A GYERMEKKORI SZEXUÁLIS ABÚZUS KEZELÉSE ÉS KÖVETKEZMÉNYEI Oravecz Róbert dr.

PhD

Összefoglaló A nemi bántalmazás a lélektani trauma sajátos válfaját képezi. A trauma nemritkán a bántalmazott személy teljes életútjára reányomja bélyegét. A cikk idõt szentel a Ferenczi által közreadott „nyelvzavar” modern olvasatainak, de a modern pszichotraumatológia koncepcióinak is. Bemutatásra kerül az EMDR (Eye Movement Desensitisation and Reprocessing) módszere és alkalmazása a modern pszichotraumatológiában. Kulcsszavak: trauma, szexuális bántalmazás, nyelvzavar, viktimizáció

Abstract Sexual abuse represents a specific aspect of the psychological trauma. It often transforms the whole life of the traumatized individual. The article presents the contemporary interpretations of the Ferenczi trauma concepts, but also the novel approaches to the phenomenon of sexual abuse. Also the method of EMDR (Eye Movement Desensitisation and Reprocessing) has been presented. Keywords: trauma, sexual abuse, victimization

A trauma történelme és a pszichotraumatológia története A pszichológiai traumatizáció jelensége csak a XX. század második felében vált a tudományos, orvosi és köznapi diskurzus alkotóelemévé – nem véletlenül. A pszichotraumatológiai jellegû gondolkodás fejlõdésében híven tükrözõdik az emberi civilizáció folyamata: a történelemben, az emberi tudatban olyan kulcsfontosságú változások zajlottak le, melyek hozzájárultak az emberi szenvedésrõl, erõszakról alkotott reprezentációk transzformációjához. Buda (2001) szerint már az antik idõktõl zajlik az a folyamat, mely eredményeként kialakult az emberiség trauma-tudata. Így például a szenvedés (pathos), a bûn és bûnhõdés dialektikája egyaránt foglalkoztatja a drámaírókat és a filozófusokat. De talán mégis a kereszténység szerepe tûnik a legmeghatározóbbnak a trauma-fogalom történelmi fejlõdésében. A pokol és mennyország dichotómiája, a negatív cselekedetek elítélése és kirekesztése, a bûnbocsánat lehetõsége, az áldozattal (Krisztussal) való azonosulás, a kora keresztény kori mártíromságok feljegyzése és a mártírok iránt mutatott tisztelet nagyban hozzájárult ahhoz a morális dimenzióhoz, melyet ma

498

EREDETI KÖZLEMÉNYEK

A premodern korból való átmenetet mindenekelõtt az erõszak technicizálódása jellemzi. az elsõ és második világháborúhoz. A középkorra jellemzõek a társadalmi kirekesztés és a dogmatikus valóságreprezentáció védelmének kegyetlen formái. egyéb bûncselekmények. A pszichotraumatológia szorosan kötõdik a XX. pedig felvetõdött a gyermek. a totalitárius társadalmi ideológiák felbukkanásához és kudarcához. a vietnami háború gyászos kimeneteléhez. terrorizmus. század történelme pedig már közvetlenül hozzájárult a trauma-jelenség mai percepciójához.ORAVECZ RÓBERT: A GYERMEKKORI SZEXUÁLIS ABÚZUS KEZELÉSE… (498–514. a maradandó. Korunkban a traumát elszenvedett individuum ehhez a szociokulturális valósághoz mérten határozza meg önmaga áldozat voltát. hogy a csõcselék miként szemléli végig a nyilvános kivégzések és testi fenyítések tömkelegét. mint például az inkvizíció. nemi bántalmazások kapcsán megnyilvánuló jelenségek újragondolásának igénye is. lelki. A hétköznapi ember fásultságát jelzik azok a leírások. természeti katasztrófák) kapcsán manifesztálódó traumatikus jelenségek új jelentést kaptak. ugyanakkor a korabeli pszichiátria elhárította a harctéri trauma kapcsán kialakult lelki zavarok leírását. a kegyetlen testi fenyítés a szenvedést bárki számára megtapasztalhatóvá és természetessé tette. másrészt a fasizmus irracionalitása és embertelen gyakorlata járult hozzá az emberiség mai trauma-szenzitivitásához. A katonai fegyelem elérését célzó erõszak okvetlenül szükséges ahhoz. Közben. hogy a katonák végig tudják járni a halálhoz vezetõ utat. nem csupán kivételes eseménynek számított.) magunkénak mondunk. A járványok. a határtalan alárendelõdés. hódító háborúk idejében a szenvedés szükségszerûnek. a kortárs orvostudomány a jelenséget biológiai tényezõkkel igyekezett magyarázni. a polgárjogi és békemozgalmakhoz. A középkorban az inkvizíció irracionalitása. A második világháború hallatlan mértékben járult hozzá az emberi szenvedés. Habár ma már egyértelmû. a modern idõk humanisztikus ideológiái.és felnõttkori testi. A XX. hogy a harctéri expozíciót követõ „rázóremegés” (németül: „Schell schock”) egyértelmûen a PTSD sajátos manifesztációja. A modern fegyverek megjelenésével a háborúk halálgyárrá transzformálódtak. Egyrészt a technológiai fejlõdés. Ezzel szemben a szervezett hadseregek velejárójaként megjelennek a harctéri támogató szolgálatok. század nagy eseményeihez. A háborús pszichotraumatológia tükrében a katasztrofális életesemények (háború. de az utóbbi évtized során lezajlott balkáni háborúk következményeihez is. vagy a tébolyodottak vermei. Az elsõ világháború után a harctéri tapasztalatokkal rendelkezõ írók hiteles képet festettek a harctéri történések hosszan tartó következményeirõl. társadalmi szintû traumák tömeges manifesztációjához. EREDETI KÖZLEMÉNYEK 499 .

III. 500 EREDETI KÖZLEMÉNYEK . de az interperszonális jelentésteremtés igénye is. SZÁM A gyermekkori bántalmazás lélektana A pszichiátria és a pszichoanalízis a gyerek. Ferenczi gondolatai akkortájt radikálisan szembehelyezkedtek a freudi pszichoanalízis uralkodó koncepciójával. hogy a pszichoanalitikus gondolkodás integrálhatóvá váljon a kortárs tudományos diskurzusokba.és felnõttkori nemi bántalmazás tényét már korábban is összefüggésbe hozta egyes pszichopatológiai jelenségek megnyilvánulásával. mely szüntelenül irritálja a lelket”. a felnõtt és gyermek közötti „nyelvzavar” koncepcióját. ugyanis nem csupán a pszichopatológiai jelenségek reális pszichotraumatológiai hátterét hangoztatta.ADDIKTOLÓGIA – 2004. hanem annak emléke a kiváltó ok. A trauma nem felidézõ vagy gyorsító tényezõ. A késõbbiekben Freud. a pszichoterápiás orientációjú gondolkodás csupán az elmúlt évtizedben bátorkodott ismét szembenézni a gyermekkori és felnõttkori nemi bántalmazás tényével. és hogy „a hisztériás tüneteket lelki trauma okozza. A késõ modern és posztmodern gondolkodás idejében úgy tûnik. Úgy tûnik. hogy Ferenczi koncepciói nagyban segíthetnek abban. hogy nem maga a trauma. feltételezhetõen az akkori polgári társadalom nyomása alatt – ahogyan azt Judith Lewis Herman (2001) látta –. már a Breuerrel közösen publikált „Elõzetes közleményekben” is felvetõdik. Szerinte ugyanis az egyes emberrõl alkotható jelentések az interperszonális térben generálódnak. módosította e hipotéziseit. melyben egyértelmûen és szükségszerûen összekapcsolta a hisztériás tüneteket a kora gyermekkori szexuális tapasztalatok tényével. de megmagyarázzák. hogy „a hisztériás betegeket legfõképpen visszaemlékezések gyötrik”. közel egy teljes évszázadnak kellett eltelnie. hogy a szakmai közvélemény képes legyen újraértékelni Ferenczi hozzájárulását a modern pszichoanalízis és a pszichotraumatológia fejlõdéséhez. Sõt. úgyhogy a freudi pszichoanalízis érdeklõdése a reális traumatikus élmények tanulmányozása helyett a belsõ fantáziák és az incesztuózus vágyak explorációja felé tolódott el. ÉVFOLYAM 4. S ehhez szükségszerûen hozzájárul a pszichotraumatológiai indíttatású gondolkodás. de az ember megismerésének eltérõ episztemiológiai elveit is. Analitikus trauma-koncepciók Jones szerint Freud 1896. hanem – emléknyomaiban – inkább idegen testre emlékeztet. a wiesbadeni konferencián ismertette a gyermekkori szexuális bántalmazás pszichodinamikáját tükrözõ. január 1-én küldött Fliessnek egy kéziratot. és egy folytonos megismerési folyamat szubjektumát képezik. S habár Ferenczi Sándor már 1932-ben.

erõsítés híján kénytelen az agresszorral azonosulni.) „A váratlan sokkra való elsõ reakció egy »rövid pszichózis«. utal Ferenczire. Ez alatt pedig (Judith Dupont alapján idézve) „valaki más elméjének.” (Dupont 2001: 17. fragmentálttá. „akiket súlyosan bántalmaztak vagy megfélemlítettek. elutasításában és hazugságokban megnyilvánuló képmutató reakcióját követõ meglepetés hatása vagy a trauma megismétlõdése teszi a traumát patogénné. a késõbbi. és végül már ebben találni kielégülést. személyiségének birtoklását érti”. a gyermek kell hogy az legyen.” (Dupont 2001: 21. mely szerint „két momentum szükséges ahhoz. minden pszichés tevékenység.” „A traumatizált gyermek fizikailag és pszichésen gyengébb lévén. Mivel a szülõ nem lehet rossz. ennélfogva kénytelen egy jó szülõ mentális képét megalkotni. attitûdjének ez a hirtelen megfordulása alapvetõ traumatikus tényezõ.” Judith Dupont utal Mathias Hirsch (1996) állítására. A felnõtt szenvedélyesen válaszol. még a legjobb családokban is. vagy akár atomizálttá válhat. és akik az elszenvedett erõszak internalizálásával és a külsõ akaratnak való teljes megadással reagáltak – az agresszorral való azonosulás s így a túlélés érdekében.) Ferenczi követõje.” „A személy pszichotikus hasítással. […] a szeretet kimutatásának ürügyén a felnõtt erotikus játékba merül a gyerekkel. Leonard Shengold (1989) a gyermek személyiségére gyakorolt agressziót lélekgyilkosságként írta le. ami elszigetelné a jót a rossztól. észlelés és gondolkodás bénulásával reagál.) Habár Ferenczinek nem sikerült a pszichoanalízist a szexuális bántalmazás és a traumatikus következmények értelmezése irányába terelni. valóságtól való elszakadás. […] A személyiség képlékennyé. Shengold szerint „a bántalmazott gyermeknek szüksége van bántalmazó szülõjére. más elméleti indíttatású pszichotraumatológiai indíttatású elméletek többnyire igazolták Ferenczi koncepcióit. Judith Dupont (2001) ismerteti Ferenczi trauma-koncepcióját. A felnõtt ezután a bûntudat hatása alatt szidja és bünteti a gyereket. Mindenekelõtt a gyermekért felelõs személyek bûntudatában. aki mohón reagál […]. ha egy késõbbi pillanatban a gyermek elutasításban részesül olyan személyek – elsõsorban az anya – részérõl. EREDETI KÖZLEMÉNYEK 501 . mozgásképesség. akiktõl függ. de igényei a játék és gyengédség szintjén maradnak. hogy elkerülje a hasadást. De azzá válhat.) Habár Kathleen Kelley-Lainétõl (2001) eltérõen Judith Dupont (2001) nem fejti ki a nyelvzavar koncepcióját.ORAVECZ RÓBERT: A GYERMEKKORI SZEXUÁLIS ABÚZUS KEZELÉSE… (498–514. ezt a gyerek nem érti. hogy a trauma patogenizálódjon. sõt elõrevetíteni ezeket. A trauma önmagában nem szükségszerûen patogén. minden kívánságának alávetni magát.” (Dupont 2001: 16.” (Dupont 2001: 16. akit idéz: „A szexuális trauma elõfordulása gyakori.) Ferenczi aktualitására utal több magyar származású pszichoanalitikus közelmúltban megjelent tanulmánya is. aki szerint Ferenczi olyan gyerekekre alkalmazta az (agresszorral való azonosulás) fogalmát.

mint például a traumaismétlõdéstõl való félelmet. akkor ez még hatványozottan érvényes a szexuális elõjelû traumára. poszttraumás) pszichopatológiai jelenségeket. A traumatogén esemény ugyanis gyakran vált ki traumás (ún. emocionális és vegetatív zavart okozhatnak.ADDIKTOLÓGIA – 2004. hogy a gyermekkori testi. és járultak hozzá a szexuális bántalmazás lélektanáról kialakított tudáshoz. Mára tanulmányok ezrei születtek. vagy a „survivor guilt” (a túlélõben megjelenõ bûntudat) jelenségét. A trauma ugyanis nem csupán az adott individuum szenvedésével hozható kapcsolatba. ez még inkább érvényes a szexuális elõjelû traumatikus történésekre. SZÁM Kortárs trauma-koncepciók A nemi erõszak következményei iránti tudományos érdeklõdés csak a 70-es évek második felében izzott fel a feminista mozgalom aktiválódását követõen. Ha a traumatikus életesemények olyan erõvel bírnak. hogy hatásukat éveken vagy akár évtizedeken keresztül fejtik ki. a család. A generációk közötti traumaátvitel serkentõen hat az erõszak manifesztációira és a diszfunkcionális magatartásformák számos megnyilvánulására az egyén. melyek befolyásolják a traumatizált személy önmagáról és a világról alkotott képzeteit. más vágányra tereljék. A traumatogén eseményt elszenvedett individuum magatartását. vagy az anya és a gyermek bizalmas viszonyának károsodása az intrafamiliáris szexuális abúzus következtében. reprezentá- 502 EREDETI KÖZLEMÉNYEK . hogy az individuum életét radikálisan befolyásolják. hogy a pszichotraumatológiai jelenségek képesek olyan elváltozásokat okozni. Ma már meglehetõsen köztudott. Úgy tûnik. és ezáltal számos kognitív. lelki és nemi bántalmazás a modern civilizáció egyik jelentõsebb diskurzusává lépett elõ. melyek tartósan módosítják bizonyos agyi struktúrák mûködését. S amennyiben a traumatikus folyamatokra jellemzõ. de akár az etnikai csoportok szintjén is (Vamik 1988). ÉVFOLYAM 4. E koncepciók már a korai analitikus elméletekben is megjelentek: például a traumatikus események környezet által való minõsítése. de a transzgenerációs átvitel révén jelentõs mértékben befolyásolhatja számos késõbbi utód életminõségét. vagy akár az adott kultúra diskurzusait. A traumatizáció és viktimizáció folyamatai közötti különbség megértésében kulcsszerepet kap a környezet és az áldozat kapcsolata. a PTSD entitáshoz nem kapcsolódó lelki manifesztációkat is. Túlélõ és áldozat A nemi bántalmazás hátterében ma két folyamatot szükséges felismerni: a traumatizáció és a viktimizáció folyamatát. de más. III.

A folyamat során megszûnik a jobb féltekei mûködésen alapuló poliszemantikus reprezentációteremtés. s ennek talaján ún. az anhedónia. szereteten alapuló értékek helyett a „leírhatatlanság” és a „megmagyarázhatatlanság” ténye határoz meg. A viktimizáció óhatatlanul is károsítja az individuum számára legjelentõsebb interperszonális kapcsolatokat. melyet a pozitív. szenvedéskeltõ minta jelenléte”. illetve a traumatizáltság tényét. és minõsíti a traumatogén esemény. kortársaktól való elszigetelõdés. bizalmon. rémálmot kiváltó tényezõk kerülésének igényével. érzelmeit. reprezentációit összhangba hozza a félelmet. Az áldozat képtelen olvasni a környezet által felajánlott jelentésekben. és nemritkán paranoid manifesztációkba torkollnak. EREDETI KÖZLEMÉNYEK 503 . „trait unaired”-dé alakul. az áldozat-lét elfedi az egyéb identitásformáló elemeket. Ugyanakkor a környezet gyakran morális autoritásként minõsíti az áldozat „morális állapotát”. fájdalmat. mely arra készteti az áldozatot. a trauma által kiváltott jelenségek. A szexuális visszaélés áldozatai tehát a traumatogén eseményt követõ évek (évtizedek) során gyakran rendelik alá magukat egy többé-kevésbé diszfunkcionális auxiliáris identitás uralmának. mely gyakran nélkülözi a tényekkel való szoros kapcsolatot. ezért projektív mechanizmusokat hoz mûködésbe. hogy a környezet sajátos módon tükrözi vissza az áldozatról alkotott reprezentációkat.) cióit egyaránt befolyásolják belsõ. Trauma és identitás E külsõ és belsõ tényezõk interakciójában nyilvánul meg a viktimizáció (áldozattá válás) folyamata. hogy gondolatait. az önmagáról és a világról alkotott reprezentációkat. A traumatikus és viktimizációs folyamat során az eredeti pszichoszociális identitás fragmentálódik. de a környezet megnyilvánulásai is: azáltal. az öndestrukció számos módozata. a világtól. hogy olyan életteret alakítson ki. Igen gyakori az anyához fûzõdõ kapcsolat fellazulása. auxiliáris (helyettesítõ) identitás alakul ki. Az irracionalitás. a tények által nem igazolható reprezentációk szorosan kapcsolódnak az ún.ORAVECZ RÓBERT: A GYERMEKKORI SZEXUÁLIS ABÚZUS KEZELÉSE… (498–514. mely olykor radikálisan módosítja az áldozat pszichoszociális identitását. A helyettesítõ identitás konstitúciójához elengedhetetlenül szükséges olyan „belsõ. és irracionalitásba torkollik. a bázikus bizalom megszûnése. diszfunkcionális énvédõ stratégiák alkalmazásához. empátián. ún. mely alkalmas a negatív én-reprezentációk okozta szorongás eliminációjára. Ugyanakkor az áldozat minden erejével azon igyekszik.

de a csak ritkán jut el odáig. többnyire nyomasztó álmaik voltak. a felcsattanásokban. Az auxiliáris identitást élõ személyek jóval sérülékenyebbek. mely zavart okozhat a család vagy egyéb humán rendszer mûködésében is. a soha nem megválaszolt kérdésekben. Ferenczi szerint „túl jól sikerült az újra-átélés. például környezetét. Leginkább az ún. Az alkalmatlanság ténye befolyásolhatja az áldozat lényeges döntéseit. gyakran disszociálódnak. de utalt arra is. ÉVFOLYAM 4. ugyanis a traumatizációs és viktimizációs folyamat során egyaránt jelentkezik a szégyen és megalázottság érzete. Az auxiliáris identitás kialakulásának folyamata és díszfunkcionalitása jól tükrözõdik az individuális narratív élettörténetekben. de helyettük a betegeknek éjszakai szorongásos állapotokban. Az erõszaktevõ. hogy az auxiliáris identitás leginkább a szégyen és megalázottság jelensége segítségével közelíthetõ meg. Ennek oka mindenekelõtt abban keresendõ. s együtt evezzen az áldozattal a jéghegyekkel teli narratív élettörténetben. a megkerült. hogy e tények soha ne derüljenek ki. elhallgatott válaszokban. Megfigyelte a traumás zavarokban szenvedõ betegeknél a „traumatikus élmények csaknem hallucinatorikus újraéléseit”. hogy akceptálja a „leírhatatlanság” és a „megmagyarázhatatlanság” tényét. a klasszikusnak mondható. analitikusan orientált ún. narratív lyukakban. elfogadhatatlanság. mintegy igazolva a Ferenczi által kidolgozott trauma-koncepció relevanciáját. SZÁM Trauma. titkolja. „beszélgetõs terápiák” nem tûnnek igazán alkalmasnak a trauma feldolgozására. amennyiben (bármennyire is furcsának tûnik) az „emberi magatartás autoritásaként” kerül felismerésre az áldozat által. Erre már Ferenczi is felhívta annak idején a figyelmet (Ferenczi 1997). melyre az analízis a beteget bátorította. A megalázottság így a szociális alkalmatlanság (inkompetencia) érzetéhez vezet. így a szokványos környezeti tényezõk hatására nemritkán diszfunkcionális magatartást mutatnak. szégyen. hogy az áldozatban az alkalmatlanság.” A terápiás ülések során a beteg illetve a kliens többé-kevésbé újraéli a traumatikus élményt.ADDIKTOLÓGIA – 2004. III. mely arra készteti az individuumot. hogy az adott traumatikus esemény 504 EREDETI KÖZLEMÉNYEK . bûnösség érzetét kelti. olyan én-destruktív hatást képes kifejteni. Egyes tünetek lényeges javulása ugyan megfigyelhetõ volt. hogy azt teljességében verbalizálja. Trauma és terápia Sajnos. hogy áldozat voltát elrejtse. megalázottság Úgy tûnik. s mindent megtegyen. hogy az „effajta lereagálás nem vet véget a tünetképzõdésnek”. partnerét rákényszerítheti arra.

A pszichotraumatológia fejlõdésével és a pszichotraumatológiai diskurzus szélesedésével párhuzamban egyre intenzívebben manifesztálódott az igény olyan alkalmas terápiás technikák iránt. Az EMDR története Francine Shapiro az 1980-as évek végén írta le az EMDR (Eye Movement Desensitisation and Reprocessing) metódusát (Shapiro 1995). „dual stimulation” („kettõs ingerlés”) fogalmat használja az EREDETI KÖZLEMÉNYEK 505 . Úgy tûnik. illetve más személyekre. hogy az individuum szemmozgásokkal elõsegíti a traumatikus emlékanyag elõhívását. A traumára való összpontosítás felébreszti a történtekkel asszociálódó negatív érzelmeket. A kliens illetve páciens a terápiás ülések során ismételten megtapasztalja a „szörnyûséget”. melyek nem igénylik a traumatörténet élményszintû elmondását. Shapiro ma inkább az ún. mely igen alkalmasnak mutatkozott a nem megfelelõ módon tárolt. self-reprezentációkat. melyek aránylag gyorsan és mindenekelõtt sikeresen tudnák gyógyítani a traumás állapotokat. S mivel a trauma mélyén meghúzódó tapasztalat szükségszerûen én-idegen. A módszer az elsõdleges leírás szerint azon alapszik. de nem képes verbalizálható tartalmakat felszínre hozni. hogy sok más alteráló jellegû stimulálással lehet kiváltani azonos hatást.ORAVECZ RÓBERT: A GYERMEKKORI SZEXUÁLIS ABÚZUS KEZELÉSE… (498–514. minél fiatalabb korban történt meg a visszaélés. Lehetséges az is. A késõbbiekben aztán kiderült. hogy a tudományos és szakmai érdeklõdés áttolódott a verbalizáción alapuló terápiákról az olyan kezelési módszerekre. a legzavaróbb emlékek óhatatlanul kimondatlanok illetve feldolgozatlanok maradnak. Egyes kutatók (Levine–Frederick 1997) a tradicionális törzsi gyógyítás eszközei felé fordultak. melyek a traumatizált személyt disszociációra késztetik. általában traumához kötött emlékanyag processzuálására és következményesen a trauma kiváltotta tünetek megszüntetésére. mások a hipnózis nyújtotta lehetõségeket vizsgálták meg. illetve a fantáziától. A verbalizáció lehetetlensége mögött tehát a disszociáció jelensége húzódik meg. de maga a trauma vizuális lenyomata. A 7-8 éves kor elõtti események igen nehezen hozhatóak be a tudatba. Az utóbbi jelenség annál gyakoribb. hogy a traumatizált individuum az én-idegen tartalmakat áthárítja a terapeutára. melyet a szerzõ a továbbiakban kíván ismertetni. az áldozat nehezen differenciálja a realitást az álomtól. illetve a narratív emlék tudaton kívül reked.) leghangsúlyosabb elemei olyan intenzív ingerbetörést eredményeznek. Ezek közé sorolható az EMDR (Eye Movement Desensitisation and Reprocessing). mint az igen fárasztó vizuális stimulálással. valamint önmagáról alkotott képzetek megváltoztatását. illetve megszüntetését. és mégis elérik a trauma feldolgozását. és a történetrõl.

„instant” módszer. irracionalitás. III. és elvetni mindazt. Az EMDR egyaránt alkalmas az ún. Az adaptív megoldás azt jelenti. hogy az EMDR nem önálló. hogy a kliens: – képes kiemelni a traumatikus tapasztalatból mindazt. Svédországban a szakmai közösség a módszert leginkább az analitikusan orientált pszichoterápiás keretekhez integrálta. – alkalmassá válik hatékonyan vezetni a jövõbeli cselekvéseit. a disszociatív zavarok és a patológiás gyász kezelésére is. neurobiológiailag meghatározott rendszerrel. melyek biztosítják a lelki egészség állapotát. de a szupportív jellegû terápia is. SZÁM alteráló (váltakozó) stimuláció technikájának gyûjtõneveként. melyet a terapeutának be kell tudnia integrálni az általa alkalmazott pszichoterápiás keretbe. ami hasznos. klinikai pszichológusok. A trauma ugyanis gyakran kiváltja az információ feldolgozó rendszer károsodását illetve egyensúlyzavarát. mely szerint az ember rendelkezik egy olyan veleszületett. amikor a kliens térdre helyezett kezeit felváltva ütögeti ujjaival. Ez a technika egyrészt lehetõvé teszi a szemek lehunyását és az elmélyedést. melyek jól definiált PTSD-tüneteket produkálnak. és ezzel hozzájárul olyan adaptív megoldásokhoz. ami alkalmatlan és önmegsemmisítõ (érzelmi zavarok. „kis T” traumák kezelésére is. de az évek során az indikáció kiszélesedett a fóbiás és szomatomorf állapotok. Az EMDR mûködési modellje Francine Shapiro az EMDR-t a fokozott információfeldolgozás modelljén (Accelerated Information Processing) alapozta meg (Shapiro 1999). ún. Az EMDR-t csak pszichiáterek. „nagy T” traumák kezelésére. negatív kogníció. – alkalmassá válik megtapasztalni és kifejezni a traumával kapcsolatos érzelmeit. A szerzõ a rendelkezésre álló technikák közül leggyakrabban azt a módszert alkalmazza. mely feldolgozza (angolul: „processing”) az információkat illetve eseményeket. ÉVFOLYAM 4. Legfontosabb talán az. Olaszországban pedig a magatartásterápia részévé vált.ADDIKTOLÓGIA – 2004. Mindenképp fontosnak tûnik kihangsúlyozni. de sajátos pszichotraumatológiai technika. ún. Ez leginkább abban nyilvánul meg. de a fejlõdésspecifikus. ön-destruktív belsõ beszéd). másrészt a félre nem érthetõ jellegû testkontaktus fokozza a kliens biztonságérzetét. Az EMDR leginkább a PTSD-ben szenvedõ betegek kezelésére alkalmas. hogy az EMDR-kezelést megelõzõen egyaránt javallott a beteg edukációja a traumáról. pozitív és elfogadó viszony kialakítása szinte elõfeltétele a kezelésnek. A terapeutával való alkalmas. illetve pszichoterapeuták alkalmazhatják. hogy a trauma- 506 EREDETI KÖZLEMÉNYEK .

A traumát nem úgy éli meg. mely megnehezíti a traumatizált személy számára az emlékanyag idõbeli és térbeli azonosítását. „trigger” ingerek felébreszthetik az emlékanyag affektív-emocionális elemeit. ami abban mutatkozik meg. Ez is egyfajta sajátos disszociáció. félelmet. és különféle ingerek hatására ismételten beindul a sikertelen információfeldolgozás folyamata. hogy az emlékképekhez asszociálódva megrekednek az érzések. A megrekedés leginkább azt jelenti. hogy számára hozzáférhetõek lennének a trauma képi elemei. az információ feldolgozódik. mint egy adott helyhez és idõhöz kötött eseményt. nappali „flash back”-ekben (újramegélésekben). ugyanakkor a kiváltó. Az információfeldolgozás-gátlás oka tehát leggyakrabban olyan traumatogén életesemény. és beilleszkedik az alkalmas információs illetve emlékhálókba. s egyben hozzáférhetetlen az identitásE KÉP K ÉP. sajátos self-reprezentációk is. melyek önállósodhatnak a traumatikus emlékanyag más részeitõl. mely aztán hozzájárul a traumatogén életeseménnyel kapcsolatos információk sajátos megrekedéséhez az epizodikus memóriában. Ez nyilvánul meg a rémálmokban. Mint ahogyan az a klinikai gyakorlatban is megfigyelhetõ.ORAVECZ RÓBERT: A GYERMEKKORI SZEXUÁLIS ABÚZUS KEZELÉSE… (498–514. A traumatikus emlékanyag ezáltal egyszerûen beilleszthetetlenné válik az individuum narratív élettörténetébe. Van der Kolk (1994) kutatásai utalnak arra. hogy az emlékanyag tényszerû. nemritkán azonban izolált marad. hogy a megrekedt emlékanyagban dominálnak az érzetek és érzelmi állapotok. Amennyiben azonban a gátlás megszûnik. A traumatizált individuum intenzív szorongást. undort élhet meg anélkül. a kora gyermekkori traumák áldozatai gyakran mutatnak disszociációs tendenciát. Oravecz 1999). ún. hanem mint idõtlen affektív állapotot illetve testérzetet (Van der Kolk.) tikus emlékanyag megreked az epizodikus memóriában. A külsõ traumatogén tényezõ következményesen neurobiológiai és neuroendokrín díszfunkciót hoz létre. testérzetek. A traumatikus emlékanyag gyakran asszociálódik más traumatikus emlékekkel. képi része kiszorul a tudatból. F ILM TR AU MA JEL ENS ÉG (IMA GER Y ) ÉRZ ELE M É RZELEM K ISÉR Õ ÉRÕ JELEN SÉ GE K J ELEN S ÉG EK N EGA TÍV SE LF EG A S ELF REP REZEN TÁCIÓ R EPREZ ENTÁ CIÓ TR AU MA TO GÉ N ESEM ÉNY M D R AD APT ÁCIÓ EREDETI KÖZLEMÉNYEK 507 . mely meghaladja az individuum adaptációs kapacitását.

hogy az EMDR segítségével kapcsolat jön létre a tudat és a diszfunkcionálisan tárolt információ között. a terapeuta rangsorolja a zavaró emlékeket. A kliens történetének megismerése és a kezelés megtervezése A terapeuta áttekinti a kliens érzelmi stabilitását. Amennyiben szükség van rá. magatartásminták. Ezek után sajátosan strukturált pszichiátriai interjút készít. a negatív self-reprezentációkat. self-reprezentációkat.) Az EMDR-kezelés nyolc fázisa 1. hogy a traumás eredetû információk más rendszerekben tárolódnak. melyek szerint a szemmozgások befolyásolják a receptorok szinaptikus potenciálját. de a kezeléssel kapcsolatos elvárásokat is. hogy feloldja az információfeldolgozás gátlását. (A fentiekbõl következik. Ezek után meghatározza a célokat. A szemmozgás és más alteráló ingerek közvetlenül stimulálják az információ feldolgozását és a rendszer re-stabilizációját. hogy az utólagos szeretet. így ezek nem képesek ellensúlyozni a traumás eredetû érzeteket. de figyelmet szentel az esetleges oftalmológiai illetve neurológiai zavaroknak is. (Egyes feltételezések szerint ez az inter-hemiszférikus kommunikáció stimulációján keresztül valósul meg. az esetleges re-traumatizációhoz vezetõ eseményeket. Shapiro (1999) feltételezi. érzelmek stb. A kortárs tudományos felismerések arra utalnak. vagyis azokat a történeteket. és lehetõvé tegye a traumatogén információ feldolgozását. a frusztrációtoleranciás készséget. a megjelenésük körülményeit. ÉVFOLYAM 4. ami aztán kihat a traumás információk feldolgozhatóságára. de vannak olyan tudományos publikációk is. gondoskodás gyakran nem eléggé hatásos a trauma ütötte seb begyógyítására. illetve az adaptív megoldás létrejöttét. Az elõkészület Amennyiben korábban még nem került sor a terápiás kapcsolat kialakítására. SZÁM konstrukciós folyamatok számára. Igyekszik kideríteni a kliens tüneteit. mint a pozitív elõjelû élettapasztalatok. ugyanis a terápiás tapasztalat azt mutatja.) Ezzel szemben az EMDR alkalmas arra. és a kezelést a legkorábbival kezdi. amikre a kezelés koncentrálódik majd. hogy számos esetben a legkorábbi emlék újrafeldolgozása („re-processing”) nagymértékben hozzájárul a késõbbi emlékek befolyásának spontán csökkenéséhez. a disszociációs késztetések jelenlétét. III. 2. álmok. Célként kijelölhetõek a zavaró emlékek. akkor az EMDR-kezelést mindenképp meg kell hogy elõzze egy tetszõlegesen 508 EREDETI KÖZLEMÉNYEK .ADDIKTOLÓGIA – 2004.

amikor a terapeuta az EMDR-módszer segítségével segít a kliensnek abban.ORAVECZ RÓBERT: A GYERMEKKORI SZEXUÁLIS ABÚZUS KEZELÉSE… (498–514. a lehetséges negatív effektusokat stb. a terápiás célokat. Terápiás tevékenységem kezdetén ledöbbentett az érzelmi vihar. pár szóban beszámol tapasztalatairól.) Ezek után a kliens megpihen. amit a lehunyt szemmel dolgozó kliens arcán fedezhettem fel. Az egy-egy terápiás „set” néhány percig tart. Deszenzitizáció A deszenzitizáció az EMDR-kezelés legdrámaibb fázisa. Jót teszi. hogy olvasson a kliens arcvonásaiban. merthogy egy-egy szóval segíthet átvészelni a nehéz pillanatokat. illetve az eseményhez csatlakozó negatív self-reprezentációkat. A kezelés interperszonális dimenziójában fontos. mozdulataiban. a „safe place”-gyakorlat sokat segíthet abban. amikor a kliens a „kettõs stimuláció” hatására újra megéli a traumatogén eseményt. gondozott kisbabaként élje meg. akkor az értékelés feladata mindenekelõtt abban van. A biztonságos hely-. Ezeket a terapeuta nem interpretálja. 3. s ezzel segít megõrizni a kapcsolatot a jelennel. a valósággal. s támogatja a EREDETI KÖZLEMÉNYEK 509 . az azonnali traumarezolúciós munka kontraindikált. hogy a kliens hangsúlyozottan disszociatív módon reagál. hogy a kliens legyõzze szorongását és a módszertõl való idegenkedését. melynek célja a terápiás bizalom kialakítása. A terapeuta feladatai közé tartozik. hogy azonosítsa a traumatogén esemény legfájdalomkeltõbb szekvenciáit. Értékelés A terapeuta kitapasztalja a kliens elsõdleges reakcióját a módszerre. hogy a terapeuta felismerje ezeket a jeleket illetve üzeneteket. kinyitja szemét. virtuális dédelgetés („virtual nurture”). mimikájában. Sajátos én-erõsítõ technika az ún.) hosszú terápiás fázis. ha idõnként tudatosítja a kliensben. mely hozzájárul a kliens megtartási („containment”) készségének a javulásához. hogy ismertesse az alkalmazott módszer lényegét. 4. csupán befogadja. hogy önmagát szeretett. Amennyiben kiderülne. (Magyar fordításban a „set”-nek leginkább a „sorozat” kifejezés felelne meg. A traumához kötõdõ testérzetek. hogy csak emlékekrõl van szó. Ezt megelõzõen ugyanis szükség van egy rövidebb-hosszabb ideig tartó én-erõsítõ munkára. Amennyiben a kliens alkalmasnak mutatkozik a traumával való közvetlen munkára. A pozitív illetve negatív reprezentáció hozzáférhetõsége illetve intenzitása a VOC (Validity of cognition) és a SUD (Subjective Units of Disturbance) skálán határozható meg. Végül a terapeuta rákérdez a kliens testérzeteire is. Ezek után a terapeuta megkísérli felderíteni a vágyott pozitív self-tartalmakat is. a fájdalom és a szenvedés jól kifejezõdnek a kliens testtartásában.

A kezelés során feldolgozásra kerül a traumatogén életesemény számos olyan fragmentuma. Ez különösen fontos akkor. hogy rákérdez a kliens érzéseire. AZ EMDR segítségével feldolgozásra kerülnek a kellemetlen testérzetek. hogy „végigélje az egész történetet”. 5. 6. A lezárás A terapeuta minden ülés végén segít a kliensnek eljutni a „biztonságos helyre”. SZÁM további munkát. Installáció Az installáció a deszenzitizáció fázisát követi. A VOC-skálán kapott eredmény értékelése nagyban segíthet az alkalmasabb self-reprezentációk kidolgozásában. A deszenzitizáció mindaddig tart. amíg a SUD-skála értéke „0”-ra nem csökken. a traumatogén eseményt pozitív kognitív tartalmakkal asszociálja. Ezt az EMDR „kölcsönös kognitív ráhangolódásnak” („cognitive interwaving”) nevezi. ÉVFOLYAM 4. reprezentációira. A terapeuta segítségével felszínre hozott tartalmak azután a kettõs stimuláció segítségével kerülnek „beépítésre”. Re-evaluáció Minden következõ ülésen a terapeuta leellenõrzi. III. Célja. hogy a „célt”. tehát érzelmileg hangsúlyos eseményfragmentumot keres. amíg az adott zavaró emlékfragmentum érzelmi tartalma meg nem szûnik. 7. 510 EREDETI KÖZLEMÉNYEK . a terapeuta igyekszik kideríteni a megakadás okát azáltal. 8. A deszenzitizáció tehát mindaddig folyik. A terapeuta tartása. Ha szükséges. A feldolgozás végén a kliens képessé válik arra.ADDIKTOLÓGIA – 2004. Amennyiben a traumás emlékanyag feldolgozása (lepörgése) megreked. anélkül hogy közben fájdalmas emóciókat tapasztalna meg. A testérzetek felülvizsgálata A kliens identifikálja a testében levõ esetleges negatív testérzeteket. hogy vajon az elõzõ ülésrõl maradt-e vissza bármi zavart okozó emlékanyag. amivel még szükséges lenne dolgozni. ha egy ülés alatt nem sikerül lezárni az adott történet feldolgozását. és azokra összpontosít. a kellõ pillanatban erõsítheti a klienst egy-egy alkalmas pozitív reprezentáció kimondásával. mely eredetileg zavaró hatással van a traumatizált személyre. Ezt követõen a terapeuta új célt. az általa képviselt értékek a terápiának ebben a fázisában nyernek szerepet.

szorongás. ha az indikációknak megfelelõen. kínzásról. fõleg a háborúk és más emberi katasztrófák következtében. jól képzetten végzik. a negatív self-reprezentációkkal való munkát. akik gyermekkoruk során többszöri szexuális zaklatásnak estek áldozatul. hogy milyen jellegû traumáról van szó. hogy pszichotikus) tünetek EREDETI KÖZLEMÉNYEK 511 . bûncselekmények áldozatai illetve szemtanúi. hogy a módszer hatékony a kezelt személyek 77–100%-nál. vagy pedig hosszan tartó visszaélésrõl.) Személyes tapasztalatok az EMDR-rel Mint ahogyan az érvényes bármely terápiára. már több mint kétmillió traumatizált személyt kezeltek EMDR-rel.ORAVECZ RÓBERT: A GYERMEKKORI SZEXUÁLIS ABÚZUS KEZELÉSE… (498–514. akkor elveszítené gyermekkora nemritkán egyedüli pozitív érzelmi szereplõjét. A megfelelõ tudományos alapossággal végzett kutatások azt mutatták. A szerzõ immár két éve dolgozik az EMDR-módszer szerint. megnehezíthetik a trauma újrafeldolgozását. Fontosnak tûnik az is. hogy vajon egyszeri traumatikus tapasztalatról („single event trauma”) van-e szó. a másik csoportba pedig a közlekedési balesetek illetve bûncselekmények áldozatai. mint például közlekedési balesetek. Ilyen esetekben óhatatlanul szükséges egy helyettesítõ-gondoskodó személy felépítése a terápiás folyamat során. A kliensek két csoportja különíthetõ el. az érzelmi visszautasítás az anya részérõl nemritkán ahhoz vezet. A kezelés hatékonyságát azonban nagymértékben befolyásolja. A hasításon („splittingen”) alapuló ineffektív énvédõ megoldások sokszor teszik lehetetlenné a traumás emlékanyaggal való konfrontációt. S habár Európában a módszer még nem közismert. bántalmazott nõk a pszichiátriai ellátó rendszerrel pszichés (leggyakrabban depressziós. ha az individuális pszichoterápia során a traumatizált személy egy másik terapeutánál viszi végig a traumarezolúciós EMDR-terápiát. bántalmazásról. hogy a gyermek az elkövetõt mint egyedüli pozitív személyt éli meg. Az eddigiekben több mint húsz pácienst kezelt több-kevesebb sikerrel. A stabil. akiknél kialakult a poszttraumás tünetcsoport. de elõfordult. A következményes üresség. A szexuális vonatkozású traumák. A családtag által elkövetett gyermekkori viszszaélések sajnos sok esetben csak a történet egyik fragmentumát képezik. gyermekkori viszszaélésrõl. a világban. amikor is ismétlõdõ traumatizációról („multiple traumatization”) beszélünk. Így aztán gyakran vezet eredményhez. Az elsõ csoportba tartozó. Az elhanyagolás. az EMDR is csak akkor hatásos. folyamatos individuális terápiás kapcsolat sokban támogathatja a traumás emlékanyaggal való konfrontációt. Amennyiben ugyanis a traumatizált személy integrálná az idealizált apafigurába az elkövetõ negatív reprezentációját. fõleg a visszaélés megalázó elemei. félelem gátolhatja a trauma megközelítését. Az egyikbe tartoznak azok a fiatal illetve középkorú nõk. és már 3–10 ülés után.

vezetni kezdtek. egyszeri bûncselekmények) áldozatai képezik. Elõfordult azonban. melyek SSRIkezelésre nem reagáltak. ami sokszor vezetõ tünete a trauma okozta zavaroknak. A szerzõ csak egy esetben tapasztalta. illetve a következményes differenciáció gyakran vált ki az élettársakban szeparációs szorongást. általában a szerzõ ambuláns pszichiátriai betegei közül verbuválódnak. Ebben az esetben nem kizárható a kártérítés. Így könnyebben térhetne vissza a terápiás folyamatba. SZÁM miatt kerültek kapcsolatba. A fellépõ krízisek nemritkán a terápia során elért eredményeket is veszélyeztetik. A szlovén férfiak nehezen verbalizálják traumatikus életeseményeiket. hogy a trauma feldolgozása után tünetkonverzió zajlott le. A terápia harmadik fázisa tehát óhatatlanul a traumarezolúció utáni identitás kiépítését. Az egyszeri („single event”) trauma esetében 3-4 ülés általában elégséges a trauma teljes rezolúciójához. III. melynek során nem sikerült feldolgozni a trauma okozta problémákat illetve tüneteket. a várható bonyodalmakról. fõleg szexuális identitásukat illetõen. mint férfi. illetve a leszázalékolás iránti igény. a kliensek másik csoportját a „single event trauma” (közlekedési balesetek. építették ki kapcsolataikat. Ahogy már említettük. hogy a traumatizált személyek a trauma okozta identitásváltozás hatása alatt választottak partnert. A szerzõ tapasztalatai szerint gyakran már az elsõ ülés során mutatkoztak számottevõ javulásra utaló jelek. Habár ezekben az esetekben súlyos fejlõdéslélektani deficitek voltak tapasztalhatók. Csökkent az éjszakai rémálmok. Mivelhogy az élettársak fenyegetettnek érezhetik magukat a terápiás helyzetben. Talán segítene. és depresszióra jellemzõ tünetek jelentek meg. a krízisintervenciók iránti igény csökkent. informálnánk a kezelés menetérõl. a „flash back”-ek frekvenciája. A korábbi jó pszichoterápiás kapcsolat azonban prognosztikusan jól befolyásolta az EMDR-kezelést. Hasonló a helyzet a pszichoterápia vonatkozásában is. A kliensek újra be tudtak ülni az autóba. Az EMDR-kezelést követõen az említett csoportba tartozó kliensek jól azonosítható differenciációt mutattak. a kliensek jól viselték a kezelés okozta szorongásokat. Õk különösebb elõkészítés nélkül lépnek be a terápiás folyamatba. ha a kezelés kezdetén bevonnánk az élettársat is. A trauma alól való felszabadulás. ÉVFOLYAM 4. illetve annak támogatását célozza. valamint az irritabilitás.ADDIKTOLÓGIA – 2004. A tünetek redukálódtak. Szlovéniában a pszichiátriai szakrendelést lényegesen több nõ keresi fel. Közülük szinte mindegyik mutatott a kezelés kezdetén poszttraumás tüneteket. Az EMDR-kezelést megelõzõen már volt pszichoterápiás tapasztalatuk. melynek oka abban keresendõ. illetve a trauma feloldódása után házassági krízisek generálódtak. nehéz párterápiává alakítani az individuális keretek között zajló terápiát. de pszichiátriai karrierjük szempontjából is. és nagymértékben azono- 512 EREDETI KÖZLEMÉNYEK . hogy a sikeres EMDR-kezelés.

Eszerint a másodlagos professzionális traumatizáció nem kizárólagosan a verbálisan átvitt traumához kötõdik. az EMDR nem futószalagon végezhetõ kezelés. Budapest. (Az ormozsi trauma simpóziumon elhangzott elõadás szövege. illetve annak magatartásmintáival. (1992): Trauma and Recovery. de igen idõs korú klienseknél is. s ha a terapeuta kellõképp rá tud hangolódni a kliens problémájára. iskolai végzettségtõl. Hirsch M. d’aprés Ferenczi et Anna Freud. CEU Press. A kezelés hatékonysága egyébként nem függ nemtõl. Budapest. Narratív konstrukciók és identitás-stratégiák. L. Herman J. (2001): Az identitás labirintusai.) sulnak az elkövetõvel. hogy a kezelési rendszer ideológiája így sokkal koherensebbnek tûnik a kezelést igénylõk elvárásaival. Így aztán a szerzõ által végzett EMDR-kezelésben egy-két kivételtõl eltekintve szinte csak nõk fordulnak meg. Budapest. Budapest. Jones E. (Az ormozsi trauma simpóziumon elhangzott elõadás szövege. Budapest. (1997): Technikai írások. Harper-Collins. (2001a): Identity Discourses and Narrative Reconstruction after Holocaust. Új Mandátum. 2001 Erõs F. ami részben annak tudható be. (1999): The Indescribable and the Undiscussable. (2001): A conceptual History of Psychotrauma. hogy a szexuális bántalmazás nagyobb mértékben érinti a nõket. (szerk. Természetesen a szerzõ és munkatársai által létrehozott pszichotraumatológiai diskurzus is jelentõs abból a szempontból. Irodalom Bar-On D.) Ferenczi S. A nõk az elmúlt néhány év során ráéreztek a pszichotraumatológiai diskurzus módosulására. NY. – Ritter A. Erõs F. ha megfelelõ pszichoterápiás képzettségbe és attitûdbe ágyazottan végzik. és egyre könnyebben verbalizálják traumáikat. Le Coq-Héron. mely a nõk számára elfogadhatóbbá teszi a pszichiátriai és pszichoterápiás kezelést. kortól. 149. Magvetõ. A nem verbális módon kifejezett szenvedés. Az EMDR-t kidolgozó terapeuták azonos hatékonysággal alkalmazzák gyermekeknél. de feltételezhetõ olyan szociokulturális tényezõ hatása is. (1983): Sigmund Freud élete és munkássága. 1996: 6. (1982): Lelki problémák a pszichoanalízis tükrében. (2001): A trauma fogalma Ferenczinél… In: Erõs F. Ferenczi S.ORAVECZ RÓBERT: A GYERMEKKORI SZEXUÁLIS ABÚZUS KEZELÉSE… (498–514. Akárhogyan is. szorongás és fájdalom valamiképp átragad a terapeutára is. Animula.) Dupont J. Csak akkor biztonságos és eredményes. EREDETI KÖZLEMÉNYEK 513 . Európa. Janus–Osiris. (1996): Deux modes de l’identification á l’agresseur. Budapest. Transparencies for a lecture. Egyébként az EMDR-kezelés igencsak igénybe veszi a terapeutát is. Buda B.) (2001): A megtalált nyelv.

III. Shengold L. North Atlantic Books.ADDIKTOLÓGIA – 2004. (2003): Trauma. 8/3. family. Harward Review of Psychiatry. (1995): Eye Movement Desensitisation and Reprocessing: Basic Principles. Budapest. (1997): Waking the Tiger – Healing the Trauma. (1994): The Body Keep the Score: Memory and the Evolving Psychobiology of PTSD. (1996): Emlékezés egy szederfára. Pszichoterápia. Moro Lj. (Az elsõ ormozsi szimpózium kapcsán kiadott kötet. 35–67. Oravecz R. 514 EREDETI KÖZLEMÉNYEK . Van der Kolk B. 13.) Shapiro F. Animula. (1999): Egy multidimenzionális trauma-modell felé. (1988): The Need to Have Enemies and Allies: From Clinical Practice to International Relationships. – Franèiškoviè T. Virág T. ÉVFOLYAM 4. NY. Guilford Press. (1989): Soul Murder and the Effects of Childhood Abuse and Deprivation. New Haven–London. Oravecz R. (Az IFTA 2003-as bledi konferenciáján elhangzott elõadás leirata. Shapiro F. (1999): EMDR and the anxiety Disorders. SZÁM Levine P – Frederick A. Northvale. Yale University Press. narrative. Vamik V. 1 (5): 253–265. Journal of anxiety Disorders.) Ormozs. A. (2001): Psychological Reactions to a Trauma Event. NJ: Jason Aronson.