2010, elbocsátó, szép üzenet

Lezárhatunk egy évet. Nem volt jó? Fel a fejjel! A családom szerint egyes embereknek nem csupán rossz napjai, hetei vagy hónapjai vannak, hanem a sors érthetetlen, bár egészen köcsög fintorai következtében rossz évtizedekről is beszélhetünk, ez egészen jó perspektívát ad az embernek. Megjelent az új Gibson, végre nem lesz több Harry Potter-adaptáció a filmvásznon, és a vuvuzelát is visszahozták a pokolból.

010

E

lmúlt egy év. Nem pusztult el a világgazdaság, nem fizetünk bérleti pénzt a sarki radioaktív pocsolya használatáért, nem jött a szingularitás. Nem jött semmi. Bruce Sterling, Amerika egyik vezető sci-fi írója azzal érvel a helyzet mellett, hogy atemporality van: időtlen buborékban élünk, olyan sebességgel süvítenek el mellettünk a bejelentések, a prototípusok meg a szabadalmak, hogy a kollektív ingerküszöb felível az égbe, s ha a világ nagyvárosaiban végre landolnak az idegenek, akkor is azt fogjuk böfögve kérdezni a rósejbnistál mellől, hogy na és kicsi szürkék, vagy nagy zöldek? Aztán bontunk egy sört. :::::::::::::::::::::::::::::::::::::

görög gay szoftpornóra gyártott, metállal kísért 300-ból is, a politikai viták MILFhasonmásaiból is Sarah Palinnel az élen, és ha a húgod jóval többet lóg kulcsra zárt ajtók mögött a neten egy webcammel, akkor egészen sanszos, hogy a saját családodból is. Welcome to your world. Nézd meg, hogyan néz ki a net a Gamer első negyedórájában. Ez van most, csak még nem kaptál babzsák köré húzott 360 fokos, gesztusokkal irányítható képernyőt. Ha a politika, a drogok vagy a midlife crisis nem öl meg, majd tudod használni a gyerekeidét, ha már nyugovóra térnek. Ha fognak aludni egyáltalán. ::::::::::::::::::::::::::::::::::::: Kattintgatok az éves jegyzetek között, izgalmas 12 hónap volt kulturális szempontból, letagadhatatlanul (minden év az), ha visszalapoztok, egészen színes darabokat kaptok a popkultúra ezerszagú patchworkjéből. De még akkor is, ha megtaláltátok a zoomot és elkezdtetek kitávolítani, nem tudtatok kívül kerülni a színeken meg a varrásokon, hiányzik a globális szabásminta. November közepén gyalogolok Kömlődi Ferenc jövőkutatóval a Ludwig Múzeumból a Soroksárin, a cyberpunk (ezt ő) meg a divat jövőjéről (ezt én) tartottunk előadást, és azt vitatjuk, mi jön most, mikor érkezik el újra egy olyan hatalmas robbanás, mint amilyen a kilencvenes évek volt, amikor egyszerre csapott mindenkit a földhöz az új divat, az új elektronikus zene, az internet újdonsága, amikor egyik pillanatról a másikra fel kellett gyorsulnod a normális tempó ezerszeresére. És ezt a legtöbben nem láttátok, ti már a netbe születtetek bele. És lehet, hogy ti lesztek az a generáció, amelyik úgy fog meghalni pár évtized múlva, hogy nem is kap új forradalmat és olyan újdonságot, ami gyökeresen megváltoztatta volna az életét. ::::::::::::::::::::::::::::::::::::: És ez nem is hiányzik nektek, de miért is hiányozna? Az a forradalom, az az óriási Big Bang, amiből a generációnk lelkesedése, életereje és álmai születtek, lecsengett jó egy évtized alatt, volt mibe beleszeretnünk. A ti forradalmaitok, a huszonegyedik század forradalmai ugyanúgy léteznek. Csak egy hétig tartanak, jó esetben, megrágjátok, lájkoljátok, berételitek, széttrolloljátok, megveszitek, hazaviszitek, ráveritek az arcára, fel a blogra, belájkoljátok, jöhet a következő forradalom. És még önmagában, ha eléggé távolról nézzük, ezzel sincsen baj. A baj csak azzal van, hogy eléggé távolról kiderül, hogy éppen a lejtőn vagyunk. És nem látszik, hol az alja igazán. Erről szólt 2010. damage planetdamage.com

Tron:Legacy © Disney

Persze az atemporality ennél jóval több, előrevetíti a szemantikus web nagyszerűségét, meg azt, hogy végre az emberiség felhalmozott tudásából tudnánk az életünket jobbá tenni, meg azt is, hogy körbenéztünk, mi van körülöttünk, és minden körülöttünk van. Minden. Erről szól a 4chan rule #34-ja is, ami saccra úgy hangzik, hogy ha el tudod képzelni, akkor van belőle pornó. Már a Tronból is, a nyíltan

Pszichedelia és melodráma
Az élet értelmetlen, Terence McKenna hazudott nekünk az egész DMT-élménnyel kapcsolatban, és Kína bármennyire is ledarálta Tibetet, a magashegységi miszticizmus még több ezer év távlatából is pontosan megmondja, mi történik velünk a halál után. Gaspar Noé francia filmrendező új filmmel rukkolt elő: az ENTER THE VOID Tokió kellős közepére dob minket, csak hogy egyenként felpofozhassa nézőközönsége minden egyes tagját. Vigyázat, spoilerek!

A
Enter the Void © Fidélité Films / Wild Bunch

mikor Noé 2002-ben felhívta magára a figyelmet Irréversible című alkotásával – egy nő megerőszakolását és az azt követő bosszút részletesen, véresen és minden érzékszervet kiégetően bemutató filmjével –, az alacsonyabb ingerküszöbű nézők önkéntelenül és jogosan mozdultak hátra legalább három lépést; ha ugyanis képesek vagyunk kezelni a témát, a film megoldásai és történetkezelése még teker az egészen hármat, az utolsó jelenetre hagyva

Az alacsonyabb ingerküszöbű nézők önkéntelenül és jogosan mozdultak hátra legalább három lépést...

azt a csavart, ami után magunkra kapcsoljuk a villanyt, kinézünk az ablakon, és úgy is maradunk reggelig. A filmsajtó egyfajta folytatásnak tartja az Enter the Voidot, a Tokióba szakadt árva díler történetét, akit egy DMT-tripből gyakorlatilag egy tüdőlövés szakít ki, a film pedig bemutatja, hogyan kering a lélek a halál után, miként alakul a végzetes lövésben érintettek sorsa, minderre pedig a Tibeti halottaskönyv és a hallucinogének nyomják rá a bélyegüket. Egészen hatásosan. Gaspar Noé egészen sok ponton biztosítja be, hogy kultuszfilmként emlékezzenek az Enter the Voidra: a tokiói set designokat a francia sci-fikből sokak által ismert Marc Carónak köszönhetjük (a híresztelések szerint pedig a stábnak számos jelenethez a jakuzák engedélyét kellett megszerezni), a soundtracken pedig olyan neveket találunk, mint az LFO vagy a Coil. Ha a tibeti misz-

ticizmust kivesszük a képből, a történet inspirációi közül akkor is kiviláglanak még Kenneth Anger szürreál-okkultista filmjei, Kubrick 2001: A Space Odyssey-e, illetve az az ayahuasca-élmény, amiért a filmrendező az amazonasi őserdőkbe látogatott el. Furcsa, bizarr, színpompás? Mindenképpen. Könnyen emészthető? Egyáltalán nem. Japán? Nagyon is. Nem merném felülről megnézni Tokiót, félnék, félnék a haláltól, mondja az egyik főszereplő. Ezzel a félelemmel és ürességgel szembesülünk majdnem három órán keresztül. Jó étvágyat! damage planetdamage.com

Ú

gy tűnik, hogy a Damage blokk hónapról-hónapra megmozgatja az embereket. Vagy nagyon tetszik valakinek, vagy utálja, de az az egy biztos, hogy rengeteg visszajelzést kapunk vele kapcsolatban. Legalább van miről írni. Az ilyen képeknek pedig személy szerint örülök, mert így nem csak a CPsek és Damage kiváltsága, hogy dekoratív lányokkal tölthetik meg a rovataikat. Amúgy, ha az Amondóba szeretnétek írni, akkor az amondo@mondomagazin.hu mailcímre tegyétek. Lonewolf

Csak most olvastam el a Mondo magazin októberi ri számát. A make-up rovatban az írták, hogy viszszajelzéseket várnak, de e-mail címet nem találk tam mást az újságban, csak az önét. Ezért is írok t, magának. Szóval reagálok: NAGYON JÓ ez a rovat, t nagyon tetszik. Azt nem írták, hogy sminkötleteket a nem lehet küldeni. Ezért a 2010. Nyári Animecora p készített sminkemet küldöm be, hátha kedvet kap valaki hasonlót készíteni. Dark elf voltam, én csináltam a sminkem. Barátnőmmel együtt a hely) ben nevezős cosplay versenyt nyertük meg így. =) Remélem, hogy rendszeres lesz ez a rovat az újságban. Hajrá a későbbiekhez! a Bálint Diána

53

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful