Imaginatív pszichoterápiák

Az állapotrendezõ, segítõ, gyógyító lélektani munka a pszichikumnak alapvetõen háromféle szervezõdési szintjével dolgozhat: 1.a mozgásban (és elemi hangzásban) megnyilatkozóönkifejezési lehetõségekkel; 2.a szemléletes, képi, szimbolikus pszichikus tartalmakkal és„preracionális” mûveletekkel 3.,valamint a döntõen fogalmi, nyelvi, verbális csatornán folyókommunikációval. E három munkalehetõség a pszichikum ontogenetikus szervezõdésénekegymásba integrálódó fejlõdési fokozatait képviseli és használja fel az újraszervezõdés valamelymértékének elérése céljából. Fejlõdéslélektani szempontból a 1.szenzomotoros sémák korai, preverbális szintjéhez, 2.a szimbolikus sémákhoz 3.és/vagy a racionális, fogalmi operatív mûveleti szintjéhez folyamodhatunk a pszichikus tartalmak, élmények, átélések célirányos mobilizációja során. Minden pszichoterápia elegyíti valamely mértékben e három szervezõdési szint elemeit, tartalmait, mûveleteit, amelyek a gyógyító kapcsolat sajátos, zárt lélektani terében frissen szervezõdõ, új élményekhez, megváltozott tapasztalati érvényességekhez segítik hozzá a pácienst. Ismeretes, hogy a személyes involválódás mértékének függvényében fokozódik a lélektani munka hatékonysága. Annál inkább születhet kívánt változás a személyiségben, minél spontánabb odaadással éli át önmagát és dolgozik önmegértésén a kapcsolati történések keretében. Ma már tudjuk, hogy az ún. páciens-változó döntõbb, mint a módszer-specifikus elemek (metodika) vagy akár magában véve a „terapeuta személye”. Az imaginatív pszichoterápiák a pszichikum képi, képszerû, szemléletes tartalmaival, mûveleteivel, és döntõen a szimbolikus gondolkodás munkaszintjén avatkoznak be a lelki történésekbe. Módszertani szempontból az elképzelés, fantázia, álmodozás, „éber-álom”, tehát a képszerû vagy képi tudattartalmak kapcsolási lehetõségeivel és nyelvén folyó terápiás kommunikáció alapvetõen aszerint különbözhet, hogy -a reproduktív fantázia valóságmegidézõ képi emlékezeti folyamataira és elõrevetítõ mûveleteire helyezi a hangsúlyt (mint pl. a viselkedésterápiák) -vagy a valóságelv átmeneti csökkentésével az alkotó gyermeki fantázia „mintha” világának szabadságában tesz lehetõvé, sõt kíván meg pszichikus átéléseket, szimbolikus játékot a belsõ, lelki tér „színpadán”. Ez utóbbi jellemzi az „éber-álom” terápiát, a szimbólum-dramatikus eljárásokat, a katatim képélmény módszert, a jungi analitikus imaginációt, s mindazokat a módszereket, amelyek a lelki szervezõdés rétegzettségét, a tudattalan tartomány létét feltételezõ (analitikus, pszichoanalitikus, „dinamikus lélektani”) személyiségkoncepción alapulnak. Imaginatív technikát minden pszichoterápia használ, amikor a szemléletes, érzékletes felidézést, valószerû, konkrét megjelenítést és a jövõre vonatkozó elképzelést kívánja meg. Imaginatív pszichoterápiás módszerrõl azonban csak akkor beszélhetünk, ha a lélektani munka döntõen képiszemléletes tudattartalmakkal és a képzeleti mûveletekben, a „szimbolikus gondolkodásban” (Piaget 1978) rejlõ munkalehetõségekkel kívánja elérni (páciensenként változó, megtervezett) célkitûzéseit.

Tudatosság a fogalmi reflexióban létezik. cselekvõ gyermek megismerõ mozgásaitól függ. Amíg a relációkat nem tudjuk felfogni. s ha a felnõtt ember ezekkel dolgozik. absztrahálunk. hasonító mûveletek útján. Az események vagy dolgok formáját a bennük lévõ viszonylatok.: akkor „kívülrõl-befelé” haladva az észleléstõl a „lenyomatolásig”. a konkrét forma illúziójaként jelenik meg. A gyermeki látásban viszont a meghatározó élményt a séma maga adja. akkor a közös és megkülönböztetõ jellegek listázásával fokozatosan “kivonatolunk”. Amikor a másolatokból elegendõ mennyiséggel és minõségi különféleséggel rendelkezünk. Ezért a belsõ reprezentáció (belsõ lenyomat) olyan séma.A „belsõ kép” (szemléletes képzet) ..Ha a hagyományos megismerés-elméletek gondolkodási útját követjük. amelyekbe ezek be vannak ágyazva. A viszonylatok megragadásában a cselekvõ kéz és a cselekvési lehetõségeket mozgással kifejezõ. A jelentésben így egyképpen reprezentálódik a fizikai valóság közti elvont reláció és a cselekvõ én viszonya. jóllehet az életben alig fordulhat elõ a tárgynak változatlan ingeregyüttesben történõ érzékelése. Verbrugge (1977) döntõ bizonyítékokkal igazolta. A hasonlóság. analógia. E szinthez képest a korábbi megismerési fokozatok primitívebbek.). és onnan a fogalmi elnevezéssel címképzõ nyelvi szintig kell nyomon kísérnünk a belsõ kép. A tevékeny. egy széket azért ismerjük fel azonnal. ha az észlelt jelenség valamilyen szempontból problémaként fogalmazódik meg. ha ehhez tekintetbe vesszük a pszichológia olyan felismeréseit. Egy tárgy vagy dolog csak annyit jelenthet. míg tartalom gyanánt a fogalmi sémát éljük át.. . metafora már az érzékleti kép szemléletes vonásait hozhatja összefüggésbe egymással. majd a nyelvi címkézéssel megnevezhetõ világot elvont fogalmi rendszerekbe sûrítjük. mert már az észlelésben azonosítjuk a tárgyról jövõ ingerek közti absztrakt viszonylatokat. Az új helyzetekben azonban ez továbbra is érvényes marad. mellyel a dolgok egyedi mivolta ragadható meg. hogy a percepció absztrakt relációkat ragad meg. mely az elemek közti relációkat és az egyénnek ezekhez való viszonyát összefonódva. míg arra a gyermek fogalmilag reflektálni még képtelen. a szemléletes tudattartalom és az érvényes hasonlósági kapcsolaton alapuló. Eképp az érzékelés volna a legegyszerûbb és legkonkrétabb lelki mûvelet. Ezen a szinten is csak akkor. mely a tudatossági élményt megadja. tehát a gondolkodásban. amelyek a „konkrét észlelés – absztrakt gondolkodás” dimenzió sablonjának feladására ösztönöznek. . mi épül be a percepcióba (és kaphat a számára jelentést). amennyit tehet vele. a szemléletes „valóságmásolat” születését. A vizuális minták emlékezeti kódolására vonatkozóan nagyobb érvénye látszik a „szerkezeti-dinamikai sémák”-ban tárolódó „képek” feltevésének . akkor “regresszív” mûveleteket folytat. forma nélküli invariánsok alakítják ki (Gibson 1966. nem születhet jelentés. letapogató szem hasonlóan mûködik (Zsincsenko 1977). mert nem azonosítható az érzékleti elemek hasonlósága. Az imágó (képmás) fogalma azt sugallja. A felnõtti percepcióban az észleletet meghatározó elvont relációk már nem tudatosulnak.E hagyományos megközelítés azonban aligha teszi lehetõvé a „belsõ kép”. Gyümölcsözõbb. mert automatizálódtak. valódi szimbólumok pszichikus mibenlétének megragadását. az elvont fogalmak és logikai relációk megalkotásáig. A percepció tartalma elveszti tudatosságát. Ezt követõen pedig a fejlõdés eljuthat a legmagasabb szintre. így megszûnik a sémák akkomodációs(alkalmazkodás?) kényszere. mely az alapvetõ viszonylatok fölé épült új relációszint. mintha a látott kép önmaga válnék a pszichikumban belsõ másolattá. A dallam mintázatát minden hangfekvésben azonosnak észleljük. amennyi az egyed tényleges cselekvése szempontjából releváns. egységesen képviseli (Neiser 1984). amikor jelentést nyer észleletünk.A percepcióra vonatkozóan már az alaklélektani kutatásokból származtak olyan bizonyítékok.. Az észlelt világ a pszichikumban azokból a viszonylatokból kerül megszerkesztésre. hogy az emberi észlelésben relációk globalitását ragadjuk meg. a konkrét tárgyakat pl.

mintha a környezetben egy bizonyos tevékenységet folytatnánk (Verbrugge 1977). Az észleleti világ elemi perceptuális tagolódása (kontúrok. Mivel a szemléletes képzetek az érzékszervi mozgásos megismerés sémáiból származnak. érzékenység a természeti jelenségek finom észrevevésére a természeti népeknél. a szituatív viselkedés maradványai. egy fekete kígyót kell elképzelni egy kísérleti személynek. hogyan szervezõdnek a „belsõ reprezentációk”. másrészt kialakul a belsõ reprezentáció. Amikor egy analógia. idomulásban (akkomodáció). A belsõ struktúrák. hogy a „belsõ képek” nem egyszerû alaki valóságmásolatok.(Neiser és Posner). amelyek a tárgy. az észlelési lehetõségek persze már a cselekvési formák változatossága szerint ezen a szinten is különbözhetnek (pl. ez legvalószínûbben maga az új cselekvéslehetõséggel gazdagodó. megváltozott organizmus. abban a „kettõs tudat”-élményben. A fejlõdés további útját egyrészt a sémák tagolódása. komplex absztrakciók (az észlelés maga absztrakciós mûvelet). A pszichikum egyrészt a valósághoz való kényszerû alkalmazkodásban. e kettõ dinamikájában épül fel. Szituatív mivolta konkrétság illúzióját kelti. A fejlõdés kezdetén az érzékszervi-mozgásos megismerés valóságos cselekvés közegében születik. A szinkretikus sémák magukba foglalják a szükségletek és emóciók feszültségét. a holisztikus koncepciónak (Pribram 1969).) minden kultúrában azonos. illetve ezek valós érzelmi összefüggésén alapuló helyettesítésekkel dolgozunk.független lelki azonosságának bölcsõje. „ingercímkék” (leíró jellemzõk) s mindezek együttesen olyan propozicionális hálót képeznek. szemantikai (érzelmi jelentésre vonatkozó) címkék. amely a cselekvéshez szükséges beállítódást szabja meg (Lang 1977). specifikus sémák létrehozása jellemzi. Belsõ „képeink” nemcsak komplex pszichikus összmûködés eredményei. Ezt valószínûsítik a képzeleti kép megalkotása során igazolható pszichikus történések is. A helyettesíthetõség alapja nem a formai. A hasonlóságot azoknak a mozgásimpulzusoknak a hasonlósága határozza meg. sémarendszerek differenciálódásával kialakulhat a belsõ reprezentáció. Emiatt mutatnak az élményben az érzékleti benyomásokhoz hasonló minõséget. elváltak a valóságos cselekvés kényszerétõl. forma nélküli invariáns. Az elemi érzékszervi-mozgásos sémák még tagolatlanok. azonos érzelmi jelentésû dolgok összekapcsolásai. dolog irányába indíthatók. mûködésük. színek stb. hanem mozgásszerkezeti. A szemléletes képzetek legtisztább megjelenítõi a képi fantáziák. (elemi szinten az idegrendszer potenciáljaihoz). másrészt a külsõt belsõvé alakító asszimilációban. amelyben a külsõ realitás és a belsõ érvényesség egyszerre létezhet. játékban történõ megszületésével a képzelet birodalmába jutunk. minden ember kultúra. Piaget-nek (1978) a képzetalkotás és gondolkodás fejlõdésére vonatkozó vizsgálatai azt is követhetõvé teszik. az emberi fejlõdés alapja. Ez a szemléletes megismerés és szimbolikus gondolkodás fejlõdési fokozata. hogy a megtapasztalt viszonylatok szerkezeti rendszere. A szimbolikus gondolkodás „mintha érvényességû” valóságszintjén a játék a cselekvés teljes mûveletének utalásos sûrítményévé válik(szimulakrum). A szemléletességgel azt jelöljük. fundamentális szintje. dimenziók. hogy a sémák már asszimilálódtak. relatíve függetlenedik és belsõ mûveletekre tesz képessé. s ami „tárolódik”. Mindezek nyilvánvalóvá tehetik annak az érvényességét. érzelmi jelentésfogalom. mûveleti sajátosságaik sok hasonlóságot mutatnak a világ cselekvéses struktúrálásával. mintegy idegrendszeri lenyomatai. amelynek legfõbb vonása. alaki „képi” azonosság. A belsõ reprezentáció révén a megismerés elválik a konkrét helyzettõl. A helyettesítés elve válik uralkodóvá. Ha pl. vegetatív. jóllehet ez a sémarendszernek a legáltalánosabb. Ezek az élménymaradványok sûrítményei. hanem a képzeleti aktusban oly módon orientálódunk. metafora születik. a hasonlító mûveletek a figurális gondolkodás absztrakciós mechanizmusával szervezõdnek. akkor ennek során egyképpen mozgósulnak zsigeri. válasz propozíciók (effektoros aktivitásmintázatok). a jelentõ és jelentett elkülönül. A „mintha élménynek” cselekvésben. ugyanez a nyugati kultúrában tompultabb). bennük az egyed globálisan vesz részt. motoros akciópotenciálok. mint a korábbi mechanisztikus „nyomelméleteknek”. hanem dinamikus relácionális sémák. A cselekvési mód akkodomációjával együtt jár ennek asszimilációja a már létezõ belsõ viszonylat (séma) rendszerhez. a .

A kultúra nem biztosít olyan közeget. a megkettõzés dinamikus útjának kalandos belsõ lelki története által meghatározottan. tehát a szemlélet módját közvetítik a befogadó számára. A szavak. dezantropomorf megismerésének útján feltárt objektív (törvényszerû és tudatunktól függetlenül érvényes) lényeget tartalmazzák. kibontakoztatását: a „belsõ képekkel” való irányított és spontán folyamatok útján felszabadítják a pszichikum egyedi. mint nyelvi jelek példázzák leginkább azt. Ezáltal elvesztik a tudatosítás lehetõségét. mint belsõ reprezentációk a jelentõ és a jelentett közötti viszony eltérõ szervezõdési fokozatait képviselik. Indokolt. amely a szimbólumok titokzatosságát. szemlélettelen képzetek és nyelvi megfelelõik) felé halad. azonosságelvû sûrítésének terméke. elvont. Nem tekinthetjük tehát az érzékszervi-mozgásos és a szemléletes. Az imaginatív terápiák viszont megkísérlik a szemléletes sémák újraélesztését. szabályozása szociálisan történik. amelyet jelöl. körülszövi megfoghatatlan érzelmi-hangulati jelentések aurája. ilyen értelemben antropomorf objektiváció (Kertész 1974). megértésüket az „olyan mint” és a „mintha” fonalán követhetjük. amelyekben az általuk megjelölt jelenségeknek valamely objektíve lényegi vonása fejezõdik ki. A jelek kommunikációpszichológiai szempontból denotív (elnevezõ) jelölõk.képi szimbólumalkotás. a képi gondolkodás absztrakciós mûveletének. képszerû elevenséggel tárják elénk a természetes összefüggéseket. racionális gondolkodás primátusára szocializál. metafora pedig a hasonlító mozgásimpulzusokból eredõ jelentéssûrítmény. álom. A szimbólumok – mint szoros értelemben vett jelképek – a jelentõ és jelentett közti valódi. Mivel kultúránk egyoldalúan a fogalmi. ezek. terápiásan irányított. az jelentõ. képi mivoltából fakad jelentésbeli „túldetermináltságuk”. a konkrétum „szennyezõdéseitõl mentesítés” (Mérei 1975). A jel mint jelentési összefüggés konvencionális. kezdetlegesebbnek a logikai. Az elnevezés „címke”. az analógia. hiszen minden egyén (története által meghatározottan) másként látja ugyanazt a dolgot. A pszichikum érzelmi nyelve: a szimbólum A fejlõdéslélektani megközelítésben már nyomon kísérhettük a szemléletes képzetek szervezõdését a pszichikumban. a megkettõzésnek a jel. Ebben a folyamatban egészen más típusát képviseli az áttételnek. tapasztalati lényegét emeli ki. a körülményekrõl leválasztás. Minden depiktív objetiváció a dolgok szemléletes. Ezért a depiktív jelölõk emberi megjelenítéssel láttatják az ábrázolt valóságot. a nyelvi konvenció szerint társas egyetértés hitelesíti és szavatolja a jelentését. és az alakilag esetlegestõl vonatkoztat el. Alaki lényeg ugyanis csak a szubjektív szemlélõ szempontjából lehetséges. A szimbólumok (hasonlatok. mint a jelkép. . érzékletesen hordozzák. indokolt összefüggésen alapuló jelentõk szemléletes. valós kapcsolatukat hasonlósági elven – analógián – alapuló összefüggés reprezentálja. Jelentésüket lefestõ. megjelenítõ módon. Ami megnyilvánul. kifejezésre kerül. értelmezési kimeríthetetlenségét adja meg. kontrollált regresszió). a bennük rejlõ kreatív potenciál visszaszorul a vágyteljesítõ fantázia körébe. a társadalmilag. A jelentõ és jelentett globális megfelelése. konkréttól eltávolított. csupán lényegileg másnak. mint helyettesítõ belsõ másolatok szimbólumok. a valóság közvetett. A megismerés szemléletes formái a fejlõdésben visszaszorulnak a „regresszív állapotok” lehetõségvilágába (fantáziálás. kreatív potenciáljait. Használata társas közmegegyezésen alapul. a megismerés „konvencionalizálódott” (Schachtel 1947). A mögötte húzódó élményháttérnek a tapasztalásig visszanyúló teljes folyamata képviseli a jelentettet. hasonlat. A jelek olyan absztrakciók. A jelek indulattalanított. Az indulattalanítás. Bár a képzetek. hogy a jelentõ a jelentettel önkényes kapcsolatban van. metaforikus. ezt az emberi elme elvonatkoztatással alkotja meg. allegorikus viszonylatok) szemléletes. szociálisan meghatározott szabályozású szemiotikai formák (fogalmak. sûrített jelentésekké kimunkált „lepároltan vegytiszta” jelentõk. varázsát. A fejlõdés iránya. racionális szerkesztésnél. amelyre vonatkozik. amelyben a szemléletes sémák a valósághoz akkomodálódhatnának. A jelképezés egymást követõ változatainak fejlõdésében a jelentõ mindinkább eltávolodik az eredeti átéléstõl. értelmes hasonlósága mögött minden jelképben felsejlik valami megnevezhetetlen többlet. szimbolikus megismerést primitívebbnek.

A szimbólumok megértésének útja a beleélés. melyek megfelelnek a képeknek. Ha a szimbólum a szokványos beszéd útján megfogható volna. mégpedig úgy. hogy a szabály a megszervezett anyagnak magában a struktúrájában ölt testet. képzetanyaguknak azokat a sémáit. mint a szokványos beszéd). amit az értelemre éhes intellektus belemagyaráz” – írja Jung (1961). azaz magas . hogy saját depiktív jelkészletébõl.) hatást. mint amit valóban mondok. A szabályt nem a szóban forgó anyagtól elválasztva fogjuk fel. míg meg nem halnak…” E metaforák áramló lüktetésében a képek füzére észrevétlenül nyitja meg saját belsõ viszonylatainknak. A nyílt hasonlatokban. test a nyugalmat. megismételhetetlenül egyedi relációnk „térképén” való azonos belsõ irányok bejárásának „követéses” történésében ragadható meg. új érvényesség megragadására. azaz jelképi világából mozgósítsa a hasonlókat.”(Dracoulides 1973). mint a szavak általában. dezantropomorf jelekkel folyó információcsere. ez a befogadó „energiamobilizációját” (Jung 1932) igényli a saját sémák aktivitásba lendítéséhez. azaz a hasonlatok. szeretlek. valamit. Pereverzev (1973) Az átütõ. metaforákban nincs kétségünk az analógia érvényességérõl. mint amit a nyelv jeleinek szokványos összeillesztésével elmondhatnának. akár verbálisan kifejezett ún. mindazokkal az árnyalatokkal. A szimbólumok megértéséhez egy pszichológiai mechanizmusnak kvázi automatikus bekapcsolása szükséges. mint lángot a lélek. sõt elutasítja a prózai. átélés: érzelemnek és indulatnak a belsõ áramlása rejtett csatornákon. A szimbólum természete. A kép ugyanis egyszerre ad szabályt is az érzékelés számára és konkrét anyagot is. hogy jelentéssûrítmény. élményhez. A szimbólumok egyfelõl a figuratív gondolkodás sajátos mûveleteivel létrehozott érzéki jelentés-sûrítmények. mely elbûvöli és cselekvésre aktiválja. mégis inkább a konnotációs szemiotikához tartoznak. A szimbólum érzékletességét képisége adja.Gondoljunk József Attila Ódájának hasonlatfürtjeire: „Szeretlek. A szimbólumokban kifejezésre jutó hasonlóság nem a formák. mint a puszta értelmezés. amelyeket az emberi nyelv nem tud visszaadni. akkor a kommunikáció depiktív jelölõkkel folyó instrukcióadás – (nem pedig denotív. ami túlmutat rajtam. vagyis az. depiktív üzenetváltás teljes történését. A szimbólum immanens lényege. A képes beszéd. hogy képek útján fejez ki gondolatokat. hogy eljussunk a valóság megidézett részére vonatkozó. szimbolikus) sémáin át. mégsem csupán egy gondolatnak képpé (belsõ cselevésbe) fordítása. mint anyját a gyermek. „Tágabb perspektívában a szimbólum szerepe kifejezni a belsõ világot a maga egész bonyolultságában. 1961. szinte nem kíván kommentárt. (ez egyszerû transzformáció lenne. erõteljes mozgósító hatást a depiktív szimbólumok immanens sajátosságának tartja. mint mélyüket a hallgatag vermek. kifejezésére. másfelõl kísérletek egy mindeddig kimondatlan. A verbális képiség analógiás benyomásokon nyugvó nyelvi szimbólumképzés. mint élni szeretnek a halandók. amilyet a mindennapos ábrándképekben lelhetünk fel). numinális (Jung. A szimbólum ugyanis többet közöl. szókép. sõt más közlési csatornán kommunikálva küldi üzenetét. amelyre még nincs kifejezés. Olyasvalaminek a világra hozására törekszenek. megjelölésére. és nincs szükségünk külön tudatos szellemi erõfeszítésre ahhoz. hogy többet mondjak. és kiváltja azt az ún. megfejtésük titka a dolgokkal kapcsolatos mozgásimpulzusaink rejtett belsõ útjainak hasonlóságában rejlik: a dologhoz való viszonyunk. felfedve az analógiás szerkesztéssel és képsûrítéssel (relácionális összeillesztéssel) dolgozó jelképezés pszichikus funkcióját. bár társas konszenzus címkézési eredményei éppúgy. akkor egyszerûen jel lenne. Tovább vájkál bennünk. Az instrukció arra készteti a befogadót. akár valódi „ábrázolat” (kép). „A szimbólum a maga sejtelmes nyelvén ezt üzeni. Ez az „energiafelszabadulás” végigkíséri a jelképi. amelyet másodlagos szimbolizációnak (Gordon 1978) tekinthetünk. mert a helyettesítõ viszony már elsõ közelítésre is nyilvánvaló: a kép értelmezi önmagát. annak megfelelõ képzethez. röghöz kötött értelmezést. A szimbólum élõ szemrehányás gondolkodásunk és érzésvilágunk számára. hanem a szerkezetek azonossága. többet mozgat meg… jelentése több. érzékletes megfogalmazások jelölõ rendszere a verbális képiség fogalmába vonható össze. Amikor a nyelv képeket jelenít meg. kiáltja: az a szándékom. allegorikus kifejezések és a szemléletes. lelkünk reprezentációs sémáinak archaikus érzéki-mozgásos (tudattalan) és szemléletes (szinkretikus. azaz többszörösen meghatározott. Ezek nem elsõsorban konvencionális jelek.

kreatív lehetõségeire ébreszti rá az embert. Anélkül. hogy jelentéseket “meríthessünk”. Ekkor is csak relácionális természetû. a szimbólumok képiesítõ. Ha – mint Jung (1961) állította – nem is örököljük magát a szimbólumot. víz. amelyek természetüknél fogva hozzáférhetetlenek a logikai elemzés számára”. A szimbólumban olyan összefüggések tárulnak fel az átélõ ember rácsodálkozó élményében. Az õselemek: tûz. ha a múltunk „mélységes mély kútjából” felszínre törekvõ. kifejezõereje. ott megszólal az érzelmek nyelve és keresi közölhetõségi formáit. az élettörténetnek és tapasztalatoknak a “kútjába” kell alászállnunk.és a pszichikumunkban történelmi-társadalmi átörökítéssel meg is erõsítjük az archetipikus formációkat. azaz saját sémakészlethez igazító. a “hõs”. jelképezõ kifejezési „nyelvét” használva fel. Ezért a szimbólum aktiváló. Ezáltal képes – mint Gordon(1968) írja – „a valóságnak azokat az oldalait tükrözni. 2) kollektív. Nem lehet kétségünk afelõl. Egy szimbólum csak addig kriptofora –azaz tudattalan. Ezért állíthatja Whitehead (id. hogy minden jelképnek minimálisan három jelentésszintje van: 1) az aktuális. archetipikus szint. megfejthetetlennek látszó jelentés – amíg a jelen élménye az átélõ saját múltbeli analógónjaival összefüggésbe nem kerül. aktiváló hatása. érzelemgerjesztõ. s ahol a jelkép feltûnik. amelyeket szinte természetes sajátjaként ismerhet fel. amelyekre vonatkozó emberi tapasztalataink belsõ mintái (azaz szimbólumszerkesztési módjai) évmilliók során lenyomatolódtak idegrendszerünk mûködési potenciáljaiban. az “anya”. legendák. föld. archetípus pl. mesék tárgyai és mindannyiunkra érvényes emberi jelentéstartalmakat sûrítenek. archetipikus szimbólumok. Ilyenkor az “egyedi történelemnek”. amely miatt terápiásan is felhasználhatjuk a “tudattalanba merülés” imaginatív lehetõségeit. elõcsalogatott „pszichikus tartalmak” kifejezési akadályokba ütköznek. Ilyen pl. A szimbólumot képi mivolta. mindezek kollektív emberi élmények történelmi évgyûrûiben lenyomatolt jelentéseket hordoznak. azokba a sarkaiba behatolni. Végül 3) a szimbólumoknak az egyedi jelentésrétegei képezik azt a “megfejtendõ” tartományt. szemléletessége. a világgal való felejthetetlen kontaktusainkat. transzkulturális. a fába vésett szív jelentése a számunkra. képek pszichodinamikai funkciójának felhasználásán alapulnak. mítoszok.személyes involváció szintjén motiválja az egyént. Õsszimbólum. jelentéséhez illeszkedõ és csatlakozó szubjektív tartalmakat. hogy a szimbólumok világának mélységeibe merülnénk. érthetetlen. kultúrafüggõ (analogikus) jelentés. levegõ pl. depiktív szimbolikája. Ugyanez a helyzet fordítva is. mondák. amíg a benne szunnyadó (nagyrészt tudattalan) hasonló reprezentációs sémát el nem éri. hogy a szimbólum „ragasztószer” az érzetbeli tudattalan adatok és a tudatos értelem elvont relációi közt: összeköti és összhangba hozza a múltat a jelennel és a jövõ új. A szimbólum alámerül a pszichikum mélységeibe és „felhozza” az üzenetéhez. s kapcsolatos a külvilággal – valójában érzelemtárunk megnyitása és felszabadító átsugároztatása a másik emberre – amikor benne rendkívüli pszichikai mozzanatokat. a “bölcs öreg”.. A mélylélektani imaginatív terápiák a szimbólumok. hogy új megértésekhez juthassunk. jelképezõ alakváltás segítségével juthatnak el a tudatosulás szintjéig. önálló regiszterét alkotják. rejtett. A szimbólumokkal való találkozás hasonlító (asszimilációs). A lelki rendszerek között az erõfolyamatok a mélybõl a tudatos „én” felé . Emocionális „gerjesztõ” hatását Desoille (1948) így magyarázza: a szimbólum – még ha közvetlenül átláthatónak tûnik is a jelentése. azzal egyeztetõ lelki munkára kényszeríti a befogadót. közös.. történelmi és társadalmi korszakokat átívelõ. jelképi sûrítmények az érzelmi önmegismerés és kifejezés „saját jelrendszerét”. örököljük annak képzési “lehetõségeit” . akinek addig a mélységig kell saját történelmének kútjába alámerülnie. Gordon 1968). a “kígyó” stb. motiváló jelentéshordozó. Amire nincs szavunk. mûvészi szemléletet objektiváló alakisága és rétegzett jelentés-szférája teszi az emberi lét szubjektív-affektív kommunikációs nyelvévé. hogy a képi áttételek. kiváltságos érzékleteinket keltjük életre. megállapíthatjuk. azt helyettesítheti kép.

Az elfojtással lesüllyedõ tartalmak – miként a szobából kizárt. mert „nincs nevük”. Elegendõ. indulatokat. hogy a fogamzástól kezdve az emberi fejlõdésnek minden pillanata lenyomatolódik valamiképp abban a rendszerben. hogy eme lelki Achilleusz-sarkok. beszéd elõtti. szimbolikus kifejezés mindarról így adhat hírt a lelki rendszerben. A jelképes. a pszichikus zavar. átkelve a tudatos felõl a tudattalanba vezetõ „hídon. sebzõdési pontok késõbb. a rájuk való emlékezést a „ráérzés” pótolja). pusztító erõk mûködnek benne. Az imagináció tanulása úgyszólván fokozatos híd-építés. Ezáltal a tudatos szinteken is változások. Tudatélmény. a felnõtt korban újra-érintõdjenek. Morális tilalmaink elnyomják és megakadályozzák a lelkiismerettel ellentétes szándékok megvalósítását. A felszínre hozott. amíg a beszéd kialakulása utáni korszak (kisgyermekkori és késõbbi) idõszakaihoz kell visszanyúlnunk. energiaátalakulások mennek végbe. Vagy már nem (az elfojtás miatt) vagy még nem mondhatunk el (a tudattalan világában lévõ.irányulnak és viszont. másrészt ún. Ez pedig a felhozatallal úgy jár. amit más módon (pl. amely a normális légnyomáson elveszti tarka színeit és csakhamar szétpukkad. . névtelen érzéseket. sikerülhet a testi virágnyelv õsi emberi jelbeszédének kifejezõ közlésében. újraszervezõdés. elõáll a „lelki betegség”. traumatizáció történik. A jelkép tehát – még akkor is. az alkalmi hídból cölöpönként építkezõ „hídverés” a beteg számára. Tudásunk mai szintjén úgy látszik. amelyek felnõtt korban mint alattomos. amelyben egyrészt vizualizációs mûveleteket indíthatunk (fogalmakat képekké. s ebben az jut kifejezésre. Az imagináció mozgósításával. ha nem fejtjük meg a mélybõl hozott jelentését – felhoz és megsemmisít valamit a mélységi feszültségtartalmakból. indulatokat. sebzõdési fájdalmakat. amit pszichikumnak nevezünk. ott megteremtõdik a patogén potenciál. Ezek az állapotok 1) relaxációval. A szavakkal történõ múltba merülés mindaddig elegendõ. Az emlékezés fogalmi-szóbeli lehetõsége azonban a beszéd elõtti fejlõdési korszak határán és az alatt már nem elegendõ. amit többé az egyén nem képes bevenni. az érzéseket „képekbe öltöztetõ” szimbólumok formájában. Ahol a fejlõdésben zavar. nem tudja „megemészteni” a táplálékot. szintek. akkor a pszichikumban még jelentõsebb átstruktúrálódás. testi „tünet” útján (a gyomor pl. „névtelen” tapasztalatoknak. autoszimbolikus (spontán képi) folyamatokat aktiválhatunk? Minden imaginatív módszer megváltozott tudatállapotok (ASC: altered states consciousness) keretében kerül alkalmazásra. a korai seb felújul. tudattalanból „kifogott” érzés. mint az a mélytengeri hal. indulat – mint a tudattalan egy darabkája – jelképként mutatkozik meg. pl. szemléletes anyaggá transzformálhatunk). racionális-logikai-fogalmi kifejezéssel – szóbeli elmondással) nem fejezhetünk ki. vágyrezdüléseket megfejtjük (az álomelemzés pszichikus eszközeivel) vagy ezekkel további „szimboldramatikus” munkát. Ha viszont a felhozott és képivé alakított érzelmeket. szelfnek (ön-képnek) a kialakulásában. nem tudja „bevenni” a falatot. Az imaginatív módszerek alkalmazása rávezeti az egyént a saját tudattalan pszichikus tartománya felé vezetõ hídra. szükségleteket. A legkorábbi. elpusztul. ahonnan lebocsátja az éber-álom (képgondolkodás) merítõhálóját a mélységekbe. és imagináció Milyen élményhelyzet és állapot kedvez a képtudati szint létrehozásának. hogy hozzáférhessen azokhoz a korai sebekhez. erõátrendezõdés tud végbemenni. eltûrni az életében). A gyógyításnak pedig a lelki rendszer történelmi múltjában olyan mélyre kell merülnie. alkalmatlan eszköz az alámerüléshez. „névtelen” élménytartalmakat ugyanis szavakkal nem közölhetjük. hogy az eredeti sebzõdési pontokat is elérhesse. azaz a beszéd elõtti korszak átéléseinek pedig meghatározó szerepe van az én-rendszernek. „lelki pszichodrámát” folytatunk a képzelet szín/pad/terén. korai. lenyelni. felszínre hozhatjuk az archaikus. Ez megtörténhet az álomszimbólumok „rejtett és álcázott” köntösében. visszatérésre törekszenek. rosszalkodó gyermek – erõszakosan újra bebocsátásra.

-A teljes éberségre jellemzõ logikai-racionális vezérlésû tudatmûködés során a pszichikum a jelentõl a jövõ irányába mutató. analitikus. Mégis tõle származik az elsõ „imaginatív terápia” leírása (Álomfejtés. és 3) ingerbeszûkítéssel. oksági. 14 éves. monotematikus koncentráció létrehozásával érhetõk el (topikai regresszió). A mély relaxációban álomszerû (hipnagóg) mechanizmusok. Élményszerûségében ez az állapot hasonló a hipnózisban létrehozott transz-állapothoz. Freud arra kérte õt. majd az „elmerülés” („szubjektív alfa állapot”. meditatív feladatokkal strukturált imaginatív helyzetben is hasonló pszichikus mechanizmusok igazolhatók. apja új asszonyt hozott a házhoz. ahol tiltott lépéseket tett. Az „éberálom”. ticben szenvedõ fiút kezelt. Minél teljesebb az „egocentrikus” állapot. A relaxált állapotban meginduló „távoli társítások” a biszociatív (logikai. A fiú elõször társasjátékozás jelenetét látta. ezért a történések kontrollja és felelõs vezetése a terapeuta személyében garantált.. meditáció. annál egyoldalúbb. Az imaginatív metodikák fajtái Személyiségelméleti alapok szempontjából a . a „kettõs tudat” tudatos élménye. amely így – akkomodáció híján – realitás-idegen marad. ingerkorlátozásos autokoncentráció). személyközpontú és eklektikus dinamikus) személyiségelméleteken nyugvó metodikákat. Freud a szabad asszociációs és álom elemzéssel dolgozó pszichoanalízisben nagyon kevés teret adott a képi asszociatív technikáknak. ún. preracionális”) mátrixok és vezérlõelvek hatása jellemzõ. amelyben a külvilági történésektõl elválasztott (ilyen az éjszakai álom is). mint az érzelmi sémákra jellemzõ asszimilációnak az egyedüli lehetséges „tudatosítását” a szimbolikus gondolkodás útján. A prospektív folyamatokban csak csekély mértékû retrospektív. akkor ez nyelvi. progresszív asszociatív kapcsolásokat preferál. szimbolikus („prelogikus. de az átélõ nem kívánja az állapotot felfüggeszteni. ellazult állapotot kíván a visszaemlékezések megkönnyítéséhez és a spontán. „képsorgondolkodás” (Bildstreifendenken) jut uralomra. álomszerû eseménysorok bontakoznak ki. ilyen az álmodás is. hanem az indukció során korlátozott ingerfelvétellel és a monotematikus koncentrációval hozható összefüggésbe. A hipnotikus „elmerülés” (Versenkungszustand) különleges tudatélményét az introspektív munka szelektív. monoideisztikus (minden más inger-inputot kizáró) jellege és a szemléletes gondolkodás (jobb féltekei aktiváltság) dominanciája alkotja. Azután egy öreg paraszt jelent meg elõtte. nem tehet mást.2) hipnózissal. szabad társítások eléréséhez. -valamint a kognitív-behaviorális szemléleten alapuló módszereket és technikákat különíthetjük el . vagy csak vékony kapcsolati szálon függ tõle (hipnózis. A pszichikum abban az „egocentrikus asszimilatív” állapotban (Piaget 1978).munka kreatív processus. Az „irányított asszimiláció” azonban a terápiás helyzetekben akkomodációval egészülhet ki. amely viszont nem a tudat aspecifikus éberségi szintjének csökkentésével. hogy a szemét behunyva hagyja. -Relaxált állapotban az asszociatív folyamatok rendje fellazul. sarlóval. „érzelmi nyelv a kommunikációt élénkíti. akinek meghalt az anyja. Ez az állapot egoszünton. „szofronikus tudatállapot” stb. idõrendi mûködést mellõzõ) mechanizmusokat mobilizálják. A gondolkodásra a szemléletes. Az ingerkorlátozással és autokoncentratív. Az álomban (egocentrikus asszimilációban) lelte fel a tudattalanhoz vezetõ terápiás utat. . vagyis a tudat éberségi szintjének csökkenése során megjelennek a spontán képi (autoszimbolikus) társítások is.A pszichodinamikus imaginációk a pszichoanalízis szülöttei. kizárólagosabb az asszimiláció. a képtudati szinten végbemenõ történésekben az egyén egyedi kreatív (önmaga számára eleddig ismeretlen) öntapasztalásokhoz juthat el a terápia biztonságadó világában. másodlagos szimbolizációként funkcionál. A kapcsolási irányok a jelenbõl a múlt felé tolódnak el (retrospektív folyamatok túlsúlya).pszichodinamikus (pszichoanalitikus. a színes. a spontán képekbõl szcenatórikus. amikor fekvõ. A tudat „kiürítése” az egyetlen központi gondolat (meditatív téma) felvételének és fenntartásának kedvez. A pszichoanalitikus helyzet is ezt a jellemzõt használja fel. hogy képek és fantáziák bukkanjanak fel és számoljon be ezekrõl. a múltba visszanyúló elem lelhetõ fel. Ekkor kezdõdtek a fiú tünetei.). 1900. Ha van szimbolizmus.

. . tenger. „énpszichológiai. összekapcsolva a jungi analitikus. valamely sajátos aspektus szerint. meditatív folyamatok rendszerezése Thomas. szimbolikus vizualizáció útján. lefestetett) szimbólumokkal folytatott elemzõ munkát is felhasználta. ajánlott képeket. Ez utóbbi a keleti filozófiákból kölcsönvett. A pszichoszintézis-tan a jungi alapokra épülve fejlesztette ki metodikáját az USA-ban (Assagioli. A pszichoszintézis-tan a szimbolikus evokációt (a terapeuta is átéli magában a beteg képsorait). váza. amelyben az imaginatív munka õsszimbólumokkal. konfliktusfeltáró és állapotrendezõ eljárás. álcázó mivoltával szemben azok felfedõ. 1948-54 között dolgozta ki Leuner. sõt az objektivált (lerajzoltatott.képzet eredete (sarlómotívum): Zeusz kisfiú korában sarlóval csonkította meg apját. benne egyképpen jelent meg a tiltott játék miatti büntetésfélelem és az apával szembeni elfojtott düh.Thomas a meditatív (megadott. a mitológiából kölcsönzött kép. klasszikus pszichoanalízis keretében az imaginatív munka nem kapott igazi teret. Pierce Klark (1925) a „képi szabadasszociációs módszerben” próbálta meghonosítani.). Az USA-ban ez az eljárás vált szinte az egyedüli elterjedt európai imaginatív . Happich és Brachfeld nevéhez fûzõdik. amplifikáló) metódusok vallási keretekben és világi rendszerekben alkalmazható formáit rendszerezte (Thomas 1978). barlang.Desoille „éber-álom” módszere struktúrált. Koronkai 1978). megteremtve a pszichoszintézist. göttingeni pszichiáter professzor a módszer standard képeinek kísérleti munkákon nyugvó alap-képsorát. A sarló Zeuszé. A pszichoanalitikus.A legjelentõsebb imaginatív metódus Európában Hanscarl Leuner katatim képélmény módszere. A Zeusz. a szelf szimbolizációt és a kozmikus realitások. amint az öreg a házuk elõtt füvet kaszál. az autogén tréning felsõ fokából továbbfejlesztett eljárásokhoz rendelhetõk hozzá. alvó Csipkerózsika keresése stb. komplex pszichoterápiában azonban az aktív imagináció önálló módszer rangjára emelkedett. melyet a tárgyi értelmezés segít megérteni). Errõl szólt a fiú fantázia-szövedéke. . Leuner katatim-képélmény metódusához és a relaxációs metodikákhoz kapcsolódó. . látta. A tiltott játék az onánia. kozmo-mitologikus õsképek szimbolikus appercepcióját alkalmazza a beteg gyógyításában és az egészségesek kreatív képességeinek fokozása érdekében. a múltból a jövõ felé irányuló „átkötést”. .Frétigny és Virel (1942) az „oniroterápia” elnevezésében foglalták össze a megváltozott.Schultz az autogén tréning felsõ fokaként – jungi szemlélettõl áthatott meditatív szakaszt dolgozott ki (Bagdy. A látszólag értelmetlen képek pontos jelentéseket szállítottak a fiú pszichés történéseirõl. Az asszociációs kört az amplifikáció kiterjesztési mûveleteivel bõvítette ki. továbbá részben a jungi szemléleti alapokon nyugvó eljárásnak ezúttal csak a vázát tudjuk bemutatni. . a jövõre elõremutató predikciós-értéket és a képet idõbeli-sorozati összefüggésének jelentõségét biztosította terápiás elemzéseiben. A tudattalan õsképeinek és a komplexusoknak a megismeréséhez Jung a képi folyamatokat. elfedõ. Az öreg paraszt a fiú apja. a gyermekfaló Kronoszt.. Az elõször 1938-ban publikált módszer Desoile eklektikus szemléletére. a szimbolikus megértést (szimbólumanalízis a jungi technikával). Freud értelmezése szerint az apával szembeni elfojtott düh alakította a képeket érthetõ célzásokká a fantázia útján.. Gerard 1974). aktív imaginációt a rogersi személyközpontú.kaszával. pszichospirituális fejlõdéstan fogalma. A tárgyi értelmezés (a kép „objekt-reprezentáns”) mellett az alanyi interpretációt (a kép maga a kliens. amelyben eredeti módon folytattak konfliktusfeltáró mûveleteket. Az európai imaginatív metodikák Desoille (1963) „éber-álom” módszeréhez. az intuitív kreatív ember e felfogás szerint részesülhet a személyfeletti dimenziók ezoterikus tudásanyagából az ún. humanisztikus elmélet feltevésrendszerével és a „transzperszonalitás”-koncepcióval. mitológiai és mesealakok képi-képzeleti megjelenítésével folyik (kard. fogalmakat kontempláló. A relaxáció alapjaira épülõ imaginatív. közlõ értékét hangsúlyozta. A jungi analitikus.. aki büntetésbõl levágja a falloszt. a pavlovi kondicionálással való rokonszenvezésére és a jungi szimbólumértelmezési affinitására is betekintést nyújt. Jung a szimbólumok elrejtõ. A freudi. szörny. hipnoid tudatállapotban vezetett képzeleti pszichodráma metódusukat (oneirodráma). kevés sikerrel. alámerülés. 1955-ben tette közzé elsõ ízben „experimentális katatim képélmény” elnevezéssel.. tematikus alapképek sorával dolgozó. Schultz. bevonva a polaritás (ellentétek dinamikája) tényezõjét.

metodikává. feldolgozás. . ismétlõ) és anticipatív (elõrejelzõ) funkcióját tekinti meghatározónak. képzeleti világában félelemmentesen és a reális történésekkel járó következmények nélkül tehetjük átélhetõvé mindazt. azaz irányított érzelmi képzelet néven). hogy az imagináció elõtt relaxált (ellazult) állapotba kerüljön. akkor a félelemkiváltó helyzettel vagy dologgal történõ képzeleti találkozás „védett” állapotában. Leuner a szimbólumdráma elnevezés elterjedése miatt újabban ezt az elnevezést preferálja (Leuner 1989). átalakító) hatások. az álomanalízist. . fölsõ fokban pedig az elfárasztás. hegy. A felsõfok az énideál-elemzõ munkából. ennek különféle lehetõségeivel.Végezetül dióhéjban összefoglaljuk a viselkedésterápiák keretében felhasználásra kerülõ imaginatív metodikákat és – gyakrabban alkalmazott – technikákat. A társításos (asszociatív) tanulás révén . önmegértés szervezõdhet. Ha a terápia elõkészíti az egyént arra. a gödör. átdolgozás révén elérhetõ tudatosítás.Kognitív szinten a régi összefüggések új értelmezése. helyreállító processzus. fokális. mely önállóan is alkalmazható a krízismunkában. A standard képmotívumok alapfokára (mezõ. újraszervezhetõk. A múltnak képi szemléletes felidézése. az album és fóliáns kép felépítésébõl. a módszer imaginatív pszichoanalízis. . archaikus szükségletek kielégítését. . A beteg vagy kliens rátalál a játék. patak-követés. hipnózis.A középfok már megengedi az asszociatív. Erre építhetõ a zenei imaginációval folytatott fókuszterápia. megerõsítés. amelyet az amerikai gyakorlat 1964-tõl akceptált és befogadott (Guided Affective Imagery. a szorongás kikapcsolásával (illetve annak csökkent szintjén) mehet végbe. képelemzõ munkát nem foglal magába. erdõ széle) épül a középfok (jelentõs személy. a vulkán. A rendezõelvek és a szimbólumokkal folytatott munka szempontjából a középfokon szimbólumkonfrontációval és belsõ vezetõ alkalmazásával dolgozhatunk. A módszer egymásra épülõ fokozatokat és rendezõelveket tartalmazó terápiás rendszer. .. A terápiás helyzet védett. próbacselekvések során új viselkedésminták kialakítása érhetõ el. mint az inventív (szemléletváltoztató).Leuner módszere lényegét tekintve olyan önmegismerõ út. szimbolikus-. Az expandált énállapotban (relaxáció. indulatelvezetés és mikrokatarzisok mehetnek végbe.A fölsõ fokon a feldolgozási és áttételi-analízissel végzett munka minden. . s ami az egyén számára tünetokozó. struktúrát érintõ. a test belsejének introspekcióját. különleges tudatélmény) folyó munkában énrészekkel és konfliktusszármazékokkal dolgozunk. újrastruktúráló lélektani munkát.A hatásmechanizmus szempontjából a terápiás kapcsolatban a megosztott-. pszichodinamikus munka beépítését. elapasztás. visszaidézés. innovatív (viszonyulásmódosító. ezzel kibõvíti önmegértésének és önmegélésének lehetõségi terrénumát.Viselkedési szinten pedig a konfrontáció. A módszer „reparatív”. és a mágikus folyadékok technikájával segíthetjük az önfeltáró. amelynek minden szakasza rekreatív és terápiás hozamú. jelentéselemzõ munkát. jutalom). ház. a szimbolikus gondolkodás kreativitásfokozó értékére. az én építése.Az alapfok az imagináció begyakorló szakasza. agresszivitás az oroszlán hívóképpel). az egyénre tervezett terápiás munkát teszi lehetõvé. A viselkedésterápiák rendszere a képzeleti folyamatok reproduktív (újrateremtõ. amelyek még tudatosító elemzés nélkül is spontán átrendezõdéseket hoznak létre. Egyéni és csoportos változata egyaránt kidolgozott. Egyrészt erõsen strukturált. újraélés. a pszichoanalízisben használatos eleme helyet kaphat.Érzelmi szinten szimbolikus vágyteljesülés. analitikus-indulatáttételi történések éppúgy szerepet kapnak. bûnhõdés. azaz a szorongással élettanilag összeférhetetlen (inkompatibilis) állapotot hozzon létre. szexualitás a rózsabokor és autóstop képpel. szimbolikus kielégülés (elfogadás. Több. . a mocsár. A szimbólumokkal való munka 2 technikája a táplálás és az összebékítés. mint terápia. A csoportos imagináció is dolgozhat a standard motívumokkal és a konfliktus-fókuszolással. zenei hatással létrehozott. viselkedés-megújító) és emergetív (lényegi. benn az egyén számára kritikus helyzeteknek a képi felelevenítése az imagináció rekonstrukciós (újraalakító) funkciója segítségével valósulhat meg. Értelmezési. elemzésébõl szervezõdik. melynek során a patológiás projekciók és/vagy a megzavart tárgykapcsolatok rendezhetõk. ami valóságosan nagy feszültségeket keltene. 15-30 üléses dinamikus rövidterápiaként és a krízisállapotok intenzív terápiájaként terjedt el leginkább. Az imaginált tartalmak és szcénák lefesthetõk. közvetett-. elviselhetetlen. szabad lelki mozgások elérése. célja kreatív. az akut konfliktusok fókuszba gyûjtését. . másrészt pszichikus problémák tudattalan összefüggéseit élesre állító. .

Zürich. emotív imagináció.: Schuell’s Aphasia in Adults. H. J.: Az utalás. 3. SHAPIRO. WIENER. szisztematikus deszenzitizációs terápiák. imaginatív „utazás” stb. old.J. Ezzel párhuzamosan. J. Stuttgart. KERTÉSZ Á. Acting. 1977. VERBRUGGE. Abnorm. 1974. Bp. Magyar kiadás év nélkül.: Katathymes Bilderleben. PIAGET. Houghton-Mifflin. Bransford. 11:47. Bransford. Handbook of Clinical Neurology..: A mûvészet rendszere. 1975. Bp. Bp. és a képzelet veszélytelen terepén készülhet fel a valóságos helyzetben való viselkedésre.: Szimbolizmus és társadalom. 1969..G. J. Bp.: Resemblances in language and perception. Acting. In: Kommunikáció. stb. GERARD.: La réve éveillé dirigé et la creation artistique. képzeleti szerepjáték. 1966.: Plans and the Structur of Behavior. DESOILLE.) 323. Budapest. Somló B. J. LEUNER. Bp. 1974. LAZARUS. Lazarus (1980) a viselkedésterápiás imaginációknak több. 1978. Imagination in der Therapie als Selbsthilfe.J.. D. ZINCSENKO. Gondolat Kiadó.: Modern Man in Seach of a Soul.G. J. In: Shaw. (Ed. a képzeleti próbacselekvések beépítésével pedig számos behavior-terápia használja fel az imaginációs lehetõségeket. fantáziájában kidolgozhatja – sokszor egészen apró lépésenként és részletesen – a jövõre vonatkozó.. J. vagy célszerû. Budapest.: Meditation. Gen. 1977. Paris. S. New York..B. D. JENKINS. H. München. SHAW. VERGILESZ. In: Mûvészetpszichológia (Szerk. 365-389.N.. 24:471-490. SPEIDEL. hogy a terápia során a képzeletnek elsõsorban a valóságrekonstrukciós és elõvételezõ. 1975. Psychosom. Bern. N. Knowing. 1948. vizsgapánik. 1973.L. 17-18. R.: Bio-Informational Theory of Emotional Imagery. S.: Megismerés és valóság.: Innenbilder.J. New York. amelyekben valamely mértékben – szinte kivétel nélkül – helyet kapnak az imaginatív technikák. JUNG C. 1978. The perception-meditation continuum. MÉREI F. R. L. FOULKES. Harper and Row.S. J. különösen a fóbia gyógyítására. MALGES F. Boston. Ezen a terápiás elgondoláson és gyakorlati alkalmazásán alapulnak az ún.H. Álomfejtés. E. Plenum Publishing Corporation. LANG. 1980.. teljesítményblokk.H. 267-311. New York. DESOILLE.: Szimbólumképzés gyermekkorban.: Bevezetés a tudattalan pszichológiájába.. J.T. 6:495-512. JIMANEZ-PABON. megoldhatatlannak érzett helyzetekre vonatkozó imaginatív ötletbörze.): Imagery: Current Cognitive Approaches. Psych.: A conceptual framework for cognitive psychology: Motor theories of the mind.: Die Traumdeutung. 1947.R. PRIBRAM. Psychiat. Imaginative Methoden in der Psychotherapie. „szociális szorongás”.) Közgazdasági és Jogi kiadó. IRODALOM BAGDY E. PEREVERZEV. In: Izlés és kultúra. 10. Pfeiffer Verlag.) célzottan irányuló.: Halász J.: Perceiving. 1961. 1984.: A vizuális kép kialakulása. Basic Principles and Therapeutic Efficacy of Guided Afifective Imagery. Wien. DRACOULIDÉS. 689. GORDON. Gondolat Kiadó. FLEISCHER St. Psychophysiology 16. Akadémiai . NEISER. D. GIBSON. J. KI. R. Psychother.H. 1974. idõprojekció. II. Wiky and Sons.. H. Routlege and Kegan Paul. New York.P. Ilyen esetekben az imagináció nem önálló módszer.: Szürrealista eljárások és a tudattalan kifejezése. FISCHER.) 251. Gondolat. 4:316-342. S.H. Hans Huber Verlag. kiadás. 1960. KORONKAI B. Werke 2/3. Bp. mint húsz alaptechnikáját dolgozta ki (pl. Ergebnisse in Theorie und Praxis. Psychiatry 10. K. 66. Gondolat.L. R. SINGER. iskolafóbia stb. megfelelõ szakaszainak jutalmazással való megerõsítése. K.: Symbolic apperception and integral psychology. GIBER. R. (szerk. Az egyes viselkedészavarokra (pl. FREUD.). 1976.. 1978.: Relaxációs módszerek. Information Psychologique. 1978. Bp. A kommunikáció világa (szerk. Confinia Psychiatrica 19:1. 1963. THOMAS. Medicina. 1978. J. Knowing.: Horányi Ö. V.: La méthode du réve éveillé. 1971. Ges. álmatlanság. kiadás 1988.G. R. Arts and Lettres. Henry Holt. New-York.: Phantasie und Tagtraum. 1977. csupán a szükségletek szerinti technikai-mûveleti eszköze a terápiás munkának.: Perceiving. München. 412. Pfeiffer Verlag.: Freuds Symbolbegriffe Psyche 31. In: Shaw.J.: On memory and childhood ormnesia. J. Az imaginatív tréningek a kívánt viselkedés ismétlését. New York. helyzeti félelmek.: Psychophysiological basis of emotion. SEFER. Szemiotikai Tanulmányok 20:145. A cartografy II.: The senses considered as perceptual systems. In: Mûvészetpszichológia 353.. G. München. R. adaptív (jól alkalmazott) viselkedésének tervét (az imagináció anticipatív (elõvételezõ) funkciója). Pfeifier Verlag. SEGAL. lámpaláz. szervi panaszok „ideges alapon”. Pszichológia a gyakorlatban 34. SINGER.B. képzeleti „tûzoltás”. begyakorlását is lehetõvé teszik.): The Power of Human Imagination. Arch.: Mental activity in relaxed wakefullness. V. W. Wiky and Sons. feszüléses fejfájás.E. szorongás. Akadémia Kiadó. Bp. PRIBRAM. S. 1978.W. Inc. 1978. R. képzeleti viselkedés egyes. JUNG C.) és a pszichovegetatív pszichoszomatikus tünetekre (pl. P.: Izlés és szemlélet.a félelmekkel való „védett szembesülések” során az egyén fokozatosan megtanulja a félelem nélküli reagálást. (Ed. illetve a próbacselekvési funkcióját használják fel a célzott viselkedésmódosítás munkájához. London.J. Academic Press. 1979.: Szerdahelyi I. 35:294. 1980. Az új viselkedésmódok kialakításában. K.: Meditation and psychotherapeutic self-regulation strategy and altered state of consciousness. Kossuth Kiadó. A viselkedéslélektani imaginatív metodikát abban összegezhetjük. 1973.: Transformation of consciousness. 84. POPE. SCHACHTEL. „viselkedésterápiás programcsomagok” állnak ma már rendelkezésre. vágyott.

ZIOLKO von H. Bp. Imaginatív pszichoterápiák 233 BENEDEK LÁSZLÓ A hiányzó . V.K. Praxis der Psychotherapie 8:73.: Über den emotionalen Untergrund visionär-Erscheinungen. 1977.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful