You are on page 1of 4

Csodaszép nap virradt az erdőre!

Mesi, a kis mókus szorgosan


gyűjtögeti a diót, makkot és a gyümölcsöket.
– Ennyi elemózsia elég is lesz télire – mondja vidáman. De hová
rejtse a készletet? – Az lesz a legjobb, ha elásom az erdőben.
De psszt, csak halkan! A fa alatt szundikál Róka Robi és
Egér Eszter. Egész éjjel ennivaló után kutattak, most pedig jól
kipihenik az éjszaka fáradalmait föld alatti odújukban.
– Nahát, mennyi makk! – álmélkodnak a kis vadmalacok. – Nekünk is
adsz belőle?
– Persze, szívesen! – bólint Mesi lelkesen, és átnyújt egy-egy makkot.
A többit megtartja magának, hogy elássa télire.
– Köszönjük! – röffentik a malacok, és vidáman elkocognak.
Ekkor Mesi fülét mélyről jövő, röfögő hang üti meg. Na de ilyet!
Vajon ki ad ki ilyen furcsa hangot?
Hát nem más, mint a vaddisznóapuka, aki épp nagy élvezettel
az egyik fa törzséhez dörgölőzik. Miután jól végigvakargatta magát
a fa kérgével, megeszik néhány gombát, de azt a hatot, amelyik
a fa törzsén nő, meghagyja későbbre.
Hurrá! Mesinek sikerült elrejtenie a téli készletét az erdőben.
Csupán egyetlen makkot hagy magánál, amivel fürgén fel is szalad
az egyik fára. Odalent egy pompás agancsú szarvasbika és egy
szarvastehén szaladgál, élvezik a szép időt.
„Kopp-kopp-kopp!” Ki kopog ilyen hangosan? Hát Harkály Henrik,
aki a fa törzsén kopácsol.
– Te meg mit csinálsz? – kérdezi Mókus Mesi kíváncsian.
– Ennivalót csipegetek – válaszolja Henrik. – A fa kérge alatt rengeteg
finom rovar és lárva van.
Későre jár, ideje hazamenni. Mesi fészke magasan, egészen fent,
a lombkoronában van.
A kis mókus el is indul gyorsan felfelé. Közben észrevesz
egy madárfészket, amelyben három kicsi fióka csipog hangosan,
így hívják az anyukájukat. Szerencsére nem kell sokáig várniuk,
már érkezik is a madármama!
– Maradjatok csendben! – kéri a fiókákat Mesi. – Nehogy feléb-
resszétek Bagoly Bertoldot, mert akkor rájön, hogy hol rejtőztök!
Mesi nagyon jól tudja, hogy a bagoly nappal alszik,
és éjszaka kel fel zsákmányra vadászni.