You are on page 1of 10

MESÉLEK NEKED…

DRÁGA GYERMEKEM!
„Ó, a mai modern anyukák mások, mint az idősebbek! Percnyi szabadidejük sincs, örökké csak futnak a bölcsődébe,
óvodába, iskolába vagy a munkahelyükre. Mikor lenne energiájuk régi, papíralapú fotók rendezgetésére, és arra,
hogy kedves-őszinte sorokat írjanak önmagukról az imádott gyerekeiknek, hogy ők aztán elmélázhassanak az
anyukájuk kiskorán, vagy tanuljanak mindabból, amit ő átélt. A mai anyák már nem ragasztgatnak fényképeket
fotóalbumokba, nem teszik azokat évek szerinti sorrendbe a könyvespolcokon, inkább mappákat nyitnak
a laptopjukon vagy a telefonjukon, hogy tárolják a régi és új fényképeiket” – legyintenek a nagymamák és a dédik
lemondóan.
Pedig ha körülnézünk a fiatal vagy középkorú szülők otthonában, gyakran látjuk, hogy a gyerekeik és ők
maguk mosolyognak ránk a nagyméretű fotókról. Mert valamennyien szeretünk együtt élni a múltunkkal – bár-
melyik generációhoz tartozunk is. Ezért jó rácsodálkozni régi képekre, ezért öröm rátalálni egy ősöreg, kézzel írt
levélre a szekrény mélyén, és ezért csoda, ha az édesanyánkról ismert mozaikos történetek egésszé rendeződ-
nek, mondjuk, egy napló segítségével.
E sorok írója korán vesztette el az édesanyját. Ma is nehéz e mondatot leírni, de ha a tekintetem a képernyő-
ről a könyvespolcra téved, rögtön meglátom a fényképét, és mosolyognom kell. S bizony sokat adnék azért,
ha a féltve őrzött iratai között hirtelenjében rátalálnék egy olyan anyanaplóra, amelyet most a kezében tart,
kedves olvasó! Mert akkor összerendezve tudhatnék meg sokkal többet az édesanyám gyerekkoráról, az éle-
téről, az örömeiről és a gondjairól. Ilyesféle rátalálásnak még azok az ismerőseim, riportalanyaim is örülnének,
akik az átlagosnál többet vívtak az anyukájukkal kamasz- és felnőttkorukban. Mert egy idő után kivétel nélkül
mindenki (!) rájön, hogy azt a fenntartás nélküli elfogadást, határtalan szeretetet és aggódó figyelmet, amit
az édesanyánktól kap(hat)unk, soha senki nem pótolhatja e földi létben.
No, épp ezért ne legyenek restek, kedves mai anyukák! A sok munka-futás-rohanás ellenére is szánjanak időt
arra, hogy kitöltsék ezt a naplót – a gyermekeiknek. Mert az emlékeikkel és a fotóikkal a lehető legeslegnagyobb
ajándékot adják nekik: önmagukat.

V. Kulcsár Ildikó
Mesélek
neked
az iskolás
éveimről

Biztos nehéz elképzelned, milyen voltam iskolásként. Ezért mesélem el neked, kikkel barátkoz-
tam, kiket szerettem a tanáraim közül, de ne félj, nem akarlak azzal ámítani, hogy akkoriban
nehezebb volt diáknak lenni, mint ma!

Ide jártam általános iskolába

Ők voltak a legjobb barátaim


Kedvenc tanárom

Kedvenc tantárgyam

Ezért szerettem annyira

Ezt a tárgyat utáltam legjobban

Ezért utáltam annyira

Kedvenc együttesem

Kedvenc könyvem
ok
át Örökre
Bar

Ide jártam középiskolába

Ők voltak a legjobb barátaim

Kedvenc tanárom
Mesélek

6
99
0/1
/1
07
78
25
89
45

neked
a születésedről
Azt talán el tudod képzelni, micsoda öröm volt, amikor megszülettél. Hiszen általad kaptam
meg a legszebb életfeladatot: egy aranyos kicsi babából boldogságra képes felnőttet kellett
nevelnem. Akkor még nem tudtam, hogy ez nem könnyű, tehát csak határtalan örömöt érez-
tem: anyukája lettem egy gyönyörű gyereknek!

Teljes neved születésedkor

Születésed ideje (év, hónap, nap)

Itt születtél (település)

Így becéztünk
Így mondtam el apukádnak, hogy hamarosan megszületsz

Amikor először megláttalak


Legkedvesebb emlékeim rólad kisbabaként
Ekkor kezdtél el járni

Ennyi idős voltál, amikor beszélni kezdtél

Ez volt az első szavad

Ide jártál óvodába

Ez volt a jeled
Mesélek
neked
a testvéreidről
Biztosan érzed te is, ajándék a sorstól, ha vannak testvéreid. Akkor is,
ha néha csatáztok, vagy ha időnként úgy érzed, kevesebb szeretet
jut neked, mert osztoznod kell. Pedig nem így van: a szeretettartály
kimeríthetetlen! Én nagyon örülök, hogy nem vagy egyedül, és erő-
sen hiszem: mindig számíthattok majd egymásra a testvéreddel.

Ekkor született a bátyád/nővéred

Így fogadta/fogadták a hírt, hogy testvérük lesz


Te így fogadtad a hírt, hogy öcséd/húgod születik

Ezek voltak a kedvenc közös játékaitok

Soha nem felejtem el, amikor te és a testvéreid