You are on page 1of 16

Tartalom

Elválunk? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9
1. fejezet

Válás, láthatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15
A „jog érvényesítése” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17
Ez mind: „normális” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21
Miért?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24
Mit mondjunk meg?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28
Megválaszolhatatlan… . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32
Elvált apák…. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36
Vád. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39
Három nap. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43
Hol? Kinél?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46
A láthatásról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50
Apa és lánya. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53
Együtt sírni. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55
Ez a jó a gyermeknek? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59
Láthatás kicsiknél.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62
Láthatás akadályozása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66
Mi a helyes?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70
Udvarlók és csábítók. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74
Velem lesz a gyerek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78
2. fejezet

Egyedül nevelni . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 83
Csonka család? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85
A fiam. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88
Apa nélkül . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91
Az anya élete…. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96
Ígéret . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 100
Apa. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103
Terror. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 107
Kapcsolatok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 112
Együtt alvás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117

3. fejezet

Mikor mondjuk meg? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 123


Tabu. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125
Szétköltöztünk…. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 127
Válás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 131
Kórház…. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 135
Mikor? Hogyan?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 138
4. fejezet

Szabálytalan családok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143


Igazi mostohák?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 145
Hazudik. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 149
Néni, bácsi, gyerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 152
A távolból…. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 156
Kinek is kéne itt megváltozni? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 160
Mostoha lettem? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163
Nevelőapa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 167
Öröm és szomorúság. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 171
Papa-mama látszat. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 174
Szabálytalan élet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 178
Mi lesz a kicsivel? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 182
Távházasság?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 186
Elválunk?

Andris négy és fél éves. Mostanában sokat mesél az


óvodában az édesapjáról. Az óvónő kicsit csodálkozik,
mert úgy tudta, hogy az apja akkor jelentkezett utoljára,
amikor Andris három hónapos volt. Akkor egy match-
boxot hozott neki – elvégre ez a fiúnak való játék −,
aztán nem jelentkezett többet. Tartásdíjat sem fizet, az
anya nem kéri. Úgy látszik, mindez most megváltozott
– gondolja az óvónő, és el is határozza, hamarosan csa-
ládlátogatásra megy Andrisékhoz, hogy beszéljen mind-
erről az anyával.
Még mielőtt ez bekövetkezhetne, egy szerdai napon
Andris már reggel azzal a meglepő hírrel fut oda az óvó
nénihez, hogy:
− Ma az apukám jön értem!

9
Vekerdy Tamás

A délutáni alvás után – úgy fél négy tájban – Andris


eltűnik. A kerítés alatt egy kis rést felfeszegetve és alá
még gödröt kaparva kibújt volna az utcára? Hihetetlen-
nek tűnik. De ott látták utoljára hosszan, egyedül ját-
szani.
Végül Andrist két utcával odébb találják meg, egy
éjjel-nappal boltocska kőlépcsőjén üldögél.
– Apukámat várom! Mondtam, hogy ma értem jön!
Itt kell várnom! Ő mondta! Piros Mercivel jön, nyitott
tetejű, piros Mercivel…
Az óvónő felhívja az anyát közeli munkahelyén. (Az
anya fél ötre szokott Andrisért jönni.)
Kiderül: az apa változatlanul csak Andris képzeletében
tartja a kapcsolatot a fiával. Szó sincs róla, hogy ő menne
a gyerekért. A hosszú, tisztázó beszélgetésben kiderül,
hogy Andris két és fél, hároméves kora óta egyre sűrűb-
ben mondogatja:
– Nekem is van apukám!
– Tologatja az apjától kapott kis matcboxot, és maga
elé mormog, vagy néha egészen hangosan beszél:
– Apa! Apa! Beült a kocsiba… Brrrr! jön értem. Meg-
áll a ház előtt. Kiszáll, puff! Becsapja az ajtót. Csönget.
– Andris most felkiált, éles hangon, ahogy a nagymamája
szokott: − Nincs zárva a kapu! Tessék csak meglökni!
És így tovább…

10
Elválunk?

Andris esete csak kiélezett példán mutatja be, hogy


mit élnek át a gyerekek – mit él át minden gyerek −, ha
valamelyik szülője (többnyire az apja) hiányzik.
Amikor elválunk, általában csak magunkra gondo-
lunk, illetve „a másikra” – gyűlölettel −, megromlott
kapcsolatunkra (melynek megromlásáról persze ő tehet),
vagyis a válásokban a két felnőtt a főszereplő. És a gyerek
vagy a gyerekek – ha a szülők mégoly szenvedélyesen
belerángatják is őket az ügybe – nagyon gyakran csak
eszközök a másik megkínzására, tartásdíj és lakásügyek
megnyerésére. Az elvált apa nem érti meg – mert nem
akarja megérteni −, hogy a néhány hónapos vagy egy-két-
éves kisgyerek még nem mehet el vele, és a valamivel
idősebb sem teheti ezt meg egyik napról a másikra – az
apa hirtelen felbukkanása esetén −, az anya pedig nem
látja be, hogy „mit akar az apa a gyerektől, ha eddig nem
kellett neki, most már ne gyötörje”. Elkezdődnek az érve-
lések, hogy a láthatás vagy a nem láthatás testileg és lel-
kileg árt a gyereknek, „károsítja”. Természetesen vannak
esetek, amikor ez tényleg igaz. De az, hogy a gyerek bizo-
nyos feszült állapotba kerül, izgatott lesz – netán még
hőemelkedése is van – a láthatás előtt vagy után, nem
bizonyítja, hogy a láthatás ártalmára van, csak azt mutatja,
hogy átél egy feszült helyzetet, melyet a szülők állítottak
elő. Ugyanígy: a gyerek alkatilag is lehet sovány – vagy

11
Vekerdy Tamás

netán beteges, esetleg szorongó –, s ez nem feltétlenül


azt jelzi, hogy gondviselője (apja vagy anyja, akivel él)
rosszul neveli…

***

Tudomásul kellene vennünk, hogy a gyerek számára a


világ akkor ép, egészséges és teljes, ha anyja és apja is van,
és valamilyen formában jelen van az ő életében. Erre
egészséges testi és lelki fejlődéséhez szüksége van – szük-
sége volna.
Az Amerikai Egyesült Államokban végzett vizsgálatok
tanúsága szerint nem maga a válás viseli meg legjobban,
tartós károsodást okozva a gyerekeket, hanem a két szülő
közötti feszült és rendezetlen viszony. Akár a presztízs-
vagy anyagi okokból fenntartott házasságban, akár a válás-
ban. Az úgynevezett „jó” válások – ilyen persze nincs,
legfeljebb a gyerekek szempontjából jobb, mint a fenn-
tartott házassági pokol vagy a „rossz” válás −, tehát ezek
az úgynevezett „jó” válások, melyekben mindkét szülő
nyugodt és oldott kapcsolata fennmarad a gyerekekkel,
viszonylag kis kárt okoznak, s egy idő után a gyerekek
megbillent egyensúlya megnyugtató módon helyreáll.
De fontos, hogy legyen egy stabil személy és hely a
gyerek életében. Az osztozkodás – „egy hétig nálam laksz,

12
Elválunk?

egy hétig a mamánál, itt is, ott is van szobád és minde-


ned” – annál kevésbé ajánlható, minél kisebb a gyerek.
Kamaszkor körül a gyerek úgyis „a másik” szülőhöz kezd
vágyakozni, és esetleg froclizza is ezzel a másikkal azt,
akivel eddig tartósan együtt élt. (Ha aztán hozzáköltözik,
egy idő után persze ott is előállnak a kamaszkori konf-
liktusok, melyek egy teljes családban is előállnának, de
itt más színezetet kapnak, mert a szülők félreértik a
kamasz kamaszos magatartását, és azt hiszik, hogy ez
„hálátlan” támadás ellenük, az ő személyük ellen.)

***

A mi saját életünk nem akkor teljesíthető ki „szabadon”,


ha nem vállaljuk el saját tetteink és választásaink követ-
kezményeit, hanem megfutamodunk – és ilyenkor több-
nyire újra meg újra megfutamodunk előlük. Nem.
Hanem akkor, ha vállaljuk mindazt, amit tettünk – jót
és rosszat −, és mindannak következményét is. És a gye-
rek nem is csak egyszerűen következmény, hanem auto-
nóm lény, akinek sorsa a mi sorsunkkal (akár akarjuk,
akár nem), a mi tetteink következményeképp elválaszt-
hatatlanul összekapcsolódott.
Akik úgy tekintik földi, e világi létezésüket mint egy
tágabb körű lét átmeneti állomását, biztosan borzongva

13
Vekerdy Tamás

érzik át nemegyszer ezeket a sorsszerű összefüggéseket


(melyek egyébként házastársukkal vagy volt házastársuk-
kal is összekapcsolják őket). Akik számára pedig az e
világi véges lét az egyetlen valóság, azok is – tapasztalatom
szerint – lelki labilitással és gyötrelmekkel fizetnek azért,
ha nem vállalják fel gyerekeiket, gyerekeik sorsát (még
ha az önzés páncélja ideig-óráig megőrzi is kényelmüket,
melyet sokszor mindennél többre tartanak).
1. fejezet

Válás, láthatás
Válás, láthatás

A „jog érvényesítése”

K érdés: „A történet tavaly márciusban kezdődött, amikor


kiderült egy e-mailből, hogy a férjemnek viszonya van.
Egy fiunk van és egy kislányunk, akit az apja nagy bol-
dogsággal fogadott, azt mondta: „Most lettünk igazi csa-
lád!” Sokk és trauma volt szembesülni azzal, hogy szét-
hullunk. Ezt persze sajnos ütések, kiabálások is
megelőzték. A férjem teljesen kifordult magából… Bead-
tam a válópert, az otthonunkat el kellett adni. Költözés,
lakáscsere, a kicsi éppen akkor volt két és fél-hároméves.
Nálunk minden ekkor történt! Akkor hagytuk el a szopi-
zást, elköltözött az apja, augusztus elején nekünk is el
kellett, majd augusztus végén kezdődött az ovis beszok-
tatás, hogy el tudjak menni dolgozni, hiszen ott maradtam
magam a gyerekekkel, és csak gyest kaptam. Óriási teher
volt, van a kislányomon, úgy érzem. Ő eddig még nem
aludt máshol, a nagyinál sem, és most hirtelen minden

17
Vekerdy Tamás

megváltozott. Amíg be nem töltötte a harmadik életévét,


kéthetente vasárnap reggeltől estig vitte el az apja. Azóta
kéthetente péntek estétől vasárnap estéig van nála. A fiam
közös felügyelet alatt áll, egy hetet az apjánál, egy hetet
nálam tölt. Kislányunk azon a hétvégén van ott, mikor
a bátyja is. Kértem a volt férjemet, ha a gyerek sír, és
nem akar ott aludni, ha haza akar jönni, legyen rá tekin-
tettel, és én érte megyek, engedje el, reggel visszaviszem
hozzá. Az első ottalvás után a kislányom elmondta, hogy
együtt aludt apával és Magdival, az új barátnővel. A fia-
mat Magdi nyolcéves lányával fektették egy szobába.
Kislányom azt mondta: »Sírtam, anya, de azt mondták,
várjam meg a reggelt, és én megvártam.« Kértem a volt
férjemet, hogy változtasson ezen, aludjanak a testvérek
együtt! Vagy ő aludjon a gyermekeinkkel, Magdi menjen
be a másik szobába erre a két éjszakára a lányával. De
nem ért meg, szidalmaz, hogy mit szólok bele az életükbe.
Ön hogy látja? Nincs igazam a kislányomat illetően? Én
úgy tudom, még házastársak esetén sem ajánlott, hogy a
gyerek egy ágyban aludjon velük. Azt is gondolom, hogy
talán fokozatosan kellett volna Magdit és a lányát bemu-
tatni, nem így elsőre egy ágyba, egy szobába fektetni!
Kislányom a legutóbbi ott alvása után is mondta, hogy
»Sírtam, hozzád akartam jönni, anya, de apa nem enge-

18
Válás, láthatás

dett.« Mit tehetek, hogy megértessem a volt férjemmel,


legyen tekintettel a gyerekre, és lássa be, mennyi minde-
nen ment most keresztül, mennyi hirtelen változás volt
az életében. Nincs igazam, ha féltem őt? Mi volna a gye-
rek érdeke?”

Válasz: Valóban, el szokták mondani, hogy ha lehetséges,


ne a gyerek két és fél-hároméves kora körül költözzünk
vagy változtassunk jelentősen a környezetén, hiszen ez
amúgy is a nyugtalanabb dackorszak, ami a gyerek szá-
mára is megterhelő. És természetesen mindig az volna
a jó, ha a szülők elsősorban a gyerek érdekét néznék, a
láthatást rugalmasan valósítanák meg, és nem „jogot
akarnának érvényesíteni”.
Ami a dolgot ilyenkor nehezíti, az a szülők közötti
viszony megromlása. Ilyenkor fordul elő, hogy a „jogot
érvényesítő” fél úgyszólván megfeledkezik a gyerek tör-
vényben biztosított „mindenekfelett álló érdekéről”.
Pedig ezeket a helyzeteket is viszonylag jól lehetne
megoldani, ha nem erőltetnének semmit egyik oldalról
sem, és a belépő nevelőszülők sem erőltetnék rá társasá-
gukat a gyerekekre, hanem türelemmel és tapintattal
kivárnák, amíg az idő és a megszokás elrendezi ezeket
a kapcsolatokat.

19
Vekerdy Tamás

Az együtt alvás vér szerinti szülők esetében sem sze-


rencsés. Egyértelműen az a jó, ha a gyerek a saját ágyában
alszik el úgy, hogy ébren tették le őt.
Minél kisebb a gyerek, annál nagyobb szüksége van
egy stabil helyre, amelyet megszokik, és annál inkább
érvényes az a szabály, hogy a lassú, fokozatos átszoktatás,
beszoktatás az, ami nem okoz traumát.
Azt tartanám természetesnek, ha az apa együttmű-
ködne abban, hogy a gyerek, különösen a kezdet kezde-
tén, ha kéri, visszamehessen magához éjszakára, mivel
ön fel is ajánlotta, hogy reggel visszaviszi.
„A tapintat erkölcsi kategória”– mondja a Waldorf-­
iskolát alapító Rudolf Steiner; és manapság nagyon gyak-
ran tapasztaljuk, hogy mi, felnőttek nem vagyunk tapin-
tatosak gyerekeinkkel, kisgyerekeinkkel szemben. Pedig
ez rendkívül fontos volna a stabil és biztonságot adó
érzelmi kapcsolat kialakítása szempontjából.
Ha további nehézségek merülnek fel kislányát illetően,
azt tanácsolom, hogy első lépésben keresse fel a helyi
nevelési tanácsadó (mai neve pedagógiai szakszolgálat)
pszichológusát, kérje az ő tanácsát.
A tanácsadónak módja van bekéretni az apát is, és
hivatalból kötelessége eljárni, ha ezt szükségesnek látja
a gyerek érdekében.

20