You are on page 1of 8

Karl Ove Knausgård

ÉLET
Harcom 4.

KOK-4-beliv-238.indd 3 2019. 03. 29. 11:14


A fordítás az alábbi kiadásból készült
Karl Ove Knausgård: Min Kamp. 4.
Forlaget Oktober as, Oslo, 2010

A könyv fordítását anyagilag támogatta a NORLA

Copyright © 2010, Karl Ove Knausgaard


& Forlaget Oktober as, Oslo
All rights reserved
Hungarian translation © Patat Bence, 2019

KOK-4-beliv-238.indd 4 2019. 03. 29. 11:14


egy lemezt, fogtam egy üveg sört, és ledőltem a kanapéra, úgy vár-
tam a többieket.
Néhány órával később megtelt az udvar az érettségizők autói-
val. Mindenütt hangoskodó lányok és fiúk álltak, piros kezeslába-
sokban, sörösüvegekkel a kezükben. Több autóból hangos zene dü-
börgött, és a nappaliban a hifitorony olyan hangerőre volt állítva,
hogy a zene eltorzult. Úgy háromszor-négyszer annyian jöttek el,
mint ahány embert meghívtam.
A hangulat éjjel egy óra tájban érte el a tetőpontját. Christian
ordítozott és jókora lyukat rúgott a fürdőszoba ajtajába. Trond a
konyhában ült, és két hatalmas késsel verte a zene ritmusát, a ké-
sekkel az asztal szélét püfölve, minden egyes ütés jól látható nyo-
mot hagyott. Többen odahánytak a nappali ajtaja előtti lépcsőre, az
autók közötti kavicságyra, Yngve ágyára. Valakik az orgonabokor
mögött állva dugtak. Mások fel-le ugráltak a zenére, és teli torokból
üvöltöttek. Emberek álltak az autók motorháztetőjén és tetején, az
egyikük anyaszült meztelenül, a feje fölött egy pulóvert pörgetve.
Ugyan elhatároztam, hogy nem törődöm semmivel, és mivel be-
rúgtam, ez sikerült is, mindvégig bennem volt a rémület, ami sza-
bálytalan időközönként tudatosult bennem, ajjaj, gondoltam olyan-
kor, aztán tovahussant a fejemből, és belefeledkeztem a körülöttem
zajló eseményekbe.
Három-négy óra tájban kezdett lecsengeni a buli. Néhányan még
táncoltak, mások aludtak, az asztalon kiterülve, egy sarokba begu-
bózva vagy odakint egy bokor aljában. Én a felső szinten ültem egy
lánnyal a tévé előtti kanapén, smároltunk, alig váltottunk pár szót,
csak ült ott, én meg leültem mellé, és csókolózni kezdtünk. A sö-
tét hajú lányon minden sötét volt, a ruhái is, ő volt az egyetlen, aki
nem kezeslábasban jött, hanem fekete pulóvert, fekete szoknyát és
fekete harisnyát viselt. Bejössz a szobámba? – kérdeztem tőle sut-
togva, mire bólintott, sokat ittam, és úgy gondoltam, attól minden
más lesz, mivel magasról szartam mindenre, semmi sem idegesí-
tett, elővettem a kulcscsomómat és kinyitottam a szobám ajtaját,
átkaroltam őt, letette a kis táskáját, amit addig a mellén átvetve
hordott, lefeküdt az ágyra, az én ágyamra, hasított belém a fel-
ismerés, áthúztam a fején a pulóverét, csókolgattam a sötét mell-
bimbóit, jó sokáig dörzsöltem a mellei között a fejemet, most végre

305

KOK-4-beliv-238.indd 305 2019. 03. 29. 11:14


megtörténik, gondoltam, itt egy lány, le fogunk feküdni, és resz-
kető lábbal emelkedtem fel, hogy lehúzzam a harisnyáját, hagyta,
kibújtam a nadrágomból, most meg fog történni, a lány meztele-
nül feküdt, a bőre fehéren világított a sötétben, végigsimítottam
a lába között és éreztem a göndör, de sima szőrét, én is meztelen
voltam, helyezkedtem egy kicsit, azt mondta, nagyon rám nehe-
zedsz, kicsit felemelkedtem, aztán a farkam hozzáért a szőréhez,
odaszorítottam egy kicsit, lejjebb, mondta, lejjebb ereszkedtem,
ahol nedves volt és puha, és aztán nem, nem, a kurva életbe, nem
és nem.
Hosszú, lökésszerű rángások fogtak el, miközben ő tágra nyílt
szemmel meredt rám.
Nem, nem, nem.
Még belé sem tudtam hatolni. Talán két centi hiányzott. És vége
lett. Ráereszkedtem és megcsókoltam a nyakát. Eltolt magától, és
félig felemelkedett. Utánanyúltam, megérintettem a mellét, de ő fel-
állt, felvette a bugyiját meg a harisnyáját, és kiment a szobából.

Reggel arra ébredtem, hogy néhányan vitatkoznak a félig nyitott


ajtó előtt. Felismertem Espen, Trond meg a lány hangját. Nem,
mondta a lány, nem én voltam. De igen, láttam. Bementél vele.
Nem, ellenkezett a lány. De hiszen láttunk. Igen, de csak bekísér-
tem, le akart feküdni aludni, és én azonnal kijöttem, erősködött.
Nem történt semmi. Hahaha! – nevetett Espen. Egyértelmű, hogy
dugtatok odabent. Nem, felelte a lány. És most hová készültél? Nem
oda be? Miért akartál volna bemenni hozzá, ha nem dugtatok? Is-
mered Karl Ovét, nem? Nem. Bent felejtettem valamit, azt akartam
kihozni. Micsodát? A táskámat.
Felálltam, sietve magamra kaptam egy nadrágot meg egy pólót,
fogtam a lány táskáját és kimentem hozzájuk.
– Tessék – mondtam, és odanyújtottam neki a táskát. – Ezt itt
felejtetted.
– Köszi – felelte, és elindult lefelé a lépcsőn, nem nézett a sze-
membe.
– Hű, baszki, hogy néz itt ki minden – szörnyülködött Espen.
– El tudom képzelni – feleltem.

306

KOK-4-beliv-238.indd 306 2019. 03. 29. 11:14


– Segítek kitakarítani.
– Az jó.
– Gislét és Trondot is megkérem.
Rám nézett.
– Megdugtad Beatét?
– Így hívják a lányt? – kérdeztem. – Igen, meg.
– Ő tagadja.
– Hallottam.
– Miért tagadja?
– Honnan tudjam? – feleltem.
Találkozott a tekintetünk.
– Na – mondtam –, lemegyek, megnézem a pusztítást.

Az ajtót nem lehet megjavítani, csak kicserélni. Az asztalon ejtett


sérülésekkel szintén nem lehet mit kezdeni. De a többit talán el le-
het tüntetni. Egész délelőtt rámoltunk és takarítottunk a házban.
Espen, Gisle és Trond egy óra tájban mentek haza, én egyedül foly-
tattam, miközben egyre jobban elhatalmasodott rajtam a pánik,
mert akármennyit takarítottam és pakoltam is, a buli nyomai nem
tűntek el a házról.
Anya öt óra körül ért haza. Kimentem elé, hogy ne érje sokként,
hogy ne ő fedezze fel, hanem én közöljem vele.
– Szia – üdvözöltem.
– Szia – köszönt ő is. – Na, minden rendben ment?
– Sajnos nem igazán – feleltem.
– Hogyhogy? – kérdezte. – Mi történt?
– Kicsúszott a kezemből az irányítás. Például valaki jó nagy lyu-
kat rúgott a fürdőszobaajtóba. Meg sok egyéb apróság is történt.
Majd meglátod. De nagyon sajnálom.
Rám nézett.
– Sejtettem, hogy ez lesz – mondta. – Menjünk be, és nézzük
meg.
A szemle végeztével leült a konyhaasztalhoz, arcát egy pillanatra
a kezébe temette, majd felnézett.
– Ez elég borzalmas – állapította meg.
– Igen – értettem vele egyet.

307

KOK-4-beliv-238.indd 307 2019. 03. 29. 11:14


– Mit csináljunk az ajtóval? – kérdezte. – Nincs pénzünk újat
venni.
– Annyira kevés a pénzünk?
– Sajnos igen. Ki szakította be?
– Egy Christian nevű srác. Egy idióta.
– Nyilván neki kellene megtérítenie, nem?
– Megmondom neki.
– Mondd.
Felállt, és nagyot sóhajtott.
– Ennünk kellene valamit – mondta. – Azt hiszem, van még pár
szelet tőkehal a hűtőben. Megesszük?
– Együk.
Kiment, hogy felakassza a kabátját, elővettem a két csomag ha-
lat, és miközben feldaraboltam, ő hozzálátott, hogy megmossa a
krumplit.
– Ezt a beszélgetést már lefolytattuk – jegyezte meg.
– Igen – ismertem el.
– Döntéseket kell hoznod. És ha rosszul döntesz, vállalnod kell
érte a felelősséget.
– Egyértelmű – feleltem, és egy kis lisztet, sót és borsot szórtam
egy tányérra, a nedves halszeleteket megforgattam a keverékben,
feltettem a serpenyőt a tűzhelyre, figyeltem, ahogy a vajdarab ar-
rébb csúszik a fekete felületen a melegtől, mint egy ház, amikor el-
kezd kicsúszni alóla az agyagos talaj, jutott eszembe. Lassan, fel-
egyenesedve, méltósággal indulva a pusztulásba.
– Egyévnyi állagromlás egyetlen este alatt – mondta Anya. –
Vagy még több.
– A ház 1880-ban épült – jegyeztem meg. – Egy év úgy nem is
olyan sok.
Anya úgy tett, mintha nem hallaná.
– Tizennyolc éves vagy. Már nem hozhatok helyetted döntéseket.
Nem irányíthatlak. Annyit tehetek, hogy itt vagyok, és remélem,
hogy ha segítségre van szükséged, hozzám fordulsz.
– Igen – feleltem.
– Megpróbálhattalak volna megállítani, de miért tettem volna?
Felnőtt vagy, és felelősséget kell vállalnod a cselekedeteidért. Bí-
zom benned. Szabad vagy, azt teszel, amit akarsz. De neked is

308

KOK-4-beliv-238.indd 308 2019. 03. 29. 11:14


bíznod kell bennem. Azaz engem is felnőttként kell kezelned. Ez a
ház a miénk. Együtt felelünk érte.
Szappant nyomott az egyik tenyerébe, és a vízsugár alatt ös�-
szedörzsölte a két kezét, majd egy konyhai kéztörlőben megtörölte.
– Látom, mosod kezeidet, igaz? – kérdeztem.
Elmosolyodott, de nem őszintén.
– Ez komoly dolog, Karl Ove. Aggódom érted.
– Arra semmi okod – válaszoltam. – Ez csak egy egyszerű…
érettségizős buli volt.
Anya nem felelt, a halszeleteket a serpenyőbe helyeztem, felvág-
tam egy hagymát és beleszórtam, ráöntöttem egy paradicsomkon-
zervet, megfűszereztem és leültem a szombati újsággal, fellapoz-
tam azt az oldalt, ahol végre megjelent a Prince-ről szóló, több hete
leadott cikkem. Felmutattam Anyának.
– Ezt olvastad már? – kérdeztem.

Hétfőn odamentem Christianhoz, közöltem, hogy teljesen tönkre-


ment az ajtó. Értem, felelte. Te szakítottad be, mondtam. Igen, én,
válaszolta. Azt hiszem, ki kell fizetned, tettem hozzá. Nem, felelte.
Ezt hogy érted? – kérdeztem vissza. Úgy, ahogy mondom, jelen-
tette ki. Nem. A te bulid volt. De te szakítottad be, nem? – erősköd-
tem. Igen, ismerte el. Szóval nem akarod kifizetni? – kérdeztem.
Nem, mondta. Azzal sarkon fordult és elment.
Az iskolából hazaérve egy külföldi levél várt a levélszekrényben.
Azonnal felbontottam, és a dombon felfelé menet elolvastam. A lu-
zerni Grand Hotel Europe szállodaigazgatójától jött. Azt írta, hogy
a szobák foglalásakor sajnos csak a vezetéknevet jegyzik fel, ezért
nem tudja megadni Melanie címét, de megpróbálhatok kapcsolatba
lépni a két szóba jövő utazási irodával, meg is adta a címüket, az
egyik Philadelphiában, a másik Luganóban működött.
Visszatettem a levelet a borítékba, és bementem a házba. Füstbe
ment a tervem, hogy egy éven át levelezem vele, aztán váratlanul
meglátogatom, abban az eshetőségben reménykedve, hogy a jövő-
beli életem Amerikában fog telni.

309

KOK-4-beliv-238.indd 309 2019. 03. 29. 11:14


Magvető Könyvkiadó és Kereskedelmi Kft.
www.magveto.hu
www.facebook.com/magveto
magveto.kiado@lira.hu
 Felelős kiadó Dávid Anna

Kontrollszerkesztő Szöllősi Adrienne


Felelős szerkesztő Rostás Eni
Kézirat-előkészítő Hradeczky Moni
Korrektor Schmal Alexandra
Műszaki vezető Takács Klári
A kötetet Pintér József tervezte
Kiadványszám 8925
Kner Antikva betűtípusból szedve
ISBN 978 963 14 3841 3
össz. ISBN 978 963 14 3292 3

KOK-4-beliv-238.indd 477 2019. 03. 29. 11:14