogy azok megpillantották volna őt, így hát visszarohant az udvarra. Tulio persze ott volt, és a naguallal beszélgetett.

Borzalmas gyanú vert fészket az elméjében. Berohant a dolgozószobába: Tulio ott ült a könyvelésbe mélyedve, és még csak tudomást sem vett róla. Amikor don Juan megkérdezte tőle, mi folyik itt, Tulio szokásához híven viselkedett: nem válaszolt neki, és még csak nem is nézett rá. Ekkor újabb felfoghatatlan gondolata támadt. Kirohant az istállóba, felnyergelt két lovat, és megkérte a reggeli testőrét, hogy tartson vele újra. Kivágtáztak arra a helyre, ahol korábban látták Tuliót. Az pontosan ott állt, ahol hagyták. Egy szót sem szólt don Juanhoz, csak megrántotta a vállát és elfordította a fejét, amikor kérdezősködni kezdett tőle. Don Juan a társával együtt visszavágtázott a házhoz, a férfi gondjára bízta a lovakat, és berohant az épületbe. Tulio a nőkkel ebédelt. Tulio a naguallal is beszélgetett. És Tulio a könyvelésen is dolgozott. Don Juan leült, és félelmében kiverte a hideg veríték. Tudta, hogy Julián nagual rettenetes tréfáink egyikével vizsgáztatja őt. Arra a következtetésre jutott, hogy három dolgot tehet: viselkedhet úgy, mintha semmi szokatlan nem történt volna; megfejtheti a tesztet egyedül; vagy 247. – mivel a nagual az agyába véste, hogy ha valamivel kapcsolatban magyarázatra van szüksége, ő bármikor a rendelkezésére áll – odaállhat Julián nagual elé, és megkérheti, hogy tisztázza a helyzetet. Az utóbbi lehetőség mellett döntött. Odament a nagualhoz, és megkérte, magyarázza el, mi folyik itt. A nagual ekkor éppen egyedül volt, és még mindig a könyvelésen dolgozott. Félretette a főkönyvet, rámosolygott don Juanra. Azt mondta, az általa don Juannak megtanított huszonegy nemtevés az az eszköz, amivel az önteltség háromezer fejét le lehet vágni, de ezek az eszközök az ő esetében egyáltalán nem bizonyultak hatékonynak. Ezért megpróbálkozott az önteltség elpusztításának második módszerével, ami azt jelenti, hogy a szánalomnélküliség helyének nevezett állapotba juttassa don Juant. Don Juan biztos volt benne, hogy Julián nagual teljesen őrült. Amikor hallotta, hogy a nagual a nemtevésekről, a háromezer-fejű szörnyetegről vagy a szánalomnélküliség helyéről beszél, szinte megsajnálta őt. Julián nagual roppant higgadtan megkérte don Juant, hogy menjen ki a ház végében található pajtába, és hívja ki Tuliót. Don Juan felsóhajtott, és minden erejével azon volt, hogy megállja nevetés nélkül a dolgot. A nagual módszere túl nyilvánvaló volt. Don Juan tudta, hogy Julián nagual folytatni akarja a tesztet, Tuliót használva erre. Don Juan félbeszakította az elbeszélést, és megkérdezte, mit gondolok Tulio viselkedéséről. Azt feleltem, a varázslók világáról szerzett ismereteim alapján azt mondanám, hogy Tulio varázsló volt, és valahogy képes volt olyan kifinomultan elmozdítani a gyűjtőpontját, hogy azt a benyomást keltse don Juanban, hogy egy időben van jelen négy helyen. – Tehát szerinted mit találtam a pajtában? – kérdezte don Juan szélesen vigyorogva. – Azt mondanám, hogy vagy Tuliót találtad ott, vagy nem találtál senkit se – feleltem. – De ha ezek közül bármelyik következett volna be, az nem rendítette volna meg a folytonosságomat – mondta don Juan. 248. Próbáltam elképzelni mindenféle bizarr dolgot, és felvetettem, hogy don Juan talán Tulio álmodó testét találta a pajtában. Emlékeztettem arra, hogy ő maga is valami ehhez hasonlót művelt velem csoportja egyik varázslójának segítségével. – Nem – felelte don Juan. – Egy olyan tréfát találtam ott, melyhez fogható nem létezik a valóságban. És ez a tréfa mégsem volt bizarr; és nem mutatott túl a világunk keretein sem. Mit gondolsz, mi volt az? Azt mondtam neki, hogy utálom a találós kérdéseket. Elmondtam, hogy az általa velem megtapasztaltatott bizarr dolgokból kifolyólag, csak valami még bizarrabb tréfára tudok gondolni, és mivel ezt kizárta, inkább felhagyok a találgatással. – Amikor kimentem a pajtába, felkészültem arra, hogy Tulio elrejtőzött – mondta don Juan. – Biztos voltam abban, hogy a teszt következő része egy őrjítő bújócskából fog állni, és Tulio az őrületbe fog kergetni engem abban a csűrben. – De semmi olyasmi nem történt, amire felkészítettem magam. Besétáltam a csűrbe, és négy Tuliót találtam ott. – Hogy érted azt, hogy négy Tuliót? – kérdeztem. – Négy férfi volt a pajtában – felelte don Juan. – És mindannyian Tulio voltak. El tudod képzelni a meglepetésemet? Mindannyian ugyanabban a testhelyzetben ültek, keresztbe tett lábakkal, szorosan egymáshoz préselődve, és rám vártak. Rájuk néztem és visítva kirohantam. – A jótevőm kint várt, és letepert a földre. Aztán halálra rémülten láttam, hogy a négy Tulio kijön a pajtából, és elindulnak felém. Csak sikítottam és sikítottam, miközben a Tuliók összecsipkedtek kemény, erős ujjaikkal, mintha hatalmas madarak támadtak volna rám. Addig sikítottam, míg azt nem éreztem, hogy valami felenged bennem, és beléptem a fenséges közöny állapotába. Soha életemben nem éreztem még ilyen rendkívüli dolgot.

Leráztam magamról a Tuliókat és felálltam. Ők csak csiklandoztak engem. Egyenesen odamentem Julián nagualhoz, és megkértem, hogy adjon nekem magyarázatot a négy férfi rejtélyére. Julián nagual elmondta don Juannak, hogy a négy férfi a cserkészés mintaképe. A nevüket a tanáruk, Elías nagual találta, aki az uralt bo249. londság gyakorlataként fogta a spanyol számokat – uno, dos, trés, cuatro –, és hozzátette a Tulio névhez, és így kapta a Tuliúno, Tuliódo, Tulítre és Tulícuatro neveket. Julián nagual sorra bemutatta őket don Juannak. A négy férfi felsorakozott egymás mellett, don Juan mindannyiuknak a szemébe nézett, biccentett nekik, azok pedig visszabiccentettek. A nagual azt mondta, a férfiak – mint azt don Juan is megerősítheti – olyan kivételes tehetségű cserkészők, hogy felesleges lenne méltatni őket. A Tuliók Elías nagual diadala voltak: a feltűnésmentesség lényegét testesítették meg. Olyan rendkívüli cserkészők voltak, hogy gyakorlatban csak egy létezett közülük. Bár az emberek látták őket, és kapcsolatba is kerültek velük, a háztartás tagjain kívül senki sem tudta, hogy négy Tulio létezik. Don Juan tökéletesen értett mindent, amit Julián nagual mondott a férfiakról. Szokatlan éleslátásából rájött, hogy elérte a szánalomnélküliség helyét. És teljesen egyedül, a maga erejéből megértette azt is, hogy a szánalomnélküliség helye a gyűjtőpont egy helyzete, egy olyan helyzet, mely hatályon kívül helyezi az önsajnálatot. De azt is tudta, hogy az éleslátása és a bölcsessége módfelett tünékeny, és a gyűjtőpontja elkerülhetetlenül vissza fog térni a kiindulási helyzetébe. Amikor Julián nagual megkérdezte tőle, van-e bármi kérdése, don Juan ráébredt, hogy jobban teszi, ha minden figyelmét a nagual magyarázatára fordítja, mint ha a saját előrelátóságán spekulál. Don Juan tudni szerette volna, hogyan kelti a négy Tulio egyetlen személy benyomását. Módfelett kíváncsi volt a dologra, mivel amikor együtt látta a négy férfit, felismerte, hogy még csak nem is igazán hasonlítanak egymásra. Ugyanolyan ruhákat hordtak, nagyjából egyforma magasak, azonos korúak és alakúak voltak. De a hasonlóságuk ki is merült ebben. Mégis, ahogy figyelte őket megesküdött volna arra, hogy csak egyetlen Tulio létezik. Julián nagual kifejtette, hogy az emberi szem megszokta, hogy csakis a legfeltűnőbb tulajdonságokra fókuszáljon, és azt is, hogy ezeket a tulajdonságokat már ismeri korábbról. Következésképpen a cserkészők művészete abból áll, hogy általuk megválasztott tulajdonságokkal bizonyos benyomásokat keltenek, és ehhez olyan tulajdonságokat választanak, melyekről tudják, hogy a nézők szeme feltétlenül ész250. re fogja venni azokat. Bizonyos benyomásokat leleményesen felerősítve a cserkészők képesek szilárd meggyőződést teremteni a nézőkben arról, hogy mit érzékelt a szemük. Julián nagual elmondta, hogy amikor don Juan női ruhákba öltözve megérkezett a házba, csoportjának női tagjai nagy gyönyörűségüket lelték benne, és nyíltan nevetlek rajta. De a velük lévő férfi, aki történetesen Tulítre volt, azonnal ellátta don Juant az első Tulio-benyomással. Félig elfordult, hogy elrejtse az arcát, megvetően megvonta vállát, mintha untatná őt a dolog, és elsétált – hogy aztán szobája magányában betegre nevesse magát –, a nők pedig segítettek megszilárdítani ezt az első benyomást azzal, hogy nyugtalanul viselkedtek, sőt szinte haragudtak a férfira, barátságtalan viselkedése miatt. Attól a perctől kezdve bármelyik Tulio volt don Juan közelében, az megerősítette és tovább tökéletesítette ezt a benyomást, míg végül don Juan szeme már nem volt képes mást látni, mint amit elétálaltak. Aztán Tuliúno szólalt meg, és elmondta, hogy körülbelül háromhavi, roppant gondos és következetes munkájukba telt, hogy vakká tegyék don Juant mindenre, kivéve azt, aminek az elvárására irányították. Három hónap elteltével aztán a vaksága annyira eluralkodott rajta, hogy a Tuliók már nem óvatoskodtak tovább. Még azzal is felhagytak, hogy egyforma ruhát hordjanak, don Juan mégsem vette észre a köztük lévő különbségeket. Mindazonáltal amikor a nagual új tanítványokat hozott a házba, a Tulióknak elölről kellett kezdeniük mindent. Ez komoly kihívást jelentett számukra, mivel sok éles eszű tanítvány volt a birtokon. Don Juan Tulio megjelenéséről kérdezte Tuliúnót. Ő azt felelte, hogy Elías nagual azt állította, hogy a megjelenés az uralt bolondság esszenciája, és a cserkészők inkább azzal teremtették meg a megjelenésüket, hogy szándékolták azt, nem pedig kellékek segítségével. A kellékek művi külsőségeket teremtenek, melyek hamisnak látszhatnak a nézők számára. Emiatt a szándékolt megjelenés volt a cserkészők kizárólagos gyakorlata. Aztán Tulítre vette át a szót. Elmondta, hogy a megjelenésüket a szellemtől kérték. Kérték a megjelenést, erőteljesen hívták azt – soha sem racionálisan találták ki. A Tuliók megjelenését a szellemtől kellett 251. kérniük. És hogy ezt megkönnyítse, Elías nagual mind a négyüket összeterelte egy apró, félreeső raktárhelyiségbe, ahol aztán a szellem szólt hozzájuk. Azt mondta nekik, hogy először is szándékolniuk kell a

hogy megadja nekik azokat a külsőségeket. ahányszor csak szükségesnek érzik. kiirtjuk az életet erről a bolygóról és elpusztítjuk a Földet. Az ő esetükben a koncentráció a homogenitásukra és a Tuliók megjelenésére irányult. ezért kedvelték az olyan kellékeket. Katolikus neveltetésem egy pillanat alatt előtérbe került és rám nehezedett. és egy élénk. csak erő létezik. amit szándékol. Megkérdeztem don Juant. 253. annyiszor. mintha el akarnák rejteni az arcukat a bal válluk mögé. Fürge volt és rejtélyes. – Hiszen indokolatlanul gyilkolunk. közben hangjuk magassága minden akaratlagosság nélkül emelkedik és süllyed. melyek során mintha ki akarták volna söpörni egy hajtincset a homlokukból. hogy a jótevője. hogy az egyéniségük észrevétlen marad. Azt felelte. a szemük előtt tett ideges kézmozdulatokból. hogy a testem. hogy annak érdekében. be kellett ismerniük. csak csendben megtapsoltam don Juant. Nagyon keményen kellett dolgozniuk. mert gonoszak vagyunk. még mindig éveket vett igénybe. Nem azért. Tuliuno hangsúlyozta. fürge. mellyel a Tuliók meghívták a szántszándékot. És mit mond nekünk az Úr? Azt mondja. és hülyeségnek hívják azt. Don Juan komolyan vette a megjegyzésemet. Valójában annyira feledhetetlen karakter volt. Négy hét teljes elszigeteltség után a homogenitás megjött hozzájuk. Igen. de türelmetlen ember járásából. melyek arra késztették a köznapi embereket. mint energiamező rendelkezik egy olyan tulajdonsággal. – Persze hogy van sötét oldalunk – mondta. hanem mert buták. Ennek a kornak a sötét varázslói élvezetüket lelték abban. mit gondol arról a módszerről. ezek a viselkedésbeli részletek egy tucat másik jellemzővel társulva feledhetetlen alakká tették Tuliót. akárcsak Elías nagual. látta. az arc hirtelen. Don Juan majd megfulladt nevettében. milyen mesteri szónok is ő: újfent sikerült ellenem fordítani a saját szavaimat. Elías nagual azt mondta. hogy én magam rettentően vonzódom a szertartásos viselkedéshez. és don Juan illetve a többi tanítvány máris automatikusan kiegészítette azt a többivel. Ők pedig buzgón nekiláttak meghívni a szántszándékot. hogy kivetítsék Tuliót don Juanra vagy valamelyik másik tanítványra. és akarva-akaratlanul azt a benyomást keltette bennük. Mindig azt mondod. hogy a homogenitásuk és a Tuliók megjelenése valóság lesz a szemlélők számára. Don Juan azt mondta. A négy Tulio tartott don Juannak egy bemutatót Tulio legfeltűnőbb tulajdonságaiból: a megvetés és az arrogancia roppant erőteljes gesztusaiból. hogy a láng csak néhány centiméterre legyen a szemüktől. hogy képes legyen eldönteni. Egy percnyi szünet után elmagyarázta. és a Sötétség Hercege az életnél is nagyobbnak látszott. hogy a szertartások. mint ő. haragos jobbra fordításából. és amelyet másokban is mohón kutatták: van egy világos terület a fénylő gömb jobb alsó részén. Számomra úgy tűnik. hogy az ember teljes mértékben arra koncentráljon.homogenitásukat. fennhangon szólítják a szántszándékot. hogy a Tuliók szörnyű következetessége miatt Tulio a visszataszító ember esszenciáját testesítette meg számára és a többiek számára. hogy megerősítsék azt a bizonyosságot. inkább volt a szertartások rabja. sötét szoba vagy a fekete asztal. hogy Tulio kísérteties volt. és élvezettel gondoltam arra. és tanítójuk irányítása alatt erősen koncentráltak az összes olyan részletre. merre is menjen. mely úgy hatott. tisztán és határozottan. mint a gyertya. Elpusztítjuk magunkat. Miután a szántszándék eggyé olvasztotta őket. Majd csuhát öltünk és az Úr egyenesen hozzánk beszél. a felsőtest kicsavarásából. mellyel az ősi idők varázslói mind rendelkeztek. Elmondta. Ezt a világosságot a találékonysággal és a morbiditás iránti hajlammal társították. a négy férfi bármelyikének elég volt egyetlen tulajdonságot sejtetnie. hogy felhasználják ezt az olyannyira áhított tulajdonságot. Az Úr évszázadok óta fenyeget minket. ha mélyre leástak magukban. hogy a rituálék fontosak a figyelem fókuszálásához. hogy a cserkészők rendszerint egy sötét és elszigetelt kis szobában. mint egy vászonra. melyeket don Juan is látott. és ezzel emléket emeljenek az önteltségnek. az embernek van sötét oldala. és hogy az ember sötét oldalához kapcsolják. legyünk jó fiúk. hogy a morbiditás és a megszállottság építményeit alkossák meg. Tuliúno elmagyarázta. mely tökéletessé tette ezt a megjelenést. a varázslókat arra késztették. a szántszándék eggyé olvasztotta őket. a szűk. Don Juan megkérdezte Tuliúnót. aztán lassan kiejtik a szántszándék szót. hogy hatalmas templomokat emeljenek. mintha csupán egy árny lenne. hogy nem létezik gonosz. hogy ezt tökéletesítsék. és elmondta. melyet a nézők látni fognak majd. Ennek eredményeképpen minden egyes . Meglepett hirtelen kitörésem. hogy a szántszándék szólításának elengedhetetlen része az. Ugyanakkor azonban. nem igaz? Embereket égetünk el Isten nevében. és hogy szert tettek arra a bizonyosságra. különben megbüntet bennünket. aki túl ideges ahhoz. Egy szót sem szóltam. – Te mindig tagadod ezt. Most meg kell idézniük azt a megjelenést. Gyertyát helyeznek egy fekete asztalra úgy. 252. mégsem változik semmi. Mintegy mellékesen megjegyeztem. hogyan szólították a szántszándékot. – Tehát az embernek igenis van gonosz oldala – mondtam ujjongva.

... de komolyan gondoltam................ don Juan? – kérdeztem........ A társasága valójában narkotikumként hatott rám – képtelen voltam élni nélküle..................... – A nagual társasága roppant fárasztó – folytatta. a morbiditás pedig a legnagyobb teher és megkötés lehet a tudomásunk számára......7 1............................. volt-e a Tuliókban bármi morbiditás.................... Légy feddhetetlen....................17 Az első absztrakt mag.................. sötét kerülőútjain....17 Elías nagual feddhetetlensége.. De a varázslók igazán elképesztő teljesítménye az.............. Felállt kedvenc padjáról.... A SZELLEM MEGNYILATKOZÁSA...................... a véglegesség jelével hangjában....... és csapdába esnek az ismeretlen tekervényes... hogy úgy irányítsa a tudomást.... – Azt akarta......................... hanem elmozdítod a gyűjtőpontodat a csendes tudás helye felé.... és néztük............ A SZELLEM ALÁSZÁLLÁSA...........78 4.... Ebben a pillanatban kigyúltak a tér fényei........ hogy a gyűjtőpontom kissé megpihenjen az elmúlt pár nap intenzív elmozdulásai után........ A gyűjtőpont elmozdítása jelent mindent............. és szert teszel a csendes tudás eléréséhez szükséges energiára..............39 Az absztrakt............................................. Ez úgy hangzott........... hogy az terhek és megkötések nélkül szárnyaljon absztrakt felé.................... és megveregette a tenyerével...................................................................... de ez roppant nagy árat is követel...................... hogyan köröznek a téren a járókelők................... és egy másik mágikus nyíláson.. A pad mellett álltunk........... ha nem egy józan...... ha nem gondolkozol rajtuk........................ – Vagy még jobb......... A cserkészés művészet.................... irányított folyamat során következik be.......... – A rituálék jobban képesek foglyul ejteni a figyelmünket... a Los Angelesig tartó hosszú út lehetővé teszi.......... Azonban a varázslók képesek egyéb nyílásokat találni......... és hogy sok mindent el tudnék mondani a társaságáról............. bői a lepecsételt szobából...............39 Julián nagual utolsó csábítása....... – A szabadság – mondta..................... A morbiditástól a varázslók tévútra kerülnek.............. térjek haza....... és hangosan felnevetett..... a köznapi élet tudomása pedig e hatalmas ház egyik......52 3........... hogy ártalmas lenne számomra................... akiket maga a szellem készített fel.. A SZELLEM CSELFOGÁSA... akár egy hatalmas kísértetház.............. hogy egyáltalán nem vagyok fáradt.... azt mondta.................... mint bármi más........nagualnak az a kötelessége.................... és élve elhagyni ezt a lepecsételt szobát..... hogy legyenek művészek....................... TARTALOMJEGYZÉK ELŐSZÓ. hogy amikor kiszabadulnak eb254.......... A morbiditásnak antitézise az az energia-hullám........ Biztosítottam arról................. A SZELLEM KOPOGTATÁSA.................... hogy mentesek legyenek az érzékelés megszokásaitól............. hogy elérje a szabadságot............................ Ez pompás teljesítmény.................................................. csak azt nem......... Ez a nagy ár a morbiditás.......................... és nem is műkereskedők....................................................... Megkérdeztem don Juant. az emberi tudomás olyan.......................................... Azt választják............ mindvégig teljes csendben sétálva egymás mellett................. – Menj haza és gondolkodj el a varázslói történetek magjain – szólalt meg végül don Juan...................... amit csak el tudok képzelni – mondta –.......... Zárd hát be az öntükrözés ajtaját...... egész életünkre lepecsételt szobája.................................................. ahelyett hogy elvesznének annak egyéb részeiben......................................... amit mondtam................................ a halálon át hagyjuk el azt.......... Don Juan végigmért.. a szabadságot választják..........95 .................... – És mi vezette Elías nagualt arra....... ám mégsem ér semmit.......... 257......... – A különösség nem morbiditás – felelte ő........ akár még káros is lehet...26 2.......... Egy mágikus nyíláson........................... Arra tanította őket............................................. mintha egy háziállat lenne.............63 Az összekötő kapocs megtisztítása..... hogy így képezze ki a Tuliókat? -kérdeztem.... az egyetlen lényeges dolog egy művészeti munkában az. Don Juan azt javasolta........................................................................ – Mit értesz terhek és megkötések alatt..................... a születésen keresztül lépünk be ebbe a szobába... Don Juan azt mondta............ Mivel a varázslók nem patrónusok. hogy elhagyják ezt a hatalmas kísértetházat.................... hogy elvégezték. – A Tuliók előadóművészek voltak...........63 A cserkészés négy hangulata........ A négy Tulio története rossz előérzetet keltett bennem.................... – Különös kimerültséget eredményez.. mintha hízelegnék neki................................. 255.................. Tettünk néhány kört a téren....5 BEVEZETÉS................... melyre a tudomásnak szüksége van.....

................................................................................................................................................................................112 A gyűjtőpont elmozdítása.....................................................233 ...................157 A feddhetetlenségbe szóló jegy.................................171 6.............................................................................................Meglátni a Szellemet...................................................................193 A harmadik pont............................................................................ A SZÁNTSZÁNDÉK KÖVETELMÉNYEI..............................................121 A szánalomnélküliség helye..................157 Az énkép tükrének összetörése.......................137 5. A SZÁNTSZÁNDÉK KEZELÉSE........................................................................................................................................................................................................................................................................218 Szándékolt külsőségek...............................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................193 A két egyirányú híd...................................................95 A gondolkodás bukfence................

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful