You are on page 1of 374

A RÓZSAKERESZT

SZERZETÉNEK
TITKAI

A RÓZSAKERESZT RENDJE
SZELLEMI HAGYATÉKÁNAK
EZOTERIKUS ELEMZÉSE

J. VAN RIJCKENBORGH

/. A Rózsakereszt Szerzetének kiáltványa


(Fama Fraternitatis R.C.)

II. A Rózsakereszt Szerzetének hitvallása


(Confessio Fraternitatis R. C.)

III. Rózsakereszt Krisztián alkímiai menyegzője


(Chymische Hochzeit Christiani Rosencreutz Anno 1459)

ROZEKRUIS PERS - HAARLEM - HOLLANDIA


A ROZSAKERESZT
SZERZETÉNEK
KIÁLTVÁNYA

A
FAMA FRATERNITATIS R.C.
EZOTERIKUS ELEMZÉSE

J. VAN RIJCKENBORGH

Sub umbra alarum tuarum Jehova

ELSŐ MAGYAR NYELVŰ KIADÁS

2004.

ROZEKRUIS PERS - HAARLEM - HOLLANDIA


Tartalom

A szerző előszava az első holland kiadáshoz (1939) ix


A szerző előszava a második holland kiadáshoz (1965) xi

FAMA FRATERNITATIS R.C.

A bölcsességet megértő olvasónak xvii


Fama Fraternitatis R.C, vagyis a Rózsakereszt igen
dicséretes Rendjének közleménye xxi

A FAMA FRATERNITATIS R.C. EZOTERIKUS


ELEMZÉSE

Bevezető 3
1 A világ ismeretlen fele 13
2 A tudomány rögeszméje 23
3 M könyve 31
4 A Sinus Arabicus-on át Egyiptomba 41
5 Fez titkai 53
6 Utazás Spanyolországba 63
7 A tüzes háromszög 73
8 Theophrastus 85
9 Vissza Európába 95
10 A modern reformáció Európában 105
11 A titkos nyelv a Vízöntő-forradalom szótárából 115
12 A Szent Szellem új épülete 125
13 A rózsakeresztesek tagadhatatlan alapelvei 135
14 A hatszoros fogadalom 143
15 A Rózsakereszt testvéreinek mágikus munkamódszere 153
16 Norfolk grófja 163
17 A három fokozat 173
18 A titokzatos szeg 183
19 Arotatitka 195
20 A kerek oltár 205
21 C.R.C. sírboltjának három része 215
22 Paracelsus szótára, útikalauza és életrajza 223
23 T könyve 231
24 T könyvének dicshimnusza .241
25 Gáza titka 249
26 Minutus mundus 257
27 Az általános reformáció 267
28 A rózsakeresztesek vallása 275
29 A rózsakeresztesek két szakramentuma 285
30 A rózsakeresztesek és a politika 293
31 A rózsakeresztesek titkos segítsége 301
32 Jesus ex omni parte 309
33 Az aranycsinálás a századok folyamán 317
34 A tiltott könyvek jegyzéke 327
35 Találkozás a Rózsakereszt Idősebb Testvéreivel 337
36 A láthatatlan épület 349
A szerző előszava
az első holland kiadáshoz
(1939)

Nagy örömmel és bensőséges hálával teszek eleget megbí­


zatásomnak, s 1939 első felének vége előtt kiadom Johannes
Valentinus Andreáé Fama Fraternitatisának magyarázatát.
Eljött az ideje, hogy megnyissuk a Rózsakereszt Szerzetének
e lefátyolozott szellemi hagyatékát, s a benne rejlő értékeket
napvilágra hozzuk.
A Rózsakereszt szerzeteseinek művét minden időkben
teljesen félreértették, s felbecsülhetetlen károkat okozott az
a keleti mágia befolyása alatt álló számtalan ezoterikus
közlemény, melyben a Rózsakereszt világosságát idegen ta­
nokkal sötétítették el. E müvek jó néhányában felismerhető
a klasszikus fekete ellenség, mely azon dolgozik, hogy a
vetőmagot már a földben elfojtsa.
Az előkészítés nagy műve azonban folytatódott, s most,
amikor az emberiség közeledik a világfordulóhoz, amikor
Fekete és Fehér világosan megmutatkozik, és az igazságta­
lanságra lecsap a sorsa, a misztériumok könyvének pecsétéit
megnyitják, hogy a régi igazságot csorbítatlanul átadják
azoknak, akik ezt megérdemlik, mégpedig egy olyan idő­
szakban, amelyben ezt az igazságot erőként lehet átélni.
A Rózsakereszt követelményei szerint ügyeltünk a legna­
gyobb egyszerűségre, és a közönséghez intézett beszéd for­
máját választottuk, hogy a „tessékeljétek be őket" elve ne
akadályoztassák.

ix
Remélve és imádkozva, hogy a szerző komoly hiányos­
ságait Krisztus ereje kiegyenlíti, hogy a szerző hibái ne aka­
dályozzák megbízása céljának elérését, e könyvet azoknak
ajánlja, akik hordozni akarják Krisztus keresztjét.

Haarlem, 1939. John Twine


A szerző előszava
a második holland kiadáshoz
(1965)

Pontosan 26 évvel az első kiadás után (a Kabbala szerint ez


a 8-as szám, Szaturnusz száma, Szaturnusz pedig mély
szellemi értelemben a megszabadító élet kapujának őrzője)
szabad volt új fordításban megjelentetnünk a Fama Frater-
nitatis R.C-t, a Rózsakereszt klasszikus szerzetének kiáltvá­
nyát, mely A Rózsakereszt Szerzetének titkai első részének
átdolgozott kiadásában, a Fratres Rosae Crucis lefátyolozott
szellemi hagyatékának magyarázataiban található.
Időközben sok minden beteljesedett, amit az első kiadás­
ban bejelentettünk vagy sejttettünk. A Vízöntő-befolyás
ezalatt erősen hatni kezdett, s ereje egyre fokozódik. A Fa-
ma Fraternitatis R.C. a Másik Birodalom Világosságszer­
zetének kiáltványa, így sürgetőbb és fontosabb, mint eddig
bármikor. Azokhoz intézik ezt, akik napjainkban megértik
az idők jeleit, és belátják, hogy az utolsó napokat éljük,
mostani létciklusunk végét.
A Vízöntő, az egész légkört átható, minden embert meg­
érintő erejével kivétel nélkül minden akarót képessé tesz ar­
ra, hogy a megváltás útját még most bejárja, és belépjen a
megszabadító új életbe, melyre az emberiséget különösen az
Újszövetségben lefektetett keresztény misztériumok akarták
előkészíteni.
A mindig új és aktuális Fama Fraternitatis R.C-ben is­
mét felhangzik az üdvösség üzenete: „Akik pedig befogadák

xi
őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten gyermekeivé legye­
nek."
Akinek van füle a hallásra, az a Fámában és a hozzáfű­
zött magyarázatokban újra felismeri a megszabadító igazsá­
got, melyet ebben a Vízöntő-korszakban minden korábbinál
nagyobb erőnek lehet tapasztalni.
Bensőségesen imádkozunk, hogy a hanyatlásnak e kor­
szakában még sokan megragadják Krisztusnak a Vízöntő­
áramlatokban kinyújtott kezét, hogy a behordott termés
nagy, nagyon nagy legyen.

Haarlem, 1965. J. van Rijckenborgh

xii
FAMA FRATERNITATIS R.C
VAGYIS

A RÓZSAKERESZT
IGEN DICSÉRETES RENDJÉNEK
KÖZLEMÉNYE

EURÓPA FŐURAINAK,
TUDÓSAINAK ÉS ÁLLAMAINAK
A Fama Fraternitatis R.C. első kiadását megjelentető Wilhelm Wessel
nyomdai jele.
A bölcsességet megértő
olvasónak

A bölcsesség, mondja Salamon, az ember számára felmér­


hetetlen kincs, mert az isteni erő lélegzete és a Mindenható
dicsőségének egy sugara, az Örök Világosság fényessége,
az isteni hatalom tiszta tükre és jóságának képe. Az embe­
reket tisztességre, belátásra, kegyességre és erőre tanítja.
Megérti a rejtett szavakat, és tudja, hogyan kell titkokat
megfejteni. Jeleket és csodákat eleve ismer, és tudja, mit
hoz a jövő.
A bukás előtt ez a kincs a maga teljességében birtokában
volt első apánknak, Ádámnak. Erre abból következtethe­
tünk, hogy miután az Úr-Isten eléje vitt mindenféle mezei
vadat és az ég madarait, mindnek meg tudta adni a saját ne­
vét, mely természete szerint járt neki.
Noha az ember a bölcsesség e nagyszerű kincsét a saj­
nálatos bűnbeeséssel eljátszotta, s ezzel sötétség és értet­
lenség jött a világba, az Úr-Isten ezt a bölcsességet néhány
barátjának mégis megnyitotta és kinyilatkoztatta. így Bölcs
Salamon azt mondja magáról, hogy szakadatlan kérelmére
és vágyakozására olyan bölcsességet kapott Istentől, hogy
megtudta, hogyan teremtetett a világ, megérti az elemek
erejét, az idő kezdetét, lefolyását és végét, tudja, hogyan
lesznek a napok hosszabbak és rövidebbek, hogyan változ­
nak az évszakok, hogyan folyik le az év, s hogyan állnak a
csillagok. Ismeri a szelíd és a vad állatokat, tudja, hogy

xvii
miért száguld a szélvész. Felismeri az emberek szándékát,
ismer minden növényt és gyökérzetük erejét, és tud még
sok más dolgot is.
Alig hiszem, hogy lenne valaki, aki nem kívánná szívből
e nemes kincs birtoklását. Mindez azonban senkinek sem
pottyan az ölébe, hacsak nem maga Isten ajándékozza neki, s
küldi le a magasságból Szent Szellemét. Ezért szorgos olva­
sás céljából nyomtatásban megjelentetjük a Rózsakereszt di­
cséretes Rendjének Fama és Confessio című értekezéseit,
mert ezekben világosan bejelentik és nyilvánosságra hozzák,
hogy mi vár erre a bukott világra. Habár e dolgok az olvasó­
nak különösnek tűnnek majd, s néhányan azt fogják hinni,
hogy a Rózsakereszt Rendjének nyilatkozatai csak homályos
filozófiai elképzelések és nem igaz történetek, a Confessió-
ból mégis eléggé ki fog tűnni, hogy több rejlik benne, mint
gondolják. Mindenki, aki nem tudatlan, könnyen felismer­
heti és megértheti, hogy ezeknek mi a célja korszakunkban.
A bölcsesség igazi tanítványai és a szférák művészetének
valódi követői jobban átlátják ezeket a dolgokat, egészen
másként ítélik meg őket, és fel is figyelnek rájuk, mint azt az
előkelő uraknak egy sora is tette. Különösen pedig Adam
Haselmeyer, őméltósága Maximilián nagyherceg őfenségé­
nek jegyzője, aki kivonatot is készített Theophrastus teoló­
giai irataiból, s mondják, hogy Jezsuiták címen értekezést is
írt, amelyben kijelenti, hogy minden igaz kereszténynek igaz
jezsuitának kell lennie, vagyis Jézusban kell járnia, élnie,
léteznie és maradnia. A Rózsakereszt Szerzetének Fámájára
adott feleletében a Rózsakereszt szerzeteseit „igen tisztelt
férfiaknak és félreismerhetetlen jezsuitáknak" nevezte, amit
azonban a jezsuiták semmiképpen nem tudván elviselni,
megfogatták őt és gályára hurcoltatták, amiért minden bi­
zonnyal meg fogják kapni a jutalmukat.

xviii
Most pedig, fel fog virradni a boldog reggel, amely Sza­
turnusz sötét éjszakájának végén a Hold világát vagy a
mennyei bölcsességnek az emberekben még meglévő pislá­
koló szikráját fényességével elárasztja, s a szépséges Nap
hírnöke lesz, mely tiszta és tüzesen fénylő sugaraival meg­
jelenteti azt a boldog napot, melyre sok jámbor szív repesve
vágyakozik. E nap világosságában aztán az isteni bölcsesség
minden mennyei kincse és a világ minden rejtett és láthatat­
lan titka az első atyák tanaival egyezően megjelenik és fel­
ismertetik.
Ez lesz aztán az igazi királyi rubin, a nemes, ragyogó
karbunkulus, melyről azt mesélik, hogy tüzes fényességet és
ragyogó világosságot áraszt a sötétségben, tökéletes gyógy­
szere minden testnek, közönséges fémeket tiszta arannyá
változtat, s az embereknek minden betegségét, félelmét,
szükségét és bánatát megszünteti.
Ösztönözze ez a jóakaratú olvasót arra, hogy együtt esde­
kelve kérjük Istent, hogy nyissa meg mindazok fülét és szí­
vét, akik nem akarnak hallani, és áldja meg őket, hogy mia­
latt csodálattal telve a természetet figyelik, igazán ismerjék
fel őt, teljes hatalmában, az ő dicséretére, tiszteletére és
imádására, a felebarát szeretetére, megsegítésére, vigasztalá­
sára, erősítésére, és minden betegnek gyógyulására.

Ámen.

xix
FAMA FRATERNITATIS R.C.
vagyis a Rózsakereszt igen dicséretes
Rendjének közleménye

EURÓPA FŐURAINAK, TUDÓSAINAK ÉS ÁLLAMAINAK

Mi, a Rózsakereszt Rendjének szerzetesei, üdvözlünk min­


denkit, aki keresztény lelkülettel olvassa Fámánkat, s fel­
ajánljuk neki szeretetünket és imánkat.

Miután az egyedül bölcs és kegyelmes Isten napjainkban ke­


gyelmével és jóságával oly bőségesen elárasztotta az embe­
riséget, hogy a belátás a Fiát meg a természetet illetően is
egyre mélyebb lett; joggal beszélhetünk boldog időszakról,
hiszen nemcsak a világ rejtett és ismeretlen felét hagyta
csaknem teljesen megtalálni, s a természet sok csodás, soha
nem látott müvét és teremtményét mutatta meg, hanem na­
gyon megvilágosult és szellemi nemességgel megáldott em­
bereket is támasztott, akik az elfajult és tökéletlen művé­
szetet részben újra helyreállították, hogy az ember végre
mégis megértse nemességét és dicsőségét, és belássa, miért
nevezik mikrokozmosznak, s mire képes művészete a termé­
szetben.
A meggondolatlan világnak azonban ez nem sokat hasz­
nál, és a rágalmazás, a nevetés és gúnyolódás egyre fokozó­
dik. A tudósok büszkesége és becsvágya is oly nagy, hogy
nem hajlandók mindabból, amit századunkban Isten oly bő­
ségesen közölt, mindannyiunk számára egyfajta Librum Na-

xxi
turae-t, vagyis minden művészet vezérfonalát összeállítani,
és abban megegyezni. Ellenkezőleg: egymásnak ellentmon­
danak és egymást bosszantják. Továbbra is a régi nótát fúj­
ják, s megint a pápának, Arisztotelésznek, Galénusznak -
igen, bárminek, ami valami Codexhez (törvénykönyvhöz)
hasonló - kell a fényes, nyilvánvaló világosságot képvisel­
nie. Pedig az utóbbiak, ha most élnének, szíves-örömest he-
lyesbítenék műveiket. Ma azonban ily nagy vállalkozásra az
ember nem alkalmas, gyenge. És noha az igazság megcáfolja
őket a teológiában, a fizikában és a matematikában, a régi
ellenség azzal mutatja meg ravaszságának és mérgének ere­
jét, hogy békesség-gyűlölő, semmirekellő fráterek segítségé­
vel próbálja a dolgok ilyen szép fejlődését megakadályozni
és gyűlöletessé tenni.
Egy ilyen általános reformációra törekedett hajdan, hosszú
ideig, nagyon megvilágosult hívő testvérünk is, C.R. atyánk,
egy német (olvasd: európai), rendünk feje és alapítója.
Szülei szegénysége miatt (bár nemesek voltak) öt éves
korában kolostorba került, s ott, amint illik, megtanult két
nyelven, görögül és latinul. Majd, még zsenge ifjúsága ide­
jén, állhatatos kérelmére és könyörgésére P.L.L. szerzetes
mellé adták, aki a szent sírhoz akart utazni.
Noha ez a szerzetes Cipruson meghalt, s így Jeruzsálemet
soha nem látta meg, C.R. testvérünk nem tért vissza, hanem
hajóra szállt Damaszkusz felé, azzal a szándékkal, hogy on­
nan utazik majd Jeruzsálembe. Azonban testi nehézségek
miatt ott kellett maradnia, és jelentős orvosi tudásáért a tö­
rökök megkedvelték. Itt hallott véletlenül az arábiai Damkar
bölcseiről beszélni, a csodákról, amiket tettek, s hogy az
egész természetről sikerült a leplet eltávolítaniuk. E hírek
felélesztették C.R.C. testvér magas és nemes szellemét, s
most már nem annyira Jeruzsálem érdekelte, mint inkább

xxii
Damkar. így hamarosan nem tudott ellenállni kívánságának,
és megegyezett arab hajósokkal, hogy bizonyos összegért
vigyék el Damkarba.
Csak tizenhat éves volt, amikor odaért, de erős német al­
kattal rendelkezett. Az ottani bölcsek (saját tanúbizonysága
szerint) nem idegenként fogadták őt, hanem mint akit már
régen vártak. Nevén nevezték, s a kolostorára vonatkozó
más titkokról is tudtak, amin nem győzött eléggé csodálkoz­
ni. Ott az arab nyelvvel is megismerkedett, úgyhogy a kö­
vetkező évben M könyvét jó latinra lefordította, és magával
vitte. Ott kapta meg fizikai és matematikai ismereteit is,
melyeknek a világ joggal örülhetne, ha a szeretet nagyobb
lenne és a rosszakarat kisebb.
Három év múlva, jó ajánlólevelekkel ellátva, ismét felke­
rekedett, átkelvén a Sinus Arabicus'-on Egyiptomba, ahol
nem maradt sokáig, hanem most több figyelmet fordított a
növényekre és teremtményekre. Innen átkelt a Földközi­
tengeren egészen Fezig, amit az arabok ajánlottak neki. Va­
lóban, szégyen reánk nézve, hogy egymástól oly messze lakó
bölcsek nemcsak megegyeznek egymással, és minden vitat­
kozást elkerülnek, hanem tele bizalommal, teljesen készek is
felfedni a titkaikat.
Az arabok és az afrikaiak minden évben összejönnek,
megkérdezik egymást tudományuk, mesterségeik felől, fel­
fedeztek-e valami jobbat, vagy tapasztalataik nem cáfolják-e
elképzeléseiket. Emiatt minden évben kiderül valami, ami
által fejlődik a matematika, a fizika vagy a mágia - ebben
ugyanis a feziek a legjobbak. Mivel most már Európában
sincsen hiány sem tudósban, sem mágusban és kabalistában,
sem orvosban, sem filozófusban, de egymásra kell lelniük, s

1
Az Arab-öböl

xxiii
nem úgy, mint a legtöbben, hogy egyedül akarják learatni a
dicsőséget.
Fezben megismerkedett azokkal, akiket az őslakosoknak
szoktak nevezni, akik sokat felfedtek neki titkaikból, aho­
gyan mi, európaiak is sokat tudnánk nyújtani, ha éppúgy
meg tudnánk egyezni egymással, s ha ezt komolyan akar­
nánk is. Fez lakóiról gyakran mesélte, hogy mágiájuk nem
egészen tiszta, s hogy kabbalájukat is bepiszkolta a vallásuk.
Ennek ellenére jó hasznát tudta venni, mert hite még erő-
sebb alapokra talált. Az most már megegyezett az egész
kozmikus harmóniával, mely csodás módon a századok
minden korszakára rányomta a pecsétjét. Mert ahogyan min­
den magban benne van az egész fa vagy az egész termés, az
egész világegyetem is benne van egy porszemnyi emberben,
akinek vallása, politikája, egészsége, tagjai, természete, be­
széde és művei összhangban vannak egymással, és melódi­
ájuk egyezik Istennel, éggel és földdel. Ami ezzel viszályban
áll, az tévedés, hazugság, és az ördögtől van, aki egymaga a
világban tapasztalható egyenetlenség, vakság és sötétség
legfőbb eszköze és végső oka. Ha ezek szerint a föld minden
emberét megvizsgálnánk, kitűnne, hogy a jó és biztos min­
dig összhangban van önmagával, míg minden más ezerféle
helytelen véleménnyel van bepiszkítva.
Két év után C.R.C. testvérünk elhagyta Fez városát, és
sok drága kinccsel Spanyolországba utazott, abban remény­
kedve, hogy mivel utazása olyan jó eredménnyel járt, Euró­
pa tudósai vele fognak örülni, hogy tanulmányaikat most
már ugyanazon biztos alapokra helyezhetik. Ezért beszélt a
spanyol tudósokkal a mi tudományaink hiányosságairól, s
hogy hogyan lehetne ezeken segíteni. Miből lehet felismerni
az eljövendő idők biztos jeleit, s milyen tekintetben kell
ezeknek egyezniük a múlttal. Mik az eklézsia (egyházközsé-

xxiv
gek) hiányosságai, s hogyan kellene az egész erkölcsfilozó­
fiát megjavítani. Új termékeket, új gyümölcsöket és állato­
kat mutatott nekik, melyekkel szemben a régi filozófia ta­
nácstalan volt, s új axiómákkal járt a kezükre, melyeknek
segítségével minden tökéletesen megoldódhatna.
A tudósok véleménye szerint azonban mindez nevetséges
volt, s mivel új volt, féltek, hogy nagy hírükön csorba esne,
ha megint tanulniuk kellene, s hosszú ideje táplált tévedé­
seiket be kellene ismerniük. Mert ezeket a tévedéseket na­
gyon megszokták, s azok elegendő jövedelmet is hoztak ne­
kik. „Aki azt gondolja, hogy a nyugtalanítás hasznos lehet,
felőlünk csak nyugodtan reformáljon" - mondták. Ugyanezt
magyarázták neki más népek is. Nagyon megdöbbent, mert
ezt várta el legkevésbé. Hiszen kész volt minden tudomá­
nyát a tudósokkal bőkezűen megosztani, s csak annyi fárad­
ságot kellett volna venniük, hogy bátorkodjanak minden
tantárgyból, tudományból, művészetből és az egész termé­
szetből az igaz és hibátlan axiómákat megállapítani, melyek­
ről biztosan tudta, hogy ezek mint egy gömb, az egyetlen
középpontra irányulnak. Ahogyan az araboknál is szokásos,
csakis ezek szolgáltak volna a bölcseknek vezérfonalként,
hogy tehát Európában is legyen egy olyan közösség, mely­
nek elegendő aranya és drágaköve van, amit alkalmas célok
érdekében megoszthatnak a királyokkal. Itt kellene az ural­
kodókat oktatni, hogy mindazt tudják, amit Isten az embe­
reknek megengedett, s itt szükség esetén felvilágosítást le­
hetne kérni, akár a pogányok jóshelyein.
Bizony fel kell ismernünk, hogy a világ már azokban az
időkben nagy mozgalmakkal volt terhes, és miután a szülés
fájdalmain túlesett, állhatatosan érdemteli hősöket szült,
akik erejük megfeszítésével törtek át a sötétségen és a barbár­
ságon, hogy nekünk, gyengébbeknek, már csak követnünk

xxv
kelljen őket. Egészen biztosan ők voltak a Trigonum Igneum2
csúcsa, s e lángok egyre erősebben világítanak, s a világnak
bizonyára az utolsó tűzvészét lobbantják majd lángra.
Hivatásánál fogva ilyen ember volt Theophrastus is, aki
bár nem tartozott a mi szerzetünkhöz, szorgalmasan olvasta
M könyvét, s ezzel világította meg veleszületett éles belátá­
sát. De a tudósok és áltudósok beképzeltsége annyira aka­
dályozta őt legjobb dolgaiban, hogy a természetre vonatkozó
belátásait soha nem tudta másokkal megbeszélni. Közlemé­
nyeiben ezért többet gúnyolta a beképzelteket, minthogy
teljesen felfedte volna magát. Az említett összhang azonban
mégis megtalálható nála, s ezt kétségtelenül közölte volna a
tudósokkal, ha a kicsinyes zaklatások helyett a magasabb
művészetekre mutatkoztak volna méltóknak. Emiatt idejét
inkább szabad és gondtalan élettel fecsérelte el, meghagyván
a világot a maga dőre kedvteléseinek.

Ne feledjük azonban szeretett atyánkat, R.C. testvért, aki sok


fáradságos utazás és értékes információk hasztalan közzété­
tele után visszatért Németországba, melyért a nemsokára el­
következő változások és veszélyes viszályok miatt nagyon
aggódott, s amelyet szívből szeretett. Habár művészete által
és különösen a fémek transzmutálása miatt nagyon kitűnhe­
tett volna, a pompánál sokkal fontosabbnak tartotta a meny-
nyet és annak polgárát, az embert. Épített magának egy al­
kalmas, világos lakást, amelyben elgondolkodott utazásairól
és filozófiájáról, s ezeket beírta egy emlékkönyvbe. Ebben a
házban állítólag sokat foglalkozott matematikával, és sok
szép eszközt készített ismerete minden területén. Ezekből
azonban, amint később látjuk, csak kevés maradt ránk.

A lángoló háromszög

xx vi
Öt év múlva megint eszébe jutott a kívánt reformáció.
Mivel azonban mások segítségétől nem sokat várt, ő viszont
tevékeny, szorgalmas és fáradhatatlan volt, elhatározta, hogy
a munkát mindössze néhány segítővel és munkatárssal maga
fogja elvégezni. Erre a célra elkérte előző kolostorából há­
rom szerzetes-testvérét, akikhez különös rokonszenv fűzte,
mégpedig G.V. barátot, LA. barátot és I.O. barátot, akik az ő
ismereteit többre tartották, mint mások. Őket aztán a legna­
gyobb hűségre kötelezte, szorgalomra és titoktartásra intette,
s megkérte őket, hogy minden közlését a legnagyobb gond­
dal írják fel, hogy az utánuk jövőket, ha különös megnyilat­
kozás által felvétetnének a rendbe, egyetlen betű se vezet­
hesse félre.
így indult a Rózsakereszt Szerzete először négy személy-
lyel. Ők látták el részletes szómagyarázattal a mágikus nyel­
vet és a mágikus írást, melyet Isten dicsőségére ma is hasz­
nálunk, s amiben nagy bölcsességet találunk. Megírták M
könyvének első részét is.
Mivel azonban a munka már nagyon megterhelte, s a
hozzájuk sereglő betegek hihetetlen sokasága is nagyon aka­
dályozta őket, azonkívül a Sanctus Spiritus-nak nevezett új
épület is felépült, elhatározták, hogy másokat is felvesznek
társaságukba és szerzetükbe. Erre a következőket választot­
ták ki: R.C. testvért, elhunyt atyja fivérének a fiát, B. test­
vért, egy tehetséges festőt, G.G-t és P.D-t, írnokaikat, ezek
mind európaiak voltak, I.A-val együtt. így már összesen
nyolcan voltak, mind nőtlenek, esküvel önmegtartóztatásra
kötelezve. Összeállítottak egy kézikönyvet, mindazokról a
dolgokról, amit az ember csak kívánhatott és remélhetett.
Noha meghagyjuk, hogy a világ az utóbbi száz évben je­
lentősen javult, mégis meg vagyunk győződve arról, hogy
axiómáink az ítélet napjáig változatlanok maradnak, s a vi-

xxvii
lág legkorosabb napjaiban sem fog olyat látni, ami érinthe­
tetlenebb ezeknél. Rotáink ugyanis azon a napon kezdődtek,
amikor Isten kimondta a „ Fiat! "-ot3, és akkor fognak el­
múlni, amikor kimondja a „Pereat!"-ot4. Isten órája viszont
minden percet üt, míg a mienk az órákat is alig mutatja. így
bizton állíthatjuk és hisszük, hogy ha szeretett atyáink és
testvéreink a jelenlegi világosságban éltek volna, a pápával,
Mohameddel, az írástudókkal, művészekkel és szofistákkal
sokkal szigorúbban bántak volna, és segítőkész természetü­
ket inkább tettekkel, mint sóhajokkal és a beteljesülésre való
kívánkozással bizonyították volna.

Amikor aztán ez a nyolc testvér mindent elintézett és meg­


beszélt, úgyhogy már nem volt különösebb munkára szük­
ség, és mindegyikük teljes áttekintéssel rendelkezett a rejtett
és a nyilvános filozófia fölött, nem akartak tovább együtt
maradni, hanem (ahogyan kezdetben megegyeztek) szétszé­
ledtek minden országba, hogy axiómáikat titokban ne csak a
tudósok vizsgálhassák meg alaposabban, hanem értesíthes­
sék is egymást, ha valamelyik országban valami téves néze­
tet tapasztalnak.

A következőkben egyeztek meg:


1. Egyikük se űzzön más foglalkozást, mint a betegek gyó­
gyítását - ezt pedig ingyen.
2. Egyiküket se kényszerítse a szerzet egyenruha viselésére,
hanem alkalmazkodhassanak az illető ország szokásaihoz.

3
Legyen!
4
Múljon el!

xxviii
3. Minden évben, C. napján, minden testvér jelenjen meg a
Szent Szellem Házánál, vagy pedig jelentse távolmara­
dása okát.
4. Mindegyikük válasszon ki egy alkalmas és méltó utódot,
aki halála után a nyomdokaikba léphet.
5. Az R.C. szó lesz a pecsétjük, jelszavuk és a legbensőbb
lényük.
6. A szerzet száz évig titkos maradjon.

Ezzel a hat ponttal pecsételték meg a kapcsolatukat. Öten


elmentek, s csak B. és D. maradt egy évig C. atyánál. Ami­
kor pedig ezek is útjukra indultak, akkor unokaöccse és I.O.
maradt nála, úgyhogy egész életében ketten mindig vele
voltak a testvérek közül.
Jóllehet az egyház még nem volt megtisztítva, mégis
tudjuk, hogyan vélekedtek róla, s mire vártak vágyakozva.
Minden évben összejöttek, s részletesen beszámoltak a tet­
teikről. Valóban öröm lehetett igaz és minden szépítgetés
nélküli elbeszélésüket hallgatni, hogy milyen csodákat hin­
tett Isten itt vagy ott a világba.
Azt is biztosnak vehetjük, hogy az olyan férfiak, mint ők,
akiket Isten és saját mennyei munkálkodásuk hozott össze és
tett kiválasztottakká, s akik sok évszázad legbölcsebb embe­
rei voltak, egymással és másokkal szemben is a legneme­
sebb egyetértésben, a legnagyobb titoktartásban és a leg­
szebb cselekedeti életben éltek. Ilyen dicséretes életmódban
telt az életük, s habár testük minden betegségtől és fájda­
lomtól megkíméltetett, lelkük mégsem tudta átlépni az elol­
dozás bizonyos határait.
Az első, aki a Szerzetből meghalt (mégpedig Angliában),
1.0. volt, ahogyan C. testvér azt jó előre megmondta nekik.

xxix
I.O. nagyon értett a kabbalához, és nagyon tanult volt, aho­
gyan munkája, H könyve is bizonyítja. Angliában sokat is
beszélnek róla, különösen pedig azt, hogy Norfolk fiatal
grófját kigyógyította a bélpoklosságból. Abban egyeztek
meg, hogy sírjuk lehetőleg ismeretlen helyen legyen, s így
néhányukról máig sem tudjuk, hogy hol vannak. De mind­
nek helyébe méltó utód lépett. Itt azonban Isten dicsőségére
nyilvánosan kijelentjük, hogy bármennyi titkot is ismerhet­
tünk meg M könyvéből (s habár az egész világ képét és el­
lenerejét szemeink elé tárhatjuk), sorscsapásaink és halálunk
órája ismeretlen számunkra, mert a Mindenható Isten ezt
magának tartotta fenn, s állandóan készenlétben akar találni
minket.
Erről majd többet mondunk a Confessiónkban, ahol har­
minchét okot is megemlítünk, hogy szerzetünkkel miért
most lépünk a nyilvánosság elé, és miért teszünk közzé ilyen
magasztos rejtélyeket önként, minden kényszer nélkül, és
jutalmat nem várva. Több aranyat ígérünk, mint amennyit a
spanyol király mindkét Indiából összehordhatna, mert Euró­
pa terhes, és erős gyermeket fog szülni, akinek nagy keresz­
telői ajándékra lesz szüksége.

O. halála után C. testvérünk nem ismert pihenést, hanem


mihelyt lehetett, összehívta a többieket, s bizonyosnak tart­
juk, hogy csak ekkor készült el a sírja. Mi, fiatalabbak, addig
a pillanatig nem tudtuk, mikor halt meg szeretett atyánk,
R.C., csak az alapítók és utódaik nevét tudtuk, egészen a
miénkig. Még egy titokra emlékeztünk, a százhúsz évre vo­
natkozóan, amit A., D. utódja (aki sokunkkal egy időben élt,
mint az utódok második körének utolsó tagja) bizalmas be­
szélgetések során bízott ránk, akik az utódok harmadik kö­
réhez tartoztunk. Egyébként be kell vallanunk, hogy A. ha-

xxx
lála után egyikünk sem tudott semmit sem R.C.-ről és első
szerzetes-testvéreiről azon kívül, ami filozófiai könyvtá­
runkban volt róla. Ezekből mi az Axiómákat tartottuk a leg­
fontosabbaknak, a Rota Mundi -t a legművészibbnek, és a
Proteus-t a leghasznosabbnak. Azt sem tudjuk biztosan,
hogy akik az utódok második sorához tartoztak, birtokolták-
e ugyanazt a bölcsességet, s szabad volt-e hozzájutniuk
mindenhez. A kedves olvasót azonban még egyszer emlé­
keztetjük arra, hogy amit mi most C. barát sírjáról nemcsak
megtudtunk, hanem ezennel nyilvánosan ismertetünk, azt
Isten így tervezte, megengedte és elrendelte. Mi, akik a pa­
rancsolatait oly hűségesen betartjuk, nem késlekedünk majd
(ha szerényen és keresztény érzülettel jönnek hozzánk) ke­
reszt- és családi nevünket, összejöveteleinket, és mindent,
amit csak kívánhatnak tőlünk, nyilvánosan közzétenni.

Az igaz és eredeti beszámoló Isten nagyon megvilágosult


emberének, C.R.C. barátnak felfedezéséről pedig a követke­
zőképpen hangzik.
Miután A. Gallia Narbonensis-ben (a galliai Narbonne-
ban) meghalt, helyére szeretett testvérünk, N.N. került. Mi­
után csatlakozott hozzánk, és letette a hűség és titoktartás
esküjét, azt közölte velünk bizalmasan, hogy A. biztosította
őt arról, hogy ez a szerzet nem marad sokáig ennyire titkos,
hanem Európa népeinek közös hazája számára szükséges
lesz, segítséget és dicsőséget jelent, s így helyzete miatt neki
egyáltalán nem kell majd szégyenkeznie. A következő év­
ben, amikor tanulóidején túljutott, és alkalmat kapott, meg
jelentős útipénzt (vagyis Fortuna erszényét), s útra akart kel­
ni, jó építészként elhatározta, hogy ezen az épületen változ-

5
A világ kereke

xxxi
tat valamit, s célszerűbben rendezi be. E megújító tevékeny­
ség közepette találta meg a sárgarézből öntött emléktáblát,
amelyen a Szerzet minden tagjának a neve rajta volt, s még
néhány más dolog is. Ezt az emléktáblát akarta átvinni egy
másik, alkalmasabb boltozatba; ugyanis hogy mikor és hol
halt meg C. barát, azt a régiek elhallgatták, mi tehát nem
tudtuk. Az emléktáblából egy nagy szeg állt ki, s amikor ezt
kirántották, a vékony falnak vagy vakolatnak, mely a rejtett
ajtót takarta, egy nagy darabja szintén kiesett. Ekkor váratla­
nul előtűnt az ajtó. Örömmel és vágyakozva bontottuk le a
fal maradékát, és tisztítottuk le az ajtót, melyen egészen fent
nagy betűkkel ez állt: POST cxx ANNOS PATEBO (százhúsz év
múlva megnyílok), alatta pedig a régi évszám.
Megköszöntük Istennek ezt a leletet, s ezen az estén min­
dent úgy hagytunk, ahogyan volt, mert először meg akartuk
nézni a rotánkat.

Még egyszer, harmadszor is utalunk a Confessióra, mert


amit itt kinyilvánítunk, azt azokért tesszük, akik méltók erre.
A méltatlanoknak azonban, ha Isten is úgy akarja, nem sokat
használ. Mert ahogyan a mi ajtónk is annyi év után csodás
módon megnyílt, a falak eltűntével Európa számára is meg­
nyílik egy ajtó, mely már kezd megjelenni, és amelyre sokan
vágyakozva várnak.

Reggel kinyitottuk az ajtót, mely mögött boltozat volt hét


oldallal és hét sarokkal, minden oldal öt láb széles és nyolc
láb magas. Bár ebbe a boltozatba sohasem sütött be a Nap,
ragyogóan megvilágította egy másik Nap, mely ezt a képes­
ségét a Naptól tanulta, s fent volt a tetőzet közepén. Közé­
pen sírkő helyett kerek oltár feküdt sárgaréz lappal, melyen
ez állt:

xxxii
A.C.R.C. Hoc universi compendium vivus mihi sepulcrum
feci. (A mindenségnek ezt az összefoglalását életemben sí­
rommá tettem.)

Az első kör körül ez állt: Jesus mihi omnia. (Jézus minde­


nem.)

Középen négy ábra volt, melyeket körök zártak körül. Ezek


felirata pedig így szólt:

1. Nequaquam Vacuum. (Nincs üres tér.)


2. Legis Jugum. (A törvény igája.)
3. Libertás Evangelii. (Az evangélium szabadsága.)
4. Dei Glória intacta. (Isten dicsősége érinthetetlen.)

Mindez világos és érthető, éppúgy a hetedik oldal és a két,


hétszeresen megnyilvánuló háromszög jelentése. így mind
letérdeltünk és hálát adtunk az Egyedül Bölcs, Egyedül Ha­
talmas és Egyedül Örök Istennek, aki többre megtanított
minket, mint amit az emberi ész kitalálhatna, dicsértessék az
ő Szent Neve!
A sírboltot három részre osztottuk: a felső részre vagy a
mennyre, a falra vagy oldalakra, a padlóra vagy alapzatra. A
mennyről itt nem hallotok többet tőlünk, minthogy ez a Vi­
lágító Közép hét oldala felé háromszögekre oszlott. Ami vi­
szont benne volt, azt ti, akik az üdvre vártok, a saját szeme­
tekkel fogjátok látni, ha Isten is úgy akarja. Minden oldal tíz,
négyzet alakú térségre oszlott; mindben külön ábrákkal és
feliratokkal, melyeket röviden és a lehető leggondosabban
lemásolva könyvünkhöz mellékelünk.
A padló szintén háromszögekre van osztva, de mert eb­
ben az alantas uralkodók ereje és hatalma van feljegyezve,

xxxiii
nem szolgáltathatjuk ki a szerénytelen és istentelen világnak,
mert visszaélne vele. Aki azonban összhangban van a
mennyei beszéddel, az a gonosz kígyónak félelem és kár
nélkül tapos a fejére - amire korszakunk nagyon alkalmas.
Minden oldalon egy ajtó mögött szekrény volt különböző
dolgokkal. Itt volt például minden könyvünk, melyek azonban
nekünk is megvoltak, valamint Hohenheimi Theophrastus Pa­
racelsus szótára és müvei, amelyekből naponta adunk nyílt
tájékoztatást. Ebben a szekrényben találtuk testvérünk útika­
lauzát és életrajzát is. A legtöbb közleményünk innen ered.
Egy másik szekrényben tükrök voltak sokféle tulajdon­
sággal, míg máshol csengők, égő lámpák és néhány csodá­
san művészi dal. Általában minden arra célzott, hogy ha a
Szerzet megsemmisülne, ennek az egyetlen boltozatnak a
segítségével még akár sok száz év múlva is mindent újra
helyre lehessen állítani.
Gondos és bölcs atyánk holttestét még nem láttuk. Ezért
félretoltuk az oltárt, így fel tudtuk emelni a nehéz sárgaréz
lapot, ami alatt egy szép és nemes test feküdt, sértetlenül, a
legcsekélyebb feloszlási jelenség nélkül, teljes díszben és
minden ékességével együtt, ahogyan itt a kép ábrázolja.
Kezében arany betűkkel pergamenre írt könyvet tartott, T
könyvét, mely most a Biblia után a legnagyobb kincsünk, s
amit persze nem tehetünk ki könnyelműen a világ ítéletének.
E könyv végén a következő dicsőítő beszéd állt:

Rózsakereszt Krisztián, mint egy Jézus szívébe vetett mag­


szem, a nemes és nagyon tekintélyes német rózsakeresztes
nemzedékből származott. Évszázadának embere volt, akinek
isteni sugallat, valamint nagyon fogékony képzelőereje és
fáradhatatlan tettereje által szabad volt hozzájutnia minden
mennyei és emberi titokhoz. Fejedelmi kincseit, melyeket

xxxiv
arábiai és afrikai utazásai idején gyűjtött, amire azonban
korszaka még nem volt érett, az utókornak - hogy hozzájus­
son - megint ki kell ásnia. Leghűbb és legjobb barátait tette
ismeretei és neve örököseivé. Egy kis világot alkotott,
amelynek minden mozgása a nagy Világéval összhangban
volt.
Miután végül a múltbéli, a jelenlegi és az eljövendő tör­
ténéseknek ezt az összefoglalását, kompendiumát elkészítet­
te, száz éves korán is túl, és nem betegség következtében,
(amit egyébként a saját testén sohasem ismert, és aminek
amúgy sem engedte volna meg, hogy emiatt mások nyugta­
lankodjanak), inkább Isten szellemének hívására, a testvérek
ölelései és utolsó csókjai közepette, megvilágosult lelkét
visszaadta teremtőjének, Istennek, C.R.C-t, igen tisztelt
atyánkat, legkedvesebb testvérünket, leghűbb példaképünket,
legderekabb barátunkat az övéi itt 120 évre elrejtették.

Ezt aláírták:
1. A. atya, R.C. barát, a szerzet választott feje;
2. G.V.M.P.G. barát;
3. R.C. barát, az ifjabb, a Szent Szellem örököse;
4. F.B.M.P.A. barát, festő és építőmester;
5. G.G.M.P.I. barát, kabbalista.

A második körből pedig:


1. P.A. barát, I.O. barát utódja, matematikus;
2. A. barát, P.D. barát utódja;
3. R. barát, a Krisztussal győzedelmeskedő C.R.C. atya
utódja.

xxxv
A végén pedig ez állt:

Ex Deo nascimur (Istenből születünk),

in Jesu morimur (Jézusban meghalunk),

per Spiritum Sanctum reviviscimus (a Szent Szellem által


újjászületünk).

I.O. barát és D. barát tehát ekkor már halott volt. De vajon


merre volt a sírjuk? Persze, abban egyáltalán nem kételked­
tünk, hogy idősebb szerzetes-testvérünket különös módon
temették el, vagy talán el is rejtették. Azt is reméljük, pél­
dánk másokat is arra ösztönöz, hogy több szorgalommal
kutassanak a nevek és temetkezési helyek után, melyeket
ezért ismertettünk. Mert az igen idős emberek nagyrészt még
ismerik őket, és gyógyító, orvosi ismereteik miatt még hír­
nevük is él. Gázánk így valószínűleg megnövekedik, vagy
legalábbis világosabb lesz.
Ami a minutus mundus-i (kis világot, mikrokozmoszt)
illeti, ezt egy másik kis oltárban találtuk meg. Szépség te­
kintetében az ily dolgokban járatosak képzeletét is felül­
múlta. Ezt azonban nem fogjuk ábrázolni, míg őszinte Fá­
mánkra nem feleltek bizalommal.

így aztán a lapot megint a sírra helyeztük, ráraktuk az oltárt,


az ajtót újra lezártuk és mindannyiunk pecsétjével lepecsé­
teltük. A továbbiakban rotánk útmutatása és utasítása alap­
ján nyilvánosságra hoztunk néhány könyvet, köztük M
könyvét, melyet a szeretetteljes M.P. költött, ami miatt sok
házi kötelességet elmulasztott. Végül pedig szokás szerint
szétszéledtünk, s kincseinket természetes örököseink birto­
kában hagytuk. Most aztán a feleletre, ítéletre vagy elítélésre

xxxvi
várunk, amit a tudósoktól és tudatlanoktól kétségtelenül meg
fogunk kapni.
Habár jól tudjuk, hogy még hosszabb időbe telik, míg vá­
gyakozásunk és várakozásunk szerint az isteninek és az em­
berinek általános reformációja megtörténik, mégis ismere­
tes, hogy mielőtt a Nap felkel, világos vagy sötét fényt ter­
jeszt el az égen. Időközben egynéhányan összejönnek majd,
és a nyilvánosság elé lépnek, hogy szerzetünket gyarapítsák,
s így nagyobb létszámmal és tekintéllyel, a C. atya által elő­
írt filozófiai irányelvek szerint szerencsésen újrakezdjék.
Örüljenek velünk alázattal és szeretettel kincseinknek, me­
lyekben soha nem lesz hiány, velünk együtt könnyítsék a
világ terheit, és bizony ne botorkáljanak vakon Isten csodás
müveiben.

Hogy azonban minden keresztény ismerje a hitünket és val­


lásunkat, kijelentjük, hogy ismerjük Jézus Krisztust, aho­
gyan őt ezekben az utolsó időkben, különösen Európában
világosan hirdetik (kivéve persze minden rajongót, eretneket
és hamis prófétát), s ahogyan bizonyos, név szerint ismert
országokban ma is befogadják, elnyerik és hirdetik.
Két szakramentumot is alkalmazunk, mindazokkal a sza­
bályokkal és szertartásokkal, ahogyan ezeket az első refor­
mátus egyház bevezette.
Politikai tekintetben elismerjük a római birodalmat, de a
Quarta Monarchiát (negyedik birodalmat) tekintjük a ke­
resztények kormányának és saját vezetőségünknek.
Noha már eléggé ismerjük, hogy milyen változások vár­
nak ránk, s ezeket szívből közölni akarjuk minden hittudós­
sal, Isten akarata ellenére senki emberfia sem kerítheti ha­
talmába vagy szolgáltathatja ki kéziratunkat az arra méltat­
lanoknak. Titokban azonban támogatni fogjuk a jó ügyet,

xxxvii
attól függően, hogy ezt Isten nekünk megengedi vagy meg­
tiltja, mert a mi Istenünk nem vak, mint a pogányok Fortu­
nája, hanem egyházának dísze és templomának ékessége.
Filozófiánk nem új, hanem ugyanaz, amit Ádám kapott
bukása után, vagy amit Mózes és Salamon alkalmazott. így
nem is akar sokat vitázni, vagy az eltérő nézeteket megcá­
folni. Ahogyan az igazság egyszerű, velős, s mindig válto­
zatlan, különösen mert minden tekintetben teljesen egyezik
Jézussal s tagjaival, ahogyan ő is az Atya ábrája és hasonla­
ta. Nem szabad azt mondani, hogy „ez igaz a filozófiában,
de nem igaz a teológiában", mert amit Platón, Arisztotelész,
Pitagorasz és mások helyesnek ismertek fel, és aminek
Énok, Ábrahám, Mózes és Salamon ad nyomatékot, az mind
ugyanaz, kiváltképp hogy a nagy csodakönyvvel, a Bibliával
is megegyezik. Egy szférát vagy gömböt képez, melynek
minden része ugyanolyan távolságra van a középponttól. Er­
ről majd keresztény értekezésekben többet és részletesebben
beszélünk.
Ami pedig korszakunk istentelen és átkozott aranycsiná-
lását illeti, ez annyira elterjedt, hogy mindenekelőtt sok
züllött megszállott, aki megérett az akasztófára, nagy zsi-
ványságokat müvei vele. Ennek az a következménye, hogy
sokak kíváncsiságával és hiszékenységével visszaélnek, sőt,
szerény emberek is úgy vélik, hogy a fémek átváltoztatása a
filozófia tetőpontja és megkoronázása, és Istennek az az
ember különösen kedves, aki nagy tömeg aranyat és nagy
aranyrögöket tud csinálni. Eközben még attól sem riadnak
vissza, hogy oktalan kérelmekkel és szívszaggatóan szenve­
dő ábrázattal zaklassák a Mindenható Istent, aki pedig isme­
ri a szíveket.
Ezért nyilvánosan kijelentjük, hogy mindez helytelen, s
az igazi filozófusoknak az aranycsinálás csekélység és mel-

xxxviii
lékes dolog, ennél számtalan jobb dolgot is tudnak. Szeretett
atyánkkal, C.R.C-vel mondjuk: „El az arannyal, ha az nem a
határtalan arany!" Mert akinek az egész természet megnyí­
lik, az nem annak örül, hogy „Napot" csinálhat, vagy aho­
gyan Krisztus mondja, hogy „az ördögök engedelmeskednek
neki", hanem annak, hogy látja megnyílni az egeket, látja
Isten angyalait fel- és alászállani, s hogy a neve be van írva
az Élet Könyvébe.
Azt is kijelentjük, hogy alkímia címen olyan könyvek és
képek jelennek meg, melyek Isten dicsőségének sértegetését
jelentik. Ezeket meg is fogjuk nevezni, ha eljön az ideje, s a
tisztaszívüeknek áttekintést adunk róluk. Minden tudóst arra
kérünk, hogy gondosan ügyeljen az ilyen könyvekre, mert az
ellenség addig nem hagyja abba a konkoly hintését, míg meg
nem jelenik az erősebb, aki ezt megakadályozza.

Most pedig C.R.C. atyánk szándéka szerint mi, a testvérei,


újfent arra kérjük Európa minden tudósát, hogyha Fámánkat
(melyet öt nyelven adtunk ki) és a latin Confessiót is elol­
vassák, ajánlatunkat alaposan gondolják meg, s művésze­
tünket olyan pontosan és gondosan vizsgálják meg, ahogyan
csak tudják. Korszakunkat figyeljék meg részletesen, s ezu­
tán közöljék velünk gondolataikat, írásban vagy nyomtatva,
közösen vagy mindegyikük külön-külön. Mert habár sem
mi, sem közösségünk nem szab határidőt, biztosak vagyunk
benne, hogy mindegyikük véleménye, bármilyen nyelven is,
el fog érni minket.
Arról is biztosítunk mindenkit, hogy aki nevét közli ve­
lünk, az valamelyikünkkel szóban vagy - ha ez ellen kifogá­
sa van - írásban kapcsolatba kerül. Azt azonban hangsú­
lyozzuk, hogy aki komolyan és szívből velünk jön, az javai,
teste és lelke tekintetében is élvezni fogja ennek a gyümöl-

xxxix
cseit. Aki viszont hamis, vagy csak pénzt remél, az először
is semmiképpen sem tud kárt okozni nekünk, azonkívül pe­
dig saját magát taszítja a legnagyobb szerencsétlenségbe.
Épületünk is, noha emberek százezrei látták közelről, az
istentelen világ számára örökké érinthetetlen, sérthetetlen,
lerombolhatatlan, láthatatlan és rejtett marad.

Sub umbra alarum tuarum Jehova.


(Szárnyaid árnyéka alatt, ó, Jehova.)

xl
FAMA FRATERNITATIS R.C.
EZOTERIKUS ELEMZÉSE
Bevezető

Akik ezoterikus tanulmányokkal foglalkoznak, hamarosan


felfedezik, hogy az egész kozmoszban szörnyű, emberfeletti
harc dúl a jó és a gonosz hatalmai között. Az idők kezdetétől
ránk maradt régi vallásokat, mítoszokat és legendákat meg­
ismerve megdöbbent bennünket a pozitív és negatív, a jó és
a gonosz égben és földön szakadatlanul folyó harcának ki­
mondhatatlan tragédiája.
Ebben a harcban mindenki a saját színdarabját játssza.
Részt veszünk ebben a csatában, az ebben a természetben
szükséges tisztulási folyamatban. Ezzel a harccal törünk át a
diadalhoz. Ennek az életharcnak egy része a születés és a
halál kapui között játszódik le. A föld a kohó, az olvasztóté­
gely, melybe beledobtak minket, hogy a szellem aranya
megszabadulhasson az alacsonyrendűtől, és lelki arannyá
transzmutálódj on.
Ebben a csatában mindenkit döntésre hívnak fel. A Fehér
Világosság seregeibe sorakoznak-e be, vagy a Fekete Szer­
zethez csatlakoznak? Jól meg kell értenie, hogy itt nem
költői, misztikus vagy homályos kijelentésekről van szó.
Világosan két tábor különböztethető meg. Valamelyikhez
csatlakoznia kell. Kérlelhetetlenül harcba száll Ön is, elke­
rülhetetlenül részt vesz minden alakulásban.
Előre el van döntve, hogy melyik tábor fog győzni. A Fe­
hér Világosság végül abszolút diadalt arat. Csak arról van

3
szó, hogy ezt a lehető legrövidebb időn belül érje el. Állan­
dóan azt kérdezi az Egyetemes Szerzet: hogyan érünk célt a
leggyorsabban?
Ez a tempó az emberiségnek attól a részétől függ, ame­
lyet a középosztály nagy tömegének nevezhetnénk, a maga
nagyon csekély megkülönböztető képességével, nagyon ke­
vés dinamikus energiájával és rendkívül erős maradiságával.
Röviden: az öntudatlanok nyáj ától. Valójában ez a nyáj
tartja fent a Fekete Szerzetet. Ezért a Bibliában az oly gyak­
ran idézett sóhaj: „Elvész a népem, mert nincs ismerete".
Mielőtt a fekete ellenséggel végképpen le lehetne számolni,
a tömeget ki kell ragadni öntudatlanságából, és pozitív dön­
tésre kell nevelni. Erre a döntésre a Világosság Szerzete
nagy nyugalommal vár.
Ami az olvasót illeti, úgy vesszük, hogy már döntött, ki­
szakította magát a tömegből, így tehát felvették az úttörők
csoportjába, s felkészült a jóságért, igazságért s igaz­
ságosságért folytatott harcra. Jóság, igazság és igazságosság
a misztikus szabadkőműves mágikus háromszöge.
Honnan tudhatja valaki, hogy már úttörő-e? Az úttörő
határozott. Miután döntött, s kitűzte a célt, erős elhatározás­
sal halad feléje. Kerüli a tolongást és a fölösleges lármát,
ellenállás nem akadályozza. Fokozatosan legyőz minden
akadályt, ami ő és célja közé furakodik. Akkor is, ha kísér­
leteit teljesen félreértik, akkor is, ha gyűlölet, rágalmazás,
tényleges ellenségeskedés vagy a megértés hiányának áldo­
zata lesz. A támadásokat taktikával semlegesíti. Nem játssza
meg a hőst, nem vág fel, mert szó sem lehet hősiességről
olyan győzelem kapcsán, ami előre meg volt határozva.
Tudja, hogy minden dicsőség, minden hála, minden imádat a
nagy építőművésznek jár, aki mindent tervezett, és Krisztus­
nak, aki minden építkezést lehetővé tett.

4
Az úttörő állhatatos. Sohasem veszíti el a bátorságát.
Nem olyan ember, aki a lelkesedés, a viharos tevékenység
rohamából a semmittevésbe esik. S ha olykor viharként
tombol, akkor ezt az öntudatlanoknak az álmukból való fel-
rázása érdekében teszi. Az úttörő tud. Tudja, hogy mit tesz.
Ismeri a nagy keletkezési terv szerkezetét. Tudja, hogy
esetleges vereségről szó sem lehet. Tudja, hogy végül min­
den embernek ehhez az egyetlen életmódhoz kell eljutnia,
mert a mágikus háromszög - jóság, igazság, igazságosság -
tartós visszautasítása teljesen lehetetlen. Az úttörő így nyu­
godt ember lesz, olyan nagyon nyugodt, hogy higgadtan áll a
korszakok harcának kellős közepén. Lépésről lépésre halad
előre.
Széles arcvonalban lép fel a Világosság Szerzete! Ne
gondolja azonban, hogy itt csak valami kozmikus képlet
megoldásáról van szó, hűvös, józan tárgyilagosságról. Nem,
e kozmikus módszer mögött álló nagy meghajtó erő a sze­
retet.
Az úttörő ismeri ezt a megnyilvánult szeretetet. Ez szi­
porkázik minden dologban és csillog minden szemben. Ez
van „mindenben, minden által és mindenre nézve". Ez a
Krisztus-szintézis. Isten szeretete személytelenül irányul
minden alkotásra, értünk van, de nem tőlünk, akkor sem, ha
bennünk is megnyilvánul. Ez a szeretet tehát soha nem ön­
magára vonatkozik; önszeretetnek nincsen helye benne; va­
lami kis csoport, családtag, család, nemzet vagy faj iránti
szeretet nem fejeződik ki benne. „Aki apját, anyját jobban
szereti nálam, az nem méltó énhozzám" - mondja Krisztus.
Az igazi úttörőben van valami ebből a Krisztus-szintézisből,
s arra törekszik, hogy egyre több legyen neki.
Ennek a Krisztus-szintézisnek kisugárzó képessége van.
Nem tehet mást, bele kell sugároznia a világ sötétségébe. Ez

5
a Világosság Szerzetének tökéletes fegyverzete, a Vízöntő­
ember ( t ) egyetlen fegyvere. Ő a szeretet tüzével harcol.
Itt se valami költői, misztikus vagy homályos jelszóra
gondoljon. Az úttörő a szeretet tüzével harcol. Ahogyan az
alantas, önző szeretet tüze az emberiséget széttépi, és
együttélésünket pokollá teszi, mégpedig nagyon is valóságo­
san és pokolian érezhetően, úgy képes a Krisztus-szeretet
tüze ezt az alacsony életközösséget lerombolni, hogy ebből a
pokolból a menny születhessen.

Megállapíthatjuk tehát, hogy a győzelem legrövidebb időn


belül való eléréséről van szó. Ezt a kérdést teszi fel magának
állandóan a Világosság Szerzete: hogyan érünk célhoz leg­
gyorsabban? Ezt a tényezőt, az időt, nem tudjuk befolyásolni.
Az egész emberi élethullám egyetlen életközösséghez
tartozik, és minden alakulás a valamennyi dologban meg­
nyilvánuló egységességünktől, a fekete ellenséggel szemben
alkotott egyetlen, hatalmas „fronttól" függ. És így történik
meg, hogy a határozottság, a megfontolt irányválasztás
mellett, a megrendíthetetlenség mellett, az úttörőt ez az égő
szeretet, mely az ereiben áramlik, eljegyzi és jellemévé vá­
lik. Ez az ő szent szenvedélye, mely minden alkotóerejét le­
foglalja. Mert el akarja érni szeretete tárgyát, át akarja ölelni
karjaival, siet, amennyire csak lehetséges, minden erejét
megfeszíti, hogy a célt elérje. Nincs nyugta, míg ezt a célt
meg nem hódította. Ezt a napot, az elérés óráját még senki
nem ismeri; az időpontot ugyanis az úttörő nem tudja meg­
határozni. Az idő az egységességünktől függ, a fekete ellen­
ség elleni közös fronttól.
Ezért tereljük Önt közelebb a munkánkhoz, a harcunk­
hoz, a Rózsakeresztes Szerzethez és Vízöntő-müvéhez, az
egyetlen, szent módszerhez, közelebb a szeretet tüzéhez,

6
mely az egész világban hevesen küzd, hogy megsemmisítse
az alantast.
A szeretet tüze, mely hevesen küzd, hogy megsemmisítse
az alantast? Napjainkban? Elfajult, áruló, tömegméretekben
gyilkoló korszakunk vérösztöneiben? Nem csak fecsegés ez,
felelőtlen, abszolút bizonyíthatatlan?
Nem! Korszakunkban tényleg beszélhetünk a szeretet tü­
zéről. Ez a Fama Fraternitatis R.C., a „Fehér Világosság
Szerzetének felhívása", melyet át akarunk nyújtani Önnek.
Nem új dolgokat közlünk; azt semmiképpen sem állítjuk,
hogy érdeklődését a legmodernebb dologra akarjuk irányíta­
ni. Csak azt akarjuk mondani, hogy a Világosság Szerzete
már az idők pirkadata óta bámulatos eredményekkel dolgo­
zik az emberiségért. Bámulatos eredményekkel, ha a lehető­
ségekre gondolunk, hogy elegendő embert találjanak, akiket
aztán tudatos munkára és építésre lehet nevelni.
A napnyugati Világosság-szerzet minden világ-alakulás­
ban az élen áll, és tevékenysége a modern világtörténelem­
ben világosan kimutatható. Egyes vélekedések szerint az
ezoterika, az európai ezoterika idegen föld terméke. Valóban
megpróbáltak vagy megpróbálnak - több-kevesebb sikerrel
- „idegen növényeket" ültetni a Nyugat talajába. Például a
teozófikus buddhizmust, a mazdaznan tan veszélyes jóga­
gyakorlatait, vagy a szufik keleti-mágikus humanizmusát.
Meg vagyunk azonban győződve róla, hogy mindez idővel
eltűnik.
A nyugati fajnak másra van szüksége, és nem lehet az új
bort a régi tömlőkbe tölteni. A Nyugatnak saját ezoterikája
van, a keresztény ezoterika. Minden értéket, amit a századok
szültek, minden, de tényleg minden tekintetben összevontak
és megújítottak a kereszténységben. A Nyugat ezoterikája
így teljesen más követelményekkel is áll elő. Tanítja a

7
religiónak6 mint cselekedetnek az elutasíthatatlanságát; ke­
resztény realizmust tanít. Ezt nem csak az egyén nem utasít­
hatja el, a közösség sem.
Az egyén nem választható el a közösségtől. Én egységet
képezek a közösséggel. Ahogyan pozitív és negatív egyesül
és összeolvad, hogy megszülje magából az újat, úgy kell ne­
künk is az egyéni megújulást abban keresni, hogy egymás
érdekében tevékenykedünk. így érthetővé válik korszakunk
fő problémája is. Nem kezd hozzá az ember, mert az énhez
és az én követelményeihez ragaszkodik
Ezzel sem mondunk újat. Ha még egyszer veszi a fárad­
ságot, és elolvassa a Bibliát, akkor felfedezi az alkalmazott
felebaráti szeretet törvényét, az abszolút követelményt, mely
a kereszténység egyik alapja. A tett kereszténysége világfor­
radalmat jelent, új Jeruzsálemet, nem az égben, hanem itt.
Mi tehát nem is keresünk valami földről menekülő jógi­
életet, sem gyakorlatokkal és aszkézissel kikényszerített
szentté válást, magára hagyva a világot, úgy, ahogy van.
Nem kell ide humanizmus ünnepnapokkal, amelyeken jel­
vényt tüzünk a mellünkre, segélyszervezetek körmenetei,
ájtatos prédikációk, adakozások, gyűjtési akciók. Ilyesmi
már nem megy Nyugaton! Mi a világot akarjuk szentté tenni,
a világot emberiessé tenni, mégpedig az egyetlen szükséges
tettel, amely az élő kereszténységen alapul. Nem a látszatot
akarjuk menteni távolkeleti behozatallal.
Minden, amit a Nyugat véghezvisz a humanizmus, az
eszmények és a vallás területén, beleértve ebbe mindenféle
reformációt - bármennyire is szidják a keleti pogányokat -,

6
A religio „újra-összeköttetést" jelent, habár „vallásnak" fordítják. Ezt
az összeköttetést azonban vallani csak úgy lehet, ha tényleges cseleke­
dettel létrejött. (A fordító megjegyzése.)

8
nem más, mint keleti életmód. Vizsgálja csak meg alaposan
a dolgot, és felfedezi a párhuzamokat.
De mindez nem megy Nyugaton. Ez a mi napjaink tragé­
diája. Mi sokkal anyagiasabbak, sokkal egyéniebbek va­
gyunk, mint a keleti ember, és mégis keleti fejlődési folya­
matokkal akarunk foglalkozni. Ezeknek azonban csak egy
céljuk volt: hogy az embert még mélyebbre vigyék az
anyagba. A következmény így nem lehet más, mint abszolút
ziláltság.
Hogy ezt a szétzilálódást megelőzze, vagy ellenálljon
neki, azért jött az új vallás, a kereszténység, a nyugati em­
ber istentisztelete. Ennek a vallásnak, az ebben lévő érté­
keknek (melyek a további fejlődéshez kellenek) kell ha­
talmukba keríteniük az emberiséget, hogy további haladás­
ról lehessen beszélni. A kereszténység az igaz felebaráti
szeretetet tanítja, nem pedig azt, hogy magasabb világok­
ban gyönyörködjünk, vagy a másvilágon utazgassunk.
Minden erőt meg kell feszíteni, minden dinamikus energiát
alkalmazni, hogy az egyetlen elveszett bárányt vissza le­
hessen vinni a nyájhoz.
Ebben se lásson költői vagy misztikus jelképet. Ezt is
saját keresztény vezérfonalai egyikének lássa, amivel az
egész emberiséget életmegújulással lehet megajándékozni.
Nem szabad ékes szóval, egyszerűen vagy fontoskodva ke­
resztény frázisokat pufogtatnia, s ugyanakkor szemét elfor­
dítania a valóságról. Nem szabad magát elbarikádoznia va­
lami filozófia mögé, s minden mást változatlanul hagyni. Az
élő kereszténység az Ön figyelmét a valóságra tereli, s ön-
forradalmat követel - vagyis az életmód teljes megváltozta­
tását, a kereszténység gyakorlását. Aki rátér a megfordulás­
nak erre az útjára, az azt bizonyítja, hogy megszabadult a
kelet ölelésétől, s tudatosan kezdi betölteni hivatását.

9
Hogyan jöhet létre ez a megújulás? Ez teljesen Öntől
függ. Ha az emberiség továbbra is ellenkezik a Vízöntő-erők
fejlesztő áramlatával, amely légkörünket egyre erősebben
áthatja, akkor a következmények rettenetesek lesznek. Ha
azonban kölcsönösen észre térítjük egymást, ha megértjük
napnyugati hivatásunkat, ha csak valamit is megértünk a
Krisztus-szándékokból, és megvan az elengedhetetlen ková­
szunk, vagyis az igazi szeretetnek és barátságnak egy szik­
rája, ha a tömeget tettre tudjuk késztetni - akkor elvonulhat
mellettünk a rémület vihara.
Az emberiség Idősebb Testvérei, akiknek nevében kísér-
lünk meg Önökhöz fordulni, egy hatalmas megindulás, fel­
kelés lehetőségére számítanak, mely orkánként seperhet vé­
gig a világon. Ha ez a felébredés elegendő mértékben ki tud
fejlődni, akkor egyetlen tekintetben sem kereshet kiegyezést,
hanem követelni fog: mindent vagy semmit, abszolút, alap­
vető megújulást a kereszténység irányvonalai szerint, tehát
az önző, földre irányuló élet befejezését. Ha ezt az alapvető
életmegújítást, ezt az evangéliumi, víztől és szellemtől való
újjászületést nem valósítják meg elegen, akkor nem történ­
het más, mint hogy a kijavítás, mely Isten határozatára koz­
mikus, légköri és szellemi forradalomként kezd kialakulni,
ellenállhatatlan erővel fog végigseperni a világon.
Ha a megújítás áramlata ezt az utolsó utat választja, az
emberiség Istentől elfordult élete miatt a dolgok természetes
rendje szerint bekövetkező apokaliptikus kirobbanás előtt a
Világosság Szerzete a szeretet viharának ösztönzésére akkor
is megpróbál majd annyi embert megmenteni, amennyit csak
lehetséges.
így fedezi fel Ön, hogy mit szeretne és mit akar a Rózsa­
kereszt, milyen erőkkel rokon a Vízöntő-mozgalom, s mi­
lyen ösztön hajt minket a világmindenségi megvalósulás ös-

10
vényén. Ezekkel a szavakkal a rózsakeresztesek hiteles ira­
tainak elemzését szándékozzuk bevezetni. Ezekből az ira­
tokból megtudja, hogy a Vízöntő-mozgalmat, amely egyál­
talán nem új, nem néhány modern rajongó készíti elő, s nem
ilyeneknek az agyában született, hanem alapjai sokkal mé­
lyebbek: eredetük a mai emberiség kialakulásának pirkada­
tára vezethető vissza. Persze arról szó sincs, hogy a keresz­
ténység értékeit, a kereszténység lényegét az emberek önző
forgolódása valahogyan is befolyásolhatná vagy megsérthet­
né. Mintegy harci rendben sereglik a Világosság Szerzete a
kereszt köré, a Krisztusban újjászületett emberiség jelképe
köré.
Többek között már 1617-ben, az Invitatio Fraternitatis
Christi-ben is szó van a rózsakeresztesek Vízöntő-mozgal­
máról, a Societas Christiana-ról, mely azért alakult - így áll
ott -, hogy „Krisztusnak helyet készítsen a mindennapi élet­
ben, s a kisisteneket letaszítsa a trónjukról".
A keresztény mágia pedig nem a legfontosabb ennél a
dolognál, ahogyan sokan szeretnék, hanem csak célravezető
eszköz, mellyel az igazi emberi közösséget lehet megala­
pozni. És az Invitatio Fraternitatis Christi elhatározza, hogy
„soha, semmilyen körülmények között sem hagyjuk el az
igazi Keresztény Szerzetet, mely a kereszt tövében rózsák
illatát árasztja". Az életharcnak egy szakasza a születés és
halál kapui között játszódik le. Vegye fel velünk együtt ezt a
harcot az emberiségért a felebaráti szeretet törvényének
ösztönzésére, azzal, hogy ráeszmél jelenlegi feladatunkra!
Gyújtsa meg velünk együtt a szeretet tüzét!
Christus Luciferus verus!7

7
Krisztus az igazi fényhordozó

11
Miután az egyetlen-bölcs és kegyelmes Isten napjainkban
kegyelmével és jóságával oly bőségesen elárasztotta az em­
beriséget, hogy a belátás, ami a Fiát is meg a természetet is
illeti, egyre elmélyültebb lett, joggal beszélhetünk boldog
időszakról. Isten nem csak a világ rejtett és ismeretlen felét
hagyta megtalálni és megnyilatkozni, s nem csak a természet
sok csodás és soha nem látott művét és teremtményét mu­
tatta meg, hanem nagyon megvilágosult és szellemi nemes­
séggel megáldott embereket is támasztott, akik az elfajult és
tökéletlen művészetet részben újra helyreállították, hogy az
ember végre mégis megértse nemességét és dicsőségét, és
belássa, hogy miért neveztetik mikrokozmosznak, s mire ké­
pes művészete a természetben.

Fama Fraternitatis R. C.

12
1

A világ ismeretlen fele

A Rózsakereszt magasztos Rendjének Fama Fraternitatis-éX


nem szabad úgy látnunk, mintha ezzel a Szerzet létezését
akarnák tudtul adni, vagy mint történetének rövid, de nagyon
lefátyolozott áttekintését, melyet valami kiválasztott csoport­
nak szántak. A Fama inkább egy mágikus erőképlet, mágikus
erővonalak olyan szerkezete, amelyek mentén és amelyek
segítségével az emberiség és a világ fejlődése végbemegy.
A Fama hiteles szövege néhány, viszonylag jelentéktelen
csonkítástól eltekintve hiánytalanul maradt ránk, s úgy lát­
szik, eljött az idő, vagy többé-kevésbé megérett arra, hogy a
Rózsakereszt Rendjének e nagyszerű szellemi hagyatékát
megismerjék, csodás mélységei feltáruljanak, s ezekkel a
mágikus erőkkel dolgozzunk, hogy az emberiség úttörőit új
feladatokra készíthessük elő.
Ha a Fámának e fejezet bevezetéseként idézett soraival
kimondottan modern korszakunkról beszélnénk, s erről az
örömteli trombitaszóról azt állítanánk, hogy éppen a mi
időnkben nagyon is időszerű, akkor Ön a fejét csóválná,
vagy hevesen tiltakozna. Mégis, szuper-realisztikusnak me­
részeljük nevezni őket, s ekként közölni a világgal, ennek
minden következményével együtt.
Olyan következményekkel, melyek esetleg azt eredmé­
nyezik, hogy az úttörők csoportja növekedés helyett nagyon
észrevehetően megcsappan.

13
Mert ki merészelné az elfajulásnak és az általános ha­
nyatlásnak ebben a pokoli időszakában azt állítani, hogy az
egyetlen bölcs és kegyelmes Isten az emberiséget az utóbbi
időben elárasztotta a kegyelmével és jóságával? Nem töké­
letes bolondság-e az ilyesmi, s nem valószínű-e, hogy az
ilyen véleményt hangoztató szerző egyszerűen őrült? Aki
ilyesmit hirdet, azt csak kinevetni lehet!
Ezenkívül mennyire nyilvánvalóan hiányzik világunkból
a szeretet. Ki merészel ujjongani az atomrakéták és haditá­
maszpontok tömkelegének láttán, melyeknek a világ úgyne­
vezett békéjét kellene fenntartaniuk? Ki merészel az örömtől
kurjongatni, amikor a fiatalság elkorcsosulóban van, s huli-
gánságában, a szívének ürességében és kétségbeesésében, és
nélkülözve minden szívet melengető impulzust, nem talál
határozott életcélt? Ki merészel az örömtől kurjongatni az
öldöklés és bűnözés növekvő áradata láttán, mely feltartóz­
tathatatlanul árasztja el a világot? Ki merészel ebben a ko­
romsötét éjszakában valahol is világosságot vélni?
Az ilyen embernek nincs szíve. Ismert jelenség, hogy a
Rózsakereszt tanulójának a szív és a szeretet hiányát vetik
szemére. Ez történelmi eledel, mindig is ezt kaptuk. Nos,
egy ilyen ember ír a kegyelemről és a jóságról, mellyel Isten
éppen a mi korszakunkban árasztotta el olyan bőségesen a
világot és az emberiséget. Ez az ember tehát az Úr jókedv­
ének esztendejét hirdeti.
Mert a kegyelemnek és a jóságnak ez az áradata nem ter­
mészetösztöneink serkentésének érdekében jön el, nem kultú­
ránk roskatag falainak tatarozására való, hanem arra a tényre
vonatkozik, hogy egy egészen új erőkisugárzás által egyre
közeledünk Jézus Krisztus és a természet teljes ismeretéhez.
Azok a tanulók, akik a gnosztikus Szellemi Iskola fejlő­
dését 1934. óta közelről kísérhették figyelemmel, tudják,

14
hogy a Rózsakereszt több munkatársa nagyon jelentősen
hozzájárult egy teljesen új teológiához, egy teljesen új krisz-
tológiához, amit most többféle formában felajánlanak kor­
szakunk kereső emberének. Minden megszabadító ezoteri­
kus ismeret újjászületett, és az emberiség megváltó útjára
vonatkozó jó néhány új belátás és tény töltötte el és tisztí­
totta meg a belső Tan meglévő alappilléreit. Ahol azelőtt azt
lehetett hinni, hogy a teljes kinyilatkoztatás előtt állunk, ott
is sok minden elveszítette régi fényét, mert most más, na­
gyobb összefüggésben látjuk azokat.
Fellépése kezdetén a megújulásnak ez a fényes hulláma
nagy nyugtalanságot kelt a kereső embernél, a kezdő tanuló­
nál, mert ezek sem szívesen adják fel, amit birtokuknak vél­
nek, de az eléjük táruló nagy világosság hivatásukhoz tereli
őket. Arra mennek tovább, amerre a Szellem küldi őket.
Ne gondolja azonban, hogy az erőáramlatnak e heves ki­
töltése közben szellemi zűrzavar, szellemi kalózkodás fej­
lődhet ki, hogy mindenféle oktalan tanokat egyszerűen a
gnoszticizmus címkéjével lehetne ellátni. Az erőáramlat,
noha feltartóztathatatlanul folyik, s mindent magával ragad,
ami a hullámaira bízza magát, mégis szentelt medrében ma­
rad, van forrása, melyből ered, és célja, amelyhez siet. Itt az
erőknek egy bizonyos minőségű, bizonyos rezgésű hullámá­
ról van szó. Csak azok lesznek vele polaritásban, akik részt
vesznek ebben a rezgésben, akik tehát ugyanabban az irány­
ban mozognak.
E megújító megnyilvánulások eredete és célja a világ vi­
lágosságán, Jézus Krisztuson, valamint Istennek az emberi­
séggel és a világgal kapcsolatos tervének kinyilatkoztatásán,
a tökéletes természeten alapul. Fíiszen minden gnosztikus
tan (és e bölcsesség prófétái ezt nagyra becsülik) teljes mér­
tékben bizonyítható a mindenség jelenségeivel, a logika tör-

15
vényeivel, az élet gyakorlatával, és mindenekelőtt Isten be­
szédével, a Bibliával.
Ezeket az új tanokat továbbá sok munkatárs tapasztalata
és közleménye is bizonyítja, akik a világ legkülönbözőbb
tájain laknak, s akik egymásról, a többieknek a kémiai,
anyagi világban való tartózkodásáról, létéről semmit sem
tudnak. Az új tanok mögött ezenkívül hatalmas dinamika
rejlik, ragyogó meggyőződés, átható erő, amit az ösvény sok
ellensége már saját kárán megtapasztalt.
Biztosítjuk Önt arról, hogy kijelentéseink biztonsága tu­
dásból és hitből ered: tudjuk, hogy miről beszélünk. Nem a
tudás magasztossága miatt írunk, hanem hogy Önt is bele­
vonjuk az Istennel való közösségnek ebbe az áramlatába,
mely Jézus Krisztusból, Urunkból fakad, és tovább áramlik
az egyetlen és abszolút célhoz: a világgal és emberiséggel
kapcsolatos istenterv betöltéséhez, a csodás Új Jeruzsálem
felépítéséhez, melyet Krisztusban megtisztult fejeknek, szí­
veknek és kezeknek kell megalkotni. És kimondhatatlanul
elragadtató érzés egyre közelebb hatolhatni ehhez a tökéletes
ismerethez.

E tökéletes ismeretekről felvilágosítással kell szolgálnunk.


Vegyék figyelembe, hogy a rózsakeresztesek sohasem tesznek
és tettek kísérletet ezeknek az ismereteknek a körülírására
vagy meghatározására. A Fama szavai, hogy „a belátás egyre
mélyebb lesz", szintén azt bizonyítják, hogy itt a fejlődés örök
menetéről van szó, s hogy teljességgel lehetetlen a folyamat
valamelyik fázisában azt mondani: itt van és így van.
A rózsakeresztesek ezért soha nem is tettek mást, mint
hogy e tökéletes ismeretek tulajdonságairól beszéltek, s
megmutatták, mi a hatásuk az ezekben a tulajdonságokban
rejlő erőknek, s hogyan lehet alkalmazni őket.

16
Az ezoterikus tudományok sok szerzője esett abba a té­
vedésbe, hogy az egyetemes bölcsesség bizonyos nézeteit
annyira kikristályosította, hogy úgy látsszon, mintha tanai­
nak nem lenne szüksége bizonyítékokra. A misztériumok
kutatói újra meg újra e hibák áldozatául estek.
Ahol szükségessé vált vagy válik, hogy egy bizonyos tant
magyarázatokkal lássanak el, ott az elfátyolozás módszerét
alkalmazzák, mégpedig úgy, hogy az avatatlanok ne értsék
meg a legbelsőbb szándékot, s így ne kapaszkodhassanak
bele valami gondolati megkristályosodásba. Ennek a mód­
szernek magasztos példája a Biblia.
Most az olvasó azt az ellenvetést teszi, hogy a Bibliát
olykor nagyon negatív módon használják vagy idézik. Erre
azt kell felelnünk, hogy a Bibliát csak ott használják negatív
módon, ahol hatalmas követelményeit eltúlzott életszabály­
oknak veszik. Minden komoly ember, hagyományos vagy
ezoterikus, aki többé-kevésbé előrehaladott belső nemessége
következtében a Bibliához folyamodik, ezt azért teszi, hogy
életmódját ráhangolja e könyv beszédére, és ebből meghall­
hassa az üdvösség szavát.
Az egész Fama Fraternitatisban sem találunk sehol sem
ezoterikus-tudományos fejtegetéseket, annál inkább erővo­
nalakat, amelyek összekapcsolnak minket a teljes ismerettel,
ha igaz élettel rájuk tudjuk hangolni magunkat. Ez az isme­
ret aztán teljesen egyéni, s az ember nem képes ezt olyanok­
nak továbbadni, akik nincsenek vérközösségben velünk.
Akik a látóval egyenlő vérrendhez tartoznak, azok segíthet­
nek egymásnak mindannak a rendszerezésében és vizsgála­
tában, ami tudomásukra jut. És ezekkel a kincsekkel eltelve,
kivonulhatnak munkájukhoz az élet minden területére. Kin­
cseikkel tehát sohasem fognak felvágni; ennek nem is lenne
semmi értelme, azonkívül nagyon veszélyes is lenne. Mert

17
az ellenség mindig konkolyt hint a búza közé, és állandóan
keresi az olyanokat, akiken még lehetne valamit keresni.
Most pedig, a mai időkben, amikor az emberek számtalan
alapvető tévedése bebizonyosodik és megbosszulja magát,
Isten jósága következtében a kutatók, keresők szorosabb
kapcsolatba kerülhetnek az Isteni Igazság forrásával, hogy a
fokozódó elfajulással és hanyatlással szemben a világosság
és a világosság ereje is fokozódjon. Ezért tanúskodunk tehát
túláradó boldogságunkról:

Isten nem csak a világ rejtett és ismeretlen felét hagyta


megtalálni és megnyilatkozni, s nemcsak a természet sok
csodás, és soha nem látott művét és teremtményét mutatta
meg, hanem nagyon megvilágosult és szellemi nemességgel
megáldott embereket is támasztott, akik az elfajult és töké­
letlen művészetet részben újra helyreállították, hogy az em­
ber végre mégis megértse nemességét és dicsőségét, és be­
lássa, hogy miért nevezik mikrokozmosznak, és mire képes
művészete a természetben.

Ezért tanúsítjuk, hogy ezen megnyilvánulások miatt az em­


berben, személyes fejlődése szerint le van fektetve a lehető­
ség, hogy a dolgok kiélesedésének eljövendő időszakában az
ellenségnek ellenálljon. Ezért tanúsítjuk azt is, hogy embe­
rek fognak közülünk felállni, és a nagy megújítási folyama­
tokon erősen buzgólkodni.
Miért? Hogy az embereknek több kenyerük legyen? Vagy
hogy szabadon kiélhessék természetösztöneiket? Nem, ezzel
a munkával mindenkinek meg akarják mutatni az ő nemes­
ségét és dicsőségét, és meg akarják értetni vele, hogy miért
neveztetik mikrokozmosznak, az Atya képmásának, aki egy­
szer azt mondta: „Teremtsünk embert a mi képünkre és a mi
hasonlatosságunkra".

18
Ezt a nagy müvet azért rendelték el, hogy mindenkinek
megmutassák, hogy mire képes művészete, belső képességei
révén a természetben, hogy mire képes a bele ültetett isten­
erőkkel. Észreveszi-e, hogy a társadalmi, gazdasági és poli­
tikai irányzatok, amelyekért olyannyira kardoskodnak, itt
siklanak félre, mint az Ön elferdült életvalóságának nézetei?
A rózsakeresztes tanuló ezekkel a dolgokkal nem akar fog­
lalkozni; nem akar bennük részt venni, habár ott van köztük,
ott akar lenni, mint olyasvalaki, aki szolgál.
A világ ismeretlen és rejtett fele. Miért részesülünk ebben
az ismeretben, ha közeledünk Jézus Krisztushoz? Mert ez az
Isten az Istenből azt parancsolja nekünk, hogy kövessük, s
az általa mutatott ösvényre ösztönöz minket. Ha hallgatunk
erre az isteni felhívásra, akkor fel is szerelnek minket az út­
ra. Akkor megnyílik számunkra a teljes ismeret, mint a fel­
kelő Nap világossága, s mi belépünk ennek a jelenségvilág­
nak a hátterébe, ellenpólusába, hogy az eredetnek abban a
világosságában megismerjük emennek az oldalnak a rette­
netes elfajulását és ennek az okait.
A természet csodás, és soha nem látott műveit és teremt­
ményeit. Miért részesülünk ezekben az ismeretekben, ha kö­
zeledünk Jézus Krisztushoz? Azért, hogy ismerjük Isten ter­
vét, mely a világ ismeretlen felében, isteni gondolatforma
képében úgy sugárzik, mint valami világosság-szökőkút,
hogy tehát ne csak a világ emez oldalának hiányosságait és
ennek okait ismerjük, hanem ugyanakkor teljesen világosan
belássuk, hogyan és mivel lehet ezeket a hiányosságokat
megszüntetni, s mi módon kell a gálád okokat eltávolítani.
Ezért lépnek fel nagyon megvilágosult, lángeszű embe­
rek, akiket megáldottak ezzel a bölcsességgel, mely Krisz­
tusban született, hogy világunkat megújítsák Isten követel­
ménye szerint, a nyelv szerint, amit a világ ismeretlen felé-

19
ben beszélnek. Ez tehát a mi boldogságunk, hogy erősnek
tudjuk magunkat ebben az új történésben. Az Úr jókedvének
esztendejét hirdetjük.

„Örvend a sivatag és a kietlen táj,


örül a pusztaság, és virul, mint a nárcisz.
A vakok szemei megnyílnak,
és a süketek fülei hallani fognak.
Akkor a béna felugrik, akár egy szarvas,
mert a pusztában víz fakad,
és patakok a kietlenben."

Ezt az alakulást azonban mindenekelőtt ne olyan folyamat­


nak nézze, ami az emberen kívül megy végbe. Mindenki
részt kap, mindenkinek tevékenyen részt kell vennie azok­
ban a nagy dolgokban, amik megtörténnek. Vérünk állapota,
lelkünk életanyaga, melyben lényünk minden tényezője
megtalálható, helyzetünk meghatározására ösztönöz minket,
és e helymeghatározás alapján ki kell ontani ezt a vért, hogy
megtörténjenek azok a dolgok, amelyeknek sürgősen meg
kell történniük.
Az állatember, amely orgiáit a koncentrációs táborok
vérbunkerjeiben ünnepli, a szenvedélyvulkán, ami a szere­
lemösztönben éli ki magát, a kereskedő, aki kultúránk hiá­
nyosságain keres, az annyira jólelkű, humánus hölgyek és
urak kandallójuk mellett a karosszékeikben, életvitelükkel,
vérösztöneikkel mindannyian csak meggyorsítják a nagy
folyamatot. Az ő bukásuk a világosság feltámadását fogja
jelenteni.
Emberi mibenlétük miatt, az Atya vérével való kapcso­
latuk miatt még az afrikai bennszülöttek és a borneói fejva­
dászok is hozzájárulnak a dolgok kifejlődéséhez. Mérhetet-

20
len fájdalom és a megváltásért esedező rettentő és fájdalmas
könyörgés fog orkánként kitörni. De mindenkinek követnie
kell vére rendeltetését.
Mi pedig az Úr jókedvének esztendejét hirdetjük. Te jó
ég! Micsoda őrület! Hirdetjük ezt az őrületet, mert Ön a ké­
nyelmet szereti, és emiatt, meg a gyávasága és a kispolgári
beállítottsága miatt semmit sem tud magas nemesi rangjáról
és értékeiről. Mások egy új életközösségen dolgoznak, amely
olyan csodás, hogy Ön annak a nevének az első hangjait sem
tudja kinyögni. Ez a tevékenység azonban más vérontást,
másfajta munkát követel: mindennapi áldozatot. És akik az
új vérközösséghez tartoznak, az Ön jövőjét építik!
Ott, ahol nemsokára a halál mennydörgő kiáltása hallat­
szik, és a földet könnyek itatják át, ott mégis felcsendül az új
építők örömteli dala, mert az egyetlen bölcs és kegyelmes
Isten napjainkban kegyelmével és jóságával olyan bőségesen
árasztotta el az emberiséget, hogy Fiának, Jézus Krisztusnak
és a természetnek egyre tökéletesebb ismeretéhez jutunk el.
És ezért: az Úr jókedvének esztendejét hirdetjük!

21
A meggondolatlan világnak azonban ez nem sokat használ, s
a rágalom, a nevetés és a gúnyolódás állandóan fokozódik.
A tudósok büszkesége és becsvágya is olyan nagy, hogy nem
hajlandók mindabból, amit századunkban Isten olyan bősé­
gesen közölt, mindannyiunk számára egyfajta Librum
Naturae-t, vagyis minden művészet vezérfonalát összeállíta­
ni és abban megegyezni. Ellenkezőleg: egymást akadályoz­
zák és bosszantják. Inkább megmaradnak a régi tanoknál, s
megint a pápának, Arisztotelésznek, Galénusznak - igen,
bárminek, ami valami Codex-hez (törvénykönyvhöz) hasonló
- kell a fényes, nyilvánvaló igazságot képviselnie. Pedig az
utóbbiak, ha most élnének, szíves-örömest helyesbítenék
műveiket. Ma azonban ily nagy vállalkozásra az ember nem
alkalmas, gyenge. Es noha a teológiában, a fizikában és a
matematikában ellentmond nekik az igazság, a régi ellenség
azzal mutatja meg ravaszságának és mérgének erejét, hogy
békegyűlölő semmittevők segítségével próbálja a dolgoknak
ilyen szép fejlődését megakadályozni és gyűlöletessé tenni.

Fama Fraternitatis R. C.

22
2
A tudomány rögeszméje

Van egy tökéletes ismeret, olyan világos, olyan fenséges és


magasztos, oly határtalan, hogy a leírás művészetének min­
den lehetőségét felülmúlja. Az előző fejezetben megemlí­
tettük ezt a csillogó tudást, és láttuk, hogy ez a világosság­
áramlat a dolgok Örök Forrásából száll fel. Láttuk, hogy eb­
ben a világban emberek léptek fel, hogy mindenkit, aki
akarja és alapvetően alkalmas rá, erre az Isten-áramlatra bíz­
zanak, amely majd elviszi őket az igazi élet óceánjába.
A fiatal rózsakeresztes testvér életében van egy olyan
időszak, mikor azt hiszi, hogy a világ ezeket a közleménye­
ket nagy lelkesedéssel fogja fogadni. Mert először volt sza­
bad belemerülnie az egyetemes tudás Élő Vizébe, naivságá-
ban még azt hiszi, hogy ébresztő kiáltására nagy örömmel
követik majd őt. Aztán megismeri a Fama szavainak igazsá­
gát: A meggondolatlan világnak azonban ez nem sokat hasz­
nál, s ezért inkább fokozódni fog a rágalom, a nevetés és
gúnyolódás. Isten szolgájának kinevetés, rágalmazás és gúny
a bére, ha erről az egyetemes tudásról merészel beszélni
vagy tanúskodni.
Mi ennek az oka? Két dolog. Először is szükség van az
életmód megváltoztatására, ha az ember kapcsolatba akar
kerülni ezzel az új tudással, másodszor pedig: az emberiség
a látszattudomány rögeszméjének fogságában sínylődik. Er­
ről a rögeszméről szeretnénk most írni, mert ez az oka an-

23
nak, hogy az ember általában nem nagyon hajlandó élet­
módja megváltoztatására.
Sokan megszokták, hogy az egyházat tegyék felelőssé
kultúránk elfajulásáért, szó szerint az egyház lelkén szárad
minden. Bár az egyház ólom súlyosságú bűneit mi sem
akarjuk vitatni, a tudomány bűneit és felelősségét mégsem
tartjuk kevésbé komolynak.
Az egyház rögeszméjétől, hogy valóban ő hozza Jézus
Krisztust, az egyház rögeszméjétől, hogy ő Isten szent sza­
vának őre, birtokosa és tartóoszlopa, már ezrek és milliók
szabadultak meg. A tudomány rögeszméjének azonban,
hogy vele haladunk tovább az egyetemes tudás pirkadatához,
még csaknem minden ember foglya. Az emberek manapság
a tudósok legdőrébb elméleteit is „szentírásnak" tartják és
velük „imádkozzák", a tudomány sugallatai szerint élnek, s
megfontolás nélkül, ezrek bízzák magukat kísérleteikre.
Az egyház középkori trónján ma a tudomány ül. Általá­
ban az értelmiségiek érdeklődnek a rózsakereszt után, s így
kötelességünk, hogy rést üssünk az Ön intellektuális maga­
biztosságán. Mert az a helyzet, hogy a mai tudományban
minden valódi érték, minden bizonyítható jóság és tisztaság
kölcsönzött vagy éppenséggel lopott holmi, hiszen mindazt
több-kevesebb idővel ezelőtt már közzétették az ezoteriku-
sok. Minden más viszont esztelenség, durva megtévesztés,
és szörnyű veszély. Gondoljon csak a gyakran oly méltósá­
gos komolyságra, az óriási makacsságra, a nagy önfeláldo­
zásra, amivel sok áltudós teszi közzé, amit talált. Az ezoteri-
kusok viszont nem hasonlóval fizetik vissza a kinevetést és
a gúnyolódást, hanem tovább harcolnak nagy komolysággal
és szeretettel.
A látszattudomány hősies alakjai előtt, mint például ma­
dame Curie és férje előtt el is megy a kedvünk a gúnyoló-

24
dástól, mert annyi áldozatkészséggel végezték a kísérletei­
ket, s mégis a tudásnak mily rettenetes hiányában! A radio­
aktív anyagoknak legbelső tulajdonságai és fajtája ugyanis e
félreismerhetetlen hősök számára hét pecséttel lezárt könyv
maradt. Hogy mi mindent lehetne tenni a rádiummal, azt
merész eszük nem tudta kifürkészni, mert nem akartak vagy
nem tudtak Isten egyetemén, Isten egyetemes tudásából ta­
nulni.
Hányan nem riadtak vissza a leghihetetlenebb áldoza­
toktól sem, hogy Isten beszédét a szent könyvek alapszöve­
géből értsék meg! Nem voltak-e és nincsenek-e lángeszű
matematikusok, akik csodálatra méltó fáradozások árán, a
fizika feltevéseiből kiindulva megközelítették a negyedik
dimenziót, hogy aztán a kiindulási pontjuk miatt a relativi­
tásba, a viszonylagosságba és az értékek ellentétükre­
változásába vesszenek bele? E szorgos munkálkodóknak
tisztelettel adózunk, de kísérleteiket nem vagyunk hajlandók
komoly tudománynak elfogadni. Munkájukat inkább elme­
sportnak vesszük, s eléggé sportbarátok vagyunk ahhoz,
hogy teljesítményeiket bizonyos mértékig csodáljuk.
Testünk rendkívül finom szerkezete sokra tesz minket
képessé, és értelmünk unszolása nagy szorgalomra ösztö­
nözhet. A világ és az emberiség megszabadításához azon­
ban, egy magasabb életvalóságba emeléséhez, ahhoz, hogy
ebből a pokolból együttélést csináljunk, valami egészen
másra van szükség. Ezért egyre mélyebben be kell vésnünk a
tudatunkba, hogy korunk látszattudománya semmilyen érte­
lemben sem megszabadító. Ha Ön teljesen őszintén és előí­
téletek nélkül vizsgálja meg a helyzetet, akkor szintén erre
az álláspontra jut.
A tudománynak azt a részét, mely nyereségvágyból a fe­
kete ellenségnek adta el magát, itt teljesen figyelmen kívül

25
hagyjuk. Figyelmét a látszattudomány lelkiismeretes terüle­
teire irányítjuk, s azt kérdezzük: megváltók-e ezek csak va­
lamelyest is? Boldogabbá tette-e az emberiséget a technika
előrehaladása? Ellenkezőleg, az embereket tulajdonképpen
páni félelem tölti el a technika ködös kísértete láttán, mely
acélkemény markával és tüzet okádva, mindent megsemmi­
sítéssel fenyeget.
Nem mindegy Önnek, hogy egy kidőlt fa törzsén megy át
a patakon, vagy valami acélhídon? Van-e elvileg különbség
abban, hogy pohárból iszik-e, amelyet egy üveghuta bor­
zasztó hősége miatt meztelen felsőtestü férfi készített, tüdeje
szakadtáig fújva egy pár tallérért, vagy italát megboldogult
nagybátyja koponyájából veszi magához, ahogyan ezt elő­
deink tették? Azt az ellenvetést teszi, hogy a modern techni­
ka üveggyártó gépeket talált fel, s így a klasszikus üvegfújó
munkája fölösleges lett. A modern technika azonban ezt
nem azért tette, hogy a szegény üvegfújóknak segítsen, ha­
nem hogy olcsóbban termelhessen. Ugyanezen okból hasz­
náltak elődeink is agyagedényeket, mert nem állt mindig
rendelkezésükre elég koponyacsont. Ezenkívül a koponya­
termelés közben túl sok példányt kettéhasítottak.
Sokan állítják, hogy az orvostudomány és mindenekelőtt
a kémia sokat tett a népegészség érdekében, s így az embe­
rek manapság idősebb kort érnek meg, és a gyermekhalan­
dóság is sokkal kisebb, mint azelőtt. Mi azt mondjuk, hogy
az orvostudomány még semmit sem tett a népegészség érde­
kében, s a statisztikák által kimutatott látszólagos sikerek
nem tudják kiegyenlíteni a gyógyszerek által előidézett in­
tenzív vérmérgezés rettenetes következményeit. Ezért fo­
lyamodnak az emberek manapság újra a régi gyógymódok­
hoz, a természetes gyógymódokhoz és szerekhez, különféle
gyógynövényekhez, jóllehet a saláta és a gyógyfüvek sem

26
tudnak kisegíteni minket a káoszból, melybe saját életmeg­
tagadásunk miatt jutottunk.
Egyszer tapasztalni fogja, lénye legutolsó porcikájában is,
hogy ezek a szavak igazságon alapulnak. Egyelőre azonban
úgy van, ahogyan a Fama mondja: „hogy a tömeg a tudomá­
nyosságnak még a látszatát is többre becsüli, mint a tiszta és
megnyilvánult Világosságot és Igazságot."

És noha a teológiában, a fizikában és a matematikában el­


lentmond nekik az igazság, a régi ellenség azzal mutatja
meg ravaszságának és mérgének erejét, hogy békegyűlölő
semmittevők segítségével próbálja a dolgok ilyen szép fejlő­
dését megakadályozni és gyűlöletessé tenni.

De a látszattudomány esetében is nagy szerepet játszik a


büszkeség és önfejűség, és megakadályozza az új tájékozó­
dást. Ezért mondja a Fama, hogy:

Továbbra is a régi nótát fújják, s megint a pápának, Ariszto­


telésznek, Galénusznak - sőt bárminek, ami valami régi
kéziratnak látszik - kell a fényes, nyilvánvaló világosságot
képviselnie. Pedig az utóbbiak, ha most élnének, szíves örö­
mest helyesbítenék műveiket.

Arisztotelész volt az a kimagasló alak, aki évszázadokig


uralta a nyugati gondolkodást, s pecsétjét rányomta napjaink
egész tudományára; aki úgy vélte, hogy a vallást az ember
gondolkodásából lehet megmagyarázni. Galénusz az ókor
egyik leghíresebb orvosa volt, aki rendkívüli ismeretei elle­
nére elfelejtette, hogy az emberi szervezeten az egyetlen, ab­
szolút szellem, az istenszikra uralkodik.
A régiek vak követése mellett tehát szó sem lehet új tu­
dásról, ami figyelembe venné a maradandó keresztény
irányvonalakat. A híres görög-római kultúrkorszak e tudós

27
jelenségeinek egészen más volt a hivatásuk, mint nekünk.
Az ő feladatuk az volt, hogy közvetítsék az emberiségnek
minden elmúlt dolog szintézisét, hogy egy új korszak, mely
az ő bölcsességükből tanult, egy újabb szellem-megnyilat­
kozás ösztönzésére magasabb lehetőségekhez haladhasson
tovább. Ez a megújulási folyamat azonban sajnos máig sem
tudott érvényesülni, s a megtört valóság cserepei között
élünk, míg el nem jön a halál.
Most pedig, az elmúlás romhalmazán mellénk telepszik
egy új valóság árnyéka. Közeledik egy új lehetőség. Az ösz-
szetört reményen és az értelmiségi nyilvánosság megsemmi­
sített magabiztosságán nemsoká új vágyakozás fog megjelen­
ni. Rágalmazás, gúnyolódás és nevetés eltűnik az arcokról, s
meghallgatják az ezoterikusokat, végre meghallgatják őket.
A próféták fiai akkor a mindenütt jelenlévő isteni böl­
csességről fognak beszélni, mely közelebb van hozzánk ke­
zünknél és lábunknál. El fogják mondani, hogyan lehet ezt a
bölcsességet elérni. Új életmódra fogják Önt tanítani és
ösztönözni, vérmegújító életmódra, mely Jézus Krisztus sze­
reteterejéből született.
Akkor felfedezi, hogy az Ön lényében egy színtiszta fehér
virág nyilatkozik meg: a misztikus liliom, a keleti látnokok
lótuszvirága. Ez a belépés az elvont gondolatok Szent Csar­
nokaiba, ahol Isten bölcsességét, az Egyetemes Tudást erő­
ként lehet belélegezni. A világosságban-járás ez, amint O
maga a világosságban van.
A tanuló előtt így mérhetetlen istenismeret bontakozik ki,
egy isteni filozófia, a mágikus tudás filozófiája. Ezen az ala­
pon, az örökkévalóságnak e kapujánál kell mindenkit egye­
síteni, aki új-intellektualizmusra hivatott, aki az igaz bölcses­
séget kedveli. És ott lesznek a gondolkodók, a költők és épí­
tők, a tudomány, a művészet és a vallás minden feladatának

28
hivatottai, s az ősbölcsesség forrásából felfrissülve, testvérek
láncává kovácsolva vonulnak majd ki tehetségük magasztos
kibontakoztatására. Tehetségük az istenfényben kivirágzik,
mint a rózsa, s kéz a kézben írják meg ragyogó tetteikkel a
Librum Naturae-X, a Természet Nagykönyvét, mint olyan
igazságot, amely örökkévalóságokat kapcsol egybe.
Minden igaztalan halálra van ítélve; de minden az életre
hivatott, ami az Atya örök Napszívéből született.

29
Egy ilyen általános reformációra törekedett hajdan, hosszú
ideig, szellemileg nagyon megvilágosult atyánk és testvérünk
is, C. R., egy német (értsd: európai), rendünk feje és alapí­
tója. Szülei szegénysége miatt (habár nemesek voltak) ötéves
korában kolostorba került, s ott, amint illik, megtanult a két
nyelven, görögül és latinul. Majd, még viruló ifjúsága ide­
jén, állhatatos kérelmére és könyörgésére P. A. L. szerzetes
mellé adták, aki a Szentsírhoz akart utazni. Noha ez a szer­
zetes Cipruson meghalt, s így Jeruzsálemet soha nem látta
meg, C. R. testvérünk nem tért vissza, hanem hajóra szállt
Damaszkusz felé, azzal, hogy onnan látogatja meg Jeruzsá­
lemet. Azonban testi nehézségek miatt ott kellett maradnia,
és nem csekély gyógyszerismeretéért a törökök megkedvel­
ték. Itt véletlenül hallott az arábiai Dámkor bölcseiről be­
szélni, a csodákról, amiket tettek, s hogy a természet összes
titkáról fellebbentették a fátylat. E hírek felélesztették C. R.
C. testvér magas és nemes szellemét, s most már Damkar
érdekelte, és nem Jeruzsálem. így nemsokára nem tudott el­
lenállni kívánságának, s megegyezett az arab hajósokkal,
hogy bizonyos összegért vigyék át Damkarba. Csak tizenhat
éves volt, amikor odaért, de erős német alkattal rendelkezett.
Az ottani bölcsek (saját tanúbizonysága szerint) nem ide­
genként fogadták őt, hanem mint akit már régen vártak. Ne­
vén nevezték, s a kolostorára vonatkozó más titkokról is
tudtak, amin nem győzött eléggé csodálkozni. Ott az arab
nyelvet is jobban megismerte, úgy hogy a következő évben M
könyvét jó latinra fordította, és magával vitte. Ott kapta meg
fizikai és matematikai ismereteit is, amelyeknek a világ jog­
gal örülhetne, ha a szeretet nagyobb lenne és az irigység ki­
sebb.

Fama Fraternitatis R.C.

30
M könyve

A régmúlt idők homályából szemünk előtt emelkedik ki a


Rózsakeresztes Rend egyik ősrégi története. A felületes ol­
vasó számára egyszerű eseménynek tűnik, történelmileg
kétes mítosz kronologikus, időrendi részének, melynek
már az eredetiségében is sokan kételkednek. A kereső ta­
nuló azonban, aki valamelyest is ismeri a régi beavatottak
módszerét, amellyel üzeneteiket lefátyolozták a világiak
elől, a fátyol alatt csillogni látja az ösvényt besugárzó vilá­
gosságot. És mivel a jóság, igazság és igazságosság kere­
sőiként bensőséges vágyunk arra irányul, hogy az emberi­
ség útját, a dolgok elkerülhetetlen menetét, az Abszolútnak
a kozmikus ösztökélését kinyilvánítsuk és szabad utat biz­
tosítsunk neki, félre akarjuk húzni a fátylakat, hogy meg­
hallhassuk a Fama Fraternitatis-t, a Világosság Szerzeté­
nek kiáltványát, és elolvashassuk M könyvének első olda­
lait.
Sok negatív beállítottságú ezoterikus kereste ezt a titok­
zatos könyvet, M könyvét, melyről a régi rózsakeresztes iro­
dalomban beszélnek. Sokan kérdezték tőlünk, hogy hol kap­
ható, s van-e jó fordítása. Sok más könyve van már az em­
bernek, könyvszekrényében az ezoterikus irodalom vastag
kötetei sorakoznak, de M könyve még hiányzik. Hogy elad­
nánk-e esetleg - így érdeklődtek -, most ugyanis van keres­
let az ilyesmire, bizonyára jó árat kaphatnánk érte.

31
A kérdezőknek csalódást kellett okoznunk, sokszor
bankjegyekkel teli kezeket kellett félretolnunk. Mégis meg
kell mondanunk Önnek: ismerjük M titokzatos könyvét,
láttuk, s volt szabad belenéznünk. Néhány oldalt tanulmá­
nyozhattunk, s a benne lévő értékeket - amennyiben képesek
voltunk erre - szabad volt elsajátítanunk. Most pedig a tör­
vénynek megfelelően, hogy egyetlen gnosztikusnak sem
szabad magának megtartania a megszerzett értékeket, köny­
vünkben alkalmat találunk e törvény betöltésére.
M könyvének oldalai tele vannak csodálatos írásjelek­
kel, furcsa betűkkel. Mintha élnének, hívogatnak, intenek,
bizonytalan előérzeteket és félelmet keltenek. Sokszor vi­
dám dolgokat fejtegetnek, féktelen öröm árad belőlük.
Végtelen sorok vonulnak el előttünk, M könyvének élő
szóáradata. Lenyűgözve figyeljük a messzeségből érkező
hullámokat, s a határtalan mélységek szelíd, mégis erőtel­
jes ringását. Olyan láthatárok ezek, amelyeket senki sem
tud belátni. Igen, M könyve mágikus nyelven beszél. Ha a
pecsétek megnyílnak, és a képleteket kimondják, akkor az
érzékek elragadtatnak, akkor az ember kiszáll az anyagból,
hogy felszálljon az éteri élet finom nyíltságába - a látatla­
nig.
Térjünk azonban vissza egy időre a Fama Fraternitatis
első pillantásra olyan egyszerűnek tűnő történetéhez, mert
ezt Önnek meg kell tanulnia velünk együtt megérteni, ha M
könyvéről akarunk beszélni. Hogy M könyvének első kép­
leteit elmagyarázhassuk, ahhoz meg kell tennünk a szüksé­
ges első lépéseket.
Híradásunkban a Rózsakereszt Rendjének fejéről van
szó, az úgynevezett nagyon megvilágosult atyáról, C.R.C.
barátról, s egyúttal - figyelje csak meg - szerzetünk eredeté­
ről.

32
Szülei szegénysége miatt (bár nemesek voltak) öt éves korá­
ban kolostorba került. Miután ott illőképpen mind latinul,
mind görögül megtanult, még viruló ifjúsága idején, állha­
tatos kérelmére és könyörgésére P. A. L. szerzetes mellé
adták, aki a Szentsírhoz akart utazni.

Egyesek, akik megpróbálkoztak a Fama elemzésével, elő­


ször is azt a kérdést tették fel: „Élt-e valóban egy C.R.C. ne­
vű ember? Ki volt ő? Ismerünk-e kortársakat, akik látták?
Van-e korabeli irodalom, amely említi őt?" És így tovább.
Biztosan ismeri a szokásos történelmi kutatómunkát, az
évekig tartó aprólékos tépelődést, hogyan lehetne további
adatokhoz jutni, a lassú haladást, míg végül egy új lelet egy
fél élet munkájának eredményét megsemmisíti, s mindent
újra kell kezdeni. Mi nem ezt a módszert alkalmazzuk, ha­
bár meg kell mondanunk, hogy C.R.C. élt, ismerünk olyano­
kat, akik kortársai voltak, látták, s közvetlen környezetében
éltek. Vannak olyanok, akik szoros kapcsolatban vannak
vele.
Hagyjuk azonban a történelmi kutatást, s beszéljünk csak
egyszerűen „egy emberről". Vegyük úgy, hogy él most vala­
ki, akit C.R.C-nek hívnak, hogy ismerjük Őt, és küzdelmé­
nek szemtanúi vagyunk. Hogy régebben élt-e, az ma nekünk
mindegy lehet. Képzeljünk el tehát egy embert, s keltsük
életre ezt a misztikus alakot, míg élő valósággá nem válik
számunkra. Nevezzük őt Rózsakereszt Krisztiánnak (Chris-
tiani Rosae Crucis), aki - mint már többször is említettük -
német származású volt. Ez azt jelenti, hogy tősgyökeres eu­
rópai, a napnyugat világának polgára.
Ez a nyugati ember a nyugatiak útját, nevezetesen azt az
utat akarta járni, amelyet életével Krisztus mutatott meg ne­
künk. Ezért hívjuk őt Krisztiánnak.

33
Nos, ez a napnyugati ember ki akar fejleszteni minden
lappangó képességet, ami mindenkiben ott nyugszik, ami az
embert Isten gyermekévé, istenfiúvá pecsételi, tehát alaku­
lásban levő istenné - s erős elhatározással fáradozik ezen.
Továbbá kész bejárni a tökéletes önfeláldozás útját. Ezért
nevezzük hősünket ugyanakkor Rózsakeresztnek.
Mivel pedig most ez a misztikus alak számunkra él, és
szenvedélyesen csodáljuk hősies harca kezdetén, azért
imádkozzuk vágyakozva: „Kedves testvérem, világítson ke­
resztedről a fehér Krisztus-rózsa."
Érthető, hogy ennek az embernek, ennek a C.R.C. test­
vérnek nemes családból kell származnia, tehát a megfino-
mulásnak, a belső elmélyülésnek bizonyos fokát kellett elér­
nie ahhoz, hogy hozzáfoghasson egy ilyen nagy műhöz. Itt a
jellem minőségéről, lelki minőségről van szó, mely tulajdo­
nosát arannyal ékesíti, és vérét megfinomítja. Ha valakit az
élet ilyen módon többé-kevésbé megnemesített, akkor ki­
mondhatatlan éhség támad benne a bölcsesség iránt. „Ne
csak a szívetekkel, hanem az eszetekkel is szolgáljátok Is­
tent." Ha az ember végig akarja járni az emberiség ösvényét,
akkor az utat is ismernie kell, ki kell fürkésznie Isten akara­
tát.
Ezért megy C.R.C. barát ötéves korában kolostorba, s ezt
úgy értjük, hogy itt a dolgok ésszerűségére utalnak. A meg­
világosult észt, a Merkur-bölcsességet kabalisztikusan az
ötös szám ábrázolja. A kolostor pedig az összpontosítás jel­
képe.
Próbált Ön már egyszer valódi bölcsességhez jutni? Em­
lékszik még első lépéseire? Emlékszik még a labirintusra, a
tévelygésekre, vagy a (csaknem tökéletes) reménytelenségre,
amely olykor-olykor hatalmába kerítette? A görögöt és a la­
tint, a magasabb értelem jelképes szintéziseit csak részben

34
tanulta meg. Ezért keletkezik C.R.C. barátban kétségbeesett
vágyakozás. El akar menni a Szentföldre, át akar törni a tö­
kéletességhez, a magasabb értelemhez.
El akarja érni a végcélt, az ő végső célját, s azért könyö­
rög, hogy elutazhasson.
Ugyanezt a kimondatlan imát látjuk az Ön ajkairól is fel­
szállni; a gondolatképek, tele vágyakozással, felénk rezeg­
nek: „Keljünk útra végcélunkhoz!"
Semmi sem tartja vissza Önt, barátom! Menjen azonnal,
ha akar! Tudnia kell azonban, amit az ilyen utazók nagyon
hamar felfedeznek: hogy borzasztóan nehéz ez, habár telje­
sen elérhető. És éppen emiatt a nehéz és mégis elérhető mi­
att szállunk le Önnel ebben a műben a mélységbe.
Ha pedig elindulunk, P.A.L. testvérünkkel utazunk - ő a
természettörvényszerüség misztikus jelölése -, aki aztán
Ciprusra visz minket. Híradásunk most rendkívül mély ér­
telmű lesz. A misztériumok nyelvén Ciprus „Vénuszt" je­
lent, az evangéliumok nyelvén pedig az alacsony vágytermé­
szeten való uralkodást és a keresztény realizmus trónra
emelését. Csak a megtisztult Vénusz-erők segítségével jut­
hatunk el a misztériumokhoz. Asztrozófikusan: Vénusz az
Uránuszhoz, a belső Krisztushoz vezető út.
Uránusz hívását hozzák most el nekünk. Oda pedig az
egyetlen út a kereszténység realizmusán át vezet, ennek
minden keserű és megdöbbentő következményével. Ezért
vezetjük Önt állandóan, ahogyan P.A.L. testvérünk tette,
Ciprusra. Dolgozni kell Ciprus rézbányáiban, ezt nem lehet
elkerülni! Akinek van füle, az kétségtelenül hallani fog.
C.R.C barátunk nem jött vissza Ciprusról. Cselekedetek
révén elért Damaszkuszba, azaz Damkarba. Ha az ember a
munkát Cipruson helyesen végzi, akkor ebből lelki növeke­
dés következik, akkor az arany páncélt építi, melynek segít-

35
ségével legyőzhető az alantas természet, az alantas vágyak
pokoli örvénye. Csak aztán lehet közeledni Damkar csodá­
jához. Sokan keresték Damkar városát, de nem találták. So­
kan utaztak el Rózsakereszt Krisztián után a Fama adatai
szerint, de Damkart, amit az iratok állandóan egybeszőnek
Damaszkusszal, földrajzilag nem találták meg.
Pedig Damkar, az arábiai Damkar tényleg létezik, és Ön
biztos lehet benne, hogy megtalálja ezt a megálmodott várost,
ha elutazik Ciprusra. Damkar - ez a szellem, melyben a ta­
nuló átöleli a világot, hogy ebben a nagy, kimondhatatlan vá­
gyakozásban az igazság új fellegvárának falait építhesse meg.
Damkar - ez a legmagasabb isteni jog, ami hív és könyörög,
hogy teljesülhessen. Damkar - ez bolygónk szellemének
szíve, világok alakulásának kritériuma. Arabian pedig itt az
oroszlán városát értsük, az oroszlán helyét, lakóhelyét.
Damkarnak, a gondolatnak, a megszabadításnak az
oroszlán - Júda oroszlánja, azaz Krisztus, a nagy Mindent
Betöltő, a páratlan beavató - lakóhelyéből kell előjönnie. Az
oroszlán (Leó) a Vízöntőnek a beavatójele. Ott, a keresztény
misztériumok forrásánál időzött C.R.C. atya három évig, és
ott írta M könyvét.

Nézzük meg még egyszer híradásunk időrendjét. Amikor mí­


toszunk hőse a keresztény realizmus tökéletes cselekedetét
ünnepelte, s önfeláldozó szolgálatba lépett, tehát egész életé­
vel összeolvasztotta a jóság, igazság és igazságosság tanát, és
lángoló Krisztus-világosságként állt kora sötétségében, nem
törődve a gyűlölködéssel, ellenállással és üldöztetéssel, ak­
kor fáradtan ugyan, de közeledik a dolgok lényegéhez.
Megérkezik Damaszkuszba, Damkar előcsarnokába,
ahonnan később Jeruzsálembe akar továbbutazni. Itt, Da­
maszkuszban, megmutatja nagy tehetségét a fizikában, a

36
természettudományokban, vagyis: a fátylak kezdenek lehul­
lani a dolgok lényegéről. A természet lényege kezd meg­
mutatkozni neki. Magasabb tudásért sóvárgott, mélyen vá­
gyakozott, hogy felfoghassa a Krisztust, mélységesen kí­
vánta az alkímiai menyegzőt, a Krisztussal való egyesülést, s
itt mindez kezd beteljesedni. A misztériumok „görögjén és
latinján", a misztériumok nyelvén, a cselekedet által most
teljesen uralkodik.
így természetesen kapcsolatba kerül Damkar bölcseivel,
akik a keresztény misztériumokba való beavatást végzik.

E hírek - így folytatja híradásunk -felélesztették C.R.C. ba­


rát magas és nemes szellemét, s most már Damkar érdekelte,
és nem Jeruzsálem. így többé nem tudott ellenállni kívánsá­
gának, s megegyezett az arab hajósokkal, hogy bizonyos
összegért vigyék át Damkarba.

Ez úgy értendő: aki sötétségben van, és teljes szívvel keresi


a világosságot, mindenki, aki vágyakozva keresi Krisztus
világosságát, az felfedezi, hogy a világosságot nem kell to­
vább keresnie, mihelyt elvégezte a ciprus-cselekedetet, mert
a világosság elébe siet. Közelebb van hozzá, mint saját keze
és lába. „Amikor a tékozló fiú közeledik, az Atya eléje
megy", mondja a példázat. Most már talán azt is megértjük,
hogy miért mondja az apostolok történetének szerzője, hogy
Saulus Damaszkusz (vagy Damkar) felé menet találkozik
Krisztussal.
így volt ez C.R.C-vel, mítoszunk hősével, így történhet
ez velünk is. Jeruzsálem közeledik hozzánk, ha mi az előírt
irányvonalak mentén közelgünk hozzá. A feltételeket most
Ön is ismeri, ez az a bizonyos összeg, amit C.R.C-nek fizet­
nie kellett, hogy elvigyék Damkarba. Ott ismerősként fo­
gadják, ott az egyesülést ünneplik, ott teljesen kinyílnak a

37
rózsabimbók. Az emberfölötti ember megszületett a csele­
kedet talppontján át: mint igazán szabad kőműves, hajlékot
épített magának Damkarban.
Mágikus-asztrozófikusan: a szívmegújító ciprus-cseleke­
dettel a tanuló áttör Uránuszhoz, Damkar-Krisztushoz. Ott
találja meg Urát a Jeruzsálembe zarándokló ember. Ott jön
létre az életközösség Vele, aki szeretet és öröm, Vele, aki
így szól:

„Ezeket beszéltem néktek,


hogy megmaradjon tibennetek az én örömöm,
és a ti örömötök beteljék.
Ez az én parancsolatom:
szeressétek egymást,
amiképpen én szerettelek titeket.
Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál,
mintha valaki életét adja az ő barátaiért.
Ti az én barátaim vagytok,
ha azokat cselekszitek, amiket és parancsolok néktek.
Nem mondalak többé titeket szolgáknak,
mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura,
titeket pedig barátaimnak mondottalak,
mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam,
tudtul adtam néktek.
Ezeket beszéltem néktek,
hogy meg ne botránkozzatok.
A gyülekezetekből kirekesztenek titeket;
sőt, jön idő, hogy aki öldököl titeket,
mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik.
És ezeket azért cselekszik veletek,
mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.
Ezeket pedig azért beszéltem néktek,

38
hogy amikor eljő az az idő,
megemlékezzetek róluk,
hogy én mondtam néktek.
E világon nyomorúságtok lészen,
de bízzatok:
én meggyőztem a világot."

A Krisztussal való életközösség e szent ünnepén jobban


megtanuljuk az arab nyelvet, mint bármikor is. A fizika pe­
dig semmibe vész M könyvének lenyűgöző dicsősége mel­
lett. Az élő írás, csodás írásjeleivel körülvesz minket, szent
táncait lejti, s mi imádatunkban térdre ereszkedünk dicsősé­
ge láttán.
Ha az alakulásnak ezen az útján Ön gondolatban követni
tudott minket, és valóban erre az útra törekszik, akkor ol­
vasni tudja majd M titokzatos könyvét. Miféle könyv is az,
hol van és milyen?
M könyve az emberiség könyve, a természet emlékezeté­
nek teljes kozmológiája. M könyve a gnosztikus mágia köny­
ve, a tűz könyve. M könyve Máni könyve, minden bölcsesség
szintézise a világ teremtésétől kezdve a mai napig. M könyve
mindannak az absztrakt ismerete, ami volt, ami van és ami
lesz, olyan ismeret, amit a világ egyetlen embere sem tud el­
tüntetni, és amit semmi sem tud elrontani. M könyve Isten
szeretete, amit Krisztus kinyilatkoztat nekünk. M könyve
Neptun, mely Uránusz, a Krisztus által lesz bőséggé. M
könyve egy óriási, mindent felülmúló hatalom, melynek se­
gítségével átkelhetünk a Sinus Arabicus-on, az Arab-öblön.
Az oroszlán, Akvárius beavatójele a rózsakereszt minden
tanulójának integet: Lépjen szerzetünk feje és eredete
nyomdokaiba, és jegyezze meg, hogy a siker titka „Ciprus
rézbányáiban" rejlik.

39
Három év múlva, jó ajánlólevelekkel ellátva ismét felkereke-
dett, átkelvén a Sinus Arabicuson (az Arab-öblön) Egyip-
tomba, ahol nem maradt sokáig, viszont most több figyelmet
fordított a növényekre és teremtményekre.

Fama Fraternitatis R.C.

40
A Sinus Arabicus-on
(az Arab-öblön) át Egyiptomba

Azok a tanulók, akiknek volt szabad mélyebben behatolniuk


a rejtélyekbe, tudják, hogy a Föld, a bolygó, amelyen az em­
beri élethullám vívja tragikus harcát, egy csodás, bonyolult
szervezet. Amikor az ezoterikus filozófiában a körülöttünk
levő világokról beszélünk, akkor a „világ" fogalmat ne lás­
suk zárt egységnek, hanem a nagy szervezet egyik részének,
amelyik a többiekkel elválaszthatatlanul összefügg, amelyek
egymásba merülnek, s amelyek közül mindegyik a másik se­
gítségével tartja fenn magát.
E világokkal - kapcsolatban sok ismeretre szabad szert
tennünk, s a kutató gondolkodás számtalan módon próbálja
szaporítani ismereteit e titokzatosra vonatkozóan, amely oly
közel van hozzánk. Tény azonban, hogy az ismeretek nagy
részét túlságosan elkendőzi az ember alantas természete,
meg a romantika és a félelem. Saját hiányosságunk követ­
keztében túlméretezett jelenségeket látunk, amelyeket csak
saját, rossz gondolatformáink raktárából származó tükröző­
déseknek kell tekintenünk, s amelyeket sorjában és időn­
ként, bolygói rezgéshullámok keltenek új életre.
Romantikus hajlamaink következtében (minden romanti­
ka valami olyasmi utáni honvágyból ered, ami már nincs
meg nekünk) a másvilágon feszültségeket és kapcsolatokat
fedezünk fel, amelyek Hold-álomtermészetünk következmé­
nyei, olyan dolgokat, amelyek csak mibennünk léteznek.

41
A hagyományosan vallásos ember az ő Urát trónon ülve
álmodja magának, körülötte „nagy sokasággal, melyet senki
meg nem számlálhat", akik pálmaágakkal integetnek és
trombitákat fújnak. Az okkultan fertőzött pedig átható pil­
lantású mesterről álmodik, aki őt fontos dolgokra oktatja, és
beavatások sorozatában részesíti.
Félelmünk miatt viszont pokoli helyzetek keletkeznek:
fekete örvények, „fekete fenevad" benyomások; s a régi le-
múrok fantom-okkultizmusa, mely néger törzsekben maradt
fenn, a fehér emberben lemúri félelemként, tudatalatti kom­
plexusként él tovább.
Ha azonban sikerülne elbúcsúznunk mindezektől a nega­
tív dolgoktól, melyek csak nyugtalanítanak minket, vagy
rossz irányba terelnek, vagy amelyekkel mások életét nehe­
zítjük, és helyzeteket rontunk el; ha sikerülne szakítani mind­
ezzel a régivel, s ezekben a dolgokban is új emberré válni,
akkor a láthatatlan világokat egészen más oldalról ismer­
nénk meg, és sokkal gyorsabban haladhatnánk azon az ösvé­
nyen, amelyet a napnyugati gnoszticizmus, az Arany Rózsa­
kereszt Ifjú Gnosztikus Szerzete mutat nekünk.
Számunkra egyre világosabb a tény, hogy aki nem kész
teljesen új emberré válni, mégpedig a szó legtágabb ér­
telmében, az nem érthet meg semmit sem az igazi ezoteri-
kából. János evangéliumának bevezetője, a „világosság
fénylik a sötétségben, de a sötétség nem fogadta be azt"
nem csak azokra érvényes, akik úgy élnek és halnak meg,
mint az állatok, hanem ránk is. Ha nem törjük össze ala­
csony vágytermészetünk páncélját, ha nem fordulunk el a
romantikus okkultizmus ösvényétől, ha nem szabadulunk
meg félelmeinktől - a régi vudu-szörnytől -, akkor az
örökkévalóság végéig sem tanuljuk meg kikutatni a ke­
resztény misztériumokat, soha nem ismerjük meg a

42
Krisztust, s egyetlen lépést sem tehetünk meg a megváltás
ösvényén.
Persze zörgetni fogjuk a misztériumok ajtaját, naponta
fogjuk zörgetni, mert szorongat és nyugtalanít a félelem,
mert felrezzenünk Szaturnusz markolásában, mert kínoz
bennünket a honvágy. És Ön jól tudja: „a zörgetőnek meg­
nyittatik". Ez kozmikus törvény. Akik azonban előkészület­
lenül zörgetnek, azokra a megnyílt ajtó mögött ítélet sújt le,
s vissza lesznek vetve az életbe, ahol el kell végezni a legel­
ső cselekedetet.
Zörgetünk a misztériumok ajtaján, mert ki akarunk me­
nekülni saját gyártmányú pokoli örvényeink világából. Zör­
getjük a láthatatlan ház ajtaját, melyben Jó Urunk lakik, aki
azt mondta: „zörgessetek, és megnyittatik néktek".
Mi pedig zörgetünk, naponta zörgetünk, holott a mun­
kánk még nincs készen. Annyira verjük az igaz élet dobjait
négermágiánk hullámzó ritmusában, hogy az ajtó felpattan!
Feltörik, és megjelenik az ítélet. Jó Urunk ítéletként jelenik
meg, mialatt mértéktelen fájdalommal visel minden piszkot,
amit mi a negativitásunkban csinálunk és hátrahagyunk, és
még vagyunk olyan ördögien szemtelenek, hogy a zárt ajtók
mögött biztos helyet követelünk magunknak.
Miért ellenezzük mi a jelenlegi pacifizmust? Nem azért,
mert nem vagyunk pacifisták, nem mintha szeretnénk az
erőszakot; nem vagyunk veszélyes őrültek - hanem mert
minden rendelkezésünkre álló erővel a rózsakeresztesek
gnosztikus-tudományos kereszténységét akarjuk terjeszteni.
Ha Ön ezt nem tudja elfogadni, akkor arra fogunk törekedni,
hogy Önért is dolgozzunk az Ön négermágiája ellenére, és
megpróbáljuk Krisztussal együtt az Ön méltatlanságát is el­
viselni és hordozni, mert akarjuk a keresztet hordozni, mint
a megszabadulás egyetlen útját és módját.

43
Mi más a jelenlegi pacifizmus, mint kopogtatás valami
magasabb célra nyíló ajtón? Hallja asszonyaink lépteit a bé­
ketüntetésen? Az ajtó kinyílik, nagy roppanással felpattan.
És lángbarlangot látunk, zubogó lávahullámot, pokoli fegy­
vergyártást, amilyet a világ még nem látott. Szörnyű jajve­
székelés kakofóniáját. És akarja-e, hogy még rosszabb le­
gyen? Akkor folytassa ezoterikus pacifizmusát, mert az íté­
let lépést tart az Ön munkamegtagadásával.
Hát mire van szükség? Magunkba szállásra, akvárius-
magunkba szállásra. Fel kell tennünk magunknak a kérdést,
hogy mibe pusztul bele a világ, s mi ennek az oka. S ha
megtudjuk az okot, akkor „leszállunk a csatornázatba", aho­
gyan A ház szolgája című színdarabban mondják, s megtisz­
títjuk azt, teljesítjük Virgo-feladatunkat. A talán oly tiszta
kezünkkel belenyúlunk a szennybe, amitől az ember egyéb­
ként visszaretten. Kezeinket abba a piszokba mártjuk, ame­
lyet az ártatlan Krisztus arcába dobnak, s így, áldozatunkkal,
eleget teszünk az esedékessé vált ítéletnek. Ez a gnosztikus
pacifizmus, az élő kereszténység megszabadító értelmében.
Ahogyan az exoterikus vallás vezeti az emberiséget a
megkövesedéshez, ugyanúgy súlyosbítja az exoterikus paci­
fizmus az ítéletet, mert négermágiát gyakorolnak vele; az
ajtó felpattan, és az ólomnehézzé vált ítélet ránk zuhan, mert
a müvet, a munkát visszautasítjuk. Harc nélkül nincs győ­
zelem! Azért kell ide más, azért van ez a csatornázatba való
leszállás, a bilincseknek ez az összetörése. Ez a mi pacifiz-
musunk. És ezt hozza Önnek az Arany Rózsakereszt, mert
az Ön barátja, mert szereti Önt.

Nehéz a feladat, amit a dolgok rendje bízott ránk, s utunk, az


Élő Rózsakereszt munkásainak útja rendkívül veszélyes. Mert
mindannyian zörgetjük az ajtót, s tudjuk, hogy erre ki fogják

44
nyitni. Ezt a problémát a Rózsakereszt Krisztián alkímiai
mennyegzőjében mesterien kidolgozták. Amikor Rózsakereszt
Krisztián ismételt zörgetésére jött feleletként megkapja a le­
velet, amelyben meghívják a menyegzőre, azt mondja:
„Amikor elolvastam, egészen kábultnak éreztem magam,
hajam égnek állt, s minden pórusomból ömlött az izzadság,
mert jóllehet világosan tudtam, hogy ez lesz a kilátásba he­
lyezett menyegző, amit hét évvel ezelőtt látomás formájában
jelentettek be nekem, amelyre oly soká és vágyakozva vár­
tam, s amelyet végül bolygóim állásának szorgalmas mé-
ricskélésével megtaláltam (zörgetésemre ez volt a felelet, s
hogy ennek jönnie kellett), de semmiképpen sem gyaníthat­
tam, hogy mindez ilyen nehéz és veszélyes körülmények kö­
zött fog történni. Korábban azt gondoltam, hogy csak meg
kell majd jelennem a menyegzőn, s hogy szívesen látott
vendég leszek, most azonban az isteni igazságosságra fi­
gyelmeztettek, az isteni ítéletre, melyben eddig az időpontig
soha nem voltam biztos."

Valóban, ami az isteni ítéletet illeti, abban s annak igazsá­


gosságában és kegyességében nem vagyunk biztosak. Fel­
hívjuk azt mantramjainkkal, de ami a hatást illeti, abban épp­
olyan bizonytalanok vagyunk, mint Rózsakereszt Krisztián.
Ezért munkára fel, minden erőnkből munkához látni, hogy
áldozatunkkal kiengeszteljük az eljövendő törvényes ítéletet,
mely meg van írva a csillagokban, Szerpentáriusban és Cig-
nusban. Ha munkánkat helyesen végezzük, akkor a templo­
mot is építjük, amelyet nem kezek építenek, s áthatolunk a
láthatatlan dolgok valóságához.
Mindennél pedig azokat az utakat akarjuk bejárni, és
azokhoz tartjuk magunkat, amiket a régi könyvek, a Rózsa­
kereszt Rendjének hagyatéka mutat számunkra:

45
A Confessio Fraternitatis a programot mutatja meg, a
hitvallást,
a Fama Fraternitatisban a tanuló hozzákezd a program
kivitelezéséhez,
a Rózsakereszt Krisztián alkímiai menyegzője pedig a ke­
resztény beavatás ösvényén elérhető teljes fejlődést ábrá­
zolja, miután a szándékra, a hívásra, a Fámára, egyéni fela­
datunkat teljesítve válaszoltunk.

Az első fejezetben láttuk, hogyan tör át Rózsakereszt Krisz­


tián az alacsony vágytermészeten, helyesen véghezvitt élet­
cselekedettel. Cipruson keresztül Damaszkuszba utazik,
majd onnan az arábiai Damkarba, ahol megírja M könyvét,
és kiképzést nyer fizikában és matematikában. E jelképek
ezoterikáját elemeztük, s a szándékot megértettük. A Fama
ekkor így folytatja:

Három év múlva, jó ajánlólevelekkel ellátva ismét felkereke­


dett, átkelvén a Sinus Arabicuson (az Arab-öblön) Egyip­
tomba, ahol nem maradt sokáig, viszont most több figyelmet
fordított a növényekre és teremtményekre.

Ha a tanuló tanulmányozta a magasztos és mesteri bölcses­


séget az oroszlán városában, az arábiai Damkarban, más
szóval: ha egészen belemerül a Krisztus-rejtély teljes való­
ságába, nem csak szóval, hanem tettel, akkor három év után
megkapja az engedélyt, hogy átkeljen a Sinus Arabicuson, és
Egyiptomba utazzon.
A keresztény misztériumokba bevezetett jelölt ebből
megérti, hogy ha a tettekben gazdag asszimilációs folyama­
tot (tehát a Jupiter-folyamatot, melyet kabalisztikusan a
hármas szám jelöl) a rendelkezésére álló erők szerint telje­
sen végbevitte, akkor beléphet a láthatatlan világokba, anél-

46
kttl, hogy állandóan áldozatul esne mindenféle tévedésnek,
megtévesztésnek és sajnálatos nehézségnek, amikről koráb­
ban írtunk. Állítjuk, hogy senki sem tudhat meg semmi po­
zitívat, valóságosat és értékeset az új tudati állapotból, aki
nem vett részt teljesen az igazi életben, és ott, mindenféle
nehéz körülmények között, melyek az emberiség felhalmo­
zott bűneinek a következményei, „a ház szolgájaként" el
nem végezte a feladatát. Minden más forrásból kölcsönzött,
másképpen keletkezett ismeret csaknem teljes mértékben
félrevezető, s hatása rettenetesebb, mint az exoterikus paci-
fizmusé - mert ez a legszentebbel való gúnyolódás. Ez az
ítélet, amely emésztő tűzként fog hatni.
Nos, a láthatatlan területek nyitva állnak Rózsakereszt
Krisztián számára. Átvonul a Sinus Arabicuson, az Úr bolt­
íves kapuján, kifejlődve a pozitív Krisztus-világosságban, és
e világosság vezetésével belép a minket körülvevő világok­
ba, hogy ott közelebbről tanulmányozza a növényeket és te­
remtményeket. Ettől a pillanattól kezdve a dolgok egészen
másképpen tárulnak eléje, egészen más tulajdonságokat
mutatnak, mint azt azelőtt negatív megfigyelőként gyanítot­
ta. Mivel most már minden félelem eltűnt, vágytermészete
megtisztult, és romantikus honvágy-érzése megváltozott, a
dolgoknak az igazi alakját látja, s valóban tanulmányozásról
lehet szó, mert már ért.
Mi is arra akarunk törekedni, hogy előkészüljünk az ég­
ben és földön levő dolgok igaz és pozitív megfigyelésére,
mert csak akkor haladhatunk előre a napnyugati misztéri­
umiskolában. Rendkívül értékes számunkra, ha tárgyilago­
san észlelhetjük a láthatatlan világokat. A Föld, melyen
élünk, a bolygó, melyen kifejezzük magunkat, a középpont­
jától egészen az isteni szellem világáig a lények felmérhe­
tetlen hierarchiái fejlődési területének egyetlen hatalmas

47
komplexuma, olyan lényeké, melyek részben együtt dolgoz­
nak a mi fejődésünkön, s tőlünk függenek. Ezért szükséges­
nek tartható, hogy tudjunk az erőknek és lényeknek erről a
sokaságáról, mégpedig tárgyilagosan, hogy helyesen dol­
gozhassunk Isten tervén.
Tudatlanságunkban megtanultuk a vágyvilág legalacso­
nyabb szféráit és az anyagi világ éteri szintjét pokoli ör­
vénynek látni, s ezek tényleg ilyen tulajdonságokat mutat­
nak, de csakis anyagvilági fonák cselekvésünk tükröződése­
ként. Ha ezoterikus pacifizmusunkkal sikerülne az emberi
együttélésben az egyetlen lehetséges módon békét teremteni,
akkor az életnek ez a szintje az lenne és azzá válna, amire
szánták: egy rendkívül érdekes és hatalmas élet harmonikus
fejlődési területe.
A pokol azért van, mert Ön megtagadja az igaz életet. A
helyes megvilágításban vizsgálva, a nem normális jelensé­
gek egész megvetendő sorozata azért van, mert Ön az
egyetlen szükségest visszautasítja. Ezért fordulunk újra meg
újra a szívéhez és a lelkiismeretéhez. Egyhangú szabályos­
sággal ismételgetjük a kopogtatást!
Persze, kétségtelenül kinyílik az Ön lényének ajtaja. S
amikor az ajtók megnyílnak, százféle formában ömlik ránk
az eredmény: gyűlölettel, irigységgel, értetlenséggel és átko­
zódással felelnek nekünk. Közömbösséggel és öntudatlan­
sággal találkozunk. A legrosszabbat vetik a szemünkre,
amivel keresztényt vádolhatnak, s amivel Krisztust is vá­
dolták: hogy az ördögöt szolgáljuk, s eltérünk a jótól, szép­
től és igaztól.
Mi azonban, és mindenki, aki velünk harcol, tovább hor­
dozzuk a Krisztus keresztjét, a Világlélek keresztjét. To­
vábbra is leszállunk a csatornázatba és a vizesárokba, és
nem restellünk munkálkodva belenyúlni együttélésünk mo-

48
csarába. Tovább kopogtatunk, egyre zörgetünk a cselekedet
kalapácsával, míg a szívekből felénk nem sugárzik majd a
megértő és együttérző szeretet, s az úttörők egyetlen serege­
ként vonulunk át a halál folyóin, hogy minden negatív és
igaztalan meghallja e hatalmas sereg lépéseinek dübörgését,
amely a Sinus Arabicuson kel át.

49
Innen átkelt az egész Földközi tengeren, egészen Fezig, amit
az arabok ajánlottak neki. Valóban, szégyen reánk nézve,
hogy egymástól oly messze lakó bölcsek nemcsak megegyez­
nek egymással, és minden vitát elkerülnek, hanem tele biza­
lommal készek teljesen felfedni titkaikat.
Az arabok és az afrikaiak minden évben összejönnek,
megkérdezik egymást tudományuk és mesterségeik felől,
felfedeztek-e valami jobbat, vagy tapasztalataik nem cáfol­
ják-e feltevéseiket. Emiatt minden évben kiderül valami, ami
által fejlődik a matematika, a fizika vagy a mágia - ebben
ugyanis a feziek a legjobbak. Mivel most már Európában
sincsen hiány sem tudósban, sem mágusban és kabalistában,
sem orvosban, sem filozófusban, de egymásra kell lelniük, s
nem úgy, mint a legtöbben, hogy egyedül akarják learatni a
dicsőséget.
Fezben megismerkedett azokkal, akiket az őslakosoknak
szoktak nevezni, akik sokat felfedtek neki titkaikból, ahogyan
mi európaiak is sokat tudnánk nyújtani, ha éppúgy meg tud­
nánk egyezni egymással, s ha ezt komolyan akarnánk is. Fez
lakóiról gyakran mesélte, hogy mágiájuk nem egészen tiszta,
s hogy kabbalájukat is bepiszkolta a vallásuk. Ennek ellené­
re jó hasznát tudta venni ezeknek, mert hite még erősebb
alapokra talált. Az most már megegyezett az egész kozmikus
harmóniával, mely csodás módon a századok minden kor-

51
szakára rányomta a pecsétjét. Mert ahogyan minden mag­
ban benne van az egész fa vagy az egész termés, az egész
világegyetem is benne van egy kicsiny emberben, akinek
vallása, politikája, egészsége, tagjai, természete, beszéde,
szavai és művei összhangban vannak egymással, és a meló­
diájuk egyezik Istennel, éggel és földdel. Ami ezzel viszály­
ban áll, az tévedés, hazugság, és az ördögtől van, aki egye­
dül a világban tapasztalható egyenetlenség, vakság és a sö­
tétség legfőbb eszköze és végső oka. Ha ezek szerint a Föld
minden emberét megvizsgálnánk, kitűnne, hogy a jó és a
biztos mindig összhangban van önmagával, míg minden más
ezerféle helytelen véleménnyel van bepiszkítva.

Fama Fraternitatis R. C.

52
5

Fez titkai

A rózsakeresztesek klasszikus könyveinek sok tanulmá­


nyozója vette már észre, hogy ezek a müvek nem csak régi,
többé-kevésbé legendás eseményekkel, a rózsakeresztesek
első szerzeteseinek gondjával-bajával foglalkoznak, hanem
a bölcsesség nyugati megnyilatkozásának ezen első képvi­
selői mindenkinek mély értelmű és felbecsülhetetlenül ér­
tékes dolgokat mondanak, aki az elérés nyugati ösvényét
akarja bejárni. Továbbá meg kell állapítanunk, hogy ezek a
müvek a hatalmas emberiségtörténésre vonatkoznak, és
progresszív világtörténelmet bontakoztatnak ki, úgy hogy
Ön esetleg nem csodálkozik, ha kijelentjük, hogy szerin­
tünk az ezoterika tanulmányozója számára az Evangélium
Magnumot, a négy evangélium gnosztikus visszhangját
képviselik.
Ahogyan Isten szavát nem lehet kiirtani, ahogyan a vilá­
gosság önfeláldozó szeretettel áramlik a sötétségbe, úgy for­
dulnak hozzánk ezek a szent könyvek utolsó kísérletként,
hogy az isteni szikrát, mely lényünkben fakón pislákoló öt­
ágú csillagként látható, felélesszék és lánggá szítsák. Ezért
megszabadítjuk magunkat mindentől, ami a régi Rózsake­
resztes Rend hagyatékát banálisan vagy kritikusan próbálja
magyarázni, s elmegyünk a Fama Fraternitatis, a keresztény
ezoterikus tudás szent területére; felettes énünk prototípusá­
val, Rózsakereszt Krisztiánnal elutazunk Fez őslakóihoz.

53
Rózsakereszt Krisztián utazásának egy részét már vele
együtt átéltük. Ahogy mondják, ötéves korában felvették egy
kolostorba, ahol megtanult görögül és latinul. Hogy ezzel
mire céloznak, arról még sokat kell majd beszélnünk. Az öt­
éves kor többek között a tanulóság különböző fázisaival van
kapcsolatban, melyekben alkalmat kapunk arra, hogy lélek-
testünk ötágú csillagát az igaz cselekedettel a fényesség ma­
gasabb fokához vezessük.
Ha így, helyes módon elértük az ötéves kort, akkor eljön
a tanítványság ideje, melyet a Fama a kolostorba való fel­
vétellel jelöl. A tanuló ott folytatja a munkát. Most nagy
küzdelem időszaka kezdődik. Minden oldalon falakat és
akadályokat lát maga körül, s a hajszoló vér a lényében,
mely élete és tevékenysége miatt egészen másképpen vibrál,
nem hagyja nyugodni. Különös hangok hívják. Úgy érzi,
hogy hatalmas impulzusok ragadják magukkal. Intuíciója
különösen felerősödik. Tudása mély titkokat tár fel, s ő be­
szél is erről. De a falak visszatartják. Az érzékek elragadta­
tásában látja a világ Jeruzsálemét vakító szépségben sugá­
rozni. Mint a tűz fia, a béke városát akarja építeni. Azt
akarja, hogy az akvárius-világ jusson érvényre, mint valami
világosságünnep, a falak azonban ellenállnak neki, s kőke­
mény rendíthetetlenségük megsebzi őt.
így folytatja küzdelmét fiatal éveiben, míg végre meg­
nyílnak a kapuk: Rózsakereszt Krisztiánt egy társaság
mellé adják, amely a Szentföldre utazik. Tanítója beavat­
kozása következtében (őt a Fama P.A.L-nek nevezi,) meg­
szabadul a durva anyag ölelésétől. Élete és tevékenysége
miatt, drámai feszültségekkel teli küzdelme miatt az ötágú
csillag olyan fejlettségi fokot ért el, hogy fiatalsága befeje­
zettnek tekinthető, s felemelkedik a spirálisnak egy maga­
sabb fordulatára.

54
A tanító vezetése alatt az út először Ciprus rézbányáiba
vezet, ahol az alantas természettől való teljes elbúcsúzást le­
het ünnepelni. Itt, Ciprusban, a tanító elhagyja a tanulót. Bi­
zonyos mértékű szükséges segítség megkapása után a laikus
barát saját erejére támaszkodva újra menetelni kezd a meg­
valósítás ösvényén. Most már nem tartják vissza az eleinte
oly szükséges falak, s így tovább utazik célja felé.
Mi a célja? Életközösség az új Jeruzsálem lelkével, a
Krisztussal, a nyugati misztériumok hordozójával és építő­
jével! Ezzel az Életbetöltővel való állandó összeköttetésre
vágyik. Krisztus érintését fáradozása kezdetétől fogva annak
a Szent Lélegzetnek érezte, mely az ő egész lényét eltöltötte.
Mivel most az őt tartósan lefoglaló különböző akadályok el­
hárultak, a világosság felé siet, hogy átkarolja, s ebben az
erőben igazi emberi cselekedetre emelkedhessen fel.
És íme, amikor a tanuló így a világosság felé halad,
megtörténik a nagy csoda. A világosság még nagyobb sebes­
séggel jön elénk. Amikor azt hisszük, hogy félúton vagyunk,
akkor találkozunk vele, mint már sokan előttünk, úton Da­
maszkusz felé, s Ő megmutatja nekünk az utat Damkarba, az
arábiai Damkarba, az oroszlán városába, Júda oroszlánjáéba,
Krisztuséba, aki az akvárius-cél hatalmas és mindent magá­
ban foglaló ösztönzője.
Rózsakereszt Krisztián csak tizenhat éves volt, amikor
megérkezett Damkarba - így mondják. Mi pedig megértjük:
ez a dicsőség és győzelem ösvénye az igaz ember számára.
Jaj annak, aki a tizenhatodik ösvényre szentségtelen, be­
mocskolt állapotban akar rálépni. A tizenhatos számnak van
egy régi, okkult jelképe: egy torony, melybe belecsap a vil­
lám, s egy embert látunk lezuhanni. Senkinek sem sikerülhet
a Damkari utazás, aki nem akar Rózsakereszt Krisztián elő­
készületeivel és módszerei szerint cselekedni.

55
Ott, Damkarban történik aztán, hogy találkozik a nyugati
misztériumok hierofánsaival. Azok megmutatják neki ko­
lostora néhány titkát, vagyis ismertetik vele anyagi testének,
anyagi megnyilvánulásának néhány kulcs-erejét. Ezzel az új
bölcsességgel később képes lesz új gyógymódot kidolgozni.
A Fama azt mondja, hogy napról napra jobban érti az arab
nyelvet. Egyre mélyebbre hatol a dolgok lényegébe, s így
képes lesz megírni M könyvét, az emberiség könyvét, a ró­
zsakeresztesek Evangélium Magnumát, a gnosztikus evan­
géliumot. Itt ugyanakkor a többi tudományok szintézisét is
felveszi magába, úgyhogy a világnak emiatt később lesz oka
örvendezni.
Miután pedig a tanuló eléggé felfrissült a kimeríthetetlen
Krisztus-ismereteknek e forrásánál, folytatja utazását. Mert
mielőtt a misztériumok szerzeteseként elindulhatna tulaj­
donképpeni útjára, elegendő tapasztalatot kell gyűjtenie
minden erőről és dologról, ami az anyag és a szellem terü­
letén található és hatásos.
így aztán először az oly veszélyes útra indul a Sinus
Arabicuson át Egyiptomba, hogy ott folytathassa tanulmá­
nyait és előkészületeit. Egyiptom itt a szellemi területek jel­
képe, ahová az ember csak akkor hatolhat be, ha belsőleg
abszolút erősnek érzi magát, és teljesen fel van vértezve.
Ezért utazik tehát Egyiptomba a Sinus Arabicuson át, a
gnosztikus mágia minden fegyverével, minden világosság­
fegyverével ellátva, ami magából a Krisztus-forrásból szár­
mazik. Ilyen felszereléssel a tanuló számára már nincsenek
akadályok. Áthatol Egyiptomba, s ott - mint már láttuk - el­
végzi a munkáját, hogy közvetlenül azután útra keljen Fez­
be, Észak-Afrikába, amit Damkarban ajánlottak neki.
A Fama tanulmányozói észrevehették, hogy Rózsakereszt
Krisztián útja teljes kört ír le a régiek világtengere körül. A

56
német kolostorból kiindulva Cipruson keresztül Damaszkusz­
ba megy, majd Arábiába. Onnan Egyiptomba hajózik át, majd
Marokkóba, Fezbe utazik. Fez meglátogatása után Spanyo­
lországba megy, hogy végül visszatérjen Németországba. A
következő fejezetben, melyben Rózsakereszt Krisztián spa­
nyolországi tartózkodását vizsgáljuk, megpróbáljuk megma­
gyarázni e földrajzi erővonal ezoterikus-tudományos jelen­
tőségét. Fejtegetéseink pillanatnyi hiányosságát tehát később
pótoljuk. Nézzük meg most a Fezi tartózkodást.

Fezben megismerkedett azokkal, akiket őslakóknak szoktak


nevezni, s akik sokat felfedtek neki titkaikból, ahogyan mi
európaiak is sokat tudnánk nyújtani, ha éppúgy meg tud­
nánk egyezni egymással, s ha ezt komolyan akarnánk és ke­
resnénk. Fez lakóiról gyakran mesélte, hogy mágiájuk nem
egészen tiszta, s hogy kabbalájukat is bepiszkolta a vallásuk.
Ennek ellenére jó hasznát tudta venni, mert hite még erö-
sebb alapra talált. Az most már egyezett az egész kozmikus
harmóniával, mely csodás módon a századok minden kor­
szakában megtestesült.

Talán hallották már, hogy hét misztérium van, hét rendszer,


hét csatorna, melyen keresztül a tanuló magasabb tudáshoz
juthat. Ez a hét iskola az a „hét kötél", amit leeresztenek az
igazi élet sötét barlangjába, hogy itt megszabadító munkát
végezzenek. Akinek megvan az ereje és képessége, vagy ki­
fejleszti azt, amivel felmászhat ezeken a köteleken, azt a fel­
érés után azonnal bevetik a kötelek további felhúzásánál,
amelyeken a misztériumokért esedezők lógnak láncaikban és
béklyóikban. Itt az Alkímiai menyegző jelképes beszédét
használjuk.
Egy misztériumiskola tehát egy munkaközösség, előre­
haladott emberek mágikus munkaközössége az emberiség

57
szolgálatában. Egy misztériumiskola ezért erőtér, erőkifej­
tés, ami az olyan, alkalmas tanulók számától függ, akik je­
lentkeznek egy ilyen oktatásra, és ebben sikerrel haladnak.
Minél több erő, annál több hatalom! Ez a törvény szellemi
dolgokra is érvényes.
A hét misztériumiskola, a hét mágikus munkaközösség el
van osztva az egész világra, s hozzáigazodik a munkaterü­
letén található népfajok szokásaihoz, erkölcséhez és vallásá­
hoz. Egymásba folynak, mihelyt egy népfaj megmássza a
spirális magasabb menetét. A hetedik, a fehér faj számára
készült misztériumiskola a legmagasabb, a leghatalmasabb
és a legmagasztosabb, mert a legfejlettebb valláson, a ke­
reszténységen alapul.
A napnyugati misztériumok valóban a régi vagy régebbi
misztériumok megkoronázását jelentik. Mivel pedig a Fama
a hetedik misztériumiskola fejlődésének történetét közvetíti,
Rózsakereszt Krisztián itt a hatodik misztériumiskolával lép
kapcsolatba, mely jelképesen Fezben, Észak-Afrikában la­
kozik. Itt továbbképzi magát a feziek mágikus művészeté­
ben.
A tanuló, az új szerzetes, aki ilyen hatalmas megbízást
kapott, (hogy gyújtsa meg a Gnózis világosságát Európá­
ban), egy harcban edzett munkaszervezetet tanulmányoz,
mielőtt maga látna munkához. A különböző misztériumis­
kolák között nincsen versengés, hanem szoros együttműkö­
dés, mivel a feladatuk emberszolgálat, s így mágikus képes­
ségeik is erre vannak hangolva, habár módszereik a dolgok
természeténél fogva különbözők.
Ezért beszél Rózsakereszt Krisztián nagy hálával fezi
tartózkodásáról, ha meg is állapítja, hogy az ottani mágia, a
saját, magasabb tudásához viszonyítva nem egészen tiszta, s
hogy a titkos tan is (ez érhető) összekeveredett egy keresz-

58
ténység előtti vallással. Ennek ellenére jó hasznát tudta ven­
ni a Fezben alkalmazott bölcsességnek, s hite még jobban
megalapozódott.

Lehetséges, hogy a fentiek Önt újra.valami összehasonlító


vallási tanulmányokra késztetik. Az ilyen tanulmányokban
tényleg sok érték rejtőzhet, ugyanakkor azonban nagy ve­
szély is, ahogyan a mindennapi élet mutatja. Ha ugyanis a
vallások tanulmányozásával tényleg haszonra akar szert ten­
ni, akkor ezt az egyetlen, erre valóban alkalmas módszerrel
kell megtennie, azzal, amit a Fama Fraternitatis ajánl, Ró­
zsakereszt Krisztián módszerével - és semmi esetre sem az
úgynevezett teozófikus módszerrel. Egy kozmikus törvény
szerint először öntudathoz (Aries = Kos) kell jutnunk, mie­
lőtt önfeláldozáshoz (Pisces = Halak) kezdhetnénk. A nap­
nyugati öntudat megkívánja, hogy először - a teljesen elfaj­
zott egyház szégyenfoltjától megszabadulva - a Sors Urai
által kinyilatkoztatott napnyugati vallásra állítsuk be ma­
gunkat: az eredeti, tiszta kereszténységre. Ha felmértük a ke­
resztény tudás mélységeit, csak akkor leszünk képesek be­
lépni a régiek mindentudásának kincstárába, s ott megtalálni
azt a bölcsességet, melyre napnyugati feladatunk helyes be­
töltéséhez szükségünk van. Csak akkor tudjuk átlátni a régi­
ek vagy más rendszerek szándékát, s akkor nem fogunk el­
tévedni meg nem értett értékek labirintusában, egy alacso­
nyabb spirálishoz kötözve. Nagyon helyesen mondja a
Fama, hogy ha helytelen módszerekkel dolgozunk, akkor
ezerféle helytelen vélemény szeplője borít minket, ami min­
den világi diszharmónia, elvakultság és esztelenség oka, s
így nem leszünk képesek valamirevaló munkát végezni.
Csak azoknál fordul jóra minden, akik el tudnak hatolni
Damkarba, az oroszlán városába. Csak azok tudják a szá-

59
mukra megnyilvánultakból, az általuk kikutatott dolgokból
levonni a helyes következtetéseket. Hitük így egyre szilár­
dabb alapokon nyugszik, melyek megegyeznek az egész
kozmikus harmóniával, s minden korszakban csodásan
megmutatkoztak.
Ha Önnek megvan ebből valami, akkor naponta, sőt órá­
ról órára pozitívabb lesz. Akkor a megnyilvánulások folyto­
nos sorozatát éli át, melyek világító jelensége csodálatos.
Lépésről lépésre halad tovább a világító hídon, mely az
időtől az örökkévalósághoz vezet, a mikrokozmosztól a
makrokozmoszhoz. Ez a fejlődés olyan, mint a szférák ze­
néje; ez az Arany Rózsakereszt mágikus éneke.

60
Két év után C.R.C. testvérünk elhagyta Fez városát, és sok
drága kinccsel Spanyolországba utazott, abban reményked­
ve, hogy mivel utazása olyan jó eredménnyel járt, Európa
tudósai vele fognak örülni, hogy tanulmányaikat most már
ugyanazon biztos alapokra építhetik. Ezért beszélt a spanyol
tudósokkal a mi tudományaink hiányosságairól, s hogy ho­
gyan lehetne ezeken segíteni. Miért fognak a jövőben bizo­
nyos előjelek erősödni, s miért kell ezeknek egyezniük a
múlttal. Mik az egyház hiányosságai, s hogyan kellene az
egész erkölcsfilozófiát megjavítani. Új növényeket és gyü­
mölcsöket, s olyan állatokat mutatott nekik, melyekkel szem­
ben a régi filozófia tanácstalan volt, s új axiómákkal járt ke­
zükre, melyeknek segítségével minden tökéletesen megol­
dódna.
A tudósok véleménye szerint azonban mindez nevetséges
volt, s mivel új volt, féltek, hogy nagy hírükön csorba esne,
ha megint tanulniuk kellene, s hosszú ideje dédelgetett téve­
déseiket be kellene ismerniük. Mert ezeket a tévedéseket na­
gyon megszokták, s elegendő jövedelmet is biztosítottak ne­
kik. Aki azt gondolja, hogy a nyugtalanságkeltés hasznos le­
het, felőlük csak nyugodtan reformáljon - mondták.
Ugyanezt fuvolázták neki más népek is. Nagyon megdöb­
bent, mert a legkevésbé sem erre számított. Hiszen kész volt
minden művészetét a tudósokkal bőkezűen megosztani, s ne-

61
kik csak annyi fáradságot kellett volna venniük, hogy bátor­
kodjanak minden tantárgyból, tudományból, művészetből és
az egész természetből az igaz és hibátlan axiómákat megál­
lapítani, melyekről biztonsággal tudta, hogy ezek mint egy
gömb, az egyetlen középpontra irányulnak. Ahogyan az ara­
boknál is szokás, csakis ezek szolgáltak volna a bölcseknek
vezérfonalként, hogy tehát Európában is legyen egy olyan
közösség, melynek elegendő aranya és drágaköve van, amit
alkalmas célok érdekében megoszthatnak a királyokkal. Itt
kellene az uralkodókat oktatni, hogy mindazt tudják, amit
Isten az embereknek megengedett, s itt szükség esetén felvi­
lágosítást lehetne kérni, akárcsak a pogányok jóshelyein.

Fama Fraternitatis R.C.

62
Utazás Spanyolországba

Az Aquarius- vagy Vízöntő-mű, melynek népszerűsége egy­


re örvendetesebben növekszik, rendkívül régi. Egyesek azt
gondolták vagy állították, hogy ez az ötlet néhány politiká­
val foglalkozó rózsakeresztes fejében és keblében született
meg - mintha a rózsakeresztesség és a politika nem zárnák
ki egymást teljesen és tökéletesen!
A gondolat azonban nagyon régi, sőt ókori, ha megnyi­
latkozása alkalmazkodik is a pillanatnyi helyzethez. Való­
ban, az Aquarius-mű, a módszere és az ellene folytatott harc
rendkívül koros, olyannyira, hogy csodálkoznunk kell, hogy
a Rózsakereszt ismerői és tanulmányozói ezt nem fedezik
fel. Hogy pedig egyébként tisztességes emberek arra hagyják
használni magukat, hogy munkánkat gyanúsításokkal aka­
dályozzák, az csakis a Rózsakeresztet illető messzemenő tu­
datlanságukkal magyarázható.
A helyzetet teljesen megértő ember felfedezi, hogy a Ró­
zsakereszt messze túlér az emberek normális tevékenységén,
s az ellene való harc valójában a fekete gonoszból ered,
mely minden eszközzel megpróbálja a gnosztikus üdvtevé­
kenységet feltartóztatni és megsemmisíteni. Itt is úgy van
azonban, mint minden dolognál. A támadók ránk irányított
fegyvere erőtlennek bizonyult, sőt nekünk hozott rendkívüli
sikert, mert a mű az elnyomás napjai óta belsőleg és külső­
leg is növekedett. Támadóinkkal szemben részvéttel teljes

63
szeretetet és egyáltalán semmi gyűlöletet nem érzünk. Elő­
jognak tekintjük, hogy egy ilyen korszakban lehetünk
Krisztus-hírnökök, s ilyen minőségünkben támadnak min­
ket. Nagyszerűnek tartjuk, hogy Krisztus és magasztos szol­
gái érdekében sziklaként állhatunk a hullámverésben.
A Rózsakeresztet mindenkor üldözte és rágalmazta a
klasszikus ellenség, a fekete mágia, s megpróbálta károsíta­
ni. Ez a fekete szörny minden évszázadban felemelte a fejét,
hogy elnyelje az Idősebb Testvérek művét, s a tény, hogy a
nyugati műveltség történetében oly jól ismert klasszikus tá­
madások megismétlődnek, a mindennapi nehézségek mellett
bensőséges örömmel tölt el minket. Ezek a támadások ugyan­
is azt bizonyítják, hogy jó úton járunk. Nem lett úrrá rajtunk
a megszokás. Nem műkedvelésből foglalkozunk rózsake-
resztességgel. Atyánk, Rózsakereszt Krisztián barát nyom­
dokaiba akarunk lépni! Semmi közünk nincsen a különböző
exoterikus közösségek politikai hangoskodásához és vitái­
hoz. A mi munkánk korunk káosza és szenvedélyei fölött
áll. Nem hagyjuk magunkat ezekbe belerángatni sem jobb­
ról, sem balról.

Értsük jól egymást: Amikor azt állítjuk, hogy a dolgok fölött


állunk, arról van szó, hogy munkánk olyan erőn alapul, mely
nem ebből a világból való, s hogy emiatt jobban dolgozha­
tunk a világban, és annál jobban láthatjuk és terjeszthetjük
az igazságot.
Nem azt mondjuk valami magasabb meggondolás alap­
ján: „az új, megszabadító valóság jön, csak várjunk". Mert
nem hagy minket hidegen, hogy hogyan és mikor nyilvánul
meg ez itt az emberben. Mi az új emberré válás megnyilvá-
nításán dolgozunk a legcsekélyebb ellenállás útján, és meg­
kíséreljük testvéreinket annyi szenvedéstől megkímélni,

64
amennyitől csak lehet. Azért égünk, mint valami fáklya,
hogy a Krisztus-világosságnak segítsünk bejáratot találni az
Idősebb Testvérek klasszikus módszere szerint. Ezért kell,
ha csak részben is, ugyanazokat a tapasztalatokat megsze­
reznünk, mint a régieknek.
A Rózsakeresztes-közösség, a Lectorium Rosicrucianum,
és az Ifjú Gnosztikus Szerzet belsőbb nézetei - mint az Idő­
sebb Testvérek munkaeszköze ebben a világban - a régi
erőből állnak és hatnak, s a jóság, igazság és igazságosság
alkalmas szerszámát képezik az Egyetemes Gnózis ősrégi
értelmében. Akik pedig pontosan akarják tudni, hogy mű­
vünknek mi a célja, azoknak jó lesz megvizsgálni a Rend
régi iratait. Ezek már évszázadok óta beszélik mágikus
nyelvüket. Ettől az ösvénytől egyetlen lépést sem akarunk
eltérni, sem jobbra, sem balra. Minden kormányt elfoga­
dunk, ha az Isten útjain jár. Ha nem ezt teszi, akkor sem aka­
runk bármikképpen is tenni ellene, vagy a bukásán dolgozni,
hanem pontosan tudjuk, hogy a kozmikus hatalom el fogja
seperni, ha eljön az erre alkalmas pszichológiai pillanat. Az
igazságot, jóságot és igazságosságot az embereknek gnosz­
tikus értelemben, eredeti, valódi értelemben akarjuk közve­
títeni, minden kerülő nélkül úgy, hogy személyt nem nézve
hirdetjük, s így a világosság hatalomra juthat bennünk, és
közöttünk lakozhat. Egy kormány, politikai párt vagy exote-
rikus közösség ebben a viszonylatban éppoly kevéssé mara­
dandó értékű tényező, mint korábban.
Mi tehát - ezt ismételjük - nem foglalkozunk politikával.
A Vízöntő müve, az Aquarius-mű tehát olyan régi, mint a
világ, s azóta is változatlan. Ennek bizonyítékát a Fama
Fraternitatis-ban találjuk meg. Ahogyan már a Fama címé­
ben is kifejezésre jut, ezt „Európa minden főurának, álla­
mának és tudósának" felajánlják. Az élő, gnosztikus ke-

65
reszténység Fámája nem akar háttérben maradni, tudo­
mánytól, vallástól, semmitől sem akar távol maradni, mert a
Logosz szándéka az, hogy az igazi emberiség három kifeje­
zési formája, a művészet, a tudomány és a vallás a cseleke­
detben egyesüljön, és az igazi élet népközösségében olvad­
jon egybe, hogy ez képző térséggé fejlődjön a megszabadu­
lás megvalósító ereje számára.
Mert az igazi kereszténység felépítésére szolgáló tér
apostolai az anyagi világban kezdettől fogva a Rózsakereszt
szerzetesei voltak. Ezek nem alkalmazkodnak, nem egyez­
kednek, hanem követelnek, figyelmeztetnek, hívnak nap
mint nap, megszakítás nélkül. De nem vaktában esnek neki a
munkának, mintha hirtelen lelkesedés ragadná magával őket,
s a bennük dúló erőknek kellene kifejezést adniuk, hanem
meghatározott, jól kidolgozott rendszer szerint dolgoznak,
amely a keresztény misztériumokon alapul. Erre a módsze­
res munkára minden munkatársat alaposan előkészítenek.
Az előkészítést pedig Rózsakereszt Krisztián útirajzában
ecsetelik. Ezt az előző fejezetekben kétféle szempontból is
megbeszéltük. Most nézzük meg a harmadik oldalát is.
Az utazás mély értelme az alakulás keresztjén fejlődő hét
rózsára is vonatkozik. Rózsakereszt Krisztián kolostori tar­
tózkodását, Jeruzsálemre való mély, hatalmas vágyakozását
és odahatolását nevezzük keresztény realizmusnak, a Jupi­
ter-szintézisnek, az erőknek, melyek a két mellékvese hor­
monjával képessé tesznek bennünket arra, hogy az anyagban
rátérjünk a cselekvésre. Cipruson, a Vénusz-tisztelet köz­
pontjában való tartózkodása az alacsony vágytermészet
megváltoztatását jelképezi, mely a tímusz-mirigy hormonja
által olyan fontos változásokat visz végbe testünkben. Meg­
érkezése és tartózkodása Damaszkuszban a hatalmas Mer­
kúr-fémet, a magasabb tudást fejezi ki, melynek fejlődése a

66
pajzsmirigy hormonjától függ. Aztán tovább megy Damkar-
ba, az oroszlán városába: felébred a benne lévő Krisztus.
Szabaddá válnak a hatalmas Uránusz-erők, melyek az agy­
alapi mirigy (hipofízis) erőivel hatnak együtt.
Amikor Rózsakereszt Krisztián így rendelkezhet saját
magával, útja tovább viszi a Sinus Arabicuson át Egyiptom­
ba, amely a küszöb őrét jelöli, majd Fezbe, ahol magáévá
tesz minden eddigi misztériumot, s előkészülését és fejlődé­
sét tényleg megkoronázza. Minden szellemi érték, ami a to­
bozmirigyben rejlik, az alakulás keresztjének hetedik rózsá­
jában, rendelkezésére áll az ösvény tanulójának.
Aztán pedig, e harmonikus előkészítés után, két év múl­
va, tehát amikor az idők megértek, elindul Spanyolországba.
Spanyolországgal itt az emberi szellemre utalnak, a Plútó­
nézetre, mely mint csendes őr, kiszabadul a királykamrából,
hogy megkezdje a világért és az emberiségért végzett nagy
feladatát, mint beavatott és a misztériumok őrzője.
így szól tehát a Fama - mely általános értelemben Euró­
pának minden tudósához, különösen pedig minden kor­
mányzójához fordul -, így szól a Vízöntő programja, a Ró­
zsakeresztes Rend évszázados irata, a jóság, igazság és igaz­
ságosság hírnöke:

Két év után C.R.C. testvérünk elhagyta Fez városát, és sok


drágakinccsel Spanyolországba utazott, abban reményked­
ve, hogy mivel utazása olyan jó eredményekkel járt, Európa
tudósai vele fognak örülni, hogy tanulmányaikat most már
ugyanazon biztos alapokra építhetik. Ezért beszélt a spanyol
tudósokkal a mi tudományaink hiányosságairól, s hogy ho­
gyan lehetne ezeken segíteni. Miért fognak bizonyos előjelek
erősödni, s miért kell ezeknek egyezniük a múlttal. Mik az
egyház hiányosságai, s hogyan kellene az egész erkölcs­

ei
filozófiát megjavítani. Új növényeket, új gyümölcsöket és
állatokat mutatott nekik, melyekkel szemben a régi filozófia
tanácstalan volt, s új axiómákkal járt a kezükre, melyeknek
segítségével minden tökéletesen megoldódna.
A tudósok véleménye szerint azonban mindez nevetséges
volt, s mivel új volt, féltek, hogy nagy hírükön csorba esne,
ha megint tanulniuk kellene, s hosszú ideje ápolgatott téve­
déseiket be kellene ismerniük. Mert ezeket a tévedéseket na­
gyon megszokták, s elegendő jövedelmet is biztosítottak ne­
kik. Aki azt gondolja, hogy a nyugtalanságkeltés hasznos le­
het, felőlük csak nyugodtan reformáljon - mondták. Ugyan­
ezt fuvolázták neki más népek is.

így megmutatkozik, hogy a legmagasabb és legjobb, amit a


misztériumok és a kereszténység a világnak nyújthat, na­
ponta elénk tárul. Jelen van, csaknem ránk erőlteti magát, de
az emberek nem akarják. Krisztus azt mondja: „íme, köze­
lebb vagyok hozzátok, mint kezetek és lábatok, tiveletek va­
gyok minden napon a világ végezetéig". De az emberek nem
akarják. Mert hát a fennálló helyzeten olyan jól lehet keres­
ni. És - nemde - sokan annyira közismertek mint tudósok
vagy Istennek szentelt teológusok vagy nagy emberbarátok.
Képzeljék el, hogy az igazság fényében az embernek min­
dennel fel kellene hagyni (lévén az illúzió és tévedés), amit
saját vélemény formájában birtokol és hirdet! Ezért ragasz­
kodik az ember az önfenntartás és helytállás anyagi világá­
ban inkább a sötétséghez, mint a világossághoz. És ugyane­
zen okból csak két lehetőség van: a világosságot elfogadni,
vagy azon elbukni.
Az Arany Rózsakereszt története itt hangsúlyozza, még­
pedig rendkívül komolyan: a világosságot felajánlják - in­
gyen. De az ember helytállásra és érvényesülésre törekedve

68
lábbal tiporja, harcol ellene, mint valami veszély ellen. A
világ üdvözítője szerettei között jár, de leköpködik s letépik
ruháját, miközben a jámborság mögé sáncolják magukat,
hogy eltakarják meztelenségüket.
Meg kell azonban értenünk, hogy a szentnek ez a tétlen­
sége csak látszat. Aki a világosságra emel kezet, az bele­
pusztul a sötétségbe. így védik a magasabb elemet, s miszté­
riumiskolára van szükség, ami a magasabbat biztosítja. így
keletkezik a gnosztikus mágia fegyvere, amivel - mint a
Fama Fraternitatis R.C. mondja - az Egyetemes Gnosztikus
Szerzet újra meg újra azokhoz fordul, akik meg akarják
hallgatni.
Semmi mást nem akarunk, mint a világnak és az emberi­
ségnek megmutatni a nagy kincseket, melyek mindenki
számára megvannak. Semmi mást nem akarunk, mint a vilá­
got és az emberiséget figyelmeztetni a nagy veszélyekre,
melyek elszabadulnak, ha megmaradunk az arcátlan megta­
gadás és visszautasítás mellett. Semmi mást nem akarunk,
mint a ránk bízott nagy művet védelmezni és kivitelezni a
sötétség minden mocsarán keresztül.

„Spanyolország" fogalmának még más jelentése is van, me­


lyet itt csak megemlítünk. Spanyolország és Európa néhány
más országa bejárati kaput képez, melyeken keresztül más
fajok reinkarnáló egói hatolnak be Európába. Ahogyan a
múltban létezett már egy nagyon előrehaladott spanyol kul­
túra, amely szoros kapcsolatban állt az arab kultúrával, úgy a
jövőben is kivirul majd az új spanyol kultúra. És az a rette­
netes küzdelem, mely a második világháború kitörése előtt
Spanyolországban kezdődött, ahol tízezrek vére folyt, az
eljövendő újnak volt sajnos elkerülhetetlen ára, míg ugyan­
akkor előállt annak a veszélye, hogy a sötétség hatalmai en-

69
nek az alakulásnak az időpontját késleltethették. Ahogyan
már akkor is kijelentettük, a spanyol testvérharc nem egyedi
dolog volt, ahogyan sokan gondolták, hanem egész Európára
jellemző, mint nem sokkal később meg is tapasztaltuk.
így, kozmikus erővonalak mentén, új eszme akart hata­
lomra jutni Európában. Spanyolországon átjött be, ahogyan
C.R.C. is a keresztény filozófiával Spanyolországba ment,
hogy az ottani elutasítás után Németországba utazzon. Ez
aztán az oka annak, hogy az ezoterikusuk már azelőtt sok
fontos eseményre vártak Közép-Európában, mely várakozás
szintén jogos volt és teljesült is.
Munkánk a jóság, igazság és igazságosság érdekében
folytatódik, hogy a régi Evangéliumot most is közvetítsük
egy összetört és megzavarodott világnak. Széles fronton
menetelünk, hogy az eljövendő idők helyes értékeit és ese­
ményeinek jeleit mindenkinek átadjuk, aki meghallgat min­
ket. Rátapintunk sok fájó pontra, s a világosság ösztönzésé­
re, mely hatalmába kerít minket, meg akarjuk tanítani az
embereket, hogyan kell élniük a nagy Őriző és Eletbetelje-
sítő, a Krisztus szolgálatában.

70
Bizony el kell ismernünk, hogy a világ már azokban az idők­
ben nagy mozgalmakkal volt terhes, és miután a szülés fáj­
dalmain túl volt, állhatatosan érdemteli hősöket hozott a
világra, akik erejük megfeszítésével törtek át a sötétségen és
a barbárságon, s nekünk, gyengébbeknek már csak követ­
nünk kell őket. Egészen biztosan ők voltak a Lángoló Há­
romszög csúcsa, s e lángok egyre erősebben világítanak, s a
világnak bizonyára utolsó tüzét lobbantják majd lángra.

Fama Fraternitatis R.C.

72
7
A tüzes háromszög

A Fama Fraternitatis-bm szó van a Trigonum Igneumról, a


tüzes vagy lángoló háromszögről. Amikor Rózsakereszt
Krisztián csodás európai útján Spanyolországba érkezik,
minden kincsét, összegyűjtött hatalmas bölcsességét fel­
ajánlja mindenkinek, aki akár egy pillanatra is hajlandó oda­
figyelni. Az eredmény azonban durva visszautasítás. A tudó­
sok, a politikusok, a művészet kedvelői és a vallásos felső
réteg tagjai lunáris éleselméjűségükkel csakhamar észreve­
szik, hogy amit Rózsakereszt Krisztián felkínál nekik, az
saját primitív nézeteik és szokásaik tökéletes ellentéte. Ha
az őszintén és ingyen felkínált isteni adományokat elfogad­
ták volna, akkor ez - ahogy a Fama ecseteli - ártott volna
hírnevüknek; akkor kitűnt volna, hogy semmit sem tudnak, s
újra kellett volna kezdeniük a tanulást. Akkor be kellett vol­
na ismerniük sokéves hibáikat, ami miatt elapadt volna a jö­
vedelmük forrása, s pénztárcájuk elvékonyodott volna. Nos,
e keserű tapasztalat után, mely nekünk meglehetősen isme­
rősnek tűnik, a Fama - mielőtt folytatná Rózsakereszt
Krisztián útleírását - mély értelmű ezoterikus-filozófiai fej­
tegetésbe kezd, hogy tanulmányozóinak megmagyarázza a
magát szakadatlanul felajánló Világosság és az őt visszauta­
sító Sötétség közötti éles ellentétet. Beszél a Világosság
Szerzetének rettenetes küzdelméről, melyet azért folytatnak,
hogy ebből a sötétségből és barbárságból eléggé méltó em-

73
74
berekét kerítsenek elő, akik az emberi élethullámnak, a töb­
bieknek, utat tudnak törni a fejlődési spirális magasabb me­
netének fényes világosságába. A hősöknek e seregére utalva
mondja a Fama:

Egészen biztosan ők voltak a Lángoló Háromszög csúcsa,


melynek lángjai egyre erősebben világítanak, s a világnak
bizonyára utolsó tüzét lobbantják majd lángra.

Ha meggondoljuk ezeket a dolgokat, akkor nagy csodála­


tunk, mély tiszteletünk és hálánk árad mindazokhoz, akik
Nyugaton felépítették a Világosság Szerzetét. Tiszteljük
mindezeket a nemes lelkeket, akik az alantasnak a pokoli
örvényéből, a halál gödréből felküzdötték magukat - nem
azért, hogy magukat mentsék, hanem hogy utat törjenek, utat
építsenek nekünk, akik utánuk jövünk. A szeretet hulláma
árad felénk. Fényes alakok maroknyi csoportját látjuk az
Egyetlen körül, Krisztus körül, akivel és akiért hordozni
akarják a keresztet. Ők képezik a lángoló, a tüzes háromszög
csúcsát. Ebben a fejezetben erről a világító mágikus jelkép­
ről szeretnénk elmélkedni.

E szavakat valójában vallomásnak, nyilatkozatnak kell ven­


nie. Ön hallani fogja, hogy kik vagyunk, mi az igazi szándé­
kunk, milyen munkával foglalkozunk, s mennyiben vagyunk
kapcsolatban ezzel a tüzes háromszöggel.
A mágikus háromszögnek sok nézete van. Ezt már a ge­
ometria háromszögeinél is felfedezzük. A háromszöget sík
felületnek nézhetjük, melyet három egyenes szakasz határol;
és vannak derékszögű, hegyesszögű és tompaszögű három­
szögek, meg gömbháromszögek is.
A misztikus szabadkőművességben a háromszög minden
építménynek alapelve és végcélja. Az ezoterikus, gnosztikus

75
kereszténységben a háromszöget a Golgota magaslatán fel­
állított három kereszt ábrázolja. A rózsakeresztes filozófiá­
ban az Ego három nézetéről úgy beszélnek, mint isteni szel­
lemről, életszellemről és emberi szellemről. A mágikus aszt-
rozófiában a tüzháromszöget Aries, Leo és Sagittarius8 ké­
pezi. A gnosztikus planetáriumban Uránusz, Neptun és
Plútó háromszögét látjuk sugározni, a három hatalmas jelet
Serpentariusban és Cignusban.9
Ismerjük a kozmikus háromszöget mint az Atya, a Fiú és
a Szent Szellem nézetét, és a kozmoszon felüli háromszöget
mint a Logosz három nézetét. Az Arany Rózsakereszt mo­
dern Szellemi Iskolájának munkájában pedig - mely egykor
a gnosztikus szabadkőművesség egyenes folytatása volt -
ugyanez a háromszög a Vízöntő-követelményben, a jóság­
ban, igazságban és igazságosságban jelenik meg.
A háromszög nézeteiről, azokról is, amelyeket itt nem
említettünk, kétségtelenül egész könyvet lehetne írni. Ebben
a nagy bőségben tehát korlátoznunk kell magunkat. így a
mágikus gondolkodásnak csak egyetlen vonalát fogjuk kö­
vetni, hogy ne tévedjünk el a sugárzó lángok sokaságában.
Nyilvánvaló, hogy a háromszög az abszolút harmónia, a
háromság egységének jelképe. A három a tökéletes egység
terméke, a tökéletesség száma. Az abszolútnak, a teljes
építménynek ez a gondolata a Logosz legmagasabb nézeté­
ből ereszkedik alá minden kozmikus területen át, mint egy
tüzes láng. Ahol Istennek ez a tüzes lángja megjelenik, ott
meggyújtja a kozmikus gyökérönállóságot, és megjelenik a
káosz: egy hatalmas, tomboló, le és fel hullámzó mozgás,
alakulásra törekvés.

A Kos, Oroszlán és Nyilas csillagkép


9
A Kígyó és Hattyú csillagkép

76
Isten tüzlángja mélyebbre merül ebben a hatalmas szere­
tetműben, s lelövell a sötét Földre. Mint a Világosság, mely
a sötétségben fénylik, mint Világosság, mely káoszt, moz­
gást, krízist és ítéletet hív elő. Az isteni háromszög lefelé
irányuló tüzes, tűhegyes csúcsa kardként csap le erre a világ­
ra. Ez a Krisztus-szellem, mely nem békességet hozni jött,
hanem kardot, fegyvert.
A tanuló pedig, aki élete éjjeliőrségén szemeivel az eget
pásztázza, hogy felfedezze Isten világosságát, látja a tüzes
lángokat lefelé lövellni, s az ő életét megérinteni. A három­
ságot, mikrokozmikus lénye háromszögét megérinti az isteni
háromszög. Az emberi háromságot a szellem három nézete
jelöli, s ezek a fejben három világító magnak látszanak, há­
rom gyengén világító csillagnak: az agyalapi mirigy, a to­
bozmirigy és a homlok mögött, a szemöldökök közötti hely
sugárzása. Mihelyt ünnepelni lehet ezt az isteni találkozást,
amint a két háromszög hegye megérinti egymást, rettenetes
harc keletkezik: az alantas halála és a feltámadás. A két há­
romszög átfedi egymást, így áll elő a két egymásba fonódó
háromszög képe, a hexagram. A hatos számnak e mágikus
kifejezését a régi kabalisták a tökéletesség jeleként használ­
ták. Rózsakereszt Krisztián alkímiai menyegzőjének tanul­
mányozói most már megértik, hogy miért a hatodik kötéllel
húzták fel Rózsakereszt Krisztiánt a sötét veremből.
Csak a beavatott, az Istennel egyesült, akinek megvan Sa­
lamon e pecsétje, az tudja tüzes háromszögét hatalmas tüz-
lánggá fejleszteni. A láng egyre világosabb lesz, s kétségte­
lenül ez ajándékozza meg a világot az utolsó világossággal.

Most pedig ki kell puhatolnunk, hogyan fejlődik ki ez a fo­


lyamat. Ez csak egyetlen módon történhet: a jóság, igazság
és igazságosság útján. Ez a három fogalom Uránusz, Neptun

77
és Plútó kulcsszava. Ezek jelölik a három mirigy: az agyala­
pi mirigy (hipofízis), a tobozmirigy és a csendes őr, a
pajzsmirigy megszabadító tulajdonságát. Ez az Ego három
nézete.
A teljesen önfeláldozó szeretetszolgálatot jelenti ez, a tö­
kéletes kereszténységet, a feltétlen szabadkőművességet. Ez
képezi a három keresztet a koponya helyén, ahol a kibékülés
vére folyik sokak váltságdíjaként. Röviden: itt fejek, szívek
és kezek tökéletes cselekedetéről van szó. Az Akvárius-
munka ez, a Rózsakereszt Szerzetének mágikus munkája
korszakunkban. A háromszög alapjának a jóság fogalmát
látjuk, s ezen az alapon emelkedik egyik oldalon az igazság,
a másikon pedig az igazságosság. Ahol pedig ez a két fel­
emelkedő erő találkozik, ott keletkezik a beavatás, az egyre
világosabbá váló láng.
Mit jelent a jóság? Mit akar az Uránusz-elv? Az Urá-
nusz-elv az igazi szeretet legmagasabb formájára, a dolgok
Krisztus-nézetére vonatkozik. Mi mindent nem csináltak az
emberek a szeretetből! Puha, kásás valamit, ellenőrizetlen
érzések hullámain való lihegést, a szenvedélyek és a végte­
len önszeretet betetőzését, mindkét kézzel való kapaszko­
dást a felületes romantikába; eszközt, mellyel a saját tehe­
tetlenséget és ürességet szeretnék feltölteni. „Ha egyedül
nem tudom, akkor mások segítségével próbálom megtenni."
Ez a szeretet a negatívság jelképe; korlátolt és véges. A há­
romszög alapja egészen más irányba terel minket. Az ab­
szolút önfeláldozást tanítja, az emberiségért való személy­
telen odaadást, azoknak a teljes megszánását, akik a sötét­
ben járnak. Ha van Önnek ebből valamije, ebből a hatalmas
megrendülésből azok sorsa láttán, akik kimondhatatlanul
szenvedve küszködnek ebben a sötét világveremben - csak
akkor lehet Ön Akvárius-barát.

78
Ha ismeri ezt a szeretetfájdalmat, csak akkor mondhatja
magáról, hogy a világ fájdalmait hordozónak a gyermeke.
Csak akkor kész Ön arra, hogy elhagyja apját, anyját, min­
denét, hogy szolgálja Istent, a világot és az embert. Akkor
megy el - mint Rózsakereszt Krisztián, az Ön felettes énjé­
nek prototípusa - Spanyolországba, hogy kincseit felajánlja
mindenkinek. Akkor Önnek is visszautasítás, gyanakvás és
üldöztetés lesz a sorsa, akkor Ön is azt hallja majd: „Feszít­
sétek meg!"
És lassan felemelkedik az Ön áldozatának keresztje a ko­
ponya helyén, a zsoldosok szitkozódva állják körül az Ön
vérző szívét, sorsot vetvén az ön igazi cselekedettel bizo­
nyított szellemi birtokára, mint valami árura. így pereg egyik
vércsepp a másik után az Ön testéről; ez az Ön szeretete,
mely a világot táplálja; átitatja a földet, hogy annak öléből
egykor más gyümölcsök sarjadjanak. így fektetjük le az iga­
zi szeretet alapelvét, az önfeláldozást Krisztusban, s emiatt,
ebből, mint mondtuk, két másik erő száll fel.
A jóságból először igazság növekedik. Ha a szív jóságá­
nak ezoterikus jelentőségét nem értette meg, akkor az igaz­
ságot sem láthatja. Ez a neptuni elv, ez a magasabb ész a jó­
ságból kel életre. íme minden igaz ismeret titka. A jóság
olyan, mint Mózes jelképes botja. Ön megüti vele az egye­
temes ismeretek szikláját, s az élet vize tor, buzog elő belő­
le. Elárasztja Önt a megszabadító igazság. Látása megélese­
dik: látja a megindultságot a sötét világveremben, látja a
megszabadulás irányvonalait, s Ön a szeretetével és a szere­
tete mellett magával hozza a bölcsességét is.
E világ hatalmasa azonban megint megpróbálja megölni
Önt, s így a koponya helyén a második kereszt is felemelke­
dik. Gyilkosként feszítik tehát a keresztre azt, aki az ala­
csony életet akarja megölni. így függ ott egymás mellett fej

79
és szív, kimondhatatlan fájdalommal, a vércseppek pedig
szaporodnak, s peregnek a sivatag homokjába.
És íme, a jóságból az igazságosság is előtör. Ha az Ön
szeretettel telt szíve így sugárzik, és Ön leásott az Örök Böl­
csesség forrásaihoz, akkor az élet feltör, teljes pozitivitással,
és igazságosságot követel. Az Akvárius-kiáltás az egész vi­
lágon visszhangzik: Igazságosságot! Ön a fekete horda bün-
fátyollal takart arcába néz; elállja az útját, még ha királyi
vagy papi köpenyt hordana is az a halál álcázására, s a fülé­
be harsogja az igazságosság, az igazi emberiesség Plútó­
követelményét. Mert az Ön háromszög-követelménye Isten
követelménye, a Logosznak, az Örök Tüzlángnak a köve­
telménye, mely lemerül az idő világába.
így emelkedik fel a harmadik kereszt a koponya helyén.
A második gyilkos, az emberi szellem teljes önfeláldozással
engedi magát keresztre feszíteni. így hanyatlik le az emberi
szellem az alantasban, de íme, a Nagy Világszív azt mondja
neki: „Bizony mondom neked, ma velem leszel a Paradi­
csomban".
A halál itt válik győzelemmé. íme a Trigonum Igneum
legmagasabb csúcsa. Mint a villám, lövell a Világosság su­
gara a világon át, a Világosságé, ami a sötétséget elvakítja;
és ujjongásként hangzik a mennydörgés, a beavatott szabad­
ságkiáltása: „Consummatum est! Elvégeztetett!" A két egy­
másba fonódó háromszög salamoni pecsétje megszületett a
vérben.

Nézzék, ez az Akvárius-mű, az egyetlen ösvény, mely a vi­


lág és az emberiség megszabadításához vezet. A jóság, igaz­
ság és igazságosság háromszöge Önök közé megy, és meg­
kérdezi Önöket, hogy Istennek e nagyszerű építkezésében
akarnak-e társai lenni. Ne gondolják, hogy ez a háromszög-

80
tan csak az Arany Rózsakereszt tanulóinak fontos. Ez az
egész emberiségre vonatkozik.
Látjuk, hogyan próbálnak rá sokan reagálni, de mert a
napnyugati filozófiát nem értik, csak félig-meddig reagál­
nak, s ezzel okozzák a világtér heves küzdelmét. Az ember
csak akkor szabadíthatja meg magát a láncaitól, ha mind a
három nézetnek megfelel.
Látjuk a világban, hogy sokan próbálnak megfelelni az
önfeláldozó szeretet követelményének - de nem birtokolják
az igazságot, a kozmikus igazságot, s így hamis, eltorzult
igazságosságot tanítanak. Nem tudják, hogyan kell a kar­
dokból sarlót, a fegyverekből kapát kovácsolni, ahogyan
Ézsaiás próféta mondja. így keresnek és küzdenek a huma­
nizmusban eredmény nélkül. A kiáltások feltörnek a sötét
barlangból, de minden a régi marad.
Mások meg igazságot keresnek, ezek az ál-ezoterikusok,
a negatív zsibárusok. Ezek okkult ismereteket keresnek,
kozmológiát tanulmányoznak, és horoszkópokat gyártanak.
De nincs bennük jóság, nincs szeretet, nincs önfeláldozási
törekvés. Szeretetük az eszme szeretete, a határozatlan, lé­
nyegtelen fecsegése, a látszaté. Az emberiség szenvedése
miatti megrendülésnek nyoma sincs bennük. Emiatt hallani
sem akarnak igazságosságról. Irgalomra és igazságosságra
nem is képesek, mert hiányzik nekik az alaperő, az önfelál­
dozó szeretet. Az igazságosságban nem is vesznek részt - az
Isten dolga, abba nem kell beleszólni. „Abban nem kell részt
vennünk". Csak az Evangéliumot prédikálni, de a Krisztus
második parancsa, a betegek gyógyítása - a tévelygő, vak
emberiségnek a megszabadulás ösvényével kapcsolatos tu­
datlanságából való kigyógyítása, és segítség, hogy a megfe­
lelő életmóddal tényleg bejárhassák az ösvényt - ez a máso­
dik parancs hiába kopogtat az ő ajtajukon. Rózsakereszt

81
Krisztián nem kell nekik. Hiányzik az ismeret, a belátás;
még maguk is a betegekhez tartoznak, gyógyulásra várnak.
Olyanok is vannak, akik igazságosságot keresnek, de sze­
retet és igazság nélkül. Ennek a következménye viszont
szörnyű, véres viszálykodás, esztelen csihi-puhi, gyújtogatás
és gyilkolás, a forradalmi praktikák.
Továbbá olyan csoportok is vannak, amelyek a három­
szög két nézetét képviselik. Látunk olyan embereket, akik
ismerik a jóságot és az igazságot, de az igazságosságra gyá­
vák, s így hatástalanok. Vagy olyanokat, akik jóságot és igaz­
ságosságot gyakorolnak, de a kozmikus igazság nem jut el
hozzájuk, így sajnálatosan nagy kerülőt tesznek meg, és sza­
porítják az emberiség szenvedését. Végül olyanok is vannak,
akik szeretik az igazságot és az igazságosságot, akikből
azonban hiányzik a jóság. így ezek is erőtlenek, mert Krisz­
tus nélkül minden alakulást lehetetlennek tarthatunk.
így hallgatjuk e titokzatos könyv, a Fama Fraternitatis
beszédét, így nógatjuk egymást a tüzes háromszög felé, s
amikor a szent jelkép elé állunk, azt kérdezzük magunktól:
melyik nézetével érezzük magunkat rokonnak, és melyiket
utasítjuk vissza tudatosan, gyávaságból, a szeretet hiányából
vagy tudatlanságból.
Most már tudja, hogy mi az Akvárius-munka célja: a Ró­
zsakeresztes Rend legszentebb, de egyúttal legveszélyesebb
művét kivitelezni egy olyan elvadult időszakban, mint a mi­
énk. Önök közül kinek van mersze beállni a világ hőseinek
soraiba, akik a Világosság Szerzetének létezését lehetővé
tették?
Lesz majd olyan idő, amikor azt mondják: „bárcsak felel­
tem, reagáltam volna a Rózsakereszt hívó kiáltására". Abban
az időben lesz ez, amikor a Világosság a diadal reggelére éb­
red. Akkor azonban Ön már nem lehet világossághordozó.

82
A szeretet hulláma árad felénk. Fényes alakok kis cso­
portját látjuk az Egyetlen körül, Krisztus körül, akivel és
akiért hordozni akarják a keresztet, a háromszoros keresztet,
a tüzes, lángoló háromszöget. És a szférák éneke száll e sö­
tét Föld felett:

Tépjétek le béklyótokat,
Jöjjetek ma ki a fényre,
Rántsátok le arcotokról
Az álarcot végre! Végre!

Lépjetek be a nagy kapun,


Seregek és örvendjetek,
Ragadjátok meg a fáklyát,
Szent Lángot emeljetek!

Kivonulva mindenfelé,
Együtt előre menjetek,
Rendeltetést elfogadva
Vegyétek fel a keresztet.

Szóljatok az embereknek,
Akik sírva ácsorognak,
A szenvedés hosszú útján
Fáradozva menetelnek:

Hagyjátok az álmodozást!
Keljetek fel! Ébredjetek!
Lássátok a feladatot,
Mit kezdettől szántak nektek!

Igazságért harcba szállva


Öltsétek fel a jóságot,
Vitézekként kiharcolva
Kegyes igazságosságot!

83
Ilyen ember volt a hivatásánál fogva Theophrastus is, aki,
bár nem tartozott a mi szerzetünkhöz, szorgalmasan olvasta
M könyvét, s ezzel világosította meg vele született éles belá­
tását. De a tudósok és áltudósok beképzeltsége annyira aka­
dályozta őt a legjobb dolgaiban, hogy a természetre vonat­
kozó belátásait soha nem tudta békésen elmondani nekik.
Közleményeiben ezért inkább a beképzelteket gúnyolta, sem­
hogy szándékait tette volna közzé. Az említett összhang
azonban mégis megtalálható nála, s ezt kétségtelenül közölte
volna a tudósokkal, ha a kicsinyes zaklatások helyett a ma­
gasabb művészetekre mutatkoztak volna méltóknak. Emiatt
idejét szabad és gondtalan élettel töltötte el, meghagyva a
világot a maga dőre kedvteléseinek.

Fama Fraternitatis R. C.

84
8

Theophrastus

A Fama Fraternitatis nyomán most bevezetjük Önt a múlt


egyik tragédiájába, és azzal a történelmi alakkal szembesít­
jük, akit a Fama Theophrastusnak nevez. Theophrastus, az
istenmagyarázó. Lehetséges, hogy Ön Paracelsus néven is­
meri jobban, ami „magasztosát" jelent.
A Fama a tüzes háromszöggel kapcsolatban említi meg
őt. Van a világnak egy úttörő csoportja, mely a tüzes három­
szöget lángoló jelnek használja, az igazi, misztikus szabad­
kőművesség, a jóság, igazság és igazságosság jelének. Eh­
hez a világot szolgáló csoporthoz tartozott - cselekedetben
és igazságban - Paracelsus is, akinek talán ismeri is a sorsát.
Rendkívül jó, rátermett orvos volt, aki kortársait minden te­
kintetben messze felülmúlta. Nagyon buzgólkodott a maga­
sabb mágiában, s ismeretei olyan teljesek és magas fokúak
voltak, hogy tudós fejtegetéseinek fonalát irigy kortársai
nem tudták követni. Európa-szerte az a hír járta, hogy orvosi
sikerei nagy csodákon alapulnak. Az akkori orvostudományt
alapjaiban kérdőjelezte meg, s minden területen mélyreható
újításokat hozott.
Ha hallgattak volna Paracelsusra, akkor a világtörténelem
sok fura fejlődése más irányt vett volna, és - hogy csak egy
példát mondjunk - nem kellene most magunkat átküzdenünk
a rettenetes elfajuláson, meg a különböző csoportosulások vi-
szálykodásán. Paracelsus tanai felmérhetetlen jelentőségű vi-

85
lágreformációhoz vezettek volna. Cseppet sem véletlen hát,
hogy a Fama Fraternitatis R.C. is említést tesz róla.
Pályáján azonban Paracelsust is annyira akadályozta az ál­
bölcsek és áltudósok tömege, hogy a természetre vonatkozó
belátásait és ismereteit sohasem tudta békésen megbeszélni
velük. Gyűlölték és kerülték, mert többet tudott és eredmé­
nyesebb volt náluk, akiket persze a saját maguk és a nyilvá­
nosság véleménye szerint nagyobb elismerés illetett volna
meg, jóllehet esélyük sem lehetett ennek alátámasztására.
Lelepleződésük miatt kezdték ellene szorgosan kovácsolni
a rágalom fegyverét. Paracelsus korában ehhez éppolyan jól
értettek, mint ma. Semmire sem reagál a buta tömeg olyan
készségesen, mint a rágalom álnok támadására. Ha nem érte­
nek egyet valamilyen eszmével vagy magatartásformával, ak­
kor egyszerűen gyanút és rágalmat terjesztenek. Ha valaki
ebben a világban nyílt sisakkal harcol, és az alantas szándé­
kú ellenségnek nehézséget okoz, azonnal rágalmazni kezdik.
Ha valaki még túl öntudatlan, túl negatív ahhoz, hogy a
világosságot meg tudja különböztetni a sötétségtől, ha még
nem tudja meglátni az igazságot, és mégis érzi a helytelen
élet fájdalmait, akkor azonnal reagál a vádra és rágalomra,
mert szorultságában mégiscsak vágyik arra, hogy szembe­
nézzen bajának okozójával, s így a rágalmazott képében bűn­
bakra talál. A történelem nem ad hírt róla, de el tudjuk kép­
zelni, mennyi tisztaságot, mennyi őszinte törekvést, mennyi
fontosat semmisített meg az idők folyamán a rágalom. A rá­
galom következtében lesz a hozsannából „feszítsd meg". Ha
Ön beáll az úttörők soraiba, akik egy jobb világrendért küz­
denek, ha felemeli a jóság, igazság és igazságosság zászlaját,
akkor önnek is ez a megaláztatás lesz a sorsa.
A rózsakeresztesek úttörő csoportja aránylag kicsi. Meg­
kérdezhetnénk: hogyan lehetséges, hogy más ötlet-komple-

86
xumban élő emberek, akik pillantásra is alig méltatnak ben­
nünket, ennyi szennyes rágalmat zúdítsanak a munkánkra.
Csak nem tartanak ezek a nagy emberek attól, hogy megis­
métlődik Dávid és Góliát klasszikus esete? Persze, mi nem
teszünk olyat, mint Salengro francia miniszter, aki öngyilkos
lett, mikor leöntötték a rágalom fekete iszapjával. A Rózsa­
kereszt tanulói soha nem követnek el öngyilkosságot, és
nem félnek a szavak és a tettek következményeitől sem,
mert szavaik és tetteik Őrá vannak hangolva, akit minden
élet Urának nevezünk, Krisztusra, aki minden mindenben.
A Rózsakereszt tanulói csak egy irányzatot ismernek: az
istenbirodalom politikáját. És Isten birodalmáról és annak
politikájáról nem absztrakt terminológiával beszélünk, ha­
nem nagyon is határozott fogalmakkal. Sokszor ezért olyan
mérgesek ránk. Mi nem valami eljövendő mennyei hazán
spekulálunk, hanem azzal a sürgős követelménnyel foglal­
kozunk, hogy Isten birodalmát itt, a jelenségek világában
alapítsuk meg, mégpedig fejek, szívek és kezek igaz építmé­
nyével, mely az ezoterikus kereszténységre hangolódik.
Ezért siklik le rólunk a rágalom, ezért nem érint minket. Dá­
vid-dobásunk pedig el fogja érni a „világosan látható" fekete
hatalmakat (Góliát „világosan láthatót" jelent), és biztosak
vagyunk a győzelemben.
Beképzeltség-e a győzelemről beszélni? Nem! Amikor
Rózsakereszt Krisztiánt felszólítják az elérés ünnepén való
részvételre, akkor ez a meghívó a kereszt jelével van ellátva,
s a felirata: „Ennek jegyében győzni fogsz". Ön bizonyára
érti ezt a jelképes beszédet.

így érte Paracelsust is a rágalom, de nem tudta őt megrendí­


teni. Úgy járt, mint a jóság, igazság és igazságosság sok más
apostola: meggyilkolták, de megsemmisíteni nem tudták.

87
Ismerete, szeretete, és az általa megtalált harmónia meg kell
hogy hódítsa, meg fogja hódítani a világot. Isten Szellemé­
nek tüze, Theophrastusé, az istenmagyarázóé, a Lángoló Há­
romszög tüze diadalmaskodik.
Paracelsus életének nagy tragédiája, hogy nem tudta ma­
gát valóságosan megmutatni. Nem tudott úgy dolgozni,
ahogy szeretett volna. Elete a szidalmazói ellen vívott, a
szellemi helytállásért folyó szakadatlan harc volt, hogy le­
galább valamit tehessen a szenvedő emberiségért. Szaka­
datlan tusát vívott az emberiség ellenségei ellen. Müveit tu­
datosan megcsonkította, hogy megakadályozza helytelen
használatukat. így eltelt az idő anélkül, hogy építhetett vol­
na. Elhagyta őt az élet, mielőtt minden lehetségest megte­
hetett volna.
Akik Paracelsusról olvastak, esetleg azt állíthatják (s ezt
meg is tették), hogy nagy hibákat követett el, s azért folyt és
végződött az élete olyan tragikusan. Mi visszautasítjuk ezt a
kritikát, mert a Fama Fraternitatis azt bizonyítja, hogy ez
téves. A Rózsakeresztes Rend hagyatéka ugyanis közli ve­
lünk, hogy „Theophrastus szorgalmasan tanulmányozta M
könyvét, s így hivatása és lelke szerint a Tüzes Háromszög
csúcsához tartozott".
M könyvével kapcsolatban tudjuk, hogy miről van szó.
Aki tanulmányozni akarja ezt a könyvet, annak el kell jut­
nia az arábiai Damkar titokzatos városába, a szépség, böl­
csesség és szeretet városába, mely az oroszlán országában,
a Krisztus országában, Júda oroszlánjának országában fek­
szik. Akik M könyvét ismerik, azok mind a napnyugati ke­
resztény rejtélyek beavatottaihoz, az emberiség nagy szel­
lemi vezetőihez tartoznak. Aki meg akarja ismerni M
könyvét, annak be kell járnia a Rend hagyatékában leírt
utat, Rózsakereszt Krisztián útját, az önfeláldozás, az ön-

88
tisztítás ösvényét, a jóság, igazság és igazságosság ösvé­
nyét, a cselekedet útját.
Úgy tudjuk és úgy érezzük tehát, hogy Paracelsus a na­
gyok egyike volt, s a rózsakeresztes tanuló számára ragyogó
példaképet látunk benne. Paracelsus életének tragédiája a mi
tragédiánk is, az ő munkája a mi munkánk is, az ő harca a
mi harcunk is. Mélyüljünk el tehát e harc lényegében, idéz­
zük fel e hősnek, Theophrastusnak a képét, hogy az ő való­
ságához, az ő áldozatához mérhessük a mi valóságunkat, s
meghatározhassuk a rózsakeresztes munka irányvonalát és
célját korszakunkban.
A Fama kijelentését vesszük alapul, hogy Paracelsust a
tudósok beképzeltsége annyira akadályozta, hogy sohasem
tudta békésen megbeszélni velük a természetre vonatkozó
ismereteit és belátásait. Közleményeiben ezért inkább ezeket
a beképzelteket gúnyolta, semhogy szándékait tette volna
közzé.

Vegyük úgy, hogy tanulmányoztuk M könyvét, hogy átha­


toltunk Damkarba, az arábiai Damkarba. Akkor a jelenségek
világában felállított keresztény követelmény egész hordere-
jét megértenénk, lényünk az emberiség iránti szeretettől iz-
zana, továbbá nagyon világosan észlelnénk mindent, ami
ebben a világban Krisztus törvényének betöltését akadályoz­
za. Minket is fájdalom és gyász töltene el az emberiség
szenvedése és helytelen cselekvése láttán, s a megértés hiá­
nya miatt. Végül azonban munkához látnánk, hogy mindent
megtegyünk, amit meg kell tenni, hogy az igazi Világossá­
got győzelemre vigyük.
A szellemi tudományoknak vannak olyan tanulmányozói,
akik csak az ösvény célját latolgatják. Meditálnak, és a
Krisztus birodalmára összpontosítják a figyelmüket. Rajzol-

89
gatják az új Jeruzsálem körvonalait, verselnek, írnak és be­
szélnek Isten szeretetéről, ami Krisztusban nyilvánult meg.
„A szeretethez emberszeretet kell, a szeretet boldogság, béke
és egyensúly. A szeretet pálmaágsuhogás és trombitaszó. A
szeretet barátságosság és ítéletnélküliség, mert minden lény­
ben van egy isteni szikra, s így tehát minden lény egy ala­
kulásban lévő isten. A szeretet erőszaknélküliség". így csen­
genek fülünkbe a szeretetköltemény édes szavai, és látjuk a
fehér tulipánokat és a csendes körmeneteket, a fehér lampio-
nokat, az asszonyok békemenetét, az „egyház és béke" esté-
lyeket, halljuk az erőszak elleni tiltakozást. A rózsakeresztes
tanulónak pedig - úgy gondolják - olyan pompás munkája
van ezek között a negatívok között! Finoman és ravaszul van
ez kigondolva! Nincs más dolga, mint hogy világosság legyen
a világban, nagy világosság, s beszéljen egy kicsit a rózsake­
resztes filozófiáról, persze a szeretetről is, de akkor ezoteri­
kusán - érti? Álljon az idő mozgalmai fölött, vigyázva, hogy
meg ne égesse magát az élet zubogó üstjénél. Kívül áll,
messze és biztonságban, magasan minden felett. Mindenkire
mosolyogva néz, megértő szeretetmosollyal. ívlámpa ő öt­
száz wattos teljesítménnyel. Ha az egyikkel kezet fog, akkor
azt a másikkal is teszi, mert Isten napja a jókat és a gono­
szakat is melegíti, mert hiszen Krisztus mindenkiért odaadja
magát! Ne gondoljuk, hogy kevesebbel megelégszik.
így ad kezet a Fehérnek, de barátságosan kezet fog a Fe­
ketével is, vigyáz arra, hogy egyik se forduljon el tőle. így
ösztönöz Krisztus félreértett szeretete a Feketének a fenn­
tartására, s ezáltal a világ fájdalmának szaporítására. A sze­
retetnek ez a magyarázata az emberiséget fenyegető veszé­
lyek egyik legnagyobbika. Ez elválasztja az embert a való­
ságtól, és megakadályozza az igazi cselekedetet: ez tartja
fönn az egyensúlyt Fehér és Fekete közt. Ez jellemtelen do-

90
log, ez negatív. Értse jól, mire gondolunk. Amikor ezt a vi­
selkedést jellemtelennek nevezzük, nem gonoszságnak
mondjuk, hanem butaságnak és tudatlanságnak. Gonoszság,
gonosz tettek lehetnek a butaság és tudatlanság következ­
ményei is. A jellem a lelki növekedés mértékében képződik.
Akik M könyvét tanulmányozhatják, azok a cselekedettel
áttörtek Damkarba. Háromszoros lelkük működésbe lépett,
és Betlehem fényes csillagának vezetésével áthatolnak ah­
hoz, aki a világmindenséget hordozza. Áthatolnak a világ
szülőbarlangjához, és feláldozzák lelkük aranyát. Amikor
aztán ily módon József, az ács fogadta őket, akkor vele
akarnak dolgozni az építkezésen, és beállnak az igazi kőmű­
vesek sorába.
Ön ekkor fogja megérteni, mi a szeretet. Ekkor fogja
érezni a szeretet érvényesülő erejét, az igazi szeretet titkát.
Ez nem csak meditációs feszültség, szeretetteljes gondolatok
kisugárzása minden további nélkül. Ez esetleg értékes lehet­
ne, de a gyógyító csodaszernek mégis csak egyharmada. Az
igazi szeretet eltér a tantételektől, állandóan intelligens, és
betölti a pillanat követelményét. A szeretet (mint az igazság)
az igaztalanra irányul. Villám, mely megvilágítja a sötétsé­
get. A szeretet valójában védő, ösztönző, magyarázó és le­
leplező. Ezen a világon ezreket meg ezreket árulnak el és
adnak el a tudatlanságuk miatt, visszautasító viselkedésük
miatt, s így visszatartják őket a kereszténység lényegétől. Ha
a megvertek felemelik a fejüket, és fájdalmas kiáltással a
bűnöst keresik, akkor hamis útra terelik őket, ők pedig esz­
telen elvakultságukban táplálják a kígyót megszaggatott
keblükön. Barátaik és segítőik ellen fordulnak, s azt szisze­
gik a Krisztus felé: „Feszítsétek meg!"
Az igaz szeretetnek feladata tehát, hogy megmutassa a
fehéret és a feketét. Az embert testvérei ellen uszítják. Ezért

91
mondjuk, hogy „itt leselkedik, itt van az árulás!" Ha elérnek
minket a szenvedő emberek sóhajai, akkor azt mondjuk: „ott
a gyilkosotok!" Amikor mindenféle vallásos elterelő müve­
letet gondolnak ki, és a pásztor nélküli nyáj azt kérdezi fé­
lelmében, hogy „hol az árulás?", akkor azt mondjuk: „Ott
állnak! A szerencsétlenek és kétségbeesettek szívének véré­
vel kenik össze a Biblia szövegeit!"
Ez az igazság - és a szeretet törvénye azt követeli, hogy
meg is mondjuk.

Azért írjuk ezeket a dolgokat, mert Theophrastus Paracelsus


fényes alakja áll szemünk előtt. Aki mindenek fölött szerette
az igazságot, s ezzel az igazsággal, ezzel a fényes, szeretet­
teljes igazsággal fordult beképzelt kortársaihoz. Nem ő volt
a gyűlölködő, hanem azok, akik az ő szeretete elől nem tud­
tak elmenekülni, s ez előtt semmivé zsugorodva őt végül
halálra sebezték.
Azért írunk ezekről a dolgokról, mert meg akarjuk
mondani, hogy a Rózsakereszt ereje ellenállhatatlan. Azért
írunk erről, mert be akarjuk Önöknek jelenteni, hogy az
Idősebb Testvérek bevehetetlen erődítményt építettek eb­
ben a világban. Ezt az erődítményt pedig misztériumisko­
lának nevezzük. Rózsakereszt Krisztián folytatta utazását.
Spanyolországba ment, s kincseit felkínálta Európa minden
bölcsének és kormányának. De kigúnyolták, nem akarták,
elzavarták. Nagyszerű adománya mindenkié lett volna, de
nem fogadták el. A szépség, bölcsesség és szeretet izzó há­
romszöge sugárzón állt a világban, de a világ nem fogadta
be azt.
Theophrastus jött az adományival: visszautasították!
Theophrastus jött a munkájával: akadályozták és rágalmaz­
ták! Theophrastus jött az igazságával, a tiltakozásával, a le-

92
leplezésével: meggyilkolták! A világ nem akart betekinteni
M könyvének csodás távlataiba.
És - ekkor állt elő a rejtélyiskola, a bevehetetlen erődít­
mény, a Napnyugat misztériumiskolája. És mi, az Ifjú
Gnosztikus Szerzet, mi vagyunk az élcsapat, az úttörők, a
kiküldöttek, hogy beszéljünk Önöknek erről a ragyogóan
csodás dologról, a győzelemről, mely előre el van döntve.

93
De ne feledjük szeretett atyánkat, R. C. testvért, aki sok fá­
radságos utazás és értékes információk hasztalan közzété­
tele után visszatért Európába, melyért a közelgő változások
és veszélyes viszályok miatt nagyon aggódott, s amelyet
szívből szeretett. Habár művészete által, és különösen a fé­
mek transzmutálása miatt nagyon kitűnhetett volna, a pom­
pánál sokkal fontosabbnak tartotta a mennyet és annak pol­
gárát, az embert. Épített magának egy alkalmas, rendes la­
kást, amelyben elgondolkozott utazásairól és filozófiájáról, s
ezeket beleírta egy emlékkönyvbe. Ebben a házban állítólag
sokat foglalkozott matematikával, és sok szép eszközt készí­
tett ismerete minden területén. Ezekből azonban, amint ké­
sőbb látni fogjuk, csak kevés maradt ránk.

Fama Fraternitatis R. C.

94
9

Vissza Európába

Tudjuk, mi történik, ha kő gurul a vízbe. Amint megérinti a


vízfelületet, körkörös hullámok keletkeznek, amelyek egyre
tovább terjednek, míg végül észrevétlenül elenyésznek. Ez a
jól ismert folyamat kozmikus törvényen alapul. Ha két tárgy
megérinti egymást, akkor a keletkező erő körökben terjed
tova. Az anyag és a szellem minden területén ugyanezt a je­
lenséget látjuk. A fény, a hang, az éteri rezgések, a gondo­
lathullámok stb. esetében is megállapíthatjuk, hogy a jelen­
ség köralakban terjed tova. Az ezoterikusok erőkörökről be­
szélnek. Az erőt kiáramoltatják, s az egyre terjed, míg el
nem oszlik a világmindenségben. Ebből azt kell megtanul­
nunk, hogy a jelenséget keltő erőkiáramoItatást állandóan
ismételnünk kell, hogy tartós eredménye legyen. Ez viszont
egy másik kozmikus törvényre utal, az ismétlés törvényére.
Képzelje el, hogy egy embercsoportnak meg kell tanulnia
reagálni egy bizonyos rezgésre. A rezgést vagy hangképet
létrehozzák, de az néhány pillanat múlva, az észlelési képes­
ség határán túl, elvész. Újabb hangképre, ugyanazon magas­
ságú rezgésre van szükség, s ennek folyamatos ismétlésére,
míg a csoport a reagálás, a beteljesülés bizonyítékával nem
szolgál. Mihelyt eredmény állapítható meg, újabb, más
hangképre van szükség, hogy a szándékolt irányban újabb
lépést lehessen megtenni. A hangképet mindig hozzá kell
igazítani a korszakhoz, a felvevőképességhez és a szokások-

95
hoz. Az Isten szőlőskertjében munkálkodóknak tehát, aho­
gyan sokan észrevették, állandóan intelligenseknek kell len­
niük. A munkamódszereket állandóan hozzá kell igazítani a
körülményekhez. A munkatárs, aki olyasmit ismétel és él át,
ami elmúlt erőkörhöz tartozik, nem képes a Rózsakereszt
szorgos és intelligens Idősebb Testvéreinek új hangképeit és
kompozícióit meghallani.
Soha ne higgye az olvasó, hogy az emberi élethullám ál­
landó, sztatikus. Számtalan hatalmas erő hat rá, és minden
impulzus a pillanat követelményeinek felel meg. Ez a biz­
tonság messzemenő következtetésekre ad alkalmat. Gon­
doljon például az egyházra. Az egyháznak mint társadalmi
jelenségnek két nézete van. Egyrészt emberbarát megnyilat­
kozásait látjuk, ezek minden kétes következményével. Ezek
miatt utasítja el a modern Rózsakereszt az egyházat. Más­
részt azonban a régi misztikus értékek is megnyilatkoznak
benne, melyeket elmúlt erőkörökből kölcsönöztek. A rózsa­
keresztes tanuló az egyháznak ezen tulajdonságait valójában
még sajnálatosabbnak tartja. Miért? Nos, a világhoz alkal­
mazkodó egyház gyorsabban eljut a krízishez, gyorsítja az új
alakulást, a robbanást, míg az elmúlt értékeket tükröző egy­
ház a negativitásával csak azt bizonyítja, hogy idejét múlta.
Azt mondják a Szent Könyvben: „Örvendezés van a
mennyben egyetlen bűnös ember megtérése miatt". Benső­
séges ujjongás tölti el az ezoterikus szívét, ha azt látja, hogy
egy erős ember, aki dinamikus energiáját eddig helytelenül
használta, elkezd dolgozni. Látja, hogy az úttörők csoportja
erős munkatárssal gyarapodik.
Mit mondjunk azonban azokról, akik rendkívül vallásos­
nak tartják magukat - teljesen arra hangolva, aki a világ­
mindenséget hordozza -, ugyanakkor negatív beállítottsá­
gukkal, azzal, hogy régen idejétmúlt értékekbe kapaszkod-

96
nak, imáikkal és zsolozsmáikkal, hamis misztikájukkal ön­
tudatlanul mégis naponta arcul köpik a Krisztust? Ezeket az
embereket nem lehet más belátásra bírni. Itt csak hallgatni
lehet: ez az eset reménytelen.
Képzelje el, hogy a Rózsakeresztnek lelket adó erők hol­
nap bensőséges, sürgető meghívóval jönnének Önhöz, hogy
a Nagy Műnek valamiképpen tegyen szolgálatot. Hogy
mintegy vágyakozó kéréssel jönnének önhöz, s könyörögné­
nek, hogy „gyere, segíts nekünk", s hogy Ön ezt a kérelmet
egy ezoterikus valamely kijelentése vagy egy tan valamely
apró részlete alapján elutasítaná.
Talán el tudja képzelni, hogy Krisztust is el lehet utasíta­
ni saját kijelentése alapján. Az Úr szőlőskertjének munkásai
állandóan attól tartanak, hogy az emberek nem hallják meg
az idők szívdobbanását, és nem veszik észre, hogy annak
megfelelően mire van szükség. Hogy nem értik meg a ritmi­
kusan hullámzó erőimpulzusokat, s a régmúltba kapaszkod­
nak. Hogy Ön nem akar tovább jönni velünk a világépítés
ösvényén, hogy Ön visszautasítja a „jóság, igazság és igaz­
ságosság" isteni dallamát, és a Trigonum Igneum lángjait
kioltja.
Ebben az állandó bizonytalanságban élünk mi. Mikor jön
el a Gecsemán kertjének mindig visszatérő pillanata: „Hát
nem bírtok vigyázni velem egy óráig sem?!" Hogy alusztok,
elalusztok Istennek szentelt tévedéseitek mellett, hogy eluta­
sítjátok a hívást, mialatt a világszív vérzik - ez Krisztus
minden szolgájának szent rettegése, szent szeretetaggodal­
ma.
„Mikor gyermek valék, úgy szólék, mint egy gyermek,
úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyer­
mek, minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyer­
mekhez illő dolgokat", és látom az idők zord, szürke való-

97
ságát. Miközben pedig rettegéssel telve kinyújtom karomat,
és világmegváltásért esedezem, hallom a Megváltó hangját:
„íme, az ajtó előtt állok és zörgetek".
Nemsoká észreveszem az első zörgetést, észlelem a má­
gikus erőkör első impulzusát. Látom a fényes Evangéliumot,
a jövő képét, igazi lényem prototípusát, a jövő közösségét, a
jövő emberiségét, a jövő szükségeit. Megtudom, hogy mit
akar az isteni szeretet, s amíg ebben az isteni fényességben
gyönyörködöm, megdördül szívem üregeiben a második
zörgetés hanghulláma: „Félelemmel és rettegéssel vigyétek
véghez a ti üdvösségteket". És útra kelek, megragadom ván­
dorbotomat, és felövezem magamat köpenyemmel. Eluta­
zom az arany álmok világába, a gonosznak mocsarán át.
De mennydörgésként zuhan a harmadik ütés lelkem abla­
kára: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!" Önfeláldo­
zó szeretetszolgálattal ajándékozzátok oda magatokat min­
denkinek! A pásztor nem alszik el, míg meg nem találta az
egyetlen elveszett bárányt. így aztán nem utazom el az arany
álmok világába, hanem itt dolgozom az igazi életben. Lá­
tom, hogy a testvéreim összeroppannak a fekete szörny po­
koli szorításában, ahogyan a második világháború idején ír­
tuk: „Nem tudok aludni, mert egy lebombázott város utcáján
egy gyerek fekszik letépett lábakkal, és anyja után zokog.
Hallotta már Ön is ezt a zokogást? Hallja Ön, hogyan dö­
römbölnek a szívén, zörgetik az Ön egész lényét?" Hallja Ön
a háború idején kínzókamrákban gyötört ezrek zokogását?
Tud Ön aludni, ha a mindenütt tetten érhető teljes elfaju­
lásra gondol, ami elsősorban a fiatalság nagy részén, de bi­
zonyára sok felnőttön is úrrá lett, s szédítő rohanással von­
szolja őket lefelé, vissza a lemúr kezdetekhez? Tud nyugodt
maradni, ha arra a kilátástalan helyzetre gondol, amelybe az
emberiség manőverezte magát? Ha a félelmekre, sokak két-

98
ségbeesésére, az erőszakkal való fenyegetésre, a biztonság
imbolygó egyensúlyára gondol, amelyre az egész emberi
építmény támaszkodik?
Az igazi szabadkőműves ezért itt, közöttünk építi meg az
igazság citadelláját, alulról felfelé. Azért fordulunk a jelen­
ben a világ minden eltaposottjához, hogy keressük azt, ami
elveszett. Ezeknek nyújtjuk át cselekedetünk, új valóságunk
vigaszát. Ez az út. Nincs másik.
Akik így dolgoznak, azok mind hallani akarják az isteni
kompozíciót, amivel az elérés módszerét adják tovább. És
akik nem akarnak, az elutasítók? Azok látni és érezni fog­
ják, hogy az Úr kopogtatása mintegy ökölcsapássá változik,
hogy megtántorodnak és lebuknak romba dőlt valóságukban.
Édes uruk ítélő Istenné változik, mert meggyalázták a jóság
parancsolatait, és semmibe vették az igazságot.

Ne feledjük azonban (a Fama Fraternitatist idézzük) szeretett


atyánkat, R.C. testvért, aki sok fáradságos utazás és értékes
információk hasztalan közzététele után visszatért Európába,
melyért a közelgő változások és veszélyes viszályok miatt
nagyon aggódott, s amelyet szívből szeretett. Habár művé­
szete által, és különösen a fémek transzmutálása miatt na­
gyon kitűnhetett volna, a pompánál sokkal fontosabbnak
tartotta a mennyet és annak polgárát, az embert.

A Fama megbeszélésénél most egyetlen erőkör eredményé­


vel foglakoztunk. A kör Németországban kezdődött, és ott is
végződött. Beutaztuk a kört, és megállapítottuk, hogyan jött
be a napnyugati filozófia Európába, hogyan közölték a pozi­
tív ezoterikus kereszténységet az emberiséggel, s az hogyan
reagált erre.
Rózsakereszt Krisztián mindenkinek felajánlotta kincseit,
de az emberek, alantas önfenntartási és érvényesülési törek-

99
vésükben elutasították. Az első koppanás megzörrentette az
ajtót. A kör szétfolyt, anélkül, hogy a fejek és szívek meg­
mozdultak volna. Az első kalapácsütésnek nem volt említés­
re méltó nyoma az acélkemény páncélon. A kor, a felfogó­
képesség és az erkölcsi állapot most újabb kalapácsütést
tesznek szükségessé. Vegyük figyelembe, hogy eleinte
egyáltalán nem szándékoztak nyugaton misztériumiskolát
alapítani. A kereszténység szerkezete, a kereszténység célja
azt követeli, hogy a legmagasabbat, az abszolútot közvetlen
úton nyújtsák át az emberiségnek. Maga Isten nyilatkozik
meg a kereszténységben. Ő maga merül le a mi mélypon­
tunkra, hogy ideadja magát nekünk. Közvetítő személyek,
közbeiktatott fázisok ő- és miközöttünk, keresztény-ezoteri­
kus okokból elvileg elvetendők. A napnyugati iskola értékeit
mindenki magáévá teheti. A Fama Fraternitatis ezt nagy
nyomatékkal hangsúlyozza. Megállapítjuk tehát, hogy az ab­
szolút megszabadító tényezők mindenütt jelen vannak, „kö­
zelebb vannak hozzánk, mint a kezünk-lábunk". Akik meg­
találták ezeket a tényezőket, megmutatják a többieknek, de
azok elutasítják őket. Ők azonban, a megtalálók, akik meg­
értették a zörgetést, nem hagynak magunkra minket, nem
hagyják abba kísérleteiket, mégpedig önfeláldozó, kimond­
hatatlan, sugárzó szeretetük miatt.
Nem maradnak meg az első, s most már elavult impul­
zustól kölcsönzött módszernél. Nagyon intelligensek. Meg­
értik, hogy e világ urát másképpen kell elejteni. Ezért emel­
nek citadellát az ellenség világának kellős közepén, miszté­
riumiskolát építenek, a misztikus szabadkőművesség szék­
helyét. Felveszik a harcot a fekete hordával, ismételten és jól
meggondolva irányítják erőhullámaikat a mindennapi életre,
hogy a kiáramló hullámok nyomán végül is eredmény mu­
tatkozhasson. A szerzetesek citadellája, erődítménye beve-

100
hetetlen, s onnan vonulnak ki a világ harcmezejére, hogy
megteremtsék az építkezés előfeltételeit.
Vessünk egy pillantást a harcmezőre! Látunk egy hatal­
mas csoportot, a művészet, a tudomány és az egyház nagy
csapatát, amely egészen a fekete fenevad szolgálatába állt. A
nagy nyáj, az ember pedig még mindig bízik vezetőiben. A
művészet, a tudomány és az egyház a tömeget oda paran­
csolja, ahol a háttérben lévő hatalom a legjobban kihasznál­
hatja azt. A tömeget tudatlanságban tartják, tévutakra veze­
tik, s a feltörő tiltakozást emberbaráti célokat szolgáló szer­
vezetekben vezetik le. Az emberbarát jelszavak és mozgal­
mak azok a megvásárolható „lányok", akik a világosságra
vágyó emberiséget visszatartják a jóság, igazság és igazsá­
gosság igazi, alkímiai menyegzőjétől.
Képzelje el, hogy e világ vezető rétegeit magasabb belá­
tásra lehetne bírni. Akkor általuk a tömeget is befolyásolni
lehetne. Akkor erős építményként lehetne felállítani a sze­
retet evangéliumát. Rózsakereszt Krisztián megpróbálta ezt
- kigúnyolták. Mert hát a meglévő állapoton olyan jól lehe­
tett keresni. A szabad szellem, Theophrastus megkísérelte
ezt - megkövezték. Mégis, diadalt kell aratnia a Világosság­
nak. Krisztusnak meg kell születnie az emberek fejében és
szívében. Ezért járnak ezen az úton, a világ eltaposottaiból
és kigúnyoltjaiból való újjászületés útján. Minden szükség­
ben lévő ember megkapja a megújulás csíráját. A tűz mági­
ája rejtve és ellenállhatatlanul tovább hat, míg a világosság
lobogó lángja az ég felé nem emelkedik. A tettre ösztönző
szellemi befolyás bizonyítja ezt.
így jött (és így jön) vissza Rózsakereszt Krisztián Euró­
pába, hogy megalapítsa a napnyugat misztériumiskoláját.
Vissza Európába! Azóta pedig ez a földrész a bástyája az
alakuló új élet gondolatának, mely minden szellemiséget

101
sokféleképpen befolyásol. Új filozófia tört utat magának, a
Rend által ihletett költők és gondolkodók zörgették meg a
világ lelkiismeretének ajtaját. A Luther által vezetett nagy
reformáció, a hatalmas, világot árfogó egyházforradalom
Németországban jött létre. Marx megindította a társadalmi
reformációt, szintén az egész világ részére. A munkatársak­
nak csaknem végeláthatatlan sora áradt szét Európából a vi­
lágra - a jóság, igazság és igazságosság aktív harcosai.
Persze, a reagálás sem volt sehol sem olyan erőteljes, se­
hol sem volt a vasökölnek olyan romboló hatása, mint itt. A
nemzetiszocializmus és a fasizmus támadása volt a reakció
utolsó kísérlete, amivel el akarták fojtani a szabadság dalá­
nak erősödő kórusait. A szabadság várában szemünk előtt
folyt és folyik a titánok harca, sokan szörnyen és iszonyato­
san szenvedtek, testvért testvér ellen vetettek be. A tudatlan
tömeg szeme előtt a vámpír tartotta kezében a gyeplőt, de
akik hegyezték a fülüket, azok hallhatták és hallhatják a régi
dalt, a megszabadulás dalát. Ez szükségből és szenvedésből
született és születik mindig is.
Rózsakereszt Krisztián visszajött Európába. Ne henceg­
jünk a tetteinkkel, és ne fecséreljük el őket. Mindenekelőtt a
menny és annak polgára, az ember legyen fontos számunkra.
Legyünk társak annak szolgálatában, aki a világmindenséget
hordozza. Gondoljunk azokra, akik soha nem adják fel, s
szakadatlanul dolgoznak a világért és emberiségért. Hallja
meg velünk együtt Isten magasztos szerzeményének hangja­
it: Rózsakereszt Krisztián visszajött Európába.

102
Öt év múlva megint eszébe jutott a kívánt reformáció. Mivel
azonban mások segítségétől nem sokat várt, ő viszont tevé­
keny, szorgalmas és fáradhatatlan volt, elhatározta, hogy a
munkát néhány segítővel és munkatárssal maga fogja elvé­
gezni. Erre a célra elkérte régi kolostorából három szerze­
tes-testvérét, akikhez különös rokonszenv fűzte, mégpedig
G.V. barátot, LA. barátot és 1.0. barátot, akik a művésze­
tekben valamivel járatosabbak voltak, mint mások. Okét az­
tán a legnagyobb hűségre kötelezte, szorgalomra és titok­
tartásra intette, s megkérte őket arra is, hogy minden közlé­
sét a legnagyobb gonddal írják fel, hogy az utánuk jövőket,
ha különös megnyilatkozás által felvétetnének a Rendbe,
egyetlen betű vagy szó se vezethesse félre.

Fama Fraternitatis R.C.

104
10

A modern reformáció Európában

Próbáljuk meg egymást mély, csendes örömmel áthatni, iz­


zítsuk át egymást a tudás örömével. A rózsakeresztes imájá­
ban - Uram, ajándékozz meg a tudás örömével! - mély ér­
telem rejlik. Itt nem értelmi élvezetről van szó, figyelmünket
ez nem a művészet, a tudomány és a misztika gyakorlatában
rejlő nagyszerű kincsekre tereli. A rózsakeresztesek imája a
mágikus tudás tornyába vezet fel minket.
A finom lelkű ember élvezni tudja a jól sikerült irodalmi
alkotást, lelkesedik a költészet magas színvonalú megnyilat­
kozásaiért; a tájékozott ember ismeri a rózsakeresztes filo­
zófia szépségeit, de egyik sem ismeri még a mágikus tudás
mély, mérhetetlen örömeit.
Mit jelent a tudás öröme? Azt jelenti, hogy az ember tu­
datosan érez valami olyan pozitívat, olyan ellenállhatatlant,
olyan abszolútot, hogy senki és semmi, se menny, se po­
kol, sem fájdalom, se megpróbáltatás, sőt, a legrettenete­
sebb sem, valami náci-börtön, melyben minden idők legfe­
ketébb éjszakája uralkodik, semmi sem tud elválasztani
minket ennek a tudásnak isteni fényességétől. Azt jelenti,
hogy az ember valami olyan érinthetetlent, olyan abszolú­
tot, olyan óriásit ismer, hogy még a legutálatosabb földi éj­
szakában is, mely minden ördög boszorkányszombatja ün­
nepének tűnik, fáradságába kerül az öröm kitörő nevetését
visszatartania.

105
Ez a tudás olyan örömöt okoz, hogy a csodálkozó közön­
ség őrületnek nézi. Az a tudás ez, amely a régi próféták jel­
képes történeteinek vitézeit teszi hősökké a mennyei seregek
csatáiban, az a tudás, mely mérhetetlen erőket szabadít fel.
Erről a tudásról zengedezik a beavatott Pál: „Sem magasság,
sem mélység nem szakaszthat el minket Jézus Krisztus sze­
retetétől". Ez a tudás olyan, mint egy kőszikla, mely az élet
hullámverésében emelkedik, s amelyen minden hullám meg­
törik és szétzúzódik.
Igen, ebből a tudásból ragadott meg bennünket valami, s
erről szeretnénk itt tanúskodni. Bensőséges, csendes öröm­
mel szeretnénk Önt felvilágosítani arról a modern reformá­
cióról, amelynek ereje Európában kezd kibontakozni. Tény,
hogy a fekete fenevad különböző tagjai felneszeltek a köze­
ledő, számukra nagyon veszélyes fejleményekre, melyek az
Egyetemes Gnosztikus Szerzetnek, a Világosság Szerzeté­
nek a tevékenységében rejlenek. Ez a „veszély" tökéletesen
elháríthatatlan és megtámadhatatlan, és úgy reméljük, hogy
ezt be is tudjuk bizonyítani. Ezt a megtámadhatatlanságot
lényegében a Biblia szövege és törvénye foglalja szavakba:
„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít".
A Világosság Szerzete, a Rózsakereszt Szerzete nem
aszociális, nem nemzetellenes, nem kommunista, nem anar­
chista, nem ellensége ennek vagy annak az uralkodóháznak,
nem ellenez semmiféle kormánypártot, s noha minden oka
megvan arra, hogy tartson a fasiszta törekvésektől, ezennel
kijelentjük, hogy a fasizmus fellépése Európában elkerülhe­
tetlen volt. A fasizmus megjelenése ugyanis felgyorsította
azon dolgok öngyilkossági folyamatát, amiknek el kellett
múlniuk. Az emberiséget fájdalom segítségével tette tuda­
tossá. A gonosz ugyanis mindig saját maga miatt pusztul el.
A jóságot, igazságot és igazságosságot nem lehet feltartani, s

106
a jó erőhullámait nem lehet betiltani, sem fogságba ejteni,
nem lehet üldözni vagy kiutasítani. Ezért tölt el minket nagy
öröm, amikor erről a modern reformációról beszélhetünk,
amely Krisztus miatt hatalmába keríti az emberiséget.
Tériünk a tárgyra! Az előző fejezetek egyikében Rózsa­
kereszt Krisztián visszatéréséről beszéltünk, visszatéréséről
„Németországba", tehát Közép-Európába, szomorú tapasz­
talatai összességéhez. Szeretete, kincsei és bölcsessége fel­
ajánlásával fejét beverte az önző, önfenntartó, kapitalista és
feketemágus kultúra betonfalába. Emiatt vált szükségessé
egy egészen új munka, elszánt hősök csatarendjének a meg­
szervezése. Emiatt egészen új munkamódszert alkalmaztak.
Ezt élesen meg kell különböztetnünk az első munkamód­
szertől, a Spanyolországba érkezett Rózsakereszt Krisztián
munkamódszerétől. Az első módszer inkább Krisztus első
parancsolatára volt hangolva: „Hirdessétek az Evangéliu­
mot", s azon a naiv elképzelésen alapult, hogy a második pa­
rancsolat: „Gyógyítsátok a betegeket", az elsőnek a teljesü­
lésével automatikusan és harmonikusan fog megszületni.
Elméletileg ez persze tökéletesen lehetséges, de a gyakorlat­
ban másként van a dolog. Meg kell gondolnunk, hogy a fe­
kete kultúra torlaszait nem lehet áttörni az „Evangélium hir­
detésével". Ha az első parancsolatot nem követi ténylegesen
a „betegek gyógyítása", akkor minden munka értelmetlen, a
lélek gyötrelme és negatív fecsegés.
Ezért a rózsakeresztesek mindig ellenzik a prédikáló
mozgalmakat. Ezekben a mozgalmakban kétségtelenül sok
ezer kedves és jóhiszemű ember van, aki vérző szívvel fi­
gyeli kultúránk következményeit. Mindegyikőjük sok, több­
nyire szívszaggató felszólítást intéz a kereszténységhez,
mármint azokhoz, akiket ők keresztényeknek tartanak. Az
„Evangélium hirdetése" ez, végtelen sok változatban és ár-

107
nyalatban, melynek klasszikus következménye a szemtelen
visszautasítás, az eltérítés, a megalkuvás. Az Evangéliumot
bohócruhába öltöztetik, és csengőket akasztanak rá. A csen­
gők csilingelnek a templomokban és az összejöveteleken,
röviden: napjaink egész, látszat-keresztény sürgölődésében.
A negatív kultúra tömbjét nem lehet minden további nélkül
félretolni. Ezért a rózsakeresztesek már régen új módszerek­
hez láttak, és mindenkit nyomatékosan megkérünk arra,
hogy ha ezt a módszert nem tudja megérteni vagy nem
akarja alkalmazni, akkor ne tartson fel minket - mert mi
igazi társai akarunk lenni atyánknak - Rózsakereszt Kriszti­
ánnak.
Tudjuk, hogy az „Evangélium hirdetése" elválaszthatat­
lan a „betegek gyógyításától". Ez a beteljesítő követelmény
- a betegek gyógyítása - nagy horderejű dolog. Köreinkben
sokan gondolták, hogy a rózsakeresztesek gyógyulásra irá­
nyuló müve kizárólag a testi fogyatékosságok gyógyítására
vonatkozik. Akik azonban valamelyest ismerik a tudás örö­
mét, azok felfedezték, hogy a rózsakeresztesek gyógyító
müve az anyag és a szellem minden területére vonatkozik,
eltünteti a testi bajokat, de főként az ember elsüllyedtségé-
ből, a tudatlanság következményeiből való kigyógyulásra
irányul. A Rózsakereszt első követelménye ezért a lélek új­
raélesztése, amelynek birtokában van „az ismeret, ami az
Atyától és az Atyánál van": a Gnózis. Ha ez a lélek megint
az ember életének vezetőjeként lép fel, akkor minden „be­
tegség", minden emberi elsüllyedtség elmúlik, s megkezdő­
dik a teljes felépülés. Csak akkor lehet az Atya házába való
visszatérésről beszélni, akkor kezdődik a hazaút.
így érti a Rózsakereszt az isteni megbízást, a betegek
gyógyítását! Ha ez a gyógyulási folyamat nagyobb mérték­
ben megvalósul az emberiségnél, akkor ennek következté-

108
ben a társadalom betegségei is, az emberiség-történet zava­
rai is meggyógyulnak. Ez a gyógyulás pedig felmérhetetlen
következményekkel jár.
Amikor Max Heindel 1909-ben fellépett, még nem jött el
a teljes kinyilatkoztatás ideje. A Rózsakereszt szerzetesei
évszázadokig titokban tudták tartani a szándékaikat, s ebben
a tekintetben Max Heindelnek is megbízatásához kellett
tartania magát, jóllehet ő harangozta be a modern rózsake-
resztesség nagy mozgalmát. Hogy tudott a Szerzet huszadik
századi nagy hivatásáról, azt az ő alaptörvénye is mutatja:
ítélőképes értelem: igazság, érző szív: jóság, egészséges test:
igazságosság. Örömünket pedig az is fokozza, hogy hivatá­
sunknak eleget téve, szabad tovább építenünk a Max Hein­
del által lerakott alapokra, s a rózsakeresztes művet egyre
erősebb megnyilatkozásra ösztökélhetjük. A Nagy Mű vilá­
gossága soha nem sejtett dicsőségben ragyog előttünk! Je­
lenlegi világművükhöz az Idősebb Testvéreknek filozófiai-
lag és gnosztikus-tudományosan teljes mértékben kiképzett
segítők nagy seregére van szükségük. Ha előre bejelentették
volna, hogy mire szolgál a rózsakeresztes munka, akkor a
kezdődő müvet a fekete seregek támadása nagyon gyorsan
megsemmisítette volna. Eleinte így valami ártatlan mozga­
lomra gondoltak, valami „hirdessétek az Evangéliumot"
mozgalomra, a régi módszer szerinti dologra. Az ilyen cso­
port csodásan beleillett volna a régi kultúrába, mert az em­
berek ezreit csitította volna le és tartotta volna nyugton a fi­
gyelmet nagyszerűen elterelő mozgalom: „Hagyjátok csak
őket rózsakeresztecskét játszani, sebaj, a fekete blokk ettől
csak erősödik."
A Rózsakereszt nagyszerű müve azonban ezreket éb­
resztett fel. Heindel sokaknak megragadta a szívét és fejét; s
itt-ott néhányan különös befolyás gyakorlására vannak ki-

109
választva. Ezeket évekig oktatták és tették próbára, s nagyon
nehéz dolguk volt nekik, és amikor a fekete blokk veszélyt
kezdett szimatolni, s csatlósait mindenütt letelepítette, hogy
a müvet, amely tényleg veszéllyel kezdte el fenyegetni, alá­
ássa, akkor Heindel áldozatának hamujából, Heindel szere­
tetéből kiemelkedett az újjászületett Rózsakereszt, a Vilá­
gosság Szerzetének egy újabb munkaeszköze.
Ebben a pszichológiai pillanatban pedig, amikor a fekete
árnyék bemutatkozott, és tehetetlen dühében ájultan fekszik
a földön, a nagy reformációról beszélünk, az új reformáció­
ról, az időknek egy új pirkadatáról. Vérvörösen emelkedik
Akvárius napja a láthatár fölé. Arany gömbként, Krisztus
glóriájának jelképeként folytatja útját a tetőpont felé.
A szerzetesek 1909-ben már tudtak azokról a nagy világ­
eseményekről, amelyeket mi a két világháborúnak nevezünk.
Már tudtak a fasiszta szörnyről, mely ki fogja tátani a torkát,
hogy elnyelje a mit sem sejtő tömeget. Azért jött Max
Heindel, hogy közleményeivel a hősöknek egy seregét ne­
velje fel, hogy érettek legyenek a megfelelő pillanatban,
hogy alkalmasak legyenek a megfelelő pillanatban, hogy ké­
szek legyenek, hogy használni lehessen őket. Ez tehát a mi
örömünk, hogy ez a belső csoport, az időközben új alakban
feléledt Rózsakereszttel megerősítve és kibővítve, teljes ér­
tékű munkatárs lett az új megnyilvánulás gépezetében, s
hogy szerény szerepünket mi is játszhatjuk ebben, hogy ta­
núskodhatunk erről az új világ-alakulásról és a győzelem di­
csőségéről, hogy felhívhatjuk Önt, jöjjön velünk ebbe az új
világba.
Az új világalakulás kulcsa „Németországban" (olvasd:
Európában) van. Amikor Rózsakereszt Krisztián visszajött
Németországba - így meséli a Fama - épített magának egy
alkalmas, világos lakást, melyben elgondolkodott utazásai-

110
ról és filozófiájáról, s gondolatait feljegyezte egy emlék­
könyvben. Ebben a házban állítólag sokat foglalkozott ma­
tematikával, és sok szép eszközt is készített.
Talán megérti, hogy miről van itt szó. Itt az új munka­
módszernek, a „betegek gyógyításának" az előtérbe kerülé­
sét, az Evangélium mágikus kivitelezését készítik elő. Öt év
múlva megint eszébe jutott a kívánt reformáció. Maga is tele
volt aggodalommal, férfiasan és fáradhatatlanul mégis volt
bátorsága néhány társával belefogni a kísérletbe, noha má­
sok segítségében és támogatásában kételkedett. Erre a célra
elkérte első kolostorából három szerzetes testvérét, akiket a
legnagyobb hűségre, szorgalomra és titoktartásra kötelezett,
így kezdte a Rózsakereszt Szerzete mindössze négy sze­
méllyel.

Próbáljon belegondolni ebbe az eseménybe. Ön Isten igazi


szolgája lenne, s szeretetteljes szívvel gondolna az emberi­
ség bajára, s amikor szeretetminősége kibontakozna, a
pszichológiailag helyes pillanatban kedvet, erős ösztönzést
érezne a szenvedő emberiség megsegítésére és az újjászüle­
téséhez való hozzásegítésre. Öt év múlva (ez a teljes kibon­
takozás kabaliszikus jelölése, a pünkösdi esemény, péntek­
este ünnepe, az Arany Ötszög, az Arany Pentagram ünnepé­
nek jele), ezen öt év múlva jutna eszébe a kívánt reformáció,
s akkor megkísérelné a fekete kultúra falait nem csak prédi-
kálással, hanem másképpen megdönteni. Akkor belső fejlő­
dése kolostorából megszabadítaná és dinamizálná háromszo­
ros lélekminőségét, s így kezdené el három testvérével a
nagy müvet.
Látjuk tehát, hogy ez a szerzetesi fegyverzet nem rög­
eszme volt vagy lesz, hanem hogy - mindig Európából kiin­
dulva - egyre újabb erők, reformáló erők törnek maguknak

111
utat. Még egyszer utalunk Luther nagy egyházi reformáció­
jára, mely a Rózsakereszt hatására kezdődött meg. Luther
megadta a kegyelemdöfést a szigorúan pápai irányzatú ura­
lomnak, s ezzel megnyitotta a szabad szellemi kutatás útját.
Marx a szociális megújulás ösvénye előtti torlaszokat rakta
el az útból, és a legközelebbi jövő megmutatja, hogy a múlt
tényei a jövőben is bebizonyosodnak.
A szellemet, amely Luthert és Marxot ösztönözte cselek­
vésre, a keresztény realizmus sokkal magasabb szinten fogja
új megnyilvánulásra ösztönözni. A Világosság Egyetemes
Szerzetláncának vezetésével ellenállhatatlanul be fognak
avatkozni a világszerkezetbe, hogy az emberiség teljes
pusztulásának fenyegető veszélye idején - melyet az embe­
riség elvakult életmenetével maga hívott fel - az Isten ren­
delte reformációt mégis megvalósítsák, s a most még tekin­
télyei rögeszméjét követő számtalan embert megajándékoz­
zák a lehetőséggel, hogy megtalálják a megújulás ösvényét,
az eredeti emberi életállapotba való visszatérés ösvényét, s
ezt be is járhassák.
A második világháború kitörése után a fekete hatalmakat
szolgáló mozgalmak, hatalomra jutásuk pillanatában azon­
nal megtiltották, lerombolták az ezoterikus csoportok külső
formáját, köztük a Rózsakeresztét is. Az igazi rózsakeresz­
tes mozgalom azonban érinthetetlen, mint a levegő, s a Vi­
lágosság Szerzetesei nagy erővel dolgoztak és dolgoznak.
Semmi és senki nem tudja a diadalmas felvonulást feltar­
tóztatni, semmi és senki nem akadályozhatja meg a reformá­
ciót.
A feloszlató erők szétterjedése közepette készítik elő Eu­
rópában és az egész világon a győzelmet. A reformáció hul­
lámai, Rózsakereszt Krisztián étertestének ellenállhatatlan
erői isteni fenséggel felemelkedve átfogják és áthatják egész

112
életterületünket, és csakis a fekete kultúra csapatának van
mit félnie az Akvárius-forradalom hatalmától.
Milyen szerepet játszik a Rózsakereszt Szerzete ebben az
emberiségtörténésben? Keresztény szerepet. Ez egy Krisz­
tus-építmény ebben a világban, a tragikus emberiségmenet
megszabadító fordulata érdekében, a Logosz követelménye
szerint. Ki állhatna ellent nekünk? Sem magasság, sem
mélység nem szakíthat el minket Krisztus szeretetétől, mely
csak emberi fejek, szívek és kezek által juthat hatalomra és
uralkodhat rajtunk.

113
így indult a Rózsakereszt Szerzete először négy személlyel.
Ok látták el részletes szómagyarázattal a mágikus nyelvet és
a mágikus írást, melyet Isten dicsőségére ma is használunk,
s amiben nagy bölcsességet találunk.

Fama Fraternitatis R. C.

114
11

A titkos nyelv
a Vízöntő-forradalom szótárából

A rózsakereszt törekvő tanulójának életében jön egy pilla­


nat, amikor felfedezi, hogyan állt elő a Rózsakereszt Rendje,
s hogyan fejlődik ki a Napnyugat misztériumiskolája az el­
lentétek közepette a zord valóságból. Ha a Világosság Fia, a
Tüz Fia életmegújító bölcsességével e világ sötétségéhez és
romjaihoz fordul, emez pedig sötét és negatív helytállási tö­
rekvésében elutasítja őt, akkor ő megváltoztatja a taktikáját.
Ha Ön látni akarja az a Vízöntő forradalmának szellemi
hátterét, akkor teljesen meg kell értenie ezt a taktikát és en­
nek a szerkezetét.
Itt máris értekezésünk problémájának a lényegét érintjük.
Amikor a kereső ember először kerül érintkezésbe a nyugati
rózsakeresztes filozófiával, és magával ragadja ennek mági­
kus világossága, akkor - a Spanyolországba érkező Rózsa­
kereszt Krisztiánhoz hasonlóan - belső ösztönzést érez arra,
hogy a bölcsességet, melyet oly nagy szeretettel és önzetle­
nül közöltek vele, továbbadja az egész emberiségnek. Ezért
terjeszteni kezdi a gnosztikus kereszténység tanát. És szinte
magától értetődően ugyanúgy megleckéztetik, mint Rózsa­
kereszt Krisztiánt: nyers, kíméletlen visszautasítás a sorsa.
Gyűlölet zúdul rá, az alantasnak a hálójával veszik körül, s
bele akarják préselni a dolgok megszokott menetébe.
Ha a tanuló eljutott ösvényének erre a pontjára, akkor az
Idősebb Testvérek érdeklődve figyelik további fejlődését. Ez

115
egy rendkívül kritikus fázis. Vajon újjászületett tüzmadár-
ként száll-e ki ebből a krízisből? Öt év múlva eszébe jut-e a
kívánt reformáció? Vagy megáll a határon? Az utóbbi eset­
ben a misztériumiskola számára elveszett. Már nem lehet
szabad kőműves. Elbotlott az ellentétekben, vagy erőtlen
ahhoz, hogy áthidalja őket. Az efézusbeli, a határlakó álla­
potában marad, s így soha nem fog bemenni az élő lélek ál­
lapotába.
Felmérhetetlen különbség van a keresztény humanista és
a gnosztikus Szellemi Iskola értelmében vett keresztény kö­
zött. A keresztény humanista a prédikáló, a sok esetben jóhi­
szemű ember, aki ha cselekszik, akkor tiltakozó, protestáns,
a kérvények támogatója. A sebeket az emberbarátság min­
denféle formájával, humánus munkával próbálja gyógyítani,
pedig ő nem gyógyító. Legmagasabb fokán olyasvalaki, aki
tiltakozását lángoló szavakkal vágja a dekadencia arcába; ő
a szigorú vezeklést hirdető prédikátor.
A gnosztikus keresztény azonban már nem vezeklést hir­
det, mi nem vagyunk éles nyelvű szónokok. Mi sokkal ve­
szélyesebbek vagyunk! Mi Isten segítségével a Vízöntő for­
radalmát visszük végbe, más a taktikánk, s kezünk-lábuk
ehhez van kötözve. Mondjunk erre bibliai példát? Gondol­
jon a pusztai emberre teveszőrköpenyében, Keresztelő Já­
nosra, Krisztus előfutárára. E világ pusztájában él, s azt
mondja: „Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek
meg az ő ösvényeit!" (Márk 1,3) János Jordán-vízzel ke­
resztel, a valóság vizével, a valósággal ostoroz, s felébreszti
hallgatóit, hogy következetes életmóddal belsőleg készítsék
elő magukat Krisztus érkezésére.
Meg van Ön már keresztelve a valósággal? Ismeri a
poklot, amiben él - vagy csak valamelyik egyház keresztelte
meg? Csak ha a valóságban alámerül, ha Önt létvalósága a

116
fulladásig nyomasztja, és kész az elkülönült én valóságát
pusztulni hagyni, hogy a Krisztus-világosság megnyilvánul­
hasson Önben, csakis akkor lett Ön megkeresztelve a Jordán
vizében. Akkor Ön is megérti Keresztelő János szavait:
„Aki utánam jő, az előttem lett, mert előbb volt nálamnál, és
én nem vagyok méltó, hogy lehajolván, sarujának szíját
megoldjam." (Márk, 1,7) Akkor tudni fog egy új égről és új
földről, egy új valóságról. Akkor tudni fog arról, aki nem
vízzel akar keresztelni, hanem tűzzel, s aki a tűzzel meg
fogja semmisíteni a pokoli valóságot.
Ha Ön ezt megérti, ha Ön átharcolta ezt az öt évet (öt: a
magasabb értelem, az új lélek kabalisztikus nézete), akkor
eszébe jut az új reformáció. Akkor azonban már nem prédi­
kál a sivatagban a Jordánnál!
Akkor jön ő, a Jézus-ember, az igazi lélekember! A Jor­
dánhoz jön. Alámerül a vízben. A MI valóságunkban akar
megkeresztelkedni. Teljesen alámerül e lét zavaros nyomo­
rában, hogy csaknem belefullad. De elfogadja ezt a nyomort,
teljesen és feltétel nélkül; minden ember összes fájdalma
belehatolt. „Néki növekednie kell, nékem pedig alább szál­
lanom", mondja János. Hogyan is lehetne másképpen! Ami­
kor pedig Jézus kiemelkedik ebből a vízből, látjuk leszállni
a fejére Isten Szellemét, mint egy galambot. Aztán elmegy.
Áthatol a pusztán. Széttöri Szaturnusz burkát: és a Nap
emelkedik! Átgázol e lét mocsarán: és a Nap emelkedik!
Hirdeti az evangéliumot, természetesen, de egyúttal betege­
ket gyógyít. És a Nap emelkedik! Teljesen és tökéletesen
feláldozza magát. A keresztet választja: és a Nap emelkedik!
A feltámadás reggelén pedig új világ fölött ragyog a Nap.
Érti Ön ezt a Napra-hívást, a Krisztusnak ezt a felhívását?
Most már tudja, hogy a misztériumiskola a nyers való­
ságból áll elő. Most már tudja, hogy a rejtélyiskola nem le-

117
het a víz iskolája, hanem csakis a tüz iskolája. Talán megérti
ennek a következményeit is. Ezeket a következményeket
mondja a Fama titkos nyelvnek vagy írásnak, vagy a nagy
szótárnak.
Mik ezek a következmények? Akik tátott szájjal, érdek­
lődve vagy bosszankodva csak Keresztelő Jánost hallgatják,
azok még nem tudják felfogni ezeket a dolgokat. Azoknak
először meg kell érteniük az élet értelmét, és meg kell is­
merniük a valóságot. Azért fordul hozzánk a nyugati filozó­
fia, hogy ehhez a bölcsességhez mérhessük a valóságunkat.
A valóság rettenetes! Ezért sietünk tovább a napnyugati filo­
zófiával, s vele kiáltunk: „Egyengessétek az Úr útját!"
A fekete horda azonban, amely markában tarja a világot és
az emberiséget, vonakodik. A beleegyezés a végét jelentené.
Önként nem fogja ezt a sorsot választani. A tanuló ezért, aki
továbbhalad a megvalósítás ösvényén, megkeresztelteti magát
a Jordán vizében, mint Jézus, s most már tudjuk, hogy mit
értsünk ezen. Keresztelője után azonnal megváltoztatja a
taktikáját. E keresztelő után ugyanis felveszik a Rendbe.

Becses előjogunk, hogy közölhetünk Önnel valamit a titkos


nyelvből. Esetleg már sejt valamit az útról, amelyen járunk.
Esetleg megért már valamit a Vízöntő-munkából.
Miért támadjuk olyan hevesen a fekete hordát? Miért tü­
zeljük fel Önt, hogy jöjjön velünk, miért ecseteljük Önnek a
valóságot olyan hűen? Értse meg! Mert tettre akarjuk kész­
tetni. Milyen tettre? Hogy ugorjon velünk együtt a Jordán
vizébe, egészen! Ha ezt megteszi, ha van erre bátorsága, ha
magára vállalja azt a hőstettet, akkor teszi a lábát arra az ös­
vényre, amely az új élet állapotához vezet.
A misztériumiskola az utóbbi időkben erősen növekszik.
Egy magasztos és döntő munka előkészülete ez. Ezért

118
nyugtalanítjuk Önöket; ezért próbálja és tisztítja meg ez a
nyugtalanság az aranyat; ezért lesznek ily módon az alkal­
masak kiválasztva az új munkára. Sokan megragadták ezt a
lehetőséget. A szeretet-tett bizonyítása révén eljött hozzájuk
a szeretet. Minél inkább megválik Ön az éntől, annál több
lelki gyarapodásban részesül.

Amikor a fiatal testvér belép a szükségből született Rend­


be, tanulmányozni kezdi a nagy szótár bölcsességét. Okta­
tásban részesül a Rend taktikájából. Új munkája alapjaként
megtanulja megérteni, hogy a Világosság nem hagyja ma­
gát visszautasítani, hanem győzni akar! Ha nem győzhet a
sötétséget elűző barátságos fénnyel, akkor villámként fog
bevágni.
Ha megért Ön valamit a Világosság mágiájából, akkor
tudja, hogyan kormányozza a Világosság a világ természetes
dolgait végtelen fokozatokban és végeláthatatlanul sokféle
módon. Az asztrozófía elénk tárja a kozmikus erők sugarait,
s tudjuk, hogy az elemek láthatatlan sugarainak is erős hatá­
suk van.
Van olyasmi, amit rejtett isteni tevékenységnek nevez­
hetnénk: a természet embere számára láthatatlan módon ki­
vájja és aláássa a durva-anyagit, míg ez össze nem omlik. A
fekete hordát fenntartó folyamatot alkalmazzák most ellene.
A Világosság, a tüz mágikus, forradalmi hatása miatt a fe­
kete a saját alantas mivoltába pusztul bele.
R. C. barát - mondja a Fama - naponta használja e nagy
világosság-felkelés szótárát Isten dicsőségére és magasztalá­
sára, s ebben nagy bölcsességet talál. Ebből a könyvből
megtanulja a tantételek és a megvalósításuk közötti nagy
különbséget. Tantételek önmagukban nem megszabadítóak,
csak megvalósításuk oldja meg a problémákat. A tantétele-

119
ket a víz eleméhez, betelj esítésüket pedig a tűz eleméhez ha­
sonlíthatnánk.
A természetes életben ez a két elem egymás ellensége.
Ezért húzódozik az ember annyira a kereszténység feladatától.
A napnyugati vallást dogmákba temetik, ez minden. A Ró­
zsakereszt tanulója azonban a víz és a tűz egyesítésére törek­
szik. Ezért rendezi meg ebben a világban az Akvárius- (Víz­
öntő-) forradalmat, amelynek meg kell hoznia ezt az egységet.
A Jordánnál találkozunk. Ott látjuk a keresztelő alakját,
aki belemerít minket a megtört valóságba, az alantas termé­
szet által összetört valóságba. Megkeresztelésünk után Vele
megyünk, minden élet Urával, a pusztán át a megújulás Ká-
nájához. Ott áttörünk az új menyegzőhöz, ahol az Úr vére,
az új bor csillog a kehelyben. Ott építjük meg az emberi
élethullám új hazáját.
Nézze, meg kell tanulnunk megérteni a titkos nyelvnek
azt az értelmét, hogy a misztériumiskola nem szándékozik
az alacsonyból kiemelni minket, nem akar megváltani a baj­
ból és elfajulásból, hanem keményen beledob az alantasba, a
valóságba, a Jordánba. A Krisztus-szellem szintén leszáll a
Jordán-vízbe, s előttünk megy a megújulás Kánájába. Ezért
kell egymást kölcsönösen megszabadítanunk attól az ámí­
tástól, hogy van „megváltás" ebből a pokol-valóságból.
Nincs megváltás - hanem cselekedetünk tüzével magunknak
kell eloltanunk ezt a pokoli parázslást, míg meg nem látjuk
az új Napot felfelé emelkedni. Ha hozzá merünk fogni ehhez
a munkához, ha elfogadjuk ezt a feladatot, ha megértjük a
Vízöntő-forradalom szótárának ezt a titkos nyelvét, akkor
„minden a hatalmunkba adatott".

„A húsvét ünnepe előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az ő


órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy sze-

120
rette az övéit e világon, mindvégig szerette őket. És vacsora
közben, amikor az ördög belesugallta már Iskáriótes Júdás­
nak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt, tudván Jézus,
hogy az Atya mindent hatalmába adott néki, és hogy ő az
Istentől jött és az Istenhez megy, felkele a vacsorától, leveté
a felső ruháját, és egy kendőt vévén, körülköté magát. Azu­
tán vizet tölte a medencébe, és kezdé mosni a tanítványok
lábait, és megtörleni a kendővel, amellyel körül vala kötve.
Méne azért Simon Péterhez, és az monda néki: Uram, te
mosod-é meg az én lábaimat? Felele Jézus és monda néki:
amit én cseleszem, te azt most nem érted, de ezután majd
megérted." (Ján. 13,1-7)

Kétségtelenül akad olyan olvasó, aki szintén nem érti e


nagyszerű valóság szent jelképiségét. Számára a János­
evangélium itt titkos nyelven beszél. Valamilyen szertartá­
sos cselekedetre gondol, amelyet - elrettentő karikatúra gya­
nánt - a római pápa évente bemutatott lábmosásaival utánoz.
Igen sokak számára az egész kereszténység nem más, mint
egy titokzatos nyelv és zavaros karikatúra.
Ön azonban meg fogja érteni ezt a titkos beszédet, mi­
helyt a kemény valóság megragadta Önt, és az önzés utolsó
maradványától is megszabadította. Mihelyt olyan szörnyű
pokollá válik itt minden, hogy minden lépését végtelen fáj­
dalomnak érzi. Akkor a fájdalom majd felnyitja a szemét,
akkor a Rózsakereszt Szerzete szótárának titkos nyelve vilá­
gítani fog Ön előtt; akkor megérti majd a lábmosás titkát.
Kimondhatatlan fenségben látja akkor a Dicsőségeset ki­
emelkedni a Jordán vizéből, tiszta vászonkendővel, a sze­
mélytelen szeretetszolgálat jelképével körülövezve. Mint
szolgáló jön Ő; teljes önmegtagadással lehajol ebben a vi­
gasztalan sivatagban, hordozva keresztjét az emberért és kö-

121
zösségért. Ez a lábmosás csodája, a halak jelképe, a kereszt
jele.
Péter, a bennünk lévő energikus és dinamikus, pedig azt
mondja: Miért Te, Uram? Nem emberi fejeknek, szíveknek
és kezeknek kell meghozniuk ezt az áldozatot? A testté vált
Isten azonban így szól: „Amit én cselekszem, te azt most
nem érted, de ezután majd megérted."
Ha perzsel bennünket az élet, ha elérkezik a harc lélekta­
ni pillanata, akkor ott áll a kereszt, és a dinamikus ember
csak ebben a jelben győzhet. Akkor minden dolog a kezünk­
be adatott. Krisztus áldozata nélkül minden munka hiába­
való. A mi áldozatunk nélkül pedig minden megváltó munka
csak agyrém.
Értse meg velünk együtt a Vízöntő-forradalom szótárának
titkos nyelvét, a Fama Fraternitatis R.C. titkos beszédét. Ha
most még nem is, majd ezután meg fogja érteni, hogy csak
egyetlen jel van, az Akvárius-forradalomnak csak egyetlen
jelképe van: Krisztus keresztje. Porig sújtva a valóságba: a
valóságban véghezvitt önfeláldozó szeretet-tettével járuljon
hozzá e sivatagban a kereszt győzelméhez. Ez a Vízöntő, ez
a rózsakeresztesség! Ez a mi taktikánk! Ki állhat ellen ne­
künk?

122
Megírták M könyvének első részét is. Mivel azonban a mun­
ka már nagyon megterhelte s a hozzájuk sereglő betegek hi­
hetetlen sokasága is nagyon akadályozta őket, azonkívül az
új épület, melyet Sanctus Spiritusnak neveznek, felépült, el­
határozták, hogy másokat is felvesznek társaságukba és
szerzetükbe.
Erre a következőket választották ki: R. C. testvért, elhunyt
atyja fivérének a fiát, B. testvért, egy tehetséges festőt, G.G.-
t és P.D.-t, írnokaikat, ezek mind németek voltak, I.A.-val
együtt. így már összesen nyolcan voltak, mind nőtlenek, es­
küvel önmegtartóztatásra kötelezve. Összeállítottak egy ké­
zikönyvet mindenről, amit az ember csak kívánhatott és re­
mélhetett.
Fama Fraternitatis R. C.

124
12

A Szent Szellem új épülete

Amikor a tanuló a Rózsakereszt misztériumiskolájában fá­


radságos ösvényét járja, hogy feladatát egészen a célig elvé­
gezze, akkor ehhez meglesz az ereje is, mert tudja, hogy a
napnyugati rejtélyek alaptörvénye hordozza őt, az a törvény,
melyet Rózsakereszt Krisztián jelképes sírboltjának dicsőítő
felirata fejez ki a következő szavakkal: Ex Deo nascimur, in
Jesu morimur, per Spiritum Sanctum reviviscimus, vagyis
„Istenből születünk, Jézusban meghalunk, a Szent Szellem
által újjászületünk".
Ez azonban nem jámbor példabeszéd, nem valami misz­
tikus köpeny rojtozata. Ennek a kijelentésnek mély gnoszti­
kus jelentősége van. Ez a nyugati filozófia prizmatikus mag­
atomja. Ha pedig a Rózsakereszt tanulója egynek mondja
magát ezzel a hitvallással, akkor tudja, mit mond, akkor
tudja, mit tesz, akkor ismeri a benne rejlő csodás erőt.
Akit felvettek a misztériumiskola mágikus köreinek
egyikébe, annak meg kell vizsgálnia magát: tudom-e, mit
mondok, mit teszek, ismerem-e valamelyest azt a csodás
erőt, amikor szavakba foglalom a nyugati rejtélyek alaptör­
vényét: Istenből születtem, Jézusban halok meg, a Szent
Szellem által újjászületek.
Ha Ön tud erről valamit, akkor a Fama Fraternitatis sza­
vait is megérti, amikor a négy személlyel induló rózsake­
resztes szerzetről beszél.

125
Azt írja a Fama:

Megírták M könyvének első részét is. Mivel azonban a mun­


ka már nagyon megterhelte s a hozzájuk sereglő betegek hi­
hetetlen sokasága is nagyon akadályozta őket, s azonkívül
az új épület, melyet Sanctus Spiritusnak neveznek, felépült,
elhatározták, hogy másokat is felvesznek társaságukba és
szerzetükbe. Erre a következőket választották ki: R.C. test­
vért, elhunyt atyja fivérének a fiát, B. testvért, egy tehetséges
festőt, G.G.-t és P.D.-t, írnokaikat, ezek mind németek vol­
tak, I.A.-val együtt. így már összesen nyolcan voltak, mind
nőtlenek, esküvel önmegtartóztatásra kötelezve. Összeállí­
tottak egy kézikönyvet mindenről, amit az ember csak kíván­
hatott és remélhetett.

Amikor valamely egyházi közösség prédikátora karjait ál­


dásra emeli a gyülekezet előtt, s elmondja szózatát: „Az
Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevében", akkor nagyon kér­
déses, hogy a férfiú tudja-e, mit tesz, mert saját tanítói tevé­
kenységében és életvitelében gyakran elmulasztja, hogy az
Atya, a Fiú és a Szent Szellem rendje szerint éljen. Ha ugyan­
is ez utóbbit tenné, akkor bizonyára nem bírná ki sokáig
egyházi testületében.
A szózat után az említett lelkész uraknál gyakorta az el­
lentmondások számtalan árnyalata következik, ami az imá­
ban, a prédikációban, de mindenekelőtt a valóság eltorla­
szolásában nyilatkozik meg.

„Istenből születtem." Mit jelentsen ez? Olyan ember mondá­


sa ez, aki ismer Istent, aki kipuhatol valamit Istenből, még­
pedig a fejével és a szívével. Olyan ember mondása ez, aki
az egész világmindenségben egyetlen akaratot, egyetlen böl­
csességet, egyetlen erőt érez, amely a mindenséget tartja.

126
Már nem a kifürkészhetetlen magasabb vezetésben való hit
ez, ami különböző módon észlelhető. Ez már nem a primitív
ember szánalmas dadogása, hogy „igen, itt lennie kell vala­
minek", hanem abszolút tudás, az ezoterikus kutató maga­
sabb tudása.
A kozmikus tervszerűség ez, a világmindenség lenyűgö­
ző, egyetemes szervezettsége. A Naprendszerek milliói siet­
nek át a hetedik kozmikus terület végeláthatatlan terén;
számtalan csillagcsalád mutatja annak az egyetlen erőnek a
nagyszerűségét és dicsőségét, amelynek mindent kell irá­
nyítania. Ahogyan pedig valami gyorsan mozgó tárgy a
mozgási ellenállást legyőzve hangot kelt a térben, úgy kelt a
sebessége, mérete és összetétele szerint oly különböző göm­
bök miriádjainak mindegyike saját hangot megszabott útján
a kozmikus gyökérönállóságon át. Ezek csengése pedig
együttesen Isten helytartóinak nagy kórusát képezi.
Hallott Ön már valamit a hangoknak ebből a tengeréből?
Tud valamit az asztrozófiáról? Itt nem a szegényes horosz­
kóp-okoskodásra gondolunk mindenféle csekélységgel kap­
csolatban, hanem Isten beszédére, ami Isten magasztos szol­
gáinak közvetítésével jön el hozzánk. Ha a fenti kérdésekre
igennel tud felelni, akkor tapasztalta a szent elragadtatást
annak a felfedezésekor, hogy az Ő parancsára mindezek a
kozmikus erők miértünk fáradoznak, s hogy a Zsoltárok
költője nem csak fecseg, amikor azt zengi: „Elrendeli a
csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi."
Akkor könnyes szemekkel és imára kulcsolt kezekkel
egyetlen óriási és magasztos tudományhoz jutott hozzá, egy
kimondhatatlanul nagyszerű dolog egyértelmű bizonyítéká­
hoz, hogy ugyanis minket - ezekhez a titánokhoz képest
végtelenül piciny mikroorganizmusokat - is ismernek, hogy
minket is tovább terelnek egy alakulási folyamatban. És

127
hogy nem lettünk véletlenül keletkezett tudatmagokként az
egyik legkisebb égitestre hajítva, amíg majd valami csillag­
közi katasztrófánál szétfröccsenünk, hanem egy tervbe vé­
tettünk fel, és a nagyok feladatának teljesítése közben elen­
gedhetetlenek vagyunk ebben a tervben, melynek végcélja a
mi jelenlegi felfogóképességünket minden tekintetben meg­
haladja.
„Istenből születtem!" A tanuló ezt nagyon pozitívan is­
métli, tudván, hogy kérlelvén átölelve ragadta meg ezt a
Hatalmast. Amikor ugyanis az átlagember azt dadogja, hogy
„valaminek csak kell lennie", mert a nagy titok negatívan
hatotta meg őt, akkor a tanuló hálásan és szeretettel néz fel
arra, aki a mennyeket kigondolta - és máris lettek. Egynek
tudja magát Ővele, azzal is tisztában lévén, hogy egy ma­
gasztos út előtt áll, s így könyörög: „Uram, taníts meg, ho­
gyan kell leküzdenem a rettegést", ha elhangzik a felszólítás:
„Legyetek azért tökéletesek, mint ahogyan a ti Mennyei
Atyátok tökéletes".
Ezt viszont ki mondta? Ki beszél itt a számunkra is el­
nyerhető tökéletességről? Ez a Krisztus hatalmas hívó
hangja, azé, aki megmagyarázza nekünk a szent módszert.
„Istenből születtem", a mindenség szülőméhéből küldtek
le engem az idő világába. Hogy ebből a számos arculattal
rendelkező tervszerűségből felvonuljak a minden tervszerű­
séget felülmúlóba, és a Szent Szellem által újjászülessek -
ehhez kell Krisztusban meghalnom. Minden célbaérés kép­
zelt győzelem és bolondság, ha nem értünk a szent módszer­
hez, ha nem vagyunk készek Krisztusban meghalni.
Ezt a fejtegetést ne lássák prédikációnak. A gondolkodá­
sukat nem szándékozzuk a hagyományos, ellaposodott ke­
resztény gondolkodásmódhoz igazítani, az A, B vagy C egy­
háznak a kereszténységet parodizáló léptéke szerint. Mi, ró-

128
zsakeresztesek, gyakorlatiasak vagyunk. Mielőtt tehát utá­
namondjuk: „Jézusban meghalok", nem feledkezünk meg
arról, hogy Istentől születtünk, az ő nemzetségéből valók
vagyunk.
Amikor pedig joggal vagyunk büszkék, hogy a lényeknek
ehhez a nagy hierarchiájához tartozunk, és helyet kaptunk a
mindenség-megnyilvánulásban, egyúttal látjuk a valóság
rémes utánzatát is. A világot lángoló pokolnak látjuk, látjuk
a legutálatosabb ellentéteket, tudván, hogy még a tervbe
vettnél is mélyebbre támolyogtunk le, ahol az emberiséget
az aljasság hatalmai tartják a markukban. Látjuk a lángoló
árulást, a fekete bestia szentségtelen ölelését. Látjuk a töme­
get a démonok körtáncában; a földet átitatják a könnyek; só­
hajainkat már megszámlálni sem tudjuk, és szívünk ellan­
kadt.
A tanuló pedig, aki ujjongva énekelte: „Istenből szület­
tünk", elkeseredve állapítja meg, hogy a tömegnek fogalma
sincs, honnan származik, és a Világosság fakó homályban
fénylik, mely ezt a fényt nem képes befogadni. Ezért hang­
zik el ajkairól határozottan: „Jézusban meghalok".
A tanuló számára ez nem tantétel, nem haláloságy­
romantika, sem kedveltté vált szófordulat. Ennek semmi kö­
ze az álszenteskedéshez, melyből csak úgy csurognak a ke­
netteljes szakkifejezések. Ez egy félelmetes ugrás a valóság
kellős közepébe; ez a fekete démonok nyakon ragadása, el­
szánt komolysággal, hogy fel lehessen szabadítani az Isten­
ből született emberiséget, amely a különféle praktikák vas-
öklű szorításában már-már lélegzetét veszti. Lemerülés ez a
kegyetlen életbe, ahol milliók nyomorognak, és a kevesek
bővelkednek. Ez a fehérre meszelt sírok jámbor hazudozá-
sának a felismerése, az üdvösség vízszintes síkon történő té­
ves elvárásának a leleplezése.

129
Ugyanakkor ez fájdalmat, gyakran kimondhatatlan szen­
vedést jelent Isten igaz lovagjai számára. Ez minden idők­
ben börtönt, koncentrációs tábort, üldöztetést, száműzetést,
megkínoztatást és pokoli terrort jelent. Ez nem más, mint:
hallani a fegyvergyárak légkalapácsait, látni az atomhajtású
tengeralattjárókat és a csatahajók gomolygó füstjét, a kion­
tott vér tengerét. Ez azonban a megkorbácsoltak és eltipor­
tak felébresztése is, az elbukottak feltámogatása és a Vilá­
gossághoz vezetése, hogy egykor együtt ujjonghassanak a
tudatosak nagy karában: „Istenből születtünk!" Ez egy új ház
építése - nem valami keresztény elképzelés szülte árnyszerü
és ködös kép, hanem fejek, szívek és kezek segítségével
emelt igazi épület, a Szent Szellemnek egy új háza Európá­
ban. Ez az igazi szabadkőművesség, ez a meghalás Jézus
Krisztusban.
„Istenből születtünk. Jézusban meghalunk." A megsza­
badulás egyetlen útja a kereszt elfogadása; tökéletes áldozat­
ra készen állni ebben a világban. Ez a tiszta, sugárzó ember­
szeretet bizonyítéka, melyből eltűnt minden keresztény ön-
zőség, minden keresztényi pogányság. Ez nem búvócskát
játszani Krisztus szeretete mögött, hanem Őt elfogadni, aho­
gyan Ő akarja, hogy fogadjuk, azaz követni Őt a kálvária
hegyére. Ha hanyatt-homlok belevetjük magunkat a való
életbe, ha lemerülünk a terv szerintinél is alantasabb pokoli
valóságba, akkor leszünk képesek megmenteni a világot és
magunkat is.
Krisztus kijelenti: „Utolsókból lesznek az elsők", s ez
nap mint nap beigazolódik a szemünk előtt. Minket, rózsa­
kereszteseket tehát rendkívül érdekel azoknak az egyre nö­
vekvő csoportja, akik - bár Krisztust nem ismerik - önfel­
áldozással és magukat nem kímélve utat törnek hozzá.
Ezek lesznek az elsők, mert mélységes emberszeretetükkel

130
szabaddá teszik a nagy Krisztus-törvényt. A megszabadu­
lás egyetlen módja a kereszt elfogadása: „Istenből szület­
tem, Jézusban meghalok, a Szent Szellem által újjászüle-
tek."
Erre aztán a győzelem és a Szent Szellem új háza követ­
kezik. A fekete föld mélységeiből új, erős növény kel ki:
Isten terve szerint elvettetett a mag;
Krisztusban a mag a földbe hullott és meghalt;
majd a Szent Szellem által kiszabadul a szunnyadó erő,
és áttör a Világossághoz, hogy gyümölcsözzön.

Most már értjük a Fama Fraternitatist. Itt van a Rózsakereszt


négy szerzetese. Rózsakereszt Krisztiánban az új korszak
pirkadatát pillantjuk meg, míg ezen a négy szerzetesen a
gnosztikus jelképesség szerint a Nap legmagasabb pontját, a
delelését értjük. A szellemi Nap - Krisztus - ragyog, és
gyújtópontra talált a fejekben és szívekben; a fény áttört a
sötétségen, s hamarosan magasra csapnak a lángok.
így készül el M könyvének első része. Belsőleg megvilá-
gosultan és emberszeretettől fűtve hatol át Rózsakereszt
Krisztián az övéivel a valósághoz; a keresztet viszik, mert
Krisztust csak így lehet felismerni.
Minél inkább így állunk hozzá az élethez, annál több be­
teg sereglik ide, akik segítségünket kérik, és akiknek segíte­
ni tudunk. A szenvedők végtelen sorokban vonulnak el
előttünk, karjaikat a megváltásért kitárva. Mi pedig, sajnos,
tudatában vagyunk a gyengeségünknek. Mit is tehetünk a
szenvedésnek ebben az óceánjában?
Ekkor azonban csoda történik. Áldozatunk árán a mag
felpattan a sötét földben, a rejtett erők kiszabadulnak, és a
Szent Szellem háza a magasba szökell, mint egy ifjú Isten.
És íme a Rózsakereszt négy szerzetese párjára talál, s ettől

131
kezdve a nyolcak szerzete képében lép fel. Megduplázódva a
szaturnuszi mágikus anyagcsereképletet képezik:
Istenből születtünk - Szellem.
Jézus Krisztusban meghalunk - az anyagban.
A Szent Szellem által új szellemmé születünk az átszel-
lemülés ösvényén.
Ez a rendkívül pompás anyagcsere-folyamat a transzfigurá-
ció menete, amely elé a kereszténység állít minket, s amelyet
a Rózsakereszt Szerzete kivitelez.
Megfigyeljük, hogyan válik az erő anyaggá, és az anyag
erővé. így születik meg a nem ebből a világból származó bi­
rodalom. Egy vallásos, tudományos és művészi anyagcsere­
folyamatból keletkezik fejek, szívek és kezek ténykedése ré­
vén. Ezt a fordulatot szándékozzuk kieszközölni.
Boldog, aki megért ebből valamit. Boldog, aki beáll
azoknak a soraiba, akik ezt az új épületet megépítették. Az
mindent megkap, amit csak ember elvárhat, kívánhat és re­
mélhet:
Ex Deo nascimur,
In Jesu morimur,
Per Spiritum Sanctum reviviscimus.

132
Noha meghagyjuk, hogy a világ a legutóbbi száz évben je­
lentősen javult, mégis meg vagyunk győződve arról, hogy
axiómáink az ítélet napjáig változatlanok maradnak, s a vi­
lág legkorosabb napjaiban sem fog olyat látni, ami érinthe­
tetlenebb, mint ezek. Rotáink ugyanis azon a napon kezdőd­
tek, amikor Isten kimondta a „Fiat"-ot (legyen!), és akkor
fognak elmúlni, amikor kimondja a „Pereat"-ot (múljon el).
Isten órája azonban minden percet üt, míg a mienk az órá­
kat is alig mutatja. így biztonsággal állíthatjuk és hisszük,
hogy ha szeretett atyáink és testvéreink a jelenlegi világos­
ságban éltek volna, a pápával, Mohameddel, az írástudók­
kal, művészekkel és szofistákkal sokkal szigorúbban bántak
volna, és segítőkész természetüket inkább tettekkel, mint só­
hajokkal és a beteljesülésre való kívánkozással bizonyították
volna.
Fama Fratemitatis R. C.

134
13

A rózsakeresztesek
tagadhatatlan alapelvei

Milliók sóhaja száll felfelé: mikor jön el a megváltás a dé­


moni hatalmak markából, melyek az emberiséget súlyos lán­
cokba verték? A kezek az ég felé merednek, s ha hajlandók
vagyunk csendben hallgatni, akkor halljuk a kimondhatatlan
aggodalmat, mely áradatként hömpölyög a Föld körül. Igen,
az emberiség baja tengernyi, végeláthatatlan, mérhetetlenül
mély és viharosan hullámzó. Itt a ziláltság áramlik, ott a két­
ségbeesés, amott a tompa beletörődést látjuk, és az élő ha­
lottakat. A fuldoklók küzdenek az életükért, és halálkiáltá­
suk az „élni akarunk!"
És íme, a partokon állnak néhányan, akik a megmentőket
játsszák. Ok a negatívok megszabadító kiáltásait jelképezik.
A megszabadulás ötletei jönnek és mennek, mint a sötétben
elvonuló lidércfények. Felröppennek, majd elnyeli őket a
sötétség. A megszabadulás ötletei olyanok, mint Isten elvont
fogalmának eltorzult képei. Nem lehet hibátlanul belevetíte­
ni őket a határozott gondolkodásba, mert az emberek élete
megtört, és sértetlen állapot sehol sem található. Minden
csak karikatúra! A halál játéka ez, és halotti tánc bohócruhá­
ban, csengőkkel. Az alantas vágyakozás lesben áll, s fogva
tart minket számtalan csápjával. Mint a tintahal, teleköp
bennünket pokolfekete nyálával.
A megszabadulás ötletei kedves költemények képében
jönnek, s ha meg akarjuk ragadni őket, fantomokká válnak,

135
melyek görcsös nevetéstől és pokoli örömtől vonaglanak.
Jönnek a megszabadulás ötletei, de nem lehet rájuk támasz­
kodni. Rozoga csónakok, nem tengerállók. Idővel szétfoly­
nak és megváltoznak.
Ebből ered a nevetés és káromkodás. Nem örömteli ne­
vetés, hanem a bajból született, örömtelen, szerencsétlen,
szívfacsaró nevetés. És nem a gyűlöletből, hanem a fájda­
lomból eredő káromkodás ez, ami ökölbe szoríttatja a keze­
ket, ami a hátat görnyesztve megfeszíti, s ha nem talál ki­
utat, akkor eget hasító kiáltásban tör ki.
Ezért csak mosolygunk ezeken a régi megszabadulási öt­
leteken, melyek nem voltak képesek megvalósulni. És szid­
juk a korhadt értékeket, melyek az emberiséget vonszolják
hosszú, végtelen fordulókban. Nem bámulunk már a fájda­
lomszaporító délibábok után, nem kapaszkodunk egy el­
romlott tudomány hipotéziseibe, amikkel az árulók és de­
magógok spekulálnak.
Nem olyan-e az emberiesség, jóság, igazság és igazságos­
ság fogalma, mint valami játék, vészes játék, melynek élő
hátterét vér és könnyek képezik? „Nem akarunk mást, mint
élni, igazán élni!" Átható kiáltásként visszhangzik ez a vi­
lágban. A kiutat kereső ember hetykén teszi lábát újra meg
újra a fájdalom útjára. Majd újra felhangzik a sóhaj, az em­
beriséget súlyos láncokban tartó démoni hatalmak markából
való megváltódás, a vég kívánsága.
Itt látszik meg a dolgok körforgása: az egyik fordulat zi­
láltsága határozza meg a következő még súlyosabbnak a zi­
láltságát. Hol a fejlődés spirálisa? Van-e valahol haladás?
Vagy minden csak sátáni szédítés? Az emberi élethullám
esetleg szándékos ámítás a dolgok kozmikus rendjében? Ha
az emberiség végre meg tudna szabadulni a képzelet fan­
tombirodalmától, meg tudna válni az ámítástól, s tényleg

136
magáévá tehetné a helyes irányvonalakat, a kozmikus esz­
méket, melyek örök értékűek! Ha megtudhatnánk valamit a
lényegről! Ha végre megismerhetnénk valamit a dolgok is­
teni rendjéből! Valamit abból, amiről a Biblia azt mondja,
hogy „öröktől fogva mindig ugyanaz". Ha meg tudnánk ma­
gunkat szabadítani a hazugságfilozófiától, a felbérelt köl­
tőktől és gondolkodóktól, a fizetett istenkáromlóktól, ha szét
tudnánk tépni a látszat és koholmány egész gubancát, hogy
láthassuk, hogyan ragyog az igazság, a múlhatatlan igazság e
világ sötétségében!
Mindezt megtehetjük! Az igazság örök és tagadhatatlan
alapelvei léteznek. Megvannak nekünk! Láthatjuk és meg­
ismerhetjük őket. Alakot öltenek a gnosztikus nyugati böl­
csesség axiómáiban.
Egy ilyen axióma tagadhatatlan alapelv, melyet az idő fo­
ga nem kezdhet ki, s amely áthidalja az örökkévalóságot. És
ezekkel az alapeszmékkel, ezekkel a tagadhatatlan alapel­
vekkel akarják Önt kapcsolatba hozni az Arany Rózsake­
reszt Iskolájában. Ezek nem „sötét éjszakában tovaúszó ha­
jók", melyek minket, fulladozókat az áradatban hagynak.
Amit Rózsakereszt Krisztián hozott nekünk, az nem ámítás.
A Fama azt mondja erről:

Noha meghagyjuk, hogy a világ a legutóbbi száz évben je­


lentősen javult, mégis meg vagyunk győződve arról, hogy
axiómáink az ítélet napjáig változatlanok maradnak, s a vi­
lág az ő legkorosabb napjaiban sem fog olyat látni, ami
érinthetetlenebb, mint ezek. Rotáink ugyanis azon a napon
kezdődtek, amikor Isten kimondta: „Legyen!", és akkor fog­
nakelmúlni, amikor kimondja: „Múljon el!"

Van egy örök, egyetemes bölcsesség, melyet mindenki


megismerhet, aki az anyagiság mélypontján küzd és téve-

137
lyeg. Ne gondoljon könyvekre, sem szavakra - gondoljon
erőre, mely azoknak nyilvánul meg, akik a szenvedésből ki­
emelkedve cselekvéshez látnak, Jézus Krisztus Rendje sze­
rint.
Ha Ön ismerné ezeket az alapelveket, akkor pozitív nye­
reségre tenne szert, s kiszakítaná magát a negatívból. A dol­
gokat nem szorongással várná, hanem áttörne rajtuk. Akkor
pedig szigorúbban szállna szembe a démoni hatalmakkal,
amelyek a világot megbéklyózzák.
Nyilatkozatát a Fama így folytatja:

így biztonsággal állíthatjuk és hisszük, hogy ha szeretett


atyáink és testvéreink a jelenlegi világosságban éltek volna,
a pápával, Mohameddel, az írástudókkal, művészekkel és
szofistákkal sokkal szigorúbban bántak volna, és segítőkész
természetüket inkább tettekkel, mint sóhajokkal és a betelje­
sülésre való kívánkozással bizonyították volna.

Megállapítjuk tehát, hogy ennek a fényes, múlhatatlan igaz­


ságnak az ismerete életünket teljesen megváltoztatja.
Fontoljunk meg a kezdő tanulóra vonatkozó néhány dol­
got. Olyan sok jó lélek van, aki segítőkészségét azzal a só­
hajjal és vággyal kíséri, hogy a világot és az emberiséget
megbéklyózó pokoli dolgok megszűnjenek, megsemmisül­
jenek. Ez a sóhaj és vágy azzal a várakozással párosul, hogy
végül mégis beavatkozik valami külső erő; hogy egy mester,
vagy idősebb testvér kézen fogja őt, hogy Krisztus megnyil­
vánul, és hogy az Istenben való bizalom, sőt, a keresztény
tanok imádása - ha egyszer elfogadták azokat - végül meg­
hozza a megújulást. És vannak istentiszteletek, ahol medi­
tálhatnak. De még mit sem tudnak a tagadhatatlan alapelvek
fényes világosságáról. Mert mihelyt az ember tud róla vala­
mit, szigorúbban lép fel. A sóhajtozó vágyakozás helyébe

138
pozitivitás lép. Felemelik a jóság, igazság és igazságosság
zászlaját! Hallják Krisztusnak hozzájuk intézett szózatát:
„Legyetek azért tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tö­
kéletes!" Magukon viselik az isteni ostorcsapás nyomait:
„Félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségte-
ket!" S Ön ezeket a szavakat nem az én-tudat keretében lát­
ja, hanem a mi-tudat, a mások érdekében végzett önfeláldo­
zó szeretetszolgálat keretében. Elköszön a „mit tehetek én a
saját erőmből?" vészterhes gyengeségétől, mert tudja, hogy
az isteni erő az emberi erőtlenségben fejti ki hatását. Ön
meg tudja ezt tenni, ha felismeri a kozmikus irányvonalakat.
És megteszi, ha felismerte azokat. Ezért olyan érthetetlen
ember az akvárius-ember - a pozitív szabadkőműves - a
többiek szemében, akik még az ajtó előtt állnak.
Milyen tulajdonságok jellemzik azt, aki magáévá tett va­
lamit a tagadhatatlan alapelvek e fényes világosságából?
Az akvárius-ember nagy tiszteletben tart minden tiszta
gondolatot és gondolatrendszert, de ezeket arra a területre
utasítja, ahová tartoznak. Egy keleti vallás kétségtelenül
szükséges a keleti emberek milliói számára, és ott be fogja
tölteni a feladatát. A nyugati emberre azonban más normák
érvényesek. Ezeknek a visszautasítása vagy elködösítése vi­
szont a szenvedés növelését, mélyebb fájdalmat, gátló té­
nyezőket jelent, és nagyobb elfajulást okoz. Ezért kell az
embernek igazi, pozitív szeretettel, nagy szigorúsággal és
energiával fellépni ez ellen az ellaposodás ellen.
A felismerő rózsakeresztes tanuló az „írástudók" ellen is
fellép, ahogyan a Fama mondja. Ezek azok, akik a lelkeket a
negatívval és természetellenessel mérgezik meg. A jelölt itt
is a szigor útján jár.
Aztán a „művészek" jönnek. Ezek a feketemágusok és
paraziták, az úgynevezett beavatottak és kuruzslók. Ön tud-

139
ja, hogy mi könyörtelenül leszámolunk mindezekkel a „mű­
vészekkel", ha utunkba kerülnek.
Végül a „szofisták" következnek, a látszattudomány
szolgái, akik e világ fejedelemségének adták el magukat.
Ezek a népámítók.
A pozitív embernek szigorral kell fellépnie e csoportok
ellen. Miért? A gyűlölet ösztönzi? Kicsinyesség, szektás
szűkkeblűség? Miért rohamozza erővel a negatív falait? Mi­
ért vág oda a jóság, igazság és igazságosság nagykalapácsá­
val?
Mert megtanulta felkutatni a világmindenség alapelveit,
mert tudja, hogy csak ezen az úton lehet a célt elérni; mert a
negatív sóhajtozástól és kívánkozástól elbúcsúzott; mert
csakis fejek, szívek és kezek cselekedete által lehet Isten
erejét - ha erőtlenségben is - véghezvinni, és mert önfelál­
dozó szeretetszolgálat által tettre született.
Segítőkész lesz! Nem úgy, mint aki borravalót ad, miután
elvett valamit, hanem igazán segítőkész, pozitívan segítő­
kész Isten világgal kapcsolatos tervének megvalósításában,
amit az embernek kell kivitelezni. Ezért vagyunk itt.
Adolf Keller professzor azt mondta egyszer: „Mit tehetek
én saját erőmből?" Mi azt mondjuk: „Meghívjuk, hogy
megismerje a gnosztikus nyugati filozófia tagadhatatlan
alapelveit, mert meg vagyunk győződve róla, hogy ennek fé­
nyes világosságában ünnepelheti majd élete megfordulását,
és szigorral és hajthatatlansággal, mely ismeretből és szere­
tetből ébredt, együtt fog harcolni az emberiség szolgáinak
egyre növekvő seregében."

140
Amikor aztán ez a nyolc testvér mindent közösen elinté­
zett és megbeszélt, úgyhogy már nem volt különösebb
munkára szükség, és mindegyikük teljes áttekintéssel ren­
delkezett a rejtett és a nyilvános filozófia fölött, nem
akartak tovább együtt maradni, hanem (ahogyan kezdet­
ben megegyeztek) szétoszlottak minden országba, hogy
axiómáikat ne csak a tudósok vizsgálhassák meg titokban
alaposabban, hanem értesíthessék is egymást, ha vala­
melyik országban valami téves nézetet tapasztalnak. A
következőkben egyeztek meg:

Először is: Egyikük se űzzön más foglalkozást, mint a


betegek gyógyítását - ezt pedig ingyen.
Másodszor: Egyiküket se kényszerítse a Szerzet meghatá­
rozott ruházat viselésére, hanem alkalmaz­
kodhassanak az illető ország szokásaihoz.
Harmadszor: Minden évben, C. napján, minden testvér je­
lenjen meg a Szent Szellem Házánál, vagy
pedig jelentse távolmaradása okát.

141
Negyedszer: Mindegyikőjük válasszon ki egy alkalmas és
méltó utódot, aki annak idején majd a nyom­
dokaiba léphet.
Ötödször: Az R.C. szó lesz a pecsétjük, jelszavuk és a
megkülönböztető jelük.
Hatodszor: A szerzet száz évig titkos maradjon.

Fama Fraternitatis R. C.

142
14
A hatszoros fogadalom

Ha a tanuló a Nyugat misztériumiskolájában adottságai és


jelleme lehetőségei szerint magáévá tette a gnosztikus filo­
zófia legfontosabb értékeit, ha - ahogyan a Fama mondja -
teljes áttekintéssel bír a rejtett és a nyilvános filozófia fölött,
akkor kiküldik, mint a Nagy Mű prófétáinak, hírnökeinek
egyikét. Ahogyan Krisztus küldte tanítványait a nagy sző­
lőskertbe, úgy oszlanak szét a Rózsakereszt munkásai is a
Föld minden országába, hogy a legkülönbözőbb módon vé­
gezzék szolgálatukat az emberi élethullám nagy hazájában.
Nézzük meg, milyen szabályok szerint halad ez a munka.
A rózsakeresztes barátok hatszoros, önkéntesen letett eskü­
höz vannak kötve. Ez a Fama Fraternitatis szerint a követ­
kezőképpen hangzik:

1. Egyikük se űzzön más foglalkozást, mint a betegek gyó­


gyítását - ezt pedig ingyen.

2. A Szerzet egyiküket se kényszerítse meghatározott ruhá­


zat viselésére, hanem alkalmazkodhassanak az ország
szokásaihoz.
3. Évente, C. napján, minden testvér jelenjen meg a Szent
Szellem Házánál, vagy pedig jelentse távolmaradása okát.
4. Mindegyikük válasszon ki egy alkalmas és méltó embert,
aki annak idején majd a nyomdokaiba léphet.

143
5. Az R.C. szó lesz a pecsétjük, jelszavuk és a megkülön­
böztető jelük.

6. A szerzet száz évig titkos maradjon.

Ez a megegyezés első pillantásra igen egyszerű, sőt, többé-


kevésbé együgyű, mindenesetre nagyon kiábrándító. E hat­
szoros törvény miatt tényleg sokat gúnyolódtak, s a Fama
Fraternitatis szerzőjére, Johann Valentin Andreae-re emiatt
fogták rá, hogy szatírát akart írni, hogy a Rózsakereszt Szer­
zetét nevetségessé akarta tenni. Felületesen nézve van is en­
nek valami alapja. Ha korlátozó előírásokra van szükség,
hogy elejét vegyék a barátok esetleges nyereségvágyának, ha
olyan fontosnak tartják, hogy milyen ruhát hordanak, ha va­
lamiféle pecsét és jel meghatározásával foglalkoznak, akkor
a rend szellemi színvonalát nem lehet valami magasnak
mondani.
Persze sokan elbotlottak már az ismeretek és a belátás hi­
ánya miatt, s a kritikusok itt is csalódni fognak bennünk. E
hatszoros megegyezés nem valami heves vita eredménye,
amit az egylet színei, vagy egy bizonyos divat előnyei és
hátrányai miatt kellett megtartani. E hatszoros megegyezés
magasabb színvonalról tanúskodik, s szerkezete sokkal tö­
kéletesebb, mint a felületes olvasó gyaníthatná. Megpróbál­
juk ezt helyes megvilágításba helyezni.

Nézzük meg az első törvényt, hogy senki ne űzzön más fog­


lalkozást, mint a betegek gyógyítását, ezt pedig ingyen.
Tudjuk, hogy a rózsakeresztes barátok, a rózsakereszt
szerzetesei az életben a Krisztus nagy törvényét töltik be: az
Evangéliumot hirdetik, és a betegeket gyógyítják. E törvény
pedig egyszerűen azt követeli: mondani és tenni. Ezeket a
dolgokat semmiképpen sem lehet egymástól elválasztani,

144
habár a megvalósítás törvénye szerint a tettet (a gyógyítást) a
mondásnak (az Evangéliumnak) kell megelőznie.
Ezt a folyamatot látjuk a misztériumok eseményeiben is.
Rózsakereszt Krisztiánnak, mint prédikátornak elhangzik éb­
resztő hívása, s mivel ez eredménytelen marad - mert minde­
nütt visszautasítják -, Németországba való visszatérése után
felépíti a misztériumiskolát mint erődítményt, mint az igaz­
ság citadelláját, hogy az igazság világosságát egy csapásra
meghódítsa. Más szóval: előrántja az Egyetemes Szerzet
kardját, hogy megtámadja a fekete erőket. Ha korszakunk
negatív embereinek szokása szerint továbbra is az Evangéli­
umot prédikálta volna, az igazságot hirdette volna, minden
egyéb nélkül, akkor a fekete erők számára teljesen veszély­
telen maradt volna. Akkor szívesen becsülték és ünnepelték
volna, szobrot állítottak volna neki a megható felirattal: „Itt
áll a nagy, de sajnos meg nem értett világújító" - persze az­
zal a mellékgondolattal, hogy „lehetőleg még sokáig ne is
értsék meg". Rózsakereszt Krisztián azonban nem ment bele
ebbe a csapdába. Ő a szó kivitelezője akar lenni, s most már
megértjük a mondást: „ne űzzön más foglalkozást, mint a
betegek gyógyítását". Itt a jóságért, igazságért és igazságos­
ságért folyatott harcra utalnak. Felfedezzük, hogy itt a Ró­
zsakereszt lovagjait jellemzik, akik hősökként vonulnak ki,
hogy gyógyítsák az emberiség betegségeit. Persze nem a fej­
fájást vagy emésztési zavarokat, amelyek akkor lépnek fel,
ha az ember áthágja a legelemibb táplálkozási törvényeket.
Nyilván testi gyógyításról is van szó, de ez csak nagyon kis
része az egész emberiséget átölelő nagy gyógyító munkának,
amely száműzni akarja a rákot ebből a társadalomból, amely
fel akarja emelni e világ elesettéit és elveszettéit, amely meg
akarja értetni az emberiséggel hivatását és emberségét. Ezt
értik a Rózsakereszt Szerzetesei a betegek gyógyításán!

145
Ezt pedig ingyen teszik. Ezt nem pénzért és javakért te­
szik, ezt a nagy művet nem dicsőségért és megbecsülésért
teszik, nem azért, hogy az emberek lássák őket, és azért sem,
hogy bizonyos szellemi megkönnyebbülésre tegyenek szert.
Itt az emberiségről van szó, amelyet ki kell szabadítani a fe­
kete szörny karmai közül; az emberiségről, amelyet sürgetni
kell, hogy emelkedjék fel a Világossághoz. Ezt a munkát
végzik ingyen a Rózsakereszt Szerzetesei. Persze valójában
nincsen ez „ingyen". Tudja, mit keresnek ezen? Rágalmat és
gyűlöletet, a megszólás és a hazugságok piszkát, kispolgári
zaklatást minden tekintetben, amit a fekete moloch szervez
meg. Anyagi tekintetben ez a bér. Valójában azonban tény­
leg nem egészen helyes azt mondani, hogy ingyen dolgoz­
nak. Mert akik így, személytelen szolgálattal odaadják ma­
gukat az emberiségnek, és magukra veszik a kereszt szégye­
nét, azok oly hihetetlenül gazdagok lesznek, hogy ez egyál­
talán nincs arányban mindezzel. Gazdagok lesznek erőben
és szeretetben, amit maga a Világosság sugároz ki. Olyan
erő ez, ami mérhetetlenül erőssé tesz, s a győzelmet annál
biztosabbá, ragyogóbbá teszi.

A második törvény az, hogy egyikőjük se kényszerüljön bi­


zonyos ruházat viselésére, hanem alkalmazkodhasson az or­
szág szokásaihoz.
Ez a paragrafus a Nagy Mű módszerére, taktikájára és
célszerűségére vonatkozik. A „ruházaton" itt ezeket a szem­
pontokat értik. Minden munkatárs, a munkatársak minden
csoportja szabad kezet kap. A Rózsakereszt munkatársait
nem szorítják bele sablonos előírásokba, hanem minden elő­
őrsnek a körülmények és szükségletek szerint kell cseleked­
nie. Nincs tekintélyek által meghatározott olyan nemzetközi
módszer, amellyel dolgozni kellene, hanem figyelembe kell

146
venni minden egyes ország szokásait. Ebben a tekintetben
minden eltérést azonnal ki kell javítani, hogy minden szer­
szám a lehető legrugalmasabban dolgozhasson a nagy esz­
mény megvalósításán.
A Rózsakereszt egyetlen testvére se hordjon meghatározott
fajta „ruházatot". Nem lépnek be bizonyos testületekbe vagy
egyletekbe, kívül állnak minden párton, hogy ezáltal jobban
dolgozhassanak. Ezt azonban jól kell értenünk. Mivel a világ­
egyetemben mindenütt rendszer és rend van, magától értető­
dik, hogy ahol csak valamennyire is szükséges és hasznos,
ott szervező munka, valódi módszeres építkezés folyik. En­
nek az építkezésnek a szerkezete azonban a megkristályoso-
dás minden eshetőségét már előre ki kell, hogy zárja.
így már érthető, hogy sokrétű tevékenységében a Rózsa­
kereszt Rendje - e törvényi szabályozás által - kikezdhetet­
len. Egy anyagi szinten egységként megnyilvánuló csoportot
megtámadhatnak ugyan, de a nézetek és módszerek felis­
merhetetlen sokszínűsége éppoly sérthetetlen, mint maga a
Világosság. A Világosság milliónyi sugara árasztja el a vilá­
got és az emberiséget, és behatol a legsötétebb helyekre is.
És ahol ez a Fény megjelenik, onnan a sötétségnek távoznia
kell.
A Rózsakereszt Szerzetének munkamódszerét utánozni
lehet ugyan, de felülmúlni semmiképp sem. És ez jelenti a
gnosztikus mágus örömét: a fekete mágus utánozhatja az ő
módszerét, de mivel annak indítékai tisztátalanok, az soha­
sem győzhet.

így talán azt is megérti, hogy mit jelent a harmadik szabály:


Minden évben, C. napján, minden testvér jelenjen meg a
Szent Szellem Házánál, vagy pedig jelentse távolmaradása
okát.

147
Noha a szellemi úttörők központi csoportjának tagjai az
egész világra szétszóródtak, mégis valamennyien napi kap­
csolatban vannak egymással. Létezik egy folytonos, határo­
kat elsöprő, földrészeken átívelő életközösség.
C. napja a Dies Crucis, a kereszt napja, vagyis a Krisztus­
nap; ez minden egyes nap, amelyet Isten ad nekünk. Minden
nap az Úr kezében élünk: belőle, általa és reá nézve vannak
minden dolgok. Itt nem egy durva-anyagi viszonyok közötti
együttlétről, hanem a Sanctus Spiritus Házában, a Szent
Szellem épületében való találkozásról van szó. Ezt a házat
mindenki megtalálhatja, aki elegendő lélekminőségre tett
szert, aki már szőni kezdte arany menyegzői ruháját. Szép és
pompás dolog ezt a Jupiter-ruhát viselni; ez a testvérek má­
gikus ruhája, ez az átszellemülés, ez Sanctus Spiritus Házá­
nak csodás kertje.
Akik nem tudnak megjelenni, ha a Dies Crucis napján
felhangzik a hívás, azok, akiket köt a munkájuk, amikor a
testvérek elragadtatott örömmel ünneplik lélekközösségüket,
és egymásnak ajándékozzák a minden észt felülmúló szere­
teterőt, ekkor levelet írnak, amelyben közlik az akadályoz­
tatás okát. Ez azt jelenti, hogy senki sem hagyhatja el azt az
építményt, amelyen dolgozik; senki sem hagyhatja el helyét,
amíg a mű be nem fejeződik. A munkatárs a szíve vérével,
lelkének vérével írja az akadályoztatásáról szóló levelet. A
Rózsakereszt testvéreinek napi lelki kapcsolata nem valami­
féle álmodozás vagy misztikus elragadtatás, miközben a vi­
lág elvérzik a nyomorúságban. Az ő konkrét tettük, szaka­
datlan áldozatuk az a levél, amelyet a szeretet jelével írnak.

Mindegyikőjük válasszon ki egy alkalmas és méltó utódot,


aki annak idején majd a nyomdokaiba léphet. így szól a ne­
gyedik szabály.

148
Érthető, hogy a Művet sohasem szabad abbahagyni, de
soha semmiféle időhúzás sem engedhető meg. Ön ismeri
talán a mágikus erővonalakat, amelyek egy középpontból
indulnak ki, hogy azután az életmegnyilvánulás tágas térsé­
geiben oldódjanak fel. Állandóan új impulzusra van szük­
ség, hogy új erőkört keltsen. A Rózsakereszt testvérei ezért
gondoskodnak mindig róla, hogy utódaik készen álljanak.
Ha egy bizonyos Mü elindult, akkor a fiatal munkások már
készen állnak arra az esetre, ha az idősebbek építő keze el-
erőtlenedne. Gyakran megtörténik, hogy külső munka kap­
csán a müvekkel együtt a teremtőik is eltűnnek. A misztéri­
umiskolában azonban messze előre tekintve keresik és meg
is találják az utódot. Készüljön fel, hogy egy új körbe Önt is
felvegyék!

Magától értetődik az is, amit az ötödik törvény fejez ki: Az


R. C. szó lesz a pecsétjük, jelszavuk és megkülönböztető je­
lük. Ez a kereszt, a test jelképe, amelyben bizonyos lappan­
gó képességeknek kell kifejlődniük; a kereszt, a személyiség
jelképe, amelynek jóságban, igazságban és igazságosságban
kell feláldoznia magát; a Krisztus keresztje, aki áldozatát a
világért és emberiségért hozta meg; a Krisztus keresztje, aki
feltárta nekünk a napnyugati ösvényt; a szenvedés keresztje,
amelyet a hősök végeláthatatlan serege hordozott, azoké,
akik testvéreik megszabadításáért dolgoznak, mégpedig test,
lélek és szellem szerint.
És a rózsa jelképe? Miért e sok szenvedés és gúny? Miért
a Szellem e sok erőfeszítése és kínja? Miért mind e sok ál­
dozat és fáradozás? Miért az önfeláldozás e hosszadalmas
útja? A mélyen átérzett, tűzben megtisztult emberszeretet
miatt! Ez a rózsa illata. Ez a szeretet szimfóniája, amelyet a
Rózsakereszt testvérei énekelnek.

149
És aztán végül a mágikus megállapodás hatodik törvénye
következik, amely a maga zseniális lefátyolozottságában bi­
zonyára a legmegkapóbb is: A szerzet száz évig titkos ma­
radjon.
Miért, kérdezték kíváncsian a kritikusok. Ennek mi ér­
telme van? Miért nem százhuszonöt vagy kétszáz évig?
Mert itt nem szó szerint értendő „száz" évről van szó, ha­
nem a „tökéletes alkotás" fogalmáról.
A százas szám a kabalisztikus magyarázat szerint tizen­
két lépcsőből áll, amelyek mérhetetlen távlatokat nyitnak
meg előttünk. Ezek az ember földi nyomorúságából, alantas
léte elfajultságából történő kiemeléséről mesélnek nekünk;
azokról, akik újra megtalálják a mérhetetlen és a mérhető, a
láthatatlan és a látható, a lényeg és a tartalom, az Isten és
ember közötti összekötő láncszemet. A szellemi hatásokról
és az anyagi világok megismeréséről, az anyagon át vezető
útról és a fekete szörny felett aratott győzelemről beszélnek.
O a Nap, amely folyékony arany-cseppekkel kevert sugarait
a negatívra és a pozitívra, az esdeklőre, a jámborra és a
megvalósítóra egyaránt szórja. Ő a cselekedet elve. Ő a
tisztaság, a befogadó, fehér lován a testvérekért hozott lélek­
áldozat és a vérontás piros lobogójával.
A Rózsakereszt szerzetének az a titka, hogy nem döngeti
mellét, azt kiáltva: „Nézzétek, itt vagyok", mielőtt a művet
bevégezte volna. A Rózsakereszt Rendje személytelenül,
legmélyebb lényét illetően az ismeretlenségben maradva kí­
vánja munkáját befejezni, amíg azt a tökéletes alkotás nem
koronázza. Ön a Rendből csak a tetteit, a szeretet­
cselekedeteit, az Önt körülvevő falak ledöntését észleli. Ez a
titokzatos száz év!
Adja Isten, hogy Ön ezt megérthesse, és valamennyit eb­
ből életelemévé is tegyen.

150
Ezzel a hat ponttal pecsételték meg a kapcsolatukat. Öten
elmentek, s csak B. és D. maradt egy évig C. atyánál. Ami­
kor pedig ezek is útjukra indultak, akkor unokaöccse és 1.0.
maradt nála, úgyhogy egész életén át ketten mindig vele
voltak.
Jóllehet az egyház még nem volt megtisztítva, mégis tud­
juk, hogyan vélekedtek róla, s mire vártak, tele vágyakozás­
sal. Minden évben összejöttek, s részletesen beszámoltak a
tetteikről. Valóban öröm lehetett igaz és minden túlzást
mellőző elbeszélésüket hallgatni, hogy milyen csodákat hin­
tett Isten olykor-olykor a világba.
Azt is biztosnak vehetjük, hogy az olyan férfiak, mint ők,
akiket Isten és az összes mennyei erő hozott össze és vá­
lasztott ki, s akik sok évszázad legbölcsebb emberei voltak,
egymással és másokkal is a legnemesebb egyetértésben, a
legnagyobb titoktartásban és a legszebb cselekedeti életben
éltek.
Fama Fraternitatis R.C.

152
15

A Rózsakereszt testvéreinek
mágikus munkamódszere

Bizonyára csodálkozott már azon, hogy ezen a világon az


egyik munka sikerül, a másik meg nem; miért lesz a látszó­
lag erős elseperve, míg a gyenge gyakran nagy erőkifejtésre
képes; miért nem sikerül a nagy lendülettel elkezdett dolog,
s gyakran miért a pici, a lenézett arat győzelmet. Röviden:
miért vesznek a dolgok olykor váratlan irányt.
A tömeg csodálkozó szeme előtt állandóan és sokféle­
képpen megmutatkozik, hogyan lesz az építészek által elve­
tett kő a legfőbb szegletkővé.
Csaknem egyhangúan, sorozatosan jutunk arra a felfede­
zésre, hogy várakozásaink helytelen irányba mutattak, s
kezdeményezéseink a visszájukra fordulnak.
A komoly tanuló bizonyára régen megértette, hogy ezek­
nek a csalódásoknak, ennek az erőpocsékolásnak mélyebb
oka van. Tudja, hogy lennie kell valami kozmikus törvény­
nek, valami természettörvénynek, amely az emberiség na­
gyobb része előtt ismeretlen, olyan törvénynek, amellyel
minden munkának összhangban kell lennie, hogy sikerül­
hessen.
Magától értetődik, hogy a jelölt kifürkészi ezt a törvényt.
Addig ás és kutat, míg meg nem találta, hogy minden mun­
káját, jóságra, igazságra és igazságosságra vágyakozásának
minden megnyilvánulását ráhangolja, s így a siker előre
biztos legyen.

153
Meg kell mondanunk Önnek, hogy megtaláltuk ezt a tör­
vényt, s hogy minden tevékenységünknél és törekvésünknél
megpróbálunk összhangba kerülni vele. A Rózsakereszt
munkájának elterjedésében sok mindent kétségtelenül annak
kell tulajdonítanunk, amit lassanként megértettünk ebből a
törvényből.
Ha Ön ismerne valamit ebből a törvényből, akkor az nagy
segítséget jelentene az Ön megkülönböztetési képessége
számára. Az Ön körül lévő dolgok fontosságát azzal mérné,
viselkedését úgy határozná meg, s úgy választhatná útját ko­
runk heves és zűrzavaros mozgalmassága közepette.
Vizsgáljuk meg a dolgot közelebbről. Sürgősen szüksé­
gesnek tartjuk, hogy mindenki tanulmányozza ezt a törvényt,
aki tényleg szabad kőműves akar lenni, s komoly munka­
társként akarja együtt építeni a gnosztikus kereszténység kö­
vetelményeihez alkalmazkodó új életközösséget.
E kozmikus építészeti törvénynek legalább az elemi is­
merete nélkül gnosztikus tanulónak lenni lehetetlen.
Az a szándékunk, hogy itt megbeszéljük Önnel ezt a tör­
vényt - már amennyiben fel tudjuk fogni. Szavainknak ne
tulajdonítson rejtett értelmet, úgy vegye őket, ahogyan jön­
nek. Csak segíteni tudunk, hogy rálépjen arra az útra, amely
már régen rendelkezésére áll. E kozmikus rend szerkezetét
ugyanis megtalálja a Fama Fratemitatisban. Teljesen kezünk
ügyében van, s a reá borított fátyolt tiszta egyszerűségében
mesterinek nevezhetnénk.
Ismeri a Rózsakereszt szerzeteseinek hatszoros megegye­
zését. A Fámában közvetlenül ezután megtaláljuk az építés
kozmikus törvényét. Azt olvassuk:

Öt testvér elment, s csak B. és D. maradt egy évig C. atyá­


nál. Amikor pedig ezek is útjukra indultak, akkor unokaöcs-

154
cse és 1.0. maradt nála, úgy, hogy egész életében vele volt
kettő a testvérek közül.

Itt van az építés kozmikus törvénye, amit az Isten birodal­


mában folyó igazi munka során állandóan alkalmaznak.
Minden olyan munkának visszavonhatatlanul sikerülnie kell,
amit tudatosan vagy öntudatlanul erre hangolnak, ami ezzel
összhangban van. Bizonyára megérti, hogy az akvárius-
embernek, a jóság, igazság és igazságosság munkatársának
ezt a törvényt ismernie kell.
Az építés törvénye az egyes, kettes és az ötös számba tor­
kollik. Itt van Rózsakereszt Krisztián atya, a központ, az Egy.
Mindennapi kíséretéhez tartozik két testvér, két barát. A nyol­
cak rendjének többi öt barátja elutazik a munka elvégzésére.
Az atyánál levő két testvért évente leváltja két, útjáról vissza­
tért testvér. így állandó kölcsönhatás fejlődik ki az egy, a
kettő, és öt fogalma között. Az idegenben levő öt munkás
állandó kapcsolatban van a Sanctus Spiritus rendházában lé­
vő hárommal, s vizsgáljuk meg, hogy mit jelent mindez.
Ehhez röviden a Kabbalával kell foglakoznunk, a számok
ezoterikus tanával, mert rejtélyünk e régi titkos tan nélkül
megoldhatatlan. Egymás után megmutatjuk az egy, a kettő
és az öt kabalisztikus fogalmát. Először egyéni, majd kol­
lektív szempontból, hogy végül megtaláljuk a kozmikus
építésztörvény lényegét.

Lényünkben az Egy a hatalmas ismeretlen, az isteni szikra,


melyből minden keletkezik, melytől minden lobogó lángten-
gerré válik. Ez az, ami kezdetben volt, minden építés beve­
zetője, a bennünk levő alkotás lényege, Isten nyugvó rejtett-
ségének nagy raktára, mely által megismerteti magát az em­
berekkel.

155
Ez a Világosság, a rejtett Szellem, mely lényünket átiz­
zítja. Ez a Nap száma, az élet meghozójáé, minden titkok
forrásáé, melyből kimondhatatlan dicsőséggel minden múl­
hatatlan buzog.
E nélkül az Egy nélkül, minden dolognak e forrása nél­
kül, e bennünk lévő istenszikra nélkül minden alakulás
csak rögeszme, minden emberiesség csak bolondság, éle­
tünk csak nagy kegyetlenség, vészterhes tréfa. Az Egy nél­
kül, e halhatatlan nélkül, mely letelepszik bennünk, hogy
egykor ünnepelhesse a feltámadást, minden csak fantom,
az alkotó Logosz csak tévedés, ami éjjel-nappal nyugtalanít
minket.
Az Egy kabalista elve az élet és halál elve. Miért élünk?
Mire törekszünk? Miért halunk meg? Miféle titokzatos erő
hajszol minket át az életen? Mi ez a vágyakozás bennünk?
Miért szövi át lényünket a gondolat, hogy királyok vagyunk?
Miért tartunk ki, amikor a fekete fenevad a tarkónkra telep­
szik? Miért? Mert alvó istenek vagyunk! Mert álmainkat
álmodjuk! Mert negatívan viselkedve jobb időkre várunk!
Nehézkes, húsos állatokként csüggünk a világ keresztjén,
mint kövér álmodozók.
Ön is hájas óriásként függ e világ keresztjén, és alszik,
elszunnyadt, mialatt az életmódja Önt minden elképzelhető
módon kizsákmányolja. Álmodozik erről az Egyről, mely
kezdettől fogva volt. Önnek titáni ereje van. Egyetlen rán­
tással megszabadíthatná magát ettől a szörnyűségtől és csa­
lástól. Kitart, mert tudatalattijával tudja, hogy Ön király,
uralkodó. Egyelőre azonban megelégszik egy álommal.
Az emberek azt gondolják, hogy misztikus szemléletmó­
dunk keresztjén kiaszott aszkétának kellene függenie, szen­
vedésben lesoványodott, átszellemült embernek, vonásain
földöntúli fájdalommal.

156
Barátaink - ez hazugság lenne. Ezt a nézetet fel kell ad­
nunk. Az Ön szenvedése, esetleg kimondhatatlan fájdalma,
szellemi éhsége azért fejlődik ki, mert nem akarja megérteni,
hogy Ön egy titáni erejű óriás, és mert ennek az Egynek a
magasztos erejét, a kezdettől-levő erőt nem akarja haszná­
latba venni.
A szenvedés klasszikus dicsőítését elutasítjuk. A hagyo­
mányos keresztény egyházak a szenvedést elsőrendű érdem­
nek ábrázolják. A miszticizmusban a kiaszott, a halálosan
megsebesült, az elvérzett, a megkövezett ember jut a
mennybe.
Mi azonban más értékeket ismerünk. Mi tudjuk, hogy
minden ember hivatott, Isten nemzetségéből való, hogy be­
lénk van palántálva az Egy, az egyetemes, hogy az isteni
hozzánk fordul, feláldozza magát értünk, hogy velünk és ál­
talunk fejlődjön. Ezért a számok „atyja" az egy, ahogyan a
kabalista tudomány mondja.

Ezért kell az egy fogalmából a kettőnek előjönnie. Az „egy",


az univerzális, a „kettőben" nyilvánul meg. Az alaktalanból
a kettőben nyilvánul meg a forma csírája. Ebben a kabalisz-
tikus értékben az óriás megválik a negatívság keresztjétől.
Felel a már kezdetben elhangzott hívásra. Elfogadja hivatása
és harca lényegét, és később esetleg megint a keresztre lesz
szegezve, ez azonban az áldozat keresztje lesz, a győzelem
keresztje, mint a Krisztus keresztje. így az óriás a szent
templom ajtaján harci kiáltással lép be. A megtermékenyíté-
si folyamat kezdetét vette.
A kettes szám a misztikus menyegző mágikus jelölése, az
eddig alvó óriás és a Krisztus, a mennyei vőlegény menyeg­
zőjének jele; az alkímiai menyegzőé, melyből nagy erők
szabadulnak fel, Isten szunnyadó elvének jele, mely erőre

157
változik az eljövendő, a tett által kivívott győzelem érdeké­
ben.
Ahol emberek állnak össze, hogy betöltsék az isteni al­
kotási tervet a fejek, szívek és kezek tettével, ott mindenütt
megkezdődik a kozmikus Krisztussal való alkímiai menyeg­
ző. Ahogyan az egyet a számok atyjának nevezik, úgy a
kettő a számok anyja. Az örökké szülő elv a Krisztusban­
cselekvésből fejlődik ki, hogy egyszer világítva álljon előt­
tünk az újszülött gyermek az ötös szám képében.

Az ötös szám a pentagram, az ötágú csillag, ami a Rózsake­


reszt mögött világít, az előrehaladott, a fejlett emberlélek
jelképe. Az Öt a pentekoste, ami a tanítványok feje fölött
lángol Pünkösd napján. Ez a Szent Szellem jelképe, a telje­
sen felnőtt, örökké szülő elv.
Akinek megvan ez a lélekminősége, az gazdag ember. Ez
neki a védelem és egészség talizmánja, mondja a számok ta­
na. Nagy mágikus erő, mert a kereszttől való végleges meg­
váltást jelenti. Az anyagi valóság ezzel teljesen szolgája lesz
ennek az egyetlen alkotó elvnek, mely az anyaszámban, a
kettőben lesz megtermékenyítve. Ez a teljesen felszerelt erő,
melynek már belső birtoka a győzelem.

Ha ezeket a kabalisztikus nézeteket kapcsolatba hozzuk a


Rózsakereszt Rendjével, akkor közeledünk az építés törvé­
nyének lényegéhez. A szerzet fejét két barát kíséri, míg öt
barát teljes erővel a Nagy Művön dolgozik.
Most már értjük ezt. E világ szellemi erőközpontjaiból
állandóan az erő ötszörös áramlata ered. Ez az erő dinami­
zálva van, gyümölcshozásra van ösztönözve, mert kiküldése
előtt a kettes anyaszám valóságában megtermékenyítik, tehát
alámerül a Krisztus-szintézisben.

158
így kell az emberiségnek a könnyek áradata közepette
megmászni a Merkúr-létrát, kifejleszteni az ötágú csillagot.
A tömegnek meg kell tudnia isteni eredetét, mintegy távol-
ba-pillantással fel kell ismernie hivatását, jövőjét, fejlődését,
ahogyan ezt felettes énünk prototípusában, Krisztusban lát­
juk. S azzal, hogy Krisztust követi ösvényén, hogy betölti a
gnosztikus kereszténység követelményét, konkrét valóság­
ként fogja az ember egyszer felépíteni az új földet, az új
életközösséget.
A Rózsakereszt Rendje a Fama Fraternitatis nézőpontjá­
ból tárul elénk. Látjuk, hogy Rózsakereszt Krisztián a fekete
erők ellenállása és visszautasító magatartása miatt építette
fel a misztériumiskolát. A misztériumiskolában az ember
tudatában van isteni küldetésének, ott ismerik az egyetemes
felebaráti szeretet törvényét, ott az egyetlen, örök elvet te­
szik Krisztusban pozitívvá, ott ünneplik az alkímiai me­
nyegzőt.
így vonulnak ki a testvérek távoli országokba, dinamikus
erővel töltve utaznak a széles világon, hogy szeretet-tettben,
szeretetszolgálatban, jóságban, igazságban, és igazságosság­
ban ajándékozzák oda magukat. Sohasem merülnek ki, so­
hasem győzik le őket, mert ötszörös tekintetben jönnek utá­
nuk nagy áramlatokban az erő új hullámai. Szakadatlanul
hallatszanak a győzelem dalai. A szabadkőműves barátok
összeillesztik köveiket, hatalmas épületté, mely felér az égig.
Ha az emberiség meg tudná érteni ezt a művet, akkor a
még alvó óriásként a kereszten függő, a még negatívan titáni
erejű egyetlen rántással megszabadítaná magát a szolgaság­
tól, és erőteljesen vonulna tovább az ígéret földjére, ahová
Isten által mindannyian hivatottak vagyunk.
A rózsakeresztes szerzetesek jelenleg még titkos munka­
módszerének egyszer az egész emberiség munkamódszerévé

159
kell válnia. Ez a titkos munkamódszer pedig a kozmikus
építésztörvény alkalmazása. Ez a törvény azt követeli meg
Öntől, hogy megértse isteni eredetét és hivatása célját, mint
emberi szellem. Hogy megértse a Szent Könyv szavait: „Ti
Isten nemzetségéből valók vagytok."
Ez a törvény azt követeli meg Öntől,
hogy ne álmodozzon tovább annak a tudatában, hogy is­
teni szikra birtokosa, hanem gyújtsa meg ezt az isteni szikrát
magasabb énje prototípusánál, Krisztusnál, Isten Fiánál és az
Ember Fiánál, hogy kövesse Krisztust azon az úton, amit
mutatni fog Önnek,
s hogy mindenekelőtt ne legyen különféle keresztény
szemléletmódok rabja.
Az építés törvénye azt követeli meg Öntől, hogy kivo­
nuljon feladata betöltésére. Akkor pedig felfedezi, hogy le­
győzhetetlen, hogy Ön mellett harcol a Világosság, ami elől
minden sötétségnek vissza kell húzódnia.
Az Egy, a Kettő és az Öt kabalisztikus törvénye a három-
ságos Isten-megnyilvánulás törvénye. Ahogyan a Logosz, a
makrokozmosz tevékeny, úgy kell nekünk, mikrokozmoszok­
nak is dolgozunk:
Rózsakereszt Krisztián - Istenből születtünk.
Kísérete, a két barát - Jézus Krisztusban meghalunk.
Az öt kivonuló barát - a Szent Szellem által újjászüle­
tünk.

160
Ilyen dicséretes életmódban telt az életük, s habár testük
minden betegségtől és fájdalomtól megkíméltetett, lelkük a
felbomlás bizonyos pontján mégsem tudott túllépni.
Az első, aki a Szerzetből meghalt (mégpedig Angliában),
1.0. volt, ahogyan C. testvér azt jó előre megmondta neki.
1.0. nagyon értett a kabbalához, és nagyon tanult volt, aho­
gyan munkája, H könyve is bizonyítja. Angliában sokat is
beszélnek róla, különösen pedig azért, mert Norfolk fiatal
grófját kigyógyította a bélpoklosságból.

Fama Fraternitatis R.C.

162
16
Norfolk grófja

A bélpoklosság vagy lepra az egyik legrettenetesebb beteg­


ség, ami az ember anyagi testét sújthatja. Olyan kegyetlen,
szörnyű ez a baj, hogy a gondolata is félelemmel töltheti el
az embert.
A legpokolibb megsemmisülésnek ez az irtózatos jelképe
így minden évszázadban erősen foglalkoztatta az ember
fantáziáját, s mindig is imádkozva vágytak a gyógymódra,
de azt még máig sem fedezték fel.
A lepra a legrégebben ismert betegségek egyike, bár ez
valóban kétes ismeret. Tudjuk, hogy az emberiségnek ez az
ostora Egyiptomban már évszázadokkal Krisztus születése
előtt is mérte csapásait, s a középkorban Európában terjedt
el népbetegségként, ahogyan egykor a tüdőbaj, most pedig a
rák kínozza az embereket.
Európában a XIII. században harmincezer leprakórház,
leprosorium volt, ahol a betegek páriákként voltak elszige­
telve, s élő halottakként kezelték őket. A leprásoknak csör­
gőt adtak a kezükbe, hogy jelenlétüket a többiek már mesz-
sziről észrevegyék. Az emberek erre aztán menekültek is a
ragályos vész elől, mert a legkisebb seb vagy horzsolás is
elég volt a megfertőződéshez.
A leprának különböző fajtái vannak, de az eredménye
mindnek egy rendkívül lassú elfajulás, a testrészek elsorva­
dása, ami szörnyű fájdalmakkal jár.

163
Gennyes tályog fejlődik ki, mely felfakad és egyre tovább
terjed. A szövetelhalás teljesen elharapózik, úgyhogy például
a kezek vagy lábak ujjai is lehullanak. így folytatódik ez, míg
évekig tartó gyötrelem után a beteget végre megváltja a halál.
Ez a gonosz burjánzás, ez a pokoli megsemmisülés min­
denekelőtt azért olyan vészes, mert nagyon lassan halad: azt
mondják, hogy a lappangási időszak tíz év is lehet. Érthető,
hogy az emberiségnek ez az ostora kitűnő jelképe az egyéni,
társadalmi és szociális élet minden más megsemmisítő fo­
lyamatának.
így világos, hogy a bélpoklosság alkalmas arra, hogy sok
dologtól óva intsen, mert a leprásnak a sorsa, ennek a világ­
nak a leprásáé, életünknek esetleg helytelen irányú fejlődése
esetén meg kell, hogy ragadjon, és vissza kell, hogy térítsen
minket az élet igazi értelméhez, ahhoz, amit a kereszténység
tár elénk. Az ezoteriában így sokszor használják a bélpok­
losságot jelképnek vagy figyelmeztetésnek. Gondoljon csak
például a leprás meggyógyítására, amiről Márk evangéliuma
ad hírt:
„És jöve hozzá egy bélpoklos, kérvén őt és leborulván
előtte és mondván néki: ha akarod, megtisztíthatsz engem.
Jézus pedig könyörületességre indulván, kezét kinyújtva
megérinté őt, és monda néki: Akarom, tisztulj meg. És amint
ezt mondja vala, azonnal eltávozék tőle a poklosság és meg-
tisztula. És erősen megfenyegetvén azonnal elküldé őt, és
monda néki: Meglásd, hogy senkinek semmit ne szólj, ha­
nem eredj el, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel a te
tisztulásodért, amit Mózes parancsolt, bizonyságul nékik. Az
pedig kimenvén, kezde sokat beszélni és terjeszteni a dolgot,
annyira, hogy nyilvánosan immár be sem mehetett Jézus a
városba, hanem künn puszta helyeken vala, és mennek vala
hozzá mindenfelől."

164
Itt nem adhatjuk meg e rendkívül fontos bibliarész kimerítő
ezoterikus magyarázatát. Csak gondolatmenetünk alátá­
masztása érdekében említjük meg. Elemzése kimutatná,
hogy az egész Vízöntő-munka világít belőle és talál benne
alapokra.
Ez az eset Kapernaumban vagy annak közelében játszó­
dik le, tehát a vigaszok falujánál. Ha a rettenetesen bélpok­
los, leprás társadalom, melyben élünk, tudatosan egyesülne
az elemi élettörvényekkel, melyek a kereszténységben ölte­
nek alakot, akkor a végleges megtisztulás, a gyógyulás ab­
szolút és tökéletes lenne. Ezt a vigaszt nyújtja át nekünk a
kereszténység; ennek értékeivel a sebeket gyorsan és köz­
vetlenül meg tudjuk gyógyítani.
A szent módszer segítségével az emberiséget gyorsan
meg lehetne menteni. A fekete erők tudják ezt, s azért tesz­
nek meg mindent, hogy a teljesülést megakadályozzák.
Azért alkalmazzák a szent módszer karikatúráját, hogy
Krisztust naponta keresztre feszítsék. A jó ellen igenis lehet
harcolni az „úgynevezett jóval". Krisztust meg lehet „sem­
misíteni" egy prédikációval, mindenekelőtt a hagyományos­
sal. A rózsakeresztességet Ön halálra zaklathatja rózsake­
resztes-filozófiával.
A tudatosan, pozitívan alkalmazott kereszténység halálos
veszély a fekete erők számára - ezt Ön esetleg tudja vagy
sejti. Az igazi szabadkőművesek, az igazi rózsakeresztesek
ezért már régen nem csak a prédikálás módszerét alkalmaz­
zák, hanem a cselekvés, a munkálkodás, az építés módszerét
- adott esetben teljesen csendben.
Ha egy erőről, egy felszabadult lehetőségről túl sokat be­
szélnek, akkor az ellaposítja a kivitelezést, a fekete erőknek
alkalmat ad a támadásra. Ezért tanácsolja Krisztus a meg­
gyógyultnak, hogy ne beszéljen, hanem inkább cselekedjen,

165
avatkozzon be a dolgok helytelen menetébe, s így töltse be
Mózes törvényét. A tanácsot nem fogadják meg, aminek kö­
vetkeztében a győzedelmes világosságot visszaszorítják a
városon kívülre, a puszta helyekre, a titkos helyekre.
A kereszténység, azaz a tudatos, pozitívan alkalmazott
kereszténység e világ hatalmasságai számára árulásnak,
bűncselekménynek számít. Gondoljunk csak a nacionaliz­
musra, amely annakidején a pogányságot hivatalosan állam­
vallássá nyilvánította, s bejelentette, hogy ha a világuralom­
ra irányuló náci-törekvés háború és eltiprás segítségével si­
kert arat, akkor a kereszténységet meg kell semmisíteni.
A Márk-evangélium szavait nyíltabb szívvel vallani, vi­
lágosabban bizonyítani alig lehetséges. A tettekre váltott ke­
reszténység képes meggyógyítani a bélpoklosságot. Megme­
nekülésünk és embertársaink megmentője közelebb van
hozzánk, mint kezünk és lábunk, a világosság szakadatlanul
sugárzik és fénylik ebben a világban. Egyelőre azonban a
gonosz egyetértése miatt visszaszorul a puszta helyekre. A
Rózsakereszt nehéz helyzetben küzd, gyanúsítások tömkele­
ge közepette. A megpróbáltatott emberiségnek a vigasz
kelyhét magában a városban odaadni még nem lehet. Lépés­
ről lépésre kell előre haladnunk.
Ahogy említettük, és a Biblia szövege is bizonyítja, a
bélpoklosság az ezoteriában határozott jelkép.
Nézzük meg újra a Fama Fraternitatist! A tevékeny ba­
rátok egyikéről van szó, aki áldozatát Angliában hozta meg,
ahol meghalt. Angliában - mondja a Fama - sokat beszélnek
róla, főképpen arról, hogy Norfolknak egy fiatal grófját ki­
gyógyította a leprából.
Már írtunk a Rózsakereszt alakuló, fejlődő misztériumis­
kolájáról. A Fámának ebben a részében a nyugati bölcses­
ségtan felépítéséről hallunk az angolszász faj területén.

166
Ezért van szó Angliáról, ahol a szerzetesek egyike teljesen
elvégezte áldásos munkáját, amelyet Norfolk grófjának
meggyógyítása tetőzött. Hogyan értjük ezt?
Nemesi ranggal vagy jelöléssel az ezoteriában a nép szí­
ne-javára, vagy valaminek a szellemi lényegére, a pozitívra,
vagy az embernek egy már kifejlesztett tényezőjére utalnak.
Ezért van itt szó grófról, fiatal grófról, akinek fiatalsága mi­
att még sok fejlődési lehetősége van, akinek feladata, hivatá­
sa még egyáltalán nincs betöltve, még nem ért véget.
Norfolk grófjának nevezik.
Norfolk régmúlt idők óta a magasrendű fejlődés székhe­
lye. Norfolk az angolszász faj egyik szellemi erőközpontja.
Ilyen erőközpont minden fajnál megtalálható.
Norfolk fogalmát azonban másképpen is vizsgálhatjuk,
hogy megértsük az ezoterikus szándékot. A norfolk régi idők
óta bizonyos ruhadarab is, egy burkolat. így talán már meg­
értjük, miről van szó. Az angolszász faj olyan szellemi érté­
kekbe burkolódzott, amelyek a fejlődésnek egy befejezett
spirálisához tartoznak. Ebből viszont nehézségek keletkez­
nek, mint mindig, ha az ember az idejétmúlthoz ragaszko­
dik.
Itt azokra az értékekre utalnak, amiket a régi Edda­
misztériumok, a régi druidák rejtélyei, az ó-germán kultu­
szok tartalmaztak, melyeket a kereszténységnek le kellett
váltania, hogy a nyugati ember maradéktalanul betölthesse
feladatát.
Olvasóink most már talán felismerik a fasizmus fekete­
mágikus jellegét, és látják, hogy mit akartak a vezető fa­
siszták, amikor megint be akarták vezetni a régi Edda­
misztériumokat, a druida-kultúrát és a germán kultuszokat,
hogy feltartóztassák a keresztény feléledés pozitív ösztönét.
Valóban meg kell állapítanunk, hogy a fasizmus ezerszer

167
rosszabb volt, mint a legutálatosabb lepra, ez volt a legve­
szélyesebb támadás, ami a világot valaha is érte.
Ön tehát megérti, és érzi, hogy mit jelent Norfolk fiatal
grófjának bélpoklossága. Nagy örömmel figyeli a Rózsake­
reszt misztériumiskolájának haladását, és felfedezi Rózsake­
reszt Krisztián atyánk módszerének helyességét: az Evangé­
lium kihirdetése után a betegek gyógyítása következik. Mi­
ről van itt szó?
Rózsakereszt Krisztián adományaival Spanyolországba
jött. Nem akarták. Bölcsességét és erőit ellenszolgáltatás kö­
vetelése nélkül bocsátotta rendelkezésre. Elutasították. Erre
megváltoztatta a taktikáját. Mivel kiderült, hogy megszaba­
dító Evangéliumát nem akarják, elhatározta, hogy „meggyó­
gyítja a betegeket, a beteg világot". A munkát a harc jegyébe
állították, a gnosztikus szabadkőművesség jegyébe. Németor­
szágban, Európa szívében építették fel a misztériumiskolát.
A megkezdett mű egyik legfontosabb eredményeként pe­
dig Norfolk grófjának meggyógyítását jelentik be, az új
misztériumok megalapozását az angolszász fajnál. Ami
Spanyolországban az első taktikával nem sikerült, azt Angli­
ában a másodikkal végezték el. Azóta Angliában is kifejlő­
dött egy rendkívül fontos mű a nagy, nyugati Világosság­
szerzet szolgálatában.
Ha valamire is felfigyelünk, úgy erre a dologra, mindenek­
előtt azért, mert biztosak lehetünk, hogy a Fama sokkal több,
mint a Rózsakereszt történelmi alakulásának leplezett leírá­
sa. A Fama prófétai ereje rendkívül nagy. Spanyolország,
Németország és Anglia nagy szerepet fognak játszani az el­
jövendő dolgokban.
Magyarázatunk gnosztikus-tudományos alkalmazása nél­
kül azonban vétenénk a teljesség követelménye ellen. Nem
szabad tehát kihagynunk a következőket.

168
Minél mélyebbre hatol a Gnózis tanulója a dolgok lénye­
gében, s lesz képes a világ eseményeinek kulisszái mögé
pillantani, annál világosabban és pozitívabban fogja meg­
különböztetni a különböző erők harcát és harcosait.
Ön tudja, hogy a gnosztikus az ő személyes fejlődése ér­
dekében gyorsító módszert választott, de azt is meg kell ér­
tenie, hogy a világmozgásban, az emberiségmenetet megfor­
dító folyamatok kifejlődésénél szintén gyorsító módszert al­
kalmaz. A két fejlődés, az egyéni és a közös, szoros kap­
csolatban van egymással. Az egyik nem képzelhető el a má­
sik nélkül, egyik a másikból fejlődik ki.
Sokan fáradoznak azon (különösen akik nem értik az iga­
zi szabadkőművességet), hogy egyénileg gyorsabb fejlődésre
tegyenek szert, de a közös fejlődést, az emberiség megújulá­
sát - mint szerintük nagyon lassan ható folyamatot - eluta­
sítják. Nem akarják megérteni, hogy ez a két fejlődés elvá­
laszthatatlan. Ez a magatartás eredhet az emberszeretet nagy
hiányából, de éppúgy egy teljesen hamis misztikus szemlé­
letből is. Ez a zavaros misztikus beállítottság mintegy ki­
zsákmányolása a Krisztus-szellemnek, amely mind a mai
napig kibírhatatlanul szenved.
Egy rózsakeresztes minden munkájánál arra törekszik,
hogy a Krisztus-szellemet, amely értünk mindent eltűr, el­
szenved és hordoz, a lehető leggyorsabban megváltsa. Mi­
vel pedig ismeri a harcolókat, és le tudja rántani az álarcot
az arcokról, mindenkivel és mindennel együtt dolgozik,
ami és aki az emberiség-megújulás gyorsított fejlődési fo­
lyamatát szándékozza a gyakorlati kereszténység erővona­
lai mentén kivitelezni. Befolyásolja ezeket a lelkeket,
együtt áll a világalakulás első soraiban - mert szeret, hatá­
rozottan szeret, önfeláldozóan szeret. Beledöfi a kést a
sebbe, mert szeret, mert tudja, hogy a gyorsított folyamat

169
hamarabb hozza meg az embernek és minden élet Urának
megváltását.
Mérhetetlen különbség van a néha félreismerhetetlen
jámborságú exoterikus misztikus, és az időnként látszólag
szigorú gnosztikus között, akinek a szigorúsága nem ke­
ménység, hanem azt jelenti, hogy tárgyilagosan, szeretettel­
jesen áll a dolgok mozgalmassága közepette, ha a felismerni
nem tudó ember nem is érti meg őt.
E világ fekete hatalmai dühösen állapítják meg, hogy
minden nagy világfordulónál az igazi szabadkőművesek áll­
nak az első sorokban. Ez minket örömmel tölt el.
A gyógyíthatatlantól, a lassan, lassan tovább burjánzó
gonosztól, a leprától, a bélpoklosságtól meg lehet tisztulni,
ez hirtelen véget érhet - mintegy csoda által - a gyorsított
folyamatban.
Képesek vagyunk erre, ha a misztériumok magasabb tu­
dására támaszkodunk, kimondhatatlan szeretettel, olyan
nagy szeretettel, hogy egyetlen másodpercig sem akarunk
várni a megváltó mü elkezdésével, és így mondjuk minden
élet Urával, a Krisztussal: „Akarom, tisztulj meg!"

170
Abban egyeztek meg, hogy sírjuk lehetőleg ismeretlen helyen
legyen; s így néhányukról máig sem tudjuk, hogy hol van­
nak. De mindnek helyébe méltó utód lépett. Itt azonban Isten
dicsőségére nyilvánosan kijelentjük, hogy bármennyi titkot
ismerhettünk is meg M könyvéből (s habár az egész világ
képét és ellenerejét szemünk elé tárhatjuk), sorscsapásaink
és halálunk órája ismeretlen számunkra, mert a Mindenható
Isten ezt magának tartotta fenn, s szüntelenül készenlétben
akar találni minket.
Erről majd többet mondunk a Confessiónkban, ahol har­
minchét okot is megemlítünk, hogy miért most lépünk a nyil­
vánosság elé, és miért teszünk közzé ilyen magasztos rejté­
lyeket önként, minden kényszer nélkül, és jutalmat nem vár­
va. Több aranyat ígérünk, mint amennyit a spanyol király
mindkét Indiából összehordhatna, mert Európa terhes, és
erős gyermeket fog szülni, akinek nagy keresztelői ajándékra
lesz szüksége.
O. halála után C. testvérünk nem ismert pihenést, hanem
mihelyt lehetett, összehívta a többieket, s bizonyosnak tart­
juk, hogy csak ekkor készült el a sírja. Mi, fiatalabbak, ad­
dig a pillanatig nem tudtuk, mikor halt meg szeretett atyánk,
R.C., csak az alapítók és utódaik nevét tudtuk, egészen a mi-
énkig. Még egy titokra emlékeztünk, a százhúsz évre vonat­
kozóan, amit A., D. utódja (aki sokunkkal egy időben élt,

171
mint az utódok második körének utolsó tagja) bizalmas be­
szélgetések során bízott ránk, akik az utódok harmadik kö­
réhez tartoztunk.
Egyébként be kell vallanunk, hogy A. halála után egyi­
künk sem tudott semmit sem R.C.-ről és első barát­
testvéreiről azon kívül, ami filozófiai könyvtárunkban volt
róla. Ezekből mi az Axiómákat tartottuk a legfontosabbak­
nak, a Rota Mundi-t a legművészibbnek, és Proteus-t a leg-
hasznosabbnak. Azt sem tudjuk biztosan, hogy azok, akik az
utódok második sorához tartoztak, birtokolták-e ugyanazt a
bölcsességet, s szabad volt-e hozzájutniuk mindenhez- A
kedves olvasót azonban még egyszer emlékeztetjük arra,
hogy amit mi most C. barát sírjáról nem csak megtudtunk,
hanem ezennel nyilvánosan ismertetünk, azt Isten így ter­
vezte, megengedte és elrendelte. Mi, akik a parancsolatait
olyan hűségesen megtartjuk, nem késlekedünk majd (ha sze­
rényen és keresztény érzülettel jönnek hozzánk) kereszt- és
családi nevünket, összejöveteleinket és mindent, amit csak
kívánhatnak tőlünk, nyilvánosan közzétenni.

Fama Fraternitatis R. C.

172
17
A három fokozat

A Fama Fraternitatis beszél a három fokozatról, három lép­


csőfokról vagy három körről, amely a Rózsakereszt Rendjé­
ben megkülönbözethető. A rendek régi könyveinek tanul­
mányozója tévútra jut, ha ennek a három foknak a jelentősé­
gét próbálja kipuhatolni, mert különböző, látszólag ellent­
mondó tényezők elterelik a dolgok lényegétől, s így mintha
hét pecséttel lezárt könyvet olvasna.
A tanuló viszont tudja, hogy a rend régi könyvei hermészi
iratok, amelyeket bizonyos módon kell olvasni, s ha addig
kutat, míg a hermészi kulcsot meg nem találta, a nyelvet és
az összefüggéseket meg fogja érteni. A józan adatok életre
kelnek számára, mint a kikelet. Kimeríthetetlen forráshoz
fúrt le, olyan megdöbbentően gazdaghoz, olyan lenyűgöző­
höz, hogy teljesen belátja Johann Valentin Andreáé szavai­
nak helyességét: „Sohasem lesz más megnyilvánítva, és nem
is lehet mást megnyilvánítani, mint ami a Fama Fraternita-
tis-ban van feljegyezve".
A Rózsakeresztesek Rendjének szellemi hagyatéka pá­
ratlan ajándék, amit az Idősebb Testvérek ingyen adnak Ön­
nek. Az igazi szeretet ajándéka, olyan nagy, hogy Ön csak­
nem összeroskad a súlya alatt. Tartalma mindent megad Ön­
nek, amire szüksége van, s e csodás beszéd olvasása közben
próbáljunk meg egymásnak segíteni, hogy e bölcsesség se­
gítségével felegyenesíthessük meggörnyedt életünket.

173
Bensőségesen kívánva, hogy Önök mindezt megértsék,
álljunk hát a Rózsakereszt három lépcsőfoka elé, amelyek
beláthatatlan magasságig emelkednek előttünk. Mintegy az
érzékek elragadtatásában megmásszuk őket.

Az első fok neve Fama vagy Merkúr. A másodiké Confessio


vagy Jupiter. A harmadiké Alkímiai menyegző és újra Mer­
kúr.
Az első lépcsőnek vagy első körnek öt fokozata vagy kör­
szakasza van. A második lépcsőnek vagy körnek három fo­
kozata vagy szakasza. A harmadik lépcsőnek vagy körnek
megint öt foka vagy szakasza.
Az első kör a legtisztább kristályból áll. A második kör
úgy sugárzik, mint egy karbunkulus vagy türkiz. A harmadik
kör akvamarinból készült.
Itt van a Fama Fraternitatisban említett három lépcsőfok
jelentőségének hermészi kulcsa! Ha ezt könyvet csak haladó
tanulók olvasnák, akkor ennyi már elég is lenne, minthogy a
tanító jelképekben beszél az alkotó tudathoz.
A tanuló számára a jelkép olyan, mint másoknak egy
vastag könyv. Egy nyilvános közlemény azonban mindig há­
rom embercsoporthoz fordul, s hogy a témát a szerzet köve­
telményei szerint valamelyest kimerítően megbeszélhessük,
mindig háromféleképpen kell megmagyarázni. írnunk kell a
misztériumok nyelvén, ezoterikus magyarázattal kell szol­
gálnunk, harmadszor pedig az akvárius-nyelven is el kell
mondanunk a dolgot. Miért?
Miért alkalmazzuk ezt a módszert? Kívánatos-e ez
egyáltalán?
Ha a misztériumok nyelvét alkalmazzuk, akkor erők sza­
badulnak fel, erőket szabadítunk fel, melyekre az elvégzen­
dő munkához szükség van, melyek felépítők és erősítők.

174
Az ezoterikus magyarázattal az erőt minden tanulónak
átnyújtjuk, akik aztán - legyenek a fejlődésnek bármilyen
fokán is - ennek nagy értékét felismerik, és ezt magukévá
akarják tenni.
Az akvárius-nyelven a rejtélyek világossága a sötétségben
járó emberiségnek lesz átnyújtva. Az akvárius-nyelv segít­
ségével a Legmagasabb, a Leghatalmasabb, az abszolút kö­
vetelmény, az írások Krisztusa ismerteti meg magát min­
denkivel, úgyhogy senki sem mondhatja, hogy „íme, nem
ismertelek".
Az akvárius-nyelvben a Krisztus úgy sugárzik, mint a
Szeretetteljes, aki a segítség és vigasz balzsamát akarja át­
nyújtani, de úgy is, mint a fegyveres, mint kardos, aki isteni
erőszakkal ellenáll a jogtalanságnak és az igazságtalanság­
nak. Akvárius (Vízöntő) a kéznyújtás az elveszett felé, hogy
a legalantasabb, a legeifajultabb és az eltaposott felemelked­
hessen a Legmagasabbhoz.
A Rózsakereszt így a legkülönfélébb olvasóközönséghez
fordul. Ezért van az is, hogy ezekben a módszeresen mon­
dott és írt szavakban olyan sok árnyalatot lehet felfedezni, a
nyelvnek oly változatos sokféleségét, mint Pünkösd napjá­
nak eseményénél, amikor „mindegyik a maga nyelvén hallá
őket szólani".
Ezért mondanak bennünket olykor túl hagyományosnak,
túl ortodox keresztényinek, és elfordulnak tőlünk. Vagy
máskor túl értelmiséginek, túl tudományosnak, és itthagynak
minket. Ezért neveznek minket istentagadóknak is, és mene­
külnek előlünk. Sokak szemében ittasak vagyunk, mint
ahogy ezt Pünkösd napján Péterről és övéiről is hitték.
Ezért sorolták a Rózsakeresztest néha, azelőtt is és most
is, a gonosztevők közé, és elfordultak tőle! Veszélyesen ré­
szegek vagyunk számukra. Ezért akarják ezt a művet olyan

175
sokan megölni. Ezért veszik körül ezt a müvet a rágalom
áradatával. Ezért tornyosul a tehetetlen düh halmaza, mert
mi ezzel a szent módszerrel hatunk, ezekkel a legyőzhetetlen
erőkkel, melyek a feketét leleplezik, és mindenkit nyugtala­
nítanak és felébresztenek áldatlan önzőségéből.
Három fokozat van, három lépcső, három kör! Önnek
mindre fel kell másznia, mindegyikbe be kell majd lépnie.
Az első fokot, ötszörös nézetével, nevezzük bölcsesség­
nek vagy emberiességnek. Mi emeli az embert a Föld többi
természeti birodalma fölé, mi különbözteti meg őt világunk
minden más élőlényétől? Gondolkodási képessége! A leg­
nagyszerűbb, legigézőbb kincsünk, amit mindegyikőnk
megkapott. A gondolkodással emelkedünk ki az állatok kö­
zül, ezzel leszünk eszes lények, melyek észre tudják venni
Isten müveit és csodáit. A gondolkodás segítségével mérhe­
tünk fel valamit abból a kimeríthetetlen szeretetből, ami a
Krisztusszellemben nyilatkozik meg számunkra. A gondol­
kodással nyitjuk meg a Misztérium Magnumot, ellenőrizzük
intuícióinkat. A gondolkodással kezdődik a kultúra történe­
te, ezzel épít és kísérletezik az ember. A gondolkodás segít­
ségével ismerjük fel isteni származásunkat, látjuk meg az el­
érés vezérfonalát, és sietünk felfelé a második lépcső kez­
detéhez.
A tanuló igen tétován lép ebbe a második körbe, amely­
nek három nézete van. A felismert törvények alkalmazásáról
van szó, rejtett értékek tényleges kifejlesztéséről. A belső
Krisztus megszülettetéséről van szó, az ellentétek legyőzésé­
ről, a negatív legyőzéséről a pozitív segítségével. Arról van
szó, hogy csapással sújtsuk a fekete mágiát, a tökéletes ál­
dozatról van szó a szolgálat ösvényén, abszolút önmegtaga-
dásról, a lélektest építéséről, az örökkévalóság megerősítésé­
ről az időben.

176
Az igazi ember ebbe a második körbe ujjongva fog be­
lépni, hogy azután felszálljon a harmadik lépcsőhöz. Miután
az újonc bevonult a bölcsesség kristálykapuján, látja a villo­
gó karbunkulust és a ragyogó türkizt, melyek vércseppek-
ként jelképezik a vér-mégújulást, a Jupiter-követelményt, a
Krisztus-valóságot, a Golgota hegyére vezető keresztutat,
ahol az áldozat vére folyik sokak váltságdíjaként.
Akkor pedig ott van, az elérés sziklájába vájva, az akva-
marinból lévő „Jákob lajtorjája", Merkúr létrája, az elérés
ösvénye. Miután az angyal a szolgálatunk ösvényén való
küzdelem folyamán kificamította csípőnket, a Nyilas csípő­
jét (Sagittarius!), felmászunk a létrán, mely felér az égbe, s
halljuk a hangot, mely olyan, mint nagy vizek zúgása: „Menj
be a te uradnak örömébe, jó és hü szolgám".

Az első fokozat, a Fama, a szolgálat ösvényének a felisme­


rése. A második fokozat a Confessio, a hitvallás; és ezt a
hitet, ezt az ismeretet, ezt a tudást vallani azt jelenti, hogy
tenni, beteljesíteni. Most már azt is tudja, hogy mit ért a Ró­
zsakereszt tanulója hitvalláson. Szenved ezért, feláldozza
magát érte. Nem fecseg, hanem cselekszik. A harmadik fo­
kozat az Alkímiai menyegző, egyesülés az egyedül Bölccsel,
az egyedül Jóval, a Krisztussal: az elérés.
Az első lépcső a Rózsakereszt Szerzetének, a nyugati
bölcsességtanoknak a felismerése. A második lépcső az
irányzataik követése, betöltése a legkisebb részletekig.
Ha pedig Ön végigjárta ezt a második ösvényt, akkor
mondhatja a Fama szerzőjével, Johann Valentin Andreae­
vei, hogy „a harmadik sorhoz tartozom". Akkor megtalálja
Rózsakereszt Krisztián sírját, melyben az Ön felépült, igazi
énje fekszik ragyogó dicsőséggel és teljes díszben, kezében
T könyvével.

177
Sokan keresték Rózsakereszt Krisztián sírját, a Rózsake­
reszt tulajdonképpeni templomát, s vaskos köteteket írtak
tele erről a csodás építményről, amiről a Fama ad hírt. Ku­
tatók azt mondták nekünk: „Ez a templom Berlin mellett
van". Egy német barátunk néhány éve azt bizonygatta, hogy
Dél-Németországban kell lennie. (És a háború idején nem
csodálkoztunk volna, ha valami egységpárti német azt állí­
totta volna, hogy Berchtesgadenben található.) Ne higgyen
azoknak, akik így erőszakot tesznek az igazságon. A Rózsa­
kereszt temploma, Rózsakereszt Krisztián feltámadásának
sírboltja mindenütt jelen van - bennünk van. A sírbolt olyan
mértékben képződik, ahogyan az első két lépést tesszük
meg. És Ön meg fogja nyitni a sírt, ha a munka befejeződött.
Az első fokot a Fama Axiómáknak, a másodikat Rota
Mundi-nak, a harmadikat Proteus-nak nevezi. Az Axiómák
az egyetemes élet tagadhatatlan alapelvei, amelyeket fel kell
ismerni; a Rota Mundi a világ kereke, amit vele egyezően a
helyes irányban kell mozgatni; és Proteus, a tenger istene,
Neptun, elvezet minket az emberiségtől az emberfölöttiség-
hez, s az emberfölöttiségtől az isteni tökéletességhez,
Krisztus követelménye szerint: „Legyetek azért tökéletesek,
miként a ti mennyei Atyátok tökéletes".

Ezekből épül tehát a Rózsakereszt. Az emberiség már elkép­


zelhetetlenül hosszú idők óta próbálja lábát az emberré válás
ösvényére tenni. Ennek folyamán kapta a gondolkodást, a
gondolkodási képességet, mint világító lámpást, mint vilá­
gosságot az önkialakítás ösvényén.
Megkezdődik a titáni harc az első fokon: a hiányosságból
a tökéletességre ébredni, kiharcolni a helytelen tettektől való
megszabadulást, és életmegújuláshoz jutni. Ki képes vég­
hezvinni ezt a hőstettet, ki fogja elérni ezt az emberfelettisé-

178
get? Álomképek témája ez, olyan téma, melyről vágyakozó
dalokat lehet költeni.
A valóság azonban az ellenkezőjét mutatja. Amikor az
ember a régmúltban megszabadult a tekintélyektől, kitört a
kötöttségből, hogy kövesse Merkúr világosságát, a kozmikus
kötöttség - a paradicsomi állapot - helyébe az önmagához­
kötöttség pokoli parazsa lépett. Ahogyan a gyerek elszalad
anyja őrködő szemei elől, s a veszély felé bukdácsol, úgy
táncolt ki a gyermekember a régi törvény alól, és vetette ma­
gát az új alá. Alig érkezett meg az idegen országba, ráron­
tottak a veszélyek: a fekete erők és a hamis próféták, a ha­
zugságok, a megszabadulást kereső ember minden ismert
béklyója.
Hogyan élheti túl az emberiség ezt a krízist? Hogyan ke­
rülhet ki ebből a nyomorból?
Csak egy út van: a második fokra való fellépés!
Mit jelent ez?
Értse meg: az alakulásról, az önmegszabadításról van
szó, el kell érnünk, amire rendeltettünk, hozzá kell jutnunk
az akvamarin kőhöz.
Mindig „megtérésről" beszélnek. Mi azt mondjuk, hogy
bár ez a fogalom elvileg helyes, az emberi gyakorlatban
helytelen és kereszténységellenes lett. Mi azt mondjuk: ön­
feláldozással beleveszni mindenki szolgálatába, feladni az
„én"-t az emberiség szolgálatában.
Az emberek az énjüket mintegy oltáron hordozzák ma­
gukkal, s imádatot, segítséget és vigaszt követelnek, meny-
nyei vigaszt, Isten kéznyújtását, kozmológiai és asztrológiai
segítséget Én-király számára. Rendkívül ritka az olyan em­
ber, aki nem önmagáról beszél, aki nem magának kér.
Nem mondjuk és tanítjuk, hogy adjuk fel én-tudatunkat,
ahogy a keleti ember, aki képes a legnagyobb rendetlenség

179
közepette üres szemekkel álmodozni. A kereszténység azt
tanítja, hogy önfeláldozással szolgáljuk a többieket, min­
denkit! „Aki elveszíti az életét énérettem, megtartja azt." Ez
a nyugati misztériumok nagy titka, a kereszténység nagy tit­
ka, a második fokozat titka.
Ha Ön tiszta testre vágyik, akkor nem elég a tiszta táplá­
lék és a test ápolása, és a gondolatok tisztasága sem elég.
Ezeket a régi vallások tanították. A kereszténység tovább
megy egy lépéssel. A Nyugat azt tanítja: csak akkor lehet Ön
tiszta, ha környezete tiszta, ha az országa tiszta, ha a világa
tiszta. Értse meg, hogy az egyén a közösséghez van kötve,
hogy az ember az emberiséghez van kapcsolva. Minden hal­
adás, minden mennyeinek a megértése ki van zárva és go­
nosz csalás, ha ezt nem tartjuk szem előtt. Minden haladás
ki van zárva világmegújulás nélkül, emberek általi, embere­
kért kivitelezett világmegváltás nélkül.
Ez a második fokozat, az önfeláldozó és vérmegújító sze­
retet, amivel megmentjük a világot és emberiséget Krisztus
példájára, aki azt mondta: „Kövessetek!"
így közeledünk a harmadik fokozathoz, a megnyilvánu­
láshoz, az eléréshez: az új Éghez és új Földhöz!

180
Az igaz és eredeti beszámoló Isten nagyon megvilágosult
emberének, C.R.C. barátnak a felfedezéséről pedig a követ­
kezőképpen hangzik:
Miután A. Gallia Narbonensis-ben (a galliai Narbonne-
ban) meghalt, helyére szeretett testvérünk N.N. került. Miu­
tán csatlakozott hozzánk és letette a hűség és titoktartás es­
küjét, azt mondta nekünk bizalmasan, hogy A. biztosította őt
arról, hogy ez a szerzet nem marad sokáig ilyen titokban,
hanem Európa népeinek közös hazája számára szükséges
lesz, segítséget és dicsőséget jelent, s így állapota miatt neki
egyáltalán nem kell majd szégyenkeznie.
A következő évben, amikorra már iskolai kötelezettségeit
teljesítette, és alkalmat kapott, meg jelentős úti pénzt (vagyis
Fortuna erszényét), s útra akart kelni, mint jó építész elha­
tározta, hogy ezen az épületen változtat valamit, s célsze­
rűbben rendezi be.
E megújító tevékenység közepette találta meg a bronzból
öntött emléktáblát, amelyen a Szerzet minden tagjának a ne­
ve rajta volt, s még néhány más dolog is. Ezt az emléktáblát
akarta átvinni egy másik, alkalmasabb boltozatos helyiség­
be, mert hogy mikor és hol halt meg C. barát, azt a régiek
elhallgatták, mi tehát nem tudtuk. Az emléktáblából egy
nagy szeg állt ki, s amikor ezt kirántották, a vékony falnak
vagy vakolatnak, mely a rejtett ajtót takarta, egy nagy da-

181
rabja szintén kiesett. Ekkor váratlanul előtűnt az ajtó.
Örömmel és vágyakozva bontottuk le a fal maradékát és
tisztítottuk le az ajtót, melyen egészen fent nagy betűkkel ez
állt: SZÁZHÚSZ ÉV MÚLVA MEGNYÍLOK. Alatta pedig a régi
évszám.
Fama Fraternitatis R. C.

182
18
A titokzatos szeg

A Fama részletezi Rózsakereszt Krisztián sírboltjának ro­


mantikus felfedezését, az ott talált dolgokat, s más különös
tényeket is, melyek ezzel közvetlenül összefüggnek. Az
anyag túl gazdag ahhoz, hogy egyetlen fejezetben megbe­
szélhessük. Ezért figyelmünket először a felfedezést köz­
vetlenül megelőző eseményekre irányítjuk.
A következőkről adnak hírt.
A barátok egyike, akit A.-nak mondanak, a hivatott kö­
vető, meghal Gallia Narbonensis-ben. Halála előtt kiválaszt
egy utódot, aki névtelenül lép fel, mint N.N. barát. Ez leteszi
a hűség és titoktartás esküjét, és elmeséli barát testvéreinek,
hogy mit mondott neki A., mielőtt meghalt. A szerzet nem
fog már sokáig titokban tevékenykedni, hanem Európának
mint népei közös hazájának nélkülözhetetlen segítsége lesz,
és dicsőségére fog szolgálni, és neki ebben a helyzetében
egyáltalán nem kell majd szégyenkeznie.
Az új szerzetes elvégzi tanulmányait, s azután utazást
tervez, mert ehhez már nem hiányzik semmije sem. Mielőtt
azonban tervét valóra váltaná, elhatározza (mivel építész
volt), hogy változtat valamit a szobákon, melyekben a szer­
zet házában lakik.
E munka közepette bronzból öntött emléktáblát talál,
melyen rajta van minden barát neve. A falon levő táblát el
akarja távolítani, hogy máshol helyezze el. A nagy szeget

183
azonban, mely a táblát a falon megtartotta, olyan erővel
rántja ki, hogy a falnak vagy vakolatnak egy része is leom­
lik. Nagy csodálkozására emögül egy ajtó tűnik elő. Előhívja
az épületben levő társait, akikkel együtt aztán a felfedezés
örömében lebontják a falat, s így szabaddá teszik az ajtót.
Az ajtón ez áll: Százhúsz év múlva megnyílok.

A történet egyszerűnek látszik, s részletes magyarázatára lát­


szólag nincs is szükség. Régi épületek átalakítása közben
gyakran találnak érdekes dolgokat a régmúltból. Lassan
megtelő múzeumaink is ezt bizonyítják. Ahogyan most van,
úgy volt azelőtt is, és természetes, hogy a rózsakeresztes ba­
rátok későbbi nemzedékei a régi lakóhelyeken olyasmiket
fedeztek fel, amik számukra azelőtt ismeretlenek voltak.
Tegyük tehát félre ezeket a megelőző eseményeket mint
történelmi különlegességeket, amelyek már nem tartoznak
az ügyhöz, hanem csak bepillantást nyújtanak a rend minden­
napi életébe, s térjünk rá arra, ami fontosabb: a folytatásra.
Legfeljebb annyit tehetünk - ha akarunk -, hogy elidő­
zünk egy pillanatra az eset romantikus részleteinél, mint
például a titokzatos szegnél, melytől annyi minden függött.
Vagy a régi boltozatokban folytatott keresgélésnél, és az
emléktábla váratlan megtalálásánál, a múltnak ennél az em­
lékénél, meg a tiszteletnél, amivel a szerzetesek ezt a táblát
alkalmasabb helyre akarták vinni. Könnyen akadhatna vala­
mi rajzoló vagy festő, aki ezt az eseményt egy kis fantáziá­
val benyomást keltő módon tudná ábrázolni, s akkor a felü­
letes kutató már meg is lenne elégedve. Mi azonban azt
akarjuk kideríteni, hogy mit rejtett ez a megtalált ajtó!

Nem, ezt mégsem tesszük! - mert ez a bevezető történet


olyan rendkívül jelentős, hogy ennek megértése nélkül a

184
többi dolgot is helytelenül, valóságától megfosztottan lát­
nánk. Teljesen meg kell. ismernünk az egész környezetet,
mielőtt áthatolhatunk a dolog magjához. Az ösvényt teljesen
fel kell tárnunk, s megtisztítanunk mindattól, amiben később
elbotolhatnánk.
Szabad Önt megkérdezünk: mit tud az ember valójában
Rózsakereszt Krisztiánról mint történelmileg ismert szemé­
lyiségről? A válasz így hangzik: semmit!
Az első, aki valami határozottat mond róla, az Johann
Valentin Andreáé, aki a Fámában azt mondja, hogy ő maga
sem látta őt soha. Ahogyan a rózsakeresztesek régi, hiteles
könyveiben a szerzet magasztos fejéről beszélnek, az világo­
san bizonyítja, hogy ott Rózsakereszt Krisztiánnak mint em­
bernek a nevét jelképesen használják, mégpedig a nyugati
misztériumiskola jelölésére. Jelképes névként használják te­
hát, amivel a keresztény filozófia magjára utalnak.
Rózsakereszt Krisztián alakja azonban emiatt nem lesz
valótlanabb számunkra. Teljes mértékben felismerjük a ha­
talmas lényt, aki sok évszázaddal ezelőtt Krisztus Egyete­
10
mes Szerzetéből lépett elő.
Ugyanakkor viszont számunkra ő - mint aki az általa újra
kihirdetett krisztusi megváltási tant saját magán megvalósí­
totta - a mi igazi, legmélyebb lényünk prototípusa, a szel-
lem-lélek ember, az igazi akvárius-ember.
Ebben a tekintetben tehát Rózsakereszt Krisztián a meg-
születetlen szellem bennünk, melynek teljesen fel kell növe­
kednie, minden fejlődés céljának megfelelően; az a szellem,
melynek önállóan alkotó lénnyé kell felébrednie, Krisztus

10
Lásd Catharose de Petri és J. van Rijckenborgh: Az új idők apokalip­
szise, Rosekruis Pers, Haarlem.

185
szavai szerint: „Legyetek azért tökéletesek, miként a ti
mennyei Atyátok tökéletes".
Amikor tehát arra a kérdésre, hogy „mit tudunk Rózsake­
reszt Krisztiánról mint történelmi jelenségről", a fenti fele­
lettel kell megelégednünk, akkor az is magától értetődik,
hogy egészen más feleletet adunk, ha Rózsakereszt Krisztián
ezoterikus képét magyarázzuk.
Létünk mögött egy titokzatos szándék rejlik, egy giganti­
kus cél, oly nagyszerű és oly dicső, oly hatalmas, hogy az
emberi gondolkodás mai fejlettségi fokán még felfoghatat­
lan. Ezt a célt nem mennyországnak nevezzük, mint a ha­
gyományos keresztények. Nem élt még egyetlen olyan ha­
gyományos teológus sem, akit ne hasonlíthatnánk a legna­
gyobb tőzsde-spekulánshoz. A teológus olyan mennyország­
ra spekulál, amiről soha sem szerzett első kézből jövő isme­
retet. Nincsen olyan mennyország, amiről a teológia beszél.
Az Ön mennyországa itt van, jóllehet az emberiségnek sike­
rült egyelőre poklot csinálni belőle.
Mivel az itteni dolgokat az ember oly vigasztalanná tette,
a teológusok valami mennyei világra spekulálnak, amely az
embert nem nyeli el, ahová az a saját gyártmányú poklából
elmenekülhet.
Az ember még nincs teljesen tudatában a helyzetnek, még
nincs eléggé tudatában, nem ismeri léte nagyszerű és titok­
zatos célját. Ha tudatában lenne, elegendően tudatában, ak­
kor leszámolna az emberi teológiával, mely egyszerűen al­
kalmazkodik társadalmi viszonyainkhoz.
Marxnak teljesen igaza van, amikor azt mondja: „Az em­
ber tudatát társadalmi viszonyai képezik. Általános értelem­
ben az anyagi élet termelő folyamatai határozzák meg a szo­
ciális, politikai és szellemi életet - ahogyan azt a modern di­
alektikus ember érti."

186
Bizonyos köröknek nagyon nem tetszett Marxnak ez a
megállapítása, pedig tökéletesen keresztényi és tudományo­
san helyes. Jóság és igazság, ismeret és belátás csak a valódi
igazságosságból állhat elő. Az anyagban, az anyagi küzde­
lemben kell a szellemnek megszabadítania magát a korláto­
zásoktól, itt kell Rózsakereszt Krisztiánt kiszabadítanunk
sírjából.
Ha tehát egy pillanatra megszabadulunk minden előíté­
lettől, akkor világító célt látunk. Ezt a célt pedig Rózsake­
reszt Krisztiánnak nevezzük.
Mit tudunk róla?
Mindent! Mint ezoterikus tanulók, mindent tudunk róla,
amit csak felfoghatunk. Hív bennünket, hogy menjünk eléje,
éljünk eléje, küzdjük magunkat eléje, készítsük el építmé­
nyünket, hogy méltók legyünk őreá. Ami ehhez kell, azt
megadja nekünk; a Bölcsesség Urai minden szükségeset a
rendelkezésünkre bocsátanak.
Először is, ahogyan már megbeszéltük, itt vannak Axió­
máink, tagadhatatlan, első kézből eredő ismeretekkel bizo­
nyítható alapelveink. Egy axióma a tudás kősziklája, mely
az örökkévalóságban is helytáll. Megvan az ezoterikus filo­
zófiánk, ahogyan ez a pozitív kereszténységből kifejlődik, a
szent könyvből, a Bibliából. Továbbá megvannak kozmoló­
giai tanaink: az ösvényre, az igazi emberre és minden ezzel
összefüggő dologra vonatkozó ismeretek.
Birtokunkban van a Rota Mundi is, ahogyan a Fama feje­
zi ki, tehát az asztrotudományok, a szent asztrozófiai tudo­
mány, aminek semmi, de igazán semmi köze a képzelt
ezoterikusok asztrológiai okoskodásához és firkálásához.
Erről még fogunk beszélni, mert mielőtt a barátok belépnek
Rózsakereszt Krisztián sírboltjába, tanulmányozzák rotáikat,
vagyis megvizsgálják személyes asztrozófiai körülményei-

187
ket. Tudni kell, hogyan használja a Rózsakereszt szerzetese
az asztrológiát, s hogy mire nem használja.
Harmadik adományként a Fama a már megbeszélt Proteust
említi, vagyis a neptuni elvet, ami az emberi szellem önal-
kotó tulajdonságaira utal, az önbeavatás neptuni ösvényére.
A Fama az Axiómákat nevezi a legfontosabbnak, hiszen a
filozófia minden tudomány, minden művészet és vallás alapja.
Ha nincsen elég gyakorlata a filozófiában, akkor az igazi mű­
vészet, tudomány és vallás értékei az Ön számára rejtve ma­
radnak. A Fama a Rota Mundit, az asztrotudományt mondja a
legművészibbnek, mert ez a tudomány isteni eredetű, ez a ki­
rályi művészet, melynek segítségével axiómáinkat rendezzük,
előkészítjük, s a kapott értékeket a pszichológiailag helyes pil­
lanatban bevetjük. Ez minden szervezési képesség titka. E ki­
rályi művészet elsajátításához korunk horoszkóp- és aspektus-
szószátyárkodása egyáltalán nem elég, ehhez egészen más kell.
Hogyan lehet tehát megtanulni ezt a művészetet, mely
minden ezoterikus törekvés fordulópontja? Ön ezt úgy tudja
megtanulni, hogy keresi a Fámában említett harmadik ele­
met. Ez Proteus, s ezt nevezi a Fama a legjótékonyabbnak,
leghasznosabbnak. Mert mi haszna van Önnek az axiómák­
ból és a királyi művészetből, ha mindennel, amije van és
ami Önben található, mások önfeláldozó szolgálatával nem
járja be az ösvényt? Ha nem vonja bele az életébe az igaz
tettet, s így valójában nem nyeri el örök üdvösségét? Aki
Proteust, a tenger istenét, Neptun szolgáját követi, az egyre
mélyebbre ás az axiómákban és a Rota Mundiban, a királyi
művészetben.

Az igaz és eredeti beszámoló Isten nagyon megvilágosult


emberének, C.R.C. barátnak a felfedezéséről tehát a követ­
kezőképpen hangzik.

188
Volt egy tanuló, aki eléggé be volt vezetve a rejtélyekbe,
hogy tudja, mit kívánnak tőle. Mivel pedig elegendő lélek-
minőséggel rendelkezett, amire a szeretet szolgálatában tett
szert, elhatározta, hogy követi azt az irányt, azt az ösvényt,
melyet Proteus, Neptun szolgája mutatott neki. Elhagyja te­
hát házát, hogy megszerezze az igazi üdvösséget, és útra kel
a jóság, igazság és igazságosság szolgálatában.
Azonnal jönnek a próbák, a nehéz vizsgák. Meg kell ta­
nulnia magát elveszíteni, magát a szolgálat oltárán teljesen
odaajándékozni. Alantas természetét azáltal kell megvál­
toztatnia, hogy Krisztus erejében, Ura erejével megtisztítja
magát. Meg kell tanulnia, hogy ez a Krisztusban való meg­
tisztulás nem dogmatikus tekintélyen nyugszik, melyet jám­
bor képpel kell követni, hanem hősi tűrés, rettenetes kocká­
zat, szörnyű fájdalom, az alantasra vonatkozó, a természetet
illető meghalás. Meg kell tanulnia, hogy ez az aláhanyatlás,
ez a pusztulás csak látszatpusztulás, tetszhalottság, ahogyan
Krisztus mondja Lázárra: „Ez a betegség nem halálos, ha­
nem az élethez vezet", hogy Isten, a belső Isten, az igazi Én,
Neptun, Rózsakereszt Krisztián általa megdicsőüljön, életre
ébresztessen.
Ezt látjuk valóra válni történetünkben is.
A tanuló (nevezzük A. barátnak), aki hivatásánál fogva
utód - az üdv örököse, az igazi üdvé Jézus Krisztusban -
meghal. Teljesen aláhanyatlik, elhuny Gallia Narbonensis-
ben, tehát a nehéz próbák országában.
És belőle, az alantasnak ebből a sírjából kiemelkedik kö­
vetője, egy új ember. Ahogyan Lázár „segítséget nélkülözőt"
jelent, úgy nevezhetjük ezt az embert „névtelennek". Ez nem
akar többé „én" lenni, holott senkinek sincs erősebb szemé­
lyisége, mint neki. Csak szolga akar lenni, az emberiség
szolgája.

189
Ez az N.N. barát - a személytelen, a Szellem szerint újjá­
született - megfogadta Krisztus figyelmeztetését: „Aki nem
akarja érettem elveszíteni az életét - a belátását -, az nem
lehet az én tanítványom". Ez az ösvényen való haladás rend­
szere, ami az egész világot ki fogja segíteni a szükségből és
elvezeti az élethez. így érkezik meg az újjászületett barát a
rendbe, s miután elvégzi tanulóidejét, azt tervezi, hogy útra
kel.
Ha így újjászül ettünk, feltámadtunk az alantasból, meg
vagyunk váltva az önzéstől azzal, hogy meghalunk Gallia
Narbonensis-ben, csak akkor vagyunk tényleg alkalmasak az
elutazásra, hogy kihordjuk az Evangéliumot, és gyógyítsuk a
betegeket. Akkor új hivatáshoz, foglalkozáshoz is jutottunk:
akkor építésznek neveznek minket, akkor szabadon építők,
kőművesek vagyunk. Akik pedig esetleg szabadkőművesek­
nek nevezik magukat, azok vegyék tudomásul: az az igazi
szabadkőműves, aki alantas természetét illetően meghalt
Gallia Narbonensis-ben. Csak azok lehetnek a többiek hasz­
nára, akik önként fel tudják áldozni az énjüket az Evangéli­
um követelménye szerint.
Most már azt is megértjük, hogy csakis az a tanuló mehet
tovább, aki eljutott idáig. Minden beavatás csak gonosz rög­
eszme, ha az ember nem veti alá magát ennek a természet-
törvényszerű folyamatnak. Világunkban az álbeavatottak ez­
rei találhatók. Kitüntetik magukat, prófétákként lépnek fel,
de életük valósága teljesen ellentmond az építés követelmé­
nyének. Mindezek a beavatottak misztikán és dogmatikán
spekulálnak, szeretetről, Istenről és Krisztusról fecsegnek.
Ön így esetleg meg tudja érteni szent felháborodásunkat,
heves tiltakozásunkat, s hogy a jóságnak, igazságnak és igaz­
ságosságnak ezeket az elárulóit nagyon energikusan leleplez­
zük. Aki segíteni akar a világnak, annak építésznek, szabad

190
kőművesnek kell lennie a Fámában ecsetelt módszer szerint.
Meg kell halnia, alá kell szállania Gallia Narbonensis-ben az
Evangélium kereszténységének követelménye szerint.
A beavatás ösvénye most megnyílt történetünk jelképes
hőse számára. Mint ön-szabadkőműves, mint önmegvalósí­
tó, erősen foglalkozik saját épülete megváltoztatásával, hogy
egyre alkalmasabbá tegye a szolgálatra, amit teljesítenie
kell.
E belső megújító munka közepette találja meg az emlék­
táblát, mely bronzból készült, s minden testvér nevét tartal­
mazza, néhány más dologgal együtt.
A bronz a réz és az ón ötvözete. A bronz tehát ezoterikus
értelemben is a szellemi fém, a szellemi birtok, amit Vé­
nusz- és Jupiter-értékekből lehet fejleszteni, az érzőlélekből
és a tudati lélekből, szeretetünk jellegének megváltoztatásá­
val az emberiség önmegtagadó szeretetszolgálata, a keresz­
tény realizmus által. Ez az átépítés, ez az ötvözés megtisz­
títja gondolkodási képességünket, és emléktáblát állít össze.
Olyan emléktáblát, mely egyre jobban képes felfogni az axi­
ómákat és a királyi művészetet.
Ha hősünkhöz hasonlóan mi is személytelen önépítéssel
foglalkozunk, hirtelen felfedezzük a bronz emléktáblát.
Gondolkodási képességünk egyszerre csak képes látni és fel­
fogni az isteni, mindenütt jelenlévő elvont értékeket, abszt­
rakciókat, s lényünket olyan tudás tölti el, mely minden földi
ismeretet felülmúl.
Ezt a szent tudást, amely a tanulót szótlanná tevő öröm­
mel tölti el, ezt az isteni adományt ragadja most meg, hogy
jobb helyre vigye. Ezt a bölcsességet a szívébe akarja bele­
vonni, a hála könnyei közepette akarja szívében felállítani
oltárnak, ahol Isten felfoghatatlan szeretetét imádhatja, mely
közli magát vele, és titkát a bronz emléktáblába akarja vésni.

191
És ekkor csodálatos dolog történik.
Amikor az újjászületett ember Gallia Narbonensis-ben az
absztrakt gondolkodással való egyesülést ünnepli, mely meg­
nyilatkozott neki, és amit megragad szíve megújítása érde­
kében, akkor ez a furcsa pont - itt szegnek nevezik - életre
kel, kiszakítják.
Ezt a pontot az ezoteriában hatodik szegnek is nevezik,
vagy hatodik kötélnek, mellyel Rózsakereszt Krisztiánt ki­
húzzák a veremből. A másik öt pont a pentagram öt pontjá­
nak, lélektestünk öt pontjának felel meg.
így teszik szabaddá Rózsakereszt Krisztián, a belső
Krisztus sírboltjának ajtaját. A falakat ujjongva lebontják, s
beteljesedik a „zörgessetek, és megnyittatik néktek".
Az ajtón pedig nagy betűkkel az áll: Százhúsz év múlva
megnyílok.
A százhúsz Proteus száma, Neptun szolgájának száma, az
igazi üdv száma, mely felszabadul, ha Krisztus nyomdokait
követjük.
Lépjünk tehát be atyánk Rózsakereszt Krisztián testvér
sírboltjába.

192
Megköszöntük Istennek ezt a leletet, s ezen az estén mindent
úgy hagytunk, ahogyan volt, mert először meg akartuk nézni
a rotánkat.
Még egyszer, harmadszor is utalunk a Confessióra, mert
amit itt megnyilvánítunk, azt azokért tesszük, akik méltók er­
re. A méltatlanoknak azonban, ha Isten is úgy akarja, nem
sokat használ. Mert ahogyan a mi ajtónk is, ennyi év után
csodás módon megnyílt, Európa számára is megnyílik egy
ajtó (ha a falak eltűntek), mely már kezd megjelenni, s
amelyre sokan várnak már vágyakozva.

Fama Fraternitatis R.C.

19 A
19
A rota titka

Az előző fejezetben kezdtük megnyitni Rózsakereszt Krisz­


tián titokzatos sírboltját. Folytassuk e csodás elbeszélés
elemzését, amely - amint látni fogjuk - egyike a legpompá­
sabb ajándékoknak, amit a Rózsakereszt Idősebb Testvérei­
től kaptunk.
Világos lesz, hogy a Fáma közléseit nyugodtan jelölhet­
jük a „megnyilvánulás" vagy kinyilatkoztatás fogalmával.
Ha pedig Ön ezt a kinyilatkoztatást megérti, akkor szemé­
lyes fejlődése és munkája kibontakoztatása szempontjából
ez a legnagyobb jelentőségű lehet.
Ha most egyesek azt hiszik, hogy e kinyilatkoztatás feltá­
rása veszélyekkel járhat, akkor magát a Fama szerzőjét idéz­
zük:

Kijelentjük, hogy amit itt nyilvánosságra hozunk, azt azért


tesszük, hogy mindenkinek segítsünk, aki méltó erre. A mél­
tatlanok azonban, ha Isten is úgy akarja, nem sokra mennek
vele. Mert ahogyan a mi ajtónk is annyi év után csodás mó­
don megnyílt, Európa számára is megnyílik egy ajtó (mihelyt
a falak eltűntek), mely már kezd megjelenni, s amelyre sokan
várnak vágyakozva.

Mi pedig hozzátesszük, hogy a Fáma elbeszélésének fátyla -


melyet itt bizonyos mértékig fellebbentünk, mert a Nyugat
úttörőinek egybehangzó akarása és tevékenysége miatt a

195
misztériumok ajtaja láthatóvá vált és nemsokára kinyitható -
mindig is jótáll azért, hogy a magasabb elérés küszöbét ne
léphessék át illetéktelenek és méltatlanok.
Mi tehát csakis azoknak írunk, akiknek van fülük, hogy
halljanak, és szemük, hogy lássanak, s akik meg tudják érte­
ni az ezoterikus evangélium szándékait.
Magyarázatainkat a többi olvasó vagy balgaságnak, vagy
teljesen érthetetlennek fogja találni: habár olyanok is akad­
hatnak, akiknek - noha a misztériumok nyelvét egyáltalán
nem értik - a dolog annyira megragadja az érdeklődését,
hogy többé nem is engedi el őket. Ezeknek ajánljuk Iskolánk
irodalmát és tanfolyamainkat, amelyek mindenki számára
hozzáférhetőek.
Ha tehát a tanuló a misztériumiskolában elérte a célt, tel­
jesítette az ezoterikus evangélium legfontosabb és legnehe­
zebb megbízását, vagyis az énjét, a személyiségét, önfenn­
tartó természetét teljesen feláldozta annak szolgálatában, aki
közelebb van hozzánk, mint kezünk és lábunk; ha Gallia
Narbonensis-ben, a nehéz próbák országában alantas termé­
szetét illetően meghalt, akkor hivatásánál fogva építész lesz,
építőmester, szabad kőműves. Fejlődésének ebben az idő­
pontjában kiegyenlítette múltja vétkeinek nagy részét, és
építkezni készül.
Hogy ez az építkezés a lehető legnagyobb sikerrel halad­
hasson, ahhoz először több részletet megváltoztat az épüle­
ten, amelyben lakik. A tanuló a misztériumiskola tanítványa
lett. A tanítványnak némi változtatást kell elvégeznie a tes­
teken, amelyekben lakik: a kifejlesztett lélekértékeket, a lé-
lektestet dinamikussá kell tennie, és tudattal kell ellátnia.
Itt az alkalom, hogy rámutassunk a misztikus és a gnosz­
tikus lényeges különbségére. Mindkettő épít lélektestet,
mindkettő kivonatolja életmódjából a lényeget, ami kifej-

196
leszti a magasabb rendű étereket. Ha ez a lélektest teljes lett,
akkor mindkettőnek kitűnő intuíciós képessége van. Akkor
hiánytalanul kapcsolatban állnak az életszellem világával, a
Krisztus-erő területével. Nagy erők állandó beáramlása van
folyamatban, melyek segítenek az illető életét megérlelni,
terjedelmes belátáshoz juttatják az életre nézve, naponta
kapcsolatba hozzák szent értékekkel, melyek a közönséges
ember értelmét messze felülmúlják.
Ahol azonban a misztikus ezzel az emberfeletti állapottal
már megelégszik, ott a gnosztikus továbbmegy. Ennek okát
- legalábbis egyelőre - nem lehet biztosra venni. Az uralko­
dó feltevés szerint a gnosztikus a misztikusnál több ember­
szeretettel rendelkezik. Annyi bizonyos, hogy a gnosztikus
emberszeretete sokkal dinamikusabb a misztikusénál. Ahol
a misztikus végül megelégszik azzal, hogy szereteterőt ter­
mel és ezt a vezető erők rendelkezésére bocsátja, ott a
gnosztikus a vezető erőknek akar szolgálni, erősíteni akarja
a szolgálat mágikus rendjét, szeretete lángjait tudatosan
akarja irányítani, hogy erejét a lehető legcélszerűbben lehes­
sen alkalmazni. Van valami a lényében, ami ösztönzi erre, s
hogy ezt megtehesse, végére kell járnia, végére akar járni
léte - mindannyiunk léte - rejtélyeinek, s keresi a dolgok
Gnózisát a fátyol mögött. Ezért kell neki tudatosan észlelni
tudni a láthatatlan területeket: hogy kifürkészhesse a dolgok
forrását, s két világ polgáraként dolgozhasson Isten, a világ
és az emberiség szolgálatában.
A misztikus és a gnosztikus közötti különbség tehát a
nagy emberiségmunka vonatkozásaiban szembetűnő. Ami­
kor a misztikus kezeit összekulcsolva békéért esedezik,
amikor intuitív képességével nagyon helyesen rámutat a hi­
bákra ebben a beteg társadalomban, és az embereket meg­
gondolásra inti, az alatt a gnosztikus munkához lát: beveti

197
dinamikus erejét, hogy az ellenséget végleg legyőzze. A
csatatérre megy, hogy közvetlenül dolgozzon. Ezt pedig a
szellem és az élet minden területén teszi, az Evangélium
rendje szerint.
Az első kézből jövő ismeretek megszerzéséhez pedig,
hogy tudatosak lehessünk a magasabb területeken (az olvasó
most már tudja miért), ahhoz a lélektestet, melyet magunk­
nak kell kifejleszteni, meg kell szabadítani az anyagi korlá­
tozásoktól, mert tudatunk alapja a szellem világában a lé-
lektest, s ennek az éteri járműnek a minősége határozza meg
anyagon felüli tapasztalatainkat.
Számtalan fekete-mágikus és negatív módszer van,
amellyel a másvilági területeken többé-kevésbé tudatossá
lehet válni, anélkül, hogy a lélektest meglenne. Ha azonban
a nem kívánatos lehetőségeknek egy ilyen állapotát érjük el,
akkor a tapasztalataink is ennek megfelelőek lesznek, aho­
gyan azt közülünk már sokan tudják.
Tanítványsága idején, amikor a tanuló az építész foglal­
kozását tanulja meg, képessé válik a lélektest erővonalakkal
való ellátására. A lélektest néhány helyen belesüllyedt az
anyagi szervezetbe, s - mint tudják - e helyek egyikét neve­
zi a Fama „szegnek".
Történetünkben a szeg egy bronzlapból áll ki, amely a
lélekerők egyik központjának a jelképe. Ezt az erőközpontot
a látnók megfigyelheti az egyik olyan ponton, ahol a lélek­
test össze van kapcsolva a szervezettel.
Amikor tehát saját fáradozásunk eredményeként egy
pszichológiai pillanatban, az önátadás és a Hegyi beszéd kö­
vetelményei szerinti életmód következtében a szeget ki lehet
húzni, akkor a lélektest a többi helyeken is leválik, s meg­
kezdődik a szellemi megszabadulás. Ezoterikus klassziku­
sok ezt különböző módon ábrázolják, s az evangélium be-

198
avatási történetei is világosan leírják. Emlékeztetünk a „se­
gítség nélküli ember", Lázár történetére, aki - mint a miszté­
riumiskola tanulója - a belső Krisztus erejével kiszáll a
születés sírboltjából. Ha figyelmesen elolvassuk ezt a törté­
netet, azonnal észrevesszük, hogy ugyanarról van szó, mint
Rózsakereszt Krisztián sírboltjánál (a sírbolt a felettes én), a
belső Krisztus sírboltjánál, akit az az építész szabadít meg,
aki a házán elvégzi a szükséges változtatásokat, hogy tanulói
hivatását betölthesse.
így lesz a szeg kirántva, s a tanuló megtalálja a sírbolthoz
vezető ajtót. Mielőtt azonban belép a sírboltba, azt mondja a
Fama:

Hálát adtunk Istennek, és ezen az estén mindent úgy hagytunk,


ahogyan volt, mert először meg akartuk nézni a rotánkat.

Mielőtt a tanítvány megteheti a döntő lépést, teljesen ismer­


nie kell asztrozófiai állapotát ebben a magasztos pillanatban,
s ennek megfelelően kell viselkednie. Ne gondoljuk, hogy a
rota megkérdezésének a legcsekélyebb köze is van az okkult
dolgok sarlatánjainak mit sem érő asztrológiai okoskodásá­
hoz. Magas szintű, szent munka az, amivel szellemi felébre­
désének előestéjén a tanítvány foglalkozik. Ez egy mágikus
kísérlet, oly hatalmas, oly kolosszális, hogy Ön ezt csak
megközelítőleg tudja elképzelni. A rota neptuni mágikus-
asztrozófikus gyakorlása ez, melyhez az ember csak első
kézből eredő ismerettel közeledhet.
Megpróbáljuk megmagyarázni ezt a szent cselekedetet.
Ön így esetleg abbahagyja az asztrológiai közhelyekkel való
foglalkozást, az isteni tudománnyal, ezzel a királyi művé­
szettel való játszadozást.
Ismeri a bibliai szállóigéket: „Isten világosság" - „Az
egek hirdetik Isten dicsőségét" - „Kezeinek munkáit hirdeti

199
az égboltozat", s mi tudjuk, hogy ezek nem költői ömlengé­
sek, hanem szó szerinti igazságok.
A világmindenség kozmosz fölötti rendet hirdet, ember­
fölötti összefüggéseket mutat. A bolygók és csillagrendsze­
rek olyan erős kapcsolatban vannak egymással, annyira
függnek egymástól, hogy nagyon együgyű lenne ebben nem
valami magasabb szándékot, magasabb törvények együttesét
látni, melyeket ismernünk kell, ha meg akarjuk tudni az is­
teni építkezés követelményeit. Az asztrozófia adja kezünkbe
Isten beszédének a kulcsát, magyarázatát, amely az égboltra
van felírva.
A kozmológia megérteti velünk, hogy nincsen olyasmi,
amit holt anyagnak nevezhetnénk. Az egész világmindenség
az élő erő egyetlen óceánja, melyben az isteni szikrák csak­
nem végtelen fokozatokban fejezik ki magukat. Mindezek
az erők függnek egymástól, kölcsönhatásban állnak, s egy­
mást a cél elérésére ösztönzik. így logikus és tudományosan
kimutatható, hogy mindezek a kozmikus erők az emberi
élethullámra is hatnak, s ebben a tekintetben Isten tervével
együttműködnek.
Ön tudja, hogy az asztrológia tudománya ezeken a ténye­
ken alapul. Ezt azonban kétféleképpen lehet gyakorolni, s
életünkben kétféleképpen lehet megtanulni megérteni Isten
beszédét. A két módszer egyikét az anyaginak, a másikat a
szelleminek szeretnénk nevezni. Az anyagi módszert, mely
csak részleges, s amely a tanulót csak részben elégíti ki, Ön
vélhetően ismeri valamelyest. Amikor azonban a Fáma be­
szél a rota tanulmányozásáról, akkor a szellemi módszerről
van szó. Most erről szeretnénk beszélni.
Az a tanuló, aki az építészi hivatást választotta, és így át­
hatolt a szellemi tanítványság fokához, tudja, hogy bizonyos
erőkkel, melyek a mi zodiákusunkban is kifejeződnek, külö-

200
nös polaritásban van, és ismer egy szellemi gyakorlatot,
melynek segítségével a saját rezgését egybehangolhatja ezek­
kel az erőkkel. Ez a szent cselekedet, melyet valami ima­
cselekedetnek mondhatnánk (azt azonban messze felülmúlja),
a tanulót képessé teszi a különböző viszonyok és feszültsé­
gek, pozitív és negatív áramlatok minőség és lényeg szerinti
észlelésére, amennyiben ezek összefüggnek az ő életével.
Ez a szellemi asztrológia messze az ismert exoterikus
asztrotudomány fölött áll, s ennek az igazán szellemi tudo­
mánynak a gyakorlása, ennek a megtanulása az igazi rózsa­
keresztes tanuló célja. Ha akarja (s ezt csak akkor akarhatja,
ha az emberiség szolgálatára való szent törekvése jogosítja
erre), akkor a rota, a születés és halál kereke, a dolgok kere­
ke forog négydimenziós észlelési képessége előtt, hogy így
teljesen alkalmazkodhasson a kozmikus élet követelményei­
hez, melyeket be kell töltenie. Ez a rota titka, melyet a ta­
nuló kipuhatol, ha eljött az ideje és ha kész arra, hogy rá­
lépjen a magasabb elérés ösvényére.

Mért írunk ezekről a dolgokról? Mert Önnek tudnia kell,


hogy a Rózsakereszt szelleme más, mint amely szellem va­
lahol máshol szólította meg Önt. Azért írjuk mindezt, mert
meg kell értenie, hogy nagy előjogban részesül, amikor a
Rózsakereszt templomában elsajátíthatja a bölcsességet,
amely mindenkit vár.
Tudjuk, hogy az egész emberiségnek kivétel nélkül rá
kell lépnie az igazság útjára, arra az útra, amelyet a Fama
Fraternitatis mutat: arra az útra, amelyen találkozni fog az
igaz élet, a jóság, igazság és igazságosság követelményével.
Mindenkinek meg kell kezdenie felismerni a Krisztus-erőt,
ennek számos nézetét, mert a belső Krisztust, az igazi ént is
meg kell szabadítania a megkötözöttség sírjából.

201
E sír ajtaján az áll: Százhúsz év múlva megnyílok. A 120
Jupiter jelének kabalista jelölése, az ebben a világban meg­
valósított Krisztus-mű jele, amely felmenetelét a tökéletese­
dés számában, a 3-ban (120) ünnepli.
Példát mutató építészként mondta Krisztus, saját lényére
utalva: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap
alatt megépítem azt." És tudjuk, hogy feltámadott a harma­
dik napon.
így már érthetővé válik a Fáma beszéde. Az ösvény a vi­
lágosság aknája lesz számunkra: Százhúsz év múlva meg­
nyílok; harmadnapon feltámadok a lekötöttség sírjából, és
ünnepelem a megszabadulást.
A tanítvány, az építész tudja, hogy ez igaz, ezért vitelezi
ki az annyira szükséges változtatásokat a saját épületén a ke­
resztény realizmus ösztönzésére: „íme lerontom ezt a temp­
lomot, s három nap alatt újra felépítem azt." Látja világítni a
célt maga előtt: az ajtó előkerül. Mielőtt azonban megnyitná,
kimegy az éjszakába, hogy utánanézzen a rotájában. És
megérinti őt a kozmikus lét nagy elragadtatása:
„Kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat."
„Fiam, menj be a te uradnak örömébe!"

202
Reggel kinyitottuk az ajtót, mely mögött boltozatot találtunk.
Ennek hét oldala és hét sarka volt: minden oldal öt láb szé­
les és nyolc láb magas volt. Bár e boltozatba sosem sütött be
a nap, ragyogóan kivilágította egy másik nap, mely ezt a ké­
pességét a Naptól tanulta, s fent volt a tetőzet közepén. Kö­
zépen sírkő helyett kerek oltár emelkedett egy bronzlappal,
amelyen ez állt:

A. C.R. C. A M1NDENSÉGNEK EZT AZ ÖSSZEFOGLALÁSÁT


ÉLETEMBEN SÍROMMÁ TETTEM.

Az első kör körül ez állt:

JÉZUS MINDENEM.

Középen négy ábrát láttunk, melyeket körök fogtak körül.


Ezek köré pedig a következőket írták:

1. NINCS ÜRES TÉR


2. A TÖRVÉNY IGÁJA
3. AZ EVANGÉLIUM SZABADSÁGA
4. ISTEN DICSŐSÉGE ÉRINTHETETLEN

203
Mindez világos és érthető, éppúgy a hét oldal és a kétszer
hét háromszög is. így mind letérdeltünk és hálát adtunk az
egyedül bölcs, egyedül hatalmas és örök Istennek, aki többre
megtanított minket, mint amit csak emberi ész kitalálhatna;
dicsértessék a neve.

Fama Fraternitatis R. C.

204
20
A kerek oltár

Újra bemegyünk tehát Rózsakereszt Krisztián sírboltjába,


hogy vizsgálatainkat folytassuk a Fama utasításai szerint.
Tájékoztatásul megismételjük: ez a „sírbolt" egyéni lé­
tünk titkát, csodás lehetőségek és erők szerkezetét jelenti,
melyek a makrokozmosz hű tükröződéseként együttesen a
mikrokozmoszt képezik, igazolván az igét, miszerint: „Isten
az embert a saját ábrázolására teremtette".
A rózsakeresztesek hermészi tanai el akarják távolítani a
fátylat a mikrokozmosz titkáról; meg akarnak tanítani rá,
hogyan ébreszthetjük fel felettes énünk prototípusát (minta­
példányát), Rózsakereszt Krisztiánt, az élet életét az anyag­
hoz kötöttség sírjából, hogy aztán magasabb lehetőségekhez
emelkedhessünk.
Újra elénk tárják tehát a hermészi iratok titkos beszédét,
hogy akinek van füle a hallásra és szeme a látásra, az ráesz­
méljen, hogy Isten gyermekéül hivatott, s átgondolja felada­
tát az emberi lények nagy hierarchiájában.
Ezért hát összekulcsolt kezekkel újra behatolunk ebbe a
sírboltba, az új születés helyére, s minden emberi kíváncsi­
ságot félreseperve világosságra és igazságra vágyunk. Az
ötletek ránk törő sokasága ellenére korlátozzuk magunkat, és
a kerek oltár elé állunk.

205
Középen sírkő helyett kerek oltár emelkedett egy bronzlap­
pal, amelyen ez állt:

A.C.R.C. A mindenségnek ezt az összefoglalását életem­


ben sírommá tettem.
Az első kör körül ez állt: Jézus mindenem.
Középen négy ábrát láttunk, melyeket körök fogtak körül.
Ezek köré pedig a következőket írták:
1. Nincs üres tér.
2. A törvény igája.
3. Az evangélium szabadsága.
4. Isten dicsősége érinthetetlen.

Mindez világos és érthető, éppúgy a hét oldal, és a kétszer


hét háromszög jelentése. Mindannyian letérdeltünk tehát és
hálát adtunk az egyedül bölcs, egyedül hatalmas és örök Is­
tennek, aki többre megtanított minket, mint amit minden em­
beri ész kitalálhatna; dicsértessék a neve.

Mielőtt Ön is elmondhatná ezt a hálaimát, és élvezhetné a


szótlanná tevő örömet, ami a tanulót tovább ösztönzi az ös­
vényen, Önnek is tudnia kell, Önnek is szüksége van isme­
retekre. Ön miért nem tud, miért nincs ismerete?
Miért láttak ebben a sírboltban csak halottasházat, melyet
néhány szabadkőműves-jelképpel díszítettek fel?
Mert az ember még messze van a külső körtől, a szélétől;
mert nem ismeri a perpetuum mobilét, a „Jesus mihi omnia"
örökké tartó, dinamikus ösztönzését; mert semmit sem tud a
Krisztus-elvről, mely lemerül addig a csúcspontig, amelyet
az ember elérhet: nem tudnak Jézus mesterről.
A „Jézus mindenem" kifejezés közismert. Homlokzatok­
ra mázolják, és a templom falaira tűzik ki; e szent jelet vé­
szesen megszentségtelenítő értelemben használják. A tömeg

206
az „édes Jézusra" gondol, aki megvált minket a földi po­
koltól, és betessékel az örökkévalóságba.
A „mindenem" fogalmában az önző ember karmokat lát,
melyek mindent magukhoz rántanak. A legmagasabb cél
mindent birtokolni, mindent megragadni, vérben és halálban
gázolva. A „minden" fogalma az önzés istene, és Jézus len­
ne a jóváhagyó, a műveltség címkéje. Ez a Jézus megad ne­
künk mindent - és így hal meg az „igazhitű és szabadelvű"
világ, az utolsó pillanatig a prédáért, a képzelt mindenért
küzdve, valójában pokolba vonulása közepette.
A halál világában élünk, a halál leselkedik minden sarok
mögül. Minden természeti birodalomban a halál mondja ki
az utolsó szót. A halálnál ereszkedik le a függöny. Életünket
mindenhol megragadja a fekete polip valamelyik csápja.
„Együnk, igyunk, vigadjunk, holnap úgyis meghalunk!"
Az ember tudat alatt mégis meg van győződve róla, hogy
a halál valami természetellenes dolog, s hogy valami külön­
leges, valami lehetetlenség rejlik a dolgoknak ebben a rend­
szerében. Tétován elhatol hozzánk egy olyan korszak isteni
ígérete, amikor a „halál elnyeletik diadalra", amikor az ide­
iglenes fel fog oldódni az örökben. Ezt a tudatalatti sejtést
illetve tudást a teológusok azzal fojtják el, hogy a földi ha­
lállal valami eljövendő mennyországot állítanak szembe:
itt a halál, a kegyetlen gyötrelmek, a démonok tánca,
ott - örök nyugalmával - a mennyország.
Mások azonban tudják, hogy ez csalás: mert ha mi itt a
halál minden nézetét elfogadjuk, akkor a személyiségtudatot
a másvilágon sem lehet használni. Ezért kell a világosságnak
behatolnia ebbe a világba. Ezért mondta egyszer De Hartog
professzor, hogy az örökkévalóságnak át kell törnie az idő­
be. Ezért éget, perzsel és lángol Akvárius a tüzes háromszö­
gével, hogy Isten megszülethessen az emberek között, és a

207
halál legyőzettessen. Ezért jön Isten szentje, száll le a
Krisztus a mi halálunkba, hogy megtanítson minket a hal­
hatatlanságra.
Ezért állítjuk saját lényünk sírját a Szellem elé, azt kiált­
ván: „Kelj fel, jer elő sírodból, s hagyd Krisztust világítani
magad fölött!"
„Jesus mihi omnia!" A tanuló sajátjának fogadja el ezt a
felkiáltást, mert tud! Tudja, hogy Krisztus, aki a Jézus­
emberben alakot öltött a mi földi halálunkban, visszaadja
nekünk az elveszett erőket, hogy azok alkalmazásával ta­
pasztalhassuk az örökkévalóságot az időben.
A „Jézus mindenem" tehát nem jámbor beszéd, nem
holmi fecsegés rózsakeresztes nyelven, hanem az isteni
megváltási terv örömteli elfogadását jelzi: Van egy érvényes
törvény, és mindegyikőnknek meg kell tanulnia aszerint élni.
Ezért mondja Krisztus, hogy „nélkülem semmit sem te­
hettek!"
Ha az Ön cselekedete, cselekedeti élete - legyen az bár­
milyen is, és bárhol nyilvánuljon is meg - nincsen minden
élet Urára hangolva, akkor Önnek minden kísérlete kezdettől
fogva kudarcra ítéltetett.
Önben mélységes, emberi, müveit békére-vágyás buzog.
A békét elérni azonban teljesen lehetetlen, ha Ön mint ta­
nuló nem lépi át a dolgok első körét azzal, hogy elfogadja
Jézus Krisztust, minden követelménye szerint.
„De hát - mondják erre - e világ békemozgalmai teljesen
Krisztus kijelentésein alapulnak."
Tény, hogy egy csipetnyi igazsággal próbálnak ki tudja
mekkora munkát elvégezni: de ez egy sziszifuszi munka,
gyerekeknek való társasjáték, ha néha bájosan alakul is.
Az emberek békét követelnek, amellett, hogy mindent
meg akarnak tartani! „Mindenük" birtokában még békét is

208
szeretnének. Az Ön természetösztöne ez: prédáját zavartala­
nul akarja élvezni. De gondolja meg, hogy olyanok is van­
nak, akiknek még nincsen meg mindenük, akik többet akar­
nak. Az emberek millióinak nincsen elég természetes java,
milliók élnek és halnak meg a legszegényesebb körülmé­
nyek között, sőt szükségben. Azt gondolja, hogy azok, ilyen
körülmények között megelégszenek a békével? Az ösztön és
a természet követelményei egyetlen emberfiánál sem ismer­
nek határt - csak ha újjászületett Krisztus Jézusban. Csak
akkor él, hal és tevékeny az ember az Ő megszabadító tör­
vényeinek követelményei szerint. Akkor látni fogja a békét­
lenség okát, és semlegesíteni fogja ezeket.

A kerek oltáron négy ábra volt, körökkel körülvéve. Az el­


sőnek a felirata így szólt: Nincs üres tér. Mit jelent ez? Azt
jelenti, hogy el kell búcsúznunk az ámításoktól, a személyi­
ségtudat tévedéseitől, az eltorlaszolt lét saját készítményü
gátjaitól.
Ahogyan Paracelsus szépen megmutatja, mindenkinek
van egy mindenségi tudata és egy személyiségtudata, az én.
Az én, a személyiségtudat a mindenségi tudat látható meg­
nyilvánulása, mint ahogy az anyagi Nap a szellemi Napé.
Személyiségtudatunk szerint elkülönült lények vagyunk,
egók, fókuszok, amelyeknek segítségével a mindenségi tudat­
nak kell növekednie. A személyiségtudat szerint magányos
vándorok vagyunk, zarándokok, agyonhajszolt, szerencsétlen
flótások ezen a világon. A mindenségi tudat szerint részesei
vagyunk a mindenségi megnyilvánulás nagy egészének.
A személyiségtudat szerint a mi bolygónk a mérhetetlen
űrbe vész - mindenségi tudatunk ellenben látja, hogyan szö­
vődnek egymásba, hogyan hatják át egymást a világok rend­
kívül szép egységben. Üres tér nincsen!

209
Hiányos személyiségtudatunkkal irigyek, önzők és gyű­
lölködők vagyunk, és nagyon levertnek érezzük magunkat,
ha azt kell látnunk, hogy valaki megelőzött minket a fejlődés
ösvényén. Ezért jön le a Krisztus a mi ziláltságunkba, hogy
megmutassa nekünk a lehetőségeket, amelyekkel személyi­
ségtudatunkat ráhangolhatjuk a mindenségi tudat követel­
ményeire, amelyhez mi mindannyian tartozunk. Ezért
mondja a Biblia, hogy „örvendenek a mennyekben egyetlen
bűnös ember megtérésén". Ez sem misztikus fecsegés, ha­
nem éppoly természetes szükséglet, mint a kenyér, melyet
Önnek ennie kell, hogy fenntarthassa a testét.

A törvény igája. Amit eddig megbeszéltünk, az mind a


törvények szigorú, súlyos igáját ismertette, melyek alatt
nyögünk; rabszolgasorsunkat magyarázta, az anyag mély­
pontján tapasztalható feszültségekkel egyetemben. Hogyan
dobhatjuk le magunkról ezt az igát? Ezt akkor tehetjük meg,
mondja a beavatott Pál apostol, ha a saját törvényünkké vá­
lunk, ha a törvényt betöltöttük, és személyiségtudatunkat a
követelmény szerint fejlesztettük. Akkor leszünk megváltva
a dolgok körforgásától, egyhangú, fájdalmas egymásutánjá­
tól, amit a költők is megénekeltek. Akkor tolhatjuk félre a
kerek oltárt, hogy az igazi felettes énünk, az igazi énünk,
mindenségi tudatunk felszállhasson a kimondhatatlan dicső­
séghez.
Hogyan kezdjük el ezt a nagy munkát? Hogyan kell be­
töltenünk a törvényt, és hogyan kell Krisztust követnünk
azon az úton, amelyet mutat nekünk?
Ebben a tekintetben sem hagynak minket tájékoztatás
nélkül, mert itt az evangélium szabadsága ragyog; itt a
könyvek könyve fekszik, harmadik ábraként az életmegvaló­
sítás bronzlapján. Magasabb világból jövő vigaszként világít

210
az evangéliumból az elérés lehetősége számunkra, a szellem
és az anyag minden területén átlángoló halhatatlanság, s fe­
lénk csendül a dal: „Halál, hol a te fullánkod? Pokol, hol a te
diadalmad?"
Rózsakereszt Krisztián sírboltjában, lényünk legmélyén,
levesszük az evangéliumról a bohócruhát, amibe öltöztették,
s legmegalapozottabb ezoterikus tudásunk szerint elfogadjuk
Istennek ezt a hatalmas segítségét.
Ez az evangélium első pillantásra ólomnehéznek tűnik,
mázsás súllyal nehezedik ránk, mert követelményei teljesen
összezúznak minket. Kardként hasítják szét alantas termé­
szetünket. Az evangélium megtámad, megéget minket sze­
retete tüzével, míg végül nem tudunk már ellenállni neki,
míg végül elpusztulunk az alantas, a lenti próbák országá­
ban.

Akkor aztán a diadal következik. Orkán erejével ujjongnak a


kórusok: Dei glória intacta, Isten dicsősége érinthetetlen".
Tér és idő fölött, minden alantas fölött, messze alakulásunk
csatatere fölött örök biztonságban áll Isten dicsősége, Isten­
nek világgal és emberiséggel kapcsolatos terve, mely meg-
támadhatatlan, érinthetetlen. Sem magasságok, sem mélysé­
gek, sem távolságok nem tudnak elválasztani minket Tőle,
akitől a diadalt kapjuk, aki a diadal erejét csíraként, rejtett
alkotólehetőségként oltotta belénk.
A hetedik oldal és a kétszer hét háromszög teljes világos­
sággal kezdi belevésni értékeit a tudatunkba.
Lényünknek mi a hetedik oldala? Ez a Szent Szellem
ereje, a plexus sacralis bennünk felhalmozott forrása, a ter­
mészetben szunnyadó magasabb alkotóerő. Itt a kétszer hét
háromszög, a Szent Szellem kettős ereje, a kétélű kard, mely
elhasítja alantas életünket, hogy végül ünnepeltesse velünk

211
pünkösd ünnepét, a lélek koronázási ünnepét, mellyel le­
győzzük a személyiségtudat halálát.
íme, akinek van füle a hallásra, annak mindez világos.
Akinek van füle, hogy meghallja ezt a hangot, és szeme,
hogy lássa a sötétségben megnyilatkozó világosságot, az le­
térdel, hogy az egyetlen hatalmas, egyetlen bölcs és egyetlen
örök Istennek megköszönje kimondhatatlan szeretetét.
Dei glória intacta!

És mélységes odaadással, gnosztikus tudás alapján imád-


kozzuk a rózsakeresztesek régi imáját:

„Minden áldás és kegyelem a Te lényedből ragyog.


Ujjaddal Te írtad a természet jeleit,
és csak az olvashatja azokat, aki a Te iskoládban tanult.
Mindent a Te isteni kezeidben látunk.
Ezért szemeinket hozzád emeljük:
mert hordozni akarsz minket.
Urunk, Istenünk, nem fogunk Téged dicsérni,
nem fogunk magasztalni, ó dicsőségek fejedelme:
mert belőled van, tiéd és hozzád tér vissza minden,
és mindent a Te szereteted és erőd nyit meg újra.
Nálad semmi sem veszhet el.
Mindennek a Te dicsőségedet kell szolgálnia.
Egyedül Te vagy Isten, senki más.
Karod hatalmával azt teszed, amit akarsz.
Senki sem hagyhat el Téged, Te minden mindenben:
pompás teremtője a valaminek a semmiből;
élj bennem, hogy benned élhessek.
Ámen."

212
A sírboltot három részre osztottuk: a kupolára vagy a
mennyre, a falakra vagy oldalakra, és a padlóra vagy alap­
zatra.
A mennyről itt most nem hallotok többet tőlünk, mint
hogy ez a világító közép hét oldalának megfelelően három­
szögekre oszlott. Ami viszont benne volt, azt ti, akik az üdvre
vártok, ha Isten is akarja, a saját szemetekkel látjátok majd.
Minden oldal tíz, négyzet alakú térségre oszlott, külön
ábrákkal és feliratokkal, melyeket röviden és a lehető leg­
gondosabban lemásolva könyvünkhöz mellékelünk.
A padló szintén háromszögekre volt osztva, de mert eb­
ben az alantas uralkodók ereje és hatalma van feljegyezve,
nem szolgáltathatjuk ki a szerénytelen és istentelen világnak,
mert visszaélne vele.
Aki azonban összhangban van a mennyei beszéddel, az a
gonosz kígyónak bátran és minden baj nélkül tapos a fejére
- amire korszakunk kimondottan alkalmas.

Fama Fraternitatis R. C.

214
21
C.R.C. sírboltjának három része

Megfigyeltük a tanuló kísérletét, mellyel hozzá akart jutni a


sírtitokhoz, s a kerek oltár köré álltunk, hogy megfejtsük a
rajta levő különös feliratok értelmét. Most részletesebb
vizsgálatra, legmélyebb lényünk alaposabb megvizsgálására
hív fel a Fama, hogy kinyomozzuk létünk titkát, s hivatá­
sunk szerint - mint Isten gyermekei - az Atya útjain járjunk.
Látjuk a kupolát vagy mennyet, makrokozmikus vi­
szonylatban a magasabb rendű területeket mint a háromszo­
ros Naplogoszt: Atyát, Fiút és Szellemet; mikrokozmikus
viszonylatban mint háromszoros Énünket*: az emberi szel­
lemet, az életszellemet és az isteni szellemet, s ezek kapcso­
latát anyagi testünkkel.
Ezután a falak vagy az oldalak elé állunk, vagyis a fejlő­
dési terv kozmikus szerkezetét nézzük, melynek keretében a
mi fejlődésünk folyik, s amelynek egyéni nézete a személyi­
ségünk lénye: egónk működési elve a mindenség megvaló­
sulásában.
Majd a padlóra vagy alapzatra állunk, vagyis a korláto­
zott, valódi durva-anyagi életbe, ahol mint emberiség és em­
berek élünk.

A fordító megjegyzése: A mikrokozmikus értelemben vett igazi, háromszoros


önvaló (nagybetűvel írva: Én vagy Ego) a későbbiekben sem tévesztendő ösz-
sze a személyiség „alantas" énjével vagy az aurikus lény ún. felettes énjével.

215
Figyelmünket először a felső részre irányítjuk, és kérdéssel
kezdjük: mit tud Ön a minket körülvevő világokról, mit tud
erről a nagy kozmikus titokról?
Számtalan szentségtelen kéz nyúl ez után. A teológusok
egyetemi bravúrral beszélnek Önnek Istenről és Krisztusról,
magasabb erőkről, mennyről és pokolról, anélkül, hogy egy
csepp első kézből eredő ismeretük is lenne; a pap olyan vi­
lággal akarja Önt összeköttetésbe léptetni, amiről ő sem tud
semmit.
A spiritiszták és szellemlátók jól érzik magukat a föld­
hözkötöttek fekete ködében, pedig ezek a ködök testileg és
szellemileg beteggé tesznek.
A parapszichológusok pedig az érzékfölöttiből akadémiai
tudományt akarnak csinálni, tanszékekkel, magántanári és
doktori címekkel. Isten tervét és lényét ők értelmi képessé­
geikkel akarják kivizsgálni.
Az asztrológusok előző életeik perzsa-kaldeus kultúrával
való kapcsolata miatt mindent aspektusokban, bolygókban
és lunációkban akarnak látni. A piramiskutatók pedig Isten
lényét a kövekből akarják megmagyarázni, minden belső
megújulás nélkül.
Számtalan ember keres és kutat, az áthatolhatatlan titok
után nyújtva ki a kezét, minden eredmény nélkül.
Pedig meg kell ismerni ezeket a dolgokat! A dolgokban
el van határozva, hogy Ön egyszer megismerje rejtett éssze­
rűségüket. Ehhez azonban csak egyetlen út vezet: Ami a vi­
lágító középen van, azt Ön, aki az üdvre vár, ha Isten is úgy
akarja, a saját szemével fogja látni.
A kinyomozhatatlan misztérium és a miközöttünk levő
vákuum olyan, mint valami nagyon finom fátyol. A dolgok
lényege közelebb van hozzánk, mint kezünk-lábunk, mert
bennünk lakozik, mert Isten terve is mélyen bennünk van el-

216
rejtve. Még sincs semmi sem távolabb tőlünk, ha életünket
nem hangoljuk rá a dolgok követelményére.
A magasabb élet jelöltje, aki ért valamit ebből a követel­
ményből, s ezt tudatos szabadkőművesként alkalmazza eb­
ben a világban, az érez valamit e kozmikus boltozat felső ré­
széből, és a saját sírboltjából is, mint a nagy világ tükröző­
déséből. Világok nyílnak meg számára, lépésről lépésre
nyomul előre, a fátyol mögé. Első kézből jövő ismeretek
alapján látja és érti a középen lévő, világító háromszög való­
ságát, és mondja: „Istenből születünk, Jézusban meghalunk,
a Szent Szellem által újjászületünk!" Tudja, hogy a Fiú be­
vezette őt az Atya lényébe, hogy a szellem lángjai csapjanak
ki belőle. Látja, hogyan sugárzik ez a kivilágított három­
szög, ez a háromszoros Isten-megnyilatkozás, mindenfelé
hétszeresen. Ismeri Isten hét pecsétjét, a mindenségi meg­
valósulás hét erejét, melyek neki Gábriel képében, az Isten
előtt álló héterő képében nyilvánulnak meg, amikor ő - mint
Zakariás, a pap - meghozza megvalósult lélekerőinek füs­
tölő áldozatát a világért és emberiségért.
Megismeri saját, háromszoros szellemfényének csodáját,
melyet az istenfény gyújt meg. A „Szezám, nyílj meg!"-et itt
az emberi szellemnek kell kimondania, amely a királykam­
rában a gondolkodóképesség mag-atomját veszi körül. Ez az
emberi szellem a fehér rózsa, a János-alak, Krisztus előfutá­
ra bennünk. Ha az igazi élet pusztájában a megfelelő csele­
kedet miatt a gondolkodási képesség tükre, a mag-atom las­
san kivilágosodik, akkor az emberi szellem egy pszichológi­
ai pillanatban hozzáfér az elvont gondolatok világához, ahol
Isten terve hétszeresen megnyilvánuló világító háromszög­
ként sugárzik. Az Ego tudatos, állandó kapcsolatba kerül az
elvont gondolatok világával; nemsokára megszülethet a Já­
nos-gyermek. És Erzsébet, ez a bennünk lévő biztonság, mi-

217
szerint Isten, az Atya esküvel erősítette meg, hogy nem
hagyja el kezeinek alkotásait, idős korában - mert a küzde­
lem hosszú és nehéz volt - bejelenti ezt a születést Máriá­
nak, ezt a belső forradalmat, felkelést, amely bekövetkezik,
ha Krisztus megérint minket.
Azt olvassuk Máriáról, hogy nagyon megörül ennek, s a
magzat „örvendezve kezde repesni a méhében". Ez az élet­
szellem közelgő megszabadítása, mely az Atyából, az isteni
szellemből születve a személyiségben uralkodóként fog fel­
lépni.
Ezeket a dolgokat kétségtelenül nehéz megérteni. Ez a
boltozat felső részének a nyelve, a rózsakeresztesek filozófi­
ája. Itt Istennek a világban készült épületéről van szó. S ha
Ön segíteni akar ezen az építkezésen, akkor erősen kell fára­
doznia, hogy megérthesse Istennek ezt a beszédét.
Nagyon fontos, hogy a Rózsakereszt misztériumiskolájá­
ban haladásra törekvő tanuló megértse a boltozat felső ré­
szének nyelvét és az emberi szellemnek ebben a folyamatban
betöltendő feladatát, hogy egyáltalán megérthesse ezt a be­
szédet. Ezért fáradoznak a fekete erők szakadatlanul, a leg­
nagyobb erőbevetéssel gondolkodásunk e központjának az
elszigetelésén, hogy elködösítsék és a vágytermészethez
kössék. Ahogyan a fekete erők annakidején Atlantiszban az
anyagi testet szigetelték el az élettesttől, úgy próbálják most
az egész személyiséget, összekapcsoló láncszemével, a gon­
dolkodóképességgel együtt elszigetelni a magasabb Egotól,
a háromszoros szellemtől.
A támadók terve nagyon egyszerű, s könnyen vissza is
lehetne verni, ha az ember eléggé ismerné ezeket a dolgokat.
Ezeket az ismereteket nem szabad észbeli megértésnek
nézni. Az ember az ész kielégítésére törekszik. Itt azonban
szellemi felfogásról van szó, a szellemi megértés felé növe-

218
kedésröl, az igazi élet segítségével. Erről az ismeretről van
szó, s ezért a bibliai sóhaj: „Elvész a népem, mert nincs is­
merete."
Az a tanuló viszont, aki Isten útjain járva össze tudja köt­
ni az emberi szellemet az elvont gondolatok világával, az
egyetemes tudáshoz jut, abszolút, mindent átfogó tudáshoz,
amihez képest minden intellektuális képesség csak karikatúra.
A tudásnak ez a forrása tesz minket képessé arra, hogy
megértsük, mit akarnak kifejezni a falak, vagyis a boltozat
oldalai.
A Fama egyik exoterikus kutatója azt mondta: „Ha a
megadott mértékek, az öt láb szélesség és nyolc láb magas­
ság minden falra érvényes, akkor lehetetlen mindegyiket tíz
négyzetre osztani. Talány előtt állunk, mert vagy a mértékek
hibásak, vagy pedig a felület tíz négyzetre való felosztását
írták bizonyos szándékkal."
Valóban. Bizonyos szándék rejlik e mögött. Ha a tanuló­
nak sikerül tudatosan belépni az elvont gondolatok világába,
akkor felfedezi, hogy Istennek nem csak terve van, hanem
ugyanakkor ereje is. Abba a jelöltbe, aki fejlődésében eléri
ezt a pontot, kozmikus erők áramlanak be, melyek személyi­
ségének minden részébe behatolnak, s őt új élettel töltik el:
az örökkévalósággal az időben.
Ezeknek az erőknek különböző nézeteik vannak, szám­
talan módon lehet alkalmazni őket; különböző ábrákat lehet
rajzolni, különböző erőhatású igéket lehet mondani velük:
olyan ábrákat és igéket, melyeket a Rend közleményei híven
megemlítenek.
A háromszög hétszeres fénye sugárzik a mennyezetről a
hét fal mentén, és hétszer tíz négyzetben nyilvánul meg. Eb­
ben a kabalisztikus-filozófiai utalásban először a „teljesség"
fogalmára tanítanak meg minket. Ez a kozmikus erők szaka-

219
datlan beáramlása, mégpedig azáltal, hogy az ember meg­
szabadította magát az akadályoktól. Ezeket az erőket a „tíz"
kabala-fogalmával jelölik, ami a Vulkánusz-energia beáram­
lására vonatkozik,, ez pedig a mágikus piramisalaptól, a
négyzettől függ.
Ez a felfogás teljesen megfelel az Evangéliumnak. Talán
Rudolf Steiner hívta fel tanulói figyelmét egyik előadásában
arra a tényre, hogy amikor a János-evangélium a tizedik órá­
ról beszél, akkor mindig kozmikus erők beáramlásáról van
szó. Amikor Krisztus első tanítványait szólítja magához, azt
mondják: „vala pedig tíz óra".
A hétszer tíz négyzetet, a hetven erőt szintén megtaláljuk
az Evangéliumokban, mint a hetven tanítvány kiküldetését,
akiknek le kell tenniük a vizsgát.
A személyiségnek ez a felemelkedése, ez a tökéletesedése
annak a mágikus csodának a következménye, amit a tanuló
vitt véghez. A hetven négyzet, a hetven tanítvány, a hetven
erő a sírbolt harmadik részéhez viszi őt, hogy ezekkel az áb­
rákkal és igékkel a saját szerkezetét építse, miközben a ki­
világított, sugárzó háromszög vezeti.

A padló szintén háromszögekre volt osztva, de mert ebben az


alantasabb uralkodók ereje és hatalma van feljegyezve, nem
szolgáltathatjuk ki a szerénytelen és istentelen világnak,
mert visszaélne vele. Aki azonban összhangban van a meny-
nyei beszéddel, az a régi gonosz kígyónak félelem és káro­
sodás nélkül tapos a fejére; s erre korszakunk nagyon al­
kalmas.

így végül a halálnak és megsemmisülésnek ezen a helyén


határozottan a valóság talajára állítanak minket. A három­
szög fénye visszatükröződik ebben a világban: „Mint fent,
úgy lent". E világosság segítségével képesek leszünk a

220
„lentet" olyanná transzformálni, mint a „fent". A beavatott
ezt a munkát a hetven nagy erővel végzi, amit megszerzett, s
olyan munkamódszerrel, mely teljesen a dolgok valóságára
van hangolva.
Milyen valóságra? Arra a valóságra, hogy a föld, melyen
a mi építményünknek is kell emelkednie, teljesen az alantas
uralkodók kezében van, a mélység erői, a negatív értékek
kezében, melyek a természetüknél fogva minden alakulással
ellenkeznek.
A szent módszer érinthetetlen, nagy mértékben dinami­
kus, és mindent biztonsággal legyőz. Hősi feladatot vállal, ki
e módszert használni és alkalmazni meri. Fejek, kezek és
szívek feladata ez; a jóság, igazság és igazságosság tűzfegy­
verével, a háromszögből jövő hét láng segítségével való harc.

Ennek a szemléletnek a segítségével állítjuk Önt a Nagy Mű,


a szeretet munkája elé. Imádkozunk, hogy így léphessen be
egyszer Rózsakereszt Krisztián sírboltjába, s nézhesse meg a
három, sugárzó részt.
Minden másnál közelebb van az erő, mely vágyakozva
áramlik ki hozzánk, ha összhangban élünk a mennyei tannal,
melynek segítségével félelem nélkül taposhatjuk szét a régi,
rossz kígyó fejét. így csatlakozhatunk a vulkániak kórusához
Perzeusz nagy játékában: „Glória, glória in excelsis Deo.
Őbenne van a dolgok millióinak harmóniája."

221
Minden oldalon egy ajtóval ellátott szekrény volt, melyben
különböző dolgok voltak, például minden könyvünk, melyek
azonban nekünk is megvoltak, és Hohenheimi Theophrastus
Paracelsus szótára, továbbá azok a művek, amelyekből na­
ponta adunk őszinte tájékoztatást. Ebben a szekrényben ta­
láltuk útikalauzát és életrajzát is, melyből a legtöbb közle­
ményünk ered.
Egy másik szekrényben tükrök voltak sokféle tulajdon­
sággal, míg máshol csengők, égő lámpák és néhány csodá­
san művészi dal is. Általában minden azt a célt szolgálta,
hogy ha a Szerzet vagy az egész Rend megsemmisülne, en­
nek az egyetlen boltozatnak a segítségével még akár sok száz
év múlva is mindent újra helyre lehessen állítani.

Fama Fraternitatis R. C.

222
•0-

22

Paracelsus szótára, útikalauza


és életrajza

Ön valószínűleg tudja, hogy Jeruzsálemben elhasadt a


templom függönye - szétszakadt a kárpit, amikor a Krisztus
meghozta áldozatát a koponya helyén a világért és emberi­
ségért -, s azt is reméljük, hogy ismeri az esemény mély,
ezoterikus jelentőségét.
Abban a pillanatban, amikor Krisztus - véráldozata által
- lényét összekapcsolta a miénkkel, s Pál későbbi kijelentése
megvalósult („Benne mozgunk és vagyunk"), a levita paphi­
vatás kivételes helyzete megszűnt, lejárt. Már nem csak a
főpap léphet be a függöny mögé a legszentebbe, hanem
Krisztus tettével a szentek szentje minden emberfiának
megnyílt, aki be akar lépni az elérés templomába.
Nem lesz már valami különös kegyelemmel kiválasztott
papsereg, mely kapcsot képez a láthatatlan és a látható kö­
zött, összekötő tényezőt Isten és az ember között, hanem
azóta a beavatás, a megszabadulás és az Isten gyermekévé
válás minden emberi lény számára lehetővé vált, aki alá akar
hanyatlani Krisztusban. Istennek e tettével az ószövetségi
papságot végképpen megfosztották trónjától, mindegyi­
künknek magas rangot és a királyok bátorságát adták, s így
valóra vált minden egyén papsága.
Miután mintegy villámcsapás következtében elhasadt a
függöny, az igazi élet pusztájában találjuk magunkat, ahol
halljuk a Krisztus szavát: „Nélkülem semmit sem tehettek".

223
Ez a kereszténység beszéde.
Aki Krisztust nem ismeri, aki a kereszténységet nem érti,
az egy bálványt keres. Ezt a bálványt ízlése szerint egyház­
nak nevezi, vagy egyletnek, vagy pártnak, vagy sportnak,
vagy a gyermekének, vagy rózsakeresztes iskolának stb. És
bálványa hazudni tanítja őt, önmagát és másokat becsapni.
Embert játszik, pedig valójában állat.
Az évek folyamán sokan vetették szemünkre, hogy eltér­
tünk a Rózsakereszt ösvényétől, hogy gnoszticizmusunk sa­
ját találmányunk, s hogy fontos részletekben ellentmondunk
a máshol tanítottaknak.
Valóban, sokan írtak a Rózsakeresztről, de jobb lett vol­
na, ha nem tették volna. Ahogyan sokan beszélnek a ke­
reszténységről is, miközben Istent gyalázó karikatúrát csi­
nálnak belőle.
Ha Ön közeledni akar a Fama Fraternitatis-hoz, akkor
joga van az igazságra. Ezt a hivatást ezért mindig is ostor­
csapásnak éreztük, s sohase mulasztottuk el megmondani
Önnek, hogy a rózsakeresztes filozófia semmi más és semmi
más sem akar lenni, mint a valóság kereszténysége, nem
más, mint ahogyan a Fama olyan szépen mondja: egy Jézus
Krisztus szívébe vetett mag.
A misztériumiskola feladata, munkamódszere és célja
Keresztelő János napjai óta teljesen megváltozott. A Rózsa­
kereszt misztériumiskolája nem akar közvetítőként odaállni
az isteni titok és Ön közé, ezt már nem is tudná megtenni.
Amit Önnek erről mondanak, az butaság, és a kereszténység
elemi ismereteinek hiányát bizonyítja.
Annak a bizonyítékát, hogy semmi mást nem akarunk,
mint a rózsakeresztesek ősbölcsességének eredeti szándékait
és isteni világosságát továbbadni, megtalálja a Fama meg­
felelő szakaszában:

224
Általában minden azt a célt szolgálta, hogy ha az egész
Rend vagy a Szerzet megsemmisülne, ennek az egyetlen
boltozatnak a segítségével még akár sok száz év múlva is
mindent újra helyre lehessen állítani.

Ha bármilyen esemény folytán minden ezoterikus bölcsesség


eltűnne, akkor az a saját lényünkből újjászülethetne.
A Rózsakereszt pedig nem akar mást, mint végtelen sze­
retettel segíteni, hogy Ön megtanulja magát Isten gyermeké­
nek látni, ennek megismerni.
Isten bölcsessége a teremtésében fejezi ki magát. Az em­
beriség sokat beszél az isteni bölcsességről, de addig senki
sem ért meg belőle semmit, míg Krisztus nem világít az
életében, s át nem éli szavait: „Szeresd az Uradat, a te Iste­
nedet teljes szívedből (szeretet), teljes lelkedből (cselekedet)
és teljes elmédből (magasabb ismeret)". „Az Istent soha
senki nem látta: az egyszülött Fiú, aki az Atya örök szívében
van, az jelentette meg Őt." A Fiúban átélhetjük az Atyát.
Hiába tanulmányozza át akár az egész irodalmat, Ön sem
láthatja vagy értheti meg a rózsa és a kereszt bölcsességét
mint Krisztus-szintézist, míg el nem jön a regeneráció, a
megújulás. A valóság tehát az, hogy az Ön számára minden
bölcsesség eltűnt. A Világosság Szerzetének az Ön számára
nyoma sem maradt - és mégis az Ön legmélyebb lényében
rejlik!
Ezt a kincset akarja a Fama Önnek megmutatni. Nem
tudja Önnek megmagyarázni, hanem meg akarja mutatni,
hogy Ön, mialatt csodás gazdagságát megérti, ragadja meg
az eke szarvát, s kezdjen el dolgozni; ragadja meg a fegy­
vert, hogy meghódítsa az „Önben lévő birodalmat".
Ezt a bennünk lévő kincset szeretnénk most a Fama
közleményei nyomán pontosabban vázolni.

225
Ha Ön a megadott módon el tudná érni, hogy a lényében
a világító háromszög, tehát az „Atya-tudatos", a jóság, igaz­
ság és igazságosság képében kezdene megjelenni sírboltja
tetőpontjában, az Ön legmélyebb lénye rejtélyének tetején,
akkor csodás megvilágosulást tapasztalna. A háromszög fé­
nyei hétszeresen nyilvánulnának meg. Lényét hétkarú gyer­
tyatartó képében látná sugározni Isten szentélyében.
Az Önben lévő Istenfény végigpásztázná a boltozat hét
oldalát, s az Ön hétszeres természetét felütné, mint valami
könyvet. Ön felfedezné, hogy mind a hét testének van egy
kulcsa, amelyekkel kipuhatolhatja e testek valamennyi titkát.

Minden oldalon ajtó volt, mely szekrényhez vezetett, ahol


különböző dolgok voltak, például mindazok a könyvek,
amelyek már nekünk is megvoltak, és Hohenheimi
Theophrastus Paracelsus szótára, azokkal a művekkel
együtt, melyekből naponta hűségesen közlünk. Ebben talál­
tuk útikalauzát és életrajzát is, melyből közleményeink leg­
többje ered.

Ha az ezoterikus filozófia segítségével tanulmányozzuk az


ember csodálatos felépítését, felfedezzük, hogy ebben a te­
kintetben az ismeretek nagy kincsével rendelkezünk. Az
idők folyamán sok mindent nyilvánítottak meg nekünk, és
sokan emlékeznek még a megrendülésre, amely hatalmába
kerítette őket, amikor először hallottak a bölcsesség igaz­
gyöngyeiről.
A tanuló rendkívül értékes belátásra tett szert hétszeres
szerkezetét illetően, s minél mélyebbre ás, és minél több vi­
lágosságot tud fejleszteni háromszögében - és ezt a hét oldal
mentén lefelé tudja áramoltatni -, annál többet fog érezni
Isten hatalmas titkából, mely a teremtésében és teremtmé­
nyében rejlik.

226
Valóban sok szellem-megnyilvánulás van birtokunkban,
amelyekből olvashatunk, s ezeket mint pozitívumokat má­
sokban is felfedezzük. És mégis: bármilyen bensőségesen
örülünk is, valami lényeges hiányzik - a legfontosabb:
Hohenheimi Theophrastus Paracelsus szótára, útikalauza és
életrajza.
A szótár, az útikalauz és az életrajz. Ez a legnagyobb
kincs, amit a Rózsakereszt szerzetesei C.R.C. sírjában felfe­
deztek. Ez az a kincs, melyből naponta, tiszta kedéllyel szer­
zik ismereteiket, s amelyből az igazi R.C. barát közleményei
erednek.
Kétségtelenül felfedezte már, hogy mit tartalmaz ez a
szótár, útikalauz és életrajz, mert ez tulajdonképpen meg­
döbbentően egyszerű. E bölcsesség kulcsát a Hohenheimi
Theophrastus Paracelsus névben őrzik.
A szótárt a Theophrastustól kapjuk, tehát az „istenmagya­
rázótól".
Az útikalauzt a Paracelsustól, a „magasztostól" kapjuk.
Az igaz életet pedig Hohenheim („a magas otthon") em­
bere írja le nekünk, aki a magasztos házban, Mont Salvat vá­
rában él.
Ha az életet azon követelmények szerint éljük, amelyeket
Istentől kaptunk, ha annak az útjain járunk, aki azt mondta
nekünk: Kövessetek!, akkor új lény növekszik bennünk -
Hohenheimi Theophrastus Paracelsus.
Ez az Istenmagyarázó, az „Isten akaratát átélő", aki za­
rándokútja végén megérkezik a „magas otthonba", a hegyen
épült városba.
Ezt a szótárt nem lehet megvásárolni vagy könyvtárban
felfedezni. Az útikalauzt nem olvashatja anyagi szemekkel,
s a Salvat hegyén levő magasztos helyet nem érheti el vala­
mi modern közlekedési eszközzel. A háromszoros isteni

227
nyilatkozat az, ami életre kel Önben, mint a boltozat hét ol­
dalának valóságos beszéde:
Isten terve, belénk merülve - Theophrastus.
Paracelsus - útrakelni - Krisztusban alászállani.
A Szent Tüz általi megújulás a hegyen - Hohenheim.

íme, a titkos könyvek kutatóinak titkolódzása fölöslegessé


válik. Isten maga hatol be a fáradt zarándok lényébe, hogy
elvezesse az örök napsütésbe. A modern beavatottak ebből a
napsütésből sugároznak valamit a Föld sötétségébe. Ez az
általuk elért papság világossága, ez Hohenheimi Theophras­
tus Paracelsus. Ez az ember, aki egyszer az Ön saját lényé­
ből is beszélni fog, nem közvetítő személy, nem a régi rend
szerinti pap, aki a laikust az égbe vezeti, hanem a világosság
hordozója e világ pusztájában, aki a Világosságról, Isten
Világosságáról tanúskodik.
így bontakozik ki a csoda szemünk előtt:

Egy másik szekrényben tükrök voltak, sokféle jó tulajdon­


sággal, míg máshol csengők, égő lámpák és néhány csodá­
san művészi dal.

Az ajtók eltűnnek a falban, s látjuk az erények tisztára csi­


szolt tükreit. Másutt a lelki szépség ezüst harangocskáinak
finom csengését halljuk. Látjuk a Virgo Lucifera égő lámpá­
sait, amelyek az elérés útját szegélyezik, s olvassuk a csodá­
san művészi mondásokat, melyek az örök dolgokat magya­
rázzák.
Feltárul a mikrokozmikus istentitok hét ajtaja, mint hét­
karú gyertyatartó Isten templomában.
Az első ajtón át nyers anyagi valóságunkkal leszünk ösz-
szekötve, azzal a hellyel, ahol építményünket kell megala­
pozni.

228
A második ajtónál látjuk, hogy mennyire lényeges ez a
munka az átszellemülés ösvényén, s hogyan nyilvánul meg a
termés elve.
A harmadik ajtón át a dinamikus erők bőséggel telt forrá­
sait látjuk.
A negyedik ajtón át vezet az út a paracelsusi élethez, a
nagy, teljes élettapasztalathoz.
Az ötödik ajtó, a szótár, a magasabb értelem megvilágosít
minket.
A hatodik ajtó az útikalauz. Próféták leszünk Isten házá­
ban.
A hetedik ajtónál magát az életet ragadjuk meg: „Szent
Szellem, áradj reánk!"
S ha a nagy utazás véget ér, és kimondatott a „Consum-
matum est", akkor a mennydörgés zajával szakad szét a füg­
göny. C.R.C. sírjában világít Isten temploma; és gyermekei­
vel kötött örök szövetségének bárkája láthatóvá válik, mint
valami nyitott könyv: Hohenheimi Theophrastus Paracelsus.

229
Gondos és bölcs atyánk holttestét ekkor még nem láttuk.
Ezért félretoltuk az oltárt. így fel tudtunk emelni egy nehéz
sárgarézlapot, amely alatt egy szép és nemes test volt, sér­
tetlenül, és a feloszlás legcsekélyebb jele nélkül, teljes dísz­
ben és minden ékességével együtt, ahogyan itt a kép ábrá­
zolja.
Kezében arany betűkkel pergamenre írt könyvet tartott:
T könyvét, mely most a Biblia után a legnagyobb kincsünk, s
amit persze nem lehet könnyelműen kiszolgáltatni a világ
ítéletének.
Fama Fraternitatis R.C.

230
23

T könyve

Az anyagi és nem-anyagi világokban vannak olyan értékek,


és az életben olyan dolgok, amelyeket nem lehet és nem
szabad kitenni a tökéletlen emberek kritikájának.
A kritikának vannak olyan formái, melyek halálosabbak a
legádázabb méregnél, és nyomasztóbbak a malomkőnél.
Ahogyan a zsenge tavaszi virág, tiszta és vidám megnyilat­
kozási ösztönével kibontakoztatja szépségét, s emiatt a kora
tavaszi időjárás állhatatlansága halálos veszéllyel fenyegeti,
úgy lehet az igazság himnuszait megsemmisíteni a kritika
éles disszonanciájával, mely a lélekrezgéseket széttépi, és az
alakutó lélektudat fejlődését akadályozza.
A világépítők, tanúikkal és segédeikkel, a világ nagy ko-
vácsmühelyének munkásai, az újonnan megnyilvánult böl­
csességfény finom lángjainak őrzői tudják, hogy a gomolygó
kritika hogyan fojthatja el az alakuló életet, és hogyan bénít­
hatja meg annak energiáját. Ezért hősies vonulás és hősi
harc az úttörők útja.
Alig kezdődött el a munka a Világosság birodalmának
szolgálatában, máris nekiesnek a kritika farkasai, hogy szét­
tépjék. A tudatlanság kritikájának, a féltékenyek, a gyűlöl­
ködők és a beképzeltek kritikájának tarka tömege odasora­
kozik, hogy az új megnyilvánulást elfojtsa.
Régi munkatársak ismerik ezt a harcot a saját környeze­
tükből, azok ellen, akiket az Alkímiai menyegző „lapis-spita-

231
lauficum-csinálóknak" nevez, akik nem az egyetlen lényeges
dolog ösztönzésére, hanem bizonyos ferde szándékokkal
tolakodnak oda a Szellemi Iskolához. Nem a Világosságot
keresik azzal a belső ösztönnel, hogy e világosság segítségé­
vel kiszabadítsák az emberiséget a sötétségből. Amikor a
Krisztus, a testben lévő Isten megkezdi munkáját, a felső
tízezer, az emberiség elöljárói gúnyos mosollyal vonnak
vállat: „Názáretből jöhet-e valami j ó ? "
Ön tehát belátja, ha megért valamit ebből a hősi tűrésből
és veszélyekből, hogy a világosság megnyilvánulását ebben
a világban nem szabad negatív szeretetösztönből kiáramol­
tatni, hogy a lapis-spitalauficum-csinálók, a szellemi hence-
gők nehogy beletörölhessék a cipőjüket. Itt a Szeretet Szer­
zetének haditervéről van szó, mely többek között az ismert
szavakban jut kifejezésre: „Isten malmai lassan, de biztosan
őrölnek - Isten nem hagyja el kezeinek alkotásait".
Meg kell értenie, hogy valójában az emberiségnek a
Krisztus-hierofánsok által történő bekerítéséről kell beszél­
nünk, s hogy a kozmikus rend szerint ezeket az erőket azért
vetették be, hogy győzzenek.
Ha az Igazság megnyilatkozik az emberiségnek, akkor azt
módszeresen teszi. Nem árad ki teljes mértékben, holott
mindenütt jelen van. Az ösvénynek mindig csak egy részét
világítja meg a tömeg számára, noha az ösvényt teljes mér­
tékben lehet ismerni. A Biblia azt mondja: „Benne élünk,
mozgunk és vagyunk."
Tud Ön erről valamit? Lát Ön valamit ebből a Krisztus­
ból és erejéből? Szemmel tartja a tényt, hogy Ön őbenne
van?
Ön nem tud erről semmit, és nem látja ezt, míg fel nem
emelkedik ehhez az igazsághoz, át nem hatol hozzá, és át
nem él belőle valamit. Ez az élmény aztán valósággá válik

232
az Ön számára, a többi viszont lefátyolozva marad, azoktól
még távol kell tartania magát. Mert ha azokból is kapna va­
lamit, anélkül hogy megérdemelte volna, akkor az ártana
Önnek: az megégetné. Azért mondják azoknak, akik mégis
kérik: „majd azután megértitek".
Figyelembe kell vennie, hogy az emberek a szellemi fej­
lődés különböző fokain vannak. Az egyik jobban kihasz­
nálta múltja lehetőségeit, mint a másik, s a haladottabb az
„ezután majd megérted"-et előbb képes átélni, mint a mö­
götte járók.
Létezik tehát a bölcsesség, amelyet néhányan megérte­
nek. Létezik a világosság, amit néhányan látnak. Létezik egy
élet, amelyet néhányan felismernek.
A kívülállók pedig látják egyesek csodás haladását, egy
olyan életet, amelyben ők nem vehetnek részt. A kívülállók
látnak egyesek életében egy olyan cselekedetet, amit ők nem
tudnak megtenni. Emiatt viszont sokan dühbe gurulnak, sőt
megvadulnak, s ekkor kritikával és egyéb harci módszerek­
kel támadnak. Ekkor meg kell mutatkoznia, hogy az úttörő
elég erős-e, hogy nem lapis-spitalauficum-csináló-z, nem
szellemi fontoskodó-e: hogy kiállja-e az erőpróbát, lábon
tud-e maradni a rátörő viharban.
Az egyetemes igazság egy részét megnyilvánították az
emberiségnek, s az ember ezen az igazságon erőszakot követ
el. A fekete erők megragadták, bohócruhába öltöztették és
befogták a szekerükbe, hogy álcázzák a fekete rakományt.
Mivel fogságában az igazság nem tud érvényesülni, eszköz­
zé vált, hogy a tömeget a tudatlanság hatalmával kössék
gúzsba. És ez a harci módszer, az igazságnak ez az áldozata,
hogy a fekete fenevad által még fogságba is ejteti magát, ez
hozza a győzelmet, mert maga az igazság csak az igazságot
mondhatja, élheti, s ezáltal csak győzhet.

233
így Önnek nagy örömet hirdetünk, mely egyszer minden
népet el fog tölteni: Mindazok, akik a megnyilvánult igazsá­
got betöltik, ahogyan ez Isten beszédéből világít, mindazok,
akik a jóság, igazság és igazságosság evangéliumát nemcsak a
szájukkal, hanem fejükkel, szívükkel és kezükkel is, e világ
kovácsmühelyének kalapácsütéseiként megszólaltatják, azo­
kat beviszik egy új megnyilvánulásba. „íme, hirdetek néktek
nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: Mert
született néktek ma (mert az Örök közelebb van, mint kezek
és a lábak) az üdvözítő, aki a Krisztus, az Úr. Ez pedig nék­
tek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a
jászolban", a születés barlangjában, hogy ez az Istenből-
Isten a Föld mélységéből Salvat csúcsaira vezessen minket.
Ez a Krisztus sok formában nyilvánul meg nekünk, ki­
mondhatatlan dicsőséggel. Egyik kijelentése szerint harcos
vitézként áll ebben a világban, lángoló perzeuszi szavakkal:
„Összetörlek benneteket". Egy másik kijelentés szerint a ta­
nuló számára a gyenge kisgyermek, bepólyálva, jászolban
fekve, akit anyja gyöngéd karjai védnek kritikától és táma­
dásoktól. A tanuló pedig, aki tényleg pásztora akar lenni a
szegény, megvert és megtaposott nyájnak, összekulcsolja
kezeit szótlan imádattal, s hallja az angyalok énekét: „Di­
csőség Istennek a legmagasabb mennyekben, és békesség a
földön az embereknek, akik jóakaratúak őelőtte".
El tudja képzelni, hogy ez egészen más, mint a kará­
csony-táji fecsegés? S hogy karácsony ünnepét Ön minden­
nap ünnepelheti Vele, aki mindennek élete és lelke? Megér­
ti-e, hogy Ön most olvasott valamit T könyvéből, Theos, Is­
ten könyvéből, mely a Biblia után, a kinyilatkoztatott igaz­
ság után jelenleg a legnagyobb kincsünk? És ugye megérti,
hogy ezt az egyéni birtokot, ezt az egységet nem szabad ki­
szolgáltatni a világ kritikájának?

234
Kezében könyvet tartott, T könyvét, arany betűkkel perga­
menre írva, mely most a Biblia után a legnagyobb kincsünk,
s amit persze nem szabad könnyelműen kitenni a világ ítéle­
tének.

Ki az az ember, aki ezt a pergament tartja a kezében? Az


emberi elérhetőség legmagasabb csúcsának jelképes prototí­
pusa, aki az élet legalacsonyabb pontjának sírboltjában ké­
pes elvégezni a munkát.
Van egy halál, mely nem jár ijedelemmel; van egy halál,
mely csodásan világosan sugárzik; van egy halál, melynek
ujjongás az eredménye; van halál, tele a feltámadás ma-
gasztosságával.
Ünnepelhetjük ezt a halált, mely maga a győzelem, ha
képesek vagyunk félretolni az igazi sárgarézlapot, a nehéz
lapot, melyet Vénusz és Jupiter szintéziséből készítettek (réz
és ón keverékéből öntöttek). Ezt pedig most ne ezoterikus-
tudományosán értse, mondván, hogy már olyan sokat tud
Vénuszról és Jupiterről. Ha Naprendszerünk e két tiszta fé­
nyét teljes pompájukban látja az éjszakai csillagos égbolton,
Ön esetleg asztrológiai problémákra gondol. Amit azonban e
két erőből a saját lényében kell átélnie, az elkerüli a figyel­
mét.
Ez a két erő, mely együtt a nehéz sárgaréz lapot képezi,
ezek az erők jelképezik a vérünket, és uralkodnak azon. Az
Ön vére az Ön élete; a vére a természetösztöne; a vére az ön­
fenntartása; az Ön vére a vörös ámítás. A vére a léte alapja,
lelke székhelye, egész énje a megnyilvánulás mélypontján,
az Ön egyéniségtudata. Meg kell tanulnia az önfenntartás e
nehéz lapját félretolni, merészelnie kell e drága nedvet
cseppről cseppre, a világért és emberiségért feláldozni.
Akarnia kell mindent odaadni. Aki pedig ezt a naponkénti

235
halált nem akarja, aki életét nem akarja elveszíteni én éret­
tem, az nem lehet az én tanítványom, mondja Krisztus.
Mielőtt ezt a lapot félretolhatná, a kerek oltárt kell el­
mozdítania, annak a megbízását kiviteleznie, s annak böl­
csességéhez alkalmazkodnia. Mint tudja, az oltár egyik jel­
szava: Jézus mindenem, Jesus mihi omnia. Késznek kell
lennie rá, hogy ezt az isteni Krisztust, aki a Jézus-ember ké­
pében nyilatkozott meg, kövesse ösvényén, amit meg akar
mutatni Önnek. Jesus mihi omnia!
Mi az ösvény? A kereszt keskeny útja! A mindennapi ál­
dozat a jóság, igazság és igazságosság harcában! Ez az ös­
vény vezet minket az igazi sárgaréz laphoz; térdünkön csú­
szunk át a lét iszapján, megmásszuk keresztutunkon Golgota
hegyét. A kalapácsütések döngése kíséri vészjós énekként a
véráldozatot. Szakadatlanul csepeg a szív vére a kopár
dombra.
És ó, csoda, a lap elmozdul! A halál itt a ragyogó elra­
gadtatás ujjongó dala lesz. A feltámadás reggele napfénye­
sen csillog, „s mi egy szép és nemes testet találunk, sértet­
lenül, a legjobb állapotban és minden képessége birtoká­
ban". Isten szelleme által lángra lobbantva és Krisztusban
alámerülve áll előttünk az igazi felettes én, a fő-én, az Ő
képének képe, jobb kezében T könyvével, a Szent Szellem
által újjászületve. Egy magszem, arany kincs, Jézus szívé­
ből.

Elmondtuk tehát Önnek a rózsakeresztes barátok legmélysé-


gesebb élményét. Szembesítettük az üdvtényekkel, melyek
arany betűkkel vannak T könyvébe, Theos könyvébe, az
újonnan élettel telített mikrokozmoszba írva. Halljuk az an­
gyalok énekének vidám szólamait, s Golgota dombjának
drámai kórusát, de ezeket a szólamokat a feltámadás regge-

236
lének magasztos kórusával elegyítjük: „Az Úr valóban fel­
támadott!"
Idáig azonban Ön még nem jutott el. Az érzékek elra­
gadtatásában megmutattuk a jövőt, de C.R.C. sírboltja az Ön
számára még hermetikusan le van zárva. Kapuira pedig az
van vésve: Százhúsz év múlva megnyílok.
Mit jelentsen ez? Azt, hogy Önnek, mielőtt beléphetne,
ünnepelnie kell Pünkösd ünnepét, Jupiter ünnepét, vagyis
bele kell égetnie ebbe a világba az alkotás tüzét mint igazi
cselekedetet, jóságban, igazságban és igazságosságban.
Ezért halljuk Salutaris kiáltását Perzeusz színjátékában,
mely az emberiség fülébe hasít: „Összetörlek benneteket!"
Rózsakereszt Krisztián, mint egy Jézus szívébe vetett mag­
szem, a nemes és nagyon tekintélyes német rózsakeresztes
családból származott. Évszázadának embere volt, akinek is­
teni sugallat, valamint nagyon fogékony képzelőereje és fá­
radhatatlan tettereje által szabad volt hozzájutnia minden
mennyei és emberi titokhoz.
Fejedelmi kincseit, melyeket arábiai és afrikai utazásai
folyamán gyűjtött, amire azonban korszaka még nem volt
érett, az utókornak - hogy hozzájusson - megint ki kell ás­
nia. Leghűbb és legjobb barátait tette ismeretei és neve örö­
köseivé.
Egy kis világot alkotott, melynek minden mozgása össz­
hangban volt a Nagy Világéval. Miután végül az elmúlt, a
jelenlegi és az eljövendő történéseknek ezt az összefoglalá­
sát, kompendiumát elkészítette, száz éves korán is túl - és
nem betegség következtében, amit egyébként a saját testén
soha sem ismert, és aminek soha nem engedte volna meg,
hogy másokat nyugtalanítson, inkább Isten Szellemének hí­
vására — a testvérek ölelései és utolsó csókjai közepette,
megvilágosult lelkét visszaadta teremtőjének, Istennek.
C.R.C.-t, igen tisztelt atyánkat, legkedvesebb testvérün­
ket, leghűségesebb példaképünket, legderekabb barátunkat
az övéi itt százhúsz évre elrejtették.

239
Ezt aláírta:

1. A. atya, R.C. barát, rendeltetés szerint a szerzet feje;


2. G.V.M.P.G. barát;
3. R.C. barát, az ifjabb, a Szent Szellem örököse;
4. F.B.M.P.A. barát, festő és építőmester;
5. G.G.M.P.I. barát, kabalista.

A második körből pedig:

1. P.A. barát, 1.0. barát utódja, matematikus;


2. A. barát, P.D. barát utódja;
3. R. barát, a Krisztussal győzedelmeskedő C.R.C. atya
utódja.

A végén ez áll:

Istenből születünk,
Jézusban meghalunk,
a Szent Szellem által újjászületünk.

Fama Fraternitatis R.C.

240
24
T könyvének dicshimnusza

A modern Rózsakereszt templomának előudvara egymástól


nagyon különböző emberek társaságát foglalja magába. Ha
az érdeklődő közönséget vallások, meggyőződések, gondol­
kodásmódok és politikai irányzatok szerint osztanánk be,
akkor hihetetlenül tarka képet kapnánk. Nagyon megdöb­
bennénk, hogy egymástól milyen eltérő felfogású emberek
egyesülnek ebben a körben. Ha Ön valaha is fontolgatta,
hogy a Rózsakereszt van-e a valamilyen befolyással a tö­
megre, s hogy a Rózsakereszt rá tudja-e venni az embereket,
hogy többé-kevésbé megszabadítsák magukat életük sok
anyagi vagy gondolkodási szokásától, akkor itt találja meg a
bizonyítékok egyikét.
A Rózsakereszt előudvarának társasága olyan változatos
összetételű, ahogyan ezt egyetlen más csoportban sem, egy­
házban vagy közösségben sem találjuk meg. Képviselve van
itt a modern élet minden értelmi, vallási, társadalmi és poli­
tikai csoportja és árnyalata. Ha utánagondolunk, akkor meg­
állapíthatjuk, hogy itt bizonyára nem a véletlenek furcsa
egybeeséséről van szó, hanem tudatos, szándékosan keltett
befolyásról. A társadalom életének minden részletét átha­
totta a Rózsakereszt mágiája, hogy elvégezze újjáalakító
munkáját, s életükben, tudtuk nélkül, Önök többször kap­
csolatba kerültek már ezzel a munkával, együtt dolgoznak
ezen, sőt, szolgálják ezt a mágiát.

241
Itt minden dolog a jóra irányul és azon dolgozik.
Most pedig ne valami hatalmas, illegális szervezetre gon­
doljon, mert nincs a Rózsakeresztnél nyilvánosabb mozga­
lom. Amikor a Rózsakereszt különböző területeken dolgozó
szerzetesei találkoznak és felismerik egymást, mindig cso­
dálkoznak, hogy a nyugati mágia milyen egyszerű és intelli­
gens.
Ezért van tehát, hogy itt olyan emberekhez fordulunk,
akiknek jellege és szellemi szükségletei nagyon különböz­
nek, de mégis kört képeznek. E kör segítségével egy nagy
művet vitelezünk ki, mely erőket fejleszt, amelyek többek
között az Ön bukásához vagy feltámadásához vezetnek. És
nagyon örülünk, hogy Önt újra meg újra megragadja a Ró­
zsakereszt mágiája.
Ne gondolják, hogy itt valami légből kapott állításról van
szó, hogy egy kis titokzatossággal reklámot csináljunk ma­
gunknak. Sőt, mindenféle fontoskodásnak ellene vagyunk,
mert mi csak egyetlen dolgot akarunk Önnek kihirdetni: Jé­
zus Krisztus igazi jelenségét.
Ismerjük Önt, ismerjük mindannyijukat! Barátaink, ér­
deklődők, ellenségeink, ismerjük mindőjüket!
Ismerjük Önöket, református testvéreink, akikben az
exoterikus teológia megemészthetetlen eledelként erjed;
megreformált barátaink, akik hozzáidomulva egyházaikhoz,
a szellem számára meghaltak.
Ismerjük római katolikus barátainkat, akik a tömjénfüst
bódulatától megszabadulva, a szertartások és a fényűző papi
öltözetek mögött kezdik felismerni „egyedül üdvözítő"
anyaszentegyházuk valódi természetét.
Ismerjük mindannyijukat, akik egyházaiktól már megsza­
badultak, s érzik, hogy lelküket az egyedüllét és az elége­
detlenség rágja.

242
Azokat is mind ismerjük, akik Jézus Krisztust vallják, és
átélni akarják, s egy olyan csoportot keresnek, amelyben ki­
nyilváníthatják iránta érzett szeretetüket. Ismerjük Önöket, a
legkülönbözőbb irányzatok humanistáit, akik tisztaságuk,
felebaráti szeretetük és áldozatkész természetük ellenére úgy
érzik, hogy mintegy részegen tántorognak a világban, tá­
masz és pozitivitás nélkül.
Ismerjük Önöket, ellenségeinket. A teológusokat, akik
mindezt belső ellenszenvvel olvassák, mert megdöbbenve
szereznek tudomást egy „laikus" teológiáról, amit a Rózsa­
kereszt fejleszt ki, olyan istenismeretről, Gnózisról, amely­
ben nincsen részük, amelyben soha sem doktorálhatnak cum
laude, mert ez az ismeret és erő mindenkiért van.
Ismerjük Önöket, igazhitűeket, akik még oly szoros kap­
csolatban vélik magukat az egyházukkal, mialatt mégis azt
latolgatják, hogy nem a mi szavaink egyeznek-e mégis job­
ban a saját felfogásukkal.
A fokozatoknak és minőségeknek e sorában Önök mind
kapcsolatban vannak velünk, és mi barátoknak nevezzük
Önöket. Átöleljük Önöket a Rózsakereszt mágiájával, el­
hozzuk Önöknek az üzenetünket, és betol tjük Önökben a
feladatunkat. Azt a Krisztust hozzuk el Önöknek, akit nem
ismernek - akit mindenesetre nem akarnak.
Elhozzuk Önöknek Istennek ezt a Szentjét, akit e világ
hatalmai megragadtak és világi jogszabályok elé állítottak,
amelyek teljesen megegyeznek a vérszomjas horda lelküle­
tével. Önök pedig ezzel a hordával együtt kiabálnak: „Az ő
vére mirajtunk és magzatainkon". Nos, éppen az a Rózsake­
reszt mágiája, hogy Önökkel kimondassa, kikiálttassa, kiszi-
szegtesse: „Az ő vére mirajtunk és magzatainkon".
Embertársaink milliói járnak a tudatlanság útjain. Olyan
mélyre süllyedtek az anyagban, hogy elvakult kultúránkat

243
magától értetődőnek veszik. Nem ismerik Krisztus igazi
alakját, nem ismerik, ahogyan lemerül az ember Jézus lé­
nyébe. Az Ő lényét és tanát hamisítva kapják; a csoportok,
amelyek az Ő egyházának nevezik magukat, elárulták Őt.
Az élet minden területéről és zugából ezért áramlanak
most át a Rózsakereszt templomán ezrek, hogy az Ő hatal­
mas követelménye és az Ő valósága elé állíttassanak. Erre
csak kétféleképpen reagálhatnak: vagy elfogadják Őt a kö­
vetelményei és valósága szerint, ennek minden következmé­
nyével, vagy pedig azt kiáltják: „feszítsd meg!" Ha pedig
megpróbálnak semlegesek maradni ebben a tekintetben, ak­
kor magával vonszolja Önöket a dolgok örvénye. Bárhogyan
is, de bukáshoz, vagy feltámadáshoz.
„Az Ő vére mirajtunk és magzatainkon", s most csak ar­
ról van szó, hogy Önöket tudatos kapcsolatba hozzuk ezzel a
biztonsággal. Az ezoteria megmagyarázza, mikor és hogyan
kötötte össze magát a Krisztus-szellem mindannyiunkkal.
Vére átáramlik az egész emberiségen, akár szitkozódva,
vagy hálás elfogadással, akár teljes tudatlansággal vagy un­
dok gyávasággal reagálnak erre.
Ennek következtében Önök eljutnak a valóság dinamikus
átéléséhez. Annak a valóságnak az átéléséhez, hogy az em­
beriség és a világ számára a megmenekülésnek csak egyet­
len lehetősége van: a vértisztítás és vérmegújítás útja
Krisztusban; vagy gnosztikus-tudományosan: C.R.C. alkí­
miai menyegzője által, a rózsakeresztesek alkímiája által, a
háromszögtüz által, a hétszeres erő által, amely a megvilá­
gosult középen van.
Tehát az egész rózsakeresztesség a tudatosan alkalmazott
kereszténységből áll? Igen! Az egész rózsakeresztesség
semmi másról sem akar tudni, mint Jézus Krisztusról, még­
pedig keresztre feszítve? Igen!

244
A rózsakeresztes mozgalom tehát valami fejlett, bizonyos
foltoktól megtisztított egyházi testületnek tartja magát?
Nem, ezerszer nem!
A rózsakeresztes filozófia nyomatékkal kijelenti, hogy a
Krisztus átélése - tehát vallása az isteni követelmény teljes
mértékében - csakis akkor lehetséges, ha ismerjük az embe­
riség-megnyilvánulás Gnózisát, ha mélyére hatolunk a vi­
lággal és az emberiséggel kapcsolatos isteni tervnek.
Ezt az ismeretet az Evangéliumok nyelvezete a Péter ne­
vű emberrel hozza kapcsolatba, Péterrel, a terv ismerőjével.
Ezért mondja a Krisztus: „Te Péter (petrosz) vagy, és ezen a
kősziklán (petra 11 ) építem fel az én anyaszentegyházamat".
Istennek e kéznyújtásával fogja a pap-királyi ember egyszer
Isten nagy műveit kinyilatkoztatni. E terv ismerete tehát nem
cél, hanem eszköz, mellyel ki kell vitelezni Isten parancsát:
„Legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéle­
tes", és „Legyetek az én követőim".
Nem tehetünk róla, hogy annyi erőtlen és úgynevezett­
rózsakeresztes filozófiát terjesztenek a világon. Ha visszaté­
rünk a Rózsakereszt misztériumainak forrásához, a Rózsa­
keresztes Szerzet szellemi hagyatékához, akkor megtaláljuk
az igazságot. És ez a hagyaték, hála Istennek, lefátyolozva
jött el hozzánk; nagyon bölcsen lefátyolozva, hogy a fekete
erők ne tudják meghamisítani vagy a teológiai gyakorlat ál­
tal elerőtleníteni.

Álljunk tehát T könyvének elogiuma elé, a könyvet záró di­


csőítő beszéd elé, mely így végződik: Istenből születünk, Jé­
zusban meghalunk, s a Szent Szellem által újjászületünk, és

11
Petrosz: olyan kő, amely elmozdítható. Petra: mozdíthatatlan szikla.
(A ford. megj.)

245
mindent megmagyarázva így kezdődik: Egy magszem, Jézus
szívébe vetve.
Ha a Rózsakereszt tanulója elmélyül az isteni tervben, s
ebből az ellenállhatatlan tudásból kiemelkedik benne va­
lami, mint valami szikla, mint petra, akkor tudja (nem ész­
szel felfogva, nem diplomás vizsga eredményeként, hanem
belső, mindent átfogó tudással), a vérében és a vére által:
Istenből születtünk! Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak
mindenek!
Itt nem csak kifinomult, alázatos megvallásról van szó:
„nagy az Isten", hanem ez a Hatalmas, Kimondhatatlan az,
aki a tanuló előtt egyúttal teremtési tervének magasztos di­
csőségében, mindent felülmúló bölcsességében és színpom­
pájában is megnyilvánul. Ezt jelenti az isteni szeretet sze­
mélytelen átélése a lélekkel, a szívvel és az ésszel.
Amikor a Rózsakereszt tanulója kimondja a mantramot:
Istenből születtünk, akkor tudja, hogy Isten terve, melyből
valamit meg tud érteni, feladattal bízza meg: hogy Isten ter­
vének meg kell nyilatkoznia általa, hogy növekednie kell és
meg kell érnie őbenne.
Ezért tudja, hogy követnie kell Jézust, akiben a Krisztus
nyilvánult meg. Ezért tudja, hogy alá kell szállania Jézus­
ban, meg kell halnia Jézusban, Őbenne, aki emberalakban
jött, és engedelmes volt mindhalálig, sőt, a kereszthalálig:
„hogy egyszer Jézus Krisztus nevében minden térdet hajt,
ami a mennyekben, a földön és a föld alatt van, és minden
ajak vallja: Krisztus Jézus az Úr, az Atya-Isten dicsőségére."
így köti össze magát a tanuló a keresztút} ával az idők éj­
szakájában, hogy Isten világosságát lehorgonyozza, mert
tudja, hogy csakis így, ezzel az áldozattal lehet a megújulást,
a Szent Szellem általi újjászületést az ember és a társadalom
életében megnyilvánítani.

246
Az ember tehát egy magszem, egy csodálatos élet elve,
kezdet és vég nélkül. Érezzük ezeket az erőket, amik ebben
a magszemben rejlenek, kipuhatoljuk isteni alkotójukat,
megbízatásukat és isteniségüket. Olyan magszem ez, mely
egyszer, megnyilvánulása után képes lesz megvendégelni az
éhezőket. Nos, mi elvetjük ezt a magszemet Jézus Krisztus
szíve vérébe, s kezdetét veszi a nagy megnyilvánulási csoda.
Rózsakereszt Krisztián, Krisztus követője, kifejti dinami­
kus képességeit - a rózsákat - keresztalja által, a jóság, igaz­
ság és igazságosság szolgálatában. Rózsakereszt Krisztián
Isten nemes és magas rangú nemzedékéből született; fárad­
hatatlan munka árán és isteni megnyilatkozás segítségével
hozzájuthatott a királyi, sőt császári kincshez, melyet a való­
ságos életen át utazva gyűjtött, s amelyet nekünk, örökösei­
nek átadott. Rózsakereszt Krisztián, aki lelke vérét felál­
dozta mindenkiért, mindenkinek; aki több mint száz évesen
véghezvitte áldozata elmélyítését, minekutána Isten szelleme
elszólította - e helyen százhúsz évre elrejtetik.
A rózsakeresztes-filozófia: egy magszem, Jézus szívébe
vetve; egy lélekerő, Isten tervéből véve, Jézus Krisztusban
meghalva dinamikus erő lett, örökség mindnyájunk számára,
a Szent Szellem általi megújulásban.
Ez a vér szálljon ránk és magzatainkra!

247
/. O. barát és D. barát ekkor tehát már halott volt. Vajon hol
található a sírjuk? Persze abban egyáltalán nem kételke­
dünk, hogy idősebb szerzetes-testvérünket különös módon
temették el, vagy talán el is rejtették. Azt is reméljük, hogy
példánk másokat is arra ösztönöz, hogy több szorgalommal
kutassanak a nevek és a temetkezési helyek után, melyeket
ezért ismertettünk. Mert az igen idős emberek nagyrészt még
ismerik őket, és gyógyító orvosi ismereteik miatt még hírne­
vük is él. Gázánk (kincsünk) így valószínűleg gyarapodik,
vagy legalább is érthetőbb lesz.

Fama Fraternitatis R.C.

248
25
Gáza titka

Az Ószövetségben, a Bírák Könyvében van egy mély ér­


telmű elbeszélés Sámsonról. Ha ezt az ezoterikus tudás
következtében megnyílt szemekkel olvassuk, akkor az em­
beriség története bontakozik ki előttünk, minden konfliktu­
sával, sötét és fényes eseményeivel, minden tragikumával.
E történetből szeretnénk valamit beleszőni az Ön lelkébe,
hogy Ön újra a Fama Fraternitatis R.C. szépségeibe me­
rülhessen.
Itt van tehát Sámson, aki názáreti volt, vagyis megáldott,
a tömegből kiemeltetett, s akinek az ereje a hajában rejlett.
Hét hajfonata volt: ezek a Szent Szellem hétszeres erejét áb­
rázolják, a teljes értékű alkotóerőt, az epigenezis erejét, ami
őt köpenyként takarta. Ez a kegyelemben részesült, megál­
dott ember kimegy Gázába, a filiszteusok városába.
Gáza városát mi mind nagyon jól ismerjük: ismerjük ezt a
helyet. Az a város ez, amelyben mindannyian lakunk, a vi­
lág, ahol a sötétségbe süllyedve élünk; a rejtett erőkkel ellá­
tott város, amelyben egyszer hatalmas erődítmény emelke­
dik majd, ha a Gázában rejlő erőket felfedeztük, és helyes
használatba vesszük.
Gáza titkai tényleg nagyok, mély értelműek, s rendkívül
nehéz kifürkészni őket. Ön rengeteg akadályba ütközik, ha
kegyelem folytán áldott emberként, Sámsonként megy Gá­
zába, hogy bíróként ítélkezzen a filiszteusok fölött.

249
Hozzá hasonlóan elpusztulna Ön is, mialatt mégis, Gáza
titkai által, pusztulásával a felmenetelét ünnepelné.
Gáza a filiszteusok országának városa. Ön ismeri a
filiszteusok országát, nagyon is jól ismeri. Ez a fekete sötét­
ség országa, az alantas kötöttség, a megnyomorodott élet or­
szága. A fekete erők igázták le Gázát, úgyhogy titkait nem
lehet másképp felfedezni, csakis egy názáreti, egy istenál­
dotta ember hőstette által.
És íme, Sámson kimegy, tele Krisztus-erővel, arany haja­
palástja díszében. Gázába jön, ő, akitől a filiszteusok félnek,
mint a mérges kígyótól, aki hatalmasságként dühöngött rá­
juk. Oda megy, ahol azok a legerősebbek.
Mert figyeljék meg (aki olvassa, értse meg), hogy a fekete
hordák mindig a legszebbet, a legtisztábbat, a legmélyebb
titkot ejtik fogságba először, ezt hurcolják meg a legkegyet-
lenebbül, ezen teszik a legnagyobb erőszakot.
Gáza városában, az Isten titkaival telt városban, amely a
legnagyszerűbb szellemi javakat rejti és őrzi, a filiszteusok
uralkodnak, mintha otthon lennének. És Isten názáretije ki­
megy Gázába... és íme, nagy szeretet fogja el a filiszteusok
iránt, az emberek iránt, akik vérösztönüktől és gyűlölettől
parázsló szemekkel meg akarják ölni.
„És elment Sámson Gázába, és meglátott ott egy parázna
asszonyt, és bement hozzá." Ne lásson ebben a történetben
valami perverz, folytatásos szerelmi regényt. Istennek ez az
erős embere az örökké szülő elvet keresi a romlásba süllyedt
gyermekies emberekben. Bemegy hozzájuk, hogy Krisztus
szeretetével tisztítsa meg őket. Nem felülről, istennek-
szenteltként akar hozzájuk szólni, és erejével ostorozni őket.
Hozzájuk szegődik, mint közülük való.
„Amikor pedig szívét kitárta és szeretetét kitöltötte, a
gázabeliek leseikedének ő utána egész éjszakán át, hogy

250
megöljék." Ő pedig felkel, összetöri a város kapuit, és el­
megy. Szeretetének megnyilvánítása egyelőre hiábavaló
volt.
Nagyon intelligensen második kísérletet tesz: „És történt
azután, hogy megszeretett egy asszonyt a Sórek völgyében,
akinek neve Delila volt." Delila gyengét, törékenyt jelent.
Sámson itt hősies kísérlettel újra a földhözkötöttek legjellem­
zőbb, legérzékenyebb pontját keresi, s feladatát egész szere­
tetével, egész intelligenciájával a Sórek pataknál, ennek a
Delilának a karjaiban - polipkarjaiban - próbálja elvégezni.
Ennek a gyenge asszonynak a fogékony természete azon­
ban olyan volt, mint valami fekete mocsár. A halál lélegzete
duzzasztotta a keblét, s gondolkodási képességének homá­
lyos tükrében az árulás villogott. A filiszteusok fejedelmei
hozzá menvén „mondának néki: tudd meg, miben áll az ő
nagy ereje, és miképpen vehetünk rajta erőt, hogy megkö­
tözzük, és megkínozzuk őt, és mi mindenikünk adunk néked
ezerszáz ezüst siklust."
„És monda Delila Sámsonnak: Mondd meg nékem, mi­
ben van a te nagy erőd." Háromszor próbálja őt kiszolgáltat­
ni a leselkedőknek, s háromszor iszik Sámson az árulás ke­
serű kelyhéből.
Szeretete azonban erősebb, mint elfordulása. Mivel tiszta
szeretetüket nem tudja másképpen elnyerni, áldozatra hatá­
rozza el magát. És még egyszer: ne lásson itt semmiféle ol­
csó regény-fordulatot, ne lásson itt olyan embert, aki mél­
tatlanra fecséreli magát. Lássa itt Isten Szentjének tiszta ál­
dozatát Jézus Krisztus szeretetében.
„És Sámson kitárta előtte egész szívét, és monda néki:
Borotva nem volt soha az én fejemen, mert Istennek szentelt
vagyok: ha megnyírattatom, eltávozik tőlem az én erőm, és
olyan erőtlen leszek, mint akármely ember."

251
„És Delila látta, hogy kitárta előtte egész szívét. És elal­
tatta őt az ő térdein, és lenyíratta az ő fejének hét fonatékát.
És eltávozott tőle az ő ereje."
így áldozza fel Isten szentje, a Legmagasságosabb áldott
szolgája egész alkotóerejét, egész szent-szellemerejét a vilá­
gért és az emberiségért. Kiszolgáltatja magát a méltatlannak,
hogy ez a szeretetáldozat egyszer fellebbentse a fátyolt Gáza
titkairól.
A történetnek azonban ezzel nincs vége. Valójában csak
most kezd kibontakozni: „De a filiszteusok megfogták őt és
kiszúrták a szemeit, és levezették őt Gázába, és ott megkö­
tözték két vaslánccal, és őrölnie kellett a fogházban."
Felhangzik a gúnyos nevetés és hull a pénz Delila, a
gyenge ölébe. Isten Erősét megcsonkították és a győzelem
tiszta pillantását elvették tőle. Az alacsony ösztönök Vé­
nusz-rezéhez kötözve e világ taposómalom-börtönébe hajt­
ják, Gázába, a nagy titok közepébe. Jóság, igazság és igaz­
ságosság - megkötözve a fekete horda pokoli örvényeiben.
A történet azonban ezzel sem ért véget. Csak itt mutatkozik
meg a magja:
„De az ő fejének haja újra kezdett nőni, ahol le volt nyír­
va." Sámson még egy áldozatot tervez, a legnagyobb áldo­
zatot, amit ember hozhat. Már nem olyan szeretetáldozatot,
mely viszontszeretetet kíván. Szeretetáldozatát nem fogja új­
ra Delila perverz jelenségére fecsérelni, hanem olyan szere­
tet-tettet fog véghezvinni, ami a szentségtelent összetöri:

„Amikor pedig megvidámult a filiszteusok szíve, mondá­


nak: Hívjátok Sámsont, hadd játsszék előttünk. És előhívák
Sámsont a fogházból, és játszék előttük, és az oszlopok közé
állították őt. Sámson pedig monda a fiúnak, aki őt kézen
fogva vezette: Eressz el, hadd fogjam meg az oszlopokat,

252
amelyeken a ház nyugszik. A ház pedig tele volt férfiakkal
és asszonyokkal, és ott voltak a filiszteusok összes fejedel­
mei, és a tetőzeten közel háromezerén, férfiak és asszonyok,
a Sámson játékának nézői.
Ekkor Sámson az Úrhoz kiáltott és monda: Uram, Isten,
emlékezzél meg, kérlek, én rólam, és erősíts meg engemet
csak még ez egyszer, ó Isten. És átfogta Sámson a két kö­
zépső oszlopot, melyeken a ház nyugodott, az egyiket jobb
kezével, a másikat bal kezével. És monda: Hadd vesszen el
az én lelkem a filiszteusokkal! És nagy erővel lehajolt: és rá­
szakadt a ház a fejedelmekre és az egész népre, mely abban
volt, úgy hogy többet megölt halálával, mint amennyit meg­
ölt életében." (Bírák könyve 16, 25-30)

Adja Isten, hogy Ön megértse ezt a történetet. Isten szentje, az


Isten által megragadott ember, utolsó szeretet-tettével lelke
vérét ontja mindenkiért. Az ember, aki belép Gáza feketemá­
gus templomába, ért ahhoz, hogy megragadja a két középső
oszlopot - dinamikus megrendíthetetlenséggel teli jobb kezé­
vel és ragyogó szeretettel teli bal kezével -, s mint Istennek
egy óriása, nagy erővel lehajol a világért és emberiségért.
Az áldozat eredménye mindent felülmúl, amit azelőtt tett.
Az igaztalanság háza ráömlik a gomolygó feketeség fejedel­
meire és azoknak összes szolgáira. Amikor pedig elvonulnak
a porfelhők és elcsitulnak a hazugságprédikálók halálkiáltásai,
akkor a bűnhődés sírjából kiemelkedik Gáza titka, a beteg és
eltiport világépítők panaceája, csodás gyógyszere: Jézus
Krisztus, életünk Ura, aki nélkül semmit sem tehetünk.

Ezzel Ön megint a Fama Fraternitatis-nak, a Világosság


Szerzete kiáltványának körzetébe került. Amikor T könyvé­
nek elogiuma elhangzott, és az Ex Deo nascimur, in Jesu

253
morimur, per Spiritum Sanctum reviviscimus mágiája elvé­
gezte a munkáját, akkor a Fama így folytatja:

„1.0. barát és D. barát ekkor tehát már halott volt. De hol


található a sírjuk? Persze abban egyáltalán nem kételke­
dünk, hogy idősebb barát-testvérünket különös módon te­
mették el: vagy talán el is rejtették. Azt is reméljük, hogy
példánk másokat is arra ösztönöz, hogy több szorgalommal
kutassanak a nevek és a temetkezési helyek után, melyeket
ezért ismertettünk. Mert az igen idős emberek nagyrészt még
ismerik őket, és gyógyító orvosi ismereteik miatt még hírne­
vük is él. Gázánk így valószínűleg gyarapodik, vagy lega­
lább is érthetőbb lesz."

Azt akarjuk, hogy Ön megértse ezt a beszédet. Emelkedjen


fel a Sámson-elbeszélés ezoterikájához, és lásson! Lássa az
emberiség ragyogó képviselőit, ahogyan rejtve és nyíltan
dolgoznak, mint világ-átalakító zsenik, vagy dinamikus,
egyszerű munkások a szőlőskertben. Lássa, hogyan szerették
az emberiséget. Lássa, mennyire kimerültek, hogy elhozhas­
sák nekünk szeretetük adományait. Lássa, mennyire kiadták
a lelküket, s egy végső kísérletben, Sórek pataknál, Delilára
találtak. Lássa, hogyan verték és rugdalták, ejtették fogságba
és csonkították meg őket.
És lássa, hogyan ragadták meg végül az igaztalanság
templomának oszlopait, egyiket a jobbjukkal, a másikat a
baljukkal, s milyen robajjal omlott össze a fekete hordák
épülete. Lássa, hogyan adták oda lelkük vérét a világért és
emberiségért, Önért és miértünk.
És mi azt követeljük Öntől, hogy keresse a sírjaikat, ál­
dozatuk lényegét, és abból hozza napvilágra szellemi ha­
gyatékukat. Foglalkozásuk ismeretes: az emberiség bírái
voltak. Külsejük ismeretes: a megvilágosult lélek jelensége,

254
aki valóban szeret. Dicsőségük jogos. Prototípusaik a Biblia
régi krónikáiból világítanak.
Azt követeljük Öntől, hogy járjon utána ezeknek az áldo­
zatoknak, hogy törje fel ezeket az arany sírkamrákat, hogy
Gáza titka köztudomásúvá váljon, és mintegy fényaknát ké­
pezzen ebben a sötét világban: az emberiség legmélyebb
fájdalmának gyógyszerét, a „Szezám nyílj ki"-jét minden­
nek, ami volt, ami van, és ami jönni fog. Gáza titka a kö­
zöttünk megszületett Krisztus Jézus, aki gyermekeit tettre
lobbantja: a Jóság, igazság és igazságosság tettére.
„És Sámson monda: lelkem vesszen el a filiszteusokkal,
és nagy erővel lehajolt." „És lészen az utolsó napokban -
mondja Isten -, hogy kiöntöm szellememet minden testre."
Lészen, hogy a Rózsakereszt modern munkásai kimennek e
világ házába, és szeretetteljesen keresik a földhözkötötteket.
Megpróbálnak segíteni nekik, összekötik az életüket a bű­
nössel és méltatlannal, hogy felemeljék azt, ahogyan Krisz­
tus is a paráznákhoz és a bűnözőkhöz ment. És megragadják
majd őket, üldözik, ütik és leköpik őket.
De ők továbbra is feláldozzák magukat! Az emberi ter­
mészet leggyengédebb és legfogékonyabb oldalait fogják ke­
resni, hogy a jóra befolyásolják azokat. De megragadják
őket, szemeiket elsötétítik, s a gyűlölők gúnykacaja köze­
pette mennek a taposómalomba.
Egyszer azonban, az idők fordulóján, a legnagyobb áldo­
zatot fogják ünnepelni, hogy Gáza titka megnyilatkozzon.
Amikor pedig feláldozzák magukat, azt fogják mondani:
Lelkünk vesszen el a filiszteusokkal együtt! Tapogató ujjaik
e világ házának templomoszlopait fogják keresni, s nagy
erővel lehajolnak.
Gázánk ekképpen gyarapodjék, vagy legalább vetüljön rá
világosság!

255
Ami a minutus mundust (kis világot, mikrokozmoszt) illeti,
ezt egy kis oltárban találtuk meg. Annál is szebb volt, mint
amilyent akár egy hozzáértő el tud képzelni. Ezt azonban
nem fogjuk ábrázolni, míg őszinte Fámánkra (kiáltványunk­
ra) nem válaszoltak bizalommal.
így aztán a lapot megint a sírra tettük, ráhelyeztük az
oltárt, az ajtót újra lezártuk és mindannyiónk pecsétjével le­
pecsételtük. Továbbá rotánk útmutatása és utasítása alapján
kiadtunk néhány könyvet, ezek között M könyvét is, melyet a
szeretetteljes M.P. költött, aki emiatt sok házi kötelességet
mulasztott el. Végül pedig szokás szerint elszéledtünk, s kin­
cseinket természetes örököseink birtokában hagytuk. Most
aztán a tudósok vagy tudatlanok válaszára, ítéletére vagy
véleményére várunk.
Fama Fraternitatis R.C.

256
26

Minutus mundus

A korinthusbeliekhez írt első levélben Pál egy nagy titokról


beszél, amelyet az emberiség egyszer ki fog puhatolni, meg
fog ismerni és át fog élni, amely egyszer valóra váltja az
igét: „A halál elnyeletett diadalra", úgyhogy az emberiség
ujjongva kiált fel: „Halál! Hol a te fullánkod? Pokol! Hol a
te diadalmad?"
Ez a titok olyan változásra vonatkozik, mely elhatalma­
sodik az emberen; arra az erőre, amelynek bennünk kellene
kifejlődnie.
Ez a „titok" gyorsan fog érvényesülni, egyetlen pillanat
alatt, az utolsó trombitaszóra. A halottak feltámadnak ro-
molhatatlanul, és mi elváltozunk. Ebben a híres korszakfor­
dulóban „a romlandó romolhatatlanságba, és a halandó hal­
hatatlanságba öltözik".
Lehet, hogy az olvasó ismeri a korinthusbeliekhez írt le­
vél szavait, és többször elgondolkozott vagy beszélt róluk.
Kétségtelenül csóválta is a fejét, ha ezekhez a dolgokhoz
ezoterikus ismeretek nélkül fogott hozzá, és az egészet ért­
hetetlennek tartotta. A beavatott Pál titokról beszél, de nem
veszi le róla a leplet. Ezt viszont szándékosan teszi, mert
mindezt nem lehet ésszel megfontolni, felfogni és megérte­
ni. Ezt csak átélni lehet: más út nincs.
Sokan vélik magukat bölcsnek: ez a bölcsesség azonban
még nagyon szegényes. Még csak néhány irányvonaluk van.

257
A többit úgy kell megtanulniuk, hogy átélik azokat. Nem az
a helyzet, hogy tökéletes bölcsességet nyújtanak át azzal a
megbízással, hogy „olvasd csak el, foglalkozz vele, aztán
pedig kezdj hozzá a kivitelezéshez". Az egyetemes bölcses­
ségből csak azt érthetik meg, amire ránemesedtek - a többi
sötét függöny mögött rejtőzik. Ha azt belső nemesség nélkül
akarják elsajátítani, akkor értelmetlenség vagy visszautasítás
lesz az eredménye.
Pál titkát a rózsakeresztesek filozófiája, a Fama Fraterni-
tatis minutus mundusnak nevezi. Azt mondja a Fáma:

Ami a minutus mundust illeti, ezt egy kis oltárban találtuk


meg. Annál is szebb volt, mint amilyent akár egy hozzáértő
el tud képzelni. Nem fogjuk azonban ábrázolni, míg őszinte
Fámánkra nem feleltek bizalommal.

Tudják, hogy a belső nemesség a Krisztus szolgálatában


töltött igaz élet következménye: nélküle semmit sem tehe­
tünk. Ugyanakkor azt is tudniuk kell, hogy mit értünk mi
igaz életen. Az igazi életnek három elven kell alapulnia: jó­
ságon, igazságon és igazságosságon, amit létünk legkisebb
részletéig ki kell építeni. Az igazi élet: akarni személytelen­
nek lenni, nem akarni érvényesülni, ismerni az önmegtaga-
dást.
Az érvényesülési törekvés például az irigység nagy bűnét
fejleszti ki. Az irigy ember azt látja, hogy érvényesülését
meghiúsították. Becsvágyának útját állta valaki. Más fog­
lalta el azt a helyet, amelyre oly szívesen került volna. Mint
a mesében a róka a tyúkokhoz, ő is jámbor beszéddel köze­
ledik, jól megválasztott szavakkal, pillantása megrendültség-
ről tanúskodik, szemében esetleg könnycsepp is csillog,
hogy így vihesse végbe merényletét és ekként érvényesítse
magát.

258
Ilyen módon, önmagát erősítgetve Ön nem szolgálhatja
Krisztust. Ez a helytállási törekvés szemtelenné és ravasszá
tesz bennünket, s ebben a világban az az eredménye, hogy az
ember nem röstelli magát. Az irigy ember már bevezetőül
azt mondja: „Nem azért mondom, mintha irigy lennék!" A
tanuló ekkor azonnal figyeljen fel és vigyázzon, mert a
munka, amit személytelenül akart kivitelezni, ettől a pilla­
nattól kezdve veszélyben forog. A róka csínyje azonban ha­
mar napvilágra kerül.
Ha kívülről tudja is a megnyilvánult rózsakeresztes filo­
zófiát, ha ismeri is a Bibliát, mint valami táblázatot, ha cum
laude doktorált is valami tudományban, nincs ennek az Ön
számára semmi haszna sem, ha nem akarja felszámolni
helytállási törekvését. Ezért tesznek meg mindent a Rózsa­
kereszt misztériumiskolájának előudvarában, a Lectorium
Rosicrucianumban, hogy kitessékeljék az emberből az érvé­
nyesülési törekvést.
Ha alaposan és őszintén meggondolja, akkor kitűnik,
hogy csaknem minden tevékenysége erre a törekvésre vezet­
hető vissza. Frizurát csinál vagy csináltat magának, esetleg
kifesti magát, arcát különböző ráncokba vonja, ruhát vásá­
rol, nyakkendőjét igazítgatja - s mindezt az érvényesülés ér­
dekében. Akik azonban ismerik Önt, azok átlátnak minde­
zen.
Mások viszont az ellenkezőjét teszik. Olyan ápolatlanok
és visszataszítók, amennyire csak lehetséges. Érvényesülés!
„Nézzétek, mennyi függetlenséget harcoltam ki magam­
nak!" Ezek az emberek a reagálásba menekültek. A társa­
dalom felső rétegére reagálnak, mely más módszerrel ugyan­
azt teszi. A „felső tízezer" módszere azonban pénzbe kerül,
s ez legtöbbünknek nincsen. Ha nem tudnak ápoltsággal
feltűnni, akkor másképpen próbálják meg.

259
Ha az olvasó így áttekinti az életet, melyben mindannyian
részt veszünk, azt az életet, mely az előrehaladott lények
számára igaztalanságtól bűzlik, akkor megérti, hogy a belső
nemességet nehéz meghódítani. Megérti, hogy életünkben
sok mindennek kell megtörténnie, míg hajlandók leszünk
feladni érvényesülési törekvéseinket; hogy a nyomor tenge­
rén kell átgázolnunk, míg megérthetünk valamit Pál titkából.
„Minden alakulás feltétele az igaz élet."
Van egy titok, a minutus mundus, oly szép, oly elragad­
tató, hogy szebb, mint bárki is elképzelheti. Ezt a szépséget
azonban nem lehet odaadni Önnek, míg nem felelt Fámánk­
ra, a Világosság Szerzetének az igaz életre szólító hívására.
Minden ismerete, minden vallásossága, egész művészete
jelentéktelen, ha nem tudja háttérbe szorítani és elfelejteni
az énjét. Az arcokról lerí az önteltség. Ennek az életmódnak
a révén hazugsággal és árulással veszik körül egymást: fog­
lyai ennek a pókhálónak. Minden csak póz, nem valódi, csak
látszatélet. Minden csak félelem, harc és vámpírmódszer.
Ezért mondják: „Eredj, add el mindenedet, és kövess en­
gem". És: „Aki az életét nem akarja elveszíteni én érettem,
az nem lehet az én tanítványom."
Krisztus ezeket az életalapokat követeli meg, s csak ezen
az alapon tárul fel számunkra az új élet, így valósíthatjuk
meg az erőről erőre való haladást, míg a halál tényleg el nem
nyeletik diadalra. Pálnak, a beavatottnak a rejtélye, titka, és
a minutus mundus az új életre vonatkozik, mely belőlünk és
általunk fog keletkezni.

Vizsgáljuk meg ezt a Korinthusi levél és a Fama Fraternita-


tis fenti szavai nyomán. Az emberben titkos erők egész ösz-
szefüggő sokasága rejlik, mely a tökéletes alkotás lehetősé­
geit hordozza magában. E csodás erők szerkezetét, egységét,

260
és az ember-megnyilvánulással, emberi jelenséggel össze­
függő tulajdonságait nevezik minutus mundusnak vagy kis
világnak, mikrokozmosznak. Ha ezeket az erőket, ezeket a
tulajdonságokat igaz élettel kifejlesztettük, akkor az ember
testeiben nagy változás megy végbe, amit filozófiánkban
megdicsőülésnek vagy átszellemülésnek nevezünk. Ezekhez
a fogalmakhoz közelednek a tudósok, mint pl. Einstein, csak
más módon, amikor a makrokozmosz, a nagy világ változá­
saira mutatnak rá természettudományos szempontból.
Nem lesz nehéz megérteni, hogy a kis világ, a minutus
mundus változásainak és a nagy világ változásainak termé-
szettörvényszerűen párhuzamosan kell haladniuk. Ha pedig
ez a két, egymásra hangolt fejlődés bizonyos ponthoz ért,
akkor hirtelen, egyetlen pszichológiai pillanatban, az utolsó
trombitaszóval a „halottakat" romolhatatlanságra ébresztik,
mi pedig el fogunk változni.
Ha Önök azokhoz tartoznak, akik mindennek a hagyo­
mányos magyarázatát saját magukon tapasztalták, akkor a
„trombitaszó" hallatán nem kerülhetik el a borzongást.
Mert a hagyományos irányzatokhoz hü embertársaink bib­
liai trombitaköltészete rettenetes szomorúsággal van tele.
A trombita és a pálmaág szerintük a mi menyei tartozéka­
ink, amivel mindenkit ellátnak, ha megkapja a mennybe­
jutás rendkívüli előjogát. Ezeknek a trombitákat kell majd
örökké fújniuk, és a pálmaágakat kell örökké lengetniük,
állandóan békét, békét és halleluját kiabálva. Ez viszont
jóval több annál, mint amit ép eszű ember általában képes
kibírni.
Ezzel teszik nevetségessé a szellemi dolgokat, s fiatal ko­
runkban sokat töprengtünk azon, hogy mi lehet olyan üdvös
ebben a sürgölődésben, s ebből mennyi lehet a bevétele a
trónon ülőnek. Ez a mennyei unalom és diszharmónia a szé-

261
gyenletes következménye annak, hogy szentségtelen kézzel
nyúlnak Isten titkaihoz.
Ha a makrokozmosz és a mikrokozmosz egymásra han­
golt, folyamatszerű fejlődése elér bizonyos krízist, akkor
fejlődési területünk rezgése a térben egészen más hangot
kelt.
Képzeljék el, hogy lenyomjuk az orgonának egy billen­
tyűjét, majd nagyon lassan kezdjük megmozgatni a fújtatót.
Bizonyos pillanatban annyira megnövekszik a légnyomás,
hogy először alig hallható, később pedig fortissimora erősö­
dő hang keletkezik. Az először alig hallható hang később
behatol a tudatunkba, s megérint minket.
Ez a mennyei trombitaszó lényege.
Ha a Jó erői, minden regeneráló képességükkel egymás­
hoz fűződnek, akkor hangot, tehát forradalmasító, átszelle­
mítő rezgést is keltenek a térben. Az anyagba-görnyedt em­
ber ezt eleinte nem észleli. Később azonban, ha ez egyre
újabb erők felszabadulása miatt felerősödik, végül meg lehet
hallani az utolsó trombitaszót. Ennek a következménye pe­
dig az anyag és a szellem különböző területeinek a regene­
rálása lesz. A háromdimenziós és a négydimenziós, ez az
oldal és a másik oldal közötti határok eltűnnek, s a halált, a
háromdimenzióst teljesen elnyelik a Krisztusban kifejlesztett
négydimenziós erők.
így nyújtják át az erre méltóknak a minden észt felülmúló
békesség pálmaágát.
Érthető, hogy a harmadik és negyedik dimenzió közötti
határ eltörlése az életet teljesen megváltoztatja. A halált már
nem fogjuk abban a formában ismerni, ahogyan azt most
kell elviselnünk. Többé nem az anyag lesz a tudatunk alapja,
hanem ez - tiszta éterek hatására - finomabb éteranyaggá
alakul.

262
Abban a pillanatban, amikor ezek a dolgok érvényre jut­
nak (Pál azt mondja, hogy ez egyetlen szempillantás alatt
fog megtörténni), a halottak birodalmában tartózkodók sza­
badon érintkezhetnek azokkal, akik az anyag területén van­
nak megtestesülve. Ez tehát egy átmeneti állapot.
A háromdimenziósban élők számára a halottakat romol-
hatatlanul felébresztik, ami azt jelenti, hogy rezgésváltozás
megy végbe rajtuk. A romlandónak, a háromdimenziósnak,
a romolhatatlanságot, a négydimenzióst kell magára öltenie
az utolsó trombitaszó hatása miatt, fejlődési területünk rez­
gésének észlelhető fokozódása miatt, amit azok keltenek,
akik ismerik az igaz életet.
Az is érthető, hogy mindez ugyanakkor ítélet is, mert ez
az új állapot katasztrófát is jelent. Ugyanis csak azok tudnak
ehhez alkalmazkodni, akiknek van elég lélekminőségük, lel­
ki nemességük, akik tehát eléggé kifejlesztették a halhatatlan
lélekruhát (lélektestet). A jelenségek világa tűznek, világító
világosságnak mutatkozik, mint a Krisztus-rezgés északi fé­
nye, amely az éjszakában az egyik embert nyugtalanítja, míg
a másik ezt a jelet az utolsó trombitaszóra való boldog vára­
kozásban tapasztalja meg.
A rózsakeresztes filozófia pedig, a Rózsakereszt miszté­
riumiskolája azzal a felhívással folyamodik Önökhöz, hogy
dolgozzanak vele együtt teljesen tudatosan ezen a folyama­
ton. Át akarja adni Önöknek a minutus mundus titkát - ha
feleltek a Szerzetnek az igaz életre, a jóságban, igazságban
és igazságosságban kivitelezett cselekedetre hívó szavára.
Ezeket a titkokat Önöknek őrzik, s azért mondja a Fáma:
A lapot így megint a sírra tettük, ráhelyeztük az oltárt, az
ajtót újra lezártuk és mindannyiónk pecsétjével lepecsétel­
tük... Most aztán várunk a tudók vagy tudatlanok válaszára,
ítéletére vagy véleményére.

263
Lehetséges, hogy az igaz élet miatt a tanuló minutus
mundusának azúrkék terében már rezeg az utolsó trombita­
szó. Akkor ettől a perctől kezdve új életlehetőségbe lesz fel­
emelve. Elvileg legyőzte a halált, ha a halhatatlansággal még
várnia kell is, míg a nagy világ természettudományos folya­
matai elérik azt a pontot, amikor a trombita szava általáno­
san is szélviharrá erősödik.
A tanuló hidat épített, arany hidat a még befejezetlen dol­
gok fölött. Lelki rokonaival beáll azoknak a soraiba, akik
minden szférában a helyreállítás nagy alkímiai folyamatán
dolgoznak Jézus Krisztusban, Urunkban.
Ott, a láthatatlanság tágas csarnokaiban írják meg a mes­
teri krédót: „Halál! Hol a te fullánkod? Pokol, hol a te dia­
dalmad?"

264
Habár jól tudjuk, hogy még hosszabb időbe telik, míg vá­
gyakozásunk és várakozásunk szerint teljes mértékben meg­
történik az isteninek is meg az emberinek is az általános re-
formálása, mégsem szokatlan, hogy mielőtt a Nap felkel,
világos vagy sötét fényt terjeszt az égen. Időközben egyné­
hányan összejönnek majd és a nyilvánosság elé lépnek, hogy
szerzetünket gyarapítsák, s így a nagyobb létszámmal és te­
kintéllyel, a C. atya által előírt filozófiai irányelvek szerint
szerencsésen újrakezdjék. Velünk fognak örülni, alázattal és
szeretettel, kincseinknek, melyekben soha többé nem szenve­
dünk hiányt, s velünk könnyítik majd e világ terheit, és bi­
zony nem fognak vakon járni-kelni Isten csodás művei kö­
zött.
Fama Fraternitatis R.C.

266
Az általános reformáció

A Rózsakereszt Iskolája egy isteni építmény szolgálatába


állt, melyet a Fama a következőkben általános reformáció­
nak nevez. Ez a refórmalas vagy megmozdulás - ez a Víz­
öntő-forradalom - rendkívül mélyreható lesz. Nem csak em­
beri dolgokra és állapotokra vonatkozik, hanem a velük
megszakíthatatlan kapcsolatban lévő isteni és mennyei dol­
gokra és állapotokra is. A Vízöntő-reform egy kozmikus
ösztönzés, egyetemes esemény, mely az anyag és a szellem
minden területére kiterjed. Itt olyan erők megnyilatkozásáról
van szó, amelyek magasan, nagyon magasan a tömeg primi­
tív természetösztönei fölött állnak. Ezt jól meg kell gondol­
nia mindenkinek, aki meg akarja ítélni a modern Rózsake­
reszt Vízöntő-művét.
A Vízöntő-reform új viszonyok isteni érvényesítését je­
lenti a makrokozmosz minden területén és dimenziójában, s
a minutus mundusnak, a kis világnak - itt az emberi közös­
séget értve rajta - ehhez természettörvényszerűen alkalmaz­
kodnia kell. Kötelességünknek tartjuk figyelmeztetni Önö­
ket, óva inteni Önöket attól, hogy olyan értékekhez és erők­
höz ragaszkodjanak, melyek szemben állnak ezzel a kozmi­
kus hatással.
Ezt a figyelmeztetést azonban, amelyet dinamikus erővel
és szent szenvedéllyel intéznek az emberiséghez, eddig csak
kevesen értették meg, és a tömeg általában visszautasítással,

267
sőt gyűlölettel fogadja. Mi nem valamiféle emberi lázadásra
spekulálunk, s egyetlen lépésnyire sem akarunk eltérni az
ösvénytől, mely az Atya dolgaihoz vezet. És noha nyíltan
megmondjuk az igazságot, bárhogyan is hangzik, mégis az
egész emberiséghez fordulunk, figyelmeztetésünk minden­
kinek szól, a legszélsőségesebb baloldaltól a legszélsősége­
sebb jobboldalig.
Mert jól tudjuk, hogy még hosszabb időbe telik, míg vá­
gyakozásunk és várakozásunk szerint az isteni is meg az em­
beri is teljes mértékben megújul. Olyan reformról, olyan
megújulásról van itt szó, mely nem valami internacionáléban
van lefektetve, hanem amit Jézus Krisztus követel meg és
érvényesít. Most pedig, figyelmeztetésünk után, melyre
gnosztikus-tudományosan szükség volt, várunk - ahogyan a
Fama mondja - a tájékozottak és tájékozatlanok feleletére és
véleményére.
A halandó világ az egész világtörténelem folyamán vál­
tozatlanul elutasította az igaz életet, s keresztre feszítette a
jóság, igazság és igazságosság követeit és megvalósítóit. A
világosság hordozóit minden században megpróbálták min­
denféle álnok vállalkozásra rávenni s ekként igába hajtani.
Például nemzeti törekvések szolgálatába állítani: „Uram,
avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izraelnek?"
Az Úr azonban olyan birodalomról beszél, mely nem ebből a
világból való. Akkor el vele, „feszítsétek meg!" Ilyen a világ
folyása: a Vízöntő-üzenetet kigúnyolják.
Miért választják a Krisztust szolgáló erők mindig ezt az
utat? Mert ez a győzelem útja, az áldozat útja: „Amely követ
az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje", amelyen
minden igaztalanság szétzúzódik. Már nem figyelmeztetünk,
mert az élen haladók munkája által lényük összeszövődött
az Önökével. A mélységbe való ugrás miatt megnyílt a fel-

268
felé vezető ösvény. A Golgotán ontott vér miatt, az emberi­
ségért tett szeretetáldozat utolsó sóhaja miatt a fekete föld­
ből fénysugár lövell felfelé: a fehér templomhoz vezető lép­
cső.
„Jóllehet - siránkoznak a szomorkodók - ez az áldozat
szép, ez a hősi esemény bátorságról és erőről tanúskodik, mi
értelme van a fehér templom fehérmárvány lépcsőjének,
mely leér a halálba, ha senki sem megy fel rajta? Mi értelme
volt az áldozatnak?" Jézus Krisztus és szolgáinak eposza
csak révület, bizonytalan álom. A kép végül is elhalványul, s
felnyögve felébredünk. Halljuk a halálsikolyokat, s a kény­
urak hencegő beszédét: Istenem, micsoda őrület!
„Vigadjatok és örüljetek, ha szívetek vérzik is!" Mi tud­
juk, hogy ha eljön az ideje, általános megújulás következik,
ami az isteni dolgokra éppúgy vonatkozik, mint az emberi­
ekre, teljesen a vágyakozásunk és várakozásunk szerint.
Van-e valami Önökben is ebből a tudásból? Megvan-e
Önökben a Vízöntő-reformnak ez az ellenállhatatlanul meg­
szabadító tudata?
Mi tudunk! Miért nem tudnak Önök erről az isteni vilá­
gosságról? Mert az anyagot érvényesülési törekvésükkel
látják és mérlegelik, s gyávák felemelni a fekete föld rögeire
hajtott fejüket. Ha ugyanis felemelkednének, s leráznának
magukról csak valamit is a századok porából, akkor valami
csodálatosat fedeznének fel. Mert a Fama helyesen állapítja
meg, hogy mielőtt a Nap felkel, világos vagy sötét fényt vet
az égre.
Ez a fény, ez a világosság pedig megjelent! Auróra, a pir­
kadat istennője. Auróra, a reggel világossága. Auróra, az
emelkedő világosság ígérete.
Ismerik ezt a pirkadatot mint mágikus élményt? Meg­
érintette már ennek az istennőnek az ajka az Önök homlokát

269
szent csókjával? Önök elé lépett-e ő már a királykamrában?
Vagy énekelték-e Hiavatával az istennőnek szentelt dalát,
mely úgy zúg, mint az énekek éneke: „ímé, szép vagy én
szerelmesem, gyönyörűséges!" Nézzétek, hogyan illannak el
a fakó ködök, s színeződnek csodaszép ruhává, a virradat
köntösévé!
Ismerik ezt az elragadtatást? Amikor egy egészen új haj­
nal fénysugara először érint meg, s kimondhatatlan megha­
tottság rendíti meg lényünket? Akkor kinyújtják kezüket az
istennő felé, Héliosz, a Napisten követe felé, azt suttogva:
„O Isten Istenből, Tőled, Általad és Reád nézve vannak
mindenek: dicsérjük a Te Nevedet!"
Ismerik ezt az élményt, amikor az elvont gondolatok reg­
gele jön, hogy megvilágosítsa az Önök sötétségét? Akkor
azt is tudják, hogy az Önök mögött lapuló sötétségnek me­
nekülnie kell. Akkor tudják, hogy szél kerekedik. Fának, le­
vélnek olykor csak egyetlen rezdülése, Aurórának, a virradat
istenének, Héliosznak, a Napisten követének csókja.
Tudjuk, hogy az isteni és az emberi dolgok általános
megújítása bekövetkezik, s tudjuk, hogy ennek a napnak a
felkelése előtt Auróra fog megjelenni, a virradat istennője.
És Auróra megjelent! Láthatják, ha felemelik a fejüket.
Érezhetik, hogyan rendül meg a sötétség, amikor megpil­
lantja a gyönyörű alakot. Átélhetik a menekülő, fekete horda
utolsó kísérletét, hogy magával vonszolja Önöket a feneket­
len mélységbe. Átélhetik azoknak a terrorját, akik a világos­
ságot gyűlölik.
És ez a mi korszakunk nagy tragédiája. Mert ki tud elle­
nállni a Világosságnak? Ki képes megakadályozni a nap­
keltét? íme itt áll a virradat istennője, nézzétek fényruháját!
Nem dőreség azt gondolni, hogy ezt a reggelt vissza lehet
utasítani?

270
És minél több felhő tornyosul az emberiségmegszabadí­
tás láthatárán, annál vörösebb és tüzesebb a hajnal, annál
erősebben csap le a közeledő világosság a sötétségre. Ez a
világosság pedig kapcsolatban van és egyesült a földön mind­
azokkal, akik az idők lanyha folyásában meghozták a fény­
születés áldozatát azzal, hogy lelkük vérét kiontották a leg­
sötétebb helyekre. így van velünk összekötve a sötétség. Az­
zal, hogy megragadjuk, s a lélekáldozattal a világossághoz
béklyózzuk: a világossághoz, mely Isten ítéleteként közeleg.
Mert ahol a világosság megjelenik, ott a sötétség elnyeletik.
Ezzel a korai reggellel szembesítjük Önöket, ami a Vilá­
gosság közeledését jelenti be.
Most pedig csak kétféleképpen reagálhatnak. Vagy sze­
retik ezt az istennőt, vagy gyűlölik. A közömbösség vagy
tudatlanság, a lehajtott fejjel menetelés mindenképpen a fe­
kete táborba tereli Önöket. Ha viszont szeretik Aurórát, a
győzedelmes Krisztus-világosság pirkadatát, akkor olyan
tettre hívjuk fel Önöket, mely egész energiájukat, egész in­
telligenciájukat és egész önfeláldozásukat megköveteli. Mert
Auróra csókjának ösztönzésére, a Fama szavai szerint

...néhányan összejönnek majd, hogy szerzetünket gyarapít­


sák, s így a nagyobb létszámmal és tekintéllyel, a C. atya
által előírt filozófiai irányelvek szerint szerencsésen újra­
kezdjék. Velünk fognak örülni alázattal és szeretettel kin­
cseinknek, melyekben soha többé nem lesz hiányunk, s ve­
lünk könnyítik majd e világ terheit, s bizony nem fognak va­
kon téblábolni Isten csodás művei között.

Nagy dolognak és isteni előjognak tartjuk, hogy összeköt­


hetjük Önöket ezzel a szerzettel, hogy képessé tehetjük
Önöket a Fehér Templom lépcsőinek a megmászására; hogy
átadhatunk valamit a filozófiai kánonból, az új-gnoszticiz-

271
mus kincseiből, melyeknek nincsen már közük valamilyen
hátrahagyott bölcsességhez, hanem gyémántként sziporkáz­
nak és fénylenek, egyre szebben.
Ne gondolják, hogy ezeket az értékeket nagy sürgölődés-
sel, hűhóvak fontoskodással és matematikai képletekkel
nyújtják át. Ezt a munkát inkább egyszerűség és szerénység
jellemzi. Erről lehet a Rózsakereszt igazi tanulóját újra fel­
ismerni. Egyszerűséggel és szerényen halad az útján. Nem
akar érvényesülni. Nagy szeretettel nyújtja át kincseit, ame­
lyeket feltárt neki a virradat csókja, s ezeket az adományokat
a legegyszerűbb úton és módon próbálja átadni, odaajándé­
kozni mindenkinek, aki kéri.
így építjük fel az úttörők csoportját, mely felébredt a vir­
radat óráiban; és sokan vannak, akik most látják visszahú­
zódni a megszokott nehézségeket, amelyek halálra ijeszt­
gették őket. És sokan vannak közöttünk, akik csodásan
megvilágosultak. És sokan vannak, akik, komplexusaiktól
halálra kínozva, Krisztusban újjászülettek, s fejüket a győ­
zelmet sejtető, vidám nevetéssel emelik fel.
Igen, sokan vannak közöttünk, akik új emberek lettek, s
többé nem botorkálnak vakon. Megértették Auróra beszédét,
mely úgy susogott át a fákon és bokrokon, mint a hajnali
szél: „Ébredjetek: íme jön az üdvösségtek!"
És sokan vannak sorainkban, akik az elragadtatástól
mintegy mámorosan járnak Isten csodás művei megismeré­
sének útjain, ahol a világgal és emberiséggel kapcsolatos
istentervet vizsgálják.
így mutatjuk be Önöknek a hajnalpír úttörő csoportját,
azt kérdezvén, hogy velünk jönnek-e a felkelő világosság
elé? Akarják-e velünk előkészíteni érkezését és győzelmét?
Akarják-e velünk ébresztgetni mindazokat, akik fel akarják
emelni a fejüket, hogy bemehessenek a tudás örömébe?

272
Annak a tudásnak nagy öröme lelkesít minket, hogy az
isteni és az emberi dolgok is általánosan megújulnak, leg­
szentebb vágyakozásunk, és Urunk, Krisztus Jézus kinyilat­
koztatásai szerint. Homlokunkon érezzük a hajnal pirkada­
tának égő csókját; a királykamrában, a belső pünkösd ünne­
pén adták át ezt nekünk. S csak azt tudtuk dadogni: „íme,
mily szép és gyönyörűséges vagy, szerelmesem!"
Ó Isten Istenből: Tőled, Általad, és Reád nézve vannak
mindenek, dicsérjük a Te Nevedet!

273
Hogy azonban minden keresztény előtt nyilván legyen hitünk
és kilétünk, kijelentjük, hogy ismerjük Jézus Krisztust, aho­
gyan Ót ezekben az utolsó időkben - különösen Európában
- világosan hirdetik, s ahogyan (persze minden vakbuzgó,
eretnek és hamis prófétától eltekintve) bizonyos, név szerint
ismert országokban manapság is befogadják, elnyerik és ki­
nyilatkoztatják
Fama Fraternitatis R. C.

274
28
A rózsakeresztesek vallása

A korinthusbeliekhez írt első levélben azt olvassuk:


„Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus
Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképpen szóljatok, és
ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek
ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben. [...]
Vajon részekre osztatott-é a Krisztus? [...] Mert nem
azért küldött engem a Krisztus, hogy kereszteljek, hanem
hogy az evangéliumot hirdessem; de nem szólásban való
bölcsességgel, hogy a Krisztus keresztje hiábavaló ne le­
gyen.
Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak,
akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek
ereje. [...] Mert minekutána az Isten bölcsességében nem
ismerte meg a világ a bölcsesség által az Istent, tetszék az
Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a
hívőket.
Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök
bölcsességet keresnek. Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint
megfeszítettet..."

Miután pedig a Fama Fraternitatis R.C., a Rózsakereszt


Szerzetének hagyatéka a figyelmet Aurórára, az új szellem­
megnyilvánulás hajnalának világító istennőjére terelte, hogy
mindenki megpillantsa Héliosznak, a Napistennek ezt a kö-

275
vetet, és közeledjen a Fehér Templomhoz, hogy átvehesse a
szerzet gazdag kincseit, azzal folytatja:

Hogy azonban minden keresztény előtt nyilvánvaló legyen


hitünk és kilétünk, kijelentjük, hogy ismerjük Jézus Krisztust,
ahogyan Ot ezekben az utolsó időkben - különösen Európá­
ban - világosan hirdetik, s ahogyan (persze minden vakbuz­
gó, eretnek és hamis prófétától eltekintve) bizonyos, név sze­
rint ismert országokban manapság is befogadják, elnyerik és
kinyilatkoztatják

E rövid vallomás hallatán hajlamosak vagyunk a közleményt


tudomásul venni, s a régi rózsakeresztes tanok mágikus
mélységeinek kutatását folytatni; mert hát a kereszténységet
már ismerjük! Ha világunk fehérbőrű lakosságától azt kér­
deznénk, hogy ismerik-e a kereszténységet, akkor kilencven
százalék azt felelné, hogy „Hát hogy kérdezhet ilyet? Nem
tud valami újabbat?" A különféle egyházak milliós tagsága
megrökönyödne a kérdés hallatán. „Nevetséges! Hogy mi ne
ismernénk a kereszténységet?! Szemtelenség!"
A teológus urak pedig, akik a keresztény üdvnyilatkozat­
ból doktoráltak, megdöbbenve néznének ránk, s azt monda­
nák: „Testvérem, Ön bizonyára messziről jön, valami po­
gány országból. Mert az itt lakók mind nekünk köszönhetik
keresztény ismereteiket."
Gondoljuk el, hogy minden olvasónkat megkérdezhet­
nénk, ismeri-e a kereszténységet. Nem statisztikai adatok
miatt, hanem a kérdés szorongató, dinamikus ereje miatt.
Szerintünk bizonyára mindenki azt mondaná, hogy igenis,
ismeri.
Nos, vesszük magunknak a bátorságot, hogy azt állítsuk:
fogalmuk sincs a kereszténységről, legalábbis ami rendkívül
nagyszerű megnyilvánulását, tiszta világosságát és érthető-

276
ségét illeti. Állítjuk, hogy a kereszténységről csak fecsegnek,
s hogy ennek a bölcsesség-megnyilvánulásnak a lényege az
Önök számára a legrejtettebb titkokhoz tartozik.
Ezen kétségtelenül sokan megsértődnek. Sokan vannak
ám, akik véleményük szerint jól bekenték magukat ke­
resztény mázzal, s azt gondolják, hogy nem fertőzheti meg
őket idegen piszok. Bizony a kenőcs elég vastag, de sok
igaztalanságot is takar. Az Önök kenőcse külsődleges, a
fehérre meszelt sírok máza. Valójában azonban lelkük bel­
ső állapotáról van szó. A kereszténység belső kultúra, bel­
ső reform, újítás, belső forradalom, a belső világosság bir­
toklása.
Le kell tehát mosniuk ezt a mázgát, ezt a kenőcsöt, hogy
a Szenthez nem-ismerve és nem-birtokolva közeledhesse­
nek. Ahogyan Rózsakereszt Krisztián mondja végül az el­
érés templomában is: „Minden tudás összege, hogy semmit
sem tudunk".

Ha képesek eljutni ehhez a szellemi állapothoz, akkor a tá­


volság ellenére is egyetlen szellemi közösséggé forrunk ösz-
sze. Lehull minden vélt tudás és én-kultúra.
Ekkor fennáll annak a lehetősége, hogy meghalljuk Auró­
rának, a hajnal istennőjének suttogását, aki a Világosság
arany kincsét ígéri nekünk, mely utána jő. Olyan világosság­
ról van szó, mely nem ajándék, hanem amelyet meg kell hó­
dítani, amely csak előkészített szívekbe tud beereszkedni,
olyanokéba, akik teljesen kiürítették magukat, akik a nem­
ismerés és a nem-birtoklás állapotában vannak, és minden
nehezéket és fölöslegest sutba dobtak.
A szellemnek ez az állapota nem valami emelkedett han­
gulat, hanem kétségbeesett elhagyatottság. Ez az állapot fé­
lelem. Ismerik a félelem mágiáját?

277
Mi ismerjük, s arra kérjük Istent, hogy Önök is megis­
merjék ezt. Mert erről az állapotról beszélünk, ez a nem­
ismerés és nem-birtoklás.
Az elillanó illúziók és összeomlott eszmények félelemör­
vénye ez? Vagy eljövendő szükségektől és feszültségektől
való félelem?
Nem. A félelemnek ez a mágiája a Jézus-ember kínzó
gondterheltsége, aki Gecsemán kertjének abszolút magányá­
ban úgy találja, hogy bajtársai alusznak, mint valami fáradt
állatok. Az élő lélek állapota ez, amely Páthmosa magányá­
ban, eget szaggató sóhajtással, legnagyobb szükségben Iste­
nét, a Szellemet hívja és várja. A regenerálás tüze ez, a halál
árnyékának völgye, melybe Önöknek le kell merülniük, egé­
szen egyedül, mialatt legjobb barátaik lepihentek és alsza­
nak; ahol az Önök szavai összefüggéstelen foszlányokká
szakadnak; ahol az Istentől elhagyatottság ragadja meg
Önöket, és még a mennyek is mozdíthatatlan ércből vannak.
A félelemnek ez a mágiája, amit egyszer mindnyájan meg
fognak ismerni, ez a kereszt bolondsága. Ha pedig ezt átél­
ték, átvonszolták magukat Gecsemán kertjén, tudatosan,
érett elhatározás után, akkor beszélhetnek majd keresztény­
ségről, akkor fognak majd megérteni valamit a rózsakeresz­
tesek kereszténységéből.
Amíg ezt a bolondságot nem tették magukévá, addig az
Önök kereszténysége csak játék, próbálkozás, humanista
nyüzsgés, keresztény pogányság. így már nem olvashatják
közömbösen a Fama szavait:

Hogy azonban minden keresztény előtt nyilvánvaló legyen


hitünk és kilétünk, kijelentjük, hogy ismerjük Jézus Krisztust,
ahogyan Ót ezekben az utolsó időkben - különösen Európá­
ban - világosan hirdetik.

278
A világosság templomában a hitvallást illetően teljes egyet­
értés uralkodik, mely a félelem mágiájából született, és a ke­
reszt bolondságából emelkedett fel. Ott erős, zárt egység
uralkodik, a vélemény és értelem egysége. Mert Krisztus
nincsen részekre osztva. A keresztény értékek nem fejlőd­
hetnek önálló egységekként itt és ott. A nyugati bölcsesség­
tan az erejét a szilárd összefogásból, az értelem és vélemé­
nyek összpontosításából, dinamikus megrendíthetetlenségé-
ből és összetörő képességéből nyeri.
Ha ez a jóságon, igazságon és igazságosságon alapuló, és
a tudatosan akart kereszt bolondságából felemelkedő, rend­
kívül nagyszerű egység nincsen meg, akkor a kereszténység
által megérintett néptömegben viszály keletkezik; akkor az
emberek belevesznek az ötletek tömkelegébe (ahogyan a ró­
zsakeresztesek szertartása mondja); akkor az igazság cse­
répdarabjaira hullik, s csak az itt-ott előkerült töredékeit
méltányolják.
És ne higgyék, hogy az összetört Grál-kehelynek ezeket a
cserepeit elismerjük. Jézus Krisztust mi a teljességében
valljuk! Ezért kérjük Önöket Urunk, Jézus Krisztus nevé­
ben, hogy mindnyájan egyek legyenek vallás és vélemény
tekintetében, s hogy ne legyen Önök között megosztottság,
hanem, ellenkezőleg, képezzenek szilárd, zárt egészet.
A kereszténységet nem lehet részekre osztani. Krisztus
nem azért küldte Önöket és minket, hogy külön célokra tö­
rekedjünk, különböző humánus kísérletekkel próbáljuk a
poklot, amelyben élünk, kellemesebben berendezni. Krisztus
azért küldte Önöket és minket, hogy az evangéliumot hir­
dessük, de nem pompás szavakkal, hanem átéléssel, hogy
Krisztus keresztje ne váljon hiábavalóvá és erőtlenné.
A kereszt az igazi áldozat teljessége, az én teljesen fi­
gyelmen kívül hagyása, az önmegtagadás, a nem-ismerés és

279
nem-akarás. Akik értetlenül járnak útjukon, azoknak ez
mind bolondság, gyakorlatilag felelőtlenség; túlságosan
vakbuzgó, nem elég rugalmas dolog. Aki azonban tud, an­
nak ez erő, varázsige.
Most pedig keressük értekezésünk tudományos értelmét,
az ezoterikus-tudományos értelmét, mert a közvélemény
normális tudományos felfogása a mi prédikálásunkat bo­
londságnak tartja: „Mert tetszék az Istennek, hogy az igehir­
detés bolondsága által tartsa meg a hívőket."
Vannak, akik jeleket kérnek, bizonyítékokat, első kézből
eredő ismereteket, mielőtt egyéni regenerálódásról lehetne
szó. Vannak, akik alacsony vágyaik ösztönzésére jeleket
akarnak, mert az énjüket akarják fenntartani a másvilágon.
Vannak, akik a jelet spiritiszta idézésben kérik, mert az élet
riadalmai hajszolják őket. Vannak, akik bölcsességet keres­
nek, tudományt, okkult-tudományos fejtegetéseket, minde­
nekelőtt nem misztikusakat, hanem nagyon intellektuálisa­
kat. Vannak, akik azt mondják: én az ész útján járok, az
eszem után megyek: később talán a szív útját fogom válasz­
tani.
„Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet",
mondja Pál nyomatékkal. A Rózsakereszt szerzetesei pedig
azt mondják:

Valljuk, hogy ismerjük Jézus Krisztust, ahogyan Őt ezekben


az utolsó időkben - különösen Európában - világosan hir­
detik, s ahogyan (persze minden vakbuzgó, eretnek és hamis
prófétától eltekintve) bizonyos, név szerint ismert országok­
ban manapság is befogadják, elnyerik és kinyilatkoztatják.

Mi is egy megfeszített Krisztust prédikálunk Gecsemán fé­


lelembarlangján és az „Istenem, én Istenem, miért hagytál el
engem"-en keresztül.

280
Most pedig: mi ennek a mágikus értelme? Mi a nagy
gnosztikus-tudományos jelentősége ennek az életmódnak,
ami a hangsúlyt nem helyezi át? Hol marad a Rózsakereszt
misztériumiskolája mágikus tanaival és dinamikus törekvé­
sével?
Ezt a gnosztikus-tudományos értelmet csak azok értik
meg, akik ismerik, vagy ismerték, vagy meg akarják ismerni
a félelem mágiáját. Ezek tudják, hogy ha minden erőnket át­
élt prédikálásban keressük, azaz a bennünk keresztre feszí­
tett Krisztus tényleges kisugárzásában, akkor az alacsony-
rendű, háromdimenziós világot összetörjük és megsemmi­
sítjük, így a durva-anyagi világot regenerálásra és átszelle-
mülésre sürgetjük.
Itt van tehát az az elől haladó, az utat előkészítő úttörő
csoport, amelyik - Pál szavai szerint - a szent mágiát alkal­
mazza. Kisugározza a világosságot ebbe a sötét éjszakába.
Itt-ott pedig felfogják ennek a világosságnak a sugarait, és az
emberek játszanak vele; egyházat és főiskolát játszanak. A
zsolozsmák a levegőben rezegnek, és az imákat árasztják
felfelé.
Ha azonban az ember cserepekkel játszik, a világosság
foszlányaival, akkor meghasonlás és viszály, igaztalanság és
bátortalanság keletkezik. A nyáj pedig elszéled, mert lelki­
ismeretlenek hajtják, akik a földi aranyat emelték az istenség
trónjára, és a fekete erők befolyásolják, akik a győzelmes
kereszttől félnek, mint a tűztől.
És a zsolozsmán és gregorián zenén, az imákon és a si­
ralmas prédikáláson ma is, mint mindenkor, áthallatszanak a
haldoklók és sebesültek kiáltásai, akiket a fekete hordák
bombái tépnek. Ez a viszály eredménye, mely állatiassággá
válik, amit azonban végeredményben a kereszt bolondságá­
tól való rettegés és a nyomában támadt gyűlölet okoz. Mi-

281
helyt a világosság fénylik a sötétségben, az igaztalanság és a
töredékmisztika összefog. De elbotlik az igazságban, és ön­
gyilkosságra kényszerül. így megy tönkre saját maga miatt
az igaztalanság, mégpedig azon az acélos megrendíthetet-
lenségen, amivel a kereszt világossága érvényesül.
Látják, a Rózsakereszt misztériumiskolája nevében Jézus
Krisztust hirdetjük, mégpedig megfeszítve. Ennek, Isten
Szentjének kell Önöket összetörnie, hogy egyszer megis­
merjék az Istentől elhagyatottság félelmét, miközben ragyo­
gó szeretettel a saját öngyilkosságán buzgólkodó emberisé­
get akarják megmenteni.

282
Két szakramentumot is alkalmazunk, minden rítussal és
szertartással együtt, ahogyan ezeket az első református egy­
ház bevezette.
Fama Fraternitatis R.C.

284
29

A rózsakeresztesek
két szakramentuma

A Fama közli, hogy a Rózsakereszt szerzetesei két szakra-


mentumot alkalmaznak, minden szertartással és rítussal
együtt, ahogyan ezt az első református egyház fektette le. Ha
megvizsgáljuk, hogy melyekről van szó, felfedezzük, hogy
ez a kettő a keresztelő és a szent úrvacsora, amit a nyugati
világ misztériumiskolája szintén nagyra becsül.
Vizsgáljuk meg, milyen gnosztikus-tudományos értéke­
ken, milyen erőkön és mágián alapul ez a két szentség, mert
nem nehéz megérteni, hogy a gnosztikus tudomány itt is
messzebb lát és mélyebbre hatol a teológiai felfogásnál,
amelyeken az egyház gyakran erőtlen és meg nem értett szo­
kásai alapulnak.
Ha felteszik a kérdést, hogy mi egy szakramentum, akkor
azt kell felelnünk: kegyelmi eszköz, amellyel szent erőt ve­
zetnek bele a lényünkbe. A Heidelbergi Katekizmusban ez
áll: „A szakramentumok szent, látható ismertetőjelek és pe­
csétek, amelyeket Isten rendelt el, hogy alkalmazásukkal az
evangélium (= örömhír) ígéreteit jobban megérthessük, és
jobban lepecsételhesse azokat bennünk".
Más szóval: ez olyan módszer, amellyel egy bizonyos erő
közölhető az emberrel, akiben ez maradandó, megszüntet-
hetetlen következményeket okoz. A tanuló számára ezek a
dolgok nem tűnnek különösnek, mert tanulmányai követ­
keztében tudja, hogy a mantramok tana, az erőképletek, „va-

285
rázsigék" tana ugyanezen alapul. Nagy hiba lenne azonban
azt gondolni, hogy egy egyszerű vagy bármilyen bonyolult
mantram egyenértékű lenne egy szakramentummal. Már az a
tény is eleget mond, hogy ezt a két szentséget, a keresztelőt
és a szent úrvacsorát Krisztus rendelte el.
A mantramok tana és gyakorlata egészen összeszövődött
mindennapi életünkkel. Bizonyos hangok, bizonyos szavak
megérintenek minket, és következményekkel járnak, ha bi­
zonyos körülmények között érnek bennünket. Ezen alapul a
varázsigék, a mantramok tana, s ha kipuhatolják egy ember
rezgési és polaritási képletét, akkor a mantramok egész
rendszerét építhetik erre. Ezzel a lehetőséggel a mágia is
mindenkor élt.
Ezt alkalmazzák a láthatatlan segítők a gyógyító folya­
matban, de a fekete, lerontó erők is ezt teszik sötét céljaik
érdekében.
A tanulónak meg kell értenie, hogy két kozmikus áramlat
létezik: az egyik lefelé vezet: ez az involúciós áramlat, a ke­
resztelő; a másik felfelé vezet: ez az evolúciós áramlat, a
szent úrvacsora.
A keresztelő így az a szentség, kegyelmi eszköz, mágia,
mely minket bevezet, míg a szent úrvacsora az a szentség,
kegyszer, mágia, mely minket kivezet, miután a bevezető
folyamat elérte a célját.
A gyerek keresztelését tehát érthetőnek, nagyon logikus­
nak és szükségesnek kell tartanunk, ha a szülők teljes
együttműködésével végzik. Ha a kozmikus két-egység, a fér­
fi-nő egy gyermeket éleszt, ha a szeretet-tett itt formát öltött,
akkor a szülők tudják, hogy gyermeküknek, aki eleinte az
élet valóságával szemben tudatlan, egyszer át kell hatolnia
az életen, el kell fogadnia és teljesítenie kell a feladatát. A
szülők, akik az élet értelmét ismerik, és az ember feladatát

286
megértik (ez egy új világ felépítése jósággal, igazsággal és
igazságossággal, mégpedig fejek, szívek és kezek erejével),
azok a keresztelő mantrami erejével a gyereket kapcsolatba
hozathatják a lefelé terelő Krisztus-közeggel, hogy ezzel az
erővel lepecsételve hősként emelkedhessen, növekedhessen
fel a feladatához.
így felfedezhetjük, mennyire félreértik egyházi körökben
a keresztelőt, és a hagyományos körök mennyire visszaélnek
ezzel a szent szakramentummal. Ha a gyereket megkeresz­
telték, akkor a primitív szülői és papi szív megnyugszik. Azt
hiszik, hogy gyermekük e szakramentális csoda miatt biz­
tonságban van. Gyermekük azonban nagyon is bizonytalan
lett: nagy diszharmónia, erős, belső ziláltság viszi őt a töké­
letlenségek káoszába. Miért? Mert a keresztelő mágiája mi­
att a gyereket megragadja az involuáló Krisztus-közeg, hogy
- miként a Heidelbergi Káté tanítja - az evangélium ígére­
teit és követelményeit megértesse és lepecsételje benne.
A keresztelő tehát az evangéliumban lefektetett megbí­
zással köt össze minket. Ennek ellenére a gyerekeket az
életnek olyan értelmezésére és olyan életmódra nevelik, ami
az evangélium követelményeivel teljesen ellenkezik. így a
dolgok itt is az ellentétükbe fordulnak: a keresztelő mágiája,
melynek a fejek, szívek és kezek igaz tettének tartós ener­
giaforrásává kellene lennie, nagy, romboló hatalommá válik.
A lefelé irányuló áramlat itt rövidzárlatot okoz, a tüz minden
oldalon kitör, éppen a harsogó zsolozsmák, énekek és a
szakramentális visszaélés miatt, és mindezek ellenére. Ez az
egyház lassú öngyilkossága.
Továbbá arra is rá kell mutatnunk, hogy a keresztelő
szakramentumát vízzel végzik. A víznek azonban nagyon
megkristályosító ereje van. Ahogyan az árja földrészek a víz
áradatából emelkedtek ki, úgy a Krisztus élő vizének is

287
kristályosító befolyása van. Ezzel az élő vízzel kell építe­
nünk, mégpedig egy igaz világot, rendet a káoszunkban, a
kristálykapus várost. A megtört valóságot, a megtört termé­
szetrendet ki kell javítani, helyre kell állítani a Krisztus­
erővel, a lemerülő involúciós áramlat szándéka szerint. Ha
ezt a megbízást nem vesszük figyelembe, vagy elutasítjuk,
akkor másik kristályosító folyamat lép fel, minden kultúra­
érték megkövesedése. Művészet, tudomány és vallás zsákut­
cábajut.
Egyenesítsük fel tehát a meggörnyedt hátakat a beavatott
Pál bölcs szavai segítségével: Először a természetes jön,
azután a szellemi („először az érzéki, aztán a lelki"). Először
a természetes következik, az ember és a társadalom megtört
valóságának helyreállítása Krisztus erejével, a keresztelő
mágiája által, miközben megragad bennünket a haláltermé­
szetünkbe leereszkedő isteni életközeg. És akkor, csakis ak­
kor következik a szellemi, a Krisztus alakulása bennünk, a
szent úrvacsora mágiája által, amivel részesülünk a lényében
és a vérében, s felvesznek a kozmikus erők fejlődő áramla­
tába, amelyek a mindenség jelenségeit transzmutálással át­
szellemítik.

Képzeljenek el egy embert, aki az igazi keresztelő hatására


Krisztus erejében, egész élete bevetésével folytatja a mun­
kát. Igazi világépítő tehát, szabad kőműves, aki kövenként
hordja és építi fáradságosan az igazság új citadellájának fa­
lait. A keresztelő mágiája a káoszt Theos (az istenterv) ész-
szerűségévé változtatja, s ha valamelyik munkadarabját be­
fejezte, akkor azt a szent úrvacsora mágiájával fokozatosan
átszellemítheti.
Könnyen belátható tehát, mi a következménye, ha valaki
méltatlanul kapcsolódik be az úrvacsora mágiájába. A meg-

288
kövesedés káoszát, az igaztalan keresztelő eredményét még
egyszer keresztezi az úrvacsora mágiája, amelynek nem lé­
tező értékeket kellene átszellemítenie.
Ebben találjuk meg, gnosztikus felfogás szerint, minden
rákszerű betegség eredetét, amelyek oly gyakran a nemi
szerveket támadják meg, mert az ember az alkotó erejét
használja helytelenül. Vegyék figyelembe, hogy az úrvacso­
ra bora - mint a vér nézete - ennek a vérnek az átszellemü-
lését, megtisztítását és lélekvérré, tüz-lélekéterré alakítását
ábrázolja, míg a kenyér, mint a Krisztus testi nézete, sze­
mélyiségünk atomszerkezetének átalakítását és átszellemíté-
sét jelképezi. Ezért tudományosan bizonyos, hogy aki mél­
tatlanul eszi ezt a testet és issza ezt a vért, tehát ennek a
szentségnek a mágiáját méltatlanul hívja fel, tudatosan vagy
sem, az a vérben erjedést, vérmérgezést, valamint anyagcse­
re-betegséget okoz. Ezért figyelmezteti Pál a korinthusbelie-
ket, amikor ezekről a veszélyekről beszél, hogy „ne ítélke­
zésre jöjjenek össze".
Nos, a Fama Fraternitatis R.C. közlése szerint a Nap­
nyugat misztériumiskolája, a Rózsakereszt Szerzete alkal­
mazza ezt a két szakramentumot, de ezt jól kell értenünk.
Minden mágia, amit a Világosság Szerzete alkalmaz, ehhez
a két szentséghez fűződik. Van egy mágia, melynek célja a
világnak és emberiségnek bizonyos tettre ösztönzése, s egy
másik mágia, amelyik a világot és emberiséget a tett után a
tett gyümölcseinek élvezéséhez segíti az átszellemülés való­
sága által.
A fekete mágia a dolgok ilyen rendjének torz tükörképe.
A fekete erők az első szentséget negatívan használják, hogy
az emberiséget tartósan megkristályosítsák, s ezzel a biro­
dalmukat állandóvá tegyék; és vacsora-mágiájuk is van,
hogy hatókörüket a láthatatlan területekre is kiterjeszthes-

289
sék, mégpedig a halál okainak elfajításával, ami a szellemi
értékek nélküli átszellemítés következménye.
Minálunk nem beszélhetünk tehát a szentségek papi ki­
osztásáról, ha a Rózsakereszt tanulóinak csoportjai össze­
jönnek is néha bizonyos szakramentális szertartásokra.
Urunk, Jézus Krisztus alapszabályai szerint mindenkinek a
saját papjának kell lennie, s a kozmikus kétegységnek, a fér­
fi-nőnek itt is át kell vennie a felelősséget a kapcsolatáért.
A Rózsakereszt keresztelője személytelen keresztelő a
dolgok valóságában, hogy így Önök, Isten szelleme által
lángra lobbantva, Krisztusban lemerülhessenek. A Rózsake­
reszt úrvacsorája is személytelen, a transzmutálásra való fel­
hívás, minden élet Urával való alkímiai kapcsolat segítségé­
vel, hogy a Krisztusban való lemerülés után ünnepelni le­
hessen a Szent Szellem általi újjászületést.
Minden igazán szakramentális impulzusnak először is
ennek a földi pokolnak a valóságába kell belemerítenie min­
ket, hogy itt véghez vihessük a lángoló tettet jóságban, igaz­
ságban és igazságosságban, hogy az ebből az éjszakából
életre kelt golgotavirág, az igaz szeretet virága egyszer egy
új és vidám világban bontakozzon ki. Ezért csepeg tehát
Krisztus Elő Vize halálán lévő világunkba, hogy a vele való
keresztelkedés által építhessük meg a kristálykaput, s ezért
van itt a teste és a vére is, mely közelebb van hozzánk, mint
saját kezünk-lábunk, hogy velük jóllakva egyszer a kristály­
kapun át bevonulhassunk a szabadságba.
Csak akkor száll fel majd a beavatottak éneke:

„Ez az ajtó, ez Isten ajtaja,


melyen a megváltott nép bemegy."

290
Politikai szempontból elismerjük a Római Birodalmat, de a
keresztények feje és a mi vezetőségünk a Quarta Monarchia
(a negyedik birodalom).

Fama Fraternitatis R.C.

292
30
A rózsakeresztesek és a politika

A Fama a rózsakeresztesek politikai vallomását és állás­


pontját is tartalmazza, amelytől sem azelőtt, sem azóta nem
tért el a Rózsakereszt egyetlen komoly tanulója sem; s ha
Isten is úgy akarja, soha nem is fog eltérni. A Fama megtár­
gyalásánál nem árt utalni rendünk példájára, ismertetni poli­
tikai irányvonalainkat, mert korszakunk viharos mozgalmas­
ságában és feszültségei közepette jó lesz leszögezni állás­
pontunkat, és megmondani, hogy mit vallunk. Örvendünk is,
hogy ezt itt megtehetjük, mert a különböző táborokban, ahol
a Rózsakereszt tevékenysége esetleg nyugtalanságra ad okot,
sok helytelen vélemény van forgalomban álláspontunkkal
kapcsolatban. Mit mond tehát a Fáma:

Politikailag elismerjük a Római Birodalmat, de a kereszté­


nyek feje és a mi vezetőségünk a Quarta Monarchia.

Ez a Rózsakereszt politikai vallomása, a Nyugat misztéri­


umiskolájának politikai irányzata. E cikkely rövidsége két­
ségtelenül jó benyomást kelt, s bizonyára sejteti, hogy
szfinxszerű külseje mögött mély értelem rejlik; hogy olyan
képlettel van dolgunk, amelynek kipuhatolása fontos lehet.
Erről szeretnénk ebben a fejezetben levenni a leplet.

Politikai tekintetben elismerjük a Római Birodalmat, de a


keresztények feje és a mi vezetőségünk a Quarta Monarchia.

293
Hogy ne lebegjünk a fellegekben, állítsuk e homályos kije­
lentés mellé Jézus Krisztus „politikai" nyilatkozatát, melyet
bizonyára ismernek: „Adjátok meg a császárnak, ami a csá­
száré, és Istennek, ami az Istené".
Sokan tartják ezt a krisztusi mondást a kor politikai bo­
nyodalmai előli mesteri kitérésnek. Mi azonban kijelentjük,
hogy ez egyáltalán nem kitérés. Krisztus itt a keresztények
számára lehetséges egyetlen álláspontot határozza meg.
„Add meg a császárnak, ami a császáré!"
A keresztény misztériumok tanulója ezzel elismer egy
fennálló helyzetet, mely természettörvényszerüen keletke­
zett, s amely logikusan igazodik bizonyos faj vagy nép szel­
lemi és anyagi fejlődési fokához. Ha ezt a valóban fennálló
állapotot nem ismernénk el hasznosnak és szükségesnek,
akkor hiányos ezoterikus-tudományos belátásról tanúskod­
nánk. Mert mi, a Rózsakereszt tanulói, ezoterikus vizsgála­
tunk alapján tudjuk, hogy a dolgok folyásában logika rejlik,
s hogy minden nép az ősmúltban alapozta meg jelenlegi fel­
emelkedését vagy hanyatlását; hogy az egyén és a közösség
szenvedésének története van, amiből a betegség kitörése
megmagyarázható.
Ha betegek vagyunk, átkozhatjuk vagy gyűlölhetjük be­
tegségünket; de az ezért még nem fog elmúlni, s számol­
nunk kell vele. A tanulónak tehát itt is el kell fogadnia a té­
nyeket: nem megadó beletörődéssel, hanem mint Jób, aki a
jó mellett a sors csapásait is elfogadja, mert felismeri, hogy
azok tudományosan helyesek, következetesek. „Add meg a
császárnak, ami a császáré!"
Ha a dolgok valóságát el is ismerjük, ha a dolgok mene­
tének természettörvényes alakulási folyamatait el is fogad­
juk, s alkalmazkodunk a félreismerhetetlen törvényekhez
(ahogyan a Biblia a házasság kozmikus törvények szerinti

294
szentségét tanítja, s mégis léteznek válási törvények: Mózes
szóbeli törvénye az Ószövetségben, és Pálé az Újszövetség­
ben), mégsem lesz egyetlen embernek sem nyugta, mégis
katasztrófák sora éri az emberiséget és a világot, ha a termé­
szettörvényessé vált állapotot nem egyezteti össze az isteni
követelménnyel, mégpedig emberek feje, keze és szíve
munkája által.
Ezért keresztezi Jézus Krisztus politikai nyilatkozatát, az
„add meg a császárnak, ami a császáré"-t a lángoló folytatás:
„és Istennek, ami az Istené"!
Itt korántsem figyelmünk megosztása a cél: „az egyiknek
is meg a másiknak is valamit"; nem két úr, Isten és a mam­
mon szolgálásáról van szó, hogy hat napig természetösztö­
neinknek éljünk, a hetediken pedig elmenjünk a templomba;
nem arról, hogy az isteni követelmény és saját sóvárgásaink
között egyensúlyozzunk, hanem tényleges keresztezésről, az
állapotoknak a szellem kardjával való átdöféséről van szó.
Ez az isteni követelmény támadása az emberi együttélés ka­
rikatúrája ellen, a rossz, a hamis, a helytelenül fejlődött né­
ven nevezése. A jóság, igazság és igazságosság nyílt kije­
lentése az isteni megnyilvánulás értelmében, a világgal és
emberiséggel kapcsolatos istenterv értelmében, amit a Fiú, a
Krisztus magyaráz nekünk.
így fejlődik ki természetrendünknek és Krisztus-Jézus
szellemrendjének összetűzése, hogy az erőknek e játéka és
ellenjátéka által megszülethessen az új élet az idő világában.
Ezért van a nyugtalanság és a visszaborzadás és a nagy fé­
lelem az emberekben. A tömeg felugrik a csengettyűs és
pántlikás körhintákra, a tánctermek megtelnek vadul táncoló
párokkal, a hinták az ég felé emelik terhüket, hogy azonnal
újra porba zuhanjanak. A szex-orgiákon bömböl a fenevad a
plexus sacralis mélységéből. Az emberiség nyög, mint a

295
megsebzett állat, s fájdalmát a benne nyugvó isteni szikra
sürgetése közben titkolni próbálja.
Fájdalma a flitteres örömök álarca mögé bújik, s a dolgok
kínzó valósága a határtalan durvaság mögé tuszkolja. „Ál­
arcok vigyorognak ránk", mondta valaki, és álarcok éneklik
nacionalista énekeiket, hogy aztán - tudatosan vagy öntu­
datlanul - elpusztuljanak. Jézus Krisztus kardja átfúrja a
nemzetek igazságtalanságtól lángra gyulladt és lázálomban
reszkető testét, az úgynevezett jólét ellenére, amelybe az
emberiség nagy része temetkezik.
A Logosz egyetlen pillanatra sem hagy nyugton minket.
Idegeink pattanásig feszülnek, a rák ólálkodik körülöttünk, s
a honvágy fojtogatja a torkunkat. Persze elegen vannak még,
akik jóllaknak az alantas dolgok húsosfazekaiból, s ezeknek
az álarcai is ránk vigyorognak, mígnem az ő vigyoruk is ki­
áltássá torzul.
Tudnak Önök valamit a Föld fájdalmairól ezekben a
szürke alakokban? Ismerik Önök a földhöz kötött lelkek ki­
mondhatatlan baját, akik ezt eget szaggató kiáltással pró­
bálják közölni, s tehetetlen dühvel támadnak mindenre, ami
a közelükbe kerül? Ha tudnak valamit erről a mérhetetlen
nyomorról, ha csak valamit is éreznek a dolgok való állapo­
tából, akkor megértik az ébresztő felszólítást: adjátok Isten­
nek, ami Istené! Akkor a rózsakeresztesek politikai vallomá­
sa is világosan ragyog szemeik előtt:

Politikai tekintetben elismerjük a Római Birodalmat, de


minden keresztények fejének csakis a Quarta Monarchiát.

Mert ez a vallomás a krisztusi mondásból ered: „Add a


császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!" A ró­
zsakeresztesek ezzel elismerik azt a tényleges állapotot,
hogy csaknem az egész világot az évszázadok folyamán

296
kialakult római kultúra szerkezete szövi át, amelyet a ró­
zsakeresztesek által eleinte szintén előrevitt reformáció
megtámadott ugyan, ennek ellenére azonban még mindig
rendkívül erős. Ezt a római birodalmat, római hierarchiát,
amely még a puritán országokban is számos kulturális je­
lenségben érezteti diadalmaskodó hatalmát, és olyan civili­
zációt fejlesztett ki, mely részint eltér az emberiség kozmi­
kus rend szerint bejárandó útjától, részint teljesen ellenke­
ző irányba mutat, ezt a római birodalmat keresztezik most
a rózsakeresztesek a Quarta Monarchiával, a negyedik bi­
rodalommal.
Mi a Quarta Monarchia!
Jézus Krisztus birodalmának kabalista jelölése. Quarta
Monarchia a teljesség jelképe és a világosság megjelené­
se, amely János evangéliumának bevezetője szerint fény­
lik a világban, de azt a sötétség nem képes világosságnak
felismerni.
Quarta Monarchia a világosság és a sötétség teljes elvá­
lasztását jelenti. A mágiában ezt koronával jelképezik, csá­
szárral, aki bal kezében kereszttel ékesített földgömböt, jobb
kezében pedig háromágú szigonyt tart jogar gyanánt, míg
mellén a Nap és a Hold jelét viseli.
Önök értik ezt a jelképet. Ez a Logosz második nézete,
a Krisztus-szellem, aki a formaadás erejével, a Szent
Szellem erejével a teljes szellem-megnyilvánulás neptuni
szigonyát jeleníti meg ebben a világban, és királyként
uralkodik.
Az asztrológia tanulmányozói pedig tudják, hogy a négy­
erő, a négyzet az anyag nyomását, természetrendünk belső
ziláltságát jelképezi. Ez a kard, a fegyver, Jézus Krisztus
Quarta Monarchiája, mely felveszi a harcot a világ és em­
beriség ellen.

297
így aztán - figyeljék meg - a kozmikus rend követelmé­
nyei szerint mi nem ellágyult, misztikus révületben beszé­
lünk valami édes Urunkról, aki olyan kedves és gyöngéd,
hanem egy Krisztus-erőről, aki éjjel-nappal támad, szinte
karddal hasogatja igaztalanságunkat, négy-erő képében fe­
szültségeket kelt bennünk, amelyeket csak kétféleképpen le­
het levezetni: pusztulással vagy megújulással.
íme, ez a mi politikánk, politikai vallomásunk, hogy
amint elismerjük a valóságot, hozzá is nyúlunk, megtámad­
juk az evangélium megbízásából, s minden jelenséget Jézus-
Krisztus szent törvényéhez mérünk:

Politikai tekintetben elismerjük a Római Birodalmat, de


minden keresztény kormánya és a mi fejünk a Quarta Mo­
narchia.

Minden rendelkezésünkre álló erővel kijelentjük, hogy csak


egyetlen út és egyetlen módszer létezik, amellyel valóságun­
kat a spirális magasabb csavarvonalára vihetjük, mégpedig a
Quarta Monarchia, az isten-ember, aki azt mondta: „Nem
békességet hozni jöttem, hanem hogy fegyvert".
Ezt pedig mindazoknak mondjuk, akik az emberiség
megmentésére vágyakozva kísérleteznek, mindegy, hogy
humanista vagy forradalmi hajlamokkal. Mert csak egy
megoldás van: a Quarta Monarchiái
Ezzel keresztezik a rózsakeresztesek a világot és az em­
beriséget, hogy a jóság, igazság és igazságosság rózsái egy­
szer kibontakozzanak a fejek, szívek és kezek igaz tette kö­
vetkeztében, mely a forma-adás pünkösdi tüzében gyulladt
meg. Vagy ahogyan Szalutárisz mondja Perzeusz színjáté­
kában: „A világ a zabolátlanul ontott vér óceánján sodródik,
mely tovább ömlik, amíg az utolsók is meg nem értették,
hogy gonosztevők."

298
A békét nem politikai sakkhúzások hozzák meg, mivel
ezeket nem az isteni háromság hatalmas lélegzete hajtja, ami
pediglen
az Atya jósága,
a szeretetteljes Fiú engedelmessége,
és a tiszta Szent Szellem befogadása
a Quarta Monarchia által.

299
Noha elég pontosan tudjuk, hogy milyen változások várnak
ránk, s ezeket szívből szeretnénk közölni minden istenkere­
sővel, Isten akarata ellenére senki emberfia sem keríthet
hatalmába vagy szolgáltathat ki minket az arra méltatla­
noknak. A jó ügyet azonban titokban támogatni fogjuk, attól
függően, hogy ezt Isten megengedi-e vagy megtiltja, mert a
mi Istenünk nem vak, mint a pogányok Fortunája, hanem
egyházának dísze és templomának ékessége.

Fama Fraternitatis R.C.

300
31
A rózsakeresztesek titkos segítsége

A rózsakeresztesek politikai álláspontjával foglalkozó fejezet­


ben megbeszéltük, hogy változatlanul elismerjük a világ
ténylegesen fennálló állapotát. A rózsakeresztes akkor is elfo­
gadja ezt, ha ez az állapot teljesen ellenkezik Isten akaratával és
törvényeivel, mert az állapotokat az ország és a benne élő nép
természettörvényszerü termékének látja. Bátran magára veszi a
népben kifejezésre jutó közös bűnök következményeit, enge­
delmeskedik országa törvényeinek, s a törvényes kormánnyal
szemben megfelelő tiszteletet tanúsít, anélkül, hogy a faj szel­
lem túlzott tiszteletének hibájába esne. A rózsakeresztes tanuló
tehát soha sem, semmi körülmények között sem forradalmár
a szó társadalmi, politikai vagy tudományos értelmében.
Ne gondolják azonban, hogy ha a természettörvénnyé vált
állapotot elismerjük, akkor megrekedünk a negativitásban és
a szokásokban: hogy ha lemerülünk népünk életébe, és meg­
osztjuk vele szenvedéseit, bűneit és hiányosságait, akkor
nem teszünk semmit sem, hogy megfordítsuk e természet­
rend sorsát, amelyhez mindannyian tartozunk.
Azt is megmondtuk Önöknek, hogy a Quarta Monarchiát
ismerjük el a mi vezetőségünknek és a keresztényekének.
Megmondtuk, hogy ez a kabalisztikus kijelentés Krisztus lé­
nyére vonatkozik, s hogy a dolgok természetrendjét - mint
egy karddal - Jézus Krisztus szellemrendjével keresztezzük.
Nem fecsegessél tehát, hanem az igét cselekedve.

301
így aztán a Rózsakereszt egész mágiája, a nyugati világ
egész mágiája Krisztus szellemi rendjének megvalósítására
irányul. Ezzel megtámadjuk a fennálló helyzeteket, a dolgok
tetejétől a talpáig és az alapjától a csúcsáig. A Nagy Müvet
pedig teljes mértékben ki lehet vitelezni az ország jelenlegi
és a jövőben érvényes törvényeinek keretén belül.
Ez a munka olyan közvetlen, dinamikus és diadalmas,
annyira mindent összetörő szeretettel öleli át a világot, hogy
ha Önök csak valamit is tudnak erről, akkor - mint a jóság,
igazság és igazságosság keresői - már semmiféle politikai
tevékenységre vagy esetleg még meglévő államférfiúi becs­
vágyukra nem fognak időt vesztegetni.
Van egy titkos segítség, amellyel a Rózsakereszt mindent
megajándékoz, ami a nagy célt szolgálja, amelyet mindenki­
nek odanyújt, akit az Úr szőlőskertje igazi munkásának lehet
tartani. Ebben a fejezetben erről a titkos segítségről szeret­
nénk felvilágosítást adni.
A Rózsakereszt tanulói tudják, hogy a Krisztus követel­
ményeit a világ csak akkor tudja megvalósítani és alkalmaz­
ni, ha elég embert lehet találni, aki ezeket a követelményeket
saját magában megvalósítja, és a lélekkel, a szívvel és az
értelemmel valóra váltja. Ha elég embert lehet találni, aki
Istennek a világgal és emberiséggel kapcsolatos tervét, a
makrökozmosznak a mikrokozmosszal kapcsolatos tervét
kész teljesen önzetlenül kikutatni, és ezen az úton az Egye­
temes Tan örökkévalóságokat áthidaló lényegéhez áthatolni,
akkor bennük egy új erő fejlődik ki, amely - már a sugárzó
és összetörő képessége miatt is - új alkotásra képes.
A rózsakeresztesek régi könyvei ezt az erőt nevezik „a
titkos segítségnek".
Van egy isteni erő, amely minden percben, minden má­
sodpercben be akar hatolni hozzánk, velünk akar lakozni,

302
hogy a föld és lakói zavartalanul együtt zengjenek a szférák
harmóniájával, és teljesen felemelkedjenek eredeti rendelte­
tésükhöz: újra az Atya gyermekei legyenek. Ez az isteni erő
azonban a dolgokat csak a mi hozzájárulásunkkal tudja ala­
kulásra ösztönözni.
Rajtunk kell áthaladnia, mintegy átcsapnia, s minket is a
világmindenség tudatos résztvevőivé ébresztenie. Ezért
mondták egykor, hogy „Isten alkotása az emberben rejlik.
Az alkotás részei vagyunk, kis kerekek a világmegvalósulás
nagy szerkezetében. Az Ő keletkezése, alkotásának betető­
zése ezért fejek, szívek és kezek tudatos odaadásától függ".
Ez az isteni lény, akinek hatalmában állna a másodperc
töredéke alatt mindőnket megsemmisíteni, a dolgok meg­
nyilvánulásából eltörölni, arra késztet minket minden észt
felülmúló szeretettel, hogy kezdettől fogva munkatársai le­
gyünk nagy terve kivitelezésénél. Egy munkatárs azonban
csak akkor ér valamit, csak akkor készíthet hasznos munka­
darabot, ha viszontszeretettől vezérelve, intelligensen, és a
tervet felismerő szabad építőként dolgozik.
Ezért fáradozik Isten az idők pirkadata óta azon, hogy
szabad, személyes elhatározásból fogadjuk be az 0 akaratát
és bölcsességét. Ezért mondja a Biblia, hogy szeretete ha­
talmas bizonyítékául az Atya a Fiát küldte el, hogy senki se
vesszen el, hanem mindenkinek örök élete legyen.
A legjobb, a legszentebb, a legmagasztosabb, amit csak
képesek vagyunk befogadni Istentől, az jön hozzánk a
Krisztusban, hogy ráébresszen minket fejedelmi rendelteté­
sünkre: „Félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üd-
vösségteket!"
Ezt a megbízást szűkebb, de tágabb, egyetemes értelem­
ben is kell látnunk. Mindannyian egymásra vagyunk utalva.
Az emberi élethullám hierarchiája egyetlen test. „Nálam

303
nélkül semmit sem cselekedhettek", mondja a Krisztus, mint
a mi hozzátartozónk, családtagunk; s átvitt értelemben mi
mondjuk Önöknek, és Önök nekünk: „nélkülem semmit sem
tehettek". Ha pedig Önök, mint e nagy test tudatos részei,
nem akarják elfogadni fejedelmi hivatásukat, akkor a Krisz­
tusnak ideiglenesen vissza kell vonulnia tőlünk, mert - aho­
gyan a szent könyv mondja - vonakodásuk miatt ereje nem
tud hatni ezeken a helyeken.

Képzeljék el azt az embert, aki az ösvényen-járással, a Nap­


nyugat misztériumiskolájának beavatási ösvényén tudatosan
és intelligensen kapcsolatba lép ezzel a korábban is említett
isteni erővel, mely csakis Isten fókuszain keresztül, az em­
bereken keresztül hathat az erejével, s a világot és emberisé­
get az ember segítségével lobbanthatja lángoló tűzzé. Az is­
teni erő, amelynek három nézete van, mint valami tüzes
kard, a fejétől a kígyótüz-csatornán, a hátgerincen át lelövell
benne a plexus sacralisig.
Ebben az emberben ettől a perctől kezdve egy belső ér­
zékszerv kel életre, amelyet Az alkímiai menyegző jelképe­
sen a szép szűznek mond, aki hátulról megérinti C.R.C-t,
Rózsakereszt Krisztiánt, megérinti a hátát, amikor C.R.C-
ben a szellem vihara tombol. Ez a belső érzékszerv közli a
tanulóval a szándékot, amivel az isteni erő közeledett hozzá:
mint Jánosnak Páthmoson, megmutatják neki, hogy minek
kell nemsokára megtörténnie, s a tanuló hogyan dolgozhat
együtt az emberiség fejedelmi hivatásának betetőzésén, azon
a munkán, amelyért Krisztus a mai napig is kimondhatatla­
nul szenved.
Itt tehát nem valami határtalan misztikus elragadtatásról
van szó, melynek eredménye valahol a sötétben rejtőzik, ha­
nem a Vele való találkozásról a hegyen, ahol a Föld hatal-

304
mas panorámaként tárul a tanuló elé, aki világosan látva
vizsgálhatja a távlatokat, mindannak a mélységeit, aminek
nemsokára meg kell történnie. Ha pedig a háromszoros is-
tentüz villámló sugárként megérintette a plexus sacralist,
akkor ebből a forrásból felszáll az emberi válasz, mint az
Atya hívására adott felelet; és mint egykor a próféták, ő is
megszólal: „Igen, Uram, hall a Te szolgád".
Akkor felfelé tör az Élő Víz, a Szent Szellem tüze, s a ta­
nulótól kimegy a világba, hogy megadja a háromszoros fe­
leletet. A tímusz vérzik, mint valami nyílt seb, amelyből a
lélekszintézis az Önök szívébe folyik. A királykamra magas
tornyából villámként lövell a korbácsoló igazságosság
szaturnális tüze világunk sötétségébe, míg az átszellemült
gégéből megnyilatkozik a mágikus hang, s trombitaszóként
csendül fel az alkotó Fiat.
Ez a háromszoros erő, amelyet a háromszoros istenvilá­
gosság gyújtott meg: ez az a titkos segítség, amellyel a ró­
zsakeresztesek mindenkit megajándékoznak, aki méltónak
mutatkozik erre. Ezzel a titkos segítséggel harcolnak a ró­
zsakeresztesek a népek mozgalmai közepette nap mint nap
és percről percre. Ezzel az erővel támadnak meg mindent,
ami a dolgok követelményének nem felel meg.
Azt mondja a Fáma: tudjuk, milyen változások vannak
folyamatban. Ezt mi is ugyanígy kijelenthetjük: mert tudjuk,
hogy milyen változások vannak folyamatban. Egész szí­
vünkkel arra vágyunk, hogy küldetésünket mindenkivel, Is­
ten minden tanítványával közöljük, hogy mindannyian a
legtudatosabban dolgozhassunk azon az alakuláson, amely­
nek nemsokára meg kell történnie.
Beszédünket csak a lényük mélyén ránemesedettek értik
meg. Ezt nem teheti senki sem köztulajdonná, s a méltatla­
nok nem képesek elvenni tőlünk. Itt a fekete erők fortélyaira

305
gondolunk, amelyek hasonló folyamat révén, de a solar-
plexusban (napfonatban) lobbannak lángra, s így nekik nél­
külözniük kell az Istenben felébredt tanuló belső látását,
holott nagyon szeretnék birtokolni ezt a magasztos látási ké­
pességet, hogy megvalósíthassák gonosz terveiket.
A Világosság Fiai a rózsakeresztesek titkos erejével -
amelyet nem lehet másokra átruházni és nem lehet ellopni -
befolyásolnak minden pozitív munkát a világon; így törik
szét a szentségtelent, és sürgetik megújulásra a méltatlant.
Ezt azonban nem valami emberi, háromdimenziós forradal­
mi folyamattal teszik, hanem ahogyan az ösvényen haladó
tanulót szellemben szüntelenül megvilágosító isteni impul­
zusok azt megengedik vagy megakadályozzák.

Mert a mi Istenünk nem vak, mint a pogányok Fortunája,


hanem egyházának dísze és templomának ékessége.

A pogány Fortuna a spekulatív elem, amellyel a természet­


ösztönéhez kötött ember oly szívesen próbálkozik. Fortuna a
vak istennő, aki a földgömbön áll, s karjaiban a föld túlcsor­
duló bőségszaruját tartja, amelyből azok tudnak meríteni,
akik mások érdekeit mellőzve, mohón, ravasz önzéssel
nyújtják ki érte durva kezeiket.
A mi Istenünk azonban, aki „gondolta a mennyeket, és
máris lettek", egyházának dísze és templomának ékessége. 0
a szentek közösségének központi, vezető elve, és az Isten­
nek szentelt személyiség saját, belső templomának regene­
ráló elve.
Ez az erőből-erő pedig, ez az Istenből Isten, ez a minden­
ható teremtő - aki úgy szerette a világot és az emberiséget,
hogy egyszülött fiát küldte hozzánk, hogy törjünk át az em-
berfölöttiség örök dicsőségéhez -, nem vakokként akar min­
ket a negatív, önműködően megvalósuló tökéletesedés útján

306
vezetni. Az Ő bölcsességének, akaratának és tevékenységé­
nek tudatos fáklyahordozóivá lobbant lángra minket, hogy a
gyermekeiben átalakított szeretetét mindenkinek odaadja,
akit „Isten tanított", mindenkinek, aki a szellemre vágyik.

„Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemeink­


kel láttunk, amit szemléltünk és kezeinkkel illettünk, az
életnek Igéjéről.

És az élet megjelent! És láttuk, és tanúbizonyságot teszünk


róla, és hirdetjük néktek az örök életet, amely az Atyánál
volt és megjelent nekünk.

Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is


közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az
Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal",

a Szent Szellem tüzlángjának közösségében.

307
Filozófiánk nem új, hanem ugyanaz, amit Ádám kapott bu­
kása után, és amit Mózes és Salamon is használt. így nem is
akar sokat vitázni, vagy az eltérő nézeteket megcáfolni. Mi­
vel azonban az igazság egyszerű, velős, s mindig azonos
önmagával (s különösen, mert minden tekintetben teljesen
egyezik Jézussal, ahogyan Ő az Atya ábrája és példája,)
nem lehet azt mondani, hogy: „Ez igaz a filozófiában, de
nem igaz a teológiában". Mert amit Platón, Arisztotelész,
Pitagorasz és mások helyesnek ismertek fel, és aminek Enok,
Ábrahám és Mózes ad nyomatékot, mind ugyanaz, kivált­
képp, hogy a nagy csodakönyvvel, a Bibliával is egyezik:
szférát vagy gömböt képez, melynek minden része ugyano­
lyan távolságban van a középponttól, ahogyan majd keresz­
tény értekezésekben többet és részletesebben beszélünk róla.

Fama Fraternitatis R. C.

308
32
Jesus ex omni parte

Ha a Rózsakereszt tanulója kitartó igyekezet árán valame­


lyest behatolt a rózsakeresztes filozófiába, akkor megérti a
bölcs prédikátornak a sorsba látszólag belenyugvóan és bo­
rúlátóan csengő szavait: „Ami volt, ugyanaz, ami ezután is
lesz, és ami történt, ugyanaz, ami ezután is történik: és
semmi nincs új dolog a Nap alatt. Van-e valami, amiről
mondhatják: nézd ezt, ez új? Régen volt már, száz esztendő­
kön át, melyek mielőttünk voltak."
Amint pedig láthatatlan hallgatóival együtt a prédikátor
átvonszolja magát a fakó valóságon, felfedezi, hogy csak
egy dolog van, egy valóság, egy kezdet és egy vég: a
Logosz, Isten; hogy minden egyetlen követelmény körül ke­
ring: az istenné válás körül a mennyben és a földön.
A napnyugati misztériumiskola tanulója, aki észlelni
kezd valamit a mágia világosságából a szellemi újjászületés
térségeinek láthatárán, megállapítja, hogy az igazság egy és
osztatlan, mindig ugyanaz, s az idők meghiúsult reményeit
örökké szerető karjaiban tartja.
Ha tehát a Rózsakereszt Önök elé lép, szót emel, trombi­
tájával messze csengő felhívást szólaltat meg, hogy világos­
ságra ébressze és kiemelje Önöket zilált életükből, akkor ezt
nem valami újra hivatkozva teszi, hogy „nézd ezt, ez új",

* Jézus teljesen, minden tekintetben

309
hanem arról a hatalmas dologról van szó, hogy összekap­
csolja Önöket az igazsággal, mely örökkévalóságokat foglal
magában. Akkor az igazságról van szó, amelyről az élenjá­
rók a világ alapítása óta tanúskodtak, amiért vérüket ontot­
ták, amiről a próféták beszéltek, amiről minden vallás - ren­
deltetése szerint - énekelt, és amit ragyogtatott.
Akkor arról a követelményről, isteni követelményről van
szó, mely acélos megrendíthetetlenségével mindig ugyanaz
maradt: Isten tervének a betöltéséről fejek, szívek és kezek
segítségével.
Ez az isteni követelmény falként áll körülöttünk, a fal
előtt pedig mélységes aggodalom, melyet a tudatlanság és
elutasítás okoz. így lett Isten akaratának, bölcsességének és
hatásának fala siratófal, Jeruzsálem siratófala, ahol a zsidó
énekesek szenvedélyes, ritmusos fohászaikkal akarják Isten
szívét meglágyítani, hogy vonja vissza a követelményeit.
Ugye értik, hogy a bölcs prédikátor nem az egyetemes
igazságot kritizálja, hanem minket? Mert nem azt mondja,
hogy „hagyjátok abba a keresést és tapogatódzást", hanem
az úgynevezett új dolgokkal és rendszerekkel való „játsza­
dozásunk" miatt szól ránk, amelyek pillanatnyilag lefoglal­
nak minket - mert hát valahogyan el kell tölteni az időnket.
A fércmunkánkat kritizálja, s megállapítja, hogy csak
egyetlen módon lehet megszabadulni ettől a bajtól, Istent és
embert csak egyetlen módon lehet megváltani a kimondha­
tatlan fájdalomtól, mégpedig az igazságnak, az egyetemes
igazságnak az átélésével és teljesítésével, amely megszaba­
dítja magát a múlt fátylaitól, s a jövő messzeségeibe vész.
Itt egymás hegyén-hátán minden dúl és áskálódik: homá­
lyos, fakó fáradozás ez, körülöttünk pedig az isteni követel­
mény falai tornyosulnak. Most pedig, miután az emberiség a
kísérletek ezrein van túl, miközben számtalan ember vére

310
folyt és folyik, most a Rózsakereszt jön Önökhöz, és azt
mondja: „filozófiánk nem új találmány, nem valami suszter­
filozófus fantáziájából ered".
Ha a mi filozófiánkról beszélünk, akkor nem hangsúlyoz­
zuk a „mi" szót, mert nincs benne tőlünk semmi. Semmi
olyasmi sincsen, amit Önök - akárcsak bútoraikat és pénz­
tárcájukat - személyes birtoknak nevezhetnének.
Egy tan mutatkozik be Önöknek, egy istenné válási rend­
szer, mely teljesen annak felel meg, amit Ádám kapott kez­
detben.
Ez Önöknek persze semmit sem mond. Ádám neve egy
betűcsoport, amelyről a költő rímekben beszél; vagy úgy
látják őt, ahogyan a régi festők képzelték el. Londonban
láttunk egy festményt Ádámról. Olyan ősembernek ábrázol­
ták, borzas fajankónak, hogy a King Kong nevezetű gorilla
is elszaladt volna előle. Éva pedig rettenetes volt. A festő
még ember-isten alakjukban látta őket, mert mindketten
meztelenek voltak: a fügefalevél-öltöny még nem illette meg
őket.
A Fama Fraternitatis szerzőjének nem ilyen kép lebegett
a szeme előtt, amikor azokról a tanokról beszélt, amelyeket
a bukása után nyújtottak át Ádámnak. Ádámot úgy látja,
mint a Biblia is: emberiségnek, amelyet a Logosz második
nézetének kimondhatatlan szeretete - a Krisztus örökkéva­
lóságig közvetítő és magyarázó szeretete - összekapcsol az
isteni követelménnyel. Olyannyira, hogy lényénél fogva ké­
pes lesz egyesülni ezzel a követelménnyel, képes lesz átlátni
és kutató értelmével megvilágítani azt, hogy aztán ő - az
emberiség - ezt a követelményt a Szent Szellem erejében
betölthesse.
Nem kell tehát a könyvesboltban Ádám tanait keresniük,
mert Önök képezik Ádámot. A tanok Önöknél és Önök kö-

311
rül vannak, s éppúgy alkalmazhatják azokat, mint Mózes és
Salamon: Mózes, a cselekvő, a megvalósítás ereje, és Sala­
mon, a bölcs, a nem tudott dolgok kifinomult látója.
Ebben a bölcsességben, mely nem emberi, hanem isteni,
nem lehet kételkedni, s tagadni sem lehet. Persze hogy meg­
kísérelik. Kételkednek, sőt tagadják, mert ezek a tanok el­
lentmondanak a természetösztönnek és az érvényesülési tö­
rekvésnek. Ez a bölcsesség fegyver, kard, amellyel az em­
bert átfúrják. És ez ellen küzdenek az emberek.
Ha a Rózsakereszt Istennek ezzel a követelményével lép
fel, akkor az embereknek egy csomó kifogásuk van. Hogy a
követelmény nem eléggé intellektuális, vagy misztikusan
nem kielégítő, vagy túl életbevágó; hogy nem veszi eléggé
figyelembe a személyes meggyőződéseket, hogy vélt alap­
pilléreket ingatunk meg - s védekezni kezdenek.
A kételyeket eleinte udvariasan és nem kifogásolható
módon közlik. Az egyetemes bölcsességet azonban, amit a
Rózsakeresztnek hivatásánál fogva közölnie kell, nem le­
het az emberek egyéni kívánságai szerint megváltoztatni,
hanem a bölcsesség követelményei szerint kell forgalomba
hozni.
Akkor aztán az ellenkezők eldurvulnak, megpróbálják
lelkünk üdvözítőjét megölni, vagy ha arra van szükség, har­
minc ezüstpénzért kiárusítani. Az igazságot azonban nem
lehet megölni. Minden rajtaütés után szebben csillog, mint a
legtündöklőbb álomkép. A Rózsakeresztet nem lehet meg­
semmisíteni.
Ez az igazság pedig, amely mindig ugyanaz, teljesen
megegyezik Jézussal: Jesus ex omni parte. Ezt a kifejezést
úgy tudnánk körülírni, hogy „Jézus Krisztus teljes jelensé­
ge". A rózsakeresztesek filozófiája ezzel teljesen megegye­
zik. Mivel pedig ez a testben megjelent Isten atyja hű kép-

312
mása, lehetetlen azt mondani, hogy ez a filozófia tudomá­
nyosan helyes, de nem egyezik meg a vallással, a teológiá­
val. A teológia fogalmát azonban ne annak nézzék, aminek
manapság tartják, hanem az igazi istenismeretnek, istenma­
gyarázatnak, ami itt nemcsak szoros kapcsolatban, hanem
összhangban is van az igazi tudománnyal.

De hogyan lehet megtalálni a Fama tanának bizonyosságát?


Hogyan lehet áttekinteni és kikutatni? Hol van ebben a tan­
ban valami fix pont? Hogyan lehet a háromdimenziós kor­
látozottság keretén belül megtalálni a vallás és a tudomány
egységének, minden emberi alakulás e két oszlopa szoros
egymásba fonódásának a bizonyítékát? Megvan-e ennek a
lehetősége?
Megvan!
Amit a valóban megvilágosult filozófusok, mint Platón,
Arisztotelész, Pitagorasz és mások helyesen láttak, és ami­
ben az emberiség vallástörténelmének kimagasló alakjai,
Enok, Ábrahám, Mózes és Salamon jeleskedtek, az egyezik,
lenyűgözően egyezik a csodás könyvvel, a Bibliával.
A Bibliát a Sors Uraitól kaptuk, akik minden hiba felett
állnak. És ami a szellemi fejlődésünkhöz kell, az mind
megtalálható benne. És ebben a csodálatra méltó könyvben
megtaláljuk a vallás és a tudomány egyezését is.
Ennek megfelelően a Rózsakereszt is mindent megtesz,
hogy ezt a könyvet az emberekkel helyesen megértesse,
minden torzítástól és exoterikus értelmetlenségtől megsza­
badítsa, és minden vágyakozó léleknek átnyújtsa. Mindez
pedig együtt gömböt vagy szférát képez, melynek minden ré­
sze egyenlő távolságra van a középponttól.
A Rózsakereszt Krisztián alkímiai menyegzőjében a je­
lölteket, az aranygyapjú lovagjait (akiket egy „apródnak"

313
nevezett belső képességgel látnak el), szabad kutatás céljára
a beavatás várába küldik. Kutatása folytán C.R.C. is egy
gömbhöz ér, egy nagy földgömbhöz. Csodálkozva állapítja
meg, hogy ezen a földgömbön az aranygyapjú minden lo­
vagjának a lakóhelye meg van jelölve, s hogy ezt a gömböt,
ezt az arany földgömböt ki is lehet nyitni, s be lehet hatolni
a középpontjába.
És C.R.C. bemegy: behatol a gömb szívéig, s ott mintegy
fenséges planetáriumban találja magát. Látja az égitesteket,
ahogyan pályájukat róják; megvilágosodik számára az is­
tenterv magasztos kompozíciója: érzékei elragadtatásában
látja a világmindenség egységét.
Minden dolog, amit mi vagy mások, keresztény szem­
pontból mérlegelve a múltban, a jelenben és a jövőben meg­
beszéltünk ill. megbeszélünk, minden, amit Önök esetleg
egyszer maguk is olvasni fognak az Élet Nagykönyvében, az
mind gömböt képez, egy ilyen egyetemes formát.
Most pedig felszólítjuk Önöket, hogy lépjenek velünk
együtt C.R.C. nyomdokaiba, s hatoljunk be ebbe a gömbbe.
Itt aztán meglátjuk a világ melengető és tisztító világosságát,
Jesus ex omni parte, Jézust teljesen és világosan; Jézus
Krisztust, minden élet Urát. Mi pedig, akik a világban mun­
kálkodunk, és igaz szabadkőművesekként erős citadellát
építünk, amelyben az igazság fog velünk lakozni, mi tudjuk,
hogy mindannyian, az egész emberi élethullám, egyforma
távolságban vagyunk ettől a világító, ragyogó és szeretettel­
jes középponttól, amely egyetemes tudást és kegyteljes üze­
netet küld nekünk, amely az evangéliumban öltött alakot. És
mialatt az Atya arany napszívéhez simulunk, látjuk, hogyan
futnak a csillagok és bolygók a pályájukon a kozmikus gyö­
kérönállóságon át. A világmindenség az Ő kezeinek mun­
káját hirdeti.

314
Valóban, filozófiánk nem új találmány. Ez Isten hangja,
mely arra ösztönöz, hogy járjuk be az ösvényt, amelyet mu­
tatni akar nekünk. Ne álljunk tehát saját gyártmányú sirató­
falunkhoz, hogy ott kiáltsuk ki fájdalmunkat és vágyakozá­
sunkat. Fogjunk munkához annak szent tudatában, hogy
bármilyen helyzetben és bárhol legyünk is, egyenlő távol­
ságban vagyunk az isteni, ragyogó középponttól.

Ha a szív fáj is, ne csüggedjetek,


Bármi is gyötörne itt titeket,
Krisztus áttör, ím, a sötét felhőn,
Szeretetével a szabadság jön.

315
Ami pedig korszakunk istentelen és átkozott aranycsinálását
illeti, ez annyira elterjedt, hogy mindenekelőtt sok züllött
megszállott, aki megérett az akasztófára, nagy gazembersé­
geket követ el vele, s emiatt sokak kíváncsiságával és hiszé­
kenységével visszaél. Sőt, szerény emberek is úgy vélik, hogy
a fémek átváltoztatása a filozófia csúcsa és végcélja, és Is­
tennek az az ember tetszik különösen, aki nagy tömeg ara­
nyat és nagy aranyrögöket tud csinálni; és még azt is remé­
lik, hogy oktalan kérelmekkel és szenvedő ábrázattal a Min­
denható Istent, aki ismeri a szíveket, valamire rávehetik.
Ezért nyilvánosan kijelentjük, hogy mindez helytelen, s az
igazi filozófusoknak az aranycsinálás csekélység és mellékes
dolog: ennél számtalan sokkal jobb dolgot is tudnak!
Szeretett atyánkkal, C.R.C-vel mondjuk: „El az arannyal,
ha az nem több, mint arany!" Mert akinek az egész termé­
szet megnyilatkozik, az nem örül annak, hogy „Napot" tud
csinálni, vagy ahogyan Krisztus mondja, hogy „az ördögök
engedelmeskednek neki", hanem örül, hogy látja megnyílni
az egeket, Isten angyalait fel- és alászállani, s hogy a neve
be van írva az Elet Könyvébe.

Fama Fraternitatis R.C.

316
Az aranycsinálás
a századok folyamán

A Rózsakereszt nyugati filozófiát tanulmányozó tanulói bi­


zonyára találtak a rózsakeresztesek alkímiájával foglalkozó
olyan közleményeket, melyek a középkori ezoterikusok
rendkívül titokzatos kézműiparáról adnak hírt, arról, hogy
közönséges fémekből aranyat csináltak. Kétségtelenül isme­
rik a régi ábrázolásokat, amelyeken tiszteletre méltó, csuk­
lyás férfiak görnyednek retortáik és lombikjaik fölé, mialatt
bizarr füstfelhők célozgatják a sötéten ásító kémény nyílását.
Az elbeszélések szerint az alkimisták mindenekelőtt éjjel
űzték foglalkozásukat, mert a felfedezés veszélye ekkor volt
a legkisebb, mivel az emberek aludtak. Bizony, a középkori
alkimisták laboratóriumai ezrek figyelmét vonták magukra,
s még többen böngészték könyveiket, hogy rájöjjenek a
módszereikre.
A Fama Fraternitatis ösztönzésére most az aranycsiná-
lásra, az annyira kutatott mágikus művészetre tereljük a fi­
gyelmet, s reméljük és imádkozunk, hogy megtaláljuk a ma­
gyarázat legegyszerűbb módját, amellyel bemutathatjuk a
mérhetetlen kincsekhez vezető utat. Mert mindjárt az elején
megmondjuk Önöknek, hogy az alkimisták nem bújtak el
megvasalt, elreteszelt ajtók mögé, éjszaka, hanem Önökért
dolgoztak és szenvedtek, Önöket akarták gazdaggá tenni,
olyan gazdaggá, hogy kincseiket ez a világ be sem tudná fo­
gadni.

317
Az aranycsinálásnak három módja van: az éntudat aranyá­
nak a készítése; a lélektudat aranyának a készítése; és a
szellemtudat aranyának a készítése. Az én aranyát a vágy
erejének vörös parazsa jellemzi; a lélek aranya az irgalmas­
ság ereje; a szellem aranya pedig az új alkotás vakító fényes­
ségében válik nyilvánvalóvá.
Ki ne ismerné a vágyak vörös lángjait? Ki ne állna
csaknem minden percben ebben az emésztő tűzben? Ki ne
ismerné a sóvárgás szörnyű nyavalyáját? Világszerte a vá­
gyak tombolása vonszol magával mindent. Az emberek
szeme a messzeségbe tekint, s a pillanatnyinak és az elér­
hetőnek a távolságát méregeti. Izmaik megfeszülnek, s
idegességükben reszketnek a világ ridegségétől. Melegség­
re vágynak, de nincs. Szeretetért esedeznek, s ez sincs.
Nyugalomért epekednek, végre egy kis nyugalomért, de -
Istenem! - ez sincs.
Látjuk csodálkozó és tiltakozó gondolataikat, mert néhá­
nyan úgy vélik, hogy varázsbirodalmukat igenis megtalálták
egy szeretett ember társaságában, vagy máshol, esetleg va­
lami durva birtok formájában, amit ropogtatnak, mint kutya
a csontot. Itt nyugalomra találtak, s békés csend ereszkedett
mozgalmas életükre. A másik szemébe néznek, vagy széles
mosollyal ölelik magukhoz a megszerzett földi „javakat" -
ahogyan mondani szokták.
Önök azonban olyanok, mint egy nagy gyerek. Nemsoká­
ra újra felcsapnak a lángok, s a Mars-hierarchiák még erő­
sebben tartják kézben Önöket. Kiverik Önöket vélt varázsbi­
rodalmukból. Maga az élet ragadja meg Önöket. Akikhez a
boldogságuk fűződött, azok meghalnak, átsuhannak a fátyol
másik oldalára, a másvilágba, mégpedig nem a csillagos ég
pompájának harmóniájában, az idők forgó kereke követ­
keztében, hanem kitépik őket közülünk, halálos sikoltással.

318
Tompa fájdalom marad a szívükben, s új vágyakozás, az
újraegyesülés vágya ragadja meg Önöket nagy erővel.
Gyermekeink keresztezik igazi boldogság utáni vágyunkat.
Rögeszménket cafatokra tépik, s a kudarcba fulladt remény
megsebzi szívünket. Viharként tombolnak a kívánságok,
míg végül a harcba belefáradva el nem süllyedünk csillapít­
hatatlan és összetört kívánságaink vörös tengerében, harcko­
csijainkkal együtt.
Mi ez a vágyakozás, minden idők csillapíthatatlan kíván­
kozása? Mi ez a heves ösztön a vérükben, melytől az egyik
pillanatban lihegünk a megerőltetés miatt, a másikban léleg­
zetvisszafojtva hallgatódzunk; vajon megértjük-e a magya­
rázatát? Honnan erednek ezek a soha sem nyugvó vörös ör­
vények?
A régi alkimisták válasza megdöbbentő: a vágyakozás
olyan erő, amelyet a Krisztus-hierofánsok küldenek Önök­
nek. Életünk Ura az, aki az emberiség útján ebben Önök elé
lép. És rémület fogja el a seregeket.
Hogy lehet ez? Hát nem a misztikusok akarnak-e figyel­
meztetéseikkel megóvni minket a vágyak égető lángjaitól?
Nem a gnosztikusok beszélnek-e a vágymentességről,
amelyre rá akarnak ébreszteni minket? Nem beszéltünk-e mi
is az előbbiekben a vágyak örvényétől való megszabadulás­
ról? Most pedig a Rózsakereszt szerzetesei olyan Krisztus­
adományról beszélnek nekünk, mely a Mars-hierarchiák se­
gítségével merít le bennünket abba a vörös tengerbe, amely
földrészeket választ el egymástól?
Igen: de az új-ezoterikus tudás itt a látszólagos ellentétek
között felfedezte az igazságot, a megszabadító igazságot,
mely ebben a világban életre keltheti a jóságot és igazságos­
ságot. A vágyakozás vörös aranyával megvásárolhatjuk an­
nak a jogát, hogy ráléphessünk erre az útra. Tudományosan

319
bizonyos, hogy a vágyakozás ereje az emberben kiirthatatla-
nul le van rögzítve. Az őskezdettől fogva mindnyájan zabo­
látlan vágyakozásra lobbantunk, de nem azért, hogy ebben a
forró vágyban elpusztuljunk, hanem hogy ezzel az arannyal
végül diadalmaskodjunk. Hajdanában a Krisztus-hierofán-
sok a vágyak segítségével süllyesztettek minket a mélypont­
ra, s minél mélyebben vagyunk ebben a nadírban, annál erő­
sebben a markában tart, és annál nagyobb a vonzereje.
A vágyakozás az a „kőkemény" forrongás a vérünkben,
az a dinamikus energia, isteni adomány, amellyel szüntele­
nül felkorbácsolnak és nyugtalanítanak, tovább sürgetnek
minket az új hajnal felé. Az az erő ez, amellyel megpróbá­
lunk helytállni és fenntartani magunkat, hogy az énünk dia­
dalmaskodhasson. Felfedezzük azonban, hogy ez az erő túl­
haladja az öntudatunkat, és érvényesülési törekvésünket
szétveri. A védfalak, melyeket magunk körül emeltünk, le­
omlanak, szeretteink meghalnak, s anyagi birtokunk szünte­
len veszélyben forog.
A vágyakozás tengernyi pénzzel sem csillapítható éhséget
kelt bennünk. Vágyaink mindenféle nehézségekbe és bo­
nyodalmakba sodornak minket, és az anyagi dolgokban ke­
resünk beteljesedést. Rögeszméinkkel pedig a bün mocsará­
ba süllyedünk. De az alantas vágyak éhségét ott sem lehet
csillapítani - míg fel nem fedezzük ennek az isteni ösztön­
zésnek a szándékát: arra az elhatározásra sürget, hogy
üdvrevágyásunk dinamikájára alapozott teljes erőbedobá­
sunkkal keressük az ígéret földjét.
Mikor aztán menekülünk a dolgoktól, amelyekbe vágya­
ink próbálnak belefojtani, akkor a vörös lángok félrehúzód­
nak, hogy áteresszenek minket. Bemegyünk egy új földrész
sivatagjába, ahol új küzdelem vár ránk, s ezt szintén a
Krisztus-hierofánsok égettek belénk természetfolyamat for-

320
májában. A vágy mellett, az éntudat aranya mellett most a
lélek aranyát kell kiásni e világ sivatagi homokjából.
Ebben az új országban pedig újra ugyanazon dolgok év­
százados dala hallik a világosság és sötétség örök szimfóni­
ájában: az én aranya tudatos önmegtagadásra sürget, hogy
fel lehessen éleszteni a lélek aranyát. A nyugtalanító, új
Krisztus-erő szüntelenül helytállási és érvényesülési törek­
vése sziklájának löki az embert, aki nagy fájdalmak köze­
pette vonul a jelképes negyven éven át a sivatagban. Belső
laboratóriuma retortáiban és lombikjaiban pedig kezd kivál­
ni a lélekarany, az igazi emberszeretet, a felebaráti szeretet,
az irgalmasság aranya.
Ahogyan azonban az alantas vágyak elleni harc kínzó
erővel másik vágyat éleszt, úgy fogja az irgalmasság is fo­
kozni a szenvedését. Amilyen mértékben jelen van az
üdvrevágyás, és kifejlődik benne a felebaráti szeretet, úgy
nyitja meg a saját lényében, az emberben és a társadalomban
levő érvényesülési törekvés a szakadékok mélységét, melyek
láttán kétségbeesetten tördelik a kezüket.
És megpróbálnak hidakat verni, megegyezéseket kötni,
megpróbálják magukat művészettel, tudománnyal és vallás­
sal kábítani; keresik a megfinomult lelki szépséget. Csodás
verseket költenek, s a sivatagba hintik. Dalokat énekelnek és
szavalnak, elringató ritmusban. Meghatják egymást prédi-
kálásukkal és romantikájukkal. Mindez mégis csupán szí-
nészkedés. Az isteni ösztönzést igaztalansággal akarják erő-
telenné tenni. Lélekerőikkel a világ sivatagjában fekvő kul­
túra hulláját akarják felruházni. Éjszakáik falait bibliaszöve­
gekkel és emberbarát szólamokkal tapétázzák.
Fájdalmukat azonban ezzel nem tudják ki seperni, s vá­
gyakozásuk vérvörös lángja és lelkük fojtogató szorítása
megmarad. Hogy ugyanis a szellem aranya áttörhessen, ah-

321
hoz egy harmadik lépést kell megtenni az ösvényen: a be­
teljesülés lépését. Aki azonban ezt a lépést akarja megtenni,
annak ezt nagyon komolyan és nagy erővel kell megtennie.
Ezért mondta valaki, akivel szoros kapcsolatban érezzük
magunkat, hogy „ehhez hősök kellenek".
Csak itt lesz az ember tényleg keresztény, vagyis itt éli át
igazán a kereszténység követelményeit. Itt önti ki vágyait és
lélekerejét a Szent Szellem erejében. Az ember rendeltetése
itt torkollik igazlelküségbe. Itt lesz az ember építő, szabad
kőműves. Itt már nincs keresés és önfejű kísérletezés, hanem
aprólékosan pontos ráhangolás arra, ami mindennek a Lelke.
Itt áll előttünk az alkimista, a varázsló, aki teljes önmegta­
gadással mágikus retortái fölé hajolva a szellem nemes ara­
nyát hívja elő egészen új alkotásra.
Ez a háromszoros aranycsinálás titka, mely a századok
folyamán mindig ugyanaz volt. így jelölik a háromszoros
aranyat, mert ezt a háromságot Jézus Krisztus örök napszí­
véből szerezték, mely Isten terve és a Szent Szellem alkotása
közötti közvetítő tényező.
Istennek ez az üdvözítő ereje először a Mars-hierarchiák
közvetítésével lép elénk, hogy a vágyak markában feléled­
hessen az üdvre vágyás, kifejlődhessen s ebben tükröződ­
hessen Isten követelménye. Azért jár az Ószövetségben ez­
zel az istenadománnyal a parancs, amely az alantast figyel­
mezteti: „ne kívánd... és ne áhítsd...!"
Ezután pedig a Vénusz Urai ruházzák ránk a második
Krisztus-impulzust: a közvetítő tényező maga jön hozzánk,
szinte családtagunkká válik, hogy az ő világosságában járva
kifejlesszük a második aranyat, a lélekaranyat.
Amikor megvan a vágyakozás mozgató hatása, és az
anyagtalan lélekarany adománya is a birtokunkba került mint
lehetőség, hogy Krisztusban diadalmaskodjunk az élet és

322
halál fölött, akkor Uránusz hierarchiái jönnek harmadik
Krisztus-impulzusként, arra a személyes elhatározásra ösz­
tönözve minket, hogy legmélyebb lényünkben megtöltött
lombikjainkat új alkotásra használjuk fel, új születésre, mely
az anyag és a szellem minden területét felöleli.

Mindezt pedig vessék össze a Fama Fraternitatis R.C. sajnál­


kozásával, hogy a Rózsakereszt szerzeteseinek ezt a módsze­
rét, melyre mágikus módon mindenkit meg akarnak tanítani
Krisztusban, a csőcselék közönséges nyereségszerzésre hasz­
nálja és így értelmezi, s hogy rózsakeresztes álarc mögött

... sok züllött megszállott és akasztófavirág nagy gazember­


ségeket művel vele, és sokak kíváncsiságával és hiszékeny­
ségével visszaél.

A rózsakereszt szerzetének háromszoros mágiájával hason­


lítsák most össze a méltatlanok egész seregének a kísérletét,
amellyel a szent mágiát számtalan dologra használják, hogy
kíváncsiságot elégítsenek ki, vagy nyereségre tegyenek szert,
vagy a kenyérkeresés szolgálatába állítsák, mert egyik sem
mer a lángoló szavak értelmében próbálkozni: „keressétek
először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind
megadatnak néktek".
Ezért és itt kell felharsannia a kiáltásnak: fegyverre! Mert
a kártevők szüntelenül dézsmálják az arany gabonát. Fegy­
verre, hogy tiszták maradjanak szándékaik a Rózsakereszt
Idősebb Testvéreinek szolgálatában!
Ezért is mondjuk szeretett atyánkkal, C.R.C. testvérrel
együtt a Fama szavai szerint: El az arannyal, ha az nem a
határtalan arany. 0 azonban örül, hogy nyitva találja az
egeket, s látja Isten angyalait le- és felszállni, s hogy a neve
be van írva az Élet Könyvébe.

323
Gondoljanak a korinthusbeliekhez írt első levélre:

„Elvettetik romlandóságban,
feltámasztatik romolhatatlanságban;
elvettetik gyalázatosságban,
feltámasztatik dicsőségben;
elvettetik erőtelenségben,
feltámasztatik erőben.
Elvettetik lelki test,
feltámasztatik szellemi test.
Ahogyan van lélektest,
van szellemi test is."

És ebben az értelemben van megírva, hogy: „Lőn az első


ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő
szellemmé" - a háromszoros aranycsinálás segítségével.
Akinek van füle a hallásra, az hallja. Azt reméljük és
azért imádkozunk, hogy megértsék ezt a beszédet.

324
Azt is kijelentjük, hogy alkímia címén olyan könyvek és ké­
pek jelennek meg, melyek Isten dicsőségének csorbítását je­
lentik. Ezeket meg is fogjuk nevezni, ha eljön az ideje, s a
tisztaszívűeknek felsoroljuk őket. Minden tudóst arra kérünk,
hogy gondosan ügyeljen az ilyen könyvekre, mert az ellenség
soha sem hagyja abba a konkoly hintését, míg meg nem je­
lenik az erősebb, aki megakadályozza ebben.

Fama Fraternitatis R. C.

326
34
A tiltott könyvek jegyzéke

Ezen a világon rettenetes harc dúl a jó és a gonosz hatalmai


között. Két tudatfejlődés viszálya ez: a Szaturnusz-tudaté,
mely egyezik Isten tervével, és az üdvrevágyás révén Krisz­
tusban született meg, valamint azé a Szaturnusz-tudaté,
amely az istenterv elutasításából született: ez a kezdődő és
egyre jobban érvényesülő sátánizmus.
A jelenlegi ember e két tudati állapot keveréke; s a külső
harc saját lényünk belsejében is dúl. Az emberi tudat két je­
lenség kölcsönhatása miatt alakul ki: az egyik a dinamikus
energia, az emberi szellem minden teremtő erejű tevékeny­
ségének alapja, az a magasztos erő, amelyet a Krisztus-
hierofánsok hoztak be rendszerünkbe, a másik pedig a for­
ma, amelyben lakunk. így válnak valóra a Krisztusról mon­
dott szavak: „vettetett sokaknak elestére és feltámadására".
Hogy a dolgok menetét megérthessük, figyelembe kell
vennünk, hogy ennek a világnak minden jelensége egyetlen
erőből ered. A kezdődő istentudatnak valamint a sátániz­
musnak is ugyanaz a forrása. A minden dolog forrásából
feltörő élő vizet az ember - az emberi élethullám alapját ké­
pező szabad fejlődési terv miatt - kétféleképpen használ­
hatja: bukásra vagy feltámadásra. Ez a természeti rend áll
fenn az anyag és a szellem minden területén. Ugyanaz a
nyelv, mely Istent dicséri, szidhatja is. A gégével formált
hangok az együttérzés és a szeretet, de a lángoló gyűlölet

327
szavai is lehetnek. Kezemmel segíthetek, s kivitelezhetem
Isten tervét, de kínozhatok és ...gránátot is hajíthatok. Ha
megfigyelik, megállapíthatják, hogy a dinamikus ösztönzés
hajszoló hatására minden szervünkkel a becsület és a becs­
telenség dolgait is kivitelezhetjük vagy támogathatjuk.
Az egyazon forrásból eredő tettek eredményei azonban
nagyon különbözőek. Mindkét cselekvésfajta tudattágulás­
hoz, a tapasztalatok gazdagodásához vezet: de aki a jó oldalt
választja, az a világosság felé növekszik, aki pedig a go­
noszt, az a sötétség felé halad.
A múltban és a jelenben is számtalanszor választottuk a
gonosz irányt, s mai megnyilvánulásunk ezért mutatja a vi­
lágosság és sötétség tragikus játékát, sok sötétséggel és na­
gyon kevés világossággal.

A filozófiában gyakorlott olvasó ebben a bizonyításban két­


ségtelenül hiányosságot fedez fel. Valami okának kell ugyanis
lennie a ténynek, hogy a jó helyett a gonoszt választom,
vagy választottam annak idején, s ennek következtében tu­
datom elhomályosult.
Meg lehet-e állapítani ezt az első okot?
Igen: ez az ok a durva-anyagi világ lényében és tulaj­
donságaiban rejlik, amelyben jelenleg vándorolunk. A na-
dírnak ezt a világrendjét csak a halál elvével lehet fenntar­
tani, amit többek között az a tény bizonyít, hogy az egyik
természeti birodalom csak a másik megölésével és mege-
vésével képes életben maradni. Attól kezdve, amikor a
bűnbeesés miatt lesüllyedtünk az anyagiság talppontjához,
el kellett szenvednünk a halált, hogy kifejleszthessük az
éntudatot.
A Fama pedig megjegyzi, hogy Ádámnak - tehát az
emberiségnek - bukásánál az egyetemes tant is átnyúj-

328
tották, hogy abból és az által vezérelve megtudja, hogyan
viheti végbe zarándokútját a halál országában, s hogyan
győzheti le a halált a leghamarabb. Az ember azonban
ezeket a tanokat csak akkor alkalmazhatja, ha elegendő
tapasztalatra tett szert, ha élete elérte az érettség bizonyos
fokát. És itt fedezünk fel egy nagy veszélyt. A kísérleti
stádiumban ugyanis a legcsekélyebb ellenállás útján hala­
dó és természeténél fogva érvényesülésre törekvő ember
Istentől eltérő tudatot épít. Mielőtt észrevenné, a sátá­
nizmus erősen kifejlődik benne.
Ez a bizonyítás szintén hézagos.
Az ember sokszor, nagyon sokszor vétkezik, míg megér­
ti, hogy vétkezik. A sötétséget olykor a legjobb szándékkal
választja. Logikus-e, illetve megfelel-e a Logosz tökéletes­
ségének, hogy az embert feláldozzák, mielőtt észreveszi,
hogy áldozat? Ez lenne az isteni szeretet? Isteni rend? Nem
fedezünk-e fel itt olyan állapotot, amely nem volt benne az
istentervben, sötét foltot az isteni tökéletességen?
Ne ítéljünk elhamarkodottan!
Mert abban a pillanatban, amikor e bajok következmé­
nyei a világ és az ember szabad fejlődését komolyan veszé­
lyeztették, úgy hogy végkifejletről lehetett volna beszélni,
akkor Isten maga jött el az emberiséghez.
A nadírmenet, bármilyen aggasztó is, a bűnbeesés miatt
vált szükségessé. A legnagyobb szükségben azonban Isten
jött el az emberiséghez, amit a szent könyv a következőkép­
pen juttat kifejezésre: „Mert úgy szerette Isten e világot,
hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne,
el ne vesszen, hanem örök élete legyen." S Istennek ez a
Szentje, ez az erő az erőből kimondja a tudatlanságukban
bűnöző emberek fölött a megszabadító igét: „Atyám! bo­
csásd meg nékik, mert nem tudják mit cselekesznek".

329
így akartuk Önöknek filozófiailag bebizonyítani, hogy
életük olyan helyzetbe került, szerkezeti, szellemi krízisbe,
amelyben - ha a megmaradás útján akarnak járni - egyet­
len millimétert sem tehetnek meg Jézus Krisztus nélkül.
Az Ő szellemrendje lobbantja lángra a mi természetren­
dünket, hogy megmentsen minket, s szavai: „nélkülem
semmit sem tehettek", ezoterikus-tudományosán teljesen
helyénvalók.
Még egyszer meg akartuk mutatni, miért választják a ró­
zsakeresztesek Krisztus keresztjét, mely az emberiség leg­
mélyebb fájdalmának egyetlen megszüntetési lehetősége,
hogy a végleges elérés hervadhatatlan rózsái egyszer kivi­
rulhassanak. Ez a Krisztus odaáll minden ember ösvényére,
és azt mondja: „Jertek hozzám mindannyian, akik megfá­
radtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket"
- vagyis Önöket, akik az idők folyamán megfáradtak a harc­
ban, melyet a saját magukban megnövekedett sátánizmus, az
alantas vágytermészetük ellen vívtak.
Ha teológusok lennénk, akkor ezt a beszédet most befe­
jeznénk néhány elcsépelt közhellyel. A Rózsakereszt vilá­
gosságában, azonban nem eresztjük el egymást, míg össze
nem kötöttük Önöket a feladatukkal. Krisztus a megmen­
tőnk akar lenni, és ki akar vezetni minket szükségrendünk­
ben keltett feszültségeink zsákutcájából. Emellett azonban,
Isten megbízásából, be kell töltenünk az Ő világgal kapcso­
latos tervét, mégpedig fejek, szívek és kezek erejével, jóság­
gal, igazsággal és igazságossággal.
Krisztus nem betöltetlen feladatunktól, nem megtört va­
lóságunktól ment meg minket. Azért ment meg, hogy betölt-
sük ezt a feladatot, hogy a megtört valóságot kijavítsuk. Az­
zal ment meg minket, hogy megszabadítja bennünk az alvó
istenerőket.

330
Ez a felfogás képezi a legnagyobb különbséget a rózsake­
resztesek Gnózisa és a hagyományos teológia között. Ezért
szeretnénk Önöket a Fáma kijelentésével kapcsolatba hozni:

Azt is kijelentjük, hogy alkímia címén olyan könyvek és ké­


pek jelennek meg, melyek Isten dicsőségét megcsúfolják.
Ezeket meg is fogjuk nevezni, ha eljön az ideje, s a tisztaszí-
vűeknek áttekintést adunk róluk. Minden tudóst arra kérünk,
hogy gondosan ügyeljen az ilyen könyvekre, mert az ellenség
soha sem hagyja abba a gyomvetést, míg meg nem jelenik az
erősebb, aki ezt megakadályozza.

Világunkon ádáz harc dúl a jó és a gonosz hatalmai között.


Ha az ember tudatos alkotó-egységként ebben a világban
találja magát, akkor tudja, hogy birtokában van az említett
dinamikus energia és az egyetemes tan, amely fejlődési fo­
kának megfelelően a formák tömegével nyilvánult meg neki.
Az ember halálokon átjárta a tapasztalat útját, és a még meg
nem tapasztaltat illetően a földiség sodrása, az Istentől el­
fordult tudat miatt fejlődött ki a sátánizmus. Ha azonban ez
az ember rájön alantas mivoltának nyomorúságára, akkor
képes lesz Krisztusban igazi emberi feladatára újjászületni.
Istennek e mentő kezét azonban Önök félretolhatják, mert
a kereszténység követelményét, az önmegtagadás követel­
ményét nem akarják elfogadni; mert az életreformot, amely
a Krisztus-megvalósítás következménye lesz, nadírmenetük,
talppontra való lesüllyedésük ellen-tételének nézik, tehát
nem akarják meghozni az áldozatot, amivel megmászhatnak
a tisztulás hegyét.
Ha Önök ilyenek, megmondhatjuk a jövőjüket: Krisztus,
aki feltámadásukat akarja, akkor a természetben megnyilvá­
nuló, bukásukat előidéző erővé lesz. A dinamikus energia,
az alakulásra szolgáló erő, az Önök hordozóival, testeivel

331
való kölcsönhatás folytán napról napra erősíti Istentől elfor­
dult tudatukat. Az ilyen tudat - figyeljék meg - sokkal gyor­
sabban növekszik, mint a megszabadítást kereső ember tu­
data, így megállapíthatják, hogy sátáni tudatuk hamarosan
sokkal erősebb lesz, mint mások tudata.
Viselkedésükkel, pillantásukkal, beszédükkel, nagy ér­
telmi képességeikkel hamar hatalomra jutnak mások fölött.
Kiterjedt tudatuk természeti törvényként hozza Önöket kap­
csolatba a természet rejtett erőivel, s olyan emberekkel, akik
ezt az utat már korábban bejárták. Ha eljutottak erre a pont­
ra, akkor utoljára állítják Önöket döntés elé: visszafordul­
nak-e, vagy folytatják a választott utat.
Ha folytatják, akkor felveszik Önöket a fekete szerzete­
sek soraiba, s nem fordulhatnak vissza többé. Istentől elfor­
dult tudatuk attól a pillanattól kezdve ki lett szakítva Isten
tervéből. Ennek a rettenetes bukásnak a vége pedig nem le­
het más, mint végleges megsemmisülés, kivettetés az úgy­
nevezett külső sötétségre.
És ez a nagy ütközet. Az istentervet keresztező erők üt­
közete, akik tudják hogy elpusztulnak, s ezért kétségbeeset­
ten harcolnak azon erők ellen, amelyeknek megvan az is­
tentudatuk. A harc nem közvetlen összecsapás, mert ez ak­
kor a legrövidebb időn belül eldőlne a világosság szerzetesei
javára. Nem, ez nagyon bonyolult és lélegzetállító küzdelem
egy nehézkes, lomha, nagy prédáért, mégpedig a tömegért,
az emberéit mint nyáj ért. A sötét erők életre-halálra harcol­
nak, egész önfenntartási képességük bevetésével. Ez a ké­
pességük viszont a tömeg fölötti hatalmuktól, a tömeg buta­
ságától, a tömeg gátolt fejlődésétől, a fejlődésben lévő sza­
bad egyén önmegsemmisítésétől függ.
A gonosz csak akkor lakozhat Önökben, ha beeresztik.
Ha viszont száműzik, vagy Krisztusban kiűzik, akkor biro-

332
dalmának befellegzett Önökben. így érthető, hogy ennek a
világnak a gonosza, a fekete birodalom, csak akkor lakozhat
itt, ebben a társadalomban, ha menedékre talál, ha beenge­
dik. Ha ezt önkéntesen nem teszik, akkor megpróbál tekin­
télyuralmi és korlátlan hatalmon alapuló módszerekkel, te­
hát elnyomói, rabszolgatartói intézkedésekkel hajlékot fog-
'lalni!
Ezek azonban csak a durva, külsődleges jelenségek,
amelyek a fekete átkozottnak a félelméből és önfenntartási
törekvéséből erednek. A tulajdonképpeni harc a magas szín­
vonalra fejlődött értelem miatt nagyon kifinomult módsze­
rekkel folyik. A megnyilvánulásban lévő emberi szellemet a
dolgok útvesztőjébe vezetik, az ötletek sokaságához láncol­
ják napjaink cselédsorba jutott materialista tudománya, el­
fajult művészete és az istenné válást átkozó vallása segítsé­
gével.
Kijelentjük, hogy a művészet, a tudomány és a vallás te­
rületén a számtalan alkímiai - azaz megújító szándékot ki­
fejező - elnevezés és fogalom között igen sok csupán meg­
tévesztésre szolgál, Isten dicsősége ellen és a páni félelem­
ben reszkető Sötét Rend érdekében.
Az ifjú gnosztikus szerzet, amely Jézus Krisztus szolgá­
latába állt, nem alkalmazhat ugyanolyan módszereket. Ér­
telmetlen lenne Önöket arra kényszeríteni, hogy elfoglalják
helyüket a világosság seregében. A világosság erői akkor
sem tudnának parancsolóan fellépni, ha honvágyunkban erre
kérnénk őket. A fénysugarak nem világíthatják meg az egész
eget, mielőtt a Nap megjelent volna a láthatár fölött.
Ezért fordulunk most sürgős felhívással az Önökben lévő
Magasabbhoz, a Krisztus által Önökben megvalósítotthoz,
hogy álljanak sorainkba a jóság, igazság és igazságosság
szolgálatában. Mi csak a világosság által győzhetünk, a vilá-

333
gosság módszereivel. Aki pedig ezt választja, azt a tanulót
alaposan megtanítják, hogy ha eljön az ideje, helyesen vé­
gezhesse a dolgát. A tiszta szívű tanulónak teljesen kinyilat­
koztatják a „titkos indexet", a fekete átkozott erkölcstelen
módszerét, hogy egyszer majd hivatott apostolként velünk
együtt támadhassa meg az ellenséget és irthassa a gyomot.
Isten szeretetének minden tanítványát arra kérjük, hogy
gondosan ügyeljen az ilyen könyvekre, az ilyen fajta gyom­
ra, mert „az ördög sohasem alszik". Fejek, szívek és kezek
munkájára hívjuk fel Önöket a Szeretet Urának társaságá­
ban, hogy lángoló jelek legyenek ebben a sötét világban.
Érzékeink elragadtatásában láttuk annak az arcát, aki
győzni fog: ez az Ön arca, isteniesedett megnyilvánulásban.

334
Most pedig C.R.C. atyánk szándéka szerint mi, az ő testvé­
rei, másodízben is arra kérjük Európa minden tudósát, hogy
ha Fámánkat (melyet öt nyelven adunk ki) és a latin
Confessiót is elolvasták, ajánlatunkat alaposan vegyék fon­
tolóra, művészetünket olyan pontosan és gondosan vizsgál­
ják meg, amennyire csak képesek, s korszakunkat is minden
igyekezetükkel tekintsék át, majd közöljék velünk gondola­
taikat - közösen vagy egyenként - írásban vagy nyomtatás­
ban. Mert habár most sem magunkat, sem közösségünket
nem nevezzük meg, biztosak vagyunk benne, hogy bármilyen
nyelven is, de mindőjük véleménye el fog érni minket. Arról
is biztosítunk mindenkit, aki a nevét közli velünk, hogy va­
lamelyikünkkel szóbeli - vagy ha ez ellen kifogása lenne,
írásbeli - kapcsolatba kerül.

Fama Fraternitatis R. C.

336
35
Találkozás
a Rózsakereszt Idősebb Testvéreivel

A Rózsakereszt misztériumainak hierofánsai nagyon sze­


mélytelen módon, „öt nyelven" szólnak a tanulóhoz. Ezek­
ben a nyelvekben le van fektetve minden bölcsességük,
minden dinamikus akaratuk és minden hatásuk. A tanulót
ennek a nyelvtudománynak a gyakorlására ösztönzik. A Ró­
zsakereszt Fama Fraternitatisa azért jött hozzánk, hogy en­
nek az elemi feltételeit ismertesse.
Az első nyelv, amelyen a napnyugati misztériumok
hierofánsai beszélnek, Jézus Krisztus Urunk nyelve. E nyelv
jellemzői nem a jelenlegi teológia kitaposott útjain találha­
tók, s ezoterikusán értekező társulat sincs a képben, mert e
nyelv szép képeit csak az istentudók, az Istennél tanultak
tudják elolvasni és megérteni. Ez a nyelv nagyon is eleven
és alapvető jelentőségű. Itt nem csonka fogalmak és rögesz­
mék sorakoznak mondatokká, hanem vakító szépséggel ra­
gyogó mágiáról van szó. Ennek a nyelvnek az elolvasása,
olvasni tudása tehát az átélni tudását, mágiájának a megta­
pasztalásátjelenti.
Ezt a nyelvet nem lehet elkerülni; ezt Önöknek meg kell
tanulniuk.
Sokan nehéznek, nehezen érthetőnek találják. Nyelvtana
csaknem ravaszul bonyolult; a nyelvi követelmények vala­
hogy nem természetesek, sőt természetellenesek. Mert nem
ezen követelmények egyike-e, hogy „aki inkább szereti aty-

337
ját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám"?
Vagy nem úgy szól-e egy másik szabály, hogy „add el min­
denedet, és jer, kövess engem"? Vagy: „félelemmel és rette­
géssel vigyétek véghez a ti idvességteket"?
Ki tudja tehát elsajátítani ezt a nyelvet? Ki lenne bolond
bevezetni az irodalmi nyelvhasználatba? Megszokott dol­
gaink területén hogyan tehetnénk ilyesmit?
Ezért készítettek minekünk egy sok könnyítést és egysze­
rűsítést tartalmazó mesterséges nyelvet. Ezzel a sok megal­
kuvással azonban a nyelv sajátosságát reménytelenül meg­
hamisították, s szépségéből karikatúra lett. Jézus Krisztus­
nak ezt az első nyelvét azonban senki sem kerülheti el. Sok
keresve gondolkodó ember próbálta ezt meg mégis, s még
többen fognak ezzel kísérletezni. Hiába: mindannyian az
alantas értékek káoszában fognak bolyongani, a sátánizmus
pokolian nyugtalanító szimfóniája közepette. Mígnem a ta­
nuló, az élen haladó, végül hajlandó lesz a csodás Krisztus­
nyelv jeleit annak minden következményével együtt tanul­
mányozni.
Ekkor aztán a Krisztus-hierofánsok második nyelvéhez
vezetik. Itt az ösvénynek egy magasabb fázisáról van szó.
Míg az első fokon Önök az evangélium hatalmas követel­
ménye elé álltak, teljes készséggel elfogadva azt, bárhová is
vezeti Önöket az útjuk, addig a következő fázis az alkotóké­
pesség csarnokaiba visz. Ha önfenntartási és érvényesülési
törekvésünk napjai a végük felé közelednek, s felsóhajtva
sietünk a Krisztus elé, akkor kiöntetik ránk Isten szelleme, s
az apostolok története értelmében, szellemben megújult új
emberekként „látásokban" új lehetőségeket látunk, az igazi
emberélet új megnyilvánulásait, az alantas érzékek erejétől
mentesen, egy új világrend számára felszabadultan. Új esz-
ményiség lobban lángra bennünk, amelyről beszélünk és ta-

338
núskodunk, esetleg tüzsugárként hasítva és támadva a szent­
ségtelent és lanyhát embertársunkban, hogy őt is fáklyahor­
dozóvá regeneráljuk.
Ez a fiatalos serénykedés és sziporkázás azonban a tanu­
lónál hamarosan az életkornak megfelelő érettségnek és
meggondoltságnak ad helyet, s így a Rózsakereszt harmadik
nyelvéhez vezetik őt. Most, mint a régiek, álmokat fog látni.
Az eszményiség tarka sorát látja az érzékek elragadtatásá­
ban, ezeket fontolgatja és mérlegeli az evangélium követel­
ményeihez viszonyítva. Itt egy alkímiai folyamatról van szó.
A beteljesülés álma fejlődik ki, a legfinomabb részletekig
átgondolva és átérezve.
Azoknak a testvéreinknek a szemében, akik elérték a
fejlődésnek ezt a fázisát, mélyről eredő fényt látunk, csodá­
san tiszta világosságot, erős honvágyat. Mert az ő szemük
belelátott a titokba, amelyet a hierofánsok adatai szerint ma­
guk rekonstruáltak. Önöknek azonban nem tudják elmonda­
ni, hogy mit láttak éber álmukban. Nem tudják azt költemé­
nyekben megénekelni - mert Önök nem értenék meg. Ha­
nem építeniük kell, szabad kőművesekké kell válniuk,
álomnyelvüket épületként kell bemutatniuk fejük, szívük és
kezük dinamikájával.
És ez a Rózsakereszt tanulójának negyedik nyelve: az
építés dinamikája, az evangélium tüzes, lángoló jeleinek
tettekkel történő kifaragása. Erre teszi képessé Önöket Az,
aki örökké van.
íme, így emelkedik az ötödik nyelv a pentagram ösvé­
nyén. A Fehér Templom ragyog és világít, mint mindennek
az előudvara, ami volt, ami van, s ami egyszer lesz:
már nem az evangélium követelményeként, mely nyug­
talanítja Önt; már nem eszményként, amelyet fényreklám­
ként kapcsolnak be; már nem a szemlélődésben elmerült ta-

339
nuló befejezett álomképeként; és már nem a szerszámait a
világ munkahelyén szorgosan kezelő kőműves alakuló épü­
leteként, hanem az elkészült mű nagyszerű bizonyítékaként.
A Fehér Templom! Mi lehet az?
Ó, erről nehéz írni. A Fehér Templom elérése vagy meg­
építése netalán a kereső személyes kielégülése, aki talált,
esetleg kiemeltetés a halál pokoli valóságából?
Nem! A Fehér Templom egy erő, melyet a Krisztus­
misztériumok hierofánsai építettek, fejlesztettek, akiket erre
Isten szeretete tett képessé. Minden tanuló, aki az ecsetelt
módon áttör ehhez az erőhöz, megerősíti, dinamikusabbá és
mágikusabbá teszi azt; és minél több tanuló erősíti ezt az
erőt, az annál jobban leereszkedik a halál helyeire, egyre
mélyebbre, egyre fényesebben, egészen a pokol birodalmáig,
hogy a szentségtelent összetörje.
A Fehér Templom a szeretet cementjével készült. Kövei
élő anyagból állanak, amelyeket emberi kezek, szívek és fe­
jek önfeláldozása és önmegtagadása formált. Olyanoké, akik
felfedezték, hogy mindenre van erejük a Krisztusban, aki
őket megerősíti.
Erről a templomerőről tanúsítják, hogy terjedelme és le­
hetőségei mértékében a kiválasztottak miatt a szenvedés
napjai megrövidíttetnek. Mert ahol a világosság megjelenik,
ott a sötétségnek menekülnie kell. Ez a Rózsakereszt mági­
ájának a lényege és szándéka, amelyre ezennel Önöket is
szívből, szeretettel meghívjuk.
Ha pedig ezt az ajánlatot, ezt a felhívást alaposan meg­
gondolják, s az ezzel kapcsolatos mágikus művészetet pon­
tosan megvizsgálják, akkor tapasztalni fogják ennek a nagy
munkának a mélységét és szépségét. Ha pedig valamit
megtud az ember erről a munkáról, akkor az azt jelenti, hogy
munkatárs akar lenni, e nagy munka társkivitelezője. Ezért a

340
Fama Fraternitatis által minden valóban „Isten iskolájában
tanult" emberhez szól a felhívás, hogy lelkesítse őket erre a
munkára, és hogy véleményüket munkaerejük látható bizo­
nyítékával - akár közösen, akár egyénileg végzett munkával
- fejezzék ki. Mert csakis a Nagy Mü érdekében folytatott
gyakorlati fáradozások árán lehet személyes tapasztalathoz
jutni, személyesen találkozni a Rózsakereszt hierofánsaival.
Azt mondják nekünk a Fámában:

Mert habár most sem magunkat, sem közösségünket nem ne­


vezzük meg, biztosak vagyunk benne, hogy bármilyen nyel­
ven is, de mindőjük véleménye el fog érni minket. Arról is
biztosítunk mindenkit, aki a nevét közli velünk, hogy vala­
melyikünkkel szóbeli - vagy ha ez ellen kifogása lenne, írás­
beli - kapcsolatba kerül.

Ebből az idézetből a következő szempontokat emeljük ki


további elemzés céljából:

1. a Rózsakereszt testvérei nevüket nem teszik közzé;

2. hibátlanul felismerik mindenkinek a belső értékét;

3. a velük teremtett kapcsolat feltétele a belső érték, a mi


értelmes-erkölcsös lélekelvünk, amelyből élünk;

4. ez a kapcsolat szóbeli lehet, tehát szemtől-szembeni,

5. vagy pedig írásbeli.

A Rózsakereszt tanítványai tudják, hogy a misztériumok


hierofánsai teljes névtelenségbe burkolódznak. Az én el-
ámítása így jó előre ki van zárva. A kereszténység alapelvei,
tehát az önfeláldozás és önmegtagadás az alantas én teljes
feladását követelik meg, a személyiségérvényesítési törekvés
teljes felszámolását: „Aki az ő életét elveszíti énérettem, az

341
megtartja azt" - mondja Krisztus. A régi öntudat helyére ek­
kor teljesen új lép, olyan öntudat, melynek nem kell fenn­
tartania magát a halál közepette, nem kell harcolnia egy nap­
sugaras helyért. Olyan öntudat ez, mely győzött, a Szent
Szellemben újjászületett, és alkotó feladatának teljes tu­
datában van, mégpedig az anyag és a szellem minden te­
rületén. Olyan tudat ez, mely nem elvenni jön, hanem min­
den elesettet felegyenesíteni, s megtartani azt, ami elveszni
készül.
Értsük azonban jól: ez a névtelenség nem kacérság, soha
sem szellemi önmagasztalás, hanem magától értetődő visel­
kedés. Az emberek azért tudatják a nevüket, hogy ismerjék
egymást, hogy dolgozhassanak egymással a normális társa­
dalmi rendben. Akiknek viszont megvan a Krisztusban
megújult öntudatuk, azok az erejüket tudatják, a szeretetüket
és az eszüket jelentetik meg. És nagyon jól tudják, hogy
erejükön erőszakot követne el a földi világ, és nem fogad­
nák szívesen, ha azt a jelenségvilág valamelyik emberével
hoznák kapcsolatba. Azonkívül pedig az ilyen embert a
sátánizmus is nemsokára a legfeketébb rágalmakkal mocs­
kolná be.
A névtelenség tehát nem túlzott szerénység, hanem mód­
szer, hogy rendesen lehessen dolgozni. Mert ha a munka bi­
zonyos szakaszában a névtelenséget valamilyen okból fel
kell adni, ott a Rózsakereszt munkatársa kétszer annyi ellen­
állásba ütközik. Ezért kell a legcsekélyebb ellenállás útján
haladnia.
Korábban kiadtunk egy pár kisebb munkát álnéven. S
tudjuk, hogy sok haragosunknak (mert a Rózsakereszt tanu­
lójának sajnos gyakran van haragosa) nagyon tetszett, több­
ször is elolvasta, és tovább ajánlotta irodalmi munkánkat,
mert nem tudta, hogy tőlünk ered. így győzzük le a haragju-

342
kat személytelen szeretetünkkel. Ha csak valamit is értenek
a mágiából, akkor tudják mit jelent ez. Ezért nem mutatkoz­
nak be a hierofánsok, holott látogatják az emberek gyüleke­
zeteit.
Nyugtalanságra azonban nincs ok, mert ezzel a módszer­
rel a sokságban mégis fel lehet ismerni az egységet. Minden
tanuló bemutatkozik a belső értékével, az értelmes-erkölcsös
leiekéivé vei. Mindig az egyformák vonzzák egymást, s így
azonnal bensőséges kapcsolat keletkezik a hierofánsokkal,
ha ez a belső érték, belső minőség eléggé megerősödött.
Hogyan ismerik fel ezt a belső, szellemi minőséget, ezt az
egységet a sokságban?
A világosságról! Ahogyan Istent és az Ő dicsőségét az
anyag és a szellem minden területén a világosságáról is­
merjük fel, úgy az embert is arról a világosságról ismerni
fel, amelyet az ő mikrokozmikus világmindenségében kel­
tett. Megtestesült lélekminősége színt, hangot sugároz ki,
amelyben - mivel több dimenziós - minden tényező meg­
van, amelyről felismerhető.
Azt is megfigyelhetik, hogy amelyik tanuló elhatolt ehhez
az életmódhoz, az akkor a legboldogabb, ha dolgozhat, ha a
munkáját végezheti. Nem az az ő legnagyobb kívánsága,
hogy a hierofánsok felismerjék. Már azért sem, mert mint te­
remtő erejű lény, mint teljes istenelv, munkájában nem aka­
dályozható. Ahogyan Isten, aki maga a Világosság, paran­
csol, és már meg is történt, úgy tudja a tanuló, akit ez az is­
tenvilágosság lobbantott lángra, alkotó munkáját a
hierofánsoktól függetlenül elvégezni. Az Idősebb Testvé­
rekkel való találkozás értékét ezért egészen más tényezők
adják meg, ahogyan még látni fogjuk.
A tanuló ekkor nagy nyugalomhoz is jut, mert már nem
marja, hajszolja az elismerés utáni vágy, mert az elismerés

343
mágiája a saját kezében van. Tudja, hogy minden a benne
lévő értelmes-erkölcsös lélekelv alakulásától függ. Ezt vi­
szont nem lehet ajándékba kapni, hanem csak kifejleszteni.
Ezt mindenkinek meg kellene gondolnia, aki a saját nagysá­
gának elismertetésére törekszik.
Az özvegyasszony filléreinek mint cselekedetnek nagy
jelentősége volt, de elismerésre nem volt szüksége. Szé­
gyellte magát a sok vélt nagyság közepette; de Krisztus fel­
fedezte közvetlen, egyenes egyszerűségét.

így következik be a pszichológiailag helyes pillanatban a


misztériumok hierofánsaival való kapcsolat. Ez pedig mi?
Okkult, hátborzongató kísérlet őrökkel a küszöbön és légzé­
si gyakorlatokkal? Nem.
Ez az, amit a Heidelbergi Katekizmus, a misztikusok és a
gnosztikusok „a szentek közösségének" neveznek: a min­
dennapi, szüntelen kapcsolat az életben az élet által felszen­
teltekkel, az állandó kapcsolat a Fehér Templom erejével.
Akik pedig a szenteknek ebben a közösségében élnek, mind
arról adnak hírt, hogy mily nagy elragadtatás a szentek kö­
zösségébe való felemeltetés. Mint az örökkévalóság az idő­
ben, olyan az a tudat, amellyel az ember egységben tudja
magát ezekkel a fehér rózsákkal, melyek Jézus Krisztus szí­
ve vérével vannak átitatva. Ez az istenszolgák nagy szerzet­
rendje, akik a tagság egyetlen feltételévé az említett belső
értéket, lelki minőséget teszik, ami a jóságban, igazságban
és igazságosságban végzett munka által bontakozik ki.
El tudják-e Önök képzelni azoknak a szótlanná tévő örö­
mét, akik először vonulhatnak át az istenközösségnek ezen a
kristálykapuján?
A hierofánsokkal való kapcsolat szóban, vagy ha valami
akadály van, írásban jön létre. Az első kézből eredő ismeret

344
megnyilvánításának és fejlődésének két lehetősége van a
Fama szerint: szóban, vagy ha ez valahogyan nem megy,
írásban. A szóbeli a személyes ismeretségre utal, a szelle-
mileg-szervileg észlelő ezoterikus képességre, míg az írás­
beli a hierofánsokkal a gerinci szellemtüzben való találko­
zást jelenti. Ezt az utóbbi módszert akkor alkalmazzák, ha a
világon szabadon kőműveskedő tanulót annyira leköti a
munkája, hogy a módszereket, melyek a testét szóbeli kap­
csolatot lehetővé tévő állapotba hoznák, nem alkalmazhatja
munkája elhagyása nélkül. Érthető, hogy választása nincsen,
mert a munka az első, s ezáltal fejlődik megszenteltetés az
előző életben felépített lehetőségeknek megfelelően.

így szeretnénk tehát Önöket meghívni a szenteknek ebbe a


közösségébe a Heidelbergi Katekizmus szavaival:

Hiszek Istenben, az Atyában, ég és föld mindenható terem­


tőjében, akiből, aki által és akire nézve minden van.
Hiszek Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, aki át­
hatolt az emberiséghez, hogy az emberben meggyújtsa Isten
világosságát;
aki fogantatott a Szent Szellemtől, a megvalósítás erejétől;
született Szűz Máriától, az azzal megegyező emberi elv­
ből;
aki szenvedett Pontius Pilátus, a háromdimenziós, elha­
sadt természetrend földi törvénye alatt;
meghalt és eltemettetett, leszállt a pokolra, s így az
anyagvilág éteri területét betöltve, ezzel a szeretetáldozatá­
val helyreállította az összetört természetrendet;
. harmadnapon feltámadt halottaiból, és felment a menny­
be, ahol a mindenható Atya Isten jobbja felől ül; megdicső­
ült a szellem és az anyag minden területén;

345
ahonnan el fog jönni, hogy ítélkezzen az élők és a holtak
fölött;
ahonnan gyermekei ereje által meggyújt minden gonoszt
a megújulásra.
Ezért hiszek az isteni gondolat formaadójában, a Szent
Szellemben.
Ezért hiszek egy szent, egyetemes keresztény egyházban,
amely az igazság, jóság és igazságosság eredménye lesz, s
elvezet engem a szentek közösségéhez, a misztériumok
hierofánsaival való közösséghez;
hiszek a bűnök megbocsátásában, az alantas értékeknek a
belső szellemi minőségre való átváltoztatásában;
a test feltámadásában, a haláltörvény fölötti diadalmas­
kodásban, s ezáltal az igazi, örök életben.

„Igyekezem, hogy el is érjem, a miért meg is ragadott engem


a Krisztus Jézus."

346
Azt azonban hangsúlyozzuk, hogy aki komolyan és szívesen
velünk tart, az javait, testét és lelkét illetően is élvezni fogja
ennek gyümölcsét. Akinek szíve azonban hamis, vagy akit
csak a pénz érdekel, az először is semmiképpen sem képes
kárt okozni nekünk, azonkívül pedig saját magát taszítja a
legnagyobb szerencsétlenségbe. Epületünk is, noha az em­
berek százezrei látták közelről, az istentelen világ számára
örökké érinthetetlen, sérthetetlen, lerombolhatatlan, látha­
tatlan és rejtett marad.

Szárnyaid árnyéka alatt,


ó, Jehova!

Fama Fraternitatis R.C.

348
36
A láthatatlan épület

„Istenből születünk,
Jézusban meghalunk,
a Szent Szellem által újjászületünk."

Önök ismerik a Rózsakeresztnek ezt a mágikus idézetét. A


C.R.C. sírboltjában talált T könyvének záró szavai ezek: Ex
Deo nascimur, in Jesu morimur, per Spiritum Sanctum revi-
viscimus.
Ezt többször hallották, olvasták, esetleg hangoztatták is -
és mégsem értik. Talán megérintették, vagy csendes tiszte­
lettel adóztak ennek az idézetnek, de mágikus erejét nem
érezték. Ha mégis, akkor azt kétségtelenül észrevették volna,
mert e szavak mögött hatalmas titok rejlik. Ezért van az,
hogy hallanak, de nem értenek; látnak, de nem hatolnak a
mélyére; éreznek, de nem tapasztalnak.
Vannak szellemi javak, amelyek naponta felkínálják ma­
gukat, ingyen, és nagyon gazdaggá tehetnének. Vannak erők,
amelyek Önök mellett mennek az ösvényen, mintegy kezü­
ket nyújtván, és nagyon erősen meglódíthatnák Önöket.
Mindezt azonban elmulasztják, sőt még csak észre sem ve­
szik.

„Isten Szelleme által lángra lobbanni; Jézus Krisztusban, az


Úrban aláhanyatlani; a Szent Szellem tüze által újjászületni."

349
E mágia mögött a láthatatlan épület ragyog. A Krisztus-
hierofánsok háromszoros megnyilvánulást sugároznak ki
ebbe a világba, amit vágynak, áldozatnak és alkotásnak,
vagy öntudatnak, vérmegújításnak és szellemi tudatnak
mondunk.
A vágyakozás éleszti bennünk az életösztönt, a megnyil­
vánulásra törekvést. Ez az első erő, amely minden természeti
birodalmat kivitelezésre, párzásra, fenntartásra, alakulásra
unszol. A forró, tüzes vágy kivilágítja ebben a világban a
sötétséget, s e vörösen lángoló tűz vezetése alatt felfedezzük
saját magunkat és a felebarátunkat.
Felébredünk ennek a világnak a pusztájában. Mi, az em­
ber, Ádám (ódem), Isten lélegzete, az Ő szellemében elolt-
hatatlan tűzzé lobbanva, nevet adunk környezetünknek, tájé­
kozódunk napjaink Paradicsomjában. És van egy hatalmas
vágyakozás, zabolátlan sóvárgás, kimondhatatlan beteljesü-
lési szükség, melyet ez a tüzes vágyörvény élesztett dübörgő
tűzhányóvá. És a célra irányuló honvágy keletkezik, hajsza,
hogy elérjük és megragadjuk.
De hol a cél, és mi a cél?
Tovább hajszolnak minket a pusztában, mialatt a vágy,
mely teljesülésre sürget, egy pillanatra sem hagy nyugton.
Ebből a vörös tűzből éled a tudat. Felfogásunk fejlődik, s
észrevesszük, hogy a többiek szeméből ugyanaz az ösztön
parázslik, hogy a tűz őket is lángoló izzásra gyújtotta. Az
egész emberiséget ebbe az olvasztótégelybe dobták, s ebben
a heves tisztulási folyamatban a tudatnak óráról órára növe­
kednie kell.
Ugyanakkor azonban gyűlölet is támad, mely az érvénye­
sülési ösztönből születik. Az ember öntudata olyan fegyver­
zet, mellyel ugrásra készen lép természetbéli ellenségei elé.
Az izzó vágyakozás pedig viszályra késztet, az önfenntartás-

350
ért, érvényesülésért vívott küzdelemre. Embertársára ront, s
a torkára hág. A legerősebb lábak győznek, mert azok tapos­
nak a legjobban. És ezekre mondják az elismerés hangján,
hogy „sokra vitték"!
Érdekes azonban, hogy ezek, akik sokra vitték, nem nyu-
gosznak, nincsenek megelégedve. A sóvárgás tovább haj­
szolja őket, egyre tovább! A harc fokozódik, és az értelem
mértéktelenül növekszik. Ha nem a neandervölgyi ősember
nyers erejével, öklével csapnak oda, akkor modern fegyve­
rekkel, az éleseszüek találmányaival. Aztán a csel és az
árulás jön, meg zsolozsma és imakönyv. Nincsen azonban
egyetlen elégedett sem, a vágy tovább hajszol, hullákon és
városokon át, tovább, egyre tovább!
Csak az öregek, akik belefáradtak a gyilkolásba, akik ha­
szontalan, nehéz prédájukat alig bírják már cipelni, azok
maradnak végül fekve a mocsárban, epekedve, míg meg
nem váltja őket a halál.
Vannak, akik most azt kérdezik: „honnan ered ez a vá­
gyakozás, ez a vörös szenvedély, mely engem is magával
sodor?" És azt felelik maguknak: „a vágy: szexuális ösztön".
Keresik a másikat, kozmikus tükörképüket, a nemi tekintet­
ben fordítva polarizáltat, hogy a vágyat kioltsák, megöljék.
A vágyat azonban nem lehet megölni! A csábító kábulat
után a lángok hevesebben csapnak a magasba, mint bármi­
kor is, mint a mítosz százfejű sárkánya. A vágy egy nem eb­
ből a világból való erő, s csak olyan birodalomban teljesül­
het, amely szintén nem ebből ered. És ezért rabszolgalélek
Ön, ha továbbra is a régi játékot játssza, amelynek mindig
ugyanarra az eredményre kell jutnia. Szinte őrültek garázda
csürhéjeként dúl és küszködik az emberiség ezen a mély­
ponton, ebben az árokban. Ököllel verik a láthatatlan épület
falait, s aki a negatív módszer segítségével hatol be, azt a

351
feledés italával ellátva zavarják el, s így újra a vágytűz mo­
csarában találja magát.
Isten szelleme által lángra lobbantva.
Ez nem valami értekezés szövege, hanem tűz, erő, mely
megtölti a vérünket, éjjel-nappal hajszol, hogy teljesen és
tökéletesen megrekedjünk saját magunkban.
Akkor, csak akkor fogjuk aztán az üdvtitkot keresni. Ak­
kor megoldást keresünk. Önök kerestek, s továbbra is ezt te­
szik majd. Vágyaik a senki-földjére hajszolták Önöket, s
most az emberi vágyakozás igazi izgatószerei után tudako­
zódnak, mert minden előző kísérletnél csak a halál vigyor­
gott és a szükség növekedett.
Nagyon emberbarátokká válnak, s azt mondják a gyilko­
soknak, „szépen kérjük, ne ontson vért, mert nem illik"; vagy
a fojtogatónak: „ne olyan erősen, mert fáj"; a rendbontóknak
pedig, hogy „ne csapjanak ekkora lármát, mert ez művelet­
lenség". És egyleteket, rendeket, társaságokat alapítanak.
Meg könyveket írnak, nagyon szépeket és felemelőket.
A vágybarlangok lángjai azonban körülnyaldossák az
egyleteket, rendeket és társaságokat is, belekapnak a köny­
vekbe is, és mindenki ezen a pokoli parázson táncol. A tűz-
háromságból tüzes szalamanderek bújnak elő, és belerángat­
nak minket a halotti torba, míg sóhajtva, nevetve, kétségbe­
esetten vagy dühösen el nem hangzik az utolsó sikoly; míg a
kereső fel nem fedezi az igét: in Jesu morimur - Jézusban
meghalunk.
Mert a vágy céljának megértésére csak egy lehetőség van,
csak emellett nem éget meg a tüzes parázs. Az egyetlen le­
hetőség Jézus Krisztus, Jézus Krisztus lényege, a benne
megnyilvánult önfeláldozás és önmegtagadás. Ahol a dolgok
közönséges menete szerint a vágy tüze a halált hívja fel, ott
mondja a Krisztus: „Aki el akarja veszíteni az ő életét éné-

352
rettem, az megtartja azt." „Jertek hozzám mindannyian, akik
megfáradtatok és megterheltettetek, s én megnyugosztlak
titeket."
Egyáltalán nem arról van szó, amit a teológusok szeret­
nének elhitetni Önökkel, hogy ha valaki belefáradt a vágyor­
giákba, s már csak egy rakás szerencsétlenség, akkor a ma­
radékot adja csak át édes Urunknak, s majd ő megnyugtatja.
Mintha valamiféle szellemi nyugdíjról lenne szó tehát.
Mindezt másképpen kell érteniük: Krisztus megmutatja
Önöknek az utat, és átadja az erőt, hogy a vágyakozás dina­
mikáját helyes módon vethessék be, hogy ez a vágyakozás
ne elestükre, bukásra szolgáljon, hanem érzékek fölötti fel­
támadáshoz vezessen. Ha pedig ehhez az isteni felismerés­
hez csak akkor jutnak el, amikor már életükben annyi min­
dent elrontottak, hogy valóban csak egy adag szerencsétlen­
ségről lehet szó, akkor Krisztus szeretetében az ösvényen
való későbbi továbbhaladás lehetőségét találják meg. Mert
az ösvény bejárása elutasíthatatlan, azt mindenképpen be
kell járni.
Szó sem lehet tehát szellemi nyugdíjról, hanem új megbí­
zásról, isteni titokról van szó, amelyet Önökre bíznak, s
mely a vágyakozásukat üdvrevágyássá változtatja. Akkor be
kell járniuk a keresztutat, Golgota ösvényét, az önfeláldozó
szeretetszolgálat útját, hogy ott, ahol a vízszintes keresztezi a
függőlegest, a szellemi szív fehér rózsaként bontakozzon ki.
Ha megkapták a fehér rózsát, akkor hallják meg az elérés
erdejének mágikus zenéjét, a láthatatlan épület kórusait: per
Spiritum Sanctum reviviscimus - a Szent Szellem által újjá­
születünk.

Istennek terve van a világgal és az emberiséggel. Ezt a tervet


pedig emberi kezeknek, fejeknek és szíveknek kell teljesíte-

353
niük. Ha a Rózsakereszt tanulója kész és képes elölni az el­
sődleges vágyat azzal, hogy Krisztusban aláhanyatlik, akkor
mágikus csoda történik, mihelyt ez a folyamat eléggé előre­
haladott. A tanuló akkor a Szent Szellem által, a Szent
Szellemben újjászületik, vagyis Isten terve megvalósul rajta
és őbenne, s ő felállítja a láthatatlan épületet ebben a világ­
ban, míg mindaz együtt, amit a Szent Szellemben megdi­
csőültek elértek, csodás és nagyszerű módon a Fehér
Templomként ragyog.
A Fehér Templom természetesen nem álomkép, nem
kedves, misztikus ígéret fáradt vándoroknak. Ez a Fehér
Templom, ez a nagyszerű, láthatatlan katedrális minden
mérték szerint mérhető: ereje, szépsége, dinamikus megren-
díthetetlensége az emberi lényekben él, s ezek által bizonyo­
sodik be.
A Fehér Templom a szentek közösségének megnyilvánulá­
sa. Erő, habár láthatatlan, mégis erő; épület, s habár láthatat­
lan, mégis lerombolhatatlan; olyan erő, melyet ellenállhatatla­
nul bevezetnek pokoli világunkba; a Rózsakereszt ereje,
amellyel a misztériumok hierofánsai a világot támadják.
Minél több tanuló váltja valóra a leírt alakulást és járja be
az utat, annál hatalmasabb és pompásabb a Fehér Templom,
hogy egyszer e tűz elől elmeneküljön a sötétség. Ez a
Krisztus-hierofánsok módszere. Ez a módszer nem kelt fel­
tűnést, de bevehetetlen citadellát képez. Ezért végződik így a
Fama Fraternitatis:

Epületünk pedig, noha százezrek látták közelről, az istente­


len világ számára örökké érinthetetlen, sérthetetlen, lerom­
bolhatatlan, láthatatlan és rejtett marad.

Szárnyaid árnyéka alatt,


ó, Jehova!

354
Ez a mi örömünk:

Isten dicsősége érinthetetlen.


íme, angyalait küldi hozzánk:
Isten szelleme által lángra lobbantva,
Jézusban, az Úrban aláhanyatlunk,
a Szent Szellem tüze által újjászületünk.