Berecz Edgár Egypercesek III.

EGYPERCESEK III.
Anekdoták, elbeszélések, igaz történetek

Egypercesek III. Berecz Edgár Anekdoták, elbeszélések, igaz történetek Copyright Berecz Edgár Megjelent xxxx-ben a szerző magánkiadásában Tördelte és szerkesztette:xxxx A szerkesztésben közreműködött: Mama Simba Nyomdai munkálatok: xxxx Nyomda Székelyudvarhely Ezt a könyvet nem támogatta senki.

Első könyv

A főnök

5

Egyik este Hajnicka megkérdezte  : - Mikor veszünk mi mangót? - Akkor amikor papayát  ! –válaszoltam. - És mikor veszünk papayát? - Akkor amikor avokádót  ! - Mikor veszünk avokádót? - Amikor sweetit  ! - És mikor veszünk sweetit? - Amikor kakit  ! - És mikor veszünk kakit? - Azt hiszem, hogy most először és utoljára, mert hiába vettük meg mindezeket az egzotikus gyümölcsöket, hiába fűztünk hozzájuk nagy reményeket, hiába kóstoltuk végig, az egész nem ért egy hajitófát. Mindahány izetlen, savanyú, kényszerérett vacak volt. -Mi ebből a tanúlság? -Az, hogy sose cseréld fel a jó falusi almát, körtét és szilvát a vadkapitalisták által behozott külföldi szeméttel. Mert, ha nem, akkor duplán megbánod. Ugyanis ezek az egzozikus gyümölcsök csak akkor jók, ha lopod őket  ! De nem a pultról  !. . . . . a fáról  !

1. Párbeszéd

Lábadozás közben lassan telik az idő, főleg ha az ember mozogni se bir. Ezért evéssel, ivással és olvasással próbáltam múlatni az időt, közbe- közbe vizes szivaccsal ledörzsöltettem magam, és fodrászt hivattam, hogy megnyirja a hajamat és szakállamat. A könyvek mellett elég sokat tévéztem, azaz inkább a hangot hallgatva csak néha pillantottam fel. Pár nap múlva bosszankodva vettem tudomásul, hogy akármelyik magyar csatornára kattintsak is, a régi vágású filmcsillagok helyett már mindenütt sztárok, sőt egyenesen celebek uralkodnak a képernyőn. A legszomorúbb azonban az, hogy, ezek a celebek kivétel nélkül félvérek, ázsiai vagy afrikai bevándorlók, nem az idén barnult újmagyarok, homokosok, leszbik, fér6

2. A celebek

fiból nővé operált, majd visszaváltoztatott himringyók, „felnőtt filmesek”, fahangú énekesek, bukott vagy kiszuperált szinészek, az alkohol és a drogok segitségével egyik napról a másikra tengődő félemberek, vagy olyan buta szőke nők, akiknek már csak a szárnyak hiányoznak, hogy tökéletes libák legyenek. És érdekes módon mindannyian világbajnokok-ugyebár Tápiópia a világbajnokok hazája, itt van pl. az öngyilkosság is amelyben mindmáig világelsők. Nemrég hallottam, hogy az egyik celeb egyenesen buzi európabajnokságot nyert Németországban. Megnéztem a neveket is, és csak úgy hemzsegett a sok –ics, -er, -szky, alig láttam egy Farkast, Péterfit, Madarast, Dósát vagy Mátyust a sok iczkimiczky között. Hol vannak, hová lettek a derék, daliás, aczélizmú, bikanyakú, villásbajúszú, merész tekintetű, hejazapádúristenit bicskás magyarok, a rózsásarcú, darázsderekú, tűzrőlpattant menyecskék, hogy megmutassák ezeknek a diszes, liberális, fülbevalós, festett hajú, orrkarikás, tetovált és felpuffasztott töketlen és elkorcsosult társaságnak, hogy hol lakik az Öreg Östen? Hogy megtanitsák magyarul érezni, viselkedni, de legfőképpen beszélni, hogy ne kelljen minduntalan hallgatni azt a sok kaját, piát, lóvét, tökjót, cuccot, apafejet, kósert, koviubit, parit, pörit, vacsit, loszit(Los Angeles), és a többi magyartalan nyávogást, dadogást, hebegést és habogást. Mindezeken úgy felmérgelődtem, hogy azon vettem észre magam, egészen jól járok a törött lábamon. Még szerencse, hogy felkeltem és nem a mankók után nyúltam, mert bizisten bevertem volna a pofáját Tápiópia Giccsmagyaria karvalyképű főtolvajának. Épp most mutatták a tenyérbemászó fizimiskáját. De jobb is, hogy igy történt, mert kár lett volna a Tv készülékért, kár lett volna az állatos adók majmaiért, akikben több a jóérzés és a becsület, mert foguk és körömszakadtából ragaszkodnak majomviláguk majomtestvéreihez, nem úgy mint Tápiópia Giccsmagyaria genetikai selejtjei, akik számtalanszor megtagadtak, leköptek bennünket és odadobtak az oroszlán szájába.

7

-Hová mész vakációzni Kománé? -kérdeztem kolléganőmet. -Oda ahol viz van. -válaszolta. -A tenger martjára? -folytattam a kérdezősködést. -Nem, csak ide Snagovra. Snagov mellett a tenger kismiska. Régebb ide jártak a bojárok, királyok, Ceausescu, és ma már Fekáli is. -Ki az a Fekáli? -Nem tudod? -nézett rám értetlenkedve. Milliárdos üzletember, bankár, politikus és van egy focicsapata is. -Nem tudom kiről van szó. -Na várjál-vett egy nagy lélegzetet Kománé-Az a tolvaj, gazember, adócsaló, nagyszájú sovén pártvezér, az a grandomániás büdös paraszt, aki állandóan ott van az újságok cimlapján és nap mint nap ott szerepel a tévében, az a. . . . Elég-szakitottam félbe-most már megismerem.

3. Fekáli

Hajnicka szerint amióta áttértem a reformkonyhára és teljesen megváltoztattam az étkezési szokásaimat furcsa turbulenciák észlelhetők az életvitelemben. Először is naphosszat böngészem ornitológiai szakkönyveimet, azután felkerekedem és erdőt- mezőt bejárva ültetem át a gyakorlatba frissen megszerzett madárismereteimet. Gondolataim valósággal szárnyalnak. Reggeli és esti eledelemet virágporból, mézből, napraforgóból, dióból, mazsolából, kukoricapehelyből, árpa-és zabkásából, mákból és szezámmagból állitom össze. Esténként pedig izgalomtól remegve nézem végig a madaras tvműsorokat vagy Dr. Bubo történeteit. A múlt héten egy apróhirdetést adtam fel, miszerint én mint képzett és okleveles madártanár 100 nap alatt bárkit megtanitok repülni. Na nem úgy az ablakon keresztül, hanem igazán, ahogy a madarak szoktak. De ehhez madáreledelt is kell enni  !Hihihi  ! A részeges házmester azóta is azt szajkózza, hogy jobb lett volna nem elmenni a madárházba, amikor azok a furcsa narancs szinű felhők fedték el a napot, jobb lett volna megmaradni az iskolában rendes
8

4. A madártanár

magyartanárnak, de aztán ez a hirdetés tyiü, tyiü, . . . . . . . pitypalattty. . , és az emberek most azt mondják, hogy vijjj, vijjj. . . . . . khroá. . . . . . . . . tikkk. . . tikkk. . . tikkk. . .

Nemrégiben megsárgult újságokra bukkantam a padláson, s ahogy átlapoztam egy töredező apróhirdetésre figyeltem fel. „Ezennel tudatjuk minden kedves családtaggal, rokonnal, jó baráttal, tisztelővel és rajongóval, hogy Berecz Edgár és Szczotka Hajnicka fia, dr. lovag Berecz Edward Albert Heinrich Maximilian, az eljövendő jó gyermek, győztes atléta, kiváló hazafi, hires világutazó, leendő gasztronómiai szakiró és szaktanácsadó, nyelvész és irodalmár megfoggant, és élete 5-dik hónapjában bizakodással tekint a jövő felé, továbbá legjobb tudása szerint fejlődik, hogy testiekben és lelkiekben gyarapodva megfeleljen a földi élet kihivásainak és bevégezze azt ami számára elrendeltetett. Jókivánságokat a Béke utcza 8 szám alá várunk. Első előadással és vetitéssel egybekötött iró-olvasó és művésztalálkozónkat 4 hónap, 12 nap, 3 óra, 26 percz és 2 másodpercz múlva tartjuk, amelyre szeretettel elvárunk minden kedves érdeklődőt. ” Ezek szerint én a dédapám nevét és karmáját örököltem.

5. Apróhirdetés

Szimplaszőke Duplaszőke Triplaszőke Seprűszőke Szőkebarna Született szőke Ipari szőke Természetes szőke Tripla duplaszőke Belül is szőke Kivülbelül szőke Tökszőke

6. A szőkeség fázisai

9

Vadszőke Szuperszőke Megaszőke Gigaszőke Szőkeszőke

Az esti vacsoracsatában azt mondta az egyik celeb a másiknak  : -Haver, add már oda azt az alufóliát. Nem akarom, hogy zsir spricceljen a kóser vega kajámra  ! Nos, a fenti szövegből 2 szó nemzetközi, 1 német, 2 zsidó és 1 cigány. Ráadásul rossz magyarsággal fogalmazták meg(add oda) Gratulálok celebkéim  !Gratulálok tápiópiai tévéadó  !Csak igy tovább, szépen magyarul a szentistváni határokig  ! Azt hiszem, ma örömömben földhöz fogom vágni a kalapomat.

7. Szépen magyarul

Kérdés  : -Hol dobták le az amerikai imperialisták az első atombombákat? Válasz  : -Hirosima és Nagaszaki városokra(1945 nyarán) Cáfolat  : -Téves, mert az első atombombákat saját magukra dobták le, amikor kipróbálták a prototipusokat a nevadai sivatagban. (Tudod-e? Kérdések és feleletek a természettudományok és a technika köréből. 1962 Tudományos Könyvkiadó, Bukarest, Tóth Piroska, Pap Géza)

8. Bakivadászat

Nézem a tévét és akármelyik csatornára kapcsoljak is csak úgy ömlik a népbutitó politika, az agymosó reklám, az erőszak, lövöldözés, horror, nyilvános buziskodás, végnélküli szappanopera, eltúlzott kutya- és macskavédelem, vagy a se füle, se farka licsi- locsi műsor. A hiradók meg egyenesen olyanok, mint egy véres rongy. Egyéb sincs mint háború, földrengés, rablás, tűzvész, öngyilkosság, pedofilia, késelés, árviz, halálos kimenetelű baleset, ámokfutás, kamikaze merény10

9. Véres rongy

let, szegénység, nyomor, infláció, korrupció és gyújtogatással fűszerezett demonstráció. A bemondók akkorákat hazudnak, hogy még maguk sem hiszik. Még a rajzfilmek is olyanok manapság, hogy a felnőttek is megijednek, nemhogy a gyerekek. Szóval mind olyasmi van a dilidobozban amitől kifordul az ember gyomra. Aztán csodálkozunk, hogy az emberek idegesek, rosszkedvűek és egyre másra kötik fel magukat. Nekem személy szerint semmi szükségem nincs ilyesmire. Ha a tökkelütött tévétársaságok nem tudnak szép és jó, tanulságos és nevelő hatású műsorokat, filmeket a képernyőre tűzni, akkor inkább megnézek videón egy Chaplin filmet, nevetek Stan és Pan kalandjain, vagy fogok egy könyvet és tanulok. Pdig szivesen meghallgatnám az olyan hireket, mint pl  : mától kezdve nőtt a fizetés országszerte, felfedezték a rák és Aids elleni vakcinát, világszerte terjed a vegetáriánus mozgalom, bezárt az utolsó cigarettagyár, indián törzsfőnöket neveztek ki nagykövetnek a világ ös�szes amerikai nagykövetségére, amerikai különleges egységek segélycsomagokkal bombázták Szomáliát, Vietnamot, Afganisztánt, Koreát és Irakot, de megnézném azt is amikor a zsidók és az arabok pulykacombokkal, sültcsirkékkel, tortákkal és borosflaskákkal felfegyverkezve csatáznak egymással.

Gondolom mindenki hallott már a nagytestű, zsiros farú, rágós húsú, röpképtelen mauritiusi dodógalambról, amely a holland tengerészek 1638-as partraszállásával megkezdte élethalálharcát és 100 év múlva egyszerűen kihalt. Igaz, ebben közrejátszott az is, hogy a tojók csak kétévente költöttek és alig 1-2 tojást raktak, de a legnagyobb veszedelmet a tengerészek által behurcolt rengeteg kutya, macska és patkány jelentette. A dodónak nem volt mivel védekeznie a tojásait és fiókáit felzabáló újfajta ellenség ellen, annyira tehetetlen volt, hogy fogta magát és kihalt. Ebből mondás is született, az esetlen, nyámnyila, szerencsétlen és ügyefogyott emberre mondják azt, hogy  : -Te tehetetlen dodó  ! A napokban az egyik nagyárúházban találkoztam egy dodóval. Egy
11

10. A tehetetlen dodó

hús vér dodóval  ! Nagy volt és esetlen, zsiros farán ott trónolt a péztárgép mögött és teljesen tehetetlen volt a karácsonyi cirkusz miatt vásárlási lázban szenvedő, hangos és tülekedő, de főleg türelmetlen emberekkel. Egyedül képtelen volt megbirkózni a sokasággal. Szóval ott tehetetlenkedett. De ha hiszik, ha nem, a mellén fityegő névtáblácskán azt irta, hogy DODÓ. Ez volt a családneve. Mint látjuk, a dodók nem haltak ki. Egykor kutyák, macskák és patkányok törtek az életükre, ma már buta libák, hülye tyúkok, kerge marhák, vadtulkok, vaddisznók, szamarak, birkák, balfácánok és majmok keseritik meg az életüket a pénztárgép előtti sorban, akik mind azt akarják, hogy őket szolgálják ki legelőbb. A dodók ma is olyan tehetetlenek, mint hajdanán, de a lényeg az, hogy élnek, és lassan de biztosan szaporodnak. Egyszer még visszahóditják maguknak Mauritius szigetét. Csak idő kérdése az egész. Szurkoljunk nekik  !

Az alábbi versikét egy második világháborús, ronggyá szakadozott kalendáriumban olvastam. A mai bolond világban sokan megszivlelhetnék. „Bolond bizony minden leány aki festi magát, Elcsúfitja Isten által teremtet szép arcát. Nem is becsüli a legény, csak úgy mókáz véle, Azt érzi a lelke  : -ez is csak komédiás féle. Bolti cifra, festett arcú falusi leényok, Miért nem kedvelitek ősi, szép szőttes ruhátok? S tiszta, üde, hamvas arc, száj Isten adta voltát, Miért csináltok magatokból vásári komédiát? Megfogadjuk, nem nézünk rá arra a leányra, Ki lenézi faját s bolti rongyot vesz magára. Idegen annak a lelke, nem érezhet vélled,
12

11. A székely lányokhoz

Mert ki szégyenli faját, szégyelni fog téged. ” Kátai Péter

Húszévesen Giurgiuban, Bukarestben, Temesváron, Aradon és Nagylakon katonáskodtam. Vége hossza nem volt a fikáztatásnak, a piszkálódásnak, a sorozatos megaláztatásoknak, mindez nem egyébért csupán mert magyarok voltunk. Aki magyar volt lassan már pisszeni se mert, nehogy rászálljanak a románok, megverjék, csúfot űzzenek belőle, elküldjék WC takaritani, vagy feltörjék a kuferjét. A veteránok tőlem is megkérdezték  : -De unde esti mö pulikö? -Din Harghita -válaszoltam. Persze azt se tudták, hogy mi fán terem Hargita megye, ők úgy értették, hogy din Marghita. -Din Marhita? Na binye. . . akkor itt a pénz és hozzál káfát nekünk a butikból. Vegyél magadnak is  ! Igy lettem margittai.

12. Da, Marghita

Egy ötévesnek ma is nagy szenzáció a Karácsony, a vele kapcsolatos hajcihő, a karácsonyfa(azaz télifa), a nagy eszem -iszom és az ajándékok. Hát még mekkora szenzáció volt nekem a kommunista világban  !Egy egész évet kellett várnom amig narancsot, banánt és kinai csokoládét ehettem. De akkor is csak egy narancs és egy szekrényen érlelt félig zöld banán jutott mindenkinek. A felnőttek szerint ezeket a finomságokat a Télapó, a Jézuska vagy az Angyal hozta a karácsonyfával együtt. Mindig annak fügvényében, hogy kinél, melyik rokonnál töltöttem a téli vakációt. A katolikus nagynéni Jézuskát tett a télifa tetejére, a protestáns nagypapa szárnyas angyalt, mig az ateista nagybácsi fáján csak csillag volt. Ezt a Télapó hozta. Akkoriban gyerekfejjel nem nagyon értettem a csiziót és sokat bámultam a kis puttónak öltözött műanyag Jézuskát, aki ott kuporgott a karácsonyfa tetején egy szál ágyékkötőben, töviskoszorúval a fején és
13

13.Jézuska és az Angyal

kis szárnyakkal a hátán. Féltem hozá közeliteni. Ugyanigy félelemmel vegyes tisztelettel tekintettem fel az Angyalra, aki mai szemmel nézve egy hattyúnak maszkirozott hermafroditának felelt meg a legjobban. A Télapótól nem féltem, mert mivelhogy őt sohase láttam, ezért mindig a szomszéd utcában lakó vén, részeges utcaseprőnek képzeltem el, aki zsákkal a vállán, s lapáttal a kezében járt a napközben elhullajtott lócitromok után. Sokat morfondiroztam azon, hogy miért nem látni se a Jézuskát, se az Angyalt az utcán tülekedni a többi emberrel, amint fagyoskodva, hónuk alá csapott karácsonyfával igyekeznek a jó gyermekekhez. Vagy talán postán küldik el a fát és az ajándékokat? Jó sok dolguk van bizonyára. Ilyesmiken törtem a fejem ötévesen, és sehogy se tudtam megválaszolni ezeket a kérdéseket. Aztán időközben felnőttem és teljesen megfeledkeztem a Karácsonyról, Jézuskáról és az Angyalról, főleg, hogy muzulmán környezetbe kerültem és találkoztam az én igazi Angyalkámmal. Hosszú fekete haja volt, illatos barna bőre, körteszerű melle, formás popsija és szárnyak nélkül is a menyországba tudott röpiteni engem. A puttónak öltözött Jézuska meg a hermafrodita Angyal pedig ott porosodik valahol a padlásokon, ha ugyan az egerek eddig meg nem ették őket.

A tegnap este Hajnickával együtt néztük a Hal a tortán c. főzicskézős tévésorozatot. Épp a Bangó Margit által főzött utolsó vacsoránál tartottak. Mint rendesen, most is szakácsszemmel néztük a pazarul teritett asztalt, a gazdag lakomát, és megkommentáltuk a levest, a töltött káposztát, a sültestálat, a cigánykenyeret, meg hogy a vendégek közül ki nem tud bánni az evőeszközökkel. A beiglinél a vendégek is kommentáltak. Hogy milyen finom és bőséges a tölteléke. Hajnicka is megszólalt  : -Né milyen gazdag bejgli, csak úgy duvad ki belőle a dió  ! -Az semmi  !-válaszoltam-A miénk emellett beiglis dió. A tegnap úgy szórtad a mákot és a diót mint a homokot  !
14

14. A mákos és a diós beigli

Bizonyitásul behoztam a süteményes tálcát a konyhából és bevágtunk egy-egy diós és mákos bejglit. Ezennel az ügyre pont tétetett. Sok apró, kicsi fekete pont.

Székelyudvarhely német nevéről sok mendemonda kering a városban, vannak akik régi könyvekből kinézett Hofmarkkal érvelnek, mások pedig az Oderhellennel példálóznak, miszerint ez lenne a neve a „Székely Fővárosnak”. Mindkét tábor egész halom dokumentummal bizonyitja igazát, és nemegyszer megesik, hogy a dolgok a tettlegességig fajulnak. A tegnap egy bennfentes megsúgta, hogy teljesen kár a gőzért, mert az Oderhellent két almérnök találta ki a Matricagyárban még 1990-ben, amikor kezdtek jönni a segélycsomagok Udvarhelyre. S ha már a németeknek beletörött a nyelvük a Székelyudvarhelybe, de még az Odorheiu-Secuiesc-be is, akkor a város neve inkább legyen Oderhellen. De én úgy tudom, hogy a németek gyomra nem vette be az Oderhellent se. Helyette Odehájt mondtak (német tájszólásban). Hogy honnan tudom? Én voltam a tolmács.

15. Oderhellen

Jutka kolléganőm mesélte murokpucolás közben, hogy miként cselezte ki a kisfiát a múlt héten. -Mit főzöl anyuka? -kiváncsiskodott Zsoltika. -Pityókatokányt. -Óóóó  !  !  !Aztot nem szejetem  !-kezdett toporzékolni Zsoltika. -Akkor főzök neked paprikás krumplit -simogatta meg a fejét anyuka-csak ne ugrálj. -Jajj de jó  !Jajj de jó  !-tapsolt Zsoltika-Imádom a papjikás kjumplit  ! S igy történt, hogy Zsoltikát aznap csőbe húzták.

16. A konyhában történt I

15

Véleményem szerint a következőkkel  : 5 vers 5 népdal 5 imádság 5 találós kérdés 5 közmondás 5 szólásmondás 5 nyelvtörő és 5 templomi ének.

17. Mivel mérik a magyarságot?

Ezek hiányában a kék útlevél is csak annyit ér, mint az a bizonyos rózsaszin papirtekercs ott a lyuk mellett, abban a roskadozó fabódéban a disznópajta mögött.

A régi világban internet, drogosbuli, gruppenhecc, játékautomaták, csöves- punkos viselet, tetoválás, piercing és hasonló cafrangok helyett telefonbetyárkodással szórakoztak az iskolások. Kikerestünk egy nevet a telefonkönyvből, felhivtuk majd nagy komolyan megkérdeztük  : -Halló, Farkas lakás? -Igen. -Itt Róka, Medve nincs ott? ? És nevetve lecsaptuk. Ez volt aztán az igazi móka, amiről hetekig meséltek a teadélutánokon. A következő alkalommal felhivtuk az összes Róka és Medve családokat, de sor került a Héja, Sólyom, Sas, Nyúl, Bárány, Gidó vagy Csóka lakásokra is. A legjobban a Sárkány lakásnál mulattunk. Hogyisne  ! Mi voltunk a hét törpe  !

18. Telefonbetyárok

Istenben boldogult koporsófaragó sógoromnak volt egyszer egy olyan teherautója amivel bátran benevezhetett volna a Különös adott16

19. Egy bog kóré

ságok c. tévéműsorba. A fentemlitett koporsófuvarozó kisteherautó csodálatos adottsága abban rejlett, hogy számtalan hibája és hiányossága ellenére dolgozni lehetett vele. Albi sógor először felkurblizta, hogy beinduljon, aztán ajtólevevéssel kinyitotta a kabint, hogy az utas bemászhasson a helyére-tudniillik a jobb oldali ajtót a sok drót miatt egyáltalán nem lehetett kinyitni. Aztán kezében az ajtóval beült a vezetőülésre, feszitővassal bezárta az ajtót, és máris sebességbe kapcsolt egy hatalmas csavarhúzóval, ami a kapcsolópálcát helyetesitette. Esős időben a jobb oldali ablaküveget kézzel kellett felhúzni, a bal az szerencsére működött, ugyanis sógorom ezen nyúlt ki a bal kezében tartott ablaktörlővel, hogy némi kilátást biztositson magának vezetés közben. Ennek a meseautónak a kabinban volt a motorja, de a jármű szive csak számtalan megpiszkálás és a bádogtető le-fel csukogatása után maradt annyira életképes állapotban, hogy köhögve, prüszkölve és purcogtatva előbbre vigye a rakományt. A piszkálgatás az utas dolga volt, de a szalonna és tojássütés is a felforrósodott bádoglemezen, ugyanis ha a motor megbokrosodott a bádogfedővel nem lehetett birni. Ezért vitt magával sógorom mindig egy embert, ha kiruccant a faluból, hogy legyen aki a motrot noszogassa és kolbászt, szalonnát süssön a motorháztetőn. A kisteherautó fékjét müködtetni felért egy technikai bravúrral. Csak a harmadik benyomásra fogott, ma se értem, hogy sógorom miként tudott balesetmentesen közlekedni. Hihetetlen, de éveken keresztül soha nem ment neki senkinek és semminek. Csak egyetlenegyszer fordult elő, hogy egy hirtelen utcáról udvarra történő befordulásnál nekihajtott egy épületnek. Éspedig a saját műhelyébe ugratott be, még a koporsók között is egyre pedálozott. Érdekes módon ahelyett, hogy ő rohant volna bele más autójába, inkább a többi autós rontott neki kamikaze módjára, ezért a totálkáros teherautójának minden részét legalább négyszer kicserélték. És ez a rozsdás, zötyögő, köhögő, zakatoló és csörömpölő roncs még mindig működött és hűségesen szállitotta a fakabátokat. Elszállitotta a koporsókat a román városokba, hazafelé felvette a deszkát és az összes útbaeső ócskavastelep hulladékát.
17

Egyszer egy falu közepén a hazatérő csorda egyik tehene ló módra felrugott és páros lábbal beugrott a kabinba. A szélvédő persze ripityára ment és minden tehénszaros lett, mert az állat ijedtében öszecsinálta magát. Aztán valahogy lekászolódott és sántikálva elszaladt. Sógorom ijedtségén csak a boszúsága volt nagyobb, ráadásul úgy vezetett hazáig, mint aki huzatos istállóban tanul vezetni csapágyszekeret. Mint ahogy rendes asztalosmesterhez illik, sógorom is szerette az itókát, a sikeres fuvarozások után mindig betért a falu kocsmájába leöbliteni az út porát. A kisteherautót járó motorral hagyta, mondván, hogy csak egy pohárra lépik be, aztán már megy is hazafelé. Igen ám, de a barátok, üzletfelek, megrendelők és más asztalosmestereknek köszönhetően, az egy pohárból tiz is lett, mire elérkezett az indulás pillanata. A hűséges kisteherautó eközben fogyasztotta az üzemanyagot és dohogva várta a gazdáját, egészen addig amig az utolsó cseppek el nem fogytak a tartályból. Sokszor megtörtént, hogy vicces kedvű emberek kötelet kötöttek a jármű ajtajára, a másik végét a kocsma keritéséhez bogozták és egy bog kórét vetettek világ csúfjára a kocsma előtt vesztegelő paci elé. - Ne Ráró  ! Egyé. . . .

Már annyi minden szépet és jót hallottam a rádióban Fenyő Friciről, aki Tápiópiában zenészként, zeneszerzőként és főleg rakenróll guruként szerzett hirnevet, pénz és megbecsülést magának, hogy lassan kiváncsi lettem rá. Neve, hangja és zenéje után egy szálfaegyenes, délceg, derék, büszke fejtartású férfit képzeltem el magamnak, olyant mint a jegenyefenyő, amely valóságos királyként magaslik ki az erdő fái közül. Aztán egy szép napon teljesült a vágyam és megpillantottam egy televiziós műsorban. Ott ült egy töketlen műsorvezető és egy himringyó zenész mellett, azonnban a délceg, derék, szálfaegyenes, büszke fejtartású jegenyefenyő helyett egy kicsi, csökött veres borókafenyőt láttam. Óriásit csalódtam. Egy világ omlott össze bennem. Másnap a guberálók fejszével kettéhasitott tévékészüléket találtak a szemétben és rettentően csodálkoztak.
18

20. Fenyő úr

Volt egyszer egy nagynénénk, aki még az Ántivilágban élt. Férje halála után az addig kedves, barátságos, családias és vendégszerető nagynéni némileg megváltozott. Túlzottan pedáns, magába zárkózó és rigolyás vénkisasszony lett. Amikor meglátogattam egyebet se hallottam  : -Hová mész? Mit csinálsz? Ne nyúlj ahhoz  ! Levered. . . Ha vendégek érkeztek, vagy netalán a család többi tagja tette nála a tiszteletét, nénénk kifutott egy tál tésztával a kamarából, és alighogy vettek belőle máris vitte vissza. -Na ugye nem kérsz többet? Eleget ettetek, viszem vissza nehogy megszáradjon. . . .

21. Nagynénénk és a vendégek

Apám bátyja szobafestő, kőműves, ács, bútorasztalos, borbély, lakodalmi szószóló és halottas búcsúztató volt egyszemélyben. Kedvenc szavajárása a Doámnyé futyé (Isten bassza meg) és a Doámnyé jártönyé (Isten bocsásd meg) volt. Ha románokkal érintkezett a vegyes lakosú faluban, minden második mondat után elővette a Doamne fute, Doamne iarta-ne-t. Szóval istenesen dunnyezózott. Akkoriban én még nem igazán tudtam románul és ámúlva hallgattam nagybátyámat. Nem győztem számolni a sok ártányt, mert úgy értettem, hogy Pityu bátyja az ártánydisznókat emlegeti. (doámnyé jártönye) Szegény Pityubátyja azóta a menyországban vagy az örök vadászmezőkön kergeti és számolgatja az ártánydisznókat, bár maradt volna még egy keveset ezen a Földnek nevezett sárgolyón, hogy lakodalmi rigmusait, szivszoritó halottas beszédeit megtanulhattam volna. Legnagyobb bánatomra tudományából csak a Doámnyé futyé, a Doámnyé jártönye, két kopott fénykép, meg egy köteg régi Élet és Tudomány maradt meg, ha azokat is el nem tüzelték a maradékok, ugyanis a magyarul irt régi papirféle erősen gyúlékony a mai világban.

22. Doámnyé futyé, Doámnyé jártönyé

19

Három féle Jenőt ismerek. Egyik Jenő bá a szomszédból aki hulladék lambériából pincepócot fabrikát a földszinten lakó vattacukorhajú Kukucsinak, a másik a kövér Jenő a megyeházán, aki szabad idejében Döbrögit szokott volt játszani a Ludas Matyiban, munkaidejében a pedig a kóbor kutyákat és a kutyagumikat szedi össze a városi parkból, de én most nem ezekről a Jenőkről akarok beszélni, hanem az én lengyelfalvi Jenő barátomról, aki lovashuszár, versiró és fúró-faragó ezermester egyidőben. A tegnap nagyot néztem amikor Jenő barátomnak bemutattam Hajnickát, ugyanis ahelyett hogy a jobbját nyújtotta volna parolára a baljával szoritotta meg Hajnicka kacsóját. -Mi van? Te is balos vagy? -kérdezte Hajnicka. -Á, dehogy-legyezte el a kérdést Jenő- csak tudod, a jobb kezemmel egész nap teszek veszek, lovat vakarok, orromat piszkálom, azzal veszem elé a lompost, cigánnyal kezelek. . . de a bal kezem az tiszta, és az a NŐKÉ  ! Azóta én is a bal kezemet nyújtom üdvözlésre, ha nővel találkozom.

23. Kézfogás Jenő módra

Hogy nagyapám kovács vót, bezony elég korán hezzászoktam a lovas élethez, a szikrázó vashoz, a nagyverőhöz és a káronkodásokhoz. Igaz, a kicsi patkoló kalapácshoz is, mer nagypám azzal szokott firuncváncikolni engem és az öcsémet, ha valami hülyeséget csináltunk, vagy ha nem engedelmeskettünk a parancsainak. Annyiféle ember megfordult a műhelyünkbe és az udvarunkon, hogy szép lassan kikupálódtam. A szénégetők, szántó-vető emberek, lovászok és fuvarosok annyi tanácsot, hasznos ismeretet, zenetudományokat, étel és szerelemreceptet, de főleg káronkodást hagytak rám, hogy egészen járt-kőtt embernek kezdtem érezni magam, noha még nem vótam ki a faluból. De káronkodni már vitézül káronkodtam. Ugyebár az jön leginkább az ember szájára. Ha a vas bészökik az ember inge alá bizonyisten nem fog létániázni örömibe. A sok kacskaringós káronkodás mellett, amikkel az Öreg Östent vagy a szenteket szokták lerángatni lábuknál fogva az égből, a legjobban a nagyapám
20

24. Kovácskáromkodások

szava-járása ragatt meg bennem. Az öreg jó izesen, amúgy kovácsosan tutta kifejezni magát. No, akkó lássuk, mik ezek  : -Azt a betyár Úristenit  ! -Az istállóját  ! -Úgy megváglak, hogy egy hétig patkószeget szarsz  ! -Hová a lovak faszába tetted a. . . -Kotyog, mint lófasz a tokjába. . -Csapj közibe, mint a zsidó az egy lónak  ! -Tuggya a vin kúdus  ! -Menydörgős menykő  ! -Menybéli menydörgős menykő  ! -Szent Habakukk  ! -Lószart  ! -Hogy a kutyák egyenek meg  ! -Bassza meg Heródes  ! -Az Isten lova bassza meg  ! -Azt a herkópáterit  ! -Hallod-e te Rúzsa Sándor  ! Ez utóbbi rendesen csak nekem szólt, ebből már tuttam, hogy baj lesz. Sose vót úgy, hogy ne kapjak egyet-kettőt a csákómra.

A nyári vakációt többnyire Csapón töltöttem. Legjobb barátaim a református pap és a vásárhelyi technikus fiai voltak. De barátkoztam a parasztgyerekekkel is. Egyszer egy vasárnapi ebéd után amire hivatalos volt a pap és a technikus is családostól, apám a bor mellett a legújabb sertéskeresztezési eredmények ismertetése után megkérdezte  : -Na gyerekek, ki tudja megmondani, hogy mit eszik a disznó? Oszkárka, a technikus szemüveges, vékonycsontú városi fia egyből rávágta  : -Én tudom. Kenyeret  ! Apám nem szólt semmit, csak megvakarta a fejét és hátraküldött a kertbe, hogy fossszuk ki a málnást. És ez igy volt igaz, mert a Ceau világban a városiak kenyéren hiz21

25. Mit eszik a disznó?

lalták a disznaikat. Gabonát vagy másféle takarmányt nem volt honnan lopni, a konyhahulladék minimális volt ezért pult fölött, pult alatt száraz korpakenyeret szereztek és azt adták a disznóknak. Később aztán rosszra fordult az élet, elfogyott a korpakenyér, de el a rendes is, az emberek üres hassal hordozták a kenyér és ételjegyeket egyik üzletből a másikba és hazamentek anélkül, hogy valamit vásároltak volna. A disznók pedig nem nőttek meg, soha annyi csökött malacot nem öltek, mint azokban az inséges években. Szerencsére jött dec. 22-ike, és azóta a disznók újra moslékot és gabonát esznek. Ha csak ide is be nem köszönt a tápos világ, mint Giccsmagyariába.

A vizsga napján valahol az Eltén. -Szióka  !Úgy látom osztálytársak leszünk. -Igen, ez több mint valószinű. De azért a vizsgának is sikerülnie kell. -Az én nevem Zimmermann Anett. -Nagy Júlia vagyok. -Figyú Júlia, te román vagy ugye? -Miből gondolod? -Láttam az útleveledet. -Az nem határoz, mert azt irja, hogy Nagy Júlia, és én magyarul beszélek. -Hát persze, mert itt Pesten megtanultál  ! -Dehát én Székelyudvarhelyen születtem  ! -Akkor is román vagy  ! -Dehogy vagyok én román  ! -De román vagy  ! -Na jó, akkor te egy büdös tápos vagy, egy szarházi giccsmagyar  !Előbb nézd meg a saját útleveledben a gerendát, aztán keresd a máséban a szálkát  !Az én őseim évszázadokig vitéz törökverő hősök voltak, székely nemesemberek, amig ők vérüket adták Magyarországért, addig a te őseid még biztosan a Veres tengernél sátoroztak  !

26. Pesten történt

22

Kantinos koromban a konyha zöldség- és gyümölcsrészlegét bizták rám, az én dolgom volt naponta elintézni a különféle zöldség vagy gyümölcssalátákat. Elődöm szecskába vágott, agyonolajozott, ecetezett, majonézezett salátáit többször is kihivattak és megkérdezték, hogy mostanában miért olyan finomak a saláták. -Teccik tudni azért-mondtam nekik fontoskodva-mert én mielőtt nekifognék valaminek, mindig megkérdem a zöldségeket és a gyümölcsöket. -„Kedves tiszteletreméltó zöldségek és gyümölcsök  !Hogy esett az éjszakai nyugodalom? Megtiszteltetés lenne számomra, ha ma is salátákat készithetnék a ti hozzájárulásotokkal. Végtelen hálával tölt el, hogy a ti életerőtökből, vitaminjaitokból táplálkozhatunk és erőt gyűjthetünk a napi munkához. Kérlek benneteket, hogy ezután is tartsatok meg bizalmatokban és fogadjatok kegyeitekbe. Teremjetek bőséggel, szivjátok fel a viz, a nap, a levegő, a föld erejét, hogy ezek az ősenergiák általatok bennünk teljesednek ki, és mi részt adjunk nektek is a világ kormányzásából. És most önkéntes jelentkezőket kérek. . . ”

27. Miért finom a zöldség- és gyümölcssaláta?

A 89-es változások előtt, de még utána is sokáig nagy dolognak számitott a videomagnó és a szines televizió. Még a nagyobbacska városokban is fél kezén megszámolhatta az ember azokat a szerencséseket akik befolyásos barátaikon keresztül vagy saját manővereik révén szert tettek a csodagépekre. Ezeknek az iskolázatlan ügyeskedőknek majd hogy kezet nem csókoltak a többiek, csak nézhessék az akkoriban divatos kung fu-, kommandós-, horror- és egyéb csihi –puhi filmeket. És főleg pornót. Természetesen csak amolyan tiroli rövidnadrágos, császárszakállas, nagymellű, szőkecopfos, szalmabugjás német pornófilmeket. Az emberek boldogan fizettek és egy szűk szobába zsúfolódva szó nélkül szivták egymás lábszagát. Még a közvetitőknek is fizettek, csak felkerüljenek a listára, bekerüljenek a klikk tagjai közé, hogy a román tv hazafias, bátor dák harcost vagy antifasiszta román katonát bemutató filmjei
23

28. Cichi Cean Puiu

után végre igazi akciófilmeket nézhessenek. Arnold Schwarzenegger, Chuck Norris, Charles Bronson, Sylvester Stallone mellett igen kedvelt sztárok voltak a honkongi akciófilmek kinai szereplői. Jackie Chan volt a legnépszerübb. Annyira, hogy az egyik csapói cigány, aki a kollektiv gazdaságban lapátolta a tehénszart az istállókban, nem elégedett meg a társai által választott Elvis, Winnetou, Rambo nevekkel, ő mint a kung fu filmek és kinai szinészek csodálója egyenesen a Jackie Chan nevet nézte ki és adta újszülött gyermekének, amit román helyesirással Cichi Cean Piui-ként irtak be az újszülött keresztlevelébe. Nem tudom, hogy az azóta felnőtt Cichi Cean Puiu mit csinál, ha egyáltalán megtanult irni biztosan folyton névváltoztatási kérelmeivel bombázza az illetékeseket. Egyébként Udvarhelyen is él egy Winnetou és egy Elvis. A közvécék környékén szoktak kéregetni.

A” boldog” kommunista világban amikor még Udvarhelyen is volt mozi történt meg velem az alábbi különös eset. Gyermekkoromban szenzáció volt a mozi, még a fapados is a kultúrban. A Winnetous filmek lázzában még két hét múlva is pakk-pakkoztunk a Kerek Erdőn, és számtalanszor újrajátszottuk a filmeket. Ha az indiános kedv lelanyhult, még mindig lehettünk Nick Carterek, Piedonék, Pókemberek és Rumburákok. A spaghetti western és az akkoriban menő, de ma már nevetséges burleszkfilmek vetitési ideje alatt alig lehetett jegyet vásárolni. Itt most nem ülőhelyekre gondolok, hanem csak egyszerű állóhelyekre, amelyeket csak hosszas sorbanállás, letaposott cipő, elszakitott kabát árán válthattunk meg a a pénztárnál. Egyszer amikor a Sandokan-Malayzia tigrise c. filmet vetitették a zsúfolásig telt moziban, a falak mellé zsúfolódott tömegből észrevettem, hogy nini, a terem közepén üresen maradt egy szék. Ez aztán a csoda  !Ilyen még sohase fordult elő a mozizás történetében. Telt házkor egy üres szék  !Hihetetlen  ! Nagy nehezen utat törtem magamnak és amikor már boldogan ültem volna le, csak akkor vettem észre, hogy ez egy selejt hely, mert hiányzik a szék. Lett is nagy nevetés a környéken. Másnap még azért
24

29. Üres szék a moziban

is elmentem, végigkönyököltem a pénztár előtti sort és még a kislábujjam körmét is feláldozva(valaki rámlépett egy magassarkú cipővel) nagy keservesen szereztem egy jegyet. A tegnapi jelenet egészen addig megismétlődött, hogy készülök leülni, de a nevetés most elmaradt, mert a kabátom alatt becsempésztem egy háromlábú halászszéket és ezt kinyitva kényelmesen nézhettem Sandokant, Malayzia tigrisét, aki tigrisugrásban hasitotta fel a tigrisek hasát. A halásszékkel még végignéztem egy Tarzanos és egy Piedonés filmet, többre nem jutottam találmányommal, mert a jegyszedő felfigyelt rám és elszedte a székem.

Minekutánna századokon át ott vótunk golyófogónak és álgyútölteléknek Magyarország minden háborújában, mi adtuk a legtöbb királyt, herceget, kormánzót, hadvezért, feltalálót, irót, költőt, zeneszerzőt, az „Anyaországnak”tőlünk vitték a gyapjat, a sót, a vágómarhát, a fát, az érczet, minket dobtak oda a vadállatoknak elejibe többször es, aztán letöptek, kigúnyoltak, kisemmiztek, megcsúfoltak, bécsaptak és arcul csaptak minket a pesti magyarok, mü puliczkások, csóró erdélyiek, székely románok, ármálisták, primipilusok, lófők, hadkergető darabontok és törökverő hősök ivadékai úgy határoztunk, hogy a béketűrésnek is van határa, és ideje hogy felfusson a czukrunk. A gyászos emlékű deczember ötödike után végképp úgy nezünk az tápiópiai szarházi gyászmagyarokra mint a lőtt medve. Legutóbb Sylveszter Puskás Árpád bátyám nezett igy-aki egy szekérderék hagymapalántot jött volt eladni a városba-, tőle kérdezték meg valami nyálas táposok, hogy asszongya  : beszélnek itt magyarul? Erre bátyámnak abban a szentpercbe bicskanyitogató kedve kerekedett, mire a táposok nyakuk közi szedték a lábokat s eszük vesztve futottak vissza buszba. Sylveszter Puskás Árpád bátyám útravalónak még utánok kiátotta  : -Jobban mint maguknál  ! Hogy hogy nez a lőtt medve? Há kérdezzenek meg csak egy székely embert a Székelyfődön, hogy beszél-e magyarul, s megtuggyák.
25

30. Beszélnek itt magyarul?

Egy időben autókereskedőknek tolmácskodtam. Jártuk a világot Hencidától- Boncidáig, még az óperenciás tengeren is átkeveredtünk. (Ober Ens) Az ilyen utak során sok mindent láttam és tanultam, különösképpen a feliratok érdekeltek. A helyes és helytelen irással megfogalmazott tájékoztatójellegű vagy reklámfeliratok. Itt van egy pár mutatóba  : Ich chéf, du nix - Én főnök, te senki. (egy német autókereskedő asztaláról) A Főnökömnek két keze van, az egyikkel elveszi, a másikkal megtartja az elvett javakat. Az a keze amelyikkel ad, hiányzik neki. (Egy német melós műhelyéből) 1x koppan-Figyelmeztetés. . . 2x koppan-Nekem is kell  ! 3x koppan-A katasztrófa közeleg  !  !  !  ! Mire a kopogást meghallják. . . . Már késő  ! (Felirat Dicke Dieter barátom WC ajtajáról) A főnököm nem fukar, csak rövid a keze. Nem ér bele a zsebébe. (Holland autós szélvédőjéről) Én 10 másodperc alatt elfutok a kapuig. És te? (Vicsorgó pit bull arcképe alatti felirat Hollandiában) Vigyázat  !Harapós kutya  ! Ha a kutya jön tessék a földre feküdni és segitségért várni. Ha a segitség nem érkezik meg. . . sok szerencsét  ! (Német figyelmeztetés kutyás ház kapuján) Én vendégszerető vagyok, de nem fogadok vendégeket  !
26

31. Ich chéf, du nix

(Teherautós felirat) Mindenütt jobb mint otthon  ! (Teherautós felirat) Ha ezt el tudod olvasni, túl közel jöttél  ! (Autós felirat) Az idő pénz, de az én pénzem az idő  ! (Irodából)

A román katonaságnál a magyar kisebbség mellett mindenféle nemzetiségű emberrel találkozni. A sok cigány mellett szép számmal akad sváb, szász, lipován, bolgár, ukrán, szerb, tót, tatár, török. Ezek szerint Románia nemzetállam, mint ahogyan az Alkotmány első paragrafusa is irja. Sajnos nem egészen igy értelmezik. A bábeli zűrzavarban én jártam a legjobban, mert mindenkivel tudtam értekezni. A mindenféle nevű katona közük kiszúrtam a Cardos, Sabau, Lacatus, Vaida-Voievod, Farkas, Suciu, Ungureanu, Chereches és Chirai nevűeket, élő tanúit annak, hogy Romániában mekkora volt (van) az elrománositás, a beolvasztás, illetve milyen hatalmas tömegek korcsosultak el és lettek románná a jobb megélhetés érdekében. Bár lehettek volna egész magyarok és egész románok egyidőben, mégis apjuk, anyjuk vagy egész nyámjuk tanácsára úgy határoztak, hogy mégiscsak jobb egész románnak lenni Romániában. Még akkor is ha Farcasnak vagy Sabaunak hivják az embert. Az elgyökértelenedés, nyelvi és faji elkorcsosulás non plus ultrája mégiscsak az a két román katona volt akikkel együtt szolgáltam Giurgiuban, azaz a magyarok által alapitott Duna parti Gyurgyevóban-Gyurgyevó am Donau-ban. Az egyiket Rákóczi Ferencznek, a másikat egyenesen Ferencz Józsefnek hivták. Igen. Ez nem vicc és nem elirás  ! Apelnél a nevüket Racoti Franciscnak és Francisc Josif-nek olvasták. De én láttam a katonakönyvüket, és ott magyarul irták, igaz éke27

32. Rákóczi Ferencz és Ferencz József

zet nélkül. Szegények  !Talán ma se tudják, hogy kitől kapták a nevüket. A jószándékú, valaha kemény gerincű magyar apák lehet, hogy azóta maguk is románná lettek román feleségük-rokonságuk mellett. Váj Doámnyé  !

Évekkel ezelőtt R. Robert barátom igen nagy szerelemre gyulladt egy szőke csinibaba iránt, aki egyébként egy buta fruska volt. . Balszerencséjére ezt Robert barátom nem látta, nem akarta meglátni annyira megkergült a leányzó bájaitól, mézesmázos szavaitól, hogy se nem látott, se nem hallott. El is kérte imádott hölgye cimét és másnap frissen nyiratkozva, barokk diszruhájában, agyonpacsulizva és hatalmas virágcsokorral a kezében állitott be a a megadott cimre. Halk kopogtatására semmi se történt, ezért erélyesebben is bezörgetett, de mintha meg se halloták volna. . Erre ráfeküdt a csengőre. Nemsokára kinyilt az ajtó és egy csúf, bibircsókos vattacukorhajú vénaszony dugta ki a fejét. -R. Robert vagyok-mutatkozott be Robert egy műmosollyal-Az unokája nincs itthon? -és bekukucskált az ajtónyiláson. -Kicsoda maga és mit akar itten? -rikácsolta a banya. -Margitkát keresem-rebegte Robert kissé megszeppenve. -Itt nem lakik semmilyen Margitka  !Takarodjon innen  !-azzal becsapta az ajtót a vattacukorhajú. Robert barátom végtelenül letörve, lógó orral távozott. Ráadásul a virágok fele is odaveszett, mert a vénasszony lecsipte az ajtóval. Azt hiszem a kis aranyhajú Margitka mégse volt olyan buta, mint gondoltam. Szegény Róbertnek egy idegbeteg vénasszonynak adta meg a cimét a szomszéd negyedből, akinek az adatait a kórházban leste ki a kötelező szűrővizsgálaton. Gondolom. De tiszta szerencse, hogy igy végződött ez a kaland. Mi lett volna, ha az öregasszony igy válaszol  : -Tessék befáradni. . . . Én vagyok Margitka. . . .

33. Robert fiú esete az öreglánnyal

28

Ha jól emlékszem tizedikes voltam amikor a városban megállott mellettem egy Szilágy megyei Dacia és vezetője a Bukarest felé vezető utat tudakolta. A Gondűző étterem környékén voltunk s én kissé untam elmagyarázni, hogy először is tessék visszafordulni, aztán a Kossuth utcán le, majd ki a városból és azután balra az első letérőnél, de ha nem akkor. . . Inkább kiküldtem őket a Kerek Erdőre. Minden lekifurdalás nélkül. Elvégre azon a rettenetes, gödrös, köves és poros úton is el lehet jutni Nagyoláhfaluba. Ha nagyon akarják. . .

34. Tessék mondani melyik út vezet Bukarestbe?

A faluturizmus fellendülésével egyre több magyar turista látogatott el Erdélybe és a Székelyföldre. Egyszer egy család elvetődött egy eldugott székely faluba, s egy üres telken tábort vertek, aztán nekiláttak főzicskézni. A ki tudja honnan szerzett halból és az otthoni hozzávalókból pirosan izzó hallevest(nem halászlét, mert a halászt sose főzik bele) varázsoltak a bográcsba, majd megkinálták vele a szomszédban fát vágó öreg bácsikát. -Na milyen volt a leves tata? -kérdezték büszkén vigyorogva. -Én me tom, hogy tük minn éltök odaki Magyarba, de azt tom, hogy akkora szegénységbe mü még sose vótunk, hogy a halat mögögyükválaszolta az öreg és letette a kanalat.

35. Magyaros ebéd

Életem első tűzesetét egy rosszúl sikerült kisérletnek köszönhettem. Mint minden kisiskolásnak nekem is megvoltak a magam kedvenc regényhősei, akikhez hasonlóan én is a legjobb úton haladtam, hogy világutazó, földrajztudós, régész és feltaláló legyek. Akkoriban épp Thomas Alva Edison életét olvastam, s annyira eluralkodott rajtam a feltalálói láz, hogy hetente rukkoltam elő valamilyen találmán�nyal. Persze ezek mind befuccsoltak, de semmi se vette el a kedvemet a kisérletezéstől. Egyszer egyik barátomat is bevontam a tudományos
29

36. Tűz van  !

kutatásba. Azt teszteltük, hogy milyen gyorsan repül a veréb. Sebességmérő műszerek hijján a tüzet vettük igénybe. Ha el tud repülni a tűz elől, akkor gyorsabb mint a fecske. Fogtunk egy verebet, petróleumos zsineget kötöttünk a lábára és felengedtük a levegőbe. Aztán begyújtottunk. A szerencsétlen veréb persze lángra lobbant, s ahogy menekülni próbált berepült egy szénatartóba. Csak akkor kaptunk észbe amikor már a takarmány füstölni kezdett. Ahogy ilyenkor szokás, hanyat homlok hazaszaladtunk a kerteken át. Senki nem látott meg minket. Miközben a veréb hősi halált halt, kijöttek a falusi tűzoltók a lóvontatású tüzoltókocsival s a szomszédokkal karöltve addig erőlködtek a locsolóval és a vedrekkel, hogy a szénatartó melletti kalaposműhely csak félig égett le. Szerencsére. Mert akkor a kalapos egészen megbolondult volna. Ezalatt mi a nagynéném konyhájában illedelmesen ettük a puddingot és az almakompótot, és csodák csodája nem akadt a torkunkon a falat. A tudományos munkával és a felfedezésekkel azonnal felhagytam, és elhatároztam, hogy inkább szakács leszek.

A XX és a XXI században a legtöbb dologról csak az utolsó pillanatban derül ki, hogy semmi sem az aminek gondoltuk. Igy van ez az emberekkel is. Nos, akkor nézzük csak, hogy ki kicsoda, vagy inkább ki szeretne lenni  : A cigány néger akar lenni és gettózenével kisérletezik. A néger pedig fehérember, a la Michael Jackson. A perui indián vágott szemet operáltat és örökbefogadtatja magát, hogy japán lehessen. A japán meg szőke és kékszemű fehér ember szeretne lenni. Az amerikai az európai arisztokrata helyébe kivánkozik. Az európai viszont jobban érezné magát egy amerikai bőrében. A székely tápos magyar akar lenni, hogy élvezze a kék útlevél előnyeit.
30

37. Forditott világ

A tápos magyar Ázsia felé kacsingat, inkább lenne kirgiz, mongol, kinai, japán mint magyar. A román olasz akar lenni a dáko-román-Romulus-Remus-Romanus kontinuitáselmélet alapján. A cigánynak jobban esne, ha romának szólitanák. De akkor mi lesz a cigánypecsenyével és a cigányzenével? A kinai magyar akar lenni, és ahogy vesszük ez egyre jobban sikerül neki. A keletnémet(OSSI) nyugatnémet(WESSI) akar lenni. A férfi nő akar lenni. A nő meg férfi. A szegény gazdag akar lenni. A gazdag még gazdagabb. A heteroszexuális biszexuális akar lenni. Aztán homoszexuális. A földlakó az űrbe kivánkozik. Az űrlakó pedig a Földre kerül, ha akar ha nem. Ha már egyszer meghibásodott az a fránya motor. . . Mindenki akar valaki lenni. Egyesek csak valami. Az élő halott akar lenni. Vagy legfennebb élőhalott. És senkinek se sikerűl úgy ahogy szeretné. Csak az ember nem akar ember lenni. Vagy ember maradni, hogy ne legyen állat. Senki se akar az maradni akinek született. Senki se akar azzá válni akivé válnia kell. Senki se akar sajátmaga lenni. Ezért mondom, légy az akinek látszol És lássanak annak aki vagy. Talán sikerül. . . .

31

Hajnicka addig s addig nézte a licsilocsi szappanoporákat, szőkefilmeket és a celebeket a televizióban, hogy egy szép napon igy szólt  : -Holnaptól kezdve nem dolgozzok többé, megfestem a hajam és a körmeim feketére végül. . . . . . Nem engedtem befejezni, inkább én folytattam  : -Végül én kifestem a szemed alját feketére, hogy akkor is napszemüveggel járj amikor nem süt a nap. Hogy az összhang teljes legyen.

38. Feketében

Valahogy nem vagyok oda a „keresztyén” világ ünnepeiért, amikoris az emberek hagyományból, illendőségből majd összecsinálják magukat, csakhogy megfeleljenek a naptárnak, a családtagjaiknak, a rokonaiknak, a szomszédaiknak, a városnak, a nemzetnek és az egész országnak. Mindenkinek, csak épp önmaguknak nem. A hiba pedig itt van, mert a legfontosabb dolog a világon mégiscsak az, hogy az ember saját magának feleljen meg, a sajár érzései, gondolatai irányitsák lépteit, ne valamilyen hülye szokásnak, hagyománynak próbáljon engedelmeskedni. Itt van pl. a Karácsony, a „Szeretet Ünnepe”. Ezen a napon boldogboldogtalan azon iparkodik, hogy álszent pofával még az atyaúristent is megajándékozza, a karácsonyfa kedvéért levágja az erdőket, ételt és italt szerezzen gyomorfelfordulásig, és elhalmozza a barátait, rokonait félresikerült vagy használhatatlan ajándékokkal. Még akkor is, ha erre rámegy inge gatyája. Tehát Karácsony a Szeretet ünnepe. Cserepesre röhögöm a szám, ha rágondolok  !S akkor szabad kérdeznem tiszteletre méltó birkaság, az év maradék 364 napjával mi van? Csak Karácsony a Szeretet Ünnepe? A többi napon nem kell szeretnünk, becsülnünk és tisztelnünk egymást? Úgy látszik nem. Szabad folyást lehet engedni a a gyűlöletnek, a kapzsiságnak, az irigységnek, a széthúzásnak, a vagdalkozásnak, illik lopni, csalni, hazudni, fejbe szabad kólintani fejszével a szomszédot egy barázda földért, agyon szabad verni a fukar nagynénit egy piszkavassal és ráncba lehet szedni a lusta, iszákos, semmirekelő és rendetlen feleséget egy
32

39. Karácsony, a Szeretet Ünnepe

hirtelen felragadott vasalóval, végezetül kötelező elpáholni a hazug, rossztanuló, tekergő és feleselő kölyköt. De Karácsonykor pihenőt kell tartani, mert ez a Szeretet Ünnepe. Nahát, nem is tudtam  ! Ilyenkor biztos még a háború is szünetel, a tolvajok, rablók, csalók, útonálók és terroristák biztosan szabadnapot vesznek ki maguknak. -Jajj nehogy lemaradjak valamiről, nehogy kilógjak a sorból, jajj menjek el, legyek ott, vegyek részt, fizessek, ajándékozzak, pótoljak, műmosollyal az arcomon nyálaskodjak, nehogy megszóljanak. Pedig az emberek egyszerűen annak kellene örüljenek, hogy van lyuk a fenekükön, és nap mint nap van miből kakálni. Mert egyszer hopp, de többször kopp  ! Nekem már az is ünnep, ha reggel egészségesen felébredek, teleszivhatom a tüdőm friss levegővel, hallgathatom a patakcsobogást, madárcsicsergást és fasusogást, nyugodtan megehetem a reggelimet, kiülhetek a napsugarak elé könyvvel a kezemben és este csodálhatom a csillagokat. -Milyen jó, hogy ezek még megvannak  !Milyen jó, hogy én ezekből részesülhetek  !Másnak bizony még ennyi se jut.

Küthaya a törököknek a diszes csempéket juttatja eszükbe, nekünk Kossuthot. A magyar utcát és házat azonban nem lustaságból, inkább a Kossuth iránt érzett ellenszenvem miatt nem kerestem fel. Ez utóbbit pedig Kossuth 1849 aug. 11-i viselkedésmódja váltotta ki. Kossuth Lajos ezen a napon lemondott a kormányelnöki tisztségéről, és ahelyett, hogy mint a honvédsereg főparancsnoka a csapatok élére állt volna, a katonai hatalmat Görgeyre ruházta és gyáva kutyaként megfutott az országból. Ez a viselkedésmód szerintem teljesen összeegyeztethetetlen a katonai becsülettel egy olyan ember részéről akit addig a nemzet bálványozott és a szabadság megtestesülésének tartott. Amit Kossuth csinált az ugyanolyan árulás, mint az aug. 12-13-i Görgey féle kapituláció, aki a parancsnoksága alá tartozó katonákat a világosi mezőre vezette, majd amikor az oroszok minden irányból körbevették a magyar csapatokat bejelentette. -Nos barátaim, látjátok körbe vagyunk véve.
33

40. Kossuth és Atatürk

Itt nincs mit csináljunk, muszáj megadjuk magunkat. Igen, mert ő tudta, hogy vágóhidra viszi a népet. A „Hadicsel”előre meg volt beszélve az osztrákokkal és az oroszokkal is. Ezért kellett elvérezniük a tehetséges tábornokoknak, emiatt kezdődött Haynau rémuralma. Mert Kossuh menteni akarta a bőrét és egy olyan vadmarhára bizta a hadsereget mint Görgey. Jobban tette volna, ha általános honvédő háborút hirdet és élére áll a hadseregnek. Egyetlen emberen műlott. Rajta. Törökország az első világháború után sokkal nagyobb kutyaszoritóba került, mert területéből mindent lefaragtak amit csak lehetett, a maradék háromnegyedet megszállták a franciák, az angolok, az olaszok és a görögök. a törökök egyszerre több fronton háborúztak mindenféle szedett vedett katonasággal akiknek semmi keresnivalójuk sem volt az országban. Harcoltak százszoros tűlerővel és mégis sikerült kiporolni az ellenség nadrágját. Igaz, volt egy kemény karakán Mustafa Kemal Atatürk Pasájuk, aki azt mondta  : -Eddig s ne tovább  ! Egy emberen múlott az egész. Egyetlenegyen. Nemhiába dicsőitik ma is annyira Atatürköt, a Törökök Atyját Törökföldön. Érthető  : a semmiből, a romokból, a kilátástalanságból, az esélytelenségből amikor már minden elveszett új országot teremtett. És ez az ország ma is megvan. Egy ilyen ember lehetett volna Kossuth Lajos, ha van benne egy kis tartás. Az ami Atatürknek sikerült egyedülálló a világon, sehol senki nem produkált ehhez hasonlót. A Törökök Atyja kivette az utolsó falatot az oroszlán szájából és országot teremtett rajta. Bámulatos  !Ezért kell szeretnünk és tisztelnümk mi is Atatürköt, mert igazán ránk férne egy olyan kiválló katonatiszt, politikus és államférfi mint ő volt.

Mindig is kényes téma volt a mellékhelyiségekről irni vagy beszélni, de úgy vélem ez szerves része életünknek és szo(a)rosan hozzátartozik a mindennapokhoz, tehát szükségesnek tartom megemliteni. A hagyományos pottyantós török vécét azt hiszem nem kell bemutatni, ugyanis már annyira meghonosodott, hogy akár hagyományos román illemhelynek is lehetne nevezni. De az igazi román WC mégsem ez, hanem a megkönnyebülészeti guggolda.
34

41. A román WC

-Hogy mi ez? Hát nem más mint a ház mögött, vagy a kukoricaföldön ásott gödör két karóval. -Hogy minek kell a két karó? -Egyikbe kapaszkodnak, a másikkal meg verik félre a kutyákat. Papir helyett kukoricacsutkát használnak, azonban ez sem akármilyen, hanem közös családi csúsza, mely madzaggal van a karóhoz kötve, mint otthon a telefon mellett a ceruza. Csak még nem tudom, hogy miként használják  : előlről hátrafelé mozgatva, vagy lentről felfelé ki-befele mozdulatokkal. Megtudakolni nem volt sem idő, sem mód, mert amikor megpillantottam elműlott minden szülési ingerem, ehelyett rámtört a tengeribetegség. A vállalkozókedvűeknek olténia, Munténia, Moldova és Dobrudzsa lerobbant, isten háta mögötti falvait ajánlom figyelmébe, itt még fellelhető ez a kuriozitás, amit fényképezőgép hiányában nem tudtam lencsevégre kapni, hogy az utókor számára megörökitsem. Ahhoz, hogy helyi szokás szerint ellopjam, nem volt bátorságom.

Az igazat megvallva sosem szerettem igazán a Karácsonyt. Egyrészt amiatt mert ország és világszerte milliónyi fát vágnak ki, hogy aztán pár nap műlva megunják és kidobják őket. Ültetni persze közelről sem ültetnek annyit, mint ahányat kivágnak. Karácsony táján nálunk is egyre több embert látni az utcákon, amint boldog mosollyal cipelik hazafelé a kissebb nagyobb fenyőfákat. Habár úton útfélen fenyőfaárusokba botlani, a környezetvédők egyre erélyesebb fellépéseinek köszönhetően a felhozatal nem olyan mint évekkel ezelőtt. Szerencsére. a tiltakozás jogos, mivel nálunk a már bevált módszer szerint a nagy nehézséggel és borsos áron vásárolt fenyőfák az ünnepek után a szemeteskukában végzik. Az még a jobbik eset, hogy a lejárt karácsonyfák halomba rakva hevernek a szemeteskukák mellett, de vannak olyan emberek is akik a lecsupaszitott fát egyszerűen kivágják az ablakon. Sajnos a pár nappal még körülrajongott karácsonyfák visszajuttatása a természetbe elég primitiv módon történik. A nyugati országokban már régóta kis földlabdás fenyőfákat árúsitanak, és megszokott dolog, hogy azokat hasz35

42. Fenyőfasors

nálat után visszaültetik a természetbe, hogy a következő Karácsonykor ismét elővegyék őket. És igy tovább évről évre, mig a fenyőfa akkora nem lesz, hogy méretei miatt már alkalmatlanná vélik szobai karácsonyfának. Igy kellene ezt nálunk is csinálni, de a megkövesedett szokások és a közöny miatt ez aligha megvalósitható. A parasztnak vagy az újgazdagnak nem kell a földlabdás törpe fenyőfa, mert nekik nagy, terebélyes és mutatós fenyőfára van szükségük. Mert az a menő akinek a legnagyobb, a legcsicsásabb, leggiccsesebb, legfényesebb, leggömbösebb, leggyertyásabb és egyben a legborulósabb is. A szomszéd Jenő bá is akkora fenyőfát vett, hogy kétrét hajlott a plafon alatt, el kellett vezetni a szoba sarkába mint a szobanövényeket. Blénessy Károly se rajongott tűlságosan a modern kor követelményei szerint diszitett csiricsáré karácsonyfákért. Igy ir erről 1936-ban  : „A karácsonyfa a múltban mézes süteményekkel, mézes bábfigurákkal volt diszitve, a ma szokásos csillogó értéktelen üveggömbök helyett. Mintha vérvörös lakkal kimázolt körmű, tépett szemöldökű, undoritóra kikent, s túlhajszolt testkultuszt mindenek fölé helyező korunkat jelképezné, hogy üres, semmitmondó, külső csillogás csupán az életünk. A mézestésztaipar letünt s helyét elfoglalták a a cukorkagyárak értéktelen készitményei. A tudomány fényesen bizonyitja, hogy a méz nemcsak a földkerekség legtáplálóbb eledele, hanem a legkitűnőbb gyógyszer a belgyógyászatban, s a sebészetben is. Mindennek dacára a szépen diszitett karácsonyfán nem található fel a méz, de a gyümölcs sem. A cukorkagyárak egymással versenyre kelve tetszetős készitményeikkel kiszedik kezeinkből kevés pénzecskénket. Munkájuk könnyű, hiszen a szent estén mindenki örömet akar szerezni szeretteinek s majmolja egymást, a beleket izgató, gyomorrontó, mesterséges édességekkel. Mi szükség van arra, hogy drága gyermekeink egészségét a valódi szeretet jegyében tegyük tönkre? Gyermekeink életéért aggódó nemes szülők, tegyetek kisérletet és meglátjátok, hogy jobb, olcsóbb, szebb lesz karácsonyotok, mint a cukorkásoké  !”

36

A Ceau világban mindenért sorba kellett állni. Hajnali ötkor felkeltünk, beálltunk az alimentára előtt kigyózó sorba és fagyoskodva vártuk, hogy reggeli hétkor kinyisson az üzlet. Aztán tovább vártunk, hogy meghozzák a tejet, és drukkoltunk, hogy egyszer az ajtón belül kerüljünk. Végül gombóccal a torkunkban reszkettünk, jaj nehogy kifogyjon a tej. Ami gyakran megesett. Futhattunk egy másik üzletbe, hogy ott is kiálljuk a sort a semmiért. Másnap már hajnali négykor keltünk és ha szerencsénk volt, akkor nagy nehezen megvásárolhattunk azt a nyomorúságos két liter tejet. Annak is a fele viz volt. De ezzel még nem járt le a versenyfutás, mert tejvásárlás után futottunk a kenyérsorba és igy tovább. Ha valaki elkezdte, hogy van tojás, a fél Tábor negyed szaladt a kicsipiac melletti zöld bódéhoz és kezdődött előlről a gyurakodás, furakodás. És veszekedés  : -Én már itt álltam  ! -Álljon bé a sor végire  ! -Ne pofázzon, nekem tartották a helyemet. Hogy aztán diadalittasan hazavigyük az egy főre számitott 10 tojást. Ennél többet nem adtak. Aki ügyes és okos volt, az vitte magával a családját. Ilyen vesszőfutás volt az élet nap mint nap a betevő falatért. Az emberek hajnalban keltek, sorba álltak, munkába mentek, felváltották egymást a sorban, hazafelé ismét sorba álltak, hogy egy kiló zöld banánnal megvegyenek két kiló büdös halat. Egyszer amikor már nagyon meguntam a sok sorbanállást, fagyoskodást, veszekedést és a többi társasjátékot, elhatároztam hogy kibabrálunk a várossal, az örökké lábunkra taposó, kenyérsorban nyakleveseket osztogató és minket gyerekeket hátraszoritó felnőttekkel. Szépen sorba álltunk vagy négyen a régi Tourinfo iroda helyén működő, kampóra akasztott disznólábairól hires mészárszék bezárt ajtaja előtt, majd úgy tettünk kibontott bevásárlószatyrainkkal, mint aki nagyon biztos a dolgában és húst akar vásárolni. A járókelők azonnal felfigyeltek a jelenségre és kérdezősködni kezdtek  : -Hoztak húst?
37

43. Hoztak húst?

-Még nem, de fognak. Az előbb kijött a mészáros és azt mondta, hogy hamarosan megérkezik a friss szállitmány. Egy teherautó belehajtott egy tehéncsordába és a felét kifasirozta. Azokat fogják kimérni. Erre az örömhirre sokan beálltak a sorba és már előre fenték a fogukat a pörköltvacsorára. Amikor már jó sokan voltak, akkor azzal az ürüggyel, hogy pisilni kell menni kiálltunk. Persze tartattuk a helyünket. Két óra múlva a Kossuth utca sarkáról meglestük őket. Még mindig álltak és vártak. De valami százan  !

Szimulánsként a temesvári katonakórházban töltöttem a telet. Nem volt nehéz dolgom, egy kis kórtörténet innen, egy kis diagnóziselmélet onnan, hozzá kevés kémia és fizika. Az eredmény három hónap szabadság frissen mosott ágyneművel, pizsamával, meleg ággyal, jó étellel, könyvekkel és magyar  ! ápolónővel. Maga a menyország annak aki most jött be a határról, le van fagyva a lábujja, piszkos és tetves, és elege van az örökké bab-lencse-makaróni-káposzta-rizs-krumpli reggelikből, ebédekből és vacsorákból. A sokféle szimuláns mellett akadtak igazi betegek is ebben a katonakórházban. Cukorbetegek, szivbajosak, epileptikus tünetekkel kinlódók és sérvesek, akiket éppúgy bevágtak őrségbe mint a közönséges bakákat. Nem is kell mondanom, hogy mind kivágták a taccsot. A kórtermemben volt egy baka, aki kinjában már azt se tudta, hogy mit szimuláljon. Lassan- lassan minden elhanyagolt betegségéből kigyógyitották amit otthonról hozott magával. Egy nap székletmintát kellett adnia. Igenám, de hiába nyomizott a budiban, nem jött semmi. A koma pánikba esett, majd megvilágosodott és a szomszéd vécécsészében füstölgő szarból vett mintát a pálcikával. Másnap a dokik egyik ájulásból a másikba estek és a nagyokost gyorsan bevágták a fertőzőre. Teljes diétát, beöntést, pirulákat sóztak rá, vették a vért és injekciózták. Két hét alatt ez a szerencsétlen szimulánskatona úgy lesoványodott, hogy amikor ismét elküldték székletmintát gyűjteni majdnem belesett a budiba. Nagy nehezen visszatették a mi kórterünkre, ahol aztán felváltva
38

44. Az okos katona

etettük, valósággal hizlaltuk. A sok, raktárból és innen- onnan összelopkodott édességtől, hústól, konzervtől és össze- vissza evéstől kikészült a hasnyálmirigye, és kezdődött minden előlről. Én már rég leszereltem, de ő még akkor is ott raboskodott a katonakórházban. Az istennek se akarták leszerelni, azt hitték, hogy szimuláns.

A tolmácsolás már ősidők óta hasznos és megbecsült foglalkozás volt, amit jól meg is fizettek. Manapság ez a szakma hatalmas fejlődésnek indult, megjelentek a többnyelvű tolmácsok, a szinkrontolmácsok és a tolmácsgépek. Aztán ezek a tolmácsok, hogy a mai felpörgetett globalizált világnak megfeleljenek, specializálták magukat olyan nehezen megtanulható nyelvekre, mint az arab, a japán és a kinai. És divatba jött a telefonos vagy internetes tolmácsolás. Egy nap engem is elhivott az egyik barátom, aki egy taiwani céggel szeretett volna üzletet kötni, hogy egyet telefonozzunk. A céget annak rendje és módja szerint fel is hivtam, de sehogy se tudtam szót érteni velük. Először is mert nem ismertem a taiwani dialektust, csupán a pekingit. Amikor megkérdeztem, hogy tudnak-e angolul, németül, franciául, olaszul, spanyolul, portugálul, japánul, oroszul és románul mindegyre nemmel feleltek. Végül már nem birtam tovább és megkockáztattam  : -Véletlenül nem beszélnek magyarul? -Dehogynem, hogyne beszélnénk  !Miért nem ezzel kezdték? -választ hallva majdnem hanyat estem az irodában. Majdnem úgy jártam mint a székely bácsi akit megszólitott egy gumidefektet szenvedett külföldi, és hét nyelven próbálkozott javitóműhely után érdeklődni. Azonban a székely nem értett egy szót sem. Erre a komája megböki a székelyt  : -Lád-e komám, milyen jó dolog, ha az ember sok nyelvet tud? . Erre a komája  : -Én látom, de mit ér vele, ha sehogy se tudja magát megértetni. Bezzeg, ha tudna magyarul. . .

45. Beszélnek magyarul?

39

Tizenhárom évvel ezelőtt a katonaságtól rövid szabdságot kaptam és úgy örvendtem, mint a pékkutya a zsemlének. Segesváron a Székelygőzösre várva összebarátkoztam egy hátszegi román fiúval. Zimbrunak hivták(Bölény). Ez a parasztkatona ahogy megtudta, hogy éhes vagyok, nem sokat teketóriázott, kibontotta a hátizsákot és pazar lakomát rögtönzött egy padra teritett újságpapirra. Épp otthonról jött és jól fel volt pakolva. -Együnk hát-mondta-ne sajnáljuk magunktól a falatot, mert az az igazán a miénk ami a hasunkon belül van. Először sajtot ettünk házikenyérrel. A kenyér elég rendes parasztkenyér volt, de a sajtnál éreztem, hogy a következő falásnál talán jön a gyapjú is. De mi nem hagytuk magunkat és gyorsan bekebeleztük a sajtot. Hiába na, az éhség nagy úr, az üres hasnak az parancsol leginkább, nem az izlés. Főételnek jött a csirke. De micsoda csirke  ! Szegény szárnyas úgy nézett ki, mintha a keresztes háborúból jött volna haza. Össze volt kaszabolva keresztül kasul valami bárddal egészen apró darabokra. A szakács nem nézet se csontot, se izületet, csak suppintotta. Lehet, hogy egy-két ujja azóta is bánja. Aztán ezt a csirkemosztalékot megfőzték fokhagymás vizben. Sok volt a szilánk, de az ilyen apróságokkal csak az törődik aki nem éhes. Ezzel még nem volt vége a lakomának, ugyanis desszert is lapult a román fiú hátizsákjában. Azazhogy nem lapult, inkább porlott, mert az utazás alatt jó apróra morzsálódott. Beválltunk volna tyúknak, ahogy szedegettük, csipegettük. Ezt a vacsorát cujkával öntöttük le, hogy mossa el a birkaszagot, mert hiába nyomtattam le a többi étellel, minduntalan feltörekedett a felszinre. Nem mindennapi étkezés volt ez a segesvári állomáson, de a legfontosabb az volt, hogy a román katonabajtárs mindenét testvérisen megosztotta velem. Nem fukarkodott az ennivalóval. Egyébként már sokszor tapasztaltam, hogy a román vendégszeretet nagyon hires, sokkal jobb mint a miénk, hiszen Tápiópiában a „véreink” még arra sem képesek, hogy egy pohár vizet adjanak Isten nevében, nemhogy vendégségbe hivjanak. Még a vizet is sajnálják tőlünk erdélyiektől, ha csak nem arról van szó, hogy belényuvasszanak.
40

46. Segesvári vacsora

Kovács melós volt a gyárban és valahol a ranglétra alján helyezkedett el a töltelékemberek között. Amolyan fuss ki-öblitsd ki munkakörben. Lett volna alkalom a felemelkedésre, de Kovács lusta volt tanulni, ezenkivűl ivott, nőzött és kártyázott. Ez nem lett volna olyan nagy baj, hiszen mindenki hódol holmi emberi gyengeségeknek, de Kovács megbizhatatlan volt. A kollégák szerint ráadásul notorius hazudozó is. Ezenkivű állandóan elkésett. Ezek miatt aztén nem emelték ki, és megmaradt töltelékembernek, hiába teljesitette 300%-osan a normát. Egy nap megint elkésett, a mérges csoportvezető nem is állt vele szóba, egyenesen a mesterhez küldte. A mester meg se várta, hogy Kovács kinyissa a száját máris ráförmedt  : -Elkéstünk, elkéstünk? Lám mit talál ki a mentségére, maga későnkása  ! Kovács már pocsékká gyűrte a kalapját idegességében, azt gondolta, most aztán tényleg kirugják, de aztán gyorsan feltalálta magát. -Ó hagyja el mester úr, képzelje mi történt velem ma reggel  !Van két disznóm, az egyik 400, a másik 600 kilós. Ma reggel ahogy a moslékot adám be, a két disznó összeverekedett, s mire észrevettem a 400 kilósnak a dereka megrepedt, s a zsir kezdett kiduvadni a véres májassal együtt. Mire nagy gyorsan a káposztáshordóról az abroncsot lefeszitém és rápászitám, hogy a disznó valahogy karácsonyig kitartson, a buszom elment vala  ! -Na jól van Kovács, menjen vissza a padjára és fogjon neki valaminek, ne hazudjon itt akkorákat  !-szólt a mester és bement az irodába. -Méghogy 400 és 600 kilós disznai vannak a gazembernek. Jézus Mária  ! Én mindjárt megbolondulok  !

47. Hazudós Kovács

Alig vártam már, hogy dédapám befejezze az ebédet, s ahogy letette a kanalat előrukkoltam  : -Apó, magának Péter bácsi barátja? -Igen, fiam.
41

48. Kérés

-Akkor többet ne barátkozzon vele, mert nem engedte, hogy felüljek a nagy piros lovára  ! Akkor múltam ötéves.

Ha az embereket megkérdezzük, hogy mikor van a születésnapjuk többnyire azt a napot számitják amelyik hajnalán, delén, estéjén vagy éjszakáján napvilágot láttak, magyarán kibújtak az anyaméhből. Jómagam épp ellenkezőleg vélekedem a dologról. Az igazi születésnap nem az anya terhességének utolsó napját jelenti, hanem a foggantatás napját, óráját és másodpercét. A világra születés ekkor kezdődik a női és férfi ivarsejtek egyesülésével. Ekkor keletkeztik az élet, mire egyesek lekicsinylően, azt mondják, hogy csak embrionális, kezdetleges ebihal állapot, de valójában az ebihal élet is egy gondolkodó élet. Jó, hogy ezek a gondolatok nem világmegváltó gondolatok, és csupán a növekedést, a fejlődést szorgalmazzák, de igaz gondolatok a javából  ! Számitásaim szerint tehát én nem 1975 jan. 4 én születtem, hanem 1974 május 22-én. Annyira túltengett bennem az életerő, hogy a megszokottól eltérően hamarabb a napvilágra kivánkoztam az én kis egyszemélyes bolygólakásomból. Most meg itt vagyok  !

49. Születésnap

Gyermekkorom óta utálom a kutyákat. Nem, nem azért mert félek tőlük, de azért sem mert a kora ifjúságomban történt megharaptatások kitörülhetetlen nyomot hagytak a lelkemben. Az utálat oka másutt keresendő. Először is itt vannak a mániákus kutyabolondok. Elmész hozzájuk vendégségbe, hát az ágyon, ágy alatt mindenütt kutyák hevernek, és alig léptél be máris lerohannak. A nagyobbak egyből bedugják az orrukat a seggedbe, a kissebbek a slicced körül szimatolnak, mig a kis piszlit már észre se veszed aki a lábad szárára akaszkodva köpüli a kutyatejet frissen vasalt nadrágodra. Pfúj  ! Kutya kutyánszky, de ez még mind semmi, mert alighogy lehántod magadról a dögöket, máris teli tüdővel szivhatod a kutyaszagot, a levegőben szálldosó kutyaszőrt és atkát. A gazdinak mindez természe42

50. Utálom a kutyákat

tes, az is, hogy a kutya az ágyában aludjon. Csak azon csodálkozik amikor a gyerekei férgesednek, sápadoznak, vakaróznak és az óvó nénik méteres anakondákat halásznak elő a kölykök bilijéből. Ebédnél a gyomrod fordul ki. Az ebek ott lábatlankodnak az asztal körül, a kis piszlit még oda is ültetik az asztalhoz. Egy falat a kis piszlié, egy a gazdié. Utána puszi. Ugye milyen cuki? Azt a kutyafáját  !Döglégy Zoli is összenyalatta a pofáját a kutyájával, ráadásul egy tévéműsorban. Ezek szerint amikor senki sincs otthon meg is kamatyolja. A sokat hangoztatott kutyahűségre pedig nem sokat adok. Mert kutyából nem lesz szalonna. Legfennebb kutyaszalonna. Nincs az a kutya amelyik ne engedne a 21-ből, ha friss borjúmájjal kinálják. A dögöknek még a vizük is megcseppen örömükben egy finoman szagló halfasirt, egy karika szalámi, egy szelet lókolbász vagy egy velőscsont láttán. Hogy a kustifaszába ne lenne kitűnő védelem egy rúd szalámi? Mondjuk vivóállásba helyezkedve. -En garde  ! Aller  ! De még nincs vége. Mielőtt ebek harmincadjára kerülnél, még a legvérszomjasabb szelindeket is kezes báránykává változtathatod, ha egy tüzelő szuka valagához mártott rongyot dugsz a pofájába. A betörők módszere ennél kifinomultabb. Ők kutyaszarral szoktak cipőt pucolni. Ez igen hatásos módszer, mert még a szomszédok kutyái is odajönnek ismerkedni, barátkozni. A kutyaszaros cipő olyan mint egy hirdetőoszlop. Minél több rajta a kutyaszar, annál nagyobb a siker. Előbb hagyni kell, hogy a kutyák letegyék a névjegyüket, csak ezután lehet nekigyűrkőzni a páncélszekrényeknek. Apropó kutyaszar. Ez a legutálatosabb, legvisszataszitóbb dolog a világon. Tápiópia Giccsmagyariában minden utca kutyaszaros. Még a játszóterek is amelyeket eredetileg gyerekek számára épitettek alá vannak aknázva kutyagumival. Alig lépsz egyet kettőt, máris hangtompitós a cipőd. Állitólag a menyországban ilyen a járás, ilyen könnyed, rugalmas, puha és büdös. Az utcán heverő gazdátlan kutyagumikat a kedves gazdik fejéhez kellene vágni. vagy megetetni velük. Mert drágalátos kutyájuk eme bű43

zös corpus delictijét úgy otthagyják, mint a kutya a szarát. Japánban mindenütt ott a tábla a lapátot vagy nejlonzacskót tartó kutyulival. Aki nem takarit, az fizet. Láttam, hogy sokan kézre húzott nejlonzacskóval koslattak kutyájuk nyomában és lesték a potyadékot. Gondoljuk csak el milyen undoritó felmarkolni a reggeli órában még füstölgő, friss, puha kutyakolbászt amúgy hentesmelegen  ! Brrrr  !a kutyatartó mind perverz. Mint Veres úr is, a szomszéd. Évek óta a kutyájával sétafikál esőben, hóban, tűző napsütésen. Inkább fogna meg egy könyvet és tanulna valamit, vagy vinne el egy nőt az étterembe vacsorázni. Ez még mindig jobb, mint a kutyájával összeragadva számolgatni a sarokköveket. Egyszer megkérdeztem, hogy szerinte melyik változat a helyes  : Kutyának a veres fasza, vagy veres fasza a kutyának? Úgy feldühödött, hogy meg akart haraptatni azzal a korcscsal. Szerencsére az éppen heti nagytakaritást végzett a lába között, s úgy belemelegedett, hogy nem akart engedelmeskedni semmilyen parancsnak, rángatásnak. Utálatosak ezek a kutyák. Ha rájuk jön a kangörcs, akkor nem birnak magukkal. Ráugranak emberre, állatra. Amikor a tanyán dolgoztam megfigyeltem, hogy a tanyásgazda nagy farkaskutyája rendszeresen kényszergette a malacokat. A fűszeres kutyája meg a szomszéd macskájának esett neki. Azon se csodálkozzunk, hogy a felnőttfilmek kutyaszárjai enyelegnek az önmagukból kivetkőzött, nőknek már nem nevezhető szukákkal. Szép egészséges nők nem szégyelnek nagy juhászbundikkal takarózni a kamera előtt. De a mai liberális világban ez a divat. A modern és felvilágosult nőknek már nem elég a leszbibiszex játékok, a gruppenheccek, a követendő példa az, ha valaki nem a postással vagy a tejesemberrel kefélteti ki azt a kis lyukas selejt prémdarabot, hanem egyenesen valami szoknyapecér vadorzó vadászkutyájával. Ebugatta  !Ez aztán az élvezet  ! Mindig gyanúsak voltak nekem azok a nők, akik incifinci kis puncunyalókat vagy nagy kanikat sétáltattak. Itt valami biztosan nem stimmel. . . . Utálom a kutyákat  ! És azokat is akik gyerek helyett kutyát tartanak és mindent megadnak a büdös dögöknek. Unom már, hogy a nyálas filsztárok kutyákat ajnároznak és rettentően fel vannak háborodva, ha
44

a sintér befogja és agyonveri azokat az ebeket amelyek kisgyermekeket vagy öregeket marcangoltak halálra. Miközben emberek éheznek világszerte, nyomorognak a kis nyugdijukkal, vagy úgy halnak meg, hogy nincs aki adjon nekik egy pohár vizet. Addig a kutyák nagyokat zabálnak, fodrászhoz, állaorvoshoz, maniküröshöz járnak és sokszor többet érnek mint az ember. Koreában, Kinában és Vietnámban kissé más a helyzet. Ott a sült kutya nemzeti specialitás. A legutóbbi olimpián be is akarták záratni a kutyás éttermeket, nehogy a külföldiek fejfájást kapjanak, csakhogy olyan ribillió tört ki, inkább békén hagyták a vendéglősöket. Egyébként a svájciak is eszik a bernáthegyit a hegyi falvakban. Csak titkolják. Semmi bajom a becsületes kutyaházban lakó házőrzővel, a bátor vadászkutyával aki leszedi a medvét a diszvendégről, a derék birkaterelővel vagy ügyes nyomozókutyával. Szerintem a kutya, az legyen kutya, de kutyának kint a helye, nem a házban, vagy az ágyon  ! A kutyafáját  !Vagy a kutyaúristenit  ! Utálom a háromlábú kutyákat. Mint ahogy a keritések és a fák is utálják a dögöket. Mert mindent összeronditanak. A muzulmánok se véletlenül mondják valakire, hogy köpek, vagyis kutya. Ez a legnagyobb sértés. Nem teve, szamár, ökör, marha, öszvér, ugyanis ezek a háziállatok elismert és megbecsült tagjai a gazdaságnak. Szorgalmas, becsületes és erkölcsös állatok. Mig a büdös és semmirevaló kutya egész nap döglik a vackán és hizelgésből él meg. Egy darab csontért eladja a gazdáját is. Nem is ártana összeszedni az összes kutyát és fellógatni a gazdáikkal, s azok disznaival együtt. Mert összeillenek. Ez lenne aztán a meglepetés. Fellógatni a kutyafejű árulókat, a hazug kutyákat, a saját falkát, fajtát, házat(hazát) megugató korcs ebeket, a hazug nagykutyákat, a disznófejű nagyurakat, a vaddisznótokájú pénzeszsákokat akik a nép zsirján hiztak kövérre. Tél túl Schweinehundokkal (disznókutyákkal) tarkithatnák a sort. A disznókutya egy csodálatos zoológia rejtély, a legutóbbi 18 évben kitenyésztett új állatfajta. Hazátlan, szivtelen, magyartalan vadkutyák, nemzetáruló vérebek, hazug kutyák, hitetlen kutyák és részeges disznók
45

kereszteződésőből született. A disznókutya a fajparasztból lett újgazdaggal, a vadkapitalistával, a korrupt erdélyi politikussal és a tápiópiai giccsmagyarral meg a globalizált világuralkodót kiszolgáló pitizővel farkcsóválva lesik a koncot. Minket. A dolgozó, verejtékező, áldozatokat hozó, számtalanszor megtagadott és semmibevett kisembert, akinek munkájából dőzsölnek Én mondom. Akasszátok fel a nagykutyákat  !

Pupu Jóska-noha a neve igencsak cigányosan hangzott-nem volt cigány. Olyan fehér volt, mint te vagy én. Persze másnaposan még fehérebb. Nos, ez a Pupu Jóska pincérként dolgozott a Csaplárosban. A Pupu nevet onnan kapta, hogy amikor vitte kifelé az ételeket mindig igy búcsúzott a szakácsnéktól  : -Na akkor pá, pu, pu  !-vagyis puszi, puszi. Ezekből a puszi-puszikból lettek később a pu pu-k, mivelhogy a tálalóasztaltól az étterembe nyíló ajtóig csak pár lépés volt, emiatt Pupu Jóska kénytelen volt rövidíteni, hogy mondókáját ne vágja el az ajtó. A sok pupu miatt rajta maradt a Pupu név, később már a fél város így szólította. Emlékszem, egyszer Pupu Jóska a szokottnál is fehérebben jött hátra a konyhába. -Mi van veled, pajtás? Buliztál az éjjel? - kérdeztem. -Á, dehogy. Csak az előbb bementem a férfivécébe terepszemlét tartani, hát valaki úgy összehányta a helyet, hogy még a falon is egészbe lenyelt, megrágatlan pityókadarabok voltak. De a hús, az a félig megrágott hús, az a legborzasztóbb. Mert, ahogy az a félig megrágott hús kinézett, attól a gyomrom nekem úgy felkavarodott, hogy, ha nem adsz valami lélekerősítőt, összerókázom a konyhádat. -Ezer örömmel-nyúltam a hűtő háta mögé a narancspálinkáért - de ülj le, te Jóska, mert, ha nem, viszeres lesz a lábad.

51. Pupu Jóska

46

A boritón látható fénykép egy hirtelen improvizáció eredménye .Épp Erzsébetvárosban tartózkodtunk fotós ügyben,s míg én a készleteket hordoztam egyik templomsarokból a másikba meg drukkoltam a modell kislánynak, hogy jól sikerüljenek a képei, mert az időjárás némileg beleszólt a forgatókönyvbe, addig virtuóz fotós barátom kihasználta az alkalmat és a semmiből – némi töltelék felhasználásával- megalkotta a Főnök c.képet.Sokak szerint annyira eltalálta, hogy bátran szerepet válallhatnék a Blöff c. filmben. De nézzük csak ,mit irtak a kritikusok: Értékelés: Szia! Lehetne szocio is. Előtérben az uzsorás, háttérben a kizsákmányoltak. Kemény kép. Kicsit mintha életlen lenne a Főnök. Nagy grat! A fotós hozzászólása: Jól látod, egy kis társadalomkritikai megfogalmazásra is alkalmas. Köszönöm szépen. BUÉK Értékelés: erről a képrol a blöff ugrik be,a főnök batran szerepet vállalhatna, máskepp nagyon penge A fotós hozzászólása: Igen, említették páran az összefüggést. Köszönöm! BUÉK! Értékelés: Szia Botond! Nagyon szívesen! Szeretem nagyon a képeidet, és szeretnék többet is látni ha lehet:) A képed abszolut hiteles és életképes, karakter el lett találva.
47

52. A főnök

Remek szerkesztés, nagyon tetszik, ahogy a háttérbe belekomponáltad a családot! Gratulálok! Üdv! Máté A fotós hozzászólása: Szia Máté! Örülök a pozitív véleményednek. Üdv. Botond Értékelés: Szeritnem ha messzebbről fotóztad volna, kisebb mélységélességet elérve, jobban fókuszban lenne a főnök. Ha mindenképp közelről akartad akkor meg hiányoznak a lábak. Amúgy jó pillanatot ragadtál meg. A fotós hozzászólása: Köszönöm az értékelésed. Ha messzebbről fotóztam volna, nem domborodna ennyire a fő figura. Ez így volt kézenfekvő. Ha elkezdek rohangálni, ők is szétszaladtak volna. Értékelés: Nagyon szívesen :-) A fotó tele van kontrasztokkal. A főnök az előtérben a maga jól látható egzisztenciájával,magabiztosságával, anyagi és kapcsolati hátterével. A háttérben meghúzódó anyáról kisgyermekével viszont pont az ellenkezője mondható el. A perspektívának köszönhetően hősünk nagynak, míg háttérszereplőink kicsinek tűnnek. A fotó tartalmi része sokkal több mint első ránézésre azt gondolhatnánk. Nekem is többször kellett nézegetnem mire összeállt a kép. Szerkesztés: A fotó szűk. Ha már térdben vágtál (ami nem baj) an�nyival hátrébb lábzoomoltam volna, hogy a felső boltív teljes legyen. Így a leghátsó szereplők nagyobb teret nyernének ezzel is növelve a kép mélységét.
48

Jó kis fotó ez! Még ha nem is látszik első blikkre annak! Üdv QQ A fotós hozzászólása: Egyébként életben is ez a helyzet. Koldusok hada ad jutalékot az ilyen gengsztereknek, ami azért nem kis pénz még akkor sem, ha napra lebontjuk. Kemény csávók ezek, kemény kezekkel irányítják a kis birodalmukat. A háttérben meghúzódó anya a gyermekével is koldus, a zenész is, és a mellette álló nő-lány-asszony (nem tudom) is koldus. Ha adsz nekik, ezek a majmok úgyis elszedik tőlük. Ördögi kör. Nem nagyon tudtam ott abban a pillanatban választani a nézőponton, elkapott pillanat, senki nem tudott reagálni. Cserébe viszont kellett egy autós piruettet nyomnom a vizes kockaköveken, így egyenesben voltunk. Köszönöm a véleményezést. Üdv. Botond Értékelés: Egyébként Borisra nem hasonlít szerintem, talán a fiatal Boriszra:) Az én kedvencem egyébként Török, Golyófogó Tony, meg Bunkó. A fotós hozzászólása: Borisz csak úgy beugrott, mert tetszett ez a beszólás. Igen, inkább a cigánybanda valamelyik tagja. Ez az ember egy átváltozóművész, hihetetlen mennyi arca van. Értékelés: Na ez bejön, durva a fószer. Kicsit olyan pénzbehajtós, kicsit stricis (remélem nem rokon:D) és ahogy néznek a háttérben, erőteljes kontrasztot ad. Ja és igazán nincs mit! A fotós hozzászólása:
49

dzsukerojjá má. Nem rokon, de jól ismerem. De te már láthattad őt. Nem ugrik be? Még egyszer köszi mindent. Üdv Botond Értékelés: ő is biztos csípi a kutákat! vicces :) A fotós hozzászólása: Ő penge Borisz, vagy másnéven golyóálló Borisz. Ferde akár a szovjet sarló, és kemény mint a keresztbetett kalapács. :) Értékelés: Hat, siman befert volna pl a Bloff szereploi kore... Karakteres arc, jellegzetes korites, remek kep... Ezuton gratulalok a jubileumodhoz is! :) A fotós hozzászólása: Hihetetlen fazon, nekem elhiheted. Köszönöm szépen

50

Második könyv

Kukuri és a többiek

51

Városunk mexikói vendégjátékosa így olvasta a Csaplárosban a 2009-es kertészeti kiállítás szórólapját  : -Székelyudvarhely, Küküllőparti park… egésznapos szakmai konferencia…. bonsai, kaktusz…. -Kaktusz? ? . . . . . tequila? . . . . Carramba  ! Vamos muchachos  ! Fiesta van a parkban  ! Eviva Mexico  !  !  !

1. Pedro, a mexikói

Mózsi bá favágó volt Felsőpintyófalván. Vagy ha jobban tetszik, akkor bognyeső. Mert arrafelé a fák és a medvék országában így hívják az erdőkitermelőket. Mózsibá miután reggeltől estig döntötte, vágta, hasította, galyazta a fákat, fejszével és druzsbával rongálta az erdőt, hogy megélhessen és családja asztalára kenyeret tehessen, esténként munka után be-benézett a falusi kocsmába egy sörre vagy egy unicumra. Ezek a betérések egy idő után menetrendszerüen ismétlődtek még vasárnapokon és ünnepnapokon is. Az öreg olyan pontossággal érkezett, mint egy kakukkos óra. Egyik este jól bészipkázva lükkent be Köpködőbe, ahol részegségére hivatkozva nem akarták kiszolgálni. -Nem adtok? . . . néköm, aki mindön este itthagyom a pénzöm, néköm nem adtok?   !. . . na, megájjatok az anyátok gyilkos keservit  !-s azzal elrohant. Egyenesen haza a csürbe, elé a druzsbát, gyorsan benzint bele, s vissza lóhalálában a Köpködőbe. Ott begyújtotta a láncfűrészt és neki a pultnak, asztaloknak, székeknek, lambériának. A vendégek és a személyzet amikor ezt meglátta, eszét vesztve menekült kifelé. Amikor már az egy asztal és szék kivételével mindent összeszecskázott, Mózsi bá maga elé tette a pöfögő láncfűrészt, felvett a földről egy üveg épen maradt Unicumot, az asztal mellé húzta a söröshordót, és elkezdett inni. De úgy, mint aki italba akarja nyuvasztani magát. A Köpködő előtt közben nagy tömeg gyűlt össze, kijöttek a milicisták és a maszkosok is, akik a kíváncsi és nevetgélő falusiak gyűrűjében fegyverrel a kezükben reszkettek, mert hiába voltak többszö52

2. Székely virtus

rös túlerőben, a szétvert kocsmába csak akkor mertek bemenni, amikor a druzsbából kifogyott a benzin és nem hallatszott ki egyéb, mint Mózsi bá hortyogása, aki tökrészegen aludt az asztal alatt. Bár az aznap esti kiruccanásra Mózsi bának nem csak a két tehene ment rá, hanem egypár foga is, az eset nagyot emelt a tekintélyén. Miután hazakerült a falubeli boltosok és vendéglősök megkülönböztetett figyelemmel szolgálták ki, ha esténként munka után benézett hozájuk. De hogy a falubeli két milicista miért kérte áthelyezését egy Bákó melletti faluba, arról csak találgatni mertek a kapuk előtt üldögélő, pletykálkodó öregaszonyok.

Szovátán van egy kalandos nevű bár amelyben az égvilágon semmi, de semmi nincs ami a vadnyugatra emlékeztessen, ennek ellenére Cowboy bár a neve. Állítólag azért, mert egy részeg paraszt fogadásból becsörtetett a nagy szürke lován, s cowboykalappal a fején whisky után kezdett ordítozni. Közben addig s addig farolt elé s hátra, hogy a berendezés felét öszetörte a lova. Később ugyan gyalogcowboyt csináltak belőle a kiérkezett milicisták, verést is kapott, de hatalmast, ennek ellenére az estnek híre ment, és még a szomszédfalusiak is cowboy bárnak nevezik a kocsmát, ahol az eset után elkezdtek whiskyt árúlni és a tulajdonos még egy rodeós fabikát is beszerzett a játékautomaták mellé, hadd szórakozzanak a vendégek.

3. Cowboy bár

Hol volt, hol nem volt, még az óperencián is túl, volt egyszer egy japán, aki egy nagy parti után hirtelen felindúlásában úgy döntött, hogy Tündérországba költözik, sőt egyenesen Döbrögivárosban fogja leélni hátralevő életét. Az elhatározást tett követte, s a mi japánunk tartósan berendezkedett a Béke utca 8 alatt. Szobrászkodott, dolgozatokat írt és faluról falura járva néprajzi anyagot gyűjtött. Egészen addig, amíg be nem köszöntöttek a téli hidegek, és a mi japánunk fázni, dideregni nem kezdett a lakásában, ahol a tulajdonos egyszerűen megunta a KÖMK pocsék melegvíz- és fűtésszolgáltatásait s egyszerűen levágta a csöveket. Újat szerelni azonban még nem volt se pénze, se ideje,
53

4. Hai, domo

ígyhát a japán albérlő annyitt fagyoskodott, mint anakelőtte egész életében. Egy darabig tűrte, tűrte, de aztán már tovább nem tűrhette és elment a város egyik árúházába villanymelegítőt venni. -Konnichi wa  ! -köszöntötte az eladót- aki valószínűleg eddig még nem látott japánt a városban, mert még köszönni is elfelejtett. -Egy melegítőt kérek - folytatta a japán, s erre rásóztak egy ütött kopott dobozba zárt használt rezsót. De ezt is csak két nap múlva fizethette ki, mert a rezsósbótban egyszerűen nem találták az árjegyzéket. -Hai domo. Wakarimashita. -szólt a japán udavriasan. Két nap várakozás után végre átvehette melegítőjét, de öröme azonban nem tartott soká, mert a melegítő pár nap múlva bedöglött. Futott vissza hóna alatt a rezsóval, kezében a garanciapapírral, de úgy fogadták, mint a kutya a macskát szokta. A december eleji sürgés -forgásra hivatkozva azt mondták neki, hogy kicserélni most nem tudják, se megjavítani, de jöjjön vissza két nap múlva. Ezen rendkívűl elcsodálkozott a japán, hiszen Japánban bármikor szívesen látják a vásárlót, s azonnal megjavítják, kicserélik a meghibásodott terméket, elnézést kérnek és kifejezik a sajnálatukat, vagy ha kell, akár le is mondanak, csakhogy megnyerjék a kliens bizalmát. -Domo arigato gozaimashita -hajolt meg a japán, majd fázósan ös�szébb húzta magán a kabátot és hazament. Két nap múlva  : -Jajj, még nem javították meg, de…. -Hai, domo  ! Egy hét múlva  : -Még nincs készen, de hamarosan…. -Hai, domo  ! Két hét múlva  : -Jöjjön vissza holnapután  ! -Domo arigato  ! Holnapután még mindig nem történt semmi, csak az eladók paprikázódtak fel, hogy mit okvetlenkedik itt ez a vágottszemű ebben a karácsonyi hangulatban, amikor még az eladók se bírják a rohamot, nemhogy a szervíz. De a japán nem paprikázódott fel, mert nem szerette a csipőspaprikát, ezért úgy döntött, hogy ahelyett, hogy melegebb éghajlatra küldené az eladókat, inkább ő utazik el Antalyaba. Ráadásul ott tél sincs és a helybéliek tenyerükön hordozzák a vendégeket. Távozás előtt még ennyit
54

mondott  : -Én kitűnően értem az önök szivből jövő javaslatát, de sajnos nekem más a helyzetem, ezért nem vizsgálhatom a problémát a kellő megvilágításban, ám feltétlenül gondolkodni fogok e cég alkalmazottainak a hozzáállásán, s ezért a közeljövőben eltekintek attól, hogy itt vásároljak és igénybe vegyem a szolgáltatásaikat. Ha pedig tavaszra sikerűl megjavítani a melegitőmet, akkor süssenek szalonnát rajta, úgy is nemzeti eledel a szalonna errefele. Jó étvágyat kívánok hozzá  ! Azzal meghajtotta magát és lelépett. Az eladók viszont úgy maradtak, mint a fogászaton.

Udvarhelyi tévés szerkesztő úr  ! Műsorismertetés közben más zenét is szeretnénk hallgatni a helyi tv adón esténkent, nem csak a Szomorú vasárnapot. Ettől a nyavalygó, síránkozó, örök veszteseknek való „magyar slágertől” már hányingerünk van. A hiradó utáni licsi-locsi műsor helyett valami okosat, tanulságosat, nevelő jellegűt és szépet közvetítsenek, sugározzanak. Nem hisszük, hogy csak giccsparádére van igény. Vagy szándékosan butítják a tévénézőket? Azért nézzük a városi tv adásait, mert lokálpatrióták vagyunk, de úgy tűnik, hogy melléfogtunk. A tévetársaság ugyan biza mivel szolgállja a nézők érdekeit, milyen építőmunkat végez, ha igenytelen műsorokkal, szubkultúrával mossa az agyunkat? Akkor inkább nézzük az olasz, francia és német adókat.

5. Albert írta

Italok  : Bloody Mary Virgin Mary Spermi Blossom Red Line Pussy Foot Nigger Kiss Virgin Golden Margarita Screaming Orgasm

6. Erotikus étlap

55

Sex Libre Sex on the beach Erotica Reggelik  : Francia reggeli Székely szusi  : meztelen női testen kolbász, szalonna, túró, hagyma, paprika, paradicsom és házikenyér Melegszendvics Román pizda túróval Biomiccs Előételek  : Szivárványos nősziromsaláta francia öntettel Füstölt nyelv keménytojásokon Asszonyköldök olajbogyóval Szakácskolbász hentesmelegen bevert tojásokkal Levesek  : Paráznabillegető leves Tejleves Főételek  : Halételek  : Fekete szőrőskagyló tejszínmártásban Vénuszkagyló asszonygyönyör módra-kéjhabbal Pácolt sellőszirom barnamoszaton Húsételek Vágyakozás melege tál
56

Legényjava parasztosan Husimusi Csirkemell tokban, ahogy a pék szereti Asszonypúpok Cigánypecsenye vadász módra Cuncimókussült Betyárcombok Desszertek Házi pánkó Négercsók Túró Rudi Tejfölös palacsinta Tejbepapi Tojással töltött lepény jóasszony módra

Zolti vadgalambfalvi ífjú legény miután félig púposra dolgozta magát Magyarba, egy nap szükségét érezte, hogy közelebbről is megismerkedjen a pesti építőtelep mellett lakó lánnyal. Az ismeretség összejött-sőt még másegyéb is- és minden a legnagyobb rendben volt. Alig egy év múlva Zolti arra gondolt, hogy milyen jó lenne egy kicsit hazavinni a Zsanettet és bemutatni a rokonságnak. Neki meg elmutogatni a környék nevezetességeit, kezdve a Rák tavával egészen a Gyilkos tóig és a Békási szorosig. Ígyhát hazautaztak Vadgalambfalára. Az első reggelen megkérdezte  : -Mit reggeliznél szívem? Van finom füstölt kolbász, szalonna, túró, hagyma, paradicsom, paprika, édesanyám sütött pityókás házikenyeret, de lehet vinetát és zakuszkát is enni, Berci sógor pedig az imént fejte meg a bivalyokat. Ihatsz finom bivalytejet is, ha akarsz. Nos? ? ? -Én ilyesmihez nem vagyok szokva-felelte álmosan a leányzó-otthon sajttal, sonkával, gombával töltött, mandulában panírozott rántott pulykamelltallérokat szoktam reggelizni hasábburgonyával és cézár57

7. Feleségjelölt Magyarból

salátával. -Különben is diétázom  ! Ezek után nem csoda, hogy Zolti vadgalambfalvi ífjú legény Zsanettkéje még aznap összecsomagolta a holmiját és az első busszal visszament Pestre. A kapcsolat felbomlott és Zolti házassági szándékának is lőttek. Örökre.

Egyik könyvem borítójának hátlapján ezt írja  : ”E mű szerzője, Berecz Edward Albert Heinrich Maximilian-jelenleg gasztronómiai szakíró és szaktanácsadó-, aki az évek hosszú során át a francia, az olasz, a német, a japán és kínai konyhák és felszolgálási irányzatok minden ágaiban teljes jártasságot szerzett, s akinek neve és tökéletes szakismerete ezennel kezeskedik arról, hogy könyve meg fog felelni rendeltetésének stb, stb, stb… Ennyi sok világjárás és tapasztalat után legkedvesebb ételeim továbbra is a régi megszokott paraszti eledelek maradtak. Mint például  : -dögasszonleves, vagyis köménymagleves, fokhagymás libacsontleves, szabógallérleves, pityókatokány, spenót tűkörtojással, tökfőzelék bundáskenyérrel, túrós puliszka, szilvás gombós és palacsinta. Azt hiszem, az elkövetkező esztendőkben még sok osztrigát, homárt, kaviárt, polipot, szarvasgombát, fecskefészeklevest, cápauszonyt fogok kóstolgatni, de ettől függetlenül szívem csücskét ezután is fenntartom az igenkedves régi paraszti eledeleknek.

8. Legkedvesebb ételeim

Két juhász találkozott legeltetés közben. -Aggyonisten Kovács komám  ! -Fogaggyisten jó komám Benedek  ! -Hogy telik a nap? -Há csak telegetik. -Nekem is unalmason. -Nosza barkóbázzunk  ! -Igazad van komám  ! -Pöndörödik?
58

9. Modern pásztorok

-Igön. -Kondorodik? -Igön. Csavarodik? -Há hogyne? -Tekeredik? -Igön. -No akkó, az a dezexiribonukleinsav lesz komám  !-rikkantott fel az egyik. -Nem tanáltad el komám, me én a kromoszómára gondótam  !

Eddigi életemben sok országot bejártam, sok emberrel találkoztam, köztük voltak olyanok is, akik nem mindennapi névvel voltak kénytelen élni a világban. Mint például Szopos, Geczi, Elvis, Vinetú, Wurm(hernyó, nyű), Loch(lyuk), Knoblauch(fokhagyma), Ferenc József és Rákóczi Ferenc. És így tovább. Legutóbb Székelyudvarhelyen karate edzőtábor és vizsgáztatás volt amelyre japán mesteredző volt a meghivott. Az ő felügyelete alatt ment a firundcváncikolás. Én voltam a tolmács, nekem kellett szólitanom a vizsgára jelentkezőket. Amint a listát olvasom feltűnik egy név  : Scheiss Pavel. Eleinte azt hittem, hogy valaki viccelődik és elírták a listát, de amikor a nevetéssel küszködve többszáz ember füle hallatára beolvastam a Szar Pált, csodák csodájára jelentkezett egy brassói purdé, olyan barnán, mint ahogyan Vulcanus műhelyéből szélnek eresztették. Őt nem zavarta a Scheiss, valószinűleg nem is értette, hogy mit jelent, de garantálom, hogy a furcsa nevek bajnokságán első díjat nyert volna vele.

10. Szar Pál

Nagymagyarország Szentistváni Magyarország Magyarhon Szűz Mária országa Tündérország

11. Magyarország neve 1918 előtt

59

Jómagyarország Szépmagyarország Anyaország Édeshazánk Magyarország

Csonkaország Magyarba Giccsmagyaria Tápiópia Fingary Tótország Gyurcsányia Birkaország Táposország Yehuföld 93. 000 négyzetkilométeres kis tyúkszar

12. Magyarország neve napjainkban

Aki étteremben dolgozik, az szokva van a hülye vendégekkel, a vadabbnál vadabb kívánságokkal és a furcsa rendelésekkel. Az utóbbi 15 évben én is sok olyan esettel találkoztam, hogy nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek. Azonban ma délben valaki feltette a koronát a hülyeséghalmazra  : vasárnap nevében bundáskenyeret rendelt ebédre. Már elképzelni se tudom, hogy mi következik ezután. 10 perc múlva  : -De tudom  ! Egy újabb bundáskenyér  ! Alig 5 perc múlva még egy  ! És ezzel elromlott a napom.

13. Vasárnapi ebéd

A kutyabarátok előbb szedjék össze a kutyájuk ürülékét az utcáról, azután ugráljanak. Pénteken délben megfigyeltem, hogy a Tábor negyedi iskola mellett egy szőke hölgy a járdan vécéztette bernádhegyijét. Sajnos nem láttam a kezében sem nejlonzacskót, sem
60

14. Albert írta

kislapátot. A fél kezemen megszámolhatom, azokat a gazdikat, akik takarítanak a kutyájuk után. Művelt országban így szokás. Hol vannak ilyenkor a zöldek? A jarőkelők meg hadd tapossak fel a kutyagumit ugye kedves kutyabarátok? Semmi bajom a tisztességes házőrzők, vadászkutyák, vakvezető kutyák, nyomozókutyák gazdáival, de kezdem unni, hogy lassan egy kutya többet ér, mint egy ember. A falun sínylődő kisnyugdíjasokkal, aprópénzzel kifizetett öregekkel ki törődik? Kóbor kutyák helyett inkább etesd és istápold az öregeket tiszteletreméltó kutyabarát, ne a kutyamenhelyen jótékonykodj. Légy inkább emberbarát. Többet érsz vele.

Még a Ceau idejében történt, hogy az egyik székely falucskába román papot telepítettek, hogy legyen aki az egy szál román milicistának lelki vigaszt nyújtson a nagy barbárságban. A papnak idővel fia született, akit ha tetszett, ha nem, román iskola hiányában a helybéli magyar iskolába kellett adjon okulásra. A fiú a székely lurkókkal együtt gyermekeskedett és éppolyan jól beszélt magyarul, mint bárki más. Kivéve persze a román papot és a milicistát. Amikor a pap fiát elvitték katonának, az első levélben ezt írta a barátainak  : „Kedves cimborák  ! Szerencsésen megérkeztem Brailara az unitatéhoz. Az instrukció elkezdődött, és a többivel együtt engem is keményen szívatnak. Nagyon hideg van és a manta a mit kiosztottak nem ér semmit, mert az otthoni ruhát, amit eddig a matrac alatt rejtegettem elkobozta az oficér de szervicsiu. A ráksúly egye le a körmit  ! Itt csak ketten vagyunk magyarok, én s egy meggyesi cigán, akivel még az első napokban találkoztam a szálá de meszében. A szomszéd plutonban szolgál. Itt zárom soraimat, me mingyár jő a káporál vissza megnézni a plantonokat, s én még nem pucoltam ki a bakkancsait. Majd még irok. Vaszi.

15. Katonalevél

61

Udvarhelyi vendéglátósok  ! Miért nem szerveztek pincér és szakácstalálkozót? Hadd találkozzanak, hadd ismerkedjenek a különböző vendéglátóipari egységek dolgozói  ! A szakmai barátságok elmélyűlésén, a közös eszem-iszomon kívűl nem árt egy kis tapasztalatcsere, játékos versengés, hogy a vendéglők-éttermek ne ellenségei, de méltó ellenfelei legyenek egymásnak a vendégek kegyeiért folytatott harcban. Talán együttesen még új, profitáló elképzeléseket is sikerül majd tető alá hozni.

16. Albert írta

Minden utazásomról szoktam valami egzotikus ékszert hozni Hajnickának. Ha nem obszidiánt, akkor gyöngyöt, ha nem borostyánkövet, akkor ametisztet. Mindig annak függvényében, hogy hol jártam és mi termett azon a vidéken. Egyszer amikor Hajnicka nem akart elengedni Iránba, így udvaroltam neki  : -Te Hajnicka  ! Nem akarsz valami szép lenge nyári ékszert? Mondjuk Iránból, mert ott most akkora a hőség, hogy a nők csupa könnyű, lenge ékszereket viselnek. Télire osztán hozok valami melegebb ékszert Oroszországból. Egy szép bundásat. Jó?

17. Szép lenge nyári ékszer

Katonaidőmet Giurgiuban, Bukarestben, Temesváron, Aradon és Nagylakon töltöttem. Ez idő alatt gyakran kellett hallgatnom, hogy mi magyarok limbisták vagyunk, mert mi a nőkön azt is megnyaljuk, amit a román katonák nem. (dati limbi la femei). Sőt számunkra az is természetes, amiről ők utálkozva beszélnek. Szóval én is limbista lettem. De, hogy csak most nevezzenek limbistának az ellen tiltakozom. Én már akkor is limbista voltam, amikor a többiek még a csűr háta mögött vagy a szénapadláson játszadoztak a bögyörőjükkel. Különben meg mi a fenének küldtek ki többnyelvű tolmácsnak a végekre?
62

18. Limbisták

A legtöbb illemtankönyv úgy tanítja, hogy a nő helye a férfi balján van, a férfi csak a nő jobb oldalán haladhat séta közben. Állítólag azért, mert a kardot viselő férfi így zavartalanul kiránthatta a kardját és védekezhetett. Ha viszont a nő balján haladt, egy ellenséges támadáskor csak úgy ránthatott kardot, ha előbb a nőt orrbaverte. Tehát ésszerű és logikus, hogy a férfi a nő jobbján haladjon. Ha jött egy ellenséges lovag, egy haragvó apa vagy vetélytárs, akkor nyugodtan kivonta kardját a hüvelyéből és megvédelmezte szíve hölgyét. Na de, mi volt akkor, ha a vetélytárs a nőt szúrta le és a lovag keze helyett a fenekére pályázott? Erre a váratlan fordulatra az illemtankönyvek szerzői úgy látszik nem készültek fel, mert ezidáig még egyetlen esettel sem találkoztam. Azt hiszem, várjunk még egy pár évet, hogy kellően megtapasztaljuk, kitanulmányozzuk az esetet, majd utánna megtehessük a megfelelő ellenlépést a buzi lovagok ellen. Addig is kísérjük a hölgyeket a jobb oldalon.

19. Illemtan

A Szakács olvasta az Est lapját, kövér pedig a Hírlapot. Egyszer csak megszólalt a Szakács. -Olvastad, hogy bebörtönözték a csiki tejgyár igazgatóját? -Nem olvastam-nézett fel a Hírlapból Kövér. -Hol írja? Itt az én újságomban nem írnak erről semmit. De , mondd csak Szakács, miért csukták le? -Túrót kaptak a faszán ……vitte neked-vigyorogta el magát a Szakács, és visszabújt az Est lapja mögé.

20. Beugratós

Giurgiuban a katonaságnál nagy divat volt a tetoválás. Mindenki tetováltatott magára valamilyen hülyeséget, mint pl. szirént, horgonyt, kardot, szivet és egyebeket. A női fejeket is szerették. Miután egy kuffervizit alkalmából a szerdzsent de szervicsiu felfedezte a bőrőndöm belsején a női portrékat, nekem is be kellett állnom a tetoválók közé. Gyártottam az arcokat, s egy giurgiui cigány a maga fabrikálta tűkkel felszurkálta a katonákra. Persze pénzért.
63

21. Magyar cimer

Egyszer egy hegyi mokány jött hozzám, hogy rajzoljak neki egy magyar címert a mellére, mivelhogy az olyan szép. Megcsináltam. A fickó meg boldogan ment a cigányhoz felvarratni. Azt hiszem az Osztrák –Magyar időkben valamelyik nagyanyjába azért csak szorult pár csepp magyar vér.

Gyermekkoromban sokat vakációztam Lupényban, Vulkánban és Petrozsényban. Egyik nap néném román kolléganője úgy megülte magát nálunk, hogy ebédre is ottragadt. Egy kicsit szegényes volt aznap az ebéd, csak meggylevest és spenótot főztünk, de nem küldhettük el a kolléganőt. Igyhát együtt ültünk asztalhoz. Néném kitette a levest, es�szük, esszük, s egyszercsak megszólalt a kolléganő. -Te Irina  ! Mióta eszik előre a desszertet a magyarok?

22. Mióta eszik előre a desszertet

89 után magyarországi példára nálunk is elszaporodtak a madarászok. Klubokat alapítottak, madáretetőket építettek, gyűrűztek, madárcsiripelést gyűjtöttek, és a madarakkal kapcsolatos tapasztalataikat magazinokban, újságokban osztották meg a nagyközönséggel. Közben a zöldekkel versenyezve döngették a mellüket a féltéglával, és előszeretettel nevezték magukat madarászoknak. Nem mondom, hasznos dolog védeni a madarakat, harcolni, hogy ne csempésszék ki az énekesmadarak ezreit olasz ételkülönlegességnek, gondoskodni róluk télen ésatöbbi, ésatöbbi. Csak ezzel a madarász önmegnevezéssel nem értek egyet. Inkább madárbarátoknak nevezném őket, ha már az ornitológus túlságosan tudományos ízű. Ugyanis a madarászok ősidők óta madárbefogással, keresekedelemmel és röptetéssel foglalkoztak. Lásd a királyi solymárokat és kalickás vándorkereskedőket. Még szólásmondás is született erről a foglalkozásról, éspedig  : -Halász, vadász, madarász, Üres tarisznyában kotorász. Utalva ezzel arra, hogy bizony a halász-vadászhoz hasonlóan a madarász is sokszor volt kénytelen üres tarisznyával hazatérni.
64

23. Madarászok

A mai modern madarász kifejezéssel könnyen fogalmi dugóba keveredhetünk, éppúgy, mint az a hegyvidéki tanyásgazda, aki szabad idejében madarászgatással egészítette ki a keresetét. Nos, ez a „madarász” amikor tudomást szerzett egy madarászklub által rendezett kiruccanásról, sipokkal, hálókkal, lépekkel és kalickákkal felszerelkezve jelent meg a helyszinen. Nagyot néztek a madárbarátok, de még jobban meglepődött a mi halász-vadász-orvmadarász barátunk, aki azt se tudta, hogy hova tegye a távcsöves, radaros, állványos, filmező- és fényképezőgépekkel teleaggatott társaságot. Úgy megijedt, hogy ina szakadtából szaladt haza, s még örvendett, hogy nem büntették meg.

November végén Aradról igyekeztünk haza a katonakollégáimmal. Amiért sikerült befejeznünk egy szobát az új börtönépületben ismét elengedtek 5 nap szabadságra. Jó csipős idő volt, s noha a mantákat és a téli kucsmákat megkaptuk, mégis fáztunk a simeriai éjszakában. Több óra várakozás után végre betolatott az addig vakvágányon állomásozó vonat, és felszállhattunk a szerelvényre. Unalmunkban és hogy melegedjünk, elkezdtük bejárni a vonatot. Hátha valamelyik fülkében melegebb az időjárás. Hát melegebb fülkét azt nem találtunk, de egy gazdátlan, földön heverő vadonatúj katonakucsmát igen. Barátaimmal megörvendtünk, hogy most lesz egy új kucsmánk, kicserélhetjük a régit, és már arra készülődtünk, hogy sorsot húzzunk, amikor az egyik bajtárs felemelte a kucsmát a fölről. Egy hatalmas, tányéraknának is beillő füstölgő szar volt alatta, mellette egy cédulával  : ”Aki megnézte, egye is meg  !”Bajtársam gyorsan visszatette a kucsmát, és úgy határoztunk, hogy inkább tovább koptatjuk a régit, de ebből az újból nem kérünk. Mert még füstös lesz a hajunk.

24. Aki megnézte, egye is meg  !

Az egyik városi árúházban láttam egy reklámtáblát amin melldöngetve hirdették, hogy mi magyar terméket forgalmazunk. Jó lenne levenni. Jobb szeretném, ha azt irnák ki, hogy  : Székely termékek. Belföldi élelmiszerek. Székely ember fogyasszon székely termé65

25. Albert írta

ket  ! Mindent, ami hazai  ! Ne a magyar munkásnak biztosítsunk munkahelyet és nyugdíjat, inkább a székelyföldi cégektől, termelőktől vásároljunk  !

A Kehelyben egy ideje nem úgy mentek a dolgok ahogy kellett volna. A gazdasági válság hatására kezdtek elmaradozni a vendégek, az emberek a fléköny helyett előbb szendvicseket kezdtek rendelni és tojásételeket. Később a szendvicseket és a sajtos szalmakrumplikat két felé kérték, aztán rátértek a fagylaltokra és a madártejre. Ennél olcsóbb már semmi sem volt az étlapon. Az egyik nap úgy rágyújtottak a madártejre, hogy alig birtuk tempóval. Amikor már két fazékkal újratermeltünk és a harmadik fazék tartalmát jegeltük, hogy ki lehessen adni a vendégeknek, ismét befutott egy madártejrendelés. Mondtam a pincérnek, hogy még langyos, de kis idő múlva azzal jött vissza, hogy a vendég igy is kéri. -Jól van. De, mondd meg a vendégnek, hogy a madártej még meleg. Most vertük ki  !

26. Madártej

A minap láttam ahogyan lerohanták a barna utcagyerekek a busz turistát. A külföldi turistakalauzokban már felhivják a figyelmet, hogy Udvarhelyen számítani lehet koldusokra, és kéregető, szemtelen utcagyerekekre. Szégyen és gyalázat  ! Valamit mozdítsanak már tisztelt városatyák, hiszen nem azért ültettük önöket a piros bársonyszékbe, hogy zabot hegyezzenek. Az állandóan segilyért ácsingózó, ép, egészséges színesbőrűeket is rászoktathatnák a munkára. Nyissanak már egy dologházat, vagy azt akarják, hogy a végtelenségig mi tartsuk el az összes munkakerülő ingyenélőt, akiknek mindig telik szivarra és italra, de a munka büdös nekik. A kommunizmusban nem hogy koldust, de még munkanélkülit se lehetett látni. Most meg a népi demokráciában egészen a fejünkre nőnek. Ha az ember felemeli a hangját, még ők vannak megsértődve. Ideje lenne, hogy végre megtanuljanak viselkedni, mosakodni és dolgozni.
66

27. Albert írta

Jajj, a héten éheztünk A napokban érdekes verset olvastam Majla Sándor udvarhelyi költőtől. „Hétfőn hidegételt ettünk, Kedden kétszersültet kaptunk, Szerdán szardiniát fogtunk, Csütörtökön csontot rágtunk, Pénteken pánkót haraptunk. Szombat? Szabógallérleves  ! Azt hörböltük, kanalaztuk. Vasárnap csak vacsoráztunk, Girbe, görbe hasunk, hátunk. Igy ment nálunk egész héten, hullattunk is könnyet. Sebaj, jövő hétre irok másik szakácskönyvet. ” (Jajj, a héten éheztünk) A nagy gazdasági válságban szépen ide jutottunk. Csontot rágunk, vizleveseket kanalazunk, és nem vágjuk ki a paradicsom csumáját. Nem dobunk el semmi maradékot, sőt még a száraz kenyeret is felhasználjuk. Ezután már nem tudom, hogy mi fog következni, de ha nem hagy alább ez a mesterségesen gerjesztett válsághisztéria, talán egy nap két követ fogunk egymáshoz csapkodni, hogy tüzet gyújthassunk a frissen parittyázott galamb vagy kóbor macska alá. Az amerikaiak meg járás közben a kezükre lépnek, és szépen visszamásznak a fára.

200. . . március. . . . -én Amióta beütött a válság, egyre rosszabbul megy sorunk. Az embereknek napról napra kevesebb a pénze és a munkája. Már alig jön valaki az étterembe. Az a kevés vendég is kétfelé kéri a sajtos
67

28. Napló

szalmakrumplit, a palacsintát és a szendvicset. Az alapanyagok is egyre drágábbak. 200. . . . . április. . . . én Spórolni kezdtünk. Kevesebb ételt teszünk a tényérokba, egyre kevesebb díszítést használunk, nem hámozzuk meg az uborkát, a murkot, a krumplit, és nem hártyázzuk le a húst. A kenyeret is vékonyabbra szeleteljük. Megfigyeltem, hogy a tojások is napról napra kissebbek lesznek. Vajjon a parasztok is spórolnak a takarmánnyal? 200. . . május. . . én Még jobban spórolunk. Később nyitunk, hamarabb zárunk. A személyzet felét elküldtük. Az étlapot csökkentettük. A vízzel takarékoskodunk, a villanyt csak akkor kapcsoljuk fel, ha nagyon muszáj, és beszereztünk egy csomó tűzifát. 200. . . junius. . . én Még rosszabb a helyzet. Nincs villany és gáz. Fa is kevés. Rátértünk a nyerskosztra. A vegetáriánusok kitörő örömmel üdvözölték az új étlapot. A húsevők rászoktak a sushira, sashimire és a tartar beefsteakre kenyér nélkül. 200. . . julius. . . én Megszűnt a pénz és az arany értéke. Az emberek össze vissza csereberélnek. A vendégek az ételért természetben is fizetnének, de mi csak a fiatal nőktől fogadjuk el az adományokat. Emiatt a legtöbb törzsvendégüket elveszítettük. 200. . . aug. . . -én Kifogytak a tartalékok. Nincs gáz, szén, kőolaj. A fa is egyre kevesebb. Vízért a folyóra járunk, fáért a hegyekbe. Kétnapi járóföld oda és vissza. Az emberek már az összes ócskavasat, műanyagot és minden szemetet újrahasznosítottak. Nincsenek gépek és nincs aki újakat építsen, mert már nincs miből és nincs mivel. Már a többszázéves szeméttelepek is kimerültek. Mi is. Ezért bezártuk az éttermet.
68

A mai naptól rátértünk a gyűjtögető életmódra. Akinek már nincs semmi elcserélnivalója, az begyűjti az élelmet attól akinek van. Erőnek erejével, az erőszak jogán. Megyek és csinálok magamnak egy új kőbaltát, mert azt mondják, hogy a folyó mellett tanyázó uzsorásnak, aki már három bőrt és három kovakövet kér egy háló halért igen kemény a koponyája. A napló itt megszakad.

-Hová viszed ezt a sok ételmaradékot Évike? Ejsze malacot nevelsz? -szólitottam meg a Csapláros vendéglő szakácsnőjét, aki egy nagy veder moslékkal hazafelé igyekezett. -Viszöm haza a “lányaimnak”. -A lányaidnak? -Igen. Me van hét leányom. A Biri, a Kota, a Kotkoda, a Zsuzsi, a Pötyi, az Oktondi és a Kukuri. Amióta örökbe fogadtam őköt olyanok neköm, mint a leányaim. Elhalmozom őköt minden jóval, s ők meghálájják a maguk móggyán. Még szerötnek es, má ahogyan egy tyúk szerötni tud. Az egész úgy kezdődött, kérlek szépön, hogy hónapokkal ezelőtt vöttem hét gosztáti tyúkot, innen a vározsvégirő. Amikó kiengödtem a kalickábó, csak büllögtek ide –oda a lábikon, asse tutták, hogy mőre lögyenek el. Kínátam őköt töröbúzával, de nem akartak hezzányúni. Búzát s árpát es hoztam, de asse kellötött. Akkó kezdtöm eszmékedni, hogy ájj meg vándor, me ezek eccör százas, hogy a gabonát nem ösmerik. Gyorsan kevertöt csinálék egy kicsi puliszkaliszbő, ahajt még vót valami maradék főttpityóka es, ezeket összeverém s úgy adám oda. Eleinte nezték nagy pislogva, asztán az eggyik hezzávágott, mögkóstóta, káricsált valamit a többinek, mire főbátorottak és ekezdtek dúvatlankodni. A fűvel es úgy jártam, mint a gabonával. Azt is csak nezegették, de asztán mögismerködtek az igazi élelömmel, a jó gabonával s lassan lassan helyre jöttek. a tolluk kinőtt, megfényesedett, a tyúkok is kigömbölyöttek, mintha viselősök lennének. Mosmeg, hogy viszöm nekik az étökmaradékot olyan tojásokat toj69

29. Kukuri és a többiek

nak, hogy csak, csak  !Egészen kezesök lettek, amikó etetjük őköt közel jönnek, s haggyák, hogy fogdossuk, simogassuk őköt. Nevet is attam mindeniknek. A Biri azér Biri, me eccer amikor a tyúkudvar nem vót bákeritvel, a faluvégi sátoros cigánné ellopta vót, de a tyúk félúton kiszabadút és visszaszökött. A Kota nagyon szeret kotolni. Kotkoda jó tojó, ha megtojt mindig kotkodácsolva adja tuttunkra. Oktondinak annyi esze sincs, mint egy tyúknak. Zsuzsi olyan kövér, mint Zsuzsi komámasszon. Pöttyi pedig a kis pöttyös. Kukori meg azér Kukori, me folyton kakasnak képzeli magát. A legtöbbet Dzsimmi kutyánk van a tyúkokkal, ő vigyáz rájuk, me mú csak esténként futunk ki a maradékkal, inkább a városon tanyázunk a munka mián, csak hétvégére mögyünk ki a küsházba lakni. Ez a Dzsimmi valaha juhászbundi lehetett, ahogy a kabáttya is mútattya, de kaptányba lépött, lesántult s elkerült a pakulároktól. Hozzánk kerűt, s azóta házőrző, akarom mondani tyúkőrző. Úgy láccik, hogy immár nálunk fog megöregedni. Este amikó kipöfögünk az öreg Mobrával, már a keritésre tett lábakkal vár, s rázza a nagy lombos fejit, mintha rokkos vóna. Vinnyog örömibe, és még a vize is meg-megcseppen. A tyúkok es ösmerik a Mobra hangját. Mire megérkezünk ők is ott állnak a rács mellett, nyútogassák a nyakikat, s nyelnek nagyokat. Hogyisne, hiszön itt hozzuk nekik a sok pirét, rizskását, zőccségmosztalékot s miegyebeket. Csak ez a Kukuri nem teccik neköm, folyton ugrándozik, pöffeszkedik a tyúkudvaron, és úgy kergeti a többieket, mintha meg akarná eröszteni. Ejsze leszbi ez a Kukuri, vagy mi a fene  ! -Te János  ! Nem tudnál valahonnan egy jóféle kakast keríteni, az Isten megfizeti, me aggódok, hogy ez a bolond Kukuri mián még a tyúkok nem fognak tojni, s odalesz a drága sok tojás. Hadd taniccsa böcsületre a kakas, s a többinek se árt, ha kakas van a ganyédombon.

70

Nálunk a szerepek némileg felcserélődtek a családban. Hajnicka sofőrködött, festett, lagozott, fűrt és faragott, míg én a konyhát jelöltem ki főhadiszállásul. Én készítettem a salátákat, sütöttem a húsokat, játszadoztam a rákokkal, kagylókkal, az egzotikus fűszerekkel és más kevésbé ismert alapanyagokkal. Ha készítettem ebédre vagy vacsorára egy olasz tésztaételt, egy ízletes salátát, sosem múlasztottam el bemondani evés előtt és után, hogy nyolc dollár ötven. Mármint egy adag ebből az ételből nyolc dollár ötvenbe kerülne, ha továbbra a Dopodomani étteremben dolgoznék. Ugyanis a Dopoban minden saláta és tésztaétel nyolc dollár ötvenbe került. Később már azokra a jól sikerült ételekre is rámondtam a nyolc dollár ötvenet amelyeket Hajnicka készített, de nekem különösen elnyerték a tetszésemet. Ez esetben a nyolc dollár ötven azt jelentette, hogy nagyon finom volt, ízlett. Hajnicka idővel annyira belejött a játékba, hogy reggeli, ebéd vagy vacsora után sosem azt kérdezte, hogy ízlet-e, fonom volt-e, hanem, hogy hány dolláros. Ha a nyolc dollár ötvenet vágtam rá, ő megelégedve vette tudomásul, hogy ismét a szám ze szerint főzött.

30. Nyolc dollár ötven

Amikor Giurgiuban, azaz Gyurgyevóban katonáskodtam, roman katonatársaim gyakran ferde szemmel néztek, hogy magyarul szólok székely véreimhez. Egy nap már nem bírták tovább és megszólítottak  : -Te bozgor  ! Beszélj románul, mert Romániában élsz és roman kenyeret eszel  ! -Igaz, hogy roman kenyeret eszem-vágtam vissza-de Magyar búzából  ! El volt vágva a szájuk.

31. Román kenyér magyar búzából

A második világháborúban történt, hogy felhívattak Berlinbe két magyar dandártábornokot kitüntetésre, amelyet majd maga a Führer, Adolf Hitler személyesen fog átnyújtani a harcmezőn teljesített
71

32. Herr Vass és Herr Lovas

szolgállatért és bátor kiállásért. A tábornokok az előszobában várakoztak, amikor kinyilt az ajtó és a Führer titkára szólította őket  : -Herr Fász und Herr Lófász  ! Kérem fárattyanak be  !-ugyebár a titkár németül olvasta a Magyar neveket. Azóta írják a Vassok a nevüket dupla vével, és azért olyan ritka a Lovas név, mert szerencsétlen Lovasok, ha már nem figurázhattak a dupla vével, inkább nevet cseréltek.

Még a tápos turistaáradat előtt történt, hogy eljött székelytlátni egy régivágású magyar ember a Csonkaországból. Itt-ott megjárta magát, s egy nap elvetődött Csíkba. Gombászás közben egy kicsit megfázott és megkérdezte egy arra legeltető pásztorembertől  : - Bácsika, meg tudná nekem mondani, hogy a tavaly mikor volt a nyár, mert úgy veszem észre, hogy idén a nyár kissé lejáróban van. Az öreg megvakarta a fejét s igy válaszolt  : - Ha jól emlékszem, tavaly a nyár egy szeredai napra esett.

33. Mikor volt nyár Csíkban?

Egyszer egy kibédi tanitónő elment családlátogatni egy népes cigánycsaládhoz Kecskerétbe, hogy némi ajándék ruhával és élelmiszercsomaggal serkentse iskolába a háztáji problémák, a hideg és a ruhátlanság miatt kimaradozó rajkókat. Miután szétosztotta az ajándékokat a viháncoló gyermekseregnek, megkérdezte a családfőt, egy nagybajúszú cigányembert, aki civilben bádogos volt. - Mondja csak Puli bácsi, hát miért csinálnak annyi gyermeket, ha nem tudják eltartani? - Ó, teccik tudni drága naccsága, csókolom a kezeit. Azér csinálunk annyit, me ezek a rajkók egyre szebbek lesznek.

34. Találékony válasz

Volt nekem egy jóbarátom aki egy időben tűzoltóskodott. Ő mesélte, hogy egyszer hivatalos volt valamilyen bajjal az orvosi rendelőbe.
72

35. Bokor Levente vagyok  !

A doktornő sorra hívogatta be a betegeket, mignem aztán mindenki elfogyott, s alig ketten maradtak. -Bokor Levente jöjjön be-szólt ki a doktornő. Erre mind a ketten bementek. Az ajtóban egy kicsit méregették egymást, de a doktornő miatt egyikük se mert szólni. -Bokor Leventét hivattam. Maga meg várjon, amig szólitom-fordult mérgesen barátomhoz a doktornő. -De én vagyok Bokor Levente-hebegett a barátom. -Az nem lehet-mondta a másik páciens. Mert én vagyok Bokor Levente. Addig s addig, hogy majdnem összeverekedtek. Végül aztán barátom előráncigálta a buletinjét, nosza erre a másik is előkapta az övét, s hármasban nézegették, hogy ki Bokor Levente. Ilyen csodálatos dolgok estek meg egy rendelőben.

Nemrég betértem nézelődni a városi árúházakba és a két leggyengébben nem kis meglepetésemre valódi kommunista hangulat fogadott  : üres polcok, vérszegény árúkinálat, pár lézengő vásárló. Hát ezért kár volt akkora hűhóval és csinadrattával árúházat nyitni. De csak így tovább kapitalista urak, a TÖNK felé az út erre van  ! Úgy látszik a polgárok már megunták a sok ízetlen, semmiresejó, hatodrendű, lejárt garanciájú, vagy újracímkézett árút. Vasárnap délutáni pihenőmet eredeti módon zavarta meg az a motorját burrogtató ezermester, akinek épp vasárnap jutott eszébe megtajkolni ócskavasba való járművét a Tábor negyedben. De ez még semmi, mert hétfőn folytatódott a lerobbant jármű köhögtetése. Gondolom a szomszédok nem láttak, nem hallottak semmit, vagy talán mind vakok és süketek? Nekem rosszul esett, mert éjszakai váltásban dolgozom. Hol van ilyenkor a házmester vagy a blokkfelelős? Szeretném, ha a kis butikokban és városi élelmiszerüzletekben dolgozó elárusitónők kissé illedelmesebben, barátságosabban szolgálnák ki a vevőket. Sajnos, egyik-másik olyan neveletlen, hogy az embernek
73

36. Albert írta

elmegy a kedve a vásárlástól. Látszik, hogy nem végeztek kereskedelmi szakiskolát, és csak a szencsedi, varsági és desági szabadegyetemeken jártak kommunikáció és közönségszolgálat szakra. Nagyra értékelném, ha mellüket féltéglával döngető és üres frázisokat puffogtató politikusaink nyiltan kiállnának a papírtasakok(staneszlik) újraforgalmazása mellett és lépéseket tennének a sok műanyag és nejlonholmi visszaszoritásáért. A gyerekeink és unokáink lassan bele fognak fulladni a sok civilizációs szemétbe. Számolja csak ki valaki, hogy egy város lakossága hány millió nejlonzacskót használ el és a dob a szemétbe naponta. S még nyavalygunk, hogy mekkora a környezetszennyezés manapság, de azért mindenki nejlonzacskót használ. Sokkal kényelmesebb lenne a barna papírtasakokkal.

Hihetetlen halásztörténetekért nem kell a Deltába menni, hajmeresztő sztorik a Küküllő partján is teremnek, vagy akár a Neckar partján ahol 2000- ben egy sporthorgász óriásira növekedett piranhát fogott. A fűrészfogú halat valószinűleg megunhatta a gazdája s akváriumostól beleöntötte a folyóba. A piranha valamelyik melegvizű beömlésnél vészelte át az ínséges téli időket, tavaszal aztán írtózatos hadjáratba kezdett és kövérre hizott a védtelen halakon. Képzelhetjük a sporthorgász ijedelmét amikor partra vonszolta, hát még a derék kajakozó és fürdőző svábokét akik másnap megpillantották a szörny fényképét az újságokban. A Deltában is gyűjtöttem pár történetet. Lássunk ezekből néhányat  :

37. Halásztörténetek

Egy napon Paulica elment halászni. Felakasztott egy kicsi csalihalat a horogra, s alighogy bedobta, máris ráakaszkodott egy nagy csuka. Amint ráncigálta kifelé, hát egy óriási harcsa bekapta a csukát. 10 perc alatt megvolt a napi fogás, Paulica mehetett haza.
74

38. Paulica halászkalandja

A szomszéd Sokolov apja a második világháborút kétfedelű géppel csinálta végig. Egyszer felderítő repüléseket végzett, amikor elővágódott a semmiből két Stuka és elkezdték üldözni. Az öreg Sokolov nem birta tartani a tempót, gyorsan elbújt egy felhő mögé, megvárta mig a Stukák elhaladnak, csak azután bújt elő s vígan hazapöfögött a kétfedelüjén.

39. Öreg Sokolov a háborúban

Az öreg Haralambie halász volt, s annyira nem állhatta az italt a pohárban, hogy inkább megitta. Egyik este amikor részegen evezett hazafelé Milára megpillantott egy bóját pislogni a sötétben. Elkezdett orditani  : -Héj  ! Álljatok meg  ! Vegyetek fel  !-s neki az evezőkkel. Amikor utolérte a bóját ráakasztotta a csónakot, s még odakiáltotta nehezen forgó nyelvvel  : -Osztán engem Milánál csak oldjatok le  ! Azzal lefeküdt a csónakban. Másnap délben arra ébredt, hogy a viz hömpölyög le róla. Akkor eszmélkedett, hogy nem hajóhoz, bójához kötötte ki magát.

40.A részeges Haralambie bá

Sulinánál egyszer egy öreg halász fogott egy akkora harcsát, hogy még a csónakjánál is nagyobb volt. Annyira csúszott a harcsa, hogy sehogy se tudta beemelni, ezért kevés gondolkodás után inkább kiszállt a harcsára, megfogta a bajusszát és elkormányozta egészen a halbegyűjtőig. Útközben a harcsa kétszer lebukott a viz alá, de az öreg a szivarat befordította a szájába és amikor ismét felmerültek szívta tovább. A vénaszonnyok még elmondták, hogy útközben az öreg a harcsával betért a bodegába is. A nyomuk a vizben igen kacskaringós volt, a sok duplanyolcasból ítélve az öreg sligovicát, vodkát és sört ihatott.

41. Az öreg halász és a harcsa

Gavrilov bácsi halász volt Milán, de nem akármilyen ügyefogyott halfogó, hanem egyike a legjobbaknak. Inni is tudott becsületesen, ha
75

42. Gavrilov néni trükkje

egyszer bemelegedett úgy fogyasztotta az alkoholt, mint a legújabb csónakmotor a benzint. Gavrila néni amikor már megunta, hogy az öreg halászat után mindig részegen fekszik a lizseánkán és napokig nem jó semmire, fogta magát és felállitotta a lizseánkát, hogy ha az öreg ismét részegen jön haza, ne legyen mire feküdjön. Gavrilov bá azért nem volt annyira részeg, hogy ne talált volna megoldást  : inkább belefeküdt a csónakba, magára húzott egy vitorlavásznat és két napot aludt egyfolytában.

Orlov bá amikor fiatal korában rádióskatona volt a második világháborúban, szolgálati ideje alatt sok fronton megfordult és kisebb-nagyobb sebesülésekkel megúszta a csatákat. A hátán levő repeszdaraboktól szerzett sebesüléseit büszkén mutogatta, s nagy hangon, széles mozdulatokkal haditörténeteket adott elő az ámuló halászgyerekeknek. Egyszer amikor a németek keményen lőttek, nem tudott egyebet kitalálni, hogy elkerülje a golyózáport, mint a zig-zagban futást. Erre a németek is elkezdtek úgy lőni. Amikor a németek lőttek zigben, Orlov bá futott zagban, amikor lőttek zagban, akkor futott zigben. Így maradt életben.

43. Orlov bá a háborúban

Már a Kicsi Baba születése előttis odafigyeltem arra, hogy hütőnkbe, kamránkba csak bio zöldségeket, gyümölcsöket, állati húst, tejet, vajat és sajtot, szóval mérgektől és tápoktól mentes élelmiszereket vásároljak. Az egyik nap friss juhsajtot vásároltam a piacról. Itthon asztalt terítettem, házi kenyeret szeleteltem, zöldhagymát, retket mostam, uborkát hámoztam, paradicsomot mostam, majd hívtam Hajnickát uzsonnázni. -Én ebből a sajtból nem kérek  ! -húzódozott- ki tudja kik és milyen körülmények között készítették. Egyébként is te mondtad, hogy a juhászok titokban basszák a juhokat  ! -Megőrültél? -emelkedtem fel a székemből, - Az igaz, hogy láttam
76

44. Hajnicka és a házisajt

fiatal pakulárokat juhokkal enyelegni, de ezt a sajtot vénasszonyok csinálták  ! Ülj vissza az asztalhoz és egyél  !

Az egyik este Papesszel, a Pepino Pizzéria pizzasütőjével társasjátékot játszottunk, az ország városozó ki ismer több utcát Udvarhelyen változatát. Felsoroltam az Attila utcát, a Görbe utcát, a Sarkantyú utcát, a Borsai rét utcát, a Sas utcát és a Fecske utcát. Papesz mindet ismerte. A második fordúlóban Papesz kérdezte meg tőlem az Akác utcát, a Gát utcát, a Rét utcát, a Rövid utcát, a Keskeny utcát és még egy jó pár eldugott és ismeretlen utcanevet. Mondanom sem kell, egyet sem ismertem, és teljes vereséget szenvedtem Papesztől, aki nem is volt udvarhelyi. Csak verseny után, sörözés közben tudtam meg, hogy Papesz mielőtt pizzasütő lett volna egy évig futárkodott a városban és jobban ismerte az utcákat még a postásoknál is.

45. Ember ne mérgelődj

Egyik cseperkélős napon amikor már nem tudtam mit kitalálni, elővettem Pityut, a Tanya mindenesét, nagy kínosan életet leheltünk a hátsó udvarban romoskodó öreg Daciába, és köhögve, zörögve, csörömpölve elindultunk Partizaniba bevásárolni, de legfőképpen világot látni. Az öreg Dacia valaha látott szebb napokat is, fénykorában pizzásautó volt, aztán amikor már minden lehetséges alkatrészt kicseréltek rajta legalább négyszer ötször, annyira elrozsdálódott, hogy ide száműzték a Deltába szétporladni. Pityu unalmában megcsinálta Cambriónak, hogy könnyebben tudjon berakodni a csónakházban vagy a nagy mólónál. Ezzel a csodajárgánnyal vágtunk neki Vulturu falun keresztül a Partizani felé vezető rettenetes, gödrös, sáros földútnak. Olyan állapotok uralkodtak az „országúton”, mint földrengés után, egyes-kettesnél gyorsabban nem is tudtunk haladni, mert vagy a motor fenyegetett lefulladással vagy a karosszéria akart önáló életet kezdeni. Ralisok és megszállott terepmotorozók biztosan jól éreznék magukat errefelé, mi mindenesetre úgy meguntuk a zötykölődést,
77

46. Ralis túra Pityuval

hogy a legszívesebben visszafordultunk volna. Hiába vettem át a kormányt Pityutól, a rázkódás és ugrándozás csak annyiban különbözött, hogy volt mibe kapaszkodnom. Vulturu faluban nem sok látnivaló akadt, azt a pár régi házat amit felhajtottam, hamar kivégeztem. Annyit azért megtudtam, hogy a település a környéken tanyázó, fészkelő sasokról kapta nevét. Sasokat ugyan nem láttam, annál is inkább óriási varjakat és hollókat melyek igencsak rákaptak a csirkékre és a tojásokra. Az egyik gazdaasszony addig ügyeskedett, mig csúzlival egyet leteritett, s a pórul járt madár kiakasztva himbálózott egy madzagon a többiek elijesztésére. Partizan faluban aztán bevásároltam a kommunista időket és szagokat idéző vegyeskereskedésben, ahol a szegek és gumicsizmák, szappanok és edények egy polcon felhalmozva porosodtak az élelmiszerekkel. Ebben a faluban az olcsóság valósággal dühöngött, veknikenyeret például 1 lejért lehetett kapni. Közben megnéztem még a környékbeli régi házakat és a „főtéren” rostokoló lerobbant pontonhajót. A helybéliek addig a mi furcsa autónkat nézegették, és csak egy kicsi választott el attól, hogy autogramot kérjenek. Visszafelé ismét köhögő motorral purcogtattunk a rossz úton, mígnem utolért egy sárga Aro. Persze Pista lehúzott a bozótba és intett, hogy csak bátran kerüljenek meg, mert mi már csak így lassan, öregesen haladhatunk. Igen ám, de a sárga Aro , valamivel előttünk lecövekelte magát és mielőtt magunkhoz térhettünk volna egy világoskékbe öltözött, kikent, kifent nyalka román rendőr már kérte a jogosítványt és az autó papírjait. A társa addig még a sapkáját is levetette, és fejét vakargatva vizsgálgatta cabriónkat amin se lámpa, se helyzetjelző, se rendszámtábla nem volt. A tető kivágva, a hátsó ülések kidobálva, az egyik ajtó megdrótozva, a másikon tyúkketrecre való retesz. Pista, aki addig hegyesen feszedezett a kormány mögött egyből ös�szeesett, mint a colstok, csak kérte a bocsánatot, hogy immár most az egyszer legyenek elnézőek a rendőr urak, mert a jogosítványát és az autó sosemvolt papírjait otthon felejtette. Helyette elővettem az újságirós igazolványomat, igazoltam magam és a lehető legudvariasan elnézést kértem, mondván  : muszáj volt bejönnünk kenyérért, mivel Gorgovában csak nagy nehézséggel lehet kenyérhez jutni. Hacsak
78

nem állunk neki dagasztani. A rendőrök persze nagy hangon lehordtak a sárga földig, hogy micsoda dolog egy közúton ilyen autóval közlekedni(mi az, hogy közúton, rajta se volt a térképen)és ugyanbiza kinek hisszük magunkat, hogy csak úgy hawaikodunk a helybéliek előtt. Az igaz, hogy az út nagyon ócska és elhagyatott, de azért ne gondoljuk, hogy Texasban vagyunk. (ezek szerint Texasban mindent szabad). A kiadós fejmosás után békében elengedtek a derék rendőrök, akik ugyebár a tekintély és az egyenruha kedvéért egy kicsit keménykedtek ugyan, de aztán békében és büntetés nélkül elengedtek. Mert hát ők is emberek, nemde? Tiszta szerencse, hogy nem kértünk benzint tőlük, vagy nem kináltuk meg napraforgómaggal. Még az hiányzott volna, hogy megtudják, a benzinünk is fogyóban, biztosan kértek volna egy egy autogramot a jegyzetfüzetükbe. Sok zötykölődés után végre hazaértünk, de mintha csinálmány lett volna, a benzinünk pont a Tanya kapuja előtt fogyott ki. Az autót immár kézi erővel taszítottuk be az udvarra.

Óvodás koromban volt egy színesbőrű osztálytársam, akinek 12 testvére volt odahaza és már azon voltak, hogy megalakítsanak egy futballcsapatot. Sokáig emlékeztem az egykori óvódáskolléga testvéreinek névsorára és gyakran gondolkoztam azon, hogy vajon miért kaptak a gyerekek ilyen neveket. Ime egy képzeletbeli interjú a színesbőrű anyukával  : Riporter  : -Akkor legyen szíves mondja el, hogyan és miért adta ezeket a neveket a gyerekeinek  ! Anyuka  : -Gyopárok közé dőjtött le a szomszéd Laji iskolakiránduláson, ezér lett az esső Gyopi. -Olajos vót a szerelő, amikor béótottak a másodikkal, ezér lett Ala79

47. Gyopi, Alajos, Bódog, Gyárfás, Jácint, Búlcsú, Márti, Mercédesz, Viola, Zsombi, Boti és Győzike

jos. -Bódogfalvi csatornás vót a harmadiknak az apja, ezér lett Bódog. -A legjobban egy részeges gyárossal jártam, aki bútorgyáros vót és jó sok pénzt adott, ettől lett a Gyárfás. -Jácintot és egy liter pálinkát igért a púpos kapus a lengyárból, ha megteszem neki. Ezér lett Jácint az ötödik. -Búcsún vótunk Somlyón s a bokorba hazafelé megeresztett a sógorom legényfija. Sajnos búcsú nélkül elhagyott, ezér a hatodiknak Búcsú lett a neve. -Eccer otthon vacsorát főztem s amint a mártást kavargattam a harmadik uram pont akkor jött ki a börtönbőll, s minden köszönés nélkül nekem esett. Ettől lett a Márti. -Mercédesz egy mercis némettől lett, aki nagyon szerette a rimalányokat. Akkoriban persze még jól néztem ki. -Violának nem ismertem az apját, mer olyan setét vót, hogy nem láttam senkit. Ennek az estének az emlékire lett viola, mer tiszta ingyen megvijoláltak. -Egyik este Dádém részegen fejszével esszevágta a házat s akkoriban esmen viselős voltam, ezér futtam ki a nádra, nehogy a pulyának baja essen. Egész éjjel zsombékokon bújkáltam, igy lett ennek a neve Zsombi. -Amikor meginn teherbe estem és amikór ennek se tudtam elékeríteni az apját, apám bottal vert meg. Ezér lett Boti a neve a tizenegyediknek. Asztán végre elkezték adni a segílyeket, s ezér attam a Győzike nevet a következőnek. Mer győztünk és szócsiálisok lettünk.

Tisztelt gyáros és vállalkozó urak  ! Engedjék meg, hogy felhívjam figyelmüket, hogy nem attól vagyunk arisztokraták, hogy drága autónk, nagy házunk, sok pénzünk, fiatal szeretőnk, erőnk, hatalmunk és befolyásunk van, vagy mert sznobok vagyunk, hanem attól, hogy tetteinkben nemesedünk és gondolatainkban vallunk arisztokratikus irányelveket. Segítjük a szegényeket, élni hagyjuk a munkást, nem nyúzunk le hét bőrt a falat kenyérre szo80

48. Albert írta

ruló szerencsétlentől. Tiszteljük, becsüljük és támogatjuk az öregeket, felpártoljuk a szellemi értékeket, ápoljuk a hagyományokat és próbálunk nyomot hagyni magunk mögött. A fiataloknak meg érvényesülési lehetőséget teremtünk, buzdítjuk és helyes irányba, nemes célok és nagy megvalósítások felé terelgetjük őket. Mert ha nem, akkor előbb -utóbb magunk is megbukunk. A feleségem a minap az egyik udvarhelyi bankban kért egy igazolást, hogy van bankszámlája stb, stb. A hivatalnoknő a fejléces, pecsétes, hivatalos papír helyett egy gyűrött cédulára firkantotta az adatokat. Ez egyszerűen nevetséges  ! Az Eu ban az ilyesmi megszokott, vagy helyi divatokat kell követnünk? Némileg vegyes érzéssel követtem az útkaparók munkáját Udvarhelyen. Szóval ismét kezdődik a toldozgatás, foldozgatás? A káposztalapi aszfaltozás? Miért nem csinálják meg már egyszer véglegesen a városi utcákat, járdákat? Hogy legalább tiz évig jó legyen, ne csak a következő választásig? Ausztriában egy éjszaka 17 km utat csinálnak meg. Nálunk miért vacakolnak annyit pár utcával? Nem csak autóval, de még biciklivel, babakocsival is ráz, annyi a lyuk, gödör és egyenetlenség, hogy az már csuda. Rudon csepp A Pepino pizzériában az egyik pincérnőnek megfájult a feje. A gyógyszeres dobozból, már mindent kipróbált, de semmi se használt. -Próbáld meg a Rudon cseppel  !-tanácsolta Fickó, a beszerző. A pincérlány szót fogadott és átszaladt a patikába. -Kérek rúdon cseppet fejfájásra  !-szólt a patikushoz. Az öreg patikus jól megnézte, majd megvakarta a fejét és megkérdezte  : -Magát ugye Fickó küldte?

Egy időben divat lett Tápiópiában minden utcát útnak címezni. A borítékokon és a hivatalos papírokon csak úgy hemzsegtek az útak  :
81

49. A Kriza János út

Dózsa György út, Ferencz József út, Rákóczy út stb. Ezt én rendesen el is hittem, s csodálkoztam, hogy netene, milyen szép nagy város, tele sugárúttal…. nocsak, nocsak… Egyszer gyorsfutárként valami csomagott kellett kézbesítenem. Nézem a címet, s olvasom, hogy Kriza János út. Na, mondom, ezt nem lesz nehéz megtalálni, biztosan jó nagy sugárút…. Affenét  ! Egy kis szaros zsákutca volt tele putri házakkal  ! Na, nesze neked sugárút  !

Az utóbbi időben városunkban is nyomulnak a különféle sáfárok és kufárok, akik varázsgyógyszerekkel, egészségfelmérő gépekkel, táplálékkiegészítőkkel hülyítik a népet. Persze a gépek úgy vannak megszerkesztve, hogy még a hegyi levegőn élő pásztornál és a favágónál is betegséget mutassanak ki. S akkor elő lehet rukkolni a pirulákkal. Szerintem a becsületes kereskedőnek nincs szüksége se piramis, se pontrendszerre, hanem inkább jó hírnévre, hiteles súlyokra és jóminőségű tiszta árúra, amit bátran ki lehet tenni a pultra. S a jó terméknek nem kell reklám, fölösleges teletömködni a postaládákat röpcékkel. Amikor én gyermek voltam, az iskolában azt tanították, hogy mielőtt átkelünk az úttesten, a gyalogátjárónál előbb szétnézünk, megvárjuk, hogy az autók elhaladjanak, és csak azután lépünk le a járdáról. A mai fiatalok szét se néznek, csak lépnek le a járdáról. Ha rájuk dudálok, még ők vannak megsértődve. A tegnap egy lány hátrafordított fejjel, társaihoz beszélgetve lépett be az autóm elé. Miért nem rendez senki country fesztivált, vagy akár country napot a városban? Szivesebben hallgatnám a vadnyugati muzsikát, mint a gyapjasoknak való metáldübörgést, főleg ha táncolni is lehetne a megjelent hölgyekkel, és a steak, vörösbab, sültkrumpli elfogyasztása után cowboynak, bankárnak, farmernek, kereskedőnek vagy aranyásónak öltözött társaimmal megpróbálkoznánk a lovaglással, légpuskás célbalövéssel, patkódobálással, hordógörgetéssel és rönkhúzás82

50. Albert írta

sal. Ez még mindig jobb lenne, mint egy drága belépős, csalódásokkal megspékelt rockmaraton, ahol a cirkuszistának és madárijesztőnek öltözött, magukat romboló fiatalok kínjukban már azt sem tudták, hogy mit csináljanak. A country napok építőbb jellegűek, tanulságosabbak és főleg élvezetesebbek lennének. Azt mondják, hogy Udvarhely a Székely Anyaváros, az iskoláiról és polgárairól híres székely Athén. Ez nem áll, mert az utóbbi időben egyre jobban pákósodunk és győzikésedünk. A városi zeneiskola kellene ontsa a népi együtteseket, a jazz és country zenekarokat. Hol van az a sok végzős diák? Miért kénytelen mindenki elmenekülni innen és külföldön, más nemzetek szolgálatában keresni az érvényesülési lehetőséget? A pénzeszsákok a sok licsi-locsi zenésznek bezzeg tudnak milliókat fizetni, de felkarolni az udvarhelyi fiatal tehetségeket, buzdítani, segíteni őket az már ugye nehéz, Döbrögi uraim? A Bethlen negyedben sétálgatva láttam amint egy férfi fúrógéppel megfúrt egy ép, egészséges fát. Szomorú dolog. Egyesek ahelyett, hogy ültetnének vagy ápolnák a meglévő zöldövezetet, inkább pusztítják a fákat, hadd szívjunk több port, több gázt. Az Eu ban az ilyesmit keményen büntetik.

Épp 500 kiló krumpli hámozásával töltöttük az időt a Pepinóban, amikor egyszerre két kád is megtelt hámozott krumplival. A szakácsnők szóltak, hogy űrítsük ki a hordóba. Papesszel a tréfamester pizzasütővel frissen ugrottunk, s jól megmarkoltuk az egyik kádat. Én kissé magasabbra emeltem a kelletnél, mire Papesz, akire a krumpli és a víz mind rátódult megszólalt a kád alól  : -Hallod  ! Ne emelj akkorát, mert az az erő jó lesz még baszni  ! Vagy szarni  !

51. Papesz mondta

83

Az egyik nap összefutottam könyvtáros barátommal a Kossuth utcában és miután üdvözöltük egymást úgy belebonyolódtunk a jókönyvekről, filmekről és zenéről folytatott eszmecserébe, hogy jó két órát elpalávereztünk a gyalogátkelő előtt. Pákó is szóbakerült, és jól felmérgelődtünk, hogy világ szégyenére egyre jobban pákósodunk, győzikésedünk, a városi főembereke ahelyett, hogy felpártolnák az igaziművészeket, ilyen ripacsokra költik az adófizetők pénzét. Ez a Pákó is jobban tenné, ha afrikai dalokkal, néger zenével próbálkozna a megy a gozos, megy a gozos helyett. Azzal többet érne. De micsoda férfi is az olyan, aki kicsibuzi módjára riszálja a farát az utcán, nem tud úszni és afrikai létére fél a kigyótól? Mint ahogyan legutóbbi valóságshowjában is megtapasztalhattuk. Szégyen ez, szégyen  ! Lám, mi nem félünk a kígyótól, de nálunk van medve  ! Igaz, hogy a medvétől jobban félünk, de hála a Fennvalónak, azért a medve nem kígyó, és a medvére nem olyan könnyű rálépni. Szerencsére  !

51. Utcai eszmecsere

Ha az ember étteremben dolgozik sokszor nem igazán tudja, hogy mit egyen. A menü már unalmas, az étlap már nem nyújt semmi érdekességet, ezért aztán sokszor a pincérek és maguk a szakácsok is egészen tanácstalanok. Sokszor nem is étkeznek rendesen, csak úgy csipegetnek. Én is így jártam. A szakácsnőnk megkérdezte  : -Na, mit szeretnél enni ebédre? Van pörkölt, gombóc, csirkemell és kocsonya…. -Hát, nem is tudom- vakartam meg a fejemet-egy kicsit nehéz a döntés…. -Na jól van-zárta le a vitát a szakácsnő- akkor csinálok neked kakasbasztalékot  ! (vagyis tojásrántottát)

53. Ebéd

84

A homoródi borvízforrásnál Papesz kollégánk úgy töltögette a flakonokat, mint más becsületes ember, aki nem akarja meginni az ócska klórozott városi csapvizet. Időközben tápiópiai turisták érkeztek és kíváncsian nézegették Papeszt, ahogyan egymás után teszi a flakonokat a háromágú csövek alá. -Ezt meg lehet inni? -kérdezte az egyik vénasszony Papesztől. -Igen. -Akkor miért nem plackozzák? -Épp azon vagyunk  ! Kis idő múlva ismét megszólalt a vénasszony  : -Te Gyula  ! Miért olyan sárga az a csap és a környéke? -Azért, mert a víz sok vasat tartalmaz. -Na, akkor mi töltsünk a fényes csapból, mert a vasas vizet nem szeretem  !

54. Miért olyan sárga?

A Pepino Pizzériában a fejfájós pincérkislánynak ismét annyira fájt a feje, hogy mindenkitől kérte az Algocamint s az Apirint. Papesz, a pizzasütő is meghallotta, és a pizzaadogató lyukon kikiabált  : -Vegyél Pulamidont  ! Az jó  ! De a Faszkonáltól is elmúlik  !

55. Pulamidon és Faszkonál

-Nagyapa  ! Elviszel Brassóba? -Mit akarsz te Brassóban fiam? -Bángi dzsámpingozni. -A meg mija? -Hát, felmegyek egy toronyba, kötelet kötök magamra s leugrom. -? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? De ugye nem a nyakadra kötöd? -Nem nagyapa. A lábamra. -És ezér mit fizetnek? - Hát…. nem fizetnek semmit sem…ööö…inkább én kell fizessek 2 millió lejt. -Te Anti  ! Csak a benzin Brassóig 2 millió lej, és ott te meg esmen
85

56. Falusi bángi dzsámping

akarsz fizetni 2 millió lejt? Te tisztára megháborodtá, te fijú  ! Inkább mássz fel a pajtahijára, ha má ugráni akarsz. S igy történt, hogy Anti szót fogadott s beleszökött a villába és csak be kellett menniök Brassóba a kórházba. Ott az orvos emnenn elvett 2 milliót s máris ott voltak, ahonnan elindultak.

A bángi dzsámping torony alatt. -Ugye felviszel engem is? -Nem lehet. -Ó, na  ! Vigyél fel  ! Légyszi, légyszi, légyszi  ! -Nem lehet. Nincs hely  ! -Ó, de ha nagyon szépen megkérlek, csak most az egyszer…. . -Van pénzed? -Nincs…. . de nekem nem kell kötél…. .

57. Öngyilkosjelölt

- Szervusz Edo  ! Hol voltál a hétvégén? - Japán karate mesterekkel voltam. - És mit csináltál? - Edzőtábor volt a sportcsarnokban, ők edzettek és én forditottam. Azaz orditottam. Vagyis orditva forditottam…. vagy inkább forditva orditottam japánról magyarra……mert tudod, óriási volt az a sportcsarnok, és nekem nem adtak mikrofont.

58. Edo, a tolmács

Buzás san tanitvanya mondta az első nap  : -Mester  ! Nekem mikor lesz fekete övem? -Hát ha majd sokat gyakorolsz, akkor…. -De mester  ! Én gyorsan akarom  ! -Tudod mit  ! Elmész Major Sanyihoz a Romartaba, és akkor még ma fekete öves lehetsz. Otthon hordhatod is.
86

59. Első nap a dojoban

A rockmaratonon történt. Amikor a részeg és másnapos rockerek sorba álltak a virslis és kolbászospultomnál ennivalóért igy biztattgattam őket  : -Egyetek fiúk, mert ha nem, akkor szarul fogtok hányni este a koncertek után  !

60. Tanács

87

88

Harmadik könyv

Gezemicék

89

A kislányok babákat gyűjtenek. A kisfiúk üveggolyókat. A filatelisták bélyegeket. A numizmatika szerelmesei régi érmeket. A szoknyvadászok női alsóneműket és hajtincseket. A korondiak pedig eurós bankjegyeket gyűjtenek, és amint látjuk eredményesen. Tessék csak lemenni Korondra és szétnézni  !

1. Evolúció

198. -ban  : Óriási hógolyócsata a Tábor negyedi 2. sz. iskola hátsó udvarán. 2009-ben az utcán a Szuper előtt  : - Elnézést kezicsókolom, ugye Bardóczy Klára Ilona tetszik lenni? - Igen…de mit óhajt? - Nem tudom teccik-e emlékezni, hogy 198. -ban óriási hógolyócsata volt a Tábor negyedi 2. sz. iskola hátsó udvarán. - Nem emlékszem. Na és? - Nos, én úgy emlékszem, mintha a tegnap történt volna. Először úgy kezdődött, hogy az alsó pályán felállt két csapat és elkezdték hógomolyázni egymást, aztán időközben becsengettek és a hógolyózás felterjedt a felső pályára és lassan haladt a bejárat felé. Akkor kirontott Ön a tanáriból a pálcájával, és szokása szerint csapkolódni kezdett. De nem sokáig, mert egy latyakos hólabda szájon találta…annyira, hogy aznap este lemondott a rendcsinálásról. Csak azt akarom mondani vén kurva, pozdorjára való Pionírparancsnoknő, hogy azt a latyakos hógomolyát én dobtam, és nagyon bánom, hogy akkor nem tettem követ bele. Mert erősen rászolgáltál, te mocsok, kegyetlen kommunista, hogy a fogaidat mind kiverjék a pofádból. …. Emlékszel-é, hogy mennyit kínoztad a kisdiákokat, mennyit pofoztad, kokszoltad, vonalzóztad, ütötted a pálcáddal az osztálytársaimat és engem, és általában mindenkit akit megfoghattál és elérhettél? Nem szégyelled magad, te pribék, te kommunista szuka, te alávaló Pionírparancsnoknő? Te Udvarhely szégyene  ! A saját néped ivadékait ütötted verted, mint a kutyát.
90

2. Találkozó

- Ne bántson uram  ! Sajnálom  ! Nagyon sajnálom, ami történt  ! - Ne félj, ne szarj be, pedig megérdemelnéd, hogy kitapossam a beledet, te féreg  ! De tudod, mit? Menj haza, állj a tükörrel szembe és köpd szembe magadat. Háromszor egymásután. Mert én nem vagyok hajlandó beszennyezni se a kezem, se a nyálam az ilyen büdös nemezetárúlókkal, gyermekkínzókkal, te mocsok kommunista ribanc, aki vagy Pionírparancsnoknő  ! Most pedig lódulj hazafelé  ! Azt se bánom, ha otthon felkötöd magad…. . És úgy történt vala.

Kinnt voltunk a tanyán és épp a Miska nevű mangalica kant hajkurásztuk az udvaron. A fejünk felett jó magasan egy repülő zúgott el, s persze jó székely szokás szerint megbámultuk. Zoli bá, akinek azelőtt való nap hasította ki Miska a nadrágját a fenekével együtt nagy bölcsen megjegyezte  : - Ezek onnan fentről a repülőből lenéznek. Minket néznek le.

3. Zoli bá mondta

Kedves városunkbeli és városunk környéki pékségek  ! A szabad választás jogával avagy a választás szabadságának jogával élve tudatom mindnyájukkal, hogy a tápos mintára készített felpuffasztott, szivacsos, erősen morzsálódó, gyorsan romló és csöppet sem finom péktermékeik egyáltalán nem nyerték el tetszésemet, ezért eléggé hazafiatlan módon kénytelen vagyok előnyben részesíteni a külföldi, liberális, globalista, futószalagon gyártott, olcsó, ám ízletes kenyereket, mivelhogy az olyan moslék mellett amit legutóbb is vásároltam még a legnagyobb jóakarattal sem tudom pártfogolni a hazai pékségeket. Főleg az iparifestett barna rozskenyerük húzta ki a gyufát.

4. Albert írta

Élt egyszer egy részeges öreg a szomszéd faluban, aki minden betegségre benzint javasolt.
91

5. Igyál benzint  !

- Fáj a fejed? - Igyál benzint  ! - Fáj a hasad? - Igyál benzint  ! Nem tudom, honnan szedte a tudományát az öreg, de aki megfogadta a tanácsát és benzint ivott, az meggyógyult. Mert az osztrák-magyar időkben a benzint még mint gyógyszert árusították a patikákban. Én csak egyetlenegy esetet tudok amikor a benzin használt és megmentette egy ember életét. Egyszer Japánban egy ínyenc olyan fugu halat evett, amit nem készítettek el megfelelően - ugyanis a pucolás, előkészítés során valamelyik belső szerv váladéka megmérgezte a húst. Már a keze és a szája el volt zsibbadva, a nyelve olyan volt mint egy darab fa, de utolsó erejével kitámolygott a kocsijához és megivott egy üveg benzint. Aztán kihányta a vacsorát és életben maradt.

Nem is olyan régen történt, hogy ismeretlen tettesek részegen elloptak egy lovat és borgőzös fejjel feltöltötték szaláminak. Másnap a tévéből megtudták, hogy a ló amit elloptak és levágtak, egy 50 millió forintot érő díjnyertes versenyló volt. Amíg a szalámi tartott, úgy ették, mint a kökényt s minden szeletnél meg kérdezték  : - Hány forintnál tartasz komám? - Én már 5 millióra ettem. Hát te?

6. Az 50 milliós szalámi

Sok szeretettel küldöm ezt a dalt Macinak Zetelakára, akit már nagyon rég nem láttam. Maci nagyon szeretlek és imádlak, mindig felnéztem rád és sokra értékeltelek, hogy olyan erős vagy…ó Maci köszönöm neked, hogy a tegnap éjjel szerenádot adtál az ablakom alatt, virágot téptél nekem…. . és …. és…csak az egyik disznómat vitted el a pajtából, mert ahogy téged ismerlek magaddal vihetted volna akár mind a kettőt  ! Egy ismeretlen ismerős…
92

7. Rádiós üzenet

Öreg paraszt délebéd előtt a kertben  : - Szögedi darált sertéshús löncs? No lássuk miféle  : - Aszongya, hogy  : „Összetevők  : ( gyártási szalonna (nafene, ejsze assztot is gyárccsák? Biztosan nincsen má elég disznyó Tápiópiába), akkó sertésbőr, sertéstüdő, Laval rost (há a meg mi a nyovolya? ), 50% búzaliszt (netene, tán csak nem kenyeret akartak ezök sütni) szeparált baromfihúspép(majorsághús a disznyókonzervbe? Há megbolondútak ezök? ), aztán kukoricakeményítő (mondtam má, hogy kenyérnek indúlt), ivóvíz, fűszerkeverék (szójafehérje, emulgeáló só (mija? parajdi kősójuk nincsen? ) E450, aroma, stabilizátor keverék (mi a fekete fenét kell stabilizlálni egy konzervben? ), E412, E410, E415, antiuoxidáns E301(no ezök bizonyosan válogatott patkánymérgek), baromfi zsiradék (meginn tyúk? ), nitrites pác só keverék, , nátrium nitrit, (a hétszönccségit mennyi méreg  !) szója, szójafehérje koncentrátum (meginn szója? ), módosított burgonyakeményítő(mér kell aszt módosítani? ) Tartalmaz  : szeparált baromfihúspépet. (esmen baromfi? ) - A kúrvaúristenit annak a baromfinak  !Melyik baromfi találta esztöt ki? Hát tápos uraim, hol van itt a disznyóhús? Disznyókonzervöt vöttem s már félórája óvasom, hogy nincs egy szikra disznyóhús se benne  !. . . No de akkó zabájják is mög, me neköm ne kő  ! -Hé, Buda  ! Gyeride jó kutyám  !. . . . Ne, ögyé disznyóhúskonzervet… ögyé, öreg harcos  ! -Há mija Buda? Neköd se kő? De kústifélre, nehogy lehúggyozd a csizmámot…há nem lehúgyozta a konzervet? No te Buda, te megattad a tápos uraknak ami kellötött, de ne féj jó kutyám, többet nem vöszünk ilyen szemetet…. . jó lesz nekünk a kóbász, szalonna es. Gyerünk akkó eléfelé, nézzünk fel a hijuba egyet  !

8. A darált sertéshús löncs

Mivelhogy a Székely Athénban csak holmi szobrok-no meg a környékükön ácsingózók jelentik az egyedüli turistalátványosságokat, javasolom egy miniállatkert, egy madárház, egy arborétum, egy technikai múzeum és egy kereskedelmi múzeum létesítését. Ezenkívül nem
93

9. Albert írta

ártana újjáépíteni és befedni a várat, a váralját alkalmassá tenni lovagi játékokra, harcművészeti bemutatókra és országos vásárokra. A Szejke vagy más borvízforrások vizét bevezethetnék a központba, de a Jézus szíve kápolna mögötti egykor virágzó fürdőket is fel lehetne építeni. Egy művészetek háza is elkelne, hogy a festők, költők, fafaragók stb. , a kézművesek legyen ahol alkossanak, kiállítsanak. A városvezetés csak Győzikékre, Pákókra és politikai vagdalkozásra tudja költeni az adófizetők pénzét? A sok céges inkább elkártyázza és elszórakozza a pénzét, mintsem megmaradó és a város javát szolgáló értékekbe fektessen. De siránkozni mindenki tud, hogy válság van, ugye? Szobrokért és kéregetőkért nem fognak idejönni a turisták.

A tavaly reklámember voltam a Bartolomeo cégnél ahol 20-25 milliós öltönyöket kellett reklámozni előadásokon, rendezvényeken és a tévében. Munka után rendesen kifizettek, ráadásul megkaptam az általam viselt ruhadarabokat. Idén ismét hívattak és minden megismétlődött. Egyet kivéve  : A fizetést. Ezzel az eggyel alaposan elmaradtak. Jó hat hónap huzavona és figurázás után elfogyott a türelmem. Az egyik nap felvettem a cégtől kapott legdrágább öltönyömet, nyakkendőt kötöttem, csizmát húztam és kimentem a tanyára lovat pucolni, trágyát hordani, takarmányozni és disznópajtát javítani. Amikor a díszes öltöny már olyan ganés, poros, lószőrös és gyűrött volt, mint a legutolsó paraszt munkaruhája, fényképeket készíttettem az istállófiúval, hogy nyoma maradjon  : az úr nem csak a tévében, az előadásokon vagy a divatbemutatókon úr, hanem az istállóban is. Főleg ha 25 milliós Bartolomeo öltönyt visel. Aztán a képeket elküldtem a gyár igazgatójának. Hadd örüljön az istenadta. Vagy őrűljön?

10. Nemes bosszú

- Aggyonisten Pali bátyám  ! - Erőt egészséget, ecsém  ! - Mijáratba bátyám? Csak nem beteg valaki a tanyán?
94

11. Halászmese

- Dehogy fijam, nem beteg odaki senki, csak ehejt bejöttem a halászbótba, valami damilér, me a régit tönkretette egy balin. - Halljunk oda  ! Há mijen, mekkora balin vót az bátyám ami miján damilt kell vegyen, hisz a damilok kibírják a tizenkétkilós csukákot es. - Nem vót az nagyobb a kétaraszomnál se fijam, csakhogy olyan erős vót az istenadta, hogy sehogyse tudtam kirántani a vízből. Engem is majdhogy bele nem rántott a Küküllőbe, alig- alig tudtam odakötni a damilt az egyik szilvafához, hogy hazalépjek egy vasvilláér. S képzeld öcsém, mire visszatértem a balin annyit forgolódott elé s hátra, hogy az összes szilvát lerázta a fáról. Osztán belényomtam a vasvillát, de tudod-é, hogy mi történt? - Mi bátyám? - Hát az, hogy a várakozásba megszőrösödött  ! - Fekete fene  ! Nem lehet az igaz bátyám  ! - De éppen, hogy igaz, bizisten. S még farka is nőtt… - Nem balin vót az akkor bátyám, hanem vidra  !Vidrát villázott fel kend, nem halat  !, - Na de hajja, ne hazuggyon itt ekkorákat, inkább jöjjön bé a bodegába s igyunk meg egy féldecit erre az ijedségre. - Jól van fijam, csak osztán ügyekezzünk, me a vidra bőrit el akarom adni Berger ügyvéd úrnak, s még a halászbótba is bé kell hogy menjek.

A nyáron favágással töltöttem az időmet, edzettem az erőmet és kerestem a pénzt. Már az összes ismerősnek, barátnak felvágtam a téli tüzelőjét s már- már azon gondolkoztam, hogy kitüntetem magamat egy favágó diplomával, amikor megtörtént a baj. Épp egy nagy bogos csutkóval kínlódtam, amibe beletörtem egy fejszét és két éket, amikor eltörött a kalapácsom nyele és a hüvelykujjam körmét beleütöttem a csutkóba. Nyomban tácolhatnékom támadt, de azonnal megfeledkeztem a fájdalomról amint észrevettem, hogy a körmöm szépen kezd lilulni. - Na most mi lesz? - vakaróztam. Csak itthon jutott eszembe a régi gyógymód, hogy a rákoppintott körömbe tűvel lyukat kell fúrni, hogy a feszültség és a vér eltávozhasson. Sajnos későn jött az ötlet, ezért maradtam egy fekete körömmel.
95

12. Amekkorát elbír  !

Mi ebből a tanulság? Az, hogy mindenki akkorát üt a körmére, amekkorát bír. Amekkorát elbír.

A Lemnar bútorgyár vót a város végin, ahová naponta jöttek a tirek s vitték a bútort belfődre, külfödre. De a legtöbbet Tápiópiába. Mer amióta az erdeiket levágták, nemcsak a boksázás fuccsolt be, hanem a bútorgyártás is. Azóta hezzánk járnak mindenér. Egy éccaka két tápos sofőr jött hozzám, hogy mutassam már meg, hogy hová ájjanak rakodni, de közbe annyit rományoztak, hogy egy hétre is sok vót. Hogy a romány utak rosszak, hogy itt csak pulicka van, hogy a rományok bicskások, hogy sehol se akarják elvenni a forintot és így tovább. Ahogy mentünk hátra mekkérdeztem  : - Maguk magyarok? - Hogyne kérem, egyenesen Budapestről  !- válaszolták önérzetesen. - Há igen, -néztem meg a fuvarleveleket -mer asszongya, hogy Popovics Nórbert és a Steinberger Iván a Threeland –tól. Látom, szép magyar nevük van… - Engem Sánta Pálfi Béla bának hínak, régebb juhpásztor vótam, vagy ha jobban értik akkor csobán. Csak a medve megmócskóta vót a lábomot, azóta bakterkodom. Rakodni oda a cé szektorba menjenek, az irodák pedig a sárga ajtó megett vannak. Reggel nyóckor jőnek a titkárnék. Ha már Budapesten nem tévettek el, gondolom itt se fognak elveszlődni. Na, akkó talájják fel magukat, me én megyek vissza a kapusszobába. S azzal otthagytam őket. Még hogy magyarok?   ! Hígmagyarok, giccsmagyarok, vasárnapi magyarok. Egyenesen Judapestről.

13. Popovics Norbert és Steinberger Iván

A legtöbb ember úgy tudja, hogy a kínaiak mindent megesznek ami a földön, föld alatt, levegőben és vízben él, mozog vagy nem mozog. A fecskefészekleves, a kígyóleves, a száznapos tojás, a sokféle rovar, a sült kutya és macska vezetik a listát a számunkra rettenetes éte96

14. A kínai kolbász és gömböc

lek között. Legalábbis az okostojások szerint, akik teljesen megfeledkeztek a kínai kolbászról és gömböcről. Ezek úgy készülnek, hogy egy kutyát ínyencfalatokkal tömnek tele, majd az állatot levágják, a beleit és a gyomrát megfőzik, megsütik, és máris készen van a kínai kolbász avagy a kínai gömböc. Jó étvágyat kívánok  !

Az igazat megvallva, nem nagyon szeretem a ponyvaregénybeli rémtörténeteket. Ha izgalmakra és feszültségre vágyom, inkább elmegyek medvére vagy bölényre vadászni, betörök egy-két musztángot, vagy szombatonként átmegyek Bakersfieldbe és elszeretem a legerősebb aranyásó szeretőjét. De, hogy hülyeségek miatt izgassam magam fölöslegesen, azt már nem  ! Mégis, a napokban összejött egy rémes jelenet, anélkül, hogy akartam volna. Az öreg Mortimerné temetésén történt a dolog zuhogó esőben és bokáig érő sárban. Az új temetkezési vállalkozó- mert a régit elvitte a mája meg a whisky- celebrálta a szertartást. Nos, az elején jól is ment minden, csak amikor engedték le a koporsót, a hideg, esős idő miatt beszeszelt sírásók elügyetlenkedték a dolgot, a koporsó fedele kinyílt, és Mrs. Mortimer fejjel előre belezuhant a gödörbe. Monhatni azt is, hogy egyenesen fejest ugrott, mert a sír félig tele volt vízzel. Ebből persze nagy felzúdulás lett a Mortimer családban, előbb persze az ájúlós kedvű nők zúdultak le a sárba, majd Mr. Mortimer, Mr. Porter, Mr. Lonsdale és a Mortimer fiúk zúdultak rá a szerencsétlen temetkezési vállalkozóra, aki nem győzte kérni a bocsánatot emberei ügyetlensége miatt, akik már a temetés előtt úgy eláztak, hogy elfelejtették a fedelet rácsavarozni a koporsóra. De, hogy mentse a helyzetet és klienseit is megtartsa, Mr. Slomo Lebovitz, az új temetkezési vállalkozónk még megjegyezte  : - A következő temetés, majd ingyen lesz  ! Na, ez felért egy rémtörténettel. Akár meg is írhatná valaki a thomsoni Morningban.

15. Vadnyugati rémtörténet

97

Egy időben sokat jártam a H. céghez tolmácskodni és segíteni a külföldi üzletkötéseknél. Telefonon, faxon és e –mailen adtuk-vettük a szenet. Valamelyik reggel épp a beérkező e-maileket rostálgattuk, mikor a H. főnöke odaszólt Zsófihoz, a titkárnőhöz  : - Hívd fel Simon apuját, hogy egyeztessen a franciákkal  ! Megütődtem. Először is, ki az a Simon? És mióta intézkedik az apuja szenes ügyekben? Csak később jöttem rá, hogy Simon apuja nem más, mint Simona Puia, az F. cég menedzsere.

16. Hívd fel Simon apuját  !

Amikor Japánban éltem, évente egyszer be kellett mennem a városházára az Idegenrendészeti Hivatalba, hogy meghosszabíttassam a vízumomat. Azonban mindig furcsáltam az ajtón levő feliratot  : Alien Registration Buro. Legutóbb előttem állt egy amerikai, egy német, egy francia, egy orosz, egy maláj, és legvégül két élien. Egyik a Marsról, másik a Glikon galaxisból. Biztosan azt gondolták, hogy ha ez itt az Alien Registration Buro, akkor nyilvántartásba veszik a földönkívülieket is. De, akkor mit keresnek itt ezek a vízumért sorrbaálló gájdzsinok? Persze, tipikus japán ízű diszkrimináció. A szőke, kékszemű, szőrös, nagypocakú, kackiásbajúszú óriás termetű külföldi errefelé már éliennek számít.

17. Alien Registration Buro

Egyik este, sötét este Szentesen, Vásárolni autókáztunk kettesben. Egy taxis ki elmélázott, Hátrafelé nem vigyázott, S belénkfutott rendesen. Ejnye, szedte-vette, teringette Aki tette, szemtelen  ! Hol vette a sofőrkönyvét,

18. Taxis vers

98

Vagy talán az ószeren? Megrettent a szedte-vette Vaksi taxis szertelen. Pettyes képe vörösből lett színtelen. Csak hebegett és habogott, Didegett és dadogott, Ijedtében Szentesről is kifutott. Hallod-e, te szedte-vette Vöröshajú, pettyesképű Szerteszéjjel kocsikázó Vaksi taxis szemtelen  ! Régi szokás, autós szokás Szentesen, Ki másnak tolat hátrafelé hirtelen. Legyen férfi, ki nem fut el S vegye fel a telefonját ízibe. Intézkedjen, tüsténkedjen, Virággal is kedveskedjen, Mert, ha nem…. Többet nem ül fuvarvendég Ütött-kopott taxijába Szentesen.

A korcsomában  : -Asszem te is tudod komám, hogy a katonaságnál bibán koromba legjobban a Déstéptáréjá, Álármö, Invioráré, Ápél s a Széktor parancsszavakat utáltam. No meg persze az essszes rományt a környéken. Idővel lejárt az újoncozás, le a katonaság es, és akkorát fordút a világ, hogy még túságosan is kifordút a sarkaiból. A rományokkal idővel megbarátkoztam, legalábbis a faluba lakó romány milicistával, aki rendkívül itkányos fráter, s a gusás moldóvai postással, akivel együtt járok vadászni. A katonaságbeli öt rossz helyit átvötte a Móunika só, a Barátok köszt, a Familija Káefté, a Sóder és a Jósi barát című népbutító, ma99

19. Öt rossz

gyartalan, gusztustalan, az órszág leghülyébb paprikajancsijait, fataróit felvonútató giccsparádé. Má ebbő láccik, hogy Tápiópiába csak ilyen selejtök vadnak. Szóval, mosmá a rományok helyött a táposokat útálom, akik idesugároznak mindenféle szemetet. Utálom a rendezőket, az er –es és ics –es nevű szereplőket és még azokat is akik zombi móggyára nezik s hülyülnek. Legszívesebben mindeggyiknek megfognám a gigáját, csak az a baj, hogy nem szeretök varangyosbékát, hernyót és kélgyót nyuvasztani. De csak kitanálom a móggyát, hogy ne lógjon ki a vérös rongy a tévébőll, s a gyermökeink ne ezön a mocskon nőjenek fő. . Eszt én mondom Mózes Sapkás György  ! - No, de igyunk egyet, me eccer élünk, s főleg az italból. Aggyon az Isten jó sok szilvát, erőt egészségöt Góldman úrnak, hogy legyön aki átvögye ami pálinkát idehozunk  !

Nagyrabecsült Tanács  ! Tiszteletreméltó polgárok  ! Azt hiszem már mindenki megfeledkezett arról, hogy 2009 nyarán a városunkba hívott fekete ripacs pákóra, kontár énekesre és előadóművészre, a magyarságból állandóan gúnyt űző elmebajosra valaki feladott egy női székelyruhát s ezzel saját nemzetét, hagyományait, népviseletét köpte szembe, gyalázta meg. Ideje lenne előkeríteni az illetőt és számonkérni tőle aljas cselekedetét. Szoborállító Döbrögiosz Jencisz uram Székely Athénjében hasonló esetek többé nem történhetnek meg  !

20. Albert írta

Öcsi fogta Csöpi csöcsét, Csöpi fogta Öcsi pöcsét. Kemény volt a Csöpi csöcse, Felállott az Öcsi pöcse.

21. Nyelvtörő

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kupleráj. Azazhogy, mégsem kupleráj, hanem inkább táncos lokál, de ha valaki akart, és a pén100

22. Jóság

ze is megvolt rá, akkor kedvére kuplerájozhatott. Történt egyszer, hogy két háziszőttesbe öltözött öregember állított be, hogy ők itt szeretnék tölteni az éjszakát. A kapus és a kidobólegény nagyot nézett, de azért csak beengedték az öregeket. Akik azonnal leültek egy bőrkanapéra és mire a pincér megérkezett az itallappal, már ki is pakoltak az üvegasztalra és falatozni kezdtek. Kockás abrosz, kolbász, szalonna, túró, hagyma, csípős paprika, paradicsom és házikenyér került elő a csíkos átalvetőből, no meg egy kisüveg pálinka és ráadásnak egy táskarádió. Erre a látványra még a táncosnők is abbahagyták a táncot, s hiába, hogy már sok rúdon megfordultak, de ilyent még sehol se láttak, tapasztaltak. A menedzser is úgy megdöbbent, hogy a szivar kiesett a szájából. A kidobó ugrott, de a menedzser egy ujjmozdulattal megállította. - Csak lassan, barátom- szólt a menedzser- hadd egyenek szegény öregek, elvégre az evő, ivó, alvó, szaró és baszó embert nem szokták zavarni. De ha végeztek, akkor szépen vezesd el őket a Csillag panzióba és mondd meg Józsi bácsinak, hogy a számlát én fizetem…. Ti pedig lányok táncoljatok, ahogy csak tudtok. Legalább álmodjanak szépeket a papókák.

- Édösapám  ! Mikor vöszön neköm félcipőt, hogy diszkóba mönnyek? - Ha majd féllábod lösz édös fijam  ! - De édösapám, akkor én mit húzok fel? - Vagy öt vödör vizet a kútból fijam, hogy ne szonnyazzanak a tehenök, me látod fijam, az embör állandóan kell dógozzon. Dolog nélkül sömmi embör leszöl. A politikusok es a parlamenbe feszt rejtvént fejtenek, ahelyett inkább fejtenének le két zsák töröbúzát, azzal többet érnének. Münk es anyáddal feszt küzsdünk, hogy legyen egy kicsi főd, eke, borona, állat s minden, s ebből a bennvalóból a tesvérököt rendre kifizethessük. Ezér ne légy préda, ne járjon az eszöd a hitvánságon, küsggy, dógozz szépön, böcsüld meg magadot tésis, hogy idővel, ha a Jóisten mögsegít, azt a kicsi fődet ott Kotránban megvöhessük neköd.
101

23. Intelmek

A mai modern kor szellemének megfelelően sokan hajlamosak egy kézlegyintéssel elintézni a kommunizmus vívmányait, nem gondolva arra, hogy abban a korban is voltak szép, jó, hasznos és tanulságos dolgok, és nem mindenki volt hülye. Amikor az iskola iskola volt és a tanítás tanítás. Az 1957-es ellenőrző könyvecskébe a következő rendszabályokat írták  : -A tanulók kötelesek alaposan elsajátítani az iskolában előadott ismereteket, hogy ezáltal hasznosabbá válhassanak dolgozó népünk és hazánk, a Román Népköztársaság számára. - Járjanak rendszeresen az iskolába, jelenjenek meg késés nélkül az előadásokon és a gyakorlati órákon. - Járjanak figyelmesen az utcán, és tartsák tiszteletben a közlekedési szabályokat. - Jelenjenek meg tisztán az iskolában, tartsák tisztán ruházatukat és könyveiket. - Vigyázzanak a rendre és a tisztaságra padjukban, osztályukban és az egész iskolában. Becsengetés után azonnal menjenek be az osztályba, és foglalják el csendben a helyüket a padban. Padjukat vagy osztályukat csak a tanító vagy a tanár engedélyével hagyhatják el. - Az órán üljenek kifogástalanul a padban, hallgassák figyelmesen a tanító vagy a tanár magyarázatát, valamint társaik feleletét. Tilos egyébbel foglalkozniuk. - Legyen jegyzetfüzetük, s ebbe jegyezzék fel rendszeresen a következő órára feladott házi feladatokat. - Köszöntsék felállással a tanítót, a tanárt vagy az igazgatót, amikor azok bejönnek, vagy kimennek az osztályból. - Álljanak fel, amikor a tanár vagy a tanító kérdezi őket, s csak az ő engedelmükkel foglalhatják el ismét helyüket. Ha kérdezni vagy felelni akarnak, nyújtsák ujjukat. - Tanúsítsanak tiszteletet az iskolaigazgató, a tanítók és a tanárok
102

24. A tanulók magaviseletére vonatkozó rendszabályok

iránt, köszöntsék őket, amikor az utcán vagy másutt találkoznak velük. - Viselkedjenek szerényen, illedelmesen és fegyelmezetten az utcán és a magánéletben. - Beszédjükben kerüljék az olyan kifejezéseket, amelyek sértőek másokra nézve, de lealázóak azokra is, akik kiejtik azokat. Kerüljék el az olyan cselekedeteket is, amelyek csorbítják a tanuló méltóságát. - Kíméljék az iskola felszerelését, és becsüljék meg a közvagyont, a dolgozó nép tulajdonát. Ügyeljenek a saját, valamint a társaik holmijára is. - Viselkedjenek figyelmesen, előzékenyen az idősebbekkel és a kisebbekkel, és legyenek mindig segítséget nyújtani az öregeknek, rokkantaknak és betegeknek. - Segítsenek szüleiknek a házi teendőkben, gondozzák kisebb testvéreiket és ügyeljenek rájuk. - Tanúsítsanak iskolatársaik iránt elvtársias magatartást. Legyenek barátságosak és őszinték. Vegyenek részt a közösségi életben, támogassák készségesen azt, és szükség esetén maguk is fogadják el a közösség segítségét. - Az iskolán kívül rendezett sporttevékenységekhez, kiránduláson való részvételhez vagy a helységből való eltávozáshoz kérjék az igazgatóság engedélyét. - Csak azokat az előadásokat, rendezvényeket és intézményeket látogathatják, amelyeket az iskola igazgatósága ajánl, vagy engedélyez. - Tartsák be a bentlakás rendszabályzatát. - Az iskola és az osztály becsületére úgy vigyázzanak, mint a sajátjukra. E rendszabályok tiszteletben tartása minden tanulónak becsületbeli kötelessége. Áthágásuk szigorú büntetést von maga után, bizonyos esetekben az iskolából való kizárást is. Ma már oda jutott a világ, hogy a kólán, dunakavicson és turórudin nevelkedett lenyalt hajú, sápadtarcú, fülbevalóikat az orrukban vagy a szemükben viselő, madárijesztőnek és paprikajancsinak öltözött, tetovált, dohányzó, italozó, káromkodó, az iskolából eltekergő, éjjelező,
103

kocsmázó, lusta, délalvó és dolgozni nem szerető nejlongyermekek nem csak, hogy köpnek fajparasztból lett újgazdag szüleikkel együtt a hasonló rendszabályokra és megszívlelendő figyelmeztetésekre, hanem szidalmazzák, megalázzák tanáraikat és sok esetben egymást késelik halálra vagy lövik szitává. Ez lenne a demokrácia? Valahogy nem úgy néz ki. De az biztos, hogy ezek a sapkajancsik, nyikhajok és szartarisnyák, - akik úgy viselkednek, mint aki feltalálta a spanyolviaszt-, egyhamar nem fogják a mi nyugdíjunkat megkeresni. 50 év múlva pedig az unokáik járás közben a kezükre fognak lépni, majd dédunokáik bamba egyetértésben szép lassan visszamásznak a fára.

Egy keddi reggelen Flórián Géza ismét biciklire pattant, hogy végigrabszolgálja a napot a gyárban. Csakhogy ez a mai nap ígéretesnek bizonyult, mert az a hír járta, hogy kiadják a kajabonokat, azaz… az ételjegyeket. Ezért a munkások a szokásosnál is serényebben dolgoztak a pad mellett, s így a nyolc óra hamar letelt. Hazafelé Flórián Géza még csinált egy két vargabetüt és violinkulcsot az ipari negyed melletti kocsmákban, aztán találkozott egy utcalánnyal. - Mennyi a béugró? - kérdezte akadozó nyelven. - 5 lepedő. - Khm. . khnm- köszürülte meg a torkát Flórián Géza- Kajabon nem jó? - Há nem is tom…így a kurva…meg kell kérdeznem a Főnököt. - Jól van, akkó kérdezd meg. A kurva megkérdezte, az engedély megadatott, s mindenek megelégedésére az üzlet nyélbe üttetett. Nem sokkal később otthon Flóriánéknál  : - Géza, hol a kajabon? - kérdezte a felesége. - Hát…, izé…még nem attak… - Hogyhogy nem attak? A szomszéd Kalapács Józsi bának bezzeg adtak  !Vagy te nem egy gyárba dógozol vele?
104

25. Kajabon jó lesz?

- Há nem attak, nó  ! Micsinájjak? -A ráksúly egye le a nyakadat te Géza  ! Esmen elbasztad a kajabont  !Nem szégyelled magadot, te részeg disznyó, most miből veszek tízórait a gyermekeknek…. . , hogy a franc essen abba a marha fejedbe  ! Hát igen. Flórián Géza aznap tényleg elbaszta a kajabont, de hogy egy hét múlva a franc tényleg a fejébe esett, az hétszentség  !

- No mijen az új patronnál Mózsi? - kérdezték otthon a székely pincérlegényt. - Há az ojan, úgy tuggyák meg, hogy a patron némöt, a felesége némöt, a hotel némöt, az étlap némöt, a vendégek némötök, a számla némöt, csak mü vagyunk rományok s a fizetés  !

26. Minden némöt

A farkaslaki Béla bá, aki híres volt jó minőségű faszenéről és szénen sült csirkeszárnyairól nagyon szerette a torkát. Annyira, hogy már reggel korán elkezdte kenegetni szilvapálinkával. Dél felé átváltott borra, majd délután jött a sör, este pedig a konyak. Egyszer Béla bá hivatalos volt egy grillpartira, ahol a házigazda ismerve Béla bá konyha és borospinceszakértelmét elő akart rukkolni és ki akarta vágni a rezet mindenki előtt. Sonkát, sajtot, kolbászokat hozatott elő a kamrából, s mellé egy kosár bort. Az első palack bor eléggé jó volt, a második egy kicsivel jobb, a harmadik már egészen érdekes volt, míg a negyedik palack bor nagyon finomnak bizonyult. - No, hogy teccik ez a gasztronómiai körutazás? - pöffeszkedett a házigazda és anélkül hogy megnézte volna, hogy mit nyit ki, felbontott egy újabb palackot, majd kitöltötte. Béla bá volt mindenkinél gyorsabban nyúlt a pohár után, de már az első kortynál megvolt a véleménye  : - Ejsze szar vidéken járunk te Béni, mer ez a bor nem csak olyan savanyó, mint az oláecet, hanem egyenesen ecet is. Jóféle borecet  !
105

27. A gasztronómiai körutazás

Székely szenesek Németországban - Benkő Samu bá  : - Te Peti  ! Én úgy látom, hogy itt Némötórszágban alig van némöt. Akármerre nézök az uccán csak négört, kínajit, ruszkit, albánt s olaszt látok. Hol vannak itt a némötök? Ződ Peti  : - Na idefigyeljön Samu bátyám  ! Az úgy van, hogy itt a helyzöt ugyanaz, mind Magyarórszágon. Annyi ott es az idegön, hogy a magyarok kisebbségbe kényszerűnek. Hogy akkór ki a magyar? Mü biztosan nem, me mü rományok vagyunk, a többi meg tót, sváb, rác és bunyevác, a kátrányos helyzetűeket akiket a gólya helyett a csóka hozott, azokat nem kell bémutatni. -De tuggya mit? Itt az a némöt, aki nem dógozik, Magyarórszágon meg az a magyar, aki dógozik.

28. Külföldön

Az idén a tavaszt, a nyarat és az őszt favágással töltöttem el. Vágtam kisbaltával, fűrésszel, hasogató fejszével, nehéz erdőlő fejszével, láncfűrésszel és körfűrésszel. Egyszer egy pizzériának hasogattam a rönköket, s közben József Attila Favágó c. versét dúdolgattam. Vágom a fát hűvös halomba, fényesül a görcse sikongva, zúzmara hull szárnyas hajamra, csiklándani benyúl nyakambabársonyon futnak perceim. Fönn, fönn a fagy baltája villog, szikrádzik föld, ég, szem, a homlok, hajnal suhint, forgács-fény röppenamott is vág egy s dörmög közben  : tövit töröm s a gallya jut. - Ejh, döntsd a tőkét, ne siránkozz, ne szisszenj minden kis szilánkhoz  !
106

29. Favágók

Ha odasújtsz körül a sorshoz, az úri pusztaság rikoltoza széles fejsze mosolyog. S a legnagyobb csattogás közben arra lettem figyelmes, hogy a szomszédban is csattogtatnak. Hát nem az egyik németül és angolul tudó állásnélküli sporttanár ismerősöm vágta a fát egy öregaszonynak? Ezek szerint ő is Cassius Claynek készült volna? Mert Muhammad Ali valaha favágással edzette izmait.

Valahol egy laboratóriumban  : S.  : - A Főnök azt mondta, hogy mostanában nem duzzad a bankszámlája. G.  : - Hát akkor csináljunk háborút  ! S.  : - Nem az túl véres és zajos… G.  : - Akkor forradalmat  ! S.  : - A forradalmak kimentek divatból… G.  : - Egy kis kergemarhakórt? S.  : - Az már volt. G.  : - Csirkeinfluenzát? S.  : - Az is volt. G.  : -Legyen akkor egy kis sertésinfluenzát. A disznóhúst mi úgysem esszük. S.  : - Na jó. Legyen. G  : - Hurrá  !. . . De nézzük csak…. . Gyógyszeripar? S.  : - Igen  ! G. - Zsebkendőgyártás  ! S.  : - Igen  !  !  !  ! G.  : - Orrcsepp? S.  : - Naná  ! G.  : - Hát akkor fogjunk neki  !Úgy látom megéri a fáradságot.

30. Globalizátorok

107

Barátom mondta a tizenötödik sör után a kocsmában  : - Aki katona nem vót, pinát nem nyalt, mög nem részögödött, sáncban nem alutt és legalább egyször a gagyába nem szart, továbbá aki röggel a pohár pálinkát mög nem issza, az nem böcsülötes széköly embör.

31. Parasztfilozófia

Tudatom azzal az aljas, semmirevaló utolsó gazemberrel, aki 2000 óta rendszeresen lopkodja külföldi leveleimet, hogy tettével sikerült helyrehozhatatlan károkat okoznia a magánéletemben. De, hogy a gyerekleveleket és fényképeket miért tartotta meg, azt máig sem értem.

32. Albert írta

Simon Andris bá  : - Na de hallotaé komám, hogy tavaly hogy járt Tatárgübőbe a szebeni csobán? - Berkeczi Dénes bá  : - Nem hallottam komám. Ugyanbiza, hogy járt? - Simon Andris bá  : - Hát úgy, hogy megkévánta a báránhúst s levágott egy báránt. A bőrit meg odalökte a kutyáknak, hogy szabdajják meg. Asztán bévitte a likas bőrt a faluba, de nem tudott jól magyarul s azt mondta Kis Geczi Andornak  : - Gazduram  ! Megettem a báránt a farkas  ! Itt a bőre én elhozta magának. - Berkeczi Dénes bá  : -Az semmi  ! Azt hallottaé kend, hogy a csíki tejgyár igazgatóját a tennap letartóztatták? - Simon Andris bá  : - Hajjunk oda  ! S aztán mér tartóztatták le? - Berkeczi Dénes bá  : - Túrót kaptak a faszán, vitte kendnek  ! - Simon Andris bá  : - Na, hogy az Isten bassza hóttra magát  ! Há nem bévetette velem?

33. Beugratós

1. Széköly szarta a magyart. 2. Aki röggel józanul éneköl, attól nem kell se kalácsot, se tanácsot
108

34. Parasztbölcsességek

kérni. 3. Nézd mög az annyát s vödd el a lányát. 4. Ha a paraszt nem szarik, a városi nem öszik. 5. Aki nem tud fingani, annak a bélésivel baj van. 6. Kaszálás és ásás közbe csak a városi éneköl. 7. A sör nem ital, az asszon verve jó s a medve nem játék.

Péter Anti mesélte a cérnagyárban  : - Képzelje el Főnök, hogy jártunk a vasárnap. A múlt héten jócskán esett az eső, aztán gyönyörűséges szép idő lett, úgyhogy a sógorral kimentünk a Rákiné vápájába gombászni. Annyi volt a málna, hogy piroslott a hely belé. Sógor már nem bírta ki, hogy bele ne menjen egy helyen s kezdte tömni magát, én addig megkucorodtam egy csutkó mögött, mert csikart a hasam erősen. Egyszer csak hallom, hogy a sógor beszélget valakivel. - Ki a fene lehet ott? Hallgatóztam ott guggoltomban, hát egyszer hallom hogy a sógor mocskol valakit ugyancsak, szidja, hogy az ántiistenit a süket fejinek kolléga, hát ha egyszer aggyonisten, akkor vegye ki a bundasapkát a füliből, ne mind fázóskodjon annyit nyár derekán bőrbekecsben, na nézzünk oda… Gyorsan bégombolkoztam s lépek átal a ciheresen, hogy lám kia -mia, hát egy nagy fekete medvével szembefutottam, tele volt a pofája málnával. Nézem sógort, de az csak nyelte a galuskákat s guvadt ki a szeme, de osztán a medve mordult egyet s mi már futottunk is. A medve meg zörömbölve utánunk. Közbe elkezdett esni a hó, de olyan erősen, hogy zöld fenyőágakat törtünk le, s az út mellett leszúrkodtuk, hogy lássuk az utat, na. A Küküllő be volt fagyva, gyorsan átcsicsonkáztunk a jégen s be túlfelől a kukoricásba. A medve szerencsére valahol lemaradt így megszedhettük a hátizsákokat tejeskukoricával, legalább kukoricát vigyünk haza, ha már se gomba, se málna, se semmi. A kocsmában még hallottam, hogy a peceki fogorvosnak, aki a Küköllőn halászott, s a mart mellé tette volt le a Trabantját valami kiharapta mind a négy gumiját. Alighanem a medve volt, csak az Isten megfizeti, nehogy elmondja valakinek, mert még lehúzatja a fizetés109

35. Vasárnapi mese

ből a gumik árát, ha megtudja, hogy mi vittük oda a medvét. Na de, ha akarja lemehetünk egyet a büfébe egy kávéra…. .

110

Negyedik könyv

Egy bog kóré

111

Az Arany Liba vendéglőben sokat mérgelődtünk, mert a vendégek néha bolondabbnál bolondabb kívánságokkal rukkoltak elő, ráadásul akkor, amikor azt se tudtuk, hogy hol van a fejünk és még a rendes rendelésekkel se tudtunk időre elkészülni. -De uborka ne legyen benne. . . . -Sok sajttal kérem  ! -Dupla adag csirkemmellel legyen  ! -A salátába kérek ketchupot is. . . . És így tovább. Érdekes módon eddig egyetlen vendég se mondta azt a pincéreknek, hogy  : -” Magára bízom a választást, ajánljon valami finomat. . . ” -Igen? Valami finomat? -Na, akkor tessék, itt van egy Tiramisu  ! Ennél finomabb már semmi sincs, ráadásul mi készítjük el a legjobban  : bababiskóta és igazi mascarpone sajt is van benne. Ha pedig éhes, akkor rendeljen kettőt  ! Csak narancskarika és tejszínhab kell mellé, aztán ülhetünk vissza újságot olvasni a kályha mellé.

1. A vendég kívánsága parancs

Néztük a tévét. Mármint a bekapcsolt tévét. Épp egy papás –mamás műsort sugároztak. Apuka fürdette a kisbabát, s Tomika érdeklődve nézte. Egyszer csak megkérdezte  : - Api  ! Megfoghatom Norbi kukiját? -Igen, kisfiam. - De Api  ! Az övé nem egészen olyan, mint az enyém -mondta csalódott hangon, majd vizsgálgatni kezdete a saját fütyijét. Kis idő múlva  : - De Api  ! A te kukid meg egészen más volt amikor fürdőnadrágot cseréltél a strandon. . . az egyáltalán nem olyan volt, mint az enyém. . . . nekem is olyan lesz? Ezek szerint Tomika látta a nagy lombost.

2. Nekem is ilyen lesz?

112

Az icike picike pocok pocakon pöckölt egy másik icike picike pockot, mire a pocakon pöckölt icike picike pocok, jól pocakon pöckölte az őt pocakon pöckölő másik icike picike pockot. Azt mondják ez egy nyelvtörő. Affenét  ! Ez a nyelvtörő  ! . tokcop ekicip ekici őlökcöp nokacop tő za etlökcöp nokacop lój kocop ekicip ekici tlökcöp nokacop a erim, tokcop ekicip ekici kisám yge tlökcöp nokacop kocop ekicip ekici zA.

3. Nyelvtörő

Negyvennemtudomhányadik könyvem bemutatóján páran megkérdezték  : -A Berecz Edgár csak a művészneved ugye? Nem volt mit tennem, hát rájuk hagytam. Ha tiltakozom, úgy se hittek volna nekem. Következő könyvem pedig ezzel a névvel jelent meg  : Berecz Edward Albert Heinrich Maximilian. A hitetlen tamások, kételkedő sapkajancsik ezt látva elégedetten dörzsölték össze a tenyerüket, és bólintottak.

4. Az igazi név

Mint ismeretes, a konyhában nem lehet akármilyen lábbeliben dolgozni. Desszantos bakkancsban, elegáns lakkcipőben vagy székely csizmában még nem láttam senkit se szakácskodni. Annál inkább fa- vagy gumipapucsban. Mint ahogy jómagam is. Csakhogy a sok ide- oda futkosástól a sarkam kirepedt és megtudtam, milyen repedt sarkú kurvának lenni. Ebből a repedt sarkúság máris összejött, a kurvaság még hátravan, de úgy néz ki, hogy a béka fenekét súroló minimálbérek mellett kénytelen leszek azt is kipróbálni. Elvégre piccolinónak lenni, nem is olyan rossz dolog. Nem dákó, csak gyomor kell hozzá. Gondolom, fél év mészárosmunka után az is meglesz.

5. A repedt sarkú kurva életbe  !

113

Férj  : -Gyere bé Máriskó, me az én gyermököm veri a te gyermöködet, a mienk nezi, s köröskörű’ meg minden szaros  !

6. A családban történt

„Kedves léányunk Juliska  ! Esső sorainkba tudattyuk véllöd, hogy mi jó egésségben mögvagyunk, melynek párját kivánnyuk néköd is. A múlt héten a Bimbó megbórnyúzott, lött egy szép kicsi bikabornyú, olyan, de olyan szép, hogy az embör szüve megcsikkan az örömtő. Esztendőre ökröt nevelök belőlle. Továbbá tudattyuk, hogy a csomagot amit küdté’a narancs gyümőcsökkel mögkaptuk és nagyon köszönnyük. A veresek jó finomak vótak, de a sárgák olyan savanyúak bizonyútak, hogy cukorral es alig- alig tuttuk mögenni. Orbán Vilmus komám váltig erősitgette, hogy azok citronyok, de én mögmutattam nekije a ládát, hogy idenézz komám, ezök bezony narancsok, nézd mög a cimkét rajta. Legközelebb, ha kűcc, jól vállogasd meg, nehogy a veresek közi éretlen sárgák is keveredjenek. Máskülömben vigyázz magadra drága léányunk Juliska, böcsűld meg a szógállatot, légy engedelmös, fogaggy szót a naccságának, de vigyázz, me Pest feketére fest, s osztán tudod, hogy a nyomtatórúdat hol tarccsuk. Őlel és csókol szerető apád és anyád Kanka Dósa Minya bátyáddal aki e levelet viszi, küdünk egy kicsi disznyókőccséget, anyád csomagóta. Fogyaszd egésséggel.

7. Levél

A tegnap Hajnickával a filmek „tartalomjegyzékét” böngésztük a teletexten. Az egyiknél ezt írta  : - Roy menő ügyvéd Los Angelesben, akit felbérelt egy dúsgazdag öregasszony, hogy kutassa fel egyetlen örökösét. Afrika felé a repülőn kiderül, hogy az egy szem unoka lány, és még csinos is. Roy már Nairobiban összetűzésbe keveredik egy bűnbandával, melynek főnöke szemet szúrt az örökségre. Sok viszontagság és kaland után megta114

8. Ismertető

lálja a lányt, de a visszaút Amerikába nehezzebb, mint gondolta. . stb, stb. És így tovább. Ez így egy kicsit unalmas. Sokkal érdekesebb lenne, ha mai modern világunk gyorsfogyasztó társadalmának ízléséhez igazodva a hosszadalmas ismertető lerövidülne. Valahogy igy  : Mackós ügyvéd. . gazdag örökség. . . Kenya. . . szőke csinibaba. . . verekedés. . . lövöldözés. . . sok vér. . . autós kaland. . . vadállatok. . . . sok szex. . zaftos jelenetek. . . és boldog happy end. Egyébként mi élvezet van egy olyan filmben amiről mindent előre el lehet olvasni a teletexten vagy az újságban. Előre tudjuk, hogy ki kivel van és mi fog történni. S elmaradnak a régi mozis világban megszokott izgulós beköpések  : - Jajj vigyázz  !  !  ! -Ott jön hátul. . . -Ez az, üssed  ! -Brávó  ! -Jön a medve  !

Azt olvastam az újságban, hogy XY politikus vagyonnyilatkozata szerint két hatalmas mezőgazdasági területtel, négy megyei belterülettel, négy fővárosi tömbházlakással, egy kerecsenyi és egy berecskei házzal, valamint egy Bilikom megyei hétvégi házzal rendelkezik. Autóparkjában egy Audi 98-as és egy BMW x3-as luxusautót találunk. Vagyonához tartozik még 40 ezer euró összértékű ékszer és 25 000 euró értékben festmények. Ezen kivűl 1. 850. 000lejt, 226. 000dollárt, 48. 000. 000 forintot, és közel 10. 000. 000 eurót találunk hivatalosan a politikus bankszámláján. Plusz a politikusi fizetése. De ez még nem minden. Részvényei vannak még 10. 350. 000 lej, 5. 300. 000 forint, és1. 500. 000 euró értékben, de jelentős bevételi forrást jelentenek a fővárosi értéktőzsdén mozgó értékpapírok is. Namármost  : -Minek ennek ennyi ház? Egyszerre nem lakhat az ös�szesben. Ha valahol elhagyja részegen a barna nardágját, végig kell kotorássza összes háza és összes lakása összes szekrényét. Azt se tudja, mije van és hol. Ha nem kerül elő a barna nadrág, akkor inkább ki115

9. Minek annyi ház?

dobja a barna zakót. Mi az neki egy barna zakó? Akármikor vesz egy újat, nem számit neki, hogy a barna zakó 1000 dollárba került. Mi addig kis nyomoroncok hallgatunk, mint a szar a fűben és örvendünk, hogy lik van a fenekünkön.

A Három Gúnár vendéglő szakácsnője mesélte, hogy egyszer volt egy rém lassú segédszakácsa, akit se szép szóval, se erőszakkal nem lehetett rábirni, hogy egy kicsit gyorsabban dolgozzon. Sok bosszúság után aztán Emese csak kitalálta, hogy miként lehet „Ólommadarat”gyorsabb tempóra ösztökélni. Amikor jó sok melegszendvics rendelés érkezett be, a cseles szakácsnő megvárta, hogy Ólommadár nagy kényelmesen felrakja a kenyérszeleteket a platnira pirulni, aztán felhúzta a gázt és a lassú segédszakács muszáj volt ugorjon, ha nem akarta, hogy a pirítós és a többi szendvicsbevaló odaégjen. A végén annyira felpörgette magát, hogy az emeletes szendvicsből majdnem kimaradt a zöldség. Ezt nevezem én trükknek  !

10. Emese trükkje

A télen szénégetőket kísértem Bulgáriába, akik kiváncsiak voltak a szomszédok égetési technikáira, a bolgár szén minőségére, mellesleg ismerkedni is szerettek volna. Szófiához közel a szenesek az egyiptomi szénpiacról beszélgettek, hogy milyenek az árak és a minőség. Én a hátsó ülésen szunyókáltam, félfüllel hallgattam ahogy duruzsolnak, de nem tanúsítottam nagy jelentőséget a szén technikai ismereteinek. Egyszer csak az egyik szenes azt mondja az anyósülésen  : -Én láttam a Nílus vizét  ! Erre már felkaptam a fejemet és megkérdeztem  : -Tényleg? Voltál Egyiptomban? -Mire az  : -Dehogy. A szénen láttam. Hát mert annyira ócska, nedves szenet küldtek neki az egyiptomiak.

11. Én láttam a Nílus vizét  !

116

Utálom az ünnepeket amikor a sok birka megmozdul és egymást halálra tapossa a szupermarketekben, az utcán, a parkolóban, és a zöldövezetekben, csakhogy eleget tegyen a hagyományoknak, a szokásnak, az illemnek, a családnak és az Atyaúristennek. Utálom a Pünkösdöt, a Húsvétot, a Karácsonyt, az Újévet, a Névnapot, a Születésnapot, a Vasárnapot és a Szombatot. Mert ezeken a napokon senki se dolgozik, csak döglik valahol és tömi a belét. Nekem nem parancsol se az évszak, se a kalendárium, se a vallás, se a szokás, se a család. Az ünnepeket én csinálom. De mikor is ünnepelek? -ha jól sikerül a bevásárlás -ha jól sikerül a főzés -ha sikerül befejeznem egy kéziratot -ha elkezdhetek egy új könyvet -ha elmehetek egy újabb expedícióra -ha visszatérek egy expedícióról -ha madárcsicsergésre ébredek -ha szép csillagos az ég -ha süt a nap -ha fütyölnek a madarak -ha Fritz, az idomított sáskám visszaciripel -ha palacsintát és almástésztát süt a feleségem -ha bundás kenyér van reggelire és szilvás gombóc ebédre -ha a feleségem kedvenc ingemet készíti elő másnapra -ha Edlynneke Viktória Narancsvirágocska lányunk cérnahangocskáján gügyög és kacarászik -ha a fiam munka után elémhozza a papucsomat és azt mondja ”Papi  !” -ha jó emberekkel találkozom -ha jó könyvre bukkanok az antikváriumban -ha segíthetek valakin -ha ellenségemet, akit utáltam, jó barátommá tehetem
117

12. Ünnepgyártó

Edmond nyelvész volt. Éveken át tanult, hogy úgy –ahogy elsajátítson egy nyelvet, aztán egy másikat, és megint egy másikat. Igy ért el a tizenhármas számig. Pechjére a 13-as balszerencsét hozott neki, mert hiába ismert annyi nyelvet, nem tudott megélni belőle. A kisvárosban ahol lakott nem volt szükség nyelvtudományokra. Ezért beállt az egyik vendéglőbe szakácsnak. Főzés közben is tanult. Zsebéből kis cédulákat halászott elő és csak úgy biflázta a szavakat. A vendégmentes órákban pedig külföldi újságokat olvasgatott. A vendégek és a tulajdonos szerint jól főzött, csak egy kicsit lassan. Hiába adta le a pincér időben a rendelést, hogy két bécsiszelet krumplival, Edmond más hullámhosszra volt beállítva. -. . . . . . krumplival. . . de mi az, hogy krumpli? -Vagyis potatoe, poteto, patates, pommes de terre, batata, patatas, patate, kartopili, kartoffel, cartofi, krompir, krumpli. . . . . . vagyis pityóka  !  !  !  ! A bécsi szelet meg a világ minden sarkában Wiener Schnitzel. Innen tovafelé már gyorsan ment a főzés -akarom mondani a sütésmiután Edmond nyelvekhez szokott agya gyorsan kikódolta a rendelést. Kis idő múlva vígan ehették a vendégek a Három Gúnár vendéglő specialitását a bécsi szeletet szalmakrumplival. Igazi borjúhúsból készült  !

13. A nyelvész szakács

Az utóbbi időkben egyre jobban lábrakaptak a Nem Az Idén Barnultak- at védő pártaktivisták, akik valósággal úgy feljöttek, mint szar a vízre. Szélles mellel és habzó szájjal hirdetik, hogy mindent a kátrányos helyzetűeknek, s aki másképp gondolkozik az reakciós, náci, fasiszta, diszkriminis gazember. Csakhogy a kedves elvtársak elfelejtették megemlíteni, hogy nem csak jogok vannak a világon, hanem kötelezettségek is. Egyik a más nélkül nem ér egy hajítófát. S aztán aki tanul, dolgozik, mosakodik, tisztességesen viselkedik, udvarias, rendszerető, kedves és barátságos, igazmondó, becsületes, hálás és tisztelettudó, az előbb utóbb révbe jut, és megbecsült, elismert tagja lesz a
118

14. Ritkaságok

társadalomnak. Aztán, ha nem akar kosárfonó, kupec, hegedűs, bizsnicár, cimbalmos, üstcinező, patkolókovács, kereskedő, virágárus maradni, lehet akár informatikus kormányos dublőr katonatiszt vegyész matamatikatanár tankos kapitány műkorcsolyabajnok krupié baletoktató tejgyáros éjeliőr bankár bróker feltaláló optikus sminkmester fogorvos püspök hajóskapitány csillagász boncmester jogász biró ügyvéd mesterszakács műszerész grafikus kaszkadőr sebész élsportoló
119

operaénekes csemballóművész zsoké gyorsíró tolmács autóversenyző sofőr sofőroktató antropológus tengerbiológus agronómus mesterfodrász bohóc akrobata teniszbajnok sakkmester szavalóművész mesterdetektív igazságügyi szakértő fogorvos archeológus vegetáriánus püspök optikus de még arisztokrata is, ha épp kedve tartja.

Egyszer egy téli délután elmentem Dávid Botond fotós barátomhoz látogatóba. Alighogy elkezdtünk beszélgetni, máris betoppant Fosztó Zolika, hogy immár hármasban osszuk-szorozzuk azt, amit már számtalanszor kivontunk és összeadtunk. Boti a vendégség örömére jóféle vörösborokkal rukkolt elő, s még a kandallóba is begyújtott, hogy minél hangulatosabb környezetben áldozhassunk Dionüszosznak. A bor mellé sajtot haraptunk és olívaolajba mártott kenyérdarabokat falatoztunk.
120

15. Korcsolyázós történet

Eközbe beesteledett és Boti készülődni kezdett a korcsolyapályára. Csomagolás közben annyit ecsetelte a korcsolyázás örömeit és előnyeit, hogy akarva akaratlanul vele tartottunk. Erőm se volt tiltakozni, - mondjuk ebben része volt a bornak is-csak az öltözőben tértem egy kissé magamhoz. Jómagam még a régi felcsatolós -csavaros -kulcsos korcsolyával kezdetem az ismerkedést a Kis Küküllő jegén, hogy aztán a zsenge gyermekkorban megszerzett ismereteket az udvarhelyi gödrös pályán csiszoljam tovább egy családról családra öröklődött kopott, de jó lilára bokszolt balettkorcsolyával a kommunizmus végnapjaiban. Utoljára 99-ben volt korcsolya a lábamon, bár csak görkorcsolya, de mégiscsak korcsolya. A strand mellett modern korcsolyapálya fogadott, jó jéggel, gumizott kifutóval, zenével és biztonsági emberekkel. Időközben nagyot fordult a világ errefelé is, csak én maradtam a régi „medve nagykabátban stilus”, mert egy –két nekifutamodás után, hol a fejem, hol a farom húzott hátra. Azt hiszem, fel kell vennem az expedíciós hátizsákomat, hogy az egyensúly helyrebillenjen. De amíg én a pályán csetledeztem, Boti ide-oda cikázott, villogtatta magát és emelgette nagy elegánsan a lábait. Én ha nem csoszogtam, akkor futottam, ha sikerült felgyorsulnom, utána alig tudtam megállni. Közbe estem is jó nagyokat. Valahogy így  : Első esés térdre  : -Oh, a jég nagyon kemény  ! Második esés hasra  : -Na, na, puhul a jég  ! Harmadik esés oldalra  : -Netene, még puhább a jég  ! Negyedik esés hátra  : -Ez igen  ! Jó puha a jég  ! Sokadik esés  : -Ez az, kezdek bemelegedni  ! Boros fejjel olyan vargalépéseket és dugúhúzókat csináltam, hogy a körülöttem levők majd tengeribetegséget kaptak. Mondjon akárki akármit, de nincs nehezebb, mint spiccesen korcsolyázni. Integettem, hadonásztam, előre-hátra büllögtem. Boti és Fosztó Zolika alig tudták a szájukat összefogni, úgy vigyorogtak. Próbáltam velük fogócskázni, de se az elmenekülés, se az üldözés nem jött össze. Bot híján a könyökömmel és a térdemmel ütöttem a nyomukat a jégen. Botival még hokiztunk is. Ütöttük a képzeletbeli labdát az ütő121

vel, mignem Boti nekemfutott és úgy felütött a 90 kilójával, mint a tollúzsákot. Nagyobbat estem a nagykabátnál is, a taknyomon csúsztam, de gyorsan felugrottam, nehogy a nyelvem odaragadjon a jéghez. Csak az vigasztalt, hogy esés előtt még elpasszoltam a korongot. Kemény sport a hoki. De még a szimpla korcsolyázás is. A sok futkosásban, le-fel ugrálásban úgy elfáradtam, úgy megizzadtam, mint egy ló. Még a lábam szárán is hömpölygött a viz. Majdnem mosogatórongy lettem, s a végén már csoszogni se volt erőm. Valahogy így  : -Utolsóelőtti esés  : -Oh, a jég ismét kemény  ! -Legutolsó esés  : - Jajj  ! Egyre keményebb  ! -Legeslegutolsó esés  : - Na, ebből elég volt. . . jajj, csak tudjak kimenni innen. . . . Az eséseket leszámítva nagyon jól telt a korcsolyaparti, úgy vélem mindenkinek meg kellene tanulnia korcsolyázni, főleg ha 6 hónapig tart a tél. Még egy fedett korcsolyapálya is jó lenne, hogy legyen ahol a fiatalok gyakorolják a befagyott folyón való, farkasok előli menekülést. Mi öregek már azzal is megelégszünk, ha szép lassan keringőzhetünk körbe –körbe és esünk egyet-kettőt. Állítólag jót tesz a reumának.

Óvodáskori barátomtól kérdeztem egyszer egy házibulin. -Aztán, ha a következő hétvégére összehozom a társaságot eljössz -e? -Igen. -S aztán főzni tudsz? -Hát hogyne. . -felelte önérzetesen -Lám mit tudsz főzni? -kíváncsiskodtam -Például fuszulykalevest. -Az hogyan készül? -lovaltam bele magam egyre jobban a kérdezzfelelek játékba -Hát először is -szedte össze magát barátom- kell hozzá 150 kiló fu122

16. Tudsz-e főzni Dénes?

szulyka, 50 kiló füstölt hús, 2 liter ecet. . . . Barátom akkor szerelt le a katonaságtól.

Nagyanyám mesélte délutáni kávézás közben az alábbi történetet, amely még a harmincas években esett meg, de mind a mai napig töretlen népszerűségnek örvend Kibéden, és gyakran felemlegetik. Még a régi világban, amikor faluhelyen nem volt villanyvilágítás, egy este Anna nannyó, egy 80 éves öregasszony nokedlit főzött magának és négyéves unokájának vacsorára. Amikor megfőtt, kivitte a kúthoz, hogy öblítse le. A kislány persze mindenütt a nyomában a szoknyájába kapaszkodva kísérgette, mert félt egyedül maradni a nyári konyha sötétjében. Az öregasszony letisztálta a nokedlit a kútnál, de nem vette észre, hogy a vederben egy béka is volt. A vízzel együtt a békát is beleöntötte a szűrőbe, majd miután leszűrte a vizet, a szűrő galuskát visszavitte a nyári konyhába, hogy túrót és cukrot tegyen rá, mint ahogy rendesen el szokta készíteni. Az étel hamarosan elkészült, az öregasszony kiporciózta a tányérokba és a petróleumlámpa fényénél hozzáláttak a vacsorának. Alig egy pár falás után a kisunoka megszólalt  : - Nannyó  ! Nannyó  ! Tyútyik-mácsik a galuska  ! -Egyed fiam, egyed- így az öregasszony -De még a kicsi tyeme is túrós nannyó  ! Akkor kezdett eszmélkedni Anna nannyó, hogy valami nincs rendben. Hamar vette a pápaszemet és tartotta a lámpát bele a tányérba, hadd lássa mi van. Hát a béka nagy ijedten, főleg nyakig túrósan mind próbált kimászni a tányérból. Azóta, ha túrós galuskát csinálnak a faluban mindig nevetve mondják  : - Tyútyik- mácsik a galuska, nannyó  ! Nagyot csobban, utána elhallgat Évszázados, ha nem évezredes szokás Kínában, hogy az ételeket egyszerre szolgálják fel és egyszerre látnak neki ezek elfogyasztásához. Az étkezésnek nincs külön meghatározott sorrendje. Egy vacsora alatt a vendégek többféle ételt is megkóstolnak, pl. zöldségsalátát,
123

17. A falusi galuska

csirkét, halat, marhahússpecialitásokat, kagylót és tengeri mütyüröket, levest, egyszerű főtt rizst, sült, főtt, pörkölt és rotyogtatott fogásokat, tojásételeket, kacsát, teát, tésztaételeket, gombócokat és megint levest. Az étkezés utolsó befejező fogása azért a leves, hogy a meleg folyadék kitöltse a gyomorban a többi étel által üresen hagyott helyet. Európában pont fordítva van. Mi a levessel kezdjük, hogy aztán ebbe csobbanjanak bele a többi fogás darabjai.

Hol volt, hol nem volt, még a sarki útkereszteződásen is túl, jobbra a kórház mellett egy kicsivel odébb, volt egyszer egy palacsintázó. Árultak itt fánkot, cukorkát, fagylaltot, süteményt, és még egyebeket is, de attól még palacsintázó maradt. Mivel nem lehett sem fánkoló, sem cukorkázó, sem fagylaltozó, de még süteményező sem. Az egyik nap beállított egy fázós, éhes és rettentően rongyos cigányember. -Adjon Isten  ! Egy palacsintát instálom, szegény cigányember vagyok. . . az Isten megfizeti. . . -így könyörgött -Tessék cigány  ! -mondta a tulajdonos- és a kéregető kezébe nyomta az egyik frissen sütött palacsintát -Isten fizesse-hálálkodott a cigány- Na Isten áldja-búcsúzkodott, és már nyúlt is a kilincs után. Végül  : -Isten bassza meg, milyen forró ez a palacsinta  ! - és jól földhöz vágta a kezét elégető palacsintát. Azóta se adnak ingyenpalacsintát errefelé. Aki nem hiszi, járjon utána. A szupermarket története Mai modern korunk elmaradhatatlan kelléke a globalizáció, s ennek egyik áldása, a földből kinövő szupermarketek, árúházak és bevásárlócsarnokok. Megannyi újdonság a reklámoktól elszédített földi halandónak. De az agyamosott vásárlók perzse nem tudják, hogy ez egy csöppet sem újdonság, ugyanis szuper marketek már a történelem előtti időkben is voltak. Az agyonajnározott spanyol és francia barlangrajzok nem kulturális megnyilvánulások, csupán egy gigantikus bevásárlóközpont maradványai. Az ősember nem szórakozásból raj124

18. A cigányember és a palacsinta

zolgatott a falra, hanem üzleti számítások vezérelték. Ahol a bölényhúst árulták, oda vágtató bölényt festett, a mammutpúphoz mammutot, a disznófejhez vaddisznót és a kagyló fölé kagylókat, és igy tovább, hiszen már akkoriban is ínyencek voltak a baszkok és a franciák. Idővel a konkurencia miatt ezek az ős szuper marketek befuccsoltak, és a készlet a kereskedő nyakán maradt. Ezért is találni még mindig a barlangrajzok alatt megkövesedett állati csontokat és fadarabokat. Ez utóbbiak a polcok és állványok maradványai. Más barlangrajzok egyszerű adás vételi szerződések, egy élelmes kereskedő üzleti feljegyzései, aki toll és papír hiján kénytelen volt a falakon vezetni a könyvelést. Pedig akkor még nem voltak adóellenőrök.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy egyszeri agglegény, aki annyira kényelmes volt, hogy csupa kényelemből nem akart megházasodni. Az egyik nap hazajött a munkából és elhatározta, hogy estére krumplilevest főz magának. Oda is készített minden rendesen, majd feltette a levest főni. Aztán leheveredett a kanapéra és szép lassan elaludt. Kis idő múlva felébredt a kifutó leves sercegő hangjára. - Nna, nna. . mi van? -nézett szét pókhálós szemekkel- á, a leves, semmi baj, majd jó lesz pityókatokánynak-és átfordult a másik oldalára. Egy félóra múlva kissé kozmás szag kezdett terjengeni a konyhában, ez ismét felébresztette az agglegényt. -Nahát  ! Elfőtt a pityókatokány? Semmi baj, jó lesz szalmakrumplinak. . . -és visszafeküdt. Azóta a pityókatokány rég kisült rójsejbninek, de a lusta agglegény még mindig alszik. Itt a vége, fuss el véle  ! Pacal alla Coccolino Nem, nem az olasz éttermekről vagy az olasz ételekről lesz szó az alábbiakban, habár a cimet olvasva, sokan egy új elkészítési módra fognak gyanakodni. Valóban az elkészítési mód az annyira új, hogy még nincs is szabadalmaztatva. Jónevű táncos és korreográfus bará125

19. A kényelmes agglegény

tom egyszer arra vetemedett, hogy pacallevest főzzön a barátaival. Az újítás érdeme őt illeti. Nos, így történt  : -Képzeld, miután jól bevásároltunk, csak otthon derült ki, hogy a pacal, olyan büdös mint a szomszéd pöcegödre, amit patkányprémmel szokott tisztítani. Mostuk mindenfélével, főztük rogyásig, de a pacal csak nem akart megtisztulni. Sőt, egyre büdösebb lett. Végül kitaláltam, hogy tegyük be a mosógépbe. Ha a ruhát kimossa, akkor ezt is. Egy rövidprogram után napvilágra került a pacal, de mintha kicserélték volna. Egy hófehér, patyolattiszta pacal nézett velünk farkasszemet. Aztán odatettük főni a többi hozzávalóval, de egy kis idő múlva olyan illat kezdett terjengeni a konyhában, mintha egy mosodában lennénk. A Coccolino szagot vágni lehett, annyira tömény volt. Azt történt ugyanis, hogy a mosógépben azelőtt Coccolino volt, s ez megfertőzte a pacalt. Nem volt mit csinálni, a félig kész levest el kellett készíteni. Éhesek is voltunk, alig vártuk, hogy meglegyen. Hiába volt puha a pacal, mint a vaj és fehér mint a hó, az öblitőízzel nem tudtunk megbarátkozni. Valahogy legyűrtük, de még másnap is mint Coccolinoszagot böfögtem fel. Azóta Coccolinonak hívnak a barátaim-fejezte be különb gasztronómiai élményre érdemes barátom.

A népek himnuszai általában hősi múltat, dicső jelent, szebb jövőt idéző pattogó indulók, szép, érzelgős melódiák, amire éjfélkor pizsamában is büszkén lehet feszíteni a tv előtt, ha lejárt az adás. Romániában egy kicsit másként van. Miután elköszönt a bemondó és kiírták a képernyőre, hogy “Jó éjszakát  ! ”, rögtön felcsendül a “Desteaptate romane  ! Erre csak álmosan lehet feszíteni. Még le se feküdtek, el se aludtak, máris fel kel kelni. A trei culori jobb volt.

20. Román himnusz

Húsvét másodnapján közvetlenül nyitás után bejött egy kicsi nő, és egy adag bundáskenyeret rendelt CSOMAGOLVA. Most már vagy nem tud bundás kenyeret sütni, vagy otthon nincs
126

21. Húsvéti bundáskenyér

miből?

A tápiópiai celebek, szotyifitneszedzők, sztárok és buta szőke nők szájából gyakran hallani, hogy fiúkutya vagy lánykutya. Jól elnyálasodott a magyar nyelv arrafelé, azt a kutyafáját  ! Hát a bakk, baksi, kan, kani, hím, szuka, nőstény szavainkkal immáron mi lesz? Halálra vannak itélve? Vagy kiherélésre? Borkóstoló Mint tudjuk, a vendég által rendelt bort felszolgálás előtt illik bemutatni(név, évjárat, szőlőfajta, ország, terület, kistermelő, nagytermelő, kézi szedés, gépi szedés, pincészet, dugó, hány fokon a legjobb, milyen ételekhez ajánlható stb. )De a kötelező kóstolásról se feledkezzünk meg (Color, Odor, Sapor). Mondjuk így  : Első pohár Pincér  : -Hmmm, valami nincs rendben, szabad lesz még? Vendég  : -Csak tessék  ! Második pohár Pincér  : -Hmmmm, most már rémlik valami, de nem egészen. Azt hiszem, hogy a bor…. Vendég  : -Oh, parancsoljon  ! Harmadik pohár Pincér  : - Ez az, most már érzem a bukéját, …. csakhogy. . na…hogy is mondjam…. izé…egy kicsit mellékíze van…. mintha romlott lenne…megkóstolom, nehogy baj legyen belőle. Vendég  : -Természetesen  ! Negyedik pohár Pincér  : -Hmmm, úgy látszik tévedtem. Ez a bor átkozottul jó. Tölthetek? Vendég  : -Legyen szíves  ! Pincér. -????? izé… hukk  !  !  ! sajnos ez a palack elfogyott…de ha parancsolja…hukk  !  ! . . . hozhatok egy másikkal. . hukk  !  ! Albert írta Milyen kár, hogy Udvarhelyen nem lehet esténként moziba men127

22. A fiúkutya és a lánykutya

ni. Egyesek szerint azért halt ki a mozi, mert kiszorította az internet és a felpörgetett életvitel. Ez mese. A régi spaghetti western, kalózos, nyomozós, indiános és burleszkfilmekkel, parkettáncos szinészekkel, Sandokannal, Piedoneval, Chaplinnel, Stan és Pannal, Nick Carterrel, no meg a régi román filmipar alkotásaival (Florin Piersic eastern filmjei) minden bizonnyal nagy sikert lehetne elérni. A fél város odajárna nosztalgiázni. Gyermekeinknek pedig elmesélhetnénk, hogy mi ezeken a filmeken nőttünk fel. Inkább nézzék a gyerekek a régi vágású úriember filmszínészeket, mintsem a mai ripacsokat, sapkajancsikat, szőke majomnyúlványokat akiktől csak a nagyképűséget, a kivagyiságot, és a műveletlenséget leshetik el. Hargitai fenyőtűzön a legjobb Asztalossegéd  : -Az istenit ennek a sok tápos paradicsomnak, ízetlen uborkának, hitvány paprikának  ! Már egy jó falatot se ehet az ember  ! Ez a szalonna is olyan, mind a gumi  ! Mondja meg már mester úr, mit lehet itt csinálni? Mester  : -Süsd a szalonnádat hargitai fenyőtűzön fiam, attól jó lesz. Segéd  : - De hát, honnan az Isten haragjából vegyek én hargitai fenyőt ebben a nagy faraktárban? Bükkfa az nem jó? Mester  : -Nem fiam. Fel kell vinni gyalog a Hargitára, s meglásd a paradicsom is megérik a hátizsákban, s a szalonna is jó lesz, ha hargitai fenyő tüzén pergeled. És lássanak csodát  ! Mire a segéd felért a Mihály tetőre a telipakolt hátizsákkal, egy szava se maradt. Úgy falta a szalonnát, hogy a szeme majd kiguvadt. Még tüzet gyújtani is elfelejtett. Kibabrálós-háborúzós A vendéglátóiparban megszokott a pincér-szakács ellentét, de még a szakács-szakács háború is. Az egyik váltás rendszerint nem állhatja a másikat, és két naponként megpróbálnak keresztbe tenni egymásnak, ellehetetlenítve így az étterem működését. Nem az étterem vagy a vendégek érdekeit nézik, inkább a saját földhözragadt kis egyéniségükkel vannak elfoglalva, s akkora az egójuk, hogy egy szaros kankóval se lehetne lepiszkálni az orruk hegyéről. Igy történt nálunk is a Három Gúnárban. Én mint új fiú, már a legelső nap egy torzsalkodás kellős közepébe cseppentem, s azonnal ma128

gamévá kellett tennem a chéf tanait. -Többet nem készítünk elő zöldségeket, krumplit és egyéb alapanyagokat a másik váltásnak, mert ők sosem készitenek nekünk semmit -mondta a chéf. Erre a másik váltás azzal válaszolt, hogy nem főzött spaghettit, nem készített tálcás süteményt, nem főzött levest és nem szeletelte fel a húst. Válaszul mi nem pucoltuk ki a kályhát. Erre ők sem. Mi nem cseréltük le az olajat a fritőzben. Erre ők kikészítették nekünk az olajat, hogy cseréljük le. Másnap mi visszakészítettük az olajat, hogy hadd cseréljék ők le. De az olajat ugyanott kaptuk, ahová tettük, és sütöttük tovább a rossz olajban a még rosszabb krumplikat. Egy hétig pinpongoztunk az olajjal, s a krumpli egyre rosszabb lett. Aztán a hús is. Egy nap kiégett villanykörtét találtunk a fürdőben. Persze amiért nem cserélték ki a másik váltás szakácsa, a villanykörtét a falhoz vágtuk. Két nappal később ők letörték az ajtót. Erre mi bedöntöttük a falat, hadd lássák, hogy keményebbek vagyunk. Aztán felrobbant a fritőzünk. Nem tudni mi okból. Két nap múlva meghibásodott a szeletelőgép és levágta a konkurrens banda chéfjének az ujjait. Állítólag azért, mert mi szabotáltunk. Közben egyre kevesebb lett a vendég és a pincérek is csatázni kezdtek. Törtek a poharak, romlott a felszerelés, akadozott az ellátás és az utánpótlás. Egy szép napon, amikor már nem bírtuk tovább, bementünk a pincéreinkkel és összecsaptunk. A többire már nem emlékszem, csak két hét múlva tértem magamhoz itt a kórházban. Az ápoló azt mondta, hogy a másik váltást-mert ők is idekerültek-le kellett tenniük a földszintre, mert csonkán, bonkán, éjjeliedényekkel és mankókkal felfegyverkezve itt is háborúzni akartak. A Három Gúnár vendéglőben pedig már egy verebet se lehet enni. Állítólag azért, mert már nem maradt amivel. A tulajdonos nemrég jött
129

haza Dél Amerikából, és amikor meglátta a pusztítást és a romokat, csak a fejéhez kapott, kivette a puskáját a kocsiból és lelőtte a szomszéd mind az 50 libáját. Egy gúnárt se akart látni-mondták a szomszédok-nemhogy hármat. Később behozták őt is. Hátul van a sárga épületben, ott a parkon túl.

A régi világban internet, drogos buli, gruppenhecc, játékautomaták, csöves-punkos viselet, tetoválás és piercing helyett még telefonbetyárkodással szórakoztak az iskolások. Kikerestünk egy nevet a telefonkönyvből, felhívtuk és nagy komolyan megkérdeztük  : -Halló, Farkas lakás? -Igen. -Itt Róka. Medve nincs ott? És nevetve lecsaptuk. Ez volt aztán az igazi móka, amiről hetekig meséltek a teadélutánokon. A következő alkalommal felhívtunk a Róka és a Medve családokat, majd sort kerítettünk a Héja, Sólyom, Sass, Nyúl, Szarvas, Sárkány, Sáska, Gidó és Bárány lakásokra is.

23. Telefonbetyárok

A Kehely szakácsnőjének fájt a lába. Egy- két napi sántikálás után beszerzett valami Magyarból hozott mentolos kenőcsöt és azzal ápolgatta a fájós részt. Ahogy megnéztem a tubust csodálkozva vettem észre, hogy  : A forgalomba hozatali engedély jogosultja Antonio Fabiani Industrie Farmatica SRL, Róma, Olaszország. Gyártó  : Hamburg Chemie GmbH (Fabiani Group) 12580 Hamburg, Németország. Tehát  : forgalomba hozzák az olaszok, gyártják a németek, a mellékhatásokat kikísérletezik a néger bevándorlókon, f eliratozzák Magyarországon, használják a románok, tubusba biztosan a kínaiak töltik, a tubust ukránok készítik, majd a kiürült és eldobott tubusokat újrahasznositják az ásványkincsekben szegény japánok, akik tonna130

24. Nemzetközi kenőcs

számra vásárolják a fémhulladékot. És meggazdagodnak belőle a kiskalapos metéltek. Igazi nemzetközi kenőcs.

A globális méreteket öltő sertésinfluenzára fittyet hányó székelyek a tegnap is úgy belejöttek a „flékönyözésbe”, hogy alig bírtuk szeletelni, sütni és tálalni a sertésszeleteket a Kehelyben. A chéfnek sózás, borsozás közben tüsszenthetnékje támadt, amely hatalmas hapciban robbant ki a grillező fölött. - Úgy na- törölte meg az orrát a kabátja ujjában-hadd kapjanak egy kis influenzát is, ha már flekkent rendeltek  ! Úgyis megsül a rácson az egész- nyugtatta meg magát, és tovább sütötte a húsokat.

25. Kapjanak egy kis influenzát

Az amerikai filmek és a giccskultúra hatására nálunk is elterjedt az ökölbe szoritott kézből kinyújtott középső ujjal leadott bemutató, vagyis a vak juh jelzés. Állítólag már a rómaiak idejében is létezett és már akkor is trágárságot jelentett. Értelmezésem szerint a kinyújtott középső újjal való integetést a skótok és az irek találták fel az angolokkal folytatott csaták során. A Skóciát és Irországot lerohanó barbár angolok minden hadifogságba kerűlő férfiember jobb kezéről levágták a mutató és középső ujjakat, hogy az illető többé ne feszithessen íjhúrt ellenük, de vadászni se tudjon a király erdejében. A rőtvadak és az uralkodó osztály biztonsága érdekében még a juhászkutyákat is megcsonkították. Szóval amikor a kifosztott, rabszolgasorba taszított és számtalanszor megalázott irek és skótok fellázadtak az angolok ellen, az ütközet előtt a dudák, sípok és dobok hangjára nagy hujjahóba kezdtek. Előbb meztelen üllepüket mutogatták az ellenségnek, majd becsmérlő szavak kíséretében kihívták párviadalra az angol lovagokat. Az íjászok eközben ökölbe szorított kezük kinyújtott középső ujjával integettek  : -Lám, nekünk van ujjunk és tudunk lőni  ! Bekaphatjátok. . . .
131

26. A vak juh jelzés

„Nemrégiben egy újabb szupermarkettel lettünk gazdagabbak a másik három mellett. Hurrá  ! Lesz majd ahol ránksózzák a külföldi tápos zöldséget-gyümölcsöt, felfújt állati húst és egyéb finomságokat. A belföldi termelő meg előbb- utóbb tönkremegy, s egy szép napon nem csak munkaeszközeit akasztja szegre, hanem saját magát is. Nem lett volna jobb egy vásárcsarnokot építeni ahol hazai biotermékeket áruljanak nénikék, bácsikák? Egyébként mi vagyunk a hibásak, mert annak ellenére, hogy Magyarország és Románia agrárállam, még mindig úgy vetődünk az ízetlen, egészségtelen külföldi élelmiszerekre mintha muszáj lenne. Nekem egyébként jó a kibédi vagy fenyédi hagyma is, a férges alma, és a húst a kecskés nénitől veszem. ”

27. Albert irta

Chéf  : - Mit csinálsz, ha egyszerre bejön 10-15 vendég és különféle specialitásokat rendel egyidőben? Tanuló  : - Hát felveszem a rendelést. Chéf  : - De ez nem lehetséges, mert tegyük fel kérnek 15 féle előételt, egy csomó mindenféle levest és 15 féle főételt. Nincs is annyi hely a kályhán. És még ott vannak a rendes vendégek rendelései. Tanuló  : - Ebben az esetben elkezdem csökkenteni az étlapot. Pl. - Sajnálom, de ez elfogyott. . . - Kérem válasszon valami mást, az előbb adtam el az utolsó adagot. . . - Ezt ma nem ajánlanám. . . Chéf  : - Tehát akkor olyasmit ajánlanál, amit könnyű elkészíteni és kiadni. Tanuló  : - Igen. Vagyis sajtos szalmakrumplit, Tiramisut, madártejet, tükörtojást, virslit. . . Chéf  : -De ki akar ilyesmit enni ebédidőben? Tanuló  : -Az, aki tizenötösével jár az utcán. Ha pedig ez nem tetszik, akkor jöjjenek egyesével, de ne felejtsenek el asztalt foglalni, mert délebédelés közben igen szeretek újságot olvasni, és nem szeretném, ha minden tetves vendég megzavarna valami aprósággal.
132

28. Vizsga

Chéf  : -Bravó  ! Átment  !

Vállalkozó1.  : -Te komám, mostanában úgy elszaporodtak Udvarhelyen a szabad kőművesek, mint a fene. Vállalkozó2  : -Micsoda??? Szabadkőművesek az én városomban? Hát már ide is betették a mocskos lábukat? Vállalkozó 1  : -Bizony, komám. Most télfarkán minden utcasarkon szabad kőművesekbe botlani. Nincs munkájuk a szerencsétleneknek, csak állingálnak egész nap, és várják, hogy nőjön a fű. Hogy lehessen rá építeni.

29. Elszaporodtak a szabadkőművesek

Az általános iskolát Kibéden és Udvarhelyen jártam ki, s ebből a kék-fehérkockás-sötétkékzubonyos korszakból a legfájóbb emlékem a IV. osztályhoz kapcsolódik, pontosabban Székely Anikó tanítónőnk egyik furcsa, megmagyarázhatatlan tettéhez. Volt az osztályban egy Aranka nevű nevű kislány, aki leginkább hátulról volt első tanuló, mint előlről. Hogy miért, azt ma sem tudom. Talán azért, mert otthon nem volt aki foglalkozzon vele, nem volt akivel lerakja azt az alapot amire később egyedül is épithetett volna. Igy hát szegény Aranka megmaradt gyámoltalan kis butuskának. A sok késés, hiányzás, négyes, ötös, befuccsolt felelet miatt drágalátos tanítónőnk az egyik nap fogta magát és SZAMÁR VAGYOK táblát akasztott a kislány nyakába, és ott az egész osztály szeme láttára, füle hallatáta szégyenítette meg, alázta le a sárga földig. A legborzasztóbb azonban még csak ezután következett  : a tanítónő a szünetben sem engedte levetni a táblát. A szomszéd osztályok tanulói kedvükre csúfolhatták Arankát, aki már azt se tudta, hogy könnyeit nyelje e, vagy orrát törölgesse a zsebkendőjével. Égetnivaló boszorkány tanítőnőnk ahelyett, hogy jobban odafigyelt volna arankára, tanította és segítette volna iskolaidőn kívűl is, inkább ezzel a táblával adott mattot pedagógusi munkájának, csúfolta meg és köpte le a hivatását. Alig egy évre rá Székely Anikó tanítónő kiment Tápiópiába és
133

30. Szamár vagyok

giccsmagyar lett. Tehát ismételten kudarcot vallott, hogy Romániában igaz magyar embereket neveljen. Dehát a sülyedő hajóról legelőbb a patkányok menekülnek. Azóta sok viz lefolyt a Küküllőn, időközben Aranka elvégezte a középiskolát, ma csoportvezető egy gyárban és van két szép gyermeke. Tanitónőnknek”hála” nem lett belőle sem tanár, sem tanító. Nem végzett egyetemet, de egy ilyen SZAMÁR VAGYOK tábla után ez is valami. Elvégre divatos zakóra, jól szabott nadrágra mindig szükség van. Meleg étel Férj  : -Asszon, van valami meleg étel idehaza? Öhetném. Feleség  : -Há ögyé. Ahun van a szalonna az ablakba, ha a macska eddig mög nem ötte. Fene a bélit  !

Nagyon szeretek hajnali madárcsicsergésre ébredni, még lehunyt szemmel egyet-kettőt nyújtózkodni, aztán hirtelen kiugrani az ágyból. Szakértők szerint ez nem jó, könnyen agyvérzés lehet a vége, vagy akár szívstopp is, de az ilyen szófia beszédre nem sokat adok, inkább hirtelen felpattanok. Úgy is tudom, hogy a tudományos felkelésből, amikor valaki fokozatosan támogatja fel magát, nehogy agyára menjen a vér, csak forgólódás és kényelmes visszafekvés lesz. A na még tíz percet. . . csak még ötöt politika egyenesen a délalváshoz vezet. Az ilyen döglődő aki átalussza a fél napot ne számítson semmi jóra, és ne csodálkozzon, hogy semmire se vitte az életben. A szerencsés ágyból kiugrás után nem árt megropogtatni a derekat, elkergetni az orrunk hegyére telepedett molylepkéket és frissen nyitott ablaknál beszippantani a reggel erejét. A korai mozgolódás egyébként jótékony hatással van a bélmozgásra. Nálam már a reggeli ébredés előtt megszólal a biológiai csergőóra, valósággal dudál, mint a városvégi bőrgyár. Ez egyfajta jelzés, hogy ha nem kelsz fel, akkor több mint valószinű, hogy visszaesel csecsemő szintedre és az ágyba rondítasz. De ha már túl vagy a reggeli felugráson, levegő- és tornagyakorlatokon, elvégezted mindennapi toalette134

31. Reggeli eszmefuttatás

det, frissen vasalt ingbe és nadrágba bújsz, aztán mint aki újjászületett, máris kész vagy felfedezni és meghódítani a világ egy újabb szeletét.

Kedves városatyák és szponzorok  ! Ha jól tudom, az elmúlt években egy vagyont fektettek a teremfociba és a kézilabdába. Szép és dicséretes vállalkozás, de kissé egyoldalú, mivel a többi sportágak művelői eléggé hangosan szívják a fogukat. Talán egy kicsit igazságosabban kellene azokat a pénzeket szétosztani  ! S ha már turisztikai látványosságokban erőst vérszegények vagyunk, miért ne izmosodhatna a Székely Athén, az Iskolaváros, egy lovas-, tőr- és kardvivás, vagy egy tornaiskolával? Dicső lovasnemzet ivadékai lennénk, nemde?A gyengébbik nemet megkínálhatnák mondjuk egy baletiskolával. Az sem ártana a városba, vagy mondjuk a műkorcsolyaoktatás. Jó lenne már valami intelligens sport is, mert akárhányszor csak idejönnek a vendégjátékosok egyéb sincs, mint köpködés, pofázás, ordibálás és duhajkodás. A mieinket sem kell félteni. Köszönöm, hogy megjelenik.

32. Albert írta

A paraszt székely vendég számára az étterembe való kiruccanás valóságos ünnepi cselekedet. Mivelhogy nem mindennap engedheti meg ezt magának, valósággal fényűzésszámba megy az étteremben étkezni. Ezért kiöltözik, hogy megtisztelje a napot és az eseményt. A legtöbb esetben fantasztikus lila, kék, bordó és zöld öltönyt vesz fel fehér inggel és az elmaradhatatlan házi gyártmányú mellénnyel vagy pulóverrel, fekete cipővel és fehér zoknival – a lá Michael Jackson. Ha szürke öltönyt visel, ehhez mindig kék zoknit és barna cipőt társít. Nyakkendőt csak a legritkább esetben visel, azt is állandóan ide-oda rángatja és első adandó alkalommal leveti. Ezek után könnyen megállapítható, hogy a székely vendég enyhe ízlésficamban szenved és valóságos nyakkendőfóbiás. Az öltöny is úgy áll rajta, mintha villával dobálták volna fel rá. Látszik, hogy a viselője nem mozog otthonosan benne, mint aki nap mint nap öltönyben jár-kel és dolgozik, hanem eléggé csetlik-botlik, egyszóval természetellenesen viszonyul a
135

33. A paraszt székely vendég

ruhadarabhoz. A paraszt székely vendég amint megérkezik az étterembe, azonnal helyet foglal, de mindig valami félreeső helyet szemel ki valahol a bejárat, a vécé vagy a konyhabenyíló mellett. Nem akar feltűnést kelteni és félénken meghúzódik valamelyik sarokban, ellentétben más vendégekkel, akik a legjobb helyeket pécézik ki. Amikor étteremben kell étkezni, a székely vendég mindig lámpalázas, nem tudja, hogyan kell viselkedni, mit mivel illik enni, hová tegye a kezét és a lábát. Szorong és gyomoridege van, nehogy a többi vendég észrevegye milyen bunkó falusi és hogy nincs tisztában a legalapvetőbb illemszabályokkal sem. Ha a paraszt székely vendég elhelyezkedett az asztalnál, első mozdulata elvenni az asztalkendőt és azt a nyakába köti. Sok esetben nem elégedik meg egy asztalkendővel, hanem a szomszéd asztalokról is elvesz egyet-egyet és a vállaira borítja, illetve az inge alá tűri ezeket. Egyszóval azt hiszi, hogy a borbélynál van. A székely vendég nem ismeri a világkonyhákat és nem is akar tudomást venni róluk. Nem ismeri el a nagy konyhaművészeteket, lebecsmérlően nyilatkozik a német vagy a francia konyháról és a saját konyháját tartja a legjobbnak. Teszi ezt dacára annak, hogy soha alkalma sem volt megismerni más népek főzéskultúráját. Nem ismer nyelveket és szakkifejezéseket, és egyáltalán nem ínyenc. Csak a has örömeinek él és nem azért megy étterembe, hogy minél több ismeretlen ételt kipróbáljon és megismerjen, hanem, hogy jókat zabáljon és megtömje a bendőt. Rendeléskor nagyon szeret kikezdeni a pincérnőkkel és sosem mulasztja el megcsípkedni a nők fenekét. Nagyon erőszakosan törekedik bevasalni egy puszit és olcsó trükkökkel próbál közeledni. Az étlapról mindig az ismert és kipróbált ételeket választja. Az már természetes, hogy idegenkedik minden új, ismeretlen íztől, főleg a halas és tengeri herkentyűs ételektől, az egzotikus szószoktól, mártásoktól vagy a külföldi fűszerektől. Amíg készülnek az ételek, megtörli az evőeszközöket és a poharat az abroszban vagy eltör, lever valamilyen berendezési tárgyat. Imád fúrni-faragni az asztalnál, mindig elfoglalja magát valamivel.
136

Nagy italos, ezt már a belépésnél látni lehet az orrán tenyésző borvirágokról. Szereti a pálinkát, a sört, a bort és az egyéb alkoholos italokat, ellenben a koktélokkal nem tud megbarátkozni. Nincs italkultúrája, mindent gyorsan felhajt, majd elégedetten csettint. Közben felsóhajt és földöntúli boldogság tükröződik az arcán. Nem tudja és nem is akarja lassan, finomkodva kóstolgatni az italokat, és nem érdeklődik az ételek és italok összeházasításának az előnyeiről. A sör- és borkorcsolyák neki nem jelentenek semmit, és nem akarja megérteni, hogy ezek arra valók, hogy az ital ízét kihozzák. Ellenben a sört mindig megsózza és földimogyorót eszik hozzá. Pedig sokkal jobban ízlene sajttal, szalámitállal, főtt kolbászokkal és sóspereccel. A borral ugyanez a helyzet. Szívesen tölti fel a bort kólával vagy szódával, és egy étkezés alatt inkább megiszik három üveg egyforma bort, mintsem kipróbáljon három különbözőt. A paraszt székely vendég nagyon szereti a pacallevest, a parasztcsorbát, a bablevest füstölt csülökkel, meg az ehhez hasonló tartalmas leveseket. Ha a leves megérkezett, nekivetkezve eszik, a fejét a tányérjába dugva. Nem a kanalat emeli fel a szájához, hanem a fejét engedi le a tányérba. Közben taknyol, fújja az orrát és buzgón hűti a levest. A levest szürcsöli, csámcsog, és szereti beleaprítani a kenyeret a levesbe. Apropó, kenyér. A székely vendég nagy kenyeres. Mindenhez kenyeret eszik, úgy a krumplihoz, a rizshez mint a tésztaételhez. Számára a kenyér szentség és a jó kenyér nem hiányozhat az asztalról. Ellenben nem szereti a barna kenyeret és az ízesített francia és német kenyereket. Sok esetben nem töri, hanem harapja a kenyeret, és miután a tányért felemelve a kanálba tölti az utolsó levescseppeket, még ki is mártja a tányért. A paraszt székely vendég étkezés közben állandóan hangoztatja, hogy magyar ember evés közben nem beszél, közben õ az, aki folyton pletykálkodik és nagyokat bölcselkedik. Ha valakit vendégül lát az otthonában, nagy lakomát rendez, és azt hiszi, hogy az a székely vendégszeretet, amikor mindenkit tömni kell, és erőszakosan rátukmálni a vendégre az ételt és az italt. Nagyon csodálkozik és hamar megsértődik, ha a vendég már nem bír enni vagy inni. A székely vendéglátó abban látja a vendéglátás sikerét, ha mindent sikerül elpusztíta137

ni az asztalról. Igaz, hogy a házigazda jár elől a jó példával, és az ital nagyrészét õ issza meg. Visszatérve az étteremben ebédelő paraszt székely vendégre, ez a vendégtípus nagyon szereti a tartalmas, húsos ételeket, a nagy adagokat, a bőséges szalmakrumpli-körítést, a kolbászokat, a flekkent. Szerinte az ételek minőségét a hatalmas adagok jelentik. Étkezés közben ügyetlenkedik az evőeszközökkel, sokat pecsétel, és komoly nehézségei vannak a hal vagy a hús felszeletelésével. Minden zsíros körülötte, az asztal, az abrosz, a nadrágja, a szája és az ujjai. Ha pecsenyéstálon szolgálják fel a húst, imád nyúlkálni és más elől elszedni a jobb falatokat. Könyökölve eszik, csámcsog és böfög. A csontokat ropogtatja, a kenyeret beledobja a mártásba és úgy mártogat, mint otthon. Ezután leszopja az ujjait. A paraszt székely vendég nem ismeri a villával leadott jelzéseket, és csodálkozik, ha megszólják. Ha nem tud valamit, inkább belevág a saját feje szerint, mintsem hogy valakitől tanácsot kérjen. Ilyenkor csúfosan felsül. Evés közben nagyokat pöffeszkedik, szereti nyilvánosan megoldani a nadrágszíjját, közben piszkálja a fülét és vicceket, anekdotákat mesél. Hahotázva nevet, és a feleségét sohasem hagyja szóhoz jutni. A székely vendég nem szereti a késedelmeskedést, az étkezésbe iktatott szüneteket. Mindent azonnal akar, és a lehető leggyorsabban. Nem értékeli az elegáns kiszolgálást és a ceremóniákat. Szerinte mindez időpocsékolás és felesleges bohóckodás. Rajong a himi- humi lakodalmas zenéért, nagy táncos és nagy énekes. Ha megrészegedett, sokat káromkodik, duhajkodik, és szeret mindenkibe beleakadni. Nincs tea- és kávékultúrája, és nehéz megértetni vele, hogy sokkal finomabb a tea vagy a kávé, ha süteményt is fogyasztunk mellé. Mindent összevetve, a paraszt székely vendég – bár nyakassága miatt nehezen kezelhető – a kedvelt vendégek közé tartozik, mert egyrészt jól fogyaszt, másrészt nem fukarkodik a borravalóval, nem egy esetben mindent össze-vissza rendel, csakhogy megmutassa a hatalmát és hogy pénz van a zsebében. Végezetül azt tanácsolom, hogy a pincér vértezze fel magát jó adag
138

türelemmel vagy egyszerűen vegye át a vendég stílusát, így elkerülhetők a bonyodalmak és kellemetlenségek.

Amikor a tápos magyar vendég megérkezik Erdélybe, már a bemutatkozásnál azzal kezdi, hogy veri a mellét a féltéglával, hogy õ milyen nagy magyar és hû fajtestvér (annak ellenére, hogy a neve többnyire ics-re vagy er-ben végződik), és hogy mennyire együttérez a helybéliekkel. Állandóan érdeklődik, hogy hol lehet székely ételekkel foglalkozó szakácskönyvet venni. Mivelhogy szereti a hasát, imád mindent kipróbálni. A kínai étteremben a kínainál is jobban akarja használni az evõpálcikákat, az olasz étteremben olaszabb az olasznál, közben próbálja megjátszani a nagyokosat. Amit megérkezett egy székely étterembe, alapos tanulmányozás alá veszi az étlapot, közben állandóan hülyeségeket beszél és folyton arról kérdezősködik, hogy miért beszélünk mi magyarul. Nem érti a helyi viszonyokat, és szerinte a Hargita Szovátától kezdődik. Oradeát és Clujt mond Nagyvárad és Kolozsvár helyett, szóval, erdélyi ismeretei minimálisak. Habár csak a szomszédban lakik, halvány fogalma sincs a helyi történelemrõl vagy szokásokról. Annál jobban ismeri Kenyát és Thaiföldet. De térjünk az étkezésre. Már a rendelés azzal kezdődik, hogy lebecsmérli a szilvapálinkát és whiskyt kér, közben megkérdezi, mi az a csorba. Talán a szakácsnak kiesett egy foga, talán ezért csorba? A miccset darabszámra kéri és nem ismeri a flekkent. Nagyon nyálasan beszél és szeret piát vagy kaját mondani az ital vagy az étel helyett. Állandóan német jövevényszavakkal dobálózik, mintha nem tudna snidling helyett metélőhagymát, spájz helyett kamrát és fater helyett apát mondani. Természetesen egy kukkot sem tud németül, de úgy tesz, mintha tudna, és hogy magát jobb színben tüntesse fel a nagyközönség előtt. Jellemző rá, hogy a magyaron kívül nem tud semmilyen idegen nyelvet, és a külföldi konyhai kifejezésekeket borzalmas kiejtéssel, magyarosítva használja (pl. ketchup helyett kecsöp. ) De a legrosszabb, hogy nem tud szé139

34. A tápos vagy a „szarházi giccsmagyar” vendég

kelyül és nem is akar megtanulni. Szerinte a vereshagyma lilahagyma, a sárgahagyma pedig piroshagyma, a pityókát pedig összetéveszti a pityókossal. A magyar vendégek mániája kicsinyíteni és rövidíteni a szavakat. Így lesz a pörköltbõl pöri, a kovászos ubárkából koviubi, a paradicsomból pari, a vacsorából vacsi, és a csubukból csubi. Ez utóbbi esetében valami nagyon minimális, jelképessé rövidített borravalóra kell gondolni. De hagyjuk a pestiekre jellemző nyelvi idiotizmusokat és térjünk a lényegre. Legkellemetlenebb tulajdonsága, hogy minden ételbe beleköt  : extra adag csípőspaprikát kér, mindent túltejfölöz, és mindenbe galuskát vagy nokkedlit kér. Eközben hozzáfűzi  : mi nem így szoktuk. Imádja a tojásos nokkedlit, a körömpörköltet, a zuzapörköltet és a babgulyást. Soha nem mulasztja el, hogy ezeket az ételeket a szakáccsal elkészíttesse. Becsmérli a székely kenyeret, de azért nagy darabokban falja. Így van ez a román ételekkel is. Hűen kitart amellett, hogy a magyar konyha a legjobb a világon, és hogy a magyar konyha gasztronómiai nagyhatalom, de azt nem díjazza, ha a tudomására hozzák, hogy a magyar ételek nagy többsége török meg német eredetű. A magyar vendég egyébként nagy zabálós, sokat és mértéktelenül eszik, emiatt aztán elhízott és gyomortágulásos. Majdnem minden esetben hirtelenhízott, dagadt, alaktalan hájtömeg, amolyan exportra kitenyésztett mangalicához hasonlít, aki előbb dunakavicson, túró rudin, coca colán és chipsen nevelkedett, hogy aztán rátérjen a magyaros konyha zsíros, paprikás, egészségtelen ételeire. Másszóval tápos vagy puffasztott magyar, aki előszeretettel vásárol és fogyaszt génmanipulált, erőszakosan megnövesztett, felfújt zöldséget, gyümölcsöt vagy állati húst. Szeret repetát kérni, és nagyon dícséri a helyi ételeket, de azért nem mulasztja el megjegyezni, hogy „a mienk jobb. ” Amikor a puliszkára kerül a sor, finnyáskodik, és úgy csinál, mintha Magyarországon soha nem ettek volna ilyesmit. Service közben folyton ugráltatja a pincért, hol ez kell, hol amaz, mindig alkalmaz valamilyen módosítást vagy vadabbnál vadabb ötletekkel és kívánságokkal rukkol elő. Szereti éreztetni, hogy õ pesti,
140

mintha a pesti magyar fajának valami díszpéldánya, prototípusa lenne. Még mindig a trabantos, rágógumis időket éli, és nem akarja tudomásul venni, hogy azok az idők rég lejártak, és a mai világban szart sem lehet kezdeni az akkori politikával. A tápos magyar vendég szereti csicsás népművészeti edényekből fogyasztani az ételt. Véletlenszerűen egészen találóan, hiszen az evőeszközök használatával sokszor hadilábon áll és nem ismeri az ezekkel leadott jelzéseket. Nagy táncos és énekes, és ha jó kedvre kerekedik, igazi hangulatot tud teremteni, de a zenei kultúrája gyakran megfeneklik a himi-humi lakodalmas zenénél. Az étteremben is szeret inkább forinttal fizetni, mintsem hogy elmenjen a pár lépésre lévő pénzváltóhoz. Ha a tudomására hozzák, hogy csak lejjel lehet fizetni, és nem lehet az árból alkudozni, hamar megsértődik, úgy tesz, mintha Magyarországon hemzsegnének az olyan üzletek és éttermek, ahol a lejt szívesen elveszik. Távozáskor nagy borravalót ad, de ezt mindig úgy adja át, hogy érezteti a pincérrel, hogy õ pesti magyar, ezért aztán a borravalónak mindig keserű utóíze van. De a pincérek, akik már ismerik a tápos magyar vendég szokásait és Erdélyrajongását, amely csak addig tart, ameddig ki lehet használni a bennszülötteket, hamar túlteszik magukat a dolgon és nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget a dolognak. A román vendég A román vendég az étterembe általában be szokott válni, mert majdnem minden esetben duplán fogyaszt és dupla borravalókat hagy. Vannak persze zavaró apróságok, de ezeket idővel meg lehet szokni. Ezen kívül hűséges törzsvendég. Ez a vendég alapjában véve jóindulatú, vígkedélyű és barátságos, de rettentően műveletlen és tájékozatlan. Nem ismeri a halk, udvarias beszédet, már az étterem teraszáról hallani lehet, hogy nagy zajjal érkezik és úgy magyarázza legújabb kalandjait a többieknek, mintha a mezõn lenne. Sajnos, a temperamentumos olaszos beszédmodor alpári válfaja még az étteremben sem szokott lecsillapodni. A román vendég nem törődik azzal, hogy zavarhatja a többi asztalnál étkező vendéget. Megérkezés után azonnal a mellékhelyiségbe siet, ahol annyira
141

belejön a kézmosásba, hogy mosakodás lesz belőle. Ez nem is olyan rettenetes, de az már igen, hogy öszszespriccolja a tükröt, lepisili a vécéülõkét és elfelejti lehúzni a vécét. Rendelés közben sokat kérdezõsködik, veszekszik mindenkivel, és letegez mindenkit. Nem szeret kérni, inkább parancsolni és szereti fitogtatni a hatalmát. Szereti kicsinyítőképzõvel ellátni az ételeket, például mãmãligutã, ciorbitã, tocanitã és számtalanszor kijelenti, hogy a román ételek a legjobbak. Az étterem színvonalát a nagy adagok ítéli meg, ezek után érthetõ, hogy miért pocakos. Nem ismeri el a külföldi országok konyhaművészetét, a román konyhát ellenben felmagasztalja. Nem szereti, ha tudomására hozzák, hogy olyasvalami, mint tradicionális, tősgyökeres román étel nem létezik, hiszen a puliszka, a csorba, a givecs, a töltött káposzta, a miccs, a chiftele a rahát, a halva és még egy sor étel mind török eredetű. Ne feledkezzünk meg, persze, a magyar és a német hatásról sem, ami jótékonyan érintette a román konyhamûvészetet. Nincs fûszerkultúrája, nem szereti a változatos és egzotikus fûszereket, és megelégszik a só, a bors és a paprika triumvirátusával. Ezen kívül minden szokatlan, idegen íztõl tartózkodik, és mindig elmeséli, hogy külföldön milyen étel nem ízlett neki és hogy milyen kicsik voltak az adagok. A szeme elõtt állandóan a pacalcsorba és a snitel lebeg, de imádja a nyárson sült húsételeket szalmakrumplival és nagy rajongója a halnak. Étkezés közben szeret terpeszkedni a székén, adja a főnököt és játssza a kiműveltet, de sok hülye beköpése van, amivel mindig leégeti magát. Magyar étteremben nagyon csodálkozik, ha hideg gyümölcslevet szolgálnak fel és megkérdezi, hogy mióta eszik a desszertet előre. Ezek után nyilvánvaló, hogy nincs ételkultúrája és nem ismeri a szomszédos országok konyhaművészetét. Nagyon szereti beleaprítani a kenyeret a levesbe, közben csámcsog és zabál, a fejét beleteszi a tányérba. Ha forró a leves, nagy buzgalommal fújja, közben izzad és taknyol. Az evőeszközök használatával eléggé hadilábon áll, és nem ismeri az ezekkel leadott jelzéseket. A csontokat ropogtatja, majd leszopja, az ujjait az abroszba törli. Néha megpróbálja eljátszani az expertét, de folyton összezavarja a sorrendet, tudniillik, hogy melyik evőeszközzel mit és mikor kell enni, vagy, hogy melyik
142

pohárból mit lehet inni. A román vendég szívét a legjobban nagy adagokkal és gyors kiszolgálással lehet meghódítani, és ami a legfontosabb, mindenben igazat kell adni neki. Nem számít az sem, ha a ruhadarabok úgy állnak rajta, mitha vasvillával dobálták volna fel rá, vagy hogy a cipő és a zokni színe nem talál egymással, sem az, hogy kilónyi aranyékszer csörömpöl nyakában, de inkább tojást eszik, ahelyett, hogy hétfogásos ebédet rendeljen. Az étkezés szüneteiben sokat dohányzik és imád népzenét hallgatni. Könnyen táncol és énekel, még a tiltó tábla ellenére is. Szereti hangoztatni, hogy õ nagy gurmand, ami igaz is, mivelhogy nagy zabálós. A luxustól el van ájulva, és előszeretettel firkál a vendégkönyvbe, amely már nem dícséret, hanem ömlengés. Néha furcsa kívánságai vannak, és mindig a leglehetetlenebb idõpontokban kéri a kávét. Szeret pezsgõzni és ünnepelni, ilyenkor nem nézi a számlát és gálánsul költekezik. Viszont nagy cirkuszt csinál, ha hajat talál az ételben.

Azt hiszem, mindenki tudja, hogy a székely pincérek mennyire hadilábon állnak a románnyelvtudással. Ha netalán román vendégek vetődnek az étterembe, azt se tudják mihez kapjanak. Csak hebegnek-habognak- didegnek dadognak, vagy hirtelen kivágják a rezet. Ahogyan Jancsika is. Egyszer románul beszélő házaspár érkezett a Kehelybe, s Jancsika persze beadta az étlapot, majd türelmesen várakozott az asztal mellett. -Ce ai? -kérdezte a férj, aki nem sokat törődött az étlapon felsorolt másfélszáz étellel, inkább arra volt kíváncsi, hogy mi van ezekből, mi friss. Jancsika meg se várta, hogy a vendég befejezze a mondanivalóját csak elrohant és nem sokkal később visszatért egy csésze teával. A feleség erre felnézett az étlapból és ezzel zavarta el a pincért  : - Ugyan már  ! Ki iszik teát ebéd előtt. Hozzál inkább egy whiskyt, egy Mimózát, két húslevest és két steaket szalmakrumplival  ! Vagy talán magyarul se értesz?
143

35. Jancsika és a román vendégek

Valamelyik nap kommunista izű filmet néztünk Hajnickával. A szökevény román katona összevegyült egy magyar bakter lányával. Csakhogy a bakter sehogy se akart megszólalni. Az egész film alatt alig mondott valamit, hiába beszélt hozzá magyarul a lánya és románul a katona. A három személyes filmben persze, hol románul, hol magyarul beszélgettek. Most már  : 1. -azért nem szólalt meg a bakter mert magyar létére nem tudott románul és félt, hogy szégyenben marad? 2. -azért nem szólalt meg a bakter, mert olyan baktert kellett alakítson, aki magyar létére nem tud románul? De akkor miért nem beszélt magyarul? 3. -azért nem szólalt meg a bakter, mert egy olyan román színész alakitotta a magyar baktert, aki nem tudott magyarul? Ugyanakkor azért nem szólalt meg románul, nehogy elrontsa a szerepét. Most már  : -ha se románul, se magyarul nem akar megszólalni, akkor meg milyen náció? Még kiderül, hogy német. A film végi névsorolvasásnál aztán megbizonyosodott, hogy a hármas változat volt a helyes, mert a színészlistán egy sültromán színész alakitotta a magyar baktert. Szóval ezért beszélt úgy a bakter, mint akinek a fogát húzták, szóval ezért törte drága magyar anyanyelvünket derékba. Most már értem.

36. Román vagy magyar?

Kiszámította e már valaki, hogy hány millió tonna szart, húgylevet, fost, fürdővizet, borotválkozólevet vagy mosogatólevet termelnek egy nap, mondjuk egy olyan városban, mint Tokió, ahol 13 millió ember nyüzsög egymás hegyén hátán?13 millió ember, egy országnyi ember egy városban, egy rakáson  ! Kezdjük azzal, hogy minden ember naponta legalább egyszer elmegy nagydolgozni és termel, mondjuk úgy kb. 5oo g potyadékot. Ez 7, 5 millió kiló szar. Aztán elmegy kisdolgozni is úgy naponta kétszer-háromszor. Tegyük fel, hogy minden ember naponta megiszik 2 liter folyadékot és kb. annyit ki is pisil, akkor lesz nekünk. . . . jajj, be144

37. Matematikusoknak való

lefáradtam, mert most ki kell azt is számitanom, hogy a WC lehúzások mennyi vizet igényelnek, és még a borotválkozás, mosdás, fürdés, mosogatás hátravan. Inkább feladom. Matematikus legyen a talpán aki ezt kiszámitja, hogy egy nap, egy Tokió méretű nagyvárosban 13 millió ember egy rakáson, egymás hegyén hátán, mennyi mocskot termel. De akkor legyen olyan szíves, tisztelt matematikus, számítsa ki azt is, mondja meg nekünk, hogy e sok szenny hová fér el, mit csinálnak vele, hová dugják. Csokoládét biztosan nem csinálnak belőle. . . .

Nemrég elkezdtem irogatni egy csonkaországi internetes oldalra. Szakács, pincér és gasztronómus cikkeimet szívesen közölnék-mondták a szerkesztők. Alighogy megjelentek az első irások, máris elkezdtek vagdalkozni az álnevek mögött bújkáló zseléshajú, dunakavicson és túrórudin nevelkedett, nyálas pesti higmagyarok. Most látom, hogy tipikus magyar tulajdonság mások lepocskondiázása és földbe döngölése. Állítólag nagy koppintó vagyok, kenyerem mások munkáinak lemásolása, és műveimet alig 8o-100 példányban jelentetik meg. Nos, azt mondom, hogy teljesen fölösleges dolog ilyen dolgokkal előhuzakodni, főleg ha még köszönő viszonyban sincsenek az igazsággal. . Aztán én soha, sehol sem állítottam, hogy az általam, vagy a kiadók által megjelentetett receptek sajátjaim lennének. Csupán a magyarázatok, a történelmi-nyelvészeti értelmezések tartoznak hozzám, mint ahogyan ezt a könyvek borítóján fel is tüntettem  : Előszóval, kommentárral és magyarázó jegyzetekkel ellátta Berecz Edward Albert Heinrich Maximilian. A padlásokról, családi levelesládákból, beomlott sütőkemencékből, szemétdombokról összeszedett régi receptesfüzeteket, t öredékes feljegyzéseket azzal a szándékkal gyűjtöttem, rendszereztem, láttam el saját magyarázataimmal, hogy élvezetes olvasmányként bocsássam a konyhabarátok, hobbiszakácsok, profi szakácsok és háziasszonyok rendelkezésére. Az interneten terjesztett igaztalan hírekkel, vádaskodással, irigységgel fűszerezett mocskolódással kár foglalkozni, mert ez a stílus kvázigyávára vall, egy tedd el, s ne vedd elé majomnyúl145

38. Visszavágó

vány ugrabugrálásának értelmezhető. Én egy másik stílust javasolok. Nevem Berecz Edward Albert Heinrich Maximilian, címem Béke u. 8, Székelyudvarhely, Hargita megye, Románia. E-mail címem  : bereczedward@yahoo. com. Erre a címre kell írni, de akár el is lehet látogatni, hogy megismerjük egyik a mást, végiglapozzuk megjelent könyveimet, kiadatlan kézirataimat, elővegyük a térképet, a szakácskönyveket, főzicskézzünk, vagy megigyuk a kupa bort a piros kockás abrosszal letakart asztalnál, hogy összenézzünk, bajuszt akasszunk és megvitassuk a dolgokat, mint ahogy szakmabelihez illik. A fisim-fosom, rugunk a fingunk után szerű szájmenésekhez pedig nincs se kedvem, se időm. Gondolom az olvasóknak se, akik azért látogatnak el erre az oldalra, mert tanulni szeretnének, vagy abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy taníthatnak-ami igazán megtisztelő-, nem pedig olvasgatni mások fröcsköléseit a szájnak nevezett felső kloákán. Tehát, azzal a reménnyel várom a leveleiket és a hozzászólásokat, hogy tanító, nevelő jellegű kritikát kapjak, ezáltal jó barátokra tegyek szert, ügyes és tehetséges embereket ismerhessek meg. Valahogy így  : - Igen, egyetértek, úgy van. Esetleg  : - Nem úgy van, ez tévedés. Az én tanárom azt mondta. . . , a mesteremtől úgy tanultam, hogy. . . . . stb. Tisztelettel  : Berecz Edward Albert Heinrich Maximilian

Istenben boldogult koporsófaragó sógoromnak volt egyszer egy olyan teherautója amivel bátran benevezhetett volna a Különös adottságok c. tévéműsorba. A fentemlitett koporsófuvarozó kisteherautó csodálatos adottsága abban rejlett, hogy számtalan hibája és hiányossága ellenére dolgozni lehetett vele. Sándor sógor először felkurblizta, hogy beinduljon, aztán ajtólevevéssel kinyitotta a kabint, hogy az utas bemászhasson a helyére-tudniillik a jobb oldali ajtót a sok drót miatt egyáltalán nem lehetett kinyitni. Aztán kezében az ajtóval beült a vezetőülésre, feszítővassal bezárta az ajtót, és máris sebességbe kapcsolt egy hatalmas csavarhúzóval,
146

39. Egy bog kóré

ami a kapcsolópálcát helyetesítette. Esős időben a jobb oldali ablaküveget kézzel kellett felhúzni, a bal az szerencsére működött, ugyanis sógorom ezen nyúlt ki a bal kezében tartott ablaktörlővel, hogy némi kilátást biztosítson magának vezetés közben. Ennek a meseautónak a kabinban volt a motorja, de a jármű szíve csak számtalan megpiszkálás és a bádogtető le-fel csukogatása után maradt annyira életképes állapotban, hogy köhögve, prüszkölve és purcogtatva előbbre vigye a rakományt. A piszkálgatás az utas dolga volt, de a szalonna és tojássütés is a felforrósodott bádoglemezen, ugyanis ha a motor megbokrosodott, a bádogfedővel nem lehetett bírni. Ezért vitt magával sógorom mindig egy embert, ha kiruccant a faluból, hogy legyen aki a motrot noszogassa és kolbászt, s zalonnát süssön a motorháztetőn. A kisteherautó fékjét működtetni felért egy technikai bravúrral. Csak a harmadik benyomásra fogott, ma se értem, hogy sógorom miként tudott balesetmentesen közlekedni. Hihetetlen, de éveken keresztül soha nem ment neki senkinek és semminek. Csak egyetlenegyszer fordult elő, hogy egy hirtelen utcáról udvarra történő befordulásnál nekihajtott egy épületnek. Éspedig a saját műhelyébe ugratott be, még a koporsók között is egyre pedálozott. Érdekes módon ahelyett, hogy ő rohant volna bele más autójába, inkább a többi autós rontott neki kamikaze módjára, ezért a totálkáros teherautójának minden részét legalább négyszer kicserélték. És ez a rozsdás, zötyögő, köhögő, zakatoló és csörömpölő roncs még mindig működött, és hűségesen szállította a fakabátokat. Elszállította a koporsókat a román városokba, hazafelé felvette a deszkát és az összes útbaeső ócskavastelep hulladékát. Egyszer egy falu közepén a hazatérő csorda egyik tehene ló módra felrúgott és páros lábbal beugrott a kabinba. A szélvédő persze ripityára ment és minden tehénszaros lett, mert az állat ijedtében öszecsinálta magát. Aztán valahogy lekászolódott és sántikálva elszaladt. Sógorom ijedtségén csak a boszúsága volt nagyobb, ráadásul úgy vezetett hazáig, mint aki huzatos istállóban tanul vezetni csapágyszekeret. Mint ahogy rendes asztalosmesterhez illik, sógorom is szerette az itókát, a sikeres fuvarozások után mindig betért a falu kocsmájába le147

öblíteni az út porát. A kisteherautót járó motorral hagyta, mondván, hogy csak egy pohárra lépik be, aztán már megy is hazafelé. Igen ám, de a barátok, üzletfelek, megrendelők és más asztalosmestereknek köszönhetően, az egy pohárból tíz is lett, mire elérkezett az indulás pillanata. A hűséges kisteherautó eközben fogyasztotta az üzemanyagot és dohogva várta a gazdáját, egészen addig amíg az utolsó cseppek el nem fogytak a tartályból. Sokszor megtörtént, hogy vicces kedvű emberek kötelet kötöttek a jármű ajtajára, a másik végét a kocsma kerítéséhez bogozták és egy bog kórét vetettek világ csúfjára a kocsma előtt vesztegelő paci elé. - Ne Ráró  ! Egyé. . . .

A Kehely szakácsnője mondta császárszalonnasütés közben  : -Fiam, a szalonnából vedd ki a porcogót, mert ha netalán egy vendég a szendvicsben hagyja a fogát, akkor megnézhetjük magunkat. Éspedig  : -Ha porcelán foga volt, akkor nagyon sokat fizetünk, viszont, ha csak akril, akkor jóval kevesebbet, de mégiscsak fizetünk és. ... -És ha rendes foga volt-vágtam közbe-akkor ugye semmit se fizetünk, mert úgy is rossz volt és ki akarta húzatni? -Igen, fiam, de akkor meg mi is itt hagyjuk a fogunkat  !

39. Tanítás

Múlt szombaton új kolléganő érkezett az éttermünkbe. Sürgött-forgott, ügyeskedett, szóval hamar feltalálta magát a konyhában. Azt mondják, Pesten dolgozott egy csárdában. Ez meg is látszott, mert egyebet se hallottunk tőle, mint  : vacsi, ubi, kovi-ubi, sali, pari, pöri, zacsi, kaja, , csubi és pöci. Munka közben megtudtuk, hogy a kissebbik kislánya bölcsiben van, a nagyobbik már egyedül csomagolja a csirki szenyát és vijóval jár isibe. A férje Losziban dolgozik, gyakran telizik és hiányolja a magyar kaját. Egyébként tök jó fej, csak néha cikizik. Az amcsiknál minden frankó, szupi és klassz, még a whiskyjük is nagyon kóser.
148

40. A mosogató bánata

Igy melózgattunk a resztiben, zárás után meg elmentünk valahová piálni, és én egyre közelebb és közelebb férkőztem a Katihoz. Csak a kurvi Isti bassza ki, nem beüti a csirki infli, elfogyi a vendég, s engem kidobi a tulaj, mielőtt még jól megkúrhattam volna a Katit. Ezért baromira kivagyok. Azóta tuti biztos, hogy a tulajnak összejött a Katival.

Amikor Aradon katonáskodtam, volt egy Guzga nevű rendkívűl barátságos szakaszvezetőnk, aki úgy szerette a magyar katonákat, hogy a kedvükért töredezve bár, de megtanult magyarul. De mi is szerettük Guzga szakaszvezetőt, aki a többi fejestől eltérően sosem szekírozott és nem pökhendiskedett a dákó-román kontinuitáselmélettel. Inkább együttérzett a katonákkal és ott segitett ahol tudott. Ha kérezkedni kellett, holtbiztos, hogy Guzgához mentünk, és csak akkor aludtunk napközben a mosodában vagy az asztalosműhelyben, ha Guzga volt szolgálatban. Ő sose vágott be senkit az aresztbe, csak odaállította udvart seperni. Ezért szakaszvezetőnk mindig megkapta a havonta kijáró egy liter szilvapálinkát, hogy legyen amivel lemossa a port, amit sepregetés közben felkavartunk. Magyar húsvét előtt mind a négyen odaálltunk Guzga szakaszvezető elé, hogy engedne haza minket, hisz meg kell nyúzni a bárányt, meg kell festeni a tojásokat, locsolni kell, meg miegyéb. Szépen el is engedett. Ünnep után aztán ismét ott álltunk az irodájában ahol előbb átvette a pálinkát és a kalacsát, csak azután kérdezte meg a kétbalkezes Fehért  : - Ná te Feher  ! Osztán ai belit mielul, ai vopsit oule a mogyor húzsvéton? - Igenis dom plutonér Guzga  ! Sa traiti  ! - kapta össze magát Fehérúgy megnyúztam a bárányt, úgy megfestettem a tojásokat, hogy járni is alig tudok. Mind kifolyt a gerincemből a velő. -Jól von Feher- dicsérte meg Guzga szakaszvezető-legolább o lányokkol és o zsoját puzskáddol tudjál báni, ho o mitráliérával nem tucc mit kezdeni  !
149

41. Ai belit mielul?Ai vopsit oule?

Az udvarhelyi rádióban hallottam  : -Kedves rádióhallgatók  ! Műsorunk végén értékes nyereményeket fogunk kisorsolni. . . . Mint például kínai teáskészletet, esernyőt, hajszárítót vagy ebédjegyet a Csapláros vendéglőbe, esetleg egy pizzautalványt -fűztem hozzá. Pár perccel később  : -A Csapláros vendéglő mai ebédkinálata köménymagosleves túróspuliszkával és kompóttal, Kehelyben szabógallérlevest, tehéntúrósgombócot és almástésztát lehet ebédelni, mig a Három Gúnár vendéglő meggylevest, murokfőzeléket fasirttal és vargabélest ajánl kedves vendégeinek. Nesze neked értékes nyeremény  ! Jó étvágyat kivánok tehát minden kedves rádiójátékosnak és sok szerencsét a kinai hajszárítóhoz  !

42. Értékes nyeremények

Bivalyröcsöge mezőváros egyik vendéglőjébe erőssen odakaptak a kátrányos helyzetűek. Tudják kire gondolok ugye? Hát azokra, akiket nem a gólya hozott, hanem a varjú. Előbb a vendégekre szálltak rá mindenféle bóvlival, virággal és képeslappal, aztán, hogy ez nem jött össze, lopogatni kezdték az ételmaradékokat a nyárikertben, majd a sótartók, evőeszközök is kezdtek eltünedezni, végűl egyik-másik vendégnek a föld alól se tudtuk előkeríteni a kalapját, a sétapálcáját vagy a felöltőjét. Ezért csapdát állítottunk  : telepakoltuk az asztalokat ételmaradékkal, összehívtuk a szabadnapos pincérkollégákat, akik nyakukba akasztott térképtáskával, fényképezőgéppel békésen játszották a turistát, de ugrásra készen várakoztak a sörük mellett vagy az újságlepedők mögött. Kis idő múlva megérkezett három bokszos, és rávetették magukat az asztalokra. Mi meg rájuk vetettük magunkat. Konyharuhát tömtünk a szájukba, lehurcoltuk őket a pincébe, letéptük a ruhát róluk, majd a kezüknél fogva fellógattuk őket. A szomszéd bácsi idegbeteg fia pedig három sörért tetőtől talpig lefestette őket fehér zománcfestékkel. Amikor megszáradtak, mehettek a szemük világába. Mert ha rászoktak a
150

43. A fehér ember születése

fehér ember ételére, holmijára, akkor azt is tudják meg, hogy milyen érzés fehér embernek lenni. . Azóta egyetlen bokszost se láttunk a városban. A forgalmunk meg úgy megnövekedett, hogy alig bírtunk a vendégekkel, még a szomszéd bácsi idegbeteg fiát is fel kellett vennünk mosogatónak.

Villásbajszúmagyar Hejazapádsarkanytyúját magyar Nebátsdamagyart magyar Bicskás magyar Büszkemagyar Igazmagyar Hűmagyar Vadmagyar Szentistváni magyar Testvérmagyar Bajtársmagyar Pörgekalaposkarikásostoros magyar Vitézmagyar Dolgosmagyar Bikavéres magyar Ihajcsuhaj magyar Nagymagyar Magyaramagyar Vasmagyar Ősmagyar Dolmányos magyar Lovasmagyar Delimagyar Diszmagyar Délcegmagyar Ciframagyar Csupamagyar
151

44. Magyarfajták 1918 előtt  :

Színmagyar Kanmagyar Fajmagyar Holtigmagyar Történelmi magyar Hejazanyádúristenit magyar Bátormagyar Gulyásmagyar Hazafimagyar Munkásmagyar Igazmondó magyar Kötelességtudó magyar Becsületes magyar Nemzetvédő magyar Gyereknevelő magyar Illemtudó magyar Gerinces magyar Akaratos magyar Földönjáró magyar Jobbos magyar Népi magyar Úrmagyar Hejmagyar Székelymagyar Kackiás magyar Netűrjbántást magyar Bikanyakú magyar Kardkikard magyar Vígmagyar

Rabmagyar Igásmagyar Szolgamagyar Nyalimagyar

45. Az 1918 utáni magyarfajták  :

152

Szarházi magyar Divatmagyar Trendimagyar Slágermagyar Kivűlbelülszőke magyar Korcsmagyar Buckalakó magyar Kátrányoshelyzetű magyar Újmagyar Kicsimagyar Nyiszlikmagyar Csótánymagyar Kicsibuzimagyar Mostohamagyar Kempinszkis magyar Világtolvaj magyar Globális magyar Aprómagyar Finnugrász magyar Hontalan magyar Selejtmagyar Pancsolt magyar Lőremagyar Dőremagyar Szériamagyar Salakmagyar Sablonmagyar Nemzetgyilkos magyar Liberális magyar Seggnyaló magyar Neomagyar Tetűmagyar Iczkimiczki magyar Műmagyar Dagimagyar
153

Táposmagyar Zabamagyar Cuculista magyar Szőkemagyar Sztármagyar Celebmagyar Birkamagyar Nejlonmagyar Ünnepnapi magyar Giccsmagyar Viccmagyar Hibridmagyar Kurvamagyar Semmimagyar Senkiházimagyar Disznómagyar Gerinctelen magyar Bizniszmagyar Gyávamagyar Tökjómagyar Magyartalan magyar Gyökértelen magyar Nyálas magyar Pestimagyar Vékonymagyar Nyikhaj magyar Búsmagyar Meddőmagyar Nyűgmagyar Böszmemagyar

154

TARTALOM 1. Párbeszéd...............................6 2. A celebek. ..............................6 3. Fekáli.....................................8 4. A madártanár..........................8 5. Apróhirdetés. .........................9 6. A szőkeség fázisai..................9 7. Szépen magyarul. ................ 10 8. Bakivadászat........................ 10 9. Véres rongy.......................... 10 10. A tehetetlen dodó............... 11 11. A székely lányokhoz.......... 12 12. Da, Marghita...................... 13 13.Jézuska és az Angyal. ......... 13 14. A mákos és a diós beigli. ... 14 15. Oderhellen. ........................ 15 16. A konyhában történt I. ....... 15 17. Mivel mérik a magyarságot? ...................... 16 18. Telefonbetyárok................. 16 19. Egy bog kóré...................... 16 20. Fenyő úr............................. 18 21. Nagynénénk és a vendégek.............................. 19 22. Doámnyé futyé, Doámnyé jártönyé. .............. 19 23. Kézfogás Jenő módra. ....... 20 24. Kovácskáromkodások........ 20 25. Mit eszik a disznó? ........... 21 26. Pesten történt..................... 22 27. Miért finom a zöldség és gyümölcssaláta? . ............ 23 28. Cichi Cean Puiu................. 23 29. Üres szék a moziban.......... 24

A főnök.............................. 5

30. Beszélnek itt magyarul? . .. 25 31. Ich chéf, du nix.................. 26 32. Rákóczi Ferencz és Ferencz József. .................... 27 33. Robert fiú esete az öreglánnyal...................... 28 34. Tessék mondani melyik út vezet Bukarestbe? ........... 29 35. Magyaros ebéd................... 29 36. Tűz van  !............................. 29 37. Forditott világ.................... 30 38. Feketében........................... 32 39. Karácsony, a Szeretet Ünnepe................... 32 40. Kossuth és Atatürk.............33 41. A román WC...................... 34 42. Fenyőfasors........................35 43. Hoztak húst? .....................37 44. Az okos katona. .................38 45. Beszélnek magyarul? ........39 46. Segesvári vacsora. ............. 40 47. Hazudós Kovács................ 41 48. Kérés.................................. 41 49. Születésnap........................ 42 50. Utálom a kutyákat.............. 42 51. Pupu Jóska......................... 46 52. A főnök. ............................. 47 1. Pedro, a mexikói.................. 52 2. Székely virtus. ..................... 52 3. Cowboy bár. ........................53 4. Hai, domo............................53 5. Albert írta.............................55

Kukuri és a többiek....... 51

6. Erotikus étlap.......................55 7. Feleségjelölt Magyarból......57 8. Legkedvesebb ételeim. ........58 9. Modern pásztorok................58 10. Szar Pál..............................59 11. Magyarország neve 1918 előtt.............................59 12. Magyarország neve napjainkban.......................... 60 13. Vasárnapi ebéd................... 60 14. Albert írta........................... 60 15. Katonalevél........................ 61 16. Albert írta........................... 62 17. Szép lenge nyári ékszer. .... 62 18. Limbisták........................... 62 19. Illemtan..............................63 20. Beugratós...........................63 21. Magyar cimer.....................63 22. Mióta eszik előre a desszertet.............................. 64 23. Madarászok........................ 64 24. Aki megnézte, egye is meg  !. .......................65 25. Albert írta...........................65 26. Madártej.............................66 27. Albert írta...........................66 28. Napló. ................................67 29. Kukuri és a többiek............69 30. Nyolc dollár ötven............. 71 31. Román kenyér magyar búzából. .................. 71 32. Herr Vass és Herr Lovas.... 71 33. Mikor volt nyár Csíkban? ..................... 72 34. Találékony válasz. ............. 72

35. Bokor Levente vagyok  !..... 72 36. Albert írta...........................73 37. Halásztörténetek. ................ 74 38. Paulica halászkalandja....... 74 39. Öreg Sokolov a háborúban............................75 40. A részeges Haralambie bá......................75 41. Az öreg halász és a harcsa. ................................75 42. Gavrilov néni trükkje.........75 43. Orlov bá a háborúban. .......76 44. Hajnicka és a házisajt. .......76 45. Ember ne mérgelődj...........77 46. Ralis túra Pityuval. ............77 47. Gyopi, Alajos, Bódog, Gyárfás, Jácint, Búlcsú, Márti, Mercédesz, Viola, Zsombi, Boti és Győzike.....79 48. Albert írta........................... 80 49. A Kriza János út................. 81 50. Albert írta........................... 82 51. Papesz mondta...................83 51. Utcai eszmecsere. .............. 84 53. Ebéd................................... 84 54. Miért olyan sárga? ............85 55. Pulamidon és Faszkonál....85 56. Falusi bángi dzsámping.....85 57. Öngyilkosjelölt. ..................86 58. Edo, a tolmács. ..................86 59. Első nap a dojoban.............86 60. Tanács................................87

Gezemicék. ..................... 89
1. Evolúció............................... 90

2. Találkozó. ............................ 90 3. Zoli bá mondta..................... 91 4. Albert írta............................. 91 5. Igyál benzint  !....................... 91 6. Az 50 milliós szalámi. ......... 92 7. Rádiós üzenet....................... 92 8. A darált sertéshús löncs. ......93 9. Albert írta.............................93 10. Nemes bosszú.................... 94 11. Halászmese........................ 94 12. Amekkorát elbír  !. ..............95 13. Popovics Norbert és Steinberger Iván...................96 14. A kínai kolbász és gömböc................................96 15. Vadnyugati rémtörténet......97 16. Hívd fel Simon apuját  !......98 17. Alien Registration Buro.....98 18. Taxis vers...........................98 19. Öt rossz..............................99 20. Albert írta......................... 100 21. Nyelvtörő......................... 100 22. Jóság................................ 100 23. Intelmek........................... 101 24. A tanulók magaviseletére vonatkozó rendszabályok. . 102 25. Kajabon jó lesz? . ............ 104 26. Minden némöt.................. 105 27. A gasztronómiai körutazás............................ 105 28. Külföldön......................... 106 29. Favágók. .......................... 106 30. Globalizátorok................. 107 31. Parasztfilozófia. ............... 108 32. Albert írta......................... 108

33. Beugratós......................... 108 34. Parasztbölcsességek......... 108 35. Vasárnapi mese................ 109 1. A vendég kívánsága parancs............................... 112 2. Nekem is ilyen lesz?.......... 112 3. Nyelvtörő........................... 113 4. Az igazi név....................... 113 5. A repedt sarkú kurva életbe  ! ............................... 113 6. A családban történt............. 114 7. Levél.................................. 114 8. Ismertető............................ 114 9. Minek annyi ház?. ............. 115 10. Emese trükkje.................. 116 11. Én láttam a Nílus vizét  ! .. 116 12. Ünnepgyártó.................... 117 13. A nyelvész szakács. ......... 118 14. Ritkaságok....................... 118 15. Korcsolyázós történet...... 120 16. Tudsz-e főzni Dénes?. ..... 122 17. A falusi galuska................ 123 18. A cigányember és a palacsinta......................... 124 19. A kényelmes agglegény... 125 20. Román himnusz............... 126 21. Húsvéti bundáskenyér. .... 126 22. A fiúkutya és a lánykutya......................... 127 23. Telefonbetyárok............... 130 24. Nemzetközi kenőcs.......... 130 25. Kapjanak egy kis influenzát. .......................... 131

Egy bog kóré. ................111

26. A vak juh jelzés................ 131 27. Albert irta......................... 132 28. Vizsga. ............................. 132 29. Elszaporodtak a szabadkőművesek.............. 133 30. Szamár vagyok. ............... 133 31. Reggeli eszmefuttatás...... 134 32. Albert írta......................... 135 33. A paraszt székely vendég................... 135 34. A tápos vagy a „szarházi giccsmagyar” vendég......... 139 35. Jancsika és a román vendégek.............. 143 36. Román vagy magyar?...... 144 37. Matematikusoknak való... 144 38. Visszavágó....................... 145 39. Egy bog kóré.................... 146 39. Tanítás.............................. 148 40. A mosogató bánata........... 148 41. Ai belit mielul? Ai vopsit oule?................... 149 42. Értékes nyeremények....... 150 43. A fehér ember születése... 150 44. Magyarfajták 1918 előtt  : ......................... 151 45. Az 1918 utáni magyarfajták  : .................... 152

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful