You are on page 1of 124

versmondó

XXIX. ÉVFOLYAM  2021. TAVASZ

Árverés vagy átverés?


Egy József Attila-kézirat anomáliája
A szerelem költészete:
Balázs Klári, Korda György és Juhász Gyula
Rímes valóság, képek és képesség:
Fókuszban Lackfi János és Sváby Lajos
Elment Dinnyés József:
Övé marad a versmondók himnusza
Önarckép
versmondó
Alapítva: 1993

A Magyar Versmondók Egyesületének folyóirata


TARTALOM
Lutter Imre Lutter Imre
Szemtől szemben – Főszerkesztői ajánló������������������ 3 Negyven éve halt meg Zelk Zoltán��������������������������67
Riersch Tamás Zelk Zoltán
Vigyázz, kész, rajt!���������������������������������������������������� 4 Emlékeim...�������������������������������������������������������������� 68
A SZERELEM LÍRÁJA Sirály������������������������������������������������������������������������ 69
Takács Bence Debreczeni Tibor
Költők, múzsák, szerelmek���������������������������������������� 5 Eszmélésem rövid története�������������������������������������70
Riersch Tamás – Nyáry Krisztián GALÉRIA – negyedév pillanatképei��������������������������74
Kornéliától Júliáig����������������������������������������������������� 6 SZÍNHÁZI- ÉS VERSTÁBOROK
Lutter Imre Kiss László Gyermekversmondó Tábor����������������������� 76
Szerelem?������������������������������������������������������������������� 9 Bella István Versművészeti Szeminárium��������������������76
Kabdebó Lóránt Latinovits Zoltán Színész Műhely�������������������������������77
Ars amatoria – Turczi István erotikus költészete�����13
Irány a Parnasszus!������������������������������������������������������ 79
Turczi István
Ikon�������������������������������������������������������������������������� 14 VERSENYRŐL VERSENYRE
Három csattanás������������������������������������������������������� 15 Vörösmarty-versünnep Kápolnásnyéken��������������������� 80
Nemi szerver ����������������������������������������������������������� 16 Vörösmarty Mihály
Csend, élet���������������������������������������������������������������� 17 A tünődő������������������������������������������������������������������� 80
Lutter Imre Matyók Annamária
Szerelmes antológiák����������������������������������������������� 21 XXXI. Madách Imre – Mikszáth Kálmán vers- és
Nagy László prózamondó verseny������������������������������������������������ 81
Vérugrató tündér������������������������������������������������������ 21 Tóth Zsóka
Takács Bence
„Szállj költemény, szólj költemény…”��������������������84
Láttam a boldogságot én!����������������������������������������� 25
Fűzfa Balázs
VERS/ÉLET Versmondás online��������������������������������������������������� 86
Árverés vagy átverés?�������������������������������������������������� 28 József Attila
Bíró-Balogh Tamás Kopogtatás nélkül���������������������������������������������������� 87
Tanulmány az Edit című vers kézirata kapcsán�������29 Tóth Zsuzsanna
József Attila Nem az a világ��������������������������������������������������������� 88
Számvetés���������������������������������������������������������������� 31 Dudás Kálmán versmondó verseny – virtuálisan��������� 91
Tverdota György Dudás Kálmán
Egy új József Attila-kézirat (?) véleményezése�������36 Sugaras evezőkkel��������������������������������������������������� 91
Sárközi Éva Király Erika
Szép remények��������������������������������������������������������� 38 Gondolataim a VII. Szabó Lőrinc-versenyről��������� 92
Veres András Szabó Lőrinc
Egy „József Attila-kéziratˮ nyomában��������������������� 41 Párbeszéd����������������������������������������������������������������� 93
Klasszikus versek klasszikus előadókkal �������������������� 45 Indul a VI. Nemzeti VERSeny������������������������������������ 94
Új vezetés a Pécsi Nemzeti Színházban�����������������������46
Bujtor István Filmfesztivál������������������������������������������96
Mini interjú Alapi Tóth Zoltánnal��������������������������������47
Pilinszky János országos versmondó verseny�������������� 99
Újra közhasznú a Magyar Versmondók Egyesülete����� 48
Bakos-Kiss Gábor a győri színház új igazgatója���������49 Pilinszky János
Takács Bence Tilos csillagon���������������������������������������������������������� 99
Interjú Bakos-Kiss Gáborral������������������������������������ 50 TÖBB MINT EMLÉK
Emlékezés Szenes Hannára������������������������������������������ 53 Elment Dinnyés József����������������������������������������������� 103
Szenes Hanna Udvarhelyi András
Percek tánca������������������������������������������������������������� 53 Dinnyés József hetvenéves������������������������������������ 104
Király Erika Hell István
Költészetnapi pillanatok������������������������������������������54
Hajnali ének����������������������������������������������������������� 105
Bella István
Elhunyt Farkas Árpád������������������������������������������������ 110
Egyedül�������������������������������������������������������������������� 55
Átadták a Baumgarten-emlékdíjakat����������������������������56 Farkas Árpád
47 lépcsőfok, 47 költői idézet�������������������������������������� 57 A nevetésed������������������������������������������������������������ 110
Kiss Judit Ágnes Elhunyt Huszár László����������������������������������������������� 111
A költő éjszaka��������������������������������������������������������� 57 Meghalt Joan Margarit spanyol költő������������������������ 112
Könyvbe csomagolt kerítés������������������������������������������ 59 Joan Margarit
Befejezik Petőfi drámatöredékét?��������������������������������59 Ruhát hajtogatva���������������������������������������������������� 112
ÉLET/MŰ BEMUTATJUK
A „rímhányó Romhányinak” köszönhetjük a 20. századi Riersch Tamás
rajzfilmek felejthetetlen párbeszédeit����������������������61 „Remekül megvagyunk: én, és bennem a világ”��� 113
Száz év vagány – interjú Romhányi Ágnessel ������������63 Lackfi János
Romhányi József Oltakozó klasszikusok������������������������������������������� 115
Egy szú végrendelete����������������������������������������������� 63 A lapszám illusztrátora: Sváby Lajos (1935–2020)��� 119

Ebben a számunkban Sváby Lajos alkotásaiból válogattunk.


A címlapon A jobbik lator (1971) című műve látható.
SZEMTŐL SZEMBEN
Főszerkesztői ajánló
Megint abba a helyzetbe kerültünk, hogy nem
tudjuk, melyik ujjunkba harapjunk: mit vegyünk
ki a cikkek közül, hogy legalább nagyjából tar-
tani tudjuk a megszokott terjedelmet, ami vala-
hogy minden lapszámnál nagyobb és nagyobb.
Nehéz azonban olyan témák között megtalálni
a „kevésbé fontosat” vagy érdekeset, mint a sze-
relem költészete. Ebben – Nyáry Krisztián révén
– Kornéliától Júliáig követhetjük nyomon a le-
gendás magyar költői szerelmeket. Takács Ben-
Lutter Imre
ce által a múzsákat és a színészkirály, Latinovits
Zoltán Ruttkai Évával való kapcsolatát. Kabdebó
Lóránt újra aktuális tanulmánya rávilágít Turczi István erotikus verseire.
Hasonlóképpen izgalmas a nemrég felbukkant, eddig ismeretlen József Attila-vers irodalom-
történészi vitája, hogy tudniillik eredeti vers-e a megtalált kézirat, tekinthető-e önálló alko-
tásnak, s ha igen, milyen értékkel bír eszmeileg és anyagilag? Igen, anyagilag is. Merthogy
az antikvarium.hu árverésre bocsátotta a kéziratot egy kapcsolódó Arany János által dedikált
könyvvel egyetemben.
Közben születésének centenáriumához érkezett Romhányi, a „rímhányó”, akinek költői nyel-
vezete nagyban hozzájárult a jól ismert rajzfilmek sikeréhez. Az évforduló apropóján inter-
jút adott a Versmondónak a költő lánya, Romhányi Ágnes dramaturg, műfordító. Ahogy Ba-
kos-Kiss Gábor, a Győri Nemzeti Színház új igazgatója, a Magyar Versmondók Egyesületének
oktatási alelnöke vázolta vízióját, úgy Alapi Tóth Zoltán is, a Pécsi Nemzeti Színház új vezeté-
sének ifjúsági programjáért felelős rendezője.
Megemlékezünk a negyven élve elhunyt Zelk Zoltánról, s szomorú aktualitása miatt a vers-
mondók himnuszának zeneszerzőjéről, a hirtelen távozott Dinnyés József „daltulajdonosról”,
aki a Magyar Versmondók Egyesületének örökös tagja volt. Beszámolunk a közelmúltban
lezajlott versmondó versenyekről, továbbá a felhívási szakaszban tartó, induló versenyekről,
fesztiválokról, táborokról. Beszélgettünk Lackfi Jánossal, aktuális kötetei kapcsán, és bemu-
tatjuk lapszámunk illusztrátorát, a nemrég elhunyt Sváby Lajos Kossuth-díjas képzőművészt.
Büszkeség, és nem balítélet, hogy egyre több olyan cikk olvasható a Versmondóban, amely exk-
luzív. A lapnak nyilatkozó költők, színészek, rendezők, versmondók, a folyóiratnak publikáló
irodalomtörténészek révén is alaposabban megismerhetjük a líra, a versmondás, a versszínház
programjait és szellemiségét. Mindebben partnerünk – a tavaszi számtól kezdődően – Riersch
Tamás is, aki felelős szerkesztőként és újságíróként egyaránt segít, hogy a színvonalat költői
magasságokba emeljük.
Lutter Imre

versmondó 3
VIGYÁZZ, KÉSZ, RAJT!

Turczi István barátom hívott fel nemrég, hogy


lenne-e kedvem az irodalom „küzdőterén” meg-
mérettetni magamat. A kérdés annyira váratla-
nul ért, hogy igent mondtam rá. Persze, telefo-
non keresztül könnyűnek tűnt igent mondani.
Aztán napokig, hetekig morfondíroztam azon,
volt-e jogom ahhoz az igenhez. Gyártottam ma-
gamban az érveket a lelkiismeretem diktálta el-
lenérvek megcáfolására. „Rendben van, hogy ci-
vilben sportújságíró vagyok, de azért mégiscsak
irodalomtanárként kezdtem a pályafutásomat. Riersch Tamás
Irodalomtanárként, de nem irodalmárként. Aki
tudja, az csinálja, aki nem, az pedig tanítsa!” Szóval nem győztem meg magamat, s már éppen
kezdtem elhessegetni magamtól a gondolatot, hogy botor módon az irodalom mezsgyéjére té-
vedjek, mikor jött a második telefon. Lutter Imre, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke
már konkrétan azért keresett, hogy Turczi Pista barátom ajánlására kipróbáljon engem a Vers-
mondó folyóiratnál. Ennek pedig fele sem volt tréfa, egy ilyen felkérést illett komolyan venni.
A könnyelműen kimondott igennek azonban innentől kezdve érezhető súlya lett. Imrével való
első találkozásunk azonnal egy rögtönzött szerkesztőségi ülésbe és egy közös verselésbe tor-
kollott. Verseltünk a kortárs irodalomról, verseltünk a Versmondóról, és verseltünk rólam is.
Vajon mit láthatott meg bennem Turczi Pista? Vajon miért érezhette úgy, hogy a „kezembe
akarja adni azt a billentyűt, amely a Versmondó tavaszi printszámához vezethet”? Nos, summa
summarum, az első, meggondolatlan igenből végül egy lapszám lett, mely lehet, kicsit „sporto-
sabbra” sikeredett, mint a korábbiak voltak. Ám ha tetszik a kedves olvasónak, akkor az isme-
retátadásnak ez az új, dinamikusabb módja a – néhai – magyartanárt is minősíti.
Forgassák érdeklődve a tavaszi számot! Kívánom: az abban olvasott versek, interjúk, esszék és
elemzések adjanak önöknek hitet és erőt ahhoz, hogy szavakkal, költészettel és az irodalom
segítségével képesek legyenek bármin – még a rossz dolgokon is – felülemelkedni. Ez ugyanis
így történik már kétezer éve.
Riersch Tamás

4 versmondó
A SZERELEM LÍRÁJA

Takács Bence
KÖLTŐK, MÚZSÁK, SZERELMEK

Vajon lehet-e, van-e élettere a XXI. századnak a szerelemre a lírán keresztül? – tettem
fel magamnak a kérdést. És igen, látom, kattintgatom a feltöltött versvideókon keresztül,
a Mondj Te is egy verset! mozgalmon túlmutatva, de mégis innen, hogy most minek van
a tavasza. És ha annak, vajon ez az-e? Szerelem-e? Versmondás-e? Alkotás-e? „Mentem-e
által a gondolatokon úgy, hogy eljussak a legmélyebbre, az én-érzet közepibe?”
Kezdjünk kicsit visszább! Szerelmes minden ember volt – ha szerencsés – legalább egyszer,
vagy egyszer-egyszer. Így az érzés, a bizsergetés, a tenni akarás, a vágy adott. De lehet-e
szerelmes szívvel szerelmes verset mondani? Nem lesz-e az pátoszos? Unalmas, sablonos,
megcsinált?
Versmondói élményem és egyben véleményem, hogy: nincs szerelmes versmondás. Mint
ahogyan nincs olyan versmondás sem, amely – mint a századelős lövedék-elmélet – egy-
szeriben becsapódik, és ott mindent megváltoztat. Versmondói alaphelyzet van. Mint Pus-
kin írott levele: én írok neked, vagyis én mondom neked. Egyszerűen, belülről, az őszinte-
ség súlyait felszínre cipelve. Így vagyok én is a szerelmet, érzelmet megszólaltatni akaró
versekkel.
S itt és most – nem versmondói vitát kezdeményezve, sőt nem is a szakmánkat súlyta-
lan állapotba helyezve – hangsúlyozom: verset mondani, legyen az bármilyen hangulatú,
súlyú, akár irányultságú vers, kívülről nem, csak belülről érdemes. Mondani! Mondani,
adni, érezni, sugallni! És nem akarni. A verset nem. A költőt nem. Csak magunkat, a vers-
mondót. A jelent. S innentől – ha már nem akarunk – van lehetőségünk a születésre, van
a tettre, a vágyra, sőt a szerelemre is.
Soha nem mondtam úgy szerelmes verset, hogy magát a nőt akartam. Soha úgy, hogy azon
keresztül a napi gondjaim akartam Covid-mentes üdülőben látni. De úgy igen, hogy: szen-
vedni, érezni; és akkor és ott; úgy benne, és úgy ott lenni, hogy az maga a lét. A függés.
A bizonytalanság. A biztosba vetett hit folytonos kérdőjelei. A férfi megjelenései, és ha
kell, porladásai. Mert valljuk meg, olyan is van. Én mindig így! És ha kérdik, hogy kell jól
verset, főleg szerelmes verset mondani, a válaszom: úgy, hogy az belülről kifelé áramlik –
és ha jól szól, lesz lakoma!
Ebből is következik, hiszem, és bízom: a ma versmondói olyan izzással tudnak akár szerel-
mes verset is mondani, hogy abból a „lét és nem lét” tükröződik vissza. Igaz, már a fröc�-
csökbe zárt opálos homályba… De ha ez nincs, akkor minek a líra?

versmondó 5
A SZERELEM LÍRÁJA

Riersch Tamás – Nyáry Krisztián


KORNÉLIÁTÓL JÚLIÁIG

A magyar irodalomtörténet tele van híres


szerelmekkel. Elég csak Radnóti Miklós és
Gyarmati Fanni, Molnár Ferenc és Fedák
Sári, Ady Endre és Brüll Adél, vagy József
Attila és Vágó Márta kapcsolatát említeni.
Mi most a leghíresebb irodalmi szerelmet,
Petőfi Sándor és Szendrey Júlia kapcsola-
tát vesszük górcső alá. Egyrészt, mert ez
a kapcsolat több mint 170 év távlatából is
kérdőjeleket vet fel, másrészt pedig már-
Szendrey Júlia és Petőfi Sándor
ciusban általában az 1848-as események
kerülnek középpontba, ezért a magunk módján mi is tisztelegni kívántunk a főszereplők
előtt. Az alábbiakban Nyáry Krisztián irodalomtörténész segítségét kértük, aki Így szeret-
tek ők című könyvében alaposan kivesézte ezt a kapcsolatot.
Szendrey Júlia tizennyolc éves volt, amikor megismerte Petőfi Sándort, tizenkilenc, amikor
hozzáment feleségül, húsz, amikor gyermeket szült neki, és huszonegy, amikor elveszítet-
te. Onnantól kezdve a holt költő felesége volt egész életében, bármit próbált is tenni ellene.
Nem sok idő jutott nekik, a három évből talán, ha másfelet éltek valóban együtt. Már az
első évben, menyasszonyként is ki merte mondani, hogy a boldogtalanságtól fél a legjob-
ban: „ha mint Sándorom neje leszek boldogtalan – mi csak tőle függ –, lesz erőm tűrni
mindent, mit rám küld az ég, és kivívni magamnak a jövő üdvösségét;” – írta barátnőjének.
Szerelmük olyan volt, mint bármelyik húszévesé, nagy egymásra találások és összezördü-
lések sorozata.
A csúcspont személyes életükben is ugyanaz, mint legfontosabb történelmi pillanatuk:
1848. március 15-e után kilenc hónappal megszületett fiuk, Petőfi Zoltán. Júlia főállású
forradalmárként vett részt az eseményekben. Hol felhívást intézett a nemzet lányaihoz és
asszonyaihoz, hogy szerelmüket küldjék el harcolni az ellenséggel, hol nemzetiszín főkö-
tőben jelent meg Petőfi oldalán, hol pedig nadrágban, szivarral, rövid hajjal mutatta be,
milyen is egy igazi modern forradalmár. A férj ritkán látogathatott haza, hol a képviselő-
választás, hol a katonai szolgálat foglalta le. A befejezés ismert: jött Segesvár.
Júlia 1850-ben még szilárdan hitte, hogy Sándor életben van. Úgy gondolta, Törökország-
ban kell keresnie, csakhogy Haynautól nem kapott kiutazási engedélyt. A helytartó bizal-
mi emberéhez, Franz Lichenstein herceghez fordult segítségért, aki az útlevélért cserébe
többet remélt a fiatal özvegytől. Lakásán többször meglátogatta, s felajánlotta, hogy Bécs-
be költözteti. A pletykák azonnal elindultak: Petőfi özvegye egy császári főtiszt szeretője.
Megijedve a híresztelésektől, máshonnan kért segítséget. Levelet írt Horvát Árpád egyete-
mi tanárnak, s kérte, hogy utazása előtt látogassa meg. Rövidre vágott hajjal, nadrágban,
indulásra készen fogadta. Egy csomagot adott át a történésznek azzal, hogy ha nem térne
vissza, égesse el: korábbi naplói és Sándor levelei voltak benne. Horvát megpróbálta lebe-

6 versmondó
A SZERELEM LÍRÁJA

szélni a fiatal nőt a reménytelennek tűnő vállalkozásról, s közben udvarolt is neki. Júlia
először ellenállt, majd – Horvát számára is váratlanul – elfogadta a férfi közeledését. Sőt,
egyetlen nap leforgása alatt hozzá is ment a professzorhoz. Biztonságra vágyott? Apát
keresett a fiának? Vagy csak már meg akart szabadulni a „Nemzet Özvegye” szerep súlyos
terhétől? Akármi is a válasz, nem az következett, amire vágyott.
Régi barátai – köztük Arany János is – ellene fordultak, mert „meggyalázta” Petőfi emlékét,
s az új kapcsolat nem sokáig kárpótolta ezért. Bár négy gyereket szült férjének, csak szen-
vedett a házasságban. Horvát folyamatosan megcsalta, verte, s Júlia naplójának tanúsága
szerint szexuális perverziókra is rá akarta venni, amit ő elutasított. Eközben folyamatosan
írt, ha nem naplót, akkor verseket, novellákat, és fordított is. Ő ültette át először magyarra
Andersen meséit. Szenvedett attól is, hogy első házasságából származó fia, Zoltán, apja
árnyéka miatt megy tönkre a szeme előtt. A fiú vándorszínésznek állt, korán inni kezdett,
depresszió gyötörte.
Az 1860-as évek közepére a közvélemény kezdett „megbocsátani” Júliának, művei is meg-
jelentek. Ő azonban megint szembement az elvárásokkal. Megelégelte a pokoli házassá-
got, és elköltözött a férjétől. Egy Tóth József nevű tanító udvarolt neki, de komolyabb
kapcsolatra már nem maradt idő. Júlia ugyanis nem sokáig élhetett szabadon Zerge (mai
Horánszky) utcai lakásában: méhrák támadta meg, amely 1868-ban, harminckilenc évesen,
súlyos kínok után el is vitte. Temetésére csak Zoltán fia ment el, férje és a többi gyermeke
nem: ők nem bocsátották meg neki a hirtelen elköltözést, ahogy a közvélemény sem.
Naplójától, amelyben beszámolt Petőfi hűtlenségéről éppúgy, mint második férje viselt
dolgairól, azt remélte, majd halála után tisztázza őt, vagy legalábbis magyarázatul szolgál
döntéseire. Ez sem adatott meg neki. Horvát, Tóth József, valamint sógora, Gyulai Pál, a
Petőfi-kultuszt megteremtő író és irodalomtörténész már a halálos ágyánál elhatározták,
hogy a napló nem jelenhet meg. Horvát a rá nézve terhelő oldalak nyilvánosságra kerü-
lésétől félt, Tóth attól, hogy az utolsó év története még jobban befeketíti a nő emlékét,
Gyulai pedig a Petőfi hűségét megkérdőjelező részektől. Azt állították, hogy a naplót Júlia
kívánságára vele együtt eltemették. Csak fél évszázad múlva jelenhetett meg, amikor Tóth
József örököse nyilvánosságra hozta. Addigra már generációk nőttek fel azon, hogy Júlia
hűtlen lett férje emlékéhez.
S hogy mi állt ebben a bizonyos naplóban, amely Petőfire kompromittáló lehetett? Erről
szintén Nyáry Krisztián írt az Így szerettek ők című könyvében.
Ha 1846 szeptemberében a húszéves Prielle Kornélia és huszonhárom éves vőlegénye há-
zassági kérelmét nem utasítják el formai hiányosságok miatt, ma a fiatal színésznőre em-
lékeznénk úgy, mint Petőfi Sándor feleségére.
1845-ben ismerték meg egymást, amikor a debreceni színtársulat előadásának szünetében
Petőfi el akarta szavalni egy költeményét, de a cenzor nem engedélyezte. A költő egy évvel
később ismét a városban járt, ahol a korábbi eset miatt a közönség lelkesen ünnepelte, s a
társulat fiatal színésznője, Kornélia egy megzenésített versét énekelte el a tiszteletére. Az
akkor már Szendrey Júliával jegyben járó Petőfi bele is szeretett a színésznőbe, s – némi
szorosabb bemutatkozást követően – azon melegében meg is kérte a kezét. Nelli igent
mondott.

versmondó 7
A SZERELEM LÍRÁJA

A gyors menyegzőt csak azért nem lehetett megtartani, mert iratok híján egyetlen pap sem
akarta összeadni őket. A felhevült vőlegény paptól papig vonszolta kedvesét, még kerítést
is mászott, hogy beszélni tudjon egy egyházfival. A nászéjszaka végül a költő nagy bána-
tára elmaradt. Erős a gyanú, hogy a papok azért gördítettek a különböző felekezetekhez
tartozó fiatalok elé adminisztrációs akadályokat, mert valójában a még kiskorúnak számí-
tó Nelli szüleinek az engedélyére vártak.
Sándor végül nem bírta a feszültséget, hazautazott, hogy maga intézze el a papírokat. Pes-
ten első útja barátjához, Jókaihoz vezetett, akinek bejelentette nősülési szándékát, s nász-
nagynak is felkérte. A történetet legalábbis így írta le később Jókai, aki jobban örült volna,
ha Kornéliából lesz Petőfiné, mert Júliát nem kedvelte különösebben.
Júlia egy jóakarójától értesült jegyese hűtlenségéről. A Kornélia-szerelem történetét ő is
leírta naplójában a megcsalt menyasszony szemszögéből: „Ma ismét azt beszélé Szüts Deb-
recenből, hogy ő ott keresztül utaztában annyira megszereté Priell Nelli színésznőt, hogy
őt mindjárt nőül akará venni, de először hitbeli különbség akadályozta, mire ő mindjárt a
leány hitére akart áttérni, de erre is időt kívántak, mi alatt a leánynak aztán elment a kedve
tőle, s így elmaradt az egész. S én e hosszú gyalázatos mesét mosolyogva hallgatám végig,
mi alatt úgy fájt a szívem… ha bár milly csekély igaz van is benne, s ő addig, míg én keblem
szentének helyezém képét, ő egy színésznő ölelései közt neveté tán a bohó leányt, ki még
egy csókkal sem meré tiszta öntudatát kockáztatni, s megtagadá a heves ifjutól azt, mit a
jegyesnek volna csak szabad kérnie.” Úgy tűnik, Júlia végül belátta, hogy van, amit nem
érdemes megtagadni az ifjútól, és néhány csókkal elfeledtette a csapodár költővel kedve-
sét. Néhány hónap múlva oltár elé álltak, és nem beszéltek többet a debreceni kalandról.
Júlia halála után a napló sógorához, a Petőfi-életrajzot író és Petőfi-mítoszt építő Gyulai
Pálhoz került, aki mindent megtett, hogy a nemzet költőjének múltját ne piszkítsa be egy
hűtlenség története, ezért a napló hosszú évtizedekig nem került nyilvánosságra. Amikor
30 évvel az eset után Kornélia először nyilatkozott menyasszonysága történetéről, Gyulai
olvasói levélben hazudtolta meg. Újabb évtized múlva Jókai erősítette meg a románc hite-
lességét, de akkorra már meggyökeresedett Petőfi kultikus életrajza a tankönyvekben is.
Nelli csalódottan a társulatnál maradt, ám sorsa sokkal jobban alakult, mint a Petőfiné-sze-
reppel élete végéig küzdő Júliáé. Hogy „bosszút álljon” a költőn, férjhez ment Szerdahelyi
Kálmán színészhez, akitől aztán egy huszártiszt kedvéért elvált. Az 50–60-as években a
Nemzeti Színház ünnepelt színésznője lett – komédiák, francia vígjátékok sztárja. Magá-
néletét szabadon élte. Sikerei csúcsán megint elvált, és – immár szerelemből – újra férjhez
ment első férjéhez.
Amikorra sok év után megözvegyült, idős szerepkörben volt népszerű. Csiky Gergely az
ő számára írta a Nagymama című darabjának címszerepét. Élete végén újabb fordulat kö-
vetkezett. Nyolcvanévesen, nem sokkal halála előtt újra férjhez ment – ezúttal a nála majd
negyven évvel fiatalabb Rozsnyai Kálmán író-műgyűjtőhöz. „Bánom is én, akármit fecseg-
nek rólunk. Sok boldogtalanság és rosszul végződő házasság után ismét boldog vagyok” –
mondta kollégáinak. Boldogan is halt meg, pedig csak kicsin múlt, hogy Petőfi boldogtalan
özvegye legyen.

8 versmondó
A SZERELEM LÍRÁJA

Lutter Imre
SZERELEM?
Balázs Klári, Korda György és Juhász Gyula kapcsolata

Az énekes házaspár az ATV Sorok között


Lutter Imrével című műsorában vallott kö-
zös életükről.
Számos világkörüli turnén jártak, volt,
hogy a karácsony épp a világ másik pont-
ján, a legnagyobb nyárban, az ausztrál ten-
gerparton érte őket. Balázs Klári szívesen
emlékezik erre is, de annak éppúgy örül,
ha otthon van, és meghitten ünnepelhet
Balázs Klári azzal, aki a legfontosabb számára. Édes-
anyja halála óta már csak kettesben, pon-
tosabban kutyáik és macskájuk társaságában ünnepli a különleges alkalmakat férjével,
Korda Györggyel, aki munkájában és a leghétköznapibb pillanatokban is elválaszthatatlan
társa – immár négy évtizede. Kettejük kapcsolatát, Korda György iránti szenvedélyes ér-
zéseit számára Juhász Gyula Szerelem? című verse testesíti meg.
Nem volt vargabetűktől mentes az egymásra találásuk: bár már kezdettől fogva érezte,
hogy még lesz köze ahhoz az emberhez, aki már akkor az ország ünnepelt énekese volt,
eleinte csak lassan engedték át magukat az érzésnek.
Az ünnepek varázsát és a zene szeretetét is legkorábbi éveiből, családja melegéből hozza
magával Balázs Klári. Édesanyja, aki énekelt és harmonikázott, tiszta hangjára is korán
felfigyelt. Ma már férjével, Korda Györggyel osztozik az ünnepi pillanatokban, akihez
szintén örök szenvedélye, a zene vitte közel. Kamaszkorában a rádióban, kezdő énekesnő-
ként pedig egy öltöző rejtekéből hallgatta az akkor már az ország kedvenceként ünnepelt
énekest, és amikor a Fészek Művészklubban egy vacsorán egymással szemben ültek, érez-
te, hogy egyszer még köze lesz ehhez az emberhez.
– Futólag többször találkoztunk, és mindig az marad meg a fülemben, az emlékeim között
is, hogy mennyire jól énekel, mennyire profi! Felnéztem rá: milyen tisztelettel és alázattal
űzte ezt a szakmát. Emlékszem, a 70-es években, amikor még kezdő énekesnő voltam, a
Mikroszkóp zenekarral dolgoztam, és Sas József szervezett egy előadást egy kis kultúrház-
ban. Jelezték, hogy hamarosan érkezik Korda György, de addig le kell menjen jó néhány
dal. Amikor megérkezett, mindenkit lesöpörtek a színpadról, s emiatt szemtől szemben
nem találkoztam vele, hiszen egy öltözőben ültem. Azonban ráláttam, amikor a színpadon
volt, a hátát láttam a színpad mögötti folyosóról. Botrányosan jól énekelt, és olyan csinos
vállai voltak! Csak úgy feszült rajta a zakója, amihez tökéletesen idomult a nadrág és a
cipő. Mintha akkor húzták volna ki a skatulyából. Tökéletes látványt nyújtott. Annyira
bennem ragadt, hogy még arra is emlékszem: hússzínű selyeming volt rajta, fekete zakó,
hajszálvékony csíkkal, fekete nadrág. Közben csak bámultam, mennyire tökéletesen éne-
kel egy szál zongora kíséretével.

versmondó 9
A SZERELEM LÍRÁJA

Jóval később volt egy olyan találkozásunk


a Fészek Művészklubban, amikor együtt
vacsoráztunk, és ő „véletlenül” szembe ült
velem, és beszélgettünk. Fehér alapon sö-
tétkék-piros pólóban volt, csokoládéra sült
karok, amiket lazán átkulcsolt, és karba tett
kézzel csak nézett, kissé lehajtott fejjel, rám
szegezett tekintettel. Én pedig elnéztem a
válla fölött, és az volt az érzésem, hogy ezt
az embert nagyon régóta ismerem, és vala-
Korda György
milyen közöm még lesz hozzá. Nem tudtam,
milyen, akkor még természetesen nem gondoltam, hogy magánéleti szempontból ilyen kö-
zel kerülünk egymáshoz, csak az volt az érzésem, hogy valamiért fogunk még találkozni.
Első csókjukra és vallomásukra azonban csak a 80-as években egy közös turnén, Szombat-
helyen került sor. Korda György úgy intézte, hogy a turné során egy autóban üljenek. Az
ismert énekes előbb elöl ült, majd az út során hátra keveredett Klári mellé. Arra az érzés-
re emlékszik, hogy későbbi férjének rendkívül erős kisugárzása volt. Beszélgettek sokat,
hosszasan, s elmondása szerint Korda György „édes humora” fogta meg leginkább. Gyor-
san megtalálták a közös hangot, a közeledés kölcsönös volt épp annyira, mint a félelem,
ezért amennyire csak tudták, visszafogták magukat, nehogy jégre fussanak. Mindezt úgy,
hogy utóbb visszagondolva mindketten úgy érzik, már akkor nagyon szerették egymást.
Szombathelyre érve történt meg az első testi kontaktus közöttük, amikor Korda György a
vállára tette a kezét, a szemébe nézett, s csak annyit mondott: szeretlek. Majd megkérdezte:
És te? Erre a válasz az volt, hogy: Én is.
– Ez volt az első csókunk, és azt éreztük, amit Juhász Gyula a világ legszebb és legjátéko-
sabb versében leír: ez a szerelem az, megannyi kérdőjellel a végén, amit nem is tudunk,
nem is merünk elhinni…

SZERELEM?

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,


Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,


Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.

10 versmondó
A SZERELEM LÍRÁJA

Én nem tudom, mi ez, de érezem,


Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven símogat,
Mint márciusi szél a sírokat!

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,


Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

A világokat mozgató érzelmek semmihez se fogható titkait Balázs Klári azóta is Juhász
Gyula Szerelem? című versével próbálja megragadni. Juhász Gyula épp ezzel az érzelem-
mel írta be magát az irodalom történelemkönyvébe, pedig soha nem élhette meg, mit jelent
kölcsönösen szerelembe esni – imádott Annája egy életen át elérhetetlen maradt számára.
Mégis nagyon tudta, mit jelent szeretni, még akkor is, ha a szőke színésznőnek még csak
egy mélyebb beszélgetése sem volt a költővel. Túl korai halála napján azonban, a feljegy-
zések szerint, mégis egy Juhász Gyula-kötetet tartott maga mellett.
Ahogy a Kilényi-gyűjtemény anyagából Péter László írásai nyomán készült összeállítá-
sában Nyilas Péter összegyűjtötte a rendelkezésre álló irodalomtörténeti hátteret, Juhász
Gyula és Sárvári Anna kapcsolata a következőképp alakult.
Sárvári (családnevén: Schall) Anna Dunaföldváron született, s amikor Juhász Gyula 1908
őszén megpillantotta, 21 éves volt. Nagy termetű, erős alkatú, molett nőként írják le töb-
ben a kortársak közül.
Miért tetszhetett Juhásznak? Ideáltípusáról ő maga vallja: „A szőke szépeket szerettem
egykoron” (Vallomás, 1925), „Mert szőke mind, akit fájón szerettem” (Szőke fény, 1919). S
e „varázsos és búsító szőkeség” (Óh szőkeség, 1924) magyarázza, hogy legtöbb nőismerőse,
kedvenc színésznője később is szőke volt. Másrészt (az ugyancsak szőke) Eőrsi Júlia meséli,
hogy a költő egy városmajori sétán, megpillantván egy robosztus nőt a fűben olvasgatva,
kijelentette: „Szeretem a nagy nőket.” „Csupa nagy nő vonzott engem.”
Milyennek látta Juhász Gyula Annát? A versei tanúsítják: a rajongás testi valójában is
megszépítette. Anna teste rózsa, keze szép, bőre bársony, karja, válla és feje szinte „ujjong”
a rivaldafényben, vállának hava, íve és tündöklése örökre a költő lelkébe ivódott. Hangja
selyme, bársonya elsuhant ugyan, de emléke éppúgy örökké él, mint „csodamély” szeme,
amelynek színére vissza-visszaréved a morva hegyek alján is. Szőke haja szinte állandó
szimbóluma Annának s az Anna-szerelemnek.
A költő már mintegy féléve élt Váradon, amikor Anna szőkesége megdobogtatta a szívét.
Juhász Gyula 1908. február 13-án érkezett Nagyváradra, hogy elfoglalja tanári katedráját
a premontreiek gimnáziumában. Versei, cikkei ettől a naptól sorra jelennek meg a helyi
lapok hasábjain. A pezsgő, vidám élet a szerzetesi lelkű, tétova költőt bohémek tanyájára,
a csókok áruházaiba sodorta. De kielégíthette-e mindez egy álmokban élő, eszményt ku-
tató fiatal költő szívét? Juhász Gyula még mindig a mesebeli tündért, az álmok Asszonyát
keresi... A színház már rabul ejtette a költő szívét: rendszeresen ír színikritikákat, s 1908.
november végétől emlegeti, dicsérgeti bennük Annát is. Az egyértelműen első Anna-vers,

versmondó 11
A SZERELEM LÍRÁJA

a Vigasztalásul, 1909. május 30-án jelent meg. Nem Anna


vezeti el tehát a színházhoz, hanem Thália szentélye adja
neki a Múzsát. Juhász Gyula a nézőtér egyik eldugott
helyéről figyelte a próbákat, de sohasem merészkedett
addig, hogy személyesen is beszéljen a színésznővel ...,
a színházi előadás végeztével eltűnt. Ott találták Anna
ablaka előtt, a hajnali órákig ott virrasztott, leste Annát,
mialatt a színésznő színházi társaságával jókedvűen szó-
rakozott. Megismerkedésükre, kapcsolatukra egy 1924-
ben közölt interjúban Anna így emlékezik: „Deésy Alfréd
elhozta egyszer hozzám Váradon, bemutatta nekem, és ő
egész délután csak a kezemet fogta, és a nevemet súgta.
A szobában olyan csend volt, mintha vatta fogta volna el
a hangokat. Én inkább féltem, mint meglepődtem a köl-
tőtől. Aztán összesen ha kétszer-háromszor találkoztunk,
és én nem tehetek róla, hogy olyan halálosan belém sze-
Juhász Gyula retett ..., nem szerettem, nem tudtam szeretni...”
Anna 1909 szeptemberében otthagyta Váradot – más társulathoz szerződött. Juhász Gyula
búcsúztatta a Nagyvárad augusztus 29-i számában. Cikke lelkes, agyondicsérő, a szerelmi
bánat hangja nem csendül ki a sorok közül. Az életében alig emlegetett, voltaképpen jelen-
téktelen vidéki színésznő neve ezután kétszer szerepelt sűrűbben a lapok hasábjain: 1937-
ben, Juhász Gyula halálakor, és 1938-ban, amikor ő követte a költőt az önkéntes halálba.
Anna a 20-as évek elején Váradon férjhez megy Mihelfy Jenő nagykereskedőhöz, aki –
miután felesége 1924-ben elhagyta – öngyilkos lett. Anna 1934-ben újból férjhez ment:
Szántó Jenőhöz, a debreceni színház rendezőjéhez, aki hamarosan az egyik pesti kis szín-
háznál kapott szerződést. 1938 júliusa előtt azonban Szántó szerződését nem újították meg.
Ugyanakkor Annát baleset érte: csípője kificamodott. Többé nem léphetett színpadra.
Mindketten jövedelem nélkül maradtak. Ekkor költöztek Anna nénjének, Schall Máriának
a lakásába. A csekély jövedelmű „magánzónő” tartotta el a nyomorba jutott színészházas-
párt. Betegsége, sorsuk kilátástalansága Sárvári Annát is öngyilkosságba sodorta: 1938.
július 25-én, első férjéhez hasonlóan, ő is megmérgezte magát. A 8 Órai Újság riportja
szerint: „Az ágy mellett, a földön Juhász Gyula verseskötete feküdt. Ahogy a könyv leesett
a földre, éppen az első oldalon nyílott ki: Annának örök szerelemmel, Juhász Gyula – ol-
vasható rajta a költő dedikációja. A szerencsétlen színésznő utolsó pillanataiban is az An-
na-verseket olvasta.” A Rókus-kórházba vitték, ahol rövid időre még magához tért. Később
állapota súlyosbodott, s július 29-én, pénteken este meghalt.
Juhász Gyula halála után Anna így nyilatkozott: „...csak később, soká hallottam, hogy ver-
seket ír hozzám. Boldog voltam, örültem, és az ismerősök lépten-nyomon gratuláltak a
versekhez. És csak akkor döbbentem rá nagyon, hogy nekem ezekhez az Anna-versekhez
semmi, de semmi közöm. Ezek a csodálatos versek csak a szőke hajamnak, kék szememnek
és Juhász Gyula elképzelt ideáljának szóltak, de nem nekem, és nem hozzám.”
A Sorok között Lutter Imrével című műsor Balázs Klárival és Korda Györggyel készített
beszélgetéseinek bővített, online kiadásai megnézhetők Lutter Imre YouTube-csatornáján.

12 versmondó
A SZERELEM LÍRÁJA

Kabdebó Lóránt
ARS AMATORIA – TURCZI ISTVÁN EROTIKUS KÖLTÉSZETE

„Nem tudok szerelmes verset írni”, kezdi


egyik versét Turczi István (Túl a rögzíthető
időn), mégis külön két gyűjteményt is szán
a nemi kapcsolódás tematikájának, és egy
hosszú verset, a szeretkezés eposzi és szak-
rális tapasztalatainak összegezését, a Káp-
rázat  ciklus életrajzi vívódásának, a  Fairy
Spring  szakralitásának és  A halott fekete-
rigó  férfierejének, a szeretkezésben a lé-
tezéshez felnövés számbavételének össze-
Turczi István
kapcsolását, a több kiadást is megért Venus
Vulgivagát. A Jung Zseni fotóalbumába beosztott versei, majd  Eifert Jánosnak  a Turczi
verseihez társított aktfotói (A nők és a költészet, illetőleg Erotikon) meggyőznek arról, hogy
a nemiség nemcsak alapvető tematikai hozadéka a Turczi-lírának, de állandó poétikai vi-
askodást is jelent költészetében.
A kamaszfiú számára a nagy példaképek tépettsége csak a zavart jelenthette. Hiszen az ő
számára a nemi viszony már nem valamilyen siralomvölgyi megkötöttséget jelent, akár
keresztény, akár haszid oldalról. Őbenne a langyosan szerveződő, „viszony”-szerelmek em-
léke nem tud összehangolódni a tragikus válságokat átélő elődök tépett kétségbeesésével.
De biztatólag tud számára hangzani a felszabadulás visszakötő (az Ószövetség gyönyör­
elvéhez kapcsoló) poétikája. A mindennapiságtól, a rutintól, az egyszerű érzékiségtől a
felelősen elvállalt és kikeresett kapcsolódásig. A „málnakrém mögül” felsejlő imáig ível a
keresés – mondjuk ki merészen a szót: – ihlete. Azt keresi, ahol ez a megkötött oldás még
szenvedéllyé nemesedhetett:

A szerelem kegyetlen mint a Nílus


Mondták az ókori bölcsek

Ezt a „törvénykönyvet” keresik a versei, ahol átfordul a szabadosság a szabadság mámo-


rába:

ahol a civilizált hordalékaitól


megszabadítva
túl a rögzíthető időn
folyik tovább és megtisztul a nyelv

A „végül nem ugyanaz” keresése hitelesíti Turczi erotikus verseit. És azt, hogy mégiscsak
sikerül „szerelmes verset írni”. Méghozzá imává emelve a lelkek egységévé váló testek egy-
ségét. Ami egész pályáján az állandóan változó tudati és érzékelő állapotokat fogja a vers-
ben végigéletni: költőjével és olvasójával egyaránt. Mert ebben a költészetben éppen ezt

versmondó 13
A SZERELEM LÍRÁJA

jelenti a jelzett „többes szám”: aki olvasni kezdi IKON


ezeket a megnyilvánulásokat, azt éppúgy ös�-
szezavarja a vers, ahogy menetét végigvezetve, A gyönyör eszméje nem időszerű.
kikövetelve maga a vers teszi magával a költővel Test a lelke mindennek, na jó,
is. Számvetésre kényszeríti: válságról válságra de hol marad emlék és művelet,
sodorja hullámzásával. Mint minden mai embert amíg a pálya igenre, nemre osztható?!
a szexuális forradalom utáni világban.
Turczi erotikus verseiben irodalomtörténészként Hiába létvágy, és altesti metrumok,
sohasem az aktualizálódó életrajziságot keresem, lelke húsa kemény, mást üzen.
bárha minden egyes versjelenet valóságélménye Az érintés képileg tiltva van.
sajátosan személyes jellegűnek  tűnik fel szá- Még sztendbájon a vérüzem.
momra. Mert a Turczi-versben az erotika soha-
sem valamilyen életrajzisággal kapcsolódik ös�- A reggel, az este csak lomha csík,
sze. Az élmény utánérzéseként tűnik fel minde- lassú szájvonal. Szemében homokóra.
gyik verse. Hogyan értem ezt? Minden szexuális Készülő szavakból, színekből kevert
eseménybe teljes komolysággal, felelősséggel lép por hull a felelőtlen álmodozóra.
be, de a legtöbből a mulandóság élményének át-
élésével távozik is. Amikor verssé alakul a pilla- A bőr alatt árnyékban morajló
nat, akkor már minden jól-hangoltsága ellenére bűn és bronz rugalmas keveréke,
az elmúlt jelenet tanulsága válik fontossá a vers- (legyen ez a szertartásra nézve bíztató)
ben. Verseinek tétje a kérdés: a jól-hangoltság Lehetne így: biztató?
ellenére miért szakadt meg? puha késekkel később kerül terítékre.
A keresztény hagyomány bűntudatát ezért nem
hordozzák ezek a versek. Mert egyik sem az el- De itt van, és itt marad. Akár egy
múlás, az elhagyás, a percnyi kéj ingerével indít. bejáratásra kész régi-új sors-alkatrész.
Amit verssé alakulni méltóvá választ életéből, az Itt van, és itt is marad? Rögtönítélet.
mind olyan pillanat, amelyben a „hatnék” ingere Kihűl az arc porcelánja: engem néz.
sokkal inkább meditációból serken ki, mintsem ő
maga is kezdetben hihette volna. A jól-hangolt- Pedig tudhatná, érezhetné,
sághoz nemcsak az  ars  ismerete (a szexé és a hogy nem vagyok ott. Ahogy ő sem.
poézisé) szükségeltetik ezekben a versekben, Csak Neutrino és Elektrina áll
hanem valamiféle összehangoltság. Az előzmény az arannyal keretezett, korai őszben.
megléte. Annak az előzménynek, amely éppen
a versek narrációjából hiányzik. Sajátossága Turczi verseinek, hogy azokban a szexuális
jól-hangoltság jelenti „in statu nascendi” a meghatározó tónust, ez maga a vers lényege. És
mindig valamilyen ködpárás búcsúzás lengi át mindennek egészét. A sajnálkozás: hogy ez
is elmúlt. Ezt sem lehetett végérvényesen megragadni. A létezés örömét a mulandóság tu-
datosulása metszi keresztbe. Mindegyik versben benne él egy megélhetett élet lehetősége.
A vers ott válik izgatóvá: hogy éppen ezt a kapcsolatot miért nem lehetett megtartani? Mi
okozta mulandóságát?
Mert olyan verse nincs, amelyben ne lenne meg a folytathatóság öröme-vágyakozása. Az
ismételhetőség álma él mindegyik szeretkezésben. És mindegyikben ott a mulandóság fáj-
dalma is.

14 versmondó
A SZERELEM LÍRÁJA

Mulandóság? Igen. Minden percünk magában hordja a mulandóságát – folytathatósága


ellenére is. Az élvezet, a gyönyör imává szakralizálódó extázisa létezésünk mulandóságát
is magában hordozza. Ez Turczi erotikájának metafizikája.
De van egy állandó gyakorlati meghökkenés is a versekben. Ha ily tökéletes az együttlét,
miért szakad meg? Miért nem válhat részévé az életrajznak? És itt van a Turczi-vers igazi
csodája. A választás-kiválasztás szakralizálása. Hiszen az élet csak egyszer élhető. Életrajz
csak egyetlen adódik. Minden percünk – legyen az bármily tökéletes – egyszeri. Mi lenne,
ha mindegyik szeretkezésünk folytatódna? A vers Turczi esetében a szakítások dramati-
zálása. Miért nem lehet a még oly tökéletes pillanatnak sem folytatása? Miért kell mindig,
mindenkinek mindent újra kezdeni?
Vagy mégsem? Vagy van mégis kiválasztódás? Amikor a tökéletes szeretkezést életrajz
is követi? Hiszen minden szeretkezésben ez a vágy élt. És a vers minden esetben ezt kér-
dőjelezi meg. Vagy mégsem mindegyik esetben? Van, amikor a szeretkezés túléli a ver-
set? Illetőleg a versben a szexualitáson túlmutató életrajziság is megjelenik? Cressida kí-
váncsisága úgy él tovább, hogy erre a felszabadult gyönyörben fogant imára az életrajz
eseményessége áment mondhat? Ha figyelmesen olvassuk a verseket, nemcsak az igényt
találhatjuk meg bennük, hanem búvópatakszerűen egy narratívát. Amely a felszabadult
párok választókedvét élteti tovább. Az összetartozás megszületésének is tanúja lehet a vers
olvasója. Aki,  amint észreveszi az életrajziság megjelenését, annak veszélyeztetettségét
azonnal döbbenetes pszichológiai élességgel beemelheti a szocializálhatóság szférájába.
Hagyományosságba visszalépés és előrelépés a veszthetőség eseményességébe. Már majd-
nem életrajzi a jelenet:

HÁROM CSATTANÁS
(1)
Ma reggel pofonütöttelek. Még sohasem fordult elő velem ilyesmi.
Mint egy hamuszobor, csak álltál,
hátad felgörbítve, szinte alázatosan.
Dermedt csodálkozástól szűkölő
fénytelen szemedben láttam
milyen gonosz és árva vagyok.

(2)
Megszégyenülten húzódtam vissza,
vodkát töltöttem, kezemnek jót tett
a levezető mozdulat. Közben magamban
szólongattalak. „Féreg vagyok,
visszaéltem veled.” Az előszobában
fapapucs koppant, majd kabátsuhogás.
Huzat vágta be az ajtót utánad.

versmondó 15
A SZERELEM LÍRÁJA

(3)
A Tétényi út – Andor utca sarkán
két autó egymásba rohant.
Az erkélyről remek a kilátás,
alant népvándorlásszerű csődület.
A látványtól szélütötten ott álltál te is,
mint egy hamuszobor, felgörbített háttal,
kezedben szemetesvödör.

„A hím-Cressida szerelmi kalandjai” alcímet is adhatnánk az Erotikon című Turczi-vers-


gyűjteménynek. Verseiben ugyanis a kihívás a nő részéről érkezik, amelyre készülten és
kielégítően képes minden alkalommal válaszolni a versbéli partner.
A versek férfihősének ágya a nők átjáróháza. Egy-egy vers-pillanatra élnek-élveznek,
majd eltűnnek. Mégis kísértetként – ki tudja miért? – újra meg újra visszajárnak. (És most,
az Erotikon című kötetben ezt a kísértetjárást igen ízlésesen, nagyon korrekten Eifert János
művészi fotói a vizuális megjelenítés szintjén is megélhetővé varázsolják!)
Hol helyezném akkor el Turczi erotikus verseit a versformálás történeti folyamatában?
Rácsapott, kihasználta a megnyílt versbéli lehetőségeket. Ennek sajátosságát,  az ak-
tus-utániság lélektani pillanatát a maga utólagos filosz-szemlélődésével ragadja meg. A
vers születésének pillanata: amikor a gyönyör után az elbeszélhetőség válik fontossá, a
nyelvi lelemény veszi át az irányítást, de még nem jelenik meg az emlékezet. A vers az
emlékezet-előttiségben rögzíti a mulandó gyönyört, a vers alapanyagának, a nyelvnek a
segítségével. Élmény-utániság a gondolkozás-előttiségben. Ritmus és ötlet a versképzés
gyönyörére kormányozza a szexuális megmerülés élményvilágát. Amikor – korszerű (?)
hasonlattal – szerverré alakul az élvező, de még nem emelkedik az ima magasába. Szám-
vetés a gyönyörrel – de még a megfogalmazás bonyodalmaiba gabalyodva. A kiemelkedés
pillanatai. Ez az Erotikon válogatásának és szerkesztésének tematikája. A sikeres túllépés
pillanatainak rögzítése.

NEMI SZERVER

Ma megint kilüktet benne a vérparancs.


Kibúvót hiába keresnék, a mesémbe lát.
Lassan felkerülök a veszélyeztetett fajok
listájára, ha nem vigyázok, ha így megy tovább.

Mint éhes vad az etetőhöz, máris tart felém.


„Hamarabb szabadulsz”, szól, látva lelkesedésemet.
Az ajkakon kezdem kinyitni a testét.
Démoni nyál és remegés; ebből baj nem lehet.

16 versmondó
A SZERELEM LÍRÁJA

Csókedény, mondaná nagy nyugatos költőnk,


aki papíron tudta, a magunkfajta mire vágyik:
egy teljességig táruló, hosszú pillanatra,
hajh, pinafüvet szívni kábulásig...

Gonosztetteim közül ez a legkedvesebb.


Nagy az ízlelés hatalma, mégis mérgez.
Közben lejjebb helyezem súlypontomat;
igazodjon ki-ki a saját méretéhez.

Látjuk, ahogy egymáson áthatolunk.


Halljuk a súllyal telítődő formák neszét.
Zöld szemének kikötőjében horgonyozva
fekszem, már minden tagom szanaszét.

A sarkon túl elsziszeg az utolsó villamos.


A Bartókon operaközvetítés. „Triviáta.”
Két nevetés közt viszlátot lehel a golyóimra,
és újra, és újra, és újra kezdi, ha jónak látja.

Egyben a várakozást írja le a megismételhetés vágyódásával. És a megszabadulás esélyé-


nek felmutatásával. Azt a pillanatot ragadja meg poétikailag, amikor az egyszeri diadalmas
erotikus jelenet a maga gyönyörszerző pillanatával a múltba fordul. De ugyanakkor ebben
a búcsú-pillanatban benne él a megismétlés esélye, sőt: az életrajzivá válás „veszélye”-dia-
dala is. A vers már túl van a hippikorszak alkalmiságán, felajánlva egyben a társra találás
várásának esélyét. A történeti nyitás kihasználásában máris benne a zárás, a narratívává
válás lehetősége. A szerelem művészete egyben a társkeresés művészetét is megújítja, „ma-
gasabb”, pontosabban: korszerűbbé nemesedő, a korszerűség definiálását kiváltó fokon.

CSEND, ÉLET

Már fél napja ülünk az ágyon,


egymás mellett, mint az orrlyukak.
Ilyen az, amikor két ember
emlékroncsok közt túlélők után kutat.

S ha alátemet a tények omladéka,


akkor sem jobb módszert tanul.
Egyik a másikra vár, kába ürességben,
szigorúan bizalmatlanul.

versmondó 17
A SZERELEM LÍRÁJA

Az idő most nem játszik; jelenné


avult páros koreográfia szerint,
gondosan szétszabdalt megmaradásban
azonosulnak különbségeink.

Az okker-nap mégis őfelé fordul.


Lassú fény csöndjét szívja szája.
Kimondatlan, belső szavak
hullnak teste panaszfalára.

Végre elmozdul. Ahogy arcom fölé áll,


saját tükrét nézi: a vágy földi mása.
Terpesztett lába nem tűr ellentmondást.
Alulról szép igazán a felfogása.

„Hatnékom van”, szól, aztán elharapja


a következőnek szánt mondatot.
Polip-kézzel nyúl nadrágom felé.
Gombolkozom, tehát vagyok.

A felszabadult embernek a maga számára kell a maradandóságot megteremtenie az úgyne-


vezett szerelmi költészetben is. Azt, amit ebben a kötetben az Anna, Téltemetővirág (avagy
az ide nem szervülő),  Szárnyasoltár  című versek jelenthetnek. Vagy még inkább a szá-
momra leginkább definitív Turczi-vers (az  Erotikon  tematikájából igen hiányzó), az  Ima
helyett című.

Nyugtalanságom magamban őrzöm, mint levegő a por súlyát.


Hajdani bőrömbe burkolózva lassan
feloldódom áttetsző pórusaimban.
Tekintetem alján rebarbara illatú a csend.
A megtérés mögött könnyű hófúvás rejtezik.
Áldom azt a téli éjszakát, mikor
megkoccantak a fogaid és
bebocsátást kértél hozzám.

Ez lehet az a magaspont, amellyel a Hálaadás Szabó Lőrincéhez és A halott feketerigó Ju-


hász Ferencéhez kapcsolódhatott – hitelesen – ez a Leporello-kapcsolatokat göngyölítő
(„első nagy szerelmem” „kisszerű levelei”-t utóbb lesöprő [Ereklyék; a csönd mélysége])
költő.
Olyan meghitt kapcsolódás tanúja a Turczi-vers, amely a testiség biztos tudatában egy
azon túlemelhető (azt is magában őrző-rögzítő) kapcsolódást tud poétikai létezése formá-
jává nemesíteni. Az elégiát – immár nem „málnakrém mögül”.

18 versmondó
A SZERELEM LÍRÁJA

Ha a Séta című vers még a térbeli vágyakozást hidalja át a poétikai akarat segítségével, a


Turczi-vers valóságos utazásokat is rögzít, és az Esküvő című verssel emelkednek a művek
archetipikus elégikus formációvá. A sokvallású, egyistenhívő városnak a varázslata – ta-
lán elioti ihletéssel – hívja elő a mai ember számára az olajfák-hegyi jelenetet. A ma és ott
patetikusan hangszerelt apróképei olyan érzelmi lépcsősorral emelkednek, hogy olvasójuk
szinte elakadó lélegzettel jusson át a „szavak túlfelére”. Sikerül a versben a csoda, ami a
mai turistának ritka kincsként adódhat.
Csakhogy a költő mindezt nemcsak pontosan megjeleníti, hanem – talán Weöres Sán-
dor Psychéjétől is ihletetten – a szeretkezés művészetének élvezetében egyben annak cso-
da-jellegére is rádöbben.
Az emberfaj optimizmusa fogalmazódik meg a gyönyör versbéli átélése során. Az össze-
kapcsolódás, a túlélés vágyódása is belekódolódik a ledérnek feltűnő jelenetsorokba. A
pusztuló világ ellenében a túlélés gyönyörszerző pillanatai diadalmaskodnak. Az imigyen
felszabadult embereket nem lehet legyőzni, megalázni. Persze ők megteszik mindezt ön-
magukkal. De ugyanakkor a diadal emlékezetével lépnek által a kaland pillanatán. A léte-
zés egészsége nyilatkozik meg ezekben a versekben.
A napi szexuális kavalkád hagy-e valami maradandót? Hangzavar marad belőle, vagy meg
tud felelni költő elődje kérdésére: „Így is szereted?” Él itt a szerelem? Van itt érzelem
egyáltalán? E versek olvasója az élvezet leírásait követve annak mélységeire is rádöbben.
Különben nem hagyna emléket a perc, nem volna leírásra érdemes a jelenet.
A legelmélyültebb versekben megjelenik a shakespeare-i szóvilág legigényesebb szava:
csend. Hamlet, aki rendet szeretne teremteni az értékek szereptévesztésében, végül ezzel a
szóval búcsúzik. Hasonlóképpen: Turczi is a verseibe szövi e szót, s e köré szervezi verse-
inek szentivánéji kavargását.
Mert a gyönyörben, a szeretkezések zűrzavarában – csak figyelni kell rá! – megérik a be-
fogadó csend igénye. A szerelem születése: „emberízű csókban olvad össze”. „A mindenség
kézlegyintése.” „De a megértés ott mélyen mégis / a felismerhetetlenségig igaz”. A versek
viharzásában ezt találom. Felfigyelek rá, látom: a férfi kiválasztja a partnerek közül az em-
lékezetre méltóakat. Keresi közöttük a kiemelhető társat. Bemutatja a kiválasztás csodáját.
Rádöbbenés a férfi-nő viszony kétarcúságára:

Játék
              és
Passió
az életünk, amióta itt vagy.

„Fölé kell emelkedni minden ’én’- és ’te’-nek, kozmikus érzésekkel kell élni” – írja Turczi
István Mennyei egyetem című regényében egy esztétika-előadás szellemi summázataként.
Ez a kiemelten tördelt szöveg szinte átkéredzkedik a versbe is, akkori ars poeticájának
megfogalmazásaként. Íme a  Venus Vulgivaga  végső üzenete, egy versbe plántált inter­
textuális betéttel: a benne-lét és a felette-lét poétikai helyzetmeghatározásaként:

versmondó 19
A SZERELEM LÍRÁJA

„Az Örök Gyöngy így fogadott magába,


miként a víz a fénysugárt fogadja,
anélkül, hogy megtörne simasága.”

„Elmozdult az idő.” Így – ponttal zárva a mondat. Mozdulatlan, pedig mozgást jelez. Ezzel
az alkotói pozícióval összegezi Turczi István az európai ember szexuális felszabadultsá-
gának bemutatását. Utalva a hamleti „kizökkent időre” is, amely már nemcsak a leírást
és tudomásulvételt, hanem éppen hogy a változtató cselekvést hívja ki a világirodalmi
tudatban. Az „íráshoz való visszatérés” állapota a szenvedély, az érzelmek, a gondolkozás
felszabadítását jelenti a szövegben, valójában a visszatérést az írás alapvető meghatáro-
zottságára, a morális alapok végiggondolására.
Részlet az Öntörvényűen – Kortárs magyar költők rögeszmerendjei (Parnasszus Könyvek,
Budapest, 2019) című kötetből.

(Forrás: Irodalmi Jelen)

Alakok a parton

20 versmondó
A SZERELEM LÍRÁJA

Lutter Imre
SZERELMES ANTOLÓGIÁK
A költészet nem más, mint az emberi érzések, vágyak, gondolatok lenyomata. S ha így van,
az érzéseket a költők ezerféleképp tudják ábrázolni. A legnépszerűbb téma természetesen
a szerelem – az egymás iránt érzett vonzalomtól,
Nagy László a vágytól átitatott magányig, az erotikától a gyű-
VÉRUGRATÓ TÜNDÉR löletig fajuló szélsőséges lemondásig. A szerelmi
lírát gyönyörű és sokszínű gyűjtemények, anto-
Ó, aki csontra vesz fel inget, lógiák fogják össze és tárják elénk. Most ezekből
jéggel veri meg szemeinket! mutatunk be néhányat, amelyek a versmondók
és a versolvasó közönség ínyére lehetnek. Több-
Fehér vagy mint a jég verése, ségük már csak antikváriumban lelhető fel, de a
zuhansz vaságyra, jégfehérre. viszonylag újabb kiadások szerencsés esetben a
könyvesbolti hálózatok polcairól is leemelhetők.
Ráfekszik szívemre a sorsod, 1954-ben jelent meg, majd egy évvel később már
csak fáj, csak fáj, ahogy te mondod. a második kiadással jött ki a Magvető Könyv­
kiadó Virágom, virágom című szerelmes antológi-
Véren, zúzmarán túl tavasz van, ája, amely az irodalom nagy öregjei – Berzsenyi
lesz-e még nyár – kérdem magamban. Dániel, Csokonai Vitéz Mihály, Zrínyi Miklós,
Endrődi Sándor, Vajda János, Sipos Gyula és köl-
Aranyeső tündököl sárgán, tőtársaik – mellett az akkori kortársakkal is apel-
árva vagy, itt maradtam árván. lált. Megjelent benne Rákos Sándor, Zelk Zoltán,
Hajnal Anna, Szécsi Margit, Benjámin László, Fo-
Mint pirkadatban őrült álom, dor András és Illyés Gyula is. A könyv amiatt is
szél dobol gyulladt mellhártyádon. izgalmas, hogy sok szerelmes népdal szövege ke-
rült a szerkesztő révén a műköltészeti alkotások
Tüdődön láthatatlan térdek elé: a Tavaszi szél vizet áraszt, az Éva szívem, Éva,
rengetik bölcsőit a vésznek. a Szabad a madárnak, az Aj de bajos egy párnára
feküdni, a Szólnak a kakasok és A gyáva szerető
Favirág habzik s te letüntél, is. Rádics József több antológiát is tető alá hozott,
világos vért ugat egy tündér. mások mellett ott bábáskodott a Szép szó és a Vir-
rasztók kötete mellett is.
Csak ez kellett, csak ez hiányzott,
csírázik itt az átok átkot. Az első kiadást követően – három évvel később
– jött is az újabb szerelmi válogatás, ezúttal Vas
Forgok arcomon új pecséttel: István szerkesztésében. A Szépirodalmi Könyv­
új tehetetlenség dühével. kiadó gondozásában jelent meg 1957-ben az a 647
oldalas, vaskos terjedelmű, s épp ennyire változa-
Nikotin ikrásodik számban, tos antológia – talán az első olyan nagy ívű mun-
a csikkek szétmásznak szobámban. kaként –, amely a legjelentősebb addigi szerelmi
alkotásokat egy könyvbe terelte. A címe nemes
A szesz kék tüzein keresztül egyszerűséggel Szerelem volt. A könyv egészen
idegeim lármája zendül. Divinyi Mehmedig visszanyúlt, s Petrőczy Kata
Szidónia, Kisfaludy Sándor, Somlyó Zoltán, Vajda

versmondó 21
A SZERELEM LÍRÁJA

János, Zrínyi Miklós, Eötvös József, Fenyő Lász- Alkohol nincs ami ledöntsön,
ló, Lukács László, Kerényi Frigyes, Salamon Ernő, valami szörnyűt tervez az ösztön!
Vitkovics Mihály, Kemény Simon, Ányos Pál és Ó, aki csontra vesz fel inget,
Nagy Zoltán is helyet kapott az ismert klassziku- jéggel veri meg szemeinket!
sok: Arany János, Kölcsey Ferenc, Babits Mihály,
Ady Endre, Németh Andor, Kosztolányi Dezső, Kitárva fejednél az ablak,
Tóth Árpád, Juhász Gyula, vagy például Radnó- nyitok ajtót a léghuzatnak.
ti Miklós versei mellett. A sort időben egyébként
Radnóti zárta. Mintha egy szél fújna egy holtra,
Réz Pál szerkesztésében 1986-ban ültette a polc- nem mozdulsz, csak a hajad fodra.
ra a Magvető az Erato című könyvét, fekete-fe-
hér illusztrációkkal, 478 oldalnyi erotikus lírával. Tulipánt hozok, meg se látod,
„Magyar Erato? – kérdezte irodalomtörténész álmod a morfium s virágod.
ismerősöm, amikor megemlítettem, hogy an-
tológiát készülök összeállítani a testi szerelem Lehet, hogy hozzád késve jöttem,
magyar verseiből. – Miért nem mindjárt Magyar lehet, hogy el se köszönsz tőlem.
Priáp? – Ugyan, kérlek. Hiszen tudod – közhely
–, hogy a magyar ember szemérmes, érzelmeiről Csak elmész, elzengnek a szárnyak
nem beszél, testi vágyairól, érzéki tapasztalatai- s marad a vérhomály utánad.
ról mégúgy se. Erotikus magyar vers alig akad.”
Így kezdi Réz Pál e kötet utószavát, akit nem ked- Érted már félig megszakadtam,
vetlenített el a kételkedés, hiszen jól tudta, hogy tündérem, ne légy irgalmatlan.
kézirattárak, archívumok tele vannak kiadatlan
magyar versekkel, amelyek éppen erotikus kife- A földi szerelmet ne vesd meg,
jezéseik miatt nem kerültek a nagyközönség elé. ne vidd a semmibe a tested.
Ismerte a könyvekben megbúvó, könyvtárak mé-
lyén lapuló, testi gyönyörűséget zengő verseket, Hiszek, s hitemet levagdalja
amiket a nagy reneszánsz püspök, Janus Pan- tündéri fintorod hatalma!
nonius, vagy a börtönviselt katolikus pap, Ver-
seghy Ferenc írt. És ahogy a kötet fülszövege is Csalogatlak sírva magamhoz,
megjegyzi: ismerte Csokonai, Ady, Szabó Lőrinc, te csak a halálhoz ragaszkodsz!
Nadányi Zoltán és a kortársak erotikus verseit
is. No meg megkérte költő barátait: írjanak ver- Nappalom éjjelem tiéd lett,
seket a készülő gyűjteménybe. Így állt össze ez te csak a temetőt igéred!
az antológia, amely nem teljes, de magyar nyel-
ven mindenképpen az első – ezerszínű, gazdag, Fényleni éretted akartam,
változatos, vidám, kötekedő, ledér, pajzán, buja, te az észt rombolod agyamban!
játékos, érzéki, és olykor bizony vaskos is. Az ob-
szcenitás – rossz értelemben: közönségesség – hi- Szeretni tehozzád szegődtem,
ányzik persze a gyűjteményből. Vagy legalábbis te sírkövet faragsz belőlem!
nem jellemző. Persze e versgyűjteményre is áll az
a közhelyszerű igazság, hogy: mindent ki lehet Ó, aki csontra vesz fel inget,
mondani, de nem mindegy, hogyan és mikor. jéggel veri meg szemeinket!
2002-ben jelent meg a Sziget Könyvkiadónál a

22 versmondó
A SZERELEM LÍRÁJA

Szerenád című válogatás, ugyancsak Réz Pál szerkesztésében. 287 oldalon karolja át egy-
mást múlt és jelen érzelmes költészete. A sort Janus Pannonius nyitja, s Tar Benedek,
Bogáti Fazakas Miklós, Balassi Bálint költészetén át számos klasszikus – mint pl. Somlyó
Zoltán, Babits Mihály, Juhász Gyula – adja egymásnak a stafétát, hogy eljussunk Kemény
István, Szakács Eszter, Kun Árpád, Mesterházi Mónika, Tóth Krisztina és Szabó T. Anna
szerelmi képéig. A könyv érdekessége, hogy meglehetősen sok benne az ismeretlen szer-
zők által írt szerelmi költemény. Alapos válogatás, és több mint száz költőtől olvashatunk
egy-egy verset.
A Szívzuhogás a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadónál látott napvilágot 1986-ban. Hos�-
szú és gyönyörűségesen is gyötrelmes út a szerelemé – az antológia ezt az utat követi
a magyar költészet vallomásaira figyelve. A szerkesztőknek igaza van, amikor azt írják:
nincs könnyű dolga annak, aki egy ilyen gyűjtemény összeállítására vállalkozik, hiszen a
szerelem logikája (ha van egyáltalán logika benne) annyiféle, ahányan megéljük. Vannak
persze stációk, de elkülöníthetők-e? A döntést a versekre bízták, és hagyták, hogy egymás
mellé húzódjanak két-háromszáz év távolából is. Szinte a maguk akaratából álltak össze a
ciklusok – a szelíd kívánkozástól a rajongó vallomásokig, s végül ama bizonyosságig, hogy
Anna örök. Nincs itt szó valami határozott szándékú tanításról – nem is lehetne, még ér-
zelmi kultúránk romlása idején sem. Csupán bemutatják: mások így élték meg a szerelmet,
emberségük próbáját. Ez sem kevés, és segítségnek sem utolsó. A kötetcím: Szívzuhogás,
Nagy László kifejező szava a Bánatot váltunk című verséből. A cím későbbi érdekessége,
hogy Geszti Péter a ’90-es évek elején megmutatta, hogyan lehet korszerű számot írni ma-
gyar költők összerakott verssoraiból. Ez lett a Rapülők Szívzuhogása. A dalban József Attila
Ódájával kezd, aztán jön a többi. Petőfi Sándor: Szeptember végén, Nagy László: Én fekszem
itt, Kosztolányi Dezső: Énekek éneke, Juhász Gyula: Szerelem?, Gyurkovics Tibor: Hajnal,
Kiss Dénes: Részem lettél, Nagy László: Jártam én koromban, hóban.
Az egyik legismertebb válogatás a Szeretni tehozzád szegődtem, amelynek azonos válto-
zatban sok egymás utáni kiadása létezik. Az elsőt 1972-ben, Bukarestben adta ki a Krite-
rion Könyvkiadó, Farkas Árpád és Kacsó Judit szerkesztésében. Gyorsan fogyott a könyv,
1973-ban már kint is volt a – borítóját tekintve megújult – második kiadás. A kötetben a
modernkori erdélyi irodalom színe-java is jelen van: Szilágyi Domokos, Hervay Gizella,
Csoóri Sándor és Kányádi Sándor például. A 200 magyar szerelmes verset tartalmazó an-
tológiában olyan kincseket találhatunk, mint Weöres Sándor Lányok, ó ti..., vagy Koszto-
lányi Dezső Akarsz-e játszani? című remekeit, de megszólal Pilinszky János, Áprily Lajos,
Buda Ferenc, Ladányi Mihály és Juhász Ferenc is. A Sziget Könyvek kiadásában 1984-ben
puha borítóval, az eredeti zöld színt meghagyva, de arany betűkkel jelent meg újra, aztán
1993-ban, 1994-ben és 1995-ben is jött újabb kiadás, ismét kemény kötésben, de változatlan
tartalommal. A kötet címadó verse Nagy László-idézet, s a versek nagyjából modernitásu-
kat tekintve időrendben, de legalábbis kontinuitásban követik egymást.
A Kisújszálláson 1999-ben megjelent Szerelmeskönyv válogatás a magyar irodalom leg-
szebb szerelmes verseiből, melyben alfabetikus szerzői sorrenddel találkozik az olvasó.
A Szalay Könyvkiadó és Kereskedőház Kft. kiadványa bordó-arany műbőrkötésben, Vida
Kata fekete-fehér illusztrációival, Katkó Lajosné és Nagy Zoltán szerkesztésében igyekszik
a Szeretni tehozzád szegődtem című kötet válogatásától eltérni. A költők között van átfedés,

versmondó 23
A SZERELEM LÍRÁJA

de versekben alig akad hasonlóság. Időben nem is nyúl annyira vissza – a XIX. századig
csak –, és teret enged a kortárs szerzőknek, mint Bella István, Baranyi Ferenc, Eörsi István
vagy Utassy József.
Karafiáth Orsolya írja: „Kívülről a szerelem béna, suta, nevetséges, és a reménytelen sze-
relmes a világ bolondja. De ami a reménytelen szerelemből születhet, az lehet nagyon
érdekes is.” A fenti szerelmes antológiák rejtette versek a bimbózó, éppen megfoganó sze-
relemtől a reménytelen, zakatoló és emésztő vágyon át az őrült, szenvedélyes vonzalomig;
a tiszta érzésektől a romlott kapcsolatig; de még azon túl is: a szakítás, a szép és a piszkos,
az elengedő és az ellökő válásig mutatják meg az ember legbonyolultabb, legintimebb és
legtitokzatosabb érzését. Ami örök – évszázadokon át –, akár maga a vers …

Somlyó György

24 versmondó
A SZERELEM LÍRÁJA

Takács Bence
LÁTTAM A BOLDOGSÁGOT ÉN!
Latinovits és a szerelem

„Talán be sem fűtöttek, talán csak már kihűlt a szoba a miskolci kopott albérletben 1960.
november 17-én reggel hét órakor. Latinovits Zoltán holtfáradtan ült az asztal mellett,
egyik cigarettát szívta a másik után, hogy ki ne hulljon kezéből a toll, és írt, írt, írt, levelet
írt Ruttkai Évának.” (Szigethy Gábor: Latinovits)
„Egy színházi premiert követő bankett végén elkeveredtem a Fészek Klub emeleti bárhelyi-
ségébe. Ott ült egy asztalkánál Ruttkai és Latinovits. Félhomály. Jóval éjfél után. Egymásba
elmerülten csókolóztak. Túl mindketten a kamaszkori föllángolásokon. Hosszú évek óta
éltek egymás mellett. Lakásuk is volt, ahova szeretetrohamukban visszavonulhattak vol-
na; ők azonban alkalmi nézőiknek játszották a turbékoló szerelmespárt. Odahaza olyanok
voltak, mint más ember. Gyengédek, gyilkosan veszekedők.” (Molnár Gál Péter: Latinovits)

Két állítás. Vajon melyik az igaz?

Én nem kívánok sem állást foglalni, sem érvelni. Nem tudom Latinovits Zoltánt pőrére
vetkeztetni, és nem kívánom a legenda esendőségét sem bemutatni, sem feltárni – de ami
még erősebb, nem szeretnék szembesülni sem vele. Nem! Mert Latinovits személyisége,
színpadi, filmvásznon megelevenedő és versmondói léte: ÖRÖK. Túlmutat minden kicsiny­
ségen, napszámosokon, túl a szerelmen belüli kielégülésen, túl magán a leszületett ember
földi kótyavetyélésén. Latinovits nem azért jött, hogy szeressen. Latinovits nem azért élt
velünk, hogy éljen. Latinovits nem azért lett, hogy legenda legyen, példa. Hanem az origó.
Mindenben. Az élet élésében, a hétköznapok zuhatagában, a magánélet szenvedésében.
És igen, az örök függőségben, melyről Ablonczy részletesen, tárgyilagosan ír. Latinovitsot
nem a szerelem, nem az ital, nem a szenvedélyes színház-csinálás, hanem a pénztelenség,
a függőség és a zseni függő lét-térbe helyezése tette sírba. S ebben a függésben partnere,
társa, segítője, és talán jóakarója volt szerelme: Ruttkai Éva.
Szerettem volna ott lenni, amikor „Ruttkai olyan fiatal lányt állít elénk a színpadon, aki
nem él szerepének ária-lehetőségével, csupán hangosan mondja ki Júlia gondolatait. Nem
ábrázolja Júliát, közvetlenül éli, miközben önmagát is keresnie kell a jellemileg körül nem
határolt szerepben. / Latinovits Zoltán Rómeója, mint tökéletes ellentét illik ehhez a Júliá-
hoz. Éretlen kölyök, meggondolatlan ifjú, aki ide-oda cikázik a végzet útján, nem ismerve
a halálos veszélyt, csak önfeledten és bolondul szeret. Ez a Rómeó nem ért a szerelemhez…”
(Gyárfás Miklós: Rómeó és Júlia)
Én szerettem volna látni a csodát, ahogy Zoli és Éva egymásra talált. Ahogy, mint későb-
bi iratok jelzik, Zolira még nőket is küldtek, de ő mégis Éváért kiáltott. Szerettem volna
befészkelődni abba az otthonba, ahol Zoli ír, dohányzik, Évára vár. Látni a boldogságot,
ahogy néha (még náluk is néha) haza-hazatalál. S igen, ezen írás nem kíván ítéletet, bírá-
latot, vagy akár irányt se mutatni. Csak szenved. A maga tehetetlenségében, kielégület-
lenségében, a hiányban és abban, hogy lassan már nincs is kitől kérdezni: ki, és mi volt
Latinovits.
versmondó 25
A SZERELEM LÍRÁJA

Azon a deszkán kezdtem. 14 évesen. Azon, amelyen a legenda szerint is: Bajor Gizi őt fel-
fedezi. Más atmoszféra, más lélegzés ez. S igen, más hőfok is. Szerelemben is. Szeretetben
is. Szeretetéhségben is. S azt hiszem, ez utolsó szónak van csak igazán jelentősége, értelme,
ízlelése és mondanivalója: Szeretet-éhség – mint amikor Karinthy az Utazás a koponyám
körül-ben kívülről látja magát, az agyát. S vágyik. Olyan ez. Latinovits művész, érző-em-
ber módra. Egy kis buksisimogatás. Egy kis ölelés. Tisztán, érdekmentesen. Egy kis férfiúi
jelenlét, csókmentesen. Bubikos önkívületben. Nekem mindig ez marad. Marad az izzó
művész, a robbanás, a tettvágy, a férfi, az origó. Így – bárcsak cipőjét én tisztíthatnám! –
arra sem vagyok méltó, hogy gondolkodjak róla. Maradnak szemelvények, amelyek tán,
vagy kevésbé tán – sokan fukarkodtak! – bemutatnak egy hiteles embert, aki nem tudott
mást, csak szeretni: szakmát, nőt, szenvedélyeket; és nem akart mást, csak nyugalmat,
békét, szeretetet.
Latinovits soha nem akart kiszakadni. Mondhatni: „csehtamási” érzülettel kurjantott in-
diánt az éjszakába, abba az éjszakába, amiben még van körforgás, van természet – és nem
a Tamási Áron által már megszólaltatott gépek (Vitéz lélek) vesznek át mindent az ember
felett. Mint a Ködszurkálóban fogalmazott: „Nem a természet csodáját tanították. Nem az
örök születésnek, porzásnak zizegő virágszerelmét, nem az állatbőgést ágyalták belénk.
Pedig mennyivel egyszerűbb lett volna.” Mennyivel egyszerűbb szeretni is. Nekik is, ha
nem lettek volna oly kiemeltek. Ha tényleg nyugalmat kaptak volna, az alkotáshoz.
„Nekem sok mindent helyre kell hoznom. Ehhez pedig minden darabban tőlem telhetőleg
a maximumot kell adnom. Ehhez viszont koncentrálni kell, koncentráláshoz viszont ép
idegek kellenek. Nem tudok egy könyvet elolvasni, egy verset megtanulni, még rövid szö-
vegeket is nehezen tanulok meg, mert mindig az adósságokra gondolok, a hajóra, melyet
penészes vitorlákkal, félig süllyedt állapotban, elszabadulva, széttörve látok. Állandóan
számolgatok, hogy kit tudok kielégíteni a következő havi fizetésemből. Ehhez hozzájön
egy kisebbségi érzés, ami most végre kicsit helyrejött.” (Ablonczy László: Latinovits Zoltán
tekintete)
Ez az állandó számolgatás, ez az állandó függés tette őt tönkre. Mindenben. Miközben min-
dent adott, tudott adni. Hitem szerint férfiként is. Egyébként hogy tudta a kor ünnepelt,
elsőrangú színésznőjét bekebelezni? Válaszom egyszerű: szerelemmel. Férfias jelenléttel.
,,1960 kora nyarán beteg lettem, érzelmi dolgok is gyötörtek, nem akart elmúlni a lázam,
heteken át napi tizenhét órát feküdtem, s csak nagyon lassan lábadoztam. Eljött az ősz, úgy
látszott, októberben már színpadra léphetek. Ottó bátyám – aki akkor Miskolcon volt szí-
nigazgató, s aki se ezelőtt, se ezt követően mint színigazgató nem tartott velem kapcsolatot
– ebben a kivételes esetben úgy érezte, segítenie kell, hívott, menjek le vendégszerepelni
Miskolcra. Pesten már játszottam az Ilyen nagy szerelem című darab női főszerepét. Ottó
hívott, játsszam el Miskolcon is. Nagyszerű partnerem lesz, mondta, Latinovits Zoltán.
Leutaztam. Beálltunk a helyünkre, kezdődött a próba, függöny fel, fésülöm a hajam, tőlem
jobbra – emlékszem: tőlem jobbra – ő fekszik az ágyban, és úgy kezdődik a jelenet, hogy ő
megszólal, és azt mondja nekem: Lida! Odakapom a fejem, ránézek – és akkor itt megállt
a próba, mert én egész egyszerűen nem tudtam folytatni. Mert saját szemem nézett vissza
rám.” (Dobrossy István – Gyarmati Béla: Legendák, anekdoták, emlékek. A miskolci színját-
szás történetéből. Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán Miskolcon)

26 versmondó
A SZERELEM LÍRÁJA

Latinovits harmincéves sem volt, amikor 1960-ban, a Miskolci Nemzeti Színház Ilyen
nagy szerelem című darabjának első próbáján találkozott Ruttkaival. Talán még ők sem
hitték, hogy ez „ilyen nagy szerelem” lesz... Éva akkor már férjnél volt. Gábor Miklóssal,
a kor ünnepelt színészével a Nemzeti Színházban ismerkedtek meg. 1950-ben házasodtak
össze, három évre rá született a lányuk, Júlia. Zoli aktív jelenléte, megjelenése azonban
véget vetett a már amúgy is kihűlt házasságnak. A két színész-óriás szerelme végzetes-
nek mondható, együttélésük sosem volt felhőtlen, hiszen egyszerre tudták szeretni és
gyűlölni egymást, az összetartozó emberek teljes érzelmi skáláját végigélve.
„Mi ketten együtt kergettünk valamit, amit színészálomnak hívnak. Én ő benne és ő én
bennem egy igazi társra talált. Egy szenvedélyes nagy szövetség…, mintha a hátunk érne
össze, és úgy harcolunk.” (Ruttkai búcsúja Latinovitstól – Forrás: YouTube)

„Boldogságom, egyetlen Szerelmem


Éva
vígaszom, épületem, virágom
Éva
Hazám, hitem, reményem
Éva
Ágyam, otthonom, hajóm
Éva
Éva–Éva–Éva”
(Latinovits Zoltán)

Ruttkai Éva lakásában a Latinovitstól kapott óra azóta is fél hetet mutat. Így ő nem őrző
angyala, hanem az őrangyala lett Zolinak, és talán mondható: egy TISZTA szerelemnek.

Cimborák

versmondó 27
VERS/ÉLET

ÁRVERÉS VAGY ÁTVERÉS?


Egy állítólagos, ismeretlen József Attila-vers polémiája

Tizenhét év után új, eddig ismeretlen József Attila-vers került elő – állította az antikvári-
um.hu nagy tavaszi irodalmi árverésén. Az Edit című, nyolcsoros vers egy négy lapból álló
notesztöredéken rejtőzött, és szoros kapcsolatot mutat a költő Számvetés című versével. Az
árverésre Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész adott szakértői véleményt, a kéziratot meg-
vizsgálta az egyik legjelesebb magyar József Attila-kutató, Lengyel András is, aki szintén
hitelesnek és eredetinek minősítette azt. A vers így hangzik:

Ezért üldögélek
a világban.

Minden pillanat
édes, kellemes

Ezért a szivemen
már nem
sötét dolgok ülnek
kedvesem mosolygok.

A verset a szakértői tanulmány szerint Budapesten írta a költő 1935. március 8-án, és ha
minden igaz, ez volt József Attila első verse Gyömrői Edithez, aki pszichiátere és reményte-
len nagy szerelme volt. A vers, vagy töredék, szervesen kapcsolódik a költő Számvetés című
verséhez is. A kézirat egy lefoglalási jegyzőkönyvvel együtt került elő, egy Arany János által
is aláírt szótár társaságában. Az eredeti tulajdonosa a zsidó származású, bár kikeresztelke-
dett Barta István volt, aki József Attila jó barátjának számított; a költő több kéziratot is adott
neki. Az előkerült kézirat valódisága, illetve önállóan értelmezhető irodalmi értelmezhetősé-
ge kapcsán komoly irodalomtörténeti vita alakult ki, amelyet időrendi sorrendben közlünk,
tekintettel a téma fajsúlyára és történetiségére.

Az antikvarium.hu oldal által közölt


árverési hirdetmény főbb elemei

József Attila ismeretlen verse


A négy lapból álló notesz első lapján József Atti-
la saját kézzel írt, datált és aláírt, eddig ismeretlen
verse olvasható.

1935, Papír, 8 oldal


Méret: 18x9 cm
A tanulmány Bíró-Balogh Tamás – szegedi iroda-
Irodalmi árverés lomtörténész – munkája.

28 versmondó
VERS/ÉLET

EDIT

Ezért üldögélek
a világban.
¦
Minden pillanat
édes, kellemes
¦
Ezért a szivemen
már nem
sötét dolgok ülnek
kedvesem mosolygok.
¦

Bp. 1935. márc. 8.
József Attila

József Attila: Edit – kézirat

Bíró-Balogh Tamás
TANULMÁNY AZ EDIT CÍMŰ VERS KÉZIRATA KAPCSÁN

A 177×90 mm méretű noteszrész másik három lapja üres. Az


utolsó lap verzóján egy ceruzával írt név olvasható: Barta István.
Ez utóbbi név nem ismeretlen a József Attila-kutatás számára,
viszont a verskézirathoz tartozik egy „kiegészítő” dokumentum,
amely egyértelműen megmutatja, miért áll a Barta név a notesz
végén. Ez így szól:

„Előállított Barta István tulajdonában lévő


Magyar német Dr Ballagi Mór szótár Arany János aláirt 1881
József Attila Szép remények verses noteszét 1935
1945. Julius 3. napon elkobzom. Gyömrői Edit
Olvastam: Fotó: PIM
Ata [?] János
r. tiszthelyettes.”
Az írógéppel készült hivatalos iratot ceruzával írta alá a tiszthelyettes (akinek neve bizonyta-
lan olvasatú), és gyaníthatóan ugyanő toldotta be – szintén ceruzával – a szótár összeállító-
jának nevét. A lap felső sarkában ceruzával írt iktatószám: 45/1/3 00-1, valamint a lap alján
A Magyar államrendőrség budapesti őrszemélyzetének IV-V. ker. osztályparancsnokságának
lila tintás körbélyegzője látható.

versmondó 29
VERS/ÉLET

A notesz tehát, József Attila versével, Barta István tulajdonában volt, tőle kobozta el a rend­
őrség pár hónappal a világháború vége után. A két tétel, értelemszerűen, csak József Attila
halála (1937) után kapcsolódott össze, viszont a rendőrségi hivatalos irat is fontos irodalom-
történeti dokumentum: több eddig nem tudott ismeretet tartalmaz a költővel kapcsolatban.
Célszerű magával a verssel kezdeni. A tintával írt vers minden kétséget kizáróan József Attila
saját kezű autográfja. Az íráskép, a hordozó papír és a versszövegezés maga mind erre utal,
és egyik sem mond ellen ennek; a másodlagos dokumentum, a kéziratra vonatkozó hivatalos
irat pedig ráerősít minderre. Bár a tinta – a papír jellege miatt – kissé elfolyt, és az írás a
naptól kissé megfakult, a szöveg jól olvasható. A kézirat egy címmel, keltezéssel és aláírással
ellátott nyolc soros verset tartalmaz. A nyolc sor elválasztó elemekkel három egységre tago-
lódik: két kétsoros és egy négysoros részre. Ez, illetve a hasonló szerkezet nem volt idegen
József Attilától: több rövidebb versét, illetve töredékét így építette föl. Elég csak a nem sokkal
korábban írt „Gyenge muharos mezőt…” kezdősorú versre utalni, amely 4+1 – 2 – 2, elvá-
lasztó elemekkel tagolt sorból áll (JAÖV II: 142.). A gondolatok, versek, verskezdemények
noteszbe, illetve jegyzetfüzetbe, blokkba
való rögzítése szintén nem egyedi jelenség: József Attila több verse ebben a formában, il-
letve az ezekből kitépett lapokon maradt az utókorra. Éppen ez a méretű noteszlap azonban
nem ismert a kéziratok közt, ez pedig azt jelenti, hogy ebből a tömbből jelen pillanatig ez az
egyetlen előkerült szöveg. (Annak szükségességéről, hogy más írásnak is kellett benne lennie,
később bővebben lesz szó.)
A szöveg új. Eddig nem volt ismeretes a József Attila-kutatás számára, megjelenéséről nem
tudni, így természetesen elemzése és az életműben való elhelyezése sem történt meg.
József Attila ebben az időszakban nem sok verset írt: 1935 februárjában jelent meg tőle az
Ajtót nyitok, ekkor született az Altató, és nem sokkal később, áprilisban közölték az alkalmi-
ságán jóval túlmutató bridzs-versét, az Osztás utánt.
Címe – melyet a költő aláhúzással is jelzett: Edit.
Ilyen címmel József Attila írt verset: a kézirat keltezésének tanúsága szerint 1936. október 23-
án délután 5 órakor, a Bucsinszky kávéházban tisztázta le tintával a költő. Azonban később
ezt megváltoztatta, és már …aki szeretni gyáva vagy címmel jelent meg a Szép Szó novemberi
számában, az Edit-versek második darabjaként.
A címben jelzett Edit minden kétséget kizáróan csakis Gyömrői Edit (1896–1987) lehet, József
Attila analitikusa, egyike a költő nagy szerelmeinek. A költő 1934 végén ismerte meg az or-
vost – ekkor dedikálta „orvosának” Medvetánc című kötetét –, a kezelés is ekkortájt kezdődött.
A kisebb-nagyobb hullámvölgyekkel megszakított analízis végül is nem járt eredménnyel,
kapcsolatuk megromlott, a költő a viszonzatlan szerelem miatt késsel támadt analitikusára. Jó-
zsef Attila több verset is írt hozzá, köztük az életmű egyik legismertebb darabját, a később kö-
tetcímadóvá lett Nagyon fájt. És bár az analitikus maga „Edith”-nek írta keresztnevét, a költő
pedig ekkori leveleiben „Gyömrői”-nek szólította őt (később azonban már „Edit, kedves” lett a
megszólítás), láthattuk: az …aki szeretni gyáva vagy első változatának címében is „Edit”-et írt.
Mindezt egybevéve talán kijelenthető: a most előkerült vers megszólítottja („kedvesem”)
szintén Gyömrői Edit – ekképp a vers akár az első Edit-versnek is tekinthető. Bár több mint
egy évvel korábbi, mint a későbbi nagy versek, és hangja is eltér a későbbi daraboktól, min-
denképpen egy új mérföldkő a József Attila életműben.

30 versmondó
VERS/ÉLET

Vélhetően egy korai, még rövid szerelmi fellángolásról tanúskodik. Egy visszaemlékezés sze-
rint Gyömrői Edit „nagyon szeduktív nő, szeduktív személyiség volt […], mindenki, akire
Edit ránézett – olyan bűvölő szemekkel – az ilyen vagy olyan módon beleszeretett” (Murányi
Gábor Kulcsár Istvánnal készített interjúját idézi Stoll Béla, in: JAÖV 3: 220.). Ez az első,
rövid kapcsolattörténeti szakasz azonban hamar lezárult. A költő, három nappal harminca-
dik születésnapja után, 1935. április 14-én már csalódott hangú levelet írt analitikusának.
Megtudta ugyanis, hogy Gyömrői Edit őt mint kezelt pácienst a háta mögött „kibeszélte”, s
tanácsokat adott Szántó Juditnak. Bár a „beteg” tisztában volt azzal, hogy Gyömrői mindezt
„természetesen barátságból” tette, mégis le akarta mondani az analízist, indoklása szerint:
„igazán nem tudnék ezután ugy beszélni Maga előtt, ahogy szeretnék” (JAL: 421.).
A vers azonban nemcsak az Edit-versek közé sorolható be, hanem az életmű egy másik da-
rabjával is kapcsolatot mutat, mégpedig nagyon szoros összefüggést. Ez a vers a Számvetés,
amelynek egyik kézirata a keltezése szerint „Bp. 1933. nov. 11. 8-kor a Bucsinszyban” szüle-
tett – és a költő Barta Istvánnak adta. (Sőt: nagy valószínűséggel eleve neki írta le.) Azaz a
Számvetés is, akárcsak az Edit, ugyanannak a birtokában volt – és ennek még szerepe lesz.
Ezért célszerű a vers egészét idézni:

SZÁMVETÉS

Ettem-ittam fekete, undok


mocskot és csípős trágyalevet;
ember vakmerőbb nem lehet.
Ám eddig sohasem voltam boldog.

Ebben a megváltott világban


egy pillanatom nem volt nemes;
sem langyos, édes, kellemes,
mint disznónak a pocsolyában.

Engem sunyiságra oktat


az erkölcs. (Rólad is ezt hiszem.)
Huszonnyolc éve éhezem.
Rajtam már csak a fegyver foghat.

Ezért ülnek oly sötét dolgok,


oly hatalmak a szívemen,
hogy retteg lágy arcu kedvesem,
ha ránézek; pedig mosolygok.

Komor ég alatt üldögélek,


mint hajléktalan a híd alatt.
Mindentől fölmentem magamat,
mert nem lesz utolsó ítélet.

versmondó 31
VERS/ÉLET

A költő monográfusa, Szabolcsi Miklós szerint a Számvetés „József Attila egész költészetében
új hangot jelentő, nyitó vers”, amelyben „nemcsak a magatartás, a költői nyelv is más itt,
mint a korábbiakban”. (Szabolcsi 334–335.) Lengyel András a versről szóló tanulmányában
pedig azt írja: „maga a vers, minden jel szerint, egy nagy, az egész embert átható válság során
született”, amelynek okai közül csak az egyik volt az, hogy „végleg nyilvánvalóvá vált, hogy
élettársával, Szántó Judittal József Attila nem illik össze” (Lengyel 1996). Lengyel kimutatta a
verset részben indikáló Kosztolányi-hatásokat, a közvetlen vagy közvetett szövegátvételeket,
intertextusokat, Kosztolányi Hasonlat című verséből (1933), és az 1933 januárjában megje-
lent Kosztolányi-„számvetés”, az Önmagamról című esszéjéből. (És melléjük lehet állítani
még egy – közvetlen – előzményverset: Kosztolányi Számadás című szonettciklusa a Nyugat
1933. október 1-jei számában jelent meg, és így nyilvánvalóan egyik kiváltója József Attila
novemberi Számvetésének.) Mindezek – mint majd látni fogjuk: a másfél évvel később szüle-
tett Edit esetében is – azért lényegesek, mert a Számvetés „saját identitása” abban a gondolati
radikalitásban ragadható meg, „ami – a személyes életvilágban gyökerezve – »beindította« a
József Attila számára adott szövegek egyéni – tehát hatásában egyedítő – újraírását.”
Ezek figyelembevételével, miszerint a Számvetés egy életrajzi fordulóponton született, új köl-
tői korszakot nyitó, más korábbi szövegekkel kapcsolatba lépő vers, érdemes párhuzamosan
felidézni a két verset:

SZÁMVETÉS EDIT

[…] Ezért üldögélek


a világban.
Ebben a megváltott világban
egy pillanatom nem volt nemes; Minden pillanat
sem langyos, édes, kellemes, édes, kellemes
mint disznónak a pocsolyában. […]

Ezért ülnek oly sötét dolgok, Ezért a szivemen


oly hatalmak a szívemen, már nem
hogy retteg lágy arcu kedvesem, sötét dolgok ülnek[,]
ha ránézek; pedig mosolygok. kedvesem[,] mosolygok.

Komor ég alatt üldögélek,


mint hajléktalan a híd alatt.

Első ránézésre is látszik a nyilvánvaló: a két vers szervesen összetartozik. József Attila elő-
szövegként használta saját korábbi versét, annak szavait, frazémáit vette át és azokból alko-
tott új szöveget. (És bár jó versmemóriája volt, nagy valószínűséggel szó szerint előtte volt
a Számvetés, vagy kéziratban, vagy az időközben megjelent Medvetánc című kötetben.) Az
Edit nem más, mint a Számvetés „újraírása”, „kifordítása”, megerősítő modalitásúvá váltása.
Az Editben a versbeszélő már nem mint hajléktalan a „híd alatt” üldögél, hanem „a világban”.
Míg korábban egy pillanata „nem volt nemes, / sem langyos, kellemes”, addig most „Minden
pillanat / édes, kellemes.” És míg korábban oly hatalmak, „oly sötét dolgok” ültek a szívén,

32 versmondó
VERS/ÉLET

amitől rettegett kedvese, addig most a szívén „már nem sötét dolgok ülnek”, és ezért: „mo-
solygok”, mondja kedvesének.
Ezzel együtt a negatív konnotációjú képek („fekete, undok mocsok”, „csípős trágyalé”, disznó
a pocsolyában, „komor ég” stb.) teljesen hiányoznak belőle.
Ez a vers is megszólít valakit, de a Számvetés semleges megszólítottja („rólad”) helyett most a po-
zitív „kedvesem” kerül, aki – a vers címének rámutatása szerint – nem más, mint Gyömrői Edit.
Nem tudni, hogy 1935. március 8-án konkrétan mi történt József Attilával – és ez is rámu-
tat az életrajz eseménytörténetét megmutató ún. életrajzi kronológia hiányára –, az viszont
bizonyos: valami nagyon pozitív dolog. Az Edit ugyanis egy megerősödött identitású, szinte
optimista szemléletű költő verse.
A kézirathoz tartozó hivatalos irat szintén fontos, és új, önmagán túlmutató információkat
tartalmaz. A jegyzőkönyvstílus szikár, pontos, tárgyleíró, semmilyen stilizáló körítést és „fö-
lösleges” közlést nem enged meg. Ez a kutatók számára előny és hátrány is egyben: bizonyos
alapinformációkat tartalmaz, de másokat éppen hogy nem.

Érdemes itt újra felidézni:


„Előállított Barta István tulajdonában lévő
Magyar német Dr Ballagi Mór szótár Arany János aláirt 1881
József Attila Szép remények verses noteszét 1935
1945. Julius 3. napon elkobzom.
Olvastam:
Ata [?] János
r. tiszthelyettes.”
A jegyzőkönyv állítása szerint József Attila notesze – benne többek között az Edit című
verssel – és a Ballagi Mór által összeállított magyar–német szótár egykor Arany János ma-
gánkönyvtárába tartozó, majd onnan egy Arany által ajándékozási bejegyzéssel továbbadott
darabja Barta István tulajdonában volt. (A szótár – Ballagi Mór, dr.: Uj teljes magyar és német
szótár. Magyar–német rész. Ötödik kiadás. Bp. 1881. Franklin Társulat – lefoglalt példánya
szintén fennmaradt, árverésünk 3. tétel. A tulajdonosi viszonyt jelzi a notesz hátlapján a
Barta István név.
A kutatás jelenlegi fázisában még nem tisztázott, hogy az Arany-autográfiát tartalmazó Bal-
lagi-szótár is József Attilától került-e Bartához, mert bár erre utaló jel még nincs, ennek lehe-
tőségét azonban – József Attila Arany-tiszteletének ismeretében pláne – nem lehet kizárni.
De ki is volt az a Barta István, aki láthatóan nagyon szoros kapcsolatban volt József Attilával?
Bár neve már az ötvenes években bekerült a József Attila-kutatás látóterébe – az első kritikai
kiadás szűkszavú jegyzetben oldja fel a Harag c. versben szereplő Pista nevet –, alakját so-
káig homály fedte. Csak évtizedekkel később – Stoll Béla és Lengyel András kutatásai során
– lehetett többet megtudni róla.
Barta István (1900–1967) Nagyváradon született, zsidó családban. Kereskedelmi iskolába járt,
tizenhét évesen lett bankhivatalnok. 1925-ben Budapestre helyezték. 1934 végén megnősült,
Fleiser Béla nagyváradi ügyvéd lányát, Gabriellát vette feleségül. (S került be ezzel a költő
Emőd Tamás és a festő Fleischer Miklós családjába, ők voltak ugyanis feleségének nagybáty­

versmondó 33
VERS/ÉLET

jai, apja testvérei.) És bár kikeresztelkedett, és erősen hívő katolikus lett, származása miatt
1944 májusában munkaszolgálatra hívták be. Októberben sikerült megszöknie, és Budapest
felszabadulásáig bujkált. 1945 márciusában újra dolgozni kezdett régi munkahelyén, de má-
jusban a Vörös Hadsereg egy járőre a nyílt utcán elfogta, és másokkal együtt az arhangelszki
hadifogolytáborba vitték.
Innen 1947-ben térhetett haza. Újra munkába állt. 1948 elején elvált feleségétől. A politikai
változások miatt 1949-ben Bécsbe menekült, majd Münchenben telepedett le. Itt halt meg,
politikai emigránsként, 1967-ben.
József Attila és Barta István talán már az 1920-as évek végén megismerkedtek, 1933-ban már
bizonyosan találkoztak, de barátságuk „1935 nyarától az év végéig volt a legintenzívebb s a
legszorosabb”, és „a költő haláláig tartott” (Lengyel 1996b). Mint barátok, időnként összejár-
tak, több közös fénykép is készült róluk.
József Attila sokat olvasztott magába Barta nézeteiből: kettejük eszmecseréje inspirálta pél-
dául a Levegőt! című nagyverset vagy a Szerkesztői üzenet című esszét, amelyben a költő pró-
zában fejti ki tételesen „a bűnről, ill. a szabadság és a rend viszonyáról vallott, addig »csak«
versekben megszólaltatott fölfogását” (Lengyel 1995b).
Végső soron pedig a Barta közvetítette katolicizmusnak közvetett következményeképp jött
létre a kései művekre jellemző „befelé forduló, hiánytudatot és szorongást tükröző költői
világ” (Lengyel 1995a).
Egy visszaemlékezés szerint minden nézetkülönbség ellenére „Attila szerette” Bartát (Stoll
1979), aki viszont később így jellemezte a költőt: „Attila feltétlenül üdvözölni fog, mert ha
kommunista volt is, azért a Láthatatlan egyháznak biztosan tagja volt, mert tiszta szívű, igaz
ember volt, és sokat szenvedett” (Lengyel 1995b).
Az 1945. júliusi jegyzőkönyv beleillik Barta hézagosan ismert életrajzába, és ki is egészíti azt.
Sok részlet azonban nem világos még, ezeket a kutatás feladata lesz tisztázni.
Egy azonban bizonyos: az „előállított” Barta Istvántól lefoglalt tételek valamikor, 1945 és
valószínűleg 1989–90 közt kikerültek a rendőrség által elkobzott tárgyak közül.
A József Attila és Barta István közti barátság mélységére nézve beszédes, hogy az évek során
Barta több kéziratot is kapott József Attilától, még a lecsengőben lévő kapcsolat idején is.
Kapott egy dedikált kötetet is a költőtől; a Medvetánc 4. számozott példányának ajánlása így
szól: „Barta Pistának, mind régebbi / és mind melegebb barátsággal / és szeretettel. / J. Attila
/ Bp. 1935.” (Stoll 1979) Barta tehát „gyűjtötte” és megőrizte József Attila kéziratait, könyveit.
Ezek közé tartozott József Attila notesze is, amitől szintén nem Barta vált meg, hanem elko-
bozták tőle. De hogy pontosan mit is foglaltak le nála, arról keveset tudni.
Ugyanis Szép remények című verses noteszét nem ismerjük József Attilának, az eddigi szak-
irodalomban még csak utalás sincs rá. Tudásunk tehát mindössze annyi, amennyit a jelen
rendőrségi irat és a kézirat együtt elárul: 177×90 mm méretű, „sima”, azaz vonalazatlan lap-
ból álló, nem perforált jegyzettömb.
Jelenleg csak egy töredéke ismert: az utolsó négy lap, az elsőn József Attila Edit című versé-
vel. A többi részének sorsáról nincs információ: vagy megsemmisültek, vagy lappanganak
valahol. Egyelőre azt sem tudni, hogy ez a négy lap miképpen került külön a notesz másik
– nagyobb – darabjától.

34 versmondó
VERS/ÉLET

A rendőrségi jegyzőkönyv nem engedi meg a fikciót – ez a lényege: tényeket rögzít, minél
pontosabb adatokat. Ezért is toldotta be az ismeretlen rendőr a gépelt dokumentumba ceruzás
kézírással a szótár pontosítására dr. Ballagi Mór nevét: egyértelművé, és ezáltal esetlegesen
visszakereshetővé akarta tenni, hogy milyen magyar–német szótárról is van szó. Emiatt bi-
zonyos, hogy a Szép remények címet sem az elkobzási jegyzőkönyv fogalmazója-diktálója
„költötte”: ezt és József Attila nevét látta a noteszen, vagy a noteszben.
Nem bizonyos azonban, hogy a cím József Attilától származik: több esetben is Barta István
látta el utólag a nála lévő, címtelen verskéziratokat.
József Attilától nem volt idegen a noteszba jegyzetelés, és nemcsak napi feljegyzéseket, ne-
veket, címeket, dátumokat írt beléjük, hanem versvázlatokat, töredékeket, esetenként egész
versfogalmazványokat is. Több olyan verse is ismert, amely noteszlapon maradt fönn – ezek
viszont nem 1935 tavasziak, és mindegyik más méretű noteszekből származó lapokon ma-
radtak fönn. Ez viszont azt jelenti, hogy ebből a bizonyos noteszből más részlet nem ismert
eddig.
A Szép remények cím ma már leginkább Charles Dickens regényét idézheti föl (aminek azon-
ban ekkor még nem ez volt a magyar címe), vagy Csokonai Vitéz Mihály közismert, A Re-
ményhez című versének zárósorait is akár. (József Attila többször is írt Csokonairól, akit
nagyra tartott.) A legvalószínűbb mégis a legegyszerűbb magyarázat (amely azonban nem
zárja ki az irodalmi hatásokat): a Szép remények cím talán „csak” arra utal, hogy a noteszban
versvázlatok, versötletek, egyéb – reménybeli – kidolgozandó témák vannak vagy lesznek
feljegyezve. A „szép remények” kifejezés pozitív kicsengése és az Edit című vers hangvétele
mindenesetre egymást erősíti.
Utoljára tizenhét éve bukkant fel új, ismeretlen József Attila-vers. 2004. június 19-én jelent
meg a hír, miszerint a szegedi Móra Ferenc Múzeum irodalomtörténeti gyűjteményébe került
az addig ismeretlen Klasszicizmus 3 rímmel című háromsoros József Attila-vers, egy 1925-
ben kiadott, 24 oldalas francia nyelvű Ady-versfordításokat tartalmazó füzet utolsó oldalán.
„A múzeum irodalomtörténésze, Lengyel András azt mondta: József Attila alighanem baráti
társaságban kapta a kis füzetet, amelybe ott helyben rögtönözve jegyezte le a Babits Mihályt
fricskázó avantgárd alkotását” (Népszabadság). A költő azonban megtartotta a füzetet, és va-
lamikor később egy húsz elemből álló, számozott névsort is ráírt – a hátsó borítóra (Lengyel
2004). Azaz a vékony versgyűjteményt gyakorlatilag noteszként használta.
A most előkerült Edit alaposabb elemzésére a József Attila-kutatásnak időt és figyelmet kell
szentelnie. Az ismeretlen vers felbukkanásával gyarapodott a költői életmű, ugyanakkor a
költő életrajza is új adatokkal gazdagodott. A vers több utat nyit az értelmezésben, és egy
sajátos József Attila-i szövegképzésre világít rá. Elmenni mellette szótlanul semmiképp sem
lehet. Az eddig lappangó Edit (újra) az életmű része lett, a jövőbeli József Attila-összesek
szerkesztőinek számolnia kell vele.
„Minden jel arra vall, változatlanul lappanganak még dokumentumok, s ha szerencsénk lesz,
talán elő is kerülnek” – írta több mint negyedszázada éppen Barta István kapcsán a József
Attila-kutatásról Lengyel András (Lengyel 1995b). Ez a „szép remény” most részben betelje-
sült: két új dokumentummal bővült a József Attiláról való tudásunk.

versmondó 35
VERS/ÉLET

Felhasznált irodalom

JAL: József Attila levelezése. Sajtó alá rend.: Stoll Béla. Bp., 2006. Osiris.
JAÖV: József Attila összes versei. Kritikai kiadás. Közzéteszi: Stoll Béla. 2. jav. és bőv. kiad.
Bp., 2005. Balassi.
Lengyel 1995a: Lengyel András: „…saját szemem láttára átalakulok”. József Attila 1935. au-
gusztusi fordulatáról. Jelenkor, 1995. ápr. 356–365. = Uő:
A modernitás antinómiái. József Attila-tanulmányok. Bp., 1996, Tekintet. 120–136.
Lengyel 1995b: József Attila „örök barátja” Barta Istvánról, kérdőjelekkel. Művelődés, 1995.
nov. sz. 42–44. = Uő: József Attiláról. Életrajzi „aprólék”.
Szeged, 2008, Bába, 240–246.
Lengyel 1996: Lengyel András: József Attila Számvetése. A Kosztolányi-inspirációk első ös�-
szegzése. Pannon Tükör, 1996. 6. sz. 4–8.
Lengyel 2004: Lengyel András: József Attila ismeretlen fiatalkori verse. Új Dunatáj, 2004. 3.
sz. 32–36. = Uő: József Attiláról, 99–104.
Népszabadság: Klasszicizmus 3 rímmel. Népszabadság, 2004. jún. 19. 1.
Stoll 1978: Stoll Béla: Az új József Attila-kiadás műhelyéből. Kortárs, 1978. ápr. 615–618.
(Ebben: József Attila legjobb barátja. 617–618.)
Stoll 1979: Stoll Béla: Az új József Attila kritikai kiadás műhelyéből. József Attila és Barta
István. Kortárs, 1979. máj. 774.
Szabolcsi: Szabolcsi Miklós: Kész a leltár. József Attila élete és pályája. 1930–1937. Bp., 1998.
Akadémiai.

Bíró-Balogh Tamás író, irodalomtörténész. Fő kutatási területe a 20. század első felének
magyar irodalomtörténete. Érdeklődésének középpontjában Kosztolányi Dezső és Radnóti
Miklós életműve áll. Elsősorban az irodalmi személyesség dokumentumait kutatja, nevéhez
fűződik a dedikáció, mint irodalmi műfaj széles körben való megismertetése. Szeged iroda-
lomtörténetével is foglalkozik. 1998 és 2010 között a József Attila Kör, 2006-tól a Szépírók
Társasága, 2010-től a Magyar Irodalomtörténeti Társaság tagja. 2010-től a Makói Medáliák
díj egyik szakmai kurátora.

Tverdota György
EGY ÚJ JÓZSEF ATTILA-KÉZIRAT (?) VÉLEMÉNYEZÉSE

Amikor először elolvastam a közleményt, amely egy új József Attila-vers felbukkanásáról


tudósított, és ránéztem a kéziratra, amely József Attila kézírásának költői jegyeit viselte ma-
gán, első dolgom az volt, hogy szembesítsem azzal a képpel, amellyel a szakmai köztudat
rendelkezik a József Attila-pálya emez epizódjáról. Miben és hogyan módosítja a közfelfogást
az előkerült új dokumentum?
A közfelfogás szerint Gyömrői Edit József Attila pszichoanalitikusa volt 1934 őszétől kezd-
ve. A költőben szerelmi érzés ébredt terapeutája iránt. Ennek első dokumentuma a Szép szó
1936. májusi számában megjelent Egy pszichoanalitikus nőhöz című vers, amely a Nagyon
fáj című kötetben a Gyermekké tettél címet kapta. „A Gyömrői Edithez, analitikusához írt
versek sorozata ezzel kezdődik” – írja Stoll Béla a kritikai kiadás jegyzeteiben. A most előke-

36 versmondó
VERS/ÉLET

rült dokumentumon az 1935. márc. 8-ai dátum szerepel. A szerelmi érzés ezek szerint néhány
hónapnyi kezelés után, már 1935 tavaszán fellobbant a költőben.
A szöveg címe:  Edit  személyes viszonyt sejtet beteg és orvosa között. Az első dolog, ami
szöget ütött a fejembe, az volt, hogy visszaemlékeztem a költőnek egy Gyömrői Edithez írott,
1935 tavaszán (április 14-én) kelt levelére, amelyben József Attila igen rideg hangon rendre
utasítja terapeutáját viselkedése miatt, amelyet inkorrektnek ítél, és kilátásba helyezi a terá-
piás kapcsolat felmondását: „Kedves Gyömrői, Judittól értesültem, hogy Maga, természete-
sen barátságból, tanácsokat adott neki, hogy s mint bánjon velem, keltsen föl stb. Bocsásson
meg, de ezért lemondom az analízist. Szomorú vagyok és sajnálom, hogy igy kell tennem, de
igazán nem tudnék ezután ugy beszélni Maga előtt, ahogyan szeretnék… Mást értek abból,
amit hátam mögött tett és mást abból, amit nekem mondott.”
A gesztust így határozhatjuk meg: a bizalom megvonása. Beszámítva az emberi érzelemvi-
lág dinamikáját is, szerelmi érzésről itt aligha beszélhetünk. Vagy márciusban még megvolt,
de áprilisra eltűnt volna? Feszültség mutatkozik a „vers” és a levél megszólítása között is.
Az  Edit  személyes közelségről, a „Kedves Gyömrői” távolságtartásról tanúskodik. Hosszú
ideig ez utóbbi jellemzi a költő Gyömrői Edittel kapcsolatos megnyilvánulásait, és csak kap-
csolatuk utolsó szakaszában, 1936 őszén tért át a költő az „Edit” megszólításra.
Az is különös, hogy 1935 márciusától 1936 májusáig egyáltalán semmilyen jele nincs annak,
hogy a költő gyöngéd érzelmekkel viseltetnék terapeutája iránt. Hogy ki mit érez, és az ér-
zéseiből mit tesz láthatóvá mások számára, az persze kétségkívül igen nehezen megítélhető
dolog. De ha József Attila pályájának ezt a szakaszát áttekintenénk, nagyon kockázatos lenne
1935 márciusa és 1936 májusa között József Attila Gyömrői Edit iránti szerelmével számolni.
Ezek után újra szemügyre vettem a dokumentumot, amely alapján a közreadók az eddigi
szakmai közfelfogástól való eltérést javasolták. A közlemény „eddig ismeretlen József Atti-
la-versről” beszél. Csakhogy az Edit nem vers. Ezt felületes rápillantással is megállapíthat-
juk. A filológiai kutatásban az ilyen szövegre a „verscsira” kifejezést szokás alkalmazni. Egy
olyan fogalmazvány, amely egy készülő vershez írt első nekifutásnak tekinthető. Tételszerű
eltervezése annak, hogy milyen tartalmi elemekből álljon majd az elkészült vers. Nem vers
tehát, hanem egy vers tervezete. Ha ilyen szöveg előkerül, az természetesen öröm a kutató-
nak, mert az ilyen fogalmazványokból számos érdekes következtetés vonható le. A nagyérde-
mű közönséget azonban az ilyen előszövegek viszonylag kevésbé kell, hogy érdekeljék. József
Attilának van egy versfogalmazványa, nem kész verse, amely a most előkerültnél sokkal
fejlettebb stádiumban van, a Semmi című szöveg. Ebben egyébként felbukkan az „Edit” név.
József Attila bizonyos verskéziratai alatt találunk datálást, mások alatt nem. Ha egy verskéz-
iratot lead egy szerkesztőség számára, a költő aláírhatja a szerzői nevet. Az azonban több,
mint furcsa: gyanús, hogy miért datálna egy verscsirát, és miért írná alá a nevét?! Vagy
esetleg arra gondolt volna a költő, hogy egyszer majd aukcióra kerül sor, és ezért felszereli
fogalmazványát a kikiáltáshoz szükséges alkatrészekkel?
Ha van József Attila pályájának olyan szakasza, amely a kívülálló számára boldogtalannak
látszik, hát 1935 ilyen időszak. De ez is csak látszat. Nemcsak az Editben olvashatjuk, hogy
„Minden pillanat / édes, kellemes”, hanem – ha elfogadjuk Stoll datálását, az 1935 nyarára
tett Nyári délutánban is: „Boldog vagyok? A kedves / mellettem varrogat”. Csakhogy a ked-
ves, aki mellett a boldog megelégedettség érzése fogja el a költőt, Szántó Judit.

versmondó 37
VERS/ÉLET

A verscsira tágabb kontextusával itt nem foglalkozom. Csak annyit jegyzek meg, hogy a
rejtélyes Barta István nevének felbukkanására szinte előre számítottam. Erről a derék hiva-
talnokról, a költő nagy tisztelőjéről és vehemens vitapartneréről rengeteg mellékes körül-
ményt tudunk, amelyek alapján alakja kissé túl lett dimenzionálva. A kutatás kiderítette,
hogy a  Szerkesztői üzenethez aligha van bármi köze, de ez már a szakma belső vitáinak
bugyraiba vezet.
 (jatarsasag.hu, 2021. 02. 14.)

Tverdota György irodalomtörténész: a József Attila Társaság elnöke, József Attila életé-
nek s életművének legismertebb élő kutatója. Az irodalomtudományok doktora (1997), a
Magyar Tudományos Akadémia doktora (1997), a Magyar Köztársasági Érdemrend lovag-
keresztjével kitüntetett tudós (2004).

Sárközi Éva
SZÉP REMÉNYEK
Hamisítvány lehet az árverésre bocsátott, József Attilának tulajdonított kézirat

Pár nappal ezelőtt rendkívül izgatott telefonhívást kaptam kutatócsoportom vezetőjétől,


Veres Andrástól. Arról érdeklődött, hogy mi a véleményem a legújabb irodalomtudományi
szenzációról, egy árverésre bocsátott József Attila-kézirategyüttesről.
A kéziratok felbukkanásáról a Telex előző éjjel közzétett cikkéből értesülhetett a szélesebb
közvélemény. Mivel jelenleg minden időmet Kosztolányi Dezső levelezése kritikai kiadása
második kötetének sajtó alá rendezésével töltöm, csak némi fáziskéséssel értesülök a napi
eseményekről. Így csak örömömet fejezhettem ki Andrásnak, s ígéretemet, hogy azonnal
tájékozódom a dologról.
Szeretnénk, nagyon szeretnénk eddig ismeretlen József Attila-kéziratokat látni, de tényleg
az ő kéziratát látjuk? A Telex-cikk szerint Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész ezt két-
ségtelennek tartja, és egy tanulmányban bizonyítja is. Mire megnyitottam az aukciósház
honlapján közzétett József Attila ismeretlen verse című írást, már számos e-mailt kaptam
a József Attila Társaság tagjaitól a témában. Tverdota György a JAT honlapján tette közzé
álláspontját a témában.

Igaz vagy hamis?

A kézirategyüttesről az aukciós tételnél több fotó is fellelhető. A kézírás első pillantásra ha-
sonlít a költőéhez. Maga a mű azonban nem vall József Attilára. Bíró-Balogh Tamás szerint
ez egy József Attila-vers. Ha így lenne, azaz ha József Attila ilyen verseket írt volna, nem
lenne szenzáció egy újonnan előkerült kézirata. A szöveg – ha kész vers lenne – ugyanis még
a laikus olvasó számára is dilettáns klapanciának tűnik, mintha Szabolcska Mihály írta volna.
Karinthy Frigyessel szólván: „Egyszerűség lakik benne / Mosolyogva szeliden. […] Ami a
szívemen fekszik / Azt dalolom, semmi mást: / Legelő, kicsiny birkáktól / Tanultam a versi-
rást. // Egyszerű és tiszta nóta, / Gólyafészek, háztető – / Nincsen benne semmi, ámde / Az
legalább érthető. […] Kicsi kunyhó, szerető szív, / Messze égbolt, tiszta, kék – / Fulladjon meg

38 versmondó
VERS/ÉLET

Ady Endre / Lehetőleg máma még.” Hát igen… talán ez lehet az egyetlen releváns magyará-
zat… József Attila gúnyversnek szánta, egy költőtársa, vagy az analitikusnője kifigurázására.
Felteszem, Bíró-Balogh Tamás is hasonló céllal fogalmazta vérkomolyra az Edit összehason-
lító elemzését a Számvetéssel. Fel akarta hívni a figyelmet az irodalomelmélet és az olvasókö-
zönség közötti inadekvát viszonyra. Sikerült a műelemzés professzionális befolyásolási tech-
nikáinak mesterfogásait felhasználva rámutatnia a referenciális olvasat problematikusságá-
ra. Hatásosan demonstrálta, hogy a szavak, szintagmák és frazémák párhuzamba állításának
bűvészmutatványai miképpen leplezik el, hogy a szöveg egészének értelmezése homályban
marad.
Mi hiányzik az Editből, s mi az, ami a Számvetést, s József Attila többi versét nagy művé
teszi? A disszonancia konszonanciája. „Csak disszonancia által lehetséges alkotás. A konsz.
nem egyéb megértett disszonanciánál” – fogalmazta meg a költő alkotói módszerének egyik
legjellemzőbb elemét  Medvetánc  című tanulmányvázlatában. Verseiben az egymásnak el-
lentmondó, egymással ütköztetett képek első pillantásra kuszának tűnő szövevényéből bon-
takozik ki a harmónia. Az egymáshoz kapcsolt disszonáns elemek determinálttá nemesednek
lírájában, a vers kohézióját éppen az ambivalencia teremti meg.
Úgy gondolom, kijelenthető, hogy a kéziraton szereplő sorok nem tekinthetők József Atti-
la-versnek. Az nem lenne kizárható, hogy egy készülő vershez ötletek, gondolatok feljegyzé-
sei lennének – ha nem lenne ott egy pontos dátum és aláírás.
De ott van.
2018 tavaszáig – öt éven át – József Attila értekező prózájának sajtó alá rendezésén dolgoz-
tam. Ez idő alatt a költő összes fennmaradt kéziratát megismertem és tanulmányoztam. A
jegyzeteit, noteszeit, céduláit is. Nincs köztük olyan versvázlat, amit datálással és aláírással
hitelesített volna.
Mindez Bíró-Balogh Tamásnak is feltűnik, mint fogalmaz: „a negítív konnotációjú képek […]
teljesen hiányoznak belőle”. De ezt nem alkotói válsággal magyarázza, hanem azzal, hogy az
„Edit ugyanis egy megerősödött identitású, szinte optimista szemléletű költő verse”. S ugyan
„nem tudni, hogy 1935. március 8-án konkrétan mi történt József Attilával […], az viszont
bizonyos: valami nagyon pozitív dolog”.
Valóban nem lehet tudni, hogy mi történt a költővel aznap, 1935. március 8-án, de azt tudjuk,
hogy mi történt vele ez év februárjában-márciusában. Életének meglehetősen nehéz időszaka
volt, súlyos – s nemcsak lelki – gondjai támadtak. Az 1932 óta húzódó ún. „Röpirat-per”-ben
február 13-án hozott új ítéletet a Kúria. Megsemmisítette József Attila büntetésének három
évre való felfüggesztését, hivatkozva egy 1931-es ítéletre, mely alapján izgatás vétsége miatt
8 napi fogházra ítélték. Büntetése – 200 pengő bírság, mely behajthatatlanság esetén pengőn-
ként 1 napi fogházra átváltoztatandó – így jogerőre emelkedett. A bírságot a költő nem tudta
volna kifizetni, ezért a fogházbüntetés letöltésének fenyegetése valós veszély volt számára.
Az összeget március 22-e, a végzés kézhez kapása után, a Feministák Egyesületétől megkapta
ugyan, de ezt március 8-án még nem tudhatta. Gyömrői Edit visszaemlékezése szerint József
Attila nagyon depressziós állapotban volt ebben az időben, „néha egy hétig, két hétig nem
kelt föl”. Ismerjük a költő 1935. április 14-én kelt levelét, melyben így ír analitikusának:
„Kedves Gyömrői, Judittól értesültem, hogy Maga, természetesen barátságból, tanácsokat
adott neki, hogy s mint bánjon velem, keltsen föl stb. Bocsásson meg, de ezért lemondom az

versmondó 39
VERS/ÉLET

analízist. Szomorú vagyok és sajnálom, hogy igy kell tennem, de igazán nem tudnék ezután
ugy beszélni Maga előtt, ahogyan szeretnék. Modus vivendi az volna talán, ha meggondolná
magát és heti egy órát adna a havi 20 pengőért, – mert elvégre a Maga dolga, hogy mit csi-
nál, kinek és mire nézve ad tanácsot, ebbe én nem avatkozhatom, ezt tenni sem akarom, még
ha rólam van is szó, ily esetben azonban nekem is másként kell szemlélnem mindent. Mást
értek abból, amit hátam mögött tett és mást abból, amit nekem mondott. Azt hiszem, hogy az
ajánlott modus vivendi kivételével nincs semmi, ami megszüntetné azt a különben valósággal
igazolt érzésemet, hogy teljesen ki vagyok szolgáltatva. Ha Maga ebbe nem megy bele, ak-
kor még végül is magamtól állok lábra. Barátsággal üdvözli József Attila”. (Irodalomtörténet,
1971. 3. sz., 624. p.) A levél hangvétele kizárja, hogy József Attila pár héttel korábban boldog-
ságban úszva, „kedvesem”-nek szólítva a nőt, rajongó verset írjon hozzá.
Az álláspontom tehát az, hogy a kézirat nem József Attila autográfja. A papír és a tinta ko-
rabelinek látszik a képek alapján, de a rajta lévő írás – tartalmi és formai kizáró okok miatt
– biztosan nem a költőé. Aki a kéziratot készítette, tanulmányozta József Attila írását, és jó
kézügyességgel rendelkezik.
A kézirategyüttes egy kísérőiratot is tartalmaz. Bíró-Balogh Tamás szerint: „A tintával írt
vers minden kétséget kizáróan József Attila saját kezű autográfja. Az íráskép, a hordozó pa-
pír és a versszövegezés maga mind erre utal, és egyik sem mond ellen ennek; a másodlagos
dokumentum, a kéziratra vonatkozó hivatalos irat pedig ráerősít minderre.”

Milyen címer?

Az irat hivatalos jellegét egyedül a rajta lévő pecsét látszik alátámasztani. Egyébiránt egy
gépiratos sajtcetli, ceruzaírásos rájegyzésekkel és aláírással. Dátumozva is van, szintén gép-
iratosan: „1945. Julius 3.” A pecsét felirata körben: „A magyar államrendőrség budapesti őr-
személyzetének IV-V. ker. osztályparancsnoksága”. Középen a babérágak közt a Kossuth-cí-
mer látható.
A pecséttel és a dátummal több probléma is van. A címert az első Magyar Köztársaság ve-
zette be 1918-ban, és a tanácsköztársaság kikiáltásáig volt csak hivatalos jelkép. 1946. június
4-én lett ismét újra hivatalos állami címer. A Horthy-korszak címerén a pajzs fölött a Szent
Korona ült, 1938–1944 között még egy revíziós címer, 1944–1945 között pedig egy rövid ideig
a Szálasi-címer is használatban volt. A háború befejezése után a hivatalok ez utóbbi három
valamelyikét használták (leggyakrabban az elsőt). A háború után, 1946 nyaráig, nem ismert
olyan pecsét vagy irat, melyen a Kossuth-címer lenne látható.
A Magyar Államrendőrséget a Debrecenben székelő ideiglenes nemzeti kormány 1945. évi
1.690. M. E. számú, a csendőrség feloszlatásáról és az államrendőrség megszervezéséről szóló
rendelete hozta létre, 1945 márciusában. Hivatalos közlönyben csak 1945. május 7-i dátum-
mal jelent meg, az 1.700. M. E. számú, a Magyar Államrendőrség felállításáról szóló rendelet-
tel együtt, Miklós Béla miniszterelnök aláírásával. A Magyar Rendőr, a Rendőrségi Szemle és
a Belügyi Szemle – e korai időszakról értekező – szakcikkei egybehangzóan arról számolnak
be, hogy még meglehetősen szervezetlen volt a rendőri munka. Nem volt egységes egyenru-
ha, megfelelő felszerelés, egyedi megkülönböztető jelzés, de saját pecsét sem. A helyzet csak
1946 folyamán rendeződött.

40 versmondó
VERS/ÉLET

Az irat szerint előállították Barta Istvánt, és elkoboztak tőle egy szótárt és egy verseket tar-
talmazó noteszt. Irodalmárok előállításáról és szépirodalmi művek elkobzásáról azonban
semmilyen forrásban nem találtam adatot ebből az időszakból. A rendőrség erőfeszítései a
közbiztonság megteremtésére irányultak. Székely János rendőr őrnagy A főváros közbizton-
ságának megszilárdítása 1945–1947-ben című cikke (Rendőrségi Szemle, 1955. 1. sz.) alapján
három csoportra koncentrált a rendőrség ténykedése: a „szokásos bűnözőkre”, azaz a betö-
rőkre, rablókra, tolvajokra, „a nyilas terror aktív részeseire”, és a „spekulánsokra”. Barta Ist-
ván egyik kategóriába sem volt sorolható, s a tőle elkobzott dolgokat sem tekinthetjük olyan
értéknek, melynek rejtegetése józan ésszel magyarázható rendőri intézkedést indukálhatott
volna ebben az időszakban. Vagyontárgyakat egyébként sem lehetett indoklás nélkül elko-
bozni. A rendőrségnek nem is volt joga semmit elkobozni, legfeljebb lefoglalni. A lefoglalás
és az elkobzás között nagy különbség mutatkozik. Az elkobzáshoz még abban az időben is
büntetőeljárásra volt szükség.
A kétségeket tovább erősíti az elkobzásról szóló iratban szereplő tétel: „József Attila Szép
remények verses noteszét 1935”. Ezt látva ugyanis már nem egy, hanem két eddig ismeretlen
József Attila-versről van szó, az Edit és a Szép remények című versről. Ez igen nehezen el-
képzelhető, kivéve, ha feltesszük, hogy az iratot az időutazó Dickens írta alá, elkobozva József
Attilától a Szép remények címet a maga számára.
 (prae.hu, 2021. 02.18.)

Sárközi Éva: József Attila-kutató, filológus, a József Attila Társaság elnökségi tagja. Elis-
mert szakértő a József Attila-kéziratok azonosítása terén.

Veres András
EGY „JÓZSEF ATTILA-KÉZIRATˮ NYOMÁBAN

Mintha időutazáson vennénk részt, és 1923 karácsonyán találnánk magunkat, amikor Az Est
című lap közzétette egy ismeretlen Ady-vers, a Nincsen, nincsen!? hasonmását, a következő
falrengető alcím kíséretében: „A nagy költő ismeretlen verse, amely fordulatot jelent fejlő-
dése megítélésében”. A hozzáfűzött kommentár tudni vélte, hogy a kézirat 1900-ból való, a
költő nagyváradi éveiből. Ady olyan elhivatott, nagynevű értői, mint Földessy Gyula, Babits
Mihály és Móricz Zsigmond nyilatkozták azt, hogy egyértelműen ő a vers szerzője. Ámde
Kosztolányi Dezső, aki távolról sem tartozott Ady rajongói közé, azonnal gyanút fogott, és
levélben tudakozódott Juhász Gyulánál, hogy úgy van-e, mint ő sejti, vagyis egy Juhász által
írt Ady-paródia körül tört ki a nagy hűhó. Az igenlő választ követően jelentette meg „külön-
véleményét”, miszerint nem lehet sem korai, sem későbbi verse Adynak, mert aki írta, a tőle
idegen parnassien útján jár, és valójában Juhász Gyulának hívják.
Nem akármilyen felháborodás fogadta Kosztolányi leleplezését, és amikor maga Juhász is
elismerte a nyilvánosság előtt, hogy az ő szüleménye, még akkor is tovább kardoskodtak Ady
szerzősége mellett Hatvany Lajos és mások. Végül Kosztolányinak egy újabb kijózanító cikke
vetett véget a vitának, és az agyonreklámozott vers egy csapásra eltűnt a süllyesztőben.
Most is valami hasonlónak lehetünk tanúi. De talán még nagyobb a tétje, mivel az ismeret-
lenségből hirtelen előkerült, József Attilának tulajdonított vers kéziratát árverésen mutatták
versmondó 41
VERS/ÉLET

be. Az aukciós tételeket tartalmazó listán a kéziratot kisebb tanulmány kísérte, Bíró-Balogh
Tamás munkája, amely az Edit című, tintával írt verset „minden kétséget kizáróan József
Attila sajátkezű autográfjaˮ-nak ismerte el, és kinyilatkoztatta, hogy „mindenképpen egy új
mérföldkő a József Attila-életműbenˮ. A kéziraton szereplő dátum (1935. március 8.) alapján
ugyanis arra következtetett, hogy a versben megszólított és a címben feltüntetett Gyömrői
Edit (a költő analitikusa) iránt József Attila már jóval korábban gyöngéd érzelmeket táplált,
mint ahogy azt a szakirodalom eddig tudta.
Az új lelet több lapból áll, és Bíró-Balogh szerint egy ugyancsak ismeretlen verses notesz
részét képezi, melyet Barta Istvántól, a költő közeli barátjától kobzott el a rendőrség 1945-
ben. A kézirat ugyanis egy hivatalos okmánnyal együtt került elő, mely szerint Bartát 1945
júliusában előállították, és elkoboztak tőle egy magyar–német szótárt is (benne Arany János
sajátkezű ajánlásával), valamint József Attila Szép remények című verses noteszét. Különö-
sen szerencsés véletlen folytán a magyar–német szótár is fennmaradt, és ugyancsak szerepel
a mostani aukció tételei között. Bíró-Balogh ehhez is rövid tanulmányt mellékelt. A József
Attila-kutatókat váratlanul érte az új lelet bemutatása, minthogy Bíró-Balogh egyedül a mes-
terét, Lengyel Andrást vonta be a kézirat hitelességének ellenőrzésébe. A dokumentumot ő
is eredetinek ismerte el. Tulajdonképpen minden könnyen tisztázhatónak látszott, tekintve,
hogy az előkerült iratok szinte tálcán kínálják az új kéziratok esetében szükséges adatokat.
Először az Edit című verset és Bíró-Balogh hozzá írt kommentárját olvastam el. Két dolog
tűnt fel azonnal, és mindkettő fölöttébb zavart. Az egyik a szöveg jelentéktelensége. József
Attila még a rövid, sőt a csak félig kész, töredékben maradt verseiben is ügyelt arra, hogy
érdekes legyen. A nyilvánosság előtt előbb Tverdota György, majd Bókay Antal tette szóvá,
hogy a kézirat szövege nem vers, hanem csak verscsíra. Bíró-Balogh erre azt válaszolta, hogy
sokféle vers létezik, nincs rá objektív kritérium. Ez általánosságban talán igaz lehet, de itt és
most József Attila költészetéről van szó, ezen belül pedig világosan el lehet határolni, hogy
mi nevezhető versnek, és mi csak töredéknek vagy verskezdeménynek. Annak pedig, hogy
az Edit kezdetű szöveg vers-e vagy sem, messzemenő következményei vannak a kézirat hite-
lessége szempontjából. S itt következik a második probléma, amely azonnal feltűnt nekem. A
kéziraton dátum szerepel. Minthogy a szöveg számomra befejezetlennek tűnik, nem tudom
teljes versnek elfogadni. Töredékként (verscsíraként) viszont nem kaphatna datálást. József
Attila költészetében is, értekező prózájában is rengeteg a töredék. Amikor társaimmal együtt
értekező szövegei kritikai kiadását rendeztük sajtó alá, vért izzadtunk a publikálatlan töre-
dékek keletkezési időpontjának meghatározásában, mert soha, egyetlen alkalommal sem írt
hozzájuk dátumot. Mint ahogy sehol nem írta alá a nevét sem. De a kéziraton szereplő 1935.
március 8-i dátum is ellentmond minden eddigi ismeretünknek. Nem sokkal később, 1935.
április 14-én kelt levelében József Attila haragosan írt analitikusának, és kis híján megszakí-
totta a terápiás kezelést.
Tverdota György és mások joggal tették szóvá, hogy fölöttébb valószínűtlen egy szerelmi fel-
lobbanást feltételezni – mint azt Bíró-Balogh teszi – a bizalmi válság közelében. Sárközi Éva
részletesebben írt arról, milyen gyötrelmes időszak volt ez a költő életében, amikor a pénz-
büntetésének kifizetése kétséges volt, és fegyházbüntetéstől kellett rettegnie. Gyömrői Edit
visszaemlékezése szerint is József Attila mélyen depressziós állapotban volt ekkor, „néha egy
hétig, két hétig nem kelt föl”. Bíró-Balogh Tamás a Telex 2021. február 17-i közleményében

42 versmondó
VERS/ÉLET

a következőképpen válaszolt Tverdota György ellenvetésére: „Miután 1934 őszén megismer-


kedtek, már 1934 decemberében »régi szeretettel« dedikált [Gyömrői Editnek]. Márciusra
kialakulhatott a költőben egy vélt vagy valós érzelmi kötődés, ami indokolja, hogy egy vers-
ben Editnek szólítsa őt, de amikor 1935 áprilisában megtudta, hogy pszichoanalitikusa elárul-
ta, a bizalomvesztés miatt érthetően elhidegültek érzelmei”. Tehát részben a dedikáció szere-
tetteljes megfogalmazása bátorította fel Bíró-Baloghot, hogy ezt követően érzelmi kötődést
feltételezzen József Attila részéről. Mintha a dedikációnak nem tartozna a lényegéhez a po-
zitív megfogalmazás, akár vadidegenek esetében is. És nem kevesebbet feltételez, mint hogy
József Attila először kötődött analitikusához, de röviddel később elhidegült tőle, majd ismét
közeledett hozzá – tehetetlenül kiszolgáltatva gyorsan változó érzelmeinek. De mi bizonyítja
e feltételezést? Bíró-Balogh válasza szerint az Edit című vers. És mi bizonyítja az utóbbi hi-
telességét? Bíró-Balogh válasza szerint a költő feltételezett érzelmi fellobbanása. Tehát csupa
bizonyítatlan feltételezés, körben forgó okoskodás. Bíró-Balogh Tamás egyúttal megfelelő
hangulatot is igyekezett teremteni történetéhez, például intimitást sugalló „Edit-versekˮ-nek
nevezi a Gyömrői Edithez írt költeményeket, holott a szakirodalom következetesen Gyömrői
Edit-versekről beszél, minthogy merőben rendhagyó szerelmi líráról van szó, József Attilá-
nak a viszonzatlan szerelem kínjában fogant, végül átkozódásba torkolló lírai kitöréseiről. A
költő a terápia alatt mindvégig vezetéknevén, Gyömrőinek nevezte analitikusát (beleértve a
Szabad ötletek jegyzékét is, melyet állítólag éppen neki írt), és egyetlen alkalommal, a kap-
csolatuk lezárulta után született Semmi című versében fordul elő az Edit név, ott is negatív
előjellel. E lírai darabok túlnyomó részétől mi sem áll távolabb, mint az intimitás.
Később megismerkedtem a kézirattal együtt előkerült „hivatalosˮ okmánnyal, az elkobzást
dokumentáló irattal. Kétségeim megerősítést kaptak e meghökkentő irat révén, melynek
épp a két előkerült dokumentum hitelességét kellett volna alátámasztania. Aki egy kicsit is
tisztában van az 1945. július eleji idők politikai és rendészeti viszonyaival Magyarországon,
az pontosan tudja, hogy egy magyar–német szótár és egy verseket tartalmazó notesz nem
kerülhetett ilyen rendőri intézkedés látókörébe. A háborút közvetlenül követő hónapokban
egészen mással voltak elfoglalva a rendvédelmi szervek, vetkőztetőkre és rablások elkövetői-
re vadásztak, rejtőzködő nyilasokat próbáltak lefülelni. Az elkobzást dokumentáló irat olyan
történetet akar elhitetni velünk, melynek abszurditása vetekszik Petőfi síron túli, barguzini
legendájával. Ehhez képest már csak hab a tortán, amit Sárközi Éva sorakoztatott fel az 1945.
július 3-ra datált irat hitelessége ellen. Tehát hogy az iraton látható pecsét Kossuth címerét
csak 1946-ban vezették be, és hogy a rendőrségnek kizárólag lefoglalni volt joga, elkobozni
csak a bíróságnak. (Azóta megerősítést nyert, hogy 1945-ben csak koronás címerű pecséttel
rendelkeztek a hivatalok.) Megtoldom még egy ellenvetéssel. Éppen Lengyel András állapí-
totta meg a Barta István életét áttekintő tanulmányában, hogy „a Vörös Hadsereg egy járőre
a nyílt utcán elfogtaˮ őt 1945 májusában, és elvitték „málenkij robotraˮ. Az arhangelszki fo-
golytáborból csak 1947 júniusában térhetett haza. Tehát 1945 júliusában fölöttébb nehéz lett
volna Barta Istvánt a magyar rendőrségnek előállítani. A „hivatalosˮ okmány nyilvánvalóan
hamisítvány, s ez megrendítette a bizalmat az Arany János-bejegyzés hitelességét illetően
is. Kaptam egy fakszimilét Aranynak ugyanazon a napon, tehát 1881. július 17-én keltezett
leveléről, melynek Augusztin József a címzettje. Megdöbbentett, hogy a levél végén olvasható
jókívánság csaknem szó szerint megegyezik a magyar–német szótárban található szöveg-

versmondó 43
VERS/ÉLET

gel. Mint ahogy az Edit című (vagy kezdetű) szöveg szavai is egytől egyig megtalálhatók a
Számvetés című vers kéziratában, természetesen más sorrendben. Nem valószínű, hogy akár
Arany János, akár József Attila annyira ötletszegény lett volna, hogy csak ismételni tudja
önmagát.
2021. február 22-én a Petőfi Irodalmi Múzeumban – Bíró-Balogh Tamás és az antikvárium.hu
tulajdonosa jelenlétében – összegyűltünk: Arany János- és József Attila-kutatók, irodalom-
történészek, muzeológusok. Megtekintettük és megvizsgáltuk a dokumentumokat, elsőként
meghallgattunk egy restaurátori szakvéleményt. Kiderült, hogy az Arany Jánosnak tulajdo-
nított bejegyzés ügyetlen hamisítás. A rendőrségi irat hitelességét is kisebb vita után kétségbe
vontuk. A Számvetés című versnek több kézirata is létezik, de valószínűsíthető, hogy melyik
szolgálhatott alapul az Edit elkészítéséhez, és hogyan fért hozzá a hamisító. (Egy internetes
blogról letölthető a kézirat nagy felbontású fotója.) Az eljárás hasonlósága az Arany-féle
bejegyzéssel és a másik két, vele összefüggő dokumentum hamisított volta alapján föltehető,
hogy ebben az esetben is hamisítás történt. De a biztonság kedvéért igazságügyi írásszakértő
vizsgálatát javasoltuk, mely nélkül a kézirat aukción maradását nem tartottuk elfogadha-
tónak. Nem igazán értem, hogy Bíró-Balogh Tamás hogyan tévedhetett ekkorát; talán az
új felfedezés fölött érzett öröme miatt vált annyira óvatlanná. S végképp nem értem, hogy
Lengyel András, aki a költő elismert kutatója, hogyan ismerhette el hitelesnek a kéziratot. 
Cikkem megírása után érkezett a hír, hogy mindkét tételt visszavonták az aukción.  
 (Népszava, 2021. 02. 24.)

Veres András irodalomtörténész: a 19–20. századi és a kortárs magyar irodalom kutatója;


tankönyvíró, irodalomelméleti, -esztétikai, -lélektani, -szociológiai és irodalomértelmezés
módszertani munkássága is jelentős. A Kosztolányi Dezső és a József Attila Kutatócsoport
egyik vezetője, műveik kritikai kiadássorozatának egyik szerkesztője. A József Attila Tár-
saság társelnöke; A Literatura című irodalomelméleti folyóirat főszerkesztője.

Beach, 1978

44 versmondó
VERS/ÉLET

KLASSZIKUS VERSEK KLASSZIKUS ELŐADÓKKAL


A KULTÚRA NAPJÁN

„Múlt, s jövendő” címmel állított össze egész napos emlékműsort a Magyar Versmondók
Egyesülete. Az egyesület Facebook-oldalára látogatók óránként egy klasszikus verset lát-
hattak a magyar kultúra napján, egy-egy ismert színész vagy előadóművész tolmácsolásá-
ban. A legnagyobb költőket szólaltatták meg a legendás versmondó művészek.
1989 óta ünnepeljük a magyar kultúra napját január 22-én, annak emlékére, hogy Kölcsey
Ferenc 1823-ban a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Csekén ezen a napon tisztázta le egy
nagyobb kéziratcsomag részeként, és jelölte meg dátummal Hymnus című monumentális
költeményét, a magyarság fohászát. A vers az Auróra című folyóiratban jelent meg 1829-
ben, a cenzúra miatt A magyar nép zivataros századaiból alcímmel. A művet 1844-ben
Erkel Ferenc zenésítette meg, és 1903-ban lett Magyarország hivatalos himnusza.
A Himnusz, amely egyszerre fohász és vers, valódi lehetőséget teremt a kultúra, a vágyak,
az emberi érzések, valamint a nemzet, az itt élő emberek sokaságának a találkozásra. Ezért
valódi klasszikusokat nézhettek, hallgathattak a kultúra rajongói a magyar kultúra napján
– a Magyar Versmondók Egyesülete szerkesztésében a Facebookon. Délelőtt 10 órától este
10 óráig óránként hangzottak el a klasszikus versek, a legkülönbözőbb stílusban és értel-
mezésben. A sort természetesen Kölcsey Ferenc Himnusza nyitotta, Darvas Iván előadásá-
ban. Később Berzsenyi Dániel, Arany János, Petőfi Sándor, Babits Mihály, Ady Endre, Kosz-
tolányi Dezső, Tóth Árpád, József Attila, Radnóti Miklós, Nagy László és Pilinszky János
egy-egy versét nézhették meg az érdeklődők. Mindezt úgy, hogy a kulturális, művészeti,
közművelődési és oktatási oldalak egy-egy vonatkozó szakmai jegyzetét is elolvashatták.
A legnagyobb videómegosztó portálról származó, többnyire archív felvételek előadói kö-
zött találjuk Darvas Iván mellett Latinovits Zoltánt, Mensáros Lászlót, Szabó Gyulát, Gáti
Józsefet, Sinkovits Imrét. A jelen legendás előadói közül Papp Zoltánt, Szilágyi Tibort, Má-
csai Pált, Jordán Tamást, Hegedűs D. Gézát, Lutter Imrét és Bakos-Kiss Gábort. A versek
között természetesen ott volt például a Nem tudhatom, az Esti sugárkoszorú, az Esti kérdés
és az Apokrif. A sort Vörösmarty Mihály másik nemzeti jelképe, a Szózat zárta.
A magyar kultúra napja jó alkalmat szolgáltat arra, hogy visszatekintsünk gyökereinkre,
újra fölfedezve és elismerve azt, hogy egy nemzet identitása az ott élők identitástudatán
múlik. Márpedig a nemzet elsődleges összekötő ereje a nyelv, tartalma pedig a kultúra,
amely folyamatosan fejlődik, de nem veszíti el eredetiségét és tradícióit. „Nyelvében él a
nemzet” – hangoztatta Széchenyi István. „Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultú-
rája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának”
– mondta Kodály Zoltán. „A kultúra napja akkor válik igazi ünneppé, ha feladataink je-
gyében számvetést készítünk, vagy legalábbis kijelöljük önmagunknak – ki-ki önmagának
–, hogy milyen módon kell a ránk hagyott kulturális örökségünkkel felelősséggel bánni”
– fejtette ki egykoron Kiss László, a Magyar Versmondók Egyesületének alapító elnöke.
A versvideók visszanézhetőek a Magyar Versmondók Egyesülete Facebook-oldalán.

versmondó 45
VERS/ÉLET

ÚJ VEZETÉS A PÉCSI NEMZETI SZÍNHÁZBAN


A vers is előtérbe kerül

A Pécs Megyei Jogú Város közgyűlésének jogkörét gyakorló polgármester november 17-i
döntése alapján a Pécsi Nemzeti Színház igazgatói posztját 2021. február 15-től Lipics Zsolt
tölti be, a művészeti vezető Vidákovics Szláven. Az operatagozatot Gulyás Dénes, a suli-
színházi programot pedig Alapi Tóth Zoltán vezeti, aki Lutter Imrével közösen gondolko-
dik a versszínházi produkciók minél szélesebb körű megjelenítésében.
A Pécsi Nemzeti Színház igazgatói posztjára négy pályázat érkezett: Bodor Johanna, Csá-
nyi László és Komáromi György mellett Lipics Zsolt és Vidákovics Szláven közösen jelent-
kezett. November 17-én a pécsi közgyűlés jogkörét gyakorló polgármester úgy döntött,
hogy ez utóbbi páros irányíthatja a teátrumot 2021-től. A szakmai bizottság döntését nem
hozzák nyilvánosságra, de a Szabad Pécs információi szerint a különleges jogrend miatt
a 26 szavazásra jogosult képviselőből 19 Lipics Zsolt kinevezése mellett szavazott. Ezen
kívül a színház dolgozóinak többsége is őket támogatta: a munkavállalók fele voksolt a
társulati szavazáson, a szavazók 80%-a a Lipics–Vidákovics-párost látta volna szívesen ve-
zetőként, akik mindketten a Pécsi Nemzeti Színház színészei, jól ismert arcai a városnak.
Lipics Zsolt és Vidákovics Szláven – a teátrum hagyományait alapul véve – szeretnének
sokszínű repertoárt létrehozni, ami lehetőséget teremthetne a fiatal alkotók számára is
bemutatkozni egy szélesebb közönségnek. Ugyanakkor fontos céljuk, hogy a törzsnézők
igényeit is maximálisan kielégítsék. Az operatagozat vezetésére Gulyás Dénest kérték fel.
A meghívott rendezők között szerepel többek között Szász János, Vincze János és Sziko-
ra János, de tehetséges pályakezdő, valamint külföldi rendezőkben is gondolkodnak. Az
előadásszámot – a nyugodtabb alkotói légkör érdekében – csökkentenék, emellett beavató
és tantermi előadásokat is terveznek, amihez megnyerték Alapi Tóth Zoltán drámapeda-
gógust, az Apolló Kulturális Egyesület elnökét. Első évaduk repertoárján musical, opera,
klasszikus dráma, romantikus vígjáték, és a Pécsi Balettel együttműködésben egy balett­
előadás is látható lesz – amint a járványhelyzet engedi.

Kapaszkodás

46 versmondó
VERS/ÉLET

MINI INTERJÚ ALAPI TÓTH ZOLTÁNNAL

Alapítója az ifjúsági színháznevelő Apolló Kulturális


Egyesületnek, az Escargo Hajója csapatnak, sőt, a drá-
matagozatnak is a Pécsi Művészeti Szakközépiskolában.
Stílszerűen Alapi Tóth Zoltánnak hívják, bár ez nem az
alapítóra, hanem szülőfalujára utal. S ha már alapítás,
most a Pécsi Nemzeti Színházban indít nagyszabású szín-
háznevelési programot.

– Honnan a kapcsolata a Pécsi Nemzeti Színház új veze-


tőivel?
– Vidákovics Szlávennel régi barátságban vagyok, miu-
Alapi Tóth Zoltán
tán az én színházi nevelőmesterem Bagossy László, aki
Vidákovics Antallal dolgozott együtt a nyári színházban, s olykor mi, fiatalok is bekap-
csolódtunk a munkába. Lipics Zsolt pedig igen erős pécsi szálakat tervezett az igazgatói
pályázatába, és velem beszélgetve megállapodtunk egy közös, egyedi színházi nevelési
programról.
– Ez független az Escargo Hajója munkájától?
– Teljes mértékben, de fontos tapasztalatokra építhetünk az ő munkájukból. Fel szeret-
nénk építeni a PNSZ-ben öt év alatt egy új ifjúsági vonalat, melyben a drámapedagógia
adja a gerincét a létrehozandó programoknak. Adott korosztályoknak szervezünk drá-
mapedagógia foglalkozásokat, színházi nevelési alkalmakat, és a színház szeretetét erősítő
előadásokat. Lesz egy komplett programunk is, az ÖKÖR (Összes KÖtelező Röviden). A
névből is kitűnik: feldolgozzuk a gimnazisták kötelező olvasmányait színházi előadások-
ban – játékosan, humorosan –, hogy a kötelező irodalmat ne szükségszerű rosszként, ha-
nem örömteli élményként éljék meg a fiatalok. Továbbá beavató színházi formákban is
gondolkodunk.
– A színházi nevelésben is lesz átfogó pécsi együttműködés?
– Leülünk a Bóbitával, a JESZ-szel, az Escargóval, hogy együtt dolgozzunk a diákok és a
fiatalok színházzal történő neveléséért.
– A korábbi elkötelezettségeit is viszi tovább?
– Az Escargo Hajójában már leginkább csak szakmai tanácsadóként veszek részt ezután.
Pár éve pedig filmezek. Színházi oktatási céllal hívtak az M5 csatornához az ifjúsági Alsós
és Felsős műsorokhoz főszerkesztőnek, rendezőnek. Ez a sorozat most lezárult. Jelenleg
egy 60 perces tévéfilmen dolgozom, a Bóbitában bemutatott, #apa_anya_én című produk-
ció lesz megfilmesítve.
– Mi szerepel életében a színpadon túl?
– Olyankor a fiammal legózom, társasozom, futni járok, vagy a párommal kirándulok.

versmondó 47
VERS/ÉLET

Alapi Tóth Zoltán történész, drámapedagógus 1979-ben született Székesfehérváron.


Sárbogárdon érettségizett drámatagozaton a Petőfi-gimnáziumban, Pécsett történész-
ként diplomázott, majd a Színház- és Filmművészeti Egyetemen elvégezte a drámape-
dagógia–színházi nevelés szakot. Egyik alapítója az Apolló Kulturális Egyesületnek,
amelynek kezdettől, 20 éve az elnöke. Az Eck Imre Művészeti Iskola igazgatóhelyette-
se volt, a Művészeti Szakközépiskolában – Bagossy Lászlóval létrehozva a drámakép-
zést – 7 évig tanított, 3 éve az Országos Diákszínjátszó Egyesület elnöke. Párja, Anita,
gazdasági szakember, fia, Zsombor, 6 éves.
 (Forrás: BAMA.hu, a Baranya megyei hírportál)

ÚJRA KÖZHASZNÚ A MAGYAR VERSMONDÓK EGYESÜLETE

A Magyar Versmondók Egyesülete közel három évtizede töretlenül dolgozik azért, hogy
a páratlanul gazdag magyar költészet, a világon sehol így nem művelt versmondás, a jel-
legzetesen magyar, újkeletű műfajok – mint a versszínház és a versfilmek, valamint ezek
különböző munkaformájú megjelenései – széles körű terjesztése révén segítsen a művé-
szeti és kulturális identitás erősítésében. A rendszerváltozás után elsők között létrejött
társadalmi szervezetek egyikeként tevékenykedik a hazai és határon túli magyar költészet
és a versmondás népszerűsítéséért. Regionális és külföldi tag-, illetve társegyesületeivel,
intézményekkel közhasznú ernyőszervezetként tartja életben és koordinálja a magyar
nyelvű versmondó mozgalmat. A kifejezetten a vers interpretálásával és közművelődé-
si, művészeti, oktatási funkciójával foglalkozó hazai civil szervezet csaknem valamennyi
rangos versmondó verseny, műhely, továbbképzés, tábor és találkozó szakmai segítője, a
költészet és a versmondás elismert letéteményese. Célja: a vers emberközelbe helyezése, a
költészet – mint a magyar nyelv – éltetése, társadalmi rangjának visszaállítása.
A fenti célokat figyelembe véve az egyesület közgyűlése kezdeményezte a szervezet köz-
hasznú státuszának visszaállítását. Ennek érdekében az egyesület az alapszabályát a vo-
natkozó jogszabályi környezetben meghatározott módon kiegészítette, módosította. Egy-
úttal kezdeményezte az előadó-művészi státuszt az illetékes kormányhivatalnál, hiszen az
Első Magyar Versszínház és a Versmondó Pódium, valamint a Budapesti Versmondó Klub
közel másfél évtizedes működése indokolta ezt.
A Magyar Versmondók Egyesülete tudja, vallja, hogy a színpadnak, a színpadi megva-
lósításnak számolnia kell a ma befogadójával. A versszínházi előadások az Első Magyar
Versszínház közreműködésével ezt teszik. A klasszikus és a kortárs költészet gyöngyszemei
több száz éves távlatból kerülnek egymás mellé – színházi élményt nyújtva –, ami lehetővé
teszi a világirodalomban is kiemelkedő magyar költészet széles spektrumú bemutatását, s
ebben minden más művészeti ág közül kiemelkedik a pódiumművészet, a versszínház. A
hagyományos szövegek modern játékkal ötvöződnek, a szövegek tartalmukban nemcsak
egymáshoz kapcsolódnak, hanem az elhangzó zenékhez, dalokhoz, koreográfiához is. Az
Első Magyar Versszínház sugárzó embersége, morális üzenete az, hogy egyszerre vagyunk
magyarok és emberek – a magunk hibáival, problémáival, de kiemelkedő eredményeink-
kel és erényeinkkel, a világ talán leggazdagabb nyelvével és költészetével, amikre büszkék
lehetünk, bárhol a világon! A versszínház megőrzi és élvezhetővé teszi a gyönyörű, de a

48 versmondó
VERS/ÉLET

jelenkor közönsége számára talán olvasva kissé nehezebben érthető és befogadható költői
nyelvet. A zene és a látvány együtt válik fontos kifejezőeszközzé és drámai hatásúvá, és
mozgat meg egyszerre két pólust, mert a vers értelem és érzelem is.
Az egyesület a működésével – a művészeti funkción túlmenően: oktatási, nevelési és kul-
turális projektjeinek megvalósításával – hozzájárul a művészi attitűd fejlesztéséhez, a kul-
turális identitás kialakításához és erősítéséhez, a művészi sokszínűség és valódi értékek
népszerűsítéséhez. A színház és a költészet nyelvén igyekszik megmutatni, megértetni,
megfogalmazni, újrafogalmazni az élettörténeteket, társadalmi kérdéseket, lelki és szelle-
mi folyamatokat. A köznevelés eredményességének és hatékonyságának támogatásához a
nem formális és informális tanulási alkalmakkal, a nevelési-oktatási intézmények tanulói-
nak tanórán kívüli, továbbá az óvodás gyermekek óvodai foglalkozáson kívüli kompeten-
ciafejlesztéséhez, ismeret- és tudásgyarapításához, a nem formális és informális tanulási
formák alkalmazásához, a kulturális szolgáltatások, tevékenységek és programkínálatok
fejlesztéséhez járul hozzá. Kompetencia- és személyiségfejlesztő programjaival segíti a
műveltség, az egyéni képességek és a használható tudás növelését, a végzettség nélküli
iskolaelhagyás csökkentését, az anyanyelvi kompetencia fejlesztését, s persze az érzékeny-
ség, az empátia, az érzelmi intelligencia kialakulását.
Az egyesület érvényes alapszabálya a vers.hu oldalon és a birosag.hu oldalon egyaránt
megtalálható.

BAKOS-KISS GÁBOR A GYŐRI NEMZETI SZÍNHÁZ IGAZGATÓJA

Bakos-Kiss Gábor Jászai Mari-díjas színművészt, a Ma-


gyar Versmondók Egyesülete oktatási alelnökét nevezték
ki a Győri Nemzeti Színház új igazgatójának. A hírt első-
ként Dézsi Csaba András, Győr polgármestere ismertette
Facebook-oldalán.
Bakos-Kiss Gábor a kilenctagú szakmai bizottság egyhan-
gú javaslata alapján nyerte meg a pályázatot. Az igazga-
tói székben Forgács Pétert váltja majd 2021. július 1-től.
A Győri Nemzeti Színház vezetői posztjára a jelenlegi és
a leendő igazgatón kívül Markó Róbert, a Vaskakas Báb-
színház művészeti vezetője, és Sándor János színházi ta-
pasztalatokkal bíró építész adott be pályázatot.
Bakos-Kiss Gábor 1981-ben született Nyíregyházán. Jo-
gász végzettséget szerzett a Miskolci Egyetemen, ahol
tagja volt az Egyetemisták Miskolci Amatőr Színjátszó kö- Bakos-Kiss Gábor
Fotó: Luthar Kristóf – Kisalföld
rének, és évekig az Északkelet-magyarországi Regionális
Versmondó Egyesület elnöke volt. 2009-ben a Színház- és
Filmművészeti Egyetemen diplomázott. 2009 és 2011 között szabadúszó, 2011-től a debre-
ceni Csokonai Nemzeti Színház, 2014-től a Nemzeti Színház társulatának tagja. A színészet
mellett rendez is.

versmondó 49
VERS/ÉLET

A 2018/19-es tanévtől a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karának színészmes-


terség tanára, 2019 februárjától 2020 márciusáig a Váci Dunakanyar Színház művészeti
vezetője. A Magyar Versmondók Egyesületének alelnöke. Állandó zsűritagja a nemzetközi
Kaleidoszkóp VersFesztiválnak és a Nemzeti VERSenynek. Szívügye a versmondás, ebbé-
li elkötelezettségét is díjazták 2019-ben a Szeleczky Zita-emlékgyűrűvel. 2020-ban Jászai
Mari-díjjal tüntették ki.
Kinevezéséhez gratulálunk, eredményes munkájához sok sikert kívánunk!

Takács Bence
INTERJÚ BAKOS-KISS GÁBORRAL

Bakos-Kiss Gábor, Jászai Mari-díjas színművész, tanár, leendő és jelenlegi színházigazga-


tó, a Magyar Versmondók Egyesületének alelnöke, aki szerint
„…egyre kevésbé bízik a világ az alkotóban, a színészben…”
– Téged ugyan nem kell bemutatni a színházvilágnak, de azt a kettősségedet igen, hogy szí-
nész-versmondó, közben jogász, és most már színházat igazgató ember is vagy. De menjünk
vissza a „színműig”, ahova kétféle ember kerül: a versmondó, vagy az ösztönös színész. Te
melyik vagy?
– Ezt még nem kérdezték vagy kategorizálták így nálam. A versmondó világból érkeztem
a színművészetire, de a színművészetin nem kifejezetten versmondó típusú színész voltam.
Aztán a színmű után visszataláltam a versekhez.
– Ott kiszedték belőled, vagy te toltad el magadtól?
– Nem ez volt akkoriban jellemző. Bár a beszédóráinkon, ahol Avar István tanár úr vezeté-
sével – Fehér Ildikó, Kiss Éva és Toroczkai Lucia tanárnők segítségével – sokat foglalkoz-
tunk versekkel, a színműs éveim idején a versmondás, ha úgy tetszik, csipkerózsika álmát
aludta. Ez mostanában lett újra menő, és hiszem azt, hogy ebben nagyon-nagyon tevékeny
szerepe van a Magyar Versmondók Egyesületének.
– Az, hogy te most visszataláltál a versekhez, azért is van (karantén időszakában beszélge-
tünk), mert egyfajta hiátust érzel a színházat illetően, vagy azért, mert a vers az, amire meg
kell érni? Mint a jó borra…
– Anélkül, hogy említetted volna, én is a bort – mint párhuzamot – hoztam volna be a
beszélgetésbe. Mert a leggyönyörűségesebb verseket egy kulináris hasonlattal az aszú-es�-
szenciához tudnám hasonlítani. Azt szokták mondani, hogy az emberfia, amikor már iga-
zán megtanulja a borokat értékelni, akkor egy komoly fehérbor a legizgalmasabb gaszt-
ronómiai élményt tudja számára nyújtani. Az ember érik. BKG is eljutott a VBK-tól a
Szepsy Furmintig. És ahogy szőlőből, úgy szavakból is készül esszencia. A hétköznapok
szöveg-folyamának esszenciája maga a vers. Nekünk, átlagembereknek szükségünk van
arra, hogy verssorokat kölcsönözhessünk a költőktől, amelyekkel ünneplőbe öltöztethet-
jük a hétköznapjainkat.
– Szerinted van tisztán versmondó és tisztán színész? Vagy: minden versmondónak színész-
nek is kell lennie, és minden színész egy kicsit versmondó is?

50 versmondó
VERS/ÉLET

– Nem minden színésznek áll jól a versmondás. Az a legfurcsább ebben az egészben, hogy
vannak kollégák, akik önállóan is jól tudnak létezni, és vannak, akiknek kifejezetten a
csapatjáték áll jól.
–Te melyik vagy?
– Egyre inkább az, aki egyedül is jól érzi magát a színpadon. Egy jó előadást csakis egy jó
közösség, egy igazi társulat tud létrehozni, mégis magányossá kell válnod ahhoz – adott
esetben –, hogy együtt játszva a hátadra végy egy történetet. Óriási találkozás volt önma-
gammal, amikor megcsináltam a Frankie-t, az első önálló estemet. 80 percen keresztül csak
én vagyok, a szöveg, a történet és a közönség!
– Miért van az szerinted, hogy kollégáid, pályatársaid mégsem mernek önálló előadóestet
tartani?
– Nem tudom. Más ma (bocsánat, hogy ezt az idegen szót használom) a trend. Mondhat-
nám, a divat.
Nem az a tipikus, hogy valaki belekapaszkodik egy versbe, és azt elmondja, hanem klipek
vannak, dübörögnek a sorozatok, a film újra és újra egyre dimenzionáltabb történetekbe
emelkedik fel, és: egyre kevésbé, igen, egyre kevésbé bízik a világ az alkotóban, a színész-
ben. Miközben mi nagyon is küzdünk ez ellen. Igenis feladata egy művésznek, egy színész-
nek, hogy belekapaszkodjon a legnehezebb műfajokba is.
– Mi az, ami neked fontos, amikor zsűrizel, és egy versmondóra ránézve azt kell mondanod,
hogy jó, vagy nem jó? Azon túl persze, hogy az embernek van egy faktora, ami megfoghatat-
lan, és talán ez a művészet maga, de azért vannak kritériumok.
– A „Miért?” Én mindig ezt a kérdést teszem fel nemcsak a színházban, de akár a versmon-
dás kapcsán is. Engem a belső motivációja érdekel elsősorban egy versmondónak. Miért
ez a vers? Miért éppen ezt a verset vetted elő? Miért akarod ezt a verset elmondani? Ezt a
szemléletet próbálom átadni a tanítványaimnak is a Kaposvári Egyetemen.
– Az igazgatói tevékenységedben is ez fog érdekelni?
– Idén nyáron töltöm a negyvenedik életévemet. Sokféle dolgot csináltam, színészként
kiteljesedhettem, de most úgy érzem, hogy ezen a szolgálaton keresztül tudok ezekre a
miértekre választ keresni. Arról mesélni, arról vallani, hogy én hogyan gondolkodom a
színházról.
– Hogyan?
– Nézd, a színház a hétköznapok része, de valahogy mégis ünnep. Megkerülhetetlen té-
nyező kell, hogy legyen egy közösség – jelesül Győr városának – életében. Fontos, hogy
az emberek erről beszéljenek, együtt lélegezzenek vele, a színház ne zárkózzon be az ele-
fántcsonttornyába, sőt adott esetben menjen el azokhoz is, akik nehezebben élnek vagy
élhetnek a színház sákramentumával. Szerintem a színháznak tovább kell éltetnie az „itt és
most” gyönyörűségét, igazságát, s hogy van íze, van illata ennek a semmihez sem hason-
lítható közösségi együttlétnek, amit csak és kizárólag a színház tud nyújtani. És ezzel nem
tud konkurálni a film, ezzel nem tud konkurálni egy sorozat, mert a színház mindannyi-
unk közös élménye, közösségi élménye. Nem véletlenül hívjuk Thália templomának, ahol
együtt veszünk részt egy rítusban, amely azoké, akik benne vannak, akik részt vesznek

versmondó 51
VERS/ÉLET

benne. Ráadásul, elszemélytelenedő világunkban, ahol egyre fontosabb az énről beszélni,


vissza kell térnünk ahhoz, hogy MI. A MI közösségünk, a MI történetünk, a MI színházunk.
– Meg kell felelned valakinek?
– A Jóistennek.
– Csak neki?
– Én csak neki akarok megfelelni. Persze van egy családom, van egy hazám, s van egy kö-
zönség, akiknek más értelemben kell megfelelnem. Én úgy élem az életemet, hogy ha ma
elszólítana, akkor azt tudjam mondani: ez így volt kerek.
– Milyen színházad lesz? A rendezőket vagy a színészeket fogod elsősorban nézni? Vagy kije-
lölöd a darabot, és onnantól kezdve hadd menjen?
– A Győri Nemzeti Színház óriási intézmény, csodálatos lehetőségeket magába rejtő szín-
ház, ahol jelen pillanatban azokkal a színészekkel és művészekkel szeretnénk színházat
csinálni – és természetesen nemcsak a művészekkel, hanem a színház minden kollégá-
jával, munkatársával –, akik a Győri Nemzeti Színház közösségét alkotják. Értelemsze-
rűen a pályázatban megjelölt darabok mellett szereplő alkotók, rendezők egy olyasfajta
esztétikát mutatnak, amely az én színházi ízlésem. Én azokkal a rendezőkkel, azokkal a
színészekkel, akik a Győri Nemzeti Színház jelenlegi színészei – kiegészülve egy-két új
kollégával, fiatalokkal is –, szeretnék elkezdeni színházat csinálni. Azt gondolom, hogy
meg kell ismernünk egymást, sőt: lakva kell megismernünk egymást. Ki kell alakítanunk
azt a közös irányvonalat, amelyet követve a győri közönségnek mesélni akarunk arról,
ahogy mi színházat szeretnénk csinálni Győrben. S ebbe beletartozik a vers is, hiszen a
Magyar Versmondók Egyesületének rangos, győri vagy Győr környéki, nagy hagyomán�-
nyal rendelkező versenyei is otthonra találnak a színházban.
– Hány éved van arra, hogy kialakítsd a színházat? Mikor leszel elégedett?
– Két évre szól a kinevezés. Sosem vagyok önmagammal szemben elégedett. Van egy na-
gyon furcsa alapállapotom: egyszerre vagyok maximalista és idealista. A közönség pedig
– azt gondolom – akkor lesz elégedett, ha újra és újra el tud jönni, és el is akar majd jönni
a színházba. Mi azon fogunk dolgozni, hogy olyan színháza legyen Győrnek, amely nyitott
a világra, újabb és újabb kérdéseket akar feltenni a világról a közösségnek, magának, és
ezekre a kérdésekre megpróbál választ adni a közönséggel egyetemben. Nagyon fontos,
hogy ez egy élő organizmus legyen, egy nagy közös társasjáték!
– Ingázni fogsz – Budapest és Győr, színész és igazgató. Hogy tudod ezt ellátni?
– Két évre szól a kinevezés, de nem két évre tervezek Győrben. Ezért – a család szempont-
jait figyelembe véve – az a felelősségteljes döntés, ha én vállalok többet időben, energiá-
ban, és nem bontom meg a családi egységet azáltal, hogy új óvodát, új iskolát keresünk a
három gyermekünknek. Kétlakiak voltunk eddig is, és ez a terv az elkövetkezendőkben – a
hétköznapokon egy inkább ingázó, a hétvégéken egy győri családapával. Két darab meg-
rendezését tervezem a Győri Nemzeti Színházban, és egyelőre ilyen értelemben szeretném
magamat művészileg megmutatni a győri közönségnek. A meglévő előadásaimat a Nem-
zeti Színházban, vagy jelesül a Budapesti Operettszínházban megpróbálom visszajátszani,
és ezáltal igyekszem kielégíteni színészi vágyaimat. Ezt vélelmezem én az elkövetkezen-
dőkre a legideálisabb állapotnak, amellyel maximálisan elégedett lennék.

52 versmondó
VERS/ÉLET

EMLÉKEZÉS SZENES HANNÁRA

A Magyar Versmondók Egyesülete és a Magyar


Zsidó Kulturális Egyesület közös online emlék-
műsorral készült a költészet napjára. Április 11-én
11 órától József Attila mellett a száz évvel ezelőtt
mártírhalált halt katona-költőre, Szenes Hannára
emlékeztek irodalmi műsorukban – neves művé-
szek és pályakezdő színészek együttes közremű-
ködésével.
Boldog a gyufa a címe annak az emlékműsornak,
amellyel a száz éve született Szenes Hannára em-
lékezett a Magyar Versmondók Egyesülete és a Költészet napja – Szenes Hanna
Magyar Zsi-
PERCEK TÁNCA dó Kulturális Egyesület április 11-én, vasárnap. A
címadó vers mellett életrajzi emlékek, lírai és prózai
A sötét utcán lámpafények. írások, illetve József Attila felvezető verse teszik tel-
Az égen izzó csillagok. jessé az ígéretes fiatal költő emlékműsorát, akinek
Szívemben mindig új remények, pályája nem teljesedhetett ki. Személye, életműve,
Az élet útján ballagok. példamutató áldozatvállalása alapján azonban mél-
tó arra, hogy mind többen megemlékezzenek róla,
Köröttem furcsa, titkos láncban megismerjék élettörténetét, műveit.
S földöntúli lázas táncban Szenes Hanna írónak, költőnek készült. Naplóját és
A percek lejtenek. műveit húsz nyelvre fordították le, és ötven ország-
Én nézem őket kérdő szemmel, ban adták ki. Izraelben nemzeti hősként tisztelik és
Kíváncsian és félelemmel: ápolják emlékét.
Vajon mit rejtenek? Magyarországon született 1921. július 17-én, és itt
szenvedett mártírhalált 1944. november 7-én. Hiába
Némelyikük csupa derű,
érettségizett kiváló eredménnyel, a zsidókat érintő
Másik fájdalmas, keserű, korlátozások miatt nem tanulhatott tovább. 1939-
Az egyik édes, ölelő, ben Palesztinába vándorolt, ahol tagja lett a zsidó
A másik lelket elölő. ellenállási mozgalomnak. 1944-ben a brit ejtőernyős
Csak menjetek. Az újak jönnek. egység tagjaként azzal a feladattal küldték Magyar-
országra, hogy társaival próbálják megakadályozni
Mind egyforma és mégis más, a zsidók deportálását. A fasiszta csendőrség azon-
Mert ez a tánc, mert ez a lánc ban elfogta, megkínozta, és végül kivégezte.
Maga az örök változás. Az online irodalmi emlékműsort az egyesület mű-
S a percek jönnek, nem köszönnek, vészei az Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tárban for-
Nem búcsúznak, tovább úsznak, gatták. A műsort Havas Judit szerkesztette, Lutter
Imre rendezte. Operatőre és vágója Rozgonyi R.
Nesztelenül ellebegve
Gábor volt. A nyitó gondolatokat Hegedűs D. Géza
Végtelenből végtelenbe. mondta el. Mellette közreműködtek: Bakos-Kiss Gá-
 Budapest, 1937. február bor és R. Kárpáti Péter színművészek; Havas Judit,

versmondó 53
VERS/ÉLET

Lutter Imre és Takács Bence előadómű-


vészek; Baranyi Lia versmondó, valamint
Bukovszky Orsolya, Gál Réka Ágota, Jun-
ki Noémi, Kozma Veronika, Pigler Emília
és Szőke Abigél színészhallgatók.
A műsor megtekinthető a MAZSIKE és
a Magyar Versmondók Egyesülete Face-
book-oldalán és YouTube-csatornáján, de
elérhetővé tette a MAZSIHISZ, a Szépírók A Szenes Hanna-emlékműsor felvételén
Havas Judit
Társasága, a Magyar Pen Club, a Magyar-
tanárok Egyesülete, a freeszfe, az Élet és Irodalom és a Budapesti Tavaszi Fesztivál is a saját
oldalán.
A magyarországi zsidó szervezetek és az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága kezdemé-
nyezésére az UNESCO Közgyűlése felvette Szenes Hanna születésének 100. évfordulóját a
2021. év kiemelt fontosságú évfordulói sorába.

Király Erika
KÖLTÉSZETNAPI PILLANATOK

Vajon lehet a napsütésnek ritmusa? Vagy csak a séta játszik bennem verssorokkal, hogy
ünnep legyen ez a reggel? Fától fáig, félelem nélkül. Ma megint máshol vagyok, nem Szár-
szón; mintha csak gyerekkoromban tudtam volna, hol a helyem. Minden évben ezen a
napon ott voltam velük, s mondtam vagy hallgattam a soraikat. Sütött a nap, fénylettek
tőle az állomáson a sínek.
Volt olyan, hogy a kollégiumi szobába belépett egy idegen lány, és megállt az idő. A tekin-
tete megakadt a falon: az ágyaink fölé mindenki tapétázott egy kicsit magából. Fényképek
a családról, a régi ballagásról; New Kids on the Block meg Bonanza poszter, ilyesmik. Az
én falamon versek. Emlékszem a pillanatra, egy barátság kezdetének pillanataira. Emlék-
szem, ahogy megkérdezi: „Ki szereti itt ennyire Szabó Lőrincet?” Minden ott dőlt el, akkor.
Annyira és olyan gyorsan, ahogy az csak tizenöt évesen lehetséges. Később ott ültünk a
kollégium aulájában, a nagy lépcső alatt, valami dobogón. Ott beszélgettünk először, kizár-
va a nagy zsibongást, a többieket, a hangyabolylét ránk vetülő árnyait. Október harmadika
este volt. Szabó Lőrinc halálának évfordulója.
Aztán volt olyan, rengetegszer volt olyan, hogy velem szemben száz meg ezer arc, és én
mondom a sorokat. Különös beszélgetés. Ne higgyétek, hogy egyoldalú! A közönség min-
dig válaszol. Hallottam minden egyes alkalommal.
De olyan is volt, jó régen, egy József Attila versmondó versenyen, Tatabányán, hogy ülök
a nézőtéren, és a gyomrom fel-alá liftezik, úgy izgulok. Nem magamért, én már elmondtam
az én Attilámat, túl vagyok rajta. A többiekért izgulok, a barátokért, akikkel a versek több
éve összezártak már egy szép, tartalmas közösségbe. Mintha ugyanabba a menedékházba
vetődtünk volna a kamaszkor viharai elől. Ültünk ott a bársony huzatú nézőtéren, és szo-
rítottuk egymás kezét, mert valamelyikünk éppen ment fel a színpadra. Drukkoltunk – és

54 versmondó
VERS/ÉLET

megkönnyebbültünk,
Bella István ha jól ment neki. Piros-
EGYEDÜL ra tapsoltam a tenyere-
met azon a versenyen.
Olyan szép ez a reggel, gyere építsünk belőle házat, Egymásnak szívből ö­
világosságból a világosságnak, rülni! Ilyenekre voltunk
magas falakkal, hajnallal, csupa déllel, képesek.
megterített asztallal, az asztalon virág kenyérrel.
Olyan szép ez a reggel, gyere építsünk belőle házat, Aztán olyan is volt,
nevessen a kanál, örüljön a leves jó szagának, hogy valakivel egy nyár­
vicceket sustorogjon a víz, a tányér kerek képe elvigyorodjon, éjszakán órákon át Bir-
s legyen aki hallgatja, elmosolyodik, legyen a hajnalból asszony. talan-verseket ol­vastunk
Olyan szép ez a reggel, gyere építsünk belőle házat, egymásnak a telefonba.
négymilliárdan a négymilliárdnak – Nem tudtuk abbahagyni.
– ám ekkor így szólt bennem egy arramenő: Vagy ahogy első ten-
Micsoda nyomorúságban lehetsz, te szegény, gerparti estéim egyi-
hogy mindezt így kitaláltad. kén – a többieket ma-
gam mögött tudva, egy
kis móló fadeszkáin üldögélve – arra gondolok: töltsünk el most egy kis időt itt M. bará-
tommal, aki nemrég egy cédét ajándékozott nekem, rajta kedvenc versei saját előadásban.
Ülök hát ott a tenger partján, mögöttem a parti sétány fényei, forró augusztusi éjszaka
van, az élet csodálatos, és akkor M. odavarázsolja nekem ebbe az éjszakába Márait meg
Kosztolányit. Lógatom a lábam, bámulom a tengert, hallgatom M. hangját, és arra gondo-
lok, hogy most, ebben a pillanatban foglalom el a legjobb helyemet az életben. Mert most
úgy vagyok, és ott vagyok, ahol a legjobb. Magyar vagyok. És otthon vagyok a világban.
És olyan is volt, hogy valaki otthon odaállt a könyvespolc elé, csak a hátát láttam, s néztem,
ahogy figyeli a sorba rakott könyveket. Csönd volt. Aztán leemelte Weöres Sándort. De
a mozdulat hosszú évek történetének folyamatát indította el. Minden, amit éltünk, vers-
sorokba bujtatott varázslat lett – Shakespeare szonettek meg héja-nászok váltakozásával.
És volt, hogy egy régi délután arra eszméltem: belecsöppentem egy Takács Zsuzsa-versbe.
Egyszer csak valóban ott voltam egy védtelen tavaszban, a játszótér felé kerültem – min-
den ugyanaz, ismételgettem magamban.
És volt olyan is, hogy találkoztam velük. Sokakkal. Írók és költők. Mint a forgószél, olya-
nok voltunk közöttük. Bolondul fel sem fogtam a pillanatok ajándékát, nem rohantam
utánuk, nem köszöntem meg nekik, nem csókoltam meg a kezüket. Egyikük, Lázár Ervin
megcsókolta az enyémet. Egy Ady-versért, a műsor után, a Rátkay klubban. Egyszer, szin-
tén Tatabányán, valami kollégium aulájában beszélgettem Bella Istvánnal. Jó sokat. Egy
szavára sem emlékszem. Csak arra, hogy D. barátnőmet vártam, aki odafent készülődött a
szobában; indultunk a többiekkel bele az éjszakába. Mentem volna már, míg végül D. várt
rám kint a bejáratnál a többiekkel, mert a beszélgetés elhúzódott. De egyetlen mondatra
sem emlékszem, és ezt nehéz magamnak megbocsájtani. Mint ahogy Takács Gyula bácsit
is olyan természetesnek vettük, hogy van, hogy létezik, hogy itt él velünk, ugyanabban a
városban, sőt, a szomszéd utcában. Előfordult, hogy T. barátnőmmel hazakísértük a So-
mogy szerkesztőségéből. Éjszaka volt, mentünk a kihalt kaposvári utcán, egyik oldalról T.

versmondó 55
VERS/ÉLET

karolt belé, másik oldalról én. Gyula bácsi meg közben mesélt – de hogy miket? Érdekes,
hogy azt viszont pontosan tudom: tavasz volt, virágoztak a fák. Tisztán emlékszem a leve-
gő illatára. Hiába: az ember fiatalon igen hülyén szelektál.
De talán a lényeg mégis csak az, hogy volt az életemben pár „Bella-reggel”.
Van ugyanis egy Bella-vers, ami így kezdődik: „Olyan szép ez a reggel, gyere, építsünk
belőle házat...” S amikor megadta a sors, hogy ezzel a gondolattal ébredhettem, mert kö-
rülöttem minden adva volt, ami a versben, vagyis volt ragyogás, megterített asztal, meg
világosság és virág..., na, az volt a Bella-reggel. (Igen, tudom, hogy a vers címe Egyedül, és
tudom, hogy ezt az egész idillt csak kitalálja. Nem számít.)
Kívánom, hogy legyen nektek is sok Bella-reggeletek az életben!
Építsetek belőle házat!

ÁTADTÁK A BAUMGARTEN-EMLÉKDÍJAKAT

Nyolc Baumgarten-emlékdíjat és hét jutalmat osztottak ki idén, melyekkel – a sok díja-


zott miatt – alacsonyabb pénzjutalom járt, mint 2020-ban. Ugyanakkor összértékük ezúttal
megközelíti az 5 és fél millió forintot. A díjátadóra egyelőre határozatlan ideig várni kell.
Az elismeréseket 2021-ben másodszor ítélték oda. Az alapítók az első három évre Kuko-
relly Endrét választották kurátornak, akinek feladata kizárni minden állami beavatkozást.
Kukorelly – Babits Mihály szellemében – kötelezőnek érzi magára nézve, hogy saját poli-
tikai és poétikai nézeteit ne érvényesítse. Az idei díjak odaítéléséhez tanácsadónak Kálmán
C. Györgyöt, Nemes Z. Máriót, Vámos Miklóst és Zilahi Annát kérte föl. A díj jutalmazhat
életművet vagy konkrét művet, továbbá figyelembe lehet venni a döntéshozatal során a
szociális szempontokat is. Egy személy több éven keresztül is díjazható.
A Baumgarten-emlékdíjasok: Báthori Csaba, Bodor Ádám, Garaczi László, Margócsy Ist-
ván, Szijj Ferenc, Selyem Zsuzsa, Takáts József és Tompa Andrea.
Jutalomban részesült: Berta Ádám, Hermann Veronika, Kalász Orsolya, Németh Zoltán,
Sipos Balázs, Ela Sobolewska és Szolláth Dávid.
A díjak és jutalmak összértéke 5.400.000 forint. Ez a közösségi finanszírozásból fenntartott
díjra befolyt összeg fele, mely úgy oszlik meg, hogy a díjazottak 500 ezer, a jutalmazottak
200 ezer forintot kapnak. A díjat eddig 442-en támogatták. A szabályzat szerint: ha egy
évben az előzőknél nagyobb összeg folyik be, a korábbi, alacsonyabb összegű díjakat és
jutalmakat az egyesület visszamenőleg kiegészíti.
2019 tavaszán merült fel, hogy Kukorelly Endre kezdeményezésére feltámasztják a Baum-
garten-díjat. Ő a Gyümölcsöskert Irodalmi Egyesület ügyvezető elnöke, kinek közleménye
szerint „a Baumgarten-emlékdíj közösségi finanszírozáson alapul. A rendszerváltás óta
gondolok arra, többször beszéltem is róla, hogy a Baumgarten-díjat az íróknak vissza kell
venniük az államtól, mely 1949-ben elkommunizálta azt.”
Az elismerést eredetileg Baumgarten Ferenc Ferdinánd alapította 1929-ben, és a Baumgar-
ten Alapítvány olyan meghatározó szerzőknek ítélte oda, mint például Krúdy Gyula, Füst

56 versmondó
VERS/ÉLET

Milán, József Attila vagy Weöres Sándor. Az emlékdíj teljes transzparenciával működik,
célja, hogy minél szélesebb társadalmi támogatást kapjon.
2020-ban a Baumgarten-emlékdíjakat Marno János, Márton László, Pintér Béla, St. Tur-
ba Tamás és Christina Viragh vették át. Jutalomban részesült Bán Zoltán András, Bartók
Imre, Csehy Zoltán, Kulcsár-Szabó Zoltán, Peer Krisztián és Szilágyi Zsófia.
(Forrás: litera.hu)

47 LÉPCSŐFOK, 47 KÖLTŐI IDÉZET

Különleges alkotással készült a Buda-


Kiss Judit Ágnes
vári Önkormányzat a nőnap alkalmá-
A KÖLTŐ ÉJSZAKA
ból: egy vízivárosi lépcsősor 47 fokára
47 magyar írónő és költőnő művének
Mikor feküdni készült, a világ fejreállt,
címét festették fel. Az önkormányzat
Megéledt mind, miből csak egy verssort is kreált.
a Facebookon azt írta: a mindenki szá-
Az ablakon a függöny, a hibásan szövött,
mára megtekinthető alkotással a ma-
Zöld-barna táncot lejtett a kinn s a benn között.
gyar nők az irodalomra – és tágabb
értelemben véve a magyar kultúrára
Az ócska bőrkabát, mi már hártyásra kopott,
– gyakorolt hatását mutatják be, Ba-
Levedlett, mint a kígyó, és újabb bőrt hozott.
bos Zsili Bertalan művészcsoportjá-
A konyhaszekrény szélén a kék stelázsicsík
nak munkáján keresztül.
Kanárisárga lett, s most madárhangon visít.
Hozzátették, nem is találhattak volna
megfelelőbb helyszínt, mint azt a vízi-
A kávéfőző roncsa, mit más már elhajít,
városi lépcsősort, amelyet Glücklich
Lelkesen feketévé kotyogta titkait.
Vilma (1872–1927) – a magyar polgári
Pipája megtömődött, de nem égett sokat,
feminista mozgalom egyik vezetője –
Füstkarikákból fonta a furcsa álmokat.
tiszteletére nevezett el a Budavári Ön-
kormányzat 2020 decemberében.
S míg odabenn a költő édesen aludt,
Fölkeltek a versek, és megírták maguk.

A felfestett műcímek

Ács Margit: Párbaj


Bálint Ágnes: Mi újság a Futrinka utcában?
Balla Zsófia: Más ünnepek
Beney Zsuzsa: Összegyűjtött versek
Berg Judit: Rumini
Boncza Berta: Csinszka versei
Dobos Éva: Szellemmacska
Erdős Renée: A nagy sikoly
Erdős Virág: Ezt is el 47 lépcsőfok, 47 költőnő egy-egy műve
Fehér Klára: Földrengések szigete

versmondó 57
VERS/ÉLET

Finy Petra: Akkor is


Galgóczi Erzsébet: Vidravas
Gergely Ágnes: Útérintő
Gobbi Hilda: Közben…
Janikovszky Éva: Ha én felnőtt volnék
Jókai Anna: Szegény Sudár Anna
Kaffka Margit: Színek és évek
Karafiáth Orsolya: Lotte Lenya titkos éneke
Károlyi Amy: A harmadik ház
Kiss Judit Ágnes: Nincs új üzenet
Noémi Kiss: Ikeranya
Kosáryné Réz Lola: Asszonybeszéd
Lesznai Anna: Édenkert
Mán-Várhegyi Réka: Mágneshegy
Marék Veronika: Kippkopp a fűben
Nemes Nagy Ágnes: A Föld emlékei. Összegyűjtött versek
Polcz Alaine: Asszony a fronton
Rab Zsuzsa: Fény felé
Rakovszky Zsuzsa: Fortepan
Ritoók Emma: Egyenes úton – egyedül
Saly Noémi: Törzskávéházamból zenés kávéházba
S. Sárdi Margit: Magyar nőköltők
Szabó Magda: Az ajtó
Szabó T. Anna: Kerített tér
Szántó Piroska: Bálám szamara
Szécsi Margit: Vadak jegyében
Szécsi Noémi: Kommunista Monte Cristo
Székely Magda: Székely Magda összes verse
Szendrey Júlia: Szendrey Júlia összes verse
Szepes Erika: Ördöggolyó
Szepes Mária: A vörös oroszlán
Takács Zsuzsa: A Vak Remény
Tandori Ágnes – Tandori Dezső: Madárnak születni kell…!
Tompa Andrea: Fejtől s lábtól
Tóth Krisztina: Vonalkód
Török Sophie: Csontig meztelen
Várnai Zseni: Vers és virág

58 versmondó
VERS/ÉLET

KÖNYVBE CSOMAGOLT KERÍTÉS

Ilyen könyvespolcot is ritkán látni! Költészet


napjára készült el – egy nagy közös jótékony-
sági összefogásnak köszönhetően – a Bethesda
Gyermekkórház betonoszlop kerítésének újjá
varázsolása. A kórház dolgozói a Móra Kiadó-
val közösen álmodták meg, Babos Bertalan
Zsili művészcsapatával és az önkéntesekkel
pedig egyetlen nap alatt hívogató könyvek-
ké varázsolták az addigi rideg, lélektelen be-
tondarabokat. A Hungária körútra néző, nem Könyvbe csomagolt kerítés
Fotó: Bethesda Gyermekkórház
mindennapi „könyvespolcon” ismert, klasszikus
gyerekkönyveket találhatnak a járókelők – köztük Weöres Sándor, Móra Ferenc, Gárdo-
nyi Géza, Szabó Magda, Zelk Zoltán, Karinthy Frigyes, Bálint Ágnes és Janikovszky Éva
műveit. Természetesen a halhatatlan nagyságok között megbújnak a kórház saját kiadású
kiadványai is.
Ahogy írják, hisznek abban, hogy egy jó könyv minden gyermek lelkét megerősíti, és a
betegség idején nemcsak a figyelmét tereli el, hanem akár gyógyító ereje is lehet. Az össze-
fogás pedig mindennél nagyobb erőt jelent, különösen, ha egy kis mosolyt csal gyermek,
felnőtt arcára – a járvány idején különösen! A kerítés irodalmivá alakítását a Kemikál Zrt.
festék felajánlásával valósították meg.

BEFEJEZIK PETŐFI DRÁMATÖREDÉKÉT?

2023: Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója. Ebből az alkalomból a Pannon Várszín-
ház meghívásos drámapályázatot hirdetett a költő Karaffa című drámatöredékének befe-
jezésére.
I. Lipót király felhatalmazására 1687 februárjában vésztörvényszéket állítottak fel Eperje-
sen. A politikai bíróság célja a Thököly-féle mozgalom felszámolása volt. A Caraffa Antal
itáliai zsoldosvezér által vezetett törvényszék koholt vádak alapján fogott perbe nemese-
ket, sokakat kínoztak meg és kivégeztek ki. Erről az eperjesi hiénáról írt drámát utolsó
éveiben Petőfi, de munkája befejezetlen maradt.
Mi ezen iszonyatos alak lelki életének fő rugója? Mi magyarázza kegyetlenségét, határta-
lan vérengzését? Ezekre a kérdésekre kell felelnie annak, ki Karaffát drámai hősnek vá-
lasztja. Petőfi a nagyzás hóbortjában kereste Karaffa egyéniségének kulcsát – írja Beöthy
Zsolt Képes magyar irodalomtörténetében. Caraffa Antal itáliai zsoldosvezér, az Északke-
let-Magyarországon állomásozó császári katonaság fővezére. A drámatöredék befejezésére
a Pannon Várszínház meghívásos pályázatot hirdet.
A pályaműveket 5 fős zsűri bírálja el, melynek tagjai: Dobák Lívia dramaturg, Nánay István
színikritikus, Blaskó Péter színművész, Géczi János író, költő és Vándorfi László rendező.
A zsűri által javasolt szerzők közül a meghívást elfogadta Fabacsovics Lili, Forgách And-
rás, Darvasi László, Dézsi Fruzsina, Garaczi László, Háy János, Kovács Dominik és Viktor,

versmondó 59
VERS/ÉLET

Márton László, O. Horváth Sári, Szakonyi Károly, Szálinger Balázs, Tasnádi István, Terék
Anna, Visky András és Zalán Tibor.
A mindössze 15 gépelt oldalnyi töredéket a pályázók szabadon kezelhetik, sem műfaji, sem
terjedelmi kötöttséget nem írtak elő.
A pályaművek benyújtásának határideje: 2022. február 15.
Az első három mű részesül pénzjutalomban, melyre összesen 2.500.000 Ft áll rendelkezés-
re. Ezt az összeget a zsűri belátása szerint osztja fel a három legjobb pályamű között.
A Pannon Várszínház a három díjazott mű egyikét 2023-ban bemutatja, további kettőt
felolvasó színház keretében ismerteti meg a közönséggel. A három művön túl a zsűri által
megjelölt darabokat a Kalligram Kiadó nyomtatott formában megjelenteti, elektronikus
formában pedig a színház valamennyi magyarországi és határon túli magyar előadó-mű-
vészeti szervezet számára elérhetővé teszi.

Kikiáltók, 1982

60 versmondó
ÉLET/MŰ

A „RÍMHÁNYÓ ROMHÁNYINAK” KÖSZÖNHETJÜK


A 20. SZÁZADI RAJZFILMEK FELEJTHETETLEN PÁRBESZÉDEIT

100 éve született Romhányi József költő, író,


érdemes művész, a „rímhányó Romhányi”, a
Mézga család, a Kérem a következőt!, a Mekk
mester című animációs filmek szövegírója.
Romhányi a magyar nyelv kiváló ismerőjeként
kiváló zenei érzékkel és humorral fedezte fel a
nyelvben rejlő játék lehetőségét. Szellemes és
ötletes, olykor bravúros rímei, szócsavarásai
miatt kapta meg a „rímhányó” jelzőt .
Romhányi József
Nagytétényben született 1921. március 8-án.
Tanulmányait a Székesfővárosi Felsőbb Zenei Iskolában végezte, ahol brácsázni tanult.
A zene szeretete élete végéig éltető eleme volt. 1951-től dolgozott a Magyar Rádióban
dramaturgként, majd 1957-től az Állami Hangverseny- és Műsorigazgatóságnál volt mű-
vészeti vezető. 1960-ban a Magyar Televízióhoz került művészeti vezetőnek a szórakoztató
rovathoz. 1962-től haláláig a Magyar Rádió Zenei Főosztályán dramaturgként dolgozott, s
évtizedekig vezette a szórakoztató zenei szerzeményeket elbíráló ún. sanzonbizottságot is.
Pályája során több komolyzenei mű – így Hajdú Mihály: Kádár Kata, Horusitzky Zoltán:
Báthory Zsigmond, Ránki György: Muzsikás Péter című operájának, illetve Sugár Rezső:
Hunyadi című oratóriumának – szövegkönyvét írta meg. Lefordította Gluck Orfeusz, Ros-
sini Ory grófja, Orff Az okos lány című operájának, Johann Strauss A denevér című operett-
jének librettóját, s az ő nevéhez fűződik a T.S Eliot költeményei alapján készült világhírű
Macskák című musical magyar fordítása is.
Igazán híressé és méltán népszerűvé az animációs filmek tették. Ő írta a szövegét olyan
közkedvelt rajzfilmsorozatoknak, mint a Mézga család, a Kérem a következőt, a Mekk mes-
ter, s az ő fordításában lett sikeres az amerikai Flintstone család című sorozat is. Frédi és
Béni, a két kőkorszaki szaki parádés párbeszédeit máig emlegeti a közönség. A sorozato-
kon túl részt vett egész estés rajzfilmek, így a Nepp József rendezte Hófehér és a Dargay
Attila rajzolta Ludas Matyi elkészítésében is, melyek sikere nem kis részben Romhányi
szellemes és frappáns szövegeinek köszönhető.
Romhányi a magyar nyelv kiváló ismerőjeként
kiváló zenei érzékkel és humorral fedezte fel a
nyelvben rejlő játék lehetőségét, szellemes és
ötletes, olykor bravúros rímei, szócsavarásai
miatt kapta meg a „rímhányó” jelzőt (egyesek
szerint nevének játékos elferdítését is ő találta
ki és terjesztette el).
1983-ban önálló versgyűjteménnyel jelentke-
zett. A Szamárfül című vékonyka verseskötet
A Mézga család

versmondó 61
ÉLET/MŰ

hihetetlen sikert aratott, s többször is kiadták.


A kötetben Romhányi állatverseit gyűjtötte
csokorba a tőle megszokott nyelvi játékok-
kal fűszerezve, s a kacagtató-ironikus köl-
teményekben saját emberi gyengeségeinkre
is ráismerhettünk. Számos más könyvével is
maradandót alkotott: írt verses mesét Mese az
egér farkincájáról címmel, fantasztikus regényt
Frédi és Béni Mézga Aladár különleges kalandjairól, verses
képeskönyvet Tíz pici coca címmel, humoros
elbeszélésciklust Doktor Bubóról. Romhányi Józsefet 1983-ban érdemes művész címmel
jutalmazták, ám az elismerésnek már nem örvendhetett sokáig. Május 7-én Budapesten
meghalt.
Szamárfül kötetének Ebigrammák ciklusából való a Veszélyes mese című verse, amelyben
hasznos intelmet fogalmazott meg:

„Csörtetve üldözte egy nagyvad a nyulat,


míg azt elnyelte egy hosszú kanyarulat,
a némán lapulva leskellő kobra
ott várt moccanatlan, mint önmaga szobra.
Így hát vedd alapul:
A nagy veszély csörtet, a még nagyobb lapul.”

(Forrás: Múlt-kor)

Tóth Árpád

62 versmondó
ÉLET/MŰ

SZÁZ ÉV VAGÁNY
Riersch Tamás interjúja Romhányi Ágnessel, Romhányi Józsefről

Nem valószínű, hogy ezt a dőre szójátékot Romhá-


nyi József is alkalmazta volna, bár a címben a száz
év és a vagányság is stimmel. Mindenesetre köszö-
nöm Gabriel Garcia Márqueznek, hogy a Romhá-
nyi-életút felidézéséhez ötletet és lendületet adott.

„Beszél majd az utókor, kiről…”

„Csömörön élt az öreg dőre Göre Döme, annak Romhányi Ágnes


volt egy csengeri csengős pörgeszőrű göndör cső-
döre. De bármilyen pörgeszőrű göndör csődör volt Csömörön az öreg dőre Göre Döme
csengeri csengős csődöre, nem szerzett neki virgonc, kenceficés kancát időre az örökkön
ődöngő-lődörgő dőre öreg”. Olvassuk el egyszer-kétszer ezt a Romhányi-versrészletet (a
Szamárfül kötet Szamármese című versének kezdősorai), ízlelgessük a szavakat, és pró-
báljuk megfejteni a mondanivalóját! Többszöri nekifutásra biztos, hogy menni fog, ám
addigra már benne leszünk abban
a nyelvi világban is, melyet az idén
Romhányi József
százéves Romhányi József teremtett,
EGY SZÚ VÉGRENDELETE
és amely egyedivé teszi az ő mun-
kásságát. Romhányi, a legnagyobb
Egy szú beszorult a hokedli lapjába,
magyar „rímhányó” 1921. március
ráült a szakácsnő százszor is napjába.
8-án született, és élete 62 éve alatt
És jött a baj csőstül. Még a tetejébe
a magyar nyelvet világhírűvé tette.
Az asztalos szöget ütött a fejébe.
Néha percekig már percegni sem tudott „A szavakkal való játék komoly
Végül hát megírta e testamentumot: dolog – mondta egy nyilatkozatá-
– A nagy hármasszekrényt, mely koromszín, ében, ban. – Ha csak öncélúan játszik az
özvegyemre hagyom, járjon feketében. ember, hogy kierőszakoljon egy kis
Ha a gyászhét letelt, s férjhez megy ismét, kuncogást, az csúf dolog, ronthatja
ne maradjon jussa tőlem, csak a kisszék. is a nyelvet. Ránki György rám ra-
Fiam, ki kalandos, regényes, mint atyja, gasztotta a gúnynevet: Rímhányó.
a nagy mahagóni könyvszekrényt bújhatja. Nem szégyenlem. Valóban szeretek
Kerülje a drámát, bölcseleti művet, a szépen, tisztán csengő rímekkel
mert a nehéz könyvek szétnyűvik a nyüvet. játszani, de gondolat is legyen mö-
Lányom, ki szégyent szégyennel tetézett, götte.” A lánya, Romhányi Ágnes ezt
s lezabipetézett, a történetet némiképp cáfolja:
kint éljen eztán, – Lehet, hogy egy közös munkájuk
a szemétládában, kegyelemdeszkán. során ragasztotta magára a nevet,
Végül az anyósom. – Megérdemli nagyon: ezt családi körben többször elmond-
rá a vadonatúj, szép csőbútort hagyom. ta, mindig hozzátéve, „mielőtt még

versmondó 63
ÉLET/MŰ

más találná ki”. Apám annyira egyedülálló személyiség volt,


hogy nehéz lenne bárkinek is a nyomdokába lépnie. Azt hi-
szem, ő a halhatatlanok közé írta magát, hisz 38 évvel a halála
után is töretlen a népszerűsége.
Romhányi József elsősorban műfordító és költő volt, másod-
sorban pedig dramaturg. Nevéhez fűződik többek között a
Macskák című musical magyarra fordítása, de mellette „ma-
gyarosított” Rossinit és Carl Orffot is. A nagyközönség azon-
ban leginkább humoros állatversei és rajzfilm-szövegei alap-
ján emlékszik rá. A Mézga család, a Dr. Bubó vagy a Mekk
mester szövegírója talán az egyik legnehezebb munkájával,
The Flinstones – magyarul Frédi és Béni, avagy a két kőkorsza-
ki szaki – című amerikai rajzfilm magyarra fordításával vált
Romhányi Ágnes és apja,
Romhányi József
egy csapásra ismertté.

„Ó csak az a férj lehet boldog,


kinek a nő nemet mondott,
amikor megkérte,
hálás lehet érte!”
(Frédi és Béni: A kitörő betörő című epizód)

– Nagyon megküzdött ezzel, abban az időben még nem volt számítógép és internet, neki
tehát fejből kellett olyan szövegeket alkotnia, amelyek szótagra pontosan klappoltak az
eredeti angol szöveghez, és amelyek a rajzos poénokat még humorosabbá tudták tenni.
Nagyon nehéz munka volt, amit az elsöprő siker kompenzált. Kisgyerekként nekem is
hatalmas élményt jelentett, amikor néhanapján magával vitt a Pannónia Filmstúdióba,
ahol a Flinstones szinkronfelvételei zajlottak. Fantasztikus volt Csákányi Lászlót, Psota
Irént, Váradi Hédit és Márkus Lászlót élőben hallgatni. És élmény volt azokat a szövegeket,
amelyeket édesapám otthon, az íróasztalanál alkotott, a filmvászonról viszont hallani. De
ugyanilyen nagy dolog volt a Bartók Gyermekszínház próbáin részt venni. A gyerekdarab-
jai – például a Hófehérke és a Csipkerózsika – elsődleges szűrője én voltam. Apu az ölébe
vett otthon, felolvasta nekem a kész szövegkönyvet, s ha valamit nem értettem, akkor vagy
kijavította, vagy elmagyarázta nekem. Hát, így dolgoztunk együtt.
Romhányi József szigorú munkarend szerint élt. Nappal dramaturgként dolgozott, vagy
fellépésekre ment, ezért alkotni leginkább éjjel tudott. Később, mikor több ideje maradt az
otthoni munkára, a kora reggeli kezdésre állt át. Általában 7 és 12 óra között dolgozott, dél-
ben ebédelt, utána szunyókált egy kicsit, majd attól függően, hogy mennyire volt sürgős a
munka, délután vagy dolgozott, vagy a passzióinak élt.
– Nagyon szeretett bridzsezni. De nem ám csak úgy amatőr módra, hanem azt is olyan
komolyan vette, mint a munkáját. Elsősorban a Fészek Művészklubban játszott, olyanok
társaságában, mint Kadosa Pál kétszeres Kossuth-díjas zeneszerző és zongoraművész, Fe-
renczy György érdemes művész és zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola
zongora tanszékének akkori vezetője, vagy Csepeli György Erkel Ferenc-díjas szociológus.

64 versmondó
ÉLET/MŰ

Ő ezt a játékot sportnak és „agymosásnak”


tekintette. Versenyekre járt, nemcsak itt-
hon, hanem külföldre is, melyeken számos
kupát nyert. Másrészt ilyenkor szellőztet-
te ki a fejét, amelyet alaposan megviselt
az egész napos szellemi munka. Ha nem
bridzsezett, akkor velem volt; ezt is kikap-
csolódásnak tekintette. Sokat sétáltunk,
sőt gyakran kettesben nyaraltunk. Édes-
anyámnak ugyanis itthon kellett maradnia
a kutyáinkkal. Nagyon jókat beszélget-
tünk, amely mindkettőnk számára feleme-
Romhányi József – családjával
lő érzés volt.
Romhányi Józsefnek volt egy harmadik passziója is: mégpedig a főzés. Ezt a tudományát
még a hadifogságban fejlesztette ki, majd a békeidőben tökélyre vitte.

„Gázok és gőzök
köztük főzök.
Körülöttem füstös üstök:
készül a früstök!
Izmaim már merevek,
úgy kavarok-keverek.
És sűrű cseppet izzadok,
hogy hízzatok!
Lassan rotyog az üstben a kása.
Fenyegető tűzhányónak mása.
Most még belekóstolok,
– Nem jó a túl sós dolog.
S azt sem tűrik szótlan,
ha az étel sótlan.
Boldog tudat: főzni így jó reggelit,
mely majd annyi üres gyomrot megtelít.
Már kész! Jó, hogy bevégzem,
már magam is megéheztem.
Nagy jellemem lássátok:
nem eszem a kásátok!
A konyhába bemegyek,
kis kenyérkét leszelek.
S remélem, hogy nem látszik a falon át:
vágok hozzá egy jó darab szalonnát!”

(Amikor szakács voltam a fogságban)

versmondó 65
ÉLET/MŰ

– Nálunk gyakran volt vendégség – mesélte Ágnes. – Nagy társasági életet éltünk, és az
édesapám presztízskérdést csinált abból, hogy a vendégeknek ő főzhessen. Télen és ősszel
a konyhában alkotott, tavasztól pedig a kertben bográcsoztunk vagy grilleztünk. Isteni jó-
kat főzött, s az étkek mindenki nyelvét megindították. Nagyon jó kis beszélgetések voltak.
Romhányi József 2021-ben is őrzi népszerűségét. Ágnes lánya a centenárium alkalmából
nem győzte az interjúkat adni.
– Engem is meglepett, milyen sokan kerestek apám miatt. Persze, számítottam az érdek-
lődésre, de ennek mértéke így is váratlanul ért. De van ennek egy másik olvasata is: a
méltó ünneplést ugyanis kellőképpen gátolta a koronavírus. Én is kénytelen voltam több
filmforgatást lemondani, és csak azokat tudtam teljesíteni, amelyeket a szabadban tudtunk
leforgatni. Jó volt látni, hogy hányan szavalták az ő verseit. Nemrég például egy online
versenyen kellett értékelnem a 6-13 esztendős tehetségeket. A Móra Ferenc Könyvkiadó is
nagyon készült, a Dr. Bubónak már megjelentették a reprint változatát, illetve az Ünnepi
Könyvhét alkalmából a Szamárfül című verseskötete is díszkiadást kap. Nem mellesleg a
könyvkiadó is meghirdetett egy online szavalóversenyt, melynek szintén én leszek a zsű-
rielnöke. Jó lenne, ha ő is látná azt szeretetet, amely még ma is övezi a személyét. Életében
ugyanis mindig háttérbe szorítva érezte magát. Nem a plecsni, sokkal inkább a hivatalos
elismerés hiányzott neki. Több szerzőtársa kapott elismerést, de ő mindig kimaradt. „Én
nem férek bele semmiféle skatulyába” – hangoztatta ilyenkor. Igaz, már életében rengeteg
szeretetet kapott a közönségtől. Mondta is mindig, hogy ez a legfontosabb a számára. De
azért jól esett volna neki, ha nem csak a halála előtt jutott volna eszébe a döntéshozóknak.
Hogy miért is nem lett Romhányi már életében díjhalmozó? Valószínűleg azért, mert a
műfaj, amit ő művelt, nem igazán passzolt az akkori korszak kultúrpolitikájához.
– Hogy én mit tehetek annak érdekében, hogy méltóképpen óvjam és tovább vigyem az
ő örökségét? Elsősorban azt, hogy megpróbálom az ő munkásságának egy részét azon
a színvonalon, amit ő képviselt, tovább vinni. Magam is műfordítok, prózát, operát és
musicaleket, az én életem is az operák körül forog. Több mint húsz évig az Operaház
dramaturg­ja voltam, valamint a Liszt Ferenc Zeneakadémián olasz operairodalmat taní-
tottam. Az énekelhető operákat természetesen versben kell fordítani. Ebben nyilván nagy
szerepet játszottak a gének, de a tanítás is. Kisgyerekként állandóan „edzett” engem, fel-
dobott egy felütő rímet, amit nekem kellett lecsapnom. Idővel olyannyira rutinná vált ez a
játékunk, hogy már játszani is mertem a szavakkal. Ezek a játékok remélhetőleg a verses-
köteteimben is visszaköszönnek. 11 verseskötetem jelent meg a gyerekeknek, három pedig
a felnőtteknek. Nem könnyű költőként apám nyomdokába lépni, óhatatlanul összehason-
lítanak vele. A Romhányi név ilyen szempontból inkább hátrányt, mint előnyt jelentett
a számomra. Az is igaz, hogy édesapám olyan magasra tette a mércét, amelyet komoly
kihívás volt megugrani. Ezen kívül próbálok minden felkérésnek eleget tenni. Ahogyan
mondtam, a centenárium alkalmából különösen sokan kerestek meg, és próbáltam türe-
lemmel viselni ezt a médiaérdeklődést. Szeretnék egy alapítványt létrehozni, amely majd
édesapám örökségét gondozná. Szóval akad még tennivaló.
Romhányi József centenáriuma a március 8-i születésnappal nem ért véget. Év végéig
ki fog tartani, így az év második felében is várhatók még Romhányival kapcsolatos prog-
ramok.

66 versmondó
ÉLET/MŰ

Romhányi Ágnes (Budapest, 1953. május 29.) egyetemi tanár, műfordító, szövegíró,
dramaturg. Édesapja, Romhányi József (1921–1983) költő, férje, Rigó Béla (1942–2017)
költő, író volt. 1976-ban az Eötvös Loránd Egyetem Bölcsészettudományi Karán ma-
gyar–olasz szakos diplomát szerzett. 1979 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
oktatója. 1980–1997 között a Magyar Televízió Zenei Főosztályának szerkesztő drama-
turgja volt, 1991-ben a Magyar Állami Operaház dramaturgja lett. Három tucat opera
mellett musicalek, operettek, továbbá számos prózai mű magyar fordítása fűződik a
nevéhez olasz, német, angol, francia, orosz nyelvből. Zenés fordításokat készített ma-
gyarról olasz nyelvre (például J. Strauss: A denevér), de önálló librettókat is jegyez.

Lutter Imre
NEGYVEN ÉVE HALT MEG ZELK ZOLTÁN

Az első versmondó verseny, amin gye-


rekként részt vettem, a Zelk Zoltán
szavalóverseny volt. Akkor még úgy
hívták az iskolámat, hogy 19. számú
Általános Iskola, közismertebb nevén
„piros iskola”, mert bordó falai voltak.
A suli időközben fölvette a költő nevét,
az iskolát a város átfestette narancsra,
így a régi nevek és értelmezések el-
avultak és emlékké nemesedtek. De a
versmondó verseny a mai napig él.
Zelk Zoltán a Hungária Kávéházban
Itt találkoztam először Zelkné Sinka Er-
zsébet irodalomtörténésszel, a költő özvegyével; Szabó Évával, a Magyar Rádió ikonikus
műsorvezetőjével, költővel; s itt fogant meg bennem a versek szeretete – Édesanyám és a
kiváló magyartanáraim révén. Szabó Évával barátok lettünk. Sajnos már nincs köztünk. Az
édesanyjához tartott mindenszentekkor, amikor autóbalesetet szenvedett. Zelkné Erzsike
néni pedig, akivel a mai napig jó a viszonyunk, s akitől sok dedikált, személyre szóló üze-
nettel megtisztelt kötetet őrzök, 2000-ben a Zelk Zoltán Alapítvánnyal létrehozta a Zelk
Zoltán-díjat. Az alapítvány célja, hogy mind erkölcsi, mind anyagi értelemben segítse a
költők munkáját és irodalmi, művészeti tevékenységét – a már meglévő irodalmi és művé-
szeti értékek megőrzése és gyarapítása érdekében.
Mindezt azért írom le, mert 40 éve (1981. április 23.), hogy Zelk Zoltán, a kétszeres Kos-
suth- és József Attila-díjas költő távozott közülünk. Pályatársai „istenáldotta” poétának
tartották, aki szeretetre méltó, kedves ember volt. Nevéhez köthető a magyar elégiakölté-
szet egyik legszebb és legszívszorítóbb alkotása, a Sirály, amelyben első felesége elvesz-
tését siratja. Mindemellett nyelvezete csevegős, kedves, élvezetes. Nagyon jó érzékkel
állt az ifjabb nemzedékhez, imádnivaló verseket írt kisgyermekek számára. A mai napig
meghatározó szerepet tölt be a magyar gyermeklíra történetében, és megkerülhetetlen a
felnőttirodalomban.

versmondó 67
ÉLET/MŰ

EMLÉKEIM...

első félelem árnya –


emlékeim, emlékeim
––––
patkók hajnali csattogása –
emlékeim, emlékeim
––––
s ti nélküle jövendő évek
ajkamon még születő ének –
emlékeim, emlékeim
––––
én holtan is emlékezem –
milyen is lesz majd a világ
ha emlék sem leszen –

Zelk Zoltán 1906. december 18-án született Érmihályfalván, egy szegény zsidó kántor, Zel-
kovits Ármin és Herskovits Mária gyermekeként, Zelkovits Zoltán néven. Édesapját korán
elvesztette. Miskolcon járt iskolába, ám tanulmányait nem fejezte be. Egy ideig inaskodott
is, de nem tanult ki semmilyen szakmát. Magyarország területeinek elvesztését Erdélyben
élte meg, alig 13 évesen. 1921-től Szatmárnémetiben dolgozott.
1925-ben Budapestre költözött, tagja lett a Szocialista Munkásmozgalomnak, és kommu-
nistának vallotta magát, bár saját elmondása szerint nem ismerte sem Marx, sem Engels,
sem Lenin ideológiáját. Az Érmellék, illetve a Partium ősi örökségével, a gazdag és ízes
magyar nyelvvel felszerelkezve, szépen csengő, hangzatos, durvaságtól és trágárságtól
mentes verseket írt. 1927-ben kitoloncolták Romániába, ahonnan hamarosan visszaszökött
Magyarországra. 1928-ban jelent meg először verse a Nyugatban.
Első verseskötetét 1930-ban adták ki Csuklódon kibuggyan a vér címmel, melyről Radnóti
Miklós írt elismerő kritikát. Megismerkedett a Nyugat második nemzedékével, köztük Jó-
zsef Attilával is, akik hamar maguk közé fogadták. 1937-ben letartóztatták, de az irodalmi
kör közbenjárására kiengedték. A második világháború kitörését követően Ukrajnába ke-
rült munkaszolgálatosként, de ép bőrrel átvészelte (1942–1944). Magyarország megszállá-
sakor azonban bujdosni kényszerült felesége, Bátori Irén zuglói lakásában.
A kommunista rendszerben ünnepelt költő volt. A valódi helyzetet nem ismerve írt hang-
zatos költeményeket Sztálin és Rákosi Mátyás dicsőítésére. 1948-ban Baumgarten-díjjal,
1949-ben és 1954-ben Kossuth-, 1951-ben és 1974-ben pedig József Attila-díjjal jutalmaz-
ták. Gyermeklapot is indított Kisdobos címmel (1952–1956), amelyben saját gyermekversei
is megjelentek. Ekkor már tisztában volt a kommunizmus fonákságaival, és az 1956-os
forradalom lelkes híve lett.
A forradalom leverését követően háromévi fogságra ítélték, de amnesztiával másfél év
után, 1958. október 15-én szabadult. Azonban ez nem tölthette el örömmel: felesége egy
héttel szabadulása előtt meghalt, édesanyja pedig a halálos ágyán feküdt, és másnapra

68 versmondó
ÉLET/MŰ

meg is halt. Zelk életében ez volt a mélypont, de lírájában egy új korszak kezdődött. 1963-
ban jelent meg a Tűzből mentett hegedű című kötete, benne a feleségét sirató gyászdalával
(Sirály). 1964-től karcolatokat, tárcákat, jegyzeteket írt az Élet és Irodalomba, 1965–1967
között a Tükörben is megjelentek írásai.
Felesége halála után szerelmek, vagy szerelemnek vélt kapcsolatok, nőideálok váltották
egymást. Az 1960-as évek végén megismerkedett a nála 25 évvel fiatalabb Sinka Erzsébet
irodalomtörténésszel. Feleségül vette, és benne hűséges társra lelt, aki idősebb korára gon-
dozója is lett a gyakran betegeskedő költőnek. Ebben az időszakban jelent meg a Meszelt
égbolt című kötete, amelynek egyik legszebb verse az Asszony a hófúvásban. 1971-ben Ro-
bert Graves-díjat kapott (az év legszebb verséért). 1980-ban SZOT-díjjal tüntették ki. 1981.
április 23-án halt meg Budapesten.

SIRÁLY
(részlet)

Vak szemgödör. Halott sirály.


Kiholt a tenger, medre már
vak szemgödör. Halott sirály
lelke vijjogva visszaszáll.

Megyek az utcán sehova.


Megyek se ide, se oda.
De jön talán a villamos,
mely téged végre visszahoz.

Hát állok itt, hát várlak itt.


Nyitja, becsukja szárnyait
a tél, a nyár. Borul. Ragyog.
Fű voltam, mostan sár vagyok.

Sár voltam, mostan zuzmara.


Nem jössz haza? Nem jössz haza?
Hallod, rámszólnak: Kire vár?
már ezer éve itten áll!

Igen. Százezer éve már.


Vak szemgödör. Halott sirály.
Villamosok és évszakok.
És fű és sár és hó vagyok.

versmondó 69
ÉLET/MŰ

Debreczeni Tibor
ESZMÉLÉSEM RÖVID TÖRTÉNETE
Kedves Barátom!

Egy minapi reggelen, ébredés után megszólított az agyam, hogy volna még valami dolgom.
Írnom kellene eszmélésemről: iskoláskorommal kezdődően, arról, hogy a szülői környezet-
től, meg a történelmi korszakoktól befolyásoltan miféle nézetek, ideológiák hatottak rám.
Hogy ez mért juthatott eszembe? Valószínűleg a dédunokáimra gondoltam. Arra, hogy
élőszóban már nem lesz módom eszmélésünkről – az övékről és az enyémről –, a gyermek-
kortól a felnőttségig terjedő, nagyon izgalmas időszakról beszélgetnünk. A két nagyobb,
érthetően, már nem a dédapára fordítja az időt, az általános iskolások felnövekedését pe-
dig vagy megérem, vagy nem. Mi mást tehetnék? Írok magamról. Röviden természetesen,
illendően a levél műfajához.
Az én gyermek- és ifjúkorom a huszadik századnak egy olyan izgalmas és drámai korsza-
kára esett – másként szólván, oly korban sikerült felnövekednem, férfivá válnom –, hogy
akár szerencsének vagy kegyelemnek is tarthatom, hogy még itt lehetek, s még írással is
kísérletezhetem. Talán éppen ezért fordulhatott meg az eszem egyik zugában, hogy nem-
csak a dédunokáimat sikerül kíváncsivá tennem, de talán titeket, fiatalabb barátaimat is.
Amint a fentieket leírtam, átváltottam a Google-ra, s ott egy frissen kapott írás elgondol-
kodtatott. Ilyesmik jutottak eszembe: Tulajdonképpen hálás lehetek, mivel a rendszervál-
tás óta eltelt időben olyasféle konszolidált országban élhettem, valamiféle demokráciában,
amilyenre életem első hatvan évében csak vágyakoztam. És nem volt háború! S a szom-
szédokkal, a Trianon utáni államokkal, úgy ahogy, kompromisszumok árán, de kijöttünk.
Ám még nincs megoldva semmi! Aztán itt van nekünk az Európai Unió! Ugyan merre
irányítják a közös állam rúdját a választott vezetők? Van-e jövőjük a nemzet-államoknak?
Márai Sándor azt írta hajdanán, már az emigrációban, hogy Európát az itt élő nemzetek
sajátos hagyománya, kultúrája teszi megkülönböztető módon Európává. És valóban nem
lesz a tőke úr mirajtunk? Vagy már el is jött a pénz diktatúrájának a korszaka? És mekkora
a világégés kockázata? S az emberi sokaság a jövőben is a manipulálható bárány szerepét
kapja? És mi lesz a kereszténységgel? És mit szól, illetve cselekszik majd az Isten? S a ví-
rusháború visszatérő rém? Nem is folytatom.
Folytatom viszont magammal, az én eszmélésemmel. Az pedig a szüleimmel, s áttétele-
sen Trianonnal kezdődik. Édesapám, édesanyám, s valamennyi ősöm felvidéki. Beregi
magyar és szepességi cípszer gének alakították ki személyiségemet. Felmenőimet, apát
és anyát is, 1920-ban, a szülőföldjükön érte a trianoni döntés. A győztes Nyugat többek
között Észak-Magyarországot is elajándékozta. Ezt történetesen a cseheknek. A szüleim
már csehszlovák állampolgárok voltak, mikor találkoztak egymással. Az én születési bizo-
nyítványomat is csehül állították ki Váriban, a Tisza menti színmagyar községben, ahol is
világra jöttem a református kántortanítói lakásban.
1930-ban sikerült áttelepülnünk Csonka-Magyarországba, a Szabolcs megyei Anarcs köz-
ségbe. Itt kapott édesapám egyházi tanítói állást. Én aztán itt jártam elemibe, öt éven át.
Majd Kisvárdára vonatoztam, gimnáziumba. A szüleimmel együtt, akik példásan éltek, és

70 versmondó
ÉLET/MŰ

szeretetben neveltek minket, a három fiút, jó magyarok voltunk, valószínűen, ami érthető
is lehet, revizionisták és irredenták is. Az iskolában, az ajtón ezt olvashattuk: „Csonka-Ma-
gyarország nem ország, Egész Magyarország mennyország. Maradhat ez így? Nem, nem,
soha!” Igazságtalannak tartottuk a trianoni döntést, ám Horthy Miklóst és a németeket
szerettük, mivel a bécsi döntéssel visszaszerezték a régi Nagy-Magyarország magyarlakta
területeit. Akkor Vári is visszajött. 1945-ben viszont a Szovjetunió kaparintotta meg. Most
az a rész Ukrajnáé. A szüleink vallásosnak neveltek minket, templomba járó reformátu-
soknak. A család, a haza, az Isten fogalma belém is itatódott, s eszembe nem jutott a ké-
sőbbi életem során, még akkor sem, amikor másféle ideológiát, történetesen a marxizmust
gyakoroltam, a fentieket megkérdőjelezni.
1943–44-ben, mikor már magyar áldozatai is lettek a második világháborúnak, s két uno-
katestvérem is hősi halált halt, s Anarcsról láttuk Nyíregyháza angol bombázását, megvilá-
gítottak a Sztálin-orgonák, s megrendülve tapasztaltuk, hogy viszik gettóba az anarcsi zsi-
dókat. A németek Horthy Miklóst is fogságba vetették, s mi is menekülni kényszerültünk
szekéren, nyugat felé – anyánk féltette a fiait a szovjetektől –, ekkor igencsak módosult
a gondolkodásom. Buzgóbban fordultam az Istenhez, már nemcsak én kapaszkodtam a
szüleimbe, de ők is belém; számtalan kockázatos feladatot vállaltam és vittem végbe a me-
nekülés során, s új dunántúli tartózkodási helyünkön. A németekből meg végleg kiábrán-
dultam. Aztán megtapasztaltam a háború borzalmát. Frontvonalban éltünk Nyergesújfalu-
ban, hónapokig pincében. Többször kerültem halálos veszedelembe, kétszer is megéltük a
szovjetek bejövetelét és annak következményeit. Közben én – mint már gyakorló legátus
– több mint egy hónapig voltam a szomszédos Lábatlan község prédikátora – a lelkész
elmenekült –, még gyermek-áldozatokat is temettem. Ez fantasztikus élmény volt. Aztán
ástam lódögöket, hazafelé jövet láttam a porig bombázott Budapestet, utaztam vonattetőn,
aludtam tetves állomásokon, megtapasztaltam, mi az az infláció, jártam csencselni, lop-
kodtam fát az erdőben. Megtanultam részt venni a szülők gondjaiban, és segíteni nekik. És
megtanultam másként látni és gondolkodni. 1944 őszétől 1945 őszéig! S még csak 17 éves
voltam. Szoktam volt mondani: Nem adatik ez meg mindenkinek!
1945 ősze lett, mire a szovjet megszállás alatti újra Csonka-Magyarországon – csak akkor
ezt a szót már nem volt szabad kiejteni –, a menekülésből visszaérkezve, rokoni segítség-
gel, Nyíregyházán elkezdhettük az új életünket. Édesapánk itt kapott állami tanítói állást.
Én folytattam a gimnáziumot a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Gimnázium hetedik osz-
tályában, s mindjárt skorbutot is kaptam. Mondták, az egyoldalú táplálkozástól. Mégis, a
háborús, stresszes, drámai fordulatokban gazdag élet után, itt, a városban, minden tetszett.
Még az is, hogy nyáron a vasútra jártam, fizetségért persze, krampácsolni. A gimnáziumot
szerettem, jó tanárok tanítottak, s remek barátokra tettem szert. Eredményesen tanultam.
Megismerkedtem eszmélésem legnagyobb hatású zsenijével, Ady Endével, s egy életre
mentorom lett.
Egy Amerikát járt karizmatikus lelkész bibliakörében felfedeztem a személyes Istent. Min-
den problémát meg lehetett vele beszélni. A politikai zűrzavarban iránymutatóan nyitott
volt az újra. Minden külföldi filmet megnéztem, a szovjetekét is. S többnyire tetszettek.
Mohón olvastam, felfedeztem Németh Lászlót, Szabó Dezsőt, a népi írókat, az orosz klas�-
szikusokat. Hallgattam Karácsony Sándor előadását, aztán olvastam is, s egy életre hívé-

versmondó 71
ÉLET/MŰ

vé lettem. Pedagógiámban őt követtem. Megszerettem a népdalokat, Bartókot és Kodályt.


Figyeltem a különféle politikai mozgalmak programjára, s miközben vallásos voltam, s
legációk során prédikáltam a református templomokban, a baloldalra sodródtam, és eldön-
töttem, hogy Debrecenben a bölcsészkaron folytatom a tanulmányaimat, magyar–francia
szakon. A szüleim tudomásul vették, elfogadták új nyitásaimat, s nem keresztezték szán-
dékaimat. Mire 1947-ben leérettségiztem, s elindultam az egyetemre, önálló gondolkodású
férfiúvá váltam, bár az arcom pattanásos és lányos volt.
(Majdnem 70 éves lettem –2006-ban –, amikor megjelentettem első önéletrajzi vonatkozá-
sú könyvemet Visszanéztem címmel. Ekkor írta baráti recenzensem, jó Trencsényi László:
könnyű volt Debreczeninek jó könyvet írnia. Hja, gazdag élete volt.)
Hát, barátom, gyaníthatod, gondolkozásom ugyancsak nagyot változott, s teszem hozzá,
nem apám ellenében. Ami meghatározó volt: egyetemistaként népi kollégista, azaz néko-
szos lettem. Az első év hatása kitörölhetetlen. A többi feledendő. A kollégiumban, az emlí-
tett első évben még Karácsony Sándor pedagógiai elvei szerint önkormányzati formában,
a demokrácia mellérendelő szabályai szerint éltünk, s ez nekem nagyon tetszett. Később
bármikor, amikor tanítottam, közösségeket alapíthattam, amatőr színpadokat vezettem,
KS mester irányított. Ám, ahogy a politikai hatalomban uralkodó helyzetbe kerültek a
kommunisták, másként, ahogy a többpártrendszerből átbillentünk a diktatúrába, akként
kezdett működni a népi kollégium is. Központi vezérlésre. Hogy ez szükségszerű, erről
engem is meggyőztek. Mondhatni, megetettek. Igaz, a marxista közgazdasági alapelveket
már korábban elfogadtam, sőt az irodalmi nézeteiket is. Ilyen szellemű könyvkritikákat is
írtam. Úgy gondolom utólag, hogy ennek köszönhetően is, már hallgató koromban tudo-
mányos gyakornok lettem, tanársegéd-jelölt az irodalmi tanszéken.
Aztán és hamarosan megtapasztaltam személyesen, mi is az a diktatúra, illetve milyen.
Mikor a nékoszból diákotthon lett, Kósa Vilmával, kollégista társammal, szerelmemmel,
jegyesemmel elhatároztuk, hogy összeházasodunk, megyünk albérletbe, s házastársak-
ként járunk az egyetemre. A Sztálin, Rákosi nevével jelzett osztályharcnak azonban így
is áldozatai lettünk. Kiderítették baráti kezek és szemek, hogy feleségem egy falusi, 25
holdas paraszt-kuláknak a lánya, s mint ilyent, őt ki kell dobni az egyetemről. Megindult
a hajsza. S képzeljétek el, mi ekkor még hittünk a szocializmus magasabb rendűségében,
s nem értettük a kődobálókat. Végül aztán a feleségem megúszta egy fegyelmivel, a fiunk
mar útban volt, engem viszont kidobtak az egyetemi állásomból, mondván: rés vagyok a
bástya fokán. Rákosi elvtárs nevezetes mondása volt. Azt megengedték, hogy taníthassak
egy debreceni középfokú iskolában. S most ugrok egyet. Nem nagyot.
1952-ben történt, amikor a feleségem szüleit elüldözték a falujukból. Egy hajnalon, két
kofferrel a kezükben – feleségem szülei: apósom, anyósom – megálltak az ajtónk előtt,
hogy nincs hová menniük. Én nagyon féltem, járt akkor sűrűn a fekete autó, s hamar
a Hortobágyon találta magát a delikvens, de rögtön kinyitottuk az ajtót. Aztán apósom
haláláig együtt éltünk. Ez az új családi esemény többek között arra is késztetett, hogy
ellenőrizzem eddigi nézeteimet. Ahogy nevezném magamat, baloldali reformer lettem,
„nagyimrés”, majd ötvenhatos. Az iskolában engem választottak meg a forradalmi bizott-
mány elnökévé. Aztán a szovjetek bejöttek, s Kádár János jóváhagyásával leverték a forra-
dalmat. Mi egy darabig még az iskolában is sztrájkoltunk, de hát tudjuk a végét.

72 versmondó
ÉLET/MŰ

Engem 1957-ben fegyelmivel áthelyeztek egy másik középiskolába. Irodalmat tanítottam


itt is, s közben irodalmi összeállításokat készítettem. Szerettem tanítani. Kiderült az is, van
érzékem a dramaturgiához és a rendezéshez. Városi amatőr színpadot alapíthattam, s itt a
művészet nyelvén elmondhattam, mi a véleményem a diktatúráról, s az engem körbe vevő
világról. A közönségünk értett minket: „…a szabadságnál nincs több, amit adhat önma-
gának az emberiség” (Juhász Ferenc). A tanári munkám mellett irányítottam a színpadot.
Fantasztikus közösség gyűlt körém, s mi családostól jól éreztük magunkat ebben a közeg-
ben. A feleségem gimnazista tanulói közül többen is színpadosok lettek, miként maga Kósa
Vilma is. A színpadnak tíz éven át ezer bérletes látogatója volt, s a sajtó is foglalkozott ve-
lünk. Nem szerénykedhetek, országos hírűek lettünk. De én maradtam az iskolában teljes
óraszámban tanító gimnáziumi tanár.
Kedves barátom! Aztán véletlenszerűen, 1966-ban felkerültem Debrecenből Budapestre,
nagy hatókörű művészeti munkakörbe. S egy féléven belül követett a családom is. Akkorra
már a fiunk tizenöt éves lett, a kislányunk meg hat, első általános iskolás. A feleségem 36,
én pedig 38. Valójában a világnézeti fejlődésem ekkorra be is fejeződött. További munkám-
ban az eddigi hatások érvényesültek. Pedagógus maradtam akkor is, amikor módszertani
ismereteket népszerűsítettem, írásban és szóban, vagy amikor rendeztem a budapesti szín-
padomon és a nagykőrösi főiskolán, de akkor is, amikor a drámapedagógiát akartam az
iskolai tanítás és a színpadi rendezés gyakorlatába átültetni. Ne felejtsem, akkor is, amikor
önálló estjeimen a magam komponálta irodalmi műveket mutattam be.
Drága barátom! Most, az életem végén úgy gondolom, hogy én az eszmélkedésem folya-
matában, tehát 15 éves koromtól kezdve sohse hagytam figyelmen kívül, hogy az ember
eredendően teremtmény. Tehát felelősséggel kell élnie, s nem lehet nem számolnia azzal,
hogy valakinek, valakiknek felelősséggel tartozik. És nem uralkodhat a másik felett, ami-
ként nem köteles elviselni a megaláztatást, az elnyomatást, a diktatúrát. S az ember, noha
személyiség, ám közösségben, társadalomban élő személyiség.
S ezt tudomásul véve, immár újfent szólhatok a hajdani, szülőktől kapott irányelvekről,
melyekkel útba igazítottak annak idején: Ezek: a család, a haza, az Isten. Család – Fele-
ségemmel 71 éve élünk együtt. Érzelmi meghittségben vagyunk a lányunkkal, fiunkkal,
közelségben három unokával, s büszkélkedhetünk kilenc dédunokával. Nemzet, haza –
Meg szokták kérdezni: te melyik pártra adod a voksodat? Mondom én: arra, amelyiknek
fontos a határon túli magyarok sorsa. Egyébként nemzeti liberálisnak mondom magam,
olyannak, aki sohse feledkezik meg a gyökerekről, többek között a kulturális gyökerekről,
arról, hogy honnan jöttünk, s merre készülünk menni. De nem vagyok jó besoroló. Isten –
A keresztyén protestáns vallás és hit szerint próbáltam élni. Nem biztos, hogy sikerült. De
megpróbálom rendezni, ami még rendezetlen.
Drága barátom, befejezem a levelemet. A budapesti korszakommal, meg a nyugdíjas évti-
zedekkel adós maradtam. Örülnék, ha még volna kedvem és erőm ezekről az évtizedekről
is szólni: mit gondolok a mai eszemmel arról, s mi is lehetett akkori munkámban hasznos.
Ez a levél sokáig készült. Az öregedés bajai itt kószálnak. No, és a kedvem! Aggódás, szo-
rongás. Olyankor nem is tudok a gép mellé ülni.
Minden jót! Szeretettel.

versmondó 73
GALÉRIA – NEGYEDÉV PILLANATKÉPEI

74 versmondó
GALÉRIA – NEGYEDÉV PILLANATKÉPEI

versmondó 75
SZÍNHÁZI- ÉS VERSTÁBOROK

SZÍNHÁZ- ÉS VERSMŰVÉSZETI TÁBOROK


Neszmély, 2021. július 10–17.

Versmondó és színházi tábor három szekcióban


a Magyar Versmondók Egyesületével.

Művészi légkör, igazi közösség!


Vadregényes helyszín!
Elismert szakemberek!
Komplex képzés, darab bemutató!

Mindez egy Duna-parti hajón, Neszmélyben –


színészekkel, rendezőkkel, előadóművészekkel, ismert televíziós személyiségekkel!

KISS LÁSZLÓ GYERMEKVERSMONDÓ TÁBOR

A tehetséggondozó művészeti tábor – amit a Magyar Versmondók Egyesülete alapító elnö-


kéről, Kiss Lászlóról neveztünk el – egy kellemes üdülés keretében, a vers- és prózamon-
dás szakmai ismereteinek megalapozásán, illetve továbbképzésén kívül személyiségfej-
lesztő gyakorlatokat, műelemzéseket, irodalmi bemutatókat és rengeteg játékot tartalmaz.
A tematikus órák felhőtlen hangulatban, kifejezetten gyerekekre épített módszerek sze-
rint zajlanak, neves szakemberek: művészek és pedagógusok közreműködésével. A kurzus
hasznos felkészítést nyújt a különféle iskolai- és egyéb költészeti rendezvényeken való
részvételhez, valamint versmondó versenyekhez. Mindemellett a tábor a sajátos drámape-
dagógiai módszertan miatt egyén- és közösségépítő jellegű. A versmondó palánták a tábor
végén közös, nyilvános gálaműsort adnak.
Csoportvezető:
Király Erika Radnóti-díjas versmondó, a Magyar Versmondók Egyesületének tagja
Vendégelőadók:
Wiegmann Alfréd Radnóti-díjas rendező, az Első Magyar Versszínház művészeti vezetője
Molnár György Kaleidoszkóp díjas verszenész

BELLA ISTVÁN VERSMŰVÉSZETI SZEMINÁRIUM

A tábor méltán viseli Bella István Kossuth-díjas költő nevét, aki a Hetek költői csoportosu-
lás tagja és a Magyar Versmondók Egyesületének tiszteletbeli elnöke volt.
Ez egy alkotótábor, ahol az ország legkülönbözőbb pontjaiból érkező fiatalok azt gondol-
ják, hogy a vers, az irodalom, a színház nem szégyen, hanem segítség – a mindennapok
színesebbé tételére. Egy műhely, ahol a résztvevő megtanulhatja az érzéseket kezelni és
reprodukálni, a gondolatokat művészi nyelven, hétköznapi módon kinyilvánítani. Egy csa-
pat, ahol több csoportban, azonos célért, de egyénre szabottan kap komplex képzést szí-
nészmesterségből, hangképzésből, kommunikációból, színpadi mozgásból – a gyakorlatra,
színpadra és hétköznapokra építve.

76 versmondó
SZÍNHÁZI- ÉS VERSTÁBOROK

Nálunk a helye annak a fiatalnak, aki fejlődni akar, mert színész vagy előadóművész sze-
retne lenni. És itt a helye annak is, aki nem akar művész lenni, de szereti a versek világát,
vállalja önmagát, és évekre meghatározó önismereti anyagra vágyik. Jelentkezzen, aki fej-
lesztené a kifejezőeszközeit, mert szüksége lesz rá tanulmányai, munkája terén!
A tábor kipróbált szakmai struktúrában működik. Délelőtt tematikus előadások és fog-
lalkozások, kora délután egyéni foglalkozások, késő délután csoportos tréning és próbák,
este a próbák mellett vendégművészek előadásai várják a növendékeket.
Hangképzés: légzés- és beszédtechnikai gyakorlatok
Előadói attitűd: színpadi viselkedés, koncentráció, felkészülés és előadás, közönség ismeret
Pódiumi technikák: stílusjegyek, értelmi és érzelmi elemzés, formai megvalósítás, mimika
Mozgástréning: alapvető pódiumi mozgás, gesztikuláció
Kommunikáció: beszédfejlesztő gyakorlatok, improvizáció
Drámapedagógia: versek feldolgozása a tanítási dráma módszerével
Verszene: a zene felismerése, komponálása és előadása versekre
Próbák: darab bemutató esetén csoportos próbák, egyébként egyénenkénti versmondások
A foglalkozásokat vezetik:
Pataki András Jászai Mari-díjas rendező, a Soproni Petőfi Színház igazgató-főrendező-
je, a Magyar Versmondók Egyesületének szakmai alelnöke, a Színház- és Filmművészeti
Egyetem tanára
Kszel Attila Szent István-díjas rendező, a Győri Nemzeti Színház társulati tagja
A tematikus foglalkozások előadói:
Lutter Imre Radnóti-díjas előadóművész, drámapedagógus, producer, a Magyar Vers-
mondók Egyesületének elnöke
Wiegmann Alfréd Radnóti-díjas rendező, az Első Magyar Versszínház művészeti vezetője
Pál Péter Kaleidoszkóp díjas versmondó, a Nemzeti VERSeny győztese, a Kaposvári
Egyetem színész hallgatója

LATINOVITS ZOLTÁN SZÍNÉSZ MŰHELY

A tábor az országban egyedülálló struktúrában működik, ahol a növendékek egy komplett


próbafolyamaton keresztül sajátítják el a színház szakmai fortélyait, miközben tematikus
előadások és egyéni foglalkozások részesei lehetnek. Csoportos tréning és próbák, vendég-
művészek előadásai – elismert művészekkel és szakemberekkel!
A foglalkozásokat vezetik:
Bakos-Kiss Gábor, a Győri Nemzeti Színház igazgatója, a Magyar Versmondók Egyesü-
letének oktatási alelnöke, Jászai Mari-díjas, „Ki viszi át a Szerelmet” díjas színész, rendező
Móczár Bence korábbi táborozó, a Kaposvári Egyetem színész hallgatója
Vendégelőadók:
Lutter Imre  Radnóti-díjas előadóművész, drámapedagógus, producer, a Magyar Vers-
mondók Egyesületének elnöke
Wiegmann Alfréd Radnóti-díjas rendező, az Első Magyar Versszínház művészeti vezetője

versmondó 77
SZÍNHÁZI- ÉS VERSTÁBOROK

A festői környezetben zajló Színész és Előadóművész Felkészítő Műhely a színészmester-


ség, a színpadi beszéd és mozgás, a rendezés és a dramaturgia gyakorlásával a Színház- és
Filmművészeti Egyetem színész szakának felvételi vizsgájára készít föl, illetve a színját-
szás legfőbb kulisszatitkait villantja fel – gyakorlati módszerekkel. A táborban intenzív
versszínházi tréning zajlik.

Szakmai alapok:

Hangképzés: légzés- és beszédtechnikai gyakorlatok


Színészmesterség:  drámai készségfejlesztő  gyakorlatok. A technikai tudás elsajátítása,
a szellemes gyakorlatok jól hasznosíthatók bármilyen színpadi vagy filmszerep eljátszá-
sakor. Az önismeretet és az önkifejezést fejlesztő szórakoztató játékok hasznosak azok
számára is, akik gyakran kerülnek stresszhelyzetbe a nyilvános szereplés miatt.
Mozgástréning: a természetes mozgás, a színpadi mozgás és a tánc alapelemei
Kommunikáció: beszédfejlesztő gyakorlatok a kommunikáció valamennyi színterén,
helyzetgyakorlatokra építve
Próbák: darab bemutató esetén csoportos próbák, egyébként egyénenkénti versmondások

Helyszín:
Neszmélyi Hajóskanzen, Művelődési Ház és Launai Miklós Református Iskola

Részvételi díj: 59.000 Ft


Tavalyi táborozóknak és egyesületi tagoknak: 56.000 Ft

A részvételi díj tartalmazza a szállást, a napi háromszori étkezést, továbbá a szakmai előa-
dások, a közösségi foglalkozások és a fakultatív programok díjait. A részvételi díjat, vagy
annak egy részét az iskolák, intézmények és cégek is átvállalhatják.

Jelentkezési határidő: 2021. június 30.


A jelentkezés csak a befizetett tábori díjjal együtt érvényes.

Számlaszám:
Magyar Versmondók Egyesülete 16200106-11646259 MagnetBank
A közlemény rovatba kérjük beírni: a szekció neve, a résztvevő neve, település
Külföldről érkező utalásokhoz szükséges adatok: IBAN HU57162001061164625900000000

Jelentkezni lehet e-mailen: a verstaborok@gmail.com címen

Bővebb információ és a jelentkezési lap: a www.vers.hu oldalon, a Táborok linken,


és Szennik Éva kommunikációs alelnöknél ezen a telefonszámon: +36 (20) 512-8004

78 versmondó
SZÍNHÁZI- ÉS VERSTÁBOROK

A táborozók biztonsága elsődleges számunkra. Ennek érdekében 2021-ben a fertőtlenítő-


ket, amelyek használata kötelező lesz, biztosítjuk mindenki számára, s a szállás és a foglal-
koztató helyiségek higiéniája is folyamatos ellenőrzés alatt lesz. A járványhelyzet miatti
kormányzati intézkedések betartása számunkra is kötelező, de bízunk benne, hogy a nyári
időszakban már túlleszünk a nehezén, és a tábor megrendezése nem ütközik akadályba. 

IRÁNY A PARNASSZUS!

Neszmélyi Hajóskanzen, 2021. július 3–7.

Írogatsz? Szeretnél megjelenni? Már meg is jelentél, de nem éred be ennyivel?


Szeretnél elsajátítani néhány szakmai mesterfogást?
Szívesen hallgatnál előadásokat mai hús-vér mesterektől? Itt az alkalom.

Tizedszer is indul Turczi István nyári kreatív írás műhelytábora, amelynek


szakmai partnere a Magyar PEN Club és a Magyar Versmondók Egyesülete.

Mi vár rád? Kreatív írás, írásművészet, irodalom és média viszonya,


szemináriumi jellegű speciális és személyre szabott írói-költői feladatok,
irodalomesztétikai ismeretek, mesterfogások elsajátítása.

Minden nap más előadó, más művészvendég:


Darvasi László író
Horváth Kornélia Petri-Tandori-kutató irodalomtörténész
Simon Márton költő-slammer
Szendrői Csaba Elefánt író-zenész
Lutter Imre producer
Fellép továbbá: Gerendás Péter és Müller Péter Sziámi

A szakmai munka mellett lesz vízi kalandtúra csónakon, kirándulás


Csokonai Lillájának és Petri György költőnek dunaalmási síremlékéhez.

A tábor részvételi díja változatlanul 47.000 Ft/fő.


Ez tartalmazza a szállás, a napi háromszori étkezés, az előadások,
a szemináriumvezetés és a szabadidős programok teljes költségét.
Két éjszakánál kevesebbre nem lehet jelentkezni.
Regisztrálj mielőbb – a tábor jellege és a járványügyi szabályok miatt csak korlátozott
számban tudunk elfogadni jelentkezéseket –,
de legkésőbb június 15-ig: istvan.turczi@gmail.com

versmondó 79
VERSENYRŐL VERSENYRE

VÖRÖSMARTY-VERSÜNNEP KÁPOLNÁSNYÉKEN

A Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola a kápolnásnyéki Vörös-


marty Emlékházzal együttműködésben Vörösmarty Mihály születé-
sének 220. évfordulója alkalmából emlékévet szervezett, amelynek
keretében a Magyar Versmondók Egyesülete szakmai támogatásá-
val Vörösmarty-versünnepet hirdetett.
A versünnepen az ország minden iskolájának tanulói részt vehettek
az alábbi feltételekkel: 2020. december 15-ig egy szabadon választott
Vörösmarty-verset videón vagy telefonon rögzítve kellett beküldeni
a Vörösmarty Emlékház e-mail
címére. Az elődöntőt, ahol a zsű- A TÜNŐDŐ
Vörösmarty Mihály ritagok közösen nézték meg a vi-
deón beküldött versmondásokat, Nyugszik a szél, csendes a hab,
néhány héttel később a döntő követte, ahol már online,    De szivemben zaj vagyon;
élőben mondták el verseiket a bejutott versenyzők. A Merre térjek, hol pihenjek?
zsűri két kategóriában hirdetett eredményt: 6–12 és 13–    Messze még a part nagyon.
18 éves korig. Kategóriánként az első három helyezett
részesült díjazásban, és minden döntőbe jutott vers­ Messze mint a boldog élet
mondó ajándékban. A nevező iskolákat is elismerésben    Visszafolyt jó napjai,
részesítették a szervezők. A járványra tekintettel a ver- Melyeket még nem zavartak
sünnepet kizárólag online térben bonyolították le.    Ifjuságom gondjai!
Március 5-én zajlott le a Vörösmarty versünnep dön-
Nincsen már nekem vezérem,
tője. A Vörösmarty-emlékév kiemelt kezdeményezése
   Nincs hajómnak csillaga,
volt a szavalóverseny, amelyre nagy számban, még az
Mely felém a szép egekből
országhatárokon túlról is jelentkeztek a lelkes vers-
   Oly szelíden ragyoga;
mondók. A döntőnek a kápolnásnyéki Halász-kastély
adott otthont, ahol a hattagú zsűri értékelte az online
Hol körűle bájsugárral
térben, élő kapcsolásban elhangzott szavalatokat.
   Új reménység terjedett,
S szép szerelmem édes álma
   Hajnalodva repdesett.

Víg, derűlt volt akkoron még


   A magasban szép egem,
Itt is a víz tűkörében
   Víg derűlt volt az nekem.

Most setét, ha föltekintek,


   Mert borúltak szemeim;
Itt is a víz tűkörében
   Megzavarják könnyeim.

Vörösmarty-verseny

80 versmondó
VERSENYRŐL VERSENYRE

A döntő résztvevőit L. Simon László író, országgyűlési


Kelj, te zúgó fergeteg, kelj, képviselő, a zsűri elnöke köszöntötte. A zsűriben helyet
   Zúgd el e bús életet; foglalt Bakonyi István irodalomtörténész, író, Bobory
Úgyis ennyi veszteséggel Zoltán költő, a Vörösmarty Társaság elnöke, Kelemen
   Kedvem gyászra vettetett. István színművész, a Csajághy Laura Színpad igazga-
tója, Lutter Imre előadóművész, producer, a Magyar
Kelj, s az örvényes habokba Versmondók Egyesületének elnöke, és Rodics Eszter,
   Szórd el égő csontomat, a Halász-kastély igazgatója, a Kárpát-medencei Művé-
Szórd, hogy a szánó leányka szeti Népfőiskola elnöke.
   Meg ne lelje síromat. –
A döntő során két alkalommal, két korosztályban mu-
tathatták meg tehetségüket az ifjú versmondók: először
Hasztalan! még csendes a hab,
a kötelező, majd a szabadon választott Vörösmarty-köl-
   De szivemben zaj vagyon:
teményt adták elő. Technikai szempontból is tökélete-
Merre térjek, hol pihenjek!
sen sikerült a lebonyolítás. A járványhelyzet ellenére
   Messze még a part nagyon.
a fiatalok mindent megtettek annak érdekében, hogy
előadásuk minden szempontból kitűnő legyen. A szer-
 1823
vezők éppen ezért a döntő szerkesztett felvételét nyil-
vánossá tették a Vörösmarty-emlékév médiafelületein, ahogy a döntő eredményét is.
A zsűri döntése alapján a következő végeredmény született: a 6–12 éves korcsoport 1. he-
lyezettje Gajdos Márta, 2. Papp Imling Dorottya Sára, 3. Bíró Dóra. A 13–18 évesek között
1. helyen végzett: Baranyi Liána, 2. Csengey Márton, 3. Lapos Imola.

Matyók Annamária
XXXI. MADÁCH IMRE – MIKSZÁTH KÁLMÁN
VERS- ÉS PRÓZAMONDÓ VERSENY

Amikor 2020 tavaszán a világ átállt egy addig ismeretlen, új létezési formára, már sejteni
lehetett, hogy a harminc éven át személyes jelenléttel megtartott Madách–Mikszáth vers-
és prózamondó versenyt is rendhagyó formában kell majd megrendezni.
A sejtés beigazolódott. A pályázati kiírásban már azt kellett megfogalmazniuk a szerve-
zőknek, hogy ezúttal videók formájában várják a versmondásokat. Nyilvánvaló, hogy ez
nem ugyanazt az élményt nyújtja, mint a személyes versmondás, de legalább a virtuális
találkozásra és a versek tolmácsolására, jelenlétére lehetőséget ad.
Így is történt. A verselők minden bizonnyal ezúttal sem csak a versengés miatt kapcsolták
be kamerájukat, és mondták el, vették fel videóra a választott verseket. A lírai gondolatok,
érzések megmozgatták a fiatalokat.
A verseny egyik legnehezebb része a zsűrizés lebonyolítása volt, hiszen ezúttal nem sze-
mélyesen, hanem a technika segítségével lehetett csak elvégezni az értékelést. Ezúton is-
mét köszönjük a zsűri tagjainak, hogy vállalták a feladatot, és a Meet lehetőségeit kihasz-
nálva „személyesen” is egyeztettek a díjakról.

versmondó 81
VERSENYRŐL VERSENYRE

A zsűri tagjai voltak:


Dr. Lutter Imre előadóművész, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke
Matyók Annamária előadóművész, Pécs
Nagy András, az egri Gárdonyi Géza Színház színművésze

Döntésük értelmében a következő eredmény született:


Első helyezést ért el Molnár Tibor, a Rimaszombati Kereskedelmi Akadémia tanulója
(felkészítő tanára: Kovács Ildikó).
Második helyezést ért el Seres Dorka Eszter, a zilahi Sylvania Főgimnázium diákja (fel-
készítő tanára: Szabó Katalin).
Harmadik helyezést ért el Tőkés Imre, a Kisvárdai SZC Ady Endre Középiskola és Kol-
légium tanulója Csengerből (felkészítő tanára: dr. Baloghné Tóth Natália).
A legjobb Nógrád megyei versenyző:  Tóth Alexandra, az NMSZC Mikszáth Kálmán
Technikum és Szakképző Iskola tanulója lett (felkészítő tanára: Nagy Anikó).
A határon túli versenyzők különdíjában részesült:  Brindzák Rebeka, a Rimaszombati
Kereskedelmi Akadémia tanulója (felkészítő tanára: Kovács Ildikó).
A magyarul legszebben beszélő versmondó: Deák Borbála, a Kisvárdai Bessenyei György
Gimnázium és Kollégium tanulója (felkészítő tanára: Tari Istvánné).
A legjobb versválasztásért járó díjat Oláh Kevin, az NMSZC Mikszáth Kálmán Techni-
kum és Szakképző Iskola diákja kapta (felkészítő tanára: Nagy Anikó).
A zsűri különdíját a csengeri Papp Viktória, a Kisvárdai SZC Ady Endre Középiskola és
Kollégium tanulója vehette át (felkészítő tanára: Török Ágnes).
A rendező iskola különdíjában részesült: Bántó Koppány, a zilahi Sylvania Főgimnázi-
um tanulója (felkészítő tanára: Szabó Katalin), Imre Viktória, az NMSZC Szondi György
Technikuma és Szakképző Iskolája (felkészítő tanára: Görgey Melinda) és Danyi Bianka, az
NMSZC Mikszáth Kálmán Technikum és Szakképző Iskola diákja (felkészítő tanára: Nagy
Anikó).

Napló

Harmadikos gimnazista voltam, amikor először mentünk Olgi nénivel (Szász-Kolumbán


Olga) Balassagyarmatra a nekem első, a rendezőknek XXIV. Madách Imre – Mikszáth Kál-
mán vers- és prózamondó versenyre. Az akkori igazgatónk vitt autóval minket. Előtte
sokat hallottam már a versenyről, és a Babits Pódium berkein belül ez volt a „nagyöreg”
versmondó versenyzők egyik kedvenc versenye. Akkor még nem értettem, miért. Kis idő
múlva gyorsan fény derült rá számomra is, hogy mi volt az a légkör, ami korábban őket,
akkor engem is magával ragadott. Késő délután értünk oda. A szervezők mindenről gon-
doskodtak, amit egy kiváló verseny körülményeihez hozzá tudtak adni, és azon túl arról,
hogy olyan barátságos és vendégszerető környezet fogadjon minket, amit ritkán tapasztal
meg a messziről jött, szárnyait még éppen csak bontogatni kezdő gimnazista. Középisko-
lásaik a tankonyhán láttak vendégül minket. Számomra ez akkor és ott lenyűgöző volt, és
azóta is köszönöm az élményt.
Aztán jött a következő év, a következő balassagyarmati verseny, majd kiöregedtem. Ké-
sőbb – mint kísérő vagy vendégszereplő – minden évben részt vettem a versmondó verse-

82 versmondó
VERSENYRŐL VERSENYRE

nyen. Azt viszont nem gondoltam, hogy én fogok pár év múlva a versmondókkal szemben
ülni, és értékelni a versmondásaikat, zsűritagként – ami akkor már a 30. megrendezett
verseny volt.
Ez 2020-ban történt, amikor a Covid még csak előszeleit fújta. Idénre a pandémia úgy ren-
dezte át a világ szélmalmát, hogy a versmondó verseny online tudott megvalósulni. Nem
tudom, a többi zsűritag hogyan, de én egy karosszékben néztem végig a versmondók előa-
dásait, amik most nem a világot jelentő deszkákon zajlottak, hanem egy képernyőn keresz-
tül tárultak elénk. Érdekes tapasztalás volt. A versenyzőket más-más felbontásban, hang-
minőségben láttuk. Nem hallottuk, hogyan töltik be a teret a hangjukkal, sok esetben a
kezükkel tett gesztusokat is csak sejthettük, viszont a mimika igencsak kiéleződött, hiszen
azt premier plánban láttuk. Ezek alapján értékeltük a versenyzőket, hiszen ez állt rendel-
kezésünkre. Számomra tiszteletre méltó, hogy a diákok vették a fáradtságot, megtanulták
a verseket, felvették videóra, és eljuttatták hozzánk. A verseny rendezőit is gratuláció illeti,
hogy minden nehézség ellenére idén is lebonyolították az évente megrendezett eseményt.
Az értékelés a szokásos szakmai szempontok alapján zajlott: versválasztás (mennyire áll
közel a választott vers az előadó karakteréhez, mennyire irodalmi értékű az alkotás, men�-
nyire képes a versmondó hitelesen átadni a verset, annak érzéseit), művészi beszéd és
technikai eszközök (például a mimika, a hangsúlyok, a hangerő, hangszín, hanglejtés, a
tiszta beszéd), művészi teljesítmény (milyen a megvalósítás, mennyit tud az előadó öna-
zonosan úgy átadni, hogy a néző számára is megérkezzen egy olyan üzenet, ami tőle jön).
A zsűri elnöke, Lutter Imre, a beküldött produkciókról jó érzéssel számolt be a klasszikus
és kortás költészethez való bátor hozzáállásról, az átlagtól eltérő választásokról, s arról,
hogy sok értékes versmondást halottunk. Arra biztatta a diákokat, hogy minél több fó-
rumon vegyék elő a verseket, olvassák és mondják el őket – akár csak azért, hogy jobb
kedvre derítse őket, vagy tudjanak a verseken keresztül üzenni a társaiknak, a világnak.
Nagy András színész azt tartotta az egyik legfontosabbnak, hogy verseken keresztül is
tudjuk közölni gondolatainkat és érzelmeinket. A versek kötöttségében rejlik ennek ne-
hézsége és szépsége is. Sokaknak jól sikerült a lírai alkotások gondolatiságának, érzelme-
inek átadása. Örült annak hallatán, ahogy a versek eredeti gondolatai találkoztak a vers-
mondókéval, és ezáltal kidomborodhatott az előadók személyisége. Hálás volt, hogy időt,
mentális és érzelmi energiát fektettek az előadók a szó és a gondolat művészetére, és hogy
teret nyert a kortárs magyar irodalom is.
Mióta először találkoztam a balassagyarmati versmondó versennyel, hét év telt el. A lel-
kesedés azóta sem apadt. A versmondók egymásnak adják a stafétát, a felkészítők, segítők
mindenben mögöttük állnak. Remélhetőleg egy év múlva már személyesen is találkozha-
tunk.

versmondó 83
VERSENYRŐL VERSENYRE

Tóth Zsóka
„SZÁLLJ KÖLTEMÉNY, SZÓLJ KÖLTEMÉNY…”

Sok rendezvényt módosított a járvány, terelt


más utakra, vagy éppen törölt el.
Veszélybe került a tatabányai József Attila
nemzeti vers-, énekelt vers és prózamondó
verseny is, a tizennegyedik, pedig most úgy
tűnt, minden rendben lesz: a pályázati és a
szakmai támogatás, a helyszín, a szállás stb.
Csak éppen vírus ólálkodott körülöttünk, az
előválogatók helyszínein, és az utolsó pilla-
natban módosítottuk a felhívást: jöjjön a vir-
tuális tér, váltsunk versfelvételekre, és remél-
József Attila jük, hogy eljut mindazokhoz, akik át merik
lépni a nehézségeket, a felvétellel való bíbelődést, és átlépnek a feltöltés kínjain is. Nyilván
volt, akinek nem jelentett problémát, és az ellenkezője is igaznak bizonyult.
Megszabtunk egy határt a legkevesebb jelentkező és a lebonyolíthatóság felső létszám-
korlátjára, s ahogyan az lenni szokott, a jelentkezési határidő napján, de annak is utolsó
óráiban, s az azt követő napon, beérkeztek a versfelvételek. Tekintettel voltunk az „éppen
covidos vagyok, hamarosan felgyógyulok, most segítem a gyógyítók munkáját” jelzésekre.
Drukkoltunk mindenkinek, és végül összeállt a mezőny. A korábbiakhoz képest nyilván
kevesebb volt a jelentkező – az énekes produkciókra is, melynek oka talán abban keresen-
dő, hogy jó zenei felvételt készíteni nehezebb, időigényesebb.
A kétévenkénti tatabányai versenyre alaposan készülni kell, mégpedig öt vers/próza, vagy
énekelt verssel, amelyet az előválogatókkal együtt meg is hallgat a zsűri. Sőt, az országos
döntőn három produkcióval szerepel mindenki a zsűri előtt úgy, hogy ők mondják meg:
milyen verset választanak a versenyzőktől. Nem lehet más versenyeken már győztes előa-
dással szerepelni, valóban el kell mélyülni a versválasztás idején József Attila költészeté-
ben, és a kiírás szerinti választási lehetőségekben. Ebben az évben két József Attila-verset,
egyet az egyetemes magyar irodalomból, egyet a világirodalomból, egyet pedig az Új For-
rás folyóiratból választhattak a jelentkezők.

A tárhelyre letöltött felvételekhez csak a zsűri jutott hozzá, amelynek tagjai voltak:
dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész, a zsűri elnöke,
dr. Lutter Imre előadóművész, drámapedagógus, a Magyar Versmondók Egyesületének el-
nöke,
Mikolasek Zsófia drámapedagógus, a József Attila Megyei és Városi Könyvtár igazgatója,
Sebő Ferenc zeneszerző, népzenész,
Tóth Zsuzsanna előadóművész, színházpedagógus.
Személyenként két verset hallgattak meg, majd elküldték javaslataikat. Nem csupán a
pontszám, hanem a választás is szempont volt, tehát az öt főből hányan lennének kíván-

84 versmondó
VERSENYRŐL VERSENYRE

csiak a továbbiakban is az adott versenyzőre. 15 résztvevővel limitáltuk a döntősöket, de a


szoros pontszámok miatt emeltük a létszámot 18 főre, és nem is tettük rosszul, amit a vég-
eredmény is bizonyított. A döntőbe került versenyzőktől újabb felvételt kértünk a nevezett
versekből. Ezek már gyakorlottabban kerültek a virtuális térbe, és a felvételek minősége is
javult valamelyest.
Míg az előválogató zsűrizése egymástól függetlenül történt, a döntő a zsűri jelenlétével
zajlott (a járványügyi szabályozás szerint engedélyezett helyen és távolságban), a vers-
mondók pedig a kivetítőn „léptek a pódiumra”.
Nem volt meghajlás, nem volt taps, hiányzott a túlfűtött izgalom, a koncentrált pillanat, hi-
ányoztak a versmondók. Ugyanakkor mégiscsak megszólaltak a versek Tatabányán, 2021.
április 9-én a Földi Imre Sportcsarnok VIP termében, és a végeredmény – úgy gondolom
– élőben sem lett volna más.
A verseny folyamán elhangzott 52 József Attila-vers, 34 vers az egyetemes magyar költé-
szetből, és 9 vers a világirodalomból választva – műfordítás.
A felvételkészítés új ismereteket hozott mindenki számára, leszűrve a tanulságot: kötelező
a továbbtanulás! Hiszen a jövőben sem lehetünk biztosak abban, hogy mentesek leszünk
kósza vírusoktól. Akkor pedig éljünk a lehető legjobban ezzel a lehetőséggel, s tanul-
juk/tanítsuk meg, hogyan lehet egy versfelvételt a lehető legjobban elkészíteni! Amíg a
versmondás a pillanat művészete, a versfelvétel megismételhető, felmondható a tökéletes-
ségig, de akkor valóban éljen/élhessen mindenki a javítás, csiszolgatás lehetőségével. És
legfőképpen ellenőrizze, hallgassa/nézze vissza, és csak akkor küldje el, ha meggyőződött
a felvétel jó minőségéről!
A József Attila XIV. nemzeti vers-, énekelt vers és prózamondó verseny meghirdetői és tá-
mogatói még nem tudhatták, hogy milyen formában rendezzük meg a tatabányai versün-
nepet. Ugyan már mások által is járt út, de a József Attila-verseny tatabányai életében első
alkalom, hogy online versmondó versenyt rendeztünk. Megköszönjük – a versmondók
nevében is – a támogatást az Emberi Erőforrások Minisztériumának, a Nemzeti Kulturális
Alapnak, a Magyar Versmondók Egyesületének, Tatabánya Megyei Jogú Városnak, a Jó-
zsef Attila Megyei és Városi Könyvtárnak.
Köszönjük a könyveket a szakmai támogatóknak: a Magyar Írószövetségnek, a Fiatal Írók
Szövetségének, a Szépírók Társaságának, és az Új Forrás folyóiratnak.
Egy szervezőnek nincs annál nagyobb visszaigazolás, mint az előválogatóból tovább nem
jutó versmondók jelzése, akik megköszönik a könyvet, emléklapot, és azt írják: köszönik
a lehetőséget, s két év múlva újra jelentkeznek. Jólesett, köszönettel vettük a jelzéseket.
Az Agora Nonprofit Kft. – A Vértes Agorája mint rendező, ezúttal is várta a versmondókat,
akik most ugyan virtuális vendégként érkeztek, de reméljük: két év múlva annál nagyobb
örömmel üdvözölhetjük egymást maszk nélkül, élő versmondással.

A József Attila XIV. nemzeti vers-, énekelt vers és prózamondó verseny dobogós nyertesei:
I. Bukovsky Dorottya – 16-éves középiskolás, Deáki (Deakovce), Szlovákia
II. Varga Ilona – 71 éves nyugdíjas tanár, Budapest
III. dr. Garai László – 36 éves karmester, Budapest

versmondó 85
VERSENYRŐL VERSENYRE

Különdíjasok:
Balázs Attila – Tata
Baráth Zsófia – Budapest
Kaszás József – Oroszlány
Müller Mátyás – Tát
Strich Lászlóné – Budapest
Szalai Bálint – Szekszárd

Fűzfa Balázs
VERSMONDÁS ONLINE
József Attila nemzeti vers-, énekelt vers- és prózamondó verseny

Sajátos, különös, újfajta izgalmakkal ve-


gyes volt az idei József Attila versmon-
dó verseny Tatabányán. Történt ez így
azért, mert szokatlan volt mindannyiunk
számára az online forma. A zsűritagok
az első forduló produkcióit ugyanis előre
megkapták kisvideók formájában, meg-
nézték, és pontozták azokat. A második
forduló, azaz a döntő versmondásait szin-
tén filmen kellett beküldeni, de ezeket
már együtt nézte meg a zsűri. Valamicske
megőrződött tehát a közösségi versöröm- József Attila-verseny
ből számunkra, ám ez nem hasonlítható
össze azzal az érzéssel, amikor három napon keresztül kétszer, háromszor ennyien örülünk
és szorítunk egymásnak.
Erős volt az elődöntő mezőnye, és azt kell mondanom, a versenyzők többsége a legnehe-
zebb akadályt ügyesen vette. Új műfajban kellett ugyanis kipróbálniuk magukat. A zsűri
igyekezett elvonatkoztatni a kisfilmek esztétikai értékeinek minősítésétől, de mégiscsak
nagyon tanulságosak voltak ezek a videók. Előfordultak egészen profi előadások is, másfe-
lől azonban akadtak technikailag jócskán kifogásolható minőségűek. Akadt, ahol operatőr,
rendező, vágó, világosító munkája is érzékelhető volt a háttérben, másoknál egy egyszerű
telefonos felvétel született. Ám itt sem volt mindegy a háttér, a nézőpont, a perspektíva
– természetesen mindannyian az összbenyomás értékelésére törekedtünk – akár amatőr,
akár profi volt maga a felvétel.
Kétségtelen, hogy ezúttal sokkal kevesebb volt a szöveghiba, mint azt hasonló, jelenléti
versenyeken megszokhattuk. Nyilván mindenki azt a felvételt küldte be, amelyiket már
hibátlannak érzett. Ha lesz még ilyen verseny, ezt is figyelembe kell vennünk: tudniillik az
adott produkció akár végtelen számú megismételhetőségének lehetőségét a versenyző és
az értékelők részéről egyaránt.
A versválasztás kérdése sem került elő olyan erővel, mint szokott, mivel a képernyőn
valahogy nem jön át olyan erősen a választás meghatározó volta. Kevesebb inger éri a né-

86 versmondó
VERSENYRŐL VERSENYRE

József Attila zőt, szemlélőt, és ezért kön�-


KOPOGTATÁS NÉLKÜL nyebben elfogad olyan verset
is, amely valószínűleg kevés-
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, bé illik az interpretátorhoz.
de gondold jól meg, Bármennyire is próbáltuk
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma. három dimenzióban látni a
versenyzőket, valamennyire
A kancsóba friss vizet hozok be néked, mégiscsak kétsíkúak marad-
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm, tak a képek – persze ez nem
itt nem zavar bennünket senki, csoda, hiszen ez a képiség,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod. képszerűség lényegéhez tar-
tozik. Ennek következtében
Nagy csönd a csönd, néked is szólok, azonban talán a testgesztusok
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek, is visszafogottabbak voltak a
melegben levethetsz nyakkendőt, gallért, szokásosnál. Ugyanakkor na-
ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul, amikor akad más is, gyobb hangsúly helyeződött
hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok. az arcra.
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, A kényszerűen megteremtő-
de gondold jól meg, dött online formának is vol-
bántana, ha azután sokáig elkerülnél. tak természetesen tanulságai.
Nem merném megkockáztat-
ni azt a kijelentést, hogy ez
egy originálisan új forma – mert valószínűleg vissza fogunk térni a járvány után a meg-
szokott módszerekhez, hiszen a valóságos együttlétet, a fizikai jelenlétet nem pótolja semmi
–, mégis kétségtelen, hogy új dimenziók is megnyíltak az online forma által. Elsősorban a
filmszerűségre gondolok. Arra, hogy mennyi mindent hozzá tud adni egy versmondáshoz
a jó világítás, a megfelelően kiválasztott háttér és nézőpont, mindenekelőtt pedig az a tény,
hogy közelebbről látjuk a versmondókat, vagyis még tartalmasabb lehet a testtartás és a
mimika, miként fentebb már utaltam erre.
Köszönet a szervező Tóth Zsókának, aki tökéletesen előkészítette a versenyt, minden apró
részletre figyelt, és talán ami a legfontosabb: ő segített legtöbbet a versenyzőknek az élet-
szerűség megtartásában. Köszönet egyúttal a főszervezőnek, A Vértes Agorájának.
Nyilván nagyon hiányzott nekik is a zsűri jelenléte, illetve az, hogy most nem tudtuk őket
egyénenként értékelni. Ha lett volna ilyesmire módunk, jómagam például mindenképpen
elmondtam volna, amit általános hibaként fedeztem fel: a szereplők jelentős része rosszul
hangsúlyozta a költők nevét. Számos alkalommal figyeltem fel arra, hogy József Attila
nevében például a keresztnév – érthetetlen módon – jóval nagyobb nyomatékot kapott.
Hadd említsem még meg a nagy vers – ismeretlen vers-dilemmát is, mellyel (online for-
ma ide vagy oda, ez örök kérdés, úgy látszik) szintén többször találkoztam. Egy nagyon
ismert, igen nagy vers elmondásához jóval nagyobb bátorság és tapasztalat szükséges,
mint egy kevésbé ismert szöveg interpretálásához. Azaz előfordultak esetek, amikor a ver-
senyzőknek nagyobb megfontoltságot javasoltam volna a versválasztás előtt. Ugyanakkor
üdítő volt néhány új, abszolút kortárs szerző bekerülése a versenybe. És ami idén is feltűnt:
éppen úgy, mint legutóbb, két évvel ezelőtt, igen kevés volt a jókedvű, humoros szöveg az
elhangzottak között.

versmondó 87
VERSENYRŐL VERSENYRE

Jegyezzük meg még azt is, hogy prózai szöveget egyáltalán nem választott senki, illetve
énekelt verset is alig hallhattunk. Utóbbi esetben valószínűsíthetően azért, mert az online
forma sokkal nagyobb technikai felkészültséget igényelt volna. A prózák elmaradása talán
azzal magyarázható, hogy azok megtanulása és értő elmondása jóval több energiát igé-
nyelt volna a résztvevőktől. Az online forma miatt pedig – gondolom – már valószínűleg
nem térült volna meg nekik ez a komoly többlet befektetés.
Összegezve elmondható, hogy az online versmondó verseny izgalmas kezdeményezés,
ezért akár azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a jövőben hibrid formában valósítsunk meg
hasonló vetélkedéseket: az elődöntő a Nemzeti VERSenyhez hasonlóan filmes formában
zajlana, a döntő pedig igazi jelenléttel.

Tóth Zsuzsanna
NEM AZ A VILÁG

Nem nagyon szeretem, ha egy írás, főként, ha efféle beszámoló, azonnal nagyon szemé-
lyes. Most mégis azzal kell kezdenem, hogy egyszerre volt fájdalmas csalódás és ígéretes
felfedezés számomra a tizennegyedik alkalommal megrendezett József Attila vers- és pró-
zamondó verseny. A 14-es szám mögött hosszú évek sorakoznak, sok ismerős arc, barát,
versmondó, munkatársak, szervezetek – sikerek és kudarcok, örömök és bánatok. Ott van
mögötte a mindenkori helyi szervező intézmény – A Közművelődés Háza, majd A Vértes
Agorája, végső soron a város, Tatabánya, amely ennyi időn át támogatta, életben tartotta a
rendezvényt. Mert tovább hagyományozandó értéknek tartotta. Ez önmagában egy csoda.
Legfőképpen ott van mögötte Tóth Zsóka, aki mindvégig szív-motorja volt az ügynek. És
ott vannak a már eltávozott versmondók, zsűritagok, szervezők és támogatók, és ott va-
gyok én is. Nem tudok kívülről tekinteni az Ügyre, pedig bevallom, már kívülre kerültem.
Új héja-szárnyak csattognak, másféle csókos ütközetek dúlnak – s bár a versmondás sze-
retete-tisztelete bennem cseppet sem változott, maga a versmondás sokat.
Rosszul kezdődik, igaz? Valójában csak arról van szó: nehéz elfogadnom, hogy a személyes
találkozások ezen kivételes ünnepi alkalma is online lett. Hiányoznak a versmondók, a be-
szélgetések, a közös gondolkodás, az elfogadó és az elutasító arcok, az önbizalom-túltengé-
ses és -hiányos versenyzők, az izgalom érezhető vibrálása, a reflektorfényben álló alakok,
és a kislámpa melletti jegyzetelések. Így ez most teljesen más lett. És persze mégsem.
Más. Más, mert a technika elválasztott minket. Felnagyította a hibákat. Bosszantott (túl
halk, túl hangos, búg, rossz a fény, nagyon közeli, távoli, nem látom az arcot, túl profi, túl
suta…). Szerintem a versmondókat is zavarta – nézni egy kamerába, és „süketben” monda-
ni a verset. Volt, aki ettől bemerevedett, volt, aki elszemtelenedett, volt, aki jól használta
– önjavára –, és volt, aki rosszul.
Ugyanaz mégis. A versmondó személyiségének varázsa, képességei, a versmondáshoz való
viszonya és az általa teremtett vers-atmoszféra (a tehetség?) – többnyire így is megmutat-
kozott.
Idén nem jelentkezett annyi versenyző, amennyi korábban megszokott volt. A csökkenő
tendencia másutt is megmutatkozik (kivéve talán ott, ahol már korábban is használták az

88 versmondó
VERSENYRŐL VERSENYRE

online-formákat). Ráadásul most a pandémia okozta zsibbadás is a találkozó ellen dolgo-


zott: a korábbi előválogató helyszínek is zárva. Ennek ellenére 39 versmondótól érkezett
két-két vers felvétele, amelyeket a zsűritagok (egymástól távol, önmagukban) értékeltek
pontszámaikkal. Az összesítés során (azonos pontszámok miatt) az előzetesen tervezettnél
többen, 18-an kerültek a döntőbe, vagyis kellett benyújtaniuk újabb versvideót. Április
9-én ezeket tekintette meg – most már egymás társaságában, szigorúan betartva minden
szükséges szabályt – a zsűri Tatabányán. Hogy kik lettek a döntősök, az számunkra is csak
a helyszínen derült ki. (Így aztán bizton voltak olyanok is, akiket egyikünk-másikunk hiá-
nyolt az utolsó fordulóból. Ilyen a pontozás.)
Aminek én örültem – nagyon és igazán –, az néhány olyan „új arc” volt, akikkel nem talál-
koztam eddig, és akik (olykor sok hibával) megpróbáltak újragondolni egy-egy szöveget.
Különösen igaz ez akkor, amikor a technikai felkészültség is segített. Hiszen volt, aki hely-
színválasztással, a kamera szögének változtatásával, egy esetben pici zenei háttérrel finom
pluszokat adott az elhangzott műhöz. (Ezek a nüanszok egyébként – elméletileg – nem
számítottak pluszként. Nekem volt, ami „bejött”, más kevésbé.)
A beszéd minősége sokszor éppen a technika okán jobban feltűnt, mint általában. (Több
fogszabályzó is jobban érződött, mint az optimális. De nyugi, ez múló állapot.) Nagy elke-
seredésre persze a döntőbe kerültek beszédállapota már nem ad okot – és mindannyiuk-
nak ezúton is köszönöm, hogy továbbra is dolgoznak a még plasztikusabb beszédért.
Azt hittem, egyedül nehéz nézni a személyes jelenlétet nem nyújtó videókat, de közösen
sem volt könnyű. Öt zsűritag, elméletileg azonos szabályrendszerben, de nyilvánvalóan
mégis más nézőpontból voksolt. Volt, aki felül tudott emelkedni a technikai problémákon,
volt, aki kevésbé. S bár figyelemreméltó versmondók maradtak ki a díjazottak sorából,
igazán nagy vita nem volt közöttünk – a pontszámok határoztak.
Mégsem volnék igazságos, ha elhallgatnám, hogy a kiemelteken kívül többen kiérdemelték
a figyelmemet. Szeretném legalább biztatásképpen felsorolni a nevüket. Versmondásuk-
ban ugyan sok hibát találtam(-tunk), nem is volt egyenletes munkájuk, de személyiségük,
előadói attitűdjük összességében izgalmasnak bizonyult. Számomra ilyen volt (rangsorolás
nélkül, betűrendben) Balogh Zsolt, Hamar Vivien, Koppányi Nelli, Molnár Luca és Oláh
József versmondása.
A hosszú bevezető után, amit a teljes érthetőség végett mégis le kellett írnom, jöjjenek a
kiemelteket értékelő szavak.
A különdíjasok közül először az egyik legfiatalabb versmondót, Szalai Bálintot említem. A
remek szekszárdi műhelyben formálódó versmondó jó képességekkel bír, és határozottan
érezni, hogy fejlődőképes. Az MVE táborában lehetőséget kap arra, hogy bátrabb, nyitot-
tabb előadó legyen.
A három megyei versenyző különdíja voltaképp közös. Versmondóként „újdonság” volt
számomra (remek színjátszóként ugyanis már ismerem) Kaszás József. Kulturált, finom
eszközökkel dolgozik, cizellált beszédtechnikával – amit első két választásában remekül
tudott hasznosítani. A döntőre választott verse azonban nem volt ilyen harmóniában sze-
mélyiségével. Az a szöveg kevésbé lírai alkatot, sokkal inkább tépelődő, a gondolatokkal
birkózó versmondót kíván. Olyasféle attitűdöt, amellyel ugyanezt a szöveget az első körben

versmondó 89
VERSENYRŐL VERSENYRE

tolmácsolta Balázs Attila. Igaz, ő már korábbi (sikeres) választásaiban is vonzódott az in-
tellektuális vagy a fanyar humorú, groteszk szövegekhez. Nem lett igazán szerencsés az ő
döntős versválasztása sem – rizikót vállalt egy fontos, de rendkívül összetett szöveg előadá-
sával, és ez kicsit „aláment” az első két produkció kidolgozottságához képest. Régi ismerős a
találkozón Müller Mátyás. Kifejezetten jó orgánumú, szépen beszélő versmondó. Számomra
az első két választása – és azok előadása – nagyon meggyőző volt. Érdekes módon az ő
harmadik választása sem volt telitalálat. Ugyanakkor mindhármuk megérdemelten jutott a
különdíjukhoz, ami egyúttal nagy kaland is lehet számukra. A Vértes Agorája ugyanis jövő
tavasszal lehetőséget biztosít nekik egy közös költészet-napi műsor megyei bemutatására.
A másik két különdíj budapesti versmondóknak jutott. Mindketten régóta ismertek a kö-
reinkben, nem először tűnnek ki kulturáltságukkal, bizonyítottak már többször is. Strich
Lászlóné a zsűri több tagját döntős versmondásával győzte meg, bár az első két verse is jó
választás volt, noha azt el kell mondani, hogy biztonságosnak vélt zónáján belül maradt,
ugyanazt a hangulatot erősítette mindvégig. Baráth Zsófia több arcát is megmutatta –
mindhárom verse más-más hangulatú volt, mégis egyenletes teljesítményt nyújtott. Kü-
lönösen illett hozzá a kortárs szöveg; érzékeny, személyes telítettségű, hiteles megszólalás
volt előadása, amiben még több ígéret van. Most a technikai maszat miatt hatása nem meg-
felelően érvényesült. (Egy hangprobléma – amitől igyekeztünk függetleníteni magunkat.)
Mondhatnánk, hogy a különdíjak és a harmadik helyezés között nüansznyi különbségek
vannak, de ez általában máskor is így van. Ha a három fordulót tekintjük, dr. Garai Lász-
lótól kaptuk talán a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt. Felkészült előadó, jó orgánum-
mal, kifejező beszéddel, és mindhárom alkalommal megfelelő versválasztás jellemezte.
Varga Ilona, aki második lett, szintén az ismert, jó színvonalú versmondók közé tartozik.
Eddig is tudtuk, hogy rendkívül kulturáltan, kellő alázattal, rezonanciával és gondolkodva
közelíti a szövegeket. Nekem most különösen a József Attila-i gondolatokat közvetítve
volt meggyőző, de mindvégig hatásosan, szép íveket rajzolva dolgozott. Gördülékenyen és
pontosan értelmezett, hitelesen átmelegítette a verseket.
A verseny első helyezettje egyértelműen kiugró teljesítményt nyújtott. Nem csupán izgal-
mas levegője van személyiségének, megszólalásainak, de korához képest (16 éves!) éretten
értelmez (vagy jó a felkészítője...). Bukovsky Dorottya az az ösztönös tehetség, aki kellően
tudatosnak tűnik, és bár nyilván van még min dolgoznia, egyértelmű, hogy „kiragyog” a
karból. Élvezet volt hallgatni őt.
Kissé bőre sikerült beszámolóm végén csak annyit tehetek, hogy hálás szívvel köszönetet
mondok mindenkinek – szervezőknek, résztvevőknek, támogatóknak, segítőknek, zsű-
ritársaknak, és Zsókának, a „Szívmotornak” – mindenkit felsorolni megint csak hosszú
lenne.
Hiszem, hogy a versek világa továbbra is élni fog, s vonzó marad. Mert van remény.

„Szállj költemény, szólj költemény


mindenkihez külön-külön,
hogy élünk ám és van remény…”

90 versmondó
VERSENYRŐL VERSENYRE

DUDÁS KÁLMÁN VERSMONDÓ VERSENY – VIRTUÁLISAN

A járványhelyzet miatt a XXIV. Dudás Kálmán nemzeti vers- és pró-


zamondó találkozó rendhagyó módon alakult. A november végi ha-
gyományos két nap helyett
SUGARAS EVEZŐKKEL több fordulóban és csatornán
mérettek meg az ifjú vers- és
Ezüstbe olvadt krétaszín prózamondók. A Vajdasági
öböl a dél köröttem. Magyar Versmondók Egye-
Fekszem, mint más, e délszakin sülete minden szakmai és
szilánkolt fényözönben.
technikai segítséget mega-
Zizzenő rostú heveder
dott a versenyzőknek, hogy
behurkolt fénybogába.
És lendít, hintáz, felemel az élet gördítette akadályo-
a part fölötti lángba kat könnyebben vegyék. Dudás Kálmán – 1972
és könnyedén, akár a hab A rendezvény első fordulóját november 7-én és
taraj hegyén ha szökdel, 8-án még közönség előtt szervezte meg a Vajdasá-
lebegek mint a pillanat gi Magyar Versmondók Egyesülete, a döntőt pedig
sugaras evezőkkel. november 20-án. Az előadások mindegyikét kame-
ra rögzítette. A Kovács Frigyes Jászai Mari-díjas
E szédület szintetizál – színművészből, Krizsán Szilvia Sterija-díjas szín-
az élet soha-többé művészből és Elor Emina Sterija-díjas színművész-
döbbenetét vegyíti már ből álló zsűri a felvételek alapján értékelte első kör-
töményebb létörömmé ben a 75 elődöntős, majd a 20 döntős résztvevőt. A
annál, mit ő rz ő szerveink döntő felvételeit a Pannon Televízió kamerái rögzí-
tudtak, csak elziláltan, tették, és december 9-én egy ünnepi műsor kereté-
most gyűlt gyönyörként lüktet ím ben vetítették le azt – olyan művészeti tartalmakkal
minden egy porcikámban:
bővítve, melyeket a találkozó egyébként is közvetít
mert az, amiben része volt
(komolyzene, irodalom, képzőművészet). A műsor
e fényre szomjas testnek,
most csupa láng örömre bont vetítésével párhuzamosan az egyik közösségi olda-
mindent, hogy eljegyezted. lon közönségszavazást is biztosítottak a szervezők.

Pogány és egyszeri öröm, Arany minősítésű díjazottak


sugár és kék és tenger.
A szenvedélyed tükrözöm 3–4. osztály:
visszfényfő szerelemmel! Vojcsena Patrícia (Kúla)
dobol a szív, de hirtelen
hang zizzen át a lombon, 5–6. osztály:
a tengeré: Nyughass, nekem Szarka Hanna (Zenta)
az öröklét a dolgom... Paróczi Dominika Dorina (Kishegyes)
– Ugyan! – fölényesen kevély
az ittas szív fölöttébb –, 7–8. osztály:
egy perc örömem többet ér, Bába Lujza (Újvidék) – Övé a Dudás Kálmán-
mint százezer öröklét!
plakett is.

versmondó 91
VERSENYRŐL VERSENYRE

Középiskola:
Szabó Rebeka (Topolya)
Tóth Katarina (Temerin) – A Dudás Kálmán-díjat is elnyerte.
Felnőtt kategóriában nem osztott ki arany minősítést a zsűri. Brasnyó Albert (Szentta-
más) ezüst minősítést vehetett át.

Közönségdíj:
Vajda Noa Pálma
Galusz Áron
Szarka Hanna

A Dudás Kálmán-plakettet Bába Lujza (Újvidék), a Dudás Kálmán-díjat Tóth Katarina (Te-
merin) kapta. A résztvevők közül meghívást nyert a tatabányai József Attila országos vers,
énekelt vers és prózamondó versenyre Bába Lujza, Tóth Katarina és Szabó Rebeka, vala-
mint a Győrben kétévente megrendezendő Radnóti Miklós nemzeti vers- és prózamondó
versenyre Tóth Katarina, Szabó Rebeka és Jaksa Dominika.

Király Erika
GONDOLATAIM A VII. SZABÓ LŐRINC VERSMONDÓ VERSENYRŐL

A versmondás varázsát sokszor a személyes jelen-


lét adja meg. Olyan mágikus történésről beszélünk,
melynek összetevőit kutathatjuk és elemezhetjük,
ízeire szedhetjük, szabályrendszert is építhetünk
mögé, a lényeg, vagyis maga a csoda mégis egy meg-
fejthetetlen, matematikailag le nem írható, a racio-
nalitást sokszor teljesen nélkülöző érzelmi élmény.
Valójában a csoda nem pontozható.
Decemberben a hévízi könyvtárban az a kérdés me-
Szabó Lőrinc
rült fel bennem, hogy létezik-e csoda személyes je-
lenlét nélkül? A Szabó Lőrinc vers- és prózamondó verseny ugyanis online került meg-
rendezésre. Az elmúlt hat év rengeteg élménnyel gazdagított engem is, vagyis a szervezőt;
minden év áprilisában három napon át ünnepeltem a versmondás csodáját, a tavaszt, és azt
a költészet által teremtett közösséget, melynek tagjaként legalább olyan fontosak voltak
számomra a találkozások, mint a legszebb verssorok.
A hetedik év azonban ezt az élményt nem adta meg. Furcsa nap volt, furcsa előkészü-
letekkel, és még furcsább utóérzettel. Írhatnám, hogy a verseny jól sikerült, hogy bár a
technika ördöge próbált kibabrálni velünk, de mi álltuk a sarat, és legyőztük az akadályo-
kat. Írhatnám, hogy egy fantasztikus verseny részesei voltunk, hogy megkaptuk az érzést,
ami miatt versenyezni járunk, vagy éppen zsűrizni. De őszinte leszek: nem kaptuk meg.
Én legalábbis biztosan nem. Az online térnek köszönhetően a Facebookon élőben közve-
tített eseményt akkor este több mint négyezer-hatszázan kísérték figyelemmel. Ez nagy
szám – nem emlékszem, hogy valaha is részt vettem volna olyan versmondó versenyen,
ahol a közönség soraiban ennyien ültek volna. Tudom, hogy erre kellene tennem tehát a

92 versmondó
VERSENYRŐL VERSENYRE

PÁRBESZÉD hangsúlyt; az előnyökre, melyeket egy


hátrányos helyzet mégis kipréselt ma-
gából. Az apró örömökre kellett volna
Félek, Atyám – úgy zúgnak a harangok!
akkor is figyelnem. Arra például, hogy
fiatal tükrömet rontja az árny is, a fény is!…
milyen nagyon tudtam örülni a zsűri-
Ne félj, fiam, – téged hívnak a harangok,
társaknak, annak, hogy velük legalább
te vagy a tükör, te vagy az árny is, a fény is. személyesen, fizikailag is találkozha-
  tok. Még ha másfél méterre ülnek tő-
Félek, Atyám – megtörtem a harcban, a hitben, lem, akkor is. Arra a szinte bizalmas,
és éhes sárkányok elé ejtem a kardot!… meghitt légkörre kellett volna tennem a
Ne félj, fiam – megtartalak a harcban, a hitben, hangsúlyt, amely belengte az előkészü-
s karommal égig emeled azt a kardot. leteket, s melyben volt ugyan valami
  ki nem mondott, néma és mély szomo-
Mit ér az ember, mit a vágy meg az önvád, rúság, mégis közel hozott egymáshoz
mit ér törékeny szavam az őrült viharban?… embereket. A várakozásra kellett volna
Ne félj, fiam – az a kín, az a vágy, az az önvád figyelnem, a munka örömére, melyet
téged tisztít örök-kék égbolttá a viharban! végre újra megoszthattam másokkal. A
kollégák odaadására, arra a hozzáállás-
ra, mely eszembe juttatta: az ember addig biztosan él, amíg dolga van a világban.
De az igazság az, hogy én a veszteségeinkre figyeltem. Arra, hogy a maszk mögött nem
láthatom az operatőr mosolyát. Hogy a nagy kivetítőt bámulva nem érzem a versmondók
auráját. Hogy a csöndjük nem tölti ki a teret, amikor éppen arra lenne szükség. Hogy a
hangjuknak éppen az a tónusa nem jut el hozzám, amelyből meghallhatnám a kimondha-
tatlant. Így aztán leginkább a borzasztó hiányt éreztem. A jelenlét hiányát. És igen, voltak
pillanatok, amikor össze kellett szednem magam, mert úgy éreztem, hogy megszakad a
szívem. Képtelen voltam szakmai szemmel figyelni az eseményeket. Az érzelmek annyira
magukkal vittek, hogy amikor hallgattam a versmondókat, a tőlük hallott verssorok csak
még inkább megcibáltak ott belül. Jobák Márta néni jutott eszembe, aki egyszer Szemesen,
amikor a halálról beszélgettünk, azt mondta nekem: „amikor veletek vagyok, Erika, nem
félek”. Talán ezért féltem én akkor ott, decemberben, a hévízi könyvtárban, bámulva azt a
kivetítőt. A csoda hiányától féltem, a megalkuvástól, melyet ránk kényszerített a helyzet.
A magánytól féltem, mely ott és akkor utolért.
Aztán elszégyelltem magam; arra gondoltam, mások mennyivel erősebbek, igazán példát
vehetnék róluk. Bevillantak az elmúlt napok egyeztetései, a helyzetek, amikor mindenki
azon dolgozott, hogy időt és energiát nem sajnálva összehozhassuk ezt az estét. A digitális
összekapcsolódások, a próbák, ahol kevés hozzáértéssel ugyan, de igyekeztünk összehozni
internetkapcsolatot, hangot és képet. A lelkesedés, melyet most én kaptam másoktól. A
tudat, hogy nekik ez fontos. Minden történés mélyén a mondat, melyet jól ismerünk: „A
vers az, amit mondani kell.”
És akkor megértettem, hogy talán mégis csak ez a lényeg. Hogy mondják. Mondják a
verset.
Így aztán a hála és a szomorúság különös egyvelege kavarog még ma is bennem, ha arra az
estére gondolok. Hálás vagyok a versmondóknak, a zsűritagoknak, a szervezőtársaknak,
mindenkinek, aki fontosnak érezte azt az estét.

versmondó 93
VERSENYRŐL VERSENYRE

De szomorú is vagyok. Mert a személyes jelenlét hiányát nem pótolhatja semmi. Arra
igenis szükség van.
A versenyt Horváth István nagykanizsai Radnóti-díjas előadó nyerte, megelőzve Barna
Lászlót, s a megosztott 3. helyen végzett Borbély Mihályt és Kurucz Ádámot; utóbbi a Kiss
Marianna-díjjal is gazdagodott.

INDUL A VI. NEMZETI VERSENY

Októberben, ha a járványhelyzetből végre kilábal a


világ, a Nemzeti Színház színpadára léphetnek az V.
és VI. Nemzeti VERSeny legjobbjai. Ugyan a 2020. évi
verseny élő szuperdöntőjét halasztani kellett, a 2021.
évi elindul, s az elődöntő és a középdöntő – az eddi-
gi évek gyakorlatának megfelelően – idén is online
zajlik. A Nemzeti Színház és a Magyar Versmondók
Egyesülete közös Nemzeti VERSenye egyre népsze-
rűbb: jellemzően több százan jelentkeznek versvideókkal, a legjobb versklipeket pedig tíz-
ezrek nézik az interneten.
Hatodik éve hirdeti meg határokon átívelő, felmenő rendszerű versmondó és versklip ver-
senyét, a Nemzeti VERSenyt a két szervező, a Nemzeti Színház és a Magyar Versmondók
Egyesülete, valamennyi korosztály számára – az anyaországban, a Kárpát-medencében,
szerte Európában, és az óceánon túl – minden nem hivatásos magyar versmondó részére.
A verseny elsődleges célja a versek hétköznapiságának és mindennapi jelenlétének erő-
sítése, a járványhelyzetben az eddigi évek gyakorlatának megfelelő, online versmondás
térhódításának elősegítése, a klasszikus és kortárs költészet újszerű, innovatív, filmes tol-
mácsolása.
A verseny védnöke: Vidnyánszky Attila Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező, a Nemzeti
Színház főigazgatója. A zsűri tagjai a Nemzeti Színház és a Magyar Versmondók Egyesü-
letének művészei, szakemberei: Bakos-Kiss Gábor színművész, Lutter Imre előadóművész,
producer, a verseny főszervezője, Szabó László kommunikációs szakember, Szűcs Nelli
színművész és Wiegmann Alfréd rendező.
A két társszervező 2016-ban hirdette meg első ízben a Nemzeti VERSenyt. Már akkor
több mint 200 versenyző jelentkezett, és hasonlóan nagy arányban jelentkeznek azóta is.
A versenyt a közösségi oldalakon is hatalmas érdeklődés övezi. Itt ugyanis nem pusztán a
versmondásban jeleskednek a résztvevők, de a versfilmek és versklipek révén a mozgóké-
pes műfajban is megmutathatják kreativitásukat, tehetségüket. A döntős alkotások száz-
ezres nagyságrendű nézőszámot produkálnak.
Idén is hasonló érdeklődésre számítanak a rendezők. Nevezni három vers megjelölésével
lehet, amelyek (nem magán kiadású) kötetben, antológiában vagy neves irodalmi (nyom-
tatott vagy online) folyóiratban megjelentek. A tematika ezúttal is aktuális. 2020-ban sok-
kolta a világot a koronavírus pandémia. A ma élő generációk számára ismeretlen világmé-
retű járvány megállította az életünket: átírta a társadalmi szabályokat, az üzleti, az iskolai

94 versmondó
VERSENYRŐL VERSENYRE

és a hétköznapi protokollt; a félelem és az óvatosság más dimenzióba helyezte a családi


kapcsolatokat és a közösségi kapcsolattartást, valamint az egymás iránti érzéseinket és
felelősségünket. A Nemzeti VERSeny egyik fő témája 2021-ben az újrakezdés, valamint
az ehhez kapcsolódó magyar nyelvű költészet – beleértve a nagy újrakezdések minden
formáját és kapcsolódási pontját (háború, forradalom, szabadságharc, rendszerváltás, vi-
lágjárványok, mint a pestis, a spanyolnátha stb.). Emellett a Nemzeti VERSeny a klasszikus
és kortárs magyar irodalom szabadon választott verseinek is teret ad. A jelentkezők egyik
verse tehát az újrakezdés költészetéhez kapcsolódik, a másik vers egy klasszikus magyar
költő szabadon választott verse (különös figyelemmel a száz éve született Pilinszky Já-
nosra), a harmadik pedig egy kortárs magyar költő szabadon választott verse lehet. Az
első fordulóban (elődöntő) a három közül bármelyik vers elmondását videón rögzítve kell
beküldeni.
A nevezők három fordulón keresztül versenyeznek: az első két forduló online zajlik, ahol
a zsűri mellett a közönség is tovább juttathat versenyzőket. A harmadik forduló, vagyis az
élő szuperdöntő a Nemzeti Színházban lesz – közönség előtt, online tévéközvetítéssel – a
tervek szerint 2021. október 17-én. Az V. Nemzeti VERSeny döntője 2021. október 16-án
zajlik majd.

A legjobb előadók a komoly pénzjutalmak mellett egyéb értékes díjakban részesülnek.


Nevezési határidő: 2021. április 30.
Aki többet szeretne tudni, a www.vers.hu/nemzetiverseny-2021 oldalon és a Nemzeti
VERSeny Facebook-oldalán tájékozódhat.

A korábbi évek versklipjei a Nemzeti VERSeny YouTube-csatornáján érhetők el. A VI.


Nemzeti VERSenyt a Nemzeti Kulturális Alap és a Magyar Művészeti Akadémia támogatja.

Sunset

versmondó 95
VERSENYRŐL VERSENYRE

VERSENYFELHÍVÁS

A Latinovits Emlékmű Alapítvány


és a Magyar Versmondók Egyesülete

2021-ben tizenkettedik alkalommal hirdeti meg a


BUJTOR ISTVÁN FILMFESZTIVÁL
filmes versenykategóriáit
filmes alkotók és alkotóközösségek, produceri irodák számára.

A fesztivál célja:
a mai filmgyártás átfogó seregszemléjével
Bujtor István Balázs Béla-díjas színművész, rendező szellemi örökségének folytatása.

A XII. Bujtor István Filmfesztiválra – Bujtor István életművét szem előtt tartva,
aki rendkívül sokoldalú, számtalan műfajban és stílusban alkotó színész és rendező egyé-
niség volt – minden témában és formában nevezhető filmes alkotás.

Az alábbi műfaji kategóriákban lehet nevezni:


1. fikciós rövid és egész estés játékfilm és kísérleti film
(1 perc és 100 perc közötti játékidő)
2. dokumentumfilm, ismeretterjesztő film
(legfeljebb 90 perc)
3. animációs rövidfilm
(1 perc és 20 perc között)
4. versfilm
(1 és 10 perc között)
Örömmel fogadjuk a fiatalos szemléletű, szubjektív alkotói megközelítéseket, valamint
az eredeti szemléletű, a filmes formanyelvet tudatosan használó filmalkotásokat.

96 versmondó
VERSENYRŐL VERSENYRE

A sokszínűség jegyében szívesen vesszük az alábbi témák alkotásait:

– a vidámság, a könnyedség és a humor jegyében készült művek,


tekintettel a sokoldalú művész munkásságának e meghatározó jellemzőire
– valamilyen rejtély, bűnügy, titok körül zajló cselekményt feldolgozó filmek
– a költészet valamely eleme, egy vers feldolgozása, vagy költői életművek bemutatása
filmes formanyelven, illetve eszközökkel
– az emberi lét sokszínűségét, útkeresését bemutató film
– drámai cselekményt vagy fordulatot feldolgozó alkotás
– a pandémia kapcsán bármely személyes vagy társadalmi vonatkozású, szórakoztató
vagy drámai mű, felhívó film

Nevezni a kiadási, megjelenési, befejezési dátum szerint 2020. január 1. után elkészült,
vagy még be nem mutatott filmekkel lehet. Olyan filmmel nem lehet nevezni, amely a Buj-
tor Filmfesztivál bármely kategóriájában korábban már nevezett alkotás volt. Egy alkotó
egy kategóriában legfeljebb 3 filmmel, több különböző alkotóval dolgozó alkotócsoport
vagy produceri iroda legfeljebb 5 filmmel nevezhet. Sorozat esetében egy epizódot lehet
nevezni, ha egy egészként értelmezhető az adott rész. Rossz műfaji kategória-megjelölés
esetén a zsűri az adott produkció kizárását, esetleg átsorolását kezdeményezheti.

A zsűri elnöke: Janisch Attila


Fesztiváligazgató: Lutter Imre

Nevezni a nevezési lap, a filmes hozzájárulási nyilatkozat és a versenymű megtekintésére


alkalmas URL link beküldésével, valamint a regisztrációs díj befizetésével lehet.
A filmek formátumát tekintve az elfogadott: mp4 (H264) – Kérjük ellenőrizni a lejátszható-
ságot, továbbá megtekintő kópiának 2 GB-nál kisebb verziót kérünk feltölteni.

A versenyprogramba kerülő filmeket később a szervezőktől kapott drive felületre lehet


majd vetítésre alkalmas minőségben feltölteni. A nevezők a filmek jogaival rendelkezők
lehetnek, akik kifejezetten hozzájárulnak az alkotások térítésmentes, nyilvános vetítésé-
hez a fesztiválon, valamint a filmek képi és hangi anyagainak promóciós célra történő
felhasználásához.

Nevezési határidő: 2021. május 15.

Regisztrációs díj: filmenként 10.000 Ft, amit a Latinovits Emlékmű Alapítvány alábbi
számlaszámára kérünk befizetni:
16200106-11647669 (külföldről: IBAN HU17162001061164766900000000)
Az utalásnál a közlemény rovatban kérjük feltüntetni a nevezett film címét, valamint a
„Bujtor Filmfesztivál” megjelölést.
A regisztrációs díj befizetése nélkül a nevezés érvénytelen.

versmondó 97
VERSENYRŐL VERSENYRE

A felhívás letölthető a www.bujtorfilmfesztival.hu oldalon, ahol a nevezési űrlap is megta-


lálható. A nevezéseket a fesztivál oldalán megjelenő elektronikus űrlap kitöltésével lehet
véglegesíteni. Minden pályaműhöz külön pályázati adatlapot kell beküldeni. A nevezési
lapon feltüntetett e-mail címre küldjük a visszaigazolást arról, hogy a nevezés beérkezett.
(Ha a nevező 2 munkanapon belül nem kap visszaigazolást, azt jelezni szükséges az alábbi
e-mail címen: magyarversmondok@gmail.com)
A fesztivál hivatalos oldala: www.bujtorfilmfesztival.hu
Aktuális információk: facebook.com/bujtoristvanfilmfesztival
Szakmai információkérés és a nevezés mellékletei: bujtorfesztival@gmail.com
A Bujtor István Filmfesztivál helyszíne és időpontja:
Balatonszemes, 2021. augusztus 19–22.
Rendkívüli helyzet, veszélyhelyzet esetén a szervezők a fesztivált
online térben rendezik meg.
A filmeket előzsűri válogatja a versenyprogramba. A versenyprogramba került filmek kö-
zül beválogatott alkotásokat közönség előtt vetítjük. (A versenyprogramba kerülés nem
jelenti automatikusan azt, hogy a film nyilvános vetítésre kerül, azonban ezen filmek
mindegyike azonos eséllyel indul a Bujtor István-díjért.) A filmeket a fesztiválon a vetítést
követően szakmai zsűri értékeli, az alkotókkal a vetítések között szakmai beszélgetések
zajlanak. A műfaji kategóriák nyertesei, alkotói, alkotócsoportjai 1 millió forintos össz-
díjazásban részesülnek, filmjük pedig bekerül a nemzetközi Kaleidoszkóp VersFesztivál
programjába. A fődíj minden kategóriában a rangos Bujtor István-díj.

View with the Buda Castle

98 versmondó
VERSENYRŐL VERSENYRE

PILINSZKY JÁNOS II. ORSZÁGOS VERS- ÉS PRÓZAMONDÓ VERSENY


2021. május 28–29.

Balatonkenese Közművelődési Intézmény és Könyvtára – a


Magyar Versmondók Egyesülete támogatásával – Pilinszky
János születésének 100., halálának 40. évfordulója alkalmá-
ból meghirdeti a Pilinszky János II. országos vers- és próza-
mondó versenyt.
A megmérettetésre szeretettel várják a versbarátok, az iroda-
lom kedvelőinek jelentkezését.
A verseny védnöke – Lutter Imre
Pilinszky János
A verseny ötletgazdája – Ster Erika
A verseny egy korcsoportban indul. A jelentkezőknek két, 4 percnél nem hosszabb művel
kell készülniük:

1. Pilinszky János verse/prózája/prózarészlete


TILOS CSILLAGON
2. A XX. századi magyar irodalomból választott mű
Én tiltott csillagon születtem,
a partra űzve ballagok, Díjazás:
az égi semmi habja elkap, I. helyezett – 25 000 Ft-os utalvány
játszik velem és visszadob.
II. helyezett – 15 000 Ft-os utalvány
Nem is tudom, miért vezeklek? III. helyezett – 10 000 Ft-os utalvány
Itt minden szisszenő talány,
ne fusson el, ki lenn a parton, A Magyar Versmondók Egyesülete az első három
e süppedt parton rámtalál. helyezett részére könyvcsomagot biztosít.
Különdíj: Pilinszky-kép – Ster Erika felajánlása.
S ne félj te sem, ne fuss előlem,
Nevezési díj: 3 000 Ft/fő.
inkább csittítsd a szenvedést,
csukott szemmel szoríts magadhoz, A rendezvény kétnapos. A versenyzők részére a
szoríts merészen, mint a kést. szervezők biztosítják a szállást, az első napi vacso-
rát és a második napi ebédet. Az egyágyas elhelye-
Légy vakmerő, itélj tiédnek, zésre vonatkozó kéréseket nem tudják teljesíteni.
mint holtak lenn az éjszakát, A jogot fenntartják arra vonatkozóan, hogy 20 fő
vállad segítse gyenge vállam, jelentkezése esetén a további jelentkezést lezárják.
magam már nem birom tovább!
Jelentkezési határidő: 2021. május 1.
Én nem kivántam megszületni,
a semmi szült és szoptatott,
szeress sötéten és kegyetlen,
mint halottját az itthagyott.

versmondó 99
VERSENYRŐL VERSENYRE

Nevezés: kulturahaza.balatonkenese@gmail.com e-mail cí-


men.
A nevezési lap letölthető a www.vers.hu oldalról.
Kért adatok: név, születési idő, lakcím, telefonos elérhetősé-
gek, szállás és étkezési igények. Továbbá: a versenyző eset-
leges kísérőjének (szülő, pedagógus, házastárs stb.) neve,
szállás és étkezési igénye. A kísérők önköltségi áron vehetik
igénybe a szolgáltatást.
A nevezési díjat utalással lehet fizetni.
Pilinszky-emléktábla
Az utalás beérkezésének határideje: 2021. május 5.
A bankszámlaszámot a jelentkezésre küldött visszaigazolásból tudják meg a versenyzők.

Médiapartner: a Versmondó folyóirat (www.versmondo.hu) és a vers.hu

Cím: Közművelődési Intézmény és Könyvtár


8174 – Balatonkenese, Kálvin János tér 4.

Információ: 88 594 500,
kulturahaza.balatonkenese@gmail.com,
 https://www.facebook.com/KulturaHazaBalatonkenese/

Szégyenkép

100 versmondó
VERSENYRŐL VERSENYRE

FELHÍVÁS

A Latinovits Emlékmű Alapítvány


és a Balatonszemesi Latinovits Zoltán Művelődési Ház, Könyvtár és Múzeum

a Kárpát-medencei középiskolás és felnőtt versmondóknak

– Kiss László emlékének ajánlva – meghirdeti a

XXVI. LATINOVITS ZOLTÁN


VERSMONDÓ TALÁLKOZÓT ÉS VERSENYT.

A versmondóknak két verset kell megjelölniük


a XX. században született magyar költők alkotásaiból.

A Latinovits Zoltán versmondó találkozó időpontja:


2021. június 5–6.

Helyszíne:
Latinovits Zoltán Művelődési Ház
(8636 Balatonszemes, Szabadság u. 1.)

Korosztályi kategóriák:
Felnőtt kategória: 21 év fölött
Ifjúsági kategória: 14-21 év között

versmondó 101
VERSENYRŐL VERSENYRE

DÍJAZÁS:

Felnőtt kategória:
I. díj: Latinovits Zoltán-díj
II. díj: 20.000 Ft értékű jutalom
III. díj: 15.000 Ft értékű jutalom

Ifjúsági kategória:
I. díj: 20.000 Ft értékű jutalom
II. díj: 15.000 Ft értékű jutalom
III. díj 10.000 Ft értékű jutalom

Továbbá a támogatók által felajánlott különdíjak.


A rendezők fenntartják a jogot a díjak összevonására.

Nevezési határidő: 2021. április 30.

Regisztrációs díj: 2000 Ft/fő, amit az alábbi számlaszámra kérünk utalni:


Latinovits Emlékmű Alapítvány 16200106-11647669 (MagnetBank)

A szervezők az étkezést a program szerint biztosítják a versenyzőknek. A szállás önköltsé-


ges. Azt a nevezési lapon külön szükséges igényelni, és legkésőbb a nevezési határidőig – a
regisztrációs díjjal együtt – utalni. A közlemény rovatban a versenyző nevét szíveskedje-
nek feltüntetni! Továbbá: kérjük jelezni a versenyző esetleges kísérőjének (szülő, pedagó-
gus, házastárs stb.) nevét, szállás és étkezési igényét! A kísérők önköltségi áron vehetik
igénybe a szolgáltatásokat. A helyszínen történő befizetésre nincs lehetőség!
A szállás költsége: 3400 Ft/fő/éj
Felhívjuk a jelentkezők figyelmét, hogy a verseny megrendezése komoly szervezési mun-
kát és ráfordított anyagiakat igényel. Ezért: amennyiben valaki jelentkezik, majd a ver-
senyen nem jelenik meg, és azt május 15-ig előre nem jelzi, s utóbb sem tudja igazolni
vis major jellegű távolmaradását, abban az esetben a Magyar Versmondók Egyesülete a
következő egy év által szervezett versenyein nem tudja fogadni a jelentkező nevezését.
Kérjük megértésüket!

A jelentkezési lap online kitölthető, mely a vers.hu oldalon, a Versenyek linken belül, a
Latinovits-versenynél érhető el. A találkozón felavatjuk Kiss László emléktábláját Bala-
tonszemesen.
Információ: +36 20 512 8004 – www.vers.hu
versmondoversenyek@gmail.com

A verseny és a találkozó támogatói:


a Nemzeti Kulturális Alap és a Magyar Versmondók Egyesülete

Médiapartner: a Versmondó folyóirat www.versmondo.hu és a vers.hu oldal

102 versmondó
TÖBB MINT EMLÉK

ELMENT DINNYÉS JÓZSEF

Dinnyés József
Fotó: Czimbal Gyula – MTI

Elment Dinnyés József előadóművész, „daltulajdonos”, a Magyar Versmondók Egyesületé-


nek örökös tagja, aki a versmondók himnuszát, Hell István megindító szövegét, a zenébe
csomagolt Hajnali éneket örökéletűvé tette, sok más vers megzenésítése mellett.
Dinnyés József Szegeden született 1948. augusztus 4-én. Magyar zeneszerző, előadómű-
vész, „daltulajdonos”, énekes, gitáros. 1963-ban kezdett énekelni. 1966-ban alapító tagja és
dalszövegírója volt az első magyarul éneklő szegedi zenekarnak, az Angyaloknak. 1967-
ben „Karrier” című, Veress Miklóssal közösen írt dalával lett országosan ismert, amellyel
2. helyezést ért el az első magyar pol-beat fesztiválon. Egy szál gitáros, szájharmonikás,
közéleti témákat megéneklő dalai miatt egy ideig magyar Bob Dylanként, „Bob Dinnyés-
ként” emlegették, annak dacára, hogy Bob Dylan ekkor már egészen más utakon járt, és
Dinnyést is egyre jobban foglalkoztatta a magyar költészet.
1973-as, első kislemezén két Buda Ferenc- és egy Morgenstern-vers mellett egyetlen saját
szerzeménye, az Aranyos emberek szerepelt. Az 1970-es években egyrészt a versmegzené-
sítések és a saját dalok kettőssége jellemezte műsorait, másrészt az a furcsa helyzet, hogy
miközben számtalan koncertet adott országszerte, sőt hivatalos ünnepségek, KISZ-tá-
borok állandó fellépője volt, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat egészen 1985-ig nem
volt hajlandó nagylemezt készíteni vele, akkor is kicenzúrázták a címadó Határtalanul
című dalát. A lemez kiadása után öt évvel megjelent a Kín és dac című, 35 dalos albu-
ma költők verseire. Az 1990-es években alapított Aranyalmás Kiadó sorra megjelentette
a hosszú évek során összegyűlt szerzeményeit. Öt évszázad magyar nyelvű költészetének
verseiből előadás-sorozatot szerkesztett. Szabadiskolát alapított, melynek keretein belül a
történelem, irodalom és a zene hármasságát mutatja be az érdeklődő kisközösségeknek.
Egy közelmúltbeli interjúnkkal emlékezünk művészünkre.
versmondó 103
TÖBB MINT EMLÉK

Udvarhelyi András
DINNYÉS JÓZSEF HETVENÉVES
Születésnapi beszélgetés a daltulajdonossal

„A zene kézen fogja a verset…”

Vannak ifjúkori barátaim, akiket elsodort közelemből a sors, de szá-


mon tartom őket, mert tudom, hogy valami fontos küldetésük van,
hogy azonos kultúrkörbe tartozunk, s ahogy Márai mondja: dolgunk
van a világban. Ilyen barátom Dinnyés József, akit 1972-ben ismertem
meg a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat propaganda osztályán,
ahol az volt a feladatom, hogy írókat, költőket, művészeket kísérjek
vidéki előadásaik színhelyére. Ilyenkor – a vonatba vagy kocsiba ös�-
szezárva – jókat beszélgettünk. Ezek a csevegések voltak az én egye-
temeim. Sokat tanultam ezektől a beszélgetve tanító tollforgatóktól,
művészektől. Aztán elsodort bennünket a sors egymástól, de, ha szó-
ba került Dinnyés József, mindig érdeklődve figyeltem, hol lép fel az
Dinnyés József
Fotó: Fortepan
országúti vándordalnok, s miket dalol. Amikor pedig 22 év késéssel,
1989-ben megjelent Dalaim könyve című kottás versválogatása, irigy-
kedve csodálkoztam rá. Jé, a Jóska milyen jártas a magyar költészetben! A száz verset tar-
talmazó kis kötetben 46 költő verseit olvashattam. A szerző persze mellékelte a versekhez
a kottákat is. Irigykedtem, mert több poétát nem ismertem. Újdonság volt, hogy többnyire
a határon túli magyar költők műveit ismerhettük meg. A bevezetőjének több fontos mon-
data közül a szerző egy vallomását a költészetről megjegyeztem: „A zene kézen fogja a
verset, hogy elvezesse a dallam útjain az olvasó értelméhez…” Egy másik szép gondolatát
is őrzöm: „Versekkel élő ember vagyok. A nyelv legizgalmasabb titkainak megismerése
mindig különleges kalandokat ígért nekem…”
Aztán újabb évek teltek el, de a véletlen és a szerencse megint közel hozta irodalmár lel-
kemhez a versszerető lelkirokon daltulajdonost. A Hungarovox könyvkiadójától, a költő
Kaiser László barátomtól dedikált példányát kaptam a Dinnyéssel készült, izgalmas beszél-
getőkönyvének. Ebből már jobban megismerhettem az örökmozgó, kalandos életű igricet,
Tinódi Lantos Sebestyén XX–XXI. századi lelkes utódját, aki nyugodtan felírhatta volna:
az mi sokat daloltam, igazat daloltam. Válogatós volt. Csak olyan költők verseit énekelte,
akik a szerelemről, az emberi méltóságról, a szabadság fontosságáról szóltak, s magyarsá-
gunk megtartására sarkalltak bennünket. Hazug verseket, hazug költőket nem énekelt. És
ez utóbbi tette különösen magányos harcossá. Pedig nem harcos alkat, csak makacs, kö-
vetkezetes, aki a mindenkori hatalom fura urai előtt mindig gyanús volt. Píárja, reklámja is
ennek megfelelően alakult – nem lett tévésztár, de az irodalombarátok szerették, szeretik.
A hatalom pedig, amely mindig a látszatot akarja megőrizni, demokratának akar látszani,
megtűrte.
A legmaradandóbb kép ebből a könyvből, amikor a magányos vándordalnok, Jóska áll az
országút szélén – nem Godot-ra, hanem autóra várva, amely majd elviszi valamelyik mű-
velődési házba versszerető civileknek irodalommal jó erkölcsöt tanítani, dalolni. Úgy tett,

104 versmondó
TÖBB MINT EMLÉK

Hell István mint a sokunk által szeretett erdélyi költő, Ká-


HAJNALI ÉNEK nyádi Sándor, aki nem restellt a legkisebb faluba
is ellátogatni – verseit mondani, magyar irodal-
Jeszenyin Szergej Alekszandrovicsnak mat népszerűsíteni. Majd megint eltelt néhány
Elkártyáztam a gyenge szivem, év, és –ugyancsak a véletlen és Kaiser László
suhogasd le a szoknyád, hajnal! jóvoltából – egy kocsiba zárva utazhattam a dal-
Pálinkát lehelek rád szeliden, tulajdonossal Csongrád városába, a művelődési
megháglak nehezen, halkan. házba, egy író-olvasó találkozóra: a Dinnyés-Ka-
iser irodalmi estre. Dinnyés barátom, mint én is,
Jőj, Oroszország, vodka-virág, sajnos megöregedtünk, viszont derékban sokat
nevetés nékem a véred! fejlődtünk. De talán azzal vigasztaltuk magun-
Pince-fehérek a volgai fák, kat, hogy szellemünk a tűz nem égeté meg…
tejszínű, szűz ez az ének. Őszes a szakálla, kissé borzas, oldalra fésült fri-
zurája is szürkült, de szemei ugyanúgy derűt és
Lebukik fejem és úgy zokogok, jóindulatot sugároztak, mint 46 éve. Kezében az
haloványul bennem a bánat, elmaradhatatlan gitár. A szeme, a lelke nem öre-
veretik körülöttem az ősi dobot, gedett. Mert a személyiség magja nem változik,
szaladok, hajnal, utánad. ha az ember egy maga által kiválasztott értékes,
hasznos hivatáshoz mindenáron ragaszkodik.
Ez a csont-pufogás, ez a hanti-rege Csaknem ugyanazzal a lelkes, önmaga fontos-
hitemet hirdeti híven, ságában hívő – vele kapcsolatban nyugodtan
kataton bálvány, légy fekete, írhatom: küldetéses – emberrel találkoztam,
hiszen elkártyáztam a szívem. mint az ánti-időkben. A csongrádi művelődési
 Vlagyimir, 1973* házban nem volt nagyszámú közönség, de an-
nál lelkesebb. Mi, divatja múlt irodalomkedvelő
  *„Az alábbi verset 1973-ban írtam civilek lehettünk vagy 30-40-en, ami manapság
Közép-Oroszországban, Vlagyimirban, már tisztes létszámnak számít. És akkor a daltu-
amikor én még költő (és 22 éves) lajdonos úr egyszál gitárjával szerényen kiállt,
vol­tam. Sokan ismerik, énekelik, de és verseket dalolt nekünk. Énekével megemelve
rom­lott szöveggel. Hát – ez a hiteles. a versélményt, értelmezve, kiemelve a költemé-
Meg­jelent az Élve fogó csapda c. nyek lényegét. Nagy tapsot kapott, sikere volt.
kötetemben, 1992 körül. Előt­te a „régi” Elégedett lehetett. Néhány embernek örömöt
Mozgóban még a 70-es években.”  szerzett. Az előadás után néhány nappal felke-
resett. Ritkán fordult elő 46 évi újságírói műkö-
désem során, hogy egy költő vagy író jött el hozzám látogatóba. Jóska nem érezte méltó-
ságán alulinak. Az alábbiakban igyekszem felidézni beszélgetésünket életről, irodalomról,
versekről, versdal-szerzésről.
Pontosságot és tisztaságot jelent a vers
– Mit adott neked, mit jelent számodra a vers, a költészet, a verséneklés? Mi lennél versek
nélkül?
– A vers tömören megfogalmazva, válasz a világ dolgaira, hiszen jól megszerkesztett gon-
dolat, amelyben ritmus van. Arra lehet válaszolni. Hiszen még az ostoba szurkolók primi-
tív mondókái is ritmusos szövegekből állnak. Nem akarom bagatellizálni, de világméretű

versmondó 105
TÖBB MINT EMLÉK

változásokat okozhat egy szép vers vagy verssor. Például: „Talpra magyar, hí a haza! Itt az
idő, most vagy soha!” Nem is kellett volna többet írni Alexandr Petrovicsnak. Vagy: „Ne
rejtőzz el, úgyis látlak, rád csukom a szempillámat…” Ugye milyen gyönyörű? Döbbenetes
sorok. A szemnek van emlékezőtehetsége. Ha ránézek valakire vagy valamire, s behunyom
a szemem, egy picit még látom azt a tárgyat vagy személyt. „Rád csukom a szempillámat”
– ezt az emlékképet, szó szerint a képet rakom el, hozzá természetesen a személy hangját,
alakját, gesztusait. Buda Ferenc két sora pontosan fogalmaz. Tehát pontosságot és tiszta-
ságot jelent a vers. A szavak használata pedig arra való, hogy gazdagítsuk szókincsünket.
– Te már biztos érzékkel meg tudod határozni, mi a jó vers, meg tudod fogalmazni egy vers-
ről, miért szép? Azt írta Weöres Sándor 1942-ben a Nyugatban: „A szépség lázmérője a hát-
gerinc”.
– Nagyon sokat csalódtam a szép versek szerzőiben. Ott van a szép, tetszetős szöveg, és ki-
derül, azt olvasva, hogy a költő nem igaz, inkább hamiskás ember. Élt például a 17. század
végén egy fickó, a karintiai származású, elmagyarosodott Liszti László. Hazáról, helytállás-
ról írt verseket. Külön jegyzeteket írt hozzájuk. Kiderült, hogy nyugat-magyarországi főúr
és rabló volt. Saját kereskedőinket is kirabolta. Bécs röhögött a markába, hogy van egy
házi gazemberük. Mígnem bécsi aranyat hamisított. Na, akkor aztán elfogták, elrettentésül
fölnégyelték, s Bécs négy kapujára kiszögezték testrészeit.
– Miért van az, hogy sokan a költő magánéletét is figyelembe veszik versei megítélésekor?
– Első oka a műveletlenség. Van, aki roppant bátor a műveiben, egyébként pedig vis�-
szahúzódó. Ilyen volt a kitűnő költő, Juhász Ferenc. Ő óriási versszabadsággal rendelke-
zett, szókészlete határtalan volt. Egyszer, mikor nála jártam – már Kossuth-díjas volt, s
anyagilag jól ment neki –, olyan szakadt, foszló, kötött mellény, kardigán volt rajta, hogy
megdöbbentett. – Miért ezt veszed fel? – kérdeztem, mire ő: Nem tudom kifűteni a lakást.
– Hogyhogy nem tudod kifűteni? Két Kossuth-díjad van, az Új Írás jól kereső főszerkesz-
tője vagy. Egyszer elmeséltem Nagy Lászlónak: voltam Ferinél, és képzeld el... – Ó, Feri
mindig „nyafog”, mindig sír – mondta. Állandóan a versen gondolkodik, bezárkózott a
maga világába. Valóban gyönyörű verseket írt. Például: Babonák napja, csütörtök: amikor a
legnehezebb. 1956-ban, csütörtökön volt a sortűz a parlament előtt. És megverselte!
– Mit érnek zeneileg ezek az általad szerzett énekelt dalok?
– Ha a dallam szolgálja a verset azzal, hogy kézen fogják egymást, egyik sem nyomja el
a másikat, akkor értékes a dal és a vers együtt. Hogy milyen értékesek, azt a hallgatóság
magatartásán le lehet mérni.
– Legutóbb, amikor Kaiser László verseit daloltad, a dallam megemelte a verseket, hatáso-
sabbá tette.
– Igen, például Finta Éva leveléből is ez derül ki. Egyetlen költő sem mondta, hagyjál bé-
kén. Nem félnek tőlem, hogy elrontanám a dallammal a verset.
– Világnézettől függetlenül, szívesen vették megmuzsikálásaidat a különböző irodalmi sze-
kértáborok költői? Remélem, nem veszed beskatulyázásnak, te nemzeti konzervatív beállított-
ságú vagy. Ez illik rád, nem?
– Ez illik rám, de nem vagyok fanatikus, és hívő protestáns is vagyok, ami azt jelenti, hogy

106 versmondó
TÖBB MINT EMLÉK

lázadó és anyanyelv-védő, nemzeti gondolkodású. A protestáns a nemzethez kötődik első-


sorban, és mint hívő, a világhoz.

A vers az, amit mondani kell?

– Kányádi Sándornak, a kitűnő erdélyi költőnek – akit te is nagyon szeretsz és tisztelsz – több
versét beválogattad első kötetedbe, a Dalaim könyvébe. Ő azt mondta, a vers az, amit mon-
dani kell. Te pedig, gondolom, úgy tartod: a vers az, amit dalolni kell.
– Nem egészen. Minden egyes metafora ízű mondásnak több jelentése lehet. Minden ilyen
kijelentést szavakra, fogalmakra lehet bontani. Minden egyes szónak más a jelentése min-
den ember számára. A Kányádi-féle mondás nekem azt jelenti, hogy ha van mondanivalód,
barátom, és azt el akarod mondani, légy szíves úgy mondd, hogy az megformázott, tömör,
szép, és talán még elegáns is legyen. A Kányádi-versekben is lételem a zene. A magyar
beszéd dallamos, zenei. Pontosan az ereszkedő dallama, hanglejtése miatt. A magyar nyelv
képekből és zenéből tevődik össze, egyszerre. Aki nem vigyáz, dalolva beszél. Rádióban
hallani gyakran, hogy szinte eldudorássza magát a bemondó vagy riporter. Ez borzasztó!
Nem lehet élvezni. Van egy tárgyilagos hang, amely megadja a szöveg lüktetését, de az
nem dalolás, nem zenei lüktetés. Ha viszont dallam formában akarjuk elmondani, az hatá-
sos lehet. Avar István, ő volt ebben a legnagyobb. Nagy Lászlónak egy versét úgy adta elő,
hogy szolmizálni tudtam. Az valami csoda volt! Nagy László Csontváry cédrusát megver-
selte képvers formában. „Libánus fa, libanoni cédrus…” – ezt le lehet szolmizálni. Minden
egyes magánhangzónak – a mássalhangzójával együtt – megvan a maga fekvése, és ha a
színész a versbeszédet mondja, azon belül a zenei ritmusát, akkor elkezd zenélni a vers. De
attól még nem lehet lezongorázni. Csak, ha tényleg igazi hangközöket kezdek belőle for-
mázni. A francia nyelvnek egész más a dallama. Honnét van, hogy a magyar nyelv dalla-
mos nyelv? Pontosan az ereszkedő dallamképe miatt: minden mondata magasan kezdődik,
majd ereszkedik lefelé. Ugyanez nem mondható el a francia, német, angol nyelvről. Ott
sokszor felfelé kunkorodik a mondat vége, mint a skorpiónak a farkincája. A magyarban
mindig az első szótagon van a hangsúly. Ha egyenlő módon osztjuk el a szavakat, akkor
határozott lüktetést kapunk. Innét van, hogy szinte jambikus némely szövegrészünk, akár
prózaként, akár versként kezeljük. A trioláktól kezdve a szinkópákig minden ott van mon-
datainkban. Ugye a szinkópa ti-tával kezdődik, nem tá-tivel, és nem az első szótagnál. A
szinkópa mindig beljebb van, és nem a sorok elején.
– Te mindig külön utakon jártál.
– Ez nem külön út; másik út. Az én házi feladatom a mai napig is: a versek eléneklése. Én
nem dallamot akarok énekelni. Ahhoz nem kell vers.
– Vagyis a vers uralkodjék?
– Mellérendelő módon szóljanak, ahogy ezt Karácsony Sándortól tanultam. Ha melléren-
delő módon énekelhető verset találok zenében és versben, akkor nincs probléma, mert
akkor minden szakasz szolgálja a zenét és a verset egyaránt. A zajnak nincs harmóniája. A
hangoskodás mindig üresfejűséget takar. Attól még nem jó a zene, ha fülsiketítő. Van, aki-
nek a zaj is tetszik. Nehezen veszem ezt tudomásul. De tudom, ahány nemzet, annyiféle-

versmondó 107
TÖBB MINT EMLÉK

képpen viszonyul az időhöz. A Felvidéken jártamkor azt mondta magyar vendéglátóm: tíz
éve nem láttalak. Kérdeztem, ez szlovák mondás? Igen, felelte. Egy csíkszeredai így szólt
erről: Tudod, a románok hogy mondják ezt? Száz éve nem láttalak. Mi meg Magyarorszá-
gon azt mondjuk: ezer éve nem láttalak. Hogy is van ez? Aztán leesett a tantusz. Ezekben
a szólásokban ott található e nemzetek története.

A költészet megítélése a rendszerváltozás után

– Szerinted a rendszerváltás után miért szorult háttérbe például Ady társadalombírálata,


amely ugyanolyan bátor tett volt, mint az istenes versei?
– Semmi másnak nem tudhatom be, csak műveletlenségnek. Ennyi az egész. Ha művel-
tebbek vagyunk, akkor tudjuk kezelni Ady ügyeit, akár pro, akár kontra. Minden mással
is így vagyunk. Miért van az, hogy a Kossuth-díjas Bella Istvánnak 1500-2000 példányban
elfogytak a versei a rendszerváltozás előtt, és utána sírógöcsöt kapott, amikor csak 300
példányban jelent meg kötete. Buda Ferencet nem fizette ki a kiadója, de adtak neki 100
tiszteletpéldányt. Adja el! – mondja a kiadó. És ott áll a költő, és nem érti. Megvettem egy
könyvét, vittem hozzá dedikálni. – Ó, Jóskám, adok én neked. Mire én: Ne ajándékozzál,
add el! Veszek tőled hármat. Műveletlen a kultúrpolitika is.
– A rendszerváltás előtt, el kell ismerni, az aczéli kultúrpolitika jóvoltából sok verseskötet
jelent meg, nagy példányszámban. Mi történt, hogy drasztikusan csökkent a megjelent ver-
seskötetek száma, a költőket olvasók száma, az érdeklődés a versek iránt?
– Az iskolai oktatásban, amiben én részt vettem, rendszerváltás után kiderült, hogy a szü-
lők és diákok számára hihetetlennek tűnt, hogy van élő költő. Majdnem mindenki azt
hitte, hogy csak halott költők vannak. Az élő irodalmat író-olvasó találkozókon vagy lelkes
előadóktól ismerhették meg. Vagy lelkes tanárok „becipeltek” az iskolába élő költőket.
Nem volt kapcsolat a költők és a diákok között. Míg a rendszerváltozás előtt élő, rendsze-
res kapcsolat volt. Létezett egy második nyilvánosság, amikor tudtuk: ki, mit, mikor írt.
Hogy valaki már megírta. Azt informálisan is tudták, vagy előadóművészeken keresztül,
hogy mit írtak a költők. Volt egy első nyilvánosság, amelyben főleg halott költők vagy
főleg a rendszerhez lojális poéták szerepeltek, és volt a második nyilvánosság, amelyben
már az élők is.
– Miért múlt ki ez a második nyilvánosság? Mert azt hittük, az első nyilvánosságban mindent
el lehet mondani?
– Igen. Azt hittük, hogy mindent el lehet mondani. De még mindig van szájzára az embe-
reknek, öncenzúrát birtokló magatartása, amit nem értek.
– Azért nem érted meg, mert te szabad lélek vagy. Egész életedben igyekeztél függetlenül élni,
aki számára mindennél fontosabb volt a szabadság.
– Én nem látom ilyen egyszerűnek a dolgokat. Attól félek, hogy vissza kell térnem a zsol-
tárénekléshez. Réges-régen, bizonyos versszakokat nem szabadott elénekelni, nehogy
sértsék a Habsburgok és a katolikusok érzékenységét. Mert szellemi és fizikai önvédelmi
versszakok vannak a zsoltárokban. És ezeket a versszakokat megjelölték a cenzorok, és év-
századokon keresztül figyelték, hogy a kántor vagy a pap elénekli-e. Példát mondok. A ha-

108 versmondó
TÖBB MINT EMLÉK

todik zsoltárban van egy szakasz, így: „Uram! Ne tegyél rám több terhet, mert meghalok,
és ki dicsér téged.” És a templomban ott ül a Habsburgokhoz hűséges földesúr és családja,
meg a céhes mester, a paraszt, a termelő, és nekik éneklik ezt a verset.
Hadd idézzek Sebők János írásából a magam érdekében: Dinnyésnek, azt hiszem, nem kell
szerénykednie. Az ő horizontja az idők múltával arányosan nőtt, s minél több lemezre,
nagyobb nyilvánosságra volna szükség, hogy ez be is bizonyosodjék. Mert csak a művek,
illetve az emberek, a közönség és a közösség által birtokba vett, megértett művek számí-
tanak. Tartok tőle, hogy a legendák ma már eltakarják „Bob Dinnyés” igazi arcát. Annak a
művésznek, népénekesnek az arcát, aki ma már sokkal inkább hasonlítható kelet-európai
elődeihez, például Bulat Okudzsavához, mint „pályaelhagyó” angolszász példaképeihez.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint új terve, új műsorának szinopszisa, amelynek címe:
Határtalanul. Az est „sztorija”: egy XX. századi énekes eljátssza egy XVIII. századi előd-
jének történetét; aki 1686, a török kiűzése és Magyarország felszabadítása után el akarja
mondani, ki akarja nyomtatni az előző két évszázad sanyargatásainak történetét. Dinnyés
új estjét Buda felszabadulásának 300. évfordulóján szeretné bemutatni, majd az ismertebb
történelmi emlékhelyeken is. Gondolom, nyilvánvaló, hogy pályájának új szakasza kezdő-
dik ezzel. Olyan új szakasz, amely az ifjúsági kultúrát ismét egy lépéssel közelebb viheti a
társművészetekhez (irodalom, színház). Hogy mennyire lesz sikeres ez a kísérlet, ma még
nem tudni. Dinnyés eddigi pályája, s most megjelent nagylemeze azonban több mint ga-
rancia, hogy neki ez is sikerülni fog. Csak végre érdemei szerint figyelnénk rá! 17 év után
ideje volna őt felfedeznünk!
Sebők János és más írástudó, aki foglalkozott dalaimmal, a dalok tartalmával, megtalál-
hatja a következetes utat a nemzeti énekek koncertjén, ahol folyamatosan énekelek mind-
annyiunk érdekében, védelmében. Köszönöm a megértő figyelmet, s hogy elmondhattam
kérdéseidre gondolataimat. Volna még miről beszélgetni, de nem akarom újra leélni az
elmúlt ötven esztendőt. A következő három év a fontos, mert talán megtalálom a régtől
keresett dalt, amivel bizonyságot tehetek szeretetről, hitről, reményről.

Találkozás a hegytetőn

versmondó 109
TÖBB MINT EMLÉK

Farkas Árpád ELHUNYT FARKAS ÁRPÁD


A NEVETÉSED

A pici ezüst harangokat ki rejtette el benned?


Mikor születik s meddig bolyonghat
bordáid alatt az a kicsi meleg szél,
mely csengve az ezüst harangokhoz ér?

Folyók is csoboghatnak benned. Farkas Árpád


Szemedben smaragd erdõkre, hegyekre látni. Fotó: Fidelio
De milyen derûvel lehetnek áldottak a mélyben a rétek, Életének 77. évében, súlyos betegség
honnan felém csordulnak most a nevetésed után, február 7-én este elhunyt Farkas
fehér margarétái? Árpád Kossuth-díjas költő, a Magyar
Művészeti Akadémia tagja.
Mert féllábon ugráló, rövidnadrágos Farkas Árpád 1944. április 3-án szüle-
víg kölyök vagyok én ilyenkor. tett az udvarhelyszéki Siménfalván. A
Belebokszolok a levegõ puha gyomrába kolozsvári Babes-Bolyai Tudomány-
és csilingelõ vaskarikákat kergetek, egyetem magyar szakán szerzett dip-
vagy biciklicsengõvel csengetek – lomát, majd rövid tanári pálya után,
Szétrebbentem a parkokban a szerelmeseket. 1968-tól a Sepsiszentgyörgyön megje-
lenő Megyei Tükör alapító munkatársa
Mind, mind gyûljenek össze az öröm volt. Már diákként publikálni kezdett a
porcelán ragyogású kupolái alatt, kor erdélyi magyar kulturális lapjaiban.
igyák beláthatatlan tiszta mélyekbõl Első verseskötete Másnapos ének cím-
mel 1969-ben jelent meg, melyet még
felbuggyanó ezüst hangjaidat.
a romániai rendszerváltás előtt a Je-
Kalászok csengését,
genyekör, majd az Alagutak a hóban
hegyek ébredését, erdõk örvénylését
követett. Asszonyidő címmel publicisz-
érezzék õk is, amikor nevetsz, tikai, Bolhalakodalom címmel pedig
s a hangodból felzúgó gyermekverskötetet is megjelentetett.
nagy, zöld vízeséseket. 1971-től a marosvásárhelyi Igaz Szó, az
1990-es névváltás után a Látó irodal-
Zuhogj, zuhogj, édes áradat. mi folyóirat szerkesztőjeként, 1993-tól
Mosd le bõrömrõl a sót, 2010-es nyugdíjba vonulásáig pedig a
szemem alól sötét árnyékaimat. Háromszék napilap főszerkesztőjeként
Napi fáradtságok görcseit dolgozott.
oldd ki bennem, ha lehet – Munkásságát 1985-ben a Román Író-
szövetség prózadíjával, 1993-ban József
Halálig õrzi tisztaságom Attila-díjjal, 2002-ben Balassi Emlék-
a nevetésedet. karddal ismerték el. 2016-ban Magyar-
ország Babérkoszorúja díjjal tüntették
ki, és 2018-ban megkapta a Kossuth-díjat. 2019-ben Sepsiszentgyörgy önkormányzata Pro Urbe
díjban, 2020-ban a Székely Nemzeti Tanács Gábor Áron-díjban részesítette.
Farkas Árpádot február 10-én Sepsiszentgyörgyön, az új szemerjai temetőben helyezték örök
nyugalomra.
(Forrás: hvg.hu)

110 versmondó
TÖBB MINT EMLÉK

ELHUNYT HUSZÁR LÁSZLÓ,


A SZLOVÁKIAI MAGYAR MŰVELŐDÉSI INTÉZET IGAZGATÓJA

Február 8-án hagyott itt bennünket a felvidéki magyar


kultúraszervezés egyik legjelesebb alakja, a Szlovákiai
Magyar Művelődési Intézet igazgatója. Huszár Lászlót a
koronavírus ragadta magával, hetvenéves volt.
Huszár László a szenci Magyar Tannyelvű Gimnázium-
ban érettségizett 1970-ben, majd 1989-ben nevelőtanár-
ként végzett a Comenius Egyetem Bölcsészettudományi
Karán. 2008-ban kulturális mediátorként diplomázott az
ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán, Budapesten.
Huszár László
1977-től a Csemadok állományában dolgozott. 1977–1979
között a Csemadok Központi Bizottsága szervezési osztályának instruktora; 1979 novem-
berétől 1986 nyaráig a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmányának szervezője
volt. 1986–1989 között a Dunaszerdahelyi Városi Művelődési Központ művészeti osztályát
vezette. 1989-től ismét a Csemadok kötelékében tevékenykedett, ahol 1991–2007 között a
területi választmány titkári tisztségét látta el.
2003–2004 között kezdeményezője volt a Csemadok Művelődési Intézete megalakításának;
2007-től 2012-ig pedig az intézet igazgatója volt. 2013. január 1-jei megalakulásától egé-
szen haláláig vezette a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézetet.
2008-ban mecénás kategóriában KÓTA (Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége) díjat
kapott, 2015-ben a Csallóköz Kultúrájáért díj kitüntetettje volt, majd 2018-ban megkapta a
Gyurcsó István-díjat és a Magyar Arany Érdemkeresztet.

Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet


A Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya a 90-es években (a mečiari kor-
szakban) kezdett el szakmai tevékenységgel foglalkozni, amikor a Csemadok nem jutott
állami támogatáshoz, és az országos titkárság kénytelen volt az alkalmazottjait elbocsá-
tani. Ág Tibor kezdeményezésére 1993-tól működött a dunaszerdahelyi területi választ-
mány szervezeti egységeként a Népzenei Munkaközösség. Akkor került Dunaszerdahely-
re az Ág Tibor által összeállított népzenei gyűjtések törzsanyaga, és akkor mondott le a
Tavaszi szél… népzenei verseny szervezéséről a Szlovákiai Magyar Folklórszövetség. A
90-es évek végén (már a mečiari kor után) Dusza Istvánnak köszönhetően indult el az
első bábkészítő tanfolyam. Öt évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a Csemadok Országos
Közgyűlésén eszközölt alapszabály módosításába bekerüljön a művelődési intézet létre-
hozása. 2004. május 16-án a Csemadok Országos Tanácsa Ipolysági ülésén belső szerve-
zeti egységeként hozta létre a Csemadok Művelődési Intézetét. Az előkészítést nagyban
segítette, hogy 2001 júniusában Dunaszerdahely Önkormányzata pozitívan bírálta el a
területi választmány kérelmét, így épülethez is jutott a területi választmány. 2012-ben,
egy adótörvény módosítás következtében a Csemadok Országos Elnöksége, mint alapí-
tó bejegyeztette a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézetet, mint a Csemadok Művelő-
dési Intézetének jogutódját. Az intézet igazgatójának Huszár Lászlót választották meg.

versmondó 111
TÖBB MINT EMLÉK

MEGHALT JOAN MARGARIT CERVANTES-DÍJAS SPANYOL KÖLTŐ

RUHÁT HAJTOGATVA

Nem nagyon tudom, hogyan jut el a lét


a szóig. Talán egy közkút lenne,
ahová a legények vízért mennek?
Épp most hajtogattam a ruhádat:
régi, megkopott, kényelmes;
Joan Margarit
otthoni viseletre. S minden ráncban
Fotó: HoyEsArte
ott vagy te. Látom szemedet
a nyílásokban, látom a hátvarrást, Joan Margarit, aki Spanyolország
az ujjakat – színük akár a hajad –, egyik legolvasottabb élő költőjének
a gombot, melyet szívesen kigombolok, számított, 82 évesen, február 16-án
s a felhajtást, ahol ujjaid az én kezem lesznek halt meg otthonában, a Barcelona
- kivörösödött, megkopott kéz, mint egy aranypénz.
melletti Sant Just Desvern-ben. A
Értjük-e egymást így is,
mint egy ruhauszályt, melyet az idő az igazság
költőnél egy éve diagnosztizáltak
kútjaiba vezet? Melyik pillanatban rákbetegséget. Pedro Sánchez spa-
csapott be minket a foszlány? nyol miniszterelnök katalán nyelvű
Ereszd le a vödröt a mélybe és hallgasd, Twitter-üzenetében „a szavak zseni-
ahogy megtelik, és nehéz lesz ális építészeként” méltatta Margari-
a kéznek a víz titkos súlya. tot, „a spanyolok egyik legolvasot-
Még egyet hajtok a ruhán tabb és legmegbecsültebb költőjét,
dolgaid üres fiókja számára, aki nagy nyomokat hagy maga után
mintha a kút csigája a spanyol irodalomban”.
soha nem venné ki az erőt az ujjaimból. Margarit 2019-ben vehette át a spa-
 (Déri Balázs fordítása) nyol nyelvű irodalom legjelentősebb
elismerésének számító Cervantes-dí-
jat. A zsűri akkori méltatásában kiemelte a 81 éves művész kétnyelvű munkásságát, újító
nyelvhasználatát mind spanyolul, mind katalánul, továbbá azt a kulturális sokszínűséget,
amelyet képviselt pályafutása során. Az indoklás szerint műveit tömörség, munkáját pedig
aprólékosság és fáradhatatlanság jellemzi. Mindez eredeti, építész szakmájához volt köthe-
tő, amelyben szintén elismert volt. Közreműködött egyebek mellett a barcelonai Sagrada
Familia bazilika és az olimpiai stadion építésében, emellett több mint ötven évig a barcelo-
nai építészeti főiskola oktatója volt.
Az ötvenes években kezdett költeményeket írni spanyol nyelven, de első, Dalok egysze-
mélyes kórusnak  című verseskötetének megjelenésére 1963-ig kellett várnia. Több mint
tíz év kihagyás után publikált újra. Krónika című versgyűjteménye 1975-ben jelent meg.
1981-ben váltott spanyolról kizárólag katalán nyelvre, majd 1990-től már mindkét nyelven
születtek versei. Eközben műfordítóként is ismertté vált, és olyan világhírű szerzők mű-
veit fordította spanyolra, valamint katalánra, mint Thomas Hardy, Elizabeth Bishop vagy
Rainer Maria Rilke.
Joan Margaritot számos jelentős spanyol nyelvű irodalmi elismeréssel is kitüntették.
 (Forrás: MTI)

112 versmondó
BEMUTATJUK

Riersch Tamás
„REMEKÜL MEGVAGYUNK: ÉN, ÉS BENNEM A VILÁG”
Interjú Lackfi Jánossal

Kezdetben ott lebegtem a vizek felett.


Gondoljátok, hogy most már nem lebegek
földek és vizek felett? Sehova se mentem,
se bankba, se vásárolni, még arra sincs szükségem,
hogy az elgémberedett lábamat megmozgassam,
folyamatosan cikázok, loholok, suhanok,
szaltózok, mégis mindig ott lebegek, örvénylek,
mint a térerő, csak ritkán kapcsolódtok rám,
jobban izgatnak az odalenti hírek, melyek pedig
szorongást és aggodalmakat szülnek,
nem visznek sehová, csak a sivatagba,
ahol magában üvölt az ember, mint a sakál,
nem mondom, hogy egyáltalán ne érdekeljen
az ilyesmi, de jobb, ha nem ez tölti ki az életeteket.
Figyeljek az én híreimre is, érdemes,
minden áldott nap újat teremtek nektek,
lehívhatjátok a felhőből szeretetemet,
a mindig épp arra a percre kiszabott
gyógyítást, csodát, kegyelmet, örömöt,
mélységeket. Hangoljátok be lelketeket,
ha szeretnétek vonalban maradni,
ne hagyjátok, hogy mailboxotok
túlcsorduljon a meg nem nézett
üzenetektől, dobáljátok ki a spameket,
ne szennyezzétek az agyatokat,
ne foglalja a helyet az, ami holnapután
már nem érdekes, ami kimarja a szívet.
Ne éljetek abban, ami nem valódi élet,
ne táplálkozzatok azzal,
ami lassú idegméreg.
Keljetek fel, dobjátok le a tojáshéjat,
hagyjátok el a száraz kígyóbőrt,
lépjetek be az én virtuális játszóteremre,
ahol észrevétlenül repül az idő,
ahol peregnek a percek, de nem fogynak el,
ahol a hinta felbillenti a teret,
a csúszda felgöngyöli a sebességet,
ahol a megunhatatlan teljesség
csupa íz és illat és szín és pörgés.
(#joejtpuszi)

versmondó 113
BEMUTATJUK

#joejtpuszi címmel megjelent Lackfi János legújabb verseskötete, melynek kapcsán a szer-
zővel beszélgettünk. Nemcsak versekről, költészetről, hanem az életünkről is.

– Hogy van? Úgy vélem, ez az udvariaskodás a jelen-


legi helyzetben több mint egyszerű formalitás.
– Azt kell mondjam, jól. A körülményekhez képest.
Feleségem ugyanis kisebb balesetet szenvedett. Met-
szette az almafát, elbillent alatta a létra, leesett négy
méterről, és beroppant egy csigolyája. Az angyalok
nagyon vigyáztak rá, a hetven centis metszőolló
nem állt bele, nem sérültek idegek, nem bénult le, de
feküdnie kell. Úgyhogy most háztartásbeli is lettem,
észnél kell lenni, hogy minden feladat összejöjjön.
Lackfi János Közben áldás, hogy szorosabban összekapaszkodik a
Fotó: Molnár Mihály
család. És nagyon mélyre, magasra visznek az imák,
tűzbe-vízbe, hatalmas lelki energiák szabadulnak fel. Úgyhogy Covid ide, Covid oda (már
bennem a két Moderna), tényleg jól vagyok.
– Hogy viseli a bezártságot, a karantént, az otthonlétet?
– Az egyik felem mindig helyhez kötve alkotott, tehát kedvemre való ez az életmód. Sze-
rencsés dolog, hogy sokakkal ellentétben nekem nemhogy kevesebb nem lett a munkám,
de talán még több is jön be, mint korábban. Regényírás, verseskötet, tárcák, videóinterjúk,
zoomos rendhagyó órák… Remek dolog kertes házban lakni, a tavasz is bolond módra
nekiindult, öröm ott tevékenykedni, egyszerűen kinn lenni a szabadban, felkirándulni a
mögöttünk lévő Nyakas-tetőre. Az egész egy nagy Isten-robbanás, a bezáruló világban ez
talán még evidensebb.
– Olvastam egy 2020-as interjúban, hogy ön otthonába zárva is nagyon tevékeny volt. Ezek
szerint idénre is kitartott ez a lendülete?
– 2019-ben még százötven alkalommal olvastam fel országszerte, és évente 30-40.000 kilo-
métert raktam a kocsiba. Az elmúlt évben harmincnál alig több felolvasásom volt. Ellenben
elindult egy új, eléggé szédítő utazás. „Karanténszínház” címmel még az első pandémiás
időszakban lenyomtam százhatvanöt élő bejelentkezést a kilencvenezres Facebook-olda-
lamon. Székelydája, Delhi, Katar, Ljubjana, Csömör, Fiume, Salzburg, és még rengeteg vá-
ros sokszögében több tízezer ember kapott szellemi-lelki táplálékot az éteren keresztül. A
könyvek is jól fogynak, a legutóbbi számokon alig látszik meg a visszaesés.
– Tudom, hogy az ön életében a tanítás legalább annyira fontos, mint az irodalom. Mennyire
tud most a diákjaival foglalkozni? Lehet-e rendhagyó órákat online módon tartani? 
– Kreatív Írás-képzésem átkerült az internetre, és harminc-ötven ember helyett kétszáz-
húsz fős csoportnak beszélek, akik Észtországtól Angliáig, Németországtól Erdélyig, Fel-
vidékig szétszórva élnek mindenfelé. És viharos sebességgel töltögetik fel a stílusgyakor-
lataikat. A két bírálóval, Ijjas Tamás és Véssey Miklós barátommal épp most indítunk egy
Szószóró című Facebook-oldalt, ahol a tanítványok jobbnál jobb írásai lesznek majd fenn,
folyamatos frissülésben. Hab a tortán, hogy tavaly kijött húszéves versműhelyes tapaszta-

114 versmondó
BEMUTATJUK

lataimat, egyetemi oktatói trükkjeimet összegző kötetem, a Hogyan írjunk verset?, amely
kalandos gyakorlatokkal vezet be a szakma rejtelmeibe. Afféle irodalmi fitneszkötet. Aki
belead apait-anyait, az sokat fejlődhet a segítségével. Hiszen ehhez is kell „izomzat”, csak
nem a strandon mutat jól. Inkább az írások minőségén látszik meg…
– Külső szemlélő azt gondolná, egy szellemi munkát folytató embernek csak kedvez a karan-
tén. Igaz ez önre is? Vagy pont az ellenkezője tapasztalható?
– Remekül megvagyunk: én, és bennem a világ. Az olvasmányok, a netes kapcsolattartás
révén sosem szakadtam ki a valóságból, miközben koncentrálhatok arra, hogy a papíron
létrejöjjön az, amit csak én teremthetek meg, mert épp ebből a nézőpontból látom a dolgo-
kat, épp ilyen a génállományom.
– Megjelenik már munkáiban az elmúlt egy év hangulata? Adhat-e ihletet a járvány?
– Írtam karanténos rigmusokat, Covid-locsolóverseket, oltakozós rájátszásokat, hogy
aszongya: „szívem összerezzen / minden hapcira, / jöjj, te földiekkel játszó vakcina”.
Szeretem ezt a könnyű, alkalmi tűzijátékozást, a Facebook népe nagyokat derül rajta, s
még egy sörlerakatban is láttam kiírva táblára, hogy: „maszkba, magyar, ne légy laza,
/ koronával küzd a haza!” Nem elhanyagolható, ha már életében szállóigévé válhat az
ember egy-két sora. És írtam Rómeó és Júlia-erkélyjelenetet zoomos változatban, felvil-
lantottam az Anyám tyúkja alaphelyzetét covid-kompatibilisen. Meg persze komolyabb,
egzisztenciálisabb, megrendültebb írásokat is. Azért nagyon döbbeneteset fordult ve-
lünk a világ, érdemes eltűnődni rajta: delfinek Velencében, gémek, vaddisznók Buda-
pesten, álarcban a világ, nincs ölelés, nincs kontakt, nincs tele stadion, nincs fesztivál,
nincs utazás. Viszont megnyílnak a belső, lelki terek, ha valaki nem fél elindulni arra.

OLTAKOZÓ KLASSZIKUSOK

Szívem összerezzen
minden hapcira,
jöjj, te földiekkel
játszó vakcina!
Kiülök a nappalimba,
onnan nézek szerteszét,
tudatomat elhavazza
operatív bőbeszéd.
Vakcina, vakcina kéne,
kínai, ruszki se baj már,
vágjuk a centit, a sor meg
mégse mozog – buta lajhár!
Szilágyi
Örzsébet
kapja a Zenecát,
őrajta
más népek

versmondó 115
BEMUTATJUK

már ne nézzenek át.


Ágnes asszony oltóponton
egyre a Szputnyikot várja,
véreres a szemfehérje,
elfoszlott már a ruhája.
Reszket a világ, mert
féli a koronát,
de én a Pfizerem
felvettem karon át.
Talpra, magyar, itt az oltás,
kapja bróker, DJ, portás,
a magyarok Istenére esküszünk,
oltakozni van eszünk!
Íme, hát megleltem hazámat,
a földet, ahol vakcinát
ómagyarul döfnek karomba
fehérköpenyes Mancikák.
Harminckét éves krónikus,
jár nékem itt az ősi juss:
szuri-
muri.
Ég a Modernától a kopasz srác karja,
repjegye Hawaii-ra szólt, de még tavalyra.

– Utolsó munkái istenről és vallásról szólnak. Ez életkorából vagy a jelen kor ihletéből fakad?
– Remélem, még nem az utolsók, inkább csak a legutóbbiak. Az öregedéshez nincs köze
önmagában, bár az, hogy ötvenéves leszek nemsokára, sok mindenben csábít az összeg-
zésre. Inkább az engem mindig is jellemző Istenről való beszéd alakult át bennem. Öt éve
mellbe lőtt az Úr egy vállról indítós rakétával, azóta csupa tűz vagyok. Igazi szerelmes tör-
ténet ez, nyelvet kellett hozzá találnom, egyfajta zaklatott szemérmetlenséggel fogalmazok
hát. Többezer éves SMS-eket kapok, folyamatos jeleket, jelzéseket az életemhez. Nem Isten
beszéde változott meg, nekem nyílt meg jobban a fülem és a szívem. Nem hiszi, aki nem
akarja, de szinte örvénylik velem ez a történet, napi rendszerességgel látok kapcsolatokat
rendeződni, betegeket gyógyulni, lelkeket fellángolni, szenvedélybetegeket feltámadni.
Ilyen az, amikor nem én diktálom a tempót.
– Hogy fúj a szél a Sionról, és ki követelte ki a jóéjtpuszit?
– Egy amerikai prédikátor biztatta a közönségét, hogy minden nemzet vigye új énekét Is-
ten elé. Megszólított, amit mondott, s rájöttem, a Kis kece lányom, a Bonchidai menyecskék,
a Hej, Dunáról fúj a szél és a többiek dallamára remekül átírhatók a Zsoltárok Könyve szö-
vegei. Nagyon természetesen, lezserül áll ezeknek a pazar melódiáknak a biblikus köntös.
Molnár György barátom zenébe álmodott egy tucatnyit, s megjelent a CD-kötetben mint-
egy ötven darab. „Szerelmeddel ölelj át, / mint az alma a magvát… ki véreddel váltasz meg,
/ úgy szeretlek, megeszlek”. Nagyon izgalmas világ jött létre. A #jóéjtpuszi-kötetet pedig

116 versmondó
BEMUTATJUK

szinte az olvasók követelték ki, a Facebook-oldalam mindennapi hitélményes bejegyzése-


iből. Mai és örök dolgokra egyaránt rákérdezek, néha tűnődő, néha provokatív hangon.
Vajon Jézus gördeszkázna a gyerekekkel? Suzukit, Jaguárt vagy öreg Bogarat vezetne?
Csinálna-e lábszelfit a Galileai-tóval? Feljelentené őt a kenyérszaporítás miatt a pékek
szakszervezete. Így aztán elkezdjük egy kicsit közelebbről látni a Mestert, saját bőrünkön
érezni az őt és kortársait foglalkoztató kérdéseket.

Hogy miért nem ismersz fel,


mikor a parton állok?
Mert el vagy foglalva a halfogással,
szíved hozzáragad a kézzelfogható
dolgokhoz, sáros leszel, mint krumpli a földben.
Egy madár repülése neked madárrepülés,
egy ember a parton csak ember a parton,
a hal a hálóban csak hal, semmi más.
Így aztán hiába üzengetek virággal,
felhővel, állatokkal, emberekkel,
ha nem nézel be a látszat mögé,
a felszínen maradsz, magadat
is bezárod, nincs itt semmi látnivaló.
A világra táblát teszel ki: ÉRDEKLŐDÉS
HIÁNYÁBAN ZÁRVA. És mit csinálsz,
ha nem kapod meg jeleimet? Gyűjtögetsz,
élményeket, skalpokat, részvényeket,
lefutott kilométereket, leadott vagy
felemelt kilókat, tudományos fokozatokat.
Vissza az őskorba, amikor aki a legtöbb
bogyót gyűjtötte, az volt a legnagyobb király.
És pontosan mennyi leadott kilót, doktori címet,
eladási százalékot és menő cipőt
viszel majd magaddal a sírba?
Pont annyit, amennyivel jöttél.
Ott vannak a kudarcaid, azokat is
elém tologatod, ki se látszom mögülük.
Hogy a fenébe nem fogtál semmit
egész éjszaka? Ez nem ér, okleveles
mesterhalász vagy, évtizedes
tapasztalattal, neked jár a zsákmány!
Közben senki semmit nem kap
alanyi jogon, csak mert szép meg okos,
hanem minden ajándék, hála érte…
Külön hála a nagy semmiért, az üres hálóért,
mert abban találkozol saját határaiddal,
azzal, hogy mennyire rám vagy utalva.

versmondó 117
BEMUTATJUK

Ez a legjobb, ami történhet veled, velünk!


Hozzám vagy nőve, mintha sziámi
ikrek lennénk, se rendesen járni,
se boldogulni nem tudsz nélkülem.
Ha elmegyünk együtt bulizni, megteheted
hogy pokrócot terítesz rám, egybenőtt feledre,
én meg kedvesen csendben maradok.
És az első lánnyal, akit felkérsz táncolni,
mikor akarod közölni, hogy bocsi,
ketten vagyunk?
(#joejtpuszi)

– A több ezer éves SMS-ek után ön mit üzen az olvasóinak?


– A méltó és teljes emberi élet nem abból áll, el tudunk-e utazni nulla-eurós jeggyel Tene-
rifére, vagy hogy ehetünk-e mindennap vendéglőben. Ezek persze fontos dolgok, de távol
állnak az élet értelmétől. Mindenképp nagyon fájdalmas, hogy sokan haltak meg, vannak
életveszélyben, rengetegen állás nélkül maradtak, s kapcsolataink egy része távolságtartó-
vá vagy virtuálissá vált. Viszont lehet jó zenéken, jó könyveken élni, Istennel napi izzás-
ban lenni, természetbe menni, sportolni, kihasználni a virtuális kapcsolattartás módjait.
Vegyük észre az életünket!
– Az ön élete is megváltozott? Illetve: változtatott-e az életén?
– Persze. Igyekszünk visszafogottabban élni, többet lenni együtt, befelé koncentrálni. Elin-
dulni minden áldott nap egymás felé.
– Ön szerint változni fog-e az emberiség élete?
– Magától biztos nem. Most is már mind utaznánk, habzsolnánk, mennénk, zizegnénk,
pedig épp ez egy hasonló vírus melegágya. Mindenkinek kilógnak az idegvégződései, min-
denki mindent jobban tud. Ebből magunk miatt érdemes lenne visszavenni, mert öngyil-
kos taktika. És megjavítani a tárgyakat, kapcsolatokat, nem tolni bele a világba a vadiúj
kocsikat, gépeket, nem habzsolni tovább eszelősen. Nemrég egy autós cikk írta, hogy nem
az elektromos kocsik mentenék meg a világot, hanem a zöldséges Mercik. Olyan járgá-
nyok, melyek harminc-negyven évre szólnak. Tudunk-e visszavenni? Az arcból. A harc-
ból. A „nekemjár”-ból? Nagy kérdés.
„Pózolj kiszáradt fügefával, tök menő!
A színem természetes, semmi szoli, föl-alá csörtetünk a sivatagban a Mesterrel, nyomja ezt
az üdvösség-dolgot, csak hallgatod, és tisztára kicserélődsz. Közben meg fotoszintetizálsz,
dől beléd a D-vitamin, élj te is pozitívan!” (Bejegyzések a Jézus és tanítványai csoportból)
– No, akkor milyen jövő vár ránk? És a gyerekeinkre?
– Jós azért nem vagyok. Remélem, befékezünk kicsit a nagy csörtetésben. Amúgy meg
csak akkor lesz jövőnk, ha lesz jelenünk. És tudunk is benne létezni, nem mindig csak futni
valami után. Erre fontos lenne rájönni.

118 versmondó
BEMUTATJUK

A LAPSZÁM ILLUSZTRÁTORA: SVÁBY LAJOS (1935–2020)

Sváby Lajos 1935-ben született Abádszalókon. 1954


és 1960 között végezte a Magyar Képzőművészeti
Főiskolát, ahol Pór Bertalan és Kmetty János volt a
mestere. 1963-tól 1965-ig Dunaújvárosban dolgozott,
1965-től Budapesten élt. 1975-től tanárként dolgo-
zott a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, amelynek
1990–1991 között megbízott rektora, 1991–1995 kö-
zött (nyugdíjba vonulásáig) rektora volt. 1995-ben a
londoni Kingston Egyetem díszdoktorává avatták.
Korai művei a monokróm festészet határait súrolják.
Az 1967-es kiállításán kékes, szürkés, majdnem feke-
te munkákat állított ki. Változás (1969) című alkotá- Sváby Lajos
sa címében is megfogalmazza a festészetében lezajló Fotó: Kovács Sándor – MTI
folyamatokat; ez az első harsány, színes képe. Az ebben a periódusban festett műveire az
erőteljes színek mellett a háttér sötét, fekete árnyalata, a meghatározhatatlan tér jellemző
(Kialakulás, 1970). Biblikus témavilágot idéz az Izsák feláldozása (1971) című műve.
Az 1980-as évektől kilépett a zárt térszerkezetből, figuráit táji környezetbe helyezte. Az
1980 körül megjelent pasztellképei konkrétabb távlatokat mutatnak, míg rajzain az időt-
lenséget, a térnélküliséget jelenítette meg. Genezis (1989) című rajzsorozatát az egymásba
fonódó növények és emberi testek zsúfolt együtteséből építette fel. Huszonkét rajzból áll a
sorozat, melynek ihletője a művész Szentföldön tett látogatása volt.
Könyvek illusztrálására is vállalkozott. Számos művét közgyűjtemények őrzik. Köztük a
szolnoki Damjanich János Múzeum, a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria, a Magyar
Nemzeti Galéria, a Petőfi Irodalmi Múzeum vagy a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum.
Sváby Lajos 1963-ban Derkovits-ösztöndíjat, 1973-ban Munkácsy Mihály-díjat, 1985-ben
érdemes művészi címet, 1994-ben Kossuth-díjat kapott. 2000-ben a Magyar Művészetért
2000 díjjal, 2005-ben Prima Primissima díjjal ismerték el munkásságát. Emellett számos
más elismerés birtokosa volt.
Életének 85. évében, hosszú betegség után, 2020. augusztus 13-án hunyt el. A magyar neoexp-
resszionizmus kimagasló alkotóját a Fiumei úti sírkertben helyezték végső nyugalomra.
A Petőfi Irodalmi Múzeum néhány éve a festőművész 1960 és 2015 között készült portréi-
ból és önarcképeiből rendezett kiállításán egyebek közt olyan írók, költők arcképét lát-
hatta a nagyközönség, mint Örkény István, Tóth Árpád vagy Petri György. De találkoz-
hattunk a társművészetek egy-egy legendás alakjával is, pl. a filmrendező Dömölky János
vagy Takács Katalin színésznő portréjával. Sváby megkísérelte képpé formálni a festés
pillanatában a modelljéről benne megszülető friss benyomást, érzést, vagy elraktározott
emlékképet. Ahogyan esszékötetében vallotta, az érzések megnyilvánulásai, az arc apró
rezdülései foglalkoztatják: „Hogyan és mitől látszik a reménység megszületése egy arcon?
Mitől és hogyan változik meg tekintetünk egy apró mozdulattól? Mi módon válik szeretet-
teljessé, vagy fordítva, idegenné az emberi arc?” A költők, írók közül nem hiányzott Szabó
Lőrinc, Jékely Zoltán, Somlyó György, Mészöly Miklós és Ottlik Géza sem.

versmondó 119
Támogatóink:

Kiadja
a Magyar Versmondók Egyesülete
Elektronikus változat: www.versmondo.hu
A szerkesztőség címe:
Fővárosi Művelődési Ház – Magyar Versmondók Egyesülete
1119 Budapest, Fehérvári út 47.
Telefon: +36 20 512 8004

Elektronikus cím: magyarversmondok@gmail.com


Honlap: www.vers.hu www.versradio.hu • www.versfesztival.hu
www.nepmesepont.hu • www.bujtorfilmfesztival.hu

Alapító-főszerkesztő: Kiss László


Főszerkesztő: dr. Lutter Imre
Felelős szerkesztő: Riersch Tamás
Lapmenedzser: Takács Bence
Versszerkesztő: dr. Turczi István
Olvasószerkesztő-korrektor: dr. Dobosné Pecznyik Ibolya
Tördelő: Takács Tamás

Készült a Gazdász-Elasztik Kft. nyomdájában


Felelős vezető: Vesza József

ISSN 1217 – 3282


Ára: 2000 Ft
Postai előfizetőknek: 1500 Ft
A Magyar Versmondók Egyesülete tagjainak: 1000 Ft

Megjelenik évente négy alkalommal


Az egyes számok megvásárolhatók a szerkesztőség címén
és az Írók Könyvesboltjában (Budapest VI., Andrássy út 45.)

„A dolgok változnak. A vers örök.” (LI)


Egy álom álomtöredékei, 2004
Sváby Lajos: Önarckép

Belvárosi templom