Wass Albert

EGYEDÜL A VILÁG ELLEN
Az öreg nagyon oda volt. Nyögött, forgolódott a vackán. Barázdás arcából kiütköztek a csontok, gyér, szürke haja izzadtságtól csapzottan lógott a homlokába. - Mártonka - nyögte -, gyere csak, Mártonka. .. Mártonka felkelt a tűz mellől, melynek lángját bámulta már hosszú idő óta. A kalibában sötét volt, csak a tűz rőt fénye pásztázta végig a barnára vénült boronafalakat. Kint nyers őszi szél verdeste a havasi estét, besüvített a fenyőgerendák között, esőnek s magányosságnak szagát hozta a tűz mellé, a végtelen, sötét hegyoldalaknak a szagát, melyekre már ránehezült az ősz. Nagy nehezen megemelte a fejét s feléje fordította. - Gyere közelebb, Mártonka - nyögte az öreg és megfordult kínlódva a birkabőrös vackon -, mondani akarok... sok mindent... A fiú odahengerítette a tönköt, egészen közel az öreg mellé és leült. Öles fenyőhasábok köpködve verték a szikrát s a fény az öreg arcára esett, ahogy nehezen megemelte a fejét s feléje fordftotta. Olyan volt az arca, mintha fából faragták volna azt is, akár a kalibát. Szuvas, vén havasi fából, melyet eső vert, tűz kormozott s idő cserzett szíjasra, keményre. Borzas bajusz alatt a csorba száj félig nyitva volt és lassan kínlódott a szavakkal. - Te... tizenkét éve, ugye... hogy idevettelek... akkor négyéves voltál... azt mondották, négyéves voltál... akkor holt meg anyád... apádat két esztendővel azelőtt... a rómányok... hát azóta vagy itt... - Ami nekem vót. . . az neked is vót. . . gondodat viseltem, ahogyan tudtam. . . igaz ez, Mártonka? . . . A fiú bólintott. - Igaz, apó. Igaz. - Nekem se tellett, tudod te, sokra. . . hanem most ide figyelj, mert most még fontos dolgokat kell mondjak, figyelsz rám, Mártonka? . . . - Figyelek. Az öreg felkönyökölt a vackon. Nyögött, melle lihegve fújta a levegőt, barázdás vén arcán gyöngyözött az izzadtság. - Mert... én most meghalok, Mártonka... meghalok, mert úgy jött, hogy meghaljak... hát azért... ezentúl a tied lesz... ez a ház. Nem valami jó ház... de ház... jók még... a falai... kitart... ameddig kell... csak a tetejét kell... csak azt... Nehezen jöttek a szavak, köhögés fojtotta el őket. A fiú hallgatta némán, nyugodt barna szeme a tüzet nézte, szinte közömbösen. Halál - gondolta magában és próbálta ízekre szedni a szót, hogy jobban megérthesse. De csak mozdulatlanságot érzett mögötte, nem titokzatos, csak természetes és békés mozdulatlanságot, valaminek a végét, kicsit szomorút. - Neked hagyom a hurkokat... meg a két csapdát... tudsz már velük... jobban, mint én... meg a puskát is... rossz már... de puska... nem kell sokat tenni belé... sok port... s vigyázva... ha széjjelmegy megint, majd Laji kovács. .. megcsinálja... s nem beszél róla... senkinek... Megint elfogta a köhögés. Hátra hanyatlott. Kapkodott a levegő után s úgy kereste a szavakat, sietve, mint akinél már számolva vannak. - Nem ezt... fontosabbat akartam... figyelj... eridj el... Fileházára, a bíróhoz... mondd meg... Andorás küldött... a hegyről... hogy a sapkámat... adják oda neked... A fiú felütötte a fejét. - Miféle sapkát, apó? - Negyvenkét évvel ezelőtt... pakurát vótam... Fileházán... községi juhoknál... fizetésemben vót... egy sapka... fekete báránybőr... sapka... akkor nem vót készen... a szűcsnél... azt mondták... jöjjek később... aztán elfeledtem... elfeledtem... de... az még jár... mondd meg a bírónak... adja ki... a jussomat... neked... a sapkát... fekete báránybőrből... legyen a tied. . . Mártonka. .. a jussom. . . Köhögésbe fulladt a beszéd. Görcsösen köhögött, sokáig. Átfordulta vackon a fal felé, csak a vállai rázkódtak ütemesen. Nyögve, nagyot sóhajtott. Aztán elcsöndesedett. Mártonka ült mozdulatlanul a tönkön és a sapkára gondolt. Látta a szeme előtt, feketén, ügyesen, szép hegyes csúccsal a tetejiben s feltűrt karimával. Látta az apró göndör bárányszőröket, ahogy feketén kunkorodnak és sűrű tömöttséggel. Érezte a fején is. Puhán,
1

melegen. Sohasem volt még ilyen sapkája, de azért érezte, hogy milyen az, amikor a fején van az embernek. Elgondolta magát a sapka alatt és mintha ettől az elgondolástól valami belül egyre magasabbra emelkedett volna benne. Ült mozdulatlanul a tönkön, míg csak a fenyőhasábok lassan leégtek, a zsarátnok is s a sötétség uralkodni kezdett a kunyhón. Akkor felkelt s új fát tett a tűzre. Ott állt mellette, megvárta, amíg a füst közül előcsattantak a lángok s kinyitották a fényt. Akkor megfordult s visszament az öreghez. De mielőtt leült volna a tönkre, megállt. Valahogy érzett valamit. A fülén keresztül érezte és figyelni kezdett. Csönd volt, csak a tűz pattogott s kint a szél fújta a magáét. De a fal mellett, a vackon csönd volt. Olyan csönd, amilyen csak akkor van, ha senki sem fekszik rajta. - Apó. Él még? Mintha nem is kérdezte volna, mert nem felelt rá senki. Nyugtalan érzése volt, olyan, ami akkor éri az embert, ha hangosan beszél és kiderül, hogy egymagában van. Egy gyantás hasábról éppen magasra szökött a láng és megvilágította a fekvőhelyet. Az öreg fal felé fordulva feküdt. Fél arca látszott csak, de az sötét volt és mozdulatlan. Lehajolt, megérintette a vállát. Mintha fát érintett volna a keze. Kicsit állt még ott, mozdulatlanul. A padláson fütyölt a szél s kint zúgtak erősen a fenyők s ez a zúgás egyszerre olyan volt, mintha a magányosság s az egyedüllét hangja lett volna. - Apó - gondolta és nem gondolt hozzá semmi egyebet és olyan volt mégis, mintha mindenre gondolt volna, ami csak volt a világon addig s ezután nem lenne soha többé. Később megfordult, kifújta az orrát, két súlyos bükkhasábot vetett a tűzre, aztán fogta a botot az ajtó mellől s kilépett. A küszöbfán állt még egy keveset, nézte a sötétségbe vesző hegyoldalt s hallgatta a szelet, ahogy zúgott furcsán, szinte félelmetesen. Nagy-nagy árvaság nehezedett a havasra, soha nem látta olyannak addig. Aztán gondosan betette az ajtót s elindult a völgy felé vezető kis csapáson, merre a legközelebbi szomszédok laktak. Így halt meg öreg Andorás, fent a havason. Istenszékin, ahogy nevezik. Felgyűltek másnapra néhányan a közeli völgyekből a kalibához. Papot nem vártak, még csak érte sem küldöttek. Úgy sem jött volna föl oda a hegyre. S minek is jönne? Még ha segíthetne valamit Andoráson. De segíteni csak olyan valakin lehet, aki él. De Andorás halott volt már, annak rendje és módja szerint s így jobb pap kezében érezhette már magát. Mert a holtaknak Jézus Krisztus maga prédikál. Így vélekedtek a hegyi népek s elásták öreg Andorást fent az Istenszékin, a nagy tisztás felső sarkában, néhány szál bárddal hasított fenyődeszka közé. A gödör szélén valaki elmondotta a Miatyánkot, úgy, ahogy éppen az eszébe jutott, kicsit zötyögve, mert bizony havasi ember ritkán találkozik össze az imádsággal. Ott fönt, ahol él, olyan közel él Istenhez, hogy nincs is szükség szavakra, ha beszélni akar vele. Mikor mindennel készen voltak, akkor vették csak észre a fiút. - Hát te, Mártonka - mondták -, te esment csak árva maradtál! A fiú ott állott öreg Andorás sírja mellett, nézte a frissen ásott föld fekete színét s öreg Andorásra gondolt, lassú, döcögő járására, rekedt vén hangjára és sok minden egyébre, ami vele volt összefüggésben. Nem sírt és nem jajgatott, mivel nem élt még emberek között és nem tudta, hogy ilyenkor azt kell cselekedni. Csak állott mozdulatlanul, szinte bambán és csodálkozott, hogy Andorás bent van a földben és ő mégis látja a szeme mögött és hallja a füle mögött, ahogy jő és megy, ahogy mássza a hegyoldalt, nyúzza a nyestet, vagy mesél este a tűznél. Az emberek pedig köréje gyűltek lassan s mindenki mondott neki valamit. - Legokosabb, ha béállsz cselédnek valahová. - Eridj a faluba, majd találsz helyet. - Ez a rendje hát. Árva gyerek szolgáljon. - Erős vagy, nagy vagy, megkeresheted a kenyeredet. - Jobb is a faluban, mint itt fent. - Jobb hát. Könnyebb. - Meglátod, jobb életed lesz, mint volt eddig. - Eridj csak le bátran a faluba, nem köll félni az emberektől. Megsegíti a falu azt, aki árva, meg aki szegény. - Meg hát. Amért árva, azért éppen úgy jussa van az élethez annak is. - Eridj egyenest a paphoz. Mondd el neki, hogy s mint vagy. - Segít az rajtad, `sze azért pap. - Azért hát. Meg a bíró, meg a jegyző. Mind azért vannak, hogy segítsenek azon, aki rájuk
2

. S neki jussa van az emberek között. De jussa még soha. Fáradt volt és éhes is. Aztán eszébe jutott a sapka. végtelen magányba süppedt téli erdőket. Hallotta újra tisztán az Apó hangját. De a másik percben köd sűrűsödött és eltakarta a hegyoldalakat.. a hurkok és csapdák és a puska fent a padlás deszkája alatt. izzadása is. Az ember végigmutatott az országúton. mire Fileházára ért. . ködbe vesző nagy téli irtást. Mi dolgod van ott? . nem rebben madár. sárgára festett. Szép nagy cserepes háza volt a bírónak.szorult. Meg sem várta a virradást. Az ember megcsóválta a fejét. voltak örömei és bánatai. ahova nem süt soha a Nap. tömör ember. A bírót kérdezte. széthulló rongyos bocskoraiban. hajadonfővel. Ő pedig csak állott egyhelyben és mozdulatlanul s arra a szóra gondolt. árva. Mártonkának még soha nem volt jussa. mire a faluba ért. hogy nem is olyan félelmetes a világ. az emberekre. meg a frissen ásott földdel. De sietnie kellett. A tököt megsütötte. hogy visszatérjen s bár kezével megérintse még egyszer a barna gerendákat. s végtelen rideg erdőket látott. Világ. morgott valamit. hogy ezek a szavak is hozzá tartoznak mind ahhoz az elsőhöz. bár még soha nem látott ilyen nagy sárga házat s ilyen nagy kövér embert.mérte végig jobban a rongyos suhancot. Élet. mint egy bujdosásból megtérő királyfi. Látta szép csúcsos formáját. meg egy fél tök. mely olyan nagy és olyan komoly.. ahol a mozdulatlan hóból csak száraz facsonkok meredeztek kísértetiesen. A polcon volt még egy maréknyi száraz málé. meg a kunyhóval. a tűz mellé s evett. S arra a szóra.. melyeken barnán ragyogott még az estéli napfény és eszébe jutottak a vadcsapások.. rágta. Az ösvényről még egyszer visszanézett a kunyhóra s valami furcsa fájdalmat érzett. Valami húzta. Állott a kunyhó ajtajában. Akkor bement a kunyhóba.Mi kell fiú? Honnan vagy? . Jussom. Így igazgatták Mártonkát sokféle szép s okos tanáccsal. az életből. S arra. de azt már nem hallotta. . aki az úton szembe jött vele. ahogy fénylik még akkor is. tépett condragúnyájában. ahogy süvölt a gerendákon át. Érezte. volt éhezése és volt jóllakása. mintha egyforma rangban lennének. Ő maga is nagy.A hegyről . hogy valósággal helyet szab az ember számára a világban: jussom. A bíró meresztette a szemét a rongyos legényecskére. csak a botot. Azért jöttem. Emberek.Andorás meghalt . a falura.s reám hagyta a sapkát. Addig állt kint. Furcsa zenéje volt ennek a szónak. árva. még a bajusza is mintha festve lett volna feketére. de egyszerre megragadt benne. Nem tudott másra gondolni többet. Nem vitt el semmit.felelte Mártonka büszkén s már lépett is tovább. emésztette ezt a szót s valahol a szeme mögött irdatlan kopár havasoldalt látott ettől a szótól. cifrán rakottfalú. .. ahogy mondotta. csak a sapkára.Itt maradok . nem mozdul állat. akin alig van gúnya s mégis úgy áll előtte. Voltak jó és rossz napjai ott fent a hegyen. . Fázása is volt.Erre menj s a harmadik falu. a világból. de nem törődött ezzel. hűvös szél hozta az erdő nyirkos őszi magányosságszagát és ettől eszébe jutott az eső és a végevárhatatlan hosszú éjszaka s a szél. . Mártonka. amit az emberek mondottak és azt gondolta: mégis lemegyek a faluba. a katlanok sűrűi.mondotta . fent az Istenszékin. amikor elindult.Merre van Fileháza? .felelte Mártonka és egyenesen a bíró szemébe nézett. Íze és illata volt és valami nagynagy komolysága. de úgy. göndör-fekete bárányka gyapját.. meg micsoda sapka? Mártonka mindjárt látta. És eszébe jutott. Árva. . Azon a fekete báránybőr sapkán keresztül. Sok mindene volt kurta kis élete alatt.gondolta és szeme végigölelte a hegyoldalakat. A tüzet gondosan eloltotta.A jussomért megyek . Szigorúan mustrálta végig. Nyelte. az ajtót is betámasztotta. Így is dél volt szinte. Úgy hirtelen jutott az eszébe. . legyen a tiéd. amit az emberek mondtak. aztán leült a tönkre. a jussomat. borzosan és maszatosan. míg az este feketedni kezdett s elnyelte a napot. árva. ha nem süt reá a nap. aki árva. hogy jussom. mint a bojtorján.. Sötét volt még. Falu. hörögve és rekedten: Neked hagyom.. felszította a tüzet. hogy 3 . . Fölemelt fővel haladt át a falun. Jussa van a faluból. Esteledett már. ha lehet benne jussa annak is.kérdezte meg az első embert.Mit beszélsz te? Micsoda Andorás. . Aztán az emberek hazaszéledtek s ő egyedül maradt az estével. havat és havat kereken és mozdulatlan fenyőket és fagyban alvó katlanokat. Árva. Nézte a tüzet s a sapkára gondolt. .

ha egyszer Andorás mondotta.Az hát! Ami jogos. . úgy látszott. hogyne értette volna.Ne taníts te engem arra. Egyet ütött csak és nem is nagyon erőset. hogy segítségére legyen ebben.Micsodaféle Andorás. azóta én vagyok itt a bíró! S amióta én vagyok itt a bíró. de nem is volt olyan nevű pakurárja.mennydörgött tovább a nagy fekete ember -. ami az övé és arról is. a puszta szavakat. Az őrmester arca egyszerre csupa barázda lett. mert nem volt készen a szűcsnél.kérdezte olyan hangon. miféle hangon beszélsz te egy román bíróval? Amióta Románia van. hogy jöjjön később érette. A sapka pedig azért maradt el. amiért megijedhetne. mit beszél ez a kölyök.. . nyomorult rongyos kölyök. őrmester úr.. Amióta én itt bíró vagyok. hogy itt a jussáról van szó. De csak a szavakat értette. Kis száraz. mert úgy érezte. De ütés volt és bár meg sem tántorodott tőle a fiú. És szúrt is. meg minden. vagy részeg. Fizetésben járt volna neki.kettőjük közül a bíró az. Érti mán? Hanem a bíró.. .hebegte elsápadva -. A többi. mert ha ő azt mondotta.. az én jussom. De a bíró csak meresztgette a szemét. Báránybőrből való fekete sapkához.Mártonnak neveznek. érted? Hogy ott rohadsz büdös disznója! És mocskolta kegyetlenül. meg az emberek. hogy gondolkozni kellett volna rajta. hogy nem tett semmi rosszat. mi a te jussod .Hogy hívnak? . -Ni-i-incs? -énekelte elnyújtva és még közelebb lépett hozzá. . hogy vót. hogy menjen. csontos ember volt..Van igazolvány? . arról.De bíró úr. de ott égett az arcán és belevörösödött és az izmai megindultak tőle és a szeme megtelt egyszeribe könnyel. mint amit ez a kölyök emleget.. arról írás is kell legyen! . mert csak elvörösödött és kiabálni kezdett. nem maradt adósa a község egyetlen pakurárjának sem. De az őrmester már hivatalában volt. Mit csináljak vele? Nem akar elmenni. mert megkötözve doblak a pincébe.szólt csöndesen a bíró -. Az őrmester megnézte Mártonkát. Ordított.Hallod-e. Próbált ő is valamit. Vagy bolond. mivelhogy Andorás meghalt.Hallgass ide. . Hiszen valamiképpen csak meg kell magyarázza. A bíró udvarára akkor lépett be a csendőrőrmester.Mindjárt megmutatom. aztán odament egészen közel hozzá és megint megnézte. nagy fene pisztollyal a derekán.Ilyent ne mondjon .De bíró úr. De Mártonka nem ijedt meg tőle. kék egyenruhában. érted? Értette Mártonka. . cammogva indult kifele a bíró udvaráról. meg a világ. . akkor az úgy van! Ahhoz nem kell írás! . ami akkoriban elmaradt. Mártonka megfordult és lassan.vörösödött neki még jobban a bíró -. hogy jöjjek el érte. A bíró azonnal elébe indult.Nincs.Írás? . Az őrmester úr pofonütötte. . csakhogy a szemeivel. . de meghalt s reám hagyta. van írás róla? . semmiféle pakurárnak semmiféle sapkával adósai nem maradtunk! Hordd el magad! Mintha a világ fordult volna meg Mártonka körül ezektől a szavaktól. . .ütődött meg Mártonka -.Andorás pakurár vót maguknál s jussa van egy sapkához. hogy a falu. hogy mi kell s mi nem kell . ami jár neki. Negyvenkét évvel ezelőtt. hanem hordd el magadat szaporán. melyek a tányérsapka alól úgy villogtak elő. nem értette meg. aki kevesebbet tud s azonnal készen volt arra.. . Hát most eljöttem én. az olyan zavarosan kavargott benne. .Hadd el . mintha tövist akart volna a hangjával az arcába szúrni. Azt mondották neki maguk. Nehezek voltak a 4 . azt is megmondotta. úgy érezte. ami nem jár neked? És nem akarsz elmenni innen? Aztán a következő percben olyasmi történt Mártonkával. a rongyos mindenségit a fejednek. Hadd. mint két kurta kígyó. .Nincs igazolvány és olyasmit követelsz a bíró úrtól. . . ami még soha addig.Takarodj innen és meg ne lássalak többé a faluban. te? Olyan nevű pakurár nem is vót nálunk. Csöndesen felelte.. akkor vót. Hogy ezelőtt nemtudományhány évvel pakurár volt itt nemtudomkije s követel tőlem egy sapkát azért.

csudálkozott reá szelíden a pap. ami történt és amit nem tudott megérteni.Édes fiam .szakította félbe Mártonka a jámbor fiatal pap szavait -. Jöhetsz ásni te is. de egészen aprólékosan és egészen végig mindent. a mi földi világunk nagyon messzire van attól. Menekülni. aki Isten és az igazság embere és a világ vigasztalására van. ott az ásó. amikor odaért és megállt előtte és beszélni kezdte a maga dolgát. Azzal megrázta még egyszer a fejét. megszólalt. Azt. Akkor aztán kapsz télire ruhát is. .Mit mondasz fiam? . Ha indulatos ember lennék. habár az is lehetséges. .mordult mérgesen a pap. Na. Apróra elmondott mindent. Csak húzta valami ezek felé.Te bizony. hát még a magadfajta szegény rongyosoknál. hiszen valamennyien emberek vagyunk. ebben az életben. hogy a te Istenben boldogult nevelőapád igazat mondott. Mély hangja volt és nagyon szép beszéde. A pap türelmesen hallgatta végig. mert nem lehetett megérteni semmiképpen. A jusst. ahogy történt attól kezdve. hogy példát mutassak másoknak. hogy tökéletes legyen. pap. még az ásót is letette. ami az enyém.. meg sapkát is. Az igazságot. igazságot keresni. nyomorult árva létedre jobban tetted volna. Majd megcsóválta néhányszor a fejét. A borzasztót.mondotta Mártonkának a pap -. még a gazdagoknál is. Hát én azt mondom neked. . csak éppen hogy kíváncsian nézték. mert azt akarta. A paplak kertjében találta a papot. hát hogyan kérhetném én valakitől ajándékképpen azt. Közömbösek voltak. nem dacosan. Hogy megütötték. .Nem szegődök. néha megakadva. megfordult s indult vissza az útra.Nem azért jöttem . borzasztó fáradtnak és öregnek érezte magát. tisztelendő úr .Megátalkodott suhanc vagy . Elmondani. úgy. akárcsak a bíró. megfogadlak magam is. én is elkergetnélek innen makacsságod miatt.De. aztán megrázta a fejét. mikor jönni látta a csavargóformájú suhancot. hogy mi baja van.. Nem is gondolkozott rajta. én nem kérhetem azt a sapkát senkitől! Mert az a sapka az enyém! Reám hagyta Andorás! Az én jussom az a sapka. nem szegődök olyan világhoz. . Nagy hiba és sok bajt okozhat még neked az életben. nem értettél meg. amit távol Istentől. A feje zúgott. Kívül a kapun meg kellett fogódzon egy percre a kerítésben. Szédült. ez pedig nagy hiba. Este kapsz majd enni s ha holnap is dolgozol és látom. nem az ütéstől. De Mártonka csak állt s nem nyúlt az ásó után. Fehéren állt és magosan a házak fölé nyúlva. Állt. Nem kérdezték meg.Nem szegődök . hogy jól megértse őt a pap. ösztönösen. Egy percet állt csak a kerítésnek dűlve s akkor a falu közepén meglátta a templomot. ha megkéred a bíró urat. Isten. csak nézték s mutogatták egymásnak. de ő nem nézett vissza. Védelmet. Nagyon távol estél az alázatosságtól. csak kicsit szomorúan. mi történt vele. ami történt. A bíró szomszédai kigyűltek a kiabálásra és nézték az ismeretlen rongyos fiút. mint valami furcsa.Édes fiam . De nem szóltak semmit. ami az enyém? ! Erre a váratlan közbeszólásra a pap összeráncolta a homlokát. ami az övé ezen a világon. fiam. mert magam is alázatos kell legyek. szinte hívta a tornyával magához.mondotta Mártonka. Így majd megtanulod. Nem kérdeztek semmit. Ösztönösen indult a templom felé. amelyik nem adja meg azt. jussa van. amikor a jussát kérte. hogy adna egy sapkát neked. Én bizony elhiszem neked. idegen állatot. Azt. hogy ügyes és használható fiú vagy. szegény fiam. -Munkát keresel? -kérdezte már messziről.léptei. . de attól. Mikor aztán Mártonka befejezte és csönd volt egy darabig. mint vadat a barlang vihar idején. Fiatal ember volt. hogy vénségére meggyöngült az esze és rosszul emlékezett vissza a múltakra. De én nem teszem. sovány arcú. ott fönt a hegyen nem tanulhattál meg. hogy fogjad ügyesen azt az ásót és állj neki pityókát ásni.mondotta rosszallólag -. Pityókát ásott elő a földből. Ment 5 . hogy jobban figyelhessen. látom. Nem szólt közbe. Miért ütötték meg? Miért kiabáltak reá? Miért? Hiszen neki igaza van. hogy Andorásra eljött a halál ott fönt az Istenszékin és reá hagyta a jussát. Hosszadalmasan. sőt nagyon is tökéletlen. mert lám. . csak úgy az érzéseiben támadtak föl ezek a szavak: templom. jó nézésű ember. vagy bejuttatlak valamelyik módosabb gazdához.mondotta Mártonka még egyszer -. . . A világ végét. födetlen fővel jársz.

Olyan volt. haladt. Kerülővel tért vissza. lassan s lehajtott fővel. Ki lehet az? Pásztor ilyenkor nem jár a hegyen. De senki sem kérdezte. megmutatta a bársonyoskék eget s az Istenszékit. Látszottak a szemközti gerincek. szép pettyes pisztráng ficánkolt benne. óvatosan s hosszasan kémlelte a vizet. Fellépett a lapos kőküszöbre s hirtelen megállt.kurjantott Mártonka széleset a gyönyörűségtől s egyszeriben elfeledte a falut. az erdők. Itt-ott juhrágta fenyők borzolódtak. . Ott állt a ház. fáradtan is. S éhesen is. hírét sem hallotta. . mikor a tisztásra fölért. Mártonka megmarkolta a botot. melyeken ezüstösen fénylett a lerakódott köd. de érezte. Körülnézett s a falun túl távol meglátta a hegyeket s a hegyek fölött Istenszékit Nagyot sóhajtott s ebben a sóhajtásban benne volt mindaz. Megint figyelt. kivel akad össze az ember. az idegen falu közepén megállt. Éppen csak egy kis fenyőcsoport takarta el. Két bozontos szőrös arc. De a tető zsindelyei közül szürke füst szállt fel szelíden az ég felé. anélkül. nyirkos köd szitál az égből s az emberek rosszkedvűek. A tűz mellett ketten ültek a földön s az ajtócsikorgásra hirtelen felugrottak.egyenesen fölemelt fővel. Csönd volt a házban. mint egy jókedvű hiúz. valaki van a házban. Figyelni kezdte a patakot. hogy éhes. mely ott volt a tisztás másik végiben. A fölkelő nap ott érte már a medvepatakában. Egyforma lépéssel. Az ajtónak került.Füst . hogy valami ellágyul benne ettől a képtől és hirtelen arra gondolt. Felemelt orral beleszimatolt a levegőbe. ott is. nem volt semmi hiba vele. Kinyitotta a durva ajtót. hogy ott lent Fileházán. majd meglátott egy surranó pisztrángot s eszébe jutott. falvastul. Haladt. szembe a hegyekkel. amit lát. amit még mondhatott volna annak az idegen falunak. ha valaki jó szívvel kérdezte volna. Egy gübőnél megállt. Akaratlanul is. Néha megállt szusszanni a víz mellett. barna és zöld foltok vegyesen s alattuk mint egy roppant tenger hevert mozdulatlanul és szürkén a köd. Hangját hűségesen verték vissza a hegyek. Eltévedt favágó? Vadász? A havas törvénye megengedi. szépen. magosan.Nyuvadjatok meg . emberestül s csak a hegyek maradtak volna meg a világból. Néhány lépésre a boronafaltól megállt. Hát megmarkolta a kunyhóból elhozott botot. Kétségtelen. csendőrőrmester után s pap után nem kívánt embert látni többet. kereken. Azt sem tudta. a bíró udvarán s a pap kertjiben szürke sötétség van most. amit eddig még soha. ahol az éjszaka eléri. Sietve ment a fenyőcsoportig. Kint az utcán. Hallgatózott.gondolta vígan s fölnézett a ragyogó napra összehúzott szemmel. A harmat még ott csillogott a fenyőtűkön. csöpögött róluk az éjszaka vize. éhes és hogy messzire eltévedt nagyon. A szél szembe jött s füstszagot hozott. hogy szép az. . csak belül érzett valami nagy-nagy súlyt. Még csak rá se tekintett senki. De már a harmadik lépésnél hirtelen megtorpant. senki sem szólott hozzá. mintha királyfi volna. hogy gondolt volna rá. Bocskoraiban olyan halkan lépett.csodálkozott Mártonka -. hogy nem evett. megkerülte egy patakkal az emberlakta lankás piperikvölgyet. Második napja volt. hogy fáradt. Mikor kihúzta a kezét. habot vert s zöld ködöket pírvált a virradatban. különben látni is lehetett volna. Semmi nem hallatszott. Mártonka sohasem látott tengert. napsugártól aranyozottan. másik kezével a halakat s elindult. Megfordult s indult tovább a kalyiba felé. két pár dühösen 6 . rázkódott egyet. A forrás is csörgött mellette vígan. nézte a zöld kavargást. Az erdő szélén egy percre megállt és visszanézett. itt is. akár a vadmacska. mintha elnyelte volna a völgyeket mind. mint a kutya. beszőve őszi pókháló-szálakkal. az ereszték csikorgott. kanyarodott egyet és hátulról közelítette meg a kalyibát. Mire a nap. Aztán benyúlt a kövek közé. rongyos gúnyában és szétfoszló bocskorban is úgy éppen. fölemelt fejjel s nagyon komolyan. mikor kikerül a vízből s elindult vissza. Lombtalan bükkfák meredeztek a patak két oldalán. valaki van a házban. Az eget tömött szürkeség takarta. erdők szigetjei. Lassan haladt a sziklás mederben fölfelé. a fák fölé emelkedett. Ökörnyi sziklatömbök között zúgott a medvepatak. A köd hirtelen kettényílt a feje fölött.Hu-u-jahu-u! . mint valami könnyű halványkék fátyol. már hat volt belőlük madzagra fűzve. Azért mégis jó tudni előre. mely ott volt már a patak fölött éppen. Bíró után. alig néhány száz lépésnyire. mint egy vörös nagy golyó. Érezte. A fák közül óvatosan kinézett. hogy bárki szállást vehessen ott.

mint valami szürke egér. hogy jobban piruljanak. mely alól maszatos hajtincsek lógtak bele a homlokába. koloncos fekete szőrzet.Hum! Hám! .horkant föl a nagy fekete kívülszőrös s újra emelni kezdte a puskát.Hárman. először az egyiket. . színehagyott régi posztókalapot. Ennek is puska volt a kezében s ahogy riadtan nézett. ahogy előregörnyedve nagy szőrös mancsaiban a puskát szorongatta. kik s mik lehetünk? 7 . Foltozott condraharisnya a lábán s akkora két bocskor.villogó szem s két rozsdás puskacső meredt rá Mártonkára.Nem . a kisebbik fürgén szökdöső szemekkel. .nézett rá Mártonka egyenesen. A puskát még egyre markukban szorongatták. . orra dagadt pityókaforma és vörös. szája tele sárga lófogakkal. Fején magas fekete birkabőr sapka. Egyik kezében a nyársat forgatta. Végül is a kisebbik szólalt meg újra.Hum! Hám! Hát itt élsz? . A nagy rusnya eltátotta a száját. mint ahogy irtásban állanak a fák.Nem is gondolod. másik kezével parazsat kapart. parazsat kapart. . egyik kezében a bot. a kis öregnek pedig úgy jártak a szemei. mihelyt a szemei időt engedtek a szájának ehhez. . .Itt. azt megfogta szépen és félretaszította. A nagyobbik tátott szájjal. hogy majd kihullottak belőle nagy sárga lófogai. éhes gyomrának minden figyelmével. Az egyik nagy volt. a szeme úgy szökdelt. mint a nagynak. . .Na! Hum! Mit akarsz? Mártonka nézte a két bestelen csúnya embert.Éhes vagyok . persze kopott és foltozott az is.felelte közben kurtán.Hogy mit akarok? Hát haza jöttem. aki már régen falnak támasztotta a rászólt.felelte Mártonka s azzal beljebb lépett. ábrázatán vastag. ott ahol a bajusz elindult. .Hát itt.Hazudsz-e. tele lyukkal $s szakadással. egészen bozontos szemöldökéig. . mint gyíkok a tűzben. aztán vette a halakat.Itt? Na! Hám! Hol itt?! . azután a másikat. aztán megszólalt: . azután mind a kettőt együtt. De a kisebbik. kikhez fogható förtelmes ábrázatokat még soha nem látott addig ott fönt a havason.Én egyiket sem . nyársra húzta s nekifogott a sütésnek. . Furcifer.Mi? Hát? Hányan vagytok? . Azok ketten nézték. .Na! Hum! Mit akarsz? Mártonka állott a nyitott ajtóban. kövér és otromba. Ez három. a gyapjú szürke volt már a piszoktól és helyenként cafatosan lógott. mint egy öreg medve. A nagy ember morgott. Csak úgy vetette oda elfoglaltsága közt. mint két kecskebak.Tedd el a szerszámot.Egyedül? Egyedül vagy itt? Mártonka megkereste a szöget a tűzhely mögött s felakasztotta a halakat.Nem félsz tőlünk? . Maga. . meg maga. Akkorát ugrott a másik kettő. A kis orratlan szaporán táncoltatta a szemeit a fiún. hogy hiányzott neki az orra. Botjával megpiszkálta a tüzet. mert az arcát egészen világos színű sörték borították s olyan gyéren. katonaszínű nadrág és bakancs. Az orratlan ember szemei megint táncoltak egy verset ettől a felelettől. Azután uras bőrkabát volt rajta. Ennek a kicsi öreg embernek az öltözete is más volt.Tudod. meg én.Itt .jelentette ki Mártonka egyszerűen. . Először is kalapot viselt. A puskacső érintette a mellét. kik vagyunk mi? . Nehezeket szuszogott.kérdezte a nagy ember.Hárman? Hárman? Hol vannak? . Aztán a fiúhoz fordult megint. .Tudja a fene. vagy csúfolódsz velünk? . amekkorát Mártonka még álmában sem látott soha. bicskájával nagyhamar kibelezte. A másik ember apró volt és sovány s öregebbnek is látszott. . Kívül szőrös birkabőr ujjas volt rajta. egyszerűen csak két fekete lyuk tátongott s körülötte pirosan és ragyásan éktelenkedett valami régi sebhely. A szája fölött. másikban a zsinegre fűzött halak s nézte a két irdatlanul csúnya embert.kérdezte. Mártonka a halakat figyelte. a szája körül néhány szál fityegő bajusz éktelenkedett s a legborzasztóbb volt ennél az embernél. Madárarcából hegyes pofacsontok ütköztek elő.

Ahán. De a kis öreg nem hagyta magát. Furcifer ránézett s morgott. Nekünk egy sincs. Egyedül élsz itten? Ho lehet az? . Neked van hat halad.Ezt jól kitalálták .. . . Aztán elröhögte magát és csapkodni kezdte a térdeit.bökdöste nevettében a társát. hogy lássa. hát rágta nyugodtan a magáét. hm. tudd meg azt is. 8 . . . mint egy nagy behemót csudálkozás -.Nem félsz tőlünk? .Nézd csak. kölyök.Nem hát . sem kenyere.nevetgélt tovább a bőrkabátos. . de hallani. mit kezdjen a fiúval. nekünk való kölyök. Mártonka el volt foglalva a halakkal. Ettől Pirikóp is megcsöndesült megint. de már akkor megint csak a halakat ügyelte -.Hallod-e.Apád vót? . ha éhesek-mondotta Mártonka jószíwel s nagyot falt a halból. . S az igazság azt parancsolja. Testvérek. aztán bólintott.. úgy látszott..Orcátlan kölyök .Hát azt miből gondolod? . Mártonka elővette a bicskáját. Mi az igazság ügyét szolgáljuk..Há? . ni ! Mártonka kezdte lehúznia halakat a nyársról. megsült-e.felelte a fiú a nyárs mellől. mi? Mit mondasz? . Kicsit nézte őket.mondotta s a sült halakat ügyesen egy kőre fektette sorba. leült a kistönkre s kezébe vette az első halat.Meghót Andorás .Olyan fontoskodva adta föl a kérdést. két ilyen bolondgombáért. mintha meg akarná enni.Hallotta a bánat.dünnyögte -.Hát tudd meg . kutya komisz egy kölyök. kezdtek már zsírt ereszteni magukból. De Furcifer megmozdult. .nézett föl rá Mártonka ártatlanul a halak mellől -.Hehehe. .Ezek ni.dünnyögte bosszankodva. hogy mindenünket osszuk meg másokkal. aztán bólintott. úgy állt egy percig.Engem meg Mártonnak hívnak . . Furcifer meg ez itt.Csak úgy. hogy ők a világ leghíresebb rablója! . apád van? .Nekem nem. -Állj meg. te kutya komisz kölyök. hm. Nézte a kis öreg a hat pöttyes halat a nyárson. hogy együttesen készültek két embernek. ha élni akarsz . ügyes kölyök. só és kenyér nélkül. aki úgy állt ott tátott szájával.Mér? . hogy odaégjenek a drága halak. fiam.. Pirikóp pedig megszólalt. hogy Pirikóp meg Furcifer? . a sarokba ment. hogy Pirikóp.táncoltatta meg csudálkozáa a szemeit a kis bőrkabátos. .Én abból . de bizony elég üres volt az így.. . fölmarkolt egy tarisznyát s kotorni kezdett benne. . . Közelebb ment Mártonkához s megveregette a vállát. Te megosztod velünk a hat halat.szurkálta Mártonka az egyik halat. Hát hallottad-e már azt a két nevet. Nagyszerű sült szaga volt neki. .Meg kell tanulni. mert azonnal ki is nyújtotta otromba szőrös mancsát s két hal azon mód eltűnt benne. Mártonkának már csak egy kicsike maradt.Akkor jó. Most már orrtalap Pirikóp se tudta.. Izgalmában még ki is vörösödött.Nincs. mi? Hehehe .. Furcifer.Az sincs.oktatta Pirikóp bölcsen.dörmögte Furcifer s kettős vörös orra fölött úgy nézett le Mártonkára. az igazságot. annál jobban hallott. aki ott állott még mindig tátott szájjal és bámult. Csak ugráltatta a szemeit rajta s bosszankodott.Hát tudd meg. Hogyisne. nézd csak . Az orraalan még a szemeit is elfelejtette forgatni. . Érted? -Egyenek. . Mártonkának nem volt se sója. Harapták a sült halat.Vajigen. Szemét le nem vette volna róluk kincsért. emberek vagyunk hát. ugráltak a szemei erre-arra. hogy Mártonka mégis rászánt egy pillantást és a halakról a két emberre vette a szemét. Az egyiknek az orrát a másik viseli s a másik helyett csak az egyik beszél.jelentette ki Pirikóp s ő is kettőt.Tüllem . nézd csak ezt a kölyköt! Jól vág a nyelve ennek! Ügyes kölyök ez. az én vagyok. S zavarában Furciferre nézett. . `sze egyikük se medve. hogy meg ne piszkolódjanak.Két hal jut egyre . . . az hát. .Há mid van? .felelte Mártonka.szökött egyet előbbre izgalmában a másik -.Há anyád? . Furcifer ha nem is beszélt.

Hát Fileházán. Éhes volt még erősen. hogy becsukták a tarisznyát s neki nem adtak.Hán? .De az igazságon kívül törvény is van. 9 .Elébb az igazságról beszéltek.Szegények vagyunk magunk is. sok esztendővel ennek előtte elhatároztuk volt. Pirikóp fürgén szökdöstette a szemeit egy darabig. . amilyennek egy rendes világnak lennie kell. a hagymából. a törvényt is.. minden percben nagy szerencse éri.Na.Hek-hek . . hogy belefogtunk.De maguk biztosan ettek már ma reggel egyszer! .adta ki a parancsot Pirikóp.Hozzál nekem is . . Báránybőrbül valót. . éppen a tegnapi napon. A két rabló szépen megosztozott rajtuk. a tönköt..Nem érted. orrahelyével egymagaságban figyelmeztetőleg fölmeresztene a tető felé -. . Furcifer horkantott és letette a maradék kenyeret. mert én tegnap se ettem.Fileházán. megtörülte helyét hüvelykujjával. te.szólította meg Pirikópot. hiába forgassa a szemit. .nyugtatta rajta Mártonka tovább is a szemét. Vagyis rossz.höhöhöhö! . melyen bütykös volt a köröm.Kinek mije van. .. . .tette hozzá Mártonka bosszúsan -. hogy a világ nem olyan. nem érted. meg én. te. hogy harcba szállunk ez ellen a világ ellen. fiú.Egy sipkát. .. mert ez a világ nem olyan világ. . mindkét orra kiveresedett egymás fölött.Vagy úgy.Höhöhöhö! . Mártonka csak nézte s várt. mutatóujját pedig.Az hol van? . . te. vóna kedved velünk tartani? .villant rá Mártonka bosszúsan -.Hogy nem lássa a saját ábrázatát.komolyodott el Furcifer. Messze. Mártonka elgondolkozott. ossza meg mással. .Hogy megjavítsák? .Hát azt látom . . megsózta a hagymát. Hát figyelj ide.Azt. a kenyeret.Fenét. te? . Ezt én is láttam. maguknak fogtam a halakat? . Pirikóp ette a halat. hát érted? Mártonka komolyan bólintott. Meg kell tanuljad. . nem érted bölcsködön Pirikóp s még fel is ült hozzá. Maga mondotta. hogy aki erősebb.Hán? Mi. azt hiszik.Na látod. Aztán. mint vízben a békák. . meg én. . amin ült s Andorás üresen maradt vackát a sarokban. .. mármint Furcifer barátom. hogy maguk rablók? . ha sokáig élsz. .Az szép. . annak több rész jut az igazságból. .s orrtalap Pirikóp szemei megint csak szökdösni kezdtek.csudálkozott reá hirtelen Pirikóp. Mink.Hát hun jártál? . még el is hevert kényelmesen.Ezt a részit értem. Evett Furcifer is. harapott a halból. . fiú. . fiam. meg hagyma.nyitotta rá Mártonka tisztelettel a szemét.Ettünk hát. Nézte a ház barna gerendáit. .Melyiket? .. ha élni akarsz. .kuncogott Pirikóp rágás közben -.Hát.És éhes .. Azóta is harcban vagyunk vele. te? . az orrtalan bőrkabátost. S az azt mondja.. a munkába. -Antul rosszabb .Maga nevethet .kíváncsiskodott tovább Pirikóp.ütközött meg Mártonka a kérdésen. te bolond? .Lent.Fogsz még többet is. aztán csöndesen mondta. megszólalt.Mirül.S megtaláltad? . A tarisznyából kenyér került elő. tréfás kölyök vagy. Pirikóp megsózta a halat. szuszogott a rágástól.Hol. .. .állta tovább a nézést Mártonka keményen.Aszonta. Mártonka már végzett a magáéval s szótlanul nézte őket. .Nem.Hát. .szaladt ki mérgesen Pirikópból a szó.Sipkát? . Amibe mondottam.Vagy úgy. meg a hagymát.Eleszik még a szegény elől is az ételt. . meg só. . meg a kenyérből s csak azután mondta. Ez ellen a rossz világ ellen indultunk mi el ketten.röhögött Furcifer nagy lapátfogaival s a lerágott halgerincet maga mögé hajította . . mint kellene legyen. Furcifer. de aztán hirtelen meggondolta magát te.Méghozzá a leghíresebbek! . . .Osztán mit kerestél ott? .Hova? ..

. . Aztán. ..kérdezte Pirikóptól. Ha már úgy ismered ott a járást. ha Fileházán is javíthatnának valamit. rozsdás puskájával a vállán.Hehehehe. hogy gyorsan becsukta megint a szemit.szólalt meg későre -. azt látta Mártonka mindjárt.Ne aludj. amikor a társai alusznak s neki őrködni kell. ... butákat kérdesz. velünk is ez van. . hova-pislogott szaporán az orrtalan öreg-. Így hát őmaga elhevert a csupasz földön s mert fáradt is volt erősen.. a bíróval..morogta a fülébe egy mérges hang s mikor kinyitotta a szemét. hogy foglalták el mind a két alvóhelyet.. -Na-na. .Gyere .Hova sietnek? . belehengeredett s máris úgy tett.nem álmos. Hát ez ellen a világ ellen harcolunk mi.Hát . ahogy csak kinézett. De most egyszer alszunk egyet. Ahová akartad.ámult rá csillogó szemmel Mártonka. .tápászkodott föl Mártonka a földről. . De Furcifert mindez nem érdekelte.Engem rúgott meg? . akkor igen..dörmögte Furcifer s menjen előre. hogyan is mondta a papod? Mi? Ez a világ még messze van attól. . -dünnyögte s rántott egyet legényesen a nadrágján. Valóban közeledett már az este. .dörmögött rá Furcifer a magasból . Azért felelet nélkül nem hagyta volna. Egy rúgást érzett az oldalában. Akinek sok van. . ugye. Hát látod. ne aludj .Fileházán? . 10 . hát. milyen tökéletlen ez a világ s milyen rossz.Híjnye a.No. . nyomban elaludt. Mártonka csak nézett rá s aztán a másikra. Nyakunkon az este mindjárt. Hanem Mártonkának az is elég volt. öcskös. .Kelj föl s ne aludj. Furcifer közben a sarokban húzódott s elhevert a szénán és csakhamar horkolt is. szóljál. Erre már felpattantak a szemei és egyből fölült maga is. hogy türelmetlenkedik. De Pirikóp türelmetlenül szólt be az ajtón. . aki ott állott már készen a kunyhó előtt. azt mondd meg előbb? Mártonka előbb sóhajtott egyet. aztán belefogott s szép rendre elmondta az egészet. Olyan csúnya volt nagy kettős orrával. Addig csak tartsd nyitva a szemed s ha látsz valakit jönni.vágta közbe Mártonka a magáét. akkor maguk nagyon rossz rablók lehetnek. De egyebet nem csinált. .Téged hát .A jó rabló nem álmos ..csikorgatta meg Furcifer a fogait.Mert aki meg akarja javítani a világot.kérdezte Mártonka.. a csendőrrel s a pappal együtt.felelte barátságtalanul. azt majd elmondja Furcifer bátyád. mikor valami hosszadalmasabb mesébe kezdett.Mért ne aludjak? berzenkedett Mártonka. Fileházára. Mert először is egy rabló nem aluszik akkor. éppen alvásra való. csak nézte. Andorás halálával. De igaz volt.. . ahogy történt. ott is széna volt. de Pirikóp nem engedte szóhoz. látod.S annak adják.Ugye. Azzal odamászott a másik sarokba..De ha álmos vótam! . mint aki alszik. hogy valaki rázza. hogy vége volt a történetnek s Mártonka azzal rekesztette be.. nem beszél.. mint ahogy Andorástól látta. .nézett reá oldalról Pirikóp és orrtalan arca csúnyán elvigyorodott. Arra ébredt. oda is. . De azért téged elviszünk magunkkal.. Hogy mi a te dolgod. a sapkával. hogy majd Furcifer bátyád kioktat... ..pattant ki Mártonkából a szó s a szeme megvillant csúnyán. Intett neki a fejével. . hátha nem igaz. ha felkel. na. jó sok. -Hova. A nagy rusnya ember ott állt fölötte. hallgatta és közben meg-megpiszkálta bütykös ujjaival orra helyét. . . hehehehehe. ha felköt. . attól elvesszük. de mi bajod van neked azzal a Fileházával. gyertek. De nem volt már kivel beszélni többet.szólalt meg Pirikóp az ajtóban. nem éhes. ő majd hátul marad. hogy tökéletes legyen.Hova megyünk? . de kegyetlenül.Oda is hát. zsáknyi nagy tarisznyával a hátán s látszott rajta.Gyertek. De Pirikóp megint csak elvigyorodott csúnyán. hát ebbe azon nyomban belekapcsolódott Pirikóp is és mondotta. hát Furcifer bozontos arcát látta maga fölé hajolni.Lehet azon is. ..Fileházára? . az ne aludjon egész napon át . hogy lám. Ennyi az egész. . hallja . hogy . na látod. Pontosan úgy mindent.Mondtam. . De Pirikóp ott ült türelmesen a földön. már el is kezdte az oktatást. akinek nincsen? . te.

Úgy hívják. . Mártonkának kezdett nem tetszeni a dolog. .Akkor oda megyünk.Éccaka hát.Marci. . Jól oda akart mondani a gyereknek. .János bácsiéknál pulickát adnak. . hogy micsoda rusnya barommal kerültem össze! Micsoda ördöggel! . pogányok vessék ki a szemit az ilyen gonosznak! .Mit akarnak maguk Marciéktól? 11 .Piperiken senki sem gazdag. .. te bolond. höhöhö.Hö-hö-hö .Más nem? . na-vonta meg a vállát -. Sikari.Hallgatsz el. nyavalyás .fordult Furcifer -. Sokáig mentek s nem szólottak semmit.mérgelődött Pirikóp -. az soha sem ad semmit.Ugyan.Ne fuss úgy. . . de nem tudott egyebet tenni. te? . most siessenek.Ne veszekedjetek . most nincs arra idő. Megindultak az ösvényen.Nem tudom.Gazdag? Mártonka vállat vont. Széles völgy látszott a szürkületben s itt-ott házak. . hátul a feneke. hogy sötétben menjünk.De annak a felesége nem szokott adni..mondotta Pirikóp s megállott. idegyűlnek az emberek. Ki kell válasszuk a házat. Sandrinak fösvény a felesége. . hogy az ösvényt se látták már.röhögött Furcifer s az orra egészen fényes lett a jókedvtől -.Az ki? . amíg reggel lesz . Dolgozik a vasútnál. . Elül menyen a barom.hökkent meg Mártonka. aludtak.türelmetlenkedett Pirikóp -. .Gazdagok? .Jó. De hamarosan elfogyott az erdő. hát azért olyanok. Na. mint a hegyi nyúl. ahogy szuszogva igyekezett megkapaszkodni a kiálló kövekben. .Éccaka? . Furcifer ökle belevágódott hátulról Mártonka bordái közé.. üljön le és várja meg. Csak úgy puffant.Biza. mert keskeny volt az ösvény és sziklák között haladt s a fiú úgy futott ott elől.Gyúljeneki Lássák.. . hogy elakad a szusszod! -Azt merje! -vicsorgott a fiú. aki csak így komázik vele. jaj. . Mártonka szaporán lépett. hogy sietni kell. . . mint Furcifer. . akár a barom . majd szokni fog. -Azt merje csak! .Jaj. mutasd az utat. Olyan száraz asszony. .Tudsz is te valamit.. Mártonka elől. mögötte Pirikóp. ..Miféle házak ezek? . úgy megyünk itt hárman. De tejük tehenet eladták múlt héten. ki más? Pirikóp elgondolkozott.Ki nincs idehaza? . De különben is hat gyerekük van. elül a feje. aki vékony ember létire jobban bírta az utat. Furcifer nagyot mordult hátul. . . Furciferben földagadt a bosszúság.. hogy el ne csússzon a meredek lejtőn. A völgyet. .De Marcinak azért még inkább van. .Piperik..Ki? Feleség s gyermek.Ha nem hiszi.Hogy azt a. maga akarta.A családja.Tudok hát .A házak. Úgy mentek ott.. A fiú leült a földre és ordítani kezdett.Hogy a nyavalya essen beléd dörmögte.felelt Mártonka menés közben -.Ne ordíts. . .Miféle házat? . még magát is meg tudom különböztetni a disznyótól. . Furcifer nehezen szuszogott hátul.rendelkezett Pirikóp -.felelt vissza Mártonka gyorsan -. de az most nincs idehaza. . De éhes vagyok..hegyezte Pirikóp a fülét. ne fuss. jaj! Betörte az ódalamati Megnyomorított! Jaj. .Álljunk csak meg . . hátul Furcifer.kezdte egy idő múlva -.káromkodott Furcifer hátul.Maguk mondták. is odavan.Ki van a házban? . . úgy beléd rúgok. te . mennénk.Majd közben betérünk valahova. Mártonka vállat vont. . . Az erdőben már sötét volt. Ettek. én nem bánom. .Úgy megyünk itt . az adna. Marci.Jó helyen viszel.csudálkozott Mártonka. .Híjnye a..vetette föl Mártonka a fejét -. indulj .Amelyiket meglátogatunk.aggodalmaskodott Pirikóp. Mártonka számolni kezdte az ujjain. Az alkonyodás már kezdett ráhajolni az erdőre lassan.. Mártonka hátra se fordult. Most . . De csak nappal s ha erősen gondolkozom.

meg nem erős.Nálunk meg csak olyankor szokás . .De ezt nem kell javítani.Aztán azt mondják meg. .mutatott bele a sötétségbe. A fiú beszéddel próbálta tölteni az időt. . hogy Pirikóp.horkant föl Mártonka.s a fiú szeme megvillant. Aztán hogy-hogy mégis tudnak magyarul? . De előbb próbát kell tartsunk valahol. . Ültek.Aki nem ügyes. .röhögött Furcifer.Hát még? .Piperik is a világ. hogy semmi lámpa nem ég benne? . Aztán ezekből csináltuk. . Az ember a mesterségihez nevet csinál magának. jó. Ez jó így.vidult föl Pirikóp. . . hogy a tüdejük majd kiugrott. gyűjjenek. hogy Furci Ferenc. .felelt Pirikóp -..Hát most mit csinálunk? .Ide hallgass. hogy jössz velünk a világ ellen? .Az hát. 12 .Hogy én nem vagyok ügyes.Szóval ennél a Marcinál.Aztán mért van sötét ebben a házban? .vigyorodott Furcifer. .Ott ni. ahogy van.kérdezte Pirikóp -.Túl a hegyekről. mire leértek. .Ott van ni a ház . hogy Pirikó Pál.A világ ellen igen.. . Mikor már a veríték is a sarkukig csurgott. . . Megint hallgattak egy verset.Olyankor nem szokás látogatóba menni .Ismered a járást? Ismerem. . Féltek. . azt a világot. Lihegett a két rabló utána. de még jobban szedte a lábát. De Pirikóp elkapta a vállát. mert már éhes volt. meg kell várjuk. meg Furcifer? Ilyen nevek mifelénk nincsenek.Hát csak lássuk azt a próbát! .. . Pirikóp bólintott. csak a másik oldalon.Hol. ha szem elől vesztik. hol lakik az a Marci? Mártonka a szürkületen át a szemközti hegyoldalra mutatott. . mint a hízott disznó. . De úgy. .Nem megyünk még? .Hát még nincs. te fiú. hogy senki ember meg ne láthasson.Mártonka. az övé meg. . hát nem lássák? .kérdezte Mártonka. . . Sötét volt már. Ezen a felin nincsen ablak. . Leültek a földre s hallgattak. te. . höhöhö. . . fiú.Mert ha rosszat akarnak.Furcsa szokás . Egy mogyoróson át leereszkedtek a patakba. hol . . . érted? Mártonka ránézett s ha nem is értette. . míg alusznak. . hallgattak.Ne szaladj. de rámondta azért. S túl neki a hegyoldalnak megint.csudálkozott a fiú.tűnődött Mártonka. meg elég erős? Valahol ki kell azt próbálni. meg erős? .Mit? .Tudományos? Mesterségbeli? .Most ez is Románia. Megint csak ültek s hallgattak.Ég az biztosan. Pirikóp megvakarta a fejét. . Fileházát kell javítani. ahá. Egy idő múlva megszólalt Mártonka. micsodás név az. . De Mártonka egyenesen rávezette őket.Tudományos név .Maguk hova valók? .csodálkozott Mártonka. te bolond! . . az nem való semmire -szólt hátra Mártonka s nem hogy lassított volna.Jó.Neked mi a neved? ... Hát nem azt mondtad.Na. . . nem lelik meg többet s még bajt hoz rájuk. .Jártunk mi már sokfelé. te bolond! . Az enyém az volt. De Mártonkának erősen fúrta az oldalát valami.Várunk.kérdezte hirtelen.Egy kis kóstolót.mondotta Pirikóp büszkén -. mesterségbeli. ne szaladj ! .Mire? .Jó.Ott túl. . .Hát vezess oda. Hogy vajon tudod-e csinálni a dolgodat? Hátha nem vagy elég ügyes.Ahá. jó. Mártonka nélkül meg nem találták volna a pallót soha. Tudunk mi már sokfélét. . . te.Romániábul? .szuszogott Furcifer a meredek kaszáló oldalon s hörgött.nyújtogatták a fejüket Pirikóp meg Furcifer. Furcifer vigyorgott.Nem .Hogy teljen az idő. megállt a fiú.Lássuk hát először. De nem a Piperik ellen.Mit csináljak ott? A két rabló összenézett.

. A ház ott volt előtte egészen közel.. Az asszony fölkelt. nekem jó az. Egy idő múlva aztán megszólalt. megyek én is . ha beáll valahova. . váljon egészségére őrmester úr drága. .Burkus. Rébék néne. te . amit mondok. keskeny lámpafény esett ki a feltaposott udvarra.szólt vissza Mártonka hangja a sötétségből s már el is tűnt. elővett egy tálat. Fölkelt s elindult.Én elmennék a házig..E`hes vagyok.Mondjad. . Akkor neked az lehetne a mesterségbeli neved. csak maga ne jöjjön.. mert maga nem ismeri a helyet. . . Nyelte a levest.Hova te? . . de nagyon.. Isten nyugosztalja. Egy idő múlva Mártonka fészkelődni kezdett.? . hogy "Nevesincs".Hm.. Most megyek.Micsoda? . Mártonka leült a billegő lábú székre s enni kezdett. Megjött az eszed. . .Van hát. na.De veled megyek. . Figyel? .. hogy hallani lehessen kint is. Melléje jókora puliszkát s még két hagymát is tisztított. . . A papírcsomagot gondosan a zsebébe tette.. .Figyeljen ide.Egyedül hát.Nekem nincs. .Fileházára. de nem értett egy szót sem. mert ha nem. hogy mindenki összefut. . . te. Más senki nem volt a házban. .Adjon Isten. .Hogy megnézzem.Na te szegény. A kutya vakkantott halkan a tornác alatt.Van itt a kutyának is valami. . de jó hangosan. Szegény András is. .bólintott Mártonka. sem tudományos . te? .Na jó. . Burkus. Nem látod? .Az igaz.Minek az te? . te vagy. Az ágyon három kisgyermek hempergett. Aztán halkan füttyentett.Egyedül van.mondotta Pirikóp. . valami levest öntött belé s az asztalra tette.Na azt bizony jól tetted fiam. . Még a lépései sem hallatszottak a felázott füvön.Nem lesz jó. falta a puliszkát.. .Aztán vissza gyere . Várjanak csak. .. Mert én is megsegítem magát ma este. adja csak ide. .Amivel rókát szoktak fogni? . Rébék néne? . . mit csinálnak. A fiú megszagolta.Mért ne eresszem ki? .Egyék őrmester úr drága.. .Na hát. ..Egyet se féljenek . . .Azzal. Érti? . de aztán odajött és megszagolta..Elszegődtem éppen ma. Megkerült egy kis dombot s szemközt fordult a házzal. . Hívja bé a Burkust. Aztán ki a gazdád? . . Rébék néne.Nincs? Mindenkinek van. Rébék néne. mert akkor úgy ugat.Na. Két kis ablakából hosszú. Meleg konyhapára csapta meg az arcát.Hátha alusznak már.. Elintézem én a kutyát. ..Egyél..Olyan. Mártonka körülnézett.Miért. okosabban tette volna.Tegye csak. aztán a tűzhely felé nézett. . . 13 .Hívja csak bé s ne eressze ki egy óra hosszáig..nézett reá csudálkozva az asszony.Látom. Tovább ültek s tovább hallgattak.Hogy megsegítsen ezzel engem. adok. látom .Étel. Tegnap óta nem ettem..Kutya is van? ..dörmögött utána Furcifer -..Nekem nem kell mesterségbeli név. Azt se igen használom. . hát hogyne adnék. Rébék néne ott ült a kemence mellett s görbén nézett a belépő fiúra. . ! .Hívja bé a kutyát. Pirikóp kotorászni kezdett a tarisznyájában. .pattintott neki az ujjával. .. adjon jól enni neki s mind mondja. nyesett a hagymából. ami van. minthogy az erdőben lopta a napot s élt a máséból. félretolta a fazekat a tűzről..Valami Pirikó nevű. egyék csak. Három rozoga falépcsőn ment föl s benyitott az ajtón. na. nem fogja kárát látni.Ad ennem.bosszankodott Mártonka -. Rébék néne.Ne beszélj .Na azt jól tetted.De magát nem ismeri a kutya s ugatni fog. várj. mért nem szegődsz valahová? . mondjad. .Hússal van? .Adok. Pirikóp valami papírba gyömöszölt holmit adott át.Burkus.

szaladt oda az őrmester.de Rébék néne már nyugtalan lett s forgatta a fejét az ajtó felé és fel is kelt a padról -..Ez megdöglött. S azt is mondotta. Hallgattak. mire a tornácig jutottak. Nyöszörgött. két csendőr. ahogy elmentem. húzta magát a tornácon.? Hátha csak.. ahogy tanítottam. . hogy aki kiint hallgatózik.Csendőrök . én a húst elébe.. hogy töltve van-e.Hol vannak. maga csak mondja a..Ott hát.? ..:. . Rébék néne . A dombig szinte futva vitte őket. . szuszogva... érti. . hallotta. hogy őrmester úr. hogy eszi..Igazat beszélsz. . Mártonka már ott haladt az udvaron. ...amit kell s hívja bé a kutyát.. három csendőr. . kár volt. . Kijöttek mind.. a fenébe. halkan ott hátul.Halkan. Folyt az izzadtság a rablókról.Jézusom Isten. jöjjenek. ízlik a vacsora? Egyék.Hogy a. .. mérgesen.? . mint egy fürge kígyó. Biz' az töltve volt.? Mártonka megette a vacsorát.? Micsoda gazság készül itt. szóval. végünk van. az meghallja s elmenjen a kedve attól.ette Mártonka a puliszkát-. Mártonka meg olykor hátraszólt.intette Mártonka -.Köszönöm az ételt.. megtörülte a száját zekéje ujjával. Aztán bementek a házba s én gyorsan el onnan. . öt csendőr. . Aztán megszólalt Furcifer gyanakodva. . te... Úgy közelítették meg a házat.. vakarták a fejüket... . csendőrök vannak a háznál. ne szuszogjon úgy.Feküdjenek le . . Még a pisztolyát is megnézte.. Érti. ilyen sokan vannak? .Most hason előre .Jézusmáriaisten.mondotta Pirikóp bosszúsan -. 14 .. vagy haramiák járnak itt s azokról beszélsz. Pirikóp s Furcifer engedelmesen hasaltak le mögötte s aggódó szemmel nézték a megvilágított ablakokat. nyögve. én oda a házhoz.. Ahogy a dombot megkerülte..mesélte a fiú lihegve -. jött a kutya.. Rébék néne. .. Ott hirtelen lehasalt. hogy ez nem tiszta dolog. kezében tartott puskájával idétlenül zörögve s hátul Furcifer a nagy hasával.. . .Maga mondotta...Ma este Burkus előlép őrmesterré. de jó hangosan mondja. . .. te bolond? ... Isten megáldja.Burkusnak.. kijönne bé. .. . szaladt oda az asszony.Érti a keserűség.Jó. . amint az asszony behívta a kutyát. egyék.Hogy a nyavalya törje ki .? -lihegte s a hangja úgy tele volt ijedtséggel.. Azt mondja: eridjetek szét a házakhoz s egyesével. hogy azok egyből fölszöktek a földről. jó... kár volt odaadni neki. . mögötte Pirikóp. őrmester úr drága. Hát aztán mi történt? ..Jöjjenek s nézzék . az Isten áldja meg. Érti? Akkor nem lesz semmi baj.horkadt Furcifer.Azt elhiszem .? Tán rablók. ..adta ki Mártonka a parancsot.Miféle őrmesterről beszélsz. te. .rémüldözött Mártonka a sötétben -. . mondotta az őrmester úr.húzta el az asszony a száját..S ő ott maradt.Na aztán egyszerre csak elkezdett vonyítani a kutya.. A házig jöhetnek bátran. Egyet se féljen. Hát csak látom. .Nyolcan . Mártonka elől. .sziszegte Pirikóp keservesen -.? Hol vannak. na. csak mondja.s már indult is Mártonka -.. ..mérgelődött Pirikóp.Csönd .Azzal maga ne törődjön.... mind mondja: Őrmester úr drága..Mi van. nyolcan. te. te? Mi van? Mit futsz úgy... Ott elkezdi az őrmester. hát akkor nagy baj lesz. egészen közel... Rébék néne? Maga csak mind mondja egy jó félórán keresztül... hogy béjöjjön.. hallom.. Na. hogy nyílik az ajtó s ki rajta egy csendőr. hasán csúszva. négy csendőr.... a kutya már nem is mozdult semmit.. A domb mögött futni kezdett s lihegve érkezett vissza a rablókhoz. a kutya bé. nincsen már kutya s a többi csendőr is elment.. De ha nem hiszi el nekem és nem mondja ezt... mintha kergetnének? .. de kijönne bé. ha meglát az őrmester.. miket beszélsz te.Hijnye a.súgta hátra. Elégedetten mosolyodott el.lihegte Mártonka -. .. figyeljünk.. te.Odamentem .káromkodott Furcifer. megismertem a hangjáról. . itt magánál. aztán felkelt az asztal mellől. Én itt maradok. . kettesével keressetek szállást.? . csak mind mondja..

Mártonka szaporán mérte a lépést.. pedig igyekezett.Mert én vérbeli profi vagyok..S ennyi idő alatt nem tudta megjavítani? .. Furcifer sapkájával törülte az arcát. Sok dolgot adna a törvénynek. De valami még fúrta az oldalát. Szerencse.Hát most hova menjünk? . .súgta Mártonka borzongva. ennyit se csúsztam még a hasamon.Gyerünk innen .A házból egyelőre nem hallatszott semmi.. . . .Bocsáss meg. . ha kézre kerülne. Pirikóp levette a kalapját s fejét vakarta. Furcifer nem győzött morogni hátul. hogy megúsztuk. . . . mint a másik s mégis kétszer annyi.Persze . izé? .Fileházára .kérdezte Pirikóp hirtelen..Lássa. te tekergő? ..csudákozott Mártonka. Már az országútra értek s elhagyták az első falut is.Milyen messze van az a Fileháza? .Éhes vagyok. Csodálkozott is ezen a fiú s nem állta meg. mikor a domb mögött leülhettek. drága őrmester úr. Mentek tovább.Biztosan el? . . Mártonka hosszasan elgondolkozott a sok huncut idegen szón..... hogy kiegyenesítsék derekukat -. Keleten kezdett fehéredni az ég s a köd is kinyílt. . akinek ez a született mestersége. azután megállt.Jó. melyik házba nem jutott belőlük.Phü . menjen vissza csúszás nélkül. . . csak ütést. phü. jaja hátam. fönt volt a hold.Mondja csak.Ha sietünk. ... nem ártana magának.Ma hatvan. már megint baja van .röffentette el magát Furcifer hátul -.... hallgattak..nyöszörgött Furcifer a hátát tapogatva -. azt kellene tudni. mintha ezüst köpenyt szőttek volna magukra pókhálóból.Hát az mi? .Nem hát.Egyék őrmester úr drága.Hű micsoda erős ember az őrmester úr. Mártonka már talpon is volt s indult lefelé.Ne siess már úgy. fekete és borzongató csönd.nyögött fel hátul Furcifer s már indult is kúszva. . . úgy felelte.Maga gyermekkora óta mind a világot javítsa? . ugye.Csendőr is nyolc. . a puskám is csupa sár. . . Ültek. . . Hogy van ez? Pirikóp feltolta homlokán a kalapot.Hát a társa nem ilyen. ne siess. ha akarja.Aha. Pirikóp bólogatott.. nem vihettél volna oda csúszás nélkül.Na. Mire a Piperiket elhagyták. . Pirikóp s Mártonka utána. Mártonka megcsóválta a fejét. .Höhöhö .Na. . . . Furcifer morogni kezdett. hogy hátra ne szóljon..Nincs idő most effélére . megmutatta a csillagokat. . Kocsmáros vót.elmélkedett Furcifer -. bocsáss meg . De a rozoga öreg Pirikóp. jó. -Az olyan..sértődött meg Mártonka -.. azért. egyen még ebből is. négykézláb..mordult hátra Pirikóp mérgesen. . mi a? . Pirikóp úr. most kezdelek csak megismerni.Hű. drága őrmester úr.mondotta Mártonka.vágta ki büszkén Pirikóp a mellét... .. gyerünk akkor. még éjszaka elérjük.Ezt is nekem köszönhetik.Tudja meg.törülték meg izzadt homlokukat. . mint egy óriási kövér vaddisznó. . De itt még sok ház van. ha kedve tartja. fiam. . Egy idő múlva megint hátraszólt. ..Bízza azt rám. 15 . . .nyögte keservesen. meg rúgást. Hadd likassza meg az őrmester úr pisztolya.. S utána mintha csontot ropogtatott volna valaki.Életüket mentettem meg.Maga félakkora. Szomorúan ültek a vizes füvön. ízlik. . kisgyerek korától. micsoda fogai vannak.jelentette ki Mártonka tüstént a maga szándékát. . . A kettő mögötte szorosan.Hallgass . . Aztán egyszerre egy asszonyi hang megszólalt bent.Tízéves koromtul . Nagy csönd volt.. Csak amatőr. . az bírta jól. te..S ma mennyi? . pedig még semmit sem kaptam maguktól eddig. lássák -mondotta Mártonka kissé sértődött hangon. hogy micsoda fiú vagy. Fényében olyanok lettek a hegyek.

már lökte is a húst. Két ajtó nyílott innen.. Erősen. A kutya vonyított. Az ajtó mellett. aztán kiugrott a szoba közepére. Sötétek voltak a házak. csak néhány kutya ugatott itt-ott. Furcifer is kézbe vették a puskáikat. de érezte. amit el kell itt végezzen.Ismered a járást? . . Kicsit nagy volt. . . Ahogy nézték. Óvatosan fölment a deszkalépcsőn. . Ha ő kibírja.Hát ez micsoda jószág? . Mentek.. Arra fordult.suttogta halkan -. De nem mozdult. úgy osontak a ház felé. . A hold fehér fénye behullott a két ablakon.gondolta Mártonka és szerette volna kiragadni szájából a falatot. Ő is. . Megtalálta a templomot. Mártonka ment elől.hazudta Mártonka. . De megérezte a hús szagát és szimatolni kezdett. A kapu be volt téve. Abban a pillanatban úgy rémlett. Fehér ingében olyan volt. Éppen abba a foltba.Szegény kutya . mert azt hitte. A leány ott az ágyban sikkantott egyet. Kezét az ajtóra tette. hol áll a pénz? . hogy melyiken próbálkozzon tovább. eridj. falba vert szögön. Figyelt. Éppen azon tűnődött.Ügyelj nagyon.. át a falun. . . hogy micsoda dolog az. Mártonka körülnézett..Csak én . Fekete báránybőrsapka. te is kibírhatod. 16 . jó szagú báránybőr volt.súgta vissza Pirikóp. Majdnem delelőn járt a hold. majd tántorgott. ahova a fény már nem ért el. . mire Fileházára értek. Jó meleg levegő volt és a falon egy óra hangosan ketyegett. aludtak a kertek. én előre megyek. aztán a papilakot s már látta a bíróház fehér falát is. hogy közte és a ház között. Felágaskodott. .mutatott Mártonka a házra. de zár nem volt rajta. Egy konyhában volt.felelte Mártonka nyugodtan -..Persze. ahogy szembevilágított a holddal. majd odahajolt Furciferhez. s vigyázzanak. A kapu felé vették az irányt. az asztalt. ez együtt jár a vállalkozással. Furcifer a kését is kihúzta. Furcifer mormogott valamit. Hát várt. Az óra ott ketyegett éppen a feje fölött. hogy mit kell cselekedjen. . a sarokban. A hold fényének egy kis sugara éppen oda világított. ismerem a járást.Ez az . Furcifer.mondotta Pirikóp és kinyitotta a kaput.kérdezte félhangosan. Egy jobbra s egy balra.. . amilyent soha sem látott még addig.. S neki ebben a házban dolga van. még nincs semmi baj.Tudod. a cifra szekrényt és néhány apróságot. a szoba sarkában. föl a tornácra. . Halk mozgás volt.. Újra hallotta a mozgást. mely ott állt holdfényben előtte.Hát ez mi? .. . kővel dobják meg. amit a hold a padlóra vetett.felelte Mártonka. Mártonka mosolygott s mentek tovább. mintha mozdult volna valami. Majd odament és megette. Bátor léptekkel odament s leakasztotta a sapkát a szögről. úgy nézte. nagy fehér kutya szaladt elő ugatva az udvarról.Egyet se féljenek.Ez a fiú aranyat ér. A fiú pedig. A kutya nyüszkölni kezdett..csodálkozott fel Mártonka az órára. de azért talált. hova megyünk? . egy fekete sapka lógott.szólalt meg ebben a percben egy hang a sarokból. De vigyázz . Arca felderült. mintha egy ágy is állott volna. figyelte az utat. Hiába. szorongása elmúlt..Gyerünk akkor. ..A bíróhoz . beleharapott a hasába. kicsit reszkető leányhang volt. mikor a szeme megakadt a baloldali ajtó mellett valamin. szép tiszta padlós konyhában. hogy ismerem. mint valami kísértet. de előbb a sapkát jól benyomta a fejébe. Ekkor hirtelen kinyílott Mártonkában a tudat.. Vékony. . . A kemencét. Nem tudta volna egészen határozottan szavakba foglalni. szép óvatosan benyomta az ajtót.Tudom hát .Igaza van a fiúnak. Alig két napja jöttem el.Na. Pirikóp már nyúlt is a tarisznyába.Maguk várjanak egy kicsit.Megálljanak . valami még el kell rendeződjön.Na most . széles csíkokat szántott a padlón és gyönge fénnyel világította meg a bútorokat.Kijár itt? . .. aki aranyat ér. Fejébe próbálta. . Puha.kérdezte súgva Pirikóp.állott meg Pirikóp a faluszéli hídnál -. aztán oldalra dűlt és nem mozdult többet. Egészen bent.Gyerünk .

A leánya vagy? . Érted? . Csak mert így kell legyen.Ne félj. Ilonka..Állj csak.Mondjad már .Abban .rohantak elő a pajta árnyékából Pirikóp és Furcifer. . -Ne félj. de aztán összeszedte magát s nagyot sóhajtott. végigmegyek a szobán.szuszogott Furcifer s a térdét verte bosszúságában. Várj.Szolgálok nála. ..izgult Furcifer. Mártonka nyelt egyet. akkor igazán itt lesznek.. A leány elnevette magát..Ezt jól elrontottad .Kiabálok! . holdvilágnál. . így...Úgy...Haj. de a hangja reszketett.Mi a fenét. . Jaj Istenem. de a lába mintha odanőtt volna a padlóhoz. mert itt vannak a rablók.De érted még visszajövök egyszer. ahogy tudtak. tapogatok erre. .. nem eszlek meg. Hát téged? .. .Hát. . mint egy kis virág ez a név.. na...mérgelődött Pirikóp. . ne mind vonyíts. Nagyon jó volt nézni. Azzal kinyitotta az ajtót s kiugrott a tornácra.. . ne hidd. tapogatom 17 ..Hijnye a. mi van? . hát egyszerre csak megérintek valamit a sötétben. mely még meg sem született a fejében. Előbb megtapogatta a fejét. . szétomló fekete hajat. de borzasztó. de borzasztó volt. . Melyik szobában alszik a bíró? . hogy vegyen puskát. hogy rajta van-e a sapka. .Nem. Szép név.. A leány még ott állt. . Hirtelen megfordult és az ajtó felé indult..Na akkor én megyek .Igen. .Mi fenét csináltál? ... . szóval hát tapogatok. Mert ha nem. Szeretett volna nagyot kurjantani örömében.lihegte oda a fiú.. ...Ne szóljon közbe. ilyen szépet. Még soha sem láttam leányt..Baj van.Ilonkának. .riadozott újra a leány és hátrálni kezdett. Ebben a pillanatban kiáltás hallatszott a házból. át az udvaron. .Mi van te. De oztán kiabálj.. . mit akar itt? ! A hangtól s a kísértettől alighanem megrettent volna Mártonka. mikor visszanézett.Jajistenem. Csak ott álltak meg lihegve a hídnál..Mit akar? . hallod-e. ... hogy megmentettük a bőrünket. aztán lenyomta a kilincset..Ilonka. `Sze óra! A fiú hallgatta a nevetést. na . mert szeretem a bíródat. Mártonka nekitámaszkodott a hídnak.. Mindez pedig egyáltalában nem volt ijesztő...mondotta Mártonka. . .Bíró úr! Vegye a puskát. mondom. . De aztán nagyot kiabálj. -Arablók?. Olyan. . mint a nyúl. érted? Engem Mártonkának hívnak. jó.oktatta a fiú -. .bökte oldalba Furcifer -. csengő nevetése volt. Szép tiszta.Ne félj -mondotta súgva-. . Haj. .Fussanak gyorsan maguk is. merre szemük látott. A falu végéig egy futással mentek. . de a fehér ing fölött egy keskeny barna arcocskát is látott. Kilincsen volt már a keze..káromkodott a két rabló csúnyán -. mint a patak az Istenszéken.. bíró úr! Rablók vannak itt. még nincsen semmi baj. . ezt megcsináltad. . s tapogatok. Rajta volt. két ijedten csillogó szemet s hosszú. Akkor aztán fuss be a bíróhoz és kiabálj.Jézusmáriám.Hol? . bíró úr! . mert akkor nem tudom mondani.kérdezte a leány. nagy baj van . tapogatok arra. hogy így megkerült az Andorás jussa. A következő ugrással már a lépcsőn volt s aztán futvást. hallod! S ha kérdi a bíró. amíg kimegyek. .mondta s néhányat lépett feléje -.mutatott a leány a baloldali ajtóra. sőt ellenkezőleg.Úgy nevetsz. most még ne.Nem azért mondom ezt. Ez mi? . ahol az előbb. ki a kapun s végig az utcán. Hát kiabálsz? . Azzal szaladtak ők is. mondd. .. Ami úgy szól. .. .. te? . hogy időt nyerjen ezzel is a hazugsághoz. .. alig tudta elmozdítani.Ne kiabálj . hogy álmodtál.mutatott föl az órára..Te bolond.Hát ahogy bementem s kezdek tapogatózni. Akkor éppen nincs mit félni.Ott fent. hogy hol vannak a rablók. Csönd volt s az óra ketyegett.

. . .Mivel te? .dörmögte Furcifer. aztán egy kis idő múlva megszólalt Pirikóp szigorúan. Isten áldja meg magukat.A ponciusát.. . hanem mondja gyorsan. amennyi nekem kellett. hogy valami mozog utánam. .azt a valamit.Böff? ! . Annyit éppen.Nem régen megdicsértelek. Eresszenek el. hadd menjek. dehogy.Bolond vagy-morogta Pirikóp -.mondotta Pirikóp. a szentségit. Tudnom kell ebben a percben. Mielőtt a ló a hídra lépett volna. csak éppen hallom.. mi volt az.Az időt? Hát van olyan fösvény ezen a világon. . A szekér pedig jött.Azt már nem mondom meg. hallják! . mondja csak Pirikóp bácsi. fiacskám. ugye? .Te buta. hogy merre mehessünk haszon után. mi? ...Órát tapogattál? .törülte le homlokáról Furcifer az izgalom verítékét -. csak úgy meg lehet szökni tőlünk? Hohó! Velünk maradsz továbbra is. szép békésen feléjük. hogy óra? . ahol mozog! Hallgattak s támasztották a hidat. 18 . aki még azt is méri? -Mondjadmártovább. . Aztán még egyszer: böff! Vastagon. hol az ajtó. . .. .. ha tudtam volna! De én csak ugrottam hátra s hát feldőtök valamit s akkor a hátam megett is: böff! Megint böff! Nagy sebtiben azt is elfeledtem.Szép név az. . amelyik fenyő alatt nő.horkant föl Pirikóp és megmarkolta az egyik karj át. . ezt megnézzük . te? ..döbbent meg a másik kettő.Hohó..Hö! A ló megállt. hogy milyen ügyes vagy. Mártonka szólalt meg egy idő múltán. . .bólintott Pirikóp figyelmesen..Hogy? . . S ekkor kiugrott eléje Furcifer s elordította magát.csodálkoztak azok.Hű. Hallgattak. Nem kellett volna elszaladni.horkant föl Furcifer és megmarkolta a másikat...Na.Az .. mintha egy virágnak volna a neve.Mér kérded ezt? . Már le is vették vállukról a puskát s Mártonkát elengedték. .Nem jössz a világ ellen? .Hüjha! .kérdezte Furcifer.Böff.Szekér jön .Én azon már nem töröm a fejemet . Az úton egyszerre zörgés támadt s közeledett. .Hanem én mán bevégeztem a magam dolgát. aztán mit tettél? . A szekéren ijedt szedelőzködés támadt s egy rekedt hang megszólalt. De lehetne kék is. mi az.Odaütni! A keservit! Odaütni jó erősen.Nem.dünnyögte Furcifer. . mert én azt már tudom. A fordulónál ki is bukkant egy imbolygó lámpás s hallatszott a ló poroszkálása is a szekérzörgésen keresztül. Puskája csövét a lámpás alá tolta.Megmozdul s így csinál: böff! . hogy miképpen szökhetne meg.Nem elég? .Mit végeztél be? . . hát amivel az időt mérik! .Mert olyan éppen. azt már nem mondotta Pirikóp és szorosabbra markolta a karját -. . hogy Ilonka.. de egészen más hangon.Mi az? De már akkor Pirikóp ott volt a szekérnél.igyekezett Mártonka kiszabadítani karjait.Ijedt a keserűség . mit gondolsz. mert megcsaplak! -türelmetlenkedett Furcifer.Hát mit tettem volna? .. ha már beszegődtél ! Mártonka állt a két otromba ember között a hídon s azon gondolkozott..`Sze. lépésre lassított. .Mi? . botorkáltam előrehátra. . azon törd a fejedet inkább.Hát elfeledted mit mondtál? kérdezte Pirikóp.Ahüm . Hát nem dicsérlek többé.Megijedtél. . hogy látni lehessen azt. de nem látok semmit. jött. . Valaki kiabált is a házban. .Javítottam egyet a világon.Ennyi az egész? .. . de nem sikerült. mi az. .Szóval tapogatom azt a valamit s hát egyszerre mozdul.felelt a fiú nekividulva -. .Mit tettem? Ugrottam az ajtónak s ki rajta! Aztán a többit már tudják. úgy hallottam. Valami olyan kicsi fehér virágnak. mindennek nekimentem a sötétben s hát hallom.

Furcifer vele . Hallgattak. Addig forgott. De az erdőben még sötét volt nagyon. felkapta a gyeplőt s elkezdte riasztani a lovat.. Mártonka fészkelődni kezdett.Höhöhö .Hogyisne. pedig eszébe sem volt annak.Na.mondotta Mártonka a fák között és leült a zsákkal együtt.Tán meghasadjak? .rendelkezett Pirikóp.. hogy mozdulni is alig tudott. . . csak taszították. de az. Arra föl.Hogy a fene . míg egyszerre csak tüskébe akadt a keze.Vásárba.Furcifer jó oldalba verte a puskával.De én foglak .ijedezett az ember. Hirtelen felugrott. hova indulsz? . .adta meg a választ Pirikóp. kapd ezt a zsákot. Csizmát is. Olyan sűrű volt ott a bozót.Nekem még megjárja. aztán ledobott egy zsákot. .Leszállni! . . tudják. .Bár a pokrócot. .Mit akarnak? . Pirikóp nekiszegezte a puskát. . aki csórén maradt.Vesse le a kabátját. .. melyet azon nyomban elnyelt az erdő sötétje.mérgelődött. . .Ebben ejiszen só van . kezében vitte. Megindult a szekér s úgy zörgött be a faluba. Nadrágot is.Nem bírom tovább . . Indulj. . Nézd át a szekeret . . ha megállt.mérgelődött a fiú.Mi a.Fogjon.vidult fel Furcifer -. kegyetlenül. Látta Mártonka. meg a ruhákat s gyerünk. Lassan szedelőzködött le az ember a szekérről. . Lassan minden lekerült az emberről. Ha szökni próbálsz. . hogy elinduljon. az apád.Na megállj.Kuss. Felülni s elmenni . . . A másik kettő szótlanul melléje. Rugaszkodott utána. Furcifer görnyedezett az ágak alatt s váltig dohogott.vacogott az ember. Végre megfelelő helyet talált Mártonka.Fene a szemérmességedet. Sapkáját.Mit? .. a megszerzett jószágot. Keleten az ég halványodni kezdett s a csillagok ritkultak szemlátomást.Maguk így javítják a világot? .káromkodott csúnyán s elengedte a fogvatartott kart.Majd meglátjuk. lesz mit áruljon a vásárban az is.Hova megy? . . nehogy lesodorja valami 19 .Hol a pénz? . . hát felmarkolta a ruhákat s vállára emelte a zsákot. de ijedtséggel a hangjában. de Mártonka hol volt már akkor! Mint a róka. . De a következő pillanatban egy zörgő..döntötte el Pirikóp a kérdést -.Kuss! . Ordított torkaszakadtából a nagy behemót ember.Na ..mondotta gorombán. Hogy megszökj. egy tarisznyát. . . . hogy nincs kivel beszélni.kérdezte.adta ki a parancsot.kérdezte barátságtalanul. Vegyék el s a többit adják vissza .Ennyi az egész .kapott utána Pirikóp. taknyos.könyörgött az. meg egy pokrócot. Megmondta neki magyarul. .Így . . beléd lövök.A lajbit is. Az ember felugrott a szekérbe. Furcifer felmászott a szekérbe.parancsolt rá az emberre Pirikóp.Nem tetszik? . addig billegett. azt a.Eridj. De azok nem szóltak hozzá. . ha meglássák a fehérnépek. . de el ne szalaszd! Hátrább mentek a bokrok közé. ahogy volt. Morgott közben s a lovat csitította.Mi van ebben? . .markolta meg Furcifer a karját.Lajbiban. Sietett a reggel is.szólt rá Pirikóp a fiúra -. Jó nehéz volt.mondta. . de otromba testével csak néhány lépést csörtetett s már úgy megakadt a bokrokban. csörtető árnyékot látott a sűrűben elugrani. te. hogy idejében érkezzen. Ott didergett csurdén a holdvilágban. . gorombán.Megállj ! Megállj. . Szántásokon bukdácsoltak keresztül. úgy surrant beljebb az erdő fekete sűrűjébe. . Nehéz volt a zsák. úgy pőrén. az erdőnek.kérdezte Mártonka egy idő múlva. . mintha ördögök terelték volna.Ezt ni . De Furcifer már odalépett melléje és húzta róla a kabátot. . Jó lesz már itt is. . hogy mozdulni is nehéz volt benne. .

csapdái. Zsebéhez nyúlt s érezte a papírost. gazdag érzés terjedt el benne. hogy milyen furcsát érez. míg a nyereghez ért. a levegőben érzett már a dér szaga. S ahogy ezekre gondolt s álmos szemmel belebámult a tűzbe. Végül ledöngölte csepűvel az egészet. fát vágott. majd ólmot faragott rá s kevert közéje néhányat a patkószegekből. Néhány rigó csivitelt a fák közt. A völgyben szürkén terpeszkedett a köd.mosolyodott el. amerre legnagyobbnak látszott a sűrűség. majd kovával. Előkereste a baltát. fél kézzel a nadrágját tartotta s iszkolt. azt még Andorástól tanulta. A zacskóban volt puskapor. az Istenszéke szikláin keresztül le a másik oldalra. ! S olyan volt. . egyszerre.. egy tarka harkály hangos sivítással reggeli útjára indult s fent az égen az utolsó csillag küszködött a reggellel. Az ösvény mellett kivette zsebéből a csomagot. A fázás korán felköltötte reggel. Hallgatózott. Kis eldugott tisztás széliben leült egy kidöntött bükkfára. végig a hosszú gerincen. Odébb. nekitámasztotta a hiúnak és felmászott. Hideg volt. elverte velük az éhségét. A három csapda közül csak az egyik volt jó. Hogy lám. A ház előtt egy percre megállt. A törött korsóban vizet hozott. Sötét volt. A másik kettőt Laji kovácshoz kell vinni. két kis fenyőággal kifejtette a húst a papírból. A puska rozsdás volt és sokféle dróttal meg madzaggal összekötve. Delelőn állott a n nap. Ott volt. baltája. az égen egyenként csillagok gyúltak s a leszálló éjszaka lassan elnyelte kereken a hegyeket. ahogy a lábai vitték. ólom. Majd elővette a ház mögül a rozoga lajtorját. só nélkül. Gondosan kiválogatott egy gyutacsot is. elmaradt a derengő erdőszél. Egy szabadjára hagyott deszka alatt lakott a puska. Át a tisztáson. mielőtt használja az ember. puskája. Sűrű fenyvesgerincen haladt lefelé. . vállára akasztotta a puskát s kilépett a hajnali hidegbe. hanem egy kis papirkában zsebébe dugta. forgatta a kezében s gondolkodott. Közel volta hajnal. Farkasnak. Volt még néhány patkószög s egy marék csepű. Hamarosan elmaradt mögötte az ordítás. csepű. Mellette régi kecskebőr tarisznyában a hozzávaló. amit keresett. aztán fölvett egy aranysárga juharlevelet. de azért jónak látszott egyébként. Felszította a hamu alatt lapuló tüzet. S utána olyan volt. mintha kis fehér virágot látott volna. Andorás puskája. talán öt vagy hat töltésre való is. Már csillag egy se látszott. tüzet gyújtott.Ilonka . Andorás öreg arcát látta a zsarátnokból szeliden visszamosolyogni. Mártonka beszívta mélyre az erdő nyirkos őszi szagát. hogy kézzel hozzá ne érjen s letette ügyesen az ösvény mellé. Nyolc pisztrángot megsütött hirtelen. Mélységes nagy csönd volt kereken. Este volt már. fölibe gyömöszölt egy rágásnyi csepűt. eszébe jutott a mérgezett hús. Lába alatt halkan recsegett a fűre fagyott dér. . aztán egy darab ólomcső. aztán elővette a puskát. A tűz mellett megvizsgálta a vagyont.gonosz ág. ha egyik hegyoldalból a másikba váltott. amiből bicskával kell kifaragni a golyóbist. valami csöndes. Túl a 20 . mikor az Istenszékire fölért. vaddisznónak vezetett arra az útja. Figyelt. mintha patak csilingelt volna fent az Istenszéke alatt s hallotta tisztán Ilonka kacagását. Lehozta valamennyit. medvének. . aztán kinézett az ajtón. taplóval szikrát csiholt a száraz mohába. Tudta Mártonka mindezeknek a titkát s ahogy Andorás kincseit szemlélgette a tűz mellett. amit mégiscsak megszerzett ettől a gonosz világtól. aztán kimondta hangosan is. pléhből készült mérőke hozzá. Aztán kiült a küszöbre s nézte az erdőt. kitaposott vadcsapás. Harmatos erősen az ilyen őszi reggel. Szemközt a bükkös oldal vörösen izzott a fényben s az ég világoskék harangja nagy szelíd leányszem gyanánt mosolygott Mártonkára. fölért a gerincre s túl ismét le. a hiú sarkában voltak a csapdák is. A sapka. Ösvény húzódott ott a gerincen keresztül. csak szürke köd ülte a tisztást és eltakart mindent. .Ilonka-mondotta még egyszer és csodálkozott. Megmelegítette magát a tűznél. tüze. egyszerre milyen sok mindene van: kunyhója. puskapor. aztán felszította a tüzet. Az ég sötét vászna még tele volt varrva csillagokkal. és mindezek tetejében a sapka. de azért könnyen kitapogatta. Fogta a botot s elindult föl a fenyves irányába.. Az egyetlen jó csapdát hóna alá vette. Közben szabályosan reggel lett. jóleső. Andorás utolsó földi jussa. de keleten már sápadt csík emelkedett a hegygerinc fölé. kimért egy adag puskaport és beletöltötte. tiszta. amit jól meg kell rágni. Akkor. mire visszatért a házhoz. békés és megnyugtató csönd. A virradat már a harmadik katlanban érte.Ilonka. kenyér nélkül. de nem rakta föl a csicsre. amit egy pillanatra sem vett volna le a fejéről. Ismerte már ezt a helyet Mártonka jól. könnyel elázik tőle a gyutacs. a nyersszagú őszi délutánt.

Öü.. Feljött a nap. De már a tehenek is meglátták s nézték hosszú szempilláik alól. messze felelt reá egy másik. ellökte Mártonkát a fatörzs mellől. súlyos és veszedelmes fegyver. Visszament a házba. ahol a szívnek kell lenni. Rendben volt. ügyeltek azok helyette is. levél nem zörgött. ott állott egy szederrel benőtt kis tisztáson. Mártonka meghúzta vállán a puskaszíjat s a dértől sercegő füvön át vette az irányt egyenesben. Aztán felhúzta a durva nagy kakast. mint a hiúz. Azután csönd lett. Öh. mint mindannyiszor eddigi életében. Ma nem lesz erre szükség. neki a bükkerdőnek. hullámokat vetett a csöndben s az Istenszék szikláiról görgő foszlányokra verődve vágódott vissza. Egyik-másik néha óvatosan fölemelte a fejét és figyelt. fától fáig. egy csontos öreg állat. Mártonkának fülében s torkában vert a szíve. Előtte. hörgő hangon szarvasbika bőgött. Messze volt. Öüö. szájából szürke pára omlott. hogy kellemesen végignyaldossa őket. Nem evett. Messziről. öüöüh! Négy tehene ott legelt a szedresben. aztán lépett egyet hosszú. öh. mikor a leszálló ősz valamelyik ködös reggelén először hallotta meg ezt a hangot. nagyot nyögött. hogy veszedelem ne szakadhasson rájuk. aztán haragosat. azon a helyen. melyek sebesen terjedtek szét a csöndben s megrezegtették azt. még nincs hidegtől s éhségtől gémberedett izomzat. majd nehéz csörtetéssel iramodott lefele a hegyoldalon. Mártonka hallgatta a szarvasbikát. Szőre vizes volt a ködtől s a napot várta. amerre futottak. Néha rázott egyet-egyet az agancsán. mely nemsokára ki kell bújjon ott szembe vele a hegyből és meleg sugaraival felszárítsa hátáról a Bért. Tudta ezt és ezért állt ott olyan nyugodtan és büszkén. Előre nyújtotta a nyakát. ha kedve van kipróbálni az agancsütés súlyát. nem érdekelte. Úgy jött. Az egész egy pillanatig tartott. hörgő hangján alábőgött a völgybe. Ember? A pásztorok régen lementek már. csak éppen kedvtelésből lökdöste ki gégéjéből a kövér hanggyűrűket. a bükkerdő szelídre gömbölyödött gerincén és mély. A bika egészen nyugodtan gyönyörködhetett a hangjában.hallatszott ijesztő hangosan s a négy tehén egyszerre fölkapta a fejét. S túl. nyakuk megnyúlt a vigyázásban. csak mint egy nagy vörös golyó állt a ködben a szemközti hegy fölött. 21 . . De szeme már akkor a cső fölött a bika oldalát kereste. a harmadik vagy negyedik gerincről egy fiatal bika felelgetett. ropogott az erdő. Nem volt haragos az öreg. nekiesett a fáknak s megrázta hömpölygő erejével az erdő csöndjét. kidőlt bükkfa mögött meglapult. vékony lábával és tovább legelt. A szarvasbika. megcsapdosták a fákat és a sziklákat s fölvert hullámaik a távoli gerincekig értek. Bocskorait is levette.Öüö. nagyot bődült.mondta s a szeme megcsillant. mely fekete volt és vastag s végeiben két lapátos korona: Súlyos volt ez az agancs a fején. A hang kövér gyűrűket vetett. A négy tehén riadtan föltartott Fejjel rohant mögötte. Nagy.Hát elkezdtétek.bükkös gerincen mély. . Recsegett. A bükkerdő gerincén még egyre bőgött a bika. S ujja a ravaszon volt és nem remegett már semmit. fájdalmasat. öüö. halálos. Katt . Füleiket meredve görbítették a hang felé. Most már újra torkában vert a szíve. ahol előbb a bika állott. nyújtottan. Remegett a fiú keze. vékonyan. mezítláb volt. Osonva. Ekkor ért Mártonka a tisztás szélire. pattanásig feszült benne az izgalom. sehol a gerincen emberszag nincsen. Ág nem roppant alatta. .. szemét félig lehunyta és játszott a hangjával. előbb a figyelő tehenekre nézett. A szelet is kileste. A puska nagyot ugrott. Jöhet a farkas. A hang vastagon hömpölygött végig a völgy fölött. A bika felszökött a levegőbe. a torka egy kicsit összeszorult. . Még nem volt sugara. Meg aztán mi veszedelem érhetné a bikát? Farkas? Még nincs tél. a nagy vörös napot. nyomasztó csönd. ahogy előkotorta a gyutacsot a zsebéből. A bika tehát állt nyugodtan és játszott a hangjával. Aztán megvizsgálta még egyszer a puskát. csak állt ott és félig lehunyta a szemét. még nincs hasig érő hó. öh. öüö. letette a csapdát. alig harminc lépésnyire. Odébb a négy tehén. Várták a melegét. Kiment a tisztásra s hallgatózott. Remegett. Szíve verni kezdett az örömtől. Medve? Törődik is a medve velük. jó széllel jött. . ahogy föltette a csicsre. A tisztás széliben. ott állt a bika s a napot nézte. Mártonka felszökött a Földről s rohant oda. A bika is megmozdította a fejét. A puskát végigfektette a fatörzsön. Aztán eldörrent a lövés.

. áldjon meg az Isten. a puskát visszavitte a hiúba. innen ugrott el.Haj. hogy izmai nem akarnak engedelmeskedni. . melyek majd a földig értek mögötte... jó sokat s málélisztet egy vékával. Kit ez húz. széltörésen. te. csak rohant egyenesen lefele teljes erőből. s a nagy bika hatalmas teste összeomlott.dicsérte Mártonka önérzetesen a két ménkű nagy combot. de nem szólt.Hadd egyenek. hogy gondoltál ránk. Déltájban érkezett vissza a házhoz hátán a bőrrel. Enni kell. Ennyi sok húst. . a hegy.nyitott be Mártonka az ajtón. . Aztán köszönöm. Habos.Minek? Hát másnak minek. Megfeszítette minden erejét és rohant lefele a hegyen. csak Rébék néne tátotta a száját s a gyermekek. lássa. A fejet s a bőrt lerakta a ház előtt. Azóta felszabadultam. hogy reá szakadjon. aztán nekem hoztad? . . . . . málnáson. Most ilyenekkel van dolgom. .Te bolond.. Majd vette a baltát s ment vissza a húshoz. két véres nagy combbal a hátán. elsötétedett feketére az ég. leült az ajtó elé. kell hús? . törte szét maga alatt a széltörés korhadó ágait.komolyodott el Mártonka hirtelen -. fát. nyakában a bika agancsos fejével s kezében a májával. Andorás . Marci nem volt otthon. hogy itt jártál.gondolta -. Estefelé. Megfeszítette minden erejét. nem nézett semmit. 22 . Sz' ez marhahús. nézték a rózsaszínű húst. ropogva. vakon és kétségbeesett meneküléssel az izmaiban. Meg zsírt. hol loptad? Mártonka arca elkomorodott. kit az húz. csörtetve. . A gyerekek is odagyűltek nagy csodálkozva.Ezt szagolhatja.. . bokrot. Talált a lövés! Talált a lövés. Hegyi bika húsa.Jaj. . törvezúzva mindent.. felszította a tüzet s megsütötte a májat. Mártonka legyintett. érezte. S a húsra mutatott. veszedelmes. . mint ez itt.. . Érezte.. hogy a szegénységnek sokféle ága-boga van. mely ott van valahol egészen közel. . Felujjongott benne az öröm. mindenen.Na. mint a farkas. Büszke feje fönnakadt egy kidőlt fenyőn s úgy nézett föl az égre. már nem volt benne élet. süttette magát a nappal s tovább gondolkozott. Mire Mártonka a vérnyomon odaért. hogy elmeneküljön a furcsa és borzalmas veszedelem elől.Sze elszegődtél. talán éppen rajta valahol és nem akar elmaradni. keveset. az egész hegy mozogni kezd alatta.Nem ingyért hoztam . merre vette útját. lelkem. Néhány lépésre vért talált. . Állt s örvendett is. A sült májra megivott egy korsó vizet. hogy majd összeesett alattuk szegény. . úgy ment a nyomon. kezével is fogta s szagolta. te. na.Szempillantás alatt meglelte a nyomot. .Nesze. Sót adjon nekem érette. te? . nem nézett ösvényt. Rébék néne. érezte. Szegényemberhez ritkán jut pecsenye. fiam. szarvasé. te? . a fák félelmetesen feketék lesznek és az egész föld. hogy baj érte. Itt állott. disznózsírt.Az ennem? Az nehezen. izmai még egy utolsó ugrásra feszültek. külön zacskóba sót. málélisztet töltött bele.Jaj. . nyitott szemmel és nyitott szájjal. soha nem érzett baj. Meg hagymát. . vastag vérfoltokat a szederleveleken. Rébék néne. Rébék néne megcsóválta a fejét. tátották a szemüket. billeg és fordul és az égboltozat teteje omlani kezd. mert mai. Rébék néne.Loptam? Ez az enyém.csodálkozott az asszony. mintha még perelni akart volna ott fönt valakivel. Szegény volt maga is és tudta.felelte Mártonka s a két combot úgy penderítette föl az asztalra. nem lesz baj ebbül? De már nézte a húst.Az akkor vót. keresztül ledőlt fán. Aztán hirtelen megszűnt a világ. ahova kellett. nehogy azt higgye. . . Aztán elővette megint a lajtorját.. fél koszorú hagymát s odaadta a fiúnak. Állt a szegény asszony s nézte a sok húst. hogy a hajnali fénybe boruló erdő sötétedik. Magának hoztam. mint az urak. úgy mondtad nemrég. ha látnád! Aztán a puskát nekitámasztotta egy fatörzsnek. Itt rohant.Minek az neked.csapta össze kezeit az asszony. Pontosan oda talált. te. Csak azután kezdett gondolkozni.Jaj. .Hát gazdád nem ad? . A fiú. Hát csak előkerített egy zsákot. Húst. eltűnt az erdő. Életiben nem látott ennyit.. A nagy bika érezte. . friss-e. Amennyi magukba fér. maguk is egyszer. megérkezett Marciék házához. .A nagyapámot . bokron. ennyi sok hús láttán. félt is. Mártonka megtörülte izzadt homlokát és csillogó szemmel nézte az elesett állatot. előhúzta a kést és nekifogott a nyúzásnak. oda rakta melléje a bőrt is.Kit öltél meg. a feltépett szederindák és a rohanó csülkök által fölszaggatott föld mutatták az irányt.. hogy távolodik tőle a világ.

aki bizonyára egyszerre érkezett egy ilyen csillaggal. hogy két napig dolgozott rajta. A puskát is. Ahogy telt az idő fönt az Istenszékin. Kisebb volt sokkal. amit az emberek ott lent imádságnak neveznek. amit az emberek föléje raktak. Csönd volt. hátha jön reá a farkas. Elalvás előtt még eszébe jutottak egyszer a csillagok. egy nyári estén. hirtelen az eszébe jutott. hogy tartson a meleg. Nem emlékezett. valahol az álom partjain túl s olyan volt éppen. mindent. Hátha ott eszébe jut valami. rátette a szarvasbika fejét. Pislogtak. Meghagyta kívül a szőrét. A két vastag agancs tompán. amit leghelyesebb volt cselekednie. Hirtelen meglátta a bika fejét a háznak támasztva. mire a bőr besózta s száradni a hiúba elterítette. A bika bőréből. kis 23 . mert a régi már alig tartott. Igaz. egy csillaggal több gyúl ki odafönt s valahányszor egy ember születik. néhány vaskos bükkfát vetett a tűzre. bocskort kellett csinálni. Nézte a csillagokat. Lefeküdt s nyugodtan aludt. Sűrűn-sűrűn álltak a csillagok az égen és pislogtak. hogy valamit kellene mondani. hogy szemek azok. de már nem Andorásra gondolt. hogy mit kell cselekedni.Istenáldja . Szép bocskor lett s jó puha bocskor. A fenyők fekete árnyéka soványan nyúlt végig a fehér gyepen s nagy-nagy csönd volt. nyakrészéből. fölnézett az égre. ahogy a legszebb volt. hogy fentről egy csillag kíséri útját s a csillag mint aki mögött látta Andorást is. milyen szép. aztán hasra feküdt s nézte a lángokat. mintha virágok nyíltak volna s kicsike csermelyek szaladtak volna le az Istenszékiről koratavasszal. hogy legyen télire is valami. Felét levitte a házakhoz. Aztán a csillagokat nézte megint. És ekkor..hallott csilingelni egy nevet. ahogy reánézett. szép jóérzéssel a szívében. feketén csillant a hold fényében. Odament. akárcsak a sapkát a fejín. meghót. emlékezett reá. elvégezte azt. ahogy Andorás csinálta. Látni lehet azt sokszor. ott feküdt döglötten nem messze a helytől. Mikor megvolt ezzel. mint a bika. Milyen szép. Andorás sírjánál megállt. kellemes megelégedést érzett s egyszeribe eszébe jutott Andorás. Hogy senki se lássa többet. Mind az egészet. hogy eltűnjön alattuk egészen az agancs. A csapdát föl kellett állítani a szarvasbika megmaradt húsához. kik visszatekintenek arra. Andorás se csinálta volna szebben. megsütötte a húst. Mit lehetne adni neki ezért? Érezte. sóért. Elgondolkozott ezen. a tüzet. Így ment haza. A többi bőrből mellényt nyesett télire. Járni kellett hús után megint s hamarosan sikerült egy szarvastehenet lőni. Aganccsal fölfelé. Jót húzott utána a korsóból is. Öreg Andorás. mindahányan látták. Neki köszönheti mindezt. Aztán a puha ásott földre. Nézte az eget sokáig. a szarvast is. Mire elkészítette a puliszkát. akkor egy csillag lejön az égről a földre. Késő éjszaka volt már. ami kedves volt nekik ebben az életben. ahogy sovány szakállas arcával mosolyog. vállára emelte s elindult vele a holdvilágos tisztáson fölfele. Szegény Andorás. mikor a szénában aludtak. Súlyos volt. Van valaki. a fenyvesekben egy nagy bagoly szólott néha s messze valahol szarvasbika bőgött. úgygyűlt a dolog. de azért adott húst bőven. a házat. egyedül Andorás. Megfogta a szárakat. Ilonka . Ügyelve kellett megnyúzni azt is. Szép. szépek voltak. megholt emberek szemei. Vajon a sok-sok csillag közül melyik Andorás? Szerette volna tudni. úgy. felét megszárította. Andorás is látta. S ahogy ment. ahol a legvastagabb volt.búcsúzott Mártonka is komolyan. még magasabbra rakta. Fölkelt s kiment a ház elé. A mérgezett húst fent a nyeregben róka ette meg. hogy halkan lehessen járni benne s a szíjakat is abból vágta. hagymát vágott hozzájuk és megette. Tiszta. Keveset hallott olyant s nem emlékezett. tiszta. hogy van valaki. mintha megannyi szem lett volna. Arra gondolt. hogy valaha is ilyen jól evett volna. hideg őszi éjszaka volt. Büszkeség töltötte el és öröm. Látszik a szemében. valami olyasmit. Vajon mindenkinél lejött egy ilyen csillag? Furcifernél is? Aztán eszébe jutott. hogy ha valaki születik. Fogta az agancsot. Ő mondta. Aztán ügyelve visszarakta a köveket s még újakat is hozott. De nem tudta a szavakat hozzá. úgy. végig úgy érezte. hogy látják-e vajon? Látták. málélisztért. bedörzsölni a bőrt sóval meg hamuval s felhúzni a kétágú fára. Fölemelte. mely a földet nézi. vagy egyéb. Szétszórta a köveket. mint aki dologban járt s indult is vissza a hegyre. Andorás mondott valamikor effélét. simogatta. S valahányszor egy ember meghal idelent. Szép-szép éjszaka volt. Volt dolog elég. mely alatt Andorás volt. a füveken dér csillogott már s a hold hideg fénye fehérre meszelte a tisztást. egy csillag elszalad a földre. senki se örvendjen neki többet.

a kínlódástól vörös volt már a szeme. Dér volt s a nyomokból tisztán látta. A völgyekben kék lett az árnyék és a köd nem száradt föl a fákról soha. Így telt az idő.Sohasem jön meg az eszed? Hát télen mi lesz majd? Nem embernek való élet az. Másképpen kellene. Megmeredt. A kaliba néha nyöszörgött éjjel. Nagy. Csattogtatta feléje a fogát s újra meg újra beleharapott a saját lábába.adták a tanácsot. jobban félt. ami a csapdába lépett. A csapda. Már csupa véres cafat volt az egész. ahogy a fenyvesen áthaladt. . A nap mind lentebb oldalgott az ég alja táján. fiam . alig volt melege s ahogy kelt. az éjszakának foga nőtt. hogy lássák. kapkodott a keze után. Mártonka kezébe vette a puskát. Elülső lába volt a csapdába szorulva. hogyan fogjon hozzá. havat kavart éjszakánként s a hó megülte a gerinceket és nem takarodott el többé. De a farkas se volt rest. Recsegett a csont a foga nyomán. aztán a lábába harapott. amit ott lent látott és megismert. De a fiún mindez nem segített. aztán lesunyta a fejét. fordult utána. ott találta egy fa alá beesve. Mártonka betette a sapkájába és hazavitte. Recsegett a szája. de a mókus nem evett. Minden szál szőre felborzolódott. ha látták a fiút. azt készült lerágni éppen. újra a lábába harapott. Megfogta. reszketni kezdett.kérdezték. mint a téltől meg az éjszakától. megmarkolta jó szorosra a baltát s előbbre lépett a sűrűben. ahogy a közelébe ért.fohászkodott Mártonka s megtörülte kezefejével a homlokát. a drót. Meg aztán elrontja nagyon a bőrt is. A csapdába farkas került. látta. félni lehetett. amerre elvonszolta magát a csapdába került. mely a csapdát a megrekedt fenyőhöz kötözte. A farkas vad dühvel szökött feléje s ebben a percben elszakadt a drót. Csodálták is a nagy véres farkasbőrt az emberek. Ez haragos morgássá változott hamarosan. kicsi volt az egész állat és alig húzta magát. aztán néhányat tátogott hatalmas véres szájával és vége volt. A kis mókus ijedten csavargatta a fejét. hogy a farkas mozdulni sem tudott. azért sajnálta a lövést. Reggel. Az egész bokor megmozdult erőlködésétől: Mártonka már emelte újra a baltát s még közelebb lépett. véres hab jött ki a torkán. Megkötötte egy madzaggal. mely nagyot reccsent s bokáig kettévált. Ott volt a farkas. Enni adott neki. Nézte a fiút. Ügyes volt az is és meleg. Megköpte Mártonka a tenyerét. lehet majd elölről. már le is nyugodott. mely verítékes volt a küzdelem izgalmától -. nagy fekete szemeiben rémület ült.Hát te már mindég ott maradsz fönt? . Feltúrt csapás mutatta az irányt. Nem soká már hallotta a sűrűben megrekedt farkas nyüszítését. hogy hátulról mehessen rá s kontyon üthesse.fadarabkákból gombot is készített. a keserűségedet! . A farkas vicsorgott. Bénultan esett össze s mint a kígyó. de abban a percben szökött a farkas is. De mindez nem űzte el a fiút onnan. Nagy véres szemei Mártonkát nézték. vicsorgott. hogy akármelyik percben elszakítja a megfogott lábat s elmenekül. Pedig dróttal volt egy fiatal fenyőhöz kötözve. mikor rendes útját járta s a döghöz is elért. Újra a fiúra morgott. Egyik lába törött volt és véres. Szél verte a hiúban a száradó bőröket s olyan volt. Ha nem lehet hátulról. Letette a puskát s megmarkolta a fejszét. hogy a csapda nincs a helyén. de egy reggel. A világtól. Hogy mi történt a mókussal. Mégsem volt ott. De ekkor már sújtott a fejsze s foka gerincen érte a farkast. meg annak végén a kitépett fenyő úgy összegabalyodtak a sűrűségben. vállára vetette s úgy vitte. Hanem egy napon útjába került a mókus. A fenyő sem volt ott. mintha egy nagy fekete madár csapkodott volna szárnyával a tisztás fölött. . Aztán egy napon nagy dolog történt.Híjnye. az ütés felé kapott s fogai a fejsze fokába ütköztek. Néha napokon át zúgott a szél. Büszke volt reá Mártonka erősen. . nagy szájából véres hab csorgott. másik kezével megmarkolta a fejszét s indult a nyomok után.. Úgy igyekezett. . leütötte volna. majdhogy leszedted a lábamot! Így került farkasbőr az Istenszéki házba. hogy farkasok jártak a dögnél. Ha dolga volt a házaknál. arra nem tudott rájönni. Már csak három lövésre való puskapora volt. Mártonka egy percig azon tűnődött. úgy tekerődzött a földön. Pedig telt már az ősz. egy vadbokor ágai közé beszorulva.Supp . Gyökerestül tépte ki az. De azért csóválták a fejüket. . A második ütést tarkójára kapta s ettől elnémult. hol el ne szökhessen 24 . Így is elérte fogai hegyével térdénél a harisnyát. otromba kanfarkas volt szegény.csapott oda a fejsze. A farkas teste meglódult s ha Mártonka hátra nem ugrik..

első pillantásra megismerte. az erdő fái csikorogtak.Na mi a? . mikor a bíró újra rákiabált az asztal mellől türelmetlenül. szegény. .tért rá egyenesen a tárgyra -. egyre szűkítik a szabadságot s keserítik a magyart. Olyan szép puha kis állat volt. amit az emberek beszéltek körülötte. Ha a bíró nem tudja. Nem is annyira a csendőr körül. Fölment a tornácra s benyitott az ajtón. Néha megnézte a mókust a tarisznyában. A híróné meg egy testesebb leány a kemencénél álltak s azok is őt nézték.Egy leány van itt . . Az emberek dolgán gondolkozott. kezébe markolta a botot s vette az ösvényt lefele. Olyan játékra termett. hogy valami mégis másképpen van. Az udvaron nem látott senkit.Tán rokonja vagy? . hogy miképpen történhetett. Összeráncolta a homlokát és erősen gondolkozott. hé? ! Ki vagy s mit akarsz. bíró úr? . 25 . hogy mit kezdjen vele. hogy valami tisztátalan dolog van ott Fileházán. éppen délidő volt.Mit akarsz? Hán? Mártonka előbb betette maga mögött az ajtót s aztán körülnézett. Azért másnap reggel elindult mégis. Mártonka ott fent a hegyen nem látott még románt sohasem. Csak most nem sütött a hold.kapta föl fejét a bíró. . Különösen csúnya nap volt.Csak. hogy eszébe juttatja a bírónak Andorást meg a sapkát. hanem felleges sötét nappal volt s vékony szél fütyölt a deszkakerítésen. mint akkor. szarvasmellényét. akikkel a Piperiken szembetalálkozott. Szeme megtalálta az órát. De aztán elhúzta a száját. . jómódú magyar létire. ahol csak érik. úgy éppen. . Az emberek. mintha azt akarta volna mondani: . Fel kellene nevelni -gondolta-. gondolta Mártonka s már látta szemei előtt a bíró házát s Ilonkát benne. S ettől a gondolattól egyszeribe melege lett. . akár tetszett a mókusnak.förmedt rá a bíró. Fölvette új szarvasbocskorait. meg az Andorás igazságát a sapka dolgában. akik rontják a világot. Már kérdezni is akarta. A konyha olyan volt éppen. . azt a bolondot. Kicsi és játékra meg vidámságra való. azzal a bőrrel a hátadon!? Mi!? . amúgy is román s arról nem tehet. Azon csodálkozott mindössze. vállára vetette a farkasbőrt. Legalábbis úgy tetszett. megtalálta a szöget is.Nem ismer. Hanem a bíró háza tájékán van valami hiba és tisztátalanság.Egyet se félj. azt mondd meg? Egy pillanatig arra gondolt még. mert eszébe jutott.Hát azt itt ne keresd. Úgy érezte. hogy megértse.Hát? . alig köszöntek vissza. a patak vize szenynyes volt s az egész hegy rosszkedvű.Mért? . mint a csorbaszájú özvegyember. . gazdám. mi a. Csakhogy most az asztal mellett ott ült ingujjban és kövéren a bíró és éppen szemközt az ajtóval. mint akkor. akik egyre növelik az adót. bolond és érthetetlen módon s amennyire csak tőlük telik. amelyikből Ilonka kikelt.és két napig gondolkozott. De lent Fileházán látta a csendőrőrmestert s ez egyelőre elég volt neki ahhoz. éppen ennek az egyetlenegy románnak a kezére bízta annak idején az ő. Hát mit akarsz. .Ismer a halál . megjavítom én a világot. Ezt bizony jól tennéd. úgy is jó. amin a sapka csüngött s valami mégis hiányzott a szobából. Örömében nagyot kurjantott s megmarkolta a mókus puha hátát. Tele voltak bajjal s a vállukat gond görbítette. majd föl a lépcsőn. Jobb sarokban a kemence. Verte a szél a nagy szürke felhőket a tisztáson keresztül. aki mint egy puha kis vigasztalás. akár nem. Ilonkának nevezik. És ekkor hirtelen újra eszébe jutott Ilonka. .Hát. hogy Fileházán a bíró szép. Haladt az úton s a rosszkedvű időben. amelyik az időt méri (mintha azt mérni lehetne!). hogy Ilonka is ott lakik abban a házban. mert úgy érezte.Én nem. A mókus beleharapott a kezébe. Keresem. akit köszvény sanyargat. . úgyhogy egyenesen az arcába nézett.nézte meg jobban a bíró a fiút. Mikor Fileházára ért s a bíró udvarára belépett. hallod. mert hát az.hökkent meg a fiú. A mókus ott gunynyasztott a tarisznyában. A románokról beszéltek. aki hozzá illő. meg hogy mikor járt ő itten. fejébe nyomta a fekete sapkát. kis hegyes fogai nyomán a vér is megindult. ahol leszek. fekete és hosszú lombos farkú.kérdezte Márton kedvesen. Középen pedig az asztal. ahogy ő meg a mókus ketten a világ javításával foglalkoznak. bal sarokban az ágy. . olyan valaki kellene fölnevelje. mint azon az éjszakán. Átment rajta.Ilyen szőrös bőrbe bújtatott fickót nem is láttam még soha. vidámságra termett kicsi állat.Mert nincsen itt. gunnyasztott ott bent s kerek fekete szemeivel szinte bíztatva nézte Mártonkát. amikor benyitott.

Nézd a bitang kölykit.vágott büszkén a hasára Furcifer. Az Úristen után én vagyok itt a legnagyobb úr. Aztán megpróbálta a csendőr magyarul. Én csak azt akarom tudni.Elég az éppen . Nem elég? . A bíró arca elvörösödött. hallod! Hivatalom van.rántott egyet Mártonka a farkasbőrön s lépett nagyokat a papi ház felé. . amelyikben a mókus várta.nyugtatta meg a csendőrt -. hogy Ilonkáé lehessen. .Akkor jó .Mi akarod? Mi? Pap? . sem az állammal.indult Mártonka tovább .Höm.Az meg mit csinál? . Hát én most úr vagyok.Hangod. . Sok szerencsét kívánok hozzá mindhármuknak. . hogy beszél velem! Azt akarod. aki mérgében felugrott az étel mellől s úgy szitkozódott. kifordult rajta.s hát a társa. kirúgtam. szedő. nem hívott senki. hát te vagy az? . leány.vélte a fiú .A román államét? . Höm. amíg a bíró kiordította magát.. . . Szófogadatlan volt és feleselő.hökkent meg Furcifer s maga is megállt -. mert ráülök..felelt vissza Mártonka mentiben -. érted! ? Az Úristen után! Én Románia vagyok ebben a faluban. sem Romániával.Leány. mely vörös volt még mindig.keménykedett szigorúan Mártonka hangja. bitang Mártonka megvárta türelmesen. .Netene . . .Nincsen itt? . netene.Vajon mind ilyen mérgesek a románok bírói? . . 26 . hogy megegyengessem a hátadat. De azért megismerte.Na csak őrizze . mint az őszi égboltozat odakint. Aztán a fülét is megvakarta s csak azután szólt.Én! . A hangváltozásra felfigyelt a bíró. amíg kinyitotta az ajtót s csöndesen. . mit csinál itten? S hol hagyta Pirikóp urat? . Eridj a nyavalyába utána s ne bosszantsd az uramat.Az.Én nekem nincsen semmi dolgom sem magával. akár a cékla. cseppet sem sietve. Nagyot ütött az asztalra.. . Feltűzött szuronnyal s keményen végignézte a fiút.Maga szedi az adót? . mikor valaki szembejött vele.dőlt hátra a bíró a széken -.húzta össze Mártonka a szemét. Urasan öltözve. . A bíró utánaszaladt a tornácig s míg ki nem ért az utcára.. egyvégűből szidta. csak éppen egyik lábáról a másikra ereszkedett közben.Ott koszosodik a rongyos papnál.Csak ebben a faluban. azzal meg mi lett? . Büszkén düllesztette ki a mellét Furcifer. aztán nehogy eljárjon a szád.mondotta Mártonka. bőrtáskával a hóna alatt. ameddig bírja. mikor megállott előtte. . hogy rengett belé a ház. tőlem mind viselheti őket. csinálhat vele. nem kérdezett senki s te mersz kérdezni engem? ! Tudod te ki vagyok én? Én vagyok ebben a faluban a bíró. Csak megállt s úgy nézett reá. vagy én? Te kérdezel.S mi a hivatala? . nem rokonom nekem Románország.Hát maga. érted? Hát úgy beszélj velem. hallod! Hám.esett ki Mártonkából a szánakozás a román állam irányába -. Apap kertjinek kapujánál csendőr állott.Kirúgtam . de ezt Mártonka nem értette s így csak nézték egymást. vagy én? Mi dolgod a leánnyal? . aztán az egész országban mind maga szedi? . .csodálkozott Mártonka. mérgesen és türelmetlenül.Aromán részire! .s maga gyűjtse. Aztán megszólalt csöndesen.Adószedő vagyok. ebben a faluban. . . az van .Hum. hám.Na szegény . hallod! Úgy beszélj velem. Azért.fagyott meg Mártonkában a szó s szinte elejtette a tarisznyáját.Finánc. .Azét.csodálkozott Mártonka magában. . Oda is szúrt hozzá valami kérdést a maga nyelvén. .mondta meglepetten -. . Úgy bizony. te. Te vagy itt a bíró. hallod! .Nem pap . Még az utca közepin volt.Netené .Én vagyok. Annak fogadtak föl. sem a királlyal. én képviselem a királyt s az államot.Finánc? .morgott utána Furcifer -.S hol van mostan? Azt mondja meg! . . Hát te vagy az. A hangja egyszerre sötét volt és fenyegető.Hol a leány? .Ne félj en . ..Az. de maga? S ebben a gúnyában? Furcifer elgondolkozva vakarta meg kettőzött orrát. te? Bejössz ide mocskosan. hogy hova ment a leány? Ekkor megszólalt a híróné a kemence mellett. hüm.Őrzi az állam vagyonját. leány? . amit akar. Furcifer úr. de hangját elnyelte a bíró ordítása.

Micsoda furcsa bocskora van. Lelkioktatás.. melyeken ő járt annakelőtte. A konyhában. . .Miért nem jó? .toppant elébe Mártonka -. vadon élsz még most is.Megengedi.. ezt a kis magyar világot. . mikor kerülök vissza megint. Rekedten szólalt meg a fiú. Az ördög munkája ez. . mint mikor a nap keresztülsüt a felhőn. . amit mindenkinek egyformán hordoznia kell.Szolgál. . Látod. fiam. kifosztanak mindenünkből..? Már éppen bele akart kezdeni Mártonka.Mi van itt maguknál? .. Édes fiam.. hogy végigjárjam én is a szenvedés ösvényeit.Hát eljöttél mégis? Bizony jól tetted. szegénynek. fiam? Mert magyar vagyok s nem engedem a falut.mondotta s elfordult. Bent a szobában szembefordult vele a pap. meg gyönge. Akkor. Jóarcú ember volt s fiatal még. De aggodalom volt a szemében. bár vérünkből való. A ruhádról látom. .mondotta kurtán a pap s Mártonka tűnődve haladt mögötte s arra a szóra gondolt. együtt dolgozik velük. Meghurcolnak. szinte félelmetes. édes fiam. engem most elvisznek ezek a csendőrök. hagyd ott a vadállatoknak való életet s állj be az emberek közé.csudálkozott. Látom. meg Ilonka.Jaj. .Hát. Ilonka ott sírdogált a konyha előtt. . édes egy fiam. Legalábbis Mártonka ilyennek látta. . a csendőrök. aztán elvihogta magát. .No . A bírónál.s jól megnézte tetőtől talpig. amit csinálsz! . Ezt a mi szép falunkat is hogyan nyomorgatják.Nem ismersz meg? .Hova visznek? Azt én nem tudhatom. egy se bújhatik el Isten elől s a felelősség elől.Kicsoda maga? . . A leány ijedten a szája elé kapta a kezét.nézett Mártonka a papra. s nekünk küzdeni kell ellene. Csak bizony. Én most nem vehetlek magamhoz. Pedig én láttalak már s te is engem. egy még cudarabb adószedő s egy istentelen finánc. Szükség van ma minden magyar emberre. Olyan volt a nézése a könnyeken keresztül. Fejében félelmetesen kavargott minden. A pap az őrmesterhez fordult. .bámult rá a leány. . Mi a neved. szinte súgva.Nehéz időket élünk mi magyarok.Gyere . meg a pap. szeme ijedtre nyílt. hogy néhány szót váltsak ezzel a fiúval? Messziről jött s még bérmálva sincsen.Márton . de abban a percben kilépett az ajtón a csendőrőrmester s mögötte a sápadt pap. hol bemehet. a jó magyarok és keresztények közé és küzdeni a gonoszok ellen. A pap megcsóválta szelíden a fejét s halkan mondta. nem jó élet az. visznek a csendőrök s ki tudja.. megcsúfolnak.Szolgálleány? . mit tesznek itt velünk. Csak a gyávák rejtőznek el az erdők sűrűjében s téged nem nézlek gyávának.s intett neki. Ott túl.mondotta a fiú keményen s az arca piros volt a pap szavaitól.Nem hát .Mit akar itt. amit a pap mondott. alig állt a lábán.Na háj . Reáült egy ilyen cudar őrmester. Az udvaron még két csendőr állt s a szobában ott terpeszkedett maga az őrmester. De előbb szeretném a te dolgodat rendbe hozni. mi a baj? A leány ránézett. Márton fiam. fiam. hallja! . ahogy Mártonkát nézte. . őrmester úr. De nézz széjjel a faluban s kapsz valahol munkát magadnak bizonyára. nagyon rossz időben jöttél. Szót emeltem az adószedő törvénytelenségei 27 . Bémenni nem lehetett. amit az Úristen reánk bízott. ezért mondom neked.Hol? . A pap házánál nagy fölfordulás volt. Hogy miért visznek.Tessék . Lelkioktatást kell adjak még neki. Ahova az Úristen rendeli.Jaj. hát maga volt az. . Hát te? Mit akarsz? Mi? De a pap azonnal megismerte. édes fiam. A megátalkodottság nem vezet jóra. . azt tesznek.hökkent meg a fiú..Fiú .Magát hova viszik ezek? S miért? .Éccaka. Nagyon nehéz időket. Az őrmester elbiggyesztette a száját s gúnyosan legyintett..Én. Meg kell mentsük ezt a világot. . Az őrmester szúrós szemmel mérte végig a fiút. s olyan sápadt volt. az én falumat. édes fiam. . elfelejtettem már? . el akarnak pusztítani. akinek olyan szomorú volt az arca.. mert látod.mondta -. Külön szó. arca piros lett.Szarvasbika bőréből csináltam. . amit akarnak s a bíró.

ott fent az Istenszéken.kérdezte szepegve. amikor már elnyelte őket az utca.Nesze. gyerünk. Szeméből mintha szikrák pattantak volna. kemény léptekkel elhagyta a szobát s ment az udvaron végig.örvendett Ilonka. -Fiam.mondotta Mártonka komolyan -.Eszik! Eszik! . . Kötényét a szemére szorította és sírt. Odanézett.csodálkozott a leány. mikor a jussomért jártam . Ámultan nézte Ilonka a mókust. Vad harci kedvet érzett. . Hát azért. Mártonka hirtelen kinyújtotta a kezét s megragadta a leányka vállát. Valaki megmozdult mellette. . akik bajban voltak. .ellen s a finánc rablásai ellen s védelembe vettem azokat. meg a többivel.. Apró fehér fogai megcsillantak. . pap. kíváncsi szemmel nézte a világot. Ismerem én őket.Eszik hát. milyen fekete és milyen szép.Ő fogja megjavítania világot . Mellette az őrmester s nyomában két csendőr föltűzött szuronnyal. édes Istenem .A mókus? . Mártonka pedig levette válláról a farkasbőrt s odatette a fal mellé. .nézett rá szemrehányóan a fiú. ne feledd. Ilonka volt.Hát ezekkel. A szekrény tetejéről levett egy piros almát s a mókusnak adta. .Mit eszik? . Ne félj semmit. . amiket mondtam. falusiakat és piperikbelieket. A leányka nézte csodálkozva. . a hangja csilingelt és kacagott hozzá. mint ahogy a te kedvedet is megjavította már.. . aztán beleharapott. keményen.Én nem a magam jussában fáradok. Szalonnát. mi lesz velünk. . Majd két lába közé fogta s úgy rágta.Ne sírj.Ez már igen. mellében keserű és dacos érzések feszültek. A leány ránézett és mosolygott. . lássa. na.Ezt meg neked hoztam.Kikkel? .Jaj.mondotta és elmosolyodott -.Te? Igazán mondod? . Azzal fölemelt fővel. Megrázta. édes Istenem. Ott állt még akkor is. ami mindenkié! . mint egy kis komoly öregember s nézett maga köré.. mint amikor a farkast kellett agyonverni baltával. Az megszagolta. .S maga beszélt nekem alázatosságról. De a pap arca elsötétedett. Fejében kavarogtak a szavak.Milyen puha . ahogy szolgálod azokat. akikhez tartozol. diót.Látod ezt a farkasbőrt? Én vertem agyon ezt is ! A leányka szemében ámulat tükröződött. És szembe velük látta a papot és a sok szegény embert. . Melle dacosan előrefeszült s megmarkolta vállán a farkasbőrt. bízd rám.felelte a fiú s a hangja tele volt hittel. Arca mosolygott. hogy hova tartozik. nem félt cseppet sem.Ez a kicsi mókus? . Igazán nekem adod? . Beszaladt vele a szobába és az asztalra tette. A mókus ott ült a fiú tenyerén.Gyerünk.. Szemei pirosak voltak a sírástól s csodálkoztak.Ez . Arca kemény lett. telik az idő! . Mindenki jussában s ott nincs alázatosság.Almát is eszik? . 28 . . erősen.Igazán.Megyek már.Ott mi van? . gonddal és bajjal küszködőket s egyszerre tisztán és világosan megérezte. málélisztet. Úgy áldjon meg az Isten. Azzal a tarisznyába nyúlt s kivette a mókust.Mindent. A mókus ült az asztalon. Bátortalanul nyúlt utána. mintha kisütött volna a nap a falu fölött. S olyan volt a nézése. látod. Látta a csendőröket és mellettük a bírót. közel az ajtóhoz.Harc! . . olyant éppen. Ott állt sokáig. ahol arról van szó. Nem sírt. . meg Pirikóppal és Furciferrel. Aztán még egyszer Mártonkára nézett. szegényeket.Fogjad. Elbánunk velük! A leány meglepetten eresztette le szeméről a kötényt. Mártonka az ajtóban állt és nézett utána. dacosan. őrmester úr.. . Kinyílott az ajtó s az őrmester sovány. gonosz képe nézett be rajta. . szája szigorú.

.. ki vagy. jussával. ahol a pap elhagyta az ásást.szarvasbőr mellénnyel s magaszezte sapkával a fején.. .a fiú felhúzta a szemöldökét. hogy mire hazajön a pap. VÉGE 29 . Mártonka visszanézett s nevetett. akár egy királyfi.Felásom a kertet.Hogy mit akarok? . S nyugodt.Na világ . . nem tudtad? Akiről a mese szól. S ment tovább fölemelt fejjel. . A föld engedett. S . nyers bőrből készült puha bocskorában. .Ilonka. Aztán megkereste az ásót. A leány nézett utána.Itt maradsz? Azt sem tudom. .mondotta összeszorftott fogakkal s az ásót beledöfte a földbe. készen legyen.Bujdosó királyfi vagyok. de magakészítette . Halkan kérdezte.zett.kérdezte Ilonka csodálkozva. rongyos harisnyájában. olyan volt éppen.. biztos léptekkel indult a kert felé. Aztán megköpte a markát s megmarkolta az ásót keményen. amit visszanyert a világtól.mondotta. Kint a kertben.En itt alszom majd . mintha azt felelte volna reá: .ahogy a leány a mókus mellől utánané . megállt. feketén omlott s úgy muzsikált az ásó acélján.. Fölnézett az égre.Mit akarsz? .. mely hideg volt és szürke s cafatos felhők futottak rajta át a széllel.

Related Interests