ERICH KESTNER: EMIL ÉS A DETEKTÍVEK Szkennelte, javította: Schivampl Ildikó; 2001. Tördelte: Dr. Kiss István; 2001.

TARTALOM A mese még nem kezdõdik el I. fejezet X. fejezet Emil segít fejet mosni Üldözés taxin II. fejezet XI. fejezet Jeschke, a rendõr õrmester nem Kém lopódzik a szállodába szólal meg XII. fejezet III. fejezet Egy liftesgyerek, zöld Úton Berlin felé egyenruhában IV. fejezet XIII. fejezet Egy álom, amelyben sokat A tolvaj díszkíséretben futkosnak részesül V. fejezet XIV. fejezet Hol száll ki Emil? Mire jó a gombostû? VI. fejezet XV. fejezet A 177-es villamos Emil a fõkapitányságon? VII. fejezet XVI. fejezet Nagy izgalom a Schumann A felügyelõ újra jelentkezik utcában XVII. fejezet VIII. fejezet Tischbeinné nagyon izgatott A látóhatáron feltûnik a dudás XIII. fejezet gyerek Van-e a történetnek tanulsága? IX. fejezet A detektívek gyûlése A MESE MÉG NEM KEZDÕDIK EL Nektek nyugodtan megmondhatom: ez a dolog Emillel teljesen váratlanul ért. Tulajdonképp egészen más könyvet akartam írni. Olyan könyvet, amelyben a tigriseknek rémületükben a foguk is vacog, a datolyapálmák kókuszdiói pedig lúdbõrösök az iszonyattól. Szerepelt volna továbbá egy petrezselyem nevezetû, fekete-fehér kockás kis kannibál lány, aki átúszta a Nagy- vagy Csendes-óceánt, hogy Amerikában, a Drinkwater-cégnél egy fogkefét vásároljon. A kis kannibál lánynak természetesen csak a keresztneve lett volna Petrezselyem. Egyszóval egy igazi, déltengeri regényt akartam írni. Tudniillik egy pofaszakállas úriember egyszer azt mondta nekem, hogy ti, gyerekek, az ilyesmit olvassátok a legszívesebben. Az elsõ három fejezetet már tetõ alá is hoztam. Hollócsont, a nagy fõnök, akit egyébként Gyorspostának is neveztek, épp elkattintotta forró sült almával töltött bugylibicskájának biztonsági zárát, szeméhez emelte fegyverét, hidegvérûen célzott, s amilyen gyorsan csak tudott, háromszázkilencvenhétig számolt... S egyszerre csak azon vettem észre magam, hogy nem tudtam, hány lába van a cethalnak. Lefeküdtem a padlóra, mert ott tudok a legjobban gondolkodni, és gondolkodni kezdtem. De ezúttal ez sem segített. Megnéztem a lexikont. Természetesen a megfelelõ kötetet, de egy árva szót sem találtam róla. Holott okvetlen bizonyosságot kellett szereznem a dologban, ha tovább akartam írni a regényt. Egészen pontosan tudnom kellett, hogy hány lába van a cethalnak.

Mert mi történik, ha ebben a pillanatban a cethal egy nem létezõ lábával lép ki az õserdõbõl? Hollócsont, a nagyfõnök, akit egyébként Gyorspostának is hívnak, sosem találta volna el. S ha nem találja el a forró sült almával a cethalat, a Petrezselyem nevû, fekete-fehér kockás kis kannibál lány soha életében nem találkozik Lehman nénivel, az aranymosónõvel. S ha Petrezselyem nem találkozik Lehman nénivel, soha életében nem kapja meg azt az értékes utalványt, amelyet Amerikában a Drinkwater-cégnél fel kell mutatni, ha az ember ingyen akar hozzájutni egy vadonatúj fogkeféhez. S akkor... Déltengeri regényem tehát úgyszólván zátonyra futott a cethal lábán. Pedig mekkora örömmel készülõdtem rá! Remélem, ezt ti is megértitek. Szörnyen sajnáltam a dolgot. Fiedelbogen kisasszony pedig majd elsírta magát, amikor megmondtam neki. De mégsem sírt, mert épp vacsorára kellett terítenie, tehát késõbbre halasztotta a sírást. Késõbb pedig elfeledkezett róla. Ilyenek a nõk! A könyvnek "Petrezselyem az õserdõben" lett volna a címe. Elsõrangú cím, nem igaz? És íme most az elsõ három fejezet az íróasztalom egyik lába alatt hever, hogy az asztal ne billegjen. De hát ez a dolga egy regénynek, amely a déli tengereken játszódik? Nietenführ, a fizetõpincér, akivel néha eltársalgunk munkáimról, néhány nap múlva megkérdezte, hogy jártam-e már ott lenn. - Hol lenn? - kérdeztem. - Hát ott lenn a Déli-tengeren meg Ausztráliában meg Szumátrán meg Borneón és így tovább. - Még nem jártam - mondtam. - Miért kérdi? - Mert az ember csak olyasmirõl írjon, amit maga is látott így szólt a felelet. - De engedelmet, kedves jó Nietenführ úr. - Ez világos, mint a vakablak - mondta õ. - Neugebaueréknak volt egyszer egy háztartási alkalmazottjuk... tudja, õk is idejárnak hozzám... egyszóval volt egy háztartási alkalmazottjuk, aki nem tudta, hogyan kell libát sütni. Karácsonykor pedig az történt, hogy estére Neugebauerné vett egy libát, s mialatt õ a városban járt, a háztartási alkalmazott megsütötte. Mond hatom, nagy meglepetés volt! A háztartási alkalmazott a libát úgy, ahogy azt a piacon megvették, tollastul be rakta a sütõbe, nem kopasztotta meg, nem perzselte le, nem belezte ki. Megsúghatom magának, irtózatos lett. - Hát aztán? - mondtam én. - Csak nem akarja azt állítani, hogy a libasütés meg a könyvírás egy és ugyanaz a dolog. Már ne vegye rossz néven, kedves Nietenführ úr, de most gyorsan kacagnom kell. Megvárta, amíg befejeztem a kacajt. Igaz, nem volt hosszú. Aztán azt mondta: - A maga Déli-tengere a korallzátonyokkal s az emberevõk minden pereputtyával együtt, az a maga libája. A regény pedig, amelyben meg akarja sütni a Nagy- vagy Csendes-óceánt meg Petrezselymet meg a tigriseket, az a maga sütõje. S ha nem tudja, hogy az ember hogy süti meg az ilyesmit, akkor abból bõdületes bûz lesz. Csakúgy, mint Neugebauerék konyhájában. - De hiszen így dolgozik minden író! - kiáltottam. - Jó étvágyat! Ezen egy ideig eltûnõdtem. Aztán újra nekikezdtem a társalgásnak. - Nietenführ úr, ismeri Schillert?

- Schillert? Azt a Schillert, aki csapos az Erdei Borozóban? - Dehogy azt! - mondom én. - Hanem Schillert, a költõt, aki száz évvel ezelõtt vagy egy tucat darabot írt. - Vagy úgy! A Schillert! Akinek annyi szobra van! - Azt... azt. Az írt egy darabot, amely Svájcban játszódik, s úgy hívják, hogy Tell Vilmos. Az én idõmben az iskolában dolgozatokat írtunk róla. - Mi is - mondja Nietenführ. - A Tell Vilmost ismerem. Óriási dráma, igaz? Óriási, azt meg kell hagyni a Schillernek. Ami igaz, az igaz. De a dolgozatírás, az szörnyû volt. Az egyiknek az volt a címe, hogy: "Miért nem reszketett Tell Vilmosnak a keze, amikor az almát célba vette?" Én akkor bedaciztam. Ami az iskolai dolgozatokat illeti, abban sohasem voltam erõs... - Engedjen már vissza a szónoki emelvényre! - mondom én. Lássa, Schiller életében nem volt Svájcban, és a darab mégis szó szerint egyezik az igazi valósággal. - Nyilván elolvasott elõbb egynéhány szakácskönyvet - vélte Nietenführ úr. - Szakácskönyvet? - Azt! Amiben minden szükséges tudnivaló benne van. Hogy milyen magasak a hegyek Svájcban. S mikor olvad a hó. S hogy milyen az idõjárás, amikor a Genfi-tó fölött zivatar van. S hogyan, miképpen esett, amikor a parasztok fellázadtak Gessler kormányzó ellen. - Abban igaza van - mondom én -, Schiller tényleg olvasott egyet-mást. - Lássa! - mondja Nietenführ úr, s szalvétájával egy legyet kerget el az asztalról. - Lássa, ha maga is így tenne, s elõbb elolvasna egy csomó könyvet, akkor megírhatná azt az ausztráliai kenguru-regényt. - Mi a csudának írnám akkor - mondom én. - Ha volna pénzem, akkor szívesen odautaznék egyszer, pontosan megnéznék mindent. Abban a percben, ahogy pénzem lenne. De könyveket olvasni!... - Adok magának egy elsõrangú tanácsot - mondja Nietenführ úr. Írjon olyasmirõl, amit ismer. Írjon a földalattiról, szállodákról meg egyéb ilyen dolgokról! S írjon gyerekekrõl, olyanokról, akikkel naponta találkozik az utcán, olyan gyerekekrõl, amilyenek mi voltunk egyszer. - Igen ám - mondom én -, de nekem egyszer egy pofaszakállas úr, aki a gyerekeket úgy ismerte, mint a saját tenyerét, azt mondta, hogy az ilyesmi nem tetszik a gyerekeknek. - Szamárság - dörmögi Nietenführ úr. - Maga csak bízzék bennem. Nekem is vannak gyerekeim. Két fiam, egy lányom. S ha azoknak vasárnaponként elmesélem, hogy mi történt itt a kocsmában, hát vihognak a gyönyörûségtõl. Ha valaki meglóg a cechhel, vagy azt mondom el, amikor egy részeg vendégem egy nyaklevest akart lekenni a trafikosfiúnak, s helyette egy finom hölgyet ütött kupán, aki véletlenül épp arra járt, ha ezeket beszélem el nekik, hát az én srácaim úgy figyelnek, mintha a pincébõl szólna a mennydörgés. - Hát ha úgy gondolja, Nietenführ úr! - mondom én habozva. - Megsúgom magának: úgy gondolom, K stner úr, arra mérget vehet - mondja õ, s azzal eltûnik, mert az egyik vendég késsel csörgeti a poharat, s fizetni kíván. S így történt, hogy megírtam ezt a történetet csupa olyan dologról, amelyeket mi, mármint ti és én, igen jól ismerünk, megírtam csak azért, mert Nietenführ úr, a fizetõpincér így kívánta. Elõször hazamentem, leültem az ablakpárkányra, s kinéztem az

utcára, abban reménykedve, hogy hátha ott lenn a sarkon épp most fordul be a Mese, amelyet kerestem. Ha történetesen befordult volna, akkor leintek neki, és azt mondom: ugyan kérem, ugorjon már fel egy percre, meg szeretném magát írni. De a Mese csak nem jött, én meg fáztam. Ezért dühösen becsuktam az ablakot, és ötvenháromszor körülszaladtam az asztalt. De ez sem segített. Tehát megint csak lefeküdtem a padlóra, s azzal vertem el az idõt, hogy iszonyúan gondolkodtam. Ha az ember a padlón fekszik, az egész világ egyszerre csak megváltozik körülötte. Mit lát az ember? ...széklábakat, papucsot, cigarettahamut, a szõnyeg mintáit, port, asztallábakat, s megtalálja a dívány alatt a bal kézre való kesztyûjét is, amelyet már három napja hiába keres a szekrényben. Így feküdtem én mohó kíváncsisággal eltelve a szoba padlóján, s a változatosság kedvéért alulról felfelé nézegettem a tájat. S legnagyobb meglepetésemre megállapítottam, hogy a székeknek szép kerek lábikrájuk van. Kemény, gömbölyû, barna lábikrájuk, mintha négerek volnának, vagy barna harisnyás iskolás gyerekek. S mialatt javában számolgattam a széklábakat s az asztallábakat, hogy megtudjam, hány néger, illetve iskolás gyerek tartózkodik a szobában, egyszerre csak eszembe jutott ez az Emillel való dolog. Lehet, hogy azért, mert barna harisnyás iskolás gyerekekre gondoltam? Akárhogy volt is, az biztos, hogy épp abban a szempillantásban jutott az eszembe, amikor a padlón feküdtem, s a széklábakat s az asztallábakat számoltam. Fekve maradtam, nem mozdultam. Mert az emlékekkel s az ötletekkel úgy vagyunk, mint a megvert kutyákkal. Ha az ember egy hirtelen mozdulatot tesz, vagy megszólítja õket, vagy meg akarja õket simogatni - híj, máris kereket oldanak! S az ember belezöldül, mire újra a közelükbe kerülhet. Tehát mozdulatlanul, moccanás nélkül feküdtem a padlón, s barátságosan rámosolyogtam az ötletre. Bátorítani akartam. Meg is juhászodott, hozzám való bizalma visszatért, egy lépést tett felém, majd még egyet... Erre megfogtam a nyakánál. A markomban volt. Már tudniillik a nyaka. S egyelõre ennyiben is maradtunk. Mert nagy különbség van a között, hogy az ember egy kutyát kap el a nyakánál, vagy pedig egy mesét, amelyre homályosan emlékszik. Ha az ember egy kutya nyakát tartja a markában, akkor a nyakkal együtt az egész kutyát fogja, a farkát, a pofáját, a lábait s minden egyebet, ami az élõsúlyához hozzátartozik. Emlékeket másképp kell befogni. Részletenként. Elõszörre, mondjuk, a hajukat kapja el az ember. Ehhez csatlakozik a bal elülsõ láb, aztán a jobb, aztán az egésznek a feneke, aztán a hátsó lábak, részletenként. S ha már az ember azt hiszi, hogy az egész Mesét a kezében tartja, akkor egyszerre csak a markába repül még egy elfelejtett fülcimpa. De végül is, ha az embernek szerencséje van, a markában tartja az egészet. Egyszer moziban láttam valamit, ami élénken emlékeztet arra, amit az elébb elmondtam. Egy férfi állt a szobában, ingben, gatyában. Egyszerre csak kinyílt az ajtó, beröpült egy nadrág. Ezt felhúzta. Aztán bezuhant a bal cipõje. Aztán a sétabotja. A nyakkendõje. A gallérja. Aztán a mellénye, az egyik harisnyája, a másik cipõje, a kalapja, a kabátja, a másik harisnyája, a szemüvege. Nézni is rossz volt. De végül is a férfi annak rendje és módja szerint fel volt öltözve. Pontosan így jártam a magam Meséjével is, amikor a padlón

feküdtem, a széklábakat számolgattam, s közben Emilre gondoltam. Bizonyára veletek is megesett már az ilyesmi. Feküdtem a padlón, gyûjtögettem az emlékeket, amelyek jobbrólbalról, minden oldalról a fejembe gyûltek, ahogy az jóravaló emlékekhez illik. Végül is minden együtt volt, a Mese összeállt. Most már semmi egyéb dolgom nem volt, mint hogy leüljek, és sorjában mindent leírjak. Ezt tettem. Ha nem tettem volna, most nem tartanátok a kezetekben ezt az Emilrõl szóló könyvet. De még mielõtt írni kezdtem, még gyorsan elvégeztem egy másik tennivalómat. Sorjában feljegyeztem a Mese részleteit, abban a sorrendben, ahogy az ajtón át beröpdöstek hozzám, amíg végül is össze nem álltak egy egésszé: a bal cipõt, a gallért, a sétabotot, a nyakkendõt, a jobb harisnyát stb. A Mese, a regény, az elbeszélés, mind hasonlít az élõlényekhez, s könnyen meglehet, hogy maguk is élnek. Van fejük, lábuk, vérkeringésük, s fel is vannak öltözve, mint az igazi emberek. S ha az arcuk közepérõl hiányzik az orruk, vagy ha két bal cipõt húztak, az ember észreveszi, ha jól odafigyel. Mindenekelõtt tehát, mielõtt nekikezdenék a folyamatos mesének, leírom azt a bombazáport, amely az Egésznek részleteit, az egyes ötleteket és emlékeket a szobámba s a fejembe zúdította. Talán szemfülesek vagytok, s a különféle elemekbõl magatok is összeállítjátok a Mesét, még mielõtt én elmondanám! Olyasféle munka volna, mintha építõkövekbõl egy pályaudvart vagy egy templomot kellene felépítenetek, de nincs hozzá tervrajz, a hozzá való köveket pedig egytõl egyig mind el kellene használni. Majd olyan ez, mint egy vizsgafeladat. Brrr! De osztályzat nincs. Hál' istennek! Egy: Emil személyesen Itt látható Emil személyesen, sötétkék ünneplõ ruhájában. Nem szívesen veszi föl, mondhatnám, csak olyankor, amikor muszáj. A kék öltönyök, tudja a csuda, mindig befoltosodnak. S ilyenkor Emil mamája megnedvesíti a ruhakefét, a térde közé állítja a fiút, keféli, súrolja, tisztogatja, s közben mondogatja: "Fiam, fiam, hát nem tudod, hogy nincs pénzem arra, hogy még egy ruhát vegyek neked." S ilyenkor Emilnek eszébe jut, persze már késõn, hogy a mama egész nap dolgozik, hogy mindkettõjüknek meglegyen a betevõ falatjuk, s hogy õ gimnáziumba járhasson. Kettõ: Tischbein néni, Emil mamája, fodrásznõ Amikor Emil ötéves volt, meghalt az apja, Tischbein bádogosmester. Emil mamája akkor kitanulta a nõi fodrászatot. Megmossa, megondolálja az ismerõs boltoskisasszonyok s a szomszédasszonyok haját, de ezenkívül fõznie is kell, a lakást rendben tartania, a nagymosást is maga végzi. Nagyon szereti Emilt, örül, hogy dolgozhatik, s pénzt kereshet rá. Néha vidám nótákat énekel. Néha betegen ágyban fekszik, s ilyenkor Emil tükörtojást süt neki s magamagának. Kiválóan tud tükörtojást sütni. Bifszteket is, jó sok hagymával. Három: Egy meglehetõsen fontos vasúti fülke

amikor meghallotta. A környék minden gyereke ismeri. hogy könyvet írok a szállodájáról. hogy a Nollendorf téren. tudom. hogy mi történt. de lehet. Kalapocska egyébként kedves kislány. Hat: A szálloda a téren Hogy melyik téren? Lehet. s néhány óra alatt oly meghitt barátokká válnak. Ezen nem veszünk össze. Nyolc: A kis bankfiók Minden városnegyedben találunk bankfiókot. s az élre állva a játszótérre vonul a fiúkkal. Nem érdektelen dolog egy ilyen vasúti fülke.. amelyben ennek a történetnek a szereplõi úgy találkoztak össze. Berlinbe indul. valamennyi gyerek félbehagyja azt. az beválthatja német .A vonat. Ami engem illet. mintha évek óta ismernék egymást. de azért mégis arra kérlek benneteket. hogy olyasféle személyek szállnak meg bennük. Hét: A dudás gyerek Neve Gusztáv. Mert az óvatosság a szerencse szülõanyja. én pontosan tudom. Én másképp vélekedem. hogy nem érdemli meg a bizalmat. az ember jó. és úgy tekinti. hogy hol van ez a bizonyos szálloda. hogy elég. Csekket is be lehet váltani. hogy az ember legyen bizalommal mindenkihez. hogy a pénztárosnõnek legyen aprópénze. Minden valószínûség szerint ebben a fülkében már a legközelebbi fejezetek során különös dolgok fognak történni. De akinek ez nem tetszik.. ha az ember egyszerûen "húgomnak" nevezi az unokahúgát. mert természetszerûen nem jó ajánlólevél szállodák számára. s közben a dudáját nyomogatja. Tischbeinék is. akkor kiveheti. az az "unokahúga" szóból egyszerûen kihúzhatja az unokát. a Kalapocska csúfnév. amelyhez ez a fülke tartozik. Emil unokahúga Ez a kislány a kerékpáron Emil Berlinben élõ unokahúga. s megkért. s váltópénzt kér tíz márkáért. Tornában elsõ az osztályban. hogy még csak kezet sem fogtak egymással. azt tartják. Mert nem lehet azt elõre kiszámítani. Az édesanyja és Tischbein néni nõvérek. nehogy idõ elõtt megromoljon. Négy: Egy keménykalapos úr Senki sem ismeri. Ez valószínûleg igaz. Idegen emberek ülnek itt szorosan egymásnak préselve. Vannak emberek. amilyenekrõl itt most szó lesz. De van úgy. Mondom. Öt: Kalapocska. Akinek dollárja. s természetesen nem ez az igazi neve. vagy ha már van folyószámlája. Igaz. s megkérdi. hogy ne nevezzem meg a teret. Azt mondják. amivel épp foglalatoskodik. Az ember ott folyószámlára beteheti a pénzét. Néha az ilyesmi jól sül el. hogy kikkel kerül össze az ember egy vasúti fülkében. Ha végigvágtat az udvarokon. levágtat a lépcsõn. ha az emberek megtudják. mintha az elnökük volna. akik azt tartják. Gusztáv ilyenkor rendszerint két futballcsapatot állít össze. Mirõl nevezetes még? Jó szíve van és egy autódudája. svájci frankja vagy lírája van. legyetek óvatosak. hogy hol található ez a szálloda. amíg meg nem gyõzõdik arról. s az embernek sok öröme telik benne. Olykor beállít egy kereskedõsegéd vagy egy hivatalnok. De azért nézzünk a körmére ennek a jó embernek. Így például az Emillel való dologban is. hogy a duda más célra is szolgál. Néha rosszul sül el. Ezt beláttam. mire õ elment. de a tulajdonosa meglátogatott. hogy a Wittenberg téren.

belekerül az újságba. a másik lányához. De ha Müller úr vizezi a tejet. . a postán dolgozik.kérdezte.pénzre. Emil. Még nem ismeri Berlint. S ha levelet ír. kopogás. akármennyit fáradoznak is.mondta Tischbeinné. milyen jó dolgod van. pedig épp elég gondja volt hosszú életében. Természetesen csak akkor. hisz ez a Wirth néni! Jó napot! . tejszínhabbal csutakolva Wirth néni fejét. Tíz: Egy nagy napilap szedõterme Minden.akkor a felnõttek ezt reggeli közben el akarják olvasni az újságban. . . akkor bekerül az újságba. egy folyékony kamillaszappannal teli kék fazekat a bal kezébe. hogy vidámak legyenek. Tischbein néni tudniillik nem keresett eleget három személy részére. Berlinbe utazol . gondoltam. Emil felkapta a maga kancsóját.Hallom. nem sikerül.Kezdetben nem is volt nagy kedve . mintha tejszínhab alól beszélne. mert ilyenkor ünnepek elõtt sok a dolog. az mindig úgy végzõdik: "én jól vagyok. miközben egy másik kancsót fogott a jobb kezébe. ha érdekes. . s a konyhából bement a szobába. s mosni kezdte az alatta levõ fejet. s az anyja után szaladt.Nem forró? . irodai beosztásban. ezért kell most a nagymamának Berlinben élni. de amikor Tischbein bádogos meghalt. aki kiszolgálná õket. a nõvérem pedig már rég meghívta magához. Vannak emberek. akiknek semmi fáradságot sem okoz.Hozd utánam a kancsó meleg vizet! . A nagymama azelõtt Emil szüleinél lakott.De miért töltse idehaza a vakációját. fejét a fehér lavór fölé tartva.mondta a fej. Ezért tehát maguk szolgálják ki magukat. Elmentetek már éjjel egy szedõterem mellett? Csupa zúgás. Mi vagy másfél éve jártunk ott a tekézõkkel. . az senkit sem érdekel.mondta Emil. Ha négylábú borjú születik.mondta Tischbeinné. Az anyám pedig eléje megy a pályaudvarra. Én persze nem mehetek vele. Olykor még éjnek idején is eljönnek az emberek a bankba. senki sem akar tudni róla. A virágüzlet elõtt találkoznak. FEJEZET EMIL SEGÍT FEJET MOSNI .ami olykor megesik! . haja mint két kiló pamut. akárhogy kapálódzik is.Jó mulatság az az ilyen gyereknek. a mosdóba lógott. ami a világon történik.Berlin bizonyára tetszeni fog neki . s tetejében tejfölnek adja el. a falak is belereszketnek. Kilenc: Emil nagyanyja A legvidámabb nagyanya. . pedig olyankor nincs ott senki. Most pedig végre lássunk neki! I.közölte Wirth néni a mosdó mélységeibõl. A sógorom jól keres. s az úton majd vigyáz magára.felelte a fej. s hasonló jókat kívánok nektek". akiknek ez.Megjárja . . kancsóját a mosdó alá állítva.Jaj. De hát elég nagy fiú már. akit valaha láttam. búgás az egész terem. Úgy hangzott. . Micsoda forgalom! Az . A szobában egy asszony ült a mosdó elõtt. de ha öt vagy hat lába van az illetõ borjúnak . Vannak mások. Ha Müller úr tisztességes ember. Berlinbe költözött. Tischbeinné a kamillaszappant a szõke hajra öntötte.

mondta. . Emil boldogtalan képpel állt a szoba közepén. . De hogy el ne felejtsem. Viselkedj rendesen. . felnézett a papírról: .. . gyerünk. Most pedig gyerünk ebédelni. és egy nagyot tüsszentett. Egyet füttyentett a mama. .mondta Emil. mire itt elkészülök. nyilván. . s még egyszer megolvasta.Melyik ingemet vegyem fel? . és elballagott. El ne felejtsd! Holnapra pedig már újra felveheted a pulóveredet. Tischbeinné a hálószobába ment. . Jöjjön. amiért neki. Akkor. ne mondják rólunk. Ebéd után mind a ketten a szobába mentek.. .Úgy van .Meglesz . Vasárnap menjetek el Róbert bácsival a múzeumba. A harisnyát óvatosan húzd föl. . majd elõkereste a cédulát. A kamillaszappan az orrába ment. mint nappal.. igaz?. akik meg azért boldogtalanok. Mire Wirth néni szépen kiondolálva. a néni számára a virágot selyempapírba csavartam. . . mint egy arató. A nagymama pénzét késõbb adom oda. elindultak a konyha felé.kiáltotta a mama. De elébb kikeféled.Thomas kisasszony és Homburgné .Ki is volt itt tegnap délután? . hogy mindjárt megebédelhessünk. este akasztót kérsz Márta nénédtõl.mondta Tischbeinné. Ebédre makaróni volt sonkával s reszelt sajttal. . vidéken. mint nálunk. Emil annyit evett. A mama egy kis bádogdobozt vett ki a szekrénybõl.kiáltotta Emil.Mindenkit ölelek.Gyerünk. rendben van. Van még valami megbeszélnivaló?. s megolvasta a benne levõ pénzt. mert nincs ünneplõ ruhájuk.mondta Emil.Hiányzik a pénzbõl. számolt.Helyben vagyunk. De elébb jól mosakodj meg! A cipõdbe új zsinórt fûzzél! No. hogy a gondjait bosszantsa. mi fán terem a jó modor..kérdezte Emil. mialatt térdérõl óvatosan. elégedetten eltávozott.mondta Tischbein néni. számolt.Nyolc márka hiányzik . feltûnés nélkül lepöccentett egy makarónit. amelyre üzleti bevételeit jegyezte fel.Nem tudom megmondani. csókolok .S írj azonnal egy lapot! Betettem neked egyet a kofferbe. Anyja szerencsére nem vette észre. A koffered be van csomagolva.mondta Emil. s az anyjára pislantott. Aztán hitetlenül megrázta fejét. .Híj! . Néha abbahagyta az evést.mondta Wirth néni.Hogy neked milyen rossz dolgod van. . . legfelül. hogy ki találta ki az ünneplõ ruhákat! kérdezte. Elgondolkodott. öltözködj! . és rendesen felakasztod a ruhádat a szekrénybe.Te pedig vigyázz magadra! Berlinben más az élet. sajnos. közvetlenül a búcsú elõtt ekkora étvágya van. S mennyi autó szaladgál az utcákon! . frissen! .. Öltözz fel.utcák ott éjjel éppolyan világosak.Nagy becsületszavamra . Miért érdekel? . .kérdezte.felelte Emil. . Mindenkinek megvan a maga gondja. . szegénykém! Vannak gyerekek. hadd lõjem agyon a fickót. .Az is az ágyon van.kérdezte Emil.A gázszámla! .Add meg a címét.Hát azt honnét tudjam . hogy nem tudjuk. fiatalember! Tischbeinné átölelte fia vállát.Sok a külföldi kocsi? . vajon nem sértõdik-e meg.Azt mondd meg.Az ünneplõ ruhádat kikészítettem a hálószobában az ágyra.. .

s receptet írt. Miután kellõen megfontolta a helyzetet. különben megeszi a piszok a lakást. ezt kettéhajtotta. mint egymillió. . az körülbelül tíz márkába kerül. melyet nõvérétõl Berlinbõl kapott. ha azt mondom. akinek száz márka majdnem annyit jelent. Azért hozol most többet. nem tudom pontosan. hogy olyan személyekrõl van szó. ne haragudjék. Aztán csókold meg a nagymamát. ha hazajössz.A vonaton pedig senkinek el ne mondd.Innét nem mászik ki . s amelyben pontosan fel volt jegyezve a vonat indulási. újra dolgozik. Néha megbetegedett s ágynak dõlt. Emil gondolkodott. és a szomszédja füzetébõl másolja le feladatait? Bliccelje el az iskolát. s hogy kifizethessék a gázszámlát. De ha nem tudnátok: a legtöbb ember ennél jóval kevesebbet keres. Hogy ekkora ostobaságot tételeznek fel róla! Tischbeinné még egy kevés pénzt szedett a dobozból a saját pénztárcájába. Bizonyára akad köztetek. majd megnyugtatásként kívülrõl rávert egyet-kettõt a kabátjára. s eszel vagy iszol valamit. A maradékból pedig fizeted a költségeket. a szenesembert. abból veszed meg a jegyet. s akik . azt még álmukban sem igen tudják elképzelni. Vigyázz. hogy az anyja minden követ megmozgat. s maga fõzött kint a konyhában kettejük számára. ha semmittevéssel tölti az idejét.mondta meggyõzõdéssel. S hogy mennyi valójában egymillió. . aki azt gondolja. Az anyja dolgozott. nõi fodrászként a saját kis lakásukban.aztán három bankjegyet szedett ki a dobozból. el ne veszítsd! Hova fogod tenni? Tischbein néni a három bankjegyet az oldalán kinyitott borítékba csúsztatta. akár nem. Emil pedig meleg borogatást készített az anyjának. a nedves felmosóronggyal még a konyhakövet is feltörölte. hogy sok pénz van nálad! . S akinek hetenként csak harmincöt márka keresete van. .. megmondod neki.Tessék száznegyven márka. barna s fekete fejeket mosott és fésült. akár tetszik ez nektek. és azt minden eshetõségre készen tartja. ha elmentek valahova. egészen az aljára. Egyébként sem árt. Õ meg lógjon meg a munka elõl. hogy a múltkoriban semmit sem küldtem.hat nullával írják a száz márkát. ebbe teszem bele a pénzt. Emilnek már nem élt az apja. egy százmárkás és két húszmárkás. s ami ruhára Emilnek szüksége volt. és szakadatlanul törte magát. feltéve. megvásárolhassa az iskolai könyveket.De mama! Emil szinte meg volt sértve. No!. Ebbõl százhúsz márkát adsz a nagymamának. akik havi kétezer vagy húszezer. esetleg százezer márkát keresnek. ha az embernek van egypár fölösleges márkája a zsebében. S ha az anyja aludt. hogy meglegyen a mindennapi kenyerük. annak száznegyven márka nagy pénz." Megértitek-e ezek után. érted? A megmaradó húsz márkát megtartod magadnak. szedje rá a mamát. s mindene . a dobozt visszatette a szekrénybe.azt mondhatni . nehogy a mamája azt mondja: "Fel kell kelnem. amikor világosan látja. hogy Emil mintagyerek volt? S nem fogjátok kinevetni? Emil nagyon szerette az anyját. számol. hogy kár száznegyven márkáért ilyen nagy hûhót csapni. a borítékot a jobb belsõ zsebébe tette. hogy kéretem. a házbért. mialatt a mama dolgozik. Számtalan ember van a világon. és átadta Emilnek. de kevés volt a pénzem. hogy õ semmiben se szenvedjen hiányt. érkezési ideje. S ebben igaza is volna. mint ahogy azt Tischbein néni tette ebben az esetben. Ez itt a Márta nénédnek szóló levél. ríkassa meg. S halálra szégyellte volna magát. majd még egyszer gyorsan átolvasta a levelet. ilyenkor orvos jött.

nem a maga kedvéért. s a kocsija is pontosan olyan. mert gyáva. De ha húsvétkor[*] az iskolából hazajövet az anyja elé tette a bizonyítványt.. Szerette. S ha valakinek nagyon sietõs volt a dolga. Emil és barátai véleménye szerint a lóvasút szégyenfoltja a városnak.. . a vonat pedig két óra elõtt indul néhány perccel. s megáll a ház elõtt.mondta Emil a mamájának -. hogy nem jár többé moziba. érte tett. s azt mondhatta neki: mama.Hû! . S ha valaki a Városház utca tizenkettõ alatt lakott. megint én vagyok az elsõ az osztályban!. de nehogy összevesszünk az úton: a koffert én cipelem. hanem a bal kezében a gyeplõt tartotta. a rendõr õrmester volt. mert az akart lenni. akkor gyalog ment. Negyed kettõ van. Feltette magában. mint ahogy az ember elhatározza. A lakosságnak is. ám a városi tanács úgy vélte. Ilyenkor a kalauz azt mondta a lónak: brrr. Tischbein néni így szólt: . amelyik muszájból az. Volt ideje.Gyerünk csak! . De Emil körül forgott a világ. Fura egy dolog. a jobbjában az ostort.Ha befut a lóvasút. s az utas kiszállt. hogy mi az a lóvasút? De minthogy épp most fordult be a sarkon. A RENDÕR ÕRMESTER NEM SZÓLAL MEG A kapu elé érve. Tischbeinné és a fia a pályaudvar elõtt kiszállt. mivel Emil intett neki. [*] Észak-Németországban a második világháború elõtt húsvétkor végzõdött az iskolaév II. FEJEZET JESCHKE. hogy így a maga módján valamennyire visszafizetheti a mamának. zsugori s koravén. tehát egy-két szóval leírom. Nemrég tudniillik néhány osztálytársával tornaóra után a városi . egy vastag hang szólalt meg a háta mögött. Ez így van. hanem mert anyjának okozott vele örömet. Ki tudja közületek. Villamosokról álmodtak. amit ez egész életében.Maguk meg tán Svájcba utaznak? Jeschke. Emil tehát mintagyerek volt. Sínen jár.kiáltotta Tischbeinné. Azért volt mintagyerek. elöl öt. a fiam Berlinbe utazik. hogy a mindössze három-négy kilométer hosszú úttal egy eleven lóerõ is meg tud birkózni. Büszke volt arra.Nem. A kalauznak is. De ezzel a Vasúti Társaság nem sokat törõdött. s ki akart szállni. Olykor elég nehezére is esett. . épp csak egy konflisló van eléje fogva.mondta Tischbeinné -. mint tehetõsebb iskolatársainak. soha ki nem fáradva. rendõr õrmester úr . akkor nagyon meg volt magával elégedve. Mi alatt Emil levette a peronról a koffert.. ha dicsérik. . hogy az lesz. .. mielõtt továbbmászik.Hát akkor gyerünk. .Legfõbb ideje. . Rossz volt a lelkiismerete. annyi szent.. vagy nem eszik több cukorkát. rokonokhoz. Holott a megállóhely talán tíz vagy húsz házzal odább volt. Tischbeinné . felsõ és alsó vezetékkel.ugyanúgy meglegyen. Villamosságról tehát szó sem lehetett. lóvasúton ült. nem abból a fajtából.. mint egy igazi felnõtt villamos. Igaz. akkor felszállunk.mondta. A lónak is volt. hátul három fényszóróval. hogy elinduljunk. akkor egyszerûen megkopogtatta az ablakot. a kocsivezetõnek nem volt dolga semmiféle fogantyúkkal és emeltyûkkel.

Kalapocskával legyél kedves! Meg se ismeritek majd egymást. aki ápolna. s várni kezdtek a berlini vonatra. amíg Emil visszatér Berlinbõl. Aztán megkönnyebbülten fellélegzett. Mindazonáltal Emil rosszul érezte magát. Nehogy elébb kiszállj valamilyen más állomáson! . Levelet is írhatnál egyszer. magának pedig egy peronjegyet. az pedig egy csókot nyomott az orra hegyére. 18 óra 17-kor érkezel meg Friedrichstrasse állomásra. Iszkoltak. .És másokkal ne légy olyan pimasz. . szépen kérd meg. fújva megállt. . hogy jó helye van-e. mint az anyáddal. Tischbein néni az ablakon át felnyújtotta neki a virágcsokrot s az uzsonnacsomagot. mint a villám.Csak nyugodtan. hogy és mint van.parkban megállapodtak a nagyherceg szobra elõtt . S ha megeszed a szalámis zsemléidet. . és õ színes irónokkal kipirosította a szobor orrát.Aztán írjál! . a park szélén hirtelen feltûnt Jeschke rendõr õrmester. bérelhetnék egy repülõgépet. Tischbein néni a pénztárnál megvette a jegyet . Emil bólintott. Lehet. S mialatt így dolgozott. Emil rémülten a kabátjához kapott.természetesen a fapados osztályra -. sziszegve. csak jó utat kíván Emilnek. . hogy a koffert tegye fel a hálóba! Udvariasan.Hát tedd fel magad! El ne felejts Berlinben kiszállni. aztán a kofferrel együtt felmászott a kocsiba. Belekarolt az anyjába. . a térde egy kissé reszketett. .El ne hagyj semmit. gazember! Emil bólintott. Utána kiballagtak az I-es vágányhoz . És ne veszítsd el a pénzt. s nagyokat nyögve. lassú léptekkel ide-oda sétáltak. Mégis attól lehetett tartani. és egy öreg kalapot nyomtak a nagyherceg fejébe. s hazajöhetnék. letartóztatom! Fel a kezekkel. S amikor kofferével a kezében a nagy téren átvágott a pályaudvar felé. Mert egyáltalán nem lett volna meglepve. Aztán befutott a berlini személyvonat. felmásztak az alapzatra. . bizony -. . nem vagyok én papírból! . s hogy meg van-e elégedve az üzletmenettel.az állomásnak négy vágánya volt. De most nem szólt egy szót sem.Agyon ne dolgozd magad.Tisztességesen viselkedj. Még volt néhány percük. Emil még egyszer a nyakába ugrott anyjának. a többiek felemelték. Emil bólintott. s egy szurokfekete bajuszt rajzolt alája. Mami! S nehogy megbetegedj! Most aztán nem lenne senki. s megkérdezte.Minden szög a helyén van közölte. ha a háta mögött meghallja Jeschke rendõr õrmester üvöltõ hangját: Tischbein Emil. fiatalasszony! . Tischbeinnét pedig megkérdezte. Igaz.akit "Ferdeképû Károlynak" hívtak -.A nagymama a virágüzlet elõtt vár. Egy hétnél tovább pedig nem maradok. hogy az õrmester meg akarta várni. a papírt ne dobd a padlóra. S minthogy Emil jól tudott rajzolni. tudd meg! Szorosan magához vonta a mamát.Magam is felteszem. hogy felismerte õket. fiam! Ne ülj rá a virágokra! Kérj meg valakit. De semmi ilyesmi nem történt. Emil bólintott.Tehát kiszállás Friedrichstrasse állomáson! Emil bólintott. a jobb oldalzsebéhez.

hogy azelõtt egészségesebb volt a levegõ. Nem hallgatott oda. . mert ez többnyire nem volt igaz. akik csak azért nem akartak elégedettek lenni. Mert odahaza Augustinné. S már oda sem hallgatott. s hazament. s meghajolt. mert a tyúkszemét nyomta.Hát Kurzhals fûszeres él-e még? . s azt mondta: . szomszédjához fordult. FEJEZET ÚTON BERLIN FELÉ Emil udvariasan levette diáksapkáját. Grundeis.Ismeri? Most vette meg azt a telket. Ez hirtelen letette az újságot.Ritka manapság az ilyen udvarias gyerek. az ablaknál egy keménykalapos úr újságot olvasott.Szíves engedelmével . ahol az üzlete van. egyikrõl sem lehetett feltételezni.Hát akkor adj át neki szívélyes üdvözleteket Jakobnétõl. S egy kövér asszony. aki levetette cipõjét. s az ökröknek nagyobb volt a fejük. elkiáltotta magát. mindjárt sírt is egy sort. s azt mondta: .Örvendek a szerencsének. a mozdony nekirugaszkodott. . . s mert olyan emberek mondták. Az ablaknál ülõ úr maga is komolyan megemelte kalapját. Emil érdeklõdve figyelte. hogy volt még egy kis hely a számára.Emil Tischbein a nevem . ha nincs menetrend a világon. Végighúzta tenyerét kabátján. azt kérdezte: . aki bal lábáról levette a cipõjét. jobb oldalsó zsebe fölött. egy nehezen lélegzõ kövér emberhez. hogy még bólogatni is alig tudott. Emil régtõl fogva tudta. III. Ez így folytatódott volna valószínûleg még órák hosszat. A nehezen lélegzõ úriember pedig úgy lihegett. . aki egy sálat horgolt.Te is nekem.közölte Emil.mondta. . akkor bizony más volt a fiatalság. hogy "Beszállás!".. amikor zizegni hallotta a borítékot. fiatalember? .Persze hogy él . hogy vannak emberek. A mama még sokáig integetett zsebkendõjével. Aztán megfordult. Istenem. egy darab csokoládét halászott elõ a zsebébõl. A nehezen lélegzõ kövér úr mellett egy asszony ült.Jó napot kívánok! Van még egy kis hely számomra? Természetes. a vonat elindult. A kalauz azonban piros kis bõrtáskájával a derekán. A harisnyában ülõ hölgy pedig. s csak akkor nyugodott meg. mert különben elégedettek lettek volna.mondta. a mészáros felesége már javában várt rá. . S miközben ezt mondta. Aztán sietve levette sapkáját. Az útitársak mosolyogtak. ha valaki azt magyarázta. De nem sokáig.Nos. s elvette a csokoládét. s a gyerek orra elé tartotta. hogy alaposan megmosassa a fejét. S minthogy a zsebkendõ amúgy is a kezében volt. harisnyájában ütemesen ide-oda tornáztatta fájó lábujjait. akik mindig azt mondják: azelõtt minden jobb volt.felelte Emil. Útitársai bizalomgerjesztõeknek látszottak. ha visszaemlékszem a magam fiatalkorára. hogy gyilkos vagy rabló. az ajtók dörrenve becsapódtak. Közvetlenül Emil mellett pedig. .

a virágüzlet elõtt. hogy a kalap a homlokába csúszott. ha ezerkétszáz márkát fizet vissza.mondta még egyszer. . amikor a vonat újra elindult. Emil a változatosság kedvéért újra meg szerette volna tapogatni kabátzsebét. Emil örült. Emil bólintott. hogy a szél el ne fújja õket. S ha az embernek elfogyott a pénze.Oda . S ha valakinek nagyon sietõs a dolga. akkor elmegy a postára.. .Hagyja abba ezt a butaságot. holott még egy óra sem telt el azóta. Aztán támadt egy jó ötlete. megszámolta a pénzt . s kinézett az ablakon. amely szerencsére még mindig zizegett. . Mire megette a harmadikat.Hiszen ráérsz vele.. Jakobnénak ijedtében megmerevedtek a lábujjai a harisnyában. Emil kényszeredetten nevetett.Akkor lesz ott mit nézned! Berlinben újabban százemeletes házakat építenek. aki a sálat horgolta.Grünauból. és zálogba otthagyja az agyvelejét. és bolond történeteket mesél. aztán a borítékot.Még nem. A két úr között hosszabb eszmecserére került sor.Szóval Berlinbe utazol? . de ezúttal nem merte.De hisz én most Berlinbe utazom. s elszenderedett. Tehát felállt helyérõl. bezárkózott. ott beteszik egy ládába.Szívélyesen üdvözlöm Kurzhals urat . abbahagyta a munkát. . kiment a vécébe. . Grundeis úr édesdeden aludt. hogy nem kell társalognia.Voltál már Berlinben? .Magának az agyveleje is épp a bankban van. majd ha hazaérsz . s a csõ átlövi abba a postahivatalba.kérdezte Grundeis úr.mondta Jakobné. a jobb oldalzsebéhez. Az ember tudniillik csak két napig tud agyvelõ nélkül élni. "Most már nem lehet baj" . s Emil nem értette meg. Most magára maradt a keménykalapos úrral.még mind a három bankjegy megvolt -. lehorgonyozta a pénzét. . hogy megebédelt. közben néha hortyogott is Grundeis úr ezalatt kényelmesen elhelyezkedett a sarokülésén. átszúrta vele elébb a három bankjegyet.. s kicsomagolta a szalámis zsemléket. úgy látszik mondta a nehezen lélegzõ ember a keménykalapos úrnak. . .S azzal a kabátjához nyúlt. amely az illetõ kerületben fekszik. s úgy nevetett. S a másik asszony. a sálat horgoló nõ és Jakobné is. Nem örült neki. .mondta Emil. Hogy úgy mondjam. hogy mit csináljon. és egy másik kerületbe igyekszik.A nagyanyám pedig a Friedrichstrasse pályaudvaron vár rám. Fákat látott. a vonat befutott egy nagy pályaudvarra. . mert alig bírta felhúzni a cipõjét. bemegy a bankba. a ládát pedig egy csõbe. olyan mûszereket találtak ki. Most óriási új találmányok vannak az orvostudományban. s hozzátûzte a kabát béléséhez. Emil azt gondolta magában: "felõlem meggyomrozhatjátok egymást!".gondolta. Azzal visszament a fülkébe. szélmalmokat. hogy a kalauz mit kiabál. és ezer márkát kap... amelyeknek a tetejét drótkötéllel hozzá kell kötni az éghez. s csak akkor kapja vissza a banktól. egy kicsit tornászott a lábujjaival. az nem megbízható ember. kiszedte a borítékot a zsebébõl. aki majdhogy le nem késett a leszállásról. . . Aki csokoládét ajándékoz a gyerekeknek. Az utasok majdnem mind kiszálltak: a lihegõ úriember. A pályaudvaron nem volt tábla.. s most nem tudta. A kabátja hajtókájából kivett egy gombostût.

"Nem volna becsületes dolog . mind a kettõbe. mert Kalapocska pehelysúly volt. A csípés egy idõre segített. amely önnön farkát akarja elkapni. mint egy gramofonlemez. Elõbb alulról fölfelé. Hupp! Majdhogy le nem esett a padról. a vékony áttetszõ füle pedig elállt. mintha a vonat körben futkosna. FEJEZET EGY ÁLOM. Emil szívesen ide-oda járkált volna a fülkében. mint egy kutya. Emil nagyon megijedt. de akkor nyilván fölébreszti útitársát. hogy megszámolta öltönyén a gombokat. hogy hány óra van. Iskolában ez mindig használt. De ez sem segített. gyárakat." De Kalapocska csak akkor nyugodott meg. vajon Kalapocska nagyon megváltozott-e. amikor Márta néni is közbelépett. A vonat úgy tekergett a saját tengelye körül. mintha ezt szándékosan tenné. most majdhogy el nem aludt. De már nem emlékezett az arcára. A mozdony egyre jobban közeledett az utolsó kocsihoz. a szája körül ezer ránc. hogy amikor nagymamával s Márta nénivel együtt legutóbb meglátogatták õket. s a következõ feliratot betûzte ki rajta: óránként száznyolcvanöt kilométer. melyekkel a gyerekek szobában játszanak. és Emilnek még két óra hosszat kellett utaznia. közben néha hortyogott is. Hupp! Emil összerezzent. ha Bremser tanár úr történelmet adott elõ. hátradõlt. kanállal kellene a falról lekaparni. aztán felülrõl lefelé. IV. s ijedtében megdermedt. köztük egy üvegmalom és egy kétszáz emeletes óriási ház. A kör egyre szûkebb lett. Húzta.Ha egy horogütést kapnál tõlem. elcsodálkozott. . azt pedig nem akarta. Emil ezt természetesen visszautasította. Úgy tetszett. Kinézett az ablakon. amint szép sorjában hátraforogtak az ablak mögé. Mert ha a mozdony nekiütközik az utolsó kocsinak. Tehát a fülke másik sarokülésére ült át. Azzal próbálkozott tehát. Miért tartja fején a kalapot. Emil hátradõlt az ülésen. No tessék. õ meg legalább félnehézsúly. s azon kezdett gondolkozni. vajon ez hogy lehetséges. De elvégre órák hosszat nem lehet egyfolytában kinézni az ablakon. AMELYBEN SOKAT FUTKOSNAK Hirtelen úgy tetszett Emilnek. vékony fekete bajsza.mondta akkor a kislánynak. Csak annyi jutott eszébe. akkor természetesen kész a . Kalapocska bokszolni kívánt vele. Alulról fölfelé huszonhárom gombja volt. Grundeis úr édesdeden aludt. Az óralapra nézett. s nézegette az alvót. alul-felül. Még csak négy óra volt. mint a kis játék vonatok. tehéncsordákat. Biztosan tele volt már kék és zöld foltokkal. A padlóra köpni életveszélyes! Újra kinézett az ablakon. de senki sem szállt be. Felülrõl lefelé huszonnégy. tehát kihúzta óráját mellényzsebébõl. Emil meg akarta tudni. A lábába csípett. s a zsebbõl végül is anyja állóórája került elõ. S azt nem szabad! Ha legalább új utas szállna be a fülkébe! A vonat még jó néhányszor megállt.szántóföldeket. Megint elaludt? Újra belecsípett a lábába. egyre csalt húzta. a mozdony egyre jobban közeledett a vonat utolsó kocsijához. ha alszik? Hosszúkás arca volt. Emil azon tûnõdött. Mulatságos volt. S közben elaludt. Körös-körül pedig az õrülten forgó fekete körben mindenütt üvegfák álltak. integetõ parasztokat.

Csak egy hatalmas tölgy maradt épen. Emil továbbszaladt. hogy: "Ujjé. Emil végül is eljutott a mozdonyhoz. Emil megpillantott egy nagy vaslétrát. fák között. újra rávágott ostorával a lovakra. tovább ostorozta a lovakat. mint Jeschke rendõr õrmester.Azt nem mondom meg. s azt kiáltotta: . minden tagja reszketett. Szerencsére semmi baja nem esett. A vonat mögötte. Emil továbbmászott. annak a legmagasabb ágán ült Jakobné. s a lépcsõn lemászott a vagon hosszában futó keskeny vaslécre.. lenyelte.Akkor tovább körözünk. . mint a gumilabdák. S azzal ostorával nagyot csapott a lovakra. az ötvenedik emeletre érve pedig megállt s hátranézett. Ez egy magas bakon ült. amíg a szerencsétlenség bekövetkezik. sírt. Minden fát elgázolt. De uramisten! A vonat is utána kúszott a létrán.mondta Emil.kiáltotta Emil. mert rettenetesen fáradt volt. az üvegmalmot már alig lehetett látni. s levetette a cipõjét. s a fülébe ordította: Vigyázat. . lebukfencezett a töltésen. õrmester úr! . s az üldözõ mozdony felé mutatott. hanem amilyen gyorsan csak bírt. Emil kívülrõl bekopogott az ablakon. Néha hátranézett: a vonat megállás nélkül rohant mögötte. pozdorjává tört. A vonat üres volt. még egy darabot tört le a kalap szélérõl.Hát még ki? . kereket oldott.Ki volt a kocsis? Senki más. Szerencsére jó tornász volt. mind a kilenc ló Emilre nézett. Egy réten vágott át. . majd az ellenkezõ oldalon újra ki. . aludni egy sort. A vonat máris befordult a kapualjba. mintha lovak volnának a mozdony elé fogva. A kétszáz emeletes nagy háznak nagy fekete kapuja volt. Kilenc ló húzta a vonatot. a kezében gyeplõt tartott.Adok magának húsz márkát. Hol a vonat? A vonat épp mögötte állt. Emil a legszívesebben leült volna egy sarokba. De ezt Emil nem bírta tovább idegekkel.vasúti szerencsétlenség. ide-oda himbálódzott a szélben. s mint aki megõrült.mondta Jeschke.Ne hülyéskedj! . s vágtában elindultak Emil felé. egyenesen a felhõkarcoló felé. hogy ízlik. Emil nem akarta megvárni. s azt ordította: "Hû! Gyerünk utána!" A kilenc ló kiugrott a sínek közül. fején keménykalap csokoládéból. hogy azok magasan felvágtak.Én . Mélyen lent a fák apróra összezsugorodtak. amely a ház tetejéig ért. s fejét hátrafordítva. tehát kinyitotta a fülke ajtaját. a mozdonyvezetõhöz. Mászás közben számolta az emeleteket.. Beszaladt. Ez látni való volt. mert a lovak már a lábujjai felé kapkodtak. s iszonyúan félt. Csak egyetlenegy ember ült az egyik fülkében. De az ember csak nevetett. mögöttük a vasúti kocsik úgy ugráltak. a ligetben nagyszerû. Talán elaludt a mozdonyvezetõ? Emil benézett a fülkeablakokba: sehol senki. Az utolsó kocsin Jakobné ült. Fölmászott rá. mutatván. A vonat pedig dörögve s nyikorogva úgy ugrált a . s a gyomrát simogatta. baj lesz! . Így is volt. Ez szúrósan a szemébe nézett. Kiugrott a mozdonyból. azzal csúsztak a síneken. De nem volt szabad elaludnia. Emil nem sokáig tûnõdött. és még gyorsabban röpültek az utolsó kocsi felé. Ezüstrollereket viseltek patkóikon.Kik voltak a többiek? Ki mázolta be a nagyherceg képét? . átugrott egy patakot. és azt énekelték." Emil megrázta a kocsis vállát. Jeschke rendõr õrmester pedig felugrott a bakra. s felhúzódzkodott a kazán elé. ostorát pattogtatta. amelybõl épp egy nagy darabot tört le.

mondta a mama. . kedves Tischbeinné . A kilenc ló odafönt épp abban a pillanatban egy-egy ernyõt nyitott ki. leugrott a tetõrõl. s rájuk sütött a nap.mondta Augustinné. s bajuszt rajzoltam az arcára.Abban igaza van Emilnek . a fiának már nem történhet baja. Jeschke õrmester oly hangosan átkozódott. mind a kilencen megbokrosodtak ijedtükben.Indítsa el a motort.Nézz át a falon! Tischbeinné kinézett. Az becsületbeli ügy. százkilencvenedik emelet. De a lovak egy tapodtat sem mozdultak. s azzal a hátsó ajtón át bevágtatott a malomba. . száznyolcvanadik emelet.Mi baj. a malom közelébe ért. az üvegmalom felé vette útját.Már egy órája úgy tolat utánam.Mami.mondta Augustinné -. kétszázadik emelet. kérem . S amikor a lovak izzadva átmásztak a tetõ peremén. Máris felhallatszott hozzá a lovak nyerítése. Jeschke rendõr õrmester is kinyitotta az ernyõjét. Emil pedig leült . Emil nem sokáig tûnõdött. elõrecsúsztak. mihez kezdjen. mire a szélmalom négy szárnya forogni kezdett. egy nagy mezõ közepébe zuhant. hogy majd megvakították az embert. . aki épp Augustinnénak.kérdezte Augustinné vihogva. hogy áthallatszott az üvegfalon.Hát hova rajzoltad volna? .De hisz ez Jeschke õrmester . Emil rémületében tehát a tetõ másik szélére szaladt. száznegyvenedik. a hátsó lábukra álltak. aztán elvesztette eszméletét. De minthogy még nem volt egészen megnyugodva. amikor a vonat átgázolt a kéményeken.Most pedig nyugodtan mossa tovább a fejemet .Mert a városi parkban a Ferdeképû Károlynak kipirosítottam az orrát. kereket oldott Századik emelet. s vágtában elindulnak a malom felé. mintha sínek volnának. .gondolta Emil.De hát akkor mihez kezdjünk most? . Százhatvanadik emelet. Falai átlátszók voltak. Megkérdezte tõlem. s tovább hajtotta a lovakat. Ezek a fenekükre ültek. S amikor a kilenc ló. s látta. s tovább mosta Augustinné fejét. fiam? . s levetették magukat a mélybe. hátuk mögött a mozdonnyal és a vonattal. és szétterítette. . s nem akartak továbbmenni.létrafokokon. . Tischbeinné tehát újra nekilátott a munkának. .vélte Tischbein néni. hanem amilyen gyorsan csak bírt. s most nem tudta. s csodálkozva megrázta a fejét. hogy ki volt velem.kérdezte Tischbeinné. . mintha megbolondult volna. Bumm.De nem az a baj. Emil tehát újra felugrott. nadrágzsebébõl kiráncigálta zsebkendõjét. Emil édesanyja lenyomott egy fogantyút. . s egyre nagyobb lett. most mihez kezdjek? . . Egy ideig behunyt szemmel fekve maradt. A vonat lassan lefelé vitorlázott a mezõ felé. úgy csillogtak. mögöttük a vonattal leszállnak a mezõre.mondta Emil. s valami nagyon szépet álmodni. Még hallotta. amint a lovak. . s azt kívánta.Miért? . felnézett a felhõkarcoló tetejére. azt pedig nem mondhatom meg neki.Sehova. bár el tudna most aludni. s teljes erejébõl futva. Emil a szétterített zsebkendõt feje fölé tartva. Emil már a tetõn állt. S minthogy üvegbõl voltak. százhuszadik emelet. a mészáros feleségének a fejét mosta. "Hál' istennek" . . világosan ki lehetett venni mögöttük Tischbein nénit.kérdezte.

Aki ezt nem érti meg. elalszik. Hisz lehet. de sírni akkor egy pillanatig sem sírt. s Emil még most is viselt egy kis daganatot a homlokán. amellyel nemrég a pénzt a béléshez tûzte.. máris kényelmesen elterpeszkedik egy sarokban. hogy egy hitvány disznó ellopja a pénzét. Aztán nagyon lassan felállt. s maga elé nézett. hogy hol van. Persze. De a zseb üres volt! A pénz eltûnt! Emil a bal kezével bent a zsebében kotorászott. Aztán szerencsére részletenként eszébe jutott. mint a gõzkalapács.mondta. s a pénz bizonyára még rendben ott van a helyén a kabátzsebében. mert az ujja vérzett! Két hete futtában úgy nekiment a lámpaoszlopnak. s nagyon meg volt ijedve. S most eltûnt. . hanem vele együtt a gombostût is. bolondságokról álmodik. Hosszabb ideig állt mozdulatlanul. . Sõt még te adj nekem útiköltséget. nem mászok fel annak az átkozott háznak a tetejére. hogy hazautazhassam. és hogy õt Berlinbe küldhesse. s mondja a nagymamának: itt vagyok. Ott szemben a sarokban ült az a Grundeis nevezetû ember. Alvás közben leesett a padról. Csak a gombostû maradt meg. s gépiesen leporolta ruháját. s most úgy megszúrta Emil bal mutatóujját. Itt ült egy vasúti fülkében. S az édesanyja miatt. amely ugyancsak üvegbõl volt. ott evett. hogy itt vagy.. Zsebkendõjével körülcsavarta az ujját. hogy semmi baj! Miért is gondolna az ember rögtön a legrosszabbra? Nem muszáj mindenkinek Berlinbe utaznia. Hát nem sírni való? S mihez kezdjen most? Szép nyugodtan szálljon ki Berlinben. S alighogy az úrfi beszáll a vonatba. FEJEZET HOL SZÁLL KI EMIL? Amikor Emil felébredt. S elaludt. Berlinbe utazik. Borítékban volt. Persze nem azért. s nem tudta. Vigyáztál a pénzre? Emil megrázkódott. . De mit sem használt. Jó helye volt ott benn a zsebben. de pénzt nem hoztam. vidámat füttyentett. a pénz eltûnt. Ugyanúgy. hogy megkeresse a százhúsz márkát a nagymama számára. A térde reszketett.mondta a mama.. Hirtelen rémülten felült. hogy miért. Emil tehát bizakodva benyúlt a jobb zsebébe. minden maradt a régiben: a zseb üres volt. De nemcsak a kezét. különben gyalog kell . akármilyen bátor gyerek is egyébként. s most a földön feküdt. . S felébredt. hogy az majd kidõlt. azon nem lehet segíteni. De ettõl a kérdéstõl iszonyúan félt. A szíve úgy vert. hogy kiserkent a vére. El is nevette magát. V. A következõ kérdés pedig az volt. az ajtónak támaszkodva. Csak azt nem tudta.súgta maga elé. s egy hosszat. . mint a keménykalapos úr. Emil tudta. Most is csak a pénz miatt..Ha elébb tudom.Jaj! Emil kirántotta bal kezét a zsebébõl. s eltûri. hogy az anyja hónapok óta mit dolgozott össze. óriási csattanás. aludt. abban a pillanatban indult el épp a vonat. jobbjával kívülrõl nyomkodta kabátját.Remélhetõleg nem szakítottad el a ruhádat . leesett az üvegszékrõl. hortyogott.egy székre. A boríték pedig egy tûvel a kabátbéléshez volt erõsítve. hogy megvan-e még a pénz.Eltûnt! .Hisz ez remek . és sírt. a Friedrichstrasse pályaudvarra.

Kérem. ez állt a táblán. ismét leugrott. Levette a koffert a hálóból. fekete keménykalappal a fején. hogy meglopta Emilt. Elõbb tiszteletre méltó szobrokat mázol be színes irónokkal. a nagymamának egy fillér sem jut. amelyen kiszállt. a vonat egyik végétõl a másikig. van errõl egy-két tapasztalatom. hogy mihez kezd most. Hol a lakásod? A vészfék pedig száz márkába kerül. vegye õrizetbe!" Borzasztó! A rendõrségnek sem mondhatja el. Hátha ez a tolvaj! Hátha nem is szállt ki a vonatból azután. Aki szobrokat rongál.. hogy meglopták.Máskor vigyázz rá jobban . meg fogja keresni a kalauzt. a vonat azonnal megáll. micsoda egy világ ez! Emil lenyelte az utolsó könnyeit. s úgy tesz. magas. hogy ellopták tõle. Emil még azt sem tudta. Ez már bizonyára Berlin! Ha a legközelebbi állomásra érnek. ÁLLATKERT. felemelte. de az biztos. mert a hálóban felejtette a virágokat. s ott az ember ingyen mondhatja el a kalauznak. Ajtók nyíltak. És még egy kalauz. Ha meghúzza a vészféket. maga Tischbein Emil reálgimnáziumi tanuló a tolvaj. a gombostût visszaszúrta a kabát hajtókájába. lassan hátrafelé húzódva nagy bérházakat lehetett látni. S mindez egy fickó miatt. hogy hívják azt az állomást. De haza sem mehet. A vonat megállt. mintha aludnék. Sejtelme sem volt ugyan arról. Lehet. Ronda egy helyzet! A mama hiába spórolt.mondanák a kalauzok -. a kalauzt kereste. S akkor bejönne egy kalauz. Hiszen egyéb sem kellene! A rendõrség!? Ez esetben Jeschke õrmester természetesen nem hallgathat tovább. aki csokoládét ajándékoz a gyerekeknek. a számlát házhoz küldjük. amíg az ember a legközelebbi állomáshoz nem ér. piros. hogy öt percnél tovább nem bírja ki ebben a fülkében. Mi a neved?. . fejébe nyomta a sapkát. az hazudik is. aztán a vonat befutott egy pályaudvarra. A kutya mindenit. hogy tolvajt keressünk. Emil kihajolt az ablakon. Semmi értelme. hogy a folyosón végig lehet futni. Õ pedig nem maradhat Berlinben. s magasan a vágányok fölött egy feliratot pillantott meg. és mindent elmond neki. S mind azt kérdezné: mi baj? . jól megmarkolta a koffert. s körülnézett. A kocsik mellett hordárok szaladtak. a peronról mások kitárt karokkal feléjük siettek. és kénytelen lesz jelenteni: "Tischbein Emil gimnáziumi tanuló gyanús. Az ablakon át újabb vágányok látszottak. Gyorsvonaton legalább annyi elõnye van az embernek. aztán meglopatja magát. A tömegben ekkor némi távolságban hirtelen megpillantott egy embert. s minden erejét megfeszítve a kijárat felé . hogy a pénzt elásta az erdõben vagy lenyelte. rendõrfõnök úr. Emil kitekintett az ablakon..mennem. Hány óra lehet? Messzire vannak még Berlintõl? A vonat ablakából. most pedig szállj vissza a vonatba.felelné Emil. egy csomó ember kiszállt. amelyek még a szabad levegõre igyekeztek. Hátha nem is igaz. piszkos kéményeket. akik valami kis pénzt akartak keresni. hanem egyszerûen átment egy másik kocsiba? A következõ pillanatban Emil már a peronon állt.Ellopták a pénzemet . pedig valójában kirabolja õket. kertes villákat. újra visszaugrott a kocsiba. az pedig majd sürgõsen jelenti a rendõrségnek. a szolgálati fülkébe. s Amerikába akar kivándorolni. S még egy s még egy. De ebben a kávédarálóban! Itt meg kell várni. Idõközben a vonat lassított. letette lábához a koffert. s közben az a keménykalapos fickó már hetedhét országon túl van.

Épp ebben a percben tolatott el a jegyszedõ mellett. Hál' istennek! Grundeis volt. szemlátomást nagy sietséggel.futott. fiam. hölgyem.. és kilépett az utcára. mintha valakit keresne.morogta Emil -. nem viszed el szárazon! S azzal leadta a jegyét. mit gondol maga tulajdonképpen rólam? Nincs nekem arra szükségem. Ott! ott! Persze hogy az volt. A keménykalapos idõközben elérte a pályaudvar fõkijáratát.. s közben egyre közeledett a keménykalaposhoz. Végül is a két keménykalap közvetlen szomszédságába került. gazember . A legszívesebben leteszi a földre. hogy mit tudsz! VI. körbefogná Emilt. s figyelmesen megnézte a mögötte tolongó embereket. hátrafordult. amott meg egy másik. hogy gyerekeket kiraboljak!. Emilnek már a puszta gondolatra is vacogott a foga. de akkor mindennek tetejébe még azt is ellopják. A gyerek villámgyorsan az ajtó mögé ugrott.No megállj. a lábuknak verte nehéz kofferét. és akkor vége a bújócskának.. s a keménykalapos mögött lóhalálában nekiiramodott a lépcsõnek. hogy fájt a karja! A tolvaj nyugodt léptekkel átment az utcán. De ebben a pillanatban a keménykalapos szerencsére elfordult. olyasféleképp. Egy magas termetû. s nem oldott-e kereket. s kinézett a rácsos üvegen. A tömeg egyre sûrûbb lett. olyan nehéz volt a koffer. mint aki erre azt feleli: szívesen. s otthagyja. Emilnek már majd leszakadt a karja. a másik kezébe váltotta át a koffert. széles vállú asszony mögé rejtõzött. Ez lesz az! Nem az volt.. a virágcsokrot a hóna alá vette. Gyerünk. fogd! Soha többé nem teszek ilyet!. Most mi lesz? Egykettõre eléje érnek. hogy eléje álljon és rákiáltson: Ide a pénzzel. és hol jobbról.. Híj. Ez jóval kisebb. még egyszer hátranézett. No! Ott a keménykalap! Uramisten. drága fiam. Emil még közelebb nyomakodott a magas hölgy hátához. De az ember nem úgy festett. S erre mindenki megállna. Vajon segítségére lesz-e a magas termetû hölgy? De hátha nem hisz neki. vajon ellenfele nem változott-e át hirtelen hosszútávfutóvá. . Emil mint egy indián kígyózott át a tömegen. Balról egy villamos . hogy ne veszítse szem elõl az embert. a földre állította a koffert. megállt.. s azt kiáltozná: hát ez már több a soknál! Felnõtt embereket megrágalmaz! Nem lehet bírni a mai fiatalsággal!. Nesze. hol balról kikukucskált mögüle. megállapítani. Hol a keménykalap? A gyerek ide-oda botladozott a sietõ járókelõk között. A tolvaj meg azt mondaná: már bocsásson meg. továbbszaladt. majd elégedetten tovasétált. FEJEZET A 177-ES VILLAMOS Legszívesebben utána iramodott volna a fickónak. most mutasd meg. Akkor a másik! Ez sem az. Elsõsorban most arra kellett ügyelnie Emilnek. A dolog nem volt ilyen egyszerû.

közben pedig nagymama a Friedrichstrasse pályaudvaron a virágüzlet elõtt várja. s leült az ablak mellé. A keménykalapos egy pillanatig elgondolkodott. Bele kell õrülni! A villamos ekkor megállt. hogy fel akarok szállni? . utánuk tolongtak. A kalauz. . aki a nagy tolongásban a lábára lépett. de nem volt rá ideje. S milyen magasak voltak a házak! Ez hát Berlin! Emil szívesen elnézegette volna a várost. vijjogtak.gondolta rémülten. nyomorgatták. . mert a gyerek kidugta az utcára a fejét. örökre eltûnik. úgy kivág. Emil ismét felkapta a koffert. hova. Hát ezzel megvolna! De mi lesz most? Ha a keménykalapos menet közben leugrik a villamosról. Mert kofferrel nem lehet leugrani a kocsiról. Minden sarkon újságárusbódék s gyönyörû kirakatok utcahosszat.közeledett. kölcsönözzön nekem annyit. végigfutott a csarnokon.brummogta mérgesen. Abban. két másik úriember pedig egy nagy bankbetörésrõl tárgyalt. az emberek lökdösték. hogy megválthassam a jegyemet!. Az elülsõ kocsiban egy ember utazott. a sarokba. miért. Mennyi autó! Nagy falkákban elõzték a zötyögõ villamost.. virágokkal. Akkor mindennek vége. a kár több millió. hogy unokája a 177-es vonalon vitorlázik Berlinben. az túlságosan is veszélyesnek látszott. nem tudja. Emil visszaállt a helyére.Nem látod. Az elülsõ kocsiból azonban senki sem szállt ki. Ha szép illedelmesen meghúzná valakinek a kabátja ujját. s megkérné: legyen szíves. . volt. aki azt állítja. a pillanatban érte el hátulról a villamos pótkocsiját. hogy mit tartanak bennük. nem tudja. könyvekkel. a lépcsõ mellett álló Emil mellett. az emeletes autóbuszok. Emil kidugta a fejét.. mert a bérlõknek nem kötelességük a bankot elõzetesen tájékoztatni arról. dudáltak. újabb autók jöttek a helyükbe. s ha nem tudom megfizetni. Egy úr jóízûen káromkodott.mondta az egyik -. Micsoda felfordulás! S az a sok ember a járdákon! S minden oldalról egyre özönlöttek a villamosok. Mert ott hátul az autók.Nehéz lesz megállapítani.Ha kijön a kalauz. amikor az épp elindult. egy pillanat alatt elkeveredhetik a tömegben. utánamászott. elsõ ízben. tábláján a 177-es számmal. De mindenkinek olyan komoly volt az arca! Az egyik újságot olvasott. Megállt. mindenféle ruhanemûvel és selyemingekkel.. . piros karjukat jobbra-balra kinyújtogatva befordultak a sarkon. meghúzta a csengõt." Szemügyre vette a mellette állókat. és sejtelme sincs arról. s ha kiszáll. "Uramisten. aki a kocsi belsejében menetjegyeket osztogatott. hátul is.Valóságos alagutat ástak . gyümölccsel. zsebében az õ pénzével. hisz nincs pénzem .Lesz majd. a lovas kocsik. Hátha már le is szállt? Õ meg itt egyedül utazik a villamoson. az emberek és az autóbuszok között senkit sem lehet megtalálni. A villamos újra elindult. mint a huszonegyet. aranyórákkal. és nagyon szomorú. majd a következõ kijáraton át kirohant az utcára. azon át hatoltak be a bankba. . visítottak.. Feldobta a koffert. s elállta az útját. Annál több új utas tolult be. Azt mondják. és egy nagyot sóhajtott.mondta a másik -. S akkor már mehetek egyenesen a családi sírboltba. kétrét hajolva eliszkolt az ajtó elõtt. hogy százezer márka árú briliánst . majd beszállt az elülsõ kocsiba. jegyet kell váltanom. amióta Emil felszállt. elöl is. a pénznek kampec. elhelyezkedett a peron sarkában. és minden páncélszekrényt kiürítettek. hogy mi volt a páncélszekrényekben .

. .mondta az újságolvasó úr.Ahogy jónak látod . és döntsd el. ilyen korú srácok. Emil kihajolt. .Ha majd lesz pénzem. holott a valóságban csak egy fél tucat bádogkanalat tett be . Emil Tischbein Neustadtból.mondta -.Hát te? .Adjon már egy jegyet ennek a gyereknek! . Tessék már megengedni. Utána meg kiröhögik az embert. Az elülsõ kocsiban még ott ült a tolvaj..Szabadna a címét. kalauz úr . . . S ki tudja. "Én is így fogok járni . De semmit sem látott. igen tisztelt uram . hogy Grundeis úr száznegyven márkát lopott tõlem. de ezzel beérte. egy idegen úr egy menetjegyet ajándékozott neki. s most már megint az újságját olvassa.Hálás köszönet. Mert hogy ellopták a pénzét. . hogy hány ingyenutasom van naponta .mondta Emil.mondta Emil. A fene egye meg!" A kalauz egyre jobban közeledett az ajtó felé. Senki sem volt rá kíváncsi.Elvesztetted a pénzedet? Andersen meséi!.mondta az úr. . hogy szemtelen gyerek vagyok.mondta az újságolvasó úrnak.mondta az úr.Tudja.mondta az úr. s hogy csak három és fél márka volt a borítékban. .Azt. Érted? . .tartott benn.közölte Emil. . A kalauz bement a kocsi belsejébe. Széles.. akik mind azt magyarázzák.felelte Emil.gondolta Emil szomorúan. .Másra nincs szükséged? ..A jegyet ajándékba adtam .kérdezte Emilt. Négymillió ember élt Berlinben.dadogta Emil. s tovább olvasta az újságot. . akkor szállj le a legközelebbi állomáson. s akkor majd egyszer elnézek önhöz. Igaz. A kalauz átnyújtotta a jegyet Emilnek.Ez nem fog röhögni . Megállt. kalauz úr. .Semmi mást nem fogadnék el. . azt még nem tudom . hogy még hány más tolvaj ül és áll a villamoson? Emillel senki sem törõdött. S a következõ pillanatban megállt a küszöbön.Kérem a jegyeket. szép utca volt.Az meg minek? .Itt kell maradnom a kocsiban. S hova akarsz menni? . s újra elõvette az újságot. azt senki sem hitte volna el. Körülbelül egy hétig maradok Berlinben. Olyan nagy volt ez a város. hogy leszállsz. s hogy miért nem tudta. s cserébe megkapták a fehér cédulákat. A keménykalapos meg azt fogja mondani. S mind a ketten nevettek. de senki .mondta az újságolvasó úr.közölte Emil határozottan. Nevem Tischbein. A villamos újra megállt. kérem! .Semmire . akkor leszállsz.vélte az egyik..Ha azt mondom. vajon a keménykalapos még nem száll-e ki. újra elindult. hogy elvesztették a pénzüket. De hogy hova visz. Apró fehér cédulákat osztogatott. . . azt nem tudta. hogy miért nincs pénze. S Emil olyan kicsi. A villamos továbbzötykölõdött. máskor is . miközben pénzt adott a kalauznak. s hangosan kiszólt: . Emil megnézte az utcatáblát: a Kaiser fasorban jártak. senki sem hiszi majd el.Én elvesztettem a pénzemet.Szívesen.Hogy visszafizethessem a pénzt . amelyekbe elõzõleg egy lyukasztóval több kisebb lyukat nyomott. . .Azt nem lehet .Ha megmondom.Hát ha nem tudod. Az emberek pénzt adtak neki. igen tisztelt uram! . mikor kell kiszállnia.

A vonatnak már rég itt kellene lennie. .kérdezte Kalapocska.mondta Kalapocska. s egy nagyot nyomott a kerékpár csengõjén. A nagymama mind nyugtalanabb lett. Tovább vártak. .mondta tûnõdve az öreg hölgy. aki kezében egy nagy lyukasztóval szigorúan ellenõrizte a jövõ-menõ embereket. ebben Kalapocska egy percig sem kételkedett. Neustadt . hogy Emil kalapot emeljen a kerékpár elõtt.bizonyára azt fogja mondani. . A fiúk néha nagyon ostobák. hogy tudakolja meg. akkor az anyja biztos sürgönyöz. FEJEZET NAGY IZGALOM A SCHUMANN UTCÁBAN Mialatt Emil a 177-es villamoson a Kaiser fasorban vitorlázott. nagymama.A csuda érti . s nem tudta. hol fog kikötni.Biztos nagyon megnõtt. .Neustadt. Nagyon magányos. megállapodás szerint a Friedrichstrasse pályaudvar virágüzlete elõtt álldogált. a vasutas dühösen vonogatta a vállát. Mi lesz? Emil egy nagyot nyelt.mondta.Hát ennek most már semmi értelme . . hogy nekem van igazam.Ha nem indult volna el.Benõtt a szája. Fogadjunk. Az emberek nevettek. Sok ember haladt el mellettük. ládákkal. hátat fordított a kislánynak.Vajon mi történt? ..kérdezte Kalapocska sértõdötten. . Senki nem gondol a más bajával. S a buta fruska most ennek következtében jókedvû volt.nem törõdött vele. .Meg tudná mondani. a nagymama s unokahúga. hogy: nagyon sajnálom! akkor az valójában csak annyit jelent.ismételte tûnõdve. alig várta. amíg a nagymama végül is ráállt. dobozokkal. de addig nyafogott. Poggyásszal. hova gondoljak .Hát nem bánom. igaz? . örvendek . virágcsokrokkal. Hisz tulajdonképpen nem kellett volna ide elhoznia. tisztelt uram? . mi lett a vonattal.Viszontlátásra. nagymama. ide-oda tologatva maga elõtt nikkelezett kis kerékpárját.Biztos rossz helyen szállt ki. . S ha valaki azt mondja az embernek. . Aztán újra öt percig. 18 óra 17. mert elég neki a magáé. De néhány perc elteltével a nagymama elküldte a kislányt. . .Elsõrangú kerékpár! .A vonat már rég befutott. . újra várakozni kezdtek.mondta Kalapocska a . Kalapocska természetesen magával vitte kerékpárját.mondta Kalapocska fontoskodva. nagyon egyedül volt.mondta. Rossz helyen szállt ki? De hiszen pontosan megírtunk mindent.kérdezte a váróterem ajtaja elõtt álldogáló vasutast. Kalapocska pedig visszaügetett a virágüzlet elé. . buta fruska . olykor az órára néztek. .mondta vasutas.Már 18 óra 20-at mutat az óra..Miért örvend ennek. Szorgalmasan álldogáltak.Nem is tudom. Elébb öt percig.közölte Kalapocska. hogy: szíveskedjék békén hagyni. . kérem. . . A vasutas nem felelt. . De hisz az már rég bejött. .Aha. . ellenõr úr? .Az nagy baj .Mi tudniillik a nagymamával a virágüzlet elõtt Emil unokabátyámra várunk.Örvendek. hogy hol marad a neustadti vonat. S minthogy nem volt jobb dolguk. VII. Kalapocska. ellenõr úr? . Emil nem volt köztük. hozd el.

.mondta. s leszállt. Odahaza. Kalapocska szüleinél akiket egyébként Heimboldnak hívtak . .Nem tehetek róla. S ha akkor sem érkezik meg.Nagymama . Nyolc órakor még egyszer kimegyünk az állomásra. Mindenki szerette volna tudni. VIII. terepszemlét tartott az állomáson. mint Zichlerék Artúrja. az édesapád örökre elveszi a kerékpárodat. Emil észrevette. hogy nem teszi a kirakatba. és szabad utat engedett a tekintetnek. Hátha a legközelebbi vonattal érkezik. óvatosan! Mint egy detektív. Amikor a villamos továbbment. . nem akarnál felülni a kormányrúdra? . hogy a keménykalapos egy ideig határozatlanul álldogál egy kávéház elõtt. . .vélte Kalapocska felháborodottan.Másik virágüzlet nincs . majd visszaballagott nagymamájához.Akkor olyan levelet írok neki. nem tetszik nekem ez a dolog. . .Fejezd ki magad választékosabban! . Másik virágüzletet nem talált. egyenesen a túlsó járda felé. majd fellép a terasz lépcsõjére.mondta az újságolvasó úriembernek. Mi most szépen hazamegyünk. Nem tetszik nekem ez a dolog. FEJEZET A LÁTÓHATÁRON FELTÛNIK A DUDÁS GYEREK A Kaiser fasor sarkán a keménykalapos kiszállt a villamosból. a Schumann utca 15. azaz 3 perccel fél kilenc után.Nem tetszik nekem ez a dolog. A papa azt ajánlotta. én pedig pontosan nyolc órakor felülök a kerékpárra.Nézz körül. Emil meglátta.mondta a nagymama. Halálra ijedne. . De nehogy elmaradj. Ha izgatott volt.Nem tetszik nekem ez a dolog . hogy sürgönyözzenek Emil mamájának. A nagymama aggódó arccal maga elé nézett.Minek is volna! Egyébként pedig Neustadtból a legközelebbi vonat 20 óra 33-kor érkezik. a sarkon egy újságárusbódét .mondta a nagymama -.Csend legyen! .kérdezte -. kerékpárját maga elõtt tolva. de senki sem tudta. hogy gyomorgörcsöket kap. felemelte kofferét. Lassan ballagtak hazafelé. aki bolhára vadászik! Emil szétnézett maga körül. akkor olyan levelet írok neki. s ide jövök.mondta Kalapocska is. A tolvaj a villamos elõtt áthaladt a vágányon. hóna alá csapta a virágcsokrot.Miért? Nem vagy te sem nehezebb. .kiáltotta felesége.Nem lehet nektek semmit sem elmondani . . majd megrázta fejét. és gondterhelten megrázta apró fejét. . Aztán bámulatra méltó sebességgel még két vasutasnak lyukat beszélt a hasába. . Nem tetszik nekem ez dolog közölte. hogy Emil hol van. reméljük! .nagy izgalom tört ki. mindent kétszer mondott.nagymamának. Hátha van még egy virágüzlet? . Óvatosan.Ha még egyszer ráül . ha elolvassa. Az egyik útkeresztezõdésnél Kalapocska megállt. . Kalapocska. Kalapocska anyja. .Fogadja még egyszer szívélyes köszönetemet .jajgatta a nagymama.Meddig várjunk még? Én már beleõszültem. alatt. az pedig gyakran ráül.A világért sem! .Reméljük.

hogy most itt az újságosbódé mögött rejtõzködik. Itt állsz egy kofferrel és egy köteg spenóttal egy újságosbódé mögött. . s azt mondja: fiam.mondta Emil. Mialatt aludtam. Ha meg ülve marad. komám! .A fene tudja. hogy egy rendõr odalépjen hozzá. . Hátrafordulva egy gyereket pillantott meg. . különben bilincsbe verlek. Én persze utána. hátul én. . hogy tolvajt mondasz. s tudja róla. keménykalappal a fején. .. Gyere utánam feltûnés nélkül.Miért nem szólsz a rendõrnek? Az lefogná. . Emilnek esetleg hosszú õsz szakálla nõ az újságosbódé mögött.ajánlotta Emil. hogy egy pohár világos sört iszik és cigarettázik? Ha most a keménykalapos fizet s feláll. mellette meg egy hirdetõoszlop. hogy egy tolvaj hogy lehet jókedvû.mondta Emil.Én vidéki vagyok . szállj le a bakról! Ilyen elõkelõ idõben az ember ne verekedjék! De ha mindenáron akarsz. s mint egy vadászkutya.Hisz ez olyan. . . s igen jókedvûnek látszott. Száznegyven márkát. gyanús vagy..Eriggy már . Engem itt személy szerint úgy ismernek. mintha moziban történne. .Egy tolvajt figyelek. képzelheted. Emil leállította a koffert a földre.mondta Emil. S egyébként is mi értelme van annak. Remek búvóhely volt.Nincs . Követem.Nem merek.De hisz ez remek.Hát ki dudált volna? Természetesen én. . s most attól tartok. elöl õ.A vonaton. mire újra útnak indulhat. hogy tetszhalottnak néznek.Micsoda? A fülem azt közli velem. cigarettára gyújtott. fiam . . E pillanatban egy autóduda szólalt meg közvetlenül Emil mögött. . mögéje futott. A duda pedig a nadrágzsebemben van. vajon a keménykalapos nem szedte-e még fel a sátorfáját. körülszimatolta a vidéket. .kérdezte Emil. hogy saját szemével látja a tolvajt a Jostykávéház teraszán. Berlinbe.Ki dudált a hátam mögött? . ide.. .mondta a gyerek. Fel a villamosra.Különben úgy kupán váglak. Újabb ötletem nincs. . A keménykalapos helyet foglalt a kávéház teraszán.mondta a dudás gyerek jóindulatúan -. Most pedig odaát ül a kávéházban.. nem vagy ismerõs a környéken. s bújócskát játszol mélyen tisztelt árnyékoddal. levette sapkáját. . S kit lopott meg? . mialatt én aludtam.A pályaudvarról? Azért viseled ezt a hülye ruhát? . Ha pedig. és röhög. A fiú rémülten félreugrott. aki nyilvánvalóan kinevette. A dudás gyerek egy ideig elgondolkodott.Nincs idõd? Becslésem szerint rengeteg idõd van. épp a kerítés mellett. Odahaza egyszer már majdnem lebuktam. ha a meglopott rosszkedvû.S azzal a kávéház terasza felé pillantott.kiáltotta az idegen gyerek. . kezdõdik elölrõl a hajsza.pillantott meg. . s kiszállt az Állatkertnél. A nagymamának hoztam. fiam. A tolvaj pedig átbillegett egy másik fülkébe.El ne ess. De segíteni nem tudott magán.Most jövök a pályaudvarról. . akár egy válogatott futballistát. . . különben tudnád.Értem. S most mihez fogsz kezdeni? .. s amilyen gyorsan csak bírt. hogy kirúgnak rám. a teraszon.Vond vissza! . . Emil nem értette. s rendkívül utálta az egész dolgot..Most nincs idõm ilyesmire.mondta Emil büszkén.Halasszuk el máskorra . hogy ki vagyok. mintha õ maga volna a tolvaj? Mi értelme annak. Legalább tízhúsz méter fölös idõd van becslésem szerint. .A Friedrichstrasse pályaudvaron pedig vár a nagymama. épp szemben a kávéházzal.Engem . Most már igazán csak az hiányzik. Úgy látszik.

mondta a dudás gyerek. hogy ha elszalasztjuk. s egy perc alatt feláll a csapat. holnaptól kezdve mindannyian Móricnak hívjuk egymást! Rendben? . vidékrõl. de ha az embernek akad egypár jó társa. .mondta Emil. Van még valami pénzed? . . s meglóg. az nem kis vigasz e sáros földtekén. akkor a gazember elõtt-utóbb kereket old.Egy szót se! . mindjárt megõrülök a boldogságtól! S ezt mondván.Príma ötlet .Állj! . . aki nyilván a mama megtakarított pénzébõl . S utána sorjában bemutatták neki az egész bandát. Ott a teraszon ül az a disznó.kiáltotta Gusztáv . s boldogságában oldalba lökte Gusztávot. A kerítés mellett.De ne maradj el soká.S ha segítségül hívnál egy-két embert? .mondta Gusztáv. akkor legalábbis egy repülõgépet rendelt volna.kiáltotta Gusztáv lelkesülten. A többit már tudjátok. expressz ajánlva.jóízûen étkezett. még zárás elõtt visszajövök.Óriási . Gusztáv a nevem.. .Állj! . Emil kezet fogott a Professzorral.Eredeti csomagolásban. akik az újságosbódé felé meneteltek. Akkor hiába jön Gusztáv a dudájával és számtalan szövetségesével. . Kezet szorítottak. hogy a balszerencse csak balszerencse marad. aki szabad elhatározásából segítségére van. Tíz perc múlva újra megszólalt a duda. hogy felélénkítse agymûködését.Becslésem szerint ez egy elsõrangú ügy .Emil. te pedig nem találsz meg többé. . S ha nincs ellenedre. . Mert ha mi itt boldogítjuk tovább a világot.Bemutatom Emil barátomat. hogy én ebben ne legyek benne. akkor segítségedre leszek.mondta Gusztáv. .Uraim! . Egy pillanatra sem vesztette el szem elõl a tolvajt. .Arról szó sem lehet.Megbízhatsz bennem.mondta Emil.mondta egy gyerek. . fiam. Emil megkönnyebbült szívvel tekintett utána.kiáltotta Gusztáv ragyogó arccal. különben meglóg a gazember.kérdezte Emil. a sarok felé. Óriási ügy ez.tanácsolta Emil. s Gusztávval az élen legalább két tucat gyereket pillantott meg.Hát akkor most egy kis agymunkát kérünk . csontkeretes pápaszemmel az orrán. aki ellopta a pénzét. . .Hát ehhez mit szólsz? .De Gusztáv. Igaz. .Értem én azt. komám .Azt tesszük. Emil.Köszönet és hála. . Szemlátomást õrülten tetszettek egymásnak. az még itt marad egy darabig. Mert most már kezdett büdösödni a dolog. S csak egy dologtól félt: hogy a gazember hirtelen feláll.Ez a Professzor . . amely mint egy zsák ereszkedett a feje fölé. A tag egyébként is e pillanatban lágytojást zabál pohárban.mondta. ezt elkapjuk . Hát viszontlátásra.Hát akkor indulás! . De ez sem segített.magyarázta Gusztáv. Emil megfordult. S akkor én természetesen utána.Egy vasam sincs . Persze ha csak sejtette volna is a készülõ összeesküvést. . Átvágtatok dudaszóval egy-két udvaron.Meg vagyok hatva . elvágtatott. .mondta Emil. . Gusztáv egy kicsit dudált. Fogadjuk meg. Grundeis úr azonban kegyes volt és maradt. egy fekete tökfedõvel a fején. .mondta ez. .

amikor akarunk.mondta Gusztáv.. Kinek van telefonja? Tizenketten jelentkeztek.Én itt maradók az elõõrsökkel. akit a fiúk kis Keddnek hívtak. de volt köztük egymárkás darab is. . .ragyogó arccal. . az igazságügyi tanácsos. S egyidejûleg egy kicsit körülszaglászom az illetõ urat. . .Minthogy fennáll annak a lehetõsége .Tõkénk összesen öt márka és 70 pfennig . Akkor valamennyien visszasprintelünk. Õ és Emil két-két márkát kapott.Gyerünk ki a Nikolsburger térre .mondta a Professzor.. Kinek van pénze? Mindenki odaadta. Arra az esetre. kivonultak a Nikolsburger térre. Ez egy kisebb termetû gyerektõl származott. . az megnehezítené az üldözést.közölte Emillel. akkor megyünk érte.mondta -.mondta a Professzor.S a telefonbirtokosok közül ki rendelkezik a legértelmesebb szülõkkel? . No.nyomjuk meg a pedált. hogy a disznó meg ne lógjon. semmi gondod ne legyen! . három zsebbe.Helyes . .De ügyesen . s leadom a pénztárnál.Átviszem a kávéházba. . . . akiknek pedig a padokon nem jutott hely. A Professzor azonban mintha születése pillanatától kezdve erre a percre várt volna! Mint apja. s vigyáznak. . Arcuk komor volt. Öt-hat embert stafétába állítunk fel. . feltétlenül szükségünk van egy telefonközpontra. De most mihez kezdjünk? Legelõször a koffert s a virágokat kellene biztonságba helyezni. amije volt. gyerünk. fiam . már elmúlt hét óra. hogy detektívek vannak a nyomában. miközben eltolatott. a pénzt visszaszármaztatom. csontkeretes pápaszemét ide-oda tologatva kifejtette tervét. Örömében egyik lábáról a másikra ugrált.mondta. Ti pedig siessetek. . . mert nagyon megnehezítik a dolgomat.Minek nézel te engem? .tanácsolta a Professzor. indulás! A staféták felálltak.közölte a feszült csendben várakozó hallgatókkal. .Most pedig .Észre ne vegye. FEJEZET A DETEKTÍVEK GYÛLÉSE A park két fehér padján foglaltak helyet. A többiek pedig. ezek azonnal hírt adnak. Gusztáv egy márka hetvenet. Emillel s a Professzorral az élükön.Én! . amikor visszajött. ha valami történik.Ha elkapjuk az illetõt. a pázsit körül futó kerítésen helyezkedtek el.morogta Gusztáv. IX. Ketten itt maradnak a bódé mögött.mondta a Professzor .Ide vele! .mondta Emil.Nem engedjük ki a tagot.Hát ehhez mit szólsz? . .Bízd csak rám.Véleményem szerint osszuk háromfelé.A holmi egyébként biztonságban van. ha el kellene válnunk egymástól. . .kiáltott kis Kedd. Természetesen nagyobbára aprópénz hullott Emil sapkájába.mondta Gusztáv.Jó fényképarca van az úrnak . . . ha újra versenybe állunk. majd megszámolta a begyûlt pénzt. hogy gyakorlati okokból késõbb el kell válnunk egymástól.Köszönöm .

Akire nincs okvetlen szükség a vadászat alatt.morogta Traugott. . . .De hiszen én nem vagyok otthon .Marhaság habbal . ti igazgatók! . . A telefonközpont mindig tudni fogja.. . felváltva hazaszaladtok. hogy dolgunk van. szép munka lesz.. s ez szemlátomást megártott az egészségének. elképzelhetõ.Hazamész a telefonhoz! . azt mondja.. a készültség.Mittenzwey. Akkor pedig semmit sem lehet rábizonyítani. arról nem esik szó. s elvágtatott. Így!.rendelkezett a Professzor.. az egyszerûen felhívja a kis Keddet. Zerlett. ha úgy gondolod! Krummbiegel szétosztotta a telefoncédulákat. hogy amilyen rafinált disznó. Arnold Mittenzwey és az öccse meg én hazatelefonálunk. Az öt gyerek sarkon fordult.Hát. Megvan tehát a detektívcsoport. s adandó alkalommal visszalopjuk tõle a pénzt. .Eriggy a csudába! .. . hogy egy barátjánál alszik éjszaka. Gerold.Jaj .. és pontos tájékoztatást kap tõle.Néhány ember szaladhatna ennivalóért.Ha ellopjuk tõle a pénzt. de a legfontosabbról.De igen . otthon vagy .Elment az eszed . lóhalálában a Nikolsburger térre vágtat. .Bavária 0579. mint õ maga.. az itt marad a Nikolsburger téren. Ti.Nevetséges! . . hogy a detektívek hol tartózkodnak. Nagy Frigyes. és mindegyikre írd fel kis Kedd telefonszámát.Kajáról.Készültségi szolgálatot is kell tartanunk .kiáltotta. . attól én nem leszek tolvajjá. . . Gusztáv. s a fiúk gondosan zsebre tették. s ott megmondjátok..felelte a Professzor.jelentette ki a Professzor. . és segítenék. Akinek szüksége van felvilágosításra. De olvashatóan! Mindenkinek adsz egy cédulát.mondta kis Kedd. Felelõsségteljes. Hogy legyenek tartalékaink is. hogy tudniillik hol kapjuk el a tolvajt.mondta Emil. Úgy van! Traugott pedig hazakíséri kis Keddet összekötõként. . Akinek módja van rá.Fafejûek . . gyerünk. hogy este esetleg csak késõn keveredtek haza. . Brunnot.kiáltott Traugott dühösen. . . . A leglelkiismeretesebbek közülük mindjárt meg is tanulták betéve a számot. vendégeskedésrõl nagy tervek s elõirányzatok készülnek.Inkább veletek maradnék. indulás! Hatalmas élelmiszer-tartalékokra van szükség.figyelmeztette Emil.Mihelyt itt befejeztük a gyûlést.mondta a Professzor. .Tessék papír és ceruza. gumikesztyût húzott. készíts húsz cédulát.De valami kosztra igen . Kisgyerekeknek nagyon jó hasznát lehet venni ilyenkor.mondta Petzold.mondta Traugott.Semmi egyéb dolgunk.Természetesen. s ha szükségünk lenne erõsítésre. hazamész telefonszolgálatra. Krummbiegel.Ujjlenyomatók készítésére is be kellene rendezkedni .mondta kis Kedd. Traugott határozottan felizgult.Igaz.Ki lakik a közelben? . Ti pedig most szétszóródtok.. ha a vadászat ma még nem érne véget. mint hogy a nyomában maradjunk. Petzold már huszonkét bûnügyi filmet látott. telefonról. ugyanolyan tolvajok vagyunk. . Krummbiegel.A telefon száma? .Nagyobb szidalom hirtelenében nem jutott eszébe. Ha valaki ellop tõlem valamit s én visszalopom. hogy elfogjuk a tolvajt. . s hogy mi történt. .kérdezte a Professzor.De igen. Több osztagra egyelõre nincs szükségünk. . . a telefonközpont és az összekötõ. .

Ki ad dohányt? A Professzor adott húsz pfennig útiköltséget az oda.Ha én valakitõl titokban elveszek valamit.és visszaútra. .Hiszen azok is vagyunk . s hogy az illetõ úr mikor téved be. Ha az enyém.vélte Traugott. hogy hol tartózkodom. de a bíróság mégiscsak elítélne. A Professzor bólintott. hogy szüntessék be a fölösleges vitákat.A tolvajnak biztos. ha veletek maradhatnék.Nem kell . hogy van . Sokszor szívélyesen . hogy odamegyek. hogy az övé volt-e.kiáltották többen. hogy erkölcsileg igazad van. . Lehet. hogy nem érkeztem meg. Mert az hivatali titok..Szívesen .Csend! . aki elvinne egy levelet az öregasszonynak a Schumann utca tizenötbe? Hálásan megköszönném. . .Úgy érted. Berlinben vagyok. . mint egy rendõrkutya. az menjen haza a dunyhája alá. Tele volt tanácsokkal.Felõlem .Ami az enyém. mint a gyerekek. . s már elõre is iszonyúan örülök. vagy hogy tõlem lopta-e el.Nem könnyû dolog ezt megmagyarázni .Ügyesnek kell lenni. ha egy idegen zsebben tartózkodik. mint a. hogy önként kell visszaszolgáltatnia a pénzt. .Verekedés kizárva.Úgy is van . pontosan úgy. Az biztos. Én remekül tudok hason csúszni. .Aki fél. mint a gyík. Mindegy. hogy hol vagyok. aki a levelet viszi. Az a fiú. még nem mehetek hozzátok. . s tudja.De egypár revolvert csak be kell szerezni .jelentkezett egy Bleuer nevû fiú.helyeselt kis Kedd. A rokonaimnak sejtelme sincs róla. . s a következõ levelet írta: "Kedves nagymama! Bizonyára aggódtok. hogy a rendõrségre rohannak. hogy még sötétedés elõtt odaérjek. .jegyezte meg kis Kedd. . Emil pedig kölcsönkért papírt.avatkozott be Emil a vitába. visszalopásról szó sem lehet.mondta Traugott. megeshetik. s ha megbokrosodnak. .mondta Emil. . aki oly bizonyosnak látszott a dolgában. de ez a tény.Tudtok-e lábujjhegyen surranni.Úgy van. Ne kérdezzétek. De sajnos.Hát nem veszélytelen . Ezt sok felnõtt sem érti. s mint egy bokszbajnok. fenyegetõen elõrelépett. .Ha jól meggondolom .mondta Petzold.tanácsolta Petzold. .Azért is jó volna. S ugatni is példátlanul tudok..mondta. hogy a legszívesebben azonmód lefogadta volna. fiúk . mert elõbb még valami fontos dolgot kell elintéznem. .A Professzornak igaza van .kiáltotta a Professzor.mondta Emil -. mint a kámfor. . Erre mindenki nevetett. Egész Berlin utánad fordulna. . vállat vonogatva. nem lehetett megállítani. hogy mit! De ne is aggódjatok! Ha minden rendbe jön. s meglát benneteket? Úgy elillan. . azt nem lophatom el. elsõ dolgom lesz. vagy hason fekve követni egy ember nyomát? Mert mit csináltok.Ünnepélyesen felkérem a gyûlés részvevõit. . .Nem értem . ceruzát. az majd elválik. . Az üzletet berendeztük. De nem szabad elárulnia.. .mondta a Professzor.Emilnek az izgalomtól égnek állt a haja.Hason csúszni? .kérdezte Traugott.De gyorsan írd meg.közölte kis Kedd. mint szeméttel a papírkosár. levelet kellene küldenem a nagyanyámnak. akkor tolvaj vagyok. hogy gyáva vagyok? . Földalattival mehetnék. úgy akkor is az enyém. Micsoda állapotok ezek! Valósággal úgy viselkedtek. Nincs valaki. .Igaza van . revolver kell . barátom. ha hirtelen hátrafordul.mondta a Professzor.

S akkor nincs is kifogása ellene. hogy esetleg még elmaradnak egy ideig. tartsd a markodat.Rendben van.mondta Bleuer. Mire ezzel is elkészültek. Hatalmas csomagokkal érkeztek. hogy történt-e idõközben valami.mondta a Professzor vállát vonogatva. A telefonszámot mindenki tudja. A készültségnél fogok jelentkezni. hogy hazudjanak nekik. hogy mindig vizsgáljam meg. S amíg tartom az ígéretemet. azt tehetem. az máris indulhat. akkor nem nyugtalankodik . . s egyelõre nem mehet haza.De ide figyelj. hogy a szervezet tisztességesen mûködjék! .A telefonközpont be van rendezve.Ha üzenetet kap. hátha ez a mi dolgunk veszélyes lesz? . Gerold. A Professzor még megkérte. ezekért Gerold felelõs. nyomában Traugott-tal.még dolga van. hogy további kimaradást eszközöljön ki a szülõknél. Hogy az anyja adta neki.jegyezte meg Krummbiegel a fejét vakarva. Virágot is hoztam. hogy hol vagyok.Akkor baj van a szerzõdéssel . Mindannyian közölték odahaza.mondta a Professzor. a nénit és Kalapocskát.. valóban a csapathoz tartozike. a mogorva összekötõvel. s hogy a pénznek lába kelt. hogy sok szerencsét ne kívánjon a detektíveknek. s csak késõbb. amikor lehet.. Emil .mondta szigorúan -. aki üzenetet hoz vagy telefonál. Gerold egy egész rúd szalámit hozott. amit akarok. mert így elkerülik." A címet a papír hátlapjára írta. . Hát igen. Emil szétosztotta a szalámis kenyereket. ami tisztességtelen vagy veszélyes. és mondja meg az apjának.helyeselt Emil. Akinek haza kell mennie. . Megkapod. . és átadta Bleuernek. Okosabbat nem is tehetnének.kiáltotta. hogy hívja fel hazulról a szüleit. A pénzemet itt hagyom nektek. A szalámit vastartaléknak maga tartotta meg. . . Véleményem szerint ma ez a helyzet. estefelé térnek haza. Az apám egészen príma ember. Ezek után másik öt gyerek szaladt haza. Példamutató magatartást . nehogy lekéssünk a vonatról. vajon az.A detektívek elvárják.kérdezte Emil. S azzal lóhalálában elrohant. mondta. .Egyébként azt mondta az öreg.üdvözlöm a bácsit. . Közülük ketten nem jöttek vissza. Hogy tudni lehessen. .. majd összehajtogatta az iratot. úgy látszik.El ne áruld a rokonságnak . aki az élelmiszertartalékok felhalmozásával volt megbízva. ..Valóban príma . "Emil" volt a jelszó. felhívom a kis Keddet.: Mami sokszor csókoltat. számold meg! Élelmiszerrel el vagyunk látva. hogy mindegyik .Nagy átlagban eléggé használhatók . . hogy neki mármint a Professzornak . mindenki kapott egyet. De legalább öt embernek itt kell maradnia. .A berlini szülõk ilyen rendesek? . Én például az öregemnek megígértem. Pénzzel is.Ha majd visszatérek. kis Kedd hazaindult. Idõközben befutott az öt gyerek. nem kaptak kimaradási engedélyt. Természetesen nem mulasztotta el. kereken egy márka ötvenet. hogy soha semmit nem teszek.mondta a Professzor. megtudni. Arra én súlyosan ráfizetnék. . A csapat elé állt. Hû unokád Emil Ui. vajon az õ jelenlétében is ugyanúgy cselekednéke. A Professzor kiadta a jelszót. De most aztán indulás.Ne hidd. könnyen meg lehetett jegyezni.

Fontos . . tetszik érteni? .Kérem. hatalmasan hadonászó karokkal.közölte Gusztáv. . A tolvaj ezt szemlátomást nem vette tekintetbe: csodálatra méltó konoksággal olvasgatta az újságját.Ne kerüljünk túl közel! . A bódé mögött álltak. . egy tolvajt üldözünk . mintha a százméteres síkfutás rekordját akarnák megdönteni. .súgta Gusztáv.. .kérdezte a Professzor.Biztosan kikukucskált az újság mögül.Bolond vagy.Hát minek néz bennünket! . szórakozott tekintetet vetett az elõtte elsietõ emberekre. hogy azok ott észre ne vegyék. Jelszó: Emil.közölte Emil. . De tíz méterrel az újságosbódé elõtt lelassítottak. . .kérek..morogta szemrehányón a Professzor.Mi a baj? . mit csinálunk mondta Krummbiegel. De ez magunk között marad. ..Tetszik tudni. A keménykalapos összehajtogatta újságját.kérdezte Emil lihegve. s rögtön felírta az adatot. Ez megállt. a Josty-kávéház elõtt.Gyerünk! .kérdezte a sofõr.Sokszor nézett errefelé? . . uraim! . Ha erõsítésre lesz szükségünk. elhagyta a Kaiser fasort. .Ha most erre mifelénk jön. A taxi búgva elindult. mintha három napja nem evett volna. mert az ott posztoló Gusztáv jobb karjával "lassíts!" jelet adott. a két Mittenzwey fivér úgy futott a Kaiser fasor felé. .Esze ágában sem volt. .Hallom . Emil szinte boldog volt. hogy ellopták a pénzét.mondta a sofõr. fiam . s illõ távolságban felcsatlakozott kollégája mögé. mintha Svájcban volna. s olvasni kezdett. majd hirtelen villámgyorsan magához intett egy épp arra haladó taxit. . Úgy zabált. Aztán egy esti lapot vásárolt.figyelmeztetett Krummbiegel. A tolvaj az utca túloldalán állt.kiáltotta a Professzor. . s reszkettek az izgalomtól. .mondta Gusztáv a sofõrnek -. . . s a járókelõk a hirtelen meglepetéstõl majd megsiketültek. Mittenzwey. s úgy nézegette a tájat. a keménykalapos beszállt.Vigyázat! .Ha én veszek valamit a kezembe.üvöltötték a gyerekek. arccal a kávéház irányában.Pénz van fuvardíjra? kérdezte még. .mondta a sofõr. kis Kedd elküldi Traugottot. FEJEZET ÜLDÖZÉS TAXIN E pillanatban három stafétafutó tûnt fel a tér túlsó végén.Elkéstünk? . . X.mondta a sofõr.S mi nem megyünk le a nyakáról. . Mi is megtesszük a magunkét. az autó elindult. sofõr úr! De óvatosan.mondta a Professzor..kiáltotta Emil.Csigavér .Látja azt a kocsit . Emil. akkor nem tudom. Más kérdés nincs?. . hogy nem üldözik-e vélte id.A kocsi száma IA 3733 . amely épp most fordult be a Prager térre? Látja? Utána.Jelszó: Emil . hogy az egész Nikolsburger tér reszketni kezdett. Krummbiegel. akkor annak megadom a módját. De már a következõ pillanatban a fiúk is taxiban ültek.

majd újra tovább a Motz utcán. mind a két kocsi megállt.Reméljük. amíg a tilos jelzés át nem váltott zöldbe. komám. félkörben át a Viktoria Luise téren.mondta Emil. . akkor benn van az egérfogóban.közölte Gusztáv. De indulás után a csapat újra a felszínre került..Ha itt száll meg.mondta a Professzor. s megmosolyogták a különös rakományt. A sofõr hátrafordult. amely elhagyottan. ebben a szállodában . . amikor beszállt a felvonóba. alaposan utánajártam a dolognak.kiáltotta a Professzor izgatottan. Egymás hegyén-hátán feküdtek.Már az elülsõ kocsi sem tud keresztezni. A járdán többen megálltak. a taxi után néztek. .Az út remélhetõleg nem lesz hosszú . Másik kijárat pedig nincs. láttam. . Mittenzwey.Hasalni! . nyoma veszett. kifizette a viteldíjat.sóhajtotta a Professzor.Csak jönne már! . és a veszélyzónán kívül megvárta a további fejleményeket. Hacsak nem szökik ki a tetõn. Gusztáv elébe. De úgyszólván még be sem fejezte a mondatot.Halló.Mi történt? . . Persze senki sem vehette észre. amely közvetlenül egy mozi szomszédságában terült el. szorosan egymás mögött vesztegelve. . Egy székre ült le.Szobát bérelt a szállodában.mondta elégedetten.Gusztáv. Ennél jobbat nem is találhattunk volna. . hogy a második taxiban ülnek. Mittenzwey.A Motz utcán hajtottak végig. . . Kedd? . A gyerekek hasra vetették magukat. s felhívta kis Keddet. . a kezét dörzsölve.Krummbiegel hátramaradt õrnek? . A Professzor csapatát egy kapualjba vezette.Szemben a földalatti.vélte Emil -. . . Most már valamennyien kiszálltak. . s eltûnt a Hotel Kreid feliratú tábla alatt.kukorékolta vidáman kis Kedd a vezeték túlsó végén.kérdezte a Professzor. az elülsõ taxi már meg is állt. . akkor szerencsénk van. . mozdulatlanul. mint Napóleon a lipcsei csata alatt.Minden modern komforttal el van látva .Természetesen.Ha még egy kijárat van. a Nollendorf téren. Úgy festett. a Nollendorf téren. . . Egy szálloda elõtt. Itt megállapodtak. teljesen üresnek látszott.. A keménykalapos a Hotel Kreidben szállt meg. majd innét egy nagy udvarra. A keménykalapos kiszállt. árván álldogált az udvar közepén. Itt id.kérdezte a Professzor. Valóban. és szabaddá tette az utat. . aggódó tekintetet vetve a taxi órájára. megnézte a mutatványt. Krummbiegel visszament a szálloda felé. Emil fizetett.jegyezte meg a Professzor. . utána . Mittenzwey egy tízpfennigessel markában átszaladt a szemközti kávéházba. több telefon a közelben. A fiúk példásan hasaltak. Id.Nem olyan ügyetlen. . A fõhadiszállást a . s mi rögtön mögéje kerülünk. Egy márkába került.Eddig nyolcvan pfennig. hogy Gusztávnak kijön a lépése .Hát ezt lekapcsoltuk! . Aztán befutott Gusztáv. . Ezt az udvart az Isten is fõhadiszállásnak teremtette.Benne meg lehet bízni . mellette egy park alkalmas búvóhelyekkel.Személyesen . mint amilyennek látszik. A második kocsi idejében lefékezett.Jelszó: Emil. Gusztáv eltûnt.felelte id. s nevetett.A Luther utca sarkán vörös fény! .súgta Gusztáv.

Ez az unokahúgom .Szobaszám? .. hogy miképp lehetne valamilyen jobb megfigyelõ szolgálatot szervezni. Kalapocskának hívják. Szobát bérelt..beszélte Kalapocska . a két Mittenzweyt összekötõként a Nollendorf térre küldte.mondta Bleuer . ha most rögtön lefeküdne . Kis Kedd mindent pontosan feljegyzett . De már megyek is vissza. . s rögtön kész a botrány.mondta -. . amikor a barátod megérkezett a levéllel. Mi természetesen nem szóltunk nekik egy negyed szót sem.Hurrá! . . azután meglógtam vele.Ma már nem kapjuk el. . A gazember autóba ült. .az öregek odahaza ülnek. . Mittenzwey.Pedig mégiscsak az volna a legjobb. Emil feléjük rohant. kis Kedd. azt nem bírná el az idegrendszerük.Jelszó: Emil . . . s kidüllesztette a mellét.felelte id. akivel ultizhatna. .Megjárja. Nemsokára ezután egy kerékpár esengõje szólt be az udvarra. meg színházba.Sok szerencsét. Megveszek az unalomtól. Jelszó: Emil. majd visszatért a fõhadiszállásra. lelkesen megrázták a kislány kezét.Nehéz volt? . A Professzor udvariasan felkínálta helyét a hölgynek. majd megkérdezte: .Más még nem telefonált? . Kis Kedd mindent pontosan feljegyzett.dünnyögte Gusztáv ingerülten.Ki kell találnunk valamit .magyarázta Emil -. majd szótlanul visszaült a székére. Kalapocska leült. . Stramm gyerek egyébként.Itt a tíz pfennig megtakarított útiköltség . Én épp csak lekísértem Bleuert a ház elé udvariasságból. . a Nyugat mozi udvarára.Nincs. hogy mi történhetett veled.az úrfi megérkezik Berlinbe.mozi udvarán rendeztük be. mert hogyha most még órák hosszat autózna és vendéglõbe menne s bárokba táncolni. gratulálok. az biztos . Mit is akartam még mondani. lesegítette õket a kerékpárról. A fiúk némán álltak és töprengtek. Épp indultunk vissza az esti vonathoz.Szervusz. A Professzor a szálloda elé ballagott. . akkor elõbb egy nagyobb külföldi kölcsönt kellene felvennünk a költségek fedezésére. amíg ki nem szállt. De ki fog derülni. . s a hang mögött egy kis nikkelezett kerékpár gurult a csapat elé. . ellenõrzõ körútra.Ha legközelebb szabad dolgozatírás lesz. a hátsó kerék tengelyén pedig Bleuer állt. Szigorú gondolkodást kérek.Erõsítésre nincs szükségetek? .mondta . s törik a fejüket. mi egy másikba. Egy kislány ült a nyergében. mert hogy két gyerek vesszen el egy nap.mondta egy idõ múlva -.Be szívesen lennék veletek! . Bleuer elpirult. uraim. errõl fogok írni.Egyszóval . A Professzor visszajött. . s most odafent van.Most pedig . s addig le nem mentünk a nyakáról.kiáltották. Már nyolc óra múlt. Különben felriasztják otthon a fõkapitányságot. hogy nincs-e valaki az ágya alatt.Senki. visszaolvasta a telefonba. a bal oldali kapu mögött. Nyilván azt lesi.Azt még nem tudjuk.sóhajtotta kis Kedd.

Emil meglátogatta a három elõõrsöt.mondta Kalapocska. Megveregette unokabátyja vállát. szíves engedelmével helyet foglalunk itt a lépcsõn. s véletlenül meglát.Jó . FEJEZET KÉM LOPÓDZIK A SZÁLLODÁBA Az idõ lassan múlt.mondta.mondta Emil. .Most pedig elpárolgok . s eltûnt a kapualjban. s addig kiáltozott. mint a zsûri tagjai. . . arról nem is szólva. Hát viszontlátásra.A kutya mindenit! . . De holnapra remélhetõleg lefogjátok a tagot! Ki nálatok a mesterdetektív? . . Az biztos úgy ismeri a szállodát. körülötte a fiúk. Elvégre nem hagyhatjuk egész éjjel felügyelet nélkül a szállodát. Azután a Professzor lélegzet után kapkodott. Hol fogtok aludni? Jaj be szívesen veletek maradnék. . .Haragudtak? . s tudna valami jó tanácsot adni. terepszemlét tartott.Ez itt ni . de ha csak egyszer is elfordul egy alkalmatlan pillanatban. az egész tervünk füstbe megy. fiam .A nagymama körülszáguldott a szobában. uram. Igaz. A fiúk jó ideig szótlanul néztek utána. .Ez pedig a zsebpénzem . S mindenki igazat adott neki.A Professzor. uraim! Szervusz. s felajánlotta. . . hogy Krummbiegel a sarkon õrt áll. vidáman csöngetett. hogy "Emil unokám a köztársasági elnöknél vacsorázik".Becslésem szerint most valaminek történnie kell .mondta a Professzor.A szállodában kell lenni egy fiúnak.kérdezte Emil. A kislány bájosan ült a széken.mondta. hogy te semmiképp sem jelenhetsz meg a színhelyen. A Professzor félszegen elmosolyodott. mintha . Emil. mert ki fõz majd reggel kávét az uraságoknak! De hát mit tehet az ember? Tisztességes lánynak este ágyban a helye.Örvendek a szerencsének. felugrott a kerékpárra. hogy mi történt. ötvenöt pfennig. kitûnõ! Volt egy furcsa szokása: mindig úgy viselkedett. Vegyetek rajta néhány szivart! Emil átvette a pénzt.. Egyikünk felkereshetné. A Professzor zsebre dugta a pénzt. aki a lifttel dolgozik. .Egy dekát se . . XI. mint a tenyerét.. Végre kezet szoríthatok egy igazi detektívvel. s egypár érthetetlen szót dadogott. Ezek után Emil óvatos léptekkel a szállodáig merészkedett elõ.Nem mehetünk a portáshoz. hogy az egyiküket közülük felváltja.Nem is arról van szó . s elmondhatná neki.Stramm ötleteid vannak. . De Krummbiegel és a két Mittenzwey fivér közölte.Reggelre megint itt vagyok.büszkén. Ha a keménykalapos kinéz az ajtón. . szem elõl vesztheti Grundeist. amíg az öregeim meg nem nyugodtak.mondta Kalapocska -.tájékoztatta Kalapocska.Hát? . majd kissé izgatottan visszatért a fõhadiszállásra. . mint egy szépségkirálynõ. s kinyitotta a száját.mondta Emil. Professzor úr . hogy: kérem.jelentette be Kalapocska. .Sõt.kérdezte a Professzor.mondta Gusztáv. hogy a helyükön kívánnak maradni. .

úgyhogy Emil rövid idõ alatt jelentékenyen megerõsödött nagyvilági tudásában. . rengeteg ember áramlott a bejáratok felé.A gyerek meg volt hatva. van egy parkunk is. Egyébként is még meg kell verekednünk. Ennyi az egész. Majdnem akkora agyveleje van. . három tér és egy park között. Professzor.Csak lassan azzal a kis ésszel! . fiam. nagyon szép. Mit hányja ez folyton a szemére. Ezért is hívták Professzornak. kerékpárok és autók veszettül hangversenyeztek az éjszakában. A Professzor és Emil pedig kiállt a kapuba.Én meg valószínûleg vidéken nem tudnék élni. s kinevezzük Emilt díszdoktornak.felelte a Professzor. Épp csak figyelmeztetlek..Mondd. Egy óra múlva visszajössz. hogy vidékrõl jött.Helyes . . Egész életemben ebben a farsangban éljek. a nagyváros varázsa szemlátomást hatalmába kerítette.Az embernek folyton az az érzése. Aztán a Professzor felvilágosítással szolgált az elõttük elsuhanó bel. De én beérem ennyivel. nincs igazam? Olyan. Berlin is szép.Még egy ilyen tipp. Egy perc.osztályzatokat adna az embereknek.kérdezte a berlini fiú. hogy teljesen letiltom. . .jegyezte meg Gusztáv jószívûen. mint egy berlini srácnak. s ott elmondták egymásnak tanáraik jellemrajzát.kiáltotta megvetõen a Professzor.Én pedig odahaza az iskolában pehelysúlytól félnehézsúlyig az elsõ vagyok .A mindenit! . . S beszélsz a fiúval.Miért? . Szó sincs róla. . . a gyorsvasút dübörgött. autóbuszok.mondta Emil. De óvatosan! Hátha nyélbe lehet valamit ütni. híj! az embernek libabõrös lesz a háta.ajánlotta Gusztáv. . Fényreklámok lobbantak fel az égen. Idõközben besötétedett. a te anyád szigorú? . Tudd meg. S szinte elfeledkezett róla. hogy melyik szobában lakik a gazember.mondta Emil.egyezett bele a Professzor -.Nem is olyan ronda az a ruha . . . .Megszokja az ember .kiáltotta Gusztáv. . .mondta. tehát jó lesz vigyázni.kérdezte a Professzor.Izomkolosszusok! . Tulajdonképpen magam akartam átmenni a szállodába. .Megszokja az ember .mondta Emil sértõdötten. akkor te mész. a földalatti fölött remegett az aszfalt. Ha ti nem vigyáznátok rám. . . De bokszolni azért lehet. De azért mégsem szeretnék itt élni.Remek egy város .közölte Emil. hogy moziban ül. hogy a kerületben már bajnokságot nyertem. Odahaza Neustadtban van egy Felsõpiacunk. Gusztáv eltûnt a kapualjban. .. Sehogy sem illik ide. Szemben a kávéházban zene szólt. s egyedül kellene itt álldogálnom. villamosok.Boksz? .Nem mondom. mintha eltévedt volna. de látom: kettõtöket nem lehet egyedül hagyni. . egy Alsópiacunk s az Állomástér. és egy nagy játszótér a folyó mentén.és külföldi márkájú kocsik származását illetõen.Mert lefitymálta az ünneplõ ruhámat. . hogy ellopták a száznegyven márkáját. százezer utcán és téren? Hisz folyton eltévednék. s leadod a jelentést. .Már hozzászoktam. Aztán együtt megettek egy szalámis kenyeret.kérdezte a Professzor. . A moziban megkezdõdött az utolsó elõadás.Holnapra halasztom.Hát akkor én megyek .Milyen furcsa az a nagy fa ott szemben . De lehet. s összeverekedtek. .

. .kiáltotta Emil. . Odahaza ritkán esik szó pénzrõl.mondta a Professzor. Mi ketten.Már azt hittük.mentegetõdzött Gerold. ZÖLD EGYENRUHÁBAN Este tíz óra felé a készültségnek egy küldöttsége beállított az udvarra.Õ akarja? . ha korábban hazaérek.Az anyám! . hogy a szüleim vagy színházban vannak.felelte Emil. S ha engedélyt ad arra. de nem nézett a másik arcába. Érted? . S az anyámnak folyton dolgoznia kell. . ide figyelj. le lehet fogadni. . . S a hold egy szemével beleselkedett az udvarra. Aki kételkedik benne. .mondta a Professzor. Most már teljesen besötétedett. Meg is próbáltam egyszer-kétszer.vallotta be nyíltan a Professzor. Nem nehéz megérteni.mondta Emil -. Csak nem teszem meg. hogy Traugott nem jött . az égen néhány halvány csillag reszketett.Azt nem tudom. Dehogy akarja. s este kilencig kimaradjak. . De megcsinálja.mondta Petzold. a Nikolsburger téren van a helyük.Nem értem. akkor ott pénze van a családnak. XII.Az a gyanúm . de rosszul éreztem magam. Szótlanul álldogáltak a kapualjban. mint amennyit a többiek kapnak. . .Szóval ti nagyon szeretitek egymást? .mondta a Professzor. tehetek. De ha például kirándulásra megy az osztály.De nehogy azt hidd. A Professzor azonban dühös volt. . . S végeredményben mégiscsak örül. arról nincs vita. Pedig azt kívánja tõlem.Hát azt hogy csinálja? . mintha száz éhezõ nemzetet kellene rövid idõ alatt feltáplálniuk. Csak keveset vagyunk együtt. hogy ha valahol ritkán esik szó pénzrõl. Újabb utasításokat is kértek. én akarom. hogy én nem állok meg a magam lábán. . akkor az anyám épp annyi zsebpénzt ad nekem.Ha egyszer korán érek haza. akkor én hét órára már hazajövök. A Professzor eltûnõdött.Az ember elvégre tudni szeretné. A Professzor megreszelte torkát.No. és egy akkora rakomány szalámis kenyeret hozott magával. amit akarok. mondta.mondta egy idõ múlva. vagy vendégségben.Ne légy már olyan undok . Nektek sok pénzetek van? . s magában vacsorázzék.Borzasztóan .Hát ez nálunk másképp van . S azért a fele pénzt mindig visszahozom. hogy a szomszéd gyerekekkel kimenjek az erdõbe. . . Néha még többet is. s mégsem keres eleget. .Azt nem tudom. mi? .Szó sincs róla. azt a falhoz kenem.Nem . ott várják meg a telefonközpont összekötõjének rendelkezéseit. Nekem mindent szabad.mondta Emil. . hogy egyedül üldögéljen a konyhában.Lehet . Pedig mi is szeretjük egymást. hogy van-e valami újság.Nekünk nem telik másra . .kérdezte. Mert nem akarom. . . az anyám meg én gyakran beszélgetünk pénzrõl.Értem én .Marhaság.Aha .Hát ez a helyzet nálatok? . Semmi dolguk itt. valami bajotok történt.No látod.. A két gyerek elhallgatott. hogy maradjak a többiekkel. Mert hogy kevés van. FEJEZET EGY LIFTESGYEREK.Ez.

. .mondta a Professzor. aki idõközben ismét teljesen visszanyerte nyugalmát.Te nekem nem parancsolsz.mondta a liftesgyerek. közelebb! Mire odaballag hozzám.Óriási! .Azt ajánlanám.kiáltotta dühösen a Professzor. hogy várjátok meg. . Hevesen integetett a társaság felé.Ne üvöltözz! . Nekem az az indítványom. különben nem jöttünk volna ide beszélte Gerold. amint épp lábát váltogatva áll a hallban.S velünk most mi lesz? .Hû.Azt indítványozom . . hogy épp miattam kaptok össze . . . hogy senki sem maradt ott. A többiek is vigyorogtak.Elsõrangú! De maradjunk csendben. egy nõi fej jelent meg benne.kiáltotta a Professzor -. amíg Gusztáv visszaér a szállodából . . s elvonult. s egy nagyot kiáltva csendet kért.mondta Petzold.Jó történet .mondta Emil. . . hogy: gyerünk. hogy hogy találkoztunk.kérdezte Nagy Frigyes. A kapualjban állt a liftesgyerek. uraim. mint egy elmebajos.közölte Nagy Frigyes.Lehet. Gyere közelebb.kérdezte a Professzor. .Igenis róla. táncolni kezdett.kérdezte Emil.S azzal még valami rettenetesen illetlen kijelentést tett. .De Zerlett ott maradt a helyén.Az ám .mesélte Gusztáv.egyezett bele a Professzor. hát nem ismersz meg? Ugyanis nem a liftesgyerek volt. . .Õ bujtott fel bennünket. ott jön épp a liftesgyerek. zöld egyenruhában. aztán. hogy jókora erõfeszítésébe került. Persze a tolvajt sem felejtettem ki.mondta. .Te levelibéka . .mondta Petzold.Helyes . hogy Petzoldot azonnal zárjuk ki a csapatból. .parancsolta a Professzor. Gusztáv. és mesélj! . . s hogy itt lakik a szállodában. azt is elmondtam természetesen. Mert arról persze szó sem lehet. .kérdezte Emil izgatottan.Egy szót se halljak többet Petzoldról . igaz. .Te hülye .Van még egy .Nézzétek.Vagy hárman.Gusztáv nevû kémünktõl hozol hírt? . S hogy iszonyúan vigyáznunk kell. úgyis unlak benneteket.Hát mi újság? . hogy mindenki azt tegye. hogy csak ketten . Emilrõl. Az egyenruhás gyerek idõközben a társaság elé ért. komám. A zöld liftesgyerek pedig ugrálni.Ez az ügy el van intézve.Hogy felvágnak! Magamtól is elmegyek.Róla . meg a többit. .Ne kérdezd tovább . .Példátlan cirkusz volt . Szavazzunk úgy.Hányan maradtak a téren? . intek neki. Az általános vidámság hirtelen úgy megnõtt. . . amihez épp kedve van. . s veszettül nevetett.helyesbített Gerold.ajánlotta Emil. a kezdetétõl fogva.mondta Emil.mondta Gerold irigykedve. . A további munkában ne vehessen többé részt. hanem maga Gusztáv személyesen! .Álmodni sem lehet szebbet.Négyen . hogy holnap visszaszerezhessük tõle a pénzt. hogy az udvarban kinyílt egy ablak. én meg természetesen elénekelem neki a mi egész történetünket.mondta -. megpillantom a liftesgyereket.Sajnálom. feje búbján egy kis zöld tányérsapkával.A végén majd kisül.Hülyék! . . . de jó kis egyenruha . .szidalmazta Emil nevetve. E pillanatban egy duda szólalt meg. kényelmes léptekkel bejött az udvarra. . . Tehát figyelem! Belopódzom a szállodába. .. . hogy adjunk Petzoldnak szigorú megrovást. mint a képviselõházban. majd lassú.

Meg fogja engedni. hogy néhanapján tíz márka borravalója is összegyûl. hogy ott tölthetem az éjszakát. Én most még felhívom kis Keddet. s megkérdem: "Parancsol valamit az úr? Keresni tetszik valamit?" .egyenruhám. s megmondom neki.Én meg Gusztávval a szállodába megyek .Nem fog murizni? . azt nem tudom.Dolgom persze semmi sincs. hogy a holnap reggel jelentkezõket állítsa ismét készültségi szolgálatba..Neked semmi sem elég .Azazhogy! Mondd meg a portásnak. s jól kialussza magát.kiáltotta Gusztáv. . sõt még egy fiút hozhatok magammal.mondtam.Ez az ügy már el van intézve! . mert délután alaposan szemügyre vettem! Kis fekete bajusz. s lelkesedésemben nagyot csíptem a saját lábamba. Professzor? . . . A nagyságos tolvaj úr! Valami dolga volt.Hogy aztán mit adott be az öregúrnak. haptákba vágom magamat.. A portás tudniillik az apám. remekül fogod magad érezni. .Köszönetnyilvánításoktól s virágadományoktól tartózkodni tessék . Amíg el nem kapjuk. hogy ne legyek útban. holnap elkapjuk.Kedves Gusztáv.jelentette ki Emil ünnepélyesen. lábujjhegyen ide-oda surrantam a folyosókon. Folytatódik a vadászat.Most már semmi baj nem történhetik. nagy hálával tartozom neked . A lépcsõkorlát mögött leselkedtem. A 61-es a harmadik emeleten van. Most pedig mindenki nyugodtan hazamehet. A liftesgyerek mondja.kérdezte a Professzor. Nem rossz foglalkozás.kérdeztem tõle. . 61-es szoba. hogy ingyen sem kellene.. hogy a szállodában telefonon ébresztik a tagokat. no. a pofája pedig olyan. hogy öt perc alatt megkaptam ezt az egyenruhát.közölte Gusztáv... igaz-e.mondja õ. nagy. .Most pedig megyek haza. Amikor visszajött arról a helyrõl. A 12-es szoba számára egy levelet kell a levélszekrénybe dobnom. hol! Tévedés kizárva. . hogy holnap reggel pontban nyolckor ébresztést kérek. csak arra kell vigyáznom. tehát fellopództam. mit szóltok? ..Úgy van. . Holnap reggel nyolcra pedig pontos megjelenést kérek.mondta a liftesgyerek. . s bevonul barlangjába. el ne felejtsd! .kiáltotta a Professzor. Aki még tud egy kis pénzt szerezni.mondta Emil. hogy én ezt elfelejtsem. az ember sohasem tudhatja.Semmit . Pontban nyolc órakor meglesz a telefonébresztés. Hátha hajtóvadászatra kerül sor.. Mindenki hazavonul. az ne mulassza el. . .De mit szól majd hozzá a portás? . intézkedem. .. s ki jön ki rajta?. ez ötven pfennig borravalót jelent... A disznó pedig elégedetten bólogat.Nincs az a pénz. vékony. azzal. de tény. hogy a tolvaj a 61-esben lakik. fiam! . . No. tudjátok már. eléje állok. hát tudjátok már!. természetesen. s bevezettek egy üres személyzeti szobába.morogta Gusztáv sértõdötten. s beállsz a helyettesemnek. hogy pontban nyolckor felébresszük az illetõt. Õ mondja. elálló fülek. s rögtön nekiláttam a kémszolgálatnak.Elsõrangú hely. s utána idejövök. A többiek is szemlátomást elégedettek voltak. .kiáltotta Gerold.Abban megbízhatik a nagyságos úr . A liftesgyerek azt gyanította. Feltûnés nélkül.Remek! .Hányas szobában lakik a tolvaj? . Holnap reggel pedig hétkor felkelek. azt te most felveszed. . Mivelhogy tudnotok kell. amelyeken a holdfény is átsüt. . .Nem . Egy félóra múlva kinyílik a 61es ajtaja.Gyerünk. . .Pontban nyolc órakor ünnepi menetben megvárjuk a szálloda elõtt.

. Legalább két tucat fiú futballozott a kis téren.Ha tehát az üldözött egérutat akar nyerni. ahonnét fel fogja hívni kis Keddet. ti pedig közben felveritek fél Berlint. s a szobájába szállította. Professzor! . s álmában azt motyogta: . hogy hogy foghatná el legbiztosabban a tolvajt. Ez idõ alatt a Professzor a mozi udvarában értekezletet tartott az ott összegyûlt vezetõkkel. . de szemlátomást nem szenvedtek túlzott lelkiismeret-furdalásoktól. Volt azonban egyvalaki.Úgy látszik.. miközben megkötötte nyakkendõjét. Tehát értitek? .jelentette be a Professzor.Igenis.Jelszó: Emil. Nincs szükségünk nézõközönségre. átkozott kávénénikék! A többiek ugyan türelmesen hallgatták a fõnöki helyzetjelentést. hogy rengeteg gyerek tartózkodik a ház elõtt. épp csak hogy egyikük-másikuk olykor megvakarta a fejét. Kis Kedd összerezzent. egy részük hazafelé vette az irányt.Hordjátok el magatokat! . ez nem mozi.mondta Gerold. FEJEZET A TOLVAJ DÍSZKÍSÉRETBEN RÉSZESÜL A 61-es szoba ablaka a Nollendorf térre nyílt.kiáltotta a Professzor. Az összekötõ õrs már rég hazament. A földalatti vasút bejárója elõtt is számtalan gyerek váltogatta a lábát. A mama a karjába vette. Persze elõbb hazaküldöm Zerlettet a Nikolsburger térrõl. hogy a gyerek az ágya helyett egy karosszékben alszik. . egy kis szálloda negyedik emeletén.nevetett Gusztáv.Tíz márkát kértem kölcsön a portástól . aki ágy helyett apja karosszékében töltötte az éjszakát. Csak a detektívek maradtak az udvaron. ügyet sem vetve a szállodára. de kis Kedd tovább virrasztott a telefon mellett. vagy legalábbis annak egy nagy részét: kis Kedd. A legtöbben a saját ágyukban.A pénzrõl ne feledkezzünk el . hogy a tömeg feltûnés nélkül mozogjon.Holnap reggel pontban nyolckor találka itt . amíg észrevétlenül el nem szenderedett a puha vánkoson.Ne izgulj. Férfiasan kezet fogtak egymással.S intézkedjetek.morogta ingerülten a keménykalapos. . Ha a tag meglóg. rajtatok a felelõsség. a Professzor pedig a legközelebbi nyilvános telefonfülkébe. s meglepetve látták. Álmában négymillió telefonbeszélgetést bonyolított le. .jelentette Emil. XIII.Aztán hazabillegek.Megyek telefonálni! . meglepetve látta.Az ember éjt nappá téve töri a fejét. Meg vagyok értve? Indulás! A fiúk elvonultak. Egy óra múlva már valamennyien az igazak álmát aludták. . . akkor a nyomában . . mert úgy szitkozódott. a fák között. Addig virrasztott. Egy másik osztag az utcasarkon állt fel. Gusztáv és Emil a szálloda felé vonult el. S amikor Grundeis úr reggel. nehogy véletlenül ott töltse az éjszakát. Búcsú. . a tag nem menekülhet. Ingerültnek látszott. megint iskolai szünnap van . mint egy halaskofa a nagy vásárcsarnokból. ketten pedig egy üres személyzeti szobában. . . A világért nem hagyta volna el õrhelyét. rendõrfõnök úr! .emlékeztetett Nagy Frigyes.Semmi baj.mondta Gerold. fésülködés közben kinézett az ablakon. Amíg csak szülei haza nem értek a színházból.

kiáltotta Kalapocska. s mindenkinek remek jókedve lett.kiáltotta Krummbiegel. A Professzor saját kezûleg fogta Kalapocska kerékpárját. . hogy inkább visszaadja a pénzt.kérdezte Krummbiegel. de minthogy nem akarták elszomorítani a kislányt. különben büntetésbõl mindennap halat kapsz ebédre. Igyekezz haza.Köszönöm. Gerold sem töltötte hasztalanul az idõt: megvizsgálta. s minden oldalról körül kell fognunk. .kérdezte Emil. s lenyelték a vajas zsemléket. amíg össze nem kiabálják az egész várost s a rendõrséget . . kávét és vajas zsemléket. Kémekkel már nem megyünk semmire. Mozgósítanunk kell minden embert.Ugye hogy ugye? . hogy észrevegye. sorban felhajtottak egy-egy csésze meleg tejeskávét a fületlen bögrébõl. De olyat.Mi újság odahaza? . A gyerekek ugyan már mind megreggeliztek. mert ifj.közölte Kalapocska. Ebben a pillanatban egy kis ezüstcsengõ szólalt meg a kapualjban: Kalapocska vágtatott be kerékpárján az udvarra. .S ha mégis lenyel egy falatot. .Óriási! . . Mittenzwey. .S milyen jó ropogós a zsemle . A nagymama külön is üdvözöl. . elmennének? Elõbb dõl össze a Nollendorf tér vélte a Professzor. hirtelen fél lábra állva. nyomban ki kell szaladnia. mintha kirándulni mennének! . még Emil sem maradt éhen a szállodában.Mert az biztos. megvannak. . . mondta.kukorékolta vidáman -.Akkor taktikát kell változtatnunk .Várjunk csak! .Mégiscsak kell a nõ a háznál. Emil elhúzta a száját. . . . A többiek is helyeselték az elgondolást. ritkán lehetett a szavát hallani.Mit keres ez a rengeteg gyerek a Nollendorf téren? Tisztára.kiáltotta Gerold.helyesbített Gerold.Nincs jobb dolog a halnál! Mindenki meglepetve nézett rá.kérdezte ifj. .Emil nem bírja a halat .maradhatunk. . Mittenzwey kevés beszédû ember volt. . vajon a gumik elég kemények-e.Egy új tervet ajánlok. Emil visszakötötte a kosarat a kerékpár kormányrúdjához. Igaz.Príma . Krummbiegel kimosta a termoszt s a fületlen bögrét. . ami épp eszébe jutott. Mittenzwey a papírt csomagolta el. emberek! kiáltotta. . Most is rögtön elpirult.Kávét hoztam .Mi bajod? .Azt hiszed. amíg meg nem adja magát.kiáltotta. . leugrott a nyeregbõl. hogysem órák hosszat száznál több gyerek loholjon mögötte ordítozva.mondta Emil.közölte a Professzor. Így társalogtak.vélte Emil. mintha négy hete kenyéren és vízen éltek volna.dörmögte a Professzor teli szájjal. s a szomszédja háta mögé bújt. . Meg egy tiszta csészét. hajtóvadászatot kell rendezni mögötte. s közbeközbe elcsirregte. A fiúk páratlanul udvariasak s elõzékenyek voltak. a fene egye meg.Addig üldözzük.Mármint az udvaron . id. hangosan dudorászott.Egyetértek . . majd a kerékpár kormányrúdjáról egy madzaggal odakötözött kis kosarat oldott le.Miért nem küldöd haza a gyerekeket? . hogy a füle letörött. . .Jó reggelt. a Professzorral s a többiekkel. Kalapocska pedig ezalatt körbetáncolta az udvart. kezet fogott Emillel.

Rögtön rendõrt hívok. s visszafelé kezdett futni. rohantak. Voltak köztük. a válla hirtelen úgy kiszélesedett. aki az óriási erõnléttõl szinte járni sem tud..Ezek mind neszét vették. az udvar egy szempillantás alatt kiürült. s futólépésben eltûnt a bankajtó mögött. Ssssss! egy labda sziszegett el a füle mellett. .mondta Krummbiegel. futottak. épp ellenkezõleg. hogy mi vár rá.Csibész! . A keménykalaposnak ebben a pillanatban új ötlete támadt. s most eljöttek..ordította a keménykalapos. Kissé csodálkozva nézett szét maga körül. oldalba lökdösték egymást. A háta mögött gyerekek. Hirtelen megállt. egyre hosszabb léptekkel rótta útját.Gusztáv és én bemegyünk! . Ha most megjelenik egy rendõr.Figyelem!. nem tetszik nekem ez a dolog mormolta kétszer egymás után. meggyorsította lépteit. Gusztáv kihúzta magát. . A Professzor a bejárat elé ugrott. Be akart fordulni egy mellékutcába. s vidáman csengettyûzött kis ezüstcsengõjével. A Professzor. No.Olyan pofát vág. De a gyerekek is rákapcsoltak. hogy meg ne lásson.. Ugyanabban a pillanatban valamennyi gyerek is sarkon fordult.Nem tetszik nekem ez a dolog. az emeleti ablakokból egyre több ember nézte a különös menetet.Vigyázat. s elindult a Kleist utca felé. s izgatottan kérdezgették. az ellenség hûségesen követte. A fiúk hangosan beszélgettek. Kalapocska pedig a menet mellett karikázott. Emil s Gusztáv küldöncei szélsebesen vágtattak a szétszórt gyerekcsoportok felé.. az üzletekbõl a kiszolgálók s a vevõk az utcára rohantak. hogy az majd feldõlt. amíg Grundeis úr végül is megzavarodott. . Be fogjuk keríteni. jobbról gyerekek. E percben Gusztáv megjelent a kapuban. s torkaszakadtából ordította: . Az egyik gyerek pedig .. balról gyerekek. De amarról is újabb gyerekek rohantak feléje.. s egy lépést sem tágítottak mellõle. Értjük egymást? További parancsok menet közben érkeznek. Áttört a gyerekek gyûrûjén. hogy valami nagy dolog készül mondta a Professzor -. akik egyenesen az arcába meresztették tekintetüket. az orra elõtt gyerekek. mindennek vége. már végképp nem tudta. A keménykalapos szemlátomást egyre idegesebb lett. kissé sértõdötten.Fedezz . hogy mi történt.mondta Emil -. -Épp arra várunk. hogy rendõrt hívjon.ordította. . A keménykalapos épp e percben lépett ki a szálloda kapuján. öt percbe sem telt. Csak Kalapocska maradt ott. mint egy bokszbajnoknak. mintha folyton tüsszenteni akarna kiáltotta Gusztáv. Egy bankot pillantott meg az utcasarkon. A háta libabõrös volt. s lesütötte szemét. . . De végül õ is nyeregbe ugrott. Jobbrólbalról. De minden hiába volt. nagyot dudált. megfordult. mihez kezdjen. s most már ellenkezõ menetirányban haladt a felvonulás. miért nem tetszik hívni? Grundeis úrnak azonban esze ágában sem volt. jön! Mindenki rohanni kezdett. .kiáltotta a Professzor. s Grundeis úr körül volt kerítve. jobbra fordult.Emil egyelõre még . Indulás! Szaladtak. Arra még ráérünk. nevetgéltek. . mintha a saját nagymamája volna.természetesen Krummbiegel volt nekiszaladt a keménykalaposnak..Csend legyen! . . Egyre rosszabbul érezte magát. hogy le ne maradjanak. s a fiúk után vetette magát. Mintha csak megsejtette volna. . Összerázkódott.Tessék szíves lenni .

. negyven márkáért pedig ezüstpénzt kérek . .kiáltotta a Professzor hangosan.Ez a pénz nem ezé az úré . hogy izgalmában alig látott. ez az úr itt elõbb jött. . mintha kígyó csípte volna meg õket. XIV. a két Mittenzwey testvért. Jaj istenem. Emil. A pénztáros kezébe vette a három bankjegyet. Elõtte a sorban néhány ember türelmetlenül várt. s most csak azért akarja felváltani.Egy barátomtól lopta.közölte Emil. amíg a fülkében ülõ hivatalnok be nem fejezi telefonbeszélgetését. maga pedig felcsatlakozott Emilhez.Micsoda? . s elindult a pénzszekrény felé. S azzal Gusztávval együtt eltûnt az ajtó mögött. arról. . FEJEZET MIRE JÓ A GOMBOSTÛ? Mire Gusztáv s a Professzor belépett a bankhelyiségbe. semmi esetre sem akartak lemaradni.Ilyen pimaszsággal még életemben nem találkoztam . kezét nadrágzsebében tartva. . . s egy százmárkást és két húszmárkást tett le a márványasztalra. Emilnek úgy dobogott a szíve. s egy csattanós pofont kent le a Professzornak. s jobbjával egy akkora ökölcsapást mért a keménykalapos gyomrára. az ablakhoz lépett. nem lesz könnyû dolgunk.Kérem . .Halló! . hogy fogja a kerékpárját. a keménykalapos már az egyik pénztárfülke elõtt állt. A Professzor szorosan a tolvaj mellé állt. Gusztáv pedig mögéje került. Aztán a pénztáros letette a telefonkagylót. Geroldot.felelte a fiú -. A kapott utasításnak megfelelõen a fiúk ugyan néhány lépéssel hátrább vonultak. Kalapocska megkérte az egyik gyereket.Itt vagyok .kérdezte a hivatalnok ijedten. azonnal abbahagyták a munkát. mintha moziban volnék. .Legyen szíves. ami most fog történni.Fel a fejjel! Most komolyra fordul a dolog. a többieket pedig szétosztotta a többi üldözõ csoport között. s rögtön megfordult.és kifizetés" felírással. . Magához hívta Krummbiegelt.fordult a pénztáros Grundeis felé. hogy a lopást ne lehessen rábizonyítani. de messzibbre nem voltak hajlandók elmenni. Jól válogasd ki a tízet.mondta izgatottan lihegve. még néhányat a törzsgárdából. hogy mi a kívánsága.Hát még én! .Már megbocsát! S azzal megfordult. . felhúzzuk a függönyt. mint egy vizsla.Egy pillanatra. hogy én milyen izgatott vagyok! Pontosan. . hogy a duda kellõ pillanatban mûködésbe kezdhessen.mondta Grundeis a pénztárosnak.Ez nem változtat a tényeken . s felugrottak.Tessék? . izgatottan szimatolva. .mondta a Professzor. s megkérdezte a Professzort. amely fölött egy tábla függött "Pénz be.mondta a keménykalapos.jelentette ki a Professzor. akik a szomszédos fülkékben ültek s számoltak. kérem! Ez lopott pénz! . váltson fel egy százmárkást két ötvenmárkásra. hallott. Ha Gusztáv dudál. Kartársai. . s Emil tíz fiúval a színre lép. .marad. Elérkezett a döntõ pillanat.

Engem tudniillik Müllernek hívnak.Egy százmárkást és két húszmárkást lopott el tõlem.S ezt be is tudod bizonyítani? . . . Mert mivel bizonyítanád be.mondta a tolvaj udvariasan mosolyogva.Még ha igazat mondasz.Ez az én pénzem.Csupa hazugság! . amit tudok.A Kreid-szállóban lakom. hogy adjak át szívélyes üdvözleteket Kurzhals úrnak. s tudom.kérdezte az igazgató. s egy darab papírt tett maga elé. ha ideiglenesen itt tartjuk a pénzt.Mert ha egyedül voltál vele egy fülkében. Õ is velünk ült a fülkében. .Hogy milyen galádul hazudik! .Tudniillik én liftesgyereknek öltözve belopózkodtam a szállodába. hogy elloptam tõlük azt a pénzt.Ebbõl is látszik. hallja-e? Az anyám küldte a nagyanyámnak.Sajnos nincs nálam a személyazonossági igazolványom .kiáltotta Emil. . . A hivatalnokok kíváncsian a pénztár felé rohantak. . A keménykalapos nevetett. . .Alighanem szükség lesz rá. .jegyezte meg az egyik hivatalnok.De ha egy pillanatig vár.Azt ugyan nem tudja .Hogy hazudik! . . Jakob néni Grünauból. uram mondta az igazgató. Nekem azt mondta a vonaton. uram . A hivatalnokok elmosolyodtak.Grundeisnak hívják .kiáltotta Emil. Abban a vonatban. hogy Grundeis a neve.mondta Grundeis úr.Legjobb lesz.Kérem az okmányait.Mi bajuk ezeknek a srácoknak? .Azt állítják a csibészek.mondta. Azonnal adja vissza! . hogy a gyerek téved . a bankfiók igazgatója pedig dühösen kivágtatott szobájából.mondta a pénztáros.Hát az nem olyan egyszerû.közölte a tolvaj. . hogy az embert meglopják. . hogy alibit bizonyítson. . hogy a pénz a tied? Ráírtad a bankjegyekre a nevedet? Vagy tudod a számukat? .kiáltotta Emil dühösen.felelte ez. . s tegnap egész nap a városban tartózkodtam .kiáltotta Gusztáv. a pénztár elé ugorva.mondta Emil. .Egy hete Berlinben vagyok. . uram mondta az igazgató a tolvajnak.kiáltotta Emil.Ki gondol arra. akkor sem.kérdezte szigorúan a pénztáros.Be tudod bizonyítani. A bejárati ajtón pedig tíz fiú rohant be.Úgy is van . . akkor nincs tanú. Gusztáv pedig háromszor dudált.Szívesen . aki itt lakik Berlinben. s azalatt lopta el. . amelyben Neustadttól Berlinbe utaztam. .kiáltotta Emil.Dehogy tudom . .kiáltotta Emil. .mondta a tolvaj hanyagul. . hogy ez az úr azonos azzal. A fiúk meghökkenve néztek Emilre. aki a személyazonosságát bizonyítani tudná .kérdezte az igazgató. . Még azzal is megbízott. . a fûszeresünknek.mondta a pénztáros.hogy az áldozat megtántorodott. s szemmel látható jóakarattal és érdeklõdéssel néztek a gyerekekre. . a Schumann utca . . . Tegnap délután. . akivel a vonaton együtt utaztál? .Igenis hogy van. akkor elhozom a szállodából. .De csak tegnap este óta! . hogy felírja a keménykalapos nevét és címét. fiam . Aludtam. iszonyú hangosan. könnyeivel küszködve tehetetlen dühében. élükön Emil. amit épp most adtam át a pénztáros úrnak váltásra . sápadtan a méregtõl. s közrefogták Grundeis urat. s csak késõbb szállt ki.Dehogy nincs tanúm . De azért mégiscsak az én pénzem.

vérszomjasan lógtak rajta. kettejük között a tolvaj s mögöttük kilencven-száz gyerek! Így meneteltek a rendõrõrszobára. hogy el ne veszítsem. Mindenki az ajtó felé szaladt. . is büszkén az asztalra helyezte a gombostût. hol Müllernek hívnak.kérdezte a pénztáros.Nem hiányzott az egyik sarkából? . én most hazakarikázok.Várjunk csak egy pillanatig! A pénzt gombostûvel a kabátzsebembe tûztem. A pénztáros a három bankjegyet az ablak felé tartotta.Meg is szúrtam magam vele. hogy mi történt. olyan erõvel. hogy egyikük-másikuk elvágódott.A gyerek igazat mondott . Emil pedig visszabólogatott. . . s a rendõr mellé szegõdött. A fiúknak izgalmukban elállt a lélegzetük. A pénztáros pedig vette a kalapját. a kezét ráncigálták. hogy kisfiúkat meglopok! .S itt a hozzá való tû .Uraim. majd óriási csengetéssel befordult a sarkon. akit hol Grundeisnak. a nyakába ugrottak. jobbrabalra taszigálta a körülötte álló fiúkat. Az igazgató pedig felszólította a rendõrt. hogy tartóztassa le ezt az embert. A tûszúrásnak a helyét biztos meg lehet találni. .kiáltotta. már legalább húsz fiú kapaszkodott a tolvaj lábába. XV.Olyan szépek vagytok. De mire kiértek az utcára.Talán meg volt sérülve az egyik bankjegy? .kiáltotta -.A bankjegyeken világosan látni a tû nyomát.kiáltotta hirtelen Emil. S már jött is egy rendõr futólépésben. Emil pedig . becsületszavamra a pénz az enyém . A rendõr.mondta a tolvaj. s mellette Kalapocska kis ezüstös kerékpárján.Emil fiam . . felrántotta az ajtót. sápadtan az izgalomtól. . s egy nagyot ugrott a levegõben. Itt a rendõr bejelentette egy õrmesternek.Nem tudok róla. FEJEZET EMIL A FÕKAPITÁNYSÁGON A menet a legközelebbi õrszobára vonult. keresztülrohant a bankhelyiségen. s ott elreferálom az egész színházat. . a bankhivatalnok.Álljunk csak meg egy szóra! . s mosolyogva nézte boldog unokabátyját. a bankhivatalnok. mint a piócák. Kalapocska megnyomta a pedált. úgy megkönnyebbült egyszerre a szíve. Csak nem képzelik. .mondta Emil. Példátlan egy menet volt! A rendõr. A tolvaj hátralépett. kettejük között a tolvaj s mögöttük kilencven-száz gyerek Mellettük az úttesten pedig Kalapocska vidáman csilingelt kis kerékpárján. Ebben a pillanatban a tolvaj villámgyorsan megfordult. zsebre tette a három bankjegyet és a gombostût.15-ben. . Mindenkit üdvözlök. s hiába igyekezett szabadulni. .Utána! . Minden valószínûség szerint vasúti tolvajjal van dolguk. A kabátjába kapaszkodtak. mint egy nagy iskolai kirándulás .kiáltotta a pénztáros. s kiugrott az utcára.Ebédre otthon vagyok. karjába.kiáltotta az igazgató. s azt mondta: . Az igazgató idegesen dobolt ujjaival az asztalon. .

Hisz bevallottam a lopást. s egyszerre csak kiesett a zsebébõl a boríték. s csupa udvariasságból kancsítani kezdett. . s a szálloda portása is adott kölcsön tíz márkát.kiegészítette a jelentést. A fiú a sarokban aludt. Személyi igazolványai nincsenek. . . .Bevallja-e. . .S magát hogy hívják? . .kiáltotta Emil.Emil.S nem is kellett neki olyan nagyon az a pénz . .felelte az õrmester komoran. hogy mi az igazi neve. S azzal felemelte a telefonkagylót. Üzleti dolgaim vannak Berlinben. .Csend legyen .Kutyagumit . melyik évben. . . Hogy hol lakom. hogy hol született. A pénztáros megkérdezte.Van hát! .. hogy mehet-e.kérdezte végül a tolvajt. Ezek után Grundeis-Müller-Kiessling úr tollba mondta pillanatnyi címét.Micsoda alak .Micsoda egy csirkefogó! . A többit majd meglátod.felelte a keménykalapos.Mert ha nem lett volna saját pénze. Aztán elmondta. Arra volnék kíváncsi. s ott jelentkezel Lurje õrmesternél.mondta a tolvaj.Herbert Kiessling .Tischbein.Nem is tudom.Majd ezt is kivesszük belõle. amit elmondtak neki.Csend legyen! . megevett két tojást pohárban. De a dörmögés puhára volt bélelve jóakarattal. nem is eshetett ki! . akkor költött volna belõle. S ott majd kitisztázzák a dolgot. mert tolvajt fogtak a kerületükben.Szíveskedjék engem szabadlábra helyezni.Majd kivesszük belõle. .Hiszen a borítékot hozzátûztem a kabátbélésemhez. Tischbein? . mi van benne.Csend legyen . .hangos nevetésbe törtek ki. te most a földalattival elmész az Alexander térre. Aztán Müllernek. õrmester úr .Kis komám . Úgyszintén a bankhivatalnok. Barátságosan megveregette Emil vállát. .Biztos ez is hazugság! .súgta Gusztáv Emil fülébe -. A pénzedet is ott kapod vissza. s felhívta a fõkapitányságot: hogy küldjenek kocsit. a Kreid-szállodát. Amire a fiúk . . most be kell ülnöd a rabomobilba. Aztán születési adatait s állandó tartózkodási helyét. .kiáltotta Emil. .mondta az õrmester. .Valóságos detektívek! Átkozott banda! .S hol tartózkodott tegnapig? .dörmögte az õrmester.Elõbb Grundeisnak hívták.dörmögte az õrmester. .kiáltotta Gusztáv. mi a neve s hol a lakása. Taxiban is ült. és sört is ivott a kávéházban. .kérdezte az õrmester a keménykalapostól. . Gusztáv és a Professzor . . aki a három bankjegyet átadta az õrmesternek.Majd azt is kivesszük belõle. mert röhögök . Most meg Kiesslingnek. Én meg felemeltem s kinyitottam. . S mindent feljegyzett.kérdezte Emil gondterhelten.dörmögte az õrmester. .Van pénzed. Az õrmester mindent felírt tintával.Vigyázat. .mondta az õrmester. S merthogy épp nem volt pénzem. . hogy jött rám. Felvették a személyi adatait.Grünauban . közölte.dörmögte az õrmester. hogy tegnap délután Emil Tischbein tanulótól a berlini vonaton 140 márkát lopott? . és elment. .felelte a tolvaj komoran. s el szeretném intézni õket. . .jegyezte meg a Professzor. . . hogy megnézzem.Most mindannyian odamentek.A fiúk tegnap gyûjtöttek.kérdezte az õrmester.kiáltotta a Professzor..Majd a fõkapitányságon . azt is tetszik tudni.mondta a tolvaj.Bevallom . .Én meg mikor kapom vissza a pénzemet? .

A gombostûrõl sem feledkezett meg. mindenre kiterjedõ pontossággal elmondta történetét.Lépjen be. . mondta. hogy az majd az íróasztalig szánkázott.mondta Emil.mondta. Emil kezet fogott az õrmesterrel. aki a kocsiban ült. zsebre .mondta Emil. Lurje félig kinyitotta az ajtót. a gyomorsavam máris mûködni kezd.Aha . a mûkedvelõ detektív. Mehetünk? ..Értem. Végül is bekopogott az egyik ajtón. Úgy meg vagyok hatva. hogy valamennyiüket legalább egyszer viszont fogja látni. átadta az írásbeli jelentést s a száznegyven márkát. Emil bemutatkozott. Lurje úr beleharapott a vajas kenyerébe.Mamlasz . Idevonatkozó telefonjelentéseink már befutottak. újra balra.közölte a Professzor. a vadászat tehát véget ért. . hogy képtelen volnék uraságodat a földhöz kenni. . Tischbein úr. hogy Emil a fõkapitányságon visszakapja a pénzét. A felügyelõ úr rokonszenves embernek látszott. már tetszik tudni? . . Épp reggelizett.. A hülye ruhád miatt. csak az Emil szûkebb környezetéhez tartozó fiúk kísérték el vendégüket a szállodához. enkezemmel kenlek a falra. jobbra fordult.. felügyelõ úr . Az utcán álldogáló gyerekek utánaordítottak.De elõbb vissza szeretném adni a portásnak a tíz márkát mondta Emil. de a tolvaj a kocsiban meg sem mozdult.Az rossz kedvedben sem sikerülne.Mehetünk . A verekedésrõl lemondok.mondta.tette hozzá Gusztáv.Most pedig visszakapod a pénzedet . A pénzüket pedig minden bizonnyal vissza fogja fizetni. Addig is igaz szívvel köszönetet mond segítségükért. Egyébként is még meg kell verekednünk. . Grundeis-MüllerKiessling úr beszállt. Szabad . S Emil megkérte õket. Néhány perc múlva befutott a rabomobil. . Emil egy kényelmes karosszékben ülve. nyelvével félretolva egy újabb. A rabomobil útnak indult. a felügyelõ ünnepélyes arcot öltött. . . hadd tudja meg õ is a történet végét. . s megfogta Gusztáv kezét. részletesen. Lurje úr több folyosón haladt át. A gyerek szemlátomást megkönnyebbült. rengeteg szobaajtó mellett. Ezek után mindhárman a fõkapitányságra mentek.kiáltotta Gusztáv. balra fordult. . iszonyú jó kedvem van.dörmögte az õrmester. majd onnét a földalatti állomására. Lurje úr akkorát lökött Emilen. A Professzor pedig az õrszoba elõtt várakozó fiúknak hírül adta.Lehet .Fiam . hogy egy elõkelõ hathengeres kocsin utazhatik.Mi majd itt megvárunk .mondta Lurje úr tele szájjal. .Ha megkísérled. mielõtt hazautazik. De végül is megtalálták Lurje õrmester urat. Átvette a pénzt. még meg nem rágott falatot. majd utána a Professzorét is -.Tischbein nevezetû.Ha én valakit enni látok. s megköszönte a szívességét.mondta egy hang. . A gyerekek több csoportra oszolva hazavonultak. hogy hívják fel kis Keddet.Siess. az õrmester pedig a kísérõ rendõrnek.kiáltotta Gusztáv. komám . .Eszedbe ne jusson! . Mire befejezte. A felügyelõ úr máris beszélni szeretne veled. .Itt a kis detektívünk. ahol rengeteg folyosón baktattak végig. S reméli. Bizonyára nagyon büszke volt.

anyait! Gusztáv a dudájával meg a Professzor meg a kis Kedd meg a Krummbiegel meg a Mittenzwey testvérek meg a többiek is. .Persze hogy igaz .morogta a felügyelõ.kérdezte egy másik nevetve.Falusi gyerek mint fõvárosi detektív. majd röviden elõadta Emil történetét. Nagyon jól lehetett velük dolgozni..s azzal letette a kagylót.Apait. .mondta Emil -. már máskor is követett el bûncselekményeket.kérdezte Emil. A felügyelõ bólintott.mondta a felügyelõ.mondta a felügyelõ.Arról. . Emilnek egyszeriben libabõrös lett a háta. . . s mindent elmondasz neki.mondta a kedves detektívfelügyelõ. . aki most téged meglopott. Mert ha egy gimnáziumi tanuló tolvajt fog. ujjlenyomatokat veszünk róla.mondta a felügyelõ.kiáltotta Emil lelkesen.Miért nem mentél egyenesen egy rendõrhöz? .kiáltotta Emil. . nagy füstfelhõket eregetve a szivarjából. . . Most aztán lõttek neki.Hát maradnék . Emil vállat vont. . . A felügyelõ kezet fogott velük. miközben egy vastag szivarra gyújtott.Ott gyûjtjük össze a bûnözõk fényképeit és ujjlenyomatait magyarázta a felügyelõ.mondta. én vagyok. Jeschke õrmester úr jutott eszébe. akiket még csak most keresünk. hogy az az ember.kérdezte a harmadik. ..Most rögtön átadom a nagymamának.De hogy el ne felejtsem: add meg a berlini címedet.mondta Emilnek -.. akkor híres ember lesz belõle.Az meg mi? . beszélni akarnak veled. .No? .mondta.Azt most alaposan kivizsgáljuk . fiúk . mi? .Az igaz. .kiáltotta Emil.Vigyázz.. .Az meg mi? .Újságírók jelentkeztek .Remekül dolgoztatok. .Valószínû.Még azt szeretném megkérdezni. . Fõképp a Professzor vágta ki a rezet.mondta a felügyelõ. hogy mihez kezdenek most majd Grundeisszel vagy Müllerrel.figyelmeztette a felügyelõ. . . . Jöjjön fel a szobámba! . . hogy a fiúk mindent beleadtak! .Erre nem is gondoltam.Ki van zárva . négy úr lépett a szobába. .kiáltotta Emil lelkesen. . nehogy még egyszer elveszítsd .Nem szerzõdtetnék külsõ munkatársnak? . Lefényképezzük. nem igaz? . . Mert hiszen elképzelhetõ.Pillanat .Szenzációs! .tette.S akkor belekerülök az újságba? .Odamész hozzá.Hát kérem! . Itt maradsz még egypár napig.Azért nem fordultam rendõrhöz.Nyilatkozat .felelte Emil. Igen. . A telefon csöngetett.Igen .Gyönyörû .De ott vannak azoknak a bûnözõknek az ujjlenyomatai s lábnyomai is. ami veled történt. . mert odahaza Károly nagyherceg szobrának egy nagy bajuszt rajzoltam. Persze a nagynénémet is. .mondta végül is az egyik riporter.mondta. aztán a képet s az ujjlenyomatokat felküldjük a bûnügyi irattárba.Hála a magasságosnak . . A négy úr buzgón jegyzett. Heimboldéknál. Kopogtak. . ugye. vagy minek hívják azt az alakot? .Téged se kukoricalisztbõl fõztek . s vele kapcsolatos álma a vonaton.Lehet .Helyes . .Schumann utca 15 alatt lakom. felügyelõ úr . Így hívják a nagybátyámat. .mondta a felügyelõ. Azazhogy interjút akarnak tõled. . volna valami érdekes dolog a maga számára. .

A dicséret következtében egy-egy újabb adag csokoládétorta fogyott el tejszínhabbal.Már emlékszem. ami csak eszükbe jutott: A Nikolsburger téri haditanácsot.Nem hiszem. Aztán Gusztáv és a Professzor autóbuszra szállt. és szó sem volt semmiféle letartóztatásról. .és pirosra mázoltam az orrát.Aha . .felelte ez. amikor megpillantotta Emilt. Elébb azonban még betérnénk egy cukrászdába egy csokoládétortára.Még be is mutatkoztál. és végül a nagy botrányt a bankfiókban. .kérdezte az egyik a felügyelõtõl. tejszínhabbal. a szállodában töltött éjszakát. A többi riporternek azonban még sok kérdeznivalója volt A kocsi belsejében Gusztáv egy nagyot dudált. . .kérdezte. . A fiúk ennek örültek.Tényleg nem? Hát ennek örülök . aki már egy újabb vajas kenyérrel foglalkozott. s közben a gyerekek mindent elmondtak. az üldözést a taxiban. . hogy visszaadhasd a pénzt. Kezet fogtak.De büszke! . . uraim. Emil K stner úrral együtt rengeteg folyosón át visszagyalogolt Lurje õrmester úrhoz.mondta Emil.. Sok csokoládétorta fogyott el tejszínhabbal. A többi riporternek azonban még sok kérdeznivalója volt. Emil pedig .kérdezte Emil.Aha .emlékeztette Emil.Nem ismer meg? . .Ha én fizethetek .kiáltotta a felügyelõ.jelentette be K stner úr -.Ugyan. csak nem fogjuk egyik legjobb detektívünket börtönbe dugni! .Mindig be szoktam mutatkozni. felügyelõ úr. Gusztáv zöld álruháját. . s a három gyerek K stner úr vezetésével taxiba ült. Az öt jelenlevõ azonban hatalmas nevetésbe tört ki. Azzal felállt. . Emil . .Ugyan! .Igaz . Azzal elbúcsúztak.Persze . hogy mûkedvelõ volna . . Emil Tischbein a nevem. te most eljöhetnél velem a szerkesztõségbe.válaszolta az újságíró.mondta Emil. .Nem . .Kitûnõ munkaerõk vagytok .Megeshetik. . Ezek után elbúcsúztak. . amit Emil elmondott nekik. mert nem volt pénzem . Emil . .felelte a fiú. .Tegnap a 177-es villamoson maga váltotta meg a jegyemet.Szóval régi ismerõsök . Tessék engem letartóztatni. . Emil is nevetett. fizetni én fizetek..nevettek az újságírók. A cukrászdában sem hagyott alább a jókedv.mondta. amitõl K stner úr kissé megijedi.felelte az újságíró.mondta elismerõn. . Még a címemet is elkérted.mondta a gyerek megkönnyebbülve.kiáltotta a felügyelõ -. Majd hívjanak fel egy óra múlva. a zsebében kotorászva. . és egy cukrászda elé hajtatott. .De Gusztáv és a Professzor a folyosón vár rám. ha jól emlékszem. .közölte K stner úr.Mi a véleménye a tolvajról? . . .Az enyém meg K stner .Természetesen velünk jönnek .Azt sem bánom . hogy nagy meglepetésben lesz részünk.Most visszaadhatom? .Ide figyelj.mondta az újságíró.Nem . és az egyik riporter elé lépett. K stner úr szemlátomást meg volt elégedve.mondta K stner úr -. s mindent pontosan felírtak.mondta.mondta az újságíró.

Volna oly szíves? .kiáltotta meglepetten. . S ha Emil bólintott. FEJEZET A FELÜGYELÕ ÚJRA JELENTKEZIK Egy idõ múlva Emil kikopogott a sofõrnek.Majd add át.kiáltotta K stner úr a már induló autó után -. fiam! Emil búcsút intett.. Néha abbahagyta. K stner úr nemkülönben. hogy délután felhívja kis Keddet.. . hogy kipótold. van-e pénzed.Az a kérdés..Le fogunk fényképezni.kérdezte. amit a nagymamának hoztam. megkérdezte a fiút.mondta Emil. Meg fogsz lepõdni.Bizony. hogy így történt-e. Még jobb!.kiáltotta Emil meglepetten. Nagyon kedves asszony lehet. hogy az . amelyeket odafenn a csinos szõke kisasszony lekopogott. Innét a nyomdába mentek le . Elõzõleg azonban még meg kellett fésülködnie.Hamar . Óriási szerkesztõség volt. .morogta a sofõr. Természetesen megint csak taxin. Egy szobába nyitottak be.S a csokrot okvetlen meg kell szereznem. . s pénzt adott a sofõrnek. s kimentek az utcára.Gyere .megígérte.. . melyben egy szõke kisasszony ült. mintha most látná életében elõször. felutaztak három emeletet.. nagyon örülök.Hogy el ne felejtsem . hogy igénybe kell vennem az idejét . noha a fiú kézzel-lábbal tiltakozott. mert nagyon fontos dologról van szó. . ahol Emilt egy fényképezõgép elé ültették. mintha ezer írógép dolgozna -. K stner úr hosszan szorongatta Emil kezét. .mondta. A taxi megállt. S a folyosókon úgy futkostak az emberek.mondta Emil. . amit Emil elmondott. épp csak hazaküldi elõbb a fiút a nagymamájához. balra kanyarodott.. hanem K stner úrral együtt beszállt a liftbe.Édesanyádat is üdvözlöm .Vigye el a barátomat a Schumann utca 15. majd akkora. alá . Tudniillik ott van a csokor.Nahát! ... és olyan vizsgálódó tekintetet vetett Emilre. mint a fõkapitányság. beültette Emilt.. mintha egy nemzetközi akadályversenyt bonyolítanának le.ahol akkora zakatolás és kopogás volt. Nagyon örülök.mondta az ember. . ha nem lesz elég az.Ne mondja! .. s itt K stner úr az egyik szedõnek átadta azokat a kéziratoldalakat.. amit kaptam. . K stner úr ide-oda szaladgált a szobában. De most el kell mennünk a Kaiser fasorba. Meg a kofferem is. mondta. Most már hamar hazaérünk? .mondta neki.Van pénzem. s behajtott .. S azzal elbúcsúztak. . Mindjárt visszajön. Aztán liften újra lementek a földszintre.felelte a sofõr. sofõr úr . olvasd el a ma délutáni lapot. és gépbe diktálta mindazt. De nem sokat ellenkezett.mondta Emil. . .Szenzációs! . hogy szíves? .Rendben van .Mi az.mondta a sofõrnek.Sajnálom. Az autó pedig befordult a következõ sarkon. Hálásan köszönöm. majd K stner úrral együtt útnak indult a szerkesztõség felé. K stner úr taxit hívott.. .Hogy még ne mondjam el neki?. Ugyan!. a Josty-kávéház elé. ha hazaérsz. . . akkor tovább diktált. Aztán felhívta a fõkapitányságon a felügyelõt. majd beléptek egy sokablakos világos helyiségbe. Nagy szenzáció lesz! K stner úr letette a kagylót. XVI..

Nem dohányzom. . fiam .tette hozzá.mondta az öregasszony. újra befordultak egy sarkon..Hát most mehetünk a nagymamához.kiáltotta Kalapocska. Egy idõ múlva egy ismeretlen városrészbe kerültek. .Tessék.Mert épp mosogatok. visszafelé karikáztak.Ez pedig a tiéd. nem fogadom el. sofõr úr . .Ó. Abban a pillanatban izgatott kiáltozás. Szerencsére a taxi végül fékezett. te átkozott gézengúz! .Tartsa meg.Miért ne volna meg! .mondta. te átkozott gézengúz.S vásároljon rajta néhány szivart.kérdezte Kalapocska. Ez most sokkal barátságosabbnak s vidámabbnak tetszett. De azért óvatosságból Emil beletapogatott a kabátzsebébe. de nem jutott rá ideje. s azzal elindította a kocsit.mondta Emil. . sofõr úr . Emil felmászott a harmadik emeletre.Kaptam húsz márkát mamitól. s 120 márkát átnyújtott a nagymamának. . .Ezt nem fogadhatom el .jelentette be a nagymama. .Megvan a pénz? . . Emilt a díványra ültették. . A nagymama s Márta néni pedig akkora szemeket meresztett rá. Kalapocska azonban csak a könyökét nyújtotta oda kézfogás helyett. miközben egy húszmárkást visszaadott Emilnek.egy széles mellékutcába. a fehér selyempapírba burkolt virágcsokorra kellett ügyelnie.Emil.mondta.mondta az öregasszony. mint két nappal ezelõtt. fiam! . .Vigyázat. . vagy azonnal megüt a guta dühömben . Most viszont többet küldött.Még mennyi pénzt tetszik kapni? . s amikor épp nem dõlt fel. nem kérem . . Mintha megbabonázták volna: a koffer állandóan feldõlt. Egyik kezével megragadta Emil gallérját. s megszorította a fiú kezét. . ó. .Semmit . Ó.mondta. Emil szívesen nézegette volna a tájat.Nem. s megállapodtak a Josty-kávéház elõtt. S hogy ne haragudj. . mialatt a jobbra egy erõteljes csókot lehelt.Hát itt volnánk . Ó. drága fiam .Gyerünk.Ha például nekem akarnák adni. . Megvolt. visszakérte az ott ülõ hölgytõl a koffert s a virágokat. A jó detektívmunkáért . az ember fogadjon szót a nagymamájának .Nem. mi szegény nõk! Aztán valamennyien bementek a szobába. Hamarosan elértek a Nollendorf térre. kiszedte zsebébõl a három bankjegyet. A nagymama jelent meg a küszöbön. megállt. a kasszához ment. . udvariasan köszönetet mondott.mondta a sofõr.kiáltotta Emil. hogy a huzat ki ne tépje a kezébõl. Megérkeztek. mintha egy valódi Tizian-kép volna.Mami szívélyes üdvözletét küldi. de az üzlet gyengén ment. .mondta Márta néni is. szûk utcákon. miközben a bankjegyet a fiú zsebébe dugta.mondta Emil.kiáltotta. nedves a kezem kukorékolta.Vagy elveszed ebben a minutumban. . majd a hajánál fogva becipelte a jövevényt a lakásba.Tedd már el. . becsöngetett az ajtón. . . .mondta Márta néni barátságosan. Megfordultak. Emil kiszállt.Köszönöm szépen. Emil kiszállt.. hogy néhány hónapja semmit sem küldött. visszaszállt az autóba. végigrohantak rajta.mondta a gyerek. te szegény õrült! . .Hát téged is látni végre . nagymama! .Neked jár vissza harminc pfennig. . szürke házak között hajtottak el. óriási lárma támadt az ajtó mögött. vajon megvan-e a pénze. a másikkal egy szelídet legyintett a gyerek bal orcájára. Aztán egy újabb utcába kanyarodtak.felelte a sofõr. . tedd zsebre! .

s az elhervadt virágot vázába tette. még egészen friss volt. fiam.Igenis. Tessék egy pillanatig várni.mondta a kislány. Kalapocska virágvázát hozott. De az õrmester semmit sem árult el titkából. Messze földön híres volt a fõztjérõl. akit a rendõrség négy hét óta köröz. . S ennek következtében olyan erélyesen látott neki a makaróninak.felelte Kalapocska. elhiszem. Márta néni pedig almás rétest sütött. miközben kinyitotta aktatáskáját -. Jeschke õrmester még mindig kísértett lelkiismeretében. fiam.. .jajgatott Emil -. . s megsimogatta Emil fejét. mert a fiú ki szerette volna próbálni Kalapocska szép ezüstfényû kerékpárját. fiam .Elhiszem. .Hát akkor tudod. helyette Kalapocska ugrott fel a nyeregbe.mondta a rendõr.Hát arról volna szó .mondta Emil szomorúan. némán baktatott fel a harmadik emeletre. . én köszönöm. Emil és Kalapocska pedig állva maradt az asztal mellett. mivelhogy azon a véleményen volt. A bácsi csak estére jön haza.mondta a rendõr. . aki épp ebben a pillanatban tért vissza a pincébõl. Emil végigkarikázott három utcát. felült a díványon. nagymama.Most pedig gyerünk ebédelni. . fiam .Épp ellenkezõleg. jobb kezében a nyerget fogva. Ebéd után Emil és Kalapocska lementek az utcára.mondta ez.mondta Emil.Emil Tischbein vagyok .Itt laknak Heimboldék? . vagy ha úgy tetszik. . Sírni való.Mit szeretsz a legjobban? .kérdezte. másrészt pedig Emilnek úgy rémlett. De egyrészt az ember szívesen megeszi kétszer egymás után is a kedvenc ételét. hogy mi lesz . Ezek után a csokor átadása következett. . s nagy szemeket meresztett a rendõrre. . .Kinek van születésnapja? .Sonkás makarónit. . És hálás köszönet.Valami baj van? . mi lesz ebédre? . a fiú menten orra vágódna. hogy a tolvaj.Gratulálok . Kalapocska pedig vidáman szaladt mögötte. és gyönyörû hármasokat s nyolcasokat.Tegnap óta nem látott vizet . elõtte való nap is sonkás makarónit ebédelt.Mink volnánk azok.felelte az öregasszony. De amikor lecsavarták a selyempapírt a csokorról. . .vigasztalta Márta néni az elszomorodott gyereket. valamint tökéletes köröket írt az aszfaltra. Egy rendõr közeledett feléjük. A nagymama felébredt.Igenis . ezredes úr .kérdezte Emil. mintha elutazása óta már legalább egy hét telt volna el.Nem is csoda. Rengeteg .kérdezte Kalapocska. azonos egy hannoveri bankrablóval. . . mintha már legalább egy hónapja nem evett volna. Nagymama lefeküdt a díványra. kérem. . egyszerre megdöbbent csend költözött a szobába. hóna alatt aktatáskával.Szárított spenót .Dehogy van .Én köszönöm. Ha jól emlékezett. s kíváncsian hegyezte fülét. . .mondta nagymama. nevetni való látvány tárult eléjük.mondta a kislány. Márta néni bevezette az ebédlõbe. akit Emil Tischbein tanuló ma reggel átadott a hatóságoknak.Azzal lement a pincébe a kerékpárját elzárni. .Emil. Amikor mamival együtt megvettük. Kit tisztelhetek az úrban? .Nem tudom.vélte Kalapocska.Hát ha másképp nem megy . Kalapocska. hogy ha elengedné. Aztán Emilnek le kellett szállnia. teríts! . akkor tisztelettel elfogadom.Hátha magához tér .

S mivelhogy nevezett Emil Tischbein tanuló találta meg a tolvajt. . hát igen.De hiszen nagyon jól van.. A nagymama aláírta a nyugtát. hogy a déli vonattal tessék felutazni hozzá Berlinbe. mert elájulok! . . Mit szólnátok hozzá. ijedtében mind a két karját ég felé emelte. Emil a nagymama mellett ült.kiáltotta Kalapocska. Az öregasszony vállára tette a kezét.Nem. A felügyelõ úr szívélyes üdvözletét küldi.. s üzeni.Hogy van? .folytatta a rendõr .Kérem . amikor az ember elkészült a számolással. .De hát honnét tudja mindezt? . . Wirthné asszony .mondta Tischbeinné.Okvetlenül. tulajdonképpen.mondta Emil. kedvesem . a rendõr pedig eltávozott. hogy a tisztes munka így elnyeri jutalmát..A kiskésit! .Hihetetlen! Hihetetlen! Kalapocska pedig felállt a székre. De Márta néni elõbb egy nagy pohár cseresznyepálinkával kínálta meg a konyhaszekrénybõl..két héttel ezelõtt jutalmat tûzött ki annak számára. FEJEZET TISCHBEINNÉ NAGYON IZGATOTT Másnap reggel Neustadtban Wirthné.. köszönöm.pénzt lopott. . hogy nem a postás jött-e. Hát ehhez mit szól? S most azt üzeni. Heimboldné épp most hívott fel Berlinbõl. a fénykép s az ujjlenyomatok segítségével sikerült leleplezni. Emil is ott volt a telefonnál.A nõvére. Most már be is vallotta a dolgot. s hiába tagadott. Kitûnõen van.. A fiam még egy sort sem írt.A bank pedig . A rendõrség pedig ezer márka jutalmat fizetett ki neki. hogy okvetlenül tessék menni. . Emil udvariasan meghajolt. hogy. a jutalom õt illeti.Rögtön megõrülök. . Tischbeinné tolvajt fogott.Köszönöm. .. tehát könnyen nyélbe lehet ütni. úgy énekelte: .Nagyon izgatott volt.mondta.felelte Tischbeinné. Csupa ezermárkást. a pék felesége becsöngetett Tischbeinék lakására. . Tischbeinné! .Mi történt vele? Hol van? Mit tud róla? .Ezer márka! .súgta Márta néni.Jó napot.. .Igen .. Csak azért ugrottam fel. Ha megszólal a csengõ. A rendõr ezek után nagy köteg bankjegyet szedett ki aktatáskájából.mondta a pék felesége. ..Ideges vagyok.Most pedig meghívjuk. s egyenként leszámolta az egészet az asztalra.Emil tudniillik szívélyes üdvözleteket küld és. s mintha zenekart vezényelve. . . Képzelje csak el. csak azt lesem. . s fejcsóválva mondta: . egy üzenetet hozok. aki a rendõrséget a tettes nyomára vezeti. Mivelhogy most elég pénzük van. . . Fésüljem meg? . De azért.kiáltotta Kalapocska.. most már mami is feljöhetne Berlinbe? XVII.Fogjanak meg. s egyben örömének ad kifejezést afölött..kiáltotta Tischbeinné. most pedig meghívjuk a fiúkat uzsonnára! . s egy szót sem tudott kiejteni. A pénz nagy részét megtaláltuk a kabátbélésébe varrva.Atyaúristen! .

és olvasni kezdett. Hogy is tud ilyen hanyag lenni! Mintha nem tudná.Az is meglehet. De délután a berlini vonat egyik fülkéjében ülve.kérdezte jókedvûen a szemben lévõ úr. De végül mégiscsak kimászott a verembõl a gyerek! S a többiek is milyen remekül dolgoztak.. egy fillér sem. tessék! .S azzal kiterítette maga elé az újságot. úgy. Holott az ablakok be voltak csukva. Tischbeinné valósággal belesápadt. Az újság úgy zizegett a kezében. akárhogy nézzük is! . kezdve a neustadti pályaudvaron s a berlini fõkapitányságon végezve. S ujjával egy fényképre mutatott. Okos fiú.Köszönöm. ha valami baja történt volna! Még most is égnek áll a hajam. tekintete egyszerre csak megakadt a szemben ülõ úr újságján.Úgy. értem . bosszús tekintetet vetett a szemben levõ utasra. mondják. szorgalmas is.. ha erre gondolok. Az utas ijedten nézett rá. Azt hitte. le a kalappal? Hát csak tartsa nyugodtan a fején.mondta a szemben ülõ utas. . .Ezer márka nem megvetendõ összeg.Azt mondja. A vastag betûs cím így szólt: SZÁZ BERLINI GYEREK ELFOG EGY TOLVAJT Ezek után részletes jelentés következett Emil útikalandjairól. Elsõ az osztályban. Nagyszerûen viselkedtek.Ezer márka? Mert tolvajt fogott? Hogy jutott ez az eszébe? Nincs jobb dolga.Atyaúristen! .Úgy. . Vele szemben egy úr újságot olvasott.mondta Tischbeinné... kérem. mondhatni. s idegességében ideoda forgatta szemét és fejét. Végül Tischbeinné végzett a cikkel. s a legszívesebben kiszállt volna. még nagyobb meglepetés érte.. .Ön Emil Tischbein édesanyja? De hisz az egy remek fickó.Persze hogy megyek. .mormolta Tischbeinné. le a kalappal! . az asszony megõrült. A szemben ülõ úr alig tudta kivárni. Pedig hányszor figyelmeztettem rá.. . .Nono! .Ezer márkát nem mindennap keres az ember. . melyet az újság elsõ oldalán közölt.mondta Wirthné. pedig most már rég túl van rajta. De képzelje el. hogy a tolvaj hipnotizálta. s gondterhelt arccal becsukta vendége mögött az ajtót. Addig egy perc nyugságom nem lenne. mintha a szél fújná. úgy? . . Egyszóval. s így szólt: .Hát az igaz .Hát akkor jó utazást! S kellemes szórakozást! .. Okos is.. . amíg viszont nem látom a gyereket. felmegy Berlinbe? . .kiáltotta. S miközben így emésztette magát. hogy végezzen az olvasással.. nagyszerûen viselkedtek!. Mindig szamárságokon töri a fejét. már kissé megjuhászodva. . amelyek elhaladtak az ablak mögött. de a cikk nagyon hosszú volt. az is elõfordul.mormolta Tischbeinné izgatottan. Le a kalappal elõtte. .Mihelyt magára marad. soha többé nem engedem egyedül .. hogy nincs elvesztegetni való pénzünk. a sürgönypóznákat számolta.Ez.dadogta Tischbeinné.Tényleg? .Hát elálmosodott szegény . Nem. rögtön ilyen szamárságokba keveredik. az szent igaz. zseniálisan! Akárhogy nézzük is. hogy vigyázzon a száznegyven márkára. hogy megtolja a túl lassú vonatot..kiáltotta Wirthné.. Wirthné asszony . s csaknem az egész elsõ oldalt betöltötte. s kitépte az úr kezébõl a lapot. A közepén pedig Emil arcképe díszelgett. ez az én fiam.mondta Tischbeinné.. .Tessék. asszonyom.De hiszen érdemes volt! . .Ugyan hagyjon már azzal az ezer márkával! . Tischbeinné idegesen izgett-mozgott a helyén.

Nem történt semmi bajod? . Összesen tizenegyszer olvasta el. ha már fényképész elé került . Majd meglátjuk. . Nagyon nyugtalan voltam.Hát majd még beszélünk róla .kiáltotta Emil. és megszorította a gyerek karját.Ha akarod. De nem hallgat az emberre.Kitõl? .mondta -. De elõbb meg kell ismerned a barátaimat. tudod? . ha akarod.Tudom.Azt hittem. éppilyen. s közzétenni az újságokban. s üvöltenek.A fénykép jó? .Nem.mondta Tischbeinné. .Tudod-e.Ha ez a legnagyobb hibája! . és nagy meghatottságában kifújta az orrát. . .mondta Emil. Egyszer még szükséged lehet rá. mindjárt megõrülök a boldogságtól. hogy bankba tesszük a pénzt .Egyet már a vonaton elolvastam. Nem igaz? .Ha marad valami. . te kölyök .Remek egy fickó! . Szörnyethalnék a félelemtõl. miközben anyja nyakába ugrott.. . .kiáltotta. hogy újra meg újra elolvasta fia kalandos történetét. . A következõ állomáson az úr kiszállt. . Nekem pedig? Azt még meggondoljuk. de az arcán meglátszott. . és erre most meghívtuk az egész bandát.kiáltotta Emil.mondta a mama. .A ruhádnak nem sokat használt a dolog . hogy itt tetszik lenni. hogy mi. A felnõttek hagyjanak ki bennünket. azt esetleg betehetjük a bankba.De magasan hordod az orrod. Azért nem fogadjuk el. Ezt reklámnak hívják. hogy gombolja ki. a szekrénybe zárta. az ilyen dolgokból. . Ezer márka! Hát nem csodálatos? Elsõnek egy villamos hajszárítót veszünk neked. A Friedrichstrasse pályaudvaron Emil már a peronon állt.Helyes .Semmi .. Hányszor megmondtam neki. Lehet. miközben karját anyja karjába fûzte -.mondta Tischbeinné. gyerekeket. a hajszárítót azt nem engedem el.kérdezte Tischbeinné.Márta néninél .kiáltotta az úr.. meg a télikabátot sem . fiam. . . s Tischbeinné Berlinig azzal töltötte az idõt. .A kabát csupa ránc. majd mindent pontosan elmesélek. pedig ruha helyett futballt is kaphatnánk.De azért rendbe szedhette volna magát egy kicsit. Most már ott vannak. .Ez még sokra viszi! . ha leül. . . .Jó . . Az újságot a fülkében hagyta. mert nem szeretjük.beszélte Emil izgatottan -. detektívek. csak nála vásárolunk. . kaphatok egy újat.Berlinbe. . Tetszik önnek? .mondta a mama. és egy jó télikabátot.Már tegnap almás rétest sütött nekem. .mondta Emil. hogy nem haragszik.kérdezte az utas.Példátlanul csodálatos volt. hogy egy futballt..vélte az anyja. szõrmével bélelve.De mi nem fogadjuk el .Hát most mit szólsz? . hogy minden újság fényképet közölt rólam? S hogy hosszú cikkeket írtak? .mondta Tischbeinné.Azt hol lehet? .Asszonyom . Tischbeinné még egyszer megnézte a képet.Hát sok hibája nincs a gyereknek .Egy nagy áruház nekem meg a Professzornak meg Gusztávnak új ruhákat akar ajándékozni.. . vagy egy fényképezõgépet. ha ennyit foglalkoznak velünk..zsémbeskedett a mama.nevetett az utas. Anyja tiszteletére az ünnepi kék ruháját öltötte fel.A pénz a bácsinál van.

A ruhákat. az ünnepség tetõpontjára hágott. Kis Kedd pedig egyet szívott az orrán.mondta Emil.Éljen kis Kedd! Aztán mindenki újra helyet foglalt. és forró csokoládét öntött a csészékbe . ez meg mindegyiknek megköszönte. . Tudta a kötelességét. Krummbiegel. mi még gyerekek vagyunk. . s rettenetesen szégyellte magát.Márta néniéknél valóban csúcsforgalom volt. A nagymama pedig a. pedig szívesebben lett volna köztetek. aki ugyancsak szívesen mászott volna lábujjhegyen a tolvaj háta mögött. emberek? Mert most Emil egészségére kell.kiáltotta a nagymama. hogy segítségére volt fiának. Elvégezte a feladatát. tudjátok? Mindenki példát vehet róla.folytatta a nagymama -.kiáltotta Gusztáv. Aztán a nagymama kanalával megkopogtatta csészéjét.Úgy van . figyelem! Én most egy beszédet tartok. mint száz. mint egy szép hosszú költemény. A gyerekek sorban bemutatkoztak Tischbeinnének.Ifjúság. de odahaza maradt önszántából.Köszönöm szépen. hogy még a rétes sem zizegett. .Kis Keddrõl beszélek. én mondom nektek. ha száz gyerek elfog egy tolvajt? Nem nagy dolog. hogy Márta néni virágcserepei zörögni kezdtek. s a következõ beszédet mondta: . s azt mondta: . Márta néni almás rétese olyan volt. és forró csokoládét öntött a csészékbe. ne tessék beképzeltnek lenni.Hát igen . Igenis. Kalapocska tenyerébõl tölcsért formált a szája elé.Ki akar még csokoládét. Kalapocska mint egy csikó rohangászott az asztal körül. úgy van. XVIII. díványon ült. Beleegyeztek? . Márta néni és Tischbeinné pedig beszaladt a konyhából. felállt. Traugott. Mert ezt mindegyiktek megtette volna. . nevetett. mert az volt a kötelessége.Mert kérdem . FEJEZET VAN-E A TÖRTÉNETNEK TANULSÁGA? . Mindenki kis Keddre nézett. olyan nagy dolog az. Olyan csend lett. Ez volt az igazi férfimunka. aki szívesen öltözött volna át liftesgyereknek. Én ezt helytelenítem. S mindannyian azt kiáltották: . Székeket kellett kölcsönkérni a szomszédságtól. De azért nem kell túlzásba esni. A gyerekek elhallgattak. a két Mittenzwey. uraim? Nem tehetek róla. kis Kedd. igenis az volt a kötelessége. s tíz évvel fiatalabbnak látszott. Két napig ült a telefon mellett. Meg vagytok sértve. A gyereknek málnapiros lett az arca. a Professzor. és a többiek is mind.Mi az hogy! . Ne csináljanak velünk reklámot. Mindenki megjelent: Gusztáv. Ennyit errõl! Kalapocska felemelte a nagy csokoládés kannát. s akkorát dudált. innunk. mivelhogy a népek már amúgy is megõrjítettek benneteket. az elvégzi a dolgát. illetve futballokat nem fogadjuk el. . Egy szó. Kalapocska mint egy csikó rohangászott az asztal körül. Nagy Frigyes. De van köztetek valaki. Gerold. Dicséretet nem kaptok tõlem. Akinek helyén van a szíve. Amikor Emil befutott. én ezt helytelenítem. Most tehát valamennyien álljunk fel s kiáltsuk: éljen kis Kedd! A fiúk felugráltak.

azért állította be egészen alacsonyra.Hát ha mindenáron akarod. az ablakhoz lépett.Hát mit képzeltél? .Beleegyezel. s ne a szegény unokahúgodét. .Igenis . s ha nem volnál olyan sovány.. hogy gyereket .Velünk jössz. Elõzõleg azonban Emil nagy becsületszavára megígérte.Te még gyerek vagy.mondta Kalapocska megvetõen. .Hogy közben legyeket fogdosok? Persze az helyes.Dehogy tettem tönkre .Persze hogy volt . . tönkretetted Kalapocska kerékpárját? . tisztelt uram .Valami haszna talán mégiscsak volt a dolognak . hogy hivatásos versenyzõ. A pénz elvégre az enyém. . S azzal mindkét öklét dühösen nadrágzsebébe dugta.Én meg azt tanultam meg . .kiáltotta Emil felháborodottan. hogy az emberek azt higgyék róla. hogy a jövõben a magadét tehesd tönkre.Tévedés . de ha a bácsi esténként vacsora után lement a kocsmába. az egyébként az én dolgom. . . hogy: sétálni viszi a kutyát. s újra meghányták-vetették az elmúlt izgalmas napok történetét. . .kérdezte Tischbeinné gondterhelten -. . tehát az ülést bezárom. Tetszik tudni.Szó sem lehet róla .Az a szándékom . inkább kaparjátok ki egymás szemét . mindennek vége közöttünk. Hogy mit veszek magamnak a pénzemen s mit nem. akkor megtanítanálak tisztességes viselkedésre. .Ha nem volnál lány . Jó lesz. nagymama s Kalapocska tehát magára maradt Emillel. azt tehetek vele.De kemény koponyája van. mint egy szúnyog. Nem értelek benneteket. . hogy senkiben sem szabad vakon megbízni. hogy ajándékot adhat az anyjának? Hogy ti felnõttek néha milyen átkozottul rövidlátók vagytok! . Mami vegyen magának egy villamos hajszárítót s egy télikabátot.kiáltotta Emil. .Ne veszekedjetek.mondta Tischbeinné. szõrmével bélelve.kiáltotta Emil. annak a családban az volt a neve. hogy Emilnek elsõsorban az okoz örömet. .Tedd a bankba! . azazhogy Heimboldéknak nem is volt kutyájuk. amit akarok. Te meg egy kerékpárt veszel magadnak. de annyiban nem hagyjuk a dolgot. A két nõvér.vélte Márta néni.mondta Tischbeinné -. s a család megvacsorázott. hogy anyukád megkapja a villamos hajszárítóját. Emil? . ne verekedjetek. . s a társaságnak hátat fordítva. mami? . Emil felállt az asztal mellõl. . Kalapocska? .Holnap korán reggel megyünk bevásárolni . azt az édesanyád határozza el. .igazította helyre a bácsi.Majom . . .Épp csak hogy egy kissé magasabbra csavartam a nyergét.A villamos hajszárítót s a kabátot persze megvesszük határozta el a nagymama. De ma nem akarom magam felizgatni.ajánlotta neki a bácsi. .Emil .mondta Emil -.Estefelé a társaság elbúcsúzott. Vacsora után a bácsi sétálni vitte a kutyát.. S ezek után másról kezdtek beszélni. és hogy mi történjék a pénzzel.Akkor semmi örömöm sincs a dologból.kiáltotta Emil elégedetten. . Vacsora után pedig Tischbeinné átvette az ezer márkát.A többit pedig a bankba tesszük.ajánlotta a nagymama jókedvûen. Aztán hazajött a bácsi.Hát nem látod.mondta Kalapocska az apjának.Mert azt megtanultam.Ha még egyszer elcsavarod a nyergemet. hogy másnap délután Kalapocskával együtt meglátogatja a Professzort. .mondta a kislány. .mondta a fiú.

Szamárság habbal.kérdezte Márta néni -. S az öregasszony vékony hangon hosszan kacagott. habbal .Szamárság habbal . . . . éljen! . Nem az a tanulság. Nem az a tanulság.Éspedig? . habbal.dörmögte a nagymama -.Mi volna az a tanulság? . .nem szabad egyedül útnak engedni. . mialatt székén körüllovagolta a szobát.mondta a nagymama.énekelte Kalapocska. hogy az ember pénzt postautalványon küldjön.Azt hiszed tehát . hogy semmi hasznos tanulságot nem lehet levonni a dologból? . .Éljen. .Dehogynem lehet .Az .kiáltotta Kalapocska.kérdezték a többiek. miközben székével átlovagolt a hálószobába.dörmögte a nagymama. éljen.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful