László András

Spirituális gazda(g)ság
avagy a szabad (piac)gazdaságtól/garázdálkodástól
a szabad ember gazdagságáig
A következő provokatív alapkérdésből indultam ki: miként lehetséges az, hogy az ember egy olyan tevékenységi
s termelési rendszert, gazdaságot, alkottott, melyben saját maga voltaképpen nem is számít már? A tanulmány
megvilágítja a gazdaság vilagképét/világképeit, majd történelmi villámáttekintésben leleplezi a gazdaság
tévedéseit, mítoszait, voltaképpen a hiányos gazdaságtudományi előfeltételezéseket. Ezt követően újszerű
(fenntartható) gazdasági irányzatokra derít fényt, majd végezetül egy olyan spirituális gazda(g)ságot vázol fel,
amely nemcak spirituális tudatváltást feltételez, hanem teljesen ujjáértelmezi a gazdaság alapelveit s egész
életvitelünket is új alapokra helyezi.

Csak egy társadalomtudomány létezik. Ami a közgazdaság-tudomány átható erejét adja, az, hogy
analitikus kategóriáink – a szűkösség, a költségek, a preferenciák, a lehetőségek stb. – tényleg univerzálisan
alkalmazhatók. A közgazdaság-tudomány ily módon valóban a társadalomtudomány egyetemes grammatikája.
Az éremnek van azonban egy másik oldala is. Miközben a tudományos munkát az antropológiában, a
szociológiában és hasonlókban egyre nehezebben lehet megkülönböztetni a közgazdaságtantól, a
közgazdászoknak más oldalról mind jobban fel kell figyelniük arra, hogy milyen mértékben korlátozza őket
csőlátásuk az ember természetének és a társadalmi interakcióknak a megértésében. (Hirshleifer,1985)

Nem érdekel, miből élsz.

Azt akarom tudni, mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.
Nem érdekel, hány eves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy
életben vagy.
Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül.
Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai,
hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.
Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmamat és fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd vagy mindenképp
megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni, az eksztázistól
megrészegedve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak, és emlékezzünk emberi
mivoltunk korlátaira.
Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.
Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz. Hogy elviseled-e a
csalás vádjait anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ezáltal megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem mindennap pompázik, és hogy tudod-e Isten
jelenlétéből meríteni életed.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni, és a tóparton állva mégis az ezüst
Hold felé kiáltani: Igen!
Nem érdekel, hol élsz, és hogy mennyi pénzed van.
Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel,
hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.
Nem érdekel, ki vagy, és hogy kerültél ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe, és nem hátrálsz-e meg.
Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál.
Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet
üres óráidra magad mellé választottál
(Oriah Hegyi Álmodó indián törzsfőnök verse, 1994. május, in: Houston)
I. Előhangok

Nyugodtan állíthatjuk, hogy a harmadik évezred hajnalán a gazdaság, illetve a tőkés

társaságok sokasága uralja a világot. Teljesen “áthatja és magával ragadja” a társadalmakat.
A tőzsde az emberek többsége számára szent fokmérő lett, az üzlet szállóige. Manapság a
tőzsdeindex embertömegek hangulatát befolyásolja. Ebből az a látszat keletkezhet, hogy a
gazdaság közelebb került az emberekhez. Ám ez csak látszat. A valóság az, hogy a legtöbb
ember számára a gazdaság oly hatalmassá vált, hogy szinte megfoghatatlan lett. S úgy tűnik,
az ember nem is számít már.
Az ember teljesen ki van szolgáltatva a gazdaságnak: az ember van a gazdaságért
ahelyett, hogy a gazdaság lenne az emberért. Valóban igaz, hogy soha nem látott gazdasági
jólét uralkodik, vagy mondjuk inkább azt, hogy a pénz világuralmát éljük? Az mindenesetre
bizonyos, hogy az ember érdeke nem elsődleges szempont. A korszerű gazdaság
kiindulópontja mindinkább a következő ironikus gondolatot ébreszti csak nem azért van az
ember, hogy fenntartsa a gazdaságot? Miként lehetséges az, hogy az emberek egy olyan
tevékenységi és termelési rendszert alkottak, melyben ők voltaképpen nem is számítanak?
Sokak szerint a fenti kérdés helytelen. Azzal támasztják ezt alá, hogy a
szabadkereskedelem és a piacgazdaság földünk valamennyi részén soha nem tapasztalt emberi
jólétet eredményez. Számokban és mutatókban lehet, hogy igen. Ám ha figyelembe vesszük
mindazon tényezőt, melyeket nem lehet számokban és mutatókban kifejezni, még-pedig
azokat, amelyek pontosan a létezésünk emberi minőségét tükrözik, akkor az állítólagos
fejlődésből nem marad sok. A gazdaság teljes mértékben a nemzeti bevételt, a tőzsdét,
valamint a részvényeseket szolgálja ki. Az intézmények mögött természetesen emberek
húzódnak meg. Ám hangjuk alig vagy egyáltalán nem számít.
Vegyük például a nagyszabásúság mantráját. A vállalatok egyre jobban terjeszkednek,
mivel a világgazdaság globalizációja ezt kívánja és ezt ösztönzi. Mivel a nagyobb egyenlő a
jobbal. Ezért van az, hogy a bankok az utóbbi évek során többször nevet változtattak. Ezért
van az, hogy légitársaságok fuzionálnak a „túlélés” érdekében. Az újságok csaknem
mindennap újabb óriásfúzióról számolnak be. Lehet, hogy ezen fúziók a részvényesek
érdekeit képviselik, az emberek érdekeit azonban nem. Az igazgatóság a nagyarányú
termelésvolumenek előnyeiről áradozik, ám ezek egyáltalán nem tartalmazzák a
multinacionális cégek munkavállalóinak egyre növekvő frusztrációját.
Nem érdekes és egyben furcsa is, hogy sok cégvezető úgy bánik cégével, ahogy azt
családjával soha nem tenné? S hogy úgy bánik a földdel, ahogy azt saját kertjével soha sem
tenné?
Tényleg furcsa világ ez. Olyan világ, amelyben a háztartás – nem ez-e a gazdaság
eredeti értelme? – a különböző országok szintjén egészen mást jelent, mint az otthon szintjén?
Olyan furcsa világ ez, ahol egymást ámítjuk azzal, hogy a félreértések – emberi jogok
megsértése, környezetszennyezés, gyerekmunka, stressz stb. – a fejlődés és az előrehaladás
elkerülhetetlen következményei.
Tehát azt állítjuk, hogy az embertelenség az emberségesség előfeltétele?
A multinacionális cégek és nemzetközi szervezetek, mint pl. a Világbank, a
Nemzetközi Valutaalap (IMF), valamint a Világkereskedelmi Szervezet (WTO), mind olyan
szabályok és vezérelvek szerint működnek, melyeket tudatosan állítottak fel és választották ki.
A szabadkereskedelem, nemzeti jövedelem, kamat, adósságok, növekedés, termelékenység,
hatékonyság – mindezeket a fogalmakat gondosan megtervezték és megfogalmazták. Az
amerikai Bretton Woods városában megtartott 1944-es állam- és kormányfői találkozó
például – melynek során megalapították a Nemzetközi Valutaalapot és a Világbankot –
nagymértékben meghatározta a világgazdaság máig tartó fejlődését.
Ez a tény sokszor feledésbe merül.
A világgazdaság máig tartó fejlődését mi választottuk, illetve az általunk erre
megválasztott szakértők. Pontosan ezért más, új utakat is lehet választani. Ugyanúgy, ahogy
annak idején megállapodtak a követendő irányelvekben, most is meg lehet állapodni újakban.
Új megállapodásokat hozhatunk létre, melyek új és más következményeket eredményeznek.
Ezen újszerű megállapodások teljesen újszerű gazdasághoz vezethetnének. Egy emberi
gazdasághoz, ahol a gazdaság van az emberért, s nem az ember a gazdaságért!
Emberi gazdaság: a gazdaság egyedüli törvényszerű finalitása ugyanis az emberek
jóléte, főképp a legrászorultabbaké. A jólét nem más, mint az emberek valamennyi igényének
kielégítése. Nem csupán a kereskedelmi fogyasztásokkal kapcsolatos igények kielégítéséről
van szó, hanem azon vágyakozások és törekvések összességéről, melyek minden monetáris
értékelés alól kicsúsznak: a méltóság, a béke, a biztonság, a szabadság, a művelődés, az
egészség, a szabadidő, a környezet minősége, a jövő nemzedékek jóléte, stb. A finalitás
következtében az emberi gazdaság módszertana szigorúan eltér a 20. században oly fontos és
központi szerepet betöltő matematikai és neoklasszikus gazdaság ökonomizmusától és
szcientizmusától.
Az emberi gazdaság a teljes ember gazdasága!

A teljesség.
Van Isten? Nincs Isten? – Abban, ami független a tértől, időtől és minden káprázattól:
a Van és Nincs ugyanaz. Van öröklétem? Nincs öröklétem? – Túl a téren, időn és minden
káprázaton: a lét és nem-lét ugyanaz. Minden ismereted csupán arra jó, hogy a változók közt
eligazítson, de a változatlanról nem nyújt semmi bizonyosságot. Ismeret csak a változóban
van és csak a változóról, mert benne külön-külön vizsgálható a Van és Nincs, helyes és
helytelen, domború és homorú; de a teljességben mindez bontatlanul azonos, ezért nincs
benne semmi megnevezhető. A teljesség nem egy és nem több, nem én és nem más, nem
valami és nem semmi. Ha a teljességet ismerni akarod, ne kérdezz semmit, mert rá
vonatkozólag minden “igen” és “nem” ugyanazt jelenti; hanem merülj önmagadba,
személyed alá, s ahol nincs tovább, ahol minden mindennel azonos: ez a teljesség. (Weöres
Sándor)

A kényszer alatt fogyasztói értékeket maximalizáló egyén ennek a teljes embernek

csak karikatúrája…
A teljes ember tevékenységeit olyan értékek határozzák meg, melyek nem csupán a
számítás vagy a csere, hanem a szokás, az adomány, az együttműködés, az erkölcsi szabályok,
a társadalmi konvenciók, a politikai intézmények, stb. függvényei.
Miért van az, hogy a legtöbb gazdaságtan az embert csak eltorzított és parciális módon
jellemzi, s ezáltal a legtöbb emberből a gazdasággal szemben mélységes kényelmetlenséget
és szorongást vált ki?
Esetleg azért, mert a gazdaság legtöbbször olyan emberi magatartás modelljére épül,
melyben az embert a lehető legszűkebb módon festik le: a homo oeconomicus valójában csak
racionális gazdasági cselekvő, akinek életcélja hajthatatlan gazdasági kalkulációja révén a
jólét maximálása.
Nem az a mai ember tragédiája, hogy a homo oeconomicus meg sem közelíti az emberi
lénynek és magatartásának összetett, finomszerkezetű mivoltát? Hogy a gazdaság kizárólag
arra a feltételezésre épül, hogy e homo oeconomicus az emberiség lényegbeli képviselője?
Az ember szociális lény is, tehát nem csupáncsak privát gazdasági cselekvő. Az
ember ugyanúgy polgár, mint fogyasztó. Nem beszélve arról, hogy az ember, túl azon, hogy
szociális lény, isteni lény is. Ha a korszerű gazdaság még inkább megfosztja az embert
szociális, etikai, spirituális és isteni természetétől, akkor igen veszélyes, önpusztító világot
épít fel.
Miért van az, hogy társadalmaink legfőbb kereskedelmi és politikai erői arról akarnak
minden áron meggyőzni bennünket, hogy a boldogsághoz vezető út anyagi vagyongyűjtésen
és nyereséghalmozáson, valamint önközpontú hajkurászáson keresztül vezet?
A gazdaság ezen erők középpontjában helyezkedik el, és továbbra is azt állítja hogy
az emberi természet lényegében véve önző és vagyongyűjtő.
Ám nem azt állítják-e már évezredek óta valamennyi vallási hagyomány bölcsei és
szentjei, hogy az emberi szenvedés eredendő oka az, hogy leválasztottuk a rólunk tudatosan
alkotott képet az igazi lényünkről: amit magunkról gondolunk s többnyire el is hiszünk, nem
azonos azzal, akik valóban vagyunk?
Nem az-e az élet célja, hogy megtaláljuk önmagunkat?
A gazdaságnak viszont nem azt a célt kellene-e szolgálnia, hogy ehhez megteremtse
valamennyiünk számára a szükséges feltételeket?

II. A gazdaság világképe(i)

Kettősség. A keleti misztikus hagyományok a személyi tudatállapotnak azt a módját

értik ezen, mely az aktív szubjektumot és a tudatosság objektumát radikálisan szétválasztja.
Az európai felvilágosodás, valamint a 17-18. században végbemenő tudományos és
ipari forradalom tett-e érdemben valami mást, mint hogyezt a kettősséget, kettéosztást
megpróbálta minden erővel, erőszakkal belénk táplálni, belénk sulykolni? Ebből kifolyólag a
korszerű gazdaság e kettős világkép kvintesszenciális kifejezése.
Ám van még egy másik világkép: a szimbolikus világkép, amely túlmegy, túlmutat a
kizárólagos racionalitáson, és a tudás különböző formáit nemcsak átöleli, hanem érvényre
juttatja és felértékeli.
Milyen is ez a gazdasági világkép?
Nincs-e az a mindent átjáró érzésünk, hogy a gazdaság torzított világképet állított fel, s
ezt minden erővel (erőszakkal) alkalmazza? Olyan világképet, amely merev, részleges és
doktriner. Amelyből hiányzik az együttérzés. Amely az embert tárgyiasítja és ezáltal
megfosztja emberiességétől.
Ez a világkép a világ egyoldalúságát jelképezi. A közgazdászok hatalmas gépe(zete)t
építettek, s ezzel próbálják megmagyarázni a világot. Az embert is ezen keresztül szemlélik, s
magatartását egyenletekben fejezik ki. A közgazdászok nagyon jeleskednek ilyen összetett és
néha nehezen érthető modellek kidolgozásában az emberi magatartás aspektusainak elemzése
érdekében. A gazdasági világban tevékenykedő embert is e modell paraméterei szerint és
annak megfelelően mintázzák.
Egy fontos dolgot azonban figyelmen kívül hagynak: a gazdaság élő rendszer! A
gazdaság élő emberekből tevődik össze. Az embereket viszont olyan összetettség jellemzi,
amelyet semmilyen modell nem tud magában foglalni.
A korszerű gazdaságok még mindig a 19. századi tudomány által hirdetett mechanikus
világkép ezen csapdájában forognak. Ez a mechanikus világkép azon analitikus folyamaton
alapszik, mely a tanulmány tárgyait lebontja összetevő részeire, hogy megértse a
működésüket
 Az ember mivoltának lényegét azonban nem lehet meghatározni azáltal, hogy
összetevő részeit elemezzük, még ha ezen részek egy rendkívül összetett modell részeit
képezik is.
Az ember mivoltának lényege ugyanis teljességében rejlik.
A neoklasszikus gazdaság irányzatai elemzéseik objektivitására fektetik a hangsúlyt.
A gazdaság alapvetően emberekkel foglalkozik. Az emberek viszont érzelmi lények.
Pontosan az ember érzelmeinek és spirituális természetének tagadása a korszerű gazdaság
tévedése és tévhite.
Az értelemszerű megértés nem teljes.
Sőt, a korszerű gazdaság nem az a racionális, értékmentes tudomány, aminek mutatja
magát. Voltaképpen az a hatalmas emocionális igény hajtja, mely leválasztja az érzelmeket.
Ez az értelembe való visszavonulás egyben a félelemre adott emocionális válasz.
Még mindig a korszerű pátriárkaság(?) érzelmei – a kontroll igénye, a
versenyképesség, a mindentudásra és gyötrő racionalitásra való törekvés – jellemzik a
korszerű gazdaságot.

III. A gazdaság tévedései, leleplezett mítoszai – hiányos gazdaságtudományi

előfeltételezések: történelmi villámáttekintés

Ahol három közgazdász együtt van, ott bizonyos, hogy legalább négy követendő gazdasági stratégia születik.
(Friedman, 1968)

A gazdagság és a szegénység szélsőségei közötti egyre mélyülő szakadék már

évszázadok óta erősen foglalkoztatja a közgazdászokat. E szélsőségek különböző történelmi
korszakokban különböző formákat öltöttek. Gazdasági modellek és rendszerek próbáltak
megoldást nyújtani ezen alapvető problémára. Ám a probléma még mindig fennáll. És a
szakadék egyre mélyül.
Bebizonyosodott, hogy az alacsony én-hez igazodó rendszerek és modellek az
egyensúlyhiányt nem tudták és nem tudják kiegyenlíteni.
Bebizonyosodott, hogy azon gazdasági módszerek és elvek, melyek csupán a létért
vívott küzdelmet (struggle for existence), valamint a rátermettebb túlélését (survival of the
fittest) vizsgálják és veszik figyelembe, megtagadják az ember spirituális lény(eg)ét.
Legyen az feudalizmus, kolonializmus vagy kapitalizmus, mindegyik ideológia és
rendszer hatalomra törekszik. Az elméért való küzdelem (the battle for the mind) tovább
uralkodik. A gazdagok egyre gazdagabbak lesznek, a szegények egyre szegényebbek. Az
emberek elméje elhomályosodik. Az emberek ki vannak téve a káosznak, a zűrzavarnak, a
bizonytalanságnak, a terror veszélyének, a félelemnek.
A gazdasági problémák megoldása a spirituális, erkölcsi és praktikus megközelítések
együttes alkalmazásában található.
Ahogyan a pokol tornáca is jó szándékkal van kikövezve, a gazdasági történelem is tele van
hibákkal: előirányzati hibákkal, elemzési hibákkal, fogalmi hibákkal, diagnosztikai hibákkal,
döntési hibákkal valamint érvelési hibákkal.

A gazdaságtudomány viszonylag új tudományág: alig három évszázados.

Növekedés

A jelenlegi gazdasági rend szent alapja a „növekedés”. Aki a növekedésnek ezt a

fogalmát kétségbe meri vonni, azt rögtön lehurrogják. Nem vitatom, hogy a növekedés fontos
tényező az ember fejlődése során, ám e növekedésnek sokféle megnyilvánulása van. Az
ember szellemi és lelki növekedését, amely oly jelentős az emberiség jövőjét tekintve, nem
lehet statisztikai adatokba foglalni. Az emberi életben a „több” nem mindig „jobb”. Nem
minden felfelé ívelő görbe tükröz fejlődést. A gazdaságon belül minden növekedés jó hír.
Ez viszont mítosz. S ahhoz vezet(ett), hogy a gazdaságban már nem az ember áll a
középpontban.
Igaz, hogy a gazdasági növekedés magasabb jövedelmeket eredményez, több pénzt is,
ám nagyobb jólétet nem. Richard Douthwaite erre vonatkozó kritikus könyve, A növekedés
illúziója ugyanerre a következtetésére jut. 1 Az egyik fő probléma a nemzeti bevételnél az,
hogy semmilyen megkülönböztetést nem tesznek: valamennyi tevékenységet számolják. Ám
ugyanakkor mindazt figyelmen kívül hagyják, amit pénzben nem lehet kifejezni, függetlenül
attól, hogy ez fontos-e az általános jólétet illetően.
A tragikus megfigyelés tehát az, hogy a nyugati országokban végbemenő növekedés
voltaképpen 1970 óta értelmetlennek bizonyult. Igaz, hogy több pénz lett, ám jobb lett-e az
élet is? Csak vegyük szemügyre a legtöbb ország növekvő eladósodását, akkor jobban
megértjük, hogy a gazdasági növekedés rabjaivá váltunk: a pénz és a kamat (negatív?)
spiráljának rabjaivá.

Szabadkereskedelem vagy szabad kereskedelem?

Amit a korszerű gazdaságtudomány megalapítója, az angol Adam Smith a 18.

században még nem sejthetett, az az, hogy ma a világpiacon nemcsak a javak kereskedelme
történik szabadon, hanem a pénz is szabadon áramlik. Ez a szabad tőkeáramlás teljesen
aláássa az elméletet.
Hadd említsek meg itt két, e tekintben fontos könyvet: David C. Korten: Tőkés
társaságok világuralma 2 és Ernst Ulrich von Weizsäcker: A privatizáció korlátai – hogyan
kerüljük el, hogy túl sok legyen a jóból? 3
A kereskedelem kölcsönösséget sejtet: az import és az export összjátékát. Ma viszont
mi a helyzet? A globalizáció következtében a kereskedelem exportháború lett. Az országok
állami adósságaikat egyre növekvő exporttal próbálják finanszírozni. Egyik ország sem
törekszik egyensúlyos kereskedelmi mérlegre. Mindegyik csak egyet akar: kereskedelmi
többletet. Az egyes országok nyíltan a kiegyensúlyozatlanság állapotát választják, nem pedig
a kölcsönösség elve alapján kereskednek. A közös fejlődés álarcában mindegyik ország betör
() a másik országpiacára (megszállja azt). Ez inkább háború, mintsem kereskedelem, nem
igaz?
És akkor csodálkozunk. hogy a közvélemény egyre jobban kiábrándul az ilyen formájú
szabadkereskedelemből? A kanadai Seattle-ben 1999-ben rendezett hatalmas tüntetések

1
Az ír közgazdász és újságíró kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy Nagy-Britanniában 1955 és
1988 között a brit nemzeti jövedelem megkétszereződött, ám ugyanakkor ugrásszerűen növekedett a
kriminalitás, a válások és öngyilkosságok száma, a betegség miatti hiányzási ráta, valamint a krónikus
betegségek is. Vagyis: az anyagi fejlődés egyáltalán nem tette boldogabbá a briteket. Tehát bizonyossá vált,
hogy a társadalmi javítások elérésére a gazdasági növekedés nem a leghatásosabb módszer. A GDP sem nagyon
mérvadó e tekintetben. Ha pl. a Physical Quality of Life Index-et (Fizikai Életminőség Index) vesszük
figyelembe – mint azt a fejlődő országok szakemberei alkalmazzák –, akkor az emberi élet minőségét vizsgáló
mutatók azt bizonyítják, hogy egy szegény ország, mint pl. Kerala esetében – ahol a hagyományos
gazdaságtudomány alapján már évek óta stagnálás uralkodik – 88%-os ez az index, miközben – pénz nélkül – az
egészségügy és az oktatás ugyanazt a szintet éri el, mint Nyugaton.
fordulópontot jelenthetnek a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) működésében. A
Világkereskedelmi Szervezet alapvető kérdése: milyen egységes szabályok szükségesek a
világkereskedelemben? Nem lenne jobb inkább a következő kérdést feltenni: miként lehet a
kereskedelmi szabályokat úgy felállítani, hogy a különböző kultúrák, népek és országok a
legjobban érvényesülhessenek? Akkor nem lenne ennyi különbség.
Colin Hines Lokalizáció c. könyvében (Hines, 2000) hatékony alternatívákat dolgozott
ki a globalizációval szemben. A lokalizáció azt jelenti, hogy olyan kereskedelmi politikát
vezetnek be, amely a helyi termelést és kereskedelmet pozitív módon diszkriminálja. Az
ilyen politika a közösséget támogatja, és egyben csökkenti az egyenlőtlenséget. A
multinacionális vállalkozások ugyanis nem ismernek helyi érdekeket.

Vállalkozás és háztartás

A tőzsde a korszerű társadalom értéktelenségének jelképe. Hiszen tudjuk: értékek

nem számítanak, csak a pénz!
A vállatok terjedelemben és hatalomban egyre nőnek. Olyan folyamatokat szolgálnak
ki, melyek több nemzedék életét befolyásolhatják. Nem furcsa az, hogy a részvényesek – a
vállalat tulajdonosai – nem vállalnak együttes felelősséget a cég ügyviteléért és politikájáért,
és ebből kifolyólag nem is vonhatóak felelősségre? A tőkebefektetés nem jár-e együtt
felelősséggel? Vagy a részvény csak az osztalékra ad jogot?
A gazdasági szféra erősen panaszkodik amiatt, hogy egyre több kormányrendelet
akarja kontrollálni a vállalat működését.
A már említett Ernst Ulrich von Weizsäcker ragyogó könyvének alaptézise épp az,
hogy a határtalan és könyörtelen privatizációk idővel szét- és lerombolják a világot...
Nagyon sok vállalkozó házon kívül „olyan dolgokba keveredik bele”, melyekre házon
belül nem is merne gondolni...
Háztartás és garázdálkodás között nincs sok különbség, ha figyelemmel kísérjük a
vállalatok működését a társadalomban..
A vállalatot is úgy kell (kellene) kezelni, mint az embert, nem pedig másképp.
Tisztelettel, méltósággal és szeretettel.1

2
Korten professzor részletes, tényadatokra épülő elemzésekkel, hibátlan okfejtéssel mutatja be a gazdasági és
politikai válságok alapvető, mélyebb okait. Meggyőzően dokumentálja, hogy az ideológiai, politikai és
technológiai hatalom összjátéka következtében miként összpontosul egyre nagyobb gazdasági és politikai
hatalom maroknyi tőkés társaság, multinacionális vállalat és pénzügyi intézmény kezében, elválasztva saját, a
rövid távú pénzbeli nyereségre törekvő önző érdekeit az igazi emberi érdekektől és értékektől. Megmutatja a
szűk pénzügyi szempontok előtérbe helyezésének és érvényesítésének pusztító emberi, társadalmi és környezeti
hatásait. Kristálytisztán megvilágítja, hogy az emberiség túlélése miért függ a kommunizmus és kapitalizmus
hagyományos és elavult bírálatlan túlmutató, a közösségekre épülő ember- és életközpontú alternatívától, és
vázolja a megteendő lépéseket is, köztük a gazdasági globalizációval szemben a gazdasági élet súlypontjának
helyivé tételét.
3
E könyv az első alapos auditja a világon történő privatizációknak. Felvázolja a globalizáció és liberalizáció
történelmi alakulását, és több mint 50, a rossz és jó privatizációt bemutató esettanulmány révén olyan politikai és
akciós útmutatást ad, mely ismét visszaállítja a kellő egyensúlyt az állam, a privát szektor és az egyre fontosabb
szerepet felvállaló és betöltő civil társadalom között, ami ezek erőviszonyait és felelősségeit illeti. E könyv
erősen kétségbe vonja és kritizálja a privatizációk eredményeit: egyáltalán nem mutatható ki, hogy a privát tőke
és menedzsment nagyobb hatékonysághoz, jobb gazdasági eredményekhez, magasabb szintű szolgáltatásokhoz
vezetett. Az viszont egyértelmű, hogy a privát szektor egyre növekvő hatalma elsorvasztott olyan közjavakat,
mint a közegészségügy, környezetvédelmi fenntarthatóság, valamint a demokratikus felelősségre vonhatóság.
Munka és élet

Saját munkánk a legjelentősebb hozzájárulás a gazdasághoz.

Az, hogy miként végezzük el munkánkat, meghatározza azt a helyet, melyet
magunknak a gazdaságon belül odaítélünk. Itt még sokat tudunk javítani. Ha ugyanis jól
körülnézünk, azt látjuk, hogy az ember alig számít. Ebben a fergeteges iramban
„szaladgálunk, mint pók a falon” s minden nap „el vagyunk havazva”... Lassan már semmire
és senkire nincs időnk... Lassan már Aldous Huxley Szép új világ c. könyvében előrevetített
lidércnyomása is valóra válik: egy család nélküli társadalom, ahol mindenki bölcsödében
vagy gyermekmegőrzőben nő fel...
Az óriási kihívás tehát ez: hozzunk létre együttesen egy olyan jóléti társadalmat,
melyben az anyagi előrehaladás (törekvés) mellett az egymás iránti figyelem és tisztelet is
helyet kap.
Épp ideje, hogy merjük felvállalni önmagunkat, s szembenézzünk önmagunkkal:
meddig vagyunk még hajlandóak ezt a lélektelen életvitelt, munkát és termelési módot
folytatni?
Folyamatosan újra ki kell találnunk magunkat és munkánkat.
Két alapvető könyvre hívnám itt fel a figyelmet: Matthew Fox: A munka
újrafeltalálása – Vízió korunk megélhetéséről 4 és Jeremy Rifkin: A munka vége – a globális
munkaerő hanyatlása és a posztpiaci korszak hajnala . 5 Mai napig nem veszítették el
jelentőségüket.
Új átfogó társadalmi és gazdasági modellre van szükség, amelyben újra minden ember
egyedülálló értéknek számít, és felvállalva saját magát és embertársait, hozzájárul egy emberi
és fenntartható társadalom és gazdaság felépítéséhez.
Ehhez nagy bátorságra van szükség, s arra a meggyőződésre, hogy mindenkinek
egyedülálló értéke van. Bátorság kell ahhoz is, hogy merjünk újra kapcsolatot teremteni
legbelsőbb spirituális, isteni lényünkkel.

IV. Újszerű (fenntartható) gazdasági irányzatok

Ez a fejezet röviden kitér az újszerű gazdasági irányzatokra, s ahol lehetséges, mellékeli a

megfelelő honlapcímet is.

4
Az anglikán lelkész – aki az oaklandi (Kalifornia) Kulturális és Alkotó Spiritualitás Intézet igazgatója és az
Alkotó Spiritualitás c. folyóirat főszerkesztője, több tucat könyv szerzője – úgy véli, hogy a metanoia, azaz a
szívbeli változás, a látásmódbeli változtatás időszakát éljük. E változ(tat)ás magában foglalja azt a változtatást
is, hogy miként határozzuk meg a munka fogalmát. Szerinte a manapság mindinkább terjedő munkaválság
valami sokkal mélyebbnek a szimptómája: megkérdőjelezi a munkával kapcsolatos eddigi viszonyunkat, és arra
ösztönöz, hogy találjuk ki újra a munkát. Arra a végkövetkeztetésre jut, hogy a munka lényegében spirituális
tevékenység és a hét szentség alapján újraszentesíthető.
5
A szerző amellett érvel, hogy a történelem ama szakaszát éljük meg, amelyben a munkahelyek száma
nagymértékben és viszavonhatatlanul csökken. Az információs társadalomban a munka egyre virtuálisabbá
válik. Igaz, hogy a ”tudásszektor” új piacokat és munkahelyeket termel ki, ám valamennyi nemzetnek
ugyanakkor az egyik legnagyobb kihívással kell szembenéznie: mi lesz azon milliónyi ember sorsa, aki a
automatizált globális gazdaságban nem találja (munka)helyét. Ezért szerinte égetően szükséges és sürgős
újragondolni és újraértelmezni a munka természetét. Az egész társadalom új alapokra helyezendő, ami
nagyszabású forradalmi változásokat von majd maga után, és az emberi szellem újjászületését eredményezi.
Kreatív gazdaság

John Howkins Kreatív gazdaság c. könyvében kreatív termékről beszél, melyet

kreativitás eredményezte s gazdasági értékekkel bíró gazdasági árucikként határoz meg. 6
Az intellektuális tulajdon különböző formáit elemzi, mint például a szerzői
jogvédelemet, a szabadalmat, a védjegyet, valamint a mintát. Ezt a négy iparágat együttesen
kreatív iparnak , illetve kreatív gazdaságnak nevezi.

Gazdasági etika

Zsolnai László Ökológia, gazdaság, etika c. könyvében kifejti, hogy a 20. század
végére a modernizmus mély válságba jutott. Szerinte a modern gazdálkodás súlyos ökológiai
és humán problémák előidézője mind az első, mind a második, mind pedig a harmadik világ
országaiban. 7
A modernista paradigma képtelen megoldani a maga által generált problémákat, így a
világvallásoknak, az emberiség nagy metafizikai rendszereinek a térnyerése csöppet sem
meglepő.
Megmutatja, hogy a judaizmus, a kereszténység, a buddhizmus és a taoizmus
(konfucianizmus) a világ- és létmegőrzést szolgálja, s így a modern gazdálkodási módnál
kedvezőbb alternatívát kínál az ökológiai és humán válság meghaladására.

Emberi gazdaság – spirituális tőke

Darwin Gillett már az 1990-es években kidolgozta az amerikai Fortune Magazine

részére Spirituális tőke c. Tanulmányát. 8 Időközben megalapította saját Emberi Gazdaságért
Intézetét (Institute for Human Economics). 9 E tanulmány V., Spirituális gazdaság c.
fejezetében ezekre bővebben kitérek. Rövidesen megjelenik Emberi gazdaság (Human
Economics) c. legfrissebb könyve is.

Disztributív gazdaság – szociális tőke

A francia La Grande Relève honlapján a következő fontos kérdéseket vitatják meg: a

valamennyiünk szolgálatában álló gazdaság, a bőségtermelés anélkül, hogy rombolnánk a
természetet, a munkanélküliség és kirekesztés problémái, a szociális tőke, mely az alapvető
kereseteket tudná finanszírozni, valamint a gazdaság igazságosabb elosztása, avagy a
disztributív gazdaság. 10
.
Adomány - gazdaság (Gift Economy)

Michael Jones és több más gazdasági kutató teljesen újszerű fogalomrendszert

dolgozott ki: az adománygazdaságot. Ezzel gyökeresen megkérdőjelezik a kapitalista
gazdaság alapjait és új távlatokat nyitnak meg az igazságos gazdálkodás, a gazdagság és
szegénység stb. égető témaköreivel kapcsolatos problémák leküzdésére és megoldására.2 11

6
A szerző szerint a kreatív gazdaságot a következő módon lehet összefoglalni. A nyersanyag az az emberi
tehetség, amely új és originális ötleteket szül, majd ezeket gazdasági tőkébe és értékesíthető termékekbe
ülteti át. A kreatív gazdaságban a termelési források kevésbé fontosak, mint a hagyományos gazdaságban. A
legértékesebb pénznem nem a pénz, hanem az ötlet és az az intellektuális tulajdon, mely eszmei vagyonértékű és
meglehetősen mozgó. A kreativitás menedzselése a vállalkozásra és az időben elvégzett munkára helyezi a
hangsúlyt. A technológia fontos, ám az oktatás még fontosabb. Az oktatásba, a kutatásba és a gondolkodásba
történő beruházások fokozatosan növelik a kreativitás értékét.
Szeretet-gazdaság (Love Economy)3

A világhírű alternatív közgazdász és futurista kutató Hazel Henderson írásaiban és

aktivista tevékenysége során a következő témaköröket feszegeti: ökológiailag fenntartható
emberi fejelődés, felelősségteljes üzlet és beruházás, kulturális biodiverzitás és a gazdaság új
„földetikája”(earth ethics economism). Ugyancsak sokat publikált már a teljesen újszerű
szeretet-gazdaság (love economy) megközelítésről. Nemrégiben új sikeres céget és
televízióműsort hozott létre Etikus piac cimmel. 12

Nem erőszakos gazdaság

A világhírű A kicsi a szép c. könyv szerzője úttörőként már az 1950-es években

bolygónkat tekintette az emberiség legjelentősebb tőkéjének. Buddhista gazdaságot dolgozott
ki. Ugyancsak előharcos volt a következő fogalmak bevezetésében: a harmadik világ, a
fenntartható fejlődés, az anyagok kimerülése ellen folytatott küzdelem, a fosszilis anyagok,
stb.

Szerinte „a gazdaság finalitása valamennyi férfi, nő és gyermek fizikai és spirituális

jóléte”. 13

A negyedkori gazdaság

A francia szociológus professzor Roger Sue Az emberek gazdagsága – a negyedkori

gazdaságig c. nagyszerű könyvében azzal vádolja a mai társadalmakat és gazdaságokat, hogy
csak azokat a gazdagságokat ismerik el, melyeket a piac és a munka hoz létre. Az egyre
jobban szervezkedő társulási életet (vie associative) teljesen figyelmen kívül hagyják. Nem
tekintik jövedelmezőnek. Pedig gazdasági szerepük alapvető, s a növekedés központi
kérdéseit érintik olyan területeken mint az egészségügy, az oktatás, a társadalmi akció, a
kultúra és a szabadidő. A társulási életben a kölcsönös csere és a másikkal való kapcsolat áll
a középpontban, nem pedig a magának való harácsolás és a másikat átverő magatartás.14

7
A szerző forradalmi álláspontot képvisel az üzleti etikát illetően. Ellentétben azzal a (még mindig)
hagyományos nézettel, hogy az üzleti etika egyszerű eszköz – ugyanúgy mint a többi eszköz – a vállalat
működésének javítására, amely révén többletérték keletkezik, a könyv alaptézise az, hogy az etika a gazdasági
tevékenységek sarkalatos és szerves része azok valamennyi szintjén: mind az egyéni, a szervezeti, a társadalmi,
mind pedig a globális szinten. Ha a vezetés az etikát csupán azért alkalmazza, hogy nagyobb hatékonyságot
lehessen eredményezni, akkor erőfeszítései végül meghiúsulni kényszerülnek. A könyv újszerű
megközelítéseket ismertet és konkrét akciós terveket mutat be.
8
www.humanecononmics.org
9
www.humaneconomics.com
10
www.perso.wanadoo.fr/grande.releve/bienvenue/htm
11
www.gift-economy.com
12
www.hazelhenderson.com; www.calvert-henderson.com; www.ethicalmarketplace.com;
www.ethicalmarketplace.org; www.via3.net.
13
www.schumachersociety.org
14.
Társadalmaink jelenlegi mutációja valóban az ember gazdaságának kibontakozását teszi lehetővé. Olyan
gazdaságot, amelyben az emberi implikáció lassan kulcsfontosságú szerepet tölt majd be: a kapcsolatok több
gazdagságot hoznak majd létre mintsem a javak.És mi lenne akkor, ha kiderülne, hogy a mai szervezetek lesznek
a holnap vállalkozásai?
 A misztikus közgazdász

Az ausztrál Clive Hamilton rendkívül érdekes és kihívó könyve (Hamilton, 1994) azt
feszegeti, hogy az eddigi domináns gazdaság ahelyett, hogy az ember jólétét és boldogulását
szolgálná, pontosan azon magatartásokat és attitűdöket tartja életben és segíti elő, melyek
megakadályoznak bennünket abban, hogy kiteljesült, boldog életet éljünk. 15 Elemzése
kristálytiszta és hajszálpontos.

A pénz jövője

A világhírű belga közgaszdász, Bernard A. Lietaer, aki felelős volt az ECU

bevezetéséért, s több fontos nemzetközi pénzügyi pozíciót töltött be, jelenleg az amerikai
Sonoma Állami Egyetemen mélypszichológiát, valamint a kaliforniai Berkeley-n belüli
Institute for Sustainable Resources and Agriculture intézetben fenntartható gazdaságtant tanít.
Forradalmi könyvei: A pénz jövője: új gazdagság, munka és egy bölcsebb világ
teremtése, 16 valamint Misztérium-pénz: egy tabu érzelmi jelentése és hatásmódja /
működésmódja. 17 Teljesen újszerű pénzügyi eszközöket munkált ki: közösségi pénznemeket
(Community Currencies: A New Tool for the 21st Century. 18

Pénz és spiritualitás

A híres és sikeres német pénzügyi menedzser és tudós, Dr. Hans Wielens Pénz és
spiritualitás – leküzdhető-e az anyagi világ válsága? c. könyvében 19 nemcsak fókuszba állítja
a pénz és a spiritualitás viszonyát, hanem megpróbál hidat verni a pénz világa és egy integráló
spiritualitás között. A könyv már sok vitát kavart, s ösztönöz az interdiszciplináris párbeszéd
kialakítására.4 20

15
Nagy figyelmet fordít az emberi természetre és benne a gazdasági ésszerűség helyére és szerepére. Végre egy
olyan közgazdásszal találjuk szemben magunkat, aki újszerű, reálisabb utakat választ borotvaéles elemzéseiben a
hatalom, profit és teljesítmény elkopott, kiöregedett, elavult, ám még mindig diadalmaskodó gazdasági
paradigmája helyett. A szerző egyszer s mindenkorra túllép azon a dualitáson, amely Descartes óta, de már
azelőtt is uralta és meghatározta életünket, gondolatainkat és érzelmeinket. Legfőbb ideje visszaállítani ezt az
elvesztett egységet.
16
A nemzetközi pénzkaszinóban a tőzsde- és devizaspekulánsok a lehető legmagasabb nyereség elérése
érdekében naponta 2000 milliárd dollárt forgatnak. Az értékek hatalmas árfolyamváltozásoknak vannak kitéve.
Tőzsde- vagy devizaösszeomlás előtt állunk-e? A nemzetközileg elismert pénzügyi szakember a jelenlegi
pénzrendszert, valamint az egész pénzrendszerrel járó mentalitást vizsgálja felül. Arra a végkövetkeztetésre jut,
hogy a jelenlegi pénzrendszert egy kiegészítő devizarendszerrel kellene kiegészíteni: nevezetesen a jövő
pénzével.
17
Valóban a pénz- és hatalomjátékok végét éljük meg? A szerző a jelenlegi korszak utolsó tabuját feszegeti: a
pénz „jin és jang”-ját. A pénzrendszerek ugyanis nem az égből potyognak Emberek alkotásai. A világ egyik
legjelentősebb pénzügyi szakembere, aki egyben mélypszichológus, átfogó történelmi keretet vázol fel és
kimutatja, miként képezik a lélektani viselkedési formák, a mitológiai elképzelések és a kulturális képzetek a
pénzrendszerek érzelmi alapját. Szerinte számunkra a legnagyobb kihívás az, hogy egy olyan pénzrendszert
hozzunk létre, amely a kreativitást és az igazi jólétet serkenti.
18
www.futuremoney.de s www.transaction.net/money
19
A szerző a mai társadalom válságát az anyagi világ tájékozódási és jelentőségbeli zavaraként és válságaként
értelmezi. Ezért szerinte egy olyan átfogó spiritualitásra van szükség, mely a pénzt és a gazdaságot valóságunk
pozitív elemének tekinti és akként kezeli, és ezeket összeköti a lét spirituális dimenzióival. A könyv mind a
spirituális ember, mind az üzletember számára izgalmas olvasmány.
20
www.transpersonal.com; www.verlag-vianova.de
V. Spirituális gazda(g)ság

Legfőbb ideje, hogy a gazdaságot egy magasabb evolúciós, azaz spirituális szintre
emeljük.
A 20. századot sokan az emberi értelem és a racionalitás csúcsszázadának kiáltották ki,
mégis az emberiség egyik legembertelenebb korszakának bizonyult. A racionalitás tehát
szemmel láthatóan nem volt képes beváltani a hozzá fűzött reményeket.
Daniel Goleman írta le először tudományos igényességgel az 1990-es évek közepén,
hogy az IQ (a racionális intelligencia) mellett egy legalább annyira fontos intelligenciatípus,
az EQ (az érzelmi intelligencia) is meghatározza az életünket. 21
Ám van ezeken túlmenően még egy harmadik intelligenciatípus is, az SQ – avagy
spirituális intelligencia, mely összehangolja értelmünk és érzelmeink rezgéseit, valamint
cselekedeteinket, döntéseinket és a világ eseményeit egy magasabb szintre emeli úgy, hogy
nagyobb egészként tudjuk megélni.

Danah Zohar és Ian Marshall SQ – Spirituális Intelligencia c. forradalmi könyvükben a

háromféle gondolkodást, illetve háromféle intelligenciát firtatva erre vonatkozóan a
következőt állítják: 22
Az emberi intelligencia gyökerei genetikus kódunkban és bolygónk teljes evolúciós
történelmében találhatók. Intelligenciánkat befolyásolják a napi tapasztalataink, fizikai és
mentális egészségünk, diétánk, naponta végzett feladataink, a másokkal létesített
kapcsolataink és sok egyéb tényező. De neurológiai szempontból minden intelligenciával
kapcsolatos dolgot az agy és annak idegi nyúlványai továbbítanak, és irányítanak. Az idegi
szerveződések egyik fajtája a racionális, logikus, szabályokhoz kötött gondolkodást teszi
lehetővé számunkra. Ez adja az IQ-nkat. Egy másik fajta az asszociatív, szokások által
kötött, sémákat felismerő érzelmi gondolkodást biztosítja nekünk. Ez adja az EQ-nkat. A
harmadik fajta teszi lehetővé a kreatív, éles elméjű, szabályalkotó és szabályáthágó
gondolkodást. Ez az a gondolkodás, amellyel új megvilágításba helyezzük és átalakítjuk előző
gondolkodásunkat. Ez adja az SQ-nkat. Ha meg akarjuk érteni az IQ-t, az EQ-t és az SQ-t,
akkor nagyon fontos az agy gondolkodó rendszereinek és idegi szerveződéseinek megértése.
Az SQ tudományos alátámasztását illetően a következő érdekes gondolatokkal
találkozhatunk:5
Sok vallással foglalkozó ember csakúgy, mint számos humanisztikus és
transzperszonális pszichológus háromféle pszichológiai folyamatot ír le. Ken Wilber például
a három folyamatot preperszonálisnak (az ösztönös szint), perszonálisnak (az ego-szint) és
transzperszonálisnak (az ego korlátait meghaladó szint) nevezi. A racionális, IQ réteget igen
21
Meghatározza-e az IQ-nk a sorsunkat? Korántsem annyira, mint hinnénk. E könyv bemutatja, mely
tényezőkön múlik, ha magas IQ-val bíró emberek csúfos kudarcot vallanak, a szerényebb adottságúak ezzel
szemben meglepő sikereket aratnak. E tényezőkből rajzolódik ki egy másfajta okosság, amit a szerző „érzelmi
intelligenciá”-nak nevez, s amibe beletartozik az önismeret, az önuralom, a kitartás, a beleérző képesség, a társas
kapcsolatokban való jártasság. Az állja meg kiválóan a helyét a való életben, aki mindennek nincsen híjával.
Ám nincs veszve semmi: az érzelmi intelligencia ugyanis fejleszthető.
22
Ahol az értelem (IQ) és az érzelem (EQ) már tehetetlen, ott kezdődik a szerzők szerint a spirituális
intelligencia, melynek segítségével cselekedeteinket és életünket egy nagyobb és gazdagabb
összefüggésrendszerbe tudjuk helyezni. Ez a képesség mindenkinek a rendelkezésére áll; a kérdés csupán az,
mennyire tudjuk, és mennyire merjük használni ezen adottságot. A 20. század végére elegendő olyan
tudományos kutatás állt rendelkezésre, mely azt bizonyította, hogy az SQ, vagyis az a késztetés, hogy az élet
nagy kérdéseire megnyugtató válaszokat találjunk, fizikailag is kimutatható az emberi agyban. Tehát – a szerzők
szerint – a vágy az élet végső értelmének kutatására és értékeink megértésére az emberi elmében található. Az
SQ a szükséges alap ahhoz, hogy mind az IQ, mind az EQ hatékonyan működjön. A legmagasabb fokú
intelligenciánkról van szó.
gyakran, talán túl gyakran használja a technológia köré épült nyugati társadalom embere,
hogy hatékonyabban érintkezhessen az írott szövegek, órarendek és a lineáris, célirányú
tervezés szerinti világgal. Otthon, a magánéletben nyugodtan kikapcsolódhatunk, és
átkapcsolhatunk egy kevert, racionális-asszociatív (IQ-EQ) gondolkodásmódra, ahol jobban
megnyilvánulhatnak énünk különböző oldalai. Érzelmeink, akárcsak álmaink, inkább
asszociatívak, az Én köztes részével állnak kapcsolatban. Ezeken túl található a mély alvás, a
mély meditáció állapota, vagy a tudatosan létrehozott folyamat, melyre akkor támaszkodunk,
ha kifejezetten kreatívnak kell lennünk. Ez a harmadik réteg, az Én mély (SQ) központja
felelős azért, hogy a felszínesen megfigyelt jelenségek kontextusba kerüljenek, egymással
integrálódva egészet alkossanak. Ez a harmadlagos folyamat hozható kapcsolatba a
spiritualitással és a spirituális intelligenciával, ezek legtágabb értelmében.
A spirituális intelligenciát legegyszerűbb, neurológiai szinten úgy határolnám be, mint
egy olyan képességet, melynek segítségével keretbe foglalhatjuk tapasztalatainkat, vagy egy új
kontextusnak megfelelően átértelmezhetjük élményeinket. Egy „hipertér” (hyperspace) nevű
matematikai elmélet talán jobban rávilágíthat a gondolatmenet lényegére.
A spirituális gazdaság energiacsere, kreativitásképességünk fokozója.
Amikor a gazdaságról elmélkedünk, akkor általában a javak, szolgáltatások valamint a
pénz cseréjéről beszélünk. Ezen gazdaság célját sokszor (meg)gazdagodásként,
gazdagításként határozzák meg.
A spirituális gazdaság alapjában véve energiacsere kreativitásképességeink fokozódása
érdekében. Célja a képessététel (empowerment).
Mindkét típusú gazdaság a bőség körülményeinek megteremtésén fáradozik, ám mind
a körülmények természete, mind a bőségfogalom meghatározása maga a két gazdaságban
alapvetően különbözik.
Az anyagi javak gazdaságában a bőség mennyiségi fogalom: akkor élünk bőségben,
amikor valamennyi igényünket kielégítik, és még többlet is keletkezik. A bőség méretét a
többlet kiértékelése és kiszámítása alapján határozzák meg.
A spirituális gazdaságban a bőség minőségi fogalom: akkor teszünk rá szert, amikor
semmilyen gát nem akadályozza meg bennünk a szabad energia áramlását.Fizikai bőség
felhalmozás/felhalmozódás révén keletkezik, spirituális bőség viszont alkalmazás és
továbbadás révén.
E két gazdaság sokszor ellentétben áll egymással: ahhoz, hogy spirituálisan
gazdagodjunk, anyagi szegénységet kellene felvállalnunk, és ahhoz, hogy
gazdaságot/gazdagságot? halmozzunk fel, bizonyos spirituális eszmékről le kell mondanunk,
hiszen „ez az igazi világ életvitele”.
Ahhoz azonban, hogy bolygónkon egy fenntartható planetáris kultúra alakuljon ki, e
két gazdaságnak ki kell egészítenie egymást.
A fizikai élet gazdasága valamennyi szervezet alapvető túlélési és növekedési
igényeinek kielégítésén alapul mind egyéni, mind faji szinten. A növekedés kétoldalú
megközelítése a következő: egyrészt a növekedés a túlélés szempontjából szükséges bizonyos
alapszintű működési feltételek teljesítéséhez, másrészt a kibontakozó növekedés alapvetően
szükséges minden szervezet belső képességeinek kielégítéséhez annak érdekében, hogy
magatartási áttörések és új lehetőségek álljanak elő.
A spirituális evolúciós szintet az örökkévalóság jellemzi, ahol nem túlélésről van szó,
hanem növekedésről.
Ám a spirituális evolúciós szint előnyeit – mint például higgadtság, szeretet, fokozott
alkotóképesség, öröm, stb. –az ember nem kiérdemli vagy megszerzi, hanem adományként
kapja meg.
 Mi tehát a munka jelentősége? A fizikai gazdaságban rendszerint azért dolgozunk,
hogy túléljünk; a spirituális gazdaságban pedig a munka főképp a növekedést szolgálja.
Mindegyikünk a mások „élet-adományának” köszönhetően létezik.
Nem az-e a legboldogabb és legsikeresebb ember, aki saját magát, energiáját, ötleteit,
örömeit adja másoknak anélkül, hogy „benyújtaná a számlát” vagy egyenlő megjutalmazást
várna el? Az ilyen ember megtestesíti „a közös-ség” lényegét azáltal, hogy mások számára
energia, szellemi táplálék valamint képessététel forrásává válik. Ez nem eredményezi, hogy
saját forrástartalékai elapadnának, hanem olyan tágabb egészet hoz létre, amely feltöltést és
kibontakoztatást nyújt másoknak is.
A spirituális gazdaság kihívása az, hogy a korlátolt, véges közeg által fejezze ki a
korlátlant, a végtelent.
Az emberi tudat és magatartás fejlődése ilyen szempontból nyugodtan olyan
kiképzésnek tekinthető, melynek során kifejlesztjük élet-adomány eszközeinket
alkotóképességünk nagyobb mértékű növelése érdekében.
Olyan tanulási folyamat ez, melynek során egyre jobban megnyilvánítjuk a végtelen
hatalmát a véges világban anélkül, hogy azt megsemmisítenénk.
Ennek mechanizmusa az össze-függés, az össze-kapcsolódás, a közös-ség!
Amikor szellemben és szívben összekapcsolódunk, s tanuljuk, miként tegyük egymást
képessé, miként működjünk együtt szimbiózisban és szinergiában, akkor olyan „jószolgálati
és tudat-energiamezőt” hozunk létre, amely nemcsak felidézi, hanem megfelelő közegen
keresztül kinyilvánítja a világegyetem spirituális erejét..
E tekintetben a spirituális gazdaság által létrehozott növekedés jellege nem az, hogy
egyre nagyobbá legyünk, s egyre több vagyont halmozzunk fel, hanem az, hogy
összekapcsolódjunk, s szeretetünk táguljon.
Ez tehát minőségi, nem pedig mennyiségi kiterjedés.
Jogos az a felvetés, hogy egy ilyen megközelítésű gazdaságnak van-e egyáltalán
létjogosultsága a mai anyagi és verseny vezérelte világban.
Manapság sok szó esik az „információs gazdaságról”, mely felváltotta az ipari
gazdaságot. Ahol információ van, ott a gazdaság és bőség fogalma is átértelmeződik. Az
ipari gazdaságban logikus, hogy az ember védi saját javait és szolgáltatásait, és ezeket
folyamatosan versenyképessé teszi. Az információs gazdaságban az ilyen magatartás csak
csökkenti a potenciális gazdaságot. Az információ azáltal nő és gazdagodik, hogy
megosztják. E tekintetben a bőséget nem az teszi ki, hogy mennyid van vagy mennyit tudsz,
hanem az, hogy milyen gazdag és nyitott a kapcsolatrendszered. Ez ugyanis új meglátásokat
hozhat létre. Ezek a meglátások arányosak azzal a képességeddel, hogy egy kölcsönös
képessétételi rendszer szerves része vagy-e és ehhez hozzájárulsz-e.
Shakespeare mondta, hogy minél többet adunk, annál több lesz.
A bőség és a szeretet egymást megerősítő (energia)termékek!
Albert Einstein, híres relativitáselméletéről elmélkedve, egyszer a következőket írta:
Az emberi lény annak az egésznek a része, melyet világegyetemnek hívunk. Időben s térben
korlátolt. Saját magát, gondolatait és érzéseit úgy tapasztalja meg, mint valamit, ami
különbözik a mástól, mint a tudat valamely optikai illúzióját. Ez az illúzió egyben börtön is
számára, melyben korlátozza magát és saját vágyait. Az ember feladata tehát, hogy
kiszabadítsa magát e börtönből azáltal, hogy tágítja együtt-érzését mindaddig, amíg
valamennyi élőlényt és a természet valamennyi részét átöleli.
A spirituális gazdaság a teljességen alapulva és minden önkorlátozó partikularizmuson
túlhaladva a teljes ember kiteljesedését szolgálja.

Spirituális tőke
 A mai vállalatvezető vajon miként villanyozza fel cégét a legnagyobb növekedés és
jövedelmezőség érdekében? S oly módon, hogy egyidejűleg biztosítsa dolgozói
önmegvalósítását, részvényesei legnagyobb pénzügyi hozamát, valamint a társadalmat is
segítse?
A hagyományos gazdaság még mindig arra összpontosít, hogy a pénzügyi és fizikai
tőke alkalmazását optimalizálja.
Egyre jobban elterjed azonban az emberi gazdaság (human economics) fogalma és
irányzata, amely az emberi tőke (human capital) létrehozásán és alkalmazásán munkálkodik.
Mivel a mai vállalati sikert egyre jobban a tudás-munkás (knowledge worker)
határozza meg, az emberi tőke a gazdaság központi forrásává vált. A vállalatvezető számára
tehát az a legnagyobb kihívás, hogy miként vonzza és ösztönözze legjobban az emberi tőkét,
miként kamatoztassa azt.
Az emberi gazdaság korszakában az intellektuális tőke központi szerepet tölt be. Ám a
spirituális tőke, ha lehet, még fontosabb, hiszen a cég valamennyi forrását ez a típusú tőke
képes csak mozgásba hozni.
A már említett amerikai Darwin Gillett szerint a vállalatnak a fenntartható siker és
növekedés érdekében háromféle tőkét kell bevonnia: pénzügyi, intellektuális, valamint
spirituális tőkét.
A 20. század során végbemenő és egyre gyorsuló drámai váltás következtében a
nyugati gazdaságon belül a hangsúly az iparközpontú és fizikai aktívákon alapuló cégekről
egyre jobban átterelődött a technológia és tudás alapú cégekre.
Darwin Gillett (Gillett, 2002) a spirituális tőkét a következőképpen határozza meg: A
spirituális tőke az emberi szellem azon energiája, mely felvillanyozza a cég sikerét azáltal,
hogy minden dolgozó a legjobbat képes kihozni saját magából annak érdekében, hogy az
ügyfeleket, a környezetet és a közösséget a legjobban lehessen szolgálni, ezáltal biztosítva a
fenntartható pénzügyi sikert.
Az ugyancsak már említett Danah Zohar és Ian Marshall legújabb, Spirituális tőke c.
könyvükben (2004) így értelmezik a spirituális intelligenciát, illetve a spirtuális tőkét: A
spirituális intelligencia az az intelligencia, melynek révén kapcsolatot teremtünk legmélyebb
jelentőségünkkel, értékeinkkel, céljainkkal, illetve legmagasabb motivációinkkal. A spirituális
intelligencia (SQ), a spirituális tőke, valamint a fenntarthatóság szorosan
összekapcsolódnak. Az SQ jelentősége, értékei és céljai hozzák létre a spirituális tőkét. A
spirituális tőke jelentőségbősége, értékei és magasabb motivációja szükségesek a kapitalizmus
és a társadalom fenntarthatóságához.
Az anyagi tőke a racionális intelligenciával függ össze:”amit gondolok”. A szociális
tőke az érzelmi intelligenciával függ össze: „amit érzek”. A spirituális intelligencia a
spirituális intelligenciával függ össze: „ami vagyok”.
Danah Zohar és Ian Marshall szerint az összetett adaptív rendszernek tíz
megkülönböztető jellege van: önszerveződő; behatárolt instabilitású; kiemelkedő; holisztikus;
adaptív; evoluciós mutációs jellegű; külső kontroll által megsemmisíthető; kutató; újra
kontextualizáló; a káoszból rendet szülő.
A magas SQ-val rendelkező személy, illetve szervezet a következő további tizenkét
transzformációs kritériummal rendelkezik: öntudat; spontaneitás; vízió és érték által
vezéreltség; holisztikus attitűd; együttérzés; sokféleség ünneplése; térfüggetlenség; alapvető
miért-kérdések feltevése; keretmódosítási képesség; balszerencse pozitív átminősítése;
szerénység; elhivatottság.
Három összetevő képezi a spirituális tőkét: érzelmi energia, szíverő és akaraterő.
Az érzelmi energia az emberek munkabeli szociális kapcsolatainak forrása. Sajnos a
mai kőkemény versenyben ezen energia nem érvényesül(het) eléggé. Pedig hatalmas erőket
tudna felszabadítani. A szíverő is olyan vállalati erőforrás, amelyet nem használnak ki
kellően. Pedig a szíverő a következőkben nyilvánul meg: szenvedély; tisztesség; együttérzés;
bátorság; bizalom és hit. Az akaraterő, valamint a jelentős-ségre való törekvés az emberi
szellem legnagyobb hajtóereje.
Az amerikai Business Week nem hiába hirdette címlapján már 1999-ben, hogy a
vállalati kultúra, illetve az üzleti spiritualitás megközelítése idővel a legnagyobb előnyt
képezheti a versenytársakkal szemben.

VI. Utóhangok
Spiritualitás a negyedik alapszint (bottom line)?

E tanulmányt azzal szeretném bejezni, hogy összefoglalóan ismertetem a queenslandi

technológiai egyetemen tanító Sohail Inayatullah professzor rendkívül érdekes cikkét . A
világ legjelentősebb vállalatainak 45 %-a már három alapszintű (tripple bottom line)
jelentéseket készít.
Változó értékek, etikai beruházások, értékváltás, multiple stakeholders (azaz: a
részvényesek - shareholders - mellett egyre jelentősebb szerepet betöltő érdekképviselők – a
dolgozók/alkalmazottak, az ügyfelek, a szélesebb közösség, a környezet, stb.).
Ezen új fogalmak arról tanúskodnak, hogy a mai gazdaságon belül lassan jelentős
tudatváltás megy végbe: a rendelkezés-kontroll típusú (command-controll) és énközpontú
szervezetek mellett tanuló és gyógyító szervezetek alakulnak.
A vállalat legfontosabb szervezeti aktívuma emberi aktívumából, kollektív
emlékezetéből, valamint megosztott víziójából tevődik össze.
A spirituális tudatváltás nemcsak a gazdaság alapelveit értelmezi ujjá, hanem egész
életvitelünket új alapokra helyezheti.
Így a spirituális megközelítés a globális megoldás szerves részévé válhat.
Makrotörténelmi szempontból ez azt jelentené, hogy a spirituális megközelítés új
civilizációs alap- és összmodellt állítana fel, amely transzmodern jellegű: magában foglalja a
modern evolúció különböző szakaszait (ipari forradalom, felvilágosodás, az értékeket meg
perspektívákat relativizáló posztmodern gondolkodás).
Ahhoz azonban, hogy a spirituális megközelítés valóban a negyedik alapszintet
képezhesse, új mértékeket kell találni. Olyan mértékeket, melyek mind a négy dimenzióra
vonatkoznak: azaz a transzcendentális, az elmegyakorlat, a testgyakorlat valamint a
kapcsolatrendszer dimenziójára.
A következő mutatókat lehetne bevezetni a vállalat spirituális tudatváltásának
felmérésére : 1. valóban neo-humanisztikus magatartást tanúsít-e (azaz azonosságtudata
túlmegy-e az egyszerű nemzetállam, a faji, illetve valláskérdés valamint akár a humanizmus
fogalmán is); 2. össze van-e kapcsolva a legmagasabb és a legalacsonyabb kereset úgy, hogy
ha az egyik emelkedik, a másik is követi; 3. a jólét rátája ésszerű-e főképp a legalacsonyabb
szint vásárlóképességét illetően; 4. a nemi, társadalmi és környezetvédelmi befogadás
(inclusion) továbbmegy-e az egyszerű arányos képviseleten, és újszerű tanulófolyamatokat is
figyelembe vesz-e; 5. a szervezet vezetése igazi spirituális magatartást tanúsít-e.

Minden problémára létezik spirituális megoldás

Világegyetemünkben minden energia. Ez azt jelenti, hogy minden – lényének a

legbelsejét tekintve –egy bizonyos frekvencia szerint rezeg. A lassú frekvenciájú rezgések
szilárdnak tűnnek, ott keletkeznek a problémák. A gyorsabb frekvenciájú rezgések – mint
például a fény meg a gondolat – alig észlelhetőek. Az élet nagy kihívása az, hogy milyen
energiamező alapján rezgünk. Ha felvállaljuk magasabb rendű énünket, s a magas
frekvenciájú energiamezőből élünk és tevékenykedünk, akkor rájövünk arra és tisztán átéljük
azt, hogy az elménkkel kapcsolatos problémák röpke illúziók, mivel azt hisszük, hogy (belső)
forrásunktól elszakadtunk.
A belső átalakulás lényege tehát: kapcsoljuk ki magunkat a napi (úgymond)
problémákból, s kapcsolódjunk újra be (belső) isteni erőforrásainkba.
Minden problémára létezik spirituális megoldás. Csak azt kell megtanulnunk, miként
teremthetünk ezzel újra (belső) kapcsolatot. Javaslom Wayne W. Dyer erre vonatkozó ragyogó
könyvét: Minden problémára van spirituális megoldás. (Dyer, 2001)
A spirituális gazda(g)ság tehát lényegében az energia finomszerkezetű rezgésébe és
körforgásába való bekapcsolódás és ennek serkentése, az egyénnel, az egésszel, a(z isteni)
világegyetemmel összhangban. Mivel a metaelmélet Varga Csaba tanulmánya értelmében „új
világot, új valóságot, új tudatot, új embert s új gondolkodást hivatott érzékeltetni és láttatni
szükségképpen magas és összetett absztrakciós és integrációs szinten”, az így értelmezett
spirituális gazda(g)ság ezen metaelmélet „finomszerkezetű hajtóerejévé és felgyorsítójává”
válhat.

Felhasznált irodalom

Douthwaite, R.: The Growth Illusion, Green Books, 1999

Dyer, Wayne W. : There Is A Spiritual Solution To Every Problem, London 2001.

Fox, M.: The Reinvention of Work – A Vision of Livelihood for Our Time, New York, 1995.

Friedman, M.: Dollars and Deficits, USA, 1968.

Gillett, D.: Spiritual Capital – and its Role in Building Vibrant Businesses that Serve Shareholders and
Humanity, 2002.

Gillett, D.: Spiritual Capital – Building Vibrant Businesses that Serve Shareholders and Humanity, lsd.
www.humanecononmics.org

Goleman, D.: Érzelmi intelligencia, Budapest, 1997. Háttér Kiadó

Hamilton, C.: The Mystic Economist, Australia, 1994. . Willow Park Press

Hines, C.: Localization, A Global Manifesto, Earthscan, 2000.

Hirshleifer, J. : The Expanding Domain of Economics. The American Economic Review, Vol. 75. No. 6
December. Pp. 53-68. (In: Hámori Balázs: Érzelem-gazdaságtan, Budapest, 2003. Kossuth Kiadó,)
Szilencium Könyvek, Budapest, 2000. CsöndesTárs Kiadó

Houston, J.: A Passion for the Possible (In: Danah Zohar/Ian Marshall: .SQ – Spirituális Intelligencia)

Howkins, J.: The Creative Economy – How People Make Money From Ideas, London, 2001.

Inayatullah, S.: Spirituality as the Fourth Bottom Line, www.metafuture.org

Korten. David C.: Tőkés társaságok világuralma. Budapest, 1996. Magyar Kapu Alapítvány
Lietaer, Bernard A.: The Future of Money: Creating New Wealth, Work, and a Wiser World, 2001.

Lietaer, Bernard A.: Mysterium Geld – Emotionale Bedeutung und Wirkungsweise eines Tabus,, München,
2000., Riemann Verlag

Rifkin, J.: The End of Work – The Decline of the Global Labor Force and the Dawn of the Post-Market Era,

Weizsäcker, Ernst Ulrich von : Limits to Privatization – How to Avoid too Much of a Good Thing (2005)
New York, 1995.

Weöres Sándor: A teljesség felé, Budapest, 1995.Tericué Kiadó

Wielens, H.: Im Brennpunkt:Geld & Spiritualität – Ist die Krise der materiellen Welt überwindbar?, Petersberg,
2004. Verlag Via Nova

Zohar, D./ Marshall, I.: SQ – Spirituális Iintelligencia, Szilencium Könyvek, Budapest, 2000. CsöndesTárs
Kiadó

Zohar, D./ Marshall, I.: Spiritual Capital – Wealth We Can Live By, London, 2004. Bloomsbury 23

Zsolnai, László: Ökológia, gazdaság, etika, Budapest, 2001. Helikon Kiadó