I SN

IS N1145
4 0-
0 5010
0

ÚJ KÉP
Pedagógusok és
szülők folyóirata
 2
Pedagógusok és szülők folyóirata Tar ta lom
XII. évfolyam 10. szám,
2008. december Képlel-tár
Gyurkovics Hunor, Szebeni Zsuzsa: Aki nem téveszti össze
Szerkesztőbizottság a bukfencet a halálugrással – Sipos László, grafikus, festő,
/članovi uredništva: könyv- és bábtervező, tanár... 3
Bori Mária, dr. Gábrity Molnár
Irén, Hajnal Jenő magiszter, dr. Dolinszky Gábor: Karácsonyi gondolatok papírra vetve 15
Hózsa Éva (irodalmi szerkesztő/
književni urednik), dr. Illés Tibor Tanulmányok, kutatások
(Eötvös Loránd Tudományegye- Dr. Árpás Károly: Kő rakódik kőre – A Gion-életműsorozat
tem), dr. Péics Hajnalka, új kötete 19
Soós Edit (felelős szerkesztő/odgo- Dr. Silling István: Anyanyelv – környezetnyelv – világnyelv.
vorni urednik), Szálas Tímea (szer- Herceg János jegyzetei a kommunikációs relevanciákról 25
kesztő/urednik), dr. Szőke Anna,
dr. Zsolnai Anikó (Szegedi Tudo- Hivatásunk eszköztárából
mányegyetem), Beszédes István Tantárgyháló 2009 31
(műszaki és művészeti szerkesztő/ Csordás Anett: „Egy tanfolyam gyümölcsei” – óravázlatok
tehnički i umetnički urednik). a bácsfeketehegyi 30 órás drámás továbbképzésről 33
A laptanács tagjai/Savet lista: Dr. Szőke Anna: Az anyanyelvnek emelt hajlék 41
Miskolczi József (elnök), dr. Bányai Vass Borsodi Borbála: Tíz éves az Aurora Műhely 47
János, dr. Pintér János (alelnökök), Jovan Bećar: A Školski život pedagógiai folyóirat 52
Grgo Francišković, dr. Horváth
Mátyás, Kucsera Géza, dr. Losoncz Hírkosár
Alpár, Ninkov Irén, Pető István, Téli tábor 57
Priboj Potrebić Vesna, dr. Szöllősy
Vágó László, Varjú Potrebić Tatja- Contents and summary 59
na, dr. Zolnai Albert . Számunk szerzői 60
Lektor: Tóth Ágota.
Korrektor: Bálint Irén.
Rezümé/Rezime:
Tiberije Kopilović, Szálas Tímea.
Szerkesztőség/Uredništvo:
24000 Subotica, Age Mamužića
13/II., tel./fax: (024) 554-184,
e-mail: ujkep@vmk.rs
Kiadó/Izdavač:
Vajdasági Módszertani Központ
Szabadka, Vojvođanski centar za
metodiku Subotica.
Elnök/Predsednik: Soós Mihály.
Készült/Štampa: Grafoprodukt,
Szabadka/Subotica.
Az Új Kép az interneten: Egyes szám. Ára 100 dinár.
www.ujkep.net
Képlel-tár 3
Intervju sa umetnikom
Aki nem téveszti össze a bukfencet razgranatog interesovanja
i sposobnosti nužno sadrži
a halálugrással provokativna pitanja, inte-
resovanje za svaki detalj
Sipos László, grafikus, festő, könyv- és bábtervező, tanár... biografije sagovornika.
Stvar postaje još intere-
Gyurkovics Hunor–Szebeni Zsuzsa santnija, ako je intervjuist
takođe umetnik koji razlož-
Többszöri találkozásunk sokat von le a lied spontaneitásából. Ismeretlenül is Erdély no traga za zajedničkom
egyik legmarkánsabb grafikusaként és legjobb viccmesélőjeként konferálták fel. A talasnom dužinom.
kellő öniróniával rendelkező emberek rugalmas élénksége a legjellemzőbb rá. Laslo Šipoš rođen je u
Környezetében nyoma sincs művészi zűrzavarnak. Annál inkább jellemzi a mun- Transilvaniji gde i danas
káit, eszközeit megbecsülő, gondos és dédelgetett rend. Minden a munkának, az živi. Od najranije dobi
alkotásnak és nem a kényelemnek van alárendelve, inspiratív erővel felruházott cso- težio je umetničkom pozivu,
dás néprajzi ritkaságok. Olyan tárgyak bukkannak fel műtermében, amelyek eredeti što mu je majka podržavala
rendeltetése mára már feledésbe merült. uprkos materijalnim teško-
ćama porodice. Probijanje
 Kolozsváron születtem, a neves hajdú telep, a Hostát környékén. Már gyermek- kroz školovanje u Rumuniji
ként befolyásolt az a környezet – valóságos sziget volt ez a városon belül, amelyen posebno je poglavlje njego-
mintagazdaságok működtek. A zöldségtermelés magasiskolái... Szigorú rend volt a vog života. Doživeo je kao
portákon, a szekereknek, a lovaknak, de a legkisebb kosárnak is pontos helye volt. đak brojne diskriminacije,
A rendszer, az időbeosztás, amelyet nap mint nap, évszakról évszakra követtek, attól nepedagoške postupke koji
kezdve amikor a hó elolvadt, és a melegágyakat kezdték készíteni. Ennek az értelmes mu se i danas čine neve-
rendnek az emléke, hatása úgy érzem, hogy örökre rögzült bennem. rovatnim. Bio je istrajan,
A családomról fontos elmondanom, hogy édesapám rajzolgatott, festegetett, édes- nametao se darovitošću što
anyám szépen énekelt. Édesapám korán meghalt, de csak amikor az ember megérik, nažalost nisu rado trpili
akkor jön rá arra, hogy milyen nehéz életet vállalt édesanyám. Édesapám halála után neki nastavnici. Upravo to
nem ment többé férjhez. Mindenképpen ide tartozik az is, hogy akármilyen szegények ga je kasnije motivisalo da
is voltunk, de opera-, vagy színház-bérletünk volt. Édesanyám nevelésünkben a mű- radeći sa decom u školi ne
vészetet mindenek fölé helyezte. ponovi te nonsense. Uživao
Elemi iskoláimat a Brassai Sámuel Líceumban végeztem, majd a Képzőművészeti je u radu sa osnovcima,
Középiskolába jártam egy ideig, de a magyar tagozat a „demokrácia szélesedésével” decom pune mašte i neiscr-
egyik pillanatról a másikra megszűnt. Választás elé állítottak, vagy folytatom romá- pne ljubavi. To je registro-
nul, vagy elmehetek egy más jellegű magyar tannyelvű középiskolába. Mivel a raj- vao za ceo svoj život. Kako
zolás elsődleges volt számomra, illetve tudtam, hogy a képzőművészet szakma rajz, procenjuje svoju uspešnost
színelmélet, kompozíció, anatómia, ezt a szakmát meg kell tanulni, a román tagozatot u vreme umetničkog stasa-
választottam, aminek az lett az előnye – a szakmán kívül –, hogy jól megtanultam ro- vanja najbolje je razumeti
mánul. Hátránya meg az, hogy keserű emlékeim maradtak. Legjellemzőbb, hogy míg iz činjenice da su mu radovi
az én generációm magyar tagozaton végzett hajdani diákjai várva várják az érettségi na izložbama osvajali
találkozókat, addig én egyik találkozóra sem mentem el. trofeje bili oni ocenjivani
■ Konkrét atrocitások érték? u Bukureštu ili nekom
 Igen, például Bukarestben egy országos versenyen díjat nyertem. A diplomát én kap- manjem gradu. Bilo je i
tam, de a jutalomként járó könyvcsomagot már egy román kollégának adták oda. Bár smešnih situacija kada je
valószínűleg őt sem érintette jól, amikor lebontotta a csomagolást és a könyvekben az on dobio diplomu a njemu
 4 Gyurkovics Hunor–Szebeni Zsuzsa
namenjene knjige uručene
su drugom. Čini se, da ovaj
daroviti čovek bilo čega
da se prihvati biva uspe-
šan. Tako u konstrukciji
potrebština za lutkarsko
pozorište, što ga posebno
animira, nije ništa manje
uspešan od slikanja uljem,
grafičkim radovima itd.
én nevemet olvashatta. Az akkori igazgató – egy kedves pártos elvtárs – a problémát
hamar megoldotta, egyszerűen azt az oldalt mindenki szeme láttára kitépte. Ezeket a
dolgokat az ember megbocsátja, de soha nem felejti el.
Országos díjak ellenére is háromszor kellett felvételiztem a Kolozsvári Képző-
művészeti Egyetemre. Ennek az egyik oka a megszabott magyar helyek száma, az
a bizonyos titkolt, de létező „numerus clausus” volt, de közrejátszott az is, hogy én
akkor már a magam útját jártam és egy közepes tanárnak nem kellettek azok a di-
ákok, akik problémákat okoznak, akár szakmailag, akár felfogásbelileg. Nem akarok
senkit megítélni – nem is az én szerepem – az ítéletet majd meghozza az idő a szakmai
tanári karról, amely akkoriban rajzolni, festeni tanított. Ezzel ellentétben az elméleti
tanári kar hihetetlenül rangos volt.
■ Az akkori szakmai tanári karban reprezentálták a korabeli erdélyi képzőművészet „színét
virágát”?
 Nem. Ugyan volt két hiteles egyéniség: Feszt László, aki akkor dékán és a grafi-
kai tanszék vezetője volt, és Kós András , a szobrászati tanszéké. Az akkori festészet
(ahová eredetileg kerülni szerettem volna) katedrafőnöke, nevet nem szeretnék mon-
dani, szakmailag nagyon felkészült Rudnai-tanítvány volt, de elég vonalas ember. A
mai napig is elismerem mint mestert, csak nem az én gondolat- és színvilágomat, nem
az én megoldási módomat képviseli. Tudtam, hogy eléggé diktatórikus személyiség, és
mivel elég nehezen jutottam be az egyetemre, azt is tudtam, hogy nem fogok végezni,
ha az ő keze alá kerülök. Emiatt inkább textilszakra jelentkeztem. Sajnos a szobrá-
szattal nem nagyon volt kapcsolatom időnként, bár néha-néha átmentem mintázni a
kollégákhoz. A grafikára viszont annál gyakrabban jártam át, éjszakánként litográfi-
ákat készítettem. Feszt László elnézte az „idegen betolakodót” a műhelyben. Ehhez azt
érdemes tudni, hogy akkoriban jól felszerelt műhelyek álltak a diákok rendelkezésére,
s ezek mára sajnos nem maradtak fenn. A rézkarchoz, kőnyomathoz, fametszéshez
szükséges minden eszköz rendelkezésünkre állt, az ott eltöltött hat év alatt.
Akkoriban még szekciók voltak: öltöztető textil és külön falikárpit. Ez utóbbin vé-
geztem. Méretben itt kellett a legnagyobb tanulmányokat készíteni. Jó modellek voltak,
de ha becsületes vagyok, be kell vallanom, hogy szakmát nemigen tanultam, de amit a
modellrajz- és a rajzórákon magamtól kiküszködtem, abból élek a mai napig is.
■ Hányan voltak egy szakon belül?
 A kerámián hét-nyolc diák és hatan-heten a textilen, ami egy becsületes létszám.
Nem úgy mint mostanában, hogy harminc-negyvenen vannak egy-egy évfolyamon,
gyakorlatilag nem is ismerik egymást.
Minden este volt kroki, alakrajz, gyorsalakrajz. Verseny alakult ki közöttünk, híre
volt annak, hogy ki hogyan krokizik.
Mátyás király szülőházának az első emeletén, ahonnan a könyvtár nyílik, volt
lehetőség kiállításra. Harmad-negyedévtől volt az a szokás, hogy egyesek bemutatták
munkáikat. Már október elején be kellett jelenteni a felelősnél, ha valaki kiállítást
akart rendezni, mert annyi volt a jelentkező. Ha jól emlékszem nekem harmadéven
volt tárlatom, negyed éven és hatod éven szintén, olajfestményekkel.
Azért sem szerettek, mert ha az intézet kiállítást rendezett, akár Kolozsváron, akár
Bukarestben, akkor az én festményeimet biztosan vitték. Az osztályvezető tanárom
folyamatosan hetest-nyolcast adott festészetből, annyira bosszantotta a dolog.
Aki nem téveszti össze a bukfencet a halálugrással 5
6 Gyurkovics Hunor–Szebeni Zsuzsa

■ Miért nem tetszett nekik, ha egy tanítvány sikeres?

 Mivel több szekció volt, ragaszkodtak ahhoz, hogy abból a tantárgyból jeleskedjen,
amire szaktanára tanította. Az osztályvezető tanárommal a kapcsolatom kifejezetten
rossz volt első pillanattól kezdve. A tanév második hónapján belerajzolt a rajzomba
és nagyon rosszul. Ha egy tanár belerajzol a diák rajzába, az nem elfogadható – én a
mai napig nem rajzolok be a diákjaim rajzába –, de ha ráadásul az eredmény rossz is,
akkor ez különösen felháborító. Már bennem megvolt a dac: ahogy ellépett a tanárnő,
megfogtam a tanulmányt, eltéptem, és más papírt tettem fel. Ez az első éven történt
– ettől kezdve csendesen elviseltük egymást. Megtűrt, de nem tett lépéseket arra,
hogy eltávolítsanak az egyetemről, mint ahogyan más tanáraim tették. Ő egyszerű-
en jegyekkel méltányolta az én tevékenységemet, mindig késélen táncoltam emiatt,
hiszen számomra az ösztöndíj létszükséglet volt. Az ahhoz szükséges tanulmányi
eredményt elértem, de soha nem többet.
■ Mégis voltak olyan tanárai, akik a mai napig hatással vannak Önre?
 Három embert emelnék ki. Érdekes módon egyik sem művészetet tanított: Bretter
György filozófiát, tudományos materializmust, hálával gondolok rá és úgy érzem, a
gondolkodásmódomat befolyásolta. Földes László, aki megismételhetetlenül tanította
az esztétikát, egy csomag Maroseşti cigarettásdobozról is tudott előadni. Volt valami
különleges benne, ha azt mondjuk, hogy egy szobornak lelkülete van, akkor azt kell
mondanom, hogy az ő előadásainak is lelkülete volt. Engem nem tanított, de elég korán
kapcsolatba kerültem Angi Istvánnal, a zeneesztétikussal Bretter György által, ők nagyon
jó barátságban voltak. Bretter 1977-ben, 1979-ben pedig Földes halt meg. Szerencsére
Angi István a mai napig is él, és számomra máig releváns a gondolkodásmódja.
■ A főiskola után mi következett?
 Negyedéves koromban még úgy nézett ki, hogy ott tartanak asszisztensnek, volt
rá rektori ígéret, és reménykedtem. Hatod évre ezt az illúziót eloszlatták, akkor már
olyanok voltak a politikai körülmények, hogy magyar tanár kinevezése szóba se jöhe-
tett. A legközelebbi állás Torda volt, méghozzá az üveggyár iskolája. Ez azzal járt, hogy
reggel hétkor kezdődött a tanítás, és ha az embernek nem volt szerencséje, akkor oly-
kor kényszerszünetekkel, még este nyolcig is eltarthatott. Formatervezést tanítottam,
kicsit rajzot, kicsit technikai rajzot, amit nem nagyon szerettem.
Utána jött a 3-as számú elemi iskola, mert abban az időben megengedték, hogy az
elemi 1-4. osztályában is tanár taníthassa a rajzot. Azt szerettem a magam módján.
Elvileg soha nem ott éltem, ahol dolgoztam, ami folyamatos napi ingázást jelentett, és
akkor még szombaton is volt tanítás.
Elmondhatom, hogy tanítottam almérnökiben, középiskolában és elemi iskolában.
Legjobban az elemi iskolában szerettem tanítani, mert úgy érzem, hogy a fejlődés na-
gyon evidens, hamar, hónapok alatt érzékelhető. Ha megfelelően közeledik a tanár a
gyermekekhez, akkor ők is nagyon kedvesek, én azt fokmérőnek tartom. Amikor egy
iskolában a tanárt az elsős, másodikos, harmadikos gyermekek tegezik, az azt jelenti,
hogy el- és befogadják.
■ Mi az amit jobban szeretett az elemistáknál mint a felnőttebb generációkban?
 Nem azt mondom, hogy a nagyoktól nem lehet tanulni. Egy jó képzőművész sokat
tanulhat mindenkitől. Kezdeném a legalapvetőbb dologgal: a hittel. A fantáziát és
hitet, gyermekkori énünk őrzi. Mert a kisgyermek, aki seprűnyélre ül, azt hiszi, hogy
Aki nem téveszti össze a bukfencet a halálugrással 7
az lovacska. Felszabadultak, bátor a színhasználatuk, nemcsak ecsettel dolgoznak...
aki tanított aprókat, óvodásokat, kisiskolásokat, tudja, hogy milyen biztosan használ-
ják az ujjukat. Ez a formákba, színekbe vetett hitük az igazi sugallat. A képzőművészet
párbeszéd: ha mondanivalóm van, véleményt akarok mondani a világról a magam
sajátos eszközeivel, akkor ahhoz megválasztom a színeket, a formákat, a megoldási
módot. Minden nagy korszaknak megvolt a maga sajátos kifejezési formája. Vegyük
a babiloniakat: egyfajta vallásosság, ahogyan ábrázoltak. Az antik görögök képző-
művészetében megjelenő, egészségtől duzzadó emberi figurák, arról is árulkodnak,
hogy kevesen öregedtek meg. Átugorva a művészettörténet nagy korszakait, mi lehet
a huszadik századi uralkodó forma? Mi volt a mi világunkban, és különösen a rend-
szerváltozás előtt a jelentéshordozó szimbólum? Én úgy érzem, hogy az álarc. Mi
sem jellemzőbb jobban erre a korra, amiben mi felnőttünk, mintsem az, hogy mást
mondtunk a családban, mást mondtunk az iskolában, és egészen másképp viselked-
tünk a közösségekben, hiszen, ha az ember „elszólta magát”, annak nagyon komoly
következményei lettek. Nem hiába járta az a vicces megállapítás: ne gondolkozz, de ha
már gondolkozol, akkor ne írd le, ha már leírtad, akkor ne csodálkozz...
■ Miért szerette a kisdiákokat tanítani?
 Egyrészt, mert a kicsi gyermek, úgy 11-12 éves korig, elemi erővel rajzol. Szükséglete
a rajz. Mivel én nem művészeti iskolában tanítottam, olyan diákjaim voltak, akik
más pályára készültek. Már a középiskolában is nagyon kevés az a gyermek, aki
nagy kedvvel rajzol. A nagyenyedi Bethlen Gábor Líceumban hat-hét éve Pedagógia
Főiskola indult. Én ott rajzot, meg esztétikát tanítottam. Az volt benne a jó, hogy én
határozhattam meg, hogy mit tanítok. Egy programot nyújtottak át, amelyhez nekem
igazodnom kellett volna, de azt mondtam, amennyiben nekem ehhez kell igazod-
nom, akkor az egész tanítás tárgytalan. Volt benne szépírás, amit én feleslegesnek
tartottam, mert ezek a diákok már elvégezték a pedagógiai líceumot, tehát a szépírást
régen megtanulták. A tárgyrajzok, a szokásos csendéletek esetében igyekeztem nem
szokványos feladatokat adni, mellőzni bokályt, hagymát, mindazt, amit iskolában tet-
tek elénk. Világosan emlékszem, hogy volt a programban vagy négy olyan pont, amit
én teljesen feleslegesnek tartottam.
■ Tapasztalatai ?
 Legkevésbé kedveltem az óraterveket. Soha életemben nem készítettem egy becsüle-
tes óravázlatot sem. Az ember megírta őket, de azután nem tudott igazodni hozzájuk,
sem betartani azokat, mert minden gyermek más viszonyulást igényel.
■ Mi az, amit minden esetben betartott?
 A kicsiknél azt, hogy ne fojtsam el a lendületüket, kedvüket, ami ennek a korosz-
tálynak a sajátossága. A nagyoknál pedig, visszatérve a Bethlen Gábor líceumhoz,
kitaláltam, hogy a divattörténettel fogom kezdeni, mert segítségével lehet művészet-
történetet, színelméletet, esztétikai látást, a képzőművészet specifikus nyelvezetét
közel hozni, megismertetni a diákokkal.
■ Más összetételű osztályokban is kereste azt, ami foglalkoztatta a diákokat?
 Nem volt más osztály, mert sajnos ez nem egy sikertörténet: fél év után otthagytam
ezt az osztályt, nem saját hibámból. Egyrészt, mert olyan is volt a koordináló, hogy
szememre vetette azt, hogy két óra helyett hármat tartottam . Ez azért volt gond, mert,
aki Kolozsvárról járt, az négy óra helyett egyet tartott.
8 Gyurkovics Hunor–Szebeni Zsuzsa

Először nem is értettem a problémát és humorral ütöttem el a kérdést, azzal, hogy

azért tartok három órát a kettő helyett, mert otthon a feleségemtől nem jutok szóhoz.
Elég mellbe vágó, hogy valaki, aki maga is tanár, azt kérdezi, hogy „Miért tartasz
ennyi órát?” Se a lelkiismeretes embert, se azt, aki bizonyos szinten áll, nem szeretik.
Azt is a szememre vetették, hogy nincs doktorátusom, aminek abban az időben még
nem volt igazán rendszere. Fel is vetettem az oktatási minisztérium munkatársának,
hogy ha valakinek annyi munka van a háta mögött, mint nekem: festmények, grafika,
könyvgrafika, bábtervek, műsorfüzetek, publikációk, rajzfilmötletek felnőtteknek
(amelyek a Korunkban jelentek meg), akkor az nem hitelesíti a tanárt? Ennek ellenére
úgy érzem, hogy van varázs a tanításban. Az említett festészeti albumnak a fele emel-
lett az ingázás mellett született meg.
Aki nem téveszti össze a bukfencet a halálugrással 9
■ Mindvégig tanított ?
 Igen, tudatosan vállaltam, mert lehet, hogy itt-ott kaptam volna szakmai állást,
viszont az akkor megalkuvást jelentett volna. De nem volt könnyű, mert az a fáradt-
ság, ami most bennem van, az valószínű, akkor akkumulálódott. Viszont anyagilag
valamennyire független voltam, de főleg művészként. Aki élt a szocializmusban – no,
meg ismeri a munkáimat – az tudja, miről beszélek.. Persze gazdagságot nem jelentett,
mert aki fest, az jól tudja, hogy akkor sem volt olcsó sem a festék, sem a vászon, de még
a ceruza, papír sem, és most sem az.
■ Ez csak egy szelete volt az életének, és annyi minden más is van?
 Szerencsére elég hamar kapcsolatba kerültem az akkori Utunkkal. Kicsit fellengzősen
mondhatom el, hogy százával készítettem illusztrációkat nekik. Az Utunk és a Korunk
10 Gyurkovics Hunor–Szebeni Zsuzsa

az akkori Erdély két vezető irodalmi és művészeti folyóirata volt. Ma már van annyi
rálátásunk, hogy két rangos, befolyásos folyóirat volt. Az Utunk inkább irodalmi, a
Korunk filozófiai, szociológiai és művészeti jellegű lap volt. Elég sok rajzom jelent meg
mindkét folyóiratban, közel kilencven kötetet öltöztettem, rajzoltam. Mindenképpen
szeretném tisztázni, hogy az illusztrálás az egyik legtöbb munkát kívánó feladat.
■ Miben áll a nehézsége?
 Minden feladat hordozza a maga nehézségét. Úgy tartom becsületesnek, ha az olva-
só, aki a kezébe veszi a könyvet, egy pillanat alatt tudja, hogy verseskötetről van szó,
vagy meséről, prózáról, történelmi vagy kortárs regényről. Hiszen az olvasó először
az illusztrátorral találkozik, nem is az íróval, ezért igazodni kell a könyv tartalmához.
Általában a munka során a szerző mondja el először a grafikusnak az elképzelését,
ismerteti a maga szempontjait, és utána következik az illusztrátor elképzelése, a saját
szempontjai szerint. A nyomda is beleszól, hiszen attól is függ, hogy kinek a kezébe
kerülnek a rajzok (a szövegekről nem is beszélve). Verses kötetekhez nem is tudok mást
elképzelni csak fehér-fekete illusztrációt, bár manapság divatosak a színes illusztráci-
ók, de kevés a jó: rajzolunk, rajzolunk, megszínesítjük, de az eredmény nem az igazi.
Nem jó irányba halad a könyvtervezés, se a színes kiglancolt fedőlapok divatja.
Szemet gyönyörködtető, de nem igazodik a kötetek egészéhez. A valamikori nyom-
dászok – tisztelettel adózom nekik – tudták, hogy milyen kell hogy legyen a betű
a könyvben, amit kézbe veszünk. Tökéletesen érezték az arányokat, méreteket. Ha
kézbe vesszük Kassák nak a Ma című folyóiratát, akkor láthatjuk, hogy egy nyomdász,
aki művésze a szakmájának, mit hozott ki egy betűs fedőlapból. Most a számítógép
korában be van táplálva rengeteg betűtípus, csak aki kezeli a gépet, az felejti el, hogy a
grafika az egy műfaj, amit meg kell tanulni. Úgy érzem ma, hogy a számítógép uralja a
kevés, vagy grafikai tudással egyáltalán nem rendelkező tervezőket, tördelőket, tipog-
ráfusokat, és nem ők a számítógépet, ami valójában egy segédeszköz, vagy az kellene,
hogy legyen. De annyi, annál semmivel sem több.
■ Néha úgy tűnik, mintha többen festették volna festményeit, csak ezekből kiemelni egyiket
szinte lehetetlen, de megpróbálhatjuk...
 Azzal kezdeném, hogy jó verset, jó festményt „elmesélni” nem lehet. Ez igaz is, meg
nem is. Nyilván a jó versnek, a jó zenének, és a jó festménynek van egy olyan rétege,
ami elmesélhetetlen. Azzal kezdeném, ha felosztanám a saját munkásságomat, akkor
nem műfajokra, hanem témákra osztanám. Van egy olyan része a munkáimnak, ami
a népművészetből indul ki. Pl.: Csángó Madonna, Mária, Sámándob, Király, Királynő.
Leszögezném, hogy számomra a népművészet nem szőttesek, nem bokályok direkt
ábrázolásból áll, hanem annak a rejtett jelrendszernek a kibontásából, amit sajnos
kezdünk elfelejteni, de egyetlen emberöltővel ezelőtt még ismertünk. Az a fiú, aki
faragta a cifrasulykot, vagy a kapatisztítót, ismerte a jelrendszert, amit használt, jól
tudta, hogy mit jelent a motívumkincsből mondjuk a tulipán. Nem kellőképpen
feldolgozott jelrendszer a kopjafáké, de a szőtteseké sem. A kopjafákból kiindulva
alakítom ki a saját világom egy szeletét, gondolatát. Az én kopjafáim állapotos asszo-
nyokat ábrázolnak, mert számomra az a fontos, hogy halotti jelből életet varázsoljak
elő. Ehhez megfelelő technikai megoldások kellenek. Én ezeket úgy oldom meg, hogy
különféle textúrájú népi szőtteseket: a megtervezett formákat, alakzatokat nagyság
szerint felvágom-felragasztom fa- és rostlemezre, alapozom a szakma szabályai sze-
Aki nem téveszti össze a bukfencet a halálugrással 11
rint, majd színezem. Másik kedvenc témám a cirkusz világa, sok mindent el lehet
mondani a bohócokkal, akkor is lehetett, amikor nem volt veszélytelen: ragasztott
cipzárszájú bohóccal sok mindent ki lehet fejezni. De én igyekszem mindig egy kis
reményt is adni, vagy kicsit humorral feloldani a mondanivalómat. A harmadik
alapvető témám a reklámok világa: Három grácia, Kakas kitüntetéssel, – Hétköznapi
reklámok. Ma kényelmes életet élünk, mert megmondják, hogy mivel mossunk, mit
adjunk a kutyánknak, macskáknak. Nem kell gondolkozni. Hogy mennyire igazak
ezek a reklámok? Egyáltalán nem azok. Az egyik kedvenc témám a kitüntetett kakas
mégpedig az, amelyiknek a nyakában óra van. Ébresztőóra. Gondoljunk csak bele,
hogy mit jelent az ébresztőóra, annak az állatnak a nyakában, aki a hajnalt hirdeti. A
másik sokadik, de alapvető témaköröm a gondolkodó ember felelőssége. A sorozatban
már a sokadik mágusképem jelent meg. Ahogy az írástudók felelősségéről beszélünk,
úgy beszélhetünk a képzőművészek felelősségéről is, mert a jó képzőművész min-
denképpen arról a világról mond véleményt és ad jelet, amiben él. Folytathatnám az
álarcos lóval, de nem szeretném elmesélni a magam bolondériáit....
■ A gyermekekhez való viszonyáról és a bábszínházi tervezésről...
 Ott kezdeném, hogy minden kisgyermek tehetséges rajzoló és minden kisgyermek-
nek irigylésére méltó fantáziája van. Ezt a hitet és fantáziát számomra a színész jeleníti
meg. A színész az, aki a fejére teszi a papírkoronát és hiszi, hogy ő Anglia királya.
Mondhatja az ember, hogy a színész bolond, igen ám, de ha ő maga nem hiszi el, amit
játszik, akkor hogyan hiteti el a nézővel, hogy ő Anglia királya. Ez a hit a gyermekek-
ben megvan: a gyermek hiszi, hogy van piros ló. Akkor öljük meg bennük a hitet,
amikor megkérdezzük tőlük: „Kisfiam, kislányom, láttál te már piros lovat?” De az is
igaz, hogy meg kell tanítani a gyermekeket reálisan látni, csak közben nem szabad a
fantázia szabadságát elvenni tőlük. Az a kisgyermek, aki pirosnak látja a lovat, jobban
megérti a verseket is.
Sokan kérdezték tőlem, mivel tudták, hogy kedvelem a gyermekeket és a gyer-
mekrajzokat, miért nem használom őket. Mert tanult képzőművész naiv művész
nem lehet, és nem térhet vissza a gyermekrajzokhoz, mert az már nem lenne őszinte.
Viszont azt a képzeletvilágot, azokat a társításokat, amire csak a gyermek képes, azt
magaménak érzem. Talán innen indul ki a munkáimnak az a rétege, amelyeken a ha-
rapófogóból, szegből kakas alakul ki, benne rejtőzik a keresztre-feszítés motívuma is
(a kakas háromszor szólal meg ). Én nem tudok abban hinni, hogy lehet valaki művész
úgy, hogy ne ismerje azt, ami korábban történt, és úgy sem lehet, hogy ne ismerje a
művészettörténet minden szegletét és ne válassza ki magának, azt, ami szükséges.
Az idők folyamán ez kialakul. A mindent-tagadás, amely a mai időket jellemzi, ami
a divatot jelenti, nem vezethet sehova. Én hiszek abban, hogy múlt nélkül nincs jelen
és jövő sem.
Számomra a múlt alkotásai mindazt egyesítik, ami maradandó érték – az egész
művészettörténetet és eredményeit összefüggő folyamatnak látom, ami most már nem
számít divatos gondolatnak. Erre az értékrendre építeni lehet, és kell is, nem pedig
tagadni azt.
■ Egymással ellentétes fogalmak a divat, az árutermelés és a tradicionális értékteremtés?
 Talán még a divat beleférne. De az áru azt jelenti , hogy én igazodom ahhoz, aki
megveszi. A képzőművészet divatját értem természetesen ez alatt, de nagyon találó: a
12 Gyurkovics Hunor–Szebeni Zsuzsa

divat megy ki leghamarabb a divatból. Az értékteremtés mindig szembe halad a pilla-

natnyi gondolkodással, ha csak azt vesszük, hogy Leonardo tizenkét pontban foglalja
össze a foglalkozásait, és a tizenkettedik foglalkozása például a festő – vagy ha Franz
Hals és Rembrandt esetét vesszük – az Éjjeli őrjárat, amelyet én a művészet egyik
csúcsának tartok –, kutyának sem kellet két évszázadig, feltekerve állt a városháza
egy szegletében. Hals munkáit nagyra értékelték festői kvalitásaiért, egyébként én is
nagyra becsülöm, de ebből a példából is kiderül az, hogy akik kiszolgálták a közízlést,
a felvilágosult Hollandiában sem voltak kellőképpen tájékozottak, az értékrenddel –
viszont majd az idő remélhetőleg igazságot szolgáltat.
Aki nem téveszti össze a bukfencet a halálugrással 13
■ Egy másfajta kapcsolat, de mégis a gyermekekhez kapcsolható javarészt, a bábszínház, illetve
a bábszínházi tervezései
 Kovács Ildikó, az erdélyi és magyarországi bábszínház meghatározó egyénisége
mondta, hogy a bábszínház egyesíti a képzőművészetet, a drámát, zenét. Mozgó kép-
zőművészet. A bábszínház nem gyermekműfaj, de nálunk ennek ellenére elsősorban
annak tartjuk. Hogyha a gyermekkel megszerettetjük a színházat, az egy nagyon nagy
dolog. Alázatot követel a bábszínházi tervezés, hiszen volt úgy, hogy kínai darabhoz
drótvázat készítettem, és arra húztam ki selymeket. De igazodni kell a gyermekek-
hez. Amikor az anyuka azt mondja, hogy milyen csúnya a rajza, milyen gyermekes,
nagyon rosszat tesz. A gyereket nem felnőtt törvények szerint tanítjuk, a gyermekrajz-
nak megvan a maga törvényszerűsége. Az, hogy egy macska nagyobb, mint mellette a
felnőtt, az természetes , hiszen abban a pillanatban a gyermeknek az állat a fontosabb,
ezért nagyobbnak látja.
Vagy feketére festi az eget, akkor biztosan valami érte, borús a kedélye. Számára
a méret fontossági sorrend, de ezt az egyiptomiak is nagyon jól tudták , mert náluk a
fáraó mindig nagyobb, mint a szolgák. Vannak az indiai művészetben is ilyen jegyek,
hiszen a szent tehén nagyobb, mint a tehénpásztora.
Az, hogy hogy világítom meg a bábokat, döntő: ugyanaz a báb hátulról megvilá-
gítva félelmetes, míg elölről megvilágítva lehet a gyermek barátja. Eljátszunk a lehető-
ségekkel. Csak nagyon magas szinten szabad a gyermekeknek játszani, és hangsúlyoz-
nám, hogy nem kiszolgálni kellene a gyermekeket, hanem nevelni .
Számomra fontos volt a bábszínházi tervezés, mivel a mai napig is küzdök a mé-
retekkel. Lehetett játszani azzal, hogy az ember vágta ki kartonból és megnézte a
nézőtérről, hogy hogyan hat. Erre, mondjuk az operában vagy a színházban nincs
lehetőség. Ott kikísérletezik az ember, a gyermekek reakciója egy bábelőadás alatt
nagyon sokat mondó, az öröm vagy a bánat vagy az együttérzés kifejezésre jut.. Éppen
Kovács Ildikó mondta , hogy volt olyan , hogy a farkast megdobálták...
■ Kihez kikhez szólnak alkotásai?
 Gondolkodó emberekhez... De hogy ne hasson nagyon fellengzősen, kiegészíteném
azzal, hogy az őszinte emberekhez. Sajnos művészetpszichológiai oktatás, vagy a kép-
zőművészeti alkotások befogadáshoz nincsen kellő tudása az emberek nagy részének.
Márpedig azt tisztázni kell, hogy a képzőművészet nyelv, ennek megvan az ABC-je,
a szórendje, ezt valahol meg kellene tanítani, ezért az iskolának feladata lenne, hogy
ehhez segítséget adjon. De ma már az iskolák többségében se képzőművészeti, se rajz-
oktatás nincs. A középiskolában nem is rajzot, hanem művészetfilozófiát oktatnék.
Számtalanszor feltették azt a kérdést, hogy mi szükség van a művészetre valójában.
Ha nem hallgatunk jó zenét, nem nézünk festményeket, nem látunk jó szobrokat,
attól nem halunk éhen, csak éppen emberek nem leszünk. Az emberré válás, persze
tudom a munka révén történt –, de szerintem az tesz emberré, ha az egyén befogadja
és igényli a szépséget. Itt felvetődik az a kérdés, hogy lehet művészet nélkül élni, de
minek. A befogadásra visszatérve egymillió ember közül kevés ember az, akinek
igénye van a magas művészetre. Minden korszakban nagyon szűk réteg volt ez. De
a céhrendszerek korában, amikor a művészeket levizsgáztatták, kiadták a céhlevelet,
akkor sokkal közelebb volt az emberekhez az úgynevezett nagybetűs művészet. A mai
14 Gyurkovics Hunor–Szebeni Zsuzsa

korban sok olyan bukfencet akarnak eladni nekünk halálugrásként, ami bukfencnek
is nagyon gyenge.
■ Ars poétikája...
 Felvincen élek (Erdély, Fehér megye), festek, rajzolok a magam törvényei szerint,
művészelődeim ránk hagyott örökségének felhasználásával, kerülve a pillanatnyi idő-
szerűséget és az egyperces ideológiákat egyaránt.
Előttem már nagyon sokan mondták, hogy a jó művész legyen becsületes, de
számomra még nagyon fontosak az egyén felismerhető jegyei, akár formában, akár
gondolatban, mert a gondolat meghatározza a formát. Ne csapd be önmagadat, mert
ha önmagadat becsapod, akkor becsapod a közönségedet! Megfelelő önkritikával
éppen a tavasztól őszig elkészült huszonvalahány munkámat megsemmisítettem, és
most kezdem el újból, illetve kezdem el újraalkotni. Ne untasd a közönségedet, az a
pár ember, aki veszi magának a fáradságot, és elmegy egy kiállításra, azokhoz őszintén
forduljunk.
Persze nemcsak rajzot tanít a gyermekeknek az ember, hanem látásmódot, gondol-
kodásmódot: bevezetjük a színek világába a magunk módján, de önzőek is vagyunk,
mert a magunk közönségét is neveljük, hiszen kicsit alakítjuk is.
Néhány éve egy tizenkét éves forma kislány tizenvalahány kötetemet hozta el egy
bemutatóra, „Kislány, te nem is voltál a világon, amikor a könyvek megjelentek!” –
mondtam. De édesanyám igen, és ő küldte – válaszolta. Ez is jó érzés, ha egy anyuka
a kislányá adja a kezébe odaadja az ember munkáját.
Jegyzet 15

Karácsonyi gondolatok papírra vetve Autor nadahnuto

stavlja na papir mis-
Dolinszky Gábor li o Božiću i poziva
čitaoce da i oni
Többféle nézőpontból lehet a karácsonnyal kapcsolatban gondolatokat papírra vetni. virtuelno učestvuju.
Mindenekelőtt, ha karácsonyról szólunk, szólni kell az adventről is. Mert a karácsony Složenost božićnog
méltó megünneplésének elengedhetetlen része az advent, az ünnepet megelőző négy hét. slavlja povezuje sa
Az advent varázsos hangulatát, a karácsonyi várakozást az adventi koszorú adhatja
meg. Követendő példa lehet számunkra is az evangélikus szeretetszolgálat megala- periodom došašća
kulása és eredményei: az evangélikus szeretetszolgálat elindítója, Johann Heinrich koji prethodi final-
Wichern evangélikus lelkész készítette 1838-ban az első adventi koszorút. Az általa nom događaju. To
alapított szeretetotthonban, az ünnep előtt, gyertyákkal díszített, kör alakú, fa abron- je adventski venac
csos csilláron jelezte a még karácsonyig hátralévő időt. Az árvaházban annyira türel- sa svećama koje se
metlenül várták a karácsonyt, hogy ezzel akarta kicsit könnyíteni az utolsó nap izgal-
mát. A koszorúra 23 gyertyát helyezett el; négy nagy fehér gyertyát a vasárnapoknak, pale. Nisu izostali
s köztük 19 kicsi pirosat a hétköznapoknak. Ennek megfelelően terjedt el a világban, ni socio-momenti i
néha csak a négy gyertya, többször a mindennapokra is szolgáló 19 kicsiny gyertyával ime Johana Viher-
együtt. Az adventi koszorút az advent első vasárnapját megelőző szombaton kell elké- na, osnivača doma
szíteni. Ma már szokás fenyőágakkal, apró tobozokkal, gyöngyökkel is díszíteni. ljubavi i duhovnog
16 Dolinszky Gábor

autora pomenu- Az adventi koszorút Németország északi részén kezdték készíteni, majd Ausztriában
tog venca. Paljenje is népszerűvé vált. Magyarországon és hazánkban a második világháborút követő idő-
sveća simboliše ben vált szokássá templomokban, középületekben, otthonokban adventi koszorút ké-
szíteni, majd a csillárra függeszteni vagy asztalra tenni. Mára már az ajtóra is teszünk
približavanje koszorút, mely a vendégek szíves várását jelképezi.
Božiću i rođenju Ez a kedves szokás hamar követőkre talált, de csak 1860-ban alakult ki az a forma,
Hrista. Veličina hogy csupán csak négy gyertyát, az advent négy vasárnapjának jelképét tűzték a koszo-
događaja je u rúra. A gyertyagyújtás a keresztyénségben, annak a fontos események a része, amely
isčekivanju, u Jézus eljövetelét jelenti. Minden újabb gyertya meggyújtásával egyre közelebb kerülünk
a karácsonyhoz. Ezeket a várakozással teli heteket régen szigorú böjttel töltötték az
brižnim priprema- emberek.
ma i uzbuđenjima. Az advent másik fontos kelléke lehet az adventi naptár, a meglepetés kincsesháza.
Božić je po mnogo Ezt a szokást Németországban egy édesanya találta ki kisfia vigasztalására. A fiú
čemu za pamćenje, minden este azt kérdezgette, mennyit kell még aludnia, hogy megjöjjön a Jézuska.
jer se njegovim
dočekom nalazi
vremena za sebe
i drugoga nasred
jurnjave i zauzeto-
sti. Božić ne čine
svečane odore,
postavljeni stolovi
i obilje hrane.
Božić znači nešto
drugo: stupanje
Boga u svetovni
život, u tvoj život
sa upitanošću šta
činiti ako se baš tebi
obrati, da li ga pri-
hvatiti ili odbiti da
Karácsonyi gondolatok papírra vetve 17
Anyukája ezért egy karton lapból huszonnégy ablakot vágott és az ablakok mindegyi- ne remeti naviknuti
kére egy bonbont akasztott, enyhítve ezzel a várakozás izgalmát. ritam života? Biblija
Később a fiúból felnőtt lett, és nemhogy nem felejtette el ezt a kedves ajándékot, nas obaveštava da
hanem az adventi kalendáriumok árusításával maga is több millió gyermeknek szer-
zett örömet. Krist donosi mir
Az advent, a karácsony minden készülődés és várakozás mellett izgalom is kell, i da u jedan skup
hogy legyen. A szó gyermeki értelmében vett izgalom! Mert az Urat, a Megváltó Jézust želi integrisati
nem várhatjuk másként, mint izgalommal fűtött türelmetlenségben. čovečanstvo. Jer na
A papírra vethető gondolatok közül a másik ilyen lehet a karácsonyt külsőleg meg- ovaj dan čovek ne
jelenítő tartozékok fogalma.
Amikor eljön – nemhogy a karácsony ideje – már az adventé, elkezdődik a nagy može biti sam, on
készülődés. Az üzletek szerte a világban már november végén megtelnek karácsonyi mora biti u zajed-
díszekkel, ajándéktárgyakkal. Mindnyájan lázas készülődésben vagyunk, számláljuk nici radosti, molitve
családtagjainkat: nagyapa, nagyanya, apa, anya, gyermekek, keresztgyermekek, uno- i mira.
18 Dolinszky Gábor

kák, és közben próbálunk mélyen a szívükbe látni, vajon milyen ajándékkal tudnánk
a legboldogabb mosolyt előcsalni belőlük?! És ez nem is baj, hiszen így van rendjén.
Bevett szokás szerint postázzuk a képeslapokat, megvesszük az ajándékokat, lázasan
gondolkodunk azon, vajon a megvásárolt fenyőfát hova helyezzük, hogy a lakásunk
középpontjába kerülhessen, és oda belépve mindenkinek a figyelme arra összpon-
tosuljon. Sokan a fa mellett házukat is fényárba öltöztetik, mások elegáns kis díszt
helyeznek az ajtóra, jelezve az érkező vendég szíves fogadtatását. Nem szabad meg-
ítélnünk ezeket, a karácsonyt hűen követő külső tartozékokat, hiszen összehozzák az
embereket, és még azok is, akik szokásból, ha kell, kedvetlenül is, de összetalálkoznak,
még azok is, akik egész évben csak úgy elmentek egymás mellett.
Karácsonykor mintha lenne időnk egymásra. Karácsonykor, mintha lenne időnk
megállni az élet rohanásában, mintha lenne időnk megnyugodni, szeretetben és bé-
kességben együtt lenni és ünnepelni. De figyelmünket nem szabad, hogy elfordítsák a
külsőségek a lényegtől. Hiszen a karácsony lényege nem a fenyő, a díszek és az ajándé-
kok, a megterített asztalok, hanem más. A külsőségek mellett itt van maga a karácsony
eseménye. Arra emlékezünk ilyenkor. Amikor az idők teljességében, történetileg és
földrajzilag meghatározott helyen és időben „belépett” Isten a világ életébe, az ember
életébe, a Te életedbe. Azért, hogy mindenekelőtt megkérdezze: mit fogsz tenni, ha
Isten emberként megjelenik neked, és megszólít téged? Hogyan reagálnál? Hittel fo-
gadnád Őt, vagy elutasítanád, nehogy megzavarja életed megszokott folyását.
Az idei karácsony is szembeállít ezzel a kérdéssel! Mi a válaszod? De beszélhetünk
a karácsony üzenetéről is. Nem mellékes! Például arról, mit jelent Krisztus eljövetele.
A Bibliában arról olvasunk, hogy Krisztus békességet hozott. De azt is, hogy ezál-
tal a békesség által akarja egy nagy családba gyűjteni az emberiséget. Közelieket és
távoliakat egyaránt. Azokat, akik Krisztust elfogadták, és azokat is, akik eddig csak
tétováztak, akiket a céltalanság és elhagyatottság, a magányosság tartott a hatalmába.
Mind az egyik, mind a másik csoportnak hirdeti az angyal: „A földön békesség, és
az emberek között jóakarat.” Mert itt a Szabadító, Aki a miénk, Akit Isten küldött el
hozzánk. Ne legyen csupán emlékezés, amikor Isten kinyilatkoztatta: legyen békesség!
Hanem valóságos megélése ennek a jó hírnek, ahogyan azt karácsony a maga csodá-
latosságában és szépségében hirdeti: hogy együtt ünnepelünk, örvendezünk. Együtt
imádkozunk. Mert karácsony nem képzelhető el egyedül, hiszen a közösség, vagyis
minden ember ünnepe. Fogadjuk, és köszöntsük hát együtt Krisztust, és biztassuk is
egymást, hogy karácsony ne szép rege, ne látomás, hanem valóság legyen.

Isten által megáldott boldog, békés karácsonyi ünnepeket kívánok minden kedves
olvasónak a szeretet legnagyobb ünnepén.
Erős Vár a mi Istenünk!
Tanulmányok, kutatások 19

Kő rakódik kőre… Autor teksta podseća čita-

oce, da su se pojavila na
A Gion-életműsorozat új kötete policama knjižara tomovi
Nandora Giona u novoj
Árpás Károly selekciji. To nam govori o
kontinuitetu pažnje koja
Amikor a könyvesboltok polcán megpillantottam a lassan ismerőssé váló kötetet, akkor se posvećuje ovom piscu.
fölvetődött bennem a kérdés: mit is vállalt a Kiadó, amikor hozzákezdett a sorozathoz. Možda valja početi s kraja
Túl a nyitó kötet „fiók-ürítésén”, illetve a szétszórtan megjelent kisepikai művek össze- napisa gde autor sugeriše
gyűjtésén most már egy elkötelezett életmű-kiadásról van szó. Ez a vállalkozás részben da Giona treba čitavati što
rizikós, hiszen olyan szerzőről van szó, aki 2002. augusztus 27-én egy másik világba je bio i motiv izdavača ove
költözvén már semmiféle segítséget nem nyújthat a kiadói-szerkesztői kérdések meg- serije. Nije moguće ulaziti
válaszolásához, s ráadásul napjaink jelenre koncentráló világában ugyan mit mondhat u minucioze njegovog boga-
a sok éve elkészült alkotás az elektronikus média által „naprakészség”-hez szoktatott tog opusa, ali je značajno
befogadóknak. Ugyanakkor sikert ígérő is, hiszen Gion Nándor már életében klasszi- ukazati na osetljivost koju
kussá lett: nemcsak egyetemeken, főiskolákon dolgoztak és dolgoznak vele a hallgatók, je pisac pokazivao reaguju-
hanem az általános iskolák mellett ajánlott/kötelező nem egy műve a középiskolákban ći na perfidnosti, podvale i
is. Ehhez az értő befogadáshoz pedig elsősorban szövegekre van szükség, márpedig podjarmljivanja. Bio je hra-
meglehetősen nehéz beszerezni a volt Jugoszláviában megjelent alkotások példányait. bar da istraje pored svojih
(Lehet, hogy a digitalizálás és az internetes hozzáférés még több lehetőséget biztosíta- stavova u ideološkoj državi
na, de ennek költségvetési kerete korlátozott – így Gion Nándor életműve egyelőre a i poretku kada je ocenu o
Gutenberg-galaxis része.) S akkor még a kötethez kapcsolódik most is egy értelmező validnosti piščevog dela
tanulmány, amelyre azért is szükség van, mert nemcsak a világ fordult egyet, hanem az davala cenzura. Događaji
is összeomlott, amelyet a kötetbe foglalt regények ábrázolnak. u svetskoj politici koji su
A harmadik kötet regényeit az ún. társadalmi regények kategóriába sorolhatják u osnovi skrivali poroblja-
az irodalomtörténészek. Ez a meghatározás, illetve szinonimája a „társadalmi tabló” vanje malih i neposlušnih
naroda spram moćnih
vođa izazivali su njegovu
autorsku doslednost i on
je reagovao. Oglasio se
i devedesetih godina na
ekspandirajući nacionali-
zam koji guši i šteti. Da je
to tako treba samo pročitati
neke od brojnih romana i
čitalac će upoznati pravog
slikara trenutka, ali i čove-
ka koji anticipira.
20 Árpás Károly

a realizmus művészeti irányzatához kapcsolódó esztétikai-kritikai felfogás öröksége.

Egy recenziónak nem tárgya az irodalomelméleti viták tükrözése, még csak azt sem
mondhatom, hogy nem ragadja meg a művek világábrázolási lényegét, de a fogalom
jelentésében ott érződik az ideologizálódás veszélye. Nem feltétlenül a marxista iroda-
lomtudomány jelenlétére gondolok, már a romantika írói is feltalálták az „irányregény”
fogalmát. Aki azonban erős ideológiai hatásokat keresne a műben, az nagyon tévedne.
Itt jegyezném meg, hogy lassan jó lenne megjelentetni akár utószóként, akár a
Kiadó honlapján egy kiadási tervezetet, mert az immár harmadik kötet alapján látszik,
hogy a szerkesztő ugyan tematikusan közelít (lásd második kötet), de nem a keletkezés
alapján. Hiszen kimaradt egy korai regény, az 1971-es Ezen az oldalon – mert remélem,
regénynek tartja a Kiadó, nem pedig kisepikai művek halmazának. Persze, az is igaz,
hogy ez tematikusan inkább az iskolás témakörnek része, s majd azokkal a művekkel
együtt kerül kiadásra. (Vajon a Kárókatonák…, a Sortűz…, az Angyali vigasság és a
Zongora a fehér kastélyból után lesz beszerkesztve? S ehhez kapcsolódik majd néhány
novella az Olyan, mintha nyár volna kötetből és/vagy az Új Symposionból?) De megem-
líteném az időrendbe szépen beillő másik társadalmi regényt is, a könyvben soha meg
nem jelent 1971-es „pesti napló”-t (Véres patkányirtás idomított görényekkel), persze,
ezt össze lehet kötni más naplókkal, amelyek eddig könyvben még nem láttak napvi-
lágot. Viszont – ha csak nem ragaszkodnak valamely okból a négyes tagoláshoz – nem
értem, miért maradt akkor ki az Izsakhár tartalmi folytatásának tekinthető Mint a fel-
szabadítók című 1996-os könyve? Lehet, hogy az Osiris Kiadó támasztott jogigényt?
Lapozzunk bele a kötetbe! Az első regény az 1968-as pályázatdíjas Kétéltűek a
barlangban. Ez az alkotás Gion első, lezárt, könyvben megjelent regénye – de nem a
legelső! Annak a ki nem adott, de részleteiben publikált Ahasvérus tekinthető. Furcsa
alkotás az „Első Amatőr Hegymászók Egyesületé”-nek nyolc napos története (június
21–28.) – már csak időkezelése miatt is. Ugyanis az elbeszélő a második fejezettől
kezdve jelzés nélkül, akár bekezdésen belül a jövőbe lép át, és az egyesület tagjainak
későbbi sorsába enged betekintést. (Különben a napok pontosítása is csak írói fogás,
ugyanis nem adja meg a hétköznapokat, s így az év a történelmi kronológia beve-
tésével sem azonosítható.) A regény feltételezett helyszínének modelje Szabadka, az
ipariskolai intézmény azonos lehet azzal, amelyben az író végzett. Ám az elbeszélő tá-
volságtartással csak jelzi az esetleges érintettséget. Ilyen jelzés a rontott franciás nevű
főszereplő, Baras, ilyen Baras nagyapja, akiben az avatott olvasó Rojtos Gallai Istvánra
ismerhet. Ám nem hagyományos iskolaregényről van szó!
Ahogyan Fekete J. József kísérő tanulmányában is felismeri, a regényben ábrázolt
fiatalok a kamaszos lázadás útját keresik: későbbi sorsukban mindenki pályaelhagyó
lesz, s a létező szocialista Jugoszlávia keretei között próbálnak boldogulni. Gion ügyel
arra, hogy a két ábrázolt idősík, az ötvenes évek végének Jugoszláviája, illetve a hatva-
nas évek végének Jugoszláviája ne legyen azonos, de a regényben még nincs ábrázolva
a váltás, amely a sztálinista államszocialista koncepció megszűnéséhez, és az úgyne-
vezett önigazgató szocializmus kialakulásához vezetett. A párttagság fontos, Baras (és
a többiek, az öngyilkos Hornyák tanár úrtól Angeliig) helyesen látja, hogy a részleges
ellenzékiségnek egyedül itt nyílik terep, de ugyanakkor meg is kérdőjelezi szerepét:
nemcsak a párttagok minősítésével, hanem a „haszontalan dolgok” gyűjtésével, illetve
a mobilizáció népszerűsítésével.
Kő rakodik kőre... 21
Fekete tanulmányában megvilágítja a kort: „a megállapításoknál a regény hangadója,
Baras a rendszer, a (kommunista) párt hivatalos álláspontját nyomatékosítja társai előtt,
amivel Gion megalapozza tőrbecsalhatatlanságát, saját – önironikus – szavával minősí-
tetten: sunyiságát, ami lehetővé tette számára a tények megírását anélkül, hogy a hata-
lom fogást találjon rajta.” Megállapításait elfogadhatjuk: „… regénye … az Új Symposion
folyóirat műhelyében készült, bevallottan engedményeket téve a szerkesztőknek a
modern kifejezőeszközök iránti elvárásai előtt. Gion se interjúiban, se visszaemlékezé-
seiben nem sokat foglalkozott ezzel a regényével, nem tartotta túl jóra sikeredettnek, sőt
egyenesen silánynak mondta „modernkedései” miatt, bár hangsúlyozta, hogy a kritika
mégsem verte kalapáccsal fejbe érte.” Viszont nem értek egyet vele, amikor ezeket írja:
„Egyben ez a regény tanúsítja, hogy szerzőjében az öncélú modernkedéssel szemben
tudatosodott a kisebbségi magyar sors megjelenítésének feladatvállalása, amit a követ-
kező regényétől fogva programszerűen művelt.” A váltás ugyanis korábban megtörtént,
amikor szakított a történelmi tematikájú, allegorikus művek írásával.
A második regény, az 1969-es Testvérem, Joáb nem kívánt sikerrel járt: a szépiro-
dalmi alkotás a kritikusok mellett az irodalompolitikusok kereszttüzébe került. Az
1968-as csehszlovákiai események hatástörténete kevés magyar alkotást ihletett (hir-
telenjében Gyurkó László Faustus doktor a jut csak eszembe), de nagyobb probléma az
volt, hogy a jugoszláv párt- és állami vezetés megváltoztatta a csehszlovák reformok-
hoz, illetve a Szovjetunióhoz való viszonyát. A regény ugyanis csak látszólag szólt a
főszereplő, Tom Julien Sorelre emlékeztető erkölcsi bukásáról; lehetett a szocializmus
építése kritikájának is olvasni (az építési panamákat szenttamási élményeiből jól is-
merte Gion), de ugyanakkor elhangzott benne utalás a második világháború utáni
megtorlásokról, s azt is sejtette, hogy a korrupt középvezetők egy része a rendszer
összeomlását is lehetőnek tartja.
Az alkotás varázsát, az ábrázolás „trükkösségét”, illetve a fogadtatás körülményeit
pontosan megfogalmazza az értelmező: „szokatlanul provokatív műnek számított,
Gion Magyarországon feketelistára, Jugoszláviában a gyanús írók névsorába került
miatta, akkoriban – megjelenése előtt!, amire se előtte, se utána nem igazán akad ha-
sonló súlyú példa – a hatalmi testületekben, meg azokon kívül is, vitáztak a kéziratról,
és többet beszéltek róla aktualitása, mint esztétikai minőségei kapcsán. Pedig éppen
az volt Gion legnagyobb bravúrja, hogy a jelen időszerűségét, a történés, a megírás
és az olvasás hármas egyidejűségét nem tézisbe vagy feltáró dokumentumba, hanem
öntörvényű regényvilágba ültette át, miközben a realizmus, mint reális szituáció
és a jelképesség felé hajló „dúsított” realizmus mint a reális szituációnak az irreális
(hiperrealista, nagyított, ismételt, naiv, túlfokozott, banalizált) felé való tágítása között
mozgatta narrációját.” Ugyanakkor nem értek egyet Feketével az időrendi elhelyezés-
ben. Azt állítja, hogy a „… lezárult életműben a Testvérem, Joáb az elbeszélt történelmi
időt illetően beilleszthető Gion családtörténeti tetralógiájába, a Virágos katona (1973)
és a Rózsaméz (1976) története után, az Ez a nap a miénk (1997) és az Aranyat talált
(2002) ábrázolt ideje elé.” Nemcsak azért nem, mert a második világháborút követő
megtorlások miatt nem lehet az Ez a nap a miénk előtt (a regény 1941 húsvétjával kez-
dődik), hanem azért sem, mert az Aranyat talált cselekménye is befejeződik az ötvenes
évek elején, s ekkor még nem dolgoztak vendégmunkások az NSZK-ban, vagy ha igen,
akkor nem térhettek haza használt autókat eladni, valutával üzérkedni.
22 Árpás Károly

„Szomorú történet” a vékonyka regény, de ahogyan a nyolcvanas évek közepén

megért két guriga trappista sajtot (kishatárátlépővel csempésztem, s az árából vettem
többek közt az 1982-es kiadást), ma is ott lehet a magyar olvasók polcán. Sőt, közép-
iskolai olvasmánynak is ajánlhatom!
A Noran-kötet harmadik darabja a Börtönről álmodom mostanában 1991-ben jelent
meg, a Forum és a Szépirodalmi Kiadó együttműködésével Újvidéken és Budapesten.
Fekete J. József fontosnak ítéli a térsíkváltást: a „regény helyszíne itt már nem a gyer-
mekkor Szenttamása, hanem toposzairól felismerhetően Újvidék, illetve a mitrovicai
börtön és egy meg nem nevezett adriai falu.”
A regény elbeszélője Kiss Lajos, aki levelezőn végzi a magyar szakot, a regény-
időben Thomas Mann műveivel foglalkozik, s mellette éjszakai portásként dolgozik.
Barátja, Istenfélő Dániel révén kerül kapcsolatba a Lírikusokkal, akik egyszerre
amatőr színjátszók és csempészek. A két világ határán élő narrátor szerencsétlen vé-
letlenek következtében többször is az „álmodott” börtönökbe kerül, s a mitrovicaiban
egzisztenciális kényszerek következtében bekerül az alvilági élet sűrűjébe. Értelmiségi
kalandjai mulatságosak, öniróniája külön élvezet a mű meseszövésében. Gion sokol-
dalúságát mutatja, hogy kétféle lírai alapállást is imitál: másképpen ír verset Kiss Lajos
a börtönben, másképpen Istenfélő Dániel. A történetek csattanói akár szállóigékké is
válhatnának (például a rabságtól vastagodik a bőr, vagy a vissza-visszatérő címmon-
dat), de regény terjedését, népszerűségét beárnyékolta a Tito utáni Jugoszlávia válsága,
majd annak szétesése.
Aki a gioni elbeszélésmódot, a meseszövést, a jellemábrázolást kedveli, annak
könnyű és élvezetes olvasmány a mű. Kiss Lajos másik visszatérő álmában, az üzbég
lány készülő szobrában, illetve az elvágyódásban, álombeli menekülésben viszont
Rojtos Gallai István Gilikétől tanult és a Virágos katonától ellesett figurája is meg-
jeleni. Szálak szövődnek egybe, motívumok térnek vissza – lehet, hogy a szövegtan
felől kell közelíteni Gion életművét. Persze, megközelíthető a Fekete J. József-i úton
is: a mágikus realizmus, a tündéri realizmus, a színezett realizmus, a hiperrealizmus,
a dúsított realizmus fogalmai metaforikus távlatokat nyitnak, illetve összehasonlítási
lehetőségeket ígérnek a dél-amerikai, afrikai alkotókkal vagy a kelet-európai alkotá-
sokkal. Hogy ki milyen értelmezési stratégiát választ, az befogadói előképzettségének,
tapasztalatának kérdése.
Az utolsó mű az Izsakhár. Az 1994-ben a Kortárs Kiadó megjelentette mű sokféle
okból izgalmas. Egyrészt az író M. Holló János alakjának megteremtése közben beavat
abba, hogy miképpen dolgozik, hogyan írja regényét, regényeit. Másrészt a szemünk
előtt alakul át a válságos belpolitika háborús világgá, amelyben M. H. J. kénytelen
egyre nagyobb szerepet vállalni. Harmadrészt betekinthetünk a kultúrpolitikai be-
szélgetésekbe is, és olvashatjuk: mit jelent a nem létező cenzúra működése az alkotóra.
Mindez fölkeltette a magyarországi filmesek érdeklődését, de a 2001-ben rendezett
film, A szivárvány harcosa (rendezte Havas Péter) szinte semmit nem adott vissza a
gioni világból.
Gion regénye nemcsak azért fontos, mert „a „dúsított realizmusában” a pontosság
mellett egyik legfontosabb szövegalkotó eljárás a túlzás, amit M. H. J. nemes egy-
szerűséggel dicsekvésnek nevez. Ez az élményt magasra megemelő módszer végig
nyomon követhető prózájában, a hallott történetek kisajátításában, a hős szerepének
Kő rakodik kőre... 23
fölnagyításában, az események újramesélésében, amikor egyre nagyobb dimenziót
nyernek a részletek. Az ilyen „dicsekvésnek” számító hangsúlyeltolódásokat Gion
mindig leleplezi, az olvasó előtt világossá teszi, hogy hőse éppen lódít…” vagy mert
„Gion is regényalkotó módszerébe iktatta a televíziós filmműfaj egyik eszközét, ő nem
a snittet, noha nála is minden oldalon történik valami érdekes, fordulatos, hanem az
előző fejezet tartalmi összefoglalását hozta vissza az elbeszélő prózába a televíziózás
formanyelvéből.” (Mindkét megállapítás Fekete J. József kísérő tanulmányából szár-
mazik.) Ez a regény ugyanis a Mint a felszabadítók folytatásával átvezet a budapesti
történetek világába. Azokból a novellákból ugyan nem állt össze olyan regény, mint
Irmai József történeteiből, de olyan tendencia elemi részeivé váltak, amelyek Gion
Nándor magyarországi megújulását alapozták meg, készítették elő.
Többször támaszkodtam az utószóíró tanulmányára. Fekete J. József jó választás
volt: nemcsak beavatott irodalmár, a szerző jó ismerőse, hanem hasonló életpályán
fut: rádiós újságíró, amatőr színházigazgató, szépíró is egyben, s a végzettsége szerint
Gionhoz hasonlóan magyartanár. Esztétikai megállapítása helytállóak, a jugoszláviai
politikai viszonyok rajzában pontos és előremutató. Eligazító elméleti munkája nélkül
hiányos lenne az életmű-sorozat harmadik kötete – jó választás volt Füzi Lászlótól őt
kérni fel a tanulmány elkészítésére! Végső összegzése tananyag-érettségű megállapítá-
24 Árpás Károly

sokat tartalmaz: „Az itt említett négy Gion-regény valóságábrázolási tétje szokatlanul
nagy, szerzőjük nem várt az epikai távolság kialakulására, hanem a társadalmi-törté-
nelmi események melegében írta művét, amiben a történelem még képlékeny formá-
jában jelenik meg, tulajdonképpen még nem lehet tudni, hogyan és mivé alakul majd
az eseménysor. Így bármennyi valóságeffektus is zsúfolódik bennük egymás mellé, az
olvasónak mindig tudnia kell, hogy íróilag teremtett világról olvas, amelynek reáliái,
bármennyire élesek, és nem egy esetben alaposan túlszínezettek, a valóságban ko-
pottak és kicsik, mint hősei, akik csak képzeletükben lehetnek valódi „hősök”. Gion
megemeli a tapasztalt élményt, megteremti a maga és olvasója Macondóját, ami nem
annyira mágikus és kevésbé babonás, mint a latin-amerikaiaké vagy afrikaiaké, de
ugyanolyan autentikus imaginatív-realitással jeleníti meg a valóságot, mint amazok.
… Hőseit a konkrét történelmi idő és valós társadalmi történések éltetik, a tényleges
történelmi időt és társadalmi történéseket pedig a konkrét emberi cselekvések és sor-
sok ábrázolják.”
Amikor műveket ír az író, amikor könyveket ad ki a kiadó, akkor tulajdonképpen
emberi kultúránk Nagy Falát emeljük. Ez a nagy fal nem mások ellen készül, nem
fenyegetés, hanem a biztonság záloga: hogy az elektronikus média piacosított fogyasz-
tás-világa, a globalizáció kényszerű silányosodása idején legyen idő és lehetőség ön-
magunk megismerésére, a mesélés öröme adjon értelmet a szórakozásnak is, és tanul-
juk meg kifejezni önmagunkat. Gion Nándor ősei kőművesként érkeztek a törökdúlta
Szenttamásra. A család történetében vissza-visszatérő szakma másfajta megvalósítása
a szépírás: nem téglák, hanem szavak sorakoznak, ebből épülnek mondatok, bekezdé-
sek, fejezetek-kistörténetek, regények-könyvek… A felmagasodó életmű (amely most
a Noran Kiadó jóvoltából tárgyiasul újra) jel is. Nemcsak az eltávozott Gionra emlé-
keztető, hanem azok létére is, akik akkor is mi vagyunk, ha nem élnek velünk. Giont
olvasni kell. (Gion Nándor: Börtönről álmodom mostanában. Négy regény. Életmű
sorozat II. Noran Kiadó, Budapest, 2008.)
Tanulmányok, kutatások 25

Anyanyelv – környezetnyelv – világnyelv Kulcsszavak:

◆ anyanyelv,
Herceg János jegyzetei a kommunikációs relevanciákról* ◆ környezetnyelv,
◆ világnyelv,
Silling István ◆ írói kommunikáció,
◆ műfordítás.
Író és fordító, avagy alkotó író és alkotó fordító közös kommunikációs gondjai fog-
lalkoztatták egész pályája során a vajdasági magyar irodalom kiemelkedő alakját,
Herceg Jánost. Ha a korábbi irodalomtörténeti terminológiát használjuk: a jugoszlá-
viai magyar írót, napjainkban pedig egyre inkább terjed a délvidéki író megnevezés.
A publikummal, az olvasóval való találkozás lehetőségei és a találkozás minősége: Ime Janoša Hercega
az értékteremtés és értékközvetítés álltak gondolkodása és tevékenysége középpont- eminento je u literaturi te
jában. Két, illetve három nyelv, a magyar, a szerb és a német jó ismerőjeként indul je zato vraćanje njemu,
a fiatal zombori író. Kisebbségi magyar írónak az 1930-as években igazán nem volt njegovim zaslugama na
könnyű magasba lendülnie – mint ahogy máskor sem az. A Herczogból Herceggé lett području jezika postalo
ifjú entuziaszta meg akarta hódítani a magyar irodalmi Parnasszust, s ennek érde- potrebom vremena. Jedna
kében elhagyta szülőhelyét, a határon túlivá lett vidéki kisvárost, Zombort, amely od njegovih krilatica mater-
„Európának oly távoli zugában leledző lapályon, a Mosztonga és a Krivaja között” nji jezik – jezik sredine
(26. old.) egzisztált. A szűknek érzett város egykor rangos megyeszékhelyként, több – svetski jezik je mnogo-
nemzet és több nyelv hazájaként volt ismert, ahol minden érdemes ember megtanulta kazujući jer je i sam rođen
anyanyelve mellett a szülőhely másik egy-két nyelvét, mint szokás volt ez akkor a u jezički mešovitoj sredini
nagyobb városokban szerte az egész Monarchiában, illetve az impériumváltás után izukrštanoj različitim kul-
a déli utódállamba került városokban továbbra is, egészen a második világháború turama i navikama. Budući
befejezéséig. Később, a szocialistának nevezett korszakban a környezet, a társadalmi da je rastao u trojezičnom
környezet nyelvévé minősítették a második nyelvet, vagy anyanyelvet az aktuálisan okruženju naučio je misliti,
regnáló oktatás- és művelődéspolitikusok. S ez a terminus máig funkcionál: a társa- govoriti i igrati se u tom
dalmi környezet nyelve, s vonatkozik a szerb nyelvre akkor is, ha színmagyar település trokutu. Njegov razvojni
iskolájába jár a magyar tanuló. S bár kevésbé, de itt-ott előfordul, hogy a magyart put govori o preokupaciji
nevezik így és tanítják a Vajdaság valamely többnyelvű városában, községében. sa problemima koji izviru
Később, Szenteleky kapcsán is a fenti jelzővel illeti a sorstárs író választott, illetve iz brojnih životnih situacija,
a maga valóságos szülőföldjét: „a bácskai lapály…, a végtelen esőkkel érkező ősz…, a bivaju njenim delom i otiču
sűrű ködökkel takarózó nagy falu…” (45. old.), hiszen későbbi mesterével így fémje- u svetski beskraj. Mnogo
lezték nagy rezignáltságukban a vidéket, ahol élniük adatott. S a lapály a vidékiesség energije je uložio u prevo-
metaforájává lett mindkettőjük irodalmában még akkor is, ha az ezen élő emberek dilačku aktivnost, pomno
életéről szóló írásaik emelték őket (úgy ahogy) a magyar irodalmi vérkeringésbe. S ezt je pratio taj rad kod drugih
bátran állíthatom, hiszen Herceg ilyennek írta még az 1980-as évek közepén is, azaz stvaralaca jer ga je prosto
jócskán a hetvenes éveiben írt naplójegyzeteiben.
Az anyanyelv fővárosába, irodalmi centrumába vágyódó, majd érkező fiatal Herceg * Jelen dolgozat Herceg
azonban arra kényszerül, avagy vetemedik, hogy a szülővárosban jól elsajátított kör- János: Kitekintő (Napló
nyezetnyelven, azaz egy más nyelven kezdjen írni. „Lemondani az anyanyelvről, s vala- helyett 1984–1987.,
mi kényszernek engedve vagy előnyben reménykedve más nyelven írni nagyon nehéz. Forum Könyvkiadó,
Magamról tudom, mert megpróbáltam. Méghozzá Budapesten, ahova 1936-ban több Újvidék, 1989) című
évi ott-tartózkodás után újra felköltöztem, hogy majd ott maradok. Mi lehet belőlem könyvének felhasználá-
itthon, vetettem fel nem épp indokolatlanul a kérdést, már a meghatározástól is: „ki- sával készült.
26
obuzimao problem prenoše-
nja i preuzimanja misaonih
bisera drugih jezika, bilo
da je u pitanju jezik malog
naroda ili gorostasnog etni-
kuma. U tekstu se navodi
da sadržajno delo neovisno
o veličini naroda kome
pisac pripada može imati
veliki eho u redovima čita-
laca. Očiti su navedeni pri-
meri prevoda Kostolanjija
na više svetskih jezika,
potom Andrića preko kojeg
je svet upoznao Bosnu sa
svim lepotama narodne
tradicije koja se tamo
stvara ali i barutnost koja
je tamo istorijski pretila.
Janoš Herceg je živeo i
radio u Budimpešti za
vreme II svetskog rata
pisao i objavljivao novele
na mađarskom i srpskom
jeziku održavajući kontakt
sa konkretnim ljudima i
decom koja su na času pisa-
la ćirilicom a na dvorištu se
igrala na mađarskom jezi-
ku. I u ovome je spoznavao
opasnosti asimilacije koji
proces ne prestaje po sebi.
Silling István
sebbségi író”, végleg elrémülve. A Kalangya minden második számában közölhetett
tőlem egy-egy novellát, de ha az egészet teleírtam volna, az is kevés lett volna.” – így
sopánkodik Herceg, s nem is olyan sokára, bizony, ő maga lesz az egész Kalangya, azaz
az 1941 és 1944 között az irodalmi folyóirat főszerkesztője, sok esetben mindenese.
De pesti tevékenységéről megvallja: „És aztán … Pesten elkezdtem szerbül írni. Nem
volt lelki erőm ugyanis kitérni egy újvidéki szerb napilap, a Dan ajánlata elől, hogy ha
már magyar újságoknak küldök cikket, küldjek nekik is. Nagy kedvvel és lelkesedéssel
kezdtem neki a kalandos vállalkozásnak. Sorra bejártam a szerblakta helyeket, min-
denekelőtt Szentendrét, Uroš cár sírjánál meg Jakov Ignjatović szülőházánál elégikus
hangulatban elidőzve, s interjút csináltam Zubković püspökkel. Végigültem néhány
órát Pesten a Szerb utcai iskolában, ahol a gyerekek kövér cirill betűket rajzoltak a
füzeteikbe, de kinn az udvaron, óraközi szünetben magyarul beszéltek és játszottak
egymással. Szóval kívülről is alkalmam volt látni, hogy szűnik meg, mindennek el-
lenére egy nép… De megírni mindezt szerbül, jaj de keserves dolog volt! Nemcsak a
szóbőség, az átmenthetetlen fordulatok s az egész szöveg szegénysége, a nagy nehezen
kigyomlált nyelvtani hibák mellett valósággal lesújtott. Nem azt írtam, amit akartam,
hanem amit tudtam. Talán szabad verset könnyebben hordhattam volna ki magam-
ból, asszociálva és a szavak mágiáját követve. Én azonban dokumentumriportot sze-
rettem volna írni, színesen, könnyed eleganciával, s csikorogtak a szavaim, mintha
homokot tartottam volna a számban. Abba is hagytam négy-öt riport után a dolgot,
s máig röstellem kudarcomat.”. (22–23. old.) Tehát a nyelvváltás nem sikerült Herceg
Jánosnak, mint ahogy Peter Weisnek, az ismert színpadi szerzőnek sem, akiről Herceg
feljegyezte „ (Peter Weis) is visszatért anyanyelvéhez. Úgy látszik, nem lehet mást
tenni”. (23. old.) Ugyanis Peter Weis „nem mindig írt az anyanyelvén, vagyis németül.
Megpróbálkozott az angollal, mert tizennyolc évesen Nagy-Britanniában talált a hit-
lerizmus elől menedéket. Aztán egy kötetre való svéd novellával folytatta, míg végül
mégiscsak visszatért anyanyelvéhez, a némethez. Így jutott világhírre.”. (21–22. old.)
Csak közbevetve jegyzem meg, hogy számunkra nem ismeretlen színpadi szerzőről
van szó, ugyanis az Újvidéki Színház nagy sikerrel játszotta a Mockinpott úr kínjai és
meggyógyíttatása című drámáját az 1970-es évek közepén.
És már át is tértem Herceg János világirodalmi, illetve művelődéstörténeti kitekin-
téseire. Hiszen Herceg mindig is a világirodalomra fókuszált olvasmányaiban – mond-
hatnánk némi eufemizmussal, ha jegyzeteiből nem tűnne ki az elvágyódás a lapályról,
a „kis vidéki magyar nyelvű szakszervezeti lap”-tól (180.). Épp ez cseng ki a Singer
kapcsán tett vallomásából is: „Isaac Singer egy isten háta mögötti lengyel gettóból lé-
pett a világirodalomba… Nagy kérdés viszont, hogy sikerült volna-e tehetségét kibon-
takoztatni, ha ott marad a lengyel falucskában, minden ösztönző és bátorító szellemi
központtól távol, ahol az írót időnként óhatatlanul elfogja a légszomj.” (92.) De hogy a
lengyelországi származású, Nobel-díjas író anyanyelvén, azaz jiddis nyelven írta műveit
Amerikában, azt nem említi. De mintegy önmagát is megcáfolva, a sikeres nyelvváltás-
ra is hoz példát Herceg, amiben neki, mint láthattuk, nem lehetett része. Arra, hogy a
kis nyelvnek tartott anyanyelvet miként cserélik fel sikeresen világnyelvre: „… Joseph
Conrad esete a kivételt erősítő szabály. De ő nem is próbált meg soha lengyelül írni. A
felnőtt korában megtanult angol nyelvvel lépett a világirodalomba.” (23.)
Anyanyelv – környezetnyelv – világnyelv 27
A magyar nyelv „babiloni árvaságát” (42.) okolja a világirodalmi siker elmaradá-
sáért: „Hašek, Kafka, Meštrović nevétől visszhangzanak az irodalmi és művészi világ
berkei, míg mi a magunk részéről Babits meg Juhász Gyula ünneplőihez csatlakoz-
hatunk. Nemcsak a közös anyanyelv igézetébe zárva, de azzal a meggyőződéssel is,
hogy voltak olyan jelentősek és érdemesek, mint azok, akiknek nevét szárnyára vette
a világhír. Őket épp nyelvük babiloni árvasága nem engedte észrevenni nagyobb és tá-
volabbi égtájakon, s így maradhattak meg csak nekünk” (42.) Azonban nem szól arról,
hogy a cseh nyelvet sem beszélik többen a magyarnál. Még annyian sem! De Švejk
28 Silling István

mindmáig párját ritkító világirodalmi hős. Herceg azért közben többször megjegyzi,
hogy nem csupán a kis nyelven múlik a világ dicsősége, mert Kosztolányi Neróját
ugyan lefordították az európai nagy nyelvekre „angolra, franciára, németre, olaszra,
s ki tudja, hány nyelvre még, nem volt jelentősebb visszhangja, sajnos, az európai iro-
dalomban”. (23.) S ennek okát meg is véli találni: „Talán azért, mert az író túlságosan
mélyen gyökerezett abban a közegben, amit magyarságnak hívnak”. (23.) Máskor
is visszatérni kényszerül Kosztolányihoz: „talán csak Kosztolányi Édes Annájáról
mondható el, hogy fordítása két francia kiadást ért meg, minden világraszóló magyar
esemény nélkül” (186.) –, azaz a regény alapjában nem világtörténelmi vagy nemzeti
történelmi esemény húzódik meg. Kosztolányit úgy említi, mint a magyar írók olyan
reprezentánsát, akinek művei megérték a fordítást. Bizonyára ő volt a példa a világiro-
dalomba jutás lehetőségével bíró fordítás révén. S Herceg János csodálja is, hiszen az
1980-as években ismét Kosztolányit fordítják „… nemrég Tengerszem című novellás-
kötetét fordították le, méghozzá kollektív munkában a Sorbonne magyar tanszékének
hallgatói” (187.) – pedig ez a fordítás akár az egyetemi stúdiumok során a gyakorlatok
része is lehet a hallgatók részéről, a nyelvi ismeretek elsajátítását bizonyítandó. De
Herceget tovább csigázza: „… sőt még a Tristan Tzara-díjat is kiérdemelte Kosztolányi
novelláinak ez a francia átköltése”. Hogy Herceg csodálója-e Kosztolányi ilyen nép-
szerűségének, vagy sem, nem az én dolgom eldönteni. Azonban meg kell jegyeznem,
hogy Hercegnek tetszik az átköltés kifejezés, amely annak a francia professzornak a
szava, akinek hallgatói a fordítók voltak: „Mert annak minősítette a fordítás munká-
ját irányító és ellenőrző Jean-Luc Moreau professzor is: átköltésnek, azzal az érdekes
megállapítással, mely szerint Kosztolányi mondatainak megvan a maguk sajátos öko-
nómiája, és stílusa leginkább Jules Renard -éval tart rokonságot”. (187.)
A fordítók és a fordítás megdicsőüléséről szól a fenti idézet. S tudjuk, hogy a for-
dítás Herceg János másik alkotói tevékenységének is nevezhető. Vidékünk fordítóinak
jó ismerője Herceg, ugyanis a zombori műfordító kör, a Margalits–Dömötör–Radics
triász száz év előtti szerb fordításait ismeri, bár tudja, hogy munkálkodásuk gesztus-
nak értékesebb volt, mint átköltésnek. De Zmaj fordításai kapcsán leírja, hogy ez a
munka „nemes, barátságot és békét szolgáló”. (34.) A fordítás szükségességét indokol-
ja: „Bármily remekmű volt az Ezeregyéjszaka, sok-sok évszázadon át nem léphette át
Kelet kapuját. Goethe csodálata népszerűsítette Európában”. (115.) De azért vissza-
visszatér a kis nyelvek kultúrájának fordítás nélküli áldatlan helyzetéhez: „… az erede-
ti művek nem nagyon olvasottak, mert az alig egymillió főnyi észt lakosság irodalmi
felvevőképessége messze-messze elmarad az oroszoké mögött. Tehát az orosz fordítás
összehasonlíthatatlanul nagyobb példányszámban jelenik meg, mint az eredeti.” (104.)
– ezáltal pedig ismertsége is növekedhet.
Herceg János a délszláv nyelveken született irodalmak kiváló fordítója volt, aki
nemcsak a műalkotás eredeti nyelvét ismerte, hanem az itt élő népek történelmét,
kulturális hagyományait, törekvéseit is. Ezért is vallotta a következőket: „Nem mind-
egy, hogy a fordításnak milyen az akusztikája egy más nyelvi közegben, ami főként a
kis népek íróinak bemutatásakor fontos szempont. Móricz Zsigmond remekműveinek
nincsen világirodalmi kihangzása. Talán nem csupán azért, mert egy olyan környe-
zetben játszódnak, amely ismeretlen a nagyvilágban. Ivo Andrić Boszniája szintén
idegen és terra incognita volt. Ezzel szemben hosszú évtizedeken át tartotta izgalom-
Anyanyelv – környezetnyelv – világnyelv 29
ban mind az öt kontinens népeit a Balkán puskaporos hordójának nevezett Bosznia
sorsa. S mikor a Híd a Drinán megmutatta ezt a Boszniát, helyet is kapott mindjárt
a világirodalomban. Az átköltés, az újraírás, a fordítás ugyancsak csodára képes.”
(80.) Magyarra Csuka Zoltán fordította a művet. Hogy kik fordították más európai
nyelvekre az ismert regényt, s azoknak a fordítóknak milyen boszniai hely-, kultúra
és időismeretük volt Boszniáról, azt nem tudom. De Andrić műalkotása már eredeti
nyelvén is remekmű, s erről, bizony, nem szól Herceg János. Természetesen a fordítás
sok nyelvre megtörtént, s valószínűleg Andrić többi regényének ismeretében ítélték
oda a legrangosabb irodalmi díjat a boszniai tárgyú regénynek. Ezekhez pedig hoz-
30 Silling István

zájárult Herceg János, az egykori szerb-magyar, magyar-szerb szótárszerkesztő kiváló

környezetnyelv-ismerete is, aki a szerb író több művét is magyarította mindannyiunk
gazdagodására.
Az író életművének monográfusa, Toldi Éva irodalomtörténész szerint Herceg
János „munkásságának minden korszakában foglalkozott műfordítással … kiváló
stiliszta lévén és mindkét nyelv tökéletes ismerőjeként … maradéktalanul eleget tett
feladatának, fordításai olvasmányosak, még annak ellenére is, hogy voltak évek, ami-
kor több mint ezer könyvoldalnyi műfordítása jelent meg.” (Toldi É.: Herceg János.
Forum, Újvidék, 1993:97–98).
Nagy vagy kis népek anyanyelvén, illetve kisebbségi anyanyelven született irodal-
mi alkotásokról, világnyelvi ismeret szülte fordításokról, valamint a környezet nyelvén
megírt irodalmi műalkotások fordítási lehetőségeiről és szükségességéről szól Herceg
János minden írásában. Mert az alkotó kommunikálni akar, s ebben írót és fordítót
egyaránt segítik a nyelvismeret különböző szintjei.
Tantárgyháló 31

Tantárgyháló 2009
Kedves Tanárok, kedves Diákok!

December lévén ismét meghirdetjük a Tantárgyhálót, amely az általános és közép-

iskolai diákokat invitálja az érdeklődésükön, tanulmányaikon és kutatásaikon alapuló
pályamunka megírására. A pályázónak, az előző évek Tantárgyháló versenyeihez
hasonlóan, az alább felsorolt témák közül kell egyet kiválasztania. A 2009. évi verseny
annyiban változik, hogy a pályázó három tantárgyat választ, amelyek szemszögéből
tanulmányozza, vizsgálja, elemzi a témát és kutatja a három tantárgy/tudományág
közötti összefüggéseket. A dolgozat elején fel kell tüntetni, hogy mely tantárgyakat
választotta a tanuló. A nézőpontok pontosabb meghatározásának célja, hogy minél
alaposabb, elmélyültebb és tudományosabb pályamunkák készüljenek.

Választható témák:
válság, Arkhimédész, üveg, népvándorlás, gravitáció, ultrahang, köd, Hold,
mandragóra, bőrszín

A pályamunkáitok megírásakor a következő szempontokat tartsátok szem előtt

◉ A felhasznált irodalom jegyzékének feltüntetése. (szerző: cím, kiadó, a kiadás

helye, éve)
◉ A pályamunkák nyomtatott formájú megjelenítését (is) igényeljük (ami persze
nem zárja ki a virtuális forma alkalmazását).
◉ A világhálón elérhető információk ne képezzék az egyetlen forrást (azok kizá-
rólagos és kritikátlan alkalmazása – a legjobb esetben uniformizáláshoz vezet).
Az internetről szerzett információk esetében szükséges feltüntetni az információ
helyét és a dátumot, amikor az adatot letöltötték. Továbbá juttassátok el nekünk
a honlap adott oldalának/oldalainak -mht kiterjesztésű lementett kópiáját CD-n
mint a dolgozat mellékletét.
◉ A tanuló környezetéhez, a lakóhelyhez (vidékünkhöz) kötődő tudós, kutató,
művész, különleges mesterséget űző ember bemutatása a kiválasztott témához
kapcsolódjon.

A pályamunka szerkesztésére vonatkozó kívánalmak:

◉ Korrekt gépelés (a helyesírási hibák kiküszöbölése, sorköz, sorkizárás, mellékje-

lek használata, szóközök betartása).
◉ A cím utaljon a végzett kutatásra.
◉ Szabatosság, érthetőség, világos megfogalmazás.
◉ A szöveg tagolása (alcímek, közcímek alkalmazása).
◉ A pályamunkákat gazdagíthatják:

– illusztrációk (képek, ábrák);

– idézetek;
32 Tantárgyháló

– táblázatok (pl. időrendi táblázat a függelékben);

– a szövegben előforduló személyek rövid életrajzának közlése a függelékben.

A középiskolások figyelmébe ajánljuk:

◉ Hivatkozó láb-, ill. végjegyzetek. (Az állítás forrásának megjelölése: szerző, cím.
kiadó, a kiadás helye, a kiadás éve, oldalszám, ill. ha internetes a forrás: pontos
megjelölés, a böngésző címsorának átmásolása Tehát nem csak www.google.com,
hanem pl. http://hu.wikipedia.org/wiki/Lábjegyzet és időpont. )
◉ Magyarázó láb-, ill. végjegyzetek. (pl. kevésbé ismert fogalmak megmagyarázása)

A pályamunkák beküldési határideje: 2009. május 11. A bizottság az Új Kép júniusi

számában közzéteszi a döntőbe jutó diákok névsorát. A munkák jövő ősszel történő
megvédésére plakátot vagy Power Point prezentációt kell készítenetek az általatok
választott témáról, de örömmel fogadjuk egyéb szemléltető eszközök, szemléltetési
módok alkalmazását is (pl. rövid film, makett, hanganyag stb.). Mindemellett fontos-
nak tartjuk, hogy a pályázó bemutassa alapos tájékozottságát és jártasságát a válasz-
tott témában.
A verseny folyamatáról információt kaphattok a folyóirat következő számaiban,
illetve e-mailben az ujkep@vmk.rs, telefonon pedig a 024/554-184-es számon.

Ötletes témaválasztást, valamint érdekes kutatómunkát kívánunk!

A versenybizottság
Hivatásunk eszköztárából 33

„Egy tanfolyam gyümölcsei” – óravázlatok a „Plodovi jednog kursa“

je naziv napisa o usavrša-
bácsfeketehegyi 30 órás drámás továbbképzésről vanju nastavnika za rad u
oblasti drama-pedagogije.
Autor daje artikulaciju
Csordás Anett časa za pojedine discipline
i uputsva za realizaciju.
2008 áprilisában 30 órás drámatanfolyamot tartottunk munkatársammal, Patonay Obuhvaćeni su hemija,
Ani ta színész-drámatanárral a Vajdaság barátságos kis városában, Bácsfeketehegyen. engleski jezik, književnost
Vendéglátónk és a tanfolyam fő szervezője Lódi Andrea volt, a Vajdasági Magyar i čas odeljenskog starešine.
Drámapedagógiai Társaság elnöke. Rad pomoću ove metode
30 óra állt rendelkezésünkre, hogy megismertessük, megszerettessük a tanfolyam pruža kreativnu slobodu,
résztvevőivel a drámapedagógiát. Igyekeztünk minden szeletéből egy-egy villanást životniji je od učmale kla-
bemutatni, de a fő hangsúlyt a gyakorlatok/játékok megismerésére tettük*, és annak sične nastave koja u sebi
elsajátítására, hogy hogyan építhetők be ezek a játékok a mindennapi tanításba. nosi dosta kogentnog što
A tanfolyam zárásaként a résztvevő tanároktól egy-egy játéksort kértünk, amelyet umanjuje očekivane efekte
mindennapi munkájuk során használhatnak. u saradnji sa decom.
Remélem, ötletadók lesznek mások számára is.

OSZTÁLYFŐNÖKI ÓRA DRÁMAJÁTÉKOKKAL

Kor: alsósok
Az óra célja: csoportépítés
Idő: 45 perc

Az óra menete

„Szervusz”
Cél: vitalizálás, feszültségoldás
Játékleírás:
Körben ülünk, egy széket üresen hagyunk. A fogó a körön kívül sétál. Megáll va- * Gavin Bolton nyomán:
laki mögött, fölállítja, és a következő párbeszédbe kezdenek: „A típus: Gyakorlatok
Fontosabb jellemzői:
– Szervusz, x vagyok! rövid távú, gyakran
– Szervusz, y vagyok! törekszik a lezártságra; a
– Fussunk? célt a tanár és a tanulók
– Fussunk! is ismerik; mindig van
egy végpont, ahonnan
Elkezdenek futni ellentétes irányba, aki előbb az üres székhez ér, az ül le, a másik már új eredményre nem
pedig lesz a fogó. juthatunk; mindig vala-
milyen tevékenységet
„Foglakozás fogó” meghatározó instrukció
Cél: utánzó készség fejlesztése, feszültségoldás szerepel benne; általá-
A játékvezető kinevez egy játékost fogónak. A többiek igyekeznek elfutni a fogó ban nem kötődik erőtel-
elől. Akit a fogó megfog, az nem futhat tovább, hanem elkezd egy foglalkozást imi- jes érzelmekhez.
34 Csordás Anett

tálni. Akkor futhat tovább, ha a játékosok közül valaki odamegy hozzá, és kitalálja,
milyen foglakozást imitál.

Őrjáték
Cél: együttműködés
Az őr furcsán lát, csak a mozgást érzékeli, az álló alakokat nem veszi észre. A terem
egyik falánál áll, háttal a szemben lévő falnál egy vonalban felsorakozott társainak –
ők a városlakók. Az őr és a városlakók között vonalban lerakva találhatók a városiak
értéktárgyai (pl. karóra, kulcs …) – ezeket kell visszaszerezniük az őrtől. Amikor az
őr visszafordul, mindenkinek meg kell merednie abban a pózban, amilyenben éppen
van. Akit az őr mozogni lát, visszaküldi a kezdővonalra. Az őr bármikor visszafordul-
hat. A városlakóknak a megszerzett értéktárgyat nem csak kicsempészni kell, hanem
kijutni vele a kezdővonalon túlra. (Ha az őr valakit a kinccsel a kezében mozogni lát,
a kincset vissza kell tennie, és újból a kezdővonalról kell indulnia.)
Változatok:

■ az őr csak kővé változtatja azt, akit mozogni lát

■ a szabadon mozgók csak úgy szabadulhatnak, ha társaik felemelik és elviszik
a kezdővonalra
■ a szabadok érintéssel kioldhatják azokat, akiket elfogott az őr

Üzenet
Cél: figyelemfejlesztés, együttműködés
A játszók körben állnak, majd kiküldenek egy játékost. Feladót és címzettet vá-
lasztva megbeszéljük, ki küldi az üzenetet és kinek. Az üzenetet észrevétlen kézszo-
rítással kell eljuttatni a címzetthez. A visszahívott kitalálónak meg kell találnia, hol
jár éppen az üzenet. Ha észreveszi, akkor az megy a körbe, akinél elcsípte az üzenetet.
Ha az üzenet célba ért, elhangzik a „megkaptam” szó. Aztán, aki az üzenet címzettje
volt, lesz az üzenet feladója.
Készítette:
Bozóki Klára,
Szatmári Melitta,
Csanak Andrea

DRÁMÁS KÉMIA ÓRA

Cél: ismétlés (oxigén tartalmú szerves vegyületek)

Idő: 45 perc
Korosztály: 8. osztály

„New York, Amazonas, Peking, Hawaii”

(etanol, ecetsav, aceton, metanol)

A gyerekek a térben sétálnak, és ha a felsorolt vegyületek egyikének a nevét hallják,

előre meghatározott módon reagálnak, mégpedig:
„Egy tanfolyam gyümölcsei” 35
■ etanol: ,, részeg járással” mozognak a térben – mivel az etanol az alkoholos
italok alapanyaga.
■ ecetsav: befogják az orrukat, és fintorognak – mivel az ecet erős, kellemetlen
szagú.
■ aceton: dörzsölgetik a körmüket – mivel az acetont körömlakklemosóként
használják.
■ metanol: a földre fekszenek, összeesnek – mivel a metanol mérgező folya-
dék.

Ha valaki eltéveszti, rosszul párosítja a mozdulatokat a hallott nevekhez, kiesik.

„Fekete, fehér, igen, nem” (változat)

(a homológ sorok gyakorlása)

A gyerekek körben állnak. Egyikük, miközben rámutat egy másik diákra, mondja
az első alkohol nevét (metanol). Ezután a diák, akire rámutattak, rámutat egy harma-
dikra, és közben mondja a következő alkohol nevét (etanol). A játék így folytatódik.
Ha valaki eltéveszti, kiesik.

Cukros csirkecomb
(az alkoholok és a karbonsavak homológsorának begyakorlása)

A gyerekek körben állnak. Az első kezdi az alkoholok homológ sorának első tagjá-
val : ,,egy szénatomot tartalmazó metanol”...
A mellette álló erre úgy tromfol vissza, hogy tagadja az előzőt és a karbonsavak
homológsora második tagjának nevét és szénatomjainak számát mondja: ,,nem egy
szénatomot tartalmazó metanol, hanem két szénatomot tartalmazó etán-sav”...
A harmadik folytatja ezt a sort: ,,nem két szénatomot tartalmazó etán-sav, hanem
három szénatomot tartalmazó propanol”. A sor így folytatódik a dekán-savig, majd
visszafelé a dekán-savtól.
Ha valaki eltéveszti, kiesik.

„Asszociációs”
A gyerekek körben ülnek (vagy állnak). A játékvezető (tanár) mond egy vegyületet,
erre minden gyerek mondd róla valamit, ami eszébe jut.
Például: GLICEROL

■ 1. diák: édes ízű

■ 2. diák: színtelen
■ 3. diák: sűrű
■ 4. diák: folyadék
■ 5. diák: testápolót készítenek belőle
■ 6. diák: gyógyszert készítenek belőle, és így tovább.
36 Csordás Anett

Apróhirdetés
Minden gyerek választ (vagy kisorsoljuk) egy oxigén tartalmú szerves vegyületet
és felhasználva az addigi ismereteit a vegyületről (fizikai és kémiai tulajdonságai, fel-
használása stb.), egy apróhirdetést vagy reklámot ír róla, de nem árulja el a nevét.
A többieknek ki kell találniuk, melyik vegyületről van szó.

Atomjáték
A gyerekek szabadon sétálnak, és amikor a játékvezető mond egy számot, ennek
megfelelő számú csoportokat alkotnak.
(Kémiás variáció: a játékvezető egy alkán nevét mondja, és a gyerekeknek annyi fős
csoportokat kell alkotniuk, amennyi szénatomból áll az alkán.)

Az óravázlatot készítette:
Gogolák Csilla,
Pintér Noémi,
Lódi Andrea.

OSZTÁLYFŐNÖKI ÓRA
A tanár–diák konfliktusokról drámajátékok alkalmazásával

Cél: A tanár diák viszony problémáinak feltárása

Korosztály: 12 – 13 évesek
Idő: 45 perc

„Séta a szünetben”
cél: koncentráció, vitalizálás

A játék elején öt mozdulatsort tanul meg mindenki, öt figurát, akivel egy diák szü-
netben találkozhat a folyosón:

■ mérges tanár – a diákok hanggal, mozdulattal eljátsszák a mérges tanárt

■ kedves tanár – a diákok hanggal, mozdulattal megjelenítik a kedves tanárt
■ verekedős diák – verekedő mozdulatot tesznek
■ magolós diák – leutánozzák a kézben könyvvel sétáló, magában mormogó
diákot
■ lelkes diák, aki éppen jó osztályzatot kapott – ujjongva egy nagyot ugranak

A játékvezető tetszőlegesen váltogatja a figurák neveit, cél, hogy mindenki figyel-

jen és azonnal váltson, ha új nevet mond a játékvezető.

Atom-játék
Cél: csoportalakítás
A tanulók sétálnak a térben, kitöltve az egész rendelkezésre álló teret. Adott jelre
(pl. tapsra, de a séta akár történhet zenére is, ez esetben a jel a zene megállítása) a
„Egy tanfolyam gyümölcsei” 37
tanár mond egy számot, a diákok pedig annyi fős csoportokba rendeződnek. Ez eset-
ben nem kiesésre játszunk, cél az egymásra figyelés, találékonyság. Utolsó számként a
hármas számot mondja a tanár, mivel a következő gyakorlathoz hármas csoportokra
alakítására van szükség.

Iskolai pillanatok
Cél: jelenetkészítés előre megadott információk segítségével
A tanulók hármas csoportokban dolgoznak. Azt a feladatot kapják, hogy készítse-
nek egy rövidke jelenetet, amelynek három szereplője van: egy tanár és két diák.
Előre elkészített szituációk közül húz minden csoport, ezen olyan helyzeteket
adunk meg, melyek gyakran forrásai a tanár – diák konfliktusnak (a helyzeteket ér-
demes adott tanulócsoport ismeretében megadni). Lehetséges helyzetek:

■ a diák felel, társa súgni próbál

■ a diákok nem készültek, könyörögnek, hogy ne legyen feleltetés
■ a diákok beszélgetnek órán, ez zavarja a tanárt
■ egy diák nem mond igazat

A jelenet elkészítésekor a diákok beszéljék meg, kinek mi lesz a szerepe, hogyan fog
viselkedni, mit fog mondani. Fontos felhívni a figyelmet, hogy egyeztessenek a jele-
net kezdő-és végpontjáról, mi lesz az a mondat, ami a jelenet kezdetét és végét jelenti
majd, és hogy a jelenet tartalmazzon egy konfliktushelyzetet.
Minden csoport bemutatja a jelenetét.
Végül az osztály közösen kiválaszt egyet, amelyikkel szerintük érdemes lenne fog-
lalkozni, ami leginkább izgalmas a csoport számára.

Ássunk a mélyére
Cél: probléma-feltárás, egy téma körbejárása
A kiválasztott jelenetet újra eljátsszák a diákok. A tanár kéri, hogy mindenki pró-
bálja meg jól megfigyelni a helyzetet, átgondolni a diákok által játszott szereplők hely-
zetét. Majd újra eljátsszák a jelenetet. Valamely, megbeszélésre érdemes pillanatnál, a
tanár leállítja a játékot, minden szereplő abban a helyzetben mozdulatlan marad. Az
a szereplő, akit a tanár megérint, hangosan elmondja, mit is gondol ő, mint a jelenet
szereplője az adott helyzetben. Vagy egy néző diák is elmondhatja, „kihangosíthatja”
a szereplő gondolatait. A gondolat-kihangosítás mellett az időeltolás is alkalmazható,
pl. a tanár arra kéri a diákokat, hogy folytassák a jelenetet úgy, mintha 10 perc, fél
óra, egy nap stb. elmúlt volna. A gyakorlat célja, hogy a gyerekek egyes szereplők
viselkedése kapcsán elmondják gondolataikat, problémáikat, esetleges megoldási ja-
vaslatukat az illető helyzetre.

Tanár úr azt mondta...

Cél: feszültségoldás
A diákok szabadon sétálnak a teremben. A játékvezető különböző utasításokat ad.
Amennyiben utasításait úgy kezdi, hogy „Tanár úr azt mondta, hogy”, mindenki kö-
teles azokat végrehajtani. Ha csak magát az utasítást mondja, akkor tilos a végrehajtás.
38 Csordás Anett

Az utasítások bármilyen közösen végezhető egyszerű cselekvésre vonatkozhatnak (pl.:

emeld fel a kezed, lépés indulj, állj, guggolj stb.). Aki téveszt, az kiesik. A játék az utol-
só résztvevő kieséséig tart . Az irányító szerepét a tanár átadhatja a diákoknak.
Az irányító trükkjei közé tartozhat: saját cselekvése eltér az általa közölt instrukci-
óktól (mást csinál, mint amit mond), ismételtet egy cselekvést, majd hirtelen vált stb.

Készítette:
G. Csákvári Hajnalka,
Rajsli Tünde,
Csernik Ilma

ALKALMAZOTT DRÁMAJÁTÉK ANGOLÓRÁN

Cél: Szókincs aktivizálása új anyag átvétele előtt (Shopping), beszédbátorság meg-

erősítése angolul.
Idő: 45 perc
Életkor: 8. osztály

New York, Amazonas, Hawaii, Peking

Cél: koncentráció-, figyelemfejlesztés
A játék leírása: A tanulók sétálgatnak a teremben. A játékvezető négy szó közül
kiáltja bármelyiket tetszőlegesen.
Ha a tanár elkiáltja magát, hogy New York, mindannyian úgy viselkednek, mintha
a nyüzsgő városban lennének, lendületesen sétálnak, jókedvűen intenek egymásnak.
Ha az Amazonas szót hallják, óvatosan, hangtalanul lépkednek, mert bármikor
megtámadhatja őket egy vadállat.
A Hawaii szóra laza, nyaralói viselkedést vesznek fel, elterülnek napozva, lustán.
A Peking szóra pedig udvariasan meghajolnak egymás felé, két kezüket összetéve.

Minden lehet, csak az nem, ami... (változat)

Cél: koncentráció, asszociációs készség fejlesztése
A tanulók körben ülnek. Körbe adnak egy tárgyat, egy ceruzát. Minden tanuló
próbálja felidézni, mire emlékezteti ez a tárgy, de ceruza nem lehet.
Az „It reminds me of...” – kezdetű mondatot befejezik az általuk asszociált tárgy
nevével, majd továbbadják a tárgyat a szomszédjuknak.

Nyelvtörő
Cél: beszédre késztetés
A tanulók körben egymásnak adogatják a következő szót: yellow. A második kör-
ben a lorry szó következik, majd a harmadik körben a yellow lorry, a negyedikben
pedig a red lorry. Majd pedig tanulóként váltakozva: „Not a yellow lorry, but a red
lorry.” „Not a red lorry, but a yellow lorry.”
„Egy tanfolyam gyümölcsei” 39
Párbeszéd
Cél: beszédre késztetés
A tanulók a körben a következő mondatokat adogatják egymásnak:

„Mum, I want that yellow lorry.”

„ I told you that you can’t have that yellow lorry.”
„But I really want that yellow lorry.”
„For heaven’s sake, stop nagging!”

A mondatokat különböző stílusban „adogathatják” egymásnak, pl. nyafogós, in-

gerült stb.

Néma vásárló
Cél: kommunikáció testnyelven
Szereplők: eladó, aki tud beszélni és a vevő, aki valamilyen oknál fogva képtelen
megszólalni. Csak mímes eszközökkel tud kommunikálni, próbálja megértetni az
eladóval, hogy mit szeretne venni.

Nevettető játék
Cél: Feszültségoldás
A tanulókat két csoportra osztjuk, egymással szemben állnak. Az egyik csoport-
nak egy perce van, hogy megnevetesse a másik csoport tagjait. Majd cserélnek, és a
másik csoport nevettet. Az a csapat győz, amelyben többen maradtak komolyak az
eltelt egy perc alatt.
Készítette:
Csőke Csilla,
Ternovác Margit

IRODALOMÓRA DRÁMAJÁTÉKOKKAL
Életkor: 16-17 év
Cél: előkészítés egy novella elemzésére
Idő: 45 perc

„Minden lehet, csak az nem, ami”

Cél: ráhangolódás
A tanulók körben ülnek. Körbe adnak egy labdát, és mindenki elmondja, hogy
milyen tárgy jut eszébe a labda formájáról. Vagy el is játszhatja, és a többieknek ki kell
találniuk a tárgyat, amelyet eljátszik. Természetesen labda nem lehet.

„Szülőföldem”
Cél: az asszociációs készség fejlesztése
Egy csomagolópapírra mindenki felírja egymás után, hogy mi jutott eszébe a
„Szülőföldem” szóról.
40 Csordás Anett

IRODALOM: Herceg János: Szülőföldem

Bolton, G.: A tanítá- A novella közös elolvasása
si dráma elmélete,
Marczibányi Téri Egyezések és különbségek
Művelődési Központ, Cél: A novella által bemutatott szülőföld és a diákok általi szülőföld-asszociációk
Budapest, 1993 összehasonlítása

„Gnóm játék”
Cél: feszültségoldás, levezetés
Álljunk egy körbe! Helyezkedjünk úgy el, hogy mindenki ki tudja nyújtani mind-
két karját oldalra, úgy, hogy nem érintkezik a szomszéd kezével! Először emeljük
fel a jobb kezünket! És mozgassuk a jobb kisujjunkat! Majd a jobb gyűrűsujjunkat,
aztán a középső ujjunkat, majd a mutatóujjunkat, végül a hüvelykujjunkat. Aztán
folytassuk mindezt a bal kezünkön lévő ujjakkal, úgy, hogy közben a jobb kezünk
sem áll meg! Utána mozgassuk az ujjakkal együtt a csuklónkat mindkét kézen, majd
a könyökünket, végül az egész kart! Következnek a lábak. Először a jobb láb, aztán
a bal láb, úgy, hogy közben a karok nem állnak meg. Ezt követi az arc. Próbáljunk
meg minél több izmot megmozgatni az arcunkon, majd a nyelvünket is öltögessük!
A fejet sem kell tovább tartani, az is folyamatosan mozogjon! A törzset se tartsuk
tovább. Induljunk el a térben, minél több testrészünket hozzuk mozgásba egyszerre!
A játék végén álljunk vissza a körbe és próbáljuk meg egyenletesen venni a levegőt!

Készítette:
Hajnal Anna, Cabafi András,
Mészáros Krisztina

Szerkesztette és a korrektúrát végezte:

Csordás Anett drámapedagógus
Hivatásunk eszköztárából 41
Ovaj tekst je inspirisan
Az anyanyelvnek emelt hajlék* desetogodišnjim jubilejom
Udruženja predškolskih
Szőke Anna pedagoga Mađara u
Vojvodini i podnet je na
A Vajdasági Magyar Óvodapedagógusok Egyesülete Szőke Anna kezdeményezésére konferenciji povodom pro-
önszerveződési alapon, nem hivatalosan 1995-ben alakult meg, s akkor a valahová slave Mađarske nauke 8.
tartozás érdekében az újvidéki székhelyű, akkor még egyedüli Vajdasági Magyar novembra 2008. godine u
Pedagógus Egyesület munkájához kapcsolódott. Szervezeti megalakulását egyetlen cél Subotici. U vreme osniva-
vezérelte, a Magyar Óvodás Színjátszó Találkozó elindítása. Szerettünk volna lehető- nja udruženja pokazivala
séget biztosítani a magyar ajkú gyermekeknek a nyilvános fellépésre, az óvónőknek se spontana potreba da
bemutatkozási lehetőséget nyújtani a szakmán belül, s az említettek mögött halkan se u aktuelnim međuetnič-
meghúzódott az anyanyelvünk gondozása, ápolása, s nem utolsó sorban a nyelvünk kim odnosima učini nešto
iránti igényesség felélesztése. Gyermekszínjátszásunkat kihoztuk az óvoda falai közül da se amortizuju naleti
a nyilvánosság elé és csakhamar megtapasztaltuk, hogy a mesedramatizáció mellett – naraslog nacionalizma
az Óvodás Színjátszó keretében – óvónőinkkel szükséges megismertetni a népi hagyo- koji je, dakako, zapljuski-
mányainkat. Az akkori aktív óvónők lelkesítő munkájának köszönve – akik közül vao oblast obrazovanja.
a legtöbben ma már nyugdíjba vonultak – a Vajdasági Magyar Óvodapedagógusok Osnivači udruženja bili
Egyesületét önálló civil szervezetként 1998. november 3-án hivatalosan beiktat- su u tom trenutku hrabri
ták, regisztrálták a Szabadkai Belügyi Titkárságon. (Republika Srbija, Ministarstvo ljudi, čvrstih uverenja
unutrašnjih poslova, Sekretarijat unutrašnjih poslova u Subotici) Szabályzatunk i dobrog karakternog
tömören a következő gondolatokra épült: a magyar nemzet nemes hagyományainak sklopa. Ovo se ističe zbog
ápolása, szakmai és kulturális továbbképzések biztosítása, a pedagógusok egymás onih koji nisu shvatili
közti barátságának elmélyítése, anyagi és erkölcsi támogatás nyújtása a szórványban puni značaj inicijative pa
működő magyar tannyelvű óvodáknak. su ostajali po strani.
Alapító tagként azok az igényes, felelősségteljes és humánus szellemű magyar Uostalom, to eksplicitno
óvónők, pedagógusvezetők és igazgatók alkották az elnökségi tagságot, akik vál- izražava autor teksta kao
lalták a rájuk háruló feladatokat anyanyelvünk megtartása, fejlesztése érdekében. važan agens osnivačkih
Megérdemlik, hogy nevük elhangozzék: Rózsa Leonárda Szabadkáról, B. Varga Anna napora. Elementarno je
és Szorcsik Lívia Zentáról, Juhász Éva Óbecséről, Vrebalov Mária Törökbecséről, bilo sačuvati maternji
Vajda Magdolna Magyarkanizsáról, Ferenci Viktória Adáról, Gyurcsi Valéria jezik, kulturnu baštinu i
Nagykikindáról, Szőke Anna Kishegyesről, Farkas Júlia Topolyáról, Bácsi Etelka druge etničke vrednosti
Zomborból, Radisity Mária Szenttamásról, Fáy Viktória Csókáról és Kirda Margit ne samo u sredinama
Újvidékről. Nagyjából átfogtuk egész Vajdaságot. Mindannyian lelkes emberek, akik
szívügyüknek érezték a vajdasági magyar óvodapedagógia színvonalának emelését és
annak alakítását a magyar nemzet szellemiségének megfelelően. Ítéletidők voltak. Az * Elhangzott 2008. novem-
intézmények vezetői állandó atrocitásoknak voltak kitéve. A jövőt mentette az, aki a ber 8-án, Szabadkán
szavakat őrizte. Az említett alapító tagok erkölcsi-szellemi támogatást nyújtottak az a Magyar Tudomány
egyesületnek. Adósaik vagyunk. Meg fogjuk találni az alkalmat, hogy méltóképpen Ünnepe alkalmából
megköszönjük bátor kiállásukat és emlékezzünk majd rájuk. rendezett jubileumi
Első célkitűzésünket tömören így fogalmazhatnám meg: az anyanyelvnek emelt konferencián: Tízéves
hajlék. Az ember tudatát általában a nyelv tölti ki, de az egyes ember tudatát a saját a Vajdasági Magyar
anyanyelve telíti, számára az anyanyelv a nyelv. A nyelvnek, az anyanyelvnek külö- Óvodapedagógusok
nösképpen alapvető szerepe van a megismerésben, éppen a nyelv és a gondolkodás Egyesülete
szoros kapcsolata miatt. Az egyén ismereteinek java részét a nyelv közvetíti. A kultú-
42
sa većinskim mađarskim
življem već i u dijaspori.
Programska kompozicija
udruženja bila je temeljna
što je bilo vredno pažnje.
Predškolski pedagozi su u
sve ovo uključili roditelje,
informišući ih o ciljevima
udruženja tako da su ove
akcije dospele u žižu jav-
nog života. Pripremanje
dece za scenske nastupe
iziskuje mnogo rada ali to
rezultira nastupima dece
na priredbama. Da bi sve
to bilo protočno organizo-
vano je stručno osposoblja-
vanje predškolskih peda-
goga uz pomoć eminentnih
stručnjaka iz zemlje i iz
inostranstva. Osim toga
stručna putovanja, razme-
na iskustva i drugi oblici
rada bogatili su vaspitače.
Država Mađarska je
pomagala akciju što su
činili i pokrajinski faktori
u skromnijem obimu.
Strategija u radu udruženja
ima dva pravca i to rad u
živoj dijaspori (ima pot-
pune škole na mađarskom
jeziku) i mrtve dijaspore
(nastava na mađarskom
jeziku u nižim razredima).
Evidentan je problem pošto
prelazak na nastavu sa
srpskim jezikom ozbiljno
obara prosečnu ocenu
đaka Mađara, što roditelji
Szőke Anna
rába való belenevelődés, a szellemi értékek megismerése jórészt a nyelv révén valósul
meg. Nem elég a szakmai tudás. Sokkal, de sokkal többre van szüksége a magyar ajkú
pedagógusnak.
Mindenek előtt szeretném hangsúlyozni, hogy a határon túli magyarság anyanyel-
vi képzését, erősítését tovább kell folytatnunk, és bár az eddigi stratégia sem volt hiá-
bavaló, mégis mindannyian többet és mást vártunk tőle. Megalakulásunkkor naivan
azt hittük, hogy minden magyar ajkú kolleganőnk örömujjongva veszi tudomásul a
nemzettudatunkért vállalt célkitűzéseket és alapismereteink új alapokra helyezését.
A folytatásban még keményebb harcot kell folytatnunk saját értékeink felismeréséért.
Sokan fogalomzavarral küzdenek, amelyet így fogalmaznak meg: mi nem akarunk
magyarkodni. A magyarkodni szó tartalmi jelentése: tartalom nélküli magyar em-
berhez méltatlan életmód, s aki csak ezzel az egy eszközzel képes bizonyítani nemzeti
hovatartozását. Pl. nemzeti címer a pólókon.
Szerbia területén (mint saját szülőföldünkön) a magasabb szintű érvényesülés az
államnyelv tökéletes ismerete nélkül képtelenség. A szülőföldön való maradás alap-
feltétele az államnyelv elsajátítása már a legalacsonyabb képzési foktól (az óvodától)
kezdődően. Gyermekeink, felnőtteink nem tudják saját szakmai tudásukat tudatosí-
tani a többségi nemzetnél, nem létezik kommunikáció (vagy csak elvétve) a két nem-
zet fiataljai között, ami azután magyar részről elzártsághoz, befelé forduláshoz vezet.
1990 óta a kisebbségi nyelvhez való viszonyulás (egyáltalán a kisebbségi etnikumhoz)
merőben megváltozott. Míg a régi (szocialista) rendszer a testvériség szlogen alatt
tolerálta az államnyelv nem teljes ismeretét a főiskolákon, az egyetemeken, addig az
elmúlt másfél évtizedben ennek jeleit sem tapasztaljuk. A mai műszaki értelmiség és
a politikusok többsége (80-90 százaléka) még az előző érában végezte tanulmányait,
ahol még megértést és türelmet tanúsítottak a szerb nyelv nem tökéletes ismere-
te miatt. Nekik lehetőségük volt toleráns környezetben fokozatosan elsajátítani a
nyelvet. Az újabb generáció (az 1970 után születettek) maguk mögött a kellemetlen
tapasztalatokkal, gyermekeik helyes beiskolázását (már az óvodában elkezdődik) az
államnyelvű oktatási intézményekben látják. Köztudott, hogy a magyar tannyelvű
iskolák számára a szerb nyelv oktatását biztosító program az állam részéről úgy van
összeállítva, hogy a kisebbségi sorba született gyermek az iskolapadban véletlenül se
sajátítsa el az államnyelvet.
A vajdasági magyarság nyelvi kontaktzónáit figyelembe véve, két csoportot külön-
böztetünk meg:
1. A tömbben élő magyar gyermek, aki egyszeri kisebbségben van (csak az állam
részéről van kisebbségben, de saját településén ezt nem tapasztalja)
2. A kétszeres kisebbségben élők, akik saját településükön belül is kisebbséget képez-
nek. Általában ők azok, akiket szüleik az államnyelvi intézményekbe íratnak.
Legújabb statisztikai adatok szerint a tömbből kikerült magyar gyerekek (fiatalok)
lemorzsolódása sokkal nagyobb arányú, mint azoké a magyar fiataloké, akik vegyes
környezetben, szerb kultúrában nevelkednek. Természetesen, ez utóbbiból magyar
identitású egyén sohasem válik. Ezért nagyon oda kell figyelnünk, hogy az államnyel-
vet gyermekeink magyar kulturális közegben sajátítsák el. A középiskola befejezéséig
Az anyanyelvnek emelt hajlék 43
mindenkinek anyanyelvén kellene tanulni, s nagyobb intenzitással biztosítani a kör- teško prihvataju. Vredna
nyezetnyelv elsajátítását. Ehhez természetesen új módszerek is kellenek. je pažnje kritička opaska
Programjaink sajátosságát jellemzi a szórványtelepülések felkarolása, s itt szeret- autora koja se odnosi na
ném elmondani, hogy a jövőben még nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a kis létszá- pedagoge koji se nalaze u
mú szórványóvodák támogatására úgy anyagi, mint szellemi képzésük terén. gledalištu a ne u areni gde
A szórványtelepüléseket is két csoportra kell osztani: bi trebali biti nosioci zada-
taka udruženja.
1. Élő szórvány
2. Holt szórvány

Az élő szórvány az, ahol még folyik magyar nyelvű iskolai oktatás. Őket a külön-
böző programokkal kiváltságosan kellene kezelni. Ezekről a településekről pontos
adatok állnak rendelkezésünkre. Ahol csak az elemi iskola alsó négy osztálya bizto-
sított magyar nyelven, távlattalanok a tagozatok, mert az ötödik osztályban a diákok
tanulmányi eredménye 2-3 osztályzattal is csökken, amit a mai szülő nem vállal fel.
Sikerorientált társadalmunkban a szülő nem fogadja el gyermeke nyelvi nem-tudásá-
ból fakadó eredménytelenségét, nem egy esetben a megaláztatást is, ezért időben lép,
hogy mindezt „kipasszolja”.
A holt szórvány az, ahol csak a néptánccsoportok és a kórusok működnek, de ettől
több áldozatot nem hajlandók felvállalni. Nem kapcsolódnak be a magyar írásbeliség
társadalmába. Segíteni őket csak akkor érdemes, ha hajlandóak megtanulni magyarul
írni-olvasni, s ezáltal bekapcsolódni a magyar (vajdasági ) közéletbe. Ha heti rendsze-
rességgel részt vesznek az anyanyelv-ápolási képzéseken, tanulják a magyar történel-
met, jelen vannak a különböző magyar vonatkozású programokban stb. Amennyiben
célunk a szórvány felzárkóztatása, a nyelvi stratégiát új alapokra kell helyezni. Az
előadó, oktató ne a saját közösségükből kerüljön ki, mert az ingerszegény környezet
nem hoz létre innovációs tevékenységeket.
A kisebbségi lét többletmunkát kíván tőlünk, anyagi és erkölcsi áldozatot. Az
anyagi azt jelenti, hogy magam is „költök rá, áldozok rá”, nem várom el, hogy az in-
tézmény, az önkormányzat vagy az egyesület fizessen helyettem minden alkalommal.
Részese kívánok lenni nemzeti kultúrámnak. Az erkölcsi áldozat pedig azt jelenti,
hogy nyíltan felvállalom nemzeti kultúrámat. De ehhez az út a műveltségen, nemzeti
hagyományaink még mélyebb megismerésén keresztül vezet. Ahhoz, hogy a társada-
lom méltón elismerje hivatásunkat, nekünk is változtatnunk kell környezetünkhöz
való viszonyulásunkon. Jelen kell lenni a színvonalas kulturális rendezvényeken, pél-
dát kell statuálnunk a szülők előtt. Azok az óvónők, óvodapedagógusok, akik rendsze-
resen részt vesznek az egyesületünk által szervezett képzéseken, táborokon, szakmai
kirándulásokon, megtapasztalhatták a színvonalas, tartalmas óvónői egyéniség mi-
benlétét. Kölcsönösen lehetünk büszkék egymásra. A kisebbségi sorsot tartalommal
tudják megtölteni.
A vajdasági magyar ajkú óvónők számítógép ismerete 25-30 százalékos. Aktívan,
rendszeresen 10-15 százalékuk használja. „Nincs rá szükségem” hangzott el a minap
egy óvónő szájából.
A jól értesültség ma már nem előny, hanem követelmény, hangzik el igen gyakran.
Aki nincs „képben”, az lemarad, nem értesül a lehetőségekről. Sajnos nagyon sokan
44 Szőke Anna

nem érzik szükségét az új információk befogadásának. Az igénytelenség annyira el-

uralkodott, hogy az már lesújtó. Nem egy óvónő szájából elhangzott már „Hagyjál már
ezzel a továbbképzésekkel. Én nem akarok már többet tudni. Nekem jó, így ahogy van.”
(Megjegyzés: az adatközlőnek még több mint tíz éve van a nyugdíjba vonulásig.)
Ez tehát az örökség és ez a jelen. Az óvodai oktatás viszonylagos szabadelvűsége
vagy viszonylagos irányítottsága hozta létre azt a jelenségvilágot, amit mi gyermek-
központú pedagógiának, A és B modellnek vagy éppen klasszikus pedagógiának
nevezünk. (Egységes elnevezés nincs.) Tény, bárhogyan is nevezzük, szakmailag és in-
tellektuálisan jól képzett szakemberekre van szüksége a magyar óvodapedagógiának.
A Vajdasági Magyar Óvodapedagógusok Egyesülete felkarolta a vajdasági magyar
óvodapedagógusokat. Évközi továbbképzéseket szervez rendszeresen és évente két
alkalommal téli és nyári tábor keretében megszervezi az egyhetes pedagógus-tovább-
képzést. Tevékenységünk átfogja Vajdaság minden magyarlakta települését. 1999 óta
rendszeresen részt veszünk Szentendrén a Szabadtéri Múzeumban a pedagógus napo-
kon. Erre az útra igyekszünk más területek óvónőit is bevonni, azokat, akik még nem
voltak részesei ilyen élménynek. Voltak évek, s a jövőt illetően sem lehetünk biztosak,
amikor továbbképzési kereteink anyagiak hiányában szűkre szabottak voltak, termé-
szetesen ez nem gátolt bennünket a pontos tájékoztatás továbbításában. A vezetőség
személyes kapcsolatot tart fenn minden hivatalos iskoláskor előtti intézménnyel.
Évfordulók, jubileumok és születésnapok alkalmával számadást szokás ejteni. A
jegyzőkönyvek alapján az első öt évben többet fordítottunk szellemi tudásunk bőví-
tésére. Népi gyermekjátékaink felfedezése, a dalcsokrok összeállítása, szokásvilágunk
megismerése az újdonság erejével hatott. S azután észrevétlenül elsodródtunk a kül-
sőség felé, mind nagyobb teret kapott képzéseinken a kézművesség, a díszítő tárgyi
művészet. Arra lettünk figyelmesek, hogy csak az számított, amit hazavíve tárgyakban
is meg tudtunk mutatni kolléganőinknek, családtagjainknak. A „mit tanultatok” már
nem a szellemi tartalomra vonatkozott. Ezért az előttünk álló időszakban ismét na-
gyobb hangsúlyt fogunk fektetni az anyanyelvi képzésekre. Példa erre az október 4-én
megtartott adai találkozó, amelynek híre eljutott azokra a településekre is, ahonnan a
nagy távolságok miatt nem lehettek jelen óvónőink. Kérésüknek szívesen teszünk ele-
get, s a szórványba is elvisszük a Kommunikáció-szituációs játék c. projektünket.
Ma, amikor senki sem gátolja tevékenységünket, a vajdasági magyar óvodape-
dagógusok társadalmát a kényelem, a szétdaraboltság kezdi jellemezni. Ünneprontó
lennék, ha most név szerint megnevezném azokat a közösségeket, amelyek a nemzeti
önazonosság-tudatuk elmélyítése érdekében semmit nem tesznek. Jelesebb nemze-
ti ünnepeink nem jutnak el hozzájuk, igény sincs ezek megismerésére. „Mért kell
nekem ezt tudni? Mi hasznom belőle?” – felszínes gondolkodásra vall, a kommersz
világ köszön vissza, a haszonélvezeteket kínáló társadalom „jeles” képviselői ők. Igaz,
mint óvónő nem kell tudni mit jelent március 15. vagy október hatodika, de mint
ember műveletlen maradok, s az élet árnyoldalát tudom csak élvezni. S ha már az
iskolákban, a felsőfokú intézményekben leendő pedagógusaink a közelmúltig nem
kaptak ilyen jellegű képzést, kívánatos volna, hogy minél többen kapcsolódjanak be
egyesületünk tevékenységébe, a jövő óvodapedagógusai pedig iratkozzanak a jelen
konferenciának otthont adó intézménybe, a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar
Óvodapedagógiai szakára.
Az anyanyelvnek emelt hajlék 45
A gombamód szaporodó szövetségek, társulások, egyesületek és társaságok
korában önkéntelenül felvetődik az emberben: tartalmában mi újat nyújthat az
óvodapedagógia gyámolítását céljául kitűző Vajdasági Magyar Óvodapedagógusok
Egyesülete? Az értékmegőrzésen túlmenően, képes lesz-e majdan értékteremtésre is?
Hiszünk abban, hogy az alapító tagok tenni akarása nem hiábavaló kezdeményezés
volt és a hétköznapok méltóak lesznek az ünnepi alkalomhoz díszbe öltözött jubileumi
konferenciához. Céljaink vannak. Tudjuk, hogy rögös az út, amin elindultunk, de bí-
zunk abban, hogy munkánk építő jelleggel hat közösségünkre. Minden rendezvény és
tevékenység által nemzettudatunk erősödik, személyiségünk formálódik. Szeretnénk
magyarságunk értékeit igazi kincsként őrizni, azt nemzedékről nemzedékre tovább-
adni, hogy mindannyian elmondhassuk: „Holnap talán a mi dolgainkat csodálja a
világ.” (Kassák Lajos)
Zárszóként szeretném megköszönni a magyar Oktatási és Kulturális Minisztéri-
umnak a támogatást, amellyel tíz éven keresztül segítették munkánkat és így biztosítva
volt célkitűzésünk folytonossága. És köszönet a tartományi Oktatási Titkárságnak, bár
lényegesen kisebb támogatásban részesített bennünket, mint azt megérdemeltük volna,
de az is jól jött. És köszönet Kishegyes Község Önkormányzatának, amely lehetőségé-
hez mérten valamely rendezvényünket minden évben támogatásban részesítette.
A konferencia megszervezésére nyújtott támogatás pedig a Szülőföld Alapnak kö-
szönhető, ahol méltányolták tízéves munkánkat, és úgy gondolták, ez a kis közösség
megérdemli, hogy támogatásban részesüljön.

A MAGYARORSZÁGI OKTATÁSI ÉS KULTURÁLIS MINISZTÉRIUM

LEVELE A 10 ÉVES JUBILEUM KAPCSÁN

10 éve dolgozik, erősödik ez a civil szakmai szervezet, amely magára vállalta az óvo-
dapedagógusok magyar nyelvű továbbképzését, szakmai tudásuk megerősítését, az
új kihívásokra való sokszínű reagálás biztosítását. Az óvodapedagógusok számára
létkérdés, hogy magas színvonalú továbbképzéseken vehessenek részt, s különösen
fontos, hogy a lehetőségekkel a szórványban élők is élhessenek. A Vajdasági Magyar
Óvodapedagógusok Egyesülete számos lehetőséget nyújt tagjainak és minden óvoda-
pedagógusnak a konferenciákon, szemináriumokon való részvételre, élnek a magyar-
országi továbbképzések által kínált lehetőségekkel is, számos olyan érdekes és fontos
rendezvényen vettek részt, amelyek jelentős mértékben gazdagították ismereteiket.
Meghatározó fontosságúnak tartjuk azt a törekvést, hogy a képzéseken résztvevők
szülőföldjükön szervezett formában adják tovább akár a magyarországi, akár a más-
hol elsajátított tudást. Azt gondoljuk, hogy az egyesület megalakulása óta folyamato-
san biztosított támogatásaink célja ezzel és ez által teljesedik ki.
Az egyesület nagy hangsúlyt fektet a néphagyományok őrzésére, ezért indították
útnak 2000-ben ezeket a programokat, s járták be Vajdaság egész területét, amely az
intézmények szerb anyanyelvű vezetőinek figyelmét is felkeltette, megbecsülését is ki-
váltotta. Nyilván ennek is köszönhető, hogy 2007 májusában megkapták a Kiss Lajos
Néprajzi Társaság Samu Katalin-díját ezért a munkáért.
Az egyesület vezetői felismerték, hogy az egyre romló demográfiai adatok, a meg-
változott viszonyok között lépni kell és olyan programokat kínálni, amelyek vonzóvá
46 Szőke Anna

tehetik a magyar nyelvű óvodákat. Útmutatást készítettek a helyi nevelési programok

kidolgozásához oly módon, hogy az alternatív nevelés, a sokrétű és változatos pedagó-
giai módszerek elsajátítására helyezték a hangsúlyt. Ezek megismertetéséhez a legjobb
magyarországi és hazai szakemberek, kutatók segítségét vették igénybe. A VMOE azt
is felismerte, hogy a szülők bevonása nélkül nem lehet eredményt elérni, őket is meg
kell ismertetni az óvodai munka eredményeivel, és azzal a felbecsülhetetlen előnnyel
és haszonnal, ami az anyanyelven történő óvodai nevelésben rejlik.
Az egyesület rendezi meg a nagysikerű és méltán népszerű Vajdasági Magyar
Óvodás Színjátszó Találkozót, amelyet immár 3. éve két helyszínen is tartanak, hogy
a szórványban dolgozó óvodák is bekapcsolódhassanak a programba. A rendezvényt
szakmai vita, eszmecsere és tapasztalatcsere is követi, amit játszóház és alkotóház tesz
teljesebbé.
Az elmúlt 10 év sok nehézséget, sokszor reménytelen küzdelmet, de még annál is
több örömöt és kézzel fogható eredményt hozott a vajdasági magyar óvodapedagógu-
soknak, az egyesületnek. Ez a konferencia méltó keretet biztosít a 10 év munkájának,
rendkívül fontos eredményeinek számbavételére, és jelzi, hogy a vajdasági magyar
óvodapedagógusok társadalma szakmáját értő, a nyelvét, hagyományait őrző és fej-
lesztő rétege a társadalomnak, amely nélkül nem léteznének magyar nyelvű általá-
nos- és középiskolák, magyar nyelvű felsőoktatási intézmények. Hajlamosak vagyunk
tekintetünket csak felfelé, az épület legfelső emelete felé irányítani, a felsőfokú képzés
fontosságát hangsúlyozni, s közben gyakran elfelejtjük, hogy a felhőkarcoló csak
akkor emelkedhet az ég felé, ha egy mély alap biztosan tartja az épületet. Igen, sok-
szor méltánytalanul elfelejtkezünk az óvodapedagógusok munkájának fontosságáról,
arról, hogy alapvető dolgok dőlnek el a kisgyermekkorban, hogy milyen fontos az
anyanyelv, a kultúra elsajátítása és megszerettetése, amelyek nélkül nincs továbblépés
a felsőbb szintekre.
Biztosan néhányan elcsodálkoztak: mi köze az óvodapedagógusoknak a Magyar
Tudomány Ünnepéhez, hiszen általában nem köthető hozzájuk világraszóló felfede-
zés, nem jellemző rájuk, hogy tudományos szakfolyóiratokat árasztanak el komoly
tanulmányokkal. Ennek ellenére úgy gondolom, pont az előbb említettek alapján,
elválaszthatatlan részei ők a tudománynak is. Nem tudomány a lélekkel való értő
foglalkozás? Nem tudomány a személyiség fejlesztése? Nem tudomány a gyermek ér-
zéseinek, gondolatainak, nyelvének alakítása? Bizony az, s ezért méltó helye van ennek
a konferenciának ezen az ünnepen.
Megtiszteltetés számomra, hogy a magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium
védnökeként köszönthetem a jelenlevőket: előadókat, meghívottakat, a 10 éve működő
Vajdasági Magyar Óvodapedagógusok Egyesületét. Engedjék meg, hogy hasznos ta-
nácskozást kívánjak valamennyiüknek, az egyesületnek pedig – megköszönve eddigi
munkájukat – további nagyszerű eredményeket, amelyhez az oktatási tárca a jövőben
is – az elmúlt évtizedbeli támogatáshoz hasonlóan – segítséget nyújt.
Arató Gergely
Hivatásunkeszköztárából 47

Tíz éves a topolyai Aurora Műhely Svaki jubilej obavezuje da

se o njemu kaže ponešto
Vass Borsodi Borbála kao što to piše beležnik
napisa.
„A nappal szétbontja titkát, Reč je o desetogodišnjem
ébred Aurora radu bačkotopolske radio-
a fiatal isten“ nice “Aurora“. Uzbudljivo
(Márai Sándor) je prisetiti se prvih dana
rada u oblasti umetničkog
Még 2008-at írunk és jönnek a hideg, téli napok. Amikor az Aurora Műhely fennál- govora, književnosti i
lásának 10. évfordulóját ünnepelte színes és igényes műsorával, huncut májusi szelek kultivisanju jezika. Ovaj
fújdogáltak Topolya felett. Mégis úgy gondolom érdemes papírra vetni – így megkésve prvi žanr je zauzeo najveći
is – az elmúlt évek szivetmelengető és szívszomorító eseményeit. prostor, kako po angažo-
Az Aurora szakosztály, amely a Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központban vanju članova, tako i ospo-
alakult és tevékenykedett, műhellyé nőtte ki magát. Így beszédművészettel, irodalom- ljavanju na takmičenjima
mal és nyelvműveléssel is foglalkozott. i gostovanjima u zemlji i
svetu.
Nepregledna je lista
uspešnih ljudi i dobitnika
respektabilnih priznanja,
koji su u nastavku karijere
uspešni ljudi, studenti ali i
povratnici kada je radioni-
ca u pitanju.
Mnogo govori o radu ovih
entuzijasta pažnja koju
su im poklonili ljudi sa
stvaralačkim zaslugama u
različitim oblastima obra-
zovanja i kulture. Maja
ove godine obeležena je
desetogodišnja aktivnost
s prigodnim programom.
Ako se pogleda repertoar u
ponuđenom programu nije
teško zaključiti da on po
sebi predstavlja promena-
du kroz mađarsko duhovno
stvaralaštvo, što naravno
kazuje sve o zaslugama
Aurore.
48 Vass Borsodi Borbála

A beszédművészeti tevékenységeinkről (vers- és prózamondás) lehetett hallani

legtöbbet, mert a fellépéseken, versenyeken igen eredményesek voltak a csoport tagjai.
Tíz év hosszú, vagy rövid idő!? A szépszó nyomában nőtt fel a 20-25 gyerek, akik ma
már egyetemi hallgatók, illetve diplomát szerezve dolgoznak és vissza-visszajárnak
ünnepnapokon. Tudja tanárnő, – mondta az egyik nagyapa –, mi nem fogjuk egyköny-
nyen elfeledni azt a tíz évet, mert az én unokám odahaza is olyan szépen beszél ma-
gyarul, hogy élvezet őt hallgatni. (Ma joghallgató a nagylány és szerb nyelven tanul).
Csak néhány eredményesebb versenyről és névről tudok itt beszámolni, mert túl
sok lenne a mondanivalóm.
Győrből a Vajdaságba, Topolyára az A. 2. Radnóti-díjat Verbászi Beáta (egyik
alapító tagja a csoportnak) hozta haza. Azóta már Kaleidoszkóp-díjas is.
A Kazinczy Ferencről elnevezett Szép Magyar Beszéd versenyen Rácz Lívia 1998-
ban Kazinczy-érmet kapott és a határon túli versenyzők legjobbja lett. Azóta már
Kaleidoszkóp-díja is van. (Ma már végzett közgazdász és tanársegéd a Közgazdasági
Egyetemen és vissza-visszajár a „szép magyar szó“ berkeibe példát mutatva az újabb
generációnak. Ez az ún. belső vonzalom, amely egész életét beragyoghatja). A szentesi,
budapesti, veszprémi, miskolci, balatonalmádi, szatmárnémeti, erdőkertesi, szabadkai,
adai, becsei, topolyai versenyek legjobbjai Beretka Katinka, Kokrehel Júlia, Hadzsy
János, Sihelnik Lenke, Gazsó Hargita, Sihelnik Csilla, Csernai Adrien, Lovra Éva,
Hajvert Ákos, Rózsa Szabina, Egri Lívia, Kocsis Zsuzsanna, Varmuzsa Ildikó és
Kurfis Daniella voltak. A versenyek során barátságok, szerelmek is szövődtek, és ez
így volt jó, így volt szép. Mennyit mesélhetnénk mindenről! – igaz-e lányok és fiúk?
A beszédművészeti tevékenységünket az irodalmi jellegű pályázatokon való
részvétel, emléknapok megszervezése, könyvbemutatók kísérték. Minden évben
megemlékeztünk Tóth Ferencről (topolyai költő és néprajzkutató), koszorút helyez-
tünk el minden alkalommal emléktáblájánál, amely a Magyar Irodalomtörténeti
Társaság csongrádi tagozatának ajándéka; ezt Dudás Sándor, Topolyáról elszárma-
zott, Csongrádban élő szobrászművész készítette. (A topolyai közösségben ma is ez
az egyedüli irodalmi jellegű emlékmű). A kegyelet virágait elhelyezve a sírkertben,
még alkalmi műsorral is emlékeztünk az 1980-ban elhunyt költőről. Juhász Erzsébet
is Topolya szülöttje, róla kilenc alkalommal emlékeztünk meg. Az alkalmi szövegek,
virágok mellett minden alkalommal egy topolyai festőművész, illetve grafikus képe-
iből kiállítást is nyitottunk, így Csernik Emese, Csernik Attila, Zsáki István, Német
Anna és más művészek alkotásai egészítették ki megemlékező műsorainkat. Így szép,
minőséges, tartalmas megemlékezések voltak még Petőfi Sándorról, József Attiláról,
Márai Sándorról, Kodály Zoltánról, Bartók Béláról...
A Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központban, ahol nyolc éven át tevékenyked-
tünk, kis könyvtárat is létesítettünk, amelyet Juhász Erzsébetről neveztünk el.
Más megemlékező ünnepségeken is mindig részt vettünk. Adán, a Szarvas Gábor
Nyelvművelő Napokra kiírt irodalmi, illetve nyelvművelő pályázatokon, ahol Dudás
Dianna és Juhász Krisztina volt a legeredményesebb.
Becsén, a KMV-n is részt vettek a Műhely tagjai; 1998-ban 3 első díjat kaptak írá-
saik (Herbert Anikó, Szakmány Piroska, Beck Zoltán).
A Kodály Zoltán MMK legjobb táncegyüttese a Cirkalom. Ők, a Csalóka Zenekar
és az Aurora Műhely tagjai, három kollázsműsort együtt készítettek. Itt csak a leg-
Tíz éves az Aurora Műhely 49
sikeresebbeket említeném, és ezek az Ima 2000-ben; 1848 a déli végeken, valamint a
Márciusi nap, nagy a te hatalmad című emlékműsorokra gondolok.
A Műhely tagjai emlékműsorral Bórban is jártak már az újonnan felállított
Radnóti Miklós szobornál. A bóriak (igaz megilletődtek, de) nagyon szépen fogadtak
bennünket.
Az irodalmi jellegű emlékműsorainkban dalok és zeneszámok is bekerültek, vendége-
ink Turucz Krisztina (fuvola) és Palágyi Krisztián (Szerbia legjobb harmonikása) által.
Mi is hirdettünk több alkalommal Bálint-napra (Valentin-nap) irodalmi pályáza-
tot; ezek a munkák mindig nagyon szépek, tartalmasak és egyéniek voltak. Ezeken a
pacséri iskola tanulói több alkalommal is kiválóan teljesítettek.
Az Aurora Műhely nyelvművelő munkája volt talán a legeredményesebb. A
Vajdasági Magyar Nyelvművelő Egyesület égisze alatt 8 alkalommal megszerveztük
a Kazinczy Ferencről elnevezett Szép Magyar Beszéd vajdasági döntőjét. Győrbe
minden év áprilisában az országos döntőre 3 versenyzőnk mindig eljutott. Így hét
Kazinczy-érmes középiskolás tanulónk van; név szerint: Rác Lívia, Kocsis Zsuzsanna,
Gazsó Hargita, Beretka Katinka (ő Sátoraljaújhelyről, a nyelvhasználati versenyről is
hozott Kazinczy-érmet), Sihelnik Lenke, Sihelnik Csilla és Katona Ágnes.
Könyvbemutatókat is tartottunk, így a Kodály Zoltán MMK vendégei voltak (töb-
bek között):
Borús Rózsa néprajzkutató, Bori Imre tanár úr, az Újvidéki Bölcsészettudományi
Kar Magyar Nyelv és Irodalmi tanszékének (több éven át) vezető tanára; irodalomtör-
ténész és kritikus, számtalan könyv írója. Szeli István tanár úr is egy könyvbemutató
vendége volt.
Még az irodalmi táborainkról is kell néhány szót szólni. Hat alkalommal sikerült
megszerveznünk a Versíró- és Szövegillusztrációs tábort, amelyek példaértékűek vol-
tak a Vajdaságban. A Tábor hallgatói kiváló előadókkal találkozhattak. Itt elméleti és
gyakorlati órák voltak, valamint szórakoztató, de tartalmas esti műsorok, kirándulá-
sok és a fürdésre is jutott idő a topolyai tóban. (Egyik édesanya, amikor 4. alkalommal
bejelentette a táborba leányát, azt mondta: Tudja tanárnő, az én lányom a középisko-
lában egész évben abból élt, amit a táborban hallott, tanult).
Kiváló vendégtanárok, írók, művészek, zenészek voltak a Tábor előadói, vendégei,
akik szabadon és közvetlenül, tisztán, szépen beszéltek és szinte maradéktalanul eljöt-
tek, hogy átadják tudásukat. A legjobb énjüket hozták magukkal.
Vendégeink a következő előadók, írók, művészek voltak: Bartók László, Budapest;
(Radnóti-díjas előadó- és színművész, a Duna televízió munkatársa); Bordás Győző,
Újvidék (a Forum Könyvkiadó igazgatója, aki a záróestek díszvendége volt, mindig
hozott jutalomkönyveket);
Csányi Erzsébet, Újvidék (az újvidéki Bölcsészkar Magyar Tanszékének a tanára);
Csernik Attila, Újvidék-Topolya (grafikusművész, az illusztrációs órák vezetője);
Csordás Mihály (újságíró, Kishegyes); Dudás Károly, Szabadka (újságíró, író); Eőry
Vilma, Budapest (nyelvész, a MTA munkatársa); Fekete J. József, Zombor (újságíró,
kritikus); Fenyvesi Ottó, Veszprém-Topolya (költő-publicista); Hózsa Éva, Szabadka
(egyetemi tanár); Káló Béla, Szabadka (színművész); Krekity Olga, Szabadka (új-
ságíró); Krnács Erika, Zenta (tanár, előadóművész); Kontra Ferenc , Újvidék (író);
Lovas Ildikó, Szabadka (író); Nagy Tibor, Topolya (tanár); Papp József, Újvidék (orvos,
50 Vass Borsodi Borbála

író); Pastyik László, Újvidék-Topolya (tanár, néprajzkutató); Siflis Zoltán, Szabadka

(filmrendező); Silling István, Kupuszina (egyetemi tanár, néprajzkutató); Soós Edit,
Szabadka (tanár, az Új Kép szerkesztője); Szabó Palóc Attila, Zenta–Budapest, író és
színművész (a gyakorlati versíró órák szervezője, vezetője volt); Tari István, Óbecse
(költő); Toldi Éva, Újvidék-Topolya (tanár, író, a Híd szerkesztője); Torok Csaba,
Újvidék (újságíró, kritikus, költő); Tolnai Ottó, Szabadka (író-költő; az első Kossuth-
díjas a Vajdaságban); Mess Attila (színművész). Ha valakit kihagytam a sorból, elné-
zést kérek!
Még olyan sokat kellene és lehetne mondani az elmúlt tíz évről, az Aurora Műhely
tevékenységéről; ám „rohan az idő“ ... jönnek az újak, a fiatalok: talán csinálnak ők is
valamit, jobbat, szebbet, értékesebbet!?

... a szerelvény újra indulhat, a pályaőr tiszteleg: jó utat!

– lehunyt szemmel kinyílt lélekkel
beletörődsz: éveket suhant az idő
s még utazol még álmaid vannak –

(Nagy Anna: Retúr)

10 éves az AURORA MŰHELY

Topolya, 2008. május 30.

„Aki szeretni nem tanul, beszélni sem tanul meg“

(Csanádi Béla: Anyanyelv)

MŰSOR
1. Rózsa Szabina Kölcsey Ferenc: Himnusz
2. Szatmári Csilla Csanádi Béla: Anyanyelv
3. Turuc Krisztina Bartók Béla: Este a székelyeknél (fuvolaszóló)
4. Hadzsi János Sütő András: Gyermekkorom tükörcserepei (részletek)
5. Hajvert Ákos Wass Albert vers
6. Csernai Adrien Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus
7. Uzsvár Emese,
Farkas Karina,
Toldi Gabriella Népdalcsokor
8. Uzsvár Emese Illyés Gyula: Bevezető egy Kodály – hangversenyhez
9. Rózsa Szabina Radnóti Miklós: Előhang egy monodrámához
10. Pastyik Viola Quimby: Most múlik el pontosan
11. Kurfis Daniella Babits Mihály: Egyfajta kultúra
12. Sihelnik Lenke Szép Ernő: Imádság
13. Palágyi Krisztián J.S. Bach: Preludium és fuga B-dúr
14. Csernai Adrien Petőfi Sándor: Az őrült
15. Turuc Krisztina Fuvolaszóló
16. Hajvert Ákos Gyurkovics Tibor: Ebek harmincadja
17. Palágyi Krisztián Monti: Csárdás
Tíz éves az Aurora Műhely 51
18. Hadzsi János Én és a világ (humoreszk)
19. Bencsik Richard Csernik Előd: Na, ezek a lányok
20. Petrás Ármin Ágai Ágnes: Kamaszságok
21. Pastyik ViolA Elaludni készül a nyár (dal)
22. Turuc Roxána Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?
23. Pastyik Imola Radnóti Miklós: A mécsvirág kinyílik
24. Dudás György Petőfi Sándor: Pacsirtaszót hallok
25. Dudás Kata\\ Népdalcsokor
26. Sihelnik Csilla József Attila: Hajnali vers kedvesemnek
27. Cirkalom TE Kalotaszegi táncok
28. Kurfis DaniellA Vörösmarty Mihály: Szózat

Műsorvzető és szerkesztő:
Varmuzsa Ildikó, Molnár Gábor Ildikó és Vass Borsodi Borbála
52
Autor ovog prikaza otrgnuo
je od zaborava činjenice
koje se zaboraviti ne
smeju. Uprkos turbulen-
cijama savremenog sveta
potrebno je imati smisla za
osvrtom kako ne bi pali u
pogrešni zaključak da sve
od danas počinje. Autor
izdiže stručnjake-entuzi-
jaste koji su većinu svojih
umeća stavili u službu pru-
žanja pomoći prosvetnim
radnicima svih nivoa.
Da, bilo je to skoro pre
pedeset godina u vreme-
nu nedostatka stručne
literature i uputstava za
rad. Tada osnovan Sreski
prosvetno-pedagoški zavod
detektirao je potrebu za
pokretanje pedagoškog
časopisa “Školski život“.
Prvi broj štampan je na
geštetneru na hartiji A-4
formata. Kasniji brojevi su
se tehnički doterivali isto
kao i sadržaji koji su uva-
žavali zahteve pedagoške
prakse.
Časopis je objavljivao
napise na srpskom i
mađarskom jeziku. O tome
se vodilo računa isto kao
i o zastupljenosti članaka.
Preko 150 autora dalo je
doprinosa u životu časo-
pisa.
Publikovana su praktična
pitanja obrazovanja i
vaspitanja pa nije čudo
što je časopis bio omiljeno
štivo prosvetnih radnika.
Autor napisa daje analizu
sadržaja članaka što pruža
Hivatásunk eszköztárából
A Školski život pedagógiai folyóirat
SZABADKA, 1961–1969.
Jovan Bećar
Az 1960-ban alapított szabadkai Pedagógiai Intézet, melynek első igazgatója Berkes
László volt, elsőbbségi feladatának tekintette többek között egy szakmai folyóirat
megindítását. Abban az időben számos intézetnek volt saját folyóirata.
Azonnal megkezdődtek az előkészületek, és az új folyóirat a Školski život nevet
kapta. Első száma 1961. végén jelent meg, a szabadkai Pedagógiai Intézet közlönye-
ként. A folyóirat alapvető célkitűzése az volt, hogy segítséget nyújtson az iskoláknak
és tanároknak az akkor megkezdett iskolareform végrehajtásában. Előszavában a
szerkesztőség többek között ezt írta: „Mi nem táplálunk olyan ambíciókat, hogy a
Školski život egy általános, elméleti pedagógiai folyóirattá váljon, inkább saját járásun-
kon belül szeretnénk maradni, minél több, a saját iskoláinkban szerzett tapasztalatot
közzétenni, hogy minél konkrétabb és közvetlenebb segítséget nyújtsunk a tanügyi
dolgozóink munkájához...”
A folyóirat első fő és felelős szerkesztője Gulka Géza volt (az elsőtől az 5/1963. szá-
mig – összesen 11 füzet). Tóth Lajos ezt a tisztséget az 1/1964. számtól az 1-2/ 1967.
számig látta el (összesen 11 füzet), Horváth Mátyás pedig a 3/1967. számtól az 5/1969.
számig (összesen 13 füzet).
Gulka Gábor Tóth Lajos Horváth Mátyás
Kilenc év alatt 41 szám került ki a nyomdából, összesen 35 füzetben, 2887 oldalon.
Az évente kiadott oldalak száma 286-tól 500-ig terjedt. Az első szám 600 példányban
jelent meg, míg a többi példányszáma 600 és 1000 között váltakozott. 1962-ben egy
– az iskolákra vonatkozó jogszabályokkal foglalkozó – különkiadvány is napvilágot
látott, 1000 példányban.
A folyóirat első száma Gestetner-féle sokszorosító gépen készült, A4-es papí-
ron, míg a többi számot nyomdában nyomtatták, először a szabadkai Minerva
Kiadóvállalatnál, a 3/1964. számtól pedig a szintén szabadkai Panonija Grafikai
Intézetnél. Az első számot kivéve a folyóirat mérete 24 x 17 cm volt.
A Školski život pedagógiai folyóirat 53
A fedőlap külalakja három ízben változott. Az első szám címlapjának tervezetét osnove za zaključak da je u
Ivanyos Sándor rajztanár, tanügyi tanácsos és a folyóirat műszaki szerkesztője készí- pitanju bio časopis veoma
tette. A második szám fedőlapja sima szürke színű volt, és ilyen is maradt egészen az ozbiljne strukture. Školski
1/1963. számig, amelytől kezdve egészen a folyóirat utolsó megjelent számáig a címla- život je bio jedini pedagoš-
pot a szürke különböző árnyalataiban játszó, meghatározhatatlan formák díszítik. E ki časopis na mađarskom
fedőlap szerzője Markulik József, a csantavéri általános iskola rajztanára volt. jeziku u Jugoslaviji.
Naslednik ovog časopisa
od novembra 1973. godine
bilo je “Obrazovanje i vas-
pitanje“.
Ovih časopisa, kao ni
Prosvetno-pedagoškog
zavoda više nema, ali je
za proučavanje pedagoške
prošlosti ostao vredan
materijal koji se ne da gur-
nuti u zaborav. Uostalom,
to je i važna poruka uvaže-
Ivanyos Sándor Markulik József nog autora ovog napisa.

A szerkesztők az első számtól az utolsóig gondosan ügyeltek a folyóirat kétnyelvű

jellegének megtartására: a cikkek szerbhorvát és magyar nyelven jelentek meg. Az
első számot a kétnyelvű oktatás egyes kérdéseinek szentelték, a szövegek szerzői pedig
Berkes László, Gulka Géza és Brunet Elemér voltak.
A Pedagógiai szótárban (a Szerb SZK Tankönyvkiadó Intézete, Belgrád, 1967.)
közölt igen részletes adatok alapján nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy az akkori
Jugoszláviában ez volt az egyetlen kétnyelvű pedagógiai folyóirat.
Gazdasági okokból, illetve az egyes cikkek jellegéből eredően nem minden írás
jelent meg mindkét nyelven, ehelyett a jelentősebb cikkekről rövid összefoglalót közöl-
tek a másik nyelven. Így 15 rezümé jelent meg magyar és 6 szerb nyelven, míg egy cik-
ket teljes egészében lefordítottak magyarról szerbre. Az első számban Berkes László:
A kétnyelvű tanítás egyes kérdései a szabadkai járásban (Neka pitanja dvojezične
pedagoške aktivnosti u subotičkom srezu) és Gulka Géza: Az idegennyelv-oktatás
rendszeréről (O sistemu učenja nematernjeg jezika) cikke mindkét nyelven megjelent.
Kezdetben, de különösen 1961-62-ben és 1963-ban jelentős nyelvi aránytalanság
tapasztalható a szerbhorvát nyelvű cikkek javára (81% : 19% és 78% : 22%), de ez az
aránytalanság évről évre csökkent, míg 1968-ban a szövegek 51%-a jelent meg szerb-
horvát nyelven és 49%-a magyarul, 1969-ben pedig ez az arány 52% : 48% volt.
Bár a folyóirat 4-5/1966, 5/1967, 5/1968. és 1/1969. számában mindkét nyelven azo-
nos számú cikk jelent meg, tévedés lenne ezt az arányt minden egyes számban elvárni
és számon kérni, különösen mivel egyes szerzők egyes írásaikat szerb, másokat ma-
gyar nyelven adták be, a cikk témájától függően, ami szintén megbontotta a folyóirat
nyelvi egyensúlyát. Szerb nyelven összesen 302 cikk és írás jelent meg (64%), magyarul
pedig 168, vagyis a szövegek 36%-a. Az oldalszámok aránya a következő volt: 61%
szerbhorvát és 39% magyar nyelven.
54 Jovan Bećar

A folyóiratban több mint 150 szerző jelentetett meg írásokat. A legtöbb munkatárs
a Szabadkai járás területéről való volt, de voltak Jugoszlávia más vidékeiről szárma-
zó, sőt külföldi (magyarországi) szerzők is. A munkatársak többsége szabadkai (kb.
65%), de vannak Zomborból, Újvidékről, Zentáról, Adáról, Topolyáról, Belgrádból,
Kanizsáról, Kossuthfalváról, Kishegyesről, Csantavérről, Nagyfényről, Pacsérről,
Lovćenacról, Bácskertesről, Péterrévéről, Bajmokról, Moholról, Splitből és Zágrábból.
Magyarországról 11 szerző publikált (Szegedről és Budapestről).
A munkatársak közül tíz a pedagógiai tudományok doktora fokozattal rendelkezik,
egy mérnök, egy orvos, a többi pedig tanár, tanító és társadalmi-politikai dolgozó.
A folyóiratban 470 cikk és írás jelent meg, tematikailag rovatokba rendezve, me-
lyek a 2/1962. számtól lettek bevezetve.
Az „Általános kérdések” és a „Saját gyakorlatunkból” című rovatok minden egyes
számban megjelentek. A folyóiratban megjelent összes cikkből és írásból 289, va-
gyis 61,49% a „Saját gyakorlatunkból” című rovatban jelent meg, ami alátámasztja
a szerkesztőség azon törekvéseit, hogy a közvetlen oktatói-nevelői munkában szer-
zett tapasztalatokat publikálja. Az „Általános kérdések” rovatban 77 írás jelent meg
(16,38%).
A többi rovat nem volt állandó jellegű. Például a Tóth Lajos által szerkesztett,
„Az oktatói-nevelői munkában jelentkező leggyakoribb hibák” című rovat 1963-ban,
1964-ben és 1965-ben jelentkezett összesen 11 (2,34%) igen jó írással. A „Szülőföldünk
történelméből” című rovat (36 írás, 7,66%) csak a folyóirat megjelenésének első évében
(1961-62.) hiányzott, a „Válaszolunk kérdéseikre” (5 írás, 1,06%) című rovat az 1963-as
év során jelentkezett, a „Krónika, ismertetők, jegyezetek” (28 írás, 5,96%) rovat az első
öt évfolyamban, 1961-62-től 1966-ig jelent meg. Az első két évben volt egy „A társadal-
mi-politikai szervezetek és tanügyi szervek munkájáról” című rovat is (6 írás, 1,28 %),
1967-ben és 68-ban pedig bevezették a „Külföldi kapcsolataink” című rovatot (1 írás,
0,21%). A „Mások gyakorlatából” rovatban 4 írás jelent meg (0,85%), a „Szerkesztőség
előszava” (2 írás, 0,43%) rovat kétszer jelent meg 1961-62-ben (az első és a rendkívüli
számban), továbbá 1961-től 1966-ig néhány számban megjelent a „Hirdetések, értesítők
és kiigazítások” (2,34%) rovat is.
A cikkek és írások tartalmának elemzése alapján az alábbi témaköröket jelölhet-
jük ki:

Szakterület Címek Oldal

szám % szám %
Az oktatás és nevelés rendszere, szervezete és
átalakítása 100 21,28 576 20,51
Általános pedagógiai kérdések 46 9,79 256 9,12
Didaktika 70 14,89 388 13,82
Módszertanok és az iskolai munka 178 37,87 1207 42,98
Iskola- és hontörténet 37 7,87 263 9,37
Értékelések, ismertetők, jegyzetek és hírek az
iskolai életből 16 3,41 51 1,82
A Školski život pedagógiai folyóirat 55
Az oktatásügy más országokban és külkapcsolatok 12 2,55 61 2,17
A Školski život folyóirat, értesítések, megjegyzések,
kiigazítások 11 2,34 6 0,82
Összesen: 470 100,00 2808 100,00

A táblázatban közölt adatok pontosan szemléltetik a folyóirat programorientáció-

ját: legtöbb írás a módszertan és az iskolai gyakorlat kérdéseivel foglalkozik (37,87%),
és ha ehhez még hozzáadjuk a didaktikai cikkeket (14,89%), kitűnik, hogy az írások
52,76%-a az oktatási gyakorlat problémáinak feldolgozására irányul, annak fejlesztése
és korszerűsítése céljából. Ezt követik az oktatás és nevelés rendszerére, szervezetére és
reformjára vonatkozó írások (21,28%). Összességében leszögezhetjük, hogy a folyóirat
tartalmának több mint 74%-a az oktatói-nevelői tevékenység átalakítását, korszerűsí-
tésén és fejlesztésén végzett munka problémakörére irányult.
A folyóiratban megjelent cikkek az oktatás és nevelés rendszerének, szervezeté-
nek és reformjának területéről többek között az alábbi kérdéseket érintik: a szakmai
szervek működésének fejlesztése, az iskolai munka programozása, a tanyasi iskolák
működése, az öt napos munkahét bevezetése, a kétnyelvű tanítás, a tanárok szakmai
továbbképzése, a pedagógiai-pszichológiai szolgálat megszervezése és működése, a
második fokozatú iskolák működésének problémái, a felvételi vizsgák elemzése, stb.
Az általános pedagógiai kérdések közül a nevelőmunkában jelentkező problémák,
a tanulók ösztönzése, a munkára nevelés, az erkölcsi nevelés, a közösségi nevelés, a
fegyelmi kérdések, a nemek közti helyes viszony, az önrendelkezésre való nevelés, a
szabad tevékenységek, a diákszövetkezetek működése, a szakmai irányultság, a szü-
lőkkel folytatott együttműködés, stb. lettek érintve.
A didaktikai kérdések közül megjelentek írások a didaktikai elvekről, a szellemi
képességek fejlesztéséről, a nevelés tényezőiről, a korszerű tanítás megformálásáról,
az oktatói munka formáiról, a taneszközökről, a házi feladatokról, az ellenőrzésről és
értékelésről, a diákkirándulások megszervezéséről, a pótoktatásról, az osztálytanítás-
ról a szaktanításra történő átmenet, stb.
Emellett a folyóirat valamennyi tantárgy módszertanáról közölt cikkeket.

ÖSSZEFOGLALÓ
Lévén, hogy e folyóirat szinte közvetlenül a jugoszláviai általános iskolák reformja
után jött létre, egy igen jelentős, összetett, nehéz és felelősségteljes munkát vállalt fel:
hogy teret biztosítson a tanügy terén szerzett tapasztalatok ismertetésére és az e téren
észlelt gondok megvitatására, segítséget nyújtson és ötletekkel szolgáljon a szabadkai
járás iskoláiban folytatott oktató-nevelő munka korszerűsítéséhez.
Megjelenésének nyolc éve alatt (1961–1969) a folyóirat évről évre sikerrel igyekezett
felölelni a járás területén jelentkező oktatási problémákat, azok teljes szélességében és
összetettségében. Körülötte impozáns számú, több mint 150 munkatárs gyűlt össze,
főleg a gyakorlati oktatói-nevelői munkában ténykedők köréből, ezért elmondhatjuk,
hogy a Školski život folyóirat hozzájárult sok tanár, szorgos gyakorlati oktató kibon-
takozásához és arra ösztönözte őket, hogy tapasztalataikat másoknak is átadják. A
56 Jovan Bećar

közzétett írások a legjavát képezik annak, amit az oktató-nevelői gyakorlat abban az

időszakban nyújtani tudott a szabadkai járás területén.
A folyóirat a Pedagógiai Intézet közlönye volt, ami különös értéket biztosított a
számára, mert segítségével a tanügyi tanácsosok közvetlen hatást gyakorolhattak az
oktató-nevelői munka formálására, alakítására, ugyanakkor rámutathattak az észlelt
negatívumokra és ismertethették a pozitív tapasztalatokat. A folyóiratban többek kö-
zött közzétették az iskolákban végzett tudásfelmérések és ellenőrzések eredményeit,
utasításokat adtak a tervezéshez, megjelentették a jogszabályok modelljeit, stb. Csak
megszűnése után vált érezhetővé, milyen jelentős hidat képezett ez a folyóirat az inté-
zet és az iskolák között, amikor megszakadt és megszűnt az a rendszeres elméleti és
gyakorlati szakmai segítség és kapcsolat, amit e folyóirat biztosított.
Megjelenése idején a Školski život az egyetlen magyar nyelven is kiadott pedagó-
giai folyóirat volt hazánkban, amely hozzájárult számos kiváló, magyar nemzetiségű
tanügyi dolgozó érvényesüléséhez és értékes pedagógiai gyakorlatának kibontakozá-
sához.
A folyóiratban közzétett írások legnagyobb része az általános iskolai oktatás kér-
déskörével foglalkozik, de kisebb mértékben érinti a középiskolákkal és az óvodai
neveléssel kapcsolatos egyes kérdéseket és problémákat.
A folyóirat utolsó száma (az 5. szám) 1969. végén jelent meg, bár megszűnését
semmi sem jelezte előre. Szerkesztője, dr. Horváth Mátyás, az 1975. március 14-én
Újvidéken A vajdasági pedagógiai folyóiratok című szimpóziumon elhangzott közle-
ményében a közvetkezőképpen indokolta meg e folyóirat megszűnését: „Közel egy év-
tizedig a Školski život volt az egyetlen olyan tudományos szakfolyóirat, amely magyar
nyelven is megjelent. Ilyen módon lehetőséget biztosított arra, hogy a magyar nyelvű
publikációk is napvilágot lássanak, és ezzel hozzájárult egy magyar nemzetiségű tu-
dományos dolgozókból álló kör kialakulásához. Időközben megértek a feltételek egy
magyar nyelvű folyóirat megindításához. Mivel 1969-ben már megkezdődtek az új
folyóirat kiadásának előkészületei, szerkesztőségünk úgy vélte, hogy addigi feladatait
teljesítette, és 1970. végén a Školski život kiadása megszűnt.” (Pedagoška stvarnost,
1975., XX., 5., Újvidék)
A Školski život helyébe 1973. novemberétől az Oktatás és Nevelés című folyóirat
lépett, melynek főszerkesztője dr. Tóth Lajos, felelős szerkesztője pedig dr. Bodrogvári
Ferenc volt.
A Školski život 35 füzetből álló kiadványa ma is értékes szöveggyűjteményt jelent
az iskolai oktató-nevelői folyamatok fejlesztésére irányuló munkához, az általános, s
különösen a helyi pedagógiatörténet számára pedig jelentős és értékes forrásanyagot
képez a szabadkai járás (körzet) területén 1961. és 1970. között folyó pedagógiai tevé-
kenység kutatásához.
Hírkosár
A zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium
a Bolyai Farkas Alapítvány a Magyarul Tanuló Tehetségekért
TÉLI TÁBORT SZERVEZ
matematikából, informatikából, csillagászatból
és képzőművészetből
■ A téli tábor témája: Hogyan
építkezünk a Földön kívül.
■ Időpont: 2009.01.5- től 9-ig,
valamint 12-től 16-ig.
■ Helyszín: a zentai Bolyai
Tehetséggondozó Gimnázium
és Kollégium
A foglalkozások célja, hogy a gon-
dolkodni szerető és logikai feladatokat
kedvelő iskolásokat kihívások elé állítsa
és kreativitásra ösztönözze. A gondolko-
dás minden területét megmozgató felada-
tokat egyénileg, párban, vagy csoport-
ban oldják meg a gyerekek. Rejtvények,
kódok, fejtörők, nyelvi és képi feladatok
várják, hogy megoldják őket.
A foglalkozáson a gyerekek rugalmas,
problémamegoldó gondolkodása, krea-
tivitása, emellett a kooperációt igénylő
feladatokban együttműködési készségük
fejlődik.
■ Kik vehetnek részt?
Elsősorban 6-7. és 8. osztályos diákok
jelentkezését várjuk, akik a továbbta-
nulásukat a zentai tehetséggondozóban
képzelik el, de azoknak is, akik Vajdaság
bármely középiskolájába szeretnének fel-
vételizni, és érdeklődnek a matematika,
az informatika, a csillagászat, a képző-
művészet titkai iránt.
■ Miért érdemes eljönnöd?
Minden okot ugyan nem tudunk felso-
rakoztatni, de ízelítőül álljon itt néhány:
57
A foglalkozás célja, hogy az intelli-
gens, logikai feladatokat kedvelő, gon-
dolkodni szerető iskolásokat hétről hétre
újabb kihívások elé állítsa.
Vajdaság legjobb tanárai készítenek
fel, az egyik technikailag legjobban fel-
szerelt iskolában. A természettudományi
és képzőművészeti foglalkozások mellett
sok játék, nevetés is vár rád!
Tehetséggondozó gimnáziumról lévén
szó, az iskolánkban dolgozó szakmun-
katársak (pedagógus és pszichológus)
előre meghatározott időpontban szívesen
találkoznak veletek és a szüleitekkel a
továbbtanulással, a pályaválasztással, a
tehetséggondozással kapcsolatos kérdé-
seiteket megbeszélni, valamint szívesen
tájékoztatnak benneteket arról, hogy mi
vár rátok, ha a tehetséggondozó intézmé-
nyek diákjai lesztek.
■ Milyen programokra számít-
hatsz?
A délelőtti és délutáni agytágító prog-
ramokon kívül szabadidős foglalkozáso-
kon is részt vehetsz, például:
 Múzeumlátogatás
 Látogatás a Történelmi Levéltárba
 A zentai Városháza megtekintése
 Esténként: filmvetítés (hozd magad-
dal a kedvenc filmed), közös ügyes-
ségi játékok és társasági programok
 Internetezési lehetőség
 Ismerkedés az eszperantó nyelv sza-
bályaival
58
 Sportolási lehetőség (foci, röplabda,
aerobik)
■ Mennyibe kerül?
A tábor részvételi díja – az intézmény
és az alapítvány támogatásának köszön-
hetően – csak 45 euró dinár ellenértéke/fő,
mely magában foglalja a szállást és a teljes
ellátást az ötnapos program során. (Szállás
nélkül 40 euró dinár ellenértéke/fő.)
■ Hogyan lehet jelentkezni?
Keressétek:
Meoželj Sonját,
Vida Jánost vagy
Megyeri Gábort
E-mailben:
vjanos@bolyai-zenta.edu.sr
mgabor@bolyai-zenta.edu.sr
bolyai@bolyai-zenta.edu.sr
Telefonon : 024/816-700
A részvételi díjat a résztvevők a hely-
színen fizetik be.
Figyelem: a férőhelyek száma korlá-
tozott!
Cím: 24400 Zenta, Posta utca 18.,
■ Jelentkezési határidő: 2009.
január 03.
AZ ILLUSZTRÁCIÓK SZERZŐI:
Domenico Ghirlandaio 1
Sipos László 5, 8, 9, 12, 19, 23, 27, 29, 47
Rogier van der Weyden 14-15
Pio Christiano 16-17
Fra Angelico 30
Alonso Berruguete 51
Hírkosár
■ Mikorra kell megérkeznem?
A tábor programja a hétfői nappal kez-
dődik. A szállás elfoglalásához, illetve a
berendezkedéshez némi idő szükséges, így
a jelentkezőket 10 és 11 óra között várjuk.
Az érkezés napján az ebédet és a va-
csorát biztosítjuk, ne felejts el reggelizni
otthon!
■ Hol fogok aludni?
A táborozók – így te is – 2-6 ágyas
kollégiumi szobákban lesznek elszállá-
solva. A szobabeosztást az érkezés napján
készítjük el, így lehetőséged van arra,
hogy a barátaiddal, ismerőseiddel egy
szobába kerülj. Ezt a helyszíni regisztrá-
ciónál kell jelezned.
■ Hazautazás
A tábor programja péntek délig tart. A
programzárás után hideg ebédcsomagot
kaptok, mely után mindenki hazautazik.
A kollégium területét péntek délutánig
minden részvevőnek el kell hagynia, szo-
báját ki kell ürítenie.
■ A fentebb ismertetett tartalom
jelenleg még nem végleges, a
pontosítás, illetve a program-
változtatás jogát a szervezők
fenntartják!
Hírkosár
CONTENTS AND SUMMARY
Hunor Gyurkovics, Zsuzsa Szebeni: Who Does Not
Mistake a Somersault for a Death Jump (p. 3)
László Sípos, a Hungarian graphic artist from
Transylvania talks about his childhood, studies,
teaching children in schools and his art work. The
interview introduces a teacher fascinated by children’s
imagination and their elemental, instinctive involve-
ment in the act of painting, a graphic art student who
experienced innumerous instances of discrimination
during his studies in the Communist era of Romania
(however, he is still able to look back on it with amuse-
ment and irony), a book- and puppet designer, and a
painter whose work has been praised by a number of
awards and exhibitons.
Gábor Dolinszky: Christmas Thoughts on Paper
(p. 15)
Christmas is a festival which requires great prepa-
ration in terms of buying presents, decorating our
house and the Christmas tree, preparing food and
drinks, etc. The pastor believes that although these
tools and activities are just accessories of Christmas,
they should not be condemned as they help people
get together. However, we should not forget what the
spiritual message of Christmas is, namely, the birth of
Jesus, the arrival of serenity and goodwill. The ques-
tions we should ask ourselves: How would I react if
Jesus appeared to me as a human? What would I do?
Would I accept him with faith?
Károly Árpás PhD: Stone by Stone (p. 19)
On the occasion of the new volume of Gion-novels
published by the Hungarian Noran, the author ex-
presses his joy and appreciation. Nándor Gion was
one of the most outstanding figures of Hungarian
literature in Vojvodina in the 20th century. The four
novels of the new volume are praised for Gion’s ac-
curate protrayal of his time. Events and experiences
become elevated and the reader is introduced to what
may be called imaginary realism, characteristic to the
worlds depicted by Marquez.
István Silling PhD: Native Language – The Lan-
guage of the Environment – World Language (p. 25)
Based on the notes by János Herceg, a Hungarian
writer and translator from Vojvodina, the study dis-
59
cusses literary writing and translation and the need
for a good command of various languages in order
to achieve certain communicative goals. Languages
acquired in childhood in case of a multi-language
environment and multinational ancestry determine
the literary carrier of a writer. There are numerous
instances in world literature where language shifts
presented difficulties or resulted in success. János
Herceg believed that a deep insight into world litera-
ture is as important as a masterful command of the
native language.
Anett Csordás: The Fruits of a Training Course (p.
33)
The Vojvodina Hungarian Drama Pedagogy
Society organized another successful training course
for teachers interested in drama pedagogy in April
this year. The author presents several lesson plans for
various subjects and opportunities in order to provide
ideas on how to use drama technics in for eg. a chem-
istry or maths or literature etc. lessons.
Anna Szőke PhD: A Home Set Up for Our Native
Lanugage (p. 41)
The Vojvodina Association of Hungarian Pre-
school Teachers celebrates its 10th anniversary. The
article is an edited version of the speech given by the
president of the association, and it discusses the past,
present and future of the association. It is interesting
to look at how the function of the association has
develop in the course of time: it started as a drama
festival where pre-school children can perform and
teachers can exchange experiences, it has also served
the cultivation of national culture and traditions and
has grown into a professional Hungarian language
forum or pre-school teachers.
Borbála Vass Borsodi: The Aurora Workshop
Celebrates Its 10th Anniversary (p. 47)
The Aurora Workshop from Topolya gathers
young people who are interested in elocution, lit-
erature and language culture and cultivation. The
members of the workshop have participated in a
great number of contests and festivals, have achieved
outstanding results and have brought home awards
from both domestic and foreign events. Among
60
former members there are many actors, teachers,
artists and professionals.
Jovan Bećar: The Pedagogical Periodical Školski
život (p. 52)
Školski život (School Life) was a periodical for
teachers in the 1960’s. Its aim was to provide pro-
fessional support in the realisation of the educa-
tion reform that began in 1961. It was the only
Serbian-Hungarian language pedagogical periodical
in Yugoslavia at that time, and each article was ac-
companied by a summary in the other language.
The most frequent topics include methodology and
practice, the education system, its organisation and
reform, instruction, general pedagogical issues, the
history of education, etc. It ceased to exist in 1969 as
the preparations for a completely Hungarian peda-
gogical periodical, Oktatás és Nevelés (Education and
Instruction) began.

SZÁMUNK SZERZŐI

Dr. Árpás Károly, Deák AZ ÚJ KÉP MEGJELENÉSÉT A 2008. ÉVBEN TÁMOGATJA:

Ferenc Gimnázium,
Szeged
Jovan Bećar, nyugalma-
zott tanügyi tanácsos,
Topolya
Csordás Anett, dráma-
pedagógus, Budapest
Dolinszky Gábor, evan-
gélikus lelkész – püspöki
titkár, Szabadka a TARTOMÁNYI a SZÜLŐFÖLD a MAGYAR a SZEKERES és MAGYAR-
Gyurkovics Hunor, OKTATÁSI ÉS ALAP NEMZETI LÁSZLÓ KANIZSA
képzőművész, Szabadka MŰVELŐDÉSI TANÁCS ALAPÍTVÁNY ÖNKOR-
Dr. Silling István, TITKÁRSÁG MÁNYZATA
Magyar Tannyelvű
Tanítóképző Kar,
Szabadka-Zombor
Szebeni Zsuzsa, CIP-Katalogizacija u publikaciji
Országos Színháztörténeti Biblioteka Matice Srpske, Novi Sad
Múzeum és Intézet,
Budapest
Dr. Szőke Anna, 37 (05)
Vajdasági Magyar
Óvodapedagógusok Új Kép : pedagógusok és szülők folyóirata / felelős szerkesztő Soós Edit.
Egyesületének elnöke, – 1. évf., 1.sz. (1997) – . – Szabadka : Vajdasági Módszertani Központ, 1997-. –
óvodapedagógus és nép- Ilustr. ; 23 cm
rajzkutató, Kishegyes
Vass Borsodi Borbála, Deset puta godišnje. – Rezimei na srpskom jeziku.
nyugalmazott magyarta- ISSN 1450-5010
nár, Topolya