You are on page 1of 1

A metonimikus kifejezéseket ugyanis egyfajta

nyelvi devianciának is tekinthetjük, hiszen nem a várt, szó szerinti jelentésükben


használjuk ilyenkor a szavakat, és az ilyen, a megszokottól eltérő nyelvhasználat
sok mindent elárulhat nemcsak nyelvünk természetéről, hanem a beszéd hátterében
meghúzódó konceptuális folyamatokról is.

különbség azonban
abban áll, hogy míg a metafora esetén a két fogalom között hasonlósági kapcsolat
van, addig – a fentebb megadott meghatározás szerint – a metonímia a két
fogalom közti (valamilyen) érintkezésen, kapcsolaton alapul.

metonímia esetében
tehát a kifejező fogalom azáltal tudja helyettesíteni a kifejezendő fogalmat, hogy
azzal valamilyen sajátos kapcsolatban van, és ez a kapcsolat a kontiguitás (érintkezés)

Figyelembe véve a meghatározás


többi részét is, ez annyit jelent tehát, hogy a kifejező és a kifejezendő fogalom
vagy oksági kapcsolatban van, vagy időben, térben, illetve anyagbeliségben érintkezik
egymással. Például az asztalt bont kifejezésben helyi, térbeli érintkezés van a
kifejező asztal és a kifejezendő „teríték” között, a 20. század nagyot alkotott mondatban
az érintkezés időbeli a kifejező 20. század és a kifejezendő „a 20. században élő
emberek” között, a vasra verték kifejezés anyagbeli érintkezést feltételez a vas és a
„vasból készült lánc, bilincs” között, míg a gabona–élet kapcsolat ok–okozati jellegű,
amennyiben „a gabona életet ad”.

„Azt az entitást, amely a figyelmet ráirányítja


vagy mentális elérést biztosít a másik entitás számára, közvetítő entitásnak hívjuk,
míg az az entitás, amelyre a figyelem irányul, a célentitás. […]

Abban a kijelentésben például, hogy Mari épp egy Jókait olvas, a Jókai kifejezés
közvetítő entitásként szolgál a ’Jókai által írt könyv/ regény/ mű’ szándékolt jelentés
számára, és ez azért lehetséges, mert a szerzőkről van egy olyan mentális modellünk,
amely a szerző személyén kívül magába foglal még számos olyan dolgot,
amit az illető személyről tudunk (például hogy regényeket írt), és így ezek az entitások
egymást helyettesíthetik, amennyiben képesek felidézni egyik a másikat