You are on page 1of 29

SEgyZCIENTOLÓGIA

jobb világ építése

A Szcientológia, amelyet L. Ron Hubbard alapított és fejlesztett ki, alkalmazott


vallási filozófia, amely pontos útvonalat nyújt, ami révén mindenki visszanyerheti
szellemi énjének igazságát és egyszerûségét.
A Szcientológia sajátos axiómákból áll, amelyek megadják a lét alapját képezõ
elveket és okokat, valamint a humán tudományok területén folytatott átfogó meg-
figyelésekbõl, amelyek szó szerint az élet egészére érvényes filozófiai tudásanyagot
képeznek.
Ez a kiterjedt tudásanyag a tárgy kétféle alkalmazását eredményezte: elõször
egy technológiát, amellyel az ember növelheti szellemi éberségét, és elérheti azt a
szabadságot, amelyet számos nagy filozófiai tanítás keresett; és másodszor jelentõs
számú alapelvet, amelyeket az emberek életük javítására használhatnak. Valójában,
ezzel a második alkalmazási móddal a Szcientológia nem kevesebbet nyújt, mint
gyakorlati módszereket életünk minden területének javítására – módszereket új
életmódok teremtésére. És innen származik ez az anyag is, amelynek az elolvasására
készül.
Az itt bemutatásra kerülõ, L. Ron Hubbard mûveibõl összeállított adatok csak
egy részét képezik azoknak az eszközöknek, amelyek A Szcientológia kézikönyvé-
ben találhatóak. A kézikönyv, amely egy átfogó útmutató, a Szcientológia sok
alkalmazási módszerét mutatja be, amelyekkel az élet számos más területét is
javíthatjuk.
Ebben a füzetben a szerkesztõk az adatokat rövid bevezetõvel, gyakorlati
feladatokkal és a sikeres alkalmazás példáival egészítették ki.
A legközelebbi Szcientológia egyháznál vagy missziónál megértésének növelését
szolgáló tanfolyamok, illetve további anyagok állnak rendelkezésre, amelyekkel
bõvítheti tudását. A címek listája elérhetõ: www.scientology.org.
A Szcientológia számos új, az emberrel és az élettel kapcsolatos jelenséget ír le,
ezért lehetséges, hogy találkozik majd olyan kifejezésekkel ezeken az oldalakon,
amelyeket nem ismer. Ezek meghatározása megtalálható ott, ahol elõször elõfor-
dulnak a szövegben, valamint a füzet végén található szójegyzékben.
A Szcientológia arra való, hogy használják. Ez egy gyakorlati filozófia, olyan
valami, amit az ember végez. Ezeknek az adatoknak az alkalmazásával ön képes
megváltoztatni az állapotokat.
Ezt a tudást emberek milliói használják, akik mind tenni akarnak valamit a
maguk körül látott állapotokkal kapcsolatban. Õk tudják, hogy az élet jobbá tehetõ.
És tudják, hogy a Szcientológia mûködik.
Használja a füzetben található adatokat önmaga és mások segítésére, és ön is
tudni fogja.
NEMZETKÖZI SZCIENTOLÓGIA EGYHÁZ
K ockázatokkal teli világban élünk, veszélyes környezetben. Akár
tv-híradót néz, akár napilapot olvas, megkapja a maga napi adagját rab-
lásokból, nemi erõszakból, zavargásokból, gyilkosságokból, tûzesetekbõl,
földrengésekbõl, árvizekbõl és éhínségbõl.
Szokta-e azon kapni magát, hogy nyugtalanítja, ami ön körül történik?
Szokta-e úgy érezni, hogy tehetetlen, hogy képtelen ezeket az eseményeket
kontrollálni? Netán még fél is néhanapján?
Ebben a füzetben L. Ron Hubbard a veszélyes környezetnek ezt a
jelenségét elemzi, és olyan módszereket nyújt, amelyek nemcsak hogy segíte-
nek önnek legyõzni félelmeit, hanem azt is lehetõvé teszik, hogy segítsen
másoknak. Ez az információ széles körben alkalmazva óriási megnyugtató
hatást vált ki, és lehetõvé teszi az emberek számára, hogy boldogabb éle-
tet éljenek. Egyéni léptékben – ön által alkalmazva – javítja családja,
barátai és társai életét.

2
A VESZÉLYES
KÖRNYEZET

S
okan nem csak arról vannak meggyõzõdve, hogy a környezet
veszélyes, hanem arról is, hogy egyre inkább azzá válik.
Sokak számára ez nagyobb kihívást jelent, mint amire
képesnek érzik magukat.
Viszont tény az, hogy a környezetet sokkal veszélyesebbnek
tüntetik fel, mint amilyen valójában.
Nagy számmal vannak olyanok, akik hivatásos „veszélyes
környezet”-csinálók. Ez olyan szakmákat foglal magában, amelyek létezésükhöz
veszélyes környezetet igényelnek, mint például a politikus, a rendõr, az újságíró, a
temetkezési vállalkozó, és más egyebek. Ezek az emberek veszélyes környezetet
adnak el. Ez a fõ támaszuk. Úgy érzik, hogy ha nem tudnák bebeszélni az embereknek
azt az elképzelést, hogy a környezet veszélyes, menten csõdbe jutnának. Így
érdekükben áll, hogy a környezetet messzemenõen veszélyesebbnek tüntessék fel,
mint amilyen.
A környezet már így is eléggé veszélyes.
Egy idõben azzal a gondolattal hozakodtak elõ, hogy bizonyos társadalmak
azért nem haladnak elõre, mert a környezet nem jelent elegendõ kihívást. A
gondolat felvetõinek egyike az angol történész és filozófus, Arnold Toynbee
(1889–1975) volt, aki úgy érezte, hogy az olyan területek, mint Mexikó, ebbõl
kifolyólag nem fejlõdtek. Toynbee ezzel kapcsolatos elgondolása azonban
elefántcsonttorony-környezetben keletkezett, miközben könyvtárakban ücsörgött,
és könyveket olvasott, de soha ki nem lépett, és egyetlen mexikóival sem
beszélt.
Így Toynbee hatalmas, döntõ erejû felkiáltójelekkel – amelyeket számtalan
egyetemi fokozat tetézett – kijelentette: „Annak, hogy a mexikóiak nem érnek
el sikert, a környezetükben levõ elégtelen kihívás az oka. Annak, hogy
Dél-Amerika nem nagy jövõjû ipari hatalom, az elégtelen környezeti kihívás

3
az oka. Annak, hogy az afrikaiak nem jutottak messzebbre a civilizálódásban,
a környezetükben levõ elégtelen kihívás az oka.”
Ugyan mit tudott Toynbee errõl? Minden idejét egy könyvtár félreesõ
zugában töltötte, könyveket olvasva, amelyeket olyanok írtak, akik a saját
életük egészét ugyancsak könyvtárakban töltötték! Így nem lehet megismerni
az életet.
A Fülöp-szigetekre, – hogy még egy példát mondjunk –, megérkezik egy
bátor és energikus fehér ember, és tanácsot ad a bennszülött igorotoknak, a
Fülöp-szigetek északi hegyvidékét lakó törzsnek. Azt mondja nekik: „Ha
egyszerûen vágtok egy ösvényt a falutól le a folyóhoz, aztán reggel levisztek egy
ökrös kordét a folyóhoz, megtöltötök egy víztartályt, és visszahozzátok a faluba,
akkor az asszonyaitoknak nem kell megjárni azt a hosszú utat a folyóhoz.
Ezzel a közmûtervezettel kellene foglalkoznotok, de tüstént!”
Teljesen fel van háborodva, hogy ezek nem tesznek azonnal úgy, ahogy
javasolta, és távozik, miközben azt gondolja: „Hát nem megmondtam?
Ezeknek az embereknek nincs elég kihívás a környezetében. Nincs semmi,
aminek meg kellene felelniük. Semmi ambíció. Nem úgy, mint nekünk, nyugaton
– nekünk bezzeg van kihívás a környezetünkben.”
Ennek az embernek volt kihívás a környezetében? Anyuci tejbepapit
kanalazott a szájába, az összes csekket Apuci írta mindvégig, amíg fõiskolára
járt, és az útja ki volt kövezve minden irányban mindenféle szerkentyûkkel és
jármûvekkel. A környezete már be volt törve, így, persze megengedhette
magának, hogy bátor legyen.
De mi is valójában az igorot környezete, amint ott ül a tûznél és hallgatja,
ahogy a fehér ember elmondja neki, hogy ösvényt kellene vágnia a folyóhoz?
Ennek az igorotnak van egy kisfia, akit nagyon szeret, de tudja, hogy ennek a
kisfiúnak – betegség, és rossz élelem miatt – csak soványka esélye van megérni
a hétéves kort. Tudja, hogy amikor megjönnek az esõk, azok nem csak
kellemes, könnyû esõk lesznek; kimosnak minden magot a földbõl, szétverik
a földeket, de ha képes abból valamit is megmenteni, akkor lehet, hogy elél

4
még egy-két hónapot. Tudja, hogy elég, ha nem a megfelelõ fa alatt sétál el, és
megtámadja egy mérges kígyó – és neki azzal vége. Más szóval, már elõre
tudja, hogy nem élhet, akkor meg minek próbálkozzon?
Más szóval, a környezet kihívása tökéletesen nyomasztó sokak számára.
De vajon ez azt jelenti-e, hogy a világ „civilizáltabb” részein nincs kihívás
a környezetben? Semmi esetre sem. Gondolja csak el az indianai Terre Haute-ból
New York Citybe költözött fiatal mûvész helyzetét! A felületes szemlélõ azt
mondhatná, hogy azért költözött el, mert Terre Haute-i környezetében nem
volt kihívás. Nem, itt megint csak arról van szó, hogy a környezeti kihívás túl
sok volt.
Eredetileg azért döntött úgy, hogy festõ lesz, mert nem tudta konfrontálni azt,
hogy a takarmányboltban dolgozzon ugyanazzal a fickóval, aki megverte az
óvodában, az iskolában és a középiskolában. Annak a gondolata, hogy mindennap
ezzel a fickóval kell dolgoznia, egyszerûen túl nagy kihívás volt neki. Így aztán
mûvész lett, de Terre Haute-ban senki nem vásárolt festményeket, és senki nem hitt
abban, amit õ csinált. Terre Haute-ban nem volt jövõje, állandó éhezéssel nézett
szembe, és képtelen volt hozzájárulni a közösség életéhez. Ez nagyon ellenséges
környezet volt. Így elköltözött egy barátságosabb környezetbe, Greenwich Village-be.
Inkább éhezi magát halálra csendben Greenwich Village-ben, mint hogy halálra
rémítsék Terre Haute-ban, Indianában.
Így aztán arra a következtetésre jutunk, hogy az egyén – legyen az fehér,
fekete, rézbõrû vagy sárga – amennyiben nem képes megvalósítani azt, ami a
saját rendeltetése, nyilván olyan környezetben van, amit nyomasztónak talál,
és módszerei a környezetérõl való gondoskodásra nyilván nem kielégítõk a
túléléséhez. A léte oly mértékben apatikus, vagy annyira boldogtalan, amennyire
a környezete nyomasztónak tûnik neki.
Akkor hát, miért törik magukat egyesek azon, hogy a környezetet veszélyesebbnek
tüntessék fel, mint amilyen az már amúgy is?

5
A KÁOSZ
KALMÁRAI
Vannak emberek, akiket a „káosz kalmárainak” nevezhetnénk. Ezek olyan
emberek, akik azt akarják, hogy a környezet nagyon-nagyon nyugtalanítónak
nézzen ki. Ezek olyan emberek, akik úgy érzik, hogy valamilyen elõnyre
tesznek szert, ha a környezetet fenyegetõbbnek tüntetik fel.

Ennek nyilvánvaló példája az újságokban látható. Jó újsághírek nincsenek.


Az újságírók az emberek képébe nyomják a környezetet, és azt mondják:
„Nézd csak! Veszélyes. Nézd csak! Nyomasztó. Nézd csak! Fenyegetõ.”
Nemcsak hogy a legfenyegetõbb hírekrõl számolnak be, hanem fel is nagyítják,
és ezzel rosszabbá teszik õket, mint amilyenek. Kell ennél több bizonyíték a
szándékaikat illetõen? Ez a káosz kalmára. Olyan mértékben fizetik meg,
amilyen mértékben fenyegetõvé tudja tenni a környezetet. Merész elképzelés
jó hírek után sóvárogni az olyan társadalomban, ahol a káosz kalmárai
uralkodnak.

A káosz kalmárának sok katonája van azok között, akiknek érdekeltségei


vannak.

És ne gondolják véletlen balesetnek, hogy a jelenlegi igazságügyi rendszer


fog egy veszélyes bûnözõt, börtönbe veti, még antiszociálisabbá és még veszélyesebbé
teszi, és aztán kiengedi a társadalomba. Minél több a bûn, annál több rendõrre
van szükség.

Az ilyenfajta ötletek feltûnõ mértékben megtalálhatóak a társadalomban.


Ez nemcsak az újságok riportereire vagy a politikusokra áll; hébe-hóba egyének
is foglalkoznak ezzel.

Sokan egész életüket hivatásos káoszkalmárként töltik el; halálra aggasztják


a körülöttük lévõket. Azoknak a százalékaránya, akik ezt mûvelik, elérheti a
huszonöt százalékot is. Például az a háziasszony, aki a káosz kalmáraként
mûködik a maga hatáskörében, azt gondolja a férjérõl: „Ha sikerül Gábort

6
egyszerûen csak eléggé aggodalomban tartanom, akkor megteszi, amit mondok
neki.” Ez a feleség annak az elképzelésnek az alapján mûködik, hogy szükséges
zûrzavart és zaklatottságot terjeszteni. Ám ezzel együtt jár egy gond: „Nem
értem, miért nem jut Gábor elõbbre.” Még szép, hiszen megbetegíti.
Az igazság azonban ez: a környezet soha nem olyan veszélyes, mint
amilyennek feltüntetik. Sokkal inkább rengeteg ember és hatalmas pénzösszegek
gyártják a veszélyes környezetet. Tulajdonképpen az 1960-as években az Egyesült
Államok nemzeti költségvetésének nagy részét atomháborúra szánták. De ha nem
hozták volna létre ezt a fenyegetést, akkor nem is lett volna. Ugyanaz a pénz,
amelyik ezt a rémséget finanszírozta, buzgón támogatta is ezt a rémséget.
A békés környezet megteremtése nem válik elõnyére azoknak, akik bevételüket,
kormányzati támogatásukat vagy a közérdeklõdést a nyugtalanság mennyiségébõl
nyerik.

Egy megnyugtató hatás


A nyugtalan környezetet támogató érdekeltség ellenáll mindennek, ami
hajlamos a környezetet megbékíteni vagy megnyugtatni.
Amilyen mértékben a Szcientológia elõre halad egy területen, olyan mértékben
válik a környezet nyugodtabbá és nyugodtabbá. Nem kalandokban kevésbé
gazdaggá, de nyugodtabbá. Más szóval, a környezetben levõ potenciálisan
ellenséges, elérhetetlen és megfoghatatlan fenyegetés csökken. Olyan valakinek,
aki többet tud magáról, másokról és az életrõl, és aki jobban felfogja a helyzeteket,
kevesebb gond van a környezetében. Még ha esetleg csak kicsivel is csökkent,
de csökkent.
A felfordulás már az olyan személynek a környezetében is kevesebb, aki még
csak nagyon keveset hallott a Szcientológiáról. Az olyan egyén, akit kevésbé
fenyeget a környezet, hajlamos életre kapni. Kevésbé lesz apatikus. Úgy érzi,

7
Az újságok lehangoló
hatással lehetnek a
személyre.

Mivel nagyrészt
rossz hírekkel
foglalkoznak,
általánosan sivár
képet mutatnak
a világról.

Az ember magával
hurcolhatja a rossz
híreket, és negatívan
eltorzított fogalmat
kaphat a környezetérõl,
amely a valóságban
lehet, hogy
tulajdonképpen egész
nyugodt.

8
hogy többet tud tenni az élettel kapcsolatban. Valamivel messzebbre tud
kinyúlni; így tehát megnyugtató hatást tud gyakorolni közvetlen környezetére.
Ennek továbbfejlõdésével egyre több olyan ember termelõdik ki, aki egyre
több nyugalmat tud a környezetbe hozni, és egyre jobban tudja kezelni a dolgokat.
Csak azok a dolgok kaotikusak, amiket nem kezeltek. Ez olyan helyzetet
eredményezne, amelyben a környezet fenyegetése kialszik. Ez a nyomasztó,
fölényes erejû környezet egyre szelídebb lenne. Az emberek egyre kevésbé
félnének. Egyre több lehetõségünk lenne a ténylegesen létezõ problémákat
kezelni, ahelyett hogy emberek agyalnának ki problémákat, hogy valamennyi
pénzt keressenek vele. Ez másmilyen társadalom lenne.
A káosz kalmára azonban nem kedveli a megnyugtató hatásokat. Szembeszáll
mindennel, ami a környezetben csökkenti a nyugtalanságot.
Például van egy feleség, aki tökéletesen a papucsa alatt tartja a férjét.
Aggodalomban és zaklatottságban tartja reggeltõl napestig.
Ha a férj most valami olyan tevékenységet folytat, ami több nyugalmat hoz
a környezetbe, annak meglesznek a következményei a feleség részérõl. Ha
a férj kevésbé nyugtalan, akkor kevésbé van a feleség kontrollja alatt, aki
természetesen szembeszállna azzal a dologgal, ami a férjét nyugodtabbá tette.
Azonban az igazság jelenlétében a nyugtalanság és a káosz összeomlik.
Az univerzumot a hazugságok tartják folytonos nyugtalanságban. Az igazság
bevezetése a társadalomba nyugodtabb környezetet teremtene, kevesebb
nyugtalansággal, és ezért kevesebb lenne az, amit a káosz kalmárai ki tudnának
szélhámoskodni abból a társadalomból.

9
A FENYEGETÉS
CSÖKKENTÉSÉNEK MÓDJAI
Az emberek olyan környezetet akarnak, ami kevésbé fenyegetõ, vagy
legalábbis egy módot arra, hogy jobban elviseljék a környezetet, amiben élnek.
A veszélyes környezet fogalma megérthetõ az egyén számára, akármilyen
elnagyoltan fejezik is ki neki. Már maga az a fogalom is hatalmas bölcsesség,
hogy a környezetet veszélyesnek és nyomasztónak találja, bár nem igazán tudja,
a veszély és a nyomasztó hatás honnan jön.

Visszahúzódik a nagyon fenyegetõ környezettõl, amelyik bármely pillanatban


úrrá lehet rajta, képtelen elõbbre jutni a nagyobb tûrõképességig vagy erõig,
amivel azt a fenyegetõ környezetet kezelni tudná – ebbõl áll az élete.

Az egyén egészségének, józanságának, aktivitásának és ambíciójának szintje,


mind a saját arra vonatkozó elképzelésétõl függ, hogy a környezetet mennyire
találja veszélyesnek.

Vannak a környezetben valóban veszélyes területek, de vannak olyan területek


is, amelyeket veszélyesebbnek tüntetnek fel, mint amilyenek valójában.

Így ha egy személyt elvezetünk a környezetének ezekre a területeire, és


megvizsgáltatjuk vele azokat, akkor meggyõzõdhet róla saját szemével, hogy
a környezet nem is olyan veszélyes, mint amilyennek feltüntetik. És mivel
megnövekedett a biztonsága abban a képességében, hogy környezetének legalább
azokat a területeit kezelje, egészségességének, jólétének, józanságának és
aktivitásának szintje is megemelkedik.

Számos egyszerû eljárásmód van, ami segíthet a személynek abban hogy


növelje környezete feletti uralmát. Mindezen technikák fõ kérdése ez: „A
környezetnek melyik része nem fenyegetõ?” Ha valaki el tudja érni nála, hogy
különbséget tegyen, és rájöjjön, hogy van a környezetnek néhány része, ami nem
fenyegetõ, akkor az illetõ jelentõs elõnyre tesz szert.

10
Mi az egyén elvárása ezen a szinten? Lehet olyan alacsony is, hogy csak ne
legyen annyira megrémülve, ha becsengetnek az ajtón. Ez nagyon kis javulásnak
hangzik; mindazonáltal elég reális lenne neki.
Esetleg csak azért akarja kezelni a dolgot; hogy amikor reggel felébred, ne
legyen az a gyötrõ érzése, hogy valami borzalmas fog történni, ha felkel az
ágyból – és talán nem is várja; hogy ez az érzés teljesen eltûnjön, de reméli,
hogy csökken.
Ezek valódi elõnyök lennének a számára, és nagyon boldog lenne velük.
Az egészben az a vicc, hogy azok az elõnyök, amelyeket valójában tapasztalni
fog, legtöbb esetben messze túlszárnyalják a várakozásokat.
Íme az eljárásmódok, amelyeket ennek a megvalósítására felhasználhat:
1. Találj valamit, ami nem jelent fenyegetést!
Ha egy személy túlságosan zaklatottá vagy zavarodottá válik, rávehetjük,
hogy körülnézzen a környezetében, és találjon valamit, ami nem jelent
fenyegetést a számára. Folytassa ezt addig, amíg a személy nagyon jókedvû
vagy megkönnyebbült nem lesz, és felismerése nem lesz magával, a környe-
zettel vagy általában az élettel kapcsolatban.
A személy alkalmazhatja ezt a technikát közvetlenül saját magára is.
Például lehet, hogy valaki az irodájában tartózkodik, és nagyon nyugtalan
valamivel kapcsolatban. Esetleg az íróasztalánál ül, halomba gyûlõ papírokkal.
Úgy tûnik, minden a feje tetején áll, és úgy érzi, teljesen tehetetlenné vált. A
személynek magának képesnek kellene lennie arra, hogy ránézzen az asztalán
levõ papírokra (a fenyegetés forrására), és találjon valamit azokkal kapcsolatban,
ami nem jelent fenyegetést. Azzal, hogy tesz egy ilyen felfedezést, a fenyegetés
kiegyenlítõdik.
2. Ne olvass újságot!
Ez nagyon egyszerû. Mondja azt a személynek: „Ne olvass újságokat két
hétig, és meglátod, hogy jobban érzed-e magad!”

11
Ha két hétig nem olvas újságot, persze hogy jobban fogja érezni magát.

Aztán mondja azt neki: „Most egy héten át olvass újságot, és a hét végén
meg fogod állapítani, hogy rosszabbul érzed magad. Aztán döntsd el, hogy
oda kell-e egyáltalán figyelned az újságokra vagy sem!”

Ezt javasolhatjuk a személynek egyszerû kísérletképpen. Ez még csak nem


is drága kísérlet – ami azt illeti, olcsóbb, ha nem vásárolunk újságot, mintha
vásárolunk.

Ez egyszerû, de nagyon hatékony lépés, ami jelentõs mértékben meg tudja


változtatni az ember életszemléletét.

3. Tégy egy sétát!


Hogy a személlyel ránézessünk a környezetre, és felfedeztessük vele, hogy
az nem olyan fenyegetõ, annak másik módja a „Tégy egy sétát!” nevû
technika. Ha a személy rosszul érzi magát, küldje el, hogy tegyen egy sétát, és
séta közben nézzen rá különbözõ dolgokra.

Ezúttal csak arra törekszünk, hogy az illetõvel megnézessük a környezetet,


és felfedeztessük vele, hogy az egy árnyalattal biztonságosabb. Csak azt akarjuk,
hogy a személy nézzen szét, és fedezze fel, olyan fenyegetõ-e a környezet, mint
amilyennek tûnik.

A „Tégy egy sétát, és nézz rá a dolgokra!” a legenyhébb tanács, amit


egyáltalán adhat bárkinek is, és csaknem bizonyos, hogy eredményre vezet, ha
az illetõ megteszi. Elég hatékony.

4. Találj valamit, ami nem ellenséges veled szemben!


Vannak emberek, akik úgy érzik, mintha a környezetükben mindenki
ellenséges lenne velük szemben.

Az ilyen személy számára van egy másik technika, ami csökkenteni tudja
a félelmeit.

A helyzettõl függõen több különbözõ kérdés bármelyikét feltehetjük neki.


Ilyen kérdések például:

„Találj valamit, amit az emberek mondanak vagy tesznek errefelé, ami


nem ellenséges veled szemben!”

12
„Van-e a vállalatnál egy olyan személy, aki nem aktívan ellenséges veled
szemben?”

„Mondtak-e valami olyat a mai napon, ami nem volt egyenesen és


közvetlenül ellenséges veled szemben?”

Tegyen fel a személynek egyet a fenti kérdések közül (vagy egy hasonló
olyan kérdést, aminek a megfogalmazása jobban megfelel a személy helyzetének)!
Például kérdezze meg tõle: „Van-e a vállalatnál olyan személy, aki nem
aktívan ellenséges veled szemben?”

Ezt addig folytassa, amíg a személy jobban nem érzi magát, jobb kedvû
nem lesz, és nem lesz felismerése magával, a környezetével vagy általában az
élettel kapcsolatban.

5. A veszteség kezelése
Az a fickó, aki épp most veszítette el a barátnõjét, vagy az a nõ, aki
elvesztette a férjét, mindenre kisugárzó rettenetes bánatot és veszteséget érez.
Tulajdonképpen a környezetben minden az elvesztett szerelemrõl „beszél”
hozzá. Egy idõre lehetetlen lesz a számára úgy körülnézni, hogy valami ne erre
a személyre emlékeztesse.

Amikor valakinek a figyelme már egy ideje erõsen egy egyénre összpontosul,
néha csaknem emberfelettien nehéz nem mindent azzal a személlyel társítania.
Ilyenkor azt a trükköt alkalmazhatjuk, hogy találunk valamit, ami nem
emlékezteti a személyt arra, akit elvesztett. Esetleg sokáig kell keresni ahhoz,
hogy találjunk valamit.

Ez a módja annak, hogy valaki kigyógyuljon egy szerelembõl. A helyzet


tulajdonképpen egyszerû: az egyén mindent önnön nyugtalanságával azonosított
a környezetben. Azzal, hogy a személy figyelmét a környezetben levõ olyan
dolgokra irányítjuk, amelyek nem kapcsolódnak annyira ehhez a témához, és
olyan dolgokat találtatunk vele, amelyek nem az elveszített személyre emlékeztetik,
különbségtételt érünk el ott, ahol azelõtt azonosítás volt. És ahol különbségtétel
van, ott vissza tud térni az intelligencia és az ítélõképesség.

Tegye a következõt:

Mondja meg a személynek, hogy segíteni fog neki. Mondja ezt neki: „Találj
valamit, ami nem emlékeztet ____________-re (a személy neve, akit
elvesztett)!”

13
Ismételje meg az utasítást, rávéve a személyt arra, hogy találjon valamit,
ami nem emlékezteti arra az illetõre! Tegye ezt mindaddig, amíg a személy fel
nem ismeri, hogy van ilyen, és ettõl jobban érzi magát a helyzettel kapcsolatban.
Ez az egyszerû eljárás segíthet a személynek abban, hogy kigyógyuljon az
elveszített szerelembõl, és elkezdjen újra élni.
6. Eltervezni az ember életét
Azzal, hogy a személlyel úgy terveztetjük el az életet, hogy aszerint
nyugodtan, fenyegetettség nélkül tudna élni, az az élet, amelyet jelenleg él, kevésbé
fenyegetõvé válik.
Vegyük például azt a szerencsétlen flótást, akinek az élete kész taposó-
malom: meg kell tartania az állását – bár az nem fizet eleget, és elõrejutásra nincs
esélye –, mivel ha elveszíti, úgy érzi, nem lesz képes másik állást szerezni, vagy
nem lesz képes a túlélésre. Ez az ember egy maga alkotta dilemmában van, és ezt
a környezetet nagyon ellenségesnek találja.
Terveztessen el vele egy olyan életet, ami nem lenne olyan fenyegetõ,
mindegy, hogy mennyire képzeletbeli vagy látszólag elérhetetlen is a terve, és
az illetõ képes lesz folytatni a munkát az állásában, sokkal boldogabban és
úgy, hogy sokkal nyugodtabbnak érzi magát.
7. Felhagyni azokkal a dolgokkal, amelyek felzaklatnak
Van egy másik lépés, ami abból áll, hogy egyszerûen abbahagyatjuk a
személlyel azoknak a dolgoknak a mûvelését vagy az olyan személyekkel való
érintkezést, amelyek illetve akik felzaklatják.
Azt mondhatjuk neki: „Hagyj fel néhánnyal azok közül a dolgok közül
az életedben, amik felzaklatnak!”
„Ki zaklat fel? Hát akkor ne beszélj vele egy ideig!”
„Mik azok a tevékenységek, amik után rosszabbul érzed magad? Hát
akkor egyszerûen ne csináld azokat egy ideig!”
„Mik azok a dolgok a környezetben, amik nem igazán fenyegetõek a
számodra? Rendben van. Van néhány ilyen dolog? Jó. Ezekkel legyél kap-
csolatban! Fordíts rájuk több figyelmet!”
Ez sokkal inkább a javára válik az illetõnek, mint azt az ember képzelné.

14
Egy összetört
szerelem azt
eredményezheti,
hogy a személy
olyan lelkiállapotba
kerül, amelyben
a környezetében
minden a veszteségre
emlékeztet.

A személynek
azonban segíthetünk
kigyógyulni
belõle. Ha valaki
képes találni
a környezetben
valamit, ami nem az
elveszett szerelmet
idézi...

...akkor a
személy figyelme
felszabadulhat, ami
lehetõvé teszi, hogy
jobban érezze magát.

15
KONFRONTÁLÁS
Nyugodtan feltételezhetjük, hogy egy helyzettel kapcsolatban mindig van
valami, amelyet a személy képes konfrontálni amin azt értjük; hogy könnyedén
szembenéz vele anélkül, hogy meghátrálna.
Ez olyan alapelv, ami a megoldás alapját képezi sokak számára, akiket
nyomaszt a környezetük.
Például egy szociális gondozó felkeresi Nánásinét a kültelki lakásán. Nánási-
nénak borzasztóan sok a problémája, és ezeket elmondja a szociális gondozónak:
a férje állandóan leissza magát, és soha nem ad haza pénzt; a bútor teljesen
tönkrement; a gyerekeknek nincs ruhája; lehetetlen a lakást tisztán tartani, és
így tovább.
A szociális gondozó akkor tud igazán valamire jutni, ha képes olyasmit
találni, amit az a személy, akinek segíteni próbál, képes konfrontálni, a szociális
gondozó pedig képes elérni, hogy ezt tényleg meg is tegye. Bár ez nagyon
egyszerûnek és ártalmatlannak hangzik, fantasztikusan mûködõképes.
A szociális munka területén dolgozók általában elmulasztják, hogy a helyzetben
szereplõ problémákat egyszerûen csak felmérjék, és aztán kezdjenek valamit
azokkal a problémákkal, amelyekkel lehet valamit kezdeni, és amelyekkel
kapcsolatban valaki képes azt konfrontálni, hogy valamit kezdjen velük. Így
végeredményben a szociális gondozó nem ér el sikert, mivel soha senkinek
nem ad semmi olyat, amit az meg tud csinálni.
A jóindulatú szociális gondozó azt mondja: „A következõket kellene
tennie, Nánásiné: kitakarítja ezt az egész lakást, lesikálja a tetejétõl az aljáig –
elvégre adtunk magának szappant. Fürdesse meg a gyerekeket, és adja rájuk
azokat a szép új ruhákat, amiket küldtünk maguknak. Na most, én beszélni
fogok a férjével, az ivásával kapcsolatban.”
Ezen a ponton, még ha Nánásiné ki is takarította volna az egész lakást, és
felöltöztette volna a gyerekeket a tiszta ruhákba, õ és a szociális gondozó
haraggal válnak el egymástól. A szociális gondozó épp most mondott valami
olyat Nánásinénak, amirõl az tapasztalatból tudja, hogy nem lehet megtenni. Az
õ férjével senki nem tud beszélni az ivásával kapcsolatban. Nánásiné nem
hiszi, hogy Nánási iszákosságával kapcsolatban akár még az Egyesült Államok
hadseregének totális támadása is képes lenne bármit tenni. Ettõl fogva Nánásinéra
nem fog hatni semmi, amit a szociális gondozó tesz vagy mond.

16
Tegyük fel azonban, hogy a szociális gondozó gondosan meghallgatta
Nánásinét; és aztán alkalmazta azt az alapelvet, hogy olyan valamit adjon neki,
aminek a kezelését az valóban képes konfrontálni. Észrevehette például, hogy
a beszélgetésük folyamán Nánásiné kiürített neki egy hamutartót, hogy legyen
mibe hamuznia.
Így azt mondja neki: „Megmondom, hogy én mit csinálnék. Apránként neki-
vágnék, és kitakarítanám a lakást. Tudja mit, rendszeresen ürítse ki a hamutartókat!”
Nánásiné még meg is haragudhat rá, de amikor a szociális gondozó távozik,
Nánásiné körbejár, és kiüríti a hamutartókat.
Ahhoz, hogy a személy beleegyezzen egy dolog kezelésébe, olyat kell
találjunk, aminek a kezelését képes konfrontálni. A segítség elsõ szintje az,
hogy „Ezzel van mit tenni”, és a második szint tartalmazza azt az elemet, hogy:
„Amit te meg is tudsz tenni”. Olyan valamit adni a személynek, amit képes
konfrontálni, és amit képes tényleg megcsinálni, olyan elképzelést kezd kialakítani
az illetõben, hogy a helyzetet lehetséges kezelni. És egyszer csak Nánásiné
kezd hajlani arra a gondolatra, hogy még tud is valamit tenni azért, hogy a
férjével abbahagyassa az ivást.
Az az elv, hogy a személynek valami olyat adunk, aminek a megtételét
képes konfrontálni, sok területen mesébe illõen hasznos.
Az emberek gyakran nem tudják, hogyan is boldoguljanak tovább az
életben. Tudják, hogy semmi javulást nem képesek elõidézni az életben, hogy
lehetetlen egyáltalán bármennyivel is jobban lenni. Ám ennek az adatnak a
felhasználásával az ember könnyedén bemutathatja akár egy egész csoportnak
is, hogy lehetséges javulni. Ezt a következõ módon tehetnék:
Kezdje azzal, hogy annak a személynek, akinek segíteni akar, ezt tanácsolja:
„Írj egy rövid listát egy papírra arról, hogy mik a problémáid!”
Amikor a személy ezt megtette, kérdezze meg: „Ezek közül melyiket a
legkönnyebb konfrontálnod? Most írd le azt!”
Aztán mondja azt neki: „Írd le azt, amirõl teljes bizonyossággal tudod,
hogy az utolsónak leírt dologgal kapcsolatban meg tudod tenni!”
És végül mondja azt neki: „Na most, látod azt, amit a lap aljára írtál?
Csináld meg!”

17
Egy személy
lehet olyan
helyzetben, ami
nyomasztónak
tûnik neki, így
aztán nem tesz
semmit vele SÜRGŐ
S

kapcsolatban.

Lehet viszont
segíteni neki
valami
olyannak a meg-
találásával, a
körülményekkel
kapcsolatban,
aminek a
kezelését képes
konfrontálni.

Ha tudja kezelni
a helyzetnek
egy vonatkozását,
úgy észreve-
hetõen javulhat
az azzal
kapcsolatos
szemléletmódja,
és képes lesz azt
teljes mértékben
kezelni.

18
Ennek az elvnek a felhasználása óriási segítség lehet az embereknek a
szociális munkában, csoportok vezetésében, a tanításban és elõadások tartásában,
valamint sok más területen.
Ne várja azt, hogy ha olyan problémákat mond el az embereknek, amikrõl
azok tudják, hogy nem képesek semmit sem tenni velük kapcsolatban, akkor
õk lelkesedni fognak azért, hogy bármit is megtegyenek.
Sem annak a problémának, amire rámutatnak, sem a javasolt megoldásnak
nem szabad meghaladnia annak a személynek a konfrontálási képességét,
akinek szól. Egy ötletet a lehetõ legkönnyebb átadni, de az ötletnek nem
szabad meghaladnia annak az egyénnek a konfrontálási képességét, akitõl
elvárják, hogy végrehajtsa.
A sorrend ez: Mi a helyzet? A helyezetnek potenciálisan melyik részét
lehetséges konfrontálni? És annak a helyzetnek melyik részével fog az illetõ
valamit tenni?
A legtöbben azért hagyják abba a tanácsok adását, mert az általuk adott
tanácsokat soha nem követik. Ám ha valaki követi az itt lefektetett szabályokat,
akkor nagyon sikeres tanácsadó lehet.
Mivel az emberek képesek konfrontálni azt, aminek a megtételére kérjük
õket – képesek lesznek kezelni a problémáikat, és sikert érni el benne. Ennek
eredményeképpen képesek lesznek többet meglátni, és többet konfrontálni a
nehézségeik közül, és a fenti sorrend megismételhetõ. Az általános helyzet
újabb áttekintése azt mutatja majd, hogy már jobb az elképzelésük arról, hogy
a problémáik közül potenciálisan melyiket lehet konfrontálni.
Az egyetlen nehézség, amibe ütközhetünk, az az, hogy néha az emberek
túlságosan nagy magabiztossággal indulnak meg, és mint a kisgyerek, aki épp,
hogy megtanult járni átrohannak a szobán. Sajnos általában a harmadik lépésnél
orra buknak. Túlságosan ambiciózussá válhatnak. Ezt számításba kell venni,
és figyelmeztetni kell a személyt: – Most ne tegyél semmivel se többet ennél.
Ha magára vállalja, hogy: 1. gyorsan felbecsüli, a személy mit gondol, mi
a baj; aztán 2. megtudja, hogy az illetõ ezek közül a pontok közül melyiket
képes konfrontálni; aztán 3. megtudja, hogy a személy mit fog tenni azzal a
ponttal kapcsolatban, amirõl úgy gondolja, hogy meg tudja tenni; és aztán 4.
ráveszi, hogy tegye meg, és ezen a ponton rettentõen kitartóvá válik annak a
pontnak az elvégeztetésével kapcsolatban, akkor minden alkalommal egyetértésre
fog találni, csupa nagybetûvel.
19
A VALÓS VILÁG
A káosz kalmára szerint a világnak egyszerûen nem szabad jobb helynek lennie.
És mindaddig, amíg a politikusok a botrány hátán emelkednek magasabbra; a
katonai testület a mind több háborútól hízik meg, és a médiák a rossz hírek
terjesztésébõl profitálnak, addig továbbra is lesznek olyanok, akik a káosztól
virulnak.

De ez a csinált világ, nem pedig a valóságos világ. Mindezen zaklatottság és


nyugtalanság mögött létezik egy nyugodtabb környezet. Ez olyan világ, amelyben
az emberek jobban élhetnek, és jobban érezhetik magukat, olyan világ, ahol az
emberek hõsi tetteket visznek véghez, a szomszédok segítik egymást, és az emberek
hatalmas akadályokat gyûrnek le azért, hogy kiemelkedhessenek.

A hozzáértõ és a hozzá nem értõ személy közötti különbség a környezetében


mutatkozik meg. A személy vagy okozata a környezetének, vagy képes hatással
lenni a környezetére.

A tizenkilencedik századi pszichológusok azt prédikálták, hogy az embernek


„alkalmazkodnia kell a környezetéhez”. Ez a hamis adat segített megindítani a faj
degenerációját.

Az igazság az, hogy az ember annyira sikeres, amennyire magához igazítja a


környezetet.

Hozzáértõnek lenni azt jelenti, hogy képesek vagyunk a környezetünkben


levõ dolgokat és magát a környezetet is kontrollálni és mûködtetni.

A káoszkalmár mûvének felismerésével az emberek képesek arra, hogy


elkezdjék jobban kontrollálni a környezetüket. I

20
GYAKORLATI FELADATOK
Itt olyan gyakorlatokat talál, amelyek a veszélyes környezet kezelésével
kapcsolatosak. Ezeknek a gyakorlatoknak az elvégzése növelni fogja megértését
azzal kapcsolatban, hogy hogyan segítsen az embereknek elbánni életük
problémáival és nehézségeivel.

1. Nézzen körül, és találjon példákat arra, ahol a környezetet veszélyesebbnek


tüntetik fel, mint amilyen valójában! Végezze ezt addig, amíg bizonyos
nem lesz abban, hogy a környezetet veszélyesebbnek tüntetik fel, mint
amilyen valójában!

2. Tegyen egy sétát a háztömb körül úgy, hogy séta közben megnéz külön-
bözõ dolgokat! A sétálás után hasonlítsa össze azt, hogy mennyire tûnt
fenyegetõnek a környezet azelõtt, és milyennek tûnik most!

3. Találjon egy barátot vagy családtagot, akit úgy érzi, nyomasztja a környe-
zete, és segítsen neki „A fenyegetés csökkentésének módjai” részben
megadott hét technika egyikét felhasználva!

4. Segítsen egy személynek azzal, hogy, leírat vele egy rövid listát a prob-
lémáiról! Aztán vegye rá, hogy találja meg, melyiket legkönnyebb
konfrontálnia ezek közül! Írassa le vele! Aztán írassa le vele azt, amirõl
az utolsónak leírt dologgal kapcsolatban a személy teljes biztonsággal tudja,
hogy meg tudná tenni! Most vegye rá, hogy fogja meg ezt az utolsónak leírt
dolgot, és csinálja meg!

21
AZ ALKALMAZÁS EREDMÉNYEI

L. Ron Hubbard olyan egyszerû lépéseket Egy nõ, aki tanulmányozta L. Ron
biztosított, amelyeknek a megtételével Hubbard felfedezéseit azzal kapcsolatban,
segíthetünk másoknak, akiket nyomaszt hogyan segítsünk valakinek a veszélyes
az élet. Azok az emberek, akik ezeket környezet konfrontálásában, valamint kezelni
használják, úgy találják, hogy alapvetõ, de azt, a következõket mondta a technológia
nagyon hatékony fegyver van a kezükben hatékonyságáról:
az ellen a cinikus általánosság illetve
„Azután, hogy befejeztem ennek az
reménytelen beállítódás ellen, hogy „minden
anyagnak a tanulmányozását, másnap este
mindenütt rossz”, és nincs remény sem az
meglátogatott a barátnõm. Tele volt olyan
embernek, sem bármi másnak.
problémákkal, amelyekre nem volt megoldása.
Ennek a tevékenységnek – segítségnyújtás L. Ron Hubbard technológiáját alkalmazva
másoknak abban, hogy ellenállóbbá megkértem, hogy írjon egy listát azokról a
dolgokról, amelyek problémát jelentenek az
váljanak a veszélyes környezettel szemben –
talán a leginkább emlegetett vonatkozása, életében, és aztán jelölje meg azt, amelyikrõl
hogy valójában nagyon kevés kell ahhoz, úgy gondolja, hogy a legegyszerûbb kon-
hogy segítsünk embertársunknak, és némi frontálnia. Aztán megkértem, hogy írja le,
reményt adjunk neki. Ezt a tényt tükrözik mi az, amirõl biztosan tudja, hogy meg
tudná tenni a megjelölt ponttal kapcsolatban.
az alábbi történetek.
Ezeknek a kérdéseknek a hatása elképesztõ
volt. Azonnal felderült, noha érkezésekor
nagyon lehangolt volt. Azonnal kirohant,
hogy kezelje a problémát, míg korábban
soha nem láttam olyat, hogy valamit
megkísérelt volna ténylegesen kezelni az
A JÖVÕ KEZELÉSE életében. Azelõtt csak panaszkodott! Újra
Igen megtapasztaltam, hogy egy kevés Szcientológia
is milyen sokat el tud érni!”
A jövõ
29%
konfrontálása
egészen más dolog
azok számára, akik
E gy omahai nõ számára életének
a Szcientológiát A FELMÉRÉS KÉRDÉSE: mindaddig „normális” része volt az, hogy
alkalmazzák a TART-E nyomasztja a munkája, amíg némi
környezetükre, A JÖVÕTÕL?
mint azok számára, segítséget nem kapott a barátjától.
akik nem.
Igen „Szokás szerint egyre több tennivalót
0% gyûjtöttem össze, és soha egyiket sem fejeztem
Nem szcientológus Szcientológus be. Aztán néhány héttel késõbb könnyek között
voltam, mert úgy éreztem, hogy nyomaszt a

22
„túlmunka”. A világ meglehetõsen rémesnek szemben. Felderült, és elkezdte kidolgozni,
tûnt, és úgy látszott, a benne élõ emberek hogy hogyan tudná megoldani a saját
mind nagyon undokok velem. Egy barátom problémáit. Egy másik alkalommal egy
elmondta, hogy hogyan írjak listát a prob- olyan embernek, aki roppant zaklatott és
lémáimról, válasszam ki azt, amelyiket hisztérikus volt a környezetében, segítettem,
képes vagyok konfrontálni, és aztán tegyek hogy új helyre költözzön, és nagy sétákat
valamit azzal kapcsolatban. Onnantól fogva tegyen. Sokkal józanabbá vált, kezdett
a kezemben volt a helyzetek irányítása
közeledni a többiekhez, és segíteni õket
mindössze azzal, hogy egyszerre egy
iskolai tanári pozíciójából. Ezeknek az
problémával foglalkoztam, alkotó módon
egyszerû eljárásoknak az alkalmazásával
megoldottam azt az egyet, aztán tovább-
mentem a következõre ahelyett, hogy bele- saját családtagjaimat is átsegítettem a
fulladtam volna abba, amilyen „lehetetlennek” nagyanyám halála okozta zaklatottság
az egész tûnt. Azután nem tûnt olyan idõszakán. Meglepõ módon ez még a
undoknak a világ, mert én voltam a felelõs. megpróbáltatásnak ebben az idõszakában
Ez volt az elsõ Szcientológia adat, amit is a stabilitást és a nyugalom érzését hozta.
valaki valaha is alkalmazott rám, és ezt Ez egy egyszerûen alkalmazható technoló-
azóta is használom az életben. Most sokkal gia, amelyik egyszerûen megkönnyíti és
inkább képes vagyok arra, hogy élvezzem a sokkal kellemesebbé teszi az életet mások
munkámat.” számára.”

E gy kaliforniai nõ, aki nem tudta L. Ron Hubbard technológiájának


elviselni mások szorult helyzetének olvasása elõtt egy hawaii nõ azt gondolta,
látványát anélkül, hogy valamit ne tett hogy a világ tele van olyan emberekkel,
volna ellene. L. Ron Hubbard technoló- akikben nem lehet megbízni. Íme ez történt,
giáját használta olyanok megsegítésére,
amikor megtanulta, hogy mi a valódi
akik próbára tevõ körülmények között
forrása a környezeti veszélynek:
voltak. Sok sikert ért el ezekkel az
egyszerû megoldásokkal.
„Rájöttem, hogy mindent valaki más
„Segítettem egy embernek és a nézõpontjából szemléltem. Azzal, hogy meg-
feleségének, akikkel a buszon találkoztam változtattam a nézõpontomat, a világ egész
egy napon. Az asszony valamiért könnyek más világgá változott. Egyáltalán nem az a
között volt. Ránézettem vele azokra a világ volt amelyrõl engem korábban tanítot-
környezetben található dolgokra, amikrõl tak! Ez oly sok mindent megváltoztatott a
úgy érezte, hogy nem ellenségesek vele számomra – tulajdonképpen elkezdtem élni.”

23
Képes voltam jobban megfigyelni dol- többé nem volt semmi más téma. De hát nem
gokat, mivel, egyszerûen azt néztem, ami ejthettem õt csak úgy, igaz? Ezeknek a
tényleg ott volt. A környezet nem volt többé szerda estéknek a végére érve halálosan
olyan veszélyes, olyan ijesztõ. Nagyon kis megviselt szoktam lenni. Egy másik hölgy
koromban arra tanítottak, hogy az embernek valamivel korábban mutatott meg nekem egy
tartania kell a száját, és azt kell tennie, amit módot olyan valakinek a kezelésére, aki
mondanak, és nagyon óvatosnak kell lenni, zaklatott. Elhatároztam, hogy másnap elviszem
mivel, senkiben nem lehet megbízni. Amikor a szomszédasszonyomat a parkba sétálni. És
így is tettem. Derûs határozottsággal áttörtem
valóban szétnéztem, rájöttem, hogy sok
az ezzel kapcsolatos ellenkezésén. Megmutattam
olyan ember van körülöttem, aki jó. Ez
neki minden kedvenc helyemet, és magam is
nyitottá tette a kommunikációmat, mert azt felfedeztem jó néhány új dolgot, és ezeket
tudtam mondani: - »Ez nem igaz. Nézzétek is megmutattam neki.
meg ezt!«
»Kellemes itt kinn«, mondta a szomszéd-
asszonyom, és mosolyogni láttam, évek óta
Ezt a Szcientológia adatot alkalmaztam elõször.”
egy rádiómûsorban. Az emberek betele-
fonáltak, és kérdéseket tettek fel. Egy N éha a munkahelyi környezet nyomása
embernél, elértem, hogy felismerje, valójában majdhogynem nyomasztóvá válhat. Egy
tud tenni valamit az életben pusztán hölgynek, aki egy kaliforniai cég minõség-
annak a megfigyelésével, hogy a többiek ellenõrzési vezetõje volt, a fõnöke segített
körülötte túlélnek, és hogy õt hamis infor- visszanyerni lelki nyugalmát, és újult
mációval etették. Most sikeres az életben. erõvel visszatérni munkájához.
A világa, akárcsak az enyém, tompa szürkébõl „Egy nap teljesen zaklatott voltam, és
élénk színekkel teli, élvezetes hellyé vált.” sírtam a munkahelyemen, isten tudja miért.
Nem tudtam, hogyan jöjjek rá, mi az ami
E gy német hölgy a következõket mondta el
nincs rendben. Csak azt tudtam, hogy zaklatott
vagyok. Nem engedhettem meg magamnak,
az egyik szomszédjának nyújtott segítségrõl:
hogy ilyen állapotban legyek, és ez mások
„Másnap szerda volt, a hónap elsõ szer- számára, akik számítottak rám, szintén
dája, amikor – amint az elmúlt harminc megengedhetetlen volt. A fõnököm azt mondta,
évben mindig – a szomszédasszonyom átjön menjek el sétálni, és nézzek rá különbözõ
látogatóba, megbeszélni minden keservét egy dolgokra sétálás közben. Elmentem, és tizenöt
csésze kávé mellett. Az évek során, amikor a percet sétáltam. Kezdtem igazán jól érezni
gyerekeink még iskolások voltak, konkrét magamat, és egy idõ után tényleg semmi
problémák adódtak, és néha élvezetes dolgok nyoma nem maradt a zaklatottságnak. Amikor
kerültek szóba. Aztán a férje és a gyerekei elkezdtem a sétát, még azt sem tudtam, hogy
meghaltak egy tragikus balesetben. Azontúl mitõl vagyok zaklatott. Azonban miközben

24
sétáltam, rájöttem, hogy ódzkodtam az aznapi Egy arizonai tanár a puszta együttérzésnél
teendõim egy részét kezelni. Megtaláltam a sokkal hatékonyabb eszközt talált egy
megoldást az egész problémára. elvesztett szerelemtõl szenvedõ kolléga
Sarkon fordultam, visszamentem, és teljes megsegítésére.
mértékben kezeltem a helyzetet.” „Egy reggel az egyik tanártársunk
Egy sokéves tapasztalattal rendelkezõ
hihetetlenül komor kinézettel érkezett
meg. Nem került sok kérdezõsködésbe
üzleti tanácsadó következetesen sikereket ért
annak a felfedezése, hogy miért: Otthagyta a
el embereknek a fenyegetõ körülményektõl
menyasszonya. Bár ez nem tûnt lehetségesnek,
való megmentésében. délre tovább mélyült a lehangoltsága.
„Meglehetõsen gyakori, hogy azok az Megborzongtam a gondolattól, hogy
emberek, akik hozzám jönnek segítségért, milyenek lehettek az órái aznap délelõtt.
olyan környezetben élnek, amit veszélyesnek Néhány barátunk megpróbálta vigasztalni,
tartanak. Azzal, hogy hagyják egyik kis tréfákkal kihúzni ebbõl az állapotból, és
problémát vagy szituációt a másik után más ilyen jóindulatú, de hatástalan
kezeletlenül felhalmozódni, hamarosan »megoldásokkal« próbálkoztak, amelyeket
valóban fenyegetõ a helyzetük. Mire engem valószínûleg valamilyen pszichológia
felhívnak, gyakran nyakig vannak a órán sajátítottak el. Félrevontam a többiektõl,
és elvittem egyet sétálni az egyetem
pácban, minden látható kiút nélkül. Kiút
területén, és olyan dolgokat találtattam vele
azonban természetesen van. Újra és újra
a környezetben, amik nem emlékeztették a
hatalmas sikereket érek el L. Ron Hubbard
menyasszonyára. Nemsokára kiemelkedett
azon technikájának segítségével, hogy találunk a mély szürke levertségébõl, és elkezdett
egy olyan dolgot, amit az illetõ képes kon- egy elõadásról beszélni, amelyre fel kellett
frontálni, és amivel kapcsolatban képes készülnie, hogy a közeledõ szünidõ
valamit tenni, és azt a valamit ténylegesen folyamán megtartsa. Teljes változás.
kezeltetjük vele. A megkönnyebbülés, újult Megmentettem a napját, és sok diáknak
remények és újjáéledt célkitûzések, amelyeket megtakarítottam néhány kínos órát, amit
ez eredményez, nagyon figyelemreméltóak. azzal töltöttek volna el, hogy olyan valakit
Ily módon „visszahozni valakit a játékba" hallgatnak, aki valójában ott sincs, hogy
olyan élmény, ami megéri.” tanítsa õket.”

25
L. RON HUBBARDRÓL
E gyetlen állítás sem jellemezhetné jobban L. Ron Hubbard életét ennél az
egyszerû kijelentésnél: „Szeretek másokon segíteni, és életem legnagyobb
örömének tekintem, amikor azt látom, hogy az ember megszabadítja önmagát
az árnyaktól, amelyek elhomályosították napjait.” E szavak mögött egy, az
emberiség szolgálatában eltöltött élet áll, és a bölcsességnek egy olyan
öröksége, amely bárkit képessé tesz arra, hogy megvalósítsa a boldogság és a
szellemi szabadság régóta dédelgetett álmát.
L. Ron Hubbard 1911. március 13-án született a nebraskai Tildenben.
Felfedezésének útja és embertársai iránti elkötelezettsége korán kezdõdött.
„Azt akartam, hogy mások boldogok legyenek, és sehogy sem fért a fejembe,
hogy miért nem azok” – írta egy ifjúkori levelében, és ez árulkodik érzéseirõl,
amelyek életében mindvégig vezérelték. 19 éves korára már több mint
négyszázezer kilométert utazott Jáva, Japán, India és a Fülöp-szigetek kultú-
ráját vizsgálva.
1929-ben az Egyesült Államokba hazatérve Ron újrakezdte a korábbi kuta-
tásait, és a következõ évben beiratkozott a George Washington Egyetemre. Ott
a matematika, mérnöki tudományok, valamint az atomfizika, akkor új tu-
dománya területén folytatta hivatalos tanulmányait. Ezek mindegyike létfon-
tosságú, életbevágó eszközt nyújtott állandó kutatásaihoz. Hogy kutatásainak
ezzel anyagi fedezetet biztosítson, Ron irodalmi pályafutásba kezdett az 1930-as
évek elején, és hamarosan az egyik legszélesebb körben olvasott, népszerû
regényíróvá vált. Fõ célját azonban soha nem tévesztette szem elõl, és folytatta
fõ kutatási vonalát kiterjedt utazások és expedíciók révén.
A II. világháború kitörésekor alhadnagyi rangban belépett az Egyesült Álla-
mok Haditengerészetébe, és tengeralattjáró-romboló hadihajók parancsnoka-
ként szolgált. Harc közben elszenvedett sebesüléstõl részben vakon és bénán,
1945-ben véglegesen rokkanttá nyilvánították. Az elmére vonatkozó elméleteinek
felhasználásával azonban nemcsak bajtársain volt képes segíteni, hanem saját
egészségét is visszanyerte.
További öt év intenzív kutatás után Ron felfedezései a Dianetika: A szellemi
egészség modern tudománya címû könyvben tárultak a világ elé. A Dianetika, az
elme elsõ népszerû kézikönyve, amely kifejezetten az utca embere számára
26
íródott, az emberiség reményeinek új korszakát nyitotta meg, és életének egy
új korszakát a szerzõ számára, aki azonban nem hagyott fel a kutatással; és
miután 1951 végéig áttörést áttörés után foglalt rendszerbe, megszületett a
Szcientológia alkalmazott vallásos filozófiája.
Mivel a Szcientológia az élet egészére ad magyarázatot, az emberi létnek
nincs olyan vonatkozása, amivel L. Ron Hubbard elkövetkezõ mûvei ne
foglalkoztak volna. Hol az Egyesült Államokban, hol Angliában élve folytatta
a kutatásait, amelyek megoldásokat kínáltak olyan társadalmi problémákra,
mint a hanyatló oktatási standardok és a burjánzó drogfogyasztás.
Mindent egybevéve, L. Ron Hubbard Dianetika és Szcientológia munkái
negyvenmillió szót tesznek ki rögzített elõadások, könyvek és írásmûvek
formájában. Ezek együttesen alkotják egy 1986. január 24-én véget ért életút
örökségét. L. Ron Hubbard távozása azonban semmiképpen sem jelentette
valaminek a végét, hiszen forgalomban lévõ könyveinek százmillióival és a
jobbító technológiát nap mint nap alkalmazó emberek millióival valóban azt
mondhatjuk, hogy a világnak még ma sincs nála jobb barátja. n

27
SZÓJEGYZÉK
kommunikáció: gondolatok kölcsönös cse- Szcientológia: alkalmazott vallásos filozófia,
réje téren keresztül két személy között. amelyet L. Ron Hubbard fejlesztett ki. A
Szcientológia a szellem önmagával, univer-
konfrontálás: meghátrálás vagy kitérés nél- zumokkal és más életformákkal való viszo-
kül szembenézni. A konfrontálás képessége nyának tanulmányozása és kezelése. A
tulajdonképpen az a képesség, hogy kényel- Szcientológia név a latin scio, azaz „tud”
mesen ott vagyunk és észlelünk. szóból és a görög logos szóból származik,
amelynek jelentése „a szó vagy külsõ forma,
processz: pontos útmutatások sora vagy amely által a belsõ gondolat kifejezõdik és is-
akciók sorrendje, melyeket egy kívánt ered- mertté válik”. Így a Szcientológia a tudásról
mény eléréséért végzünk el. való tudást jelenti.

28
NEW ERA® Publications International ApS A NEW ERA bejegyzett védjegy és márkanév.
Store Kongensgade 53, 1264 Copenhagen K, Denmark A nyomtatás Dániában készült.
ISBN 87-7968-224-3 HUNGARIAN EDITION
© 2001 L. Ron Hubbard Library. Minden jog fenntartva.
Bármilyen engedély nélküli másolás, fordítás, duplikálás,
importálás vagy terjesztés, egészben vagy részben, bármilyen
formában – beleértve az elektronikus másolást, tárolást vagy
továbbítást – az idevonatkozó törvények megsértése.
Scientology, Szcientológia, Dianetics, Dianetika, Celebrity
Centre, L. Ron Hubbard, L. Ron Hubbard kézjegye és a
Szcientológia kereszt védjegyek és márkanevek, amelyek a
Religious Technology Center tulajdonában vannak,
®
használatuk annak engedélyével történik. A Scientologist
egy kollektív tagsági jegy, amely a kapcsolódó Szcientológia L. RON HUBBARD kiadvá ny
egyházak és missziók tagjait jelöli.

29

You might also like