Csernus Imre: A nők csak akkor élvezik a

szexet, ha tisztelik a pasit!

• Nők Lapja Cafe
• p. andrea
• 2009. 07. 27.

Az emberi lélek szakértője, akihez ezrek fordulnak tanácsért. „Vérfarkas”-stílusa legenda lett,
ahogyan a könyvei is, aminek ő egyáltalán nem örül, hiszen szerinte ez azt jelenti, hogy sok
hazánkban a boldogtalan, tanácstalan ember. Dr. Csernus Imre nem tagadja: maga is átélt már
számtalan poklot, és elkövette a maga hibáit. Őt is elhagyták, ő is rinyált már egy-egy nő
miatt. Csernus szerint nem is az a baj, ha az ember „szarban” él, hisz legtöbbünk élt már
abban, hanem az, ha tisztában van ezzel, és nem változtat rajta.

– Nem tehetek róla, de gyomorgörcsöm van, hogy

Önnel kell beszélnem. Nem szépíthetem, Önnek
egyszerűen „vérfarkas”-stílusa van. Ez tudatos vagy
felvett magatartás, amelyet remekül eladott
Magyarországon?
– Szögezzük le, hogy nem vagyok vérfarkas. Igazság
szerint még csak szigorúnak sem mondanám magam.
Egyszerűen csak következetes vagyok. Ragaszkodom a
nézeteimhez, az elveimhez. Ha az a vérfarkasság, hogy
a maga szavaival éljek, hogy egy férfi hiteles, vagyis
racionális és érzelmi szempontból kiteljesedett, és a
sok bizonytalan ember között tud és mer következetes
maradni, akkor persze, az vagyok, akkor mondjon rám,
amit akar. Mellesleg az előbbi jelzőkkel illetett embert
nem vérfarkasnak hívják, hanem férfinak. Bár
bizonyára kevés ilyennel találkozhatott.

– Ezek szerint kevés az igazi férfi Magyarországon? Új

könyvében, amely a férfiakról szól, a nők után most az
erősebbik nemnek pirít oda.
– Amikor a nőkkel foglalkoztam, rengeteg olyan véleményt hallottam, hogy a férfiak ilyenek
meg olyanok, és hogy tulajdonképpen az ő hibájuk, hogy alig van kiegyensúlyozott
párkapcsolat. Rengeteg kérdést kaptam nőktől. Hogy például „miért élt a párom nyolc
hónapig egy másik csajjal párhuzamos életet mellettem, miközben azt bizonygatta, hogy
mennyire szerelmes belém?”. Elkezdtem hát a pasikat figyelni, hogy tényleg olyanok-e, amit
a nők mondanak. Érdekes volt látni, hogyan lesz egy-egy tökös, vagány kisfiúból egy puhány
pöcs, aki gyáván él egy rossz kapcsolatban, és úgy hal meg, hogy soha nem volt igazán
boldog. A férfiak többsége sem érzelmi, sem racionális szempontból nincs kiteljesedve.
Dolgoznak ezerrel, miközben nem azt a munkát végzik, amely boldoggá teszi őket, élnek egy
szar házasságban, számos gyerekkel, miközben a feleségük már rég nem kívánja őket, és
viszont. Katasztrofális a szexuális életük, jobb esetben ezért szeretőt tartanak. Önző dögök.
Meg is értem, hogy a nők nem kívánják meg az ilyen pasikat. Most őszintén, kisasszony,
maga megkívánna egy olyan férfit, akit tök hiteltelennek tart, és semmibe sem vesz?

– Nem, biztosan nem. A nők fel akarnak nézni a pasikra.

– Naná, hogy fel akarnak. Ezért van az, hogy egy nőnek csak olyan pasival lesz orgazmusa,
akire felnéz, akit hitelesnek tart. Szervesen idekapcsolódik az orális szex is. Ha egy nő
házasságban él egy pasival, akire már nem tud felnézni, vagyis férfiként tekinteni rá, akkor a
férj gyakorlatilag a gyereke lesz. Ezáltal biztosan nem fogja vele kívánni az orális szexet,
hiszen az olyan, mintha a saját gyerekével csinálná. Pfuj, nem igaz? A nő nem akarja, nem
kívánja a pasit. Csak kényszerből lesz vele együtt. Tudja, mit tesz a természet azzal a nővel,
aki nem arra használja a nemi szerveit, mint amire kellene? Elveszi tőle. Ezért is van annyi
méh- vagy petefészekrákos nő Magyarországon. Nem figyelnek a kis pofonokra, aztán
csodálkoznak, amikor jön a nagy. Akkor jön a beszarás, hogy jaj, istenem, ezt nem
érdemeltem. Az lehet, de mindent elkövetett azért, hogy beteg legyen.

– Ön szinte mindent tudónak tűnik. Kedvem lenne

kötözködni, hogy maga soha nem hibázott? Olyan
könnyen teremt le másokat, mond róluk véleményt
néhány találkozás után.
– Rengeteg hibát elkövettem életemben. Megjártam a
legmélyebb poklot is. Én a legnehezebb utat
választottam, a makacsságomba kapaszkodtam, hogy
kihúzzam magam a szarból. Én is szarban éltem
sokáig, ezért is mondom azt, hogy nem az a baj, hogy
abban élsz, hanem az, ha tudod ezt, de nem változtatsz
rajta. Sokáig én is görcsösen bizonygattam a saját
igazamat, és egyszerűen nem voltam hajlandó
elfogadni, hogy talán kicsit engednem kellene. Maga
szerint én nem rinyáltam már egy-egy nő miatt, hogy
jaj, a hülye lotyó elhagyott, meg miért nem hív, és így
tovább? Dehogynem. Sírtam én is részegen a
haveroknak, mert összetörték a szívemet. Sok-sok év
munkája van abban, hogy meg tudtam őrizni a
gerincemet, hogy hiteles vagyok, hogy rend van mind
az érzelmi, mind pedig a racionális világomban. Ezt most nem azért mondom el, hogy
istenítsenek, vagy hogy elájuljon tőlem. Nem szeretem az ilyet. Én a Lipóton sem viselek
soha fehér köpenyt. Ez teljesen tudatos, hiszen a fehér köpeny csak kiélezi az ellentétet a
beteg és az orvos között. Segíteni próbálok, és nem Istent játszani.

– Pedig sokan szinte Istenként tekintenek Önre, és azt várják, majd Csernus megoldja a
problémáikat.
– Aki eljön hozzám, és azt hiszi, hogy majd én jobbá teszem az életét, az nagyot téved. Én
csak rávilágítok dolgokra, szemébe mondom a nyilvánvaló igazságot. Az nagyon kevés, hogy
valaki kezdi megismerni magát, és hogy mit miért tesz. Az szép, jó, de az még semmi.
Változtatni kell! Ehhez pedig bátorság, gerinc kell, ami – mint már említettem – elég kevés
emberre jellemző. Vannak olyan pácienseim, akik szinte függővé válnak tőlem. Kényszeresen
járnak, SMS-eket küldenek. Na, ezeket hamarjában leállítom, és nem kezelem őket tovább.

– Akik viszont nem kedvelik, azt mondják, jól kitalálta magát, és meggazdagodott mások
problémáiból...
– Gyakran megkérdezik, örülök-e, hogy sikeresek a könyveim. Nem, nem örülök neki, hiszen
ez azt jelzi, hogy rengeteg a boldogtalan ember. Ami kár, mert ha lenne tartásuk és
kisugárzásuk, mind a férfiaknak, mind a nőknek, akkor sokkal boldogabbak lennénk.

– Doktor úr, köszönöm az interjút. Mondana egy e-mail címet, ahova elküldhetem?
– Kisasszony, minek akarja nekem elküldeni?

– Hogy meg legyen vele elégedve.

– Kisasszony, ne akarjon nekem megfelelni. Csak magának. Írja meg úgy, hogy az magának
tetsszen!