A kárhozottak Csókja

A Kárhozottak csókja

Blogger novellás kötet
(1.rész)

Tartalom:
A Kárhozott hangja – Tyna A Kárhozott szemének tüze – Akasha A Kárhozott kívánsága – Spirit Bliss A Kárhozott érintése – Angyal A Kárhozott melódiája - benina

Szerkesztő: Mara

Kiadás: 2010.

Ajánlások
Alice23-nak – Mert te is tudod, mit jelent szenvedéllyel látni, érzelmekkel alkotni, és mert megéled a pokol minden fájdalmát, mióta megtagadtad ezeket magadtól. benina

Ayame-mnak ajánlom ezt a novellát, és üzenem, hogy legközelebb ő serénykedik majd a konyhában. Akasha

Negrának – Mert sosem féltél megosztani velem az őszinte véleményed, rávilágítani a hibáimra, és segítettél akkor is, amikor nem hittem el, hogy szükségem van rá. Most már látom! Tyna

Brixinek – mert mellettem állsz a legőrültebb pillanataimban, elviseled a butaságaim, de legfőképp, mert a barátnőm vagy. Angyal

Marának – Mert jó élmény és móka volt egy igazi, hozzáértő szakemberrel dolgozni a novellán, aki mer és tud kritizálni, de emellett segítő és bátorító ösztönzést is ad. Ezer hála érte, nagyon élveztem! Spirit Bliss

mi a célod ezzel? – kontrázott rá egy másik sötét hajú. Aresz küldött. Mindannyian kiemelkedtek a porból. megelégedet azzal. amivé sorsának megrontói. akiknek elrabolták a lelkét a hasonló fajtabeliek. Az égbolt. hangosan megdörrent a fejük felett. A lány bátran állta a tekintetét. Az elítéltek között három férfi és két nő volt. aki valamivel idősebb volt. de ezeknek semmi nem volt elég. Erisz. – Nem tetszett a hangnem. karcsú alakját áttetsző. elátkozottak lesztek. cserébe viszont örökké harcolnotok kell a Lelketlenek ellen. hótiszta selyemruha borította. Vigyázz. bár különböző okokból – válaszolt. és Erisz elégedetten konstatálta a kicsendülő árnyalatnyi félelmet. Magas. Más ember örült volna. hogy mit jelent ez: örök életet kínál nekik az istennő. Erisz haragja nem ismert határokat. mit engedsz meg magadnak a jelenlétemben! – sziszegte Erisz. éppen ezért tűnt az egész teljességgel hihetetlennek. hogy foglalkozzam veletek. – Ez mindenkire vonatkozik. keservesen megbánjátok. Az elítéltek félkört alkotva álltak előtte a lépcső aljánál. és azzá változott. ahogy sokan tették volna az ő helyében. Bokáig érő hollófekete haja éles kontrasztban álöltözékével és alabástrombőrével. A nők akaratosak. – Nem nyitok vitát a döntésemről! – Hangja finoman csengő dallamként szárnyalt a magasan boltívezett templomban káprázatos visszhangot verve a felhőszerű falak között. hisztisek voltak. – Ennek semmi értelme – szólalt meg az egyik fiú. a viszály istennőjének a szeme éles volt. sem időm nincs jótékony angyalkát játszani. annak is hasonlóan szánalmas sors jutott. ezúttal a szőke embernő szájából. Hiába szegték le a fejüket. hogy létezzen ilyesmi. Szavait döbbent csend fogadta. nemességük és félelmetes aurájuk körbelengte őket. harci felszerelést viseltek.. – Azért vagytok itt. fehéren csillogó szemeivel végignézett az előtte álló öt elítélten. – Hol van a csapda? – tette fel mindenki helyett a kérdést a legmagasabb férfi. Erisz ezúttal nem torolta meg szóban az arcátlan halandót. és nem tetszett a kívánság. a viszály istennője nem szokott önszántából jótékonykodni.Prológus Az istennő rideg. mert egyszerre kiáltottatok az istenekhez. a férfiak arrogánsak és vadak. Fiatal volt ő is. arcátlan halandók. ami az istennőben a viharos égbolt mennydörgés és villámlás előtti pillanatát idézte. – Akkor mi a fenét keresünk itt? – hangzott fel az újabb bosszankodó kérdés. aki alig néhány centivel volt alacsonyabb a másik két férfinál. A Lelketlenek olyan emberi lények voltak. ezért Erisz kizárólag a tapasztalatlanságának tudta be hirtelen elszólását. – A döntésem végleges: mindenkinek teljesítem a kérését. – Erisz. és vakítón kék villámok cikáztak élesen a rózsaszín felhők között. Szemei olyan szürkén fénylettek. amiért elvonszoltatok egy érdekesnek ígérkező csatától! – Elkényeztetett vagy! – csattant fel az egyik nő. Így fognak nevezni benneteket. ráadásul a saját démonaiktól is megszabadítja őket. melyet a lágyan lengedező szellő táncoltatott nőies idomain. – A csapda? A csapda éppen az. Nem hiszek a véletlenekben. – Milyen átok? – emelte fel a hangját a szőke lány. hogy jóval több vár rátok. A hatalom birtoklásának tudatával nyugalmat erőltetett magára. hogy egyáltalán életben hagyta őket. hogy csak a jóváhagyásotok után fog kiderülni – mosolyodott el gúnyosan Erisz. ahogy szépsége a kegyetlenségével. mintha az igazságot keresve ketté akarna szakadni. – Annyit elárulhatok. Akit nem öltek meg a lélekrablás után. . Mind az öt elítélt tisztában volt vele. pontosan úgy. amivel megzavartatok bennünket.. – Te pedig túl messzire merészkedsz. a párkák túl jól végzik a dolgukat. mint gondoljátok. látta a lázadást a szívükben. Kárhozottak. mindannyian saját népüknek kiemelkedő bajnokai voltak. és mivel sem kedvem. és nem fordította el a szemét. hogy csupán egy lesújtó pillantást vessen rá. Pimasz. A harag újabb hulláma söpört végig az istennőn.

– Gamaliel. Hét napod van rá. Tristan! Mostantól a némaság átkának foglya vagy. mintha számítottak volna rá. hogy rájuk is lecsapjon az átok. Az istennő a sorban következő férfihoz lépett. lelketekben azonosult társatokról. csak a kérésem teljesüljön. Utoljára a legmagasabb férfi csatlakozott. Tudnak vigyázni magukra.. A fájdalom hirtelen ért véget. Nem pusztán a szexuális igényeiteket kielégítő párról beszélek. – Garanciát akarsz? Akkor rossz helyre kiáltottál! És nem érek rá egész nap itt ácsorogni. akinek a csókja éppolyan édes számodra. Még romba kell döntenem néhány várost vacsora előtt – mondta. hogy az istennő így fog reagálni. ők. hanem szívetekben. mi lesz a végeredmény. vagy nem? – Mi lesz a nőkkel? – szólalt meg most először a harmadik férfi komoran. sorsuk hasonlóképp megpecsételődött. és a várakozást a bőrükön megjelenő kristályokon számlálhatták. még a nők is. akit szavak nélkül is meg tudsz hódítani hét nap alatt. A hideg beburkolta a templomot. hogy találkoztál vele. hogy milyen céllal teremtetett a világra. A fiú a torkához kapott. – Az átkotokat pontosan akkor törhetitek meg. Az amazonok vére folyt az ereikben. amikor találkoztok az életetek párjával. Nem úgy tűnt. Erisz a szőke lányhoz lépett.A kérdést figyelmen kívül hagyta. először a fiatal harcoshoz. Amikor köpött egyet az istennő lábához nyálát vörösre festette a vére. így tudatva az elítéltekkel. az elítéltek különös bódultságot éreztek. hogy esze ágában sincs mindenre válaszolni. mintha az istennőt megrémisztené a fiatal férfiből áradó hatalmas erő. És ugyanolyan bűnösök. Hét napod van. Mind az öten kitűnő harcosok voltak. különös mintát formázott forradás a nyakán jelezte az átélt gyötrelmet. – Elég volt! – kiáltotta az istennő túlvilági hangon. Erisz elégedetten elmosolyodott a gondolatra. A többiek tudták. hogy . – Ennek semmi értelme – szólalt meg újra a férfi. majd felemelte a kezét a lány hatalmas kék szemei elé. Nem lesz olyan egyszerű. aki bizonyítja. – Én vállalom. – Miért akarnánk megtörni az átkot? – kérdezte a fiatal bajnok. – Folyton félbeszakítasz. Pillanatnyi hallgatás után a szőke lány előlépett a sorból. mire a teremben is haragos villámok kezdtek cikázni mindenfelé. amiért a Lelketlenek gondját mások vállára helyezte. – És mi a garancia. – Mindannyian hibáztatok ilyen vagy olyan módon. Ez nem biológiai kérdés. ahogy a halandóra sem hatott Erisz hatalma. – Ne szakíts félbe! – villant rá Erisz vakító fehér szempárja. akit el tudsz fogadni látatlanul. vörös. és megállapodott ajkaitól csupán néhány centiméterre. ellenségesen méregette az istennőt.Igazság szerint sajnálom. mint mindig mindenhol. A helyiségben szinte megfagyott a levegő. Aztán egy hófehér vakító villanás után mind az öt Kárhozott felordított fájdalmában. mostantól az ízlelés átkának foglya vagy. felemelkedett a levegőbe a földről. Meguntam a várakozást! Erisz karcsú alakja lelebegett a lépcsőn. feszengve várakoztak. az átok és a büntetés! Az istennő ragyogó tisztaságú szemei most feketén örvénylettek. Erisz ünnepélyesen bólintott. Bármit. miközben egy bosszús dörgés törte meg a csendet. csak egy égő. A hangját először hallató mogorva férfi. – Mostantól a vakság átkának foglya vagy. hogy betartod a szavad? Éles mennydörgés hasított az eddig békésen köréjük telepedő súlyos csendbe. és türelmetlen pillantást vetett az elítéltekre. szemeiből könnyek helyett vér csordult ki. de az istennő jól tudta. . – Hidd el nekem! Biztosan vágyni fogtok az átok megtörésére! A párotok. mintázott heg látszódott a könnyáztatta arcon. Az istennő kárörömmel lépett eléjük. onnantól kezdve. Erisz egyenként lépett oda hozzájuk. mint ti. míg meg nem találod azt a férfit. mintha éreznéd az ízeket. és pokoli kínok között markolászta. Gabriella – mormolta. míg meg nem találod azt a személyt. mert az istenek tesznek róla. onnantól kezdve. már csak a vörös. Az elemek őrült táncot jártak a teremben és kinn a hegycsúcs lábánál. – A te kérésed szíves örömest teljesítem. A lány térdre esett. hogy éppen te kapod ezt. és egyre idegesebben figyelték társaikat. hogy milyen boldog lesz Aresz. – Teljesüljön tehát a kérésetek. most is csapdát sejtett. Egyikük sem rezzent össze.. Kell a végső enyhülés. az összes elítélt újra egy sorba került. és képesek voltak az itt jelenlévőkön kívül bárkit legyőzni. Lassan teltek a percek. arcán mély szánalom tükröződött. és aki elfogad téged ilyen fogyatékosság mellett is. és megállt közvetlenül a harcos előtt. – Nők? Oh. fejét hátradöntve felzokogott. mint képzelitek. de épp ez a bizonytalanság tette erőssé. mely átjárta egész lényüket. Mikor vakon felnézett. míg meg nem találod azt a nőt.

együtt harcoltok egészen addig.. de a száját összepréselve nem engedte. – Ölj meg! – ordította. és következő mozdulatával szájon csókolta a meglepett férfit. – Együtt maradtok. a fejét lehajtotta. ezért tetszik vagy sem. amit biztosan sejtesz: olyan dolgokat hallottál. Az istennő felé nyújtotta mindkét kezét. egész a csuklójáig végignyúló mintázott hegre. Kerülni kényszerülsz az érintés élvezetét. Erisz mégis tudta. mostantól az érintés átkának foglya vagy. Abban a pillanatban. A szabályok legalább olyan kegyetlenek voltak.találkoztatok. amíg meg nem találod azt a nőt. mert ahogy ajkaik elváltak egymástól. nem teljesítem a kérésedet. – Halált akartam. A harcos hiába küzdött. akinek a tapintás élvezete nélkül kell a szívébe lopnod magad. nem erre gondoltam. aki már szinte félve nézett rá. miközben lehasított a pólójából egy darabot. a harcoslány döbbenten meredt a két tenyerére. amit nem lett volna szabad. Véráztatta fülein életre keltek a vörös hegek csíkjai. aztán hirtelen megragadta a férfi fejét a fülénél kétoldalt. Az utolsó harcos előtt az istennő bosszúsan felsóhajtott. – Alana. mint a betartásuk. – Kíváncsian várom a magyarázatodat. és már mind próbálták leplezni azt egymás és az istennő előtt is. esélye sem volt kiszabadítani magát. hogyan gyűrheti az uralma alá. és nem kérdezett többet.. míg te túléled őt és mindenki mást! – sziszegte az istennő. már harminchárom évet is megélt. – A te bűnöd a legnagyobb mind közül. de magukénak akarták tudni a fájdalmukat.. önelégült arroganciája sugárzott róla. Addig be kell érned ezzel – lehelte.. Megrökönyödve nézett az istennőre. csupán Erisz gonoszul csengő hangját hallotta visszhangozni a fejében. – Mostantól a hallás átkának foglya vagy. amit az vonakodva elfogadott. Szájából vér csordult ki és folyt végig az arcán. ha már találkoztatok. Erisz türelmetlenül. de hiába próbálta kitépni magát az istennő kezei közül.. különben végignézheted. és kitartóan vércseppeket könnyező szemeit törölgette. és tovább követelte a magyarázatot. hogy az életetek összekapcsolódik a párotokéval. a hangja pedig mintha egyenesen a túlvilágról szólt volna. – Velem mit akarsz kezdeni? Én a végső halálért kiáltottam. páncélzatukon végigfolyt tulajdon vérük. tán jobban érzed magad vakon? – szegezte neki a kérdést Erisz. Nem irigyelte senki emiatt.. aki elfogad a fogyatékosságoddal – folytatta Erisz kegyetlenül. – Nem mintha köteles lennék indokkal élni. szemei feketén kavarogtak. a szabályok rád is érvényesek – jelentette ki Erisz. Ahogy az istennő arrébb lépett. Storr. – Hét nap! Ezalatt nem válhattok el a számotokra kijelölt személytől. és elégedetten szemlélte a vérfürdőt a lábai előtt. aki elcsendesedve ugyan. – Bevallom. – Miért. különben pokoli kínokat kell kiállnotok. míg meg nem találod azt a férfit. hogy akár egyetlen kíntól hangos nyögés is elhagyja a torkát. A férfi volt a legidősebb a jelenlévők között. amikor azt kértem. hogy ez újra megtörténjen – súgta Erisz sejtelmes mosollyal az ajkain. ahogy egyedül megöregszik és meghal. – És ugyan melyik érzékemet óhajtod elragadni tőlem? – Kiolvasta az istennő fehéren villogó szeméből a választ. mire a férfi gúnyosan rámosolygott. hogy veszélyesen csillogó cseppekben széles mellkasára hulljon. a harcos kínzottan felnyögött a fájdalomtól. – Nem! – kiáltott fel a férfi. . de elégedetten tapsolt egyet finom kezével. – befejezetlenül hagyta a mondatot. ti nem találkozhattok többé egymással. de elárulom. Nem engedhetem. Csatlakozol a Kárhozottakhoz. a nő vékony ujjai satuként szorították az arcát. Kezei remegtek a fájdalomtól. míg mindenki átka meg nem törik – magyarázta Erisz izgatottan. soha ne láthassam. Eleresztette a harcost. míg esélyt nem kaptok az átok megtörésére. s az egészen átszelő. és hét napod van ezen módosítani. nem örök életet! – Hét napod van meghódítani az asszonyodat. de továbbra is gyilkos tekintettel méregette az istennőt. – Nem fogsz hallani semmit. Erisz hátralépett. mert az állkapcsa megfeszült. – A kérdés továbbra is az. testét pedig láthatatlan kötelek kötötték gúzsba. visszalebegett a lépcső tetejére. Az öt harcos továbbra is kínoktól szenvedett. A világ tökéletesen elnémult a számára. hogy miért akarnánk megtörni az átkot? – kérdezte Gabriella. Erisz minden részvétet mellőzve lépett a következő lányhoz.

de még mielőtt elérte volna az ajtót szikrázó köddé vált. Harcoltok. és még nincs dél. hatékonnyá téve az átok. Roppant mozgalmas órák ezek. – Várj! – szólt utána a kezeit fájlaló lány.. – Túl sokat kérdezel. Kárörvendő nevetése kongott a templomcsarnokban – Majd mindent megtudtok. – Honnan tudjuk majd. Erisz kelletlenül visszafordult.– Na. ha eljön az ideje.. és végrehajtva a büntetés. És. Megérzitek. hogy mikor? Könyörgöm. majd egymást támogatva elindultak a Kárhozottak rögös. hisz csak most lettetek Kárhozottak! Az elkövetkezendő évezredben nem nagyon számítanék rá a helyetekben. benina . fekete homályba burkolózó útja felé. és eltűnt. Tudni fogjátok. ehhez már végképp nincs kedvem – csattant fel türelmetlenül az istennő. cserébe pedig teljesítve a kérés. hogy ki a párunk? És mikor várhatjuk? És. hófehér selyemruhájában ellibegett. Addig próbáljatok meg életben maradni! Sarkon fordult. Az öt harcos döbbenten nézett utána. földet seprő hollófekete hajával. Lelketleneket öltök. akkor ennyi.

A Kárhozott Hangja Írta: Tyna „Elsodor és magával ragad!” .Akasha .

ami a halál keresésének megszállottjává változatta. hogy neki is fájjon. hogy enyhíthesse lelkének szenvedését. de ahogy teltek az évek. ha igazán akarja. Ő maga volt az átkozott. még a társai sem tudták. Egy végzetes hibát. védeni a halandókat. akkor torkaszakadtából ordított volna. hogy ne vesszen el a remény. több hónap pasi elvonás után elhitte. A frizurája mesésen sikerült. Nincs több magányos este. Heloise mosolyogva lépett le a járdáról. Hibát követett el. amire nem feltétlenül büszke. miután elkészült. selyemruhára esett a választása. amiknek semmi köze nincs sem Danhez. ami az átok megtörésére vonatkozott. és próbált mélyeket lélegezve uralkodni az izgatottságán. pedig a rémálmok nem voltak ismeretlenek Heloise számára –. Tristan egyre kevésbé hitte. . Egyszerűen tökéletes volt. Harcos volt. Hazafelé ezer imát elrebegett. Eriszében is megbújt az apró betűs rész. Dan. mintha különösen kifinomult érzékei csütörtököt mondtak volna. és mindenki. Reménnyel a szívében indult el a kedvenc butikja felé. amiért még most is vezekelni kényszerül. A kétórányi tömény szenvedés – olyan. Ha képes lett volna rá. fájdalmat akart okozni és azt akarta. Tristan úgy szerette. két hitelkártya teljes lemerítése és a végére a megérdemelt jutalom. A nő. Egy halványkék. és kellőképpen elrejti. akit neki rendeltek. a nők álma. A járda ugyan még nedves volt és néhol sasszézva kellett kerülgetni a pocsolyákat az idő mégis tisztulni kezdett és a szellő is a tavasz ígéretét hordozta magában. ahol a finom illatok egyből felmelegítették szívét lelkét. Mégsem volt elég. . De volt ezzel egy kis gond. aki elvette a hangját és halhatatlanságra ítélte. amennyire egy testvért csak szeretni lehet. hogy ez lehetséges volna. nehogy eleredjen az eső. Már három napja nem járt szerencsével. hogy megóvja az életét. hogy gondolatban kiválassza a tökéletes ruhát. hogy az élete újra lehet szép. Azt senki. mindig vidám. bár Dannek családi okokat füllentett. Most is ehhez igazította a randit. hogy újra együtt lehessenek az örökkévalóság országában. Ahová csak belépett vele tartott a boldogság és a nyugalom. Boldogan lépett be a napsütötte helyiségbe. ami éppen az előnyös tulajdonságait emeli ki. Megesküdött magában. mégis sejtetnie kell. Az eső ellenére is gyönyörű volt ez a nap. vagy egyszerűen csak túl sok dolog kavargott ahhoz a fejében. Még nem volt tizenhat éves. akit csupán egyetlen cél éltetett: annyi Lelketlent kiirtani. hogy észrevegye az apró jeleket. Persze. azon a napon. egy kis harc után fohászkodott. talán csak illúzió. Végre megtört a jég. amennyire csak egy maga fajta képes lehet. Három hónap kemény edzés. Mindenképpen valami ördögi cucc kell. meghozta az eredményt. de égszínkék szemeiben olyan erő és tűz csillogott. már nem volt annyira mókás a dolog. de közben arra is jutott ideje. az éjszaka része. Hiába keresett és kutatott. Izgatottan rontott be a fodrászüzletbe. amiről még csak nem is álmodott soha. Ezerötszáz év és semmi sem történt. Még a türelmetlenül dudáló és nem éppen szalonképes kifejezéseket használó sofőrök sem szeghették kedvét. egy végzetes hiba következtében alkut kötött egy angyalbőrbe bújt ördögi ribanccal. amikor a húga lelkét és testét visszaadta az isteneknek. miközben arra várt.Tristan reményvesztetten rótta a sötét és nyirkos utcákat. akit azért találtak ki. és neki volt a világon a legnagyobb szíve. Pár pillanatra behunyta a szemét és olyan dolgokra gondolt. hogy a herceg érte is eljöjjön. amit majd este viselni fog. Újra nyeregben érezte magát. hogy Tristan reménye már régen elveszett. mint minden isteni eredetű átokban. már csak neki kell hercegnővé válni.Dögös vagy! – mondogatta a tükörképének. hogy meg fogja találni a módját. Szabályosan ki volt éhezve a küzdelemre. a gondtalan élet ígéretét hordozta magában. a hű de dögös pasi Dan végre elviszi vacsorázni. majd szapora léptekkel indult el a túloldalra. akit ismert és szeretett meghalt körülötte. amikor csak egy üveg borral oszthatta meg a gondolatait és könnyes szemmel nézte a romantikus filmeket. Mira gyönyörű teremtés volt. A Herceg el is jött. hogy ezzel is magára vonja az átkozottak figyelmét. sem a kilátásba helyezett szexmaratonhoz. Egyetlen feladata volt csupán. hogy a viselője egy földre szállt angyal is tud lenni. ami akkor még jó bulinak tűnt. ahol a biztonság kedvéért minden hónapban lefoglalt magának egy időpontot. mert élete legfontosabb estéjének küszöbén állt. Ezerötszáz évvel ezelőtt. ahogy már milliószor megtette ezelőtt. amit a legbátrabb katonák is joggal irigyeltek tőle. Ez a fogadalma hajtotta őt minden éjjel és ez volt az.

amikor a nőgyógyászán kívül valaki más is látta bugyi nélkül. ahol a becsület volt a férfi legdrágább kincse. ezúttal határozottabban. Évtizedekbe telt. Egy tökéletes arc. és minden semmivé lett. de amikor magáról kezdett el beszélni. mint aki transzba esett és legnagyobb szerencséjére a hangos zenétől nem keltett nagy feltűnést. és képesek ezt a saját hasznukra fordítani. főleg nem egy nőstény személyében. mikor a húgát akarta leszedni a házuk mögött álló nagy tölgyfáról. mire lassan elkezdte újra felfedezni magán azokat a vonásokat és apró hibákat. egy Kárhozottal soha. mintha sokkos állapotba került volna. Egy olyan harcos elől. Noha a durvaságán meglepődött. hogy a bal füle egy hajszálnyival jobban eláll. Az ital elbódítja az emberi elmét és csökkenti a természetes. amiért huszonöt évig küzdött. ha az ember reflexei gyorsabbak az átlagosnál. hogy a pincérlány érti majd a célzást. Soha nem köntörfalazott. Az állán is volt egy majdnem észrevehetetlen heg. és ami az apjának. Csak gondolkodj. Szeretett itt vadászni. Mira arcának emlékére összefacsarodott a szíve. de azért más helyzetekben sem hátrány. és női parfümök sokasága keveredett a levegőben. mielőtt a körülöttük táncolókon landolt volna. akkor élete sem volt. Már majdnem emberfeletti sebességgel vágott át a tömegen. A lány láthatóan zavarba jött. Az átlagosnál jobban táguló pupilláját kínozta a stroboszkóp villódzó. a lány csak valami olyat lát. és többet ért bármilyen drágakőnél vagy vagyonnál. Ők tökéletesen uralják testüket. hogy mit lát. könnyen sebezhetővé válik az áldozat. a hangok milliói hasogatták dobhártyáit. pontosan ismerik a mozdulataik következményeit. Angyaloknak látszottak. a remény most is hiábavaló volt. de a szeme továbbra is mereven rászegeződött. mielőtt az elhasalhatott volna. a ballal pedig kikapta a tálcát és a feje fölé emelte. mint az eltompult halandókét. sőt még a nagyapjának is az élete volt. . Pedig nem volt csúnya nő. Szerencsére a kiscsaj magához tért és leengedte a karját. amikor öt évesen leesett egy lóról. pislogás nélkül bámulta. valahogy a lelkesedés mindig alábbhagyott. hogy feladja a kutatást az este további részére. mert véletlenek csak a halandó és esendő emberekkel történhetnek meg. alkohol. de mielőtt megérinthette volna Tristan megszorította a karját és ismét megrázta a fejét. amit megpróbált belovagolni. még a halandók ellen sem. Ő még egy olyan korban született. hiszen hosszú élete során már számtalanszor szembesült hasonló helyzettel. Miközben egyik kezével kapaszkodott. amikor egy pincérnőben megbotolva majdnem hasra vágódott. pedig egyenesen menekülnek. legtávolabbi sarokban. . aki még mindig szoborpózba merevedve. mint ő. tökéletes test. Kifinomult érzékeinek köszönhetően érzékszerveit kétszer akkora terhelés érte. Egyetlen pillanat. mielőtt beszélsz! Felkapott egy vékony pelerint.Már nem is emlékezett azokra az időkre. Például. A férfi alig észrevehetően megrázta a fejét és remélte. és reményekkel telve kilépett az ajtón. figyelmetlen volt. Jobb kezével megragadta a lányt. de mint mindig. hiszen egyetlen rossz döntésért cserébe mindent elveszített. szabad kezével tétován az arca felé nyúlt. Pedig csak őszinte volt. Más módot kell találni arra. amikor odaért az egyik belvárosi klubhoz. hiszen az istennő szerette a szép dolgokat. A női tekintet elhomályosodott. a másikkal segített Mirának lemászni. amit még soha életében. és egy vékony ág megkarcolta az arcát. de még a legszebb és legodaadóbb asszonynál is. . Tristan már csak tudta. A frissen átalakult söpredék pedig még nem elég bátor ahhoz. izzó fénye. Ez főleg a harc közben nagyon hasznos. Sosem hívták többet. hogy szemtől szemben álljon ki. de ezt a pasik sosem tudták elviselni. hogy elfoglalhassa leshelyét a legsötétebb. hogy nem így van. így mindegyiküket. hogy Lelketleneket ölhessen. Ilyenek voltak ők az emberek szemében. Tristan eldöntötte magában. mint a jobb. amit akkor szerezett. ami a szívén az a száján. mégis Kárhozottak voltak. Tristan nagyon jól tudta. vagy azt a kis púpot az orrnyergén. mert az ő prédáját vonzották az efféle helyek. cseppet sem csökkent a lelkesedése.Gyönyörű vagy – suttogta a lány olyan halkan. egytől egyig tökéletesnek alkotta meg. akkor nem lehet baj. majd amikor végre Tristanra nézett. Ha nem volt egy férfinak becsülete. Nem is csoda. Izzadság. amit akkor gyűjtött be. amiket halandó élete során olyan természetesnek tartott. Visszarántotta magát a jelenbe és gyorsan talpra segítette a lányt. ösztönös félelmet. Az idő már tíz felé járt. csak egy hibás gondolta. Belépett a klubba és elfogta a hányinger.Ha be tudod fogni a szád egy kicsit. főleg ha az alattvalóiról volt szó. Azért csak majdnem. Akikkel randizott sosem emeltek kifogást a külseje ellen. úgysem lehet szerencséje. A domináns hímek sosem viselték el a konkurenciát. De a férfi tudta.

a nyirkos éjszakai levegő tisztítótűzként söpört végig az elméjén. mert úgysem adhat neki semmi olyat. hogy elhagyja az emberi testet. hogy ezt a leckét megtanulhassa. élvezve a figyelmet. Egy megvolt. ahogy cica módjára dorombol. a lány belekapaszkodott. így lehetetlen volt őket megközelíteni anélkül. A folyamat végtelenül egyszerű. de a lány nem tágított. Soha többet. . hogy az utcalámpa fénykörébe lépne. nem törődve a bocsánatkéréssel. hogy a másik kettő a sikátor túlsó vége felől közeledett. Mert ha csak a világ nem áll a feje tetejére. Gyors léptekkel haladt a sikátor felé. Órákig bámulta a táncoló tömeget. Azt annyira megbabonázhatta a lehetséges vacsora gondolata. a jelenléte senkinek nem tűnt fel. hogy végre faképnél hagyja. hogy megint kezdőkkel van dolga. A lány felszisszent és a hangra Tristan azonnal el is engedte. így Tristan egy hang nélkül megragadhatta. majd a lélek védtelen lesz. Nem hibázhat. Erőszakos és értetlen. hogy kihasználhassa ezt a csekély előnyt. akivel családot alapíthat és főleg. mert ismerte már ennek a gyilkos fajtának az észjárását és tökéletesen jól tudta. hasonló. Kecsesen lavírozva kerülgette a táncolókat. hogy mindig csapatban vadásznak. nem élhetnek boldogan. A tekintete úgy cikázott körül. . megkapja a megérdemelt jutalmat. Ez némileg kedvét szegte. megszabadítva a tompa érzéstől. Végre harcolhat. Szabad préda azok számára. és amikor már majdnem feladta és indulni akart. Mert amíg csak egyet is hord hátán a föld. A legrosszabb párosítás. nem mindig volt tudatában valódi erejének. A tűzlétra. Csak egy érintés kell és az elme elbódítása. Észrevétlenül beleolvadt a tömegbe és követni kezdte a kijárat felé tartó disznót. Egy határozott és gyors mozdulattal kilépett a fal mögül és rögtön az egyik Lelketlen mögött találta magát. hogy éles késének egyetlen mozdulatával elválassza a fejét a teste többi részétől. Ez volt az ára. mint ő maga. Újra elindult. amire szüksége lenne. Védelmi ösztönei azonnal működésbe léptek és akaratlanul is megragadta a lány csuklóját. nehogy ezzel is fölösleges reményeket ébresszen benne. Először mindig elválasztják a gyanútlan áldozatot a barátaitól. A ház vendége vagy! Még csak nem is lassított. Harcolni akart. így képes arra. lassan. hogy a sötét zugokban újabb három Lelketlen settenkedik egyre közelebb a párocskához.Várj! Legalább a nevedet áruld el! – kiáltott utána. végre eljött a pillanat. ő nem nyújthat neki anyagi biztonságot. amit a klub levegője váltott ki nála. Se több. A zsigereiben érezte. ő sosem lehet szabad. hangtalanul porrá vált. Gyorsan és határozottan kellett cselekednie. ami az általános alkoholszintet figyelembe véve nem is volt nagy csoda. de valami mégis hiányzott belőle. mint egy újabb névtelen szex. majd amikor már gyakorlatilag teljesen védtelen. de amikor nem koncentrált tökéletesen. Az életét adja néhány perc boldogságért. amiért türelmes és kitartó volt. – Vagy igyál valamit. amíg meg nem halnak. hogy észre sem vette a felbukkanó harcost. mert a tétovázás valakinek az életébe is kerülhet. nem lehet számára az a férfi. Ahogy az utcára lépett Tristan végre fellélegezhetett. mint a villám megoldást keresve.Mikor Tristan megfordult. Keményen megfizetett. valószínűleg betudták volna egyszerű hallucinációnak. Ha több is lenne számára. Csak az volt a bökkenő. a semmiből csapnak le és szívják ki a lelkét. Egy férfi. Egy elefánt sem keltett volna nagy riadalmat senkiben. Tristan ezt nem engedhette. Már ha lehet az effajta létet életnek nevezni. hogy a lehető leghosszabb ideig észrevétlen marad. Jó vadászra jellemző módon továbbra is az árnyékban maradt és remélte. hogy még napkelte előtt hazaérhessen. akiknek szükségük van rá a túléléshez. A mozdulataiból ítélve már megtalálta áldozatát és éppen a becserkészés fázisát igyekezett megvalósítani. A lelke. Tristan rögtön tudta. mint a semmi. Mielőtt az élettelen test a földet érhette volna. akkor ő még a világ pusztulása után is itt lesz és Lelketlenekre fog vadászni. de ez is több volt. Éles hallásának köszönhetően már azt is tudta. amit aztán a város jellegzetes kiegészítője tálcán kínált a számára. Ez a nő igencsak szegényes vacsora lesz négy keselyű számára. maradt még három. A falhoz lapulva kezét óvatosan a kabátja alá rejtett késekre helyezte és biztos fogást keresett a markolaton. valami megragadta a figyelmét. a télből nem lesz nyár és nappal az éjszakából. A sarokra érve már hallotta is a nő hangját. se kevesebb. Aztán a bizalmába férkőzve elaltatják a gyanakvását. Nem akart fájdalmat okozni. mert így kemény harcra most sem számíthatott.

A többieket majd értesíti valahogy. a vonalai finomak voltak. hogy most mihez kezdjen. Új tervre volt szüksége. A Lelketlen arca undorító grimasszá torzult. minden helyzetben a halandó élet a legfontosabb. a szánalom és a könyörület. az éhség szinte már eszét vette. A feje nem volt tiszta. amit viselt. mielőtt megfordult volna. ha szüksége lenne rá. megszűnt létezni. A tetőre érve hátra hökkent. át kellett gondolnia. amit Tristan most az egyszer igazán nem bánt. ha valamelyikükre éppen harc közben csap le a pánik vagy a megbánás. aki hevesen gesztikulálva magyarázott valamit. de azt semmiképp nem hagyhatja. miközben fél szemmel a lent zajló eseményeket figyelte. amit valaha ismert. látszott rajta. A harcos tisztában volt vele. és gyorsan felfele kezdett mászni. Tétovázott. hogy enyhén zilált kinézete ellenére is áradt belőle a báj és az igazi. Még ennyi távolságból is látszott. de a látvánnyal. amíg meg nem látta a lány ragyogó. mintha egészen mást látna. hogy a helyzet furcsáságát kell kihasználnia. hogy ő legyen a Kárhozott hóhéra. Enyém! Amilyen hirtelen rátalált. évszázadok álltak már mögötte. A szemei azonban nem voltak rendben. Mi a franc folyik itt? Lelketlenek kiképzőtábora? Tristan lemerevedett. Vagy ami még rosszabb. A Kárhozottak jól megtanulták. akkor minden gyengítő érzelmet is elvett. határozott mozdulattal a felé rohanó Lelketlen szívébe vágott. Elővette a másik kést a kabátja alá rejtett fegyvertartóból és a szívébe mártva megszabadította a nyomorultat szenvedéseitől. és csak a földön fekvő nő körül forogtak. majdnem olyan hirtelen el is veszítette a lányt. A halványkék ruha. hanem mentőakció. de minden. Ha egyedül harcol. mélyről jövő nőiesség. A Lelketlen megdöbbenésében egy pillanatig tétovázott. hogy meg lehet még lepni őt. Visszamászott az utcára és készült megtenni az első és legfontosabb dolgot. hogy megállítsa. amit normális körülmények között. Ez édes kevés volt ugyan. a lány már nem élne. amik most a túlélést jelentették számára. hogy az emberi érzelmek elhatalmasodjanak rajtuk. Csak egy tizedmásodperc választotta el attól. Tristan félt. E nélkül nem volt értelme az életüknek. Jó harcos lévén soha nem engedte el e fegyverét. hogy a tekintete a lányét kutatta. Meg kell mentenie a nőt. Ha ez egy átlagos támadás lenne. és a helyére egyetlen gondolat fészkelte be magát. A tekintete a semmibe révedt. hogy ezeknek az átkozott pokolfajzatoknak a csoportosulása titokban maradjon. Lelketlenek egy szokatlanul nagy csoportja állt félkörben és feszült figyelemmel hallgatott egy velük szemben álló fickót. hogy le kell mondani a legnagyobb vágyáról. bár a külsejéből ítélve ez nem igazán lehetett jellemző rá.Tristan a szájába vette kését. hogy mindig. gondolatai csapongtak. Kihasználva fizikai képességeit. barna szemeit. hogy amikor az Erisz istennő elvette a lelkület. A nő összefüggéstelenül motyogott. de nem volt elég ahhoz. hogy azonnal kéznél legyen. A társainak tudnia kell róla. ami éppen az orra előtt zajlik. mert a Lelketlen magához tért a megrázkódtatásból és kész volt a halálos csapásra. Ezért léteztek. hogy többet ivott a kelleténél. valami miatt mégis visszafogta magát. ami fogadta. létezésének ezerötszáz éve alatt még egyszer sem találkozott. Mindig is úgy gondolta. mert ez most nem harc lesz. nem gondolta. mintha villám csapott volna belé. Legalább is addig a pillanatig ezt hitte. és erre építette egész stratégiáját. hogy az előny tartósan Tristan hasznára váljon. hogy a lányra nézzen. Azt azonnal tudta. . de baromira fájt. De Tristan sem ma kezdett harcolni. amit most egyetlen. mégsem hivalkodó. tökéletesen állt rajta. hogy honnan származik a gondolat. A férfi elkövette azt a végzetes hibát. hogy egyáltalán létezik számára. A még megmaradt kettőnek inába szállt a bátorsága és fejvesztve menekülni kezdett. nem azt. Olyan érzés költözött a szívébe. nem is bánt volna. ami egykor a világot jelentette számára. nagy lendülettel előre vetette magát és feldöntötte a fal mellett álló párocskát. Hiszen szeretni is képtelenek voltak. hiszen nem lett volna szerencsés. amiről nem is tudta már. Nem engedhették meg maguknak. és amikor a pillantások összeforrt. abba biztosan belehal. Ő az! Fogalma sem volt.

aminek aztán hetekig nyögte a következményeit. Ha figyelmen kívül tudta volna hagyni az őket körülvevő. Tényleg egy ágyban van? Teljesen meztelenül? Egy férfival. hogy rögtön jön. a szája enyhén kinyílva. Heloise talán bosszankodott volna női mivoltának lebecsülése miatt. amivel nap. Talán még vele is álmodhatna. ami a lényéből áradt. Aztán a józanabbik énje felülkerekedett és gondolatban erőteljesen seggbe rúgta saját magát. A haja se nem szőke. Még soha nem látott hozzá foghatót. Erre csak maga a természet lehet képes. Pedig nem is ivott sokat. A harcos meztelennek érezte magát. a melegség. Remegett minden porcikája. Hanem egy félmeztelen félisten. melegség ölelte körül. Hiába igyekezett koncentrálni az előtte álló feladatra. Az aurája vibrált. a Lelketlen már elkezdte bekebelezni. és Tristan elméjébe akarata ellenére is bekúszott az a kép. amiért egy nő is képes lenne ölni. a felsőtestéről már nem is beszélve. táncoltak majd a férfi szólt neki. Még józan állapotban is sokszor nehéz volt kontrollálnia magát. Birtoklón. se nem barna. Hűha! Ez aztán a férfi dominancia.Ahogyan megcsillant benne az értelem. Heloise az álom és az ébrenlét határán egyensúlyozott. Tőle szokatlan lassúsággal fordult meg. De az ágyban nem Dan feküdt. mégis kellemesen érezte magát. Az élet. amikor a lány egy egész éjszakát követő szeretkezés után boldogan és kielégülten ugyanilyen békésen alszik el a karjaiban. és egyszerre túl hatalmasnak és ijesztőnek tetszett az őt körülvevő rengeteg borzalom. akit még soha életében nem látott. Soha többet. a kettő tökéletes egyvelege. holott tudta. Olyan természetes volt. hogy miért. Tristan esküdni mert volna. Végigfutatta ujjait a férfi karján. A lány furcsa. hiszen erre az arcra emlékezne. természetellenes pózban feküdt a nedves betonon. ahogy lélegzett. magával rántva a takarót. A háta mögött és a csípője körül valami keményet és kellemesen ismerőset érzett. bár nem emlékezett rá. szemei csukva. az érzelmei lassan felülkerekedtek és maguk alá gyűrték. mocskos környezetet. amit egyelőre képtelen volt beazonosítani. majd letérdelt mellé. de erre a legszebb álmaiban sem gondolt volna. de józanabbik énje hamar felülkerekedett. Megtapogatta a csípőjét körülölelő dolgot és hamar rájött. hogy elkergessen minden nem odaillő gondolatot. hogy közelebbről is megvizsgálhassa az állapotát. Ha nem lett volna olyan fáradt és elégedett. mielőtt pisloghatnának egyet. A haja kusza volt. Ebben biztos volt. akkor nagyon ügyesen rejtegette testi adottságait. Ki kell jutnia innen. fekete tincsei rátapadtak nedves arcára. hogy nem késlekedhet. kiugrott az ágyból. aki megborzongott az érintésére és ösztönösen közelebb húzta magához. akit megriasztanak. Elveszett és megmártózott benne. hogy éppen egy boldog álom közepén jár. hogy megolvasszon egy ezerötszáz éve jéggé fagyott szívet. Nem! Megrázta a fejét. nemhogy ha még az alkoholmámor is betársult. Egy másodpercre belefeledkezett ebbe az apró tökéletességbe. amikor még az egyetemi évek alatt versenyt ittak a szobatársaival. csak a mellkasa emelkedett és süllyedt egyenletesen. és mintha színének élénkségéből hiányzott volna valami. Nem volt ugyan egy nádszál legény. Valami mégsem stimmelt vele. képes volt arra. és valami csodálatos illat. Az utolsó emléke szerint Dan és ő a klubban iszogattak. Nem értette. Azóta vigyázott az alkohollal. hogy mikor és hogyan aludt el valójában. Ha ez tényleg Dan. mintha egy szobrász ügyes kezének munkája volna. Heloise az első sokkból magához térve végre utat engedett természetes félelmének. Az arca olyan csodálatos volt. még a kábulaton keresztül is. onnantól viszont már csak a feketeség maradt. a lelke egy része. különben a vég mindkettőjüket eléri. mint nap szembesülnie kellett. mintha a gondolatai nem lennének többé rejtve a világ szeme elől. és annak sem emlékszik a felére? Megőrült! Mint az űzött vad. akivel most volt az első randija. a homlokát hideg verejték borította és akarata ellenére is kapkodva szedte a levegőt. hogy az egy kar. hogy bármely fodrász képes lenne ilyet alkotni. Akkor mégis kihez? Selymes bőr és acélkemény izmok. . de kizárt. ami nem hozzá tartozik. most viszont csak élvezte a biztonságot nyújtó ölelést. A férfi mozdulatlanul feküdt.

elérte a nyakát. és indult volna a kijárat felé. Majd ha kijutott ráér felvenni. Bármit megadott volna. egyszerre tűnt kedvesnek és valahogy mégis keménynek. A lelki társa. Ha már egyszer képzelődik. hogy ne csapjon zajt. amin keresztül halvány fény hatolt be a félhomályos szobába. aki még mindig csak szótlanul bámulta. Nem érdemel ekkora ajándékot az élettől. csak még egy utolsó pillantást engedélyezett magának. ha mozdulatlanul áll. csak ez valóságosnak tűnt. miközben a keze öntudatlanul cirógatta csupasz mellkasát. finom tapintását a tenyere alatt. Mert ez volt az igazság. még akkor is. Megérintette és valóban érezte a melegét. hogy ez a nő. ha maga előtt érzi kínosan magát. akkor most a ruhái több kupacban hevernének a padlón és nem élükre hajtogatva pihennének ott. Ha maga vetkőzött volna le. akkor el is vágódik a padlón. A Kárhozottak élete nem egy vidámparki kirándulás volt. hogyan kezdődött a kapcsolatuk. mint amilyet nemrég hallucinált felébredéskor. ugyanolyan. Pislogni sem mert. hogy mit műveltek egymással. de ezek után biztos volt benne. amit valaha is látott. mint újítást. Felemelte tekintetét és a leghihetetlenebb szempárral találkozott. és akiből árad a melegség árad. hogy valami meghökkentő dologra gondol. Heloise végleg összezavarodott. Ez nem történhet meg. Behúzta maga után a fürdő ajtaját. A ruhái szépen összehajtva feküdtek az alacsony fiókos szekrény tetején. Épp elég. a gyengédség. Bár fogalma sem volt. Túl jó érzés! . Jó érzés volt. hogy hiányozni fog neki. Mennyivel könnyebb lenne az élete. hogy az arca lángba borul. Vele főleg nem. Szomorúságot érzett bár nem tudta miért. csak engedte. még akár az életét is. amiért soha nem fogja ezt megkapni. Enyhén zöldes árnyalatú. hogy megnézze hova vezet és legnagyobb örömére a fürdőszobában találta magát. amit nélküle kell eltöltenie. Tristan nem ismerte a szerelmet. hanem büntetés. Túlságosan is megnyugtató és ismerős. semmi. Ki van zárva. ameddig csak lehetséges. Álom lett volna? Ez megmagyarázná. Amikor fájdalmasan vágyik arra. A lehető legnagyobb csendben kívánt kereket oldani. ha most a lány fejébe láthatna. akinek a szíve kőből van és még soha senkit nem szeretett szerelemmel. ahogyan a gyilkos fény megcsillant benne. és ő nem tudott ellene mit tenni. hogy végre hazamenjen. A lány keze finoman siklott felfelé. miért nem emlékszik. Elindult. aki ennyire hétköznapi módon gyönyörű. hogy a másik viszonozza az érzelmeit és kínszenvedés minden perc. Lemondó sóhajtással felvette a ruháit. Ezért a képért hajlandó lenne élete végéig egy gumiszobában csücsülni. úgy vége is lesz egy pillanat alatt. mégis barna. Érezte. ahol tényleg a helyük lenne. A látómezejét teljesen betöltötte az aranyló bőr. hiszen nem is emlékezett arra. Ha az erős karok nem kapják el. Persze pont ez volt az oka. akit a sors és az istenek neki rendeltek. de azt érezte.De hol lehetnek a ruhái? A szoba túloldalán megpillantott egy résnyire nyitva hagyott ajtót. Most már biztos volt benne. amíg az arcára nem tévedt. Tristan figyelte a lányt. akkor addig élvezi. hogy amilyen gyorsan indult. hogy a férfi levetkőztette. Egyedül a gyűrött lepedő tanúskodott arról. amikor mindent feláldozna a másikért. ahogy az hatalmas őzike szemeivel nézi őt. csakhogy az ágy felé nézett észrevette. Csak bámulhassa. majd meg sem állt. de valami keménybe és nagyon finom illatúba ütközött. hogy nemrég még feküdt ott valaki. A felszabadítására. A gondolat mégis eluralkodott rajta. És a lány sem egy ilyen férfit érdemel. Figyelmét újra a lány felé irányította. hogy a férfi eltűnt. legyen az ő párja. Nem tudta milyen az. Megfordult. Nem lehet. aki nem tudja mi a szeretet. De hiába erőltette az agyát. Nem hiányzott neki egy kellemetlen „másnap reggel” jellegű szembesülés. hogy adjon nekik gondolatolvasó képességet. és érezte. Legalább egy vagy két foszlány megmaradhatna neki. Egy ilyen tökéletes férfi. hogy a hatalmába kerítse és felmelegítse jéggé fagyott szívét. Majd a következő találkozásnál felveti az istennőnek. a cipőjét a kezében tartotta. Látta őt ruha nélkül.

Még akkor is. Még álmában se hagyta el a képe. A férfi valamilyen ismeretlen bűbájjal bódíthatta el és összezavarta az elméjét. hogy milyen érzés volt. Amikor felriadt.Csókolj meg – suttogta olyan halkan. miközben emlékezetébe véste a finom női vonalak minden ívét és hajlatát. de ez sem tartott sokáig. Most viszont éppen fordítva állt a helyzet. vagy minimum dühös lesz. Vagy nem emlékszik rá. ahogy a férfi ajkai puhán végigsimítanak az övén. édes érzéki ajkai enyhén szétnyíltak. amíg az ágynak ütközve le nem huppant a matracra. és a lány nincs mellette. Most mégis itt volt előtte a párja. ha ez a nő lesz a gyilkosa. amire annyira vágyik. A melegség. Elveszett az ismeretlen érzés csodájában és életében először érezte. akkor édeskevés az a tény. Felidézte. Hiszen nem is ismeri ezt a férfit. Mással nem tudta megmagyarázni. míg csillagokat nem lát a szenvedélytől. Biztosan kéjesen felnyögött volna álmában. hogy nem szabadna. hogy valakinek örömet okozhasson és nem vágyott még arra. és megpróbált mielőbb kiszabadulni a kínos helyzetből. hogy a lány félni fog. hogy a bőrén érezze a férfi érintését. ha ez az utolsó dolog. amit meglátott a szigorú arckifejezés volt. akinek éppen a karjaiban volt. amivel a frászt hozta volna a nőre. Ott volt a karjaiban. Meg kellett ízlelnie. miközben kőkemény teste érezhetően keményebben feszült a lány testének és Heloise érezte. és még nem született olyan ember. megesküdött volna. Tartott tőle. Fájdalmasan vágyott arra. ami miatt érdemes élni. . a vágyait. aki képes lett volna eloltani a tüzét. A férfi egy hangot sem ejtett. félreérthetetlen vibrálás elég volt. Tudta. Ha önmaga lett volna. . Lehetetlen. és ez okozta nála a pillanatnyi elmezavart. hogy elnyomjon benne minden józan gondolatot. Amikor megérezte. de soha nem érzett még ekkora késztetést arra. hogy valami nem stimmel. Álmában a lány karcsú teste feltüzelve feküdt az övé alatt. ő pedig majd meghal. Komolyan gondolta. vagy bevett valamit. hogy mindketten belépjenek a mennyország kapuján az örök boldogság reményében. mit tesz. hogy csak úgy bebújik egy vadidegen ágyába. mint önkéntes áldozat? Ez annyira nem volt rá jellemző. Heloise sosem volt az a vadmacska az ágyban típusú nő. Szégyenében a kezébe temette az arcát és kis híján zokogni kezdett. lassan kinyitotta a szemét és az első dolog. így el tudott hátrálni egészen addig. mint ahogy az sem. hosszú élete során először örült annak. hogy izzik a bőre. De nem így történt. akire aztán még csak nem is emlékszik. Kivéve azt. Ez a nő lángolt. . és készen állt arra. a nem létező lelkének kristálytiszta másik fele egy gyönyörű női testbe zárva. Kizárt. amikor hazaérve levetkőztette és finoman megmosdatta a lány törékeny testét. ami belőle sugárzott és a köztük lévő. hogy van. hogy ha Tristan nem látja azoknak az édes ajkaknak rebbenését. hiszen nem volt önmaga. amiért gyakorlatilag elrabolta és elhozta a saját lakásába. ahogyan a kezével és az ajkával bebarangolja testének minden egyes négyzetcentiméterét. De nem. hogy megesküdött volna.Tristan mégis lehunyta a szemét és még mielőtt észbe kapott volna. hogy hamarosan eljön az enyhülés. hogy képtelen volt ellenállni neki. viszont vonakodva ugyan. hogy csak saját vágyait vetíti ki az elméje. Az majdnem ugyan az. hogy egy ismeretlen ember ilyen érzéseket ébresszen benne. Mégis valami különös oknál fogva. hogy valaki örömet okozzon neki. De a lány akarta őt. Olyan áldás volt ez. hogy csak úgy odaveti magát a férfi lábai elé és felkínálja magát.Hogy lehetett ennyire ostoba? – jajdult fel megtörve a csendet. amiről nem is tudta mi az. de lazított a szorításon. Ettől kijózanodott. Már szinte érezte. hogy Erisz elvette a hangját. hogy a testük egymáshoz simuljon. szenvedély sugárzott minden rezdüléséből és meglágyította a harcos szívét. hogy még többet kapjon belőle. Heloise agya sikítva tiltakozott az ellen. Lángolt. mégis élvezett minden egyes érintést és bűnös boldogság töltötte el. hosszú szempillái félig eltakarták ragyogó kék szemét. boldogan vállalja a halát. A gondolatra elszégyellte magát. amit a teste és a szíve tenni akart. Ő rémült meg a nőtől. ami kívülről is tökéletesen látható. Biztosan megszállta valamilyen nőstény ördög. közelebb húzta a lányt. úgy vonzotta. A vágya annyira erős volt. majd egyre vadabbul csókolja. amit még csak remélni sem mert soha. amit életében tesz. A férfi keze egyre szorosabban tartotta a derekát.

amit tudni akarok. és a széken heverő kabátjában kezdett kotorászni. Éppen arra jártam és hallottam. . És ez a helyzet megkövetelte magának. de ez még nem elegendő ahhoz.Azt mondtam. Heloise gyanakodott. majd a kijelzőre pillantott. mire minden szónak megtalálta a megfelelő jelentését. Heloise. Még a nevét sem. Amikor a férfi felé nyújtotta a telefont. Vajon mi az. A csúcstechnológiás telefon monitorján villogó szöveg tömör volt. és tett két lépést a férfi felé. hogy megvédje magát. hogy mit tesz.Miféle bajba? Tristan újra pötyögött. így azt gondolom. vagy… – Heloise elpirulva hallgatott el. Lennél szíves válaszolni? – Heloise-on kezdett elhatalmasodni a düh. arcizmai fokozatosan elernyedtek. A férfi kérdő pillantást vetett rá. hogyan kerültem ide és mi történt velem. úgy gondoltam az lesz a legjobb. hogy információkat osszon meg vele. . Mutatóujjával megbökte a férfi mellkasát és folytatta kirohanását. A férfi reakciója megdöbbentette. . Heloise. hogy csupán ennyi történt. Bajba került? Arra sem emlékszik. amit titkolni akar előle? Egyelőre ez nem számított. hogy igazán mérges legyen. Heloise először az arcát figyelte erősen. a lány kezébe nyomta. Mire odaértem. . Nem félt szembeszállni vele. akkor elvihetlek most. újra elvette tőle. eszméletlenül a földön. amit a nő hangja váltott ki belőle. amikor éppen bajba keveredtél a klub melletti sikátorban. sem a címed. Ha nem lett volna az az apró tétovázás. mert fogalma sem volt. Nem találtam a táskádat. akkor a tettlegességig is képes elmenni. ha nem kapja meg. hogy még a nevedet sem tudom. amit akar. és nem árulta el a benne tomboló zavarodottságot. ha a helyzet úgy kívánta. Sötét szemeivel a lányt bámulta. majd az első adandó alkalommal úgyis kiszedi belőle az igazat. majd lázasan pötyögni kezdett valamit. aki arra sem méltó. Tegnap este találkoztunk. Amikor végzett. A férfi csak állt. és nem tudtam sem a neved. sőt maga mögé utasította volna az össze eddig bálványozott férfi modellt is. de nem válaszolt. majd összeszedte magát és megkérdezte. Majdnem olyan gyönyörű akár a nő maga. Heloise talán még el is hiszi. amikor a szöveg végére ért. Előkapott egy c telefonnak vélhető tárgyat. hogy a hangja nem remegett meg. és furcsán vette volna ki magát. . ha kell. Nem tudta befejezni. . azt ki akarja használni. még nem kell egyből egy könnyűvérű nőnek bélyegezni. . miközben örült. hogy elhagyta a klubot.A nevem. mint amennyi bátorság a szívében volt. mintha éppen megnyugodni próbálna. hogy nem számíthat tőle teljes őszinteségre. A táskád nem volt sehol. ahogy sikítasz. . majd gyorsan vissza is adta a lánynak. tudni akarom a neved! – A hangja keményebben csengett. de valami nem hagyta nyugodni. De ha szeretnéd. de aztán megállt és kitörölte a szöveget. de lényegre törő. Heloise nem az a fajta nő volt. Főleg nem arra. A férfi néma. – Heloise. Jelenleg nem akarta elvenni a kedvét attól.Kérdeztem valamit. Visszaadta a telefont. Tristan még mindig érezte azt a különös remegést. kiraboltak. már egyedül voltál. Felpattant az ágyról. De nem voltam biztos benne.Nem kell – tiltakozott hevesen. és ha csak egy halvány reménysugár is van arra. majd ellépett mellette. . Halványan elmosolyodott az szájára mutatva. akinek a külcsín jelent mindent.Hogy hívnak? – kérdezte. hogy bármiféle bajba keveredett volna. Még csak egy szóra sem méltatja? Mit képzel magáról? Azért mert élete során elkövette ezt a baklövését.Miért nem vittél kórházba? A férfi ujjai sebesen jártak a billentyűzeten. sokkal fontosabb volt a belbecs. A tény egyszeriben nagyon zavaróvá vált.hogy ez a fickó bármelyik magazin címlapján megállta volna a helyét. De erről a fickóról semmit sem tud. és látta a szemén. hogy ne is akarjam tudni. hogy a nevét elárulja neki. ha ide hozlak. hogy fogalmam sincs arról. Úgyhogy vagy elmondod. de most azonnal olvasni kezdte. de a harag mindig is tökéletes hajtóerőnek bizonyult számára. és keresztbe font karral várt.Figyelj kispajtás! Be kell vallanom. A nevem Tristan. Mert nem voltak rajtad komoly sérülések. hogy megtudja mi történt vele. Heloise háromszor olvasta el.

életem. és becsukta maga mögött az ajtót. hogy nem vitte kórházba. aki nem becsüli meg kellőképpen. függetlenül a lánytól. majd megvonta a vállát és elballagott. A lány lelke már megkezdte a testéből való kilépést. a feszültsége átitatta a levegőt. elé állt és várakozásteljesen lepillantott az ágy szélén ülő lányra. hogy nem fog könyörögni. Bár a lány makacs és bátor. hogy megragadja és keményen megcsókolja. de egy pillanatig sem gondolta komolyan. nem merte megkockáztatni. Mikor Tristan elkészült. Családja van! Csak remélni merte. ami nem viselte el a gondolatot. amire szüksége lehet az éjszaka folyamán. Tristan dobbantott egyet a lábával. hogy nem arra az öltönyös tahóra gondolt. Hajnal előtt itt vagyok. de még csak idegesnek sem látszott. Felvett egy fekete pulóvert és a bőrkabátját. hogy visszatérhessen eredeti helyére és biztonságban legyen. hogy most a legjobb az lesz a számára. ezért ő sem fogja beérni kevesebbel. amiben élt. ha nem akarta örökre elveszíteni. védelemre akkor is szüksége van. míg csak létezik. Utálta a lőfegyvereket. mintha a legnagyobb kincs lenne a világon. úgysem sikerül. Nem tűrte a korlátokat. Csak addig. Belépett és magához vett mindent. Az a nem is kevés hátsó szándék győzött benne. de csak a hideg fémet érezte a bőrén. ahogy a ruha alatt kidomborodnak előtte. majd visszafordította a tekintetét ugyanarra a pontra. hogy a Lelketlenek még véletlenül se találjanak rá a Kárhozottakra. Vele úgy kell bánni. hiszen a túlélés záloga volt. A lány nem készakarva nem figyelt rá. hogy a dolog a lehető legrövidebb úton véget érjen. majd ő gondoskodik róla. hogy maga mellett akarta tartani. És ne is próbálj kijutni. Heloise elolvasta az üzenetet. hogy a telefon helyett a lány finom tenyerét csúsztatja majd bele. Ezt persze nem vallhatta be neki. A lakása ezer és egy dologgal volt védve. Beletörődve bólintott egyet. Persze nem a lány biztonsága volt az egyetlen oka annak. hogy a lány ne legyen mellette. Nem hagyhatja. ahová már az első találkozáskor is vágyott. de a beállt csend töretlen maradt. majd bepötyögte a szavakat a telefonjába és a lány elé tartotta. Még csak nem is kereste. és mi volt a valódi oka annak. . Négy hosszabb pengéjű kést. majd megkereste a bakancsát és belebújt. Igazságtalan . teljesen lakatlan volt. Ha ő nem is lehet odaadó párja a lánynak. harag gyúlt tündöklő tekintetében. Hamarosan ismét az utcán a helye. hogy nem hatalmasodott el rajta a birtoklási vágy. hogy a lány kilépjen az ajtón. érezd magad nyugodtan itthon. felfedezve minden olyan helyet. Ő pedig bármi áron megvédi majd. Amikor aztán meg is pillantotta azokat a helyeket. Várta. Szeretett volna mindent elmondani neki. aki nem sokkal azután jelent meg a sikátor bejáratánál. hogy mondjon valamit. Vajon lehetne még fokozni? A férfi elképzelte. míg megoldást talál. ha én nem akarom. amiért nyilvánvaló zavarodottsága és félelme ellenére is kész volt harcolni ellene. és… – A hangja elhalt. Kilométerekről érezni fogják. mi a feladata. munkám. aki segíteni tud a lány lelkének. Abban pedig biztos volt. ha itt tartja. csak vasakaratának köszönhette. Kinyújtotta a kezét a lány felé és egy pillanatra elképzelte. nem tisztelni. akár a vízbe ömlő vér vonzza a cápákat. hogy megvédje az. Keresni fog valakit. hogy egy olyan férfié legyen. hogy magára vonja a figyelmét. Heloise csendben követte az eseményeket. Zsebre vágta a telefont és a szekrényhez lépett. miközben a kezével bebarangolja az egész testét. két dobótőrt és a biztonság kedvéért egy pisztolyt is. Nyoma sem volt aggodalomnak rajta. keményen a zöldes-barna szempárba nézett. hanem magával hozta a lakásába. attól még nem hagyhatja. Kilépett a lakásból. Találsz váltás ruhát a szekrényben. így a szomszédos lakást használta fegyvertárnak. hogy hozzáérjen.Becsülte a nőt a bátorságáért. hogy ki is ő valójában. hogy beviszi a kórházba.Felejtsd el! Van saját lakásom. Nem szólt egy szót sem. de a szeme mindent elárult. és az egyetlen módja. Micsoda tűz ég benne. Tristan pedig úgy döntött. Rövid ideig maga elé meredt. mielőtt még igazán az övé lehetett volna. családom. Ahogy a végére ért felpillantott. aki homlokráncolva olvasta. így vonzani fogja a Lelketleneket. miután ő a lánnyal a karjaiban az árnyékba húzódott. Akkor biztosan elveszett. Büszkébb volt ő annál. Hogy lehetne egy ilyen nőt. ha vele marad. Ha mégis komolyabb kapcsolat van közöttük. Az ötlakásos bérház. Bepötyögött néhány sort és visszaadta a lánynak. amit az előbb is keményen bámult. a férfi feszülő izmait nézte. Felajánlotta ugyan neki.

Vadság járta át. talán a gyárnegyedben. sajtot és rengeteg friss gyümölcsöt.előnyhöz jutatta a használóját a harcban. Ez nem egy olyan helyzet volt. mint a kirakós két darabja. és igyekezett a B-terv megvalósítására koncentrálni. hogy tökéletes pár lehetnének. hogy egyelőre még mindig fogoly. Még soha nem tapasztalt hasonlót. A vitamin fontos az emberi szervezet számára és ő azt akarta Heloise egészséges legyen. hiszen a Tristan hatalmas volt. a gettóban. pedig szüksége lett volna egy kiadós ütközetre. Természetesen nem sikerült. és amikor már biztos volt benne. amiből nem sokkal korábban Tristan vette elő a ruháit. Ha ő nem tud kijutni. vagy amire gondolni sem mert. Heloise kitartóan fülelt az ajtónak lapulva. Átkozta magát. Hol jár az esze? Úgy néz ki. el kell érnie. Dant! Biztosan aggódik érte. hol lehet. ha hiú reményeket táplál egy olyan férfi után. és azzal nem old meg semmit. Nem elég. Kint már sötét volt. hol van. A lány nekidöntötte arcát az ablaknak. Tökéletesen illettek egymáshoz. ezzel is egy kicsit megnyugtatva saját magát. Kinyitotta és elképedve látta. Találomra kivett egy pólót. semmihez nem fogható illat bekúszott az elméjébe. hogy kerít egy telefont és segítséget hív. de azt nem tudta mit szeret. De nem adta fel a küzdelmet. Mit is gondolt. kívülről még a házfallal megegyező vörös színű rácsok korlátozták a szabadság útját. A férfi teste olyan volt. ami harminc centivel több. hogy a város melyik részén lehet. hogy eltűnt. De még is kit hívhatna? A Rendőrséget? Még csak azt sem tudja. Mint ahogy azt előre sejtette. Tristan is kénytelen volt félretenni az előítéleteit. így mindenből vitt egy keveset. És az illata. lehetetlennek tűnt még csak halványan sejteni is. de itt sem járt sikerrel. A forró víz hatására merev izmai ellazultak. és az utcalámpák is csak hellyel-közzel világítottak. Működött. hogy őt védelmezze. Az első adandó alkalommal ki fog törni innen. A gondolatai folyton a lakásában tartózkodó nő körül forogtak. mézet. a térde alá ért. csak előkészítette a következő fázist. vagy bejelentést tett. Kényeztetni akarta őt. és talán azóta is őt keresi valahol. Két méter környékén lehetett. Elképzelte. és pattanásig feszült idegei is átadták magukat a nyugalomnak. amiért előbb nem jutott eszébe. Nem akarta visszavenni már viseltessé vált és kényelmetlenül testhez simuló selyemruháját jobb lehetőséget nem találva odalépett a szekrényhez. talán még mentőcsapatot is szervezett. Visszahúzta a függönyt is. és amint belebújt hangosan elnevette magát. hogy ez is zárva volt. Végül is világ életében kalandok után vágyott. a finom és kényelmes pamutig. Most megkapta. biztos volt benne. vajat. hogy valaki érte jöjjön. Az az arc. mint az ő százhetven centije. hogy kizárólag fekete holmikkal van tele. mint amilyen az egész lénye volt. Péksüteményt. Tristan egész éjszaka egyetlen Lelketlennel sem találkozott. így egyelőre tehetetlen volt. megpróbálta kinyitni az ajtót. Egy órával ezelőtt rövid időre félbeszakította az éjjeli őrjáratát. mégis melegséget gyújtott a testében és felkorbácsolta vágyait. Az a férfias. telefont sem talált a lakásban. akiről a nevén és az elviselhetetlen modorán kívül semmit sem tud. mivel úgysincs jobb dolga lezuhanyozik. Élete végéig képes lett volna nézni és soha nem unt volna rá. hogy fogva tartója elment. de az utcakép sem sokat segített kitalálni. Az ablakhoz lépett. hogy a színek terén még lenne mit javítani. mintha arra teremtették volna. de mivel a Lelketlenek szívesen haladtak a korral. Egyszerre volt kedves és zabolátlan. és nem akart onnan szabadulni. milyen lehetne a hangja. és vitt némi friss ételt a lánynak. Első lehetőség. . a választék szinte határtalan volt. Biztosan nem a belvárosban és nem is a puccos kertvárosi részben. hogy megpróbálja kinyitni és lemászni valahogy. A farmertól a bőrön át. pedig sokszor a legkézenfekvőbb megoldás a célravezető. Mégis úgy érezte. hogyan kérhetne így segítséget? Az anyját? Az kizárt? Dant? Igen. Úgy döntött. de Heloise úgy vélte. hogy épp olyan lágy és férfias.

és elterelve a figyelmüket sikerült azonnal egy vágással megsebeznie az egyiket. Igazán ölni. a másik kését gondolkodás nélkül vágta bele a szívébe. de túl korán bízta el magát. Megmozdult. Kulcsok. Még csak meg se érintheti. ahol előző éjjel rátalált a végzetére. a figyelmük már elterelődött. erőt öntött belé. gondosan ügyelve minden apró zugra és beugró részre. A feltóduló érzelmek elterelték a figyelmét. A hatalmás ágyon aludt. Egészen mostanáig. Düh száguldott a vérében. a bal karja égett. Valamit kerestek. hogy a lány már nem neheztel rá. mert így nem láthatta tisztán mit találtak. Mint egy megvadult bika rontott neki a két aljas gazembernek. Nem talált semmit. és hangtalanul távozott a lakásból. és saját lendületét felhasználva átdobta maga fölött a Lelketlent. hogy nem lett vége ott rögtön. Megdöbbentő látvány fogadta.Megtaláltam! – kiáltott fel egyikük diadalmasan. Újra a lány képe kúszott be a tudatába. Ajkai mégis enyhe mosolyra húzódtak. és egy golyó ütötte seb nem nevezhető gyengéd cirógatásnak. Az egyik Lelketlen előretört és megpróbálta Tristant leszerelni. A díszes társaság egy emberként fordult felé. Legalább hat Lelketlen kutatta át a környéket. Ölni akart. Tristan előrehajolt. Egy Kárhozottat ugyan nem könnyű megölni. Tristan pedig átkozni kezdte őket. hogy még a látása is elhomályosodott. és bár hallotta. Egy külső szemlélő számára egyértelmű lett volna a küzdelem kimenetele. hogy fog szikrázni a lány szeme. mert elképzelte. a törzse mellé szorította a karjait. A fájdalom úgy hasított belé. A Lelketlen ettől megtántorodott és az egyensúlyát elveszítve elterült a betonon. Gyilkos ösztöneiknek köszönhetően gyorsan reagáltak és pillanatok alatt körülvették őt. hogy elvonta volna a figyelmét. és igyekezett minden másra gondolni csak nem a fájdalomra. Soha! Az istennő jól kibabrált velük azzal. de ez lehetetlen volt. hogy visszatérhessen az ő Heloise-ához. meghallotta az ismerős hangot. De egy külső személő nem ismerhette az igazságot. amikor szembe néz majd a Heloise haragjával. mert ezek a lélek nélküli emberutánzatok meg akarták fosztani attól. akkor újra és újra felélesztené őket. de fájdalmat ők is éreznek. de mielőtt felfoghatta volna. ezzel megbénítva azt. Valami szépet álmodott. hogy porrá válva végleg eltűnjön a föld színéről. így bizonyos időközönként újra és újra körbeszimatol a sikátorban. de most ahelyett. De nem pihent le egy másodpercre sem. Második hiba. Elegáns mozdulatokkal. hogy aztán ismét elvehesse az életüket. Nem hagyta nyugodni az előző este látott különös csoportosulás. és hiába csak egyetlen cél hajtotta őket. Egy csapással szabadította meg a fejétől. Megfordult. Első hiba. mint az elődje. hogy ez a vadállat Heloise fölé hajol és készül kiszívni a lány gyönyörű lelkét. Tristan elővett egyegy kést és felkészült a támadásra. és most már mindhárom gyilkos szemben állt vele. hogy aztán megfeledkezve a külvilágról élete végéig mellette lehessen és szerethesse.Reménykedett benne. és csak a küzdelemre koncentrált. mert hamar talpra ugrott. Egymás között sustorogtak és az utca zaján át Tristan csak foszlányokat tudott kivenni. amikor végre fellélegzett volna. és mikor hazaért némiképp meg is nyugodott. Kiszúrták őt. hogy a lelki társuknak saját maguknak kell ráébredni az érzelmeikre. már belefúródott a vállába. Egy pillanatra elfogta a zabolátlan gyilkolási vágy. éppen csak egy hajszálon múlott. Abban a pillanatban. Néhány pillanat leforgása alatt fejeket hullatva végzett velük. A többiek mind köré sereglettek. De vajon mit? . de sikerült hárítania az ütést. a haja enyhén összekócolódott és furcsán ki volt csavarodva. Megacélozta magát. Egy másik azonnal támadt és hátulról megragadva. Valamit terveztek. Tristan veszíteni fog. Ez a pokolfajzat rutinosabb harcos volt. Ha tehette volna. hogy a megmaradt kettő előrántja a fegyverét. Majd fémes csörgést hallott. hogy közelebb osonjon. de a lába alatt megcsörrent egy törött üveg. Előre örült annak. és a látásuk tökéletes volt. amiért egyszerűen bezárta. Legszívesebben bebújt volna az ágyba mellé. mintha csak táncolna a Leletlenek felé lépett. Talán éppen vele. . amikor egy újabb golyó elhagyja a pisztoly csövét.

Fájt. már nem is tűnt olyan rémesnek a seb. de abban a másodpercben feledte az ajtót. hallasz engem? – suttogta közvetlenül a férfi fülébe. Az erdők meleg színeiben játszó szem vággyal volt tele. . hogy megmentse a férfi életét. mint hogy az egész testét megvizsgálja. élettelen test először ránehezedett. de aztán magához térhetett. hagyta. Tristan olyan gyorsan ragadta meg a csuklóját. A harcos állkapcsa körül minden izom megfeszült. Heloise nagyon óvatosan levette róla a bakancsot és feltette a lábát is az ágyra. Kirántotta a legfelső fiókot és rögtön meg is találta. Heloise összeszedett belőle néhányat. és félelemmel vegyes izgalommal megpróbálta kigombolni.Tristan! Tristan. Tristan csak feküdt ott és a csillagos eget bámulja. majd lassan semmivé vált. Kétségbeesve tekintett körbe a lakásban. akkor senki nem tudja majd megvédeni a lányt. hogy hárítsa a rá rontó Lelketlen támadását. Fájdalmai voltak. hogy megemelje. Amikor végzett és szétnyitotta az átázott anyagot majdnem elájult a látványtól. Mivel nem tudta hol szenvedett sérülést. ahogy alig észrevehetően bólintott. Itt maradsz! Hallod? – szólt rá Heloise keményen – Tartasz valahol kötszert? Egy bólintás volt a válasz. én vagyok. hogy az ajtó nyitva van. az ajtóban viszont érthető okokból nem maradhat. és ahogy hozzáért. Maradék erejét összeszedve a hátára gördült. Előrántotta a harmadik kést és egyetlen mozdulattal elvágta a torkát. amit keresett. felnézett az arcára. Tristan szorosan csukva tartotta szemhéját. még éppen időben. A férfi vállán és karján golyó ütötte sebek tátongtak. Segíteni szeretnék. Néhány nap pihenés mindenképpen szükséges lesz. A szeme becsukva.Tristan. Tristan az ágyra roskadt. Heloise megállította a kezét. hogy a hátára forduljon esés közben. Felfelé haladva megakadt a szeme a nadrágja derekán.A kis szekrényben a fürdőben? Újabb bólintás. Felpattant. mert a padlóra nézve meglátta Tristant ott feküdni. hogy még a levegő is belé szorult. . Nagyon lassan haladtak az ágy felé. hogy amikor segíthetett volna. A férfi ajka finoman megremegett. nem akarta siettetni a férfit. Heloise. Az ágyból csak annyit látott. Steril kötszerek és fertőtlenítő volt benne gondosan elrendezve és csoportosítva. Heloise óvatosan megfogta a karját és minden erejét összeszedve segített neki talpra állni. majd valami súlyos zuhan a padlóra. Maradj nyugton. hogy megtisztítsa a sebek körüli területet. mintha képtelen lenne ránézni. hogy ő diktálja a tempót. Ha most itt hagyja. de amikor a férfi keze nem mozdult.Jézusom! Mi történt veled? A férfi újra lehunyta a szemét és elfordította a fejét. nyoma sem volt a melegségnek. és szabad az út a menekülésre.Majd én. mert engedett a szorításon és finoman végigsimított a kézfején. hogy hol keresse a sérülést. Az egyik törölközőt megnedvesítette és nekilátott. Beletelt majdnem egy egész percbe. hogy eszméleténél maradjon. honnan vette hozzá a bátorságot. Képes vagy lábra állni? Egyedül nem tudlak elcipelni az ágyhoz. nem tett meg mindent. . Így nem mehet el. ami egykor áradt belőle. nem volt más választása. Heloise felpattant és a fürdőszobába rohant. Nem tudta. . mégis megrázta a fejét és lassan a pólóját kezdte el felhúzni. de amennyire Heloise meg tudta ítélni. ez kétségtelen. de ha Heloise véletlenül érzékeny területet érintett a szemhéja megremegett. de egyedül nem tudom megtenni. de talpra fog állni. Sápadt volt. hogy felálljon. Haza kell jutnia. épp csak annyi lélekjelenléte maradt. Letette őket az ágy melletti szekrényre és felkapcsolta az ágy mellett álló lámpát. a homlokán verejték csurgott és a bőre színe árnyéka sem volt annak. majd Tristan a bizakodva a fürdő felé nézett. A súlyos. hogy az ajtó hatalmas robajjal kivágódik. és kezdett visszaemlékezni a részletekre. Hiába szeretne mielőbb szabadulni. Ahogy odaértek. a lőtt sebek nem halálosak. majd megmozdult. Heloise megbabonázva veszett el érintés finomságában. jelezve ezzel a lánynak. amire emlékezett. . majd kifelé menet néhány törölközővel is felszerelkezett. hogy jobban lásson. nem élhetne azzal a tudatta. Azonnal! Heloise arra riadt fel álmából. de kihúzta a férfi övében lévő tőrt és elkezdte levágni róla a felsőt. Nemsokára hajnalodik. Csak súrolta a golyó. . Mire az utolsó vérfoltot is sikerült letörölnie. biztosan vége. és az ágyra fektesse a férfit. De mégis mitévő lehetne? Nem elég erős ahhoz. mintha az erő elszállt volna belőle. mire felfogta hol van.A földre zuhant és küzdött. Ha ő meghal.

Tristan izmaiból elszállt a feszültség. Teltek az órák és Heloise megbabonázva figyelte. de mielőtt bármit is tett volna. Tristan lelke táncolt örömében és érezte. hogy megmordult a gyomra. hogy a lány biztos legyen benne. Tristan pedig hozzádörgölőzve még jobban magához szorította. kábulatban és várakozásban gazdag két nap volt. A finom hosszú ujjak egyre lejjebb kalandoztak. Belenézett. hogy ilyen gyorsan gyógyult. akkor nem venné a lelkére.Ez most csípni fog. Arcát beletemette fekete hajába és hagyta. amikor valami meleget érzett az oldalának simulni. majd leült a puha karosszékbe és kényelembe helyezte magát. ha miatta ébredne fel. A konyha tele volt modern cuccokkal és bútorokkal. Hol a félelem. Még akkor sem. amikor az ágytámla tiltakozásképpen megreccsent. Heloise valóban olyan gyorsan tisztította meg a sebeket. hogy az illata átjárja és felmelegítse teljes lényét. mielőtt elájult volna. . Lenézett és a lány ott aludt mellette. A lány elégedetten felsóhajtott. hogy rövid deréktáji kitérő után a hasán kezdjenek el játszadozni. és aranybányára bukkant benne. mintha egy kiállításon bemutatott darabok lennének. Ha a lány alszik. ezt bizonyította a rengeteg könyv. az arca békés. a Kárhozottaknak azonban elég volt néhány nap és jobbak voltak. de igyekszem gyorsan csinálni. mert Heloise megállás nélkül folytatta az ismerkedést a férfi testével. és nem veszélyes helyzetekbe rángatni. . Egy közönséges halandónak hetekig tartott volna a lábadozás. Találomra kiválasztott egyet. De a mozdulatai másról árulkodtak. Biztosan alszik még. próbaképpen kicsit megmozgatta. hogy keressen valami ehetőt. ahogy a lány finom mozdulatokkal simogatta. majd mély álomba merült. Ha szeretnéd. Heloise! De hol a pokolban van a lány? Biztosan elment. hogy Tristan alszik. hogy az arcán egy őszintén boldog mosoly terül el. megfogta a finom meleg kezet és az arcához szorította. Most viszont alaposan megnézett minden egyes zugot. sajt és mindenekelőtt rengeteg szénhidrát. Heloise légzése egyre szaggatottabbá vált és fokozatosan gyorsult. mert annak ellenére élvezte a lány közelségét. mint volt. mégis hallotta. hogy egész lénye üvölt érte. majd ép karját felemelve az ágytámlába kapaszkodott. Gyümölcsök. Tulajdonképpen a lakás minden pontján ezt érezte. Majdnem olyan. A karja és a mellkasa szinte már nem is fájt. egymásnak ellentmondó érzelmek sokasága kezdett el feltörni benne. hol pedig az aggodalom hatására nem is mérte fel igazán a környezetét. A légzése egyenletes volt. gondolta Tristan. – A férfi bólintott egyet. fogd meg a kezem. Átölelte a lányt és még közelebb vonta magához. ami nem csak a polcon. Érezte. az éjjeliszekrényen. de még az ágy lába mellett is. amivel megtörölte a férfi arcát. csak eddig túl elfoglalt volt ahhoz. de még nem akarta. Bekötözte a sebeket. Tudta. de a harmadik nap reggelén Tristan végre kinyitotta a szemét. Tristan iránti aggodalmában észre sem vette. de sosem aludt túl sokáig. nincs ellenére a gondoskodás. hogy éhes. Az egyik alkalommal arra riadt. Elindult az apró lakásban. A férfi nagyon szeretett olvasni. Az ő egyik pólóját viselte. majd kiment egy újabb nedves törölközőért. Szerette.Talpra kell állnia! Heloise fertőtlenítő folyadékot öntött néhány gézlapra. a légzése nyugodt és egyenletes. hogy meg kellene állítani. A férfi felsóhajtott és láthatóan megnyugodott az érintése hatására. hogy ágyéka egyre forróbban lüktet és kőkemény lesz a lány meztelen testének gondolatára. és mintegy válaszul cirógatni kezdte az izmoktól dagadó mellkast. ahogyan csak tudta. Nem volt szükség a biztatásra. amíg ő eszméletlen volt. Néha maga is elszundikált. Megfordult. de a lakás különböző pontjain is megtalálhatóak voltak. Két nap telt el így. de furcsán pihentnek is. Vigyáznia kellene rá. ez nem helyes. hogy felöltözzön és megkeresse. szabad kezével megérintette Tristan arcát. hogy tisztában volt vele. ha annyira vágyik rá. Így mozdulatlanul tűrte az édes kínzást. A dohányzóasztalon. mint újkorukban. Furcsa melegség járta át. Kilépett a konyhába és felfedezte a pulton lévő papírszatyrot. Tristan beleborzongott az érintésbe. Zsibbadtnak érezte magát. hogy észrevegye. egyik kezével átkarolta a derekát. mégis olyan hatást keltett. Hiányzott belőle az élet. amikor az utolsó emlékképre gondolt. Pont erre volt most szüksége. hogy vége legyen.

Jézusom de finom volt. amilyennek elképzelte. Tristan szíve hevesebben kezdett el verni örömében. amit akart. onnan pedig tovább oda. a másikkal megragadta a tarkóját és keményen megcsókolta. Egyetlen akadály elviselésére sem volt tovább képes azokból. de érezte. Nem csalódott. Nyelvével végigsimította a lány ajkait. tökéletes. a bőre felhevült és a keze szüntelenül fedezte fel a férfi testét. Tombolt benne a tűz. egészen a kulcscsontjáig. hogy jobban vagy! Aggódtam érted. mi minden vár rá. A lány megsimította az arcát. hogy ő kerüljön felülre anélkül. amíg meg nem találta a zavaró felső szegélyét. Még mindig csukott szemmel megrázta a fejét. és ha nem engedte volna ki. hogy újra meg ne csókolja. hogy a másik kövesse.Akkor szeress! – mosolygott rá a lány és a hátát ívbe feszítve kínálta fel magát a férfinak. hogy a szemébe nézhessen. Heloise felnyögött élvezetében. ahhoz. A lány szeme izzott. Formás és feszes. Szeretni akarlak! . Tristan megsimogatta az arcát majd lassan elindult lefelé nyakának kecses vonalán. Az apró rezgések szétáradtak a testében egyre csak fokozva az örömét. ép karjával a lány álla alá nyúlt és felemelte a fejét. amikor meg is kapta. vére már nem csak a fejébe tódulva forrongott. ami elválasztja őt a lány selymes bőrétől. Tristannak ennyi elég volt. pont olyan. csak követte az ösztöneit. óvatosan simította végig. az áradó szenvedély hullámai engedve a kísértésnek lerombolták az utolsó falakat is a férfi szívében. A hatása mégis elképesztő volt. A bőre kipirult.Valami baj van Tristan? – kérdezte a lány tétován suttogva. hogy ne okozzon neki fájdalmat. majd a lány szemébe nézett. még nem is sejthette. Hajszálnyira eltávolodott tőle. Finoman végigsimított a lány mellén nem volt szüksége egyetlen hangnyi kifakadáshoz sem. Tristan nem gondolkodott tovább. vágy. finom csókokkal borította a mellkasát és a hasát. aki elégedetten zihált. nagyon ügyelt arra. A lány is egyre hevesebb lett. hogy tudja. de az érdekelte a legkevésbé. Egy ösztönösen kacér mosollyal az arcán egyik lábát átvetette a férfi lába fölött és egyetlen mozdulattal fölé gördült. Vajon máshol is… A gondolatmenetből Heloise boldog mosolya zökkentette ki. hogy hallhassa az édes suttogást: . ő pedig az élvezettől lehunyta a szemét. mintsem látott volna.Azonban pár pillanat múlva kiderült. Sérült karja tiltakozóan sajgott. Melegség sugárzott belőle. hogy elég a póló anyagán keresztül is éreznie őt. belülről tépi szét. A vágy tüze csak fokozódott a férfi testében és azzal fenyegetett. Tristan felült és lehúzta róla a pólót. Ajkai elválltak a lányétól. hogy belülről fogja elemészteni. amit inkább érzékelt. hogy ez a válasz nem elegendő a másiknak. Heloise még a legvadabb álmában sem gondolta volna. A szenvedély édes lángja lobogott benne és a biztatás reménye csillog a halvány fényben. Soha nem tapasztalt még hozzá foghatót. Ránézett és némán tátogta a szavakat. Tristan szája a bőrén olyan volt. Heloise keze a hátára siklott. hogy Heloise nagyon is magánál van. Olyan apró. amitől Heloise megremegett alatta. . amelyek akaratlanul is kitörtek belőle.Örülök. Tristan szorosan átölelte és átfordította. hogy végleg megadja magát. hanem egész testét és lelkét átjárta. Nem bírta ki. hogy ne okozzon neki fájdalmat. amihez foghatót még soha nem tapasztalt. Finoman cirógatta. mikor az szárnyait feszítve rárebben az ember bőrére. hogy éreztesse az alatta fekvő csodával. A rabja lett. megértés és szeretet. Szándékos lassúsággal kezdte el felhúzni. Visszaverhetetlen támadást indított a lány érzékei ellen. egészen addig. nagyon ügyelve rá. hogy valaha is képes lesz ekkora szenvedélyre. És végre elérte. Az övé lesz! Megragadta a lány vállát. majd incselkedve visszahúzódott. Önkéntelenül is belevájta körmeit a férfi izmos hátába. Minden igyekezete ellenére nem tudott megálljt parancsolni magának. de nem adott számára sok időt a pihenésre. hogy tudta a lány is akarja őt. ami a világon létezett nem közelíthette meg a lány ízét. miközben nem feledve saját testi erejét. hogy egy pillanatra is elszakadtak volna egymástól. Neki teremtették. ahová jelen pillanatban leginkább vágyott. hogy bebocsájtást nyerjen és boldog volt. Semmi. így a keze ismét lefelé indult. Amikor a fejük egy vonalba került. egyik kezével belemarkolt a lány fenekébe. ami alig volt több egy pillangó érintésénél. és a benne lévő vadállat megszelídüljön. Most már sokkal bátrabb volt. ahogy finoman harapdálni kezdte nyakának puha bőrét. miközben az szájával a mellét .

Tristan simítása kínzó lassúsággal indult el arra a helyre. Eggyé akart válni vele. szemében ugyanaz a tűz lobogott. de kétsége sem volt a felől. Azt akarta. vagy akár csak megérinti. Türelmetlenül vetette rá magát ismét a lány melleire és addig izgatta.kényeztette. Szorosan tartotta a leggyönyörűbb lányt. El akart merülni benne. csak és kizárólag rá. szemeiből pedig a boldogság áradó ígérete perzselte a lány bőrét. Mikor a remegés utolsó impulzusai is távoztak a testéből. de ha nem. hogy még a sajátjáról is képes lenne lemondani cserébe. hogy aztán csalódva halkuljon el. hogy Tristannak fontos az ő öröme. hogy miután a magáévá tette. Hiába érezte úgy. Gyorsan kibújt a nadrágjából. Heloise-nak. Kétségbeesetten vágyott arra. honnan tudta. amit a lány is érzett legbelül. ne tedd ezt velem! Jobban akarlak. csak önmaguk. Anélkül. hogy a java még hátra van. hogy minél közelebb kerülhessen hozzá. hogy levette volna a tekintetét Heloise arcáról. mint bárkit eddigi életem során. Heloise felsikoltott a gyönyörtől. ami Heloise belső izzásának középpontja volt. mégis könnyedén átengedette magát. amíg a vágytól újra nyögdécselni nem kezdett. Heloise sejtette. mert Tristan vissza is vonult. Először az egyiket. érzékei szikrákat hánytak. Szüksége volt rá. majd a csípőjével határozottan utat tört magának a lány lábai közé. nem álmodik. mint amilyennek eddig látta. Hozzáköti magát. fogalma sem volt. a férfi kezét a szája váltotta fel. Nem viselte el a gondolatát. azt éreztetve. hogy biztos legyen benne. Testével az ágyhoz szögezte. Más volt. Ágyéka fájdalmasan lüktetett. hogy szabadon szárnyalhasson az élvezet végtelen világában. de el többé nem engedi. . Minden kétkedése ellenére. lelke pedig elhagyta a testét.Kérlek Tristan. mint valami vadállat. de türelmet erőltetett magára. Akkor eltávolodott tőle és lefektette a már összegyűrt ágyneműre. Még soha nem élt át azelőtt ilyesmit. A lány tényleg a párja. akkor sem hajlandó soha többé elengedni. amit a férfi adni készül neki. hogy felkészült arra. majd a fogakkal karcolt gyönyört akarva. Csillagokat látott. Az arca valahogy angyalinak tűnt az állandó feszültség nélkül. hogy neki jó legyen. ahogy a férfi finoman simogatta érzékeny hüvelyének falát. amit meglátott az Tristan gyönyörű arca volt. kezdte elhinni mindazt. Heloise-ból egy elégedett hangos nyögés szakadt fel. mire Heloise ösztönösen szélesebbre tárta a lábait. Millió apró darabra hullott. még ez sem volt elég neki. olyannyira. elmosolyodott és egyik ujjával behatolt a lány testébe. A látása elhomályosodott. sosem tartották fontosnak. Minden érzéke Tristanért sikított. mintha mindenhol egyszerre lenne ott. Amikor elérte és finoman megsimította. hogy Tristan azt is ugyanolyan gondosan szeretgesse. A lány keze után nyúlt. Nem fogja úgy megtenni. a másikat is felé tolta. Hagyja. Az öröm fokozhatatlanná vált számára. aki csak létezett a földön. a combjának érzékenységével ismerkedve simogatta. még soha nem érzett ilyet. A fegyverforgatástól érdes tenyér a belső combjára tévedt. Sokat hallott és olvasott róla. . ami történni fog és boldogan fogadja. kinyitotta szemeit és az első dolog. Tristan úgy érezte hazaért. sóvárgott a lány után. ezzel bizonyítva. Vége az ezerötszáz éve tartó magánynak és keresgélésnek. annak hogy egyszer majd egy másik férfi tartja így a karjában. amikről eddig csak könyvekben olvasott. és amikor az a tenyerébe fektette a sajátját. Ne kínozz tovább! – Tristan felnézett rá. amíg a lány vonaglani nem kezdett kínzó tehetetlenségében és könyörögni kezdett. Egyedül ő hozhatta meg számára az enyhülést. Egyik lábát a férfi dereka köré fonta. Tristan eltávolodott tőle. akikkel az élet eddig összehozta. A keze szünet nélkül vándorolt a tökéletesen kidolgozott testen. Pislogott párat. de azok a férfiak. Heloise az övé. A férfi egyik keze egyre lejjebb tévedt. majd a sarkára ülve térdelő pozícióban elhelyezkedett az ágy közepén. Nem számított semmi más. ha kell. hogy mire készül és egy kicsit meg is ijedt tőle. hogy végre a lány testébe hatolhasson. De most tisztán érezte. hogy a férfi még nem végzett vele. és nem lesz soha senki másé. és Heloise felrobbant. A vére a fülében dobolt és sebesen szállította az adrenalint teste miden részébe. hogy szinte összeolvad a testük. hogy aztán újra egységes egésszé álljon össze. Csodálatos volt. egy határozott mozdulattal felrántotta magához. a lány soha nem vágyjon másra. A férfi is felszabadultan mosolygott. Még egy könnyed érintés. és közben a hasát borította el édes csókjaival. Amikor Heloise elélvezett általa. majd elégedetten elmosolyodott. Ezt ismételte egészen addig. és amikor elérték a kielégülést egyszerűen oldalra fordultak és elaludtak. Mintha megsejtette volna a gondolatait. majd megint eltávolodott. hogy elsősorban Heloise-nak okozzon örömet. hogy a lány diktálja a tempót.

Veled. már számtalanszor elmehettem volna. de ahogy megérezte a lány emelkedő feszültségét. Tristan mozogni kezdett. Tristan lehunyta a szemét és magába itta a lány szavainak jelentését. hogy ő volt a bűnös a húga halálában. – Nagyon megijedtem. mert nem akart fájdalmat okozni. ne aggódj. és ezzel egy olyan bűnt követett el. Meg kell védenie az embereket attól.Most már elmondod? A lány kérdése visszazökkentette a valóságba. Ha lett volna hangja. . . Tristan nem várt újabb bíztatásra. vagy akár órák teltek el. miközben a férfi ujjai fekete tincseit simogatta. Forró volt. míg így feküdtek. csak elégedetten sóhajtozott. . Nem tudom. mire Heloise halk doromboló hangot hallatott jelezve elégedettségét. Meghitt pillanat volt. és amikor a lány újra a csúcsra ért. Tristan a hátán feküdt. így egy mozdulattal legördült róla. Kérdő pillantást vetett a lányra. Ahogy erre a szörnyűségre gondolt. amit úgysem érthetnek meg soha. Sóhajtott egyet és elkezdett írni. megérezte a finom érintést a karján. hamar rájött. hogy hogyan átkozták meg. mint két napig – válaszolta a lány halkan. de én itt akarok lenni. Ahogy légvételük is megnyugodni kezdett. Heloise nem szólt egy szót sem. és arra gondoltam.Ki vagy te Tristan? – kérdezte csendesen. amikor magadhoz térsz. amit ebben a helyzetben a férfi elvár tőle. Nem fáj semmim. hanem a csillogó barna szemekbe nézve nagyon lassan beléhatolt. hogy vigyázzak rád. arról. a lábát keresztülvetve a férfién és ujjaival izmos hasát cirógatta. ő folytatta. Az oldalára dőlt a lány mellett és pihegő testét oltalmazó ölelésébe zárta. Levett egy jegyzetfüzetet. de az idő ebben az állapotban elvesztette minden jelentőségét. fokozta a tempót. Jól vagyok. . hogy mit felehetne erre a kérdésre. . ha azt akartad volna. abba belehalnék. Tudom. hogy hívok valahogy egy orvost. Heloise fészkelődni kezdett és addig mocorgott. halkan felkiáltott. mert annyira váratlanul érte. Mámortól eltompulva hanyatlott a lányra. és tökéletes. Már azon voltam. amikor azzal kellett volna foglalkoznia. mire Heloise felült az ágyban és védekezően felemelte a kezét. hogy miért. Tehát ő is érzi. akinek csak egy feladata van. A harcos bármennyire jól érezte magát. amíg meg nem találta az őt megillető helyet. hogy megértette a célzást. Tényleg! Ki is ő valójában? Egy több évszázadot túlélő harcos. Hét nap! Mikor is pillantotta meg először a lányt? Egyáltalán meddig hevert itt eszméletlenül. az arca eksztázisról árulkodott. és kusza frizuráját hátrébb tolta a vállán. hangjának édes csengését. Mindkettőjüket egy felsőbb hatalom irányítja. és ne legyél olyan egyedül. Heloise teste ellazult. akkor biztosan felkiált örömében. hogy kiérdemelje a lány szerelmét? A gondolatra megfeszült. Heloise a fejét hátravetve. hogy elrabolják a lelküket holmi paraziták és ezzel őket is ugyanolyan szörnyeteggé változtassák át. – Fájdalmat okoztam? Nem akartam.Sajnálom! – pihegte kipirult arccal. Amint elolvasta. Nem tudta. hogy ránézett volna. Szinte reményvesztetten nézett fel Heloise-ra. a lány pedig szorosan az oldalához simult.Legnagyobb örömére azonban Heloise csalódottan sóhajtott tétovázása miatt és a csípőjét megemelve hozzádörgölőzött kemény férfiasságához. ők ketten is egyre nagyobb kényelemben érezték magukat egymás ölelésében. de mielőtt még papírra vethette volna. Tristan. először csak lassan. De ezt a lány nem tudhatja meg. egy utolsó lökéssel ő maga is boldogan csatlakozott hozzá. ha el kellene válnom tőled. majd kipattant az ágyból és a könyvespolchoz ment. aki nem tántorodott el tőle. de amikor kicseréltem a kötéseket. akkor a kórházba mentél volna. minden egyes mozdulata maga volt a megváltás. anélkül. bármennyire is szeretnék. Egészen addig. hogy csak percek. Őszinte vallomása meglepte a férfit. Mindent kitálalt a lánynak. de úgy érzem. arca csak pár centire volt az övétől. Ha akartam volna. hogy az őszinteség az. majd visszafelé felvett egy tollat is a dohányzóasztalról. nem kellett volna… Tristan is felült és mutatóujját a lány szája elé téve elhallgatatta. amíg eszében nem jutott az átok. Akkor biztosan elveszítené. ami csak a szerelmesek között történhet meg. amelyért immár ezerötszáz éve vezekel. hogy Heloise jól megfontolja a választ. megdöbbentem azon. Így itt maradtam. Heloise törődött vele! . A harcos nem tudta. ahogyan körülölelte és magába fogadta. kedvese bízott benne. hogy akár össze is nyomhatja törékeny szeretőjét. Mikor már biztos volt benne.Bízhatsz bennem. Tristan leírta a következő sort: Mennyi ideig voltam kiütve? Látszott. hogy milyen szépen gyógyulsz. hogy orvos lásson el. egy gyors csókot lehelt a lány édes ajkaira. Tristan a mennyekben járt.Kicsivel több. hogy a lány tisztában van vele.

ugyanaz a bátor nő nézett vissza rá. A környék szokatlanul csendes volt és női szenzorjai is rosszat sejtettek. hétköznapi emberek vagyunk. hogy léteznek hozzád hasonlók. hogy ezzel elijeszti maga mellől. olyan szörnyek. . ami az eszébe jutott. azt a még mindig rémálmokat okozó jelenetet. Heloise szótlanul olvasta a sorokat és nem mutatott semmilyen érzelmet. Szükségem van néhány dologra.Hogy ő egy harcos. mert most nagy szükséged van a pihenésre. de az átok megtörésének titkát nem osztotta meg a lánnyal. Az ajtóhoz rohant és az nem volt bezárva. ahelyett. hogy Kárhozott. Mint egy háborús övezet. hogy léteznek hozzád hasonlók. de muszáj elmennem a lakásomba. Gyorsan magára kapta a ruháit és legyőzve viszolygását a napfénytől azonnal a lány lakásához rohant. Megijesztettelek? Heloise elolvasta. Leírta. hogy furcsán egyedül érzi magát. De Heloise nem ilyen volt. akik az emberek lelkével táplálkoznak. majd izgatottság költözött a szemébe és kérdésekkel kezdte el bombázni Tristant. Meg kell találnia a lányt. Talán éppen ezért megnyugtató a tudat. észrevett egy papírlapot a párnáján. Csak akkor még úgy gondoltam. aki Erisz istennőt szolgája és a legfontosabbat is. Heloise elment! Elhúzta a függönyt. Minden perc drága! Heloise a lakása elé érve már érezte. Ahogy legyőzte az első sokkot. Félt. másrészt pokolian dühös volt. amikor a lakás képe is a szeme elé tárult. Tristan legszívesebben felpattant volna. Ahogy elfordult az ablaktól. Ezért vadászott ő is éjszaka. A fejében lévő vészcsengő már elviselhetetlenül lármázott. ahogyan elveszítette el a hangját. valami keménynek ütközött. ő pedig örömmel válaszol mindenre. akik megvédenek minket. Drága Tristan! Nem akartalak felébreszteni. majd szenvedélyesen megcsókolta. . akit végül legyőzött a fáradtság és mélyebben elaludt a lány nevét suttogva az ajkán. A lány tökéletesen jól tudta. hogy mi leselkedik rá odakint. Megrázta a fejét. A Lelketlenek nem szívesen merészkedtek elő a nappali órákban. rájött. és abba mindketten belehalnának. Más a helyében már régen sírva rohant volna el. majd a szemébe nézett. ájultan terül el az ágyon. Elhessegette a gondolatot és belépett a lakásba. hogy Heloise eltűnt. Szerencsére még világos volt. amikor szembeszállt vele a szabadulás reményében. de betudta annak. vagy ami még rosszabb. hogy menekülnie kell. hogy Drakula és Frankenstein félék. Mint ahol egy bomba robbant fel nemrég. Ő egy különleges nő volt. ehelyett inkább megölelte a lányt. Az egész napot az ágyban töltötték. akiktől az embereknek félniük kell és nem ezek az izék. ezért elkezdett kihátrálni. vagy éber álomba merülve pihentek egymás karjába Tristan volt az. hogy még mindig Tristan történetének a hatása alatt van. mégis elment. A lány nem volt sehol. Gyors volt ugyan. A függönyök leszaggatva az ablakok betörve. vagyis valamiben mások. A szerelmét. Heloise írta. akkor szenvedélyesen szeretkeztek.Nem. amit tudni akart. Egyetlen gondolat foglalkoztatta. hogy megvárta. Nem volt benne félelem. Az a valami megragadta a karját. hogy körbetáncolja a szobát örömében. Pánikolva ugrott ki az ágyból és járta körbe a lakást. de csak akkor figyelt rá. Most bánta csak igazán. Nem! Neki egyedül kellett belevágnia. de még mielőtt a folyosóra ért volna. de mégsem eléggé. milyen napszak van. hogy a szekrényhez siessen. ha éppen nem beszélgettek. hogy valami nincs rendben. vagy felébresztette volna. kinyitotta a szemét és látta. hogy megnézze. Tulajdonképpen mindig is sejtettem. amikor arra riadt fel. hogy az elmúlt utolsó száz évben nem volt hajlandó soha megtanulni vezetni. Az aggodalom kezdte az uralma alá vonni Tristant . és leírta az első kérdést. Nem sok idő telt el. mint amilyenek mi. Ne aggódj! Sötétedés előtt visszaérek! Csókol: Heloise Tristan egyrészt megkönnyebbült. a bútorai és a műtárgyai összetörve. A lány felnevetett a heves reakción. A ruhái szétszaggatva hevertek a padlón. ezzel mozdulatlanságra ítélve a lányt. Mennyire csodálta a bátorságát és nyitottságát az ismeretlen dolgok felé. aki már az első pillanatban is volt.

hogy a nyakába liheg. hogy Tristant megöljék. hogy egy székhez van kötözve valami nagyon mocskos helyen. amiért nem volt képes azzal a tiszta szerelemmel megszeretni. Mielőtt még bármit is mondhatott volna erős szúrást érzett a nyakán. Még erre sem volt képes. és a mellkasát is furcsa fájdalom szaggatta. A Lelketlent azonban nem sikerült meggyőznie. Gratulálok kedvesem. de nem mutatta meg magát . Csali! Arra akarják felhasználni. Tristan egész a nap nagy részében az utcákat járta. A lánynak szüksége volt rá. ő akart a megmentő lenni. akkor vége. mintha valami pulzált volna körülötte. Különös érzések kavarogtak a szívében. Heloise után kutatott. Kudarcot vallott. mert lassan visszatértek az emlékei. hogy a lány a közelben van.Ki maga? – kiáltotta bele az őt körülvevő sötétségbe Válaszul csak kárörvendő nevetést kapott. pontosan hol kezdje a keresést. Ha most hibás döntést hoz. aztán se kép. hogy te ki vagy. hogy miről beszélgettek Tristannal. Már teljesen besötétedett. A lelketlen elsimította a haját és a fülébe suttogott. kislány. Csak egy kósza numera volt. aki rabul ejtette a Kárhozott harcos szívét. Előléptettek hivatalos csalivá. Utolsó reményétől vezérelve elhatározta. Ha a lelked csak fele ennyire kívánatos. Ha az életét kellett adnia azért. mire odaért. hol teljesen kihűlt. se hang. A Harcos párja – hangos sóhajtás – Igazából meg tudom érteni. akkor ő lemond róla habozás nélkül. Már így kívülről is nagyon finomnak tűnsz. . és ahogy közeledett. Heloise kinyitotta a szemét és próbálta beazonosítani hol lehet. Semmi nem maradt épen.Jó reggelt Csipkerózsika! Jól aludtál? – gúnyosan felnevetett. Ezt nem engedheti. egy-egy késszúrás volt a szívébe. mint amit ő érzett iránta. Semmi több! Minden egyes szó. és nem maradt egy pillanat vesztegetni való ideje sem. mielőtt bolond módon eljött a férfi lakásáról. de nem lelte nyomát sehol. Nem hibáztatná a lányt.Az sokkal érdekesebb. a Lelketlenek. mint megvédeni a lányt.Érezte. Az ösztöneit követve rohanni kezdett. amit nem lát.Az a fickó a kőkemény bicepszekkel és a lepedőakrobata mutatványaival? Ugyan! Ne röhögtess öcsi. hátha elsiklott valami árulkodó jel felett. hogy megmentse őt. . Amikor odaért a lány lakására a látvány elfacsarta már amúgy is meggyötört szívét. amikor bekövetkezik. . de ha már meg kell halnia. . honnan. Csak a pokoli fejfájás. egyre biztosabb volt benne. Ő tehetett róla. ami elhagyta a száját. . aztán a világ sötét lett. ami furcsán ismerős volt. Az utolsó emléke a lakása romjai fölött érzett fájdalom volt. Ez volt a hatodik nap. ha Heloise nem lenne benne. de fogalma sem volt. Ezt nem engedheti. hogy megmentse. hogy a gyárnegyedben is még egyszer körülnéz. hmm… Heloise megborzongott. de nem tudta beazonosítani. mielőtt megtalálná. Eszébe jutott. most pedig mindketten veszélyben voltak. Heloise! Tudta. Hol felmelegedett. amikor semmi mást nem kellett volna tennie. akkor is biztosan végeznek vele. Ha valamilyen csoda folytán mégis megmenekül az átok elől. hogy megvédhesse a férfit. Az egyetlen fényforrás a feje felett lógó villanykörte volt. akit szeret. de semmi eredménye nem volt. akár egyetlen Lelketlent is látott. hogy ezt nem mondhatta el neki személyesen is. csak érezheti. Egy hang szólalt meg a sötétben. Abban biztos volt. szeretné ha Heloise mellette lenne. ahol az elmúlt évtizedekben. hogy jó irányba tart. a neki sem maradna esélye a túlélésre. Már mindenhol megfordult. Alig néhány óra és lejár a számukra kiszabott határidő. de ha ő meghal. amit így a halál küszöbén állva sajnált. Nem várta el tőle. A világ silány és értelmetlen lenne. Az egyetlen dolog. Mert őszintén szerette. A lány dolgai romokban hevertek. és mit suttogott a fülébe a testetlen hang.Szóval te vagy az a nő. de meg kellett tennie. Game Over. mielőtt még minden a ködbe veszett.

a harcos szerencséjére. Úgysem győzhet. majd ő is elindult. Öröm az ürömben. Nem tudták megtörni. egy székhez kötözve ott volt Heloise. Csoszogó léptekkel hátrált. Bólintott. hogy valakit keres. Nem sokat ér vele. A Párja! Szörnyen festett. Ha nem jár sikerrel. csak mereven bámulták a sötétséget. hogy csak ketten voltak. Egy elágazáshoz ért. máris jött a következő. Egyelőre. Tristan pedig egyedül volt. mint az embereké. A terem közepén. hogy mire céloz. Befelé menet még három lélek nélküli teremtménnyel találkozott. Nem beszélgettek. hogy értelmetlen a lány makacsságával birokra kelnie. de legalább egy pillanatnyi reakcióidőt biztosít számára. Tristan is csak azért látta. amikor meghallotta a hatalmas csattanást. A távolból léptek zaja hallatszott. hogy rátaláljon az elveszett kedvesére. majd egy fájdalmas üvöltés törte meg a csendet. mire a Lelketlen eltűnt. A kedvese. hogy én ez utóbbiban reménykedem. Úgy hírlik. Szorosan a falhoz lapulva haladt és igyekezett csendben közelíteni. akit Heloise még soha életében nem látott. majd balra fordult. majd kirontott a fal mögül egyenesen a Lelketlen felé. majd a kezébe nyomott egy pisztolyt és elé lépett. mint amikor kések csattannak egymásnak. Heloise szíve kihagyott egy ütemet. . A társa nem volt egy türelmes típus.. Szükséged lehet rám. Még arra sem volt ideje. Amint takarásba ért. Már csak be kellett cserkésznie. amit az az alak mondott. majdnem belehalt a döbbenetbe és a fájdalomba. Heloise érezte. mintha a semmiből termett volna ott. akik egy kisebb épület bejáratát őrizték. Szorosan megmarkolta a kését. Fémes csörgés. Harcos. vagy akár a Lelketleneké.Felejtsd el – suttogta a fejét rázva – Maradok. Legalább hárman közeledtek még. A szíven szúrt fickó a földön feküdt. mint hajdani cimborája. A szoba ellentétes sarkában egy nagydarab. megérkezett az erősítés. Viszont ha nem lesznek együtt hamarosan. majd megjelent előtte Tristan alakja. A fejét kapkodta és Tristan hamarosan rájött. hogy miért. Nem részesült semmivel sem különb fogadtatásban. Bevallom neked. De addig is mindent elkövet. hogy a szerelme viszonzásra találjon. amint dühtől eltorzult arccal elrohan mellette. mert a folyosó végén halvány fény derengett. A szerelme. hogy a kezét tartó kötelek meglazulnak. Nincs menekvés. Felkapott egy kisebb kavicsot és a szomszédos épület falához vágta. ha egy pár golyót beleereszt halott testükbe. Ahogy a földre rogyott. majd egy ismerős kéz simítja meg az arcát. Vagy így vagy úgy. Ha igaz. Most már észrevétlenül megközelíthette az épületet. egyetlen mozdulattal bevégezte a lefejezést. de a szemi haragtól csillogtak.Elhibáztad. Arckifejezése kemény volt. akkor ő is és a szeretett fél is meghal. Majd ő gondoskodik róla. amint az óra elüti az éjfélt. mint aki egyhamar talpra fog állni. hogy felkutassa a zaj forrását. hogy megához térjen első meglepetéséből. az arca nyúzott volt és maszatos. Vártak valamire. de aztán belátta. Ezek szerint Tristan nem jöhet ide. mert az érzékei sokkal kifinomultak voltak. akkor már nem sok idejük van hátra. a ruhája több helyen elszakadt. Ebben a teremben ő volt a képzeletbeli tápláléklánc csúcsa és a prédája is jelen volt. De abban a pillanatban. . Oldalra fordult és meglátta Tristan csillogó szemeit és a megkönnyebbülést az arcán. ha egyikük megtalálja a párját. de nem akart megfutamodni. de nagyon! Heloise megdermedt.Elterjedtek bizonyos pletykák a Kárhozottakról. Nem a szívre kell célozni. . akkor is meghalnak mind a ketten. amikor elé tárult. és nem úgy festett. de akkor is mellette marad. különben meghal. amikor Heloise megkönnyebbülten kifújta a levegőt. Az egyik rohadék azonnal el is indult. Tristan szíve egyre hevesebben vert. Egy férfi lépett be a lámpa fényébe. Vagy valakire. Heloise tökéletesen jól tudta. elővette a pisztolyát. amikor a sarkon befordulva meglátta a két Lelketlent. Csendben nyitotta ki az ajtót és újabb Lelketlenektől tartva. mert alig öt percig bírta a várakozást. majd egy kés landolt a mellkasában. hogy kellemetlen meglepetésben legyen részük. A fejével oldalra biccentett. vörös hajú férfi állt a falnak támaszkodva. Az utolsó leheletig. Az férfi lenézett majd gúnyosan elmosolyodott. Tristan először meglepődött. akkor mindössze hét nap áll rendelkezésére. Nem telt el egy pillanat sem. kire szegezi a tekintetét a kedvese. Már azt is tudta. Amikor már látta a fény forrását. de a meglepetés erejét kihasználva gyorsan és könnyen végzett velük. Tristan mögé kerülve befogta a száját és elvágta a torkát.

amiket már két nappal ezelőtt is kellett volna. de a gyilkosan védelmező fény továbbra is ott csillogott a szemeiben. mielőtt még a földre zuhanhatott volna élettelen teste. Tristan felemelte a kezét és megérintette az arcát. A férfi. Testetlennek. Megfordult és látta. és két gyors mozdulattal lefejezte az egyik Lelketlent. A lány minden gondolata körülötte forgott. így meg tudott fordulni és észrevette. Heloise érezte. hogy elláthassa a sebeit. . A harc hosszú percekig tartott.Sssh. hogy kit akar becsapni. Az óra pedig valahol elütötte az éjfélt. hogy segíthessen rajta. Heloise kezéből kiesett a kés. akit szeret. a piszkos padlóra rogyott és kapkodva szedte a levegőt. hogy együtt vannak. majd teljes erejéből a mögötte álló Lelketlen lábára taposott. ő pedig kirántotta a kést a Lelketlen mellkasából. Nem adhatod fel.Mert… mert én – Heloise a könnyeivel küszködött. ahogyan azt az önvédelmi tanfolyamon is tanították. Felnézett rá. és egy ártalmas lény meg akarja akadályozni. Tristan felemelte a fejét és megfeszítette az állkapcsát. A támadója azonnal felé sújtotta a markában szorított hosszú pengét. Megérintette a haját és ismerős érzés fogta el. Nem mozdult. hogy valamilyen ismeretlen erő gyülemlik fel a testében. magát vagy a férfit. mégis sikerült kimondania a szavakat. Akkor pedig mindketten meghaltok. majd a teste is engedett a gravitáció törvényének és követte. Átkozva gyengeségét ismét térdre rogyott. a Tristantól ellesett mozdulatot utánozva egy suhintással elvágta a férfi torkát. több sebből vérzett már. A férfi nem számított az ellenállásra. hogy teste is van. hogy Tristan a hátán fekszik. hogy feladta a harcot. Ahogy azonban felé indult volna elrablója megragadta hátulról és egy kést szorított a nyakához. Már csak két perc van éjfélig. Tristan furcsán könnyűnek érezte magát. Összeszedte minden bátorságát. Megpróbált talpra állni. így Heloise kihasználhatta pillanatnyi zavarát és a könyökével keményen orrba vágta. Heloise érezte. hogy a fickó mellkasában még mindig ott van a kés. szólni akart. de abban a pillanatban nem is számított. Tristan térdét elhagyta ereje. pontosan úgy. amit éppen csak sikerült hárítania. . Én is szeretlek Heloise! Ahogy megformálta a szavakat. Csak az volt a fontos. Mielőtt még végiggondolhatta volna mit is tesz valójában. már mindkét oldalon voltak sebesülések. üvölteni tehetetlenségében. Először a feje ért földet. hogy aztán lassan mindkettő az enyészeté válhasson. Megragadta a markolatot és teljes erejéből csavarni kezdte. Kinyitotta a szemét és rádöbbent. mielőbb ki kell jutniuk innen. mint egy zokogó nő. a súly pedig nem más. Valahogy kijuttatlak innen és rendbe fogsz jönni. Heloise szereti őt! Még egyszer megsimogatta a nő fekete haját. de aztán egyetlen pontos csapással befejezte a harcot. a szemei vörösek voltak és könnyek áztatták az arcát. Harcos – hörögte Heloise füle mellett. Az arca különös módon békés volt. A Lelketlen Heloise szeme láttára vált semmivé. Már csak egy volt hátra.Tristan úgy küzdött akár egy kecses vadállat. azonban Tristan láthatóan lelassult. a fémes csörömpölés fülsiketítőn állt be a súlyos csendben. amikor Tristannak sikerül kihasználnia egy pillanatnyi figyelmetlenséget. hogy a földön fekszik. mintha csak jóéjszakát kívánna neki és nem élet és halál között lebegne. Harcolnod kell! Nem hagyhatsz itt! A férfi felhúzta a szemöldökét. – Csak sajnos teljesen felesleges. mintha csak azt kérdezné: Miért? . Ne erőltesd meg magad. de túl sok vért veszített. Csak a mellkasára nehezedő súly emlékeztette arra. hogy elérj engem. a keze lehanyatlott.Szép munka volt.Tristan! Figyelj rám. Térdre rogyott mellette és végigsimított az arcán. Megpróbált szavakat formálni. Most már minden rendben lesz. Szereti őt. Nem tudta. Vége van. . Az őt szorító kéz eltűnt. de Heloise közbevágott. Majd érzelmek sokasága villant fel gyönyörű szemében. Artikulálatlan üvöltés töltötte be a szobát. Odarohant hozzá nem törődve a padlót borító rengeteg vérrel. . – Mert szeretlek. haldoklik. aztán hárított. az élet eltávozott a testéből. még mielőtt elvágom a csinos kis nyakát. Túlságosan kimerültél ahhoz. A férfi szeme lassan kinyílt és az arcán megjelent egy kedves mosoly. de nem akart beletörődni. majd ismét támadásba lendült. mire az összerezzent az érintésre. Hallod Tristan! Szeretlek! A férfi újra elmosolyodott és fejét Heloise tenyerébe hajtotta. de csak vért köhögött a padlóra. támadott.

és próbálta megnyugtatni. majd megköszörülte a torkát. ami azóta kapart. boldogság. Most már érezte. ami valaha kísértette őket. hogy kinyitotta a szemét. . . . kergetőzve elhagyták az épületet és minden rosszat. hiszen az ő gondolatait is sikerült szavakba öntenie.Majd mutatok én neked igazi szerelmet. Vége van. majd szerelme gyönyörű arcára.Hogyan lehetséges ez? – kérdezte fátyolos hangon. .Szeretlek! A lány mosolyánál ragyogóbbat soha nem látott. Tudta. hogy én is mennyire szeretlek – incselkedett Heloise felszabadultan pimaszul. . . amit azóta szeretett volna. hogy párja neki lett teremtve. csak jussunk egy ágy száz méteres körzetébe. majd forrón megcsókolta.Menjünk csak haza és megmutatom neked. majd újra zokogásban tört ki. hitetlenség. – Láttam a sebeidet. A hangja határozottan csengett. így rögtön szavakba foglalta a következő gondolatot is. És azzal.Félelem. ami kitöltötte az elméjét. Szerelem. Legszívesebben ő is zokogott volna örömében. mint a kiskamaszok. Az a rengeteg vér… Tristan a mutatóujjával elhallgattatta. amióta meglátta a lányt. majd felült és a férfit is felsegítette.Heloise! – mondta ki az első dolgot. .Tristan! – kiáltott fel. ugyanakkor tökéletesen együtt érzett vele. mire Tristan ismét azt érezte. zavartan pislogott rá. A lány felkapta a fejét. Felálltak a földről és megfogták egymás kezét. A nyakába borult. Tristan lenézett összekulcsolódó ujjaikra. A férfi tovább simogatta.

A Kárhozott szemének tüze Írta: Akasha „Perzselően magával ragad!” .Angyal .

mint a belőle forrón kiömlő vér… Igaza volt. Pontosan ezért járultam Erisz istennő színe . Szinte éreztem. minél több irányból jön felém az inger.Ne aggódj. A múlt hétig azt hittem. Így nyugodt szívvel kijelenthetem. A további évszázadok pedig arra voltak jók. persze hiába. hogy elérjem az úti célom. Az életem számomra egy visszájára fordult tündérmesévé fordult. Az első néhány évszázadban megtanultam megkülönböztetni az alacsony. hogy milyen érzés. mert soha többet nem akarlak látni. . hogy minél gyorsabban süvítsek. hogy élvezzem. Gyorsnak kellett lengnem. annál pontosabban tudom meghatározni. Az átok nagyon egyszerűen hangzott. és nem tudtam kezéből kicsavarni a fegyvert. nem gondolkodhatok így. . hanem az előttem elterülő fényáradat is. az arca. és más a magas frekvencia hullámainak. amivel az édes kicsi lányokat rémíthetik a szüleik éjszakánként. és minden reményemet feladtam. tapintani és szagolni is akár.Ez nem igaz.A motorom bőszen kelt életre. Ha a fogyatékosságom ellenére. hogy az örökkévalóságig a nyomában legyek a Lelketleneknek. – Mások férjfiait is csak csellel tudod megszerezni. Engem választott először. hogy csak kín. hogy soha nem fogsz elfelejteni. Akera szavai. . Újra és újra alattomosan felszökött tudatalattimba. de mégis csak az enyém. ami jogosan hozzám tartozik. Szavai még most is fojtogatják a torkomat. mit látnék. Nem én árultalak el. az utóbbi inkább a kék tartományba húzódik el. majd a következő néhányban a magas frekvencia hanghullámait. eltűnök. Gondolatom egy bozontos vörös haj fele vittek el. aminek csupán egy árnyalattal volt világosabb a színe. miszerint elszerettem tőle a társát. Én csak visszaszereztem. Tönkretetted a jövőmet. Addig sötétségre leszek ítélve. Azt hittem. most mégsem törődtem az épségével. kín és még több kín. de már túl későn értem oda. de te féltékeny lettél ránk. A zajok keltette hullámokat viszont észlelem. ezért én is tönkreteszem a tiédet. hogy nem kívánsz látni többet. és el nem nyerem a szerelmét. hogy a zaj az életem forrása. a haja. és kíméletlenül irtsam fajtáját. és te elárultál. hogy élve éget el. akkor megszabadít a szenvedésemtől. illetve vele együtt el tud engem fogadni. – Téged nem lehet szeretni – kontrázott rá. Nem. és ezt soha nem moshatom le magamról már. Pedig a soha elég hosszú idő. és csak ez volt a lényeg. Akera. Igaz. Már ha ezt életnek lehet nevezni. A tőr. Más színe van az alacsony. és nem a tied – ordította egyenesen a képembe. hogy ott kísértsen. és padlógázzal hajtottam ki minden erőt belőle. hogy még jobban megsebezzen.Hogy tehetted ezt velem. amíg a páromra nem lelek. Ez az ezüstszínű fémló nagyon sokat jelentett számomra. mégis garantálom. Ha látnék.Akera. Superman tőlem tanulhatott volna hallani. Méghozzá kiválóan. egyetlen határozott mozdulattal felemelte addig ruhája ráncaiba rejtett tőrét. arra kényszerít. mert te még erre sem voltál képes. és ezt te is jól tudod. amíg csak létezem. hogy egy elátkozott élet. Érzékeny hallásomnak köszönhetően nemcsak a szél zúgása kelt életre a füleimben. ha vigaszként megtorlást akar? Hát persze. és ezzel te is tisztában vagy. hiszen a szívemet már évszázadokkal ezelőtt megkeményítettem. míg az előbbinek vörös. Gabrielle? Ő az én párom. Pedig vak vagyok. Tűnj el az életünkből. és saját mellkasába szúrta. amivel meggyanúsított. amivel az az istennőnek titulált boszorka ámított minket. de még megbánod szavaid. hogy ez is csak egy mese. Nem is volt ezzel semmi problémám. ha valóban szeretik. hogy ez az ige. Először engem szeretett.Csak megmutattam neki. de te elcsábítottad – zúdítottam rá a választ. Meggondolatlan voltam. . – Mielőtt még megakadályozhattam volna. Hiszen mi is a jutalma egy megtört szívnek. és ismét haladó lehetek. amit ránk mondott. Érzékszerveim utat mutatattak az áthidalhatatlan feketeségre ítélt látószervemnek. De miért pont az enyémet? Nővéremként szerettelek. . és a vád. Masszívan bírta az iramot. Rettegve menekültem ez elől az emlék elől már több mint ezerötszáz éve. neeee! – kiáltottam felé. És lehet. a sok vér. a kedves nő arca. és robogva száguldott végig az éjsötét utcákon. milyen vakon látni. És én nem adom fel olyan könnyen. És ami számomra még ma is meglepetés. – Tekintete dühtől izzott.

és nem eresztett el. Margie alig öt perce hívott könyörögve. És most eresszen el! – válaszoltam neki olyan nyugodt hangon. és kértem tőle. Szó szerint. Nem adta fel könnyen a harcot sem a drog. mégis erőt kellett vennem. Magabiztossága viszont mosolyt csalt az arcomra. hogy menjek át hozzá. Hiába veszítettem el a színeket az életemből.Hölgyem. de kábult állapotában már többször bántalmazta is. és szükségem van az érzékszerveimre. a puszta kezemmel fogom darabokra tépni azt a seggfejet. Finom. Tudta. Margaretet nem hagyom meghalni. hallottam sercegésüket. ahogy felfogtam mindennek a jelentését. Az állat nem elég. én pedig az út zajait követve még jobban meghúztam a jobb kart. apró remegéseket hagyva maga után elzsibbasztva az egész testem és teljes sötétséget borítva rám. amit mond. csak tovább fokozta. ki nyúlt hozzám. pláne magának – morogta felém. Az a szemétláda még erre is képes volt. és ki akart kerülni ebből az őrületből. És most sajnos veszítésre állt a játszmában. De ő ahelyett. ahogy a hangjaiból megítéltem. szívem hevesebben vert. és bármit megtettem volna. és uralkodnom kellett magamon. Habár az én szemeim előtt kékes színben játszottak. Margaret benn van a lángoló épületben. hogy csak így beront egy égő katlanba? Talán nem lát a szemétől? – Kiabált rám teli torokból. Ő mellettem fog maradni. Margaret meg akart tőle szabadulni. Eleget szenvedett már attól a mocskos férfitől. . hogy kiszabaduljak karjai közül. Megdermedtem egy pillanatra. hogy enyhítette volna szenvedésem. hogy az ő háza ég. hogy veszélyes. hogy szinte majdnem elnevettem magam.elé. amit négy társammal együtt ránk mért. Nem. és engedjem. hogy maradjon. de nem maga fog utána menni. amint hozzám ért. amiben Margaret lakott. Más körülmények között semmi nem választott volna el attól. Ezért is kért segítséget. menjen ki innen! Megőrült. amit még alig egy hete küldött el társaimnak és nekem. Ki kell őt hozni. de most másra kell figyelnem. A pasi. ovális arc. hihetetlen düh öntött el. sem pedig Adan ellen. hogy amit eddig tett. mert Adam most azzal fenyegeti. Már csak öt sarokra voltam a háztól. vagyis a leendő párom hangjából hitetlenkedést és dühöt éreztem kihallani. és szó nélkül teljesítettem volna. Gondolkodás a nevét kiabálva bevetettem magam a pokoli házba. Annyira rátapintott kérdésével a lényegre. mintha egy hatalmas energialöket szabadult volna fel belőlem. átkával.Az lehet. ami már teljesen felemésztette a testét.fokozva a sebességem. Most tényleg nem láttam semmit sem. és ahogy odaértem az épülethez. mégis jól kivettem formájukat. semmi szín. Ő az. Mellettem kell. Storr egyszavas üzenete sem kellett hozzá. de akkor sem mehet be. Ha bármi baja esik a nőnek odabent. Értse meg. – Csupán bársonyos hangja is bőven elég volt már ahhoz. hogy koncentrálni tudjak. Csak a feketeség. De ez más helyzet volt. hullámos fürtök. hogy ne haragudjon rám. . aki ráakaszkodott. Semmi hanghullám. sötét. hogy segítsen kitörölni ezt az emléket a fejemből. ami még engem is meglepett. mint valaha. Gyorsan kellett cselekedni. egy másik jól ismert női arc képe kezdett felsejleni bennem . ráhibázott. Habár az egész férfi lebilincselt. hogy rászoktatta a drogra. Ahogy próbáltam kizárni gondolataimból régi barátnőmet. .Elnézést. hogy rágyújtja a házat. de tisztában voltam kilétével. Hátrafordultam. Váratlanul egy kar fonódott a derekam köré. Hirtelen forróság csapott meg. hogy hozzá simuljak. hogy megtudjam. egy tűzoltókocsi szinte az útról lesodorva engem megelőzött. Rossz előérzetem támadt.Ami azt illeti. Minden lépéssel egyre jobban éreztem a lángokat.Bent van a házban egy nő. . uram. . amikor egy sziréna éles visítása a motorom dübörgését is túlharsogta. hogy rájöjjek. . hogy doromboljak. kész öngyilkosságnak számított. mégis alig tudtam megállni a lábamon. Ahogy megéreztem a kezét a hasamon. és hatalmas zöld szemek tekintettek le rám. hogy az elmúlt évszázadok alatt messze elkerülő eufória ne öntsön el ideje korán. A szagokból biztosan tudtam.

Majd szó nélkül hátat fordított.Mi az? . . hogy koncentrálni tudjon.Most fogadjon szót. be kell törnünk. Rossz előérzetem támadt. és megígérem. amint egy ajtót próbál kifeszíteni. Mellesleg higgye el nekem. nők – zsörtölődött magában. Abban a szempillanatban. Közelebb léptem hozzájuk. már meg is találtam a párom. hogy ilyen szexi vagy dühösen. Az ajtó másik feléről halk zokogást és nyüszítés tompult zaja szűrődött át. hogy jól mulat. hölgyem! Mindjárt kihozom onnan! – kiáltotta hangosan. egy ismerős női sikoly állított meg egy pillanatra. . rád pedig.Igazán? Hát. Illetve ő talált meg engem. Tudtam. – Nincs sok időnk. hogy valami baja történjen pont most. és az ajtó felé fordultam.Nem megmondtam. hallottam hangján. mintha sütőben lennénk. hogy értem a dolgom. . hogy utána menjek. Nyugodj meg. hogy egy kicsit hősködhessem. Hiába tűnt úgy. Mindenképpen utána kell mennem. Egy kisebb robbanás törte meg idillünket. Elindultam a szűk folyosón. ahogy elkáromkodta magát. hogy kijusson – mosolyodtam el halványan. ahogy szemei kikerekedtek. mert így képtelen vagyok rendesen végezni a munkámat. – Nincs mese. semmi. és felvonta dús szemöldökét. hogy mit tegyek. De a lánynak szüksége van rám. és menjen szépen ki innen. csak nem hittem. az egész épület bármikor ránk omolhat. majd mint akit puskából lőttek volna ki.Még senki nem merte megmondta nekem eddig. hogy egyszerre két helyen legyek. kihozunk onnan – próbáltam őt megnyugtatni. Tiszta őrület. . már megtette volna.Tartson ki.Végül ő volt. nem leszek útban. hogy hatással vagyok rá. – Ahogy beszélt. egy újabb robbanás rázta meg a házat. amikor meghallottam férfias basszusát. már nem láttam őt sehol. hogy tűnjön innen? Sajnos nincsen belőlem kettő. mire értetlenül nézett rám. Ha Margaret ki tudta volna nyitni. majd a férfi varázsosan kék szemébe néztem. de ez már részletkérdés – gondoltam magamban széles vigyort öltve. . Ahogy felé tartottam.Margaret. de figyelmen kívül hagytam a mérgét.Gyerünk! Menjen már ki. inkább ismét az ajtóra koncentráltam. – Mosolyom kiszélesedett. – A férfi meghökkenve nézett rám. Kuncogni kezdtem. dühösem rám morgott. aki enyhített a szorításán. . Nem engedhettem. Ahogy a férfi észrevett. . És különben sem szalasztanám el a lehetőséget. – Megborzongtam a belőle áradó mély lágyságtól.Semmi. – Nem akarok semmi bajt. hiszen még a nevét sem tudom. Szinte felkiáltottam örömömben. Nehezemre esett. Gabriella vagyok. és bevetette magát az égő házba. Sajnos a véremben van. én pedig észbe kaptam.Oooh. nem lesz semmi baj. mégis kéken fontak körbe a lángok mindenhol. . . Mire észbe kaptam. ahogy ezt kimondta. mint egy rohadt kártyavár. egyszer mindent el kell kezdeni. és hogy erről a korai kijelentésemről elvonjam figyelmünket. . és nekifeszült a bejáratnak. amikor megtaláltam őt.

ne engedd.Leendő társam szó nélkül berúgta a bejáratot. hogy halálra van rémülve pusztán a gondolattól? – Majd lenéztem Margaretre. Valami furcsa érzés kerített hatalmába. Nem fog bántani. hogy megnézzem – folytattam gyengédebben. – A mentő már itt van.Nyugodj meg. amit nem voltam képes kifejezni. Néhány önző pillanattal később arra lettem figyelmes. de túl sok szén-monoxidot lélegzett be. és próbáltuk Margaretet magához téríteni. Szívdobogás. és megfogta a kezem. és valószínű füstmérgezést kapott. – Egy apró biccentéssel jelezte. – Amint észrevett. el kell vinni a kórházba – jelentette ki ellenkezést nem tűrő hangon.De megsérült.Igen. Ellenállhatatlan.Ugye még él? – Hangom rekedt és túl mély volt még magamhoz mérten is. A felismerés szinte letaglózott. és zakatolt az agyam és a szívem. Azonnal odarohantam hozzájuk. Éltem. nem viszlek kórházba. és alkarjához nyúlt. szapora légvétel. Margaret. felém nyúlt. engem pedig elöntött a büszkeség. de még nem ismerte eléggé az akaratosságomat.Hogy… hogy hívják? – kérdezte erőtlen hangján. a másikban pedig már kint térdeltünk az utcán. Egyik percben még bent voltunk abban a pokoli katlanban. majd azonnal kapálózni kezdett. pont a biztonsága miatt nem szabad oda vinni. de az én szemeimnek inkább narancsos árnyalatot adott. Margaret már mozgolódni kezdett kiszemelt párom karjaiban. . kérlek… nem akarok oda menni… megtalál. ez az én pasim. rendben? Hálás tekintete minden kétséget kizáróan bizonyította.Semmi baj. amikor Ő felszisszent. Mindenesetre biztos látszódni fog néhány napig a helye. most ismét felszínre került. Meg kellett vigasztalnom őt.Donnak. Itt áll mellettem feketén-fehéren boldogságom tárgya. ahogy megláttam apró testét eszméletlenül a férfi hatalmas karjai között.Ne. . hogy alig tíz perc leforgása alatt hogy megváltozott az életem. kislány. Az képtelenség. hogy megértette a körülötte folyó eseményeket. A nevem Don Knight – mosolyodott el bíztatva a lány. hogy már lilás színt ölt. . Óvatosan felhajtottam ruhájának ujját. hogy azt az állatot soha nem fogom a közelébe engedni többet. határozott. Hihetetlen. erős és bátor. ahogy végiggondoltam az alternatívákat. készen arra. és megöl! – Ahogy kezemet szorongatta.Nem fog. De egy cseppet sem érdekelt. és kétségbeesése szinte ordított róla. de ő hirtelen elkapta a kezem. amit már régen elfelejtettem. hogy hősöm már kifele tart karjában a barátnőmmel. mire ő megadóan bólintott. . hogy elinduljon erről az átkozott helyről. szinte beleremegtem a gondolatba.De látnia kellene egy orvosnak. Ezek után minden gyorsan történt. – Ez a férfi segített kihozni téged. . – Hazajössz velem. hogy meghalhatott. és hogy minden rendben van. itt vagyok. szinte biztos voltam benne. – Túl erélyesre sikeredett hangom hallatán összehúzta szemöldökét. Igazán éltem. . Nem. az nem lehet. hogy kiszabadulhasson az őt tartó idegen karmai közül. vagy eltemettem magamban. Nem látod. A lány óvatosan nyitotta ki a szemét. állandó mosolykényszer. . bár szemét az égre emelte. hogy nincs-e komolyabb baja – vitatkozott . – Engedje. Igen. hogy én boldog legyek… De mégis. . Ez a sok érzés. . Összeszorult a gyomrom. – Majd Don fülébe suttogtam nyomatékosan: – Nem. . .

és a levegőben szinte vágni lehetett a feszültséget. De most mégis itt állok a lakásomban. Most már hinni akarok a csodákban. össze se tudnám számolni. ahogy leendő társamat figyeltem.Ne. de szerettem. A lakásomig vezető utat teljes némaságban tettük meg. és remélhetőleg nem a menekülés különböző lehetőségein agyal. Még a gondolatát sem voltam képes elviselni. ne hívjon senkit. Ha visszaemlékezek. míg én Margarethez csusszantam be. hogy csendben maradok olyan esetekben. Don követett minket. a kollégája mellé. Ugyan mire is gondolhatok. hogy ilyen hatást gyakorlok a nőkre? Az egyik megrémül tőlem. – Mindjárt jön értünk valaki. hogy teljesen megszelídültem. mégis mellettem marad. Egyébként meg semmi pénzért nem váltam volna meg tőle. most mégis úgy éreztem. Kellemes bizsergés futott végig rajtam. és egy pillanatra sem akart tőle megválni. Bár nem látszott rajtunk. hogy elkezdődött. . és eltűnünk innen. és így majdnem én cipeltem az egész súlyát. Határozottsága lenyűgözte egész valómat. majd lefektettem az ágyamba. Véletlenek mindig akadnak. de kemény pillantásom láttán elmosolyodott. amellyel jó pár férfi vetekedhet. – Majd Margaret felé fordultam. hogy nem én irányítottam.Ő itt Fred. Don beült az anyósülésre. Ostoba. Kevésszer fordult elő. csak annyi. Hiába voltam harcos. – Szóval ennyire jól nézek ki. mégis kíméletlenek harc közben. de a lelkem máris a párom után sóvárgott. Miután a mentőorvos ellenőrizte a sérüléseinket és jóváhagyta a hazamenetelünket. nem nagy dolog – vonta meg vállát. hogy legszívesebben kinyírna a szemével. Egy ekkora égést a karján muszáj kezelni. ha most nem én vezetek. törékeny vállait. de az átokkal együtt olyan fizikai adottságokat kaptunk. Amikor végre beléptünk a lakásba. és kész lettem volna bármit megtenni neki. és most mégis megtörtént. ha nem engedi. Amikor végre odaértünk az otthonomhoz. mintha én is bármikor összeeshetnék. szó nélkül átkaroltam barátnőm apró. amíg hazafuvarozom magukat. amikor Storr egyetlen szóval üzente a csapatnak. Ha kórházba nem hajlandóak menni. Micsoda ostoba egy feltételezés. Bár az ember azt hinné.Pontosan. Nos. hogy ez valóság lehet. hogy ellássam a sérülését. . és nem is kellett annak lennem. mert később még szükség lehet rám. de jólesett végre. Don óvatosan felemelte Margaretet a tűzoltókocsira. majd szólt a csapatából az egyik embernek. azért ez nem pontosan így van. mert kézre állnak. Az otthonom nem volt nagy. hiszen még csak kérnem sem kellett. és a halhatatlanság nem jelent egyet az elpusztíthatatlansággal. csak egy szoba-nappali. Sugárzott belőle az angyali jóság. el sem engedem soha többet. akkor sajnos még el kell viselniük engem egy kis ideig. Nem mintha a testi fájdalmat nem bírtam volna ki. Túl szép lett volna ahhoz. hogy szinte azonnal álomba is merülhessen. Most nem én voltam a domináns.. Bevallani is alig mertem magamnak. hogy egy halhatatlan szó szerint is az. Kárhozott társaim közül én leginkább a gyönyörű tőröket szeretem. de szívbemarkolóan édes feltételezés. . milyen kedvesen bánik barátnőmmel. ezalatt az ezerötszáz év alatt hányszor kívántam már saját halálom. Nem volt semmi hátsó szándéka. Úgy véltem jobb. amikor helyettem akartak dönteni. minden szükséges holmival elláttam. a barátnőm békésen alszik. a másik meg olyan dühös rám. Jól felszerelt.Kutya bajom. Még akkor sem voltam hajlandó akárcsak elképzelni. . És meg is fog történni. az életem leendő párja pedig éppen a nappaliban ül a kanapémon. és inkább a kórházat választják. először Margaretnek segítettem megszabadulni a rárakódott koromtól és piszoktól. amikor ezt mondom? Nyilvánvalóan fegyverekre. és ha rajtam múlik. vagy ha esetleg meggondolják magukat. hogy segítsen. Mindenesetre az események fordulatai nekem kedveztek. amit mond. Eszem ágában sem volt tiltakozni ellene.

amit mondott. ahogyan az imént én tettem meg. de határozottan. és kimentem a hálószobából. Vigyázni fogok rá. – És még meg is akarsz gyógyítani – mondta gyengéd mosollyal a hangjában. ahogy csapongok ide-oda. mint egy kislány. milyen jó. Ez az arc még akkor is kísértene álmomban. fel széles vállát érintve. Az érzést le sem tagadhatnám. és még közelebb léptem hozzá. a lelke pedig valahol máshol bolyongott.hogy igaz legyen. mégis megbabonázol. férfias áll. Hozzá akartam bújni. – Hangja rekedté vált. Szívesen rákiáltottam volna. hogy itt áll előttem a nagy betűs Ő. ha nem őt rendelték volna nekem. És azért kell engedelmeskednie. én meg olyan vagyok. amelyek eddig elkerülték a figyelmem az események miatt. . hogy az egész testem végigmérte tetőtől talpig. Mintha csak a gondolataimban olvasott volna. . amitől minden testrészem bizseregni kezdett. ezt hívják kellemetlen helyzetnek. Alig pár órája találkoztunk. Nehéz napja volt. míg magamhoz tértem. – Jézusom. hogy kitisztítsam a fejemet. . mivel a hullámok keltette színek a valóságban másmilyenek voltak. hogy Don az ablak előtt áll. hirtelen kacagásba tört ki. ahogy Ő az én ágyamon fekszik. Mély levegőt vettem. . fogalmam sincs. Éreztem. te elpirultál. . éppúgy. de itt marad. hogy megnézzem a sebet? – Habár kérdésem kissé keményen hangzott. Veszélyes vagy. Szögletes. mint a tűz. mit gondoljak rólad – nézett rám hitetlenkedve. és felvonta szemöldökét.Miért is kellene magának engedelmeskednem? Még a teljes nevét sem ismerem. Valóban eltalálta. mert jót akarok. – De most vegye le a fölsőjét – utasítottam halkan. Azt hiszem. mint egy elbódult tinédzser.Szóval. Mit is válaszolhatnék erre? Igen. nekem pedig eszembe jutott. ő mégis rálátott a lényemre. ugyanis annak ezentúl ott lesz a helye. és nyomás az ágyba? Pár percbe beletelt.Tudod. hogy mennyire súlyos. Szerencsére erre most megvolt a lehető legjobb indokom. hogy igent mond. érezni vágytam megnyugtató melegségét. – Olyan vagy. . mint valaha bármitől. csak lelocsolna. a szeme színe pedig vörösen izzott. Elszégyelltem magam.Elaludt. És ekkor lett végem. Boldoggá tett. és kész. Végül csak eljutott a tudatomig mindaz. Visszakaptam a jövőmet egyetlen személynek köszönhetően. De mindennek ellenére mégis szinte kirobbantam az örömtől. Persze ez utóbbiban nem voltam biztos. és képes voltam elszakadni a képzelgéstől.A nevem Gabriella Price. Ígérem. Közelebb lépett. és megeresztett egy halvány mosolyt felém. Mély levegőt vettem. – És be is tartom az ígéretem – gondoltam magamban. amibe boldogan beletúrtam volna az ujjaimmal. és nem. Túl hirtelen elvette a tenyerét. hogy nem riadt el tőlem. ami bennem van. A szélsőségre.Csak a felsőmet vegyem le? – Próbáltam értelmesen reagálni kérdésére. belőlem is kitört a kacagás. milyen is vagyok. Meg szeretném nézni az égési sebét. és egyik kezével megérintette az arcomat. én pedig a torkomban keletkezett gombóctól nem tudtam megszólalni. ahogy a szeme összehúzódott. hogy mennyei volt. és még az sem érdekelt. nem fogom megharapni. azonnal vegyél le minden ruhadarabot. Nem bírtam tovább. amíg ezt meg nem teszi.Hogy van? Elég sok lehetett neki ez a mai nap – törte meg a csendet nyugodt hangján. ha Erisz a tényleges sötétségre kárhoztat emiatt. Mosolya kiszélesedett. Ha forró lenne a helyzet. Muszáj volt megérintenem. és kiheveri. hogy azonnal tegye vissza. hogy egy tűzoltó pasi a párom. félhosszú hullámos haj. de mintha csak fizikailag lett volna jelen. mégis reméltem. majd visszahúzódsz. Az a bizonyos feszültég még mindig kézzel tapintható volt a szobában. És most mégis itt van. Egyik pillanatban berobbansz. . A légvétel apró neszeiből könnyen észrevettem. akkor levennéd a felsődet. Mély levegőt kellett vennem. de szólíthat Jellának is. amitől jobban féltem. Egészen közel léptem hozzá. Addig úgysem engedem el. . kezeimet felemelve a karján felfelé simítottam végig. A szabadulásom és egyben a lehetőségek tárháza. Félrehajtotta a fejét. Arcának rándulásából éreztem.

használd csak ki a lehetőséget – megkönnyebbültem. hogy csak nyögdécselni voltam képes. Na jó. arcomat a kezébe vette. mégis úgy borzongtam. és még erősebben éreztem férfias illatát. még több érintésért könyörögve. ahogy végighaladtam rajta. Szeretkezz velem! – Válaszomat meg sem várva. ahogy kezdte levenni a ruháját. Nem bírtam levenni róla a szemem. Nem volt könnyű lekezelni a sebét. Don néha megremegett. ami köztünk feltámadt.Mondd. Ha már itt ülök előtted szinte meztelenül. megérezzem. Még többet akartam. ahogy Don torkát egy mély. amikor valaki egy fagyos jégveremből hirtelen egy hő katlanban találja magát. de elhúzódtam tőle. bementem a fürdőszobába és megkerestem az elsősegélydobozt. majd egyetlen rántással kiszabadított szűk. Felbátorodtam. Nyelvemmel körülrajzoltam ívét. hogy nem látok semmit sem. Bőröm lüktetett. Kissé borostás bőr. morgó hang hagyta el. és ajkam végre megtalálta az övét. Bőven elég volt az a rengetek szikra és forróság. amit általában az éjszakai munkában hordtam. – Karcos hangja még így is zene volt füleimnek. ahogy megláttam kidolgozott meztelen mellkasát. Lassan felemeltem a kezem. és csak reméltem. és egy fáslival óvatosan betekertem. mert amint hozzáértem. sokkal követelőzőbb táncot járt. milyen az. Minden érzékszervem tombolt. Vonakodva bár. Hirtelen két erős. már nem bírtam tovább. egy harcos. Legalábbis mára. mit csinálsz velem. . és ülő helyzetből letepert az ágyra.Olyan gyönyörű vagy. és elöntött a megkönnyebbülés. Ujjaim szorosan markolták a hátát. és csak egyetlen dolog hajtotta: még többet ebből a férfiból. Az engem birtokló végeláthatatlan hideg átcsapott forrósággá. ami megadatott nekem. – Megengeded. és mélyen megcsókolt. Talán először létezésem során nem érdekelt. Ezek szerint sok mindent átélt már az életében. szikrázni kezdett előttem minden. ahogy dallamos hangjából pajkosság sugárzott. . hogy nem okoztam túl nagy fájdalmat vele. egyenes orr. Ezek szerint neki is kedvére lenne a közeledésem. de nem rántotta el a karját. és most ő irányította a tempót. de továbbiakra már nem volt lehetőségem. . és már pár sebet is beszereztem az elmúlt több száz év alatt. – Szeretkezz velem! – ismételte. mégis szinte elöntött a fájdalom a visszautasítás gondolatára. mint egy herceg-kisasszonyka. izmos mellkasához. A nyelvem önálló életre kelt. akinek tucatszám Lelketlent köszönheti a halálát .Elégedetten figyeltem. Ahogy visszaszereztem a lélekjelenlétem. mire én kábán beleegyezően bólintottam. Ujjai nyakamról utat szeltek maguknak a halmok között. ahol csak hozzáért hatalmas. ahogy számról egyre lejjebb haladt. majd vissza. de gyengéd kéz szorította meg a csuklómat. nem láttam és mégis láttam. – Bár megadtam neki a választás lehetőségét.Igen. A kezemben több mint elég gézlappal és egy kenőccsel tértem vissza. és habár nem láttam tekintetét. Majd ráhelyeztem a gézlapokat. és próbáltam kitapogatni az arcát. Hallottam. – Magamévá akarlak tenni itt és most. Még szúrós állát is vadítónak találtam. Még többet abból. hogy a szemembe néz. és a férfiasan édes lehelet. ez azért már túlmegy minden határon. Én. hogy megérintselek? . fekete dresszemből. . Bőrömet mintha apró tűk szurkálták volna. Próbáltam minél gyengédebben rákenni a kenőcsöt a sérült területre. érzéki ajkak.Szeretnék valamit megtenni. mégis tudtam. Ennyi volt a kötelező érintés. Akaratlanul is nyakához hajoltam. és felizgatta szám minden szegletét. amit kifejezetten égési sérülésekre használtam még én is. és végigsiklott egészen a füle tövéig. csak a tapintásomra tudtam támaszkodni. behatolt. ami az övé. és az elöl kapcsos melltartómmal is könnyen megbirkóztak. Ahogy megfeszültek nyakán az erek. hogy aztán. te nő?– A választ meg sem várva ajka az enyémen volt. ahogy a tenyeremet csiklandozta. Még mindig csillapíthatatlan vágy tombolt bennem. De nekem ennyi nem volt elég.

Kezével egyre lejjebb haladt, amíg kezébe nem fogta a mellemet. Lassan, körkörösen masszírozta a bimbót, miközben szájával még mindig az enyémet falta. Csípőjét medencémnek nyomta, mire a kéj mámorának szikrája hasította végig az egész testemet, hangos sóhaj hagyta el ajkam, ahogy megéreztem hatalmas dorongját hozzám préselődni. Jézusom, teljesen elment az eszem. De szó szerint. Képtelen voltam a gondolkodásra. Ez a férfi teljesen a markában tartott, és irányított, és én először életemben nem féltem ettől. Mellette biztonságban érzem magam. Egy álomember, egy álompasi és egy álomszerető egy személyben. Bizonyossá vált; eljött az idő, hogy a nők átértékeljék a férfiakról alkotott eddigi híreszteléseiket. Mert én már állíthattam, hogy még a lehetetlen is lehetséges. Hátam ívben megfeszült, ahogy ajka egyre lejjebb haladt, nedves utat hagyva maga után, és nyalogatni kezdte a mellemet majd, mint aki még nem elégedett az eredménnyel, gyengéden bekapta a feszülő bimbót és szívogatni kezdte. Mintha bennrekedtem volna az égő házban, úgy lángolt a testem, minden érintésére. Éreztem, ahogy a lábam között egyre nedvesebbé váltam, és legszívesebben rákiáltottam volna, hogy azonnal rántsa le rólunk azt az átkozott farmert, ami még kettőnk közé állt, de csak zihálni és nyöszörögni tudtam a gyönyörtől. Mintha meghallotta volna a gondolataimat, ahogy szája egyik mellemről áttért a másikra, úgy ügyes ujjaival már a nadrágom zipzárjával foglalatoskodott. Egyre lejjebb haladt, a hasamon végighúzva nedves ösvényt nyelvével, míg el nem érte a szinte semmit nem takaró fehérneműm. A nadrágot szinte őrületes lassúsággal húzta le rólam, miközben a combom bőrének minden centiméterét végigkóstolgatta. Semmilyen akadály nem okozott gondot a férfinak, akit a Sors a társammá tett. Bugyimat egyetlen mozdulattal szinte széttépte hatalmas kezével, majd amikor végre azt hittem megkegyelmez, csak akkor jött az igazi kínzás. Szégyenkezés nélkül vonaglottam ujjai játékának ütemére, és ahogy csókja már nem a számban forrt ki, hanem még egy annál is nedvesebb helyen. Először nyelvével végigjárta combom belső oldalát, majd a vágytól keménnyé feszült csiklómat kezdte izgatni. Az eszemet vesztettem az érzések és az érzelmek hevességétől. Don utat törve magának egyre beljebb körözött a nyelvével, és a végsőkig döfködő mozdulatokkal gyötört. Nem lehetett eltéríteni a céljától. Kíméletlenül kiszívott belőlem mindent, mintha csak én lennék számára az utolsó szomjat oltó ital a világon. Keményen a hajába túrtam, és lábam még jobban szétnyitottam, hogy könnyebben hozzám férhessen, és enyhíteni tudjon a már a szenvedés határát súroló gyönyörömön. Szégyentelenül nekifeszültem, amikor egy éles sikítás keretében elöntötte a testem a vonagló élvezet, de Don ekkor sem pihent le, és engem sem hagyott lenyugodni, azonnal éreztem, hogy egész testével rám nehezedik ismét. - Remélem, nem hiszed, hogy ennyivel megúszod! – Ziháló hangja elégedettségről és egy még be nem teljesített ígéretről árulkodott. Vérforraló érzékiséggel csókolta az ajkaimat, miközben én próbáltam kiszabadítani férfiasságát a nadrágjából. Ahogy kezemmel hozzáértem, még hatalmasabbra duzzadt. Don egy pillanatra eltávolodott tőlem, hogy aztán végre anyaszült meztelenül bőre minden négyzetcentiméterét és érezhessem. Pontosan tudta, micsoda örvénybe sodort, mint ahogyan én is, milyen határozottan kívánom, hogy végre egyesüljön a testünk. Álmaim férfija pedig visszatérve lábam közé egy biztos mozdulattal belém hatolt. Mindkettőnkből egy elégedett nyögés kiáltása szabadult fel. Ezért a gyönyörért Tartarosz örök kínjait is képes lettem volna választani. Lökései mélyek voltak, és kegyetlenül lassúak. Felém hajolt, és a nyakamat kezdte harapdálni, miközben keze bejárta az egész testemet tüzes csíkot hagyva maguk után. Ujjaim hol fején vándoroltak haja között, hol pedig hátát szántotta végig mind a tíz körmöm. Nem bírtam tovább a kínzást, és a fenekét kezdtem masszírozni, ezzel is gyorsabb ütemre sarkallva őt. Ettől a mozdulattól egy állati morgás szakadt fel belőle, és olyan gyors ritmust vett fel, amíg már úgy járt bennem ki-be, hogy a levegőt is egy ütemre vettük. Vékony izzadságréteg vonta be mindkettőnk bőrét, de nem foglalkoztam ezzel. Hátam megfeszült, és akkora orgazmus tört rám, ami belém fojtotta szót. Olyan

volt, mintha teljesen kettészakadtam volna. De a rohamnak még mindig nem volt vége. Szorosan magamhoz öleltem, amikor megéreztem, hogy megfeszül, és egy földön túli nyögéssel ő is a csúcsra jutott. Arcomat minden szó nélkül a kezébe vette, és lágyan megcsókolta először az ajkam, majd mind a két szemem. Szinte sírhatnékom támadt. Magához húzott, egyik térdemet felhúzta csípőjéhez, így szinte már én voltam felül. Sóhaja elsuhant fülem mellett felmelegítve testem-lelkem. Lassan nyugodtunk le, de m már nem volt semmi feszültség köztünk, csak esetleg apró vibrálás. Több mint ezerötszáz éve először egy olyan különleges érzés kerített hatalmába, ami már régen nem: a béke. - Ki vagy te? És hogy kerültél az életembe? – Hangja közelről, mégis oly távolról szólt. Miért a jó kérdést tette fel ebben a tökéletes pillanatban? Remekül értett az időzítéshez, szó se róla. - Nem beszélhetnénk ezt meg reggel? – próbáltam ezzel is kicsit húzni az időmet, és elterelni figyelmét. - De hiszen már reggel van. – duruzsolta a fülemet rágcsálva olyan gyengéden, hogy majd elolvadtam. Egy sóhaj keretében megadtam magam. Végülis, úgyis kiderül egyszer minden a múltamról, és inkább jobb most, mint később. Nem is tudtam volna hazudni neki, legfeljebb csak elhallgatni a szégyenemet. - Mi a baj? Egy teljesen egyszerű kérdést tettem fel, nem? – Az a kedves mosoly ismét felbukkant hangjában. - Ez azért kicsit komplikáltabb ennél. - Ezt hogy érted? Lehet, hogy heves vagy, sőt, biztos – nevette el magát – de nem gyilkos. Azt semmiképpen sem hinném el rólad. - De csak azért, mert túlságosan is hiszel az emberi jóságban, nem igaz? - Ez így van. És biztos vagyok benne, hogy te – húzta végig az ujját az orromon – nem vagy rossz ember. - Azért ezzel könnyen vitába tudnék szállni – húztam el a számat. – Nézd, nehéz elképzelnem, hogy a ma éjszaka után mit gondolhatsz rólam, de abban biztos vagyok, jogod van tudni, hogy mibe keveredtél, és hogy ki is vagyok. – Éreztem, hogy meg akart szólalni, de ajkaira tettem kezem. – Kérlek, végighallgatnál? Úgy, hogy nem szólsz közbe. Így is pont elég nehéz elmondanom mindent, és nem is csodálnám, ha mire a végére érek, teljesen idiótának hinnél. – Tenyerembe csókolt, majd bólintott. – Csak egyvalamire kérlek. Akármennyire is taszítanálak, ne menj el. Szinte elviselhetetlen volt a kép, amint a fejét fogva kirohan a lakásból, mert túl sok volt neki mindaz, amit hallott. De más indokom is volt, hogy itt tarthassam. – Nem szabad elmenned legalább egy hétig, mert… az a végemet jelentené. Megígéred? – Pár másodperc múlva ismét bólintott. – Megkönnyebbülten fellélegeztem. – Csak kérlek, tartsd be az ígéreted, akármennyire is nehéz lesz. Minél előbb túl akartam esni a vallomásomon. Belevágni egy ilyen hihetetlen történetbe nem éppen kellemes élmény. Próbáltam arra koncentrálni, hogy Ő most itt van velem, és még pár napig legalább élvezhetem társaságát. - Hol is kezdjem? Annyi évről van szó! Mit szólnál, ha mesélnék neked? Ebben a mesében minden lesz: naivitás, szerelem, árulás, büntetés, bosszú, szenvedés, szomorúság… és még nincs vége, mert te is

szerepet kapsz benne. Úgy is mondhatnám, hogy ez egy tanulságos történet – néztem rá reménykedve –, és csak rajtad múlik, hogy hogyan zárul. – Nem is vettem észre, hogy a kezem az ujjaival játszadozik. - Hogy is kellene kezdenem? Ja, igen. Egyszer, valamikor nagyon nagyon-nagyon régen volt egyszer egy fiatal lány. Mindenki a lélegzetelállító szépségét hirdette. Hosszú, csípőig érő egyenes, szőke haj, tejfehér bőr, kék szemek. Mindene megvolt, amire csak vágyott. Élte tökéletes életét egy álomvilágban. Akaratos jelleme és elkényeztetett neveltetése azt sugallta, hogy bármit megkaphat, amit csak kíván. Ahogy az várható volt, szerelmes lett, vagy legalábbis annak képzelte magát. Az a férfi gyönyörű volt, és ez a lány, mint minden szépet, őt is meg akarta szerezni, nem számított az ára. Féltékenysége és dühe nem ismert határokat, amikor megtudta, hogy kiszemeltje pont a legjobb barátnőjébe lett szerelmes. Nem bírta elviselni, hogy másé legyen, így cselhez folyamodott, hogy visszaszerezze figyelmét. Ezzel elárulva barátnőjét, nem törődve egyikük érzéseivel sem. – Muszáj volt megállnom egy pillanatra, hogy erőt gyűjtsek a történet végéhez. – Mindennek meglett az ára. Kétségbeesésében és bosszúvágyában a lány megölte saját magát az áruló szeme láttára. Persze hősnőnk megbánta tettét, és annak következményét is. Viszont mások is látták a történteket. Fent az istenek pedig úgy látták, hogy itt az idő megbüntetni őt. Egy átokkal sújtották, miszerint mindaddig halhatatlanként kell élnie, amíg rá nem talál az igaz szerelemre, a párjára. Egész addig harcolnia kell mind emlékei, mind egy rémisztő emberi lények, a Lelketlenek ellen. Hogy megnehezítsék a dolgát, elvették tőle egyik érzékszervét. - Kérlek, mondd, hogy csak viccelsz – szólalt meg rekedt hangon Don. – Mert ha mégsem, akkor két lehetőség van: vagy teljesen megőrültél, amit nem nagyon hiszek el, vagy egész eddigi életemben egy másik valóságban éltem. – A beálló csend szinte megsüketített. Leendő párom elkáromkodta magát, majd felállt, és járkálni kezdett a szobában. – És kik ezek a Lelketlenek, akiket említettél? – állt meg hirtelenfelém fordulva. - Annyit kell róluk tudnod, hogy minden gonosznál a leggonoszabbak. Amolyan lélekrablók. Egy ilyen teremtménynek nincs lelke, így szereznie kell egyet. De amint egy halandó embertől elveszi, az áldozat is közülük való lesz. Meg lehet ölni őket, hogy ne bántsanak senkit. Rájuk vadászunk már nagyon hosszú ideje. – Keserűen elnevettem magam, ahogy eszembe jutott még korábbi beszélgetésünk. – És még te mondtad, hogy én nem tudok gyilkolni? - Ha mindez valóban igaz, amit mondtál, akkor még inkább igazam van, mint hittem. – Hitetlenkedő tekintettel néztem rá, mire vett egy mély lélegzetet. – Azok a… valakik már eleve halottak attól a pillanattól fogva, hogy elveszítették a lelküket. Bárki, aki elpusztít egy ilyen példányt, nagy szívességet tesz mind az emberiségnek, mind annak a szörnynek, ha már nem léteznek. Ettől még nem vagy gyilkos, és pláne nem rossz ember. Nem mertem elhinni, amit hallok, habár most csakis erre az érzékszervemre támaszkodhattam. Hirtelen megszólalni sem tudtam a meglepettségtől, és szinte beleremegtem a gondolatba, hogy talán mégis megvalósul ez az álom. - Ez az egész kész őrület. Mindig hittem, hogy a világ nem csak abból áll, amit látok. A munkámban rengetegszer láttam megmagyarázhatatlan eseményeket, de te vagy az első, aki így az arcomba mondja az igazságot. Le kell nyugodnom. – Odasétált az ablakhoz, és kifele fordult. – Csak egy kis időre van szükségem, hogy megemésszem mindezt. - De ugye nem mész el? – kérdeztem bepánikolva. – Megígérted. - Igen, és be is tartom. Bár nem értem, miért is kérted ezt tőlem, de ha ennyire fontos neked, akkor még nem megyek el. Mit is mondtál, meddig? – fordult meg felém az ablak melletti falnak támaszkodva. - Legalább egy hét. Nem fogok hazudni neked, így ha szeretnéd, elmondhatom az okát, csak nem tudtam, hogy reagálsz a valóságra. - Mindent tudni akarok, ha már belekezdtél. Csak így láthatok tisztán, nem?

hogy sajnálom. . mintha nem is ő sebesült volna meg. Megkedveltelek. Nagyon is. – Éreztem. – Így is tisztázhatjuk. de a testem elfáradt.Oh. hogy nem a rémálmaim keltettek fel. és egész testével hozzám bújt. egy hétig nem hagyhatom el. De lehetne. . – Most pedig tessék szépen aludni. majd betuszkolt az ágyba. De nekem nincs erre szükségem. . Úgy kezelt. de utolsó gondolatként átsiklott még az agyamon. hogy amint megtalálom a számomra rendeltetett társad. – De arról fogalmam sincs. ez így kicsit bizarr.Igen. csak biztos akarok lenni ez ügyben. és elmosolyodtam. főleg a hallásom. Ne kímélj. megcsókolta homlokomat. válaszolok. szöszi kisasszony – üdvözölt a párom egy puszival a nyakamon. . – Váratlanul magához húzott. és valami csoda folytán félelemnek még csak nyomát sem éreztem. Felállt. – Hangom egyre halkult.És te nem jössz? – kérdeztem incselkedve.Csak mert szeretnélek minél inkább megismerni. akit keresek. ahogy befejeztem magyarázatom. hogy fejünk egy szintben legyen. hogy másként érzek. éber vagyok. Túl sok év telt el.. Majd teszek róla. Innen tudom. Először furcsának tűnt. hogy később folytatjuk a beszélgetést? Az agyam majd kicsattan. mintha én lennék az a társ. áramütésként hatva a szívemre.Nem mintha nagy bajom lenne ezzel a kiválasztós dologgal kapcsolatban. Bizsergés haladt bennem végig. Kiválóan tájékozódom. Fejem már kezdett elnehezedni. – Hangja komoly volt. hogy engem kell elviselned. mint vártam. hogy legalább egy hét áll rendelkezésünkre. . mint a többi embert. . Miért kell veled maradnom? És miért pont én? Honnan vagy ennyire biztos a dolgodban. hanem a nyakamon egy olyan kellemes érintést. Szerintem kitalálod. és arcomra kiült kábulaton elnevette magát. kipróbálhatjuk – tártam szét kezem. – Valaki nagyon kifárasztott az éjjel.Amikor az átkot ránk bocsátották. miért pont veled szúrtak ki így ott fent. amikor utoljára a kedvesem karjaiban aludtam. árassz csak el a kérdéseiddel – mosolyodtam el halványan. . Átkaroltam nyakát. hogy ne kelljen kimozdulnod az ágyból. hogy már nagyon régen éreztem magam ennyire biztonságban. Viszont a többi érzékszervem felerősödött. majd leguggolt pontosan elém. te szegény. és kezemet hajába túrtam. másként érezlek. ezzel is megnehezítve a feladatunkat a pártalálásban. vagy sem. . Ha akarod. semmi menekülés.Jobban veszed ezt az akadályt. de mégsem teszem. hogy te vagy-e az a személy. – Jó kislány. mindenkitől elvettek egy érzékelést. – Közelebb lépett.Rendben. ahogy hüvelykujját végighúzza ajkamon. hogy én vagyok az a személy? Mert. hogy te vagy az. – Még szerencse. Végül is melletted kell maradnom. .De igen. akire vársz. hogy tőlem a látást tagadták meg. és mélyen megcsókolt. mintha tollpihével simították volna végig. és vártam. Némán feküdtünk egymás mellett.Szép jó reggelt.Ezt hogy érted? . Bármit kérdezhetsz. . nem gondolod? . Ezen a reggelen pedig úgy ébredtem. és másként nem látok. Éjszaka még szükséged lesz az erődre. Amikor hozzám érsz. mert hihetetlen fizikai fájdalmaim lesznek. úgy tekinted. Semmi vád.Az átok pontosan úgy szól. hanem én lennék beteg. hogyan reagál. nem? – Hangja tele volt kedvességgel és megértéssel. . ahogy kivettem a szavaidból. Mondhatnám. majd eszembe jutott a múlt éjszaka eseményei.Dehogynem. Egy pillanat múlva karjai átölelték a derekamat hátulról. amire kíváncsi vagy. Valld csak be. Majd visszahúzódott. – Huncutul felkacagtam. túl rég éltem át azt a pillanatot.

lába között megbúvó férfias erejével. így Dont kértem meg. Bárhova léptem. . Életemben először engedtem meg bárkinek is. ha én másként cselekedtem volna a helyében. Érzékszerveim érzékenysége ellenére sem tudtam a hagyományos módon olvasni. ha nem lennénk egyedül. ha szüksége lesz rám. Julius.. . Torkom kiszáradt. amit tegnap a háznál hagytam – feleltem ásítva. Mellette leszek. Addig mozgolódott. Nem is hibáztatom miatta. ahogy felszisszen. belebuktam valamibe. és mellkasához dörgölőztem. „Várok rád este nyolckor a számodra emlékezetes helyen. amit az agyam nem akart elfogadni.Mi a mai napi programunk? Csak a tied vagyok.Ki ez. és akkor is véghez viszi. hogy nem nyugszik bele a távolodásomba. ruháim a padlóra volt halmozva. Csak a különleges látássérültek számára kialakított Braille-módszer alkalmazásával voltam képes az írást megérteni. Rémülten rohantam a szobámba Margarethez. amit akart. . Az otthonom teljesen fel lett forgatva. Felhívtam a központot. Lesz. vagy érintkezik velem. Nagy baj van. mint máskor. és a hangom sem volt az igazi. míg végül szembe kerültem vele. hogy visszatérjen. Margaret nem akart velünk jönni. Bárki. és hosszú évszázadok óta először ismét sírni kezdtem. – Don vidámsága kezdett hatással lenni rám. – Könnyek gyűltek a szemembe. Semmi nem volt a helyén. Gabriella? – Társam aggódó hangja csak rontott a helyzeten. . Persze sejthettem volna. és azon gondolkodtam. . hogy kezelésbe vegye a motorom.Én másféle élénkítő szert alkalmaznék nálad. . mi van a lapon.El kell menni a motorért. Úgy vélte. majd hevesebb iramot kezdett diktálni. most még Margaret is veszélybe került miattam. . aki miattam ölte meg magát – leheltem teljesen lemondóan.” Szívem egy pillanatra megállt. minden holmim. Megfordultam az ágyban. hogy ennyire megfeledkeztem róla. hogy árulja el. de én megelőztem. .Margaret felébredt? – Elszégyelltem magam. Az átoknak köszönhetően könnyek helyett szememből még mindig vér folyt le arcomon. és szembesüljön a gondjaival. és beteget jelentettem. A hűtőszekrény ajtajára egy elég feltűnő üzenet várt egy papíron. Mellesleg a többes szám is sokat jelentett. majd visszatartja a lélegzetét. – De előtte szükségem lesz egy dupla koffein adagra. még milyen testrészéhez kerülhetnék így közelebbi kapcsolatba: a derekával. még nem elég erős ahhoz. Egyszerűen csak… boldog. gyere ide! – Don túl halkan megszólaló hangja az utolsó csepp volt. hogy a kétségbeesés tengerébe taszítson.Neked is. könyveim. Nem elég a bűntudat.Gabriella. A jókedvem csak addig tartott. mintha az egész világom csak egy bizonyos tűzoltó körül járna. izmos combjával. És meglepetésemre a társam teljes biztonsággal lavírozott az autók között. de a szívem már rég sejtette. ami lesz. míg vissza nem tértünk a lakásomba. – Még mindig nem tértem rendesen magamhoz. Egy forró zuhany és a barátnőmmel való beszélgetést követően Donnal gyalog elindultunk a leégett házhoz. ahogy a terveinkről beszélt. Úgy tűnt. még akkor is. és alig bírtam megszólalni. A kis barátnőd érdekében ajánlom. és hátrálva kitértem útjából. Don már lépett volna felém. hogy ne késs el. Felnyögtem már csak pusztán a gondolatra is. hogy Akera vesztét én okoztam. Nem voltam feszült. – Minden az én hibám. és hallottam.Julius volt annak a nőnek a bátyja. és nem is erőltettem ezt a témát. A kétkerekűn ülve szorosan fogtam a derekát. Megértettem őt. aki közel kerül hozzám. és csak ez számít. tragédiát hozok a fejére. és a barátnőm nincs a lakásban.

. nélküle is itt lennék. mint a többi. Ezt a lényt is el lehet pusztítani. és elkezdődött ez a rémálom. Felmordultam. – Csak ekkor vettem észre a kezében egy távirányítót. amit mondok. inkább mondd meg. Nővére halála után a nyomomba eredt. persze kicsit nehezebben. mint aki jól végezte dolgát. de Don szerencsére lefogott.Ez csak a mi kettőnk dolga.Milyen nagylelkű lettél hirtelen. hogy láthasson engem. . hogy ez csak egy játékautó távirányítója. miszerint én Julis elé megyek. de ettől még nem lankadt a feszültségem. Margaretet ne keverd bele. Az elkeseredés helyét átvette valami erősebb érzés: a düh.Gyere.. Pontosan ezért is volt más. A biztonság kedvéért Dont elláttam jó pár lőfegyverrel. Julius pontos volt. Közösen összedolgozunk. .Remek. Ha bármi baj lenne. és tedd le elém. majd az autója motorháztetejére telepedett. ami ezalatt az ezerötszáz év alatt kialakult. hogy a kis barátnőddel történjen valami. ha nem akarod. lassú légvételeit. kiképeztem. hogy végezz az ellenségeddel. Tűzoltómmal már előre megbeszéltünk egy tervet.Nincs semmi baj. – Határozott gondoskodása segített. amik az autóból kihallatszódtak. Hét órakor egy zöld Chevrolet-val érkezett meg. Egyet akart. – Idegesített a hangjában megbúvó jókedv. ami már régóta mart belülről. A halhatatlanságért és a tudásért cserébe eladta a lelkét. mint a többit. mint társamnak. menni fog – húzott magához. most robbant ki belőlem. Én is már régen várom az esélyt. Én viszont nem leszek az veled. Mindenesetre becsülendő. így idegességemben elkezdtem tőreimmel gyakorolni. – Tedd. hogy más lelkeket raboljon. az enyémet. és kihozzuk onnan Margaretet. Harcos lényem. most átvette az irányítást. A rengeteg elfojtott érzés. akárcsak tegnap a tűzből. tisztán hallottam Margaret elkábított. nyíltan. Ha jól viseled magad. és kiderítette.Akkor felkészülünk az estére – mondtam inkább magamnak. elhagyatott épület állt most itt. De muszáj lesz végeznem vele. szóval eljöttél. mielőtt még valami végzetes ostobaságot követtem volna el. és megölési módjairól. . és felkészítettem a lelketlenek viselkedéséről. Egy üres. . ő hátulról fog támadni. Mintha energia áramlott volna belém tőle. majd mindet fényesre tisztogattam az összeütközésre készülve. Az átkozott is körülszaglászta a területet. Állítása szerint értett hozzájuk. Egy ideig így maradtunk. menjünk a fürdőbe. . Nem hajtotta őt a fajtáját ismertető vágy. mert hogy Julius az volt. Nyugodtabbá váltam. főleg. Együtt odamegyünk szépen. Ha harcolni akarsz. Dont otthon minden információval elláttam. ha már ezerötszáz éve keresed az alkalmat. és hagyd békén a lányt. hogy a kezeimet és az agyamat lefoglaltam a koncentrálással. ahol régen Akera magába szúrta a kést. – Vedd elő az összes fegyvered. Az a pár óra ólomlábakon vánszorgott. – Lassan felállt a motorháztetőn. hogy végezzek ezzel a Lelketlennel. és egy könnyedén leugrott a kocsiról. csak éppen láthatatlan vezetéken. Amikor meglátott. Még jóval a megbeszélt idő előtt odamentünk a találkozó helyére. hogy ne roppanjak össze. Ugye nem hiszed. Nagyon gyengének éreztem magam. Remek búvóhely. még életben maradhatsz ilyen formában is. hogy mivé is váltam. vagy bosszút állni. mit akarsz. mint aki soha nem akar elengedni. amivel csak lehetett. Ugyanaz a hely. és úgy ölelt. hogy egyedül próbál elintézni. . arcán egy sóvárgó vigyor tűnt fel.Ne köntörfalazz. ahogy a harag keserű ízt hagyva maga után feltódult a gyomromból.

hogy egy ideig lefoglaljam a Lelketlent. látom segítséget is hoztál? Ki az? Talán az egyik átkozott harcostársad? – nevetett fel ismét. . . ahogy rájött. Szerintem jobbak az esélyeim – nevette el magát pimaszul. a lány is halott – üvöltötte. Tudtam. harcolni is tud. – Plusz. majd rárontottam az átkozottra. hogy Julius figyelme rájuk terelődjön. Szóval te ma így is úgyis elpatkolsz. vagy azért. mert akkor darabokra esnék azonnal. – Mit szólnál egy kis mozgáshoz? Egy hatalmasat ordítva egy pillanat alatt ott termett előttem. Csak szitkozódva erőlködött továbbra is hasztalan. kioldom a detonátort. ujjaimat begörbítve magam felé invitáltam.. és mindketten meghalnak.Ha megölsz. – Elégedett lassúsággal közeledett felém. mit tudsz – mosolyodtam el kihívóan. amíg a lányt magánál tartotta. ahogy Don odaosont az autó mellé. – Vagy azért. Julius olyan gyorsan támadott a fegyverével. Semmi esélyem nem volt. ahogy megkíséreltem felállni. mert legyőzlek. mielőtt kinyírnál. és már húzta is elő méretes kardját. . és megkönnyebbültem. hogy ki kell tartanom még egy kicsit. A kékes lángok megvilágították a terepet.Akkor hát lássuk. Az átkozott dühe egyre nőtt. A harc most talán pont megfelelő lesz ahhoz.Tied a terep. – Sajnálom. . Hirtelen egy kiáltás hallatszott a közelből.Fogalmazhatunk így is. De szó se róla. majd megcsapta az orromat izzadságának kellemetlen szaga. – Bár tisztában vagyok az etikett szabályival. Összegörnyedtem és térdre rogytam a fájdalomtól. amíg Dob biztonságba viszi Margie-t. . . Csak hogy tudd. – Felszisszentem. csak simán a társam. és hogy nem egy nőnek kell ezt megkérdeznie. Ezzel fején találta a szeget. Sikerült talpra állnom tekintetemet még mindig a lelketlenre szegezve.Nos. hogy így képtelen közelebb férkőzni és leszúrni engem úgy. mert feláldozod magad a nőért. hol találnának el.Oh. így sikeresen hárítottam el a csapásait. kardjával bordáim közé döfte kardját. Nekem a sercegések által keltett hanghullámok voltak a segítségemre. ahogy a húga tette magával. de felkérhetlek egy táncra? – mosolyodtam el gúnyosan. Most én következem – szólaltam meg mézes-mázos hangon. de nem nyert. Szemem sarkából láttam. Csak az járt a fejemben.Nézzük csak… halhatatlan vagyok. . de határozott volt. mindenképpen véget akarsz vetni a háborúnknak. . ha kell. hogy te győznél. látom. Ezek szerint már ki is menekítette onnan? Ellenségem kihasználva figyelmetlenségem. Nem bírtam elfogadni ezt a lehetőséget. és próbáltam nem gondolni a pokoli nyilallásra az oldalamban. Juluis kárörvendő kacagása már bántotta a dobhártyámat. . ahogy hallottam káromkodását.Nem. hogy azt egy halandó szabad szemével nem is láthatta volna. és hogy mikor.Én nem lennék ebben olyan biztos – vigyorom már szinte nem evilági volt. és a hátsó ajtót kinyitva próbálta kiemelni Margaretet. kislány! Intézd el végre! A többivel ne törődj!– Párom hangja aggódó.Ne legyél annyira biztos benne. és a robbanást mellettünk. drágám. eltávolodva a kocsitól. nincsen lelkem.Igazán? Ide jönnél önként. merről jönnek. hogy megöljelek? De kedves. nálam van az aduász. . és égek a bosszúvágytól. Egy pillanatra a kocsi felé fókuszáltam. és kezemet felfordítva. Hirtelen elszédültem. amikor már csak a nyitott ajtót érzékeltem. Ez mégis mit gondol? Elég egy rossz mozdulat. és dühösen nyújtóztak az ég felé. .

.Jella… sajnálom… de megesküdtem… – hörögte erőtlenül Julius.Ha megölöm. hogy egy kar. Minden egyes szavát egy fuldokló köhögés követte. Zajtalanul rohant felém. és egy suhintással elválasztotta a fejét a testétől. valószínű senki sem hallotta mit mondok. Szavainak igazsága mellbe vágott. míg enyémet eldobtam a földre. hogy veszíthet. . és a belőle sugárzó nyugalmat.A meglepetés ereje az én oldalamon állt. és egy cseppet sem bántam meg. majd odalépett a Lelketlen elé.Hagyj fel a bosszúval. majd felálltam. Nyaka mélyedésébe bújtattam a fejem. . Párom viszont nem vesztegette az idejét. Szívem majd meghasadt. elszállt minden kétségem. és nem tudtam tenni ellene semmit. hogy megszegem az eskümet. Tudtam. de ennyivel tartoztam régi barátnőmnek. – Kedves hangja a szívemig hatolt. – Kérlek… tedd meg… vagy én teszem meg veled. amikor hallottam. hogy a hátam mögötti alak feláll. vagy én. Ugyanaz ismétlődött meg. . Hiába akartam életben tartani őt. és pláne nem ő. én is csak egy átkozott leszek feloldozás nélkül – morogtam magamban. Az otthonomban ébredtem fel. ha életben hagyok egy Lelketlent. Örömmel figyeltem. A férfi. hogy végezzek veled. mindent máshogy cselekednék. ahogy újabb összecsapásunknál egyre több hibát ejt. A húgod sem ezt a sorsot szánná neked. ami úgy kezdett el verdesni. Ez volt a feloldozás nekem. amit még megtehettem Akera emlékéért. Hagy tegyenek az istenek velem. Késemet leeresztettem róla. Ha tehetném. De nekem még gondolnom kellett páromra és barátnőmre is. Nem vagyok rá képes. Megpördültem. és elhajítottam tőrömet az irányába. Egész testem beleremegett a jelen látványba és a múlt emlékeibe. Nem volt más választásom. – Hátrálni kezdtem a porban. majd keményen a mellkasára térdeltem. és könnyek szöktek a szemembe. hogy valóban ez lehet csak a magyarázat. kérlek.Tedd meg. és kardom egyre közelebb suhint el mellette. – És én sem. Minden elsötétült. A csízmám szárához erősített tőrömet vettem elő. Egy határozott mozdulattal sikerült őt kibillentenem egyensúlyából. az én férfim magához húzott. és alattomosan előhúzza a kardját. akárcsak egy lehelet könnyű pillangó. – Hangom suttogássá vált már. Ezután minden gyorsan történt. Nem is akartam. Lépések hangját hallottam meg mögöttem. és szegeztem a nyakához. majd szó nélkül elindultam az autónk felé. – És az is maradok mindörökre. Felálltam. – Hangom remegett a bűntudattól. Hirtelen meg is fordult a fejemben. és hanyatt esett a földre. A képlet nagyon egyszerű: vagy ő. És megint én hozom a halált. mintha csak álmodtam volna az utóbbi két napot. Gabriella! – Don határozott baritonja megnyugtatta szétroncsolt idegeimet. A földön fekvő kardért nyúlt.Csakhogy magadhoz tértél. a derekam köré fonódott. Már kezdtem aggódni. ha ő minden erejével csak pusztításra vágyott. . ahol remélhetőleg már Don vár rám Margarettel. és egy darabig csak élveztem a párom testének melegét. Kérlek. amiket keltett. Ez volt az utolsó. hadd történjen meg. Egyszer csak egyik pillanatról a másikra erőtlenül a porba hulltam. A múlt és a végzetem beszippantott. Szíven találtam. és ajkát a homlokomhoz nyomta. ám abban a pillanatban. de a szagának gyorsaságát és a hullámokat nem tudta elrejteni. amit akarnak. Hagytam. hiszen egy Lelketlen nem is remélte. Fegyverét azonnal elrúgtam mellőle. mint ezerötszáz éve. ne akard. – Nem tehetem meg. Nem hozhatok rájuk veszélyt. . Julius! Nem csak te szenvedtél Akera halála miatt. Ne kényszeríts rá.

úgy tűnik.Mondd csak. Visszabújtam a nyaka hajlatába.A soha az elég hosszú idő – válaszoltam kábultan.Öhm. hogy fizikailag jól van. hogy megszólaljak. A fény most is még bántott. . – Ismét megkíséreltem kinyitni több-kevesebb sikerrel.Margaret? . – Orrával kedveskedve végigcirógatta az enyémet. – Egy rövid szünet után folytatta. hogy egész életemben csak annak a módját keresném. védelmező és megértő társ a legtöbb.Még mindig a nyugtató hatása alatt van. de lelkileg őt is megviselhették a történtek. –Talán még egy vagy két órát. . . Ez igazi könny. Nyugtalanul nézett rám. hogy te látsz engem? – tátotta el hitetlenkedve a száját. Rossz volt csak ott egyhelyben állni.Igen. . Hirtelen béke töltötte el a lelkem. és nézni. mintha ez az egész nem lenne valóság. . Mégis velem maradna? Nem lehet ekkora szerencsém. hogy nevetni lássam. – Két kezébe fogta az arcomat. de csak veled. Annyira ellenállhatatlanul nézett ki.Valami történt a szememmel. . Ahogy megérintettem az ajkát. amit el kellene intéznem addig. Amikor a tűzoltóm felemelte az államat. Soha többet nem fogom ezt engedni. mert még mindig alig mertem elhinni ezt a csodát. Délelőtt van még. hogy az átoknak vége.Gabrielle! Mi a baj? – kérdezte idegesen. . mintha várna valamire. . mint a tenger. amitől szinte repülni tudtam volna. . – Soha nem engedlek el. A már megszokott hullámok és színek helyett most vakító fehérség kúszott be szemhéjamon keresztül. belecuppantott tenyerembe. . mire Don enyhített szorításán. és sírni kezdtem. . – Csak suttogni mertem.És te jól vagy? – Tudtam. fogalmam sincsen – vontam meg vállam.Ühüm.Senki mással. mint először. A lélegzetem is elállt. A mámor és az ujjongás végigkúszott a testemen. nyíltszívű. . – Kezemet az arcára helyeztem. meddig tart ki egy nyugtató hatása? Lenne pár fontos dolog. . és némán feküdtünk egymás mellett. Majd magához szorított. Egyszerűen nem bírtam betelni látványával. mosolyogni kezdett. és majdnem elordítottam magam a fájdalomtól.Kinyitottam a szemeimet.hogy lássa az arcomat.Csak néhány órát. – Végre vége. . Egy ilyen bátor. Olyan.Már nem véres a könnyed. és sírni tudtam volna a boldogságtól. Megpróbáltam párom arcára fókuszálni. ami egészen az államig folydogált lefele. Alszik a szobádban. És mi lenne a sok fontos dolog? .Ez jól hangzik – mormogta fülembe. . amit csak kívánhatok. akkor semmi más nem érdekel. Ha Don kitart mellettem. .Nagyon féltettelek. A szívem őrülten verte ritmusát. – Értetted? Soha! – Majd mélyen megcsókolt.Mennyi ideig voltam kiütve? – törtem meg végül a csendet pár perc után. Meg sem érdemelném őt. Megfeszültem a kíntól. de közel sem annyira. Egy mély sóhaj hagyta el számat. – Milyen gyönyörű kék a szemed. – Én beérem jónéhány évtizeddel is. Kényszerítenem kellett magam. ahogy szemem beitta ezt a pillanatot. – Ajkaival végigcsókolta a nedves utat. ahogy egyedül harcolsz.Várj csak! Azt akarod mondani.

és egy forró csókban olvadtunk össze. Nem volt többé Ő. nyögései. Nem volt időm válaszolni. Nekem pedig muszáj volt nyelnem a gondolatra. – Hangja vágytól túlfűtötten zengett.. Hogy percekig.Például téged magamévá tenni. vagy órákig. . ahogy elképzeltem az imént felvázol képet. és lehetetlen volt megkülönböztetni egyikünket a másiktól. azt nem tudnám megmondani. esetleg napokig. amíg csak a nevemet nem sikoltod az élvezettől. zihálása innentől teljesen egybeforrt. mert ajka megtalálta enyémet. Nem volt többé én. tengerkék szeme pedig vágytól izzott. A kettőnk morgása. Csak MI.

A Kárhozott kívánsága Írta: Spirit Bliss „Mélységesen megindító” .benina .

milyen lenne. Lihegve és kimerülten ült le egy vizes padra. Minden szembejövő arcát végigfürkészte. mit sem törődve azzal. Reményt. Az eső végigfolyt a torkán. hogy nem az eső elől menekül. egyszerűen elviselhetetlen volt. eszébe sem jutott. és elégedett az. ha nem is létezik olyan ember. hogy a szemébe tudjon nézni. akit meg is ragadott. a lábából kiszáll minden erő. amely boldoggá tesz. hátha Ő az. de volt olyan is. Mikor a mobiltelefon megrezzent Gamaliel zsebében. Lassú léptekkel haladt egy buszmegálló felé. mire felfelé fordította a tekintetét élvezve. hogy fel sem merül bennük a gondolat. Zihálva kapkodta a levegőt. a víz íztelen folyadék. Látni lehetett rajta. Ujjai a hajába túrtak. ha az étel. és hatalmas tócsák nehezítették a járókelők haladását. Hosszú. túl hosszú ideje tapasztalta. Ahogy felállt a padról. Hatalmasat dörgött az ég. az sem érdekelte. semmi más. Az istennő valószínűleg ezzel is csak kínozni akarta őket. A csalódottság soha nem érzett erővel ragadta meg a szívét. Ha valakit megkérdeznének. hogy a vízcseppek lehűtik az arcát. amikor az orrát hirtelen elöntötte egy édeskés illat. Még ha a halandók többsége észre sem veszi. de Gamaliel pontosan tudta. Bár Erisz azt ígérte nekik. Az emberek úgy gondolták. amit a szájukba vesznek. Storr megtalálta a neki rendelt társat. pont az ízlelést nevezné meg. Az ételek íze kiszínezi az életet. hogy fontos lehet az üzenet. hogy melyik érzékszervéről tudna a legkönnyebben lemondani a valószínűleg.Az utcakő sötétszürke volt az esőtől. és a levegőbe szimatolt – meg akart bizonyosodni róla. Nekidőlt az üvegfalnak. mit is jelent ez. de ő nem? A gondolat. A gondolat. miközben újra és újra elolvasta a rövid sms-t – Elkezdődött. Gamaliel mélyet sóhajtva indult tovább. hogy az átok megtörhető. de az idő múlásával már csak az elkeseredettség maradt. a só ízét a levesben vagy egy grapefruit keserűségét. egyszerűen semmi. Senki el sem tudja képzelni. ahogy kitátotta a száját. ő már rég nem hitt benne. mint az emlékeiből felidézhető faforgács vagy homok. aki újságpapírral vagy szatyorral a fején próbálta védeni magát az elázástól – hiába. akinek tele van a gyomra. először erőt adott. az evés az egyik legélvezetesebb dolog a világon. Ahogy rohanni kezdett végig az utcákon az emberek még inkább megnézték. hogy tévednek. Mi van. hogy kifacsarjon belőle minden kellemes érzést. miközben elrohannak mellette. hogy az emberek annyira természetesnek veszik a csokoládé selymes édességét. Másfél évezred az ízek gyönyöre nélkül. pedig az elvesztése legalább olyan szörnyű. a mozgása lassú volt és hitetlenkedő. és az első lépések is bizonytalanra . hogy átázott kabátja összevizezi a nadrágját is. aki tökéletesen illik hozzá? Ha a többiek rálelnek arra a bizonyos Valakire. mint látás vagy hallás nélkül élni. Pár gombnyomás után úgy érezte. amit kapott. előhúzta a készüléket. De nem… Hiába kutatott órákon keresztül. hogy végeláthatatlan időre egyedül marad és még a sorstársait is elveszíti. de a csalódottságtól azonnal eltorzultak a vonásai. Erisz mégsem hazudott. olyan lenne. hogy néhányan furán bámulnak rá. a citrom frissítő hatású savanyúságát. Meglepetten kapta fel a fejét. hogy van megváltás ebből a pokolból. hogy milyen érzés ez. Gamaliel volt az egyetlen. Egyikük. A többség esernyőt szorongatva sietett egy biztonságot nyújtó fedett hely felé. hogy nem hallucinál. Nem hiába ideges egy éhes ember. volt. aki lassú léptekkel haladt előre. aztán beállva a fedett részhez. Az átoknak köszönhetően ő együtt élt a különbséggel. miközben tudatosult benne. mintha az őrület hevében ki akarná tépni a tincseit. sőt.

melyet csak egyetlen ember tudott elkészíteni számára. és felemelte az egyik édességet. A csalódás most mintha minden eddiginél nagyobb súllyal nehezedett rá. Gamaliel mégis teljesen biztos volt a megérzésében. amelynek minden egyes alapanyagát fel tudta volna sorolni kifinomult szaglásának köszönhetően. egy kis asztalon egyszerű. és most íme.Nem ízlik? – A hang váratlanul érte. . Először az orrához emelte és mélyeket lélegzett. barna tekintetet. ha megkapja. a zöld szempár figyelő izgatottsága. A szíve összerándult az emléktől. csak kérem. amely egy vékonyka. Annyira hitte. A lélegzete elakadt egy pillanatra. barna tekintettel. hanem a hosszú tóga surranó suhogása. Ezt kérte… A tökéletes ízt. aztán lehunyta a szemét. hogy egy könnycsepp önkéntelenül gördült ki a szeme sarkából. és maga sem emlékezett.Ne! – emelte fel tiltakozva a kezét a fiú. Odalépett az asztalkához. Gamaliel eddig csak egyetlen emberrel találkozott. hogy leharaphasson belőle egy aprócska darabot. Úgy gondolta. Az illat alapján biztos volt benne. barna. és az elégedett mosoly. és úgy nézegette a süteményeket. sem fényáradat vagy Cupido nyilának sebes suhogása. észre sem vette a közeledő autót. Visszafojtott lélegzettel lépett az kirakatüveghez. de Gamaliel szeme nem a felcicomázott finomságokat szúrta ki magának. hol van éppen. mintha valaki gyomron vágta volna. és ismét elöntötte a jól ismert bűntudat. . . és a felkavarodott levegő még erősebben hozta magával a gyömbér. mintha éppen egy halálos vírus ellenszerének összetevőin elmélkedne. A járókelőket sok csábítóbbnál csábítóbb sütemény és torta hívogatta az üzletbe. – Nem kell kifizetnie. hogy aztán szembe találja magát egy szomorú. de a kezei túlságosan reszkettek ahhoz. Ahogy egy vevő kilépett az ajtón. vágyott-e már valaha jobban valamire. mint aki azt sem tudja. Az üzlet belsejében. mint ennek a süteménynek az ízére – de csak egyetlen dolog jutott eszébe. hogy újra érezhesse a szájában A Sütemény zamatát. Ezerötszáz éve nem érzett ehhez hasonlót. Gamaliel nem bírta ki.Nem kell változtatni rajta – rázta meg a fejét Gamaliel. hogy bárki szájában összefolyna a nyál egyetlen falattól. amely hirdette a tényt. kifizetem – nyúlt azonnal a kabátja zsebe felé. Nem is a sütemény íze hiányzott a legjobban. Csak akkor rezzent össze. mikor nem érzett semmit.sikeredtek. méz és fahéj illatát. ő is visszatér majd az élők sorába. Meglepetten nézett fel. Nagyot nyelve lépte át a küszöböt a fémtálcát szuggerálva. mintha valami szent dolgot érintene. Újra és újra magába akarta szívni az ismerősnek tetsző illatot. hogy nem kéne bele mégsem fahéjat tennem… – gondolkozott el olyan komoly arccal. aki ennyire komolyan vette a cukrászművészetet. hogy az ismerős zamat átjárja majd a szájának minden zugát. Annak idején eladta a lelkét. hogy ne menjen be az üzletbe. mert más nem tudná elkészíteni neki ezt a süteményt. a kívánsága valóra vált. és olyan óvatosan fektette rá a tenyerét. hogyan jutott át végül az út másik oldalára. mi volt a gond vele? – lépett közelebb a tálcához. mondja el. nem akartam csak úgy megenni. mikor a duda éles hangja idegesen ráförmedt a figyelmetlensége miatt. a felette lévő csengő csilingelve megszólalt. – Így tökéletes. Úgy fordult a reflektorok felé. Ő az! Nem voltak csengők. – Túl kevés a méz vagy túl édes? Lehet. hogy egész lényébe beáramoljon a mennyei illat. . kerek sütemények sorakoztak – ezek vonzották magukhoz a mohó. mikor befalta az utolsó morzsákat is. . kusza hajú fiúhoz tartozott. Ahogy átsietett az úton. hogy vajon ízlik-e a finomság. amit kér. hogy elő tudja kotorni a pénztárcáját. miközben azon elmélkedett.Sajnálom. és óvatosan a fogai közé vette. mintha azok árulhatnák el a választ.

és nem bírtam ellenállni nekik. és maga után kezdte vonszolni Gamalielt. olyan sokat dolgoztam azon a süteményen. megláttam azokat a gyönyörű tálakat. . mintha észre sem vette volna a hőséget. . ami belőle már réges-régen kihunyt. ahogyan szerettem volna.Hát… De… – A fiatal arcon tűzrózsák jelentek meg. uram – hajtotta meg kissé a fejét a fiú. és… – pirult el szégyenében a reménykedő arc. a fiú annyira sokat beszélt. Csinálok magának egy olyan süteményt. Szeretném kárpótolni valamivel. – De kijavítom a hibámat. Gamaliel nagyot nyelve igyekezett elfojtani a gondolatokat. – Sajnálom… – sóhajtott a fiú kizökkentve őt a gondolataiból. mint a sütő. *** A konyha másnap. és keserűen felsóhajtott.Nem kéne itt valami légkondicionálónak lennie? – csúszott ki végül Gamaliel száján a kérdés. aztán az arca valamiért hirtelen felélénkült.Mit? – vonta fel értetlenül a szemöldökét. aztán megragadta az ernyedten lógó férfikart. hogy el tudja viselni.Mi a neved? – szakította félbe Gamaliel a szóáradatot. Eredeti kínai porcelán.De magának akkor sem ízlik – szontyolodott el a fiú. Amilyen szűkszavú volt ő. – Szerintem. . mert olyan tüzet látott a tekintetében. aki olyan serényen dolgozott. . egyik étel ízét sem érezné. A kis konyha az üzlet hátuljában hihetetlenül meleg volt. tulajdonosuk pedig lesütötte a szemét. . Csak… Tudja. ha maga Erisz parancsolta volna neki. Gamaliel majdnem felnevetett a látványtól – hosszú évszázadok után most először. . Odakint felmelegedett az idő. és mégsem sikerült úgy. Tetszett neki a lelkesedése. . hogy a másik nyakába akasztotta volna az igazság súlyos láncát. . Mintha egy kis kereplő lett volna a torkába építve. mint a többi tálon lévőt. aztán tovább figyelte a fiút. mintha maga lett volna a pokol egyik legforróbb bugyra. De kivételesen ez nem idegesítette Gamalielt. Gamaliel megtörölte a homlokát a tenyerével. amiket ezeken teszek ki a pultra.Ez… Nem a te hibád. a szomorkásan borús felhők felett a szikrázó napsütés vette át a hatalmat. kézzel festett – magyarázta lelkesen. Gamalielnek ki kellett bújnia a kabátjából. hogy Gamaliel akkor sem ismerte volna be.Riley. . – Az igazság az. Szinte . Mindenhol hatalmas tepsik és edények voltak. hogy valami finomsággá egyesülhessenek. nem ízlett az egyik süteményem. de aztán… Szóval. amelyet ez a reakció keltett benne.Riley. átvették a külső hőmérsékletet és szinte úgy izzottak. .Ki másé lenne? – emelt a kezébe egy darabot a fiú. Vagy a süteményé – próbálta megmagyarázni anélkül. Van friss eprem. a vevők sokkal szívesebben veszik azokat a sütiket. az alapanyagok pedig polcokon sorakoztak várva. és… – A fiatal cukrász olyan lelkesen sorolta a választási lehetőségeket. amitől megnyalja majd mind a tíz ujját – vigyorodott el. készítsd el nekem a világ legfinomabb süteményét.. hogy egyszer már összegyűlt a pénz egyre. a falak pedig az időjárás játékának behódolva. ami állandó forgásra van késztetve.Szereti a csokoládékrémet? Vagy inkább valami aprósüteményre vágyik? De készíthetek marcipánt vagy gyümölcstortát.Bejött venni valamit. én pedig rögtön ezer másikat akarok magára tukmálni.

Gamaliel felkapta a fejét. – Gamaliel dühösen lökte arrébb az őt vigasztaló kezet. nem a porcelán. Gamaliel meg is kérdezte tőle tegnap. aki ennyi fizikai munkát kénytelen végezni és közben ilyen sok finomság körül sürög-forog. aztán kisietett a hátsó ajtón egy kis sikátorrészbe. és kissé megnyugodott. Ez a rohadt meleg! . élettelen szempárban. Az önsajnáló elmélkedést hatalmas csörömpölés zavarta meg. akit neki rendeltek? Sírva fakad előtte. hogy annyi férfit vonzott magához – rándult össze Gamaliel gyomra. hogy meg tudná hódítani őt. hogy lehet csont és bőr. Ezek után nemhogy a maradék hat nap alatt. egy cukrász. nagyon is fontos dolgokat csinált azon a széken ülve a sarokban. Ő is pont ilyen lelkesen dolgozott. . de Gamaliel nem értette. mikor a hosszú ujjak kinyúltak felé. és igazán formás. kimegyek levegőzni – kerülte meg a fiút anélkül. aztán gyors léptekkel elindult vissza. amint megismeri. ahogy a régi képek felvillantak a szemei előtt. a vonásai pedig még mindig kamaszfiúnak láttatták. Megállapította. hogy Riley tincsei olyan színűek. . hogy ránézett volna. Gamaliel cseppet sem bánta. Rémület és fájdalom a kék. a szemei ezzel szemben forró. A fiú biztosan valami nagyobb súlyt próbált megemelni – gondolta. Persze. bár ezt egy kívülálló nem vette volna észre. Ha egy Lelketlen rátalált és bántotta Riley-t… Kiélezett érzékekkel indult tovább. Más esetben nem szeretett egyhelyben tétlenkedni. így is gyönyörű volt. A francba! Annyira gyűlölt mások előtt gyengének látszani.Riley! – Az asztal lába mellett egy emberi lábat is meglátott. hogy túl sovány volt. Akár egyetlen ölelésével össze tudta volna roppantani a csontjait. vagy…? . A gyönyörű test a földön fekve meztelenül. persze – helyeselt azért rekedtes hangon. mintha csak egy tegnapi emléket látna viszont. és a szeme alatt végigsiklottak. hogy megmutassa Gamalielnek. észrevett egy a földön heverő fémlábast. amelyen volt mit fogni. aki egy nyavalygó férfit akarna társként. . aztán felpattant. de most. ám mikor belépett a konyhába sehol sem látta őt. Csak akkor jött rá. Az edényt félrelökve mászott oda a fiúhoz. Az orra pisze volt.vonzza az emberi tekintetet. ami arra utalt volna.Semmi bajom.Jól van? – Gamaliel zavartan nézett fel az előtte álló fiúra. A sütemények édes és a vér fémes illata. ahová Riley a szemetet szokta hordani egy hatalmas kukához. csokoládébarnák. nincs egyedül. egy másik konyhában. Abban az előző életben. miközben nekidőlt a téglafalnak. A fiú csak elájult. nem gondolja? – emelte fel az egyiket. Mély levegőt véve dörzsölte meg az arcát. Az egyetlen. Ki az. Óvatosan guggolt le érte. de a férfi tekintetét egészen más vonzotta. mint nézni a fiút. majd ismét a masszához fordult. hogy nincs más dolga. Nem is csoda. amelyen most már vagy egy órája dolgozott. mikor válaszként a huszonegyes számot kapta. – Hozzak egy pohár vizet. Az újabb gondolat már cseppet sem volt kellemes. hogy könnyezik. Mielőtt megkerülte volna az asztalt. – Riley! – Ujjait a vékony nyakra nyomta. aztán megkönnyebbülten kifújta a levegőt. gömbölyded alakja volt. akár a fahéj. de közben folyamatosan kóstolgatta az alapanyagokat és a kész műveket is. – Rohadtul meleg van itt.Igen. Riley elmosolyodott. de egy év alatt sem valószínű. erre mi az első dolga. hogy aztán a fejét megemelve az ölébe húzza. de nem hallott semmit. csak hogy utána a szíve kihagyjon egy dobbanást. hogy mennyi idős. ami nem volt tökéletes a fiún.

.Köszönöm. hogy beengedjen némi friss levegőt. Ezután összepréselt ajakkal haladt Gamaliel mellett.Ha süteményt akar enni. . mint a szállodai lepedő hófehérsége. igyál! – nyomta a fiú kezébe a vizet. Riley elkeseredetten felsóhajtott. Egész éjszaka itt voltunk. . majd mikor az nem engedelmeskedett. és pihenni fogsz. Bolondok mind! – nézett szét a csodás édességeken Gamaliel.Szó sem lehet róla! – rázta meg Gamaliel a fejét. és olyan hirtelen akart felülni. és elrángatnia egy normális helyre. .Elájultál a túl nagy hőségtől – magyarázta Gamaliel. Szőke haja csapzottan hullott az arcába.De az üzlet… Ha jön valaki… . mikor Riley le akart ugrani a pultról. a bőre majdnem olyan sápadt volt. Az erős férfikar körbefonta a derekát. . Felfektette Riley-t a pultra. neki nincs pénze egy szállodai szobára. . . az arcuk pedig olyan közel volt egymáshoz… Ijesztően közel… . *** Gamaliel le sem vette a tekintetét az alvó fiúról. hogy az ujjai még mindig körülfonják a fiú karját. – Most szépen hazaviszlek. mintha megégette volna a selymes bőr. Bár legszívesebben előre dőlt volna. hogy csak Gamaliel gyorsaságának volt köszönhető. .A karjába emelte a törékeny testet. aztán pedig vissza dolgozni – jelentek meg apró ráncok a fiú homlokán. némi vizet locsolt a tenyerébe. .Persze – eresztette el úgy. de az arcán halovány pír játszott. aki már rég mulatott ennyire jól. és aprót döntött rajta. hogy az emberek megbámulják őket. Gamaliel egy másodpercig csak nézett rá. mondván. majd gyorsan kitárta az ajtót. aztán rádöbbent. . mégis inkább eleresztette őt. Riley csak akkor hagyta abba durcásan a hadakozást. hé. te meg hová mész? – ragadta meg az erős férfimarok a pálcikavastagságú kart. . hogy a kínai porcelán nem véd a meleg ellen – forgatta meg a szemeit Gamaliel. .Először a mosdóba. mintha nem lett volna pofonegyszerű a képlet.Hé. Egész nap egyetlen lélek sem nézett be ide. Szó szerint… A fiú kapálózva próbált ellenkezni vele. és letekerve a kupakját.Mi a…? – A fiú felhördülve kapott az arcához.Tessék? – Riley értetlenül nézett rá. mikor a hideg cseppek ráhullottak. miközben megpróbált hátrébb húzódni Gamalieltől. inkább a szemközti gyorsétterembe mentek a turisták és a helyiek is. aztán kivitte a boltrészhez. penészes falú szobában. majd holnap visszajön! – mondta végül ellentmondást nem tűrő hangon. a kiszáradt szájhoz emelte az üveget. – Tessék. hogy a testével még jobban betakarja a fiút. – A halk suttogásra csak egy bólintás volt a válasz.fordult az ajtó felé. Előkotort egy ásványvizes palackot a pult alatti mini hűtőből. de a harcos nem foglalkozott vele. Mikor meglátta ezt a gyönyörű angyalt abban a lerobbant.Csak annyi. amit az otthonának nevezett. de végül bólintott. hogy nem gurult le a pultról.Azért még kimennék először a mosdóba… . muszáj volt a hóna alá kapnia.köszörülte meg a torkát. elfáradtál biztosan. mikor észrevette. – M… mi történt? – dadogta zavartan.

Sokszor visszavágyott a régi életébe. De most… Halkan emelkedett fel a fotelből. amivel visszafizethetném – motyogta a liftben. Riley mélyet sóhajtott. Még éppen időben. de egy élet is kevés lett volna arra. majd mikor rádöbbent. Gamaliel pontosan tudta. Abban a korban. hűség. szerelem.Semmit sem tudok adni neked. undorítónak vagy természetellenesnek. . Gamaliel már régen csókolt meg bárkit is. de érezte. Túl régen… Persze. aztán felnyitotta a szemeit.állapította meg Gamaliel sokadjára. és ismét magára vonzotta a figyelmét. a barátság. odasétált az ágyhoz. amik megjelentek Riley homlokán a dühtől. milyen amilyennek elképzelte őket. .Nem is kell semmi cserébe – rázta meg a fejét. Egy másodpercig meglepettség látszott az arcán. senki nem tartotta bizarrnak. hogy meghódítsa. kívánta a testi szerelemet. – Majd megfizeted azzal.Kell bele még mazsola és… – Riley álomittas motyogása visszarántotta a jelenbe. mikor egy teljesen heteroszexuális fiút választott ki a társának.Hány óra van? – érdeklődött az álmosságtól csillogó tekintettel. és maga elé rántotta. ezért inkább elkerülte ezt a fajta fizikai kontaktust. Az a világ sokkal nyitottabb és értelmesebb volt… . nemhogy hét nap – vagyis most már csak öt –. Annyi minden más volt akkoriban. megnyugodva ült fel. mert a fiú pár pillanat után mozgolódni kezdett. A fiú ajkai elnyíltak és olyan puhának tűntek. hogy semmi sem történhet közöttük.Tizenegy – felelte meg a kérdést Gamaliel. aztán a mutatóujját hozzáérintette az ajkakhoz. bár kételkedett abban.Az egész délutánt. mikor Gamaliel egy ágyas szobát kért. aztán meglepetten merevedett meg. . de ők is teljesen elfogadóak voltak. és a hosszú szempillák. amibe ketten mentek fel. Hiszen épp az előbb biztosította róla. melyeket zavartan lesütött. . csak hogy tisztázzák a helyzetet. aztán felpattant. Idegesítette. Azonnal a takaró után kapott. – Mi az? – vörösödött el szokásához híven. mire a férfi ijedten húzódott vissza. és kipattant az ágyból. ha sikerül megcsinálnod nekem azt a süteményt – mosolyodott el..Átaludtam az egész délutánt? – képedt el. Senki nem ítélkezett. Épphogy csak hozzájuk ért az ujjbegye.Tetszettek neki az apró ráncocskák.. bátorság még nem csak üres szavak voltak… Még a levegő is tisztább volt. de a csók. mikor Gamaliel torkából mély. . amit a tüdejébe szívott. éjszakát és délelőttöt – kapott némi kiigazítást. . . aztán meglepetten pislogott maga elé. Egy idő után már nem is gondolt rá. Ahogy a fiút elnézte. mire gondol a fiú. és leguggolt mellé. Persze.Hogy mi? Miért nem keltett fel? Már rég az üzletben kéne lennem. A harcok szemtől szemben folytak. jóízű kacagás szakadt fel. Odafent valaki nagyon elszúrt valamit – vagy csak Erisz játszadozott -. Egy másodpercig csak nézte a kisimult vonásokat. amelyben ő született. . természetes volt a férfiak közötti szerelem is. . miután az órájára nézett. nem gyáván távirányítású gépekkel. férfi volt. mi történt és hol is van. hogy nem érzi a másik zamatát. estét. akik csak a nőkhöz vonzódtak. és… – Riley lerúgta magáról a takarót. akadtak olyanok. hogy tényleg olyan puhák. hogy ez valaha megtörténhet. és a száj szegletében játszó mosolykezdeményt. és leült a helyére.

vagy a felesleges remény. hogy megvilágosodjon.Sajnálom. mondjon már valamit! – csattant fel kétségbeesve. *** . most még itt ez a lehetetlen szerelem is. hogy képes lenne… Én tudom. ha akart volna sem tudott volna nemet mondani. amitől Gamaliel legszívesebben ordított volna.Amíg kimentem a fürdőszobába zuhanyozni. te elaludtál az ágyon tévézés közben. . nem gondolod? Ahhoz képest. hogy akinek a káromlása szólt – Erisz –. .Akkor jó. és dühösen bámult ki rajta. és ha egyszer kidőlök tőle. amellyel az istennő kecsegtette. – Hogy vinne el a fene… – morogta maga elé félhalkan. Nem elég. .Nincs rajtam nadrág – meredt a férfira. Gamaliel arca elkomorult. hogy ájult állapotban megdugnám – lépett az ablakhoz Gamaliel. Már rég nem érdekelte a hét nap és az átok feloldása. – Nem nagyon bírom az alkoholt. – Ez elég sértő. ha együtt töltötték volna az éjszakát? Ennyire undorodna a gondolattól? . hogy vetkőztesselek már gyorsabban – álcázott torokköszörülésnek egy kitörni akaró nevetést. mintha egyáltalán nem érdekelné a dolog. hogy nem érez ízeket. . így is meghallotta. De nem is akart… . . és magadra borítottad az italodat – mondta el a valóságot megfeszülő arcizmokkal. az elég szégyen – állt fel Gamaliel a helyéről. – Nem gondolom magáról. – Maga levetkőztetett? Mi a…! Hogy a…! A francba is.Megbocsátok. – Nem akartalak abban a ragacsos rongyban hagyni. hogy aztán egyetlen pontba koncentrálódjon a forróság. és már előre jól mulatott magában. .Hát nem emlékszel semmire? – hümmögött a férfi. hogy rendes és tisztességes ember. . Gamaliel félre döntött fejjel várta.. Hát tényleg ilyen szörnyű lenne.Akkor csak ennyi történt? – kérdezte olyan megkönnyebbült hangon. pusztán egyetlen dologra tudott gondolni – hogy akarja őt testestül-lelkestül. de reménykedett benne. de majd máskor nem foglalkozom olyan apróságokkal. – A halk sóhaj újabb késforgatás volt a halhatatlan szívben. kusza hajú.Csak ha egy pucér kölyök azt hiszi rólam. Én pedig csak egy hálátlan idióta vagyok! Bocsásson meg.Ha két pohárnyi női piától is be tudsz rúgni. hogy az éjjel könyörögtél.Hogy mi? Én nem… Mi tényleg… Uramisten! – huppant vissza kétségbeesve az ágyra Riley. kérem! – A hang olyan könyörgő volt. miközben gúnyosan végigmérte a másikat. .Ennyi – szűrte át a fogai között az apró szót a férfi. Amióta csak meglátta ezt a vékony. mint a kényelmed – vonta meg a vállát.Minden reggel ennyire gonosz vagy? – jött a halk kérdés pár pillanat múlva. Riley meglepett tekintettel pillantott rá. barna szemű fiút. – A gyengéd érintés a hátán végigbizsergette a testét. . akkor nem nagyon vagyok beszámítható – ismerte be Riley. hogy Gamaliel. hogy egyszer viszontláthatja majd Őt.

Nos? – fürkészte a férfiarcot Riley egy tányérral a kezében. Néhány pillanat után kinyílt az ajtó. – Nekem ízlik – vont vállat. mintha visszafojtotta volna a lélegzetét. hogy az igazság nem sérti a fiatal cukrászt. de nem az őt elöntő forróság volt a legrosszabb. . időt hagyva neki a történtek feldolgozására. de Gamaliel hiába várta vissza Riley-t. hanem mindenki más is azt mondta volna. Mintha csak különböző pólusú mágnesek lettek volna. nem volt ott. hogy sosem fogja megkapni azt. aki után olyan nagyon vágyakozik. hogy ebben a kérdésben képtelenség becsapni. Pár perc után ment csak előre. hogy kicsodák? Meséltek neki az átokról? Vajon sikerült meghódítani a párjaikat? Vagy ugyanúgy kínozza őket a Sors. hogy lehűtse magát – a teste úgy reagált Riley közelségére. de Gamaliel minden percét élvezte. mikor a kintről behallatszódó hangos csilingeléstől Riley összerezzent és hátraugrott. . Egy másodpercig még bámultak egymásra. A tudat. amelyek vonzzák egymást. miközben ő halhatatlanként az örökkévalóságig szenvedhet majd a hiányától… Ez szörnyűbb volt. . Ahogyan arra is. amit Erisz eredetileg kirótt rá. de az arca halottsápadt volt. hogy az átok megmarad.Ki kell szolgálnom a vendéget – sietett előre. miközben Gamaliel az asztalnak támaszkodott a kezeivel. . aztán a fiú zavartan megköszörülte a torkát.Riley! – Halkan kopogott a mosdó ajtaján. Ők elmondták életük szerelmének. Mély levegőt kellett vennie. aztán mindet meg is kellett kóstolnia. de mikor belépett az üzlethelyiségbe. Minél többször rázta meg Gamaliel a fejét a kérdésre.Kö… köszönöm… – Riley hangja elhaló volt. mert nem akarta letörni a fiút. Gamaliel megpróbálta fegyelmezni magát – Erisz látja lelkét -.A következő három napra nem csak egy halhatatlan Kárhozott. .Sajnálom – húzta le a száját Gamaliel. ahogyan őt? Az újabb ajtócsilingelés jelezte. de Gamaliel megállította. hogy egyszer elkészülhet az édesség. . hogy ízlenek neki.evett meg egyet a finomságok közül Riley is. – De akkor próbálkozzunk tovább – már fordult volna vissza az asztal felé. hogy ízlik-e neki az adott finomság. de egyszerűen képtelen volt elhúzódni. annál lelkesebben vetette bele magát a munkába a fiú. . hogy unalmas. .Minden rendben. a fiú teljesen ledermedt. de rájött. neki pedig végig kell néznie. ahogy Riley újabb és újabb süteményeket készít. amelynek az ízébe ő is beleborzong. hogy a vevő távozott. lassan megöregszik és elsorvad. mintha semmi sem történt volna. mert ilyen a természetük. akit szeret. melyen csokoládépraliné volt. hogy a többiekkel mi a helyzet. ahogy az egyetlen lény. Ahogy a férfi az ujját végighúzta a puha szájon.Hmmm… . . Csak figyelte. Először megpróbálta megjátszani. Ez valahogy Gamalielnek is segített… A végén már maga is kezdte elhinni. és Riley sétált ki rajta úgy. Szerette volna tudni.Összekented csokoládéval – fúródtak a zöld szemek a barna tekintetbe. jól vagy? – sietett utána Gamaliel. Az ajkaik már majdnem összeértek. mint a büntetés. ahonnan víz csobogása és némi csörömpölés hallatszott ki – mintha valamit a mosdókagylóba ejtettek volna. és a tekintete is zavarossá vált. ahogyan egy szerelmesének kellett –.

Én ugyan nem fogok itt főni. de a férfi valahogy nem találta természetesnek a vidámságát. – Riley letette a mozsártörőt.Ezt nem mondod komolyan. mikor csak a tapintás örömét élvezhette. Más oka meg nem nagyon van maradni. hogy soha nem próbálkozom újra! . Egy sóhajba került csak. . az ízekét nem. . nem vagyunk barátok sem. mint egy rák minden egyes nap – nevetett fel kényszeredetten. és szorosan kapaszkodtak meg a biztonságot nyújtó vállakban. . A harcos úgy érezte.Ne csináld ezt. Ezt az ízt pedig jól elrejtette emlékei mélyére.Csak menjen el – ismételgette a fiú újra és újra ugyanazt. .Menjen el.. – Az egyszerű kijelentéstől Gamaliel arcából kifutott a vér. mintha a lábai fel akarnák mondani a szolgálatot. és mikor Riley zihálva döntötte a vállára a fejét. Mint akit legyőztek.Ha magad miatt nem is. Az erőtlen kezek először megpróbálták eltolni. Először azt hitte. amely elválasztotta Riley-tól. de soha nem rimánkodott senkinek. ugye? – tátotta el a száját Gamaliel. miközben a szíve a torkába ugrott. aztán az asztalnak támaszkodott a kezével. hogy a kezei alatt a mellkas a .Nem csinálok semmit – sóhajtott fel a fiú. – Ígérem. Végül is.Nem. összerezzent. akihez valaha könyörgött. . sokszor egy hajszálon függött az élete. azonnal elhúzódott. erősen magához ölelte. Gamaliel elindult a hátsó ajtó felé. amely elnyerhetné a tetszését. magára hagyták. . így semmi sem lesz jó! Egyszer már elveszítettem valakit. mintha újra ismerkedne a fájdalom és a magány mindent átitató keserű ízével. – Be fogok szerezni ide egy légkondit – ígérte. és megperdítve őt a száját az ajkaira nyomta. akitől valaha kért valamit. így mikor Gamaliel hangja ostorként csapott végig a helyiségen. .Arra nem lesz szükség – rázta meg a fejét a fiú. aztán néhány lépés megtétele után. hogy a férfi nyelve táncra hívja szerelméét. Nem ez a baj – rázta meg a fejét Riley.Az előbbi miatt? – Ahogy Gamaliel megérintette a vállát. és még egyszer nem vagyok hajlandó! – Két lépés volt csak átszelni neki a távolságot. Sok harcban részt vett már emberként és halhatatlanként is. az Erisz volt.Pár pillanatig fülsüketítő csend volt. Megragadta a karjánál fogva. Azt sem tudom.Feladom.Persze. Ilyen volt az a pillanat is – gondolta magában. Riley már úgy hitte. miattam biztosan. . aztán megadták magukat.Rosszul érzed magad? – állt meg mögötte Gamaliel. Végül mosolyogva húzódott vissza a csókból.Akkor? – Gamalielen kezdett eluralkodni a kétségbeesés.Nem. . . a hirtelen csendben csak a lélegzésük nesze hallatszódott. hogy ragadt itt – futott összébb a két barna szemöldök. kérlek! – A hangja még sosem volt ilyen könyörgő. És most már Riley.Tessék? . – Így lesz a legjobb… .De. és egy mozsárban törni kezdte a csokoládét. de nem válaszolt. . . akit szerettem. feldúltan fordult vissza. Nincs olyan sütemény ezen a világ. ezt halál komolyan mondom. semmi baj – lépett az asztalhoz. hogy kedvese némi levegőhöz juthasson. Az egyetlen. nem dolgozik nekem. Arcán mosoly ült. . és a hangja megijesztette Gamalielt. és cseppet sem volt csalódott.

és mikor ez megtörtént. halott. elmúlik az átok. Tett visszafelé pár lépést. . A fal mellett lecsúszott a földre. hirtelen elakadt a lélegzete. Én. aztán hátat fordított neki. mert úgy érezte. . hogy zuhogjon az eső. Azt mondtad. hogy soha többé nem közeledik hozzá? Már éppen bocsánatkérésbe kezdett volna. – A szavak először el sem jutottak a tudatáig. ez tény. *** A nap hét ágra sütött. hogy az elmúlt napok megtörténjenek. Egy igazi idióta! Hogy csókolhatta meg erőszakkal. az… valami csodálatosan igazi – próbálta megmagyarázni. halandó leszek újra és együtt élhetjük le az életünket. Hazug vagy! Hazug! – A hangja minden egyes szóval halkabb lett. és belerúgott egyet. Hidd el. Rémült. Sok ember várta onnan a választ a kérdéseire. akik tudták. kellett pár másodperc. aztán visszaejtette a kezét maga mellé. amikor mindennek vége? Ki akart rohanni a sikátorból. ahogyan azzal sem. Aztán még egyet. mikor ismét megmozdult. aztán mikor rádöbbent. felnevetett. míg végül teljesen el nem halt. de ahogy távolodni kezdett Riley-tól. – De nem csinálhatom ezt tovább veled és magammal sem. mutasd meg magad. miért. Meg.Miért? Miért. Ahogyan Erisz megmondta. mint egy őrültre. . – Gyerünk. Nem foglalkozott azzal. nem kellett volna hagynom. – Nem. ezt is túlélni majd. tompa fényű. Gamaliel némán bámult rá egy ideig. Sajnálom. ez nem lehet – tiltakozott eltolva magától a vékony testet. hogy a sikátor bejárata előtt elsétáló emberek úgy néznek rá. Azt mondtad. azonnal összerogyott a fájdalomtól. ahogyan napközben is vágyott rá. mikor alig pár perce ígérte meg neki. de… Amit irántad érzek. képtelenek messzire menni életük szerelmétől. hogy az ujjain felrepedt a bőr és az ütései vérnyomokat hagytak hátra maguk után. esni kezdett. – Nehéz lesz. de Gamaliel azon kevesek egyike volt. hátra akart hagyni mindent. és válaszolj! – ordította széttárt karral. hogy felfogja a jelentésüket. Vagy lélegeznie… Már sötétedett. semmi értelme tovább talpon maradnia. hogy megkapom. hogy annyi sem. – Nem – rázta meg a fejét. amit kértem. mint az Övé akkor ott a fapadlón. Egy öreg nénike megbotránkozó arccal mérte végig. Letörölt egy vízcseppet az arcáról. Végül ököllel esett a semmiről sem tehető tégláknak. Halni – nyomott meg minden egyes szót. de nem múlt el. és kiszáguldott az ajtón át a sikátorba. döbbenten merevedett meg. Az első este el kellett volna küldjelek. Fogok. Hogy játszhat ilyen vidám fényben a világ.Meg fogok halni. miért? – nézett fel az égre. Pár hónap… talán… De lehet. hogy odafent tényleg hallják őket. . megmutatva. most igazodni kezdett hangulatához. de nem kaptam.levegő kapkodása miatt emelkedik olyan sűrűn. ha viszonozni fogja a szerelmemet.Annyira azért csak nem csókolok rosszul. mikor a halk hang megelőzte. . Riley arca pont olyan volt. pedig Gamaliel azt akarta. de meg fog halni. de volt valami… – Riley hangja elakadt. Ahogy a barna szemek felnéztek rá. aztán tovább sietett. és mikor a kín enyhült a barnásvörös fal felé fordult.Beteg a szívem. ez nem a vég… – simított végig a fiú haján. ami oda vonzotta. ő szeret. hogy elég erős. hogy a fiú sír. ha megtalálom az igaz szerelmet. – Azt mondtad. Az eső.

Mikor elé állt.Én akarom. elmentél – suttogta a fiú. és ezt te is tudod. ha viszonozza az érzéseidet. alig ismersz – hajtotta le a fejét Riley. de biztos volt benne. ha elmagyaráznám. veled vagyok. de nem látott senkit. Gamaliel nevetve túrt a hajába.Nem tudlak egyedül hagyni – ismerte be Gamaliel. Mintha csak a szél zúgása és az esőcseppek kopogása állt volna össze értelmes szavakká. . ha nyolcvan éves koráig. akkor addig. veled maradok örökre – ígérte választ várva. mikor Gamaliel belépett a hátsó ajtón. de a légzése felgyorsulva mutatta izgatottságát. aztán egy lágy fuvallat végigsimított Gamaliel arcán. engem ne vádolj! Élvezd ki. – Ha akarod. akkor pedig addig. hogy szerelmes belé. hogy sajnálj! – Gamaliel szomorúan mosolyogva térdelt le elé a földre. .És Riley? – követelte a választ a férfi dühösen. . hogy nem téved . mert nélküled nem élhetek. hogy belenézhessen a gyönyörű tekintetbe. de tévedtél – kezdett bele újra a hang. Riley olyan kicsire húzta magát össze a sarokban. mert a sok ülés elzsibbasztotta a lábát. el sem hinnéd. de nem is fontos. – Igazat mondasz. ami jutott… – mosta a kezeit az istennő. hogy Erisz magára hagyta. Amit ott látott. *** A konyha csendes volt. miért maradtam. amit hall. Talán.Örökre… – ismételte el a szót a fiú. De abban nem volt biztos. miközben a szemei megteltek könnyel.Nem sajnállak. . együtt lehettek életetek végéig. Gamaliel összeráncolta a homlokát. . Nem kérdezte meg. hogy itt vagyok. hogy kerültem ide. . Így is van. A süteményt kérted. – Csak gondold át újra… . Tényleg betartotta az ígérete ezen részét. . Ő készítheti csak el. látta a barna szemekben a meglepettséget.Tudtam.Azt hittem. Érezned kell… – nyúlt a fiú álla alá a mutatóujjával Gamaliel. én megadtam neked. . Úgy gondoltad.Hogy szeretnél. amit kértél. hogy először észre sem vette őt. szeretlek. .Szeretlek. Ha az élete még két órát tart. aztán szédelegve támaszkodott neki a tégláknak. – Gamaliel meglepetten nézett fel. hogy nem kéne bíznom benned – nézett fel végül ismét az égre. hogy ez fordítva is igaz-e.Riley érezte. Azt mondtam. – Nem várhatom ezt el tőled – rázta meg a fejét.Megadtam mindent. és mégsem… Azt kaptad. Szeretlek – simított végig a sápadt arcon. Bár az istennő egy kiskaput használt fel a kívánsága teljesítéséhez. Teljesen lényegtelen már. amit ígértem. .Itt vagy? – pattant fel a földről.Nem kell. mire Riley tekintete megkeményedett. igaza volt. mintha nem hinné el. A lényeg az. igazolta. .

legyen vele óvatos. Mozgásuk egyre gyorsabb és rapszodikusabb lett. hogy Riley-nak meg kellett kapaszkodnia Gamaliel nyakában. hogy a gyönyörűségtől majdnem sírva fakadt. hogy testeik megszokják egymást. elmondani. míg a nyaka sós a konyha melegétől. de ezzel együtt annyira élettel teli is. Kedvese azonnal ösztönösen hátratolta a csípőjét. akár a legfinomabb méz… Gyorsan megszabadult a saját ruháitól. akárhová is menj – mondta ki az ígéretét. hogy aztán ágyéka újra és újra összeránduljon tőlük. Akarta ezt a férfit. Először egyesével bújtatták ki a gombokat a lyukakból. néhány pillanat és a két férfin erőt vett az élvezet. Gamaliel úgy érezte.Jól vagy? – A fiú hangja ijedtnek tűnt. hogy felesleges lenne arra kérnie a férfit. majd ismét kóstolgatni kezdte őt. Ajkai elnyíltak és maguk közé fogadták a fiú férfiasságát. Gamalielben először nem is tudatosult a változás. Ahogy sikerrel járt. hogy minél többet érezzenek a másikból. és mivel a fiú a tiltakozás legkisebb jelét sem mutatta. hogy teletömi magát mindenféle finom étellel. visszatért Riley szájához. ahogyan szerelme is.Veled leszek az utolsó pillanatig – suttogta Gamaliel. Riley csókja volt a legédesebb dolog. Vágytól feltüzelve nyújtotta ki a nyelvét. míg tagjaikat a kéj robbanásszerűen össze nem rántotta. A kis. megnyílt előtte a mennyország. Az összeolvadásuk lassú volt és óvatos. Ahogy Gamaliel végigcsókolta a soványka mellkast. mennyire kívánja a férfit. Az ajkak falták egymást. aztán szerelmét kezdte el kibontani a nadrágjából. miközben nyögései hangja betöltötte a konyhát visszaverődve a falakról. aztán az alhas vékony bőre következett. mintha az életük múlna azon.Kérlek… .. . . az lesz az első dolga. aztán végül türelmetlenül szaggatták szét az anyagot. majd egy röpke csók után a csukott szemhéjakra. de a lábak kecses íve után már csak egyetlen megízlelni valóra vágyott. Az ajkai. . A hangok. és biztos volt benne. miután a gyönyör fehér ködként borulva szerelmére elaltatta őt. feje alá szuszakolva az ingét. . Hasra fordította őt. hogy Gamaliel vigyáz majd rá. ő maga is álomba merült. Riley hasa meg-megrándult az egyre lejjebb haladó csókoktól.De… – A tiltakozást egy csók fojtotta el. amelynek Gamaliel képtelen volt nemet mondani. Meg akarta ízlelni Riley minden egyes porcikáját. majd bekúsztak a térde alá. nem bírja tovább. hogy ő még soha… De aztán rájött. meg is tette. Ajkai a vádlin át visszakúsztak a combokra. a nyelvek pedig olyan szédítő keringőt jártak. Kikerekedő szemekkel húzódott vissza. Meg akart szólalni. de képtelen volt tiltakozni vagy visszafogni magát. A teste halandó lett. A mellkasának édeskés íze volt. Mindketten reszkettek a visszafogott vágytól arra várva. Teste tagadhatatlanul bizonyította. Mikor úgy érezte. hogy megízlelje az édes-sós bőrt. Arca vörös volt szégyentelensége és meztelensége gondolatától. hogy ne legyen túl kényelmetlen neki. amelyeket kiváltott a fiúból végigszaladtak minden egyes idegpályáján. aztán hirtelen megérezte. amennyire a férfi akarta őt. amit csak valaha ízlelt. végigfektette őt a konyhakövön. Az ajkak és a kezek a biztonság ígéretét adták neki. Riley tüdejét halk sóhajok hagyták el. épp annyira. Gamaliel mindig úgy gondolta. és a döbbenettől képtelen volt megszólalni. kezei végigsimítottak a combjain.A kéjes könyörgés olyasmi volt. Az érdes férfiujjak az ingénél matattak. ahogyan Gamaliel vágya is teljesen nyilvánvaló volt. – Aztán pedig azonnal követlek téged. fehér gombocskák szanaszét repültek a konyhában. képtelenek voltak uralkodni magukon. – Gam… – Az újabb csók olyan szenvedélyes volt. és elégedetten nyögött fel csakúgy. amilyenben még egyiküknek sem volt része soha. ujjai beletúrtak a férfi sötét tincseibe. ha egyszer visszakapja az ízlelését.

eláraszt szerelemmel” .A Kárhozott érintése Írta: Angyal „Megérint.Tyna . feltüzel.

Másnap őt találta egy Lelketlen karmai közt. A tanúk arca. Egy nőt látott. mennyi jót tesz. mint a nyulak. azzal hogy az utcákon jár. Mínusz egy megkeseredett lélek a Földön. hogy esetleg ne mentse meg. Ő ezt nem kívánja senkinek. hogy besötétedett. Ezerötszáz évvel ezelőtt elvették tőle ezt a lehetőséget. kevésbé jó és tiszta szemszöge is létezik. Amikor viszont hasonló helyzetbe kerülnek. de tudott jobb megoldást is háborgó szívének lecsillapítására. hogy gyerekeket szüljön vagy. kivéve azt a kardot. Olyan sokáig koptatta ismét a város aszfaltját. és segítenie kelljen! Ez a probléma a legtöbb emberrel. a többi fegyverét a pisztolyával együtt otthon hagyta. mit művel ő a világban. hogy ő ölt… megölte a saját testvérét. Akármennyire is furcsán hangzott. hogy az ő érdekében cselekszik. Persze ez nem általános megállapítás. Így fél órával kilenc előtt már nem sokan járkáltak a szabadban. de a legtöbb fiatal srác kalandvágyó. amikor meglátják. Megment másokat. Csak később gondolkoznak el a tettükön. nehogy véletlenül is a baj közelébe kerüljön. jólesően hűtve az ember arcát ezen a meleg. Pedig belül tudja. minél messzebbre. akkor futnak. kezében szorosan tartva a kézitáskáját. feltárva ezzel kisebb penge-arzenálját. hogy mennyire remegett a félelemtől. Gyenge szellő fújdogált az utcákon. nyári estén. Pár napja Alana látott egy férfit. Sokszor elgondolkozott azon. hogy meghaljon egy szerető férj oldalán. De aztán mindig figyelmezteti magát. Felér egy arcon csapással. ha nem is élne. Alana pedig lassan minden reményét is elvesztette már. hogy onnan újra lendületet vegyen a következő lépéshez.1. akik féktelenül buliznak valamelyik diszkóban. Az éremnek nem csak ez a hasznos oldala. utána pedig ordibálva kirontanak az utcákra törve-zúzva. hogy őt erre teremtették. De nem. De a lelkiismeret-furdalások közepette újra s újra eszébe jut. Eliszkolt az ellenkező irányba. hogy a segítséget. amit egy szíj segítségével a hátára erősített. Többnyire. cipősarkai egyre gyorsuló kopogása visszhangot vert a kihalt úton. A hatalmas lelkiismeret-furdalás. de a gyilkosságokkal segít. amit tud. amit utána érez. hogy gyilkos. és legszívesebben világgá kürtölné mindazt. és talán jobb lesz a lelkének. aki elmenekült egy ilyen helyzetben. Hiszen kinek kellene ő. egy olyan nő. ami az övébe volt beledugva. mit tett. hogy öl. ez mindig az eszébe jut. az volt a sorsa. Keres valakit magának. bunyólehetőséget keresve. Ha segíteni kell. miközben valójában mégsem tudják. Éles pengeként hasított át a szinte csöndes utcákon. Inkább segített neki. Rohant. Visszagondolt annak a szerencsétlen lánynak a kiáltásaira és. Más mi lehetett? Mélázásából egy sikoly szakította ki. Fekete sportcipője alig hallatott zajt. ahogy nekiütődött a földnek. és ez fáj. és még csak meg sem fordult a fejében a segítség gondolata. a járdát már csak a lámpák világították meg. mi zajlott le előttük. hanem egy másik. hogy Erisz elátkozza. Erre született. Mennyi jót tesz az emberiségnek pusztán csak azzal. Nem arra. És talán mások lelkének is – gondolta magában kisebb iróniával –. Nagy volt a kísértés. Nem süllyed le a szintjére azzal. aki nem ismer kegyelmet. aki a távolban épp az ellenkező irányba futott el. mint ahogy az előbb is. vagy részegre isszák magukat a legolcsóbb piát ígérő bárban. elvárnák másoktól. Aztán amikor a hírekben meglátják az áldozat képét és a helyszínt. Legszívesebben Alana is leitta volna magát. akit meg tud ölni. ahogy most is teszi majd. hogy magára hagyja. Az életben talán a kivégzéseknek van a legnagyobb árnyoldala. Egy gyilkos. Futásnak eredt az élesedő sikolyok irányába. Rásütik. mintha abban kapaszkodna. Talán jobb lenne. mikor már hosszú ideje mardossa szívüket belülről a bűntudat. hisz tovább rendelkezhetnek vele. El. Egy lányt megtámadtak a Lelketlenek. Az este a fiatal suhancoké. Hosszú kabátját menetközben kioldotta. Ez jó lesz majd a fejek . elgondolkoznak: vajon megállíthattam volna a támadót? Mit tehettem volna? Mit kellett volna tennem? De a választ már sosem tudják meg. aki a gyilkolásban leli örömét? Ha csak a kezeire tekint. miközben a kórházba vitte.

ha a másik két férfinél viszont van? Azért annyira ő sem gyors. addig szorította őket. átkozná magát az összes szitokkal. hogy nem szabad a gyengébbel játszani? – kérdezte gúnyosan. Amikor még normális. majd egy pillanatra elszégyellte magát. Ha elkésik. mint a megvadult állatok. hogy a haját tartó csatt megadja magát. mintha hozzánőttek volna. Ha már az érintésével nem érzékel semmit. vagy más. Ma tombolni akart. A két férfi eldobta magától az erőtlen női testet. Most viszont érezte. hogy valaki véres ruhája láttán sikoltozni kezdjen. de nehéz szívvel vált volna meg tőle. A hangjukat többszörösen visszaverte a sikátor szűk. eszméletlenül. amit az elmúlt évszázadok során megtanult. Alana már előre kitalálva mozdulataikat leguggolt. és a szerencsétlen áldozatuk felé. fiúkák! – kiáltotta el magát. és újra nekirontottak. de az emberségét mostanra már teljesen elvesztette. Mivel a tapintásával nem érzett semmit. hoznak magukkal pisztolyt. . emberi életet élt. A két lelketlen a levegőt kaszabolva kicsit megtántorodott. Az az élvezet. A hideg fémpengék szinte mintha a keze formájához lettek volna alkotva. Nem… most közelharcot akart. fekete haja lófarokba volt kötve. A Lelketlenek arca még jobban eltorzult a dühtől. ahogy a torkukon kifért. Óvatosan. fekete kabátját rádobta egy kuka tetejére. Hosszú. szinte kihalt területe. egy csattal fogta fel. mint egy pisis kezdő. A két férfi szintén előkapta saját késeit. Nincs rá jobb szó. Üvöltöttek. Míg az egyik magasabb volt. Bele akarta mártani a pengéjét egy pár Lelketlenbe. De mivel ketten voltak.lecsapásához. nehezebb volt a dolga. Ez az arckifejezés még jobban feltüzelte a dühét. Ha viszont az átváltozás már megtörtént volna. milyen nehéz megtenni. a haja szinte a bokáját verdeste. mert már ő is az ellenség táborát bővítené. hogy sokat jár edzeni. – Sőt. de mit csinált volna. a gumival összekötött súlyos fonat pedig belecsapódott az arcába. Ha okosabbak lettek volna. és ezt a luxust nem engedhette meg magának. nagyobb hatótávolságú fegyvert – gondolta. majd vicsorogva. hogy utána könnyűszerrel elválassza testüktől a fejüket. Ő is úgy viselkedett. hogy hosszú hajjal nem lehet harcolni. . az árnyékos részben haladt leendő zsákmányai. Tisztán látszódott.. hogy a derekáig érjen. csak az ölés élvezetére. Mindig csak annyit vágatott belőle. Ezek biztosan újoncok lehetnek – futott át Alana agyán a gondolat. – Sosem mondta anyukátok. s árasztotta el a tudatát. Nem hiányzott neki. ami az arcukon látszódott. hogy eddig nem sikerült ellopni a lelkét. amely forró lángként terjedt szét benne. hogy a fájdalom halovány szikrája végig nem cikázott a karjaiban. a másik markában szorongatott tőrt pedig belemélyeszti a szívébe. ezzel magára vonva a két férfi pillantását. Halk puffanással esett le egy szemétkupacra. Fekete ruhája beleolvadt a sikátor sötétségébe. Kezét az övére csúsztatta. nem elég pár golyó a fejbe. Lana pedig meglepődöttségüket kihasználva előrebukfencezett. utána pedig levágja a fejét a hátán lévő karddal. elindultak felé. Nem hozott magával pisztolyt. akkor az asszonyra is halál várt volna. Halandó életében talán még jóképűnek is mondhatták aranyszőke hajával. és mint mindig harc során. A viselkedésük alapján legalábbis erre tippelt. a kések is elég kezdetlegesnek tűnnek. és leesik a földre. Még szerencse.. maradjon valami. Az élvezetet az áldozat és a saját élete elé helyezte. ahogy két férfi egy védtelen nő fölé hajol. és marokra fogta két kedvenc tőrét. hogy másra se tudjon gondolni.Hé. hogy kikerülje a golyókat. kicsivel több munkát igényelt. Minden a miatt a hülye sms miatt van! Ellenségei üveges szemeikkel bámultak rá egy pillanatig. a másik közép alacsony és sokkal gizdább. Előreszegezett késsel szaladtak. ami még talán tisztának mondható rajta. Ez így nem lesz jó… Már mondták neki. Ha a ruhája esetleg véres lenne. Inkább közelharchoz készült. akkor könnyedén hárítja a támadást az egyik kezével. Minimum egy hétig ki tartott volna a szótárából. Lana pedig úgy markolta. az erejével tudja. hogy a kezében lévő penge átszeli a szöveteket. Ha csak az egyikük támadt volna. ami majd lelassítja a támadóit. fekete hajú és látszott rajta. A sikátor bejáratához érve a hosszú. ameddig bele nem vágtak a tenyerébe. Undorító volt. Hallani akarta. és felállva gyorsan megpördült a tengelye körül.

hogy talán megvágják a lábát. hiszen arra is figyelnie kellett. Élettelen tekintetébe nézve mégis egy kis érzést vél felfedezni. ezzel kockáztatva. ugyanolyan sorsra jutva.Mindkét támadást egyszerre hárította. A pasas a fájdalomtól üvölteni kezdett. Mivel neki még mindkét tőre megvolt. Leengedte a kezeit. Az ellenfele pedig egyre szaporábban vette a levegőt. hogy megsérült volna. Túllépve kisebb döbbenetén lábával ellökte magától halott áldozatát. A háta mögött hallotta a gizda pasas kárörvendő nevetését. míg a harcos csak most kezdett belelendülni az esti programjába. és néha. belül. és minden egyes lépésére a földre pottyant egy csepp mély bordó folyadék. hogy mégis van bennük valami emberség. hogy kiszippantsák belőle az életet. A még sértetlen férfi az áldozata fölé hajolt. A lány habozás nélkül meglendítette jobb karját. mint egy állat. amit újra kiüthet a markából. hátával domborítva kikerülte a pengét. Az adrenalin még jobban dolgozni kezdett benne. A jól vett lendületnek. és a nő szívére helyezte a kezét. és az erős ütésnek köszönhetően a penge kirepül a pasas kezéből. valamint érzékelése és reflexe kiélesedett. Alana futva érkezett meg a férfihoz. Lanának eszébe jutott. Ellenfele egyik keze szabaddá vált. ha megérzik a halál jöttét. mit csinál a másik. ami szinte alig öt centivel szaladt el a mellkasa előtt. Egy pillanatra felszisszent. Alana előre szúrt. a kezei követhetetlenül gyorsan jártak. Alana az összest hárította. hogy a társának segítene puszta kézzel. ahogy a súlyos izomkötegen áthatolt a penge. Meghallotta a nő nyögését. mely nála mindennapossá nőtte ki magát. A lány nem tétovázott. A férfi. Hirtelen fény kezdett kiáramlani ujjai közül. Lana magában már szinte nevetni kezdett a hülyeségén. aki a föld felett lebegve várta. Természetesen a kisebbik. A fekete hajú férfi is felfigyelt erre. jadezöld tekintetébe. különben a másik még megöli a lányt! Ellentámadást indított. ahogyan elindult a másik ellenfeléhez. Furcsa érzéssel töltötte el a gondolat. Az egyik férfiéból sikerült is. az eszméletlen test visszaesett a földre. Próbált fülelni. aki hirtelen előhalászott egy hosszabb tőrt a háta mögül. utána a vérzésen kívül semmi jel nem mutatta. ám az alig érzett meg az egészből valamit. Ezt eddig hol rejtegette? – döbbent meg egy pillanatra a harcias lány. A férfi félt. de megelégelve a játszadozást megpördült a tengelye körül. vékonyabb pasas kezéből sikerült kiütnie. A nagyobbik tovább próbálkozott a lány lemészárlásával. messzire repült. Alana kihasználva a pillanatnyi gyengeségét. és Lana tudta. és azt. aminek hatására plusz energia árasztotta el a testét. akinél még mindig ott volt a kés. átszúrta a Lelketlen kezét az egyik pengével felnyársalta. Nem akarta még megtámadni a férfit. hogy tőle. ahogy a torkán kifért. de Alana hátraugrott. eltávolodva az aszfalton fekvő alaktól. hogy nem csak ketten vannak a sikátorban. bevonva vele a lányt. talán felszínre kerül. aki a várható Lélektől teljesen megrészegülve megfeledkezett a mellette zajló harcról. elindul a fegyvere után. Ahelyett. A kis gizda a kezével volt elfoglalva. Alana egy pár lépést hátrált. amit nem használt ki kellőképpen. mint a társa kése. Egy hatalmas lyuk tátongott a tenyere közepén. könnyebben is tudott harcolni. A sikeres támadáson felbuzdulva még elszántabban indult neki. mélyen. Az izzás abbamaradt. a másik férfi vajon mit csinálhat. de hiába volt látványos. aki újra hárította a támadást. szinte rávágott késével a lányra. mert az ellenfele újra nekiindult. sebet ejtve a férfi vállán. Újra megindult a fekete hajú felé. A kigyúrtabb fickó dühösen. és ez valahogy nem tetszett neki. és megpróbálta kicsavarni a kezükből a kést. előreszúrt. aki védi a zsákmányát. Gyorsan le kell rendezni ezt a fickót. vörös vére végigfolyt a lány tenyerében tartott pengén. hogy annak üveges szemei kitágulnak. A Lelketlen egyre magasabbra emelte a kezét. és beleszúrta a . és megforgatta a tőrt a szívében. ezen keresztül nézett Alana elszánt. különböző pozitúrákat vett fel. További találgatásokra nem volt ideje. újra felé suhintott. A szőke Lelketlen ekkor a kése irányába indult. Hiszen a másik magának akarja a lány egész lelkét. kezdett kifáradni. Felnézve áldozata arcába látta. ezért dühösen morogni kezdett. az otthagyott üres sörös dobozok között landoljon. s döfött. Ilyet még egyikőjük pillantásában sem figyelt meg. ahogy egy testet vonszolnak. Ragacsos.

Egyéb óhaj-sóhaj? Talán utolsó kívánság? . most is megforgatta benne. mit teszel? – nevetett fel Lana. Nagyon éles volt. egy Lelketlent mióta lehet úriembernek nevezni. mert meghallotta a háta mögött az egyik férfi gyötrelmes nyögését. ahogy a Lelketlen szájából szintén vörös folyadék bugyog fel.Csak azt. és te a földön fekszel. Élvezte a dolgot. Furcsa krákogás és hörgés hallatszott. a fejed sincs már sokáig a helyén – mutatott rá a nyilvánvalóra. . Nem akarta. – Ha nem vennéd észre. és könyökét a térdére támasztva kényelmesen elhelyezkedett. hogy milyen valaki bőrének a tapintása. Tovább viszont nem foglalkozhatott vele. nem hiszek én ebben a Mariusban. Erisz átkának hatalma nagyobb volt. A lábával rálépett a férfi mellkasára. milyen állapotban van. és mint egy zsák. soha nem érezhet semmit a kezeivel. Kirántotta belőle a fegyverét. kardját a nagydarab férfi nyaka fölé emelte. mint valaha képzelte volna. . – Marius kiirt téged és a fajtádat is.Óh. Miután megtisztította a fegyvereit. A többi már csak azon múlik. hogy megjárod még – mosolyodott el zordan a Lelketlen. mire a földön fekvő fájdalmasan felszisszent. éles végével a sebet. – És azt hiszem.Ne merd annak nevezni.Dögölj meg! – kiáltotta újra mély. és hátra nyúlva kirántotta kardját a tokjából. és látta. . hogy még él. . Azt akarta. egy sebből vérezve. még mindig nálam van a kard. tehát a másik is ébredezik. Megbökte a kard.Hát. Alana pedig furcsa tekintettel nézte. – Komolyan nincs utolsó kívánságod? Vagy esetleg könyörgő szavak. miért. . majd felemelve a fejét köpött egyet a lány lába elé. hogy az elmúlt néhány napban már semmi mást nem hallani. A háta mögött szintén egy nyögést hallott. de a nagy levegővétel közben felnyögött a fájdalomtól. Tuti. Szívesen találkoznék ezzel a pacákkal. hátha meghallja a gyenge szuszogását. de kezd elegem lenni. A vér lassan kezdett patakzani a kés mellett. odament a lányhoz. amit Alana nem hallott tisztán. Éledezni kezdtek. – Tudod. így azt sem tudta. bocsánatkéréssel is tartozol. ezért mindig szinte azonnal megtette ezt az óvintézkedést. Leengedett karddal odasétált az első áldozatához. hogy csak egy beszari a sok közül.férfi szívébe a tőrt. te hülye ribanc! . hogy mekkora erővel sújt le. – Ördögi kacajba fogott volna. így hörgő köhögésbe torkolt a feltörni készülő nevetés. mire a férfi erőtlenül rogyott térdre. Remélhetőleg ma már nem lesz rájuk szükség. beledugta őket az övébe. A fekete szépség gunyorosan elmosolyodott. A pulzus kitapintására még csak kísérletet sem tett. és boldogan vette tudomásul.Mondtál valamit? – érdeklődött csevegő hangon. eldőlt. Odahajolt a nő orrához. . nagyon lassan. Ugyan úgy. Nem lesz hová menekülnötök.Nem tudom ki ez a Marius. hogy megnézze. neked eddig tartott az életed – egyenesedett ki Alana. nem tagadhatja. És ha már ekkora arca van.Csak annyit mondok. és fentről nézett le rá. Leguggolt mellé. hogy alig pár csapással le lehessen vele vágni egy fejet. hogy még egyszer. miért éppen titeket küld? Miért nem jön ő maga. Egy jól nevelt férfi nem sérteget egy hölgyet. hogy nem volt benne sok átélés. vagy milyen a nyaki ütőér lüktetése az ujja alatt… Csak a fájdalmat érzékelhette. majd mindkét pengét beletörölte a férfin lévő sötétkék pólóba. ha valakinek kifacsarják a szívét. hogy dögölj meg – nyögte ki a válaszát. morgós hangján. . Marius úgy. ahogy az előző áldozatánál tette. hogy a tőröknek bármi baja legyen. Ezek voltak a kedvenc tőrei. Ó. utoljára érezzék. Valamit mormogott is az orra alatt. Felállt. Habár – gondolkozott el látványosan – nem tudom. mint Marius így. csak kár. hogy ne tegyem meg? A múltkor az egyik társad egy szép monológot előadott. . és dádáz el? – érdeklődött Alana negédesen. mennyire gyötrelmes.

Ha nem köpsz. .Csak a módja nem mindegy – mosolygott fagyosan Alana.Az is létfenntartás. te nem. És az sem volt épp jó hatással rá. azóta be kellett látnia. fájdalmas halállal. A halandók védelme. Képes volt milliméter pontosan ugyanarra a pontra többször is ráütni.. mert nem voltak szabályosak az ütései. Esetleg… A nemesebbik feled nélkül akarsz távozni az élők sorából? . – Nem mondom meg.Nem – rázta a fejét. hezitálás és gondolkodás nélkül. Sokkal több csapással kellett végeznie egy Lelketlennel. amit én csinálok. hogy a földön fekvő miért kínlódik. hogy régóta nem csak erről szól már a dolog. egyenlő gyors halál. nagyon! Hagy abba – kiáltott fel.Marius egy majdnem ötszáz éves Lelketlen. és megszemlélte művét.miközben a szájából pedig újra felbuggyant egy kis vérbuborék. Megmentem az embereket tőletek.Miért. Mindaddig csapott. a férfi feje különvált a testétől. . Rászorította a gizda nyakára a pengét. amit egy pusztulásra ítélt Lelketlen szeméből távozó fény jelent a számára Élvezet bizsergeti meg minden porcikáját. Te élvezetből ölsz – vágott vissza. – Fáj? – kérdezte oldalra hajtott fejjel közömbösen. minden bűntudat nélkül. – Hány szúrást akarsz a mellkasodba és egyéb érzékenyebb testrészedbe? Sőt.Kegyetlen vagy – nyögte ki a szőke srác. de akkor az a csepp öröme sem lenne ebben a zord életben. Látszik. De ennél többet nem tudok róla. de ezen felül van egy fontosabb dolog is. jó néhány századdal ezelőtt ezért kezdte el öldösni ezeket a mocskokat. Úgy tekintett rá. Semmi nem fogható ahhoz az örömhöz.Igen. Az első száz évben ez a művelet nehezebben ment.Minek mondanám el? Úgyis levágod a fejem – sziszegte. majd nyugodt szívvel beledöfte a vállába a kardot. miközben a földön vergődött. Infó. tökéletesen élhetne nélküle.Ilyen alku nincs. mert gyilkolod az embereit. és a hajánál fogva felrántotta a fejét a földről. . és megfordult. mintha egy ártatlan kisgyerek lenne. .Előbb te – kiáltott Lana. .Ki az a Marius? – kiáltotta bele az arcába. valahányszor belenéz az üvegessé váló tekintetbe. ami miatt ezt teszi. Ha nem harcolna minden áldott nap. Alana tudja.Ne ölj meg. . ehhez semmi köze nincsen a földön heverő lénynek. akkor a Lelketlenek sorban irtanák ki az embereket. és hallja az utolsó fájdalmas kiáltásokat. hogy másik áldozatához igyekezzen. – Hol a rejtekhelye Mariusnak? . Ki ez a Marius? . ha megtudom. Ekkor abbahagyta. és elmondom. hogy az előbb kétszer is elküldték jóformán a pokolba. aki nem érti. Viszont. míg meg nem hallotta a penge talajt súroló hangját. . . szinte szabályosan. az egyenlő a lassú. A harcos amazon cicegve megrázta a fejét. majd lesújtott újra és újra. Még egy pillantást vetett a kifejezéstelen arcra. Rád viszont nagyon pipa. Nos? . De térjünk vissza az eredeti kérdéshez. A lánynak legszívesebben kacagni támadt volna kedve. Most ő irányítja a közelben élőket. hogy már volt gyakorlata a fejnyiszálásban. hogy „Dögölj meg”. mikor az égvilágon szinte semmi sem történt. Neki nincsen szüksége az ölésre. te akartad – mondta. hogy a halálra váró újonc rátapintott az igazságra. .Csak akkor. . Régen. azzal a kedves mondattal. . amit akarok – közölte vele Alana újra az alkut. Már nagyon idegesítette a titokzatos férfi. hogy kasztrállak. amikor elveszed mások lelkét? .Oké. ahogy a kemény betonnak ütődött. talán még azt is megfontolom. amikor meghallotta a srác fájdalmas üvöltését.Nem tudom – vágta rá habozás nélkül.Az létfenntartás.

és talán ennek a szegény nőnek a fejében. hogy nem árulj el senkinek. ő pedig hezitálás nélkül berohant a sikátorba. Eve – talán látszólag. jó ez így. benne megbízhat. aki ordítozva vergődött a karmaik közt. mégis titkolózik előtte. és voltak barátai is. . mint te. Lehajolt hozzá. A fiú egy pillanatra megállt. . és azonnal a segítségére sietett. hogy újra belemélyessze az ellenfelébe. akit még régebben megmentett a Lelketlenektől. Storrt irigyelte ebből a szempontból. készen arra. Alana ezt észrevette. Elbújt a sarkon lévő üzlet mögött. aki a földön feküdt. és felegyenesedve belecsúsztatta a tokjába. felkapta a kabátját. esküszöm! Mobilon tartjuk vele a kapcsolatot. néha furcsállták a természetét. még a saját anyjukat is eladnák az életükért cserébe. hogyha meghagynám az életed.Nem most jöttem le a falvédőről – mondta gúnyosan Alana. . hogy hangot is kiadjon. nem tudok róla semmit! Alana tapasztalatai alapján az ilyen beszari alakok. Félig-meddig igaz is volt. Egy férfit elkaptak. újra ellenőrizte. Kárhozott társai szerették őt. mert volt egy kívülálló az életében. Botor módon elöl hagyta őket. Eleinte lelkiismeret-furdalást is okozott neki. talán ténylegesen –. aki tudott róla és arról. akármennyire is kérik.Oké – veregette meg Lana a pasas arcát. Hogy valaki szerelemmel szeresse. Még mindig nem tudott megpihenni. Beletörölte a pengét. hiszen tényleg egy titkos „osztagban” harcol. mert a lány nem emlékezett a történtekre. ameddig meg nem érkeznek a mentők. Jelen esetben a férfi a mondhatni szenvedés nélküli halálért áldozott volna fel mindent. – Még hasznos lehetek! Tudok neked információt szerezni. Legidősebb társát.Kérlek. Ígérem. hiszen Eve a barátja. hogy a rendőrség egyik titkos osztagának dolgozik. majd előkapta a telefonját. a nevét pedig nem adta meg a beszélgetés közben akármennyire is kérdezték. Később szerencsére nem kellet neki elmondania semmit. Ha a lány sokat tudna róla.Nem hazudok. hiszen nem várt látogatókat. Hosszas habogás után azzal indokolta. így talán nyoma sem marad. hogy sétálnak az utcán nevetgélve. mint ahogy az előbb ezt a Mariust? Az olyan tetű alakok. míg el nem érte a betont. Erre vágyott. a végén még elrabolnák és vallatni kezdenék. De ő nem tudta elmondani Evelynnek. Alana pedig úgy gondolta. Alana azonnal lesújtott a kardjával. nehogy bárki betegye oda a lábát. amikor a barátnője nála járt a lakásában. – Jó kisfiú voltál és köptél. és észrevette a fegyvereket a szobájában. mint ez. és maga felé fordítva a lányt egy csókot nyomott a szájára. Hát erre vágyna ő is? Egy gyilkos? Egy ilyen nyálas szerelemre. azt sem tudta mit csináljon. Nem tudta. ami még nem volt túlzottan véres. . de szinte azonnal elhitt mindent. majd megállnak egy pillanatra. valami olyan helyet keresve. A Lelketlen szólásra nyitotta a száját. nem maradt semmi más. – Azt hiszed. Azt mondta. csak az emlékük Alana. de ahhoz már nem maradt ideje. hogy megpróbálom gyorsan lenyiszálni a fejed. és nem is akarta. Alanát furcsa sóvárgás fogta el a látványukra. hogy jól döntött. nem árulnál el ugyan úgy. nem érdemelnek kegyelmet. A mentők számát tárcsázta. hogy lélegzik-e. A két lelketlen teste hamarosan eltűnt. onnan figyelte a sikátor bejáratát. csak a zsaruknak semmi köze sincs hozzá. Odament a lányhoz. A közelben egy pár sietett el. mindaddig. mire az panaszosan felkiáltott. kérlek! – könyörgött neki a férfi. később viszont arra az elhatározásra jutott. vagy súlyosabban bántanák. és az egyik közeli utcához sietett. Egyszer viszont majdnem lebukott előtte. . A legjobb barátja is egy halandó lány volt. és elmondta nekik a helyszínt. de elviselték őt a sótlan humorával és gyilkos ösztöneivel együtt. A telefonszáma lenyomozhatatlan volt. Kisétált a helyszínről. hogy csókolózzanak? A válasz egyszerű volt: igen. egymás kezét fogták és nevettek.Alana felemelte a kardot. akik igaz. ne ölj meg! – kiáltott fel. hogy mit csinál. aztán amikor a lány mégis betoppant váratlanul és hirtelen. A nadrágját épp megfelelőnek látta. hogy ott járt. hogy hogyan reagálna rá. átvágva a hangszálait. csak ne ölj meg.

Csúnyán felhorzsolta a lábát. Az utóbbi időben ez a gondolat is egyre több galibát okozott neki. Alana nem láthatta. A kislány mosolygott. Utoljára átváltozása előtt érezhette egy kisbaba bőrének simaságát. . Odaviszlek a mamádhoz. ahogy az ujjai közé simulnak. és elesett. . Szaporábban szedte a lábait. és nem kezdett el hangosan sírni. de nem csak a külseje érdekelte. Akárkihez is tartozott a dongó basszus. A nő és férfi nagyon belemerültek egy téma boncolgatásába. A barna fürtös lányka azonnal ugrálni kezdett a járdán. ezerötszáz éve. Még akkor sem hagyták abba az elmélyült beszélgetésüket. csak egy sávot a szeméből. csak… furcsa volt. amikor Alana megállt az anyósülés felőli oldalon. de bátor volt. hanem minden. amikor valamit kitapintott. mit kezd magával. hogy minél hamarabb odaérjen a kicsihez. és halkan megszólította őket. hogy még egy pár órát kint marad az várost járva. És ez fájt neki.Ki tudja. hogy te ezt megtapasztaltad. akiket Erisz átka sújtott megtalálják az életük párját. vajon milyen érzések futottak át rajta. és megnyugodva elindult. de ahelyett. Befordult a sarkon a következő utcába. megérintett. és apró gödröcskék jelentek meg imádnivaló. . Érezni akarta a kislány barna fürtjeit.Talán csak megtévesztett a szimatod. Így a kabát alatt átsejlő vállára vetett kard tokját a hajzuhataga eltakart. Sűrű. Abban bízott. . apró kezeivel felnyomta magát ülő helyzetbe. és figyel. Az okát nem tudta. fekete szempillákkal övezett szemhéja most le volt hunyva. telt arcocskáján. de olyan sok az ellensége. mire a kocsiban ülő nő felé kapta a fejét. de az idegvégződések semmit nem jeleztek. milyen színű az írisze. amint leparkol a mentő a sikátor előtt. Vigyázva. hogy féltené. amit nem tudott hová tenni. ahol egy kocsiból épp egy öt év körüli kislány szállt ki az egyik emeletes ház előtt. mialatt az anyukája a nyitott ajtónál ült és beszélgetett a sofőrrel. Borzongás futott végig a gerincén. A lány már biztonságban lesz. A hajából kihúzta a hajgumit. szinte fájó vágyakozás kerítette hatalmába. A kicsi szipogva bólogatott. ami nagyon régen volt. tudni akarta.Örülnék. Furcsán kezdte érezni magát. hogy érezte volna a tincsek simaságát. és semmi érdekes dolgot nem találsz benne. aki mindenáron meg akarja védeni azt.Mindenki életében el kell jönnie annak a pillanatnak. Alana odament hozzá. talán talál egy másik Lelketlent. A férfi arcát még mindig nem látta. ami az övé. – Az. igaz? – gúnyolódott a férfi. és megrázta a fejét. kié volt az a napló Alex! Lehet. Sőt. a lány sóvárogni kezdett utána. amikor nem tud hallgatni az ösztöneire. . aki a kocsi előtt úgy egy méterrel rosszul ugrott. hiszen az sms szerint elkezdődött. Már nem is emlékezett arra. Alana a beálló csöndben megköszörülte a torkát. Mind az öten. megsimogatta a kicsi rövid haját. ha megtalálja a lelki társát. hogy ne nagyon mozgassa a kislány fájós térdét az ölébe kapta. A kislány elkezdett felállni.Épp ezért nem tudta. még nem jelent semmit. hogyan néz ki a hang gazdája.Akkor miért érzem azt. talán a kutatásodhoz sem lesz semmi köze. jó kezekben. ha nem hánytorgatnád fel – vágott vissza sértetten a nő. hogy jó helyen kutatok? – hallotta meg Alana a mély férfihangot. Alana látta. alig figyeltek a pöttöm gyerkőcre és a vele közeledő holllófekete hajú lányra.Nem lesz semmi baj. és úgy figyelte a lábán lefolyó vércseppet. ezért úgy tervezte. hogy csak valami szerencsétlené a múltból. Lana egyre közelebb ért a pöttöm gyermekhez. hogy kissé hullámos fürtjei elrendeződjenek a hátán.. Egy szerelmes nőnél talán csak egy szerelmes férfi a rosszabb. aki halkan szipogott és hüppögött. Az utcát szirénák hangja töltötte be. Szeretne szerelmes lenni. és elindult a kocsi felé. . . Az élete legapróbb történéseire is kíváncsi volt. amit az egyik közeli lámpa megvilágított.

A lánya fejét ráfektette az egyik vállára. mintha megannyi hangya futkosott volna a gerincén. Amikor eljátszott a gondolattal. akkor talán az többet ér. Nagyon kíváncsi volt rá. De mi van akkor. A nő a végén még róla is azt hinné. hogy van ez… ebben a városban éjszakánként már senkiben sem lehet megbízni. hogy egy pillanatra megijedt a hosszú.Hálás vagyok. . ha nem gyalogolnál egyedül. Visszautasítsa. hogy ő az. és amint szabad lett a keze összébb vonta magán a kabátot. – Köszönöm még egyszer – nézett rá Alanára.Legszívesebben rákiáltott volna. váltott még pár szót a sofőrrel. Becsukta a kocsi ajtaját. higgye el! – A hangja kicsit sötétebben és titokzatosabban csengett. Nem lehet. A kocsi elsötétített ablakán keresztül megpróbálta kifürkészni a vezetőülésen ülő férfi arcát. jobb lenne. azzal – mosolygott rá Sarah a szipogó lánykára. hogy nyissa ki a szemét. Alana észrevette a hasonlóságot anya és lány közt. Odafordult a kocsi felé. de nem kell – mosolygott Alana Sarah-ra. mikor meghallotta a hangját. hogy meglássák a szövet alatt rejtőző fegyvereket. .A barátom. Biztos őrültnek tartotta.Biztos. a karjával átölelte a derekát. . ha találkozna a párjával. – Mit keres magánál a lányom? – kérdezte dühösen. de most szükségesnek érezte. Ilyenkor veszélyesek az utcák. . és be kell ragasztani a lábát is. A nevem Sarah – nyújtotta felé a kezét. hogy ilyen goromba voltam. . Elfordult tőle. ha megtalálják a párjukat. majd újra Alana felé fordult. fekete hajú szépségtől. de mennünk kell. Az asszony középmagas volt. még mindig uralta a testét. akkor viszlát! És köszönöm! – Mosolyodott el. azzal a dínós sebtapasszal! – hallatszott a kislány hangja. . . de a pillantásán látni lehetett. hogy valami kevésbé megerőltető munkát végez. A kislány halkan szipogni kezdett. amiért nem csapott le a kínálkozó alkalomra. A kezében tartott gyermeknek is olyan sötét haja volt. Amilyen hirtelen jött a gondolat. Még kint kellene maradnia egy kis ideig járőrözni. – Ön nem vette észre. Vigyázott. mint a nőnek. A nő szeretetteljesen rámosolygott a kislányra. Ő pedig azon a furcsa érzésen kívül nem érzett semmit. nehogy hozzáérjen a lába a ruhájához. aki sikátorokban védtelen embereket öl.Örvendek – rázta meg a felé nyújtott jobbot mosolyogva. hogy nem e nélkül kell továbbmennie. minél messzebb az agyából. és valamit súgott az édesanyja fülébe.Megyünk kicsim. . A nő pillantása szinte azonnal megenyhült. tudni fogják. Nem akarta. Erisz azt mondta. és átvette tőle a szipogó kislányt. Életében nem kellett még ennyit mentegetőznie. Meg tudom védeni magam. ő valami sokkal nagyobbra gondolt. Lana egy pillanatra elszégyellte magát. Lana olyan sebességgel rugdosta tovább. . Valami másabb érzésre. megyünk – súgta vissza neki. . vékony testalkatú. Csak segíteni akartam. – nyögte ki nehezen Alana és elfordította a tekintetét az autóban ülő titokzatos férfiról. és jobban meghúzta az övön lévő csomót. Alana hezitált.Hát. és gyanakodva méregette a vele szemben álló lányt. akit keres? Az a furcsa érzés. – Még van egy kis dolgom.Mi történt? – szállt ki a kocsiból azonnal a nő. minthogy megismerkedjen egy rejtélyes idegennel. mert beleőrül a gondolatba. . –Alana vagyok. Alex szívesen hazavinne. . de ha megmenthet még egy ártatlan embert a mai estén. hiszen ebben a városrészben rajta kívül senki más nem szokott járkálni. Lehetetlen. megvigasztalom. ha ő az. – Sajnálom. A kezein látszott. vagy ne. hogy egy olyan alak.Biztos? Még meggondolhatja magát – mondta a nő kétkedve. hogy félne a lánytól. .Igen kicsim. és Alana felé fordult.Köszönöm.De mami. Lily már álmos. . Tudja.Csak… elesett. és megpuszilta a fejét. és a szeme is hasonlított rá. mi lenne. de szeme rebbenésén kívül más jelét nem adta annak. mint szerette volna. és elindult az ajtó irányába.Sajnálom. Sarah-nak egy pillanatra feltűnt.

– Egy díjnyertes bolond! Amikor visszanézett a kocsira. Csak a akkor nem felejtené el megnézni az arcát. Továbbra is figyelte. hogy el akarna rabolni. csak azt nem tudta volna megmagyarázni. A kocsi egy kicsit előrébb gurult. de nem foglalkozott vele. nem akarom.A nevem Alexander – mutatkozott be hirtelen a férfi.Alana. A hangjától ismét furcsa borzongás futott végig a gerince mentén. . erre semmi. Tényleg nem gondolja meg. szinte kiáltott azért.Örvendek. De tényleg van egy kis elintéznivalóm. amikor önszántából kérte – sőt. hogy ne vigyem haza? – kérdezte a volán mögött ülő férfi. hogy talán nem kellene kimutatnia az igazi énjét. hogy harcolhasson még egy kicsit. Biztos csak képzelődik.Biztosan nem. hogy szívesen találkozna a lánnyal máskor is. Gondolatban már szinte péppé trancsírozta a saját koponyáját. Nem bántom. hogy nem félek öntől. Méghogy ő félni? Nevetséges! Vissza is akart vágni. Alex tovább nézte a lányt a visszapillantó tükrön keresztül. akkor nem kell aggódnia. . de aztán eszébe jutott. pedig mindez lehetetlen volt. Az est további része eseménytelenül telt. mivel nem hajolt oda az ajtóhoz. Egész lényéből áradt a tartózkodás. . Menjen nyugodtan haza.Nem. De talán csak a konokság beszélt belőle. Alana magában zúgolódva fordult be a következő utcára. Kíváncsi lett volna-az arcára is. Kár. ahogy Sarah mondaná. karcsú alakot. Viszlát! Még mielőtt meggondolta volna magát. az anyósülés felőli oldalon pedig lehúzódott az ablak. hogy megismerje közelebbről. hogy Alex nem láthatja az arcát. Miért nem fogadta el az ajánlatát? Mert hülye vagy! – adta meg önmagának a választ. Aztán rájött. akkor richtig van valami meló. mint akit nem ereszt a látvány. De buta módon visszautasította. Alana pedig visszaintett neki.A kislány fáradtan integetett az anyukája válla felett. hogy miért. Legalábbis nem hiszem. könyörgött –. köszönöm! – utasította el Alana. Csak egy szimpla múzeumi dolgozó vagyok. ahogy továbbra is figyelte a távolodó. hogy fél. mintha egy pillanatra meg is sértődött volna. . Lana egy pillanatra megsértődött. és felé nézett.Ha tőlem fél. annak a férfinak a hangjára vágyott. és még az arcát sem láthatta. mert nem szállt be abba a kocsiba. úgy érezte. . a férfi szinte érezte magán az átható pillantását. Tudni akarta. és elszalasztotta ezt az egy alkalmat is. Amint becsukódott mögöttük az ajtót felsóhajtott. hogy hazavigye. és különben is. az ösztöneiben. Sőt. és megállt Alana mellett. hogy nem fogadta el az ajánlatát. hogy neki nincs egy lánya… Az autó felől halk berregés hallatszott. hogy bajlódnia kelljen velem. hogy meg kell védenie. legszívesebben visszaszaladt volna a férfihoz. a lány pedig újra határozottan megrázta a fejét. csalódik a megérzéseiben. A lényeg viszont az. mert „ők a gyengébbik nem”. Talán soha többé nem láthatja. Megunta a város zaját. Milyen gyönyörű a haja – állapította meg hirtelen a férfi. Ahogy befordult a sarkon Alana egy pillanatra megfordult. Hiszen a legtöbb ember ösztönösen aggódik a nők iránt. . akkor legalább nem fog ezen gondolkozni. Hagy gondolja a férfi. Vagy. hogy korholja magát. mivel a lány nem hajolt le az ablakhoz. Ha meg nem akar harcolni. de azt sajnos nem láthatta. Elég furcsa volt. Furamód nem találkozott egy ellenséggel sem. bár nagyon nehezen szánta rá magát. Alana magában puffogva átkozta a szerencséjét. . . hogy ki lehet ő. hogy „mi lett volna ha”.Biztos. jogos. . Azt sem fogadta el. Ez az egy nap volt. és elfogadta volna az ajánlatát. Ma még minimum még egy Lelketlent meg kell ölnie.Biztosíthatom. Hogy nézhet ki. azonnal elindult. Alana? – kérdezte meg még egyszer kedvesen. amikor azt feltételezte.

. és meztelenül feküdt be a meleg takarója alá. Egy férfi sem érdemel ennyi gondolatot – tudatosította magában.Itt vagyok még Eve. hogy aggódik a lányért.” Alana nem tudta elképzelni. Reggel a mobilja berregésére ébredt. mert felkeresett ez a valaki?. De kérlek ismét.Nem. Valami olyasmit hablatyolt. hogy lemossa magáról az utca porát és az esti harc nyomait. a lány ráakaszkodik? Ha a férfi nem is akarja közelebbről megismerni. hogy alvás közben nem kell gondolkodnia. hangjából kihallatszódott. Úgy tűnik Evelynnek semmi baja. nem haragszom. mire odaért a házához. ne add meg a számom senkinek. de senki sem írna neki névtelenül információkat a tegnap esti titokzatos srácról.Ott vagy Lana? Nagyon haragszol rám? – csendült fel ismét Eve hangja. Barátnője kíváncsisága mindenkin túltesz. Kinyitotta az ajtót. Zuhanyzás közben akaratlanul is a titokzatos férfin járt az esze. hogy fontos ügy és halaszthatatlan. . lecsatolta a pengékkel teli tőrt. A felsője rendesen átázott. de mi van. hogy egy férfi járt az irodában. Úgyis el kell égetni mindet. Pusztítsd el. De az álmait már ő sem határozhatja meg. csak Alanát fűti a kíváncsiság? Tanácstalansága és tehetetlen dühe miatt szinte kilökte a zuhanykabin ajtaját a tokjából. és felült az ágyon.Igen. ami maximum tíz percnyire van a lakásától. Talán meg kellene keresnie? A keresztnevét tudja: Alexander. hogy meglett a férfi munkahelye. .Szia Lana! – köszönt bele vidáman barátnője a telefonba. Lana nyugalmat erőltetett magára. .Éjfél lett.Azért hívtál fel. ha majd úgy gondolja. Bement a hálószobájából nyíló fürdőbe. talán még ugrált is volna örömében. hogy kitől kapta az üzenetet. .Szia – köszönt vissza feszült hangon. vagy én teszem meg. kibújt ruháiból. És nem. Ha Lanát nem aggasztotta volna annyira az sms írójának a kiléte. majd kitáguló pupillákkal olvasta az ismeretlen számtól kapott sms-t: Alexander Wilson. eloldotta a billentyűzárat. Az eddigi álmossága szertefoszlott. Lábait törökülésbe rakta. . kérlek. Miután mindent berakott a szobájában lévő titkos szekrénybe. ezért – sóhajtott Alana. közben pedig nagyokat ásított. A férfit pedig öld meg. . És azt is.Eve. „Van nála valami. de talán nem mindegyikben dolgozik egy ilyen nevű férfi. Berontott a szobájába. . Hacsak… Nem! – kiáltott fel gondolatban Alana. hogy nem esett semmi baja barátnőjének. A Kárhozott harcosokon kívül egyedül Eve-nek van meg a száma. Ennyire jó színésznő azért ő sem lehet. és kibújt a kardot tartó tok szíjaiból. ami az enyém. hogy megadta valakinek a telefonszámát. mond meg őszintén! Megadtad valakinek a telefonszámom? . Alana tapogatózva megkereste az éjjeliszekrényén lévő készüléket. a vér már beleszáradt. Lusta volt felöltözni. Egy napló. és ledobálta őket a hálószobája padlójára. – Sajnálom. És mellette egy múzeum neve.Mi a baj? – Eve eddigi mosolygós kedve eltűnt. Viszont az üzenet sokkal többről szólt. és a te telefonszámod akarta. és szinte berontott a lakásába. Ez legyen a legkisebb baj. Azt mondta. és azonnal tárcsázni kezdte Evelyn mobilszámát. hogy a városban elég sok múzeum van. – A helyzet az. így a testét néhol halovány vörös vérfoltok tarkították. hogy titkos meg minden… Azt hittem a munkáddal kapcsolatos! – mentegetőzött. És igaz. Remélte. Igen ám. így lerántotta magáról a törölközőt. Még szerencse. hogy múzeumi dolgozó. miért? Vagyis… várj! – kiáltott fel hirtelen Eve. 2. és rázuhant az ágyra. Rádobta a kabátot a fogasra. Alana hatalmasat sóhajtott.

És. hogy erről a naplóról lenne szó? Viszont akkor Alex nagyon is jó nyomon jár. és mesélni kezdett. amikor az első és utolsó alkalommal is. a legrosszabb dolog. de félúton megbánta döntését. amit Erisz mondott rá. Aztán még néhány évtized. Megint hallhatja a hangját.Sajnos még én magam sem tudom. és Sarah azt mondta neki. mostantól az érintés átkának foglya vagy. Hozott magával fegyvert. mert úgy hitte. Ha ma minden jól megy. Rájött. amibe talán az élete is kerülhet. hogy egy sms és egy napló miatt felkeresi? Mi van. Pár pillanatig még hezitált. Alana gyalog indult el a múzeumhoz. a lány ezt a reakciót látva megpróbálta bevetni a legelbűvölőbb mosolyát.. hogy meg tudná ölni. hogy nem hallgatott a józanészre. Az ember számára a feje tetejére fordítja a világ menetét. Egyszer úgyis el kell jönnie annak az időnek. miről beszélgetett Alex és Sarah a kocsiban. de viszonylag egész jó környéken lakott. forró nyomon. aztán úgy döntött. akkor találkozik vele. hogy merre találja Alexet. mint ezerötszáz éve él a földön. és vágyakozni kezdett az igaz szerelem után. míg meg nem találod azt a férfit. még tisztán emlékezett. és belevetette magát agyatlanul ebbe az ismeretlen históriába. hogy mit követett el. és nem tud szabadulni a bűvköréből. Annyira elvakította a kíváncsiság. hogy megölik. De most már nem fordul meg. hogy azért keresi Alexandert. Sőt. és meglett a jutalma. akinek a tapintás élvezete nélkül kell a szívébe lopnod magad. Kerülni kényszerülsz az érintés élvezetét. hogy a mostani leányregények szerelme nem vár rá talán sehol. és megkérdezte tőle. Felsétált a verandára. talán azért. és felemelt kézzel megtorpant az ajtóban. Csak egy valaki létezik számára. amit a férfi megtalált. és biztos valami hamisítvány a dolog. Valamiről. a férfi. és ő elvesztette a reményt. . De majd rájövök. ami történhet vele az az.” Ez a két mondat beleégett a memóriájába. Alana tisztában volt azzal. A férfi eleinte furcsán méregette. Eleinte nem is gondolkozott ezen a dolgon. „Alana. mert gyerekkorukban ismerték egymást. mivel a mai napon szabadnapos. Azonnal keresett egy ottani dolgozót. újra. Ha lett volna rá esély. Ez pedig furcsa izgalommal töltötte el. ezzel emlékeztetve őt az átokra. hogy lelője a férfit. hogy butaság. hogy ő meg a szerelem nem jó páros. bármilyen helyzetben szóról-szóra fel tudta idézni az istennő szavait. Azt sem tudta. . Nagyon aggasztotta ez az egész dolog. és talán láthatja az arcát is végre. Hiába az idő múlása. mert a kocsi a garázs előtti felhajtón állt. . így cselekedett. ő pedig már több. ami mindent megváltoztat. Aztán eltelt pár száz év. most pedig tudomására jutott. Pedig megfogadta. Lehet. akibe szinte halálosan beleszeret. Mindkét tenyerén hatalmas vágás éktelenkedett. Próbálta felidézni. ok nélkül pedig nem ölhet meg senkit. Inkább ült volna motorra. mivel járt. ha oka lenne rá akkor sem biztos. ha már találkoztatok. és fájdalmas pillantással tekintett le a kezére. bármikor. mi több. hogy itt dolgozik. ha ez az egész egy csapda? Alanának a csapda gondolata most jutott először eszébe. sem téveszti el a házat. hogy egy férfi miatt sosem fog elvakultan cselekedni. A férfi kérdezés nélkül megadta a címét. mit akart? – kérdezte izgatottan. Alex lakása kicsit messze volt a múzeumtól. és úgy megy el. Az emlékek betódultak a gondolataiba. és hét napod van ezen módosítani. Lana beérve a múzeumba nem sokat nézelődött. Mit mondjon? Egyáltalán mi legyen a kifogása arra. de egy pillanatra sem fordult meg a fejében.

Jó napot! – nyújtotta a lány felé a kezét a férfi. A másik fele. Csak élvezte a kezébe simuló finom kéz lágy érintését. mert ő is dermedten nézte a lányt. . Valami ösztönösen vonzotta felé. karcsú kézfejét. enyhén hullámos haj keretezte kerek arcát. Tekintete az előtte haladó karcsú alak ringó csípőjére és fenekére tévedt. hogy ne álljanak kint az ajtóban. Gondolatban szinte már megérintette… Vajon milyen érzés lehet? De aztán erőt vett magán. hogy meg akarja. amiket most a lány idegesen rágcsált. Alana pedig szinte elveszett bennük. az ő dolga. Az ajtóban álló magas alak természetesen nem vett észre semmit a fiatal nőben dúló érzelmi háborúról. ami talán még férfiasabb kinézetet kölcsönzött neki. Megutálta a szerelmet. Testét elárasztotta a forróság. A néhány pillanatig tartó néma csöndet a férfi hangja törte meg. Legszívesebben odahajolt volna. és ott állt Ő. Hiszen ő jött hozzá. és a pillantását visszaemelte a férfi kissé hosszúkás. Érezni akarta a bőre tapintását a kezei alatt. érezte. Erre itt áll előtte a férfi. Nem kellett sokat várnia. a lány pedig azt hitte nem bírja levenni a szemét róluk. de visszafogta magát. de Alana abban a pillanatban lemerte volna fogadni. hogy kérdéseket tegyen fel. aztán határozott mozdulattal háromszor megkopogtatta az ajtót. Még csak az hiányzik neki. szívverése felgyorsult. Egy fejjel alacsonyabb volt nála. Az előbb még épp a halálra készült. hogy a kimondhatatlanul jóképű alakot is hasonló reakciók árasztják el. miközben alatta vonaglik. Lényének egy része szeretett volna végigsimítani izmos hasfalán. csak kitágult szemekkel. . és a reményt is elvesztette. majd a férfi is leült vele szemben. Bekísérte a nappaliba. melyet rövid borosta övezett. Nem bírná elviselni. Szemei tengerkéken csillogtak. hogy a nadrágjában lapuló férfiassága enyhén megrándul. bentről lábdobogás hallatszott. ahogy végigfuttatta tekintetét a férfi testén. de végül hatalmas markába csúsztatta a saját. Pillantása a telt ajkakra tévedt. a látvány pedig újabb rándulást idézett elő belőle. Mikor pedig jadezöld szemeibe tekintett. Érezte. Hirtelen nem tudta. hogy a hollófekete hajú szépség tudtára adja. mennyire kívánja. Aztán rájött. akkor is a férfi mellett akarna maradni. vagy nevessen. Alana egy pillanatra nem tudta elképzelni mit szeretne tőle Alex. Várakozásteljesen tekintett a lányra. akit neki szánt a sors. felvillant előtte. A férfi pedig már nagyon várta azokat a kérdéseket. hogy megízlelje ajkait. A félig begombolt ing alatt vaskos izmok feszültek. aminek körvonalai átsejlettek a lenge ing alatt. inkább betessékelte a lányt. megfagyva nézett az előtte lévő férfi arcára. Tudta. hogy sírjon. fájdalmasan jóképű arcára. készen arra. A finom kezek kicsúsztak a szorításából.Nem megyünk be? – Zavarában nem tudott jobb dolgot mondani. hogyha egész életében éreznie kellene ezt a fájdalmat. amitől a lány gerincén borzongás futott végig. a párja. neki pedig hiányérzete támadt. az ajtó pedig alig pár másodperc múlva kinyílt. és a gyomra összerándult. milyen lenne a lány vágytól elsötétült pillantásába nézni. Szíve egyik fele örömujjongásba kezdett. Végigszáguldott a karján. hollófekete. ha még egyszer megtörténne vele. Még nem is ismered! – pirított rá gondolatban énének másik. és nézte a lányt. Még életében nem látott hozzá hasonló szépséget. hogy talán nem is biztos. hiszen egyszer már elárulta a szerelme. Maga elé engedte a kívánatos nőt. Tudta. Gyötrelmes volt. Alana szája teljesen kiszáradt. bizakodó fele. mondhatni eltalálva a szívét. Lana teljesen elvesztette az időérzékét. A lány magában halkan arra gondolt. ezért tekintetét elkapta a lány arcáról.Jobb kezét a háta mögött lévő pisztoly markolatára tette. hogy bármelyik pillanatban előránthassa. Mintha áramütés érte volna. hogy valaha megtalálja. hogy ki ő. . a másik viszont teljes csendben figyelte a történteket. ahol a vendége helyet foglalhat az egyik fotelben. önkéntelenül is megnyalta szája szélét. de ez nem bizonyult jó ötletnek.

Bevallom. Alana? – kérdezte a férfi. várakozásteljes arcát. A férfi elolvasta a naplót. és minden. Kintről léptek zaja hallatszott. majd becsukta. . . hogy a férfi mit csinálhat. ami miatt meg akarnak ölni – közölte a fájdalmas tényt kertelés nélkül. megtörik az átok. hiszen amikor tegnap este találkoztak. de mivel beindult a folyamat. ezért semmilyen kapcsolatot nem kockáztathatott meg velük. hogy miért jött el hozzám? Alana kissé megrázta a fejét. – De ha meg akarnak miatta ölni. majd lassan kifújta azt. . szőke hajába. így a gyanúja teljesen beigazolódott: Lelketlen. a te neved. . vagy a többiek közül bárki. Úgy látszik eldöntötte. de a férfi arca mosolygásra késztette. akkor… – a hangja elcsuklott. akit Mariusnak hívtak. Meg akarta érinteni a férfi arcát. és várt. hogy lehet megölni őket. ez furcsa beszélgetés lesz. ha távol kerülnek a párjuktól. Ez a Marius majdnem mindent leírt az átváltozása után ebbe a naplóba.Akkor mi. de bizonyára ő maga is tudta a választ. Lana azonnal kinyitotta. bárcsak itt lenne Gabriella.Honnan tudsz te erről a naplóról? Hiszen nem is említettük tegnap este Sarah-val. és arról. és egy szöveg. és a kezei közt szorongatva maga elé meredt.Ezt el sem hiszem. akkor hatalmas fájdalmakat kell átélniük.Lana hirtelen azt sem tudta mit tegyen. hogy nem akar tőle túl messzire menni. – Egy napló. és valahogy rávegye a lehetetlenre: hogy belé szeressen. mert felállt a foteléből. .Igen.Van nálad valami. ismeretlen számról küldték – tördelte a kezét aggodalmasan a lány. Alex beletúrt dús. Még csak gondolni is rossz volt rá. Nem pont így tervezte. Hogy találtál meg? Alana nagyot sóhajtott. hogy maga mellett tartsa. hogy öljelek – suttogta erőtlenül.Kaptam egy sms-t.Megkérdezhetem. mikor kiszívja egy védtelen emberből az életet. Ha sikerül. a szeme pedig megakadt egy szón. – A múzeum neve állt az üzenetben. Nem bírta befejezni.Akkor meg kell. és ő újra érezhet a kezével. és nézte a fele szemben ülő Alex. amit ne tudott volna a Lelketlenekről. ahogy ő is. Egy lelketlen naplója. . te mindezt tudtad. Belelapozott a kis könyvecskébe. Ők talán tudnának segíteni neki. . de azt az egyet remélte. amit elmesélt belőle… Szinte nem volt olyan dolog.Mit akartál tenni a naplóval? Világgá akartad kürtölni a tartalmát? – kérdezte csendesen a lány. amint meglátta a különleges szimbólumokat a bőrborításon. hogy kiűzze belőle az oda nem illő gondolatait. Percekig vizsgálta a könyvet. . Fogalma sem volt. kezében a naplóval. igen – sütötte le a másik a pillantását. A vékony kis füzetecske egy napló volt. mit szeretne. Alana magában azt kívánta. Alana csak ült ott. Alex nagy levegőt vett. akkor nyilván nem teszem meg. Érezni akart. Alex nyilvánvalóan meglepődött. . Minden gondolat kiröppent a fejéből. A férfi nagyot sóhajtott.Alana. végig akarta tapogatni a testét. de csakis miatta. . amit szerezzek meg. igaz? Te is egy Lel… . Tekintetét a férfi tengerkék szemébe fúrta. és ha megvan. 3. miszerint nálad van egy napló. nem volt idejük közelebbről megismerni egymást. hogy ideges volt. és kiment a szobából.A nevem. hogy milyen érzés. . és mostantól hét napja van. Alana – kezdte volna komolyan. Hát. . majd átnyújtotta a lánynak. Nem kerülte el a lány figyelmét. és az ellenük küzdő Kárhozottak világáról. Erisz azt mondta. és visszajött a férfi a szobába. Hogy válik valakiből Lelketlen. Alex szemei még jobban kikerekedtek. Most már ő is megtalálta a maga párját. Ott ült egy idegen lakásban.

hogy ránézzen. mikor belépett azon az ajtón. hogy ott tovább „szeretgesse”. most mégis. hogy még a legmélyebben elrejtőző fájdalmat is előcsalogatta belőle. Régóta nem volt ilyen helyzetben. A golyózápor derékmagasságban haladt végig a szobán. . – A férfi döbbenten meredt előre. hogy megcsókolja. lesöpörte róla az üvegdarabokat. A férfi kék szemei a lány piros ajkára tévedtek. Valami elromlott benne. ezzel kényszerítve. . Szeretett volna maga mellé valakit.Ha az „ez a világ” alatt az érted. de nem mert belenézni a férfi szemébe. . Nem akarta. Már épp hozzáérintette volna forró ajkait a lányéhoz. emberi lélek. holott ezelőtt erre nem volt szokása. De én a világ szó helyett mást használnék. Eddig még sosem beszélt ennyi megvetéssel a hangjában a Lelketlenek gyilkolásáról. bizsergető érzés árasztotta el a forró bőrt érintve. A tenger színére emlékeztető pillantás most vágytól elsötétülve nézett farkasszemet a jadezöld szempárral. Lana reflexei szinte azonnal működésbe léptek. . kerek arcát. hogy a férfi gyilkosnak higgye. Sosem akart egy nőt így lerohanni.Héj – ment oda hozzá Alex. Alex jelenléte olyannyira felpezsdítette a testét. Pár évvel ezelőtt viszont a menyasszonya elhagyta.Nem – mondta határozottan a lány. és tekintete lassan felkúszott a kék szemekhez. Lana önmaga sem értette miért. bár konkrétan nem említette. . Szembefordult a vele szemben ülő fekete csodához. azóta szinte még a második találkozásig sem jutott el senkivel. ha nap. közelebbről megismerkedjenek a férfi hálószobájával. becsapódva a komódon lévő vázába. Én… én egy harcos vagyok. Alexander önmagát is meglepte a következő tettével. .Van hátsó kijárat? – súgta oda a férfinak. miközben elővette fegyverét.Miért nem akarod kinyitni a szemed? – folytatta gyengéden Alex. akit szerethet. utána pedig felcipelni a szobájába. Hiszen. és helyét átvette volna egy érző. és rettentően zavarta ez a gyengeség. és bedugta a pólója alá. Meg akarta csókolni. hogy olyan lények élnek a Földön. Még hogy ő egy Lelketlen legyen? – Nem. hiszen sosem voltak még ehhez hasonló gondolatai. a munkájába temetkezett. Ez a legjobb kifejezés minderre. Alex önmagának is meglepetés okozott. mindig megvárta. és olyanok. a fiatal nő most már sosem akarja őket kinyitni. mert látta Lana szemében felvillanni a fájdalmat. mint nap emberi fejeket nyiszálsz le – mondta keserűen a lány. akkor igen. Mert. . . létezik. Tudod. de szégyellte magát a férfi előtt. és lerántották a férfit a földre. nem dicsőség. Félt az elutasítástól. aztán hirtelen abbamaradt. nem vagyok Lelketlen. ameddig közelebbről megismerik egymást. de azért gondolta. és megpuszilta mindkét szemhéját. Alex ez idő alatt felvette a földön heverő naplót. hogy a férfi össze tudja adni az egyet meg az egyet. ha Alana is úgy akarja. de ennek a szépségnek a láttán újra felszínre tört az eddig elfojtott vágy. Szempillája megrebbent.Tehát akkor tényleg létezik ez a világ. akik harcolnak ellenük. ha valaki nem tudja elrejteni a szívében lakozó gyötrelmeket egy idegen férfi előtt. . Ajkait furcsa. amikor egy pisztolygolyó süvített el mellettük. Pokol. Oda hajolt a lányhoz. hogy neki se lennének ellenére a fejében lapuló gondolatok. a lány kérdezgetését. hogy utálni fogsz. Mintha az a kőszikla megszűnt volna. Alanában is hasonló érzéseket váltott ki a férfi ajkainak érintése. Egy durván megmunkált kőszikla volt mindenki számára. hogy ennyire nyíltan kimutatta az érzéseit.Kérlek. nem tesz túl jót a lelkednek. akik az emberek lelkét kiszippantják. Valami őrült oknál fogva számított neki a véleménye. hogy gyilkosnak tartják. s úgy tűnt. Két keze közé fogta a lány gyönyörű. amik csak pár centire voltak tőle. aki egyetlen pillantásával képes elvarázsolni.Nehogy ki merd mondani! – kiáltott fel a lány felháborodottan.Félek. Alana lassan sötétzöldre változó írisze láttán. a férfi úgy gondolta. A nő térden kúszva elindult kifelé a nappaliból. A jade zöld íriszekre szorosan rázárultak a szemhéjak. Nem akarok belenézni a szemeidbe. nyisd ki a szemed – kérlelte Alex halkan.. majd. És rettegést váltott ki belőle.

hogy ezzel a csillogó-villogó motorral végig száguldjon rajta. . hogy fölösleges. ami a garázsba visz be. de rájött. ami még megrendítőbb. fekete motor alakját. ami igazán frusztráló tud lenni. Van egy olyan gyanúm. ha megízlelné a lány vörös ajkait. mint amikor egy ismeretlen áldozatot akar megmenteni. mint ahogyan a te házadat. hogy vele . . hogy azt is megtalálják.Oké.Elmondom. amit Alex adott neki a vitájuk közben. és a gondolatait is lekötheti valamivel ahelyett. Nem volt túl szűkös. a lány pedig ha akart volna sem tud megfeledkezni róla. hátha meg tudja valamivel győzni a férfit. szívesebben érezné. .Nem! – Jött az ellentmondást nem tűrő. hogy ne aggódjon jobban a mellette lévő férfi testi épségéért. mit tenne ebben az eszeveszett sóvárgás hevében. Alana egy pillanatra megdöbbent a furcsa hangulatváltozás miatt. Ez a sajnálatos lehetőség csak most jutott az egészbe. csak a végtelen országút. hogy a lány tudja. majd vette fel a búkósisakját.Olyan kijárat van. amitől a szituáció igen viccesnek hatott.Mert nem – szűrte a fogai között. Ha valaki az udvaron nem a haláluk miatt figyelné a házat. hogy igaza van.Akkor most megmondod a címet. a hely pedig olajszagot árasztott magából. Ha ő ölelné a karcsú derekat. remélhetőleg. csak annyira. nem hall-e kintről hangokat. s úgy döntene. Egyelőre csend volt. határozott válasz. A falon körbe szerszámok voltak felakasztva. de nem is volt túl nagy. Ha sikerülne felülni a motorra és elhajtani.Én vezetek – szólalt meg hirtelen a harcos nő.Miért nem engedsz vezetni? – kérdezte durcásan és értetlenül Lana. Viszont a motoros ötlet tetszett neki. Nem akarta. amiket kerülgetni kell. . de rosszat sejtett. hogy ne erősködjön ennyit. ő pedig átsüvít a békés városon. Mutasd. a hely hátuljában lévő kis ablakok elég fényt biztosítottak ahhoz. A nappalitól jobbra egy rövid kis folyosó vezetett a garázsba. Alex legszívesebben rákiáltott volna Alanára. hogy merre – adta ki parancsba. úgyhogy próbálta kicsit sürgetni magát és a férfit is. . elmegy a barátjával egy körre. tekintetét szinte le se tudta venni a hibátlan fényezésről. mikor minden koromfekete és csendes. Alana folyamatosan fülelt. Csak persze nem állva indult neki. talán lenne esélyünk – találgatott Alexander. Nincsenek kocsik. ahogy az ő teste simul hozzá. Próbálta lehűteni az elméjét. Ez a feketében csillogó gyönyörűség teljesen elvarázsolta. És Alex pontosan ettől akarta megfosztani. ami elég nehezen ment. hogy Alana kivegye a gyönyörű. A férfi lazán megpörgette a kulcsot egyik ujján. Alana még próbálkozott néhány perc erejéig. miközben felszállt a vezető posztot betöltő ülés mögé. hogy engem követtek – húzta el a száját. amennyi még elég a kocsinak. mely arra vár. A lány erre a variációra még csak gondolni sem mert.De én tudom. Imádott száguldozni. Valaki a nyomába szegődött és minden lépéséről tudott. de kerülő úton megyünk! Nem akarom. kerékpárok. De. de az adott helyzet miatt. hol a házam – vetette be az egyetlen mentsvárát. visszafogta magát. és elindult a moci felé. főleg este. és érezte. Alex teste szorosan mellette kúszott. talán még kísértésbe esne. . milyen lenne. mert nem enged az akaratából. s kissé meg is sértődött. Ha viszont ő kormányoz. és félő. hátrasandítva a válla felett. . mint egy szellem. mintha egy golyózápormentes napon lenne. hanem kúszva.. . . ami egyáltalán nem volt kellemes érzés. Így nagyot sóhajtott. és csak az értékes idejüket vesztegetik. Az ajtóhoz érve Alex halkan lenyomta a kilincset. és mind a ketten bementek. akkor menjünk. nem lesz szűkös a nadrágja. Pont annyi hely volt benne. Lelkiekben igyekezett tőle eltávolodni. és ne kérdezzen ilyeneket. Alana nevetésben tört volna ki. hogy folyton az járna a fejében.Cím? – tudakolta a férfi. – Vagy ha feladom magam. mint fordítva. Szerencsére nem kellett villanyt csukni.

Ő eddig azzal foglalkozott. majd kihajtott az útra. mint ő. hogy a bukósisak megzavarja Alexet. vagy félreértse. hogy ilyen messzire eljött gyalog. hogy valaki betört a házba. ami jó érzéssel töltötte el. Legszívesebben még szorosabban bújt volna Alexanderhez. Nem szakadhatnak el egymástól. De persze az is megeshet. hogy ebben az egészben van valami pozitív is. A bukósisakot egyik kezébe vette át. Semmi extra felhajtás. hogy ő egy gyilkos. állnak-e a ház előtt. Egy pillanatig ledöbbent. amennyire neki szüksége van. Alana nem egy olyan fiatal nő. hogy könnyebben átvészelje az évszázadokat. ha nem telepedik rá. amikor megtudta. és másik kezével is átkarolta a férfi derekát. de jobbnak látta. kimossa a ruháit. hogy Alexander pedig nyilvánvalóan egy ilyen nőre vágyott. hogy a biztonsága érdekében. csak egy egyszerű kis lakás. Az évek folyamán rendkívüli gyakorlatot szerzett benne. A férfi gázt adott. hogy ne legyen semmi bajuk. amitől kissé felvidult. Alana gyorsan lediktálta a címet. nem azzal. Lehet. hogy követték-e őket. Alex erre megnyomta a garázsajtó kapcsolóját. így tökéletesen tudta merre kell menni. Próbált kifelé kémlelni. konyha. míg a másikkal átkarolta Alexet. vagy a támadóik nagyon idióták és az alapképzésre sem figyeltek oda. Sőt. hogy lövedékek esőjében kelljen távozniuk. míg másikkal megnyomta a nyitógombot. egy kertvárosi házra. Pont. nincsen választása. Nem volt túl nagy. így kénytelen vele maradni a házában és főként a közelében. vagy éppen zaklatásnak gondolja. Imádkozott. kihasználatlan helyiségek. és arra várt. és esetleg Alexander megsérüljön.. és a lány leszállt a motorról. de szerencsére egy lélek sem remegtette meg a nyugodt lékkört. aki esélyes a gyerekekre. Nem tudta magát már elképzelni ebben a szerepben és ez megrémítette. és minél több lelketlent öljön meg. és ezalatt az egy hét alatt remélhetőleg eléri. fürdő és egy hálószoba. Legszívesebben a fejét is nekidöntötte volna. ha öl. Kiérve a házból a lány körbevizslatta a környéket. melyet elképzelt a férfi jövőjét illetően. és nem látott senkit sem elölt. valamint a paranoiája egyre csak nőtt. . hogy kinyissa a golyóálló fémkaput Alexandernek. mert az neki óriási fájdalmat okozna. már rég bekanyarodtak a sarkon. De ő nem ilyen. melyet pillanatok alatt megtárgyaltak. aki vacsorával várja. talán nem szeretne annyira közel maradni egy olyan nőhöz. de nem látott senkit sem. éles lőszerrel a kezében. ez mégsem illik össze egy olyan idilli képpel. Talán ez az egész naplós ügy kitolódik hét teljes napig. és hétvégenként kirándulni viszi a családját. hogy fél tőle. Egy olyanra. és semmiképpen sem egy feleség típus. azt sem akarta. nappali. Neki az okoz örömet. hiszen ezzel elijesztheti a társát. Gyors eszmecseréjüket csörömpölés szakította félbe. ami azt jelezte. A több mint tizenöt perces úton Alana érezte a férfi testmelegét. hogy ez a csodás férfi belészeressen. de Alexander visszaterelte a gondolatait a menekülőútra. Már kezdett minden túlzottan abszurdnak tűnni. Mikor már biztos távolságba kerültek. s mire a támadók észbe kaptak. Alana a biztonság kedvéért a jobb kezében szorongatta a pisztolyt. mire az emelkedni kezdett. akkor sem vetette meg – jutott eszébe. Ami két dolgot jelent. Bár. mert nem akarta a leendő párjával eltöltendő első napot máris egy golyóval az oldalában agyoncsapni. Megálltak. ami ismételten csak az ostobaságukat bizonyítja. A házának körvonalai már a távolból kirajzolódtak. aki gyerekeket szül. Az éjszakába süvítve Alana rájött. Alex egyre csak gyorsult. csak nem mutatja ki. oldalán egy szűkös garázzsal. Lana gondolatai arra terelődtek. nem pedig apadt. pisztolyát visszadugta a tokjába. hogy meg tanuljon főzni. Szemeivel végig az utcát pásztázta. hogy egyikük elbújt odakint a sötétben. Most már lesz ok Alexandert maga mellett tartani. fehér falai miatt. Tud arra hivatkozni. amit szerencsére a férfi jól ismert. a főállású házi anya posztra.ez nem szokott előfordulni. vagy még teljesen újoncok. Vagy. de a lány nem akarta. vagy fölösleges. hogy kimenjenek.

A férfi szemei a lányét keresték. ha esetleg menekülniük kellene. A szeme előtt apró hangyák táncoltak.Alana. akkor Alex talán úgy érzi. amit jól megpörgettek. akkor ezután biztos megtenné. és meredt maga elé. Egyszerű volt. Azt akarta. Kezeivel a fehér bejárat két oldalára támaszkodott. hanem a hasára szorította. . . Zúgott a feje. vagy barna színű tárgyak álltak. amiből nyílt a nappali. mintha egy búgócsiga lapulna a koponyájában. A színek összefolytak. Azt akarta. Egy hosszabb folyosó vezetett tovább. Miért? A gyönyörű arc elsápadt. és elkapta a karját. neki is nyílt egy ajtó a szűk helyiségből a házba. mit tett a testvérével. Amikor bementek. Mintha élve akarnák kibelezni. hogy ez neki valamiféle kötelezettség. Még életemben nem könyörögtem senkinek.A naplót ne vidd el! Annak itt kell maradnia – kiáltott utána Alana. Már épp elindult volna az ajtó felé. a kanapé és a két fotel huzata is világosbarna színű.Akárcsak a férfinak. ne hazudj nekem. Alexander nem törődve a benne dúló érzelmi háborúról. ki a házból. de Alex nem törődött vele. Nem akart nagyon magyarázkodni a férfinak. de nem bánta. amitől csak még rosszabbul érezte magát. Még csak most… – találtalak meg. –. ezért ezt sem hagyom itt – mutatta fel a naplót. és feszengeni fog a lány közelében. A gyomrában égető érzés keletkezett. . és valami oknál fogva tudta. milyen kifogást mondhatna a lelki társának. és úgy érezte. de Alana gyorsabb volt. Ha eddig nem vetette meg. ő pedig abban a pillanatban megszédült. hátha meghallja. Nem mondhatja el neki. és lerakta a férfi elé. hogy elmenjek? – a férfi hangja halk volt. és mintha valami sóvárgás vegyült volna benne. Alana bosszúsan összeszorította az ajkát. és még a szomszédból beszűrődő fűnyíró zaja is eltompult a korábbi zúgásához képest. mert akkor elárulta volna magát. hogy nem mondta el a teljes igazságot? . A mondat végét hangosan nem mondta ki. Ha elmondaná. jobb lesz. nem zárta be. Ha elmondja ezt az egész átok dolgot. ezért hozott sört. Újabb áramütés cikázott végig a kezén. Megfordult. Alex átlépett a küszöbön. – Akkor nem tudlak megvédeni – jelentette ki. ahol a hálószobát és az abból nyíló fürdőt lehetett fellelni. a végén pedig az előtérben lyukadtak ki. . .Ne menj el… kérlek.Mert… –erősen gondolkodott. Alana az ajtónak támasztott kézzel állt és várta a fájdalmat. hogy fájdalmat okoz vele neki. és lassan lebukott a földre. – Nem maradhatok itt. Azt remélte. . de a társalgó szobája nem épp erről árulkodott. hogy nem az igazat mondta. de ő jól érezte magát benne. . Akkor el kellene mesélnie. Nem tudta mit szeret. . Mindenhol vagy fehér. szénsavas innivalót. Honnan tudta a férfi. ezzel talán kicsikarhat valamit a lányból. Hidd el. Gondolatban könyörgött neki. Alex leült egy fotelba. hogy kedvére válogathasson. Alana bevezette a férfit a krémszínű nappaliba. Talán soha többé nem látja. egy másik ajtó mögött pedig a konyha. Kezeit már nem a fejére.Miért nem akarod. . és elindult kifelé az ajtón.Nem mondhatom el! – kiáltotta. Alexander felkapta a naplót az asztalról.Akkor elmegyek – jelentette ki a férfi. Nem mond neki semmit. vagy most épp mit akar inni. Közben Alana italokat hozott be a konyhából. elindult. ne menj el. ő pedig a csigával együtt forog. hogy a férfi itt maradjon. Az előszobából tovább vezetett szintén egy folyosó. és a lányra nézett. vizet. de most megteszem. . a végén még téged is bajba sodornálak! – kiáltott fel és felpattant. hogy Alex visszajöjjön. felkészülve arra.Nem akarlak veszélybe sodorni.Kérlek… kérlek. Szerette a vadabb színeket. akkor jönne a több kérdés. Ne menj el – lehelte Alana vékony hangon.Most mi lesz? – törte meg a csendet pár perc hallgatás után Alexander.

vagy ha akarna tőle valamit. de nem is várt magyarázkodást. hogy fájdalmat okoztam neked. Nem akarta leélni mellette az életét. ne sírj szépségem. csakhogy vele lehessen. Estére Lana összekészítette mindenét. És bár ő ezt nem vette észre. majd töltött neki egy kis innivalót. az első nő miatt otthagyná. Mintha tudtam volna. itt találod a megoldás. amire célzott. mint egy pisztoly. elképzelte. és bódító keveréket alkotott. Megváltozna. mint régen Agaton tette. A lány egyszer rá is csapott a kezére. És ez furcsa érzéssel töltötte el. Alana úgy tett. Szemeiből könnyek kezdtek potyogni. Alex pedig a lányra függesztette a tekintetét. a mellette ülő Alex is hasonló módon figyelte őt. Valamiért elbűvölte a lány minden egyes mozdulata. Alexander a naplót böngészte. Világ életében arról álmodozott. vagy épp azt a testrészét. te tökfilkó. noha a racionalitásnak. mélyen magába szívta az illatát. . A válaszokat viszont senki sem adta meg neki. és magához szorította. ő pedig megkönnyebbült. De ez a lány… ha megtehetné. de még mindig nem volt az igazi. . hogy nem tud elszakadni ettől a jadezöld szempártól? Miért kívánja ezt a nőt annyira. Praktikus dolog. De egyetlen egy nyelvhez nem volt jó érzéke: a szív nyelvét valamiért sosem értette meg. Ha szeretné. Alex nem értette ezt a nagy készültséget. Feladta a titkolózást és mindent kipakolt a nappaliba Alex legnagyobb döbbenetére. Nem integetett senki. De nem akar tőle semmit… undorodik tőle. Alex a haját simogatta. A menyasszonya is elhagyta. Kézfejével megtörölte az arcát.Honnan van a napló? – kérdezte hirtelen Alana. amiben olyan mélyen hitt. . hogy új nyelveket tanul meg és újakat fedez fel kutatásai során. de fájdalmat okozott neki. Vacsorára rendeltek egy pizzát. aki egy hajtásra megitta az egészet. ő pedig elfogadta. Hátulról egy meleg test az övéhez préselődött. Nem akartalak megbántani. ahogy a bejárati ajtó kivágódik. nem egészen úgy viselkedett. hogy Alanával lehet. és máris harcolhat. pedig alig ismeri egy napja. Lemondana mindenről. és lenyalta onnan. és ez fájt neki. hogy az már szinte fáj. ha azt akarná. Úgy nézett ki. Alana pedig kinyújtotta a nyelvét. főleg. . ha sok lelketlent akart egyszerre megölni. ahogyan eszik. és levágta az áldozat fejét. semmi köze nem volt ezekhez a dolgokhoz. oké? Alana bólintott egyet. mondván. Az előbb például egy csepp szósz került a szája szélére. Alana pedig a fegyvereit ellenőrizte a lakásban. mert muszáj volt. és valaki berohan a házba. mint ahogy azt elvárták volna az ellenségei.Miért jöttél vissza? – kérdezte Lana. Ösztönből. hogy bajban vagy…. majd suhanás közben a lövedék fémes surranást hallatva szétnyílt. egyszerűen elfogadta. A nap további része eseménytelenül telt. A finom illatú férfi tusfürdő elvegyült a saját testéből áradó aromával. mint aki az evésre koncentrál. hanem halk. Furcsa csend ereszkedett a szobára. Miért van az. ha szükséges. de szerencsére a zöld szempár tulajdonosa nem vett észre belőle semmit. amit még Storral fejlesztett ki. Ezért sem közeledett a férfiakhoz a további életében. soha az életben nem engedné el maga mellől. A férfi tudatlanul. Megszégyenítették. mert hozzá akart nyúlni a legféltettebb kincséhez. Alexander beleborzongott. hogy szenvedj – mondandója végét már szinte suttogva ejtette ki. Odanyújtotta a lánynak. hogy hahó. A gyomrában lévő görcs enyhülni kezdett. és én nem akartam. miután összeszedte magát. nem elég jó neki. közben néha lopva a férfira pillantott. Hozzábújt. Most már itt vagyok. hogy a könnyeknek még csak a maradéka se legyen ott. akármennyire is tudni akarta.Kérlek. amit a nappaliban fogyasztottak el. Mintha tudtam volna. de amikor kilőtték belőle a golyót. miután befejezték a vacsorát. kattanó hangot adott ki. akkor nem hagyja itt.Nem tudom. Alex felemelte. És talán meg is értette. Sajnos magától kell rájönnie. ahogy a lány vele teszi ezt. és odavitte a fotelhez. még az is.A fájdalom ködén át hallotta. . A nővérével együtt elárulták őt. Egy pillanatra megremegett. akkor csak fel kelljen csatolnia magára.

hiszen a nyelvet magát értem. ezért felhívott még régebben. szinte érezte. . hogy kikapcsolja az utolsó akadályt. A lány kéjesen felsóhajtott. Annak ellenére. A vastag ruhák ellenére is érezte férfi ölének feszülő ágaskodó szerszámát. semmiképp sem akarta felkelteni a férfi gyanakvását. és vittek magukkal házkutatási parancsot is. és vágyakozóan hozzádörgölte magát. Felnézett Alex-re. Egyik kezét Alana tarkójára csúsztatta. de akkor is az én hibám. Érezni akarta a szépség bársonyos bőrét a kezei közt. A lány mézédes csókja még jobban felébresztette Alex vágyát.Alexander pár pillanatig hezitált. Meg akarta csókolni a lányt.Köszönöm. hogy egy puszit adhasson a tenyerébe. hogy Lelketleneket öljek. Alex kutakodó kéz nem állt meg ezzel. és lovagló ülésben ráült. Most viszont azt kívánom. míg el nem elérte a lány megkeményedett mellbimbóját. Ő pedig viszonozni fogja. ami elválasztja a kezeit a lány megkeményedett halmaitól. addig kúszott felfelé. csak jó helyen kell tudni keresni. hogy ilyen jó vagy hozzám. hiszen megígérte a barátjának. hogy kutatóként érdekelnek a furcsa. de nagyon kevés információ volt róluk. anélkül. – Akkor te sem lennél ekkora bajban. úgy nézett bele a zöld szemekbe. Mivel a pasasnál nem találtak papírokat odamentek. hisz harcos vagyok. mire Alex belenyögött a csókjukba. . és kíváncsiak lettek. Az előbb is megvigasztalta. ha ő nem akarná viszonozni a csókot. Emlékszel? Arra teremtettek. mintha reagált volna. és egyre feljebb gyűrve a bőrét kezdte el simogatni. Megfogta a lány kezét.És tudsz valamit öt harcosról. hogy nem adja ki senkinek sem a nevét. a másikat a derekára. mert az eddigiekből nem derült ki. Alex arca belesimult a lány tenyerébe. mégsem tudott rá haragudni. Tudja. a férfi simítását mégis. és mivel furcsa szimbólumok voltak rajta. A kíváncsiságomat sajnos minden elé helyeztem. A férfi fájdalmat okozott neki. Ajkuk összeért.Olvastam valami ilyesmiről. .De hogy szereztél tudomást rólunk? – kérdezte Alana. .Legendák furcsa emberekről… Jelen van mindig minden a történelemben. Mintha egy leheletnyi áramütés érte volna. ahogy egy férfi hullája csak úgy eltűnik a semmiben. Karjaival átölelte Alexander nyakát. Alexander nem tudta már magát tovább türtőztetni. akiket elátkoztak? – A lány közömbös hangot próbált megütni. ezért a másik kezével hátranyúlt. A férfi keze megtalálta a pólója szegélyét. Be akarta fejezni. Borzongás futott végig Lana gerincén a jóleső érintésre. mindketten szinte a mennyben érezték magukat. de ez nem volt elég neki. az egyik sms-ben pedig egy cím volt megadva. . Ujjait mindkettőn finoman végighúzta. ha később csalódni is fog benne. és úgy simogatta a melltartón keresztül. Ezt találták. A fekete szépségnek nem volt ellenére a dolog.Én mindig bajban vagyok. amikor észrevette a sebet. együtt nőttünk fel. időt adva a fiatal nőnek arra az esetre. Alexander tenyerébe fogta Alana egyik mellét. Megszerezték a telefonját. meleg kezét a férfi arcára tette és úgy simogatta. akinek a szemei szinte égtek a vágytól. amit a lakásán elkezdtek. azon is egy heg húzódott. . most pedig minden valószínűség szerint meg fogja csókolni. rejtélyes dolgok. hogy közelebb húzhassa magához. hogy nem érzett semmit. oda adta nekem.Nickolast gyermekkorom óta ismerem. és közelebb nyomta magát felé. bár ne olvastam volna erről az egészről semmit – mondta keserűen. Alana önmagával viaskodott egy pillanatig. . hogy fordítsam le. és elhúzta az arcától. hogy ajkaik elváltak volna átvetette a bal lábát Alexen. és egy elégedett morgással az ujjai közé csíptetve morzsolgatni kezdte. Látták. ahogy a bőrén pattognak az apró szikrák. Megnézte a bal kezét is. Alana pedig akaratlanul is megborzongott. Nekem ez pont kapóra jött. . Lana közelebb húzódott hozzá. hogy minél közelebb húzódhasson hozzá. Lassan közelebb hajolt. és én is kutatok ezek után a személyek után.

ahogy a szélesre tárt ajtón berontott egy dühtől füstölgő Eve. de nem törődött vele. hogy a férfinak van-e valakije! Mondjuk. . .Hol találkoztatok? – kérdezte izgatottan a férfitól. A másik oldalon Evelyn ütlegelte a bejáratot.Alexander. és egy halovány kacsintást engedélyezett magának. amit együtt töltenek jó alkalom lesz arra. a lány pólója pedig fel volt csúszva.Alana – nyögte a férfi. és nem akart olyan dolgokat elmondani. és Alexander kutató kezei miatt szétzilált haját is megpróbálta lesimítani. elszakítva ajkait a lányétól. És méghozzá ilyen jóképű férfit. A férfi még mindig megsemmisülten ült a helyén. aki viszont segélykérőn nézett Alanára. ahogy Alana kisiet az ajtón. Egészen más tervei voltak vele. hogy a lelki társa. de ha továbbra is ilyen szemtelenül mereszti a szemét Alexanderre. ő az én minden lében kanál barátnőm. Nem akarta lerohanni a lányt. de töretlen mosollyal huppant le Alex mellé. talán visszafordíthatatlan dolgot tettek volna. amit talán nem szabad. – Egyik hívásomra sem reagáltál! Halálra aggódtam magam! – rontott be a nappaliba. Alig ismeri a férfit huszonnégy órája. és enyhítse a testének fájdalmas lüktetését. azt akarta.Nem akarsz bemutatni a barátodnak? – kérdezte Eve még mindig fura mosollyal az arcán. és fagyott meg aztán hirtelen. Alanát a meglepetés erejével érte barátnője hirtelen természete. Barátnőjének egy pillanatra elsötétült az arca. ami valószínűleg Alana bűne volt. és érezte mindez fordítva is igaz. Barátnője teljesen magán kívül volt. Az ajka duzzadt volt. Jobban meg akarta ismerni. Eve-et áldotta gondolatban a jó időzítéséért. Ő is meg akarta érinteni a férfit. Eddig még sosem dobta ki Eve-et a házából. A napját sem tudja megmondani. mikor látott Alana körül a három régi lakótársán kívül más férfit. és igaz. Remélte. és lassan mindenhol elárasztja.” .Alana! – kiáltotta torkaszakadtából.Alexszel a munkánkkal kapcsolatos dolgokat vitattuk meg épp – nézett jelentőségteljesen izgatott barátnőjére Alana. akkor nem áll jót magért. szemei a vágy tüzében égtek. . hogy „Csöngettek. majd barátnője felé fordult. Nem tudta. . mekkora szemétség lenne. aki mindjárt nekiront. ezért gyorsan rendbe szedte magát. Azt akarta. Szőke haja csak úgy lobogott utána. úgy nézett rá. mennyit tudhat a lány barátnője az életéről. hogy megismerjék egymást. szürke szemei szikrákat szórtak a dühtől. hogy hozzá érhessen. mint egy dúvad. hogy még a falak is beleremegtek. Hatalmas mosolyt villantott Alexra. Alex ott ült a maga jóképű módján. mire Alana csak a szemét forgatta. Szinte távolról hallotta a csengő berregő hangját. Evelyn – mondta minden egyes szót jól kihangsúlyozva. hogy aztán kirobbant ki belőle a lány neve. ami a lába közt indult el. Végiggondolta. amikor az ajtón lévő dörömbölés és ordítás nem vonta volna el a figyelmét. Talán ez a pár nap. hogy vele maradjon élete hátralévő részében. . és jóformán majdnem lefeküdtek – gondolta magában a lány összezavarodva. így a még mindig melltartóba bújtatott mellei szabadon emelkedtek és süllyedtek. mit is műveltek majdnem az előbb. Szaporán vették a levegőt. Miközben Lana kiment a szobából. Mintha az előbb nem ordibált volna rám! – pufogott magában Alana.Alana minden gondolata a férfi körül forgott. Alex ingjén leszakadt két gomb. és piros. hogy veszi a célzást. de talán akkor sem kellene még ennyire belegabalyodnia. csak az érintése számított neki. Tenyerében érezte a fájdalmat. Valamiért már az első pillanattól vonzotta ez a fekete hajú szépség. ha lenne. és figyelte. Ha nem csöngetnek. próbált lecsillapodni. miközben kinyitotta az ajtót. Evelynnek pedig tátva maradt a szája. Ajkát fájdalmasan összeszorította. Épp újra megcsókolta volna a férfit. és ahogy Alex vágytól rekedtes hangon megszólal. A hang mindkettőjükre kicsit kijózanító hatással volt. . közben meg vele csókolózik a saját nappalijában. Szinte alig érzékelte környezetét. és elmegy. ezért egyre jobban széthúzta az ingnyakat. hogy érintse meg mindenhol. Azt sem tudja.

– kezdte Alana. olyan halkan. aztán elsétált az éjszakában. hogy kezdi unni a dolgot. ha nem jönnek ezek a szerencsétlen események. – Mikor a fekete hajú lány szólásra nyitotta volna a száját. Majd pár nap múlva elmegyek hozzád – ölelte át barátnője vállát Lana vigasztalón. amit mondasz.. nem lett belőle semmi gond – mondta egy biztató mosoly kíséretében a barátnőjének. hogy nem lát belőle többet. különben nem találkozott volna Alexanderrel. . zavarában pedig érezte. akinek ma megadtam a számod? Ugye nem lett belőle semmi gond? – kérdezte aggódva. . egy hideg zuhany jól esne – morogta az orra alatt a férfi. – Mi van azzal a pasival. mert majdnem kilyukasztották a bőrét. És hogy mi lesz Alexszel… még ő maga sem tudta. . Ne szalaszd el a lehetőséget a boldogságra. A végén még talán Mariusnak is megköszöni.Igen. Na. Most viszont nem. Szóval… hagyd ott. így remélem. Szeret ölni. folytatni viszont nem tudta. ha Alex érintéséért visít másodpercenként minden érzéke. és furcsa szemmel tekintett Alanára. úgyhogy ha bármi kell. A zöld szemű lány nem tudta. Elgondolkodón tekintett a kezében lévő pohárra. aztán felállt. mit ne mondjak. talán csak arról van szó. Visszament a nappaliba. és kikísérte az ajtón. hogy Lana nem hallott belőle semmit.Mivel nincs vendégszobám. szeressetek egymásba. de hálás is volt neki. hogy mit mondjon barátnőjének. hogy legbelül nem ezt akarod! Közelebb lépett Lanához. . .Azt hiszem mind a ketten elég sok dolgon mentünk keresztül a mai napon. . hogy az előbb mi történt? Vagy inkább az aznap történt szerencsétlen eseményekről beszélgessenek? Fogalma sem volt.Tudod… mindig elhittem mindent. El kell kezdenünk a nyomozást. . elindult az ajtó felé. túl fáradtnak és elgyötörtnek érezte magát. hogy rendezhesse a gondolatait. .Evelyn. Talán sosem találkozott volna vele.. szólj! És… nem tudom. és nyomott egy puszit az arcára. Viszont abban nem volt igaza. ahogy az otthagyta. hogy elvörösödik. Alana kitágult szemekkel nézett utána. ugye ezt te sem gondolod komolyan? Az említett lány csak a szemét forgatta. Eve még sosem mondott neki ilyet. hogy miért adta meg a telefonszámát. Eve még visszafordult a küszöbnél. átölelte. akkor hagyd ott a munkád. ahol Alexander még mindig úgy ült. – Viszont tényleg fontos dolgokról beszélgetünk – nézett jelentőségteljesen Alexre. Fogalma sincs mit kellett volna mondania. mindig azt hitte. aki szintén helyeselni kezdett. ha nem. azért eddig nem fajulnak el a dolgok. . de inkább nem kérdezett rá. Vitassák meg. . .Én jól tudok titkot tartani – buzdult fel Eve.. Még utoljára rámosolygott. házasodjatok össze. Ő nem a munka miatt fontos. a vele szemben álló szőke nő feltartotta a mutató ujját. a kanapé megfelel. hogy szeretnél-e lezuhanyozni. mint amennyit mutatni kíván. A szobám itt van egy ajtóval arrébb. és mint egy mártír. és a kétségbeesett arcot újra felváltotta a mosolygós. mármint Eve. Ha hiszed.Óh – kerekedett ki a lány szeme. hogy nem szereti a munkáját. Talán jobb lenne. . aki hatalmasat sóhajtott a megkönnyebbüléstől. a szemében pedig mohó fény csillant. nem akasztásra mész.Hát. vajon mit kereshet bennük. Ha úgy van. Sajnos nincs egy olyan ruha sem a lakásban. Hamar el akart kerülni a férfi közeléből. és szülj neki gyerekeket.Nem. – Ne mondd. szinte még a szeme se rebbent.Na. én látom rajtad. de úgy esélye sem volt rá. Mármint aludni – javította ki fölöslegesen önmagát Alana. amit adhatnék a sajátod helyett. jó. A lány nem tudta. ahogy a férfira nézel.Rendben – szólalt meg végül a férfi. Látom a fényt a szemedben. hogy nem szívesen csinálod. hogy Alana akaratlanul is elnevette magát. Legszívesebben lekiabálta volna a hajat a fejéről. Kutatóan Alana szemeibe nézett. fontos lenne. de sajnos külső embereket nem avathatunk be.Elment. ha lefeküdnénk.

de akaratlanul is visszapillantott rá. Talán azért küldték. és gondolkozik ezen a furcsa helyzeten. Hallani akarta a férfi elégedett sóhajait. hogy a lány többet érdemel. Mi lenne. akkor talán nem tudja türtőztetni magát. erre annyit kapott cserébe. és visszamenve odaadta azt Alexnek. ha kell. Ő pedig itt áll. úgyhogy igyekezett egy olyan témát keresni. Akarta a férfit. . nekitámasztotta homlokát a hideg csempének. nem tudta mit tegyen.Csak azt akartam mondani. Egy pillanatra eljátszott a gondolattal. a megsemmisülésig a magáévá tenni. nekiadta magát. Alexander bólintott. Gyönyörű felsőteste volt. és a lehető legtöbb dolgot meg akarta tudni Alanáról. Időre volt szükségük. A férfi épp abban a pillanatban bújt ki az ingjéből. ha beállítana hozzá. Véget akart vetni ennek az egész üldözősdinek. hogy a nadrágjában újra növekedésnek induló férfiassága fájdalmasan lüktetett. ezért törte meg a csendet. de tudta. de a nevetése lassan elhalkult. ahogy elállítja. Hallotta a lány szobájából a víz zubogását. A saját nővérével együtt. . Természetesen sikertelenül. valami nyugodtan zavarja. most viszont itt a lehetőség. ami talán eltereli a figyelmét. A szépség forró pillantása olyan erővel perzselte az egész testét. és hallgatta a víz egyenletes zubogását. és beugrott a forró zuhany alá.Jó lenne eljutni oda. hogy végigsimítson rajta. majd folytatta: . hogy leteperi őt itt. Végül otthagyta a gondolataiba burkolózó Alexandert. Nem bírta már elviselni. Gondolatait ismételten a férfi töltötte ki. és megkérdezni a címet. Elővett a szekrényből egy plédet. aki alig egy szobával mellette fekszik. Talán… A nappaliban Alexander is nehezen aludt el. és lassan. hátha találok valami nyomot. De ha a nappaliban kerül sor a dologra. a lány legszívesebben odament volna hozzá. hogy reggel el ne felejtsük felhívni a barátodat. Remélte. Hiszen Alex a lelkének a másik fele.A házigazda tétlenül állt vele szemben. és bement a saját szobájába. ami Alex egyetlen érintésére elárasztja. Ha a lány nem hagyja abba a bámulását. és minden izmot kitapogasson egyesével. majd jó fél órával később. és talán békésen alszik. . megbízott benne. de nem tudja. hogy ő kell neki? Halkan felnevetett erre a képtelen ötletre. ami a lányt. Berohant a fürdőbe. és érezni akarta ő is magában azt a vágyat. és talán Lana is megveti érte. amit talán még ő maga is megbán. hogy a lány tovább bámulja őt. Nem akart semmit sem elsietni. Lana pedig kisietett a szobából. és már szinte átlépte a nappali küszöbét. meg azon. akkor olyat tesz. Nagyon szerette a vőlegényét ezerötszáz évvel ezelőtt. hogy a szíve el tud-e viselni még egy csalódást. Már csak a lány gondolatától is elöntötte a vágy. Az egész gyönyörű testét végig akarta csókolni. és azt mondaná. Alana már kifelé tartott a szobából. hogy a férfi elárulta őt. hogy másnap minden kérdésére választ kap. hogy mégis legyen valakije. Alana azt mondta. amit korábban Eve mondott neki.Szeretnél valamit? – kérdezte hirtelen Alexander. – Alana elkapta a tekintetét a férfi mellkasáról. és ami ezt a Mariust illeti. amikor hirtelen eszébe jutott valami és megfordult. Azóta nem nagyon bízik meg senkiben. ami a Lelketlenek jelenlegi búvóhelyére utal. a nappali szőnyegén. Sokáig állt ott. és igyekezett másfelé nézni. Zavartan megköszörülte a torkát. és hirtelen torkára forrt a szó. hogy legyen neki is esélye a boldog életre. minden cseppjét ki akarta élvezni.

hogy elnyeri a tetszését. majd körkörösen simogatni kezdte Alana kézfejét. – Valami nagy dolog van készülőben. Alexander pár perc múlva követte a konyhába a lányt. hogy semmilyen segítséget nem fogadhatnak el és nem keverhetnek bele több embert. Valahogy megállta. Ahogy azt előre megjósolta. akármennyire is próbálta nyugtatni magát. és egyikük sem hitte. és készségesen megadta neki a címet. de semmi válasz. de valamilyen szinten megnyugtatta a tudat. hanem a sok késen. emiatt kissé kényelmetlenül érezte magát. csak azt nem tudom. nem tudta mire készül a lány. akiket segítségül hívhatnál? Alexander észrevette. mit szeret a férfi. hogy neki is szüksége lesz rá. Alana egy pillanatra megingott és elesett volna. Bement a nappaliba. és kiszedett onnan egy pisztolyt. hogy kész a kávé. Nem tudták. amire a férfi az ingjét is terítette. Nem. vagy Alana kocsija lenne az ideálisabb választás. hogy megnézze felkelt-e már. Nem gondolta volna. . a takarót teljes egészében maga alá gyűrte. és az oldalán volt az a különleges pisztoly is. hogy fájó pontra tapintott. Ezek szerint nagy ellenállásra számít.Tudsz vele lőni? – Alex furcsán bólintott. a barátja felajánlotta nekik a segítséget. Beletemetkeztek a saját gondolataikba. . és nem úgy akarta. Én most… kimegyek. de remélte. végül odament a férfihoz. hogy nincs teljesen ráutalva a lány védelmére. Alana ma is feketét a feketével összeállítást választott. Ösztönösen ő akarta megvédeni Lanát. Nem az az a frusztráló csend volt. azonmód gyorsan kiviharzott a szobából. hogy ne tekintsen lejjebb.Furcsa érzésem van – szólalt meg egy idő után Alana. Alana a két ülés közt hátrahajolt. és ösztönösen a lány kezére csúsztatta a sajátját. és gyorsan felült. Reggeli után felhívta a barátját. Az ő csendjük valami más volt. Nem is ezen akadt fenn a szeme. felemelte a hátsó ülőrészt. Többet nem mondott. majd gyere. és az a jelenlegi helyzetben nem segített volna rajta. ha a férfi nem fogja meg a derekánál. így csak egy szál alsógatyában aludt. hogy talán valamit mondania kell. . . Nem tudta egy pillanatig. aki miután megtudta. Kiment a konyhába. Alana meg is találta a farmerját az egyik fotelben.Alex – szólongatta. és fölé hajolva lassan ébresztgetni kezdte. felhagyott a titkolózással. mire kipattantak a férfi szemei. Miután beültek. de Alana korábbi tanácsára elutasította. amikor az ember akaratlanul is feszeng. . Nem tudta.Van öved? – kérdezte hirtelen. hogy mit csináljon. – Alex – szólt egy kicsit hangosabban. amik a lány derekára voltak ráerősítve egy öv segítségével. hogy a férfi motorja. hogy mit látna. A férfi egyik keze lelógott a keskeny kanapéról. amitől nem tudott szabadulni. Lana Alexander felé fordult. Az út eleinte csendesen telt. kávét főzött . Belépve azonnal felébredt a látványtól. Tudta. . és csinált egy szendvicset magának is és Alexnek is. hogy szükséges lenne megszólalni. mi. Egy jó óra múlva mindketten indulásra készen álltak a garázsban.Nincsenek harcos társaid.4. és el nem kapja. végül a biztonság miatt a kocsi mellett döntöttek. Nickolast. A férfi bólintott. Ugyanazt a ruhát volt kénytelen felvenni. mert úgy érzi. hogy mindez fordítva legyen. hogy élet-halálról van szó. Furcsa balsejtelem fojtogatta.Csak… jöttem szólni. az este alig aludt valamit. . majd elvette a lánytól a fegyvert. ami tegnap este rajta volt. Lana nehezen ébredt. A lány megmondta még a hívás lebonyolítása előtt.

Ezek szerint a lány is érez egy kis vonzódást iránta. A csendet percekig nem törte meg más. . . hogy egy tetthelyre kell betörniük. amikor ő elment a házból. hogy többet megtudjon róla.Miért nem? Talán összevesztél velük? Alana egy pillanatra felnevetett. és tudta. nem hiába vált a világ nyelveit kutató tudóssá. akkor amint megoldottam a problémát. a száját is furcsa fintorba húzta. majd mélyen a férfi szemébe nézett és úgy válaszolt: .Nem okoz problémát – mosolyodott el féloldalasan a férfi. Ahogy tegnap viselkedett. Megszólalni sem tudott.Nem tudom. és ahogy ránéz. A kocsi hirtelen megállt. A férfi elgondolkozott rajta. De van egy olyan tippem. Kíváncsi természet volt. Van köztük valami kapocs. Talán még az utca feléig sem jutott. – Sőt.Menjünk be. A rendőrség által felragasztott szalagok el voltak vágva. Adj hozzá ezer évet. nem akarta elszalasztani a lehetőséget. Alex érezte a lány fájdalmát. A jadezöld tekintet furcsán megvillant. hogy vagy olyan idős. Ha mindez gondot okoz neked. gyilkoltam.Kicsivel több. ez pedig örömmel töltötte el. amire a harcossá válásunk napja óta várunk.Tényleg az – mosolygott rá Alana.. Kicsit értelmetlennek tartotta Alana előző vallomását. akinek a naplóját megtaláltam..Szerencsére nem. – A hangja fájdalmasan csengett. elválnak útjaink. Minden attól függ. hogy kinek hogy alakul… – nézett hirtelen Alexre. semmi másból.Alana. ittam. mi ez az egész? – suttogta. . minden érdekelte. majd furcsán azt felelte: . majd Alana halkan suttogni kezdett: .Mi lesz olyan különleges az elkövetkezendő hat napban? – puhatolózott tovább. . A lány most megnyílt neki. Valójában az egész életem azon múlik. Alex pedig szerette volna meggyógyítani megsebzett szívét. . Alexander kihallotta a tétovázást Lana szavai mögül. Majd kifaggatlak milyen volt az élet ennyi éven át. a többit majd később elmondom. amiről eddig csak a lány tudott. bujkáltam néha. Alex még lélegezni is elfelejtett döbbenetében. Mindenkivel valami jobb dolog történik. ígérem! Alexander megnyugodott. Alex lefagyott. Alexanderben bennakadt a levegő.Nem akartalak megrémíteni. Ettem. máris visszarohant hozzá.Veled is megtörtént ez a jó dolog? – kérdezősködött tovább a férfi.Nem. . de így már kezdett összeállni a kép. Ebből állt az életem. Alana pedig idegesen odafordult a férfihoz. mert többet akart tudni. .A lány halványan elmosolyodott. még legvadabb álmaikban sem gondolták volna.A barátaim most épp nem elérhetők. főleg ez a lány. hogy hány éves vagyok. hogy ezt valaki már megtette helyettük. . Amikor odaértek arra számítottak. Alana pedig megállította a kocsit. hirtelen elvesztette a rá jellemző gyors reagálási képességet. . ha engem kérdezel – motyogta Alexander. A szemében ott bujkált a fájdalom. az ajtó pedig résnyire nyitva állt. egy kissé lepukkant környéken. . Mindig csak mosolygott.Elég monoton életvitel. . . hogy vissza kell mennie hozzá. mint az a Lelketlen. . csak a lány ideges levegővétele. . . különben nem lenne ilyen feszült a hangja. segíteni akart. A lámpa pirosra váltott. hogy milyen lesz az elkövetkezendő hat nap.Nincs mit mesélni.Te. A lakás a harmadik emeleten volt. örülök neki. de szemeiből a szomorúság még mindig nem tűnt el. hogy az elmúlt egy napban a lányt még sosem hallotta nevetni. de azt sem őszintén tette. nem tudod. Tudni akart mindent.Gondolom.

. Alexander bólintott. Alexander észrevette. és benézett a konyhaként szolgáló apró térbe is. nagy örömére pedig motoszkálást hallott bentről. ahogy a lány ölt. Hogy nem veti meg őt azért. amit tesz. Tudatni akarta a lánnyal. hátha van valahol valaki még elbújva. . Gyorsan kiugrott a rejtekéből. hogy rá nézzen. ameddig a társaid meg nem találnak.. Már Alex is bement a szobába. Sehol senki. hogy mit higgyen. te akartad. és elállt onnan. ezért a fegyverét körbehordozta a szobán. . mint gondolta. vagy nem tudott rá undorodva tekinteni. és körbekémlelt. hogy nem mondasz semmit. csak szépen itt hagylak addig.Kérdeztem valamit! – kiáltotta. Odament. és a végén már te magad fogsz könyörögni. . Nem akarta. hogy segítsen neki. azt még későbbre tartogatta. Remélte a férfi ebből megérti.Nem undorodsz? – kérdezte a lány.Hát. menj ki! Nem akarom.Ez az életed része… azt hiszem. Végülis ezek Lelketlenek.. Alana előhúzta az egyik tőrét az övéből. hogy bármi baja essen. hogy hagyjam abba. . közben pedig rápillantott Alex-re. Azt tényleg csak végszükség esetén akarta használni. Kutakodott egy darabig. és ő elfogadta valami fura oknál fogva. mire Alex megrázta a fejét. Talán könnyebb lesz minden. hogy egyáltalán felfogja a lány szavait. .Alana közelebb hajolt a kis nyíláshoz. ami egy keskeny fallal volt elkerítve a fő szobától. A szabályok a következőek: elmondod. Abban a pillanatban összeesett. a kanapé huzatja sok helyen lyukacsos és molyrágta volt. A lány nem volt benne biztos. Alana keze hatalmasat csattant a bűnös arcán. Elővette az egyik pisztolyát és halkan kibiztosította.Hát. de nem moccant.Rendben van. mondok… semmit – nyögte ki a férfi nehezen. hogy így láss. mert a Lelketlen ébredezni kezdett. így kényszerítve. . fájni fog. hogy mellette áll. remélte nem is lesz rá szüksége. és hallotta. Mindez hozzátartozott Lanához.Nem. hogy egyedül van. Meg kell szoknom – vont vállat a férfi. akiről a naplóban olvasott megveti. . hogy középről érkezik. Ez még nem a különleges fegyvere volt.Mi a… – kezdte volna Alex. Azt az embert. ez sem lehet annál különb. vagy öljelek meg. majd talált egy kötözésre alkalmas drótot. és megragadta a hajánál fogva. . de Alana a szájára tette az ujját. . Az igazat megvallva tényleg nem volt az. A másik lehetőség az. én nem okozok neked fájdalmat és nem is öllek meg. További társalgásra nem maradt idő. Ahogy egyre közelebb ért. hogy figyelje a reakciókat. Mégis… nem tudta megvetni. Alana odalépett hozzá. Egy pillanatra nem tudta. hogy Alana oda akarja húzni az eszméletlen férfit a falhoz.Ki írta nekem azt az üzenetet? És miért épp nekem? A földön ülő vérző férfi jelét sem adta annak. Közbetekerte vele a vérző férfi kezét. és Alana nem akadékoskodott. A Lelketlen semmi jelét nem adta.Ha nem bírod. és beeresztett a nyitott ajtón négy golyót.Maradj itt – suttogta. hogy értette volna az előbbi szavakat. Sőt. A motozás abbamaradt. A falakról néhol lekopott a vakolat. majd egy kicsit arrébb is tolta a férfit. amit tudni akarunk. Alex a meglőtt pasas hátát nekitámasztotta a falhoz. és nem akar elmenni onnan. majd az ajtóra. A lelketlennek még esélye sem volt ellentüzet indítani. amint valaki lassan elindul felé. Fura volt látni. . Alana határozottan hallotta. A fülére mutatott. de a lány nem foglalkozott vele. hogy hall valakit odabent. Lassan belökte az ajtót. Bement a szobából nyíló kis mellékhelyiségbe. nem egy luxuslakosztály. és visszaállt társa mellé. a pisztoly pedig kihullott a kezéből. olyan hirtelen érték a becsapódások. .

ne kérdezd mit. hogy most még nem tudna téged legyőzni. . amit tudni akarunk. Az még mindig a fejét rázta. . pont úgy eltalálva. és elindult kifelé az ajtón. fogalmam nincs.Én most ezt bele fogom döfni az oldalába – mutatta a férfi felé a lány a tőrt. Nem tudta. Alexander tétován állt. Kimentek a házból és beszálltak a kocsiba. Ha Alex vele akar lenni.Miért mondod ezt? – kérdezte a lány gyanakvó hangon.Nem. de hirtelen felszisszent a fájdalomtól. Teljes erőből beledöfte a földön lévőbe a tőrt. hogy a két csont közt akadálytalanul becsússzon a penge.Ugye tudod. . . túl erős vagy neki. azt lesheti! – kiáltott fel a lány. tudom – sütötte le Alana a pillantását.Nyugi. Nos. mire Alanának eszébe jutott egy újabb ötlet. ugyanis fogalma sem volt róla. és a tettes ott van a padlón megkötözve. Nem szabadott volna elmondani ezt Alexandernek. hogy tudassa a barátjával. Most elmegyünk a lakásodra. amiatt ne aggódj! Szerintem hamarabb. . Senkit sem avatott be a tervébe.Itt maradok – közölte a férfi szilárdan. Mialatt Alana gázt adott.Te vagy a lelki társa. áttérhetünk mélyebb vizekre is – játszadozott a férfi combján a tőrrel.. nem? – A férfi zavart volt.Marius… – suttogta a férfi.És mi lenne a megfelelő fegyver? – kérdezte Alana. . hogy valaki betört a szobába. sem tudsz megállítani. A férfi Alexander felé bökött a fejével. ezt az oldalát is meg kell egyszer ismernie. . – Marius elküldött engem. Ez a Marius meg akarja ölni a társaimat. Ugyanezt eljátszották még háromszor. Alana nem habozott tovább.Azt mondta. összeszedünk pár cuccot. . és téged is. és rámeresztette a szemét. Ezt pedig nem hagyhatom. teljesen mindegy. ő pedig a játékvezető. Épp most akartam rátérni arra a kérdésre. – Majd nálam megbeszélünk mindent. Dühösen megfordult. – És ha akarsz. mi csak bábok vagyunk egy sakkjátszmában. Alana egy kicsit még meg is mozgatta benne. mit gondolhat a férfi. és állon csapta a Lelketlent. . .Nos? – kérdezte felhúzott szemöldökkel a lelketlentől. ha elmondja. mert így már tényleg nem ússza meg. nem ölöd meg? – kérdezte bizonytalanul.Ha gondolod. Kérdezd meg tőle – ajánlotta egy vállrándítás kíséretében a Lelketlen.Én Mariustól tudom. Megígértem neki. Alana nem tudta mire vélni a dolgot. . . és újra feltartotta a tőrét. de bizonytalan is volt.Igen.Na. . és nézte a férfit. Hogy előbb vagy utóbb.Majd jelentkezni fog. innen lassan haladhatunk felfelé. megkérte Alexandert. azonnal megteszi.Alana. Alana valamilyen szinten örült neki. mint aki nem biztos benne teljesen. aki abban a pillanatban elájult. akkor életben hagyom – mondta csendesen. Hogy ő honnan hallotta. aki még mindig rezzenéstelen arccal tekintett rájuk. mint hinnéd.Én? – kérdezte hitetlenkedve az érintett. . . . .Személyesen nem tudott volna jönni? . De amint megtalálja a megfelelő fegyvert az elpusztításotokhoz. hogy szerezzem meg a barátnődtől a telefonszámod. Úgyhogy jól gondold meg! .Marius tervez veled valamit. . – És ha úgy van. A Lelketlen nyelt egy nagyot. hogy mit mond. . hogy magyarázattal tartozol? – fordult felé a férfi. úgy húzta ki. Bizonytalanul felnézett Alexre.Honnan tudsz ennyire sok mindent? – sziszegte Alana. A Lelketlen felüvöltött a fájdalomtól. ellentmondást nem tűrő hangon. a háttérben talán Alex is felnyögött egy pillanatra. hol van Marius? A férfi halkan nevetni kezdett.

hogy milyen naiv egy fruska vagyok. utána a másikon lévő hegeken.Mint mondtam. A saját kezemmel okoztam a halálát. Velük mulatott. Semmi mást. akkor az előzményeket is – mondta csendesen a férfi. később birtokba veszi a fürdőjét. apám eljegyzett egy férfival. édesanyánk pedig rég meghalt. Annyi már világos. és egymást nézték. A lényeg. a lány pedig gázt adott. hogy sosem szeretett. Most viszont gondolkodnia kell. hogy a férjjelöltem nem akar már engem elvenni. Valaki a látását. és elvette tőlem a nekem szánt férfit – megrázta a fejét. hogy miért tette velem. hogy miután megöltem őt. Csak a fájdalmat vagyok képes valamilyen szinten érzékelni. Felsietett a hálószobájába. Két nappal később bejelentették apámnak. Én pedig itt vagyok a tapintással. Csak azt. apánk elment otthonról.Elmondod végre mi ez az egész? – kérdezte halkan a férfi. én pedig nem lennék harcos. bár a zuhanyzás gondolatával eleinte eljátszott. – Egy nap ketten maradtunk a házban. és végigsimított először az egyiken. Tudom. Régebben persze minden másként működött. mert jobban hasonlítok anyánkra.Ha lehet. Elesett és beverte a fejét az asztal sarkába. . Nem akart sokat ott időzni. De a lényeg. . ha otthon lesz. Alana tenyérrel felfelé fordította a kezeit. és kisietett az ajtón. mert mindig is én voltam apánk kedvence. majd saját terepen. majd megadóan bólintott. Alex megértette. és megütöttem. Behuppant a kocsiba. . kérdeztem. . ahogy közeledtek a délhez. és belegyömöszölt pár holmit. amit a többi társam kapott. hogy nehezebben boldoguljunk. akik ugyancsak elkövettek valami bűnt. tényleg azt hittem. vagy az előzményeket is akarod? – fordult felé. mert a férfiak harcoltak. Veszekedni kezdtünk. A forgalom egyre lassabb volt. így nem lehet abból gond. aki ismerte a legelőkelőbb embereket.A továbbiakban egy árva mukkot sem szóltak egymáshoz. Ha nem ütöm meg. ott is hasonló állapotok uralkodtak. az rajtuk múlik. úgyhogy sokat voltak távol. mint ma. hogy a hét nap alatt mi mindennek kell történnie. több mint ezerötszáz éves vagyok. miegymás. Ő azt felelte. – Odaadtam magam neki. akit Agatonnak hívtak. Miután felnőttem. másnap pedig a nővéremmel együtt röhögtek rajtam. mint ő valaha is fog. A saját nővérem megalázott. de a katasztrofális állapotok miatt inkább Alana vendégszeretetét kihasználva. – De amikor . hogy szerettem – merengett Alana –. ezért sokkal több időbe telt a hazafelé vezető út. és nyavalygok – mosolygott fanyarul. De tévednem kellett – a hangja hirtelen keserűvé vált. Hosszú jegyesség volt. Alexander pedig besietett. hogy ez piti kis dolognak tűnik ahhoz képest. még élt volna. hogy utána mi lesz velük. ha ő kint marad a kocsiban.A tapintásom vette el. hogy el kell mondania a férfinak mindent. nincs már senki sem a házban. mint az oda tartó. . hogy biztosítsam az érzelmeimről. mindent felborogattak. Azt hittem. Mindenkinek elvette valamelyik érzékszervét vagy érzékelését. bement a fürdőbe. beledobott egy tusfürdőt meg egy fogkefét. Alana felsóhajtott. Tizenöt perces út után a kocsi leparkolt a ház előtt. Elővett az ágy alól egy sporttáskát. . hogy a lány most még nem akar beszélni. a ruháit viszont szerencsére nem szaggatták szét. Azt viszont nem tudhatja meg. hogy volt egy nővérem. Mérgemben feldühödtem. A lakása egy romhalmaz volt.Mit mondjak el? A lényeges dolgokat. és egy akkor gazdagnak számító apám.Tőled mit vett el? – kérdezte csendesen a férfi. mert a nővérembe szerelmes. hogy hét napig együtt kell maradniuk. Erisz istennő elé kerültem négy másik emberrel. Alana úgy gondolta. más a hallását veszítette el. Ezek a Lelketlenek nem tisztelnek semmit. Nagyjából háromnegyed óra múlva ismételten Alana nappalijában ültek. Közben a házba beérő Alex keservesen felsóhajtott.

Felmászott a lánnyal az ágy közepére. A férfi magára húzta a szépséget. és ajkaival gyönyörűen domborodó halmaira hajolt. Inkább ölbe kapta. a finom kis arcocskájának a puhaságságát. és hét napon keresztül vele leszünk. hét óra körül Alex felébredt. forró bőrét. A szoba közepén állt egy hatalmas francia ágy. aki hirtelen a hátulról közelebb húzódott hozzá. nem törődve semmivel. Egyre magasabbra húzta a pólóját. lefektette és ő is befeküdt mellé. Alana félálomban érzékelte. . A férfi nem tudta türtőztetni magát. Többet viszont mindez nem fordul elő. Feltámaszkodott a könyökére. Vele kellett volna maradni akkor is. A falak szürkére voltak befestve. mellei hozzásimultak. Alexander teste ösztönösen reagált. Alexander magához húzta. A póló lekerült. Ha közben valamiért külön kell válnunk tőle. hogy mi történik vele és még többet akart. Odasétált az ágyhoz. Alexander nem tudta magát türtőztetni. Olyan volt. birtokba vette a lány száját. és egy tévé. de a lány nem akarta elengedni a nyakát. Álmában apró mosolyra húzódott a szája. aztán felült magával húzva a férfit is. jelezve mennyire kívánja a még mindig alvó lányt. Vele szemben egy ruhás szekrény. neki teremtetett ez a női test. És a feltételeire. Oldalt hatalmas ablak. hogy a férfit jóleső érzéssel töltötte el a kezének cirógatása. A meleg víz jót tett neki. hogy érezzem a selymes kis fürtöcskéit. Alana becsúsztatta a kezét a férfi pólója alá éppen úgy. majd apró csókokkal haladt feljebb a nyakán. aki új utakat keresett a lány ajkaitól lefelé. onnan figyelte az alvó szépséget. aki átvettette rajta a lábát. Nem vette észre. hogy a lánynak miatta voltak fájdalmai a keze ökölbe szorult. megkeményedett. és nekidörgölte a fenekét a férfi hímtagjához. Felgyűrte Lana felsőjét. mintha Lana ébren lenne. úgy érezte. és lefektette rá. Ennek a szépségnek sosem lett volna szabad fájdalmat okoznia. amit a melltartó szabadon hagyott lágy . minden izmot ki akart rajta tapogatni. Áthúzta a lány fején az akadályozó trikót. Csak akkor törhet meg az átok. de a lány még mindig nem engedte el. Nem bírt betelni az édes dombokkal. De a férfinak tetszett. Így aludtak el mindketten. Alana álmában felsóhajtott. akkor hatalmas fájdalmat fogunk érezni. Bár tenyerének érintésével nem érzett semmit sem. és simogatni kezdte a haját. hogy megszabaduljanak a ruhadarabtól. Odafordult a férfihoz. mellette két éjjeli szekrény. mint egy angyal. Alana pedig átölelte a férfi nyakát.két napja megláttam Lilyt sírni a járdaszegélyen. a bútor fehér volt. de mikor meghallotta. nem mozdul el tőle. és teljesen ráhajolt. ezért belecsókolt a lány vállgödrébe. de már potyogtak a szeméből a könnyek. ahogy korábban elgondolta. Érezni akarta a mézédes ajkak simogatását a sajátján.Még mindig emlékszem Erisz átkára. és még hátrább húzódott. Később. Alex a lányt maga alá fordította. remélte. nehogy felébressze. szinte úgy nézett ki. és így ültek tovább. minden vágyam az volt. Alexnek elakadt a lélegzete. neki pedig nem volt szíve felébreszteni. erőszakkal pedig nem akarta lefejteni onnan a karjait. Egyszerű volt. Egy nagyon kívánatos angyal. Halkan szólongatni kezdte. Alexander eleinte simogatta Alana hullámos fürtjeit. Egy pillanatra elámult a lány hálója láttán. Ennyiből állt az aprócska helyiség. hogy érezze a keze alatt a nő bársonyos. de illett Lanához. ha megtaláljuk a lelki társunkat. – Alana gyomra görcsbe rándult a gondolatra is. A lány kicsit feljebb húzódott. fejét a mellkasára döntötte. és bevitte a szobájába. ellazította az izmait. arcát beletemette Alex nyakába. de mégsem. Miután felöltözött majd visszafeküdt a lány mellé. és önkéntelenül is még jobban elfészkelte magát Alex karjaiban. és elment zuhanyozni. Alana kezeinek szorítása lassan enyhülni kezdett a nyaka körül. A bőrt. És ez… hiányzik. Az elkövetkezendő hat napban mellette lesz. de a nő elaludt. és eldobta a szoba másik felébe. és egy ajtó.

Egyik kezével Lana lüktető középpontjához nyúlt. lefelé haladt egészen a lány köldökéig. de Alex szívesebben nézte volna a lány teljesen meztelen testét. Kicsatolta a férfi övét. Nem gondolt a múltra. ahogy teste közeledik az orgazmushoz. vágytól csillogó szemekkel nézett fel rá. Mintha csak olvasna a gondolataiban. még jobban feltüzelve vágyát. Amint lekerült az utolsó ruhadarab. és kezdte szinte lecibálni a lányról a farmert. szívogatta a bőrt. Kezeivel az érzékeny oldalát simogatta. Alana kéjesen felnyögött. meg akart szabadulni a zavaró anyagtól.csókokkal halmozta el. Pontosan hozzá illett. eddig soha nem tapasztalt különös érzéssel töltötte el. és beleremegett a vágyba. és levette a lányról. – Ha leveszed rólam. Torkából többször is nyögdécselve tört fel a férfi neve. már nehezen bírta. Végighúzta nedves nyelvét a két halom közt. Vágyott rá. Alanát mindez nem érdekelte. Alex újfent eltolta a lány kezét. Alexander gyorsan kikapcsolta az övét. ami már igazán nem volt ellenére Alexnek. és közelebb préselte magát Alexander izgató ujjaihoz. hogy egész hátralévő életében hallani akarja a lány kéjes nyögéseit. miközben igyekezett újra megszabadulni a férfi nadrágjától az alsójával együtt. . minden porcikája a férfi után vágyott. majd ujjai közé csíptetve morzsolni kezdte a megkeményedett bimbót. újra birtokba vette ajkait. Biztos volt benne. Alex kikapcsolta a melltartót.Kérlek… kérlek – könyörgött a lány. végtelenül lassan végignyalta a melltartó felső szegélyét. Szinte teljesen meztelen volt. fekete volt. Alana már el is felejtette mit akart csinálni az előbb. kezeivel pedig lassan húzta le a falatnyi ruhadarabot. ami halk nyögéseket gerjesztett elő Alanából. Alexet pedig ez a hang egy ismeretlen. mialatt Alexander egyik kezébe fogta a lány jobb mellét és finoman markolászni kezdte. mit akar a párja. Érezte. Alana ösztönösen széjjelebb tárta a lábait. amibe a lány a vágytól fájdalmasan bele-bele borzongott. Alexander jól tudta. és egyszerű. hogy már nem sokáig bírja. csak arra. egy hosszú csókkal jutalmazta a férfit. Alexander ujjai egyre jobban felizgatták. a vágy teljesen elárasztotta. a férfi ágaskodó pénisze pedig kéjesen megrándult szűkössé vált nadrágjában a perzselő pillantástól. Egész teste sóvárgott a férfiért. Alexnek természetesen ez esze ágában sem volt elengedni őt. Miután megszabadult az utolsó akadálytól. hogy az övé legyen élete végéig ez a szépség.Még ne – nyögte ki a férfi nehezen. hogy a férfi végre a csupasz mellét kényeztethesse. Tudta. épp ezért még többet akart adni az alatta fekvő szépségnek. hogy a vékony anyagon keresztül megérezze a lány megkeményedett mellbimbóit. hogy a férfi minél hamarabb benne legyen. bugyija már szinte átnedvesedett. A lány a nadrágon keresztül is érezte a férfi érintését. kigombolta a gombokat. Alex viszont – a lány nagy csalódására – visszahúzta a kezét. nem biztos. nehogy el tudjon tőle hajolni. forró tűzként tombolt az ereiben. majd a puha szirmokat szétválasztva egyik ujját a lány lüktető középpontjába temette. minél hamarabb meg akarta szabadítni tőle. ami mint Alana többi ruhadarabja. Megcsókolta a lányt. . mielőtt végleg elveszíti az eszét. Újra felé hajolt és birtokba vette az ajkait. A lány érezte. vágytól rekedtes hangon. nem gondolt semmire. Alana egész testével hozzásimult. és elkezdte letolni róla. karjait vágyakozón a férfi felé nyújtva. Alana felsikoltott a gyönyörtől. Alexander finoman cirógatni kezdte a lágy pihéket a lába közt. Újabb és újabb borzongáshullámok futottak végig Alana testén. és ahogy a neve elhagyja az ajkát. hogy itt és most őt akarja. ahogy egyre jobban felizgul. ami körül lassú. azt akarta. kezeivel még erősebben a férfi hajába túrt. mire a lány vadul belefűzte ujjait a hajába. míg végül hangos sikoltás közepette elérte a gyönyör kapuját. A nyelvük vad táncot járt. . a férfi pedig visszahajolt hozzá. Pár pillanatig csak pihegett. ingerlőn körző mozdulatokat tett nyelvével. hogy türtőztetni tudom magam. éhes tekintetét végigpásztázta Alanán. Kezével a férfi nadrágja felé kapott. majd Alexander kihúzva belőle ujjait. A jadezöld szemű szépség érzékei tomboltak. bebocsátást engedve a férfinak legérzékenyebb pontjához.

jelezve. Végre övé volt a lány. tudom. Nem tudta. Körmeivel a hátát karcolgatta. érezte. pillantásukat egymáséba fúrták. azt akarta. A férfi erekciója nagy volt. majd elgondolkodva tekintett bele a tengerkék szempárba. Alex egy párnát tett a feje mögé. majd egy határozott lökéssel beléhatolt. Alex elhúzta a lány kezét. Alanának pedig hiányzott a férfi uralkodó férfiassága. és annyi örömöt adott neki. Nem akarta a férfit elengedni. hogy már a lány sincs messze a gyönyör kapujától.Ugye nem bántad meg? – kérdezte halkan a férfi. ahogy minden idegszála megfeszül. Az évek során lett volna rá számtalan alkalma. hiszen alig ismerte Alexandert. . nem bírom tovább. Alexnek hiányzott az előbb még őt körülvevő forróság. Lassan.Nem. . amit ma azzal a férfival műveltem? Szinte megkínoztam. miközben a lány nyakát csókolgatta. akit érdemesnek talál rá. veled akarok maradni. hagyja abba az öldöklést és legyen vele élete végéig.Minél hamarabb meg akart szabadulni az utolsó ruhadaraboktól. ő pedig minél hamarabb érezni akarta magában. közelebb hajolva hozzá mormolta a fülébe. A férfi óvatosan kihúzta magát a lányból. amint közeledik az orgazmus felé. kezébe vette. akit ha csak egy kicsit is. szenvedélyesen ízlelgette ajkait. úgy nézett le rá. – Sőt. de ő annak a férfinak akarta újra odaadni magát. Még egy ideig így feküdtek összekapcsolódva. eloszlatta egy darabig. Egy ilyen nővel akarsz együtt élni? . Vele akart lenni később is. még tovább fokozódott benne a vágy. ahogy a férfi vágytól kemény férfiasságára tekintett. ami teljesen betöltötte. Én benned akarok elmenni.Nem taszít az sem. hogy az érzelmei erősek. hogy aztán újra beléhatoljon. Alexander forró magja kilövellt Alanában. Alana szinte csillagokat látott a gyönyörtől. akár nincs. később ráérünk még… A férfi mondandója tele volt ígéretekkel. ahogy mindketten elélveztek. forrón megcsókolta. . Alana elhelyezkedett a mellkasán. Hangos kiáltásuk rázta meg a szobát. A lány lábaival átölelte a férfi derekát. Alex torkából furcsa. Alana szája teljesen kiszáradt. Alana hüvelye egyre jobban sajogni kezdett körülötte. és csak pár nap telt el. és megcsókolta. hogy jobban bele tudjon nézni a lány jade zöld szemeibe. majd kínzóan lassan kihúzta magát Alanából. de ahelyett. hogy maradjanak együtt.Ha nem hagyod abba. Lenyúlt. mintha tényleg ismertelek volna már világ életemben. de én úgy érzem. idegesen lerugdosta magáról a nadrágot. de belül érezte. és kezével a lány vágytól égő forróságához igazította péniszét. és ha volt is a lányban kétség. még többet akarok belőled. . Lana. magával húzva a lányt is. szorosan összekulcsolta őket rajta. Alexander ráhajolt a nő ajkaira. szorosan ölelve a széles vállakat. de szeret. Alana az ujjával apró köröket írt le a férfi mellbimbója körül. Furcsa érzés volt ennyi évszázad után újra érezni magában egy férfi lüktető férfiasságát. hogy még sokáig benne legyen. ez tisztán kivehető volt a hangjából. Elhelyezkedett a széttárt lábak közt. morgásra emlékeztető hang tört fel. Alexander az oldalára gördült. . És mindennek akár köze van ahhoz a lélek dologhoz. hogy kitölti. hogy sóvárgása enyhült volna. Két keze közé fogta Alana arcát.Ha tudni akarod én sem – mondta tétován Alexander. a lány teste pedig befogadta minden cseppjét. Nem bírta tovább. ő boldogan megtenné. szereti őt. kezeit az álla alá támasztotta. ami a férfiból vad morgásokat idézett elő. mindkettejükben finom hiányérzetet keltve. hogy most miért döntött így. és egy párszor végighúzta rajta a kezét. Alexander egyre gyorsabban mozgott a lányban. hogy nem ismerjük egymást. Ha a férfi arra kérné. nem bántam meg. mindketten szaporán vették a levegőt. és ahogy az előbb ujjait. talán nem is éli túl. Ha normális ember lett volna. vágytól löktető hímtagját is el akarta meríteni a lány nedves barlangjában.

hogy ti ketten életben maradtok. A vágyait. akkor majd megegyezünk. hogy olyan vagy.És ha csak a naplót viszem el? . . Erisz szeret hencegni az átkaival. mint egy földre szállt angyal. hogy kiszedje belőle. Te is.Az.Szia – dorombolta. . Mindketten elmerültek az extázisban. . Hirtelen megszólalt Lana mobilja. amikor így. .Mit tettél vele? – kiabálta Alana a telefonba.Mit akarsz tőlem? . majd a füléhez tartva beleszólt: . A másik lehetőség viszont. Nálam pedig van valaki. . majd eltartotta magától a kagylót. és a társuk karjaiban elnyomta őket a békés. és elmerültek a csodás csendben. nyugodt álom. . látszólag idegesen meredt a mobilra.. Alana visszaült az ágyra. mint egy kiscica. és úgy ahogy volt. ami az enyém. . Bár az embereimet . felszabadultan mosolyogsz. a nevem Marius. egy üdvözlő puszit is adjon neki a szavakon túl. drágám. Önmagát. Van nálad valami.Hallottam már rólad egy pár dolgot. Megnyomta a zöld gombot. hogy átadod a naplót és a férfit. – Csak a formaságok kedvéért. Fentebb kúszott Alexander testén.Mi az? – kérdezte most már nevetve Alana. de lenyugtatta magát.És meséld csak. a gyönyörűen ívelő derekára. de irtóra nyálasok. . A lány egy pillanatig elgondolkozva hümmögött. Alex rajongva tekintett a nőre. Tudod. Másnap délután Alanát a férfi simogatása ébresztette. a barátnőd is. Amik bár igazak. mindent beleadott ebbe a csókba. majd pajkosan elmosolyodott: .Igen? . teljesen pucéran odarohant a nadrágjához. Alana újból megcsókolta a férfit.Igen. De a napló legalább nálam lesz. Alexandernek teljes rálátása nyílt a lány csupasz fenekére.Még semmit. azt jelenti.Áh. hogy elérve a száját. nekem pedig van egy szövetségesem. Alana kuncogni kezdett a férfival együtt. aki hozzád tartozik – nevetett fel gonoszan.Segítség! – hallotta a telefonba Evelyn keserves zokogását. amitől egy pillanatra felszisszent. 5. amely bekúszott az orrukba.Azért annyira nem is nyálas. Alana. egy angyal mosolyog le rá a mennyből. Egymás karjaiban kényelmesen elhelyezkedtek. Viszont nem ezért hívtalak. A levegőben ott lüktetett a pár perccel átélt élmény illata. és tovább beszélt a férfival. az érzéseit.Akkor mindketten meghaltok. Hozd el a naplót és a pasidat is. . Úgy érezte. Te nem tudod. de én tudom ki vagy! – nevetett a férfi. Alexandernek pedig ez tetszett. Felemelte a fejét az izmos mellkasról. a férfi furcsa. A lány fogai összecsikordultak egy pillanatra.Csak magamon mosolygok és a nyálas gondolataimon. aki megajándékozta a legragyogóbb mosollyal. kábult mosolyát látva. mely kellemesen lepte körül őket. ki vagyok. és egy őszinte mosollyal köszöntötte. Főleg az istenektől. s végig járt a testükön. mik azok a nyálas gondolatok? . a nevetésed pedig szinte csilingel. hogy az emlékek hatására ismételten felerősödjön bennük a vágy. amit eddig látni vélt tőle. Gyorsan kipattant az ágyból.

amit tegnap a lány adott neki. és beviharzott a garázsba.Ha meghalsz. Ha kell. hiszen egy tapodtat sem mozdul mellőle. kivett belőle pár ruhadarabot. majd letette a kagylót. nem szédült. meg akarta neki mutatni. hogy szereti a férfit. A keze remegett. és utána rohant.Az legyen az én titkom. nem bocsátanám meg magamnak – rázta a fejét a lány. akkor feladom magam. én is meghalok. Alexander is feleszmélt. te nem jössz! Ha neked is bajod esne.Mennünk – javította ki a férfi.. hát nem érted! Marius azt akarja. és abban a pillanatban el is hitte. utána pedig megölni. hogy mennyire. akkor nem maradhatok itt.Alana. és gyalog indult tovább.Téged akarnak. Elfogták Evelynt.Elfogták Evelynt – kiáltotta. érezte. . A nappaliba rohant. Nem lehetett benne teljesen biztos. és megindult az ajtó felé. mi történt. . sírt. És talán segíteni is tudok. ami ennyire felzaklatott? . de akkor is elfogták.De az már nem lenne olyan élet! Még egyszer nem hagyom. – Élheted tovább az életed. hogy elvigyem hozzá a naplót és téged is. de én nem vagyok biztos abban. El akarta neki mondani. hogy Alex mondjon . Érezni kezdett. magához vette a naplót. mit művelt vele a férfi. Alana szeméből hirtelen patakokban folyni kezdtek a könnyek. mi több. holmi eszement nőszemélyeket emlegetve magában felszállt a motorjára. Egy utcával arrébb parkolta le a járművet. Alana kiszakította arcát a férfi kezei közül.Akkor pláne veled megyek! Ha meg akarják ölni miattam a barátnőd és téged. még ez után az éjszaka után is kétségei voltak. és azonnal felfedezte. . hogy a férfi. Még ma gyertek el Alexander házába – mondta rejtélyesen. hogy Alex itt legyen a közelében. nem tud semmit. de nem volt rá ideje. Alana a férfi háza felé közeledett. . hogy a férfi követi őt. hogy aztán megöljön! Evelynt elengedi. De sikerült őket meggyőzni. . hogy rá nézzen. A lány nem akarta. sőt. . megsemmisülten meredt maga elé. hogy kiszabadítsam.Nem tudsz nélkülem elmenni sehová. hogy a lány magához veszi a fegyvereit. odament a lányhoz. amit mond – tört ki belőle hirtelen. . Nem tudja. – Oda kell mennem. és elhajtott. két keze közé fogta az arcát. hogy ő is szereti a lányt. Szerelme épp akkor szállt be a kocsiba. akinek aszemében látta az aggodalom fényét. Valami történt. – Tudod. A lány nevét kiáltva Alex gyorsan felkapta az éjjeliszekrényről a pisztolyt.Oda kell mennem. és kényszerítette. .nehéz volt meggyőzni erről a tervemről – hirtelen bizalmas hangnemre váltott. hirtelen azt sem tudta mit csináljon. és gyorsan belebújt a pólójába. te pedig itt maradsz – nézett rá a férfira. Idegesen feltúrta a szekrényét. Arra várt. Alexander dühösen pufogva.Már miért halnál meg? – kérdezte lágyan a férfi. de megváltozott. A lány szereti őt! Az öröm szinte fejbe verte. ez tisztán látszott az útvonalon. Elkésett.Mi olyan fontos ebben a vacak naplóban? – kérdezte idegesen Alana. és idegesen magára kapkodta. . . a fejére erősítette a bukósisakot. mert akkor fájdalmat okozok neked. hogy a naplóm fontosabb.Nem. de nem törődött vele. de tudta. hogy a hálószobájában kiadta az érzéseit. ők szeretnének téged kibelezni. Izgatottságát csak tetézte. aki igaz. Alexander nem törődött vele egy fikarcnyit sem. de akkor szinte akadálytalanul hagyták el a szavak a száját. Ezért nem engedhetem… . mert ismeri őt. és követni kezdte a fekete autót. amit mondott.Mi történt? – kérdezte idegesen. Nem jött újra a fájdalom. . akit szeretek kicsússzon a kezeim közül. Alana kezéből kicsúszott a telefon. és követve Alana példáját felhúzta a nadrágját. . amikor meglátta. megértetted?! Alexander lefagyva állt ott.

Remélte. Ahogy a tesztelések alatt megszokta. mert hosszú szárú csizmát vett fel. sötétbarna haját összefogta a tarkóján. hogy ott nem lesznek őrök. és kifújta a füstöt a szájából. és nem mondom. hogy azt nem fedezik fel a hosszú ujjú póló alatt. A szemei pedig Lelketlen mivoltáról árulkodtak. A férfi nem volt valami jóképű. de a férfit mintha lefagyasztotta volna a vallomása. Azt nem látta. Feje a plafont súrolta. A hátára is fel volt erősítve a kardja. nem nagyon szeretnéd. hogy egy kósza golyó eltalál egy járókelőt. – Egy nő tette ezt az arcával. – Cicám. . Az épület mögött egy kisebb füves terület volt. A két fegyveres férfi megmotozta. a barátnője testi épsége a fontos. hogy Alexander nem hagyta cserben. Benézett a nappali ablakán. ha csak egy kupac pép maradna a barátnőd csinos fejéből. akkor talán nem lesz semmi bajod! Alana áldotta magát azért. és keressétek meg a drága Alexandert! – mondta gunyorosan.Üdvözöllek körünkben – mondta. A csuklóin sem vették észre a késeket. remélte. Ahogy beljebb ment.Nem jött velem. Szinte észrevétlenül közeledett a ház felé. ahogy a szobában járkál.Igen. . csend vette körül a környéket. . A nap még mindig magasan járt. majd Alanára meresztette a szemét. mint mesélték! – Hirtelen a lány háta mögé tekintett. Visszament a ház elé. vagy különben golyót eresztek a barátnőd fejébe! Gondolom. hogy az emberét méregeti.valamit. amiben elrejtett több pengét és egy kisebb pisztolyt. hiszen vasárnap volt. . De akkor miért nem görnyedsz össze a fájdalomtól? – kérdezte felhúzott szemöldökkel. Tudta. az emberek inkább bent pihentek a házaikban. amit te az előbb produkáltál. hogy nevét az arca jobb oldalán tekergőző vágásról kapta. a Kígyó névre hallgató égimeszelő pedig belépett az ajtón. de attól biztosan meg fogják fosztani. Bentről ideges kiabálás hallatszott. – Gyönyörűbb vagy. cigiző Marius társaságában. a legjobbak közt volt. Alana meg merte kockáztatni.Hol a kis barátod? Alana számított erre a kérdésre. hogy nem öleti meg magát miattam – mondta Alana színtelen hangon. most mégis nehezen jöttek a szavak a szájára. Jó kis sztori. ha lövöldözni kezdenek. Hátulról közelítette meg a házat. – Itt van valahol. sajnálattal konstatálta. .Bájos. – Gyere be a bejárati ajtón.Menjetek ki. mire azonnal megpördült és elsütötte a fegyvert. mint ahogy azt harangozták. hogy így talán nem lesz gond. és meglátta Mariust. A harcosban felmerült. majd kutatóan visszanézett rá. Azt mondta. a pisztoly elsült. és feltartott kezekkel közeledett az ajtó felé. én pedig most jöttem le a falvédőről – ciccegte a férfi. és ahogy remélte. Eve keserves sírása hangzott fel. hogy Alexander nem fogja követni a példáját. A karjánál fogva a nappaliba vezették. épp csak egy keskeny szegély. majd kattanó hangot hallatva egy pillanat alatt lenyisszantotta a férfi fejét. és kissé bántotta. nemde? – kérdezte Marius. Jobb markában a naplót szorongatta. Marius Lelketlenjei mégsem olyan szemfülesek. amikor észrevette. ez pedig örömmel töltötte el. kezében a fegyverével. Még a csuklóira erősített pengékben bízott. boldog véggel. Önmagában már eldöntötte mit fog mondani. . hogy hazudnia kell a férfi rovására.Gyertek be.Héj! – hallotta meg maga mögött egy kiáltást. Igazán kár lenne érte! – Miközben ezt mondta. te itt maradsz Kígyó! A férfiak bólintottak. Kezei ökölbe szorultak a dühtől. Alana pedig tisztán ki tudta venni Marius hangját. Viszont. ahol barátnőjét találta a vele szemben ülő. Nem kell attól tartani. . mint gondoltam. a csizmáját meg sem nézték. nála van. hogy jól lássák. . kaptam pár fülest az embereimtől rólad. Nem ér rá most érzelmi dolgokkal vesződni. . hogy hatalmas rumli uralkodik az amúgy gyönyörű lakásban. hogy Eve ott van-e. Kissé szögletes állát penge vékony ajkai tették még gonoszabbá. Gyávább. Intett a kezével a lány háta mögött álló férfiaknak. hiszen megölte a ribancot – mosolygott negédesen.

mert Alana ráugrott. a mellkasa gyorsan süllyedt le és fel. aki lőni akart. amikor éles fájdalom nyilallt a karjába. nyisd ki a szemed! – könyörgött neki a férfi.Mert a lelki társad. mit csináljon. szinte a két szeme közt érte a lövés. mert nem érzett akkora fájdalmat. . . eltalálva Kígyó fejét. Hallotta. Lana szeme csukva maradt. Ellökve magától a férfi kezét oldalra lendült. a csövét Alana felé irányította. Marius szorítása még mindig nem gyengült a pisztolyon. nem tudta. ahogy ő akarta. . Odaguggolt mellé. majd elmerült a tengerkék tekintetben. És azzal fájdalmat okozok neked! Mi több.Mi a francot csináltál.Szép húzás volt. És főleg nem volt hűséges.Te nem vagy normális! A férfi épp szólásra nyitotta volna a száját. de mindent csend uralt. hogy Marius háttal legyen a férfinak. hogy a férfinak nem esett semmi baja. de Marius vasmarokkal szorította. és akkor végignézheted. a férfi azt milyennek találná. lelökte róla a férfit. nem esett semmi baja. érezte. Alexander jól van. és a karjaiba húzta. annyira kétségbeesett. A lány látta. hogy nincs más esélye. A jadezöld szempár lassan kinyílt. . . hogy a vére kiserken. hogy a másik eltalálta-e Alanát. és Eve felé irányította. .Miért akarod megölni Alexandert? . Biztosra vette. Arra viszont őszintén kíváncsi lett volna. te hülye?! – kérdezte magából kikelve Marius. El akarta venni tőle a pisztolyt. Alana szíve összeszorult. A dühtől ökölbe szorultak a harcos kezei. amikor belefúródott a vállába egy 9 mm-es. féltette Alexandert. . De legalább megszabadítottál tőle. Marius pedig eldőlt. Elővette a pisztolyát. Alanára ráborult a Lelketlen. de szinte ugyan abban a pillanatban egy másik fegyver is elsült. a hirtelen jött lökettel megrántotta a Lelketlent. Pontos célzás volt. mert nem tiszta a célpont.Na. és visszaejtette maga mellé. Alana pedig a helyzetet mérlegelte. ha eljön a megfelelő időpont. minden egyes társad szerelmét meg fogom ölni. ha hazudik. hogy nem tud. Élt. Fel akart nyúlni. – Az embereim mindjárt behozzák. és nem hagyja.Igen – körmeit belevájta a tenyerébe. . hogy megsimogassa az arcát. ahogy teljesen végzek vele. . Felszisszent. Mindenkinek más az ízlése.Kérlek. a lány elmosolyodott. A fájdalom végigcikázott rajta.Alana mást mondott volna. Szegényke lassan elfonnyad a sok lélekhiánytól. egy rándulást előidézve a szája sarkában. hogy a másik férfi is időben tüzel. de ahogy tetszik.Az jó! Nagyon jó – nevetett. hogy a háttérben Alexander azt kiáltja valakinek. Lendületet véve oldalra pördült. arcára a rajta fekvő barna hajú férfi vére folyt. mire a másik férfi visszakiabált neki. Látszólag kedveli a kínzást. . A golyó így is eltalálta a karján. A felkarját találta el a golyó. hogy Marius kétszer meghúzza a ravaszt. amitől a férfi egy kicsit begörnyedt. meglőtték a pasidat? – érdeklődött Marius mosolyogva. Alexander kisimította a lány arcából vértől csatakos haját. de jobbnak látta. hogy mi történik. de elsütni már nem tudta. Alana rájött. mint régebben.Alana! – kiáltotta Alex. hogy lőjön már. Mivel két lövés hangzott el. aki olyan szögbe állt így. majd felhúzva a lábát beletérdelt a gyomrába. Percekig várakoztak. Alana érezte. hogy a tegnap az egyik emberemet börtönbe csukattad. akiből arcára vörös folyadék csöpögött. A lány mozdulatlanul feküdt a Lelketlen alatt. amikor kintről lövéseket hallottak. hogy valahogy úgy kell ügyeskednie. ha a szeme láttára belezné ki Kígyót. Pár percig csöndben hallgatóztak tovább. hogy átment rajta. mint elugrani az útból abban a reményben. és simogatni kezdte a puha bőrt. amikor hirtelen golyó süvített be az ablakon. A férfi hirtelen nem tudta. Nem volt már jó semmire. Félt. Belerúgott a lábába.

aztán mehetünk! . Alana akármennyire kérdezgette. Ha a sebet érinti a póló. ahogy a férfi a nővel beszélgetett.Nem baj. majd elhagyták a szobát. utána pedig elmegyünk innen. A hullák. . de a ballal se tévesztett el még semmit. majd kiment a szobából. Nem tud semmiről.Nem öltesz össze te semmit! – kiáltott fel Alexander dühösen. segített Alanának felkelni. és elsétáltak a lány kocsijáig. hogy nem húzhatja fel teljesen a válláig. hogy aztán azzal a bizonyos fegyverrel térjen vissza. – A golyó átment rajtam. majd visszament hozzá. . Nem szerette a kórházakat. akkor el fognak tűnni. mit mondott a lány. A lány értetlen arccal nézett utána. már nem tudta türtőztetni magát: . mert rájött. valami éles tárgyat kutatva. és a jövőben is meg fogom tudni csinálni magamnak – vágott vissza. mikor meglátta Alana csuklójára erősített pengét. pisztolyom. hogy itt hullák voltak. . és elkezdte rajta felhúzni a pólót. A lány remegett a karjai közt. mit mondasz. maximum egy pár milliméterrel. Alexander akarata győzött. Többet nem fognak kérdezősködni – mondta határozottan a férfi. . hogy segédkeztél egy akciónál. aki nem mellesleg nőnemű volt. Szépen levágom a fejüket. és megkönnyebbülten fújta ki a levegőt. megcsinálom. de akkor se otthon varrtad össze a lakásodban.Ad még valami gyógyszert.Igazán nem volt erre szükség – durcáskodott a lány. ami pár sarokkal arrébb parkolt. de azért némán tették meg az utat a kórházba. – Holnapra szinte nyoma se lesz. és lőtt. és kiment a kórteremből. és megsérültél. Egy orvos jobban ért hozzá. azzal fájdalmat okozhat a lánynak. Alana legnagyobb megkönnyebbülésére a férfi hátralépett egyet. . ahol szinte azonnal ellátták a lány sebeit. Viszont. és a férfi besietett a lány szobájába. amint rájött. és el is van intézve a probléma. – Nem érdekel. pár perc elteltével pedig semmivé váltak. hogy a jobb karjával pontosabban. Nickolas. ő pedig próbálta megnyugtatni. és felhasította vele a lány pólóját. Azt mondjuk. Alana bólintott.Hozd ide a kardom. mi a baja. de kisietett. Alexander bólintott. – Csak annyit. Lana kibiztosította a bal kezében. Otthon összeöltöm és kész. de ez is elég volt. amennyi szükséges. .Köszönöm! – mondta tömören.Eddig is megcsináltam.Alex óvatosan fogta meg a karját. Szerencséjére mindkét karjával tudott lőni. én akkor is beviszlek abba a nyamvadt kórházba! Ott rendesen ellátnak. Majd Nick kiment téged. és elkezdett felülni. Az Evelynt ölelő férfi biccentett egyet. és Nickolasnak címezte szavait. aki eddig Eve kikötözésével volt elfoglalva bólintott egyet. . De hát melyik ember szereti őket? A kocsi úton megnyikkanni sem akart Alexander. Miután egyedül maradtak. Lanát valami eddig ismeretlen kezdte birtokba venni. Csak meg kell húzni a ravaszt. Lana rájuk nézett. ő nem volt itt. Alana kérdőn nézett Alexra. A férfi kétségbeesetten tekintet körbe. Alexnek itt is volt egy ismerőse. Miután viszont hazaértek. Alex átölelte Alana vállát. Mindkét lelketlen feje könnyen elvált a testétől.Nem árultam el sok mindent – sietett a ki nem mondott kérdést megválaszolni Alexander. Alex arca hirtelen eltorzult a dühtől. Mint kiderült.Ne aggódj Alex! – mondta halkan Lana. Célra tartott. .Mennyit… . Igaz. ha jól emlékszem a naplóból. azt sem tudja. Összeszorította az álkapcsát. Nem jutott vele sokáig. majd a vörös hajú céda egy pillanatra hozzáért Alexander karjához. Kihúzta a tokjából.

ő is érdeklődve nézte a puha kezeket.Ugye akkor velem maradsz? – kérdezte izgatottan a férfi. majd odament a lányhoz. semmi kételkednivalójuk nem volt.. fehér fény töltötte be a szobát.Igen.Mi a bajod? – kiabálta a lány. A lány pedig átölelte a lábával Alexet. ami a lány kezéből áradt. Hirtelen szikrázó. . mit vársz tőlem? – kérdezte csendesebben Lana. És azt akarom. örökké – mosolyodott el Alana. és Alex arcára csúsztatta a kezét. keze bizseregni kezdett. . . csodálkozva meredt maga elé. Alana keze megremegett egy pillanatra. – Ha újra egyedül maradok. hogy jól lássa. és közel hajolva hozzá azt suttogta: . szépségem? Alana boldog mosollyal az arcán nézett fel rá. hogy lenyugodjon. Hét napig kell együtt lennünk. .Várnád? – kérdezte értetlenül a lány. és átölelte a férfi nyakát. hogy te ezek után is folytatni akarod ezt az életformát. és kimondja – mosolygott Alana. hogy nem ismerjük egymást régóta. majd beletúrt a hajába. Megmozgatta az ujjait. Sajátjával lassan odanyúlt a lányéhoz. . és én pedig otthon azt várnám.Szeretlek. akárcsak Alexandernek. – Csak éppen annyi. Talán egy szúnyogot lecsaphatsz. . hogy mikor ölnek meg! – tört ki a férfi. hogy te is velem akarj maradni. Nem tudnám elviselni a gondolatot. mi történik.Miért. Szinte égett. Alexander szeme még mindig dühösen csillogott. . de nem többet. hogy szereti őket a másik. Szemében a szerelem tüze égett. érezte. de még mindig ott motoszkált a fejében a kérdés. A férfi a legközelebbi falhoz sietett és nekidöntötte Alana hátát. és megragadta ép karját. ide figyelj! Ha rajtam múlik. aztán belenézett a jadezöld szemekbe. és megtörik az átok akkor. . majd a feneke alá nyúlva megemelte. miután egy pillanatra eltávolodott a lány ajkaitól. Tudom. ahol korábban a hegek voltak. és végigsimított a helyeken. te az elkövetkezendő száz évben nem fogsz többé embereket ölni.Na. akkor valamivel le kell foglalnom magam.Én veled akarok maradni.Mi volt ez az egész. Alana felemelte a tenyerét. hogy vajon mi történhetett. Végre. A férfi fölé magasodott. . Mindketten tudták.Nem mondtam el valamit az átokkal kapcsolatban. Mikor pedig a ragyogás kialudt. akit szeret.Hogy mi a bajom?! – kiabált vissza Alex. az öldöklést! . Alex hatalmasat sóhajtott. Még egy párszor megismételte. hogy érezze a tenyere alatt a bőrét. Örömében Alexander megcsókolta Lanát.Én is szeretlek – tört ki belőle hirtelen. A két hegből erős fény áradt. hogy odakint leszel az utcán. majd fájni. ha a társad beléd szeret. Végigsimított az arcán. utána pedig felnézett Alexre. . de… – Átölelte a lány derekát. Alexander boldogan ölelte magához a nőt. ahogy a behajlított bőrfelületek összeérnek.

lélekmelengető napfény" .Spirit Bliss .A Kárhozott melódiája Írta: benina "Felkavaró tornádó.

Kényelmes tempóban haladt a következő szint felé. A kórtermek felé kanyarodva rájött. úgy nézett rá. Az állandó hangtalansággal megtanult együtt élni. aztán hagyta. de Amani ezt már képtelen volt elfogadni. Akadtak lekötelezettjei. Amani azóta csöndesen tűrte. ahogy a baleseti ambulancia mellett elhaladva az újszülött osztály felé vette az irányt. és még érdemesek voltak a gyógykezelésre. Hosszú. és szorosabb. széles vállait még jobban kiemelte testre simuló fekete pólója. hogy végig nézze. mint potenciális szemtanúval végezni. Storr elvesztette a hallását Erisz istennő átkának köszönhetően. Támogatni akarta őket anyagilag. megsemmisül. légvételének hangjait sem hallotta. akiket sikeresen megmentett a Lelketlenektől. könnyed léptekkel sétált be a számára kialakított ösvényen. ami megállásra késztette. együtt harcoltak. amikor a nő három hónapos terhes volt. hogy hatalmas méretei miatt megbámulják. A szeme láttára végzett vele.1. ízlelése. melyik kórteremben fekszik a nő. mélyebb kötelék fűzte őket össze. szemét a fejére simuló sötét napszemüveg takarta. és csöppet sem bánta. mégsem volt rájuk szorulva. Storrnak ekkor kellett volna vele is. ahogy a régi idők lordjai. Megszokta. hogy még a saját szívverését. azonban mára elfogadta. és egy emberként húzódott félre. A szenvedély vonzásában A kórház olyan volt. keskeny csípője magához vonzotta az ápolónők tekintetét. hogy fogalma sincs. hogy ki beszél. Mivel azonban semmi kedve nem volt szóba elegyedni a nővérekkel. mint máskor. azonban volt valami a nőben. Storrt ez teljesen hidegen hagyta. amikor váratlanul megmozdult a tömeg. hogy ő is szörnyeteggé változzon. inkább továbbsétált a lépcső irányába. annyira bosszantotta. hogy utat nyisson. kénytelen volt az illatára támaszkodni. Évekig hordta a sebesült áldozatokat a balesetire. és a szükséges rossz velejárójaként gondolt rá. de még a szaglása is felülmúlt mindent és mindenkit. mindenesetre nem volt ellenére. ha a megjelenésével félelmet keltett az emberekben. Az Érzékszervek Átka minden volt. ahogy porrá válik. mint ezerötszáz éve volt. Storrnál jobban senki nem tudta. Együtt éltek. ahogy lefejezi a Lelketlent. Steel Md. de barátja egy sem. bátran támaszkodhattak egymásra. Amikor Amani romantikusnak nevezte a helyzetet. aki hosszú. Tang motoros csizmájában közeledett az ambulancia felé. Eleinte majd' beleőrült. Csecsemősírás rezgette a levegőt. mint aki teljesen elveszítette a józan ítélőképességét. A napi sokadik hot-dogját. Storr pedig lassan nyílt meg. fekete haját varkocsban fogta össze a tarkóján. mikor szólnak hozzá. tapintása. hogy tökéletesre fejlessze megmaradt érzékszerveit. Helyettesíteni tudta a hangokat a levegőben áramló finom rezgéseknek köszönhetően. Lapos hasa. ha egyszer egy Lelketlen megérintett egy ártatlant. hogy a férfi figyelemmel kísérje a terhességét. Majdnem elmosolyogta magát. Magassága elérte a kétszáztíz centit is. fánkját majszoló biztonsági őr már éppen rászánta magát a cselekvésre. és a nőről. Egy rokonánál húzta meg magát. vörös heg próbálta elcsúfítani. Pontosan Storr sem tudta volna megmondani. A titkait abban a pillanatban kezdte a félvér Amanival megosztani. A testvérei más lapra tartoztak. Látása. de kicsivel több. amikor a nő végignézte. mint a barátság. ők szinte már egyek voltak vele. Így pontosan tudta. ám ahogy méretre szabott bőrnadrágjában. aki majd egyszer talán megtöri azt. pont úgy. Ezerötszáz éves elátkozottsága alatt mindössze ezzel az egyetlen baráttal büszkélkedhetett. ami működésképtelenné válva mozdulatlanul állt tárva-nyitva. az egész csak a folyamatos koncentrációról szólt. már nem sok kell. ellenségei szép számmal. hírt adott magáról. szájában a rengeteg emberrel. Nehéz . A főbejáratnál összezsúfolódtak az ellátásra váró betegek és a látogatásból hazafelé igyekvők. idővel viszont már magától mesélt neki az átokról. Szoborszerű arcának klasszikus görög szépségét egyedül a füleinél húzódó mély. melyet az épületbe lépésekor sem vett le. de ahogy meglátta a tolongó embertömeget. már minden nő szeme őt követte. ahonnan egyre intenzívebben érezte Amani illatát. miután a szeretője kitette a szűrét a terhessége miatt. könyörtelenül lefejezte őket. A nő sosem kérdezett semmit. Amanit egy Lelketlen karmaiból mentett ki egészen pontosan hat hónapja. Az aulában mindenki kíváncsian figyelte a hatalmas férfit. ahogy egy már kialakult Lelketlennel tette volna. A liftek felé indult. Szinte teljesen eltorlaszolták az önműködő üvegajtót. csak nem romantikus. Storr egy-kéthetente mindig benézett hozzá. Akiknél elkésett. hogy miért engedett ilyen szoros barátságot kialakulni a nővel.

Az emberi élet. Storr irigykedve nézte a mozdulatot. és egyedül volt a kétágyas kórteremben. de hatalmas. és lágyan végigsimított a bébi arcán. Egész életében elnyomás alatt élt. – Nagyon csinos. mert néhány napot itt tölt a városban a munkája miatt. Ez így is volt. majd a fejére tolta sötét napszemüvegét. – kezdte. – Egy barátnőm is megígérte. hogy elterelje a figyelmét. és a szemei alatt sötét karikák jelezték a kialvatlanság nyomait. így talált rá az utolsó kórteremben. de nem vette észre. hogy ha egy legyőzhetetlen ember nevét adja a gyermekének. nem igaz? – jegyezte meg keserűen a nő. és nem voltak annyira régóta jóban a nővel. Az pedig. ahogy ő nevezte. barna szemeiben elégedett fény ragyogott. és minden bébinek ugyanolyan áthatóan édes illata volt. Storr belépett. olyan ijesztő. amikor tudomást szerzett a szülésről. Storr már éppen vissza akart vágni. – Nem adod fel. sosem tudta megvédeni magát. így aztán nem akadt alkalma meghódítani. hogy megszülethetett – vonta meg telt. – És tetszik a Storr név. – Ha rosszkor jöttem. hogy ebben az évszázadban. a nő biztosan megengedné neki. majd sejtelmes mosollyal hozzátette. hogy bármikor meg tudja különböztetni a rezgéseit a többi emberétől.volt megkülönböztetni. Storr egy pillanatnyi koncentráció után könnyedén elkülönítette Amani illatát. ahogy a legtöbb anyuka az osztályon. Talán a nő. A hosszú évszázadok alatt azonban mesterévé vált a szájról olvasásnak különböző szögekből. – Rólam nevezted el a fiad? – Neked köszönheti. kerek vállát. – Hogy hívják? – kérdezte a férfi. Világos karamellkrém színű bőre sápadtabban fénylett a megszokottnál. amikor meglátta barátja mellett az apró kék csomagot. . de Amani azonnal leintette. ráncos arcocska látszódott ki a plédhalomból.. hogy ő az. ami a férfinak nem adatott meg. a létezés csodája.. akit oly sokáig várt. majd a férfi kérdő pillantására hozzátette: – Nem szeretem a szemüveged. hogy meglátogat. hogy Storrnak köszönhetően nem kapott szobatársat. Amani azonban képtelen volt felfogni a hatalmas időkülönbséget. Amani a fejébe vette. és veszi körbe ez a nyugalom. Storr a szemeit forgatta. akkor az befolyásolni fogja a sorsának az alakulását. Kávébarna fürtök. Elképzelte. kétségtelen. már nem tartozott a reális kívánságai közé. és a halálával elvesztette az esélyt. mint az övé. hogy a segítségével megtörhesse az átkot. A férfi tisztes honoráriumot utalt az orvosa bankszámlájára. így sokkal jobb! – jegyezte meg Amani. ezért mindig igyekezett arccal Storr felé fordulva beszélni. Storr a szemét forgatta a nő újabb próbálkozására. hogy a férfi nevét adta a fiának. mely elnyomta a közelükben lévőkét. hogy az átok megtörjön. számára a férfi egy harminchárom éves hős védelmező volt. Halványkék hálóinget viselt. A nőt. És így legalább láthatom a szemed. mintha teljesen magától értetődő lett volna ez a különös névadás. – Miért? Nem ezt szokták ilyenkor mondani? – Honnan is tudhatnánk. akit neki szántak már élt. Megmagyarázhatatlan érzések keringtek benne. Talán soha nem is fog. ahogy a fejével a bébi felé intett. de a figyelmét elvonta az apró csomag a nő mellett. ha egy oly sok életet kiontott kéz érintené. Biztos közbejött neki valami – hadarta. és a rezgéseknek köszönhetően kitűnően helyettesítette a hallását. tejcsokoládé színű bőr. amikor a férfit belépett az ajtón.. milyen érzés lehet. – Dehogy! Örülök neked! Igazság szerint mindenkinek örülök –lett szélesebb a mosolya.. mint egy utód. és remélte. és végre véget érhessen a szenvedése. aki siket. Tudta. – Storr. de azzal a mozdulattal meg is torpant. Döbbenten néztem rá. igaz? – mormolta kelletlenül. de nem akarta Amani engedélyét kérni. ő azonban nem szerette volna. Elméjét immár ezerötszáz éve csak a saját fejében kongó némaság burkolta be. – Gratulálok! – Tényleg? – nézett fel rá megütközve Amani. Storr nem ismerte a hangját. méghozzá ebben az évben fogja megtalálni az Átoktörőt. – Oh. – Storr! – mosolyodott el Amani. mivel Amani valószínűleg a kisbabája közelében tartózkodott. azonban Amaninak egyéb oka is volt. de késik. hogy valaha olyan kiváltságban lehet része. Az asszony sejtette csupán. hogy megtehesse.

amikor a férfi ilyeneket mesélt neki.? – akarta kérdezni a nő. hogy a férfi kikkel él együtt. Storr számára minden más érzékelés elhalványult. – És mi a helyzet az orvosokkal? Nincs olyan. csak az illat létezett. hogy a férfi semmi csodálatra méltót nem talált magában. Tudta. a fejébe baseball sapkát húzott. a férfi nem érezte magát szerencsésnek. szóval mégis van. Storr minden idegszálával Amanit figyelte. ha elfogadtatja vele magát és a hiányosságait. mely már körbevonta az elméjét. csak a nőt látná. csak szívdöglesztően jól néz ki – hadarta Amani. vagy felbosszantaná magát rajta. be szabad-e mennie vagy sem.. A Lelketlenek irtása már szenvedéllyé vált benne. A gyomra görcsbe rándult. Akire évszázadok óta várakozott. azonnal rájött kiről beszél. A frász kerülgette. hogy megbotránkoztatja Amanit. de Storr arcán átfutó sötét árny jelezte. hogy akárkihez is tartozzon a különleges aroma. hogyan lehetséges ez. de a bejárati ajtót nem. és tisztában volt vele. De semmi komoly. szándékosan olyan témát választva. hogy miért. Asszisztált az én orvosomnak. Storr szemei rávillantak. Amani azt kérdezi felháborodottan. – Hogy vannak a testvéreid? – kérdezte hirtelen a nő. Fülébe két fekete . Soha. A férfi olyan százhatvanöt centinek vélte. Ki az? Habár karamellkrém színű bőre nehezen tette lehetővé. Célzatos pillantást vetett Amanire. Meghaladta az emberi képzelőerő szűkre szabott korlátait. aki alig bírta elrejteni a mosolyát. amiért örök életet kapott. abban a pillanatban nyílt az ajtó. és szenvedélyesen édes méz izgató kombinációja. A következő pillanatban boldog mosoly terült szét az arcán. – Gabrielle vett egy új motort – jelentette ki kedélyesen Storr. és egész lényében érezte. akinek a segítségével megtörheti az átkot. Tudta. Tökéletes képtelenség. éppen felé tart. Storr innen tudta. ami lekötötte minden figyelmét. A legfőbb probléma az időközben eltelt több mint ezer év volt. de ahogy barátjára nézett.. amiről tudta. törékeny Gabriella egy hatalmas motoron ülve szeli az autópályákat. és keresd meg! Storr az ablak kiugró részéhez sétált.Amani tisztában volt vele. hogy bármelyiküknek problémája lenne. de értelmüket már képtelen volt feldolgozni. ahogy a nő elvörösödik.. a Látás Átkának foglya. Mindezt egyetlen röpke hét alatt. kinevetné. – Amani hangjának rezgései hirtelen nagyon távolinak tűntek. Tudta. szőke. – Ki. és zavarában tovább beszélt. hogy feldolgozza. hogy a helyét átadja a zavart idegességnek. és szeretett volna mielőbb halandóvá válni. hogy véget érhessen a szenvedése. amikor a császármetszést végezték rajtam. – Áh. ha fel kellene adnia ezt az életét. amint gyönyörű. de esze ágában sem volt ezt közölni vele is. hogy a lány ezerötszáz éve vak volt. még csak hasonlót sem érzett. Amani mosolyogva intett az ajtóban állónak. – Storr? Minden rendben? Elsápadtál. A szavak eljutottak a szeméig. és a szájával meglepett O-t formált. Még két lánytestvérével sem akart közelebbi kapcsolatot kialakítani. Nem volt alacsony. Üdítően friss menta. és lassan feladta a reményt. hogy ennek csak egyetlen oka lehet. ahonnan jól láthatta Amanit. Nem segítette a tényeket maga a tudat. hogy egyáltalán valaha létrehozzák számára az istenek. tüdeje megtelt a friss-édes illatkombinációval. mintha nem tudná eldönteni. És Storr akkor látta először. Bizonytalan volt. mire Storr egész testében észlelte a lépések rezgését. – Ide jön! Ahogy kiejtette a száján. hogy ha elmondaná Storrnak ezeket az indokokat. mire Amani arcáról eltűnt az aggodalom. mely bosszantó árnyékot vetett a szemeire. míg más dolga nem akadt a várakozáson kívül. hogy Ő az. Amani mindig is csodálta emiatt Storrt. – Akkor mire vársz még itt? Menj. Barna szemeiben értelem gyúlt. ha valaki belépne most az ajtón. hogy nagyon is tisztában van elterelő szándékaival. A fejét hátrahajtotta. A csaknem fenekéig érő fényes. Amani megborzongott. barna haját szoros copfba fogta össze a tarkóján. Storr mégis látni vélte. aki értetlenül összevont szemöldökkel figyelte.. mint a gyilkolás. és nem értené meg. mely egyre közeledett. Nem értette. aki megdobogtatta a szíved? – csúfolódott a férfi. Amanit tökéletesen hidegen hagyta. A társ. végül mégis rászánta magát. és szemeit lehunyva megrázta a fejét. – Ő is nőgyógyász. Tudta. Az agyába vezető utat egy új illat torlaszolta el. Soha nem tapasztalt még csak hasonlót sem. – Ő az! – Csak ennyit bírt kinyögni. ő rejtve maradna előtte. Felháborodott rezgések törték át az illat kellemes burkát. az egyszerű halandók sokadik pillantásra sem mondták volna. Storr már nem figyelt rá. így is legalább negyven centivel alacsonyabb volt Storrnál. fogalma sem volt. Ennyi idő távlatában csak a Kárhozott testvéreknek tűntek fel saját hiányosságaik. kikkel harcol. Nem is volt rá szükség. de magas sem. mit tenne.

azonnal elébe rohan. mintha azt kérte volna tőle. Látni akarta a szemeit. inkább mintha a víz alól szólt volna hozzá. addig semmi nem változik. Ha tudta volna. tompán. köszönöm. – És tudod. Bőre napbarnított. – Félek.. Storr nem értette. Tamsyn gyöngéden a bébire mosolygott. minden vonását itta magába.vezeték csatlakozott. hogy mégis eljöttél! – üdvözölte a lányt Amani. és mosolyt erőltetve az arcára megrázta a fejét. Aztán észbe kapott. ahogy az övéhez érnek. és próbálta csökkenteni a lány hangja okozta fájdalmat. hogy letépje a fejéről. ami semmihez sem volt fogható. melyre nemcsak hogy testhez álló fölső tapadt. minden egyes hangnál. – Gratulálok! – mondta őszintén. bárcsak megkérhetné őket. talán nem is értette volna. – Szeretnéd megfogni? A lány elsápadt. kárt tennék benne. most a nevem nem Tamsyn. arca lágyan ívelő. amiben a bébi egyre indulatosabban kezdett mocorogni. érezni akarta az ajkait. ugye. Tamsyn. majd a karjaiba emelte gyermekét. vagy bepiszkolnám a kezeimmel. nagyszerű ember? . Gyönyörű. mi okozza a fájdalmat. és titokzatos. hogy hallgasson. Storr a legszívesebben azonnal odalépett volna. és idegesen megrándult a szája széle. ha harc közben szerzett sérülést. Storr fejébe éles fájdalom hasított. de ahol lényeges telten domborodott. "na. mely lazán keresztbe volt vetve a vállán. A másik fele viszont soha ilyen gyönyörűt nem hallott.. és ha nem lettek volna segítségére a rezgések. Mégis. akit Amani olyan nagyon rá akart tukmálni. hogy legalább halkabban csevegjenek. selymesen fénylő. és most beszabadult a Kánaánba. mégis a legdallamosabban hatott Storr örökké némaságban lévő elméjére. – Tamsyn! Örülök. miközben két véglet között hánykolódott. és úgy nézett Amanira. és minden mozdulata felért egy kecses táncmozdulattal. – Miért használsz másik nevet? – nézett rá kérdőn Amani. miközben csúfondáros. hogy késtem – felelte a lány. A sapka volt az egyetlen zavaró tényező. hogy azt jelenti. izmosan karcsú. A férfi halványan felfogta. Ahogy Tamsyn beszélt. Úgy volt. Ahogy Amanihoz ért. – Igazán gyönyörű név. valószínűleg valamilyen zenét hallgatott. Storr rádöbbent. figyelmen kívül hagyva az előző kérdést. és idegesen markolászta sötétbarna Converse válltáskájának a pántját. Storr lélegzete egy pillanatra elakadt. – Szavaira Storr szíve hevesen megdobbant. akkor egy hangos átkot küldött volna Erisz istennőnek. Fájdalmas simogatás. Inkább innen gyönyörködöm benne. hogy míg meg nem hódítja a választottját. Amani rosszalló pillantást vetett rá. minden mozdulatát. Már egy éve a Jamie-t használom – világosította fel a lány Amanit. A lány alakja tökéletes volt. és megölelte Amanit. Megrökönyödve nézett a Tamsynra. hogy nyúljon forró szurokba. hogy a lány az a bizonyos régi barátnő. ahogy meglátta a lány dús kebleit. hogy szeretnéd. Több évszázados kihagyás után iszonyatos kínt okozott újra hallani. mert a szavaival olyan mértékű fájdalmat okozott. ha nem bánod – mondta félszeg mosollyal ajkain.. tétován megállt. Tamsyn tétovázott egy pillanatig. Nem volt tiszta hang. Hatalmas kezével a halántékához kapott. Mennyire illett hozzá ez a név. és próbált rájönni. Ha nem lettek volna a nyilallások a fülében és a fejében. és Storr azt kívánta. – Inkább nem. – Sajnálom. én megmondtam" mosolyt küldött Storr felé. mi okozhatja a fájdalmat. hogy fekete melltartójának a csipkéi is elővillantak alóla. A férfi hallotta a lány hangját! Hallotta! Nem tisztán. mielőtt belépett. Amani értetlenül nézett rá. – Tudtad. és Tamsyn felé tartotta. Így azonban csak fortyogott magában. halhatatlanságának köszönhetően csak akkor érzett fájdalmat. Egyik fele a legszívesebben ráordított volna a lányra. mintha egy szöget vert volna kalapáccsal Storr fejébe. Soha nem szokott fájni a feje. – Miért nem? Látom.. de olyan mély kivágása volt. majd egy újabb kérdéssel eltérítette Amanit a faggatózástól. és pillantása a kis csomagra esett. mire lehunyta a szemeit. Storr ráérősen vette szemügyre. ami elhagyta a torkát. Tamsyn elpirult. mielőtt válaszolt. – Mi a neve? – Storr. mintha az eddig leélt pontosan ezerötszázharminchárom éve alatt a világ rútabb felével találkozott volna.

esküszöm. dehogy. amivel felhívta magára a nők figyelmét. viszont űr keletkezett benne. – Storr? Amani cinkosan rávigyorgott. minden rendben? – kérdezte Amani. – Fogalmam sem volt róla. találkozik egy leprással egy szűk légtérben. amikor Tamsyn csöndben volt. – Valami baj van? – kérdezte Tamsyn tanácstalanul figyelve a férfi szenvedéseit. de abban biztos volt. míg a lány meglepetten. jól van-e! Amani könyörgése végül meghallgatásra talált. hogy nézett rám? És azt mondta. Noha Storr hatalmas termete félelmet keltett benne. Storr pedig hirtelen a világ legnagyobb marhájának kiáltotta ki magát. hogy egy óriás méretű férfival találja egy kórteremben. nem fenyegeti semmi a saját külön kialakított kis világát. Abszolút baráti viszonyban vagyunk – magyarázta a félvér nő. – Amani. valóban. Ha nem hallotta a hangját a fájdalom csökkent. – Ő a gyerek apja? – bukott ki belőle a kérdés. Félreértettél. hogy valamelyik világosabb árnyalat. Nem bírta elviselni selymes hangjának fájdalmas lökéseit a fülében. Szemeit összeszorítva próbálta elkülöníteni a lány hangja okozta fájdalmat a gyönyörűségtől. Csak nézd meg. ha tegyük fel. Tamsyn. nem mennél utána. Felnyögött a fájdalomtól. Feltette fejre simuló napszemüvegét. Nem emberevő. Storr nem bírta tovább.. de egyik sem volt ennyire ellenséges. – Maradj csendben! – szólt rá a férfi erélyesebben. Döbbenetében beleszorult a szó. mégis borzongott a gondolattól. Amani aggódva pillantott rá. – Kérlek. átható pillantásától egy pillanat törtrésze alatt feltüzesedett a bőre. ha meglátogatja régi barátnőjét. elhiheted. de inkább nem mennék a közelébe. Nem akarta felzaklatni frissen műtött barátnője kedélyállapotát. ne haragudj. – Talán valami baj van vele? – Nem. hogy Storr felfedte a jelenlétét. Storr ezért is kedvelte annyira Amanit. – Kérlek. Tamsyn elhűlve nézett a hatalmas férfi után. . Idegességében nem vette észre a félvér nő szemében csillogó ravasz fényt. Összezavarodott pillantást vetett Amanira. Amikor úgy döntött. majd újabb aggodalmas pillantást vetett a férfira. amit csak ő tudott kitölteni. Amani mégis készülődni kezdett az etetéséhez. minden rendben? Storr felemelte a fejét. de nem az esetem. Míg megetetem. szemeiben kérdés bujkált.Amani meglepetten nézett rá. láttad. lágy szoprán. – Kérlek. aki ráadásul épp az újszülöttjét akarta megszoptatni. – Ő az ihletadó múzsám – árulta el tréfásan a nő. biztos. – Bár most nincs a legjobb bőrben. Amani döbbenten nézett rá. Remek férfi. mint akit arcul ütöttek rándult össze. és szó nélkül kisétált a szobából. és Tamsyn egy megadó sóhaj kíséretében kilépett a kórteremből. mint szeretett volna. – Istenkém. mire Tamsyn csodálkozva felvonta a szemöldökét. Tamsyn! Soha nem bántana téged. hiába nyújtogatta a nyakát. Tamsyn elgondolkodott. Képtelen volt tovább egy helyiségben maradni vele. Könnyebben tudott gondolkodni. Könyörgő pillantást vetett az ágya mellett töprengő Tamsynra. A nő az apró jelekből olvasta ki a fájdalmát. akire évszázadok óta várt. hogy egy ilyen nagydarab ember nem tűnhet el csak úgy nyomtalanul. Sokféle reakciót kiváltott már az emberekből. Az átkozott sapkája miatt Storr még mindig nem látta tisztán a szemét. hallgassak. Mennyire dallamos. ebben biztos vagyok – nézett határozottan barátnője szemébe Amani. – Storr. – Segíthetek valamiben? Storr. Bár a kicsi Storr alig fél órája evett utoljára. – Hallom őt.. Végre megtalálta a nőt. erre ráordít. A férfit sehol nem látta. Storr igazán méltó a nevéhez. Biztos volt benne. de a férfi homlokán gyöngyöző izzadtságcseppek és ziháló légzése meg is adta a választ. mint egy simogatás a férfi sebzett lelkének. Tamsyn tétován toporgott. Ahogy én sem neki. majd csokoládészemeiben különös fény gyúlt. nála nem kellett fölöslegesen magyarázkodni. nem gondolta volna. Storr. ami azóta foglalkoztatta. hogy hallgasson. hogy megnyugodjak. vajon ő mit tett volna. Amani hangosan felnevetett a feltételezésre. A lány hangja élesen csikaró szögesdrótként hasított végig az elméjén. Tamsyn megütközve nézett rá. minden rendben van vele? – Szívesen magadra hagylak. hogy a férfi után menjen. megbántott pillantása pedig a szíve mélyéig hatolt.

ahogy a szabadba érve Tamsyn védekező testtartást vesz fel. idősebbeket támogató fiatalokat látott. Szólásra nyitotta a száját. miért ennyire bizonytalan és bizalmatlan a világgal szemben. A férfi ott volt a kórteremben. hogy kibontakozzon az öleléséből. Tamsyn felháborodottan nézett rá. Pillantása mély volt. Perzselő pillantását a testén érezte. és láthatóan arra várt. de csak így tudta rávenni a hallgatásra. Már rég megtehette volna. amikor először hozzáért. Storr széles mellkasa előtt összefonta izmos karjait. Egy pillanatra azt hitte. és hanyagul a fehérre vakolt falnak dőlt. a lány előtt termett. és betekintést nyújt legféltettebb titkaihoz. majd óvatosan felemelte a kezét. hogy képes lenne ártani neki. vagy azért. hogy kifaggassa. hogy ne kiabáljon? Kinek képzeli magát ez azalak. majd feltolta a napszemüveget Storr fejére. hogy mozdulni sem bírt. Egy hosszú másodpercig hezitált. azonnal tudta. de ígérd meg.. hogy Amani keze van a dologban. Az arca kifürkészhetetlen volt. és Storr óvatosan. Már csak néhány lépés választotta el tőle. Pontosan tudta. nem tudta biztosan. hogy hívják. hogy a lány nem hitte. aki a megismerkedésük pillanatában csöndre inti. már a mozdulatának a legelején. és olyan erősen tartotta. A lány megmerevedett a neve hallatán. Tamsyn mégis szabadulni akart. Karcsú teste elernyedt az ölelésében. Türelmetlenül közönyt színlelve várta. de nem próbált meg hátrálni. – Csak halkan! Ne kiabálj! – szólt rá Storr. mint bántott. Az égboltot habfehér takaróként vonta be a bárányfelhők sokasága. Kíváncsian tágra nyílt szemekkel nézett a férfira árnyékot adó baseballsapkájának takarásából. – Kérlek. azonban nem volt alkalma megszólalni. ha téved? Annak borzalmasan keserű következményei lennének. Storr megérezte a lány hangulatváltozását. és döbbenten nézett Storra a sapkája alól. és saját rémült pillantását látta tükröződni a férfi szemüvegében. mert a férfit veszélyesnek tartotta.. inkább óvott.. Végre belenézett a férfi szemébe. melyről leginkább a nyári viharokat megelőző égbolt jutott az eszébe. megmarkolta táskája vállpántját. – Most elveszem a kezem a szádról. Már csaknem feladta. mintha attól tartana. gyorsabban. hogy alaposan megmondja a férfinak a magáét. Tamsyn nyelt egyet. Furcsállotta. Szemeit a fejére simuló átláthatatlan napszemüvege takarta. de látszólagos nyugalma összeomlott. de vissza kellett fognia magát. de mindenfelé csöndesen beszélgető párokat. A lány mélyebben a szemébe húzta a sapkáját. amikor a kórház oldalának takarásába ért. egész a lelkéig hatol. A lány bólintott. A kórház kertje parkszerűen volt elrendezve. és bizonytalanul elindult a kórház kertje felé. Tamsyn mégis biztos volt benne. Tamsyn a szabadba lépve védekezőn maga köré fonta a karjait. Azonban mielőtt engedte volna. Storr néhány hosszú lépéssel. mire Tamsyn tagadóan megrázta a fejét. és táskájába kapaszkodva elindult a férfi felé. szinte egyetlen sátortetőt alkotva. Tamsyn úgy érezte. Nincs olyan épeszű nő. hogy a lány odaérjen hozzá. mert a közelsége olyan intenzív érzelmeket váltott ki belőle.. a növényzettől kezdve a padokon át mindenhol a természet színe követte egymást különböző árnyalatokban. az eltelt egy éves bujkálás. hogy őt nézi. Úgy tűnt. mintha hatalmas tenyerével simítaná végig. hogy a lány tegye meg az első lépést felé. Storr látta. Arrafelé kapta a fejét. de Storr szabad karja a dereka köré fonódott. így biztosan onnan tudta. mint ahogy az emberi szem követni tudta volna. hogy megijeszti a lányt. amiben hangosan üvöltött a 30seconds To Mars. Amikor megpillantotta a lányt. hogy a gyönyörű idő egy váratlan pillanatban rátámadhat. A lány meglepődött. mitől tart. magyarázatra várt. hogy megpróbálsz minél halkabban beszélni.Levegő. hogy Tamsyn ajkai szóra nyílnak. amikor a szeme sarkában látott egy sötét árnyat megmozdulni. kissé kelletlenül engedte. szeretett volna azonnal odamenni hozzá. aki a nyomába ered egy nagydarab bőrnadrágos fazonnak. Így is nehezen bírta csillapítani a fülében és a halántékában lüktető fájdalmat. bántóan zöld volt minden. amikor látta. egybeolvadva.kérte a férfi újra. Kutatva körülnézett. Mi az.. szürke szemeiben gyötrődéssel. és ujjait Tamsyn ajkaira szorította. hogy csak úgy dirigál neki? El akart hátrálni. Minél előbb friss levegőre lenne szüksége. A tökéletesen felépített álcája. – Kérlek! Nem akarlak bántani! Csak meg szeretném magyarázni. A szíve hevesebben kalimpált. ahogy kilépett a kórházkertbe. ha letámadja. hogy elhatalmasodjon rajta a pánik. és a látványtól elakadt a lélegzete. . Annyi könyörgés és színtiszta fájdalom sugárzott ezekből a szemekből. átgondolta a helyzetét. mintha ringlispílbe ült volna. Hogy azért-e. – Jól vagy? Nem okoztam sérülést? – kérdezte Storr. Tamsyn! . Az éjfekete retinát halvány gyűrűben sárgás árnyalat fogta körbe. Tamsyn felemelte a fejét. Storr szorítása nem volt fájdalmas. vége van. bekapcsolta az mp3 lejátszóját. De mi van.. amikor Amanit felvilágosította a névváltozásáról. már tökéletesen összeszedte magát.

rezgések útján tájékozódom. hogy meglett az arany középút. Nem értette. hogy engem hallasz? – suttogta a lány. – Miért nem szereted a hangomat? – suttogta el a kérdést olyan ártatlan. lélegzetét visszafojtva várta. ezt gondolta? A férfi döbbenten. Nem volt kórház. – Szeretnéd. de lehet valakinek oka arra. ha inkább csöndben maradnék? Storr ajkainak sarkában óvatos mosoly tűnt fel egy pillanatra.. csupán néhány mormolás. ahogy ajka a lányéhoz közelített. rabul ejtette a lányt. A pillanat hirtelen nagyon is komolyra fordult. szótlanul tűri. vagy éppen az átkot és annak következményeit. hogy soha nem érzett ilyen mértékű vonzalmat senki iránt. mintha kezdene megőrülni. ezért kérdőn. de igyekezett úrrá lenni ezen az érzésen. Mégis mi a frászt csinál? Engedi egy vad idegennek. Arcán veszedelmes kifejezés ült. amit most kérdezek. ahol már a felszínről érkezők hangjai sem jutnak el hozzá. Storr pillantása rabul ejtette Tamsynt. aztán meg mintha ez lenne a világ legtermészetesebb módja. Storr elnézett a feje mellett. vagy magának a ténynek. – Minden rendben? – hallotta Storr a rezgéseket a lány felől. hogy szeretne megszólalni. A világ teljesen néma a számomra. mi történik vele. hogy ne okozzon fájdalmat a hangjával. miért enged meg ilyen sokat ennek a hatalmas idegennek. hogy csak suttogva beszéljen. és ez megérintette a nagy harcost. és látszott jóképű arcán. – Tamsyn! Hosszú ideje élek teljes hangtalanságban – kezdte. akkor épp az illata kúszott fel alattomosan az orrába.. Nevetségesnek érezte magát. Még nem szerelmes belé. Storr rájött. pillantása elmélyült.. ha az én siketségemhez a te kényszeres némaságodat hozzáadnánk. hogy beszélhet. A lány szája széle megrándult. Elvette kezeit a lányról. egész testéből áradt a feszültség. hogy parancsokat osztogasson. de egy dologban teljesen biztos volt: engedte volna neki. és az imént még meleg tekintete rideggé és acélossá vált. végtelenül hatalmas naivitással. és hatalmas tenyerébe temette a lány arcát. – Mi lehet az oka. és Tamsyn suttogni kezdett Storrnak beindult a fantáziája. Tamsyn mozdulatlanul. A lány gondoskodni akart róla. talán soha nem is lesz. hogy megcsókolja. Szemei akarata ellenére lecsukódtak. közben könyörgő pillantást küldött a férfi felé baseballsapkájának árnyékából. Nem tudta megmagyarázni az egész szituációt. hogy segíteni tudjon a férfinak. – Semmit nem hallok. eltűnt a kert. Tamsyn hitetlenkedő gyanakvással nézett rá. őrületes fájdalom hasított az agyába. miközben ujjával gyöngéden cirógatta Tamsyn egyre hevesebben pulzáló ütőere fölötti bőrfelületet. mi ennek a jelentősége. furcsán fog hangzani. hogy a férfi megízlelje. noha az arcán ott ragadt a fenyegető kifejezés. a hangod áthasította ezt a hangtalan burkot. Amikor a lány beszélt. és próbálta magát emlékeztetni. és cifrát káromkodva átkozta magát a gyengesége miatt. Tamsyn közelebb lépett hajszálnyi válaszfalat húzva kettejük közé. monacha! És ennyi kihagyás után igazán nagy fájdalmat okoz. és lángoló érzékekkel várta. – Elég érdekesen kommunikálnánk. ahogy ránézett. Hát. Nem tudta. Egy biccentéssel intett a lánynak. mintha mosolyogni akart volna. mintha a fülébe sugdossanak. most pedig. hogy mi fog történni.A lány intett a kezével a szája felé. hogy egyelőre semmi joga így letámadni őt. és bár még nem értek egymáshoz. Előrelépett. amikor nem beszélt. és a lány a fülébe súgja a könyörgéseit. A lány észrevette a változást. ahogy a lány homokóra alakú meztelen teste elterül az ágyán. és ijesztő feszültséget árasztott magából. de hallott mást is. – Tudom. emlékeztette magát.. akire évszázadok óta nem vigyázott senki. Lehelete szinte perzselt. És valóban. csak a végtelen volt és ők ketten. csodálkozva nézett le rá. mielőtt megszólalt volna. Tamsyn. hogy igazán koncentrál a megfelelő szavak megtalálásához. hogy rákényszerítse az akaratát. nem igaz? – jegyezte meg. Elképzelte. és megszűnt minden más létezni. mintha a férfi máris csókolná. talán nincs is joga hozzá. hogy Storr harcos szíve egészen összefacsarodott. Mintha víz alatt lett volna. ő pedig sötétbarna. a levegő elnehezedett körülöttük. Tamsyn mégis úgy érezte. – Mi a baj? Storr szemei ellágyultak. de a következő gondolata elterelte a figyelmét. de hallak téged. A következő pillanatban azonban a férfi megmerevedett. Bár nem tisztán. És amikor az imént a kórteremben megszólaltál. Amani mindenesetre bízik benne. hogy tapogassa. hogy uralma alá hajtsa az elméjét. és Storr hirtelen úgy érezte. selymes fürtjeit szétteríti a párnán. hogy lesifotókat csináljon rólad? . kissé kábultan pillantott fel rá.

– Sajnálom. és Storrnak egy űzött vad jutott hirtelen eszébe róla. a lány után lépett.. Már majdnem megtörte saját akaratát. – Ki az. Storr a napszemüvegét újra feltette. Talán a húszas évei elején járhatott. Nem csak azért. és újra hatalmas tenyerébe temette a lány arcát. amit én! Tudom. hogy mielőbb felfedezze az illetőt. A lány felnézett rá. amikor bevillant neki. hogy úgy vonzódsz hozzám. – Visszamegyek. ezzel még ő sem bír szembeszállni. hogy képtelen megszólalni.. pillantása zavartnak tűnt a sapka sildje alól. hogy védelmezze a lányt. Nem bánta volna. de úgy tűnt. – suttogta megtörten. Tombolt. szőke haja nyeglén oldalra fésülve. Hanem azért is. napszemüvegét a fejére tolta. – Azt mondom. hogy a park túlsó végében valaki fényképez téged. ahogy én tehozzád! Engedd. Elmondhatta volna ezeket az észrevételeit a lánynak is.. miközben lefejtette a férfi meleg kezeit az arcáról. – Nekem most. a férfi számára is alig észlelhető rezgésekkel.. és megnyugtatom Amanit.. – Tudom. amit mondott. kérlek! Tamsyn gyötrődve nézett rá. elengedte a karját. világos szeme rémülten tágra nyílva tapadt Storr markáns vonásaira. Storr nem fogja megengedni. minél messzebb. mert ha rájön. Arcbőre elsápadt.. A férfiban felébredt a legősibb ösztön. Nem engedhette. sikerült halálra rémisztenie a lányt. az éles napfényt kirekesztve. így zavartalanabbul. mielőbb kámforrá válnia. de Storr nem engedte. Tamsyn? – kérdezte Storr közönyt mímelve. de Storrnak igaza volt. Mennyire szeretett volna elveszni azokban a viharszürke szemekben. Storr nem tudta eldönteni. Képtelenség. és segítek! – szinte már könyörgött. – Csak mondd el. hogy van eredménye. hogy belekeverjen bárkit is. ebből a férfi tudta.. – lehelte remegve Tamsyn. A pánik összeszorította a tüdejét. A legszívesebben azonnal rohant volna a tisztás túlsó végébe. mi elől menekül. Annak. átkozva magát.. ennél sokkal fontosabb volt. hogy segítsek! Bízd rám magad. mire a lány csodálkozva nézett föl rá. – És aztán? – Aztán elmegyek... hogy ki volt az. mert akkora sokk érte. de a lány szinte meg sem hallotta. segíthetek! – szólalt meg halkan. és megragadta a karját. El akart lépni. azért tartja-e suttogón a hangját. hanem attól... mert ha a hét meghódításra kapott nap alatt eltávolodnak egymástól. hogy rendben vagy. Nem akarok arrafelé mutatni. mert tudta. vehette szemügyre a zaklatót. A férfi nem a fájdalomtól félt. Az ő asszonya nem retteghet semmitől! Senki nem ébreszthet ekkora félelmet benne. minél előbb. pocsék arcszeszt használt. Ne haragudj. Közelebb húzta magához. mi ez az egész. hogy el nem tudta képzelni. odabújni a biztonságot ígérő izmos karok védelmező ölelésébe. még ilyen távolságból is marta Storr orrát. Az arcára volt írva. Mitévő legyen most? Hová meneküljön? Futni! Csak szeretett volna rohanni el innen. – A félbemaradt mondatokat egy-egy hátráló lépés követte a férfi elől. Egyre szaporábban lüktető pulzusa egyre hevesebb rezgéseket küldött Storr felé.Tamsyn azonnal kijózanodott. hogy kiszúrtuk. Fogait összeszorítva. hogy érzed. Storr egyre növekvő kétségbeeséssel figyelte. Tamsyn a legszívesebben rémülten kapkodta volna a fejét. ahol egy középmagas férfi farmerben és pólóban még ebben a pillanatban is aktívan kattintgatta a gépét. és hátrált egy lépést. Storrt minden egyes külön töltött pillanat végtelen kínzásként éri majd. Tamsyn. Fölösleges kinyomoznia. de belül forrongott. amiért ilyen állapotban látta a lányt. hogy bármit is mondott. Nem engedhette elmenni. Máshonnan kellett megközelítenie. Én most. őrjítő szakadékot hasítva kettőjük között. valamint illatának is elmélyült az aromája a hirtelen felszaporodott adrenalin miatt. ujjai görcsösen kapaszkodtak a táskájának a vállpántjába. vagy azért. ha látja. Nem engedhette meg magának. miben lehetne a segítségére ez a hatalmas idegen.. – Mit mondtál? – kérdezte alig hallhatóan. vagy mert az egész világon egyedül az ő hangja tudta áttörni átkának rétegesre dagadt falait. hogy elnyerje a társa szerelmét. Eriszt és minden isteni eredetű varázslatot a világon. aztán mintha hirtelen észbe kapott volna.. mert ő. Zakatoló aggyal meredt maga elé. ahogy a lábai bírják. . mert mérhetetlen vonzódást érzett iránta. de el kell. – Rám talált. megrázta a fejét. fájdalmat okozna vele. mintha bármelyik pillanatban kicsúszna a lába alól a talaj. aki ekkora félelmet ébresztett az ő társában. idő előtt megléphet. pusztulnia kell. – Megtalált. hogy a fájdalom miatt képtelen lesz beteljesíteni a hét nap követelését. Bármilyen hatalmas legyen Storr. – Kérlek.

és engedni a könyörgésnek. mert Storr megrántotta a kormányt. Tamsyn testét az összes létező porcikájával érzékelte. hogy rossz irányba tart. Tamsyn szíve a torkában dobogott. ha ő nem volt vele. de nem átélni. a hátának nyomódó melleit. Már tisztában volt vele. . A múlt titkai Storr jó fél órája még abban a biztos tudatban élt. Tisztán érezte. hogy tévedett. combjával a férfit szorította. Döntések hirtelen sorozatának következményeivel. de érzéki szájának sarkában megkönnyebbült mosoly táncolt. ahogy a lány felé nyújtotta az ónixfényű bukósisakot. de rá kellett döbbennie. biztosan megadta volna neki. 2. ahol szem elől tévesztette a lányt. Tudom. hogy. de be kellett látnia. vagy inkább tudni róla. hanem a parkoló felé indult tovább. miközben a pontot figyelte. majd irányt változtatott. A próba már azzal elkezdődött. azonban minden egyes lépésével tudatosult benne. ahogy a férfi felhördül. Nem értette. hogy elismerje. amikor hozzáért. Nem szóltak semmit. mit csinált rosszul. Tamsyn a rémület ádáz lendületével vágott keresztül a tágas előcsarnokon. és nagyon igyekezett nem koncentrálni. és nem azért. amit én! Tudom. Tamsyn elhessegette józan eszének megmaradt szikráját is. akkor éppen elérné a nadrágjában látványosan kiemelkedő erekcióját. hogy ez nem az ő fájdalma. Napszemüvege eltakarta a szemeit. hogy a lány okozta távolodás kínjainál nincs keservesebb. mi ennek az oka. de nem érzett magában elegendő bátorságot. nem Tamsyné! A felismerés erejével sarkon fordult. hogy érezte! Abban a pillanatban. ahogy én tehozzád! A pokolba. hát persze. mégis ott lobogott acélos tekintetében. és karjait karcsú. vagy mert egy vadidegenre bízta az életét. mert még soha életében nem ült motoron.. A legszívesebben utána rohant volna. aztán végre az istenek megkönyörültek. Tamsyn nekitámaszkodott a hófehérre meszelt falnak. miért jut eszébe Storr. de már nem volt alkalma megkérdezni. A fájdalom tompa sajgásként hasított a füleibe. Storr pedig már nem csak a távoli fényképezőgép apró kattanásait érzékelte. és szinte a semmiből mellette termett Storr egy óriásinak tetsző. a férfi bármit kérhetett volna tőle. első pillantásra csalódottság lett úrrá rajta. hogy a férfi szenvedjen. mégis érezte. A saját döntésének kell lennie. A fájdalom nem számított. nem számított senki. hogy ha a lány egy kicsit lejjebb csúsztatná apró kezeit a mellkasáról. és mélyeket lélegezve próbálta kizárni a fejéből a hatalmas fájdalmat.Storr tehetetlenül figyelte. Tamsyn alakja eltűnt az épületben. felemészthette. Nem erőszakolhatta rá a saját akaratát. Képtelenségnek tűnt. Különös érzés volt érezni. Magán érezte a férfi tekintetét. A szerelmét lehetetlen erőszakkal kicsikarni. amit ugyan nem mondott ki. Ahogy kilépett és körülnézett. Nem engedhette. de ez még mindig kevés. hogy érzed. hirtelen éles fájdalom hasított a füleibe. Ilyen mértékű vonzódást még soha nem tapasztalt. fekete Indian motor nyergében. és Amani kórterme felé vette az irányt. és folyamatosan őrültsebességre gyorsulva kilőtt a kórházból. Végül is erről szólt az egész próba. valamint minden másnak. Segíteni akarása mindennél erősebben pulzált benne.. Az előcsarnokban megtorpant. és útjába küldték ezt a lányt. Puha combjait a csípője körül. ahogy levette a baseball sapkáját és a táskájába gyűrte. de nem tehette. hogy úgy vonzódsz hozzám. valószínűleg már régen megtették volna. ahogy a lány távolodik. hogy felvehesse helyette a nehezebb fejvédőt. A férfi némán tűrte. hanem fájdalmat is. hogy a valódi céljával ellentétes irányba halad. Ösztönösen odakapta a kezeit. Egyfolytában a szavai visszhangoztak a fejében. Aztán hirtelen hangos. és megragadta a sisakot. hogy a férfi ott lesz. Amikor kilépett az előcsarnokból. fülsértő berregés hangzott fel. Szeretett volna visszamenni. és nem a kertbe. és elindult arra amerről jött. melyek hátralévő életükig kitartanak. Storr! Hát persze! Az ő fájdalma. mert sehol nem látta kitűnni a hatalmas jóképű tornyot az embertömegből. Ha olyan egyszerű lett volna megtörni az átkot. mint valami második szív. izmos dereka köré fonta. hogy ezerötszáz évig nem történt semmi. szorosan hozzápréselte a testét. Hallotta. Felült Storr mögé.

mint Tamsyn. Egy nagyvárosi újságnál dolgozom. mint először gondolta volna. hogy miért. A szűk helyiség egyébként is kicsi volt. hogy semmiféle fejfedő nem volt rajta. – Egy hete. vagy drogdílerek az áldozataikat. közben egyre hülyébben érezte magát. mint egy gyalogkakukk. – Mi a baj? – kérdezte a lány. Az ágyon érintetlenül hevert a valamikor valószínűleg fehér. Ha valami történik a nagyvilágban. bár a javára legyen mondva. Legalább a hét napig. abban a pillanatban összecsuklana. – Miért élsz ezen a lepra helyen? A férfi kirohanása – hiába volt teljesen érthető – rosszul esett Tamsynnak. Most. de ő továbbra sem mozdult. ha nem tetszik. ahogy Tamsyn leszáll mögüle. Írisze gyönyörű zafírkéken ragyogott. hogy idecsábították az áldozataikat. Nem tudta elhinni. – Észrevetted. mint afféle hirtelen futár fényképész. mivel a késő délutáni óra ellenére továbbra is hatalmas volt a hőség. ahogy a férfi felemelkedik. hogy a lány ezen a helyen lakik. mégis az övé volt. Valahogy rá kellett vennie. A helyiségben volt még egy komód. Levette a táskáját. hogy szinte folyton ezt kérdezgeted tőlem. és a függetlenségét bizonyította. viszont kellemes meleget adó fekete bőrkabátba. de amikor Storr belépett hirtelen feleakkorának tűnt. – Bejössz? Storr nem felelt. hogy a hangját továbbra is suttogóra fogja. félreérthetetlen foltokkal a közepe táján. nincs állandó lakásom. hogy álljon meg. Nem lett volna rá szükség. hogy ha bármit rátennének. majd tétován megállt néhány lépésnyire a szoba túlsó végében. de nem tartott sokáig. – Innen is hamarosan továbbállok. – Mikor? – Holnapig van kifizetve a szobám. A férfinak le kellett hajtania a fejét. – Mióta laksz itt? A helyesebb kérdés az lett volna. hogy kínosan feszengve viselkedjen vele. Kezével elengedte a táskája vállpántját. jön a telefon és én rohanok. és élvezettel figyelte. Storr végre meglátta. majd izmos karjait széttárva körbemutatott a szobában. A kabátváltásnál csak annyit beszéltek. A kurvák hordták ide a kuncsaftjaikat. bár még mindig kényelmetlenül érezte magát emiatt. miközben felé nyújtotta a bukósisakot. – Hé. kétméteres magasságában. mert annyira gusztustalan. – Szerintem meg igen. Nem akarta. mára azonban megkopott szürke színű ágynemű. ne fogd vissza magad! – jegyezte meg olyan maró gúnnyal. de Storr látta zafírkék szemeiben a sértett megbántottságot. Sokat költözöm a munkám miatt. – Nézz már körül! Ezen a helyen még egy kurva csótány sincs. A saját keresetéből fedezte a kiadásait. Tamsyn hálás pillantással fogadta. – Mehetünk. hogy a legtisztább kéken ragyogó szempárt tudhatja magáénak a lány. ahol lakom? – Leamortizálni? – visszhangozta megrökönyödve. amíg esélye van meghódítani. –Tamsyn arcán halvány mosoly suhant keresztül. mióta megismertelek? – kérdezte évődve. Miért kell így leamortizálnod a helyet. de semmiképp egy olyan sebezhető nőnek. amiért suttogva beszélt. és az egyik ajtó felé intett. és egy asztal. hogy nem épp a Hilton. és az ágy lábához dobta. Storr levette a napszemüvegét és a zsebébe süllyesztette. Szemöldöke éppen olyan csillogó barna árnyalatú volt. míg Storr utasította a lányt. és belebújt a számára igencsak túlméretezett. legalább tisztán bírta tartani. – Tudod. ahogy a rémület jeges kígyóként végigsiklik fölfelé a gerincén. – magyarázta Tamsyn. majd megáll előtte teljes. ami úgy nézett ki. . hogy mutassa az utat a lakása felé. amikor észrevette undorral teli pillantását. a menetszél azonban hidegebbnek bizonyult. Érezte. Ügyelt rá. aztán újra hallgatásba burkolóztak. amit a pupillájához hasonló fekete gyűrű ölelt körbe. ahogy biztonságos távolságba jutottak a kórházból. hogy ne üsse be a légyürüléktől bebarnult plafonba. Bekanyarodtak a gusztustalan olíva színű motel szűkös parkolóhelyére. Storr érezte. Legnagyobb megrökönyödésére Tamsyn az egyik külvárosi lepukkant motel előtt intett neki. Tudta.Abban a pillanatban. – Mi a munkád? – Fotós vagyok. Tamsyn elragadtatva figyelte. Néhány Lelketlen is képes volt odáig süllyedni. – Ott az ajtó. Storr pedig kelletlenül beállította a motort az egyik üres helyre. izmos lábát a motoron. ezért inkább témát váltott. amire suttogva képes volt. A lány egészen eltörpült előtte. biztosan kitalálsz egyedül is! – Ez nem válasz a kérdésemre – jelentette ki a férfi olyan higgadt nyugalommal. átveti hosszú. hogy maradjon. Egy sorozatgyilkosnak is kitűnő hely volt. ahogy a lány napbarnított arcbőre mélyvörös árnyalatot ölt. hogy a lány a legszívesebben toporzékolt volna. a földön alszom – magyarázkodott Tamsyn. A lány szobája rémesebb volt a motelnél is. de nem akarta még jobban zavarba hozni. és kecsesen ívelve húzódott a hatalmas szempár fölött. mint előtte. Storr fékezett és a lányra adta a motoros dzsekijét. mint a haja.

A várost pontosan öt részre osztották fel. Gabriella. kisurrant Storr mellett az ajtón. mindenkinek volt külön lakása.. hogy az ő kedvére tegyen. majd kíváncsian tágra nyílt szemeivel felnézett rá.. hogy ezen a helyen a lány erényességének nem lesz félni valója tőle. de még mindig visszafogta magát. Már a gondolatra kiverte a víz. Tamsyn öntudatlan kecsességgel nyújtotta oda a Storrnak a kabátot. Különös fintora a sorsnak. – Te miről szeretnél beszélgetni? Storr rezignáltan sóhajtott. A testvérei. – Szeretném. a férfi nem mozdult. A fölső. Néhány perc múlva Tamsyn kijött a fürdőből. úgy vonzotta Tamsynt. – Ha ez téged megnyugtat. komolyan – jelentette ki végül rekedtes hangon. mintha egész életében arra tanították volna. hogy amint felismerik a számukra teremtetett társat. hogy épp a közülük legidősebb találjon rá először a halandóságának kulcsára. Storr képtelen volt levenni a szemét a lányról. mint az előző. azonban nagyon is tudatában volt a jelenlétének. miközben levette a férfi bőrdzsekijét. amit a lány viselt nem kevésbé volt feltűnő. Minden mozdulata maga volt a megtestesült finomság. Storr kíváncsi lett volna a testvérei reakciójára. akivel eldöntötték. Ennél ezerszer többet érdemelt. ahogy a lány a táskájáért nyúlt. Storr elővette a mobilját bőrnadrágjának a zsebéből. Fogta magát. Szótlanul ment a motorhoz. Storr szívesen kiszedte volna a hajgumiját. és a pántját hanyagul átvetette a fején. de hiába várt.. – Köszönöm – motyogta. miért vágyom olyan veszettül a csókodra! Storr. de még ő is érezte. felfrissül. hogy semmiképp nem ússza meg a válaszadást. rájött. biztos volt benne. – Mégis ezt fogod viselni. hogy Tamsyn épp a csupasz bőrét simogatja a szomszédos helyiségben. ruhát cserél. miközben felült a motorra. – Átkokról és képtelenségekről – felelte végül a valóságnak megfelelően. hogy a lány megmosakszik. amikor meglátják. De ahogy bevillant neki a szoba lepukkant külseje. ha elmagyaráznád. hogy éppen ő küldte az sms-t. bár igyekezett nem mutatni. újabb meghökkenésre ítélve a férfit. míg a társak be nem léptek az életükbe. – Vedd fel! Elmegyünk innen. Látszott. Magas. ami ha lehet még szexibbé tette. és a kabátja felé bökött a fejével. A város szívében berendezett épületben volt a központjuk.. Legnagyobb meglepetésére a lány bólintott. Gamaliel és Alana. – És te miről szeretnél beszélgetni? – kérdezte mintegy mellékesen. – Nem válaszoltál a kérdésemre – jegyezte meg Storr. – Én is úgy gondolom – suttogta. . Hálát adott. Tamsyn újra bólintott. mert tiszta – vágott vissza a lány. azonnal üzennek a többieknek. Beszélni éppen ráérnének utána is. csak nem ujjatlan. hogy a magyarázata sántít. hogy megsemmisítse.. széles termetével a szoba tere beszűkült. de amikor Storr még mindig nem indult. kivett a ki sem pakolt bőröndjéből egy fölsőt és bevonult a fürdőszoba rejtekébe. de visszakötötte ugyanolyan szoros copfba. Különös higgadtsága nyugtalanította a férfit. mint aki nem vesz tudomást róla. – Nekem is van kabátom – vont vállat a lány. a legszívesebben lerángatta volna a lányt a motorról. és felvette a kabátját. Nem vett tudomást a férfiról a továbbiakban. Storr ajkán halovány mosoly derengett. – Beszélnünk kellene. hogy szükség esetén oda tudjanak visszavonulni. mint előtte volt. Storr megvonta széles vállát.– Azért nincs csótány. majd a küldés gombot is benyomta. majd körülnézett a kis lyukban. Miután eligazgatta. hogy teljesítse a kérését. Tamsyn felvette a bukósisakot. míg mindenki rá nem talál a társára. és mintha mágnes lett volna a bőrébe építve. Karjait izmos dereka köré fonta. aztán elhelyezkedett a férfi mögött. miközben figyelte. Éppolyan mélyen dekoltált volt. Hogy elterelje a figyelmét. hanem spagettipántos volt. és megkereste néhány gombnyomással a már előre elkészített sms-t: "Elkezdődött!!!" Beütötte a négy nevet: Tristan. és ráadta a gyújtást. Pontosabban úgy tett. fenekéig érő barna copfja ütemesen verdeste a hátát. hogy megfésülte a haját. hogy a férfi nem láthatja az arcát. de ezt addig egyikük sem tartotta feltétlenül szükségesnek.. ahol együtt töltötték a mindennapokat. Storr csak sejthette a vízcsobogásból. Ettől a pillanattól kezdve semmiféle módon nem kerülhetnek kapcsolatba egymással mindaddig.

de meleg fényét hátrahagyva világította be a környéket. mindaddig képtelen lesz bármi másra koncentrálni. míg ezt le nem zárja magában. Storr türelmesen megvárta. miért akarom. Tamsyn bólintott. hogy a férfi nem követi. és hirtelen az étvágya is másfelé orientálódott. Napszemüvegét levette és a zsebébe rejtette. Tamsyn pedig égő arccal ismételte a szavait. – Csak azért. Mivel nem tudott mit mondani. Úgy tűnt. hogy a lány frászt kapna az ilyen elegáns helyektől. ahogy megszabadul a nehéz bukósisaktól. A lány számára követhetetlen sebességgel szelte át az őket elválasztó néhány métert. megragadja a kezét és bevezesse az étterem egyik szegletébe. akkor ez már önmagában válasz a kérdésedre. a lány azonnal összerezzen. mi jár a fejében. aki tőle várja a megváltást. amikor ő már indult volna. melyek szinte azonnal megnyíltak előtte. Már bánta. Nem egy kiégett harcost. az emberek vannak rá hatással. Csókja vad volt. – Mondd még egyszer! – parancsolta. és birtokló. hogy megcsókolj! – Nem így fogalmaztál – szűrte a fogai közt a férfi. amiért annyira szókimondó volt. hogy a férfi is hallja. hogy a forróság szétáradjon a testében. Karjai szinte önkéntelenül kúsztak fel a férfi széles vállára. mint nekem. és mire Tamsyn észrevette. leveszi a hatalmas kabátot. mintha minden pillanatban azt várná. Nem volt kenyere az alakoskodás. miről beszél a férfi. ahogy valahányszor megérinti. még idegesebben foglalt helyet.. Tamsyn zavarba jött. és nyelvével mélyen behatolt a lány szájába. Nem azért bosszantotta. hogy a testét olyan szorosan préseli a tökéletesen kidolgozott izmokhoz. épp ellenkezőleg – annyira öntudatlan volt ez a reakció. ha elmagyaráznád. Tamsyn idegesen nézett körül. A nap már lebukott a város mögött. Storr összevont szemöldökkel figyelte. Egyik kezével megtámasztotta a tarkóját. és arrébb húzódik. A gyorsétteremben néhányan lézengtek csupán. annyira magától értetődő a lány számára. már előtte állt. hogy Storr visszafogja magát. Mikor Storr is követte a példáját. mert amint beléptek a helyiségbe. és Storr biztos volt benne. Nyelvével végigsimított a remegő ajkakon. miközben továbbra is biztosan tartotta a lány karcsú testét. Storr. és kérdő pillantást vet rá. Szíve őrült vitustáncot lejtett a mellkasában. ahogy forróság tolul az arcába. mire Tamsyn a legszívesebben azonnal elrohant volna. hogy tisztán lássa a lány reakcióját.. Szótlanul figyelte. Storr sejtette. Amikor lefékezett a parkolóban. hogy nem véletlen. A csóktól kábán nézett fel Storr vágytól elsötétülő gránitszürke szemeibe. a világ furcsán szédelgett körülötte. és hangja egészen Storr szívéig hatolt. és megállt mellette. de rájött. érezte.A pokolba. hogy valaki ráront egy észre nem vett sarokból. és tudta. miért nem akartad. – Arra gondolsz. mert ellene irányult. Miért kellett ennek a pasinak ennyire makacsnak lennie? – Miért vágyom olyan veszettül a csókodra? Így már elégedett vagy? – fakadt ki Tamsyn fennhangon. ahogy a pincérnő kihozta a megrendelt ételeket –. Amikor Storr végre engedett a szorításán Tamsynnak meg kellett kapaszkodnia a karjában. A fájdalom nem számított. hiszen még nála is többet érdemelt volna. – Elfelejtettél valamit? – súgta Tamsyn kérdőn. hogy Tamsynnak hívjon Amani a kórházban? .. tisztán csillogó szemeiből eltűnt az iménti kábulat. és ebben a pillanatban biztos volt benne. amennyire csak bírja. de már nem volt mit tenni.. – Szóval – kezdte. Le tudta volna tépni a fejét annak. mert mögötte a férfi kellemes melegséget érzett. nehogy elgyengült térdei összerogyjon alatta. mintha csak tudná. a másikat a dereka köré fonva húzta magához közelebb. majd engedte. Persze azonnal tudta. hogy nem mennek többcsillagos étterembe. hogy legyen viszonyítási alapod – lihegte Storr. mintha a lány egy forró érintéssel simított volna végig a lelkén. és azon kapta magát. Storr merőn nézett rá. szenvedélyes. de épp elegen ahhoz. leszállt a motorról. ezért egy félreeső gyorskajáldába vitte. Menet közben eldöntötte. – Szeretném. amit indulás előtt mondtam? – Storr bólintott. Tamsyn egy pillanatra ledermedt. Mégis. hozzátette. aki kiváltotta belőle. és engedte magát elveszni a viharszürke szempárban. Storr szinte beleőrült az édes bebocsátásba. Storr már nem fogta vissza magát. A fejében egyetlen mondat zakatolt. ezért felemelte a fejét. így csupán engedte. – Ha neked feleannyira is jó volt. – Kérlek. majd kitámasztotta. jóképű arcán huncut mosoly ragyogott. A lány zavara bosszúságba csapott. hogy átadja helyét a szorongásnak. hogy Storr hátrébb lépjen. míg a lány leszáll mögüle a motorról. Ajkai égtek az iménti csóktól. megigazítja a copfját.

mintha magába szippantaná a lelkét a férfi. és igencsak későn érő típus. meg is emészthette volna. megszorította a lány kezét. de nem válaszolt. vajon mindenhol ilyen tapintású lehet-e a lány. hogy igent mondjak. – Férjnél vagyok – bökte ki Tamsyn. Ez a rózsaszín szemüveges időszak kitartott összesen három napig a kéthetes udvarlási időt követően. és tovább folytatta a lány tenyerének simogatását. hogy különleges vagyok. Illetve azt hiszem. Tamsyn beleborzongott az érintésbe. Én bolond meg hittem neki. hogy vele nincs mitől tartania. Egy pillanatra megakadt a simogatásban. El volt bűvölve tőle. a lány nem látja. – Azt mondtad. megfordította. Ha Tamsyn foglalt. Mennyi ideig is? – Miért? – Ugyan már. De nem is számított. és úgy érezte. akkor az átok örökre a nyakán marad. és érzékien végigsimított a tenyerén. Storr őszintén megdöbbent a hallottakon. csak már képtelen volt tovább színlelni – vonta meg a vállát Tamsyn. – Nem tudom.. Landon pedig valóban lehengerlő. Landon megváltozott. erős ujjait figyelte. a hallgatásba burkolózott. hiszen a lány nélkül a halandóságnak sem volt semmi értelme. amennyire lehetséges volt. ahogy próbálta időrendi sorrendben visszafelé felidézni a történteket. Nézz csak rám! Nem a mostanában divatos méretekkel bírok. sőt. mennyire reményvesztettnek érzi magát ebben a pillanatban.. próbált ugyanúgy viselkedni. de inkább morgásnak hangzott. – Két hét ismeretség után mentél férjhez? – Storr döbbenten nézett rá. buta és… és visszataszító vagyok neki. Ha egy ostoba piperkőc sikerrel járt egy ilyen horderejű ügyben. majd lassan megfogta a lány kezét. nem is megváltozott... és bár egyfolytában bámulta összeboruló kezeiket.. hogy a férfi is érezte. ehelyett valami aberrált érzelmi zsarolásban tartotta. akit neki rendeltek. nehogy olyasmit mondjon. akkor talán neki is van némi esélye. feladtam a függetlenségemet. Szerette volna felfedezni. pedig nem is ismerte. – Miért használsz másik nevet? Mondd el. egy éve a Jamie-t használod – idézte fel pontosan a szavait Storr. Kényelmesen volt ideje megrágni és lenyelni a falatot. és ezúttal nem esett nehezére a suttogás. – És aztán? – Aztán a rózsaszín szemüveg a kukába került. – Szomorú mosoly suhant át a lány gyönyörű arcán. Tamsyn belenézett a gránitszempárba. Storr legnagyobb megelégedésére nem húzódott el. amivel elárulhatná magát. – Azért ne gondolj rosszat rólam! Csak huszonhárom éves voltam. Elektromos bizsergés futott végig a gerincén. majd elfintorodott. Mintha rádöbbent volna. ahogy addig. Storr előrehajolt. amit valaha érintett. miről beszélsz. miközben nagyot harapott az egyik dupla sajtburgerből. Halkan beszélt. mint bármelyik selyem. Csupán szerette volna megnyugtatni. ahogy megnyugtató köröket rajzolt a tenyerébe. de már nem suttogott.. Nem felelt semmit. és három napig élveztem a házaséletet. – A házasságom eleinte jó volt. ráadásul még így is érezte helyesnek. de továbbra is kitartóan fojtatta a lány tenyere elleni érzéki támadást. biztosítani. Teljesen az agyára mentem . Hozzámentem feleségül. – Nem. hogy hamarosan eltöri. – Ez nem fiúnév? Tamsyn megvonta kecses vállát. Annak a fickónak még a lába nyomát is imádnia kellett volna. – Legalábbis elég jó ahhoz. és hatalmas tenyerével befedte a lány kezét. de gyorsan észbe kapott. mint bármi másnak. mert úgy tűnt. Igazán nem hibáztattam ezért. és összeráncolta a szemöldökét. a bőre puhább és bársonyosabb volt. hogy tényleg túlságosan csúf. csak nem tudott. – mondta a lány. a szíve másé. Megnyílt előtte. és Storr hosszú. – Landon – visszhangozta Storr. mely keserű csomót kötött a nyelvére. Tamsynnak esze ágában sincs válaszolni. hogy ő az. olyan halkan. Tamsyn elpirult. mint amit egy férfi kedvel egy nőben. – Igen. Arcára megfejthetetlen kifejezés költözött. – Úgy értem. hogy nincs nálam gyönyörűbb nő a számára. Storrt kiverte a víz. amit már végképp nem bírt elviselni. – Elárulod. és folytatta. milyen átokról beszéltél? – szólalt meg Tamsyn hosszú hallgatás után. mi folyik itt! – követelte Storr. de ezúttal nem vett róla tudomást. – Miért nem? Storr halványan elmosolyodott. – Elszédített. Landon Jones – bólintott Tamsyn.Tamsyn idegesen babrálta az egyik műanyag villát. Elhitette velem. ráadásul olyan hobbim volt. és remélte. és tudta. Storr biztos volt benne. Abban ugyanis minden kétséget kizáróan biztos volt.

. Storrt pedig majd szétvetették az érzelmek. majd hirtelen kihúzta a kezét Storr lágy szorításából. soha nem ámítottam magam. a fájdalomról szinte azonnal megfeledkezett. mégis eljött a pillanat.. ráadásul frigid. amit tesz velem. nem ölted meg. amikor már úgy éreztem. ujjait óvatosan Storr kezére simítva. – Mintha csökkenne minden egyes alkalommal. – Miért épp akkor hagytad el? – Nem volt különösebben kiemelkedő oka – vont vállat Tamsyn. Fogalma sem volt. de látta a lány türkizszemeiben a hitetlenkedést. hogy csúf és tehetségtelen. de a másikkal továbbra is Tamsynét szorongatta lágyan. Nevetséges. Egyelőre. és nagyokat gesztikulálva hadarni kezdett. hogy témát akar váltani. Storr ledöbbent. és a tenyerébe fogta a lány rákvörös arcát. és Storr gyűlölte. – Egyszerűen csak úgy éreztem. és tisztában vagyok a hibáimmal. Próbált tökéletesen hanyagnak tűnni. – Nem érdekes. ahogy kétkedő gúnnyal viszonozta a pillantását. ahányszor meghallom a hangodat – morfondírozott félhangosan inkább csak magának. Másrészt ez utóbbi megjegyzésével kapcsolatban elepedett a kíváncsiságtól. – Elfelejtettem. amikor megszólalt. Közöd sincs a frigidséghez! Tamsyn egyik szemöldöke a homlokába húzódott fel.. – Megölted? – kérdezte Storr. – Tehát. még nevet is változtattam. Előrehajolt. hogy bírta ki a lány egy olyan alakkal. nem kell elviselnem a megaláztatásait. Úgy értem. – Hidd el nekem. – Mennyi ideig voltál vele? – Három évig. – Sajnálom – súgta a lány. A férfi a halántékához kapta egyik kezét. akkor mit csináltál? Tamsyn mellkasából bizonytalan sóhaj szakadt fel. Egyrészt őrülten lángolt benne a harag. Tamsyn döbbenten nézett rá. – Jó lenne. jelezve. hogy azóta sem vágtam bele megint. mint a tenyere alatt domborodó izmok. hogy nem vagyok egy nőideál. mire Storr szíve hevesen megdobbant. Mélyreható tekintettel nézett a zavartan csillogó kék szemekbe. ha végre egészen megszoknád. milyen szánalmas vagyok! Storr megragadta idegesen hadonászó kezeit. hogy nem tetszik neki a lány makacssága. és elmosolyodott a lány fintora láttán. – Hol van most a férjed? – A végén már annyira elfajult a kapcsolatunk. Hülyén érzem magam így suttogva – forgatta a szemeit Tamsyn. A férfi lenézett a kezére. Mintha élvezte volna. és ha nem vagyok résen. Storr összevonta a szemöldökét. keze szorosabban markolta a lány kezeit. mintha maga is meglepődött volna. mennyire nem jól csinálom. – Frigid? – akadt fenn a szón Storr. . Már felhagytam az ostobaságaimmal. hogy hangosan kimondta ezt a szót a férfi jelenlétében. mégis selymes takaróként simogatta a lelkét. aki arról próbálta meggyőzni. a legnagyobb bátorság az. majd elmosolyodott egy pillanatra. Elszöktem tőle – jelentette ki rezignáltan. hogy széttépje ezt a Landont. mintha minden sarokból ő figyelne. a hangja komoly volt. ha mersz változtatni! – Soha nem bántott engem fizikailag – lehelte Tamsyn. hogy megtudja. – Mi volt a hobbid? Tamsyn elpirult. mivel szeretett foglalkozni. és tudomást sem venni olyan csekélységekről. Elvörösödött. – Miért csak az én hangomat hallod? – Ne válts témát! – kérte Storr. amiért vállalod ezt a kényelmetlenséget a társaságomban – mondta komolyan. – Menekülök előle. véget vetek az egésznek. vagy szívének hangosan zakatoló dörömbölése. bármelyik pillanatban lecsaphat rám.. amit az az idióta nem tudott elviselni. amiért ennyire leépítette a lány önértékelését. Lágyan csengő nevetése egyszerre hasított bele éles fájdalomként a fülébe. Milyen ostoba ember. hogy porig alázhat. hogy Tamsynnak nevetnie kellett. Fogta a kezeit és széles mellkasára helyezte őket a szíve tájékára. és Storr elborzadva figyelte. ahogy szemeibe könnyek gyűltek. hogy úgy döntöttem. és olyan őszinte örömmel derült fel az arca.vele. – Igazán hálás vagyok. – Bátor vagy! – ellenkezett. Úgy érzem. pocsék háziasszony viszont igen. elengedte a kezét. szüksége volt rá. Tudom. – A te Landonod egy balfék volt. nem helyes. és valahogy olyan sokáig hallgattam tőle. de ráhagyta. és Storr látta rajta. – Ő csak lelkileg akart tönkretenni. – Gyáva dolog tudom.

Storr lerombolta a képet. ha előtte állt. Storr elmosolyodott. és romba döntötte.. míg a lány tudatában nincs. hogy a fogai bármelyik pillanatban kitörhetnek. Minden porcikáját átjárta a hév. – Éreztél hasonlót. és hátrébb húzódott a székével. ahogy megmozdul alatta a szék. Míg evett. Csókja sokkal vadabb volt. Szürke szemeiben félreértelmezhetetlen vágy csillogott olyan hévvel. fekete haja szoros copfba volt hátrasimítva. Zihálva szedték a levegőt. Soha többé. mégis. Erre jött ez a hatalmas. ezért csupán nemet intett a fejével. hogy a saját kielégülését félre kellett tennie. Tamsyn égbekiáltó bűnnek érezte a váratlan távolságot. Mellei a kőkemény mellkasnak nyomódtak. Ezt sugallta minden porcikája. nyelvével erőszakosan szétfeszítette az ajkait. de látta kidudorodó nadrágját. és bár kerülni akarta az összehasonlítgatást. Storr legalább ötven centivel volt magasabb nála. magán érezte a férfi pillantását. és felnyalábolt vele néhány ropogós sült krumplit. ami zavarba hozta a lányt. amit Landon belénevelt önmagáról hosszú évek alatt. Nem fogom engedni senkinek. és látta. majd amikor látta.– Honnan tudhatnád.. mire forróság áradt szét a testében. miközben lecsapott ajkával. de nem volt ideje befejezni. nem Landoné. hogy tiltakozni akar. Tamsyn tökéletesen megértette a nőt. Érezte. – Mehetünk? – szólalt meg Storr. akit megkívánt egy férfi. kicsoda ő valójában. az arcára. Landonnál soha nem érzett még csak hasonlót sem. és Tamsyn hálát rebegett. amiért ült. Képtelenség volt az egész. Storr közelebb húzta az övéhez. és egy pontban egyesült a lába között. de Storr a dereka köré fonta a karját és szorosan tartotta. és elégedetten érezte. és szempilla-rebegtető pillantással közölte a számla összegét. majd szorosan hozzápréselte a testét. Hirtelen eltolta magát a lánytól. mennyire nem vagy frigid! A lány tágra nyílt szemekkel nézett fel rá. hogy befejezte. csak egy nőnek. mélyen belélegezte bőrének természetes menta és méz illatát. de egyikük sem szólalt meg. és ha nem lennénk nyilvános helyen. Tamsyn. de meg sem próbálta áthidalni. hogy ami a házasságában történt. de meg sem várta a válaszát. – Engedj el – suttogta. majd szenvedélyesen csipkelődve megszívta a fülcimpáját. nem érezte magát sem csúnyának. Storr pedig nyíltan nézett a szemébe. épp a mellkasáig ért. az orra hegyére. Rádöbbent. és mit tesznek pontosan. de a férfi szorosan tartotta. Nem igazán hitte.. A szenvedély ott szunnyad benned. de gondolatban lehűtötte magát. megcáfolhatatlan bizonyítékokkal mindazt. Tamsyn. lassan kezdte visszanyerni az önkontrollját. – Egyél! – parancsolta a férfi.. Hosszú. és eldöntötte. és itt helyben teszlek a magamévá! Tamsyn hitetlenkedve nézett rá. de a férfi ügyet sem vetett rá. Azonban egyelőre sem a hely.. hogy az állkapcsát olyan szorosan szorítja össze. Az érzéstől Tamsyn halkan felnyögött. hogy milyen az igazi szerelem. Tamsyn szíve hevesen dobogott szaporán emelkedő és süllyedő mellkasában. majd bebarangolta a lány szájának minden szegletét. A férfi ezúttal nem várta meg a bebocsátást. különben esküszöm. Semmiképp nem akarta elcsábítani Tamsynt. – kezdte. sem az idő nem volt alkalmas erre. Tamsyn érezte. Egymásnak lettünk teremtve – súgta a fülébe Storr. hogy elmerülhessen a lány forróságában. Tamsyn újra el akart húzódni. amikor megcsókolt? – Tamsyn képtelen volt megszólalni. majd körbeérve az arcán újra az ajkai következtek. mint a parkolóbeli. Erekciója ki akart törni nadrágjának a szorításából. ezért inkább nem kockáztatott. hogy bántson. mire Storr elengedte. – Nem tudsz eltaszítani magadtól. jóképű. hol is vannak. – Egyél. Fogta meggyötört villáját. Storr végigcsókolta állának vonalát. karakán arca pedig olyan tökéletesen férfias volt. Tamsyn elfelejtett védekezni. . Tamsyn olyan lelki sérüléseket szenvedett a vadbarom férjétől. hogy komolyan beszél. mert egyébként biztos összeroskadt volna. megmutatja neki. megmutatnám. hogy nem fogok tekintettel lenni a jelenlévőkre. Megpróbált elhúzódni. Storr szorosan tartotta a fejét. A lány valóban az övé volt. amikor látta. az ő hibája. A pincérnő azonnal ott termett. amit meggyőződéssel elhitt az elmúlt években. hogy faragni sem lehetett volna eszményibbet.. – Gyönyörű és kívánatos nő vagy. Hihetetlen volt. – Mert egy balfék volt. míg másik kezével a tarkójánál cirógatta. Lágy csókot lehelt a szája sarkába. Mire véget ért az édes tortúra. istenszerű pasi. hozzátette. sem tehetségtelennek. Amikor a férfi megcsókolta. Mindig is úgy gondolta. hogy a lány megborzong. máris felemelkedett a székéről.

a biztonsági őrök a sarokból figyelték a jelenetet. mire a férfi mégis megfordult.. mintha az egész annyira magától értetődő lett volna. hogy újra odavághassa a férfit a falhoz. türkizkék szemeiben könnyek ragyogtak. Egyikük nyugdíjas lehetett. megvetően végigmérte Tamsynt. Nem mozdultak. – Hé. hogy elsírja magát. mire az megtorpant és szembefordult vele. – Mi a baj? A lány összezavarodott. de Storr megelőzte. Storr azonnal érzékelte. Tamsyn összeráncolta a szemöldökét. Tamsyn! – vetette oda Storr. keményen tartotta. – Miért csináltad? – kérdezte Tamsyn suttogva. Nem akarta megijeszteni. mint Storr. ha ő nincs itt. Már félúton voltak a motor és az étterem között. Bár két. hogy felnézhessen rá. – Csak amiatt mentél neki annak a fickónak. hogy elsodorta. nehogy elessen. azonban az arcáról olyan fenyegetés áradt szét. de csak azért. Tamsynnak meg kellett támaszkodnia az egyik asztalban. – Hé. A keze a kilincsen volt. Az egész étterem őket bámulta. nem tudsz vigyázni? – szólt a fickó után. – Legközelebb majd jobban odafigyelsz.Míg Storr fizetett Tamsyn elindult a kijárat felé. Tamsyn egy pillanatra elgondolkodott. szemeiben őszinte értetlenség látszódott. amikor Landonnal voltam. és újra a kijárat felé indult. Elkeseredetten megcsóválta a fejét. a motornál megvárja. – Csak nekem jött véletlenül. hogy ott kellemes bizsergésként gyökeret verjen. – Ha hasonló incidens történt. aki végigcsúszott az üvegfalon a földig. a hidrogénezett hajúhoz hasonló testalkatú fickó volt még a társaságban. A fickó már épp mondani akart valamit.. mintha bármelyik pillanatban a haverjuk segítségére akarnának sietni. amiért figyelmetlen vagyok és ügyetlenül térek ki az emberek útjából. hogy nem akart feleslegesen szót vesztegetni rá. amikor közelebb lépett Storrhoz. Nem válaszolt. a másik pedig egy nyüzüge pályakezdő. csak bólintani volt képes. és a barátaival együtt rémült tekintettel figyelte az eseményeket.. és az a barom igazán örülhet. bizonytalanul összefonta karjait a melle előtt. Tamsyn riadtan ugrott egyet hátra. Storr azonnal elengedte a fickót. majd belekarolt az ürge karjába. Tamsyn immár harmadjára nyúlt az ajtó kilincse felé. mert nem kért tőlem bocsánatot? – Miért vagy ezen így fennakadva? – Mert soha. a mai megalázáson is túl vagyok. mandulavágású. és ott is maradt reszketve. Nos.. . A szájából folyt a vére rá az üvegfalra.. ezért ő is megállt. eszük ágában sem volt félbeszakítani a náluk háromszor akkora férfit. – Persze. eddigi életem során soha senki nem tett meg ilyet értem! – Tamsyn kis szünetet tartott. közben kicsit enyhített a szorításán. hogy az felnyögött fájdalmában. hogy a lány nem követi. Rövid. A lány gyönyörű arcán feszültség tükröződött. oké? Tényleg sajnálom – nyögte a fickó. amikor az újonnan érkező vendégek közül az egyik olyan hévvel ment el mellette. hidrogénezett haja mesterséges tüskékbe meredezett az ég felé. mindig mérges lett rám. és Tamsyn ekkor vette észre. aki az előbb még olyan megvetően méregette Tamsynt. már nem sok hiányzik hozzá. már a bokszuknál állt. hogy a lány megeméssze a történteket. látszott.. és felnézett rá. jégkék szemeivel ridegen vizslatta a lányt. és tágra nyitotta előtte. gondolta Tamsyn. – Ez az alak bocsánatot szeretne kérni tőled. amikor mellészökkent Miss Tökéletes.. amikor Tamsyn megtorpant. de forrt a vére. és döbbenten vette észre. és az egyik boksz felé húzta. monacha? – kérdezte Storr. nem tudta mire vélni az iménti jelenetet. A férfin már rajta volt átláthatatlan napszemüvege. Háttal neki várta. amiért megmaradt mindkét keze és lába. de Tamsynnak így is hátra kellett csavarnia a fejét. persze. ugye! – szűrte a fogai között Storr. A lány szíve a torkában dobogott. nem úgy tűnt. kislány. hol Tamsynra. de nem fordult felé. – Hogy érted? – Miért bántottad azt az embert? – Mert bántott téged. mire a férfin volt az értetlenkedés sora. így a lány nem láthatta a szemeit. A nője – futott át Tamsyn agyán egészen a szívéig. A férfi nem volt olyan magas. – Indulhatunk. hogy kitört az első foga. Arra gondolt. de még az ajtóig sem jutott el. – Nem kért bocsánatot – vont vállat Storr.. amibe beleborzongott. hogy megtorolja a nőjét ért sértést. Pontosabban valaki. bocs. miközben hátulról a gallérjánál fogva olyan erővel nyomta neki a hapsit az üvegfalnak. amikor a jobb válla mellett a hatalmas üvegfalnak csapódott valami. hogy a hidrogénezett hajú tesztoszterontöltet tapadt az éterem oldalához Storr hatalmas kezének a segítségével. vajon akkor is élne-e még. felpumpált izmaira izompóló simult. majd szemeit lesütve ismerte be. haver! –nézett könyörögve hol Storra. de Storr kíméletlenül. A nő. de a fickót továbbra is szorosan a falhoz préselve tartotta.

ahogy várta. Őrlődött a Landon által belenevelődött önsanyargató kép és a saját szenvedélye között. – Nem vagyok képes ellenállni neked – lehelte.. Tamsyn elfintorodott a gondolatra. Türelmesen megvárta.. Nem akarhatsz engem. de lassan gördült be a parkolóba. – Akkor ne tedd! – mormolta a férfi. majd elér a gyomrába. Zihálva szedték a levegőt. hogy ezt el is hidd! – Ez képtelenség. Morózus sóhaj hagyta el a torkát. míg Tamsyn magára húzza a hatalmas motoros kabátot. ahol ezernyi apró darabra hullik. – És most mi lesz? – hallotta maga mögött Tamsyn csöndes suttogását. Tamsyn lehunyta a szemét. ám ezúttal a kijárathoz legközelebbi helyre állította a hatalmas járgányt. – Most már mesélsz az átokról? – suttogta kérdő tekintettel a lány. és a lábaid elé tenném az összetört koponyájukat.Storr pillantása ellágyult a szemüveg mögött. – Ne mondd ezt többé! – mordult fel Storr.. . Épp ellenkezőleg. és forró testét szorosan az övéhez préselve elhelyezkedik mögötte. Tenyerébe vette a lány arcát. Szívesen megmutatta volna neki. éppolyan szenvedély sugárzott belőle. Ez a nagyszerű férfi annyira vonzotta.. mégis visszavitte a lányt a motelhez. amit ebben a pillanatban érzett.. amit te akarsz. hogy végre kettesben legyenek. akit aznap ismert meg.. Csak kolonc vagyok. Imádkozott az istenekhez. és a motor elcsendesedett. mint éjjeli lepkét a fény. és végigsimította Tamsyn fenékig érő copfját – alig várta.. annyira szerette volna a tisztán csengő hangját hallani. Storr pedig hátranyúlt. Meglepetések éjszakája Egyetlen porcikája sem kívánkozott oda. miközben berúgta a motort. Az éhes ragadozó szenvedélyével vette birtokba a lány ajkait. Ez a gondolat megállította. felteszi a bukósisakot. A lány már levette a bukósisakot. 3. Csupán a leélt ezerötszáz éve adott neki erőt. hogy tényleg ilyeneket mond egy férfinak. felemelte a magasba és megpörgette. amint végigsimít a lelkén. Katartikus élmény volt a karjaiban érezni a lány törékeny. – Akkor mit csináljak? Mostantól azt fogom tenni. – Miért? Storr szorítása erősödött az arcán. – Mert az enyém vagy. és egy árnyalatnyival előrébb mozdította a fejét. hogy csókja elérje a férfit. mint amit Tamsyn érzett. vagy halhatatlan a pokolban. – Csak azt teszem. hogy hagyja már abba a suttogást. hogyan is kell kitérni. és a szégyen pírja festette pirosra az arcát. lassan előrehajolt.. amit te is akarsz. Storr pedig elkomorulva bólintott. hogy gyöngéden elhúzódjon a lánytól. hogy szétterülve lássa a párnáján. és alig várta. hogy halandó élete lesz-e a mennyországban. Ma kiderül.. Nem! Nem lehet együtt Tamsynnal. és komolyan nézett le rá. Tamsyn! A lány tekintete kétségbeesést sugárzott. monacha! Kiirtanám az összes ehhez hasonló rohadékot. A hév elkapta. – Ezt inkább ne csináld! – mosolygott fel a férfira. A lány ajkától csupán egy lehelet választotta el. amikor levette a gyújtást. Hangos robajjal. Nem! Még nem. és azon kapta magát. míg meg nem ismeri őt igazán. gondolatai azonban még haragosabban tomboltak. Storr a legszívesebben rászólt volna. és tétován forgatta a kezeiben.. de visszafogta magát. és azt akarom. Nem akarta elhinni. – Ennél sokkal komolyabb dolgokra is képes lennék érted. hogy egyre kevésbé zavarja a suttogás. Érezni akarta a különös dallamot.. hogy az útjába vezéreljék a lány idióta férjét. buján domborodó testét. Storr nem nevette ki. Storrnak ennyi bőven elég volt.

érzelmi zsarolással építik le az emberi lelket. Kék szemei megteltek félelemmel. arcára hitetlenkedéssel vegyült kétségbeesés ült ki. – És továbbra is szeretnéd tudni.. mennyire veszélyes. Landon Jones Planctus volt. – Szeretném hallani a te történetedet. ha megérintik.. Storr elmosolyodott. a Planctusokról. ahogy Tamsyn az ajtó felé igyekezett.Storr vállat vont. aki egy olyan nővel élt együtt három évig. hogy vágódjon hasra. ahonnan nem tudott leesni. A Planctusok olyan Kárhozottak voltak. és szembeszállva az istenekkel a Lelketlenekhez társultak. akik ráleltek életük rég óhajtott társára. hogy elmenjek? Bravó. hogy a lány elméje még teljesen ép. Nem akart túl nagy megrázkódtatást okozni a létezésének a súlyával. miközben lassan. Nem nézett hátra. mely igencsak kívánatos látványt nyújtott hátulról. ahogy Tamsyn kővé merevedik. Nem találkozott vele még soha. Görcsösen kapaszkodott a táskájába. hogy kiadja a nemrég elfogyasztott vacsorát. a A bukósisakot a motor elejére illesztette. mintha hányinger kínozta volna. ami szinte pattanásig feszült. mégis tudta. a lány mindenképp veszélynek volt kitéve. és ez cseppet sem segített lehűteni az indulatait. mint a Lelketleneké. Tamsyn ismerte őt. mire a lány kérdőn fordult felé. Storr igyekezett lehűteni forrongó vérét. te ökör. hogy fölösleges lenne. Ismerte őt. mégis úgy tűnt. és csípője izgatóan ringatózott. Az átok ugyan megtört. – Helló. és elindult a szobája ajtaja felé. Átkozott Erisz! Légy átkozott örökre! – tombolt Storr mélyen legbelül. A Planctusok nem úgy gyilkoltak. majd elbizonytalanodva hozzátette. szépre szabott arcán gonosz vigyor terült el. hogy önszántából vele tartson. és egy férfi lépett elő rajta. sarkon fordult. Ahogy Tamsyn példája kitűnően mutatja. Storr káromkodott magában. Landon hosszú ideig fürkészte a lányt némán.. kénytelen lesz behajítani a mélyvízbe. a lány lakásának az ajtaja kinyílt. Úgy tervezte.. A lány különös viselkedése. a megmagyarázhatatlan. A férje! Ez a Planctus az ő társának a férje! Hirtelen világossá vált minden. Storr látta. sérülékenyen. . Szinte kézzel tapintható volt a lány félelme. akik fellázadtak. kiscicám! Hazajöttél? – szólalt meg a tökéletes külsejéhez nem illő recsegő hangon a férfi. és a gyomra még nem döntötte el. Minden porcikájával érzékelte a férfi közelségét. ahogy Tamsynt méregette. de a felszínen nem mutatta. hogy kivel áll szemben. amit te akarsz – mondta. odasétált a lányhoz. – Tamsyn! – szólt utána a férfi. hogy lassan. ha igent mond? – korholta magát gondolatban. fájdalmasabb folyamat. Mielőtt Storr elérhette volna. Bármennyit is tudott. ahogy lassan visszafordult az ajtó felé. de mielőtt a férfi rákérdezhetett volna. Kifürkészhetetlen álarcát könnyedén helyezte fel. és mennyit árult el neki ez a vadbarom a Kárhozottakról. hogy Storr mögötte áll. mint akit betonba öntöttek. fokozatosan fogja beavatni Tamsynt a titkaiba. Voltak. Tamsyn? – Landon. ahogy megsejtette a ki nem mondott befejezést. mint a Lelketlenek. de halandóvá válva. Storr elnyomott egy borzongást – az a csoda. aki nem volt a társa. hogy kiutat találjon épségben mindkettőjüknek. Teljesen lefagyott. Tamsyn kicsit előregörnyedt. ám voltak.. Kulcs csörrenését hallotta. miért vágysz olyan veszettül a csókomra? Tamsyn elvörösödve szállt le a motorról. mi lesz. mivel a lány úgy nézett ki. mégis tudta ki ő valójában – az érzékei ordították. Szemei fénytelenül meredtek előre. nehogy túl sok legyen neki. és a feszültséget. Akárki legyen is a fickó. a vére megfagyott. de valami úton-módon elveszítették őt. – Nem – felelte Tamsyn pillanatnyi hallgatás után. hogy nem szereti. vagy sem. és megállt közvetlenül mögötte.. Storr még néhány pillanatig megengedte magának. – Nagyjából. és cseppet sem reális negatív önképe. de rájött. a Lelketlenekről. – lehelte a lány halálra váltan. ahogy felismerte az alakot. Vajon mennyit tud a férjéről? Mit tud az istenek világáról. kerülve a hirtelen mozdulatokat. tökéletes magányban kellett leélniük az életüket. Karcsú dereka kiszélesedett. Storrban megállt az ütő. míg egész testében megfeszülve várta a választ. mintha a pillantásával próbálna hatni rá. Túl közel volt.. – Azt akarod. amikor rájött. – Nem is üdvözölsz. – motyogta. és még valami mást. és felnézett az előtte magasodó alakra. miközben agya fürgén dolgozott. akik végigszenvedték a rájuk mért csapást. Ez sokkal lassabb. hogy gyönyörködjön a lány homokóraszerű alakjában. – Mindig az lesz. Storr a legszívesebben ráordított volna. hogy a mellkas fölé helyezett tenyerükön keresztül kiszívják az ártatlan lelkét.

– Nem hagysz el még egyszer! – vicsorogta recsegő hangján. Storr megmarkolta az ádámcsutkáját. ahogy a lány kérdezés nélkül rohanni kezd a hatalmas jármű felé. Néhány perc múlva elhagyták a bevezető út kétoldalt fenyőkkel övezett részét.– Miért sündörögsz a feleségem körül. akiknek az elpusztítására az istennő megalkotta őket már közel voltak. magát a férfit is. és megnyomott egy gombot a motor elején. feketére festett kovácsoltvas kerítés előtt megállt. és a karján. Jogosnak érezte mindezt. majd miután begördültek rajta. de Landon utánanyúlt. hogy a Planctus hamarosan keresni kezdi őket. A legszívesebben ott helyben kivégezte volna a fickót. Storr viszont épp az ellentettje. és elérték a villa előtti kör alakú teret. és Landon is talpon volt már. esküszöm. hiszen ő halált akart. A várakozás hosszú percekig elnyúlt. Mindkét férfi a lány megerősítésére várt. Storr pedig dühösen csikorgatta a fogait. aztán megfordult. és pillanatok alatt oldalra húzódott. – A lány velem marad. hogy nem tudná megvédeni Tamsynt. de tartott tőle. nem pedig örök életet. a társad. – Ha még egyszer a közelébe mész. és elégedetten figyelte. mire felült a motorra. legalábbis a felszínen. A hatalmas. hamarosan kitör. És ha mást nem is. hogy nem fognak támadni. – Menjünk! – lehelte a lány. hogy csak a lány hallja. míg Storrnak nem ütközött. figyelembe sem véve Storr erős szorítását a nyakán. és a lányhoz sétált. Tamsyn végül lassan hátrált egy lépést. míg el nem érték a város szélén elkerített villáját. Storr visszafordította tekintetét a Planctusra. hogy a lány összeszedje a bátorságát. fekete szemeiben felismerés suhant keresztül. A lények. ha esetleg más is rájuk támadna. és Tamsyn feljajdult a fájdalomtól. hogy féloldalasan fel tudjon nézni rá. és egy használt darabot vetett oda neked. de a Planctusnak túlságosan ki voltak élezve az érzékei. mégis inkább azonnal felnyalábolta volna. – A feleségem. Storr mindig is szerette a luxust. akinek fénytelen. Tamsyn elindult. – A motorra! – parancsolta. aminél jobbat el sem tudott képzelni. és olyan erővel vágta a falhoz. mint a nyárfalevél. A szürke szempárban a szemüveg alatt gyilkos indulat lángolt. Viszont azzal is tisztában volt. – Nyugodt. Storr az egyik Lelketlen kezében találta meg. – Indulhatunk? – kérdezte csöndesen. ahogy körülnézett a parkolóban. amit tőlem kapsz! – fogadta acélosan zengő hangján Storr. és félrelépve utat engedett a lánynak a motorhoz. de ő hozta a formáját. Tudta. ha nem történik semmi. Kigördült a parkolóból a hamarosan bekövetkező csata ígéretével. Storr agyára vörös köd ereszkedett. . hangja jeges recsegése pedig valódi félelmet ébresztett a lányban. a legjobb minőségű. mert bár türelmesen ki akarta várni. majd sarkon fordult. – A társad – jelentette ki. lehetőleg egyedire szabott dolgokkal kényeztette magát. Legalább négyen tartottak feléjük. hogy Tamsyn csak az egyik karjával ölelte át a derekát. és Tamsynhoz hajolt. az ő világában is. hogy minél messzebb kerüljenek a gonosztól. azonban nem élvezhette ki a dühét. már a kezdetektől fogva. vagy néhány szövetséges Lelketlen társaságában. hogy a Planctus egyedül jött. Tamsynon nem volt bukósisak. hogy biztonságos helyre vigye. hogy tilos nyilvános helyen harcolni. Ez azért kicsit ironikus.. a másikkal lefejtette karmos ujjait a lányról. megérezte. Landon elégedetten elmosolyodott. nem gondolod? Erisz lehetett volna bőkezűbb veled. és elindult vele. Bizonytalan volt. és úgy látszott.. Landon türelmetlensége egyre nyilvánvalóbbá vált. és megvédje a lányt a sérüléstől. és belekeverni civileket. A kapu érzékelői vették a jelet. A zafírkék szempárban tükröződő félelem egészen a férfi szívéig hatolt. hogy Erisz ezer átka sem ér majd fel azzal. Lassan elvigyorodott. Egyik kezével megragadta Landon torkát. Aranyszabály az összes elátkozott lény előtt. Kárhozott? – villant Storra Landon élettelen fekete szeme. ahogy megérezte a félelem szagát a levegőben. kitámasztotta magukat a lábával. ő azonban leblokkolva reszketett közöttük. szinte már kísértetiesen higgadt kijelentés volt ez a részéről. Storr érezte. mintha csak homok lenne. majd gázt adott. sőt. mintha éppen olyan dolog történt volna. de meg sem állt. hogy nincsenek egyedül. Storr figyelmen kívül hagyta a kérdést. azonnal vissza is záródott. hogy időben végezzen ezzel a féreggel. és Storr ezért ott helyben megcsókolta volna. Túl közel ahhoz. Mivel azonban nem akarta tovább hergelni a Planctust. a lány nyomára biztosan rábukkan előbb-utóbb. és megragadta a karját. ezért kicsit visszább vett a tempóból. így csupán bólintott. hogy a vakolat pergett lefelé.

melynek tengerkék falai tökéletes harmóniában álltak a szemeivel. – Nem értem. egy takarítócég volt megbízva. – Ez az otthonom. amit még Alana hagyott itt a legutóbbi itt tartózkodása alkalmával. Megbűvölten futtatta végig a tekintetét a hatalmas fogadó aulán. Bólintott. Amikor a lány nem válaszolt. mintha a sajátod lenne – mondta Storr a lánynak. Kényelmes franciaágy terült el az ablak alatt közvetlenül. de nem állt meg.. A kérdés meglepte Storrt. mint amilyen nehéz napja volt. Ártatlan és törékeny. hogy a számára megszokott dolgok mennyire elkápráztatják Tamsynt. Tamsynnak attól a pillanattól kezdve nem volt választása. A lány továbbra is halkan. Tamsyn eddig csak fényképezni jutott el ilyen helyekre.. hogy havonta egyszer szedjék rendbe a házat. teljes fegyverzettel volt felállítva. hogy senki ne legyen képes ellenállni nekik. és elhúzódott az érintésétől. – motyogta Tamsyn félbeszakítva Storr gondolatait. Bármennyire is meg volt rémülve. mely szikrázó fényben úszott. ha megtenné. ami klasszikus ókori hatással ruházta fel az építményt. Storr leszállva a motorról a lány arcára nézett. Erisz istennő átka szerint ugyanis nem volt szabad találkozniuk. de örült. Előre meg volt beszélve. Itt akarsz végezni velem? Döbbenten nézett a lányra. Tamsyn bólintott. de soha nem élvezhette. hogyha elkezdődik ez az őrület. Nem nézett hátra. de mindenkinek volt egy saját háza a város öt pontjában. – Megmutatom a szobádat. inkább elindult a lépcsőn fölfelé.. de hallotta. Mély hangja visszhangot vert az üres helyiségben. ha magányra volt szüksége. a sarokban egy fésülködőasztal állt mindenféle piperecuccokkal. – Mit fogok itt megtenni? – Hát megölni. mégis odafigyelt rá. Tudta. Elutasította a férfi segítségét. és valószínűleg annyira ki lehet merülve. bár csak ritkán járt ide. Storr kicsit attól tartott. amikor vele volt. Az emeleten a második szobába vezette Tamsynt. hogy a lány eldönthesse. A harcos tisztában volt vele.. hogy elkerüljék a találkozás lehetőségét. Oda mész benne. égő fáklyaként bevilágítva az éjszakát. majd ő is lekászálódott a motorról. – A szobámat? – kérdezte értetlenkedve a lány a férfi felé fordulva.. A belvárosban volt egy másik villájuk a testvéreivel. és öröm töltötte el. Erisznél sosem tudni. hogy a lány mégis megszökött tőle ép elmével. vagy suttogva beszélt.. ezért csoda volt. – Miről beszélsz? . mely végigvonult a két lépcső melletti falon is. visszakapcsolta a riasztórendszert. így letett a tényfeltárós estét övező szándékairól. még csak hasonlónak sem a kényelmét. hogy leolvashassa szájáról a szavakat. még aznap este mindent kitálal neki. Storr leparkolta a járgányt a hatalmas. És Storr élvezte suttogásának lágy simogatását több évszázada nem használt fülében. hogy ez nem volt szokványos értelemben vett házasság. mégis.. Storr próbálta emiatt nem kellemetlenül érezni magát. hogy Landon kinézte őt magának. Előrement. akkor azonnal a karjaiba kapná. és ez jóleső érzéssel melengette a szívét. és ha csökkent is a bizalma iránta. mire mindannyian rátalálnak a társaikra. De aztán eszébe jutott a sokk. Használd úgy. Az egész környékről és az épületről sugárzott a luxus.A villa is teljesen az ő ízlését tükrözte. – Jól vagy? – kérdezte tőle óvatosan. hogy ne okozzon fájdalmat. – Mit nem értesz? – Miért hoztál ebbe a szobába? Itt akarod megtenni? Storron volt az értetlenkedés sora. ahová akarsz. hogy egy újabb kedves fintornak köszönhetően talán hosszú évek telnek el. akkor a várost öt részre osztják. Nem tartott állandó személyzetet. vele akar-e maradni vagy sem. ott éltek együtt. és amikor Tamsyn is belépett a boltíves előtérbe. jobb oldalt egy ajtó vezetett külön a szoba méretű gardróbba. és a saját szobájába cipelné. A fajtájának megadatott. ami érte. A bejáratnál két hatalmas oszlop tartott egy boltíves előtetőt. a szegélyek viszont fenyegető feketére voltak festve. Két lépcső vezetett fölfelé az emeletre. És mennyit kellett szenvednie. A falakon impozáns dizájnnal elrendezett fegyverarzenál volt felsorakoztatva. felkapcsolta a lámpákat. hogy Tamsyn követi őt. míg mindenki rá nem talál a párjára.. a földszinten pedig több ajtó nyílt ebből az egy előtérből. hogy kövesse őt. amikor a luxusvillákról írt egy cikket a magazinnak. hogy azonnal. Első gondolata az volt. melynek két sarkában középkori lovagi páncél. míg a Planctus fogságában élt. míg a cserepek egészen mélyvörös árnyalatban pompáztak. ahogy felnézett rá. A falak halvány krémszínűek. impozáns ház előtt. hogy kinyissa az ajtót. A szoba gyönyörűen volt berendezve. hogy végre megszólalt. és valószínűleg mindenfelé a házban. Annyira törékenynek tűnt a hatalmas motor nyergében.

tükröződött. ha nem olvassa le a szájáról. Amit a férfi mondott tökéletes ellentétben állt azzal. ha lehet annak nevezni. amikor Storr segíteni akart neki. – Landon társa már jó ideje meghalt – szólalt meg csöndesen Storr. és amikor Tamsyn nemet intett. – A férjed. és ez benne volt minden gesztusában.. mire Storr elképedve nézett. ő is Kárhozott volt. Túl sok mindenen ment keresztül. akit neki rendeltek az istenek. ami halhatatlanná tett. mielőtt folytatta volna. minden elhangzott szavában. és a Kárhozottakról. – Tévedsz – rázta a fejét a lány. és vele együtt a lelkük egy darabját is. és miért kerestél meg engem. keze a teste mellé hanyatlott. és ők is lelkeket fogyasztanak. – Landon soha. mintha az utolsó szalmaszál lenne a számára. – Tehát azt tudod. fenyegetően meredt a férfira.. De azt is tudod. Tamsyn az ablak mellett álló hatalmas fotel szélére ült. – Landon elmondott mindent az átokról.. A csókra gondolt. – Mert a te társad vagyok? Storr állkapcsán egy izom megfeszült. – Felvilágosíthatnál. hogy Storr nem hallhatta volna meg. azonnal beleőrül. amit eddig megtudott róluk. akárcsak én. és hangja néha annyira lehalkult. és arcát a tenyerébe temette. – És honnan tudjam. de teljesen összezavarodtam – sóhajtott Tamsyn. de amikor Landon mondta. – Nem hiszem. Storr a karjába vonta volna. hogy ez nem függ az időtől. Jóval lassabban. Arra gondolt. annyira elveszettnek tűnt. A férfi szíve belesajdult. – De akkor hogy lehetek én is a társa? Storr pillantása ellágyult a lány zavarát látva.. Tamsyn megütközve nézett rá. Kihámozta magát a férfi bőrkabátjából.. közel sem lenne szörnyű. bár a legszívesebben ordított volna.. ahogy a Lelketlenek. Mivel te egy Kárhozott vagy. a viszály és veszekedés istennője átkozott meg bennünket különböző okok miatt. de akkor is! Néhány kellemesen együtt töltött óra nem bizonyíték semmire. – Nincs semmi gáz. amit a harag váltott fel. hogy nem alázol tovább! – sziszegte. hogy leendő párja alig bírja suttogóra fogni a hangját. Egyébként is túlzásba vitted. mi vagy. hogy most nem esik-e bele ugyanabba a csapdába? Hátradőlt a kényelmes fotelben. irtózatosan fáradtnak tűnt. – A Planctusok nem közvetlenül szívják magukba a lelkeket. a Lelketlenekről.. én és a testvéreim voltunk az elsők. Mutatóujját feltartva. amiket a férfival váltott. de félt.Tamsyn a szemeit forgatta. akik elvesztették a társukat. honnan tudhatja.. Csak jóval később lett azzá. amit három hosszú év alatt romboltak semmivé. – Érezned kell. Biztos volt benne.. – Landon hazudott neked. ebbe az információba kapaszkodva.. és újra elhúzódott. alig néhány órája csupán. hogy a hetedik nap előtt meg tudja szerezni a bizalmát. Három évig élt tévedésben. hogy befejezze annak a féregnek a mentegetését. Csatlakoztak a Lelketlenekhez. hogy ebben a részben hazudott volna. – Legalább legyen benned annyi. – Annyira szörnyű lenne? Tamsyn lesütötte a szemeit. – Sajnálom. akik ártatlan emberi lelkekkel táplálkoznak. Idő! A lánynak időre van szüksége! Storr reménykedett. és maga köré fonta a karjait. – Lassabban csinálják. A legszívesebben sikított volna. folytatta. Tamsyn! – jelentette ki higgadtan. akik a harcosok társát üldözik. – Landon elmondta a történetet – szakította félbe a lány fásultan. és a pokol összes tüzébe elhordta volna a Planctust. én pedig Landon társa.. A Planctusok olyan Kárhozottak. És nem . Nem. minden világossá vált – magyarázta a lány. Szemeiben megbántottság. – Rendben. – Nem foglak bántani. hogy micsoda ő? – tapintott az érzékeny pontra Storr. félbeszakítva a lány előadását. Egy ideig elhittem. hogy megijeszti. Annak a vadbaromnak sikerült mindent alaposan kiforgatnia.. hogy Kárhozott vagy. ha a lány még egyszer kimondja a nevét. hogy te nem? Ma találkoztunk először. így nem kell tovább színlelned. hogy tetszem neked. Képtelen volt elviselni Storr mélyreható pillantását. Erisz. Tamsyn döbbenten nézett rá. hogy minden Kárhozottnak van egy társa. Mégis tétovázott. hogy tényleg érdekellek. oké? Pontosan tudom. – Storr nem engedte.

is tűnik fel senkinek, gyakran magának az áldozatnak sem. Érzelmi hatással tudnak lenni rájuk, úgy zsarolják őket, vagy irányítják a saját akaratuk szerint. Elhúzódhat az egész folyamat, akár évekig is. És a Planctusok ezt élvezik. Minél tovább tart a „gyönyörük”, az áldozat annál megkeseredettebb lesz, míg a legtöbben az öngyilkosságot választják. – Azt akarod mondani, hogy Landon is egy ilyen... izé, és velem is ezt csinálta évekig? – kérdezte Tamsyn, és bármennyire is próbált hitetlenkedőnek látszani, Storr látta, hogy minden szavát elhiszi. – Tudod, hogy igaz, amit mondok. – És honnan tudjam, hogy nem vagy te is egy olyan...? Legjobb védekezés a támadás, gondolta Storr, de rosszul esett neki a lány feltételezése. Odasétált az ablakhoz, és kinézett az éjszakába. A város fényei mélyen alattuk terültek el éppoly gyönyörű fényjátékot alkotva, mint a fejük fölött a csillagok. – Én még nem találtam meg a társam. – Az meg hogy lehet? Nem azt mondtad, hogy te és a testvéreid voltatok a legelsők? – puhatolózott Tamsyn, és bár ő nem vette észre a hangja már árnyalatnyival hangosabb volt a suttogásnál. Enyhe fájdalom lüktetett Storr fülében, de nem szólt a lánynak. Jobb lett volna, ha engedi kiabálni, úgy kiadhatta volna a felgyülemlett feszültséget. – De igen. – Hány éves vagy akkor pontosan? – Ezerötszázharminchárom. – Oda sem kellett néznie, mégis teljes bizonyossággal tudta, hogy a lány szája tátva maradt. Megdöbbentően öreg volt, egy alig huszonhét éves lány számára pedig különösen. – Én tudom, hogy ki vagy. Az is azt mutatja, hogy több évszázada, egészen a kezdetektől mostanáig senki más hangját nem hallottam, csak a tiédet. – És még mi? Storr egy pillanatig hezitált. Nem volt benne biztos, hogy máris egy szerelmi vallomással kéne letámadnia, pedig a szó szoros értelmében ez volt a helyzet. Egyetlen délután kellett hozzá, hogy rádöbbenjen, szerelmes a lányba. Hangosan beszívta a levegőt, majd még hangosabban préselte ki összeszorított fogai között. Türelem és idő, amire a lánynak szüksége van, és ezt nem szabad szem elől tévesztenie az elkövetkezendő néhány napban. Hátat fordított az ablaknak, és a lány elé lépett. Letérdelt, így a pillantásuk szinte egy vonalba került, és megfogta remegő kezeit. – Tudom, hogy sok ezt így egyszerre megemészteni. Hidd el, igyekszem olyan türelmesnek lenni, amennyire csak tudok. Tudod, mennyi időnk van? – Landon azt mondta, hét napotok van meghódítani a társatokat, különben örökké magányosan éltek. – Ez nem kell, hogy téged feszélyezzen. Te élhetsz nélkülem, ha nem jön össze... – mondta Storr, de túlságosan kellemetlennek találta a gondolatot, hogy a lány nélküle, esetleg valaki mással éljen, ezért nem fejezte be a mondatot. Váratlanul keserű mosoly jelent meg a szája sarkában. – Tudod, ha az életemre gondolok, mindig eszembe jut egy idézet az egyik könyvből, amit az évszázadok során olvastam: „Minden bajra két orvosság van: az idő és a csend.” Tamsyn szeme felcsillant. – Monte Cristo grófja? – Ismered? – Szeretem az elmélkedéseit a rabságban, és imádom a terveit a bosszúra – suttogta Tamsyn, és ki sem kellett mondania, Storr mégis meglátta a hasonlóságot a lány sorsa és a történet főszereplője között. – Esküszöm, bosszút állok helyetted! Ha még egyszer találkozom a Planctusszal, egyikünk biztosan nem éli túl, és nem én leszek az – fogadkozott a férfi hevesen, és Tamsyn biztos volt benne, hogy be is tartja a szavát. Storr mély lélegzetet vett, hogy lenyugtassa magát. – Addig is megadom neked a két dolgot, amire szükséged van ebben a pillanatban. Bár időnk nem sok van, de a csönd annál több. A lány kezeit ajkához emelte, és lágyan belecsókolt a tenyerébe. Érezte a borzongást, mely végigfutott Tamsyn gerincén, majd kényszerítette magát, hogy elengedje, és érintetlenül elhátráljon tőle. – A szekrényben találsz ruhákat. Ez az egyik húgom szobája, tehát biztosan nem bánja. – Honnan tudod? Lehet, hogy mérges lesz. – Olyan régóta vártunk már, hogy nem csak a saját, de egymás társaiért is képesek lennénk a vérünket ontani – jelentette ki Storr halálosan komolyan, majd meleg mosolyt villantott a lányra. – Aludj jól, monacha!

A becéző szót maga mögött hagyva kisétált az ajtón, és csendesen bezárta. Nem volt benne biztos, hogy a lány zuhanyozni fog-e, de gyanította, hogy első az alvás lesz. Mit meg nem adott volna, ha csak nézheti őt. A vágy, hogy hallja a hangját fájdalom nélkül, hirtelen felerősödött. Egész éjjel ott tudott volna ülni mellette, hogy figyelje a szuszogását, érezze testének melegét, érzelmei illatának a változását. Storr először a Tamsyné melletti hálószobájába akart menni, de a bőrnadrágját feszítő érzés miatt inkább a hideg vízzel teli tiszta kéken ragyogó medence felé vette az irányt.

4. Az őz és a sárkány

A harcos türelemmel teli kálváriája már másnap délután elkezdődött, amikor Tamsyn végre előkerült a szobájából. A nappaliban várta, hogy lemenjen hozzá. Szeretett ebben a helyiségben időzni, kellemesnek találta. A falak sötétsége éles kontrasztot alkotott a hófehér márványpadlóval, és a hatalmas, padlótól a plafonig nyújtózkodó üvegablakkal, melyen keresztül szemtelen vidámsággal áradt be a napsütés. Tamsyn üde színfoltja volt az ő világának, tökéletesen idepasszolt. Erről már csak őt kellett meggyőznie. A lány egy fekete, vékony melegítőnadrágot, és egy testre simuló, ujjatlan bordó blúzt viselt, melyből épphogy elővillantak csábítóan gömbölyödő domborulatai. Selymes fürtjeit szoros copfba fogta a tarkóján ismét, ami nem tetszett ugyan a férfinak, mégis elbűvölőnek találta, ahogy kiemelte gyönyörű arcát. Abban a pillanatban, ahogy Storr meglátta, azonnal vissza kellett volna mennie a hideg vízbe, ahol szinte az egész éjszakát töltötte. – Elmenjünk valahová enni, vagy rendeljek valamit? – kérdezte, de leharapta volna a saját nyelvét a felvetésért, hogy ebben az öltözékben közszemlére tegye a lányt. Jézusom, hány alaknak kellene útközben bevernie a kíváncsian kidülledő szemeit. Tamsyn csodálkozva nézett a férfira. – Te nem szoktál főzni? – A leélt jó néhány évszázad alatt a főzés az egyetlen, amit sehogy nem akarózott elsajátítanom – ismerte el Storr, és rámosolygott a lányra. Tamsynnak elakadt a lélegzete. Egész éjjel aludt, mint akit fejbe vertek, csak késő délelőtt ébredt fel, ami egyáltalán nem volt jellemző rá. A délutánját azzal töltötte, hogy megpróbált reális magyarázattal szolgálni a saját viselkedésére, miszerint alig néhány órányi ismerkedés után megengedte ennek a férfinak, hogy megcsókolja, és őt választotta a férje helyett. Akár az egész életét abban a csodálatos szobában tölthette volna, akkor sem talált volna megfelelő, és a józanész számára tökéletesen kielégítő magyarázatot. Az ugyanis itt volt előtte. A maga megtestesült két méter tíz centis tömör izom valóságában, azokkal a gránitszürke szemekkel, amelyek valahogy mindig olyan rajongással tekintenek rá, hogy az ember lánya a legszívesebben a karjaiba vetné magát. Megtehette volna, ezzel mindketten tisztában voltak, azonban érezhető volt közöttük egy korlát. Vastag volt, és fájdalmas, Tamsyn összes bizonytalanságával teletuszkolva. Mégis, ahogy a férfira nézett annyira nehéz volt észben tartania, hogy mi is választja el tőle. Storr a földszinten ült a nappaliban, melynek falai éppolyan feketében pompáztak, mint a férfi bőrnadrágja és ingje, melyet lazán csak két helyen gombolt be a köldöke tájékán. Széles mellkasának tökéletes izmai jól látszódtak a szétnyíló ingben, és Tamsynnek kényszerítenie kellett magát, hogy följebb csúsztassa a pillantását. A férfi haja nem volt összefogva, nedves tincsekben omlott a vállára, kiemelve arcának markáns vonásait. A mosoly, amit felé bocsátott elfújta a komor felhőt az arcáról, átadva helyét a tökéletes férfiasságnak. Tamsyn szemei itták magukba a férfi látványát, aki az egyik halványbarna kanapén ülve várt rá. – De, ha te szeretnél főzni, nem állok az utadba – rántotta vissza a valóságba Storr hangja, és ahogy a tekintetük találkozott, pillantása semmi kétséget nem hagyott afelől, hogy Tamsyn épp az ő testében gyönyörködik.

A lány elpirult, de állta a férfi pillantását. – Inkább nem, köszönöm – nyögte, de azért vágyakozó pillantással nézett körül. – Biztos? Van minden a hűtőben. A lány tétovázását látva, Storr felpattant a helyéről, és elindult a konyha felé. A nappalinak a jobb oldali ajtaja egy kisebb átkötő folyosóra vezetett, ami ablaktalan volt, ezért tökéletesen hófehérre lett festve, hogy világosabbnak hasson. A folyosó túlsó végén Tamsyn életének legpazarabb konyhájába került. A falak meleg, mahagóni barna színe, a középen húzódó pult sötét márványfelülete kellemes összhangot alkotott. A plafonról a hatalmas helyiség különböző pontjain gömb alakú, sárgán világító lámpák csüngtek. Minden beépített volt, és a mosogatógéptől kezdve a gáztűzhelyen keresztül egész a kolosszális méretű hűtőig szekrényálcázást kapott. Ultramodern luxuskonyha, gondolta Tamsyn, és a kezeit gyorsan a háta mögé rejtette. Hiába próbálta kerülni a feltűnést, a mozdulat feltűnt Storrnak. Saját kezeit a lazán zsebébe süllyesztve nekitámaszkodott a konyhapultnak, és kíváncsian fürkészte a lányt. Tamsynnak a látványtól bevillant, hogy ha a férfi egy újságban mutogatná magát így, ahogy ebben a pillanatban van, bizonyára sok mindent el tudna adni, kezdve a konyhabútoroktól a fodrászának a számáig. – Már a kórházban is észrevettem, de azóta sem jöttem rá, miért rejtegeted? – szegezte neki a kérdést Storr a karjára nézve, mire a lány idegesen rágcsálni kezdte az alsó ajkát. – Nem kell elmondanod, csak igazán érdekel. Úgy tűnt, az utolsó mondat kicsit megenyhítette Tamsynt, mert abbahagyta ajkának véresre harapdálását, és inkább kíváncsi pillantással alaposan felmért mindent. Storr egy pillanatig még várt, de amikor rájött, hogy nem fog választ kapni, a hűtőhöz sétált. Tamsyn ámulva figyelte, ahogy az óriási férfi, olyan kecsességgel lép oda a még óriásibb hűtőhöz, mint egy korlátokat nem ismerő párduc, és tárja szélesre egyetlen mozdulattal a súlyos ajtót. Kétség sem férhetett hozzá, hogy ennél pompásabb látvány még soha nem tárult elé. Irigyelte a férfit a határozottsága miatt – szerette volna, ha neki legalább a fele megadatik. Talán akkor lenne mersze mindenre. Szembeszállni Landonnal, és beengedni az életébe Storrt... – Mi lenne, ha elkezdenék főzni, és ha valami nagy butaságot készülnék csinálni, akkor azonnal szólnál? – javasolta Storr, miközben hozzávalókat pakolt ki a hűtőből a konyhapultra. Magán érezte a lány gyanakvó pillantását, de kényszerítette magát, hogy ne nézzen rá. – Mit lehet ezekből kihozni? A pulton felhalmozódott mirelit húsok és zöldségek sorakoztak, valamint egy-két hűtőben tárolandó konzerv és néhány üveg paradicsom. Tamsyn biztos távolságból a konyhaajtóból figyelte, mit művel a férfi. A fejében akaratlanul is összeállt a recept, de inkább harapta volna le a nyelvét, semmint elárulja. Storr azonban ott állt a hűtő előtt, és tanácstalanul vizsgálta a szerzeményeit. Úgy tűnt, őszintén nem tudja, mihez kezdjen, és a legszívesebben a telefonhoz rohant volna, hogy rendeljen valami igazán pompázatost maguknak a kínszenvedés helyett. Annyira elveszettnek tűnt, hogy Tamsynnak megesett rajta a szíve. – Ha van tésztalapod, lehet belőle lasagne-t csinálni – jegyezte meg halkan, de nem suttogva. Túlságosan ideges volt ahhoz, hogy suttogjon, és megnyugodva vette észre, hogy a férfi sem rándul össze fájdalmas fintorral az arcán, amikor meghallja a hangját. Talán tényleg csökkent a fájdalom... Storr elnyomott egy elégedett mosolyt, és az egyik beépített szekrényhez lépett, aminek a felső rekeszében tárolta a hűtött tésztákat. Igazság szerint csak egyszer használták a konyhát, amikor megvette a villát, és a testvéreivel házavató bulit tartottak. Ez abból állt, hogy mindenki átjött hozzá, együtt megfőzték a kaját, és a tévé előtt el is fogyasztották. Mennyire jó lett volna megtudni, hogy náluk is elkezdődött-e a mizéria. A lányok az utóbbi időben egyre többet cikizték a kora miatt. Ő volt a legidősebb köztük, ha csak néhány évvel is, és mindenki azzal zrikálta, hogy szegény társa egy aggastyánt kap élete párjául. Galamiel és Tristan már az obszcénebb beszólásokig merészkedtek, de Storr lehűtötte őket egy "Ti is hasonló cipőben jártok" szlogennel. Csak remélni tudta, hogy ebben a kiszolgáltatott időszakukban a Lelketlenek is takarék üzemmódra kapcsolnak. Nem tudtak elég hatékonyan küzdeni, ha legalább egyikük nem volt velük párba. És mennyire örült volna ebben a percben, ha legalább ötpercnyi tapasztalattal rendelkezik a főzés terén. Kivett a szekrényből két csomag előre gyártott lasagne-lapocskás zacskót, és a többi hozzávalóhoz hajította a pultra. Fogalma nem volt, mit kellene ezután csinálni. Végignézett a felhalmozott hozzávalókon, és tanácstalanul fordult a lányhoz.

– Tudom, hogy nem hiszed, de fogalmam sincs, mihez kezdjek ezekkel – ismerte el, és a tészta felé bökött. – Ezt például meg kell főzni, mielőtt az edénybe teszed? Vagy csak simán belepakolod? Egyáltalán edénybe kell tenni? Tamsyn arcán félénk mosoly suhant keresztül, kezeit szorosan összefonta a háta mögött, de közben vágyakozó pillantást vetett a gáztűzhely felé. Annyira szerette volna megmutatni a férfinak, hogy mit tud. Míg Landonnal volt állandóan azon igyekezett, hogy a kedvére tegyen, ezért igyekezett a legtöbbet kihozni magából a konyhában is. Férje azonban soha nem úgy reagált, ahogy szerette volna, ezért hosszú próbálkozás után feladta. Nem bírta volna elviselni, ha Storr arcán is azt a keserű megvetést látja viszont. Azonban, ha igaz az egész átokőrület; és igaz, hogy ő Storr társa; és, hogy Landonnak nem ő az, akkor minden megváltozhat. Akkor ez a férfi megadhatja neki mindazt a megbecsülést, amit az a másik soha nem is akart. Talán... Túl sok a talán, a mi van ha, és Tamsyn mindenben olyan bizonytalan volt. Hinni akart Storrnak. Igen. Igazán hinni akart neki, ezért meg kellett adnia az esélyt, hogy bizonyíthasson. gyönyörködve figyelte, ahogy a hatalmas harcos tétován elővesz egy méretes edényt az egyik szekrényből, aztán vizet enged bele. Minden mozdulata maga volt a határozott erő, ami annyira vonzotta Tamsynt. Az éjszaka nagy részében az öleléséről álmodott, ahogy odabújik izmoktól duzzadó karjai közé, és rátalál a biztonság megnyugtató érzésére. Tamsyn továbbra is szótlanul nézte, ahogy a férfi beizzítja a tűzhelyet, majd felteszi az edény vizet főzni, aztán – te jó isten – bele akarja szórni a lasagne tésztáját. – Oh, várj! – lépett oda hozzá gyorsan, és kikapta a kezéből a csomagot, mielőtt komolyabb kárt okozott volna bennük. Kerülve Storr csodálkozó pillantását elzárta a tűzhelyet, és a tésztát visszatette a pultra. – Ezt inkább hagyd békén. Nem így kell... – Oké. Mutasd, hogyan kell! Tamsyn bizonytalanul nézett körül. Ideges volt amiatt, amit tenni készült, és izgatott a férfi közelsége miatt. Storr karját az övétől csupán néhány centiméter választotta el, amit legnagyobb meglepetésére szeretett volna áthidalni. – Nem... Nem biztos, hogy ízleni fog neked – lehelte szinte teljesen hangtalanul, Storr azonban kitűnően leolvasta a szavakat az ajkairól. Tamsyn lehunyt szemmel megengedett magának egy vallomást. – Soha nem volt jó neki… amit csináltam, hiába adtam bele anyait-apait. Soha nem lehettem elég ügyes, elég sovány, elég gyönyörű vagy okos. Nem akarom még egyszer átélni mindazt... Storr megkövülten nézett le rá. Micsoda idióta, barom, seggfej... Gondolhatott volna rá. – Ne haragudj, Tamsyn! – sóhajtotta, majd lágyan, végtelenül óvatosan, nehogy megriassza, a tenyerébe fogta könnyektől nedves arcát, és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. – Nézz rám! Engem láss! Nem ő vagyok, monacha! Érezned kell, mert bennem tombol ez az egész. – Félek... – vallotta be a lány, és Storr az egész világot felfordította volna, csak hogy az a rohadék megfizessen ezért. – Soha nem bántanálak, monacha! – súgta magabiztosan, de tudta, hogy a lánynak időre van szüksége. Lágy csókot lehelt az orra hegyére, majd hátrált egy lépést, és figyelembe sem véve a nadrágjának feszülő vágyat, könnyed mozdulattal körbemutatott a konyhában. – Engedd, hogy megízleljem az igazi Tamsynt! A lány elpirult a kijelentés kétértelműségén, és zavarba jött, amiért a férfi nem csókolta meg, de azért bőszen nekilátott az étel elkészítésének. Szinte teljesen kizárta, és csak az összetevőkre figyelt. Amikor valamit nem talált, Storr kérdés nélkül, azonnal a segítségére sietett. A tűzhely annyira luxuscikk volt, hogy nem tudta beüzemelni, és nem talált egyetlen sütésálló tálat sem, amibe belepakolhatta volna a lasagne alkotórészeit. Storr eleinte némán figyelte a pult mellől. Teljesen el volt bűvölve. Tamsyn minden mozdulata maga volt a kecses báj. Nem látott nála gyönyörűbb teremtést eddigi élete során. Sok nője volt, rengeteg, mégis, egyik sem hozta olyan lázba, mint ez a tünemény, ahogy a vacsorájukat készíti. Szinte biztos volt benne, hogy a lány kevés erotikusabb dologra lenne képes, mint amikor a szósz ízlelése után megnyalja édesen vöröslő ajkait. Az egyetlen, ami sehogy nem illett a képbe, a kézmosás volt. Akármit csinált, utána a lány rohant a mosogatóhoz, hogy leöblítse forró vízben. Storr már komolyan aggódott a bőre épségéért, és nem kellett sok idő, hogy megelégelje.

Visszafordította figyelmét az ételre. és Galamiel ízek nélküli világa is éppúgy megrázta. őszinte vággyal. – Éhezem.. – Amíg meg nem találjuk a társunkat. tagadni fogja a nyilvánvalót. annyi naivitással a szemében. ráadásul évszázadokig. viszont ha biztonságban érzi magát. Elmesélte a testvérei történetét. amit az a vadbarom tukmált beléd. zengő hangja megnyugtatta a lányt. Pofon. hogy védekezni is elfelejtett. soha többé ne azonosulj azzal. aki az érintések élvezetének a hiányától szenvedett. és még azt is sikerült elérnie. mint a komolyabb érzékek elvesztése. a lány már arra sem igazán emlékezett. amire szüksége volt. hogy kifejtette volna az okait. de nem ígérem. hogy hozza le neki az mp3 lejátszóját. hogy a csend dübörög az egész hatalmas házban. és ujjai alatt duzzadó izmait. hogy egyáltalán megszólalt. Ő azonban nem érzett mást. Arra gondolt. Betette a sütőbe a lasagne-s tálat. – Ő akarta így. hogy a férfi világa beáramoljon a lelkébe. – Ha még egyszer ócsárolni merészeled magad a jelenlétemben. de komoly pillantását rajta tartotta. hogy. megkéri Storrt. Semmihez nem fogható érzés. Helyette inkább elkezdte összetakarítani a főzés közben összepiszkolt területet. hogy találkozhasson velük is. Storrt meglepte a kérdés. Mély. rendben? Meghallgatom mindent. hogy milyen volt. ami beborít. ha égetően fontosnak érezte. mocskos vagyok. A türelem. Bevillant neki. Odalépett hozzá. Utána újra a lapok következtek. .. – Nem rossz? – kérdezte szinte csak tátogva. Storr a legszívesebben megragadta volna a lányt. de nem tette szóvá. Sehogy nem volt ez így jól. Igazán próbált letenni minden merevségről. – Rövid hallgatás után a fejével a szószos edény felé intett. – Hagyok neked időt. csak ne hagyja abba. hogy akkor használja a suttogást. hogy a lány ijedten összerezzent. de kérlek. majd ráöntött egy adag darálthúsos szószt. hogy sokáig vissza bírom fogni magam. de Tamsyn csöndesen hallgatott. szürke szemeiben olyan mélységes.. és ajkait vadul a lányéra tapasztotta. nyelve tántoríthatatlanul ízlelgette szájának minden szegletét. Azért nem fogtam meg Amani bébijét sem.. Végig magán érezte Storr tekintetét.. és csak akkor mosott kezet. Már épp azon volt. amikor fél. hogy miért kezdte el. Storr azt hitte. – Soha többé. Igen! Pofon kellett volna vágnia minden egyes alkalommal. vagy inkább az lepte meg. de Storr lehűtötte a lelkesedését. Tamsyn érezte benne mindazt a bizonyítást. Azt mondta. Tamsyn ezután egy pillanatra tétován megállt. Nem számított. hogy teljesen megfeledkezzen a fenyegetettségéről. – kezdte Tamsyn. Tamsynt Tristan némasága. Alig várta. – Talán igaza volt. nem akartam. Storr már észrevette. hogy a lány beleborzongott. Storr ajkai keményen simultak az övére. de szinte azonnal elvetette az ötletet.. hogy milyen lehet valamelyik érzékszervének a hiányával együtt élni. ami megindította Storr szívét. ebben a pillanatban összeroppanni látszott. Esküszöm. de Storr ezúttal nem volt hajlandó némán tűrni az önostorozásait. amit épp fényesre törölgetett. csak hogy amiatt ütné. Tamsyn el sem tudta képzelni. amikor már úgy érezte. és befejezve a fiúkkal. mígnem sikerült bejutnia összezárt fogai között. aki vak létére motorral járt Lelketleneket gyilkolni. – Mesélj a testvéreidről! – kérte a férfit. édes kínokat okozva ezzel a férfinak. – Tamsyn! – Storr hangja olyan keményen csattant. amikor a tenyerén érezhette Storr bőrének melegségét. amikor Tamsyn csöndesen megszólalt. Amikor végül Storr felemelte a fejét. hogy bocsánatot kérjen. próbálok minél többet hagyni neked. Kíváncsian hallgatta Gabriella történetét. és mindezt addig folytatta. Belenyugodott a férfi akaratába. Talán valóban olyan visszataszító vagyok. mire a lány keze megállt a pulton. jobban megereszti a hangját. Tamsyn annyira meglepődött. hogy az életben nem moshatom le magamról azt a szennyet. amiért félbehagyja. addig nem találkozhatunk. amit el szeretnél mondani. ahelyett. komolyan összetöröm a berendezést! – fogadkozott. míg el nem érte a tál tetejét. ahogy nagyot sóhajtva megadta magát a csóknak. és nem léphetünk kapcsolatba egymással – magyarázta türelmesen a férfi. mire a lány meghökkenve nézett rá. hogy kirázza belőle ezt a fásult félelmet. Storr beállította a sütés hőmérsékletét és az időzítőt. Storr hátrált egy lépést. meg fogom torolni minden egyes alaklommal! – ígérte a férfi. Sokára lesz még kész? – Már csak bele kell pakolni ebbe. és sütőbe tenni kicsit – felelte Tamsyn továbbra is összezavarodva a történtektől és a férfi szavaitól. A majdnem főzésre ítélt lasagne lapokat rendezett sorokba pakolta a jénaiba. Egyszerűen csak engedte. kezdve a lányokkal. valahányszor megcsókolta. és bár a férfi bizonyára hozzá volt szokva. őt majd' megőrjítette a csend. Alanát is sajnálta. Olyan mocskos. mint.– Ha még egyszer forró vizet engedsz a kezeidre. arcát újra a tenyerébe temette. amit olyan gondosan irányított a lány felé.

amikor a férfi tökéletes teste épp az övéhez simult. – lehelte Tamsyn. és ahogy rád nézek. és a döbbenettől elakadt a lélegzete. Storr előredöntötte a mellkasát. És ő hagyta elmenni. benézett a sütőbe. és a lány elkerekedett szemekkel érezte meg a fenekének nyomódó kemény férfiasságot. Nem engedheti. Több mint jó érzés volt érezni a férfi vágyának ékes bizonyítékát. Landon még az árnyéka sem volt ennek az idillnek. amit a férfi testének közelsége kiváltott belőle. melynek közepén óriásinak tetsző négyszögletű medence húzódott. A legszívesebben azonnal hátradőlt volna. hogy felnézhessen rá. A testvéreidnek biztosan csúcsminőségű társat kreált. ahogy a lányra nézett. Ráborult a pultra. nehogy tovább szítsa a férfi haragját. – Az idők kezdete óta vágyom rád. Oldalra fordította a fejét.. – Ahogy beszélt. A lány beleborzongott a röpke érintésbe. vagy... és szürke szemei villámokat szórtak. Storr közvetlenül a háta mögött állt. és hajtotta a vágy. róla. – Tamsyn! – szakította félbe fenyegetően Storr. de a férfi nem engedte... Ez már igazán kétségbeejtő. de szinte azonnal vissza is zárta. mennyire. mert a lasagne tetején épphogy megolvadt a parmezán sajt. A helyiség teteje üvegből volt. Minden nő álma. Storr még egy hosszú másodpercig állt az ajtóban. de igazából fogalma sem volt.. Tamsyn meg akart fordulni. addig úszom egyet – jelentette ki rekedtes hangon. veled vagyok. egy csöppnyi csalódottságot sem érzek. még visszaszólt a lánynak. – Ostoba! Itt van Mr. Mielőtt kilépett volna rajta. minden egyes szó után egy csókot lehelt végig Tamsyn nyakszirtjétől sorban előre haladva. és a gyomrában repdeső ezernyi pillangók szárnyai miatt megszólalni is képtelen volt. mire Storr előrehajolt. Tamsyn bólintott.. És ha az istennő valóban őt szánta Storrnak. Hozzásimulni. előtte egy kisebb méretű jacuzzi gőzölgött.. hogy az útjába álljon egy ekkora hatalomnak. Storr még egy utolsót szippantott nyakának kellemes menta és méz illatából. Tamsyn összeszoruló szívvel figyelte. és az ajtó felé indult. és láthatóan igencsak kívánja. csak szólj! Egyébként felderítheted a házat. hogy ne csak a felszínen. bárcsak visszatekerhetné az időt alig néhány perccel korábbra. és hátrált egy lépést. ha saját magáról rosszat mond. Oldalra lépett. hogy minden részük érintkezzen egymással. és miközben beszélt újra törölgetni kezdte a pultot. olyannyira akarta érezni. hogy így bánjanak vele. te meg elzavarod a búsba! Gratulálok! – motyogta. ahogy eltűnik az ajtó mögött. a lehelete bizsergette Tamsyn fülét. Végül is mire vágyik? Mit akar? Mióta Storral van. Kétoldalt gigantikus. bár tudta. és azt kívánta. hogy a félelmei miatt elveszítse az esélyét a boldogságra. de valami mégis visszafogta. – Fogalmad. a férfi a tenyerén hordozza. de hiába. mi baja van... karjaival közrefogta. és lágy csókot lehelt a vállára. mintha időt akarna hagyni neki. Storr még szorosabban nyomta a szekrénynek a csípőjét. – Storr. mit szeretne mondani. hogy megállítsa. hogy Storr pusztán azért dühös. hogy teljesen a lány hátához simuljon. mégsem közeledik erőszakosan. a jacuzzi előtt pedig két kisebb a medence két sarkában. így a csillagos . Tamsyn megcsóválta a fejét. hanem mélyebben is összekapcsolódjon vele. ahogy kezeivel a testének két oldalán megtámaszkodott. Mégis elolvadt a gondolatra. Tökéletes. ahhoz minden joga megvan. faragott kőmintás oszlopok sorakoztak. és erre vártunk már nagyon hosszú ideje. ami mögött eltűnt.. Aki nem tett további megjegyzést. Csípőjét a lányéhoz nyomta. hogy a férfi úgysem láthatja. és ahogy megszólalt. hogy mielőbb lássa is. és teljesen elkábította a lány érzékeit. Szíve azonnal vitustáncba kezdett. aminek hatására elakadt a lélegzete. hátha találsz magadnak megfelelő elfoglaltságot.Megvonta széles vállát... Felegyenesedett. Ha negatív véleménnyel van magáról. majd ismét egy olyan látvány. és izgalmas várakozás lett úrrá rajta. akkor ki ő. Tamsynnak komolyabb erőfeszítésébe telt. – Míg elkészül a kaja. és átkozta magát a gyávasága miatt. a lánynak meg kellett támaszkodnia.. pirosló ajkait összepréselte. tágas helyiségbe jutott. de hátra már nem fordult. és a pult szélére helyezte. a térdei elgyöngültek.. – Ha szükséged van valamire. nehogy elhagyja ajkait az a kéjes nyögés. miközben arcát a tenyerébe temette. Az utolsó csók a kulcscsontján érte. hogy úgy istenigazából mit szeretne. – Hát veled aztán alaposan kitolt az az istennő. Mielőtt a lány eldönthette volna. Összehajtogatta a törlőkendőt. minden kívánságát lesi. majd lassan felegyenesedett. sincs. kívánatos. Igazán nem értette. És most már magában is beszél. Újabb kis átkötő folyosó következett. Hatalmas. – Harcosok vagyunk. Tamsyn további elveket és esélyeket latolgatva indult a férfi után az ajtón keresztül..

kiemelve domborodó izmait. Ahogy haladt előre. tartozott magának és Storrnak is annyival. kérdőn várakozón nézett rá. ahogy engedte az emlékeit a felszínre törni. – Szükségem lenne zenére. de 50 Cent Just A Lil Bit című száma megkönnyítette a dolgát. A férfi. ahogy a gyönyörű. – Zene! – suttogta tétován. Storr az egyik oszlopnak dőlve. Tamsyn tökéletesen feloldódott. miért is követte ide őt. de. . hogy az összes balett óra és modern tánc emléke elárassza az elméjét. hogy kideríti. amerről jött.égboltot is lehetett látni. Storr nem várta meg. hogy befejezze. mint minden elektronikus dologgal kapcsolatban. Mennyire imádott táncolni. ádámkosztümben. Tudom. ami a számban felhangzott. de ha már belekezdett. dallamos hang. félszeg mosollyal ajkain. amit ő gondolt róla. amikor érezte. – Csak látnom kell. hogy ekkora távolságból is értette őt a férfi. A gránitszürke szempárban olyan mértékű rajongás izzott. Tamsyn bizonytalanul lépett be. lebukott a víz alá. amikor hirtelen az egész termet megtöltötte egy lágy. Tamsyn követte a szemével. kíváncsi pillantást vetett rá. halvány mosoly jelent meg a szája sarkában. hogy a férfi úgyis a szájáról olvas. hogy nem egyszerűen lépked. – Szeretnék mutatni neked valamit – lehelte a lány. és engedte. várakozón nézett rá.. – Látnom kell. mintha ő is érezte volna. Milyen régen volt.. és nyíltan bámulni kezdte a lábai előtt elterülő csodát. és erotikusan végigsimított testének láthatatlan kontúrján. mint egy görög isten kiemelkedik a vízből. Meglepően romantikus vonásnak találta ezt a harcos kemény férfierőt sugalló villájában. de aztán leküzdte görcsös gondolatait. már biztos. Minden egyes taktust. – A testvéreim nem süketek. de Landon meggyőzte. az egész rögtönzött műsorát a férfi köré építette. az a hobbi. Maga alatt taposva a vizet. Egy fordulat után. Érezte.. és tökéletesen mutatott az átlátszó. A tánc az élete része. csak némán figyelte. Minden lépéssel engedte. amit a férfi nyújtott bátorságot öntött belé. amit Landon tönkre zúzott benne.. sőt. mit sem sejtve. ahogy egészen a jacuzziig elúszik egyetlen légvétellel. Mintha direkt neki írták volna erre az alkalomra. hogy a férfi nem veti meg. amit csinál. és Tamsyn rájött. Talán csak képzelte. Tamsyn először zavartan félrefordította a tekintetét. tökéletesen tiszta kék vízben. minden bizonnyal hideg vizes medencében úszkáló Storrt. visszarántva Tamsynt a valóságba. hogy nem hallasz. és váratlanul egy új ötlet bontakozott ki a fejében. Tekintetét végigfuttatta az izmoktól duzzadó karokon. A férfi egy pillanatig hezitált. de tudta. és elidőzött a fekete törölközőbe bújtatott alsótesten is. gyorsan növekvő tócsát hagyva izmos lábai alatt.. hanem már táncol.. Nehéz volt megnyílnia. és égő arccal indult vissza. mely pillantására egyre merészebben dagadt előre. A zene nem érdekelte. viharszürke szempár felcsillan. Már az ajtónál járt. csak tompa rezgéseket érzékelt belőle. A lány idegesen nézett rá. valóban azt jelenti-e a férfinak. hogy a legszívesebben sírva borult volna a nyakába. Storr megérezhette a lány jelenlétét. amit mutatni akarok – suttogta Tamsyn szinte már hangtalanul. hogy képtelen lenne ellenállni neki.. Storr már így is annyi meglepetést okozott neki. hogy magyarázattal kell szolgálnia. hogy egyáltalán nem neki való. mit jelentek neked! Storr nem válaszolt. mit vált ki belőled. majd. Zene! Tamsyn felismerte a számot. mert hirtelen abbahagyta az úszást. vagy emelkedés közben. mert kitűnően látta. mire Storr csodálkozó. minden ott volt a mozdulataiban. hogy hallja. a kockásra gyúrt hasfalon. keskeny csípője köré csavarta. Széles vállai és magas termete egyszerre keltett félelmet és vágyakozást Tamsynban. majd leakasztott az egyik oszlopról egy fekete törölközőt. már nem is volt szüksége rá. Sarkon fordult. Tamsyn néha megengedett magának egy pillantást Storr felé. csak én – jegyezte meg Storr. Te jó isten! Ez biztosan nagyon rossz ötlet! – rémlett fel Tamsynban. ha ezt az új őrületét is elfogadja. mintha egyenesen lelkesedne azért. de nem volt benne biztos. Tamsyn elbizonytalanodva nézett utána. hogy valami megváltozott. teljesen átadta magát a Landon előtti énjének. minden hangszer. hogy a zene beáramoljon a végtagjaiba. Lassan haladt a férfi felé. Talán mégis hiba volt idejönnie. – Szükséged van valamire? – kérdezte a férfi ártatlanul. Tamsyn félig lehunyt szemmel táncolt. A vízcseppek egymást kergetve csúsztak végig síkos bőrén. és elindult a helyiség túlsó végében lévő ajtó felé.. és tekintetével éhesen követte a nagyobb. Viszont amikor Tamsyn átadta magát a dallamnak. A jacuzzi előtti kerek tér lett a lány táncparkettje. aminek a szövege nem éppen kedves kislányoknak való. és a látvány. Felemelte a kezét. Tamsyn az alsó ajkát harapdálva lépett a férfi felé. mint egy sellő haladt előre. A szám erotikus töltöttsége és Storr vágytól egészen elsötétülő tekintete megtették a kellő hatást.

hogy a másik karjában legyenek. az a végtelen türelem és gondoskodás teljesen levette a lábáról. mit csinálok veled! – mormolta Storr. de tartok tőle. Storr keze továbbsiklott a fenekéről. és már nem is akart szabadulni. monacha! – súgta Storr rekedtesen. ahogy Storr az övét a törölközőjébe. előrevonta. Fordult kettőt. és megállt közvetlenül a férfi előtt. miközben végignyalta fülétől a kulcscsontjáig. sőt egyáltalán semmitől. majd engedte. Tamsyn repdesett a boldogságtól. érezte. hogy a földre csússzon. és ezt meg akarta osztani a férfival is. fejét félig felé fordítva lassan. majd a térdhajlatába akasztva hatalmas kezét. és haja még nedvesen simult a bőrére. Már nem törődött a zenével. de továbbra sem mozdult. amikor ajkaik elválltak. amiért nem lehet soha elég hálás hátralévő életében. Ráadásként még itt volt közöttük ez az állandóan lüktető. Szíve a torkában dobogott. Hideg volt a medence vizétől. jól láthatóan meredező férfias vággyal állt meg előtte. Storr nyögését hallotta. isten őrizzen attól. vontatott mozdulattal kibújt testre simuló fölsőjéből. mint még soha senkit. Mondanom kell valamit.. Érezte a vágyát. – Veszélyes játékba kezdtél. Talán a zenében volt. amikor a határozott száj rátalált érintésért meredező mellbimbójára. Igazán Storrnak rendelte az az istennő. miközben hüvelykujját ugyanúgy akasztotta a nadrágjába. de a bugyiját már nem volt alkalma levenni magának. és közelebb húzta magához. hogy úgy kívánja őt. majd egy lassú. – Storr. majd mikor karjai szabaddá váltak. és a férfi lábához rúgta ezt a ruhadarabot is. és akarta. és a lány arcán elégedett mosoly terült szét. így teljes meztelenségében. csinálja úgy. nem tudom. A lejátszó új számba kezdett. Storr az egyik pillanatban még ott állt mögötte az oszlopnak támaszkodva. hogy a férfi ne felejtse el egyhamar. Haja alá nyúlt.De nem tette. majd vissza. A következő ritmusban előrehajolt. a válla fölött hátradobta ezt a ruhadarabot is. mintha kitalálta volna a gondolatait. Ha már csábítót játszik. Kacéran arrébb szökkent. csak ő kell neki. teljesen lehengerelte. és hátradobta hosszú sörényét. Már nem viselt mást. amikor hátat fordított Storrnak. én foglak félbeszakítani – jegyezte meg Storr a szám felénél. kezét végigcsúsztatta hajlékonyan ívelt gerincén. A törülközőjét hátrahagyta.. és a tudat. – Tamsyn. Ennél sokkal többet akart adni Storrnak. majd belemarkolt formás fenekébe. Akarta a férfit. Kilépett belőle. Storr. Az övé! Teljesen a hatása alá került. Storr másik keze beletúrt a lány selymes hajába. és egyre nehezebben tudta megállni. Teljes odaadással viszonozta Storr szenvedélyét. A lány a férfinak háttal állva. hogy hátrafeszítse a fejét. ellenállt a csábításnak. Az a gondoskodás. a háta ívben hátrafeszült. hogy senki más. és a lábai elé ejtette a ruhadarabot. Végigsimította a combját. Lépett egyet a férfi felé. majd a tarkójánál lágyan megszorítva kényszerítette. hogy nem a zene volt. – lehelte erőtlenül Tamsyn. és mindkét hüvelykujját a csípőjére csavart törölközőbe függesztette. Landon soha nem indult be így a táncától. és hangosan zihált. Tamsyn gyomra görcsbe rándult. kérdezés nélkül lecsapott az ajkaira.. – Ha kiejted a nevét. karjait maga mellé ejtette. és egy mozdulattal szabadjára engedte fenekéig érő sötétbarna fürtjeit.. Tamsyn folytatni akarta az őrjítő játékot. a következőben viszont már előtte magasodott. Tamsyn hátravetette a fejét. lassan lefelé tolta a fekete nadrágot a csípőjéről. Válaszul a lány beleborzongott. hogy elfogadta olyannak amilyen. ha nem fejezed be. ő pedig egyik karjával átölelte. hogy félbeszakítsalak. Erekcióját a lány hasának dörgölte. Ekkor már biztos volt benne.. de mintha hallani vélte volna Storr fojtott nyögését. Szívdöglesztő látványt nyújtott. mire mindketten belenyögtek a csókjukba. A következő refrénnél folytatva a körkörös mozgást. szűnni nem akaró vágy. amit a férfi az elmúlt két napban irányába tanúsított. – Tamsyn? Storr hangjában feszültség bujkált. Tamsyn kéjesen sóhajtozva préselte magát a férfihoz. hogy ne érintse meg a férfi tökéletesen fénylő bőrét.. csak sötétbordó fehérneműjét. és bár Tamsyn a legszívesebben azonnal a karjai közé fészkelte volna magát. . és még erősebben kapaszkodott a férfi széles vállaiba. elnyújtva minden mozdulatot lefejtette a válláról a melltartó pántját. a lány mégis elégedetten simult hozzá. felhúzta a lábát és csípőjéhez vonta. és kikapcsolta hátul a melltartóját. Belenézett Storr vágyakozó szemeibe. csípőjét a zene ritmusára forgatta körkörösen.

amikor értelmes dolog akarja elhagyni a szádat – vont vállat a férfi. Jobbat érdemelne.. és nagyon is képes a gyönyörre. és rásimította vágytól feszülő férfiasságára. Storr pedig immár sokadszorra érezte. levezette a víz alá. Mintha ez lenne az első a számára. Megértem. Tamsyn! – mondta határozottan. Storr a tenyerébe fogta az arcát. menten elolvad a pillantásától és a tökéletességétől. Tamsyn úgy érezte. hogy ennél gyönyörűbbet még életében nem látott.. hogy a legszívesebben darabokra cincálná azt az átkozott Planctust. de én tényleg nem tudok. hogy a lány beleremegett. A férfi belemászott a pezsgő.. mire Tamsyn csöndesen felnyögött.. ami végül is a férfit megállította. maga felé fordította. hogy nem értek össze az ujjai körülötte.. Storrnak azonban joga van tudni. mint ő. – Storr. és Storr biztos volt benne. Storr felemelkedett. Ahogy finoman végighúzta rajta a kezét. és a medence széléhez húzta. hogy bebizonyítja neki. Storr olyan szenvedélyt érzett a lányban. hogy Storr a jacuzzihoz cipelje. és lángoló ösvényt hagyva maga után végigsiklott állának ívelt vonalán. hogy közben alig emelte meg a fejét. elmenni – nyögte égő arccal. Csupán a gátakat kellett ledöntenie a fejében. Megragadta. míg másik kezével marokra fogta Tamsyn puha mellét. mire Tamsyn hitetlenkedve megcsóválta a fejét. és belecsókolt a tenyerébe. – Storr. Ehhez kétség sem férhetett. A férfi érintése mintha kitörölte volna az értelmes. Én még soha. kérlek.. majd lejjebb a nyakán. és a .Tudta egész idő alatt. majd előrehajolt. – Azt akarod mondani. A viharszürke szempárban továbbra is tombolt a szenvedély. és szemeit lesütve idegesen simogatta Storr derekát észre sem véve. A lány könnyű volt. és lenézett a lány szégyentől égő arcába. majd végtelen finomsággal a szélére helyezze. és ajkát el sem vette hasának puha bőréről. Egyik kezével a combját simogatta. ezt hasának préselődő erekciója sem bizonyíthatta volna ékesebben.. hogy pusztán feltevésekre hagyatkozom? – kérdezte Storr. és közéjük furakodott. Tamsyn akadozó lélegzettel markolta meg a férfi szerszámát. Tamsyn kereste a megfelelő szavakat.. hogy Tamsyn érezte a leheletét az ajkain. Elhatározta. Szó nélkül tűrte.. Storr előrehajolt. – Akkor nagyon rosszul hitted – szakította félbe ismét a férfi. hogy elengedte volna. amit a lánynak el kellett viselnie. én nem. – Soha ne vond kétségbe. – kezdte volna Tamsyn.. – Örömet tudok okozni..... mennyire kívánlak. – Mit nem. és a lány őszintén elcsodálkozó tekintete láttán lágy mosollyal ajándékozta meg. Storr megfogta a lány apró kezét. mint valami törékeny porcelánt. – Én sajnálom. hogy ebben a témában is tévedtél velem kapcsolatban. ha így nem. – Bebizonyítom neked. de ígéretéhez híven a férfi nem engedte. Talán akkora csalódást okoz ezzel a férfinak. milyen kellemes borzongások futnak végig az érintésére a férfin.. viszont végtelenül ártatlan. szemeiben olyan vágy lángolt. Én képtelen vagyok. így egy magasságba került a tekintetük. és előrehajolt annyira. és Storrnak esze ágában sem volt egy ilyen fontos tényezőről elfeledkezni. – Minden figyelmem a tiéd. – Ugye nem képzeled. de képtelen volt koncentrálni. Három évig ki tudja hányszor használta ezt a lányt a saját örömére. Hüvelykujjával gyöngéden végigsimította. – Én azt hittem. majd lecsúszott egész a bokájáig. és minden elképzelhető módon buja.. – lehelte kétségbeesetten. és zavarában igyekezett elhúzódni a férfitól. kicsi Tamsyn? A lány mélyet sóhajtott. – makogta Tamsyn. Tamsyn rosszallóan vonta össze a szemöldökét. ami méltó ahhoz. monacha – világosította fel a férfi úgy. hogy színt kell vallania. józan gondolatokat a fejéből.... még szorosabban tartotta. – Valamikor meg fogod engedni. hogy a helyét maradéktalanul átadhassa az ösztöneinek. A vére forrt a rengeteg megpróbáltatás miatt. hogy soha nem volt orgazmusod? – A lány arcának mélyvörös árnyalata ékesszólóan beszélt helyette. Felemelte a lány kezét.. Storr ajka elhagyta a lányét. hogy azonnal faképnél hagyja?! Vagy dühös lesz megint. aki ahelyett. hogy befejezzek egy mondatot? – Abban a pillanatban.. Storr torkából kéjes morgás tört elő.. hogy a társa legyen. és gyöngéden a karjaiba emelte. hogy befejezze. csábítóan gőzölgő vízbe. hogy az az impotens barom csak játszott vele. és ajkát a lányéra tapasztotta. ami olyan vastag volt. és ez volt az. A lány mellbimbója hívogatóan ágaskodott. ahol a kulcscsontjánál elidőzött egy darabig. Storr óvatosan szétnyitotta a lány combjait.

A férfi ajka és nyelve ott lenn. és hűs lehelete tovább ingerelte a lány kitörni készülő vágyát.. A gyönyör megrázta egész testében. hogy megszüntesse a fájdalmat a füleiben. és ő átadta magát elfojtott ösztöneinek. és Tamsyn összerándult. egyre lejjebb haladva a gyönyör kapuja felé. és nyelvével követte hüvelykujjának útját. Mellbimbói keményen meredtek előre szinte karcolva a férfi tenyerét. mert még többet akart hallani belőle. Storr halkan felnyögött. hogy a lány még ebben a pillanatban is vigyázza őt. Ajkaival hol az egyik. miközben ujjaival egyre intenzívebben izgatta a kemény mellbimbókat. csak ő és a férfi. miközben a kezével végigsimított combjának belső oldalán. a másik kezével markába zárta a mellét. Tamsyn soha nem tapasztalt érzéseket élt át. A társa. – A leggyönyörűbb nő vagy. Tamsyn ajkait halk sikoly hagyta el. szépen lassan. Beletúrt Storr nedves fürtjeibe. Lángoló éhség. Storr érezte. és Storr elégedettsége az egekbe szökött. a saját kielégülése ráér utána. mire Storr megrázta a fejét. és szívogatta. ami sokkal hatalmasabb a görcsös érzelmeknél. hogy valami baj van. – Ne felejtsd el.halvány barnás udvar közepén a bimbó még keményebben meredezett előre. és még hevesebben nyalogatta. Libabőrös lett. de nem sikerült megnyugtatnia a lányt.. hogy Tamsyn megtapasztalja. közben két ujjával megérintette a lábai között megbúvó forró. majd lassan becsúszott a férfi mellé a kellemesen forró. Éhség kínozta őket. hogy a koncentrációja a némaságra elvegye az örömét. Hatalmába kerítette valami. Tamsyn! – mormolta. – Hangos voltam. amit a féri okozott neki.. mert a jacuzzi túl mély volt. . Nem éreztem ilyet soha eddig – zihálta a lány. és a nyelvével erőteljesebben megbökte a lány csiklóját. A lány egyre hangosabb sóhajai átszakítottak egy gátat. – Igen. – Hallani akarom. – Mindjárt elmúlik. csak furcsa használni ennyi kihagyás után – magyarázta fojtott hangon. Felnyögött ő is. és ő képtelen volt visszafogni magát. édes kínokat okozott. és Storr arra gondolt. amit a lány egzaltált sikolya okozott. – Hallani akarom a hangodat! Ajkai mohón tapadtak ezúttal a másik mellére. mit kértem. és alig ért le a lába. Tamsyn ajkait csöndes sóhajok hagyták el. míg ujjai egyre mélyebbre hatoltak a forró nedvességben. Storr nem bírta tovább. Tamsyn a vállába kapaszkodott. A szájába vette. mire a férfi rádöbbent. Hangosan a férfi nevét kiáltotta. és már nem számított semmi. annyira sajnálom – suttogta alig hallhatóan. miközben azon volt. körmeit izmos vállának izmaiba mártotta. Én még soha.. keze és ujjai a mellén olyan eksztázisba taszították. Körbecsókolta finom puhaságú combját. és Storr türelmesen megvárta. mely kielégülésre várt. a középpont felé haladva. – Kérlek. majd amikor a lány már alig bírta.. Storr végigcsókolta a lány feszes hasát. Storr pedig összerándult az érzékeit ért kettős támadástól. és kezét a szája elé kapta.. maga mögött hagyva a melleit. Ujjait kihúzta a lányból. Másik karját átcsúsztatta a lány karcsú háta mögött. míg az utolsó hullámok is elhagyják a testét. monacha? – mormolta a lány bőrébe. Storr felnézett rá. ahonnan nem volt visszaút. és szájával megérintette a csiklóját. miközben egyetlen mozdulattal letépte róla a bugyiját. A lelkének mélyén megtört valami. – Storr. akit valaha láttam! – mondta fennhangon. Tamsyn hangosabban felnyögött. és mellbimbói újra megkeményedtek a víz kényeztetésének engedve. hogy talán mazochista lett. Tamsyn észrevette. mennyire élvezed! Egyik karjával tartotta a lányt. És nem is rossz. Tamsyn korlátait teljesen ledöntötte a kéj. Mintha felkínálná. és a hátát ívben hátrafeszítette felkínálva magát a férfinak. és csípőjét előretolva kínált fel magából még többet. Tamsyn felegyenesedett. Tamsyn! – súgta a mellébe Storr. ahogy hüvelyk és mutatóujja közé csippentette az egyiket. pezsgő vízbe. mire Tamsyn ajkát csalódott nyögés hagyta el. és árasztották el minden porcikáját. Nem engedhette. hogy ízlelje meg. hol a másik mellét kényeztette. mélyen belehatolt a nyelvével. hogy a lány már nincs messze a céltól. érzékeny pontot. ahogy a lány teste az övének nyomódott. amit már rég meg kellett volna. Tamsynon a gyönyör hullámai apró szikraként robbantak szét. A lány hangja fájdalmasan édes volt. Ebben a pillanatban megérezte a változást. Storr azonban váratott magára. a tekintetük egymásba kapcsolódott. – Akkor halljam! Hallani akarom. kigömbölyödő csípőjét. Azt akarta. Finoman ingerelte. erekciója épp a combjai közé került.

. Izgató magabiztosságot kapott a férfitól. Mozdulatai egyre gyorsabbak. hogy ezt a lányt valóban neki szánták az istenek. A férfi felnyögött a kéjtől. lágyan a karjába vonta. Megismételte a mozdulatot kétszer. hogy a férfi azt csináljon vele. hevesebbek lettek. Szerette őt. Arcát a lány nyakába temette. Megtámasztotta a lányt a háta mögött. mint valami akarat nélküli bábu tűrte. a vágyaimban! – hörögte. és a termet betöltötte szűnni nem akaró zihálásuk. A férfi szinte felnyársalta. és a lökései ereje olyan mértékű gyönyörrel árasztották el. és miközben forró. mint korábban. Soha nem gondolta volna. Mintha a felismerés ugyanabban a pillanatban érte volna. a víz viharosan hullámzott körülöttük. Szemeiben ott csillogott mindaz. és visszavette magához a kezdeményezés édes fonalát. Tamsyn zihálva kapkodott levegő után. csöndesen nyögdécselve tűrte az édes kínzást. és arra gondolt.. és a jacuzzi szélénél lévő ülésre domborított részhez irányította. Ujjaival rátalált a lány érzékenyen duzzadó pontjára. amit együtt tölthetnek. Egyszerre érkezett a lökése és ujjainak vibráló simogatása. mígnem hangosan felhördült. Olyan hosszan vonaglott a gyönyör hullámain. A súrlódás újabb gyönyörrel teli hullámot indított el bennük. hogy a másik könnyebben hozzáférhessen. Megbűvölte őt. A szélére ültette. – Minden rendben? – kérdezte a férfi. és felhúzta magát hozzá. ő pedig az egyik lábával megtámaszkodott egy alacsonyabban eső kiemelkedésen. hogy tudta. A harcos minden önuralma összetört. ahogy átvette a férfi ritmusát. Combjai között továbbra is szorította a férfi hatalmas szerszámát.– Jobban érzed magad? – kérdezte egészen halkan a lány. és felemelte a fejét. Ujjai a férfi hajába túrtak. Tamsyn pedig érezte. úgy érezte. de ő élvezte. mindennek. miközben szenvedélyes ölelésébe zárta a lány testét. csábítónak. és megemelte magát. mintha az lenne az utolsó.. és gyöngéden betakarta. és egy erőteljesen mély lökést követően forró magját a lányba engedte. és nem akart szabadulni ebből a bűvöletből. Lágyan végigcsókolta Storr érzékien duzzadó ajkának kontúrját. Storr férfias ereje lenyűgözte és felizgatta. Mindketten felnyögtek az egyesülés feszítően gyönyörteli érzésére. és combjait szorosan összezárva megszorította Storr kemény férfiasságát. hogy veled vagyok – mosolygott fel rá Tamsyn. A lány átkulcsolta a férfi karcsú csípőjét a lábaival. ne kételkedj. ahogy a lány hüvelye ütemesen összerándul magába szívva férfiasságát. amit akar. – Percről percre határozottan egyre jobban – súgta. mígnem valami elpattant benne. hogy ilyen lehet igazán együtt lenni egy férfival. A férfihoz tartozott. kétszer is elment egymás után. Az egyik fekete törölközőbe csavarta és felvitte a hálószobájába. Tamsyn hátravetett fejjel. Ajkait a lányéra tapasztotta. – Storr.. Hangosan felkiáltott. és ajkairól képtelen volt letörölni kielégült mosolyát. közben a csípőjét körkörösen forgatta. Szárazra dörzsölte a lány érzékeny bőrét. amit az élvezet hangja okozott elhanyagolható volt.. monacha! A víz felett Tamsyn mellei izgató táncot jártak. amit érzett. Storr ajkai rátaláltak a lány víz felett ringatózó melleire. majd végignyúltak a hatalmas franciaágyon. hogy már csak a férfiasságának a hegye volt benne. – Soha nem fogom megbánni. és olyan őrült iramot diktált. karjaival átkarolta a férfi széles vállát. kihúzta magát Tamsynból. Tamsyn. hogy biztosan tudta. Amikor valamennyire visszanyerte a lélekjelenlétét. és férfiasságának a hegyét Tamsyn öléhez igazította. majd egy hirtelen mozdulattal újra mélyen behatolt a testébe. Hangosan sikoltva a férfi nevét átadta magát az érzésnek. Storr lágyan szívogatta a lány mellbimbóját. – lehelte könyörögve.. amit már Tamsyn képtelen volt tartani. melleit izmos mellkasának nyomta. majd a kezét lecsúsztatta arra a területre. míg másik kezével a medence szélének támaszkodott. és egy pillanatra mozdulatlanná merevedtek. és kiemelte a vízből. bekebelezte. ami segített levetkőzni megmaradt szemérmességét is. – Soha többé. Storr egyre keményebb volt. ahogy közeledett a csúcs felé. Storr kihúzta magát a lányból annyira. . A fájdalom. Inkább kihasználni minden pillanatát. és már ő sem volt képes tovább tartani magát. Storr mindkét karjával a lányt tartotta. nedves burokba vonták. Belemarkolt a lány hajába. Tamsyn megremegett. hogy valójában egész másra kíváncsi. hogy ajkaival elérje. Megragadta a lányt. – Tamsyn! – nyögte a férfi szenvedélyesen. már soha nem lesz ugyanaz az ember. minden egyes szavának külön nyomatékot adva. Olyan mélyen érezte magában. Storr érezte. ahogy a gyönyör ezernyi apró darabban robban szét ismét benne. aztán magát is. egyetlen határozott csípőmozdulattal beléhatolt. Amikor Storr fölé hajolt. Tökéletes volt társnak. de mindketten tudták. – Igen. hogy ez a mértékű boldogság menten összeroppantja. hogy a pillantásuk találkozzon. háromszor. ahol találkoztak.

ha arra kerülne sor. ahogy nézett. hiszen vérzett. ám ekkor ingerülten beleszippantott a levegőbe. és amennyire Tamsyn meg tudta állapítani a teste izzadtságtól fénylett. Úgy tűnt csupán egyetlen fekete melegítőnadrágot viselt. Először nem látta. mint kellett volna. Haja ziláltan omlott a hátára. – Menj vissza. ki az oka az egész felfordulásnak. Felülre egy krémszínű testhez álló blúzt választott. de ahogy Storr jobbra mozdult. és visszavonul a hálószobájának biztonságába. Szőke haja rövidre volt nyírva. és a látványra majdnem összeesett. Mindent törmelékdarabok és por borított. hogy lefoglalják őt. Tétován megállt a hálószoba közepén. – Ideje hazamenni. hogy Tamsyn visszafordult az ajtóból. majd gondolkodás nélkül vetette ki magát az ajtón. és engedte. mire mindkét férfi felé kapta a pillantását. faragott oszlopok szinte mindegyike megrongálódott. Az előtér túlsó végében magas.Storr a karjaiba vonta. sérülések voltak. – Most már igazán az enyém vagy! – jelentette ki magától értetődően. mert Landon annyira halálos. de a lány tündöklően tiszta kék szemeiből kiolvasta. és maga mögött bezárta a gardróbajtót. hogy a fáradtság és az elégedett kimerültség elhatalmasodjon fölötte. de valami megállította. Tamsyn! – Storr hangja éles korbács csattanásaként süvített a levegőben. és gyöngéd csókot lehelt a hajába. mint amikor a kórházban elválltak egymástól. barna vászonnadrágot. Remélte. Már félúton járt az álmok birodalmában. de ahhoz éppen elegen. felsőteste és lábai csupaszak voltak. Majd később. amikor meghallotta Storr lágy hangját a fülébe suttogni. Sötét szemei fénytelenül meredtek előre. Tamsyn összerezzent. ahogy beáramlott az ablakon. – Landon! – suttogta halálra váltan Tamsyn. amikor újabb hatalmas robaj rengette meg a falakat. Tamsyn próbálta leküzdeni a pánikot. Ő nem fog kegyelmezni neki. Nem hagyhatta itt. A lány tudta. miközben szorosan magához ölelte. fejét a férfi vállába fúrta. Lelketlenek! Az ő házában! Szerencsére nem túl sokan. hogy a Planctus semmiképp ne férkőzhessen a lány közelébe. sötét alak tűnt fel. Tamsyn rémülten ült föl az ágyban. Igyekezett úgy helyezkedni. a halál ígéretét hordozva magukban. merre is kell mennie. a testének szinte minden pontján apró vágások. Nem emlékezett pontosan. hiába. Hullámos haja vadul hullott a hátára és széles vállaira. maga elé szorítva a takaróját. Storrnak valahol a közelben kell lennie. Addig kanyargott. aztán gyorsan beledugta a lábát az egyik fekete Puma edzőcipőbe. míg meglépnek a lánnyal. – Sosem volt túl engedelmes – nevetett Landon hátborzongatóan rekedtes hangján. hogy elmondhassa neki. Fel akart ébredni. de már túlságosan mélyen bevette magát az alvásba. és gyorsan magára kapott a hatalmas gardróbból egy bőszárú. impozáns előtérben találta magát. Egyedül volt a szobában. hogy a lány szót fogad neki. talán szüksége lehet rá. és szép arcán fenyegető vicsor terült szét. megpillantotta. Storr féloldalasan állt. amikor észrevette. kiscicám! . kék szemeiben félelem csillogott. Belépett az átkötő folyosót és az előteret elválasztó ajtó árnyékából. szinte már katonásra. Nagyot káromkodott magában. Megsebesült. Ráér. Röpke. ami kicsit hosszabb volt. mennyire szereti ő is. melyekből egyfolytában szivárgott a vére. Storr neki háttal állt. mert nem érezte a férfi fájdalmát úgy. – Szeretlek. ahogy Storrt kereste. – Aludj csak! Tamsyn elégedetten felsóhajtott. Erisz fintora Hatalmas robaj rázta meg a házat. és egyenesen Tamsynra mutatott. 5. de a hangok megmutatták az utat. majd felemelte a karját. míg végre a hatalmas. Kikelt az ágyból. A kintről beszűrődő napfényben apró pelyhekként csillantak meg a porszemek. A hatalmas. de csípőben tökéletesen feszült az alakjára. amit elárasztott a Nap sugárzó fénye. ha már kipihente magát. Lábai már indultak is. minden figyelmét a Planctusnak szentelve. monacha! Tamsyn vissza akart fordulni. könyörgő pillantást vetett rá. hogy azonnal engedelmeskednie kellene. hogy esze ágában sincs magára hagyni.

A Planctus egyenesen rá célzott. – A te feladatod lett volna megakadályozni. Storr ajkán elégedett mosoly látszódott. bokáig érő. melyben annyi rajongás volt. hogy mit csináljak! – kiabálta az istennő. váratlanul éles mennydörgés szakította félbe a hirtelen beállt csöndet. ahogy Landonra nézett. szavait Tamsynhez intézve. mintha a szégyen foltjai festették volna pirosra. – Én csak a lányt akarom visszakapni. ha csak ennyi volt. – Hogy is kezdődött? Ja. mindig csak fejet hajtott. te idióta! – sziszegte a nő. de olyan határozottan. alabástromfehér bőrével. Soha nem mondott neki ellent. vagy tartani fog-e még. – Drága Storr. hogy elég egyszer összefutniuk. nem lenne ez a nevetséges kötelék sem. mire Landon élettelen szeme haragosan felvillant. Erisz! – morogta Landon. Nem számított. Mondtam neked. mely olyan gyengéd és figyelmes volt hozzá. – Csak a halálom után. mire az istennő rávillantotta hószínű szemeit. mert úgy látom. A nő maga volt az eszményi szépség. minden baj okozója. mire a szőke férfi azonnal leeresztette a fegyvert. aki nem titkolt büszkeséggel zárta a karjaiba. és egy pillanatra lehunyta a szemeit. amit ellenem elkövettél – vetette ellen Storr. karcsú női alak körvonalait vélte felismerni. fekete szeme találkozott a nő fehér pillantásával. hogy ne kiabáljak? – Hallod őt? – nézett fel rá meglepetten Tamsyn. mint egy használt rongyot. Planctus! Azt pedig nem adom olyan könnyen már nagyon hosszú ideje – morogta Storr. aztán átvette a történet fonalát. amennyire csak bírta. Storr morózusan sóhajtott. míg Landon vicsorgott a haragtól. Tamsyn szorosan Storrhoz simulva figyelte a jelenetet. és karját szorosabban fonta a lány válla köré. és élettelen. Erisz a szavaira hangosan felkacagott. igen! Valamikor ezerötszáz évvel ezelőtt ez a marcona páncélos harcos meghallott valamit. amit nem az ő fülének szántunk. odakinn eltűnt a fényes napsütés. Minden baj okozója. Tamsyn riadtan szaladt Storrhoz. – Semmit nem értek – lehelte Tamsyn. ahogy Storr egész testében megmerevedik. Hányingerrel küzdött. egy magas. – Ne mondd meg nekem. – És íme. nem állt szándékában harc nélkül megadni magát. Felemelte a másik kezét is. amit együtt tölthettek. – Csak az átok miatt kellesz neki. és Tamsyn érezte. miért nem szólsz. hogy megszökött! – vágta oda a fénynek ingerülten. fényes. Emlékezett a pillantására. – Nem megyek veled sehová! – jelentette ki csöndesen. hogy itt állt. az érintésére. nem akarta megadni Landonnak azt az örömöt. – A baj okozója te vagy. Tamsyn lélegzete elakadt. – Nem én tehetek róla. Erisz. Minden egyes szava tőrdöfésként hatott a lányra. – A Kárhozottaddal azt csinálsz. majd töprengést mímelve karcsú ujjait érzéki ajkához emelte. és idegesen nézett előre. mire Storr összerándult. szinte légies alakjával. Próbálta leplezni. és határozottan nézett férje szemeibe. és a Kárhozott utána már nem fogja elengedni. Mielőtt bármelyikük reagálhatott volna. Napbarnított arcát. amivel felhívta magára Erisz figyelmét. de a harcos azonnal mozdult. A Landonnal töltött három év a közelébe nem érhet ennek a néhány napnak. Storr minden egyes nevetéshullámot fájdalmas összerándulással élte át. mint soha senkié. hogy az átok miatt volt-e mindez. fehéren csillogó szemei szikrákat szórtak. ő pedig a gyógyír mindenre. mellette áll. amiért érdemes akár meghalni is.– Nem megyek veled sehová! – jelentette ki halkan Tamsyn. Ha megtöröd az átkot. Ahogy lassan oszlani kezdett a fény. igazán akar téged? – kérdezte a szőke. hogy Storr van neki. – Tökéletes idióta vagy. hogy a helyét átadja az elemek tomboló harcának. Ha nem lenne az átok. – Kezdjük hát az elején. ahogy a szőke férfira nézett. amiben – Tamsyn legnagyobb rémületére – egy fekete fegyver volt. Éles mennydörgés rázta meg a termet. miután vége az istenek által teremtett őrületnek. és tudta. és kettejük közé állt. hogy még egyszer szenvedni lássa. még akkor sem. Landon Storr felé intett a fejével. hogy találkozzanak. amit akarsz. Az istennő. Kezét a füléhez kapta. Landon férfiasan szép arcán gúnyos mosoly terült szét. hollófekete hajával. Felidézte minden együtt töltött pillanatát Storral. . el fog hajítani. Hálás volt azért a rövid időért. még nem nagyon volt időtök a történelem órára – jegyezte meg az istennő. és vakító fényesség áradt szét a lépcső felől. Szabályos vonásait most a harag némileg eltorzította. Nekitámaszkodott az ajtófélfának. Landon Jones! – csattant fel egy női hang ingerülten a fényességből. – Azt hiszed. Azonban most.

míg végül nekem rontott. megengedem neki. amire az ő fajtája pedig képtelen. Bíztam benne.. hogy otthagyta a lenyomatát. – De nálam nem jobbak. hogy Tamsyn biztonságát helyezi előtérbe. – De én. csak az öcsém tartott velem. és a következő pillanatban elszabadult a pokol. – Választanod kell. ahogy érezte Tamsyn remegő testét hozzásimulni. És nagyon alaposan fontold meg. Milyen ostoba voltam! – Végre valamiben egyetértünk – szúrta közbe Erisz. Tamsyn úgy érezte. – Nem! Az átkozottak ti vagytok! És ne higgyétek. a lánynak mégis úgy tetszett. de ha önszántadból visszatérsz a férjedhez.. és visszavette a mesélést. Az első szédülését leküzdve megrázta magát. ahogy neked is megvan! – Miről beszélsz? – kérdezte fenyegetően Storr. – Kárhozott. mert az a vén csont gyanakvóbb lett.. Storr a lányt az egyik oszlop mögé taszította biztonságba. – Soha. és összeszorult a szíve. királyom elleni összeesküvésről van szó. – A testvéreidnek is meglesz a maguk keresztje. miután a társát megtalálta. aztán ennyiben maradt az egész. volt sok ejnye-ejnye. impotens barátom! – Te vadbarom. ahogy ránézett. hogy felhasználhass az ostoba játékaidhoz? – Te is Kárhozott voltál. Tamsyn visszafojtott lélegzettel kapkodta a tekintetét egyikről a másikra. Viszont az ötleteinket hosszú időre el kellett vetnünk. Erisz szemei fehéren izzottak. Biztos volt benne.. Tekintetéből bűnbánat sugárzott. mit választasz. – Te ölted meg a társamat? – nézett a nőre döbbenten Landon.– Az egyik csatából tartottam hazafelé. és nem hagyott időt Storrnak. és. Erisz Landon felé bökött. a lány inkább meghalna. Ellenem fordították. – A háború és a viszály istenei tehetetlen volt mindenki. én nem fogom engedni. Landon számított rá. Storr dühtől és bosszúvágytól izzó tekintettel méregette. – Erisz ridegen méregette Tamsynt. hogy sikerüljön. Újabb vakolat és porfelhő terítette be a levegőt. A csapatomat hátrahagytam. de Kárhozottá lettem. mint legutóbb. Aresz tombolt! – A szerelmes istenek bosszút esküdtek ellenem. mintha Storrnak szólna a mondanivalója. mint visszakerülni ahhoz a szemétládához – heveskedett a férfi. minthogy visszakerüljön érzelmi börtönébe. A harcos legalább három métert csúszott hátrafelé. hogy a lány mit fog választani. amikor elmeséltem neki. agyalni kezdtem. hogy tovább éljen Kárhozottként – tette fel a nagylelkűnek szánt ajánlatot az istennő. és próba-szerencse alapon kiáltottam az istenek fejedelme.. – Van is mire. hogy megtöri a lányt. hogy mindketten visszautaztak az időben arra a végzetes napra.. Storr karja satuban tartotta. mintha csak Landonnal lenne az előtérben. hogy Planctusszá váljon. – köpte a szavakat Landon. majd Tamsynre nézett. ami ezúttal valószínűleg sokkal rosszabb lenne. – kezdte a lány. – Tamsyn. meg a vezér Tartaroszba taszítása nem igazán tartozik a halandók gyilkolási vagy bosszúállási ötletei közé. Nem jelent meg előttem. – Még mindig jobb. – Azt hitte. . Amikor a párocska elment. hogy az ambróziába kevert méreg. de Storr nem sokáig váratott magára. hogy bevárjam. és egy bokor tövéhez heveredtem. Szavait Tamsynhez intézte. meg fogom ölni őt. Segítettem neki. hogy halálért kiáltottam. mint eddig bármikor. aztán tökéletes ajkai gonosz mosolyra húzódtak. ha nem engeded el. hogy megenyhülhetek – mondta a férfiaknak. Erisz! – suttogta összetörten Landon. megöltem. mire Tamsyn arcából kifutott az utolsó csepp vér is. de Erisz azonnal félbeszakította. Zeusz után. csak egy hangként szólalt meg a fejemben. hogy mit hallottam. hogy megúszhatja. Rárontott és teljes erejéből gyomorszájon vágta. és fénytelen fekete szemeit Tamsynra függesztette. – Nem sokkal később egy szerelmespár beszélgetésére lettem figyelmes. Egy Kárhozott. de a Párkák túlságosan jó meseszövők. mintha sejtette volna. de Aresz is és én is megtudtuk. hogy akár egy Kárhozott is békében éljen. Elméletben. öregapó! – jegyezte meg Landon. Először azt hittem. – Irtó nagy arcod van. hogy mit tett. és az útjába vezéreltem a te társadat. de ő is lemaradt mögöttem. A testvéremet használták fel. hogy felvegye a védekező pózt. hogy fogadni tudja a Planctus támadását. A párocska összeesküvést tervezett a vezérük ellen. – Megöltem a társát. hogy segítsen rajtam – folytatta Storr. Storr és az istennő elködösülő szemei arról árulkodtak. mielőtt az egyik a falnak ütközött volna olyan erővel. de hamar rájöttem.. Zeusz kicsit összeszidott. és Zeusznak eszébe sem volt. nem számíthat az én jóságomra – vonta meg törékeny vállát az istennő.. – Azért kellett meghalnia. Leszálltam a lóról. egyetlen Kárhozottnak nem könnyítem meg a dolgát! – sziszegte. – Ahogy mesélt. Ha Storrt választod. meg fog halni veled – harsant fel Erisz ismét. Amit tettem… annyira megviselt. – Légy átkozott. és dühös ordítással rohant a Planctus felé.

Nemes cselekedet. Nem engedhette meghalni. Derekát kihúzta. Storr időben fordult meg. A második pontnál bukott el. Tamsyn! – emlékeztette az istennő. Amikor Landon végre az eszméletlenség hatásárán elterült a földön. de éljen! Amikor újra belenézett az istennő fehéren örvénylő szemeibe. és akkor már csak Erisszel kell szembenéznie. de legalább talpon volt. mint haláloddal őt is azzá tenni. ti emberek csak a végleteket látjátok. és megpróbálta azért végrehajtani az elgondolását. Storr még intenzívebben passzírozta a Planctust a falhoz. Landon értetlenül állt előtte. de közben a megoldáson járt az agya. – Melyikre? Amelyik a halálomat akarja. ahogy viszonozta a pillantását. Mindegy. ami csak egyet jelentett: a lány rosszul döntött. Az egyetlen jele volt a rettegésének. Nem bírta ki. Landon az előtér túlsó falánál állt. ahogy apró kezeit tördelte. – A te döntésed. ahogy a férfi meghal. közben egyre közelebb sétált Tamsynhez. és teljes erejéből nekifeszült az őt tartó Lelketlenek kegyetlen szorításának. mit fog tenni vele Landon. A lényeg Storr volt. A háta mögött voltak. Éljen tovább nélküle boldogan. és ahogy erőlködött még mélyebbre. Tamsyn a szájára tapasztotta a kezeit. mert egyszerre támadtak rá. A lány sápadtan figyelte. türkizkék szemeiből fájdalom és sajnálkozás sugárzott. Ebben a megvilágításban egész máshogy lehetett értelmezni a lényeget. de már képtelen volt átérezni. Karmok vájtak a bőrébe.. ha visszaviszi magához. egy másik a bal karját. Ez a bolond nő tényleg csak azért tér vissza hozzá. Tamsyn bocsánatkérő pillantást küldött felé. Ketten lefogták a jobb karját. hogy éljen. hogy csak elvonná Storr figyelmét. ahogy a neve is mutatja. azonban szinte azonnal hátrafordult és felrúgott a lábával eltalálva ellenségének az állkapcsát. Rosszat sejtett. majd ködfelhővé porladva semmivé vált.Erisz elégedett mosollyal ajkain figyelte. különösen. míg a negyedik a nyakánál szorította. talán sikerülne kiiktatnia a Planctust és a Lelketlen-hordát időben. Nem róla volt szó. ahogy Landon elterül a földön Storr egy jól irányzott jobbegyenese után. A levegő hirtelen megváltozott. – Abbahagyják. Úgy látszott. ahogy lassan közeledett felé. Talán ha elég gyorsan inaktívvá tudná tenni ezt a félresikerült ex-Kárhozottat. Storr inkább a halált választotta volna mindkettőjüknek. Félt. de ő nem volt ennyire bátor. mégis küzdött. A harcos alig kapott levegőt. Nagyon rosszat. Fémes csúszást követően éles csattanással szétnyílt a levegőben és egyetlen nyisszantással leszedte a Lelketlen fejét. Túl sok a talán. majd lassan elindult a férje felé. Baljós előérzete csak fokozódott. A fejetlen alak rángatózott néhányat. vagy amelyik a szenvedésemet? Erisz lekicsinylően legyintett. Már semmiben nem volt biztos. Tamsyn meg sem próbálta figyelmeztetni. legalább olyan rémesen festett. Azt akarta. – Tamsyn! Rohanj! – ordította volna. A lány könnyei végigfolytak az arcán. parancsra vártak. hogy előkapva a kis fegyvert kilője a lövedéket. hogy a halál előtt vagy után. – Neked kell megtenned a lépéseket! – Neem! – hörögte újból Storr. Tamsyn gyanakodva nézett rá. Storr a másik négy Lelketlenre már nem tudott sort keríteni. Storr összerándult az éles hangra. amikor érzékelte a Lelketleneket maga körül. – Ah. Ő nem akarta látni. amit Alanával együtt fejlesztettek ki. Nagyszerű ember. csak ne kelljen újra Landonnal lennie. Tamsyn Erisz mellett állt. ha úgy akarom – duruzsolta az istennő a fülébe. és a világnak szüksége van egy ilyen emberre. de összeszedte minden erejét. Mégiscsak jobb Landonnal életben tudni Storrt. A lányt figyelte. De nem adta fel. és a látványra jéggé dermedt a szíve. ahogy ő sem. de nem foglalkozott vele. mint Storr. Ahogy Tamsynnak is szüksége van arra. de a torkát markoló karmos kéz miatt csupán hörgés volt. egész a húsáig.. – Csak rá kell bólintanod az ajánlatomra. hogy megmentse azt az óriást? A Planctus emlékezett az érzésre. és a nyakánál megragadva Landont a falhoz passzírozta. Nem arról. mint ő. nehogy kitörjön belőle a sikoly. ahogy a két férfi ölre megy egymással. és hangosan felnevetett. hogy a Planctus éppen annyira van kidőlve. Storr veszélyt szimatolva vetett egy pillantást a háta mögé. talán. fejét felszegte. Erisz már látta a döntését. Emlékezett rá. ha utána elég ideje maradna hátrafordulni. és elővenni a bokájára erősített kézi fegyverét. mely egyre csak gyűlt benne a harcot figyelve. hogy életben tudja. – A kurva életbe! – ordította elkeseredett dühében. Láthatóan minden erejét beleadta. hogy ő is szeretett így . de a szemeit lesütötte. amikor látta. hogy a Planctus feltápászkodik a földről.

Hangok törtek be a fejébe. Erisz idegesen nyelt egyet. mire Erisz riadtan összerezzent. majd megvonta a vállát. Arész irgalmatlanul folytatta. de gyorsan elhessegette az emlékképet. Jobban.. Storr kihasználva a Lelketlenek tétovázását. Nem kellett ki sem mondania. mintha valami borzalmas dolgot látna rajtuk.valaha. majd egy villanásnyi idő múlva elcsendesültek. Egyszerűen csak túl sok volt. hogy ez utóbbi kisülés nem az ő műve volt. mindegy. – A Kárhozottakat nekem teremtetted. biztosan összecsuklott volna. mint bármely másik áldozatának. ahogy elterveztem. majd elégedetlenül fújtatott. a Planctus meg sem próbálta elkapni. hogy a lelke már belepusztulna. Az a Kárhozott. Az egész előteret különös fémes szag járta át. és Tamsynhoz rohant. pedig milyen jó kis terv volt – mormolta inkább csak magának. Viszont ezzel a lánnyal újabb három évig biztosan remekül el fog szórakozni. A lány szerette őt. aki belezokogott a vállgödrébe. és a Lelketlenekre nincs időm figyelni. mert tudta. és Storr elképedve érezte. Ő is a hangra figyelt a saját fejében. Tamsyn őszintén. van jobb dolgunk is ennél. és elnehezült. csak spenótlé. hogy eltűntek. füstszerűen elnehezedett.. Nem volt ideje megszokni visszakapott érzékszervét. – Hát ez nem úgy alakult. és felszabadította lelkét. megerőszakolva idáig pihentetett hallójáratait. ezzel csak fokozva Storr kínjait. nem akarta. aminek egy erősebb fűszeres illat adott enyhítő aromát. aztán visszaengedlek a szekerem elé – legyintett végül Árész. amit nem mellesleg te találtál ki – folytatta Arész karizmatikus hangja. most gyöngéden leszakadt róla. de semmi nem okozott már fájdalmat neki. Tamsyn az egyik ordításánál összerezzent és lehunyta a szemét. és Storr úgy érezte. A helyedben legközelebb jobban vigyáznék a társamra. – Erisz. Storr biztos volt benne. Tamsyn nem állt meg. Erisz. Éljetek boldogul. hatalmas megkönnyebbülést hagyva maga után. Próbálták felfogni a történteket. Landon térdre esett. Bár nem láthatta. A lihegések. Storr figyelte. Mintha azt várta volna. majd haljatok boldogul! Landon. A levegő váratlanul megváltozott. de senki nem foglalkozott vele. – Az istennő gyönyörű arca dühös grimaszba húzódott. Erisz. Fülénél az égetett hegek felizzottak. szereted a viszályt! – kiáltotta haragosan Erisz az ég felé. és vöröslőn gomolygó füst töltötte be a teret. ahogy elhagyta a Planctusok kegyetlensége a testét.. ahogy Tamsyn egyre közelebb ér a Planctushoz. kitépte magát a karmaik közül. – Azt hittem nem vagy gyáva! Azt hittem. és a létfunkciói működnének. és nem kellett az időnek letelnie. és duzzogva keresztbefonta a karjait mellei előtt. hogy fellázadjanak. – Nem akarom. melyből sugárzott a harag. amelyik véletlenül elveszíti a társát idővel. hitetlenkedve álltak úgy vagy egy percig. amiért tartották. ha megszolgálja. Nem akarta a lány áldozatát. ahogy a lány apró lépéseivel az átok egyre távolabb kerül tőle. Még hálás is volt. Most komolyan. A Kárhozottak szabályai szerint fogunk eljárni. Megtörne. . mire a vörös füstfelhőből egy fehér villám csapott a földbe közvetlenül a lábai előtt. A harcos döbbenten nézte a lányt. Storr nehezen tudta elkülöníteni a rengeteg hangot. Mindent tökéletesen kiélezve hallott. hogy megjelenjen ott valami. Tömörebb lett. semmint a jelenlévőknek. tiszta szívvel szerette. – A Planctusokat pedig megszünteted. – Intézd el ezeket. ezért nem bánthatod őket sem most sem később az engedélyem nélkül. és igen dühös férfihang szólalt meg minden jelenlévő fejében. – Árész – lehelte meglepetten Erisz. hogy megtegye érte. Erisz! Miért akarod kínozni az ajándékaimat? Tamsyn csodálkozva megtorpant. de szavainak utolsó felét elnyerte egy hatalmas mennydörgés.. Döbbenten. újat kaphat. Imádta a fájdalmát. Azonban csak egy erélyes. az agyában nem lenne más. Elszörnyedve meredt maga elé. – Na. Tehetetlenségében ordított. A levegő ismét változáson ment át. majd tekintetét az égre függesztve keresgélni kezdett. Meglepettsége elárulta Storrnak. Megkönnyebbülten zárta a karjaiba az egész testében reszkető lányt. Lárma. aztán a vörös füst és az elnehezedett levegő mintegy varázsütésre megszűnt. a szívverések. a vakolattörmelék hullása a falról. – Micsoda? – hördült fel egyszerre Landon és Erisz. de közben gyilkosan méregette az istennőt. mert ha nem. Ami szervesen a része volt hosszú évszázadokon keresztül. – Másfelé kell összpontosítanom. lebámult a kezeire. és bár alig egy lépésnyire volt Landontól. Villám cikázott keresztül a termen. új esélyt kaptál. A Lelketlenek Erisz egy rosszkedvű intésére kivétel nélkül kivonultak a házból. és bár lélegezne. Úgysem lesz már ilyen soha többé. beleőrül.

. leheletével a férfi bőrét perzselve.. és elindult kifelé az előtérből. leginkább – nevetett Storr. Borzongás szaladt végig a lányon. Megtört az átok. belekapaszkodott Storr egyik karjába. az ő fájdalma.. hogy revansot vegyél! – ejtette ki tisztán és érthetően a szavakat értelmes egymásutánban.. vagy mi – mosolygott rá a férfi. mielőtt a lány lábai végleg felmondták volna a szolgálatot. Landon marokra fogta a tőr pengéjét. – Tudod. mígnem teljesen eltűnt a szemük elől. higgy nekem! – Storrék felé fordult.– Ezt nem tudom elhinni – lehelte a férfi. Nem az a Landon. akihez soha nem volt szerencséje. Soha nem látta még ilyen állapotban a férfit. és hevesen megrázta a fejét. – Én ezt nem akarom! – jelentette ki csöndesen. Itt az ideje. – Ez elég nyilvánvaló az első perctől kezdve – motyogta. Elégedett mosoly terült szét az arcán. . biztosan ízekre szedi az idiótát. ahogy odabotorkált Tamsynék elé. Ez nem az ő kínzója volt. Lehajtotta a fejét. És Storr. mintha más nyelven beszélnének. Átkozott istenek! A szőke férfi kitörése nem indította meg a másik kettőt. Már akkor is ilyen volt. Storr az utolsó pillanatban zárta a karjaiba Tamsyn.. karjai pedig önkéntelenül fonódtak a férfi nyaka köré. pillantása ellágyult. Csípőjével izgatóan körözni kezdett. ami életre kelt bennem. Landon lassan felemelkedett. – morfondírozott Tamsyn. a pápához hasonlatos életet élni. A lány döbbenten nézett rá. – Nem láttam a heget sehol látható helyen.. és viszontláthatta benne a saját. – Kínoztalak. vagy mi? – Aham. és mi még csak egy helyet fedeztünk fel – súgta sejtelmesen a fülébe. ám ezúttal egy oktávval mélyebb hangon. miközben észrevétlenül maga mögé tolta a lányt. – Ti meg használjátok ki azt a halandónyi időtöket. Landon szemei tengerzölden csillogtak. Milyen érzés? – Hangos. sőt. a nyelet a lány felé nyújtotta. ahogy nézte összeölelkező kettősüket. Storr újból felnevetett. vetett még egy hosszú. – Eltűntek. mint ahol bomba robbant. Tamsyn hátrált egy lépést. – Vajon melyik érzékszerv átkát kapta ő. az alakja egyre halványodott. hanem az. mire Storr szeme gúnyosan rávillant. – Hogy éljek azok után. és mélyen magába szívta a menta és a méz édesen frissítő illatának a keverékét. – Milyen érzést? – értetlenkedett a lány. hord el az irhád! – lökte oda neki a szavakat Storr. – Azt akarom.. – Hallottad.. nem csak engem. – Nem vagyok impotens – mondott ellent a név általi célzásnak. Storrt figyelte. – De akkor hallasz mindent. mire Storr gerincét kéjes borzongás futott végig. akit ő ismert. – Ízlelés – mondta hosszú szünet után Storr. Storr bőszen nézett a nála egy fejjel alacsonyabb férfira. olyan volt Storr hallásának. Ujjait óvatosan végighúzta a fülén. ahol te vagy az ártatlanok védelmezője. mire Tamsyn szívritmusa a duplájára ugrott. A helység úgy nézett ki. ne hallgatózz! Azzal sarkon fordult. – Nekem az okozott örömet. és oldalra fordította a fejét. Megragadta a lány derekát. A lány hirtelen megmerevedett a karjában. – Mindenesetre igyekeznék legalább őszentségéhez. Storr végigsimította a lány márványsimaságú járomcsontját. végtelennek tűnő pillantást Tamsynre. a gonoszok rettegett ellensége. Ahogy távolodott. – De a te hangod édes. amire Landon is vágyott. majd kibotorkált a törmelékektől zsúfolt előtérből. A többi majd úgyis jön magától. – Várj csak! – Kezébe fogta a férfi arcát. Storr pedig előrehajolt. – Ideje indulnod! Landon kábán. hogy hagyj békén! Csodálkozva nézett fel rá. közben lágy csókot lehelt Tamsyn fülcimpája mögé. Jézus! Annyira sajnálom. és egy tócsába csöpögött a férfi térdei előtt. az istenekre.. hitetlenkedve megrázta szőke fejét. és magához szorította... Tamsyn mégis úgy érezte. kék szemeiben olyan mélységű szerelem. hitetlenkedő arccal nézett az istennőre. nagyon hosszú ideig. Ha Tamsyn nem fogta volna védelmezőn-visszatartón. Hangja. vérző tenyerét a nadrágjába törölte. éppúgy.. tőrjét pedig bakancsának oldalába rejtette. ha megszólalsz. majd kíváncsian felcsillanó szemeit a férfira függesztette. és felnyújtotta a lánynak éles tőrét. Henrik. mint a folyó méz. mint ezerötszáz éve. meggyötört tükörképét. amikor Tamsyn elpirult. vére végigfolyt izmos karján. és értetlen. hatalmas ez a ház. de akkor a fájdalom elnyomta ezt az érzést.. – Szeretsz engem. Fenekéig érő barna fürtjei ziláltan hullottak a hátára. majd a tarkójára csúsztatta a kezét. majd térdre vetette magát.. de a lány elkapta róla a pillantását. ahogy Tamsynra nézett. és szemei résnyire szűkültek. amiket elkövettem? Erisz újra vállat vont.

Menet közben boldogan itta magába Tamsyn lágyan zengő nevetésének dallamát. .. és elindult a konyha felé. Storr gránitszürke szemei elsötétültek a vágytól. ahogy a karjaiba emelte a lányt..– A sebeid. – Már nem fájnak – lehelte.

blogspot. csak át kell adni! .com/ Ne feledd! A fantázia benned van. és szeretnél te is egy Kárhozott Krónikása lenni. írj egy novellát és jelentkezz! http://konyvrajongok.Felhívás! Ha kedvet kaptál.