You are on page 1of 58

NNCL2208-647v1.

Sigrid Undset
Pogány szerelem
NORVÉGBÓL FORDÍTOTTA HAJDÚ HENRIK

ATHENAEUM
IRODALMI ÉS NYOMDAI R.T. KIADÁSA BUDAPEST
15293. -- Athenaeum r.t. könyvnyomdában, Budapest.
I.
Veterlide Glumssön az izlandi Ostfjordból származott. Nyaranta gyakran járt
üzleti úton.
Unokaöccse Ljot volt. Ez korán árvaságra jutott -- apja, skomedali Gissur
Haukssön, gyilkos kéztõl pusztult el. Veterlide nagy tisztességgel védte meg Gissur
emlékét; de errõl ne essék szó. Ljot anyja, Steinvor, fiatalon halt meg. Ljot eyrei Torbjörn
Haaleggnál nevelkedett; késõbb átkerült Veterlidéhez, aki édes fiaként szerette õt.
Ljot gyorsan fölnyurgult; tizenöt éves korától sokszor elportyázott a Torbjörn-fiúk
vikingcsapatával, hogy hamarosan szép hírre tegyen szert. Kiérzett belõle a vezérnyi
tehetség ; hû és igaz volt, de hallgatag és zárkózott; legtöbbször egyedül töprengett a
világba.
Néhány tusából, amely szintén nem tartozik ide, rajta ragadt a Viga-Ljot-név.
Egy nyáron, huszadik esztendejében, Norvégiába kísérte Veterlidét. Megalkudtak
egy pompás, vízálló gályára; Ljot a jármû harmadrészén gazdálkodott.

II.
Veterlide lekészült romerikei rokonaihoz ; egyébként az olcsó épületfa vonzotta
Norvégiába. Nyár végén siklott be a foldeni fjordba. Fölevezett a Frysja torkolatáig, mert
az esõs napon mély szélcsend uralkodott; de most, alkonyattájt, a megritkult köd
végigdõlt a lejtõkön. Veterlide meg Ljot a gálya orrából átnézett a partra. Akkor sûrû
erdõség zöldéit ott; a folyó mentén néhány, jobbára kis tanya helyezkedett el.
A torkolatban lehorgonyzott halászcsónakok ringtak ; az emberek kimeredtek a
Vigavitez-szigetek ködébõl elõtûnt nagy hajó után. Veterlide lekiáltott hozzájuk, vajon
hova valósiak. A halászok e békés hangra kijelentették, hogy õk vadini Gunnar, a legelsõ
gazda bérlõi. Veterlide visszaszólt, hogy kísérjék föl; erre is szívesen vállalkoztak. Az
izlandiak beeveztek a folyó zátonyáig, majd az egyik halász vezérlete alatt átvágtak
Vadin felé.
Késõ este érkeztek meg. A szobában akadtak Gunnarra; az asztalfõn ült. Gunnar
magas, szép, õszbeborult férfi volt; szakálla egészen eltakarta mellét. A sutba két nõ
húzódott. Az éltes és sötétruhájú, de világosszõke és jóképû asszony a kemence fényénél
font; az ifjú szûz tétlenül kulcsolta össze kezeit.
Veterlide ráköszönt a gazdára s még jóformán bele se kezdett mondókájába,
Gunnar máris viszonozta üdvözlését, a vacsorai meghívással együtt.
Ekkor a nõk fölálltak; az idõsebb átharsant a szolgálókhoz s ki-be sürgött, míg a fiatalabb
a kemence mellõl nézte az idegeneket. Látszott, hogy szép, délceg, karcsú és kerekmellû,
szemei nagyok és szürkék, barnásszõke haja csillámosan tömött s kezei nagyok, de
fehérek és gyûrûsek. Dúsan hímzett, rozsdavörös ruha feszült rajta, homlokán aranypánt
sárgált -- hétköznapra mindenkép túlzottan fölékszerezte magát.
Most a másik nõ átadott neki egy nagy méhsörös tülköt:
-- A vendégek fogadása a te dolgod, Vigdis.
Ez elvette a tülköt s odanyujtotta Veterlidének, majd a rendre letelepült összes
idegeneknek. Utoljára Ljotnak is.
Ljot elõször a pad végén, az asztalnál zökkent le, de késõbb, némi szárítkozás
végett, a kemencéhez lépett. Félkézzel magához szorította köpenyét; de szöghaja lehullt
homlokába, úgyhogy legföljebb sötétkék, mélyüregû szemei villantak Vigdis felé.
Amikor a szûz elébe állt, két marokra ragadta a tülköt s ivás közben lemeredt
Vigdisre. Mintha ez meglepõdött volna nézésén, mert némán nyúlt a visszakínált tülökért
s mereven ült a sutba.
Ljot úgy szedkezett le, hogy jól lássa Vigdist. Kisvártatva a szûz átsandított feléje
s beleakaszkodott tekintetébe; aztán félrenézett s elpirult. De rövidesen újra nekiszögezte
pillantását s most gyõzött e farkasszemezésben.
Valóságos lakoma került az asztalra. S Gunnar léküldte legényeit a hajósokért,
illetve a gálya õrségéül.
Veterlide megköszöni szívességét, de Ljot hirtelen odafordul rokonához :
-- Már késõre jár; embereink még egy éjszaka kint maradhatnak a hajón; ne
terheljük gazdánk háznépét.
Erre Vigdis fölkacag:
-- Ez az izlandi nagyon féltheti jószágát. Gunnar oktatón szólt lányához :
-- Elég szép, hogy az izlandi kíméli pihentebb cselédeinket is; viszont akik a mai
rossz idõben ott álltak az evezõrúdnál, bõven megszolgálták a hajlékot és friss vacsorát.
Másrészt vendégeinkkel különbül beszéljünk, lányom.
Ljot nevetve jegyezte meg:
-- Az ilyesmi nem sértés, egyébként egy fiatal szûz csipkelõdése sose fontos.
A másik nõ is megpirongatta Vigdist, de egész halkan s Vigdis fölényesen
mosolygott.
Gunnar leküldte embereit a partra s a többiek ettek és ittak. Szóba ejtették a
legutóbbi zord idõjárást, amelyet a gazda aratásra ért gabonája roppant sínylett. Gunnar
erõsködött:
-- Valaha magam is nagy kedvvel hajóztam ki, de az efféle esõs, ködös,
szélcsendes napok mindig iszonyúak.
Ljot rágyújtott:
-- Itt ez igaz, Gunnar gazda! A menny makacs, Rans lányai rútak, könnyes
körükben nincs is jó játék. Százszor szebb egy büszke barátnál! Szõke szûz ül vig
vacsoránkhoz ; lágyabb lélek nem lehet nála. E remek este tágítsak tõle? Toros tréfákkal
öklelünk össze.
A befejezésnél elhalkult s Gunnar, aki kissé becsipett, nem ügyelt e célzásra ; de
az éber Veterlide rögtön szóba fogta Gunnart. Kisvártatva Vigdis az asszonyokkal együtt
visszavonult szobájába.
Késõbb, amikor a férfiak elhevertek a zárt ágyakban, Veterlide odaszólt a mellette
fekvõ Ljothoz :
-- Nem értelek, rokon! Gunnar szívesen fogad bennünket s te az elsõ este
megverseled lányát.
Ljot nem felelt, így Veterlide folytatta :
-- Sose vettem észre, hogy különösen veszkõdnél a nõkért -- de az elõbb majd
elnyelted Vigdist. Csak nemrég szálltunk tengerre, úgyhogy fölösleges bomlanod.
Ljot erre se válaszolt; néhány színlelt horkantással befordult a falnak.

III.
Másnap, früstök után, Gunnar meg Veterlide lelovagolt a partra, de Ljot a
fáradtság kifogásával ottragadt a padon; Mihelyt amazok kiértek a tanyáról, menten
fölkelt, hogy megkeresse Vigdist s beszéljen vele.
Ljot útiruhába öltözött, mert holmijai lent maradtak a hajón. Drága, aranyos csat
fogta össze csuklyás köpenyét. Ez alatt feketeszínû, ezüsttel és kékkel kivarrott bekecs
díszlett, Ljot cifrálkodása jeléül. Széles csuklóin vastag karperecek ragyogtak. Magas,
vállas és nõiesen keskenyderekú volt, csupa arány. Arcvonásai szépek és finomak, bõre
sötét s szája nagy, duzzadt és halvány. Szemei kékek s hosszú, dióbarna hajában
selyemszallag pompázott.
A tiszta hajnalban Vigdis átszelte az északi rétet. Ljot utána eredt s az erdõ szélén
érte utól; odaköszönt neki s megkérdezte tõle, miért jött ki. Vigdis visszafelelt, hogy
csupán málnázni akar.
-- Elkísérhetlek? -érdeklõdöttLjot. Ne járj egyedül; úgy hírlik, erre sok a medve.
-- Ha félnék, kirendelném szolgámat! -- válaszolt Vigdis. -- Különben is
fölfegyverkeztem. -- S övébõl kirántotta kését. A nyélre aranyos drótfonat borult s a
pengén runajelek sorakoztak.
Ljot szakértõn vizsgálta meg:
-- Remek darab s nyilván nagyon régi. Kitõl kaptad?
-- Családi kincs! -- szólt Vigdis. -- Állítólag rokonaim sokáig papnõsködtek e
ligetben; hanem ez nem biztos. Cselédségünk itt öli a kakasokat és juhokat; de nagyapám
már csak saját erejében hitt, mint apám is.
-- Vagy mint én! -- nevetett Ljot. -- Pedig valaha megkereszteltek.
-- Furcsa! -- tûnõdött Vigdis. -- A fehér Krisztus épenséggel nem lehet nagy úr, ha
blaalandi ellenségei elveszthették.
-- Ki tudja? -- felelt Ljot. -- Magam se repesek érte. De egyszer bizonyos jámbor
dán begyógyított combomon egy üszköt s mivel ragaszkodott jutalmához, békességbõl
odaálltam keresztvize alá.
-- Bizonyára folyton kószálsz! -- szól Vigdis. -- De azért váltál el rokonodtól,
hogy egymaga rakassa ki a gályát? Remélem, akad némi zsákmányod, ha Viga-Ljotnak
hívnak!
-- Ne félj, eléggé értem dolgomat! -- bizonykodik Ljot. -- De egyre sarkal, hogy
eztán még nagyobb zsákmányhoz jutok.
-- Meglehet! -- vélekedik Vigdis. -- Mondják, az izlandiak nehézkezûek és
frissnyelvûek.
Ljot ellenkezik:
-- Minden rendes ember vigyáz vagyonára. De eddig sose neveztek
nehézkezûnek.
Vigdis fölkacagott:
-- Egy fiatal szûz csipkelõdése nem fontos.
-- Nagyon gyûlölhetsz, Vigdis ! -- dünnyögte Ljot. -- Nem vetnél rám egy kedves
pillantást.
-- Igaz ! -- felelt Vigdis. -- Ezen a környéken nem bámészkodnak az idegenekre.
Most Ljot kacagott föl:
-- Te sem azért viselsz aranypántot, hogy cselédeid mögé bújj.
-- Miért ne viselnék, ha apám megajándékoz vele ! -- szólt Vigdis.
S lassan fölértek az oromra. Sûrû erdõ zárta körül a pástot; egy sziklakör közepén
gõgös oltár állt; de sok kõ leomlott s az egész tisztáson és lejtõn tölgy-, nyír- és
berkenyefák nõttek. A görgetegek közül magas, piros bokrok nyúltak ki; egyesek már
elvirágzottak, úgyhogy a szél szétcibálta fehér pelyhüket. A séta alatt Vigdis le-leverte
ruháját és haját.
Ljot málnázás közben megszólalt:
-- Nagybátyám elhatározta, hogy Gunnarhoz fordul ellátásért, amíg megalkuszunk
a szükséges szálfára. De te nyilván máris örömest búcsúznál tõlünk. Ugy-e, nem szívelsz
bennünket?
-- Apám jól tudja, kit eresszen be házába ! -- felelt Vigdis. -- Sose kéri ki
tanácsomat. S nem is gyámkodik fölöttem.
-- Képzelem ! -- nevetett Ljot. -- Durcás és konok lány lehetsz.
-- Nem tagadom! -- engedett Vigdis. -- Te pedig alighanem kemény és bátor
legény vagy.
-- Igen, úgy mondják ! -- szólt Ljot. -- De akkor miért ellenségeskednénk?
-- Hisz nem ellenségeskedünk ! -- válaszolt Vigdis. S leültek egy kõre s Vigdis
kiásott egy édesfagyökeret. Amikor elrágcsálták, Vigdis a földön feledte kését. Ljot
fölemelte s észrevétlenül keblébe dugta. Késõbb összebékülten, tréfálkozva mentek haza.

IV.
Veterlide Gunnartól vásárolt szálfát. Gunnar nem fogadta ellátásba az izlandiakat,
hanem vendégül marasztalta õket s ha Veterlide rátért távozásukra, Gunnar mindig új
érvvel állt elõ. Legelõször Ljot engedett neki s folyton ott settengett Vigdis körül.
Egyszer Veterlide szóba is ejtette ezt. Ljot kijelentette:
-- Bármikor megkérném Vigdist; vele különösen boldog volnék. Szinte páratlanul
szép és ügyesbeszédû -- s Gunnar egyetlen gyermeke lévén, roppant gazdag. S gondolom,
Gunnar nincs ellenem.
-- Mégis kétséges, belemegy-e ebbe az ügybe! -- szólt Veterlide. -- Túlságos
messzire vinnéd lányát. Legfontosabb, hogy Vigdis vonzódjék hozzád, mert ez a szûz
bizonyára maga dönt házasságáról. Amily gyakran találkoztok, könnyen kiismerhetted
hajlandóságát.
Ljot eltûnõdött s lassan mondta:
-- A nõi szív nagy titok. Sokszor úgy véltem, hogy Vigdis hajlik felém; de hamar
fölfortyan -- édes szavaiban rút csalás lappanghat.
-- Nem, Vigdis egyenes természetû lány! -- felelt Veterlide. -- Csak fiatal s
nehezen igazodik a férfihoz. Sokkal önállóbb is. Így jó lesz, ha különös óvatossággal
intézed el ezt a dolgot. Egyelõre fölutazunk északi rokonainkhoz; visszatértünkkor
megláthatod, hogy vélekedik rólad; ha tetszel neki, odadobban eléd.
-- Nem! -- csattant föl Ljot. -- Addig nem indulok el, míg dûlõre nem jutok vele.

V.
Ugyanez este Ljot átment Vigdishez, aki egy padon varrogatott. Kék, hímzett ruha
volt rajta s kibontott haja meg-megcsillant az égõ kemence fényén. Ljot beléptére
félretette kézimunkáját, hogy vendége elé álljon; de amaz gyorsan lezökkent melléje.
Vigdis rászólt:
-- Késõ este, apám távollétében törsz be szobámba?
-- Néhány napja ritkán látlak! - védekezett Ljot. - Pedig igen sok beszédem volna.
-- Hisz naponta találkozunk ! -- vágott vissza Vigdis.
-- De nem tértem ki mindenre s négyszemközt nyugodtabban tárgyalhatunk.
Veterlide ma bíztatott föl, hogy tudjam meg, vajjon szeretsz-e? Gyakran úgy érzem, nem
idegenkedel tõlem; viszont sokszor oly haragosan kelsz ki ellenem, mintha titokban
gyûlölnél.
-- Miért gyûlölnélek? -- kérdezte Vigdis. Majd hosszan hallgatott s nem nézett
Ljotra. Késõbb megszólalt:
-- Mily furcsa fordulat ez! Minduntalan elbámulok hirtelenségeden: miért támadsz
nekem s miért csúfolódol rajtam? Születésem óta nem mozdultam ki erdeink közül s erre
alig vetõdik valaki; de te messze földön megfordultál már. Igaz, sokszor haragudtam rád.
-- Nem értek a széptevéshez! -- dörmögte Ljot. -- De te minden nõnél jobban
lekötsz. S veled élnék legörömestebb.
Most Vigdis hallgatott s Ljot folytatta :
-- Ha nincs ellenedre, megkérlek Gunnartól.
Vigdis erre se felelt; Ljot átfogta nyakát s megcsókolta száját. S mivel a szûz nem
ugrott el, közelebb húzta s ölébe vette. Ekkor Vigdis fölsírt, majd kifejlett a rázárult
karokból s odament a kemencéhez; ott leült a zsámolyra, míg haja fényesen, fátyolként
terült szét; Ljot szinte belekáprázott e látványba. Utánalépdelt s megfogta a kürtõrudat:
-- Ne haragudj, hogy megríkattalak, drágám. De felelj kérdésemre.
-- Várj egy kicsit! -- könyörgött Vigdis. -- Utazz föl rokonaidhoz s ha visszajösz
hajódért, szívesen válaszolok. Bárcsak teljesíthetném kérésedet; de hogy távozzam oly
messzire, amikor apám egyedül marad itt? Különben az egész túlságos gyorsan jött.
-- Dehogy ! -- ellenkezik Ljot. -- Már teljes három hete. Nem tudom, miféle
erõktõl függ sorsunk; de amióta együtt jártunk az ormon, a nornák végkép összefûztek
bennünket.
-- Látom, megint megbántottalak! -- tér ki Vigdis. -- Fiatal vagyok, még várhatok.
Ljot sarkon fordult.
-- Tökéletesen megértünk -- egyébként alighanem magad se tudod, mit akarsz.
Vigdis fölállt s utána ment.
-- Légy szíves, ne izgulj. Nagyon szeretném, ha nem kérnél hiába. De alig
ismerlek ; nem követhetlek rögtön a világ végére.
S megölelte és megcsókolta Ljotot. Aztán kitolta az ajtón.

VI.
Elbeszélésünk után Vigdis két álló napig nem mozdult ki szobájából. Ekkor
vendég érkezett a tanyára, grefsini Kaare.
Ez a Kaare most jött le Trondhjemból s két marékkal hozta a híreket Olav
királyról meg Kark rabszolga áldozatáról, ladei Haakon jarlról. Este Vigdis átment
apjához ; odaült Kaare mellé s szívesen társalgott vele.
Kaare nagyon fiatal volt, szõke, magas és szép. Ljot nyíltan féltékenykedett rá.
Egyszer bele is súgta Vigdis fülébe :
-- Bizonyára okkal törleszkedel grefsini Kaarehoz.
-- Hogyne! -- felelt Vigdis. -- Együtt nevelkedtünk s roppant örülök látásán.
De Ljot acsarkodva nézett Kaarera s ha ez megdicsért valamit, hirtelen rámutatott
saját kedvencére. Végül a lovakra tértek át s Kaare lelkesen említette ménjét, Slöngvét;
egykor Gunnar ajándékozta neki.
Ljot erösködött, hogy látta az állatot, mert a ménes akkor jött le az erdõbõl az
aratási idõszakra. De a maga csődörje, amelyet grimelundari Arne fiaitól vásárolt, sokkal
jobb; Aarvak mellett, dicsekedett Ljot, a legkülönb paripa is csak gebeszámba megy.
-- Szemre elég szép ! -- vélekedett Ljot egyik öreg szomszédja. -- De Kaare lova
tavaly is, idén is kiverte a játékból. Egyébként -- fordult Ljothoz -- itt sose dicsérjük az
Arnefiak nevelését.
-- Miért? -- kérdezte Ljot az öregtõl.
-- Mert Vadin meg Grimelundar közt nagy torzsalkodás folyik, amióta Vigdis
elutasította Eyolv Arnesönt! -- felelt emez.
-- Érdekes ! -- szólt Ljot s az öreg folytatta :
-- Gunnar még csak elfogadta volna Eyolvot, de állítólag Vigdis ellenkezett. Ami
nem csoda, hisz az Arnefiakról sok csúfság kering ; másrészt, a szóbeszéd szerint, Vigdis
kiskorától fogva jószívvel gondolt Kaarera. Azóta az Arnefiak gyakran fenyegették
Gunnart, ha csupán szóval is, mivel az elvénhedt Gunnar fogai se hulltak ki.
Ljot némán, töprengve figyelte Vigdist meg Kaaret. Kisvártatva odalépett
Kaarehoz :
-- Eddig folyton vitáztunk. Ha úgy tetszik, próbáljuk ki a méneket; lássuk meg,
melyikük különb?
-- Szívesen! - kacagott föl Kaare. - Bár fölösleges, mert itt mindnyájan tudjuk ezt.
Vigdis közbevágott:
-- Ne pusztítsd el drága állatodat! Azért még megteszi, ha a másik jobb is.
Erre Ljot fölfortyant:
-- Ne nézz oly fukarnak ! Kaare a tusában hencegjen el lovával. Holnap reggel
eresszük össze a csõdöröket s ha Aarvak nem gyõz, nem jön át Izlandba.
-- Bizony, Eyolv aligha veszi vissza! -- kuncogott Vigdis.
-- Nem is kérem rá! -- dörrent föl Ljot. -- Akkor kivégzem a dögöt.
S most lerántott csuklójáról egy karperecet s belevetette a kemence tüzébe :
-- Ne gúnyolj, Vigdis ! Utálom a fösvénységet.
De Vigdis elkapta az ékszert a parázsról s visszaadta Ljotnak:
-- Micsoda gyerekes balgaság ez !
Ekkor Ljot az ajtóban álló rabszolgáknak dobta a holmit. -- Aki kapja, marja! -- A
rabszolgák közt nagy zsivaj támadt; egyetlen gomolyagban tépázták egymást, úgyhogy a
lakoma már-már nyilt verekedéssé fajult. Veterlide nekiugrott rokonának s keményen
megfeddte vadságáért; de Ljot csak nevetett. S a most kitört harc közepett elhatározták,
hogy a lovak megmérkõznek egymással.

VII.
Az egész község fölkerekedett, hogy megnézze a lótusát; sok nõ is. A párbaj
színhelyéül egy környéki tisztást jelöltek ki.
Ljot megelõzte Kaaret; döngve jött a paripa mellett s balja öklösen duzzadt
pálcáján. Kardja és sisakja hidegen ragyogott; vállairól aranyhímes skárlátköpeny lógott
alá. Amikor egy kõre lökte ezt, kitûnt vörös, kurta bekecse is. Az Arnefiak ott voltak már;
kézfogással üdvözölték Ljotot.
A fekete mén módfölött tetszett a népnek; vissza-visszanyerített a köröskörül
kipányvázott lovak felé.
Kaare csak késõbb érkezett meg. Az Arnefiak gúnyosan találgatták, vájjon a
legényke nem inalt-e el s Ljot velük nevetett.
Ekkor tûnt föl Kaare, mégpedig Gunnar és Vigdis kíséretében. Páncélosán lépett
elõ; medvebõrgallér, dárda és pálca egészítette ki fegyverzetét.
Aarvak rögtön megismerte a másik mént. Visszaemlékezett erdei találkozásukra,
mert elugrott Ljot mellõl, hogy egy gyors mozdulattal kivágtasson a körbõl. A nézõk
szerte fölnyihogtak, de Ljot elkapta a lovat s végigzuholt combján és horpaszán; képe
majd kicsattant. S elõre hajszolta az állatot.
Slöngve rögtön rátört ellenfelére, megcsapkodta mellsõ patáival s oly dühösen
mart bele, hogy Aarvak újra el akart vágtatni. Ekkor Ljot kirántotta kardját s paripája után
szúrt, de a gyepen elcsúszott s véletlenül végigvágott Slöngve hasán. Egyben a lovak
közé zuhant; csak a szerencse mentette meg. Vigdis fölsikoltott, hogy válasszák szét a
méneket. Kaare rásujtott a magáéra; ez fölágaskodott a magasba s elengedte Aarvakot;
amaz véresen és megtépázva baktatott az erdõ felé. Slöngve belei kibuggyantak a Ljot-
ütötte seben.
Kaare odament Ljothoz, hogy fölsegítse a földrõl; Ljot feje megtaposottan vérzett.
-- Sose láttam ily furcsa lótusát; fizesd meg lovamat.
-- Nesze! -- felelt Ljot s fölrúgott egy göröngyöt. -- Úgy jársz itt, mint egy erdei
rém ; medvebõröddel megijesztetted lovamat.
-- Mi nem félünk tõled, Viga-Ljot! -- szólt Kaare. -- Bárhogy öldököltél is
Izlandon ! -- S Ljotnak szögezte dárdáját.
Ljot egyetlen kardcsapással széttörte a dárdanyelet s könnyen súrolta Kaare
karját; erre Kaare elhajította a kezében maradt csonkot s kirántotta kardját; de
ugyanekkor Ljot eszméletlenül rogyott össze s vér csurrant ki száján ; a lovak keményen
legázolták.
Most Veterlide vállonfogta Kaaret; úgy fogadkozott neki, hogy busásan megfizet
a lóért és a sebért.
-- Nem kell váltságod, izlandi! -- felelt Kaare. -- Látom, rokonod életemre tör.
-- Nem örömest hadakozom Gunnar barátaival! -- makacskodott Veterlide. --
Sokkal szebben fogadott bennünket. -- S könyörögve húzta félre Kaaret.
De Gunnar fogta dárdáját s átdöfte Slöngve szügyét.
Az Arnefiak, Koll meg Eyolv, fölemelték Ljotot; ez kisvártatva eszméletre tért.
Közben Kaare követte Veterlidét. Ljot megtörölte képét s visszameredt Vigdisre. A szûz
sírva cirógatta az elpusztult lovat.
Ljot odament hozzá s ránevetett:
-- Nos, hogy tetszett ez a lótusa.Vigdis? Vigdis fölzokogott:
-- Nem beszélek veled.
-- Úgy érzed, grefsini Kaare is ebek harmincadjára juthat? -- kérdezte Ljot.
-- Itt nem Kaare szégyenült meg! -- felelt Vigdis. Végigsimított a paripa sörényén
és száján. -- De ne faggass! -- Nyöszörögve csatlakozott távozó apjához.
Az Arnefiak körülduruzsolták Ljotot, hogy tartson velük.
-- Nem! -- ellenkezett Ljot. -- Nem véthetek Gunnar ellen.
-- Ugyan ! -- legyint Eyolv. -- Csak Gunnar ne nagyon férkõzzék vejéhez.
-- Kire célzol? -- lihegi Ljot.
-- Csakis Kaarera ! -- vág közbe Koll. -- Bár kétséges, hogy kedvese kell-e neki?
-- Hazudsz ! -- kiáltott Ljot.
-- Magam is igazolhatom! -- mondta Eyolv. -- Bojtárunk látta Kaaret, amikor
tavasszal keresztülugratott a folyón s a ligetben összeborult Vigdisszel.
-- Eh, bojtárotok is hazudik ! -- csattant föl Ljot s sarkon fordult. De Eyolv átszólt
a legközelebbi csoporthoz : -- Grefsini Kaare nincs itt? Viga-Ljot keresi.
-- Vadinra kísérte azt a másik izlandit! -- hangzott.
Ljot fölmeredt a tanyára. Csúnya, sápadt és véres volt. Kisvártatva megbicsaklott ;
majdnem hanyatt esett. Az Arnefiak elkapták vállát, föltették egy lóra s hazasodorták a
nyugati Grimelundar felé.

VIII.
Veterlide nem nagyon örült Ljot grimelundari vendégeskedésének; néhány nap
múlva átlovagolt hozzá s a padlás ágyában akadt rá.
-- Végül kiengeszteltem Kaaret! -- szólt Veterlide. -- õszintén kérlek, eztán ne
bántsd meg.
Erre Ljot nem felelt; késõbb megkérdezte :
-- Mi újság Vadinon?
-- Nem sok ! -- válaszolt Veterlide. -- Gunnar oly nagylelkû ember, hogy elõttem
egy árva szóval se nyilatkozik dühöngésedrõl.
Ljot egy ideig némán pödörte a takaró szõrszálait; majd rátért azt itteni bojtár
hírére.
-- A mafla alighanem nyája után béget! -- mérgelõdött Veterlide. -- Micsoda
vénasszonyos locsogás! Elég kár, rokon, hogy ily cudar fickók közé keveredtél.
-- Te könnyen kiszedheted Gunnarból, hogy vélekedik ügyemrõl! -- szólt Ljot
kisvártatva.
-- Amíg itt fekszel, nem bolygathatok ilyesmit! -- siklott ki Veterlide. -- Legjobb
volna, ha rögtön visszatérnél Vadinra.
-- Fájós háttal? -- dörrent föl Ljot. -- Nem bírom a lovaglást.
-- Ha ide bírtad, oda is bírod! -- döntött Veterlide. -- Elhiszem, hogy kudarcod
miatt kerülöd Vadint; de ne húzódozz tovább. Az Arnefiak mindenáron összeveszítenek
Gunnarral; egymagukban félnek tõle, így elõörsül uszítanak rá -- de csak egyedül egyék
meg fõztüket, te ne kérj belõle.
Hanem Ljot nem kelt föl. Az Arnefiak hasztalan kínálgatták a nagy ebédet;
Veterlide étlen-szomjan vágtatott vissza Vadinra.
Veterlide jól látott; amikor Gunnarral közölte Ljot nősülési szándékát, ez így
szólt:
-- Ne haragudj, izlandi! Te talpig férfi vagy s bizonyára Ljot Gissursön is különb
viselkedésénél; de eszem ágában sincs, hogy a tenger túlsó partjára küldjem lányomat,
vagy Grimelundarról szerezzek vőt.
-- Nem csodálom ! -- felelt Veterlide. Többé nem firtatták a dolgot. Vigdis nem
értesült tárgyalásukról.

IX.
Veterlide többször hívta Ljotot Grimelundarról ; de Ljot állandóan betegségére
hivatkozott; tüdõvérzés és fõfájás gyötri. Kijelentette, hogy nem megy föl Romerikeba
sem; s amikor Veterlide dolgavégezetten hazakészült Izland felé, jómaga továbbra is
ragaszkodott maradásához. Erre amaz ugyancsak leszerelt.
-- Vigyázz ! -- szólt. -- Az Arnefiak a leggaládabb dolgokba ránthatnak bele.
-- Csak távozz, rokon ! -- felelt Ljot. -- Lassan fölcihelõdöm északnak, hogy
meglátogassam Olav királyt meg az udvarbeli atyafiságot. -- S az Arnefiak nemhogy nem
biztattak semmi rosszra, mindenkor segítettek rajtam.
-- Megígéred, hogy fölutazol Romerikeba? -- kérdezte Veterlide. Ljot rábólintott s
mihelyt elhagyta a falut, Veterlide kihajózott a fjordból. Gunnartól ajándékváltással
búcsúzott; Vigdisnek aranyos melltûvel és délvidéki tükörrel kedveskedett; ez
viszonzásul nekiadta hímzett, vörös selyemköpenyét.

X.
Jött az õsz ; széltében híre kelt, hogy Viga-Ljot visszatért a faluba. Hestlökkeni
Torbjörrnél lakott, a grimelundari és vadini erdõség közt; de sülve-fõve együtt volt az
Arnefiakkal.
Egy este kis fiú állított be Vadinra, hogy Vigdisszel beszéljen. Helgéék kint
zsellérkedtek a birtok szélén. A gyermek elpanaszolta, hogy anyja beteg; esetleg Vigdis
segíthetne rajta. Vigdis kitért, hogy Aesa -- a vadini gazdasszony -- jobban ért a
javasláshoz; ennek látogatása hasznosabb volna. De Helge erõsködött, hogy az anyja
csakis Vigdis tanácsára vár, senki máséra. Ekkor Vigdis fölvett egy köpenyt s elindult a
kicsivel.
Mire kijutottak, teljesen besötétedett. Sokáig rótták az utat; de késõbb Helge
átvágott az erdõbe, mivel az október végi esõzés lucskossá áztatta a talajt. Alig értek a
jószág nyomán a fák közé, egy férfi toppant elébük. Vigdis megkérdezte, ki az?
-- Én! -- felelt a férfi. -- Ljot.
Most Helge elugrott, de Vigdis nyakoncsípte még:
-- Ez küldött értem?
A fiú hallgatott s Ljot újra kezdte :
-- Eltaláltad. Helge Ácsáért ment le. Megkértem, úgy intézze a dolgot, hogy
négyszemközt beszélhessek veled, mivel Vadinon föltétlenül megzavartak volna.
-- Furcsa módon üzensz rám! -- szólt Vigdis.
-- Nem tehettem máskép! -- védekezett Ljot. -- Régóta kóválygok a tanya körül.
A fiú megint kitört, de Vigdis erõsen fogta kezét. Ljot esdett:
-- Ereszd el! Ha nem félsz tõlem, lekísérlek hazáig.
-- Mehetsz ! -- szisszent Vigdis Helge felé, aztán odafordult Ljothoz: -- Nos, miért
csaltál ki az erdõbe?
-- Tudhatod ! -- szólt Ljot. Vigdis hallgatott s Ljot folytatta :
-- Rájöttem, hogy minél távolabb kerülök tõled, annál jobban vágyom utánad.
Halálomig nem feledlek el.
Vigdis fölzokogott:
-- Miért sértetted meg apámat?
-- Úgy esett! -- bökte ki Ljot. -- Hallom, grefsini Kaare kap meg.
-- Akkor máskép fogadtalak volna a szobámban! -- tiltakozott Vigdis. -- Viszont
te rögtön elrontottad ügyünket.
-- Sajnos! -- sóhajtott Ljot. -- S apád nem kényszerít Kaarehoz?
-- Nem, Gunnar nem választhat számomra -- s nem is akar! -- szólt Vigdis.
-- Engem elfogadsz-e? -- kérdezte Ljot s Vigdis felelt: -- Ha lehet, el.
-- Vajjon miért ne lehetne? -- ujjongott Ljot. Leült egy fatönkre s ölébe húzta
Vigdist; ez fölgyúlva simult hozzá. De késõbb Vigdis megrémült a rázáporozó csókoktól
s hazakívánkozott.
-- Még ma lemegyek apádhoz, hadd tárgyaljam meg a dolgot Gunnar gazdával.
-- Nem, nem! -- könyörgött Vigdis. -- Egyedül vagy s dárdádon kívül semmiféle
fegyvered sincs.
Ljot fölkacagott: -- Hát aztán? Egyébként miért rúgnánk össze?
Vigdis hosszan tûnõdött: -- Mostanában sok izlandi sürög a király körül. Nem
fordulhatnál hozzájuk?
-- Hogyne fordulhatnék ! -- szólt Ljot. -- Főkép mostohatestvéreimhez, Toralvhoz
meg Gissurhoz.
-- Akkor siess! -- esdett Vigdis. -- Ha pártul fognának, apámmal könnyebben
vergõdnénk zöldágra.
-- Hamar kiversz a faluból! -- zsémbelt Ljot s újra ölébe fogta Vigdist.
Ez sírva fakadt: -- Csak ne forrj föl -- Gunnar haragszik rád. Jobb volna, ha
szereznél valami szószólót.
Ljot eltolta magától; Vigdis hüppögve botlogott lefelé. Ljot ott lépdelt nyomában.
Pár perc múlva megszólalt:
-- Teljesítem kívánságodat, Vigdis -- bármily kínos utam lesz is. De ha a
Torbjörnfiak nem robognak ide? Mibe kapjak akkor?
-- Majd eldöntöd! -- felelt Vigdis, s megfordult s belekarolt Ljotba. Így ringtak le
Vadin iránt. Ljot megígérte, hogy már másnap fölkerekedik. A kerítésnél váltak el, de
Ljot ragaszkodott még egy végsõ találkozóhoz. Marokra fogta Vigdis haját s rácsavarta
nyakára és kezeire :
-- Holnap az ormon várlak. Itt nem látlak; az éjszaka befödi arcodat. Én már
alkonyatkor fönt leszek. S utolsó találkozónkon otthagytál valamit; meg fogod kapni.
Megõriztem számodra, egy újabb közeledés ürügyéül.
-- Nem tudom, mi lehet az ! -- szólt Vigdis.
Ljot nevetve biztatta, hogy megmutatja neki. Aztán elváltak.

XI.
Vigdis oly késõn nyitott be, hogy akkorra a cselédség lefeküdt. Egyenest fölsietett
szobájába s kiitta tejét. Közben Aesa buzgón érdeklõdött Astrid állapota felõl.
-- Reggel nézz át hozzá! -- szólt Vigdis, majd kisvártatva: -- Ma este nem jutottam
oly messzire.
-- Eltévedtél? -- kérdezte Aesa.
-- Nem! -- felelt Vigdis s pár percre elhallgatott; aztán újra kezdte : -- A
környéken találkoztam Ljottal.
Ekkor Torbjörg, az egyik béres felesége fölpillantott mosogatásából:
-- Ez a cudar Ljot folyton itt ólálkodik a tanya mellett -- alighanem valami
rosszban sántikál.
-- No, nem is oly rosszban ! -- nevetett Vigdis.
-- Vigyázz, Vigdis! -- erösködött az asszony s odalépett a padhoz. -- Rövidesen
eldicsekszik majd, hogy megtépázott.
Aesa letorkolta, hogy ne beszéljen Viga-Ljotról. -- Az ilyen locsogásból rengeteg
baj származhat.
-- A lány már tizennyolc éves! -- védekezett Torbjörg. -- Hadd ismerje meg a
veszedelmet, legalább kitérhet elõle. Az ostobák úgyis esküsznek mindenféle pletykára.
Ljot végigénekli a falut, mindig csak rólunk. S õ terjeszti, hogy Kaare legyûrte Vigdist,
de az emberek szerint az úrfi savanyú almába harapott bele.
-- Nem Ljot fecseg! -- vélekedett Aesa. -- Az Arnefiak gyalázkodnak faluszerte.
Vigdis hüledezve ült a padon. -- Nem, Ljot nem fecsegett rólam ! -- mondta.
Ekkor Torbjörg rázendített:
“Százszor nyúltam szõke hajához, míg mellettem ült a sarokban.
Ó, szép órák láza és lángja! Holtig emlékszem arra az estre.”
-- Sose hallottam, hogy Eyolv Arnesön skald volna! -- jegyezte meg.
Vigdis nem felelt; erre Torbjörg folytatta :
“Mord madarak gubbadnak az erdõn -- szürke ködök közt száll el a nyár. Karcsú
kacsókból csenem a málnát -- ez ezerszer jobb, mint madarásznom.”
-- Egyelõre megelégeltem dalaidat! -- szólt Vigdis. Bement s lefeküdt. Aesa
megosztotta vele ágyát; így vette észre, hogy Vigdis egész éjjel ébren bámult föl.
Másnap Vigdis benyitott Gunnarhoz. Megkérdezte:
-- Hogy fogadnád Ljot Gissursönt, Veterlide rokonát, ha megkérné lányodat?
-- Csak kerüljön elém! -- felelt Gunnar. -- Nem feledné el válaszomat. De aligha
jön ide.
-- Már rég megbékélt Kaareval! -- szólt Vigdis.
-- Veterlide engesztelte ki Kaaret! -- felelt Gunnar. -- Nem Ljot. Gonoszul fizetett
barátságomért.
-- Nem tudhatta, hogy Eyolv annyira fenekedik ránk! -- vélekedett Vigdis.
-- De végre ismeri az esetet! -- válaszolt Gunnar. -- A szereplõknél is jobban.
Hanem most elhatároztuk, mármint Kaare meg én, hogy meglátogatjuk Hestlökkenen. S
ha kiverem fogait, máskép énekel majd.
-- Képtelenség! -- rezzent föl Vigdis. De Gunnar rámordult:
-- Képtelenség, hogy eztán szóra méltasd, vagy csak beszélj is róla!
Vigdis némán kiment.

XII.
Egész nap tétován vergõdött szobájában -- menjen-e vagy sem? De alkonyattájt
fölvett egy sötét köpenyt s kilépett az udvarra.
Az éjjel fagyott s fehér köd úszott a fjordon; a Nap vakítón izzott a déli hegylánc
fölött. Az udvar üres volt; Vigdis sokáig habozott; aztán átvágott az erdõ felé; senki se
látta meg.
Az ormon bukkant Ljotra. Ez útiruhában állt fönt, leoldott köpenye és fegyvere,
valamint kikötött lova mellett. Lerohant Vigdis elé s beárnyékozta szemeit:
-- Most meg belekáprázom szépségedbe ! Köszönöm, hogy följöttél, Vigdis.
Széles lendülettel elfordította a világosságtól ; amaz kisiklott ölelésébõl s
hátratette kezeit.
-- Furcsa kérdés hozott ide. Mondd, micsoda hírek keringnek lent rólam?
Ljot rákvörösen felelt:
-- Tegnap is faggattalak -- vájjon Kaare megkap-e?
-- Bárcsak ne szöktem volna ki! -- mondta Vigdis. -- Félek, hogy oktalanul
védtelek meg.
-- Nem értem, mire célzol! -- szólt Ljot. Vigdis fölcsattant:
-- Vagy hitványul pletykáltál ügyünkrõl, vagy ostobán végigdaloltad a falut.
Ljot hallgatott. Ekkor Vigdis sarkon fordult, távozásra készen. Ljot hozzálépett:
-- Jaj, hogy vetemedtem azokra a versekre ! De oly szörnyen féltettelek! Sajnos,
túlságosan engedtem érzéseimnek.
-- Magam is ! -- felelt Vigdis.
-- Ne kínozz ! -- esdett Ljot. -- Többé nem lesz panaszod rám.
-- Tudom! -- szólt Vigdis. -- Most utoljára találkoztunk.
Ljot átkarolta derekát; Vigdis ellenkezett; de csuklói foglyul estek.
-- Úgy megbántottalak azzal az egy-két dallal? -- kérdezte Ljot. -- Ha csakugyan
szerettél volna, most nem hagynál itt.
-- Hát te hogy szerettél? -- lobbant föl Vigdis. -- Nemcsak elhitted a rámszórt
rágalmat, hanem terjesztetted is.
-- Nem terjesztettem! -- tiltakozott Ljot. -- S egyáltalán nem hittem el.
-- Pedig beválhat még! -- szól Vigdis s kirántja kezeit.
-- Ne izgass! -- kiált Ljot s megcsókolja Vigdist. -- Csak nem feledkeztél meg
tegnapi ígéretedrõl?
Ekkor Vigdis nyakonharapta Ljotot, úgyhogy ez egy percre elpattant tõle.
-- Aztán máskép döntöttem! -- felelt Vigdis.
-- Sose juss Kaarenak ! -- sziszegi Ljot. -- Nem élem túl elvesztésedet! -- S
fölkapja Vigdist, becipeli a ligetbe s hosszas küzdelem után legyõzi. Késõbb Vigdis nem
szól, mégcsak nem is sír; mozdulatlanul tûri, hogy Ljot végigtapogasson kezén és képén.
Tagjai jéghidegek.
Ljot fölállt s Vigdisre terítette köpenyét. Ujabb csókjai alatt amaz annyira
megdermedt, hogy lélekzete fehéren szállt föl szájából. A Nap letûnt, de az ég vérzõn
ívelt a déli erdõre.
-- Ideje, hogy távozzunk ! -- szólt Ljot s lehajolt Vigdisért. -- Az éjjel legföljebb a
Storvandig érünk föl; ott majd meghálunk.
Most Vigdis ráförmedt:
-- Bitang, nem bújsz el apám elõl! Fölkelt s lement; Ljot mögötte haladt.
-- Legjobb volna, ha velem jönnél. Tudom, vérig sértettelek; de szakítással ne
tetézzük bajunkat.
Vigdis nem fordult meg s Ljot végkép lehûlt e rideg komorságtól, így baktatott
Vadinig. A kerítés közelében Vigdis fölmarkolt egy követ s nekivágta Ljotnak.
-- Pusztulj, kutya! -- sivított.
A kõ éle szájonsúrolta Ljotot. Ez visszafelelt :
-- Drága pajtáskám, nem unszollak tovább -- a nyáron újra megkérdezlek, vajjon
elfogadsz-e?
-- Csak lesd, Viga-Ljot! -- mondta Vigdis. -- Én époly makacs vagyok, mint te.
S benyitott a tanyára. Fölment szobájába s rögtön lefeküdt; Aesa sokszor figyelte
hangtalan hánykolódását.
Ljot visszament az oromra, eloldotta lovát s tovavágtatott. Szakadatlan száguldás
után, szélben és esõben ért Hakedalba; onnan Romerikén át Trondhjemnek rontott. Oly
roppant hegyeken vergõdött keresztül, hogy mostohatestvérei, a Torbjörnfiak,
megcsodálták páratlan szívósságát.
XIII.
Most Vigdis nem mozdult ki Vadinról; oly bús volt, hogy semmi se vidíthatta föl;
alig evett, ivott, öltözködött és fésülködött; sose rázta le gyötrõdését. Naponta
visszahõkölt a lefekvéstõl és a rémek látogatásától -- s reggelenkint a fölkelés és a
házimunka kötelessége fagyasztotta meg. Sokszor elmondta magában : “Madár vagyok s
törött szárnyakkal vergõdöm ; nem jutok ki lezuhanásom helyébõl s nem látok messzebb
vérem tócsájánál. Ha fölidézem multamat, rögtön jelenemre borzadok. Egykori
szilajságom csak mostani gyászom váltsága.”
Gyakran révedt rá, hogy beleugrik a folyóba, így húzta ki a telet; ekkor tudta meg,
hogy terherbe jutott. Egy éjjel, míg az összes nõk aludtak körötte, kisurrant Aesa mellõl,
magára kapta köpenyét s lelopózott az udvarba; a folyó felé tartott. Vigdis sose járt kint
éjszaka, s most az iszonyat zúdult neki. Napéjegyenlõség ideje volt; fújt és esett; az ég
ráfolyt a földre; de olykor a felhõk széthasadtak s a csillagok kihunyorogtak köztük.
Vigdis rövidesen letévedt az útról, de arasznyira se látott; néha belegázolt a mély hólébe s
néha beletoccsant egy-egy lucskos üregbe, de fõkép csupasz jégen járt, mert a Frysja
partvidékének hótakarója leolvadt már. Hirtelen elvesztette tájékozódását; nem tudta, hol
a folyó és hol a tanya. Vadin a víz mellett feküdt, de a sötétség szinte a végtelenbe tolta
ki. Végül Vigdis lezökkent a jégre s addig csúszott lefelé, míg bele nem ütközött
valamibe ; egy fenyõ ágai karmolták össze képét. Siklás közben döbbent rá, hogy
magzata megmozdult.
Vigdis fölguggolt a fa alatt; oly csatakos volt, mintha holmi tócsában ült volna.
Beljebb húzódott a zápor elõl; a szél búgva tépázta a fenyõ csúcsát s a homály csúf
neszekkel telt meg. Ismeretlen alakok bõgtek körötte.
Így maradt virradatig; ekkor lelátott a meredekfalú mederbe; a szurokfekete vizen
vastag jégtáblák zajlottak. Teljesen elzsibbadt bátorsága; visszaosont a hajnal fényein
mindjobban kirajzolódó tanyára. Levetkõzött s lefeküdt; oly kimerültség fogta el, mintha
éjszakai kószájából a halál kísérte volna föl; esdve várta végét.
Reggel rászólt Aesa :
-- De nedvesek ruháid, lányom !
Vigdis visszafelelt, hogy az éjjel kinézett az istállóba -- történetesen járvány
pusztított az állatok közt. -- S alig találtam be.
Aesa nem kérdezõsködött tovább, csak sajnálta, hogy Vigdis nem nyílik meg
elõtte.
Egyszer Aesa megpedzette, hogy Vigdis bizonyára beteg, különben nem
kókadoznék úgy a padon. S valósággal könyörgött neki, hogy tárja ki szívét. De Vigdis
elutasította, hogy ne törõdjék vele.
Gunnar folyton sínylõdött e télen, ezért csak kevesen vetõdtek be a tanyára s újév
táján Aesa úgy intézkedett, hogy az összes szolgálók tûnjenek el Vadinról. Vigdis varrt
egy szoros mellényt s állandóan otthon gubbadt; legföljebb Aesa tudott a titokról, de ő
nem mert szólni.

XIV.
Tavasszal Vigdis megkérte Aesát, hogy a nyáron kísérje föl a saeterre. Gunnar
nem repesett e tervért, de Aesa hosszas rábeszélésére engedett. Korán indultak el; csak
egyetlen férfi, Skofte tartott velük. Ez Aesa fia s Gunnar szabadosa volt. A dúvadak ellen
védte a jószágot.
Egy este Aesa az istálló ajtajában várt a tehenekre ; Vigdis rémülten sietett ki
hozzá :
-- Nem tudom, mi lesz -- Gunnar lent jön a lejtõn ! Ha meglát, még agyonüt!
-- Feküdj le ! -- felelt Aesa. -- Majd füllentek neki, hogy beteg vagy -- s amúgy is
hamar elmegy.
Vigdis csakugyan két álló napig, Gunnar távozásáig nyomta az ágyat. Gunnar
erõsködött, hogy nem csoda, ha itt az ember megbetegszik vagy éhezik, amily korán
terelték föl a jószágot -- hisz éjjel még dér hull s az erdõben alig nõ fû.
De késõbb Aesa úgy határozott, hogy tanácsokkal látja el Vigdist; s egyszer a
patakmenti sétársúrolásnál odaszólt neki:
-- Hadd csak ; most igazán nem fáradhatsz !
Vigdis végighajította az edényt a lejtõn s oly vadul meredt Ácsára, hogy ez
visszahõkölt tõle.
-- Ne bolygasd ezt! -- förmedt rá. -- Különben nem felelek magamért.
Késõbb Aesa mindig kerülte e tárgyat Vigdis elõtt. S jött a nyár. Egy langyos,
sötét éjjel Vigdis elhagyta a saetert. Fölkapaszkodott a lejtõn; csak a kerítésig gyõzte
erõvel; ott lerogyott a földre. Az erdõ szélén magányos kese legelt; ez állandóan kivált a
ménesbõl s behúzódott a házakig; roppant kezes volt, fõkép Vigdis iránt. Most hozzájött s
ráfújt; sokáig állt a fetrengő nõ fölött. Mihelyt a fájdalmak engedtek, Vigdis nekieredt a
nyájtaposta ösvényen ; az állat mindvégig hûségesen ballagott mögötte. A szerencsétlen
minden új rohamra belecsimpaszkodott a lóba, amely elfordította fejét, rányalt védence
vállára és hátára, majd mozdulatlanul állt.
Végül Vigdis valami komor, fekete vízhez ért. Az ég ormán kék rés nyílt a felhõk
közt s lecsillant a tengerszembe; egyébként az egész táj merõ gyász volt. Egyszer Vigdis
fölsikoltott; oly vad visszhang zúdult vissza a túlsó sziklákról, hogy maga is megrettent
tõle; szájába kapta köpenye egyik csücskét s foszlányokra rágta szét, úgyhogy szája
fulladásig telt a gyapjúszálakkal. Lefigyelt egy közeli patak dörgésére s fölbámult a lassú
pirkadásba; elnézte a tó fekete habzását, de nem mászhatott le; nyomorultul várt a
reggelre.
S egyszer a Nap beleszúrt szemeibe. Késõbb Vigdis megszabadult; majd sokáig
ájultán feküdt, de végül fölocsúdott a tûzõ melegre és a gyermek sírására. Megnézte a
kicsit; fiú lett. Nem nyúlt hozzá, csak levette fehérfalú, zöldcsíkos, verejtékes, harmatos
és véres kendõjét. Összehajtotta e holmit s beletette a csecsemõt, betolta két kõ közé s
elfödte mohával és ággal. Aztán lement a patakhoz és ivott.
A parton nagy kőszál tört föl; Vigdis nekivetette hátát s úgy sütkérezett rajta.
Aztán hazavánszorgott a saeterre.
Aesa szorongva várakozott. Skofte kinézett Vigdis után. Ez bement és lefeküdt;
napokig lázasan kínlódott. Aesa meleg vajjal kenegette melleit; de egyikük se célzott a
történtekre.
Vigdis késõbb mindig kerülte az erdõt. Aesa nem vette észre, hogy fölfrissült
volna.

XV.
Nyáron tikkasztó hõség uralkodott; a tehenek esténkint nem tértek haza, hanem
kint maradtak az erdõben; Aesa és Skofte gyakran rótta a gerinceket és lápokat az
elbitangolt jószág után.
Vigdis félt a saeteri magányosságtól és az erdei homálytól; most már hazavágyott.
Sokszor ült a küszöbön s lenézett a mélységbe. A saeter magasan feküdt; köröskörül
erdõk és ormok keretezték ; föntrõl csak egy csík tûnt ki a déli fjordból és faluból. Vigdis
így sóvárgott el egy este; ekkor kutyája lepattant ölébõl, végigcsaholt a réten s nekirontott
egy lovasnak, aki a kerítéshez kötötte lovát. Vigdis ijedten ugrott föl, hogy befusson az
erdõbe; de a hirtelen megfordult férfiban ráismert Ljotra. Ez csitítón szólt föl hozzá.
Vigdis visszafelelt az ajtóból:
-- Nem, csakugyan nem rémítesz meg. Ljot megállt, majd lassan kérdezte :
-- Hogy érted ezt?
Erre Vigdis elvicsorodott, de nem válaszolt.
Ljot odatámaszkodott az ajtófélfához; lesütötte szemeit s dárdájával beledöfött
egy rögbe.
-- Hazakészülök; rokonaim hajója Tunsbergben vár rám. Tudom, nagy kéréssel
fordulok hozzád -- ha lehet, bocsáss meg. Amennyiben velem tartanál, több tisztesség és
nagyobb szerelem fogna körül, mint a világ bármelyik nõjét.
Vigdis újra fölnevetett:
-- Keveset ígérsz, Ljot. Szép szavakkal megrontottál már, s a legcsúfabb szégyenbe és a
legkeserûbb bánatba löktél -- egyetlen nõ se kerüljön sorsomra. Elhiszem, nagy tisztesség
érne melletted -- amily nagy tisztesség a színlelés, pusztítás, erõszak és hazugság.
Ilyesmihez fényesen értesz, te sápadt nőfaló.
Ljot félrenézett:
-- Csakugyan, joggal kelsz ki ellenem. De valamikor különb dolgok is teltek tõlem -- s
örömest hallottál róluk. Akkor oly kevéssé utáltál, hogy gyakran kitüntettél csókjaiddal.
Hanem amióta nem találkoztunk, sehogy sem engedek föl. S most is csak a vágy küldött
utánad.
-- Lám! -- szólt Vigdis. -- Nyilván úgy gondolod, hogy vártam rád?
Ekkor Ljot fölpillantott: -- Igen. Ezután mindketten sokáig hallgattak. Végül ismét
Ljot kezdte :
-- Mondd, Vigdis, nincs gyermekem a faluban?
Vigdis elmosolyodott:
-- Fogalmam sincs róla. Nem érdeklõdtem ügyeid iránt.
Ljot elpirult s hallgatott. Vigdis folytatta :
-- Csak énekeld meg férfiasságodat s dicsekedj el merészségeddel. De mifelénk
nem hisznek neked -- itt mulatnak a fölsült kérõkön.
Ljot kifogyott a szóból s valami leragasztotta lábait; megérezte, hogy többé nem
férhet kedveséhez. Nagyon fájlalta elvesztését. Ekkor eszébe jutott a papnõ kése; kihúzta
keblébõl s átnyújtotta Vigdisnek :
-- Tessék ! Tavaly vesztetted el, amikor elõször jártunk fönt az ormon.
Vigdis utánakapott, s egy gyors mozdulattal Ljot felé döfött. A penge a kulcscsont
fölött hatolt be, szétvágta a ruhát s belekarcolt a bõrbe, úgyhogy a vér kiserkent nyomán.
Ekkor Ljot magához rántotta Vigdist. Úgy mondta :
-- Most kezemben vagy, de akaratod ellen nem viszlek el. Tarts velem, s akár taposhatsz
is rajtam.
Vigdis fölszisszent karjai közt :
-- Elevenen nem hurcolsz a vizén át. Ljot csókkal felelt:
-- Akkor sok öröm érjen még -- de én már nem feledkezem meg bánatomról.
Vigdis válaszolt :
-- Pereputtyostól kínlódj a földön. S gyermekeid szemeid láttára, csúful haljanak
meg.
Ljot elengedte Vigdist s lement a lejtõn. Kioldotta lovát. Majd megfordult s
hosszan nézett föl a saeterre. Aztán átugratott az erdõn. Csak sokára találkozott
Vigdisszel.

XVI.
Az õsz beálltakor hazavonultak a saeterrõl. Vigdis átszenvedte a telet is. Nagyon
nyugtalankodott, mivel grefsini Kaareék háztûznézõbe jöttek hozzájuk. Egy idõre kitért a
felelet elõl, hogy nem sürgõs a dolog. Végül Gunnar a jövõ õszre ígérte a választ,
mégpedig az elõzetes beleegyezés hangsúlyával.
Vigdis megjegyezte, hogy a nyáron nem kívánkozik a saeterre. Egy tavaszi este
végigrótta a pástot. Szép napnyugta volt, nyírbarka és madárszó ideje s a levegõben üdítõ
fû- és lombszag érzett.
A tanya alatt Gunnar egyik zsellérpárja lakott. Az asszony kint ült a küszöbön s
szorgosan pörgette orsóját; Vigdis megállt elõtte s szóba elegyedett vele. Gyermeksírás
hallatszott ki a kunyhóból. Vigdis elcsodálkozott :
-- Ez a csöppség úgy pityereg, mintha nagyon bánkódnék; nyilván jókora már.
Megfigyeltem, hogy a csecsemõk roppant csúnyán sírnak -- szinte macska- vagy
bagolyhangon.
Az asszony bement a csöppségért. Ez két-három éves lányka volt; az anya ölében
rögtön elhallgatott, sõt kisvártatva leereszkedett a földre s nekiesett a virágoknak.
Minduntalan rálépett ruhájára s elesett. Vigdis fölemelte s ekkor a gyermek ellökte a
markában szorongatott bimbókat. Az anya megszólalt :
-- Tépj ebbõl a háromszínû violából, hadd jósoljam meg sorsodat.
Vigdis átnyújtott egy szálat s az asszony folytatta :
-- Két sötét és két világos levele van; a legalsó levél közepe világos, széle sötét.
Elõször nagy bánat ér, aztán sok öröm. A legfelsõ levél borús öregségre mutat.
Vigdis felelt:
-- Kérés nélkül és kevés jóval biztatsz. De azért megjutalmazlak. -- S ki csatolta melltûjét
s odaadta az asszonynak. S elment.
A pástból magányos szikla állt ki, berkenyefák és csipkebokrok nõttek körötte s a
gyep szélén rengeteg viola virított. Vigdis leereszkedett közéjük, rákönyökölt térdére s
úgy nézte a lebukó Nap fényében kiragyogott fjordot. Sokáig ült s gonosz emlékeivel
viaskodott -- Ljotra meg az erdõben hagyott kicsire gondolt. Gyakran tûnõdött, vájjon mi
maradt gyermekébõl? Tisztán emlékezett rá, hogy fektében tengernyi féreg bozsogta
körül s ha mégúgy el is szakadt a csöppségtõl, most iszonyodva révedt vissza, hogy a
hangyák szétrágták.
A sötétség beálltakor fölkelt s szinte lelkendezve szaladt haza. A tanya közelében
beleütközött Aesába, aki rászólt:
-- Jaj, hogy megijesztettél, lányom! Csupa félelem vagy s ily sokáig elmaradsz !
Vigdis felelt:
-- Rettegek a homálytól, rettegek az erdõtõl és rettegek otthonomtól. Életem merõ
nyomorúság ; akár be is fejezhetném.
-- Micsoda beszéd ez! -- tiltakozott Aesa. -- Még minden jóra fordulhat. A
fiatalok sebei hamar gyógyulnak; különben senki se kétli szüzességedet. Kaare szeret s
nagy vagyonba és tisztességbe visz.
-- Ez a baj! -- felelt Vigdis. -- Inkább híresztelnének el -- ha apám ki is ûzne
házából. Most illegnem kell, mintha a régi volnék, pedig majd lerogyok terhem alatt. S
mit érek a falu becsülésével, ha hárman is tudunk gyalázatomról. Titkos jelek rejtõznek
testemen -- vájjon hogy védekezzem Kaare széptevése ellen?
Este beültek szobájukba; ekkor Vigdis megszólalt:
-- Nem utaznál le déli sundbeli rokonaidhoz? Sokszor hajtogattad, hogy ezek
bármikor megmérkõznek velünk. Aesa felelt:
-- Ki tudja, egyáltalán élnek-e még ? S most már késõ, hogy zavarjam õket, vagy
más útra csapjak át. De miért érdeklõdöl?
Vigdis hosszas hallgatás után válaszolt :
-- Valaha csak öledbe bújtam s minden bánatom elmúlt. Most pedig fõkép elõled
térek ki.
Aesa nem felelt; erre Vigdis folytatta :
-- Már bánom, hogy elpusztítottam azt a gyermeket; minden éjjel fölver
álmomból. De bárcsak sorsom keményebbre edzett volna.
-- Miért?
-- Mert akkor megbosszulnám bukásomat ! -- felelt Vigdis. -- Ljot fia törne Ljot
ellen. Dühöm kopója nem kushadna le, míg torkon nem kapná Viga-Ljotot.
Ekkor Aesa halkan ejti ki:
-- Csakugyan így vélekedel?
-- Így! -- felel Vigdis; s Aesa kijelenti:
-- Nos, tudd meg, hogy Skofte megmentette fiadat.
Vigdis fölpattant ültébõl; egy pillanatig némán és sápadtan meredt elõre. Majd
visszacsuklott a padra s zokogva dõlt az asztalnak.
Aesa rászólt :
-- Senki sem értesülhet az ügyrõl ! Egyáltalán nem beszélünk róla. Most is csak azért
említettem meg, hátha megnéznéd kicsidet.
De Vigdis tovább nyögött :
-- Nem, már nem kerülhetek lejjebb. S végül pusztulnom kell e gyermek elõl. Ó, én puha,
gyáva teremtés ! Miért nem dobtam a tóba ! -- De nem csapsz be?
Erre Aesa odament ládájához, elõvett egy vászonholmit s átnyújtotta Vigdisnek.
Ez rásandított. Akkori kendõje ! Ma is csupa vér és moha ! -- Sírva lökte el :
-- Rögtön megkeresem apámat -- nem élhetek se Skofte, se más titkolózásából.
Sose hittem volna, hogy ily rútul cserbenhagysz.
Aesa felelt :
-- Aznap reggel nem leltelek ágyadban s menten utánad hajszoltam Skoftét. Ez
ráakadt a kicsire s úgy elgyönyörködött benne, hogy azóta maga neveli. Kérlek, nyugodj
meg.
-- Nos, mindegy ! -- legyintett Vigdis. -- Nagyon meguntam ezt az életet.
Aesa felelt :
-- Ha a tisztes szülés nehéz -- a bûnös még nehezebb. Én is próbáltam egyetmást,
hallgasd meg, javadra válhat.
XVII.
Aesa elkezdte :
-- Apám sjaellandi Harald Guldskjegg volt. Gyakran beszámoltam neked szép és
derûs gyermekségemrõl. Jómagam alig töltöttem be tizenharmadik évemet, amikor
nénéim, Ingrid meg Astrid, eladósorba kerültek. Egy este cselédeink kíséretében
lesétáltunk a sundi fürdõzésre. Ekkor ölandi vikingek vitorláztak felénk. Elragadtak
bennünket; egyikünk se menekült meg. Három fivér gazdálkodott a hajókon; mi,
gazdalányok, estünk zsákmányukul. Én ép Arngrimmal, a legidõsebbel töltöttem az elsõ
éjszakát; két évig éltem vele. A csapat rövidesen hazaevezett, de Arngrim télen-nyáron
kint portyázott a tengeren. Erõs, bátor és szép férfi volt, csak ellenem fenekedett
hidegségem miatt. Nénéim örökre eltûntek elõlem; Arngrim sose nyilatkozott róluk.
Kalandozásain sokszor gyõzött. Engem lent õrzött a fedélzet alatt; annyira tartott
szökésemtõl, hogy elvette ruháimat; helyettük mindenféle drága prémekkel,
szõnyegekkel és ékszerekkel látott el. Egy Asbjörn nevû dán fiú is szolgált gályáján;
rábeszéltem, hogy szökjünk meg s vigyük el az összes aranyakat, de Arngrim rájött
összeesküvésünkre; Asbjörnnel végzett s velem még cudarabbul bánt.
Egyszer a suderi szigeteknél vesztegeltünk; norvég vikingek rohantak ránk s
Arngrim elesett. Gunnar, apád vezette a támadókat. Mihelyt kimentett fülkémbõl,
fölsiettem a födélzetre; letérdeltem a halott mellé s vérébe mártottam hajamat, minthogy
Arngrim reggelente hajamnál fogva kötözött magához. Sose mosdottam jobb lúgban.
Ekkor Gunnar kitudakolta nevemet és származásomat, mert, erõsködött,
szépségem pompás vérre vallott. Órákig beszélgettünk. Gunnar megígérte, hogy hazavisz
Dániába ; finom ajándékai és szíves viselkedése miatt bele kellett szeretnem. Hát még,
amikor azzal lepett meg, hogy elválik feleségétõl s megkéri kezemet! Nem kívánkoztam
vissza; hajóján maradtam terhességemig; ekkor annál inkább ragaszkodott hozzám, mert
Alvsol meddõ volt. Fölhozott Vadinra; csakhogy a jarl harcba keveredett s Gunnar
elkényszerült mellõlem. Meghagyta Alvsolnak, hogy úgy gondoskodjék rólam és
gyermekemrõl, mint legnagyobb kincsérõl. Roppant gondok és vágyak közt hagyott el.
Alvsol meg mostohája segített szülésemnél; ez a két némber rögtön lecsapott
gyermekemre s egyszersmind megparancsolta az egész cselédségnek, hogy késõbb
vetélésemrõl számoljon be, míg velem halálos fenyegetések közt fogadtatott hallgatást.
Majd híre jött, hogy Gunnar súlyosan megsebesült s egyelõre nem kerülhet haza; ekkor
Alvsol kirakott rabszolgái közé. Az egyik, Svart, megvédett társaitól, ha saját számára is;
Alvsol az erdõbe, Skofte mai lakóhelyére ûzött bennünket s mindenütt kikürtölte legújabb
»szégyenemet«.
Gunnar visszatérésekor odavágta neki, hogy Svarthoz pártoltam át; apád tajtékzón
vágtatott ki hozzánk. Hanem én bátran rámutattam kicsim elpusztítására és egyéb
sérelmeimre. Most Gunnar elûzte Alvsolt, hogy odaülhessek helyébe. Nem engedtem
kérésének; így elvette anyádat, Herdist, aki szebb és fiatalabb volt nálamnál. Tudod,
születésedkor halt meg. Apád készségébõl magam neveltelek föl. Azóta itt csetlegek
köztetek. Gunnar ellátta és fölszabadította fiaimat -- úgyhogy mindenkép csak dicsérettel
beszélhetek róla.
XVIII.
Vigdis közbevágott :
-- Furcsa, hogy annyira ragaszkodtál egy közönséges rabszolgához -- én lófarkon
tépettem volna szét.
Aesa felelt:
-- Gunnar jobban járt egy gazdag és elõkelõ nõvel, mint velem. De fõkép Svart
gyermeke tartott vissza -- nem bírtam volna ki egy újabb veszteséget.
-- Nem hasonlítunk egymáshoz! -- jegyezte meg Vigdis. S kisvártatva : -- Gunnar
alig gyúlt föl házasságában -- unokájáért se repes majd.
-- Ne törõdj a gyermekkel! -- szólt Aesa. -- Legalább Gunnar haláláig. Aztán vedd
magadhoz s vigasztalódj meg vele. S valahogy megkörnyékezzük Kaaret is.
Vigdis ölébe tette kezeit s belenézett a tûzbe. -- Nem vergõdöm tovább ! --
mondta. -- Inkább vállalom a legrosszabbat, ha ugyan rosszabb jöhet még.
Fölvette a kendõt, odament az ajtóhoz s kiszólt az egyik favágóra.
-- Vidd el ezt a holmit Skofténak ! -- rendelkezett. -- S mondd meg neki, hogy
azonnal adja vissza tartalmát.
S megint hátraült a kemencéhez. Aesa szemközt gubbadt. Sokáig hallgattak ;
végül Aesa szólalt meg:
-- Skofte csak éjfél körül érhet ide. Addig dõljünk le.
-- Tessék ! -- felelt Vigdis.
Aesa némán meredt elõre. Késõbb Vigdis ismét rákezdte :
-- Eredj, Aesa.
Ez kiérezte hangjából egész türelmetlenségét ; végighevert az ágyon, de nem aludt
el. Vigdis csak ült; legföljebb a hamvadó tûzre rakott rá. Így virrasztott kakas-
kukorékolásig. Egyszer bekopogtak hozzá.
-- Nyiss ajtót! -- szólt.
Aesa kihajolt s Skofte bejött. Ölében hozta a prémtakarós fiúcskát. Vigdis fölállt s
meggyujtott egy forgácsot. Skofte kibontott egy prémet s a világosságba emelte a
gyermeket; erre ez riadt sírásba kezdett.
Vigdis rámeredt a csöppségre, de nem fogta meg. Korához képest kicsi és vézna
volt, barnahajú és kékszemû. Szakasztott mása Ljotnak. Skofte letette a padlóra. Ugyanis
a gyermek már némi támasszal megállt, bár még nem járt. Nyafogva fogózott
mostohaapjába.
Vigdis a kemencébe lökte a forgácsot s visszaült helyére. Skofte keresztüldörrent
a fiúcska pityergésén :
-- Most álmos -- különben nagyon jó kis pulya.
-- Fektesd le! -- felelt Vigdis. -- Fölveri az egész tanyát.
Aesa odavitte az ágyhoz, de Vigdis ráförmedt :
-- Nem, ott nem kell nekem! -- Te, Skofte, a padláson vackolj le. Sokkal jobban
megjutalmazlak, mintsem e csemete megérdemelné.
Aesa a sutba dugta a gyermeket s behúzódott melléje. Vigdis egész éjjel fönt
maradt.
XIX.
Másnap reggel Aesa Haraldsdatter az ágyban lepte meg Gunnart; kiküldte a
cselédeket s leült az ágyra; sokáig tárgyaltak kettesben. Késõbb Gunnar fölkelt,
fölöltözött s átment Vigdishez. Vigdis sápadtan és rettegve állt föl apja beléptekor. De
Gunnar alig mordult el s Aesa mindvégig ott sürgött mellette. Odalépett a gyermekhez :
-- Látszik, kire üt.
Vigdis nem felelt; erre Gunnar folytatta:
-- Sokszor fájlaltam, hogy egyetlen fiam sincs. Sose fogtalak keményen -- úgy
véltem, boldogan és tisztességben hagylak itt. De bárcsak gyermektelen maradtam volna,
mintsem szajhának nevezzenek s öregségemre fattyak lógjanak rajtad.
Vigdis felelt :
-- Igaz, apám. Bárcsak gyermektelen maradtál volna.
Gunnar szó nélkül kifordult az udvarra.

XX.
Az idõ múlt s mély csend terpedt Vadinra; kevesen jártak a tanyán s Gunnar meg
háznépe ritkán tûnt föl a faluban. Gunnar annyira sínylette az esetet, hogy hirtelen
elvénhedt és megrokkant. A gyermek otthon nevelkedett; Aesa szeretettel gondoskodott
róla ; de Vigdis nem törõdött hozzá, mégcsak nem is nevezte el. Folyton bánkódott s nem
mozdult ki Vadinról.
Egyszer Vigdis meg Aesa kint sütött a konyhában s a kétéves apróság ki-be
futkározott. Aesa megmutatta neki a számára dagasztott két cipót. Ekkor a kicsi úgy
megörült, hogy alig fért bõrébe; ficánkolás közben kiborította a sütõteknõt. Vigdis
fölkapta a gyermeket s néhányszor végighúzott rajta.
-- Ebadta haszontalanja ! -- pirongatta. Az apróság elpityeredett; ekkor Vigdis
föltette a padra.
-- Hallgass ! -- szólt rá. -- Ilyen semmiségért is nyávogsz ?
Visszament a teknõhöz s egy idõre belemélyedt munkájába. Késõbb odafordult
Ácsához :
-- Nos, ez a pocok sem öl meg senkit. Nem fajzik rám ; én még csinálásakor se
sírtam -- de apja majdhogy föl nem zokogott.
-- Ejnye! -- intette Aesa.
Vigdis tovább gyúrta a tésztát. A gyermek nem hallgatott el; tenyereibe rejtette
képét s mihelyt az anya feléje nézett, menten rádõlt a padra s befurakodott a zsákok közé.
Késõbb Aesa kiment. Ekkor Vigdis a csöppségnek adta a cipókat.
-- Nesze, egyél! -- szólt.
A fiúcska hüppögve sandított az anyára s úgy nyúlt ki a meleg süteményekért.
Persze, visszarántotta kezeit. Erre Vigdis rátámadt. De aztán átküldte Ácsához.

XXI.
Ez a tél különösebb események nélkül telt el. A napéjegyenlõség után a falusi
ereszek rendre megolvadtak. A nép rászabadult az erdõre. Egy reggel Gunnar is
kilovagolt, hogy megnézze a nyugati részen dolgozó cselédséget. Déltájt Aesa meg
Vigdis nekifogott a tálalásnak; amaz kibámult az ajtón :
-- Ni, Gunnar máris megjött! -- szólt. -- De mily furcsán üget! Vagy beteg, vagy
részeg. -- S elébe sietett. Vigdis félrehúzta a lábast s szétosztotta a kanalakat; ekkor Aesa
fölsikoltott hozzá. Skofte meg egy rabszolga támogatta Gunnart; Aesa a menet mögött
tördelte kezeit. Az öreg sápadtan bukdácsolt be; õsz szakálla véresen hullt le mellére.
Vigdis ellökte összes edényeit. Faggatózva ugrott apja elé. Gunnar intett, hogy a
padra kívánkozik; ültében a falnak támasztotta fejét.
-- Grimelundaron beleütköztem Eyolvba. Többé aligha vitázunk egymással.
Vigdis fölkiáltott: -- Csak nem ölted meg?
-- Nem! -- felelt Gunnar. -- Nekem fellegzett be.
A nõk levetkõztették Gunnart; elszörnyedtek sebén. Vigdis megszólalt:
-- Hogy történt, apa? Gunnar felelt:
-- Az erdõben akadtunk össze; Eyolv rögtön szóba ejtett, Vigdis. Gondolhatod,
nem tûrtem nyugodtan becstelen lányom szapulását.
Vigdis hallgatott. Most lefektették Gunnart. Ez fölküldött a favágókért. Az
Arnefiak mindenre képesek. -- Egyébként Eyolv utánam süvöltött, hogy lejön hozzád.
Aesa odaült Gunnar mellé, ugyanekkor Vigdis egy sarokba húzta Olavot, Gunnar
másik kísérõjét s kikérdezte az eset felõl.
-- Hogy védted gazdádat? -- szólt.
-- Teljes erõmbõl! -- felelt amaz. -- S Gunnar is keményen küzdött; mindegyikünk
elbánt egy-egy emberrel; de hatan törtek ránk. Amikor Gunnar ledõlt lováról, fölfogtam
testét, a többiek pedig elvágtattak.
-- Hova? -- érdeklõdött Vigdis.
-- Úgy tudom, a grimelundariak bent dolgoznak a gautestadi erdõ közelében, az
úgynevezett Barntjern mellett! -- felelt a legény. -- A csúcson döntik a fákat.
Vigdis lemeredt a földre. Majd megszólalt :
-- Eyolv alighanem örül délelõtti sikerének. S jóllakottan hortyog.
Fölsietett szobájába, kinyitotta ládáját, elõvette a papnõ kését s magára kapott egy
barna kendõt és egy fekete köpenyt. Majd átment a fészerbe, kikereste skíjét és botját s
nekivágott Gautestadnak. Megkerülte az északi házakat s tovasuhant a tanya mögött
húzódó, alacsony hegygerincen. Szinte repült a kérges havon; kisvártatva lelátott a
tengerszem fehér síkjára és a grimelundariak ideiglenes kalyibájára. Itt szorgos munka
fejezõdött be; forgács-, kéreg- és szénakupacok hevertek szerteszét. De egy lélek se
látszott. Vigdis a fák közt surrant a kalyibáig. Kilépett a skíbõl s bekukkant az ajtón.
Rögtön ráismert Eyolv bárdjára és vértjére. Benyitott a három gerendamagasságú és
roppant szûk kalyibába. Két férfi aludt bent. Egyikük Eyolv volt. Vigdis elõször a
másikhoz tartott, fejére dobta a takaróul használt köpenyt s torkába döfte a papnõ kését.
A grimelundari szörnyethalt. Aztán Eyolv került sorra. Vigdis megrázta vállát.
-- Ébredj, Eyolv -- végre teljesül kívánságod ; vadini Vigdis itt mézeskedik veled.
Eyolv fölserkent álmából; a kalyiba homályában alig látta Vigdist. Ez újra
megszólalt :
-- Lásd, mily céda vagyok ; magam jöttem ágyadhoz.
Ugyanekkor beleszúrt. Ezúttal se hibázott -- Eyolv véresen zuhant hátra. Kétszer
csapott nyakának; másodszor benne hagyta a kést is, hogy jobban figyelhessen a végsõ
rúgásokra. -- Áldozata vérébe mártotta kezeit s hajával törülközött meg. Eyolv
kiszenvedett ; ekkor Vigdis kiment, fölcsatolta skijét s lesiklott az erdõbe.
Hidegebb lett s Vigdis szédülten száguldott a völgy felé. De néha megállt. Lábai
majd kibicsaklottak alóla ; mindvégig maga elõtt látta Eyolv haldoklását. Nemcsak
Gunnar sebéért fizetett meg, amikor lesújtott egy férfira s amikor ez époly kevéssé
védekezhetett ellene, mint jómaga Ljot ellen. Agya annyira forrt, hogy teljesen
megfeledkezett jöttének-mentének élményeirõl. S nem ügyelt az útra sem. Míg föllendült
egy szemközti magaslatra, átröppent egy facsuszkán s ott beleakadt Koll Arnesönékbe,
akik üres szánokat toltak föl a gerincre. Meglátták s vadul kiáltoztak rá. Koll
másodmagával ugrott utána ; de a vékony jégréteg folyton beszakadt skítlen talpaik alatt.
Vigdis lejutott egy völgyi patakhoz s keresztülsiklott a szürke és lucskos jégen -- az egyes
lapok rögtön lemerültek mögötte, de elmenekült üldözõi elõl.
Most hazáig nem pihent meg; az udvarról egyenest berontott Gunnarhoz. Ez aludt
s Aesa mellette ült. Vigdis fölcsattant:
-- Apa, ébredj ! Jó hír! Lemostam szégyenünket! Megöltem Eyolv Arnesönt!
Gunnar fölkecmergett fektébõl s Vigdis beszámolt az esetrõl. Ekkor Gunnar
rászólt, hogy hajoljon le, hadd csókolja meg.
-- Bátor, férfias nõ vagy -- nem is lehettél más. Megbocsátom, hogy magadhoz
engedted az izlandit. Egészségben neveld föl gyermekedet.
Most Vigdis rátért erdei futására s Gunnar érdeklõdött, vájjon Koll fölismerte-e?
-- Nem tudom! -- felelt Vigdis. -- Mindenesetre ismeri az ottfeledett kést.
Gunnar kijelentette:
-- Nem védhetlek meg benneteket s esetleg Skofte késõn tér vissza. Legjobb, ha
nyomban Grefsinre viszed a gyermeket; remélem, Kaare nem feledkezik meg jóságomról.
Olav gyûjtsön össze minden értéket s rejtse el a csûrmenti partüreg alatt.
-- Nem hagylak itt! -- fogadkozott Vigdis. De Gunnar rászólt:
-- Föltétlenül távoznotok kell, hogy családunk ki ne vesszék. Velem ne törõdj --
értem már nem kár. Aesa is kísérjen el.
Aesa közbevágott:
-- Nem, nem értek a skizéshez. S egyébként is kitartok melletted. Sokkal jobban bántál
velem és enyéimmel. Különben se bizonyos, hogy Koll még az éjjel megtámad
bennünket -- de Vigdis csak kerekedjék föl; Kaare alighanem segítségünkre jön.
Aesa semmi áron nem tágított Gunnar mellõl. Vigdis fölkeltette és bebugyolálta a
gyermeket. Bõriszákjába rakott egy csomó pénzt és ékszert, valamint némi kenyeret és
füstölthúst. Majd fölkapta az apróságot s elbúcsúzott apjától. Gunnar megcsókolta õket.
Végül Vigdis meghatottan, a szerencsés találkozás kívánságával fordult Aesához.

XXII.
Kiment s fölcsatolta skijét; a szíjak csak úgy feszültek lábain. Lehajolt vashegyû,
kerekes botjáért. Aztán hátára kötötte a gyermeket s nekivágott északnak.
A Nap nyugvóra ereszkedett; a kemény havon alig maradt egy-egy rövid
skínyom, bár a kicsi jócskán lehúzta Vigdist. Ez kisiklott a folyóhoz, de csak a biztos
jégre ereszkedett rá. Késõbb átkínlódott a dombokon; még érezte a délutáni fáradtságot.
A fönsíkról visszanézett; az ég vörösre gyúlt a fjord fölött; egy lélek se tûnt föl -- de
akkor sûrû erdõ és bozót fogta körül a falut.
Vigdis elkanyarodott Grefsin felé; lassan csúszott tova. Még nem érte el a házakat
s a csillagok máris kiragyogtak a magasban. Az udvarról egyetlen pászma se tûzött elébe;
az összes ajtók zártan fogadták. Vigdis odament az egyikhez s megkopogtatta skíbotjavai,
de senki nem jött ki s egyetlen hang se hallatszott belülrõl, csak a tehenek topogtak az
istállóban. Az egész háznép fölkerekedett.
Vajjon mihez fogjon? Tûnõdés közben a hóba ültette a gyermeket. Ekkor ez
meghúzta köpenyét s lemutatott a falu felé. Vigdis kimeredt. Vadin táján vörös csík
lángolt az égre; folyton nõtt s fekete füst bodrosodott fölötte. -- A gyermek ijedten
szipogott s anyja ölébe dugta fejét. Vigdis fölemelte :
-- Most gyilkolják le nagyapádat és Aesát -- jól nézd meg s ne feledd el.
A tûz terjedésével a füst aranyosvörössé vált; a vész már belekapott a csûrbe s a
széna meg a gabona izzása Grefsinig befestette a mennyboltot. Egy skís raj robogott a
folyóhoz, úgyhogy Vigdis nem vesztegelhetett tovább. Fölkötözte a gyermeket s
szélsebesen siklott az erdõbe. Egy darabig követte Kaareék nyomait, esetleges üldözõi
miatt. Tudta, hogy a Storvand túlfelén emberek közé ér, ha egyáltalán kergetik odáig. Az
erdõben erõsen rásötétedett, csak a fák közt fehérlõ hó derengett elõtte. A meredek
emelkedésen minduntalan elvágódott, úgyhogy véresre horzsolta arcát és kezeit. Az
éjszaka hideg volt; de Vigdis nem vette észre, mert a veriték csorgott róla, s szíve a
szétpattanásig dongott; viszont a gyermek úgy kapaszkodott nyakába, hogy majd megfúlt
bele. Nagysokára följutott a csúcsra s most könnyebben haladt elõre -- de mintha itt sose
jártak volna. Ha megfordult, még látta a déli fenyõk fölött sápadó tüzet. A gyermek újra
fölsírt; éhezett és fázott.
-- Hallgass, szívem! -- mondta az anya. -- Rögtön leérünk a faluba; ott eszel és
lefekszel.
-- Rögtön? -- kérdezte a gyermek.
-- Igen, rögtön ! -- felelt Vigdis.
Legombolta köpenyét s zsákszerûén csavarta rá a kicsire. Most fehér, lejtõs tisztás
tûnt elébe; botjával tapogatózott le a zord szakadékba. Mihelyt skíje elakadt, menten
ráocsudott izzadtságos vacogására. Csillagos, de vaksötét éjszaka terült el az erdõn, mivel
a Hold csak hajnalban kelt föl. Végül ráismert a mélységben fehérlõ tó síkjára. Kínosan
bukdácsolt alá, míg neki nem esett egy fának; bal skiszíja csattanva szakadt szét.
Ideiglenesen egy füzággal pótolta ki; addig a hóba tette kicsijét. Csak sokára mehetett
tova; ekkor újra fölvette a gyermeket.
-- Nem fázol, drágám?
-- Nem! -- felelt amaz. Vigdis végigtapogatott a dermedt kacsókon; mintha
jégcsapokat fogott volna. Ölébe ültette az apróságot s a pityergésig dörzsölte az
összemarkolt hóval. Aztán tõle telhetõén beburkolta a kicsit, lekecmergett a jégre s
eleredt az északnyugaton sejtett házak iránt.
A gyermek dörzsölése közben jól érezte saját elgémberedettségét is. A síkon éles
szél fújt, úgyhogy Vigdis annyira didergett átizzadt ruhájában, mintha csupasz lett volna.
A nyugati part mellett hatolt elõre, onnan kémlelt körül, vajjon mikor bukkan valami
hajlékra. S egyszer eljutott egy fehér domb alá, amelynek tetejérõl holmi épületféle nézett
le; fölment s egy csûrbe botlott. Nem bírta tovább. Levetette skíjét s belépett a nyitott
ajtón. Sötét és hideg terpeszkedett bent; de Vigdis egy halom szénához tapogatózott.
Hasztalan bujt bele ; a jeges szálak nem melegítették föl. S a gyermek faggatózott, vajjon
most megkapja-e kásáját?
-- Senki sincs itthon ! -- felelt Vigdis. -- Úgy-e, elfáradtál? Nos, egyelõre alszunk
egyet.
-- Éhes vagyok ! -- nyöszörgött a kicsi. Erre az anyja elõvett egy kis húst meg
kenyeret, péppé rágta s beledugta a gyermek szájába. Az apróság elcsendesült, de
didergése nem szûnt meg; Vigdisé sem. Ez kisvártatva kinyitotta ruháját s meztelen
testére húzta a kicsit; így bujt meg a köpeny és széna alatt. A gyermek elaludt; pihegése
kissé átmelegítette az anyát. Viszont Vigdis hiába szunnyadt el; álmában mindig
visszatért a sötét, havas lejtõre. Vergõdésével fölverte az apróságot s közben az anyaság
örök gügyögései buktak ki szájából. Sokáig pihentek vackukban; ezalatt a fagy meg-
megroppantotta a falakat. Vigdis kimeredt egy résen; a Hold már beragyogta a havat. A
gyermek újra fölébredt; szomjas volt. Maga is megszomjazott. Kikészült egy marék
hóért, de a hideg elzsibbasztotta tagjait. S nem szabadulhatott meg a kicsitõl sem;
odavitte az ajtóhoz.
-- Ni, jönnek már ! -- szólt a gyermek. Ekkor Vigdis ráocsudott, hogy a tó déli
sarkából egy csoport hátszéllel közeledik. Kiment s újra fölkötötte skijét; némi futás után
fölfrissült. De lassan elrévedt vállalkozása végcélján; lesiklott egy folyóhoz s óvatosan
követte a part szegélyét. Hallotta, hogy egy hakedali patak beleszakad a tóba -- talán ez a
meder elviszi az emberek közé! Végkép elfáradt s már-már gyermekestõl lehevert egy
fenyõ alá -- nem volna nagy kár értük. De csak ment, ment; átcsúszott egy széles, hosszú
tavon s megint nekivágott a szélnek. Messzirõl farkasüvöltés zúgott feléje; erre
megszaporázta lépteit, bár a dúvadak a nagy hidegben alig orronthatták meg. Késõbb már
nem hallotta a farkasokat, csak a lejtõ alatt búgó folyót. A Hold tisztán és hidegen
fénylett s az árnyékok hosszán feketélltek a havon. Vigdis észrevett a fák közt egy nagy,
sötét foltot; erre minden ereje ellankadt. Odakúszott, letörte az alsó ágakat, maga alá
húzta lábait, ölébe fogta a gyermeket s beburkolózott köpenyébe. Rátámasztotta állat a
kicsi fejére s nem törõdött semmivel; kábán csüggedt elõre.

XXIII.
Virradt. Vigdis fönt ült egy magas, égremeredõ csúcson ; alatta gyors folyó
zubogott egy szûk völgybe. A gyermek aludt; úgy látszik, sértetlenül érte meg a reggelt.
Most Vigdis türelmetlenül vágyódott az emberek közé -- de nem tudta, hova jutott s a
fáradtság száz karral húzta le.
Aztán mégis nekicihelõdött; de valami megpendült mögötte, majd egy nyíl suhant
el a fák közt s feje fölött befúródott az egyik fenyõ törzsébe. A vesszõ még erõsen
remegett, amikor egy skís nyilas utána lódult. Vigdis láttán hebegve állt meg.
-- Ki vagy?
Vigdis csak nézett; erre az odalépett hozzá s a gyermek elõtüntekor végkép
elképedt. Magas, göndörszõke, hosszúszakáílú férfi volt s vastag prémruhájához jól illett
bárdja, nyila és dárdája. Hasztalan faggatta Vigdist; a fiatal anya nyelve valósággal
leragadt. Ekkor a gyermek megszólalt:
-- Fölgyujtották nagyapa tanyáját.
-- Hol? -- kérdezte a férfi. -- S mikor?
-- Vadinon! -- felelt Vigdis. -- Ma éjszaka.
-- Azóta jöttél ide? -- álmélkodott a nyilas. -- No, páratlan fehércseléd lehetsz !
Kisvártatva folytatta : -- Gyere be hozzám. Bármily egyszerûen lakom is, bent
jobb lesz, mint itt.
Fölemelte Vigdist s lenyúlt a gyermekért, de ez vadul elhúzódott tõle. Erre az
anya kijelentette, hogy õ viszi a kicsit. Most az idegen levezette õket a folyóhoz.
Rövidesen kicsatolta az összecsukló nõ skíjét s gyermekestõl hátára vette a
szerencsétlent. Ez csak egy szûk szakadékban eszmélt föl; amaz egy alacsony viskónál
tette le.
-- Mily csúnya a kezed! -- emelte föl Vigdis zöld és jégszerûen áttetszõ balját.
Majd lehúzta a nõ harisnyáit és cipõit s hóval dörzsölte be lábait; de a beteg kéz csak nem
javult meg. Végül bevezette Vigdist a viskóba, ráfektette az ágyra s megkínálta egy tülök
itallal. Vigdis rögtön elaludt, bár keze nagyon fájt.
Alkonyattájt ébredt föl. A tüzes kemence körül három rongyos és fegyveres férfi
ült. Az erdei ismeretlen és két társa. Vigdis fájdalmai annyira fokozódtak, hogy alig nyúlt
a feléje kínált ételekhez. Átfetrengte az egész éjszakát; kínjai kisugároztak karjára és
mellére. Reggeltájt Illuge, az elsõ nyilas, sajnálkozón érdeklõdött állapota iránt. Vigdis
kijelentette, hogy majd megõrül már s megkérdezte, vajjon jobban lesz-e? Amaz
rámeredt a fájós kézre s megcsóválta fejét. Vigdis kibökte:
-- Akkor vágd le ujjaimat!
Illuge hosszas tûnõdés után vállalta a dolgot. Egyik cimborája szorosan ölébe
zárta Vigdist s jómaga lecsapta a balkéz három középsõ ujját. Vigdis föl se szisszent,
csak utóbb szólalt meg :
-- Mily erõs és ügyes vagy !
Illuge a seb elkötésekor visszafektette Vigdist. Ez rövidesen leküzdötte
rosszullétét, aztán rátért beszámolójára.

XXIV.
Három szegénylegény fogadta be, az õserdõk három portyázója. Lile Hennod meg
Einar Hadelaending, a testvérpár, valamint Illuge, az északi vándor. Az utóbbi nagyon
szép férfi volt, magas és formás, kiskezû és kislábú, finomvonású és sasorrú, kékszemû
és gyûrûshajú és gyûrûsszakállú.
Egy reggel benyitott a fölépült és kicsijével játszó Vigdishez. Néhány mondat
után átcsapott céljára :
-- Mi, férfiak, megtárgyaltuk, mily nehezen jutunk nõhöz ebben az erdõségben. Te alig
különbözöl tõlünk, hisz ugyancsak bujdosol. Legjobb, ha eztán átviszlek ágyamba, s
tavasszal följebb ácsolom meg kunyhómat. S mihelyt lehet, társaim is megnõsülnek.
Vigdis ölében tartotta a gyermeket; úgy felelt:
-- Remélem, Illuge, nem kényszerítesz semmire.
Illuge sokáig töprengett:
-- Nem, nem kényszerítlek -- csak nem tudom, mire vársz még. Végtére egyszer
választanod kell; s az elsõség engem illet meg. Itt, a Björnsjö mellett, sok a hal és vad. S
jobb sorba juttattalak, mint megmenekülésedkor hitted.
Vigdis kitért:
-- Csodálkozom szerénységeden. Csak nem tengsz örökre egy sötét erdõben ?
Térjetek vissza a falvakba. Nálunk igazán nem háborgatnának benneteket, hisz senki sem
ér föl hozzátok.
Illuge sokkal nehezebbnek vélte az erdõ elhagyását. Vigdis ellenkezett:
-- Nekem eszem ágában sincs, hogy végkép megfussak Koll Arnesön, apám
gyilkosa elõl – bár csak magányos, fiatal nõ vagyok. Tudom, hol keressem családi
kincsünket s el is megyek érte. Ha támogattok tervemben, bajtársiasan megosztozom
veletek s vállalom sorsotokat.
-- Bátor nõ vagy! -- felelt Illuge. -- De Aaslo túlságos közel esik hozzátok s ott fölösen
ismerik tetteimet. Mégha Olav király nem tartózkodnék Hadelandban --
Vigdis közbevágott :
-- Eh, annál inkább ! Én súlyos panasszal megyek a királyhoz. Hír szerint Olav az
új hit terjesztõje lett s a keresztényekkel ritka szívesen bánik. De otthon sokan
ragaszkodnak az istenekhez meg az áldozatokhoz. Nos, fölkeresem a királyt s ha
egyikõtök se tart velem, legalább vezessetek ki az erdõbõl. Fogadom, hogy könnyebb
dolgunk lesz -- nektek épúgy, mint nekem.
Késõbb Vigdis gyakran puhította a férfiakat. Einar Hadelaending, a legifjabb,
menten visszatért volna apai tanyájára; viszont Hermod idegen országokba vágyott ki.
Leginkább Illuge húzódozott s egyedüllétükkor erõsen ostromolta Vigdist. Ez mindig
azzal tért ki, hogy Vadin visszaszerzése után tárgyalhatnak az ügyrõl. Végül Illuge
megígérte neki, hogy fölkíséri Hadelandba.

XXV.
Vigdis meg Illuge virágvasárnap ért föl Olav király udvarába. Az egyik közeli
tanyán szálltak meg. Hamarosan jelentkeztek a kastélyban; Vigdis bekéredzett Olav
királyhoz. Ügyesen kicifrálkodott s gyakorlott mozdulatokkal lépett elõ. A király némán
hallgatta panaszát, majd megszólalt:
-- Ha elõadásod igaz, gonoszul bántak veled, Vigdis. Azok az Arnefiak sokszor
megbotránkoztattak. De ki kísért el ?
Illuge jelentkezett:
-- Szõke Illuge, uram, a déli erdõk lakója. A király összeráncolta homlokát:
-- Hallottam rólad. -- Úgy érzem, jobb lett volna, Vigdis, ha nem ily útonállóval
jösz elém.
-- Nem, uram! -- felelt Vigdis. -- Ez az ember megmentett, amikor ebmódon
szöktem ki falunkból. S Illuge vezetett ide -- saját élete kockáztatásával, így nem illik,
uram, hogy elfogadjam segítségedet, míg számára nem biztosítod a nyugodt visszatérést,
ha ugyan máris nem oldod föl.
Erre a király kijelentette, hogy Illuge szabadon töltheti a húsvéti ünnepeket s
késõbb majd gondolkozik ügyérõl. Döntéséig meghívta õket; addig is többször
elmondatta Vigdisszel, hogy férkõzött Eyolv Arnesönhöz s hogy jutott az erdõbe.
Nagyszombat este újra elküldött érte. Egyedül volt szobájában s maga mellé ültette le.
Megkérdezte tõle, vájjon gyermeke nem Illugétól származik-e ? Vigdis megcsóválta fejét.
Nem, Illugétól teljesen tiszta. Olav király tovább érdeklõdött csábítója iránt.
-- Alig ismerem, uram! -- felelt Vigdis. -- Nem idevalósi. Kihasználta
fiatalságomat és dõreségemet. De, ha nem föltétlenül szükséges, ne faggass multam felõl.
A király átfogja derekát.
-- Amily szép és okos vagy, Vigdis, aligha tengsz sokáig özvegysorban.
Vigdis fölkelne, de Olav király ölébe húzza. Ott folytatja :
-- Nem, semmi kedvem, hogy több férfival szerelmeskedjem. Kérlek, uram,
engedj el, már késõre jár.
Olav király kacagva csókolja meg.
-- Dehogy, csak maradj itt! Egész jól összeillünk, Vigdis ! Nem bánod meg, ha
kedvesem leszel. Gazdagon megfizetem szerelmedet.
-- Ugyan, uram! -- tér ki Vigdis. -- Te megkaphatod bármelyik szüzet! Csak nem
innál egy használt edénybõl!
A király mégjobban fölnevet s újra megcsókolja Vigdist: -- Nekem így is elég
édes az ajkad !
S lefekteti a padra, hogy eljátsszék vele. Ekkor Vigdis védekezõn nyúl föl :
-- Istened sokkal jobban gyötrõdött érted, mint ahogy elbocsátásomon bánkódnál.
Olav király lehûlt. Kisvártatva fölállt, hogy Vigdis távozzék. Ez lelépett a padlóra.
Most már szívesebben tûrt volna. De Olav belezökkent egy székbe s hallgatott. Erre
Vigdis kihátrált a szobából.
Jöttek a húsvéti ünnepek s a király nem beszélt Vigdisszel. De harmadnap ismét
átküldött érte. Ezúttal a fél udvar fölvonult.
Olav közölte, hogy pártfogása jeléül Grefsinre kísérteti Vigdist. S megígérte,
hogy gondoskodik társairól is. Majd kissé félrehívta s képébe meredt:
-- Mondd -- ha visszakapod tanyádat, hozzámész Illugéhoz?
Vigdis fölnézett:
-- Ne sérts meg, uram ! Nem választok oroszlán helyett farkast! De pazar jóságod
és páratlan nagyságod láttán újabb kéréssel állnék eléd: küldj le egy papot Vadinra s
kereszteltess meg. Apám csak magában bízott, akár én -- de azóta rájöttem hited erejére.
Most Olav király végkép ellágyult. IIluge is megkeresztelkedett s ottmaradt a
királynál. Késõbb Einar Hadelaending szintén csatlakozott hozzá, míg Hermod újonnan
vásárolt hajóján elhagyta az országot. A király jó csapattal kísértette le Vigdist; pap is
ment vele. Bevonult Grefsinre s Kaare boldogan sietett elébe. Tõle tudta meg, hogy
Vadin fölgyujtásakor Grefsin egész háznépe vendégségben járt. Amikor Kaare meglátta a
tüzet, rátört Koll Arnesönre s agyonverte. Késõbb sokáig kereste Vigdist, de nem akadt
nyomára; végül is lemondott róla.
Az ügy a ting elé került. Az Arnefiak véréért senki se fizetett váltságot; viszont
örököseik súlyos kártérítésre kötelezõdtek Aesa halála, valamint a vadini tanya és jószág
elpusztítása miatt.
Vigdis pár hónap alatt újra fölépítette a házakat; esze és merészsége révén
hamarosan nagy tekintélyre vergõdött. Közben megkereszteltette fiát s elnevezte
Ülvarnak (ülv: farkas), mert akkor éjjel farkasok közt mentette át. Még egy remek
cölöptemplomot is emelt az egyik Frysja-menti dombon.
Aaslo-járás népe csakhamar áttért az új hitre. Vigdis ragaszkodott vallásához, bár
a birtok gondjai eléggé gátolták buzgóságát. Ezután évekig csend borult Vadinra. De
most nézzünk föl Ljothoz.

XXVI.
Már szóltunk eyrei Torbjörn Haaleggról; õ nevelte föl Ljot Gissursönt. Híres és
módos ember volt. Sok fiú származott házasságából; de történetünk nem terjed ki rájuk.
Elsõszülöttje, Lyting, már rég meghalt. Lyting özvegye, Gudrun, vagy becenevén
Östfjord napja, Izland egyik legszebb nõjének számított. Ez a gazdag, okos és ügyes
asszony hû barát és szíves gazda volt, csak nagyon hirtelen, makacs és gõgös. Egy
gyermeke maradt, névszerint Leikny. Állítólag jóságában teljesen anyjára ütött, úgyhogy
mindenki repesett érte. Egykor Lyting megígérte neki, hogy maga választhatja meg férjét;
most sok kérõ sürgött körötte, de valamennyi kosárral ment el.
Ljot ugyanaz õsszel tért vissza Izlandra, amikor a saeteren meglátogatta Vigdist.
Fönt értesült Veterlide meg Gudrun jegyességérõl és télközép után hat hétre kitûzött
esküvõjérõl. Ljot egyenest visszavonult tanyájára, Skomedalra s egész télen ott zárkózott
be; nem jelent meg rokona lakziján sem, bárhogy csodálkoztak is viselkedésen.
Nyáron, a ting idején, ugyancsak otthon rostokolt. Veterlide meg Gudrun a
gyûlésbõl hazajövet befordult Skomedalra. A házasok nem nehezteltek Ljot
figyelmetlensége miatt; szinte könyörögtek neki, hogy kísérje õket Holtarra. Hosszas
rábeszélés után gyõztek is.
Veterlide hatalmas vendégséget csapott. A lakoma remek volt, de a legnagyobb
pompa közepett is föltûnt, hogy Ljot merev és zsémbes; alig szólalt meg s alig nézett ki
legénytársai játékaira.
Veterlide eleinte Vigdis hímzett köpenyében járt-kelt. Ljot folyton nézte e
köpenyt. Este Veterlide letette a padra; Ljot fölemelte a magasba, majd végigterítette
térdein. Veterlide odament Ljothoz ; ez így szólt:
-- Cseréljünk, rokon -- add nekem ezt a köpenyt s mondd meg, mit akarsz érte.
-- Nem árulom, úgy kaptam ! -- felelt Veterlide.
-- Akkor add nekem ! -- esdett Ljot. -- Eddig sose kértelek semmire.
Veterlide elõször hallgatott. Ekkor Gudrun hozzájuk lépett; hallotta
beszélgetésüket. Közbevágott:
-- Veterlide, ne ellenkezz rokonoddal -- tiszteljük a vendégjogot. Te pedig, Ljot,
uralkodj bánatodon; menj ki s a fiatalok közt próbáld ki férfiasságodat.
Rászólt Ljotra, hogy próbálja föl a köpenyt. -- Mintha csak rádszabták volna ! --
örvendezett. Aztán otthagyta õket. Ljot a köpenyben állt. Veterlide mondta :
-- Gudrun biztatása nélkül sose kaptad volna meg. Ha lehet, feledd el, készítõjével
együtt.
Ljot felelt:
-- Valaha szerettem azt a lányt -- de ma már csak cifra köpenyére vágyódom. S
most köszönöm nehéz ajándékodat.
Közben kissé elmosolyodott, majd letette a köpenyt s elrakta csomagjai közé.
Végül kiment az udvarra, a birkózókhoz.
Egy testvérpár, Odd meg Sigurd Beinesön, legyõzte összes ellenfeleit; az elõbbi
valóságos vasgyúró volt. Ljot szintén jól értett a fegyverforgatáshoz, amint gyakorlatlan-
sága ellenére a játékokban is frissen forgott. Mindjobban felbuzdult, úgyhogy a nézõk
ítélete szerint az ügyességi számokban elsõnek bizonyult, de Odd erejével nem
mérkõzhetett meg.
-- Döntsük el! -- ajánlkozott Ljot. -- Vajjon Odd odacsap-e?
Ölre mentek, s Ljot hamarosan rájött, hogy csakugyan gyengébb a másiknál;
hanem ekkor keményen nekirugaszkodott s hosszas küzdelem után kétvállra fektette
Oddot. Ezzel végzõdtek az aznapi játékok.
Ljot egy melléképületben hált meg; másnap reggel nem akarózott fölkelnie.
Egyszer a szomszéd helyiségbõl nõi hangok szûrõdtek be hozzá. Az egyik rákezdi :
-- Lám, már Odd Beinesön is lenyekkent a földre -- ezentúl nem henceghet
veretlenségével.
A másik fölkacag:
-- Mit nekem Odd Beinesön -- örülök, hogy az a helyre fickó gyõzött.
-- Micsoda, Ljot helyre fickó? -- kérdi az elsõ. -- Hisz oly barna és sápadt, akár
egy draug.
-- Hát aztán? -- ingerkedik a másik. -- Fõ, hogy jól elbánt Óddal.
Ljot fölkelt, fölöltözött és átment a szomszéd helyiségbe. Egész kas lány ült bent s
Ljot rögtön rácsodált egy eddig nem látott szõkeségre. Ez hímzett, halványzöld ruhában
pompázott; középtermetû, kerek és formás volt, kiskezû és kislábú, széparcú és
kékszemû; aranyos, lenszínû haja bokájáig ért. Ljot beléptekor ép fésûlködött. Amaz
megszólította a szûzeket, de folyton átbazsalt a szõke felé. Amikor ez cicomázkodásával
végzett, Ljot odament hozzá s elkérte fésûjét. Majd kibökte :
-- Te neveztél helyre fickónak? A szûz pirulva nevetett föl:
-- Ejnye, hallgatóztunk? Egyébként ki háborog gyermekkori pajtása ellen?
Most Ljot ámult el s kisvártatva megkérdezte :
-- Hogy hívnak? Nem emlékszem rád.
-- Mindegy ! -- tért ki a szûz, szemlátomást elfanyarultan.
Erre Ljot ügyesen vonult vissza: -- Ezúttal százszor szebb vagy, mint amikor
utoljára láttalak, Leikny Leitingsdatter.
-- Pedig nagyapámnál is eléggé ijedeztél tõlem ! -- felelt Leikny, lánytársai
hahotájára. Tetszett nekik a válasz.
Kiderült, hogy a szûz egy ideig Torbjörnnél tartózkodott s csak tegnap jött haza.
Ljot hosszan érdeklõdött az eyrei hírek iránt, mivel Leikny eszes és jóbeszédü teremtés
volt. Este egymás mellé ültek. Az egyik koccintáskor Ljot meg is jegyezte :
-- Furcsa, hogy még lány vagy, Leikny ! Nyilván keveselted kérõidet.
-- Dehogy ! -- felelt Leikny. -- Bár a hamaros házasság ritkán jó; nem esengek az
utólagos könnyekért.
Ljot fölkacagott:
-- Nagyon követelõzõ lehetsz; jómagam egyáltalán nem mernék közeledni
hozzád.
Leikny hallgatott, aztán másról beszélgettek. Másnap Ljot hazalovagolt.

XXVII.
Ősz végén Gudrun megszülte fiát. Veterlide vízzel hintette meg a gyermeket s
elnevezte Atlénak. Gudrun még feküdt; egy reggel Leikny beült hozzá. Leikny
bepólyázta a csöppséget; elkészülte után újra meg újra végigpaskolt rajta.
-- Mily kedves ez az apróság -- bár az enyém volna !
Gudrun ráförmedt az ágyból:
-- Add ide s ne locsogj össze-vissza! Végtére már neked is lehetne gyermeked.
Húszéves vagy; nem tudcm kire vársz? Bármikor hozzámehetnél Odd Beinesönhöz;
mindenkép jól járnál vele.
Leikny felelt :
-- Megmondtam, hogy goden alul nem választok (gode: áldozópap).
-- Runolv gode hasztalan kért meg ! -- ellenkezett az anya.
Leikny kacagva csattant föl:
-- Ugyan, anyus ! Az a vénség szolgái nélkül az ágyba se mászik.
-- Egyszer te is megöregszel! -- feddte az anya. -- S kérõid hamar megelégelik,
hogy bolondítsd õket.
-- Nos, valaki majd csak mégkönyörül rajtam ! -- vélekedett Leikny. Kisvártatva
folytatta:
-- Ha skomedali Viga-Ljot eljönne értem, nem nagyzolnék tovább; s akkor te se
bánkódnál sorsomon.
Az anya felelt:
-- Hóbortodban teljesen Lytingre ütsz ! Ha még lány volnék, legutoljára
Skomedalra kívánkoznám -- hisz abba a kopár völgybe még a madár se jár.
-- Hallottam, Skomedal igen rendes tanya! -- mondta Leikny. -- S nagyapa meg a
rokonság szívesen látna ott. Legjobb, ha családunk kedvére cselekszünk.
-- Csakugyan, Veterlide örülne a dolognak ! -- szólt az anya -- örömest
belesegítené unokaöccsét egy jó házasságba. Bár jómagam gazdagabb és hatalmasabb
férfinak szántalak.
-- Kettõnk jószága elég lesz nekünk -- felelt Leikny. -- S hallomásom szerint Ljot
fõnöksarj. -- Némi tûnõdés után folytatta: -- Anyus, tárgyald meg Veterlidével az ügyet,
de ne említsd, hogy én kértelek rá.

XXVIII.
Ljot otthon ült Skomedalon. Veterlide közvetlenül télközép elõtt látogatta meg. A
rokonok még jobban összemelegedtek.
A tanya a skomedali völgyben fekszik, kétoldalt magas hegyek közt, illetve egy
folyó mellett; akkor a folyón túl szép nyírligetek néztek le a finom legelõkre és
halastavakra. Ljot folyton szaporította jószágát. Veterlide éberen figyelt intézkedéseire ;
úgy tûnt neki, hogy Ljot roppant ügyes gazda, kivált korához képest. Egyszer
kintjártukban meg is dicsérte.
-- Úgy gyarapszol, rokon, hogy már csak egy hiányzik tanyádról. Miért nem
nõsülsz meg? Asszony nélkül minden ház üres. Szolgálód hû lélek, de mintha már
vénülne; különben egy jó házasság révén birtokodat is kiterjeszthetnéd.
Ljot megvédte az öreg asszonyt, aki Steinvor halála óta gondosan õrködött az
egész háztartás fölött. -- Egyébként még ráérek a nõsülésre.
-- Hát így vagyunk? -- csattant föl Veterlide. Ljot hallgatott. Veterlide folytatta :
-- Alighanem Vigdis Gunnarsdatter emléke zavar.
Ljot rákvörösre gyûlt.
-- Nem tudom, hogy kezdjek a dologhoz. Végtére könnyen csávában maradhatok.
-- A nyáron láttad Leikny Lytingsdattert! -- szólt Veterlide. -- Nem tetszik?
-- De! -- dünnyögte Ljot. -- Szép és jóbeszédû. Csak sose gondoltam eljegyzésére.
-- Csupa ész és lágyság! -- erõsködött Veterlide. -- S mily szíves és dolgos!
Nemrég szóba ejtettelek elõtte s így nagyon csodálkoznám kudarcodon. Torbjörn dönt
házasságáról, rajta meg Gudrunon kívül, õszintén szólva, rokon, annyira összeilletek,
hogy sokan örülnének tervemnek.
-- Nem kétlem, rokon, hogy ezúttal is javamra törekszel! - szólt Ljot. - Köszönöm
fáradságodat. De egyelõre nem házasodom.
Veterlide még némi megfontolásra kérte, de késõbb nem közeledett feléje.
Mindenesetre füle mögé rótta, hogy Ljot éjjelente gondsújtottan hánykolódik.
Csak távozása napján fordult újra Ljothoz, vajjon véglegesen határozott-e? Ljot
így felelt:
-- Fogadd hálámat, rokon ! Légy szószólóm ! Remélem, segítségeddel biztos
révbe érek.
Ljot hazakísérte Veterlidét. A nõk sugárzón siettek elébe. Hamarosan
megegyeztek. Tavaszra tûzték ki a lakzit s nagy pompával ülték meg. A fiatalok
visszavonultak Skomedalra; jól éltek.
XXIX.
Egy õszi napon Ljot kint kaszált völgyi rétjén. A tiszta égrõl fülledt meleg dõlt
alá. Ljot harmadmagával indult el; legényei a folyó innensõ részén dolgoztak, míg
jómaga túloldalt vetkõzött neki a munkának. Ügy eltávolodtak a tanyától, hogy nem
mehettek haza minden étkezésre; ezért Ljot ebédtájt átkészült embereihez. Ekkor Leikny
föltûnt a parton. Nagy gonddal öltözött ki, kedvenc világoszöld ruhájában pompázott s
karján széles bugyor lógott. Odament az aratókhoz s megkínálta õket, majd
keresztüllépdelt a folyó kõgázlóján s Ljot felé tartott.
-- Anyus küldött egy kis méhsört! -- mondta. -- Gondoltam, ebben a hõségben
fölfrissülnétek tõle.
-- Hogyne, a te cipelésed árán ! -- vélekedett Ljot.
-- Nem baj ! -- felelt Leikny. -- Legalább kiélvezem ezt a ritka szép idõt. S
egyúttal megnézem a szénát is.
Most Ljot némi falatozás végett átkívánkozott az aratókhoz; de Leikny kacagva
mutatott bugyrára :
-- Ha feleséged ily messzire kijön a völgybe, bizonyára nem hagy éhen. Gyere,
üljünk le a domb hûsébe.
S nekiiramodött a lejtõnek. Közben fölemelt egy marék szénát s beleszagolt. A rét
végén nyíres kezdõdött; Leikny fölkapaszkodott a sziklákon s tele tüdõvel szívta az üde
levelek frisseségét. Végül a fák közt rábukkant egy árnyas, hangás és füves gödörre;
odahívta Ljotot.
-- Itt akár le is heverhetsz ! -- mondta. Ebéd közben Leikny folyton tréfált.
Késõbb Ljot végignyult a hangában; a Nap ellen homlokára nyomta karját. Ekkor
Leikny leoldotta fejkendõjét s rátette Ljot képére. Kisvártatva megszólalt:
-- Ha ölembe hajtod fejedet, kényelmesebben fekhetsz !
Ljot átlódult. Majd fölmeredt Leikny aranycsillámos hajára :
-- Most olyan vagy, mint a holtari mulatságon.
Leikny elmosolyodott: -- Mondd, Ljot--nem bánod, hogy ott megláttál?
-- Ugyan, hogy bánnám ! -- felelt Ljot. Leikny makacskodott:
-- Ki tudja? Mintha valami lehúzná lelkedet, gyermekkorod óta teljesen
megváltoztál. Akkor senki se fékezett volna meg -- s már-már végkép elpetyhüdtél.
-- Bizony ! -- magyarázkodott Ljot. -- Egyszer le kell ráznunk vásottságunkat.
-- Valaha nagy dalos hírében álltái! -- folytatta Leikny. -- Nem énekelnéd el egyik
versedet?
-- Eh, össze-vissza fecsegtek rólam! -- tért ki Ljot. -- Néhány rossz nóta miatt.
-- Mondd el valamelyiket! -- esdett Leikny.
-- Mikor bajlódtam velük ! -- legyintett Ljot. -- Azóta tisztára megfeledkeztem
róluk.
Leikny meg-megringatta Ljot fejét, úgy fújta :
“Ha a szõke szûzre emlékszem, még éjjel is éget a vágy. Gondom vak vizén szálldos,
széttárja széles szárnyát s fekete fellegek közt leröppen a langyos ágyhoz, hol kedvesem
keményen mered a bús madárra. -- Ez lázit engem egész nap.”
-- Hallom, ez is a te versed.
-- Meglehet! -- felelt Ljot. -- Nem emlékszem rá.
-- Miféle lány volt az? -- érdeklõdött Leikny. -- Nem kellettél neki?
-- Dehogy ! -- tiltakozott Ljot. -- A magányos ember gyakran elréved. S olyankor
összehord hetet-havat.
Leikny kisvártatva tovább faggatózott:
-- S jobban kívántad nálamnál?
-- Nem, nem ! -- védekezett Ljot. Erre Leikny lehajolt egy csókért. Ljot
végigcirógatott arcán és nyakán.
-- Magam is lefekszem ! -- szólt Leikny s fölemelte Ljot fejét.
-- Gyere ! -- húzódott félre Ljot. -- Itt jól elférünk. -- Visszaterítette arcára a
kendõt. Leikny melléje dõlt, majd fölkönyökölve nézte.
-- De álmos vagy ! -- mondta. Egy nyírgallyal bele-belenyult Ljot nyitott
ingmellébe. Ljot vaktában megragadta kezét s egy ideig eljátszott vele.
-- Micsoda sebhely ez, állad alatt? -- kérdezte Leikny. S megcsókolta a heget.
-- Ne csiklandozz ! -- szólt Ljot. -- Megizzadtam.
-- Csak aludj ! – engedett Leikny;
-- Ha hagysz ! -- nevetett Ljot. -- Te nem álmosodtál el?
-- Fáradt vagy? -- kérdezte Leikny.
-- Nagyon! -- felelt Ljot.
Sokáig hallgattak s Ljot csakugyan elaludt, de Leikny fölült s úgy bámult férjére.

XXX.
Beszéltünk a völgy kopárságáról; Skomedal alatt néhány cseléd és szabados
lakott, míg délebbre a svartaabakkei tanya terült el. Itt Aasbrand gazdálkodott. Alig húzta
az igát -- tíz gyermeke volt s mégcsak elsõszülött fia segíthetett neki. Halstein, e magas
és vállas suhanc keményen dolgozott apja mellett, bár a gyanakvás és civódhatnék
állandóan kiütközött belõle. Nem is szerette senki. Irigységében sokszor összekoccant
Ljottal; de ez sose hederített rá. Egyrészt gyermeknek nézte még, másrészt sokkal jobban
sajnálta apját, semhogy kikelt volna gyakori széna-, hal- és dézsmaharácsolása ellen.
A Svartaa keresztülfolyik Skomedalon; aknák és rések közt rohan tova; de
Skomedal déli határán kiszélesedik és meglassul, hogy késõbb vízesésként zuhanjon le.
Ljot legjobb szántói itt kezdõdnek ; erre a gabona is beérik. A völgyben kevés az esõ,
mert a fjeldek visszaverik a felhõket. Ljot mind mélyebben érdeklõdik egy zsilip építése
iránt. S a tavaszi áradás elõtt belefogott e munkába. Halstein holmi családi kártól féltében
acsarkodva gondolt Svartaabakke elzárására. Az egész környéket telekürtölte Ljot
erõszakosságával; de ez fölényesen nevetett a fiú korlátoltságán.
Egyszer Halstein kiloholt a rőzsefonáshoz s a munkabeszüntetés parancsával
támadt Ljotra. Majd a ting gondoskodik róla, hogy egyesek ne pusztítsák el a szegények
tanyáját.
-- Helyes, csak menj a ting elé! -- mókázott Ljot. -- Természetesen elõbb kérdezd
meg apádat, nem örül-e nálam gyûjtött vizének? De most kotródj innen; nem érek rá az
efféle bárgyú vitára.
-- Nagyon hencegsz, Ljot Gissursön ! -- morgott Halstein. -- Te vagy a falu elsõ
gazdája. De hatalmas rokonaink nem feledkeznek meg rólunk.
-- Nem? -- nyihogott Ljot. - Akkor siess, Halstein! Mondd, hogy tiszteltetem õket.
Leikny fölért hozzájuk; lent sulykolt egy szõttest. Megszólalt:
-- Aasbrand már sokszor kihasználta Ljot gazdagságát és elnézését -- most õsszel
a nyáj beterelésekor is.
Halstein vörösen rikoltotta:
-- Tolvajozol bennünket, Leikny?
-- Nem! -- felelt ez. -- Emlékszem, Ljot hajtotta be az elszéledt juhokat; de mintha
az osztozásnál nem haragudtál volna az elsõ gazdára.
Halstein odavágta:
-- Igazán szép, Leikny, hogy ennyire megvéded férjedet -- még a
hozzákényszerítés után is.
Leikny már-már fölcsattant, de Ljot közbevágott:
-- Ne törõdj e fiú döfölõdésével! -- Nos, lódulj, Halstein.
Ez pár lépésre elkullogott, majd fölfortyanva fordult vissza :
-- Pompásan nõsültél, Ljot! Feleséged kirántott a sárból. Bezzeg a nidarosi norvég
lányért hiába lógattad nyelvedet; orrod elõtt ígérkezett máshoz.
Erre Ljot elbõdült; fölkapott egy dárdát s nekizúdította Halsteinnak. A fiú
szementalálva, holtan rogyott össze.
Ljot megüzente a gyászhírt Svartaabakkera, aztán hazament. Leikny követte.
Otthon elõállt:
-- Miféle norvég lányra célzott Halstein?
-- Régi ügy ! -- szólt Ljot. -- Ne bolygassuk.

XXXI.
Aasbrand szörnyen megrendült Halstein szerencsétlensége hallatán. Megesküdött
volna, hogy Ljot a zsilippel és egyebekkel teljes kárára tör. Másnap Ljot hasztalan ment
át Svartaabakkera; akkorára Aasbrand fölkerekedett hazulról. Benyitott a Beinefiakhoz,
felesége távoli rokonaihoz s megkérte õket ügye vállalására. Odd kijelentette, hogy Ljot
nemcsak nem váltja meg a gyilkosságot, hanem föltétlenül újabb gazságra készül; s mivel
jómaga törvényértõ ember, örömest fog e garázda cimbora megfékezéséhez. Aasbrand a
ting idejére ottmaradt Oddnál.
Ljot ugyancsak fölkészült a tingbe s Leikny a terhességével tetézett nehézségek
ellenére is csatlakozott hozzá. Addig panaszolta aggodalmait, míg Ljot nem engedett
neki. Magukkal vitték fiúkat, a kétéves Lytinget is. De lassú haladásuk miatt csak
párnapos késéssel érkeztek a tingbe. Veterlide ottani házában szálltak meg. Ez Gudrunnal
együtt állított be.
Ljot megjelenése reggelén az öreg Aasbrand egyedül ténfergett a kunyhók közt.
Ekkor összeakadt Gjest Oddleivssönnel s szóba elegyedett vele. Megnevezte magát s
beszámolt ügyérõl. Gjest így felelt neki:
-- Hallottam, hogy eleinte Ljot teljes fizetési készséggel jött ide; de Odd
ingerlésére végkép megmakacsodott.
Némi beszélgetés után Gjest odébbállt. Aasbrand egyedül latolgatta e fordulatot s
mindjobban aggódott Odd keménysége miatt, így határozta el, hogy átmegy Veterlide
házába s személyesen tárgyal Ljottal.
Ezek akkor keltek föl az asztaltól. Ljot meg Veterlide megvendégelte néhány
ismerõsét; Gudrun meg Leikny is ott ült köztük. Aasbrand gyorsan visszafordult láttukon;
de Ljot utána kiáltott:
-- Hol hagytad pártfogóidat, Aasbrand? Vagy Odd megcsömörlött ügyedtõl?
Aasbrand dadogva bökte ki, hogy elõször maga érdeklõdnék Ljot hajlandóságáról.
Végül csukló sírásra fakadt.
Ljot felelt:
-- Halstein folyton fenekedett rám, tehát érthetõen zökkentem ki sodromból; mégis
sajnálom, hogy megfosztottalak aggságod és szegénységed egyetlen támaszától. Ezért
úgy döntöttem, hogy a legnagyobb váltsággal közeledem feléd. S ha rögtön elfogadod
ajánlatomat, csak szólj. De ne pusmogj Oddal, mert elõle nem térek ki. Amennyiben
megegyezünk, mindig kaphatsz tõlem embert és szerszámot -- ez is eléggé lendít rajtad és
gyermekeiden. Határozz tetszésed szerint, de fontold meg, hogy eddig sose váltottam
meg senkit.
Aasbrand menten fölcsapott s Veterlide leszámolta a kikötött ezüstöket.
Búcsúzóul Veterlide ezüstövvel is megajándékozta Aasbrand-t s az öreg elégedetten ment
haza. De Odd az egyesség hírére tajtékzón ûzte el.
Sok vita folyt az esetrõl; az emberek elképedtek Viga-Ljot hirtelen szelídségén.
De Leikny mindenütt dicsérte férje nagylelkûségét -- elõször egy tehetetlen öreg elõtt
alázkodott le ! Erre nevetve állapították meg, hogy Ljot bármint cselekszik is, felesége
repesve néz föl rá.

XXXII.
A ting után Ljoték is betértek Holtarra. Egyszer Ljot kilovagolt a fönsíkra, hogy
megnézze Veterlide ménesét; közben találkozott Odd Beinesönnel meg legényével. Odd
ráköszönt:
-- Ha utunk közös, tartsunk össze. Aasbrand-nal, azzal a vén csonttal kiegyeztél
már; mi is törõdjünk egymáshoz.
Ljot kurtán tért ki, hogy mindig kész a békére. Odd nagyban érdeklõdött a
holtariak iránt. Ljot eldünnyögte, hogy megvannak.
Ráakadtak a paripákra s visszafordultak a völgybe. Odd sokat és szívesen beszélt;
Ljot alig felelt neki. Végül leszálltak egy kis eddegélésre. Odd megszólalt:
-- Csodálom, hogy higgadtságod ellenére úgy fölingerlõdtél Halstein ellen. Csak
nem régi szerelmed említése zökkentett ki sodrodból?
-- Úgy látszik, nagyon lihegsz barátságomért ! -- felelt Ljot. -- Akkor pedig ne
birizgálj multam körül. Vagy te pletykálsz rólam?
-- Nidarosi barátaid emlegetik, mennyire síránkoztál egy lány után. Most az öreg
Aasbrand hízik móringján.
Ljot megragadta bárdját; Odd elõretartott pajzzsal és dárdával védekezett ellene.
-- Nem csattan szét tõle ! -- szólt Ljot s kettévágta a dárda nyelét. -- De ha
kívánod, te kaphatsz valamit. -- Azzal belehasított a másik pajzsába, sõt vállába is,
úgyhogy Odd menthetetlenül vágódott hanyatt. Odd legénye, egy félős suhanc, rögtön
elszelelt. Ljot visszalovagolt Holtarra s beszámolt a történtekrõl. Veterlide aggódón
érdeklõdött szándéka felõl. Ljot csak legyintett:
-- Odd örökösei nem fosztanak ki.
Kisvártatva Veterlide kiment a szobából, így Ljot egyedül maradt Leiknyvel; csak
a két fiúcska, Atle meg Lyting játszadozott a padnál. Ljot ledõlt az ágyra; Leikny
összetakarította a szobát. Ezalatt folyton faggatózott, míg a kelletlen válaszok le nem
hûtötték. Végül kibökte :
-- Mégis, mirõl vitáztatok ?
-- Eh, csekélységekrõl! -- felelt Ljot. -- Odd eltökélten belémkötött.
-- Bizonyára nem rólam beszéltetek ! -- vetette oda Leikny.
-- Nem ! -- válaszolt Ljot. -- Bár Odd mindvégig rád gondolt.
Leikny leült az ágy szélére s belemeredt Ljot képébe :
-- Te is, Ljot?
Ljot megvonaglott fektében. Már-már fölcsattant, amikor Leikny mellére tette
kezét:
-- Tudom, hogy norvégiai utad óta nem miattam komorodtál el s nem felém
vágyódtál éjjel-nappal. Nem ismerem sem gondjaid, sem gyilkosságaid okát.
Ljot felelt :
-- Hidd el, mindig kedvedben jártam s mindig törõdtem asszonyi boldogságoddal.
De ha rejtett bánat rágódik bennem, hadd szenvedjek továbbra is egymagám.
Leikny újabb ellenvetésre készült, amikor észrevette az ágy végébõl elõvöröslõ
köpenyt. Gyors mozdulattal lecsapta a padlóra :
-- Azzal a gõgös norvég lánnyal százszor többet foglalkozol, mint gondos
feleségeddel.
Ljot fölpattant, hogy elragadja a köpenyt; de Leikny egy macskaugrással
megelõzte. Még egy pillanat s Vigdis kézimunkája a kemence lángjai közé repül. Ljot
utánanyult, csakhogy Leikny nem engedte el. Ekkor a férfi átfogta az asszony derekát s
odakapott csuklójához ; végül úgy öklözte ki kezeibõl. Leikny sírva rogyott le, míg Ljot
dúltan vitte ki a holmit.
Leikny leült a küszöbre s elfödte képét; nem figyelte meg, hogy anyja izgultan
közeledik hozzá. Gudrun megkérdezte, mije fáj. Leikny kitérõn felelt; de Atle fölmászott
a lépcsõre s közbeszólt:
-- Apa megverte anyát -- csúnyán, csúnyán rácsapott a kemencénél.
-- Nem igaz ! -- lobbant föl Leikny.
De Gudrun bemenet a padlóról szedte föl Lytinget, aki pityeregve panaszkodott
apjára. Gudrun keményen szidta Ljotot:
-- Elsõ férjem, Egil, hamar leszokott a tettlegességrõl! -- fújta. -- Búcsú nélkül
hagytam ott õkelmét. S amikor nem akart elszámolni jószágomról, leszagolt a föld alá.
Késõbb se Lyting, se Veterlide nem erõszakoskodott velem.
-- Ugyan, anya! -- méltatlankodott Leikny. -- Ljot nem vert meg, csak kissé
odébblökött. Egyébként én kezdtem a veszekedést.
Ljot ekkor lépett ki. Nem hallotta Gudrun egész dohogását; lehajolt Leiknyhöz:
-- Megbántottalak, drága Leiknym, pedig csakugyan mindig javamra törekedtél.
Leikny újra fölzokogott; arcára rántotta fejkendõjét s berohant a házba. Ljot
utánasietett. Csak sokára jöttek vissza ; de ekkor Leikny nem sírt már; sugárzón feszült
Ljothoz.
Másnap hazautaztak. Eddig, fõkép Gudrun kívánságára, úgy tervezték, hogy
Leikny itt várja be szülését. Az anya szerint különbözõ okokból jó lett volna, ha Ljot egy
idõre megválik feleségétõl. De most mindketten elhatározták, hogy visszatérnek
Skomedalra. Ekkor Veterlide meg Gudrun azzal állt elõ, hogy Lyting nevelkedjék náluk,
a maguk alig egy esztendõvel idõsebb Atlejával együtt. A fiatalok teljesítették kérésüket.
Aztán fölkerekedtek.
Az úton nagyon összehangolódtak, így virradt rájuk az utolsó nap; egy
szakadékba léptettek le. Embereik elõl ügettek; Ljot gyalog vezette Leikny lovát; saját
ménje szabadon haladt mögöttük. Borús idõ volt; olykor egész hópacsmagok csaptak
képükbe. Egyszer Leikny megszólalt:
-- Holtari kijelentésed folyton fúrja oldalamat. -- De ha csakugyan kicsinylésed
gyötör, ne feledd el, hogy mi közeledtünk hozzád -- pedig elegen illegtek köröttem.
-- Nem, nem gyötör! -- ellenkezett Ljot. -- Viszont kétségtelenül bosszant, hogy a
Beinefiak ezzel piszkálódnak ellenem.
-- Ugyan! -- csodálkozott Leikny. -- De miért õrzõd úgy azt a köpenyt, ha többé
nem gondolsz készítõjére?
-- Mert illik rám ! -- válaszolt Ljot.
Most a förgeteg hallgatásra kényszerítette õket. A havazás szûnésekor Leikny
kibökte :
-- Norvég szerelmed szebb volt nálamnál?
-- Nem ! -- felelt Ljot s elõremeredt. -- Te bizonyára jobban tetszel az
embereknek.
-- Vagy gazdagabb volt? -- faggatózott Leikny tovább.
-- Nos, csak olyan magadforma ! -- dünnyögte Ljot.
-- Neked mégis kedvesebb ! -- gyanakodott Lcikny. -- Vajjon miben szárnyalt túl?
-- Nos, fõkép a szófukarságban ! -- nevetett Ljot.
Leikny elõrehajolt, hogy jobban lássa Ljotot -- ez kõszürkére sápadt. Most
mindketten elnémultak. A görgetegen túl elállt a vihar. Hosszú, tõzeges síkság terült szét
elõttük. Ljot visszaadta a gyeplõt Leiknynek, hogy maga is lóhátra pattanjon. Ekkor
Leikny rászólt:
-- Ígérem, ezúttal utoljára beszélek róla. Csak egyre kérlek : nevezd meg.
Ljot nekidõlt a ménnek s elfultan nézett a messzeségbe. Majd súgva mondta ki: Vigdis.
Aztán fölült lovára. S most hallgatagon ügettek egymás mellett. Leikny
szomorúan fordult be az udvarra. Csak õsztájt derült föl, amikor megint fia lett. Ljot
megkeresztelte a gyermeket s elnevezte Gissurnak. Ekkor Leikny egyensúlyba zökkent.

XXXIII.
Késõ õsszel, amikor Skomedalra hajtották a nyájat, néhány juh eltévedt. Ljot
egyik legényével indult keresésükre. Harmadnap a legény hazaterelte a jószágot. Leikny
az udvar mélyérõl kiáltott föl, vajjon Ljot hol maradt el? Amaz visszafelelt, hogy a
saeteren javítja a falakat.
Ettõl fogva Leikny gyakran sandított föl a magaslat felé. Tiszta, derült idõ járta s a
napfény végigdõlt a lejtõ friss haván. Leikny rövidesen megpedzette az emberek elõtt,
hogy nekivág a saeternek -- ha Ljot fönt dolgozik, maga se tétlenkedhet itt, legalább nem
halogatja a közös munkát. A cselédség összehunyorgott, de Leikny még hosszan
bizonygatta távozása szükségét. Senki se kísérje el; csak a család hûséges, öreg
rabszolgája tartson vele. Alkonyat elõtt fölértek a kunyhóba, de Ljotra nem leltek rá.
Viszont megállapították, hogy a kunyhó falához támaszott ásó és lapát tõzegvágásban
fényesedett ki. Bementek; a kemence parazsa lassan izzott.
A sziklából épült saeter külsõ részén északi szokás szerint tõzeg zöldellt; bent
kõpadok álltak a falak mellett. A harántpad vackán két ember kényelmesen elfekhetett; az
egyik gerendából prémek és szõttesek lógtak le a füst és huzat ellen.
Leikny sokáig várt. Majd kiküldte a rabszolgát az istállóba. A hideg miatt
összehúzta a szõttest s végigdõlt az ágyban. Rögtön elaludt.
Éjszaka beszélgetésre ébredt föl. Kikukkant a szõttesek közt; ekkor már égett a
kemencében. Ljot a középsõ padon ült; a másik férfi hangjából mostohaapjára ismert.
Beszûrõdött hozzá :
-- Ne bomolj, rokon. Egyedül tanyázol fönt, amikor Sigurd Beinesön úton-útfélen
kerülget. Nem hagyhatod itt Leiknyt két apátlan gyermekkel.
Ljot a falnak nyomja fejét.
-- Miattam ugyan utánam hajszolhatja egész atyafiságát. Nem félek tõle.
Másvalaki eseng pusztulásomért -- remélem, addig meglátom még. S akkor hadd teljék
be sorsom.
-- Mirõl beszélsz? -- kérdi Veterlide. De Ljot nem válaszol. Kisvártatva folytatja :
-- Jobb volna, ha Leikny fiatalon szabadulna föl, legalább megvigasztalódnék.
-- Látszik, mily rosszul ismered ! -- ellenkezik Veterlide. -- Örökre özvegysorban
maradna, amennyire becsül.
Ljot merõn hallgat. Újra Veterlide szólal meg:
-- A világ végérõl se hozhattál volna különb asszonyt.
-- Igaz ! -- helyesel Ljot. -- Csakhogy a másik mellei közt feketélõ szemölcs
drágább nekem, mint Leikny egész szépsége. A másik döfésétõl jobban fölgyúltam, mint
Leikny ölelésétõl. S a másik szitka forróban hangzik felém a Dovre hófúvásán keresztül,
mint Leikny skomedali újjongása. Most is örömestebb hevernék a jegesmedve talpai
alatt, mintsem beleképzeljem õt Kaare ölébe.
Veterlide kemény haragra lobban :
-- Sehogy se helyes ez, rokon -- de legrosszabb, hogy a háztûznézõkor titkolóztál.
-- Tudom ! -- felel Ljot. -- De akkor úgy gondoltam, hogy házasságom kiveri
fejembõl. Most már látom, hogy Leikny kára átkommá vált. Most már életem fogytáig
sopánkodhatom, hogy hasztalan szereztem meg azt a szõke szüzet.
-- Félek, hálátlansággal fizettél Gunnar vendégszeretetéért! -- szól Veterlide.
-- A legnagyobb cudarsággal! -- enged Ljot. -- Sose volt szebb órám, mint amikor
málnázásra kísértem Vigdist -- az ormon boldogabban fickándoztam, mint amikor a
Hauketind alatt rátörtem apám gyilkosára. De utolsó találkozónkon keserves bánatba
löktem bele -- bár azóta ráocsudtam, hogy az én bánatom még keservesebb.
Veterlide bosszúsan tör ki:
-- Ha megrontottad Gunnar lányát, hihetetlen hitványságra vetemedtél.
Ljot fölkuncog : -- Csakugyan, magam se hittem volna.
Veterlide folytatja : -- Gonosz dolog ez, rokon ! -- S Ljot nevetve csap közbe :
-- Hogyne, hogyne !
Hosszú csend támadt. Végül Ljot belefogott a vetkõzésbe; odafordult
Veterlidéhez, vajjon ne feküdjenek-e le. Leikny nekifeszült a falnak;
nyárfalevélként remegett, de szorosan behunyta szemeit.
Ljot félrehúzta a szõttest; ekkor rámeredt Leiknyre. Rákvörösen hõkölt vissza.
Majd besurrant s elõre suttogott. Leikny nem felelt; tovább színlelte az alvást. Ljot
kiszólt:
-- Hálj a középsõ padon, rokon. Úgy látom, Leikny utánam jött.
Veterlide fölkiáltott; de Ljot csitítva intett ki: -- Ne félj, mélyen alszik. -- Némán
ágyazott meg Veterlidének. Majd bebújt a nyoszolyába s hozzáért Leikny melléhez; az
asszony szíve úgy rángott, mint egy zsákmányul ejtett hal.
Ljot szinte megdermedt. Nyelve is leragadt. A házasok egész éjjel titkolt
éberséggel hevertek egymás mellett. Hajnaltájt Ljot néhány pillanatra elszunnyadt. Ekkor
Leikny föl-fölhüppögött; végül zsibbadtan csuklott össze. Amikor fölébredt, a férfiak már
készítették a reggelit. Nekifogott az öltözésnek s kiköszönt a függönyök mögül. Veterlide
megkérdezte, mikor ért ide s jól aludt-e? Ekkor Ljot fölugrott, hogy kinéz lovaihoz.
Leikny kijelentette, hogy vacsora körül jött meg; sokáig várt férjére, de lassan
elnyomta a buzgóság. -- Hanem te hol jártál, Ljot? S honnan hoztad el Vetelidét?
Ljot elmondta, hogy kiment csapdáihoz s a gaglei láp keleti részén összeakadt
Veterlidével; ez átkészült Skomedalra s közben kísérõi elõrevágtattak a tanya felé. Ljot
az ajtófélfáról leakasztott két fajdtyúkot, hogy Leikny fõzze meg früstökre. Leikny
hozzálátott a munkához s kijelölte Ljot dolgait, elsõsorban az ereszek kijavítását. Késõbb
lesietett a faluba, hogy ellássa Veterlide embereit. Mostohaapja vele tartott.
Este Ljot is beugratott a tanyára. Leikny kint állt az ajtóban; de férje láttán
visszaperdült a szövõkamrába. Ljot benyitott hozzá s egy gyengéd vállfogással magára
kényszerítette könnyes tekintetét. Lágyan csókolta meg :
-- Sose hálálkodhatom neked eléggé -- te vagy a legjobb asszony.
Leikny felelt:
-- Ne bántson, hogy meghallottam éjszakai kifakadásodat. A lápon sokkal jobban
megijedtem nevétõl.
-- Most hogy leszünk? -- kérdezte .Ljot.
Leikny válaszolt:
-- Ahogy akarod -- a te kívánságod az enyém is.
Ljot félrenézett. S egy újabb csók után kifordult a kamrából.

XXXIV.
Az idõ gyakran behegeszti az összes sebeket; itt is így történt. Az évek multával
egész másféle gondok szakadtak e két emberre. Egyébként mindig békés egyetértésben
éltek; alig mozdultak ki Skomedalról s mások is ritkán vetõdtek be hozzájuk.
Három gyermekük volt; Lyting, az elsõszülött, nagyanyjánál nevelkedett s kiskorában
halt meg. Gissur meg Steinvor következett utána. Ljot csak úgy lihegett Steinvorért. A
két kicsi vízbe fúlt. Az eset így történt:
Egy tavaszi este a zsellérfiúk kint játszottak Skomedalon; Gissur közéjük állt s
célba nyilazott velük. Ez hetedik, hugocskája negyedik évében járt. Steinvor egymaga
játszott a pataknál, amely a kerítés mellett folyt le a Svartaa felé. E patak nyaranta mindig
kiszáradt, de most duzzadtan pezsgett tova; a fiúk gátakkal torlaszolták el, mint a nagyok
a folyót, így egyhelyütt egy alacsony ember térdéig érõ ürege támadt.
Steinvor pusmogása közben hirtelen megcsodálta a túlsó part egyik hómentes
dombja fölött fénylõ Napot. Alig emlékezett a nyárra, de azért átkívánkozott néhány szál
virágért; így valamivel följebb keresztültocsogott egy gázlón. Pompásan mulatott odaát;
hangából és kõbõl rakott istállót nyája, csordája és ménese számára.
A nagyobb fiúk hamarosan szétszéledtek; Gissur össze-vissza szaladgált húga
után. Mintegy ellenõrzõn billegett hozzá.
-- Hajtsuk haza ezeket a lovakat ! -- mutat Steinvor egy sárga kavicskupacra. --
Oly vadak, hogy egyedül nem bírok velük. -- S legurítja a nagyját s nekiront a lejtõnek.
Gissur rögtön társul a játékhoz. Csak a tanya méretein fitymálkodik.
-- Átmegyek Norvégiába ! -- jelenti ki.
-- Ott most olcsó a gerenda. -- Fogja a lányka egyik cipõjét, telerakja száraz
fûzágakkal s letolja az üregig. Majd közösen építenek egy remek kastélyt; de csak
alkonyatkor készülnek el; borzongva és éhesen kívánkoznak haza. Steinvor szipog,
mezítláb menjen bele a hideg vízbe?
-- Keresztülviszlek, húgom! -- bíztatja a fiú. Fölemeli a lánykát s nekivág a
medernek.
-- Ni, apa fönt jön az ormon! -- kiált Steinvor. Erre mindketten fölintenek Ljot
felé. De Gissur megcsúszik egy jéglapon s elejti Steinvort.
Ljot a folyó túlfelén vágtatott alá; jól látta a gyermekeket s visszaintett nekik.
Rögtön ráocsudott balesetükre; leugrott lováról s végigloholt a görgetegen; majdnem
ottmaradt a Svartaa habjai közt, de végül elérte a dombot. A gyermekek csendesen
feküdtek az üregben. Fölkapta õket; akkor vette észre, hogy Gissur halántéka vérzik s
hogy Steinvor mozdulatlanul hever alul.
Ljot tudta, hogy menthetetlenek; mégis a meleg prém és forralt tej sürgetésével
vágtatott be velük. Leikny mészfehérre sápadt a gyermekek láttán; de váltig erõsködött,
hogy az eset nem veszélyes; hanem a kicsik semmiféle kísérletre nem éledtek föl. Végül
Ljot lezökkent a kemencéhez; viszont Leikny az egész háznép ellenére tovább
próbálkozott a dörzsöléssel és itatással. S egyszer fölragadta a két kis holttestet :
-- Nem halhatnak meg ! Addig melegítem õket, míg föl nem ébrednek !
Ráborult az ágyra s belelehelt szájukba. Ljot fölállt, hozzálépett s megfogta vállát:
-- Hadd õket! -- mondta. -- Ez kísértés.
Leikny szörnyû rikácsolással egyenesedett ki; letépte kendõjét s nekikapott
hajának -- majd kiszaladt az ajtón, hogy a folyóba ugorjék. De Ljot visszavitte az ágyhoz;
erõszakkal fektette le; egész éjjel virrasztott fölötte, nehogy valami õrültségre
vetemedjék. Reggeltájt némikép meghiggadt; csak néha buggyantak ki könnyei; de úgy
lézengett a házban, mintha sírból kelt volna föl.

XXXV.

Az alting összeilléséig nagy bánat felhozott Skomedalra. Ljot gyakran hívta


Leiknyt, de ez nem tarthatott vele.
Visszatérte estéjén Leikny elmondta neki, hogy néhány éjjel kint aludt a
szövõkamrában. Vajjon egy ideig nem hálhatna-e ott? Ljot kijelentette, hogy nem
kényszeríti magához.
Már nyár vége felé járt s Leikny még mindig a szövõkamrában töltötte az
éjszakákat; nem törõdött a háztartással, tétlenül ténfergett a lakásban. Esténkint kiment
közeli kápolnájukhoz s ott imádkozott éjfélig. De egyszer, amint újra kikészült, Ljot
beállított a szövõkamrába :
-- Leikny, mikor térsz vissza hozzám? Leikny nem felelt; erre Ljot folytatta :
-- Úgy érzem, egyikünknek se használ, ha külön cipeljük gyászunkat -- gyere be s
zökkenj vissza a régi nyomba -- esetleg megkönnyebbülsz.
-- Lehetetlen! -- tért ki Leikny. -- Mindig úgy rémlik, mintha valamirõl
megfeledkeztem volna -- s ha firtatnám a dolgot, föltétlenül rájönnék, hogy
gyermekeimnek nem kellek többé.
Ljot felelt:
-- Amennyiben hazakívánkozol anyádhoz -- örömest elkísérlek.
Leikny halkan mondta :
-- Másra kérlek -- talán nem haragszol meg érte.
-- Semmiért se haragszom meg! -- szólt Ljot.
-- Akkor nem leszek feleséged ! -- suttogta Leikny. -- Engedj el, hadd éljek a
tisztaságnak és böjtnek, mint egyéb keresztény országok nõi.
Ljot összeráncolta homlokát: --Tudom, nincs jó sorod nálam -- amint nem is
hozlak Skomedalra, ha sejtem e fordulatot. De egyszer megkérdeztem tõled, hogy
leszünk s te mellettem maradtál. Késõbb minden igyekvésemmel kedvedben jártam s
egyetlen civódásunk óta egy rossz szó sem esett köztünk. Teljes egyenrangúságban éltél
itt; magam sosem avatkoztam ügyeidbe. Nem mászkáltam idegen szoknyák után s
nincsenek fattyúim.
-- Édes gyermekeid sincsenek ! -- felelt Leikny. S zokogva födte el arcát.
-- Ez közös keservünk! -- bólintott Ljot. -- Azért csodálkozom, hogy
megszakítanád együttélésünket.
Leikny fölállt:
-- Küldj el -- hisz nem élek veled. Aztán nõsülj meg s költözz ki ebbõl a
pusztaságból -- itt töltött éveink alatt egyszer se derültél föl.
Ljot csendesen kérdezte :
-- Mondd, Leikny, most már végkép tartózkodjam ágyadtól?
Közben ölébe húzta Leiknyt s ez remegve fúlt el. Ljot folytatta :
-- Egyszer fogadkoztál, hogy az én kívánságom a tied is.
Leikny rányomta képét Ljot kezére s fölzokogott :
-- Féltem, hogy megunsz.
Ljot odaszorította arcát Leiknyéhez :
-- Az rég volt, Leikny -- akkor nem tudtam, hogy nem élhetek nélküled.
Ugyanez este Leikny benyitott a szobába s leült asztalához. Többé nem hajtogatta,
hogy zárdába megy; nagy szerelemben és egyetértésben élt férjével. Bár állandóan
gyászolta gyermekeit, ha nem is beszélt róluk.
Egyszer mindnyájan a fürdõházban voltak s Leikny szétcsapta vizes haját. Ljot
végigsimított rajta.
-- Mindjobban szõkülsz, Leikny.
Az asszony pirosán kapta el fejét. De a férfi látta, hogy felesége rohamosan õszül;
halántékai egészen kifehéredtek.

XXXVI.

Elmúlt egy év; ekkor Ljot rádöbbent, hogy Leikny éjjelente gyakran fölsír.
Lágyan érdeklõdött, de nem kapott választ. Egyszer megszólalt:
-- Terhességed leteltéig nem engedsz föl. -- Erre Leikny valóságos zokogásra
fakadt.
Késõbb Ljot kiment a stabburba; Leikny ott térdelt egy láda fölött. Ljot óvta a
fölösleges munkától.
-- Nem! ,-- ellenkezett Leikny. -- Rendben-hagyom itt-a házat. -- Ne ízetlenkedj !. --
fanyalgott Ljot. -- Csak nem gondolod, hogy meghalsz?
Maga mellé kényszerítette a ládára. Leikny kibökte :
-- Gissur meg Steinvor minden éjjel csuromvizesen kapaszkodik ágyamba.
Hívnak, hogy melegítsem föl õket. Hasztalan szabadkozom, hogy testvérkéjük miatt nem
mehetek le. Azzal vágnak vissza, hogy a kicsi megszületése után ígéretem szerint
feküdjem melléjük.
-- Lidércnyomás ! -- jelentette ki Ljot. -- Tudod, hogy szegénykék az Úrnál
vannak. Csak a pogányok kísértenek fönt; a mi gyermekeink keresztelten pusztultak el s
keresztény földben nyugszanak. Légy szíves, higgadj le! --esdett újra.
-- Ép oly tisztán látom õket, akár téged ! --felelt Leikny. -- Úgy csimpaszkodtak
belém ; majd megfagytam tõlük.
-- Eh, a szél ért! -- húzta ölébe Ljot. -- Rögtön betömöm a falat ágyad mögött. De
ne beszélj a halálról -- a kicsik nem panaszkodhatnak dolgukra s nekem jobban kellesz,
mint nekik.
Leikny rövidesen szült egy fiút. Közben Ljot folyton kérdezõsködött a bábáknál; s
azok váltig biztatták a legjobb siker felõl. A szülés után mégis oly satnyasággal állítottak
be, hogy maguk tanácsolták Ljotnak, tegye ki egy sziklára, «mert ez örökös nyomorék
lesz».
-- Keresztény létemre nem tehetek ilyet -- felelt Ljot. -- S nem is teszek. Isten
majd lenéz rá. -- Megkeresztelte a fiacskát s elnevezte Torbjörnnek. .
Leikny fölsírt az asszonyok szavaira s maga is úgy vélekedett, hogy ne neveljék
föl a gyermeket. Torbjörn nyúlajkkal és farkastorokkal jött a világra ; jobbja túlságos
kicsi és vézna volt. Leikny zokogására Ljot kacagva jegyezte meg, hogy az apróság balja
se nagyon nagy.
Leikny tizednap frissen kelt föl, de este lázasan feküdt vissza. Másnap is
gyengélkedett. Este ágyához ültette Ljotot.
-- Úgy érzem, csakugyan beválik sejtésem -- bármily fájón hagylak is el. Két
bánat rágódik bennem -- hogy boldogulsz a beteg gyermekkel s hogy feledkezel meg
rólam.
Ljot megcsókolta Leiknyt:
-- Nem hiszek álmaidban és látásaidban. Sose volt különb sorom, mint melletted.
Leikny elaludt s Ljot egész éjjel ott virrasztott fölötte. Hajnaltájt hirtelen fölült az
ágyban s az ajtó felé nyújtotta kezeit. Majd belefogózott Ljotba s magával rántotta a
párnákra. De szorítása rögtön engedett s petyhüdten nyúlt ki. Meghalt.
Ljot mélyen gyászolta feleségét, de az általános részvét elõl férfiasan elzárkózott.
Mindig maga sürgött a fiúcska körül. Folyton bizonykodott, hogy a gyermek kinövi
hibáit, viszont a többiek csak legyintettek rá. Torbjörn megérte a telet, de egy tavaszi
görcs végzett vele.
Ljot kihirdette az altingban, hogy eladja tanyáját; új hajóján távozott a szigetrõl. A
normand partok alatt elvált társaitól. Késõbb teljesen híre veszett Izlandon.

XXXVII.

Amikor Olav Trygvessön király elesett, szõke Illuge lement Aasloba; e csodálatos
nordlandi férfi után nem óhajtotta egyetlen fejedelem szolgálatát sem. Elhatározta, hogy
megnõsül. Újra jelentkezett Vigdisnél. Ez nagy lakomával felelt hódolására; ugyanekkor
meghívta grefsini Kaaret is. Remekül háziasszonykodott.
Egyszer fölkérte õket a stabburba, hogy bizalmasan tárgyaljon velük, így szólt:
-- Mindketten megkértetek -- ily ismert és becsült emberek részérõl nem is
várhattam ekkora tisztességet. Mégis kitérek elõletek -- egyetlen törekvésem, hogy fiam
ne nagyon szenvedje születése átkát s ne osztozzék esetleges törvényes testvéreivel.
Másrészt úgy leköteleztetek, hogy nem választhatok közületek. Hallgassatok rám. Te,
Kaare, add Helga húgodat Illugéhoz s Illuge vásárolja meg az orom mögötti Baugstadirt,
míg Kaare vegye nõül Rágna Grjotgardsdattert, rokonomat és vendégtársatokat. Ezek a
környék legszebb és leggazdagabb szüzei; sógorságtok révén uralkodhattok az egész
völgyön. Most pedig mondjátok meg, hogy gondolkoztok tanácsomról.
Kaare kijelentette :
-- Szívesen vállalom Illuge sógorságát, ha nem utasít el; remélem, mindketten
nyerünk e frigyen. S mihelyt eljön húgomért, nem lesz panasza rám.
Illuge felelt:
-- Aznap jegyezd el Ragnát, amikor jómagam hozzájutok Helgához.
Kaare nem válaszolt, de Vigdis közbevágott :
-- Fontoljátok meg, hogy én már nem számítok itt -- de ti fokozhatjátok
hatalmatokat. Körülbelül egyenlõen álltok, úgyhogy az egyik alig gyõzhet a másik fölött
--- az összefogás révén erõtök megduplázódik.
Ekkor a férfiak összekezeltek, majd rátértek az ügy részleteire.
Vigdis odalépett egy nagy kincsesládához ; fölajánlotta nekik legszebb darabjait.
-- Fogadjátok el barátságunk jeléül. S tanítsátok meg Ulvart a szükséges
fegyverforgatásra, hogy felnõtt korában hozzátok hasonlítson.
Amazok valósággal föllelkesültek kérésén és ajándékán. Az összes egybegyûltek
értékes meglepetésekkel fordultak haza s áradozva vitték szét Vigdis hírét.

XXXVIII.

Vigdis kegyúri templomában bizonyos Eirík paposkodott. Dániából származott


föl. Vigdis örömére sokszor megjárta Vadint.
Egy vacsora után az egész háznép lezökkent a kemence köré; ekkor Vigdis
fölkérte a tudós papot valamelyik saga elmondására.
S a pap belekezdett:
«Volt egyszer egy odinsöi lány. Névszerint : a szép Tora. Valahogy elcsábult s a
tengerbe dobta gyermekét.
Késõbb férjhez ment, nagy tisztességben élt s õszinte szeretettel csüggött
apróságain. De aztán súlyosan megbetegedett; folytonos ájulás tépázta le. Mintha
fektében a halálba zuhant volna; úgy rémlett neki, hogy cicomásán viszik ki a csúcsra.
Hallotta gyermekei sírását s hazasóvárgott pulyáihoz. S egyszer elõtte termett egy
feketeköpenyes férfi s megfogta kezét: «Tora, kövess !» Hirtelen fölocsúdott holtából s
máris visszafordult volna. A köpenyes alak bólintott s magával húzta. «Nem arra !» --
szólt Tora. -- <De erre!» -- felelt amaz.
Hosszú botorkálás után leértek egy sötét, mély völgybe; lent, meredek sziklafalak
közt, fekete tó lapult. De a fjeid tetején színarany vár fénylett; elõtte ékszeres lovagok
õrködtek s belsejébõl ének- és hárfaszó zendûlt ki. Tora megkérdezte, kié ez az aranyvár.
«Az enyém!» -- válaszolt a férfi. -- Megnéznéd? Szívesen, csak aztán állhasson odébb.
Leereszkedtek a szirteken. A völgyben fehér bárányok nyüzsögtek; türelmetlenül
ki-kitolakodtak a szélekre s nekikapaszkodtak a falaknak. De közelebb kitûnt, hogy ezer
meg ezer csupasz, ráncosképû csecsemõ zsúfolódott össze; némelyikük véres, másikuk
lucskos volt. Alig jutottak föl pár lábnyira, gyengeségükben megint visszagurultak a
tömegbe. Tora sírva fakadt láttukon; megkérdezte köpenyes kísérõjétõl, kik ezek a
csöppségek s hogy kerültek ide. «Szüleik tették ki õket!» -- felelt a férfi. -- «Hideg
megfontoltsággal !» Hihetetlen !» -- ellenkezett Tora.
A beszédes gyermekek össze-vissza nyöszörögtek : «Bizony, itt kell feküdnünk!
Pedig örömest fölmennénk a világba, hogy szétnézzünk e völgyön túl, de nem gyõzzük a
sziklamászást, pedig ebben a csúf és kopasz aknában majd kifagy a lelkünk.
Ekkor Tora fölszabdalta köpenyét s az egyes darabokkal befödte a körötte
tolongókat. Most mind feléje zúdult; erre felsõruhájától vált meg; végül maga is põrén
állt a kicsik közt. S még hányan repestek anyaszült meztelenül e roppant nyüzsgésben!
Közben a fekete alak egyre húzta elõre s a gyermekek csengve csimpaszkodtak bele,
hogy vegye föl õket, hadd kukkanjanak ki. «Nincs ott semmi látnivaló !» -- védekezett
Tora. -- «Mégis ragaszkodunk az élethez» -- kiabálták a csöppségek. -- «Innen mindenki
visszavágyik -- te is» «De csak gyermekeim miatt -- felelt Tora.
Most a férfi meg Tora belegázolt a vízbe. Ott is csak úgy hemzsegtek a
csecsemõk; heringek módján szorultak egymáshoz s vacogva estek Torának. Ez
sajnálkozásában fölzokogott s mellére nyalábolt egy rajt -- ha bevihetné az arany várba!
<Csak vidd!»-- bíztatta a férfi. Kisvártatva Tora szinte legörnyedt a gyermekek fürtje
alatt. Ekkor újra odafordult kísérõjéhez; vajjon nem terítené-e be e porontyokat? Amaz
levetette köpenyét; súlyos aranyruha, drágaköves kereszt és széles korona ragyogott rajta.
De arca még jobban fénylett; Tora sose képzelte volna, hogy ily szép és királyi jelenség
járhasson a földön.
Most a férfi megszólalt: «Itt oly meredek a hegy, hogy segítségem nélkül sose
juttok föl. Kin kezdjem a sort? Rajtad, vagy e csoporton?
«A csoporton !» -- felelt Tora. -- «Ha egyszerre nem bírsz velük, szívesen várok.»
«Akkor sokáig nem mozdulsz el!» -- mondta a lovag. -- «Ni, hogy csõdülnek köréd -- s
áradásuk folyton-folyvást nõ. Inkább térj be aranyváramba, aztán menj haza
gyermekeidhez. Különben itt rostokolhatsz a világ végéig, míg ki nem szabadítom az
összes kisdedeket.»
«Mindegy!» -- makacskodott Tora. -- «Nincs lelkem, hogy cserben hagyjam
szegénykéket; az enyéim megvannak otthon; ezek sokkal nyomorultabbak náluknál.»
Az aranyruhás rábiccentett:
«Tudd meg, Tora, elsõszülött fiad tapad szívedhez! E gyermekek egytõl-egyig
kiszorultak az életbõl, mielõtt még ráléphettek volna kastélyom útjára.»
Tora térdrerogyva rebegte :
«Ki vagy, uram?»
«Krisztus!» -- felelt a király. S oly fényözön áradt belõle, hogy az összes
csöppségek fölmelegedtek tõle. De Tora káprázva hunyta le szemeit. Amikor fölnézett,
ismét régi ágyában feküdt.
Rögtön hívatta férjét és rokonságát; részletesen vallott nekik; se szégyenérõl, se
gyilkosságáról nem feledkezett meg. Férje úgy fölfortyant, hogy éjfélkor verte ki házából.
Keresztülvánszorgott a városon; az összes kutyák megugatták. Annyira fájlalta vétkét,
hogy végkép megundorodott magától. Lement a partra. Két óriás szikla közül sírás
hangzott ki; a nádasban egy újszülött fiúcskába botlott. Tora becsavarta kendõjébe s
rátette mellére. Elhatározta, hogy fölneveli a gyermeket. Azért átvágott az erdõkön s egy
elhagyott helyen állapodott meg. Ott fölépítette kunyhóját. Késõbb hozzájutott
otthonmaradt aranyához és ezüstjéhez; ekkor kihírdette, hogy gondoskodik az összes
kitevésre szánt csecsemõkrõl. Eladta kincseit s a begyült pénzen táplálta a kicsiket, míg
jómaga Krisztus nevében csak gyökéren és forrásvízen tengett. Amikor térítõ szerzetesek
jöttek föl az országba, ámultán kérdezték tõle, honnan ismeri a Megváltó nevét és tanait?
Menten megkeresztelték s halála után szentként tisztelték».
Vigdis megköszönte a pap sagáját; azontúl egész este tûnõdve meredt elõre. S
amikor a háznép szétszéledt, magához hívta Ulvart. Ez kilenc éves volt s valósággal
rajongott anyjáért; odaült Vigdis ölébe s átfogta nyakát.
-- Anyus, te vártál volna rám a világ végéig? -- kérdezte. -- Igen, vártál volna !
Vigdis ráforrt:
-- Csakugyan, egy éjjel átestem Tora szenvedésén. Magam is világgá mentem
volna, hogy kimentselek a pusztulásból.
A fiú hízelgõn bujt hozzá. Kisvártatva megszólalt:
-- Miért titkolózol apám felõl?
-- Ne ûzd el örömömet! -- felelt az anya. -- S ne kérdezõsködj róla.
-- Ha megnövök -- fogadkozott a fiú -- idekényszerítem hozzád. Vagy vegyen el,
vagy fizessen kárpótlást.
Vigdis elmosolyodott :
-- Addig sok víz lefolyik, fiam, míg te fölkerekedhetsz mellõlem. Ne említsd
elõttem s ne kívánkozz feléje. Még pórul járnál nála! Teljesítem minden kívánságodat,
magam pedig megfeledkezem rút emlékeimrõl.

XXXIX.

Ulvar szép és erõs fiúvá serdült. Magas volt, de kissé vézna és vékonycsontú,
keskenyképû, kékszemû és vörnyegeshajú. Korán megférfiasodott, mert anyja úgy
tárgyalt vele, mintha a gazdálkodás összes dolgaiban rátámaszkodhatott volna, így
túlságos komollyá és szûkszavúvá lett, de szelídsége és udvariassága lépten-nyomon
kiütközött. A legnagyobb szeretetben élt anyjával.
De amikor apja iránt érdeklõdött, ez sose felelt neki. Kijelentette, hogy arról az
emberrõl nem tud semmi jót; még nevétõl is fázik. Késõbb mindig elkomorult, úgyhogy
Ulvar nem kísérletezett többé.
Kaare meg Illuge meg Vigdis barátsága egyre mélyült; évente mindhárom nagy
lakomával tisztelte meg egymást. A férfiak jócskán kioktatták Ulvart a testgyakorlatok
fortélyaira -- a fiú leggyakrabban a szomszédos grefsini tanyán tartózkodott; de még
lázasabban vágtatott át Baugstadirra, hogy meghallgassa Illuge élményeit.
Egy este közébük csöppent Eirik is s Illuge odaszólt a papnak, hogy valamivel
kurtítsa meg idejüket. Ekkor a pap rátért Szt. Gregorius sagájára, aki Kampedusban
megölte a sárkányt. Illuge kijelentette :
-- Krisztus után, aki az ördöggel végzett, ez az ember hajtotta végre a legnagyobb
tettet. Csak kettõ ér föl hozzá: Sigurd Sigmundssön, aki Faavne kígyót pusztította el,
valamint Olav Trygvessön, aki Svaaldnál három sereg elõl se hátrált meg. Azóta sem
akadt párja s nem is akad mindaddig, míg ezeket az északi országokat tenger fogja körül.
Eirik megjegyezte, hogy idefönt föltétlenül Olav az elsõ vitéz -- de ezúttal a déli
vértanuk buzgóságáról és hûségérõl számol be. S az igazi bátorság szemléltetése végett
rámutatott egy ifjú szûz szilárdságára. Elmondta nekik Szt. Agata sagáját. Illuge
fölbuzdult:
-- Bizony, e csodálatos szûz híre sose halványulhat el. De magam is
megemlíthetek egy remek asszonyt. Te, Ulvar, alighanem hallottál némely dolgáról;
végül ismerd meg egészen.
Leírta Vigdis erdei menekülését Vadin égésekor. Nem nevezte meg, de az
elbeszélés végén odafordult a fiúhoz :
-- Tudod, kire célzok -- nem ismersz egy csonkaujju nõt?
Ulvar bólogva nyúlt Illuge kezéhez. Emez folytatta :
-- Ha anyádra ütsz, nagy hõs leszel. Másnap, Ulvar hazatértekor, Vigdis az udvaron
kenyérrel etette a csikókat. A fiú leugrott lováról s repesve szaladt anyjához. Ez
mosolygón érdeklõdött ellágyulása iránt.
-- Drágám ! -- kiáltott Ulvar. -- Hogy te mily nagyszerû anya vagy ! -- S fölemelte
Vigdis balját s végigcsókolt a sebhedt ízeken.
-- Mivel hódított el Illuge? -- nevetett Vigdis.
-- Mondjam meg? -- incselgett Ulvar. -- Miért utasítottad el Olav Trygvessönt?
Összeillettetek volna.
Vigdis elpirult. Majd megcsókolta Ulvart s beküldte az ebédhez.

XL.

Egy este két izlandi kereskedõ Tünsbergbe menet szállást kért Vadinon. Vigdis
szíves vendégszeretettel fogadta õket. Finom és mûvelt férfiak voltak. Vigdis éjfélig
társalgott velük.
Végül odavetette, vajjon nem ismernek-e egy Viga-Ljot nevû embert s vajjon az
illetõ él-e még?
Hogyne, kiskorukban hallottak bizonyos raudasandi Viga-Ljotról, de ez akkor
elesett.
Vigdis sokalta az idõt, hisz maga is jól emlékszik ittjártára.
Ekkor az egyik kereskedõ átszólt társához :
-- Igen, így hívták skamedali Ljot Gissursönt is. Fönt bojtárkodott Eyre Torbjörnnél s
megölte apja gyilkosát. Vigdis rábólintott:
-- Ez az. Hova hányódott azóta? Ulvar keresztülhajolt az asztalon, úgy esdett:
-- Mondd el az egészet -- hogy végzett egy bojtár apja gyilkosával?
Vigdis ránézett fiára s hallgatott. Az egyik kibökte :
-- Kezdd el, Helge, ha háziasszonyunknak nincs ellenére.
-- Kérlek! -- meredt le Vigdis. -- Remélem, fáradságod nem gátol benne.
Helge belefogott:
«Ljot egyetlen fia volt Gissurnak, akit Gunnar, a gjeitaabakkei nabob
nyolcadmagával ölt meg. Arne Kollssön is ott vagdalkozott a gyilkosok közt; õ mérte le a
halálos csapást. Gunnar megfizetett bûnéért s Gissur rokonsága beletörõdött a dologba,
mert szegénységükben nem fordulhattak a hatalmas Gunnarék ellen. De Arne szárazon
vitte el irháját. Akkoriban Ljot két-három éves lehetett.
Egy téli reggel, tizenharmadik születésnapja körül, a fjeiden kutatta az eltévedt
juhokat. Pajtásai fönt falatoztak egy kiugró szirten s rendre eldicsekedtek ügyességükkel.
Ljot biztos dárdavetõként mutatkozott be. Ekkor az egyik fiú lebökött a mélységbe : «Ni,
a Hauketind alatt egy lovascsapat közeledik -- úgy látszik, Arne Kollssön jön ott. Ha
most találsz, Ljot, Gunnar aranyánál is méltóbb kártérítéshez jutsz.
A fiúknak három dárdájuk volt. -- Ljot elvette mindegyiket s fölrohant a mohás
bércre. A völgyi ösvény szûk résbe torkolt; legkeskenyebb részén három-négy
embermagasságú, merõleges fal nyúlt föl; túloldalt nagytömbû, meredek görgeteg
kezdõdött. Ljot itt bújt el, egy hatalmas szikla mögött. Most Arne belovagolt a résbe;
négyen követték. Az út erõsen emelkedett. Amikor a csapat Ljot alá ért, a fiú fölpattant a
sziklára s elhajította az elsõ dárdát. Arne legközelebbi társa lezuhant a földre. Ljot rögtön
visszaugrott a szikla mögé, úgyhogy amazok nem látták meg. Tétován néztek körül. Ljot
újra fönttermett a sziklán s rájuk célozta megmaradt dárdáit; az egyik nem talált, de a
másik belecsattant Arne vezetéklovasába. Ekkor Ljot fölsivított : -- Apámra nyolcan
törtetek, rám csak hárman? Amikor Arne fölmászott a szikla felé, Ljot faragóbárdjával
szétcsapta a gyilkos fejét. A középsõ lovas pikavégre fogta a fiút, de ez szerencsésen
elkapta a fegyvert. Majd a kövek védelme alatt nekiiramodott a görgetegnek; sértetlenül
került föl. Mihelyt elérte a rés szélét, rátámaszkodott a pikára s átlendült az akna fölött --
aztán végigszáguldott a meredek falon. A gazdátlan lovak odamenekültek. Ljot
megragadta az egyik kantárát, föllódult a nyeregbe s hazavágtatott Eyrera.
Mindenki úgy vélekedett, hogy cselekedete sokszorosan meghaladja egy gyermek
erejét. Sokan benne látták a jövõ hõsét s tréfásan elnevezték Viga-Ljotnak».
Kisvártatva Vigdis megkérdi:
-- Nem tudod, Helge, mi lett belõle?
-- Ó ! -- sóhajt Helge. -- Néhány éve alig hallottam róla. Amióta megnõsült,
mintha nagyon megbékélt volna.
-- Megnõsült? -- suttog Vigdis.
-- Meg ! -- felel Helge.
-- Nem ismered feleségét? -- faggatózik Vigdis.
-- Csak látásból! -- tér ki Helge. -- Az egész táj legszebb és leggazdagabb lánya
volt --- s asszonykorában teljesen lekötötte Ljotot.
Vigdis némán gubbad elõre. -- Nincs gyermekük? -- szól késõbb.
-- De, hallomásom szerint három vagy négy ! -- válaszol Helge.
Vigdis nem érdeklõdik tovább.
Az izlandiak visszavonulása után megáll a kemencénél s lebámul a parázsba.
Ulvar a padon ül. Vigdis meredten mondja :
-- Ha megfigyelted vendégeink szavait, most új színben láthatod apádat.
Ulvar fölugrik helyérõl:
-- Apám sújtotta le azt a három embert -- a magam korában !
-- Apád férkõzött ahhoz a szép nõhöz ! --- szól Vigdis.
Ulvar lelkesül:
-- Bármit tett is, anyus, bizonyosan derék férfi! S ha egyszer találkozom vele,
lássa be, hogy ráfajzom. Vigdis fölcsattan :
-- Amennyiben ráfajzol -- s kissé rám is, ölembe teszed Viga-Ljot fejét.
Ulvar elsápad :
-- Apagyilkos legyek? Vigdis összefacsarja kezeit:
-- Nem állsz ki értem, ahogy én álltam ki apámért? Ha elmondanám, micsoda
szenvedést mért rám, haláláig nem nyugodnál meg -- vagy nem szeretsz eléggé. De ne
firtassuk ezt.
Ulvar átöleli Vigdist; ez sírva rogy le a padra. S a fiú fogadkozik neki, hogy
kívánsága mindig parancs lesz.

XLI.

Ulvar betöltötte tizenhetedik évét. Ekkor megpedzette anyja elõtt, hogy szívesen
körülnézne a világban. Vigdis rögtön igért neki egy jó hajót -- amennyiben koros,
tapasztalt emberekkel indul el. Illuge e hír hallatán úgy nyilatkozott, hogy elözvegyülése
után maga is sokszor fölkerekedett volna; erre megbeszélték az ügyet.
Egy télvégi napon Illuge beállított Vadinra; kettesben tárgyalt Vigdisszel. Illuge
kijelentette :
-- Természetesen Ulvar elsõ célja csak Izland lehet.
Vigdis nem felelt; erre Illuge folytatta :
-- Bizonyára sejted, mi húzza oda -- viszont nem csodálhatod, hogy nekem nincs
nagy kedvem vállalkozásához.
Vigdis halkan mondta :
-- Ulvar gyakran vendégeskedik nálad -- nem emlegeti apját?
-- De ! -- bólint Illuge. -- Alig várja, hogy találkozzék vele. Te helyesled
szándékát?
-- Ugyan ! -- tiltakozik Yigdis. -- Majd hozzáfûzi: -- Ljot nem tud gyermekemrõl.
S így nagyon ellenzem ezt a tervet.
Ugyanekkor Ulvar elment az ajtó elõtt; Illuge kiszólt érte :
-- Most latolgatjuk izlandi utazásodat.
Ulvar kigyúl:
-- Értsd meg, anyus, valami vonz ahhoz az emberhez, aki idetámasztott a földre.
-- Sosem érdeklõdött irántunk ! -- csattan föl Vigdis. -- S azóta új családba
furakodott be; gúnyosan utasítana el.
-- Meg is keserülné! -- lázong Ulvar. -- Ahhoz igazán rád ütök. De eddig bosszúra
ingereltél. Ne kérted volna Viga-Ljot fejét.
S kimegy. Vigdis elfúl:
-- Ezentúl ne ejtsétek ki nevét sem ! Illuge ránéz :
-- Nagyon szerethetted azt a Ljotot, ha ennyire gyûlölöd -- amennyiben nem
szereted még.
-- Úgy szeretem, mint az erdei ordast! -- felel Vigdis. --: Ha összeakadnánk,
egyikünk a fûbe harapna.
Illuge megkérdi:
-- Csakugyan ellene fordulnál?
-- Csakugyan ! -- erõsködik Vigdis. Erre Illuge kijelenti:
-- Fölkísérem Ulvart s úgy vigyázok rá, mint saját fiamra. Viszont te
visszatértünkkor gyere hozzám.
Vigdis hallgatott. Illuge folytatta : -- Gondold meg, meddig bánkódtál az illetõ
árulásán. Ily szép és fiatal asszony nem mondhat le a boldogságról -- bizonyára nem
kétled, hogy jól bánnék veled s teljes erõmbõl támogatnám fiadat.
Ekkor Vigdis odanyujtotta kezét s Illuge megcsókolta õt. Aztán rátértek
házasságuk dolgára. Vidgis közölte e fordulatot Ulvarral; ez anyjára hárította a végsõ
döntést.
XLII.

Ulvar mégse jutott föl Izlandra. Az Északi-tengeren oly leküzdhetetlen köd,


ellenszél, sõt vihar állta el útját, hogy hajója csak a teher nagyrészének kidobálása révén
menekült meg az elmerüléstõl. A kormány széttörése után nem is horgonyozhatott le; az
orkán félresodorta egy roppant zátony felé, Illuge szerint a skót partra. Ekkor bevonta a
vitorlákat s evezõvel igyekezett elõre; így siklott be a holmok közé, hogy este egy
eliszaposodott víztorkú és magas hegyekkel körülzárt öbölben kössön ki. Az egész tájon
egyetlen ház se látszott.
Éjszaka megint fokozódott a vihar, úgyhogy a horgony elszakadt s a gálya
megfeneklett, de a legénység kiúszott a partra. Illuge úgy vélekedett, hogy a partjog
tulajdonosai rájuk törhetnek; ezért váltig sürgette a jármû kijavítását és az út folytatását.
Egész nap dolgoztak s alkonyatkor elkészültek. Hogy kipótolják eleségüket, Ulvar
bekívánkozott egy kis harácsolásra. Megrohantak egy közeli völgyi falut s a lakosság
elûzése után jól megrakodtak a szükséges holmikkal. Senki se védekezett ellenük.
De lejövet észrevették, hogy bárkájukon egész csapat nyüzsög; a skótok nyilván
másfelõl szállingóztak az öbölbe s ott legyõzték a hátrahagyott õrséget. Ugyanekkor egy
lovasraj vágtatott ki a völgybõl. Illuge megkérdezte :
-- Hogy tetszik ez a játék, Ulvar?
-- Sokkal jobban, mint a tengeri hányódás! -- mosolygott Ulvar. -- Csak gyorsan
foglaljuk vissza gályánkat, míg ez a túlerõ nem csap ránk.
Illuge elõször a völgybeliekkel végzett volna. -- A hajósok fölülrõl levágják
kezünket -- a lovasok sokkal veszélytelenebbek.
-- Magam se félek tõlük! -- felelt Ulvar. -- Viszont bárkánk nélkül nem lehetünk
meg; nem vergõdhetünk itt kivetett halakként.
S a legénység élén beleugrott a vízbe; előnyomulás közben pajzsukkal védekeztek
a rájuk zúdult nyilak ellen. Hanem Ulvar hamar rájött, hogy kettõn áll a vásár -- a skótok
keményen le-lesújtottak közéjük. Bár a norvégok rögtön visszahajították a nekik szánt
dárdákat, alig haladtak beljebb. A lovasok hirtelen föltûntek hátukban, úgyhogy az
ellenség gyûrûje végkép bezárult köröttük. S jómaguk derékig vízben álltak! Ulvar átszólt
Illugéhoz :
-- Miért nem fogadtam meg tanácsodat!
-- Igazi vitéz vagy, Ulvar ! -- bólintott Illuge. -- Kár volna, ha Vigdis elvesztene
ilyen fiút. -- S odapattant a gálya oldalához; a karfánál egy vörös alak, a skótok vezére
magasodott föl. Illuge ellökte pajzsát s nekikapott a vezér lábának, de vad fejdöféstõl
rángott végig. Mindketten átestek a karfán s Ulvar levágta a skótot. Ekkor egyesek
megzavarodtak, mások a vezér után lódultak. Közben néhány norvég rákapaszkodott a
hajóra.
Ulvar utolsónak maradt, hogy fölsegítse Illugét. De ez intett :
-- Ne erõlködj -- inkább védekezz e falkával szemben! Mondd meg anyádnak,
hogy üdvözlöm s halálom órájában is rágondoltam.
-- Nagyon fájlalná, ha nélküled mennék haza! -- felelt Ulvar; fölmászott a bárkára
s maga után húzta Illugét, de ez holtan zuhant be a hajóba. Most Ulvar elfoglalta a
fedélzetet; volt még tizenhárom embere, csakhogy mindegyik vérzett s vagy ötven skót
gázolt feléje; fölálltak a jármû körül, míg némelyek fejszével kezdtek a lékvágásnak,
mások pajzzsal feszültek társaikhoz s nyílzáporral támadtak a norvégokra.
Ekkor Ulvar meglátott egy nagy hajót, amely a holmok közül egyenest hozzájuk
tartott. Ulvar fölharsant:
-- Utunk rövidre sikerült -- de jó vacsoránk lesz ! -- Ugyanis a skótok csomóstól
potyogtak el.
Most az idegen gálya lehorgonyzott s legénysége föligyekezett Ulvarékhoz.
Elsõnek egy magas, barna férfi vált ki; a fedélzetbe szúrta csáklyáját s átlendült rajta.
Berontott az árbocnál álló Ulvar felé s norvégul szólította meg :
-- Remek harcos vagy, ifjú vezér ! Megérdemled segítségünket!
Emberei egyszerre ellepték a hajót; erre a skótok beugráltak a tengerbe, de alig
páran jutottak partra.
A tusa elültekor az idegenek kidobálták az elesett skótokat s a maguk bárkájához
húzták Ulvarét. Viszont ez annyira megsérült, hogy a víz csak úgy dõlt bele. Ezért az
idegen áthívta Ulvarékat s fölhúzatta a vitorlákat. A vihar elültével jó szél röpítette õket.
Az idegen bekötözte Ulvarék sebeit; közben egyre kérdezõsködött a lefolyt
összetûzésrõl. Elmondta, hogy Uspaknak hívják (Uspak: balga), s izlandi születésû, de
Northumberlandben lakik s emberei norvégok és dánok.
Éjszakára egy sundba vonultak vissza. Uspak meg Ulvar az egyik alsó zugba
hevert le. Ulvar ébren hánykolódott, mert sebei kissé égtek. Uspak megdicsérte:
-- Keményen küzdöttél, Ulvar ! Nyilván jó családból származol. Hova valósi vagy
s ki az apád?
Ulvar felelt :
-- Vingulmarki vagyok; a Földen melletti Vadinon nõttem föl.
Uspak hirtelen feléje fordult :
-- S apád és apai neved?
-- Nem köntörfalazok, uram ! -- felel Ulvar. --- Csak anyai név jár nekem, Ulvar
Vigdissön.
Uspak sokáig hallgat, a szavak elcsuklanak gégéjén. De Ulvar nem figyel rá.
Végül kiböki :
-- Hány éves vagy, Ulvar Vigdissön?
-- Tizennyolc leszek nyárközépkor ! -- büszkélkedik Ulvar.
Az idegen némán dõl vissza. Majd újra megszólal :
-- S anyád, vadini Vigdis, még mindig lánysorban él?
Ulvar igenlõn válaszol. Uspak folytatja :
-- Nem beszélnél róla? Pompás nõ lehet, ha egyedül ily hõsnek nevelt. Vajjon
szeret-e?
-- Tizenötéves koromban nekem adta Vadint meg a birtok felét, nehogy
apátlanságom és szegénységem miatt csúfolodjanak rajtam. Egyik északi erdejében,
Bergben huzatta föl új tanyáját, de Vadinról még nem költözött ki. Eltaláltad, csakugyan
pompás nõ, talán nincs is párja. Mindenesetre fényesen pótolta apámat.
Ulvar tovább áradozott anyjáról s Uspak új meg új kérdéssel bíztatta föl, így
rövidesen rátért Gunnar halálára, Vigdis bosszújára és a késõbbi dolgokra; ezzel az
éjszaka jórésze eltelt. Uspak fölsóhajtott:
-- Végtelen hálával tartozol anyádnak; szinte sose róhatod le. Nemcsak esze és
ereje kap meg; szíve is csupa tûz.
-- Igaz! --- felel Ulvar. -- Remélem, valamikor mégis megfizethetek jóságáért.
Uspak kijelenti:
-- Hajód és rakományod elpusztult; de ha velem töltöd a nyarat, õsszel gazdagon
térhetsz haza Norvégiába. Felezzük meg a parancsnokságot és részesedést.
Ulvar csupa boldogság. Kisvártatva elárulja, hogy voltakép Izlandra készült.
Uspak megkérdi, mi csalta oda. Ulvar elréved :
-- Te izlandi vagy, Uspak; nem ismered véletlenül skomedali Viga-Ljot
Gissursönt?
-- Hozzá mész? -- tétovázik Uspak.
-- Hozzá. -- válaszol Ulvar.
-- Talán gyámod? -- firtatja Uspak.
-- Dehogy! -- legyint Ulvar. -- Nem is várom támogatását. Szeretném látni, hogy
fogad -- végtére apám volna.
-- Furcsa ember lehet! -- nyihog Uspak. -- Hogy hagyhatott el benneteket?
-- Sose törõdött velünk ! -- felel Ulvar. -- S azóta meg is nõsült Izlandon. Persze,
annál szívesebben adnám át neki anyám üdvözletét.
Uspak eldünnyögi:
-- Ljot megszökött Izlandról is. Állítólag már rég távozott az országból -- családja
teljesen kiveszett.
-- Barátod volt? -- érdeklõdik Ulvar.
-- Nem! -- tiltakozik Uspak. -- Velem épúgy bánt, mint anyáddal.
Ulvar befordult a palánknak. Mintha Uspak kisvártatva végigtapogatott volna
képén. Ulvar fölnézett; ekkor Uspak kinyitotta a csapóajtót, úgyhogy a hajnal bederengett
a fülkébe. Uspak föléje görbedt.
-- Mi az, Ulvar? -- szólt. -- Állandóan nyögsz. Aludj el.

XLIII.

Ulvar késõ õszig ottmaradt Uspaknál; dán vikingekkel együtt végigdulták Angliát,
Kinnmarelandot és Franciaországot. Ulvar Vigdissön oly vitézül hadakozott, hogy híre
mindenütt elterjedt.
Ősszel beállítottak Sigvard northumberlandi jarlhoz; ez Uspak barátja volt s nagy
ajándékokkal fogadta Ulvart.
Egy este kettesben iddogáltak Uspak szállásán. Egyszer megkérdezte Uspak :
-- Mondd, Ulvar, szívesen találkoznál apáddal?
-- Odahaza forrón sóvárogtam utána ! -- felelt Ulvar. -- Akkor szörnyen
gyötrõdtem fattyúvoltom miatt, fõkép amikor mások vígan sütkéreztek apjuk
tisztességében. Folyton számonkértem volna árulását.
-- Mert esetleg megleled ! -- suttogta Uspak. -- S ha büszkén nézne rád?
-- Eh, lerázna magáról! -- legyintett Ulvar. -- De mindegy. Csak puszta életemért
hálálkodhatnám neki -- amennyiben a kockázatok nem józanítottak volna ki. Idekint
ráeszméltem saját értékemre -- s ez a te érdemed, Uspak. Megvagyok apám nélkül -- akár
gyáva, akár hõs.
Uspak tenyerébe hajtotta fejét. Pár perc múlva megszólalt:
-- S ha megkérné anyádat?
-- Nos, aligha kapná meg. Egyszer anyám úgy nyilatkozott, hogy összes sebei
behegednének, ha fölmarkolhatná Ljot véres fejét. Egyébként csak kényszerûségbõl
beszél róla s késõbb sokáig búsan horgad le. Nem örült izlandi utamnak sem.
Uspak mozdulatlanul ült. Végre kimondta :
-- Ez kemény szó volt, Ulvar. Ulvar felelt:
-- Ljot is keményen szelelt el fiatal anyámtól. Sosem érdeklõdött iránta.
-- Hogy tudod? -- kérdezte Uspak.
-- Gyakran hallottam, hogy roppant cudar ember ! -- bizonykodott Ulvar.
-- Így ítélsz apádról? -- sóhajtott Uspak.
-- Nem nagyon lágyított meg ! -- nevetett Ulvar. -- S alighanem rá is fajzom.
Uspak feléje sandított, aztán másra tért át; majd hallgatagon és tûnõdõn gubbadt
elõre. Lefekvés elõtt kivett ládájából egy arannyal és ezüsttel hímzett vörös
selyemköpenyt s odakínálta Ulvarnak. Ez megköszönte figyelmét.
Õszi válásukkor Uspak megajándékozta egy teljesen fölszerelt hajóval és számos
drágasággal -- többek közt egy hosszú páncélinggel, egy aranyos sisakkal és két hófehér
sólyommal, míg Vigdis számára egy háromszoros aranyozású övvel kedveskedett. Végül
visszakérte az «ócska» vörös köpenyt, hogy egy aranycsatos, dúsprémû, zöld
selyemkabátra cserélje be.
Ulvar ugyancsak fölszólította Uspakot, hogy válasszon nyári zsákmányából.
-- A magam holmija is sok nekem ! --- tért ki Uspak. -- De ha bal karcsatodtól
megválnál, szívesen elfogadnám emlékül.
Ulvar tüstént átadta Uspaknak :
-- Ezt a vacakot! Ha nem nagyanyámról és anyámról száll rám, már rég ellöktem
volna. Sokkal különb darabok akadnak itt.
-- Ne erõltess ! -- cirógatta meg amaz a fiú kezét. -- Ez elég szép; a skóciai
öbölben is viselted.
Ulvar elhalkult:
-- Bár Vadin nem ér föl e jarli kastélyhoz, látogatásoddal nagyon megtisztelnéd
anyámat.
-- Rövidesen ott leszek ! -- felelt Uspak. -- Meghívásod se kellett hozzá.
Csókjaival és jókívánságaival bocsátotta el Ulvart. Emez nekivágott Norvégiának
s negyednap Foldenban kötött ki.

XL IV.

Vigdis nagy örömmel fogadta fiát s éjjel-nappal elhallgatta volna élményeit.


Ulvar fõkép Uspakról áradozott, a legderekabb emberrõl és legjobb barátról; s Vigdis
kijelentette, hogy mindenkor boldogan látná birtokán, örök lekötelezettsége jeléül.
Mély fájdalommal ülte meg Illuge torát; s késõbb anyai módon gondoskodott
gyermekeirõl, Olavról meg Ingebjörgröl. Ottfogta õket Vadinon.
Végére járt az év s beköszöntött karácsony. Szenteste minden épkézláb ember
tódult a kápolna felé; Vigdis meg Ulvar ugyancsak fölvezette háznépét. -- Az ünnep
hóval, faggyal és holdtöltével jött meg.
Kint oly világos volt, hogy a templom hajója szinte homályosnak tûnt, bár a
szentképek alatt sûrû gyertyasorok égtek. A pap szépen énekelt az oltár elõtt s a
ministránsok buzgón csóválták a füstölõket. A hívek térdhajtásokkal és keresztvetésekkel
léptek be.
Amikor Vigdis fölállt, a fal tövébõl egy ember sötétlett rá. A hosszúköpenyes,
nyakig beburkolózott alak lehorgasztotta fejét, úgyhogy csak barna üstöke közt kifénylõ
szemei látszottak. De Vigdis rögtön ráismert Ljotra. Mihelyt pillantásuk összevillant, Ljot
kezei remegve csuklottak le; halálosan elsápadt.
Vigdis is úgy végigrángott, hogy szinte nekiesett az ajtófélfának; mintha a padló
megingott volna alatta -- nem is padlón állt már, hanem egy vörös vértenger közepett.
Ekkor Ulvar meghajolt az idegen elõtt s repesve tárta feléje kezeit -- s most Vigdis
ráeszmélt Uspak kilétére. Beljebb igyekezett; de a padsorok közt nem jutott elõbbre; a fal
mellett támolygott a szögletig; az asszonyok kitértek útjából, hogy odaférjen az oltárhoz.
Közben hátrasandított -- Ljot merõn bámult utána Ulvar feje fölött. Dermedten lépdelt
tovább, lerogyott az oltár elé, nekitámasztotta homlokát a falnak s kezeibe rejtette képét.
Amint az ének áradt és esett, tûz és fagy futkosott Vigdis gerincén; elõre
borzongott e találkozástól. Mintha tegnap este akadtak volna össze. A múlt levált róla,
mint ahogy a kõár pusztítása után kopasz szirtek törnek az égre; szinte mindeddig csak
arra várt, hogy a játék végigjátszódjék köztük.
Minél tovább térdelt ott, annál gyávábban berzenkedett Ljot ellen. Fejénél nyílt
kémlõrés szegte meg a falat; kinézett a fénylõ hóba s kifigyelt a templomdombon
nyihogó és zablarágó lovakra; majd fölpattant helyérõl s miseközben kiosont a
templomból.
Kint a Hold magasan lengett a mennyen; Vigdis odafutott lovához s eloldotta a
karótól. Fölvezette a temetõ kapuja felé; ekkor két férfi úgy loholt utána, hogy a templom
ajtaja nyitva maradt s a fény meg az ének kiáradt a szabadba.
Ljot megragadta a tovarugaszkodó állat kantárját :
-- Hallgass meg, Vigdis!
Ez lenézett rá :
-- Annyira elzüllöttél, Ljot, hogy álnévre kell fanyalodnod?
Úgy rántotta félre a lovat, hogy Ljot majd utána bukott; szélsebesen száguldott
északnak. Vadinra se fordult be ; tovább vágtatott Bergig. Ott csak egy nõs béres meg
néhány rabszolga lakott. Vigdis bement a házba; egy csupasz asztal meg egy
körbeszögelt pad díszítette szobáját. Leült a kemencéhez s bereteszelte az ajtót, így
virrasztott karácsony éjjelén.

XLV.

Ljot meg Ulvar egy ideig némán bámult Vigdis után. Aztán Ljot megölelte és
megcsókolta Ulvart:
-- Isten áldjon meg, drága fiam ! Vajjon látlak-e még?
Ulvar ráforrt kezére :
-- Nem tudom, mire célzól -- de ha csakugyan apám vagy, nem hagyhatsz el
bennünket.
Ljot felelt:
-- Sajnos, nagyon kétséges, hogy anyád szóba ereszkedik velem, amint egyszer te
is igazságosan róttad meg apádat. Kis híja, hogy akkor nem lepleztem le magamat; aztán
mégis úgy határoztam, hogy csak Vigdis jelenlétében nevezlek fiamnak. Ne feledd el,
hogy anyád említéséig nem tudtam rólad -- s értesd meg Vigdisszel, hogy a te
letagadásoddal és az én elkérgesítésemmel eléggé megbosszult már.
Ekkor Ulvar belecsimpaszkodott nyakába s úgy hívta haza; Vigdis nem zárkózhat
el fia megmentõje és bajtársa elõl. Végül átnyargaltak Vadinra; de Vigdis nem
volt ott. Most Ljot elõre csuklott:
-- Lásd, Ulvar, minden hasztalan -- igazi Uspak vagyok, a botorok botorja -- s
most már késõ, hogy jóvátegyem vétségeimet.
Ulvar leugrott a lóról s fölnyúlt Ljot derekához :
-- Anya nyilván Bergbe húzódott vissza; gyere be, egyél és pihenj le.
Mert Ljot roppant elkókadt. Ulvar betuszkolta a házba s odaültette a fõhelyre; de
Ljot alig nyúlt az ételhez s nem szólt egy szót sem. Virradatkor Ulvar kibökte, hogy
jómaga megnézi anyját; addig Ljot maradjon Vadinon.
De Ljot fölállt :
-- Ne halogassuk a dolgot -- legyen, ami lesz. Hadd beszéljek anyáddal, ahogy
tizenhét éve kívánom.
Azzal kiment s nyeregbe ült; viharként vágtattak Berg felé.
Zárt ajtó várt rájuk, de Ulvar bekopogott :
-- Anya, tárgyalnunk kell!
-- Magad jösz? -- szólt ki Vigdis kisvártatva.
-- Apa is itt van ! -- felelt Ulvar.
-- Semmi keresete sincs nálam! -- makacskodott Vigdis.
Ulvar fölharsant :
-- Akkor világosíts föl fattyúságom okáról! Nem megyek el, míg nem eresztesz
be!
Vigdis félretolta a reteszt s kitért a férfiak elõl. Ulvar pillantása ide-oda rebbent:
-- Apám õsz s anyám fátylasszemû -- az élet ugyancsak megtaposott benneteket.
Ha lehet, kedvemért béküljetek ki.
Vigdis fölszegte fejét:
-- Szemeim sírástól fátylasak. Ljot, te keserítettél el.
Ez kitért :
-- Ne panaszkodj, Vigdis; neked legalább megmaradt fiad ! Látom, sose szorultál
rám. S én gyûlöltem minden lépésemet és evezõcsapásomat, mert nem hozott feléd.
Vigdis fölnyikkant:
-- Vajjon feleségednek tetszik-e, hogy országokon keresztül hajszolod
kedveseidet?
-- A legjobb és legédesebb nõ volt! -- válaszolt Ljot. -- Már rég meghalt s
úgyszólván én törtem le; mindig hozzád sóvárogtam tõle. Emléke minden súlynál
terhesebb számomra, mert ártatlanul vesztette el örömeit. Vigasztalódj átkod beteltével;
szép kis gyermekeim elõttem fúltak meg s legnagyobb kincseim utánuk pusztultak.
Ekkor Vigdis oly keményen markolta meg köpenyét, hogy a csat szétpattant
mellén :
-- Tudod is te, Ljot, hogy haragudtam rád -- vagy te, fiam, mily sóváran lihegtem
a bosszúért! Sose hallottam, hogy a nõk kényszerrel gyõzik le a férfiakat. Hordtam
magzatodat, amikor vad lovakkal tépettelek volna szét. Egy téli éjjel dúltan botlogtam le
a folyóhoz. Csak nem gondolod, hogy ez a fiú szeretettel tartozik neked --- míg egy erdõs
csúcson vajúdtam vele, nem kaptam egy korty vizet sem. -- Te kint kószáltál a tengeren s
visszakívánkoztál hozzám; Gunnar mégis az én szégyenem takarásában esett el. Mit
kezdtem volna szerelmeddel, amikor apámra gyújtották Vadint s jómagam skítalpon,
ordasüvöltések közepett cipeltem fiadat a bujdosókhoz. Nyilván fényes kárpótlásnak
véled, hogy nagykegyesen meghívtál Izlandra -- s amikor ajánlatodtól nem bódultam el,
egyszerûen fogtál egy másik nõt s kiüldözted a világból. Ugyanakkor ellenem bizgattad
apám korholását és fiam faggatózását. Mindig csúful fizettél a rádpazarolt szeretetért --
bizonyára te vagy a Föld legbutább és legrosszabb embere, Ljot.
Ljot halálsápadtan felelt:
-- Nyelved sokkal élesebb késednél. Ha pusztulásom megvigasztal, csak végezz velem.
De engedd meg, Vigdis, én is szenvedtem egy keveset -- mert senki se nyomorultabb,
mint aki hasztalan vágyik kedvese után.
-- Lehet! -- bólintott Vigdis. -- S velem meggyûlöltetted a szerelmet is;
oromjelenetünk óta elhúzódtam minden férfitól.
Most Ulvar közbevágott:
-- Jaj, csak ne találkoztatok volna! -- Ne feledd, mennyire védett és ápolt!
Vigdis feléje fordult:
-- Remélem, emlékszel az ígért bosszúra ! Ljot megszólalt:
-- Úgy éreztem, Ulvar majd összebékít bennünket -- de már látom, nem
szívlelhetsz; túlságosan megbántottalak. Visszamegyek a nagyvilágba; mindenem Ulvaré
lesz.
Vigdis fölsikoltott:
-- Valaha teljesen kifosztottál s most újra meglopsz ! Sasok és farkasok
prédájának tettem ki kéretlen sarjadat -- rabszolgáink akadtak rá s nevelték föl. Késõbb
megszántam gyámoltalanságát; eszembe jutott a magamé. Föláldoztam érte épségemet,
tizennyolc évig gondoskodtam róla -- s most elveszed tõlem!
-- Dehogy! -- tiltakozik Ljot. -- Maradjon nálad, hisz nekem semmi jussom nincs
hozzá -- csak engedd meg, hogy tehetségemhez képest lendítsek rajta -- aztán úgyse
látom többé.
-- Nem osztozom veled ! -- emeli föl Vigdis csonka kezét. -- Válassz, Ulvar, kihez
pártolsz !
-- Nem választhatok! -- nyöszörög Ulvar.
-- Akkor cserben hagytál! -- szól Vigdis s az ajtónak tart. Ulvar utána ugrik :
-- Hova mész? Vigdis felel:
-- Valahova. Jobb lett volna, ha ott veszünk az erdõben, mintsem vénkoromra egy
idegen miatt veszítselek el. Látom, apádra ütsz; nem csoda, hogy hozzá szítasz.
-- Anya ! -- kiált Ulvar. -- Emlékszel, mily vakon teljesítettem minden
kívánságodat !
-- Nem tudom, anyád vagyok-e ! -- tér ki Vigdis. -- Az én kínban és gyûlöletben
fogant fiam máskép viselkednék -- te Aesára és rabszolgacsaládjára fajzol; rögtön
engedsz az erõsebbnek.
Ljot odamegy hozzájuk s elfúlva mondja:
-- Mindegy, ha grefsini Kaare nemzett is -- ne ellenkezz anyáddal, Ulvar.
Vigdis rámered Ljotra -- de ekkor Ulvar karonragadja apját s kihúzza a szobából.
XLVI.

Merev némasággal vágtattak le az erdõbe. Végül Ulvar megszólalt:


-- Nem hittem volna, hogy ily gúnyosan válsz meg anyámtól -- amily cudarul
bántál vele.
-- Elértettem óhaját! -- felelt Ljot. -- De egyéb vágya is teljék be.
Azzal ledobban a földre s megköti lovát; fölnyúl kardjáért és pajzsáért s elõveteti
Ulvar fegyvereit is. Kijelenti, hogy a közeli ormon zavartalanul csaphatnak össze. Ulvar
szótlanul kullog utána a szûz hóban.
Fölértek az oromra s választottak egy alkalmas tisztást. Elõször Ljot sújtott le.
Ulvar fürgén védekezett:
-- Elrestültél, Ljot!
-- Éhes és fáradt vagyok ! -- felel ez. -- Neked könnyebb; fiatalságod gyõzi a
párbajt. De ne mókázzunk -- Vigdis komolyan egymásnak uszított bennünket.
Ulvar döf, Ljot ellöki pajzsát s kétkézre fogott karddal vág vissza; hanem Ulvar
vaskója beleszalad Ljot balvállába, úgyhogy az apa szédülten dõl egy fatörzshöz. A fiú a
kifeccsenõ vér láttán sápadtan dobja el kardját és pajzsát.
-- Vége -- nem küzdõk tovább,
-- Ó, még nincs vége ! -- szól Ljot s térdre rogy. Ulvar a napfénybe káprázott s
alig látta e jelenetet. Ljot nekinyomta a markolatot egy kõnek s belelendült a hegyes
pengébe.
Ulvar odaugrott hozzá s ráfektette egy sziklára :
-- Sose támadok ellened, ha nem említed grefsini Kaaret.
Ljot elmosolyodott:
-- Természetes. De nyugodj meg; csak eszközöm voltál. Ég áldjon, fiam; ne
örököld sorsunkat. Most pedig gondolj anyádra; régóta várom, hogy fejem ölében
pihenjen.
Összegörbedt s meghalt.

XLVII.

Vigdis föl-alá járt a szobában; összefogta köpenyét s újra ledobta magáról, bár a
fagy deresen csillantotta meg a falakat. Odaült a kemencéhez, majd beállt az ajtóba s
kimeredt a ködbehanyatló, vérvörös Napra.
Egyszer csak egy ember fordult ki az erdõbõl; ráismert Ulvarra, aki magányosan
léptetett haza -- ekkor zsibbadt térdekkel roskadt vissza a tûzhöz.
Nem nézett föl, amikor Ulvar kitárta az ajtót. Amaz ölébe tett egy súlyos batyut s
átment a hálóba; mogorván zárkózott be.
Vigdis fogta a térdén lévõ göngyöleget. Kezei rátapadtak a burokra, Veterlide
Glumssön hímzett köpenyére. A selyem fagyottan zizzent meg, amikor odanyúlt
csücskeihez. Erre gyáván csuklott le. De a batyu rövidesen átnedvesedett, úgyhogy vér és
víz szivárgott ölébe. Vigdis félrehúzta a köpenyt s hosszan nézte Ljot fejét. Elõször a
nyakra bámult le, majd az arcon révedt el. A csapzott hajfürlök beleragadtak a homlokba;
a köpeny szegélyével letörölte a bõrre alvadt vérfoltokat. Aztán végighúzta ujjait az
ólomszürke, keskeny szájon. Késõbb hátratolta a szemhéjakat; de a halott szemek
bárgyún üvegesedtek ki.
Visszaemlékezett Eyolv Arnesön halálára. Akkor az édes, véres ital fölfrissítette
szívét. Viszont Ljot fejétõl mindjobban elernyedt; ez az elkínzott, öreg arc nem ért föl
balsorsával; ezért az óráért csak ostobaságában küzdhetett apja halála óta.
Vigdis elfödte a fejet s letette lábához. Bekopogott Ulvarhoz, de nem kapott
választ. Egy percnyi várakozás után újra kopogott, majd visszazökkent helyére s véres
ölébe ejtette kezeit.
Így esteledett be; ekkor Ulvar végigtapogatózott a szobán; a kihûlt kemence
mellett nem vette észre anyját. Útiruhában volt s kiment az udvarra. Vigdis utána eredt.
Ulvar kivezette lovát az istállóból. Vigdis odalépett hozzá.
A holdfény élesen ömlött szét s e sárga világításban az anya szinte rádöbbent
Ulvar meg Viga-Ljot roppant hasonlóságára. Szívesen érdeklõdött volna a tusáról, de
visszanyelte kérdését. Csak ezzel pedzette meg:
-- Kilovagolsz?
-- Ki! -- dünnyögött a fiú.
-- Vadinra? -- folytatta az anya.
-- Holnap odébb állok; nincs maradásom itt! -- szólt Ulvar.
Vigdis fölnézett rá :
-- Elkívánkozol tõlem?
-- Ha eddig fizetségre kértél, most eléggé áldoztam szeretetedért! -- válaszolt
Ulvar. -- Nem tudom, mi örömöd telnék még bennem, tehát szépen eressz el.
-- Hogy beszélsz! -- lázongott az anya. S kisvártatva újra kezdte: -- Ha látásom
izgat, akár sose mozdulok ki Bergból; de tél derekán mégse vághatsz neki a világnak.
-- Ne tartóztass! -- makacskodott Ulvar. -- Itt annyi csúfság történt, hogy
föltétlenül távoznom kell.
Vigdis átfogta a ló nyakát. Nem esdett többé; kõnehéz szívvel törõdött bele kérése
teljes reménytelenségébe. Hozzásímult az állathoz s fölidézte szülése éjjelét, amikor csak
egy mén õrködött fölötte.
-- Úgy-e, nem szeretsz már? -- súgta.
-- De ! -- felelt Ulvar. -- Hanem végre hadd menjek. -- S hirtelen hozzáfûzte: --
Kérlek, gondoskodj Ljot rendes temetésérõl.
-- Jó. -- bólintott Vigdis. Ulvar újra megszólalt:
-- Ne nekem köszönd halálát -- öngyilkos lett.
Megragadta a gyeplõt s úgy hajolt le :
-- Mondd, anyám -- sose szeretted Viga-Ljotot?
Vigdis zokogva feszült a lóhoz:
-- Különben miért gyûlöltem volna -- sajnos, leginkább ő vonzott.
Ulvar szájoncsókolta Vigdist. Erre ez megkérdezte :
-- Örökre búcsúzol?
-- Ha nem pusztulok el, egyszer visszatérek még! -- szólt Ulvar. -- De most
megyek, anyám.
Vigdis elengedte a lovat s Ulvar tovanyargalt.
XLVIII.

Vigdis Gunnarsdatter Bergben telepedett le. A templom tövében temettette el Ljot


Gissursönt; tíz évvel élte túl. Egyedül vezette háztartását; de utolsó évében, amikor
elbetegesedett, Ingebjörg Illugesdatter átköltözött Bergbe s nála maradt haláláig.
Rendelkezése szerint Olav meg Ingebjörg örökölte Vadint, Ulvar tulajdonjogának
törvényes kikötésével.
De Ulvar Ljotssön hire sose jutott el Aasloar tájára. Az emberek úgy vélekedtek,
hogy amennyiben ígérete ellenére nem jött haza, alkalmasint elesett valahol, így Olav
meg Ingebjörg megtartotta a birtokot s nagy adományokkal járult a Frysja melletti
Aabakken elhamvadt cölöpkápolna pótlásához, illetve a Storvand északi részére tervezett
kõtemplom építéséhez. Ez Szt. Margretától kapta nevét, amint késõbb az egész völgy
Margreta völgye lett. Vigdis Gunnarsdatter ebben a templomban nyugszik.