You are on page 1of 8

Egy végtelen szerelem története

2. fejezet: Sakura ünnep a kuchiki házba

Mint mindig most is a szobájába ült és egy régi levelet bújt, amit még a szülei írtak
neki.

Annyira belefeledkezet a levél olvasásába, hogy észre sem vette, hogy az ajtó széttárult
és belépet rajta egyik leendő osztály társa.

Jó reggelt Hisako-san.

Köszönt rá Takeshi széles vigyorral az arcán.

Jó reggelt.
Hisako felemelte fejét a levélpapírból. - Csak nem Kuchiki kapitány szerelmes levelét
olvasod? Kérdezte tőle némi ravaszkás mosollyal Takhesi.

Hisako nyugodt tekintettel ránézet.

Felállt az asztaltól, és a levélpapírral egyűt oda ment Takesihez.

Felemelte kezét és mérgesen ránézett-szerinted ez olyan, mint egy szerelmes levél!

Aztán jól beledörgölte a képébe, és visszatért az asztalhoz.

Takeshi levette a papírdarabot.


Szétnyitotta, és elkezdte nézegetni.

Először az egyik oldalát aztán a másikat. Hisz ezen nincs semmi.! Csak a szüleim
kézírása.

Mit gondolsz, majd pont veled fogom kitárgyalni a szerelmi életemet?!

Háborodót fel Hisako. - Igen. Jött a rövid válasz Takeshitől.

Ez már pofátlanság gondoltam magamba és elkezdtem kifelé tolni Takeshit az ajtó


felé.

Kinyitottam az ajtót és finoman meglökve kitoltam a folyosóra.

Visszazártam az ajtót.

Apám mindenre gondolt.

Már előre elrendezte a hazaságomat egy férfival.

Kit nem is ismerek.


A kapitány akkor már eljegyezte Hisanat..

Láttam nagyon boldogok. sokáig nem is vetem öt észre.

Még azután sem hogy elveszítette Hisanát és szinte a fájdalom járta át a testét. Aztán
a sors kereke úgy hozta, hogy a frigyem azzal a nemes fiúval megszakadt.

Egyszerűen nem voltam nekik elég jó, ami elégé elkeserítet.

Ismét meg ráztam a fejem,- jaj Hisako ne gondolj már ilyenekre, hiszen boldognak
kéne lenned.

Zajt halottam az ajtó felöl és egy váratlan ajtónyitással besétált hozzám a Rukia .

Alaposan körülnézet-köpni nyelni nem tudtam. Nem hogy megszólalni.

Leült velem szembe és átadót, egy levelet.

Elvetem tőle és jól szemügyre vetem aztán

Kibontottam és elkezdtem olvasni egy meghívó volt az idei Sakura estre piknikkel
egybekötve.

Furcsa tekintettel néztem a hadnagyra.

Ez mi?

Kérdeztem Rukiát kíváncsi tekintettel.

Egy meghívó a bátyámtól.

Igen azt látom, de miért hív meg, hisz én csak egy leendő diák vagyok.

Rukia áttetsző tekintettel rám nézet, és azt mondta, - nem tudom Hisako.

Valamiért nagyon fontos vagy neki, mert nem szokása külső személyt meghívnia a
klán családi ünnepeire.

Ezért gondolom, hogy különleges lehetsz számára.

Némán bólintottam a hadnagynak. Rendbe Rukia san, ha ez a kérése a kapitánynak,


akkor ott leszek. Biztos nagyon szép lesz. Egy pillanatra elmerültem az ábrándozás
felegébe.

Akkor mennék is Hisako, ha nem haragszol. Törte meg csendet Rukia. Oh persze
Rukia-san biztos sok a dolgod.

Hadnagy felállt az asztaltól és elindult az ajtó felé.

Kinyitotta és visszatekintet rám, és sejtelmesen rám mosolygót. Eltűnt az ajtó mögött.


Egy darabig még halottam a lépteit, de azok is megszűntek egy idő után. ledőltem az
asztalra, és azon gondolkodtam vajon mit is érzek valójába a kapitány iránt. Sora
végig gondoltam azt, hogy eddig mi is történt és mi vezetet idáig, hogy engem, egy
egyszerű lányt, aki még nem is diák, meghívjanak egy ilyen jelentős ünnepre. Hiába
törtem a fejemet nem jöttem rá. Már alkonyodót és feljövőbe voltak az első csillagok.
Elmentem lemosdani, magamra öltöttem alvóruhámat, és bebújtam az ágyba.
Fejemet a párnára helyeztem és feltekintetem a plafonra, és azon gondolkodtam még
mindig, hogy miért hív meg. Közbe észre sem vette, hogy elaludt az ágyába. Mélyen
nagyon mélyen. A hold fél kifli formába elsuhant ablaka mellet, és hamar felvirradt a
reggel. Ágyába nagyot nyújtózva ismét a plafont kémlelte és ara gondolt, hogy nem
sokára láthatja ismét a kapitányt, akit oly nagyon szeret, bár még ö maga sem mondta
neki. Mikor lenne rá alkalma, vajon meg mondani, hogy mit is érez iránta, hisz olyan
elfoglalt egy ember. Majd talán most az ünnepségen alkalma lesz rá, hogy meg említse
neki az érzelmeim valódi célját. Kis fáradt tekintettel ki kelt az ágyból és elment
tisztálkodni, és elkezdte magára húzni az egyszerű rózsaszín árnyalatú kimonóját. a
kimonón fehér virágokkal díszítet, derekát átfogta egy vastag kármin piros obi.

Aztán fogót, egy tükröt és beletekintet. Alig ismerte meg magát úgy össze volt kócolva
a haja. Ezt a hajat sem fogom tudni tükörrel a kezembe megfésülni. Letette a tükröt a
kis asztalra. Fogta a fésűt és elkezdte vele a haját rendbe tenni. Legszívesebben
ordítót volna annyira fájt neki a fésülés. aztán fogót, egy fehér szalagot és belekötötte
a hajába, kétoldalt össze fogva. Folyóson lépteket halottam és az ajtó kivágódót.

Rukia volt az. Jó reggelt Hisako. jó reggelt Rukia-san. Mibe segíthetek? Kérdezetem
és mosolygós szemekkel a hadnagyra, néztem. Megint üzenetet hoztam a bátyámtól.
igen mondtam Rukiának némi felületességgel, mintha nem érdeleket volna az üzenet,
amit a bátya küldőt nekem hol ott majd megölt a kíváncsiság, hogy megint mit küldőt
nekem a kapitány. Odamentem Rukiához elvetem tőle a levelet és kinyitottam, és
olvasni kezdetem. Most azonnal átkel mennem a kuchiki házba… írodot az üzenet.
Feltekintetem a levélből és Rukiára néztem. Most azonnal meg kell jelenem? Ez mit
jelent Rukia.? Csak tudod? Nem Hisako. nem tudom, mi jár a bátyám fejébe és
őszintén, szólva már az agyamra megy, hogy én vagyok kétötök közt a postagalamb.
Mérgesen rám tekintet. Ne haragudj Rukia-san én sem értem a kapitány cselkedeteit.
Ne aggódj Hisako én értem a bátyámat.
Annyi az egész hogy ismét szerelmes lett és kisé zavarttá vált.
Szegény bátyó.

Megint elmosolyodót Rukia.

Megosztod velem a levél tartalmát?

Oh, hogyne Rukia-san.

Ez egy rövidke kis levél, és ara kér a bátyád, hogy még a delelőt folyamán látogassam
meg a kuchiki házba, és hogy majd Rukia-san megmutatja nekem a házat. Hadnagy
kinézet az ablakon a nap magasan járt már az égen. Akkor indulhatunk Hisako? Miért
már ennyi az idő?

Hisako is kinézet az ablakon.


Beleegyezően bólintottam és az ajtóhoz lépdelt. Kedvesen rámosolygót és közbe
eltette kimonója belső zsebébe a levelet. Elindultak a ház felé. a hadnagy ment elöl és
Hisako követe öt akár az árnyéka. Közbe alaposan megnézte az utat, ha legközelebb a
kuchiki házba kéne mennie, akkor merre menjen, nehogy eltévedjen. A ház előtt örök
álltak. Simán beengedtek engem. Tán, csak, azért mert Rukiával voltam.
Fellépdeltünk a teraszra. Várj itt meg Hisako. Rukia eltünt a tolóajtó mögött.

Byakuya hátal ült Rukiának és épp írt valamit. Meg jöttem bátyám.

Elhoztad Hisakot is?

Igen bátyám. Kint vár az ajtó előtt.

Rendbe, akkor küld be és várd meg kint.

Igen is bátyám. Rukia illedelmesen meghajolt a kapitány előtt és kiment a teraszra,


beküldte Hisakot a bátya szobájába. Hisako meghajolt és köszönt a kapitánynak. Jó
napot Kuchiki kapitány. A lágyhang hallatán a kapitány meg fordította fejét, aztán ezt
követe a teste is.
Jó napot Hisako-san Kérem, ülj le ide. Mellette lévő tatamira mutatót.
Hisako odament és leült a kapitány mellé.

Szeretném, ha ebe a kimonóba jelennél meg az ünnepségen.


Byakuya elvet egy szépen csomagolt hosszúkás dobozt, és Hisako elé rakta.

Hisako alig tudott megszólalni a meglepettség erejétől. csak kerek szemekkel nézte a
dobozt.

Összeszedte magát és levette a doboz tetejét. a kimonó fekete fehér volt, modern
mintákkal és sakura virágokkal telítve.

Egy fekete obival és egyéb kiegészítőkel, amit az obira kellet rá tűzdelni.

Hisako még egy ideig gyönyörködöt a kimonóba, aztán felnézet Byakuyara.


Rendbe kapitányúr, felveszem a kimonót.

Már készült felállni mikor megbicsaklót a lába és belezuhant Byakuya ölébe.

A doboz elrepült a kezéből és a kimonó kieset a dobozból.


Elnézést kapitányúr. Szabadkozót a lány.

Gyorsan a széthullót ruhadaraboknál termet, és elkezdte összeszedni a kimonó


minden darabját. Byakuya nem mondót, semmit.

Csak mosolyra nyitotta ajkát.

Odament a lányhoz és egyűt összeszedték a kimonó tartozékait, és visszacsomagolták


a dobozba.
Hagyd Hisako-san majd egy szolgálóval, elvitetem, a kimonót abba a szobába ahol
majd segítenek neked felöltözni.

Hisako bólintót, egyet és elindult a tolóajtó felé.

Kinyitotta és kilépet Rukia mellé. Némi üveges tekintettel ránéztem.

Mi a baj Hisako-san?

Semmi Rukia, csak furcsa ez a törődés a kapitány részéről.

Még mindig nem mondta ki, hogy mennyire szeret,de tudom, hogy ma délután ki
fogja mondani, ha kettesbe, lesztek.

Úgy gondolod?

Igen Hisako-san.

Különben nem hívót volna meg.

Közbe elindultunk az egyik szoba felé.

Megérkeztünk Hisako-san akkor majd később visszajövök.

A lány bólintva belépet a szobába. Az asztalon már ott várta a kimonó és a két
szolgáló, akik segítik öt a kimonó felvételébe. A délelőttöm azzal ment el, hogy
megpróbáltam felvenni ezt a különös kimonót. Még segítséggel sem volt könnyű.

***

Már csak az utolsó simítások voltak hátra a kimonómon és a hajam díszes


elrendezésben.

Kiléptem az ajtón, és tanácstalanul körbenéztem.

– most hogyan tovább?

Tetem fel magamba a kérdést.

Közbe a szolgálok kijöttek illedelmesen meghajoltak és elmentek.

Csak álltam a teraszon és nem tudtam eldönteni, merre menjek.


Úgy éreztem magam, mint egy csomag, akit épp most toltak ki az ajtó elé.

Váratlanul felbukkant a kapitány és mellette Rukia sétált.

Már is kész lettél, szólt hozzám Rukia szokásos érces hangján.

Igen készen lettem.

Byakuya tekintete a lányra szegeződőt és nem bírta tekintetét levenni róla.

Rukia meghajolt a bátya előtt és elindult ki a kertbe ahol már gyülekeztek a rokonok.

Kapitány úr, örülök, hogy itt lehetek az ünnepségen.

Meghajolt Hisako a férfi előtt.

Ne Hisako san.

Inkább menjünk. Megfogta a lány kezét.

Szép lassan lesétáltak a lépcsőn és elvegyültek a rokonok közt.

Rövid időn belül azt vetem észre, hogy egyre távolodunk a rokonoktól, és a számtalan
sakura fa mind csodás virágokkal feldíszítve üdvözölték a tavaszt.

Byakuya felemelte karját és letépet egyet az ágról és oda adta Hisakonak.

Virágnak virág,- szólt a kapitány és átnyújtotta a virágot.

Hisako-san elfogadva a virágot, ott tartott kezébe.

Milyen szép és törékeny virág, Byakuya sama. S még is milyen szomorú véget ér az
élete.

Igen Hisako san. Az élet mulandóságára figyelmeztet.

Ránézet a lányra, és felé fordult.

Hisako-san tartozok egy vallomással.

Szeretem Hisako –san és nem tudnám elképzelni az életem nélküled.

Hisako elmosolyodót. Byakuya sama én is mély érzelmeket táplálok iránta, de vajon


helyesek az érzelmeink és vajon ne mocskoljuk be ez által a felesége emlékét.

Nem Hisako-san. Hisanával szép éveket töltöttünk el, boldogságba és békeségbe.

Így emlékszek rá, mint egy szép emlék.

Hisako bólintót, egyet és a kapitány felé fordult és felnézet rá.


Őszintén irigyeltem a feleségét, amikor még egyűt voltak.

Byakuya samát mindig nehéz volt a lányoknak becserkésznie.


Ere Byakuya elmosolyodót mikor ezt meghalódta. Emlékszem mikor fiatalabb voltam
akkor majd minden éjjel Byakuya samával álmodtam.

De aztán lemondtam róla.

Hisz ki akarna egy ilyen fiatal kinézetű nőt feleségül venni.

A szerelmesekre néma csend borúlt. a rokonok kezdtek visszatérni a szabályukba.

A hirtelen támadt szélben Hisako összerezent.

A szél sakura virágokat, sodrot feléjük.

Byakuya meg cirógatta a lány arcát, aztán magához vonva, hosszasan meg csókolta.

Hisako mellére hajtotta fejét.

Byakuya sama ez nem volt túl helyes cselekedet.

Figyelmezette a lány.

Hosszú idő után most először lehetet látni szenvedélyt Byakuya szemeibe. Valóban
nem volt a cselekedetem helyén való. Ha megbántottam Hisako san elnézését kérem.
Nem Byakuya sama, ne szavatkozon, mert az ajkai érintésére már rég vágytam,de
attól félek, tán baja származhat ebből a szerelemből.

Nem Hisako san.

Nem lesz gond, belőle, mert amit a fejembe veszek az úgy is lesz.

Kérem, maradjon itt a házba éjszakára.

Meg ágyaztatok a mellettem lévő szobába.

Hisako san ránézet. Rendbe Byakuya sama, bizodalmam erős irántad.

Byakya szíve örült, amiért választottja bizalmát élvezi,és halkan megszólalt.

Menjünk be a házba.

a közös vacsora még hátra van. Mondta Byakuya és fellépve a verandára elindultak az
étkezőbe. Byakuya határozott mozdulattal elhúzta a tolóajtót és Hisakoval egyűt
átlépték az étkező küszöbét. Minden ember felállt és Byakuya felé fordult aztán
méltóság teljesen meghajoltak. Byakuya Hisakoval egyűt-helyet foglalt az asztal
végén. A szolgálók behozták az ünnepi ételt. Aztán szólt néhány szót Byakuya mint a
klán vezetője. Elkezdtek enni. Minden ember a klánon belül furcsa szemekkel
méregetek. Nem tudták elképzelni. Mit keresek én a kapitány mellet. Bár én sem
nagyon értetem, hogy ez a hely ahol épp ülök pont a kapitány egykori felesége helye
volt. Egyáltalán mit keresek a kapitány mellet.? Byakuya rám nézet kedves kérdő
tekintettel. Nem vagy éhes Hisako-san? De Byakuya sama, és széles mosolyra
nyitottam ajkamat. Felvetem az asztalról a pálcikát, és szép lassan elkezdtem enni.
Kisé meg szeppenve felemeltem a fejem, és ránéztem a széles rokoni köre. Minden
tekintet rám szegeződött, és a család minden tagja meg biccentette felém a fejét.
Kapitányra néztem. Aztán vissza rokoni seregre és én is visszabiccentetem nekik. A
vacsora után mindenki elhagyta az étkezőt és visszament a saját rezidencia részükbe.
Byakuya saját szobája felé vette az irányt, és magával húzva Hisakot átlépte az ajtó
küszöbét. Megmutatom a szobádat. A szobája egyik falát, ami valójába ajtóvolt,
elhúzta, belépet Hisako szobájába. Míg itt leszel a házba, addig ez a szoba lesz az
otthonod. Bolintva ránéztem Byakuya samára. kisétáltam a verandára. Byakuya a
lány után ment. Mellé állt és felnézet az égre. a csillagok fénye ragyogta be az eget.
Milyen szépen ragyognak a csillagok. Olyan hívogatóak Byakuya sama. Hisako
belekarolt Byakuyaba és hozzá bújt. Byakuya csak elmosolyodót és lenézet a lányra. a
lány pedig csillogó tekintettel a férfire tekintet. Ajkuk nagyon lassan közelítet
egymáshoz, míg a végén összeolvadt, egy forró szenvedélyes csókká. Ideje
lefeküdnünk Hisako san. Néma csendbe követem Byakuya samat. Visszatértünk a
szobánkba. Megpróbáltam levenni magamról a kimonót. Sokat szenvedtem vele mire
egyedül le tudtam vetkőzni. be volt készítve egy tálba víz azzal meg mosakodtam és
felvetem a fehér kimonót, és gyorsan ágyba bújtam. Kapitány aztán visszament a
szobába és odament Hisakohoz. Jó éjt Hisako san és egy csókot, nyomot az ajkamra
Byakuya sama. Jó éjt álmodjon szépeket. Elmosolyodtam. Hisako hamar elaludt.
Byakuya vissza sétált a szobájába,és leült a asztala mögé. Egy darabig még fen volt és
megpróbált az aktáira koncentrálni, de ez igen nehéz feladatnak tűnt. Mind untalanul
Hisako mosolya jutót eszébe. Befeküdt az ágyába, hátha elalszik, de az éj kegyetlen
volt vele és nem engedte, hogy hajnal előtt elnyomja az álom.

Folyt: köv.