You are on page 1of 16

37. A vízi élettér sajátosságai, tagozódása. A vízi közösségek szerkezete és működése, vízi ökológiai rendszerek.

A Hidrobiológia tudománya a vízi élettér életfeltételeinek (a vízi élőlényekről

független, általuk befolyásolhatatlan tényezők, pl. pH, meder adottságok, stb

(vízi élőlények befolyásolják elérhetőségüket, pl. fény, oldott O 2 tartalom, tápanyagok, stb )

) és forrásainak

speciális jellege miatt alakult ki. Az állóvízi rendszerekkel a Limnológia, az áramló vízi

rendszerekkel a Rheobiológia foglalkozik.

A víz fizikai tulajdonságai

Dipólus molekula, 4 szomszédjához H-híd kötésekkel kapcsolódik. A víz legfontosabb

fizikai tulajdonságai: fajhő, sűrűség, viszkozitás. A víz sűrűsége az egyik legmagasabb,

ennek következtében a vizek hőklímája sokkal stabilabb, mint a szárazföldi környezeteké.

Sűrűségi anomália: A legnagyobb sűrűség nem a fagyásponton van. → a tó a tetején

fagy be, nem az alján, a vízi élőlények átvészelhetik a telet. 4 °C fölött a hőmérséklet

emelkedésével a víz sűrűsége nem lineárisan csökken. → Minél melegebb a víz, azonos

hőmérséklet különbségnél egyre könnyebben rétegződhet a víztest (tó). A viszkozitás a

hőmérséklet emelkedésével csökken.

Reynolds-féle szám: Azt határozza meg, hogy egy csőben a vízáramlás lamináris vagy

, ahol: R e : Reynolds szám, ρ: Sűrűség, D: A cső átmérője (az a

vízoszlop, amiben az élőlény süllyed), v: Sebesség, µ: Viszkozitás. Kisméretű élőlények

turbulens. R

e

(Dv) /

esetében az R e kicsi, ezért a mozgás kivitelezése nehéz. Ha R e < 1000 (kisméretű élőlények),

akkor a vízáramlás lamináris, ha R e > 1000 (nagyobb élőlények), akkor a vízáramlás

turbulens. Ez meghatározza, hogy milyen stratégiával tudnak zsákmányolni. Kisméretű

élőlények vízáramlást generálnak, és ezáltal magukhoz sodorják a táplálékot, a nagyobbak

oda úszhatnak a táplálékoz, és úgy kaphatják el (pl. csuka). A planktonikus szervezetek

sűrűsége általában nagyobb a víznél, ennek következtében folyamatosan, passzívan

süllyednek, így új, táplálékdúsabb környezetbe kerülhetnek, viszont egy idő után

kikerülhetnek a megfelelő vízrétegből.

Stokes törvény: Gömbölyű test süllyedése a sugár négyzetének függvénye.

v

2

gr

2

(

1

2

)

9

, ahol v: Sebesség, g: Gravitációs gyorsulás, r: Sugár, ρ: Sűrűség, µ:

1

Viszkozitás. A mikroszkopikus szervezetek süllyedése igen lassú, óránként néhány mm, de a süllyedés sebességét az élőlény formája is befolyásolja (pl. hosszú nyúlványok). Felületi feszültség: pleuszton én neuszton kialakulása (kerestem, de nem találtam meg

mi a különbség).

A fény

5-6 % visszaverődik, a többi abszorbeálódik. Az abszorbeált fény kb. 25 %-a szóródik,

ez a víz hőmérsékletét növeli. A fényelnyelés mértéke a mélységgel exponenciálisan csökken (Lambert-Beer törvény). Átlátszóság: Az a mélység, ameddig a látható fény (390-750 nm) 1 %-a lejut. Mérése hagyományosan Secchi koronggal történik (Secchi-mélység: az a mélység, ahol a Secchi

korong a csónak árnyékos oldaláról leengedve eltűnik). Oligotróf tavakban, ahol nagyon nagy

az átlátszóság, általában nagyobb méretű (20 cm-es átmérő helyett akár 1 m-es átmérőjű) korongot használnak. – Ez csak érdekesség. A fény zonációja: Eufotikus zóna: A felszíntől addig a mélységig, ameddig a látható

fény 1 %-a lejut. Ebben a zónában termelődik a nettó primer produkció (nappal a fotoszintézis nagyobb mértékű, mint a légzés, O 2 produkció van). Afotikus zóna: ahova már a látható fény kevesebb, mint 1 %-a jut le. Itt a légzés dominál a fotoszintézishez képest. Ez az ábra nem teljesen pontos, a „Fotoszintézis rátája”- vonal az y tengelyre simul

pont ott, ahol a „Fényintenzitás” (vagy az is lehet, hogy egy kicsit felette). Egyes esetekben a fény már akkor limitáló lehet a fitoplankton számára, ha a felszíni besugárzás 10 %-nál kevesebb, tehát már a kompenzációs mélység fölött (kompenzációs mélység: ahol már csak a fény 1 %-a van jelen, itt fotoszintézis és a légzés egyenlege éppen kiegyenlített – ezért kompenzációs!).

rá,

1 %-a van jelen, itt fotoszintézis és a légzés egyenlege éppen kiegyenlített – ezért kompenzációs!). rá,

a

2

A víz kémiai tulajdonságai

A víz összes sótartalmának meghatározása:

A víz összes sótartalmának meghatározása: koncentráció (mg/l), elektromos vezetőképesség

koncentráció (mg/l), elektromos vezetőképesség (µS/cm). Természetes vizekben a főbb kationok:

Ca 2+ (a Kárpát-medencében ő dominál), Mg 2+ , Na + , K + ; anionok: HCO 3 - , SO 4 2- , Cl - , CO 2- . Maucha-féle csillagdiagram: A 8 legfontosabb ion relatív mennyiségének grafikus ábrázolása százalékos egyenérték alapján (bal oldalon az anionok, jobb oldalon a kationok). Alkalmas két víztest ionösszetételbeli különbségének

szemléletes, gyors összehasonlítására. Szalinitás: 1000g vízre vonatkoztatott össz-sótartalom (‰-ben adják meg). Alkalinitás: savakra vonatkoztatott pufferkapacitás (miliekvivalens/g) Redoxpotenciál: Fontos mutató, pl. meghatározza a tápanyagok felszabadulását/kiülepedését, a kémiai folyamatok oxidáló/redukáló képességét. Bár az

oxigénkoncentráció

alakulása

(H2O

1/2O2+2H+-2e)

önmagában

nem

hatna

a

redoxpotenciálra (0,8V), a gyakorlatban, közvetett hatások miatt, az O2 gazdag epilimionban csökken az értéke (0,4-0,6V).

A hőmérséklet

A hő lehetséges forrásai: napsugárzás, hővezetés a légkörből és az aljzatból,

vízfelszínre történő páralecsapódás, felszíni és felszín alatti befolyókból. A hőveszteség:

sugárzás a környezetbe, párolgás, elfolyó vizek. A tó és környezete között a hőkicserélődés legnagyobb része a víz felszínén történik (a felszín közelében abszorbeálódik a legtöbb fény, és sugárzással itt adja le a legtöbb hőt), de a vízfelszín és a mélyebb rétegek között még sincs akkora hőingadozás, mint sejthető lenne, ennek okai: a szél hatása, a sűrűségi anomália.

A tavak rétegződése (sztratifikáció): Nyáron (mérsékelt övben, megfelelően mély tavak esetében) a tó alján hideg vízréteg

(sztratifikáció): Nyáron (mérsékelt övben, megfelelően mély tavak esetében) a tó alján hideg vízréteg 3

3

van, a tetején pedig meleg. A nagymértékű sűrűségkülönbség következtében az epilimnion és a hipolimnion nem keveredik egymással, nyári rétegződés figyelhető meg. Ősszel a lehűlő epilimnion, amikor kellőképpen megközelítette a hipolimnion hőmérsékletét (kicsi a sűrűségkülönbség), a szél hatására összekeveredik a hipolimnionnal, és a teljes víztömeg azonos hőmérsékletű lesz (őszi cirkuláció). Az epilimnion a tél folyamán tovább hűl, miután 4°C-nál alacsonyabb lesz a hőmérséklete, a hidegebb víz sűrűsége kisebb lesz a 4°C-os víznél, így a hideg víz a tó felső részében marad, téli, fordított rétegződés (téli stagnálás) figyelhető meg (ezt a jégréteg kialakulása elősegíti), ekkor a tó fenekén 4°C-os víz van, a tetején pedig ennél hidegebb. Tavasszal az epilimnion hőmérséklete emelkedik, a szél segítségével újra összekeveredik a hipolimnionnal, így kialakul a tavaszi cirkuláció. Tótípusok a keveredés száma és a hőrétegzettség mértéke alapján:

Holomitikus tavak: Az éves ciklus során a felszíntől a fenékig átkeveredik.

o

Dimitikus tavak: Évi két átkeveredés, egy őszi és egy tavaszi (a téli jégréteg kialakulása választja el egymástól a kettőt).

o

Monomitikus tavak: Egy hosszú keveredési időszak a tél folyamán, mert soha nem teljes a jégtakaró, így a szélnek köszönhetően télen nem tud rétegződni a tó.

o

Polimitikus tavak: Sekély tavak, amelyek egész évben néhány naponta vagy naponta többször átkeverednek (főleg a trópusokon meleg, sekély tavai: soha nem hűlnek le 4 fok alá).

o

Oligomitikus: Arktikus területeken néhány évente felolvadó tavak.

Meromitikus tavak: Mély, vagy kémiai rétegződést mutató tavak, csak

részlegesen keverednek, nincs elegendő energia a rétegződés megbontására.

o

Kémiailag meromitikus tavak: Jelentős sókoncenrtáció a fenék közelében, ezért meleg aljzat közeli vízréteg alakul ki (monimolimnion). Az oldott sók (nagy sűrűség) miatt ez a melegebb vízréteg permanensen a hidegebb víz alatt marad (anaerob viszonyok). A felső, keveredő vízréteg a myxolimnion.

o

Krenogén meromixis: vízfenéken fakadó forrás.

o

Ektogén meromixis: tengerparti tó vizébe alkalmanként tengervíz keveredik.

o

Biogén meromixis: anarob lebontó folyamatok során a fenéküledékből gázok (pl. metán, kén-hidrogén) kerülnek a víztérbe.

4

Amitikus tavak: Egész évben jégtakaró, soha nem keverednek át, pl. az Antartkiszon bizonyos tavak.

Tavak keletkezése:

Tektonikus (földkéreg elmozdulása)

Vulkanikus (krátertavak, vagy beomlott, vagy kúp helyén kaldera tavak)

Hegyomlások, csuszamlások által elrekesztett területeken

Glaciális (mozgó jégárak a görgetett moréna segítségével)

Oldásos tavak (kőzet lassan feloldódik)

Fluviális tavak (folyók közreműködésével)

Aeolikus tavak (szél, száraz területen)

Élőlények közreműködésével (hódok, növényzet, koralltelepek)

Mesterséges medrek

Vízben oldott gázok

Oxigén:

 Mesterséges medrek Vízben oldott gázok Oxigén: Csak fizikailag oldódik a vízben, jellegzetes vertikális

Csak fizikailag oldódik a vízben, jellegzetes vertikális eloszlást mutat, amely nagyban meghatározza az élőlényközösségek összetételét és tömegességét, a koncentrációját általában mg/l-ben adják meg. Ortográd eloszlás: Oligotróf tavakban az epilimnionban van a maximuma, onnantól csökken, de az aljzaton is anaerob v. mikroaerofil viszonyok vannak, télen az eloszlás egyenletes, pl. Alpok, Skandinávia. Heterográd: Mély eutróf tavakban csökken az epilimnion határáig, majd nő, mert a fogyasztók száma lecsökken, aztán ismét csökkeni kezd (tehát felülről és alulról is fogyasztják az O 2 -t), és végül anaerob viszonyok

5

alakulnak ki. Klinográd: Sekély eutróf tavakban az epilimnion szűk, az O 2 gyorsan elfogy, az egész hipolimnion anaerob, télen a görbe lefutása ugyanilyen, de lejjebb tolódik.

6

Szén-dioxid:

A szén-dioxid fizikailag és kémiailag is oldódik a vízben; a fotoszintézis termeli, a légzés fogyasztja; meghatározza. A szénsav két lépésben disszociál (pH 8-nál főként bikarbonát ionok vannak jelen, alacsony pH-n szabad CO 2 és szénsav) → pH csökkenés. A vízinövények a fotoszintézishez CO 2 -ot vagy bikarbonátot vesznek fel. Természetes körülmények között a szénsav alkáli földfémekkel és alkáli fémekkel oldhatatlan sókat képez.

és alkáli fémekkel oldhatatlan sókat képez. Elsősorban ez a rendszer felelős a tavak

Elsősorban ez a rendszer felelős a tavak pufferkapacitásáért. Minél nagyobb a víz Ca- tartalma, annál nagyobb a pufferkapacitása. A pufferkapacitás szabja meg a pH-változás hatását. A biológiai aktivitásnak köszönhetően vertikális pH-gradiens alakul ki. A pH-t befolyásoló tényezők: fotoszintézis, légzés, nitrogén asszimiláció.

Állóvízi élettájak:

7

 Epilitorális zóna: víztükör felett, a fröccsvíz sem éri.  Szupralitorális zóna: víztükör felett,

Epilitorális zóna: víztükör felett, a fröccsvíz sem éri.

Szupralitorális zóna: víztükör felett, fröccsvíz éri.

Litorális (partvízi) zóna:

o

Eulitorális zóna: Az év során a legmagasabb és legalacsonyabb vízállás közötti partszakasz, hullámzás éri.

o

Infralitorális zóna: Mindig víz alatt van. A makrovegetáció szerint 3 részre különíthető:

Felső infralitorális zóna: Emergens gyökerező makrofitonok (pl. nád, sás).

Középső infralitorális zóna: Felszínen úszó gyökerező makrofitonok v. hínárok (pl. fehér tavirózsa, vízitök, békaszőlő).

Alsó infralitorális zóna: alámerülő (szubmerz), rögzült gyökeres makrofitonok (pl. Chara spp.)

Profundális (mélyvízi) zóna: Ilyen nem alakul ki itthon, maximum a 40m mélységet elérő bányatavakban.

Pelágikus (nyíltvízi) zóna: Ez a zóna mutatja az említett hőrétegzettséget, és itt érvényesül a fény zonációja.

o Epilimion

8

o

Metalimnion (váltóréteg)

o

Hipolimnion

Makrofitonok szénfelvétele: A makrofitonok anyagforgalmi és energiai jelentősége nagyobb, mint a fitoplanktoné. Intenzív fotoszintézisükkel fenntartják a megfelelő O 2 -szintet, valamint számos élőhelyet nyújtanak más élőlényeknek (biofilm). CO 2 -ot vagy HCO 3 ot kötnek. A CO 2 a levegőhöz viszonyítva alacsonyabb koncentrációban van jelen; diffúziós rátája 1000-szer alacsonyabb, mint a levegőben. A csak CO 2 -ot kötő makrofitoknokra jellemző a CAM anyagcsere, így az éjjel keletkező CO 2 -ot képesek megkötni és almasavként tárolni (vakuolumok), amivel kiküszöbölik a nappali limitációt és képesek fotoszintetizálni. A fotoszintetizáló makrofitonok körül alacsony CO 2 koncentrációjú mikroterek alakulnak ki, amelyek csökkenthetik a fotoszintézis rátáját. A bikarbonátot csak aktívan képesek felvenni a növények (és csak azok, amelyek hasznosítani is képesek, pl. Myriophyllum spp.).

Vízmozgások

Meghatározzák az élőlények eloszlásának mintázatait, valamint a rétegzettség kialakulásában is szerepük van. Minden vízmozgás turbulens jellegű: változó áramlási sebesség bármely pontban és irányban.

Denivelláció: A szél hozza létre, kisebb vízfelületek v. kisebb tavak tükrét benyomja, emiatt a túloldalon a víz feltorlódik, vízszintingadozás a következménye. Csak az epilimniont érinti, de a hipolimnion ellentétes irányú vízmozgással kompenzálhat, így a P- és N-vegyületek átmosódhatnak az epilimnionba (algavirágzást is okozhat).

Seiche (tólengés): Nagyobb dimenziójú denivelláció, nagyobb felületeket érint, légnyomás-változás hozza létre. Pl. magas nyomású légköri front hatása 100km-es skálán mérhető, hintamozgás alakul ki, a gravitációs erő kompenzál.

Felszíni hullámzás: Sekély vizekben (pl. Balaton) az üledéket is átmozgathatja, a tápanyageloszlás és a plankton-mintázat átalakul. Mélyebb vizek esetében csak az epilimniont érinti.

Sűrűség-különbség okozta vízmozgás: Napszakos, pl. a felhőzöttség hőmérséklet sűrűség napszakos változásai miatt.

9

Langmuir-cirkuláció: Nagy felületű konvekciós áramlás, nem rendszeres, a szél hatására Langmuir-cellák alakulnak ki, ezek mentén párhuzamosan futó, spirális vízáramlások alakulnak ki.

Vízi élőlények

Planktonok: Adott időben és helyen más-más adaptációk sikeresek, ezért az algáknál változatos téridő mintázat.

Fitoplankton: Oligotróf tóban: alacsony pH mellett Desmidiaceae az uralkodó, Mezotróf tóban: semleges körüli pH, Chrysopthyta, Dinophyta, Eutróf tóban:

magas pH-nál cianobaktériumok az uralkodók. A fitoplankton kis méretének előnyei: A nagy felület miatt hatékonyabb tápanyagfelvétel, a kis méret minimalizálja az elsodródás valószínűségét, a kis méret elősegíti a trofogén zónába érkező víz gyors rekolonizációját. Édesvizekben a cianobaktériumok által okozott vízvirágzás (tömegprodukció) a jellemző (mérgeik a cianotoxinok, pl. Cylindrospermopsis törzsek). A fitoplankton mennyiségének megváltozása gyorsan tükrözi a tápanyagterhelésben bekövetkezett változásokat.

Zooplankton: Protozoa (állati egysejtűek), Rotatoria (kerekesférgek), Cladocera (ágascsápú rákok), Copepoda (evezőlábú rákok), Mysida (hasadtlábú rákok), továbbá egyes atkák, rovarok lárvái és halak, legalábbis életük bizonyos szakaszában. Védekezés predáció ellen:

Elsődleges védekezés: A predátorral való találkozás megelőzése.

o

Találkozás elkerülése: Élet időszakos vizekben, ahol nincsenek halak. Költséges, nagy a valószínűsége, hogy kiszárad a víztest. Pl. Hyla arborea.

o

Térbeli elkülönülés: makrofitonok között, kövek alatt feltétele az élőhelyi heterogenitás, eredménye koegzisztencia

o

Időbeli elkülönülés: a mozgási aktivitás nap- v. évszakos elkülönülése, pl. a FP vertikális vándorlása

Másodlagos védekezés: A préda túlélési valószínűségének növelése. Pl. külső váz, egyéb képletek, viselkedés, kémiai (toxinok).

o konstitutív (evolúció során az egyedfejlődés alatt megjelenik: pl. tüskés pikó háti tüskéje)

10

o indukált (pl. a daphniák ragadozó jelenlétében tüskéket növesztenek,

szezonális polimorfizmus).

Bakterioplankton: POM (partikulált szerves anyag) és DOM (oldott szerves anyag) biokémiai átalakításában van szerepe, mert azt a frakciót dolgozzák fel, amit más élőlények nem. Extracelluláris enzimekkel (exoenzimek): POM DOM permeázokkal felvétel intracelluláris feldolgozás.

Allochton szerves anyag: Szárazföldön vagy wetland területen keletkezett szerves

anyag.

Autochton: A víztesben keletkezett, döntő mennyiségét a fitoplankton termeli.

Detritusz: Holt szerves anyag.

A vízi ökoszisztémákban a baktériumok és a gombák végzik a lebontás zömét, a

lebontás hatékonysága miatt a szerves anyagok nem halmozódnak fel az aljzaton. Mikrobiális

hurok: Szerves szénformák anyagforgalma, szén-fluxus. (A hurok a magasabbrendűektől

függetlenül is működik, míg fordítva ez nem igaz!)

(A hurok a magasabbrendűektől függetlenül is működik, míg fordítva ez nem igaz!) Az üledék eredete 11

Az üledék eredete

11

durva

detritusz). Évja: mikorszokopikus planktonszervezetek felhalmozódásából (fehérje, kitin és zsír

tartalmú). Az édesvízi üledék négy alaptípusa:

Förna:

nagyméretű

élőlények

maradványaiból

(főként

cellulóz

tartalmú

Dy (dü): Humuszanyagokban gazdag, barnavizű tavakban. Felismerhető növényi maradványok, szubfosszilis testacea és kisrákpáncélok.

Gyttja (jüttja): Mély tavakban, plankton eredetű, finom eloszlású szerves anyagokon baktériumok és oxigén jelenlétében alakul ki.

Szapropél: Rothadó iszap. Dü kivételével anaerob körülmények között bármilyen üledéktípusból létrejöhet, kénhidrogén és vasszulfid tartalom.

Tőzeg (turfa, kotu): Növényi eredetű, szerves anyagokban gazdag, humifikáció kevés oxigén mellett, síkvidéken alakulnak ki a tavi szukcesszió egyik végső állomásaként. Vízi gerinctelenek funkcionális táplálkozási csoportjai:

Szűrögető kollektorok: FPOM (finomszemcsés POM)-ot fogyasztják (pl. szivacsok, kerekesférgek, kagylók, stb

Gyűjtögető kollektorok – detritivorok: FPOM-ot fogyasztják valamely felületről. pl. Tipulidae, Chironomidae

Kaparók és legelők: Élőbevonatot (bentoszt) fogyasztják, pl. Gastropoda.

Szívogató herbivorok: Szúró-szívó szájszervükkel növényi nedveket szívogatnak, pl. Hydroptilidae, Corixidae, Hydrophylidae.

Daraboló predátorok: Élő zsákmányállatot támadnak meg és ejtenek el, pl. szitakötők, álkérészek, planáriák.

Szívogató predátorok: Élő zsákmányállatot támadnak meg és kiszívják, pl. piócák, vízi skorpió.

Aprítók: CPOM (durva szemcséjű POM) -ot fogyasztják, pl. Asellota, Decapoda.

Mindenevők, scavengerek: Változatos élelemforrás, élő és elhalt szervezetek egyaránt, alkalomszerűen, pl. Decapoda.

Folyóvizek:

12

Áramlóvizek osztályozása Horton Stahler-féle módszer szerint: Első, másod, harmad, stb rendű vizek. Két elsőrendű víz összefolyásából keletkezik egy másodrendű, két másodrendű összefolyásából egy harmadrendű, stb. Nyíltvízi tájék: mediális régió, parti tájék: ripális régió, földalatti tájék: hiporheális

régió.

Áramlóvizek jellemzői: egyirányú áramlás, lineáris alak, ingadozó vízhozam, instabil mederalak, komplex vizsgálatot igényel, vízgyűjtőre is kiterjedően. Vízgyűjtőterület: az adott víztestbe ömlő vízfolyások és szárazföldi területek összesége, rendszerszemlélet.

az adott víztestbe ömlő vízfolyások és szárazföldi területek összesége, rendszerszemlélet. 13

13

Alsórendű folyóvizek: Autochton elsődleges produkció alacsony, ok: zárt lombkoronaszint, instabil mederviszonyok,

Alsórendű folyóvizek: Autochton elsődleges produkció alacsony, ok: zárt

lombkoronaszint, instabil mederviszonyok, legfőbb energiaforrás: allochton szerves anyag.

Produkció/respiráció < 1

Középrendű folyóvizek: Autochton elsődleges produkció magas, ok: a lombkoronaszint

nem árnyékol, a víz sekély, legfőbb energiaforrás: vízi makrovegetáció és az élőbevonat.

Produkció/respiráció > 1

Felsőrendű folyóvizek: Autochton elsődleges produkció alacsony, ok: a víz mély és

turbid, legfőbb energiaforrás: a felszíni folyószakaszokról érkező FPOM.

Produkció/respiráció < 1.

Fontosabb fogalmak

Fajhő:

Az

az

energiamennyiség,

felmelegítéséhez szükséges.

ami

egységnyi

14

mennyiségű

víz

1

°C-al

történő

Sűrűség: Adott térfogatú agyag adott hőmérsékleten mért tömege. (Víz esetében a legnagyobb sűrűség 3,94 °C-on, 1 g/cm 3 .)

Viszkozitás (dinamikus viszkozitás): A vízmolekulák kölcsönös vonzása révén fellépő súrlódás ellenállást fejt ki a mozgásra (mértékegysége: Pa/s, jele: µ). Kinematikus viszkozitás: Dinamikus viszkozitás/sűrűség (mértékegysége: m 2 /s, 1 Stokes= 10 4 m 2 /s). Azt fejezik ki, hogy milyen hatékonysággal mozoghat egy adott térfogatnyi vízrész a körülvevő víztérhez képest. (Meleg vízben kevesebb energiára van szükség, mint hideg vízben.) Turbulencia: Változó áramlási sebesség bármely ponton és irányban. Turbulens áramlást hoz létre például a szél. Idézet Padisák – Általános limnológia c.

fordul elő, hogy a szélenergia a vízben keltett

lamináris áramlások formájában vesszen el, mert általában az energiaközlés sokkal

nagyobb annál, mint amit a lamináris áramlások disszipálni képesek. Nagyobb hatóerők következtében az induló lamináris áramlás hirtelen a felületre merőleges örvénnyé alakul, melynek forgásiránya a széliránnyal azonos. Ez az elsődleges örvény egy – ellentétes forgásirányú – de mivel közben a súrlódás miatt van energaveszteség -, kisebb örvényt generál. Végülis a primer örvényből kiindulva addig keletkeznek az egyre kisebb „fiókörvények”, míg az utolsó a mélyben már csak lamináris áramlást

elmondható,

hogy a keletkező primer örvény átmérője nem lehet nagyobb az adott víz mélységének egyharmadánál. A fentiekből az is következik, hogy az energiának sekély vizekben sokkal kisebb távolságon belül kell disszipálódnia, mint mélyekben, emiatt azokban az energia-disszipációs ráta sokkal nagyobb. A plankton szempontjából ez az energia- disszipációs ráta lényegesen fontosabb, mint maga az eredetileg közölt energia. Ettől függ végeredményben, hogy az „utolsó” örvény átmérője mekkora. Óceánokban és mély tavakba 1,5 mm-nél nagyobb, de erősen kinetikus vizekben (mint a sekély tavak)

mérete 200-400 mikronos. Ez az egyik oka annak, hogy az óceáni plankton átlagos mérete nagyobb lehet, mint az édesvízié, sőt annak is, hogy a mély tavak planktonalgái is nagyobbak, vagy nagyobb kolóniákat képeznek, mint a sekély tavakéi. Minden szervezet, mely kisebb, mint e végörvények, tulajdonképpen folyamatosan viszkózus közegben él és ki van téve annak, hogy gyorsan és messze sodródjon a

könyvéből (2005), 130. oldal: „

Ritkán

keltve el nem vész.” Ugyanaz a bekezdés, kicsit később: „

Általában

turbuneciamezőben.” Hát nem tutiság már?

Ez

csak érdekesség volt.

Denivelláció: A víz a szél felőli oldalon apad, a másik oldalon feltorlódik és az epilimnion alján visszaáramlik; a hipolimnionban ellentétes áramlás keletkezik. Seiche (tólengés): Nagy tavaknál eltérő légnyomásviszonyok hatására létrejövő denivelláció, a gravitáció hatására áll vissza az eredeti állapot. (A Föld tavai közül a Balatonnak mérték a legnagyobb seiche periódusidejét (10-12 óra). – Ez csak érdekesség.) Langmuir cirkuláció: A vízfelszínt érő szél adott küszöbérték fölött áramlást kelt, amelyben méteres átmérőjű párhuzamos spirálok mentén áramlik a víz (csak az epilimnion határáig, planktonszervezetek süllyedését befolyásolja). Ortográd típusú O 2 görbe: Oligotróf tavak nyári rétegződése esetén, amikor az epilimnionban az oxigén koncentráció alacsonyabb, mint a hipolimnionban, a hőmérséklet pedig az epilimnionban magasabb, mint a hipolimnionban. (A két görbe keresztezi egymást.) Kinográd típusú O 2 görbe: Mind az oxigén koncenrtáció, mind a hőmérséklet magasabb az epilimnionban. (A két görbe nem keresztezi egymást.) Szalinitás: A víztest össz. ion tartalma (g/l). Termoklin: A hőrétegződést mutató tavaknál a hipolimnion és az epilimnion határa. Kemoklin: A kémiai rétegződést mutató tavaknál a monimolimnion és a myxolimnion határa. Biogén dekalcifikáció: Magas fotoszintetikus aktivitás mellett a széndioxid elfogy, a karbonát kicsapódik a növényzeten, alzaton.

15

Alkalinitás: Savakra vonatkoztatva a pufferkapacitás mértéke. Plankton: A szabad víztömegben lebegő élőlények összessége. Plankton paradoxon: Hogy élhet ennyi faj a pelágikumban? Vízvirágzás: Fitoplankton tömegprodukció. Endotoxin: A mérgező alga magában tartalmazza a mérget, elfogyasztása után „mérgez”. Exotoxin: A mérgaző alga környezetébe választja ki a mérget. Bentosz: Az alzat felületén és az alzat anyagában élő élőlénye együttese. Biotekton: A vízfenéktől eltérő alzaton (vízinövények, kövek, stb.) található élőbevonat. Metafiton: A növényzet és a moszatgyepek közti vízben úszó és lebegő élőlények együttese.

16