You are on page 1of 202

Ágoston Vilmos: A kisajátított tér

Ágoston Vilmos

A kisajátított tér

A nemzeti képzelet
Doru Munteanu és Wass Albert mûveiben

2007
© Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
1093 Budapest, Lónyay u. 24. félemelet 1.
Levelezési cím: 1461 Budapest, Pf. 362
Telefon: (+36 1) 216 7292, 456 0779
Fax: (+36 1) 216 7696
Internet: www.eokik.hu
E-mail: minor@eokik.hu
Tartalom
Fejtő Ferenc: Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5
A kutatás célja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9
Felelős kiadó: dr. Törzsök Erika elnök
1. Félelmek és tények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11
1.1 A magyar és román nemzeti képzelet próbatere . . 11
1.2 Az önfelmentés toposzai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11
1.3 A tényeket kiegészítő képzelet . . . . . . . . . . . . . . . . 12
1.4 A nemzeti képzelet néhány hiányzó adata . . . . . . 27
1.5 Rémhírek és a hatékony megoldás . . . . . . . . . . . . . 51
2. Kutatói szempontok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61
2.1 Kié az igazság? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65
2.2 Az irodalom és a kisajátított igazság . . . . . . . . . . . . 74
2.3 A teleologikus múlt és az irodalom . . . . . . . . . . . . 76
3. A szent és a bestiális a román képzeletben . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81
Doru Munteanu: Vinerea neagră (Fekete péntek)
A címlapon Petri Lajos: Az erdélyi 2. (Székely) huszárok (1935), 3.1 A kisajátított tér román nemzeti ideológiájának
budapesti köztéri lovas szobrának részlete látható.
néhány alapeleme és következményei . . . . . . . . . 91
3.2 A regény korabeli fogadtatása . . . . . . . . . . . . . . . . . 95
4. Az úrgazda és a patkányemberek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103
A tér magyar nemzeti kisajátítása: Wass Albert műveiben
4.1 Napjaink Wass-kultusza . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 104
Nyomdai előkészítés és nyomás:
4.2 Wass Albert élete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117
Stúdió MolnART, (+36 20) 203 9961
E-mail: info@molnart.hu 4.3 Wass Albert és a népbíróság ítélete . . . . . . . . . . . 144
Tördelés: Molnár László 4.4 Egy közhely, és ami mögötte van . . . . . . . . . . . . . 155
4.5 Wass Albert Versei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163
4.5.1 Stilisztikai szerep nélküli tájszavak . . . . . . . 165
4.5.2 Verstani ismerethiány, kínrímek,
stilisztikai igénytelenség . . . . . . . . . . . . . . . . 187
4.5.3 Idegen nyelvi hatások: germanizmus stb. . . 193
4.5.4 Epigonizmus: Petőfi, Vörösmarty, Ady,
Szabolcska hatása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 195
Előszó
4.5.5 Vendéglői nóták, szívhez szóló giccsek . . . . 200 Ágoston Vilmos jelen tanulmánya egészen eredeti és mondhatnám
korszakalkotó munka eredménye. A román-magyar viszonyt – amely-
4.6 Wass Albert prózája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 216
ről tudjuk, hogy örvendetesen megjavult az utolsó években, hiszen
4.6.1 1940 előtti regénye: Farkasverem . . . . . . . . 216 immár mindketten tagjai az Egyesült Európának, amely kizárja a
4.6.2 A nemzeti konfrontatív szemlélet szomszéd államok lakosságának és politikájának a konfliktusait –
Wass Albert 1940-től írt prózai műveiben . . 223 úgy vizsgálja, hogy külön-külön kutatja a viszony mélyebb okait és
4. 6.3 1940 óta írt prózájának néhány sajátos jelenségeit. Egymással szembeállítja az érveket, amelyekkel a két nép
jellemzője . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 318 igazolni próbálja, menteni a gyűlöletet, amelyet úgy az egyik, mint a
másik a nemzeti történelme során elszenvedett sérelmekkel indokol.
4.7 Antiszemita volt-e Wass Albert? . . . . . . . . . . . . . . . 323
Egyetértek Ágostonnal, amikor úgy véli, hogy elérkezett végre az idő,
4.8 Még egyszer a Baumgarten-díjról . . . . . . . . . . . . . 342 amikor elfogulatlanul elemezhetjük az érveket, amelyek a nemzeti
4.9 Wass Albert Erdély-képe . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 344 emlékezet és sérelmi propaganda hatása alatt váltak népszerűvé, és
5. A mai nemzeti képzelet és egy katonai konfliktus lehetősége . . 359 rendkívüli módon megnehezítették azokat az itt és ott is jelentkező
törekvéseket, amelyeknek célja a humanista ráció alapján az ellenté-
tek egyeztetése és nem azok kiélezése.
A hivatkozott irodalmi művek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 370 Romániában csak 1990 után jelenhettek meg azok az írások,
amelyekben a román nemzeti mitológia két évszázados beidegző-
Felhasznált irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 372 dött képeit elemezhették a történészek és publicisták. Ágoston e
Rövidítések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 387 szerzők közül Lucian Boia, Sorin Mitu és H.-R. Patapievici írásaira
hivatkozik. Magyarországon viszont éppen az 1990-es évek óta ter-
Névmutató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 388
jednek új formában az egykori nemzeti tényeket kiegészítő képze-
Abstract . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 397 let ideogrammái és kényszerképzetei. Jellemző, hogy ezeknek
többnyire a két világháború között és alatt volt igazi tömeghatásuk,
majd az 1990-es évek óta a politikai szembenállás menedékeként
fogalmazzák meg egyes magyarországi és határon túli magyar poli-
tikai körök az előző évtizedek nemzetellenes diktatúrájával, a balol-
dallal és a zsidóknak tulajdonított liberalizmussal szemben. Ami a
bécsi döntést illeti (1940. agusztus 30.), a magyar levéltári adatok-
ból idézi a szerző, hogy azt Magyarországra rákényszerítették, s ab-

5
ból elsősorban vesztesége származott. Viszont Romániát a teljes gon és Romániában. Ennek ellenére a magyar és román nemzeti ön-
összeomlástól mentette meg. felmentők a másik nemzet őszintébb zsidóellenességével indokolták
Jelen tanulmány abban is különbözik az egymásnak ellentmon- az ellenfél démonizálását és a saját ártatlanságukat.
dó csoportok nemzeti konfrontációjáról szóló legtöbb eddigi mun- Egyszóval, Ágoston Vilmos egy olyan mélyreható kutatásra vállal-
kától, hogy nem az egymással szemben álló felek között keresi azt, kozott, amely véleményem szerint egyedülálló és remélhetőleg komo-
hogy kié az igazság. „Mintha az igazságot egyedül birtokolni lehet- lyan hozzájárulhat ahhoz, hogy a nemzeti képzelet sokszor mitikus ki-
ne”, „ám de az igazság igen elvont, és bonyolult fogalom”. A jog növései ne kerülhessenek ellentétbe az emberség (humánum) kérdé-
ugyanis szerinte nem az „igazságra” épül, hanem általában az alkura, seivel. Nagy bátorságra volt szükség, hogy ezt a folyamatot magyar
a kompromisszumra, amelyet a társadalmi erők, vagy a hatalmak ki- részről indítja el, abban a reményben, hogy a román történelem írói
alakítanak egy bizonyos időben. Szerinte az igazság alapjában véve nem vonják majd kétségbe a tényekre hivatkozó megállapításokat.
egy megegyezésen alapuló fikció: a felek „időről időre megegyeznek
bizonyos alaptények elfogadásában”. De mi történik, ha a felek nem Párizs, 2007. július 27.
egyeztetnek, nem óhajtanak egyeztetni? „Akkor nincs igazság” – fele-
li Ágoston. „Akkor gyűlölet van rombolás, terrorizmus, háború.” Fejtő Ferenc
Ezért a szerző hangsúlyozza, hogy az ellentmondó nézetekben nem
az érdekli, hogy kinek van igaza, hanem, hogy mi a közös. A konflik-
tus elkerülésének módja nem az, ha elméletileg kimutatjuk, hogy mi-
ben térnek el egymástól a különböző „ideológiai igazságok”. A konf-
liktusokban mindig az érvelés szimmetriája az, ami mindkét oldalról
elvezet a kirobbanáshoz. Más utat már egyik sem tud elképzelni,
mint a saját igazának győzelmét a másik fölött. És ezt a tételét a erdé-
lyi román és magyar irodalmi példákkal bizonyítja. A román irodalmi
alkotások bemutatása mellett, behatóan elemzi Wass Albert írói mun-
kásságát is. Ez tanulmányának egyik legeredetibb része, amelyben
bebizonyítja, hogy nem egy ártatlanul szenvedő, szenvedélyes kom-
munista ellenes, nagy magyar íróról van szó, akit méltatlanul hallgat-
tak el több mint negyven éven át a magyar kommunisták és az „igaz-
ságtalanul antiszemitázó zsidók”, hanem rámutat az író újabb kultu-
szának a társadalmi gyökereire is.
Erdély kérdése kapcsán alapvetően két nemzetállam vetélkedé-
sének területéről van szó, és ennek megértéséhez elengedhetetlen az
akkori korban leginkább üldözött kisebbséghez, a zsidósághoz való
viszonyulás elemzése. Ez a kérdés persze azért is bonyolult, mert a
román és a magyar kölcsönös, egymást kizáró szemlélet ellenére, a
legnagyobb tragédiát abban a korban, a teljes megsemmisítésre törő
ideológia gyakorlatán nem a magyar, és nem a román, hanem töme-
ges méretben a zsidóság szenvedte el Észak-Erdélyben, Magyarorszá-

6 7
A kutatás célja
A tanulmány célja az, hogy egy sokat vitatott térnek, Erdélynek és
egy mindmáig ellentmondásosan felfogott időszaknak, Észak-Er-
dély 1940–44 közötti visszacsatolásának, máig ható román és ma-
gyar irodalmi, nemzettudati, politikai viszonyulásait elemezve, köze-
lebb kerüljünk a román és magyar nemzeti képzelet politikai cselek-
vést befolyásoló, konfrontatív nemzetképeinek, ideogrammáinak a
megértéséhez. A konfrontációban elsősorban a hasonlóságokat, az
egymás ellen fordított érvekben a közös megfelelőt kerestük, hogy
magyarázatot nyerjünk azokra az önfelmentő, mítoszépítő elemek-
re, képzeletkiegészítő motívumokra, amelyek mind a két nép konf-
rontációját jellemzik, és annyira mélyen beivódtak a társadalom-
szemléletbe, hogy alapigazságokként hatnak, továbbra is befolyásol-
ják a szubjektív érzelmi döntésmechanizmusokat, sőt a politikai
gondolkodást.
Kutatásunk, amely egyaránt kiterjedt a történelmi, levéltári ada-
tok megismerésére, a politikusok megnyilvánulásaira, a sajtó és
egyes, az olvasók érzelmeit mélyen érintő szépirodalmi alkotások
elemzésére, nem egyetlen tudomány területéről meríti példáit, ha-
nem több tudomány határterületét érinti. Ennek megfelelően, nem
törekedtünk az egyes szaktudományok e témához kapcsolódó teljes
anyagának az ismertetésére, hanem a közismert szakterületekről
származó érvek közötti új összefüggések megállapítására.
Munkám elvégzése során köszönettel tartozom dr. Törzsök Eri-
kának, az EÖKiK kuratóriuma elnökének, aki a kutatás lehetőségét
megteremtette, a műhely közösségének kritikai szelleméért, Cs.
Gyímesi Éva irodalomtörténésznek, Illésfalvi Péter főmuzeológus-
nak, dr. Számvéber Norbertnek, a Hadtörténelmi Levéltár vezetőjé-
nek, Varga Katalinnak, a Petőfi Irodalmi Múzeum főosztályvezetőjé-
nek, valamint a múzeum irodalmi hangtárának használata során

8 9
Maróti István és Gáspár György muzeológusoknak. Úgyszintén meg-
köszönöm Simonné Goschi Gabriella (Magyarország) és Garda Ist-
ván (Németország) pszichológusok tanácsait, Szilágyi Júlia esztéta,
Tavaszi Hajnal könyvtáros, valamint dr. Kincses Előd ügyvéd és dr.
Frunda György RMDSZ-szenátor segítségét.

Budapest, 2007. július 20. 1. Félelmek és tények


Ágoston Vilmos
1.1 A magyar és román nemzeti képzelet próbatere

Romániától eltérően, ahol évtizedekig a nemzeti emlékezet és sérel-


mi propaganda eszköze volt, Magyarországon a rendszerváltásig
többnyire csak szűk szakmai körökben foglalkoztak az erdélyi kér-
dés sokáig fehér foltként emlegetett azon ellentmondásos időszaká-
val, amikor a két világháború közötti revíziós álmok egy része valóra
vált: Észak-Erdélyt visszacsatolták az országhoz. Ennek a korszaknak
jobban ismerjük a történelmi, világháborús eseményeit, a frontokat,
a politikai egyezkedéseket, mint az irodalmi, ideológiai, vagy embe-
ri, érzelmi hátterét. Többen úgy vélik, hogy elérkezett végre az idő,
amikor elfogulatlanul elemezhetjük azokat az éveket, amelyek a nem-
zetállami törekvések megvalósulásaként jobban próbára tették a
nemzet és az ország határain kívül maradt értelmiségét, íróit, történé-
szeit, politikusait, mint a korábbi kisebbségi sors, hiszen nemegyszer
szembekerültek egymással olyan fogalmak, mint a nemzeti képzelet
(imagináció) beteljesülése és az emberség (humánum) kérdései.

1.2 Az önfelmentés toposzai

A magyar és a román nemzeti képzelet (imagináció) toposzai egy-


aránt az önfelmentésre épülnek. A román „nemzet” ártatlan, még ak-
kor is, ha az elmúlt évszázad tapasztalati tényei szerint, a homogén
nemzetállam politikai célkitűzéseinek megfelelően beolvasztani
akarta, korlátozta, vagy kivándorlásra ösztönözte a területén élő ki-
sebbségeket. A magyar nemzeti ténykiegészítő képzeletben is a nem-
zet jósága éppen a kisebbségekhez viszonyítva nyilvánult meg, Szent
István „nemzeti államától” egészen Trianonig, de utána is. A lelki

10 11
egyensúly és a harmonikus világkép megteremtésekor, a pszicholó- nárius és érzelmi világában. Mindkét nép nemzeti képzeletét fel-
giában leírt kognitív disszonancia védekező mechanizmusával1, ár- használták a nemzeti hatalomra törő politikai közvélemény alakítói,
tatlanságuk bizonyítására mindkét nemzeti képzeletben úgy rögzül- ezért sokáig nem lehetett lebontani, szembesíteni a tényekkel ezek-
tek a tények, hogy saját jóságuk és a másik nép brutalitása lett az ural- nek a mitikus képzeteknek a tartalmát. „Azok az atrocitások, ame-
kodó képzeleti elem. lyeket az átadandó területeket kiürítő román, s az azokat birtokba
A román–magyar viszony erdélyi nemzeti képzeletében sajátos vevő magyar katonai egységek, továbbá román irreguláris kötelé-
szerepet kap a két népnek a zsidókhoz való viszonya is. Azt is kek és civil személyek követtek el 1940 szeptemberében – írja
mondhatnánk, hogy a zsidókat használják az önfelmentés eszközé- Illésfalvi Péter „Atrocitások az 1940-es erdélyi bevonulás során” cí-
ül. Míg mi (magyarok vagy románok) menteni akartuk őket, hoz- mű tanulmányában –, a mai napig negatív hatással vannak arra a
zánk asszimilálódtak, addig ők (románok vagy magyarok) született munkára, amely a közös múlt eme neuralgikus időszakának tisztes-
barbárságuk miatt, a kiirtásukra törekedtek. Ebben az önfelmentő séges feltárását célozza meg. Hogy egészen pontosak legyünk, nem
gondolkodásban, még a világháború előtt és alatt, a zsidók tevé- is folyik ilyen munka, nem tudunk olyan magyar–román történész
kenységét korlátozó törvényeket is azért hozták létre (magyarok és kutatócsoportról, mely a fentebb írt – szerintünk nemes – célt tűz-
románok), hogy megmentsék őket a „még súlyosabb” következmé- te volna maga elé”.2
nyektől. A nemzeti képzeletben rendszerint megtörtént, reális ese-
ményeket egészítenek ki oly módon, hogy a másik nemzetről kide- Romániában csak 1990 után jelenhettek meg azok az írások, ame-
rüljön, csakis a másik követte el a barbár cselekedeteket, sohasem a lyekben a román nemzeti mitológia két évszázados beidegződött ké-
közösséghez tartozók. A nemzethez tartozók által elkövetett ember- peit elemezhették a történészek és publicisták. Közöttük különös fi-
telenségek elhanyagolhatók, megmagyarázhatók, vagy ami a leg- gyelmet érdemelnek Lucian Boia, Sorin Mitu, és H.-R. Patapievici írá-
megnyugtatóbbnak tűnik: általában külső kényszer vagy provoká- sai.3 Magyarországon viszont éppen az 1990-es évek óta terjednek új
ció hatására követték el a bűntetteket. A nemzeti képzelet egyik ön- formában az egykori nemzeti tényeket kiegészítő képzelet
ellentmondása, hogy mindig közös cselekvőként tételezi önmagát, ideogrammái és kényszerképzetei. Reneszánszát éli a „zsidókérdés
mégis elutasítja a közös, negatív minősítést, vagy ítéletet. Jövőképe újraértelmezése” is. A jelenkori magyar nemzeti képzeletben két na-
is az önfelmentésen alapul, célja: a külső és belső tiszta nemzet gyobb témakört, képi formában is jól körvonalazható ideogrammát
megteremtése, bármi áron. figyelhetünk meg. Az egyik a népvándorlás kora előtti homályos
monda- és – minél jobban távolodó, annál inkább táguló – civilizá-
1.3 A tényeket kiegészítő képzelet ciótörténeti mitologikus fogalomkörre épül (Csaba királyfitól kezdve

A román és magyar nemzeti képzelet neuralgikus metszéspontja 2 Illésfalvi Péter: „Édes Erdély itt vagyunk…” Az erdélyi bevonulás során történt atrocitásokról. In:
Erdély. Ez mindaddig így lesz, amíg a nemzeti és kisebbségi kérdést Pro Minoritate, 2004. tavasz, 58–77. old.
3 Lucian Boia: Două secole de mitologie naţională (Két évszázad nemzeti mitológia). Humanitas,
nem általános emberi és emberjogi kérdésként, hanem a homogén
Bucureşti, 2005; Lucian Boia (szerkesztés): Miturile comunismului românesc (A román kommu-
nemzetállami törekvések igazolásaként értelmezik a két nép imagi- nizmus mítoszai). Nemira, Bucureşti, 1998; Lucian Boia: Istorie şi mit în conştiinţa românească
(Történelem és mítosz a román tudatban). Humanitas, Bucureşti, 1997; Lucian Boia: România,
ţară de frontieră a Europei (Románia, Európa front-országa). Humanitas, Bucureşti, 2001;
1 „Disszonancia fennállása esetén az egyén nemcsak a disszonancia redukciójára törekszik, hanem Lucian Boia: Jocul cu trecutul (Játék a múlttal). Humanitas, Bucureşti, 1998; Sorin Mitu: Geneza
aktívan el is kerüli az olyan információt és az olyan helyzeteket, amelyek feltehetően fokozzák a identităţii la românii ardeleni (Az erdélyi románok identitásának genézise). Humanitas,
disszonanciát.” „A kognitív disszonancia pedig olyan állapot, amely a disszonancia redukciójára Bucureşti, 1997; Irina Livezenu: Cultura şi naţionalism în Româia Mare 1918–1930 (Kultúra és
irányuló viselkedést idéz elő – mint ahogy az éhség is az éhség csökkentésére irányuló viselkedés- nacionalizmus Nagy-Romániában 1918–1930). Humanitas, Bucureşti, 1995; H.-R. Patapievici:
hez vezet.” Leon Festinger: A kognitív disszonancia elmélete. Osiris, Budapest, 2000, 51–52. old. Politice (Politikák). Humanitas, Bucureşti, 1996.

12 13
a jurtákig, a suméroktól a turáni gondolatig).4 A másik az úgyneve- képzetekre épülő jelképeket, szimbólumokat, amelyeknek a hatása, di-
zett „történelmi tényekre” épített képzelet világa, amelyeket az egy- namikus terjedése, mozgósító ereje éppen annyira független a keletke-
kori Szent István-i magyar állam; a Szentkorona-tan; Magyarország a zésükre vonatkozó reális tartalmi tényektől, eseményektől és összefüg-
nyugati civilizáció megmentője; Mohács; Trianon; székely és magyar gésektől, mint a lelki jelenségek során, amikor legtöbbször csak az
Erdély; magyar Felvidék; a Kárpát-medence egyetlen államalkotó né- eredményből próbálunk következtetni a kiváltó okokra. A nemzeti kép-
pe a magyar stb. címszavakkal lehet tematizálni. Mindkét csoportra zelet világát semleges fogalomként emlegetik és elemzése mindaddig
jellemző, hogy a két világháború között és alatt volt igazi tömeghatá- inkább csak az esztétika szférájába tartozik, amíg a fogalom nem alakul
suk, amikor az állampolitika és propaganda szerves részévé vált az el- át társadalmi jelenséggé, pártpolitikai programmá, vagy esztétikumot
méletek néhány alapeleme, majd az 1990-es évek óta, a politikai felhasználó nemzeti kényszerképzetté. Ekkor már tömegmozgató, ha-
szembenállás „menedékeként” fogalmazzák meg egyes magyarorszá- talmi, állami, és nemzetközi politikát befolyásoló jelenségként, meg
gi és határon túli magyar politikai körök az előző évtizedek „nemzet- akarja határozni, át akarja „formálni” a társadalmat. Sajnos, akárcsak a
közivé kényszerített”, nemzetellenes diktatúrájával, a baloldallal és a többi lelki folyamatnál, nehéz éles határt vonni a képzet és a kényszer-
zsidóknak tulajdonított liberalizmussal szemben. képzet között, éppen így nem lehet éles határt vonni az úgynevezett
A fenti nemzeti képzeletet építő elméletek néha egymástól füg- nemzeti „történelmi eseményeket” kiegészítő képzelet és a nemzeti
getlenül, egymásnak ellentmondva, vagy egymást kiegészítve jelen- kényszerképzetek világa között sem. Ezeknél a jelenségeknél általában
nek meg a politikai tudat alakítóinak szó-, és gondolatfűzésében, a csak a végeredményt tudjuk szemlélni, amikor már kialakultak, tömeg-
parlamenti diskurzusokban és a médiában, amellyel hozzájárulnak, hatásuk van, közös cselekedetekben robbannak ki és terjednek, nem
hogy kialakuljon valamilyen általánosan elfogadott, megkérdőjelez- akkor, amikor létrejönnek. Míg az egyéni lelki folyamatok általában ma-
hetetlen, érzelmi „nemzeti” képzelet-minimum. A „politikai tudat ala- gánemberi megnyilvánulások, a nemzeti képzelet világa mindig közös-
kítói” kategóriáját igen tágan értelmezem és a kiegészítő nemzeti ségi ideogrammába szerveződik. Keletkezése, kialakulása és a közös
képzelet építőinek, terjesztőinek hatása, szociológiai szempontból gondolat terjedése feltételezi a közösségteremtés igényét. Ezért egye-
sokkal szélesebb körű, mint az elemzésüket és lebontásukat vállaló sek azt a következtetést vonták le, hogy közösség nélkül nincs nemzeti
íróké, filozófusoké, történészeké Magyarországon és Romániában képzelet, de nemzeti ténykiegészítő képzelet nélkül sincs nemzeti kö-
egyaránt.5 A politikai tudat és a nemzeti képzelet alakítói nemcsak a zösség. Általában abból indulnak ki, hogy valamilyen közös képzeletre
politikai szónokok, a különböző jobb és (nemzeti) baloldali pártelit szüksége van minden közösségnek ahhoz, hogy tagjai kifejezzék össze-
képviselői, hanem a papok, tanárok, írók, újságírók és médiaszerep- tartozásuk alapelemeit. Ezekre az alapelemekre épülő képzeletnek vi-
lők, történészek, teoretikusok, sőt mindazon szereplők (katonák, szont, nem feltétlenül nemzeti tényeket kiegészítő képzeletnek kell len-
tisztek és biztonsági elhárító tisztek), akiknek valamilyen hatásuk le- nie. Ilyen lehet akár az állam polgárainak közössége, a földrajzi megje-
het a nemzeti képzelet alakulására. löléshez tartozók közössége, vallások hívei, rétegek, vagy a fajhoz tarto-
A magyar nemzeti képzelet, mint minden ténykiegészítő lelki tevé- zás eszméjének közösségi hivatkozási alapja. Nem biztos, hogy éppen
kenység, létrehozza (vagy újabban feleleveníti, revitalizálja) a nemzeti a nemzeti elv lesz a jövőben is az, amelyik közös képzeletet hoz létre,
de egyelőre még Európában nem annyira a közös polgári, mint inkább
4 Bakay Kornél: Őstörténetünk régészeti forrásai I–II. 1997. MBE I–III. László Gyula Egyesület, Bu-
tájainkon a XIX. évszázadban kialakult nemzeti képzelet eszményeihez
dapest, 2004, 2005.
5 Magyar vonatkozásban, a témánkat illetően elsősorban Nyerges András: Jobb- vagy balkánaán igazodnak a politika alakítói.
(1998); Senkiföldje: irodalom (1999); Színrebontás (2003); Rendes ország – kétféle történelem
(2005); Dénes Iván Zoltán: A realitás illúziója (1976); Eltorzult magyar alkat (1999); Európai
A nemzeti képzeletek közös elemei azok a fogalmak, amelyek
mintakövetés... (2001); Megtalálni a szabadság rendjét (2001); Tamás Gáspár Miklós: Másvilág
(1994); Törzsi fogalmak I–II. (1999) című kötetekre hívom fel a figyelmet. azonnal elfogadható érzelmeket váltanak ki a hívekből. Ezek között

14 15
első helyen vannak olyanok, mint a közös üldöztetés, ártatlanság, megszállás kifejezést Erdéllyel kapcsolatosan, mert a kifejezés már
menekülés, az ellenség megszállottsága, bestialitása, brutalitása, ke- foglalt. Azt már kisajátította a román nemzeti mitológia. Azt a ma-
gyetlensége. A válaszok a frusztráció világából átvezetnek a kompen- gyart, aki olyant állítana, hogy a magyar hadsereg „megszállta Er-
zációba, a bosszú kategóriáját írják körül: a nemzet visszafizeti, eléri délyt”, azonnal átirányítanák a román nemzeti imaginációba, amelyik
hajdani nagyságát, visszaszerzi, megtorolja, helyreállítja az igazságta- szerint az „ősi román földet” megszállták, elszakították, bestiális mó-
lanságot, megszünteti az elnyomást, szenvedést, megaláztatást, kiűzi don feldarabolták a magyarok. Egy magyar nem állíthatja, hogy a ma-
az idegeneket. Azt, aki kilép a nemzeti imagináció bűvköréből, vagy gyarok megszállták Erdélyt, mint ahogyan a román sem mondhatja,
akár csak kétségbe vonja érvényességét, tényszerűségét, vizsgálja hogy a magyarok felszabadították az erdélyi magyarokat a román
összefüggéseit, megpróbálják kizárni a nemzeti közösségből: nemzeti elnyomás alól. Ezek képtelen állítások lennének és senki
„nemzetidegennek” tartják. A nemzet utolsó menedéke a képzelete – nem lépi át a saját nemzeti képzeletének a határait. Még a történé-
gondolják. Ha már azt is elveszik tőlük, vélik, akkor igazán beteljese- szek sem. A levéltári adatok kutatói jól tudják, hogy a tények sok min-
dik a sors csapása: megszűnik a nemzet. Pedig a közösségek és így a denben ellentmondanak a nemzeti képzeletnek, de ők sem óhajta-
nemzet létét sem fenyegeti jobban semmi más, mint az önbecsapás- nak szembeszállni a felépített imaginárius konstrukciókkal. Pedig
ra épülő nemzeti képzelet. A nemzet végnapjai – mint minden közös- Náday István altábornagy még 1940 októberében szemrebbenés nél-
ségé – akkor kezdődnek el, amikor egyetlen menedékébe húzódik kül leírhatta körlevelében: „A most megszállott Erdély területén6
vissza, a képzelet világába. lakó román lakosság az „oláh” megjelölést magára nézve sérelmes-
nek találja.”7
Amint említettük, a magyar nemzeti képzelet egyik neuralgikus Erre a körlevélre még visszatérünk, de addig is figyeljük meg a
kérdése a „magyar Erdély” körüli viták. Pontosabban annak különbö- magyar és román nemzeti képzelet közötti hasonlóságot. Az erdélyi
ző nemzeti „megszállása(i)”. A nemzeti képzelethez tartozó nyelvi ki- magyarokat leszámítva, a román és a magyar nemzeti tudatban egy-
fejezések sajátos jelentőségét akkor értjük meg, ha elgondolkozunk aránt úgy rögzült az 1940. augusztus 30-ai, úgynevezett 2. bécsi dön-
ezen a szón: megszállás. Az ellenséges nép mindig megszállja, a mie- tés, amelyik Észak-Erdélyt Magyarországnak ítélte, hogy igazságta-
ink pedig felszabadítják azt a kizárólagos „nemzeti” területet, amelyet lan döntés volt. Egyedül az erdélyi magyarok emlékeznek vissza úgy
ide vagy oda csatolnak. A magyar képzelet például lehetetlennek tart- arra az időre, hogy négy évig elégtételt vehettek a korábbi román sé-
ja azt a feltételezést, hogy Észak-Erdélyt a magyarok 1940-ben „meg- relmekért. Nyilvánosan is használhatták anyanyelvüket, a hivatalok-
szállták” volna. A magyarok nem megszállták – javítanak ki –, hanem ban és a közigazgatásban egyaránt. Emiatt senki nem alázta meg
visszacsatolták, felszabadították az elnyomó nemzeti román uralom őket, mint a román nemzetállam idején. Visszaemlékezéseik szerint,
alól az „ősi magyar” földet. Általánosan elterjedt magyar vélekedés – és a levéltári adatok is erre utalnak, beárnyékolta ugyan ezt a lelkes
ezzel elsősorban az erdélyi magyarok értenek maradéktalanul fogadtatást az, hogy az anyaországiakkal „népesítették be” a közigaz-
egyet –, hogy a bécsi döntés részlegesen helyrehozta a Trianonban gatási állásokat, kitették onnan az erdélyiek többségét, de azért sem
hozott döntés igazságtalanságát, amikor az első világháború nyertes a magyarországiak, sem az erdélyiek nemzeti képzeletében nem íté-
hatalmai több millió magyart és ősi, nemzeti területet elszakítottak a lik el a bécsi döntést. A románok igazságtalannak tartották és tartják
magyar „anyaországtól”. Maga az „anyaország” szó is értelmezhetet- ma is ezt a „diktátumot”, mert elszakította tőlük az „ősi nemzeti föld”
len nyelvi kifejezés lenne az „elszakított” területek nélkül. Nem is egy darabját és Magyarországhoz csatolt közel másfél millió románt.
olyan régi keletű, az Osztrák–Magyar Monarchiában még nem volt a
6 A továbbiakban, ha külön nem jelöljük, az eredeti szövegben a jelentéshangsúlyozó kiemelések
magyaroknak „anyaországuk”. A kettő kiegészíti egymást, mint a mind Á. V.
megszállás és a felszabadítás. Egy magyar nem használhatja a magyar 7 HL 4651/1940 /eln. 1. vkf. Tárgy: Oláh elnevezés helyett a román megnevezés használata.

16 17
Őket sem zavarja, hogy 1919 után legalább ugyanannyi magyart csa- rútól, ami esetleg mindkét országban anarchiához és a tökéletes ösz-
toltak hozzájuk, a szintén „ősi” (magyar) földdel együtt, mert nekik szeomláshoz vezetett volna. Ebből a szempontból, nem úgy merül fel
az kijárt, hiszen: „ősi román föld” tért vissza az „anyaországhoz”, és a kérdés, hogy melyik nép vezetőit lehet felmenteni a nemzeti képze-
különben is elégtételt kellett nyújtani a román nemzetnek az évezre- letben azért, hogy az Erdélyért folytatott küzdelem miatt népük érde-
des elnyomatásért, amelyet a magyaroktól elszenvedtek. Szerintük a keit „kénytelenek” voltak alárendelni a háborús hitleri Németország
magyarokhoz húzó németek és olaszok kényszerítették rájuk azt a és Olaszország politikájának. Általában ezt az önfelmentő nemzeti
döntést, amelyet politikusaiknak el kellett volna utasítaniuk. A dön- érvet találjuk mind a román, mind a magyar munkákban. Valójában
tést soha nem fogadták el, és igazságtalannak tartották akkor is,8 és azt kellene kérdezni és elemezni, hogy melyik nép politikai és kato-
annak tartják ma is.9 nai vezetőit, miként tartotta sakkban a nem éppen humanizmusáról
Ugyanakkor a hivatalos magyar politika csak kifelé ujjongott a ismert német katonai politika, hogy az egymás ellen tervezett bűnök
visszacsatolásnak. A levéltári adatokban igazságtalan döntésként em- elkövetésétől visszatartsák mindkét felet az őket mélységesen lenéző
legetik a bécsi döntést. Többek között azért tartották igazságtalan német katonai vezetők. Az már más kérdés, hogy a hitleri Németor-
döntésnek, mert Dél-Erdélyben nagyszámú magyar lakosság élt, az ő szág így is romba döntötte mindkét országot, de abban az időben a
területüket szintén vissza kellett volna csatolni (az egykori „Szent bécsi döntéssel időlegesen megakadályozta a két ország egymás el-
István-i”) Magyarországhoz. A bécsi döntést a magyar hivatalos körök leni háborúját. Ezt be kell látnunk, attól függetlenül, hogy egyetér-
– akárcsak a románok – nem tekintették véglegesnek. A katonai ira- tünk vagy sem a bécsi döntéssel.
tokban olvashatók olyan utalások, amelyekben számítottak a további Amint az a korabeli magyar kémelhárítók, a hadsereg vezérkara
területi visszacsatolásra. A korabeli magyar politikai vélemény szerint és a politikusok hiányosan fennmaradt irataiból is megállapítható,
a németek elsősorban a románoknak akartak kedvezni a bécsi dön- Magyarország egyszerre védekezni akart az erdélyi román csapatösz-
téssel, nem a magyaroknak, mert stratégiailag fontosabbnak tartották szevonások, a Carol-erődítményben felhalmozott támadó harci eszkö-
az orosz elleni háborúban Romániát, mint Magyarországot. zök ellen, de arra is készült, hogy megtámadja Romániát. A hisztéria-
Mindkét fél a németekre hárította „kudarcuk” miatt a felelőssé- keltés másik oldalán, a románok is szerették volna „évezredes vágyai-
get: az egyik az igazságtalannak tartott területi veszteségért, a másik kat” valóra váltani, és a Tiszáig visszafoglalni az ősi nemzeti területet.
az igazságtalannak vélt részleges eredményért. Mindketten azt han- „A beérkezett hírek szerint – olvassuk egy 1939-ben írt katonai jelen-
goztatták, hogy a másik hűségesebb híve volt Hitlernek, barbár, bes- tésben –, Románia a márciusi események óta állandóan magas létszá-
tiális civilizálatlan ellenség, amelyikkel szemben igazságot fog szol- mon tartott erdélyi seregtesteit tovább erősíti, és azokat a magyar ha-
gáltatni a történelem. tár közelében összevonja. Tekintet nélkül arra, hogy a román felvonu-
Mivel a német háborús törekvésekről a második világháború lás védőleges vagy támadólagos szándékkal történik, elkerülhetetle-
szörnyűségei után csakis elítélően szokás beszélni, senki nem látja nül szükségessé vált, hogy Magyarország bizonyos preventív intézke-
be azt a nyilvánvaló tényt, hogy a hitleri Németország (saját háborús déseket tegyen. Ezért a honvédség egyes seregtestei és alakulatai
céljainak elérése céljából), a bécsi döntéssel nemhogy rosszat tett mozgósítást hajtottak végre.”10 Ezeken a „preventív intézkedéseken”
volna, de egyenesen megmentette Magyarországot és Romániát egy valójában azt értették, hogy mind Teleki Pál miniszterelnök, mind a
kirobbanás előtt álló, elvadult, értelmetlen, kölcsönös öldöklő hábo- Honvéd Vezérkar főnöke, Werth Henrik Románia megtámadásában
gondolkoztak. A kettőjük közötti különbség csak az volt, hogy Werth
8 Valeriu Pop: Bătălia pentru Ardeal (Harc Erdélyért). Editura Enciclopedică, Bucureşti, 1992, 305.
Henrik a német hadsereg támogatásával, Teleki viszont „önerőből”
old.
9 Alina Mungiu-Pippidi: Transilvania Subiectivă (Szubjektív Erdély). Humanitas, Bucureşti, 1999,
117. old. 10 HL VKF. 4.477/eln. 1. – 1939. aug. 24.

18 19
szerette volna a trianoni békediktátum által elcsatolt erdélyi területe- hatalmak és 1940. augusztus 30.-án hozott ítéletükkel Erdélyt oly mó-
ket visszacsatolni.11 Ugyanebben a hónapban – tehát még a második don osztották két részre, hogy a felosztás mindenképpen, de különö-
bécsi döntésről szó sincs – a Honvédelmi Minisztérium 1/a szervezé- sen gazdasági szempontból Romániára nézve volt előnyösebb. (…) A
si osztálya átiratot küld az 1/mozgósítási és 8/tiszti személyzeti ügy- döntés eredményeként Románia megtartotta Dél-Erdélyt, azaz Er-
osztályhoz, amelyben megállapítják, hogy „a külpolitikai feszültsé- délynek nagyobbik és gazdaságilag értékesebb felét. Magyarország
gekre való tekintettel az osztály javasolja egy esetleges bevonulás ese- kapta általában a gazdaságilag passzív, szegényebb területeket s még
tére Erdély katonai közigazgatásának előkészítését. (…) A javaslattal a a színmagyar Székelyföldet is oly módon csatolták vissza Magyaror-
társosztályok egyetértettek.”12 Tehát Erdélyre vonatkozóan a magyar szághoz, hogy azzal vasúti összeköttetése egyáltalában nem volt,
katonai közigazgatás bevezetésének a gondolata jóval megelőzte a mert a döntés Észak-Erdély vasúti csomópontját, Székely-Kocsárdot
bécsi döntést. Utólag, visszamenőleg indokolták: „Már 1940 tavaszán is román területen hagyta, holott Erdély e részén a magyarság jelen-
előrelátható volt – olvassuk az 1941-ben szigorúan titkosnak minősí- tős számarányt képvisel.”14
tett beszámolóban –, hogy a Magyar Szent Korona egyes területeinek A magyar külügyminisztériumi feljegyzésben nem úgy látták Ro-
visszatérésével számolni lehet. Ezért a katonai vezetés a m. kir. kor- mánia belpolitikáját, mint ahogyan a román források utólagosan visz-
mány messzemenő támogatásával, 1940. május közepén előmunká- szatekintenek erre az időre. A románok még ma is úgy vélik, hogy a
latokba kezdett abból a célból, hogy a visszatérő területek helyzetéről királyi diktatúra Romániában nem volt „fasiszta vagy náci” típusú, a
pontos képet szerezzen és ezzel majdan az oda kirendelésre kerülő nacionalizmusuk és a zsidóellenességük is moderált volt.15 A román
katonai parancsnokságokat, csapatokat, szervezeteket és a gazdasági nemzeti tudat szerint csak az ősi román földet megcsonkító, Horthy
életben közreműködő személyeket elláthassa.”13 Miklós vezette Magyarország volt fasiszta, amelyiknek a németek és
A későbbiek során, 1942-ben is úgy említik a magyar levéltári olaszok hálából odaadták az ősi román föld egy darabját, Észak-Er-
adatokban az esemény előzményeit, hogy Magyarországra rákény- délyt. A magyarok nem így látták: „A nemzeti szocialista német kül-
szerítették a bécsi döntést, amelyből elsősorban vesztesége szárma- politika magyar–román viszonylatban – mint általában a dunavölgyi
zott: „Románia a német külpolitikával, valamint a nemzeti szocialista kis államokkal szemben – maradéktalanul érvényesítette a ’divide et
eszmékkel és kormányzati módszerekkel szemben való teljes behó- impera’ elvet, minthogy nem állt érdekében a középeurópai népek-
dolásáért legnagyobb jutalomként a tengelyhatalmak által Magyaror- nek egymással való kibékítése és békés együttműködésük előmozdí-
szágra kényszerített, 1940. augusztus 30-i bécsi döntést nyerte tása – olvassuk az 1942 őszén írt magyar királyi külügyi iratokban. –
el, amely Romániát valószínűleg a teljes összeomlástól mentette meg. E megfontolásból kiindulva, a német külpolitika Magyarországot és
Ismeretes, hogy az 1940, augusztus havában folytatott magyar–ro- Romániát egymással akarta sakkban tartani és ezt – egy részletesen
mán tárgyalások meghiúsulása után a magyar kormány el volt szánva átgondolt egyensúly-politika keretében – úgy valósította meg, hogy a
az erdélyi kérdésnek a saját eszközeivel való megoldására. Magyar- számára fontosabb államot, Romániát, szinte minden vonatkozásban
ország erélyes fellépésének eredménye Románia akkori zilált bel- és előnyben részesítette. Románia e kedvezményezett elbánást nem-
külpolitikai viszonyai között nem lett volna kétséges. A magyar akció csak földrajzi helyzetének (Duna-torkolat, Fekete-tenger, kiinduló-
meghiúsítása végett, ismételt román kérésre, léptek közbe a tengely- pont az Oroszország ellen indított hadjáratánál) és természeti kincse-
inek (petróleum stb.), hanem mindenekelőtt külpolitikai orientá-
11 Illésfalvi Péter–Szabó Péter–Számvéber Norbert: Erdély a hadak útján, 1940–1944. Puedlo Ki- ciója villámgyors megváltoztatásának, továbbá belpolitikájában
adó (Budapest, 2005), 5. old.
12 HL HM 44.610/eln. 1/a – 1939. aug. 26. 14 MOL KÜM K70/1942, 344.
13 Tájékoztató a kat. közig. működéséről a felszabadult keleti és Erdély-i részeken. MOL K-150 BM 15 Gh. Buzatu: România cu şi fără Antonescu (Románia Antonescuval és nélküle). Editura
3104 csomó III. kútfő, 20, tétel c 1940–41. Moldova, Iaşi, 1991, 15. old.

20 21
a Hitler-i eszmék maradéktalan átvételének s az orosz háború- rábbi nemzettudati szembenállást. Ha valamelyik önfelmentő nem-
ban való nagyarányú részvételének köszönhette.”16 zeti képzelettel szemben mégis felemlegetik a rémtetteket, a tudatos
Az idézett magyar külügyi állásponttal szemben, amely már an- gyilkosságokat, egyetlen nép képzelete sem vállalja. Azzal védekez-
nak idején, a hitleri eszmék maradéktalan átvételével vádolta az el- nek, hogy őket provokálták, a békésen vonuló hadseregre rálőttek,
lenfelet, a román nemzeti képzeletet építő propagandában, különö- fegyvereket rejtegettek, kémkedtek, vagy ellenségesen üldözték a bé-
sen az 1970-es és 80-as évek végén megfogalmazott hivatalos állás- késen vonuló katonákat. Ezért gyilkolta a román hadsereg a zsidókat
pont szerint – ami a mai napig hatásos részévé vált a román nemzeti Iaşiban, Cernoviţben, Chişinăuban, később a magyarokat Szárazaj-
képzeletnek –, még a román legionárius nemzeti államvezetés idő- tán, Csíkszentdomokoson, Bölényes mellett stb.; a magyar hadsereg
szakának politikai jellegét is szerették volna elhomályosítani. A a románokat Ördögkúton (Tresnea), Omboztelkén (Mureseni de
Goga–Cuza-kormány nacionalista, antiszemita rendeleteitől kezdve câmpie), Szilágyippen (Ip), vagy a zsidókat Nagysármáson, Aradon
egészen Antonescu és a legionáriusok zsidó- és nemzetiségellenes stb. A nemzeti mítosz a harmóniateremtés igényéből születik: miköz-
pogromjaival bezárólag. A román nemzeti tudatban, akárcsak a ma- ben a saját nemzetet „kollektíven” fel kell menteni a vádak alól, nincs
gyarban, a rosszat az idegenek kényszerítették rá a nemzetre. kollektív bűn, és ha egyesek el is követtek valamit, azt a másik nem-
A magyarok szerint az antiszemitizmust és később a holocaustot zet provokálta, az a hibás. Ugyanakkor a másik nemzet kollektíven a
a román vasgárdisták, legionáriusok kezdték, majd 1944. március 19- gonosz megtestesítője. Az önfelmentés eszközei között találjuk, hogy
e után a németek kényszerítették rá a sokáig igazságtalanul szétszakí- számbelileg kisebbíteni akarják az elkövetett negatív tetteket, vagy
tott országban élő és kisebbségi sorsból alig felszabaduló erdélyi ma- hogy állandóan összehasonlítják a másik nemzet rémtetteivel.
gyarokra. Nehezen férnek ebbe bele azok a tömegmészárlások, ame- Amint említettük, a román és a magyar ártatlanság-mítoszokban
lyeket 1944-ben az ideiglenesen visszafoglalt területeken hajtott vég- nemcsak az egymás ellen elkövetett bűntettek lajstroma szerepel, ha-
re – minden kényszer nélkül, egyszerűen rablási szándékkal – a ma- nem: a zsidósághoz való viszony is. Mindkét nemzeti képzeletben fel-
gyar hadsereg. Ilyen volt a Nagysármáson megölt 126 zsidó (1944. sorolják a másik nemzetnek a zsidók ellen elkövetett bűneit, míg a sa-
szept. 17.) esete, vagy az Aradra bevonuló magyar hadsereg (1944. játjukat azzal mentegetik, hogy külső (német) kényszerből cseleked-
szept. 13–19.) atrocitásai. Jellemző, hogy a fenti események hiányoz- ték azokat. A román képzeletben úgy rögzült, hogy szemben a „hor-
nak a Matatias Carp jegyzőkönyveiből fordított magyarországi válo- thysta, fasiszta” magyarokkal, akik a teljes Észak-Erdélyben élt zsidó-
gatásból, hiszen abban csak Antonescu marsall bűneit ismertetik. A kat 1944 május–júniusában elszállították Auschwitzba (ami tény!), Ro-
fordító azzal mentegeti a válogatás egyoldalúságát, hogy az elkövetett mánia egyenesen menedéke volt a zsidóságnak. A román képzelet a
zsidóellenes magyar bűnökért egyrészt a „felelősség a Sztójay-kor- megmentő akciók korszakhatárát visszatolja, és a felmentő mitológia
mányt terheli”, másrészt közismertek.17 építői arról beszélnek, hogy már az 1940-es bécsi döntés idején is a
Az elkövetett bűnöket, a fegyvertelen lakosság tömeges lemé- „zsidók” menedéknek képzelték Romániát.18 Ebből a tudatból telje-
szárlását mindig a másik nemzet követi el: a magyarok szemében a sen ki akarták törölni (csak vázlatosan felsorolva): az 1938-ban hozott
románok, a románok szerint a magyarok. Ez a konfrontatív tudat any- törvényerejű kormányhatározatot – amelyben felülvizsgálták a zsidók
nyira rögzült, hogy még az Izraelbe kivándorolt románul beszélő zsi- állampolgárságát –, az Antonescu- és Horia Sima-féle nemzeti legioná-
dók és magyar kultúrkörből kivándoroltak között is megtaláljuk a ko- rius államot, a bukaresti pogromot, a vidéki zsidók deportálásának
BM-rendeletét (1941. június 21.), a román katonaság Iaşiban és
16 MOL K70 i. m.
17 Matatias Carp: Holocaust Romániában. Tények és dokumentumok a romániai zsidók pusztulá-
sáról 1940–1944. Primor Kiadó (h. n., 1993), felelős kiadó: Atzél Ferenc, felelős szerkesztő: Má- 18 Lásd többek között: Raoul Şorban: Fantasma imperiului ungar şi casa Europei (A magyar biro-
tyás B. Ferenc, fordító és bevezető írója: Takács Ferenc. dalom kísértete és az Európa háza). Globus, Bucureşti, 1990.

22 23
Cernăuţiban elkövetett pogromját, a transznisztriai (Dnyeszteren túli) nemzettudati ártatlanság-mítoszt, csak a tények tiszteletben tartásá-
transzportokat (1941. július 25.), a besszarábiai és bukovinai tömeges val, nem érdemes.22 Találóan írja Benjamin Lya, hogy a jelenlegi tör-
zsidóöldökléseket. Arról is szeretnének megfeledkezni, hogy a zsidók ténelmi irodalomban egyre gyakrabban úgy jellemzik az Antonescu-
számára a megkülönböztető sárga csillag viselését már 1941 őszén el- féle antiszemitizmust, mintha az csak konjukturális lett volna, külső
rendelték Romániában, és ugyanabban az évben lágereket hoznak lét- nyomásra, vagy a háború stratégiai szükségszerűségei kényszerítet-
re, azzal a céllal, hogy megszabaduljanak előbb a visszacsatolt, majd ték volna rá. Véleménye szerint ez egyrészt a korabeli dokumentu-
az egész ország területén élő zsidóktól. 1941 októberében az odesszai mok nem ismeretéből, vagy az Antonescu-rezsim antiszemita politi-
zsidókat tekintik bűnbaknak, és több tízezret mészárolnak le közülük. kai dimenziójának tudatos kisebbítéséből ered.23
1942-ben előkészítették Románia tökéletes zsidótalanítását.19 1942 A magyarok szintén ártatlannak tartják magukat: nem ők, hanem
őszén a sztálingrádi csata után még indítanak zsidótranszportokat a németek vitték el és semmisítették meg a zsidókat. A zsidótörvé-
Transznisztriába (a Dnyeszteren túli területre) Dél-Erdélyből is, de fel- nyeket egyrészt a németek kényszerítették rájuk – gondolják –, mert
tehetően a szovjet ellentámadásra való tekintettel megváltoztatják a ez volt a feltétele a visszacsatolt területek megtartásának, másrészt ez-
zsidókkal szembeni politikájukat, most már nem kiirtani akarják őket, zel akarták „megmenteni” a zsidóságot a „népharagtól”. Hogy miért
vagy náci megsemmisítő táborokba küldeni, hanem: eladni. 1943. má- volt kisebbségellenes és antiszemita „népharag” már 1920 óta Cson-
jus 11-én például 4 milliárd lejt követelt Antonescu marsall a zsidóktól. ka-Magyarországon, arra is több önfelmentő magyarázat született.
Amikor a hitközség vezetője, dr. W. Filderman nem tudja előteremte- Most nem soroljuk fel a közismert álérveket és cáfolatokat. Nem té-
ni a pénzt, deportálják a Dnyeszteren túlra. Aztán mégis visszaenge- rünk itt és most ki Szekfű Gyula elméletétől kezdve,24 amelyik szerint
dik, és elkezdik közösen szervezni a zsidók kitelepülését Palesztiná- a Monarchia liberalizmusának legnagyobb hibája, hogy lehetővé tet-
ba. Természetesen pénzért. Ez egészen 1944 augusztusáig tart. Erre tö- te a nemzetellenes elemek, elsősorban a zsidók asszimilációját – ez
rekedett Gh.-Gheorghiu Dej is, aki „csirkekeltető gépekre” próbálta el- az érv Németh Lászlótól egészen Csoóri Sándorig, vagy Csurka Istvá-
cserélni a zsidókat20 az ötvenes években, vagy Ceauşescu, aki valutá- nig még ma is elevenen hat a magyar közgondolkodási vitákban –, az
ért árulta a zsidókat és németeket. 1919-es Tanácsköztársaságig – amit szintén a zsidók (kommunisták)
Szó sincs itt valamilyen nagy nemzeti humanizmusról, egyszerű- művének tartanak – minden vádra. A trianoni döntést is a környező
en más és más eszközökkel akartak megszabadulni a zsidóktól és a nemzeti idegenek (na meg a zsidók) okozták. Ők hibáztathatók az
kisebbségektől a homogén nemzetállami eszmények jegyében. Tény, ezeréves magyar haza összeomlásáért, na meg elfoglalták az egyete-
hogy több zsidó túlélő maradt az egykori román ókirályságban, mint meket, kiszorították a magyarságot a kereskedelemből, tőkepiacról
a magyar Észak-Erdélyben. A Magyar „koronához” csatolt Észak-Er- stb. Az 1941-ig meghozott, három úgynevezett zsidótörvényt – ame-
délyben élő zsidóságot a magyar katonaság és csendőrség segítségé- lyek aztán törvényes kereteket nyújtottak az 1944-es deportálásokhoz
vel előbb gettóba zárják, egyeseket munkaszolgálatra visznek, máso-
kat, a zsidó hitközösség vezetőinek megnyugtató közreműködésé- 22 A 80-as években Ceauşescu értelmiségi tanácsadóinak nemzeti jóságmítosz-teremtő propagan-
dája odáig terjedt, hogy még az Antonescu-hadsereg zsidó pogromjait is mentegetni akarta. Ezt
vel,21 átadnak a németeknek és elszállítanak a megsemmisítő tábo- még a diktátorral különben jó diplomáciai viszonyban levő Mozes Rosen főrabbi, a Romániai
rokba. A túlélőknek erre a számbeli különbségére már lehet építeni Zsidó Hitközség elnöke is olyan felháborítónak tartotta, hogy tiltakozó, leleplező cikket írt a hit-
község lapjában, de az egykori zsidóellenes atrocitások átfogó, dokumentált elemzésére Romá-
niában csak 1990 után nyílt lehetőség.
19 Lya Benjamin: Memorialul martirilor evrei din România. Edit. Hasefer, Bucureşti, 2003, 74. old. 23 Lya Benjamin: Bazele doctrinare ale antisemitismului antonescian (Az Antonescu-féle antisze-
20 Ion Mihai Pacepa: Vörös horizontok. I. H. Printing Company, New Brunswick, é. n. mitizmus elvi alapjai). In: Viorel Achim, Constantin Iordachi: România şi Transnistria:
21 A hatalmas irodalomból elég hivatkozni: Hannah Arendt: Eichmann Jeruzsálemben. Osiris Ki- Problema Holocaustului. Curtea veche, Bucureşti, 2004, 237. old.
adó, Budapest, 2000; Fischer István: Legendák és történelem. In: Élet és Irodalom, 2004. július 7.; 24 Szekfű Gyula: Három nemzedék. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1920. In: Szekfű
Fischer István: Ki volt a gyilkos? In: Élet és Irodalom, 2006. november 17. Gyula: Három nemzedék és ami utána következik. ÁKV-Maecenas Reprint sorozat, Budapest, 1989.

24 25
– is jogos önvédelemből hozták, na meg azért, hogy a németeknek sok és az ezekhez kapcsolódó emlékállító kulturális rendezvényipar
eleget tegyenek Erdély visszacsatolásáért. (tárgyak: zászló, könyv, jelvény, matrica, ruházat stb.), felvonulások,
Körülbelül azonos időben, 1941-ben engedélyezi Horthy a „galí- ünnepségek, politikai megemlékezések, nagygyűlések, szavalóverse-
ciai” menekült zsidók körösmezei deportálását, amelynek során kb. nyek és a nemzeti búcsújárások. Ha ezt a fennálló törvényekre, nem-
16 000 „rendezetlen állampolgárságú” zsidót Kamenyec-Podolszkijba zetközi egyezményekre, vagy egyszerűen a korabeli tényekre való hi-
küldenek, ahol az „idegenek” lemészárolják őket, és Antonescu uta- vatkozással ellenzik, a tiltás frusztrációhoz vezet és növeli az ártatlan-
sítja a román hadsereget a Prut átlépésére, elkövetik a iaşi-i pogro- ság mítoszát. Antonescu kivégzése, amelyet a „gyűlölt ellenség”, a
mot, valamint Cernăuţi, Chişinău stb. városokban a tömeges zsidó- Szovjetunió kényszerített a románokra, a nemzeti képzeletben fel-
mészárlásokat. Mindketten megvetették a szegény és kiszolgáltatott menti Hitler egykori szövetségesét, és nemzeti mártírrá változtatja a
vidéki zsidókat. marsallt. „Legenda fog születni körülötte” – jósolta meg már 1946-ban
Az Antonescu-vezetés 1943-ban állítja le a zsidók koncentrációs Grigore Cafencu diplomata.28 Ez be is következett a kilencvenes évek
táborba vitelét és megsemmisítését, Horthy 1944 júliusában. A gyil- óta. Az önfelmentésre és szenvedés-mítoszra épülő nemzeti képzelet
kosságok és vagyonelkobzások tovább folytatódnak Romániában és különösen ellenzi a független vizsgálatot, önvizsgálatot és az ellent-
Magyarországon egyaránt, egészen a szovjet csapatok bejöveteléig. mondó dokumentumok idézését. A zsidó holocaust óriási magyar,
Mégis, mindenki ártatlan. Antonescut ugyan kivégzik a háború után, román és nemzetközi szakirodalmában már kellően tisztázták az ese-
Horthyt nem. Horthy, mint legfőbb „hadúr”, közvetve felelős a fegy- ményeket, de a nemzeti tudatban és mítoszokban egészen más rög-
ver nélküli családok meggyilkolásáért, amit a bevonuló hadsereg és zült, mint amit a kutatók feltártak.
az újonc csendőrök követtek el Erdélyben és a Délvidéken. Úgyszin-
tén felelős a vidéki zsidóság deportálásáért. Ennek ellenére, máig 1.4 A nemzeti képzelet néhány hiányzó adata
tisztázatlan okokból, nem ült a vádlottak padján a nürnbergi per ide-
jén. Ez erősíti az önfelmentő tudatot. Mindig a másik nép a bűnös. Az önfelmentő nemzeti képzelet logikailag lehetetlennek tartja, ezért
Horthy hamvait (a család és a „tengerészek” kezdeményezésére) új- igyekszik elfelejteni, kitörölni, vagy jobb esetben felmentő magyará-
ratemetik az első szabad kormány idején, 1993-ban Magyarországon, zatot találni azokra az elméletének ellentmondó tényekre, amiket el-
magasztaló filmet is készítenek 2006-ban,25 Antonescuról a szoborál- hallgatni már nem tud. Ez még az olyan semlegesnek szánt szocioló-
lítást tiltja a törvény,26 de utcát el tudtak nevezni a felszabadult giai elemzésekben is megfigyelhető, mint Alina Mungiu-Pippidi
Romániában.27 Az önfelmentő nemzeti képzelet közösségi tevékeny- nagyigényű munkája, a Transilvania subiectivă (Szubjektív Erdély)
ségéhez hozzátartoznak a külsőségek: a szoborállítások, koszorúzá- című szociológiai felmérés. Ebben többek között igyekszik a román
nemzeti tudat „valóságához” igazítani (felmenteni) azt a tényt, hogy
25 Horthy, a kormányzó. Rendezte: Koltay Gábor. Korona film, 2006. Kritikai elemzése: Karsai az 1919 utáni Romániában a kisebbségekre vonatkozó fogadalmak
László: Horthy Miklós (1868–1957) legendák, mítoszok és a valóság. Beszélő, 2007. március, közül semmi nem úgy valósult meg, mint ahogyan azt a gyulafehér-
72–91. old.
26 Az egyes, román nemzeti képzeletet védő egyesületek (Fundaţia Mareşal Antonescu, Vatra vári nemzeti nagygyűlés alapokmányában megígérték, és hogy ez a
Româneascâ stb.) mellett a romániai ortodox egyház is támogatta az Antonescu-szobrok felállí- mai napig arra készteti az erdélyi magyarságot, hogy ne ünnepeljen,
tását. Így a „Sfinţii Impăraţi Constantin si Elena” templomának udvarán állítottak neki legutóbb hanem nemzeti elnyomását gyászolja az 1919. decemberi évforduló
mellszobrot Bukarestben. Bár Romániában törvény tiltja azoknak szobrot állítani, akiket hábo-
rús bűnök miatt ítéltek el, ennek ellenére több városban is állítottak Antonescu-szobrot. Az egy- alkalmával.29 Szerinte az alig negyvenéves fiatal nemzetállamot nem
házi támogatást megfigyelhettük a magyar nemzeti képzeletet szimbolizáló gróf Teleki Pál-, gróf
Wass Albert-, valamint a Trianon-emlékművek felállításakor is. 28 Grigore Cafencu: Mareşalul cade ca un martir al cauzei româneşti (A marsall a román ügy ál-
27 Arad, Kolozsvár, Nagyvárad, Temesvár, Marosvásárhely, Gyulafehérvár, Szatmárnémeti, Craiova, dozataként esik el). In: Gh. Buzatu: România cu şi fără Antonescu. 338–339. old.
Focsani, Valcea, Buftea, Panciu, Botosani, Turnu Magurele, Sinaia, Campulung stb. 29 Alina Mungiu-Pippidi: Transilvania subiectivă. i. m. 114. old.

26 27
lehetett föderalizálni. Az Osztrák–Magyar Monarchiában uralkodó karát a miniszterelnök a fenti körlevél kibocsátására, de a Fővezérség
magyar nemzetállami próbálkozást lehetett. Szóval ebben az érvelés- csak 9-én továbbította azt a következő formában: „Budapest, 1940. évi
ben nem az elvekről van szó, hanem az önfelmentésről. Nem állítom, szeptember hó 9-én. A miniszterelnök úr 1940. évi szeptember hó 1-
hogy azonos színvonalú és indítékú, de végső soron hasonló nemzet- én kelt 22.002/M. E. II. A.-1940. számú átiratát az alábbiakban van sze-
felmentő képzelet vezeti Dumitru Iancu Tăbăcarut is, aki könyvében rencsém közölni:
még a Securitate tevékenységét is felmenti a románok fenyegetett lét- »Tisztelettel kérem Nagyméltóságodat, méltóztassék megfelelő-
állapotára és a nemzetvédelmi szükségszerűségre hivatkozva.30 en intézkedni az iránt, hogy
Visszatérve témánkhoz, az 1940-es évek tényeihez, idézzünk is- a m.kir.honvédség mindennemű szervei mind a szóbeli, mind az
mét Náday István altábornagynak a körleveléből, amelyet 1940 októ- írásbeli érintkezésben az oláh elnevezés helyett a román elnevezést
berében adott ki: „A most megszállott Erdély területén lakó ro- használják.
mán lakosság az ’oláh’ megjelelölést magára nézve sérelmesnek talál- általában humánus magatartást tanúsítsanak a román ajkú lakos-
ja. A súrlódások elkerülése és a megbékélés mielőbbi elérése érdeké- sággal.
ben, hívja fel újból alárendelt alakulatainak figyelmét arra, hogy az Az első intézkedésnek indoka az, hogy az oláhok sértőnek talál-
’oláh’ megnevezés használatát kerüljék, és a román lakossággal szem- ják magukra nézve ezt az elnevezést. Ez persze szubjektív megítélés
ben általában humánus magatartást tanúsítsanak.”31 Ezt a részt gyak- dolga, de ha egyszer sértőnek találják, akkor ezt respektálni kell.
ran szokták emlegetni a magyar történelmi művekben, amikor arra A második intézkedés pedig a helyes értelemben felfogott szent-
hivatkoznak, hogy a bevonuló magyar hadsereg előírásaiban szere- isváni gondolatnak egyik gyakorlati alkalmazását jelenti.«”
pelt, hogy humánusan viszonyuljon az erdélyi románokhoz. A kora- A „szentistváni gondolat” szintén a nemzeti történelmi képzelet
beli dokumentumokat olvasva egyik szemünk sír, a másik meg nevet része, de most nem térünk ki annak az imaginációnak az elemzésé-
jellegű, Janus-arcú történettel találkozunk. Egyrészt ugyanabban a re, hogy egy későbbi nemzeti gondolatot vetítenek vissza a feudális
körlevélben humánusak vagyunk, másrészt „megszállók”. Ezt a kife- középkorba (ráadásul, amint látni fogjuk, ennek történelmi hitelét
jezést használja a csendőrség egykori nemzetiségi politikai felderítő- még a katonai kisebbségi szakértők is kétségbe vonják), most inkább
csoportjának főnöke, Várbiró György is: „Ahogyan sejtettem, a ro- arra figyeljünk, hogy a katonai vezetők nem siették el a humanitárius
mán csapatok a legkisebb ellenállás nélkül vonultak ki megszálló ügyet. Az irat alján az alábbi megjegyzés olvasható: „P.d: A nemzetisé-
csapataink elől. A Szilágy megyei kis román község, Ördögkút fel- gi kérdés tisztázása tárgyában az 1.b.oszt.f.hó 24-én értekezletet fog
égetése és lakói zömének elpusztítása sem ellenállás volt, hanem va- tartani. Az értekezlet tárgykörébe vág a M.E. (miniszterelnök) fenti át-
lami félreértés és esztelen fejetlenség következménye.”32 Tudjuk, irata is, ezért a csapatoknak adandó, ily irányú rendelkezés kiadását
hogy a katonaság politikai utasításra adta ki a humánus körlevelet az függőben tartjuk, és csak az értekezlet után – esetleg ott megbeszé-
„oláhozás” megtiltásáról, de humanitásunknak számtalan szépséghi- lés tárgyává téve a fenti átiratot –, fogjuk csak a szükséges intézkedé-
bája volt. Egyrészt, hogy addig már a katonaság elkövette a gyilkossá- seket ez irányban kiadni. Ügydarabot szereljük a 4661/eln.1.vkf.-
gokat, másrészt, hogy a körlevél kibocsátása nem ment olyan simán. 1940.sz-hoz. IX. 17.”33
Mindjárt a bevonulás előtt, szeptember 1-jén kérte a katonaság vezér- A jelzett értekezletre valóban sor került és elkészült a jelentés
is,34 amelyben a következők olvashatók: „Az értekezlet a kérdést két
30 Dumitru Iancu Tăbăcaru: Sindromul Securităţii. (A Securitate szindróma) Edit. PACO,
Bucureşti, é. n.
31 HL 4651/1940 /eln. 1. vkf. i. m. 33 HL Vkf. 49.817. /1940./ eln. 1.
32 Várbiró György: Személyes élményeim a csendőrség nemzetiségi politikai felderítőcsoportja élén 34 Jelentés a nemzetiségi kérdés tárgyában megtartott értekezletről. HL VKF.4661/ 1940/ IX.
1937–1944. (Kézirat, Országos Idegennyelvű Könyvtár, Budapest, 62. old.) 14./eln. 1.

28 29
síkon tárgyalta: I./Általános nemzetpolitikai szempontból. (Ezt egész res katonai szolgálatra nem jöhetnek tekintetbe. A mai viszonyok kö-
röviden.) II./Tisztán katonai szempontból. (Részletesen.) zött nem teljesen megbízható nemzetiségek – kerek számokban kife-
I-hez: (…) a./ Jelen helyzetben a magyarság helyzete, az arány- jezve – az alábbiak: 1 100 000 román, 450 000 ruthén, 250 000 szlo-
számánál fogva a nemzetiségekhez viszonyítva olyan, hogy kényte- vák. (…) A teljesen megbízható magyar és német fajú állampolgárok
len elismerni azok egyenrangúságát (kivéve a zsidókat). száma tehát kereken 11 000 000 fő. (…) A teljesen meg nem bízható
b./ Jövőre vonatkoztatva azonban a kérdés egyetlen és alapvető nemzetiségek oly nagy százalékarányban vannak képviselve népes-
megoldása csak úgy biztosítható, hogy a magyar fajt versenyképessé ségünk soraiban, hogy honvédségünk fegyveres alakulatainak erköl-
kell tenni a nemzetiségekkel szemben. Ez vonatkozik a szaporodás, a csi értékét veszélyeztetnénk azzal, ha lehetővé tennénk a zsidók ré-
műveltség és az anyagi gazdagodás területeire. (…) szére is a fegyveres katonai szolgálatot. A fegyveres katonai szolgálat-
II-höz: A katonai szempontokból az alábbiakat állapította meg: ból a zsidókat – a tervezett 3. számú zsidótörvény vagy egyéb tör-
1./ Nemzetiségek részt vegyenek fegyveresen a honvédelemben? I/a- vényhozási rendelkezés révén – már azért is ki kell rekesztenünk,
ból következőleg: igen. Zsidók kivéve, akiket mint másodrangú mert közismert destruáló természetükkel véglegesen elrombolnák
állampolgárokat a tárgyalás további folyamán az értekezlet nem is azt az építő munkát, amit a honvédség elért a nemzetiségi kérdés jó-
vette nemzetiségekkel egy csoportba. 2./ Nemzetiségek hogyan le- akaratú kezelése terén. (…) Az előadottak miatt szükségesnek tartom,
gyenek elosztva? A kérdést szétválasztva tárgyalta: a/békében, b./ há- hogy a jövőben a zsidókat csak a Közérdekű munkaszolgálatos zász-
ború esetén. a-hoz: Szét osztva az egész ország területén egyenlő lóaljakhoz vegyük – teljes két évi szolgálati kötelezettséggel – igény-
arányban, b-hez: Szétosztás nem az egész ország területén egyenlő be. (…) Ha a zsidókat a jövőben fegyveres katonai szolgálatra már
arányban történjen, hanem a nemzetiségek tényleges megoszlását fi- nem vennénk igénybe, akkor „védett alakulatoknak” csak azokat az
gyelembe véve: Tiszától Ny-ra: nemzetiség ne kerüljön, ezzel az átla- alakulatokat kellene tekintenünk, amelyekhez román, szlovák és
got nem rontjuk és az arányszám marad a jelenlegi 10%. Tiszától K-re: ruthén fajú emberanyag nem osztható be. (…) Ezért román, szlovák
Nemzetiségeket egyenlően szétosztani, kiegyenlíteni, ezzel az arány- és ruszin fajú hadkötelesek az új békeszervezés életbelépése után
szám még elfogadható marad és M.[magyar] szempontból is kielégí- csak a harckocsi alakulatokhoz, a légierőkhöz és a híradó csapatok-
tő lesz 20%.” hoz nem lennének beoszthatók. Ezek lennének a „védett alakulatok”.
A 11.000/M.1.Vkf.-1940. számhoz csatolt 5. számú mellékletben (…) A nemzetiségek elosztásánál még egy további megkötést kellene
többek között az alábbiakat olvassuk: „A legutóbbi Wien-i megállapo- elrendelni. És pedig: a IX. hadtest alakulataihoz román fajú hadköte-
dások értelmében a nemzetiségi kisebbségeknek meg kell adni lesek, a VIII. hadtest alakulataihoz szlovák és ruthén fajú hadkötele-
mindama jogokat, melyekkel a magyar fajú állampolgárok rendelkez- sek, a II. hadtest alakulataihoz szlovák fajú hadkötelesek nem osztha-
nek. Ez azt jelenti, hogy országunkban – a zsidók kivételével – má- tók be. (…) A román hadseregben szolgált tartalékos tisztekre vonat-
sodrendű állampolgárok nem lehetnek. A Wien-i megállapodások kozóan azt kellene irányelvül elfogadni, hogy: a./ esetenként igazoló
különben teljes mértékben megfelelnek a Szent István-i hagyomá- eljárásnak csak azokat a tartalékos tiszteket vetjük alá, kiket átképzés-
nyoknak is. Szent István ugyanis a kisebbségekre vonatkozólag intel- re behívni szándékozunk. A továbbiakig átképzésre csak a magyar és
meiben a következőket mondja: „Meghagyom fiam, hogy jóakarattal német fajú tartalékos tiszteket vegyük figyelembe. (…) Az új IX. had-
adj nekik táplálást és tisztességes tartást, hadd éljenek nálad test területének általában egybe kell esnie Erdély visszatért részével.”
örömestebb, hogysem másutt lakozzanak.” A továbbiakban kifejti, A melléklet befejező részében ismét visszatér a zsidók és a katonaság
hogy Erdély visszacsatolása után „Magyarország lakosainak száma viszonyára: „Az előzőekben már utaltam arra, hogy a zsidókat a fegy-
ma kereken 13 400 000 fő, ebből több mint 600 000 zsidó. Másod- veres katonai szolgálatból ki kell rekeszteni. (…) A legutóbbi Hák. fo-
rendű állampolgárnak csak a zsidókat tekinthetjük, ezek fegyve- lyamán mintegy 10 000 emléklapos zsidó tisztből legfeljebb 1.000 zsi-

30 31
dó fajú tisztet tudtunk igénybevenni. Így az emléklapos zsidó tisztek nemzetiségek aránya közel, vagy több, mint 50%, annak az államnak
90%-a a Hák. egész időtartama alatt zavartalanul folytatott az ország- az összetartozása már labilis, a legkisebb ok előidézheti, hogy része-
ban közgazdasági tevékenységet. Ezt a helyzetet a jövőre vonatkoz- ire bomlik. Ez volt pld. Magyarország esete 1918-ban.” A fejtegetések
tatva semmi körülmények között sem szabad állandósítani (…). Szük- során kiderül, hogy egyedül a gazdasági érdek tarthatja meg a nem-
ségesnek tartom: a./ vagy a törvényhozási uton /: 3. sz. zsidótörvény:/ zetiségeket az országban, amikor több lehetőségük van a meggazda-
megfosztani az összes zsidó fajú egyéneket eddigi rendfokozatuktól, godásra, mintha a környező, saját nemzeti államokban élnének. „De
b./ vagy új emléklapokat kiadni az összes tartalékos tisztek részére, még ha a maradást választja is, akkor sincs megoldva a kérdés, csak
kivéve a zsidó fajú tartalékos tiszteket, kiktől ezáltal automatikusan elodázva. Ez estben a következő körforgás keletkezik: a nemzetiség
vonnánk meg a rendfokozatot.” meggazdagodik, tehát szaporodik és általában erősebbé válik, vagyis
Ezen elvek szerint – vagyis, hogy megbízható a magyar és a né- az arányszám még jobban eltolódik az államalkotó nép rovására!
met, nem teljesen megbízható a román, szlovák, rutén, és megbízha- Ezért nem vezet jóra végeredményben a nemzetiségek kedvezmé-
tatlan, másodrendű állampolgár a zsidó – tekintett a magyar királyi nyezése, ami pl. a háború előtti Magyarországon történt (…)! Talán in-
hadsereg vezérkara a nemzetiségekre az 1940-es bevonuláskor. kább fordítva kellett volna csinálni! (…) Vagyis végeredményben: az
A M. kir. Honvédelmi Minisztérium 1./b osztálya is kifejtette véle- államalkotó nemzetnek minden erejével arra kell törekednie, hogy
ményét a nemzetiségi kérdés honvédelmi szempontjairól. Ebből is népi erejét fokozza: lélekszámát, vagyonát és műveltségét. Ehhez
idézünk néhány gondolatot: „A trianoni Magyarországnak – sajnos – rendszerint nagy nemzeti újjászületésre van szüksége. Ha ennek
nemzetiségi problémái nem nagyon voltak. (…) A Felvidék visszacsa- megindulásához és érvényesüléséhez idő kell, akkor átmenetileg a
tolása alkalmával azonban egyes területeken és így egyes hadtestek- kedvezményes bánásmód [kiemelés az eredetiben] eszközéhez
nél olyan tót emberanyagot is kaptunk, amely az idegen állam neve- kell nyúlni. Ezért valóban az egyedül célravezető, tehát a legkorsze-
lésének hatása alatt a magyarsággal és a magyar állammal szemben a rűbb eszme nálunk az úgynevezett »szentistváni gondolat«.”
legnagyobb fokban bizalmatlanul, sőt ellenségesen viseltetett (…). Ezen a helyen, a vezérkari főnökség beterjesztett kéziratában
Még inkább élesebbé vált a kérdés a Ruténföld visszacsatolásával, egy eligazító lábjegyzet olvasható Szent István államelméletének kri-
amikor egyszerre kb. 600.000 olyan nemzetiség tért vissza, amelyet tikájáról: „Ez ugyan nem egyéb, mint a ma korszerű kormányzási elv-
az utolsó évek nemzetiségi izgatásai csaknem teljesen elvadítottak a nek visszavetítése ezer évvel korábbanra, mai elméletek erőszakos
magyar nemzettől és amikor az ország eddigi 10%-on aluli nemzeti- belemagyarázása akkori szavakba és Szt. István szavainak olyan értel-
ségi arányszáma egyszerre csaknem megkétszereződött. A ruténföld mezése – ha egyáltalában hitelesek ama szavak! –, amilyen az akkori
egyik hdt-ünket /: és éppen azt, amelyiket újonnan állítottunk fel (…) viszonyok közt lehetetlen és értelmetlen. Láttuk, hogy az igazi reális
/ elég jelentékeny %-ban terhelte meg (…) úgy, hogy azóta állandóvá állampolitika mindig az egynyelvű államra tört. És ez az elmélet azt
vált e hdt-nél az a törekvés, hogy kellemetlen terhétől minél nagyobb hirdeti, hogy »az egynyelvű állam gyenge és törékeny«. Ez logikai
mértékben megszabaduljon és helyettük színmagyar legénységet lehetetlenség!”– írják a lábjegyzetben.35
kapjon.” A magyar nemzeti felemelkedés még csak az előkészítés perió-
Az általános állampolitika szempontjából a nemzetiségi kérdés dusában tartott, írták, sőt amint megjegyezték: „még ott sem”, ezért
megoldásáról a következőket olvassuk: „Idegen nemzetiségek az álla- „nekünk és ma” (lásd a későbbiek során az itt és most szimbolikus be-
mon belül mindig bizonyos centrifugális erőt jelentettek. Kétségte- szédre épülő eszmefuttatások stilisztikai elődjét) kizárólag a nemze-
len, hogy az eszményi állam az, amelyben a nép egynyelvű, tiségek „egyenjogú kezelésének elvére” kell az államot építeni. Ez kü-
egy fajta és egy vallású. (…) Minél kisebb a nemzetiségek % aránya,
annál kisebbek a fenti széthúzó erők és fordítva. Ha egy államban a 35 HL M.kir. Honvédelmi Minisztérium 1./b. osztály, 4661./eln.1. vkf/1940, 197. old.

32 33
lönben tökéletesen megfelelt a román, német, vagy a többi nemzeti minthogy Erdélyben a beolvasztás sokkal kisebb mértékű volt /:sem
újjászületési stratégiának is: a nemzetiségek egyenjogúságának gya- a románok, sem a szászok nem asszimilálódtak:/, mint Magyarorszá-
korlatát csak lépcsőnek tartották az egynyelvű, homogén államesz- gon, vagyis a román elmélet a visszarománosításról aligha állja meg a
mény elérésének útján.36 A csatolt anyagban találunk egy a nemzeti- helyét, az igazság kb. az lehet, hogy ezen a területen: 47-48% magyar,
ségek felkerekített számára vonatkozó táblázatot is, amelyből meg- 45% román, 2-3% német, 4-5% zsidó, 1-2% egyéb él, vagyis az idegen
tudjuk, hogy 1940 szeptemberében, Erdély „részleges visszacsatolá- nemzetiségűek és a zsidók számaránya itt lényegesen több lenne,
sa” után, az összlakosság 13 200 000, ebből: mint az országos átlag és pedig több lenne, mint 50%. Kétségtelen,
Magyar: 9 650 000 (73,1%), Román: 1 100 000 (8,3%), Ruszin: 650 000 hogy ez kedvezőtlen arány, itt tehát valamilyen kisegítő megoldást
(5,1%), Szlovák: 270 000 (2,0%), Délszláv összesen: 80 000 (0,6%), Német: kell találni.”
680 000 (5,2%), Idegen nemzetiség tehát összesen: 2 800 000 (21,2%), vé- Látjuk, hogy amikor katonai szempontok szerint „idegen nemze-
gül Zsidó: 750 000 (5,7%). tiségek”-kel számolgatnak, akkor Erdélyben a zsidókat is odaszámít-
A felsorolásból kiderül, hogy a hétszázötvenezer zsidót a katona- ják, máskülönben teljesen kihagyják. Ezt az ellentmondásos felfogást
politikai vezetés egyszerűen kiküszöbölte: nem számította sem a ma- tekintik „a nemzetiségek egyenlő jogaival teljesen egyenlő kötelessé-
gyarsághoz, sem a nemzetiségekhez. Ezután részletes leírása követke- gek” megfelelésének, úgy osztják el a nemzetiségeket az egyes had-
zik az egyes hadtesteknél a nemzetiségek elosztásának oly módon, testeknél, hogy a nemzetiségek (kivéve a zsidóságot) ugyanolyan
hogy arányuk sehol ne emelkedjen az országos átlag, illetve 20 száza- életkorig vesznek részt a hadkötelezettségben, mint a magyarság.
lék fölé. Természetesen ez nem volt könnyű feladat a katonai vezető- „Csupán két nemzetiségi területen és pedig a Ruténföldön és Erdély-
ség számára, mert az egykori „trianoni állam” területén csak a IV. had- ben kell az egyes kieg.[észítő] területek közt kiegyenlítéseket végez-
testnél voltak nemzetiségi gondok, de most már a visszacsatolt erdé- ni. (…) E kiegyenlítések mértéke az illető hdt. [hadtest] jellemző meg-
lyi és kelet-magyarországi területen keletkezett nemzetiségi arány- engedett maximális nemzetiségi arányszáma /:lásd alább:/. Ezt a VIII.
számmal is foglalkozniuk kellett. „Az 1930-iki román népszámlálás hdt. saját területén belül, Erdély viszont az V., VI., és a VII. hdt.-ekből
szerint – olvassuk az idézett dokumentum 202. oldalán – 48,7% ro- kapott kisegítésekkel (amely fejében román nemzetiségűeket ad le
mán; 42,0% magyar; 2,5% német; 4,2% zsidó” volt. Ezt viszonyították ugyanolyan mértékben) végzi el, illetve biztosítja.”
az 1910-es magyar népszámláláshoz, és a következő módon számít- Külön érdekes az előterjesztés 9/a és b pontja, amely a „védett
gattak: „51,4% magyar; 42,2% román, 4,1% német. Ebből természete- fegyveres” és gyors alakulatok számának egyrészt a csökkentését irá-
sen a zsidóságot le kell számítani [kiemelés az eredetiben] és nyozza elő, mert így a „közelharcra legelsősorban hivatott puskás szá-
zadok emberanyaga lesz a legsilányabb”. (Értsd a nemzetiségi katona
36 Várbiró György, a csendőrség nemzetiségi politikai felderítőcsoportja vezetőjének visszaemlé- a „legsilányabb”.) A b pontban megfontolás tárgyává teszik, hogy a
kezésében olvasható: „Egyik informátorom távoli rokona, a stuttgarti Gestapo vezetője fiókjából védett és gyors alakulatokat „lehetőleg színmagyar területen kell el-
lopta el egy napra és fényképezte le 1940 februárjában a Hitler háború utáni tervét a magyarok-
kal, amit minden középső vezető is megkapott. Eszerint a Kárpátok koszorúzta Nagy-Magyaror- helyezni”. (Értsd: Erdélyben sem bíztak!) Az előterjesztés 10. pontja,
szágot visszaállítja és 6 tartományra osztva, mindegyik önálló kormánnyal, Budapesten egy köz- szó szerint: „Az egyenlő elbánás elvéből következik, hogy tisztté és al-
ponti kormány; közös kül-, pénz- és hadügyi vezetéssel; a többi tartományokként szabályozva.
Felsorolta egyenként: 1./ Slovakenland = hivatalos nyelv a többség által beszélt nyelv és a német; tisztté való kiképzésüket is lehetővé kell tenni. Hogy pedig elő ne for-
2./ Karpato-Ukraine: rutén és német; 3./ Wojwodina 4./ Siebenbürgen 5./ Jenseits der Donau duljon az, hogy nagyobb %-ban lesznek képviselve, mint a magyar-
csak említve /: gondolom természetesnek vélve, csak a német nyelvet: / és 6./ Ungarn: magyar
és német nyelvvel, – kicsit megnagyobbított Pest megye területén. A központi kormány nyelve
ság, vagy »numerus hungaricust« alkalmazunk velük szemben, vagy
csak német. Odesszai és Ukrajnai német őrgrófság. A gestapós nagybácsi szerint a barbár olá- pedig szigorúan önkormányzatra utaljuk őket, amely esetben magá-
hokat kitelepítenék Moldvába és Munténiába. A ME-en nem hitték el, amikor feljegyzés formá-
tól kialakul a nemzetiségen belül a képzett, tehát tisztnek alkalmas
jában, 3. kópiában átadtam, csak 7 hónap múlva, mikor külügyi vonalon is megszerezték
u.(gyan) ezt.” Várbiró György: i. m., 13. old. elem (…) Honvédelmi szempontból a numerikus meghatározás hajt-

34 35
ható végre a legkönnyebben. Budapest, 1940. évi szeptember hó 14- mit mondtak, mikor, kinek stb.)37 A végeredmény felől visszatekint-
én Nagyőszy vk. ezredes. s. k.” ve világosan látszik, hogy az első nyilvános politikai figyelmeztetést
A fentiekből többek között kiderül, hogy mit értettek az „egyen- már akkor megkapta a zsidó közösség, amikor Erdélyre és a vissza-
lő elbánás elvén” és az önkormányzatiságon. Egyrészt numerus hun- csatolt területekre is kiterjesztették az 1939-ben megszavazott ma-
garicust, másrészt a nemzetiségek számának és kiképzésének csök- gyarországi zsidók tevékenységét korlátozó törvényt. Ha nyilvánosak
kentését. Az erdélyi zsidóságnak fogalma sem volt arról, hogy a ma- lettek volna a „katonai közigazgatás” bevezetésére vonatkozó iratok
gyar hadsereg már bevonuláskor másodrendű állampolgárnak te- is, akkor még inkább tudhatták volna a nemzetiségek és a zsidók,
kinti őket. Miközben örültek annak, hogy már nem vonatkoznak rá- hogy mire számíthatnak.
juk a Goga–Cuza-kormány diszkriminatív rendeletei, sem a vasgárdá- Az 1941. február 19-én keltezett magyar minisztertanácsi előkészí-
tól vagy a legionáriusok kiszámíthatatlan pogromjaitól nem kell tar- tőből kiderül, hogy az 1939-es zsidóellenes törvényt szigorúbb feltéte-
taniuk többé, gyanútlanul belesétáltak az újabb kiszolgáltatottság lek között akarták alkalmazni a visszacsatolt területeken és így Erdély-
csapdájába, és a „jogállam” védelmében reménykedtek, amikor az ben, mint a trianoni Magyarországon. „A zsidók közéleti és gazdasági
úgynevezett zsidókérdés még csak „egyes atrocitások” formájában je- térfoglalásának korlátozásáról szóló 1939:IV. törvénycikknek azok az
lent meg. Nem tudták, hogy az atrocitások rendszer-specifikusak, és általános rendelkezései, amelyek elvszerűen kifejtve tartalmazzák a zsi-
szerves részét képezik a homogén nemzetállami politikának, még ak- dók különböző köz- és magánjogainak korlátozásait, mint az állami fő-
kor is, ha a rendőrségi jelentésekből megállapítható, hogy a rend- hatalom változása következtében a dolog természete szerint változó
fenntartók rendbontásként fogták fel, és azonnal felléptek, ha valaki jogszabályok, az 1940:XXVI. t.-c. 10. §-a alapján már az 1940. évi augusz-
önkényesen rátámadt a zsidókra. Jó példa erre a magyar királyi rend- tus hó 30. napján, azaz a keleti és erdélyi országrészek visszacsatolása
őrség nagyváradi kapitányságának jelentése a belügyminiszterhez: napján kiterjedtek a visszacsatolt területre. (…) Az időpontok tekinteté-
„A német–szovjet háború kitörése után érkezett Nagyváradra a Jüd ben az anyaországi jogállapottal szemben eltérést tartalmaz még a 6. §.
Süss című német film. A filmet négy napon keresztül három mozi rendelkezése, amely lehetővé teszi, hogy visszacsatolt területi zsidók-
mutatta be. A mozik minden előadáson zsúfoltak voltak, sok olyan tól gyógyszertári jogot az 1942. évi május hó 4. napja előtt is el lehes-
embert nyertek meg az antiszemitizmusnak, akik azelőtt semlegesek sen vonni. Ennek a rendelkezésnek indoka egyfelől gyógyszer-
voltak. (…) a zsidóellenesség is erősödik, ami abban nyilvánult meg, tári engedélyeknek a katonai közigazgatás ideje alatt bekövet-
hogy több esetben megriasztották az utcán járkáló zsidókat. Ezt a kezett elvonásához a jogi alapot utólagosan megadni, másfelől
műveletet sikerült gyorsan megszüntetni. A zsidóság elleni gyűlölet pedig az a körülmény, hogy a kíméleti szempontok a román államha-
azonban állandóan erősödik. A magyar lakosság keményebb intézke- talom által kedvezményezett zsidó engedélyesek tekintetében nem áll-
déseket követel a zsidóság ellen. Erősen kifogásolják, hogy a zsidó- nak fenn olyan mértékben, mint az anyaországi engedélyesekkel
ság még mindig mételyezheti a keresztény lakosság hiszékenyebb, szemben. (…) További időpontváltozást tartalmaznak a 8., 11., 12. és 16.
tudatlanabb részét. (…) A jobboldali pártok tagjainak azt az utasítást §-ok. Az 1939:IV. t.-c. 17. §-ának hatodik bekezdése ugyanis olyan ren-
adták, hogy minden zsidó hírverést, szabotázst, kémkedést, magyar- delkezést tartalmaz, hogy a zsidó alkalmazottak számához és illetmé-
ellenes, vagy tengelyellenes kijelentést, ami a zsidóság részéről el- nyeinek összegéhez viszonyított, az 1938. évi március hó 1. napján
hangzik, s erről tudomásuk van, tanúkkal alátámasztva jelentsék az il- fennállott arányszámát a zsidó alkalmazottak javára megváltoztatni
letékes hatóságnak. Ezek a jelentések igen gyakoriak. Naponta tesz- nem szabad. (…) a visszacsatolt terület tekintetében azon a napon fenn-
nek tanúkkal alátámasztott bejelentéseket. Bejelentések alapján ed- állott arányszám-helyzetet kell alapul venni, amelyen a visszacsatolt te-
dig az alábbi közigazgatási elbánást eszközölt a rendőrkapitányság.”
(Itt következik az internáltak névsora, valamint, hogy az elkövetők 37 MOL BM K-149 reservált iratok. 41/6-1941/1941. július hó 13-án.

36 37
rületen a polgári közigazgatás megkezdődött /:az 1940. évi november A történetből tehát nem az derül ki, ami – és ahogyan – a későb-
hó 26. napja:/. (…) A 3. § a visszacsatolt felvidéki és kárpátaljai területek bi román nemzeti tudatba beivódott, különösen a 80-as évek magyar-
tekintetében megalkotott jogszabályokhoz: a 7.720/1939. M. E. számú és kisebbségellenes nemzeti propagandája nyomán, hogy a román
rendelet 66. §-ához hasonlóan kedvezményben részesíti azokat, akik népet és Antonescu vezetését az különböztette meg az Észak-Erdélyt
az elszakítás ideje alatt a magyarsághoz hű magatartásuk miatt hosz- elfoglaló „horthysta-fasiszta” magyaroktól, hogy örömmel fogadták
szabb tartalmú szabadságvesztést szenvedtek, illetőleg azokat, akik és segítették a zsidó menekülteket,40 hanem az, hogy a zsidók egyik
ilyen magatartásuk következtében életüket vesztették. A kedvezmény félnek sem kellettek. Itt elegendő felsorolni néhány közismert tényt
kiterjed a feleségre /:özvegyre:/ és a gyermekre is, feltéve, hogy maga- és dátumot: 1940. október 5-én a román nemzeti legionárius kor-
tartásuk az elszakítás ideje alatt a magyarsághoz való hűség szempont- mány elrendeli a vidéki zsidóság vagyonának az elkobzását és no-
jából kifogástalan volt. A 17. § lehetővé teszi, hogy a törvényhatóság el- vember 16-án a zsidó alkalmazottak fokozatos elbocsátását a kereske-
ső tisztviselője nemzsidó származás igazolására tanúsítványt állítson ki delmi egységektől. Ennek végrehajtására létrehoztak a Román Mun-
az u.n. erdélyi szombatosok és ivadékaik, azaz olyan izraelita vallású kaügyi Minisztériumban (Ministerul Muncii) egy „romanizálási hiva-
vagy izraelita vallású felmenőkkel bíró személyek részére, akik szárma- talt” (Oficiu de românizare). 1941. január 21-én a legionáriusok láza-
zásukra nézve nem zsidók. (..) ilyen tanúsítvány kiszolgáltatása előtt a dásakor megtámadták a zsidó negyedeket, zsinagógákat gyújtottak
törvényhatóság első tisztviselője véghatározatát jóváhagyás végett a fel, a Băneasa erdőbe hurcolták és megölték az embereket, valamint
belügyminiszterhez terjessze fel.”38 a municípium vágóhídján felakasztották a zsidó holttesteket; június-
Különösen jellemző mind a román, mind a magyar önfelmentő ban van Iaşiban a pogrom, és az oroszországi hadjárattal folytatódik
nemzeti képzeletre a 3. honvéd dandár jelentése, amely arra vonatko- a közismert Dnyeszteren túli (transnistriai) kegyetlenkedés, meg a tá-
zott, hogy a román határőrök lövik a magyarokat. A jelentésből kide- borok létrehozása faji alapon. A legyőzött legionárius lázadó, Horia
rül, hogy a románok azért lőttek át a magyar oldalra, mert a magyar Sima azzal vádolta meg Antonescut Hitlernél, hogy védi a zsidókat,
dandárparancsnok Gyimesben, az egykori trianoni határon át akarta de Hitler nem hitte el, mert tudta jól, hogy Antonescu hatalmi körei-
küldeni az összegyűjtött zsidókat. A románok pedig nem fogadták. A hez tartozik von Killinger miniszter, Hauffe vezérőrnagy, a német ka-
jelentés szó szerint a következő: „A 3.hv.dd.394/3.hv. dd. I.a 40. IX. 20. tonai misszió vezetője és Hauptsturmführer G. Richter, aki a zsidó-
sz. jelentése alapján jelentem, hogy Gyimes-i határszorosban levő kérdésekben volt a tanácsadója.41
hv.[honvéd] zlj. [zászlóalj] előreküldött kp.[karpaszományos] szd-a A nemzeti önfelmentő magyar és román mítoszt, többek között
[százada] nincs a Trianon előtti határon, hanem attól mintegy 150 m- azért is olyan nehéz lebontani, mert mindkettő arra épül, hogy a má-
re hátrább, mivel ezt az álláspontot tartották összes elődei. A határon sik megsemmisítéssel fenyegette az övéit, el akarta rabolni az ősi, tör-
rengeteg zsidó menekült özönlött át, kiket a dd. pk. [dandárparancs- ténelmi földet, ami kizárólag az egyik fél jogos „történelmi” tulajdo-
nok] kitoloncolt és részükre megtiltotta a határátlépést. A románok nát képezi. Mind az erdélyi magyarok, mind a románok úgy képzel-
IX. 20. este a határt megszállva tartó csapatokra a tüzet megnyitották, ték, hogy 1940-ben a két ország háborúban volt egymással. Nem ve-
mit saját részről nem viszonoztak. Sebesülés nem történt. A románok szik tudomásul, hogy – Teleki Pál szándékai és a románok védekező-
kérték, hogy részünkről egy bizottság szálljon ki, mit a dd. pk. el is támadó fegyverkezései ellenére – Magyarország és Románia egy-
rendelt. (Mellékelve az eredeti távirat, aláírás: tábori posta 1 1940 rm 40 „Şorban 1996-ban szó szerint azt nyilatkozta Adrian Păunescunak, hogy a „romániai zsidóságot
9/21 a hds pk rendeletéből vitez feketehalmy czeydner tbk.)39 maga Ion Antonescu marsall mentette meg”. Adrian Păunescu: Mareşalul Antonescu i-a salvat
pe evreii din România. In: Totuşi iubirea, nr. 3, 4, 5, 1996. január 25., február 1. és 8.). Idézi: Ti-
bori Szabó Zoltán: Élet és halál mezsgyéjén. Minerva, Kolozsvár, 2001. 88. old. 236. jegyzet.
38 MOL BM K 150-I-31/h 172/1941.; 41/6-1941.pol.res 1941. július hó 13-án. 41 J. Alexandru, L. Benjamin, D. Brumfeld, A. Florea, P. Litman, S. Stanciu: Martiriul evreilor din
39 HL 2VKF. 4719/1940. IX. 22. 1.hds.pság. 1084/1.hds. I. 40. IX. 20. sz alatt jelenti. România 1940–1944. Documente si mărturii. Hasefer, Bucureşti, 1991. XXI.

38 39
aránt a német hadsereg szövetségesei voltak. A németek – akik ép- kül, a hivatalok tudták, hogy a menekülteknek mindig bizonyítaniuk
pen el voltak foglalva Dánia, Norvégia, Belgium, Hollandia és Fran- kellett az üldöztetés tényét, ezért néha a valóságnál súlyosabb állítá-
ciaország meghódításával – mindent elkövettek, hogy Románia és sokat is megfogalmaztak.
Magyarország között a területi vita ne vezessen háborúhoz. Ezt szol- A m. kir. rendőrség kolozsvári kapitánysága jelentette a belügymi-
gálta a magyar–román vegyes katonai bizottság létrehozása, amelyik niszternek 1941. április 11-én: „a román revizionista agitáció mégis mó-
az átadásnál felmerülő szervezési kérdésekkel foglalkozott és a né- dot (…) talált arra, hogy a visszacsatolt területek román lakossága köré-
met–olasz tiszti bizottság, amelyik éppen a két fél területén egymás ben tovább folytassa – különösen a román papok által – a közeli felsza-
ellen benyújtott sérelmeket volt hivatott kivizsgálni és jelentésében badulást kilátásba helyező, izgató tevékenységet. Megfigyelés és meg-
tájékoztatni a feleket a megfellebbezhetetlen döntésekről. Az üléseik- állapítás tárgyát képezte, hogy Kolozsváron e hónap folyamán feltűnő-
ről szóló jegyzőkönyvek egy része megtalálható a magyar és német en sűrű egymásutánban tűntek fel a község román papjai, akik
levéltárakban, feltehetően előkerülnek majd jelentések a román le- Hatiegan Emillel, Hatiegan Jánossal és az itteni román vezető körökkel
véltárakból is. kerestek érintkezést. (…) A Romániából irányított hírszerző szolgálat
A hiányosan fennmaradt jegyzőkönyvekből is megállapítható, különösen a tordai román kém és hírszerző központ útján a visszatért
hogy a sérelmek nemcsak egyik féllel szemben fogalmazódtak meg, területeket, de különösen Kolozsvárt, a Szilágyságot valósággal elárasz-
hanem hosszas lajstromokat tartalmaznak mindkét államhatalom totta kémeivel és hírszerzőivel; a Kolozsváron elfogott kémek irataiból
közigazgatási szerveinek a visszaéléseiről, valamint hadseregének és megállapítást nyert, hogy a tordai kém-központ hamis magyar bejelen-
csendőrségének, és a hozzájuk csatlakozó, paramilitáris csoportok- tőlap szelvényekkel, ugyancsak meghamisított magyar személyazonos-
nak az ügybuzgó túlkapásairól. A későbbi nemzeti képzeletet építő sági igazolványokkal látja el embereit, e hamis okmányokra a m.kir.
román és magyar propagandairatokban, irodalmi alkotásokban és a rendőrség nagybányai kapitánysága hamis piros lenyomatú körbélyeg-
nemzeti képzelet bizonyítékaiként számon tartott visszaemlékezé- zőjét és egy »Szolnok-doboka megye. Szóváros« feliratú, ugyancsak ha-
sekben mindig csak az egyik fél atrocitásait ismertetik, a másikét mis – lila lenyomatú – fémből készült körbélyegzőt alkalmaz.”42
nem. Ez különösen jellemző Wass Albert, Ion Lăncrănjan, Doru A német–olasz tiszti bizottság irataiban (egyes iratokon
Munteanu, C. V. Tudor stb. írásaira. „Olasz–Magyar Tiszti Bizottság” olvasható) vannak a románok kivo-
Annak ellenére, hogy a magyar és a román vezetés ellentétes in- nulására vonatkozó sérelmek; a magyarok bevonulására, valamint
dokokkal ugyan, de mindketten elfogadhatatlannak tartották a bécsi Észak- és Dél-Erdélyben elkövetett egyes román-, illetve magyarelle-
döntést és a vegyes bizottságok működését, mégis korrekt módon nes intézkedések következtében keletkezett sérelmek. Számos beszá-
igyekeztek együttműködni a bizottságok munkálkodása idején. A moló szól a határincidensekről, felderítő légi berepülésekről és az
magyar titkosszolgálati és rendőrkapitánysági jelentésekből tudjuk, egyéni panaszokról. Mivel a románok magyarok ellen benyújtott pa-
hogy a románok az Észak-Erdélyben maradt román papok segítségé- naszait később többször is felsorolták a romániai kiadványokban, és
vel juttatták el sérelmeiket a kolozsvári ügyvédekhez, akik továbbítot- a mai napig részét képezik a nemzeti sérelemre épülő képzeletnek,
ták egyrészt a román követségen keresztül a bukaresti vezetéshez. Ők annak „bizonyítására”, hogy a „román nép embersége és antifasiszta
ezek egy részét nyilvánosságra hozták a bukaresti lapokban, majd a harca”43 szembeállítható lenne az ősi román földet elszakító fasiszta
román külügyminisztériumon keresztül átadták a német–olasz tiszti 42 MOL BM K149 reservált iratok 1941-7-6000
bizottságnak kivizsgálásra. A magyarok a dél-erdélyi menekültek tör- 43 „Datorită omeniei poporului român şi luptei sale antifasciste” („A román nép emberségének és
téneteiből és diplomáciai, valamint titkosszolgálati forrásokból érte- antifasiszta harcának köszönhetően”) Mihai Fatu, Micea Musat: Teroarea horthysto-fascisă în
Nord-Vestul României (A horthysta-fasiszta terror Északnyugat-Romániában), 266. old. Lásd
sültek a román visszaélésekről. Írásos bizonyítékok vannak arra,
még Ion Coja: Omenia Românească (A román emberség). In: Transilvania invincibile argu-
hogy a menekültek történeteit egyedül a sajtó fogadta gyanakvás nél- mentum. Atheneum, Bucureşti, 1990, 198–213. old.

40 41
magyarok rémtetteivel, álljon itt néhány a magyar sérelmek közül: élelmiszert, sőt egyes esetekben más ingóságokat is elvettek. (…) A ci-
„Kovács István marosvásárhelyi lakost szeptember 3-án egy román vilizált államok történetében példa nélkül álló intézkedést a román
katonákból álló csoport elhurcolta. Hullájára másnap akadtak rá s kormány főleg azzal védte és indokolta, hogy Észak-Erdélyben a ma-
megállapítást nyert, hogy agyonlőtték. (…) Nagyváradon a kivonuló gyar kormány rendszeresen éhezteti a románokat, akik közül ezért
román katonák belelőttek az útszélen álldogáló emberekbe. Sulák Já- sokan éhhalált szenvedtek s az éheztetés miatt nagy román tömegek
nos halálos lövést kapott. (…) Imre Gyula nyárádszentannai lakost Dél-Erdélybe kénytelenek menekülni. (…) A magyar kormány kérésé-
Kolozsváron egy tüntető román csoport szeptember 1-én megtámad- re a német és az olasz kormány egy-egy követből és megfelelő számú
ta, mivel az utcán magyarul beszélt s ütlegelni kezdte. Két román ál- beosztottból álló bizottságot küldtött ki a kölcsönösen felmerült ma-
lamrendőrségi detektív jött a csoporthoz s az egyik revolvert rántva, gyar és román panaszok megvizsgálására. E bizottság 1942. július 15-
belelőtt Imrébe. (…) Takács József érmihályfalvai gazdálkodót a ro- től szeptember 5-ig, majd október 20-tól november 20-ig Magyaror-
mánok augusztus 27-én fosztogatásuk közben agyonlőtték. (…) Sza- szágon és Romániában tartózkodott s a helyszínen vizsgálatot foga-
bó Lajosné nagyváradi lakóst a román katonaság lakásába hatolva, natosított. (…) A különmegbízottak vizsgálatainak eredményéről ké-
augusztus 31-én agyonverte. (…) Kocsis László kolozsvári lakost a ná- szült jelentés (Bericht ), továbbá a magyar és román kormányokhoz
la tartott román házkutatás után borzalmasan megcsonkítva találták intézett ajánlások beleilleszkednek abba a Romániát favorizáló
meg lakása padlóján vérbefagyva. (…) Ferenczy Károly székelyud- egyensúly-politikába, amelyet a német kormány magyar–román vi-
varhelyi lakost a román katonák kivonulásuk alkalmával agyonlőtték. szonylatban a müncheni konferencia, de különösen a bécsi döntés
(…) Galiszter Gyulát, a kolozsvári Esti lap munkatársát szeptember 1- óta folytatott. A követek jelentésükben, a tények erejénél fogva, kény-
én egy szakasz román katona a Magyar Népközösség székházába telenek voltak megállapítani a dél-erdélyi magyaroktól való diszkri-
nyomulva üldözőbe vette, majd az egyik ház pincéjébe menekült sze- minatív élelmiszerrekvirálásokra vonatkozó panaszok teljes mérték-
rencsétlen embert agyonlőtte. (…) Béndek Gizella kolozsvári mun- ben való helytállóságát, így különösen azt, hogy sok esetben még az
kásnő borzalmasan összevagdalt holttestét a román katonaság kivo- utolsó darab kenyeret is elvették a magyaroktól. Ezzel szemben elis-
nulása után találták meg. (…) A kolozsvári magyar színház ablakait a meri a jelentés, hogy ha voltak is hibák és mulasztások az észak-erdé-
tüntető románok beverték s a berendezést szétrombolták. Szilágyi lyi románok élelmezése terén, azok nem a románok ellen irányuló
Károly nagykárolyi munkást szeptember 1-én a román katonák pus- diszkriminatív kormányzati politikának a következményei.
katussal agyonverték. (…) Egy felismerhetetlenül eltorzított arcú hul- Minthogy ily módon a követek abban a két ténykérdésben, ami-
la, melynek száján keresztül bestiális kegyetlenséggel botot szúrtak a ért a vizsgálóbizottság tulajdonképpen kiküldetett, kénytelenek vol-
földbe. Csak öltözékéről tudták megállapítani, hogy magyar.”44 tak a magyar álláspont helyességét elismerni, jelentésüket – a német
Gyakori kölcsönös vád az észak-erdélyi román, illetve a dél-erdé- egyensúlypolitika kívánalmainak megfelelően – úgy építették fel és
lyi magyar lakosság éheztetése. „A német–olasz követi bizottság ki- úgy fogalmazták meg, hogy annak rendszerében a két kérdés alapve-
küldésének előzménye az volt – olvassuk a Magyar Külügyminiszté- tő jelentősége teljesen elhomályosodott.”
riumnak a bizottság tevékenységéről írt jelentésében – , hogy a ro- Jellemző a Magy. Kir. Külügyminisztérium érvelése, amellyel tu-
mán kormány 1942. június 7-én kelt bizalmas rendeletével minden domásul veszi ugyan a német–olasz bizottság jelentését, de egyben
gabonaneműt és lisztet elrekviráltatott a dél-erdélyi magyarságtól. E kiegészítést csatol hozzá: „1943. május hó 28-án a M.kir. Külügymi-
rekvirálásokat a helyi közegek a legtöbb helyen a rendelet keretén is nisztérium köszönettel elismeri az 1943. március 29-én kelt 767. szá-
túlmenőleg úgy hajtották végre, hogy a magyaroktól mindennemű mú jegyzék és mellékleteinek vételét. (…) A jegyzék átadása alkalmá-
44 Az 1942. évi február 9–12-én Kolozsvárott megtartott német–olasz tiszti bizottság értekezleté- val Anfuso követ úr Őexcellenciája a M. Kir. Külügyminisztérium ve-
nek anyaga. MOL K-70 1942-II-9/b, 344. zetésével megbízott M. Kir. Miniszterelnök Úr előtt kifejezte a ten-

42 43
gelyhatalmak kormányainak azt az óhaját, hogy a különbízottak je- milyen indokoltak voltak ilyen rendszabályok, mert egyenesen lehe-
lentésében foglalt megállapítások további megvitatás tárgyává ne té- tetlen helyzetet teremtett volna egy tiszta magyar városnak román
tessenek. A m. kir. kormány ennek ellenére szükségesnek látja az em- közigazgatás alatt való hagyása. (10–11. o.)45
lített jelentésben, valamint az ajánlásokban foglalt egyes elvi megálla- Egy korábbi iratban a következőket hozták fel kölcsönösen egy-
pításokkal szemben a saját álláspontját leszögezni. (…) nehogy egy- más ellen: „A 4623/1940 Magyar–román tárgyaló bizottság 6. sz. jegy-
részt hallgatása netán e ténymegállapítások helyességének elismeré- zőkönyvében, amelyet 1940. IX. 7-én írtak alá Nagyváradon:
sét jelenthesse (…). A magyar kormány szükségesnek véli továbbá fel- 1/ a román küldöttség közli, hogy 1940. szeptember 6-án Maros-
hívni a figyelmet arra, hogy a magyar nép meggyőződése szerint a vásárhely magyar nemzetiségű lakosai el akarták távolítani azokat a
magyarságnak annál is inkább joga van a trianoni igazságtalanságok román tisztviselőket, akik a város távíró és távbeszélő hivatalában tel-
jóvátételére, mert mint ismeretes, néha(i) gróf Teleki Pál kormá- jesítettek szolgálatot.
nya a magyar közvélemény osztatlan támogatása és lelkese- 2/ (…) Albotiu, Misca-i jegyzőt a magyar nemzetiségű lakosság
dése mellett elhatározta az erdélyi kérdés fegyveres erővel halállal fenyegette és elválasztotta feleségétől.
való megoldását. Egy ilyen fegyveres konfliktus eredménye – te- 3/. A magyar küldöttség a román küldöttséggel a következő ese-
kintettel Románia akkori zűrzavaros belső helyzetére és hadsere- teket ismerteti:
gének zilált állapotára – aligha lehetett kétséges. A magyar kormány a/ Csíktapolczán egy román tiszt megölt egy magyar nemzetisé-
csupán a tengelyhatalmak magasabb politikai érdekeire való tekin- gű polgárőrt.
tettel tért el ettől a megoldástól és fogadta el azok közvetítő jószol- b/ A román hatóságok, a román fennhatóság alatt álló Erdélyből
gálatait. Teleki Pál gróf kormánya tehát – és ez különösen kiemelen- elűzik a magyar nemzetiségű alkalmazottakat,
dő – nem kérte a tengelyhatalmak döntőbírósági közvetítését, ha- c/ Nagyvesztán a román hatóságok elszállítják a cukorgyár 129
nem csupán magasabb politikai érdekekből fogadta el. A különmeg- vagonnyi készletét.
bízottak részéről a magyar kormány terhére rótt intézkedések célja d/ Kolozsváron a vasúti műhelyeket teljesen kiürítik.
tehát egyrészt az északerdélyi románoknak privilegizált és magyar A magyar küldöttség közli a román küldöttséggel, hogy a román
őslakosság rovására teremtett helyzeti előnyeinek a magyar lakosság csapatok, amelyek Naszód környékén a falvakon át vonulnak, foszto-
egyenjogúsítása céljából történő részleges megszüntetése volt, más- gatnak és fenyegetik a lakosság biztonságát. A magyar küldöttség ké-
részt – a magyar szuverenitás helyreállításával járó jogszabályoknak ri a legerélyesebb rendszabályok foganatosítását, mert ellenkező
Észak-Erdélyben való bevezetése. Bizonyos magyar rendszabályok esetben a Magyar csapatok kénytelenek volnának más eszközökhöz
természetes következményei voltak az állami főhatalom változásá- folyamodni.”
nak. Ilyen rendszabályok azonban teljesen indokolatlanok Dél-Er-
délyben, ahol az állami főhatalom nem változott. (4–5. o.) (…) A jelen- A kölcsönösen felhozott sérelmek között számos rémhírnek46
tés kifogásolja, hogy a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal az ott bizonyult, amelyeket ennek ellenére később felhasználtak egymás el-
alkalmazásban állott valamennyi, számszerint 150 román tisztviselőt len a két nép irodalmi „visszaemlékezői”, de van néhány olyan eset,
elbocsátotta. Alig érthető, hogy a jelentés ezt miért nehezményezi, amelyet az Észak-Erdélyben bevezetett katonai közigazgatás idején a
amikor köztudomású, hogy Marosvásárhely csaknem színtiszta ma-
gyar város, ahova csupán a románok telepítettek be román tisztvise- 45 MOL K-70. 1943, 344. old.
lőket, még pedig politikai természetű okokból. Az 1910-es népszám- 46 „A kolozsvári magyarok tudni vélték, hogy Tordán a románok brutális módon gyilkolják a ma-
gyarokat, a tordai románok között pedig azért uralkodott el a hisztéria, mert elterjedt, hogy a
lálás adatai szerint Marosvásárhelynek 22.790 magyar és 1717 román
kincses városban a románok orrát, fülét levágják, az ortodox püspököt megölték, fejét levágták
lakósa volt. (…) Marosvásárhely sokkal inkább arra iskolapélda, hogy és karóra húzták. A borzalmak egyike sem volt igaz.” Illésfalvi Péter: i. m. 47. jegyzet.

44 45
magyar fegyveres alakulatok követtek el fegyvertelen falusiak ellen. lönítmény parancsnoka [Bedő Zsolt főhadnagy – Á. V.] ellen ezért
„Hogy nem minden a szeretet szellemében történt, abban mindkét jogtalan fegyverhasználat miatt büntető bírósági üldözésre jogalap
fél hibás – állapítja meg Illésfalvi Péter –, s talán a magyar fél inkább nincs.”50 Vagy: „Az oláh lakossággal szemben nem történt atrocitás.
elmarasztalható, mivel 1940 szeptemberében a Romániától elszaka- Csak Ombuz községben, mint azt Damó Elemér ezredes a kolozsvá-
dó erdélyi földön Magyarország reguláris katonai ereje, a m. kir. Hon- ri járás parancsnoka ma (1940. szeptember 26.) 12 h-kor személyesen
védség (továbbá m. kir. Csendőrség és a m. kir. Rendőrség) képvisel- jelentette, hogy f. hó 23-án délután az Ombuz-i templom tornyából
te a fegyveres hatalmat a polgári lakossággal szemben, s mint ilyen- honvédeinkre néhány lövést adtak le (állítólag a pap fia) mire a kato-
nek, jóval nagyobb felelőssége e hatalommal való esetleges vissza- naság a papot egész családjával, köztük egy magyar cseléd leányt is
élés tekintetében, mint amilyen mértékben felelősségre vonhatók kiirtottak. Az eset felderítésére a vm.pság a csör. nyomozó osztagnak
azok a nem ritkán sorozatlövő fegyverekkel is ellátott román civil sze- kiadta a rendelkezést.”51 Több mint egy év múlva a vizsgálatnak még
mélyek és csoportok, akik és amelyek agresszíven – s tegyük hozzá nincs eredménye, mert a német–olasz tiszti bizottság 1941. novem-
meggondolatlanul – léptek fel a magyar katonasággal szemben (…) ber. 28-án tartott üléséről készült összefoglaló jelentésben (Kolozs-
Ez még akkor is így van, ha a magyar fegyverhasználatot szinte min- vár, 1941. december 4.) a következőket olvassuk: „4/. Jóvátételek kér-
den esetben orvlövész tevékenység váltotta ki.”47 dése a magyar atrocitásokból eredt károkért. Biz.(ottság) felhozza az
Utólag, az orvlövészek és az erdőből lövöldöző bandák tevé- Ombusztelkén és Ippen történt halálos végű eseteket abból a célból,
kenységét igen nehéz bizonyítani, akárcsak azoknak a bűnösségét, hogy az ittmaradtaknak juttasson a magyar kormány valami fájda-
akiket „szökésben”, vagy a bevonuló katonákkal való szembeszegü- lomdíjat, de legalábbis az örökösök ügyét jóakaratúlag intézze el.
lés miatt lőttek agyon. Ezért külön megmaradtak a román nemzeti Biz.(ottság) felveti a politikai elitéltek ügyét is, az újságokban [a ro-
emlékezetben az olyan esetek, mint a Szilágyippen és környékén, Ör- mániai lapokról van szó – Á. V.] ezek ügyének szellőztetése, mely azt
dögkúton, vagy Omboztelkén (egyes iratokban Ombusztelkén) tör- eredményezi, hogy az ottani magyarságnak kárára van, és nehezebbé
tént gyilkosságok, amelyeket magyar katonák, katonai parancsra haj- teszi életüket.”52 A jelentéshez csatoltak egy részletes jegyzőkönyvet
tottak végre. Szilágyipp községben 157 románt (közöttük nőket, öre- a vitáról, amelyből sok minden kiderül. Többek között szó van arról
get és gyerekeket) lelőttek Bedő Zsolt karhatalmi főhadnagy paran- a 18 román templomról, amelyet a Székelyföldön rombolt le a helyi
csára 1940. szeptember 14-én hajnali három órakor. „Ördögkút köz- magyar lakosság. A románok követelték, hogy újból építsék fel a
ség felét IX. 9-én felgyújtották és 20 román lakost kivégeztek.”48 templomokat. „Már az első napokban felmerült, hogy ezeket a temp-
„Csordás Gergely fhdgy. [főhadnagy] 1940. IX. 16-án Ombusz község- lomokat felépítsék, de ez nagyon nehéz probléma – mondta Újváry
ben 13 személyt legyilkoltatott.”49Az esetek többségét a románok be- Dezső követségi tanácsos. A románok ugyanis színmagyar lakosú
terjesztették a német–olasz tiszti bizottsághoz. A magyar levéltári székely községekben a lakosság költségére és kényszerített hozzájá-
adatok tanúsága alapján a magyarok el is rendelték a vizsgálatot, de rulásával hatalmas templomokat építettek pusztán azért, hogy ezek-
az eredményről mindeddig nem kerültek elő korabeli meggyőző ka- nek a templomoknak propagandisztikus jelleget adjanak s az idegen
tonai vagy ügyészségi dokumentumok. Kivéve azok, amelyekben szemlélőben azt a benyomást keltsék, mintha román vidéken járna.
ilyesmiket olvasunk: „A hadtest parancsnoka szerint Ipp községben a Ezeken a vidékeken teljesen lehetetlen eme templomok újjáépítésé-
honvédség által történt fegyverhasználat jogos volt. A karhatalmi kü- nek elrendelése!” (4. o.) Figyelemre méltó a bizottság vezetőjének,

47 Illésfalvi Péter: „Édes Erdély itt vagyunk…” Az erdélyi bevonulás során történt atrocitásokról. In:
Pro Minoritate, i. m. 58–77. old. 50 HL I. hdt. 2.751/eln. – 1941. január 28.
48 HL VKF. 4767/eln. 1. – 1940/ 1940. szept. 17. 51 HL Helyzetjelentés 2.hds. 140. 1/b. 21/26. – 1940, Kolozsvár, 1940. szeptember 26. e./ pontja.
49 HL 4400/j. klv. Öti. Olasz–Német Tiszti bizottság 1941–1942. I. köt. 438/941.klv.öti.szám. 52 HL Olasz–Német tiszti bizottság 704/klv. Öti. 1941.

46 47
Dehmel alezredesnek az érvelése: „Én t. i. azért szorgalmazom ezt, Dunst szds: – Amennyiben alez. úrnak ez az álláspontja, akkor
nehogy ott túl, Romániában is hasonló túlkapásokra vezessenek a kö- igenis ragaszkodom hozzá, hogy az esetet ismételten derítsék fel és
rülmények. Eddig ott a templomokat még nem bántották.” Próbálja folytassák le az eljárást! Ott azok az emberek fegyverrel támad-
rávenni a magyar felet, hogy „legalább egy templomot” állítsanak tak az őrségre! Ezt meg kell világítani!
helyre, de ez nemigen sikerül. Dehmel alez: – Hagyjuk, mert ez egy rettenetes eset! Arra kérem
Miután kiderül, hogy a templomok ügyében nem tudnak meg- önöket, hogy segítsenek ott, hogy annak a papnak a családtagjai, il-
egyezni, rátér a többi sérelemre: „Dehmel alez: (…) Ott van néhány letve az áldozatok hozzátartozói ne érezzék olyan súlyosan a dolgot.
másik ügy (Sircana felé) a bejövetelkor lejátszódott véres dolgok! Az Én ezeket a dolgokat nem akarom többé bolygatni! Ilyen esetek elő-
Ombusztelke-i már meg van világítva, de ott vannak a többiek! Az fordultak Lengyelországban, Jugoszláviában és Albániában is, ezeket
Ipp-i eset! a dolgokat most el kell temetni.
Dunst szds. [százados]: – Az Ombusztelki ügyet megkaptam írás- Dunst szds. – Én a magyar főhadnagy magatartásának és szemé-
ban és be is mutattam a biz.(ottság)nak. lyének tisztázása céljából is be kell szerezzem az iratokat és meg kell
Dehmel alez. [alezredes]: – Igen! De 100-150 évre van szükség, tartassam ismételten a vizsgálatot!
amíg azoknak az embereknek fejéből ott kimegy egy-egy ilyen eset! Dehmel alez: – Hagyjuk kérem, nincs értelme.” (4–6. o.)
150 évig sem felejtik el, hogy ott embereket leöltek. A 2 pap hozzá- A jegyzőkönyvből arra is lehet következtetni, hogy a magyar fél
tartozói ott élnek túl! Ezek a dolgok is óriási propaganda célokat egyáltalán nem ismeri el az elkövetett tettek miatti felelősséget és a né-
szolgálnak. (…) 4-5 nagyobb eset volt itt, amikor a csapatok bejöttek! met tiszt sem hisz abban, hogy ki lehetne deríteni az igazságot, meg le-
Én ezeket az eseteket már nem akarom bolygatni, mert nagyon csú- hetne büntetni az elkövetőket. Ezért inkább áttér olyan esetek tárgyalá-
nya ügyek! De arra kérem az urakat, hogy kövessenek el mindent, sára, amelyek egyérteműek. A további esetek között a bizottság elnöke
hogy azokat az okozott sebeket ott begyógyítsák! Valami karitatív se- és a többiek is egyetértettek abban, hogy Atzél báró, aki a (Wesselényi)
gítséget kell nekik adni, fel kell őket karolni, el kell velük felejtetni az „lövészegyesület elnöke”-ként írt alá egy röplapot, felelőtlen volt, ami-
ügyeket, hogy azok a sebek legyenek behegesztve! kor arra szólította fel a románokat, hogy költözzenek ki Erdélyből. „Hát
Dunst szds.: – Ebben az utóbbi esetben bebizonyosodást nyert, ezt nem értem! – Mondja Dehmel alezredes. – Ez az ember hamarabb
hogy tiszt nem volt ott, csak az őrség! akar valamit véghez vinni, mint maga a kormány! Ő úgy látszik, meg
Dehmel: – Igen ott 11 embert öltek meg 3 családból, köztük akarja előzni Horthy-t és az egész világpolitikát a saját fejétől (nevetés
egy magyar szolgálólányt is! Tessék elhagyni, ne emlegessük, minden oldalon)… Igen, igen tudom, hogy ez nem egy komoly dolog
mert az egy szörnyű eset! Közönséges emberölés! (…) de azért mégis, ha kint falun megkapja valaki ezt az írást, mely ko-
Dunst szds: – Éppen azért, mert alezredes úr ilyen beállításban moly formában van öltöztetve, elveszti a fejét és nem tudja, mit tegyen!
látja, szükségesnek tartom, hogy az egész ügyet elölről elővegyük! Látja, hogy egy báró Atzél van aláírva, ami eléggé komolyan hangzik, a
Dehmel alez (felindulva): – Hagyjuk kérem, mert ott közönséges lövészegyesület elnöke, aki felhatalmazza a falusi lövészeket, hogy ezt
gyilkosok voltak magyar katonai egyenruhában! Egy magyar a kitelepítést végrehajtsák, nem ez mégis csak sok! Ez ugyanolyan,
szolgálólányt is megöltek. Az ügyet Berlinben és Rómában is ismerik! mint ha mi itt meg akarnánk előzni Hitlert és elébe akarnánk vágni va-
Ne mérgelődjünk megint fel emez eseteken! Hagyjuk! Ott egy egy- lamely tervének. Ő úgy látszik, önálló kül és belpolitikát akar folytatni
szerű gyilkosság történt. Erről többet nem akarok tudni, nem a kormány tudta nélkül és a kormány ellenére! Nálunk egy ilyen ember
kell elővenni, hagyjuk! Mi jobban tudjuk! Mi sok mindent jobban már régen ülne, vagy le lenne lőve!” (Jegyzőkönyv 11. o.)
tudunk, semmint azt az urak gondolnák! Ott egy súlyos gyilkosság tör- Gróf Wass Albert – akit az 1946-ban hozott népbírósági ítéletben
tént. Nálunk az ilyen embereket már rég lelőtték volna. az omboztelki és a vasasszentgotthárdi gyilkosságokra való felbujtás

48 49
miatt ítéltek el, és ügye a mai napig nem tisztázódhatott – a későbbiek- hanem a fegyvertelen románokat üldöző Atzél báróról van szó, akire
ben romantikus élettörténeti mítoszt alkot báró Atzél Ede életéből, csak bizonyos önfelmentő nemzetszemlélettel lehet, Wass Albert írá-
amelyre 1990 után Magyarországon több megemlékező rendezvényen saira jellemző, romantikus történetet alapozni.55
is hivatkoznak. „Édi tanított meg verekedni” – emlékszik vissza gróf
Wass Albert báró Atzél Edére. A korán árvaságra jutott báró Atzél Ede, 1.5 Rémhírek és a hatékony megoldás
Wass Albert rokona, egy darabig Budapesten járt iskolába, majd együtt
nevelkedett a mezőségi Vasasszentgotthárdon, illetve Kolozsvárt az író- Az 1940. szeptember 5. után bevonuló magyar hadsereg által elkö-
val. Később Wass Albert nagyapjának a birtokára költözött Mezőzáh vetett atrocitások – akárcsak az 1919-ben Erdélybe, illetve az 1941-
községbe, egy többségében román faluba. Wass Albert nagyapja, Wass ben Besszarábiába, majd 1944 végén ismét Erdélybe bevonuló ro-
Béla kettőjükre hagyta vagyonát, de báró Atzél Ede kibérelte az író ré- mán hadsereg által elkövetett gyilkosságok56 – okai között első he-
szét is.53 Katona Szabó István a következő módon mutatja be Atzél lyen szerepelnek a rémhírekre épülő megtorló intézkedések. Ezek-
Edét: „Gróf Wass Albert, Erdély egyik legjelentősebb írója emlékezik nek alapja, hogy a másik nemzet kémkedik ellenünk, fegyvereket
Atzél Ede báróra, akit (…) az ifjak egyszerűen Édi Bácsinak hívtak, mi- rejteget, orvlövészeket, paramilitáris bandákat vet be a reguláris
vel sokat és sokszor megjelent a fiatalok között, bátorságra, magyar ön- „felszabadító” (magyar, illetve román) katonaság ellen. Mindkét fél
tudatra, feladatvállalásra buzdítva őket nehéz történelmi időkben. (…) „jogos fegyverhasználattal” védekezik az általuk hírnek gondolt
Nyílt összeütközésre a népfrontos illúziókat meghirdető Vásárhelyi Ta- rémhírek ellen. Már az 1940-es bevonulásra készülő magyar kémel-
lálkozón került sor, amikor Atzél Ede az egyik, Moszkvában kiképzett hárító is arra számított, hogy a román hadsereg egyes részei nem
„baloldali” vezetőnek (…) kereken azt mondta: amit ti akartok, nem tartják be „becsületesen” a kiürítésre vonatkozó megállapításokat,
egyéb a magyarság elárulásánál! A népfrontos szövegek ugyanis a ma- aminek aztán az ellenkezője igazolódott. A magyar–román katonai
gyar–román megbékélés érdekében lemondtak az un. sérelmi politi- vegyes bizottság irataiból kiderül, hogy a románok – a határra vo-
káról (…). Atzél Ede az élete kockáztatásával vitte át a frontvonalon a natkozó térképekről folytatott ellentmondásos vitákat kivéve – arra
magyar fegyverszünetet előkészítő bizottságot, köztük kommunistá- törekedtek, hogy eleget tegyenek a kivonulás megállapodásainak,
kat, és visszatérve szabadcsapatokat szervezett, vasúti vonalakat, hida- és igyekeztek együttműködni a magyar vezetőséggel, amelyet a né-
kat robbantott, hogy a visszavonuló németek ne tudják kihurcolni a metek és olaszok ellenőriztek. Így emlékezett erre a fentebb idézett
magyar fiatalokat és a rabolt értékeket. (…) A megszálló németek és Várbiró György is, a csendőrség nemzetiségi politikai felderítőcso-
nyilasok halálra keresték és nyílt parancsba adták ki a nyilas karhata- portjának a vezetője, aki azt írta: „Augusztus végén, ahogyan sejtet-
lomnak, hogy bárhol találják, azonnal agyonlőhetik. A nemzeti ellenál- tem, a román csapatok a legkisebb ellenállás nélkül vonultak ki
lás egyik fontos szakaszát vezette Budapest ostrománál, és az ellenál- megszálló csapataink elől.”57
lók megbízásából vette fel a kapcsolatot Gödöllőn a szovjet főparancs-
noksággal (…) szovjet fogságból hazatértek még említették, hogy látták 55 A fia, báró Atzél Endre (1937–2005) támogatta anyagilag az Erdélyi Magyarság című folyóiratot.
„A Magyar Nemzeti Tájékoztatási Alapítvány szervezésében (1994.) december 3-án Gödöllőn a
valamelyik fogolytáborban. (…) Kísértetiesen hasonlít Wallenberg ese- magyar nemzeti ellenállás hőse és áldozata, az erdélyi származású báró Atzél Ede tiszteletére
tére, csakhogy ebből nem lett nemzetközi ügy.”54 emlék-estet rendeztek.” „Marosvásárhelyen, 2002. március 26-án a Kemény Zsigmond Társaság
vendége dr. Atzél Endre (báró Atzél Ede fia), a Máltai Lovagrend tagja volt a vendég. (Udvardy
Sajnos a német–olasz tiszti bizottság jelentéséhez mellékelt jegy-
Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2003. Transzindex. ro).
zőkönyvből nem éppen a zsidó üldözötteket mentő Wallenbergről, 56 1944. szept. 17.–november 16-ig Maniu gárdisták álltak bosszút a magyarokon. Többek között a
Belényes melletti Magyarremetén 37 magyart öltek meg, Bánffyhunyadon 11-et, Szárazajtán és
Csíkszentdomokoson 11-et gyilkoltak meg. Vincze Gábor: A romániai magyar kisebbség törté-
53 Erdélyi Magyarság 2002./49. neti kronológiája 1944–1953. http://www.hunsor.se
54 Katona Szabó István: Ki volt báró Atzél Ede? In: Erdélyi Magyarság, 2002/49. 18. old. 57 Várbiró: i. m. 62. old.

50 51
A magyar kémelhárító viszont ilyen rémhírekkel és utasítások- foganatosíthatják.(…) Táboriposta 53,40. IX. 4. 17h- vitéz Kiss László
kal látta el a bevonuló egységeket: „1. (…) Valószínű, hogy egyes a altbgy. hdt. pk.”58
saját csapatok elhelyezésére tekintetbe jövő épületekben rejtett, A tragédiához vezető rémhírterjesztés tipikus esete az, amikor a
esetleg időzített aknákat helyeztek el. A kutakat megfertőzhették. Szilágyságba bevonuló magyar katonáknak egy kosár almát adott
Ezért a szálláskörletek, főként a kályhák átkutatandók. A románok egy falusi ember. A katonák közül néhányan, akik szabálytalanul
által elhagyott teljesen üres és lakatlan épületekbe való beszálláso- szállították a román hadseregtől hátramaradt, és Margittán talált ké-
lást lehetőleg kerüljük. Az ivóvizet mindig vizsgáltassuk meg. (…) 4. zigránátokat, a hepehupás úton felrobbantak. Később a rémhír sze-
A felszabadított helységekben a hosszabb tartózkodást B. (bizal- rint, a kosár almát átadóra terelődött a gyanú. „A valótlanság elter-
mi) egyének beszervezésére kell fordítani. A beszervezésről a jedt a nép ajkán és felbukkant különböző kiadványokban is. A hon-
következő irányelvek tartandók szemelőtt: a./ 1000 és ennél keve- védek még az állítólagos merénylőt, Malaga Józsefet is előállították,
sebb lakosú helységekben legalább kettő, azonfelül minden 1000 majd Felsőkaznacs és Szilágycseres térségében szeptember 15-én
lakossal egy B. egyént szervezzünk be. b./ A bizalmi egyének tisz- agyonlőtték.”59
ta magyar és a helységben nagy személyi ismeretekkel rendelke- A magyar katonai közigazgatás bevezetéséről Erdélyben (1940.
ző tekintélyes lakosokból választandók ki. (…) c./ Ezen B. egyének szeptember 5.–november 25.) készült katonai beszámolóban, töb-
szintén szervezzenek általuk teljesen megbízhatónak ismert lako- bek között az alábbiakat olvashatjuk: „A 60/főv. kat. közig. 40. VIII. 30.
sokból bizalmi hálózatot arra, hogy a helységben mindenről ér- sz. alatt kiadott Utasítás E)-III. fej. 5. b) pontja meghatározza általá-
tesüljenek és arról jelentést tegyenek. d./ A B. egyének feladata nosságban és nagy vonalakban azokat az okokat, mely fennforgása
egyrészt a magyarellenes lakosokról adatokat gyűjteni, másrészt esetén a kat .közig. pk.-nak jogában áll internálást elrendelni. (…) A hi-
minden a helységbe be és kilépő idegenről /:kgy. (kémgyanús) vatkozott rész szerint a visszacsatolt erdélyi és keleti országrészek
egyénről:/ azonnal tudomást szerezni és arról jelentést tenni. (…) f./ megszállásával egyidejüleg a kat. közig. vállára nehezedett a köz-
(…) Elv: minden magyar ember hazafias kötelessége minket támo- rendre és közbiztonságra veszélyes, vagy más fontos állami érdekből
gatni de a részünkre teljesített szolgálata közben felmerült költsége- aggályos, vagy a gazdasági élet szempontjából káros személyek to-
it, vagy ezáltal elmaradt keresetét megtérítjük. g./ Vigyázni kell, ne- vábbi üzelmeinek megakadályozása is. (…) Az erre vonatkozó adato-
hogy pénzsóvár lelkiismeretlen emberek megtévesszenek és a juta- kat a katona parancsnokságoknak gyakran bosszúért lihegő
lom reményében ártatlanokat is bevádoljanak. (…) 5. A csapatok és egymásnak ártani akaró emberek szolgáltatták. (…) A meg-
biztonsága és a felszabadítatlan magyarok védelmére a B. egyének oldásra váró kisebb-nagyobb horderejű kérdések napról-napra sza-
által magyargyűlölőnek ismert tekintélyes románok közül túszok porodtak és így a katonai parancsnokoknak nem igen volt idejük
szedendők. Kisebb községekben 3-4, nagyobb községekben mindig arra, hogy az előbb említett feljelentések és besúgások rész-
arányosan több túsz választandó ki. A túszokat a csendőrség letekbe menő kivizsgálásába belemenjenek. Ennek tudható be az,
őrzi addig, míg további intézkedés nem történik. Bántódá- hogy az első hetekben egyes parancsnokok túlbuzgóságukban ala-
suk ne essék. Elg. [ellenséges] tád. [támadás] esetén sorsukról a pos utánanézés nélkül, elég nagyszámban sokszor elfogadható okok
hdt. [hadtest] pság. [parancsnokság] intézkedik. 6./ A csap. K. szer- és indokok nélkül is tömegesen internáltak embereket. A másik hiba
vek [csapat kémvédelmi szervek] és ö. dd. [dandár] I./b. vk. ti-ek az volt, hogy gyakran az internálást elrendelő „Véghatározat” alakilag
[kémelhárító vezérkari tisztek] letartóztatásokat csak kémkedés, is hibás volt, az internáltaknak ki sem adták, a fellebbezés lehetősé-
vagy egyéb hds. [hadsereg] ellenes cselekményen való tettenérés
58 HL 2 hds. 1940. I/b – 475/III. hdt. I. b. 40. IX. 4. „K” intézkedés a felszabadításra.
esetén eszközölhetnek. Egyéb esetben letartóztatásra a hdt. I./b. 59 Illésfalvi Péter–Szabó Péter–Számvéber Norbert: Erdély a hadak útján 1940–1944. Puedlo, 22.
vko-hoz tegyenek javaslatot és azt csak az utóbbi jóváhagyásával old.

52 53
géről pedig említést sem tettek, sőt az internálás okát sem említették jegyzőre még az a külön feladat is hárult, hogy a lakosságot a jövő-
meg. (…)Tapasztalat szerint az internálásoknak kb. 50-60%-a nem volt ben magyar szellemben vezesse és irányítsa.” Később a nem megfe-
teljesen indokolt. (…)A románok által 10 ezrével kiüldözött magyarok lelő jegyzőket felváltották magyarországiakkal. „A felváltást később
miatt a felsőbbség retorzióként elrendelte, hogy bizonyos számú ro- megkönnyítette az, hogy az anyaországban erre a célra megfelelő
mán nemzetiségű egyént kiutasításra való előkészítés céljából őrizet- számú jegyző állott rendelkezésre. A kat. közig. 231 jegyzőt alkalma-
be kell venni. (…) Az 1. hd.-kat közig. számszerűen rendelte el egyes zott az anyaországból, ezek a közigazgatás megkívánt menetét általá-
vármegyéknek a megbízhatatlannak tekinthető románok őrizetbe nosságban már tudták biztosítani. Gondoskodás történt a zsidó
vételét. Ennek az lett a gyakorlati megoldása, hogy a vármegyék a já- jegyzők kicseréléséről is.”
rásokra (városokra), ezek a községekre osztották szét és ennek alap- Egy másik katonai jelentésből megtudjuk a következőket:
ján legtöbb helyen – az igen rövid időre való tekintettel – minden kü- „Máramaros-sziget városban a (…) polgári orvosok mind zsidók. Telje-
lönösebb alapos ok és rendszer nélkül, fogdosták össze az embere- sen ki kell cserélni az egész vármegye orvosi karát. (…) A VKF-e [hon-
ket. Igen gyakran 65-75 éves ember is akadt közöttük. Az így összete- véd vezérkar főnöke – Á. V.] szükségesnek tartja, hogy úgy itt, mint
relteket internáló táborokban helyezték el és minden kikérdezés nél- az egész felszabadított terület kat. közig. alatt álló területein a
kül, néha ott felejtették őket. Fent leírt néhol hibás eljárás azonban kat.közig. egységes utasítások alapján az alábbiak szerint járjon el: –
mégis több szempontból hatékony eszköz volt. Ez az eljárás a kez- A zsidó kézen levő szállodák, éttermek, cukrászdák, patikák,
deti teljes tájékozatlanságban elejét vette annak, hogy magyar nem- elsősorban nagyobb üzletek vezetőit keresztényekkel kell fel-
zet-ellenes propaganda és aknamunka mindjárt kezdetben újból láb- váltani, illetve ezeket keresztény tulajdonba kell átadni, oly-
ra kapjon. Ezen felül a 22 évi szenvedésből felszabadult magya- módon, hogy azok megbízható, érdemes, tőkeerős magyarok kezei-
rok jogos felháborodásának vértelen levezetését közvetve is re jussanak. Ha megfelelő tőkével rendelkezők nincsenek, úgy a zsi-
elősegítette [kiemelés az eredetiben]. Hogy ennek ellenkezője is dó vállalat, üzlet értékét meg kell állapítani és az átvevő megbízható,
könnyen bekövetkezhetett volna, bizonyítja a bánffihunyadi eset, keresztény magyart a becsérték megfizetésére kell kötelezni, mégpe-
ahol a bevonulás alatt a tömeg két román embert meglincselt. A tö- dig ha nagyobb összegről van szó úgy több 15-20 évi részletbe, ha ki-
meges internálás feltétlenül elősegítette a románok meghu- sebbről úgy havi részletekbe való törlesztést kell megállapítani, úgy
nyászkodását [kiemelés az eredetiben]. (…) Az internáló táborok- hogy a törlesztési összegek arányban álljanak a vállalat várható hoza-
ban sok oda nem való ember is volt, mint pl. Romániából átszökött mával, figyelembe véve az új vállalkozó megélhetésének a biztosítá-
tényleges katonák, román tartalékos tisztek, repatriálni akarók, stb. sát is.”61
Ezek összekeverése az erdélyi internáltakkal K.[kém – Á. V.] szem- A kép teljesebbé válik, ha ehhez idézünk még egy megjegyzést
pontból sem volt kívánatos. (…) Kb. 1200-1500-ra tehető az összes in- Várbiró Györgynek, a csendőrség nemzetiségi politikai felderítőcso-
ternáltak száma. Ebben azonban nem foglaltattak benne a közérde- portja egyik vezetőjének a fentebb idézett visszaemlékezéséből. „Az
kű munkaszolgálatra őrizetbe vettek.”60 erdélyi közigazgatáshoz nem a legjobbakat helyezték, hanem rész-
A katonai közigazgatás feladatai közé tartozott a terület „benépe- ben nyugdíjasokat, részben zömmel olyanokat küldtek, akiktől az
sítése”, a helyi, „megbízhatatlannak” tekintett vezetők lecserélése, anyaországbeli hivatalvezetők megszabadulni igyekeztek.”62 Szerinte
magyarországi közigazgatási dolgozók és megbízható szakemberek, a délvidéki vérengzések egyik alapja is a rémhír volt (egy elfogott
jegyzők „ideiglenes alkalmazása”. „Nemzetiségi vidékeken a községi szerb partizán titkos irata szerint, a szerbek ki akarták irtani a magya-
60 MOL BM K-150 Tájékoztató a kat. közig. működéséről a felszabadult keleti és Erdély-i részeken. 61 HL VKF. 4908/1940 eln. 1.vkf. Tárgy: VKF-e észrevétel a X. hó 4-től 11-ig megtartott szemle útjá-
„Szigorúan Titkos! Kizárólag Ov. (vk. Ti)-k és az előkészítésnél közreműködő személyek bete- val kapcsolatban Kárpátalján és a felszabadított területen.
kintésére.” 39. old. 62 Várbiró György: Személyes élményeim (…). Idézett kézirat 63. old.

54 55
rokat, mire a Legfőbb Hadúr elrendelte a megtorlást); a másik, a kró- nak jogosságáról szóló jelentés, amely szerint „büntető bírósági ül-
nikus emberhiány. Tapasztalatlan, csendőrkiképzés alatt álló ujon- dözésre jogalap nincs”.66
cokkal hajtották végre a megtorlást. Szerinte a zsidók deportálását is Található viszont egy érdekes, mondhatnánk irodalmi hangulat-
„zömmel azzal a 6000 próbacsendőrrel végeztették Erdélyben, akik jelentés a német–olasz tiszti bizottság magyar és román résztvevői-
egy év helyett még egy hetes kiképzésben sem részesültek. Szabály- nek kapcsolatairól a kolozsvári értekezleteken, és azt követően. „A va-
zatot, törvényeket nem ismertek, legfeljebb azt a destrukciót, amit ed- csora igen kellemes és jó hangulatban telik el – olvassuk az összekö-
dig Romániában tapasztaltak.” A későbbiekben azt is megemlíti a kü- tő tiszt beszámolójában –, mert az ülések alatti tárgyalás és kölcsönös
lönbségekről, hogy míg a románok igyekeztek kisebbíteni, mente- megértést mutató hangulat hatotta át az összes résztvevőket. A vacso-
getni az elkövetők tetteit, a magyarok „sorban álltak”, hogy feljelent- ra 23 h 50 I-ig tartott, amikor a román részleg gk-kon szállodájába haj-
sék egymást. tatott. A magyar részleg még egy ideig ott maradt, hogy bevárja a visz-
A korabeli hangulatra jellemző az alábbi besztercei rendőrségi szatérő gk-kat. Tudomásunkra jutott, hogy a románok nem a szállodá-
jelentés: „A magyarság helyzete az előző havi jelentésem óta nem jukba hajtattak, hanem a Belvárosi kávéházban telepedtek le, s így a
sokban változott. Még mindig nincs meg a magyarságnak az az előre- magyar részleg elhatározta, hogy szintén a belvárosi kávéházba
törése, amelyik őt a volt kisebbségi helyzetéből és sorsából kiemelné megy, mint egy véletlen feketére. Így történt aztán, hogy a magyar
(…) Az egész magyarság hangulatára rossz befolyással van a megélhe- résztvevők, a román résztvevőkkel a kávéházban záróráig együtt ma-
tés erős rosszabbodása. Az itteniek elhelyezkedései nem úgy sikerül- radtak, amikor is aztán a románok most már tényleg szállásaikra haj-
tek, ahogy ezt a legtöbben elvárták. Bár ennek tényleges oka leg- tottak. A brassói német–olasz tiszti bizottság tagjai a román és a ma-
többször a túlzott alapnélküli reménykedés volt. (…) A legújabb gyar öti. (összekötő tisztek) kíséretében, a vacsora után a Kristály mu-
folyamatba tett zsidó igazoltatások, majd az egész itt élő zsidóság latóba mentek, ahol záróráig együtt töltötték az időt.” (3–4. o.) „A ro-
kartotékszerű nyilvántartásba vétele, melynek során mindenki mánok viselkedését egyszóval lehetne jellemezni: európai volt. (…).
állampolgárságát megvizsgáltuk, a zsidóság körében egész nagy Semmi ravaszkodás, vagy félre vezetési szándék, a románok megnyi-
nyugtalanságot okozott. (…) A nehéz gazdasági helyzetet próbálták latkozásaiban felfedezhető nem volt. Viselkedésüknek mintegy fo-
páran egyéni céljaikra felhasználni, de a folyamatba tett internálási lyománya képen az ebéd, de különösen a vacsora, a legjobb hangu-
eljárások e folyamatot megszüntették.”63 latban telt el, a nyugodt hangulatú értekezlet közben jelentették be
A korabeli események jellegzetes ellentmondása az a sokat és román részről azt, hogy a kolozsvári román konzul az értekezleten
ellentmondásosan idézett, egy szilágysági faluban, Ördögkúton el- résztvevő román kiküldötteket, következő nap vacsorára hívta meg.
követett mészárlás, amelyikre Ákosy Károly alezredes adott paran- (…) Az ebéd komoly méltósággal a kölcsönös megbecsülés jegyében
csot.64 Ákosy egy év múlva ezredesként vesz részt a német–olasz folyt le, amikor Jonescu román ezredes román nyelven beszédet
tiszti bizottság ülésein, a románok mégsem kérik leváltását. A kato- mondott.” Részlet következik a beszédéből: „Reméljük, hogy a mi or-
nai iratokban már 1940. IX. 17-én Werth Henrik gy. tábornok, a hon- szágaink, Románia és Magyarország ezen értekezlet eredménye ké-
véd vezérkar főnöke elrendeli az Ördögkúton szeptember 9-én tör- pen, tekintetbe véve azt a legteljesebb megértő jó akaratot, amelyet a
tént „állítólagos” atrocitások kivizsgálását, és 28-án értesítették is az magyar részleg tiszt urai és azoknak vezetője Ákosy ezredes úr részé-
ügyről.65 A kivizsgálás eredménye nincs az iratok között, mint a ről tapasztaltunk, határainkon a békés megértés szelleme fog érvé-
Szilágyippen elkövetett, Bedő Zsolt főhadnagy fegyverhasználatá- nyesülni, mellyel egyúttal meg van adva az a lehetőség is, hogy ma-
63 MOL BM K-149. M. kir. rendőrség besztercei kapitánysága 27/7/1941.
gunkat teljes odaadással, a mi nagy szövetségeseink oldalán, a legna-
64 Erdély a hadak útján. i. m. 24. old.
65 HL VKF 1.oszt.eln.4752-4950 /I.89. 1940. 66 HL I hdt. 2751/eln. – 1941. jan. 28.

56 57
gyobb veszedelemmel szemben, mely Európát valaha is fenyegette, hajtása céljából van-e helye kiadatásnak, figyelemmel arra, hogy az
azzal a vörös ördöggel szemben keleten, melyet most széjjel zúzni irányadó magyar jog /:a 81/1945.M.E. számú rendelet 6. §
akarunk. Mert ha ez a veszedelem tovább fennmaradt volna, úgy Eu- 5.900/1945.M.E. számú rendelet:/ akként rendelkezik, hogy a vádlott
rópa békéjét és ebből következőleg a mi népeink békéjét is minden távollétében meghozott ítéletet a vádlott kézrekerülése esetén az új-
munka, minden áldozat és minden megértés dacára, biztosítani nem rafelvétel szabályai szerint újból tárgyalás alá kell venni? (…) Buda-
tudtuk volna. Köszönjük továbbá szívünk teljes melegével a kolozs- pest, 1947. augusztus hó 1. napján.”70 Augusztus hó 8-ra értekezletet
vári német–olasz tiszti bizottságnak és vezetőjének, Sircana olasz őr- hívtak össze, amelyen az ügyben a döntést újabb értekezletre halasz-
nagy úrnak, valamint Ákosy ezredes úr vezetése alatt álló magyar tották. A Román Igazságügyminisztérium 88194/1948 szept. 22. jel-
részleg urainak azt a vendéglátást és kedvességet, amellyel bennün- zéssel újabb átiratot küld, amelyben kéri Ákosi alezredes és 233 más
ket ez alkalommal fogadtak. Végezetül kérjük DEHMEL alezredes háborús bűnös kiadatását.71 A Magyar Igazságügyminisztérium érte-
urat, hogy köszönetünket tolmácsolja a kolozsvári főkonzul úrnak, síti a külügyminisztert 1948. december 15-én írt átiratában: „Tisztelet-
szíves meghívásáért (stb.).”67 Az aláírt jegyzőkönyvön ott a magyar tel értesítem Miniszter urat, hogy a román kormány által előterjesz-
tárgyaló delegáció vezetőjének neve: Ákosy Károly ezredes. tett kiadatási kérelemhez mellékelt anyag feldolgozása folyamatban
Románia Igazságügyminisztériumának Igazságügyi Igazgatósá- van.” Közben egy másik kiadatási üggyel kapcsolatosan a következő
ga, V. I. Stoican igazságügyi miniszter aláírásával, a háború után a állásfoglalás olvasható: „Tekintettel arra, hogy a kolozsvári népbíró-
9093-5. II. 1947. számú átiratában kéri „Ákosi alezredes” és 233 társa ság tömegesen ítéli el a magyar nemzetiségű egyéneket (a bukaresti
kiadatását,68 akiket a romániai Népbíróság háborús bűnök miatt el- és kolozsvári népbíróság által elitélt összes vádlottak 2/3-a magyar
ítélt. 1947. évi május hó 2. napján a magyar igazságügyminiszter vála- nemzetiségű), nem kívánatos ilyen ügyekben a román kormányt
szol: „A magyar külügyminiszter úr eljuttatta hozzám az Ákosi alezre- megkeresni. Ajánlatos volna ezzel szemben bukaresti missziónkat
des és 233 társa magyar állampolgároknak háborús bűncselekmé- utasítani, hogy ilyen esetekben a Magyar Népi Szövetségtől kérjen in-
nyek miatt leendő kiadatása ügyében 9093-5. II. 1947 száma alatt kelt formációkat. Budapest, 1946. július 10.”72
nagybecsű megkeresését. A megkeresés mellékletéből kitűnik, hogy
a kolozsvári népbíróság a kiadni kért személyekkel szemben jogerős A fentieket röviden összefoglalva: az Erdélyt felszabadító magyar
ítéletet hozott. A Budapesten, az 1945. évi október hó 17. napján lét- királyi hadsereget nem békés bevonulásra, hanem háborús helyzet-
rejött kiadatási megállapodás 4. pontja értelmében van szerencsém ben történő helytállásra, a terület megszállására és katonai elfoglalá-
ezért arra kérni Miniszter urat, hogy nagybecsű megkeresése érdemi sára készítették fel. Előre jelzett szabotázs akcióktól, az ellenség hiva-
elbírálásának lehetővé tétele végett a vonatkozó jogerős ítéleteket tásos és paramilitáris egységeinek, valamint az ellenségnek tekintett
méltóztassék velem mielőbb közölni.”69 kisebbségeknek az ellenállásától tartottak. A feszült hangulatban a hí-
Egy átiratban, amelyet a m. kir. igazságügyminiszter küldött a rek összekeveredtek a rémhírekkel, és súlyos katonai következmé-
magyar külügyminiszternek, a következő olvasható: „Mielőtt a kiada- nyekhez vezettek. A katonaságnak jogában állt megtorló intézkedé-
tási kérelem érdemével foglalkoznék, eldöntendők volnának a követ- seket hozni. Politikai céljaik között szerepelt a terület megszállása so-
kező előzetes kérdések: 1./ A vádlott távollétében hozott ítélet végre- rán katonai közigazgatást bevezetni, és egyúttal megbízható magyar-
országi tisztviselőkkel benépesíteni a térséget. A katonai közigazga-
67 Az 1942. évi Február 9–12-én Kolozsvárott megtartott Bizottsági értekezlet anyaga, Olasz-Német
Tiszti Bizottság MOL K-70 1942-II-9/b, 344.
68 MOL XIX-J-1-k KÜM Románia. 49. doboz. Háborús bűnösök kiadatási ügyei 1945–1947. 70 MOL XIX-J-1-k KÜM Románia. 55.312/1947. I. M. VII. szám.
30/c–101.509/10.a.-1947 71 MOL XIX-J-1-k KÜM Románia. 125.868/8-1948.
69 MOL XIX-J-1-k KÜM Románia. 26.822/1947. I. M. VII. szám. 72 MOL XIX-J-1-k KÜM Románia. 101.009/10a-1946.

58 59
tás a 470/1940. szeptember 14-i rendelettel megtiltotta a menekültek
befogadását az országba, és szabályozták „a nemkivánatos elemek
(zsidók, cigányok) beszivárgásának meggátolását”. A „másodrendű
állampolgárnak” tekintett zsidó értelmiségiek (orvosok, jegyzők)
azonnali leváltásával, a zsidó kézben levő egyes gazdasági vállalkozá-
sok keresztényeknek való átadásával megelőzték – tehát törvénytele-
nül jártak el – a magyarországi, a zsidók közéleti és gazdasági térfog-
lalásának korlátozásáról szóló 1939. IV. t. c.-nek a későbbi (1941-es)
2. Kutatói szempontok
kiterjesztését a visszacsatolt erdélyi területre. Ezt a törvénytelen hely- Az erdélyi kérdés 1940–44-es időszakára vonatkozó magyar kutatá-
zetet csak később kodifikálták. A katonai közigazgatás céljai között sokban, az utóbbi időben több, egymással szembenálló elméleti
szerepelt a román lakosság megfélemlítése, túszok ejtése és interná- megközelítést figyelhetünk meg, amelyek próbálnak eligazodni a
lása, egy bizalmi-besúgói hálózat kiépítése, amelyik a rendőrségnek múlt tényei között és szeretnének magyarázatot találni a korabeli ese-
és csendőrségnek köteles volt jelenteni minden politikai eseményt mények ideológiai, szemléleti okaira.
és a lakosság hangulatát, viszonyulását a politikához, vezetőkhöz és a Az egyik felfogás szerint, a magyar nemzeti gondolkodást az vezet-
hadsereghez. Bármennyire „megértők” voltak a felszabadított ki- te a tragikus összeomláshoz, hogy – bár Erdély ősi magyar föld volt,
sebbségi magyarok sérelmei iránt, igyekeztek meggátolni az önké- amelyet elcsatoltak tőlünk, de – a magyar politikai hatalom engedett az
nyes bosszúállást. Az 1940–1944 közötti rendőrségi jelentések politi- Erdélyből áttelepült, „egykor kisebbségi politikusok revizionista
kai szempontok szerint készültek. A rendőrkapitányságok a beépí- nézeteinek73 (Teleki Pál, Bethlen István, Ravasz László)”, valamint Ma-
tett politikai informátorok és detektívek hozzájuk eljuttatott beszá- gyarországon is a politikusokhoz kapcsolódó Erdélyi Párt revizionista
molói alapján az alábbi szempontok szerint, tematikusan csoporto- törekvése érvényesült. E szerint, az erdélyi politikusok szemléletének
sítva továbbították a Magyar Belügyminisztérium felé a megfigyelt te- a lényege a magyar revízió kiterjesztése volt; törekvésük a teljes Erdély
rület lakosságának politikai erővonalait: 1. Szélsőséges, jobboldali visszacsatolása és a másik nemzettel szemben, elsősorban a románok-
politikai pártok, Nyilaskeresztes párt, Magyar Megújulás Pártja, más kal, mint ősi veszélyforrással, történő konfrontáció és leszámolás. Ma-
jobboldali nemzeti pártok; 2. Volksbund; 3. Szociáldemokrata Párt; gyarország tragédiája, hogy az erdélyi (felvidéki, kárpátaljai, délvidéki
kommunisták; 4. Nemzetiségi mozgalmak; 5. Az állami és társadalmi stb.) befolyás miatt, mindent ennek a revizionista célnak rendelt alá a
rendet, valamint az ország külpolitikai és gazdasági érdekeit veszé- magyarországi politika. Ennek érdekében bármilyen külső támogatást
lyeztető cselekmények; 6. Külpolitikai, nemzetvédelmi, vagy katonai elfogadtak, elsősorban a háborús Németországét.
értesülések, 7. Zsidók; 8. Szektamozgalamak (Jehova tanúi); 9. A ma- Amint a fentiekben is láttuk, ez az érvelés, amellett, hogy számos
gyar nemzet megbecsülése és a honvédség elleni uszítás stb. Emellett tényezőt nem vesz számításba (például azt, hogy Teleki Pál nem élt
állandóan jelenteniük kellett a lakosság általános hangulatát és a ho- kisebbségi sorban, vagy azt, hogy az Erdélyben 1940–44 között szer-
zott konkrét intézkedéseket, eljárásokat, internálásokat. Az önfel- vezett Erdélyi Párt képviselői név szerinti meghívásos alapon vettek
mentő magyar képzelettel ellentétben, amelyik szerint a románokkal részt a magyar országgyűlés ülésein, tehát magyarországi meghívás-
ellentétben, a bevonuló magyarok a civilizált, nyugati polgári bánás- nak tettek eleget stb.), a hitleri Németországot nem a visszacsatolt te-
módot vezették be Erdélybe, a magyar rendőrség és csendőrség nem rületek miatt támogatta a magyar politika. Mindezeken túl, ebben a
a demokrácia védelmét szolgálta, hanem politikai megfigyelő és szemléletben szintén érvényre jut az önfelmentés és a felelősség áthá-
megtorló szerepet töltött be nemcsak a későbbi nyilasok, de már 73 Bárdi Nándor: A múlt, mint tapasztalat. A kisebbségből többségbe került erdélyi magyar politika
Horthy Miklós Legfőbb Hadúr idején is. szemléletváltása 1940–1944 között, in: Limes, 2006. 2. 43–73. old.

60 61
rításának, nem bevallott, de annál elevenebben ható gondolata. En- kai bizalmi válságot a magyar revizionista politikával akarták ellensú-
nek a szemléletnek a velejárója, hogy Észak-Erdély visszacsatolása lyozni. Ez kihatott Erdélyre is. A kisebbségi élet első szellemi irányza-
mindaddig pozitív jelenség volt, amíg a német hadsereg 1944. márci- tának időszakával, a Kós Károly-, Kuncz Aladár- és Tabéry Géza-féle
us 19-én el nem foglalta az országot, és ez okozta a magyarság, vala- transzilvanista felfogással – amelyik több nemzet hazájaként, a svájci
mint a nemzetiségek, elsősorban az erdélyi zsidóság vesztét. Pozitív modell szerint képzelte el Erdély jövőjét – szemben, a két világhábo-
tettként emlegetik a vészkorszakból, hogy a zsidóság törvényen kívül rú között létrejött „transzilvanizmust” sajátosan magyar, etnikai alapú
helyezése ellen szót emelt Erdély értelmiségének elitje, például Már- kisebbségi sérelmi létállapot ideológiájaként fogták fel. A transzilva-
ton Áron, aki szóvá tette az embertelenséget és azok a politikusok nizmusnak, mint „magyar” transzilvanizmusnak a felfogása volt az
(Mikó Imre, Nyirő József stb.), akik összeköttetéseik révén a nyilasok- ideológiai és érzelmi alapja Magyarországon és Erdélyben egyaránt
nál kijárták egyes erdélyi „magyar-zsidó” íróknak és az Országos Ma- annak a szemléletnek, amelyik a magyar kisebbségi létállapotot a ma-
gyar Párt egykori politikusainak a zsidótörvények, és így a megsem- gyar nemzetállam újbóli kiterjesztésével,77 a terület visszacsatolásával
misítés alóli mentesítésüket. Következtetéseik egyik lényeges vonása, akarta megszüntetni. Ez a szemlélet, amelyik egyetlen nemzetnek az
hogy a többnemzetiségű Erdélyben, nem kellett ahhoz bevonulnia a uralkodói jogát ismerte el Erdély területén, egyenesen vezetett a terü-
magyar közigazgatásnak, Magyarországhoz hasonlóan hatott az anti- leti visszacsatolást, mint „magyar igazságot”, érvényre juttató követe-
szemitizmus ideológiája. Sőt, éppen elsősorban az erdélyi politiku- léshez. A „magyar transzilvanizmusként” felfogott szemlélet vezetett
sok követelték az erdélyi zsidó vagyon keresztény kézbe történő át- oda – Ligeti Ernő megfogalmazása szerint –, hogy a magyarországi
adását (Páll György)74, a budapesti zsidó vagyon megőrzését, és nem könyvpiacon az „óriási apparátussal dolgozó pesti kiadó már nem
Horthy politikájának volt ez a része. A feltételezés, hogy vidéken erő- vállalja azt az erdélyi célkitűzést, amely életlehetőséghez egyaránt kí-
sebb volt az antiszemitizmus, mint Budapesten, egyesek szerint, ma- vánt juttatni lírikust és prózai írót, népies és urbánus szellemiséget.
gyarázat lenne arra, miért volt tökéletes a zsidók deportálása 1944- Nem volt ínyére a ’humanista’ irodalom kitenyésztése sem, mert ab-
ben Erdélyből, miközben a budapesti zsidóság egy része megmene- ból akadt Budapesten is elég”.78 A kiadást és terjesztést, a különböző
kült. Tehát: elsősorban az erdélyiek a hibásak mindenért. Ennek el- műfajokat és művészeti ágakat, sőt az erdélyi képzőművészettől az
lenkezőjét fejti ki Sebők János, aki szerint Horthy „szelektív antisze- egész szellemi életig mindent alárendeltek a nemzeti propagandára
mitizmusa nem általában a zsidók, hanem csak a szegény, ’haszonta- épülő üzletnek: „az ország minden részében ténfergő árvalányhajas-
lan’, ’jöttment’ (…) kiszsidók ellen irányult, akiknek jelentős részük a had cséplőmunkájá”-nak. A magyarországi hivatalos politika a ki-
visszacsatolt területeken éltek”.75 Ugyanezt a véleményt fogalmazza egyezéstől az I. világháborúig tartó időszak befogadó nemzeti politi-
meg Tibori Szabó Zoltán, aki szerint „a kormányzó csak a gazdag bu- kájával szemben, már az 1920-as Numerus clausus bevezetésétől
dapesti zsidók megmentésében mutatkozott érdekeltnek”.76 kezdve, a kirekesztő nemzeti szemléletet juttatta érvényre, amelynek
szerves következményei voltak a harmincas évek második felében
A másik megközelítés abból indul ki, hogy Magyarországon, az hozott zsidótörvények, amelyeket Észak-Erdély visszacsatolása után
első világháború területvesztése és a forradalom miatt létrejött politi-
77 „Elemi erővel tört fel az érdekelt nemzetekben a parancsoló követelés, az elszakítottakban pe-
74 „a miniszterelnök bejelentette a zsidók fokozott meggazdagodását vagyonadó formájában (sic!)
dig a kiírthatatlan vágy, hogy az egy nemzeti közösséghez tartozóknak egy politikai testté,
és a katonaköteles zsidóknak munkaszolgálatra való kivétel nélküli bevonását, nemkülönben a imperiummá is kell összeforrniok, jobban mondva visszaforrniok”; „a nemzeti közösség nem
nagy zsidólakások igénybe vételét a lakásmizéria keresztény magyar szenvedőinek számára. azonos többé a liberális humanizmus érvényesülési módokat glorifikáló patriotizmusával, ha-
Mindehhez az Erdélyi Párt és a benne tömörült magyarság szíve mélyéből tapsolt Magyarország nem a sajátos kollektív természet és szellem, a sajátos fajképi adottságok és értékek öntudatos,
miniszterelnökének.” Páll Györgyöt idézi Bárdi: i. m. 63. old. szervezett, élő egységét jelenti.” Makkai Sándor: Nemzet és kisebbség. (Kir. Magy. Egyetemi
75 Sebők János: A fehér ló tulsó oldala. In: Élet és Irodalom, 2007. március 9. 4–5. old. Nyomda), Budapest, 1939.
76 Tibori Szabó Zoltán: Élet és halál megzsgyéjén. i. m. 44. old. 78 Ligeti Ernő: Súly alatt a pálma. Fraternitas R.-T. Kolozsvár (1941.) 164. old.

62 63
kiterjesztettek erre a területre is. Ez később megteremtette a jogi le- konfrontatív eseményeket nem lehet csak az egyik nemzet optikáján
hetőséget arra, hogy a német megszállás után Észak-Erdélyt „zsidóta- keresztül szemlélni. Ezért fordultunk a párhuzamos elemzések mód-
lanítsák”. Ennek a szemléletnek esett áldozatául maga Ligeti Ernő is, szeréhez, a nagy-román és a nagy-magyar kisajátított tér elméletének
aki 1943-ban Magyarországra menekült, itt a nyilasokhoz közelálló irodalmi vetületeivel foglalkozunk jelen tanulmányunkban, egy kon-
erdélyi politikusok, a kisebbségi magyarságért folytatott küzdelme frontatív erdélyi román, és egy hasonló erdélyi magyar író elemzésé-
miatt, Horthyhoz fordulnak a zsidótörvények alóli mentesítése vel. Annak ellenére, hogy mindkét nemzeti képzelet mellékesnek
ügyében,79 de 1945 januárjában, feleségével együtt meggyilkolják tartja ebben a szemléletben a zsidósághoz való viszonyulást, tagad-
Budapesten.80 ják, hogy ez bármit változtatna az egyetlen „igazság” birtoklásán,
A fenti, egymásnak sokban ellentmondó elméletekben van egy mindkét szemlélet csak a saját nemzetének túloldalon maradt részét
közös: a konfrontatív nemzeti szemlélet kiterjesztése. A konfrontáció tekinti kisebbségnek, nemzeti-kisebbségi és humanitárius szempont-
ezúttal már nemcsak a szemben álló nemzetek felé irányul, hanem az ból mégsem hanyagolható el a kisebbségre (mint általános kategóri-
úgynevezett „anyaország” és a visszacsatolt területek magyarságának ára) és a zsidóságra történő utalások elemzése. A kérdés azért is bo-
egymáshoz való viszonyára is kiterjed. nyolult, mert azt tapasztaljuk, hogy bár a román és a magyar kölcsö-
nös, egymást kizáró szemlélet ellenére, a legnagyobb tragédiát ab-
Ez a szembenállás megfigyelhető a román nemzeti képzeleten ban a korban, a teljes megsemmisítésre törő ideológia gyakorlatát
belül is, az erdélyi románok és az ókirályságbeliek egymást okolják a nem a magyar és a román, hanem tömegméretekben a zsidóság szen-
hibák elkövetéséért, és csak a közös nemzeti veszélyérzetben talál- vedte el Észak-Erdélyben, Magyarországon és Romániában. Ennek el-
nak egymásra. Mivel az Erdély-kérdés kapcsán alapvetően két nem- lenére, mindkét konfrontatív fél a másik zsidóellenességével szeret-
zetállam, a magyar és a román vetélkedésének területéről van szó, de né bizonyítani az ellenfél démonizálását és saját ártatlanságát. Az
a korabeli létállapot megértéséhez elengedhetetlen az abban az idő- egyes nemzeti ideogrammákba szervesen beépült közéleti ideológi-
ben leginkább üldözött néphez, a zsidósághoz való viszonyulásuk ákról, megszavazott törvényeikről, saját fegyveres (katonai, rend-
elemzése is, elérkezett végre az ideje annak is, hogy figyelembe ve- fenntartó és megtűrt félkatonai) alakulataiknak a tetteiről szeretné-
gyük azokat az irodalmi-ideológiai nemzeti álláspontokat, amelyek nek megfeledkezni, illetve azokat mentegetni. Ez különösen szembe-
érzelmi-elméleti hátterül szolgáltak a történelmi eseményekhez. En- tűnő az irodalmi művek összehasonlításakor.
nek megfelelően egyik első vizsgálódási szempontunk az, hogy a
2.1 Kié az igazság?
79 Marosi Ildikó számos erdélyi zsidó író megmentéséről számol be Ligeti Ernő: Súly alatt a pál-
ma című könyv-utószavában. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2004. Az adatokat még A nemzetek, népek, egymásnak ellentmondó csoportok konfrontáci-
nem igazolta a történelemkutatás.
80 Ligeti Ernő: i. m. kötetéhez Pomogáts Béla írt előszót. A tanulmány Ligetinek csak a születési dá-
ójáról szóló tanulmányokban a legtöbbször arra keresik a választ az
tumát említi (1891. február 19.) és azt, hogy „az erdélyi magyar zsidóságból származott, amelyet írók, történészek, pszichológusok és kutatók, hogy vajon mi az, ami
mindig mély elkötelezettség fűzött a magyar közösséghez és a magyar kultúrához, amely a két az egyes nézetek, csoportok (nemzetek) ideológiájában eltérő, meg-
világháború közötti kisebbségi korszakban áldozatos munkával szolgálta az erdélyi magyar
megmaradás ügyét”. A halálát nem említi. Az utószóban Marosi Ildikó, Sőni Pálnak Ligeti Ernő: különbözteti őket egymástól. A egymással szembenálló felek között
A kék barlang és az Idegen csillag. Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1969. című kötetéhez írt be- keresik az igazságot. Illetve azt keresik, hogy kié „az igazság”? Ez azt
vezetőjéből idézi, hogy 1945. január közepén a nyilasok a Jókai térre hajtják a Ligeti családot és
lelövik. Csak a fia menekül meg. Utóbb Marosi Ildikó kideríti, hogy nem a Jókai téren, hanem a
a látszatot kelti, mintha az igazságot egyoldalúan birtokolni lehetne.
Liszt Ferenc téren ölték meg. Lásd: Marosi Ildikó: A fedélközi utas palackpostája. In: Ligeti: Súly De az igazság igen elvont és bonyolult fogalom. Azt is mondhatnánk:
alatt a pálma. Pallas-Akadémia, i. m. utószó. Ennek egy másik leírását is olvashatjuk: Marosi Il-
fikció. Ez még inkább igaz a történelmi, vagy jogi, vagy erkölcsi igaz-
dikó: Kis/Ligeti/ Könyv, A fedélzetközi utas elsüllyedt világa. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csík-
szereda, 2002. 5–32. old. ságra hivatkozó irodalomra. A jog ugyanis nem „az igazságra” épül,

64 65
hanem arra a kompromisszumra, amelyet a felek (társadalmi erők, mögött fellelhető módszertani, stilisztikai, elvi hasonlóság megkere-
csoportok, pártok, hatalmak) kialakítanak egy bizonyos időben, és sése. Nem arra keresem a választ, hogy melyik csoportnak, nemzet-
ezt egy olyan tárgyalási minimumként fogadják el, amelyet aztán, nek, hatalmi ideológiának van igaza. Arra sem törekszem, hogy taná-
jobb szó híján „törvényes igazságnak”, vagy megállapodásnak nevez- csot adjak, vagy hogy eldöntsem, melyiket kell követni „az egyetlen
nek el. Ezért a – jogi, történelmi, filozófiai, etikai stb. – „igazságot” ko- igazság” kivívásának győzelme felé vezető úton. Hanem azt, amiben
ronként újra kell alkotni. Újból és újból létre kell hozni az igazság az egymásnak ellentmondó nézetek hasonlatosak, s feloldhatatlan
kompromisszumát. Ha elfogadjuk azt, hogy az igazság mindössze szembenálláshoz és a kompromisszum megtalálása helyett további
egy megegyezésen alapuló fikció, akkor közelebb jutunk ahhoz is, konfrontációkhoz vezetnek.
hogy a „történelmi igazságot” is fikciónak tekintsük, és azt mondjuk,
hogy a felek (ellentétes törekvésű nemzetek, népek, gazdasági cso- Miért érdekel minket, hogy mi ezekben a nézetekben a közös, és
portok) időről időre megegyeznek bizonyos alaptények elfogadásá- nem az, hogy kinek van igaza? Azért, mert amikor a nemzetek, nem-
ban, amelyeket „történelmi igazságként” fogadnak el. Ebből kiderül, zetiségek, vagy egyetlen nemzeten belül is a különböző ideológiák hí-
hogy az igazság relatív, korhoz kötött, és állandóan újabb és újabb vei eljutnak a kompromisszumok tagadásához, a feloldhatatlannak
egyeztetésre ösztönöz.81 látszó konfrontatív állapothoz, akkor megszűnik az igazság, és érve-
A fenti gondolatmenet igen lényeges eleme, hogy a felek: egyez- lésük lényegének megközelítése, a kizárólagosság hibái inkább a ha-
tetnek. Mi van abban az esetben, ha a felek nem óhajtanak egyeztet- sonlóságban fedezhetők fel, nem a különbözőségben. A konfliktus el-
ni? A válasz egyszerű: akkor nincs igazság. Akkor gyűlölet van, rom- kerülésének módja nem az, hogy elméletileg kimutatjuk miben tér-
bolás, pusztítás, terrorizmus, háború. Évszázadokon keresztül sokan nek el egymástól a különböző ideológiai igazságok, mert ha nagyon
feltették a kérdést: mi vezet a konfrontatív helyzetekhez, az igazság eltérnének egymástól, akkor már szinte nem is kerülne sor nyílt kon-
nélküli, a kompromisszum keresése nélküli összecsapásokhoz? Mai fliktusra. Ezért a nemzeti, csoport-, vallási, hatalmi konfliktusokban
szemmel nézve, úgy látjuk, hogy nem a különböző igazságok ellen- mindig az érvelés szimmetriája az, ami mindkét oldalról elvezet a
téte, hanem a mindkét oldalról, azonos intenzitással kisajátított igaz- konfliktus kirobbanásához, és úgymond más utat már egyik sem tud
ság ideológiája: a hasonlóság az oka a konfliktusoknak. Ezért a kisa- elképzelni, mint saját igazának a kizárólagos győzelmét a másik felett.
játított ideológiai (történelmi, nemzeti, vallási stb.) igazságokban
nem azt kell keresni, ami elválasztja ezeket egymástól, hanem azt, Most mindössze két példát említek elöljáróban arra, hogy a fikci-
hogy miben hasonlítanak egymásra: módszereik, céljaik, vagy akár ónak tekintett történelmi „igazságra” mint ideológiára történő hivatko-
stílusuk. Mert a kisajátított igazságok ellentétes táborainak megszál- zás mennyire korfüggő, kényes, és igazságérzetünket próbára tevő bo-
lottjai nagyon is hasonlóak, és mindnyájan ugyanazt a megoldást nyolult jelenség. Az egyiket Miskolczy Ambrusnak, a jeles román–ma-
közvetítik híveik felé: a másik fél megsemmisítésének indulati, tudati gyar irodalom és történelem kitűnő történészének egyik könyvéből
érveit. idézem, a másikat Tamási Áron Szülőföldem című írásából.
Jelen tanulmányom célja és kiindulópontja tehát a nemzeti iro- Miskolczy a következőképpen bizonyítja a XIX. századi magyar
dalmi művekben (jelen esetben egy román és egy magyar szerző írá- politikus és tudós, a nemzeti liberális Teleki László érvelésének eré-
saiban) a különböző nemzetek ellen feszülő konfrontatív szemlélet nyeit és igazát:
81 „Ma úgy hisszük, nincs a történelem megértésében egyetlen és kizárólagos érvényű igazság. „Teleki László tehát nyugodt lelkiismerettel képviselhette a libe-
A különböző vélemények közül mindenkinek magának kell kiválasztani a hitének, világnéze- rális magyar nemzetiségpolitikát. (…) Amikor Vízakna követe az orto-
tének és erkölcsének megfelelő álláspontot, s számára az lehet az igazság” – Írja Romsics Ignác:
dox vallás törvényes jellegét elismerő törvényjavaslatot sürgetett, ak-
Mi a történelem, hogyan és miért mondjuk el a múltbeli eseményeket? In: Korunk, 2002. 12., 128.
old. kor így támogatta: »Csupán egy tekintetből lehetne ezt ellenezni; a

66 67
magyar nemzetiség fenntartása tekintetéből. De teljesen meg vagyok za van Miskolczynak, hogy a liberális szemlélet, amelyik az emberre
győződve, miként soha igazságtalan rendszer és jogtalan eszközök bízza a választás lehetőségét, és biztosítja a befogadás jogát, sokkal em-
által nemzetiséget gyarapítani, előmozdítani nem lehet: egy oly rend- berségesebb, korunk igazságérzetéhez is közelebb áll, mint az a kon-
szer pedig minélfogva oly nagy számos felekezet, milyen a görög zervatív és neokonzervatív, elutasító álláspont, amelyik csak a nemzeti
nem egyesülteké, minden politikai jogokból kirekesztetnék, a lehető kirekesztést, az idegenek kiűzését, vagy a feltétlen behódolásukat hir-
legigazságtalanabb, legtermészetellenibb volna.« deti a kisajátított nemzeti tér, és a kizárólagos (akár nemzeti) hatalom
Teleki – teszi hozzá Miskolczy – elutasítja azt az érvet, hogy azért megszerzése és fenntartása érdekében. Ennek ellenére, a fenti Teleki-
nem tanácsos elismerni az ortodoxiát, mert az – egykorú fordulattal idézet bármikor felhasználható nemcsak a magyar liberálisok, hanem
– nemzetiséget pótol, és ez másképpen fogalmazva azt jelenti, hogy az „összmagyar” politikai törekvések ellen folytatott román kisebbségi
az adott helyzetben sajátos belső kohéziót biztosít az állammal szem- sérelmi vitákban, mint az „igazság” megtagadása.
ben, és így az ortodoxok nem tudnak vele azonosulni. Ezért – fejti ki A másik történet már a revans korszakába vezet: a két világháború
Teleki – bizonyára nincs csalhatatlanabb mód egy nemzetet a másik- közötti román nemzetállamba. Abban is megfigyelhető a két eltérő, a
hoz édesgetni, egy nemzetiséget az országban levő fő nemzetiséggel befogadó és a kirekesztő nemzetszemléleti módszer, de azonos a cél-
kibékíteni, s ebbe úgy szólván beleolvasztani, mint a polgári jussok- tételezés is. Tamási Áron szabadjegyet kap a „román” „Vaida Sándor”
bani részesítés” – és ez által elérhető, hogy „az oláhok nálunk végre (román nevén: dr. Alexandru Vaida-Voevod) egykori román miniszter-
magyarokká váljanak.”82 elnöktől. Három erdélyi írónak egész esztendőre szóló elsőosztályú
Ha az idézet vége felől közelítjük meg ezt az általánosan elterjedt, vasúti szabadjegyet küldött a politikus. Ez a liberális gesztus óriási di-
a legtöbb nemzetállami törekvésű, államalkotó népnél fellelhető, befo- lemma elé állította Tamási Áront. Visszautasítsa-e az elnyomó román
gadó nemzeti liberális gondolatot kifejtő megfogalmazást, és a román hatalom emberének feléje irányuló megtisztelő gesztusát, vagy ne? Vé-
kisebbségi, sérelmi politika „nemzeti igazságai” felől értelmezzük, ak- gül azzal nyugtatja meg a lelkiismeretét, hogy jóra használja fel a hata-
kor Teleki – jóllehet a liberális elvekre hivatkozik és azzal a céllal érvel, lom ajándékát, magyar nemzeti célra: beutazza és leírja a szülőföldjét.
hogy megvédje a románok sajátos (vallási, nemzeti) jogait – ugyanazt Már amint felül a vonatra rátör a kisebbségi lét pszichózisa. Észreveszi,
a célt fogalmazza meg, mint a konzervatív ellentábor: a románok „el- hogy románok közé került a fülkében, akik román lapokat olvasnak. A
magyarosítását”. Román szempontból tehát, éppen a megfogalmazott kisebbségi pszichózis kérdésfelvetése: vajon előveheti-e ő is a magyar
cél miatt, elmosódik a két szembenálló magyar politikai törekvés kö- újságokat, vagy nem? A pszichózist tökéletesen leírta Franz Kafka A per
zötti határvonal. Nincs különbség a között, hogy az egyik a sajátos em- című regényében, amelyben a főhős már nem tudja eldönteni, hogy
beri jogokkal, türelmi politikával, a nemzeti, vallási és egyéni szabad- mire terjedhet ki a hatalom tiltása, és mire nem. A letartóztatott úgy vé-
ságjogok biztosításával akarja rokonszenvessé tenni az asszimilációt, a li, hogy ha már megvonták a jogait, letartóztatták, akkor a hatalom min-
másik pedig tiltással, erőszakkal, hatalmi szóval akarja megvalósítani denre kiterjedhet, talán már nem is járhat a járdán.
ugyanazt a célt: a nemzetiségek beolvasztását.83 Abban feltétlenül iga- Tamási félelmének is lényeges mozgatója a kisebbségi létezés ir-
racionalitásának kényszerítő hatalma, amihez hozzájárult a székely
82 Miskolczy Ambrus: Határjárás a román–magyar közös múltban. Lucidus Kiadó, Budapest, közösségi előtapasztalat. Nem jó, ha az ember kiválik a közösségből,
2004. 282–283. nem jó, ha idegen, nem jó, ha kisebbségi. És még rosszabb, ha ezt
83 Még a későbbi években is megmaradt a magyar nemzeti asszimiláció két, egymástól eltérő, de
azonos célt szolgáló ideológiája: „A nemzetiségi kérdésben az 1910-es években egyetlen magyar
tüntetően, provokatívan hangoztatja mások előtt. Elnyomó, idegen
nacionalista sem jutott túl Apáthy (István) álláspontján”, amely szerint: „mindenkinek egyenlő nemzeti hatalmi légkörben, általános kisebbségi védekező magatar-
jogokat, de az egységes magyar állam érdekében mindenféle nemzeti önkormányzat, minden
tási kísérlet az, hogy a kisebbségi úgy érzi, ha nem nyilvánul meg, ak-
nemzetiségi jog nélkül”. Lásd: Litván György: Magyar gondolat – szabad gondolat. Nacionaliz-
mus és progresszió a század eleji Magyarországon. Magvető, Budapest, 1978, 103. old. kor talán nem tudják meg róla, hogy ő más, észrevétlenül beolvadhat

68 69
a látszólagos többségbe, az író hasonlatával: zöld, mint a levelibéka. gyis az, hogy a kissebségek nem merik kinyilvánítani, vagy nem nyí-
Akkor talán nem foglalkoznak vele, nem válik céltáblává. Ez nem lik lehetőségük arra, hogy kinyilvánítsák különbözőségüket, és ezt a
egyetlen kisebbség, ez általánosan „a” kisebbségi léthelyzet pszichó- többségiek nem tekintik természetes állapotnak, mert a különbözés
zisa. Ezeket Tamási nem fogalmazza meg, csak gesztusszinten sugall- esetleg megaláztatáshoz, kirekesztéshez vezet –, ott az egész társada-
ja: elővenné a magyar újságot, meg nem is. Végül, a kisebbségi – ki- lomra jellemző, hogy valamilyen tudati-indulati pótszerhez folyamo-
sebbrendűségi – félelmei ellen mentséget, támaszt és gyógyszert ta- dik, jelen esetben spekulatív mitikus történelmi mankókra támaszko-
lál. Idézzük: „Elé az értelemmel tehát, amit eszményekhez és igaz- dik a védekező. Abban a társadalomban, amelyikben a „történelmi
ságra neveltem mindig. Vizsgálja meg szigorúan az ösztön rugóit, igazságnak” nevezett ideológiai fikció, a mítoszokig menő érvelés
amelyek ellene indulának el; világítsa meg a rejtelmeket, bíráskodjék helyettesíti a kompromisszumkeresést, az általános emberi jogok vé-
és ítéljen ebben a dologban, hiszen a kisebbségi élet legbensőbb lé- delme vagy tagadása érdekében, a kirekesztés szándékával, vagy ép-
nyegéről van itt szó. Ha a más nyelvű kisebbségeket nem számítom, pen ellene küzdve, az a társadalom beteg. Ott bármi megtörténhet.
mi magyarok is másfél millió számban éljük ezt az életet. Vizsgáljuk Ott nem csak kisebbséginek nem jó lenni, de többséginek sem.
meg tehát ezt a cseppet, ami a tengerből való, s már mondom is:
Igen, Erdély földje ez; s te is erdélyi vagy. Nem jövevény, ki sóval Végül Tamásit lelkileg és tudatilag megerősíti a „történelmi” érv.
vagy arannyal kalmárkodni jött volna ide. A nép, amelyből szárma- Legyőzi félelmét és előveszi a magyar újságot. A románok ránéznek,
zol, már itt volt ezer esztendővel ezelőtt. S ha igazuk van a tudósok- és most következik be az igazi fordulat: nem történik semmi. Kiderül,
nak, az avarok maradványai a székelyek, akkor itt volt azelőtt is. Nem- hogy az egész heroikus lelki vívódás, mérlegelés, érvelés mind fölös-
zetséged sem habozott soha, hogy más országnak jobb földjét kíván- leges volt. Hősies tüntetésének, a magyar újság megmutatásának
ta volna lakóhelyül, hanem ezt védte tatárral, némettel és muszkával nem lett semmi következménye. Persze, hangsúlyozzuk, ez lenne a
szemben. S most ingerülten néznek mindenütt reád, ha nyelveden természetes állapot. Ezekből a természetes állapotokból kellene kiin-
szólasz ezen a földön; s még úgy jársz a legjobban, ha nem válaszol- dulni a kompromisszumkeresés folyamatában. Nem abból, hogy a ki-
nak, mert puszta léted kellemetlen és izgalmat idéz fel.”84 sebbségi létben minden szimbolikussá, hősi gesztussá válik, és zász-
A történelemben megtalált tér és nemzeti nagyság mítosza, lóbontásként, idegen hadsereg bevonulásaként, birtokháborításként
amelyhez az erkölcsi nagyság tudata társul, lelki támaszt, erőt nyújt a hasson, ha valaki más nyelven ír vagy olvas. De a mitologikus törté-
kisebbségi félelmektől szenvedőnek, hogy a képzelt múlt nagyságá- nelmi szemlélet ideológiájára épülő, nemzeti pszichózisban szenve-
ba menekülve ellenálljon és legyőzze a kirekesztettség nyomasztó ér- dő társadalmakban ennek az ellenkezője is megtörténhet. Például az,
zését. A racionális érvként felhasznált spekulatív történelmi érvekre, hogy az „idegent”, a kisebbségit felszólíthatják, hogy ne akarjon fel-
vagy akár mítoszokra épülő magyarázat egyszerre mankó, pótszer és tétlenül különbözni! Olvasson a többség nyelvén! Vagy akár tettleges-
nélkülözhetetlen érzelmi támasz a belső és külső egyensúly megte- ségig fajulhat: üljön más osztályra, más vonatra, szálljon le! Szélsősé-
remtésének lelki folyamatában. Többszörös és többirányú hatása el- ges esetben akár le is dobhatják a vonatról.
bódítja az egyensúlyát vesztett tudatot, mint a drog vagy az alkohol, Tamási csak a félelmek gesztusát és egyik lehetséges pótszerét ír-
és hasonló módon is hat. Egyénenként más és más cselekvésre ösz- ja le. Wass Albert és román ellenpéldái Doru Munteanu (Duminică
tönzik az érvek a különböző lelki alkatú kisebbségieket. Természete- Mare, Vinerea Neagră), Ion Lăncrănjan (Cuvînt despre Transilvania,
sen itt nem csak az egyik társadalmi csoport (jelen esetben a kisebb- Toamna fierbinte), Eugen Uricariu (Rug si flacăra), Francisc
ség) pszichózisáról van szó. Ahol ezek a tünetek megjelennek – va- Păcurariu (Labirintul), D. R. Popescu (Oraşul ingerilor), Pop Simion
(Student la istorie), Mircea Vaida (Vînătoarea de vrăjitori) stb. mindig
84 Tamási Áron: Szülőföldem. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1990, 10–11. old. a szélsőséges helyzetben megtörtént cselekvésből indulnak ki: a má-

70 71
sikat ledobták a vonatról, lefejezték, kibelezték, kerékbe törték, az el- nyek, hanem az összes többi, tehát elsősorban őket illet meg minden,
lenfél csecsemőjét megölték még az anyja hasában, nemzeti összees- mint az egykori elsőszülöttek joga. Feltehetően igazat kell adnunk
küvést szerveztek ellenük. Ebben az esetben a konfrontáció már fel- Szekfű Gyulának, amikor arra figyelmeztet, hogy a 19-20. századi nem-
oldhatatlanná válik. A vélt vagy valós igazságtalanság bosszúért kiált, zeti szemléletet és ideológiai elvárásait nem lehet visszavetíteni a közép-
nem a törvényesség helyreállításáért. Már az egymásnak feszülő miti- kori történelemre. „Le kell mondanunk arról – írja Szekfű Gyula –, hogy
kus érveken sem érdemes vitatkozni, hiszen túl vagyunk minden vi- a francia forradalom utáni nemzetiségi problematika kérdéseit kutas-
tán. Ebben a helyzetben nincs kompromisszum, csak pusztítani, ölni, suk – és találjuk meg a középkorban, amikor az állami és egyéni gon-
gyilkolni lehet a másikat. Az indok ugyanaz: mi voltunk itt előbb, mi- dolkodás egész más utakon járt. A 19. és 20. században a kényelmetlen
énk a föld, mi vagyunk a gazda, miénk a tér, az igazság, erkölcs és a nemzetiségeket, melyek egy-egy uralkodó nép szemében fölösleges-
történelem. „Ezek a ’történelmi igazságok’ – írja Miskolczy egy másik nek tűntek fel, tényleg asszimilálni akarták; a középkorban az ilyen né-
könyvében – ma jobbára nacionalista dogmák. Hordozóik a másik fél peket vagy néptöredékeket radikálisabb eszközökkel kezelték, s elég
történelmét egyszerűen a sajátjuk ellen irányuló összeesküvésnek vé- adatunk van rá, hogy egyszerűen kiirtották őket. Nálunk senki sem
lik, és ami szomorú, még hivatásos történészek is Grimm-mesékbe il- akarta a nemzetiségeket kiirtani, ami pedig akkor lehető volt és európai
lő jeleneteket komponálnak, például olyasmit, hogy a magyarok 1848- példákkal bírt, de nem is akarta őket senki asszimilálni, mert az meg ak-
ban románokat vittek máglyára, a reformáció alatt pedig karóba húz- kor elképzelhetetlen dolog, késői századok gondolkodásának anticipá-
tak románokat. Különböző áldozatok számával dobálózva valamiféle ciója lett volna.”87 Ugynebben az időben és lapban (1940), egy másik ta-
számháborút folytatnak, kapcsolódva ahhoz a propagandához, amely nulmányban viszont azt olvassuk, hogy „a nacionalizmus kifejlődése ré-
a román nép „holokausztját” bizonygatja. (…) Tiszta nemzeti történel- vén politikai dogmává lett az úgynevezett nemzetiségi elv, amelynek ér-
met próbálnak konstruálni. (…) Minden frázispufogtatásnál többet telmében az államok határait a nemzetiségi, néprajzi, illetőleg nyelvi ha-
ígér a mai román történetírásban oly csodálatosan kibontakozó mí- tárok szerint kell megvonni: a magyar közvéleményen mindinkább úr-
toszkritika, amely nálunk is termékenyíthetően hathat.”85 rá lett az a meggyőződés, hogy az ország integritása nem lesz megóvha-
A fenti Tamási-idézetben van még egy rejtett, de igen jellemző gon- tó, ha nem sikerül a nemzetiségi tömegeket nyelvileg asszimilálni, beol-
dolatmenet: a kisebbségek jogainak – „érkezési sorrendben” – történő vasztani a magyar nyelvű népbe. (…) Felesleges volna tagadni, hogy a ki-
hierarchizálása. A székelyeknek több jog jár, mint például a „kalmárok”- egyezést követő korszakban a magyar nemzetiségi politikánk főtörek-
nak (értsd: zsidóknak, örményeknek), mert a székelyek harcoltak a föl- vése az volt, hogy minden rendelkezésre álló jogos eszközzel elősegít-
dért, védték a tatárok, németek, muszkák ellen stb. Nem „jövevények”, se a nyelvi kisebbségek beolvadását és a magyar nyelvnek mennél töké-
hanem már ezer éve itt vannak. Az nem jut eszébe, hogy a németek, a letesebb érvényesülését a közélet, az államigazgatás”88területén. Sőt,
szászok, svábok és esetleg több kalmár zsidó vagy örmény is több száz maga Szekfű Gyula is, aki szerette volna megőrizni a tudományos sem-
éve él Erdélyben. Erre mondják a románok, hogy ők nemcsak ezer, de leges álláspontot, gyakran feláldozza a tudományt a politikai elvárások
több mint kétezer éve laknak azon az ősi földön,86 és nem ők a jövevé- oltárán. Ez megfigyelhető nemcsak a Három nemzedék című művében,
hanem az olyan rövid tanulmányában is, mint amilyent a „szentkorona-
85 Miskolczy Ambrus: Románok a történeti Magyarországon. Lucidus Kiadó, Budapest, 2005, 10. old. eszméről” írt 1941-ben. Megállapítja, hogy „a historikus nem hisz az ál-
86 Általános román történelmi szemlélet: „Cu o vechime de mai multe ori milenară, românii şi stră- lamelméletet és politikát alakító, tehát nagyon is világias misztériumok-
moşii lor nemijlociţi au o zbuciumată şi glorioasă istorie” (A több évezredes múlttal bíró romá-
noknak és az ő közvetlen őseiknek megrázkódtatásokkal teli dicsőséges történelmük van),
87 Szekfű Gyula: Középkori kisebbségeinkről. In: Magyar Szemle, 1940. szeptember XXXIX. kötet,
General-locotenent dr. ILIE CEAUŞESCU: Originea, unitatea si continuitatea poporului român
in vatra strămoşească (A román nép eredete, egysége és folyamatos jelenléte az ősi tűzhelyen). 3. szám, 177. old.
In: Transilvania străvechi pămînt românesc (Erdély a románok ősi földje). Editura Militară, 88 Ottlik László: A magyar nemzetiségi politika feladatai. In: Magyar Szemle, 1940. augusztus
Bucureşti, 1988, 9. old. XXXIX. kötet 2. (156.) sz., 57. old.

72 73
ban, s általában nem szereti a homályt, még akkor sem, ha azt nemes in- igazság általános fogalma. Az általános érvényű gondolatot nemegy-
dokból terjesztik”. Sőt odáig elmegy a kritikában, hogy a történész „azt szer felváltja az általános indulat hatalma. Ezt szolgálja minden stilisz-
sem tudja összeegyeztetni tudományával és annak módszereivel, hogy tikai hatáselem: az eszményi megszépítés (tájleírás, emberi kategóri-
egy ezeréves nép alkotmányos és politikai gondolkodása ne változzék, ák kisajátított erkölcse, mint kontrasztelem), a naturalista kegyetlen-
hanem megakadjon a kiinduló ponton”. Ennek ellenére, a következte- séggel leírt események (más nemzeti kategóriák negatív, erkölcsi
tése politikai célokat szolgál, amikor úgy véli: a „szentkorona-eszme rosszként történő megjelenítése), az önfelmentés, áthárítás és az ön-
nem azért felemelő és nagyszerű, mert valami ősi misztériumot revelál, magukat leleplező kollektív, negatív nemzeti szereplők önminősíté-
melynek birtokában Európa első alkotmányos népének érezhetjük ma- sei. Mindezeknek a regényekben ösztönök és gesztusok szintjén, a
gunkat, hanem mert a magyarság politikai érettségének gazdag ajándé- versben metaforikusan vagy nyíltan megfogalmazott célja, hogy az
ka, melyen századok nemzedékei dolgoztak magyar szellemben, a ma- egyetlen kisajátított igazságot érzelmileg elfogadtassa olvasóival. Az
gyarság javára”.89 érzelmi elfogadás már fölöslegessé teszi, és el is utasítja a történelmi
tények elemzését. Az érzelmileg azonosulókat nem érdekli semmi
Azokban a társadalmi-hatalmi rendszerekben, amelyekben a tör- más, mint az igazukból fakadó érzelmi motiváció, a konfrontáció. Se
ténelmi érveket, mint mitikus vagy egyoldalúan felépített nemzeti ide- az író, se az olvasó nem akar többé mást, mint helyreállítani az egyet-
ologikus világképet – bármelyik oldalról –, arra lehet használni, hogy len „igazságot”, vissza kell szerezni az elveszett tekintélyt: bosszút kell
ezzel az általános emberi jogokat tagadják, vagy akár arra, hogy védjék, állni mindazért, amit tényként olvastak a regényben – hangsúlyoz-
ott bármi megtörténhet: a személyes szabadság veszélyben van. zuk: a fikció világában – az olvasók. A különböző szintű, de egyezmé-
nyes elvekhez igazodó, rendszerint igénytelen, de annál érzelme-
2.2 Az irodalom és a kisajátított igazság sebb művészi eszközök segítségével megjelenített, kizárólagos, te-
kintélyelvű „egy-az-igazság”, az ízlésítéleteken túl az érzelmi zsarolás
Az irodalmi fikcióban megjelenő nemzeti ténykiegészítő ideoló- esztetizálásával, sokkal szélesebb körben hat, mint valamely tanul-
gia nem különbözik a történészek és politikusok ideológiai fikciói- mányban vagy politikai vitában kifejtett ideológiai tézis.
tól. Az irodalmi művek stilisztikai, strukturális elemzése során jól le-
bonthatók a körvonalazódó eszmeiség összetevőire. Az eszközrend- Jelen tanulmányunkban Doru Munteanu egyik erdélyi témájú
szer vizsgálatán keresztül közelebb juthatunk a fikció hatásmechaniz- regényének román nemzeti konfrontatív szemléletét és regényírói
musához, körvonalazhatók azok a művészi eszközök, amelyekhez a módszereit hasonlítjuk össze Wass Albert, szintén erdélyi író művei-
művek olvasói vonzódnak, sőt az eladott példányszámból következ- ben megjelenő történelem- és nemzetszemléletével. Wass Albertről
tethetünk arra is, hogy szociológiailag milyen és főként mekkora in- valamivel részletesebben szólunk, mert bár mindketten az állami
dulati-gondolati és esztétikai vonzáskörű olvasóréteghez jut el a su- rangra emelkedett kizárólagos nemzeti ideológiák időszakaiban ér-
gallt ideológia. Végül arra is következtethetünk, hogy milyen konflik- ték el elismerésük és hatásuk fénykorát (Doru Munteanu a
tusok felé halad és milyen megoldásokat keres a társadalomnak az a Ceauşescu-korszakban,90 Wass Albert az 1940–44 közötti években91)
része, amelyik ennek az irodalomnak a híve. de manapság Wass Albert reneszánsza és szemléletének kultusza
A nemzeti kisajátító történelmi ideológiai érvekre épülő iroda- 90 Constantin M. Popa: Zilele istoriei. In: Luceafărul 29. nr. 39. 27. sp. 1986. p. 3.; Ion Spânu: Un
lomban, éppen azáltal, hogy „csak egy az igazság”, megszűnik az roman al Unirii. In: Luceafărul, L9. nr. 33. 16. aug. 1986.; Florin Berindeanu: Istora la un moment
dat. In: Amfiteatru, 7. iul. 1986. p. 2.; George Pruteanu: Două romane. In: Astra 21. nr. 6. 1986. p.
11. ; Ioana Bot: Istorie şi roman. In: Tribuna, 30. nr. 33. 14. aug. 1986. p. 4.; Mihăiescu Valentin:
89 Szekfű Gyula: A szentkorona-eszme. In: Állam és nemzet. Lucidus Kiadó, Budapest, 2001. Duminica mare. In: Lecefărul, 30. nr. 11. 14. mai. 1987. p. 2.
304–311. old. 91 Vallasek Júlia: Az újraolvasás kora. In: Limes, 2006. 2., 96. old.

74 75
sokkal szélesebb hatású, mint Munteanué, akit annak ellenére, hogy ologikusan elvezet a mai állítások igazolásáig, mintha az események
regényeinek szemlélete teljesen áthatja a román nemzeti képzeletet, már rég – a románoknál a dákok óta, a magyarok történelemmítoszai
már csak a szűk szakmabeliek tartanak számon.92 szerint egyrészt a honfoglalás, illetve Szent István megkoronázása óta
– csak azért történtek volna, hogy egy bizonyos szempont szerint
2.3 A teleologikus múlt és az irodalom csatasorba rendezhessék őket. A legtöbbször: más népek ellen. En-
nek megfelelően, „előremutatóan”, netán „fejlődésében” alakul a
A tömegeket indulatra lendítő nemzeti konfliktusok kialakulásának múlt jövővé. Így a sokszínű múlt az egyoldalú, leszűkített céltételező
folyamatában előkelő helyet foglalnak el a zárt, kirekesztő ideologi- cselekménysor, a pillanatnyi politika igazolásaként jelenik meg, mint
kus nemzetképek. A nemzeti, etnikai konfliktusok megelőzése, vagy megdönthetetlen bizonyíték, elavulhatatlan tény, maga az Igazság
legalábbis moderálása céljából elemezni kell az egymásnak ellent- szimbóluma. Ugyanakkor a széles tömegekhez szóló nemzeti érzel-
mondó nemzetképeket, mítoszokat. „Hogyan lehet változtatni az mű politika hívei is könnyebben elhiszik és azonosulnak gondolati-
egykori ellentmondásos nemzetképen? – írja Köpeczi Béla. – Nem- lag, érzelmileg a leszűkített, egyoldalú történelemszemlélettel. Köny-
csak úgy, hogy az együttműködés mozzanatait mondjuk el, hanem nyebben elfogadják a „mozgósítást”, átérzik a fekete-fehér, jó-rossz,
úgy is, hogy feltárjuk az ellentéteket, amelyek szembeállították egy- szenvedő vagy bestiális ellentétpárokban testet öltő gondolatrend-
mással a népeket.”93 Ehhez hozzátehetjük, hogy nem elég az ellenté- szerből sugárzó érzelmi kihívást, indulati ösztönzést, mintha valaki
teket leírni, de a nézetek közötti konfliktusok leírásakor a módszer- az ellentmondásos helyzetet tárná eléjük, amelyben esetleg nekik
beli, érvelési és – különösen az irodalomban – stilisztikai hasonlósá- kellene dönteniük. A mozgósító elveszi a „mozgósítottaktól” a dön-
gok mindig többet árulnak el, mint a különbségek felsorolása. tés lehetőségét és nemegyszer vállalja a döntés felelősségét is. Ezáltal
Megfigyelhető, hogy a nemzeti érzelmekre hivatkozó politiká- a hívők kétszeresen ártatlannak érzik magukat a mozgósítás során el-
nak nélkülözhetetlen eleme az ideologikus, nemzeti céltételező tör- követett cselekedeteik elkövetésekor: egyrészt a mozgósításban rejlő
ténelemszemlélet. A politikusnak szüksége van a múltra. Ezzel pótol- indulati igazolást jogosnak vélik, másrészt a felelősség áthárul a moz-
ja, egészíti ki hiányos érveit, ezzel bizonyítja céljainak érzelmi hitelét. gósítóra. Ezt éppen úgy megfigyelhettük Hitler, Sztálin, de Ceauşescu
Az érzelmi bizonyítás eszközeként megjelenő múlt már nehezen ele- követőinél is: a menetelő tömeg felmenti önmagát. A mozgósító és az
mezhető, mert keverednek benne a politika mindenkori hatalmi ér- őt kiszolgáló értelmiségi holdudvar nem vesz tudomást a kor (múlt
vei, az ideologikusan bemutatott események és az irracionális követ- és jelen) valódi bonyolult összefüggéseiről, mert ösztönösen megsej-
keztetések. Legtöbb esetben nem az a legfontosabb érv, amit kimon- ti, hogy még a demokratikus társadalmakban is, a történelmi (netán
danak, hanem az, amit elhallgatnak. Ugyanezzel az eszközzel élnek vallásos, mitológiai, hagyományos) érvekre történő hivatkozással
az ideologikus írók, történészek, társadalomtudósok. A politikusok mindig felmentik a politikust, írót, elméletírót a logikus érvelés köte-
és elméletíróik a múlt sokszínű tárházából úgy válogatják ki az ese- lezettsége alól. A politikusnak és híveinek többé már nem kell szem-
ményeket, tényeket, hogy azok érdekeiket, a politikai célokat szolgál- benézniük a múlt és jelen ellentmondásos tényeivel. Nem kell elfo-
ják. Mindnyájan meg vannak győződve arról, hogy a múlt csakis egy- gadniuk semmilyen kompromisszumot. Gondolatvilágukban egyet-
oldalú, teleologikusan felépülő következményrendszer, amelyik ide- len érv, egyetlen hit, „egy az igazság” fog diadalmaskodni. Az egyik
92 Doru Munteanu az utóbbi években a Román Írószövetség brassói fiókjának az elnökeként tevé-
elem a szelektív múltszemlélet, a másik, ami ebből következik: az in-
kenykedett. Néhány amerikai emigráns fellépésen túl (Centrul Cultural „Nae Ionescu”, dulatra hangoló egyetlen „igazság”: a kisajátított nemzeti térszemlé-
Hamilton, 2002. USA), szélesebb körű irodalmi hatása nincs, a lexikonokban sem szerepel az let. Ezek a komponensei a multinacionális közegben megjelenő egy-
életrajza.
93 Köpeczi Béla: Nemzetképkutatás és a XIX. századi román irodalom magyarságképe. Akadémi- oldalú nemzeti érzelmű gyűlöletnek, előítéletnek. A módszer külö-
ai Kiadó, Budapest, 1995. 30. old. nösen kedvelt eszköze a nemzeti diktatúrák politikusainak, íróinak,

76 77
akik úgy szeretnének minél szélesebb körű (érzelmi, tudati) legitimi- mus, antiszemitizmus, legionarizmus stb. Legtöbbször az ideológiai
tást szerezni, hogy a multinacionális közösségekben az egyik fél kizá- felépítésű érvrendszernek nem is az a legfőbb jellemzője, amit ki-
rólagos hatalmát szelektív történelmi, erkölcsi, érzelmi, netán transz- mond, hanem az, amit elhallgat. Ezzel máris megteremti annak a
cendentális érvekkel indokolják. nemzeti eszménynek az alapját, amelyre aztán egy egész politikai
És megfordítva: a politikust idéző tudományos, vagy szépirodal- diskurzust lehetett építeni. A román nép történelme során örökké jó,
mi munkák is azonnal veszítenek hitelességükből, amikor a tudo- szenvedő, erkölcsös, a világbéke nemzete volt, míg vele szemben ott
mány, irodalom, művészet a politikát szolgálja. „Az első világháború voltak a fasiszták, elsősorban a magyarok, akiknek más törekvésük
után – olvassuk Nicolae Ceaşuscu egyik történelmi eszmefuttatásá- nem volt, minthogy elfoglalják az ősi román területeket,95 és veszé-
ban – a fasizmus hatalomra jutott Magyarországon, Olaszországban, lyeztették a világbékét. A magyarok évszázadok óta kegyetlenül el-
Portugáliában, Bulgáriában, majd a negyedik évtizedben Németor- nyomták a békés román nemzetet,96 és fenyegették nemcsak a ro-
szágban és Spanyolországban, míg Ázsiában bevezették a japán kato- mán „nemzeti terület” integritását, hanem az ősi gonosz kategóriájá-
nai rezsimet. A fasizmus agresszív, harcos politikájával egyre nyilván- nak megfelelően, bármilyen kegyetlenségre képesek voltak.97 Ennek
valóbban súlyosan veszélyeztette a népek szabadságát és független- az álláspontnak a sugallata vagy kifejtése után már bármilyen törté-
ségét, a világ békéjét és biztonságát.”94 nelmileg hiteles vagy hamisított érvrendszer hitelét veszíti a tárgyaló-
Annak ellenére, hogy az ötvenes évek óta a szocialista táborban asztal túloldalán ülő elemzők körében. Ezután akármit állíthat, bizo-
elterjedt leegyszerűsítő szóhasználat nem tett különbséget a nemze- nyíthat a történész, politikus, kritikus, szépíró, vagy a művész, a má-
ti szocializmus, a nácizmus és a fasizmus között, nem kell különö- sik oldal az előzetes elfogultság feltételezésére hivatkozhat.
sebb történelmi ismeret ahhoz, hogy belássuk, a fenti politikus (vagy Az egyoldalú ideológiai megközelítés veszélye az, hogy az elfo-
inkább szövegírója!?) az elemi történelmi tényeket sem vette figye- gultság felfedezése után a többi, talán valóban hiteles események,
lembe. Az idézetből kiderül, hogy a legnagyobb ellenség a magyar, amelyeket előadnak, már azok is gyanússá válnak. A bizonytalanság
amelyik hamarabb lesz „fasiszta”, mint a háborút kirobbantó Német- és kompromisszum-nélküliség állapotában a racionális érvelést fel-
ország, vagy a többiek. A szemlélet teoretikus kidolgozói – mert több cseréli a hatalmi döntés (az Igazság, mint az Én népem igazsága) kö-
mint valószínű, hogy nem a diktátor találta ki az érveket – eltekintet- vetelése, valamint ennek érzelmi eszközei: a gyűlölet és a nemzeti
tek attól, hogy a fasizmus elmélete, mint ahogyan a szó is mutatja: a bosszú. A nemzeti bosszú apoteózisa során már rég nem a történel-
„fascio”, nem Magyarországon született meg, hanem Olaszország- mi érvekről van szó, hanem az elfogult érzelem diadaláról, amely
ban. A németeknél elsősorban a „nemzeti szocializmus” elve volt a egyaránt ösztönözhet tettlegességre vagy – a lehetőség hiányában –
döntő, de erről hallgatnak, mert ennek elemzése már nagyon hason-
95 Ion Ardeleanu (…): Teroarea i. m. XXIII. old.; Grigore Nedei: Imperialismul catolic o noua ofen-
lított volna Ceauşescu ideológiájára. Mégis, a legjellemzőbb nemcsak
siva anti-Românească (A katolikus imperializmus egy új románellenes támadás). Editura Clio,
az, amit kimond az idézet, hanem amit elhallgat: nem szerepel a fel- Bucuresti, 1993.
soroltak között Románia. Mintha Romániában nem lett volna fasiz- 96 Ezt a szemléletet fejtik ki, többek között: Acad. Ştefan Pascu, Prof univ. Ştefan Ştefănescu: Jocul
periculos al falsificării istoriei (A történelemhamisítás veszélyes játéka). Editura Stiintifica si
94 „După primul război mondial, fascismul a acaparat puterea politică în Ungaria, Italia, Portugalia, enciclopedica, Bucureşti, 1986; Valeriu Pop: Bătălia pentru Ardeal (Harc erdélyért). Editura
Bulgaria, apoi în deceniul al patrulea, in Germania si Spania, iar in Asia s-a instaurat regimul mi- Enciclopedica, Bucuresti, 1992; Inarmarea clandestină a revizionismului maghiar (A magyar
litarist japonez. Prin politica sa agresivă, războinică, fascismul punea tot mai evident in prime- revizionizmus titkos fegyverkezése). Editat de Sociatatea de presa 1 DECEMBRIE, Alba Iulia,
jdie grava libertatea si independenţa popoarelor, pacea si securitatea mondială”. Nicolae 1990; Ion Coja: Transilvania invincibile argumentum. Atheneum, Bucuresti, 1990; Emilian P.
Ceauşescu: România pe drumul construirii socialiste multilateral dezvoltate (Románia a sokol- Braşoveanu: Neorevizionismul ungar (A magyar neorevizionizmus). Tulcea (é. n.). Dr. Grigore
dalúan fejlett szocializmus építésének útján). Editura Politică, Bucureşti, 1979. vol. 18. 240. old. Ploeşteanu, Vasile T. Suciu, Lazăr Lădariu: Epopea de pe Mures (Hőstörténet a Maroson). Revista
In: Ion Ardeleanu (…): Teroarea Horthysto-fascistă în Nord-Vestul României septembrie 1940- Vatra, Tirgu Mures, 1985; Corneliu Florea: Cine tulbură liniştea Transilvaniei? (Ki kavarja fel Er-
octombrie 1944 (A horthysta-fasiszta terror Északnyugat-Romániában, 1940. szeptember–1944. dély csendjét?). Lumina, Oradea, 1990; Raoul Şorban: Fantasma imperiului Ungar… i. m.
október). (Editura Politică), Bucureşti, 1985. V. old. 97 Ion Lăncrănjan: Cuvînt despre Transilvania. Editura Sport-turism, 1982.

78 79
mindössze egy sajátos sértett, lenéző, felsőbbrendű „magatartás” ki-
alakítására. A hitelvesztés eredményeként még azokban a kérdések-
ben is, amelyekben esetleg igaza lehet a politikusnak, írónak, mű-
vésznek, nemzeti elfogultsága megfosztja az érvek igazától, és az is
hamisnak tűnik, ami valóban megtörtént, tényekkel igazolható. Ezek-
nek a kortendenciáknak a párhuzamos leírása vezet el a konfliktusok
rejtett, belső mechanizmusainak a feltárásához, tudatosításához, ne-
tán megelőzéséhez.
3. A szent és
a bestiális a román
képzeletben
Doru Munteanu: Vinerea neagră (Fekete péntek)

A regény viszonylag kevés cselekményre épül. Egy Horaţiu Apolzan


nevű román bíró 1940 őszén elmenekül Kolozsvárról, a bécsi döntés
után Magyarországhoz csatolt Észak-Erdélyből. Kis ideig Tordán száll
meg és feljegyzi azokat a magyar rémtetteket, amelyeket a román me-
nekülők mesélnek. Később Brassóba megy, és ott folytatja bírói tevé-
kenységét. Néhány utalásból megtudjuk, hogy a Szeben környéki
Apoldon született (nem derül ki, hogy melyiken, mert kettő is van),
majd az Osztrák–Magyar Monarchiában Budapesten és Bécsben ta-
nult, és 1920 után települt át Kolozsvárra. Sem a diákéveiről nem tu-
dunk meg semmilyen részletet, sem az esetleg elszenvedett sérel-
mekről, megaláztatásokról, vagy a szülőföldjén élő, majd kivándorló
szász közösségekről nem szól semmit. Egyetlen ellenfél jelenik meg:
a magyarság.
Tételregényként kezdődik az írás, a nemzetközi jog haszontalan-
ságára hivatkozik egyik szereplője, majd a későbbiekben is ragaszko-
dik ehhez az értekező formához. Az értekezéseket és történelmi ér-
veket néha megszakítja egy-egy lírai betét, tájleírás, vagy a román pa-
raszti élet romantikus harmóniájába betörő magyar katonák brutali-
tásának a leírása. Keservesen kifakad a bécsi döntés „igazságtalansá-
ga” ellen, úgy véli, el kellett volna utasítani ezeket a tárgyalásokat (11.
o.), amelyek ismét a hódító népvándorlókat („năvălitori” 13. o.) juttat-
ta győzelemre, míg a románok igen tisztelettudóan „ülnek a padjaik-

80 81
ban”. Meg van győződve arról, hogy a román revízió során vissza fog- ellene, de kitudódik és elítélik. Azt ugyan megtudjuk, hogy mekko-
nak még térni a románok Kolozsvárra. Természetesen mindezt kü- ra román hazafi volt ez a lefokozott tiszt, de arról egy szó sincs,
lönböző szereplőkkel, párbeszédes formában írja le az író, de egysé- hogy az 1934-es tárgyalásán a Paraszt Párt vezetője Iuliu Maniu és
ges kép alakul ki az igazságtalanságot elszenvedő, menekülni kény- a Vasgárda alapítója, Corneliu Zelea Codrescu is kiállt a védelmére,
szerülő románok érzelmeiről és gondolatvilágáról. mert a hős szimpatizált a Vasgárdával is. Azt sem említi a szerző,
hogy később, 1947-ben egy Victor Precup nevű tábornok tagja an-
Viszonyulás a zsidókhoz és a legionáriusokhoz. A regénynek nak a bizottságnak, amelyik Kolozsvár díszpolgárává avatta
van néhány zsidó „statiszta szereplője”, az egyiket Kolozsvárt Molotovot. Természetesen a tételregénytől és a nemzeti tanmesé-
Spetternek hívják, ezt csak a pénz érdekli, negatív színben jelenik től nem várható el más, mint hogy csak az elméletébe beleillő, szá-
meg, még azzal sem törődik, hogy a felesége egy cigány asszonnyal mára elfogadható elemeket emelje ki a történetből, és az sem vár-
együtt bordélyházzá alakítja az üzlet egyik odúját. A másik Tordán él ható el, hogy ne toldja meg „regénybe illő” elemekkel: Victor
és Steppernek hívják, ő már jobb színben tűnik fel, illetve a pozitív Precup és a főhős bújtatnak egy kommunista ellenzékit. Bár a
zsidó, az öreg „László”, aki ki akar vándorolni Romániából Palesztiná- legionáriusok99 rémtetteit elítéli a regény, de a szenvedők nem a
ba, pedig az író szerint, erre semmi oka nem volt. Az egyedüli oka, legfőbb ellenségnek tekintett zsidók és magyarok voltak, hanem
hogy meghalt a felesége, majd a lánya, egyedül maradt és amint elsősorban azok a kiemelkedő románok, akik nemzeti szempont-
mondja, elmegy, mert „Hitler ki akarja végezni a zsidókat”(64. o.). ból nem értettek egyet a gárdistákkal. Ugyanakkor az elméleti vi-
Nincs szó itt Vasgárdáról, zsidó pogromokról, vagy zsidóellenes tákban kísérletet tesz arra, hogy szóba hozza a legionáriusok haza-
törvényekről.98 Az optika megváltozik, amikor a román királyi család- fiságát is. „A legionáriusok egy kicsit egzaltáltak, de azt el kell is-
ról szól. Itt már rejtett utalást is találunk az egyik legnegatívabb sze- merni, hogy hatnak az ifjúságra.” A legionáriusok a haza javát akar-
replő zsidó származására. Károly király kedveséről – aki miatt a főhős ták, írja, akár életüket is feláldozták volna a hazáért. Ennek az érve-
barátját, Victor Precupot elítélik –, Elena Lupescuról megtudjuk, lésnek a híve a tanító, aki patetikusan kijelenti: „Halálig fogunk
hogy „korábban Timpeanu volt (Nahum Grünberg lánya, aki később harcolni.” (56–57. o.) A legionárius mozgalmat mint a román törté-
Wolf lett és azután Nicolae Lupescu felesége)” – 136. o. Az utalás azt nelem egyik véletlen „balesetét” (222. o.) írja le, de még az is „ide-
sugallja, mintha nemcsak az lenne a baj, hogy a királynak szeretője gen történelemből” került hozzájuk (189. o.). „A rasszizmus, anti-
van, hanem még ráadásul: zsidó. szemitizmus az ’árjaság’ gyűlöletéből fakadt, amelyet Hitler emelt
Mivel tanmese formájában előadott tételregényről van szó, a állampolitikai rangra”100 – írja a szerző, és nem érti, hogyan vert
cselekmények és érvek nem időrendben, hanem az elméleti hivat- gyökeret náluk és vezetett Maghearu és Iorga megöléséhez.
kozásnak, bizonyítási módszernek megfelelően követik egymást. Antonescuról elismeri, hogy ellentmondásos személyisége a ro-
Így tudjuk meg Victor Precup szimbolikus történetét, aki pilóta mán történelemnek, de szükség volt egy határozott vezetőre, még
volt, 1918-ban átrepülte a Kárpátokat, hogy hírt vigyen ha diktátor volt, akkor is. Antonescu pozitívuma, hogy a királyt
Balázsfalvára a románoknak a nemzetgyűlés alkalmával. Később ő 99 A „legionárius” mozgalmat 1927-ben alapította Corneliu Zele Codreanu (1899–1938), amikor lét-
hozza haza Károly királyt 1930-ban, majd katonai puccsot szervez rehozta a „Legiunea Arhanghelul Mihail” (Mihály Arkangyal Légiója) elnevezésű szélsőséges na-
cionalista, fasiszta szervezetet, majd 1930-ban a „Garda de Fier”(Vasgárda) nevű, náci típusú fél-
98 Az Octavian Goga vezette kormány 1937–38-ban bocsátotta ki az első zsidótörvényeket, az 1938- katonai alakulatot, akik antiszemita pogromjaik mellett számos román személyiséget is megöl-
as román alkotmány hatályon kívül helyezte a zsidók polgári jogait, az 1940 aug. 10-i zsidótör- tek: C. Angelescu, I. G. Duca, Virgil Maghearu, N. Iorga, Victor Iamandi, Fl. Stefanescu-Goanga
vények megtiltják a zsidók és keresztények kapcsolatát. Lásd bővebben: Horváth Sz. Ferenc: stb. Serafim Duicu. Lásd: Dr. Serafim Duicu: Ion Antonescu si Garda de Fier, (Ion Antonescu és
Népcsoportok, szociális kompenzáció és gazdasági jóvátétel. A holokauszt Észak-Erdélyben. a Vasgárda). Casa de editură „Rom-Edition”, Tirgu-Mures, 1991, 158. old.
Múltunk, LI. évfolyam 3. szám. 102–143. old. Vagy a romániai zsidóság életérzéséről Mihail 100 „de unde venea asta din ce istorie străină nouă?”(honnan került ez hozzánk, milyen számunk-
Sebastian: Jurnal 1935–1944 (Napló 1935–1944). Humanitas, Bucuresti, 1996. ra idegen történelemből?): Vinerea neagră, i. m. 189. old.

82 83
(mint idegen etnikai származásút) csak dísznek tekintette, és nem pe óta.103 „Én nem várok a bosszúval – idézi a brosúrát –, nem várok!
engedte beleszólni az ország politikájába. Szó sincs arról, hogy Ki fogok irtani minden utamba kerülő oláhot! Mindegyiket kiirtom!
Antonescunak bármi köze lett volna a besszarábiai és bukovinai et- Nem lesz kegyelem. Éjjel fölgyújtom az oláh falvakat! Kardélre hánya-
nikai tisztogatásokhoz, vagy más zsidó pogromokhoz.101 Arra sem tom az egész lakosságot, megmérgezem a kutakat és meg fogom öl-
veszteget sok szót – mindössze egy megjegyzése van: „sîntem un ni a csecsemőket a bölcsőben! Magjukban fogom kiirtani ezt a bitang
stat naţional - legionar” (nemzeti-legionárius állam vagyunk, 55. és rabló népséget! Nem lesz kegyelem! Senkinek! Se gyereknek, se ál-
o.), hogy Antonescu lett a nemzeti legionárius kormány miniszter- dott állapotban levő anyának! … Kiirtok minden oláhot és akkor majd
elnöke 1940. szeptember 14-én,102 éppen akkor, amikor a román
főhős Romániába menekül a „magyar fasiszták elől”. 103 Dücső Csaba: Nincs Kegyelem – Atila (sic!), Álmos, Árpád ivadéka fel az új honfoglalásra! Bu-
Így minden párbeszéd valamilyen hihetetlenül ezoterikus, buko- dapest, 1939 TAVASZA (kiadó nélkül). Doru Munteanu könyvében a 97–99. oldalakon idézi. A
likus történelmi környezetben zajlik. Habár a főhős fél a legionáriu- borító és egy oldal másolata látható: a Teroarea horthysto-fascista in Nord-vestul Romaniei, i.
m. 40. old. Idézi Ion Lăncrănjan is: Cuvînt despre Transilvania. Editura Sport-turism, Bucuresti
soktól, és örömmel írja le, hogy leverték őket, de a tételkönyv egyet- (1982), 133. old. Kedvenc hivatkozási forrása volt C. V. Tudornak, és A. Păunescunak is a
len célja annak az igazolása, hogy minden rossz a magyaroktól szár- Ceauşescu-korszakban. A 90-es évek után már nemcsak a szélsőjobboldali Vatra Românească
mozgalom politikusai, hanem Ion Iliescu és a későbbi szocialista párt vezérszónoka, Adrian
mazik, legnagyobb ellensége Romániának és a román népnek: a ma- Năstase (PDSR) miniszterelnök is felhasználta televíziós választási kampánya során. A bemuta-
gyarság. Ennek bizonyítására többféle írói módszert alkalmaz. tott könyv borítójával új kiadvány készült a román Kulturális Minisztérium támogatásával 1995-
ben, és újrakiadását 2000-re, a választások előkészítésére időzítették. Engedélyezési szám: J
Áltudományos idézetek. Forrásmegjelölés nélkül emel ki részle- 05/820/1995, a Román Kulturális Minisztérium támogatása: 3985/1996. Újrakiadás: Onisifor
teket különböző magyar brosúrákból, lapokból, politikusok vélemé- Ghibu: Un plan secret al guvernului unguresc din 1907 privitor la maghiarizarea românilor
din Transilvania (Cartea Neagra de la Budapesta). Versiuni in limbile române si franceză (A
nyére hivatkozik, anélkül, hogy ellenőrizni lehetne a hitelességét. Jel-
magyar kormány titkos terve 1907-ben a románok elmagyarosítására Erdélyben – a budapes-
lemző, hogy nem a legfontosabb korabeli magyar kiadványokból, ti Fekete Könyv. Megjelent román és francia nyelven) Editura Iosif Vulcan, Oradea, 2000. A
törvényekből, vagy könyvekből idéz, hanem olyan brosúrára hivatko- könyvből nem tudjuk meg, hogy mit tartalmaz Dücső Csaba írása, de azt igen, hogy 1907-ben
megjelent egy másik könyv Budapesten, a címe: A magyarországi románok, amelynek az volt
zik, amely ma már alig található meg magyar könyvtárakban, és telje- a célja, hogy megsemmisítsék a románokat Erdélyben és Magyarországon. A szerzője egy bi-
sen ismeretlen a magyar szakirodalomban. Annál népszerűbb a ro- zonyos Huszár Antal, aki a belényesi román iskolában érettségizett, de „elmagyarosodott zsi-
dó” volt. Az 1919-ben Budapestre bevonuló román Katonai Parancsnokságnak Huszár felesé-
mánban. Dücső Csaba: Nincs kegyelem című, állítólag „leventeokta- ge juttatta el. Stelian Vasilescu, a Iosif Vulcan könyvkiadó igazgatójának bevezetőjéből megtud-
tó” füzetéről van szó. Ezt a brosúrát szigorúan titkosított levéltári juk, hogy Huszár felesége is zsidó volt és Herskovitznak hívták. „Sajnos a zsidó nő ajándékát
nem használták fel a románok úgy, ahogyan kellett volna” – állapítja meg Stelian Vasilescu. A
anyagok között tartogatták a román levéltárakban, és „néhány” ro- tényekhez hozzátartozik, hogy 1936-ban Onisifor Ghibu szélsőjobboldali politikus és publicis-
mán írónak, történésznek, politikusnak lehetővé tették az 1980-as ta felhívta II. Károly figyelmét erre a kiadványra, de csak 1940-ben adtak ki belőle részleteket
románul. „Nyolc évtizede nem jutnak hozzá a kutatók és a történészek ehhez a dokumentum-
években, hogy ismét lássák és felhasználják. Az írók, történészek és
hoz, amely hatalmas szolgálatokat tehetett volna, és még tehet is Romániának, abban a harc-
politikusok úgy hivatkoznak rá, mint közismert, a „magyarság” lénye- ban, amelyet azért folytat, hogy ellensúlyozza a soviniszta, román-ellenes, revizionista és neo-
gi törekvéseit megfogalmazó történelmi dokumentumra. Szép karri- revizionista propagandát.” (i. m. 6. old.) Stelian Vasilescu meghatározza a kiadvány jellegét is:
„nem történelmi könyvről van szó, hanem politikai kiadványról”, amelynek lényeges részeit
ert futott be Dücső Csaba, és fut még ma is a nyolcvanas évek köze- Onisifor Ghibunak 1940-ben megjelent könyvéből vesznek át. Onisifor Ghiburól azt írja, hogy
„egyik nagy nemzeti harcosa a századnak (…) Nicolae Ceauşescu terjesztette fel UNESCO-díj-
ra”. Onisifor Ghibu (1883–1972) szélsőjobboldali teológus, író, újságíró. 1919-ben a kolozsvári
101 „eu sînt pentru migraţiunea forţată a intregului element evreiesc din Basarabia si Bucovina,
román egyetem megalapítója, élen jár a nemzetiségi oktatás felszámolásában. Számos magyar-
care trebuie azvîrlit peste graniţă. (…) Imi este indiferent dacă în istorie vom trece ca barbari” ellenes művet írt, különösen a Vasgárda előretörése időszakában. A háború után többször is
(amellett vagyok, hogy az egész zsidó elemet kényszerrel kitelepítsük Besszarábiából és elítélték, de csak 1956-tól 1958-ig ült börtönben. Műveinek újrakiadása és a román nemzeti
Bucovinából, akiket keresztül kell dobni a határon. (…) Számomra teljesen mindegy az, ha úgy panteonba történő újbóli beemelése már 1974-ben elkezdődött az Amintiri despre oameni pe
kerülünk be a történelembe, mint a barbárok.). Részlet Ion Antonescu, 1941. július 8-án mon- care i-am cunoscut (Emlékeim azokról az emberekről, akiket ismertem). Cluj, 1974. Azóta fo-
dott beszédéből. J. Alexandru, L. Benjamin, D. Brumfeld, A. Florea, P. Litman, S. Stanciu: lyamatosan jelennek meg szélsőséges nacionalista írásainak az újrakiadásai. Nyerges András
Martiriul evreilor din Romania 1940–1944. i. m. 140. old. az Országgyűlési Könyvtárban talált Dücső Csaba könyvéből egy példányt. Szóbeli közlése sze-
102 Dr. Serafim Duicu, i. m. 75. old. rint, nem leventeoktató könyv, hanem a főhőst hívják Torday Leventének.

84 85
Erdélyben is egy nemzetiség lesz, a magyar, az én fajtám, az én vé- mentenie és eljuttatja a főhőshöz, aki hosszasan idézi, mint a Szent-
rem. Ártalmatlanná teszem az új Hórát és Kloskát. Nem lesz kegye- írást. Ilyesmiket idéz belőle: „Legalább ha meg tudnánk menteni az
lem!” (96–97.) o. Anélkül, hogy mentegetni szeretnénk az idézett szö- emberiességet, az is lenne valami. Az emberiesség a mi egyetlen tu-
veget, meg kell állapítani, hogy még az elrettentő idézetet is önkénye- lajdonságunk a gazemberekkel szemben”. (75. o.) A szent ember
sen idézi az író. Úgy alakítja át, hogy teljesen hiányozzon belőle az csak „írnok” (76. o.), ő csak egyszerűen tolmácsolja a történteket,
érv másik oldala, mármint, hogy mindezt a magyar azért mondja, hogy gátat vessen az igazságtalan felejtésnek. „Nem vagyok törté-
mert „Hóráék is kaszákkal agyonszurkálták a zsenge magyar élete- nész, de mint minden Erdély szülötte, kora gyermekkorom óta meg-
ket!” vagy: „Bosszút állok a magyar történelem minden oláh tanultam, hogy a történelem a legelső a tudományok között. Miután
vérengzéséért!”104 Az ilyen felsorolások már nem illenek bele a sema- megtanultad a román nyelvet, kötelességed, hogy te is megtudd, hon-
tikus ellenségképbe. A tétel, amit bizonyítani akar az, hogy a román- nan jöttek az őseid, mi a származásod, milyen életet hordozol a háta-
ság ártatlan, a magyar pedig vérengző, kegyetlen nép. Ezt a könyvet don.” (77. o.) Természetesnek tartja, hogy a történelem összekevere-
látja meg Kolozsvárt egyik magyar ismerősénél Apolzan, a regény fő- dik a legendákkal, különösen akkor, amikor „a léptek elvesznek a
hőse, akit azért hív meg jóindulatúan egy italra a magyar, hogy el- régmúlt homályában”(78 o.). Az a tény, hogy 800-1000 évvel ezelőtti
mondja, neki semmi köze a bécsi döntéshez, kéri, hogy ne menekül- időkről kevés írott bizonyítékuk van, azzal magyarázható, hogy az
jön el, mert nincs miért. Apolzan viszont még dühösebb lesz, amikor őseik „az eke szarvát fogták, a furulya lyukait simogatták, vagy éppen
a lakás egyik „félreeső szobájában”, ahova véletlenül nyit be, meglát- kardjuk suhintását próbálták, nem volt az a bürokratikus mániájuk,
ja Nagy-Magyarország térképét, a „magyar megszállottság szentéjé- hogy bizonyító papírokat készítsenek, de nem is volt erre elég idejük
ben” (41. o.). Ezzel akarja meggyőzni az olvasóit a szerző, hogy nem két termés és egy háború között”. „Ami a miénk, jó érzéssel nem ta-
szabad bedőlni az álnok magyaroknak, mert a hátsó szobában ott őr- gadható le: az, hogy az a föld, amelyikben több száz nemzedék csont-
zik a revizionizmus gondolatát és természetesen Dücső Csabát. Ezek ja nyugszik, amelyből ő is vétetett, ez a legjobb bizonyíték.” (78–79. o.)
után természetes, hogy a románoknak más választásuk nem volt „Évezredes történelmünket visszük a hátunkon” – írja. A románok
1940-ben, mint az, hogy elmeneküljenek a bevonuló, vérszomjas ma- ősei parasztnak születtek, hogy megműveljék azt a földet, és harcos-
gyarok elől. De „vissza fognak térni” a románok, mert „egy az igaz- nak, hogy megvédjék. És akkor egyesek jönnek ma és papírokat kér-
ság: a történelemé”. Végigjárjuk a „Golgotát”, írja, de „visszatérünk, nek, méltatlankodik, amikor az ő bizonyítékuk a földben van. A
mert halottainkat nem vittük magunkkal”(43. o.). Állandóan küzdöt- Memorándumot is azért kellett nyilvánosságra hozniuk, idézi a szent-
tek a magyarok Kolozsvárért, olvassuk, mert valamilyen „primitív embert, mert a „magyar kormány meggyőzött minket arról, hogy so-
mentalitás” szerint úgy gondolták, hogy ez Erdély fővárosa. De téved- hasem várhatjuk tőlük az Igazságot”. „A faji kizárólagosság megsem-
tek, mert a románok „lelki fővárosai és az örökkévalóságé mindig a misítő háborút indított nyelvünk és nemzetiségünk ellen.” Amiről ma
falvak” voltak. Meg voltak győződve arról, hogy Horthy azonnal be- folyik a vita, nem más, mint a „román nemzet léte”, de „egy nép léte-
hozza a „turanistákat” és a rongyosgárdát Kolozsvárra. zése nem vitatható, csak kinyilvánítható!”. (81. o.)
A fikció érzelmi hitelét egy szent ember történetével, illetve an- A következő szerkezeti eleme a regénynek: az Észak-Erdélyből a
nak könyvével szeretné megteremteni. A rossz emberek kegyetlenül Feleken átjött, névtelen szemtanúk beszámolóira való hivatkozás.
megölnek egy erdőben élő szent szerzetest, aki feljegyezte a kegyet- Ezek elmesélték, hogy az embereket „kibelezték, mint az állatokat”.
len történelmi eseményeket. A könyvet sikerül egy pásztornak meg- Már a megszállás első óráitól kezdve a románokat lemészárolták. „Az
utcák és a falvak tele voltak vérfoltokkal, míg körülöttük a táj olyan
104 A Teroarea Horthysto-fascistă (…) i. m. 40–41. oldalán ott a faximiléja az eredeti szövegnek, az- volt, mint a vágóhíd: baltával levágott lábak, feldarabolt asszonyok,
zal összehasonlítható Doru Munteanu szövegváltozata. széthasított fejek. (…) Egyes halottakat a kútgémre akasztottak.” „A

86 87
szavak sápadtak ahhoz a vágóhídhoz képest, ami az átengedett föl- ’pîine’ szavakkal, és amit nem akarunk felcserélni a világon semmi-
dön történt.” „Bestiális és gyilkos képzelőerővel becstelenítették meg vel. Ha hazudok, Isten engem úgy segéljen. Együtt sírok veled, Ioane,
az életet.” (97. o.) Ezután következnek a Szilágyipp (Ipp) és az Ördög- Gheorghe vagy Mărie, meggyilkolt gyerekek, asszonyok és férfiak és
kút (Trăsnea) falvakban elkövetett magyar katonai gyilkosságok, a esküszöm mindenre, ami szent, hogy amíg élünk, ilyen dolgok ne is-
terhes nőt bajonettel átszúrók embertelensége, megölt román papok métlődjenek meg. Testvéreim, nézzétek: körülöttetek csak emberek
és „Gyepu János” (sic) rongyosgárdája. Következtetés: „hány ember vannak, magyarok és románok, de emberek. A másikok, a törvényte-
fizetett életével csak azért, mert románnak született és nem akart ki- lenek, akik lábbal tiporták a törvény szellemét és az emberséget,
vándorolni a házából.” (100. o.) azoknak nincs semmilyen nemzetiségük, senkihez nem tartoznak,
Egy másik módszer, a történelmi bizonyítékként elmesélt távo- mint a gyilkosok, akikért nem óhajt még az anyjuk sem vissza, aki
labbi múlt leírása. Az idős orvos meséi. Ő kétféle történetet mond el, megszülte őket. Add a kezed testvér és nézz a szemembe. Nem tör-
az egyik a magyarok bécsi döntés utáni rémtetteiről szól egy román tént semmi közöttünk. A karámunkba bejöttek a farkasok. Ketten le-
faluban, ahol bosszúból megölnek egy fiatalasszonyt a lányaival, győzzük őket.” (122. o.) A ’karám’ kifejezés utalás az erdélyi román
majd a saját emlékeiből mesél, hogy a Monarchiában magyar katoná- nemzeti képzelet alapmítoszára, amely szerint az erdélyi románság
kat szállásoltak el egy román faluban. A magyar katonák mulattak, békés pásztornépként él a Kárpátok között. Ez az a „mioritikus” bal-
duhajkodtak, loptak és bestiálisan gyilkoltak (101–111). „Kedves fia- ladai táj, ahol a szenvedő, jóságos pásztort elteszik láb alól az irigy
talúr, kibeleztek a magyarok” – mesélte fiatalkori tapasztalatait az or- idegenek. Munteanu leírása szerint, a magyar is szeretné magát e
vos (113. o.). Következtetései, hogy a bécsi döntés után a román me- pásztormítosz részének képzelni, és szerinte is „idegenek” törnek be
nekültek mindent elveszítettek, saját szemükkel látták a gyilkosságo- a karámba. A magyar – aki az Erdélybe bevonuló magyarokat idege-
kat, és lelkileg nagyon megsérültek, mert éppen „emberségükben” neknek tartja – megértésért könyörög, és arra kéri, hogy ne tekintsen
sértették meg őket. „Az, amit soha nem tudtam megérteni, éppen az minden magyart bűnösnek. Horatiu válasza: „A hiúság, Tibi, egyesek
emberből feltörő bestialitás” (119. o.) – tette hozzá az orvos. túlfokozott dölyfössége vezetett ide.” Mire Tibi: „Nagyon jól mondod,
Tipikus elbeszélői módszer a kognitív disszonancia redukciójá- egyeseké, de ezek az egyesek nem mindenki, van néhány.” (Tehát a
nak céljára, amikor az ellenfél szájába adja saját érveit. Ennek a rend- magyar népben mindössze néhány rendes van!) Aztán ezeknek sike-
kívül rafináltnak tűnő párbeszéd-technikának egyetlen eredménye, rül „elrontaniuk a rendet”. (Mi a rend? A kimondatlan érv, hogy Er-
hogy bizonyítási „lelemény” helyett még valószínűtlenebbé, hihetet- dély a románoké.) „Tudod miért van ez? – kérdi Tibi. – Mert mindig a
lenebbé válik a történet. Magyar szereplővel mondatja el a magyarok rossz szaporodik jobban, könnyebb rontani, mint építeni, ezért.
kegyetlenkedését, hogy hihetőbbnek tűnjön. Vitájuk során, annak ér- Mondd csak, ha Apponyi, Tisza vagy Horthy meghallotta volna azon
dekében, hogy a magyar még jobban bizonyítsa lojalitását, az alábbi magyarok hangját, akik évszázadok óta jó szomszédságban és békes-
vallomást teszi: „Én, Tibi Szilágyi, erdélyi magyar, apáról fiúra testvér ségben akartak élni a románokkal, idejutottunk volna? (…) Pedig elég
vagyok veletek, ott voltam Kolozsvárt azon a nyomorult pénteki na- sokan felszólaltak az elmúlt negyven évben, hogy miben téved a kor-
pon és együtt kiáltottam veletek, az összes románnal, akik összegyűl- mány Budapesten.” (123. o.) A fenti kenetteljes párbeszédből kiderül,
tek a téren, hogy Erdély nem adható senkinek, mert a miénk és nem hogy a két világháború között a románok soha nem tévedtek, nem
adunk belőle egyetlen kapavágást sem.105 Higgyetek nekem, jó em- volt semmilyen kisebbségi probléma, csak a dölyfös magyar vezetők
berek, hogy a romániai magyarok nevében beszélek, akiknek a haza okozták azt, hogy a két nép testvérisége megromlott. Ezután ismét
ezt a földet jelenti, amely szót együtt tanultunk meg a ’kennyér’ és a előveszi az idézős technikát, de most a magyar idézgeti a magyar la-
105 Ez románul: a „nici o brazdă” – állandó jelmondata még ma is a területféltő, nemzeti tünteté- pokat, nem a román. Annyira nem törődik a hitelességgel, hogy ro-
seknek Romániában. mán keresztneveket ír a magyar családnevek mellé: Désider Bánfy,

88 89
Gheorghe Ferenczy (124. o.), ami egy magyartól nemigen hihető el. Néhány nyelvi, stiláris megjegyzés. A könyv stílusa egyszerű, csak
Persze ezt román közönségnek írja, tehát nem kell attól tartania, a gyűlölet vagy az idilli parasztvilág leírásakor színesedik meg. Inkább
hogy a magyarok elhiszik-e vagy sem. Csak azok a jó emberek (és jó a tételek bizonygatásával telnek a lapok, nem az összefüggő cselek-
magyarok), akik „a román és magyar nép testvériessége alapján meg- mény leírására törekszik a szerző. A tételregény cselekménye külön-
védik Románia határait.” (125. o.) ben is lényegtelené válik: a hős elhagyja Kolozsvárt, majd Tordán ke-
A könyvnek még van két taktikai eleme. Az első világháború resztül Brassóba ér, ahol a törvényszéken dolgozik. Valamiért üldözik
után orosz fogsából hazatérő erdélyi románok, akik „önálló szovjet a legionáriusok, a temetőben le akarják lőni, de nem derül ki, hogy mi-
hadtestet alakítottak”, azon vitatkoznak, hogy a szocializmust valósít- ért. Aztán a legionáriusokat is leverik, és marad az erkölcsi elmélkedés.
sák meg előbb, vagy a nemzeti gondolatot vigyék diadalra. Az író A könyvben keverednek a helyesen, ékezettel és ékezetek nélkül, sőt
döntése alapján a Szovjetunióból hazatérő hősök – a könyv helyesírási hibával (Gözö, 101. o.) írt magyar nevek. Jellegzetes, hogy
Ceauşescu nemzeti szocialista politikája idején született – a nemzetit olyan erdélyi román szavakat is találunk, amelyek mögött közös ma-
választják. „Előbb a nemzetit, az egyesülést nem szabad feláldozni. gyar-román eredet sejthető és az irodalmi román nyelvben nem hasz-
Mert az Egyesülés sokkal több, mint a forradalom. Erdélynek egyedül nálják, így az ókirálysági románok esetleg nem is értik meg: bolunzeşti
is meg kell találnia az utat Románia felé és csak azután a forradalom (bolondulsz, 57. o.), musai să facă (muszály megtennie 54. o.), toropea
irányába. (…) Így volt igaz és természetes, legelőbb a saját dolgaink (megtorpan, 75. o.), tolcerul (tölcsér, 117. o.), predicase (prédikált, 118.
után kellett néznünk. (…) A forradalomnak elsősorban nemzetinek o.), sezlong (sezlon, 128. o.), cizma (csizma, 170. o.) stb.
kellett lennie, hogy megteremtse az Egyesülést, azután az emberek
meggyőződnek arról, hogy ez még csak a kezdet.” (132. o.) Ez egy- 3.1 A kisajátított tér román nemzeti ideológiájának néhány
részt azt sugallja, hogy a románok mindig a jó (abban az időben a alapeleme és következményei
szovjet) oldalán álltak, sőt nemzeti alapon akarták a szocializmust
megvalósítani. „Én elhiszem a változtatás szükségszerűségét, de A Vinerea neagră (Fekete péntek) című könyvben körvonalazódó
előbb, úgy vélem, vissza kell nyernünk, amit elvesztettünk, az egész szemlélet lényeges vonásai piramisszerűen épülnek fel, amelyek kö-
ország legyen a miénk, egyik végétől a másikig. (…) Az ország min- zött találunk:
dennél fennebb való, és ha valaha is valamelyik párt tagja lennék, – a térre mint egyetlen nép kizárólagos, ősi nemzeti birtokára
nem felejteném el, hogy elsősorban román vagyok.” (204. o.) történő elvi és érzelmi utalást, hivatkozást;
A másik ideológiai, taktikai célja a szerzőnek, hogy a tisztaság, – ennek megszerzése, megtartása és megvédése nemcsak a
ártatlanság és a jószándék nemzeti politikáját hirdesse. Az egykori hi- nemzet, hanem az egész emberiség legszentebb „Igazsága”;
báik miatt kirekesztett románok (David Pop) érzelmi rehabilitálását – az igazságért küzdő emberséges, jóságos, évszázadok óta tűrő
is szeretné előkészíteni a regény. A könyv végén a Vasgárdát leverik, és harcoló nemzet (elsősorban az ortodox vallású, román paraszt-
helyreáll a románok jósága, de a legnagyobb rossz, a magyarok okoz- társadalom) szenvedését; és
ta szenvedés határtalan. Ismét feleleveníti a Szentember naturalista – a bármilyen erkölcsi elvetemültségre, hazudozásra, lopásra és
látomásait. „Északról a szél füst és hamu szagot hoz. Az ellopott és gyilkosságra képes gonosz ellenség: az idegen betolakodó nemze-
megbecstelenített földön a házak és felgyújtott templomok üszkei tek, elsősorban a magyarok rémtetteire, törvénytelenségeire épülő
összekeverednek az égett csontok bűzével. Erdély egy hatalmas te- gyűlölet indulati tényezőit.
mető, amelyet befed a fekete pénteki hamu. Minden házban, az iko-
nok alatt (…) egy kis gyertyacsonk töri meg félénken az idő sötétjét, A kisajátított tér ideológiájának elemzése azért bonyolult, mert a
emlékeztetőül, a JÖVŐNEK.” (232. o.) tér és ember közötti személyes érzelmi kötődésre épül. A kapcsolatot

90 91
kizárólagosnak és szükségszerűnek tartja a szerző, és ennek bizonyí- vagy a politikai hatalom kizárólagos megszerzésére. Amikor viszont
tására egyaránt felhasznál valós történelmi eseményeket és mitologi- ez a kizárólagosság hatalomra jut, akkor a nemzeti, társadalmi elnyo-
kus, valamint irodalmi (fiktív) érveket vegyesen. Az indulat ideológi- más érzelmi indoklására használják fel a „művészetet”. Idézőjelbe tet-
ájának megfelelően, az érzelmi meggyőzés céljából tudatosan keve- tem a művészet fogalmát, mert a felhasznált, ideológiai hadrendbe ál-
rednek a fiktív és a reális elemek. Így, ha a történelmi érvek igazát lított művészet, bár művészi eszközöket használ, de nem tekinthető
próbálná elemezni a kritika, a szerző és teoretikusa a fikcióra, mint művészetnek.
irodalmi kifejezési forma védelmére hivatkozhat. Ha viszont a fiktív Ez az ideológiai-érzelmi alapon kisajátított térszemlélet volt jel-
elemek következetlenségére mutatnak rá a bírálók, akkor a szerző és lemző nemcsak a szélsőséges Vasgárda híveire, vagy a kizárólagos
hívei azzal védekezhetnek, hogy ez nem fikció: ez a nemzeti történe- nemzeti hatalom megszállottjára, Nicolae Ceauşescura, hanem az ő
lem, igazság, jog, erkölcs stb. valósága. A sor tovább folytatható: jöhet- „aranykorszakának” jeles értelmiségi híveire is. Sokan még ma is úgy
ne most már a nemzeti igazság, a nemzeti jog stb. elemzése, és így képzelik, hogy nemzeti képüknek elengedhetetlen eleme a tér egyet-
szinte észrevétlenül elterelődne a kritikus, elemző és érdeklődő, hívő len nemzeti igazsága, amelyben találkozik nemzeti ideogrammájuk
olvasók figyelme a lényegről, hogy mindezeknek az elemeknek két eleme: a szenvedő múlt és a térféltő, nemzetféltő jövő. A fenyege-
egyetlen ideológiai tartalma: a gyűlölet és gyűlöletkeltés. tők az idegenek („farkasok a bárányok között”)106, elsősorban a ma-
Ezzel vissza is érkeztünk a kiindulóponthoz. A statikus nemzeti gyarok. Sajnos ez a szemlélet szélesebb körben hat még ma is a ro-
gyűlöletképhez, amelyik örökös küzdelemre, cselekvésre, de leg- mán politikai gondolkodásmódban, és nem véletlen, hogy ebben a
alábbis indulatra ösztönöz a tér kizárólagos birtoklásáért folytatott kérdésben alig mozdult el az értelemzés a holtpontról, a román iro-
nemzeti harc során az idegen, betolakodó, primitívebb népek ellen. dalom kiemelkedő íróitól kezdve az átlagolvasóig.107 Nicolae Iorga
Ennek a szemléletnek a kizárólagossága, a kompromisszumképtelen- román történész és politikus egy 1938-ban megtartott előadásában
ség érzelmi, történelmi, tudati igazolása, a nemzetek közötti élet-ha- szemére vetette D. Domanovszky magyar történésznek, aki egy nem-
lál harcnak, mint a jónak és rossznak a szembeállítása, a nemzet Igaz- zetközi konferencián Zürichben azt állította, hogy a magyar állam
ságának a követelése, olyan torz nemzetkép kialakulásához vezet, „nemzeti elven” jött létre, hogy szerinte a 900-as vagy 1000-es eszten-
amelyre – a történelmi körülményeknek megfelelően – minden kizá- dőben nem beszélhetünk még egyetlen népnél sem nemzeti eszmé-
rólagos, tekintélyelvű nemzeti diktatúra építhette hatalmát. Ez a ről. Abban az időben legfeljebb a kereszténységről, vagy birodalom-
szemlélet mindent a nemzeti céloknak rendelt alá és mindent kisajá- ról lehetett szó, de semmiképpen nem nemzeti alapú eszméről.108
tított. Nemcsak a teret, hanem a térhez társított létezés szimbolikus 106 A kifejezést szó szerint használták a Vatra nagygyűlésén a marosvásárhelyi sportcsarnokban el-
vagy lényegi formáit: az egyetlen kötelezővé tett nyelvet, zászlót, elne- hangzott szónoklatok idején 1990-ben. Hangszalag a szerző birtokában.
vezéseket, feliratokat, igyekezett eltörölni az „idegen”, tehát a több- 107 „NICI UN POPOR n-a îndurat mai ingrozitor de multe lovituri ca românii. (…) Anul nefast 1940
a urnit furiile destinului asupra neamului românesc. Istoria obiectivă va arăta cîndva pricinile
nyelvű létezés minden elemét. Ez a szemlélet mindaddig csak a mo- ascunse sau adînci care au făcut ca România să se afle singură şi izolată, fără nici un ajutor, în
solyt keltő „furcsaságok” sokszínű, bizarr világát gazdagítja, amíg va- mijlocul unui cerc de duşmani de moarte (…) Dreptate românească e atît de evidentă (…).
lamely társadalmi, politikai mozgalom nem tűzi céljai közé, és nem Pentu noi Transilvania nu poate exista decît întreagă, trup din trupul nostru (…) In vreme ce
duşmanii noştrii se inverşunează să ne răpească pămîntul şi să ne robească fraţii, noi contin-
arra törekszik, hogy a megszerzett hatalommal megvalósítsa a kisajá- uăm a spera şi a crede in triumful dreptăţii adevărate, a dreptăţii noastre (…) va veni implinirea
tított nemzeti tér ideológiáját. Ehhez viszont éppen az irodalmi for- dreptăţii. Credem in Transilvania româneasca eterna si nedespărţită!” Liviu Rebreanu:
Transilvania 1940. Familia, ianuarie 1941. In: Omagiu 65 Partidul Communist Român. Editura
ma hatásmechanizmusa, a művészeti eszköztár indulati, érzelmi tö- Cartea Romaneasc, 1986, 285–287. old.
meghatása a legjobb eszköz. A kisajátított tér nemzeti ideológiája 108 „nu se poate să se vorbească oriunde, la orice popor şi în orce loc, de idee naţională pe la anul
900 sau 1000. Toata lumea trăia atunci in idei generale, cum era ideea creştină sau ideea imperi-
mindaddig „csak” a „művészeten” keresztül hat, amíg a szemlélet hí-
ului roman; nu in ideea nationala.” Nicolae Iorga: In lupta cu absurdul revizionism maghiar
veinek nincs lehetőségük a nyílt konfrontációra, tömegmozgalomra, (Harcban a magyar revizionizmus abszurdjával). Editura Globus, Bucuresti, 1991, 127. old.

92 93
Sajnos, a későbbiekben éppen Iorga az, aki elköveti ugyanazt a hibát, tatásokról írt tanulmányok elemzésekor a szerző több ellentmondást
amit felró magyar kollégáinak, vagyis, hogy későbbi eszméket vetít is felfedez, most mindössze azt a sajátos gondolatot emeljük ki, ame-
vissza a korábbi történelmi állapotokra. Amikor a románokról van lyik szerint a román kutatók írásaiban a terület őslakos népeinek le-
szó és Dáciáról, ő is visszavetíti, sőt még korábbi időkre kiterjeszti a letei társadalmilag koherensek, az emberi létezés minden kiemelke-
nemzeti eszmét, mint egyes magyar történészek. Szerinte mindenki dő attribútumával rendelkeznek, míg a másik csoport leletei, a nép-
Dáciáért küzdött: a magyarok Nyugatról Keletre, Északról Délre akar- vándorlóké bizonytalanok, nem hordoznak igazi lényegi tartalmakat,
ták létrehozni Dáciát, a románok meg Délről Északra és Keletről Nyu- nincs jövőjük.
gatra akartak Dáciát teremteni. Elmondja, hogy a középkorban
Moldovából küldték az egyházi vezetőket, és így növelték a moldovai 3.2 A regény korabeli fogadtatása
befolyást a térségben.109 Miután kijelenti, hogy a magyarok, kezdve
Thökölytől mindkét Rákócziig, valamint Bocskai, Báthory, Bethlen Mivel a Vinerea neagră regénynek számított, és megfelelt a román
Gábor csak azért küzdöttek, hogy létrehozzák Dáciát, sőt a Habsbur- nemzeti totalitárius diktatúra ideológiai és érzelmi elvárásainak –
gok sem akartak mást, azért foglalták el ezt a területet, hogy Dáciát te- amely szerint a tekintélyelvű diktatúrát is el kell fogadni az idegenek
remtsenek, következik a jól ismert, nemzetet és területet kisajátító elleni harcban, megvéd az ország feldarabolására törekvő, a homo-
eszme. „Mi létrehoztuk, Decebál ősünkért, az ő legutóbbi tragédiájá- gén nemzetállamot kétségbe vonó, belső és külső ellenség ellen –, a
nak elfelejtett sírján, megteremtettük ezt az országot, amelyik fenn román nemzeti szocializmus „aranykorszakában”, az 1980–90-es évek-
fog maradni (örökre), mert ezt parancsolja ez a szent föld, az a föld, ben nem lehetett kritizálni. Akárcsak Ion Lăncrănjan112, Păunescu,
amelyikhez elválaszthatatlanul hozzákötöttük a nemzetet, azt, ame- vagy Corneliu Vadim Tudor írásait, akik hasonló érvrendszerrel, né-
lyik itt született meg, fejlődött és a természetes határai között él.”110 ha Ceauşescu-idézetekkel díszítve hadakoztak a román nemzet ellen-
A román ősrégészet kutatóinak „alkotó nacionalizmusát” bíráló ségei, a betolakodó „szentistváni”, „fasiszta” magyarok ellen. A hatal-
Gheorghe-Alexandru Niculescu régész szerint, még mindig erősen mon levő pártideológusok sejtették, hogy ez az egyetlen érvrendszer
hat a nemzeti gondolkodás politikai támogatása a román arche- (az ártatlan román nemzetet fenyegető idegenek egykori bűneinek a
ológiában.111 A nacionalizmus hívei területi eredetmagyarázatokat felemlegetése), amelyre nemzeti konszenzust lehetett építeni a leg-
dolgoznak ki és szembeállítják a „mi” múltunkat az „övék”-ével, sze- kegyetlenebb gazdasági, ideológiai nyomás idején, amelyben egy-
rintük az etnikai önazonosság mindig meghatározta a társadalmi re- másra talált a pártvezetés, az értelmiség rejtett indulatai, és a mozgó-
alitásokat. Az archeológia kitűnő lehetőséget nyújt arra, hogy meg- sított, felhasznált „nemzeti” tömegek önfelmentő lelke. Még mindig
mozgassa a tényekre alapuló ezoterikus gondolkodást, a titokzatos jobb egy, az ország szuverenitását védő „szegény” nemzeti diktátor,
és többértelmű nemzeti eredetről, sőt hogy tudományos formában akit körkörösen fenyegetnek az ellenséges népek – nyugtatták magu-
mutassa be a nemzet olyan példamutató múltját, amelyet másként kat –, mintha feldarabolnák az ősi nemzeti földet és visszajönnének
nehéz vagy lehetetlen lenne dokumentálni. A román archeológiai ku- a barbár, kegyetlen, fasiszta magyarok. Sajnos a nemzeti érzelmű ro-
mán értelmiség jelentős része is csatlakozott ehhez a nemzeti beletö-
109 Iorga: i. m. 126. old.
110 „Noi am făcut, pentru strămoşul nostru Decebal, pe mormîntul lui uitat din locul ultimei 112 Romániában Méliusz József, a Román Írószövetség akkori alelnöke arra kérte a politikai veze-
tragedii, am făcut ţara această care rămâne, fiindcă aşa porunceşste pământul acesta sfânt, tést, hogy tegye lehetővé vitáját Ion Lăncrănjannal a Cuvînt despre Transilvania című könyv-
pământul pe care l-am legat nedespărţit de neamul care s-a născut, s-a dezvoltat şi trăieşte între ben megjelenő egyoldalú, magyarellenes uszító hang miatt. Nem méltatták válaszra, ezért kilé-
hotarele sale fireşti.” N. Iorga: i. m. 133. old. pett a Román Írószövetségből. Magyarországon Köteles Pál: Töprengés egy torzkép előtt. In:
111 Gheorghe-Alexandru Niculescu: Nationalism and the Representation of Society in Romanian Lelkek félárnyékban. Noran (é. n.); és Száraz György: Egy előítélet nyomában. Magvető, Buda-
Archeology. In: Nation and National Ideology Past, Present and Prospect. Bucharest, New pest, 1976 válaszoltak Lăncrănjannak, de a román olvasóközönséghez csak egyoldalúan tolmá-
Europe College, 2002. csolva, vagy egyáltalán nem jutottak el a magyar érvek.

94 95
rődés, és önfelmentés mechanizmusát működtető szemlélethez. El- kentették is a jobbérzésű értelmiséget, a nemzeti érzelmek hatalmá-
ítélték az ország egykori megcsonkítását, elítélték a magyarok rém- nak nem tudtak ellenállni. Az egykor elszenvedett nemzeti sérelmek
tetteit, buzdítottak a nemzeti összefogásra és „megénekelték Románi- felemlegetése és a nemzeti jövő nagysága elaltatta bennük a kritikai
át”. Egy szó sem esett arról, hogy a Ceauşescu-korszakban már egé- szellemet, különböző önáltató magyarázatokkal mentették fel az
szen más történet zajlott: a nemzetiségek kiűzése, a városok és tele- autoriter hatalom képviselőjét. Előbb teremtsük meg a nemzeti egy-
pülések demográfiai arculatának a megváltoztatása, a homogén séget (győzzünk a háborúban, tisztítsuk meg a területet, űzzük ki az
nemzetállam megteremtése.113 A korabeli román nemzeti képzeletet ellenséget stb.), majd azután megszabadulunk a diktatúrától és a dik-
építő kiadványok „üzenetét” jól összefoglalta Tóth Sándor Jelentés Er- tátortól – gondolták az emberek. Ebben az ideológiai érvrendszer-
délyből című, Nyugatra küldött összefoglalásában: „1. A magyar irre- ben egymásra találtak a pártelit, a vezér és a jó szándékú „nemzet”
dentizmus Románia területi integritását fenyegeti. Ez ugyan az adott egyszerű hívei. Jellemző, hogy a tömegre leglátványosabban ható
történelmi világkonstellációban több mint abszurdum, de hazai fo- eszközt, a filmet, Romániában személyesen a több funkciót betöltő
gyasztásra eddig is mindig bevált és hatott; 2. A párt, a kormány el van államelnök cenzúrázta. Erről olvashatunk a korabeli magyar külügyi
szánva rá, hogy mindenkivel szemben megvédi az ország határait jelentésekben is, például Eugen Uricariu Rug şi flacără (Máglya és
(függetlenségét, szuverenitását stb.); 3. Aki ezzel a vezetéssel, láng)115 című magyarellenes filmjének engedélyezése kapcsán.
Ceauşescu vezérségével szembefordul, az a román nemzet legszen- „Egyébként a román filmek (…) első számú kritikusa (ha nem is cen-
tebb érdekeit árulja el. (…) Amikor egy sokrendbéli válság sújtotta, le- zora) az államelnök” – írta Rajnai Sándor nagykövet Bukarestből
züllött ország felgyülemlő társadalmi feszültségei a hatalom pozíció- 1980 márciusában.116 Rajnai különösen óvatos beszámolókat küld,
it fenyeget(het)ik, ilyen manipulációval lehet a népharagot más irány- mindig igyekszik dokumentálni adatait, és inkább mások vélemé-
ba terelni, levezetni. Eddig már többször alkalmazták sikerrel.”114 nyét továbbítja, mint a sajátját. Erre a filmre mégis többször visszatér
Nemzeti – indulati és történelmi – mitológiai alapon a román ér- jelentéseiben. Többek között, beszámol arról, hogy: „a sajtóbemuta-
telmiség jó része elfogadta a nemzeti történelmi sérelmekre épülő ér- tón részt vett magyar nemzetiségű újságíró (…) szerint a filmben min-
zelmi érvrendszert, és ezzel kénytelen-kelletlen, vagy egyesek közü- den eddiginél elfogultabban jelen van a román nacionalizmus és az
lük lelkesen belesétáltak abba a csapdába, hogy nyilvánosan elfogad- idegen- (elsősorban) magyargyűlölet.” A filmmel kapcsolatos vitákat
ták a diktátor legfurcsább szerepléseit is. Ez sajnos minden nemzeti már január óta követik a magyar külképviselet munkatársai, majd
elvre építő diktatúrában így zajlott: amennyiben kiegyezett a nemze- összegzésképpen a következőt közlik: „A filmmel kapcsolatos saját
ti érzelmű értelmiség, közönség a tekintélyelvű hatalommal. Horthy benyomásunk lényegében egybeesik a különben nacionalista hang-
lelkesítő beszédei, Hitler vagy Mussolini nemzeti érzelemre építő vételű Flacăra című hetilap kritikusának azzal a véleményével, misze-
szövegei, Antonescu vagy Ceauşescu bármilyen távolságtartásra ser- rint „egyidejűleg történelmi és ugyanakkor mai hangvételű, mivel
minden néző felfogja, hogy mennyire az aktualitásokat dolgozza fel
113 „Un isntrument eficent in procesul de omogenizare a fost modificarea treptată a componenţei (…) ez a kosztümös film is – mint a többi román történelmi film – a
etnice a principalelor oraşe din Transilvania. Declararea acestora ca „oraşe închise” înca din mai hivatalos politikai téziseket vetíti vissza a múlt egy szakaszába és
1947 a permis autorităţilor comuniste să dirijeze si să controleze în mod direct mişcările de
populaţie.” (A homogenizálás folyamatának egyik hasznos eszköze volt Erdély legfontosabb Cuza fejedelem, vagy Catargiu miniszterelnök a XIX. századból az
városaiban az etnikai összetétel fokozatos megváltoztatása. Ezeket már 1947-ben „zárt városok- RKP legutóbi kongresszusi dokumentumainak, egyéb állásfoglalá-
nak” nyilvánították, ami lehetővé tette a kommunista hatóságoknak, hogy közvetlenül irányít-
sák és ellenőrizzék a lakosság mozgását.) Vladimir Tismăneanu: Raport final. Comisia soknak a téziseit mondják fel. (…) Ez a manipuláció első rétege. A má-
Prezidenţială pentru analiza dictaturii comuniste din România. Bucuresti, 2006, 536. old.
http://www.presidency.ro/static/ordine/RAPORT_FINAL_CADCR.pdf 115 A könyv magyar nyelven is megjelent: Eugen Uricariu: Máglya és láng. (ford. Szabó János). Da-
114 Tóth Sándor: Jelentés Erdélyből (1987). Magyar Füzetek Könyvei, Dialogue Européens (h. n.), cia Kiadó, Kolozsvár-Napoca, 1982.
1989, 98. old. 116 MOL XIX – J – 1 – j. KÜM. Románia. 00101072/1/1980 III. 11.

96 97
sodik vonalhoz számítható csak, amire nemzetiségi kritikusunk tikus, hanem körülír: a magyargyűlölet. Ugyan felemlíti, hogy Doru
egyébként érthetően érzékenyen reagált, a magyar és lengyel emig- Munteanu első regényének, a balázsfalvi nemzetgyűlés nagy napjá-
ráns forradalmárok negatív, manipulált beállítása. Kétségtelen, hogy ról írt, Duminică mare (Nagy vasárnap) című regényének is voltak
ez a beállítás a nézőben öntudatlanul is ellenszenvet, nacionalista ér- hibái, többek között az, hogy az epikai cselekmény néha feloldódik,
zelmeket és emlékképeket raktároz el, s ha a film nem is elsődlege- az elmesélés néha „stagnál”, ezért fordul a visszaemlékezésekhez, és
sen és direkt módon, de végeredményben mégis nemzetiséget (tör- a naplószerű szövegekhez az író. Valójában ez a Fekete péntek egyik
ténelmét, személyiségeit, hagyományait) sért. Az a helyzet is köny- stilisztikai hibája is, de ezt nem említi a kritikus. Ehelyett a történelmi
nyen elképzelhető, amit a nemzetiségi filmkritikus hangsúlyoz, hogy leírások, a román nép létét veszélyeztető bécsi diktátum okozta bru-
az erdélyi vegyes osztályok iskoláiban a kötelező filmlátogatások ke- tális nemzeti szenvedés leírását dicséri.
retében a Máglya és láng című film termékeny talajra hull a román A korabeli kritikusok megállapítása szerint, az olvasóközönség
kisdiákok agyában és a primitív nacionalizmust szítja.” rendkívüli érdeklődéssel fordult a történelmi tematikájú és abból ih-
Annak ellenére, hogy az utóbbi években a Romániával foglalko- letődött irodalom felé. „Az olvasók igénye, hogy ilyen műveket kérnek
zó történészek és szociológusok egyes csoportjai jelentős elemzése- – írja Ioana Bot – nem csak egyszerűen egy bizonyos történelmi idő-
ket írtak, amelyekben igyekeznek lebontani ezt a nemzeti ideogram- szak tényeinek (minél több és minél részletesebb) megismerése óha-
mát,117 de a politikai közéletben és a román köztudatban még mindig jából születik.”122 Véleménye szerint éppen az a tény, hogy a történel-
elevenen hatnak a konfrontatív történelmi hivatkozásokra épülő mi próza, a különböző jelentésein keresztül aktuálisabbá válik, mint a
ellenségképek,118 érzelmi-mitologikus történelmi nemzetképek legtöbb jelenkorból merített szöveg. A kritikus már attól tart, hogy a
(„suflet naţional”119 nemzeti lélek/lélegzet), valamint elevenen hat az történelmi témák éppen olyan receptregényekké válnak, mint a best-
ezekre épülő gyűlöletkeltő irodalmi alkotások érvrendszere. Olyan sellerek. Doru Munteanu regényeinek eredetiségét éppen abban lát-
mélyen beépültek a nemzeti kiegészítő képzeletre épülő diskurzus- ja, hogy kiemelkedik, sőt „bátran” szembeszáll ezekkel a történelmi
nak a sztereotípiái, hogy még – közel két évtizeddel – a román nem- receptregényekkel, újraalkotja „történelmünk” egyik megrázó idősza-
zeti szocialista diktatúra bukása után is, az egyes jelenlegi román kát. Bár a kritikus óvatosan megjegyzi, hogy nem lehet eldönteni, va-
pártpolitikai képviseleteken keresztül a parlamenti vitákban is felfe- jon a vallomásos narratívára épített formával, amelyből gyakran kicsú-
dezhető a hatásuk.120 szik a perspektíva, az író egy új román próza megteremtése felé halad,
A Vinerea neagră (Fekete péntek) – olvassuk az egyik korabeli vagy csak szerkesztői ügyetlenségről („stîngăcie”) árulkodik, de ő is a
kritikában121– „nagyon igaz történeteket tartalmaz egy tragikus élet- tragikus témaválasztás dicséretével fejezi be a cikkét.
ről: az egyéni emlékezet a közösség tapasztalataival gazdagodik”. A Egy másik korabeli kritikusa feltételéül szabja a történelmi regé-
kimondatlan közösségi tapasztalat, amelyet nem fogalmaz meg a kri- nyeknek, hogy a leírásban az elmúlt események előrevetítsék a jelent
„így biztosítsák” az egykori történések aktualitását. „Arról van szó – ír-
117 A dolgozatban már említett Lucian Boia, Sorin Mitu stb. mellett lásd: Katherine Verdery: ja –, hogy szükségszerűvé vált a történelem művészi átértelmezése,
Compromis şi rezistenţă. Cultura Română sub Ceauşescu. (Kompromisszum és ellenállás. A ro- az, hogy a történelmi igazság talajára építsék a képzelet vetületeit.”123
mán kultúra Ceauşescu alatt). Humanitas, Bucuresti, 1994. Szerinte Doru Munteanu könyve megfelel ennek az igénynek. A kriti-
118 Mungiu–Pippidi: Transilvania… i. m.
119 Mircea Vulcănescu: Dimensiunea românească a existenţei. (A létezés román dimenziói). kus szerint a könyv egyúttal az „érzelmi nevelés eszköze” is, amelyből
Editura Fundaţiei Culturale Române, Bucureşti, 1991, 37. old. kiderül, hogy az ország sorsáért (Nagy-Románia megteremtéséért)
120 Ágoston Vilmos: Médianacionalizmus és európai integráció (Magyarország és Románia).
EÖKiK, Budapest, 2004. 122 Ioana Bot: Istorie şi roman (Történelem és regény). In: Tribuna, 30. nr 33. 1986. aug. 14., 4. old.
121 Constantin M. Popa: Zilele istoriei (A történelem napjai). In: Luceafărul, 29. nr. 39. 1986. szept. 123 Ion Spânu: Un roman al Unirii (Egy könyv az Egyesülésről). In: Luceafărul L9. nr 33. 1986. aug.
27., 3. old. 16., 1. old.

98 99
folytatott küzdelem annak az erkölcsi érettségnek a tanúsága, amelyet megkapónak tartja, mégis megemlíti, hogy regényként inkább egy
egy közösség ügyéért kell szentelni. Véleménye szerint, a könyvben, történelmi esszére hasonlít a könyv.
akárcsak a Fekete péntekben a román modern próza „Bildungsroman” A fentiekből is kiderül, hogy kritikusai és olvasói elsősorban a
– típusú, kimagasló teljesítménye tükröződik. nemzeti, tartalmi konnotációkért, az erdélyi románság szenvedései-
„Horaţiu Apolzan – írja egy másik jeles román lap kritikusa a Fe- nek leírásáért, a magyarok hátborzongató bestialitásának „történel-
kete péntek főhőséről – a Történelem tanúja, egy eseményeket befo- mi” tanúságaként magasztalták Doru Munteanu regényeit, nem ki-
gadó szereplő. Ezeket az eseményeket azután el kell mesélnie a jövő mondottan irodalmi erényeiért. Arra a kérdésre, hogy miért ír törté-
történelmének.”124 Szerinte a regény főhőse maga a Történelem, sőt nelmi regényt, Doru Munteanu így válaszolt egyik cikkében: „Valójá-
„Erdély alakja” (figura Ardealului) körvonolazódik a könyvben „a ban amit én írok, nem valamiféle regény, hanem egészen más: a sze-
szerző őszinte pátoszán” keresztül. „Ez a meleg megfelelés [caldă replő vallomása a történelemről. Nem törekedtem arra, hogy vala-
corespondenţă] a szerző és lényének történelme között a könyv mely idő társadalmi freskóját rajzoljam meg. (…) a Nagy vasárnap, a
megfellebbezhetetlen érdeme.” A történelemből „hiányzott” az Igaz- Fekete péntek és a Szerdai feltámadás (a kéziratot átadtam a kiadó-
ság eszméje a bécsi diktátum idején, amikor kiszakították a román nak) nem olyan regények, amelyek sorra veszik a történelmet és el-
földet az „ország testéből” (trupul ţării). Annak ellenére, hogy a má- képzelik az eseményeit, hanem a történelem megy keresztül rajtuk.
soktól hallott és felsorolt események leírásakor „tézisregényre” emlé- (…) Ez alakítja a szereplők emberi lényegét. (…) Ez maga az élet „isme-
kezteti a kritikust, de ezek a felsorolások, véleménye szerint pergőb- retlen katonája”. A főhősét: „mint erdélyi értelmiségit, teljesen uralja
bé teszik a cselekményt, és végül „szenzációs regényt” (roman sen- a nemzeti egység gondolata, és minden törekvése ehhez az eszmény-
zaţional) fedez fel benne a cikk írója. hez igazodik. (…) Állandóan, de elsősorban a történelemben kutatja
George Pruteanu egyenesen a történelemben végrehajtott lelki egy nép autentikus életének leltárát, egy nemzet igazi önazonosságá-
„vizsgálatnak” (anchetă = hatósági, rendőrségi kivizsgálásnak) neve- nak bizonyítékát a világon. Távol a történelmi pártok játékától, de
zi a regényt. A könyvben egyik legfontosabb résznek tartja az alábbi anélkül, hogy apolitikus lenne, egyetlen ideológiája, amit odaadóan
idézetet: „Idehallgasson Király úr, vissza fogunk térni, légy nyugodt, szolgál, az: „Tarts a néppel, hogy el ne tévedj!”126 A szerző szerint
hogy vissza fogunk térni!” (42. o.) Ehhez a következőket teszi hozzá „nincs is más az irodalomban, mint csakis történelmi regény, mivel
a kritikus: „Az ilyen részletek elnyerik a román irodalom olvasóinak minden, ami az életben történik, máris történelem, vagy azzá válik”.
teljes politikai egyetértését, mert Erdély, a szent tűzhely, mindig a ro- Úgy véli, hogy ő egy másik utat választott, mint a hagyományos törté-
mánság szíve volt és lesz.”125 Véleménye szerint, Doru Munteanu nelmi regények receptje. Az ő írásai vallomások, „gyónások”
„szent János” idézeteinek formájában összegyűjti mindazokat a vitat- (spovedanie), egyfajta naplók. „A napló egyetlen minősége és köve-
hatatlan, megdönthetetlen bizonyítékokat, amelyek a románok két- telménye az őszinteség.” Arra a kérdésre, hogy miből születik a nap-
ségbevonhatatlan állandóságát igazolják Erdélyben. „Ha leszámítjuk ló, a válasza meglepő. „Talán néha gőgből (orgoliu), de a legbiztosab-
a kimondottan irodalmi szempontokat (de vajon vannak-e kimon- ban abból az igényből, hogy ne felejtsék el.” Néhány bekezdéssel ké-
dottan irodalmi szempontok?), találunk számtalan olyan erényes ol- sőbb ellentmond a forma őszinteségéről vallott nézeteinek, és azt ír-
dalt, amelyek több mint hasznosak. Doru Munteanu leírja a horthys- ja, hogy „arra használtam fel ezt a hamis naplót (fals jurnal), mint iro-
ták őrült véres delíriumát az időlegesen megkaparintott területeken.” dalmi formát, hogy első személyben meséljek el mindent”. Tehát az
Noha a szerzőnek a történelmi és nemzeti tematikáját igaznak és őszinte napló: hamis. De mindezt csakis azért teszi, hogy még objek-
tívebben írja le az eseményeket belülről, ahogyan a szereplő felfogta,
124 Florin Berindeanu: Istoria la un moment dat (A történelem egy bizonyos időben). In:
Amfiteatru, 30. 1986. július 7., 2. old. 126 Doru Munteanu: Un reflex de conştiinţă (Az öntudat reflexe). Luceafărul, 30. nr. 23. 1987. júni-
125 George Pruteanu: Două romane (Két regény). In: Astra, 21. nr. 6. 1986, 11. old. us 6., 1. old.

100 101
és átélte. Szerinte „a történelmi regény a múlt bűvöletéből fakad”, de
elsősorban a „történelmi küldetésből”, a visszaemlékezés „kötelezett-
ségéből”, hogy újraalkossunk egy letűnt kort, hogy ne felejtsék el, és
azzal a céllal, hogy „tanuljanak” belőle. Összegzésként három ese-
ményt emel ki a román nemzet történelméből, amelyre meg kell ta-
nítani a gyerekeiket. Szerinte ezeket a napokat soha nem szabad elfe-
lejteniük: 1919. december 1. a „nagy vasárnap”, a nemzet egyesülése,
Nagy-Románia megteremtése; 1940. augusztus 30. „fekete péntek”, a
4. Az úrgazda és
haza testének megcsonkítása a hírhedt bécsi diktátum idején; és
1944. augusztus 23. a „szerdai feltámadás” történelmi napjait.
a patkányemberek
Amint a fenti dátumokból is látjuk, Doru Munteanu a nemzeti
történelmi képzeletet össze akarta egyeztetni az aktuálpolitikai elvá- A tér magyar nemzeti kisajátítása Wass Albert műveiben
rásokkal. Mindenesetre, egy dátumot, az 1944. augusztus 23-i „feltá-
madást” máris eltüntették a nemzet legújabb kori emlékezetéből: a „Azt hiszem – írja Amedeo di Francesco –, hogy ma már olyan törté-
rendszerváltással törölték a szovjet felszabadítás és román „felemel- nelmi helyzetben élünk, amely lehetővé teszi, hogy Wass Albert két-
kedés” napját a nemzeti ünnepek közül, így az újabb nemzedékek ségkívül összetettnek mondható irodalmi személyiségéről részrehaj-
nemzeti képzeletéből is. lás nélküli véleményt alakíthassunk ki. Már csak azért is, mert min-
den lehetőségünk megvan arra, hogy minden történelmi és politikai
előítélet nélkül olvassuk újra műveit: így a magyar irodalmat egysé-
gesnek felfogó olvasóközönség számára Wass Albert szépszámú lap-
jait, amelyek minden bizonnyal a század magyar irodalma legjobbja-
ihoz tartozik.”127 „Azt gondolom, aki nem ismeri Wass Albertet, saj-
nos, megengedte magának a műveletlenség luxusát”128 – olvassuk
Bajnok Lászlóné írásában.
A sort folytathatnánk Wass Albert mai irodalomtörténeti és ideo-
lógiai méltatásainak a felsorolásával, de álljunk meg annál a megálla-
pításnál, hogy elérkezett az idő, amikor Wass Albert irodalmi szemé-
lyiségéről részrehajlás nélkül lehet szólni és vizsgáljuk meg, vajon
Amedeo di Francesco másik megállapítása is helytálló-e? Vagyis,
hogy vajon „a század magyar irodalma legjobbjaihoz tartozik”-e? A
harmadik kérdés, amelyet Amedeo di Francesco felvet: vajon milyen
(nem az egész „észak-amerikai irodalom”, mint ahogyan az olasz iro-
127 Amedeo di Francesco: Erdély képe a kanadai magyar irodalmi tudatban. In: Kölcsönhatás, új-
raírás, formula a magyar irodalomban. Universitas Kiadó, Budapest, 2005. 279–289. A szerző
a „L’Orientale nápolyi tudományegyetem magyar nyelv és irodalom professzora. A kötet szer-
kesztője Szörényi László, az MTA Magyar Tudományos Intézet főigazgatója.
128 Balázs Ildikó: Wass Albert életmű-bibliográfia 1923–2003, az előszót írta és lektorálta Bajnok
Lászlóné, Kráter, Pomáz, 2004.

102 103
dalmár szerette volna megírni, hanem mindössze) Wass Albert Er- Mezőség népművészetét, s megteremtette kultuszát, mítoszát, és elő-
dély-képe? És természetesen a kisajátított tér, meg a konfrontatív iro- készítette befogadását. Ez már szemben állt a tömbmagyarság szé-
dalom kérdéséhez szólunk hozzá. kelyföldi mítoszával és a népzenedivat területén ki is szorította azt.
Magyarországon diadalra jutott az egyedüli „tiszta erdélyi magyar-
4.1 Napjaink Wass-kultusza nak” vélt román–magyar vegyes folklór, divatba jött a vegyes Mező-
ség, a többségében magyar Székelyfölddel szemben.
A Fidesz – MPP országos választmányának elnöke, Kövér László, egy Természetesen a politikai mozgalmak szempontjából igaza van
újsághír szerint, a következő szavakkal avatta fel Wass Albert szobrát Nyerges Andrásnak, aki arra hivatkozik, hogy a Wass-kultusz lényege
2007. március 11-én, Sükösdön: „Wass Albert példája, élete és életmű- Magyarországon összefüggésbe hozható a náci Németország bűnei-
ve (…) aktuálisabb lett, mint a rendszerváltás óta bármikor.” Ha arra a nek felmentésével, és nem annyira az Erdély-kérdés, mint az egykori
kérdésre keressük a választ, hogy mi ma Magyarországon Wass Al- hitleri Németország felmentése a döntő, de ezek a komponensek
bert életművének aktualitása, a következő magyarázatot találjuk Kö- mind összefüggnek neve bonyolult társadalmi, érzelmi konnotá-
vér beszédében: „érdemes úgy figyelni hősünk életútjára, életművé- ciójának elemzésekor.
re, példájára, mint aki megelőlegezte a nemzet határokon átívelő Bár nem felel meg sem a jelenlegi irodalmi értékrendnek, sem a
újraegyesítését.”129 könyvkritikai fogadtatásnak, de a Wass-kultusz jelentőségét jól szem-
A magyarországi Wass-kultusz nem előzmények nélküli. Egy- lélteti Takaró Mihály irodalomtörténész megállapítása: „Nem cáfolha-
részt folytatása a két világháború közötti Erdély-kultusznak. A meg- tó, hogy ma Magyarország egyik legkedveltebb és legolvasottabb író-
csonkított magyar haza érzelmi-tudati kompenzációjaként jelent ja Wass Albert.”130 A fentiekkel ellentétben, sőt annak ellenére, hogy
meg, másrészt annak ellentétére is épül. A különbség annyi, hogy a Wass Albert olvasóinak köre – amely többnyire azonos ideológiai tá-
világháború előtti Erdély-kultusz szimbólumait, amelyeket elsősor- borhoz tartozókat jelent, és a nemzeti lektűr olvasmányok kedvelői-
ban Tamási Áron és Nyirő József székely posztóba öltöztetett, „hali- hez sorolhatók – egyre nő, manapság még mindig nem érkezett el
nakötésű” regényeire építettek a szemfüles kiadók, akik a furfangos, annak az ideje, hogy általánosan elfogadható értékelést írjanak mű-
de nemzeti elnyomástól szenvedő székelységre, a Hargita medvéket veiről az irodalomtörténészek. Ennek oka, hogy Wass Albert ma még
és más egzotikumokat felvonultató képeire alapozták üzleti karrier- nem irodalom, hanem nemzeti ideogramma. Wass Albert kultusza
jüket, a hetvenes években felváltja a magyar köztudatban egy ezzel el- több neuralgikus, tabuként kezelt és megoldatlan kérdésnek a pszi-
lentétes szimbólum: a román vidéken élő szórvány magyarok nyo- chológiai kompenzációja. A kultuszt nem lehet pusztán irodalomtör-
morúságos helyzete, és élet-halál harca a nemzeti fennmaradásért. téneti elvek alapján leírni. Illetve lehet, de nem érdemes. Az ideológi-
Ehhez kapcsolódnak a mezőségi és a csángó (román–magyar motí- ai mítoszra épülő műveket előbb az irodalomkritikának kell megmér-
vumokra épülő) folklór ősi magyar eredetére való hivatkozások, a nie. Az irodalomkritika viszont nem az egyetértés műfaja. Megmére-
mezőségi (román–magyar motívumokat tartalmazó) vegyes tánc- tés nélkül nincs irodalmi érték. Csak kultusz.
rend és zene „magyar” kisajátítása. A 70-es évek magyarországi A Wass-kultuszhoz lényegesen hozzájárult, hogy az utóbbi évek-
táncházmozgalma előkészítette a lelki befogadás útját a mezőségi ve- ben a nyugati kiadványok mellett két nagyon aktív kiadó is küzd írá-
gyes folklórnak (irodalomnak és versnek). Ez az egyedüli „ősi ma- sainak újabb megjelentetéséért: a magyarországi Kráter Műhely Iro-
gyar”, szenvedő és kihalófélben levő erdélyi magyarság zenéjének, dalmi és Művészeti Egyesület és a marosvásárhelyi Mentor Könyvki-
táncának megmentésére irányuló heroikus mozgalom kisajátította a
130 Takaró Mihály: Zárógondolatok Wass Albert írásművészetének stílusáról és titkáról. In: Takaró
Mihály: Wass Albert regényeinek világa: a XX. századi Erdély krónikása a világban. Masszi,
129 Lukács Csaba: Kövér: Pusztul, sorvad a népünk. In: Magyar Nemzet, 2007. márc. 12. Budapest, 2004, 127. old.

104 105
adó. Azt gondolnánk, hogy ez így is van jól, az egyik terjeszti az erdé- A Wass-művek piacának vitájára jellemző: Wass Albert és az ördö-
lyi piacon az író műveit, a másik Magyarországon, de a küzdelem szó gök című napilapcikk,133 amelyikben a következőket olvashatjuk:
szerint értendő, mert elsősorban ugyanarról a piacról: Magyarország- „Valakik annyira szeretik Erdélyt, hogy Erdély könyvkiadó-
ról van szó, és a magyarországi állami irodalmi könyvtámogatások ját, a marosvásárhelyi Mentort tönkre akarják tenni. Ugyan-
megszerzéséről. Ebbe a nemes versenybe bekapcsolódott a Magyar ezek Wass Albertet még poraiban is meggyalázzák. Vigyázza-
Ház is, amelyik a Magyarok Világszövetségének égisze alatt működik, tok, magyarok: a báránybőrbe bújt farkasoknak ne higgye-
és szintén kezdte nyomtatni Wass Albert könyveit. Már évek óta hú- tek!” A napokban (december közepén — sz. m.) minden érdekelt
zódik a perre menő vita a kiadási jogokról. Egyes értesülések szerint, könyvkereskedelmi vállalat vezetője levelet kapott, amelyben nyíltan
maga Wass Albert teremtette meg ennek a versengésnek a lehetősé- felszólították őket a Mentor Kiadó és partnere, a Lap-les Kft. elleni
gét azzal, hogy Szász (Zas) Lórántnak, 1989-ben eladta művei kiadá- bojkottra. A szerzők hamis indoklással magyarázták zsaroló szándé-
sának a jogát, aki a magyarországi Kráterrel kötött szerződést. Wass kukat. Egy velejéig romlott elme ténykedésére vall a levél felhívása:
Albert fiai viszont létrehozták a Czegei Wass Foundationt és ők, mint Wass Albert aláírása hamisítvány, ezért minden más könyvkiadás jog-
örökösök, a Mentor kiadóval kötöttek szerződést. Ráadásul a Magyar talan, kivéve a Krátert, és ezt e nemes szívű üzletemberek már bíró-
Házat Szász Lóránt bízta meg egyes Wass-művek kiadásával, így több ságra is terjesztették. Kedves Erdélyiek és mindazok, akik szeretik
érvényes és vitatható szerződés van forgalomban.131 „A Mentor Ki- Wass Albert írót: ebből ti magatok vonjátok le a tanulságot! Íme a le-
adó vezetőjével nem beszélgethettünk ugyan személyesen – olvas- vélrészlet: „Tisztelt Könyvkereskedési Vezető!... Kb. két héttel ezelőtt
suk a Nyugati Jelen tudósításában –, de sikerült megfigyelnünk, hogy kaptuk meg egy elismert írásszakértő és egy bejegyzett grafológus
a pereskedések ellenére, s annak dacára, hogy a szöveg megcsonkí- szakértő véleményét arról, hogy nem Wass Albert írta alá azt a szer-
tásával is vádolták a szerkesztőket, még mindig jó üzletet jelent szá- ződést, amelyben az író könyvei kiadási jogát átruházná az amerikai
mukra a Wass-életműsorozat. A vásárlók céltudatosan keresik a kü- Czegei Wass Alapítványra. Köztudott, hogy az író halála után ez a flo-
lönböző regényeket, ha szükséges, gyorsan hazatelefonálnak, hogy ridai Wass Alapítvány a kiadás jogát továbbadta a Mentor Kiadónak.
ez vagy az a könyv megvan-e nekik? Ha megnyugtató választ kapnak, Így a Mentor Kiadó szerződése hamis okiratnak tekintendő... A ha-
azonnal megvásárolják a szóban forgó köteteket. Ez fölöttébb furcsa mis aláírás fölfedezése után a Kráter Kiadó és Szász Lóránt egyetem-
jelenség (…) Ha valaki nagyon olvassa egy szerző műveit, akkor – ál- legesen perújrafelvételt kezdeményezett a Mentor Kiadó kiadási jo-
talában – tudnia kell, emlékeznie kell egyikre is, másikra is. Ennek a gát illetően is... Kérem, döntse el, hogy az ön kereskedésének ezek is-
feledékenységnek és egybemosódásnak egyik legfőbb oka az lehet, meretében a továbbiakban is szándékában áll-e a Mentor-könyvek
hogy W. A. hosszú élete és elszigeteltsége során folyton ugyanazokra terjesztése. A Kráter Kiadó ezzel a manipulációval több millió forin-
a témákra írt újabb és újabb variációkat.”132 Ehhez még hozzátehet- tos kárt szenvedhet. Az ön, illetve cége által megvalósított kereskedel-
nénk azt, hogy a kiadók fel is darabolják, külön megjelentetnek rész- mi haszon pedig fizetési kötelezettséget von maga után a jogsértésre
leteket egyes műveiből, majd tematikus összeállításokat és kritikai vonatkozó bírósági ítélet után. A Kráter Műhely Egyesület és Kiadó-
bemutatásokat, gyűjteményeket nyomtatnak, sőt életműsorozatban nál Wass Albert könyvei továbbra is kaphatók, és jogtisztán vannak
újra kiadják írásait, ezért a Wass Albert nevével megjelenő variációk jelen a magyar könyvpiacon. Pomáz, 2004. november 16. Turcsány
sora szinte végtelenné válhat. Péter elnök és Szutor Ágnes gazdasági vezető”. Csak egy nagy bökke-
nő van – folytatja tovább a cikkíró – Mrs. Louise Williams Astor nép-
131 Bogdán Tibor: Határon átívelő kiadói botrány Marosvásárhelyen. In: Magyar Hírlap 2000. 01.
szerű városi tisztségviselője, Florida állam közjegyzője még ma is jól
25.
132 A XIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, 2006. április 20–23. http://ij.nyugatijelen.com//
hir16feszt.php 133 Kovászna, 2005. jan. 16.

106 107
emlékszik a napra, amikor az idős író, Wass Albert előtte hitelesen római katolikus templom udvarán Pakó Benedek vezetésével állított
aláírta az érvényes okiratot, melyet a Washingtoni Nemzeti Szerzői Wass Albert-szobor.
Jogvédő Hivatal érvényesített 1997 augusztusában. A teremben jelen 2003. január 5-én a Maros Megyei Prefektúra 337. sz. átiratával fel-
volt az ismert Mrs. Williamson kívül egy másik városi elöljáró, aki az szólította a két parókiát, hogy távolítsák el a szobrokat. Mivel ennek
írót jól ismerte, továbbá az író fia, Czegei Wass Géza és menye, nem tettek eleget, a prefektúra értesítette az ügyészséget. Hat hónap-
Czegei Wass (sz. Kutasi) Zsuzsanna. Szó sincs arról, hogy Wass Albert tól öt évig terjedő börtönbüntetést kaphattak volna az elkövetők.136
helyett bárki más írta volna alá azt a szerződést. A család tulajdoná- Ekkor fordultak Frunda György RMDSZ-szenátorhoz, mint jogi kép-
ban fennmaradt egy hangszalagon az író üzenete, melyben kifejezi viselőhöz, aki beadványban fordult Románia Legfelsőbb Ügyészé-
vágyát és végakaratát, hogy a fiai által létrehozott Czegei Wass Alapít- hez, hogy semmisítse meg az 1946. márc. 13-án hozott népbírósági
vány javára aláírja a visszavonhatatlan és kizárólagos szerzői és ki- ítéletet, amelyben halálra ítélték Wass Albertet és édesapját. Az
adói jogot. A családnak sokat emlegette, hogy ha fiai nem vállalták ügyészég elutasította a kérelmet.137
volna a könyvei kiadását, akkor a szerzői jogot a Ligonier-i Reformá- Ez az elutasítás újabb éltetője lett a Wass-kultusznak. A Wass-kul-
tus Bethlen Otthonra hagyta volna. (Más szóba sem jött!) Örömére tusz szervezői között első helyen a Kráter Művészeti Egyesületet talál-
mégis fiaira ruházhatta életművének kiadási és terjesztési jogát. Ez juk, amely sorozatos rendezvényein népszerűsíti Wass Albert életmű-
tény, nem vita kérdése. Kár, hogy nem érdeklődött az igazság iránt a vét. Néhány adat a honlapjukról:138
buzgó Wass Albert-kutató, Turcsány Péter és az írót az éhezés elől 2004. március 1. (MTI) „A fővárosi MIÉP frakcióvezető-helyettese
megmentő Szász Lóránt. Megspórolhatták volna a bírósági költséget hétfőn kijelentette, hogy „mindent, ami magyar vonatkozású, lesö-
és azt az erkölcsi kárt, amelyet máris okoztak. Kérjük, hogy minden pörnek az asztalról a főváros jelenlegi vezetői” (…) ezt annak kapcsán
magyar honfitársunk terjessze ezt a hírt, és adja tovább ezt az üzene- mondta, hogy Wass Albert író mellszobrának felállításáról hónapok
tet az érintett könyvkereskedési vezetőknek: nem hamisítvány sem az óta csúszik a szakbizottsági tárgyalás és a döntés. (…) A frakcióvezető
az okirat, melyet Wass Albert író a kézjegyével ellátott 1997-ben, sem tudatta, hogy a szoborállítókat képviselő Demeter Vilmostól részlete-
a Czegei Wass Alapítvány szerződése a marosvásárhelyi Mentor Ki- sen informálódott. Eszerint az I. kerületi önkormányzat két szakbi-
adóval. Kérjük, hogy Wass Albert emlékét tartsák tiszteletben még zottsága és az MTA Irodalomtudományi Intézete is támogatta az I. ke-
azok is, akik könyvei kiadásának hasznából élnek. Tisztelettel: Czegei rületi magánszemélyekből álló csoport szoborállítási kezdeményezé-
Wass Vid, Huba, Miklós, Géza és Endre, és aki ezt továbbította: sét. Az Irodalomtudományi Intézet Főigazgatója, Szörényi László
Lukácsi Éva lelkipásztor, Miami”. még tavaly szeptemberben megküldte véleményüket a főpolgármes-
Közben sorozatosan állítottak szobrot az írónak Magyarorszá- teri hivatal kulturális ügyosztálya vezetőjének. Ebben egyebek közt
gon és egy székelyföldi iskola is fel akarta venni a nevét, de nem közlik: „Intézetünk igen nagyra becsüli Wass Albert irodalmi mun-
engedélyezték.134 A Kárpát-medence magyar tudományos és oktatá- kásságát (…) Az a véleményünk, hogy az irodalmi szakma oldaláról
si intézményei adatbázisában még szerepel egy katolikus Wass Al- semmiféle akadálya nem lehet a szobor felállításának.”
bert Általános Iskola a romániai Beszterce-Naszód megyében: Vicén A 2004-ig megjelent Wass Albert-kultuszra vonatkozó legfontosabb
(Vita)135. Bartha József holtmarosi lelkipásztor, a legkisebb Wass fiú írások olvashatók a Wass Albert utóélete című Kráter-kiadványban.139
sógora állított legelőször szobrot az írónak Holtmaroson, Maros me- 136 Ziarul de Sibiu, 2006. 02. 20.
gyében, Romániában. Ezt követte 2001. augusztus 12-én Régenben a 137 Lásd Á. V.: Interjú Frunda György szenátorral (a jelen kötetben).
138 http://www.krater.hu
134 Wass Albert nevét vette föl a bögözi általános iskola június 12-én. http://www.hhrf.org/uh/ 139 Összeállította Turcsány Péter, Kráter, Pomáz, 2004. Ebben a könyvben található Murányi Gábor
2000 A végleges elutasítást lásd Hargita népe 2003. május 9. összefoglaló cikkének újravétele: Wass Albert szoborvita. Heti Világgazdaság, 2004. márc. 5.
135 http://www.deltasoft.hu/kat/ 342–347. old.

108 109
Ebből többek között megtudjuk, hogy hány megemlékezést, vers-, pró- „A napokban drótposta-levelet kaptam – írja Láng Gusztáv Wass
zamondó irodalmi versenyt, vándoregyetemi előadást tartottak az író Albert, a regényíró című tanulmányának bevezetőjében –, melyben fel-
emlékére, hány szoborállítás történt, és annak kísérleteit, sőt egy Nobel- kértek, hogy A nagy könyv címen zajló versengésben szavazzak Wass
díj javaslatot is, valamint azt, hogy hol tartott az örökösi és „alapítványi” Albert Adjátok vissza a hegyeimet! című regényére, annak érdekében,
perújrafelvételi kísérlet abban az időben. A Kráter Kiadó honlapján és a hogy a könyv bekerüljön a legjobbnak tartott tizenkét magyar könyv
PoLíSz folyóiratban állandóan közlik a Wass Alberttel kapcsolatos újabb közé. A levél feladója a Wass Albert Olvasókör (…) ami azt jelenti, hogy
díjakat, kitüntetéseket, felolvasóesteket és könyvakciókat. A Magyarok a magyar olvasóközönség körében Wass Albertnek valóságos kultusza
Világszövetsége szintén sorozatosan nyilvánosságra hozza a Wass Al- kezdődött. S ez természetesen kihat az egész magyar könyvkultúrára.
bert nevében kiadott díjait, emlékplakettjeit. Erdélyi és magyarországi kiadók versengve és sorozatosan adják ki
2005. január 8-án szobrot állítottak Bonyhád központjában Wass Wass Albert műveit, s ezek évek óta sikerkönyvnek számítanak. Ugyan-
Albert író-költő emlékének. A mellszobrot az Ausztriában élő akkor munkássága még ’keresi helyét’ a modern magyar próza rangso-
Kolozsy Sándor készítette. Az ünnepségen felszólalt Pótápi Árpád, rában. S erre a helykeresésre egyelőre nehéz kielégítő választ találni.
Bonyhád polgármestere, köszönetet mondva azoknak, akik segítet- (…) A nagy könyv, melynek százas listáján három könyve szerepel A
ték, hogy Kolozsvár helyett, ahol a szobor felállítása nem volt lehetsé- funtineli boszorkány a 25., az Adjátok vissza a hegyeimet! a 31., a Kard
ges, az anyaországban emlékművel tisztelegjenek a nagy erdélyi mű- és kasza a 68. helyen. Rajta kívül csak két „háromkönyves” szerző van
vész előtt. A fideszes országgyűlési képviselőn kívül többek között a száz között, és Wass Albert mindhárom regénye megelőzi rangsor-
beszédet mondott Andrásfalvy Bertalan egyetemi tanár, az Antall-kor- ban a kanonizált kortárs magyar regényírókat.”142
mány minisztere is, kiemelve Wass munkásságának jelentőségét. Az 2006. február 17-én Wass Albert-nap a Duna Televízióban. Az er-
írót – igaztalanul – háborús bűnökkel vádolják, ez adott ürügyet arra, ről olvasható beszámolóban143 Kondor Ferenc megállapítja, hogy
hogy Bukarest megakadályozza a szobor felállítását Erdély „Wass Albert írói munkásságának józan értékelésére pillanatnyilag
fővárosában.”140 nincs esély, s talán akkor sem járok messze az igazságtól, ha úgy ér-
2005. január 20-án átadták a Wass Albert-díjakat a Kráter Köny- zem: addig nem is lesz, amíg politikai megfontolások is övezik élet-
vesházban. A bronzplaketteket azoknak adományozták, akik az erdé- művét. Szutor Ágnes, a Kráter Műhely Egyesület gazdasági vezetője a
lyi író-költő életművének feltárásában és megismertetésében kiemel- Duna Tv adásában elmondta, hogy „nem véletlen, hogy A nagy könyv
kedő szerepet vállaltak. A díjazottak között szerepel Kondor Katalin, játékban az első 75-ben négy Wass Albert-regény ott volt: A funtineli
a Magyar Rádió elnöke, Balázs Ildikó újságíró-műfordító, egyetemi boszorkány, a Kard és kasza, az Elvész a nyom és az Adjátok vissza a
adjunktus, Csabai János színész-rendező, dr. Koncz Gábor a Magyar hegyeimet! A műsorban elhangzott Maksay Ágnes és Marius Tabacu: A
Kultúra Alapítvány elnöke, dr. Seress Zsuzsa szociológus-történelem- látó ember – Portré, Wass Albert interjúja, kapható 2000 Ft.”
tanár. (…) Kondor Katalin vezetése alatt a Kossuth Rádió folyamato- 2006 májusában az Egyesült Magyar Ifjúság (EMI) „akciót indít –
san sugározza Wass Albert műveit. a Wass család támogatásával – azzal a céllal, hogy minden Kárpát-me-
2005. febr. 16-án a kiadó szerkesztője, Szutor Ágnes bejelentette, dencei általános és középiskola könyvtárába egy-egy Wass Albert-
hogy túl vannak már a 40. Wass Albert-könyv megjelentetésén. Egyút- könyvcsomag (20 kötet) kerülhessen. Az akció keretében pénzbeli tá-
tal „elhatárolódnak az Élet és Irodalomban megjelent Kunstár-riport- mogatók (magánszemélyek, cégek, vállalkozók, alapítványok) jelent-
tól, amelynek címe: Szimpátia a sötétséggel”.141 kezését várjuk, és az így összegyűlt felajánlásokból Wass Albert-regé-
140 Hivatkozás MNO 2005. január 8. 17:50
141 Kunstár Csaba: Szimpátia a Sötétséggel. Wass Albert: Erdély, emigráció, Irodalom. In: Élet és 142 Láng Gusztáv: Wass Albert, a regényíró. i. m. Korunk, 2005. július. http://www.korunk.org
Irodalom, 49. évf. 2005. 02. 06. szám és 49. évf. 26. 2005. 07. 03. szám 143 Kondor Ferenc: 1 nap. In: Élet és Irodalom, 50. évfolyam, 08. szám. 2006. 02. 24.

110 111
nyeket vásárolunk, és szétosztjuk a határon túli iskolák között Erdély- kontinens kb. 6500 olvasója szavalt és olvasott egyfolytában Wass-
ben, Délvidéken, Felvidéken és Kárpátalján egyaránt. (…) Célunk, műveket.
hogy Wass Albert műveit megismertessük a fiatalokkal, hogy ezáltal „Nincs semmi túlzás tehát azoknak a véleményében, akik Wass-kul-
elsajátíthassák Erdély huszadik századi tragikus történelmét, megis- tuszt emlegetnek”146 – állapítja meg Márkus Béla, aki józan kritikai szem-
merhessék a székely emberek mindennapi küzdelemét, bánatát, örö- lélettel közelít a Wass Albertről készült két életműkötet értelmezéséhez.
mét és kitartását. Így megérthetik mit jelent igazából a magyarságtu- A fenti felsorolás nem teljes, hiszen nincs olyan hét, hogy valami-
dat, miért olyan fontos ez a „szellemi mentőöv (…) Az akció fővédnö- lyen Wass Albert nevéhez kapcsolódó rendezvényről, vagy kiadvány-
ke Bethlen Farkas, Verőce polgármestere.”144 ról ne adna hírt a magyar hírközlés, elsősorban a magyarországi Kos-
2006 júniusában a Magyar Polgári Szövetség sepsiszéki szerveze- suth rádió Vasárnapi Újság című műsora. A kultusz szerves része an-
te a Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében Wass Albert-díjat ad át nak a szemléletnek, amelyik azt tartja, hogy egy ártatlanul szenvedő,
dr. Bodó Barna egyetemi docensnek, a Bolyai Kezdeményező Bizott- kommunistaellenes, nagy magyar íróról van szó, akinek műveit több
ság (BKB) elnökének, dr. Kovács Lehel egyetemi adjunktusnak, a mint negyven évig elhallgatták Magyarországon és Romániában, és
BKB alelnökének és dr. Hantz Péter egyetemi adjunktusnak, a BKB még a kegyeletteljes megemlékezést is gátolják a nacionalista romá-
alelnökének és szóvivőjének a Bolyai Egyetem visszaállításáért vívott nok, a magyar kommunista utódok és az igazságtalanul antiszemitá-
elkötelezett harcukért. Az ünnepi esemény meghívottja Szász Jenő, zó liberálisok (értsd: zsidók). Híveinek szemében, az író ártatlansága
az MPSZ országos elnöke, közreműködik Botka László Szentgyörgyi egyre jobban bizonyítást nyer azzal, hogy a magyarországi baloldali,
István-díjas színművész. és a romániai román sajtóban támadják.
2006. október 20–21. mezőségi etnokulturális tanácskozásra hív- A kultusz eltekint a tényektől, sőt mitikus elemekből építi fel sa-
ják az érdeklődőket. Indulás Budapestről, meglátogatják többek kö- ját eszményeit. Híveit nem a történelmi ellentmondások tisztázása
zött Vasasszentgothárd és Czege községeket. Szervezi, a Kráter Mű- foglalkoztatja – és témánk szempontjából a legfontosabb, hogy még
hely Egyesület, a tanácskozást megnyitja Turcsány Péter, az egyesület csak nem is a művek irodalmi értéke –, hanem a nemzeti érzelemvi-
elnöke. Támogató: Nemzeti Civil Program. lágra, jelképekre építő szembenállás lelkesíti a nemzetet fenyegető
„2007. január hónap folyamán a délvidéki Magyar Kanizsai gonosszal szemben.147 Az egész nép igazságtalan szenvedéseinek a
Udvari Kamaraszínház Erdély hat városában akarta bemutatni a szimbólumaként emelik zászlójukra az írót, és sorsában bizonyítékot
»Magyarországon nagy sikerrel játszott« A világ és a vége című drá- látnak arra, hogy az idegenek (románok és más befogadott) környe-
mát, mely Wass Albert Jönnek és Adjátok vissza a hegyeimet! című
146 Márkus Béla: Hozsánna néked, Wass Albert? Két dokumentumkötet margójára. Kortárs 2005.
kisregényeinek színpadi változata” – adja hírül az Erdélyi Magyar 03. Turcsány Péter összeállításairól ír: Wass Albert élete, Kráter, Pomáz, 2004 és Wass Albert utó-
Ifjak szervezete, melynek az elvei és célkitűzései között szerepel élete, Kráter, Pomáz, 2004.
147 Sylvester Lajos még az egykori népbíróság perének tárgyát képező bűntényekben is kételkedik:
az „egészséges nemzettudatú s ezáltal teljes értékű életet élő erdé-
„A Wass család nevéhez kapcsolt három gyilkosság is a legendák és áltörténetek világába tarto-
lyi magyar ifjúságot elősegíteni”. Ennek a testvérszervezete az zik.” „A legcselesebb viszont, hogy Wass Albert és édesapja nyakába varrják két zsidó személy
Egyesült Magyar Ifjúság (EMI), amely a történelmi Magyarország meggyilkolását is, tudván, hogy Magyarországon és ettől Nyugatabbra ez a bűntett mennyit
nyom a latba, és egyébként is most már félszáz éve annak, hogy a magyarok antiszemitizmusá-
területén működő nemzeti vonalú ifjúsági szervezeteket fogja val és zsidóüldözésének egyoldalú kiemelésével árnyékolják több mint 300 000 transznisztriai,
össze.145 Többek között ők szervezték 2004. február 20–21. között besszarábiai és óromániai zsidóirtásait.” Sylvester Lajos: Wass Albert „Ledöntése”. In: Wass Albert
utóélete, i. m. 148–149. old. Tipikus érvelési módszer: egyik sorával legendának nyilvánítja a gyil-
a Wass Albert-felolvasómaratont. Ennek során 19 város, 7 ország, 2 kosságot, másikkal elismeri a tényt, de azzal mentegeti, hogy a románok is gyilkoltak, csak nem
ismerik be. Érdekes szemlélet, hogy a szerző szerint, a zsidók meggyilkolása csak „Magyarorszá-
gon és ettől Nyugatabbra” nyom a latba. Az mindenesetre megállapítható, hogy a zsidókérdés-
144 http://www.e-m-i.hu
hez való viszonyulás mindkét oldalról kulcsszerepe a konfrontatív szemléletnek: rendszerint a
145 http://www.emi.erdely.ma másik oldal zsidók elleni atrocitásaival igazolják a saját nemzeti tisztaságukat.

112 113
ző népek háládatlanok. A magyarságot még ma is elnyomják (idegen beépült a román nemzeti szemléletbe is, hogy továbbra sem mer-
népek, nemzetközi összeesküvők, zsidók), hiszen hatalmukat min- nek nyúlni az egykori Wass-per tisztázásához. Sőt, többek között
dig a rossz támogatására használták fel (lásd a kommunisták behoza- éppen ez a tudatalattivá szervesült, érzelmileg motivált, kisajátított
tala, Trianon, Csonka-Magyarország, nemzetközi tőke stb.). Ezek még történelem-, erkölcs-, és jogszemlélet vezetett az 1990. márciusi ma-
mindig fenyegetik az erkölcsi jót, a megcsonkított országot és az rosvásárhelyi véres konfrontációhoz.149 Ugyanerre a kizárólagos
egész nemzetet, amelyet véleményük szerint csak Wass Albert hívei tér- és történelemszemléletre vezethető vissza a kétnyelvű névtáb-
képviselnek. Sőt, a baloldaliak, kommunisták és zsidók még az ártat- lák, helységnevek használatának hosszú ideig történt akadályozása,
lan, igaz írónak sem akarták visszaadni a Trianon után, majd 1945- vagy a minden kisebbségi jogi kérésben nemzeti összeesküvést fel-
ben elveszített magyar állampolgárságát. Nem engedik meg, hogy tételező, kirekesztő szemlélet.
méltó helyére kerüljön a nemzeti panteonban. Magyarországon csak a rendszerváltás után, az első jobboldali
Román oldalról viszont az egész magyarság „bestialitásának” a kormány idején kezdődött a korábbi történelmi és ideológiai szem-
szimbólumaként emlegetik Wass Albertet, aki lelkesen üdvözölte az lélet felértékelődése, de ma is megfigyelhető a jobboldali pártok nyílt
ország feldarabolását a bécsi döntés idején, lelkes horthysta volt, és vagy burkolt gesztusaival támogatott egykori szemlélet továbbélése,
a hitleri Németország oldalán állt még akkor is, amikor már látszott, és a gazdasági válság mélyülése során, egyre szélesebb tömeghatásra
hogy a németek elveszítik a háborút. Az 1946-os népbírósági ítélet- tesznek szert, egyre nagyobb méreteket ölt az igazságtalanul szenve-
ben háborús bűnösként apjával együtt halálra ítélték, tehát nem dő nemzetet jelképező, Wass Albert szimbóluma. Wass Albert köny-
méltó arra – sőt a fennálló törvények is tiltják –, hogy szobrot állítsa- veit Magyarországon többek között azok olvassák nagy örömmel,
nak neki, vagy hogy a nevét viselje bármely intézmény Romániában. akik arra hivatkoznak, hogy a Kádár-rendszer idején, az 1980-as évek
Szerintük, Wass Albert példája a legjobb bizonyíték arra, hogy ma a közepéig, szovjet nyomásra Magyarországon megtiltották a nemzeti
magyarok Romániában, de elsősorban Magyarországon és a Nyuga- „kártya” kijátszását,150 ezért nem tudott a magyarság eredményesen
ton, mindössze azért követelnek kisebbségi jogokat, kulturális és te- harcolni a környező szocialista államok nemzeti ideológiája ellen.
rületi autonómiát, hogy Erdélyt, az ősi román földet – mint annak Most elérkezett az idő, mondják, hogy nyíltan felvegyék a harcot.
idején Mussolini és Hitler segítségével Észak-Erdélyt – elcsatolják az Nem tagadható, hogy a Wass-kultusz terjedésének vannak bizo-
egységes nemzetállamtól, Romániát feldarabolják, a területet elsza- nyos társadalmi és politikai motivációi is. Többek között a Magyaror-
kítsák egyetlen jogos tulajdonosától, az ősi román néptől. szágon és a környező országokban szétnyíló gazdasági olló, a vesztes
A két szemlélet között nem annyira ideológiai, mint időbeli kü- rétegek elégedetlenségének növekedése, és a rendszerváltáshoz, vala-
lönbségek vannak csupán. A hatalmi ideológia és az irodalom érze- mint az Európai Unióhoz fűzött gazdasági remények elvesztése. Er-
lemvilágára épülő román és magyar tömegmanipuláció időben 148 Sorin Mitu: Geneza identităţii naţionale la români ardeleni (Az erdélyi románok nemzeti
nem találkozik. Bár az 1940-es években még mindkét oldalon szink- identitásának eredete). Humanitas, Bucuresti, 1997; Lucian Boia: Istorie şi mit in conştiinţa
ronban volt a gyűlöletre épülő kép, a román regényekben csak az româneasca (A történelem és a mítosz a román öntudatban). Humanitas, Bucuresti, 1997;
Daniel Vighi, András Visky, Alexandru Vlad: Fals tratat de convietuire (Az együttélés hamis
1970-80-as években, valamint a rendszerváltás utáni első években egyezségei). Dacia, Cluj-Napoca, 2002. stb.
nyúltak ismét Erdély elcsatolásának, a szimbolikus magyarellenes 149 Kincses Előd: Marosvásárhely fekete márciusa. Püski, Budapest, 1990. 2. bőv. kiad. Juventus,
félelemkeltés megjelenítéséhez, a két nemzet évszázadok óta tartó Marosvásárhely, 2000.
150 Bár Száraz György Lăncrănjan-bírálata már 1976-ban megjelent az Egy előítélet nyomában cí-
élet-halál harcának a hangsúlyozásához. Az 1990-es évek végétől, a mű, idézett könyvében, Budapesten és a kisajátító, egyoldalú román nemzeti szocialista szem-
választási kampányokat leszámítva, elcsendesedett a román kon- léletről több írás is megjelent, lásd Köteles Pál cikkeinek összegyűjtött kiadását: Lelkek félár-
nyékban – i. m. –, de a román közvéleményhez ezek csak Lăncrănjan „szűrőjén”, válaszain ke-
frontatív hullám, megjelentek mértéktartó román történelmi kuta-
resztül jutottak el, így nem befolyásolták a tudati tisztázást, hanem csak a magyar oldalon nőtt
tások is,148 de a kisajátított tér és a konfrontatív szemlélet annyira a visszhangtalanság, a tisztázatlanság érzése.

114 115
délyben gazdasági és kisebbségi, Magyarországon gazdasági és párt- László Lovagrend érdemrendje, 1981.; Magyar kitüntetés: sas, 2 pajzs,
vonzalmi indokok is közrejátszanak a gazdasági elégedetlenség kon- az egyiken kettős kereszt, a másikon az Árpád-sávok, 1938; Magyar
frontatív nemzeti elégedetlenséggé történő transzponálásában. Mind- Erdélyért, Bátorság-Becsület-Hűség (é. n.); Templomos (Johanita
ehhez hozzájárul az erdélyiek és a többi határon túli magyarok több- rend) kitüntetés (Takaró megjegyzése: „Az író 1944-ben lett tiszteleti
ségének követelése: egységes nemzeti konfrontációt várnak el Ma- tag, a második világháború miatt elmaradt a megerősítés”); Balassi
gyarországtól a környező országokkal szemben. Ezt kihasználják Bálint Társaság Emlékkardja; Magyar Örökség-díj, 1999. szeptember
egyes magyarországi politikai pártok. Ez a magyarázata annak, hogy 18.; Volt Magyar Politikai Foglyok Világszövetségének Oklevele, 1998.
Wass Albert emigrációban írt, a nemzeti szenvedésre utaló verseit január 8.; 56-os Magyarok Világszövetségének érme; Alternatív Kos-
többször is szavalták azokon a rendezvényeken, amelyeken az suth-díj, Budapest, 2002; Julianus-díj – Erdély, 2004 stb. A felsorolás-
MSZP–SZDSZ vezette magyar kormány ellen tüntettek 2006 szeptem- ból kiderül, hogy csak a jobboldali szervezetektől, illetve Magyaror-
berében és októberében a Fidesz–KDNP, valamint a Jobbik nevű párt szágon a jobboldali pártok kormányzása idején adományozott kitün-
hívei Magyarországon nyilvános tereken és „kulturális” rendezvénye- tetésekről van szó.
ken. Az általuk képviselt belső és külső konfrontatív nemzetkép, A jelenlegi Wass-kultusz hívei nemcsak a nemzetek közötti pár-
amelynek alapja, hogy a kommunisták „utódpártja”, valamint az eze- beszédet függesztik fel, hanem elutasításuk kiterjed minden, a mí-
ket kiszolgáló liberálisok (értsd: idegenek, zsidók) törvénytelenül ju- tosztól eltérő történelmi, vagy irodalmi kutatás eredményének tudo-
tottak hatalomra a magyarországi demokratikus választásokon – úgy másulvételére is. Ily módon híveik lényegesen hozzájárulnak ahhoz,
2006-ban, mint a múltban –, és meggátolják a magyar nemzet újra- hogy ne lehessen Wass Albert irodalmi helyét meghatározni a ma-
egyesítését (ezen belül Erdély visszacsatolását, vagy legalább etnikai gyar irodalomban. Könyveinek eladott példányszáma,152 a kiadók
alapú, alanyi jogon járó autonómiához és magyar állampolgársághoz prosperálása, a szélsőséges újságcikkek,153 minden szociológiai fel-
jutását a határokon kívül élőknek), rokonszenvre talált a határon túli mérésnél jobban jelzik a konfrontatív, kirekesztő szemlélet, a nemze-
magyarság körében. Ehhez csatlakoztak nyilatkozataikkal a „történel- ti radikalizálódás újbóli terjedését a magyarországi és erdélyi magyar
mi magyar” egyházak vezetői is. A magyar szocialista-liberális kor- társadalomban.
mány elutasításának igazolását abban látták, hogy az MSZP–SZDSZ A kultusz megnehezíti az elfogulatlan elemzést, de egyre idősze-
koalíció aktívan állást foglalt a „kettős állampolgárságról” indított, a rűbbé teszi a kritikai megközelítést.
Magyarok Világszövetségét támogató FIDESZ – MPP-vel folytatott,
többnyire magyarországi választási kampányt szolgáló vitában. 4.2 Wass Albert élete
A Wass-kultuszt jól jellemzik azok a kitüntetések, amelyeket Ta-
karó Mihály látott a Wass-hagyatékban.151 Idézzünk néhányat közü- A Wass-kultusz egyik teremtője és éltetője az író többször, és külön-
lük: A Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztje 1993. augusz- féleképpen megírt önéletrajza. Ezeket hol kiegészíti, hol meg kibo-
tus 20.; Magyarok Világszövetsége emlékérme, 1993. november 24.; gozhatatlanul fiktívvé varázsolja a regényeiben elmesélt, önéletrajzi
Lakiteleki Főiskola Alapítványának Oklevele, 1994. július 13.; Magyar ihletésű történeteivel. Életrajzaiból arra következtethetünk, hogy egy
Társaság (Árpád Akadémia) és Év Magyarja kitüntetés 1979.; Magyar jóindulatúan induló pályát, írói érzékenységet derékba tört az em-
Szabadságharcos Világszövetség Angliai Szervezetének érme, Lon- bertelenségbe kergető háborús kor, és azok az ideológiák, amelyeket
don, 1996. okt. 23.; Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének jubileu-
152 Sajnos erre vonatkozó adatokat nem hoznak nyilvánosságra a kiadók, de mindkét Wass-
mi emlékérem keresztje, Altmonte Springs Fl., 1994. febr. 19.; Szent
műveket kiadó (Kráter és Mentor) ezeknek a műveknek a kiadására alapozza gazdasági fenn-
maradását.
151 Takaró Mihály: Czegei Wass Albert. i. m. 59–61. old. 153 Magyar Nemzet, Krónika, Demokrata.

116 117
egy darabig ő maga is lelkesen követett, majd amikor bekövetkezett tották a kastélyt, lerombolták a magyar templomot, s hiába billent
az összeomlás, igyekezett átírni, vagy elhallgatni. Ezzel többet ártott helyre az idő múltával a világ: a magyar templomot már nem építette
saját hitelének, mintha szembenézett volna egykori tévedéseivel. Saj- föl senki.”159 Ugyanez a szemlélet jellemző és hasonló történetet ol-
nos „a víz elszaladt”, de az író nem változtatta meg szemléletét, csak vasunk a Mire a Fák megnőnek és a Kastély árnyékában című regé-
életrajzát. Az elkövetkezőkben néhány irodalomtörténeti változatot nyeiben. Más visszaemlékezésében, a történelmi tényeknek megfele-
vetünk össze. lően, a Habsburg-csapatokat okolja azért, hogy az 1848-as forradalom
Wass Albert született 1908. január 8-án Válaszút helységben, idején lerombolták a kastélyt és a templomot.
Osztrák–Magyar Monarchia, Magyarország, Kolozs vármegye, meg- Mivel az 1923-as román földreform idején birtokukból megma-
halt 1998. február 17-én Astor, Flo., USA. A nemesi származású Wass radtak az erdők, a család erdőmérnöknek taníttatja. Előbb Magyaró-
család, a dunántúli Vas megyéből származott Erdélybe,154 és az a bir- váron, majd a Debreceni Gazdasági Akadémián tanult. Mindkét he-
tok, amelyiken gróf Wass Albert felnevelkedett, Vasasszentgothárd lyen díjat nyert a céllövőversenyeken.160 Katonai kiképzését az
(románul Sucutard), 1142 óta volt a család tulajdonában.155 Apja, gróf ókirálysági román arisztokrácia elit alakulatánál szerzi, ahol egy évig
Wass Endre elvált feleségétől, báró Bánffy Ilonától, ezért a gyereket a királyi lovasságnál szolgált.161 Tanulmányait Németországban
nagyapja, gróf Wass Béla nevelte. Tanulmányait a kolozsvári Reformá- (Hohenheim) és Franciaországban (Párizs, Sorbonne) folytatja. Ezt a
tus Kollégiumban végezte. „Kálvinista neveltetése életreszóló refor- nyelvtudását hasznosította később Amerikában, amikor németet és
mátus szellemiséget, hitet, erkölcsöt, ember- és világképet adott francia nyelvet tanított a Floridai Egyetemen. 1933. április 23-án a Ke-
neki.”156 Ekkor éri első nemzeti, kisebbségi sérelme. Annak ellenére, mény Zsigmond Társaság tagja lesz.162 1934-ben a birtokukon gazdál-
hogy gyermekkora óta tudott románul, hiszen a falubeli gyerekek kodik. Egy év múlva megnősül, elveszi Siemers Évát, Johann Edmund
többsége, akikkel játszott, román volt,157 a kötelező román nyelvű Siemers hamburgi német nagyvállalkozó és az író nagynénje, Wass
érettségin mégis elbuktatják, és csak miután két „hízott disznót” küld Ilona grófnő leányát. 1936-ban átveszi nagyapja, gróf Wass Béla ráha-
a család a vizsgabiztosnak, 1926-ban érettségizik le.158 Egy másik val- gyott örökségét és egyúttal a református egyházmegye világi főgond-
lomásában jellemző módon adja elő a román–magyar viszonyt, kon- noki székét is elnyeri.163 Wass 1936-tól válik a báró Kemény János
frontatív levezetésben: „Egyik ősöm – írja Wass Albert – az 1600-as (1903–1971) által 1926-ban alapított Erdélyi Helikon írói közösség
évek derekán Moldovából hozatott munkaerőt a földek művelésére, tagjává.164 „Az író az 1937-es évszámot jelöli meg szakmai életrajzá-
miután a sok háborúság során a Mezőség magyar jobbágyai kipusz- ban, de ismeretes, sőt az író is emlékeket idéz a marosvécsi találko-
tultak. Papot is hozatott velük, templomot is építtetett nekik, s még a zókról már 1933–34-ből.”165 A korabeli dokumentumok az 1936-os
Szentírást is lefordíttatta számukra az oláhok nyelvére. Kétszáz esz- helikoni találkozót valószínűsítik, amelyiken részt vett Wass Albert,
tendővel később ezeknek a moldovaiaknak a leszármazottai fölgyúj-
159 Fráter Olivér: Wass Albert életpályája. In: Hunnia 119. szám, 2. old. http://www.kisber.hu
154 Entz Géza: A cegei Wass-kastély. In: Wass: Töretlen hittel ember és magyar. Kráter, Pomáz, 2004, 160 Turcsány Péter (összeállította): Wass Albert élete, Töretlen hittel, ember és magyar, i. m. 30–31. old.
23. old. 161 Lásd Kard és kasza című regénye.
155 Takaró Mihály: Gróf Czegei Wass Albert. In: Raffay Ernő–Takaró Mihály–Vekov Károly: A gróf 162 Wass Albert székfoglalója (novella). In Marosi Ildikó (sajtó alá rendezte) A Marosvásárhelyi Ke-
emigrált, az író otthon maradt. Szabad Tér, Czegei Wass Foundation, 2004, 17. old. mény Zsigmond Társaság levelesládája. Kriterion, Bukarest, 1973, 386. old.
156 Takaró Mihály: Gróf Czegei Wass Albert, i. m. 19. old. 163 Takaró, i. m. 19. old. Valójában nem az egész birtokot hagyja rá a nagyapja, a felét az árván ma-
157 Maksay Ágnes–Marius Tabacu interjúja elhangzott a Wass-napon a Duna Tévében. Wass Albert: radt Atzél Ede báró örökli, aki az író részét is bérli a későbbiekben.
Erdélyt nem lehet elfelejteni. In: Korunk, 2002. 12. szám, 118–122. old. Itt részleteket közölnek 164 Marosi Ildikó: A Helikon és az Erdélyi Szépmíves Céh levelesládája (1924–1944). Kriterion
a Duna-Tv-ben megjelent Maksay Ágnes és Marius Tabacu Wass Albert-filmjének, A látó ember- Könyvkiadó, Bukarest, 1979, 23. old.
nek alapjául szolgáló forgatókönyvből. 165 Szücsné Harkó Enikő: Wass Albert írói pályaképe. Meritum Text Kiadó, Dunaújváros (é. n.),
158 „A hízókat szekéren szállíttatta be apám Kolozsvárra a vizsgabiztos házához.” Wass Albert: Ha- „Készült a 2003. november 7-én megvédett doktori (PhD) disszertáció alapján. 42. old. Takaró
gyaték. Örökségünk Alapítvány, Budapest (é. n.), 92. old. Károly 1938-as dátumot említ. Takaró: Gróf Czegei Wass Albert, i. m. 21. old.

118 119
bár a Farkasverem című regénye 1935-ben jelenik meg az Erdélyi Helikon íróközösséggel az 1942. augusztus 14–16-án megtartott, ti-
Szépmíves Céh 10 éves jubileumára a Minerva kiadónál, tehát kap- zenötödik marosvécsi találkozón kerül sor, amelyen Szabédi László
csolatban állt velük. 1934-ben vált ki a Berde Mária és Kuncz Aladár bejelentette, hogy a fiatalabb írók „magyar nemzeti és népi célok
vezetésével létrejött írói csoportosulás, az EMÍR az erdélyi Helikon- szolgálatára írói munkaközösséget alapítottak”. Ezekben az években
ból, és bár Wass Albert akkor már a marosvásárhelyi Kemény Zsig- már többen, akárcsak Asztalos István, aki Püski Sándorhoz, a Magyar
mond Társaság tagja, amelynek soraiban éles vitát váltott ki ez az iro- Élet Kiadójához pártol, igyekeztek más kiadót keresni. Egy ilyen eset-
dalmi szétválás, még nem foglal állást a kérdésben. Ugyanakkor a fi- ről számol be Bókay János, aki a Révai Kiadótól a következő levelet
atalabbak részéről szerveződő ellentábornak is tagja, hiszen már küldte Kovács Lászlónak, az Erdélyi Szépmíves Céh szerkesztőjének
1932-ben az Új Arcvonalban, majd 1937-ben az Új erdélyi antológiá- 1943-ban: „A tegnapi postával Wass Alberttől a következő lakonikus
ban jelennek meg írásai, és az Erdélyi Fiatalok Körének is tagja. 1937 levelet kaptam: „A Révai Testvérek Irodalmi Intézet Rt. Budapest.
szeptemberében, tehát egy évvel azután, hogy meghívták a Tisztelettel hozom tudomásukra, hogy most készülő új regényemre
marosvécsi Helikon napjaira, találkozóra hív magához 15 írót – olvas- ajánlatot kaptam a következő feltételekkel: 12% úgy sorozatban, mint
ható Szücsné166 könyvében –, amelyen a helikoni keretet már szűk- példányonkénti eladásban. Tekintve, hogy ez az ajánlat messze fölül-
nek tartók vesznek részt, és a nemzeti irodalom falusi terjesztéséről múlja az önök 10 és 5%-os ajánlatát, kötelességemnek tartom tudo-
tartanak eszmecserét. Ligeti Ernő a Súly alatt a pálma című könyvé- másukra hozni, hogy amennyiben ugyanezeket nem állana módjuk-
ben, akárcsak Wass Albert a csendőrségi tanúvallomásában, 1939 ban megadni, regényemet más kiadónál leszek kénytelen megjelen-
nyarára teszi ezt a találkozót.167 A csoportosulás igazi szakítására a tetni. Kötelességemnek tartom ezt bejelenteni, bár opciós szerződé-

167 „Az 1939. évi viharos vécsi értekezlet sem (…) tisztázta a vitatott problémakört (…) így kivált
Finta Zoltán is, és azoknak egy része is, akik bennmaradtak a munkaközösségben, egyszerre
más irányban kezdtek tájékozódni. Nem minden feltünés nélkül való volt, hogy Wass Albert
cegei birtokán egy fiatal írói nemzedék több tagját látta vendégül, alkalmat adva olyan tanács-
kozásoknak, amelyek azt a látszatot keltették, hogy a marosvécsi kastéllyal szemben most már
166 Szücsné, i. m. 43. old. Ezt az időpontot említi Nagy Pál is, aki Nagy István Szemben az árral cí- egy másik főúri kastély is rivalizál (…) A cegei kirohanás azonban csak szelíd kísérlet volt,
mű önéletrajzi regényére hivatkozik, amelyikben az 1937-es dátum szerepel. Ezzel szemben aminthogy ebben az időben csak kísérleteket láttunk, de megvalósuló intézményeket sehol” –
perdöntő Ligeti Ernő: A szentgothárdi fiatalok címmel írt cikke in: Független Újság, Cluj, 1939. írja Ligeti, Súly alatt a pálma i. m. 208. old. A Wass nevéhez írt lábjegyzetben: „26 fiatal erdélyi
július 28., 13. old. Ebben leírja, hogy „Akik jelen voltak, egyik sem idősebb a ház uránál, Wass írót hívott meg vendégül, ezek közül csak tizenketten tudtak eljönni. Néhányuk nevét a Heli-
Albertnél, aki így az írói had tanácskozásain nemcsak elnökösködhetett, de korelnökösköd- kon mozgalmaiból ismertük. Szenczey László, Gagyi László, Kiss Jenő, Szemlér Ferenc a Heli-
hetett is. (…) Néhányuk nevét, kezdve a Wass Albertétől, a Helikon mozgalmaiból ismerjük. konnak is írói. Rajtuk kívül ennek az együttesnek a tagjai Bözödi György, Abafáy Gusztáv,
Szenczei László, Gagyi László, Kiss Jenő, Szemlér Ferenc a Helikonnak is írói. Rajtuk kívül en- Venczel József, Kovács Katona Jenő, Kovács György, Nagy István, Varró Dezső, Flórián Tibor,
nek az együttesnek a tagjai Bözödi György, Abafáy Gusztáv, Venczel József, Kovács Katona Je- Balogh Edgár, Jordáky Lajos stb., egy sereg olyan író, akinek a neve vagy falumozgalommal,
nő, Kovács György, Nagy István, Varró Dezső, Flórián Tibor, Balogh Edgár, Jordáky Lajos stb. vagy pedig a népies irodalmi irányzat tudatos képviseletével forr össze. Baloldaliak és jobbol-
Egy sereg olyan író, akinek neve vagy aktív falumozgalommal, vagy pedig a népies irodalmi daliak egyaránt (…)” Az Encyklopédia Könyvkiadó vállalat jelen levő tagjai felajánlották a ki-
irányzat tudatos képviseletével forr össze. Vannak közöttük, akik a jobboldali Hitel-csoportnak adót a munkaközösségnek, és elhatározták „hogy az év folyamán tagjaik részvételével faluról-
a tagjai, vannak, kik szocialisták s a munkás értelmiséghez tartoznak. Baloldaliak és jobbolda- falura mennek és népművelődési előadásokat rendeznek, nyilvánvaló, hogy itt egy olyan moz-
liak. Ismét előttünk áll a kép, mint tizenöt évvel ezelőtt, amikor a huszonnégy éves Kemény Já- galom erjedéséről volt szó, amelyik már nem illeszthető be a meglévő szabad szervezet kere-
nos hívására a marosvécsi várba sereglettek világszemléleti különbség nélkül az erdélyi ma- teibe.” Ligeti: i. m. 208–209.
gyar írók. A különbség csak annyiban más, hogy a szemléleti mód író és író között ma hangsú- „1939. év nyarán, július havában (a Wass család) Vasasszentgothárdon levő kastélyának dom-
lyozottabb, és ha ők nem is vallanák, hogy világnézetüket minden körülmények között meg bos és díszbokros udvarán, nappal, a magyar szellem fejlesztése, ébrentartása és erdélyi ma-
akarják óvni, ezt a különbséget az idő még élesebben húzza alá. (…) Vannak, akik tamáskod- gyar írók időszerű kérdéseinek megbeszélése érdekében titkolt megbeszélés címén 16 fős ér-
nak ebben. A víz és a tűz nem férnek meg egymással. Heterogén elemek sohasem kovácsolód- tekezletet tartottak.” „M. kir. Kolozsvári 2. csendőrcsoport. (4.) őrs. 27. wzám, bün. 1940.
hatnak egy egységes ötvözetté. (…) A szentgotthardi munkaközösség elhatározta továbbá, Marzsinyán Péter és társa vasasszentgothárdi lakosok internálását kéri (…) Czege, 1940. október
hogy az év folyamán tagjai részvételével faluról-falura népművelő előadásokat rendez. (…) Az 5. (…) Tanúk: Gróf Wass Albert, szül. 1908. január 8.” stb. Közli: W. Kovács András: Kiegészítés a
írói munkaközösség tagjai nagyon természetesen nem tekintik alakulásukat „ellen- „Wass Albert-dosszié”-hoz. In: Korunk. III. folyam. 2005. július. 98–101. old.
Helikonnak.” Érdekes, hogy Ligeti nem említi a román csendőrség megjelenését a cikkben. http://adatbank.tarnsidex.ro

120 121
sünk alapjában véve régen megszűntnek tekinthető azáltal, hogy két lemség vezérlő gondolatai. Aki behullott az erdélyi cinterembe, oly
művemet utasították már vissza: Falu a dombok közt és Boszorkány- régen meghalt már, hogy sírhelye is felszabadult.”172
kör (…)” A levélhez hozzáfűzi Bókay: „Wass Albert állítása, hogy két Ekkor közbejön egy olyan, mellékesnek tekintett esemény,
művét visszautasítottuk volna, nem felel meg a valóságnak. Nálunk amely se a korabeli, se a későbbi irodalmi alkotásaiban nem szerepel,
ez a két munka sohasem volt.”168 mégis kihat egész további életére, sőt nemcsak a körülötte zajló poli-
tikai vitákra, hanem a mai magyarországi és erdélyi kultuszára, és el-
Térjünk vissza az író életrajzához, mert az 1940-es év az a választóvo- lenfeleinek támadásaira is. 1940 szeptemberében Vasasszentgothárd
nal, amikortól új korszak kezdődik műveiben és életében egyaránt. 1940 (Sucutard) közelében és Omboztelke (Mureşenii de câmpie) község-
januárjában kapja meg a Baumgarten-díjat az 1935-ben megjelent Far- ben a magyar katonai közigazgatás során a hadsereg több gyilkossá-
kasverem című könyvéért. Annak ellenére, hogy a Baumgarten-díjat janu- got követ el. Az első helyen két román férfit és két fiatal zsidó lányt
árban osztották ki, tehát jóval a bécsi döntés előtt, mégis többen furcsá- ölnek meg, úgymond „szökés közben”. A másodikban egy román pa-
nak találták, hogy egy közel hat évvel azelőtt megjelent írásáért ítélték pot feleségestől, három gyerekével, egy román kántort, feleségével, a
oda, ezért feltételezték, hogy a visszacsatolás utáni politikai kurzus iránti tanító feleségét rokonaival és ötéves gyerekével, valamint a náluk
lelkesedése találkozott Babits Mihály Erdély-szemléletével, és valójában szolgáló magyar cselédlányt. A népbíróság (1946) ítélete szerint ösz-
nem az évekkel azelőtt megjelent Farkasverem, hanem az 1940-ben ki- szesen 11-et megölnek minden tárgyalás és ítélet nélkül. A népbíró-
adott Csaba című regényével érdemelte ki ezt az irodalmi díjat. A valóság, ság ítéletében a tanúk mindkét esemény kapcsán a Wass családot
hogy Wass Albert neve nem volt ismeretlen Magyarországon. Későbbi (apát és fiát) jelölik meg felbujtónak. Ezért Wass Endrét (Endre neve
írásaiban (pl. Jönnek!) olvasható érvekkel ellentétben, mely szerint nem gyakran Andrásként jelenik meg az író műveiben is, az ítéletben ro-
kapott útlevelet Magyarországra, az író gyakran részt vett magyarországi mánul „Vass Andrei”-t említenek) és Wass Albertet (románul „Vass
irodalmi felolvasó körutakon, mint például 1937-ben is,169 de az is tény, Adalbert”) háborús bűnösként, távollétükben halálra ítélik. Az 1946-
hogy igazi népszerűségét 1940 után éri el Magyarországon. os tárgyalás során bizonyítékként hozzák fel Wass Albert ellen, a ta-
1940 szeptemberében következett be Észak-Erdély visszacsatolá- núvallomások mellett a Jönnek! című könyvét, amelyik szintén 1940-
sa Magyarországhoz és ezután aktívan bekapcsolódik az irodalmi ben jelent meg és témája a magyar csapatok bevonulása, illetve a ro-
közéletbe. Szücsné szerint ebben az évben lesz a Kisfaludy mánok kimenetele Észak-Erdélyből. Ugyanebben az évben adják ki a
Társaság170 és a Pen Club tagja, de erre valójában csak 1942-ben kerül Csaba és a Mire a fák megnőnek173 című, a magyar–román konfron-
sor.171 Jellemző látleletét nyújtja ennek a kornak Ligeti Ernő: „Olyan tációs küzdelem bemutatásának szándékával írt regényeit is.
idők jöttek, olyan problémák robbantak ki a történelem mélyéből, Wass Albert azt írja az 1979. augusztus 22-én keltezett önéletrajzá-
olyan változások ragadták bűvöletükbe az 1940-es társadalmat, hogy ban, hogy „1940. szeptember 10-én a falunkon keresztül visszavonuló
azok a kapcsolatok, amelyek a még kisebbségi sorsban élőket össze- román csapatok kifosztották a házunkat, elvitték a marháinkat, lovain-
fogták, egyszerre megszakadtak. Az eszmék, amelyekkel a kisebbsé- kat, disznóinkat, lelőtték az egyik csordapásztort és megsebesítették a
gi korszak elindult, olyan messze voltak már, mint a nemzeti fejede- másikat”. A Jönnek! című regény 49–50. oldalán azt írja, hogy visszavá-
sárolta a lovait és elmenekítette egy szőlőpincébe. Valamelyik állítás az
168 Bókay János – Kovács Lászlóhoz. Budapest, 1943. február 20. In: A Helikon és az Erdélyi
Szépmíves Céh levelesládája, i. m. 288–289. old.
irodalmi fikció része. „Szeptember 11-én, délután a magyar csapatok
169 Lásd a képet: Turcsány Péter: Wass Albert élete, i. m. 34. old. Képaláírás: „Fiatal erdélyi írók a bu- megérkeztek és elfoglalták az új határt. Mivel a mi házunk volt az egyet-
dapesti Zeneakadémián 1937-ben”.
170 Szücsné i. m. 45. old. 172 Ligeti Ernő: Súly alatt a pálma, i. m. 210. old.
171 1944. április 29-én Magyarországon betiltották a Pen Clubot. A torontói Magyar Élet 1958. jan. 173 Balázs Ildikó: Wass Albert életmű-bibliográfia 1923–2003. Kráter, Pomáz, 2004. 21. old.
25-i számában mégis azt olvassuk, hogy az író „a Nemzetközi PEN Club tagja”. Szücsné 1942-es megjelenést említ, i. m. 46. old.

122 123
len nagy ház a környéken, négy vendégszobánkat ideiglenesen lefog- megtudtam, hogy a katonai kivizsgálás megkezdődött az üggyel kap-
lalták főhadiszállásnak. Kimondták, hogy hadi törvénykezés lépett csolatban. Novemberben ismét hazatértem.”176 A katonai és csendőr-
életbe.”174 Ezek szerint az író pontosan tudta, hogy mivel jár, ha valakit ségi kivizsgálás elkezdődött, erre lehet következtetni az 1940. október
gyanúba kever, mégis vasgárdista és kémgyanúval feljelent két román 5-én, Czege községben keltezett csendőrségi iratból is, amelyben
parasztot és két zsidó lányt. Erről csendőrségi jelentést találtak meg a Marzsinyán Péter és társa internálását kéri Wass Albert, tanú. A csend-
levéltárban. Később visszaemlékezéseiben azt mondta, hogy nem volt őrségi tanúvallomásból az is kiderül, hogy a két zsidó lány, akit két má-
otthon abban az időben, amikor a gyilkosságok történtek. „Mivel elő- sik román férfival szeptember 21-én elfogtak, és kémgyanússáguk mi-
zőleg, még a román fennhatóság idején Anton Mocsonyi de Foen, Ro- att átadtak Czegén a honvéd gyalogezred „K” (kémelhárító) szervének,
mánia királyi vadászmesterének kérésére – a vadállomány rendezésé- a község határában „szökést kíséreltek meg és lőfegyverhasználat foly-
nek szakértőjeként – a Kárpátok vadállományának felügyeletével fog- tán életüket vesztették” személyes ellensége volt Wass Albertnek. Mert,
lalkoztam, kötelességemnek éreztem, hogy segítsek dr. Ionel mint megtudjuk, kémkedtek ellene és feljelentették a czegei román
Popescunak, Szászrégen polgármesterének, a királyi fővadászmester csendőrörsön, amikor 1939-ben a magyar írók „titkolt megbeszélés cí-
segédjének. Mindezt azért tettem, hogy a vadállomány menedzselése mén 16 fős értekezletet tartottak”.177 A korszakra vonatkozó ellentmon-
zökkenőmentesen kerüljön át az új vezetés hatáskörébe, s így elkerül- dásos visszaemlékezésekre jellemző, hogy az értekezlet nem volt „tit-
hessük a könnyelmű pusztítást, amely híres jávorszarvas-csordánkat is kolt”, hiszen, amint korábban idéztük, tudósítást olvashatunk erről a ta-
fenyegette. Szeptember 14-én sikerült beszereznem egy utazási enge- nácskozásról a korabeli sajtóban.
délyt és egy ideiglenes személyazonossági igazolványt, melyet »vissza- Sajnos a Jönnek! című riportregényében sem éppen így írja le az
tért magyar állampolgár« címen állítottak ki a nevemre. Egy katonai te- eseményeket, és egyáltalán nem említi a magyar katonaság gyilkossá-
herszállító autó segítségével175 (…) 15-én eljutottam Ratosnyára. Más- gait. Viszont olyan szereplőket is leír a „fikcióban”, mint gyűlölt ellen-
nap lóháton, Bakos vadőr kíséretében felmentem a Dealu Brad nevű ségeket, akik a későbbiekben elszenvedik a magyar hadsereg meg-
központi vadászházunkhoz.” A Jönnek! című regényében viszont azt torlásait, nem a riportregényben, hanem a valóságban. A későbbi
írja, hogy előbb az elkobzott vadászpuskájáért ment Désre. Egyáltalán események fényében elgondolkoztató a sokszor ellene idézett, aláb-
nem említi, hogy nem járnak a vonatok, és szekéren döcögött, amikor bi beszélgetés stílusa is, amelyet a „felszabadított” Szamosújváron
mellette ült a vadőr (32. o.). Az 1979-es önéletrajza szerint, Ratosnyáról folytat egy korábbi (szigurancabeli) rendőrtiszttel, aki nem akart ne-
szeptember 25. körül tér vissza a fia betegségének hírére. A fia temeté- ki útlevelet adni Magyarországra: „– Ne féljen – mondottam –, nem
se után, feleségével együtt visszatérnek a Dealu Brad vadászházba. verem meg. Nem lenne semmi értelme. Az ilyen embert le kellene lő-
„Míg otthon tartózkodtam, megtudtam, hogy távollétem idején a határ- ni, vagy bezárni az őrültek házába. (…) Oda menjen, ahol nincsenek
őrök elfogtak négy személyt, akik az erdőn keresztül törvénytelenül magyarok. Ott aztán csináljon, amit akar. De a magyarokat hagyja
próbáltak átjutni a határon. Aznap éjjelre a házunkba vitték őket, aho- ezentúl békében. Mert nagyon sajnálnám, ha egy magyar lenne az,
vá Pakuts kapitány, a biztonsági tiszt volt szállásolva, az ő parancsára a aki magát egyszer agyonüti.”178
foglyokat a megyeszékhelyre kellett volna szállítani a további kihallga- Az 1940. szeptemberi omboztelki és vasasszentgothárdi gyilkos-
tások végett. Tudomásomra jutott, hogy körülbelül 7 kilométerre ságok ügyére még visszatérünk a népbírósági per kapcsán, most
Vasasszentgothárdtól, a Cege-tó másik végénél a foglyok szökni pró- csak annyit jegyzünk meg, hogy vallomásai ellentmondásosak, és az
báltak a mocsáron keresztül, mire a katonák agyonlőtték őket. Azt is
176 Turcsány Péter: Wass Albert élete, i. m. 16. old.
177 A csendőrségi jegyzőkönyvet közzéteszi: W. Kovács András: Kiegészítés a „Wass Albert-dosz-
174 Wass Albert élete. i. m. 15. oldal. szié”-hoz. I. m. 91–101. old.
175 A szerző nem jelzi, hogy magyar vagy román katonai jármű volt. 178 Wass Albert: Jönnek! Kráter Műhely Egyesület, Budapest, 1997. 40. old.

124 125
események kapcsán van egy írásos terhelő bizonyíték Wass Albert el- egy 1942-ben megjelent cikkéből: „A Zápolya utcai temetőből felszín-
len, hogy feljelentést tett a magyar csendőrségen az általa vasgárdis- re került honfoglalás kori magyar vitéz a magyar fegyver évezredes
tának és román kémnek tartott személyek ellen, akik közül néhányat uralmát hirdeti. (…) a felvilágosult magyar államvezetés emlékét idé-
lelőttek a magyar katonák. Erről a népbíróság akkor még nem tudott, zik történelmi idők távolából, s egyben örökséget jelentenek, kötele-
tehát az egykori ítéletet több szempontból is felül kellene vizsgálni. ző, de céltudatos és törvényes örökséget a földnek ezen a csücskén,
1941-ben a budapesti Erdészeti és Mezőgazdasági Minisztérium melyet számunkra – és egyedül a mi számunkra – a sors évszázadok-
kinevezi erdészfelügyelőnek Désre. „Ugyanezen év márciusában a kal ezelőtt kijelölt. Az egyetem ünnepe a magyar tudomány egyed-
kolozsvári Ellenzék című lap irodalmi szerkesztője lettem179” – írja. uralmát s idők mélyére nyúló gyökereit jelenti s a százötven éves
Ebben az évben jelenik meg a Titokzatos őzbak: történetek egy em- Nemzeti Színház a magyar művészet elsőszülöttségét Kelet-Európá-
ber életéből című könyve, amelyikről többen is írnak dicsérő kritikát, ban. Fegyver, államvezetés, tudomány, művészet: hiánytalanul
többek között nemzedéktársa és eszmetársa, Bözödi György is az együtt áll mindaz, ami egy nemzet lényegét jelenti. (…) Ami velünk
Egyedül vagyunk című lapban.180 Bözödi ekkor már az antiszemiták történt, a történelem tükrében csekély esemény. Palotás házunkban
és szélsőséges nacionalisták oldalán áll. Ebben az évben, az 1000 idegenek vendégeskedtek.”185
pengős Klebersberg-emlékdíjjal tüntetik ki. 1942-ben a Kisfaludy Tár- Wass Albertnek az 1943-as évről olvasható önéletrajzi visszaem-
saság tagja lesz.181 1942 májusában behívják három hónapos kikép- lékezését többen ellentmondásosnak tartják. „Amikor 1943 márciusá-
zésre a magyar hadseregbe, ahol a Magyar Királyi Lovasság „tartalé- ban az Ellenzék főszerkesztőjét behívták a hadseregbe, ideiglenesen
kos zászlós rangját kapja” –írja Szücsné. Ezt írja Wass Albert is az engem bíztak meg a helyettesítésével. Július elsején azonban, amikor
1979-es önéletrajzában. Ugyanakkor a Honvédelmi Minisztérium két német a Gestapótól behatolt a szerkesztőségbe, felmutatva a pa-
Szücsnéhez írt levelében az olvasható, hogy ezt a rangot 1943 máju- rancsot, hogy a német hadsereg megbízásából »felügyelniük« kell a
sában szerezte.182 Ez olvasható a Honvédségi Közlönyben is.183 Taka- lapot, egyszerűen kisétáltam az irodából és felmentem a hegyekbe.
ró Mihály is azt írja, hogy „1943-ban bevonult katonának, ahonnan rö- Két hét múlva édesapám régi barátja, Veress Lajos tábornok üzent,
videsen a keleti frontra került.”184 Témánk szempontjából, idézzünk hogy a németek »keresnek« engem. Hogy elkerülje a kellemetlensé-
geket, Veress tábornok, aki az Erdélyben állomásozó magyar hadse-
179 Wass Albert 1979-ben írt önéletrajza. In: Turcsány Péter: Wass Albert élete, i. m. 16. old. reg parancsnoka volt, egyenruhát adott nekem, s mint alhadnagyot
180 1941. november. Ukrajnába küldött a 9. Magyar Királyi Lovassággal, ahonnan csak ka-
181 Szücsné az 1940-es évet jelöli meg, hogy a Kisfaludy Társaság és a Pen Club tagja lesz, lásd
rácsonykor tértem vissza.”186 Bár Wass Albert regényeinek olvasói
Szücsné i. m. 45. old. Takaró Mihály szerint erre 1942-ben kerül sor: Takaró Mihály: Gróf Czegei
Wass Albert, i. m. 21. old. Ugyancsak Takaró Mihály egy másik művében 1941-es dátumot talá- megszokhatták azt, hogy hősei mindig a hegyekbe menekülnek a tár-
lunk: Wass Albert regényeinek világa. Budapest, Masszi, 2004, 9. old. Viszont: „Újabb kitünte- sadalmi nyomás elől, a Gestapo egy évvel korábbi magyarországi és
tés érte az erdélyi irodalmat. A Kisfaludy Társaság Balogh Károly történetíró és műfordító, Tóth
László főszerkesztő mellett taggá választotta gróf Wass Albertet, a fiatal erdélyi regényírót is.” erdélyi bevonulása elől a hegyekbe menekülő író, nem éppen pon-
Wass Albert a Kisfaludy Társaság tagja. In: Vármegyei Közélet, Dés, 7. szám, 1942. febr. 12. Lásd tos történelmi emlékezetre vall. A Zathureczky Gyula főszerkesztésé-
még Turcsány Péter: Wass Albert élete, i. m. 43. old.
182 Szücsné: i. m. 126. oldalán közli a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum ben megjelenő (1941. márc. 14.–1944. szept. 7.)187 Ellenzék című lapot
Központi Irattár hozzá írt levelének fénymásolatát, amelyben közlik: „Értesítem, hogy Wass Al- különben sem kellett „felügyelni”, mert abban az időben már elköte-
bert (1908. 01. 08. Bánffy Ilona) személyi okmánygyűjtőjével irattárunk nem rendelkezik. A
nyilvántartásunkban szereplő adatok alapján csupán annyit sikerült megállapítani, hogy Wass
184 Takaró Mihály: Wass Albert regényeinek világa, i. m. 9. old.
Albert tartalékos hadapród őrmestert a híradó csapatnál a 76.000/eln. 8b-1942. rendelet alap-
185 Wass Albert: A múlt négy oszlopa. Hitel, 1942, újraközlés: Turcsány Péter: Wass Albert élete, i.
ján, 1943. 05. 01-jén 1943. 01. 01-jei ranggal tartalékos zászlóssá nevezték ki. (…) Budapest, 2000.
szeptember 6.-n”. i. m. 126. old. m. 41–42. old.
183 Honvédségi Közlöny 23. sz. 763. old. 1943. május 28. „gr. Wass Albert (1908 Válaszút – Bánffy 186 Wass Albert 1979-ben írt önéletrajza, in: Turcsány Péter: Wass Albert élete, i. m. 16–17. old.
Ilona) 1943 január 1-ei ranggal a híradó csapatnál”. 187 Kuszálik Péter: Erdélyi hírlapok és folyóiratok 1940–1989. Budapest, 1996. http://transindex.ro

126 127
lezett híve volt a német háborús propagandának. A lapnak ezt az idő- nézeteit Imrédy Béla körének vezéralakjaként fejtette ki, és lelkesen
szakát nem illik összetéveszteni az 1940-ig megjelenő irodalmi mel- köszöntötte Hitlert születése napján.192 Milotaynak Wass Albert köny-
lékletekkel, amelyekben valóban megtaláljuk a nagy népiesek, Féja véről írt cikkére mind az író, mind a szélsőjobboldali olvasók büsz-
Géza, Illyés Gyula, Németh László mellett Szerb Antal, Kassák Lajos, kén emlékeznek. „A második világháború kitört – írja fia, Czegei
József Attila írásait is. Sokkal később, a lap esti bulvár kiadványát va- Wass Huba temetési emlékbeszédében –, és mint ősei a keresztes
lóban betiltotta a Gestapo, és Nagy Józsefet, a haditudósítót meggyil- hadjáratba, ő is lóháton került el Oroszország belső részébe, ahol tan-
kolta, de erre már csak az 1944-es megszállás után került sor. Wass Al- kok ellen kellett menteni a civilizáció maradványát.”193 Érdekes szem-
bert viszont továbbra is írta lelkes publicisztikáit a lapban, még 1944- lélet: a náci Németország, mint a civilizáció maradványainak a meg-
ben is. Erre vonatkozóan dr. Szabó András, Szabó Endre újságíró fia, mentője, és a hős apa, a középkori „keresztes” lovag harcol a túlerő-
akinek az édesanyja az Ellenzék gépírónője volt, azt írja, hogy a szü- vel szemben. Vajon, amikor az amerikai tábornok, az író fia ezeket ír-
lei nem hallottak arról, hogy Wass Albert az Ellenzék belső munkatár- ta, elgondolkozott-e azon, hogy az amerikai hadsereg melyik oldalon
sa lett volna, sőt a Sajtókamarának sem volt a tagja, ami nélkül, belső harcolt abban az időben?! Mivel a levéltárból még nem derült ki,
szerkesztőségi tag nem lehetett senki abban az időben.188 hogy mire kapta a „német” vaskereszteket, maradjunk a kortárs be-
Az tehát nem derül ki, hogy miért menekült fel a hegyekbe, de a számolónál, egy interjúnál, amelyet feltehetően maga az író mondott
megmentéseként a keleti frontra küldött Wass Albert, „üldözőinek” tollba. „Éppen egy háromhetes partizánüldözésből tért vissza – írja a
megmentője lesz. „Különböző hadi tetteiért előbb a másod, majd az névtelen cikk szerzője – valamelyik mocsaras erdőségből egy orosz
első osztályú Vaskereszttel tüntették ki.”189 Sajnos a Honvédségi Köz- kisvárosba, amikor egy átutazó tiszttársa zubbonya alól előhúzta
lönyben nem található neve a kitüntetettek között, márpedig a német Milotay Istvánnak azt a vezércikkét, amelyet A kastély árnyékában cí-
kitüntetések viseléséhez Horthy Miklós engedélyére volt szükség. A mű regényéről az Új Magyarság írt. (…) A másodosztályú vaskeresz-
közlönyben olvasható bevezető, amely után következtek a kitüntetet- tet akkor kapta, amikor a németek egyik belvízi uszályhajóját meg-
tek nevei a következő: „A Kormányzó Úr Ő Főméltósága Budapesten, mentette a partizánok merényletétől, és egy lefülelt partizán révén le-
1941. évi október hó 21. napján kelt általános érvényű elhatározásá- leplezte az egész partizán bandát, akik az orosz csatornákon szállított
val megengedni méltóztatott, hogy a következőkben felsoroltak, a ré- német vízi utánpótlást zavarták.”194 Tehát az első kitüntetést, képzett-
szükre adományozott alábbi német hadikitüntetéseket elfogadhas- ségének megfelelően, „híradós” (hírszerző) tevékenységéért kapta, a
sák és viselhessék.” Ezt évenként megújították. Sajnos az 1944-es év következőt: „a második kitüntetést, az első osztályú vaskeresztet az
végéig nem szerepel Wass Albert neve a kitüntetettek között, még az utána következő hőstetteiért tűzték ki a mellére. Legtöbbet emleget-
„ellenség előtt tanúsított vitéz magatartás miatt dicséretben részesí- ték azt a cselekedetét – olvassuk az aláírás nélküli újságcikkben –,
tettek” nevei között sem szerepel, mint ahogyan az sem derül ki, amikor a szovjet csapatok által körülzárt német harccsoportot mint
hogy a híradósoktól áthelyezték volna 1943-ban a lovassághoz.190 régi vadászember a mocsarakon át a bekerítő gyűrűből minden fel-
Időközben megjelenik A kastély árnyékában című könyve, szereléssel együtt kivezette.” Anélkül, hogy kisebbíteni akarnánk hő-
amelyről Milotay István ír magasztaló cikket az Új Magyarság című siességét, csak a pontosság kedvéért jegyezzük meg, hogy nem a re-
lapban.191 Milotay Istvánról köztudomású, hogy 1923-ban magasztal-
191 Milotay István: A kastély árnyékában. In: Új Magyarság. X. évf. 229. sz. 1943. okt. 10.
ta a hitleri „sörpuccsot”, sőt a román Vasgárda erősödését is, politikai 192 Nyerges András: Előgyakorlat szülinapokhoz. In: Színrebontás. Magvető, Budapest, 2003. 82.
old.
188 Dr. Szabó András: Két igazság nincs. In: Élet és Irodalom, 2005. 49. évf. 07. szám. 193 Czegei Wass Huba: Ami igazán fontos, hogy kik vagyunk egymás számára. In: Wass Albert utó-
http://www.es.hu élete, i. m. 25. old.
189 Takaró Mihály: Wass Albert regényeinek világa, i. m. 9. old. 194 Két vaskereszttel érkezett haza Wass Albert a keleti frontról. Egyedül Vagyunk, 1944. február 11.
190 Honvédségi Közlöny 1941–1944. 3. szám. Lásd még: Turcsány Péter: Wass Albert élete, i. m. 47–48. old.

128 129
gényes visszaemlékezéseiben elmesélt partizán-vadász fegyver- alapján dolgozott a bizottság, hanem a kivizsgálandó ügyek listáját már
tényért kapta a második kitüntetést, hanem a mocsarakon át „kivezet- jó előre egyeztették, és nem kellett a helyszínen „jelentenie a bizottság-
te” a németeket. Ekkor már, ugye, egyáltalán nem üldözte a Gestapo. nak a románoknak a magyar kisebbséggel szemben elkövetett jogta-
Közben még volt ideje megírni és kiadni a Tavak könyve című mese- lanságait”. Az Egyedül Vagyunk című lap 1944 februárjában, az íróról
kötetét, valamint az Egyedül a világ ellen, a Vérben és viharban című írt cikkben, tartózkodási helyéül Sepsiszentgyörgyöt jelöli meg a név-
regényeket. Ez utóbbiról írja Szücsné: „Ebben központi figurául telen riporter. Ezek szerint, a magyar oldalról figyelte a harminc kilo-
Dengeziket választja, Attila fiát, aki egy erős és főként tartós biroda- méterre levő Brassót, de hogy kiket „tartóztatott le” és kit „tájékozta-
lom létrehozásának lehetőségét vázolja fel a hunok előtt.”195 tott”, az nem derült ki. Az viszont igen, hogy a levéltári bizonyítékok
1944-ben már nagyon sokan tudták, hogy a náci Németország el- alapján, nem vett részt ebben a bizottságban. Ettől még „kommuniká-
vesztette a háborút. Wass Albert nem. Ő még részt szeretne venni ab- ciós tiszt” lehetett.
ban a német–olasz bizottságban, amelyben a hadműveletek folytatásá- Ezután következik életrajzának az a része, amelyet még egyálta-
nak hátteréül biztosítani akarta mindhárom hadban levő fél kölcsönös lán nem igazoltak a történészek. Mármint, hogy részt vett volna Ve-
bizalmát, azáltal, hogy többek között kivizsgálják a románoknak a ma- ress tábornok „szárnysegédjeként” azokon a tárgyalásokon, amelyek
gyarok ellen elkövetett atrocitásait Dél-Erdélyben. Ennek székhelye elő akarták készíteni Magyarország kiugrását a háborúból. „Veress tá-
Brassó volt. A magyarok atrocitásait Észak-Erdélyben, Kolozsvárt vizs- bornokot 1944 szeptemberében váratlanul letartóztatták a németek –
gálták. A német–olasz vegyes tiszti bizottság már 1940. október 16-án emlékezik vissza 1979-ben. – Szárnysegédeként én is erre a sorsra ju-
elkezdte Kolozsvárt a tevékenységét.196 A magyar atrocitásokat vizsgá- tottam, de rangomnak köszönhetően néhány nap múlva szabadon
ló bizottság elé került az „Omboztelki eset” is 1940. szeptember 26-án. engedtek, és visszanyertem előbbi pozíciómat: Veress tábornok
De erről nem találunk semmilyen említést Wass Albert műveiben. Őt utódjának, Kovács tábornoknak az adjutánsa lettem. Az ő távozása
csak a román atrocitások érdekelték. „1944 januárjában – olvasható az után ugyanebben a tisztségemben maradtam Fónagy tábornok, majd
1979-ben írt önéletrajzában – Veress tábornok kinevezett a dél-erdélyi, Tilger tábornok mellett is.” Érdekes történet: a tábornokok mennek,
akkor még román fennhatóság alatt álló Brassóban állomásozó né- az adjutáns (korábbi híradós?) „rangjának”(?) köszönhetően marad.
met–olasz tiszti bizottság kommunikációs tisztjének. Az volt a felada- Az viszont hozzátartozik a hősiesen ellenálló adjutáns portréjához,
tom, hogy jelentsem a bizottságnak a románok magyar kisebbséggel hogy „Wass ekkor Magyarország egyik legünnepeltebb és legnépsze-
szemben elkövetett jogtalanságait. Naponta legalább két-három em- rűbb írója volt”.198 Elnyeri a Zrínyi Irodalmi Díjat, tagjává választja a
bert tartóztattunk le, ütlegeléseket és gyilkosságokat vizsgáltunk ki, Magyar Tudományos Akadémia, a kolozsvári egyetemen pedig dísz-
amelyeknek mind a helyi magyar lakosság volt az áldozata.” Azt nem doktorrá avatták. A kiugrást előkészítő hős azután „tovább harcol az
említi Wass Albert, hogy a bizottságban való részvételét a románok utolsó pillanatig, Kolozsvártól a Szilágyságon át a Szamosig az elő-
nem fogadták el, mert kifogásolták, hogy írásaiban románellenes, tehát nyomuló orosz csapatok ellen”.199 Visszafelé harcolva, látja az oro-
nincs semmi keresnivalója egy pártatlan vizsgálóbizottságban.197 Ezek szok és románok rémtetteit: „halálra erőszakolt magyar lányok, egé-
következtében, feltehetően azt sem tudja a szerző – amiről a bizottság szen kicsiket, hároméveseket is, megcsonkított, lefejezett magyar fér-
fennmaradt iratai tanúskodnak –, hogy nem a helyszíni értesülések fiakat és nőket. A gonosz vérengzés, amelyet a románok és oroszok
a magyar civil lakosság ellen elkövettek, mindent felülmúlt, amiről va-
195 Szücsné: i. m. 62. old. laha is hallottam”.200
196 HL VKF. 4961/eln.1-1940. B/235 277/1771-1789. Értesítés az erdélyi atrocitások kivizsgálására
alakult német–olasz bizottság Kolozsvárra érkezéséről.
197 Lásd Vekov Károly és dr. Kincses Előd levéltári bizonyítékait az író népbírósági perének újra- 198 Takaró Mihály: Wass Albert regényeinek világa, i. m. 9. old.
felvétele ügyében. 199 Szücsné: i. m. 73. old.

130 131
Érdekes, hogy a német és a magyar katonaság rémtetteivel Mennyire más, valóban „transzilvanista” hang ez, nem, mint a
nem találkozott, de nem is hallott róluk se a fronton, se azután. Ez, Wass Alberté, aki harcol és menekül a német csapatokkal egészen a
a későbbi regényeiben is kulcsfontosságú, szelektív memória igen Bajorföldig. Bethlen Béla másként meséli el Veress Lajos tábornok
rontja regényeinek hitelét. Természetesen arról sem tudott, hogy őrizetbevételének okát is. Szerinte a tábornok kiadott egy parancsot,
egészen másként számolt be erről az időszakról gróf Bethlen Béla, hogy minden „egység menjen Budára”, de a németek beépített em-
aki 1944. szeptember 2-ától Észak-Erdély kormánybiztosa volt és bere, Kozár Elemér „továbbította a náciknak és így következett be haj-
azon fáradozott, hogy a közeledő hatalmas orosz hadsereg elől ne nalban Veress Lajos elfogatása”. Ekkor Veress segédtisztje „Bodrogi
meneküljenek el az emberek, ne hagyják felrobbantani az üzeme- tűzérszázados” volt.202 Wass Albertről nem tesz említést könyvében.
ket és az azonnali revans helyett, inkább készüljenek a kiegyezést Mielőtt Wass Albert, családjával, német segítséggel elhagyná az
megtalálni Erdély földjén. Ő másként emlékezik például a tordai országot, van még egy érdekes epizód: 1945 márciusában már Sop-
eseményekre is, mint Wass Albert. „(…) a Heeresgruppe Süd-Ost el- ronban van, ahol a „kőhalmai” („Vélhetően Sopronkőhidáról van szó”
rendelte a honvédsereg előnyomulását (…) – írja Bethlen Béla. – Az – teszi hozzá a szerkesztő a lábjegyzetben) börtönben „felkeresi” Ve-
előnyomulás szeptember 5-én hajnalban indult meg. A Felektetőn ress tábornokot. „Megparancsolta, hogy hagyjam el az országot, hi-
valamelyes ellenállásba ütköztek ugyan, de ezt hamar leküzdve szen íróként az a feladatom, hogy életben maradjak, és elmondjam a
még aznap elérték Tordát és onnan másnap folytatták előnyomulá- világnak, hogy mi történt a nemzetemmel.”203 Világos, hogy lelkiis-
saikat Nagyenyed felé. Én már hatodikán reggel kiszaladtam meret-megnyugtató, mítoszépítő önfelmentésről van szó. Nem ön-
Tordára, mert meg akartam előzni azt, hogy az aranyosszéki ma- ként, nem a maga akaratából, még csak nem is a családja megmenté-
gyarság – meggondolatlanul a saját szakállára – hozzáfogjon a vá- sének szándékával, hanem parancsra hagyta el a hazáját. Jókai meg-
rosban vagy a környéken az »igazságtételhez«. Tordára megérkezve irigyelné ezt a fordulatot. A következő mondatban még érdekesebb
mindjárt felvettem a kapcsolatot az ottani magyarság vezetőivel (…) fordulat történik: „Titkos kapcsolatai révén [mármint Veress tábor-
azután néhány román értelmiségi útján tudtára adtam a románság- nok a börtönből elintézte, hogy – megj. Á. V.] két nappal a nála tett
nak, hogy (…) semmi bántódásuk nem lesz. Majd a saját lakásán fel- látogatásom után parancsot kaptam, hogy kísérjem el azt a Sopron-
kerestem dr. Várfalvi Mór ügyvédet, régi ismerősömet, aki az ottani ból nyugat felé tartó vonatot, amelyen a magyar tiszti családok utaz-
zsidóságnak egyik kiemelkedő, vezető személyisége volt; (…) Na- tak, köztük feleségem és négy gyermekünk is, akik Erdélyből – fele-
gyon leverten, gondterhelten találtam őt, elmondta, hogy az ottani ségem német kapcsolatai révén – menekültek ki Sopronba.” Tehát
németség vezetője, Krausz Károly gauleiter, cementgyári tisztvise- német kapcsolatai segítették a magyar tiszt feleségét Bajorföldre. De
lő máris kiadta a rendeletet, mely szerint minden zsidó azonnal kö- hogy a kísérőjükül szegődő Wass Albertnek a börtönben levő Veress
teles ruhájára felvarrni a sárga csillagot. Ezenkívül elrendelte, hogy tábornok „kapcsolatain” keresztül adjon parancsot: több, mint fur-
minden zsidó család köteles egy bizonyos mennyiségű ruhaneműt csa. Az önfelmentő mítosz diadala.
és lábbelit beszolgáltatni. Akik ezt maradék nélkül nem teljesítik, Németországban egy Bleibach nevű kis faluba érnek, itt találkoz-
azokkal szemben súlyos büntetési szankciókat helyezett kilátásba. nak az amerikai csapatokkal. „Miután kiengedtek a regensburgi POW
Utasítottam dr. Várfalvit, hogy siessen át a legközelebbi zsidó isme- (hadifogoly) táborból, a családommal visszatértem Bleibachba (…)
rőséhez és közölje vele intézkedésemet, mely szerint senki se varr- rövid ideig az Amerikai Katonai Kormány ellenőreként [kiemelés
ja fel a sárga csillagot és a továbbiakban senki se maradjon közülük
201 Bethlen Béla: Észak-Erdély kormánybiztosa voltam. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1989.
a lakásában (…)”201
163–164. old.
202 Bethelen Béla: i. m. 202. old.
200 1979-ben írt önéletrajz. 203 1979-es önéletrajz, i.m. 18. old.

132 133
Á. V.] dolgoztam, majd erdőkitermelésnél kaptam munkát, aztán ker- kénytelen rádöbbenni arra, hogy három évvel ezelőtt alkotott és kimon-
tészként és szabadúszó íróként tevékenykedtem.” Nem derül ki, dott ítéletei revízióra szorulnak. 1. Mert a lelkesedéssel fogadott új ma-
hogy mit ellenőrzött és kinek volt akkor a „híradósa”, de az akkori fe- gyar köztársaságnak ma már a kossuthi eszmékhez semmi köze. 2. Mert
leségével készített interjúból tudjuk, hogy írói tevékenységét felesé- nem mindenki náci és fasiszta, akinek szemét már négy évvel ezelőtt
ge segítette, kiadókat keresett, fordítókat, német ismerőseit használta sem födte hályog és ezáltal képes volt megkülönböztetni a farkast a bá-
fel az író népszerűsítésére.204 Ebben arról számol be néhai felesége, ránytól. 3. Mert nem kell okvetlenül hazaáruló és a demokrácia ellensé-
hogy „1947-ben az Erdők könyvével (kezdte), mert nem akart semmi ge legyen az, aki élete árán igyekezett megvédeni a Kárpátokat a reánk
olyat írni, aminek valami köze van a politikához”.205 Lehet, hogy ezt zúduló veszedelemtől, hogy azt föltartóztassa legalább addig, amig a
mondta, és a feleség is csak A funtineli boszorkány című könyvére nyugatról előre törő angolszász hatalmak Magyarországot megszállhat-
emlékezett abból az időből, amelyiknek a német címe és fordítása ják. (…) Midőn ezt ma szomorú elégtétellel könyveljük el, mint a ma-
nem nyerte meg a németek tetszését,206 de ekkor jelent meg a Rézkí- gunk évtizedes politikai meglátásának igazolását, ugyanakkor lelkünk-
gyó című regénye is (1947), egy ezoterikus, vallásos elmélkedése, a Te be döbben a kérdés: mi az oka annak, hogy e felismerés ellenére a ten-
és a világ (1947), sőt A láthatatlan lobogó című verskötete (1947), gerentúli magyarság tömbje még ma is késik a magyar kultúra szolgála-
amelyben már a politikai meggyőződését hirdető nemzeti lírikus tának átvételétől? Mi az oka annak, hogy míg a tengeren túli németség
szól a hontalanságból haza. Ezt követi a Százéves dal az ismeretlen Thomas Mannak és társainak irányítása alatt már egy évtized óta ma-
bújdosóról (1948). Majd megírja az Adjátok vissza a hegyeimet! című, gosra tartott fáklyával viszi tovább a diktatúra elől kimenekült német
kimondottan propagandaízű regényét (1948), amelyikben már ismét irodalom és kultúra weimari örökségét (…) ugyanakkor a több mint
az erdélyi nemzeti konfrontációs témához tér vissza. 1950-ben jele- egymilliós, szabad földön élő magyarság még a kezdeményező lépése-
nik meg az Ember az országút szélén. A visszaemlékezés szerint, az ket sem tette meg a magyar kultúra megmentésének és fenntartásának
Elvész a nyom című könyvét is a Bajorerdőben írta, amelyik majd érdekében? (…) Magyar testvérek! Kiáltó szóval hívunk! Segítsetek meg-
Amerikában jelenik meg 1952-ben. Előzőleg pedig, még 1951-ben, a őrizni és magosra tartani a fáklyát! Ha ez a tűz kialszik, sötétben marad
Brüsszel–Hilversum–München helynevekkel jelzett és a Magyar Ház a nemzet! Segítsetek megteremteni azt a független és szabad magyar
kiadásában újra megjelent Tizenhárom almafa című regénye. szellemi pólust, mely méltó módon képviselhesse a világ közvélemé-
1948-ban írt egy érdekes cikket a Magyar harangok című, „Honta- nye előtt a hazájából kiüldözött ezeréves magyar humanista kultúrát és
lan magyarok lapjá”-ban. Ennek címére és tartalmára érdemes odafi- tovább vigye azt a szellemi irányvonalat, mely (…) mindenkor az egye-
gyelni: „Nyílt levél a tengerentúli magyarság vezető személyiségei- temes emberi jogokat és igazságokat hirdette! Ne koldus-alamizsnával
hez”.207 Többek között ezeket olvashatjuk a cikkben: „A magyar tragé- segítsetek, hanem öntudatos és céltudatos kötelességvállalással, mely-
dia negyedik esztendejének küszöbén végre aljutottunk (sic!) odáig, nek parancsa véretekben él és kötelez! Mindnyájatok karjára szükség
hogy a nyugati demokráciák szeme nyiladozni kezd a valódi európai van, hogy magosra tarthassuk ezt a kis megmentett lángot, egyetlen
helyzet felismerésében. Ezzel karöltve a tengerentúli magyarság is örökségünket, ami az ezeréves magyar múltból maradt! Ennek a láng-
nak égnie kell tovább, hogy (…) hirdesse ma is és a jövőben is a legszen-
204 Szabó T(örpény) Ádám–Wass sz. Siemers Éva: Erdélytől Bajorerdőig. In: Turcsány Péter: Wass
tebb magyar örökséget: az örök humánumot! És azon keresztül jogun-
Albert élete, i. m. 138–154. old.
205 Szabó T. Ádám: i. m. 149. old. kat az élethez!” (Kiemelés az eredetiben.)
206 1959-ben jelenik meg Buenos Airesben, a Kárpát Kiadónál. Ebből több következtetést is le lehet vonni. Most, az életrajza
207 Magyar Harangok, III. évf. 1. szám. 1948. január. (Róma, Milano, Magyar Ferences Atyák, későb- szempontjából mindössze annyit állapítsunk meg, hogy az Olaszor-
bi számokon Arenzano, Genova szerepel). A belső borítón jelent meg „Wass Albert a Kisfaludy
szágban megjelenő lap rendszeresen tájékoztatta olvasóit azokról a
Társaság, az Erdélyi Helikon és a Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság tagja” – aláírással. Kel-
tezés: Bajorerdő, 1948. január 8. bevándorlási feltételekről, amelyek betartásával lehetett folyamodni

134 135
beutazási vízumért egyes nyugati országokba. Tudjuk, hogy a katoli- irodalomtörténész egy másik helyen megállapítja, hogy „Wass tudato-
kus egyház aktív szerepet játszott az egykori német hadsereg tisztjei- san készült az emigrációs életre. Már németországi tartózkodása ide-
nek külföldre, elsősorban Dél-Amerikába történő menekítésében. Az jén sikerült jó kapcsolatot teremtenie a hatóságokkal.” „Ezt a lépést
Amerikai Egyesült Államok nem szerepelt a lapnak a bevándorlásról azonban feleségem megtagadta, és elintézte, hogy visszatartsák be-
tájékoztató listáján. Mindenki tudta, hogy oda csak meghívóval, és tegség címén, amíg megalapozom az életünket Amerikában” – írta
különleges kivizsgálással lehetett bevándorolni. A Wass-levél szókin- Wass 1979-ben. Takaró Mihály nem ezt a történetet hallotta: „1951-ben
cse árulkodó: „általános emberi jogokról”, az „élethez való jogról”, az egész család készen állt az útra, ám a kiutazásuk előtti kötelező or-
humánumról beszél (amelyekről aztán Amerikába érkezve megfeled- vosi vizsgálat feleségénél tüdőbajt állapított meg. Ez kizáró ok volt az
kezik, amikor a CHRR és a Teleki Béla köré szerveződő New York-i utazás szempontjából. Dönteniük kellett, és Siemers Éva nagylelkűen
magyar körök ellen hirdet harcot 1977–1979-ben), és olyan menekül- beleegyezett, hogy férje és a négy fia nélküle távozzon az Egyesült
tek befogadásáról szól, mint Thomas Mann. Az nem zavarja, hogy Államokba.”210 Van a Planhorfban keltezett „tanúvallomásában” még
Thomas Mann éppen az elől a hadsereg elől menekült, amelyik őt egy érdekes részlet, ami kissé ellentmond Wass korábbi és későbbi Er-
Vaskereszttel tüntette ki, és hogy a Kárpátokat a németekkel együtt dély-képének. „Regényeimen keresztül igyekeztem a világ közvélemé-
nem azért védték, hogy az „angolszász megszálló” csapatokat bevár- nye előtt Erdély valódi helyzetét és sorskérdését föltárni s közremű-
ják – az ilyen csúsztatások és burkolt antiszemita célozgatások (bez- ködni ezáltal egy független és szabad Erdély megvalósításához, mely
zeg a zsidó Thomas Mannt befogadta Amerika, de a magyar Wass Al- mint egy dél-kelet-európai Schweitz mind a három együtt élő erdélyi
bert, ugye, hiába reménykedik stb.) állandóak a Wass-irodalomban. nemzet számára meghozná az egyenlő mértékkel mért jogot (…) Ez a
Ez a levél viszont már arra utal, hogy Wass keresi a továbbutazás le- szándék azonban mindenkor a szomszédos államok imperialista
hetőségét, mégpedig ismét nemes céllal: az amerikai magyarság iro- törekvéseivel találta magát szemben. Úgy Románia, mint Magyaror-
dalmi megszervezésének ürügyével szeretne kivándorolni az Egye- szág mindenkor egyedül magukénak kívánták Erdélyt és nem három-
sült Államokba. nyelvű népének boldogulását igyekeztek megvalósítani, hanem
1949-ben a felesége visszatér családjához Hamburgba és rövide- mindössze értékeinkre és természeti kincseink kizsákmányolására
sen az író is követi. Éjjeliőrként dolgozik a sógora építkezési vállalatá- gondoltak. Ez a magyarázata annak, hogy a független erdélyi gondo-
nál és elhatározza, hogy emigrál Amerikába. Időközben, „távollétében lat írója ma védelem nélkül és otthontalanul áll a világban.”211 Ez a ma-
és tudtán kívül a kommunista Románia népbírósága 1946-ban koholt gyarázat emlékeztet Kossuth Lajos emigrációs szemléletváltására, aki
vádak alapján halálra ítélte”208 – írja Takaró Mihály, aki jelzi, hogy a a dunai konföderáció szükségességéről értekezett a forradalom buká-
Wass családtól szerezte be az íróra vonatkozó adatokat, és hozzáteszi, sa után. Sajnos a fenti következtetés nem épült be Wass Albert későb-
hogy „bizonyított tény, hogy Wass Albertet a román hatóságok soha bi írásainak gondolatrendszerébe, ezért nyugodtan taktikai elemnek
nem értesítették hivatalosan erről az ítéletről”. Ugyanakkor az iroda- tarthatjuk; szükségesnek tartotta a fenti gondolatok leírását az ameri-
lomtörténész egy másik könyvében már közli Wass Albert védekező kai vízum megszerzéséhez.
tanúvallomását, amelyet „Wass Albert írt alá Planhorf nevű német Tehát 1951 szeptemberében megérkezik Amerikába és megis-
helységben, 1946. szeptember 17-én”. Ebben azt írja, hogy „tudomá- merkedik befogadójának lányával, a három évvel idősebb Florence
somra jutott, hogy Romániában halálra és vagyonom elkobzására ítél- Elizabeth McClainnel. Már néhány hónap múlva, 1952 januárjában
tek”.209 Tehát az írónak mégis tudomására jutott az ítélet és politikai válópert indít felesége ellen, aki Hamburgban maradt a legkissebb fi-
menedékjogot kért: „állok Amerika népe elé és védelmet kérek”. Az 209 Takaró Mihály: Gróf Czegei Wass Albert, i. m. 27. old.
210 Takaró Mihály: i. m. 11. old.
208 Takaró Mihály: Wass Albert regényeinek világa, i. m. 11. old. 211 Takaró Mihály: i. m. 27. old.

136 137
ával, Andrással, aki 1944-ben született Kolozsvárt. Májusban kimond- núkat sorol fel, akik tanúsíthatják azt, amiről írt. A Katolikus Magya-
ták a válást és elvette Elizabeth McClaint, akivel a floridai Astorba köl- rok Vasárnapja című lapban írt cikkéből többek között megtudjuk,
töztek. „Körülbelül egy év múlva – írja az író önéletírásában – a fiaim hogy az igazságügy-minisztériumnak „még” nem volt „ügye” ellene.
anyja, Eva Siemers megérkezett az Egyesült Államokba, és perelni Ha találnak komoly okot, akkor eljárást indítanak ellene, hogy meg-
kezdett a válás semmissé tételéért. (…) Végül sikerült megoldani az vonják tőle az amerikai állampolgárságot. Ha nem találnak semmit,
ügyet a törvényszéken.” 1953-ban Taft szenátor segítségével a Florida akkor egyszerűen lezárják az ügyet. Az igazságügy-minisztériumot
Military Academy iskolában kapott algebratanári állást. 1956-ban csak az érdekelte, hogy jogosan van-e Amerikában Wass Albert vagy
megkapta az amerikai állampolgárságot. 1957-től a Floridai Egyetem nem? Tehát: tudott-e arról, hogy a románok halálra ítélték, és szándé-
Idegen Nyelv Tanszékén tanított német és francia nyelvet, meg iro- kosan titkolta el az ellene hozott ítéletet, továbbá, hogy volt-e a Nyi-
dalmat. Ugyanebben az időben a Szabad Európa rádió is foglalkoz- laskeresztes Párt tagja? Válasza tagadó volt: nem volt tagja a pártnak,
tatta. 1970-ben ment nyugdíjba. A Katolikus Magyarok Vasárnapja csak az Erdélyi Magyar Pártnak és a román népbírósági ítéletről soha
1985. október 13-i számában úgy emlékezett, hogy 1972-ben ment „hivatalos értesítést” nem kapott. „Mindebből tehát kitűnik az – írja –,
nyugdíjba. hogy bár valóban kivizsgálás alatt vagyok (az előbb még azt állította,
Amerikai irodalomszervező, politikai tevékenységére vonatkozó hogy nincs ellene ’ügy’, a ’kivizsgálás’ nem ügy?), akárcsak a többi
adatok között szerepel, hogy 1962-ben megalapította az Amerikai kétszáz szerencsétlen, eljárás ellenem nincs, és a háborús bűnösség
Magyar Szép-míves Czéhet, majd a Duna-menti Kutató és Informáci- nagy hangon meghirdetett vádja csupán csúnya fekete füstöt takar,
ós Központot, valamint kiadóját a Danubian Presst, amelyben ango- más semmit.”213
lul és magyarul kezdett könyveket kiadni Erdélyről. Ezért a „hetvenes Hogy honnan ismeri olyan jól a „többi kétszáz szerencsétlen”
évektől a Ceauşescu-rendszer megpróbált leszámolni vele” – írja Ta- ügyét, akiket állítása szerint felülvizsgálnak, és sugallata szerint, ép-
karó. Az író önéletrajzában azt is felsorolja, hogy „az Erdélyi Világszö- pen olyan ártatlanok, mint ő, nem derül ki. A cikk további részében
vetség első elnöke volt, az Amerikai Magyar Szövetség alelnöke és a kifejti, hogy az uralmon levő román kormány kezét látja az ellene in-
Lengyel–Magyar Világszövetség igazgatója, tagja az Árpád Akadémi- dított támadásban. Ez feltehetően igaz is volt. Ebből viszont nem von-
ának, a Templomosok és a Szent László lovagrendnek”. ható le az a következtetés, hogy ha az amerikai magyarok összefog-
A Katolikus Magyarok Vasárnapja 1979. szeptember 30-ai számá- nak, és Románia nem kapja meg a legnagyobb kedvezményt – ame-
ban Wass Albertnek cikke jelent meg, címe: Mi van a füst mögött? Eb- lyet különben minden emberi jogokat védő szervezet követelt, és
ben elmondja, hogy cikksorozat jelent meg ellene a Fort Lauderdale ezért szervezett például tüntetést a CHHR Washingtonban Carter ide-
News hasábjain, amelyben tudatják, hogy sikerült meglelni a bújkáló jén is, ami ellen annak idején Wass Albert hadakozott –, akkor az
háborús bűnöst a floridai erdőkben és a U. S. Department of Justice amerikai szenátuson keresztül Wass szerint: majd „a román kormány
Special Task Force-a (az igazságügy-minisztérium különleges felada- megtanulja végre, hogy ha segítséget kíván a Nyugattól, akkor tiszte-
tokra kiképzett alakulata) már deportálását tervezi az elkövetett bű- letben kell tartsa Erdély magyar őslakóinak évezredes jogait”. Ez
nök miatt. Ekkor összeülnek ismerősei, „de különösképp a család. Al- már ismét a történelmi kisajátító érvrendszer, amire a későbbiekben
ezredes fiam is Washingtonba repült, s feleségem, két fiam, egy leá- még visszatérünk.
nyom társaságában, valamint két floridai képviselő megbízottaival és Hadd idézzünk még egy érvet, most már a fiától, aki neves amerikai
egy ügyvéd jelenlétében felkerestük a Department of Justice Special tábornok lett: „Mivel az én karrierem érzékeny természetű, a kivizsgálá-
Task Force nevezetű vadonatúj intézményt, mely állítólag háborús
bűnösöket kutat.”212 Feltehetően erre az alkalomra írta 1979. augusz- 212 Idézi Takaró Mihály is a könyve 41. oldalán.
tus 22-én, a fentebb többször is idézett önéletrajzát, mert a végén ta- 213 Takaró Mihály: i. m. 43. old.

138 139
soknak nem volt sem eleje, sem vége. Ahogy erről tájékoztattak, mind az regtől, egyet az Antall-kormánytól kapott. Visszahonosításával mégis
1950-es évek elejétől átnézték a róla szóló ügyiratokat. Legutoljára né- probléma van. 1996-ban kéri „magyar állampolgárságának” helyreál-
hány hónapja fejeződött be a kivizsgálás, ami hat hónapig tartott. Abban lítását, de előbb a jogszabályokra hivatkozva visszautasítják, majd
biztos vagyok, hogy ha csak valami utalás lett volna arra, hogy folt van a 1997-ben Csoóri Sándornak, a Magyarok Világszövetsége akkori el-
becsületén, az én katonai előreléptetésemnek ezerszer gátat vetettek nökének és Tar Pál tiszteletbeli amerikai konzulnak a közbenjárására
volna.”214 Ezek szerint mégis volt kivizsgálás. Az iratokat nem hozták 1997 júniusában megkapja a magyar állampolgárságot. Nem tér haza.
nyilvánosságra. Pedig segítene egy esetleges tisztázási perben. Van még 1998. február 18-án öngyilkos lesz.
egy bizonyításra váró, homályos történet arról, hogy a Securitate embe- Az öngyilkosságát – a politikai érzelmeknek, illetve meggyőző-
reit elfogták Clevelandben, amint éppen Wass Albert bejelentett szállo- désüknek megfelelően – különbözőképpen magyarázzák hívei és el-
dai szobájában akartak bombát elhelyezni, de az amerikai rendőrség el- lenfelei. Egyesek azt állítják, hogy a magyar liberálisok a hibásak,
engedte őket, mert román diplomata-útlevelet mutattak. Ennek még utá- mert Kuncze Gábor (SZDSZ) akkori belügyminiszter (szerintük kom-
na kellene nézni a romániai és amerikai levéltárakban. munista „belügyér”) nem adta meg neki egyből a magyar állampol-
Az viszont közismert, hogy Hajdú Győző, az Igaz Szó egykori fő- gárságot. Ennek a kérdését és az akkor hatályos magyar állampolgár-
szerkesztője, amerikai útjáról visszatérve jelentést írt a belügyi szer- ságról szóló 1993. évi LV. törvény előírásait – amelyek többek között
veknek – mint ahogy ez általános kötelezettsége volt minden külföld- előírták, hogy a visszahonosítás iránti kérelemnek feltétele az állan-
re utazó román állampolgárnak abban az időben Romániában –, dó tartózkodási engedély, meg az, hogy csak azok adhatják be a ma-
amelyben úgy említi az Erdélyi Világszövetséget, mint amelyik vissza gyar állampolgárság iránti kérelmet, akik bizonyos ideje már Magyar-
akarja csatolni Észak-Erdélyt Magyarországhoz.215 országon élnek –, nem veszik figyelembe azok, akik érzelmi, pártál-
1987-ben meghal második felesége és 1991-ben harmadszor is lási manipulációt, netán összeesküvést tételeznek fel Wass Albert ál-
megnősül. Feltehetően találóan írja Takaró Mihály: „Az 1991-től halá- lampolgársági ügye mögött. Ez a tábor még a Magyar Nemzet újság-
láig, 1998-ig tartó életszakaszra az ellentmondásosság a legjellem- írónőjének, Lőcsei Gabriella cikkének sem hisz, aki bővebben idéz
zőbb kifejezés.”216 Azt remélte, hogy Magyarországon is megjelenhet- Kuncze Gábor belügyminiszter leveléből, mint a reklámszövegként
nek újból a művei, de a Szász (Zas) Lóránttal kötött első kiadói szer- kiragadott mondatok. Ebből megtudjuk, Kuncze azt is írta: „Wass Al-
ződése (erre alapozza könyveinek kiadását a Kráter Kiadó), „melyről bert munkásságát ismerjük, és osztjuk azt a véleményt, hogy megha-
fiai szinte nem is tudtak, az író számára sok keserűséget hozott”. tározó személyisége az Egyesült Államokban élő magyar emigráció-
Most már vagy tudtak róla a fiai, vagy nem tudtak. Olyan nincs, hogy nak. Személyére és életművére tekintettel kerestük annak a lehetősé-
„szinte nem is tudtak” róla. Takaró közöl egy olyan levelet is, amely- gét, hogy magyar állampolgársága megállapítható legyen.”217 Ugyan-
ben a magyarországi zugkiadásokban nem bízik az író, ezért a toron- akkor Lőcsei is szóvá teszi, hogy az írónak milyen „késszúrást postá-
tói Vörösvárynak akarja eladni a kiadási jogait. zott az ilyen hosszú huzavona”, „jogi csűrés-csavarás”. Nemigen tu-
A Wass-kultuszhoz lényegesen hozzájárul a rendszerváltás utáni dunk a magyar közigazgatás jelenlegi szabályai szerint olyanról, hogy
első magyar kormány is, amelyik a „Magyar Köztársaság Érdemrend valakinek „méltányosságból”, nem egészen egy és fél hónap alatt
középkeresztjét” adományozta 1993. augusztus 20-án Wass Albert- megadják a magyar állampolgárságot (május 26-án ír Csoóri Sándor
nek. Ezáltal már három keresztje is van: kettőt a hitleri német hadse- és július 4-én már azt írják, hogy elküldték). A törvények és a tények
elemzése helyett, pártpolitikai (liberális, szocialistaellenes) érzelmi
214 Wass Huba nyilatkozata a Gainsville Sun újságban 1979 októberében. Idézi: Takaró Mihály:
Gróf Czegei Wass Albert, i. m. 48. old.
215 Nemzetőr 1978. július–augusztus, 3. old. 217 Lőcsei Gabriella: Pusztuló gyümölcsfák vagyunk. Magyar Nemzet, 1998. febr. 21. In: Wass Albert
216 Takaró Mihály: Gróf Czegei Wass Albert, i. m. 54. utóélete. Kráter, Pomáz 2004. 17–22. old.

140 141
manipulációra használják fel még a kivételezett, pozitív döntést is. Az az 1945. évi fegyverszüneti egyezmény rendelkezései alapján elveszí-
Amerikai Egyesült Államok bevándorlási törvénye ötéves ott-tartóz- tette, így magyar állampolgárság fennállását tanúsító bizonyítványt
kodást, és meghívóval történt, szabályos bevándorlást ír elő az állam- nem tudok kiadni.«
polgárság megszerzéséhez. Ezért kaphatta meg Wass Albert csak A Wass Albert élete címmel Pomázon, 2004-ben megjelent
1956-ban és nem a McClain család meghívásakor, a bevándorlása ide- könyv 162–163. oldalán az alábbiak olvashatók: az 1996. június 24-én,
jén az állampolgárságot. a Magyar Köztársaság belügyminiszterének írt kérelméhez csatolta
Annak érdekében, hogy mind a közvélemény, mind a tudomá- »az édesapjának, saját magának és még Erdélyben világra jött fiának,
nyos kutatás számára tisztázzam ezt a kérdést, kérelemmel fordultam Vidnek a születési anyakönyvi kivonatát, valamint házasságlevelét, il-
2007. március 4-én a magyarországi Bevándorlási és Állampolgársági letőségi és származási bizonyítványát, a grófi és a czegei előnév hasz-
Hivatal Állampolgársági Igazgatóságához, amelyben a következők nálati jogának elismerését meg még a vadászjegyét is, jó fél esztende-
tisztázására kértem a hivatalt. Mivel Wass Albert írói és politikai mun- ig semmi válasz nem érkezett«.
kássága során olyan ellentmondásos hivatkozásokat találtam, ame- Továbbá, ugyanezen az oldalon közlik a könyvben Wass Albert
lyekre csak a hivatal tudna kellő felvilágosítást nyújtani, arra kértem két levelét: az egyiket Astor, Florida, 1997. január 18-án írta: »Az
válaszolják meg a következőket: utóbbi hetekben több újságcikk jelent meg a magyar sajtóban, azt
„Wass Albert 1998. február 18-án öngyilkos lett. Az öngyilkossá- híresztelve, hogy én kérvényt intéztem Magyarország mai kormá-
gát – a politikai érzelmeknek, illetve meggyőződésüknek megfelelő- nyához, amelyben állampolgárságom visszaállítását kértem, mely
en – különbözőképpen magyarázzák hívei és ellenfelei. Egyesek azt állítólagos kívánságomat a magyar kormány visszautasította. Az
állítják, hogy a magyar liberálisok a hibásak. Erre utal A Vérben és igazság az, hogy én ilyen kérvényt soha nem adtam be, így annak
viharban, Magyar Ház, Budapest, 1999-ben megjelent könyv visszautasítása se történhetett meg.« Aláírás: Wass Albert. A másik
hátlapján olvasható szöveg. levél, amelyet Astor, 1997. január 12-i keltezéssel olvashatunk: »A ve-
Lőcsei Gabriella újságíró a következőket idézte az akkori belügy- lem kapcsolatos, mostanában terjesztett ’hírek’ cáfolataként köz-
miniszter úr leveléből a Magyar Nemzetben (Lőcsei Gabriella: Pusz- löm, hogy Magyarországra való letelepedést nem kérvényeztem, te-
tuló gyümölcsfák vagyunk. Magyar Nemzet, 1998. febr. 21. In: Wass Al- hát elutasítást sem kaptam.«
bert utóélete. Kráter, Pomáz 2004. 17–22. o.) »Wass Albert munkássá-
gát ismerjük, és osztjuk azt a véleményt, hogy meghatározó személyi- Amint a fentiekből kiderül, az ellentmondó hivatkozásokból
sége az Egyesült Államokban élő magyar emigrációnak. Személyére sem az irodalomtörténet, sem a tisztázás szándékával elemző politi-
és életművére tekintettel kerestük annak a lehetőségét, hogy magyar kai közgondolkozás számára nem egyértelműek az alábbiak: 1. vajon
állampolgársága megállapítható legyen.« nyújtott-e be Wass Albert 1996. június 24-én magyar állampolgár-
1996. június 24-én kelt Wass Albert állampolgársági kérelméből ságára vonatkozó kérelmet, vagy letelepedési kérelmet? 2. megfelel-
idéz Szücsné Harkó Enikő irodalomtörténész (Wass Albert írói pálya- tek-e az akkor hatályos jogszabályoknak a benyújtott kérelmek? 3. ha
képe, Meritum Text Kiadó, 229. o.): „Nyolcvannégy éves vagyok, ma- nem, akkor miért nem feleltek meg? 4. ha visszahonosítást nyert,
gyarnak születtem. (…) Mint magyar állampolgár kívánkoztam haza vagy bármi módon megszerezte a magyar állampolgárságot, akkor
látogatni, nem mint román vagy amerikai.” annak milyen jogszabályi háttere volt és mikor történt?
Takaró Mihály: Gróf Czegei Wass Albert című tanulmányában A fenti kérdések tisztázása hozzájárulna az éles politikai viták fel-
(Raffay–Takaró–Vekov: A gróf emigrált…, Szabad Tér, 2004, 56. o.) idé- oldásához és az igazság kiderítéséhez.”
zi dr. Ugróczky Mária főosztályvezető 1997. január 21-én írt levelének Sajnos, a kézirat lezárásáig nem kaptam a fenti kérelmemre vá-
részletét: »Sajnálattal értesítem arról, hogy magyar állampolgárságát laszt.

142 143
ra ítélték.219 A kérdés még jelenleg is vitára ösztönzi híveit és ellenfele-
Román oldalról másféleképpen magyarázzák öngyilkosságát. A it, mert maga a per – mai szemmel – tisztázatlan. Sajnos, a román ható-
nyugalmazott tábornokból lett, magyarok bűneit kutató román törté- ságok mai napig nem tették lehetővé a perújrafelvételt és az ügy széles
nész, Vasile T. Suciu, aki a „Román hősök és mártírok emlékét ápoló körű elemzését. Az ítélet szerint, bűnösnek találták abban, hogy:
országos szövetség” Maros megyei elnöke (preşedintele filialei Mureş „Acuzaţii Vass Andrei si Vass Adalbert, din Sucutard, de a fi indemnat
a Asociaţiei Naţionale „Cultul Martirilor”) azt állítja, hogy a román le- militari maghiari, să ucidă în ziua 23 septembrie 1940 pe victimele
véltárakban olyan adatok is találhatók, amelyekből netán az derülne Mureşan Iosif, Casi Ioan, Mihaly Estera si Mihaly Rozalia”.220 („A vádlot-
ki, hogy Wass Albert nevétől „nem idegen” (nu este străin) az 1944 tak, Vass Andrei és Vass Adalbert, Szentgothárdról, a magyar katonákat
szeptemberében elkövetett sármási vérengzés sem. Ott 126 zsidót és felbujtották arra, hogy 1940. szeptember 23-án megöljék Muresan Iosif,
románt öltek meg; mi több, egyes, még nem ellenőrzött információk Cati Ioan, Mihaly Estera és Mihaly Rozalia áldozatokat.”) Ugyancsak fel-
szerint, ő rendelte volna el gróf Schilling Jánosnak (aki a háború után jelentőként marasztalják el az Omboztelkén (Mureşenii de câmpie),
meghalt az enyedi börtönben), hogy Dézsen kell összegyűjteni a Sza- Andrei Bujor román pap és családjának, 1940. szeptember 20-án tör-
mos környéki zsidókat, akiket aztán elszállítanak megsemmisítésre tént kiirtása ügyében: „Din probaţiune administrativă s-au dovedit ca
Németországba. Feltételezése szerint, Wass Albert azért lett volna ön- locot. Csordas Gergely a fost instigat de a săvârşi crimele de mai sus de
gyilkos, mert megtudta, hogy az izraeli kutatók tudomást szereztek a către acuzatul Vass Albert in comuna vecină Sucutard, căci contele
fentiekről.218 avea supărare pe părintele Bujor din cauza unui teren de vînătoare si
Én inkább a Takaró Mihály könyvében olvasható magyarázatot tar- pentru ca vedea in dânsul un mare român.”221 („A közigazgatási bizo-
tom reálisnak, amely szerint az írót elkeserítette harmadik felesége nyítás alapján bizonyítást nyert, hogy Csordas Gergely hadnagyot a
idegállapota, annak teljesíthetetlen anyagi követelései, és öngyilkossá- szomszédos községből Vass Albert vádlott uszította hogy a fenti gyil-
gának inkább szűk családi, valamint az író egyre növekvő depresszió- kosságokat elkövesse, mert haragudott a gróf Bujor papra egy vadász-
ja voltak az okai, mint tágabb értelmű politikai összefüggések. terület miatt és azért, mert nagyrománnak tartotta őt.”)
Akármelyik variánst vesszük figyelembe, ez az életmű éppen Abban igaza van Vekov Károly történésznek, hogy a Wass-üggyel
úgy lehetőséget nyújt a mítoszteremtésre, mint a mítoszrombolásra. foglalkozni még ma is nehéz, mert „egy meghaladott szemlélet táplálta
Végre reálisan kellene látni. Mítoszok és kultuszok nélkül. Sajnos, előítéletsor tapad továbbra is e kérdéshez, amiként a számba vehető for-
sem az erdélyi, sem a magyarországi társadalom erre még nem érett rások is csak esetlegesen elérhetők”.222 De a másik oldal érvelésében is
meg. De a román sem. Nem meri a népbírósági pert újból elővenni 219 Az ítélet szövege olvasható: „HOTĂRÂREA nr. 1. Sentinţa publică din 13 martie 1946”, közli
és tisztázni. Vasile Lechi(n)ţan: Procesul criminalilor de război de la Ip, Treznea, Huedin, Mureşenii de
câmpie si din alte localităţi sălăjene. In: Acta Musei Porolissensis 17 (1993) 271–305. old. Lásd
még: Vekov Károly: Tények és dokumentumok egy koncepciós per kapcsán. In: Raffay
4.3 Wass Albert és a népbíróság ítélete Ernő–Takaró Mihály–Vekov Károly: A gróf emigrált, az író itthon maradt. Wass Albert igazsá-
ga, Balázs Ildikó és Lukácsi Éva tanulmányával, Szabad Tér, Czegei Wass Foundation, 2004.
149–182. old. Nagy Mihály Zoltán: Wass Albert háborús bűnpere. In: PoLíSz. A Kráter Műhely
A mai Wass Albert-kultusz egyik éltetőeleme, állandó vitákra okot adó Egyesület irodalmi és kulturális lapja, 78 (2004. aug.–szept.), Melléklet, 1–7.; Vekov Károly: Wass
kérdése a háború után Romániában ellene felhozott vádak, és a távol- Albert „bűne”. In: Emlékkönyv Csetri Elek születésének nyolcvanadik évfordulójára. Kolozsvár,
2004. 525–534. old. W. Kovács András: Kiegészítés a „Wass Albert-dosszié”-hoz. In: Korunk. III.
létében lefolytatott per, amelynek során édesapjával, Wass Endrével
folyam. 2005. július. 98–101. http://adatbank. Transindex.ro/; Szakács István Péter: A vádlott ne-
(az ítéletben „Vass Andrei si Vass Adalbert”) háborús bűnösként halál- ve Wass Albert (dokumentumok a Wass Albert-dossziéból). Pro memoria, Székelyudvarhely,
2002, illetve: Gheorghe I.–Suciu, Vasile T.–Puscas, Ilie I.: Administraţia militară horthystă in
nord-vestul României. Septembrie–Noiembrie 1940. Cluj-Napoca, 1988, 413–431. old.
218 Criminalul Wass Albert loveste din nou (A bűnöző Wass Albert ismét támad). Ziarul de Sibiu, 220 HOTĂRÂREA nr. 1. Sentinţa publică din 13 martie 1946. 19., in: Vasile Lechinţan, i. m. 280. old.
2006. 02. 20. 221 i. m. 297. old.

144 145
van valami igazság, hogy nem tekinthető egyértelműen „koncepciós” azt, hogy egyesek látták, amint az idősebb gróf átkocsikázott a másik
pernek az a népbírósági ítélet, mert abban az időben még nem jutott a faluba a gyilkosság napján. Tehát ebből az következne, hogy ő a fel-
kommunista egypártrendszer hatalomra, még a királyt sem űzték el Ro- bujtó. A történész hangulatkeltésként értelmezi Mureşan Aurel 1944-
mániából, jóllehet a szovjet katonaság bent volt az országban, de a szov- es letartóztatására vonatkozó vallomását és azt, hogy: „Wass Albert el-
jetek meggátolták a románokat a nyílt revans alkalmazásában. Ennek el- len bevetik azt is, hogy megírta a magyar bevonulást Erdélybe. A
lenére az elítéltek 2/3-a magyar nemzetiségű, tehát mégis felfogható úgy, könyv (Jönnek!) nemcsak corpus delictiként szerepel (vol. 1, p. 250),
mitnt a magyarok elleni reváns-perek sorozata. Ugyanakkor, feltehetően hanem megemlítik a vádiratban is (vol 1, p. 66). A magyar bevonulás
igaza van Kincses Előd ügyvédnek is, aki a Wass-ügyben, dr. Andreas feletti öröm így egyértelműen románellenességnek minősül.”225 Azt
Wass, Wass Albert fia nevében készített perújrafelvételi beadvány kap- ugyan a történész, az RMDSZ politikusa is világosan látja, hogy ez
csán megállapította, hogy a bíróság számos, lényeges formai hibát köve- még nem a későbbi kirakatperek időszaka, de szerinte már jól „érzé-
tett el az 1946-ban hozott népbírósági ítélet során, tehát üdvös lenne a kelhető az az előítélet-rendszer, amelyre a későbbi kirakatperek fog-
per újbóli felvétele, hogy tisztázzák a bűnösség kérdését.223 nak támaszkodni”.
Vekov Károly előbb említett tanulmányában helytállónak tűn- Frunda György, RMDSZ-szenátor és ügyvéd, aki elmondta,226
nek azok az érvek, amelyekben arra figyelmeztet, hogy a vádiratban hogy nem láthatta a teljes peranyagot, de 2003-ban két Wass Albert-
összekeverednek a Wass Endre bűnösségére és a Wass Albert ellen szobrot állítottak fel Erdélyben és a két papot, akik a szobrot állíttat-
felhozott vádak; hogy a tárgyaláson a távol levő vádlottaknak nem ták, beidézték az ügyészségre. Ők az RMDSZ segítségét kérték és
volt védőügyvédjük, nem voltak tanúi, hanem csak a vádnak; az is el- hozzá fordultak.227 „Én kísértem be az ügyészségre és biztosítottam
képzelhető, hogy kimondottan ellenséges hangulat alakult ki a falu nekik a jogi tanácsadást, illetve a jogi képviseletet abban az ügyben –
román lakossága és a magyar gróf családja között, tehát a vád tanúi mondta Frunda György szenátor. – Az egyik pap sógora Wass Albert
elfogultak voltak. Vekov következtetése: „Ennek ellenére a tanúvallo- egyik fiának, Wass Endrének. Akkor már érvényben volt az a törvény
mások nem támasztják alá és nem is bizonyítják Wass Endre bűnös- Romániában, amelyik megtiltja, hogy a háborús bűnösöknek szobrot
ségét (Albertét még annyira sem) (…) ez az érvrendszer nem támaszt- állítsanak. Előkerült a Wass Albert ítélete, amelyben háborús bűnös-
ja alá még a felbujtás vádját sem. (…) Közvetlen bizonyíték Wass End-
re vagy Wass Albert tényleges bűnösségére, mármint a négy kivég- 225 Vekov: i. m. 178. old.
zett vonatkozásában, egy sem ismeretes.”224 Vekov szerint, éppen 226 Ágoston Vilmos: Interjú Frunda György RMDSZ-szenátorral. Marosvásárhely, 2006. október
azért, mert a bíróság is meg volt győződve, hogy a vádnak nincs elég 20. A hangszalag a szerző birtokában.
227 „Frunda György az RMDSZ szenátora megtette az első lépéseket Wass Albert romániai rehabi-
bizonyítéka, ezért fogadták el a közvetett bizonyítékokat, mármint
litálása érdekében. Frunda az erdélyi gróf ügyvédjeként hétfőn beadott egy keresetet a Román
Bírósághoz, melyben azt kéri, hogy érvénytelenítsék az 1946-ban a Kolozsvári Népbíróság ál-
tal hozott ítéletet, melyben Wass Albertet halálra ítélték [távollétében – a szerk.] háborús bűn-
222 Vekov Károly: Tények és dokumentumok, i. m. 150. old.
tettekért. A Frunda György által megtett lépéseket az RMDSZ is támogatja főleg azért, mert
223 Dr. Kincses Előd ügyvéddel készült és alább közölt interjú készítése során elmondta azt, hogy
Wass az egyik reprezentatív írója a magyarságnak. A Markó Béla által vezetett párt véleménye,
Vekov Károly történész talált döntő bizonyítékokat a román levéltárban, amelyből kiderül, hogy Wass Albert egy koncepciós per során lett elitélve. A Wass Albert-féle botrány akkor kez-
hogy nem Wass Albert, hanem egy bizonyos Körösi József bujtotta fel Csordás Gergely hadna- dődött, amikor a holtmarosi és a szászrégeni római katolikus templomok udvarában elhelyez-
gyot a gyilkosságok elkövetésére. A kolozsvári Szabadságban megjelent cikkben is olvasható, ték az író mellszobrát, úgy, hogy az erre szóló engedélyt nem kapták meg. Utána a Marosvá-
hogy Kincses, akit az eljárás lefolytatására az író Németországban élő fia, Andreas Wass von sárhelyi Prefektus kérte a 2002 augusztusában hozott törvény betartását, amely tiltja, hogy há-
Czege kért fel, „elmondta: a pitesti-i hadügyi, illetve a bukaresti külügyminisztérium levéltárá- borús bűnökért elítélteknek emlékművet állítsanak, vagy róluk utcát, teret nevezzenek el. Az
ból bizonyítékokat szereztek arra nézve, hogy Wass Albertnek nem volt köze azokhoz a gyil- idő tájt mikor Romániában a botrány a tetőfokára hágott, Magyarországon kitüntették Wass Al-
kosságokhoz, amelyeket 1940 őszén az Észak-Erdélybe bevonult magyar honvédség bertet a legmagasabb elismertséget jelentő Kossuth díjjal.” Frunda György Wass Albert ügy-
Vasasszentgothárdon, illetve Omboztelkén elkövetett. Perújrafelvétel Wass Albert ügyében. In: védje. In: Gondola, 2003. április 2. Annyit meg kell jegyeznünk, hogy a holtmarosi református
Szabadság, 2006-06-18. http://www.hirek.ro/print.php?newsid=19113 templomról van szó és Wass Albert „Alternatív Kossuth-díjat” kapott Magyarországon, amelyet
224 Vekov: Tények… i. m. 174. old. éppen az állami kitüntetéssel szemben hozott létre néhány jobboldali értelmiségi.

146 147
ként, többekkel, így az édesapjával együtt halálra ítélték. Sikerült a ben megpróbáltunk bizonyítékokat beszerezni – mondta. – Az a
papok elleni bűnügyi eljárást leállítani, elköltöztettük a szobrokat az tény, hogy Wasséknak megengedték 1946 után, hogy Németország-
udvarról be a templomba és az egyedüli megoldás az volt, hogy kér- ból Amerikába utazzanak, ez az első bizonyíték arra, hogy nem vol-
jük a per újrafelvételét. A tiszteletes úr beszélt Wass Albert fiával, End- tak háborús bűnösök, mert abban az időben Amerika nem adott en-
rével és ők felkértek arra, miután egyeztettünk, hogy jogilag mit kell, gedélyt háborús bűnösök beutazására. Kettő: miután ők letelepedtek
és mit lehet tenni. Megbíztak azzal, hogy elindítsam az eljárást. Az íté- az Egyesült Államokban, mind a román kormány, mind Izrael kormá-
let idején Wass Albert nem tartózkodott Romániában, nem volt törvé- nya kérték a kiadását, azért, hogy végrehajtsák az ítéletet Romániá-
nyesen megidézve. Csak egy „népbíróság” volt felállítva, és sok em- ban, illetve azért, hogy törvényszék elé állítsák Izraelben. Mindkét al-
bert ítéltek el ebben a perben. Nyilvánvaló, hogy ez egy politikai per kalommal az amerikai hatóságok elutasították a kérelmet, tehát se a
volt – jelentette ki Frunda György szenátor, majd hozzátette –, első- román, se az izraeli fél nem tudott bizonyítani az amerikai törvény-
sorban magyar értelmiségieket, nemeseket ítéltek el pontosan azért, székek előtt úgy, hogy őket kiadják. Három: Wass Albertet Pen Club
hogy megijesszék, megfélemlítsék az embereket. (…) A család tagja tagnak választották meg az Egyesült Államokban és tudjuk, hogy aki
azt mondja, hogy bizonyítékai vannak arra, hogy abban a periódus- el van ítélve, az Pen Club tag sem lehet, nemhogy egy ideig az elnö-
ban, amikor ezek a kivégzések történtek, Wass Albert nem volt ke. De mindez csak arra lett volna elegendő, mint bizonyíték, hogy
Czegén, hanem Régenben volt, mert a Román Királyi ház fővadásza megnyissuk a dossziét. Sajnos ez nem sikerült. Aztán a család képvi-
meghívta Wass Albertet, hogy Régenben, a Görgény völgyében ki- selője, a közös megegyezésükre hivatkozva azt mondta nekem, hogy
dolgozzanak egy stratégiát a vadállomány megmentésére, amennyi- úgy döntöttek, abbahagyják az eljárást, mert olyan információjuk
re ez lehetséges. Volt is valami aláírás, hogy ott volt Régenben egy van, hogy ez nem fog menni. Talán Amerikában is vannak, akik kriti-
Popescu nevű polgármesterrel. Na, most ezt bizonyítani nem tudjuk, zálják ezt a próbálkozást, és elálltak tőle. Utána hallottam – mondta
csak azt, hogy kérjük ki a levéltárból a bizonyítékokat. Mi azt mond- Frunda György szenátor–, hogy magyarországi alapítványok indítvá-
tuk, abban az átiratban, amit benyújtottam a Főügyészhez, hogy sem- nyozták a perújrafelvételt és meg is próbálták a katonai ügyészségen,
misnek tartjuk az ítéletet, elsősorban azért, mert Wass Albert nem illetve a katonai Bíróságon. A román törvények szerint ezt csak Ro-
volt megidézve a perre törvényesen. Nem tudott ott védekezni. Sem- mánia Főügyésze hagyhatja jóvá. A másik: igen megkérdőjelezhető,
miféle bizonyítékot abban a perben nem kért és nem kérhetett, ezért hogy alapítványok, lehet az akár Wass Albert Alapítvány is, hogy jogi
egyoldalú a döntés, nem vették figyelembe, amit Wass Albert kérhe- minősége van-e ahhoz, hogy képviseljen valakit egy perújrafelvétel-
tett volna, ezért azt kértük, hogy újratárgyalás legyen, amely megfelel ben. Véleményem szerint és a törvény szerint is csak a túlélő házas-
a nemzetközi eljárásjognak is. Nem lehet egyből rehabilitálni valakit. társnak, vagy a gyerekeknek van joguk perújrafelvételre” – mondta
Előbb kérni kell a per megsemmisítését, aztán újabb pert indítok, Frunda György szenátor.
megállapítom az ártatlanságát, akkor lehet majd rehabilitálni. Ezt tűz- Dr. Kincses Előd ügyvéd, aki Wass Albert fiának, „dr. Andreas
tem én ki célul – mondta Frunda György. – Ezt adtam be, kértem, Wass”-nak megbízásából írt perújrafelvételi kérelmet, ezúttal a
hogy azt a dossziét, amelyik ezt az ügyet tartalmazza – amelyik nem Kolozs megyei bíróság mellett működő ügyészséghez, a követke-
az állami levéltárban, hanem a Katonai Törvényszék Népbírósági le- zőkben fejtette ki véleményét az ügyről.228 „A népbírósági eljárás
véltárában van – láthassam. De én nem férhettem hozzá a dosszié- teljesen alkalmatlan volt arra, hogy megállapítsák kik voltak a tette-
hoz. Egy idő után, miközben többször beszéltem Románia Főügyé- sek, hiszen valamennyi észak-erdélyi románellenes atrocitást, amit
szével, levelet kaptam, hogy elutasították a kérelmet.”
Az akkor felhozott érvek nem támaszkodtak széles körű bizonyí- 228 Ágoston Vilmos: Interjú dr. Kincses Előd ügyvéddel. Marosvásárhely, 2006. október 19. Hang-
tásra. Ez derült ki Frunda György szenátor beszámolójából is. „Köz- szalag.

148 149
a magyar hadsereg követett el a bécsi döntés utáni bevonulás alkal- juk, hogy sok esetben azt szokták hazudni, hogy szökni akartak.
mával, azt egyetlen nagy perbe vonták össze és a vádirat benyújtá- Nem akarom felmenteni a magyar hadsereget, nem tudjuk, ponto-
sa és az ítélet között mindössze 18 nap telt el – mondta Dr. Kincses san hogyan volt. Az nyilvánvaló, hogy csak az egyik Wass lehetett.
Előd ügyvéd. – A Népbíróság a maga sajátos módján emberséges Az is benne van az indoklásban, hogy nagyon rossz viszonyban volt
volt, hiszen senkit sem ítélt halálra azok közül, akiket elérhetett. Ki- a román parasztokkal, mert elvették a földjét. A földet Wass Endré-
zárólag olyan személyeket ítélt halálra, akik nem tartózkodtak Ro- től vették el 1923-ban. Akkor Wass Albert 14 éves volt és a kolozsvá-
mánia területén. Tehát nem kellett tartsanak attól, hogy kezükhöz ri Református Kollégiumba járt. Különben az apjáról azt mondják
ártatlan emberek vére tapad. Ugyanakkor saját magukat is fedezni az arisztokraták, hogy egy nagyon erőszakos ember volt. Az első fe-
akarták, ne mondhassák, hogy nem jártak el eléggé keményen az leségével sem jött ki, durván bánt a parasztokkal és feltételezhető,
állítólagos háborús bűnösökkel szemben és 20 emberre halálos hogy a bécsi döntés után nagyon ellenségesen viszonyult a parasz-
büntetést szabtak ki. Egyetlen halálos ítéletet sem hajtottak végre. tokhoz. Azok meg rettegtek, hogy a gróf el fogja venni a földjüket.
Nyilvánvaló, hogy egy magyar ellenségkép fenntartásáról is szó Ez azt mutatja, hogy esetleg Wass Endre tehetett valamit, de teljesen
volt, meg a magyar arisztokrácia megfélemlítéséről szól ez az eljá- kizárt, hogy Wass Albert lett volna, mert nem ő kocsikázott át. Sőt a
rás. Ez már a demokrácia leépítésének az időszaka volt. Két cselek- kocsikázás maga nem bizonyítja Wass Endre bűnösségét sem. En-
ménnyel is vádolják Wass Albertet és apját Wass Endrét. A nél sokkal bonyolultabb és sokkal egyértelműbb, mert még kocsi-
Vasasszentgothárd-i felbujtással, ahol két románt és két magyar nőt kázás sincs, az Omboztelkén történt eset. Itt Bujor Andrei román
[két magyar zsidót – Á. V. megj.] végeztek ki, akik állítólag a romá- papot, a családját és még 7 személyt, akiknek semmi közük nem
noknak kémkedtek. Zárójelben jegyzem meg – mondta Kincses volt a Bujor családhoz, ölte meg a magyar hadsereg. Csordás Ger-
Előd –, hogy ismervén azt, hogy a magyar zsidóság a bécsi döntés gely főhadnagy parancsára történt ez a mészárlás. Itt probléma van
előtt hogyan viszonyult a magyarokhoz és a románokhoz, eléggé az áldozatok számával is és nevével. Felületes volt az eljárás. A vád-
hihetetlen, hogy magyar zsidók románok javára kémkedtek volna. irat szerint, Bujor pap bement Kolozsvárra védelmet kérni a magyar
Magyar érzelműek voltak és alig várták, hogy jöjjenek a magyarok. katonai hatóságoktól, mert nagyon valószínű, hogy nacionalista
Azt is tudjuk, hogy Anghelescunak törvényt kellett hoznia, hogy ember volt, akit nem szerettek a magyarok, és azért érezte magát fe-
magyar zsidók nem adhatják magyar iskolába a gyereküket. A ma- nyegetve. Ha rendes ember lett volna, nem félt volna – tette hozzá
gyar zsidók, magyarnak érezték magukat, tehát nem hiszem, hogy az ügyvéd. – Amikor visszaérkezett Kolzsvárról a vádirat szerint les-
kémkedtek volna. Ez persze nem a dossziéból derül ki, hanem sze- te őt Csordás főhadnagy és Körösi József, omboztelki bíró. Akkor
mélyes családi legendáriumból – tette hozzá az ügyvéd. – Hogy néz 12 magyar katona elkövette a vérfürdőt. Ez a Körösi ott szerepelt a
ki Wass bűnössége? Wass Endre gróf, vagy csak úgy szerepel, hogy vádlottak között, előzetes letartóztatásban volt a népbírósági per
„contele Vass” és felesége átkocsikáztak Cegéről Vasasszentgot- idején. Körösit felmentették és helyette elítélték Wass Albertet.
hárdra a gyilkosság előtti este. Ebből az derül ki, hogy biztos ők ak- Wass Albert vád alá sem volt helyezve, így büntetőjogilag ezért a
kor felbujtották Pakucs hadnagyot, aki aztán kiadta a parancsot a cselekményért nem lehetett volna elítélni. Omboztelkén nem is
gyilkosság végrehajtására. Nyilvánvaló, hogy jogilag csak abban az járt. Azzal gyanúsították, hogy egy vadászterület miatt volt vitája
esetben állná meg a helyét a felbujtás bizonyítása, ha lenne tanú, Bujor Andreijel és ’nagyrománnak’ tartotta. A vita a vadászterületért
aki azt mondaná, hogy hallotta, hogy mit mondott Wass Endre Wass Endre és Bujor Andrei között folyt, de hihetetlen, hogy valaki,
Pakucs hadnagynak. Ilyen tanú nincs. Sőt a gyilkosságnak sincs akinek peres ügye van Bujorral, egy csomó más embert is megöles-
szemtanúja, a magyar hadsereg állítása szerint, ezek a személyek sen bosszúból. Ez nem magyarázza meg az összes áldozat megölé-
megpróbáltak elszökni és szökés közben lelőtték őket. Azt is tud- sét. Azt nem lehet tudni, hogy kicsoda ez a Csordás Gergely. Állító-

150 151
lag az ő családját a bevonuló román csapatok megölték 1916-ban, ne, hogy Wass Albertnek valami köze lenne a gyilkosságokhoz, én
Fogaras környékén” – mondta dr. Kincses Előd. nem védeném – tette hozzá az ügyvéd. – Én annyira elítélem a gyil-
Arra a kérdésre, hogy milyen új levéltári bizonyítékok kerültek kosságokat, hogy nem védeném” – mondta.
elő a román levéltárból, amelyek ártatlanságukat bizonyítják, az ügy- Arra a kérdésre, hogy a védelem ismeri-e azt a romániai magyar le-
véd a következőt válaszolta: „Az egyik egy román titkosszolgálati je- véltári dokumentumot, amelyet W. Kovács András történész közölt, és
lentés 1941 tavaszán készült. Ebben az áll, hogy a vasasszentgothárdi amelyben az olvasható, hogy a magyar katonai közigazgatás idején, a
felbujtó az apa, míg omboztelkén Körösi és ’Szokács’ voltak a felje- magyar csendőrségen Wass Albert internálásra ürügyet szolgáltató fel-
lentők.229 Tehát ebben az esetben nem Wassék. Körösi omboztelki, ő jelentő tanúvallomást tett egy román család, Margineanu Péter és társa
volt a helyi bíró, és mégis felmentette a Népbíróság. A vádiratban Kö- ellen, valamint a perben is említett, akkor már megölt, Mihály Eszter és
rösi a vádlott, az ítéletben pedig Wass Albert az elítélt. Mihály Rozália neve is szerepel ebben a tanúvallomásban, akiket kém-
Van egy indirekt bizonyíték is arra vonatkozóan, hogy a romá- kedéssel vádolt meg, dr. Kincses Előd a következőket mondta: „Ezt
nok jól tudták, Wass Albertnek ehhez semmi köze – mondta az ügy- nem Wass írta. De ha még így is van, akkor is, miért nem Margineanut
véd. – 1944 májusában a brassói német–olasz katonai bizottságba ki- ölték meg, aki szerepel ebben a dokumentumban, hanem Cati Ioant és
nevezték Wass Albertet, mint összekötő tisztet. Brassóban volt a né- a másik társát? Margineanuéknak semmi bajuk nem lett. Miért kerültek
met katonai központ. Ott a román fél, a német ezredesnek, a brassói Margineanuék szabadlábra a magyar tisztek kihallgatása után? Ha a fel-
bizottság parancsnokának átadott egy Wass Albert műveiből összeál- jelentés igaz, akkor sem bizonyítja azt, hogy felbujtották arra, hogy öl-
lított kompillációt németre fordítva, annak bizonyítékaként, hogy jék meg őket. A legfőbb vád inkább az, hogy: a gróf és a felesége átko-
Wass Albert regényeiben milyen románellenes, tehát nem méltó arra, csikáztak a szomszéd faluba, ahol a gyilkosság történt. De ez nem Wass
hogy részt vegyen egy pártatlan vizsgálóbizottságban. Ha Wass Al- Albert volt, hanem, esetleg az édesapja. Az eddigi beadványokban ab-
bertről tudták volna akkor azt, hogy ő a felbujtója az Omboztelkén és ból indultak ki, hogy olyan a vádirat és ítélet, hogy meg kell semmisíte-
Vasasszentgothárdon elkövetett merényleteknek, akkor ezzel érvel- ni. Egyetlen szemtanúra épül. A tanú tényleg látott valamit: a kocsiká-
tek volna, és nem a regényeivel. Ez egy olyan irat, amit a román mi- zást. Ő azt látta, hogy ott ment el »Contele Wass cu nevasta, seara 7. Nu
nisztertanács utasítására a Román Külügyminisztérium nagy vezérka- am vazut când s-au intors, dar ziua urmatoare am auzit lovituri de
ra állított össze. Von Kenschitzki kijelenti, hogy le kell váltani, de a armă, că au fost impuşcaţi«. (Ott ment el Wass gróf a feleségével, este
magyarok jelezték, hogy Wass Albert időközben lemondott erről a hétkor. Nem láttam azt, amikor visszatértek, de a következő napon
tisztségéről. Ketten, Vekov Károly történésszel lementünk a piteşti-i fegyverlövéseket hallottam, és azt, hogy lelőtték őket.) Ez is csak azt bi-
katonai levéltárba és a külügyminisztériumi iratok között találtuk zonyítja, hogy az apa ment át és nem Wass Albert, és itt a katonai levél-
meg ezt a bizonyítékként felhasználható iratot. Különben, ha kiderül- tári anyag, amelyik szerint »Bujor Andrei pap családjának és feleségé-
nek szörnyűséges módon történő meggyilkolását (…) a magyar hadse-
229 „Acte de agresiuni maghiare comise contra populatiei romane din Ardealul de Nord” comuni- reg hajtotta végre COROSI bíró, Mureseniből és Socaci Sava községből
cate Comisiei Germano-Italiene prin Borderou la 10. III. 1941. MApN din Piteşti, amelyből az történt felbujtására. Ők a legfőbb bűnösök a hírhedt gyilkosságban.«
derül ki, hogy a Vasasszentgothárdon elkövetett gyilkosság Wass András (Andrei) gróf miatt,
tehát az apa miatt történt. Centralizatorul obtinut de la Arhivele MAp.N (Marele Stat Major, Ez egy 1941-es román külügyi jelentés. A vádiratban is Körösi szere-
Sectia II-a, Biroul Contrainformaţii, f24, 191 poziţie.” Ebben világosan leírják, hogy „masacrarea pelt, ebben is Körösi szerepel, és akkor elítélik Wass Albertet?” – tette
in mod îngrozitor a familiei preotului Bujor Andrei, sotia (…) armata maghiara a adus crima
indemnata de jud. COROSI, din Mureseni si Socaci din com Sava. Principali vinovati in odoasa
hozzá kérdően az ügyvéd.
crima”. (Bujor Andrei pap családjának és feleségének szörnyűséges módon történő meggyil-
kolását (…) a magyar hadsereg hajtotta végre COROSI bíró, Mureseniből és Socaci Sava község-
Amint látjuk, senki nem, vagy igen kevesen vonják kétségbe,
ből történt felbujtására. Ők a legfőbb bűnösök a hírhedt gyilkosságban.) Részlet dr. Kincses
Előd, dr. Andreas Wass megbízásából készített perújrafelvételi beadványából. hogy a gyilkosságokat elkövette a magyar hadsereg. Az sem kétséges,

152 153
hogy az áldozatok a Wass család (feltételezett, vagy valós?) ellenségei 4.4 Egy közhely, és ami mögötte van
voltak. A vasasszentgothárdi esetben megölt zsidó lányokat Wass Al-
bert tartotta kémeknek, míg az omboztelki eset kapcsán az apának A közhely lényege, hogy látszólag nem igényel elemzést. Nem is tűri
lehetett konfliktusa az áldozatokkal. Fegyver nélküli civileket öltek azt. Mindenki elfogadja, ezért senki nem gondolkozik azon, vajon mi
meg a magyar katonák minden bírói ítélet, vagy jogszerű tárgyalás az, ami mögötte van, mi az, amit eltakar. Mi van a közhely mögött? Pe-
nélkül, amely még az akkori magyar törvények szerint is bűnténynek dig a közhely lényege mindig a látszólagos közmegegyezés mögötti
számított, bár a katonai közigazgatás lehetővé tette a megfélemlítést, tartalom, amiről a megfogalmazás szeretné elterelni a figyelmet. Álta-
túszszedést és megtorlást. Ennek következtében, az elkövetett atroci- lánosan elfogadott, közhelynek számít az a megállapítás, hogy: „Wass
tásokért, tudomásunk szerint, sem az omboztelki, sem a vasasszent- Albert, XX. századi, erdélyi magyar arisztokrata”.
gothárdi gyilkosságokért senkit nem vontak felelősségre. Sőt, a hiá- Ezt a megállapítást – joggal –, egyetlen irodalomkritikusa sem
nyosan fennmaradt levéltári iratokból arra is következtethetünk, vonta kétségbe, ugyanakkor nem is töprengtek el azon a sajátos el-
hogy – a német–olasz tisztibizottság jegyzőkönyveit leszámítva – a lentmondáson, ami e mögött a kijelentés mögött szerényen meghú-
magyarok a legtöbb esetben a fegyverhasználatot jogosnak vélték. zódik. Abban igaza van Tibori Szabó Zoltánnak, aki azt írja gróf Tele-
Ezért a katonák azzal mentegetőztek, hogy a gyanúsítottak „szökés- ki Béla kapcsán: „Bár a hivatalos propaganda több évtizeden keresz-
ben” voltak, illetve a papék kiprovokálták a megtorlást, a fia rálőtt a tül ennek az ellenkezőjét hangoztatta, Erdély arisztokrata családjai-
katonaságra, ellenszegültek. Az időközben előkerült és írásunkban ból nem egy olyan vezéregyénisége származott az itt élő magyarság-
többször említett, Wass Albertre hivatkozó csendőrségi jelentést, nak, aki népének sorsához fokozott kötelességtudattal viszonyult.
amelyben a négy áldozat közül kettőnek a nevét említi az író, és kém- Ezek az emberek, attól függetlenül, hogy őket Wesselényi Miklósnak,
kedéssel vádolja őket, a népbíróság akkor még nem ismerte. Mint Mikó Imrének, Kemény Jánosnak, Bánffy Miklósnak, Bethlen Bélá-
ahogyan a későbbi, román levéltárban talált iratokat sem ismerhette, nak hívták, márcsak nevelésük folytán sem feledkezhettek meg
amelyben mást neveznek meg felbujtónak az omboztelki román pap egyetlen pillanatra sem arról, hogy társadalmi pozíciójuk és vagyo-
és családja megölésekor. A perújrafelvétel – annak ellenére, hogy nuk több kötelességet jelent, mint jogot.”231 A felsorolásból hiányzik
mind az érintettek, mind a legtöbb tanú már nem él –, feltehetően Wass Albert neve. Ebben a számos adatot, dokumentumot, szemé-
sok mindent tisztázhatna. Ráadásul hozzájárulna Wass Albert mártír- lyes interjút közlő, igen fontos könyvben, Vita Sándorral készült in-
kultuszának a lezárásához. Ha bizonyítható ellene valami, akkor terjúban említi az egykori politikus, hogy Teleki Bélának „elég éles
azért, ha esetleg nem, akkor lehetővé tenné híveinek a szoborállítást, konfliktusai voltak Amerikában Wass Alberttel, illetve Zolcsákkal,
és megemlékezést. Talán a szimbólumként zászlójukra tűző hívei is akik a »mindent vissza« elvén álltak. Teleki Béla sosem állott ezen az
szembenézhetnének a magyar hadsereg háborús bűntényeivel. Bár alapon”232 – írja, de nem elemzi ezt a konfliktust. Az amerikai emig-
ez utóbbi nem valószínű. Természetesen egyik oldalról sem könnyű rációban valóban élesen szemben állt gróf Teleki Béla és gróf Wass
a perújrafelvétel és bizonyítás, hiszen a román konfrontatív szemlélet Albert, éppen az előbb említett szemléletbeli különbségük miatt. (Er-
hívei is tiltakoznak a perújrafelvétel ellen.230 re még visszatérünk Wass Erdély-képe elemzésekor.) Egyszerűbben
fogalmazva, Teleki Béla a különböző hatalmi kiszolgáltatottság kö-
zött vergődve meg akarta menteni Erdélyt a háború pusztításaitól,
230 „A Hősök Felekezete Szövetség (Asociatia Cultul Eroilor) tiltakozik az 1940-es években hábo- míg Wass Albert – a későbbiekben is – vissza akarta csatolni Magyar-
rús bűnök miatt halálra ítélt Wass Albert író lehetséges felmentése ellen. (…) Vasile Suciu tarta-
lékos ezredes, a szövetség elnöke szerint Wass Albert „gróf és földbirtokos a magyar hadsereg
231 Tibori Szabó Zoltán: Teleki Béla erdélyisége. NIS Kiadó, Kolozsvár, 1993. 5. old.
tartalékos hadnagya felelős a vasasszentgothárdi és omboztelki mészárlásra való felbújtásért”.
Hírek. Ro 2006. 08. 23. http://hirek.ro 232 Tibori: i. m. 27. old.

154 155
országhoz, bármi áron. Hogy az erdélyi magyar arisztokrácia Erdély- világszemléletéhez, sőt műveiben megjelenő gondolati vitákhoz, el-
szemlélete mennyire nem volt egységes, mennyire különbözött pél- mélkedésekhez, vagy a mögöttük körvonalazódó problémáknak a
dául Wass Albertnek az 1940 utáni írásaiból összeállítható nemzeti megértéséhez és minősítéséhez is.
ideogrammája, mondjuk, az egykori Kemény Zsigmond, vagy Ke- A szemléleti és gesztusvilág alapja a fenti példában az a kétpólu-
mény János, de akár Bánffy Miklósétól, az még további elemzésre vá- sú létállapot, amelyik szerint vannak arisztokraták, és nem-arisztok-
ró kutatást igényelne. raták (mondjuk parasztok, kereskedők stb.). Ebben a szemléletben a
Az, hogy nemcsak manapság, de korábban sem volt egyértelmű, pozitív–negatív konnotáció mindössze a két kategória közötti meg-
ha csak annyit állítottunk valakiről, hogy erdélyi magyar arisztokrata különböztetésben nyilvánul meg és semmilyen más vonatkozása
volt, arra jó példa Illyés Gyula alábbi naplójegyzetének egyik részle- nem mérvadó. Vagyis: ha az arisztokrata pozitív, akkor minden arisz-
te. tokrata (német, magyar, osztrák, jelen témánkban, még az „oláh”
„Megtisztel egy gróf. (…) Megnéz, mosolyog; látom keresgél. Úgy arisztokrata is!) pozitív, a paraszt meg (ha magyar, ha román stb.) ne-
mondja, mintha ajándékot adna: gatív. Ebben az értelemben – és ez felelt meg az arisztokrácia közép-
– Minden magyar parasztot született arisztokratának tartok! Mi kori szemléletének – még nem beszélhetünk semmilyen nacionaliz-
különbség hát köztük? Szavak ezek, csak szavak! musról, faji előítéletetről stb. Ha szigorúan ragaszkodik egy arisztok-
Az ajándékot a hang egy kicsit rosszul közvetíti, felülről. Vala- rata a hagyományos szemléletmódhoz, akkor nem törődik azzal,
hogy felülről nyúlik felém a kéz is, noha kettőnk közül én vagyok a hogy a király felesége milyen „nemzeti, etnikai, faji” származású. Csak
magasabb. Elfogadom, elgondolkozom. Hogy viszonozzam? Nem azt az igényt támasztja vele szemben, hogy „arisztokrata” legyen.
szeretnék udvariatlan lenni. De kísért a szavak fajsúlya. Mennyit Amennyiben egy arisztokrata még ma is ezt az álláspontot vallja, ak-
nyomnak még a mi időnkben? Megkockáztatom csendesen: kor nem érvényesek rá a későbbi korokban keletkezett minősítő ka-
– Semmi különbség sincs. Én is minden arisztokratát született tegóriák: nacionalista, elfogult faji előítéletes stb. Az antiszemitizmus
parasztnak tartok. kérdése ennél valamivel bonyolultabb, mert évszázadokon keresztül
A próba, a merőben nyelvészeti, nem sikerül; a nyúl nem állja a ambivalensen viszonyult az európai arisztokrácia a zsidósághoz, de
kísérletet, meghökken, lelkében körülbelül százötven évet ugrik visz- elvileg még ez a szemlélet is lehetővé tette, hogy egy zsidó (akin ez-
sza, karmolni kész. Mit tehetek, nem kulloghatok utána. Megpróbá- úttal nem vallási, faji, nemzeti hovatartozást, hanem kereskedőt, üz-
lok százötven évet előrelépni: megkínálom egy csomag leventémből letembert értettek) bekerülhessen a felsőbb, „pozitívan, kiváltságo-
(…)”233 san” értelmezett kategóriába: arisztokratává válhasson. Ez az arisztok-
Ezt a jelenetet Illyés Gyula írta a Nyugatban. Éppen annak a rácia gondolatával nem volt ellentétes.
számnak a bevezetőjében, amelyben az írása után Wass Albert: Há- A XX. századi Erdélyben viszont, ahol gróf Wass Albert élete el-
rom találkozás a halállal című lírai vallomása következik. Nem hin- ső felét töltötte, más volt a helyzet. Létállapotának alapvető jellemző-
ném, hogy bármilyen tudatosság lenne Illyés metsző humora, és a fo- je volt az az önellentmondás, amelyre jó példa Illyés Gyula párbeszé-
lyóirat szerkesztőinek szándéka között. Legalábbis nem tudjuk pon- de. Benne van egyrészt az arisztokrata gesztusnyelv, a magabiztos fel-
tosan, hogy éppen Wass Alberttel folyt-e a fenti furcsa beszélgetés, sőbbrendűségi tudat, mint a „miheztartás” módja. Ez még nem feltét-
vagy sem, de sokkal mélyebb összefüggéseket villant fel ez a nyelvi lenül gőg. A gőg már a lenézés negatív megnyilvánulása. A tartásos
játéknak tűnő szóvillanás, mint ahogyan első pillanatra gondolnánk. felsőbbrendűség-tudat még nem feltételezi, hogy lenézi a másikat,
A következtetések viszont szorosan kapcsolódnak gróf Wass Albert csak megállapítja a különbséget. Természetesnek tartja például, hogy
a falubeli játszótársai különböznek tőle. Én más ember vagyok, mint
233 Illyés Gyula: Naplójegyzetek. In: Nyugat, 1941. augusztus 1., 515. old. a többi: én arisztokrata vagyok. És azok is elfogadják ezt a szerepet.

156 157
Ebben a gesztusvilágban mindenkinek megvan a helye: az egyiknek tokrata-szemlélethez társuló gesztusvilágban még a legjobb indulatú
a méltóságos pozíció, a másiknak az, hogy fizikai munkát végez, szol- közeledés ellenére – még az egyetértés érzelmére számító,
gál, kiszolgál. És ezt tartják természetes állapotnak, megszokottnak. A nemzeti/vérségi/faji stb. hivatkozás mögött – is megmarad a különb-
hagyományos választóvonal kettőjük között, az évszázadosan örökölt ségtevés: az arisztokrata pozitív „emberi” kategória, míg a paraszt
cím és a birtok megléte, avagy hiánya. Most azzal az esettel nem fog- nem. A nemzet fogalma csak akkor oldhatná fel ezt az ellentmondást,
lalkozunk, amikor már csak a cím van meg, de a birtok nincs. A gesz- ha mindkettő lemondana társadalmi helyzetéről: mindkettő „csak” a
tusnyelv és a hozzá tartozó szemlélet akkor is megmarad. Ez a gesz- nemzet polgára lenne, illetve, ahogyan a XVIII–XIX. században gon-
tusvilág nemcsak elválaszt, hanem kötelez is: az egyiket arra, hogy dolták, a parasztságot is be kell emelni a „nemes nemzet” kategóriá-
tiszteletet követeljen önmaga számára, a másikat arra, hogy hálás le- jába. Ebben a gondolatmenetben megvalósulna a felvilágosodás
gyen azért, amiért felhasználják. Akit felhasználnak (jobbágy, paraszt, „nemzeti polgár” eszménye, vagyis az emberek nemzeti alapú egyen-
bérlő stb.), annak hálásnak kell lennie, hogy „munkát adnak neki” lősége a társadalomban. Ezzel viszont már egy újabb ellentmondás
azon a magánterületen, amelyet az arisztokrata őseitől örökölt és ki- keletkezik: a nemzeten belül ugyan egyenlők a polgárok, de a nem-
zárólagos birtokának tart. Ha ezt a szemléletet tartjuk természetes- zetek egymás között még nem feltétlenül, mert a más entitáshoz tar-
nek, akkor bizony rendkívül pozitív gondolkodásra vall, ha egy arisz- tozó egyedek már nem szükségszerűen egyenlők a miénkkel. Ennek
tokrata tágítani akarja a merev határokat és minden „parasztot” – a gondolatmenetnek, amelyik már egyes nemzeteket is az „úri, neme-
mondjuk nemzeti alapon – hajlandó a felsőbbrendű „kaszt” részének si” kategóriába emel a többivel szemben, és ezt befelé ható, etnikai
tekinteni. A fenti beszélgetésben ott húzódik meg szerényen a kate- diszkriminációként fogja fel – amely etnikai alapon felfüggeszti az ál-
gória leglényegesebb feltétele, hogy „minden magyar parasztot” lampolgári egyenlőség gondolatát –, tökéletes megfogalmazását ta-
arisztokratának tart. Ezzel viszont már a gróf kilépett az arisztokrácia láljuk Horthy Miklós kormányzónak a visszacsatolt Erdélyben, Ko-
hagyományos gondolatvilágából és egy másik, sokkal későbbi kate- lozsvárt mondott beszédében. Ebben figyelmezteti azokat, akik nem
góriarendszernek is szeretne megfelelni: a „nemzeti alapon szervező- magyar anyanyelvűek, hogy ha kifogásra nem adnak okot, akkor bol-
dő”, még később „vér szerinti, faj szerinti” közösség fogalmának. Saj- dogulhatnak nálunk is, mert: „a mi fajunk úri felfogása nem egye-
nos, ez a hagyományos arisztokrácia szempontjából értelmezhetet- zik, hogy valaha is letérjünk az igazság egyenes útjáról”.234
len, mert az úgynevezett „magyar arisztokrácia” vér (etnikai leszárma-
zás) szerint igenis kevert volt évszázadokon keresztül. A példában Wass Albert írásain végighúzódik ez a többszörös önellentmon-
említett gróf viszont nem azért tart minden parasztot arisztokratá- dás. Egyrészt megfigyelhető az arisztokrata szándéka, hogy megma-
nak, mert egy általánosabb kategóriához tartozik, mondjuk, például radjon pozitív megkülönböztetésként az arisztokrata/nem-arisztokra-
azért „arisztokrata”, mert „ember”. Nem. Így az állítás értelmetlen len- ta tulajdonviszony, az ezzel járó rang és az a méltóságot parancsoló ki-
ne. Mire lenne jó a megkülönböztetés – arisztokrata és paraszt –, ha zárólagos szemlélet és magatartásmodell, amelyet „társadalmi erkölcs-
mindketten csak „emberek” lennének? De az egyik (ez esetben a ként” fogott fel. Ennek velejárója a párbajig menő, polgári törvénye-
gróf) az ősi megkülönböztetést helyesnek tartja, a distinkciót nem- ken kívül helyezkedő, önbíráskodó magatartás: akár fegyverrel is
csak vagyoni, hanem pozitív magatartásbeli, erkölcsi kategóriaként is megvédheti saját igazát, becsületét. Ugyanakkor a későbbi, a felvilágo-
érti, és ebbe a pozitív kategóriába akarja bevonni az alsóbbrendűnek
234 Horthy bevonulásának előkészítése. Összeállítás a Magyar Rádió erdélyi bevonulásról szóló
tekintett „parasztot”. Persze, ne feledjük, csakis nemzeti/vérségi/faji műsoraiból. Megszólalnak: Antal Sándor szatmárnémeti polgármester; egy nagyváradi magyar
alapon. Mert miért lenne egy magyar arisztokratával egyenlő, példá- munkás; gróf Teleki Pál, miniszterelnök; gróf Bethlen György, az erdélyi magyarság vezetője;
báró Kemény János erdélyi író; Kós Károly erdélyi író; Gyallai Domokos, az Erdélyi Néplap ala-
ul egy oláh paraszt, egy zsidó szatócs stb.? Erről szó sincs. Illyés Gyu-
pítója; Nyirő József író; Asztalos István író; Szentimrei Jenő író; Tamási Áron író; egy tengerész
la replikája rádöbbenti az olvasót, hogy a XX. századi magyar arisz- Marosvásárhelyen; valamint Horthy Miklós kormányzó. In: HL VH (hangszalagtár) 5-6.

158 159
sodás kori nemzeten belüli egyenlőség eszményével, sőt a „nemzeti, egy román nemzeti-hatalmi felsőbbrendűségi vetélkedés az első vi-
faji” összetartozás megvalósításának céljával, szeretné feloldani ezt az lágháború után, természetesen hat az arisztokrata és a magyar nem-
arisztokrata/nem-arisztokrata kettősséget, hogy közösségét szembeál- zeti elv összekapcsolása, sőt senki nem érez ebben a kettős érvelés-
líthassa azokkal a nemzetekkel, amelyek veszélyeztetik az erdélyi ma- ben semmilyen ellentmondást, még azt sem, hogy: az arisztokrácia és
gyarságot. A harmadik sajátossága ennek az ellentmondásnak, hogy a magyarság kizárólagos hatalma egyaránt összekapcsolható az elve-
érvelése nem az arisztokrácia ősi jogára épül, hanem racionális érve- szett hatalommal, a múlttal.
ket említ, az „emberi jogra”, mint általános értékre hivatkozik. Ezt a há- Hogyan lesz az elveszett múltból jövőszemlélet?
rom, egymásnak ellentétes gondolatot egyszerre akarja követni. Szi- A fenti felfogás szerint, nemzeti alapon, az arisztokrata lemonda-
lárdan ragaszkodik hozzájuk, és ezt tartja erdélyi hagyománynak. Er- na a szembenállásról a nem-arisztokratával szemben, de a sajátos er-
re a sajátosan megkésett, változásra és változtatásra képtelen, statikus délyi helyzetben más, „etnikai” módon felfogott arisztokráciával sem
erdélyi feudalizmus-eszményre, és az ebből keletkező nemzeti, közös- tud kiegyezni. Nem tud kiegyezni, mondjuk, a „román” arisztokráciá-
ségi és egyéni emberi konfrontációjára épülnek írásai. val, mert Erdélyben nincs különálló román arisztokrácia. A román ke-
Az Illyés-példában a szándék, a kinyilvánított nemzeti egység esz- nézekből lett vezetők nagy része a 13. század óta fokozatosan beol-
ménye megfogalmazódik ugyan, de az arisztokrata – akárcsak az erdé- vadt a magyar nemességbe. „Olyan nagynevű családok kerültek ki
lyi arisztokrata – szemléletének alapvető ellentmondása, hogy a nem- később közülük, mint a Hunyadiak, Kendefiek, Majláthok és
zeti egység eszményével azonos időben mereven ragaszkodik a nem- Jósikák.”235 De még a székelyek rendi felépítése is eltért az övékétől.
zeti egység ellentétének statikus képéhez is: az arisztokrata mindig A hagyományos erdélyi magyar arisztokrata helyzete és gondolkodá-
arisztokrata marad, a paraszt, paraszt. Ebben a szemléletben sértés, ha sa még bonyolultabbá vált a terület 1919-es Romániához csatolása
egy arisztokratát parasztnak neveznek. Éppen olyan sértés, mintha egy után. Megmarad az arisztokratának a birtokhoz, címhez, hatalomhoz
másik kategóriarendszerben a nemzeti hovatartozást felcserélnék, és és uralomhoz kötődő hagyományos szemlélete, de egyszerre a hatal-
egy „tősgyökeres” magyarnak azt mondanák, hogy oláh vagy zsidó. mi (a román és magyar „királyi” vagy a hagyományos udvari) közös-
Az, hogy a fenti két, egymásnak ellentmondó, egymástól törté- ségen kívül kerül. Vagyonához hozzányúlnak (1923-as földosztás),
nelmileg elkülönülő világszemléleti rendszer sajátosan keveredik sőt, aki külföldön marad, még a vagyonáról is lemondatják, és fel-
Wass Albert műveiben, azt eredményezi, hogy a vádak elleni védeke- sőbbrendűségi tudatát naponta megalázzák, amikor figyelmeztetik,
zésében is megtaláljuk a kettősséget. Ha valaki ugyanis nacionaliz- hogy ő ugyan arisztokrata, de az új államhatalomnak nem része. Mi-
mussal, fajgyűlölettel, antiszemitizmussal vádolná, arisztokratikus ért nem volt hatalmon a magyar arisztokrácia Erdélyben a két világ-
gesztussal visszautasíthatja: távol állnak tőle ezek a „csirkefogó” gon- háború között? Többek között nemcsak azért, mert a nemzetállam el-
dolatok! Nem is értelmezhetőek ezek egy arisztokrata számára! Ha nyomta, hanem azért sem, mert amint említettük, nem volt Erdély-
viszont azt vetnék a szemére, hogy lenézi (eszközembernek, egysze- ben román arisztokrácia, amelyikkel szövetséget köthetett volna.
rű szolgának tartja) a parasztot (románt, magyart stb.), azzal védekez- Mint arisztokratát sértette, hogy olyanokhoz kellett fordulnia hivata-
het: „Na, de kérem én jó erdélyi magyar vagyok, a paraszt is magyar, los ügyeinek intézésekor, akik nem voltak arisztokraták és mégis el-
éppen úgy, mint az arisztokrata! Nincs különbség a magyarságban.” várták tőle a megalázkodást (tehát, hogy nem-arisztokrataként visel-
A két válasz tehát nem releváns: közöttük néhány száz év kü- kedjen!). Ez utóbbiak, a hagyományos, feudális értékítéletben a szol-
lönbség van. Az egyik a középkori feudalizmus, a másik az ellene lá- ganéphez tartoztak, nem is voltak soha arisztokraták: egy román pre-
zadó felvilágosodás gondolatmenete. Viszont ez az egyidejű, de el-
235 Szász Zoltán: A románok története. Bereményi Könyvkiadó, Budapest (é. n. ), 21. old. Lásd
lentétes érvelés jól megfér egymás mellett, Erdélyben. A sajátosan
még: Marius Diaconescu: Nobilimea românească din Transilvania – Az erdélyi román nemes-
megkésett feudális viszonyok között, amelyre még ráadásul ráépült ség. Editura Muzeului Satmarean, Satu Mare, 1997.

160 161
fektus, jegyző, rendőr stb. Az arisztokrata szenvedése, elkeseredése lom eszményének megvalósítását: a nemzetállamot. Ezt a látleletet ír-
és gyűlölete kétszeresre nőtt: megalázták mint hatalmon kívüli arisz- ja le Szüllő Géza is, aki 1944-ben a következőképpen látta a magyar
tokratát, és kirekesztették mint magyar kisebbségit. Néha csak szim- arisztokráciát. „A magyarországi nagy arisztokrácia bizonyos mérté-
bolikusan, egy elvett puskával, egy vadászterületi engedély visszavo- kű nemzetköziségével szemben féket jelentett mindig az erdélyi
násával, iskolai nyelvvizsgával, vagy a hivatalokban a kötelező román- arisztokrácia, mely vagyonilag talán nem, de kultúrában éppen akko-
nyelv-használattal, de megalázták. Ennek elviselésére soha nem ké- ra volt, mint a magyar. De ez nem Bécs, nem Párizs, nem London, ha-
szült fel korábban és remélte, hogy megéri azt a jövőt, amikor erre nem a régi erdélyi fejedelmi ország fantomja körül csoportosult.”236
többé nem kerül sor, vagyis visszatér a feudális magyar arisztokrácia A fentiek alapján, az is elképzelhető, hogy akár éppen Wass Al-
a hatalomba és visszatér a kötelező magyarnyelv-használat állapota berttel is beszélgethetett volna Illyés Gyula. A sugallt következtetés is
is. Egyetlen kiútként, jövőképe csak a múlt „helyreállítása”, visszaho- érvényes: azért akármekkora magyarok is vagyunk, de egy magyar
zása lehetett. A magyar nemzeti álmok hangsúlyozásába menekült: arisztokratát „ne parasztozzon le” senki! Mert mégiscsak egy arisztok-
ettől, valamint a terület fölötti hatalmi visszaváltozástól, a visszacsato- ratával beszélünk! Nemde!? Ezt az ellentmondást vette észre kitűnő
lástól remélhette, hogy helyzete olyanná változik, mint amilyen ko- szemmel Illyés Gyula.
rábban volt „évszázadokon keresztül”, és ismét a hatalmon levő, kivé-
telezett osztály tagja lehet, mint arisztokrata, és magyarul fogják kö- 4.5 Wass Albert versei
szönteni még a birtokán élő román parasztok is. Azt is felmérte, hogy
mindez csak a nemzeti szembenállás segítségével valósítható meg. Az író versekkel kezdte pályáját. Virágteremtés címmel jelent meg el-
Ezentúl hangsúlyozottan magyar lesz, nemcsak arisztokrata. Elkép- ső kötete, 1927-ben (Cluj) és egy évre rá a Fenyő a hegytetőn (Cluj).
zelése szerint, azonos volt a magyar arisztokrata és a magyar paraszt Ezt követte A temető megindul című – mára teljesen olvashatatlanná
célja: a feudális magyar múlt hatalmának a visszaállítása. Arra nem is vált – kórusjátéka.237 A „közel huszonnyolc regényt és közel három-
gondolt, hogy netán a magyar paraszt jövőképe nem csupán abból
állna, hogy mindig szegény, kiszolgáltatott paraszt akarna lenni. Ta- 236 Szüllő Géza: Társadalmi miazmák. In: Magyar Nemzet, 1944. március 3., 5. old.
lán arra sem gondolt, hogy a parasztnak nem a legfőbb álma, hogy 237 Balázs Ildikó: Wass Albert életmű-bibliográfia, 1923–2003. Kráter, Pomáz, 2004. A 14. oldalon
szívvel-lélekkel kiszolgálja a magyar arisztokratát, aki esetleg az úri tévesen 1932-es dátum szerepel a kórusjáték marosvásárhelyi bemutatójaként. A bemutató
1933. november 15-én volt, hiszen 1933. április 23-án tartotta a székfoglalóját a KZST-ben. Lásd:
vadászatok alkalmával – mint Wass regényeiben olvasható –, jóindu- Dávid Gyula: A Marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság hetven esztendeje. Kriterion, Bu-
lata jeleként megkínálja majd egy kupica pálinkával a „paraszt hajtó- karest, 1973. 44. és 386–387. old.
Szabédi László egykori bírálata ma is érvényes: „A költemény mégsem monumentális, ami pe-
kat”, hanem esetleg ők is arra gondoltak, hogy ideje lenne megszün-
dig súlyos hiba, mert az akar lenni. Miért akar az lenni? Erre csak a szerző adhatna választ. De
tetni ezt a státusz-szimbolikus szembenállást, ami a múltban volt: kérdezzünk olyant, amire mi is tudunk felelni: miért nem az? Mert az akar lenni.” Wass Albert:
arisztokrata és nem-arisztokrata között, és hogy egyenlő polgárok- A temető megindul. Pásztortűz, 1934. május 31. In: Turcsány Péter: Wass Albert élete, i. m. 33.
old. A dráma szenvedélyes háborúellenességét emelte ki a korabeli sajtó. Ugyanakkor Molter
ként éljenek egy országban. Az arisztokráciának, ezzel együtt a pa- Károly dicsérete egyúttal bírálat is: „Kérem, ahol háborúra izgatnak, ott kell az ilyet eljátszani.
raszti kiszolgáltatottság állapotának nemzeti alapon történő meg- Ezek a rohamsisakos halotti árnyak propagandát dörögnek, agitálnak az ég felé! Ezek Ady End-
re katonái, akikkel együtt könnyezik a Wass Albert fiatal szeme. A halottak élén csak ilyen tö-
szüntetése, és mindkettőnek a polgári nemzetbe történő beolvadása, megszóra volna méltó a mai színpad, még ha túloz is kezdetleges, bőbeszédű pacifista prédi-
végső soron ellenkezett az erdélyi arisztokrata hagyományszemléle- kációjában.” Ellenzék, 1933. november 18. In: Dávid Gyula i. m. 95. lábjegyzet.
Jellemző a bevételre vonatkozó beszámoló részlete: „Második színpadi térfoglalásunk ifjú köl-
tével. Ennek ellenére végig, és különösen az 1937-es marosvásárhelyi tőtagtársunk, Wass Albert gróf eredeti kórusdrámájának, másik művésztagunk, Z.
találkozó idején erre a nemlétező nemzeti egységre törekedtek. Így Szentgyörgyi Mária színre-alkalmazásában és Izsó Miklós szcenikai rendezése mellett, a
Transzilvánia színpadán történt, szintén műkedvelői díszbemutatása volt. Az előadásnak ismét
az erdélyi arisztokrata egyszerre követelte a felvilágosodás előtti ha-
anyagi kárvallással lezárt költségeit a szerzőtársak maguk viselték.” Sényi László főtitkári jelen-
talmi viszonyok konzerválását és az azt meghaladó polgári társada- tése az 1934. június 29-i közgyűlésen. In: Dávid Gyula, i. m. 468–469. old.

162 163
negyed-száz novellát magába ölelő epikai”238 műveivel egy időben, használ a szótagszám, vagy a rím miatt. Az archaizáló szókincse is
folyamatosan közölte verseit a különböző lapokban, de verskötetei- kétféle: vannak tudatosan választott régies kifejezések, amelyeknek
nek száma sokkal kevesebb, mint a prózai műveinek listája. A verskö- sajátos stilisztikai funkciót szán, de találunk számtalan olyan kifeje-
tetek sorát az emigrációban megjelent A láthatatlan lobogó (Bethlen, zést – stilisztikailag semleges környezetben megjelenő – szóalakot,
1947) című kötete, majd az 1948-ban, Münchenben megjelent Száz amelyekben a tájszavakról és a régies nyelvtani alakokról feltehető-
éves dal az ismeretlen bujdosóról című könyve követte. A későbbi en a szerző nem tudja, hogy azok tájszavak, vagy ma már egyszerű-
verseit már csak az 1998 utáni,239 magyarországi és erdélyi kiadvány- en helyesírási hibának számító alakok. Jellemző, hogy a szerkesztők
okban találjuk meg. Ma verseit gyakran szavalják irodalmi versenye- Wass-szöveg iránti áhítata (vagy a szerzői önkény!) oly messzire ter-
ken, nemzeti ünnepeken, egyházi rendezvényeken, és hívei éppen jed: inkább helyesírási hibákkal közlik újra több versét és néhány
olyan jelentősnek tartják, mint prózáját. prózakötetét is, minthogy a mai helyesírási szabályokat követnék a
A mai fogadtatással ellentétben, a háború előtt, Erdélyben ki- nyomtatás során. Feltehetően úgy képzelik, hogy ezek mind az „ősi,
adott verseit nem igazán méltatta a közönség. Ennek több oka is volt. tiszta magyar stílus” követésre méltó fordulatai. A Wass-kötetek
Egyrészt akkori témakereséséből hiányzott két lényeges, a későbbi több szerkesztője eltekint a Magyar Akadémia nyelvtani előírásai-
írásaiban nemegyszer domináns politikai elem: utalás a trianoni el- tól. Azáltal, hogy „hűen” kinyomtatják (és újra nyomtatják) a legna-
csatolás lelki következményére és az erdélyi magyarság tragikus sor- gyobb „nemzeti költő” nyelvtani tévedéseit, mezőségi, román nyelv-
sára. Ez lényegesen megkülönböztette a sokkal népszerűbb ből kölcsönzött, nyelvi félrehallásait, illetve korabeli írásmódját, ez-
Reményik Sándortól, vagy a szlovákiai Mécs Lászlótól, akiket a mai által a verseit újrakiadók és szerkesztőik hozzájárulnak a nyelvi tu-
Wass Albert-rajongók azonos rendezvényeken szavalnak. E nélkül a datlanság terjesztéséhez. Rendkívül káros tevékenységet fejtenek
politikai utalás nélkül, a verseiben fel-felbukkanó, elcsukló hangú ki: nyelvi bizonytalanságot teremtenek a felkészületlenebb olvasók
önsajnálattal, a romantikus tájképeken merengő bukolikus hanggal, körében. Ez a könyvkiadási eljárás különösen káros például a ma-
a fiatalkori, beteljesületlen szerelem képsoraival szerette volna meg- gyar szórványvidéken, vagy iskolákban, ahol az olvasók ilyen hibás
hatni szerzőjük az olvasót, rendszerint a körüludvarolt hölgyet. Ver- helyesírással tanulják meg a nyelvet. Mindezek ellenére, számos
seinek modorossága lényegesen megkülönböztette Ady Endrétől, Wass-kötet kiadását Magyarországon és Romániában is a magyar
akitől viszont számtalan fordulatot kölcsönzött és sajnos a kölcsön- Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és ennek Nemzeti Kul-
vett fordulatokat mind közhellyé silányította. turális Alapprogramja is támogatta.
Ha a világháborúk között írt verseiben megjelenő modorosság- A fentiek részletesebb kifejtése miatt idézünk a versekből, amint
nak a nyelvi kifejező eszközeit keressük, azt találjuk, hogy vannak azok olvashatók: Wass Albert: Minden verse. Kráter, Pomáz, 2003.
olyan tudatos kliséi, fordulatai, amelyek a giccsirodalomban jól le- Szerkesztette: Turcsány Péter. Az idézetekben a kifogásolható kifeje-
írt stilisztikai eszközökre épülnek. Ilyen a „szív”-hez szólás, „szív”-be zéseket, szavakat kiemeltem és – a könnyebb áttekintés szándékával
látás stb. Érdekes, hogy amikor a „szív”-re való hivatkozással helyet- – tematikai csoportokra osztottam, zárójelben közlöm a vers címét.
tesíti az érzelem leírását, azonnal archaizálóvá válik a stílusa. Ez kü-
lönösen szembeötlő az angol nyelven írt verseiben. Vannak tudat- 4.5.1 Stilisztikai szerep nélküli tájszavak
alatti komponensei a „szívhez” kapcsolódó archaizálásnak, és talá-
lunk olyan fordulatokat is, amelyeket – feltehetően – tudatosan Ha egyszer csöndes, fenyves életembe
nagy lelki harcok fergetegje jő
238 Turcsány Péter: A veszélyeztetett nemzet költője. In: Wass Albert: Minden verse. Az összegyűj-
tött versek második, bővített kiadása. Kráter, Pomáz, 2003, V. old.
239 Wass Albert: A bujdosó imája: összegyűjtött versek. Püski, Budapest, 1998, 112. old. (Idill a magasságban)

164 165
Bár egy reménysugárkát adjon, tájszót, de mindig valamely beszédhelyzetben, szereplői hitelesítésé-
ha talán ennyit nem lehet, re. Sajnos a Wass-versekben nincs semmilyen stilisztikai megkülön-
hogy lent a könnyes, bús világon, böztető szerepe annak, hogy „magos” eget mondunk, vagy „magas”
hogyha keresem, megtalálom eget. Értelmileg viszont zavaró: az ég nem lehet „magos”, sem mag
az én testvéremet nélküli. Nyugodtan átírhatta volna, feltehetően nem érzékelte a szer-
ző, hogy az egységes irodalmi nyelvben más jelentése van a magos
Olvassuk a Mese című versében. A jelenlegi magyar nyelvhasználat szónak. A szerkesztők meg nem merték kijavítani, akárcsak a többi
szerint: „lent a (…) bús világban” lenne a megfelelő rag, nem a rajta (a vi- esetben sem. Ugyanebben a versben olvasható a sokat idézett szim-
lágon). Ebben éppen úgy, rejtett román nyelvi hatást érezhetünk: „pe bólum: „A víz szalad és csak a kő marad.” Feltehetően ez sem magyar
lume”, vagy nyelvi bizonytalanságot. Az is lehet, hogy tudatosan archai- eredetű, közismert román közmondásra vezethető vissza, amelyik
záló, irodalmias fordulatnak szánta a szerző. Magyarul általában elvont mezőségi román nyelvi hatásra került át a magyarba. Wassnál úgy je-
fogalomként használjuk, amikor azt mondjuk például, hogy „nekem az lenik meg, mint az ősi magyar helytállás jelképe.241
égvilágon semmi bajom nincs”, „kerestem az egész világon”, de ez utób-
bi mellé nem írjuk a „lent” határozószót, mert akkor már konkrétabbá vá- Ezek az álmaim.
lik, mint lent az „alvilágban” stb. Az is feltehető, hogy egy nem éppen ha- Bár csolnakok csak: rózsaszínű-szépek,
tásos rím miatt (adjon/világon) még az értelmet is feláldozza a szerző. és érdemes, hogy érettük reméljek.
A vers további részében makacsul ragaszkodik a fenti szóhaszná-
lathoz: (Csolnakok)

Érzem, ezen a bús világon A versben semmilyen magyarázat nincs arra, hogy a szerző miért
valaki engem vár, szeret, használja ezt a régies alakot a csónakra. Feltehető, nem is tudja, hogy ré-
s gyötör ezer tavaszi álom: gies, és azt sem sejti, hogy esetleg tájszó. Az érettük kifejezés szintén szó-
kerestem bár, de nem találom tagszám kiegészítő archaizálás. Nincs stilisztikai szerepe, de erőltetett.
az én testvéremet.
És a vadász, ki lent a szőke völgyben
(Mese) csodálkozva a bérctetőre torpad,
vad félelmében énekelni kezd,
Valahol fönt a magos ég alatt s önhangjától ijedten összeborzad.
mozdulnak már lassan a csillagok
(A bércek énekelnek)
(Üzenet haza)
A megtorpan szó ragozása: én megtorpanok, te megtorpansz, ő
Feltehetően „magas” eget akart írni, de nem tesz különbséget a megtorpan; de semmiképpen nem torpad. Az „önhangjától” vala-
tájszólás és az irodalmi nyelv között.240 Tamási Áron is használja ezt a milyen németes (selbst...) alak átvételéről van szó.

240 Lásd: „magoságy” (Sárvásár – Saula). In: Gálffy Mózes és Márton Gyula: Tájszók Kalotaszegről 241 Lásd románul: Apa trece pietrele rămîn, proverbe româneşti (A víz tovahalad, a kövek marad-
és környékéről. Universitatea Babes-Bolyai, Cluj, 1965, 88. old. nak – román közmondások). Editura Pentru Literatura (Bucuresti), 1966, 32. old.

166 167
Testvér, csak lábujjhegyen jer velem, Amint látjuk itt is a szótagszám (10/10) az oka ennek a kihagyá-
Csak nagyon halkan, nagyon csendesen. sos nyelvi kínlódásnak. Sajnos ettől a vers nem válik se gazdagabbá,
vagy szebbé, csak erőltetetté.
(…)
Miért kell nekem könnyes szemmel megállni
Gyere velem… minden viharvert, árva tölgy előtt,
csak szótlanul, csak csendesen, mért kell nekem az őszi csendre vágyni, ha minden csalfa ál-
csak csendesen… mom összedőlt,
mért kell nekem a dombokat bejárni
(Csak csendesen)
(…)
Ha a vers végén a „gyere” kifejezést használja, akkor minek az mért kell nekem a hegytetőre állni
elején a „jer velem” archaizáló, kihalt nyelvi fordulat? Feltehetően a (…)
szótagszámért: 10/10. Furcsa megoldás, de más verseiben is kedvenc Mért kell nekem elvágyni messze, messze,
kifejezéseként használja. bűvös csókkal ha jő az alkonyat,
mért kell, hogy halljam, álmaimban egyre,
búcsú-szavaktól fátylas hangodat
Száműzött lelkek őszi vágya,
szerelmi vágya szertelen… és mért kell nekem minden szép emléket
Lomb-hullatásos őszi nászra, fájó betűkkel a szívembe írni,
szerelmes párom, jer velem.
(…)
(Őszi szerelem)
s mért kell csak mindig rólad álmodozni,
Szerelmes párom, jer, menjünk az őszbe ha nem szeretsz, miért? miért? miért?

(Holló ének) (Miért?)

Szívem, ha majd a vándor-útra lépve A versben felváltva használja a miért és a mért szavakat. A népi-
utánad nyújt’nám árva-két kezem es szóalaknak itt semmilyen funkciója nincs. Ebben a versben is kí-
sért a mezőségi román nyelvtani hatás: a „trebuie să aud” fordítása.
(Őszi hangulat) Magyarul: miért kell hallanom helyett, azt írja „mért kell, hogy hall-
jam”. A vers tartalmilag elemezhetetlen, formailag: giccs.

Se fagyban, se szélben
meg ne retirálj!

168 169
Verjen a vihar. roskad, hanem kidől. Az olvasó magába roskad, amikor olyasmit ol-
Sorvadj el a napban. vas, hogy a fa „roskadni át” szeretne az országúton. Mondom, az or-
De soha se mással: szágúton, és nem az ország útján, mert az már mást jelent. Itt is va-
de mindig magadban! lamilyen mezőségi, netán idegen nyelvi hatást (peste drum) figyelhe-
tünk meg. Nyelvészek megállapították, hogy „lényegesen nagyobb a
(Fenyő a hegytetőn) román kölcsönszavak száma a mezőségi nyelvjárásban: Felső-Maros
mente 59 szó (…) Belső-Mezőség 113 szó” stb. Míg a székely nyelvjá-
Magyarul nem lehet „meg (ne) retirálni”. A retirálás meghátrá- rásban ez az arány 38–46 szóig terjed. 242
lást jelent, tehát nem lehet meg-meghátrálni. Vajon miért kell a „nap-
ban és nem a napon elsorvadni? Kiderül a rímből: a „magadban” A szerző igen kedveli versben és prózában egyaránt a didakti-
szóhoz keresett rímet és csak ezt találta. Hát igen. Ennyire képes. In- kus, fabulaformáknak, tanmeséknek, tankölteményeknek a szerkeze-
kább feláldozza a magyar nyelvet egy ragrímért. A kezdő költők és di- ti velejáróját, az erkölcsi következtetés levonását. Azonban, amíg ez a
lettánsok módszere. formai megoldás sajátos szerkezeti eleme az állatmeséknek, vagy a
didaktikus mesevilágnak, addig egy huszadik századi műben, művön
Úttalan útakon kívüli, erőltetett írói beavatkozást jelent az, ha valaki megmagyarázza,
végső szívdobbanásig, hogy a műben olvasható képet hogyan kell értelmezni. Vagy, hogy a
utolsó sóhajtásig, gyengébbek kedvéért hozzátegye, mire gondolt a szerző. Ha a kép,
s ha nem ma, holnap, vagy sok-sok év után: szimbólum, megalkotott forma nem önmagáért beszél, hanem kívül-
de egyszer eljutunk a sziklaszálig! ről értelmezni kell, akkor vagy a kép gyenge, vagy az író. Néha verse-
ihez, akárcsak egyes regényeihez, mint az állatmesékben, hozzáfűzi a
(Úttalan útakon) tanulságot, megmagyarázza. Ha az olvasó nem tudja azonosítani,
hogy most a „magyar fáról” van szó, kár külön feltüntetni, attól nem
Amint látjuk, a szerkesztőt a címben olvasható helyesírási hiba lesz jobb a kép, csak a közhelyhez közelít. A közhely, még a nemzeti
(52. o.) sem zavarja. Méltó formája ez a tárgy nélküli, heroikus, ro- célokra felhasznált közhely sem minőségi, hanem esetleg csak szoci-
mantikus buzdításnak. ológiai vonatkozású.

Szegény, szél-járta, árva fának:


Láttatok már orkán után a magyar fának ez a sorsa!
megtört gerincű ősi fákat
roskadni át az országútján? (Magyar fa sorsa)

Se a szerzőt, se a szerkesztőt nem zavarja, hogy a vers címe – Ma- 242 Márton Gyula – Péntek János – Vöő István: A magyar nyelvjárások román kölcsönszavai.
gyar fa sorsa – nemcsak Ady-utánzat, hanem hogy Makkai Sándor Kriterion, Bukarest, 1977, 8. old. Lásd még: Szabó T. Attila – Gálffy Mózes – Márton Gyula: Hu-
szonöt lap Kolozsvár és vidéke népnyelvi térképéből. Kolozsvár, 1944, Erdélyi Múzeum Egyesü-
1927-ben megjelent Ady-vitairatának is ez a címe. Ezt azért ismernie lete; Gálffy Mózes: Tájszók Kalotaszegről és környékéről. Cluj, 1965; Márton Gyula: Adalékok a
kellett a szerzőnek. Ugyanakkor a magyar nyelv hiányos ismeretéről bilingvizmus kérdéséhez. Akadémiai Kiadó, Cluj, 1960; Márton Gyula: Eredményeink és felada-
taink a magyar nyelvet ért román nyelvi hatás tanulmányozása terén. Cluj, 1959; Márton Gyu-
is árulkodnak a sorok: általában az emberek leroskadni szoktak. De
la: Román kölcsönszavaink alaktani beilleszkedése. Kl. Ny IK. Cluj, 1966; Márton Gyula: Ro-
az is közismert, hogy ha még megszemélyesítjük a fát, akkor sem le- mán kölcsönszók a Fekete-Körös völgye magyar tájszólásában. Akadémiai Kiadó, Cluj, 1962.

170 171
Valamikor kóbor szél kapott a fába, pen a népies szántó-vető gondolatkörbe tartozik, így maradjunk az elő-
(…) ző gondolatnál, a szerző nem vette észre, hogy a forduló nem „jő”, ha-
s a Küküllőre hullt egy falevél. nem ő rohan feléje. Ezután átvált és tipikus úri mulatós nótával folytatja:

Ha meghalunk, hát az se baj,


Odébb egy másik vére-fagyva látta ha nem halunk meg, az se baj!
és sápadtra döbbent egy perc alatt. hajrá tovább! hajrá tovább!
igyuk ki kelyheink borát!
Az örvény habja tánccal várta már. igyuk ki ezt az életet,
Omló parton arra járt a Nyár s vágjuk falhoz a kelyheket!
És rájok kacagta a napsugárt.
Feltehetően így mulatott egy korabeli úr a kaszinóban. Ez a du-
(Falevelek) hajkodó, mulatós gesztusnyelv igazán illik a leíráshoz. De már abban
kételkedhetünk, hogy kelyhet szorongatott volna a kezében, amit
Nyelvismereti gondok merülnek fel ezzel az írással kapcsolato- aztán a falhoz vágott, és nem poharat. A kehely inkább templomi
san is. Magyarul: a Dunába, Szamosba, Marosba, Küküllőbe hull a le- kegytárgy volt már a két világháború között is, és nem szokták a fal-
vél, és nem a Küküllőre. Már saját magát is plagizálja, intratex- hoz vágni. Ha még elfogadjuk is azt, hogy a robogó autón is lehet
tuálisan, hiszen korábban megírta az omló parton járó, „napsugárt” bort inni, az viszont már nehezen elképzelhető, hogy az autónak ak-
kacagó „Nyarat” egy másik versében. Most tekintsünk el attól a nyel- kora fala van, mint a kocsmának, hogy hozzá lehessen vágni a „kely-
vi furcsaságtól, amire akkor döbbenünk rá, ha rákérdezünk: – Mit ka- het”. Ez akkora képzavar, hogy még a szerző is elgondolkozhatott vol-
cag a Nyár? Válasz: – Napsugárt. Ez igazán frappáns, de nézzük a for- na rajta. Valószínű az „igyuk ki ezt az életet” sor vezette vakvágányra.
mát: olyan szó nincs az irodalmi nyelvben hogy rájok. Ha a költő ezt A szerző sajnos azt sem érzékeli, hogy az életet nem lehet „kiinni”.
nem is tudta, a szerkesztőknek ki kellett volna javítaniuk, hiszen sem- Esetleg végig lehet inni az életet. Azt igen. Utána már természetesen
milyen stilisztikai többletet nem jelent, sőt erőltetett, semmitmondó mindegy, hogy meghalunk, vagy nem halunk meg. A lényeg: a gesz-
(„az örvény habja táncol”) metafora után következik. Úgy tűnik, nem tus. A falhoz vert „edény” fejezi ki az úri hatalmat, indulatot, a sírva
lehet kijavítani sem a helyesírási hibákat, sem a fölösleges tájszava- mulató magyar sztereotip gesztusvilágát.
kat, hanem csak így illik közreadni és áhítattal szavalni.
Hajrá tovább, hajrá tovább,
„Rohanj autóm, rohanj velem, majd csak kapunk egy új kupát,
Rohanj dübörgő életem.
Ne bánd, ha jő a forduló, Itt már ugye nem kehelyről van szó, hanem kupáról. A kupa
Hidd el: rohanva halni jó!” rendszerint fémből vagy fából volt, tehát nem törött össze, ha falhoz
verték. Miért kellene akkor új kupa? Vagy nem kupát akart írni, ha-
Itt sincs semmi szerepe a régies, esetleg ma már tájszóként élő igei nem valamilyen törékeny edényt? Akkor miért írt „kupát”? Talán,
alaknak. Mindegy lett volna, ha azt írja a szerző, hogy jön a forduló. Nem mert régies szavakat kell keverni egy veretes nótába. Aztán a további-
lehet eldönteni, hogy nyelvi tudatlanságról van szó, vagy tudatos népies- akban megint kelyheket vágnak a falhoz: „s falhoz vágjuk a kelyhe-
kedés az oka ennek a „jő” alaknak. Minden esetre a rohanó autó nem ép- ket”, majd jön az elmés befejezés:

172 173
hajrá tovább! hajrá tovább! s az Istennek is gondja van,
mert mindenkire gondja van.
(Az élet autóján)
(Karácsonyi versek)
Ha szigorúak lennénk, azt írnánk, hogy ennek a versnek vala-
mi olyasmi lehetne a címe, hogy „részegen az autóban”. Persze tá- Nekünk is vannak gondjaink: a közhelyek sorolgatásából még
vol áll tőlünk, hogy átírjuk a verset, inkább elégedjünk meg a látle- nem lesz vers. Még a mesterséges archaizálás ellenére sem. Mert
lettel: a lovagkorból itt maradt úri gesztusvilágot próbálja modern ugye: „szépségtek és jóságtok” (szerző és szerkesztő), Isten tudja, mit
érzelmekkel és tárgyakkal megtölteni a szerző. Autón rohan, nem akartok? Csak valamiféle sárkányokra tippelhetünk, ugyanis azoknak
lovon. Ugyanakkor ragaszkodik a régi tárgyakhoz is: azokat falhoz vannak „fejeitek” és „szemeitek”.
vágja. Kár. A lovon még nem volt tilos kelyhet és kupát ürítgetni. Au-
tóban már szokatlan. Egy másik versében így fohászkodik az Úrhoz:

(…) S már tudom is: a Szamosmentén Az emberek agyára


állanak ilyen árva fűzek. áraszd el bölcsességed.
Értsék meg valahára,
(Utazás) mi végből van az élet.

Nem tudjuk meg, miért „állanak” és nem „állnak”. Talán: csak. Most a „mi végből van az élet” közhelyes fordulattal és az „értsék
meg valahára” töltelék sorral nem foglalkozunk. Az emberek agya sem
éppen lenge költői kifejezés egy olyan szerzőtől, aki szívbe markoló rigó-
Tagadjátok…? Restellitek…? dalokat komponál, de ezen kívül más nyelvi nehézségbe is ütközünk. Ez
Elfordulnak fejeitek…? a mondat helyesen úgy hangzana, hogy az „emberek agyát áraszd el böl-
Megvakultak szemeitek…? csességgel” (lásd: elárasztja a földet, a deltát, az árteret). Éppen azért kap-
Szépségteket, jóságtokat hatta fel a pesti szleng azt a kifejezést, hogy „az agyára megy”, mert eltér
nem érzitek, nem hiszitek…? a nyelvi szokástól, bizsergetően furcsa. De az már teljes nyelvi képtelen-
ség, amikor azt mondja valaki, hogy az „agyára elárad” a bölcsesség, mint
(…) mondjuk a „szemére az álom”. Vajon mi a magyarázata annak, hogy ezt a
szerző nem érzi? Talán a nyelvi bizonytalanság, ami a mezőségi tájnyelv-
Akkor bizony rútak vagytok, ben és a román környezetben körülvette. Az ősi birtokon, a Mezőségen a
szegények és vakok vagytok, földművesek többségében románok voltak, csak a munka irányítói és az
ha szépek lenni nem akartok. urak beszéltek magyarul. Ha kedvük volt hozzá, vadászás közben.243 Leg-
(…)
243 A mezőségi falvak nemzetiségi jellemzőjére Szabó T. Ádám is utal a Cegéről írt lábjegyzetében:
„Hivatalos román neve Taga, település, ma Kolozs megyében; korábban Szolnok-Doboka vár-
A rút világnak gondja van, megye kékesi járásában. Itt 1786-ban 635-en laknak, 1850-ben 709-en. 1880-ban 541-en, 1910-
ben 597-en, 1920-ban 633-an, ebből 510 román, 71 magyar és 11 zsidó (…).” Szabó T.
minden embernek gondja van,
Ádám–Wass sz. Siemers Éva: Erdélytől Bajorerdőig, in: Wass Albert élete. Kráter, Pomáz, 2004,
a sok angyalnak mind gondja van 139. old. 59. lábjegyzet.

174 175
feljebb a kolozsvári gimnáziumban, és a debreceni egyetemen találko- hát a magyarok ártatlanok, mégis őket bünteti a sors. Ezt folytatja
zott az irodalmi magyar nyelvvel, de gyermekkorában ez a vegyes nyel- az azonosulás a „népem, fajtám, vérem” biológiai nemzet-metafo-
vi közösség hatott rá a legjobban. Hogy senki nem figyelmeztette erre, rával. A verset nem túl eredeti megfogalmazással zárja: „Szánd
sőt még a köteteiben sem javították ki a szerkesztők, ez az ő felelőssé- meg Uram Isten / Attila nemzetét.” Arra kéri, hogy az Isten rendel-
gük. Hadd idézzünk még két sort, amelyikből kiderül, hogy teljesen ér- jen ki a Kárpátok alatt („ahol apáim éltek”!) egy csöndes menedé-
telmetlen a tájszót megőrizni, amikor semmilyen más jelentősége ket a nemzetnek és neki, aki jelenleg bujdosó. Ez a csöndes mene-
nincs, mint az, hogy nem ismeri az általánosan elfogadott irodalmi ala- dék legyen idillikus:
kot:
Csak akkora legyen, hogy
Igyekezzék helyettök elférjek én s a béke.
jobb kincseket szerezni. Nézzen az ablakom
patakra, fára, rétre.
Ugyancsak nincs más jelentősége az alábbi sorban sem a régies
kifejezésnek, mint az, hogy nem egyezett a szótagszám: (A bujdosó imája)

S ha mindeneket szépen A befejezés hasonlít, de nem éri el Szabolcska Mihály verseinek


elrendeztél ekképpen: színvonalát. Végig érzik a nyelvi küzdelem: az egyes szám, többes
szám használatakor.
(…)
„Aztán a végin egy maradt csak.
Sehol még annyi színes Ezer sebéből folyt a vére.
nagy álom nem fakadt Bámult fáradtan, eszelősen
s árvábbak prófétáid a véráztatta csatatérre.
sehol sem voltanak.
(…)
(Őszi hangulat) S a magyarok csak ölték egymást.
Tombolt a halál-zenekar.
A következő versében is megjelenik Wass Albert kedvenc mű- S Európa cirkusz-porondján
faja, a teóriának álcázott tanmese, illetve példázat. Az „igazság fogyott, fogyott a magyar.
előtt hajoljon meg a fegyver”. Nem lehet pontosan érteni, hogy mi
az igazság, amit a fegyvernek tisztelnie kell? Talán az a közhely, (Magyar cirkusz)
hogy „élhessen szabadon e földön minden ember”. De lehet, hogy
ennél több. (Ezt a gondolatot részletesebben majd a regényeinél Mécs László-utánérzés, de becsúszik egy tájszó: a „végin”.
elemezzük, ahol bővebben kifejti, mit nevez „igazságnak”.) Itt
most csak azt szeretné a szerző, hogy legyen „egy akol, egy pász- Bizony, jól mondja a nóta,
tor” és a magyarok érdemét is méltányolják a világon. Mi a magya- hogy elmegyünk, el-elmegyünk,
rok érdeme? Hogy „mások bűnéért is őt verte” az Isten ostora. Te- messzi nagy útakra megyünk.

176 177
Messzi nagy útak porából A mindennapok robotemberkéi
bizony, köpenyeget veszünk. meg sem látják tán, hogy ottan áll:

(Nagypénteki sirató) (A zászlótartó)

Ez a félrehallott „nóta”. Azt viszont nem igazán értjük, hogy mi- Ez már a háború után, a németországi emigrációban írt, A látha-
ért írja többes számban az utakat, és ha már többes, akkor miért he- tatlan lobogó című kötetében (1947, München) jelent meg, és amint lát-
lyesírási hibával közlik? Az eredeti nótában egyes számban van: juk, tartalma más, mint a reménytelen szív-szerelem ifjúkori próbálko-
„hosszú útra megyünk”. Wassnak ennyi nem elég: ő „útakra megy”. A zásai. Ebben már megjelenik a „politikai mondanivaló”. Stilisztikailag
szerző nem érzi a különbséget az „elmegyünk” és az „el-elmegyünk” nem lehet tudni, miért kell „ottan” és nem „ott” állni, és miért írja, hogy
között sem. Aki elmegy, az nem biztos, hogy visszatér, de aki el-el- „letelt” az „elmúlt” helyett. Azt viszont már tudjuk, hogy kik a „patkány-
megy, annak időközben vissza-vissza kell térnie, hogy el-elmehessen. emberek”. Erről szó lesz majd a publicisztikája során. Itt elégedjünk
Egyáltalán nincs miért megsiratni azt, aki el-elmegy. Esetleg csak azt, meg azzal, amit a vers mond: a zászlópompás díszszemlék nyomát
aki: elmegy. szétcsoszogják azok a patkányemberek, akik – háború után vagyunk –
odúkban húzódtak meg a nagy időkben, tehát nem harcoltak. Bezzeg
a névtelen zászlótartó még zászló nélkül is tiszteleg a múltnak (Mün-
A nagy parádék korszaka letelt. chenben). Hűségesen áll és becsületesen, nem úgy, mint a „patkány-
(…) emberek”, akik szétrágják az eszmét és a tradíciót. Milyen eszméről van
Odúikból görnyedten előmásztak szó? Milyen tradícióról? Mi az, amihez a zászlótartó olyan kitartóan ra-
a patkányemberek és szétcsoszogták gaszkodik a második világháború után? A Német Birodalom eszméi-
a zászlópompás díszszemlék nyomát. hez? Nem, ezt nem írja a szerző. Ő csak letűnt „császárok” díszszemlé-
it említi. Így nem mondhat senki semmi konkrétat. Ez a kitartás, állha-
Hanem ott bent, a dúlt lépcsők alatt tatosság heroikus mintaképe a szétbombázott diadalívek alatt. Csak
valaki áll a ködben, egyedül. azok a patkányemberek, a mindennapok robotemberkéi nem látják a
Feszesen és szálfamereven. kitartás szimbólumát! Na, meg újabb császárok újabb hadoszlopok
Ruhája rongyos, arca beesett, zászlói előtt tisztelgő díszmenetben „döngve menetelnek” a „múltból a
de áll és merev jobbja markolja makacsul jövendő felé”. Kik menetelnek? Az új császárok hívei. Vajon azok is az
a ködöt, mintha zászlót tartana. egykori eszme és a tradíció hívei? Nem tudjuk meg. A versben a szerző
nem állít semmit konkrétan, de amit sugall, az elgondolkoztató: ki kell
Ő az: a zászlótartó névtelen legény. tartani az egykori eszme és a tradíció mellett, az odúkból előmászó
Hűséggel áll és becsületesen, patkányemberekkel szemben. Ezt a zavaros „kitartás”-szimbólumot
(…) már szavalásra méltónak tartják az újabb kori Wass-rendezvényeken, az
Körülötte vakon átcsoszognak egyházakban és a közösségi ünnepeken egyaránt.
gondútjukon a patkányemberek
s szétrágnak eszmét és tradíciót. Tollamat az éjszakába mártom,
úgy írom ezt a levelet, apám.
(…) (...)

178 179
Válasz nem jő. Az éj setét és néma. kesség” másé csupán a dúlás és a préda, „csak mi ültethetünk”. Az el-
Éjfélt kondít egy távoli torony. lenségek a „haramiák”, akiknek a lopott födél a zsákmányuk, de van
Kísértetek denevérszárnyain egy Isten, aki csodával határosan, mint fényes jel az égen, megjele-
most felkeresem régi otthonom. nik és „ítélet tétetik” (visszaható, szenvedő szerkezettel!), és akkor
majd hazamennek az apával együtt. („És lesz igazság, hűség, becsü-
(…) let / és tisztesség az Úr színe előtt”. A versből nem derül ki, vajon
Majd magamat, mint vérbe mártott kardot tudja-e a szerző, hogy az apjával együtt halálra ítélte a kolozsvári
a dúlt határon körülhordozom. népbíróság, vagy sem, de azt sejteti, hogy amíg nem jön el a nagy
Jaj annak, aki otthonunkat lakja idők igazi ítélete, addig nem megy haza, még akkor sem, ha házát
prédára éhes bitorló-jogon! mások bitorolják, fáit kivágják, és olyan honvágya van, mint Mikes
Kelemennek Rodostóban. Ha jól értjük: az igazság, hűség és becsü-
(…) let fogalmai kizárólag azokat illetik meg, akik a német hadsereghez
hűségesek voltak, és kitartottak a végső összeomlásig. Vajon milyen
Mert mienk csak ott a békesség, apám. lesz az igazi ítélet? Hát az „igazság”? Visszahelyezi majd erkölcsi és
Másé csupán a dúlás és a préda. társadalmi jogaiba ezt a hűséget és kitartást? Ehhez a tartalmi, érzel-
(…) mi hangulathoz társul a giccses, nótás forma („Dalolnak-e a fülemi-
Kivághatják a fákat mind egy szálig. lék este”) és az olyan nagyot fogalmazó, de semmitmondó képek,
Porrá tehetik házunk, mindenünk. mint a „Tollamat az éjszakába mártom”, aztán „vérbe mártja magát”,
Mégsem győzhetnek le soha, apám. mint a kardot, és körülhordozza a határon. Erre egyáltalán nem lehet
Mert gyümölcsfát ott, annyira büszke nemzeti irodalmunk, hogy olyan meghatottan sza-
csak mi ültethetünk! valják azok, akik végig sem gondolták, mit jelentenek a sorok. Vagy,
ha végiggondolták, és mégis szavalják, akkor nem ismerik a magyar
(…) irodalom igazi értékeit.
És lészen egyszer fényes jel az égen!
És ítélet tétetik, igazán! Seb a vállam és seb a markom,
Megrendülnek az egek eresztéki… De fogom, viszem és megtartom.
és akkor majd… hazamegyünk, apám.
(…) S fogcsikorgatva hirdetem:
nem ért véget a küzdelem!
(Levél – Bajorerdő, 1947)
(…)
Feltehetően nem a tudatlanságról, hanem a modorosságról de markomban még itt a Szó:
árulkodik az olyan, többször idézett szóalak, mint a „jő”, „lészen”, de a láthatatlan lobogó!
már tájszó a „setét”, vagy az „eresztéki” is. Ezeknek semmilyen stilisz-
tikai szerepük nincs. Helyettük nyugodtan használhatná az irodalmi Ereklyém. Kincsem. Fegyverem
alakot is. A vers szemléletének lényege a fenyegetés, hogy jaj annak, Magosra tartom s lengetem!
aki az otthonukat bitorolja, és a kizárólagosság: „miénk csak ott a bé- (…)

180 181
És mentem, mindeneken által Elmúlt öröm, hiába nem jő vissza,
(…) halott virágból élet nem fakad,
ha két lábam térdig kopik:
de feljutok a csúcsokig! Kezed kezembe, jer, menjünk az úton,
(...)
(A láthatatlan lobogó)
(Kezet a kézbe)
Heroikus semmitmondás arról, hogy folytatja a küzdelmet. Ma-
gosra tartja a szót és „lengeti” „de harcom végigharcolom / s a lobo- Ha nem tudnánk az egyik előző verséből (Csak csendesen),
gót megmarkolom!” Nem lehet tudni, mi a fontosabb ebben a zászló- hogy ismeri a ’jönni’ felszólító mód egyes szám második személyű
tartós képben, a harc vagy a zászló védelme, a szimbólum vagy vala- alakját (gyere!), arról győződne meg az olvasó, hogy a szerző csak
mi, ami mögötte van. Milyen harcot folytat? Ki az ellenség? „Térdig” „jer” alakról hallott. Mi szükség van a jer és a tükörén szavakra? Ta-
kopott metaforával feljut a csúcsokig és a csillagoknak lengeti a lobo- lán a szerző nem törődik azzal, hogy mennyire elütnek a magyar
gót. Nem tudjuk meg, hogy mindez a heroikus küzdelem miért fo- nyelvhasználattól. Azt viszont már egyáltalán nem hiszi el az olvasó,
lyik? Azt viszont tudjuk, hogy igen elavult stilisztikai képekkel akar hogy ne tudná, milyen képtelen kép az, amikor „hulló almafák”-ról ír.
feljutni a csúcsokig. El kell dönteni: most már a fa hull, vagy az alma a fáról?

Ott, hol pásztortüzek lobognak az éjben


A hegyek felett egy szörnyű szellem jár
(…) Vadász bajtársak! Szent munkára fel!
Fent a Hargitán a Holt bércek között Célunk nevelni tiszta lelkeket,
Óriás léptekkel jár a Hókirály,
Hangozzák a sziklák harsogó haragját, (...)
Átkozott a lélek, kire rátalál.
Erdeinkben zúg a fejszék zaja,
(Hókirály) A szántóföldön kóbor eb arat,
Ha összetartunk… s ez mindnyájunk óhaja,
Annak ellenére, hogy Arany János epigonként kezdi, és prózai- A vadászat üdve mienk marad!
an folytatja, de ebből a versből nem derül ki semmi más, csak az,
hogy nem ismeri a magyar irodalmi nyelvet: „hangozzák a sziklák”. (Vadász-bajtársaimhoz)
[1924, (sic!) Vadász Újság, 1924. július 1.]
Kezet a kézbe, jer, menjünk az úton,
menjünk a hulló almafák alatt, Reméljük, hogy a vadászok jobban értettek a költészethez, mint
fogjuk fel lelkünk bánat-tükörén a „kóbor ebek” az aratáshoz, és feltehetően nem csak azért tartottak
a reáhulló testvér szirmokat. össze, hogy a vadászat „üdvét” vigyék haza.

(…)

182 183
(…) Ünnepélyünk áhítata szálljon
tündéri tónak csöndes tükörén Magas egedre áldozat gyanánt,
(...) S nagy oltárodra én is ráteszem
Áldozatul e bús elégiát.
(Nyári éj)
(Jókai Mórhoz)
Fölkelő nap vérvörös sugári
Játszanak mint vidám gyermekek, Sokat mondó vers, mert megfogalmazza írói hitvallását: ő is ro-
Pajkos kedveikből boldogan pirulva mantikus író, aki „porba roskadásig” küzd. Az előzők után, a szerző-
Oszladoznak fent a fellegek. től már az is meglepő, hogy ismer más alakot is, mint a „tükörén”. Azt
írja, „tiszta tükrű tó”. Azt viszont talán már a szerkesztő sem értette,
(…) hogy mit jelent magyarul „felleg-szakgató”? Szerénytelenségére jel-
Az őszi tájnak kábító varázsa lemző, hogy a szerző Jókaihoz hasonlítja magát, aztán Jókait a „mes-
Fájó szívemnek hosszasan beszél. siásokhoz”, és mindketten romantikusan szenvednek a Golgotán.
Hogy miért? Ez jó kérdés. És, ha már ilyen közvetlen kapcsolat jött lét-
(Hajnal) re közte és Jókai között, akkor egyszerűen többes szám első személy-
ben is megjelenhetnek, szerényen írja: mi. A mi „utunk”. Érdekes,
Figyeljünk a szép magyar szóra: „fölkelő nap sugári” „pajkos ked- hogy ezt már a mai helyesírás szerint nyomtatták.
veikből”. Nemcsak képzavarokkal küzd a szerző, hanem egyeztetési
gondjai is vannak. „Hol őszi estén szarvasbőgés hallik
A szellő-sóhaj rengetegbe téved,
A sziklacsúcs, egy kővé dermedt Küklopsz,
(…) Halott szemével messzeségbe réved.”
Egy eltűnt század hullám-tengerében (A havason)
Szikla-sziget, vagy felleg-szakgató,
És békés lelked bent a néma völgyben Téved/réved kínrímek, hallik műtájszó, ráadásul képhiba: a
Szem-nem-sebezte, tiszta tükrű tó. „halott szem”, amelyik a messzeségbe réved.

(…) „Merre megyünk, nem nevet az élet.


Amerre megyünk, nem terem virág,
Csillagod a végtelen befutja, Fellegek közt a lélek nem remélhet
És glóriád ragyogó égi dísz; Újból meglátni fényes csillagát.
A mi utunk a messiások útja,
S Krisztus-kereszttel Golgotára visz Mert ott az erdők keresztfát teremnek,
És Golgota a hegynek a neve,
„Míg egyszer mi is porba roskadunk” Az utak mind a hegyre fel vezetnek,
(…) A kereszt a lét júdási végzete.

184 185
Ott minden ember Messiássá válik,” Feltehetően a székely nyelvjárást akarta utánozni, de inkább a
(…) mezőségi tájszólást régiesíti. Ez a mesterkélt szóhasználat különösen
zavaró a történelmi regényeiben, ahol a szereplők (szerző?) úgy kép-
(Búcsú elégia) zelik, valamikor, régen minden székely és magyar ezt a mestersége-
sen kialakított tájszólást beszélte. De azért jó a ménet, mert ezzel rí-
Illene azért tudni, hogy a merre kérdőszó, és az amerre hatá- mel a léptet. Megtaláljuk a kedvenc magos szavát is.
rozó. A kettő nem cserélhető fel.
(…)
„Istenem, Istenem, de elhagytál engem s romok fölött, magosan egy csillag
hontalan bujdosni messzi idegenben. meghirdette a hajnalt.
Apámot, anyámot, szép kicsi húgomat
odahagyád veszni az nagy erdők alatt, (Első galamb)
az nagy erdők alatt. Hol halálra hagytad
szép kücsüny falumat. Idézünk még egy „csolnakos” strófát, bár ennek inkább a giccs-
(…) nóták között a helye:

Verje meg az Isten, átokkal lesújtsa (…)


azt, ki tette lábát erdei útra, Ó régi otthon, fáj a szívem érted…
arra, ki hegyen át Székelyföldre vezet! ó régi otthon, látlak-e még téged…?
(…) Ha rád gondolok, úgy gyötör a vágy.
Olyan vagyok, mint parttól tépett csolnak,
lángoljon bosszúja föl az magos égig, Bús őszi lomb, kit vad szelek sodornak,
apánkért, anyánkért, kicsi húgocskámért (…)
megfizessen nekik tűzzel, vassal, vérrel! (Honvágy
Dalszöveg – pályázatra)
Add, hogy ott lehessek én is a nagy Vezérrel!

otthoni szél fújja, otthoni fák hallják 4.5.2 Verstani ismerethiány, kínrímek, stilisztikai
magyari vitézek harci riadóját! igénytelenség

(…) (...)
Csak hunyó szememmel lássam még a ménet, „szél-tépett, árva, vad bogáncsot,
melynek büszke hátán, büszke Vezér léptet, suttogj el érte nagy-titokba’
(...) a harmat-könnyes alkonyatba
egy hófehér, szent imádságot.
(Új székely sirató)
(Bogáncs)

186 187
Gyakran alkalmazza azt a trükköt, hogy amikor nem talál a rím, Kilenc szótagos sorokban, rímbe szedve elmondja azt, amit no-
a ragot „régiesíti”, hiányjelet tesz helyére, hogy a szó többi része rí- vellában is megírt. Egy fuvarosról szól a történet, aki nem tudta eltar-
meljen. Ettől még nem lesz rím, csak szánalmas kínlódásnak tűnik az tani a gyermekeit a román fennhatóság alatt Újaradon. Az 1944 utáni
egész igyekezet: titokba(n) / alkonyatba. hatalmat nem tekinti „felszabadulásnak” ezért megkötözték, leköp-
ték és bebörtönözték. A versben még nincs szó a zsidók elviteléről,
Itt nem lehet mint a novellában. Itt csak egyszerűen magyar vértanú lesz. Érdekes,
csak áhítattal járni. hogy a leírás stilisztikailag nem különbözik az ötvenes évek szocreál
Szent tölgyfa-bolt: sematikus irodalmi igénytelenségétől, pedig a nyugati emigrációban
itt mindent megtalálni született, nem az „átkos” itthoniban.
ami volt.
(…)
(A magány templomában) „Ne csüggedj, testvér” – suttogjuk egymásnak,
ha sért a szitok s fáj a gúnykacaj,
Igénytelen rímek, főnévi igeneveket képez mindkettőből: járni/meg- „elcsorgó véres verejtékünk árán
találni, különben a jár és a megtalál nem rímelnének. Bármelyik igéből le- feltámad egyszer újra a magyar,
het rímet kovácsolni, ha hozzátesszük a főnéviigenév-képzőt: „ni”. Ez még s a kőre, mit leraktunk éjszaka,
nem költészet. A versben kiemelt, nagybetűs szavak: Szent, Csend, Ma- fölépül hajnalra az új Haza!”
gány, Halál, Este, Magány, Szépség, Idő, Élet, Örökkévaló stb. Szintén a szá-
zad eleji szimbolizmus utánzása. Ady után már semmi új hatást nem kelt. (Építők dala)
Ugyanez a szimbolizáló hajlam visszatér az Idill című versében: Csend,
Halál, Élet, vagy a Tetőn címűben: Élet, Ember stb. A dilettantizmus egyik Tipikusan szocreál típusú hórukk vers.
alapvonása, hogy a szerző nem tudja mértéktartóan használni az utánzott
stilisztikai eszközöket. Netán hiányosnak érzi, ezért állandóan megtoldja
újabbal és újabbal, így viszont túlzsúfolt lesz a költemény. Nemzetemet dúlta már tatár,
harácsolta török,
(…) uralkodott fölötte osztrák,
Kovács Kis István Újaradról lopta oláh, rabolta cseh.
Vértanúságot szenvedett. Minden szomszédja irigyelte mégis,
mert keserű sorsa
Nem látok sehol semmi újat, istenfélő nemzetté kovácsolta.
csak kevesebb lett a kenyér. Becsület, tisztesség, emberszeretet
Reakciós! –mondták erre. példaképe volt egy céda
S Kovács Kis Istvánt megkötözték, Európa közepén!
verték, leköpték s végül is
elhurcolták s bebörtönözték. Mivé lett most?
Koldussá vált felszabadult honában,
(Kovács Kis István balladája) züllött idegen eszmék napszámosa!

188 189
Megtagadva dicső őseit, s egy kisebbség, fölzárkózva keményen,
idegen rongyokba öltözve uralkodhasson a többség felett.
árulja magát minden utcasarkon
dollárért, frankért, márkáért, Gyermekeid lelkéből már kiöltek
amit idegen gazdái odalöknek neki! tisztességet, Istent és Hazát.
Hát magyar földön már nem maradt magyar, Volt kínzólegények demokráciára
ki ráncba szedné tanítják ma az unokát.
ezt az ősi portán tobzódó Szabadságról rikácsol a lopó,
sok-száz idegent? a fosztogató igazságról fecseg,
s aki kifosztott, ma igazságról kesereg.
Ébredj magyar!
Termőfölded másoknak terem! (Ébredj, magyar! – 2. változat)
Gonosz irányba sodor
ez a megveszekedett új történelem!

(Ébredj, magyar!) Jézus zsidó volt és zsidók voltak


kik fölszögezték a keresztre.
1995. augusztus De Isten-voltát reánk hagyta:
(Magyarok Vasárnapja, 1955. október 1.) Emberséges emberekre.

A szöveg idegengyűlölő nemzetszemléleten alapul. A magyar Bár latroké ma a világ:


nemzet irigylésre méltó becsületes, emberszerető, mégis minden s annak minden rablott pénze:
más nemzet dúlta, harácsolta, lopta és rabolta (oláh és cseh). En- sem az arany, sem az ezüst
nek ellenére, most miután felszabadult, megtagadja dicső őseit, nem váltható békességre!
idegen ruhában jár, dollárért, frankért, márkáért árulja magát.
Megoldásként: a magyarnak fel kell ébrednie, és ráncba kell szed- Zűrzavar van ma a földön,
nie az ősi portán tobzódó „sok-száz idegent”, hogy a termőföld is istentelen lopás, csalás.
nemzeti keretek között teremjen. A szöveg és stílus nem különbö- De akik ezt reánk hozták:
zik Wass Albertnek az 1940-es években írt idegengyűlölő publi- azok számára nincs maradás!
cisztikájától.
Elpusztul mind, aki hitvány,
Országodon kufárok osztozódnak, csak a becsületes marad.
rabtartóid leszármazottjai,
s kik raboltak, öltek, véredet vették, (…)
ma mástól rabolt palotákban élnek. Bár Isten malma lassan őröl,
Szétterelnének száz apróka pártba, de felőrli a szemetet!
hogy szavazatod feldarabolódjon,

190 191
S lesz Krisztusban békessége 4.5.3 Idegen nyelvi hatások: germanizmus stb.
annak, kinek lelke tiszta,
s mindaz, ami rossz volt s elmúlt, Bár a román nyelvi hatásokról már szó volt, nézzünk újabb ide-
nem tér többé soha vissza. gen nyelvi hatást:

Szeretet s nem gyűlölködés, Hallottad már,


tisztesség és nem csalás: mikor az esti-kék hegyek csoportja
a magvető munkájára egy dörgedelmes ősvitába kezd?
ez hoz csupán jó aratást! (...)

(Vigasztaló levél, magyarok földjére) (A bércek énekelnek)

(Magyarok Vasárnapja, 1995. nov. 12.) Az „egy” határozatlan névelő kihangsúlyozott használata idegen
a magyar nyelvtől, és azt a logikai kérdést veti fel: lehet-e kettő, há-
Ez egy burkolt antiszemita vers. Valójában külön kategóriába rom, négy stb. „ősvitába” kezdeni?
kellene sorolni, az ellenségképek irodalmához, de mivel verseiben
csak kevés ilyen olvasható, ezt a gondolatmenetét inkább prózában
és publicisztikában fejti ki, ezért nem tartottam szükségesnek külön Amikor mi ketten búcsúzunk,
kiemelni. A vers sematikus gondolatmenete semmiben sem tér el a a lelkünknek az mindig egy halál.
század közepén keletkezett antiszemita szövegektől, legfeljebb uta-
lásszerűen, burkoltan fogalmaz, és újdonsága, hogy pályája vége felé (Amikor búcsúzunk)
írta. A zsidók „fölszögezték” Jézust, de velük szemben megjelenik a
pozitív kategória, természetesen: mi, az „emberséges emberek” akik- Feltehetően tudja a szerző, hogy „két halál” nem lehet, ezért
re ráhagyta Krisztus az emberséget. Természetesen nem azokra, akik hangsúlyozza ki, hogy egy halál. (Illetve csak német nyelvi hatás.) A
keresztre feszítették. Zűrzavar van, istentelen lopás, csalás, de akik ezt giccsnótákban mindig a „szív” az érzelemnek, szerelemnek a kifeje-
ránk hozták „azok számára nincs maradás”. Hogy kik azok, akik ránk zése. Minden a szívvel történik, arra hat, az fejezi ki a szenvedélyt. Ti-
hozták, azt nem tudjuk meg. De sejtjük. Ha nem mi vagyunk, akkor pikus és tökéletes giccs-metaforákra épülnek a nóták: „szívetekből
csakis mások lehetnek, akikre nem hagyta Isten transzcendentális messze száll a nyár”.
voltát: a krisztusi hitet. A Krisztus-hitben békessége lesz, akinek lelke
tiszta. Mi emberséges emberek vagyunk, de a zsidók nem, mert „föl- Patak jött lefele a bércen,
szögezték” Jézust. Vajon ki hozta a latrokat, a lopást, a csalást a ma- kacagott és szaladt-szaladt,
gyar világra? Kik számára nincs maradás? A költő nem mondja ki tisz- (…)
tán, de mivel a versben az egyetlen megnevezett negatív kategória, És ahol egy folyó születik,
akik rosszat cselekedtek, a „zsidók”, úgy is felfoghatjuk, mint burkolt Meghal egy patak.
antiszemitizmust.
(Meghalt a patak)

192 193
A címben még ott a határozott névelő: a patak. A vers már névelő dult”, csak egy. Manapság is felfedezhető az utcai reklámokban ez a
nélkül kezdődik, mint megszemélyesített tulajdonnév: „Patak jött”. Az- német reklámokból átvett nyelvi igénytelenség Magyarországon. Az,
tán ismét visszaváltozik tárggyá, sőt határozatlan névelővel „egy folyó”, ami a német nyelvű reklámokban helyes (Bitte ein Bit), az magyarra
„egy patak”. Azon kívül, hogy ez „egy” nagy közhely, a magyar nyelvtől nem fordítható úgy, hogy: „Egy felemelő ár, egy ajánlat, egy sör” stb.
idegen a határozatlan névelős alak: egy folyó, egy patak. A német nyelv- De a legszebb, hogy egyszerre „feldalolt” minden madár. Szokatlan
vel ellentétben, csak akkor szoktuk kihangsúlyozni az egyet, amikor je- igekötő. Azonnal megértjük a helytelen használatát, ha behelyettesít-
lezni akarjuk, hogy egy patak és nem kettő. Didaktikus szokásához hí- jük az ellentétét: „ledalolt”. Nem. Se fel, se le nem szoktak dalolni ma-
ven, meg is magyarázza a képet, nehogy valaki félreértse: gyarul a madarak. Fel/fölcsendül a nóta, az ének, a dal stb., de nem
feldalol. Lehet, hogy a magyarországi szerkesztők azt hitték, talán
A verőfényre visszanézek erdélyies kifejezésről van szó. Nem: egyszerűen költői tudatlanság-
esztendőimnek távolából: ról. A dalolást – amelyik egy hosszabb éneklési folyamatot jelöl – leg-
így bánt el velem is az élet, feljebb elkezdeni lehet, de nem felkezdeni. A vidám nyári képből
így kergetett ki a világból úgy lesz lélekhez szóló giccs, hogy hirtelen, minden ok nélkül, szo-
alig pár esztendő alatt. morúvá válik minden. A nyár „megtörölte két könnyes szemét” és
ment tovább. „Csak a patak szíve zakatolt” – készül a szívhez szóló
Mindössze két ragrím: „távolából / a világból”, az sem tökéletes. kép, majd amint áthalad a nyár, korhűen katonás lesz a nóta, „a néma
A „visszanézek” és az „élet” nem tekinthetők rímnek és teljesen érthe- erdő döbbent katonái” tisztelegve álltak sorfalat. Így készül az őzikés
tetlen, hogy a strófa végén már elfelejti az elejét. Az elején még azt ír- konyhai falvédő. Még nincs benne nagy gondolat, de már negédes és
ja: „esztendőimnek távolából” tehát hosszabb idő telt el, ahonnan keresi a ragacsos szívet.
visszanéz, míg a végén „alig pár esztendő alatt” kergették ki a világ-
ból. Még ha jól utánagondolva, el is fogadjuk ezt az ellentmondásos S van itt egy álmom: különösen szép,
időszemléletet: vagyis, hogy a mai időből tekint vissza, de akkor pár és különösen mégis fáj nekem:
év alatt kergették ki a világból, nagyon zavarosan hat, és kihagyhatta Valaki egyszer majd elémbe lép,
volna az „esztendőimnek távolából” sort. Ehhez viszont éppen azért és megfogja két tévelygő kezem,
ragaszkodik, mert minden giccses nótában szerepel. lecsókolja két könnyező szemem…”

(Magányosság erdejében)
Egy szél indult valahol: csoda-könnyű,
s az izgatott fák halk morajra keltek. Ez az irodalmi utánérzésre épülő vers már átvezet verseinek kö-
Harangvirágok összecsilingeltek, vetkező csoportba sorolható jellemző vonásához.
s egyszerre feldalolt minden madár:
„A Nyár! A Nyár ! A Nyár!” 4.5.4 Epigonizmus: Petőfi, Vörösmarty, Ady, Szabolcska
hatása
(A nyár ment át az erdőn)
Vagyunk bús, árva óriások,
Fölösleges határozatlan névelővel kezdődik: „egy szél indult”. rekettye-raj közt büszke Mások:
Ezt ugye, amint mondtuk, úgy kell érteni, hogy nem kettő „szél in- idegenek és jegenyék.

194 195
Ha néha fáj az árvaságunk, Mi is egyszer leroskadunk,
és szívünk már nagyon éget, s akkor hajrá, magyar kedvvel,
meglátogatjuk bús, magányos törött derékkal, szürke fejjel
testvéreinket: jegenyéket. ragad tovább nagy vizek árja,
s leszünk azontúl fekete koporsó:
(Jegenyék) parttól szakadt és partja vesztett gálya.

Ady-utánérzéssel kezdi, aztán természeti elemekből szeretne (Fekete gálya a Sajón)


szimbólumot alkotni. Amint a patak megszemélyesítésével is nyelvi
gondjai voltak a másik versében, úgy itt a jegenyékkel is baj van. Hi- Gondoljuk végig ezt a verset, kissé a magyar irodalom felől ha-
ányzik a határozott névelő. Kit látogatunk meg? „A jegenyéket”. Ezt ladva. Petőfiesen kezdődik a vers: „eltépi a szél a láncát”, aztán
viszont valamilyen rejtélyes költői ritmusgondok miatt elhagyja és adysan halad a vízen a „bús magyar tölgyfa”. A magyarság jellemzői:
„meglátogatjuk (…) jegenyéket” lesz. A kínos érzést még az értelmező mokányképű, érckemény, hányaveti romantikus betyáros legény, és
kettőspont sem tudja feloldani. jön az elmaradhatatlan didaktika, mert ha nem értenénk, olyan ez:
„akárcsak a mi sorsunk volna”. Meg is magyarázza: „Mi is egyszer le-
Megdöngetek ma minden érc-falat, roskadunk”. Amikor viszont leroskadunk, akkor jön az igazi „hajrá,
s csillag-tüzes fekete ég alatt magyar kedvvel” űzött tevékenység. Törött derékkal, szürke fejjel,
homokba döntök minden érc-traverzes, partja vesztett gálya leszünk. Vagyis, mikor van a hajrá magyar kedv?
komor, vaspántos kaput és falat!” Amikor törött derékkal, fekete koporsóként elragad a „vizek árja”. Is-
mét Petőfi-epigon képpel zár: „partja vesztett gálya”. Eléggé zavaros,
(Rózsa-falak) erőltetett és romantikusan hősies ez a leroskadt „hajrá, magyar” kedv,
de éppen ezzel akarja és tudja meghódítani a mai bús szíveket.
Igénytelen rímek: falat/alatt/falat; Ady-epigon sorok, nagyot-
mondó semmitmondás. Ebből kilóg az „érc-traverzes” szerkezet, dö-
cögőssé teszi a sort 10/10/11/10. Fájdalmaim fekete kutyája
ma hasztalan kocogsz nyomomba már.
Most indult útnak, (…)
most tépte el a szél a láncát Ma Örömisten papja vagyok én,
valahol a fűzek alatt, hiszek életben, szépben, jóban.
fekete rönk, fekete gálya, Cézár vagyok az ölelésben,
halad, halad. Dárius a csókban.

Tölgyfa volt. Bús magyar tölgyfa, (Július)


fekete hant sötét lakója,
mokányképű és érckemény Hány kutya? Hány fájdalom? Mert, ha sok „fájdalmaim” vannak,
hányaveti betyár legény: és egyetlen kutyába szorulnak, akkor szidhatom, hogy kocog nyo-
akárcsak a mi sorsunk volna. momban; de ha több fájdalomnak több kutyája van? Nos ez már elég-

196 197
gé bonyolult feladat, és óriási költői leleményre lenne szükség ah- Ady híres versének, a Héjanász az avaron című költeményének
hoz, hogy megküzdjön(jenek) ezzel a delíriummal. Hát Adynál is a giccses (intertextuális) változata.
csak egy fekete zongora volt! Mentegetőzhetne(nénk). Ja, uraim, de
mekkora különbség! Persze nehéz Adytól elszakadni. Zavaró lenne a Embertestvér, hagyj mára bút és gondot
sok rag: életben, szépben, ha nem értenénk, hogy talán azért volt virrasztani az álmos utcasarkon.
szüksége erre a felsorolásra a költőnek, hogy összecsendítsen két
ragrímet, legalább két sor végén: „jóban/csókban”. Sajnos, ettől még (Egy mulató előtt)
az Ady-epigonok magaslatáig nem jut el.
Vörösmarty „Vén cigány” című versének tökéletlen utánérzése len-
Bárkába szállni, nagyba, feketébe, ne, de még azt is elrontja az „embertestvér” nehézkés megszólítással.
Úgy evezni ki a messzeségbe.

Sohanemlátott part felé sietve Akit az élet messze késztet


Kikötni egy névtelen szigetre. s ezernyi csábos titkot ád,
(…) szeresse ezt a régi fészket;
S amikor halkan közelít az óra, a régi iskolát.
Befeküdni egy ringó koporsóba, (…)

(Jó lenne így) Mert ahol magyar még a lélek,


és szittya ajkon kél a szó,
Ismét úszik az adys fekete árral, és szeretne kikötni egy névte- ott hervadásról nem mesélhet
len szigeten. De a rím miatt nem teheti, mert szigetre köt ki: „sietve a bús tavasz-faló.
/ szigetre”. A társadalomból menekülő romantikus lélek ebben az (…)
írásában mindössze a természetbe elvonuló édeskés mélabú dalno-
ka lesz, amelyben már a halál is elveszíti megrázó egyszeriségét, je- Fecskék, akik most messze szálltok,
lentőségét. A közhelyes, elkoptatott képek, a „halkan közelít az óra” Ne menjetek; hisz a halál,
műdalba illő megfogalmazás még a halált is játékosan megédesíti. Romantikus, bús őszi átok,
Saját elhatározásából, mintha ő maga tenné, befekszik a „ringó ko- Úgyis majd megtalál…
porsóba”. (…)

Én úgy képzelem el, (Ifjú Erdély, 1925. december)


hogy a halál egy óriási nász, (Szeressétek az iskolát)
(…)
Szeretőm lesz egy éjszakára Ady-, Reményik-utánérzés, régies szóhasználat a rímkeresés mi-
a széparcú Halál. att („ád / iskolát”). A természeti jelenségek erőltetett antropomorfizá-
lása mesterséges ellentmondást teremt, amelyet csak akkor értünk
(Halál) meg, ha szembesítjük a logikai tartalmával. Abban az esetben, ha a

198 199
fecskék megfogadják a dalszerző tanácsát, és ősszel nem repülnek el, Felettünk fényes csillag égett,
mind „szerethetik az iskolát”, úgyis megfagynak télen. És mi marad a s két csillag volt a szemed…
képből? A nagy, romantikus „bús őszi” átok. beléje néztem: vissza-nézett…
és biztatott, és kérdezett…
4.5.5 Vendéglői nóták, szívhez szóló giccsek
(Dal)
Ezek már elemzésre méltatlan falvédőszövegek:
Vadrózsa-színű kupolák alatt
Ha csókos szellő szárnyán álltunk együtt a néma hegytetőn:
hangod zenéje kél, szellő osont csak, és patak szaladt.
halott lelkemről árván
lehull a szemfedél. (Tetőn)

Idéz az alkonyatba Szívem, ha majd a vándor-útra lépve


egy könnyes, bús varázst, utánad nyújt’nám árva-két kezem
s lelkemre szórja lopva
az őszi hervadást. Amerre én megyek,
a róna arra nem dalolva vár:
(Virágok) ott már az ősz varázsa megjelent,
és a kacagást letarolta már.
Ma már igazán itt az ősz. Ugye:
ma nem találsz szívedben nyári dalt? S vajjon (sic!), ha egyszer hajt a Sorsom:
Az én szívemből minden dal kihalt. harcolni vérvirágos tengeren,
szeretni fogsz-e úgy is, kedvesem?
Ma búcsúszóban érkezett az ősz.
Ma búcsúszóval messze ment a párom… S vajjon (sic!), ha majd megismered az útat,
És a szívem ma üres lett nagyon: S döbbenve látod: mennyi, mennyi vész;
deresre sápadt minden, minden álom. Útatlan (sic!) végtelenbe elkísérsz?

(Megjött az ősz) (Őszi hangulat)

A nyári álmok szemfedője Nem lehet tudni, „vajjon” miért őrizték meg a régi helyesírást,244
övezze át a lelkedet, és mi az az „útatlan”, de igen hiányzik, még a nótákban is helyesen
amíg a tölgyek temetője használt „elkísérsz-e” igealak.
hulló levéllel eltemet.

(Őszi hangulat) 244 Wass Albert: Minden verse, i. m. 40. old.

200 201
Ha majd az ősz És mindig fájnak a halk-szavú árnyak,
összegyűjt minden bánatot, s vele Kísértetes csengés: talán soh’sem látlak…
a lelkemet behinti csendesen:
eljössz-e vigasztalni, kedvesem? (…)
mikor váratlanul, furcsa Sors-szeszélyből
Ha akkor eljössz: belehalkulunk a véghetetlen Csendbe
áld’ni fogom a lábaid nyomát,
s áldott legyen a rózsaszínű út, (….)
az út, melyen menni fogsz tovább. s kísértetes árnyak halk-szavú csengése
a szívekbe fájnak:
(Ha jön az ősz) talán soh’sem látlak… talán soh’sem látlak…

Itt már kiderül, hogy ismeri a szerző az „eljössz-e?” alakot, de et- (Örök búcsúzás)
től még a strófa, „a bánattal behintett lélek” nyafogása nem változik.
Ha nemsokára sírva és zokogva
Annak a szíve százfelé szakad, majd erre jár egy árva-bús leány:
mondjátok, hogy várjon még reám.
(…) (…)
szemébe nézni nem szabad soha:
mert aki a napba néz, az megvakul. De hogyha, míg én messze-messze járok,
itt hűtlen lesz hozzám egy szép leány,
Elérhetetlen vágy száll a szívére, öreg fenyők, ti kedves, jó fenyők:
s tüzétől mintha lassan égne el,
vakult magát a lomberdőbe rejti, akkor többet ne várjatok reám.
és nem tud… nem tud… nem… soh’ sem feledni
és őszről és halálról énekel. (Szentgothárd, 1926. XI. 14.)
(Erdélyi búcsú)
(Aki a napba nézett)
Falvédőszöveg-szerű nóta. A képzelt rím miatt (leány / reám) ré-
Közhelyek és nyelvi képtelenség: „vakult magát” rejti. gies szóhasználat. Logikailag: ha a szép bús leány hűtlen lesz hozzá,
akkor nem jön többet vissza Erdélybe. Akkor viszont már a leány
Mit csináljak szegény szívemmel, nem lesz bús.
ha minden fájdalomra vérzik,
Higgyétek el nekem,
(Mit csináljak?) Hogy nincs az a szív, akinek ne fájna,

(….)

202 203
És jaj, nekem már hány halottam volt… Ó Istenem, de szép is volna:
mert valahányszor a szívem dalolt, így őrködni valakiért
virághullás jött: virágtemetés. vizek felett az őrtoronyba’.

És a halottainkat eltemetni, (Vizek felett)


ugyebár, mindnyájunknak szenvedés?
Abba még valahogyan beletörődünk, hogy valakinek „valóra
(Virágtemetés) vál’” (mert ugye a kín-rímhívó a „szétzilál”), de hogy nem lehet ma-
gyar nyelven „őrködni valakiért”, az annyira biztos, mint ahogyan a
Ez ifjúkori kötetének címadó verse, számos stilisztikai és nyelvi XX. századi magyar költészetben sem lehet leírni a „lelkem minden
hibával. Akárcsak több más versében, a dilettáns költőkhöz, nótafara- barázdája” sort anélkül, hogy ne keltene mosolyt.
gókhoz hasonlóan, úgy véli a szerző, hogy az érzelmek, gondolatok
leírását, megjelenítését helyettesítheti a „szívre” történő hivatkozás- Láttam a kökénybokrot
sal. Mennyi mindent tud a szív: nemcsak fáj, de dalol is! Ennek elle- szédült meredély omló tetején:
nére, nem mondhatjuk azt, hogy a „szív (…), akinek”. Ugyebár. mily kétségbeesve kapaszkodik szegény!

Egy ország van a lelkünk mélyén, (…)


más országokkal nem határos.
Úgy épült fel a szívünk vérén Világmeredély szélére plántált árva magyarság
sok könny-falu, sok bánat-város. csonkán lelógó gyökerei közt
zord idők vihara dalol.
(…)
Véren vett ország ez az ország, (Kökénybokor)
önnön vérünket adjuk érte,
s addig fog bennünk egyre nőni, Heroikus természeti kép a magyarságról, amelyet oda ültet-
amíg telik könnyre, vérre. tek, plántáltak a világ szakadékának, meredélyének szélére. A
költői látomás szerint, a világ véget ér ott, ahova a magyarságot
(Véren vett ország) „plántálták”. Utána csak az omló szakadék következik. Ebből táp-
lálkozik a kép „kapaszkodó” hősiessége. Kapaszkodik, nehogy
Ha tudnám azt, hogy minden álmom lezuhanjon abba a mélységbe, ahol a többi nemzet van, mert
amit az élet szétzilál, azok már nem is a világon léteznek, hanem a szakadékban. Nem
Valakinek valóra vál’, más ez, mint a bújtatott felsőbbrendűségi tudat heroikus képi
és lelkem minden barázdája, megfogalmazása.
amit a sors naphosszat árkol,
neki lenne a boldogsága. Forró imákat dalolok,
(…) s letépek minden vadvirágot;
ha meghalok,

204 205
csak az fogja tudni, hogy ki voltam, (…)
aki így látott.
Ha majd az ősz a sápadó szívekből
(Július) Könnyel törli ki felvésett neved:
Nyárasszonyom, Nyárasszonyom,
Általában úgy tudjuk, hogy a zsoltárokat szokták – nem „dalolni”, ha- mi lesz Veled?
nem – „énekelni.” Az imákat mondani szokták. Persze a „vadvirágról” le-
het és szokás dalolni, hiszen minden műdalban ott van a leszakított vadvi- (Mi lesz veled?)
rág és az, hogy „ha meghalok, csillag leszek” közfordulat. Persze, ez nem
Wass Albert, ő csak vadvirágot tépdes, miközben „imákat dalol”. A szavak- Legyen a versem egy koporsó,
nak nincs súlya és nem fontos a jelentésük sem. Csak az, amire utalnak, s legyen benne lelkemből egy darab
amire hivatkoznak. Ráadásul elvárja a szerző, hogy azonosuljunk, együtt felöltöztetve, befektetve,
érezzünk vele, megsajnáljuk, hiszen közös, nemzeti ügyről van szó. Sajnos tisztességgel eltemetve.
nincs olyan nagy nemzeti gondolat, ami miatt művészetnek tekinthet-
nénk a giccset. Az ő verseinek és számos prózai művének olvasásakor jól És a fekete koporsóra
látható, hogy a Mezőségen miként torzul el a magyar nyelv. véssék föl a halott nevét:
„Itt nyugszik a legifjabb Szerelem,
Ugyanilyen „szívet” mozgósító a Mert nem voltál velem című, (…)
vagy a Lombhullás ünnepén. Ez utóbbiban olvashatjuk: Aztán valami Istenes erőre
dobassék a világűrbe ki,
s a legelső leröppenő levél hogy végtelen legyen a temetője.
ravatalozva áll a lelkeden
Legyen belőle rakéta-hajó,
Most tekintsünk el az érzelgősséget követelő „ravatal”-tól és gon- mely a világot száguldja körül,
dolkodjunk el, hogy itt megint valamilyen helyi nyelvi leleménnyel és egyik csillagtól a másikig:
találkozunk. Valami (egy levél, akármi) rajta áll a lelkeden. Ezek sze- a szívemtől a szívedig röpül.
rint, a lélek szilárd halmazállapotú valami, amire rá lehet állni. Isme-
rünk ugyan egy köznapi szólást: „a lelkeden szárad”, vagy „ne vedd a (Koporsót küldök)
lelkedre”, de azt még nem hallottuk, hogy valaki, vagy valami a lelke-
den „állna”. A szerző mindent elkövet, hogy meghassa az olvasót. A
giccs-költők úgy vélik, hogy a meghatás legjobb eszközei, ha a sírás- A legifjabb szerelem koporsója, mint modern „rakéta-hajó”?!
ról, temetőről, lélekről, vagy szívről írnak. Igen: na, dobassék a világűrbe ki. Képzeljük el, amint a csillagok kö-
rül száguld a koporsó, benne a „lelke” egy darabja, és azt is, ahogyan
ezt megsirathatod, megérkezik a „szívemtől a szívedig”. Durr bele!
hiszen ez a legelső halott,
lelkednek első igaz bánata. Nádfödeles szívkunyhóm tetejére
Nem szégyen, hogyha sírsz. csóvát vetett az Isten.

206 207
S mivel a szívnek tűzoltója nincsen: S amint nézte, (véletlen tán) a lelke
égett, égett menthetetlenül. tovakószált a sárguló világba:
a pásztort látta fent a kék hegyen,
(Villám) akinek érte sírt a furulyája.

Minden szívnek van egy csodakertje, Hasonlóan giccses képeket találunk az összekapcsolódó, bánatos
a kert közepében van egy palota, szívekről a Szivárvány című versben, valamint a Májusi találkozásban.
s minden palotában egy fekete szoba.
Májusi estén,
A fekete szobában Csontvázember ül. mikor a lombok holdsugárt szitálnak
Sötéten. Egyedül. s a bodza közt csalogány hegedül:
Néha a palota zsivajába, ugye rossz járni egyedül?
s a tavaszodba belehegedül.
Olyankor a szíved mélyén
Olyankor ősz lesz, vágyak, álmok ősze. soha nem csókolt csókok égnek.
Halkan peregnek, mint a levelek. Még el nem ölelt ölelések
Szívedbe mintha ezer kés hasítna: tépnek, szaggatnak szüntelen.
zokog, zokog a csontvázembered.
A csalogány azért „hegedül”, hogy rímeljen az „egyedül”. Azt
Idegen szemektől kacagással véded, még csak el tudjuk képzelni, hogy (adysan) el nem ölelt ölelések té-
jaj csak meg ne lássák: drágább mint a kincs! pik szüntelen, de hogy a szíve mélyén csókok égjenek, azzal már kar-
Mások palotáit irigykedve nézed: diológushoz kell fordulni. Sürgősen! Hasonló szimptómára utal a Fa
neki nincs! neki nincs! nem nő az égig című versben a „Gyökerükben a csend szíve lüktet”
sor. Persze, ez is érthető, hiszen minden a „Lelkem erdejében” törté-
(Szívpalota titka) nik. Ott bármi megtörténhet. Akárcsak a nótában, vagy dalban:

Követhetetlen, zavaros képek. De teljesen mindegy, hogy mit ír, Mert amikor nótává halkul
a lényeg, hogy benne legyenek a motívumok: szív, virág, zokog, vagy halálnál, csendnél csendesebben
kert, palota és fekete, ősz, pergő vágyak, álmok, levelek és az andalí- magyar mezőn a magyar bánat:
tó érzelgősség: „tavaszodba belehegedül”. Ez a belehegedül is csak ó, nem sír annál semmi szebben!
azért kellett, mert a rímhívó szó, hogy a „Csontvázember ül”. Hason-
ló motívumokra épül az A vers című költeménye is: alkony, kékes he- Olyankor drága vágyat érzel
gyek, patak, virág és az elmaradhatatlan szív, meg a lélek. Minden mindentől messze elmaradni
bús, könnyes csókokkal kezdődik, hogy a végén megtérjen a roman- s őszi szelek magyar dalába
tikus idillhez. Hasonló a Rádió című is: patak, ősz, hulló levél, aztán belehalni, belehalni…
megérkezik a versbe a „lelke”:
(Két őszi vers)

208 209
Nemzetmozgalmi giccs. Elemei: meghatározatlan eredetű „ma- egymás mellett értelmetlen képet alkotnak. Azt a szerző is tudja, hogy
gyar bánat”, kisajátított tér, mint „magyar mező”, sírás, halál és szép- nincs az őszi szélnek „rőt lombja”, és nem a szél lepi be a nyomunkat.
séges nóta. Na, meg a „csendnél csendesebben” képtelen fokozás. Akkor mégis, miért nem gondolja végig a képeket? Talán azért nem,
Ebbe akar belehalni. Hogy miért? Mert olyan szép az őszi szelek ma- mert számít arra, hogy bármit ír, az együttérző „szívek” nem töpreng-
gyar dala. Hasonló nyelvi bogáncsot rejtett el a politikai hivatkozás nek a szavak értelmén, se a képek művészi csiszoltságán. Az is figye-
köntösébe a Dalol a honvágy című versében: lemre méltó teljesítmény, hogy az előbb még őszi szélről ír, aztán a
következő szakaszban egyszerre itt a tavasz:
(…)
Fáj a bujdosás már. „pillangó jár a gyöngyvirághoz”
Csupa fáj az élet. (…)
Elvész idegenben S mégis (…)
erdélyi cseléded. a régi erdő húz magához.

A nóták és a dalok elvezetnek az emigrációs nemzeti tematiká- Bajor erdőkön vándorok haladnak.
hoz, a honvágyhoz, a személyes sorson keresztül az egész nemzet el- A bánathoz már egynek sincs szava.
szakítottságához, a nemzetpusztulás megkopott képeihez. Ilyen a Mi-
kor a bujdosó az Istennel beszél című verse, vagy a Dal: (Erre a helyzetleírásra jön a „darumadaras” kocsmai nótákból jól
ismert fordulat:)
(…)
Évszakra évszak, évre év. De sóhajaik ég felé repülnek,
Így vész el a magyar. (…)
Nyomára ráborul a köd s jó szél szárnyán elszállnak haza.
s belepi az avar.
(...)
Én Istenem, az idő hogy szalad! Szalárdi ház, erkélyes tornác,
Ma még vagyunk, holnap már nem leszünk, kakkukos óra, kandalló…
múlt és emlék: minden elmarad. a patak ma is zúg, tudom,
hallgatja a vízirigó,
Nyomunkat rendre belepi (…)
rőt lombjával az őszi szél.
(…) Szálló évek
(Sóhaj) pora vajjon245 elfödi egyszer?

Olyan ez, mintha verset írna, de nem az. Pedig hát a téma mély (…)
érzelmeket kelthetne: menekülés közben a Bajorerdőben, 1946-ban
az otthoni erdőkre gondol a szerző. Ahelyett, hogy ezt írná le, közhe-
lyes fordulatokat ismételget, és azzal sem törődik, hogy a közhelyek 245 Wass Albert: Minden verse, i. m. 92. old.

210 211
Széljárta erdő, régi dal, Máskor meg ilyen kínos kísérleteket olvashatunk, mint a „rátalál-
szalárdi ház, fenyves, patak, nak/egymásnak”, amelyekről már kezdő költők sem igazán állíta-
nincs hely, hova temesselek, nák, hogy ezek valamilyen stilisztikai eszközök lennének. Amikor
nincs könnyem, hogy sirassalak. szeretne igazán érzelmi húrokat pengető poéta lenni, átvált szenti-
mentálisra és archaikusra:
(…)
Utánam emléket a múlt De lehet, hogy még perce jő neki,
elfutó felhővel izen… s egy bús hullám majd egyszer fölveti.
(Olyankor felnézek az égre
és úgy fáj, úgy fáj a szivem (sic!). A szentimentális kifejezésekhez ragaszkodó szerző természete-
sen érezheti úgy, hogy még a hullám is „bús”, amikor ilyen nagy dol-
(Hontalanság elégiája) gok történnek, de ismét elgondolkozhatunk azon, vajon mi szükség
olyan ódon megfogalmazásra, mint hogy a „perce jő neki”? Mi jön ne-
Mivel a múlt üzenetét tájszólásban hallja és a rímhívó sor arra ki? Ilyen mesterkélt alakot már a tájnyelvben sem találunk. Még akkor
végződik, hogy „izen”, a rímmel is önkéntelenül kilép a magyar sem, ha ezt költészetként akarják eladni.
nyelvből és rövid i-vel írja a szívem szavunkat. A szerkesztők is jónak Az ifjúkori kötetekből kimaradt verseitől most nyugodtan elte-
találják. De mit szólnak hozzá azok, akik nyelvi bizonytalanságban él- kinthetünk. Azokat a szerző sem tartotta kötetbe valóknak. Legfel-
nek és nem tudják eldönteni, hogy melyik a helyes? Azok majd úgy jebb arra jók, hogy a fenti hibák példatárát gazdagítsák. Találunk kö-
képzelik, hogy ez a helyes és így fogják megtanulni. Hát azért az író- zöttük nótás giccset (Megnémultam): „Megnémultam… elszakadt a
nak és a szerkesztőnek is lenne felelőssége! húr, / Nem szólal lantom többé senkinek / Hanem ott bent, lelkem
sziklái közt / Halkan zúgnak tovább a vadvizek…”. Vagy (Látogatás):
Hajótörött vagyok a tengeren. „– Az élet is egy ilyen torz mese, / – dalolva visz és te dalolsz vele, //
Palackomat a tengerbe vetem. – s egyszer mindennek el kell múlnia…/ – marad a szív lakatlan kú-
ria.” De megtaláljuk verseiben az idillikus szentimentalizmust, az ar-
Elkoptatott metaforával kezdi könnyeden lejtő, igénytelenül rí- chaizáló szóhasználatot (Valahol messze susognak a lombok): „De
melő sorait, amely mögött súlyos mondanivalót szeretne kifejezni, de hallga… mi ez? Vagy csak képzelődöm?” Na, meg természetesen az
annyira közhelysorokkal zárja, hogy ő maga is érzi, ezért idézőjelbe olyan képzavarokat, mint amilyen az Egy emlék című versében olvas-
teszi, nehogy epigonizmussal vádolják: ható: „Valahol lent, a Küküllő partján / Halkan csobog egy rozzant,
régi gát.” Azt a szerző is tudja, hogy a gát nem csobog, csak a víz, de
„Valahol szörnyű vihar lehetett… így költőibbnek képzeli. Aztán belebonyolódik a „költői” képbe, azt
S a viharban egy nemzet elveszett…!” írja: „Szerettem volna örökre benne élni / Hogy mossanak fehérre a
habok.” A gátban szeretne örökké benne élni vagy a vízben? Aki már
(Záróvers) látott rozzant, régi fagátat, az azt is tudja, hogy nem „fehérre mossák”
a habok, hanem tele van zöld vízinövényekkel, lerakódással. Termé-
A vers 8 darab kétsoros szakaszra oszlik. Hol sikerül valamilyen szetesen, attól még élhetne benne a költő, akár egy gátőr. A fenti, nó-
rímet találnia a sorok végére (tengeren/vetem; sorsomat/gondomat; tás giccselemekre épül a nemzetet elsirató verse is, a Magyarok dalol-
bánatom/átadom), hol meg nem talál rímet (neki/fölveti; istené/elé). nak című.

212 213
pétől hirtelen Shakespeare korabeli nyelven kezd beszélni a „szívé-
Hegedűjén a magyarnak ről” és ez annyira mesterkélten hat a mai angolul tudóknak, akárcsak
úgy zokog a magyar nóta, magyar nyelvű verseiben a mesterkélt tájszók, vagy régies kifejezé-
mint hogyha egy egész nemzet sek. „Thou knowest my heart” írja veretes XVII. századi angol nyel-
eltemetett álma volna ven, de magyarra már egyszerűen csak úgy fordították: „Atyám, szí-
(…) vembe látsz”. Úgy látszik a szív metaforájától egyszerre bekattan a
szerzőnek valamilyen régies kifejezés, elkoptatott, sablonos hangu-
Mert a magyar mindig sírhat, lat. Sajnos, amikor angolul ír rímeket, azok sem jobbak, mint a ma-
mert a magyar mindig árva, gyarok. Pédául:
akár gondol szeretőre, into the sunset, hand in hand,
akár gondol temetőre, to meet the world around the bend

akár gondol a hazára Ez tipikus „magyar” nyelvi félrehallás: a hand és a bend szó ma-
gánhangzói két külön fonémát alkotnak, tehát semmiképpen sem te-
(Debreceni Újság, 1930. június 27.) kinthető rímnek. Az egyik a magyar e hanghoz, a másik a magyar é
hanghoz áll közelebb. Csak az, aki nem tanult angol hangtant, képze-
A Minden verse című kötet végén angol és német nyelven írt ver- li úgy, hogy a kettő azonos.
seit, valamint azok magyar fordítását találjuk. Íme egy angol példa a
261. oldalon. Összegezésként megállapíthatjuk, hogy Wass Albert versei nem
gazdagították a XX. századi magyar költészetet. Verseinek színvonalát
An Old Man’s Prayer nem említhetjük se Ady, se Kosztolányi, Babits, vagy József Attila írá-
sai mellett, de még Reményik, Mécs László, vagy Szabolcska Mihály
I am not complaining Lord, költeményeinek szintjét sem érik el. A helyesírási hibákhoz ragaszko-
I had a good lie, full and rich and active. dó kiadványokkal a kiadók egyáltalán nem tesznek jó szolgálatot
sem a tömbmagyarságnak, de különösen nem a szórványban élő ol-
Világos, hogy itt is elírásról van szó, mint számos magyar nyelvű vasóknak. Nem annyira a „romantikus, bús nemzeti” szemléletével
versében is. Feltételezzük, hogy a szerkesztők számára sem mindegy, van a baj, mint inkább a dilettáns formával, a szentimentális, nótás
hogy a szerző azt mondja: „jót hazudtam” (lie) vagy, amint Gyöngyös giccsel, amelyik nem teszi méltóvá, hogy Wass Albert költészetét a
Imre magyar fordításában, nagyon helyesen, kijavítja, és a szándéko- magyar irodalom kiemelkedő alkotásai között számon tartsuk, és kü-
zott „life” értelemben tolmácsolja: lönböző szavalóversenyeken vagy ünnepi rendezvényeken, mint
nagy nemzeti költőnk írásait idézzük.
Nem panaszként, Uram,
jó életem volt, tettekben is gazdag.

Az angol eredetiben mégsem javítják ki. Hiába na, áhítatosan


tisztelik még az angol nyelvű tévedéseit is. Az is jellemző, hogy még
amikor angolul ír verset, akkor is megpróbál ódonkodni. A vers köze-

214 215
4.6 Wass Albert prózája a műveiben tudatosul a transzszilvanizmus válsága.” Hogy itt Láng
Gusztáv a „transzszilvanizmuson” nem az eredeti három nemzet ki-
Ha verseinek elemzésekor azt állapítottuk meg, hogy jellegzetes vo- egyezésén alapuló transzilvanizmusra gondol, az kiderül az alábbiak-
nása az intertextualitás, vagyis, hogy más költők gondolatai, sorai ból. Érdemes bővebben idézni a gondolatmenetet, mert a látlelete
csengnek vissza verseiben, akkor a prózáját inkább az intratextualitás megfontolandó. „A Farkasverem egyrészt realista regény, az erdélyi
jellemzi. Nem egy prózai vagy publicisztikai írásában elmeséli ugyan- arisztokrácia életének élesen kritikus rajza, a nemzedék szociografi-
azt a történetet, vagy egy igen hasonló, de némileg módosított válto- kus indíttatásának szellemében. Másrészt (vagy éppen ezért) leszá-
zatával találkozunk különböző írásaiban. Az is megtörténik – de az a molás a regény azzal a transzilvanista illúzióval, hogy az erdélyi ma-
ritkábbik eset –, hogy megírja novellában és versben is, ha nem is tel- gyarság önmegőrzésének ügye képes olyan nemzeti egységet létre-
jesen ugyanazt, de valami hasonlót, vagy akár publicisztikában és hozni, amelyben minden társadalmi csoport megtalálja a maga cse-
versben. lekvő helyét és (pozitív) közösségi-közéleti szerepét. A Farkasverem
Témánk szempontjából, nem annyira az inter- és intratextua- tanúságtétel arról, hogy az erdélyi birtokos arisztokrácia neveltetése,
litásra keresünk példát prózájában, ez külön elemzést igényelne – idejétmúlt szereptudata, „túltenyésztettségéből” következő testi és
bár szembeötlő azonosságokat fedezhetünk fel regényeiben, ame- lelki-jellembeli dekadenciája miatt nem képes beilleszkedni egy
lyek végül elvezetnek az író archetípusainak és alaptörténeteinek a ilyen eszményi közösségbe, még kevésbé abban vezető szerepet vál-
körvonalazásához –, hanem a konfrontatív nemzeti ideogrammák és lalni és eljátszani. Ha – kivételesen – mégis, akkor ez csak teljes iden-
a nemzeti (kiegészítő, önfelmentő) képzelet megjelenését elemez- titás- és életeszmény-változtatással képzelhető el. Az új, háború utáni
zük regényeiben. (romániai) hatalmi és gazdasági körülmények között polgárosodnia
és demokratizálódnia kell(ene), azaz magára öltenie szorgalom,
4.6.1 1940 előtti regénye: Farkasverem munka és takarékosság polgári erényeit, nemkülönben az ehhez
szükséges tanultsággal együtt az értelmiségi hivatástudatot, hogy e
Amikor az 1930-as évek végén több kritikusa igen tehetséges fia- kettős példájával népének nevelője, a megmaradásért folytatott éles
tal írónak tartotta, akkor valójában még csak a Farkasverem című gazdasági és politikai (és nem utolsósorban nemzeti) küzdelemben
könyve jelent meg. Már korán felfigyeltek rá, tehetséges prózaíróként irányítója lehessen. (…) A Farkasverem realizmusa a regény elbeszé-
indult. „A legkevésbé ismert név mindezek között – írja Ligeti Ernő lésmódját és annak az olvasóval szemben támasztott elváráshorizont-
Az új arcvonal című fiatal írók antológiája kapcsán a Súly alatt a pál- ját is meghatározza. A realista regényhagyománynak megfelelően a
ma című visszatekintésében – a Wass Alberté, aki a legtehetsége- történetmondás alkotja az elbeszélés gerincét; fő- és mellékszálakból
sebb, de akinek eddigi verskötetei inkább csak a főúri kedvtelés szü- font, leírásokkal kiegészített cselekmény a regényszöveg elsődleges
lötteinek tűnhettek fel.”246 A korabeli véleménnyel megegyezik Láng jelentésszintje, ebből kell az olvasónak a fent jelzett „tanulságokat” le-
Gusztáv irodalomtörténész és kritikus értékelése is, aki „horizontvál- vonnia. Ehhez elengedhetetlen a történet(ek) és a szereplők közve-
tó könyvnek” tekintette Wass Albert első regényét, a Farkasverem cí- tett referencialitásának elfogadása, amin azt értem, hogy bár tökéle-
mű könyvét.247 Egyúttal nemzedéki írásnak is tartja, amennyiben „En- tesen tisztában vagyunk a regényvilág fikcionalitásával, de lehetsé-
nek a húszas évek végén, a harmincasok elején induló nemzedéknek gesnek és valószerűnek tekintjük, az arisztotelészi poétika szellemé-
ben. Más szóval: elfogadjuk, hogy a fiktív események és jellemek ok-
246 Ligeti Ernő: Súly alatt a pálma. Fraternitas R.-T. Kolozsvár, (1941) 151. old. Wass Albert nevét té-
sági összefüggései a való világban érvényes kauzalitásokkal azono-
vesen Vass Albertnek írja. A családi legendárium szerint eredetileg a Vass nevet használták, de
megváltoztatták, mert a német nyelvben a szó eleji „v”-t f-nek ejtik.
sak, azokat mintegy modellszerűen leképezik. A regény művészi eré-
247 Láng Gusztáv: Wass Albert a regényíró. Korunk, 2005. július. http://www.korunk.org nyeit azon mérhetjük, hogy mennyire képes ezt elhitetni az olvasó-

216 217
val. A Farkasverem elhitető ereje tökéletes; környezetrajzának részlet- sőt mitikus tevékenységnek tartsa, mint a későbbi írásaiban. Ez a
hűsége, a történések következetes vonalvezetése csakugyan a »nem könyve közelebb áll a realista „polgári” prózához, mint verseiben be-
történhetett másként« élményét kelti az olvasóban. Ami azért is bra- vallott eszményéhez: Jókai Mórhoz.
vúr, mert mindkettő (történések és jellemek) gyakran megy el olyan A regény – mint a legtöbb későbbi regénye – vizuális képpel kez-
szélsőségekig, melyek már-már átlépik a valószínűség határát; a kü- dődik, egy parasztember ballag, görnyedten, mezítláb, vállán átvetett
lönc, szinte perverz lelkületek és a züllés felé ellenállás nélkül sodró- csizmákkal, és „szlávos melódiát” énekel. Szinte filmszerűen jelenik
dó főszereplő ennek ellenére hiteles lesz – az író a valószerűtlenben meg a táj és jönnek közelebb az emberek. A dombos vidék leírásá-
is képes felmutatni a valószerűséget.” ban az álmos, lusta, szürke kifejezéseket használja az író. Ez a leírás
A fenti értékelésből két fontos jellemző vonást emelhetünk ki: a átszüremlik a szemlélődő „hosszú emberre”, aki hátát a korhadt fűz-
realizmust és a végletes, szélsőségekig elmenő történések leírását, fának veti, és onnan nézi a tájat. Anélkül, hogy kimondaná, de aki járt
amelyek ebben a művében még nem mondanak ellent egymásnak. már azon a vidéken, könnyen beazonosíthatja, a Mezőségen va-
Láng Gusztáv ennél a műnél nem említi, de megfigyelhető a roman- gyunk, ahol románok köszönnek románul, és a báró fogadja magya-
tikus, vagy néha a természeti idillre jellemző képszerkesztés is. Vi- rul. A tájleírásban ugyan keveredik a realista távolságtartó és a ro-
szont ebben a műben még minden stilisztikai eszköz alárendelődik mantikusan csapongó képszerkesztés, de ez utóbbi még nem uralko-
a realizmus eszményének, hogy önmagában hihető legyen a törté- dó vonása, mint más prózai műveinek. A romantikus, lírai leíráskor a
net, konnotációktól, külső, teoretikus belemagyarázásoktól mente- szerző olykor az erőltetett képzavartól sem riad vissza. „A szeptembe-
sen jelenítse meg szereplőit. Az író még nem írja túl a képeket. Nem ri este bronzbarna testével ráhajol a dombokra, elterül a szürkére ko-
magyaráz bele a történetek sodrába, és ami a legfontosabb: nem va- pott legelőkön, sárga tarlók közé ékelt szántások fekete kockáin, pu-
lamilyen teoretikus erkölcsi példamesét akar leírni, mint a legrosz- hán, asszonyosan simul hozzájuk és barnára sült meztelen lábait be-
szabb verseiben, vagy több, elkövetkező regényében. Nem „szól ki” lógatja a tóba.” Ha szigorú, logikai úton közelítjük meg a fenti leírást,
állandóan, mint valami állatmeseíró a történetből, hogy „bezzeg te arra gondolnánk, hogy az írónak nem volt jó szerkesztője, sem előze-
vén öreg, zsugori báróné megéred a pénzedet, mert a végén megesz- tes kritikusa. Megdöbbentő képtelenségnek tűnik a „barnára sült
nek a saját farkasaid”, sem a fia reménytelen, körbeforgó, változtatás- meztelen lábait” tóba lógató szeptemberi este. Hangulatában viszont
ra képtelen életét nem valamilyen „sors”-metaforaként írja le, hanem érzékelhető valamilyen kiszolgáltatottság, lomhaság, idillikus termé-
csak egyszerűen, tényszerűen, mint amikor valaki azt mondja: igen, szetszemlélet és a fülledt erotika. Szabédi László is kifogásolja ezeket
ez történik ezekkel az emberekkel. A regény legnagyobb érdeme, a képeket, és míg tartalmi szempontból jelentősnek értékeli a köny-
hogy olvasása során elfelejtjük, hogy az arisztokrácia végnapjait ol- vet – mert „kegyetlenül szolgáltatja ki a polgár ítéletének a lehulló
vassuk a Mezőségen. Emberekkel történik minden, nem „társadalmi mágnásosztályt hibáival és szerencsétlenségeivel” –,248 addig úgy vé-
kategóriákkal”. Leíró módszerével az általános emberi tulajdonsá- li, hogy „az elbeszélésnek még nem mestere Wass Albert”. „Hősei
gokhoz közelít, és egyetértően gondolhatja bárki: ilyen élhetetlenek egyelőre nem a saját nyelvükön beszélnek, hanem csak a szerző reci-
vagyunk, így folyik ki kezünk közül a vagyon, saját tehetetlenségünk tativóját fordítják párbeszédre, s ezt nem tudja hitelesebbé tenni a
miatt. Az elmondott történeten keresztül építi fel azt a következtetést, sok ráaggatott ’fene’ meg ’fekete nyavalya’ se (megjegyzem, hogy kü-
amely végig kimondatlan marad a műben, de kialakulhat az olvasó- lönben sem a nyavalya fekete, hanem a fene). Az sem teszi lényege-
ban. Így a fabulák lezáró magyarázatai helyett a mű nyitottá válik. sen naturalistábbá a regényt, hogy a kutyák jóformán három lábon
Nem kényszeríti az olvasót az egy és csakis egyetlen értelmezés elfo-
248 Szabédi László: Farkasverem. In: Pásztortűz XXI/9 (1935. május 15.), 208–209. old. Lásd még
gadására, még arra sem tesz kísérletet, hogy a mezőségi tájat mitizál-
Nagy Pál (összeállítás): Magyar író a huszadik században: Wass Albert. Erdélyi Gondolat,
ja, vagy az úri foglalatosságokat, a vadászatot valamilyen romantikus, Székelyudvarhely 2005. 115–117. old.

218 219
járnak benne, legfeljebb ízléstelenebbé, hiszen utóvégre kevés szó- vagyont, ha nem lenne olyan kapzsi, és jószívűen a fiára bízná a va-
ból is ért a polgárember. Hiányzik a vízió ereje a szerző eröltetett ké- gyont, odaadná, hogy „önálló életet” kezdjen vele. Tehát semmikép-
peiből is. A melódiák vékony karjaikkal nyúlkálnak, az este lábait ló- pen nem egy sematikus leírással találkozik az olvasó, hanem bonyo-
gatja a tóba (…) Ezeket a kifogásokat azonban csak azért emeltem, lult lelki konfliktusokkal, melyek mélyebb lélektani összefüggései-
hogy rögtön csodálkozzam: miért kell Wass Albertnek ahhoz az elő- nek elemzésére nem törekszik az író, mert már ebben a könyvében
adó módhoz ragaszkodnia, ami tőle idegen? Miért akar ábrázolni, is megfigyelhető későbbi írásainak jellemző vonása: a pergő cselek-
amikor kitünően tud tolmácsolni. Az elmesélés éppolyan kitünő ményre törekvés.
megoldás, mint a megjelenítés. Egyébként – hangsúlyozzuk – a Far- Kiss Jenő, aki szintén a falumozgalmi írók táborából indult, akár-
kasverem méltó helyet foglal el a Szépmíves Céh regényei között.” csak Szabédi, illetve a háború után a szocialista mozgalom népi szár-
Sajnos Wass Albert későbbi könyveiről már nem írt Szabédi, így nem nyához tartozott, így fogalmazott a regénnyel kapcsolatosan: „És itt
tudjuk, miként szemlélte, hogy az író szinte mindent megfogadott, most nem az a fő kérdés, hogy mennyiben regény a Wass Albert mű-
amit kritikusa tanácsolt. Ezután már többé nem igyekezett ábrázolni, ve, hanem hogy mennyiben mezőségi regény?”249 Ő azért értékeli a
csak tolmácsolni, nem megjeleníteni akart, hanem elmesélni, nem a regényt, mert megfelel a Mezőség ellentmondásos képének. Az élet-
realista utat követte, hanem a romantikust és megmaradt a naturalis- képtelen, visszahúzódó Rápolthy figurájával szembeállítja Halász Ár-
ta végletes képek mellett. Későbbi műveiben az ilyen tóba láblóbáló pád figuráját. „Ez a kurta-mágnás, ki cséplőgéptulajdonos és egy ösz-
képek és a tájelemek felnagyítódnak, uralkodóvá válnak, hangulati, sze-vissza drótozott Ford kocsin zörög mindenfelé, ez a műveletlen,
nemzeti konnotációval telítődnek, és hatalmába keríti a képtelenség olajfoltos se nem paraszt se nem úr, ez a ravasz, össze-vissza hazudo-
a képet. De itt még elviselhető hangulati elem, az olvasó szinte észre zó, a becsületet pipafüstnek néző „tekintetes”, ez az ágáló pletyka-
sem veszi, legfeljebb a kritikus. hordozó és szolgálójával élő vidéki legényember pompásan kiegé-
Abban viszont egyáltalán nincs igaza a kritikusnak, hogy a Far- szíti Rápolthyt, ketten együtt: egészen és maradéktalanul a Mezőség.
kasverem csak azért jó, mert a hanyatló arisztokrácia képét írja le: (…) Wassnak várakozáson felül sikerült megoldania ezt a rendkívül
„mágnásai tulajdonképpen már nem is teljes értékű mágnások, de nehéz feladatot, jó mezőségi regényt írt.” Ugyanakkor észreveszi a
még nem is polgárok”. Ebben már felfedezhető Szabédi korai, sema- könyvben megjelenő romantikus Jókai-figurát is, Zenthayt.
tikus irodalomkritikai szemlélete. Egyes mai elképzelésekkel ellen- Azt még az olvasó előre nem tudhatta a Farkasverem idején,
tétben, a sematikus társadalomszemléletre épülő műkritikát nem a hogy ebből a romantikus, méltóságteljes, de kegyetlen és hirtelen ha-
szocreál ideológusai találták ki. A realista regény mértékeként téve- ragú – a polgári jogérzet és eszmények szerint anakronisztikus – ön-
sen hitték azt, hogy a szociográfiai tartalmi megfelelés lenne az iro- bíráskodó arisztokratából, a vagyonát ráhagyó nagyapa alakjából lesz
dalmi alkotás fő kritériuma. A realizmus elhitető erejének vizsgája ép- Wass Albert elkövetkező regényeinek (Mire a fák megnőnek, A kas-
pen az, hogy a szerző elfeledteti a szociológiai környezetet, és a sze- tély árnyékában stb.) egyik eszményített figurája, az íróhoz legköze-
replőket nem külső környezetük egyszerű bábjaiként írja le, hanem lebb álló alak. Itt még a román parasztnak csak az állát töri el egy ki-
megpróbálja belülről hitelesíteni. Ebben a regényben – akárcsak a vágott almafáért. A (magyar–román) nemzeti konfrontációnak eb-
polgári regények többségénél – el is felejtjük, hogy egy „társadalmi ben a regényben még mindkét érve megfogalmazódik: a román ki-
réteg”, az erdélyi arisztokrácia, „teoretikus” bukásáról lenne szó. Egy vág egy almafát, a magyar kegyetlenül önbíráskodik, mint arisztokra-
kapzsi öregasszonyról olvasunk, aki jobban szereti a kutyáit, majd a tához illik a középkorban, eltöri az állkapcsát. A román feljelenti és
farkasait, mint a saját fiát. De ezt sem ilyen egyszerűen írja le, hanem
sokkal bonyolultabban. Még azon is lehetne vitatkozni, hogy az öreg- 249 Kiss Jenő: Farkasverem. In: Erdélyi Helikon, VIII/5. (1935) 361–364. old. Lásd még Nagy Pál: i.
asszony jól ismeri a fia gyengéit, aki elherdálná, elkártyázná, elinná a m. 118–122. old.

220 221
bíróságra kerülnek, a fiának kell elintéznie, hogy ne büntessék meg 4.6.2 A nemzeti konfrontatív szemlélet Wass Albert 1940-
jobban. A magyar arisztokrata gondolkodása szerint, neki ehhez a ve- től írt prózai műveiben
réshez „ősi joga van”, hiszen az ő tulajdonán, birtokán, az ő parasztja
felett ő bíráskodik. A cselekedetet büntető „román törvények” fogal- Teljesen új írói korszaka következik Wass Albertnek Észak-Erdély
ma – amelyeket egyáltalán nem óhajt tudomásul venni Zenthay Fe- visszacsatolása után. Ennek az új korszaknak az egyik első írása a
renc, aki büszke arra, hogy nem is tud románul – még nem emelked- Csaba című, több kiadást megért regénye, amelytől kezdve, szinte
nek az összerdélyi magyar igazságtalanság szimbólumává, hanem minden írása, amelyet Magyarországon és az emigrációban írt, azo-
egy, a változó világ törvényeit semmibe vevő arisztokrata furcsasága- nos témáról szólnak: a romantikus nemzeti képzeletről, a román–ma-
ként jelennek meg. A fia, aki már tudomásul veszi, hogy a korábbi ön- gyar konfrontációról, és a megtorlásra váró sérelmek világáról.251
bíráskodó módszerek, se a román nyelv ismeretének hiánya nem ve- Ha el is fogadjuk Láng Gusztáv megállapítását, hogy a Farkasve-
zetnek eredményre az új társadalmi helyzetben, próbálja elsimítani a rem leszámolás azzal a transzilvanista eszménnyel, amelyik szerint az
konfliktust, hogy az ne vezessen feloldhatatlan tragédiához ebben a arisztokrácia vezető szerepet vállalhat Erdélyben a sajátos – tegyük
Mark Twain regényeit eszünkbe juttató, Arthur királyi hangulatot hozzá kisebbségi magyar – nemzeti egységre épülő társadalom meg-
árasztó jelenetben. teremtésében – bár a regényből levont elméletnek ellentmond a Vá-
Igazat adhatunk Ligeti Ernőnek, aki 1941-ig igen tehetséges író- sárhelyi találkozón részt vevő Wass Albert, és az 1939-ben létrehozott
nak tartotta Wass Albertet, és Schöpflin Aladárnak is, aki már 1935- „alkotói közösség” gondolata, amelynek ő akart lenni a korelnöke –,
ben azt írta, hogy „Ez a regény a magyar irodalom általános mértéké- azt azonban valóban megfigyelhetjük, hogy Wass Albert 1940-től szü-
vel mérve is jelentős írói képességeket mutat”.250 letett regényeiben, verseiben és publicisztikáiban valóban leszámol a
A szociológiai észrevételek kapcsán, annyit azért meg kell je- transzilvanizmus eredeti elméletével. A korábbi transzilvanista (Kós
gyeznünk, hogy a mezőségi régi főúri család megmaradt birtokaira Károly, Tabéry Géza, Kuncz Aladár, vagy Kemény János nevéhez kap-
visszakullogó, az anyai kiszolgáltatottságba beletörődő ifjabbik csolódó) eszményekkel való leszámolás következik. Ennek lényege
Rápolthy Jenő nem látta olyan illuzórikus lehetőségnek azt, hogy volt, hogy a három nép (magyar, román és német) erdélyi sorsközös-
Pestre költözzön, ahol mindössze kártyaadósságait növelte diákkorá- ségben él és egy sajátos svájci modell kialakítása lenne a cél. Bár egy-
ban. A többi család hölgyeinek pesti utazásai sem a nemzeti összebo- két utalást találunk az eredeti transzilván gondolatra, mint megvaló-
rulást jelentik, mindössze szórakoztató epizódok sorozataként jelen- sítandó eszményre, különösen emigrációban írt életrajzában, de ez
nek meg a könyvben. Ebben a regényében még nem úgy véli Wass nem jellemző prózai írásaira. Wass Albertnek az 1940-es korszaktól
Albert, hogy a román elnyomás ellen az egyetlen megoldás az lenne, kezdődő írásaiból megállapíthatjuk, hogy a Farkasverem című köny-
ha Erdélyt visszacsatolnák Magyarországhoz. Az olvasó meggyőződ- vében kifejtettekkel ellentétben, a romantikus „magyar” nemzeti tran-
het, hogy Rápolthy sorsán már ez sem segítene semmit: egyre jobban szilván eszményhez igazodik, és ettől kezdve a nemzeti (elsősorban
csúszik le az úri vadászatoktól a falusi kiskocsmák kispoharai mellé. magyar–román) konfrontáció írója lesz.
Nem véletlenül jelent meg ez a könyve idegen nyelven is, a cseh ki- Láng Gusztáv ezzel a kérdéssel nem foglalkozik, pedig ennek lé-
adóknál és a szlovákoknál egyaránt. nyeges szerepe van Wass Albert műveinek 1940–1944 közötti népsze-
rűsége, és a kilencvenes évek utáni kultusza megértésében. Azt is

251 A Csaba című regényének egyik új kiadásában olvasható kiadói megjegyzés: „A könyv megje-
lenése idején a Kráter Műhely Egyesület 2000. és 2001. évi könyvkiadói tervét és működését az
NKÖM Nemzeti Kulturális Alapprogramja és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma tá-
250 Schöpflin Aladár: Erdélyi irodalom. In: Nyugat (1935), 7–12. old. mogatta.”

222 223
megfigyelhetjük az erdélyi irodalomban, hogy vannak alkotók, akik ban keverednek a tényszerű megállapítások a most már nyíltan
eléggé kiegyensúlyozottan állnak helyt a nemzeti elnyomás, diktatú- megfogalmazott nemzeti elfogultsággal. Egy példa. A hazatért erdé-
ra idején, de azonnal elveszítik józan mértéküket, visszafogottságu- lyi irodalom című írásában,253 akárcsak Ligeti Ernő a Súly alatt a pál-
kat és a helyzet bonyolultságát megértő sokoldalúságukat, elemző ér- ma című összefoglalásában, az erdélyi írókat elmarasztalja abban,
zéküket, mihelyt a nyomás megszűnik: amikor bekövetkezik a „nem- hogy az üzleti szempontok miatt a pesti könyvkereskedők elvárásai
zeti” felszabadulás pillanata. szerint kezdtek írni. „A kirándulások kedvenc helye a mítosz és ro-
Miközben Kemény János a „helikoni gondolat” megtartására mantika jótékony felhőjével körülburkolt Hargita volt, ahova az írók
ösztönözte a bevonuló magyarokat: „Most, amikor a felszabadulás kitelepedtek hőseikkel együtt”– írja. Többek között Kemény János is
öröme boldogsággal tölti el szíveinket, világosan kell látnunk azt is, megemlíti 1949-ben írt Önéletrajzában, hogy „Budapest szívta fel,
hogy a helikoni gondolatot továbbra is szolgálnunk kell. Be kell bizo- vagy hallgattatta el az erdélyi írót (…) Kritika pedig nem volt úgyszól-
nyítanunk azt, hogy nem csak elnyomatás idején, nem csak védeke- ván semmi. Ez az állapot csupán a dilettantizmusnak, a hozzá-nem-
zésképpen, de a szabadságban is meg tudjuk őrizni, sőt el tudjuk mé- értésnek kedvezett (…) És még egy más veszedelme is volt akkor a
lyíteni az elemi egységet, az írott magyar szót, a magyar közművelő- dilettantizmuson kívül az irodalomnak, az pedig az volt, hogy az ak-
dés szolgálatára”, addig Tamási Áron az alábbi szavakkal köszöntötte kori hivatalos magyar körök nem értettek az irodalomhoz, s e mel-
a Kolozsvárra érkező Horthy Miklóst. „Nem csak a Hargita tért vissza lett olyan konzervatív, retrográd álláspontot képviseltek, amely ha
– mondja üdvözlőbeszédében Tamási –, maga Ábel is visszatért, az- közvéleménnyé tudott volna lenni, hosszú időkre tönkre tette volna
után eszébe jutott neki, hogy támadást csináljon. Minden terület visz- az irodalmi ízlést és a tényleges íróknak alaposan elvette volna a
szatérte a magyar hazához, olyan területek, amelyen ő járt. Akkor munkakedvét.”254 Sajnos, amint a mai irodalmi kultuszokat látjuk,
eszébe jutott, hogy Amerika se tért vissza, Dél-Erdély különösen nem Kemény aggodalmai valóra váltak. De idézzünk még egy Kemény
tért vissza. Akkor azt mondom, Amerikát nem bánjuk még, Dél-Er- János-megállapítást: „Néhány egészen fiatal író ugyanis káros befo-
délyt azt semmi esetre, soha nem fogjuk hagyni. Tovább gondolko- lyás alá kerülve kétségbe vonta az írói szervezetünk múltját, aminek
dott és az jutott eszébe, hogy Surgyélánt fel fogja keresni, együtt lényege az volt, hogy nem akarták vállalni továbbra a zsidó szárma-
szenvedett a Hargitán és meg fogja mondani neki, hogy most már ide zású írókkal a közösséget. Ekkor azonban hatalmas többséggel
Észak-Erdélybe a magyarok bejöttek, és őt fel akarják kérni arra, hogy szembefordultunk velük és határozottan kimondtuk, hogy teljes
(…) mondja meg ottan a románoknak, hogy térjenek vissza a magyar egészében vállaljuk a Helikon múltját, mindazokat az írókat, akikkel
impérium alá, mert ott nem lesz nekik rossz dolguk, hiszen az igazsá- a múltban közösséget vállaltunk, továbbá, hogy nem kívánunk ma-
got is meg lehet szokni.”252 gatartásunkon semmit sem változtatni és továbbra is vállaljuk a kö-
Ez történt Wass Alberttel is 1940-ben. Felszabadult a román el- zösséget eddigi munkatársainkkal.” Bár Kemény János ebben az írá-
nyomás, ellenőrzés, cenzúra alól. Az újonnan bevezetett magyar sában igen óvatosan fogalmaz, neveket „a konzervatív Gyallay Do-
rendőrállamot már észre sem vette, mert azzal nemzeti szemlélete mokoson” kívül nem említ, elég a Bözödi-cikkből idéznünk, hogy
megegyezett. Más példákat is említhetnénk, de most elégedjünk megértsük a szembenálló, kétféle „transzilván” szemléletet, amely
meg, ha arra hivatkozunk, hogy érdemes összehasonlítani például aztán nemcsak nemzedéki, de elsősorban szemléleti választóvonal-
Bözödi György Székely Bánja (1938) című írását a negyvenes évek- lá vált az erdélyi irodalomban. „A transzilvanizmus jegyében műkö-
ben írt publicisztikáival, irodalomkritikai fejtegetéseivel. Ez utóbbi- dő és gyűlésező Erdélyi Helikon írói csoport összejövetelein egy-

252 HL hangszalagtár VH 5-6. Részletek a Kossuth rádió műsoraiból: Horthy bevonulásának előké- 253 Magyar élet, 1940. V. évf. 12. december, 6–9. old.
szítése. i. m. 254 PIM Kemény János hagyaték, 236. doboz.

224 225
más mellett ült a megújhodott nemzeti Magyarország volt külügymi- pel,257 de említi Ligeti a Független Újság című lapban írt cikkében,
nisztere [utalás gróf Bánffy Miklósra – Á. V.] a volt vörös népbiztos- 1939-ben. Térjünk vissza még egy kissé Bözödi Györgyhöz, aki ezek
sal (Kádár Imrét tartották ilyennek)255, ami kétségkívül épületes lát- után természetes, hogy az Egyedül vagyunk erdélyi munkatársa lesz,
vány volt, de a szemlélőt mindig gondolatba ejtette, és nem rajong- amelyben több könyvről is ír kritikát, így Wass Albertnek A titokza-
tak az ilyen együttesért azok sem, akik a kisebbségi magyarság egy tos őzbak című művéről is, amelyben legnagyobb meglepetésünkre,
táborba való tömörülését óhajtották. Mert nem lehet tudni, hogy itt megértően szemléli, hogy az írónak „a mezőségi dombok, tavak, ná-
melyik eszme üli diadalát, vagy melyik készül a győzelmet elnyerni. dasok világa érzelmességre hangolta a lelkét (…) ez a líraiság köz-
A transzilvanizmus tehát közös borító volt mindenki számára és vé- ponti helyet kap” és azt is elnézi neki, hogy „sorsát meghatározó túl-
delmet nyújtott annak, aki alája húzódott, de hamarosan közös ve- feszített érzékenység mellett a másik sorsdöntő körülmény is
szedelemmé változott (…) az egész magyar népcsoportra (…) magábazárkózásra, a természetbe való menekülésre kényszeríti. A
Álliberális, szabadkőműves nemzetköziek nagy csoportja román uralom idegen világa jelenti a valóságot gyermeki életében,
húzódott meg és végezte leplezett tevékenységét a magyar minduntalan ebbe ütközik bele, ha az emberi társadalom forgatagá-
gondolatnak ismert transzilvanizmus leple alatt és a jámbor ba kerül.” Aztán az is kiderül, hogy mégis van valamilyen „erdélyi lel-
erdélyi magyar egyszer csak arra döbbent, hogy olyan társa- kület”, amiről ily módon elmélkedik. „A valóság elől való menekülés
dalmi és politikai célok húzódnak meg az ártatlannak vélt tehát az üldözött magyar lelkiség mentését is jelenti, de Wass Albert-
jelszó mögött, amelyek az ő gondolkodásától távol állanak. A nél ez a vonás sohasem csap át irredentizmusba, vagy fajgyűlöletbe,
magyarság mentségére érdekes volna kimutatni, hogy a transzil- hanem a sajátos erdélyi lelkület kifejezésévé válik. A politikai román-
vanisták és a helikoni csoport tagjai közül hány volt tényleg magyar ság a maga mohó túlzásaival, szélsőségességével és korruptságával
és hányukat éri utol most a zsidótörvény (…) A székely írót és a az ösztönös ellenszenvet és gyűlöletet váltja ki belőle, ez a magatar-
ki sem keresztelkedett zsidó írót egy napon sem lehet emlegetni, tás azonban nem a magyar gyűlölete a román iránt, hanem az ember
mégis egyformán »erdélyi írók« voltak(…) Legszembetűnőbben az gyűlölete az embertelenséggel szemben.” A természetbe menekült
élelmes, nem egészen keresztény pesti kiadójuk aknázta ki ezt a kö- hős megtalálja a harmóniát, és ott még nemzeti ellentétek sincse-
rülményt: sorozatába betette egy székely író könyvét, melléje öt-hat nek. Erre példa Mosule, a havasi román alakja. „Ez a vonás is hozzá-
nemzetközi szemetet és az egészet az »erdélyi irodalom« nimbuszá-
val sózta az Erdélyt fájlaló vevő nyakába. A transzilvanizmus végül 257 A magára talált Erdély szava, Erdély új írói közösségének nyilatkozata. Magyar Csillag, 1942.
bizalmatlanságot keltett maga iránt, nem lehet csodálkozni, ha a fia- november 1. II. évf. 11. szám, 291. old. Ebben többek között azt olvashatjuk: „Az erdélyi magyar-
ság meggyőződésünk szerint, csak tagja az egyetlen, örök, megoszthatatlan magyar testnek,
tal erdélyi írónemzedék, amely az öregebbek után mintegy tíz évvel
élete a magyar államiság keretein kívül számunkra elképzelhetetlen. Az államiság azonban ön-
indult el pályáján, legelső szárnybontogatásakor kijelentette, hogy a magában nem teljesen kielégítő kezesség egy nép boldogulására, szükséges még az eleven né-
transzilvanizmust nem érti és semmi közösséget nem vállal vele. pi erők felszabadulása is.” stb. Aláírók: Asztalos István, Derzsi Sándor, Gagyi László, Hegyi End-
re, Horváth Endre, Horváth Imre, Horváth István, Jékely Zoltán, Kiss Jenő, Parajdi Incze Lajos,
Hogy nem érti, azt azért mondta udvariasan, mert nagyon is jól ér- Szabédi László, Szabó Lajos, Szenczei László, Varró Dezső, Wass Albert. Lád még Asztalos Ist-
tette és látta, hogy tulajdonképpen micsoda.” Ez tiszta beszéd. Bár ván: Levél egy régi munkatársamnak című cikkét, amelyben a következőket olvashatjuk: „Jo-
gosnak érzem a polgári és népi irodalom elválasztását. Mivel a polgári irodalmunk gyökérte-
Bözödi nevét nem találjuk az 1939-ben a Wass-kúriában megtartott len – hiszen gyökeres magyar polgárságunk még ma sincs – idegen, főleg nyugati szelektől
irodalmi találkozóról szóló csendőrségi jelentésben,256 sem a Ma- frissült s próbált megszépülni, népi irodalmunk meg gyökere tudatában magyar ízeket szívott
s nőtt meg sok árnyék dacára.” In: Magyar Csillag, 1942. aug. 1. II. évf. 8. 77–82. old. Vagy: „Asz-
gyar Csillagban kiadott közös nyilatkozat aláírói között nem szere- talos István a tegnap megjelent nálunk (…) és azt akarta, hogy bontsuk fel békésen szerződé-
sünket, mert ő a Magyar Életnél, azaz Püskiéknél szeretné megjelentetni könyveit, ott, ahol ba-
rátai és küzdőtársai tömörülnek.” Illés Endre levele Kovács Lászlóhoz, Budapest, 1943. április
255 Lásd Olosz Lajossal készült interjút a PIM hangszalagtárában.
15. In: A Helikon az Erdélyi Szépmíves Céh levelesládája (1924–1944). Közzéteszi Marosi Ildi-
256 W. Kovács András: Kiegészítés a Wass Albert dossziéhoz. In Korunk 2005. július, i. m. kó, Kriterion, Bukarest, 1979. II. köt 291–292. old.

226 227
tartozik a mezőségi ember lelkiségéhez, éppen úgy, mint a lankás ért olyan népszerű ez az író? A kor nagy kérdéseire felel talán? Szoron-
dombok és susogó nádasok.” Bár meg is bírálja, és észrevételei saj- gásainkat tudja feloldani? Olyan mondanivalója van, melyre feltétlenül
nos több Wass Albert-könyvre érvényesek, de megállapítja, hogy figyelni kell? Nem. A valóság egyszerűbb. Minden, ami szép, nagy ősi, –
„Wass Albert új könyve a fiatal erdélyi nemzedék értékes termékei nála olcsón, tetszetősen, kicsi adagokban kapható. Milyen titokzatos a
közé tartozik”.258 Érdemes felsorolni a kifogásait is: „A könyv szerke- halál, milyen félelmetes az élet, milyen ősi a havas, milyen rejtélyesen is-
zeti egységének kárára van, hogy önálló novellaszerű fejezetekből merős az állati lét, – Nyírőnél mindez érthető, megfogható, görögtűz-
áll, ezt azonban enyhíti a könyvön végigvonuló egységes szemlélet ben kigyulladó, hatásosan csattanó. Az ő havasa nem egyszer olyan ko-
és hangulat. Az élet értelméről felbukkanó elmélkedések túl maga- moly kereskedelmi árucikk, mint egy fenyőfürdő tabletta.” Tamásiról is
sak a gyermek szájából, az író szájából pedig túlságosan naivan hat- jól látja Kádár Erzsébet, hogy igazi műfaja nem a regény, hanem a no-
nak.” vella. Ugyanakkor teljesen megváltozik Wass Albertről alkotott képe.
Hasonló stilisztikai bírálatot fogalmaz meg Kádár Erzsébet is. „Az „Ahányszor még regénnyel próbálkozott [Tamási – Á. V.]: ebből a pró-
író – írja Kádár Erzsébet a Csaba című regényéről – a gyerekkönyvek bálkozásból a testes műfaj mindig kissé ösztövér, hajszolt patakként fu-
könnyen olvasható illusztrációinak szűk szókincsével beszél. Az élet tott meg. (…) A regény készülődött, gyürkőzött, s végül néhány jelkép-
értelmetlensége, sűrűje, fülledtsége hiányzik a regényből, a telítettség, ben elillant. (…) Wass Albert tája a Mezőség, egészen másfajta táj, mint
a titkos áramok. Nagyon szelíd hősök között járunk; mintha engedel- Tamási izgatott világteremtése vagy Úz Bence havasai. (…) Wass Albert
mes kenyérbélből gyúrták volna őket, soha nem lázadnak fel teremtő- apró zörejekre érzékeny hallással figyeli a világot, az évszakok öltögető
jük ellen. Titoktalan emberek, köztük nem érhet meglepetés, akár a munkája fölé hajol, a hangulatok tükre alatt látja a mélyvízi életet is, a
sakkjátszmában, amelyet önmagunk ellen játszunk. (…) Egy-két feje- vadász éberségével ismeri tájait, a természetben a vad és az ember nyo-
zettel mindig előre sejtjük mi történik a Csaba hőseivel. Dickens vilá- mát, s a természet hatalmát az emberen. (…) Szép és meleghangú írás
ga ilyen gondosan megművelt, gereblyézett kerti zöld. De Wass Albert Wass Albert új könyve. (…) A hatásgyújtó eszközöket sorra elveti, mind
nem ismeri a szelíd, tiszta dickensi bájt, regénye túlnyesett, klorofil- fegyvertelenebbül áll szembe feladatával. Első regényében a furcsát, a
szegény. A Csaba erőtlenebb, mint az első regénye, a Farkasverem. Ez különöst, a hazai táj kísértetjárta zúgait, néhány görcsbe rándult embe-
széteső volt, aránytalan, megbillenő tömegű, helyenként görcsös, má- ri életet vetített elénk. Második regénye, a Csaba a hétköznapi, szívós,
sutt szakadozott, de alakjai hosszú ijesztő árnyékokat vetettek. Arány- dísztelen heroizmus éneke volt. A Titokzatos őzbakban még anyagtala-
talan tömegek és laza inak – ezen rokkant meg helyenkint a Farkasve- nabb. Lírai regény, történetek egy ember életéből, – csattanók, fordulat,
rem. (…) A Csabában feszes szerkezettel ellensúlyozza. De ez még s gyakran már hősök nélkül. (…) A tiszta hangra törekszik, a próza ab-
nem gyógyulás, csak a tünetek leplezése. (…) Wass Albert betegszoba szolút zenéjére, olyan zenére, melyben nem dallamok íve feszül, de a
világítást teremtett, hangját halkra fogta, a fényeket tompította. Fátyo- hang nemessége oldja fel s közli az írót és mondanivalóját.”260
los hangulataival olyan az egész írás, mint egy regény háttere, amely- Érthetetlen mi történt Kádár Erzsébet ízlésével egy év alatt. A leg-
ből észrevétlenül kisétált a hős. (…) Ezzel a regénnyel talán nem jutott hamisabban az utolsó mondat vége jelzi: „a hang nemessége oldja fel
előbbre Wass Albert. (…) De mennyire író írta! Tamási Áron hangja az írót és a mondanivalóját”. Miben oldja fel?
mellett ma a legbiztatóbb üzenet Erdélyből.”259 Idézzünk néhány gondolatot a Csaba című könyvből.
Egy évvel később, már egészen másként látja a novellaíró és kriti- „Kattogtak a kerekek, egyhangú, érzéketlen ritmust, s zajban né-
kus. „Nézzünk egyszer a Nyírő-titok arcába – írja Kádár Erzsébet. – Mi- ha halk mondatok estek.

258 Bözödi György: Wass Albert: A titokzatos őzbak. In: Egyedül vagyunk, 1941. november, 3. old. 260 Kádár Erzsébet: Három erdélyi író, Nyírő József, Tamási Áron, Wass Albert új könyvei. In: Nyu-
259 Kádár Erzsébet: CSABA Wass Albert regénye – Révai. In: Nyugat 1940. nov. 516–517. old. gat. 1941. Augusztus 1. 556–559. old.

228 229
– A román csapatok Budapesten vannak… „Farkas úr (…) eladott a gabonásból előbb tíz mázsa búzát. Aztán
– Párizsban megkötötték véglegesen a békét… újra tízet. Vaszilika, a béres, besúgta Vén Gyurinak, Vén Gyuri Márton
Aki nem teszi le az esküt… mehet… úrnak s Farkas úr repült. A kulcsok Vén Gyurihoz vándoroltak, majd
A földeket elveszik… Vaszilikához. (…) A Mezőség lassú üteme őrölte tovább az időt. Vala-
Réthi Lajost a fellegvárba zárták… meg is botozták… mi a múltból összeomlott, de csak úgy fokozatosan, robajtalanul,
Ambrus Kálmánt családjával együtt megölték a mócok… mintha homokból lett volna. Az emberek újra lecsillapultak, elteltek
Éjjel gyújtották rájuk a házat… a nagy idők, mindenki igyekezett vissza a rendbe. Csak éppen a bir-
Be kell adni a vadászfegyvereket… vajon miért?” (27. o.) tokok megapadtak, üresen álltak hosszú uradalmi istállók, s öreg ud-
varházak előtt az utakat belepte a fű. (…) Néhány vadászfegyver visz-
A történet egy vegyes lakosságú faluban, Mórucon történik, ma- szakerült a régi helyére, olyanoké, akik nagyon utánajártak. S újra
gyar úr és románok. Házkutatás, vágják az erdőjüket az idegenek. megkezdődtek a vadászatok. Az urak újra összegyűltek vidám vacso-
Földosztás, csak kétszáz holdat hagynak a magyar úrnak. A történet rákra, a léhaság, tréfa visszatért, lomha kedélyek belesüppedtek újra
ismétlődik: egy másik helyen, Mezőgöcsön, egy tanyán lakik a nagy- a mindennapi súlytalanság megszokott rendjébe, hiszen tulajdon-
apó és nagyanyó, akiket a gyerek meglátogat. Patriarchális, nemzeti képpen nem is történt semmi. Csak a hivatalokban románul beszél-
arisztokrata képe: vasárnap délelőtt jöttek ügyes-bajos dolgaikkal a tek s a jövedelem apadt, az adósság nőtt. (…) Ki bánta azt, hogy itt-ott
parasztok, megálltak a tornác alatt. „Nagyapó a tornácon állott. Bólo- megszűnt egy-egy iskola. Megsóhajtgatták, de nyúl és róka volt elég s
gatott az embereknek, néha beleszólt beszédjükbe, tanácsokat adott, hangos vadászvacsorákon együtt nevettek régi vicceken az újdonsült
segített rajtuk ezzel-azzal s mikor hálálkodva búcsúzni kezdtek, bölcs urakkal.” (56. o.)
és szomorú mosollyal a szája körül ezeket mondta nekik. Wass Albert regényeiben alapvető sérelemként jelenik meg,
– Lássátok, hogyan pusztul a világ? Az emberek a gonoszság út- hogy a vadászfegyvereket elvették még a magyar uraktól is, mert nem
ján járnak, ravaszsággal, gyűlölettel akarnak segíteni magukon, s tartották őket eléggé megbízhatóknak. Egyes regényeiben aztán „ro-
mind rombolásba mennek. Mert csak az igazság s a jóindulat viszi mán kapcsolataik, vagy lefizetések árán” visszakapják egyesek, má-
előre az embert, bizony, csak az igazság, a becsület s az egymás irán- sok nem. Ebben a regényben visszakapták egyesek, és tovább va-
ti jóindulat. (45. o.) dásztak, mintha nem lett volna Erdély nagy tragédiája. Ezután egy-
Leírás helyett elmélkedések és példabeszédek gyűjteményévé szerre következik a nemzeti konfliktus, a román bíró, Dumitru kér-
válik a könyv. A hős példája Csaba királyfi, aki a monda szerint: „ösz- vényt íratott a román tanítóval, hogy a magyar földesúr erdőjére
szegyűjtötte a megmaradt hunokat s elhozta ide, Erdélybe (…) meg- szüksége van a szegényeknek. A románok, Gligorás vezetésével kez-
tanította őket békésen, egy helyben élni. (…) De sok ellensége volt dik vágni az erdőt. A földesúr megtiltja, és nem mernek szembeszáll-
így is a kicsi Hunországnak. Rátörtek idegen népek, rabolták, foszto- ni a földesúrral. Az egyetlen szembeszegülő, aki törvényesen jár el,
gatták, alig győzte Csaba királyfi megvédeni népét. S ekkor elhatároz- hiszen a földesúr nem a törvényszéken támadta meg az egyoldalú ha-
ta, hogy visszamegyen az őshazába és segítséget hoz.” (48. o.) tározatot, csak egyszerűen önkényesen semmibe vette, önhatalmú-
Archaizáló történethez, archaizáló nyelv illik, gondolta a szerző. lag intézkedik, akárcsak a Farkasveremben, megkötözi Gligorást, sér-
Pedig a főhős, Fileki Ferkó nem archaikus környezetben él, hanem tegeti. Egyedül hadakozik a román falusiakkal. Itt még romantikus ki-
bekerül a kolozsvári református kollégiumba, mint annak idején béküléssel folytatódik: a földesúr kimenti a megáradt folyóból a
Wass Albert is. A kollégiumi életről hasonló történetet olvashatunk, „primár”, a megyei elöljáró gyerekét. Ezt követi a tanulság: „Valahogy
mint más regényeiben is. Az otthoni élet nem úgy alakul, ahogyan az mégis megokosodott a világ, megcsendesedett. Az emberek ráismer-
eszmények megkövetelnék. tek az élet rendjére, hogy akik együtt kell éljenek ezen a földön, azok

230 231
között békességnek kell lenni. Hogy a föld egymáshoz fűzi az embe- – Fileki.
reket, s közös kötélen vonszoljuk valamennyien a sorsot.” (70. o.) – Reich.
Aztán meghal Nagyapó és Nagyanyó, lassan mindent belep a Nyirkos tapintású puha kezet érez a tenyerében, szinte utálat
gyom. És elkezdődnek a teoretikus viták, „hosszú orrú, nyurga zsidó- megszorítani. Sietve engedi el.” (137. o.)
fiú, a Korn Izsó fia, a fűszeresé” „Tóni, a beesett mellű nyurga zsidó- Aztán „férfias kézfogás” következik Bandi bácsival, amiből levon-
fiú viszi a szót” a munkásnyomorról. A főszereplő nem hiszi. Szerin- ja a következtetést: „Derék ember ez a Bandi bácsi, nagyon derék
te azért vannak nyomorban, mert „magyarok”. A zsidó fiú tiltakozik. ember… csak… csak éppen kár, hogy az egyik lábát túl feledte az idő
Szerinte a munkások kommunisták. A kolozsvári házat eladják egy másik partján, a jó békevilágban.” (138. o.) Itt már megjelenik annak
román ügyvédnek, Muresan Valernak. A főhős nem érzi jól magát a az elméletnek a csírája, amelyre aztán a szerző más könyveiben is
kolozsvári magyar szalonokban, ahol léha tréfákon szórakoznak. utal, és eredete feltehetően Szekfű Gyula Három nemzedék című
„Kint, a szalonon kívül sok ezer ember küzd és izzad, imádkozik és könyvére vezethető vissza. Ennek a kritikának a lényege, hogy a XIX.
pusztul, káromkodik és izmait feszíti (…) öklöt emel és a porban csú- század végi magyar társadalom legnagyobb hibája a nemzeti libera-
szik, mert élni akar! Fertelmes fekélyei vannak a világnak és itt senki lizmus volt. Ez tette lehetővé a kisebbségek és főként a zsidók korlát-
se látja. (…) Omlik be a pince, mállik az alapzat, a pádimentum bedűl lan behatolását a magyar társadalom nemzeti keretei közé.
s ezek járják vakon a lepke-táncot. Ki van itt magyar?”(87. o.) „Haldok- A 139. oldalon elkezdődnek az alacsony színvonalú nemzetiségi
lik Erdély. Nagyon beteg és külországi bölcs doktorok nem tudnak eszmecserék.
segíteni rajta” (89. o.) – vonja le a következtetést a szerző. „– Én szeretem a magyarokat – mondja Anuca hirtelen (…) – de
A könyv stílusára jellemző, hogy román szavak keverednek a ma- vajjon (sic!) te is szereted-e a románokat?
gyarral, a dombhátat „Dosz”-nak (románul hátat jelent) nevezik, vagy: – Én minden embert szeretek – vallja Ferkó felemelelt fejjel (…)
„Egy délután, szép napos időben nekiindul a lunkának”. (99. o.) – minden embert, aki tisztességes, becsületes, békeszerető, talpig
A román tanítónő, aki Mórucra kerül Besztercéről, a befogadó ember. A gonoszok közül csak azt tudom szeretni, amelyik sze-
román nemzetpolitika megtestesítője. „Mikor mint tanítónő Mórucra gény és nyomorult, amelyik szomorú, vagy üldözött, kivert,
került, már tisztában volt vele, hogy Erdélyben sokféle népek laknak mint a gazdátlan kutya. Az olyan lehet akármilyen hitvány, mégis
a románokon kívül. Magyarok, szászok, zsidók, örmények. Még sok szeretem… nem tudom miért…” Érdekes, talán felsőbbrendűségi
helyen a maguk zárt társadalmi életét élik, és saját nyelvüket beszélik. szemlélet, hogy az arisztokrata megbocsát a legyőzöttnek, alázkod-
Általában derék népek valamennyien, és néhány év alatt majd szép jon meg a lába előtt és akkor szereti a szegényt, az üldözöttet. De ha-
csendesen ők is beolvadnak az egységes román társadalomba.” (105. marosan megjelenik a negatív kategória is.
o.) A román tanítónő szemléletében még teljes a békesség a romá- Előbb egy írói trükk következik: az író a másik tábor szájába ad-
nok és magyarok között, Budapestet is hallgatja, cigányzene szól. Az- ja a saját véleményét. Ezúttal nem a gyűlöletről, hanem a magyarok
tán újabb kép, Jonica és a román őrmester halat fognak, puskával lő- dicséretéről elmélkedik. „A magyarok jók, mondja Anuca.” (140. o.)
nek a csukára. Aztán ismét az elkobzott fegyver története, de most „Szegény Anuca, még a magyarokat is hajlandó szeretni miatta, ezt az
más módon. A baráti román társaságban van egy román írnok, aki érthetetlen konok fajtát, amelyik mindent eltűr s nem dühöng, nem
megírja Fileki helyett a puskaengedély-kérelmet, de nem engedélye- acsarkodik, nem követel jogokat magának, nem rejteget fegyvert,
zik, mert a kisebbségieknek nem lehet fegyverük. Megjelenik a „fel- nem dobál bombákat, nem készít lázadást, semmit sem csinál. Csak
kapaszkodott” zsidó típusa is: szomorú. Csak hallgat és tűr és szomorú. (…) Ha arcul ütik, ha elve-
„Lisztesre borotvált pufók ábrázat, kölnivíz-szag, lesimított gön- szik a földjét, ha porig alázzák, akkor is szomorú, mindig szomorú.
dör haj, pomádé. Meghajlanak. (…) Ó, dühítő, komisz szomorúság ez! Meg kell vadulni tőle (…) Gyil-

232 233
koljanak, raboljanak, verekedjenek, hogy lehessen tiszta szívből gyű- öreg zsidó szájában igen hihetetlenül hangzik a „zsidó klapec” kifeje-
lölni legalább őket! (…) Most már ott tart, hogy még a magyarokat is zés. Ez olyan, mintha az erdélyi magyar nevezné magát „bozgornak”.
hajlandó szeretni, ezt a gyűlöletes, makacs szomorúságot. (…) Jaj, A fiú a legsötétebb színben tűnik fel, éjszaka meg akarja lopni az öre-
csak ne szeretné ennyire ezt az elfaragott, durva mongol arcot, gú- get, erre az öreg kitagadja: „Takarodj innét! Piszok! Gazember! Disz-
nyos szájat, mely keskeny és lefelé görbülő”. nó! Disznó! (…) Hordd el magad! (…) A fiú közelebb jön. Most nem
A fenti gondolatmenet tökéletesen megfelel a románság önma- elegáns, nem fínom, nem úr. Durva az arca, mint egy betörőnek, ap-
gáról állított – évszázadok óta tűrő, szenvedő nép – nemzeti képze- rók a szemei, az álla előreugrik. Gonosz arc, komisz arc.” (149. o.)
letre épülő mítoszainak, csak most a magyarokra vonatkozik. A leírás Ugyanez a történet jelenik meg az Antikrisztus és a pásztorok című
attól válik erőltetetté, mesterkéltté, hihetetlenné, hogy az író meggyő- könyvében. Aztán megint a trükk, a fiú saját szavaival szidja önmagát.
zőbbnek találta, ha a magyarok ártatlanságát egy román szereplővel „Ittam, disznó vagyok, mit akarsz még! Loptam, raboltam, tessék, csi-
mondatja el. A magyarok jók, mert nem követelőznek, nem robban- nálj, amit akarsz! De fösvény disznó vagy, most legalább tudod, hogy
tanak, pedig ezt kellene tenniük, hogy gyűlöljék őket a románok. A mi vagy!” (150. o.) Ilyenek a zsidók, amikor kedélyesen beszélgetnek,
románok nem gyűlölhetik, mert nem követnek el semmi olyat, ami képzeli az író, és hívei el is hiszik neki.
maga után vonná a gyűlöletet. Ebből következően a románoknak sze- Jellemző, hogy az egyetemet végzett főhős is tájszólásban be-
retniük kellene a béketűrő magyarokat. A románok viszont olyan el- szél: „hitvány szolga az olyan, amelyik csak a fizetést követeli, de a
vetemültek, hogy ennek ellenére sem szeretik, gyűlölik a „durva” dolgát elmulassza!” (A könyvtári könyvben egy olvasó kijavította:
mongol arcú magyarokat. A román tanítónő a kivétel, aki a felvázolt „elmulasztja”. A kiadvány tele sajtóhibával, elválasztási hibával, fél-
román nemzeti szillogizmus ellenére, mégis szereti a főhőst. regépeléssel.)
Hasonló, teóriákhoz erőltetett a felkapaszkodott zsidóval a talál- Aztán következnek a magyar kisebbségi alapsérelmek: a vonaton
kozása is. Az ellenszenves Reichról – aki még a határozott magyar nem lehet a kalauzzal magyarul beszélni csak románul, nem lehet
gesztusvilágba, az erőteljes kézfogás ritusába sem tud beilleszkedni – használni a magyar helységneveket, Cluj helyett Kolozsvárt stb. A fel-
megtudjuk, hogy nem igazi úr, hanem csak a falusi zsidó boltos fia. sorolt sérelmek elveszítik súlyukat, mert összekeverednek a reális és
Érdekes, hogy az úrfi sohasem találkozott vele előzőleg, pedig egy fa- irreális elemek. A teoretikus antiszemitizmus tovább folyatódik: a zsi-
luban éltek. Rejtélyes módon, csak felnőttként mutatkoznak be egy- dók nem állnak a magyarok mellé a kisebbségi harcban. Ez így álta-
másnak, és máris ellenszenvvel közeledik. „Ki törődik egy rozzant kis lános érvényű megállapításként hamisítás. Számtalan példát hoztak
zsidóval (…) A fiú, az más. Az kinőtt a faluból, túlnőtt a falun. Iskolát fel ennek ellenkezőjére az erdélyi kisebbségi történelemből, kezdve
végzett Kolozsváron, Bukarestben is járt, sok mindent látott.” Reich Hegedűs Nándortól, az Országos Magyar Párt parlamenti képviselő-
apjának a leírása szintén a többi műveiben is megjelenő sztereotípi- jétől, egészen Ligeti Ernőig. Wass Albert mégis úgy látja: „Korn Izsó
ára épül: „a vörösszakállú kis öreg zsidó áll a pult mögött”. Megint régi, megkopott cégtáblája helyén élénk színekben pompázik az új
a természetellenes, ócska trükk: az öreggel mondatja ki, hogy a fia és ez áll rajta: Anton Corn delicatese.” A magyarok pénzt kérnek tőle
szélhámos. „A fiára gondol napok óta már (…) Mert szélhámos, tiszta kölcsön a magyar iskolára, de a zsidó elzárkózik. „Hát… csak azt aka-
szélhámos. Akkorákat hazudik, hogy a föld szinte megszakad alatta, rom mondani, barátom, hogy rám most igazán ne számíts, annyi gon-
úgy szédíti ezt a Kató kisasszonyt. De mit akar vele, az Istenért? Csak dom van magamnak is.” (177. o.) A nem-segítő zsidó sztereotípiája je-
nem gondolja, hogy hozzáadják? Azt a büszke lányt az uri szülei? Egy lenik meg háború után írt novellájában, a Kicsi Anna sírkeresztje cí-
zsidó klapechez? Mert az, mégha szászszor szélhámos is, közönsé- mű elbeszélésében is. A szövegben zavaró tájszólásból átvett erőlte-
ges zsidó klapec, semmi más.” (148. o.) Maga a stílus árulja el, hogy tett népieskedés: „belőle is kiguvad a kiváncsiság. Arra tanácsta-
nem az öreg beszél a szövegben, hanem a gőgös arisztokrata. Az lankodik és megkérdi.” (191. o.) Aztán kirobban az igazi nemzetisé-

234 235
gi konfliktus az iskola miatt. A „primár” nem engedélyezi vasárnap a tóknak és békésen megélnek egymással (…) Minden nép maga fogja
munkát, hogy felépítsék az iskolát. sorsát intézni, mert ez az igazság, és egy nagy szövetségben lesznek
Megismerkedünk még egy trükkösen elmondott történettel is. mindannyian. Ez persze nem megy hirtelen. Először itt Erdélyben
Természetesen ez úgyszintén a zsidókról szól, szereplője Farkas, aki békülnek ki a népek. Azután összefognak a Duna kis nemzetei. Lesz
Wolf volt, és most Farcasiu néven jegyző a dési bíróságon. Ez az em- egy nagy közös ország. Megszűnnek a határok, a vámok, minden. (…)
ber a következőket állítja önmagáról: „Borzasztó sorsa van az ilyen Egyforma pénz lesz a világon, mert egyetlen ország lesz a végén az
embernek, amilyen én vagyok! (…) És lenéznek! (…) Nemcsak a ma- egész föld, és akkor majd katonaság sem kell. Nem kell annyi pénzt
gyarok, nemcsak a zsidók, a románok is lenéznek, ez a borzasztó! (…) költeni ágyúra, puskára, mert nem kell féljen egyik a másiktól. Egyik
Hát nem (…) nem volt érdemes Farcasiunak lenni, mint ahogy még nép sem bántja a másikat, egyiknek sem kell az, ami a másiké…
Farkasnak sem volt érdemes, tudja… aki Wolf, az maradjon meg Jepuruc Tódor lázasan issza a szavakat.” (235. o.)
Wolfnak és ne féljen semmit… a bátrakat szereti csak az Isten, Fileki Ennek a kocsmai szintű filozófálgatásnak a végén derül ki, hogy
úr, csak a bátrakat…” (203. o.) „Nézi Ferkó szótlanul (…) csámpás, a nemes eszményeket, a népek egymásra találását csakis a magyar
megtört alakját, a nyomorultat, a renegátot, az árulót, a hitványt és mondhatja és a román „lázasan issza” az okos szavakat. Hogy a való-
ahogy nézi, úgy elbúsul benne is a fájdalom, mintha valakije meghalt ságban minderre mikor kerül majd sor, arra is megvan a válasz, ami-
volna.” (204. o.) Közben megtudjuk, hogy Reichnak, a szatócsnak a kor a magyarok Csaba királyfival alávágtatnak a Hadak Útján és le-
fia elcsábítja Katót. Azt ígéri, elviszi Amerikába, de csak a szomszéd győzik az ellenséget. Aztán Csaba király találkozik Gecse István gaz-
városka olcsó szállodájáig jutnak, aztán a fiú meglóg. Kató férjhez dával. Idézzük beszélgetésüket:
megy egy becsületes, jó magyar református paphoz. Szó szerint „– Na, vezér – mondotta –, baj vagyon! (…)
ugyanez a történet más írásaiban is olvasható, tehát Wass alaptörté- Hát aztán, mi az a nagy baj, István?
netének számít. Másé a föld!
A könyv vége felé megjelenik a pozitív illúzió teorémája. A ro- No! Az hogyan történhetett?
mán Jepuruc Tódorral ülnek egy vasúti kocsmában és azon elmél- Először csak beállt szolgálni, aztán vett magának egy kis telket,
kednek, hogy miért nem tudnak a világon a népek meglenni egy- épített rá egy kis házat s addig-addig, hogy most övé a föld!
mással békességben. „– Mert látod, mint mondjuk csak itt, nálunk. A (…) Most én mit csináljak?
románok, meg a magyarok. Ne haragudj rám, de így van: előbb ti Csaba ránézett a szemöldöke alól, kicsit a homloka is ráncba szö-
nyomtatok le minket, most meg mi nyomunk le titeket. Miért van ez? kött s kurtán, majdnem bosszúsan válaszolt:
(…) Te magyar vagy s én román vagyok. S egy asztalnál ülünk mind a Eredj, szolgálj te is.
ketten. Azért te mégis jó magyar vagy s én mégis jó román vagyok! Avval vette a botját, megfordult s ott hagyta Gecse Istvánt a dom-
Miért nem lehet ez mindenhol így?” bon.” (238. o.)
Mivel pedig Ferkó még erre sem felel, megfelel ő saját magának. A 241. oldalon, mintegy utóirat gyanánt, hozzáteszi a szerző a fa-
– Tudod miért? Mert vannak jó emberek és vannak rossz embe- bulákban szokásos tanulságot:
rek. S a rossz embereknek nagyobb a szájuk, mint a jóknak, s akinek „MAGYAR TESTVÉREM Erdély szomorú földjén! A Te számodra
nagyobb a szája, az halad előbbre. És sok ember úgy akar jó román készült ez az írás. Nem regénynek akartam, hitnek, reménynek, nagy
lenni, vagy magyar lenni, hogy rosszat cselekszik másokkal. Ha ro- szent bizonyságtevésnek akartam.
mán, a magyarokkal, ha magyar, a románokkal. (…) Ha nem az lett mégsem, gyarló emberi erőm az oka.
(Ferkó is megszólal.) – A népek is rájönek hamarosan, hogy kik De kérlek, nézd el a gyöngye (sic!) külsőt s csak önmagadat keresd
uszítják őket egymásra és miért. Azontúl nem hisznek többet az uszí- benne, a csillagfényes úton mindig visszatérő örök feltámadást, Csabát.

236 237
Hidd a regét, mint ahogy én hiszem, s szobád falára, szíved falá- ságról van szó, de a költő nem pontosítja. „Minden mozdíthatóra rá-
ra, életed falára égő nagy betűkkel tűzd fel jelmondatnak a halott köl- tették a kezüket s nem kímélték még saját fajtestvéreiket sem. Termé-
tő halhatatlan versét: szetesen, elsősorban is az író uradalmát keresték fel s ami lova-tehe-
»… így készülünk szelíd háborúra, ne volt az istállóban, azt mind magukkal hurcolták.” A végén kiderül,
mindig magunkért, soha mások ellen, hogy nem a magyar hadseregről van szó: „aztán az utolsó román ka-
sót párolunk és vásznakat szövünk, tona is elhagyja a falut s ők kifosztva bár és holtfáradtan, de ujjongó
s míg kisebbítne, lassan megnövünk!« lélekkel fognak neki a díszkapu megácsolásához, fellobogózásához”.
Magyar testvérem Erdély szomorú földjén, higgyél Csabában, A történelmi tényekből tudjuk, hogy a románok helyére bevonuló
higgyél önmagadban!” magyar katonaság, amely ugye nem „félvad horda”, szörnyű bűnté-
Talány, hogy ebben a giccsbe hajló fércműben mit talált Kádár nyeket követ el a faluban, még „fajtestvéreiket sem kímélve” több em-
Erzsébet, aki a Nyugatban így írt róla: „Ezzel a regénnyel talán nem bert megölnek.
jutott előbbre Wass Albert. A Csaba önkéntes visszahúzódás (…) De Itt lett volna a lehetősége Wass Albertnek, hogy nagy erdélyi re-
mennyire író írta! Tamási Áron hangja mellett ma a legbiztosabb üze- gényt írjon a történetből. Sajnos nem ez történik, az írót elkapja a fel-
net Erdélyből.”261 szabadulás mámora és egy gyenge riporttémát sovány, gyűlölködő
regénnyé növeszt, hihetetlen szituációkkal, egymásnak ellentmondó
Jönnek! érvekkel. Az írást csak a gyűlölet naturalista képei tartják össze, és
„Úgy olvassa végig az ember, hogy közben kritizálni is elfelejti – Kiss Jenő egyszerűen nem mond igazat, amikor azt írja, hogy „ami
írja Kiss Jenő. – És amikor befejezte, azzal a meggyőződéssel teszi le, ezt a könyvet a riportból kiemeli és továbbzengő nagy emberi él-
hogy kitűnő könyvet kapott: a hazatérés irodalmának egyik megraga- ménnyé teszi, az nem az események gazdag kavargása, humora, vagy
dó termékét.”262 A kritikát író költő, aki 1939-ben járt Szentgothárdon meglepő fordulatai – bár természetesen ez is hozzájárul sikeréhez –,
a gróf meghívására, tehát jól ismeri a környezetet, így jellemzi a szo- hanem amivel az író az események hézagait kitölti: az a bölcs és me-
ciológiai helyzetet, amelyben Wass Albert műve keletkezett. „A szín- leg szemlélet, amelynek nemes anyagába beleágyazva egyöntetű
román községben egyedül lévén magyar, önkéntelenül is állandó cél- képpé állnak össze a mozaikkövek, az a gondolatokkal átszőtt, ben-
pontja lett annak a dühnek és sötét gyűlöletnek, ami a bécsi döntés sőséges líra, mely hol elborul, hol fényekkel játszik – most még a düh
ellenhatásaként a románság részéről akkor megnyilvánult.” (Mielőtt ostorával sújt le, hogy nemsokára már a mámor önkívületében zeng-
tovább mennénk, a pártatlan olvasó feltehetné a kérdést, miért kellett je a honvédek bevonulásának, a szabadító testvéri viszontlátásnak
egy színromán falut Magyarországhoz csatolni? Feltehetően a grófi nagyszerű pillanatait”.
birtokokért.) „De ez még nem lett volna baj – írja Kiss Jenő –, hiszen Hadd idézzünk néhány, gondolatokkal átszőtt, bölcs és meleg
a gyűlölettől a tettlegességig hosszú az út s ezt most a megtorlástól szemléletre utaló sort a könyvből. „Még az első napon följött hozzám
való félelem is megnyújtotta. A bonyodalmakat más okozta: a határfa- egyik falubeli főemberünk, bizonyos Pétra, kis köpcös, sunyi ember,
luvá lett Szentgotthárdon katonaság táborozott le.” (Kiss Jenő nem akinek úgy vigyorog mindig az arca, mintha harapni készülne. (…)
árulja el, hogy magyar katonaság vagy román, de azonnal megtud- Többször volt bíró, éppen a kisajátítások alatt is, amit nem mulasztott
juk:) „fegyelmezetlen, félvad horda, melynek egyetlen gondja a fosz- el persze kellőleg kihasználni, gyarapodás szempontjából. Kellemet-
togatás volt”. Már sejtjük, hogy románokról és nem magyar katona- len kis varangy volt úgy általában mindig, sohasem rokonszenveztem
vele túlságosan. Ha valahol összetalálkoztunk, mindig valami nyál-
261 Kádár Erzsébet i. m. Nyugat, 1940. november 1.
262 Kiss Jenő: Wass Albert: Jönnek! In: Erdélyi Helikon XIV/1. 1941. 80-81. old. Lásd még Nagy Pál: kás, ragacsos, hideg holmi jutott az eszembe, valami névtelen, de un-
i. m. 128–130. old. dorító képzeletbeli anyag, aminek látása csömört idéz elő.” Nos, ez a

238 239
„Pétra” feltehetően az a Margineanu Petre, akit Wass Albert feljelen- hangját fogják hallani, aki nagyobbat ordít, hanem aki igazabbat szól.
tett a magyar bevonuló csapatok kémelhárító tisztjének a csendőrsé- És nem az lesz a legokosabb ember, aki a gyűlöletet tudja, hanem az,
gi jelentés szerint, és akit azok kihallgatás után elengedtek. „Mivel aki a szeretetet és megértést. Szerettem volna mindezt megmondani
szemben lakott a kapunkkal, őt bízták meg a hatóságok azzal, hogy valakinek, de nem találkoztam senkivel. Cak a román tanító került
titokban megfigyeljen s ezt a munkát határozottan szorgalommal vé- még utamba hazamenet, de az gyűlöletpárti volt, és úgyis menni ké-
gezte. Nem jöhetett vendég a házunkba, hogy arról tudomást ne sze- szült már, mihelyt meghallotta, hogy jön az igazság.” Tehát a jóságos
rezzenek. Hadbíróságot és házkutatást köszönhettem ennek a patta- magyar úr meg akarja mondani a románoknak, hogy a szeretet és
násszerű kis emberkének, s így érthető, hogy nagyon a szívemhez megértés a legokosabb, de nem talál közöttük senkit, mert a tanító is
nőtt.” Az még bizonyításra vár, hogy valóban hadbíróság elé állítot- gyűlöletpárti, és menekül, mert jön az „igazság”. Gyanús, hogy ez az
ták-e Wass Albertet, az 1939-es irodalmi találkozó miatt, vagy csak „igazság” szó azonos a magyarok bejövetelével és a bosszúval.
egyszerűen a helyi román csendőr igazoltatta a jelenlevőket. „Kicsit „Az eltelt huszonkét esztendő minden bosszúsága, kínlódása és
még gyönyörködtünk egymásban, ahogy az igazi jóbarátokhoz illik… gyötrelme megérte azt a látványt, meg azt az érzést, ami nekem jutott
aztán Pétra megbillentette a kalapját és hazament.” azon a dési utamon. Tele tüdővel gyönyörködtem Sodoma és
Ezek még a finom ellentét leírásai, de ezt nem tartja elégséges- Gomorrha vonaglásaiban, s akkorára nőtt bennem a megelégedés,
nek, meggyőzőnek az író, ezért megtoldja naturalista vízióival, ame- hogy alig bírtam magammal hordozni.” (36. o.)
lyeket úgymond mind saját maga látott, akárcsak Doru Munteanu a Aztán a sokat idézett részlet: „– Ne féljen – mondottam –, nem
magyarok gyilkosságait. Wass így ír a románok egykori bevonulásá- verem meg. Nem lenne semmi értelme. Az ilyen embert le kellene lő-
ról Erdélybe: „Szemem előtt döntötték be falusi házak ajtaját puska- ni, vagy bezárni az őrültek házába. Hanem figyeljen ide tisztelt úr. Én
tussal, s szennyes, bocskoros, állati tekintetű katonák ütöttek, szúrtak nem tudom, hogy maga hova készül, de azt ajánlom, hogy menjen jó
férfit, asszonyt, gyermeket. Lányokat tepertek le durva röhejjel a szal- messzire. Oda menjen, ahol nincsenek magyyarok. (…) Mert nagyon
ma közé, s én mindezt láttam ott abban a percben, és láttam a meg- sajnálnám, ha egy magyar lenne az, aki magát egyszer agyonüti”. (40.
kínzottak vérben vonagló tekintetét. Hallottam halálra botozottak o.) Még egy apró részlet, amikor megtudják, hogy a románok el akar-
utolsó hörgéseit. Láttam megcsonkított halottakat temetetlenül he- ják vinni a lovaikat: „Ruhát, csizmát pillanatok alatt kaptam magamra.
verni országutak szélén, s láttam a templomot, tornyán a gyűlölt kék- Zsebrevágtam a revolvert, s már kint is voltam.” Tehát csak a vadász-
sárga-piros lobogóval s a papot, ahogy vitték szuronyok között isten- puskákat vették el a románok, a revolvere otthon volt. Tulajdonkép-
tiszteletre. Puskatussal terelték a népet a templomba, aggot, gyereket, pen már visszakapta a vadászpuskáit is, mert kissé alább azt írja,
mindenkit, aki magyar volt, folytak végig az utcán.” Hihetetlen, hogy hogy a román katonák a házba nem mertek bemenni, mert „ott vol-
mindezt („szemem előtt”) mind látta a riporter, aki – életrajza szerint tunk mind az ajtó előtt, sötét, néma csoportban, mi háziak s a mene-
– akkor Kolozsvárt volt gyerek és nem láthatta a falusi történetet. A lé- kült magyarok, meg a cselédek. S bent a szobában tizenkét va-
nyeg nem is a történelmi hűség, nem azok a kérdések, hogy mikor, dászpuska”. (50. o.) Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy egy 1984-
hol látta? Kik voltak ott? A lényeg: a gyűlölet. És az ellenállás: „Ne fél- es visszaemlékezésében azt írja, hogy bezárták apjával együtt a pin-
jetek. Velünk van az Isten.” Az utcán „két vasgárdista legény jött szem- cébe és az ablakon át szabadult meg. Ha revolverük és vadászpuská-
be”. Számára a vasgárdista gyűjtőfogalma minden, ellenszenves ro- ik voltak, meg a katonák be sem mentek a házba, akkor kissé nehe-
mánnak. Ez éppen olyan, mint amikor minden magyart fasisztának zen összerakható ez a történet. Ismét másként emlékezett vissza az
neveznek. Lesz még úgy, hogy az „emberek között megszületik az író 1940. október 5-én tett tanúvallomásában, amelyben azt állította:
igazság”. Nem lehet pontosan beazonosítani, hogy ezen a fogalmon „több román tiszt és katona őt és családját, valamint alkalmazottait
mit értett, de fogadjuk el az író propagandaszövegét: „Nem annak a töltött fegyverekkel agyonlőni akarták, és falnak állították. Ily módon

240 241
megtiltották, hogy az istállóba hatolt román katonákat akadályozzák nek a honvédek. „Álltunk a díszkapu két oldalán és mozdulni sem
abban, hogy 11 darab lovát és 13 darab ökrét engedélye nélkül elhajt- tudtunk, csak néztük a honvédeket, a mieinket, a magyarokat, ahogy
sák. Az elhajtott elrabolt állatainak értéke 350.000 leu volt.”263 jöttek és jöttek, ágyúikkal és roppant gépkocsikkal és áthaladtak előt-
A lényeg nem is a tények igaza, hanem a rablók kollektív jegyei, tünk a kapun.” (60. o.) Aztán a szerző úgy gondolja, hogy az elragad-
a román katonák: „igazi gonosztevő arcok, vad sötét, elszánt tekinte- tatás leírása nem eléggé művészi, ezért megtoldja a következő kép-
tek”, és az ebben felfedezhető szimbólum: „egész Erdéllyel így volt”. pel: „és úgy éreztük, hogy a szívünk kettéhasadt és szétnyílt. Kiömlött
„Rátörtek egy ködös hajnalon és három hosszú, nehéz órán át – hu- belőle minden, ami évek óta felgyűlt, s meztelen csupasz szívünk ott
szonkét éven át – dúltak, raboltak, fosztogattak. Fegyvert szegeztek piroslott tisztán és feltárva a honvédek előtt, akik eljöttek, akik a mi-
neki és leköpték. Ocsmány szavakkal gyalázták és pusztulással fenye- eink. Szerettünk volna leomolni az útra, hogy testünkkel tegyük pu-
gették.” (50–51. o.) Mivel a leírás helyett felsorolásból áll a jelenet, és hává a köveket” stb.
triviális kifejezéseket használ, a művészietlen hasonlat erőltetetten Van itt még egy érdekes jelenet, a román pap is felajánlja, hogy
hat. Nem a stilisztikai leírással, hanem a nemzeti szenvedéssel akarja beszél a honvédek tiszteletére, és jött Pétra is, „a hitvány”. „Széles ko-
meghatni az olvasóit. A nemzeti szenvedésre hivatkozva akarja meg- kárda a mellén, házán magyar zászló.” Tehát minden román behódol,
győzni az olvasót, hogy itt minden a nemzeti bosszút igazolja. szent a béke. Az író úgy gondolja, hogy mégis hozzá kell tennie a szo-
Mivel a román hadsereg kivonulása és a magyarok bejövetele Er- kásos tanulságot. Szólni akar, azokhoz, akik a honvédek nyomán er-
délybe, 1940-ben nem háborúval történt, hanem nemzetközi egyez- re a földre lépnek. „Az jöjjön csak ide, aki testvért keres, nem pedig
mény alapján, a román hadsereg igyekezett helyrehozni jó hírnevét és koncot, akit ennek a földnek a szeretete vonz, s nem a megmaradt
elhárítani a németek felé továbbítható esetleges magyar panaszokat. zsírja. Sokat szenvedett föld ez az ország, áhítattal tegye lábát reá, aki
Erre utal Wass Albert is, aki azt írja, hogy: „A történelmi hűség s az igaz- messziről jön. S a házigazda rajta mi vagyunk.” (62. o.) Vajon akkor
ság kedvéért meg kell jegyeznem, hogy az ellopott állatok egy része va- már látszott, hogy a honvédek nyomában olyanok is jönnek, akik
lóban visszakerült. Csupán hat ökör és két ló tűnt el véglegesen. Meg a csak a koncot keresik, és nem törődnek azzal, hogy az erdélyi magya-
gabonásból ellopott holmi.” Az író is meglepődik ezen. Ilyesmivel még rok a „házigazdák”? De szól Erdély „bajvívó magyarjaihoz” is. „Ne szé-
nem találkozott, gondolatmenetétől és indulati érveitől is idegen, ezért dítsen el benneteket a fény, nézzetek néha magatokba is, s a határo-
kedvenc trükkjével adja elő, a román paraszt mondja a kivonuló ro- kon túlra, ahol sötétség van. Sötétben jobban ítél az elme, s célt rit-
mán őrnagynak – akinek a nevét, bár Wass tudott románul mégis hibá- kábban téveszt az akarat. Olyan az öröm, ha hosszasan tart, mint va-
san, félig magyarul, félig románul említi – Micu Konstantinnak: „Ro- kító fényszóró, mely mögött pusztulás rohan az élet országútján.”
mán vagyok, igen. Mégis azt mondom: huszonkét éven át loptatok és Ezek szerint, nem olyan egyszerű a nemzeti felszabadulás, mert a túl-
hazudtatok, miért hittem volna éppen neked? Te vagy az első becsüle- só oldalon, mint egykoron kisebbségben „jobban ítél az elme” és a
tes ember ebben a ruhában, akit huszonkét év óta láttam.” (58. o.) Fel- célt is ritkábban téveszti. A cél pedig közös: nemzeti. Amelyet nem
emelő, bátor és tökéletesen hihetetlen megfogalmazás egy romántól. szabad elfelejteni „könnyű örömök” napjaiban. Ennek a feltétele,
Ezek Wass Albert szavai lennének, de egy román szereplővel mondat- hogy „régi hibákba vissza ne” essenek és „ne fussatok külön-külön
ja el véleményét, mögéje rejtőzik, mert attól tart, hogy ha ő mondja, kis célok után, mert nincsen út más, csak egyetlenegy, s ezen min-
nem eléggé meggyőző. Így viszont teljesen hihetetlen. denki egyért, egy mindenkiért”. Azért emeltük ki a Wass-megfo-
Jellemző a honvédek fogadása is: „Elöl a magyarok ünneplő ru- galmazást, hogy világosabban olvasható legyen, mennyire kedvelte
hában. Hátrább a románok, csak úgy, egyszerűen.” Aztán megérkez- az író Sztálin gondolatait. Pedig ő már nem is várta meg Magyarorszá-
gon azt a rendszert, amelyben ez alapelvvé vált. De nála ez még nem-
263 M. kir. kolozsvári 2. csendőrcsoport. /4/ örs. 27. sz. bün. 1940. In: W. Kovács András: i. m. zeti alapon történik, nem a társadalmi osztályok szintjén, mint a szov-

242 243
jet propagandában. „Szeresd a Te népedet, nemzetedet, jobban mint a kérlelhetetlen román gyűlölete egyik bizonytékaként, amiért az író
önmagadat, s rajta kívül más isteneid ne legyenek” – írja. Nem éppen tarthatott attól, hogy egy esetleges vesztes háború után, román oldal-
keresztyéni gonolat: a nemzet, mint Isten, akin kívül például a „vallá- ról nem számíthat megértésre. Tulajdonképpen ezzel a művével már
sok” (református, katolikus stb.) emelte Isten nem létezik. Nem tu- elkezdődött emigrációja Erdélyből.
dom, hogyan értelmezik ezt a Wass-következtetést vallásos hívei, akik
pozitívan idézik műveit a szószékről. Ezek után következik a fenyege- Mire a fák megnőnek I-II és a Kastély Árnyékában
tés és átokkal zárja lelkes könyvét: „Ha pedig elfelejti a ti fületek a
nemzet törvényeit, miket huszonkét éven át vérrel s kínnal tanult, s Pomogáts Béla irodalomtörténész szerint: „Az erdélyi író legna-
ott kezditek el újra, hol annak idején abbamaradt: bizony mondom, gyobb és talán legművészibb írói vállalkozása a Mire a fák megnőnek
pusztulás lészen akkor és döghalál.” és A kastély árnyékában című kétkötetes családregény. Az erdélyi
A mű keltezése: „Vasasszentgotthárd, 1940. november hó.” Ak- magyar irodalom – Kós Károly, Nyírő József, Makkai Sándor és má-
korra már a román pap egész családját, a tanítóval együtt, gyerekes- sok művei révén is – mindig gondos figyelemmel tárta fel Erdély
től, (magyar) cselédestől kiirtották a honvédek, valamint két román múltját, ez a hagyományos írói igény jelent meg Wass Albert eseté-
férfit és két zsidó lányt. Hogy ki a feljelentő? Azt még nem tudjuk ben is. Regényének két kötetében egy mezőségi magyar mágnáscsa-
pontosan: egyesek az íróra vallottak, mások az apjára. Azt viszont lád életét beszéli el a negyvennyolcas szabadságharc bukásától a szá-
tudjuk, hogy az író kifelejtette az igazi áldozatokat ebből a regényből. zadfordulóig. A Varjassy család története ad alkalmat az erdélyi ma-
Mi lett volna, ha megírja azt is? Talán, akkor nem működött volna az gyarság történetének elbeszélésére. Az író – hasonlóan Bánffy Mik-
irodalmi sematizmus: egyik oldalon vannak a jók, a magyarok, a be- lós Erdélyi történet című trilógiájához és Nyírő József Néma küzde-
jövő honvédek, másik oldalon a tolvaj, „ocsmány” beszédű románok. lem című (ugyancsak elfeledett és elhallgatott) regényéhez – arról
Jellemző, hogy a korabeli olvasó (és talán mai hívei is), akik beszél, hogy az 1918-as összeomlás nem véletlen műve volt, hiszen a
számtalan hasonló eseményről hallottak, de nem tulajdonítottak na- kiegyezés utáni korszak erdélyi politikája homokra épült, az erdélyi
gyobb jelentőséget azoknak, mint általában a katonák örökös visel- magyar társadalom végzetes meggyengülése ekkor következett be.
kedésének, mégis mást láttak (látnak) a regényben, mint egy propa- Megfontolt telepítési politika híján román bankok vásárolták fel a
ganda-riportot. Kiss Jenő a következőképpen fogalmazza meg ennek magyar birtokokat, a székely ’népfelesleg’ kivándorlásra kényszerült,
lényegét: „Wass Albert könyvének olvasása közben, ugyanazok az s a nagyromán irredentát csupán látszatintézkedések próbálták
események a lelkünk mélyéig megrendítenek és felháborodásunk megfékezni.”264
már nem csupán értelmi természetű, hanem olyan, hogy egész lé- Érdekes, hogy a magyarországi irodalomtörténész a 19–20. szá-
nyünk megreszket belé.” zadfordulós magyar politika hibájának – ami az ország
(Osztrák–Magyar Monarchia és nem csak Magyarország!) összeomlá-
Wass Albert további pályáját két, ellentétes irányban befolyásol- sához vezetett –, Wass Albert véleményével egybehangzóan, nem az
ta ez a könyve. Egyrészt elindult azon az úton, amelyik a visszacsatolt erőltetett nemzetiségellenes törvényeket tartja, nem a román Memo-
magyar irodalom díjainak fellegvárába vezetett, ahol politikai hova- randum-perhez vezető magyar nemzetállami törekvéseket, hanem
tartozás alapján, és nem a művek kritikai megítélése során osztogat- éppen a „megfontolt telepítési politika hiányát”. Szerintük ez lett vol-
ták az érdemeket, és tovább is arra serkentette az írót, hogy a köny- na a méltó harc a nagy-román irredentizmus ellen. Ezek szerint, az
nyebbik ellenállás felé haladjon, a nemzeti siker felé, a meghökken-
tő, romantikus nemzeti konfrontatív giccsirodalom talmi csillogása 264 Pomogáts Béla: Erdélyi író Floridában, Wass Albert évtizedei, in Wass Albert: Töretlen hittel
és örömmámora felé. Másrészt, román oldalról ez a könyve szerepelt ember és magyar, Kráter, Pomáz, 2004. 118. old.

244 245
egykori nemzetiségek által máig sérelmezett Apponyi-törvények tendő óta többségében román volt. (…) A mi falunkban, 1849-ben a
csak „látszatintézkedések” voltak, amelyek többek között magyar császári seregek felgyújtották úgy a magyar templomot, mint
nyelvismerethez kötötték az állami iskolai tanulás támogatását; nyelv- a magyarok házait. A házak egy kis része rendre fölépült újra, de a
vizsgához a tanítók fizetését és a támogatások fejében bele akartak templom már nem. Kispujonból járt át a magyar pap havonta egyszer
szólni a kisebbségek oktatási programjaiba is. Elutasították a nemze- és a mi házunk ebédlőjében tartott istentiszteletet annak a maroknyi
ti alapú területi autonómiát, sőt még azt is, hogy a nemzetiségi lélek- magyarnak, aki ott összegyűlt. (…) 1919-ig a falusi iskola hivatalosan
számhoz igazítsák az országgyűlési választókörzeteket stb. Ez a kon- magyar volt ugyan, de román tanító tanított benne és román volt a
frontatív szemlélet, amelyik a jól megtervezett, kizárólagos nemzeti használatban lévő nyelv, 1918 őszéig ebbe az iskolába jártam én is, de
térfoglalás eszméjére épült, szemléletesen tükröződik Wass regénye- mivel a magyar gyerekek beszéltek románul is, míg a román gyere-
iben is. Vajon ezt a feloldhatatlan nemzeti szembenállást véli az iro- kek nem értették a magyar szót, játékaink során románul beszélget-
dalomtörténész az erdélyi „múlt” feltárásának, az erdélyi magyarság tünk. Mikor Erdélyt átadták Romániának és Nagy-Románia lettünk,
történetének? Ennek megfelelően, Wass Albert írásait általában ön- apám bevitt a kolozsvári református kollégiumba, és így minden kap-
életrajzi, történelmi hitelű családregényként, az erdélyi „magyar igaz- csolat köztem és a falu gyermekei között megszűnt. De még azután
ság” apoteózisaként szokták olvasni és értékelni. is, valahányszor szabadságra hazatérhettem, régi játszótársaim közül
Habár Nagy Pál – erdélyi óvatossággal – kihagyja a Wass-művek többen is feljöttek a „dombra”, ahol udvarházunk állott, és játékaink
kritikai válogatásából a szélsőjobboldal nagy vezérpublicistájának és nyelve továbbra is a román volt.”266 Tehát, saját visszaemlékezése sze-
szerkesztőjének, Milotay Istvánnak a cikkét, amelynek a címe meg- rint, a „császári seregek” és nem a románok pusztítottak el mindent a
egyezik a regényével, A kastély árnyékában, de érdemes idézni faluban. Az is elképzelhető, hogy nem a saját falujáról ír ebben a re-
mindjárt a bevezetőből: „talán készül már készül valahol ez a nagy gényben, és nem is a családjáról, hanem egy olyan elképzelt helyről,
magyar regény, mely naturalista is lesz, realista is, ugyanakkor tele ahol a császár helyett a román jelenik meg, mint történelmi ellenség.
romantikával”265. Íme tömören a szélsőjobb eszménye az új magyar Az irodalomelmélet elvárja a distanciát a mű hitele és a szerző szemé-
regényről. Ennek az eszménynek tökéletesen megfelelt Wass Albert. lyes története között. Viszont akkor nem illik történelemként felfog-
Van benne naturalizmus, realizmus és romantika, de főként magyar ni, és úgy olvasni, mint a történelmileg igazolt, hiteles szenvedések
nemzeti. nemzeti eposzát. Azt nem feltételezzük, hogy magyar propaganda-
könyvként írta a szerző, de jellemző, hogy „magyar időben” keletke-
A Mire a fák megnőnek című regényben az 1848-as forradalom zett, amikor Észak-Erdélyt visszacsatolták Magyarországhoz. Az ellen-
után hazatérő Varjassy István földbirtokos egy szomorú, esős napon ség pedig: „Az oláh pórnép megátalkodott gonoszságában nem átal-
feleségével megérkezik egykori, dombok közötti birtokára és meg- lotta fölperzselni csupán a puszta falakat hagyván (…) E gyilkos
tudja, hogy házát felégették az „oláhok”. Ezzel máris bevezet a nem- haramják megdúlták istállóinkat, egész vagyonunkat, nem hagyván
zeti alapkonfliktusba, amelyben az ellenség a pejoratívan nevezett fia állatot is és Koncz urat, a derék kasznárt megkínozván, halálát
„oláh”. Anélkül, hogy kétségbe vonnánk a valószínűségét ennek a okozták. (…) adjon az Úr erőt és segedelmet, nem csupán nekünk
történetnek, hiszen meg is történhetett, elsősorban nem annyira a magunknak, hanem egész porba sújtott magyar nemzetünknek.” (17.
Mezőségen, mint inkább a mócok lakta vidékeken, de idézzük Wass o.) A felsorolás hasonlít a Jönnek! című regényben elszenvedett ro-
Albert saját beszámolóját a falujáról. „Erdély közepén, egy kis mező- mán kivonuló csapatok atrocitásaihoz, de hangsúlyosabb: nem hagy-
ségi faluban nőttem emberré, melynek lakossága az utolsó száz esz- nak egy fia állatot sem, és a kasznárt megölik. És az átok: „Az oláh
265 Milotay István: A kastély árnyékában. In: Új Magyarság (Felelős szerk.: Milotay István); X. évf.
229. szám. 1943. okt. 10. 266 Wass Albert: A jelen idők román betegsége. In: Wass Albert: Töretlen hittel, i. m. 26. old.

246 247
haramják nem átallották az Anyaszentegyház templomát fölperzselni hitvány, szemét embereknek tartja azokat a magyar parasztokat, akik
és megdúlni. Vajha Isten méltó büntetése mielőbb lesújtana e pogá- „a románok templomát keresik, mert az haszonnal jár. (…) Sok a hit-
nyokra.” (18. o.) vány az emberek között, sok a szemét.” (64. o.)
Az „oláh” megjelölést néha felváltja a románnal. „A románok úgy A kisajátított tér szemléletének megfelelően, csak a magyarok
érezték magukat, mintha az ördög jött volna el a lelkükért. A rablás és laktak ezen az ősi tájon, a románok nemcsak idegenből jöttek, de ide
a tűz eddig nem okozott semmi gondot. Magyar úré volt, hadd égjen. „tévedtek”. „Eltévedt nép madara volt az a kicsi fatemplom (…) Egy el-
A magyar világ odalett, a magyar úr is oda lett, így olyan volt az egész, tévedt népé, amelyik török elől s tatár elől kényszerült hazájából
mintha egy gazdátlan ajándékot szétosztottak volna maguk között. De messzire menekülni, munkát, életet keresni idegen föld népei között.
most a magyar úr haza jött. Nem is a magyar úr: a gazda jött haza…” Ezért építették házaikat közel egymáshoz, majdnem összetapadva s
(20. o.) A nemzetes asszony véleménye még keményebb: „kötél kellett azért olyan hebehurgyán és rendetlenül. (…) pillanatig sem gondolt
volna a nyakatokba, rabló zsiványok!” (22. o.) Amikor a báró az „olá- arra, hogy fészket verjen az idegen földön. Csak megtelepedett,
hokhoz” indul fokossal, és az asszony megkérdi, puskát nem visz? Azt mert valahol meg kellett állni a menekülésben, munkát kellett keres-
feleli: „– Puskát? A pócegeret nem puskával vadásszák.” ni, dolgozni kellett, hogy élni lehessen s visszatérni egyszer. Urak job-
A magyar úr tehát a „gazda”, az ősi birtokos, a román a megvetett, bágyai lettek, mert kevés volt úgyis a jobbágy és sok volt a lakatlan fa-
kártékony „pócegérhez” hasonlít, akire még a puskatöltényt sem érde- lu azon a vidéken, a császár derék zsoldosainak a jóvoltából. (…) Sze-
mes pazarolni. Az igazságszolgáltatás ősi módszere is felmagasztosul: retet nélkül építettek kis morcos házikókat sárból, éppen hogy jók le-
az önbíráskodás. A felégetett kastély és az ellopott állatok miatt sem- gyenek eső s fagy ellen, amíg majd eljön a hazatérés.” (66. o.) „Az em-
milyen igazságszolgáltatáshoz nem fordul, hanem: „az úr hátra lépett ber lassanként oda nő hozzá, gyökeret ereszt belé s lassan otthoná-
egyet, ép jobb kezében meglendült a fokos, baltás végivel előbb ma- nak kezdi érezni akkor is, ha idegen.” (68. o.)
gasan a levegőbe emelkedett, aztán lezúdult Mitrura.” (31. o.) Az úri, A kisajátított tér történelmi joga szerint, az odatévedt idegene-
magyar gazda módszerét még a román szolga is helyesli, sőt ő mond- ket, bevándorlókat nem illetik meg azonos jogok, mint az őslakókat.
ja ki a legsúlyosabb ítéletet: „Mitru még félre beszél – jelentette fent az Ez utóbbiak csakis szolgák lehetnek az úri gazdák földjén. Ez nem ér-
udvaron vigyorogva egy legény és hozzá tette – bár dögölne meg!” vényes minden betelepülőre, csak az ellenségnek számító románok-
(44. o.) Hasonló véleménye van a nemzetes asszonynak is a román ra. Mintegy zárójelben emlékeztessünk Entz Géza művészettörténész
papról: „bezzeg a többit mind megették, hogy guvadna ki a szemük.” megállapítására: „Az ismert magyar családok egyik legrégebbike, a
(46. o.) Meghökkentő a nemzetes asszony csiszolt, nemzetes stílusa. Wass-család. Dunántúlról, Vas vármegyéből származtak Erdélybe. Ke-
A román nép ellen érzett gyűlölet még a tájleírásba is belopako- lemen Lajos valószínűnek tartja, hogy a Buzát-Hahót nemzetséghez
dik. Így ír a román faluról: „Semmi tiszta nem volt abban a faluban, tartoztak. Az egyik ős III. Bélával Bizáncba került, és jó szolgálataival
semmi nyílt, semmi egyenes, semmi barátságos, semmi biztató. megvetette a család emelkedésének alapját. Királyi ura jutalomkép-
Ahogy Varjassy István megállt fölötte a hegytetőn és lenézett rá, pen kilenc községet adományozott neki Szolnok-Dobokában. Ezt az
olyan volt éppen a sok össze-vissza préselt ház, udvar, kert, mintha adományt erősíti meg IV. Béla. Így került a család Erdélybe, ahol a ki-
egy rakás mogorva harapós vén kuvaszt szűk ketrecbe szorítottak lenc község közül nyolc egészen a román földreformig birtokukban
volna össze a sintérek. (…) olyan éppen az a falu, mintha a rosszkedv maradt.”267 A történész szerint, a Vasasszentgothárd és a Szentegyed
és a gonoszság lakozna benne párosan. Görbe tekintetű és ráncos, falvak nevei is Vas megyére utalnak. Nem így a románok. A regény
görnyedt és ferdeképű, mint a gyomorbajos ember. Sovány falunak szerint, a betelepülő idegen románok: „lassan elvesztették a szerény-
látszott onnan fentről, soványnak és harapósnak.” (57. o.) Ugyanen- 267 Entz Géza: A cegei Wass-kastély. In: Wass: Töretlen hittel ember és magyar. Kráter, Pomáz, 2004,
nek a nemzeti konfrontatív szemléletnek a híve a református pap, aki 23. old.

248 249
ségüket is. Beleszóltak a nagy házak dolgaiba. Kezdtek úgy viselked- nozták őket, verték (…) az ember belebolondul. (…) – Itt élni közöt-
ni, mint aki otthon tudja magát.” (68. o.) tük… és nézni az arcukat… azokat az arcokat, azokat az undorító
A két nép ellenségessé válásának egymás iránt, egyértelműen a mocskos pofákat, melyek akkor is ott voltak és bizonyára röhögtek
bevándorló románok az okozói, akik visszaéltek a vendégjoggal. „A (…) Már hármat megöltem közüllök… kezembe kerültek és megöltem
tiszta békesség melege helyett gyűlölet rakódott a települők lelkére, őket (…) kezemmel préseltem ki torkukból a levegőt, ezzel a két ke-
maró és keserű gyűlölet az idegen nép ellen, mely befogadta őket, az zemmel ni…” (140. o.) „– Ki akartam pusztítani valamennyit. Az egész
idegen urak ellen, kik munkát adtak nekik s a távoli haza emlékének falut. Mindenkit, aki ott volt, résztvett a dologban… vagy csak látta és
szomorúsága lassan összekeveredett ezzel a gyűlölettel. Összekeve- nem tett ellene semmit…” (144. o.)
redett (…) és egyszerre csak olyan volt, mintha ez a föld lett volna a Ezek után elmeséli, hogyan ölt meg három embert. Mintha az er-
régi haza, az ősi ország. A kis kényszerházak ferde ablakainak tükré- dő vad törvényei érvényesülnének mindenben: vadásznak, pálinkáz-
ben egyszerre csak úgy látszott, mintha ők lettek volna itt az igazi ős- nak, megnyúzzák az állatot. Hozzászoknak az öléshez. Nem kivétel az
lakók s a régi nagy házak lakói az idegenek, akik rájuk költöztek, nya- ember sem. Elmélkedését egy román asszony szájába adja: „Az em-
kukra nőttek, elnyomták őket. (…) Így indult el a gyűlölet a magyarok berben éppen annyi rossz van, mint amennyi jó s hol az egyik, hol a
ellen (…) aki idegen és gonosz, nem kenyéradó gazda, hanem rab- másik kerül elő, aszerint, hogy a körülmények melyiknek ked-
szolgatartó ellenség. (…) Aztán jöttek másféle idegenek, akik kihasz- veznek…” (147. o.)
nálták a telepek népének ezt az értelmetlen, vak gyűlöletét az őslakó De a magyar hős megtér, jóságos lesz és ismét áldozat. „– Az élet
nép ellen. Beszéltek nekik Nagy-Oláhországról, amelyik innentől nagyon furcsa. És én rájöttem akkor, azon az éjszakán a halott ember
kezdve egészen a hegyeken túlig terjed. Elhitették velük, hogy nem mellett, akit én öltem meg s az asszony mellett, aki csöndesen sírdo-
igaz, amit a nagyapáik mesélnek, nem egy távoli házból vándoroltak gált a sötétben és elmondott mindent, úgy, ahogy volt. Rájöttem ak-
ide életet keresni, hanem itt voltak örökké és övék volt minden föld, kor, hogy nincs semmi értelme az egésznek. (…) az élet elrontott dol-
csak jöttek a magyarok és leigázták őket, rabszolgává, igavonó ba- gait nem lehet jóvá tenni azzal, ha tovább rontjuk a dolgokat…” (148.
rommá tették őket. (…) Aztán kigyúlt a tűz. A jobbágyok felszabadul- o.) Ezek a gondolatok vezetnek el a harmonikus, romantikus, ember-
tak. (…) a telepek népe megszállta a vendéglátó földet, elűzte, megti- séges magyar nemzeti állam diadalához:
porta, megcsúfolta a kenyéradókat s megtűrt vendégből házigazda „– Éljen az eljövendő szabad Magyarország!
lett.” (69. o.) A nemzetes asszony is felállt.
A történelmi igazságtalanságok közé tartozik, hogy a bevándor- – Éljen – mondotta csöndesen s szeméből könnyet törült ki.”
ló román nép az ellenség, azok „a tolvajok (…) a Fölséges Császár (150. o.)
kedvenc pórnépei, akiknek el kell néznünk sok mindeneket, úgy
szól a felsőbb rendelkezés.” (101. o.) „A nemzetes asszony elsápadt a Varjassy báró kifejti nemzetszemléletét. Ez a regény az arisztokrá-
méregtől. (…) Kötél kell a nyakukba s ott az erdőn fölhúzni va- cia és a magyar paraszt közös nemzeti érdekeinek a gondolatára épül,
lamennyit!” (104. o.) „Valaki hangosan megszólalt: – Fel kellene ami egyben Wass Albert műveinek nemzetszemlélete. Következtetése:
kötni valamennyit. Bitangság rámenni arra, ami a másé! Mindnyá- közelebb kell élni a parasztokhoz. Elmondja, hogy nem fog újabb kas-
jan helyeseltek.” (109. o.) télyt építeni. „Innen induljon ki az új élet, erről a tanyáról. S maradjon
A könyvben elszabadul a történelmi horror. Megjön az egykori is itt. (…) Akkor a mienk lesz ez az élet. Mienk. Magyaroké. – Mert ott
szomszédja, aki elmeséli, hogy a családját kiirtották az oláhok. „Mind kezdődött a baj (…) a kastélyoknál. (…) Nem lehetett elég mélyen lelát-
egy szálig, István… Anikót s a három gyermeket… kínos… ocsmány ni belőlük, csak mind fölfelé lehetett látni. Le nem a földre, ahol a gyö-
halállal… míg én odavoltam… verekedni… azt mondják hosszasan kí- kere van, ahol a nemzet gyökere van. Idegen bútor, idegen függöny,

250 251
idegen szőnyeg, idegen, idegen, idegen: ez volt a kastély. Mind maga- ha nem szólítja másként őket, mint Krausz úr, és Krauszné asszony.
sabbra került a földtől, mind messzzebb, mind messszebb (…) a kasté- Egyszerűen nem vesz tudomást a szerzett rangjukról. Pedig bemutat-
lyokat nem szabad többé fölépíteni.” (152. o.) Ebben a nemzetszemlé- kozni jöttek, mert megvették a szomszédos birtokot és a kastélyt,
letben megmarad a földesúr vezető szerepe. A polgáriasodó, kényel- amely korábban Túri István gróf tulajdona volt Cegőn. Jellegzetesen
mesebb életformát nyújtó „kastéllyal” szemben a „nemzeti” tanya ro- lenéző, sértő párbeszédben gúnyolja a fiatalabbat a nemzetes asz-
mantikáját hirdeti. Polgárosodásról nincs szó ebben a nemzetképben, szony. A leírásban arra törekszik a szerző, hogy a fiatalasszony visel-
hanem romantikus kivonulásról: vissza a tanyára. És csak a magyar kedése legyen a butább, és ne Varjassyné megjegyzésein döbben-
van, mindenki más vagy szolga, vagy ellenség. jünk meg.
Aztán megjelenik még egy negatív „kategória”, az egykori desz- „– Eduárd már előre számított erre a vételre s aszerint rendezte a
kakereskedő, Krausz Móric fia, aki bárói címet szerzett, „Baron dolgokat… Eduárdnak nagyszerű szimatja van az ilyen háborús világ-
Eduard Sokoly-Krausz”. A következőképpen adja elő Sokoly-Krausz ban…
báróságának a történetét. „Amikor született, egy előkelő angol úr járt – Mindenki azzal a fegyverrel küzd lelkem, ami természetéhez s
vadászni a görgényi hegyekbe, s mivel Móric egy meglőtt medvét rangjához illik. Ki orral, ki karddal – bolintott hűvösen Varjassyné.
szállított le szekerén az angolnak, egy valóságos aranyat kapott. „Há- (…) A nemzetes asszony bosszankodott magában, minek kellett ezek
lából és tiszteletből Eduárdnak nevezte el a fiát. S a név, úgy látszik, ide jöjjenek és minek éppen most (…) de neki dolga van, ki tudja
szerencsét hozott. Krausz Eduárd addig hordta a deszkát a görgényi azok a tolvaj cigányok mit csinálnak ezalatt a csűrben, biztosan csak
hegyekből Szászrégenbe, amíg valami építkező mágnás vele szállít- lopják a napot…
tatta a kastélyhoz való faanyagot. Ezen szépen keresett, közben ösz- – (…) Bizony mi magyarok szegények vagyunk most és csak sze-
szeismerkedett valami osztrák urakkal, akik nagyobb erdőket vettek gényesen élünk. Túróspuliszkát főzettem mára…
kitermelésre és őt bízták meg a munka keresztül vitelével. A kereset- – (…) Olyan az, lelkem, nálunk is, mint amilyen a maga derék pa-
ből fűrészmalmot épített, erdőket vásárolt, szállította a fát a kastélyok- pájánál volt, Toplicán – hűtötte le kurtán a nemzetes asszony.
nak, városoknak s aztán az osztrák urak révén megbízást kapott, Báró Sonkoly-Krausz Eduárdné, született Rosenbaum Hermine
hogy a kancellár részére vadászházat építsen a hegyek között. A va- hirtelen elhallgatott a toplicai kis szatócsboltra való visszaemlékezés-
dászházból valóságos kastély lett, a kancellár meg volt elégedve s től. Szakállas apja s lompos anyja jutott az eszébe, kik örökösen
Krausz urat felvitte Bécsbe magával. Huszonnyolc éves volt akkor és pecsétes ruhában jártak és egyáltalán nem volt érzékük az előkelő
abban az évben vette el feleségül Herminét, a toplicai szatócsbolt élethez.”
szurtos kis pultja mögül. Épített néhány vadászkastélyt a császárnak A látogató észreveszi, hogy nem fogadják szívesen és búcsúzik.
is, tiszta fából, görgényi minta és saját élénk fantáziája szerint és a csá- „Sajnáljuk, hogy kedves férjét, az én derék István barátomat nem ta-
szár is meg volt elégedve vele. Részt vett valami pénzügyi manipulá- láltuk itthon, de majd átméltóztatik adni neki legmelegebb üdvözle-
cióban, kölcsönt szerzett a megszorult birodalomnak és érdemren- tünket.
det kapott. Egy Sokoly nevű vén, részeges agglegény, néhány száz Barátod a hóhér, mérgelődött magában a nemzetes asszony, hallj
aranyért megajándékozta a nevével s a jólelkű császár bárósággal tol- te oda, de felkapott a fára ez a deszkás zsidó.”
dotta meg. Így lett az öreg szászrégeni deszkakereskedő Krausz Mó- A nemzetes asszony nemzeti szemléletére jellemző az alábbi fej-
ric tata Eduárd nevű fiából négyesfogaton járó előkelő főúr.” (155. o.) tegetése: „A nép olyan, mint a birka, tiszteletes úr. Ha jó pásztor tereli
A látogatóba érkező házaspár viselkedése visszatetszést kelt a ré- őket, mennek engedelmesen s meg is híznak mellette. Ha hitvány a
gi arisztokratákban, mert a felkapaszkodott előkelőségekre jellemző- pásztor, elbitangol a nyáj.” (167. o.) Idegengyűlölete engesztelhetet-
en, nem találják meg a közös szót, és a báróné érezteti is ezt velük. So- len: „Kinek apja elesett a hazáért, bátyja idegenben bujdosik s ő az-

252 253
alatt osztrákkal áll össze, osztrák katonával, vérének ellenségével, az „– Nem is mondtad Minka: mit csinálnak a szomszédaink?
olyanért ne búsuljon senki. Még az anyja se sírjon az olyanért. Férges – Kik?
az, akinek hullani kell, hogy tiszta maradjon tőle a fa…” (173. o.) – Hát Cegőn, ez a Krausz, meg Detrefaluban az osztrák… [Erdély-
A mezőségi falvakat két csoportra osztja a szerző: vannak „jóked- ben nem használnak határozott névelőt a nevek előtt. Itt világos,
vű” falvak, amelyek derűs széles völgyekben tanyáznak, és vannak hogy az „a Krausz” az „a zsidó” helyett áll – Á. V.]
szomorú, sőt rosszkedvű falvak, olyan félrevonulók, zárt katlanok- – Páváskodnak – vágta ki kurtán az asszony. (…)
ban meghúzódók. Amikor az egyik faluban megszólítottak valakit és – Hát a zsidó?
az nem válaszolt, a közismert erdélyi románokat sértő kifejezéssel – A zsidó? Csak az kellett volna neki, hogy ide jöjjön. Sze tudom
nyugtázza a helyzetet: „– Szőrösnyelvű ez, nem érti a szót – békét- én, honnan akadtak maga nyomára…! Sok mindent tudok én arról a
lenkedett harciasan Minka asszony.” Ebben a könyvben a XX. száza- zsidóról! Ide nekem ne is jöjjön!” (42. o.)
di, két világháború közötti román és magyar irodalomból ismert (L. Mihály, a szolga is úgy beszél a románokkal, mint az ura: „– Hát
Rebreanu, O. Goga, Szabó Dezső stb.) szemléletéhez közel álló, anti- te Tódor, nem röstelled ide dugni a képedet? Összeütöd a fejedet a
szemita légkőrt árasztó, nemzeti parasztromantika eszményét vetíti dászkálotokkal, hogy a pokol sülyesztené el a fajtáját is.” (68. o.) A
vissza a XIX. század második felébe Wass Albert. Könyvében a báró „dászkál” (dascăl) román szó, tanítót jelent. Nem kölcsönszó a ma-
saját maga szánt. „Varjassy István fogta az ekét, izmai megfeszültek, gyar nyelvben, más vidékeken nem ismerik.
ahogy a földbe benyomta, marka szorította a durva fát s a lelkében Pohlenberg osztrák megvette a szomszédos birodalmat, de vele
valami nagyon szépet érzett (…) Az első barázda indul a keze alatt, jó viszonyt alakított ki, még akkor is, ha – amint mondta – ellenségek
hogy meghódítsa a földet, az életet, az újra föltámadó jövendőt.” voltak. Jellemző szerkezeti megoldás, itt is az osztrák fejti ki a jó vi-
(185. o.) szonyuk kialakulásának az okát: „A háború az eltelt. Maga is katona
volt, én is katona voltam. Mindketten kötelességünket teljesítettük.
A Mire a fák megnőnek II. kötete azzal kezdődik, hogy a bárót le- Amit az ember mint katona végez, az a privátéletre egyáltalában nem
tartóztatják, mert kiderül, hogy huszárkapitány volt 1848-ban és az vonatkozik. Én, mint katona akkor is tiszteltem magukat, amikor
osztrák csapatok ellen harcolt. Ezután Kufsteinba címezik neki a le- szemben állottunk.” Homéroszi helyzet. Az osztráknak természete-
velet. Elmenetele előtt a gyermek megkérdi, hogy mikor jön haza. A sen megengedi, hogy „kedves rokonnak” szólítsa, a zsidó, aki kedves
fákra mutat: mire azok megnőnek, én is itthon leszek. Ezért a máso- barátomnak titulálta, azt már kikérte magának. A legjobb szándék el-
dik kötet címe: Mire a fák megnőnek. Feleségének hátrahagyja: „Ne lenére, az erdélyi magyar nemzetszemléletnek ellenségként kell te-
feledd a célt egy percre sem: mindent visszaszerezni.” Négy év múl- kintenie az osztrákra. „Ezt semmiféle fordulás nem rázza le rólunk.
va szabadul. Az osztrák börtönre nem veszteget sok szót a szerző. Az ilyen ember a legveszedelmesebb, nekünk magyaroknak.
Mindössze egy fél lap az egész. Az újra találkozás romantikus sablon- – Miért gondolja ezt?
ja a következő: „És ebben a pillanatban kicsapódott a ház ajtaja és ott – Mert rokonszenves és tiszteletreméltó.” (76. o.)
állt a tornácon az asszony égőpiros arccal és két kezét a szívére szo- Ehhez nem szükséges magyarázatot fűzni: még az is veszedel-
rítva. Egy másodpercig nézték egymást. Az asszony a tornácon, sová- mes ebben a nemzeti konfrontatív képben, aki „rokonszenves és tisz-
nyan és égőpiros arccal s két keze a szívén.” Megtudjuk azt is, hogy teletreméltó”. A román vagy a zsidó ugye nem lehet se rokonszenves,
kik az új ellenségei. Nem annyira a fogva tartó osztrákok, hanem se tiszteletre méltó. Mégis veszélyesek azok is a magyar nemzetre
amint az egykori osztrák elöljáró elmondja neki, hogy a (román) pap nézve. Folytatódik a nemzetek harca. Szőke Gyurinak a román pópa
és Sonkoly-Krausz (a zsidó) jelentették fel a bárót. felajánlja, hogy földet ad, ha átáll az ő vallásukra. Varjassy amikor
A kötetben körvonalazódik a differenciált előítélet. megtudja, „lekent Gyurinak egy olyan pofont, hogy menten falnak

254 255
esett. Utána másikat, hogy eldűlt, mint egy csutak, az eresz földjén.” ben így elmélkedik: „ki tudná azt, hogy mennyi magyart rejtenek
(79. o.) Ezt teoretikus következtetés zárja. „A császár meg az oláhok... ezek a dombok magukban, mennyi jó magyar csontot. Jó volna mind
azok veszik el a szegény magyar földjét (…) S mentül jobban műveli, előkotorni őket, életre hívni, kedvet lehelni beléjük az élethez: jó vol-
annál szívesebben veszik el.” na bizony. Mert a temetőkben már-már több az idegen csont, mint a
Aztán jön a nemzeti megmentés: a tettleges konfrontációra való magyar. (…) be lehetne kerítni magyar sírokkal a falut, jól bekeríteni.
uszítás. „A dobajiakon aztán hamarosan meg is látszott az új pap. Az- Hogy a sok magyar fejfa megvédje a kevés élő magyart az idegen éle-
zal kezdődött, hogy kiverték az oláhokat az úrbéres legelőről. (…) há- tek ellen.” Ezek szerint, a magyar főispán nem mindenkinek a függet-
rom oláhnak betörött a feje. (…) A nemzetes asszony két szép ártány- len, liberális elöljárója, hanem a magyar nemzeti hatalom képviselő-
süldőt küldött örömében a papnak. (...) Aztán egy embernek, aki át- je, aki szemben áll az idegen „életekkel”. Ez a pártatlan magyar köz-
tért oláh hitre, meggyulladt a háza. (…) Kigyulladt s leégett porig. Né- igazgatás pozitív képe a századfordulós Magyarországon! „Évszá-
hány nap múlva kigyulladt egy másiknak is. A nemzetes asszony zadok alatt (…) más urat, mint Varjassyt nem szolgáltak ezek a dom-
most már szép üszőborjat küldött.” (91. o.) bok soha. Most mégis mást szolgálnak. Nem is urat, hanem parasztot.
A fenti, bosszúszomjas (mai szóval terrorista) leírásban elfelejti a Nem is magyart: abból is oláht.” Jellegzetes értékskála: felül a magyar
szerző, hogy a nemzeti képzelet szerint, a békés, jóságos magyar nép úr, alatta a más nemzetiségű úr, még alatta a paraszt, és a legalján a ro-
nem gyújtogat. mán paraszt. Hierarchikus a nemzeti „egység” gondolata is, felül az
Varjassyékban olyan nagyfokú a román gyűlölet, hogy amikor az úr, alul az örök paraszt.
1867-es kiegyezés után a románokkal szavaltatják a „Talpra magyart”, Megtudjuk, hogy a régi időkben a Varjassyaknak váruk volt és
a nemzetesék kikérik maguknak, és szégyennek nevezik. Érveikben „magyar” várjobbágyaik voltak. „Vajon ott is, akkor is mi volt a hiba?
nem abból indulnak ki, hogy miért aláznak meg egy románt azzal, A rendszer? A jobbágyság? Bizony aligha. Ahol jó volt az úr, jó sora
hogy magyar nemzeti verset szavaljon, hanem: „Hogy a mi legna- volt a jobbágynak is, ahol rossz volt az úr, ott rossz sora volt. Túl rend-
gyobb nemzeti költőnk szavainak elmondására nem talált a szavak- szereken, így volt ez mindenhol és minden időben: jó jegyző jó falu.
hoz méltó magyar gyermeket, hanem elkiabáltatta egy olyannal, aki Jó minisztérium fölemel egy országot, rossz minisztérium elpusztít
minden percben kész volna legyiklolni a magyart…!” (122. o.) „– Ku- egy népet.” (12. o.) Történelmi és társadalmi szemléletére jellemző,
tyából nem lesz szalona! (…) – Na, jól néznénk ki, ha ezek kellene hogy a demokratikus intézmények ellenőrző mechanizmusáról, a vá-
talpra szökjenek a magyar szabadságért.” Ez a nemzetszemlélet, ame- lasztáson alapuló polgári társadalom eszméjéről nem is hallott, csak
lyet visszavezet az 1848-as forradalom idejére (utalás Petőfi versére) a feudális kényuraktól függő életről, az úr vezette paraszt hasonlatát
kirekesztő nemzetszemléletre épül: el sem várható, hogy egy román vetíti ki az államalakulatra: helységek vezetőire, minisztériumra. A vá-
küzdjön a magyar forradalom eszméiért. A közös szabadságért foly- lasztás ugyan megjelenik majd, mint úri furfang és nemzeti harc esz-
tatott küzdelem helyett más célt – XX. századit – jelölt ki Varjassy: köze, de nem módosítja ezt a romantikus nemzetképet, csak ellen-
„Megmenteni a magyart! (...) A mi nemzetünk sorsa (…) a falvak népe pontozza az eszményit, mindössze arra jó a választás is, hogy az em-
között, s a termőföldön, mely életet ad.” (131. o.) berek elforduljanak az eszményi úttól, és idegeneket szolgáljanak.
Minden a nemzeti harc jegyében zajlik: a „Császár” vette el ezeket a
földeket valamikor a rebellis Varjassyaktól, s telepített reá hű románo-
A kastély árnyékában kat, hogy szolgálnák őt a magyarok között. Tehát a magyar uraknak
nem az volt a hibájuk, mint ahogyan más műveiben elmeséli az erdélyi
Ez ismét tájleírással kezdődik, Varjassy Gábor főispán, az előző történelmet, hogy például az ő ősei is elküdtek egy embert a hegyeken
regény főszereplőjének a fia utazik a szánon Szamosújvárról, s köz- túlra, aki hozott román munkaerőt, mert elnéptelenedtek a falvak a jár-

256 257
ványok és hadjáratok miatt, hanem a szabadságszeretetükért büntette a képzeli el. A nemzeti romantika azonnal megszűnik, amikor a lánya
császári hatalom a magyarokat a nemzeti föld elvesztésével. Ezek sze- jövőjét tervezi, és visszatér a konzervatív arisztokrata szemlélet: „Vala-
rint, alapvető és feloldhatatlan igazságtalanságból jelennek meg a romá- mi tanyai félparaszt ne merjen szemet vetni rá.” (20. o.)
nok a magyar földeken, elvette tőlük a császár. Ezt az igazságtalanságot Itt is megjelenik a Wass Albert regényeiben leírt „tipikus” zsidó:
kellene helyrehoznia a főispánnak, de az az öreg Varjassy szerint nem „Valahonann jött egy kis vörös zsidó. Móricnak hívták” (21. o.), és
képes rá, mert már más, idegen eszményeknek hódol, felépítette a kas- egyszerre tért hódít a polgári demokrácia és az egyenlőség gondola-
télyt, eltávolodott a nemzeti tanyák eszményétől. ta, de megfelelő távolságtartással, némi iróniával írja le a szerző. „In-
„Bocskoros ember állt az út szélén, s levett süveggel nagyot kö- dul a polgárosodás, fejlődik a társadalmi élet. Már van a faluban jegy-
szönt a főispáni szánnak. zőcsalád, tanítócsalád, kereskedőcsalád, van postáskisasszony, van
– Szarut muná la mariásza! segédjegyző, mind a polgárságot képviselik Varjason, a magyar pol-
A főispán bosszúsan köszönt vissza magyarul.” gárságot. Vasárnap kiöltözve lehet látni őket az utcán, építik a maguk
kispolgári életét a falu makacs testében (…) végül megtanítják embe-
Nem tudjuk meg, miért bosszankodik azon a főispán, hogy ro- ri módon élni a parasztot. (…) Hogy egyelőre a jegyző tanult meg ro-
mánul köszöntik, de elmélkedésével a magyar nemzeti liberális mánul (…) Hát a kezdés, persze, sohasem könnyű. Na de majd, majd…
szemlélet híveit akarja jellemezni az író: „Mert mi volt a hiba? Két vég- [Hogy milyen fenyegetést tartalmaz ez az utolsó félmondat? Kiderül.
letre szakadt a magyar. Csak paraszt volt és úr. Az egyik nagyon lent, Előbb a demokratikus szólam:] Mindenki egyformán polgára ennek
a másik nagyon fönt. A kettő között semmi. Hát most ez a semmi las- az országnak, akár magyar, akár román. Egyformán fizet adót, egyfor-
san föltelik, föltöltődik, erős polgári társadalom alakul, virágzó ipart ma jogai vannak. Senki se érezze azt, hogy különbséget tesznek köz-
és kereskedelmet fejleszt, városokat épít, kultúrát virágzik és gazdag- te s más ember között. Erre ő figyelmeztette a jegyzőt, s az ügyel reá.
ságot terem. Lassan megtelik az ország dolgozó magyar polgárral, aki (…) Cél az, hogy becsületes, szorgalmas és engedelmes polgárai le-
semmiben sem marad mögötte a német, angol, francia polgárnak, gyenek az országnak. Hogy milyen nyelven beszélnek, az most nem
sem észben, sem tehetségben, sem pedig szorgalomban. Hogy né- fontos. Érezze jól magát mindenki, gazdagodjon, legyen megelége-
hány falu elveszett a Mezőségen? Majd nőnek helyette városok (…) dett. (…) Ami a többi dolgot illeti, nyelv, nemzetiség, az majd jöhet
vasúthálózat köti össze, nyílt út vezet a tengerig, melyen a magyar ke- azután. Rendre, rendre.” (22. o.) Tehát előbb legyenek demokratiku-
reskedelem hódító útjára indulhat, mint hajdan Attila a világ ellen. sak a keretek, majd rendre, rendre megnyirbálják a demokratikus jo-
Fejlett közigazgatás, erkölcsös vezetők, nemes célokért hevülő ifjú- gokat, és áttérnek a kizárólagos nemzetállami formára, amelyben a
ság, szorgalmas ipar, tiszta kereskedelem, sokgyermekes, jómódú legfontosabb, hogy mindenki magyar legyen és magyarul beszéljen.
polgárság: ez a magyar jövendő. (…) Hogy vannak még ellenségei a Ismét felmerül, hogy az oláhok bűnösek. „Oláhok gyújtották föl. Olá-
magyarnak? (…) Gyönge ember az, akinek ellensége sincsen. A bécsi hok rabolták ki és döntötték le a kastélyt, az istállókat, az egész ud-
ellenség? Azzal majd megbirkózik a magyar föld, a tudományosabb vart. A templomot is… igen, a magyarok templomát is.” (35. o.) A re-
gazdálkodás. (…) A befurakodott és elszaporodott idegen paraszt? gényben sugallt nemzeti igazságtalanság, hogy a románok nem nyer-
Hát az majd megmarad parasztnak, túrja a földet tovább faekével, ték el méltó büntetésüket, sőt. „Ma is itt élnek. Jól élnek, vígan. S gaz-
úgy, mint nagyapái. A tudományos gazdálkodásra ránevelt magyar dagodnak, szaporodnak. Titkos forrásokból jön hozzájuk a pénz, s
paraszt majd fölvásárolja később földjeit, s vagy fölszívódik közéje, veszik meg a magyarok földjét, s veszik el a nyelvüket, a vallásukat.
vagy szétvándorol munkát keresni, s eltűnik észrevétlenül, úgy aho- (…) Ezt nevezik új magyar föllendülés korának?”
gyan jött.” (13–14. o.) A polgárosodás eszméjét a romantikus nemze- Milyen megoldást talál a nemzeti konfrontációra? Csakis azt, hogy
ti egység és a „befurakodó” idegenek elleni konfrontáció jegyében a románok önként távozzanak Erdélyből. „És bizony talán jobb lenne,

258 259
ha a sok Joszup, Tódor, Gavrila és Juon egy szép napon fölkerekedne Hogy vigyázza, gondozza, irányítsa fejlődésében a maga vérmérsék-
mind, és csöndesen visszamenne oda, hegyeken túl, az elhagyott hazá- lete, tudása és hite szerint.” (47. o.) Nem tudjuk, vajon amikor a szer-
ba, mert mindenki csak ott élhet emberhez méltó életet, ahová Isten te- ző ezeket a kirekesztő nemzeti elméleteket leírta, annyira tudatlan
lepítette, s nem ahová magától tévelyedett. Ez a föld nekik mindig ide- lett volna, hogy nem jutott eszébe, hogy Petőfinek, akinek a nagy ma-
gen marad, és mindig ellenség egy kicsit, és hiába szűnt meg a job- gyar versére hivatkozik, „ereiben a tót véren kívül lelkes magyar érzé-
bágyság, hiába vetettek tüzet annyi tetőre: mégis cselédnek érzik ma- sek csörögtek”?
gukat, az idegen föld cselédeinek (…) Mert van valami a földben, és van Wass Albert könyveiben a legszélsőségesebb nemzeti gondola-
valami a levegőben, ami nem az övék. (…) Hiába szerezték meg a föl- tokat mindig a református papok fogalmazzák meg. A pap mondja a
det, a föld nem ragaszkodik hozzájuk, a föld számára mindig idegenek főispánnak: „Hiába élünk felszabadult Magyarországon, a Kárpátok-
maradtak, s ezt érzik, s ezért egy kicsit mindig honvágyuk van valami tól egészen az Adriáig (…) még mindig csak az oláhok uralkodnak,
után (…) Nem tudnának uralkodni ezen a földön úgysem, még azon a meg másféle idegenek. (…) oláh pópák és oláh gazdák kezében van
kevesen sem, ami az övék. Mert nem érzik otthonuknak ezt a földet, még mindig a mi népünk. Meg mindenféle idegenek kezében. Kik
igazán otthonnak, vérükből és húsukból való otthonnak.”(43. o.) hol intéző, hol jegyző, hol ennek, hol annak a képében reánk nehe-
„És ezen a földön sem az élet, sem az igazság nem a Joszupoké, Tó- zednek, s nem segítik a magyart, mert ők sem magyarok. (…)
doroké, Mitruké (…) Csúnya tréfát űztek velük, messzi császárvárosban Aufbauerek, Franyek, Brencsák: ezek ma a magyarok méltóságos
székelő idegen urak (…) Elhitették velük, hogy ez az igazi hazájuk (…) uram, a Kárpátoktól az Adriáig.” (68. o.)
ez az igazi otthonuk, csak kitúrták belőle a magyarok: s ők szegények A főispán ugyan kioktatja a papot, a polgári, befogadó nemzet-
elhitték a mesét (…) segítettek gyöngíteni egy másik nemzetet.” (45. o.) szemléletnek megfelelően, hogy amiért valakit más néven neveznek,
Tehát megjelenik az egy az igazság, a kizárólagos magyar igazság fogal- attól még lehet jó magyar. „Azon kell legyünk, hogy jó magyar érzel-
ma, amelyik a kisajátított térhez társul. Itt nem lehet igaza, tulajdona, va- mű magyarokat neveljünk belőlük. Ez a Szent István-i Magyarország
gyona más népnek: csak a magyarnak. Ez az igazság. alapgondolata, tiszteletes úr.” A pap jól ismert válasza: „Kutyából
Ha békésen nem megy a szétválás, akkor erőszakkal kell meg- nem lesz szalonna sohasem.” A szerző nem döbben rá arra, hogy
tenni: „Kellene jöjjön valaki, ki egyszer eltépje ezeket a bilincseket amikor a főispán szavaiban említett Szent István-i Magyarországot a
erős és kegyetlen kézzel, még akkor is, ha hússal együtt szakad ki be- nemzetállam tulajdonságaival és annak kihangsúlyozásával állítja esz-
lőlük, megmarkolja őket és vigye, mint eltévedt gyermeket szokás ha- ménynek, támpontot nyújt a román nacionalistáknak, akik azzal uta-
zavinni.” (46. o.) (Az ilyen mondatok utalnak arra, hogy az író kevés- sították (utasítják) el a magyar emberjogi, kisebbségi kéréseket, hogy
bé ismeri a magyar mondattant.) minden magyar csak a Szent István idején létezett, akkori kiterjedésű
Nemcsak a zsidót nézi le, hogy befurakodik a magyar társada- „nemzetállam” visszaállítására törekszik, tehát el kell utasítani min-
lomba, hanem a szlovákot is. A jegyző „ereiben a tót véren kívül lel- den kérelmet. Wass Albertet a huszonkét év kisebbségi élete nem ta-
kes magyar érzések is csörögtek (…) Ez a szívós és kötelességtudó nította meg semmi másra, csak a gyűlöletre és a revans gondolatára.
osztály a maga idegen oskolákból összeszedett zagyva műveltségével Az osztrákot befogadják, mert közös ellenséget találnak, aki el-
késznek mutatkozott arra, hogy lassan mindenhova befurakodjon, el- len kell küzdeni: a románt. „Egyenes lelkű ember volt Pohlenberg bá-
lepje a falvak felszínét és a kisvárosokat, idegen kiejtésű gyermekei- ró és hamarosan megszerette magyar szomszédait. Megismerte őket,
vel lelkesen szavalta a Talpra Magyart, s országot alapítson magának megtetszett gerinces bátorságuk, ahogy az osztrák és cseh hivatalno-
a tudatlanság sivatagjában. Hogy megtöltse a falavakat idegen sza- kokkal szemben viselkedtek, s a hivatalnokféléket katona létére ma-
vakkal, színekkel, fogalmakkal és gondolatokkal (…) a közfelfogás ga sem kedvelte. (…) – Ja, die párásztok, die oláh párásztok, ver-
diktátorává nőjjön, és kezébe vegye a sarjadzó magyar életet (…) dammt noch einmal! Mind felákásztáni kellene!” (75–78. o.)

260 261
Az apa nemzeti szemléletének alapja, hogy közel kell lakni a kapta saját ötletének lendülete, hogy már azt sem veszi észre: idegen-
néphez, tanyára kell költözni. A fia, a polgárosodás híve felépíti ismét gyűlöletének kivetítésekor, a gyűlölt nép saját maga követeli „öljék
a kastélyt, kényelmesen akar élni, civilizáltan, gyerekeit iskoláztatni, meg, pusztítsák ki”. Ez olyan, mintha a zsidók maguk kérnék, vigyék
és nemzeti elméletei ellenére, a liberális polgárosodás híve. Azonban el őket Auschwitzba! Bármilyen furcsa, ez utóbbira is volt példa az an-
az író néha kiesik ebből a gondolatvilágból, és az öreg Varjassy elmé- tiszemita sajtóban. De maradjunk a román–magyar viszonynál, és
letét tükröző szavakat ad a fia szájába: „A főispán rosszkedve még- idézzünk egy későbbi beszélgetésből. Egy román pap és a magyar
sem oldódott föl. Érezte, hogy a ház levegője idegen, semmi köze a pap beszélgetnek. A magyar mondja: „Az úr fajtáját én nem szeretem.
földhöz, melyen épült, s az országhoz, melybe tartozik. Idegen és Nem biz én. Még ha báránybőrbe búvik, akkor sem. Az úr se szeres-
mindenen kívülálló, akár egy elátkozott sziget. S akik benne vannak, se az enyimet, s akkor rendben leszünk.” A román pap válasza: –
mégis uralkodni akarnak földön és országon.” (80. o.) Kolléga úrnak biblia van az asztalán és gyűlölet a szívében.” (145. o.)
A szerző úgy véli, hogy a románok bűneinek a felsorolása meg- Eltekintve attól, hogy a magyar pap stílusa nem sok iskolázottságról
győzőbb lesz, ha a saját vallomásukra építi a szöveget. Ettől, mint a tanúskodik, a szerző az ő igaza felé hajlik, ezt erősíti meg a nemzetes
korábbi esetekben is láttuk, nem hitelessé, hanem még hihetetleneb- asszony is, aki szintén belekeveredik a „filozófálgatásba”: „Itt csak a
bé válik a történet. A román pópa bevallja bűneit a főispánnak: „– Bá- magyarnak van jussa a kenyérhez, másnak senkinek. Németország-
ró úr (…) amit én tettem, azt megtette volna más is. Mindenki, aki ro- ban a németnek, Angliában az ángolnak és Oláhországban az oláh-
mán. Hogy fölgyújtson egy kastélyt, amiben urak laknak, magyar nak van jussa. De itt csak a magyarnak, érti?” (151. o.) Wass Albert na-
urak. Én fölgyújtottam. Én s a falu. Ezt a kastélyt, itten, fölgyújtottam. gyon jól tudta, hogy a két világháború között, még a mai napig is fel-
(…) Én néztem és örvendtem. És én is fekete lettem, báró úr. (…) nem bukkanó, a magyaroknak szánt román sértések között éppen az sze-
lesz itt többé kastély és a románok lesznek az urak ebben az ország- repelt, ami ellen hevesen küzdöttek, hogy „taci, mănânci pîinea
ban. (…) Az Isten építette föl, hogy engemet legyőzzön. És most itt a românească!” (hallgass, amíg román kenyeret eszel!). Ezért furcsán
kastély, éppen úgy itten van, mint azelőtt… csak énbelőlem lett bűnös hangzik az erdélyi olvasónak hallani most a magyartól ugyanazt a ki-
ember, fekete kezű ember, fekete arcú ember… énbelőlem… és a falu- rekesztő, igazságtalan érvet, ami a terület (föld, ország, politikai hata-
ból, a románokból.” (90. o.) A főispán következtetése: „ebből megta- lom) birtoklása viszonyán alapult, a tulajdonos, birtokos (nép) „ke-
nulhatja mindenki, hogy az igazság ellen nem lehet fegyverrel támad- gyelemkenyerén” él a másik nemzet. Ezt a két világháború között a
ni. Mi nem bántjuk a románokat. (…) Szabad országnak minden né- románok vágták a magyarok fejéhez, most a szerző mégis az egyet-
pe egyformán szabad.” (91. o.) len magyar igazságként hangoztatja. A pópa tovább érvel:
A történet még hihetetlenebbé válik, amikor a pópa egyenesen „– De könyörgöm, ha a bibliában ez így van…
az üldözési mániába akarja kergetni a főispánt: „Hát nem látja, báró – A bibliát a zsidók írták, nem a magyarok. (…) A zsidóknak per-
úr, hogy itt újra tűz lesz és újra tűz lesz, és ameddig a világ fennáll, sze, hogy mindenhol jussuk van a kenyérhez, persze. Bolondok len-
mindig csak tűz lesz, ha a bűnösnek örökösen megbocsátanak? Én nének, ha nem azt mondanák. De nekünk nincs mindenhol jussunk,
azt akarom, hogy az én népem elmenjen innen! Én azt akarom, hogy érti? (…) És másnak se legyen közöttünk jussa!”
az én népemet elűzzék innen, elverjék innen, ha kell, megöljék, ki- A református pap uszító prédikációkat tart, aminek gyakorlati kö-
pusztítsák, csak hogy elkergethessék innen! Mert ennek a népnek vetkezményei is lesznek. „Az új magyar kereszténység hatása aztán ha-
nem itt van a hazája, báró úr! És akármilyen igazságos is legyen egy marosan meg is mutatkozott. Az erős Isten Holó János által tolmácsolt
ország, ha másé, akkor nekem nem lehet hazám! És jaj az olyan nép- parancsára három legény, név szerint Balla Mihály, Szigyártó Imre s
nek, amelyiknek nincsen hazája! Annak fekete lesz a keze, és fekete Székely Ferkó egy vasárnap délután úgy kitakarították a kocsmából a
lesz az arca, mert el kell adja lelkét az ördögnek!” Itt a szerzőt úgy el- románokat, hogy négynek közülük betörött a bordája, s

262 263
Szamosújvárra vitették magukat orvosi látleletért. (…) A románokat ki- Azt lehet tudni, hogy 1943-ban ez a szemlélet tökéletesen megfe-
hányták a közbirtokossági legelőből, melybe harmincegynéhány év- lelt a „hivatalos” elvárásoknak, sőt az a teória is közismert volt Szekfű
vel ezelőtt befurakodtak. Fél falu ment fél falu ellen, mikor az oláhok Gyula óta, hogy Magyarországot a XIX. század végi befogadó nem-
ki akarták hajtani rá a maguk marháit. Árpád, Botond, Zuárd próféták zetszemlélet, az idegenek (zsidók, kisebbségek), és a polgárosodás
szellemében maga János pap is ott volt az ütközetben, irdatlan fustélyt tették tönkre. A konfrontatív nemzeti harc az ősi földért, a vér, a gyö-
lóbálva feje fölött, s úgy látszik, mégis volt valami igazság az új dobaji kér és hasonló biológiai metaforákon alapuló stílust is tökéletesen ér-
bibliában, mert rövid harc után úgy megfutamodtak az oláhok, hogy tették, értik azok az olvasói, akik a vérségi levezetésű nemzetszemlé-
még a faluban is alig tudták magukat összeszedni. (…) S Holló János let hívei, de hogy még manapság is vannak irodalomtörténészek,
szelídség elleni tanítása így nyerte első diadalát. (…) A templom töm- akik ezt jónak tartják, az már inkább szociológiai és nem értékítéleti
ve volt, nem úgy, mint régen, mikor még szakállas vén zsidók nyo- kérdés.
morúságáról olvasott föl előttük a pap. (…) Magyarok beszéltek a pa-
pon keresztül az Istenhez, magyarok szájával, úgy ahogy az a szívük-
ben szólott.” (156. o.) A református pap nemzeti kirekesztő beszéde és Ember az országút szélén
tette akkor még nem illett bele a magyarországi nagypolitikába, ezért
az esperes behívja, hogy visszatérítse a szeretet útjára. Így védekezik: Az emigrációban írt első regényei között ezt tartották az egyik
„Való igaz, hogy a szentírás szavait átfordítottam magyarra, mert úgy legsikeresebbnek, mint az Adjátok vissza a hegyeimet! is. A könyv-
van az, nagytiszteletű uram, hogy ami jó volt a zsidók számára, az nek, akárcsak a legtöbb Wass Albert-írásnak az alapkonfliktusa, hogy
nem mindig talál a magyarokra. Krisztus Urunk ha magyarnak szüle- a románok megszállták Erdélyt, Gyulafehérváron nagygyűlést tartot-
tik, bizonyára sok mindent másképpen mondott volna (…) tak és Romániához csatolták a területet, amelyhez hasonlót „ezer év-
– De hiszen ez pogányság, tiszteletes úr! re visszamenőleg” nem talált a „díszkötéses magyar” (43. o.) történe-
– Téved, nagytiszteletű úr. Ez magyarság!” (158. o.) „– Én elsősor- lemben. „Hozzánk csak a hírek jöttek. Hogy itt agyonvertek a romá-
ban magyar vagyok, nagytiszteletű esperes úr, és csak azután keresz- nok egy jegyzőt. Ott élve megnyúztak egy csendőrőrmestert. Amott
tyén. S az én anyaszentegyházam a magyar nemzettel egy test, egy lé- egy magyar földesurat feleségestől, gyerekestől nyársra húztak és ele-
lek s attól el nem választható.” (159. o.) venen megsütötték. (…) Háromszéki és nyárádmenti székely falvak
Amikor a pap megtudja, hogy a „magyar-zsidó” a hivatalos jelölt neve forgott a megriadt emberek száján, ahol nekivadult hegyi-
a képviselő-választásokon, „János pap elszörnyedve meresztette ki a oláhok embertelen kegyetlenséggel pusztítottak ki embert, asszonyt,
szemeit. – Hogyan? A zsidó báró? Ez a Krauszból lett magyar? Ez fog gyereket, s maga a katonaság is segített nekik.” (43. o.)
képviselni bennünket a haza színe előtt?” (161. o.) Az öreg nemzetes A könyvben szereplő földesúr személyes sérelme egyelőre csak
is kifejti a véleményét a zsidókérdésben: „– A zsidó zsidó marad. Nem annyi, hogy a bevonuló román csendőrök elveszik a puskáját és a
a vallás a fontos, hanem a fajta. A vér. Azon pedig nem segít még az magyar zászlót. Ez az érv számtalan írásában megjelenik, de mindig
se, ha húsz pap önti rá a keresztvizet egyszerre. (…) – Csak a vér s a másképpen írja le. (A Kard és kasza című írásban a bukaresti arisz-
nyelv tudja összetartani az embereket s a közös múlt emléke. Ha ez tokrata ismerőseihez fordul és így szerzi vissza.) Legtöbbször az el-
megszűnik, fölbomlik a világ.” (198. o.) vett puska szimbolizálja, hogy nem bíznak a magyarokban, ebből ér-
A fiú ellenkezik az apa kirekesztő szemléletével, és európai nem- tik meg a magyar arisztokrácia szereplői, hogy a magyarok elvesztet-
zetről beszél, de az olvasó is levonhatja a tanulságot, hova vezet ez a ték a háborút a románok ellen. Zavaros biológiai és természeti ha-
„fránya” liberalizmus: a regény végén mind románok telepednek a sonlatokon, elmélkedéseken keresztül fejti ki, hogy milyen jelentős
magyar házakba. minden ember számára az otthon fogalma: „mintha az otthon az em-

264 265
ber második bőre volna, az a külső bőr, amely alatt mindaz együtt sából, senki sem védte meg. Nem lehet tudni, mit ért kaszton. A ma-
van, ami nem hús és csont és ami az embert az állattól megkülönböz- gyarok (mint kaszt?) nem védték meg? A magyar arisztokrácia, vagy a
teti.” (45. o.) román arisztokrácia nem védte meg? Egyrészt a magyarság nem
A nemzeti hős rendszerint ártatlan, sőt szent, akit már nem véd „kaszt”, a román arisztokráciáért viszont az ókirályságba kellett volna
az „egészséges jogrend” és az egész világ összeesküszik ellene. „Ak- mennie, hogy szövetségesekre találjon. Aztán egy érdekes csúsztatás
kor megértettem, hogy az elvesztett háború nem más, mint a kollek- következik, amelyik egyre gyakoribb jellemzője lesz emigrációs írása-
tív önvédelem csődje és a kollektivitás fölbomlása. Éreztem, hogy inak. Nem törődik a tényekkel: „A békeszerződésekben ugyanis egé-
kívül estem a közösség palánkján és magamra vagyok hagyatva, mint szen Romániának adtak oda bennünket, huszonkét hosszú évre.”
a falkából kivert vad, mint a nyájtól eltévedt birka, vagy mint a szám- (57. o.) A történelmi tényektől és dokumentumoktól való ekkora „el-
űzött szent. Hogy kívül rekedtem a jogrenden és csak a két puszta tekintést” igazán ritkán olvashatunk erdélyi szerzőnél. Hogy egy erdé-
kezem, meg az Úristen, aki esetleg még mellettem van. Hogy egy ide- lyi magyar ne tudná azt, hogy a Trianonban aláírt békeszerződésben
gen közösség körébe kerültem, amelyik nem embert lát bennem, végleg csatolták Romániához Erdélyt, nem „huszonkét évre”? Szinte
csupán egy legyőzöttet. Amely közösségben nekem nincsenek joga- hihetetlen. De ő már ismeri a bekövetkezett bécsi döntést, és visszafe-
im, csak kötelességem. Amelyik megbízhatatlannak bélyegez, akár lé hamisít: „Az egyensúly egyszer visszabillen, mert ez a törvény.” Te-
egy útonállót, mert más fajtából való ember vagyok. (…) Éreztem, hát nem az a baj, hogy kisebbségiként elbocsátották az állásából, ha-
hogy kidőlt mellőlem az egészséges jogrend fala, amelyiknek ed- nem az, hogy elvették Erdélyt, amelyet vissza fognak csatolni Magyar-
dig nekitámasztottam a hátamat.” (49. o.) országhoz, mert addig az egyensúlytalanság állapotában van. Akkor
A szerzőnek, amint más regényeiben is láttuk, nem erős oldala majd ismét helyreáll az egyensúly. Ami ezután következik, az minden
az elméleti gondolkodás, így nem veszi észre, hogy a kollektív ártat- Wass-könyv Istenszék-hegyi történetében olvasható. A természetbe
lanság fogalmával szembeállítható a kollektív bűnösségé, amelyet ép- menekülő szép életet él; „vadászik”, pedig hivatalosan nincs puskája,
pen olyan egyoldalúan alkalmaztak a magyarok ellen, mint ahogyan prémeket ad el, pedig nem az övéi az állatok stb. Ugyanezt teszi min-
ő szeretett volna kollektíven felmenteni mindenkit. Ne feledjük, a re- den Wass-hős, aki a természetbe menekül, vagy oda kényszerül. Ebből
gény keletkezésének ideje a II. világháború utáni időszak. A könyv él A funtineli boszorkány hősnője is, de más könyvében is romantiku-
cselekménye viszont a két világháború közötti románok igazságta- san rajong az orvvadászatért. Mindez nem a jogtalanság diadala, ha-
lanságairól szól. nem valamilyen jog előtti állapot, amikor közvagyonnak számított az
Az erdőmérnököt elbocsátják addigi állásából, mert románt hoz- erdő és tele volt a havas igazságos Rózsa Sándorokkal. Wass Albert
nak helyette. Feleségével és gyerekével kiköltöznek a havasra, a szén- egyik önéletrajzi vallomásából268 tudjuk, azért lett erdőmérnök, mert
égetők közé, ott építenek házat maguknak. A romantikus menekülést a román törvények szerint vagyonuk nagy része erdőből állt, és azt
leíró regényíró általában nem törődik azzal a kérdéssel, hogy vajon ki- nem sajátította ki a román földtörvény, mint a mezőgazdasági terüle-
nek a birtokára mennek hősei, amikor a természetbe menekülnek a teket. Tehát megtörténhetett volna az a fenyegető realitás is, hogy ne-
társadalomból. Nem teszi fel a kérdést, hogy kié az a terület, ahol há- tán a saját erdejében találkozott volna a gróf a természetbe menekülő
zat épít? Mint ahogyan a másik könyvében sem kérdi meg, hogy kinek orvvadászokkal. Nem tudjuk, hogy akkor eljárt volna-e ellenük és
a tulajdona volt a hegy, amit visszakövetel. (Adjátok viszsza a hegyei- azonnal felszámolta volna-e a romantikát, vagy sem.
met! című regény.) Ehelyett valamilyen ezoterikus, távol-keleti olvas- A szénégetőt Andorásnak hívták, akinél az erdőmérnök meghúz-
mányainak hatására (ebben az időben írta a Te és a világ című ezote- ta magát a feleségével és a gyerekeivel. Ez román hatást sugalló magya-
rikus elmélkedéseit is) az indiai kasztokról elmélkedik. Arról, hogy In-
diában bezzeg megvédik a kaszt tagjait, de őt, amikor kitették az állá- 268 Maksay Ágnes–Marius Tabacu: Wass Albert: Erdélyt nem lehet elfelejteni, i. m. 118–122.

266 267
rosított név. „Az igazság az volt, hogy a föld, amelyiken az Andorás há- egy magyar diákot. Követelték, hogy a magyarokat zárják ki az egye-
za épült, éppen úgy nem volt az övé, mint az enyém. A föld a közbirto- temről. (113. o.)
kossági legelőhöz tartozott.” (73. o.) Ugyanez volt a helyzet a hegyek- Érdekes, hogy az emigrációból visszatekintve már árnyaltabban
kel is, ezért az író nagyon jól tudta, hogy valótlant állít az egyik legnép- látja a magyar kisebbség egykori helyzetét Romániában. Még azt is
szerűbb írásának már a címével is: „Adjátok vissza a hegyeimet!” Hang- beismeri, hogy „lehetett élni. Még akkor is, ha magyar volt az ember.
zatos cím, csak a hegyek soha nem voltak a főhősé. Éppen csak hogy a hivatalokból kilöktek bennünket. De ezzel még
A háború utáni írásaiban már a nosztalgikus romantika elemei a nem sokat ártottak a magyarságnak. Mindössze egy gyökértelen, író-
dominánsak. Szarvasbikabőgést hallgatnak, vadásznak, mint legtöbb asztalba kapaszkodó, úgynevezett „úri társadalmat” kényszerítettek
nagy lélegzetű könyvében, de ebben a regényben még nem uralja a arra, hogy megéljen a maga lábán. Az elbocsájtott hivatalnokok egy
szerkezetet. Szinte ugyanazok a vadásztörténetek ismétlődnek a kü- nagy része, a gyökértelenebb része, meghátrált a feladat elől és repat-
lönböző írásaiban. Jellemző a Wass-romantikára, hogy a hősei bármi- riált a megkisebbedett Magyarországra. Ezek elvesztek. De aztán ma-
be belefognak, a kapitalizmus sikertörténete kerekedik ki belőle. radt egy jókora rész, amelyik megköpte a markát és szerszámot fo-
Meggazdagodnak az orvvadászatból, fakitermelésből, malomból. Az- gott a kezébe. Ezek néhány esztendő alatt nemcsak lábra álltak, nem-
tán rendszerint valamilyen katasztrófa következik be, emberi, termé- csak meggyökeresedtek és megtollasodtak, de hamarosan irányítói
szeti kegyetlenség, vagy felülkerekedik a nagyúri életszemlélet. „A és értékmentői lettek a romániai ipari és kereskedelmi életnek.”
gazdagnak szociális kötelessége szórni a pénzét, hogy minél több Hogy ez a „meggyökeresedés” mit jelent, nem lehet tudni, de jellem-
jusson belőle másoknak. A hiba ott van, hogy az emberek munka nél- ző az a kettősség, ahogyan az emigrációra tekint: akik repatriáltak,
kül szeretnének pénzhez jutni és arra vágynak örökösen, hogy osz- azok elvesztek. Egyálatlán nem gondol arra, hogy ez az ítélet rá is ér-
tozkodhassanak azon, ami a másé. (…) Mert az emberek gyűlölik vényes lenne, mert ő ugyanis, amint életrajzaiban elmeséli, parancs-
ugyan azt, aki az életben könnyebben boldogul, mint ők, de ugyan- ra ment ki Nyugatra. Nemcsak a családját menekítette, hanem a
akkor elvárják tőle, hogy gondoskodjék róluk. Gondoskodást várnak „nemzet írójaként” missziót töltött be, azt a feladatot kapta, hogy
attól, akit gyűlölnek. Az államtól kezdve végig minden munkaadót megmeneküljön és írja meg az erdélyi magyarság sorsát. A fenti gon-
gyűlölnek és mégis megkövetelik minden munkaadótól, hogy mun- dolatmenetben még van egy jellemző gondolat, az úri magyar tisztvi-
kát adjon nekik és eltartsa őket. Sőt, hogy eltűrje rigolyáikat. Hát én selő réteg nem volt eléggé gyökeres Erdélyben, feltehetően csak az
nem voltam hajlandó többé vesződni az emberekkel, hanem vissza- arisztokrata és a paraszt. Az úri középosztály egy része az iparosság-
vonultam és éltem a magam életét.” (99. o.) Egy másik helyen: „(…) te- hoz csatlakozott, „szerszámot ragadott” a kezébe és megtollasodott.
le van az emberi társadalom előítéletekkel az életformákat illetően. Román polgárság sem volt abban az időben, de az új hatalomnak
Már mondottam, hogy amikor a városban éltem, mint mérnök úr az még tisztviselő rétege sem. Nem teljesen igaz, de az író úgy véli, hogy
erdőigazgatóságon, az emberek elvártak tőlem egy bizonyos „illő” és „Erdélyben egyszerűen nem volt román polgári osztály. (…) Meg kel-
„úri” életformát. Bizonyos szokásokat, amiket be kellett tartanom. De lett tehát teremteni. Minden román parasztgyereket mézes madzag-
nehogy azt higgye, hogy ez csak a mi kasztunknál van így. Megvan gal csalogattak akkoriban a gimnáziumba. (…) Négygimnáziumos
ez lentebb is, mindenütt. (103. o.) jegyzők, állomásfőnökök öt elemivel, írni nem tudó vármegyei tiszt-
A nemzeti ellentétek felsorolásakor hirtelen ugrik az időben és viselők. Az állásukból elbocsájtott magyar hivatalnokok nevették ezt
már nem a húszas évek elején, hanem a román vasgárdisták idején a szemenszedett társaságot és hónapról-hónapra jósolták az állam
vagyunk, amikor a magyarok együtt szenvedtek a zsidókkal. „A ro- összeomlását, mert azt mondták: ez így nem mehet! És ment. Mégis
mán diákok kiverték a zsidókat az egyetemről. Ezzel kezdődött. Az- ment. De természetes is, hogy ment. Mert emögött a szerencsétlen,
tán tüntetéseket rendeztek a magyarok ellen is. Itt-ott megvertek egy- zagyva, félművelt tisztviselőréteg mögött ott állt az egész ország, a

268 269
maga hihetetlen gazdagságával és nemzeti öntudatával, és nemcsak a rint, a magyar megfelelője, a Turul Szövetség nem kap akkora tiszte-
jószándékú baklövéseket nézte el, de elnézte azt a féktelen korrupci- letet a „hazafias asszonyoktól”, mint a román Vasgárda.269
ót is amit ez a semmiféle morális gátlást nem ismerő szegénylegény- Természetesen a magyarok szenvedtek a legtöbbet, tudjuk meg az el-
társaság az állam rovására elkövetett. Sőt nemcsak elnézte: pártfogol- mesélt történetből. Ezek során találkozik egy demokrata románnal,
ta. Semmilyen eszközt nem bélyegzett meg erkölcstelennek, ami en- aki szintén elítéli a vasgárdistákat. (Ebben látjuk, nincs különbség
nek a nincstelen, újdonsült román tisztviselői karnak az úri közép- Doru Munteanu és Wass Albert között.) A nagy demokrata kinyilat-
osztály európai szintjére való fölemelkedését szolgálta. Ha lopott a koztatások után a szerző hőse érdekes következtetést von le. Úgy vé-
hivatalnok és házat épített rajta: jól van, mondotta a román közvéle- li, hogy a lánya, akit megvertek a vasgárdisták, hamarabb ismerte fel
mény, egy román házzal több van Kolozsvárt! Egy évtizedre volt szük- a helyzetet, mint mások: „A nacionalizmus küzdelmét egy másik na-
ség, amíg fölnőtt az új román tisztviselői és hivatalnoki kar. Egy má- cionalizmus ellen és a demokrácia harcát az internacionalizmussal.”
sik évtizedre, amíg ez a paraszti sorból felemelkedett réteg átalakul- (122. o.) Érdekes epizódok következnek, besszarábiai orosz mene-
hatott „úri középosztállyá”. Mert átalakult. Magára vette szép sorjában kültek érkeznek, akiknek a román fennhatóság alatt nem esett bajuk,
mindazokat a hibákat, amiket annak idején az irigyelt és gyűlölt ma- de amikor visszajöttek az oroszok, illetve a „bolsevikok”, el kellett me-
gyar középosztálytól elleshetett.” (114–115. o.) Szociológiai szem- nekülniük a lakóhelyükről. A magyar mérnök egy ideig befogadott
pontból tehát az történik, hogy a magyar úri középosztály helyett, egy családot. Számos, másodkézből átvett, ismert történet következik
amelyet nem sokra tartott Wass Albert, egy román úri középosztály a bolsevikok kegyetlenségéről. „Sokat gondoltam vissza később erre
jött létre. Ez viszont különbözött a magyaroktól, mert szerinte „a ro- a beszélgetésre. Amikor nálunk is felütötte a fejét a gyűlölködés (…)
mánság különösen sovén és gyűlölködő” tulajdonságokkal rendelke- és a jelszavak emberei könyörtelenül meg akartak ölni mindenkit,
zett. „És bizonyos fokig egy alacsonyabbrendűségű érzésből, ami ott akit gyűlöltek. Bolsevikek voltak ezek is, éppen olyanok, mint ami-
lapult minden román lélek mélyén, még a legeurópaibb külső alatt lyenekről az orosz beszélt akkor.” Tehát minden embertelenség talál
is.” (116. o.) Tehát nem a magyar felsőbbrendűségi tudat, a bocskoros egy ideológiai típust: most a bolsevikok formájában jelenik meg a
románokat lenéző, megvető, arisztokratáktól ellesett, magyar „úri kö- gyűlölet. Ezekkel a szerző soha nem találkozott, ezért leírásai semati-
zép” viselkedésére volt a reakció a románok alsóbbrendűségi tudata, kusak. A többi sem meggyőző, tézisszerű gondolatok következnek a
hanem belülről jött. A szerző ezzel magyarázza, hogy megtiltották a román–magyar barátságról és a vegyes házasságról, amelyek mind
magyar szót a közhivatalokban, így a vasútállomáson stb. Ugyanak- tragédiához vezetnek. De a gyűlölet is a teória szintjén marad. Ugyan-
kor azt már elismeri, hogy az ipar „majdnem százszázalékosan ma- akkor más színben tűnik fel a sérelmezett puskaügy. „Jóféle román
gyar kezekben volt.” Miután a vezetés átvétele megtörtént, lassan az volt az a csendőrőrmester, gyakran járt fönt nálam máskor is. Én lát-
iparból is kezdték kiszorítani a magyarokat. „Állami támogatást ka- tam el fával, liszttel. Egy szobára való juharfabútort is készítettem ne-
pott minden román, aki kereskedelmi pályára lépett.” Egy darabig ki egyszer. (…) – Domnule mérnök – mondta a csendőrőrmester –,
korrupcióval még fenn tudtak maradni a magyarok is, de „aztán egy- parancs jött, hogy el kell vegyük a magyaroktól a puskát.” „Nem tehe-
szerre meggyorsította a folyamatot a Németországból átszivárgó tek róla uram, ez a parancs. Nem én csinálom a parancsokat, hanem
irányzat, mely Vasgárda néven tört rá mindenre, ami nem volt román. a nagyfejűek. Nincs véletlenül egy olyan puskád is, ami nincs beírva
– Először a zsidók kirakatait kezdték beverni. Aztán a magyarokét is. az engedélyedbe?” Volt. „Az őrmester magával vitte az engedélyemet
Városok utcáin véresre vertek zsidókat és magyarokat. Kidobták a hozzávaló két puskával, a harmadikat pedig meghagyta.” (127. o.)
őket, a menő vonatokból.” (117. o.) Nem derül ki, hogy a szerzőnek Tehát az annyira kárhoztatott román korrupció a magyaroknak is le-
mikor változott meg a véleménye a Vasgárdáról, de emlékeztetnünk
kell az olvasókat, hogy 1931-ben még lelkesen írt róla. A szerző sze- 269 Wass Albert: Porszemek. In: Debreceni Újság 1931. április 29. és május 31.

270 271
hetőséget kínál a túlélésre. És lelkesen élnek is vele. Aztán megérkez- hogy ez az utolsó, egyetértő mondat mit jelent. Azt aztán végképp ne-
nek a magyar csapatok, és a bejövetelükkor feltették a piros-fehér- héz értelmezni, ami ezt a beszélgetést lezárja. „Csakhogy ők még a
zöld színű zászlót. Az apa megjegyezte, hogy szép ez a három szín, gyűlöletben is csak műkedvelők voltak, még abban sem tudták meg-
mire a fia: „– Szép – bólintott a fiam –, törvényt, jogot és igazságot je- állni a helyüket.” (145. o.) Hihetetlenül magasztos eszmék hangzanak
lent.” (133. o.) A korábbi írásaihoz képest szemléletváltást figyelhe- el a közhelyek szintjén: „A hazaszeretet ott kezdődik, amikor egymást
tünk meg ebben a könyvben. Az emigrációs évei elején már egészen szeretik azok, akik egy hazában élnek.” (147. o.) „Mert az ember meg-
más hangon ír Észak-Erdély visszacsatolásáról. „A hivatalokat Buda- hal, az igaz. De van valami az emberben, ami nem hal meg és ez a sze-
pesten osztogatták. Éspedig azoknak osztogatták, akik ott voltak. Aki- retet és hűség.” (159. o.) Aztán a birodalmi gondolat híve felköltözik
ket a protekció előretolt. (…) Olyanok, akiknek fogalmuk sem volt ar- Budapestre, mert ő lesz a „zsidó vagyonok kormánybiztosa”. (161. o.)
ról, hogy miféle emberek élnek Erdélyben és hogyan élnek.Csak egy- A mérnök felháborodott, hogy ez a férfi a lányát hazaárulónak nevez-
szerűen jöttek, átvettek minket, mint ahogy egy juhnyájat átvesz az te, mert egy románhoz ment férjhez. Amikor szemére veti a mérnök,
újonnan szerződtetett pásztor és uralkodni kezdtek rajtunk. (…) ezek hogy miért vállalta el ezt az állást, „Jancsi elvörösödött és a hazáról
a különböző szavak, hogy ’anyaországi’, ’regáti’, meg ’ejtőernyős’ (…) kezdett beszélni, meg a nemzet jogairól, meg mindenféléről, aminek
ezek nem a román propaganda hatására születtek meg. Azok az urak, se keze se lába nem volt, ami jó lehetett frázisnak egy pódiumon, szí-
akik jöttek, valóban „anyaországiak” voltak, akik az anya fölényével nes maszlagnak újságcikkekbe, de semmiképpen sem volt arra való,
érkeztek meg közénk, mintha mind kiskorú gyermekek lettünk vol- hogy egy fiú tisztára mossa magát velök az apja előtt”.
na. Az anya fölényével, de a mostohaanya szeretetével. Úgy viselked- A következő elmélkedés sok mindenről árulkodik: „Nézze, ne-
tek éppen, mint azok a „regátiak”, akiket a román uralom alatt annyi- kem semmi közöm nincsen a zsidókhoz. Tudom, róluk, hogy szeren-
ra megszoktunk már. Akiknek egyetlen céljuk az volt (…) hogy a lehe- csétlen nép és tudom azt is, hogy egy nagy betegségei ők ennek a
tő legrövidebb idő alatt megszedjék magukat és minden nálunk ösz- világnak. De ha akármi közöm is lenne hozzájok, ha megölték volna
szekaparható értéket átvigyenek a Kárpátokon túlra.” (135. o.) apámat és anyámat, ha fölgyújtották volna a házamat, akkor sem tud-
Ellentmondásos szövegek következnek „vérvalóságról” és totális nám azt mondani, hogy egyszerűen ki kell irtani őket. Mert a szemé-
háborúról, amelynek a mérnök temészetesen nem volt a híve. Hogy lyes bosszú ősi és természetes tulajdonság, de csak azok ellen irá-
miben hitt, az nem igazán derül ki, mert néha olyasmivel értett egyet, nyul, akiknek ezzel a bosszúval személy szerint tartozunk. Másokon
amit nem lehet egykönnyen értelmezni. „Lajos egészen más volt. Jo- bosszulni meg, amit egyvalaki esetleg ellenünk vétett, nem csak gyá-
got végzett és nem élt Budapesten. Ő azt mondta: engem nem érde- vaság, de természetellenes is.” (162. o.) Ez a tartásos antiszemita szö-
kel, hogy ki nyeri meg a háborút. A lényeg csak az, hogy végre már vege: bár a zsidók kollektív minősítésként nagy betegségei ennek a
egyszer azon az oldalon legyünk, amelyiken megnyerik. S ha már világnak, esetleg egyesek közülük megérdemelnék, hogy bosszút áll-
nem maradhatunk semlegesek, legalább ügyeljünk majd arra, hogy a janak rajtuk, de nem lehet bosszút állni mindenkin. Elítéli a fiát és ki-
békekötéskor, bárki is nyerné meg a háborút, biztosítani tudjuk Er- tagadja, mert „odaállt a német fegyverek és a divatos jelszavak mögé,
dély függetlenségét. Lajos az „önálló Erdély” híve volt, mint az ő nem- hogy ezeknek védelme alatt osztozkodhasson a mások tulajdonán”.
zedékének annyi sok fiatalja. Néha heves vitája volt emiatt Jancsival. (163. o.) Szép, magasztos érvelés, csakhogy nem illik bele Wass Al-
Jancsi valami ’Magyar Birodalomról’ álmodott és ezt az álmot ’biro- bertnek se a korábbi, se az ez utáni művei sorába. Hamisan csengnek
dalmi gondolat’-nak nevezte. De sok volt benne a gyűlölet. És én meg- a veretes megállapítások: „Megundorodtam az emberektől – mondja
kérdeztem tőle egyszer, hogy gyűlöletből akarja-e azt a magyar biro- a mérnök. (…) – Emberek gazdagodtak meg máról-holnapra, az erő-
dalmat fölépíteni? És ő azt felelte, hogy gyűlölet nélkül nincsen győ- szak primitív egyszerűségével, csak úgy, hogy beültek a más házába
zelem. És ma már tudom, hogy ebben igaza volt.” Csak találgatni lehet, és magukra vették a más kabátját. Egyre többen igyekeztek gyűjteni,

272 273
harácsolni, összehordani sokat, mintha érezték volna, hogy már nem hívta valaki telefonon amerikai otthonában, és így találkozik hősének
tart soká az egész, a társadalmi rendszer maholnap összedől egészen unokájával. Az átadja neki a két, összepréselt virágot. „Nagyapa ott vi-
és maga alá temet mindenkit. (…) És a mások bajbamártásának fedő- selte ezeket a virágokat a zubbonya zsebében, a szíve fölött (…) míg
nevei házról-házra járnak: zsidóbérenc, zsidórejtegető, oláhbarát, ott hordárkodott a müncheni pályaudvaron, s várta, hogy az idő vize
kommunista agitátor. És csupa ilyen szó, ami mind nem jelent sem- elmossa az áradás fölkavart szennyét.” (175. o.) Aztán kiderül, hogy ez
mit.” (164–165. o.) Aztán kiderül, hogy még ennek az embernek is az emberséges ember és unokája, miután a fiú leérettségizik egy né-
menekülnie kell, mert jön a nagyobbik ellenség: „Mert ott túl a he- metországi magyar iskolában, hazamennek Erdélybe. Csak úgy, vízum
gyen már más világ van. Gonosz világ van ott.” (166. o.) Azelőtt ugye nélkül. Beengedik, kivizsgálják, a nagyapa rokonaihoz mennek Csík-
nem volt annyira gonosz, amikor irigységből és bosszúból gyilkoltak, ba, és a fiút elviszik román katonának. És kezdődnek a megaláztatá-
de most aztán menekülnie kell, mert összeomlott a világrend, jön a sok: „a magyar nem is ember a románok földjén, hanem betolakodott
Bábel, amelyikben senki sem érti a másik szavát. „A senki korszaka. csellengő kutya, akinek hasán kell csúsznia ha meg akar élni a romá-
A pusztulás, a mocsok és az öldöklés korszaka.” Elgondolkozik, és ar- nok hazájában. S a románok hazája egész Erdély, mindegy, hogy
ra a következtetésre jut, hogy meg kell mentenie árva unokáját. „És én magyarok éltek ott ezer éven át, vagy nem, románoké minden, tova a
rádöbbentem, hogy ez a feladatom: megőrizni ezt az alapkövet tisztá- Tiszáig, s még azon is túl!” (178. o.) Jönnek a két világháború közöttről
nak és fölnevelni erősnek és átadni neki azt az erkölcsi mértéket (…) ismert érvei: „ A községi irodában csak románul volt szabad szólani, s
mely egyetlen maradandó öröksége a mi régi világunknak, a valami- a vasútállomáson még pofon is verték azt, aki magyarul merte kinyit-
kor elkövetkezendő új világ számára. A mértéket, amelynek segítsé- ni a száját. A bútorgyárba pedig, amit alig egy évvel hazatértünk előtt
gével újra tisztázni lehet egykor a fogalmakat (…) Azt az erkölcsi mér- építettek volt oda, magyart föl sem vettek. A hegyeken túlról,
téket, melyben felnőttem sok évtizeddel ezelőtt, s melyet krisztusi vi- Románországból telepítettek oda munkásokat. Gyermekes családo-
lágnézetnek lehetne nevezni.” (167. o.) kat, mind. Ők miattuk aztán a magyarnyelvű iskolát is átváltoztatták
A férfi két virágot visz magával, egyet a felesége sírjáról szakít, a román-nyelvűre, s a székelyek gyermekeinek még az iskola udvarán,
másikat az ország határáról. Giccses, érzelemkeltő sorok, mint az Er- játék közben sem volt szabad magyar szót ejteniök.” (179. o.)
délybe bevonuló honvédek dalai, vagy később a Szabad Európa Rá- A felsorolásban, a többi emigrációs művéhez hasonlóan, kevered-
dió szívküldi műsorai. „Ez a két virág lesz az én örökségem az uno- nek a két világháború közötti sérelmek, hogy a falu községházán nem
kám számára.” De tudja, hogy „ez a két virág hazaviszi egyszer még” lehetett magyarul beszélni, ami a székely falvakra nem volt jellemző az
az unokát, „s az ország, amit ezzel a két virággal fölépít magának, új új rendszerben, hiszen többnyire székelyek voltak hatalmon is. Az sem
lesz és tiszta és arra való, hogy emberhez méltóan éljenek benne az volt igaz a Román Népköztársaságban, sem a Szocialista Romániában,
emberek”. (169. o.) A szánalomkeltő képet megtoldja, hogy „ha majd hogy az iskolában tilos lett volna magyarul megszólalni, amikor játszot-
egyszer… egy nagy idegen pályaudvarra kerül és meglát egy rokkant- tak Székelyföldön. A családos áttelepítések már Ceauşescu idején tör-
vállú öreg hordárt, akkor gondoljon reám. És gondoljon arra, hogy téntek, de a Székelyföldön az sem ment egységesen, és egyáltalán nem
ezek mögött a rokkant öreg hordárok mögött, valahol egy pincelakás volt jellemző, hogy még a székelyföldi bútorgyárban sem kapott volna
sötétjében, már ott készül a jövendő.” A patetikus sorok után vissza- munkát, mert magyar. A leírás szerint a községi elöljáró „besszarábiai
tér tartásának kiinduló tételéhez: „az ember hozzá van nőve a néphez fickó” volt. Hol volt átjárás Besszarábiából Romániába a szocialista
és a kaszthoz, melyhez tartozik. Lelkileg. És aki erőszakkal el akar időkben? A szerző nem élt ott, nem tudhatta, hogy a szovjet határt job-
szakadni onnan, az belepusztul.” (170. o.) ban őrizték, mint bármelyiket a környéken. A hőst kihelyezik dolgozni
Az utóiratból megtudjuk, hogy 1948-ban vetette papírra ezt, az író Bukarestbe, nem engedik, hogy a nagyapja mellett dolgozzon egy szé-
által is „különös” történetnek nevezett könyvet. Aztán 1977 nyarán fel- kelyföldi kis műhelyben. Ez sem volt igaz, csak az értelmiségieket kö-

274 275
tötte a hároméves kötelező munkavállalás, a katonavégzett szakmanél- szatér igazi hangjához: „Emberszeretet. Jóindulat. Igazságosság. Tisz-
küliekre nem vonatkozott stb. Tele olyan hamisítványokkal, amelyeket tesség. Olyan fogalmak voltak ezek, melyeknek lényege teljesen is-
könnyen meg tudtak cáfolni ellenfelei. Nem is érdemes folytatni a pon- meretlennek tűnt abban az országban, amit hazámnak kellett volna
tatlan érvekre, hallomásra alapuló sérelmi felsorolást, mert tele van nevezzek.” (189. o.) Még egy jellemző beszélgetés, amelyet az unoka
olyan féligazságokkal, amelyeket félkézből tudtak visszautasítani a ro- Bukarestben – ahol a magyar „rabszolgák” éltek – folytatott egy „ala-
mán helyzet ismerői. Az ilyen pontatlan sérelmi lajtsrom miatt bírálták csony szakállas” emberrel, aki „Magyar Bibliát” olvasott.
legtöbben Wass Albertnek a hetvenes években írt publicisztikáit is, és „– Minek olvassa a zsidók történelmét? – kérdeztem tőle. [A kér-
ez a pontatlanság halmozódik a könyv utószavában, ami szinte lehetet- désfelvetés hasonlatos Holló János református pap elmélkedésére az
lenné teszi az igazi kisebbségi érvek felsorolását. A katonaságnál is A kastély árnyékában című regényében.]
nyíltan veri az őrmester, meztelenül rugdalja a földön. Megtörténhetett Gúnyos lehetett a hangom, de nem bántódott meg tőle.
ilyen eset, de bizonyítani kellene, és törvénytelennek számított. Nem – A törvényt tanulom belőle – felelte komolyan.
úgy, mint az egykori magyar katonaságnál a kiköttetés. – Minek a törvényét?
A békességes könyvről kiderül, hogy csak felkészülés volt, előké- – A megmaradásét.
szület a naturalista, szadista látványos gyűlöletképek leírásához, hogy Rám nézett. Komoly, szürke szemei voltak.
minél meggyőzőbb legyen az ártatlansággal szemben álló, szadista – Érdekli? – kérdezte.
román gyűlölet. A legárulkodóbb a stílus. A román milicista (Wass – A megmaradás igen – feleltem.” (197. o.)
szavaival: „milicia” – 186. o.) szakaszvezetője így szidja az öreget: „Állj Érdekes lehetett a fiatalember pártatlan, humanista erdélyi ne-
lábra, amikor hozzád beszélek, vén reakciós forradalmár disznó!” veltetése, amint a könyvben korábban erről áradozott a nagyapa, aki-
(187. o.) Wass Albert már nem élt Romániában, így nem tudhatta, nek a „Magyar Bibliáról” az jut eszébe, hogy az csak a „zsidók törté-
hogy a „forradalmár” szót csak a két háború között használták nega- nelme”. A „törvény” úgymond nem érdekli, de a megmaradás igen.
tív jelentéssel, a háború után a forradalmár szónak pozitív jelentése És a közösségtől, a „modern szocialista nyomorúságban” megta-
volt, arra utalt, hogy kommunista az illető. Ezzel a szóval nem mert nulta azt, hogy „Szeressétek egymást, mint ahogyan én szerettelek
volna sértegetni még egy milicista se senkit. Inkább nevezte irreden- benneteket”. Ezt vitte magával ismét Nyugatra. A hős olyan könnye-
tának, fasisztának, revizionistának, sovinisztának, de semmi esetre dén sétál oda és vissza, mintha nem is lett volna vasfüggöny. Az író
sem forradalmárnak. Azt fenntartották a pozitív kategóriájú embe- még ezután is úgy érzi, hogy meg kell toldania egy következtetéssel:
reknek. A „permanens forradalom” jelszavai idején kitüntetés volt „Legyen veletek a Jóisten, fiatal magyarok!” Már azt hittük, hogy ez a
forradalmárnak lenni, de ezt az író nem tudhatta Nyugatról, tehát az könyve kivételt képez a gyűlölet-sorozatából, valami humanista rek-
egész utószava hitelét veszti éppen a stílusa miatt. „Akinek mondata- lámszöveg összeállításnak tűnt, de nem az. Utóiratában visszatalál a
iban ellentmondás van, az – természetes – hazudik – írta Illyés Gyu- hamisan csengő érvekre alapozott gyűlölet hangjára.
la. – A nyelv könyörtelen volt valaha, könyörtelen bírája a gondola-
toknak. (…) A butasággal szemben a nyelv veszi fel a harcot, könyör-
telenül, egyre könyörtelenebbül. Aki homályosan beszél, az is hazu- Vérben és viharban
dik. Nem érdekel, hogy „tudtán kívül” vagy „nem előre megfontolva”.
Ezek a polgári törvényszék elé való mentségek. Fontolta volna meg. A Magyar Ház (1999-es) kiadásában a könyv hátlapján így ajánl-
Istennél van a kegyelem, Múzsánál nincs.”270 Aztán Wass Albert visz- ják az olvasónak: „Elmondása szerint (…) ügynökök diplomata útle-
véllel kibélelve többször kíséreltek meg merényletet ellene a hetve-
270 Illyés Gyula: Naplójegyzetek. Nyugat, 1941. augusztus 1., 518. old. nes években, nem elképzelhetetlen, hogy egy kis testvérpárti-kom-

276 277
munista magyarországi segítséggel körítve. (…) A legnagyobb kortárs a hegyek közé? (13. o.) Aztán az eredmény: háromezer hun menekült
magyar író öngyilkosságához, többen mondják, hozzájárult az a vesztett csata után Erdély felé, haza. (25. o.)
»szovjet pofátlansággal« (Lovas István) végigcsinált szégyenletes tör- Irodalmilag minősíthetetlen képek és gesztusok sorakoznak a
ténet is, mellyel állampolgársági kérelmét a »moral insanity« Kuncze könyvben: „Ahogy ott állt s a csillagfényben áttetsző párák között el-
főbelügyes kezelte. Idézzünk egykori belügyérünk episztolájából, nézte a rengeteg sötét erdőket, valami vad büszkeség verődött át a
mellyel válaszolt Csoóri Sándor 1997. május 26-án írott levelére (…) A szívén.
lázas sietséggel megírt ocsmány válaszlevél dátuma július 4.: »szemé- – Az enyém! Kicsi Hunország!
lyére és életművére tekintettel keressük annak lehetőségét, hogy ma- Ujjongó, mámoros örömmel kapta föl az íját s tehetetlen gyö-
gyar állampolgársága megállapítható legyen.«” Wass Albertnek a ma- nyörűségében belenyilazott a leomló fenyőszagú éjbe.” (50. o.)
gyar állampolgárságra vonatkozó történetét elemeztük életrajzában. Az ideológiai tanulság: a hunok addig hadakoztak, amíg elvérez-
Itt most, csak annyit állapítsunk meg, hogy írói munkásságát a jobb- tek a csatákon. Dengezik: „– S mondjad öreg, ha akkor a sok háború
oldal és a szélsőjobb Magyarországon felhasználja a baloldali és a li- helyett [Attila] megcsinálta volna azt, amit én igyekszem megcsinálni
berális politikusok elleni uszításra. mostan, ha az akkori hatalmas hun nemzetet nem vitte volna csatáról-
A Vérben és viharban romantikusan kezdődik, mint a legtöbb csatára, elpusztulni idegenek közé, hanem (…) megtanította volna
Wass-regény. Olyan ez, mint egy műnépies köntösben megírt cow- őket otthon élni, nem lett volna-e jobb? (…) Mihez kell több bátorság
boy-regény. Úgy is kezdődik: a kipányvázott lovak „ropogtatták egy- és több erő: az élethez-e vagy a halálhoz?” (51. o.)
hangúan a füvet”. Az olvasó ebből sejti, hogy itt nagy lövöldözés lesz. Ezek az emelkedett beszélgetések a nemzetről és hazáról rend-
Vagy szerelem. Ez is, az is, de elsősorban történelemként tálalt ősmí- szerint vadászat közben történnek, fent a hegyen, mint Wass Albert
tosz. Gertrúd, „gótfőember” lánya, és Dengezik, akinek apja „Attila legtöbb vadászleírásában. Attila a nagy vadra vadászott mindig,
úr” (nem elég, hogy Attila, még úrnak is kell lennie!) s nagyatyja, a Dengezik a szarvasbikát szerette. Az igazi konfliktus mégis a „knyáz”
császár, beszélgetnek éjszaka, az udvarhelyi tábor előtt az erdőben, és Dengezik között robban ki. Vagyis, hogy értsünk a szóból, a romá-
valamilyen régmúlt, történelmietlen időben. Természetesen filozófi- nok és a magyarok parafrázisaként. Dengezik megüzeni a knyáznak:
ai kérdéseket adnak elő: „Lehet-e hazája valakinek – kérdi Dengezik „Nektek megvan a helyetek és nekünk is megvan a helyünk. Minden-
– az olyan föld, amely a senkié, amely mindenkié? (…) Lehet-e hazája ki érje be azzal, ami az övé. Mondjad a knyáznak, emlékezzen Attila
valakinek az olyan ország, amelyben annyiféle nép lesi féltékeny úrra, kinek vazallja volt. S percig ne feledje, hogy én az ő fia vagyok s
irigységgel egymást?” (9. o.) És ezzel már benne is vagyunk a nemze- népem az ő népe. S ha úgy adódik által mehetünk mink is a hegyen.”
ti előítéletek és vetélkedések világában. Ellák, Dengezik bátyja (85. o.) Aztán a 87. oldalon: „hirtelen vad rikkantással egy dák harcos
mondja Régiudvarhelyen: „Hunország hunország legyen, érted, a hu- termett előttük. Hatalmas szekercét lóbált a kezében s üvöltött.” A kö-
noké, csakis egyedül! De az egész! (…) Én az egészet akarom, én nem vetkezőkben ádáz, naturalista harci képeket olvashatunk a dákokkal
alkuszom, érted!? Az egészet, de idegenek nélkül, aljas, hazug, talp- harcoló hősies hunokról. „Dengezik felkapta az elejtett fegyvert, a
nyaló csőcselék nélkül, mely alázatosságában is a vesztedre tör! Ren- hosszú nyelű baltát. Gyilkolni, rombolni, pusztítani – csak ez az egy
det akarok, amíg nem késő! Rendet és igazságot, karddal! (…) Most érzés dúlt benne. Hun volt ebben a percben, olyan, hogy Hadúr kü-
amikor a hun fegyver az első a világon, mikor minden nép retteg, mi- lönbet nem teremthetett. Kést döftek bele hátulról. Nem is érezte.
kor a legteljesebb dicsőségben vagyunk, akkor rejtőzködjünk el gyá- Csak meglendült kezében a balta s vad erővel vágta halántékon a hát-
va vénasszonymódra? Mikor már mindenkit legyőztünk, elfussunk raugró harcost. (…) Véresen loccsant ki az agyveleje. (…) A meg-
néhány patkány elől, mely belsőnket rágja? Ki érti azt meg, ha a vadult vékony legényke egy szál baltával szétverte a többit. Az eleset-
hun most hirtelenében veszni hagyja minden győzelmét s elmenekül teknek addig szabta a fejét, míg forgáccsá mállott. Szemében valami

278 279
vad sárga láng izzott, mély babonás iszonyattal töltötte el a hegyi rab- A borítón olvasható eligazítással akarja a szerkesztő és a kiadó
lókat. (…) Dengezik magára maradt. Az utolsó dáknak is széjjelzúzta összekapcsolni a regény „történelmi” tartalmát a jelen politikai „igaz-
már a fejét. (…) Körülnézett. Körülötte szétroncsolt fejű hullák hever- ságtalanságával”. Mégpedig ugyanazzal a csúsztató módszerrel, ami-
tek. [Megtalálja a megsebesült Zsejkét.] A düh újra ellepte, csikorgott lyent Wass Albert is gyakran alkalmaz írásaiban. A megtörtént, vagy
a foga. Ha akkor tehette volna, a keleti hegyek valamennyi dákjának megtörténhető elemeket (hogy állítólag Wass Albertet a román tit-
szétzúzta volna a fejét.” (90. o.) A csata után folytatják az üldözést. kosszolgálat üldözte Amerikában), összekeverik azzal, hogy a „szov-
„A keleti hegyeken aznap átkeltek. Éjszaka rövidet pihentek s délre jet hatalom” most, a ’90-es években is üldözné Magyarországon, ami-
feltűnt az első dák tanya. Megeresztett kantárral lepték meg a tanyát, kor mindenki tudja, hogy 1989 óta nincsen ilyesmi. Kunczét, a Sza-
embert, asszonyt, gyermeket mind megöltek, ami vinni való volt, ma- bad Demokrata Párt elnökét a szovjethatalom „belügyérének” nevez-
gukkal vitték s csóvát vetettek a többire.” (92. o.) ni olyan időbeli „csúsztatás” (hazugság), amilyenre Wass is vállalko-
Amikor az ellenség vezetőjével találkoznak, az már megjelenésé- zott, például, az Elvásik a veres csillagban, vagy az Antikrisztus és a
ben is látszik, hogy a negatív tulajdonságok megtestesítője, „rókapo- pásztorok című regényében, valamint számos novellájában. Ezeknek
fájú”. „– Dicső kagán – kezdte mondanivalóit a rókapofájú vén ravasz alapvető vonásuk, hogy olyasmikről ír a szerző, amiket nem hogy
(…) mivel idézte magára ez a szegény békeszerető nép a haragodat? csak hallomásból ismert, de még abból sem. A kiadó bízik abban,
(…) – Rabló nép a te néped, knyáz, s jöttünk, hogy megtanítsunk hogy azok, akik ezt a Wass-könyvet olvassák, indulati alapon társítják
titeket becsülni a békét! majd a könyvben megsiratott, hadakozó kicsi Hunország népének
Csattant a vezér szava a knyáz szakállas képén, mint jóféle kor- szenvedéseit a mai napig szovjet belügyéresek miatt öngyilkosságba
bács.” (93. o.) A továbbiakban kiderül, hogy a dákok a gótok vazallu- kergetett szerző sorsával. Így kapcsolják ezt a „tük-mükes” történel-
sai és a hunoknak vissza kell adniuk mindent, amit elraboltak tőlük. mietlen romantikus csatározást a jelenkori liberálisok és baloldaliak
A gótok megtámadják a hunokat, a knyáz is (100. o.). Gertrud, a gó- ellen mozgósító nemzeti agitációvá, amivel többet ártanak a nemzeti
tok királylánya szeretné megmenteni a hun vezért, de az nem hagyja gondolatnak, mint amennyit használnának.
a népét, harcolnak, elbuknak. Dengezik adófizetője lesz a gótoknak, Wass Albert mindig a jelenből indul ki paradigmáiban és a jelen-
„s a népek közt barátság volt”. Kicsi Hunországban folyt a munka. Az nek ír példabeszéd jellegű, szimbolikus tanmesét. Ha most visszafor-
öregek meséltek Hadúrról, Turul madárról és Dengezik elindul kelet- gatjuk a mitologikus múltból ismét a jelenbe ezt a történetet, a követ-
re, és a monda szerint vissza fog térni, amikor „bajban van a magára- kező egyszerű alapképletet kapjuk: a székely (hun) nép harcol ősi el-
hagyott nép, ő mindannyiszor igazán visszatér”. „Mert kell, hogy visz- lensége, a „ravaszképű” románok (dákok) ellen, akik vazallusai a
szatérjen!” – mondja idegen nyelvtani szerkezettel. „Jönnek, rendet nagy német (gót) népnek, ezért az esélyegyenlőségről szó sem lehet,
tesznek, s tovaviharzanak. Vágtató lovaik nyomán csillagot porzik az csak a heroikus elbukásról. A székelyek (hunok) kiegyeznek, és bará-
égi út, a Hadak Útja.” tok lesznek a németekkel (gótokkal), békésen építkeznek, de a ro-
A regény tobzódik a tájszólási kavarodásban. Szemlátomást azt mánok (dákok) a hegyeken túlról állandóan veszélyeztetik a magya-
akarja sugallni a szerző, hogy a hunok ilyen „ősi”, mezőségiesített táj- rokat (székelyeket, hunokat). Ebbe keveri bele a Csaba királyfi mon-
szólásban beszéltek. „A mink nyakunkon élősködni tudtok ugyibár.” dáját, aki a Hadak útján vissza fog térni és megvédi majd a székely né-
(76. o.) „Tik itten álltok (…) Mink egy igazságos királlyal… (129. o.) pet. A történetet átszövi egy székely–német szerelem (Dengezik és
Hátha a vezér kegyes (…) s kigyön a falra.” (133. o.) De: a 85. oldalon Gertrúd), de a székely (hun) hűséges lesz Gertrúd helyett (a magyar)
a szerző elfelejti, hogy tájszólásban illik beszélnie, és imigyen szól: „– Zsejkéhez, és történik mindez a legősibb időkben, mert mindenki
Titeket én szabadon bocsátlak.” Aztán az öreg Küdnek ismét eszébe ősi nép volt ezen a területen. A helyszín is érdekes, Udvarhely és a
jut a tájszólás: „Hazatérhetnénk münk is asszonyom.” (155. o.) Régiudvarhely, létező és fiktív nevű városok. Ezt a történelmietlen

280 281
fércművet terjesztik a Wass-rajongók „Novi Sad”-tól Floridáig, és on- ték veled, azok lennének most az elsők abban a dologban, amit te
nan vissza Erdélytől Magyarországig. akarsz tenni. Mert mindig a rendbontók a hangosak, a verekedők
azok, akik a forradalmakat csinálják. (…) hálátlansággal fizetni azok-
nak, akik jók voltak hozzád ebben a faluban?” (45. o.)
Az Antikrisztus és a pásztorok Az idilli kép mögött árulkodó a stílus, mert ugye nem volt meg-
különböztetés, mindössze a „veres zsidófiú” (51. o.) elnevezéssel illet-
Megérkezik a főszereplő és nézi a mezőségi tájat, mint általában ték a faluban. Egy másik novellájában éppen azt kifogásolja, hogy a
Wass regényeiben. Találkozik a vak lánnyal, a kicsi vak Rozival, aki- zsidó fiúk mindig okosabbnak akartak tűnni, és az első padban ültek.
nek „látnoki” képességei vannak és a remetével él a sziklák között. A Itt és most a magyarok toleranciájának a pozitívuma, hogy megenge-
tájleírásban természetesen keverednek a tájszavak az irodalmi nyelv dik a zsidó fiúnak, hogy az első padban üljön. Sőt, „nem is irigyked-
kifejezéseivel. Ez a jól ismert Wass Albert-manír. A völgykatlan „kifes- nek” rá. A magyarok jósága ellenére, íme, most jön a zsidó fiú, hogy
lett alattok”. A faluban, békességben élnek románok, zsidók, magya- „megbosszulja” azt, hogy egy távoli városban „amint mondja”, tehát
rok. Samu, a boltos, a református pap és Peles pálinkáznak. Románo- állítólag, megpofozták és zsidónak nevezték.
ké ugyan a bánya, és magyarok dolgoznak benne. „Mi baj lehetne, A könyvet a háború utáni évtizedben írta a szerző, mégis ragasz-
mondom én? Elvesztettük a háborút, nahát? Én nem vesztettem el, kodik ahhoz a nézethez, hogy nem voltak zsidók elleni atrocitások,
nem az én háborúm volt, nekem semmi közöm hozzá, igaz-e? (…) – mindössze néhány „állítólagos” pofon csattant el, valahol, valamelyik
Elégedjünk meg ezzel, s hagyjuk a politikát azokra, akik abból él- távoli városban. De ilyenek a zsidók, igazságtalanul akarnak bosszút
nek.” Ebbe az idilli harmóniába tör be a negatív szereplő, a zsidó bol- állni a magyarokon és románokon, rájuk hozzák az oroszokat és a
tos forradalmár fia, az Antikrisztus. Még az apja is ellene van a szoci- „szocializmust”. Az író legnagyobb sérelme és félelme, hogy a kom-
alista nézeteket valló fiatalembernek. A magyar falusiak jóságáról és munista rendszerben majd „le kell adni a puskát”. Mindent az úri va-
a saját fia, a zsidó bujtogató hálátlanságáról természetesen a zsidó dászat szórakozásainak szabadságával mér. „Ezt nem tehetik meg ve-
apa beszél. A Wass-írásokban alkalmazott egyik szokásos szerkeszté- lem úrfi! (…) ezt a puskát az én kezemből ki nem veszi ám senki.” (56.
si trükkel találkozunk itt is, a negatív nemzeti kategória minősíti saját o.) „Márpedig az olyan szabadság, amelyikben el kell dugnom a pus-
fajtáját. „Úgy jöttem ide – meséli a fiának a zsidó boltos, mintha ezt a kámat, mintha tolvaj lennék, nekem nem kell, úrfi.” (57. o.)
fia nem tudná –, egy rossz öszvérrel, azon volt minden földi vagyo- Az írásból nem derül ki, hogy melyik világháború után történ-
nom, s az öszvér mögött ott gyalogoltam én meg az anyád. Ez a falu nek az események, de egyszerre megjelenik a „Szovjet Birodalom fel-
befogadott minket. Kenyeret adott a kezünkbe, hozzásegített ehhez szabadító hadserege” a falu határában. Ez azt jelenti, hogy a második
a bolthoz, s nem a te restjeid és naplopóid segítettek, hanem azok, világháború után vagyunk, és abból a tényből, hogy a bíró magyar,
akiket félre akarsz söpörni az útból. S nem csupán hozzám voltak jók, de a faluban románok is vannak, arra következtethetünk, hogy Észak-
de hozzád is fiam. Gyerekeik bevettek maguk közé, pedig más val- Erdélyben, a Mezőségen vagyunk. Az író elfelejti, hogy ezen a terüle-
lású voltál. Engedték, hogy ott ülj az iskolájukban, az első padban ten már nem magasztalhatta volna Samu boltos a toleráns magyar be-
mindig, s nem irigykedtek reád, amiért te voltál köztük a legjobb fogadást, mert már rég elvitték a zsidókat Auschwitzba. A magyar
tanuló, hanem büszkén dicsekedtek veled, amikor a tanfelügyelő úr csendőrség segítségével. Az író tehát tudatosan meghamisítja a tör-
téged választott ki ingyenes diáknak a városi főiskolába. S te most ténteket, hogy igazolhassa a gyűlölet-tételt: a zsidók és a románok kö-
ezeken akarsz bosszút állni azért, mert valahol egy messzi nagyvá- vettek el minden rosszat. „Mint egy megáradt patak, úgy ömlött alá a
rosban, ahogy mondod, megpofoztak valami emberek az ut- hegyek népe a falu irányába.” (65. o.) A „hegyek népén” a románsá-
cán, és zsidónak szidtak. S hidd el nekem, fiam, azok akik ezt tet- got kell érteni. A bevonuló képek zavarosságáról megint a stílus árul-

282 283
kodik: „– Éljen a szabadság! Éljen az új bíró! Éljen Emánuel elvtárs, a veszik a puskáját, valamint a padlásról a piros-fehér-zöld zászlót. A
Megváltó apostola!” A szöveg rejtett antiszemitizmusa abban rejlik, magyar diákokat gúnyolják: „Ungur, ungur, puppenkur! (…) Most
hogy a boltos „zsidó” fia érkezik, mint a „Megváltó apostola”, aki az Románia van, tanuld meg! – kiabált rá a Dujurdi fiú. – Mi vagyunk
embertelen diktatúrát hozza felszabadításként, mint vallástalan Anti- az urak, nem te!” (61. o.) És az ellenreakció: „Fontos csak az, hogy
krisztus, ugyanakkor mégis vallásos alakban, mint „apostol” jön, legközelebb én vágjam oda azt az oláhot az árokba, ne ő engem.”
hogy a falusiak gondolatvilágához közelebb álljon. Ezt a tökéletesen (63. o.)
zavaros képet egészíti ki azzal a történettel, hogy a jó zsidó apa elker- 1919 őszén, tizenegy éves korában, Erőss Miklós kolozsvárra ke-
geti a rossz Antikrisztus fiát, „aki gyilkolással és gyalázattal fizet mind- rült iskolába, akárcsak Wass Albert. Már az első napon összevereke-
azért a jóért, amit ez a falu az apjának adott! Mars ki!” (87. o.) dik egy zsidó gyerekkel, akit Székelynek hívnak. Természetesen a zsi-
A történelmi hitelesség tökéletes megcsúfolása, amikor úgy foly- dó – mint negatív elem –, provokálta a verekedést. A zsidó fiú bele-
tatja a történetet, hogy a fiú szülei, a két öreg zsidó nyugat felé mene- köp a kinyújtott, baráti kézbe, mire a barátja megszólal: „Gyere a mos-
külnek az erdőben. Vagyis a náci Németország csapatai felé, akárcsak dóba (…) s mosd le magadról a zsidószagot.” (83. o.) A verekedés-
Wass Albert. A rémtettek folytatódnak, míg a magyar birtokost meg- nek az lett az eredménye, hogy „az a nagy megtiszteltetés is érte,
ölik. Aztán, tanmeséhez illően következik az erkölcsi tanulság: „Az hogy a ’bentlakó’ nagy fiúk bevették abba a titokzatos, zártkörű cso-
öreg pap nagyot sóhajtott. – Krisztust keresztre feszítették a zsidók, portba, amelynek ’rendtartó különítmény’ volt a neve. Ez a csoport
immár kétezer éve majdnem – mondta szomorúan –, de abból föltá- csupa jó verekedőkből állt, és az volt a feladata, hogy gondját viselje
madott. Most feszítik keresztre másodszor.” (135. o.) Ugye: a zsidók. az ’ellenségnek’. Ezek közé tartoztak a Petőfi utcai bádogosinasok,
Na meg a románok és a szovjetek. valamint a (…) román iskola növendékei.” (83. o.) Ezek szerint, a ko-
Stílusa a szokásos mezőségiből nemesített népi manír: lozsvári református kollégiumban létrejött „rendtartó különítmény”
„– Tik vagytok? – kérdezte ellenségei: a zsidó fiú, a szegény munkás inasok és a románok. „A ko-
– Münk – felelte (…) lozsvári református kollégium nagyon szépen megtanított minket
(…) magyarnak lenni, és (…) ott tanítottak meg minket arra, hogy magyar-
– Gyüjjenek be! – mondta.” (169. o.) nak lenni nem olyan, mint másfajtának lenni” – mondta egyik önélet-
rajzi interjújában272 Wass Albert. Szintén a sérelmek közé tartozik,
hogy „A románok mindössze két serétes puskát engedélyeztek a volt
Kard és kasza főispánnak, a többit elkobozták”. (103. o.)
A bölényesi helyzettel ellentétben, a pozitív szereplő a nagypa-
Román többségű faluban játszódik a cselekmény, pa, aki, a korábbi regényeivel ellentétben, most már románul fogadja
„Bölényesen,271 románul Blenisiu”. (60. o.) Ez Mezőzáh környékén a román parasztok köszöntését. Erre azért van szüksége az írónak,
van, mert ott él a nagypapa. Bölényesen a bíró is román, míg Erőss hogy megfogalmazhassa a feudális idillt: „S az öregúr ült a tornácon,
gróf magyar. Leírja a románok bevonulását. Sérelmek: a grófot két szívta a szivarját, és türelmesen végighallgatott mindenkit. Akinek
hétre elviszik, a többi földesúrral együtt bezárják a börtönbe és el- megdöglött a tehene, annak pénzt adott, hogy újat vásárolhasson (…)
Írás nélkül, kamat nélkül adta a kölcsönt, becsületszóra, s aki kapta az
271 Ilyen nevű magyar falu nem szerepel, csak a Belényes alak változatai fordulnak elő Sebők Lász- hálálkodva elment és hamarosan vissza is fizette (…) A családi perpat-
ló: Magyar neve? Határokon túli magyar helységnévszótárában. Arany Lapok Kiadó (Buda- varokat bölcs szóval békítette el (…) az eladósodottakat meg biztatta,
pest), 1990. De a korabeli román adminisztráció kiadványában sem található se a magyar, se a
román név: Dictionarul Transilvaniei, part. III. Indicatorul alfabetic al comunelor cu fosta
numire ungurească şi cu cea actuală română, Dir. Gen. a Internelor (Cluj), 1921. 272 Maksay Ágnes–Marius Tabacu. i. m., Korunk.

284 285
hogy beszélni fog a zsidóval, a jegyzővel, a bankkal (…) s haladékot tiszteletre összegyűltünk, havonta egyszer az ebédlőben, akkor talán,
szerez legalább egy évre.” (112. o.) ha tizenötön vagy tizenhaton voltunk, néha még annyi se, tehát ott
A gyakran alkalmazott trükkel, bújtatott elmarasztaló érvelés nem voltak magyarok.”273
technikájával az író az öreg román szájába adja a románokat elma- A magyar sérelmek halmozódnak azzal, hogy megbuktatják az
rasztaló szavakat, mintha így hihetőbb lenne. Sajnos, mint általában, érettségin, amelyet az új román törvények szerint románul kellett le-
az ellenkezőjét éri el: „Nagy-Romániában is éppen úgy jó ember a jó tennie. Itt sem azért bukik el, hogy nem tudja a tananyagot, hanem
ember, mint Magyarországon volt, s éppen úgy hitvány a hitvány, a te nemzetpolitikai okokból. Arra a kérdésre, hogy kik a román nép el-
apáddal együtt, aki ahelyett, hogy segített volna rajtunk, kétszáz hold lenségei, nem akarja azt válaszolni, hogy a magyarok. Ez az igazság-
legelőt lopott el magának, úgy biza! Csaltok, loptok, ahol csak teheti- talanság erkölcsileg felmenti a következő események ítélete alól. A
tek s mind rumaniázhattok, amíg bele nem szakad a torkotok, igazi pótvizsgát „András gróf kívánságára, a hajdani intéző, Juo (!) Chezan
úr nem csal, nem lop és nem hazudik, mint ti! Piha! – köpött feléje az szamosújvári szenátor már előre ’elrendezte’ romániai szokás szerint.
öreg román.” Még jó, hogy kihangsúlyozta, hogy a „román” mondta, A bölényesi igásfogat két hízott disznót bevitt Kolozsvárra a vizsgáló-
mert még azt gondolhattuk volna, hogy ez Wass Albert véleménye a bizottság elnökének.” (131. o.) Néha felbukkan a sztereotip zsidó is:
románokról, hogy csalnak, lopnak, meg nem igazi urak, mert hazud- „elbeszélgettem azzal a veres zsidó fiúval”. (142. o.) Jellemző nyelv-
nak. Természetesen távol áll tőlünk, hogy azonosítsuk a szereplők botlás: „Képtelenség! – gondolta – mit keresne Földvári Anikó a Tóni
nézeteit az íróéval, vagy az eseményeket összetévesszük a realitással, zsidó szekerén?” (153. o.) Ebből a mondatból nem derül ki, hogy Tó-
de annyi a más regényeiből átvett, hasonló vonatkozású stilisztikai öt- ni a zsidó vagy a szekér. Inkább úgy tűnik, hogy már a szekér, a hasz-
let, hogy kézenfekvőnek látszik az a feltételezés, miszerint az író nálati eszköz is nemzeti jelleget ölt, tehát nemcsak Tóni zsidó, hanem
tényirodalomként tárja elénk a saját szemléletét és a szubjektíven át- a szekere is.
rendezett tények világát. Megismétlődik az a történet is, hogy a nagy- Az erdélyi román arisztokrácia hiánya miatt a regáti arisztokráci-
apa, a romantikus nemzeti szemlélet híve, aki a tanyán él, hogy köze- ával keresi és találja meg a kapcsolatot. Megtanul alkalmazkodni a kö-
lebb legyen a néphez, a fia viszont kastélyt épít. Ugyenezt a történe- rülményekhez. Nemesi származása lehetővé teszi, hogy Bukarestbe
tet és a hozzáfűzött elmélkedést olvashatjuk a Mire a fák megnőnek kerüljön katonának a királyi elit alakulathoz, ahol befolyásos román
című regényében. Az öreg rossz szemmel nézi a fiának ezt a törekvé- ismerősökre tesz szert. Ezeket az arisztokrata ismerőseit használja fel
sét, mert: „Nem kellett volna emeletes kastélyt építeni oda. Igen ma- később arra, hogy a helyi román hivatalnokok visszaéléseit kijátssza.
gasan van a föld felett, elv