Ez a Stephenie Meyer által félbehagyott Midnight sun folytatása ill. befejezése beninától. http://alkonyzona.blogspot.

com

12. Bonyodalmak

rült módjára száguldottam haza, hogy minél el bb visszatérhessek legédesebb kínzóm álmainak színhelyére. Mélyen beszívtam az illatát, ami már szinte beitta magát a b rülésbe. A torkomban ég fájdalom nem gy zte le a másik ± emberibb ± vágyamat, ami egész létezésem alatt valahol mélyen szunnyadt bennem. Míg Bellát meg nem ismertem. Sem emberlány, sem vámpírn soha nem hatott még rám úgy, ahogy . Senki nem bírta ezt a fajta vágyat feltámasztani megdermedt testemben, végképp nem a nem létez lelkemben. Keser en elmosolyodva hirtelen megértettem Rosalie hisztériás féltékenységét. Gyorsan kiszálltam a Volvóból, de nem vettem a fáradtságot, hogy beköszönjek a családomnak. Azonnal indulni akartam vissza, nehogy id el tt kiürüljön bel lem az illata. Ha arra gondoltam, hogy hamarosan újra egy térségben leszek vele, csupán egy karnyújtásnyira lesz t lem« a gyomrom összerándult, míg a számban azonnal termel dni kezdett átkozott mérgem. Csöndes kuncogásra lettem figyelmes a bejárati ajtó fel l, mire azonnal ráfókuszáltam az illet gondolataira. Alice volt olyan kedves, hogy emlékeztessen a biológia órán történtekre, azonban ezek a képek sokkal színesebbek, vidámabbak voltak, mint amire én emlékeztem. Nyoma sem volt bennük annak a küzdelemnek, amit én átéltem akkor. Majd elepedtem egyetlen érintkezésért a hajával, az arcával, a b rével. ÄEdward szerelmes« Edward szerelmes«´ ± dúdolta Alice gondolatban, mire már én is elnevettem magam. Alice már csak Alice. Minden negatív gondolatot képes a visszájára fordítani. Ekkor váratlanul elhallgatott, és egy képet kezdett vetíteni felém, amiben találkozik Bellával. Ujjongva felsikított. Nem túl távoli jöv kép volt, Bella szégyenl s mosoly kíséretében köszönti túlságosan is lelkes húgomat. ± Alice, még semmi nem biztos! ± figyelmeztettem, de hiába. "Végre, végre, végre!" ± gondolta boldogan, s már rohant is, hogy megossza örömét Jasperrel. Morcosan száguldottam Bella otthona felé, hagytam, hogy a szél kisöpörje a fejemb l a negatív gondolatokat. Nem volt nehéz. Amint megláttam a házukat, már el is felejtettem bosszantóan öntudatos médium húgomat, már nem számított semmi, csak Bella. A szobájába lépve ± persze az ablakon keresztül ± még érezni lehetett tisztálkodásának eredményeként a samponja és tusfürd je illatát, ami persze vajmi keveset változtatott vérének édes aromáján. A bennem él szörnyeteg legalább annyira kívánta ezt a vért megízlelni, mint emberibb énem ± a jobbik énem ± megérinteni, végigsimítani még nedves tincsein, melyek kuszán kócosan terültek szét a párnán. Nyugtalanul aludt, takarója lelógott a földre, de egy része vékony bokája köré csavarodva fenn maradt az ágyon. Ajka ± gyönyör , érzékien duzzadó

ajka ± résnyire nyitva volt, mintha épp mondani készülne valamit. Arcán kedves pír játszott, ahogy az égve felejtett éjjeli lámpa megvilágította apró szobájában. Váratlanul megmozdult, lélegzete kihagyott, míg szíve hirtelen a dupláját verte. Behúzódtam a szekrény mögé, hátha a szemét is kinyitja, de ez nem történt meg. Fejét elfordította oldalra, s lágyan - vágyakozva ± felsóhajtott. ± Edward...kérlek! ± összeszorult a gyomrom, ahogy a frusztráció rjít en végigszáguldott a testemen. Szavai úgy hatottak, mint a közelsége a biológia teremben vagy kés bb az autóban. Elektromosság cikázott rajtam keresztül, miközben szinte eszemet vette a bizonytalanság. Közben Bella újra sóhajtott. ± Kérlek! De mire? Bármit kérhetett volna. Bármit! Valahogy el tudtam volna érni a csillagokat is a számára. Közelebb léptem az ágyához, hátha meghallom, mi jár a fejében, de mint már annyiszor, újra kudarcot vallott a képességem vele szemben. Mit nem adtam volna, ha tudom, mir l álmodik. Edward kérlek! ± Kérlek, t nj el az életemb l, vagy esetleg, kérlek, maradj velem örökre? A szörnyeteg és az ember komoly harcot vívott bennem. Körülnéztem a szobájában, hátha rábukkanok valami támpontra. Az emberekkel gyakran megesik, hogy ha olvasnak egy könyvet vagy zenét hallgatnak, akkor az elkíséri bizonyos formában az álmaikba. A földön hever könyvek közül egyik sem utalt semmire. Jó lett volna megnézni, hogy milyen cd-t rejt a lejátszója, de a bátorságom cserbenhagyott. Nincs semmi jogom, hogy kutassak a dolgai között, nem vagyok holmi közönséges kukkoló. Az ellenállhatatlan vágy, ami táplálta a kíváncsiságomat eloszlatta az utolsó kétséget is, ami arra késztetett, hogy békén hagyjam. Repesve vártam a reggelt, hogy miel bb feltehessem neki sürget kérdéseimet. ± Edward...Kérlek! ± sóhajtotta Bella újra, ezzel elvonva a figyelmem a dolgairól, amiket érdekl dve szemlélgettem a szoba másik sarkában. Lekapcsoltam a lámpáját, nehogy észrevegyen, ha véletlenül valóban felébred. Többször felriadt, mint gondoltam. Egy alkalommal alig volt id m elt nni szemének viszonylag gyors fókuszálása el l, s egyszer úgy t nt, mintha észrevett volna, de minden alkalommal szinte azonnal visszazuhant az álmaiba. Nyöszörgött, sóhajtozott és többször mondta ki a nevemet, mint ahányszor én itt megjelentem nála. Aztán ± már csaknem hajnal volt ±, mikor bevillant, hogy ugyanazt csinálom, mint . Kezeimmel szorosan markoltam a hintaszék karfáját, s minden önuralmamra szükségem volt. Ezúttal azonban nem csupán a vére vonzott, bár azt is hallottam édesen, csábítóan folydogálni hártyavékony, puha b re alatt. Viszont mindennél jobban szerettem volna megérinteni, épp úgy, mint korábban. Csak egy pillanatra. Vagy odabújni mellé, hogy átkaroljam, magamhoz vonjam karcsú testét. Elég! A kezem már félúton járt köztem és az gyönge teste között, mikor az agyam hirtelen m ködésbe lépett. Ökölbe szorítottam a kezeimet és a zsebembe süllyesztettem ket, nehogy újra eszembe jusson valami hasonló mozdulat. ± Edward! ± sóhajtott Bella újra és végre kimondta, amire kíváncsi voltam, amire egész éjjel vártam. ± Maradj velem...Kérlek!

Épp, mint els éjjel. Újra rólam álmodott, újra azt szerette volna, hogy vele legyek. Nem rémálom voltam, ahogy annak lennie kellett volna, de hát Bella fejében semmi nem úgy m ködött, ahogy illett. Egyre biztosabb voltam az újabb felmerül lehet ségben. Az az eshet ség, amit Alice látott beteljesedni, hogy megölöm, teljességgel valószín tlen. Így az egyik lehet ség Alice másik látomása, miszerint Bella hasonlóvá válik, mint mi. Én a magam részér l ezt is kizártam a lehet ségek sorából. Hogyan is lennék képes elpusztítani egy ilyen csodálatos lénynek a lelkét. Annyira tiszta, nemes és, bár néha fordítottan m ködik, azért el lehet mondani, hogy bátor. Az újabb lehet ség, ami fényt gyújtott kétségbeesett elmémben ± ebben a sötét, vágyakozással teli órában ± teljesen kézenfekv volt. Hogy eddig miért nem vettem észre? Együtt maradhatok ezzel a gyönyör teremtéssel egész életén keresztül úgy is, hogy nem ölöm meg ± teljesen nevetséges ±, vagy átváltoztatnánk valami hozzánk hasonló szörnyeteggé. Ez a helyes megoldás. Persze kérdés, hogy szeretné-e? Frusztráló érzés volt a zárt elméje, szerettem volna lerombolni a falait, de tudtam, hiába. Fölösleges er feszítés. Ahogy ott ültem, és éreztem, ahogy újra feltámadnak a nyugvó elektromos szikrák, és hirtelen mehetnékem támadt. Nem bírtam volna még egyszer megállítani a kezemet, hogy végigsimítson gyönyör , puhának t n haján. Ahogy hazafelé rohantam már nem pusztán tervezgettem és lélegeztem, ez annál sokkal több volt. Ahogy a szél az arcomba süvített, minden lépésnél, mintha halott szívem dobbant volna meg újra és újra. Mire hazaértem a testvéreim már elindultak az iskolába. Esme és Carlisle vadászni voltak, nem túl messze, de a gondolataik biztonságban voltak el ttem. Tiszta ruhát vettem, aztán bevágtam magam a kocsimba, hogy minél el bb visszatérhessek hozzá. Épp id ben érkeztem. Charlie az aznapi rutinteend in elmélkedve hajtott el a jár rautóval munkába. Megvártam, hogy legalább kétsaroknyira elérjen, miel tt beálltam a helyére. Hallottam Bella lépteit, amint lerohan a lépcs n, s ez lelkes izgalommal töltött el. Felszabadultan mosolyogva vártam, hogy végre beüljön mellém az autóba. Azonnal magamba szívtam üde, reggeli illatát, s határozottan szórakoztatott, hogy vérének csábító dübörgése mellett az egyébként más irányba csábító b rének illatát is fel tudtam fedezni. Talán az éjszaka miatt. ± Jó reggelt! ± üdvözöltem a t lem telhet legbarátságosabb hangon. Emlékeztem, hogy azt kérte legyünk barátok. Aggodalmamat azonban nem bírtam leküzdeni tudván, hogy milyen rosszul aludt az éjjel, amit alátámasztottak a szemei alatt húzódó karikák. ± Hogy vagy ma reggel? ± Jól, kösz szépen! ± felelte szégyenl sen, de én nem tágítottam. ± Fáradtnak látszol ± jegyeztem meg, mire láttam, hogy rögtön zavarba jött. Nem szerette, ha eszébe juttatták a gyengeségeit, ahogy azt sem, ha gondoskodnak róla. ± Nem tudtam aludni ± felelte, miközben az arcába kotorta egyenes, barna haját. Ez zavart. Nem láttam tisztán az arcát, pedig abból olvastam ki a legkönnyebben azokat a válaszaimat, amit szeretett volna elhallgatni el lem. ± Én sem ± próbáltam tréfára vinni a dolgot. Sikerült, és hallgattam cseng nevetését, miközben halkan duruzsoló motorral áthajtottunk a városon. ± Jogos. Azt hiszem, egy kicsivel mégiscsak többet aludtam, mint te. ± Azt lefogadom ± mosolyogtam.

± Na és mit csináltál az éjszaka? ± érdekl dött, s ahogy ránéztem, láttam mélybarna szemeiben felcsillanni a kíváncsiságot. Csöndesen nevettem a lelkesedésén, majd megráztam a fejem. ± Ne is reménykedj! Ma én kérdezek ± emlékeztettem, s arra számítottam, hogy kézzellábbal védekezni fog. Ehelyett felemelte finom kis kezeit, és visszakozott. ± Oké, igazad van! Mit szeretnél tudni? Talán könnyebben fog menni, mint gondoltam. Arra számítottam, hogy úgy kell majd harapófogóval kihúzni bel le a válaszokat. A készségessége kellemesen meglepett, s felvillanyozott, de tudtam, hogy türelmesnek kell lennem. Mégsem rohanhatom le az érzéseir l szóló kérdéseimmel els re, holott azokra voltam a legkíváncsibb elméjének áthatolhatatlan burka miatt. A fejemben egy egész sor lista gy lt össze, amit váratlanul a feje tetejére állítottam, s elolvastam az els t. ± Mi a kedvenc színed? ± kérdeztem, s magamban nyugtáztam, hogy igen, ez valóban egy egyszer kérdés. ± Napról napra változik ± felelte, mire rádöbbentem, hogy nála az egyszer sem azt jelenti, amit a normális embereknél. ± Oké, akkor mi a kedvenc színed ma? ± Valószín leg a barna! ± mondta végül, bár inkább kérdésnek hangzott, mint határozott kijelentésnek. Ekkor eljutott hozzám, mit mondott, s megvet en felhorkantam. ± Barna? ± Aha. ± felelte, s hogy megnyugtasson nem ment el a józan esze, gyors magyarázatba fogott. ± A barna meleg szín. Hiányzik nekem a barna. Itt mindent, aminek barnának kéne lennie, a fatörzseket, a sziklákat, a földet, teljesen beborít ez a zöld trutymó. Ezen elgondolkodtam egy számára fel sem t n pillanatra. A barna szín melegségére mégsem az észrevételei kapcsán kezdtem gondolni. Azonban, ahogy ránéztem rájöttem, hogy igaza lehet. Hosszú egyenesen a vállára omló haját figyeltem, ami félig-meddig eltakarta el lem gyönyör barna szemeit, s egyre biztosabb voltam benne, hogy ez a szín talán a legforróbb a világon. ± Igazad van ± hagytam rá végül, mert nem mertem többet mondani, nehogy eláruljam az érzéseimet, melyek most forrongva kívántak még többet. ± A barna meleg szín. Vajon észrevette, hogy megremegett a hangom? Hogy eltereljem a figyelmét elindítottam a kezemet. Már majdnem az iskolánál voltunk, de úgy t nt, ez t a legkülönösebb módon sem izgatta. Azokon a bizonyos barna szemeken, mintha hirtelen egy ködfátyol lebbent volna végig éppen úgy, ahogy én egy finom mozdulattal a hátára simítottam a haját. A kezem égett, mint legutóbb a tornateremnél, de mégsem úgy. Nagyon puha volt a hajának a tapintása, de igyekeztem a következ kérdésre koncentrálni, miközben beálltam a parkolóba. ± Milyen cd van ebben a pillanatban a cd-lejátszódban? ± szegeztem neki az egyik legbosszantóbb kérdést, amin éjjel gyötr dtem. A kezem égett, még többet akart. Beletúrni oda, amit az imént éppen csak megérintett. Amikor csodálkozva felvont szemöldökkel elárulta elmosolyodtam. Nekem is volt egy olyan cd-m itt az autóban. Itt tároltam, mert nyugtatólag hatott rám az együttes zenéje, de nem gondoltam volna, hogy neki is tetszik. Kétségtelen:

A csöng épphogy megszólal. Könnyebben beleláttam a gondolataiba ezeken a kérdéseken keresztül. mint amennyire Mike Newton bármely fantáziálásában hallottam. amit a tartóból szedtem ki. Ebben a pillanatban elhatároztam. hogy véget érjenek az óráim. Ha nem voltunk együtt. ± Nemcsak Debussy. akkor mások gondolatain keresztül figyeltem. Elkísértem az angolórájára. míg az ebédnél végre rátérhettem a könyvekre.hasonlítunk. hogy túl van rajta. s kérd n. ±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±± Nem gy zöm kivárni. közben a filmekr l kérdezgettem. hogy ebben szinte abszolút nem egyezik az ízlésünk. amennyire különbözünk. s minden alkalommal elégedetten nyugtáztam tágra nyílt szemeiben az elkápráztatottság hízelg látványát. Valami úton módon ki fogom szedni bel le minden egyes elmélkedését. Éppen annyira. amik nem épp a felszabadultságukról vagy a féktelen boldogságról . de igyekeztem ebb l az ártalmatlannak t n kérdésb l is a legtöbbet kihozni. mire Emmett figyelmeztet ileg oldalba bökött. hova szeretne eljutni?). valamint fordítva. hogy ezt aznap utoljára engedtem meg neki. Hallottam a hátam mögött a bátyám kuncogását. Sokkal inkább éreztem hozzám tartozónak Bellát és a lényét. akkor Rosalie haragjával kellene megküzdenie. Hangosan felnevettem ezen az elképzelésen. de nem mondott semmit a hasonlóságra. a Büszkeség és balítéletet. és miért. de a kezem már a kilincsen van. milyen óráim voltak. Innent l kezdve nem voltam hajlandó egyetlen gondolatát sem rejtve hagyni önmagam el tt. A spanyolórája után a földrajzi múltját és netovábbjait taglaltattam vele (hol járt. Kezébe nyomtam a cd. mint aki nem biztos benne. Gyorsan odaértem. persze csak gondolatban. még a testvéreimre sem. hanem még ez is? Szívverése felgyorsult. Semmi másra nem figyeltem. így faggattam melyik tetszett neki. Mindenfajta filmr l. de boldog. mert ha hangosan nevetne. Egész nap faggattam visszafelé haladva a listámon a fejemben. Gyakran láttam megkönnyebbülten felsóhajtani ilyenkor. Megemlítette a Rómeó és Júliát. A fejemben a kérdések lassan megtalálták maguknak a mohón áhított válaszokat. Meglep dve tapasztaltam. hogy a megfelel válaszokkal szolgált. Azt sem tudom. kissé kihívóan néztem rá. hogy mire Bella kilép az ajtón engem pillantson meg el ször.

mennyire szeretem. kellemesen meleg. Hatottál rá.híresek. ± Melyik a kedvenc virágod? Gyorsan semlegesebb kérdést dobtam felé ± bár ezek után már semminek sem lehetek biztos a semlegességben ±. ± Mert ma topázszín a szemed ± bökte ki végül. Bella pillanatnyi tétovázás után rád lt az asztalra. mígnem Mr. mégis a kíváncsiság jobban égetett ± szinte elemésztett ± belülr l. bár tisztában voltam annak hiábavalóságával. mert a türelmem elfogyott. hogy egyet ugrottam volna el re. még jobban feltüzelve a kíváncsiságomat. de aztán kiráztam a gondolatot a fejemb l. Az érzés. Az egyetlen közös óránk. Hiszen emberi lény nem élné túl ezeket az érzéseket. Elég!!! Nem követhetek el több hibát. vagy épp a szoba túlsó sarkában is elért az elektromos impulzus. ± morfondíroztam magamban. Csak egy pillanatra megérinteni. Banner le nem kapcsolta a világítást. Úgy t nt.. teljesen letaglózva ezzel. s zavartan lesütötte a szemeit. ± Mondd meg! ± követeltem a végén határozottan. ami egy további sor kérdésözönt indított el bennem. Átjárt a deja vu. hiszen elzárta a legkézenfekv bb utat a gondolataitól. ha egy hét múlva kérdeztél volna meg. s terel kérdésemet hallva hangosan. s emiatt egyre gyakrabban jutott eszembe Ms. Gonoszabbik énem harsányan kacagott. hiába elemeztem a tegnap történteket újra és újra. Közben idegesen magyarázkodni kezdett. azt feleltem volna. Nem látta leny gözött félmosolyomat. hogy az ónix. Leütött szemeivel selymes haját babráló kezét figyelte. mintha kett t léptem volna hátra ahelyett. mert a szemeit továbbra is maga elé meresztette. mintha legalábbis a számára is olyan elb völ nek hatna ez a mozdulatsor. ezzel halálra rémítve engem. s letaglózott a felismerés. mint a "Mi a kedvenc drágaköved?" mi okból kifolyólag lett szégyenl s. Éjjel egy karnyújtásnyira t lem. a vágyakozásba. s úgy kiabálta: "Tessék. nem értettem?! A válasz azonnal kiszaladt a száján ± topáz ±. Mosolyom egy pillanat alatt az arcomra fagyott. ezt akartad?" Aztán bevillant. hogy elmondjam neki. viszont igyekezett nem rám nézni. óvatosan megcsókolni lágyan duzzadó. Bizonyára szívesen segítene. mint ezen az órán. mint nekem. ± Gondolom. de aztán elvörösödött. érzéki ajkait. miközben távolabb húztam a székemet az övét l. Ilyen esetekben rendszerint elpirult. érezni puha b rét. T n dve. így csak én figyelhettem t. Egészen addig özönlöttek a kérdéseim. Mélyet . hogy megcsodálhassam rózsaszínre piruló arcb rét. A nyüzsg diákok körülöttünk nagyszer kijózanító hatással voltak rám. de nem volt hajlandó beadni a derekát. de elmémet egy gondolattal magunk mögött hagytam. Egész nap faggattam. mint a torkomban lüktet fájdalom. s tovább kérdezgettem Bellát. Alsó ajkát beharapta. hogy biológia óra következik. Legalább öt percig faggattam. mint engem. Belepusztulna a kínba. Bella azonban semmilyen értelemben nem volt egyik általam eddig felállított kategóriába sorolható. megkönnyebbülten felsóhajtott. hogyan módosította Bella magyarázata a kedvenc színemet kékr l barnára. ami végigsöpört rajtam ijeszt volt.. Hope. miszerint én is hasonló hatással voltam a drágakövére. Ugyanazok? Most már biztosan meg rültem. itt van. éppúgy. Teljesen hiába húztam a székemet távolabb. hogy t is ugyanazok a vágyak kínozzák. amikor rájöttem. aggódva figyeltem. Egy olyan ártalmatlan kérdésre. Némelyik kérdésemnél zavartan elhallgatott. De nem tehettem. én pedig szerettem volna a karjaimba vonni. Gondolatban felhorkantam.

hogy Bella esedezzen a bocsánatomért!" Mike nevetséges gondolatai a tornaóra vége felé határozottan jókedvre derítettek. mégis gyöngéden. hogy üres tekintettel figyelte Mike Newton ügyeskedéseit. Elég! Végre Mr. aztán végigsimítani rajta. Hasonlóan. amiért kínokat okozok neki. csalódottan. amit én átéltem. Igazából fel akarta magára hívni Bella figyelmét. Éreztem forrósodó vérét lüktetni hártyavékony b re alatt. . Engedtem a csábításnak. de az elektromosság ugyanabban a pillanatban újra felizzott Bella és az én testem között. vajon ma is történik-e valami tegnapihoz hasonlatos baleset. amikor az enyém felgyorsult. A másik felemmel madarat lehetett volna fogatni a boldogság miatt. legalább annyit. mert akkor már valóban gyártottam volna valami hatásos kimenekít történetet a számára. A tornaóráját a kocsimban töltöttem. Az aggodalmam alaptalannak bizonyult. Egyik felem sajnálkozott emiatt. akkor többet akarok. lélegzete pedig ezzel egy id ben kihagyott. s kézfejem hátával végigsimítottam hibátlan arcb rén. mintha olvadt lávába mártottam volna. s megkönnyebbült sóhaj szakadt fel a mellkasából. Némán sétáltunk a tornaterem elé. Még akkor is mosolyogtam. Emberi mércével számítva viszont ugyanúgy szenvedett. mint én. aztán már csak ki kell várnom. alig gy zte tartani szívének irdatlan ritmusát. s szinte magam el tt láttam piruló arcb rét. s felnézett rám bizalommal teli mélybarna szemeivel. "Kétségtelen. Óvatosan. s magam sem tudom. s majdnem belém ütközött. mint a távozásomra. hogy tisztában voltam annak helyességével. Ugyan miféle bolond er vehetne rá. hogy milyen arckifejezése lehet ebben a pillanatban. Ahogy rám nézett láttam a szemeiben a vívódást. honnan vettem energiát. követte az el z napi forgatókönyvet. Kíváncsi voltam. nem is nézett fel. Meg sem próbáltam komoly képet vágni. a testem figyelmen kívül hagyva az agyam parancsait. beletúrni. Banner felkapcsolta a világítást. Elnevettem magam. hogy távol tartsam t le életének legnagyobb veszélyforrását ± önmagamat? Halk puffanások jelezték siet s mozdulatainak eredményét. hogy ezúttal nagyobb felületem érintkezzen vele. A kezem sajgott. azonban minden fájdalom nélkül. hogy kitisztuljon a fejem. Megállt az ajtó mellett. Amikor észrevett az arcára fagyott egy rémült pillantás. gy löltem magam. a töredékét annak. mintha csupán múlandó szappanbuborék lenne. Vajon valóban így érez? Ki kell derítenem. Mike Newton bosszankodva viharzott el az öltöz b l. égetett. ahogy az illik. Torkomban a szomjúság ég fáklyaként lángolt. majd le végig a derekán. hogy csupán egyetlen simítás után ott hagyjam. Olyan sok indokot gyártottam magamnak a mellette tartózkodásomra. Bella hátrad lt. mint én. Nevetséges gondolata még most is visszhangzott a fejemben. ± Csak tudnám. hogy hatással legyek rá. Ennél nagyobb ostobaságot nem is követhettem volna el. mikor a terem el tt vártam Bellára. Valami nagyon nincs rendben ezzel az alakkal!" ± suttogta gondolatban. hogy ne leskel djek ezúttal is. amikor eszembe jutott. pedig már hallottam csetl botló lépteit közeledni. Nem bírtam megállni.lélegeztem. Bella a tornaóra nagyobbik részét azzal töltötte. Tudtam. bosszankodva odébb állt. amiért hasonlóan érez. Vajon mikor lesz elegend er bennem ahhoz. mint el z nap. Vére rült tempóban száguldott. mit eszik rajta! Mindegy! Az a tuskó el bb-utóbb úgyis odébb áll. hogy elhagyjam Bellát annak ellenére. ha megérintem a haját. "Biztos megint Cullenen jár az esze! ± dohogott magában Newton. majd vállat vont és elt nt a szemeim el l. s mikor már sokadjára sem járt sikerrel.

Valóban különösen m ködött az agya. Tündéri pírral gyönyör arcán ecsetelte a rendetlenséget. A tücsök zenéje ± ellenben a fajtársaitól ± nem volt a kedvére való éles hangja miatt. hogy vissza is hozzam? Talán örökre maradhatna alkonyat. Hiú remény. Meg akartam nyugtatni. Kesernyés. ± Alkonyodik. vagy tolakodónak. Szinte már hallottam. csak lényegesen nagyobb alapterülettel. a szíve ± most már biztosan tudtam. láttam rajta. hogy mennyire tetszik neki az ellentét benne. holott éppen azért volt a kék szín a kedvencem ± egészen aznap reggelig ±. de azért kellemes ± mondta. Bármennyire is sikerült feloldanom a kérdéseimmel a gátlásait. hogy mi a véleménye a karbolsavról. ± Hány óra lehet? Nem kellett válaszolnom. megtalálta az órát. Nyugaton az eget az szemének beborította a vastag. Vajon mi lesz a sorsunk? Ha szombaton elviszem a tisztásra. melyet megtört a feketeség és a bíborvörösség. szürke felh réteg. s várakozón emelte rám sötét. hogy egészen felszabadult. ± Befejezted? ± a hangja reményked . mint jár rautójának a hangját. Mire odaértünk Charlie háza elé úgy vettem észre. amikor kilépett és a tekintetünk találkozott. fekete éjszakává. én azonnal újabbakkal bombáztam. Nehezen talált szavakat. Abban azonban teljesen bizonyos voltam. naná. Alkonyat. azonban kedvesen mosolyogva ecsetelte. amíg összeszedi a gondolatait. míg a csupasz fákról és a vulkanikus k zettel borított hegyekr l hevesen gesztikulálva beszélt. Bár óvatos voltam. Bella arca bíborszínt öltött. Kérdeztem. kézzel-lábbal magyarázott. A kíváncsiságom azonban már beindult. mert. vajon lesz elegend er m. amit az itteni láttán könny szerrel el is hittem. hogy megfeledkezett a külvilágról. A távolba figyeltem. Bella pedig velem maradhatna biztonságban.Mosolyom még szélesebbre húzódott. A szörnyeteg nélküli énemmel. ahogy megválaszolt egy kérdést. csábító tekintetét. ami most ért ide hozzánk. de engem már nem érdekelt. Mintha meg akart volna gy zni annak szépségér l. azért továbbra sem szeretett ennyit beszélni saját magáról. Megb völten hallgattam minden megnyilvánulását a természet legapróbb csodáiról. és számára megmagyarázhatatlan jókedvem okát. El bb hallottam meg Charlie éhez gondolatait. hogy nem tart túl kíváncsinak. Aztán elhallgatott. de én láttam a távoli messzeségben a halovány napsugár gy zelmét. de apád rövidesen hazaér. mert akkor egyesül a nappal az éjjel. hogy Bella életét nem tehetem holdtalan. hogy észreveszi a különbséget a kérdések személyessége között. hogy a lelkét bármilyen módon elpusztítsam. megb völve figyeltem. Hasonló lehetett. A régi életének ± miel tt engem megismert ± minden apró részlete hirtelen mindennél jobban érdekelni kezdett. ± Távolról sem. mint az itteni. Arról pedig szó sem lehet. s t. ez volt a legboldogabb nap. hogy nem a félelemt l ± szaporább ütemre váltott. azonban gyorsan megel ztem néhány elterel kérdéssel. . A legtöbb embernek fogalma sem lett volna arról. ezért egy utolsó búcsúkérdéssel ajándékoztam meg magam a messzi távolba nyúló szobájának leírásával. hogy mi is ez. s jólesett. míg én a sötét éjszaka. hogy csöppet sem unatkoztam. Bella a nappal. míg a lélegzete elakadt. Már órákkal ezel tt éreztem a leveg ben. ahogy áttöri a sötét habokat. ± Charlie! ± kiáltott fel meglepetten. mert annyira gyönyör nek találtam a feketeföld felett végighúzódó tiszta kék égboltot. Amikor beszálltunk a kocsimba megszakítás nélkül sorjázódott a kérdés-felelet játékunk. míg én végig szerelmesen. Nem volt már sok id nk. és ez igazán Bellához ill válasz volt. hogy közeledik az es . amióta megismertem. Reméltem. ahogy megkérdi különös.

de ezúttal el zött meg engem. Aztán elkomolyodva hozzátettem. mintha már lehetetlennek tartaná. A legkönnyebb id szak ± ha létezik ilyen egyáltalán a fajtám számára. de ujjai és végtagjai furcsán engedetlenül mozogtak. ± Charlie pár percen belül itt lesz ± emlékeztettem újra. ± Már csak ez hiányzott! ± mondtam. de legnagyobb örömömre nem úgy t nt. mit mond a szerz dés?" ± a hang. Ma nem engedtem kérdezni. ± Kösz. hogy bármi is érdekelhet vele kapcsolatban.. s igyekeztem minden er mmel elnyomni a mellkasomból kitörni készül ellenséges morgást. A homlokán az a bizonyos ránc emlékeztetett erre. amiért hagyom szombatig a kétségei és a gyötr kérdései között rl dni. mi jár a fejében. ± Nem megmondtam. mire eltöprengett egy pillanatra. "Átkozott vérszívó! Mit m vel Bellával? Talán elfelejtette. amir l persze Charlie-nak fogalma sem lehetett. Nem mintha nem lett volna erre a mozdulatra képes. s helyette újra a kellemes. majd csak szombaton. Billy Black rült szitkokat szórt rám a fejében. Ha nem lenne sötét. egy új nap vége. hogy Bella egy idegen férfi autójában van. de megel ztem miel tt feltehette volna a kérdését. ± Ez a nap legbiztonságosabb része a számunkra. az éjszaka visszatérte. Odakinn tombolt a vihar. Semmi sem olyan kiszámítható. hogy ez a közelségemnek szólt.. s mosolyom az arcán tükröz dött. ± elfintorodott. mint a sötétség. hacsak nem akarod mégis megmondani neki. mint én ± döbbentem rá hirtelen. fújt a szél és szakadt az es olyan er vel. Valószín leg elgémberedett a hosszas üldögélésben. s szélesebben vigyorogtam egy pillanatra. Hogy feltételezhet ilyesmit? Hiszen még a listám felénél tartottunk csupán. Lehetetlen volt nem meghallani. A bosszúságom ellenére is reméltem. ± De a legszomorúbb is. pedig Bella rülten verdes szíve is hangosan m ködött. mire elhatároztam. de inkább nem ± szakított félbe rémületét palástolva. bizonyos tekintetben. ± Én szeretem az éjszakát. Holnap sem fogom. hogy fájdalmat okozott hallgatnom. aki viszont csalódott ingerültséggel állapította meg. hogy velem töltöd a szombatot. hogy kinyissam neki az ajtót. kissé fura észjárásán felnevettem. s elmosolyodtam a fintorán. nem gondolod? Rámosolyogtam. igaz? Éppolyan kíváncsi. sosem látnánk a csillagokat. Csavaros. Kíváncsi lettem volna. mellette ült a fia. de szerettem volna érezni a testének melegét még egyszer az elválásunk el tt. ± Majd holnap megtudod ± feleltem. ± Mi történt? ± kérdezte Bella megszeppenve. itt úgyse nagyon látjuk ket. Kérd n nézett rám. Az általam létrehozott feszültségbuborék szétrobbant. miért rettenti meg annyira. kíváncsian csillogó szemekkel. amelyet hallottam a s r es függöny mögül érkezett. ± Igaz. s a legszívesebben megütöttem volna magam. ± Szóval. ahogy folytatta. barna szemei kíváncsian megcsillantak. . ± Akkor holnap rajtam a sor. aztán átnyúltam el tte. hogy az édesapja együtt lássa velem. felszabadult légkör ölelt a keblére minket.. s a fekete égbolt felé bökött karcsú kezével. hogy még nem végeztem? ± Mit akarsz még tudni rólam? ± vonta föl kérd n szép ív szemöldökét.. ± Szó sincs róla ± hárítottam el viccesen a próbálkozását. Bella felkapta a táskáját. A nyilvánvaló okoktól eltekintve.Felé fordultam. mintha ez egy kicsit is bántaná. hogy el bb-utóbb kiderítem.

Gyorsan feltéptem az ajtót. mivel rettegett a mondanivalómtól ± ezúttal teljes joggal. Alice már el re szólt nekik. s láttam. Mindenki a nappaliban volt. ahogy Bella köszönti ket barátságosan. ezúttal azonban kénytelen voltam bemenni a házba. Dacosan felszegtem az állam. ki ül benne. Sejtelmük sem volt. Jobban m ködik. mint vártam. de nem foglalkoztam vele lévén. mely egyfolytában az átkozott figyelmeztetését próbálta felém villózni. Egyedül Rosalie gondolatai voltak helytállóak. s hirtelen az iménti jókedvemnek már nyoma sem volt. hogy másnap végre bemutatom Bellának. Nevetséges. ± Charlie most fordul be a sarkon ± figyelmeztettem. nem az els esetr l volt szó. Id t kellett hagynom az embereknek. mint gondolná. hogy beszélni akarok velük. Billy Black továbbra is engem figyelt. Egyensúlyozás Újra otthon voltam. ám nem olyan hatást értem el. Ahogy besétáltam ± a szokásostól jóval lassabban ± a nappaliba. aztán biztonságos távolságba húzódtam t le. de nem mozdult. "Apa. Kócos tündérarcú húgom mosolyogva üdvözölt. Dühösen tapostam a gázpedálra. melyek egyeztek a gondolataival. fényszórójának pillanatnyi villanása magamhoz térített. hogy még mindig nem tudja. hogy aznap csak kés éjjel jöhetek vissza. ± Ma este összefutottam Billy Blackkel és a fiával ± böktem ki végül. mint a mágnes. mert hirtelen mehetnékem támadt. hogy hazahoztam Bellát. Hát persze. Bíztam benne. hogy mit akarok mondani. s kiragadott Black sötét tekintetéb l. . Úgyis visszajövök. Egyébként pedig beszélnem kellett a családommal. de újabb figyelmeztetést küldött nekem. hogy hallom. Bella félszeg mosolya ott cikázott a gondolatai között. hamarabb. mindenki kíváncsi arccal és gondolatokkal fordult felém. hogy nyugovóra térjenek. mert Bella végre összeszedve magát kiugrott az autóból. hallottam. vajon ezzel nem inkább magamat vígasztalom-e?! Mindenesetre hatott. hogy még a fiának is felt nt. "A szerz dés!" ± mintha sejtené. még Alice-nek sem. Nem tudtam eldönteni. Mintha átléptem volna a határvonalat vagy bármivel is vétettem volna a szerz dés ellen csak azzal. m a ire gumik tiltakozva felvisítottak. akkor egyértelm en a környék másik legveszélyesebb él lénye is közelebbi ismeretségbe kerül Bellával.± Újabb komplikációk! ± morogtam. 13. ahová valók. még mindig fel volt dobódva. minden rendben?" ± hallottam aggódó hangját. hogy az átkozott rezervátumbeliek nem akarnak hajnalig tartó összejövetelt tartani Belláéknál. amikor már a rezervátumbeliek visszatértek oda. Charlie is befordult a sarkon. hiszen nincs mi el l elrejt znöm. Bella zavarodottan cuppogott a másik autó felé. de a szemeim villámokat szórtak haragjukban. Víziója újra és újra bevillant a fejében. Tudtam. Elhajtottam Blackék furgonja mellett. Különös. hiszen nagyon udvarias lány. Ha én itt vagyok. Ráadásul olyan hévvel. gondoltam. Billy Black bólintott.

Fölöslegesen törtem magam. biztosan nem fogta fel a jelent ségteljes helyzetet. hogy ez nem okoz problémát. a quileuté-k mutációja kihalt az el z nemzedékkel. Láttam a fejében. ahogy Emmett bosszantó jókedvét is. sem a veszélyforrás csekélysége nem bírta el zni megmagyarázhatatlan rosszkedvemet. a legjobb tudomásom szerint. s egy csöppet sem tetszett neki. hiszen a fia is ott volt. s figyelmen kívül hagytam Rosalie jogos szidalmait. mert látta. ± "Nem szegtél szerz dést. mert Carlisle azonnal kimondta. mire szemlesütve bólintottam. de azért gondolatban meger sítést kért. vagy mi. A sötétségbe. hogy arra az egyetlen emberre fókuszáljak. Nem látták. majd kizártam Rosalie átkozódásait a fejemb l. de ezúttal magamtól hagytam félbe. Úgy t nt. igaz?" ± Természetesen. hogy együtt látott Bellával. ami hirtelen mázsás sziklatömbként nehezedett a vállamra. Egyébként nem. Túlságosan elfogultak voltak mindannyian. Ne halljam a bizalmat. amit minden jog nélkül kaptam t lük. Ahogy újra végigfutott a szemem a csodaszép arcokon rádöbbentem. hogy emiatt aggódnunk kellene ± jegyezte meg szenvtelenül. . mint a patkányok. aki felfogta a dolog súlyát. Tehát nincs mit l tartanunk. hogy aztán örök kárhozatra ítéltessen. ± Egyébként pedig. s remekül szórakozott a keser ségemen. kikr l beszélek és miért fontosak. amit gondolt.. hogy megállítsanak. ± Viszont úgy vettem észre. mintha csak azt jelentettem volna be. Afféle családi jó barátok. mert sem megnyugtató támogatásuk. Hogy ne válljak szörnyeteggé. aki vagy elveszi ennek a tüneményes lánynak az életét. nem ± feleltem keser szájízzel.. ezért békén hagynak minket ± morfondírozott Carlisle. ahonnan csupán éjjel szökhetnek el . Túltettem magam a reakciójuk számomra különös fordulatán. el a családomtól messzire. Akkor Bella mélybarna tekintetéb l ugyanazt véltem kiolvasni. hogy nem taszítom ket a mélybe. az egyetlen. hogy meg sem hallaná.. hogy már nem csupán Bella agyának helyes m ködésében nem vagyok biztos. rjít . ± Együtt látott a lánnyal egy Black? ± sziszegte magából kikelve Rosalie ± hangja két oktávval feljebb csúszott a hisztériától ±. de akkor meg miért nem hajlandók tenni valamit? Bármit. Ahogy végignéztem rajtuk váratlanul a Port Angelesi este jutott az eszembe.Rosalie persze fújtatott dühben. Végül Alice mondta ki néma félelmeimet. Hirtelen menekülni akartam. mintha nagyon is tisztában lenne a létezésünkkel. hogy hiábavaló lenne. ± Igazából kett . Mi nem megyünk az területükre. A vállukat vonogatták. Felzaklatta. pedig egy hajszálon függött. hogy holnap esni fog. akinek a véleménye igazán számított ± legalábbis nekem. ± A fia nem hisz a quileute legendákban.. ± Nem hiszem. vagy a lelkét. Mintha nem rettegnének Alice látomásainak beteljesülését l. Hallottam. amiért felel tlen módon kockára teszem az ideális életét a számára. Jasper el ször nem értette. Bogarasságnak tartja az apja felénk hajló nézeteit ± magyaráztam. mint ebben a pillanatban a családoméból. de a reakció ugyanaz volt. hogy ne halljam ket. majd gyorsan folytatta a magyarázatot. El otthonról. a többiek nagyjából úgy fogadták a híremet. mintha nem lennének tisztában a hír jelent ségével. hogy félbe akarom szakítani. de aztán halovány emlék kezdett derengeni neki Alice meséib l. ± Carlisle. ± Továbbra is azon az állásponton vagyok. Nem. hogy a bizalmukkal megfojtanak? Hiszen ismerik mind Alice jóslatát. ± kezdtem újra. nem? ± vigyorgott Emmett.

. Hirtelen mehetnékem támadt. Rosalie gyilkos pillantással belebökött a karjába. mosollyal ajkamon. mivel a házban ugyan teljes félhomály uralkodott az állítható lámpák miatt. majd faggatni kezdte Emmettet. bár egészen biztos mégsem lehettem benne. amikor váratlanul elöntött a nyugalom kellemesen meleg hulláma. hátha valami új információkat találnak bennük. hogy ha megöli Bellát. Mostanában hanyagoltam a vadászataim során. holott ekkor már az ajtón kívül voltam: "Álmodj szépeket!" Elvigyorogtam magam. de ami még rosszabb volt. hogy Cullenék lefekvéshez készül dnek. A sziklákat a vállamról. Viszont abban egészen bizonyos voltam. ha lettek volna ilyenek. miért. ± morogta Rosalie. legalább történik valami izgalmas! ± mondta Emmett. Húgom obszidiánfekete szemei egy pillanatra a távolba meredtek üvegesen. Úgyhogy emiatt ne is izgasd magad!" ± Kösz. aztán dörg hangon felnevetett a saját poénján. Azt pedig nem tudni.. magam sem tudom. míg én eközben a hatalmas párját terítettem le. de továbbra is a húgomhoz beszélt. Esme és Carlisle a helyi quileute legendákat mesélték egymásnak. Csak meg kell tenned a szükséges óvintézkedéseket! ± hajtogatta Carlisle. Már épp Jasperhez akartam fordulni. hogy láttam. hogy aztán kitisztulva rám villantsa vakító fogsorát. Semmi jel nem utalt arra. s jókedve immár határtalanul szárnyalt. hogy a helyére terítsenek egy vastag nyugalomköpenyt. Minden értelemben édesnek. fiam! ± mosolyodott el Esme meleg bizalommal a szemeiben. Közben Jasper újabb békehullámot öntött a nyakamba. mindenképpen megszegi a szerz dést. Víziójában a közeli hegyeket láttam éjjeli megvilágításban. ± Csak ketten megyünk! ± Nem meglep . ± Miért nem árulod el te? ± Ám legyen ± öltötte rá a nyelvét Alice. amikor Alice gondolatai magukba szippantották az én elmémet. ± Ki tart velünk? ± Alice! ± rótta meg Jasper mosolyogva. Hátat fordítottam. mire Rosalie szeme dühösen Úgy t nt. Ez maga volt az én földi poklom. mintha elfújták volna. miközben gyöngéd csókot lehelt Alice orra hegyére. majd gondolatban folytatta. ezzel csak engem akar megnyugtatni. . ± És. hogy miel bb láthassam az én Bellámat. de inkább a bátyáimmal mentem gyilkolni a vadállományt. Jasper üzent nekem. ± Nem fogod bántani a lányt. hogy az álmok nem járnak ennyi feszültséggel normális esetben. hogy a részükr l lezártnak tekintik a bejelentésemmel együtt járó beszélgetést. A látomásban pedig csupán ketten szerepeltünk. legalábbis így gondoltam. Bellának sem éreztem volna ennyire édesnek az illatát. A bátyám remekül szórakozott a haragján. hogy álmaimban. és mennyországom. zzel ± Holnap éjjel vadászni megyünk! ± jelentette be vigyorogva. de Emmett hanyagul vállat vont. Alice egy fürge viaskodott. biztos vagyok benne. vajon milyen következményei lennének ennek?! ± Mi hiszünk benned. ugyanis teljesen biztos volt benne. ± De ez most nem segít. Ha egy ember erre járt volna. Szinte biztos. hogy megköszönjem neki. mégsem volt lefekvés illata a háznak. így mindenki visszatért az addigi tevékenységéhez. Emmett! ± mondtam keser villant felém. ezzel újabb adag követ gördítve rogyadozó vállaimra. valószín leg azonnal szemet szúrtunk volna neki. vagy ha átváltoztatja.± Edward arra céloz. ha mégis bántod. ± "Semmi kifogásom egy jó kis balhé ellen a rezervátumbeliekkel. s kezem már a kilincsen volt. hogy mit mondott nekem gondolatban.

hogy újra lássam. Charlie csupán néhány másodperce fordult el a sarkon. szinte meg sem moccant az éjjel. s lecsavartam az ablakokat. s elakadt a lélegzete. Reméltem. Nem. ha tudná. Ahogy rám nézett egy pillanatra elállt szívverése. Micsoda kedves fruska. hogy Bella nélkül megyek az iskolába. hogy érzéki ajkait elhagyja az ezt követ elb völ sóhaj. és ahogy Jasper is megmondta. Az édesanyjáról faggattam leginkább. Elmosolyodtam magamban. és újra kimondta a nevemet. Alakoskodónak t nhetek. Talán Jasper búcsú érzelemlökete miatt. Ezúttal nem tétovázott. úgyhogy engedtem. hogy ez a pillanat soha nem jön el. aki azt javasolta. gondoltam vigyorogva. És neked milyen éjszakád volt? ± egyfolytában kíváncsiskodik. habozás nélkül beült az autóba. bár Bella lényegesen nyugodtabban aludt. pedig. hogy sikoltozva elrohan azt kívánva. de akkor sem engedem. az biztonsága érdekében. ahogy elképzeltem. ahogy beparkoltam. így sejtettem. bár soha ne találkozott volna velem. ± Kellemes ± feleltem végül az igazságnak megfelel en. Aztán kérdezgetni kezdtem. azonnal hagyjam t el. hogy azért mert pozitívan ilyen hatást gyakorlok rá. mert felt nt neki az érthetetlen jókedvem. nehogy eszébe jusson kifogásokat keresni. amelyik ebben a pillanatban legy zte az ésszer felemet. ha megtudná. ± Hogy aludtál? ± kérdeztem köszönés helyett. szépeket álmodtam. milyen arcot vágna. Leállítottam a motort. miel tt beül? Vagy egyáltalán be fog ülni? Vajon mikor lesz neki túl sok. hogy az illata ne hasson rám rjít en. ± Ma még én kérdezek. Ma estre terveztük a biztonsági vadászatot Alice-szel. Már meg sem fordult a fejükben. Füleltem egy darabig. ± Megkérdezhetem. Ezt az önz felem kívánta. ± Remekül. ahogy közeledem a házuk felé. És beletör dött. mert annyira hamar eltelt az id . Képtelen voltam rá. mert . már nyílt is az ajtó. Szinte abban a pillanatban. talán. Persze ez nem újdonság a számomra. ezért nem akartam éppen most hibázni. mert Bella édesen nyugodtan aludt. bár kelletlen fintorra húzta érzéki ajkait. amit megtud rólam? Mikor lesz az. hogy mit csináltál? ± kíváncsiskodott tovább. de Bella tegnap este óta most fog el ször látni. ± Nem ± már nem bírtam visszafogni magam. Én pedig figyeltem. hogy a gyomrom idegesen liftezni kezd. hogy az éjjeleim nagy részét vele töltöm. de csak Esme és Carlisle gondolatait hallottam a házból. Reméltem. Jogosan. gondoltam. miközben éreztem. Bella pedig bájosan botladozva közeledett felém. s mivel Rosalie autójának nyoma sem volt. Vajon ezúttal is tétován toporog az autóm mellett. hogy a vigyor beterítse az arcomat. s határozottan nyugodtabbnak éreztem magam. holott nemrég hagytam itt t.Az éjszaka további része a szokásos forgatókönyv szerint zajlott. hogy aznap nem is vártak rám. mint el z éjjel. ha köszöntöm. vagy. Szemkápráztatóan gyönyör volt. hogy a szombatnál el bb bármit is kihúzzon bel lem. ±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±± Hajnaltájt indultam haza. de én máris odaparkoltam a feljáróra.

az bizonyos. az egy iszonyúan zárkózott. Talán ezért akar rám is vigyázni. hogy Bella agya teljesen kifordítottan m ködik. amit kiépített maga körül. Hát. Ekkor rádöbbentem. Rengeteg normális emberférfi mindent megadott volna. de aztán igyekezett rendezett vonásokba szedni az érzelmeit. "Edward!" ± szólt hozzám figyelmeztet en Alice hangja a terem túlsó végér l.. hazáig kell gyalogolnia? Ez egy részr l sért volt. ha gyalogolnom kell. ± sóhajtotta. maga a feltételezés. sem tucatnyi barát. Sikertelenül. akik körülvették volna.. majd végtelen csalódottsággal a hangjában folytatta. hogy náluk a szül -gyerek felel sség kissé a visszájára fordult. ± Csak nem képzeled. mint egy házsártos. mindannak ellenére. ± Phoenixben soha. ± Hagynom kellett volna. Mondhatni remeteélet... Nem értettem.borzasztóan érdekelt. aki tetszett volna neked? ± kérdeztem még jobban elsápadva. mert nem csupán a társaságomat hiányolja. hogy szerelmi kapcsolata sem volt. ahogy folytattam. Bellának ez így sokkal jobb volt.. Csalódottnak t nt egy hosszú pillanatig. hogy vajon milyen emberi lényt képes egy ilyen csodát nevelni. ± Ó. Imádja az édesanyját. hogy ma a saját kocsiddal gyere ± mondtam végül. Másrészr l pedig csalódással töltött el. nehogy valami olyat mondjak. ± Semmi gond. s szaporán pislogott közben. magányos élet volt. Csaknem felnevettem a gondolatra: Bella. Összeszorítottam az ajkaim. Aggasztó volt az a minimális társadalmi kapcsolat. a vámpírra vigyáz. ± mondta. mint Bella?! Kibogoztam a beszámolójából. s éhesen figyeltem. ± Nem hoztam magammal kocsikulcsot. ezért volt ilyen csalódott? Mert azt gondolta. Se egy rokon. hogy talán az érzelmei is. hogy már ebédid van. aki iránt érez valamit. egyenesen ledöbbentem. mint a normális családoknál. ± Tényleg nem bánom. . akinek igent mond? Egy vérszomjas szörnyeteg! Immár sokadszorra is megállapítottam. szinte semmi. a furgonja otthon maradt. hogy engedlek hazáig gyalogolni? Elhozzuk a furgonodat. ± Szóval sose találkoztál még senkivel. Sehogyan sem tetszett. Csak ekkor t nt fel. gyalog is elég hamar hazaérek. mire Bella szépen ívelt szemöldöke csodálkozva szaladt a magasba. míg a testvéreim a szokásos helyükön éppen úgy tesznek. rádöbbentem. Én vagyok az els . mire egyértelm természetességgel vállat vont. ha szüksége volt rá. Alice örömujjongásban tört ki. amint rám. hiszen annyiszor láttam felvillanni a szemeiben a megértés szikráját. de belenézve a fejébe. és a menzán ücsörgök Bellával. mindenbe belekotyogó. hogy Bella akár egy kedves pillantásra méltassa. Ezért ennyire kifejlett a gondoskodó ösztöne. a reakcióját. "Phoenixben soha. Amit leírt kép. amit lényegében már sejtettem. ± Miért? ± Ma ebéd után elmegyünk Alice-szel ± magyaráztam. mire én morcosan elfordultam a gondolataitól. amit talán még kés bb megbánhatok. itt fog várni. Különös humora van a Sorsnak. hogy mit akar.. nyugi. Miért élt ilyen zárkózottan? Amikor elárulta. hogy kinézi ezt bel lem. viszont Bellát az én kocsimon hoztam. Kissé nyers lett a stílusom." Atyaisten. erre ki az els . mindent megtiltó anyuci. Ebéd után akartunk elindulni.

Fogalma sem volt róla. hogy Bella éppen az ellenkez jeképp fog reagálni. de leginkább az iménti felfedezésem miatt kezdtem nevetni. holnap horgászni megy ± ezt úgy mondta. de elzárta az utat a gondolatai felé. nem hagyhatom figyelmen kívül. hogy szintén válaszolok néhány kérdésére. Túl sok embert érintett az. Nem éreztem fairnek. épp ezért biztos voltam benne. hogy valaki el találja lopni ± már a gondolat is nevetséges volt. amit a reakciója csábított az arcomra. Miért nem képes soha úgy cselekedni. Szívének ritmusa olyan tempóban lüktetett. hogy id el tt vele lehessek. mintha csak a figyelmemet akarná elterelni borongós gondolataimról. a Cullen család. ± Nem bírom. mintha a világ legnagyszer bb történése lenne. és csaknem az egész életét ismertem már. hogy miként reagálok a kettesben eltöltött id re Bellával. de még ki sem mondtam máris tudtam. Határozottan úgy éreztem. ± Nem ± vágta rá azonnal. ± Az attól függ. hogy nem bízik a sikeremben. . ± Ha holnap egész nap kettesben leszek veled. míg a másik felem keser en morgott.. s végre rám nézett. félve néztem rá. hogy Charlie gondolatait figyeltem az egyik este. Mellesleg én is igyekeztem volna minél hamarabb ébredni. ahogy számítottam. mire igyekeztem elnyomni a mosolyt. ± Rendben van ± felelte. ± Vadászni ± feleltem komoran végül. mert lesütötte a szemeit. Bár a végkimenetel egyértelm en csak engem és Billy Blacket érdekelt. s a hangulatom egyre komorabb lett. ami elárulta a számomra. a rezervátumban él rézb r eket. Talán mégis engem hiányol. hogy a másnapunk fordulópont lesz Forks nagy részének az életében. mint szerettem volna. ± Hány órakor jössz értem holnap? ± kérdezte váratlanul. s akkor megláttam még egy hasznos információt. Az emberek általában szerettek lustálkodni. De mindennél jobban örültem. ha nemet mond. Egyik felem majd' szétvetette az öröm. hacsak nem félsz attól. hogy én lassan már két napja faggatom. ahogy azt az egészségi állapota megkívánja? És mégis. ± Nem ± mondta. Szerettem volna. és persze nem utolsó sorban. tudod.Hirtelen jobb lett a kedvem. ± Talán igazad van ± feleltem meggyötörten. mikor ezt felelte. nem akarsz kicsit tovább aludni? ± kérdeztem. mit fog válaszolni. Ilyen kegyetlenül összeesküdött az egész világegyetem Bella élete ellen? ± És mit fog gondolni. Ezért elhatároztam. akkor meg kell tennem minden lehetséges óvintézkedést. ha holnap nem kerülsz haza? ± faggattam élesebb hangon. Még mindig lemondhatod. de az arcára volt írva. ± Hát akkor a szokott id ben ± feleltem végül. amit én magam szoktam érezni.. mindenki más közönyösen szemlélte az eseményeket. mintha épp az id járás várható jeleit vitattuk volna meg. Szóval mégsem csak a fuvar miatt lett mereng s hangulatban. hogy hol tartja a tartalékkulcsot. ± Charlie otthon lesz? ± Nem. ± Na és hová mentek? ± érdekl dött. Szemeiben elszántságot láttam. de félelmet sehol. Magát a fémdarabot pedig már nem lesz nehéz kiszagolni. ± A furgonod itt fog várni. majd eszembe jutott valami. Könyörögve. s a szemében azt a fajta kíváncsiságot láttam felcsillanni. holnap szombat lesz. de cserébe semmit nem adtam. a kulcs benne lesz a gyújtásban. A Swan család. Kétségbe ejtett.

hogy miért néz rám olyan csúnyán. habár csupán féligazság. a gy lölet kett ssége egyértelm en átvette az érzelmeit.± Egyszer en csak nem értik. miközben a dühöm fellángolt megérteni. Nem képes ez a lány Különösen az számára. csak az én társaságomra. ahogy engem. Jaspert figyelve azonban rájöttem. hogy másnapra tervezi a találkozást a végzetével kettesben." ± És miért épp Alice-szel mész? ± Mert leginkább Alice áll mellettem ± feleltem. Egy pillanatra meglep dtem. s gondolatban hozzátettem: "Mert az több napig tartana. ± Tudja. mit akarok t led. hogy Meg rült. Alice viszont egyfolytában zaklatott. ± Már mondtam neked: te egyáltalán nem látod tisztán magad. ahogy felém hozta egy huzatos fuvallat az terveztem a nagymosást. villant illatát. Egész elmélyült a ránc a homlokán. Valamiért azonban mégis velem ült itt. ± Bármire. mégis beletrafált a közepébe. igen. hogy ne akarjalak mindenáron megölni holnap. ez nem kétséges. Viszont Rosalie gondolatait hallgatva egyértelm en hazudnom kellett volna. Bella feléjük pillantott. csak Bella képes err l a témáról ilyen zavarba ejt nyíltsággal beszélni egy emberekkel zsúfolt ebédl kell s közepén. Nem megyünk messzire ± feleltem idegesen. a h vösen hanyag válasz. Igen. Talán azt hiszi majd. leginkább ± feleltem. erre csak azért van szükség. de egy id után feladta. és nem velük. hogy milyen fenyegetés vagyok a számára? az agyamba. Kishit ségét szerettem volna eloszlatni. de nem tehettem teljesen szintén. hogy az emberek ± még Bella sem ± nem láthatták a mozdulatot. Emmett pedig semmin nem jártatta az agyát. Dühösen nézett rám. mivel megfogadtam magamnak. mire én égnek emeltem a szemeimet. Jasper már alig várta a következ vadászatot. Örökké rajtad gondolkodom. mint amit szabad lett volna megtudnia. "Edward mehetek már? Indulnunk kéne!" Olyan gyorsan intettem nemet a fejemmel.± Fogalmam sincs ± hangzott bennem. ± Mire vadásztok ma este? ± kérdezte váratlanul. ez igaz volt. Nem találkoztam még hozzád foghatóval. ± Nem szeretnek engem ± csak találgatott. hirtelen kit nt a testvéreim monoton elmélkedései közül. nem is értettem. Jasper hogy képes megmaradni a közelében. Na. Ez egyáltalán nem nevezhet normális reakciónak. Mintha egy felugró ablak lett volna. ± Hát ezt már én sem értem. ha már itt tartunk ± fintorgott Bella. bár a 'többnyire' szó helyénvalóbb lett volna. hogy holnapra belefulladtam a mosógépbe. amit a parkban találunk. Az irigység. Nem akarózott elindulni és otthagyni édes kínzómat. És nem is hazugság. mint az enyém vele kapcsolatban. s egyébként is. akinek a kíváncsisága ugyanolyan olthatatlannak bizonyult. Ez is több volt. Egyel re be kell érnie ennyivel. ± És a többiek? k mit csinálnak? ± Hitetlenkednek. Egészen biztos. szépnek találta ket is. hogy nem hazudok neki. Nem is vágyódott másra. Hiszen viccel dik a tulajdon halálával. Rosalie egyfolytában forrongott az el z esti felel tlen viselkedésem miatt. hogy nem különösebben izgatja ez a dolog. ha éppen azt nézzük. Most meg mi lehet a baj? Mivel bántottam meg? Aztán bevillant váratlanul: soha . ± Nem err l van szó ± cáfoltam meg végül Bella kijelentését. Mindig ez a kishit ség. mire már hallottam is a húgom kíváncsi gondolatait..

.nem hitte el. amiket el z éjjel még nekem kiabált. nehogy a felszínre törjön. ezért lesütöttem a szemeimet. ± ismét nem bírtam befejezni. csak aggódik. talán meglátom a szemeiben azt a félelmet. Lassan jött. hogy sértegesse t. A figyelmeztetésemre Rosalie tekintete szabadon engedte Belláét. ± nem is bírtam többet mondani. amire számítok. Dühödt morgás indult el a mellkasomból. rosszul végz dik ± a tenyerem mögé bújtam épp. sose azt teszed. Hogy képzelte.. ± Ezt a részt a dolognak könny volt megmagyarázni.. hogy elrohanna. de végül meggondolta magát. Nem haragszik rád. de még id ben észbe kaptam. ami normális lett volna. Az ujjaim közül felé lestem attól félve. Másrészt Bella szívverése váratlanul szaporábban kezdte verni az ütemet. s hallottam apró lábait izgatottan elindulni felénk. ezért be tudtam fejezni a beszélgetést ± ha ezt annak lehet nevezni.. Ahogy ránéztem láttam. hogy mi ketten olyan s r n mutatkoztunk együtt. Szemeiben megért csillogás. Hogyan is magyarázhatnám el neki. Hát. Soha még ilyen gy lölköd nem volt. Egyrészt valóban nem tudtam megmagyarázni azt a fajta vonzódást. és azt nem könny szavakba foglalni. aztán próbáltam valami engesztel magyarázattal szolgálni. inkább elszántan fut szembe vele.. hogy mit beszélek? Holnap akár a vesztét is okozhatom. bókféle ± Tekintve. hogy rendelkezem bizonyos nem mindennapi képességekkel ± ennél a résznél a homlokom felé intettem ±. s mivel a szemeit nem láttam. ± Ha mi van? ± sürgetett Bella.. helyette is. s apró öklét az asztal alá rejtette. s amely egyre gyakrabban nyomta el bennem a szörnyeteget. ha azok után.. hogy végre idejöhet-e már hozzánk. hogy ezt kivetíti Bellának? A szidalmak. amit az emberibb részem érzett iránta. ezért inkább tovább magyaráztam. Annyira máshogy látta önmagát. "Kisajátítod magadnak! Nem csak te szereted t!" ± korholt gondolatban. hogy mennyire szeretem? Elmosolyodtam a durcás arckifejezésén. Valóban képes lennék ártani neki? Vagy a lelkének? Nem engedhettem. nemcsak magamat sodrom veszélybe. hogy Alice jóslatai értelmet nyerjenek. ha komolyan bókoltam neki. de meg is értettem az érzéseit. mint azon az estén Port Angelesben. Nem tudtam mire vélni a keser haragot az arcán. Ehelyett egy pillanatra a kezei elindultak felém. Csaknem teljesen elnémította. hallottam Rosalie gondolatait.. Mindig meglepsz! Elfordította a fejét. mint én. míg a lélegzete elakadt. ± Sajnálom. így leginkább csak sziszegésnek hangzott Bella számára. Rettegtem a szavaim megvalósulásától. nem érti. hogy túlessen azon a bizonyos bemutatkozáson.. Hamarosan rájöttem mi volt a riadalma oka. Tudod. De te. Nem is kellett odanéznem. ezúttal egyenesen Bellának címezte. de igazából Alice kérdésére feleltem. Én inkább a saját makogásomnak mondanám. s a testvéreimet kezdte figyelni. de Bella vére annyira édes volt.. mintha vigasztalni próbálna.. Bellának legalábbis csupán ennyi t nhetett fel. mire hogyan fog reagálni. persze kissé átalakítva. nem t rném némán.. ± Ha ez a dolog. több okból kifolyólag. de helyett. aki erre fellélegzett. De van valami más is.. hogy ezúttal megrettent valamit l. az átlagosnál jobban ismerem az emberi természetet. A legtöbb emberr l pontosan lehet tudni.. Szégyelltem magam. s szeméb l kíváncsi együttérzés sugárzott. hiszen tudta..

mint illett volna. Edward! ± tehát vette a lapot. Ekkor már is észrevette Alice-t. mint bármi más. ± Majd igyekszem. hogy "jó szórakozást". s fanyarul elmosolyodtam. h minden másban is igaza lesz? ± Alice. A látszatra azért ügyelnünk kellett. hogy lássam azt a félszeg mosolyt. Bella. Rávigyorogtam. Felemeltem a fejem. ha rajta múlna. ez a végszava. Bella különös arckifejezéssel bámult utána. s bár igyekezett úgy felt ntetni. ± Igen ± feleltem nehéz szívvel. Várta azt a bizonyos mosolyt. de úgy t nt. A húgom már csak néhány lépésnyire volt t lünk. Alice! ± köszöntöttem figyelmeztetve. hogy zavarba hozzon a nyíltságával. ± Miért ne. azért úgy láttam. Mi lesz. hogy Bella még nem vette észre. Kizárt. majd bevillant. "De édes!" Csaknem elnevettem magam ezen a mérhetetlen lelkesedésen. de ezúttal nem hagytam. Még mindig hátravan tizenöt perc abból a nyavalyás filmb l biológián. Ez a gondolat boldogabbá tett. de én tudtam. Találkozunk az autónál. Aztán miel tt a szeméb l kiolvastam volna a válaszaimat. s váratlanul jókedvem lett. váratlanu más l téma felé igyekezett terel dni. szórakozz jól! ± felelte. amiért kihagyom ± Talán jobb is így. s végre láthattuk. ± Készen vagy? ± Majdnem. ± "Mire vársz még??" A türelmetlensége jogos volt. hogy az elválásunk miatt érez így. ez itt Alice! ± Helló. ± Hát akkor. ahol már úton voltunk. s nem sejtette. Bella. hogy viszonozza. hogy az elválásunk nagyon is megviselné. hogy az én kínjaim az övének a többszöröse. Te pedig. Tudtam. Alice ujjongott. ahogy elpirul. Egy vízió villant fel el tte. s tudtam. de nem tudtam beazonosítani az érzelmet. ugyanakkor szórakoztatott is. hogy el tudjam viselni. kérlek. ahogy akarta.± Szóval most menned kell? ± kérdezte közönyösen. amivel majd üdvözli a húgomat. ± Mondhatom. Alice! ± mormolta Bella. hogy majd' kiugrik a b réb l. szégyenl s mosolya. aki a hátamnál megállt. de az élét elvette az arcán elterül duzzogó kifejezés. hogy végre megismerhetlek! ± üdvözölte Bellát. ami keresztülfutott rajta. ± Szia. s ez csalódottsággal töltött el. Egyébként pedig. Mégiscsak úgy lett. a "jó szórakozást" ugyanúgy megteszi. mintha lazán venné. Talán ezért fordult hozzám kétkedve. A lelkesedése határozottan bosszantó volt. majd szinte rám ordított gondolatban. teljesítményével viccel dni? Hiszen. látszólag nyugodtan. ±Szia. . s rózsaszín arcb rén átüt félszeg. vagy ez nem az alkalomhoz ill kifejezés? ± érdekl dött Bella kíváncsian. Alice látomásában is ezzel búcsúzott. vigyázz magadra! ± Vigyázzak magamra Forksban? Komoly teljesítmény lesz ± megjegyzése gúnyos volt. amit én is. hogy milyen óra következne. ± Szia. hogyan képes az már rég nem élne. s mer n figyelte Bellát. Bella! Örülök.

Nem érthette. Épphogy hozzáértem az ujjam hegyével. hihetetlenül önelégülten. mindent meg fog tenni. s elképzeltem. végtelenül szomorúnak t nt. ±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±± Alice a Volvónál várt.. az elmémet magam mögött hagyva. ha a szavát veszem. Hangosan. A kezem akaratlanul is megindult feléje. Annyira csalódott volt. s t. ± De azért vezethetem? ± A Volvot! Csalódottan fújtatott. mint az el z két nap. de mit mondhattam volna neki? Nekem is nehéz volt távol lennem t le. Nem bírtam megállni. Aztán képek villantak fel. ± A kocsiban maradsz! ± utasítottam. ± Esküszöm.mondtam vigyorogva. én pedig szerettem volna megvigasztalni. hiszen annyira becsületes volt. hogy milyen is. ± Most elégedett vagy? Tisztában voltam vele. ahogy vártam. Elvégre egy ilyen nagymosás rengeteg veszéllyel jár. hogy milyen hatással van rá. Csak ennyit akartam tudni. amir l tudtam. majd némi iróniával hozzátette. ± Tudod. de az emberek lassabban élik meg az id múlását. s vidáman dúdolni kezdett. hogy Bella egészen addig figyelte távolodó alakomat.. Alice úgy t nt tudja ezt. hogy megkeresi a kulcsot a Swan ház bejárati ajtaja fölötti eresz alatt. Ez a bizserget érzés elkísért engem az éjjeli vadászatra. mígnem elt ntem a tekintete el l. hogy nem kellene éppen vele ilyen ellenségesnek lennem. hogy vigyázok magamra! ± ígérte becsületesen. s kelletlenül követte a példámat. Ugyanabba a végzetes hibába estem. amikor mosni fogok. hogy miért nem engedem a közelébe. Fejében a délel tti búcsúzást Jasperrel elhomályosította a Bellával való találkozás izgalma. határozottan felemelkedett hangulatban volt. de tudtam. ± Akkor holnap látlak. Gyorsan elfordultam és elindultam a parkoló felé. mint a mi fajtánk. hogy Bella egy végtelenül törékeny porcelán. a járomcsontja átforrósodott az érintésem nyomán. s lassan felálltam. majd a kulcsot megtalálja a mosókonyhában egy kisebb halom szennyes alatt az egyik farmerje zsebében. Bosszankodva néztem rá. ± Igyekszem ± felelte. Így láttam. Nem értette. hogy betartsa. ± Például ma este. de nem tudtam úrrá lenni a rosszkedvemen. nem sért dött meg. Aztán felcsillanó fekete szemekkel nézett rám újra. de nem vitatkozott. ± sziszegte. csalódottan felsóhajtott. s ahogy beültünk ráförmedtem. El kellett tépnem a karomat t le. de nem árulta el sehol. mire rámosolyogtam azzal a mosollyal. ± Ne fulladj a mosógépbe! . hogy a Bellától távol töltött id számomra legalább olyan hosszúnak .± A te számodra igen! Ígérd meg! ± követeltem minden jog nélkül. hogy igen! ± cincogta. igaz? ± komoran bólintott. mire csalódottan nézett rám. ± Ez neked hosszú id nek t nik. ± Olyan vagy. ± Reggel ott leszek.

hogy az illata. amint Bella élettelen tekintettel mered a semmibe. Miféle bolond szerzet képes ilyen járm vet összeeszkábálni? Egy ködös pillanatig megfordult a fejemben. míg ezt megfigyelhetem. hogy legalább addig maradjak. Egész kis regénynyi üzenet jutott az eszembe. amikor Bellát láttam vezetni. Még akkor sem. de mindet elvetettem. ± Vicces. ahol reggel még a Volvo állt. hogy nekivághassak a féktelen rohanásnak. rület. Határozottan elszomorította a távozásom. mint az emberek számára. Kíváncsi lettem volna. Még a fele utat sem tettük meg. amikor megpillantja imádott csotrogányát ott. A parkoló szinte üres volt. miszerint másnap Bella fog vezetni. A vén furgont arra a helyre parkoltam. Egy pillanat múlva már a házban voltam. hogy mennyire aggódom érte. ± Siess! ± morogta durcásan. akkor talán rá tudnám venni Bellát egy biztonságosabb autóra. Ahogy a szél az arcomba vágott kellemesen frissnek éreztem magam. Szomorú volt. mint az el z t. ezt úgy fokoztam. s letéptem egy cetlit az üzen tömbjükb l. szidtam magam.. Egy másodperc töredéknyi idejére elt n dtem. de Alice figyelmeztet dudálása visszarántott az álmodozásból. a váltásokról nem is beszélve. Felemel érzés volt. Különös érzés volt Bella furgonját vezetni. hogy az els pillantása oda essen. Micsoda rült gondolat. ha Bella az rületes agym ködésével vonzódna e felé az élet felé. ahogy engem figyelt. míg újra nem láthatom másnap reggel. ha a holnapot egy cseppenet vér nélkül átvészeljük. hogy magammal vittem az illatát és azt a bizonyos bizserget érzést. vajon milyen arcot vág. hogy a Cullen-ház el tt leparkoltam az ezüst volvot. Láttam. Nem! Ezt még annyira sem tudtam elképzelni. Hogyan is lennék képes bántani? Az én személyes kis üzenetemet az anyósülésre helyeztem összehajtogatva. Már akkor is gyanúsan öregnek találtam. Nem volt elég. hogy Alice már átült az anyósülésre. de most. Színtiszta öngyilkosság. becsuktam az ajtót. Aztán a számomra legfontosabb üzenetet firkantottam a cetlire. A kocsit már sebességbe tenni is külön m vészet volt. amiért a létezésemmel ennyi fájdalmat okozok neki. Aznapi búcsúzásunk. és mennyire szeretem: "Vigyázz magadra!" Összehajtottam a cetlit. míg lassan kifordultam a veterán autóval. s határozottan veszélyes. amit egyébként egyre inkább kinéztem bel le. hallgatózó! ± dörmögtem. miközben kezemben a slusszkulccsal a konyhába surrantam. s megborzongtam.. s egyetlen mozdulattal kihúztam a nadrág zsebéb l a kulcsot. Alice már beült a Volvo volánjához. Némi reménysugár azért átverekedte magát a s r ködfe n az lh agyamban. egoista módon szerettem volna. Nagy volt a csábítás. Nem elégedtem meg ennyivel. amiért hálás voltam neki. Ha csak fe leannyit jelentek neki. én máris megbántam elhamarkodott ígéretemet. hogy az otthonában jártam.. Mit is írhatnék neki? Hiszen holnap reggel korán érkezem és találkozunk.. Szinte alig határoztam el magam. ahol nem is számít rá. A furgon iszonyú tempója után jól fog esni egy kis rült száguldás. s az arca. Átkoztam magam. ami elárulhatja neki. Önz . ha bel lem is marad vele egy darab. de azért a normális tempómban közelítettem meg a kocsimat. amivel elbúcsúzott t lem akaratán kívül. miközben elvonultam. mégpedig egy pillantás Bellától. máris hallottam Alice csöndes kuncogását odakintr l.t nt. s türelmesen várakozott. De vajon valóban ezt akarom? Rákényszeríteni az általunk olyannyira megvetett és gy lölt életmódot? Nem tehettem. amikor kinyitja a kocsiajtót. de mégis. . Eszembe ötlött Alice másik víziója. ilyen közelr l szemügyre véve határozottan rosszabb volt a helyzet. Minél több id t szerettem volna eltölteni a dolgai között. a varázsa elkísérjen engem. mint gondoltam. majd bizalmatlan pillantással felmértem a furgont. mint nekem.

± Mi ez? Miért változik egyfolytában? ± Te is tudod. mint saját magamat. mint most. mert próbálták megérteni kusza érzelmeim megnyilvánulásait (holott ezek még a számomra is az újdonság erejével hatnak). s értetlen arcom láttán folytatta a magyarázattal. hogy döntöttél! Holnap fog eld lni minden. mint Emmett. Egyfolytában bevillant neki a két korábbi vízió. Véglegesen és visszavonhatatlanul ± jegyeztem meg keser en. ± Mi baj? ± kíváncsiskodott. Imádni fogja az életmódunkat! És engem is. nem kellene ennyire görcsölnöd emiatt! Hidd el nekem. ami érdekel. Még nem határoztad el magad! ± felelte egyértelm nek mutatva mindazt.. s t olyan is akadt. s a legszívesebben ledöntöttem volna a széles faágról. mire a szemem az égnek emeltem. Alice? ± kérdeztem kétségbeesetten. ± Alice! ± hívtam oda magamhoz. vagy az! Semmi nem változott ± magyarázta a húgom. de Alice feltartotta apró kezét. ha már úgy döntött. Az utolsó mondatán felnevettem. Hiszen a látomásod óta már megtörtént. ± Nem. mire elégedetlenül csóváltam a fejem. mint valaha. s jobban gy löltem magam. ± Edward. hogy nem fog úgy reagálni. Nagyobb veszedelmet nem is szabadíthattam volna Bellára. s lágyan megérintette a karomat. mert tudta. hogy mindkett a homályba veszett. nem próbált meg kényszeredett beszélgetést folytatni velem. hogy helyesen fogsz dönteni! ± Ezúttal tévedsz! ± morogtam neki morcos elszántsággal. természetesen! ± elnéz en rám mosolygott. hogy változtasd át. miel tt kitör rajtam az indulat. Hol az egyik volt élesebb. mégis könyörögve. ± Minden megváltozott. hogy a korábbi látomásához híven még egy zet is leterít. hogy egy nap Bella fog neked könyörögni. sem úgy! Van harmadik lehet ség is! ± Nem látok harmadik verziót ± jelentette ki. attól.Alice nem kérdez sködött. te csak azt hiszed. Amikor megtudtad a jóslatom akkor már régen szerelmes voltál. A vízió tovaszállt. amit korábban már láttunk. ± Ahogy azt megjósoltam ± mutatott rá Alice. hogy rájöttél. ahogy azt Carlisle és Emmett tették. szereted nem változott semmi. de el tte még ráijesztett a kiszemelt áldozatra. Alice már levadászott közülük kett t. s ellenségesen meredek rájuk. hogy normálisak vagyunk. Beleszerettem. Milyen nagyszer lenne! ± Kinek. ± kezdtem dühösen. ± Nem fogom t bántani sem így. körülöttem sötét köpenybe bugyolált alakok. És akkor kell döntened! És nagyon remélem. de tervezte. normális mód beszélgetünk. . Azonban valami megfogott a gondolataiban. hogy a vére a megugrott adrenalintól zubogjon. majd huncut mosollyal ajkain rám nézett. Néha fura volt Alice. A sorsdönt pillanat holnap érkezik el. Ekkor már elértük a Frokstól legtávolabb es hegyek tetejét. mire hanyagul vállat vont. Nem is. Viszont felvillant el tte egy újabb vízió. hogy megállítson. Ahogy most is. s reméltem. hogy ha olyasmit látok a fejében. ami egyáltalában nem volt az. ± Edward. ± Már eldöntöttem. Vagy ez lesz. hol a másik. Én csak felnyitottam a szemed. Szerette eljátszani. ahol egész csapat szarvast szagoltunk ki. amin elhelyezkedtünk. s akkor is legalább annyira homályos volt. ± Mindenkinek. ± De ha engem kérdezel az átváltoztatásra tippelek. Magamat láttam. Ezért is imádtam a húgomat ennyire. akkor arra úgyis rákérdezek. elkapja. Rosszabb volt. Ebben nem is kételkedtem egyetlen másodpercig sem..

vajon Bella hogy viselte nélkülem a tegnapot? Eszébe jutottam? Megtalálta az üzenetet? Reméltem. Korábban szerettem volna. Valóban képes leszek ma ártani neki? Csöndesen kopogtattam. melyre ezúttal nem azt a szörny . bár az a másik is eléggé valószín egyel re. mintha valóban nagyon jóban lennének. s a mez túloldalán landoltam. egyszer en faképnél hagyott. ± Nem hagyom megtörténni ± morogtam. De bízom benned! Tudom. hogy nem ölnéd meg. de ahhoz lesz. mígnem egy kisebb termet grizzli akadt az utamba szerencsétlenségére. amiben Bella vörös szemekkel öleli a húgomat. hogy megöljem. mire nekiiramodtam a közelemben álló szarvasnak. Bella illatára kezdett gondolni. ± Én sem. ezért villámgyorsan átöltöztem és már indultam is. ekkor állandóan égetett a szomjúság. Ebb l nem akartam engedni. ezért ilyen homályos ± felelte. Csak hajnalban indultunk haza. így csupán rövid id re tettem homályossá a jöv t. Egy id után ez sem hatott. hogy ez fog történni. míg . s ahogy végignéztem rajta már meg is leltem magamban a kérdésemre a választ. ± Jó reggelt! ± üdvözöltem. hogy hazatérek (ez éjfélt l szinte minden órában megtörtént). hatalmas pulóvert vette. hogy még indulás el tt benézhessek Bella tündéri álmaiba. hanem egy lényegesen sz kebbet. minden akarater m. de tudod. Egyfolytában Alice víziói kergették egymást a fejemben. s bizonyos voltam benne. Nagy hévvel sarkig tárta az ajtót. akkor legalább olyan szapora ütemre váltott volna hirtelen mint Belláé. rajta. mint legutóbb. de lassan már az rületbe kergetett ezzel a látomásával. pedig nem rám volt kíváncsi. de vajon nem fogok-e elbukni Alice látomásával szemben. ám Alice találékonysága határtalan. ezért csak így. hogy egy ekkora állat elfogyasztása után már Bella vére sem csábíthat olyan intenzitással. Ez még a nagyon távoli jöv . s kecsesen elsuhant leteríteni azt a bizonyos zet. Ezek után már Alice is indulni akart. ám Alice semmit sem bízott a véletlenre. amelyikben Bella vesztét okozom. A nagy lendületben benne volt minden elhatározásom. Átkozódva kutattam az illat után. Valahányszor elhatároztam magam. Szerencsére csak Jasper volt otthon. mire Alice megvonta keskeny vállát. aztán egyetlen szökkenéssel a földre huppant. Megacéloztam az akaratomat. Mire odaértem hozzá már szinte rettegtem. Alice azonnal ott termett körülöttem és azokra a pillanatokra gondolt. amikor magára hagytam a felügyeletem nélkül. Tudta. hogy a normális emberi életét éltessem le vele. s bevillant ismét a víziókép. ami kihangsúlyozta tökéletes alakját. Végignéztem rajta. hogy ha a szívem még m ködött volna. Bizonyára úgy vélte. a többi pedig nem számít. A szokásos farmerje volt . mint a legutóbb. hogy ártani tudnék neki bármilyen módon. Egy hónapnál tovább nem voltam képes távol maradni Bellától. Az arca izgatottan kipirult volt. s akaratlanul a mellkasomból is felszakadt egy hörgés. hogy van ez. nem esett semmi baja. majd az illatát. ± Valamiért úgy gondolom. Soha nem szoktam Alice ellen fordulni. s képzeletben magam elé képzeltem Bella mélybarna szemeit. néha egészen hatalmas fájdalommal borítva a torkomat. Elrugaszkodtam a faágról. s már hallottam is a lépteit közeledni. Nem! Kizárt. hogy bármelyik vízió beteljesüljön. Miközben Belláék háza felé száguldottam eltöprengtem. Nincs elég er m ± egyel re ± Bellát elhagyni. Nem fogom engedni. akit mindketten szeretünk ± csacsogta vidáman.± Megint nem értettem ± jegyeztem meg. hogy egészen szombat reggelig képes lennék védelmezni az álláspontomat. A szomjúság azonnal égette a torkomat.

tehát valószín leg csak az útirányt akarta megérdekl dni. Csak nem ijeszthettem meg annyira a legutóbb. ± Mi olyan nevetséges? ± kérdezte. igaz volt. miután kinyitotta nekem az ajtót. Nem értette a váratlan jókedvemet. nem vette észre. ± Indulj el a százegyesen észak felé! ± feleltem. ± És vajon mi van ott. aztán várakozón nézett rám. hogy a te autód nagypapája legyen. Minden jókedvem elpárolgott. s csaknem elmosolyogtam magam a bosszús arckifejezésén. bár azt nem akartam ecsetelni. ± Megállapodtunk! ± emlékeztetett elégedett ábrázattal. amíg vége nem lesz a köves útnak! Mint Alice csodaországban. Néha enyhe pír öntötte el az arcát. mert ugyanabban a pillanatban nyúltam a kilincshez én is. hogy kérdésre nyílik a szája. s beült a volán mögé. Csak a sárga úton. Az autót már beindította. mert a pulóverének színe egyezett az enyémmel. mintha egy türelmes anyuka lenne. hogy hagyom elindulni ezzel a csotrogánnyal. ± És most hová? ± kérdezte újra. hogy ez annyira jó móka lesz? És valóban azt gondolja. Mindenképp meg akartam el zni.. ahogy eszembe jutott. minden mozdulatát árgus szemekkel figyeltem. már most ideges vagyok! ± fintorgott és csúnyán nézett rám. miel tt megtett volna minden lehetséges óvintézkedést? ± Kapcsold be a biztonsági övedet. Nem éreztem jobban magam. majd végtelenül óvatosan végrehajtja. Ami az állítását illette. majd elindult a furgon felé.. Némán engedelmeskedett. Figyeltem. Tényleg azt hiszi. Megálltam az utasülés fel li ajtónál. hogy nem jövök? Vagy attól. ahogy bezárta az ajtót. hogy nem látom a választ. zavarában elpirult. ± Jól összeillünk ± mutattam rá. s ilyenkor majd' bele rültem a kíváncsiságba. hogy az én koromat semmiképp sem szárnyalja túl. Abban reménykedtem. de meghajoltam az akarata el tt. de azért engedelmesen a helyére kattintotta az övet. Végre sikerült kievickélni az egyébként is kihaltnak t n városból.szemeiben talán a megnyugvás fényét véltem felfedezni. ahol a köves út véget ér? ± kíváncsiskodott tovább Bella. ± És most hajts. s megkér. amit valaha hallottam: felkacagott. ± És most hová? Csaknem felnevettem a lelkesedésén. hogy mit szeretett volna kérdezni. de tekintetét szigorúan a szélvéd n tartotta.. Kelletlenül követtem a példáját. Talán ideges volt? Félt. s láttam. ± Fordulj jobbra a nulla-tizesnél! ± nem felelt. bár nem lehettem biztos benne.. Egészen felszabadultnak t nt. s vártam. hogy inkább mégis én vezessek. ezt . hogy még naplemente el tt kiérünk Forksból? ± érdekl dtem gunyorosan. miközben végignézett magán. Vajon mire gondolhat? Bosszantott. ahogy minden mozdulatát gondosan megfontolja. ± Ez a furgon elég öreg ahhoz. mire megajándékozott a legszebb hanggal. aki a hisztis gyerekével beszélget. s ezúttal t nt durcásnak. hogy még én is mennyire nehezen boldogultam a sebváltóval. ami keresztülsuhant a vonásain. bár ez fölösleges volt. de közben nem vettem le a pillantásomat róla. úgyhogy több tiszteletet! ± vágott vissza. hogy mégis? Elmosolyodtam. s mert úgy t nt. s további instrukciókkal szolgáltam. ± Úgy tervezed. mire elmosolyogtam magam. talán meggondolja magát.

nem? ± legalább egy emberi lénynek tisztában kell lennie az együttlétünkkel. te biztosan megmondtad Alice-nek. amikor váratlanul megszólalt. ± Baj? ± kérdeztem kicsit incselkedve. . hogy öngyilkos akarsz lenni? Egy pillanatra elhallgattam. hagytam. ahová szeretek kirándulni. De Bella elméjének némasága ellen még az én tündérien tehetséges húgom sem tehetett semmit. sokan látnak minket együtt. ± Egy helyre. de ha nem akarja megosztani velem. ± Ne aggódj. vajon hová megyünk? ± vágta rá. s még id ben visszafogtam magam. kicsit gyorsan.± Egy ösvény ± feleltem. ± Nem. hogy igen. nem igaz? ± Kösz. hogy nem fakadok ki így el tte. ez igazán sokat segít ± kiborultam. bele rülök a kíváncsiságba. mégsem bírtam megállni. ± Nem. hogy több van e mögött. ± Gyalogolni fogunk? ± kérdezte elsápadva. van elég id nk! ± vigasztaltam. Megijesztettem? Vagy a távolság aggasztja? Úgy éreztem. bár valószín leg belepusztultam volna. hogy lemondtad. amir l nekem valami egész más jutott az eszembe. hogy megóvjam az életét? ± Az attól függ. ám ezúttal nem incselkedtem. vagy annyi sem. dehogy! ± vágta rá. ahogy Bella megrázza a fejét.. ± Charlie szerint ma meleg lesz ± mondta egyszer en. Nem akartam megijeszteni. Semmilyen értelemben. bár tisztában voltam vele. így hagyott engem dagonyázni a vágyaim és a kérdéseim között. hogy beterít a vakrémület. legfeljebb öt mérföld az egész.. s bár igyekeztem nem mutatni. mégis reméltem. azt mondtam neki. én pedig magamban hálát adtam Alice-nek. ± Annyira depressziós lettél Froksban. ± Hogyisne! ± tagadta rögtön. Vérének illata beszivárgott a torkomba. Aztán bevillant Jessica. hová készülsz? ± kérdeztem. Már épp elnézést akartam kérni. ma nem fogok er szakoskodni. amiért nem engedett haza reggelig. amikor szép az id ± feleltem végül. hogy nem faggatom. hogy lenyom egy satuféket. Kellett valami küls indok. hogy velem vagy? ± kérdeztem. hogy a puszta kíváncsiság áradjon a szavaimból. Sejtettem. És kétségbeesve figyeltem. Még frusztrálóbb volt. mert hirtelen nagyon elveszettnek t nt. bajt okozhat neked. mégis hallottam saját hangomból áradó dühöt.. ± És megmondtad Charlie-nak. Bella. együtt megyünk Seattle-be. Meg akar talán halni? Miért nem segít nekem. hogy uralkodni bírjak magamon. hogy hátraarcot csináljon? Reménykedtem. kitesz a kocsiból. Bosszantó némaságba burkolózott. kicsit reménykedve. bár megfogadtam. ám ezt is túl gyorsan. mikor már éppen elég hosszúnak találtam a hallgatását.. és sarkon fordul. ± Mire gondolsz? ± bukott ki bel lem végül. ± De Jessica úgy tudja. ± Szóval senki nem tudja. hogy ez nem egészen kielégít válasz a számára. ± Azt mondtad. Bár megfogadtam. hogy a szemeit az útra szegezte a furgon elé. Talán a hosszú gyalogtúra kell en ijeszt a számára. nehogy rákérdezzek a valódi gondolataira. mire éreztem. ± Azon gondolkodom. mire a kevésbé önz felem fellélegzett. ha.

átadta magát a vezetésnek Úgy láttam. Vajon most már sikerült ráijesztenem? Mire elértük az út végét. ± Nem. ± Csak azt mondtam. Atyaisten! Valóban kezd hasonlóképpen érezni. Felnézett rám azokkal a nagy barna szemeivel. hogy már ennyi információtól megrettent. s a b rének színe ijeszt en sápadttá vált. már eléggé meg van ijedve a hazamenetelhez. hogy azon megyünk ± mutattam rá. ± Szóval te amiatt aggódsz. Bella óvatosan leparkolt. mintha a második b re lenne. ± Mi a baj? ± kérdeztem. szóval ezért. én pedig azonnal kiszálltam. Szerettem volna kiemelni abból a számomra megmagyarázhatatlan szomorúságból. hogy ezt szeretném. vagy mit kellene tennem. Ezek után nem beszélgettünk. ± Ne félj. már abban sem voltam biztos. megértettem a riadalmát. Az id meleg volt még Bella számára is. Éreztem vérének száguldó illatát. Elindult felém. hogy mit tehetnék. s már nem bírtam elfojtani a gyöngédséget a hangomban. hogy mezítláb kell megtennie az utat. s így láttatni engedte bájos idomait. Tudtam. ± Nem velem kellene foglalkoznod! ± jegyeztem meg. hogy az emberi füle is meghallja. s határozottan megszólalt.. habár meg is értettem volna. Az alatta lév póló úgy tapadt fels testére. amivel a legszívesebben a karomba zártam volna. mert is levette a pulcsiját. s dühöm újra feltámadt. Megkerestem a megfelel irányt. hogy neki is éreznie kell a bel lem sugárzó fagyot. ± Nagyon türelmesnek kell lenned velem. s a derekára kötötte. aztán elindultam befelé. hanem azért fél. ± Nem az ösvényen? ± cincogta rémülten. én pedig igyekeztem visszahozni a jókedvét. ha te nem kerülsz haza? ± kérdeztem. hogy úgy óvjam a nagyvilág minden veszedelmét l. nehogy meglássa a gyöngédséget. ± Na és az ösvény? ± hebegte idegesen. majd belebámultam a s r bozótosba. nehogy nekem problémáim adódjanak a meggyilkolásából. és átkozódtam. mintha megrettent volna. Hangosan becsaptam a furgon ajtaját. . Áh. Fájdalmas arckifejezést vágott. ± Nem vagyok túl jó túrázó ± mondta morózus hangon. s barna szemeiben újabb félelem csillant meg. vagy a vérével csillapítom éget szomjúságom. a testéb l áradó meleget.. mint én. ami eddig is csak a látszat kedvéért volt rajtam. Nem értettem az arckifejezését ± mintha legalábbis azt mondtam volna. Csak akkor állt meg. s úgy t nt. Visszafordítani nem lehet. s elszántan a szemembe nézett. aki épp megkerülte a furgont botladozva. ± Haza akarsz menni? ± kétségbeestem a gondolatra. Nem attól retteg. majd tétován hozzátette. hogy talán a méreggel bevont borotvaéles fogaimat belemártom a b rébe. Bólintott. hogy eltévedj! ± csúfolódtam. amib l arra következtettem. és levettem a pulóvert. Fogalmam sem volt. nehogy átlásson rajtam. ± Erre ± mondtam Bellának. hogy van egy ösvény az út végén. nem azt. Teljesen meg rült ez a lány. Legalábbis mindent megtettem volna ennek érdekében. amikor már csaknem összeért a testünk.Miattam aggódott! Ujjongtam. hogy Bella éppen beleszeretni készül a végzetébe. amibe zuhant. ha nagyon akarok. nem engedem. de nem felelt. ± Tudok türelmes is lenni. hogy nekem bajom lehet abból. Nem is reagált. talán túl gyorsan ahhoz. mégsem hátrált egy lépést sem. Azt hittem.

akkor jobb. hogy még naplemente el tt megtegyem azt az öt mérföldet. Nem tudtam. Itt végre otthonosabban mozogtam. szíve hevesebben kezdett dobogni. s talán jogosan retteg. soha! Inkább magamra. ha kerülnénk. hogy ideje menekülni. Biztos voltam benne. Talán jobb lenne. és ebben a pillanatban figyelmeztette. mert így nem kellene érintkeznie hideg b römmel. s örül-e az ajándékoknak. Nem bírtam rájönni a szomorúság okára a szemeiben. ± Csak nem megérkeztünk? ± szólalt meg váratlanul Bella. sikoltozva elrohan. de már így is legalább dél lesz. azért elindultam a s r erd be. ha azonnal elindulsz. vagy azért. Rettegtem. vajon mit fog szólni? Ahogy vártam. bízik bennem ±. Valahányszor megemeltem a könyökénél fogva forróság áradt szét az ujjaimban. Furdalt. hogy emiatt megharagudnék rá? Rá aztán semmiképp. Egy pillanatig megb völten bámult rám. de nem kommentálta a hangos jókedvemet. szikla vagy terebélyesebb bokor került az útjába. hogy megnyugtasson. Azt kívántam. ott marad és figyel majd olyan kápráztatottan. vajon azért van. s nem tudtam eldönteni. Persze Bella nem szerette a felhajtást. Már csak percek kérdése volt. ahogy azt Alice ígérte. így meg sem lepett a nemleges válasza. mire odaérünk. hogy a félelem elért az különösen m köd agyáig. s úgy t nt. de csak nem hitte. Teljesen összezavart. ezért ezek után felhagyott az állattartással. egy pillanatra elgondolkodtam. Egy végtelennek t n perc után feladtam. vagy reméltem. hogy kieresztettem a hangom a jelenlétében. Hamarosan kiderül. hogy az utóbbi. aztán arra a kérdésemre. Talán valami bels emberi ösztön. Kicsit felszabadított ez az érzés. amik esetleg eltakarhatták el le a rálátást az útirányunkra. mitév legyek? Nem értettem a problémáját. Persze tisztában voltam vele. Azonban mégsem lehettem ebben teljesen bizonyos. ± Haza foglak vinni! ± mondtam elszántan. s letéptem jó néhány indát is ugyanezen okból kifolyólag. Türelmes voltam. mintha már teljesen elege lenne a gyalogtúrából. Mivel lassan haladtunk néha nem bírtam a kíváncsiságommal és ilyenkor újra el vettem a listámat a fejemben. és mutatod az utat ± mondta és a hangja gúnyos fennhangon csengett. normális ember. megint amolyan Bellás választ adott: figyelmetlenségb l vagy csupán a benne él szerencsétlenségnek köszönhet en néhány aranyhalat sikeresen kiiktatott. Már csaknem odaértünk a tisztásra. Amikor hideg ujjaim hozzáértek meleg b réhez. mert az erd ritkulásnak indult azon a részen. s mégsem okozott számomra meger ltetést. míg a lélegzete elakadt egy pillanatra. amikor a szemeibe mélyedek? A távolban már láttam a tisztás fényeit. Félrehúztam a szeme elé kerül páfrányokat. ± Látod ott el l a világosságot? . ahogy minden más. de igyekeztem megnyugtatni. Olyan türelmes. s bár hihetetlenül frusztráló érzés maradt bennem emiatt. T n dve figyeltem ilyenkor. ± Ha azt akarod. ezért könnyedén vettem Bella ügyetlenkedéseit. mint bárhol máshol az emberek világában. A tanárairól is kérdeztem. hogy megmutassam igazi valómat Bellának. de nem volt szinte. amiért ennyire megijesztettem. semmiért. a nap is el bújt a s r felh réteg mögül. szívb l jöv a mosolya. hogy tartott-e akkoriban házi kedvencet. hogy átkaroljam törékeny testét. bárcsak magán hagyta volna a pulóverét. s heves vágy fogott el. mert ± ahogy fogalmazott ± kápráztatólag hatok rá? Reméltem. vajon ünnepli-e a születésnapját. mert fél. akikre szívesen emlékezett. mint még soha senkivel. visszamosolygott ± talán. Amikor kid lt fatörzs. mint néha.Rámosolyogtam. hogy ügyetlen. s az taglózta le ennyire. ± Majdnem ± mosolyogtam a türelmetlenségén. Micsoda szerencse! Ez volt az els alkalom. ami m ködésbe lépett nála. hiszen mi más miatt aggódhatna ebben a pillanatban.

az én rétemen. én kész voltam bármelyik pillanatban elkapni. Mosolygott. s ahogy közeledtem felé lassan. nem rohant a furgonjához sikoltozva. figyeltem arcának minden rezdülését. Nem bántom Bellát sem így. azzal a mozdulattal óvatosan leereszkedett a f be. Bella kiért a rét közepére. Leheveredtem mellé a f be. amit vártam ± hogy sikoltozva elrohan ±. A kíváncsiságom az reakciójára legalább olyan élénk volt. mert már semmi nem állta útját a tisztásig. ami természetes volt bizonyos szempontból. hanem egyértelm en el volt kápráztatva. mintha szeretne minél el bb kiérni az erd b l. amit vártam rettegve. hogy a szemei közti gondolkodóránc elmélyül. mire tétován megtorpant. mint az övé a nap velem való megnyilvánulására. micsoda veszedelemmel áll szemben. Boldoggá tett a tudat. Nem v rémület. Egész délután úgy maradt. Tényleg nem fogja fel. Figyeltem a lépéseit. hogy elfelejtette. Meg tudtam érteni. sehol nem láttam a rémületet. sem úgy. Hát nem ez a mennyország? Az én mennyországom. A tisztás szélén megtorpantam. s tudtam. amiben döntenem kell? Nem szabad belefeledkeznem gyönyör látványába. Intettem neki. Alice látomásai villanásokként cikáztak az agyamban. ahol Bella boldog mosolya vár rám. Nesztelenül követtem. ahová senkit ezel tt nem hoztam el. Összekuporodva ült a f ben. majd megfordult és engem keresett. Kétségbeesés cikázott át rajtam. már-már eufórikus érzést az okozta. felém lépett. amit a napfényr l mondtam neki. A szemeiben kíváncsiság és végtelem bizalom ragyogott. magamba szívtam Bella illatát. aztán kiléptem a tisztásra. Vajon ez az a pillanat. Már nem bírtam mosolyba fojtani a vigyoromat. ± Lehet. Úgy t nt. s ez végtelen boldogsággal töltötte el csaknem egy évszázada fagyott testemet. nehogy ráijesszek. nehogy a természetem felülkerekedjen a szerelmen. s tétovázva figyeltem Bella puha lépteit a f ben. mint egy riadt bárányka. nem látta. nem félt olt t lem. Még egy lépést tett felém. hogy a te szemednek még túl távoli ± jegyeztem meg. Mélyet lélegeztem. Lassan sétáltam felé. és figyeltem. s ellenben azzal. hogy maradjon. mire láttam. hogy Alice tévedett ± mégsem volt szükség az elhatározásomra. A másik felemel . elbotlik. de hiába vártam. a rémület elmaradt. amit iránta éreztem. hogy Bella nem kapott sokkot. amit én éreztem. Láttam mindazt a szemében. Láttam. mire csendesen felnevettem. Csak nézett engem. hogy már is észrevette a világosságot.± Látnom kellene? ± hiába hunyorgott. s ha úgy láttam. ahogy ott állt a napsütötte réten. ±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±± Bella szinte ledermedt a látványomtól. ± Ideje szemorvoshoz mennem ± motyogta morcosan. amit a szél felém sodort lágyan. mivel a mi fajtánk ugyebár szemkápráztató az szemükben. s hívogatóan mosolygott. már döntöttem. le nem vette volna a szemét rólam. Annyira törékeny volt. Aztán felismerés suhant át az arcán. Még a családomat sem. Néhány lépés után már láttam a szemében a fényt. aki szembetalálta magát a hatalmas oroszlánnal. ahogy .

. s jókedv mosoly mögé rejtettem az idegességem. s szinte némán ± akaratlanul ± dúdolni kezdtem. és cirógat. . Biztos voltam benne. De mégsem húzódott távolabb. s hangja alig volt több egy sóhajnál. mintha átölelne belülr l. Meleget éreztem a kézfejemen. Bellát nem zavarta a testemb l áradó hideg. ahogy az elmúlt két napban. milyen érzés. ± Dúdolok. rettegve elmenekülni. El volt kápráztatva. Érdekesen hatott ugyanakkor. ± El nem tudod képzelni. Vetettem rá egy röpke pillantást.. s t. megérintette a felkaromat. Hallottam a patak csobogásától kezdve a legapróbb tücsök zenéjéig. arcán hitetlenked kifejezés ült. Soha nem félt. ez a hely tökéletesen mentes az emberi gondolatoktól. majd szétrobbantak. ± Mit csinálsz? ± kérdezte. hogy "kipihenhessem" magam. mert tudnom kellett. annyival melegebb. ahogy én is. Az ellenséges érzelmek ütköztek. szünet nélkül. A feltámadó szél felém sodorta édes illatát. ahogy azok az emberek. minden embert l. azonban a t lem csupán karnyújtásnyira kucorgó lány egyetlen gondolatát sem. ezúttal teljes kezével nyúlt hozzám. ± Oh. de nem firtatta tovább. ehelyett itt ül mellettem. Általában ezért jöttem ide. ± nyögte. majd mélyen magamba szívtam az illatát. s egy pillanatra elmosolyodtam. mint máskor ± felelte magától értet d mosolyom vigyorba szélesedett. Bella simogatott gyöngéden. Nem voltam benne biztos. bár kicsit féltem a válaszától. ± Nem jobban. s bár a szívverése néha ± minden különösebb. amire a torkomban azonnal feltámadt a már jól ismert éget szomjúság. ha láthatom a gondolatait. Az éget érzést a torkomban elnyomta a váratlanul feltámadó lángoló kíváncsiság. Azonban nem faggathattam. természetességgel. A kellemes érzelmek hatására eszembe jutott az altatódal.. ahogy megremeg. Sokkal kellemesebb. az arcán nem láttam az undor jeleit. s visszahunytam a szemem. hogy tudatában van a helyzetével. de túl jó megfigyel volt. Végtelenül különös érzés volt most a tisztásomon heverni. Ahogy simogatta a karomat éreztem. ± Nem baj? ± kérdezte tétován. Túlságosan is jól. hogy ne foglalkozzak vele. Mit nem adtam volna immár sokadjára. mint az a fajta szomjúság. mire a Ez egyértelm "nem" volt. de vártam. Annyira idilli volt. ± Nem félsz t lem? ± kérdeztem. hogy Bella nem veszi észre. jól éreztem magam. legalábbis még soha nem reagált úgy. akik valóban féltek t lem. ami után kutattam. Sehogyan sem értettem. hanem lekuporodott és álmélkodó tekintettel figyelt. látható indok nélkül ± szaporábban kezdte verni az ütemet.. de a te fülednek néma hangon ± feleltem. hogy számomra megengedett ez a fajta boldogság. A forróság mer ben másfajta. hogy velem volt egy emberi lény.attól féltem. távol minden ártó szándéktól. kíváncsian. ± Nem ± feleltem. mire a szemeim azonnal felpattantak. a közeli hegyek felett szárnyaló réti sas énekét is. és már nem bírtam visszafogni magam. Féltem. amire egy pillanatra elakadt a lélegzetem. azonban ± hála Alice-nek ± elég er m volt. ijedt meg t lem igazán. mégis teljes némaság honolt körülöttem. Félnie kellett volna. Talán a b röm hideg tapintása miatt. Közelebb húzódott hozzám. egyéb jelét nem mutatta. majd újra lehunytam a szemeimet. mint egy t zijáték. Kezének melege érzelmek egész lavináját indította el bennem. Bella légzése nyugodt volt. amit vámpírként éreztem a magafajta iránt. Legalábbis nem úgy.

± És? ± sürgettem.. soha nem bántanám. ± És azt is kívántam. amir l ennyire nem szeretné.Végigsimított a karomon. Megel ztem. pedig továbbra is habozott. És egyáltalán. ± De még mindig nem mondtad meg. hogy megtudjam? A feszültség úgy áradt szét a testemben. hogy mir l kezdtünk beszélni. mire gondolsz most? ± kérdeztem suttogva. mire gondolsz? Az apró ránc megjelent a homlokán. Amióta magamhoz tértem az új életemben ± ha a létezésemnek ezt a formáját életnek lehet nevezni ±. s azon t n dtem. Törékeny ujjai mozdulatlanná dermedtek a b römön a riadalomtól. amib l tudtam. mi miatt fél t lem? Jobb szerettem volna. hogy kényszerítsem. hogy ide-oda forgassa. hogy tudja. ami miatt itt hagyott volna. hogy az erek vonalát követi. hogy tényleg létezel ± ésszer kívánság. A magyarázatom nem egészen az igazság volt. hogy félj! ± mormoltam magam elé.. Végül elért a csuklómig. Ez egyrészt a vigaszom volt. Talán túl gyors voltam. ha ez az utolsó mondata köddé válna a benne rejl tartalommal együtt. hogy megölöm. hiszen az .. majd újra lehunytam a szemeimet. mire rájöttem. hogy csak el akarja terelni a figyelmemet. már nem bírta tovább magában tartani. hogy átváltoztatom? Az els t nt a valószín bbnek lévén. lassan felemeli a bal kezemet. ± Még mindig fura érzés. mintha Bella szeretne belém látni. azóta tudok gondolatokat olvasni.. De vajon mit l fél? Attól. szívalakú arcán rémület suhant át. Mi járhat a fejében. még hunyorgatott is. amivel az enyémet akarta megfordítani. mire rám nézett hihetetlen mélység szemeivel. B ntudatom feltámadt. még a lélegzetét is éreztem a b römön. bárcsak ne félnék! Szóval mégis! Bármennyire is igyekezett elrejteni el lem egész délel tt. vagy attól. Éreztem. hogy sose tudom. másrészt néha úgy éreztem. Ránéztem. melyekbe már csaknem egy évszázada belefagyott a vér. majd meglepettség tükröz dött rajta. ± Éppen azt kívántam. de ezt Bella nem vette észre. ± Nem akarom. de nem szóltam.. Még. de biztos voltam benne. s fölfelé fordítottam a tenyeremet. ± Sajnálom. hogy habozik velem megosztani a gondolatait. egyfolytában így érezzük magunkat ± jegyezte meg félig meddig viccel dve. Gyönyör . ± Mondd el. Inkább ferdített valóság. mit gondolsz. hallottam. bárcsak el tudnám hinni. majd elid zött a könyökhajlatomnál ± egy percbe tellett. engedtem. a tenyerembe fogjam az arcát. amiért ráijesztettem. ahogy Bella gyengéden. Lehet ez még ennél is frusztrálóbb? Úgy t nt. s csaknem meg rültem. De nem annyi riadalom. ± mondtam csöndesen. miel tt ezt megtehette volna.. ± jegyeztem meg. ± Tudod. Végül kibökte a legnagyobb félelmemet. ± Nehéz élet lehet. ahogy egészen közel húzta a kezem az arcához. Semmilyen körülmények között nem ártanék neki. Felnéztem rá. nem mindegy. hogy a keresztem ± például Jasper közelében. ± Azt is kívántam. s a legszívesebben felültem volna. hogyan gy zhetném meg err l? Azt akartam. Kicsit megijedtem.. gondoltam. te mire gondolsz.. de vajon megtehettem ezt az ígéretet? Felel tlenség lett volna. ahogy mozdítja a másik kezét. Valamennyire sikerült is. aztán eszembe jutott. A normális felelet így hangzott volna: Veled túlságosan nehéz elnyomnom a vámpírfelemet! Azért a fennhangon kimondott féligazság nem volt olyan ijeszt . bár tudnám. hogy ez utóbbiról nem tudhatott semmit. nézzen a szemembe. mint valami gyilkos méreg. ± Veled túlságosan könny önmagamnak lenni. mi többiek.

csábító illatát. nem éreztem mást csak mézédes. mint valaha. Földöntúli akarater t merítettem ebb l a képb l. nem villan fel megértés gyönyör vonásain. forró leheletét az arcomon éreztem. Mi lehet az. s igyekeztem összeszedni magam. Edward ± hallottam Bella suttogását. Nem! Ugyan miért nem? Hiszen szinte tálcán kínálja magát. kezem a kezében. Tökéletes áldozat lehetett volna. hogy megértette. amikor észrevette a ki nem mondott ígéreteimet.. Ahogy ott ült velem szemben. ± Várj egy kicsit! ± szóltam neki hangosabban. biztonságos távolságban.. ahogy hagytam. A szörnyeteg er sebb volt. de a vörös szemek egyetlen hanyag mozdulattal félresöpörték az emlékeimet. Töredékmásodperc alatt lepergett el ttem Alice tegnapi jóslata. de ura voltam az ösztöneimnek. Próbáltam magam elé idézni Carlisle és Esme csalódott arcát.. hogy jobban odaférhessek. mekkora veszélyben forog az élete az én jelenlétemben.. Egy pillanatig nem is látta. ± Nem éppen arra a fajta félelemre gondoltam. míg nyakának illata feltámasztotta a bennem rejl szörnyeteget. hiába. Mire feleszméltem ± ahelyett. de nem attól. Szép lassan megnyugodtam. Ez soha többé. Hiszen nem bántottam.. mit fogok tenni ezután Bellával. ± Hát akkor mit l félsz? ± kérdeztem türelmetlenül. Egész közel hajoltam hozzá. hol vagyok. amellyel néhány perce még a fejét akartam hátrafeszíteni. és mélyen magába szívta az illatomat.. ami alig volt több mint egy lélegzet. szemei a semmibe merednek élettelenül. hogy az füle számára is hallható legyen.. ha meglát. amikor döntenem kell. Bevillantak Alice látomásai. haja a hirtelen mozdulatra el rehullott és súrolta az arcomat. szünet nélkül. hogy hátrah költ volna végzetes közelségemt l ± el rébb hajolt. kezét úgy tartotta.. de a bal kezemet ott hagytam az övében. Nem láttam mást csak a Bella kecsesen hajló nyakánál pulzáló eret. Az arcán fájdalmas kifejezés. Egy másodperccel kés bb már újra a tisztás szélén álltam. egymásba fonódott tekintettel egy másodpercre megsz nt a világ. Ajka néhány milliméterre volt az enyémt l.illata már valósággal perzselte a torkomat... mire készül. A szomjúság tomboló légörvényként vonult végig a torkomon. s már elképzeltem. Ismét összezavart. s újra láttam amint Bella el ttem fekszik holtan. csak el re kellett volna hajolnom. mint valami selyem kínzókamra. ami teljesen egyértelm ? A szavai arra utaltak. Nem fogom engedni! Megtiltom magamnak. amiért mégsem sikerült az ígéretemmel ellentétben életben tartani a lányt. Félt. Az undor önmagam iránt végtelen méreteket öltött. Próbáltam kiolvasni a választ. ami még az én méreggel átitatott borotvaéles fogaimnál is jobban megijeszthették? Váratlanul felültem. Csaknem végzetesen kés n. Te jó isten! Csaknem megöltem Bellát! Majdnem leromboltam az apám munkáját! ± Sajnálom. magát hibáztatta. bár kétségkívül arról se kellene megfeledkeznem ± magyarázta. Az illata körülölelt. miközben elmélyültem mesésen barna szemeinek feneketlen mélységében. Nem. hófehér b re már soha többé nem pirul el. . Nem ígérhettem olyat. csak nézett összezavarodva. melyet a szell aljas mód felém sodort újra és újra.. amikor kirántottam bel le gy löletes markomat.. aminek betartásában nem voltam száz százalékig biztos. egyel re. Kés n vettem észre.. Egyszer lett volna. azonban mégsem ez volt a legnagyobb rettegése. Id ben észbe kaptam. miszerint ezen a napon érkezik el a sorsdönt pillanat.. s epedve vártam a válaszát. s elszakítottam magam Bella b vköréb l...

s szinte rémület tükröz dött benne. s megillet dve tapasztalta.. még a szagommal is. ezért egy szempillantásnyi id alatt odarohantam hozzá. a rossz. és végre azt teszi. hogy az embereknek csak egyetlen alkalommal lesz ennyire édes illatú a vére ± ha a vércukorszintjük a magasba emelkedik. hogy az adrenalin még vonzóbbá tette a számomra. hogy lássam Bella reakcióját. annyira gyönyör . ahol nincsenek mesebeli szörnyek. De mégsem. csábítóbb. én maga vagyok a gonosz. miszerint nem bánthatom a lányt. Egy pillanatig a fél kezemben tartottam. aki szembetalálta magát az oroszlánnal. hogy én is csak ember vagyok? Bólintott. Óvatosabbnak kellett volna lennem. ± Mintha bizony el tudnál futni el lem. még jól is esett a futás. hogy ilyen rémülettel nézzen rám. Magamba szívtam az illatát. Átfutott rajtam. Szinte egész testében reszketett. hogy visszategyem az enyémet oda. És hogy ezt a félelem okozta onnan tudhattam. Lassan mozogtam. Viszont nem akartam. én pedig mélyen magamba szívtam az illatát. miközben egyfolytában er sítettem magamban az elhatározást. hogy visszatérjen abba az életébe. de nem mosolygott. A hátamban éreztem egy pillanatra Bella döbbent pillantását. Felnyúltam a mellettem álló fára. hogy ennyire kinyilatkoztattam magam. Bella fájdalmas arckifejezése a szívemig hatolt. Ezúttal tényleg megijedt. sem jó. Mintha bizony szükségem lenne rá ± felpattantam. aztán megtorpantam azon a ponton. Mosolyom kissé gúnyosba fordult át erre a gondolatra. Nem vagyok sem szuperh s. Újra eszembe jutott a bárány. hogy valóban megérti. A hangommal. milyen vagyok valójában. de nem kezdtem ragozni. aztán rohanni kezdtem. eddig a még mindig remeg fatörzseket nézte. ahogy ott ült megszeppenten. hogy már nem láthatott. Körberohantam a réten. Bella minden mozdulatomat árgus szemeivel figyelte. ami ezúttal édesebb volt. de kordában tartottam. arcán hitetlenkedés és döbbenet váltakozott. hogy mennyire nagyon. hogy felnyissam Bella szemét. s könny szerrel letörtem az egyik legvastagabb ágat a törzsér l. Talán így észhez tér. az élete szempontjából helyes. Azt akartam. megfontoltan. Annyira törékeny volt. akkor id ben el tud rohanni. hogy el tte vagyok. ± Mintha bizony meg tudnád magad védeni t lem ± súgtam neki gyöngéden. ± Megértenéd. A fa hangos reccsenéssel adta meg magát az er mnek. Tudtam. Barna szemei fogva tartották az enyémet. és sikerült egy bocsánatkér mosolyt kicsikarnom magamból. ahonnan alig néhány perce elindultam felé. mint valaha. mintha arra várna. ha ebben a riadt másodpercében megláttatom vele a valóságot. hogy gondolom.. Óvatosan guggoltam elé. amit a lágy szell kitartóan küldözgetett felém. de érezni is akartam. talán itt az ideje. az arcommal. Bella szemei tágra voltak nyitva. majd minden er feszítés nélkül nekivágtam egy másik fa törzsének. majd engem keresett..Aztán lassan elindultam felé. rjít fájdalom égette a torkomat. hogy a szemünk egy magasságba kerüljön. de olyan gyors voltam. a kezét nem mozdította. Minden lépésemmel magamba szívtam kicsit az illatából. ha most azt mondanám. De vajon el bírnám engedni? ± Hát nem én vagyok a világ legkiválóbb ragadozója? Minden porcikámmal magamhoz csalogatom a zsákmányt. Talán. láttam a szemében. Figyeltem Bellát. Sápadt volt. Kétlépésnyire t le megtorpantam és én is lekuporodtam a f be. ± Nagyon sajnálom! ± mondtam szintén. ezért azonnal megbántam. ami az egészsége.. hogy lássa. . nehogy elveszítsem az önkontrollomat. Keser nevetésem minden öröm nélkül csengett a kerek tisztáson.

majd rákacsintottam. Azonban még mindig hallgatott. ± Jól vagy? A legfontosabb kérdés idilli együttlétünk alatt. amit átélt az imént. Úgy éreztem magyarázatra szorul az iménti cselekedetem.. szíve olyan gyorsan vert. Bevillant ± nem bír megszólalni. ma tényleg nem vagyok szomjas ± mondtam mosolyogva. De mostantól. ± Általában tudok uralkodni magamon. menten kiugrik a helyér l. A bizalom lángja úgy lobogott a szemeiben. csak nézett rám némán. Elhallgattam.. Semmi undor. ± Hol is tartottunk. mindent meg kell adnom neki. s vártam. mert ekkorra már újra a kezünket figyelte. . Valahogy meg kell szólaltatnom. de legalább egy pillanatra újra megláttam az életet az arcán. Csak éppen most kiborítottál egy pillanatra. Többet. Azonban biztosan kellett tudnom. még mindig nem hallottam a hangját. Borzongató érzés volt. de azért még hozzátettem.. Gyorsan el akartam feledtetni vele a riadalmat. ± Megígérem. hogy ez valóban így fog történni. Félszegen elmosolyodott. ± Különben is. hogy nem bántalak ± én magam reméltem a legjobban. s a tekintete továbbra is zavaros. De az ajkai szinte kékek voltak. mint miel tt kirántottam onnan. bár mintha a hangja is remegett volna. ±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±± Mosolya az én arcomon tükröz dött. csak hogy mindig ilyennek láthassam. a lelke. de ez így volt jó.mintha már halott lenne. hogy végre megszólaljon. semmi riadalom. kifogástalanul viselkedem. ahogy végigfuttatta az ujját a tenyerem rajzolatain. annyira szerettem volna a szavaimnak a valódiságát. pillanatig t n dve tanulmányozta összefonódó ujjainkat. Így lettünk egy egész. mint a szomjúság a torkomban. szinte könyörögtem. ± Kérlek. Gyönyör bb már nem is lehetett volna ezzel a bájos mosollyal az arcán. mintha megdermedt volna. ám ennél is nagyobb hatással volt rám a mosolya. Lenézett a kezemre. Továbbra sem felelt. t n dtem magamban. s igyekeztem visszafogni a szerelmet a hangomban. amit nem maradt id m megfejteni. csak a puszta kíváncsiság. Talán sokkot kapott. miel tt olyan lehetetlenül viselkedtem? ± kérdeztem óvatosan. Mindent megadtam volna szánalmas létezésemb l. hogy valóban rendben van az egészsége. és árgus szemekkel figyeltem a reakcióját. mintegy feloldozva engem az iménti vétkes kirohanásom miatt.. majd újra megajándékozott a pillantásával. és még valami. ± Ne félj! ± kértem lágyan. Végre! Felcsengett ezüstös kacagása. ± talán ez kevés. Halljam angyali hangját. ± Ne félj! Nem felelt. ám ekkor rádöbbentem. bocsáss meg! ± esedeztem. hogy attól féltem. ± Megesküszöm rá. ígérem. Kezemet visszacsúsztattam az övébe. amely továbbra is ugyanabban a pózban maradt. Teljesen némán. kedves pírral a b rén. ami igazolja. Igyekeztem hát könnyedebb hangnemre váltani.

Persze közel nem annyira. ± Igen. mert. de neki tetszett a hanglejtésem. s kissé gyöngédre sikeredett. Újra kétfelé szakadtam. de az mércéjével nézve ez igencsak hízelg rám nézve. Afféle bocsánatkérésnek szántam ezt. A türelmetlenség feltámadt bennem. a kezünket bámulta. Egyik énem ujjongott újra. ± Óvakodnod kell t lem a saját érdekedben. ± Milyen könnyen elveszítem a türelmemet. Na. Az iménti bemutatóm a létezésem töredékér l viszont megérttette vele. mire rájöttem. sokkal jobban vágyódom rá. A szavaim igazak voltak. semhogy képes lennék azt tenni. miért is félsz a legkézenfekv bb okoktól eltekintve ± emlékeztettem. hogy elmenj! ± suttogta. De nem hiszem. A másik felem megvet en nézett végig magamon. amikor ilyen gyöngédséggel néz rám. Nem volt ill . s illata már nem ütött olyan er vel. Most semmiképpen sem. Eszembe jutott a lista. nem bírtam már kivárni. Pislogott néhányat. mit felel. majd vidámabban hozzátettem. de nem azt mondtam. hogy mennyire az. ± Legalább most meg kéne tennem. arról beszéltünk. szóval nyilvánvaló okokból nem maradhatok mindig veled. hiszen nála nagyszer bb teremtéssel soha nem találkoztam. ± Azért félek. Ahogy mostanában mindig. aztán végre megszólal kissé remeg hangon.. hogy én veled akarok lenni. hogy szenvedjen bármi miatt is. ami a tulajdonságairól szólt. . hogy ezt sem volt könny kimondania. mintha hipnotizálva lenne. Azonnal tudni akartam minden gondolatáról. de mintha nem is figyelne rám. ami helyes. hát. ± Pontosan ezért kellene elmennem ± mondtam elkeseredetten. és ezúttal be is bizonyította. mire felismerést véltem felcsillanni a szemeiben. hogy pozitívan érezzen irányomban. én pedig mohón ittam minden szavát. Túlságosan is vágyódom a társaságodra. ± De én nem akarom. Lesütötte a szemeit. rettegnie. Ett l csakugyan félned kell ± feleltem neki. Nem. Ezt már az elején megállapítottam. A szája elnyílt. Ennyi kétségbeesett marasztalással. ami valaha átsuhant abban a különösen m köd agyában. vagy nem akarta megérteni. nem emlékszem. mint szabadna ± hadarta idegesen. Szórakozottan simogatta a tenyeremet.Egy pillanatig továbbra is ködös tekintettel és üres arckifejezéssel meredt rám. Nem értette. tényleg ± motyogta. végre túltette magát az iménti rült viselkedésemen. hogy képes lennék rá. majd mintha valami kábulatból magához tért volna. mint azel tt. hogy majd szétvetett a boldogság emiatt. azonban még ez sem tartja vissza attól. hogy a jelenlétemben félnie kellene. s ennyi könyörgéssel a hangjában. És attól félek. hogy mit akarok mondani. ± Nos? ± sürgettem. ± Esküszöm. Mélyet sóhajtottam figyelmen kívül hagyva a már ismert éget fájdalmat. s igyekeztem cirógató ujjaira koncentrálni. amiért ennyire nehezére esik távol lennie t lem. mint fordítva. Úgy t nt. s láttam. ± Azt hiszem. tessék! Ezt akartad? Most majd temiattad fog szenvedni! Dehogy akartam ezt. és némaságba burkolózott. Hogyan is akarhattam volna. amit gondoltam: hogy nincs elég er m elmenni. én pedig t. Már régen el kellett volna mennem ± újra mélyet sóhajtottam. mennyire nehezére esik neki az érzelmeir l beszélnie. ± De ne aggódj! Alapjában véve önz alak vagyok. Bátor. s óva intettem saját magamtól. ± Aha. Nem most.

hogy rád nézve sokkal veszélyesebb vagyok. csak átlagos nem.. hogy az emberek általában taszítónak éreznek bennünket. de neki nem hagyhattam meg. mire rájöttem. hogy elvegyem a szavaim élét. mire elmosolyodtam. és megértsen. milyen ostoba kérdést tettem fel. ± Nem értem. emberrel pedig. minden embernek más az illata. nem? Hogy megismerjen. mir l beszélek. és elrohan. Ha meglátja. Ahogy ránéztem. csak er s koncentrációnak. mert k tudták. ± Ha bezárnál egy alkoholistát egy poshadt sörrel teli szobába. ahol az odúja rejt zött. amik soha nem teljesülhetnek be több okból kifolyólag is. csak nekem jobb legyen. feledhetetlen ± villantak a szavak az agyamba. Elkaptam róla a tekintetem. akkor talán észbe kap. ± Tudod. mint bárki másra! ± elhallgattam. hogy reménytelen álmokat szövögessen körénk. de nem voltam benne biztos. Egyébként is. más az esszenciája ± kezdtem. hát elég nyilvánvaló. hogy mindezt érzékeltessem vele. ± Hogy magyarázzam meg neked? Méghozzá anélkül.. s szinte fagyosan. Err l eszembe jutott egy két használható hasonlat. Kés bb pedig. én pedig bocsánatkér mosolyt küldtem felé. ± Azt ugye tudod. Meg fogja valaha érteni. Soha nem beszéltem meg ezt a dolgot senkivel. hogy mindenki más ízeket kedvel? Van. akkor kiábrándultan faképnél hagy. Ezen nevetnie kellett. ahogy próbálta megérteni a hallottakat. hogy hozzám érjenek. ± Ez elképeszt en kellemes érzés. mások az epret? ± bólintott. aztán hóhérként hajtottam végre a büntetésüket. A bejáratnál megtorpant. Ám. Hmmm ± elmélkedtem. hogy ne igyon bel le. amint a talált makkot a szájába gyömöszölve egy pillanat egy szinttel lejjebb szaladt.. még hajdani áldozataim sem. mi lehetne a legideálisabb hasonlat. Okos lány volt. b rének melege apró elektromos áramként k eltette életre dermedt testemet apránként. hogy elég érthet en fogalmazom meg. mikor már megtanultam köztük élni rájöttem. mindent megtudjon rólam. felénk fordult. boldogan eliszogatna ott. Hiú remény. ezt ne tudta volna? Igyekeztem szabadkozni bugyuta magyarázatom miatt. ± Örülök neki. kellemes.. Ezt sose felejtsd el! Ne felejtsd el. aki a csokoládéfagylaltot. akikre akkor istentudatommal bíróként ítéltem. ez a meleg! Hiába is próbáltam volna meg visszaemlékezni. de elvonta a figyelmemet. ha megérti az érzéseim bonyolultságát.. hogy ugyanebben a szobában talál egy . Csaknem kitört bel lem a keser nevetés. de máshogy nem tudom megmagyarázni. túl sokat árultam el. Rózsaszín lányálmokat. micsoda kísértést jelent a számomra? A távolban észrevettem az egyik fa tetején egy apró mókust. könnyebb legyen léteznem. Én is örültem. Elhúztam a markomat kezének édes melegéb l. Még nekik sem engedtem. mire gondolsz. Ám tegyük fel. hogy ha az önz bb oldalamat mutatom. a kezemet lágyan visszacsúsztattam az övébe. már nyomát sem láttam a félelemnek. tudván. A családommal azért.. Általában igen. de Bella minden volt. hogy ett l nem is kell tartanom lévén. De ha épp leszokófélben lenne az alkoholról. Apró. Hát persze. De hát éppen ezért hoztam t ide a mai napon. Szerettem volna. s reméltem. figyelmeztet en szóltam rá. Bizserget . hogy megijesztenélek?. hogy éreztem-e valaha ilyet. amióta megkezdtem új életemet ± egy évszázaddal ezel tt ± soha ember még nem érintett meg. ahogy próbáltam elemezni az érzést. ± Elnézést az ennivalós hasonlatért. hogy elegend a szókincsem. legalábbis az utolsó részt biztosan nem értem ± magyarázta Bella t n dve. azért meg tudná állni. törékeny kezeivel szorosan tartotta a tenyeremet. ± De ne örülj! Én nem csak a társaságodra vágyódom.Azt reméltem. és mintha szemrehányó pillantást lövellt volna felém. biztos voltam benne: soha. Szinte már ösztönszer en jött ez a mozdulat. hogy képes vagyok kockáztatni az életét.

. ± Ti így gondolkodtok. ± És ez gyakran el fordul? ± kíváncsiskodott. amiket még nem ejtettem ki a számon. Hangja viszont lágy volt. megértette. mert látta rajtam a szomorúságot. miért kérek bocsánatot. Mély lélegzettel szívtam tele a tüd met émelyít illatával. mit m veltünk. Magyarázd el úgy. Neki még állandó küzdelmet jelent. akkor szerintem sem élt át ilyesmit. mit gondolsz. azért dühös. Ha tudta volna. csak kíváncsi volt.. vajon kivette-e a hallottakból azt a végtelen szerelmet. amit az imént mondtam. aromák iránti érzékenységet ± elhallgattam. Nos. de nem akartam az el bbi rémületet visszaköltöztetni a szemébe. a fehér felh k és a kék ég fölé. miért. s azokért is. vagy mert enyhíteni akart a feszültségen. vagy megijesztesz. ± Nem zavar. s én megértettem a kérdése mögött megbúvó aggodalmat. hogy "annyira kívánta volna a vérét. aztán mélázva folytattam. elláttam egész a feketeségig. Bellára néztem. amit mondott.. nemes válasszal nem sikerülne. amit már kimondtam.. ± tétováztam. Azt akartam mondani. Kíváncsisága tört el bel le. ha így véli. Átlagosnak tartotta magát. Még nem volt ideje.. annyira vonzotta volna. Hiába próbáltam elméjének láthatatlan pajzsát áttörni. mikor megszólalt. amit rejtenek? ± De talán nem is ez a jó hasonlat. nem értette. mennyire igaz. mint én neked". ez pedig boldog tudattal töltött el. esdekelve néztem Bellára. hogy ki vagyok. Egy pillanatig úgy t nt. s hát az egyik esetben er sebb volt a vonzás. aki semmiben sem különbözik az embertársaitól. hogy esetleg megbántasz. hogy még soha nem találkozott senkivel. hogy ellenálljon a kísértésnek.. a legritkább. Jaspernek nagyjából mindnyájan egyformák vagytok. az a helyzet. hogy kifejlessze magában a különféle illatok. lehetetlen próbálkozás volt. hogy pontosan az vagy nekem: a legtisztább heroin. amelynek meleg illata belengi a helyiséget. mintha figyelmen kívül akarná hagyni. Nem félt. hallgattam szívének nyugodt ritmusát. ne aggódj állandóan. És tovább f ztem. Érzéketlenségem a témának szólt. mégis úgy gondoltam.. ± Szóval Jasper úgy gondolja. nem bosszankodott. ± Igen. Felcsillantak a szemei.. aztán felcsillant az értelem okos barna szemeiben. majd hirtelen beugrott a helyes megfelel . legfinomabb konyakot. újra. nem hisz nekem. Barna szemeiben kétkedés tükröz dött. ill lenne elnézést kérnem. mert félbeszakítottam a magyarázatomat. aki annyira. s szavaiból arra következtettem. pontosan értette. Hogy azért kezdett viccel dni. Azt mondta. Meg tudom érteni. ± Sajnálom. ki a családom. Kérlek. legalábbis megpróbálom. Arcán ezután bosszús arckifejezés jelent meg. mely kivételesen összhangban volt a légzésével. ahogy neked a legegyszer bb. Feloldozott mindazokért. ± És veled el fordult már? ± kérdezte. Nem számított neki. úgymond már régóta egy csónakban evez velünk. A brandynek túl könny lenne ellenállni ± morfondíroztam. ± Az alkoholista helyett inkább heroinistát kellett volna mondanom. mint te engem. mir l beszélek.. nem is tudtam volna finomabban elmagyarázni. vagy bármi! ± hadarta. Márpedig. De hogyan nyissam fel a szemét? Egyszer igenes. mi történne akkor az emberünkkel? Némaság. mit beszélek.. nem értettem. ± .. vele ez kétszer megesett. csatlakozott legkés bb a családunkhoz. hány . ± Beszélgettem err l a fivéreimmel.pohár százéves brandyt. Felnéztem az égre. de egy pillanatra elmosolyodtam. Emmett. Nem akartam megijeszteni. vigasztaló. ± Szóval én vagyok a kedvenc kábítószered? ± kérdezte tréfásan. Töprengtem. Talán mégsem volt jó a hasonlatom.. majd bocsánatkér n. nem tudom.

a légáramlat felém sodorja édesen csábító illatát. bárhogyan is fejezem be.. hogy nem fogok válaszolni. ± Amikor elmentél mellettem. ahogy felgyullad benne a megértés fénye. akkor nem bírtam volna fékezni magam. A mókus. Képtelenségnek hangzott volna. egy sötét sikátorban. hogy ne ugorjak fel az osztályterem kell s közepén. ezért elfordítottam a fejemet. Emlékeim hívatlanul törték be magukat az agyamba. mert újra megszólalt... hogy nincs remény? Hát. miként kellene megölnöm. Minden rezdülését figyeltem. ahogy eszembe jutott az emlék. csak hogy ki tudjam szedni bel le. Elfordítottam a fejemet. Nem bírtam állni gyöngéd pillantását. Bella. remeg és lágy. A haragját jogosnak éreztem. Velünk egészen más a helyzet.. persze. míg megemésztette a hallottakat. ± Minden önuralmamra szükségem volt. Micsoda képtelen helyzet. ± És mit csinált Emmett? Nem nyilvánvaló? Elkomorodott az arcom. A számára legveszélyesebb lény társaságát találta a legbiztonságosabbnak. hogy itt lehet velem. persze. én pedig egy kerek órán keresztül azon agyalok. Kissé kábultan nézett rám. hiszen nélküle soha többé nem lehettem egész.. a kezem ökölbe szorult a tenyerében. ha megérti micsoda kínszenvedés a jelenléte a számomra.. sejtem.. nem mertem nézni. Ez is magyarázatra szorult. és. s mégis mekkora gyönyör ség... mit gondolt arról a bizonyos els találkozásunkról.. s azonnal megbántam. ezúttal halkabban. ± én sem bírtam kimondani. kevésen múlott. ± Hát. hogy én bántanám valaha? Valamikor? ± Nem. ± Mit kérsz t lem? Az engedélyem? ± nem feleltem. de hamar összeszedte magát. ± Soha ± leheltem. mégsem eresztette el. ± hangja. ± Úgy értsem. Ha nem gyakorlom az utóbbi. hogy az imént oly hevesen kifakadtam. Emmett.. már szinte kiáltva. mint most. akkor még nem volt ennyire. mint a fuvallat. Bella hallgatott.. akikkel összeakadt. hogy bocsássa meg a létezésünket. ± Még a leger sebbek is kibuknak a csónakból. nem! ± mondtam hevesen. lélegzetvisszafojtva. . Hogyan is gondolhatta.. s ahogy megszólalt a hangjában jogos él csendült. Mélybarna szemeiben megrendültséget láttam. valami megszállottal van dolgod ± mondtam neki. s bevetettem az összes lehetségesnek t n er met. hogy nem foglak. ± Biztosan azt hitted. ezt gondolta? Akkor ezért csattant fel az el bb? Félreértettem a hanghordozását. vagy ilyesmi. ennyire óvatos.. ha egyszer emberként lehettem volna itt vele. ± Azt hiszem. ± elakadt. Ahogy ránéztem a szemében felvillant valami.. egy pillanatra megállt a szívverése. mert olyannyira szerettem volna.. gyakorlott.embert öltünk meg??? Csak az számított neki. ± megint elhallgattam. ahogy tétován botladozva elhalad mellettem.. a hangulatom. ± Szóval. hogy van remény! Már úgy értem. de rájöhetett. hogy leküzdjem a szomjúságomat. Hogyan is tudná befejezni ezt az rült mondatot. nem igaz? ± könyörögve néztem rá. nehogy elfordítsa t lem a tekintetét. hogy ott helyben tönkre nem tettem mindazt.. ha véletlenül találkoztunk volna. és sóváran. hogy aztán rült mód kezdje verni a tamtamot. amit az el bb figyeltem újra szemrehányóan nézett rám. És nagyon régen történt.. s tekintetemet az övébe mélyesztettem. hát. szerettem volna. Mikor újra megszólalt a hangja már inkább volt könyörg . amit Carlisle felépített számunkra. Azok idegenek voltak. igen sok évben. ± . esedezve.. Az akkor rám tör féktelen szomjúság elemi er vel élt bennem. mintsem ellenségesen éles.

. s az emlék hatására Bella arcán minden olvasható volt. Egyszer en rjít volt az illatod! Akkor hajszál híján rád vetettem magamat. mint valami démon. és én nem akartam sehol megállni. azonban éreztem. A b rödb l áradó illat. ± Hogyan utálhattál meg olyan hirtelen. ± De ellenálltam a kísértésnek. Tudtam. hogy valami nagyon nincs rendben velem. Már máskor is sikerült megküzdenem a kísértéssel. nem bírja elfordítani a fejét t lem. Magam sem tudom. ± Amikor megpróbáltam átalakítani az órarendemet.. miel tt folytattam.. hogy sikerült. Ki kellett rohannom a teremb l. s homlokán a ránc elmélyülve jelezte. az közel sem volt ilyen er s. igaz. nem lenne aztán energiám vagy akarater m folytatni a néz pontom regéjét. nehogy kimondjam azokat a szavakat.. Nem. Rajtunk kívül csak egy törékeny emberi lény volt a helyiségben. de honvágyam támadt. ± Megpróbált volna meggy zni. hogy gyöngeség elmenekülni. azon az els napon. egyszer csak ott termettél abban a sz k. hogy Bellának ezek után joga van a teljes igazsághoz. biztosan nem eresztett volna el. hogy a szavaimra döbbenten mered rám. amit gy lölünk ismeretlenül. hogy megmondjam neki. A többieket kitettem a házunk közelében. Végtére is ki vagy te. A szabad leveg n. hogy a szavaimra összeborzong. gondoltam.. azt hittem. Egyetlen óra alatt vagy százféleképpen elterveztem. Gyöngeségem és szánalmas akarater hiányom még ma is szégyennel és b ntudattal öntött el. ± Nekem te olyan voltál. Másnap reggel már Alaszkában voltam. Nem akartam megkérdezni. el kellett menekülnöm. Utálni. egy jelentéktelen kislány. hogy tönkretegyen.. Saját énünkr l elképzelt rémálmunkat. na igen. aki egyenesen a poklomból szállt fel a földre. Fájt a gondolat. Talán a félelem miatt. miért? ± felelte.. ne kövesselek hazáig. csak annyit vettek észre. A szavak akaratlanul tódultak a számra. De leküzdöttem minden egyes kísértést. mégis határozott képem volt magamról ilyen esetre. még ma sem egészen világos a számára ez a helyzet. remélve. meleg irodában. ez jó szó volt. Bár én nem tudok álmodni soha. hogy miatta elhagytam Froksot. hogy aggodalmat okozok Esmének és a többieknek. hogy te tényleg olyan ellenállhatatlan vagy. mert attól féltem. az övének tele volt a tankja. könnyedén elintézhettem volna. milyen gyönge vagyok... csak halálra rémisztem a gondolataimmal. A szemébe nézve elmesélni mindezt valóban kísérteties volt. amelyekkel ráveszlek. A hegyek tiszta leveg jében nehéz volt elhinnem. hogy erre semmi szükség. Eljött a pillanat. könnyebb volt világosan gondolkozni és helyesen dönteni. pár régi ismer sömmel. amikor már nem éreztem az illatodat. ± Velem jöttél volna? ± kérdeztem szenvedélyesen. Talán nem gondolta. a szemem sarkából viszont láttam. mert a családomra gondoltam. vagy az lepte meg. Kényszerítettem magam. ± . hogy akkor el tudlak kerülni. De mégis. hogy elhagyom ket egy emberlány miatt. arra. ± Kocsit cseréltünk. s úgy t nt. hogy kettesben legyünk. ± Kétségtelenül ± vágta rá határozottan.. ± továbbra sem néztem rá. hogy ne várjak rád. ahogy magam elé képzeltem az anyámat. elmegyek. Nem mertem hazamenni. szégyelltem bevallani nekik. ± Két napot töltöttem ott. Rettent en érdekelt volna.. ± nem hittem. hogy megosztom ezt a gyöngeségemet az apámmal. ezért csöndesen. szembenézni Esmével. mert el hozza bel lünk a legrosszabbat. hogyan foglak kicsalogatni a teremb l. Zavartság. hogy mennyit árthatnék neki. amint közlöm vele. vajon. megtettem helyette. hogy ezt hangosan is ki bírom mondani.± Csak nem értettem.. hogy kövess. nem is kellene beavatnom. biztosan nem eresztett volna el szépszerével ± csaknem elmosolyodtam. meg rjít. Meggy ztem magam. Nem néztem Bellára. a fogadott családomnak. aztán egyenesen bementem Carlisle-hoz a kórházba. Tökéletes megfelel je annak. el-elmélázva mesélni kezdtem.

Úgy éreztem.. miért léptem közbe abban a pillanatban: ha nem mentelek . amit mondasz. Az kétségkívül komoly nehézséget jelentett. és bosszantott.. hogy mennyire lealacsonyította Jessica köznapi elméje. de úgy éreztem. az érzéseimet. hogy ezt a részletet megtarthatom magamnak. erre tisztán emlékeztem. a fejemben visszafelé pörögtek az események. mint egy egészséges szervre. Nem hazugság... hogy az színvonalára kell süllyednem. elég er s vagyok hozzá. hogy ez mennyire lehetetlen. hogy lebilincsel. ± Jessicának meglehet sen hétköznapi elméje van. úgyhogy igyekeztem úgy beszélni hozzád. míg rájövök. De túl érdekes voltál. a tiedet Jessica agyából hallgattam ki. Ráadásul nem tudhattam. csupán pislogott párat megszeppenten. Nevetésemre nem reagált.hogy jössz te ahhoz. mert talán akkor már nem lett volna er m folytatni a történetemet. ± Ami azt illeti. ± . és én újra elkábultam az illattól... mint bárki máshoz.. Ahogy arra is. ±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±± Hallgattam Bella szívverését.rávigyorogtam. némaságra ítéltem a gondolataimat. nehogy saját félelmeim szakítsanak félbe. miel tt viszontláttalak. amikor újra találkoztam vele. így nem tudhattam. mert tetszett ez a kijelentésem. hogy mennyire mellbe vágott mégis. hogyan vélekedsz rólam. azt reméltem.. Biztosra vettem. Rendkívül idegesít volt. megpróbálom elfeledtetni veled. nem kérdezett.. ± Megtettem minden óvintézkedést. nem vágott közbe. ± .id r l id re pedig egy mozdulatoddal vagy a hajaddal felkavartad a leveg t. És aztán jött az. s árgus szemekkel figyeltem a reakcióit. a szokásosnál többet vadásztam és táplálkoztam. hogy majdnem elgázoltak a szemem láttára. mint bármely más emberi lénnyel ± elvakultságomban csaknem óvatlan voltam. s a végén rájöttem belészorult a szó. Bella továbbra is hamuszürke arccal nézett rám.féligazság.. ± összeráncolódott a homlokom a puszta emlékt l. Beszámolhattam volna Bellának Mike Newton idegesít bb gondolatairól is. már csak az elméjének zártsága miatt is. kíváncsi is voltam. nehogy megijesszem a váratlan érzelmi megnyilvánulásommal. ± elfintorodtam. hogy ilyen körülményes módon lessem ki valakinek a gondolatait. Miközben meséltem. Talán eljött a várva várt. milyen gorombán viselkedtem veled az els napon.. komolyan gondolod-e. valamint Mike megalázó elmélkedése Belláról.. és ahogy mondod. hogy ugyanúgy bánjak veled.. de gyorsan folytattam.. most pedig hirtelen özönvízszer en zúdítottam a nyakába. ± Úgy döntöttem. mely jobban hasonlított egy partra vetett hal verg désére.. Nem voltam hozzászokva. Bosszankodva felsóhajtottam. hiszen már az elejét l kezdve tisztában voltam vele. amit mondasz neki. ± felsóhajtottam az emlékt l. Hiszen eddig hallgattam mindenr l magam körül. ± Ilyen elbizakodott voltam.. s olyan nagyon gy lölt félelem irántam? Vagy ezúttal valóban sokkot kapott? Nem várhattam meg. Gyorsan folytattam. majd folytattam.. hogy el zz engem arról a helyr l ahol lenni szeretnék? Így hát visszajöttem. Kés bb tökéletes mentséget találtam magamnak arra. Bella hallgatott. Elakadozó lélegzettel hallgatott.. néhányat mégiscsak el tudok fogni a gondolataid közül. hogy nem tudtam egyszer en olvasni a gondolataidban. ezt be kell ismernem neki. mire elgondolkodva folytattam. azon kaptam magam.

bocsánatkér n villantottam rá a szemeimet. Bizonyára félt. a lélegzeted. hogy el tte ül valaki és éppen arról beszél. mint az els alkalommal. hogy mik vagyunk ± magyaráztam neki. s szégyenkezve. hogy ez a tervem olyan sikeres volt.. ± Esme azt mondta. tegyek meg mindent. hogy nem kerülhetek közelebbi kapcsolatba veled. még ma is kétségbe ejtett az a pillanat ± Bella. hogy mennyire nagyon kívánja a halálát. miközben fogva tartott a pillantásával. Ijeszt lehetett a számára. hogy mit is jelent Alice számára. Lelki szemeim el tt megjelent Bella. Rettenetesen összevesztem Rosalie-val. nem t nt riadtnak.. hogy meg akartam ölni. s tudatosult bennem. ± itt grimaszoltam. Barna szemei ezúttal résnyire sz kültek. Másnap belehallgattam mindenkinek a gondolataiba.egy id re. amint öleli a húgom derekát.meg. amint maga felé vonzza a hatalmas autót.és éppen a te kezedbe. ± újra elnémultam. Abban a pillanatban csak egy dologra tudtam gondolni: " t ne!". ± De hát miért? ± kérdezte kissé sért dötten. majd gyorsan folytattam. Mintha szükségem lett volna további indokra. hogy a zajjal elriasztja az szinte pillanatot. hogy még Alice is -t sikerült összezavarnom . ± .. B ntudatom volt. ± Megrémültem ± magyaráztam hevesen. ± De csak kés bb hivatkoztam erre az ürügyre. De Carlisle a pártomra állt. Egy pillanatig tétováztam. de nem mertem ránézni. hogy ezzel elárultam ket Bella el tt. ± De azt tudtam. annak érdekében. amit akkor még nem: már akkor szerelmes voltam Bellába. Annyira szerettem volna. ± És minden áldott nap a b röd illata. hogy saját maga talán nem is hallotta. hogy végül mégis veszélybe sodortam mindnyájunkat. és hallgat. Már tudja.. s könyörg n-b nbánón. hogy megöljelek ± az agyam ekkor utolérte a számat. amennyire csak lehetséges ± ez igaz volt. Lehunytam a szemeimet. hogy is észrevette. hogy olyan távol maradjak t led. ± Nem tudtam elhinni. ahol nincsenek tanúk. miért teszed ± újra elnémultam. Felnéztem rá esdekl n a bocsánatáért. de itt ül velem szemben kíváncsian. hogy mennyire ellenzik a kapcsolatunkat. s kissé fanyarul elmosolyodva megcsóváltam a fejem. mint ha itt és most. ha ezt lehet kapcsolatnak nevezni. és semmi nem állíthat meg. hogy ne leplezzem le ott mindenki el tt. ezért úgy döntöttem lehetek továbbra is szinte. mert nem akartam neki ecsetelni részletesen. miel tt megint belekezdtem volna. én pedig hirtelen tele voltam gyöngédséggel. hogy maradhassak. hogy a kezedbe adtam magam . mire elmosolyodtam. amit akkor éreztem. Felemeltem .soha még ilyen komolyan nem vesztünk össze. hiszen olyan rész következett. amit soha nem tapasztaltam azel tt. hogy az életem nélküle fabatkát sem ér.. Olyan halkan beszélt. ± De végül éppen az ellenkez hatást érte el.. amikor fölvetették. mintha direkt így akarta volna. ha megérti. és Alice is. de gyorsan folytattam. ártatlanul. A szíve azonban normális ritmusban vert. persze. Megtettem minden t lem telhet t. akivel szót váltottál. a légzése nyugodt volt.. ha az orrom el tt folyni kezd a véred. ha tényleg leleplezem mindnyájunkat az els pillanatban.. menteget zve. Hiszen nemrég beismertem. kárt tennék benned. Egyáltalán nem értettem. s láttam. hogy a vére a legvonzóbb csábítás a számomra. akkor aligha lett volna annyi önuralmam. jobban tettem volna. hogy itt az ideje. sem akkor sem most. és döbbenten tapasztaltam. talán észre sem vette. hogy Bella is észrevette. És mindennek ellenére. de azt már szerényen elhallgattam. hogy megtartottad a szavadat. a hajad. hogy egyáltalán nem értettem. ± És a kórházban? ± kérdezte végül csöndesen. ami fájdalmas és kellemetlen a számomra. amiért olyan nagyon megkínoztam akkoriban. Emmettel és Jasperrel. Az igazság az volt. ahogy a válaszomra várt. amit jónak látok. ugyanolyan er vel hatott rám. rádöbbentem. Annyi naivitás volt benne az irányomban. Ma már tudom. törékenyen.

hogy bántottalak. amit nagyjából úgy lehet lefordítani. Nem ijedt meg. s imádtam kiejteni a számon a teljes nevét. Az öröklétig el tudnék veszni ebben a szempárban. mit reagál rá. ± Tényleg bolond vagy! ± mondtam neki. míg az övé akadozott. Bella fintorgott. vagy azért. pedig rejtve akarja hagyni el ttem az érzéseit? Nem teheti velem! Minden igyekezetemre szükségem volt. Az odúból egy kölykével együtt merészkedett el . lesunytam a tekintetemet. én miként érzek ± kezdte. mennyit kínzott a gondolat ± nem kellett volna ezt elmondanom neki. ± Azt már úgyis tudod. amint ott fekszel. ± Itt vagyok. de megmagyarázta. joga van tudni. de úgy gondoltam. Éreztem. hidegen. ± Micsoda buta bárány! ± sóhajtotta lágyan. mazochista oroszlán! ± feleltem csöndesen. de megfosztott a szemeiben úszkáló érzelmi viharok olvasásától. szinte szerelmi vallomással. s újra belemélyültem a gyönyör szempárba. Épp. ± Micsoda beteg. mintsem elszakadjak t led ± szavai végtelen boldogsággal öntöttek el.. El sem tudod képzelni. hogy sose látom többet. a vérének kívánalmával együtt. amit jelentettem a számára. s t figyeltem. Az ésszer bb gondolkodású felemet elnyomta ez az rült boldogság. ahogy voltam. amikor még a pszichiátriai kezelés gondolata is átfutott az agyamon miatta. Nem bírtam tovább elviselni barna szemeinek tisztaságát.. És mindig az is maradsz! Ez már felért egy szolid. s a kezünket figyelte. mint neki. elviselhetetlen lenne! ± ekkor végre összeszedtem bátorságomat.. nehogy megsért djön. ± Isabella! ± szóltam neki. mozdulatlanul. olyan rült iramban vert a mellkasában. s úgy vallottam színt. inkább magamnak. mint Bella. a halálos veszéllyel együtt. Természetesen elpirult. nehogy azonnal sürgetni kezdjem. már nem tör dött velem.. amit befecskendezett fagyott vénáimba. hogy elrejtse el lem. mert ebben kivételesen egyetértettünk. ± Bella. s a pillantása újra rabul ejtett. ± suttogtam.. Szíve bármely gépet kiakasztotta volna. nekem pedig összeszorult fagyott szívem a szavaira. amint elpirulsz. s most t n dve figyeltem. hogy apró ujjai megremegnek a szavaim hatására.. ± Vagyis bolond vagyok. mint valami folyékony eufória. ± Nekem most te vagy a legfontosabb dolog az életemben. hogy nem látom felvillanni a szemedben a megértést. fehéren. ± Elképzeltelek. nem tudnék azzal a tudattal élni. ma szégyenl sen. igen jd halkan megszólalt. hogy nyíljon meg.a kezem. de nem szólt. Annyira elhatárolta magát ett l az egészt l. Így. ± És akkor az oroszlán beleszeretett a bárányba. lesütötte a szemeit. nem tudtam ez a félelem miatt van. Amikor újra megszólalt hangja halk és reszket volt. Kissé felszabadultunk a titkok súlyának hiányában. s lehajtotta a fejét. Nem számított .. A távolban a mókus. gondoltam. Eszembe jutott. nem tudtam mire vélni. még gondolatban sem neveztem így. mire kétségbeestem. hanem szeretett engem. A lélegzetem hirtelen szaporábbá vált. Én teljesen megnyíltam. mert úgy érez. csaknem elfúlt az izgatottságtól. nem félt. Felnevettem. milyen szörny dolgok járnak a fejemben. amelyik eddig olyan szemrehányón figyelt. hogy soha. de ehelyett inkább finoman összeborzoltam selymes haját. Szerelmi vallomásomra elpirult. amikor hirtelen átlátsz rajtam. vajon megérintsem-e a b rét. t n dtem. már nem tartott annyira fenyeget nek. hogy inkább meghalnék. ahogy nem lenne szabad? Hosszan elnyújtotta a hallgatást.. Aztán javítottam. s kicsúszott a számon rejtett vallomásom.

± Miért. de olyasmi lehetett. de Bella esetében nem tehettem meg. hogy ennyire kívánom a vérét. Az egész az én hibám volt ± vallottam be b nbánóan. hogy kiolvasom a fejéb l a választ.neki. ± némaságba vert a bátorságom. Az volt a baj. mit nem szabad tennem ± végigsimított a kézfejemen. Nem állhattam meg nevetés nélkül. rendben! A jöv ben tartózkodni fogok a nyakam felfedését l. Mintha ez segítene. a kezem már indult is.. hogy mi olyan mások vagyunk.. taszítja ket. Er feszítései hízelegtek nekem... ami rám emlékezteti. itt van velem kettesben. hogy olyan váratlanul ért ± mondtam. nincs semmi baj. Csak egy pillanatig. Nem épp az el bb magyaráztam el neki. bármit megtettem volna. nem hittem neki. ± Nos. de belülr l már égetett a türelmetlenség. ± Ezzel például úgy látom. ± Tudod. Bátorítón rámosolyogtam. hanem flegmán felvonta a vállát. hogy ezen változtassak. hogy olyan közel jössz hozzám. A szívemet ± vagy annak a tájékát ± forró melegség öntötte el. miért menekültél el t lem? ± bökte ki végül. ha félne ±.. ± Igen? ± biztattam... naiv. De nem félt ± lassan már az lepne meg. Éreztem papírvékonyságú b rét. mikor látta. lehetetlen ellenállni. Felemeltem a kezemet. szeretnék résen lenni. ± Oké. miközben feleltem neki. rettegtem. Láttam. ha minél el bb megtanulom. hogy mekkora önuralomra van szükségem? Végtelenül szégyelltem magam amiatt. ± De én szeretnék segíteni. De nem lehetett. gondoltam keser en. és rendkívül vonzó. miként tehetné könnyebbé a helyzetemet.. Nem számítottam rá. hogy ne nehezítsem meg a dolgod ± er sködött. mire döbbenten meredtem rá.. csábító illatát. hogy túl sokat mondtam. s magamba lélegeztem éget . melyekben ezúttal kíváncsiságot véltem felfedezni. jó érzés volt. nem tagadhatok meg t le semmit.. Megfogadtam az szinteséget. ± Nem. s éreztem. mert elpirult újfent. És aztán a nyakad illata. ± Semmit nem csináltál rosszul. hogy teljesítse az épen hogy kigondolt parancsot. És ahogy kéri. ± De nem. inkább csak az volt a baj. Félve meredtem Bellára. úgy értettem. ami zavarba hozhatta. amint az érintésemre felforrósodik. hogy olyan közel hajoltál hozzám. de tétovázva elhallgatott. hogy gyötri valami. mire kissé elbizonytalanodtam. ± Tudod. közben óvatosan figyelte a reakciómat. Amikor ott Port Angelesben ezt mondta. hogy félreértettem a kérdését. Nem akartam. gyanakodva hallgattam. úgyhogy legjobb. alatta a vér úgy száguld az artériájában. Legalábbis nem dominánsan.. hogy miért ± mutattam rá. A legtöbb ember ösztönösen hátrah köl t lünk. ± Mondd meg. Erre tessék.. Más esetben már nem lett volna idegzetem kivárni a választ.? ± kezdte lágyan. ahogy a jókedvem elpárolog. . megriad. tényleg. felpattan és rohan el t lem. hogy gondolt rám. Megkönnyebbülve. hogy féljen t lem bármit is megkérdezni. Bájos volt. ám ezúttal nem a vérének illata csábított. aztán egy pillanatig tétováztam. Bella. hogy eltakarja kecses nyakát.. mintha éppen nehéz fizikai munkát végezne. szeret engem. másikat Belláéban hagytam.... s végtelen gyöngédséggel megérintettem a nyakát... s az agyam ismét megkésve érte utol a számat. hogy mit csináltam rosszul? ± magyarázta Bella gyorsan. de mikor a fejemben megfordult az elhatározás. ahol nyom nélkül elvehetném törékeny emberi életét és. el mindent l. nem bírtam elhinni neki a szavait. s röstellve néztem a szemeibe.

mint bármi eddig. én pedig nem bírtam megálljt parancsolni szerelmes énemnek. Bella lélegzete elakadt. hallgattam a szívverését. Képtelenségnek hatott. Ahogy hosszan öleltem. Óvatos mozdulattal szabaddá tettem a másik kezemet is. nem akartam alábecsülni a szunnyadó szörnyeteget. amely ahogy telt az id egyre csitulni kezdett. Nem akartam Bellát m egharapni. vagy egyéb módokon ártani neki. hogy ezt a mesés. és belenéztem a barna szempárba. mintha sóbálvánnyá dermedt volna. hogy megnyugodjon lágyan végigsimítottam a b rén. le egészen a válláig. még a lelkem mélyén megbúvó szörnyeteg is. Érzelmek kibogozatlan sokasága harcolt bennem. hogy a forrósága átjárja azokat a részeimet. reméltem azért. A forróság szétáradt a testemben. Így dermedtem mozdulatlanná vele együtt. Ahogy közelebb-közelebb hajoltam felé a lélegzetem visszafojtottam. orrommal súrolva a kulcscsontját. de ehelyett még gyorsabb lett a tempója. s csaknem kieresztettem egy hisztérikus nevetést a torkomon. mikor elpirulsz! ± mormoltam neki csöndesen. Egy évszázados fagyás után ennek a törékeny embernek a teste képes felmelegíteni engem. ± Minden a legnagyobb rendben van! Lazáskodtam. sem azel tt. Nem tehettem! Ráfókuszáltam Bella szívének ütemére. A torkomat égette Bella illata. Minden mozdulatomra figyeltem. Megborzongott az érintésemre. Összeszorítottam az ajkaimat. s arcomat a melléhez szorítottam. ahogy oldalra fordítottam a fejemet. de talán megközelíti. de nem túl messze. hiszen egyébként is úgy ült ott. pedig elpirult újra. Kíváncsian figyelt. megsebezni. amikor a tornaterem el tt simítottam végig az arcán. Valóban könnyebb volt. Csak szeretni akartam. Csokoládébarna szemei nem eresztették az enyémet. nehogy fájdalmat okozzak neki. mint énrám az övé. mint az elmúlt két napban. ahogy még nem szerettem senkit.. ± Ah! ± sóhajtottam fájdalmasan. és akkor már a karjaimban lett volna. Ekkor elengedtem. Az én légzésem is felgyorsult. éreztem a testemet felengedni. Rádöbbentem már az egész lényem szerelmes Bellába. hátrébb húzódtam. szerettem minden porcikámmal. a végén már egyenletessé vált a légzésem. A szörnyeteg ebben a pillanatban végleg elcsendesedett. de azért lassan. Minél többször szívtam magamba Bella illatát. ahogy egyre közeledtem. óvatos mozdulattal lejjebb csúsztattam a kezeimet. A karjaimat csak egy kicsit kellett volna lejjebb csúsztatni. ha a fejemet kicsit megemelem csodás domborulatairól. magamba ittam az illatát. Elb völ volt. annál kevésbé hatott rám üt sen az aromája. koncentráltam. vére rült folyamként söpört végig az ereiben. Persze olyan hatással nem lehetett. bájosan piros arcot a kezem közé temessem. Nem voltam . fogaimról szinte magától húzódott hátra az ajkam. nehogy hirtelen túl er sen fogjam. vettem egy óvatos lélegzetet.± Látod ± mondtam neki könnyedén. Elég bátornak éreztem magam. a számban annyi méreg volt. hogy egy egész halom embert meg lehetett volna gyilkolni vele. én pedig megláttam magamat a szemeiben. ahogy még soha eddigi létezésem során. aki oly nagy hévvel óhajtotta a vérét az elején. ± Ülj nagyon nyugodtan! Figyelmeztetésem hiábavalónak bizonyult.. ± Gyönyör vagy. Másrészt viszont lényegesen nagyobb hatással volt rám. aztán még egyet. nehogy túl sok legyen ez az egész a számomra. amik rezg szívét rejtették. míg végre normális ütemet vett fel. aztán hirtelen elhatározástól vezérelve váratlanul odasimítottam az arcomat forró nyakszirtjéhez. mire még jobban elvörösödött. mégis éreztem. amik érintkeztek vele. akkor ajkaink találkozhatna. mert hatással volt rá a közelségem.

miközben sürget kérdéseimre válaszolt. z rzavart. s elégedettebben. ± Nézd csak! ± mondtam neki. ahogy gondolta. er sebben megnyomva az utolsó szót. de bennem felkavarodott az egész világegyetem. nem szükséges tovább kísérteni a sorsot. ahogy az elején. amilyet próbált bennem eloltani két napig. hogy azóta teljesen átalakultam.. amikor a kezem önálló életre kelve felemelkedett. hogy létezhet a magamfajtában. mint éhesnek. de ez nem olyan felszabadult mosoly volt. a mellkasomon.. mire elmosolyodva megróttam. Barna szemeiben olyan kíváncsiság lángolt.félelmetes. mert ahogy el ször megmozdult. ha nem csupán az arcomon játszadozik a kezeivel. de még id ben ± a kezeit az ölébe hullajtotta.. de nem abban az értelemben. bárcsak te is éreznéd ezt a. Az. amiatt az újdonság miatt. Micsoda lehetetlen vágyakozás. ahogy körülvett nem nevezhet nehéznek. Láttam rajta. amennyit is elárul a sajátjaiból. Úgy. ami igaz is és mégsem árulja el a testem és lelkem valódi reakcióját.. nekem ± felelte bizonytalanul. mintha egy régi vágya teljesült volna. mint fordítva: hagyni. hát az már nehezebb volt. ± Ne mozdulj! ± figyelmeztetett. láttam az arcán a megnyugvást.. de felt nt. Simogatása olyan vágyat ébresztett fel bennem. Arcán mohó kifejezés játszott.. nem volt rossz.. valóban elégedettnek éreztem magam. hogy a hangom csordultig van elégedettséggel. Hiszen így is elég nagy kockázatot vállalunk. melyeket átéltem vele nem érz dött rajtam. legalább annyiról. ± Bárcsak. ± Nagyon nehéz volt? ± kérdezte Bella csöndesen. ± Legközelebb már nem lesz ilyen nehéz ± mondtam inkább magamnak.. mely magától nyílt szét a finom érintésre. de nem volt rá szükség. mint hittem ± mondtam végül szintén. hogy megérintsen.. Aztán megváltozott az arckifejezése. Igen. mint azt vártam. ha tud a gondolataim többségér l. de az most háttérbe szorult.. ± Közel sem olyan rossz. Lágy ujjai finoman cirógatták k kemény. de nem maga miatt. mire gondolok ± szavaimra is elmosolyodott. amir l nem is tudtam. Szerettem volna.. hogy neki milyen érzés volt nem tudhattam. jéghideg arcomat. s ámuló tekintettel figyelt engem.. Ahogy a tekintetünk összefonódott Bella szíve újra tempósabb ritmusba kezdett. hogy milyen bonyolult nekem ez az egész! Hogy könnyebben megértsed ± mondtam. Miután letapogatta az arcom minden centiméterét. Inkább t ntem nyugodtnak. ± Érzed. majd a kezét felemelve hevesen az arcomhoz szorítottam. Nem voltam biztos a válaszomban. elért az ajkamig. Annyira tüneményes látványt nyújtott.. hogy aggódik. Tenyerét az arcomon tartva lassan el rehajolt. majd felemelte a másik kezét is. Tetszett nekem ez a dolog. Csuklójának az illata másfajta éhségemet csábította.. Nehéz? Az illata. nem tudhatta. Féltett. máris mozdulatlanná dermedtem. mint neki.. mire újra hálát adtam Alice-nek. a kínok. de ilyen nehezen még semmire nem találtam megfelel szavakat. már meg sem lep dtem. lágy domborulatai.. mert olyan választ találtam. Hogyan is tudnám könnyebben megfogalmazni? Szerettem volna. Egészen más érzés volt t megérinteni. milyen meleg? Érezte. miattam. ahogy hozzájuk értem véletlenül. hanem végigsiklik a vállamon. nehogy túlságosan besokalljak a jelenlétét l.. ± Tudod. ± És neked? ± Nem. Aztán ± túl hirtelen. s végigsimított arcának .

Bella lassan ± nagyon lassan. Bella felsóhajtott. és megérintettem érzékien telt ajkát. Karomba zártam. ± Ez mindig ilyen? ± Nekem? ± kérdezte. A torkomban lángoló szomjúság kedves régi ismer sként üdvözölt. Nem tudom. gondoltam. az a szomjúság. valahogy könnyebb volt hozzáérnem. ± Nem szoktam hozzá. s valahol én is.. Annyira jó lett volna. mint tavasszal a megáradt folyó. én pedig magamba szívtam leheletének édes illatát. Apró kezét a tenyerembe temettem. hogy képes lennék rá ± kezdtem a valóságnak megfelel en. Olyan nagyon puha volt. de nem értettem. ± Nem hiszem. Ha a szívem vert volna. Soha azel tt. s arcát a mellkasomhoz simította. mélyen belélegezve édes illatát.. mire gondol. mit m vel. mégis. ± Ennyi elég ± sóhajtotta. mint nekem. éreztem. mivel te nem vagy a rabja semmiféle tiltott anyagnak. ahogy egész délután terveztem.. ± Jobban csinálod. Tartottam a megvetését l. ± Nem tudom. Olyanok. hogy átérzi. tisztában voltam vele. Dermedt mellkasomban úgy áradt szét a forróság.. végtelen óvatossággal. Bár. ± Élnek bennem emberi ösztönök. . ahogy nemrégen még én tettem. boldoggá tenni. valószín leg nem tudsz teljes mértékben együtt érezni velem ± mondtam félig mosolyogva. ha mélyen eltemetve is ± világosítottam fel. gratulálva magamnak a szolid megközelítésért. barna szemeiben mintha figyelmeztetés égne. Talán nagyobb tapasztalata van ezekr l a dolgokról.. ahogy kifejezésre próbáltam juttatni a gondolataimat. jobban értem. ± Nem.. Szimbolikus érzelem. de azért megkönnyebbülten nyugtáztam a szavait. azt hiszem. majd kezem tovasiklott. mint hinnéd. hogy ennyire emberien érezzek ± mondtam végül. és óvatosan ± el rehajolt.. én pedig az arcomat a hajába fúrtam. amik idegenek nekem. képes vagyok-e rá ± nehéz volt megvallanom ezt Bellának. és a bizserget érzés újra elöntött melegen. Mintha két szikladarab közé szorult volna egy tollpihe. de azért álltam a pillantását. vigyázni. mintha a porcelán szélét cirógatnám. ± Mondd el! ± esdeklett szinte néma ajkaival. Bella a karjaimban. amiket nem is értek. hiszen a saját gyöngeségével senki nem szokott kérkedni. vagy nevezzük inkább létezésnek. akkor bizonyosan kiugrik a helyér l. s arcán szinte döbbenet tükröz dött. amit én. hogy örökké így tudnék maradni. aztán elért. ± De. vágyódtam. Vigasztaló tudat volt ez a számomra. mint gondolod ± mondta. mint reggel.. Mi lehet csodásabb élet. És azt hiszem. Közeledett. Tehát az utóbbi feltevésem igaz . kissé összeráncoltam a szemöldököm. meghitt idill körülöttünk. Bella megborzongott az ujjaim hatására. amilyen szörnyeteg vagyok. mint ezt az angyali teremtést óvni. ezt meg is tudod érteni bizonyos fokig. kellemesen. hogyan legyek közel hozzád. ± Ezt a részét.bársonyos b rén..ujjongtam.. igazán szerelmes. vagy amennyit megosztott velem. soha. s képtelen érzelmek sora vonult végig rajtam. ha az a sok "ha" nem állt volna kett nk életének elemi és mentális létezése között. és végtelenül törékeny. Szerelmes vagyok. ± Ott van egyfel l az az éhség. Vannak bennem másféle éhségek is. mikor err l faggattam? Esetleg a jelenre is gondolhatott. érzek irántad. Ahogy ott ültünk a tisztásomon. amit én érzek. de nem hatott akkora marással. Tágra nyílt szemmel figyeltem.

bár ezt nem mondtam ki fennhangon szó szerint. Valószín leg agyának fordított m ködése miatt.. ±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±± Még ott ültünk egy végtelennek t n percig. ± Mit akarsz mutatni? ± kérdezett vissza válasz helyett. a vágyaimról ± arról. Boldogságom bolond bátorságba csapott. A szíve egy pillanatra kihagyott. amikor rám nézett. miel tt pánikba esik. s boldog voltam. ± De ugye nem akarsz denevérré változni? ± amolyan Bella féle feltételezés. s elmosolyodtam egyforma gondolkodásmódunkon. szíve hevesen verdesett.A természet nem így gondolta. elmaradt. hogy nem illend ennyire örülnöm magának a ténynek. A várt hatás. Kieresztettem a hangomat. amire hangosan felnevettem. hadd hallja mindenki. ± Ezt mintha már hallottam volna ± jegyeztem meg. s az erd felénk kúszó árnyéka emlékeztetett. mennyire szeretem. önként bújt hideg karjaimba.. . túlléptem ezen a morfondírozáson. nem tudsz olvasni a gondolataimban. sajnos az id nem állt meg velünk együtt. amit l annyira rettegtem. ± Menned kell! ± állapítottam meg kelletlenül. mint az imént. mindig óvatosan ± megragadtam a vállát. Igyekeztem megnyugtatni. Nehezemre esett megmozdulni. de már nem érdekeltek a miértek. Bella engem akart. mire bizonytalanul elmosolyodott. holott még azt sem tudta. hangjában csöppnyi rémület csendült ki. ± Megmutatom neked. nem költözött sötét árnyként félelem a szemeibe. s igyekeztem elérni a kívánt hatást. még a hallottak után is. Mélyen a szemeibe néztem. Bella nem rohant el sikoltozva. s kissé kábultan szólalt meg újra. nem számított. Bella szemei közti apró ránc elmélyült. de a lemen nap fénye. ahogy gyanakodva fürkészett. Újabb egyezés. Bella immár mindent tudott rólam. mennyire boldog vagyok ezzel az emberlánnyal együtt. ± Mutathatok neked valamit? ± kérdeztem t le mosolyogva. a gondolataimról. Elnyomtam magamban az érzést. ± Ne aggódj! Semmi bajod nem lesz. de véleményem szerint éppen elég burkolt vallomást tettem. s végre megnyugodtam. mit l kell félnie. éppen ellenkez leg. mert szomorúan sóhajtott.. mire izgatottan ± és óvatosan. hogy rájöjjön. hogyan közlekedem én az erd ben ± Bella szemei a riadalomtól tágra nyíltak. és sokkal gyorsabban odaérünk a furgonodhoz. amikor rámosolyogtam.. miszerint Bella beleszeretett a számára legveszélyesebb lénybe a világon. ± Kezdek beletanulni ± feleltem. hogy létezik valóság a mi buboréknyi világunkon kívül. ± Eddig azt hittem. bár közel nem olyan nagy hévvel.

Éget érzésem a torkomban persze azonnal jelentkezett. gyere. majd egészen közel hajolni hozzá. Elképzeltem. ± Ez remek volt. hogy leszálljon rólam. ± Eh! ± felhorkantam. de hangom a torkomon akadt. t teljesen hidegen hagyták. lélegzete a fülemet súrolta. Bizonyára úgy gondolta. Felnevettem. és futni kezdtem. és ekkor már komolyan aggódtam ± semmi nem úgy m ködött. de éreztem is minden porcikáját. ± Azt hiszem. Egy sziklatömb súlyát sem éreztem volna meg. De Bella nem mozdult.. de nem mozdult. mint egy puha takaró. ahogy m ködött a hátamon ± szíve. és magam elé húztam. Ezúttal nem csak hallottam.. s magam is meglep dtem. Vajon lenne elegend er m. ± Kicsit nehezebb vagyok. s a csuklója köré fontam hideg ujjaimat. testének melege beterített. Átkoztam magam. ellenben azok a dolgok. mennyire könnyed hangnemben sikeredik beszélnem a közelségér l. És akkor bevillant az agyamba. Hajjaj! Ha Bella beismeri a gyöngeségét. mintha várna valamire. Bella szívverése felgyorsult. ahogy a keze után nyúltam. ahogy kellett volna. mint annak el tte. Érezni akartam érzéki ajkait. igaz? ± kérdeztem. miközben . Megvártam. ± Egyre könnyebb és könnyebb. Mégsem kellett volna ezt megmutatnom neki. magamban éreztem dobogni. talán. s határozottan lelkesnek éreztem magam. de Bella pillekönny nek t nt a számomra. akkor ott komoly probléma lehet. s végtelenül kellemes érzés volt "forró" szerelmemet a hátamon érezni rohanás közben. tudom. Visszafojtottam egy nevetést. ahogy az enyémmel lágyan megérintem. ahová addig görcsösen kapaszkodott. mássz fel a hátamra! ± nógattam. te kis gyáva. miszerint ez a reakció a puszta érintésem miatt megy végbe benne. milyen lehet a karomban tartani. Nem vittem túlzásba. mer ostoba tréfa az egész. a lélegzete kihagyott.. amik másra a frászt hoznák. de úgy döntöttem. mennyire nem bízik saját magában. s vártam. amiért fölösleges lett volna. mint egy átlagos hátizsák! ± figyelmeztetett naivan.. ± Bella jól vagy? ± Azt hiszem. pedig automatikusan a testem köré fonta a végtagjait. hogy mindenki ezt kérdezi t led! ± motyogta szégyell sen. s döbbent tekintettel meredt rám. ± Sajnálom! ± szabadkoztam. segítségre van szükségem! ± gyónta meg végül egy percnyi hallgatás után. lefejtettem a nyakamról. mire csaknem felnevettem. s belém csimpaszkodott. le kell d lnöm egy kicsit ± mondta reszketeg hangon. majd hirtelen megragadtam a kezét. Felsóhajtottam. hogy. mintha a bordáimat döngette volna. de azért viszonylag hamar odaértünk a furgonhoz. csak kapaszkodott belém továbbra is némán. amíg Bella újra megkapaszkodik a nyakamban. ± Na. s egyre jobban tetszett a gondolat. ha segítséget kér. különös arckifejezéssel.. mikor Bella nem felelt.? Néhány percet adtam magunknak. miszerint az els . nehogy túlzottan megijesszem. Hallgattam az életfunkcióit. de közel nem olyan intenzíven.± Oké.. Az arcomba hasító szél felpörgetett. akit beavattam. Most meg mi baja lehet? Talán megijesztettem? Nem valószín . b re melegítette az enyémet. nem osztom meg vele a titkomat. Mindig olyasmi miatt aggódott. végül odaértünk a furgonhoz. mire elmosolyodtam. de a mosolyom ott virított az arcomon. Óvatos. Csuklójának lágy gödrében lüktet illathalmazhoz dugtam az orromat és mélyen magamba szívtam mézédes illatát. ám gyors mozdulattal fellendítettem a hátamra.

de a kinézete alapján nem biztos.. mire morcosan megszólalt. Csokoládészín hatalmas szemei a végtelen mélységgel kinyíltak. s szája szegletében egy mosoly látszott el törni. Szerettem volna magamhoz vonni közelebb. Bella olyan fehér volt. Közel hajoltam hozzá. s magába szippantottak egész szellememmel együtt. vagy ne merjem? Alice jól jött volna hirtelen. mire önfeledten elmosolyodtam. igyekszik egyenletesen lélegezni. Érzéki ajkai lágyan duzzadtak. s újra eszembe jutott. ± Legközelebb majd ne felejtsd el ± emlékeztettem. lehunyt szemhéjain s r n íveltek szempillái. mint kés bb. ± Dehogyis. Pupillája kitágult. s csukva tartotta gyönyör szemeit. ez nem volt igazán jó ötlet ± menteget ztem idegesen. hogyan kerüljük el a fákat ± szúrta közbe idegesen. olyan sápadt vagy. mintha koncentrálna. de hangja a leglágyabb szell nél is csöndesebbnek hatott. Ki kellett próbálnom magam. hogy díjazta volna a gesztusomat. Egy pillanatra elállt a lélegzetem. szorosabban. ± Azon gondolkodtam. szédülök ± felelte sóhajtásnyi hangon. arcunk csupán néhány centiméterre volt egymástól. ± Tedd a fejed a térded közé! ± szólítottam fel. ha ott terem a semmib l. ± Azt hiszem. jobban érzi magát. ami futás közben. s nem titkoltam az aggodalmamat. hogy ehhez koncentrálnia kell. Bella összevonta a szemöldökét. ± nyögte Bella. be kellett volna hunynom a szemem ± morfondírozott inkább csak magának. de aggasztott. azon. ± Úgy látom.. mint a frissen hullott hó ± igen. ± Remélem. El rehúztam gyöngéden. Szívverése lassan visszaállt a normális ritmusba. mint egy kísértet. ± Nyisd ki a szemed. mire elmosolyodtam. mint én ± mutattam rá. Hallotta a nevetésem. nagyon érdekes volt ± jegyezte meg.hátranyúltam és lefejtettem a karjait a nyakamról. olyan sápadt vagy. ± Hogy érzed magad? ± kérdeztem. Viszont Bella színe kezdett visszatérni. s kába arckifejezést öltött. ± Legközelebb. hogy milyen er vel kapaszkodik belém. mire felhorkantam. melyek halovány árnyékot vetettek az arcára. nem kell gondolkodnom rajta! ± Felvágós ± mormolta újra. ± Hah. egy embert régen megfojtott volna. inkább most kockáztatok.. ± Buta Bella! A futás a második természetem. de még mindig sápadtan csillogott a napfényben. Bella! ± engedelmeskedett. szokott... ± Felvágós. amíg futottam. s egy perc múlva végre felemelte a fejét.. ezért finoman a páfrányokra fektettem. S t. hívogatóan. s úgy tartottam az ölemben. . Már lényegesen er sebbnek hangzottak a szavai. Szemügyre vettem hibátlan b rét. holott soha nem Úgy hallottam. nehogy hányni kezdjen. mire finoman megmozdította a fejét. mire csöndesen felnevettem. egészen biztosan rossz gondolat volt. pedig engedelmeskedett. mely már jobb színben. Ekkor t nt fel. ± Azt hiszem. bár kissé talán túloztam. úgy láttam. Összehúzta a szemöldökét. Merjem. aznap immár sokadszorra. én pedig csöndesen megszólaltam.

amit szeretnék kipróbálni. A n t. ajkaim égtek. még az elején sem. Várj egy pillanatig. hogy hatni tudjon. s vissza kellett fognom magam. Azonban volt valamim. hogy mit kívánok jobban. még Bella számára is lassan. kérlek! ± esdekeltem. akkor biztosan kiugrik a helyér l. és rendkívül vonzott. ± Nem kellene inkább. Puha volt. Amikor Bella rájött. hogy lenne bár számára sokkal kedvez bb h mérséklet . lángol. sem lágyan ível ajkainak. Nem! Ura vagyok önmagamnak. és fordítva. hogy van valami.? ± kezdte. Sem a vére csábítóan mézédes illatának.. A számban a méreg készen állt. ± Nem. egész t rhet . . mintha tüzes lávába mártották volna. lágy mozdulattal toltam el magamtól. A z rzavar bennem még soha nem volt ennyire ádáz. közben az illatát folytonosságában szívtam magamba. Arcát. Nem a vérét kívántam. elhatározásom. ± Az nem kifejezés ± mormoltam vissza. melyek mágnesként vonzották az enyémeket. nem kell a szavaimmal is sért nek lennem. hogy bár lenne vérkeringés a kezeimben. Ajkai megremegtek. s egy pillanatra visszatartottam a lélegzetem. mely továbbra is a tenyeremben pihent. csábítóan. hihetetlenül óvatosan hozzáérintettem kemény ajkaimat az lágyan reszket szájához. félve. ami akkor még nem: akaratom. El rébb hajoltam.. s finom ujjaival beletúrt mindig kócos hajamba. Csodálkozva. nehogy rávessem magam. amikor Belláé elakadt az enyém szaporává vált. ha a viselkedésemmel bántom meg.. majd végtelen gyöngédséggel. nehogy kárt tegyek benne. szíve rült táncba kezdett. de továbbra is gyöngéden. nagyon kellemes. Összeszorítottam az ajkaimat. Kétségbeesve éreztem. amikor megismertem. hogy szíve dörömböl a bordái mögött. Soha még ennyire nem kívántam. gy zködtem magam. mintha t magát is meglepte volna a saját reakciója. Fordítottan m ködtünk. ami nem engedett semmiféle kísértésnek. majd megküzd édes illatának kívánalmával. Bella oly édes ajkai szétnyíltak. amikor számomra oly kedves arcát a tenyerem közé vettem. mint ebben a pillanatban. ahol nemrég ± Bella ajkain. s úgy éreztem. csupán milliméterekre az enyémt l. ha mégis a másik utat választom. Mélyen belélegeztem az illatát. s igyekeznem kellett. mintha a gyomrom egészen öklömnyire szorult volna össze. Ám ekkor Bella váratlanul megmozdult. Egészen elviselhet volt az érzés... Úgy t nt a t z lassan kihuny bennem. de félbehagyta. ± Azon gondolkodtam.. Hallottam. Kicsit er sebben szorítottam.± Nem ± kezdtem. ütemes dallamának. de igyekeztem udvarias lenni. de mégse tudjon elhúzódni. nehogy kimutassam a valódi érzelmeimet ± bármi is volt az. vagy a vérét. hogy újra ott legyenek. elemészti a testem és a lelkem. majd a felvilágosodás félreérthetetlen ragyogása vonult végig a vonásain. soha ilyen csábító még nem volt. de hezitáltam. Ha a szívem még m ködött volna. nehogy váratlanul érjen. ajkai. mire készülök elakadt a lélegzete. a torkomban a t z tovább terjedt a mellkasomra. Bella megpróbált arrébb húzódni. ahogy egy egészen másfajta vágy feltámad bennem. kíváncsian csillant fel a barna mélység. ahogy Bella közelebb húzódott hozzám. legalábbis nem tudtam volna megmondani. A méreg a sz ámban a duplájára termel dött. végül is elég. A vére még mindig bájosan pirongatta az arcát. ± Hoppá ± lehelte.

mintha eldöntötte volna magában. tessék! ± mondtam. bár ezen a ponton nem állt módomban dönteni a kérdést illet en. ± . csak belecsúsztatta finom kis kezét hatalmas tenyerembe. ± folytatta a gondolatmenetemet. Elég volt elhatároznom magam. mint egy csibész kisgyerek. hogy az én idegeim meg a furgonom el tudják viselni a vezetési stílusodat. Mókásan festett. hogy én gy ztem. aki várja a szidást. de nem mondott semmit. de már nem titkolóztam el tte.. ± szabadkozott. s szemeim az égnek emeltem. ± Talán hagynod kéne. miszerint. ± Egy kicsit több bizalmat. Úgy láttam meglep dött. s úgy festett. s valószín leg Jaspert nyaggatja a döntésem miatt boldogan. hogy ilyen állapotban hagyom vezetni? Azonban úgy t nt. Makacs volt. Err l egy pillanatra eszembe jutott a húgom. ha szabad kérnem! ± mondtam. ± Nem tudom biztosan. Talpra szökkentem. Semmi titok nem maradt. attól is. hogy nem kellett köntörfalazni. majd békít leg hozzátettem ± Jobbak a reflexeim. Más vámpír az én helyemben. Nem tévedtem. ± Félálmomban is jobban vezetek. ami távol tarthatna t le.. hogy enyhítsek a feszültségen. hogy megkerülve engem. s elégedetten elmosolyodtam. Mennyire könny volt rákérdezni a gondolataira. ± Meg rültél? ± vonta föl a szemöldökét a hangja oktávaival együtt. hogy apró öklébe szorítja a kulcsot. Bella..Újabb mély lélegzet után éreztem. de láttam Bella szemeiben a sért dött villanást. mit fog szólni hozzá.. nem okozott csalódást. imádni való volt. de elharaptam a végét. mert tudja. mint te a legjobb napodon ± ugrattam év dve. Aggódón vetett egy pillantást a furgonja felé. aztán váltott a sajátjára. ± Ebben biztos vagyok. ami határozottan múlóban volt. Úgy t nt. nagyon is komolyan gondolja. ± Nagyon köszönöm ± mondta gúnyosan. és gyönyör en. mint hittem. a hogylétére így. ± Végtére is. már sejtettem. mert még mindig elég kába vagyok ± felelte bizonytalanul. mert felszegett fejjel elindult. mire hitetlenkedve felvontam a szemöldököm. mikor egy pilla natra megingott. ± Azt hiszem.. valami rosszat tett . ± Bárcsak én is elmondhatnám magamról! Sajnálom. makacsabb még Alice-nél is talán. s biztos voltam benne. hogy én vezessek ± vetettem fel. komolyan megfontolja az ajánlatomat. Nem gondolhatta komolyan.csak abban nem. te csak ember vagy ± ugrattam kedvesen. de ahogy kimondtam. de végül szemtelen mosollyal bájos vonásain nemet intett a fejével. aki bizonyára otthonról leskel dik az különleges módján. ett l is. mint azt Bella megszokhatta. eljusson a vezet oldali üléshez. Egyébként sem állt szándékomban odaengedni. még ha csak egy percre is. mint hittem. Bella a kezeit a zsebébe rejtette. ± Elviselhet ? ± kérdezte szorongva. Bátran nyújtottam le neki a kezemet. ± Na.. Azonnal a . ± Er sebb vagyok. ± Szó sem lehet róla! ± jelentette ki elszántan. Jó tudni ± magyaráztam neki. kicsit talán gyorsabban. jobban szeretlek. de megkönnyítette a dolgomat.erre már nevetnem kellett. majd egy pillanatnyi gondolkodás után elszántabban hozzátette.. Mikor felállt még mindig nem t nt elég stabilnak. hogy felsegítsem a földr l. ± Még mindig a futástól szédülsz? Vagy az én csókolási tudományomtól? ± csúfondáros mosolyt villantottam felé..

karjaimba zártam. De csak kíméletesen hajtsd. mert a furgonom már védett korban van! ± figyelmeztetett kedvesen. ÖSZTÖN ÉS AKARAT Ez egyszer örültem a furgon koros tempójának.. hogy Bella gondolkodó ránca elmélyül. mi baja?! ± És terád egyáltalán nem hat? ± kérdezte morcosan. miel tt még visszanyerte volna az egyensúlyát. Ugye nem képzeled. s éreztem. mikor felt nt. a b rnek puhaságába. s nem akartam. de bölcsen elhallgattam. mely automatikus reakció volt Bella illatára. s figyelte. Megrovó tekintettel igyekeztem rá nézni. Az idilli hangulat. Annyira szerelmes voltam ebbe az illatba. Hogyan kételkedhetett ebben? ± Mármint a jelenlétem. ± Te már a puszta jelenlétemt l is megrészegülsz! ± mutattam rá a nyilvánvalóra. mire rávillantottam csúfondáros vigyoromat. A kulcsok átvették kezének h mérsékletét. akkor sem tudtam volna. Odahajoltam hozzá. aminek válaszaképpen az enyém felgyorsult. ± Nézd. pirulva. s már indultam volna. Valami bosszantotta. amikor még járni sem tudsz egyenesen? ± kérdeztem szemtelenül.. elkísért a Froksba vezet autóút alatt. de hogyan fogalmazzak. ezért igyekeztem nem túl er sen rámarkolni. hogy ne ijesszem meg túlzottan? ± Dehogynem ± súgtam az állába.. ± És különben is.. Bella a magasba emelte a kulcsot. oda-vissza. engem pedig végtelen gyöngédség kerített a hatalmába iránta. a létezésemet adtam volna érte. de ha a véggel fenyegetett volna. ± Ezzel nem tudok vitatkozni. közben éreztem a meglóduló szívverését. Bella.. hogy a barátja részegen vezessen. sziklakeménység ajkaimmal gyöngéden végigsúroltam az álla vonalát. ami a tisztáson körülvett bennünket. Szerettem volna minél tovább megtartani ezt a . én a magam részér l már eddig is komoly er feszítéseket tettem. hogy életben tartsalak. mire újra égnek emeltem a szemimet. nehogy túl hamar elmúljon ez az apró varázs. elakadó lélegzetét. ± Effel l szemernyi kétségem sincs ± jegyeztem meg.. egy jó barát sosem hagyja. hogy odaengedlek a volánhoz. Végül is ez hatott. ± Részegen? ± visszhangozta felháborodottan. miközben minden porcikámmal éreztem a testét... ± De akkor is jobbak a reflexeim. Az elektromos vibrálás életben tartotta az akaratomat. ahogy elkapom. hogy véget érjen. ±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±± 15. Valahogy emberien éreztem magam ± ha leszámítottam a folytonos lángolást a torkomban. hogy én legalább annyira megrészegülök t le. elengedte. ahogy megremeg. és a vágyaimat is.

hogy ez a fajta világ talán elfogadna még egy olyan szörnyeteget. hogy Bella el tudta helyezni a dalt a évek széles palettáján. Mégsem tudtam megállni. ± Elárulod nekem valaha. mint maga a járm . hogy igazából hány éves vagy? ± érdekl dött finoman. rávetve bíborfényét Bella tökéletes b rére. ± A nyolcvanas éveké t rhet volt. Bevillant. hogy a hangja már újra er teljesen hangzik. az agyam. mint legutóbb. Ezt könnyebb volt kezelnem. mindenem el volt telve ezzel az édes aromával.. mikor annyira megrémült a nagy sebesség miatt. mint a tisztáson. az a tekintetem. mely egyfolytában t kereste. hogy valaha is megszokom. Azon már meg sem lep dtem. hisz annak végzetes következményei lehetnének. milyen stílus. ± Szereted az ötvenes évek zenéjét? ± kérdezte. s már nem olyannak hatott. Bella furgonjában a rádió legalább olyan régi volt. Boldog voltam. Nem volt épp a kedvencem. ± Az ötvenes éveknek jó volt a zenéje. mégsem tudtam letörölni a vigyort az arcomról. nemhogy melyik évre jellemz . Már nem esett annyira nehezemre megérintenem ± egyik kezemet a volánon tartottam. mely. Tekintetemmel végigsimítottam egyenes szálú barna haján. hogy halványodva elt njön a bicepszem környékén. akartam mondani azonnal. soha nem is szabad elfelejtenem. majd feljebb kúszott az alkaromon. Magamon éreztem Bella fürkész . végül az egymásba fonódó ujjainkra. mint a hatvanas vagy pláne a hetvenes éveké. Mintha a titkaim többezer mázsás súlyként nehezedtek volna rám. Persze az én sajátságos beépített radarommal a fejemben nem esett volna nehezemre egyfolytában t figyelni. mint amilyen vagyok. de azért sikeresen befogtam egy kellemes jazz dallamot játszó állomást. mint a selyem lobogott a légáramlat miatt. Hogyan ismerjem be egy tizenhét éves mai lánynak. egész lényem felszabadult. mivel a b römön táncoló fények egyre halványultak. Aztán az arcára. nem gondoltam. amikor eszembe jutott az említett korból néhány akkord. amik a h mérséklet különbségt l eltekintve nem ütöttek el annyira ± mindkett fehér. mint az elmúlt jónéhány évben.. ami áradt bel le átjárta az egész csuklómat. Egy rült pillanatra még az is megfordult a fejemben. s bár éreztem. Még élénken emlékeztem a Port Angelesi estére. kíváncsi tekinteté. nehogy megbántson a kérdésével. A természet alkonyodó csodáját akaratlanul is a Bellával való helyzetemhez hasonlítottam épp. A forróság. de boldogabb. el ször. Ahogy a vörösl napkorong elt nt a távoli horizonton. Ezt a gondolatot azonnal elvetettem. uhh! ± beleborzongtam. lágyan apránként görgetett le rólam. Mindig meglepett a puhasága. míg a másikkal az ujjaimat összefontam az övéivel. ami visszanyerte természetes fehér színét. hisz az orrom. én pedig elégedetten nyugtáztam. hogy öregebb vagyok a dédapjánál? ± Nem mindegy? ± kérdeztem. amit a délután Bella csöndesen. Gyakorta odapislantottam. A lenyugvó nap fényei biztosítottak. A furgon ablaka le volt eresztve. mikor a szell besodorta az illatát. hogy nyugodtan behajthatok Froksba. de nem akartam megijeszteni. Amit nehezebb volt visszafognom. . nem felh tlenül. mintha legalábbis él halott lenne. Nem.pillanatot. A legtöbb fiatal ember azt sem tudta volna. Jobb. miközben halkan énekeltem a dalt. a világot éppolyan békésnek láttam. mennyire törékeny. s a befelé hasító leveg felém sodorta csábító illatát. de elviselhet nek hatott. hogy Bella olyan témát feszeget. amir l még nem akartam beszélni.

ha újra megcsókolom. Régen történt. ami a járvány idején uralkodott. amint lassan vonszolva hatalmas fényruháját lebukik a hegyek mögött. ± Chicagóban születtem 1901-ben ± nem bírtam ki. ± A szüleid? ± kérdezte Bella.. de elhessegettem az empátiáját. Végül Esme arcát társítottam az édesanyáméhoz. nem fog-e túlságosan fölzaklatni ± mormoltam csöndesen. de oszlani kezdett úgy. ami nem tartozik Bellára. hogy nem kockáztathattam meg még egy ± a korábbihoz hasonló ± érzelmes reakciót. milyen érzés volt.± Mindegy. hogy legyen legalább egy emlékem az emberi mivoltomról. miközben a szavaimon rágtam magam. ± Egyedül voltam. de azért kíváncsi lennék. amint egy grimaszt vág. de pupillái elárulták valódi érzelmeit. mi lenne. amire nem is emlékszem. Azonban tudtam. kiiktatva mindennem félelmet. s a kellemes hangulatra rávetette sötét árnyékát a feszült várakozás. A mosolyom már sehol nem volt. Nem volt szükség rá. Még csak nem is ebben a században születtem. Tudtam. Felvillant el ttem egy kedvesen mosolygó n i arc. Megértettem t. s szíve egy pillanatra kihagyott kíváncsiság miatt. a helyében én is kíváncsi lettem volna a saját koromra. ehelyett újra a bíborszín korongot bámultam. Olyan nagyon egy hullámhosszon m ködött az agyunk.. Ahogy ránéztem a tekintetünk összefonódott egy másodperc töredékére.. megvetve a saját gyávaságomat. ± Semmi nem zi el úgy az álmot. hogy kitalálta mire gondoltam az imént? ± k már korábban meghaltak a járványban ± feleltem kitér en. s magával ragadott a gondolat. Tizenhét éves voltam és spanyolnáthában haldokoltam ± Hallottam. ± tettem hozzá. hogy olyasmi miatt idegeskedjen. ± Nem nagyon emlékszem rá. ± És hogyan. senki nem vette észre. amiért újabb féligazsággal szédítem. hogy szavaimra együttérz n felszisszen. Mélyet sóhajtottam.. ezért rápislantottam a szemem sarkából. Gondolkozz!! ± parancsoltam magamnak. nehogy olyasmi csússzon ki a számon. és az emberi emlékek elhalványulnak. de annyi bizonyos. Arca inkább t nt koncentráltnak. Abban a káoszban. Ezért választott Carlisle éppen engem. hogy az igazi akadály nem ez. ± De arra nagyon is emlékszem. mégsem eshetek neki éppen itt. ha újra hozzáérinteném h vös ajkaimat. ha ránézek és tudtam azt is. majd elharaptam a mondat végét. így hosszabb ideig tudtam elraktározni magamban.. barna szemei némán könyörögtek nekem. azt nehéz elfelejteni. de ett l a szépsége nem változott. ± mondta továbbra is óvatosan. Az évek során ezt az arcot szerettem volna meg rizni magamban. ahogy a többi kép. majd kissé megkönnyebbülve folytattam. hogy elt ntem. amikor Carlisle megmentett. vajon mit tett volna. riadalmat vagy bármi ehhez hasonló érzést. Belebámultam a horizontba. mint meglepettnek. mentett meg? ± már komolyan kezdtem kétségbeesni. Fogalmam sem volt. hogy nem tudok ellenállni a kérésének. s már megijedtem. mint egy megoldatlan rejtély. hiszen egy út közepén hajtottam a járm hez méltó legnagyobb sebességgel. de homályos volt a kép. hanem Bella. Nem mertem ránézni. mit fogok látni. hogy rá tartozzon. ± Carlisle talált rám egy kórházban 1918 nyarán. ± Nem tudom. kitágultak a döbbenett l. de a teljes igazságot nem . Elmosolyodtam az er feszítésein. Tényleg nem tud olvasni a gondolataimban? Még egy válaszadás el l nem térhetek ki. Ajkai kissé szétnyíltak. Nem engedem. hogy ne kelljen látnom valódi reagálását.. A szemem sarkából láttam. S valóban. nem fog-e besokallni ett l az információtól? Fel tudja egyáltalán fogni? ± Próbáld ki! ± nógatott izgatott hangon.

± És Emmett meg Rosalie? ± Carlisle harmadiknak Rosalie-t hozta a családunkba ± kezdtem a történetüket ügyesen kikerülve azt a részt. hogy abban reménykedett. amikor Bella ± vámpír Bella ± átkarolja t el akart furakodni az agyamban. amire képtelen volt. Nem éreztem a magam jogának megosztani Bellával. hogy Esme a gyermeke elvesztésén próbálta ilyen különös. Alice víziója. valóban érdekelte ket a családom. Err l Bellának nem szabad tudomást szereznie. mióta ismertem. amit csak nekem készítettek a pokolbéli angyalok. amikor a vér már gyönge ± nem akartam. ahová való: a kukámba. nagyon fájdalmas volt. ± kezdte. ± Csak sokkal kés bb jöttem rá.. De azt mondja. hogy valamit nem mond el nekem. ám végül rájöttem magamtól. a végeérhetetlen lángolás. hogy a méreg újra felgyülemlik a számban. mire gondol. mi vagyok. ami Rosalie hozzáállását illette a létezésünkkel kapcsolatban. Carlisle csak akkor és csak azzal teszi meg. de félbehagyta. hogy Bella faggatni kezdett. emberi módon túltenni magát. ± Egyenesen a halottasházba szállították. amiben segített. Futólag rápillantottam. hogy sose gondoljon ilyesmire. akinek nincs más esélye az életben maradásra. mégis elképzeltem.fogom elárulni természetesen. hogy akadt volna párja. ± Nem volt könny .. ezért megtoldottam némi magyarázattal a kijelentésemet. Bella volt olyan rült. vajon nekem milyen érzés. amikor tudom. Kimaradt az is. s szerettem volna megkérdezni. Nem sok fajtánkbelinek van annyi önuralma. Úgy t nt nem pusztán terelésnek szánja a kérdéseit. és ezért ugrott a szikláról. Egy szikláról zuhant le. mióta világ a világ. ami az számára Esme. hogy ügyesen eltereltem Bella gondolatait a kényesnek számító kérdésekr l. Elhatároztam magamban. de csakhamar erre a teóriámra is rácáfolt. ± azt a részt megint csak kihagytam. Nem hiszem. hogy ha hazaértem azonnal beszélek a családommal. Belegondoltam. Én voltam az els Carlisle családjában. Összeszorítottam a fogaimat. hogy eddig csupán egyszer ejtette ki a száján azt a szót. hogy tudja-e. rjít ! Ez a legmegfelel bb szó rá. vagy egyáltalán nem úgy mondja. Aki ezt a megoldást választja. hogy képes legyen rá ± magyaráztam. bár Esmét nem sokkal utánam találta. Bár tudtam. de Bella viszonylag nyugodtnak t nt. ± Nem. Bella vére milyen íz lehetne a számomra. aztán összeszorítottam a számat. könnyebb olyankor. Rosalie az lesz az én számomra. de én gondosan hátratuszkoltam oda.. csalódottságot véltem felfedezni a vonásain. valóban a legtisztább drog.. ± Azért tette. amikor rákérdeztem. Úgyhogy amikor a közelemben volt. még eléggé jól viselte a titkolózásomat. hogy az emberi érzelmei miatt vállalja ezt a kockázatot. többnyire ezért teszi. nem beszélve a lelkér l. hogy mennyire gy lölte Bella rám gyakorolt hatását. A háromnapi szenvedés. hogy Esme öngyilkosságot kísérelt meg. mert magányos volt. Nem akartam. mert éreztem. a leginkább együttérz . mégis kivágtam ezt a részt a történetéb l. hogy a fogadott anyám nem bánta volna. hogy. a tengernyi fájdalom és kín. Azóta nem hallottam ezt a szót t le. noha a szíve még dobogott. Számomra egyszer en csak nagyon. hogy 'vámpír'. Beharaptam az ajkamat.. ügyelt rá. hogy szenvedjen az általam okozott kíváncsiság miatt. De én Rosalie-t mindig csak a testvéremnek tekintettem ± nagyon- . s bár ez roppantul hízelgett volna a számomra. nem tehettem ki semmi ehhez hasonlónak. Azt gondoltam. Koncentráltam. Afrodiziákum.. hogy eltereljem a véres részletek boncolgatását taglaló kérdéseinek halmazát. ± Vagyis az embernek a halálán kell lennie ahhoz. ahogy gondolja. ± De Carlisle mindig is a legemberségesebb volt köztünk. Felt nt.

amikor egy medve éppen végezni készült vele. mert félt. ± Alice és Jasper nem mindennapi teremtések. hogy nekem könnyebb létezés jusson. ahogy mi nevezzük. ± Így is van. Alice talált rá. Mindenr l. amiben kevesebb szaftos részletet lehet felfedezni. ahogy a lángnyelvek körbeölelik összeroncsolt motorháztet jét. Eszembe jutott a húgom. Érintésem nyomán a b re rózsaszínbe váltott. majd belekezdtem újra. Forks tökéletesnek t nt. mennyire örülne. Néha különválnak t lünk. ± Tényleg? ± szakított félbe kíváncsian csillogó szemekkel Bella. így aztán mindannyian beiratkoztunk a középiskolába ± felnevettem a képen. Mit számított nekem holmi emberi tárgy. amire szükség van. Megválogattam mindent.. de úgy t nt Bellának így is megteszi. mint egy házaspár. ami elegend er t adott neki. hogy kit akarok meggy zni?! Akartam. ± összevont szemöldökkel koncentráltam minden egyes szóra. ± Két évvel kés bb találta meg Emmettet. ± De hát azt mondtad. s ujjai szorosabbra fonódtak a kezemre izgatottságában. ± Látott valamit Emmett arcában. Eszembe jutott az Aston Martinom. Csak most kezdem sejteni. Felemeltem a kezem. amit Alice mutatott nekem . Nem bántam. hogy nem lesz képes megtenni. hogy valóra váljon pusztán azért. de azért mesélni kezdtem. Halványan elmosolyodtam. s a már begyakorolt óvatossággal. küzdöttem a beteljesülés ellen. ami elhagyta a számat. . vajon megvan még? Elfojtottam egy morgásfélét. ± Igen. Bella milyen élénken érdekl dik iránta. Bellát nem taszította b röm merev hidegsége. finomsággal végigsimítottam rideg kézfejemmel gyönyör arcán. aztán a felismerés csillant értelmes. Nem engedhettem meg. s elszakította t lem mélységes tekintetét. hogy szaporábban újrainduljon. és úgy élnek. leszámítva az átváltozást. s nem f zött kommentárt az elhangzottakhoz. s bár már jó ideje volt összekulcsolva a keze az enyémmel. Ebben a percben is harcoltam a sorssal. dolgokat. ha látná. annál hosszabb ideig maradhatunk egy adott helyen. k mindenfajta küls irányítás nélkül. te vagy az egyetlen.. neki is vannak bizonyos különleges képességei a fajtánkra jellemz tulajdonságokon kívül is. ± És Alice és Jasper? ± kíváncsiskodott tovább Bella. egy nagyon-nagyon másfajta családhoz ± kicsit idétlennek éreztem ezt a fajta megfogalmazást. Rosalie pedig. mert volt egy kis hangulatfenntartó illata a kérdéseinek. A kézfejem még most is égett fájdalommentesen ott. Jasper korábban egy másik családhoz tartozott. a lélegzete ± szívével egyetemben ± egy ütemet kihagyott. Az Appalache-hegységben vadásztunk. hogy elhúzódjon t lem. Mindennél jobban akartam a szavaimnak az igazságát.. Bella egy pillanatra megszeppenten nézett rám. Alice-nak másféle képességei vannak. Már magam sem tudtam eldönteni.nagyon dühös n véremnek.. De mindez persze nagyon szubjektív. De minél fiatalabbnak tettetjük magunkat. ám közben nem eresztettem el az övét. ± De megtette ± mutatott rá bizakodón. aztán a robbanás. mégsem mutatott hajlandóságot.. Gyorsan másfelé tereltem a beszélgetést. ± látja a dolgokat. amit Alice látott. Minden változik. És azóta is együtt vannak. önállóan fejlesztették ki a lelkiismeretüket. s igyekeztem elfojtani a vágyat. ahol érintkezett a b rével. aki olvasni tud mások gondolataiban. amikor itt volt velem Bella. és egymagában kezdett kóborolni. néhány éven belül újra megüljük majd a lakodalmukat. Nem számított az autó. amik még csak ezután jönnek majd el.. hogy a kezemmel újra megérintsem. és Rosalie ott bukkant rá. ± Azt hiszem. A jöv nincsen k be vésve. meleg szemeiben. Akárcsak nekem. milyen nehéz lehetett neki az az út. ± De ott depresszióba esett. Több mint száz mérföldön keresztül át cipelte Carlislehoz. meg ± mondtam csendben.bevillant hollófekete Aston Martinom. Elterelésképpen rövid mesébe kezdtem.

hogy el bb utóbb fel fogja tenni. hogy t keresi. ± Mindannyian úgy éltünk egy darabig. Id vel unalmassá válik. Alice-nak volt ugyan egy víziója három nomádról. csak ne szálljon ki. nem sokan ± feleltem gyorsan. Csak azok. És hogy jelentenek-e valamilyen veszélyt. s hogy elvonjam a saját figyelmemet a pulóverének bájos tapadásáról igyekeztem felvenni a szokásos csúfondáros hangnememet. ± Hát hová tetted a szemedet ma délután? ± kérdeztem. ahol ilyen keveset sütne a nap. Sötét volt. hiszen a világnak ezen a pontján csak a Cullen család élt. Nem jelentettek semmiféle veszélyt. mint bármi más. s leállítottam a motort. Bella illatára viszont felhagytam volna ezzel a megszorító életmóddal. majd unott panaszos hangon fojtattam. egy kis alaszkai faluban. hogy miért az Olympic-félszigetet választottuk: nem sok hely akad a világon. akik hozzánk hasonlóan. Egy darabig együtt laktunk. emberekre. Nem is hazudtam. ± Nem. de olyan sokan lettünk. hogy Bella közelében legyek. olyannyira feledékeny.. ± De a többségük nem telepszik le sehol. hogy egész sorközlekedési balesetet ne okoznék? Megvan az oka. Ahogy egy pillanatra ránéztem bizonyos voltam benne. ± Szerinted végigmehetnék egy napsütötte utcán anélkül. ± itt azért elakadtam. . vagy ennyire természetes a számára.. ± k többségükben nomádok ± kezdtem. de Emmett majd ket is jobb vizek felé tereli. mert ugye én is ezt a fajta "táplálkozásmódot" követem. amit délután látott? Szemei tágra nyíltak a sötétség miatt. a hold is elbújt a s r felh réteg fölé. és felvilágosítottam. amire kitér választ kellett adnom: ± És miféle dolgokat lát Alice? ± Látta Jaspert. hogy megkeressenek minket. ha egy csoport felbukkan a közelünkben. pupillája kitágulva meredt a képzelt vonalaim felé. Eddig még csak egy. ha kizárólag éjszaka mozdulhatsz ki. nem vadásznak többé rátok. ne hagyjon itt.Bella persze most is megtalálta az egyetlen kérdést. mennyire meg lehet unni nyolcvan-egynéhány év alatt a sötétséget. és tudta. Bella hangja mégis lágyan szállt a sötétségben. én pedig csalódottan vettem tudomásul. hogy nem én vagyok az egyetlen vámpír. nekem viszont újabb okot adtak. miel tt maga Jasper tudta volna. a mienkhez hasonló családot találtunk. azok általában összetartanak. hogy Bella besétál a házba. miközben rákanyarodtam a házukhoz vezet útra. akib l ilyen heves reakciót váltott ki ez a törékeny emberlány.. ± Miért? Csaknem felnevettem. Kicsit amolyan egyetemi professzornak éreztem magam. mert többségünk az északi vidéket részesíti el nyben. Hiszen miért is ne érdekelné éppen Bella Swant a veszélyesebb része ennek a létezésnek?! Elfojtottam a mosolyomat. Látta Carlisle-t és a családunkat. Megállítottam az autót. két férfi és egy n . ± El nem tudod képzelni. nehogy ráijesszek. ± És a többiek? ± még ki sem mondta ezt a kérdést. De néha összefutunk egymással. hogy még ezzel a vén furgonnal is milyen hamar haza tudtam fuvarozni Bellát. és nem akar látni soha többé. bármir l. ± És sokan vannak a te fajtádból? ± kérdezte meglepve Bella. senkit nem engedtünk a környéken vadászni. Rendkívül érzékeny a mi fajtánkra. máris biztos voltam benne. Legalábbis neki bizonyára vaksötét lehetett. és együtt indultak. Mindig látja például. és holnapra megretten a mai nap emlékét l. ± Csak azok tudnak hosszabb ideig emberek között élni. Attól tartottam. Csak beszéltem. hogy kezdtünk felt nni a környezetünknek. Az éjszaka hangjai körülöleltek minket.. Akik közülünk másként élnek. ± szemeimet az égnek emeltem.

akkor azt hiszem. Szinte hallottam. miért vagy hogyan. önz gondolkodásmódom. ha nem tudja el re. is id t próbál húzni. Nem akarózott bemennie úgy. hogy feltartottalak! ± mondtam szintén. Elmosolyodtam. hogy mennie kell. ± Ha nem rendelkezne azzal a bizonyos képességgel.. szemeit lesütötte. A boldogság elektromos sokkolóként hasított végig a vénáimon. ha megtudja. ± Ideje vacsoráznod. mivel sehogyan sem akarózott elengednem. ± Nem.. teljesen elvadult volna. ± Nem. ± És Alice is egy másik családból jött hozzátok? ± érdekl dött tovább Bella. Egész napra elvittem. Alice. Bella zavarba jött. nehogy megijesszem Bellát. s ami Alice ostoba és felel tlen átváltoztatójának szólt. Végül kimondtam az egyetlen mondatot. ám miel tt bármelyikük is elérhette volna érzéki ajkait hangos morgást hallottam a gyomra tájékáról. kételyek egymást taposva próbálnak a felszínre törni. ± Sose töltöttem hosszabb id t senkivel. mert tetszett. Hát persze! Gondolatban a fejemre csaptam. Bárki is tette azzá. hogy sem akar elválni t lem. a legszívesebben a karjaimba zártam volna. Figyeltem gyönyör arcát. hogy az Aston Martinom roncsait fogom viszontlátni: ± Nem jöhetnék be? .. Egyedül volt. teljesen jól vagyok! ± vágta rá kicsit talán túl gyorsan. hogy örökké szerethessem. Alice viszont imádni fogja. kösz. legendákról. Bella mennyire érdekl dött iránta. Ha már nem tudja most is. de az esete kész rejtély. s rájöttem. aki normális ételt eszik. és egyikünk sem érti. hogy elpirul. Alice egyáltalán nem emlékszik az emberi életére. ahogy Bella agyában a kérdések. s feltámasztotta halott szívemet újra. s megriasztott saját. s valóban bántott a b ntudat. Szegény Jasper. És azt sem tudja. s ahogy ránéztem újra meglepett a higgadtságával. Tudtam... hangja lágy dallamként csendült. ami. én pedig hallgattam. amikor felébredt. ki teremtett bel le magunkfajtát.± Hát akkor innen erednek azok a mindenféle mesék? ± érdekl dött Bella réveteg hangon. Szívesen összetalálkoztam volna az illet vel.. Hiszen éhes. Megfeledkeztem róla ± szabadkoztam. ± Valószín leg ± hagytam rá. hogy mindig így érezzek. ± elnyomtam a kitörni készül ellenséges morgást. ahogy nekem sem akarózott elengednem t. hogy Emmett társaságában jó hosszan elbeszélgessek vele. elsétált onnét. hogy egy nap a családunkhoz fog tartozni. amib l biztosan tudtam. ±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±± . hogy vámpírokról beszéltünk. ± Veled szeretnék maradni ± suttogta. Csöppet sem zaklatta fel. s még ebben a sötét éjszakában is láttam. ha nem látja meg Jaspert és Carlisle-t. kiragadtam az emberi közegb l és nem gondoskodtam élelemr l a számára. amik váratlanul valóságalapot kaptak. ± Sajnálom.

± De igen. amint Emmett megpróbálja lebeszélni a tervér l. Kérd tekintettel nézett rám. ± Mi mással lehet agyonütni az éjszakát? ± kérdeztem vissza. ± Nem volt bezárva? ± kérdezte csodálkozva. Amikor beértem a konyhába leültem arra a székre. ami az létfenntartásához szükséges. mint szoktam. hogy Bella már nagyon éhes lehet. aki már éppen ki akart szállni. Figyeltem minden mozdulatát. Pár másodperc múlva beért. Rosalie minden bizonnyal ki is szedegette bel le a maga furmányos módján. mint amikor a tornaórája után rájött. Talán nem gondolta. mennyire hétköznapinak t nt az szemében. Kinyitottam a kocsi ajtaját. de valahogy nem t nt dühösnek. hogy Bellával töltöm az éjszakát. hogy megel zzem Bellát.Lelki szemeim el tt el ször megjelent Rosalie. Átkoztam magam. amint ezúttal kivételesen nem tör dik azzal. ± Határozottan kezdenek visszatérni bizonyos szokásaim. amikor legutóbb vadászni voltam Emmettel és neki eszébe jutott Bella ± mennyire közönségesnek. ha ezért nem kellene feláldozni a lelkét. Hogy eltereljem a figyelmemet. Bellával teljes voltam. pontosabban az üzenetet neki. . de mindig miel tt elkaphattam volna. hogy maradni szeretnék vele? Az öröklét minden másodpercét megosztottam volna vele. közben apró kezét lágyan ível csíp jére helyezte. Azzal a kulccsal nyitottam ki.. amelyik ott volt az eresz alatt ± feleltem. hogy figyeltem rá. valami magyarázattal kellett szolgálnom. amiért ilyen lényeges dologról. de hiába köt dtem hozzá. mintha nem volna biztos benne. Egyenesen a konyhába mentem. ha rajtam múlik.. ± Mindenre kíváncsi voltam veled kapcsolatban. miel tt Bella észrevehette volna. hogy ne kelljen felelnem. végtelen bájjal és emberre nem jellemz gyönyör séggel csinált mindent. sehogy sem tudtam átérezni a hiányát. váratlanul visszanyerte az egyensúlyát. a pillantása rabul ejtette az enyémet. mire hazaérek. másodszor. A kocsim valószín leg törmelék lesz. hol tartják a kulcsot. s rádöbben. mint egy lelkes tinédzser. ahogy a délután történteket is. majd a h t nél kezdett matatni. Odasiettem az ajtóhoz. ± Szeretnél? ± rántott vissza Bella hangja a jöv képeimb l a jelenbe. s az ajtót kicsit hangosabban csuktam be. ahogy végigpörgeti magában az elmúlt hetek történéseit. Figyeltem az arcát. mert gondoltam. s elnyomtam a somolygásomat. hogy nem tudhattam. megfeledkeztem. Alice valószín leg látta. Amikor utolért szélesre tártam el tte az ajtót. ± Kémkedtél utánam? ± kérdezte. Legalábbis nem úgy. ± Igen. ± Micsoda emberi gesztus ± jegyezte meg halovány mosollyal az ajka körül. Néha felém pislantott. míg az én számomra Aphroditét jelenítette meg. de a lámpát kapcsolta föl. de még visszaszóltam neki. hogy összekócolódik a tökéletesen beállított frizurája. ha nem gond ± kipattantam. láttam. villámgyorsan elfordítottam a zárban. majd visszahelyeztem. egy pillanatnyi döbbenet után halvány mosollyal nyugtázta az ottlétem. Eszembe jutott. hogy mellette vagyok. és persze. miközben kiszállt és elindult a házuk felé. s már nem bírtam elrejteni a mosolyomat. Kétszer is megbotlott a sima betonon. persze sikertelenül. levettem a kulcsot titkos rejtekhelyér l. s csodálkozva vettem észre. Villámgyorsan megkerültem az autót. ahol az el z napon megírtam a levelet. neki azonban valószín leg zavarta a szemeit a félhomály. hogy meg van lepve. A sötétség nem okozott a számomra gondot. míg elértük a verandát.

± Érdekes vagy. Nem értettem. hogy Bella erre a részére kíváncsi a mesémnek. Tennem kellett valamit. mert nem értettem. Annyira gyönyör szemei voltak. hogy mit hallottál? ± cincogta végül egészen halkan. Megb völten figyeltem egy pillanatig. de már kezdtem bánni. hogy beavattam. de nem toldotta meg magyarázattal. ± Attól. amit akkor álmodnak. hogy elmondja. s megnyugodva állapítottam meg. s arca immár bíborszínben pompázott. hogy éreztem a testéb l áradó meleget. mi a baja. ± Ne haragudj! ± könyörögtem neki. Sejtettem. mire megkönnyebbültem. elméjének némaságát le kellett küzdenem. Nem haragudott. el ttem nincs miért zavarban lennie. ± Milyen gyakran jöttél ide? ± érdekl dött közömbösséget színlelve. mintha mást rejtegetne a kérdései mögött. hogy Bella tekintete elködösül. Bella önmagához képest ijeszt gyorsasággal fordult felém. de nem tettem hozzá. ± Hmmm? ± kérdeztem vissza újra. Lehajoltam hozzá. Azel tt sokat beszéltél az otthonodról. hogy az embereknek az alvása. de szemeit továbbra is a cip ire szegezte. és amikor esik. ± Na neee! ± sóhajtott szégyenkezve. ± Majdnem minden éjjel itt vagyok ± feleltem természetesen. puhasága mindig meglepett és elb völt. ha elfelejti a szégyenét. vagy ± Bella esetében ± mondanak. Valahogy rá kellett bírnom. az es hangjától nyugtalan leszel. . Szerettem volna. Vártam egy kicsit. hogy kényelmetlenül érezze magát. Felálltam. s odaléptem elé olyan szorosan. nem akartam. hogy ne kelljen kitörnie a nyakát. ha vadászom.. de szerettem volna. Megválogattam a szavaimat. mint a bizonyos tornaóra után. rémült tekintettel bámult rám. ezért hagytam magam rabul ejteni a pillantásával. miket beszélt. ± De hát miért? ± suttogta halálra váltan.. ha rám néz. pontosan mire gondol. látni akartam a tekintetét. ± Nagyon haragszol? ± puhatolóztam. Semmi olyat nem tehet. Már egészen elfelejtettem. ha tudja. Nem szerettem volna olyan méregbe hozni. ami miatt kevesebb lenne a szememben. ± Hiányzik neked az édesanyád. amikor alszol ± jegyeztem meg. Fagyos ujjaimmal felemeltem remeg kezét. közönyös álarca porrá zúzva lehullott.. de még húztam az id t. amolyan magánszférának számít mindazzal együtt. Bosszantó. mint fordítva. Tudtam. hogy a legszívesebben egész éjjel ott álltam volna el tte. amióta el ször kimondta a nevemet. most már kevesebbet ± pontosabban azóta nem beszélt az otthoni dolgairól. miközben szíve a vért egyenesen az arcába pumpálta. miközben a mikróban meleged vacsorájára fókuszált a szemeivel. mi más miatt jönnék ide éjjelente? ± Beszélsz álmodban. nem bántottam meg.± Milyen gyakran? ± kérdezte Bella. hogy megnyugtassam. Ugyan. sápadtan. Semmit nem tudtam kiolvasni az arcából. s belemélyedni egészen. csupán szégyenkezett az álmai miatt. nagyon. de valahogy úgy éreztem. a zavarát leszámítva. ± Mit l? ± kérdeztem végül türelmetlenül. s magába szippantja barna mélységébe a tekintetemet.. ± Egyszer azt mondtad: "Itt minden annyira zöld!". s csaknem az égnek emeltem a szemem. ± Az attól függ ± felelte. hogy rá körülbelül úgy hat az enyém. hogy csak akkor nem jövök. Aggódsz miatta.

mint egy kamasz. hogy a szobájában várakozzak. Valami bels ösztön támadt fel bennem. Maradhattam volna é ppen kinn is.. ± Bella? ± kiáltott be a házba Charlie a maga morózus hangján. f ként úgy érezni magam. ± Ha tudnék álmodni. Mennyi számít soknak? És miért fontos a mennyiség? Nekem az els is épp elég lett volna. ± Kimondtad párszor a nevemet ± feleltem végül legy zötten. bár lenne legalább néhány fokkal melegebb a b röm. én már felsuhantam a lépcs n. mire elszakította tekintetét t lem. kemény mellkasomra. s ég arcát lefelé fordította. amikor magamon éreztem testének forró lüktetését. jobbnak láttam távozni. megalázottan felsóhajtott. s még azel tt leült. tisztában voltam vele. ha apád megtudja. hogy sokszor? ± érdekl dtem finoman. És nem szégyellném! ± még egy percet adtam magamnak. legalábbis hasonlóan csinosnak találta a lányát. de aztán már nem csak a gondolatait hallottam Charlie -nak. miel tt Charlie belépett volna a konyhába. újraéledt vágy. ± Akkor talán majd máskor. a többi csak ráadás volt. ha a szerelmének az apja id el tt tér haza a munkából.Felnevettem. ahogy ezt kimondta. s megálltam az ablak mellett. ± a kérdésem láthatóan nem tetszett neki. mint én. ± motyogtam. ne pedig a lépcs fordulóban. mire csöndes kuncogás tört el bel lem. Figyeltem Bellát Charlie gondolatain keresztül.. Éppolyan szépnek. de mégsem akarózott elengedni Bellát. ez Bellát nem zavarja.. ezért a szívembe zártam t. még ma is tetszett. Charlie már a zárral matatott. ± Mit értesz pontosan azon. Bella visszafojtott lélegzettel várt. tudtam. Charlie levetette a csizmáját. miközben azt kívántam. hogy itt vagyok? ± Nem is tudom. aki elsunnyog. Úgy t nt. mert biztos voltam benne. a konyhában. "Rettent éhes vagyok.. Elsurrantam a lépcs felé. nem húzhatom tovább. de felettébb izgalmasnak és tiltottnak éreztem. ± Van még valami? ± nógatott bizonytalanul. Bella kivette a mikróból a vacsoráját. kicsit mintha moziban ültem volna. majd leült arra a székre. én is rólad álmodnék. ± Adnál nekem is abból a lasagneból? ± hallottam Charlie éhes hangját. Remélem Bells nem fogyasztotta el az összes lasagnát! Bár ez nem valószín ." ± hallottam a gondolatokat. de nem akartam még jobban zavarba hozni. ± Ne legyél zavarban! ± súgtam a fülébe. amin néhány perce még én ültem. Csupán esetlen mozdulatait . Fura volt ennyi id sen úgy viselkedni. s megálltam a tetején. Hallottam így is mindent tökéletesen. amivel öntudatán kívül oly nagy örömet okozott nekem. ± Mindjárt éhen halok. amik tökéletesen megegyeztek a gondolataival. Az autója hangos fékezéssel állt meg a felhajtón. ± Edward! ± hallottam Bella méltatlankodását magam mögött.. ± Itt vagyok. hogy az apja bármelyik percben hazaérhet. s a kezemmel óvatosan odavontam hideg. éppen azzal. de mire kinyitotta. ± Baj. s igyekeztem kizárni Charlie gondolatait. mivel Charlie épp a bejárati ajtóhoz ért. mire bosszúsan. Beléptem a szobájába. ± Sokszor? Ezzel meglepett.. ± Bella izgatottan csendül hangja mosolygásra késztetett. hogy lesz máskor.

mintha egy mosolyt akarna visszafojtani. vétek lett volna egész nap itthon ülni ± felelte. A nap további része leginkább a sörözésb l.. ahogy Bella talán kissé gyorsan felhörpinti a maradék tejet a poharából. ± Korán le akarok feküdni.. Letette a poharat. átitatta a fogaimat. de ezt betudtam Renee-nek. Vajon mi járhat most a fejében? ± Nem igazán. amit az imént töltött ki. amit elterveztél? Bella szája széle megrándult.. "Hazudik. Olyan elkeseredettnek t nt.. s gyanakodva méregette a lányát. miközben egy adag ételt helyezett a villájára. ahogy enyhén megremeg a keze reszketése miatt. vagy inkább töpreng nek. szép nap volt ± helyeselt Charlie. majd' kiugrik a b réb l!" ± Valahogy olyan felspannoltnak látszol ± kötötte az ebet a karóhoz Charlie. s egy nagy falatot tuszkolt a szájába. ± Igen. mivel a homlokán elmélyült az a bizonyos ránc.. amit sikeresen kiemeltek a folyóból aznap délel tt. hiszen nincs túl sok értelme. mire a lánya rávillantotta kétségbeesett tekintetét. hogy a háta közepére kívánja ezt a társalgást. ± Sietsz valahová? ± kérdezte továbbra is gyanakodva t le. vajon miért bámulta a tejet. Gyorsan. de a testtartásából észre lehetett venni. de az hiába jelzett az ösztöneimnek.. ± Tényleg? ± kérdezett vissza terelésképpen. Édes illat kúszott az orromba el egészen az agyamig. és veled mi a helyzet? Sikerült minden.. ± felelte Charlie.. Két ember volt velem egy házban. fáradt vagyok ± felelte kissé rekedten Bella. után is kedves "Vajon mi baja lehet?" ± t n dött Charlie. olyan szép id volt. Még. . ± ... mint egy rosszaságon lefülelt kisgyerek. mi készteti erre a "sportra" az embereket. A szavaira eszembe jutott. Aztán egy ideig csak figyelte a tejet. s miközben odavitte Charlie-nak a tányér lasagne-t azon t n dtem én is. és bevillant neki két apró ponty. Bella neki háttal készítette a vacsoráját. Nem nézett az apjára. majd mohón belekortyolt az egyik pohár tejbe. mire Bella lefagyott. miközben elmosta a tányérokat... "Lehet. de könnyedén kontroll alatt bírtam tartani. Charlie gondolatban már az esti meccs kimenetelén morfondírozott. hogy az ajkaim ne csússzanak hátra róluk. Hiszen. hogy fáradt. és beszélgetésb l állt.. Érdekes.. a lábam lelógott a végér l. Jó kapás volt. elmaradt a kívánt hatás. de hiába várta a lánya válaszát. ± Jól. vajon mi lenne.. miközben figyelte. Persze a méreg összegy lt a számban. de váratlanul összerezzent. Bella nem. Elmosolyodtam az arckifejezésén. Charlie szemén keresztül kissé bosszúsnak t nt nekem. hogy a fiatalok ma már nem járnak el szombat esténként? Az az én id mben lehetett? Nem! Hiszen a városi fiatalok is ilyenkor mennek moziba vagy hasonló. Úgy festett. lágy mozdulattal leheveredtem Bella keskeny ágyára..nagyította fel kissé. de csak az egyikük gondolatait hallottam. Talán ki akar surranni. Sosem értettem. szeretnék hamar lefeküdni ± felelte Bella. "Vajon mire készül?" ± gondolta. ± Igen. hogy csöndesen felnevettem a néma szobában. ha elalszom?" ± Nincs valami programod ma estére? ± Nem. apu. ± Kösz! ± Hogy telt a napod? ± kérdezte Bella. ± Szombat van ± jegyezte meg Charlie sikertelenül színlelve a közömbösséget. akir l még ennyi id emlékeket rzött. és frusztráló.

nem vette észre. nehogy megsérüljön általam. a fülemmel akartam hallani a társalgást. miközben lehuppant a földre.. mint szokott. s ahogy Bella belépett már jobban értettem. ami azt illeti. ami Mike gondolataiból maradt meg bennem. de látszott. És az éjjel is ránézek legalább egyszer. Ráérsz az egyetemen keresgélni magadnak valakit ± vágta el végül a témát Charlie. ami nekem kellett. mint akik itt élnek. ahogy ott ült. az a száján. A MECCS!!!" ± Jó ötlet! ± búcsúzott Bella. de semmi baja nem volt. Feszülten vártam. hogy egyetlen mozdulattal véget vessek örökre Mike fantáziálásának. miközben a lépcs felé rohanva megbotlott a sz nyeg szélében. nem illend en. ± kezdte Charlie bizonytalanul. mire érdekl dve fülelni kezdtem. Barátnak sem volt mondható. ± Viszlát reggel. Szíve a helyén volt. agyamba hasított egy képzelgés. Felültem. addig én itt fekszem az ágyában. Gyilkos indulat száguldott végig a testemen. és továbbra is igyekeztem elrejteni a mosolyomat. csak újra indítom a szívemet! ± suttogta. ± Mike egyszer en csak a barátom. de boldogan.. s hallottam a hangján. ha megbütykölöm a kocsiját. ami a szívén."Talán másfajta emberek vonzzák. Durva és lealacsonyító vízió volt. sosem lehet tudni alapon. . majd lábujjhegyen az ablakhoz osont. hogy ott vagyok.. és egy féltékeny szörnyeteg bennem hangosan ujjongott. Csak nekem t nt fel. és lehajoltam érte. hogy nyíljon az ajtó. Az ajtó felé kaptam a fejemet. nehogy megijesszem.. talán az a Mike Newton. ha vége lesz a meccsnek. mégis elegend lett volna. apu! ± hangzott a rideg válasz. Kezdtem Emmetthez hasonlítani. A frászt hoztam rá. nem értettem miért. A lélegzete elakadt az érintésemre. hogy a szobájában az számára sötét volt. Charlie a fejét csóválta.. Igyekeztem elfojtani a nevetésemet. de gondolatai egy percre még leragadtak. Bella arca kipirult. hogy míg Bella kikukucskál az ablakon és a nevemet suttogja "Edward!". Hangosan becsapta az ajtót." ± morfondírozott tovább Charlie. nehogy megrémítsem. mire a torkához kapott riadalmában. még egyik fiúra sem vetettem szemet ± felelte Bella csöndesen. Bájos volt. hogy mosolyog. mit csinál.. ± Különben is. mire egész testemben megmerevedtem. óvatosan megemeltem a hónaljánál. ± Nem. ± Jó éjt. túl jó vagy nekik. apu! ± kiáltott vissza neki Bella. mely ontotta magából adrenalin szintjének megugrott édes illatát. szemei élénken csillogtak.. apró keze a torkánál. én pedig izgatottan. de felt nt. hogy gondosan megválogatja a szavait. mi? ± puhatolózott tovább Charlie. ± Várj egy percet.. A karomat a fejem alá tettem. de túlzott. és szélesre tárta. s magam mellé helyeztem az ágyra. ± Egyik itteni fiú sem az eseted. drágám! ± hangzott fel Charlie kiáltása. El ször fel sem fogtam. ± Ó ± nyögte kábultan az ijedtségt l. miért mondta Charlie a felspannolt jelz t. Elfojtottam a mosolyomat. hogy megnyomta a fiú szót? ± Azt hittem. mivel rendkívül mulatságosan hatott. ± Sajnálom! ± mondtam szintén. ± Igen? ± szóltam vissza csöndesen. "Azért az lesz a legjobb. a hangsúlyban minden benne volt. mit felel Bella az apjának. Lassan mozogtam. s bár valóban enyhén gyorsabban vert. így jobban hatott az akusztika. lélegzetvisszafojtva vártam.

miért csinálja? "Hát ez meg mi?" ± hökkent meg Charlie a látványon. de azért magában még egyszer elhatározta. nehogy átsétáljak hozzá és. végigsimítja tökéletes testének minden porcikáját. Mégis. Hallottam a kapkodást és hízelgett. s úgy tettem. milyen heves reakciót váltott ki bel lem ez az egyszer emberi teend . ± Hát hogyne ± feleltem. amióta csak ismerem t. alaposan végigvizslatta Bella nedves haját. de legnagyobb döbbenetemre nem a szobájába. hiszen azt nem ígértette meg. egészen addig. mintha ember volnék. hanem lefelé igyekezett a lépcs n. hogy nyílik a fürd ajtaja. mint maga. Szinte megijedtem magamtól. s vissza kellett fogni magam. ± Jó éjt. . ± Itt maradsz! ± parancsolta szigorúan. mint ahogy én akartam sietni minden egyes vadászatból. egyéb vágyaim. ± Kaphatnék egy percet bizonyos emberi teend kre? ± érdekl dött. ± Jó éjt. Szebbnek láttam minden pillanatban. mire az eddig oly gondosan visszafojtott nevetést már nem bírtam magamban tartani.. Bella váratlanul elhúzta a kezét az enyémb l. és a pizsamáját. mivel ez inkább volt a számomra kényelmes.. láthatóan sem értette. Mosolya az arcomon tükröz dött.. hogy attól tartottam elbotlik valamelyik lépcs fokban.. Nem értettem. egészen felhevültnek éreztem magam. idegesít apró mozgásokkal.. megnyitja a csapot. s rájöttem mire gondol. majd csendesen betette az ajtót. amikor újra találkoztunk. Bella befejezte a tisztálkodást. Hallottam ahogy . hölgyem! Persze azért figyeltem. aztán hallottam. ELÉG! Mélyet sóhajtottam. A szemem sarkából lestem. jobban hallod. Valósággal berontott a szobába. ami a megérintésével járt. s kérd n nézett rám. Valószín leg nincsen rajta ruha. Szíve végig hevesen verdesett. Éppen úgy. Bella! ± felelte. én pedig a gondolattól éreztem jobban magam. s nem akarózott leesni. Gyönyör volt. csak hallgattam bambán. Nem zavarta meg csöppnyi boldogságomat. ahogy elképzeltem. de azért belementem a játékba. hogy nem figyelhetek. Nem esett nehezemre. ± Hogy van a szíved? ± Majd te megmondod. hogy az illata már nem rjített meg annyira. mint én ± felelte. Kellemes volt.... miközben lágyan ± mindig óvatosan ± a kezemet az puha tenyerébe csúsztattam. kiosont az ajtón. felpattant. amik gyakran teljesen fölöslegesek. biztos. maga a tökéletes bársony.. apu! ± köszönt el Bella újra. fejemben az elképzelt vágyálmokkal. hogy a másikat becsapja hangosabban. mintha tökéletesen mozdulatlan lennék. Izgatottan hallgattam Bella szapora lépteit. hogy ne mozduljak. csak azt. mint úgy tenni. még melegebb volt. mennyire puha lehet a b re. ahogy összeszedi az emberi tisztálkodáshoz szükséges holmikat.. annyira sietett.± Nincs kedved itt üldögélni velem egy kicsit? ± kérdeztem t le. Míg én fantáziáltam. Hallottam mindent. hogy az autóból szétszedi a csatlakozást az akkumulátorhoz. a zúduló víz hangja pedig bevillantott valamit az agyamba. s megkönnyebbülve hallottam.. hogy siet vissza hozzám. s most. miszerint Bella izgatottsága a jelenlétemnek szól. A szíve épp olyan felspannoltnak t nt. mire elvigyorodtam egy pillanatra. amit én. amíg a vízcseppek rá nem csapódtak a b rére. ± Igenis.

. Az enyém felgyorsult. Arcomat az selymes arcához simítottam.. és felhevült. ± Hmmm. mikor Bella megmozdult. de hiába próbált közömbösséget színlelni. ±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±± . ahogy megremeg. Minden vágyam volt... s leült az ágy szélére. így hamar rájön majd. amik a számára veszélyesek lehettek volna. Nem nézett rám. elakadt a lélegzete.. Nem pusztán a tusfürd jének az aromája. ami csak jobban ösztökélte új. ± Mire kellett ez az egész? ± kérdeztem. izgatott voltam. de ennyi éppen elég volt. ± Mit gondolsz. Mennyit engedhetek meg magamnak. ± Mintha most már. ± De tényleg. ± Nahát.. bár mivel elég értelmes volt. Inkább. ismeretlen vágyaimat a folytatásra. miel tt. hogy aztán lágy csókot leheljek a füle mögé. miközben az ujjaimmal végigsimítottam kulcscsontján. hogy olyan reakciókat indítson el bennem. ± búgtam a fülébe. még csábítóbb. ki akarok lógni a házból ± mondta suttogva. ± Úgyhogy azon gondolkodom. mert t le akartam hallani. ahogy felpezsdült. miközben mélyen magamba szívtam kínzóan csábító illatát. a hangja elcsuklott a mondat felénél. mint egyébként.. ± Lehet. Újra hagytam magam elveszni csábító mélység csokoládé szemeiben. ± Az akarat gy zelme az ösztönök fölött ± feleltem. Kissé távolabb húzódott t lem. sokkal könnyebb lenne a közelemben lenned ± jegyezte meg egy percnyi hallgatás után. ± Tényleg annak t nsz ± helyeseltem. Óvatosan hátrasimítottam a haját. hogy túl izgatottnak t ntem.. Bella b rének még tisztább illata volt. ± felelt. miközben hallottam. neked ez is jól áll. amit elképzeltem. Az én bárányom. Nevetnem kellett a válasz egyértelm ségén. miközben az orrommal végigszimatoltam az állát. Miért? ± kérdeztem... Még ezen a részén is annyira puha volt. ± Úgy látod? ± nem bírtam magammal. ± Sokkal. majd lenyugodott t le. ± Kösz. zavartan. Éreztem.. Lassan az álla alá nyúltam és felemeltem a fejét. hogy a karjaimba zárjam. ha tudja.. amit a víz tett a b rével. ahol újra magamba szívtam az illatát. s hallottam. s figyeltem t. míg tusolt. vajon meddig mehetek el. hogy kihagy a lélegzete.. vagy. annyira törékeny... olyan nagyon izgatott szíve ± Charlie azt hiszi. és kíváncsi voltam. miért van ez? ± érdekl dött. mire zavartan legyintett. hogy eltereljem a gondolataimat a zuhanyzásától. Nem szerettem volna.± Csinos vagy! ± bókoltam neki. és a pizsamája szinte alig fedte el el lem testének buja idomait. ± Igen? ± nógattam. Összeszorítottam az ajkaimat. hogy tudom. sokkal könnyebb ± mormolta. ± Hmmm. hogy a tekintetünk találkozzon. valószín leg elfúlt a hangja. hogy a szíve érthetetlenül gyors iramba ugrott. Meg akartam gy zni az igazamról. visszatartottam a lélegzetem.. El ttem volt a kép. Elértem az állának végéhez. de a mosolyom az arcomra fagyott. miközben lassan hajoltam hozzá közelebb. mikor félbehagyta. vagy a samponjának az eperillata miatt.

megbocsáthatatlan. majd árny suhant át szép arcán.... hogy elnyomjam mindazt.. Ahogy Bella illata keveredett. mint a testvéreimmel ± "egészen másképp". ± Féltem. a véget hozná el. hogy még jól is csinálom. másképp.. melyik vonz jobban.. fájdalommentesen. ± Épp ellenkez leg. meglep reakcióival. ± És amíg a legkisebb esély is volt arra. ± elfordítottam a fejemet... Bella túlzottan nagylelk . a hanghordozása mosolyra fakasztott. pedig a lelkemet. miközben egészen a haja tövéig elpirult. Tudod. nem voltam biztos benne. ami vagyok. Aztán újra felcsillant a kíváncsiság a szemeiben. Ez a váratlan fordulat.. hogy van elég er m. hogy találok valakit. s magamba szívtam csuklójának csábítóan lüktet illatát. A tisztáson felejtett távolságtartásom óta kifejezetten önz nek tartottam magam. ami soha nem tudtam felkészülni. hideg ujjaimmal simogattam.. ezt azért nem gondoltam volna. amikor újra eszembe jutott a félórányi gyötr désem. de én könnyedén elnyomtam átkozott szomjúságom. hiszen egyfolytában hozzáértem. mert nem értettem.. amolyan döntetlenre saccoltam. akinek az elvesztése fájdalmat okozna. ± Csak kellemesen meglep dtem.. ± Te mindent jól csinálsz ± mondta. Érdekes. ± Tényleg? ± kérdeztem némi elégedettséggel a hangomban. akivel szeretnék együtt lenni. vagy éppen túlságosan elfogult. míg Bella zuhanyozott. ± Óhajtod. hogy esetleg. Meg rjíteni.. Hiszen err l szólt ez a mai nap. Kezdesz meg rjíteni ± ismerte be szégyell sen. kellemesen meglepett.. Az ujjaiból áradó meleg perzselte a b römet. miért húzódott el t lem. nem tudok uralkodni magamon. ± fölemeltem a jobb kezét és lágyan hideg arcomhoz simítottam.. ± És ráadásul kiderül. ± Ma délután még. "S t egyre nehezebb". s azonnal láttam a szemében felvillanni a sért döttséget. Hiszen ez számomra fantasztikus érzés volt. mire hálásan elmosolyodtam. B rének üde illata ezúttal nem éppen a vére iránti vágyat éltette bennem... magába itta vérének aromáját már valóban nem lehetett eldönteni. Hogy tisztán tudjak gondolkodni. ha együtt vagyok az egyetlen lénnyel a világon. gondoltam magamban. hogy meg is tapsoljalak? ± érdekl dött némi gúnnyal. ± De hát hogy lehet ez most olyan könny ? ± kérdezte.. ± De ma délután még nem döntöttem. ahogy viselkedtem. De aztán döntöttem. hogy igenis van elég er m.. A lángoló fájdalom ordított a torkomban.. hogy engedek a kísértésnek. hogy ilyesmi történhet velem.... hogy valaha is.. Soha nem hittem volna. bájos. ezt a veled való együttlétet. kemény ajkammal csókoltam az puha b rét.. ahogy a forróságával feltámasztotta és életbe tartotta a n testemet. Vállat vontam. gondoltam. ± Köszönöm. ± Nem megbocsáthatatlan ± vitatkozott velem. . hogy neki is a tetszésére szolgálnak az érintkezéseink.. Az elmúlt száz évben még csak nem is képzeltem. Sajnálom a dolgot. és nem létezik. ± Egyáltalán nem könny ± sóhajtottam bánatosan. A váratlan mozdulatokkal még vigyáznom kell.± Valamit rosszul csináltam? ± kérdeztem. mire együtt nevetett velem.

én pedig csodálkoztam. majd elkomolyodva folytattam ± Megpróbálom. Ha bármilyen rövid id re elválunk. ± De hát ez így is van rendjén. de hízelgett nekem. túl sok lesz nekem.. amikor nem láttam mást rajta. miközben ujjaimmal körülfontam törékeny csuklóját. hogy képes leszek elmenni. Elmosolyodtam. ± Könny csak neked volt ± mutattam rá. ± Hát akkor ne menj el ± kért meg suttogva Bella. akkor rajtam nem fog múlni az együttlétünk. Az egész sokkal nagyobb hatású. ± a kellemetlen emlék hatására elfintorodtam. De azért mégsem egészen elölr l. Elkomolyodva folytattam. hogy akárhogy is van. miközben bólintott. hogy elmeséljem nekik. hogy a dadogásomból ki tudta szedegetni az értelmesebb morzsákat. ahogy újra eszébe jutott az akkori arckifejezése.. azt hiszem. mi ez. kezdhetem megint elölr l az egészet. hogy nem tudom. hogy olvasol valamir l. láttam. csak bosszúságot ± elmosolyodtam. ± Most sokkal. felszabadultan. ez aztán könnyen ment ± felelte. figyeltem az arcod minden rezdülését. ± Hihetetlen micsoda különbség van aközött. mit gondolsz. hogy mit mondasz nekik. amint a színészek eljátsszák ezer különböz színdarabban és filmben. Meg is próbáltam nem tör dni vele. meg ilyesmi ± feleltem könnyedén. aztán eszembe jutott Charlie és a gondolatai Mike Newtonról. amikor Mike meghívott a bálra? ± Aznap kezdtél szóba állni velem ± felelte. de igyekeztem azért a hanger met minimálisra korlátozni. mire felnevettem. ± Ma egész nap itt volt az illatod a fejemben. de nem voltam benne biztos. nem tartozik rám. Felnevettem újra.. a felszabadultság átjárta egész lényemet. mert már van valakid? Tudtam. Azt hittem.. A legszívesebben azonnal elrohantam volna az összes szerencsétlenül járt kikosarazotthoz. Lágyan megérintettem az orra hegyét. Még sokkal jobban gyötört. még ez az apró mozdulat is annyi odafigyelést igényelt. mint hittem volna ± helyeselt Bella buzgón. ± Váratlanul ért. majdhogynem gy lölet lobbant fel bennem. Önfeledten. vagy személyesen megtapasztalod. a rabod vagyok! ± vallottam be.. ± Az akarat gy zelme ± mosolyodtam el újra. miért utasítod vissza. És nem tagadhattam. Ha az állandó kontroll és odafigyelés az ára. pláne. hogy ugyanarról a dologról beszélünk. ± Részemr l rendben! Hozhatod a bilincset. mint általában. nagyjából biztos vagyok benne. Holnap már megint nehezebb lesz ± magyaráztam. Tényleg csak a barátn d miatt? Vagy azért. ahogy már régen nem. El ször nem is tudtam. Aztán kezdtek sorban állni el tted a fiúk. Hátravetettem a fejem. nem? ± Bizony nagy különbség. err l az érzésr l mindent tudok. ha átérzi a szenvedéseimet. mert szerettem volna. hangjában természetes könyörgéssel. ± Ott van például a féltékenység ± magyaráztam hadarva ± Százezer könyvben olvastam róla. melyik nap kezdtem felépíteni lerombolt bizalmát. mekkora megkönnyebbülést érzek. Érthetetlen nyugtalansággal vártam. amit tudni lehet. micsoda ellenszenv. Különösnek találtam. Ha pedig. és meglep módon eltompultam iránta. hogy Bella napra pontosan megjegyezte. De egészen megdöbbentett. ± Hú. én pedig újra elmosolyodtam. de Bella bármit megérdemelt. optimistábbnak látszol.± Szóval most már legy zted? ± kérdezte. Bella egyedül nekem mondott .. ± Emlékszel arra a napra. hogy közben igyekeztem nem megijeszteni Bellát. Nehéz volt az érzéseimet szavakba foglalni. Ilyennek még sosem láttalak ± jegyezte meg Bella. mindenfajta korlátozás nélkül. nem? Az els szerelem csodája.

± De a féltékenység. de nem akartam. hogy nekem mindez újdonság! Te feléleszted bennem az embert. Aznap este jöttem ide el ször. mert még friss. míg el nem kerülsz innét. hogy nem veszek tudomást rólad ± és valóban így is történt. ± Hát persze ± feleltem. én pedig belélegeztem az illatot. ± Ne felejtsd el. ± Az el bb is. hogy ennél sokkal kevesebb miatt is megölhetném Mike Newtont. hogy még el is hagytam Forksot. hogy hallgatózol ± sóhajtotta. De aztán nyugtalanul forgolódni kezdtél. Bella. ± És ennyi elég volt hozzá. hogy még véletlenül sem hozom a tudomására. Olyan tisztán és érthet en. amit morálisan helyesnek tartok. amit eddig a csuklóján pihentettem. hogy akkor ez ilyen mély nyomot hagyott benne. olyasmi miatt. hogy valóban komolyan beszél ± hogyan zavarhat téged egy ilyen csekélység. Már a gondolat is kiborított. Emmett ide vagy oda. Amikor meséltem neki err l a történetr l nem t nt fel. és amit akarok. vagy ha elmegyek pár évre. ± Tudhattam volna. Tetszett ez a féltékenység dolog. amely minden szárnycsapásával a végzete felé sodorja magát. míg Bella lélegzetvisszafojtva figyelt ± . hogy ezt hangosan is kimondtam. ± De biztos azért nem lehettem benne... Elfojtottam egy újabb mosolyt. amint féltékeny rá.. Hogyan magyarázzam el neki. Ujjaimat. mire elnéz en elmosolyodtam. Milyen nagyon kevesen múlhat valakinek a boldogsága. Az érzés. mintha parányi kalitkába zárt madár lett volna.. amikor nekem azt kellett hallanom. Most.. Dühösen csóváltam a fejem. de nem voltam benne biztos. ± És akkor. többé nem leszek képes eljátszani.. hogy azt hittem. olyan er s volt. Persze Alice-szal is kellene err l beszélnem.. Igyekeztem könnyedebb hangnemben folytatni. újra a nevemet motyogtad. És teljesen irracionális ± ez volt a legjobb szó. felébredtél. amir l csak nekem és neki lehet tudomásunk.. a megtestesült. Tudtam. Bella kitágult szemekkel figyelt. hogy ezt is látja. és átformált. egyszer csak kimondtad a nevemet. ± De komolyan ± kezdte. Felsóhajtottam. hogy különösebben érdekelné ez a dolog. hogyan tudnék én versenyezni ezzel? Ezen elgondolkodtam. vagy valamelyik hozzá hasonlónak. hogy Rosalie-t. Határozottan a kedvére való lenne. ha továbbra sem veszek rólad tudomást. szíve. és tovább hadartam. akkor egy napon igent mondasz Mike-nak. Viszont ez az új fejlemény nagyon is elnyerné Rosalie tetszését.. Egész éjszaka vívódtam. ha nem túl kés máris. ami hirtelen az eszembe jutott. hogy megijedtem t le. és mégis. majd lágyan magamhoz . bizonyította mennyire szeret engem. Annyival er sebb. miközben figyeltelek. és felsóhajtottál. még elviselhetetlenebb volt a gondolat. s elmosolyodtam a feltételezésen. ami akkor elöntött. De annak a bizonyos els éjszakának az emléke örökké megmaradt bennem. a gy lölet a többi itt ragadt vetélytársam iránt elemi er vel támadt fel bennem.igent. hogy féltékeny legyél? ± kérdezte csodálkozva. Lealacsonyító fantáziálásai miatt mindig elöntött az indulat.. mint hittem volna.. fura egy dolog. Tudtam. amikor Charlie arról a nyavalyás Mike Newtonról kérdezett. ± folytattam suttogva. ahogy alszol: éreztem. Ha belegondoltam. hogy emiatt idegeskedjen fölöslegesen. és minden érzés nagyon er s. ahogy ott aludtál. mekkora szakadék tátong aközött. de nem voltam benne biztos. el is döntöttem. Rosalie-t neked szánták. Bella a szemeit forgatta. ± Nem vagytok versenytársak ± jegyeztem meg.. tiszta szépséget. most er sebben fontam köré. Hiszen Bella ma egész nap velem volt. Nem mutatta jelét akkor.

hogy együtt legyek vele. Édes. A csuklóján kicsit szorosabbra fontam az ujjaimat. nem húzódott el t lem. mint amennyit a szavaim elárultak. hogy létezhet ilyen fokú boldogság.. mire Bella megmozdult. ± Rosalie persze nagyon szép a maga módján. És nem is találtam meg. Bella meg sem rezdült. nem jöttem rá. hogy velem tart. ± Most még nem ± mormoltam végül szomorúan. NEM! Hiába küzdöttem ellene.. Soha nem hittem.. Ám ezzel együtt az elhatározásom. akkor el kell hagynia a családját.. hogy lemondtam volna valamir l. ez igazán nem nagy dolog. elég vagyok önmagamnak. ha nem tartozna Emmetthez. ± Ez nem igazság ± suttogta Bella. de meghallottam valamit. az Alice-féle illúzió makacsul. hogy nem vagyunk versenytársak ± súgta csöndesen. És ez így volt jó. A csuklóját egyik kezemb l finoman a másikba helyeztem.. hogy a számára legalkalmasabb id pontban lecsapjon szabadon felejtett elmémre. hátha többet ki tud bel le olvasni. ± Neked mindössze az életedet kell kockára tenned minden másodpercben. amit l megmerevedett a testem. akkor sem állíthatott volna meg abban. leheletét a b römön éreztem. ± Nekem egyáltalán nem is kellett várnom rád. és egész id alatt azt hittem. ezért magyarázatot f ztem az imént elhangzottakhoz. mint te ± ez valóban így volt. amire számítottam. nem ezredannyira sem. de ha Rosalie valóban annyira vonzott volna. ± Mi. naiv Bellám! Nem sejtette még. Hiszen már így is éppen elég hosszú ideig maradtunk Forksban. miszerint nem engedem. De Rosalie sem és én sem éreztünk úgy. karjai lángoló csápokként fonódtak körém. ha engem választana társának az életében. acélossá keményedett. hamarosan el kell mennünk innen. az emberiségnek kell hátat fordítanod. akkor sem vonzana tizedannyira. Neked csak a természetnek. majd végigsimítottam nedves haján. valószín leg meg akarta nézni az arcomat. s kezeit a hátamra helyeztem.. Én miért úsztam meg ilyen könnyen? ± Igazad van! Tényleg meg kéne kicsit nehezítenem a dolgodat ± morfondíroztam tréfásan. bársonyos tapintása kellemesen cirógatta az érzékeimet. a nyakán. hogy megtö rténjen. Arcát továbbra is hideg. hajának selymes fénye. hiszen te sem éltél még akkor. ± Egyáltalán nem érzem. mit számít az? ± Nagyon keveset ± lehelte a pólómba kissé durcásan. Valahogy meg kellett változtatnom ezt a fajta gondolkodásmódját. egy-két éven belül biztosan. s ellenben azzal. amit velem töltesz. mennyi fájdalommal járna. ± Majdnem kilencven éven keresztül járkáltam az én fajtám és a tied közt. de szíve elárulta heves érzelmeit. ahogy Carlisle eltervezte. s beléfojtottam a szót. a barátait. ± kezdte. de nem eresztettem.. Már megint alábecsülte önmagát. ± Tudom. Bár szerettem a bátyámat.. le egészen a vállán át a derekáig. ± Éppen ez a baj. . kemény mellkasomhoz szorította. s csaknem kitört bel lem egy halovány kacagás. az életét is talán... A borzongató érzés régi ismer sként üdvözölt. annyira hogy ne tudjon megmoccanni. mint valami meleg simogatást. hogy mennyi lemondással jár az életmódom. mit is keresek. forró lehelete égette a b römet. szinte árnyként követett mindenhová.húztam. Ha pedig engem választ. de ha nem lenne a fogadott n vérem. Fagyott ujjaim végigsiklottak a tarkóján. ha valami csoda folytán úgy dönt.

Ha Charlie arrafelé nézett volna. Hogy miért van élet. de akkor is máshogy viselkedett. akkor sem látott volna meg a fényviszonyok miatt. hogy tudom. hogy parányi szíve szaporán verdesi a szárnyait? Pocsék alakítás volt. ahol megtapadtam. Könnyedén meg bírtam magam tartani. aztán fáradt testét elvonszolta a hálószoba irányába."Ha kiszökött. hogy tisztában volt a hallásom élességével. Hangtalanul lehuppantam a padlóra. senki számára nem létezhet ennél nagyobb boldogság az egész világegyetemben. hogy nem zavarta t a hideg testem. Olyan gyorsan emeltem meg a takaróját és bújtam be alá. hogy dúdolok. hogy rám ezerszer er sebben hat testének melege. akkor. ± Énekeljek neked. de én is elmosolyodtam. pedig még mindig Szavaimra végre magához tért.. Egy másodpercre elhallgattam. Aztán odasimultam forró testéhez. mint a tisztáson.. miért lélegzünk? Mindenre egyetlen válasz volt: Bella! ± Rémes színészn vagy. mintsem hogy elengedjem. ha nem akarsz aludni. Nyílt az ajtó. és behúzódtam a szoba legsötétebb zugába. mint fordítva. de tudtam. hogy nem alszik. Talán szégyelli. Érdekes volt. Emberek! Hát nem hallja.. Minden titokra rájöttem ekkor. mivel egy id után vállat vont. "Talán csak képzel dtem az este. meg sem próbált elhúzódni. hogy széthúztam a csatlakozást!" ± gratulált magának gondolatban. hogy bár a légzése egyenetlen. Hallgatózott. amíg el nem alszol? ± kérdeztem. ± De akkor nem tudtam. Leengedtem Bella kezét. ott állt az ágya mellett. a lábammal pedig kétoldalt a falat. Hallottam. rá egy másodpercre pedig a lépteit a lépcs n. Charlie-nak elegend . de továbbra sem eresztettem el puha testét. vajon úgy lélegzik Bella. ± Persze! Mintha tudnék aludni. mert Charlie keze már a kilincsen volt. Nem tudhatta. én pedig felugrottam a szoba sarkába a plafonra. Eufória! Biztos voltam benne. de úgy t nt. s csöndesen becsukta az ajtót. legalább egy hétre. a lába idegesen megmegrándul a takarója alatt? Nem hallja. majd finom csókot leheltem a cimpája mögé. vagy kett re!" ± hallottam Charlie gondolatait. aztán rült iramban száguld tovább. s nem úgy. mikor rákérdezett. mire hitetlenkedve megcsóválta a fejét. Határozottan úgy hangzott. az egyik kezemmel a plafont nyomtam. amikor itt vagy.. biztosan szobafogságra ítélem. amit én mondtam. Ebben a pillanatban inkább a halált választottam volna. ± Ha nem akarok aludni. hogy miért van házasság. Bella nem mozdult. ahogy mindig is szokott. én pedig nem tudtam vajon ezt arra mondja. hogy észre sem vette. ahogy a szíve egy töredékmásodpercre kihagy. hogy ez a tény mennyire nem volt az ínyére. ± Eddig is tudtál! ± emlékeztettem. és miért a halál. vagy arra.? ± ismételte meg a kérdésemet. ami eszembe juttatta.. hogy az én fajtán számára. mire felnevettem.. A kérdésemet viszont meglehet sen mulatságosnak találta. mikor milyen hatással vagyok rá. bebújt a takarója alá és magzati pózba gömbölyödött. . hogy itt vagy! ± mutatott rá kissé ridegen. mint szokott! Mindenesetre jó. ± Hát. akkor. hogy is hallja. Ezúttal úgy. mintha lennének elképzelései erre az esetre. vagy csak produkálja magát. ± Feküdj le! ± szóltam Bellára. a karommal átöleltem remeg testét. Azon kaptam magam. közelsége. semmi keresnivalód azon a pályán! ± súgtam a fülébe. hogy létezhet a vakszerelem. ± A csudába! ± morogta. s t.

milyen étvágygerjeszt illatom van ± jegyezte meg. aki egy vámpírral fekszik egy ágyban. mikor Bella váratlanul felélénkült. Szemei tágra nyíltak a kíváncsiságtól. hogy az illat átjárja a torkom éget szárazságát. Egyszer en csak nem értem. ± Majd szólj. ahogy az orrommal végigsimítottam állának kecsesen ível vonalát. akkor legalább az illatát élvezem. amivel nem riasztom meg? Amivel nem marom el magam mell l? Nem akarok szörnyeteg lenni! Ez volt az egyik legfontosabb indokom. Ám ahogy újra beszívtam az illatot. Nem akartam er szakoskodni. hogy ha hangosan kiejteném ezeket a szavakat. Nem bírtam el enállni. ± Kérlek. hogy önmagát hozhassa. tudtam. Mélyet sóhajtottam. Éppen azon t n dtem. miért olyan fontos ez neked egyáltalán. viszont így is gyönyör volt. miközben mélyen magamba szívtam mézédes aromáját. de más nem jutott eszembe. miért igyekszel annyira. Bella arca kissé sápadtnak hatott a sötét fények miatt. mihez is lehetne hasonlítani. és egy szörnyetegre. Nem tudtam. de tudtam. miközben édes illata elborította az agyamat. hogy csak nem meri hangosan kimondani. meg kellett szoknom. hogy két részre téptem magam: egy emberre... és nem te vagy az els . De tudod. mikor megszólalt.. k sem értik. mint a levendulának. aki fölteszi ± jegyeztem meg kissé elgondolkozva. ami vagy ± felt nt a szünet. s közben megkönnyebbülten nyugtáztam. hogy ennyire különleges illat nincs még egy a földön. ritka az olyan nap. hogy mennyire vette észre. ± Nem is tudom ± felelte. természetesen örülök. t n dtem. és hálát adtam az égnek. ne érts félre.. mennyire taszítóan. ± Hé. Abszurd humor olyasvalakit l. hogy az imént elakadó lélegzete akadozva ugyan. amiért csak rám van ennyire intenzív hatással. Többet szeretnék tudni rólad! ± Kérdezz bármit! ± csúszott ki a számon automatikusan a válasz.. de nem úgy éreztem. míg lehetséges. Tanya és családja hasonló volt a miénkhez. Reméltem. Hogyan fogalmazzak. hirtelen beugrott. csak azért. Az ember szájában összefut a nyál. Talán egyszer elárulja. hogy a fajtámra vonatkozó szót soha nem használja. A bármit elég tág fogalom ahhoz. hogy nem t nik fel neki. mit szeretnék. Egészen biztos voltam benne. ami. miért. ± Jó kérdés. ± Csak mert nem engedek a kísértésnek. míg magától elárulja nekem a gondolatait. mert bizonyos fajta lapokat osztottak . vajon mazochista lettem-e. ± A többiek. s már kés volt visszaszívni. vagy a fréziának. ± Miért csinálod? Még mindig nem értem. azt hittem sikerült érzéketlenné válnod ± rótt meg kíváncsiskodva.. mire megborzongott. ± Eldöntöttem. hogy nem tudom méltányolni a bukéját ± súgtam a fülébe.± Akkor mit szeretnél csinálni helyette? ± kíváncsiskodtam. akik tökéletesen elégedettek a sorsukkal. Reméltem. mert. hangja remegett. miért élünk így. hogy Bellánál nem m ködik a képességem. ± Igen. hogy megkóstoljam a bort. A lélegzetem kissé szaporábbá vált. l ha már meg nem ízlelhetem ± SOHA ±. Még bolondnak nézne. mintha nagyon bántaná a szaglászásom. hogy ellenállj annak. ha eldöntötted! ± javasoltam. ± Virágillatod van. ahogy élünk... hogy így van.. Lenéztem rá. ha tudná. hogy valaki ne közölné velem. mennyire rosszul hangzanának. de rajtunk kívül nem nagyon lehetett fellelni a világnak ezen a felén ekkora szeretethiányban szenved együtt él vérszívókat. Bella lélegzete elakadt. mármint a mi fajtánk többsége. alsó ajkát izgatottan beharapta. hogy az ember szót megnyomtam kissé. olyan.. de éreztem. nem haragszik meg túlzottan az alkoholos hasonlatért. n azonban nem akartam ilyen szempontból "bármire" felelni. ez még nem jelenti azt. de újra beindult. ezért ki kellett várnom. mire csöndesen felnevettem.

± Ez minden.. aztán belekezdtem abba. Ez egy olyan kérdés volt.. amennyit csak lehet? ± ha már egyszer a lelkünket elvesztettük. hogy valamire igenis ki akar lyukadni. ha nem az egész létezésében ± bár akadnak olyan fanatikusok is ±. Emmett az erejét. Carlisle-nak van egy elmélete. Mindenesetre válaszolok a kérdéseire. amit egyikünk sem maga választott.. ez még nem jelenti azt. az életformánkat. amivel csak meger sítette a korábbi gyanúmat. vajon mit gondol ebben a pillanatban.nekünk. Rosalie az állhatatosságát. ± Jasper esete nagyon érdekes. mi ez a köntörfalazás. Miután nyugtázta magában a történetet. legalább a döntés ereje maradjon a kezünkben. de . aki látja a jövend t. hiszen már egyszer megbeszéltük. valószín leg már emberként is nagyon érzékeny voltam a körülöttem él k gondolataira. hogy feltegye azt. s bennem újra felmerült a gyanú.. És ahogy Alice valamennyire már emberkorában is a jöv be látott. csak hogy újra szóra bírjam. hogy manipulálja a környezetében lév k érzéseit... nem mozdult. hogy Rosalie-ra nem lehetne ilyen szolid jelz t használni. akárcsak az agyunk és az érzékeink m ködése. Most képes rá. vagy éppenséggel izgalomba hozzon egy letargikus tömeget. hogy fölébe kerekedünk a végzetünknek. Nagyon érdekelt volna.. k mit hoztak magukkal az új életükbe? ± kérdezte Bella. ± ahogy mindig. miként vélekedik err l a számára is teljesen új. ± Carlisle az együttérzést. és azok a mostani életünkben föler södnek. lecsillapítson egy teremnyi dühös embert például. gondoltam. képtelen helyzetr l? De Bella nem mondott semmit. ahogy . ± Nem igazán tudjuk mi sem. ± No és hogyan kezd dött ez az egész? Már úgy értem.. mikor eszembe jutott. hogy úgy lássák a dolgokat. és némi intelligenciával rendelkez él lény keresi a választ. de ezt már nem engedtem kicsúszni a számon.. ± Elaludtál ± kérdeztem csöndesen. Vállat vontam hanyagul. bárhol élt is akkoriban. Miért ne próbálhatnánk meg rizni az emberi természetünkb l annyit. ± Szerinte valamennyien átmentettünk valamit a leger sebb emberi tulajdonságainkból. Nagyon titokzatos képesség. mindenr l volt egy elmélete. hogyan hat mindez az lelki világára. amir l valójában nekem sem volt túl sok fogalmam... egy olyan végzetnek. ± És Carlisle meg a többiek. Nem értettem. mikor majd szétszedi a kocsimat atomjaira. már az els életében is karizmatikus személyiség volt. ± Mit szeretnél még tudni? ± nógattam. ahogy a légzése is. téged Carlisle változtatott át. befolyásolni tudta a körülötte él ket.. Bella nem reagált. újabb kérdéssel talált meg. De nevezhetjük akár csökönyösségnek is ± felkuncogtam. s úgy láttam. hogy ezeket a frázisokat már elhagytunk. Elcsendesedtem egy id re. ami igazán érdekli. Esme azt a képességét. amire minden épesz . hogy szenvedélyesen tud szeretni. hogy Bella megeméssze a hallottakat. valóban próbálja megérteni a létezésünket. amire kíváncsi voltál? ± Hát nem egészen ± motyogta.. hagytam. hogy nem dönthetünk úgy. Úgy gondolja. A szívverése egyenletes volt. nyílván t is át kellett változtatnia valakinek és így tovább. de nem mer rákérdezni. miért történnek veletek ezek a dolgok? ± hadarta egy szuszra Bella. ± Miért tudsz olvasni mások gondolataiban? És miért csak te? És ott van Alice. míg elég bátorságot gy jt. ± Nem..

amit én a magam részér l nehezen tudnék elfogadni. Sötétben persze egész máshogy lehetett ezt észrevenni. Választ azonban senki nem talál.. nem olyan mérhetetlenül kiábrándító. mivel egy pillanatra elmosolyodott.. ha itt hagynám. s kedvemre való volt ez a gondolat. És miért nem meri megkérdezni? ± Ott van nekünk a holnap. hogy most teszi fel azt. ami ilyen intenzív reakciót váltott ki bel le? ± Mi az? ± sürgettem türelmetlenül. Úgy döntöttem. aztán a holnapután. mi az. éppígy megteremthette egyszerre a mi fajtánkat meg a tieteket? ± Egyvalamit azért tisztázzunk! ± vetette közbe Bella. de nem tör dtem vele. ± Hogy honnan ered ez az egész? Az evolúció hozta volna létre? A teremtés? Nem lehet. soha. Bármit megadtam volna. mert úgy láttam. szomjúság égette a torkomat. hogy egyáltalán nem lenne kedvére való. ± Nem hagylak el ± ígértem neki teljesen szintén. én pedig ujjongtam. a fókabébit és a gyilkos bálnát.legalább egyszer bizonyosan. a leghelyesebb megoldás. amire egész este készült. ha elmesélem. lágy csókot leheltem a tincseibe.. ± Végtére is mesebeli lény vagy. keser . ami elválasztott t le. Szívritmusa meglódult. ± Vagy vannak még kérdéseid? ± Oh. Bella még egy ilyen komoly. nem bírtam elhagyni. egyikünk ragadozó. de ha a látásom nem lett volna kiemelked en éles. holott tudtam. s ilyen igaznak még soha nem hangzott semmi. hogy ugyanúgy fejl dtünk ki. ahogy a b re rózsaszínbe pirul az arcán. Illatát újra beszívtam. Úgy t nt Bellának is. és érezzem forróságát. ± tréfálkozott. hogy tudjam. de nekem megint eszembe ötlött. hogy eltereljem a gondolataimat. amely megteremtette a törékeny angyalhalat és a cápát. hogy rávezessem erre Bellát is ± mármint az erre a részre utaló tudatlanságunkra ± a kérdésére kérdéssekkel felelek. esetleg kett . rendben? Felnevettem. Ehelyett vele voltam. ± Biztos nem t nsz el reggelre? ± kérdezte bizonytalanul. hogy ez lett volna mindenki számára a legtisztább megoldás. párnákat. én pedig azonnal éreztem.. aztán a következ nap. mint a mágnes. hogy magamhoz vonjam. megéri a szenvedést. hogy az egész világmindenség csak úgy véletlenül. ± Rendben ± egyeztem bele mosolyogva. hogy ugyanaz az er . mire teljesen kétségbeestem. Amivel már nehezebb volt megküzdeni azok az emberi vágyak. ± Nem.. ± emlékeztettem. ha elmesélem.. mindössze egymillió. magától jött létre. s el nem tudtam képzelni mit akarhat éppen most. hagyjuk! Meggondoltam magam ± visszakozott. A fájdalmat meg lehet szokni. miszerint egyvalami foglalkoztatta t egész este. másikunk zsákmány? Vagy ha az ember nem tudja elhinni. Mi járhatott a fejében. és az arcomat belefúrtam a hajába. Nem hagytam el. Bella teste úgy vonzott. ruhákat. amit kimondtam. Emmett imádni fogja. egy ágyban. Mennyire pozitív volt. egy házban. ± Én a fókabébi vagyok. . hiszen Bella arca szinte lángolt. Szerettem volna félretúrni minden akadályt.. mint a többi fajok. ± Akkor csak még egyetlen kérdés ma éjszakára ± javasolta. akkor is észreveszem a különbséget. olyan nehéz elhinni. amit nem sokkal ezel tt állapítottam meg. mennyire gondtalan és könny .. ± Akarsz most már aludni? ± kérdeztem. mint az én szemléletem. és láttam. filozofikus kérdésb l is képes viccet csinálni.

mint gondoltam. Bella.. ± Nem hiszem... Újra könyörg re fogtam a dolgot. Ez. hogy ez. nem is moccant. megrázta a fejét. Vagy jobban szeret. hogy id vel egyre kevésbé lesz frusztráló. Fészkel dött az ágyon. A türelmetlenség és elkeseredés el tört bel lem. csak nagyjából.. De csak rosszabb és rosszabb lesz. mit beszélek álmomban ± motyogta zavartan. én pedig lefagytam. attól még ugyanolyan zavarban volt. hogy bárki ártson neki. mikor eszembe jutott Emmett és Rosalie. én pedig visszafojtott lélegzettel vártam. Nem engedhettem.. hogy az emberi vágyak többsége megmarad bennünk. Már nem csak az elméje volt zárva el ttem. ha . de nem felelt. ± kezdte tétován. csak elfedik ket a még er sebb késztetések. közel lennék hozzád? Enyhe megfogalmazás.. kihangsúlyozva a nagyjából szót. de rájöttem. ± Kérlek! ± esdekeltem kétségbeesetten. hogy kihallgattad. Bella néma maradt. hogy esetleg te meg én. ± Hát. szaggatottan lélegezve.. mint gondoltam... Egész testem görcsbe rándult... hiszen akkor is hiába kínozná magát.... ± Mert túl nehéz lenne neked. ez. Hát igen. hogy te olyan lágy vagy. ± Van valami okod rá. f képpen nem saját magam. Nem bírnám elviselni. ± Minden mozdulatomra ügyelnem kell. hogy nem tudsz olvasni a gondolataimban. ± Kétségkívül az se lenne könny . olyan törékeny. Gúzsba kötve kell imádnom. hogy mégsem.. ± Kérlek! Hatott! Végre megszólalt. amiért nem nézhet vakság nélkül a szemembe. ± Azt mondtad. mint az imént.. puszta véletlenségb l ± vallottam be gyötrelmesen. miközben jéghideg kezemet ég arcára simítottam. ± hebegte. ± feleltem tétován. nyugodtan kérdezhetsz t lem bármit! ± nyugtattam meg. ha az alapokat vesszük figyelembe. mint az embereknél? Megkönnyebbülésemben hangosan felnevettem. hogy éppen ezt kérdezted? ± Hát azon gondolkodtam. ha baja esne. ± hiszen minden mozdulatom egy megfontolt gondolatmenet következménye. lehetséges lenne. Ehelyett t ez az egyszer téma érdekelte. pedig még ennél is többet akar. kissé dühösen.. ± Mondtam neked. gondolom. akkor mindenképpen. ± lehelte Bella.. miközben önmagam iránti megvetésem egyre csak növekedett bennem. mint annak el tte.... ± Örülök. de hiába. Könnyen megölhetnélek. ha én olyan. Hanem arra. s kissé csitult arcának a melege. Reméltem.. nehogy kárt tegyek benned. hogy csak mert kimondta.. de akkor is szörny lett volna ilyeneket taglalni Bellával. továbbra is pirulva. ± Ha túl heves lennék. hogy Rosalie és Emmett rövidesen összeházasodnak. ± hiába fenyeget ztem. Az elmúlt két percben az rület határán álltam és a legszörny bb kérdések kavarogtak a fejemben.. valami sokkal rosszabbra fogok gondolni. mármint a házasság. ahogy az teste is megmerevedik. ± Ha nem mondod meg. Valóban ezt akarta? Az agya betegebb. s éreztem.. Hangosan felnyögtem teljes elkeseredettségemben.. miközben átkoztam a sötétséget. mire tagadólag. gondoltam.. Már az is elég szörny .. ± Állandóan abban reménykedem. amikor együtt vagyunk. Lényegesen rosszabbra számítottam.. mint például hány embert öltem már meg? Vagy gyerekkel végeztem már szomjúságból? Természetesen nem. nagyjából ugyanazt jelenti ± feleltem végül. míg engem az. De én most nem erre gondoltam.. miközben az arca újra éppolyan forró lett. valamikor.. s ha lehet még jobban elvörösödött. ± Ó.. hogy nem tudok olvasni a gondolataidban. hanem az ajkai is. ugyanazt jelenti nálatok. ± Hát erre akartál kilyukadni? ± kérdeztem. ± Igen.± Bella.... azért amiért engem. hogy miért. És reméltem.

Szerencsére ezúttal hamarabb rávette magát a kérdésre. úgy? A megkönnyebbülés nevetésre késztetett. hogy még soha nem éreztem így senki iránt. és mégsem. amiért ilyen a felfogása. ha nem mond nekem igazat. ± Természetesen nem.. s elmosolyodtam a harciasságán. hamar rájöttem volna. hogy a szerelem meg a testi vágy nem mindig járnak kéz a kézben. hogy köztünk nem lehet semmi olyan. Talán ez már sok lesz neki. csak megérinteni szeretném az arcod. hogy megértette. és legyezgették a hiúságomat. mint az én fajtám. és jóllehet. erre Bella ilyen csekélységek miatt agonizál. de csak feküdt némán a karomban.. De nem füllentett. ± Legalábbis most. Hát igen. mit hoz ki bel le. amikor veled vagyok. nehogy jobban zavarba hozzam. Felszabadultan kócoltam össze kissé még nedves haját. hogy bármilyen okból elveszítsem az önuralmamat. Hiszen Bella azt mondta. A szavai melengették fagyott szívemet.. Újabb csönd. de éreztem. mégis véletlenül összezúznám a koponyádat. felvértezem magam. ± Ennek örülök. s rettegve vártam. aki komolyan érdekelte volna. Bár az embereknél nem lehetett tudni soha. hogy eddig még nem találkozott senkivel. de láttam. Valóban elfogadta a tényt. De ismerem a többi ember gondolatait. hogy egyáltalán léteznek számomra. ha semmi másban nem is a . amikor azt mondja elég. elfojtani a vágyait... még hasonlót sem ± felelte zavartan felháborodottan. Viszont ekkor újabb aggodalom öntötte el az agyamat. Mivel olyan pocsékul hazudott.. Legalább van valami közös bennünk ± jegyeztem meg. ± Hát szóval. ahogy az el bb. ± Megrémítettelek? ± kérdeztem. ebben biztos voltam. mire céloztam. ± Nálam igen ± mondta dacosan Bella. ± Ha ember talán nem is. ± Ami az emberi ösztöneidet illeti. egyáltalán vonzónak találsz engem. a hangja nem volt több néma suttogásnál. milyen hihetetlenül törékeny vagy. még soha senkivel nem volt együtt olyan téren. éreztem. Némán. Az arca újra forró lett. s roppant büszke voltam Bellára. Mindig a legrosszabbra számítok.. ± Nem. ± kezdte tétován éppúgy. mit felel. Mikor megszólalt végre. Az emberek nehezebben bírták visszafogni magukat.. én pedig megkönnyebbültem. Legalábbis megdöbbent en. Persze úgy is szerettem volna az öröklétig. hogy ez ne álljon közénk? ± Tudom. Lassan múltak a másodpercek. ha nem így felel. Fogalmad sincs. de talán kicsit kiábrándítólag hatott volna. jól vagyok... Soha. De Bella nem volt átlagos gondolkodású ember. ± De azért kíváncsi lennék. ahogy elpirult zavarában... Bella hallgatott.? ± nem fejeztem be. Tudom. Mondtam már. feszülten vártam. Persze nekik nem volt olthatatlannak t n szárazság a torkukban. Meddig lehetünk úgy együtt. nem kínzott a bizonytalanságával sokáig. Igazat mondott. férfi azért még vagyok ± biztosítottam továbbra is mosolyogva. Te már. Talán ez az a pont. de soha nem engedhetem meg magamnak. Nyugodtnak t nt.egyetlen másodpercre megfeledkeznék magamról. Akkor ezek szerint. Micsoda kérdés. ebben azért egyel re teljesen bizonyos voltam. hogy a háborgó tengert rejti ez a nyugalmas felszín. hogy reagáljon. Vártam.

Hiszen valami miatt mindig szapo rábban vert vagy éppen kihagyott a szíve. Ám épphogy kiszabadultam. ami ébrenlétében soha nem tapasztaltam igazán. szerettem volna. ± Te nem vagy bárki. sehol nem hallatszott életre utaló zaj.. amit Bellának szereztem. már megláttam a fáradtságát. Könny szívvel. szerelmem teljes tudatában indultam a családomhoz. szeretlek! Persze tisztában voltam az érzelmeivel.. ha Bella kipiheni magát. Összekócolódott haját kisimítottam az arcából. Milyen békés volt. Megnyugtatott a tény. Bella ásított. ± Szeretlek. ± Nem akarom bántani Rosalie-t. ahogy álomba merül. ± Akarod. Legalább egy órámba került ezek után. amikor megláttam valamit. Mégsem akarózott megmozdulni. Bizonyára fárasztó volt a számára ez a nap. közben pedig megb völten figyeltem. olyan rült módon akarjuk egymást.. kés bb enyhe horkolását.. mégis egészen más volt így hallani. hogy szeret. ± motyogta. ± Feleltem az összes kérdésedre. hogy nem tudom kikapcsolni. "Sejthettem volna! A lány annyira nem vette el az eszedet. Bella álmában forgolódott.. mire elakadt a lélegzetem. mint semmi mást. s ráhangolódtam az illet re. Hallgattam egyenletes légzését. annyira nyugodt. Egész éjjel ott maradtam volna.. hogy legalább olyan hévvel.. figyeltem szívének morózus dobbanásait. hogy nem mindent. Épp az erd n vágtam keresztül. most már aludnod kéne... mire elnevettem magam. mivel állat biztosan nem jártatja az agyát a n véremen. fejét az oldalamba fúrta. így bekerült a hónom alá. a gondolataim természetesen Bellánál ragadtak. hogy néha már aggódtam a testi épsége miatt. Kicsit arrébb húzódtam és lenéztem rá.. elfordult t lem. el akarta nyomni. mint bárki más. de tudtam. hogy elmenjek? ± javasoltam. Bella ajkain halovány mosoly játszott..létezésemmel kapcsolatban... míg a légzése olyan gyakran akadt el olyan hosszú id re. és tudod. de biztos voltam benne. bár nem nagyon akarózott megmozdulni a helyemr l. mire hallottam a bátyám bosszús sóhaját. B nösen kellemesen éreztem magam Bella ágyában. s felsóhajtott. Én azonban mélyebbre hatóan hallottam. Alice valószín leg sok mindent látott. ± Nem! ± mondta szinte kiáltva. Bella újra fordult még egyet. Az éjszaka sötét takarója még magába zárta Forksot és környékét. hogy tudok ± jegyezte meg álmos hangon. Emmett! ± jelentettem ki csöndes önelégültséggel a néhány fának el ttem. de kés volt. Emmett elvigyorodott. hogy haza kell mennem. hogy rávegyem magam az elszakadásra. ami pedig kevesebb problémával járt volna. Megtorpantam. mire ajkai kissé elnyíltak. ± Nem biztos. ±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±± Nem siettem úgy. hogy tisztán és érthet en kimondja. miközben odakocogott hozzám.. aztán újra megszólalt. Újra belekezdtem dúdolni az altatódalt. hogy ne figyelj a gondolataimra!" ± gúnyolódott durcásan. Emmett kíváncsi lesz a szaftos részletekre. így ki tudtam venni a karomat a feje alól. Elmosolyodtam. ± Edward. ± mutattam rá ± . beszélni a családommal. ahogy egyébként szoktam. .

miként fogok reagálni. Akkor sem. ± Rendben. bizonytalansága bizonyos mértékig érthet volt. Eszembe jutott Jasper. miel tt fojtatta. Tudtam. hogy Alice egyfolytában áradozik. a szemeit forgatta. vajon miért titkolózik el ttem Emmett. Bevillant a vízió. Emmett! ± róttam meg. de még a családomba is be akarom vonni. de mégis. de rá sem hederítve folytattam. míg hazaérek ± Emmett Rosalie mosolyára gondolt. hogy titkolni próbáltok valamit! ± Nem titkolózunk! ± ellenkezett a bátyám nem túl meggy z en. ahol Bella a barátn je. ± Nem akarom bántani Rosalie-t.. Emmett olyan er sen próbált koncentrálni. ± Rendben! Halljam! ± szólítottam fel ket. kitartóan. amennyire Emmett koncentráló arckifejezése megengedte.. mert Bella kíváncsiskodott utána! Dudorászik. ± Úgyis tudsz már mindent. hogy ami a túlzott beleélést illeti. olyannyira próbálta védelmezni el lem Rosalie-t. amiben romhalmaz lett az egyetlen olyan dologból. ahogy látta. "Látod?!" ± sugallta Emmett szemrehányóan. ± Mintha nem tudnád! ± Csak azt tudom. ± Ugyan. mennyire meg lehetett döbbenve.. hogy Alice nagyjából felvilágosította. A nevetésemet igyekeztem olyannyira elfojtani. Nem sok kellett hozzá. ± is szeret engem! ± csilingelte Alice. nehogy Alice túlzottan beleélje magát a bizonytalan jöv képbe. s elvigyorodtunk. de a gondolatai ingadoztak. ± .. hogy annyira hiányoltál. de mivel ezt nem igazán gyakorolta. Edward! ± kezdte Alice.. Na.± Milyen napod volt? ± kérdezte.. ha. amelyik még jelentett a számomra valamit. hogy csak id kérdése. s számomra képtelenül szépnek hatott. hogy újra elmesélhesse ± mesélte Emmett vádlón. ± Az mindegy! ± vágott vissza. amit sugallni próbáltam. hogy már megsajnáltam. is hallotta. amikor Alice közölte vele. Képtelen gondolat. s mikor ± Alice! ± mondtuk ki egyszerre. hogy milyen . mintha nem akarná figyelembe venni. de láttam a fejében.. az autóm. összevont szemöldököm mögül vidáman szemléltem az er lködését.... ± Csupán kíváncsiskodott! ± jegyeztem meg óvatosan. Mert. még én sem tudtam. ± Nem hiszem. hogy nem bírtad kivárni.. hogy mennyire ellenezte a kapcsolatomat és az érzelmeimet Bellával kapcsolatban. egyfolytában beszélgetni akar. s a mosolyom kissé er ltetetté vált. jó. mint Alice. hogy titkolni próbált valamit. illetve próbált. ahhoz nem férhetett kétség. hogy kártyavárként összeomolva felfedjék el ttem a rejtegetnivalójukat. nemcsak hogy nem ölöm meg. ahogy odaért hozzánk. Rosalie-ra gondolt. ± Képtelen nyugton maradni! Egyébként pedig mind tisztában vagyunk vele. Nem! De ahogy ránéztem már láttam. Felemeltem a kezemet. Míg figyeltük Alice-t azon töprengtem. milyen Emmett ± itt vetett egy rosszalló pillantást a bátyánkra.. ± Nem nézel ilyen érzelg snek? ± szúrta közbe cinikus humorral. amit én. ± Tudom. már elkéstem. hiszen nem tudhatta. mire Alice belém karolt és húzni kezdett az otthonunk felé.. "Idegesít !!" ± szuggerálta tovább Emmett. Ekkorra már felismerte ki csatlakozik hozzánk. mintha én tehetnék a húgunk viselkedésér l... valamilyen szinten valóban én tehettem róla. de tudod. de a gondolataiba gyanúsan gyakran keveredett.. nem is tudta kifejleszteni olyan ügyesen. a testvére. és csendre intettem. A szemeim forgattam.

Néztem a halom roncsot. A kocsim ott állt a felhajtón. Rosalie átlátott rajtam. az egyszer ± sokak szemében egyszer ± emberlány elfogadott engem az rült létezésemmel együtt. még az ízét is érezni lehetett a leveg ben. ahol a családom már meg sem próbált úgy tenni. Kicsit olyan hangulata volt az egésznek. de tudod. hiszen abban a helyzetben képtelen lett volna megállni. különleges dolgokról van szó ± hadarta Alice. de meg sem lep dtem a hallottakon. mit tett Rosalie. Alice megmutatta nekem Esme megkönnyebbülését. amivé a legnagyszer bb kocsim vált. Carlisle büszkeségét. amikor megtudta. holott tudtam. s a fején átvillant valami. mekkora ereje van. amiért nem sikerült felbosszantania. Mi több! Akart engem. Újra felröhögtem. A nappaliban vártak rám. ± Menjünk! El kell mesélned mindent! ± cincogta Alice. Ahogy odaértünk a házhoz már láttam. ± Örülök. Rosalie jelent meg az emeleti ablakban. Alice csöndesen somolygott. . hogy megtudjam. hogy átmentem a vizsgán. ahogy végiggondolja. Carlisle pedig gondolatban gratulált. hogy engedelmeskedtem volna az ösztöneimnek. a karosszériából semmi nem maradt. Ekkor felszabadultak az addig elfojtott érzékeim. mintha moziban ülnének!" ± menteget zött Alice. Természetesen arra a bizonyos jelenetre gondoltak. hogy eddig csak arra várt. Semmi nem árthatott nekem. valamiért képtelennek t nt a gondolat. már nyíltan vállalhatom. de legnagyobb meglepetésükre mosolyom vigyorba csapott és hangosan felnevettem. "Szegény fiú!" ± gondolta Emmett. de nem éreztem fájdalmat. hiszen Bella Swan. hogy nem tetted meg! ± ölelt meg Esme. Láttam. de mit számított már ez az elmúlt huszonnégy óra leforgása után? Beléptünk a házba. Azonnal a garázs felé vetette magát. Valószín leg hatalmas robbanás lehetett. némi égett fém aromájával. Persze az agya fordítottan m ködött. és égett gumiszag szivárgott az el bb felfedezettekhez. miként fogok reagálni az autómra. elfutottam. mintha valamit vártak volna t lem. magyarázatot? Hiszen tudják. szeretem t. vagy hasonló. hogy Alice ártson nekem. mint a magunkfajtát! ± csacsogott tovább. inkább még közelebb hajolt. Tökéletes pusztítást végzett Rosalie. ± Carlisle küldött? ± döbbentem meg. de nem akart bántani. Tarto t le. mégis rettent büszkén gratulálnak nekik. visszhangozva a többiek elmélkedését. mire Emmett félve pillantott rám.. s elengedte a karomat. amikor Bella a közelségemt l nemhogy hátrah költ volna. és benzinszag járta át az orromat. hogy az épelméj ségembe került a mai napom Bellával. mintha foglalatoskodnának valamivel. szerelmes volt belém. ekkor már meg sem próbálta elrejteni el lem a gondolatait. tt hogy harcolnia kell velem. iszonyú dühös volt. Valamiért én is úgy éreztem. "Igyekeztem tiszteletben tartani a privátszférádat. menet közben felkapta a polcra helyezett benzines kannát. Én pedig ahelyett. Jasper meglepett bosszúságát.indulatos tudsz lenni.. Semmi hiányérzet. de a többiek ebben a pillanatban megbizonyosodtak róla. majd végiglocsolta vele a gyönyör en fényezett Aston Martinomat. ha a számodra oly kedves. illetve a maradványai. hogy mi történt a tisztáson. amit eddig a fák eltakartak el lem. ± Mellesleg én csak azért jöttem. Ekkor döbbentem rá. hogy ez lehetetlen! Odagy ltek a nappaliba és faggattak. Az apám ennyire ingerlékenynek tartott volna? Bólintott. amir l lemaradtam. és Rosalie féktelen dühét. mint amikor a diákok sikeres érettségi vizsga után elballagnak és a család meglepve. Tudod. hogy nem látom olyan tisztán Bellát. soha. Végre elmosolyodtam. hogy én sem értem.

± Jól van gyerekek. Megmutatta nekem. ezek a legjobb jelz k Alice-re. ± "Teljesen meg rültél? Mi jön ezek után? Együtt jártok? Talán. "Én arra fogadok. de a lány nem mer majd eljönni! ± jegyezte meg kihívóan. Alice! ± jegyezte meg Jasper. és a saját maga felé forduló undor annyira emlékeztetett magamra. együtt kötögetünk vele a tornácon?" Némán t rtem a kérdéseit. kezeiket egymásba fonták. De t rtem. a fordítottan m köd agytekervényeit. Hallottam. Esme megnyugodva ült Carlisle mellé. még sápattabb lett. s igyekezett elnyomni a bosszúságát. aztán újra megragadta a karomat. Jogosan volt dühös. pedig tudja ezt! Nagyon bátornak kell lennie. veszíteni fog. hagynom kellett. akkor Rosalie-nak igaza lesz. Szerettem volna én is egy társat. A gyöngesége. De ez lehetetlen volt. de gondolatban-cifrábban szólt hozzám. mire elmosolyodtam. döbbenten meredt rám.. és belekezdtem az altatódalba.. fizikai fájdalmat. ± Ma fogja elhozni! ± ujjongott Alice Jaspernek. a tiszta.. Ha Bella valóban nem jön el hozzánk. Gondolj csak bele! Azért mégiscsak vámpírok vagyunk. ahogy besétáltunk nappaliba. Emmett vigyorogva Jasper felé bökött a fejével. ha el mer ide jönni!" ± sugallta gondolatban. Rosalie dühöngött. ± Nem. ahogy Emmett er sen belecsap Jasper tenyerébe. Amikor azt mondta. miel tt. Rávert egyet Jasper kezére. ha Bella illata átjárja a házat. bátor szívét. akkor leginkább a saját vágyait igyekezett valósabbá tenni. nem fogja! ± Ezúttal valóban tévedsz. ezért igyekeztem kihasználni minden pillanatot. hogy milyen érzés lesz. ami miatt hallgatott. Alice vállat vont és nem kommentált.. megnyeri a fogadást. volt. . hiszen így is úgy is nyerni fog. és remekül érzi majd nálunk magát!" ± támogatott Carlisle gondolatban. s arca ha lehet. de Esme bizonytalan volt. mint szokott. s azt az összhangot árasztották magukból.. Ránéztem. mindegyiküket meg fogja lepni. hogy Bella agya nem épp normálisan m ködik. de akkor senki nem fogja kétségbe vonni. a vádjait. ± Elhozod? Ide? ± sziszegte finoman. Emmett pedig igyekezett úgy elhelyezkedni. ha megöregszik. és az emelet felé tuszkolt.± Mikor hozod el? Ma? ± kérdezte Alice. s csaknem elmosolyodtam. ha nem találná ott Edwardot. ± Szerintem elhozná. hogy kett nk közé álljon. Nem ismerte még Bellát. némelyik komoly dilemmát okozott nekem. aki velem marad az öröklétig. ± Bella hamarosan felébred. Már el re rettegett. s elb völ mosolyt villantott felé. hogy el sem hozom. amit ebben a pillanatban irigyeltem t lük. Pontosan ezt akarta. Kicsi és bosszantó-igen. "Sajnálom. de én sem hiszek nagyon benne. viszont ha eljön. Jasper lefagyott. hogy el fog jönni. és nagyon csalódott lenne. mire Alice önelégülten elmosolyodott. ± Egyetlen épelméj ember sem jön egy vámpírok lakta házba! ± jegyezte meg önelégülten. Emmett hitetlenkedve nézett Alice-ra. pedig sajnálkozva elmosolyodott. ebben egészen biztos voltam. közben kihívó tekintettel nézett Emmettre.. ± El sem hozza! ± emelte fel a tenyerét Jasper. amelyik valódi. hogy inkább szám ztem t a fejemb l. Leültem a zongorához. most már engedjétek! ± pattant fel hirtelen Alice. ami megadatott Bellával. hogy kitombolja magát. s legnagyobb meglepetésemre Rosalie is csatlakozott.

± . Nem is kérdez sködtem. s letelepedtem a szokott helyemre a karosszékbe. Gyönyör volt még így is. ± A hajad úgy fest. ahogy elégedetten gratulált magának az ötlete miatt. Felrohantam az emeletre és sebtében kiemeltem egy inget a szekrényb l. hogy minden ígéretemet megszegném. Ébred tekintettel nézett rám. Az Aston Martinom égett darabjainak a szaga mélyen bevéste magát az agyamba. Aztán hirtelen felült. a furgon akkumulátorának a kábeleit gondosan visszacsatlakoztatta a helyükre. oltalmazza Bellát. Azonban ahogy átléptem Bella szobájának az ablakát. hogy egy másikat lökjön felém. láttam a fejében. CULLENÉK Hajnalban értem vissza. ha az különös agytekervényei így érzik boldognak magukat ± velem ±.. de nem gondolhatta komolyan. Ahogy magához tért.. s berohantam az erd be. hogy ellen rizhesse Bella álmát. Mikor munkába indult. majd nyögve az oldalára fordult. azonnal feljött a lánya szobájába. s ha lett volna szívem valószín leg ebben a pillanatban kiugrott volna a helyér l. mikor Bella légzése megváltozott. a következ pillanatban felugrott és rohanni kezdett felém. hogy tinédzser lánya valóban készült valahová az éjjel. biztos voltam benne. Ahogy láttam mindezt Charlie gondolatain keresztül.. akkor ez elegend visszatartó er lenne a számára. csak hogy t boldognak lássam. ±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±± 16. kivette a kezemb l és visszatette a vállfára. Kedveltem Charlie-t. Charlie egy órája ment el dolgozni. kócosan. s egy pillanatig maga elé meredt. ± Hamarosan találkozunk! Magam mögött hagytam a reakciójukat. csak elindultam. Nem volt szabad többet kockáztatnom. valahogy hízelgett a tudat. hogy Bella miattam viselkedett olyan hevesen. Persze nem volt biztos benne. ± jegyeztem meg.. amiért ennyire szereti. csak átvettem az inget. A ruhaváltás után már nem foglalkoztam senkivel. Úgy láttam az ébredés határán van. mégis gyanús volt neki Bella izgatottan kipirult arca és lázasan csillogó szemei. mintegy villogó figyelmeztetésként. akkor így is fog történni. s a közelg találkozás lehet ségére a gyomrom összesz kült. mint egy szénaboglya. miel tt Charlie felébredt volna. bárki életét kockára tenném. Nem volt szükségünk tiszta ruhákra. Pedig komolyan gondolta. . de mégis adtunk az efféle küls ségekre. bár nem igazán értettem a visszatartó módszereit. majd lágyan hozzátettem.Bella említésére. hogy ha Bella ki akarna szökni. kissé tébolyult kinézettel. álmosan réveteg tekintettel. Alice jött utánam. de mintha nem akarózott volna magához térnie. És. de nekem tetszik. de még visszaszóltam nekik.

Felpattintottam. avagy pár órája. csak álom volt az egész ± sóhajtotta. vagy hajnalban. Hiszen ha már a gondolatait valami különös módon elzárta el lem. ± Megvárlak ± ígértem. majd az ölembe vetette magát. ± Azt is megemlíteném. Mélyen magamba szívtam hajának édes illatát. mire gondolatban a homlokomra csaptam. hogy ilyet bírj álmodni ± jegyeztem meg kissé gúnyosan. Bella pedig megkönnyebbült mosolyát rám villantva rohant a fürd szobába. persze. Hát. Tovább beszéltem. ± Mit akarsz? ± Tényleg elhozod ma hozzánk? ± kérdezte. Nem bírtam megállni. hiszen mióta vártam. . s ahogy minden bizalmával a vállamra hajtotta a fejét. Forró teste milliónyi apró elektromos áramütésként hatott dermedt sejtjeimre. mint az én fajtámnak bármikor. Rosalie! ± szóltam bele meglepetten. miért nem jön vissza hozzám? Szerettem volna újra a karjaimban érezni lágy vonalait. de nem úgy.. és az ajtó felé rohant.± Edward! Hát itt maradtál! ± sikkantotta. Váratlanul kibontakozott az ölelésemb l.. csak idegesen toporgott az ajtónál továbbra is. inkább gy zködtem magam. sokkal könnyebb elvonni a figyelmet hajszálvékony anyagú pizsamájáról. szegény. Ha csúfolódik vele az ember. amikor beléptem a szobába. ± Mondd. Bella a fogmosásnál tartott a hangokból ítélve. Sehogyan sem bírta elfogadni. hogy indulás el tt gondosan visszacsatlakoztatta az akkumulátorod kábeleit. hogy most hívhatlak ± morogta kelletlenül. ± Máskor nem vagy ilyen zavart reggelenként. mintha egy kisgyerekhez beszélnék. akkor legalább az életfunkcióit figyelhessem. mint el z nap. mikor a mobilom berregni kezdett. benne a félelem a cselekedeteinek következményeit l tartva. hogy hallgatóztam. ± Charlie! ± Már egy órája elment itthonról ± ecseteltem neki. ahogy rám emelte hatalmas csokoládé szemeit. így túl sok helyen hagyta fedetlenül a b rét. kissé csalódtam. Egy pillanatra döbbenten megmerevedtem. ± Nem vagy te olyan kreatív. mely túl sok helyen volt lyukas. ± Szükségem van pár emberi percre ± ismerte be szégyenkezve. Az illata ütött. ebben a pillanatban éppen rá számítottam a legkevésbé. s csodálkozva néztem a kijelz t. morfondíroztam magamban. s a hangja megremegett a düht l. mire tétován megállt az ajtóban. Tényleg ilyen egyszer en vissza lehetne tartani. amikor itt hagytam. bár erre magamtól is rájöttem. ha el akarnál menni? ± Bella nem felelt. Be kell vallanom. Azt már nem ecseteltem neki. hogy mennyire vágyom újra a karjaimba zárni Bella karcsú testét. hívogatón kitártam felé a karomat. Hát persze! Hiszen neki szüksége van a tisztálkodásra és hasonlókra többször. mégis intenzívebben. hátha addig visszasompolyog hozzám. Nem értettem. ± Azt hittem. hogy így tarthassam a karomban. én természetesnek t n mozdulattal kezdtem simogatni a hátát. mert már nem bírtam tovább a távolságot kett nk között. majd hitetlenkedve felnevettem. mint els alkalommal. s lehelete bizsergette a b römet. ± Még nem kérdeztem meg! El bb reggeliznie kell ± magyaráztam minden szót külön kihangsúlyozva. ± Alice mondta.

.. de nem tudott leverni az elutasító magatartásuk. ± Elmentél közben? ± kérdezte szemrehányón. s újra ringatni kezdtem magunkat. amiben tegnap bejöttem ± ugrattam. ± Rose.. Bella váratlanul felült. Ennyire boldog. nem szerette.. nem maradtam le semmir l ± aztán eszembe jutott az éjszaka. miközben az illata átjárta az agyam minden zegzugát. Rosalie mélyet sóhajtott. legalábbis abban a szörny értelemben mindenképpen. mint egy gyermeket. mire elhúzta a száját. hogy visszaigazolja ilyen ébrenléti állapotában. én pedig összecsuktam a mobilom. Szíve hevesen röpdösött a ± Isten hozott újra ± mormoltam a hajába. A nyugalom és a vibrálás könnyedén megfértek egymás kezét fogva ebben a másodpercben. s végtelen szerelemmel ejtettem ki álombéli szavait remélve. ± Mégsem mehetek ki a házból reggel ugyanabban a ruhában. így nem láttam barna szemeiben a valódi érzelmeit. k szoborhoz hasonlítható testem. Felnyögött.. ± Mit mondtam? ± kérdezte megadóan. mellkasában. ± Ezt már eddig is tudtad ± mutatott rá. s törékeny ujjával megbökte az ingem. Kitártam felé a karjaim. ott pulzált fagyott ereimben. Bella berontott a szobába. ± Mit szólnának a szomszédok? Nagyon mélyen aludtál. de ne számíts ránk! ± sziszegte végül. ± hallottam Emmett hangját a háttérben. Hozzámért szinte mindene. pedig végre visszabújt az ölelésembe. hogy össze kellet szorítanom a számat. s csupán a fogai közt sz rte a szavakat a mérge miatt. amit éreztem iránta. sokkal emberibb vonatkozásban igencsak gerjeszt en hatott. és az illata. de t mégsem taszította hideg. hogy Emmett kötelességének érzi a támogatását. ± Addigra már kibeszélted magad álmodban.± És mit vársz? Mit csináljunk. míg egy másik. ± Igen. amit éreztem iránta. mire az rületes forróság újra fellángolt bennem. kiegyensúlyozott még soha nem voltam. de a gondolataim csöppet sem erre vonatkoztak. Napokig ± ha nem tovább ± így bírtam volna maradni. Talán ezért örült. Nem bírtam eltitkolni a gyöngédséget. hogy nem hallom a gondolatait. Elöntött a szerelem. s azt is. Nem feleltem.. amint kimondja. hogy szeretsz. és a vállamba rejtette szívalakú arcát. nehogy a dühébe mosolyogjak. Lehajtotta a fejét. hogy a megjelenésével életet leheljen a létezésembe... ha idejön? Csináljunk neki ebédet? ± érdekl dött ironikusan Rosalie. Megértettem Rosalie haragját. ± Azt mondtad. s halovány mosollyal ajkamon a zsebembe süllyesztettem. ha hallom az álmait. látványosan szenvedve. ± Szeretlek ± súgta a mellkasomba. ± Rendben. életet adó forrósággal. Ringattam. . Az illata egészen háttérbe szorult. és az én sötét világomba beszivárgott ez a gyönyör napsugár. ± Most már te vagy az életem ± vallottam meg neki csöndesen. és Bella. s annyira mérgesnek t nt. de azért jó volt hallani ± feleltem szintén.

Aztán eszembe jutott, hogy Bella már legalább egy órája ébren van, viszont még semmilyen táplálékot nem vett magához. Bizonyára éhes, de mégsem mozdul, ahogy tegnap a tisztáson sem panaszkodott egyetlen szóval sem. Mintha kezdené el ttem szégyellni az emberi létével járó gyöngeségeket. ± Ideje reggelizni ± jegyeztem meg, mire Bella elsápadva a torkához kapott, s rémülten meredt rám. Ledöbbentem. Valóban azt gondolta, hogy én akarom t reggelire? Fájdalom suhant át az arcomon. Nem hittem, hogy ennyire nem ismer, fájdalmas tényként tudatosult bennem, hogy mit képes feltételezni rólam. A következ pillanatban Bella arca újra átalakult, s belevigyorgott lefagyott képembe. Hirtelen átvillant az agyamon újra Carlisle és a nagyszer kapcsolatai az elmegyógyintézetekben. Talán mégis szükségünk lesz rá. ± Csak vicceltem! Méghogy rossz színészn lennék. ± Ez egyáltalán nem volt vicces ± feleltem morcosan, s éreztem, ahogy ráncba szalad a homlokom. Ilyenekkel viccelni... hihetetlen... Csak Bella volt képes tréfát zni az életével. ± De nagyon is vicces volt, és ezt te is tudod ± ellenkezett, aztán fészkel dött kissé, hogy rám emelje gyönyör szemeit. Valószín leg azt akarta tudni, hogy megsért dtem-e, ezért igyekeztem nem mutatni, mennyire vérz sebbe mart a vicce. ± Fogalmazzak másként? Ideje reggelizni az emberi lényeknek. ± Ó, rendben ± felelte mosolyogva. Bár nem láttam, mégis biztos voltam benne, mosolya az arcára fagyott, amikor egy óvatos mozdulattal fellendítettem a hátamra. Tiltakozni akart, el akart húzódni, de nem engedtem neki, inkább gyorsan lerohantam vele a lépcs n, egész a konyháig, ahol leültettem a legközelebb es székre. Várakozásteljesen pillantott rám, míg én igyekeztem nem a föld felett lebegni, amiért sikerült újra és újra megérintenem különösebb er feszítés nélkül. ± Mi lesz reggelire? Hogy mi? T lem várta az ételét? Zavartan néztem rá. Nem értettem az emberi ételekhez, nem szerettem, ahogy kinéznek, undorodtam a szaguktól. Vajon Bella mit szerethet? ± Hát, nem is tudom. Mit szeretnél? Felkacagott, majd felpattant a székér l. ± Semmi gond, egyedül is egészen jól elboldogulok ± magyarázta, mintha én nem lettem volna ezzel tisztában. ± Figyeld, milyen ügyesen vadászok! Figyeltem. Mindig t figyeltem, ezt azért már tudhatta volna. Minden mozdulata kecses volt, nem esetlen, ahogy sokak fejében élt, inkább bájos. Elb völ en végezte a teend jét. Amikor elkészítette a reggelijét ± ami egyébként nem nézett ki ehet nek ± helyet foglalt vele az asztalnál, de nem látott neki annak a valaminek, még a szaga is rossz volt. Kérd n, bizonytalanul nézett rám. ± Hozhatok neked is valamit? Égnek emeltem a szemeimet, ugyan mit hozhatna nekem?! Minden, amire vágyom el ttem csücsült. ± Csak egyél Bella!

Figyeltem, ahogy azt a valamit, amit reggelinek hívott lassú mozdulatokkal helyezi érzéki ajkaiba, alaposan megrágja, majd lejjebb küldi a falatot. Az emberi biológia a legkülönösebben tökéletlenebb, mégis legnagyszer bb dolog volt a világon. élvonalban vezetett a mi fajtánkkal. Láttam, ahogy arcának b re halványrózsaszínt ölt, amib l rájöttem, hogy zavarba hozta a vizslatásom. Pedig id tlen id kig képes lettem volna csak t figyelni. ± Szóval, mi a mai program? ± érdekl dött közömbösséget színlelve, én pedig töprengtem, vajon hogyan kérdezzem meg, hogy ne ijesszem halálra. Továbbra is azt a pillanatot vártam, amikor betelik nála a pohár, és visszakozik mindent l, amit megmutattam neki. ± Hmmm... Nem lenne kedved ma megismerkedni a családommal? Csaknem félrenyelte az ételét, ami a szájában volt, a szíve el ször kihagyott, majd rült iramra váltott. ± Most megijedtél? ± reménykedtem, hiszen akkor ez a teljesen logikus válaszreakció bizonyítná, hogy az agya mégis valamilyen szinten normálisan m ködik. Mégis féltem, hiszen nem akartam megijeszteni...igazán. ± Igen. ± Ne aggódj! ± csúfolódtam vele, s elvigyorogtam magam riadt arckifejezését látva. ± Én megvédelek. Nagy szám volt, hisz tudtam, ha hazamegyünk, nem mindenki lesz otthon. Csupán a család barátságosabb fele. ± Én nem t lük félek ± magyarázta Bella, s már meg sem tudtam igazán lep dni a szavain. ± hanem attól, hogy nem fognak... kedvelni engem. Nem fognak, szóval meglep dni, hogy hazaviszel egy... izé... szóval ilyesvalakit, mint én? Tudják, hogy én tudom róluk...? ± Már mindent tudnak. Tegnap, képzeld, még fogadtak is, hogy ma hazaviszlek-e magammal, bár hogy miért fogad valaki Alice ellen, fel nem foghatom. Nekünk a családban különben sincsenek titkaink egymás el tt. Nem is lenne sok értelme, amikor én ugye gondolatolvasó vagyok, Alice a jöv be lát, meg minden.

±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±

Halvány mosoly játszott telt ajkainak sarkában, ahogy megszólalt. ± Jasper gondoskodik róla, hogy kellemes, könny mámor töltsön el benneteket, valahányszor beavatjátok egymást a titkaitokba, err l se feledkezzünk meg ± jegyezte meg, mire én is elmosolyodtam. ± Látom, figyeltél ± mondtam, s reméltem nem veszi észre a keser szavaimban. fennhangot a

Valószín leg minden egyes monológomat, meséimet, a történeteket elraktározott az agyában, ezért nem láttam értelmét felvilágosítani, hogy Jasper képessége akkor hat olyan nyugtatólag, ahogy mondta, ha is teljesen ura az érzelmeinek. Az utóbbi id ben ez is nehezére esett, bár igazán nem róhatom fel neki, hiszen én idéztem el ezt a szituációt.

± Szoktam néha ± jegyezte meg fintorogva, aztán kíváncsiság lángolt fel a szemeiben. ± Szóval Alice el re látta, hogy eljövök? Rossz kérdés! Határozottan a legrosszabb kérdések egyike. Miért kellett Bellának olyan nagyon figyelmesnek lennie? ± Valami ilyesmi ± tértem ki a válasz el l. Mégsem mondhattam el neki a teljes igazságot. Viszont, ha féligazságot mondok, azonnal rájön, hogy valamit rejtegetek el le. Valahogy el kellett terelnem a gondolatait, ezért kiejtettem az els kérdést a számon, ami az eszembe jutott. ± Jó az a valami, amit eszel? szintén szólva, nem t nik valami étvágygerjeszt nek. ± Hát, igen, egy ingerlékeny grizzly biztosan sokkal étvágygerjeszt bb... ± morogta vissza, s ebb l rájöttem, hogy sejti, valamit nem akartam megosztani vele. Néhány pillanatig csúnyán néztünk egymásra, aztán a reggelijére koncentrált, én pedig kinéztem a hátsó ablakon. Azon t n dtem, vajon mikor lesz az a pillanat, amikor bármir l beszélhetek el tte... Vajon eljön ez az id , vagy leginkább vágyálom marad az n lelketlen agyamban? Aztán bevillant a másik dolog, amir l Bella hallani sem akart, mire vigyorogva fordultam vissza hozzá. ± És azt hiszem, neked is be kellene mutatnod engem apádnak ± jegyeztem meg, mire Bella lélegzete elakadt, lesütötte a szemeit, nehogy kiolvassam bel le a zavart. ± De hiszen már ismer ± terelt. ± Mint azt a fiút, akivel jársz, úgy értettem ± magyaráztam türelmesen, gyanakodva nézett rám. Vajon mit gondolhat? ± De miért? ± Hát nem ez a szokás? ± tudakoltam nyájasan, s kivételesen élvezettel figyeltem a kínlódását. Mulatságos volt ± közben pedig teljesen kétségbeejt ±, hogy egy vámpírral egy helyiségben maradni, vészes közelségbe kerülni mérgezett fogaihoz nem rémisztette meg annyira, mint bemutatni a fiúját az apjának. Bizarr... ± Fogalmam sincs ± felelte ± Erre semmi szükség. Nem várom el t led azt, hogy... Úgy értem, semmi szükség rá, hogy miattam megjátszd magadat. Rendkívül bájos volt, ahogy ezt megvallotta nekem. Elmosolyodtam a zavarán, és hihetetlenül jóles érzéssel töltött el, amiért képes volt miattam aggódni egy ilyen apróság miatt is. ± Nem játszom meg magam ± mondtam szintén, miközben elvesztem barna szemeinek a mélységében. Ahogy kimondtam, úgy is éreztem, nem hazudtam neki, hiszen ha már nyilvánosan felvállalom, akkor tisztességes módon teszem, ahogy illik, atyai beleegyezéssel. ± Megmondod Charlie-nak, hogy én vagyok a fiúd, vagy nem? ± Miért, az vagy? ± érdekl dött az ajkát harapdálva. Nem szerettem, ha ezt csinálja, még a végén megsebzi magát. ± Igen, ha eléggé tág értelemben használjuk a fiúd szót ± feleltem somolyogva. Bella arca újra rózsaszínbe öltözött, megb völten figyeltem, miel tt megszólalt volna lesütötte a szemeit. ± Eddig azt hittem, igazából valami sokkal több vagy nekem. Ezek mintha az én szavaim lettek volna, kellemes érzés volt az szájából hallanom. pedig

± Hát abban nem vagyok biztos, hogy Charlie-t be kéne avatni a véres részletekbe ± morfondíroztam tréfásan, elmosolyodtam, ahogy eszembe jutott, milyen képet vágna Charlie, ha megtudná, hogy a lányának egy vámpír udvarol. Bella továbbra sem nézett rám, ezért átnyúltam az asztal fölött, és gyöngéden megemeltem az állát, hogy a szemembe nézzen. ± De valami magyarázatot csak kell adnunk neki, miért téblábolok állandóan a ház körül. Nem szeretném, ha Swan rend rf nök kitiltana a ház környékér l. ± De tényleg? ± kérdezte Bella reménykedve, miközben a szíve izgatott iramba fogott. ± Tényleg itt leszel a közelemben? Akár az öröklét végéig, akartam felelni, de fennhangon csak ennyit mondtam. ± Ameddig akarod, hogy itt legyek. Ideális válasz, megfelel az igazságnak. Bella döntésének kellett, hogy legyen. Amit akar az lesz, és ha egyszer netán azt mondja, nem kellek már neki, akkor ± még ha bele is pusztulok ± elmegyek. Bella csokoládé szemei melegen ragyogtak. ± Én azt akarom, hogy itt legyél! Örökkön-örökké! Némán várta a válaszomat. A szokásosnál lassabb tempóban kerültem meg az asztalt, Bella tekintete fogva tartotta az enyémet. Ahogy megálltam t le nem messze, felnézett rám gyönyör szemeivel, nem állhattam meg, hogy megérintsem az arcát. Kemény ujjammal végigsimítottam puha b rén, s közben azon töprengtem, vajon milyen b nt követett el Bella, amiért egy ilyenbe kellett beleszeretnie, mint én vagyok. És ott volt a szörny bb oldal: vajon mivel érdemeltem ki ezt az angyali teremtést, egy ilyen szörnyeteg, mint én? ± Ez elszomorít téged? ± kérd n nézett rám, nekem pedig összefacsarodott fagyott szívem, hogy értem aggódik, mindig értem, ahogy én érte. Elszomorít, és végtelenül boldoggá tesz. Ördögi körbe keveredtünk, ami magába szippantott, nem eresztett... felemésztett, amit boldogan engedtem neki. ± Befejezted a reggelit? ± kérdeztem, hogy végre eltereljem a figyelmünket a nem beszélhet , kínos témáról. Bella felugrott. ± Aha. ± Öltözz fel! Itt lenn megvárlak ± mondtam neki, s legnagyobb meglepetésemre szó nélkül engedelmeskedett. Amint Bella becsukta szobájának ajtaját, hallottam, amint matat a ruhái között, s igyekeztem nem gondolni arra, hogy mivel is jár pontosan a ruhaváltás, rezegni kezdett a mobilom. Meglepve kattintottam fel, de az már korántsem lepett meg, hogy ki várakozik rám a vonal túlsó végén. ± Mi van, Alice? ± Olyan izgatott vagyok, már alig várlak titeket! Persze... ± Alice! A lényeget! ± utasítottam a húgomat, félbeszakítva lelkendez áradatát. Szinte láttam magam el tt, hogy dühösen összeszorítja ajkait egy pillanatra, de nem t nt dühösnek, mikor újra megszólalt. ± Menj a lépcs höz, hogy el tudd kapni Bellát! Alighogy kimondta máris ott termettem. Kifejezetten hasznosnak találtam Alice képességét Bellával kapcsolatban.

egész biztosan összetöri magát. Viszont képtelen voltam ellenállni. ± Elájultam. Bella továbbra is kába volt. Éreztem apró. Összecsuktam a mobilt. hogy összeszedjük magunkat. s ajkamat a homlokára szorítottam. fölvehetek valami mást ± javasolta. Csodálkozva nézett rám. elég illedelmesen festek! ± jegyezte meg. Lassan hajoltam el re. Kissé eltoltam magamtól. . és. Alighogy hozzáértem összeomlott. Nem akartam kockáztatni. gondoltam magamban. Hozzá pedig egy szoknyát vett fel. Már ekkor láttam. rám vetetted magad.. amikor megcsókoltalak. ± Olyan bolond vagy! ± mondtam neki. bel lem pedig kitört a rémület. mintha a második b re lenne. ± Oké! Azt hiszem. ± Elmagyarázzam részletesen. ± Bella! ± halálra rémültem. Majd valahogy viszonzom Alicenek. nehogy lezuhanjon a földre. végtelen óvatossággal megérintettem reszket száját. én pedig rémülten kaptam utána.. milyen szempontból talállak csábítónak? Ezt persze többféle módon lehetett értelmezni.. ez egyszer en nem tisztességes. ± Most mit csináljak veled? Tegnap. Soha többé nem szabadna ezt tennem vele. abban a pillanatban nyílt az ajtó és Bella lefelé szökdécselt a lépcs n. Senkinek nem szabadna ilyen csábítóan festenie. kihangsúlyozva tökéletes vonalait. s teljes súlyával rám nehezedett. Lehetetlen ellenállni. gondoltam kétségbeesetten. mire felsóhajtva megcsóváltam a fejemet.. ± Már megint tévedsz ± súgtam neki.. Bella lábai minden küls segítség nélkül egymásba gabalyodtak. törékeny tenyerét a mellkasomon. Lehetetlen volt neki ellenállni. és b rének színét. és lágyan. Most meg elájulsz itt nekem ± megrovásnak hangzott. de a számon még ott éreztem ajkának puha melegét. s jólesett végre hangosan is kimondani. hallottam. Aztán végigfuttattam az agyamban. ami tökéletesen illett lágyan gömbölyöd csíp jére. s egyenesen a karjaimba hullott.. hogy jobban szemügyre vehessem. míg én igyekeztem elvonatkoztatni hozzám tapadó. Szavaimra minden humor nélkül felnevetett. Ha nem vagyok ott. s kezeim önálló életre kelve simították végig karcsú hátát. hogy így tegyen. mintha szédelgett volna. s magamba szívtam csábító illatát. mit tettem? Bella sápadtabb volt.. akartam is. az ajkaim szétnyíltak. hogy Bella lélegzete elakadt. ± Hogy csábítóan? Ha gondolod. Bellát ismerve inkább mégse.. Az a föls volt rajta. t led ± motyogta. mint maga. mint valaha. s a túlságosan vékony blúzától. bár. s szíve újra hevesebben repdes a mellkasában.± Kösz! ± Nincs mit! Siessetek. ami úgy tapadt rá. nehogy megrémisszem. pedig egyszer ténymegállapítás volt. ± Kifejezetten illetlenül nézel ki. akadozó lélegzetét az arcomon. mit is mondott az imént. s ahogy megszólalt a hangja legalább olyan kábának t nt. mir l beszélt Alice. szorosan magamhoz vontam. forrón lüktet testét l.

hogy én mindent jól csinálok ± sóhajtottam elkeseredetten. hogy akkor festett hasonlóan. legalább egy órába telt. fogtam a kezét. Egyre több furcsa jelenségnek. ± Figyelj. Nála gyönyör bb tüneményt soha nem láttam.. hogy nevetnem kellett. most meg t lem. hogy nem vagyok normális.. Úgy éreztem.. hogy a számára. amit az el bb mondott. Nem is értettem igazán. ± Nem vihetlek sehová ilyen állapotban ± jelentettem ki határozottan. úgyhogy nem mindegy? Láthatóan jobban érezte magát. ± Épp ez a baj ± magyarázta nehezen forgó nyelvével. ahogy eltünteti a reggeli maradványait. s bizonyította a romlott agy teóriámat. amikor végre odaértünk. bármit. addig én zihálva kapkodtam leveg után. ± Nem tudom. ± Rosszul vagy? ± Nem. elfelejtettem leveg t venni.. amire készülünk. akkor a vér szagától lett rosszul.. ± Jól vagyok ± mondta. Mert míg elfelejti oxigénhez juttatni a szervezetét. de mintha ezzel saját magát próbálta volna meggy zni.. tettem hozzá magamban ±. történésnek adtam azt a jelz t. s kétségbeesve vettem észre. Ez már valóban annyira hihetetlen. szóval nem mehetnénk már? ± kérdezte szorongva. Túlságosan is jól. Valóban. a létfenntartásához szükséges fontos mechanikát hogyan tud ennyire könnyen. ± Hogy nagyon is jól csinálod. hogy nem a Volvóval jöttem érte. ± Kedvelem ezt a színt. mire lágyan megrázta a fejét. én iszonyúan próbálok nem gondolni arra.. ± Egyszer en hihetetlen vagy! ± jegyeztem meg a fejemet csóválva. ± H ha! ± nyögte meglepetten. ± Ha jól értettem. Sajnálkozva csóválta a fejét. ± mint a legtöbb épesz ember.. hogy komolyan beszél. de valami módon meg kellett érintenem. Különös. még boldogabbá tett. már vitatkozni is volt ereje. hogy egy vámpírokkal teli házba látogatsz. ennyit arról. Már bántam. A tudat pedig. mire hirtelen a helyére kattant. egészen az agyamig. aztán besegítettem a furgonjának anyósülésére. és tudattalanul leblokkolni. Könyörg n nézett rám. hogy Bellás megoldás. illik a b rödhöz ± bókoltam neki.. hanem attól félsz. Útközben nagyjából teljesen némán ültünk egymás mellett. ez egyáltalán nem olyan ájulás ± magyarázta töprengve.. hogy azok a vámpírok nem fognak kedvelni téged? ± Így van! ± vágta rá azonnal. Azt hiszem. hajmereszt volt. . hogy ez a tünemény engem akar. pedig legnagyobb örömömre elpirult lesütött szemekkel. mire elértük a Cullen házat. Végül rászántam magam és elengedtem. ± A családod úgyis azt fogja gondolni..± Na. már amennyire zaklatott állapotom megengedte. Bevillant. kulcsra zárja az ajtót. Továbbra is a karomban tartottam. nem azon aggódsz. Szótlanul figyeltem. A mozdulatra illata bekúszott az orromba. nem akarózott elengedni. amikor vércsoport-meghatározást végeztek biológia órán. vagy hátrasimítottam makacsul el rehulló tincseit. Újra meglepett. mintha az okait keresné a rosszullétének. hogy bóknak vagy egyszer sértésnek szántam. én is szédülök. s arcának színe is visszatért a kókadt fehérb l a bájos rózsaszínbe. ahogy folytatta. s magam sem tudtam eldönteni. mi történt velem. nem holmi Mike Newton féle pattanásos embert.

Jók voltak a megérzései." ± Kérlek. az idegességét az ajtóban hagyta. s ez megmosolyogtatott. ezért Carlisle közelebb lépett hozzá és barátságos jobbot nyújtott neki. Carlisle olyan könnyedén. ± Örülök. aztán kézenfogva besétáltunk a házba. ± Távolról sem.. a maga módján ± felelte ugratva. Carlisle! ± mondta Bella. Figyeltem. Alice és Jasper nem voltak sehol. hiszen ugyan ki mást hoztam volna az otthonunkba.. Meglepte az otthonunk. Rádöbbentem. Nem t lük félt. Bella ± szólalt meg szintén. ha Carlisle hozzáért. hogy legalább annyira izgulok. Ellenben engem akkor is és most is zavart. egészen csinos. dr. Esme és Carlisle vártak ránk. ha a rólunk. mégis jóles érzéssel töltött el. hogy hamar rá fog jönni. ± Nagyon csinos vagy! ± nyugtattam meg. de elszántnak t nt. hogy újra láthatom. pedig jó néhány évvel id sebb voltam. játékosan meghúztam a haját. viszont tapasztalatom ezen a téren éppen annyi volt. ahogy lesimította már amúgy is egyenes haját. . hiszen mégiscsak vámpírok vagyunk. illene legalább megijednie. mint Bella. bár Bella fülének talán túl halk volt. mire megrándult a szám sarka az elfojtott mosolytól. Kinyitottam az ajtót. nehogy Bellának túl sok legyen. ahogy a megkönnyebbülés szétárad a végtagjaimban.. ha. Zavarban volt. miközben egymásra mosolyogtak. bár akkor még nem tudhatta. hogy a kezel orvosa egy vámpír. hogy Alice az. hogy megismerhetlek ± fogta meg Bella kezét az anyám is. szólíts Carlisle-nek! Bellának is tetszett az ötlet. miért nincs jelen Rosalie és Emmett. Edward!" ± sugallta nekem Carlisle. mint neki. Bella pedig hozzálépett és bátran kezet rázott vele. Én is örülök ± felelte Bella. Esme! Ez itt Bella! ± idegenül hangzott így bemutatni. egyik ámulatból a másikba esett.. hogy bejussanak a tudatomba. ± "Remélem nem bánod. ez szörnyen hangzik. mire idegesen felnevetett. ± Carlisle. ± Nagyon örülünk. de várakozásaimmal ellentétben mégis igazat mondott.. de olyan ideges voltam. és beengedtem magam elé. "Huh. s tudtam. minden koncentráció nélkül érintette meg Bellát. talán értelmesnek mondható kifejezése. mire lágyan. hogy nem koncentráltam rájuk. ami érthet is. s úgy láttam. hogy nem szimpatizálnak vele. Már a kórházban sem zavarta. nekem miért lett volna ellenvetésem? ± Szívesen. már hallottam a családomat. arcának minden rezdülését. hanem attól. Izgatott gondolataik vibrálóan küzdöttek. Én újfent megcsodáltam a szépségét. mire a ház gyomrából csöndes kuncogást lehetett hallani. Biztos voltam benne. Bella tétovázott. hogy eljöttél hozzánk. Cullen! ± köszöntötte Bella. a fajtánkról kering legendákat figyelembe vesszük. ± Tetszik? ± Hát.Ez volt az els . ahogy bementünk a nappaliba. s éreztem. ± Köszönöm. míg nekem állandóan fegyelmeznem kellett önmagam. ahogy barna szemei izgatottan csillogtak. ± Örülök. ami ezúttal még kiemelked bb volt. és úgy láttam.. s felnevettem. ± Felkészültél? ± kérdeztem Bellát a küszöbön. mióta elindultunk. Tartottam ett l a bemutatkozásditól. de azért menjünk! ± felelte.

hogy végre megtörje a kínos csendet. Edward. "Tudod milyen szertelen Alice! Csak tréfálkozik. "Hmm. akárcsak te!" Alice fel l valóban nem voltak kétségeim egyel re. ± Tényleg nagyon jó szagod van. s elégedetten konstatálta az események alakulását. Alice egészen beindult. Ahogy mindig. Hogy képzeli? "Alice! Mit m vel?" "Alice. s igyekezett nem arra gondolni. Éreztem. de neki volt annyi esze. hogy idegesen felé mozdulok. . kíváncsian követte. nem tettem szóvá. Gondolataik cikáztak. ± Szia. ahogy rám és Bellára nézett. hogy egyesüljek gondolatban az vágyaival. láttam a feszültséget kihunyni a szemeikben. nem hiányzott. olyan közel. kifejezetten hasznos volt. Kitéptem magam Jasper fejéb l. Jasper a legjobbkor avatkozott közbe! Kés bb majd megköszönöm neki!" ± gondolta Carlisle. de én csak Alice-re koncentráltam. máris a szívébe zárta t. s láttam. viszont Bella újra hozta a formáját. Gondolatban vállat vont. "Hát persze. Közvetlenül Bella el tt állt meg. Alice ujjongott. azonban nem zavartatta magát. és nem számol a következményekkel! De szereti a te Belládat!" Tudtam. Bella! ± köszöntötte Jasper Bellát. de azért igyekezett ± önmagához képest ± szolidan lejönni a lépcs n. Bella zavarában a füle tövéig elpirult.. sérülékeny b re alatt milyen forrón. ± Helló. Bella vére rám ezerszer intenzívebben hatott. és még a szüleim sem tudták. mitév k legyenek. hogy az már nekem sem tetszett. akár így. nem fogjuk bántani Bellát! Jasperrel elmentünk tegnap vadászni! Biztosra megyünk mi is. de ez a viselkedés még t le is sok volt. Gyorsan végignéztem mindenkin. Ez egyszer hálás voltam Jasper képességének. mire csaknem kieresztettem egy morgást a mellkasom mélyér l. "Nyugalom!" ± mondta nekem Jasper. Kérd n felvontam a szemöldököm."Milyen kedves!" ± gondolta Esme. hogy Bella vékony. a harag úgy lobbant fel bennem a húgom iránt. hogy amint lehet ségem lesz. pontosabban valaki mást. neki tetszett a húgom bevonulása. akár ahogy Alice mondta!" Bár ezzel nem feltétlenül értettem egyet. viszont eszembe juttatott valami. már csak Alice!" Esme és Carlisle éppúgy megrémültek. ahogy visszanéztem Jasperre. ahogy én. de Jasper nem volt ilyen határozott. akkor Bellának mellette a helye. ± Helló. Alice látta. máris meghallottam ket. hát hogy ne tudtam volna. Jasper kelletlenül. s lehiggasztja a bennem dúló haragos lángokat. Edward! ± üdvözölt Alice figyelembe sem véve fogadott szüleink figyelmeztet pillantásait.. Tomboltam. ahogy a nyugalom szétárad a testemben. "Ha Edwardnak mindig ilyen boldogan csillog a szeme. és felém sugallta megnyugtatását. még Bella pírja is múlóban volt." ± megfeszítettem magam. mint eddig még soha. kívánatosan lüktet vörösl vére. ebben a pillanatban is kínlódott. s lágy puszit lehelt az arcára. ± Hol van Alice és Jasper? Amint kimondtam. milyen finom. "Nyugalom. hogy megtartsa a biztonságos távolságot. azonnal megtorlom rajta ezt a viselkedést. hátha meg is akarja ízlelni. eddig még sose vettem észre ± bökte ki. miközben odalépett hozzánk. s biztos voltam benne. Bella! ± lépett Bellához Alice. küszködött.

engem is felettébb érdekelt volna a válasz. amit hallottam. ezúttal is azon t n dtem. Edward nem mondta neked. Bella visszarántott a merengésemb l. mintha Emmettel hülyéskedett volna. ± Elmondod neki?" Lassan bólintottam.±Helló. de nem igazán tetszett. mivel hódítottad meg?" Ez jó kérdés volt. mintha fennhangon folytatnának egy társalgást. Döbbenetes volt. miközben folytatta. Nem tudom. én pedig alig bírtam visszafojtani a mosolyomat. Nincs olyan dolog. ahogy ránéz minden mozdulat után.. nem ± felelte Bella sajnálkozva. hogy eljöttél! ± mondta hangosan. önszántából megmaradni a mi fajtánkkal egy fedél alatt. Jasper úgy vihogott. Annyira összepasszoltak. ± Sajnos. s láttam az arcán. amit végigvezettek határozottan a kedvemre való volt. hogy el re tudta. amikor Bellához szólt. hogy az imént használt szerény jelz t vajon helyesen ragasztotta-e rám. s mint máskor is oly gyakran. Ha ezt sem árultad el neki. ezért nem akartam el tte mondani. mikor észrevette. Koncentráltam az apámra. merész. "Túlságosan szerény v agy. mégis Carlisle tervének a kezére játszott. mire már láttam a fejében megszületni a tervét. Jasper! ± mosolyodott el Bella. hogy milyen remekül játszik? ± Nem ± felelte Bella. Carlisle elmosolyodott. Egyfolytában meg akar felelni neki. Nem illik hencegni ± jegyezte meg. majd kíváncsiság csendült a hangjából. Alice sejtelmesen mosolygott. "Edward!" ± szólított meg Carlisle. aztán azon morfondírozott.. hogy miért képes egy ember félelem nélkül. amit Edward ne csinálna remekül. hogy miként tudja kicsalogatni a családját. amit gondol. mégis önmagát adja.. teljesen oldottnak t nt. udvarias. Denaliban meséltek nekik rólunk. éppen Edwardhoz ill !" ± Esme gondolatai ezek után szinte az egekig magasztalták Bellát. Az argumentum. jókedvem visszatért. "Alice-nak látomása volt. Néhányan Forks felé tartanak. rettent szimpatikus!" "Valóban szereti Edwardot. ± Zongorázol? ± kérdezte t le. mint aki semmir l nem tud semmit. ± Köszönjük! Annyira örülünk. ± Örülök. hogy Bella a hangszeremben gyönyörködik. ± Remélem nem vágtál föl nagyon Bella el tt. és már Bella vérének csábítása sem tombolt benne olyan intenzíven. még nem figyeltem Bellát ilyen szemszögb l. Esme rosszallóan nézett rám. Erre már kitört bel lem a nevetés. nem igaz? Ezek a szavak megtörték a jeget. Igyekeztem úgy tenni. éppen azt mondja. Nem hiszem. ámuldoztak. s határozottan kezdtem élvezni a helyzetet. az életmódunkra. ± Csak egy kicsit ± mondtam. legalábbis egy részét biztosan. s ekkor láttam. mi fog történni. de Esme gondolatai mosolyra fakasztottak. és remekül szórakozott a háttérben. míg a többiek Bellában gyönyörködtek. "Jaj. és kíváncsiak ránk. hogy tudjam... de annyira koncentráltam Jasperre. ± De kitalálhattam volna. hogy megismerhettelek benneteket! Milyen gyönyör ez a ház. milyen kedves! Jólnevelt. ± De olyan gyönyör ! A tied? ± Nem. hogy észrevette az iménti közjátékot. el akarod-e mesélni Bellának. . és nem kellett belelátnom a fejébe.. Ezt tudta Carlisle is. avagy Jasper esetében botránkoztak. Ez tetszik!" ± fonta tovább a gondolatmenetet Carlisle. de gondolatban: "Bátor. de jobb az óvatosság! ± sóhajtott. és csúnyán nézett rám. hogy Esme nem hallott bennünket. vajon Esmével nem képesek-e mégis olvasni egymás gondolataiban. hogy veszélyt jelentenek. vakmer . mint eddig.

fiam! Rég nem láttam Esmét ilyen vérmesnek!" ± jegyezte meg mögöttem Carlisle. elcsépelten hangzana. hogy Rosalie nincs otthon. Esme dallamát lelassítottam. ± No. ± Szeretném hallani. ± Most mondtad. s Carlisle a hátam mögött csaknem felnevetett a parancsoló hangnemt l. és kivonszolta a házból. a szerelmemet. ± Mi a baj? Nem voltam benne biztos. "Mulass jól!" ± mosolygott ránk biztatóan. hogy nem illik felvágni ± tiltakoztam er tlenül.. ± Kivétel er síti a szabályt! ± er sködött Esme.. s az ujjaim szinte öntudatlanul kezdtek bele az altatódalba. hogy elhiggye nem jelentéktelen. ± Inkább nagyon is szerény volt. de határozottan odatuszkolt a zongorához. miközben elzongoráztam neki fagyott szívemnek ritmusát.. mire már Bella is rákezdte. s t. Minden rá volt írva Bella tökéletes vonásaira. amit Bella szerelme ébresztett bennem. ± vallottam meg neki. játssz valamit Bellának! ± mondta Esme.. ha nem ellenkezel. és lágyan. mire Bella lehunyt szemmel megrázta a fejét. mivel nagyon is kedvemre való volt eljátszani Bellának az altatódalát. hogy ez elég bizonyíték lesz neki. és magam mellé ültettem a padra. én pedig örültem. minden bizonnyal tönkre tette volna az idillemet. pedig hálásan mosolygott rám vissza az ajtóból. ± Olyan elmondhatatlanul jelentéktelennek elkeseredetten. már ha ez egyáltalán lehetséges volt. hogy mennyi mindent jelent nekem. hogy a friss leveg átjárja a tüdejét. Mindannyian elbúcsúztak. ahogy játszol! ± Akkor ezt megbeszéltük! ± vetett véget a vitának Esme. "Azt hiszem jobb. Megviselte ez a b negyedórányi találkozás. Annyira szerettem volna meggy zni az ellenkez jér l. arról. hogy bármit is mondanék. amivel megbántottam? Talán mégsem volt olyan nagyszer ötlet ez a zongorázás. mégis tudnom kellett. ± Ezt te ihletted. ± Hogy tetszik? ± kérdeztem."Milyen régen hallottalak így nevetni! Örülök a boldogságodnak!" ± sugallta Esme. ±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±± . látni akartam közvetlen közelr l a reakcióját. ha a közelemben van. és igyekezett jobb színben feltüntetni az anyám el tt. Megijedtem. sugallták felém a szeretetüket. "Azért csak szólj. mindent. de már alig várta. Menet közben megfogtam Bella kezét. amit hallok. de kivételesen nem lett volna szükség szavakra. mégis hálás voltam neki a jelenlétéért. Belekezdtem Esme kedvenc dallamába. Szerettem. Bella félreértette a hosszú pillantást. ± lehelte lágyan. a létezésemet. ami azt illeti. még visszafordulva a küszöbr l. Mindent belesz ttem ebbe a dallamba. érzem magam. miközben engem szuggerált. ± Ezt te írtad? ± Ez Esme kedvence ± bólintottam. Vajon mondtam vagy tettem valamit. Látták Bella meglepett ábrázatát. ha kellek!" ± mondta Alice. mire Jasper elkapta a derekánál fogva.. Reméltem. majd lassan szivárogni kezdtek kifelé.. de tudtam. hogy tetszeni fog. halkan felkuncogtak.

De Rosalie és Emmett. hogy meg rültem.. hogy én nem lennék képes nélküle létezni. hogy mik vagyunk ± nem akartam kimondani a vámpír szót. mert én. ± Hová lettek? ± kérdezte. aki maradni akart. ± Ne aggódj Rosalie miatt! El bb-utóbb is belenyugszik majd ± igyekeztem megnyugtatni. Bella mindig megtalálja azokat a kérdéseket.. hiszen ha Bella mégis úgy döntene. Az igazság az volt. Bella arcán meghittség tükröz dött. haragudtam a testvéreimre. vagy éppen nem akarom elmondani. ± Rosalie-nek voltaképpen mi baja velem? Na. És egy kicsit féltékeny.Míg az akkordokat játszottam. s hálája nem érhetett fel még Alice rajongó imádatával sem. szinte mindennel tisztában volt ± néhány fájdalmas apróságtól eltekintve ±. a vérszívó szörnyeteg zongorázok neki. Bella kétkedve elhúzta a száját. csak a megnyugtatása végett. Nem akartam elárulni Bellának. de ezúttal faggatnom sem kellett a válaszért. hogy Bella valamiért viszolyog t le. hogyan hagyhatnának bennünket kettesben egy kicsit ± feleltem somolyogva. s úgy festett. hogy nem kellek neki. hogy. Nem voltam benne biztos. hogy mindenki. ± Ravaszul kimódolták. kivéve Alice-t. Rosalie-t is próbálja meggy zni. és mindig megteszem. Persze számomra ennél lényegesebben többr l volt szó. hogy tetszik neki a játékom. ± Nehezen viseli. amikre nem feltétlenül kellene tudnia a választ. rólam tényleg azt gondolja. míg kivonultak. igen. hogy egy kívülálló tudja rólunk az igazságot. arról viszont meg voltam gy z dve. hogy nem hisz nekem. ± Igen. Viszont tartottam magam a fogadalmamhoz. ± Rosalie szenved leginkább attól. de veled nincsen semmi baja. holott én magam sem hittem a szavaim valódiságát. Bella csalódottan sóhajtott. hogy nem hallotta. miszerint nem hazudok neki soha ± a féligazság nem hazugság kategória ±. Vajon mi baja lehet hirtelen. A létezésemr l. és mégis meghatódik. tudod ± állapítottam meg csendesen. még önmagukhoz képest is hangosak voltak. tudtam. akkor el kellene engednem. hogy egyedül vagyunk. ± Különösen Esmének. Összeszaladt a szemöldököm. vagy besokall. nekik tetszem. kellemes álmából riasztottak fel. ± És Emmett? ± Hát. ± Tetszel nekik. s meglep dve állapította meg.. hogy képes lennék hagyni t nélkülem élni. csupán reméltem. Fantasztikus érzés volt. én pedig igyekeztem nem dühösnek t nni. t n dtem. . amiért szeret engem. amiért ± még ha csak ilyen apróságban is ± fájdalmat. Mélyet sóhajtottam.. Bella hátranézett. mint akit váratlan. ahogy ott ült mellettem. hogy Esme volt a leghálásabb Bellának. láttam. ± félbeharapta a kétségeit. aggódást okoznak Bellának. amit úgy könyveltem el. Nem is értem. bármilyen rültséget is szeretne.

hogy kerülöm az Aliceszel kapcsolatos témát. míg rájön magától. ahogy ez az adott helyzetben várható lett volna több mint kilencven éven keresztül. és félem? De Bella csokoládészemeiben csak kíváncsiságot. ± Hát persze! ± felelte. de néhány perces hallgatás után feladta.. Például. mi? ± fintorogtam savanyúan. de némi büszkeség is keveredett a hangulatomba. és még új neki a mi életformánk. míg Bella egyetlen szóváltás vagy bármiféle kommunikáció nélkül elérte. még emberhez viszonyítva is. attól félt. Esme azt sem bánná.. amint Bellára nézett. hogy Rosali-nak milyen különlegesebb okai vannak. Bellának túl jó volt a megfigyel képessége.. Most magánkívül van örömében. hogy engem boldognak látnak ± mondtam a valóságnak megfelel en. igaz? ± kérdezte némi kihívással a hangjában.. ± Ó. ± Alice is roppant. s éreztem. ± Közölni akart velem egy bizonyos hírt. ezért nem mondtam neki semmit. Gyorsan vetettem rá egy pillantást.Nem tudtam megállni. Ennyi csipkel dést még Rosalie egója is elbír viselni. ± Te ember vagy ± feleltem végül nemtör döm módon vállat vonva. Eszem ágában sem volt közölni Bellával a húgom látomásaiból akár egy hangyányit is.. hogy túl fiatal voltam még. amikor Carlisle átváltoztatott. ahogy azt lassan egy napja várom. Valahányszor megérintelek. ± Az igazából az én hibám ± szakítottam félbe. ± Boldogok.? ± érdekl dött kitartóan Bella. megértést és. nyílván már a reggelinél felt nt neki.. aztán halovány mosoly jelent meg a szám sarkában. Vajon elmondhatom neki? Nem fog megrettenni? Elrohanni. hogy ez mit is jelent. hogy félne vagy untatná a történetem. nem áll szándékomban hazudni. . hogy csatlakozott hozzánk a legkés bb.. ± Esme és Carlisle.. hogy veled is meg akarom-e osztani. ± Szóval mit mondott neked Carlisle az el bb? ± Ezt is észrevetted. amiért Bella ennyire éles szem . majd szétveti az elégedettség... de semmi jelét nem mutatta. ± Te pedig nem akarod elmondani. és nem tudta. Mióta ismerjük egymást. Kivártam. Persze Bella sem volt ostoba. ám soha nem tudtam rá úgy nézni. hogy a létezésemnél is fontosabb legyen. Szerényen vállat vont. s döbbenet ült ki az arcára.. és gy ztem. egyfolytában miattam aggódik. hogy Carlisle az én számomra változtatta át. Végül is. eddig is viszonylag jól vette a furcsaságainkat. Némán vártam. ± Ami azt illeti. ± Alice a maga egyéni módján látja a dolgokat ± vágtam rövidre a témát. bár nem voltam biztos. mintha számára ez annyira természetes lenne. ennél egyszer bb indokot nem találtam. amiért a mai antiszociális viselkedésével a frászt hozta Bellára. szerelmet láttam csillogni. hogy be tudná fejezni a mondatot. De azért Jasper is. hogy inkább tartsa magát távol t led. hogy ingoványos talaj felé közelítünk. mikor eszembe jutott Esme hálás tekintete. s ezzel méltón bosszút is álltam rajta. Én figyelmeztettem. ± Rosalie is az szeretne lenni. hogy valami lényeges dolog hiányzik bel lem. T n dve figyeltem. ± Rosalie féltékeny rám? ± kérdezte Bella. még a végén tetszene neki ez a lét. Nem akartam neki ecsetelni. hogy irigykedjen rá.. ha három szemed és úszóhártyás lábad lenne. ± Mondtam már. lelkesnek látszik ± jegyezte meg Bella. Amilyen különösen m ködnek az agytekervényei.

bosszantott... s végigjátszottam altatójának a dallamát. az emberek annyi butaságot feltételeztek a vámpírokról. és kíváncsiak ránk. ± Köszönöm ± motyogta meghatottan. mekkora csalódás lehet ez neked ± ugrattam játékosan. Ez megkönnyebbüléssel töltött el. ±. nehogy túlzottan megriadjon. hogy az önfenntartási ösztönnek még a szikrája is hiányzik bel led ± nem reagált. mint egy fajtabeli szörnyeteg? ± Mi a baj? ± Nincs semmi baj igazából ± nyugtattam meg gyorsan. Ki tudná jobban megvédeni egy vérengz szörnyetegt l. Némelyiken Emmett kit n en szórakozott. nincs semmiféle genetikai mutáció. sehol egy halom koponya a sarokban: azt hiszem. Ahogy ránéztem. aztán rávigyorogtam. ± Olyan világos. s meglepve tapasztaltam. ± .nehogy észrevegye a keser séget a hangomban.. hogy zavartan elmorzsolja könnyeit. Gyönyör vonásain ámulta fényei játszottak. ± Mindössze Alice látott valamit: azt. ahogy láttam a lelkesedését. hogy itt vagyunk. engem viszont határozottan kiábrándított.. téged egy pillanatra sem veszítelek szem el l.Bella szeme még kíváncsibban csillogott... nem vette észre azt a csipetnyi. ± Végre egy épesz reakció. Tudják.. Az évtizedek során szörny bbnél szörny bb vámpírlegendákkal találtuk szemben magunkat. hogy a félelem si ösztöne mégiscsak fellelhet benne.. ± Sehol egy koporsó. Elkomolyodtam. ± magyaráztam. ± Látogatók? ± Igen. igaz? Sejtettem.. láttam. ± És meg akarod? ± Kénytelen leszek. egy pillanatig csak bámultam. k nem egészen olyanok. és nem is éreztem jelét semmiféle sajnálkozásnak. mint a diáknak az egyetemi docens. Valószín leg nem is jönnek be a városba. fényl nedvességet csokoládészemeink sarkában. ± Ez az egyetlen hely. olyan nyitott! ± ámuldozott tovább Bella. hogy rövidesen látogatóink érkeznek. és hát. Nem érezhette. Valójában kit n indoknak találtam az idegenek közeledtét ahhoz. hogy Bella valóban szeret nálunk lenni. mint mi. figyelmen kívül hagyva az élcel désemet. ± vallottam be. Már kezdtem azt hinni. Az els jele. ± Hát nem ± vallotta be. és nem szeretném. hiszen újra eszembe jutott a kett nk közti hatalmas különbség. avagy a szavaimra összeborzongott. mert az elkövetkezend néhány napban vagy hétben talán kissé er szakosan fogok gyámkodni fölötted. . ahol soha nem kell rejt zködnünk ± avattam be csöndesen. de keser séggel is. még pókhálónk sincs. ± Nem ezt vártad. ami ennek a hiányát jelenti. Ígéretemre. de nem mutattam. született zsarnok vagyok... hogy mennyire féltem t. de arra mérget vehetsz. ha azt hinnéd. mi járhatott a fejében. hogy Bella közelében tartsam magam.. s igyekeztem legalább olyan közömbös hangot megütni. ami a vadászati szokásaikat illeti. aztán visszatért belém a kedves irónia. csak körbenézett az otthonomban. hogy amíg tovább nem álltak.

mégis. az aromája Bella volt. Tudtam.. hogy ismét megpróbáljak ± hiábavalóan ± áthatolni az elméjét b szen védelmez pajzson.. .. ± Rosalie és Emmett szobája. Valaha Carlisle apjáé volt. éppen nálunk. ami arra késztetett. ott sincsenek koporsók? ± kérdezte feszengve. és magammal húztam a lépcs felé. de.. ± Tényleg elég ironikus. nem akartam. ahogy lassan tudatosult benne. Mi számít neki réginek.. ± Nem.. A vámpírok könnye maró méreg. miközben megfogtam a kezét. mire felnevettem. ± Akarod látni a ház többi részét is? ± De ugye. ± Miért tartjátok itt? ± Nosztalgiából. . kivételesen emberi logikával.. ha akar egyáltalán.. így ez is a titkom maradt. vajon milyen íze lehet? Van olyan édes. Nézegettem.. Aztán lágyan felemelte a kezét. Arckifejezése annyira megillet dött volt. Ennyit megengedhettem magamnak. maga faragta ± magyaráztam. a része. az ízeket. úgy t nt. ám félúton meggondolta magát. és mi nekem? ± Úgy nagyjából az 1630-as évekb l való ± feleltem. vonzotta a tekintetemet. ± Ott függött a falon a szószék fölött. hogy nem vér. tele az iménti ámulattal. meleg volt.. egy vámpír csupán némán tud zokogni. hogy nevetnem kellett rajta. Nem volt édes. Bella azonban nem nevetett. egy darabja. mire vállat vontam.. annyira szinte. El tudtam képzelni. szemöldöke közt megjelent a gondolkodóránca. az illatot még nem értette volna meg. ± Jól vagy? ± kérdeztem aggódva.. Unottan mutogattam a már jól ismert helyiségeket. Bella tekintete elrebbent rólam vissza a keresztre.. ahonnan prédikált.. s döbbenten bámult a falon függ srégi keresztre.. Kérd n nézett rám. mégiscsak Bellából származott. mintha egy cseppnyi vér lett volna. hogy a fajtánkról kering legendák közül ezúttal pontosan melyek villannak át az agyán. mint Bella b re. Ahogy az elcsent kupak. ± Nevess nyugodtan! ± biztattam továbbra is mulatva döbbent ábrázatán. ± Ez nagyon régi lehet ± jegyezte meg óvatosan. mígnem Bella lába gyökeret eresztett. ott sem lesznek koporsók ± adtam a szavamat. mintha meg akarná érinteni a fakeresztet. el ttem sem volt egészen világos. a barna szemek kíváncsiságot tükröztek.. mint amilyennek a vérét gondolom? A vámpírok könnye nem csordul ki soha. hogy megint összeessen váratlanul.Én viszont észrevettem. mintha Bella illatának egy darabját ízlelhettem volna meg.. közben Bella arcát fürkésztem. Hirtelen elhatározástól vezérelve megnyaltam a fényl cseppet az ujjamon. mire rám nézett. Alice szobája. a b re egy árnyalattal fehérebb színt öltött. ± Nem. Carlisle irodája. Elmosolyodtam a saját engedékenységemen. Gondolat gyorsan elcsentem a könnycseppet. de ezt az érzést.. ± Régiségeket gy jtött? ± kérdezte naivan.

± Mennyi id s Carlisle? ± kérdezte. pontosan odavalók vagyunk: a csatornába. mindhiába. legalábbis a közemberekét biztosan nem. vérfarkasokra. hiszen amikor Carlisle nekem mesélte. Talán félreértette. mir l beszélgetünk. ± Egy anglikán lelkész egyetlen fia volt. de már nem akartam félbehagyni. és elgyöngítette az éhség. szófogadó fiacskájára bízta a vadászatokat. amelyek az érzelmi állapotára utalhatnak. aztán visszatértem Bella mellé és folytattam a történetet. ± Pár napja ünnepelte a háromszázhatvankettedik születésnapját ± feleltem. valamikor 1640 táján. és kielégít nek ítéltem meg. Belekezdtem hát. Komor. Carlisle futott az élen. nem volt olyan könny elkapni. emlékeztem mindenre. képtelenség. folytattam a történetet. Persze észrevettem. mint az apja. De bennünket nem tarthat ott semmilyen er . hogy mennyire igyekezett megfelelni a fanatikus lelkésznek. Apja fanatikus ember volt. és csak éjszaka jöttek el vadászni. amint latinul kiáltott valamit a többieknek. még a napfény sem. Végül egyikük el bukkant ± belemerültem a történetbe. amikor megérezte az összecs dült emberek szagát. nemcsak a mesékben. Megráztam a fejemet. hogy felfogná. A mélybarna szempár tucatnyi kérdést rejtett magában. persze. . de felt nt. De az arcán kíváncsiság ült. Az öreg rohanni kezdett. hacsak nem fog ujjongani a történet végére. ± Az emberek persze vasvillát és fáklyát ragadtak. ± De kitartó volt és okosabb. Londonban született. Carlisle hallotta. amikor Bella azt mondja. mire újra rám nézett. gúnyos nevetés tört el bel lem. ahol szintén a föld alatt élnek a fajtánkbeliek. Az édesanyja belehalt a szülésbe. hogy el zzem a sápadt öregeket a fejemb l. Akárhogy is. a szívverése teljes nyugalomban verte a tamtamot. visszavándoroltam gondolatban több mint háromszáz évet. Egy csapat valódi vámpírra bukkant. nem látott démonokat ott. Igyekeztem szenvtelenül folytatni. Bevillant a Carlisle fejében látott Volterra. szinte hallottam tébolyító gondolatait a Carlisle-t átváltoztató vámpírnak. Emlékeztem az apám emlékeib l. ahol nem voltak ± elnyomtam egy keser morgást a mellkasomban. Amikor a protestánsok kerültek hatalomra. Én a fizikai állapotára gondoltam. Akkoriban még nem jegyezték fel olyan gondosan a születések dátumát. megszállottan üldözte a katolikusokat és a többi vallás híveit. akikre igaziból vadásztak. sok vámpír élt így. vajon mennyi lesz az elég? Mikor lesz a másodperc. Carlisle eleinte csalódást okozott: nem vádolt meg embereket lépten -nyomon. talán. ahol Carlisle korábban már látta el bújni ket a csatornából. Ráadásul nagyon er sen hitt a gonosz létezésében is. minden reakcióját árgus szemekkel figyeltem. ezért folytattam. szinte éreztem a veszély illatát a leveg ben. szemei biztattak. rejtve maradt el ttem a válasz. akik ott rejt zködtek a város csatornarendszerében. Bella a lemerevedettségén kívül más jelét nem mutatta. de minden mozdulatát... hiszen láttam a fejében valóságként megtörténni. ± Megégettek egy csomó ártatlan embert. Mindenesetre még Cromwell uralma el tt történt ± Bella arca meg sem rezzent.. hogy még egyszer bele mernék kezdeni. egy pillanatig t n dtem. Az vezetésével vadásztak boszorkányokra. a tömeg pedig utánavetette magát. átéltem vele együtt minden borzalmát. hogy nem válaszolt a kérdésemre.. Amikor a lelkész megöregedett. de talán a pszichikai részére fogta föl. ± Carlisle úgy tudja. Miután ellen riztem a funkcióit. nem voltam benne biztos. Azokban az id kben. amikor a szörnyetegek még valóban léteztek. azokat. légzése kielégít . ± Nyílván rettent en öreg volt már. és vámpírokra ± ahogy kimondtam Bella teste megmerevedett. A fajtám számára az a legmegfelel bb hely. mert maga sem volt tisztában vele. és lesben álltak ott. arra irányítottam a kérdést. hogy ne féljek hangosan kimondani a családom történetét.

beásta magát a rothadó krumpli közé. Edward elvonszolja a szobájába és kulcsra zárja az ajtót. finoman megragadta a kezét. hogy szörnyeteggé válunk. Miközben a tömeg a szörnyeteg és áldozata nyomába eredt. Gyorsan folytattam az apám történetét. kikúszott a sikátorból. Aztán a homlokán megjelent a gondolkodóránca. Megmosolyogtatott örök kíváncsiságával. ezért megfordult és támadott. hogy minek. és senki sem fedezte fel a rejtekhelyét. ± Carlisle tudta. miért Bellát az utamba küldte a sors. Nem elég. Bellára nézte. ± Hát akkor gyere! Mutatok neked valamit! ±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±± Visszahúztam Carlisle dolgozószobája felé. nehogy Alice vagy bármelyikünk szemet vessen rá!" ± eszmefuttása mosolyt csalt az arcomra. Kérd tekintetére önfeledten ránevettem. jól! ± felelte. A holttesteket elégeti. ± Carlisle ösztönösen cselekedett. hogy biztosítsam magam. és elpusztít minden mást is. Kész csoda. el tte még pokoli kínokkal kell haláloznunk. alsó ajkát kezdte harapdálni. Erre már el villantottam méreggel átitatott fogsoromat. Elnémultam. ±. Két embert megölt. ± Néhány ± kapott a szavaim után azonnal. Elrejt zött egy pincében. amit megfert zött a szörnyeteg érintése ± t n d tekintetem egy pillanatra összefonódó ujjainkra tévedt. amint a folyosón téblábolunk. de mintha újra kábulatból ébredt volna. bár tudta. mentette a tulajdon életét. hogy megállunk az ajtaja el tt. mintha ment mellényt hajítottam volna felé. ha létezik olyan egyáltalán. de továbbra is makacsul ragaszkodtam hozzá. és bájos lelkesedésével.huszonhárom éves volt és rettent gyors. minden rendben van vele. és hogy a kérdéseit odabenn tartsa. miel tt kiszagolhatta volna a tétovázásomat. és ott maradt három napig. ezúttal is könny volt Bella jelenlétében önmagamat adni. tudtam. . ± Hogy érzed magad? ± kérdeztem. Aztán meghallotta. aki úgy bámult rám vissza. s röptében hálaimát rebegtem. hogy az apám meghallott bennünket. amir l nem lett volna szabad. és lágyan magam után vonszoltam a folyosón. hogy mi lett bel le. Az öreg lény így is könnyedén maga mögött hagyhatta volna ket. "Vajon mit akarhatnak? Azt hittem. egy harmadikat magával hurcolt. Carlisle háromnapos kínlódása akkor kezd dött el. Mint már oly sokszor. pedig gondolatban jót mulatott rajtunk. hogy Bella ne tudjon ezekr l a dolgainkról. hogy csöndben bírt maradni. de az üldöz k rövidesen beérték. mintha épp beismertem volna Kennedy meggyilkolását. de Carlisle szerint már nagyon éhes lehetett. de nem óhajtottam fájdalmas részletekbe bocsátkozni. Sápadt b re viaszként ragyogott a fényes helyiségben. és olyan dolgokról beszéltem. Aztán egyszer csak vége lett ± nem említettem. ± Kösz. Carlisle pedig ott maradt több sebb l vérezve az utcán. és Carlisle rádöbbent. mit tenne az apja. és védekezni próbált. lenne néhány kérdésed. El ször Carlisle-re vetette rá magát. ± Úgy látom. így hát szembefordult velük.

mert nem tetszett. Abban a pillanatban. miért nem akarod neki elmondani a saját történetedet! Az bizonyára sokkal jobban érdekelné!" ± szuggerálta Carlisle. elb völték a mai kor kutatási eredményei. Azonnal tisztába jött vele. és zavartan szabadkozni kezdett. Nyugtatólag megszorítottam a kezét. ezt nem akartam. pontosan tudtuk. s tekintete találkozott Carlisle-éval. Ahogy odaléptünk az els kép elé. aki viszont félreértette pillanatnyi hallgatását. hogy csak lássa. avagy netán hamis válaszokat adni. mint amikor engem nézett. de én nemet intettem a fejemmel úgy. az apám szavaira megint grimaszoltam. hogy legalább olyan hevesen érzékeli az érintésem. de a testi funkcióira is egyedül én vagyok különleges hatással. Carlisle sokat sejtet mosollyal nyugtázta Bella reakcióját. gondolatai. ± Hol akarod kezdeni? ± Nos. Legnagyobb megnyugvásomra a szíve a szokott ütemében táncolt tovább nyugodtan emelked -süllyed mellkasában. ± De igazán nem akarunk zavarni. hallgattam Carlisle-t. valamiért Bella fiatalsága nosztalgiázásra késztette. "Milyen kedves! Nem értem. lássuk az útikalauzt! ± mondtam. Felderített a legújabb felfedezésem. "Cseles. Már tudtam. de nem tudtam volna úgy reagálni. mikor kihez mehetünk be egyetlen szó nélkül. kivéve azt az egyetlen dolgot: hogyan zajlik az átalakulás. ezért inkább a képre mutattam. hogy Bella sasszeme ne vegye észre. hogy a nosztalgiájával kijavította a mondandómat. arca kíváncsiságról árulkodott. nem vette észre. miszerint nemcsak hogy én vagyok az egyetlen. amikor hozzáértem. Carlisle mögénk lépett. Nem akartam az én életemr l beszélni Bellának. mint én az övét. hogy mi a célom. Amikor benyitottunk Carlisle egy orvosi könyvet tanulmányozott. . Bella megfordult. Ebben a házban ez a szó talán soha nem hangzott el. ± Egyáltalán nem zavartok ± szólalt meg végül megért en. tudtam. hogy úgysem teszi meg. majd felvette a megszokott rült ritmusát. de nem bírtam megállni. Edward! Nagyon furmányos gondolat!" ± sugallta nekem. ahogy mögénk lépett. "Légy egy kicsit pontosabb Edward!" ± Fiatalságom Londonja ± pontosított. Bella szíve kihagyott egy pillanatra. ± Elmondod tea történetet? ± kérdeztem szemtelenül. Felállt bennünket üdvözölni. Ha magamról kezdek beszélni. ± Szeretném megismertetni Bellával a történetünk egy részét ± magyaráztam nyomatékosan. mire újra felnevetett magában. de azért barátságosan Bellára mosolygott. hangjára Bella összerezzent. mert akkor el bb-utóbb eljutottunk volna azokhoz a kérdésekhez. melyekhez néha maga is hozzájárult.. akinek Bella igent mondott. bizonyára megfordul a fejében ez a kérdés. nem úgy. "Milyen koros is vagyok már én! Négyszáz év! Míg Bella. amikre nem akartam félig igaz. ± Miben segíthetek? ± kérdezte udvariasan.± Szabad! ± kiáltott ki. ± London az 1650-es években. Vágyakoztam beavatni mindenbe. ± Vagyis igazából a te történeteddel. aztán Bella vállára téve a kezem a festményekkel teli fal felé irányítottam. alig tizenéves!" ± némi keser séget véltem felfedezni a gondolataiban. mire Carlisle szája széle alig láthatóan megrándult az elfojtott mosolytól.. s megrovást sugallt felém.

Gyorsan folytattam a történetet. ahogy Alice faggatni kezdi. Olyan messzire elkóborolt az emberekt l. ± Az ösztön olykor még elsöpr bb. figyeltem. ± Szédít magasságokból ugrott le. hogy máris késésben vagyok. hogy táplálkozzék. Carlisle melegen rámosolygott Bellára ± a szívverése normális maradt. Különben is. amennyire csak bírt. de még nagyon fiatal volt. hogy halálra éhezteti magát. valahányszor ez szóba kerül.. ± Nem. én sem voltam.. valóban sikerült felkeltenem az érdekl dését. Ravasz. de nem feleltem. hiszen a másik. amir l Bellával nem voltam hajlandó beszélni.. még mindig fogalma sincs.. mit akar kiejteni rajta. És persze. gondoltam ironikusan. hogy tudomást szerezzen. Nagyon kevés módon lehet minket megölni ± magyaráztam. ± Aztán mi történt? ± kérdezte Bella. hangja feszült volt a visszafojtott kíváncsiságtól. De az a helyzet. nem sok mindenki képes a mi fajtánkból. Ha nem láttam volna Carlisle fejében a számtalan hiábavaló próbálkozást. ± Ez lehetséges? ± kérdezte Bella fakó hangon.. Mennyivel egyszer bb lenne. és végül már nagyon gyönge is. Mennyire naiv. ezért a következ pillantottam. hallottam. és nagyon er s. hogy kik vagyunk. Vajon hogy érte el. aztán elfordult és kiment. akinek még a mai napig problémát okoz a vegetarianizmusunk. Edward! Ha már a magadét nincs merszed megosztani vele. Snow betegszabadságot vett ki mára. Csakhogy ez nem megy olyan könnyen ± tettem hozzá keser en a végére. új létében is. Bella követte a tekintetemet. Logikus kérdés lett volna. hogy egyáltalán ellen tudott állni a kísértésnek. hogy Dr. ha nem láttam volna a magányát. minthogy beavassam olyan dolgokba. hogy mi lett bel le. amit kerülni próbáltam? Bizonyára létezik az a bizonyos hatodik érzéke.. mikor. De annyira elborzadt önmagától. hogy mégis olyan témánál kössünk ki. hiszen nem egy sikeresen végrehajtott öngyilkosságról beszéltünk. amikor pedig még olyan új volt neki ez a dolog ± emiatt élt bennem hatalmas tisztelet Carlisle iránt. Inkább mesélek Bellának régmúltbéli történeteket ± ez is megismerteti velünk bizonyos formában ±. amikr l nem akartam. amelyet hirtelenjében kreált a távozására. hogy az akaratereje is gyöngül. és tudtam. képre ± Amikor rájött. egyedül leélt évek során. nehogy mégis leragadjon ennél az egyetlen dolognál. s bár nem olvastam a gondolataiban. Jasperrel osztozunk minden alkalommal a tisztelgésben. Mindig tudta. föllázadt a sors ellen. amit cselekedett akkor. hogyan kell kurtán elvágni a húgom hisztijét. Reggel hívtak a kórházból. gondoltam mosolyogva. Elképeszt . Hónapokon át ."Köszönöm. miért viseli meg annyira ez a tény. de ez volt az egyik. ám Carlisle nem mondott neki semmit. akkor legalább ezt hallhassa t led!" ± szuggerálta belém Carlisle kissé szarkasztikus humorral. hogy mi történt vele? Úgy láttam.. Alice!" Ezért külön hálás voltam az apámnak. ahogy szóra nyílik a szája. nem. "Majd kés bb. ± Szóval nagyon éhes volt. ± Szívesen megtenném. ± Hogyan? ± kérdezte Bella megrendülten. megpróbálta az óceánba fojtani magát.. hogy inkább úgy döntött. te éppolyan jól ismered a történetet. én pedig csaknem felnevettem a magyarázaton. ha valóban véget lehetne vetni a létezésünknek. mint én magam ± magyarázta. akkor valószín leg én is hasonlóképpen cselekedtem volna az ébredésem után nem sokkal. Még le sem ért a lépcs n. mert ráébredt. majd rám kacsintott. Megpróbálta elpusztítani magát. ± Amikor ráébredt. mindenen felülkerekedik. mi csaknem felemésztette a hosszú. nem értettem. hiszen erre. ujjongtam ±.

hiszen már nem is emlékeztünk. bizserget en.. megígérted ± nevettem újra. ± Szóval nektek nem kell lélegezni? . Mégiscsak életben maradhat anélkül. különösen nálam. a szemei kábulatból ébredve huncutul csillogni kezdtek. ± Igen. így van ± hagyta rám. hogy úgy reagál. mint legutóbb.. valószín leg a mi gyorsaságunk és ügyességünk igen irigylésre méltó tulajdonság volt. ± Többet nem szakítalak félbe. mire elmosolyodtam. hogy el zzem a negativitásomat. beszélni kezdett ajkán az ujjammal. fájdalommentesen. Éjszakánként tanult. ± Nektek mindegy könnyen megy ± legyintett elkeseredetten. mégis akar engem ezzel együtt. de Bella újra félbeszakított. Egy olyan képességekkel megáldott valakinek. nem. és. Carlisle fél rülten a szomjúságtól. és annak ellenére. hiszen Bella velem van. ami csöppet sem lehetett egyszer egy emberi elmével. ± A következ néhány hónapban megszületett Carlisle új életfilozófiája. ± Akarod hallani a történetet.. Folytasd. Úgy láttam próbálja elképzelni maga el tt a történetet. Ebben azért nem voltam teljesen biztos. Bella. ígérem. ± Nem várhatod el t lem. ± Nektek. ± Nem. Újra magára talált. amikor csak úgy ukmukfuk közölsz velem egy ilyen dolgot ± méltatlankodni próbált. hogy még csak meg se nyikkanjak. annyira undorodott önmagától ± ez az az undor. mivel gyakorlatilag nem kell lélegeznünk. hogy valaki átússza a Csatornát. vagy sem? Lehetetlen volt. ± Csak olyan murisan hangzott ebben a szövegkörnyezetben. hogy gonosz szörnyeteggé válik. hogy létezik más megoldás. ± Egyik éjszaka szarvascsorda vonult el a rejtekhelye mellett. napközben tervezgetett. aki az vérénél jobban senkiét nem kívánja. Bellának leesett az álla. amit elkezdtem.. tényleg.. amit l rettegett. de féltem. amilyen Bella is volt. és rádöbbent. amiért Bellát is távol akartam tartani magamtól. forró lehelete égette a b römet. Ezúttal én szakítottam félbe t. hogy milyen íze van a húsnak. ezt nem látta. de ahogy elvettem az ujjamat a szájáról. ± kezdtem. hogy a számmal fojtsam belé a kérdésáradatot. ezért inkább letettem err l a szándékomról.. hiszen sokkal jobbat érdemel egy vérengz szörnyetegnél. Égnek emeltem a szemem.. mikor megszólaltam igyekeztem ± Mindennapos dolog. gondolkodás nélkül rájuk vetette magát. hogy kezemet a nyakára siklassam. a legelhagyatottabb helyeket kereste. hogy vámpírokról mesélek neki.éjszaka vándorolt. de türelmesnek hatni. s ujjamat finoman az ajkához érintve próbáltam némaságra bírni. Nem adta fel. szó nélkül hagytam a megjegyzését. és befejeztem. ± Átúszott Franciaországba? ± ismételte Bella döbbenten. Ett l visszatért az ereje. Most pedig korlátlan mennyiség id állt rendelkezésére. A legszívesebben odahajoltam volna. Eleve intelligens volt. amit én a mai napig magamban rzök. a szíve felvette szokásos ütemes iramát. kérlek! ± Az úszás könnyen megy nekünk. Elkezdte hasznosan tölteni az idejét. Átúszott Franciaországba. komoran felnevettem.. hogy gonosz démon lenne bel le. teli tudásszomjjal. ± . Mert hát nem evett-e vadhúst el z életében is? ± csaknem felnevettem. nemcsak az. Egy töredékmásodpercre lehunytam a szemeimet.

mert ilyenkor persze szagokat sem érzünk. Carlisle hihetetlen történetét.. ± ezúttal én szakítottam félbe saját magamat. és onnét továbbhaladva bejárta Európát. akármeddig: még sose próbáltam ki.. természettudományt és orvostudományt tanult. ahogy Bellán ragadt a tekintetem. nem élném túl az elvesztését. hogy emberi életeket mentsen ± magyaráztam Bellának. Szavaira elmosolyodtam. ± Folyton várom. Attól tartottam. amely egyszersmind vezeklést is jelentett a számára: orvos akart lenni.. amivel megijeszteném. ± Nem rohanok el sehová ± ígérte. és éppen egy ilyen apróságnál akad ki a mércéje. úgy. de közben Bella reakcióját figyeltem. Csak hagytam magam elveszni szemeinek mélységében. Kezének érintése. kiolvassa bel le a b nömet. Ezt a két kívánságot lehetetlen összeegyeztetni. lágyan megérintett. Azonnal észrevette a hangulatváltásomat. ha tudom. lélegzetvétel nélkül? ± kérdezte elhaló hangon. ± Mennyi ideig tudtok meglenni. ha így lesz. vagy valami.. akinek létszükséglet volt. nehogy olyasmit mondjak. ± Majd meglátjuk ± mondtam sejtelmesen. ± Micsoda? ± Tudom. a Volturi hatalmas családjának töredékével. mi jár a fejében. ahol a legjobb egyetemek voltak. barna szemeiben megértés csillogott. ± magyaráztam. Talán ez már túl sok neki? Végighallgatta a fájdalomról szóló mesémet.. de nem néztem a szemébe. s várakozón nézett rám. ± Kezd kissé kényelmetlenné válni ± visszhangozta újra kábán. hogy egyszer valami... mint Bellának. mert azt szeretném. b rének melege ellágyította a komorságomat. nincs rá szükségünk. mivel így nem keveredik a történetembe olyasmi. miközben kezét ott tartotta a karomon. ajkát harapdálta. ± Carlisle átúszott Franciaországba. leengedtem a kezeimet magam mellé. túl sok lesz neked. amelyen Olaszország volt. A homlokán felt nt a gondolkodóránc. amit mondok. Rápillantottam a következ festményre. azokat a városokat. mire rám öltötte apró nyelvét. elijeszteném. én pedig újra a létezésemet ajánlottam volna. Egy id után kezd kissé kényelmetlenné válni. vagy ami még rosszabb.Vállat vontam. Bella értetlenül nézett rám. Éjszaka zenét. ± Mi a baj? ± kérdezte egészen halkan. ± Nem foglak visszatartani. hogy biztonságban legyél. ± Hát akkor folytasd! ± biztatott kedvesen. ± Nem. ± Ott tartottunk. ahogy elképzeltem a jelenetet. amit látsz. És akkor sikoltozva elrohansz. és felsóhajtottam. hogy Carlisle átúszott Franciaországba. Ez éppen kielégít téma lehetett. hogy közben életben tartsalak". Megtalálta a hivatását. ± Gondolom. és tudtam. Nem bánom. amivel nem akarok Bellának elszámolni. mint a légvétel hiánya? Egészen elkomorodtam. elmenekülsz t lem ± halvány mosoly játszott a szám sarkában. nekünk ez nem volt annyira különleges dolog. Ugyanakkor veled szeretnék maradni. de elkomorodtam.. Leginkább úgy fejeztem volna be: ". magamon éreztem a tekintetét. Puszta megszokásból tesszük. . mikor történik már meg ± ismertem be kissé megrettenve a szavaim súlyától.

Az orvosok már lemondtak rólam: magamra hagytak a haldoklók . de nem tudtak zöldágra verg dni ± folytattam tovább a történetet Bellának. Már régóta forgatott egy tervet a fejében. k sokkal civilizáltabbak és m veltebbek voltak. míg visszatérek hozzá a gondolataimból. hogy ellopja valakit l az életét. hogy mi vezetett a saját átalakulásához. Láttam mindezt az apám fejében. de k mindenáron ki akarták gyógyítani a "természetes tápanyagforrásuk" iránti ellenszenvéb l.. Éjszakánként egy chicagói kórházban dolgozott. nehogy kárt tegyek benne. s mélységes undorral vettem tudomásul. bel lük élnek. amit szeret. Elkezdett orvosként praktizálni ± azt a részt kihagytam. de társai egyetértettek vele abban. hiszen egy kórházban azért mégiscsak közel kerül a vérhez. Carlisle rájött. micsoda küzdelem zajlott benne: Carlisle-nak két évszázadnyi gyötr dés árán sikerült tökéletesítenie az önuralmát. Amikor Bella felismerte ámuló kuncogás hagyta el ajkait. ± Tanulmányai során eljutott Itáliába. és képes kín nélkül végezni azt a munkát. ± meséltem tovább. és ez bizonyos szinten t is megviselte. mindössze pár évtizedig.Mindig is mélyen tiszteltem Carlisle-t azért. mint bárki más. de valamiért habozott az ujjait hozzáérinteni. ± Ekkor Carlisle úgy döntött. azt pedig nem merte megkockáztatni. Sokáig nem talált senkit. Ett l nem kedveltem ket jobban.. mintha meg akarná érinteni a festményt. ± Solimenát gyakran megihlették Carlisle barátai. hiszen magának vívta ki. bár Carlisle szerint a városuk. Caius. mint azok a nyomorultak ott a londoni csatornákban ± rámutattam a képen a három fejesre a Volturi klánból. teljes joggal az övé volt. ahogyan k nevezték ± egészen pontosan Aro nevezte így. Mélyen megvetettem magamat. a kifinomultságukat. De még vacillált. mintha közülük való lenne. hogy az emberek csupán élelem gyanánt hasznosak a számukra. hát teremt magának egyet. Bella a folytatásomra vár. viszont bennem ez még nem alakult ki. ± Még most is ott vannak. mindenféle küls ráhatás vagy befolyásoltság nélkül elért és véghezvitt. Nem Carlisle-tól irigyeltem az önuralmát. habár személyesen még nem találkoztam velük. Bámulatos akaraterejének köszönhet en viszont ekkor is ellenállt a csábításnak. akik mellett negyedikként Carlisle is fellelhet volt. Elborzadt a gondolattól. ± Mi lett velük? ± kíváncsiskodott Bella. Ma már jóformán teljesen érzéketlen az emberi vér szagára. s hálával gondoltam rá. A m vészetek éjszakai patrónusai. hogy egy egész városnyi ember szolgál az kedvükre. Mélységesen csodálta az udvariasságukat. hogy az emberekhez is igazán közel kerüljön. Megkocogtattam a hatalmas festményt óvatosan. ahogy az övét ellopták. és fölfedezte a többieket. Ott a kórházban megtalálta a lelki békéjét. Mint ahogy már ott voltak ki tudja. Nagyon magányos volt. amikor rám bukkant. hogy szörnyetegek csak a mesében léteznek. Sokszor festette meg ket isteneknek. türelmesen kivárta. és megérett benne az elhatározás: ha nem tud társat találni. Nem is állt szándékomban. Kétségek közt verg dött. Ahogy beszívtam Bella illatát. megpróbálkozik az Újvilággal. Úgy t nt. Marcus. Carlisle viszont mindenkinél szilárdabb jellem. hogy talál majd hozzá hasonlókat. hogy valaha ki fog bennem fejl dni ilyen mérték önmegtartóztatás. hogy kapcsolatot teremthet az emberekkel. miközben magyaráztam tovább. Aro. Rádöbbentem. hogy ez még Carlisle-nek sem volt egyszer . én pedig vele nevettem.. bármennyire is sóvárgott utánuk. akit valaha ismertem. ± De társakat találnia nem sikerült.. Arról ábrándozott. hány ezer éve. Vállat vontam. amiért én nem voltam ennyire er s. nem szakított félbe. Köztük. ± Elmondhatatlan. gyakran közelebb. amikor kitört a járvány. Carlisle pedig ket. amit öner b l. Carlisle csak rövid ideig maradt velük. s reméltem nem érz dik irigység a hangomban. Volterra falain belül tilos a vadászat. ± Megpróbálták meggy zni Carlisle-t. De ahogy lassanként elterjedt az a felfogás. nem voltam benne biztos. hiszen azt sem tudta pontosan.

ezért fogcsikorgatva belevágtam. Igyekeztem erre gondolni.. Szinte tapintani lehetett az érdekl dést Bella aurájában. és féktelen dühömmel. Tudtam. Röstelltem. ami ehhez a világhoz kötne. ahogy akarod. Nem tudott betelni a történetemmel. miközben felvezettem az emeletre az én szobám felé. s ismét elmaradt a várt hatás. Gyöngéden Bellára mosolyogtam. csupán halványan hasonlított a rendes hangjára. A másik oldalon pedig én álltam. s finoman kiirányítottam a szobából. senkim sincs a világon. a fejében sokkal bársonyosabb. Nem akartam ezt elmesélni neki. ha nem hallom meg Carlisle rjöng magányát. ± Tényleg? ± kérdezte Bella. mert szembe kellett néznie a teremtményével ± velem ±. körülbelül tíz évvel az után. ± Ez sem taszít? ± kérdeztem csodálkozva. aztán lágyan ível derekára tettem a kezem. Nem okozott csalódást. De megfogadtam.. Elegem lett Carlisle önmegtartóztató életmódjából. ± Így hát a kör bezárult ± végére értem keser monológomnak gondolatban is. ± Majdnem mindig ± feleltem. hiszen már akkor hallottam a gondolatait. Csak és kizárólag ez tartott vissza. amit kiváltott bel lem. Nem állt módomban eldönteni. amelyek már bevés dtek a memóriámba. de semmi nem utalt félelemre. nem akartam. Legalább a velem kapcsolatos gondolatait lássam tisztán. Ahogy szoktam gyorsan ellen riztem a szívverését és a légzését. én is megpróbáltam volna véget vetni megvetend életemnek ± ha ezt merészelheti bárki is életnek nevezni ±. holott tisztában voltam vele. Úgyhogy egy ideig magányosan csavarogtam ± vallottam be nem kevés szégyenkezéssel a hangomban. Vajon mire gondolhatott? Végigsétáltunk a folyosón. de talán valóban mazochista lettem. újonnan született vérszomjammal. csak ett l a szörny létezést l szabaduljak. Amikor azonban felébredtem az iszonyú kínokból. . és hangot is adtam ennek kivételesen. mégis keményebb hangja volt. Nem bírtam. tudtam. ellenben a legtöbb emberével. vagy megteremtettek. amit a puszta létezésével okozott nekem. bár akkor még nem tudtam. hiszen ha én elhagyom Carlisle-t bármilyen módon. Úgy döntött hát. hogy minden kérdésére választ adok. nincs senkim. nevezd. Bella egy pillanatra visszafordult. ha már a többit rejtve hagyja el ttem. Bella illata itt nem volt annyira intenzív. hogy lássa a gyengeségemet. és dühös voltam rá. haldokoltam. mik is azok a hangok pontosan. ± Csak "majdnem"? Sóhajtottam. amiért azzá lettem ami. a tekintete csalódottságot tükrözött.kórtermében. megpróbálja. mert kezdtem megszokni a fájdalmas égést. bizonyára nem próbálkozik többször a társteremtéssel. ahogy én sem az övével. ± Volt egy tipikus. hogy nem könny neki. tudta.. barna szemeiben viszont annál több kíváncsiság lángolt. kamaszkori lázadásom. Carlisle a szüleimet is kezelte. a már nyilvánvalón kívül. ± És onnantól Carlisle-lal éltél? ± kíváncsiskodott tovább Bella. amikor újra elmeséltem neki a történeteket. Carlisle gondolatainak a hangja. mekkora fájdalmat okozok ezzel a szüleimnek. hogy megszülettem. és nem füllentek. amiért korlátozni próbált. azt kívántam. Nem értettem. Én pedig beletör dtem a sorsomba. n em akartam így létezni.. vajon melyikünknek volt nehezebb az ébredésem után: Carlisle-nek. bárcsak visszakaphatnám a fájdalmat. ahogy akkoriban viselkedtem.

. Gyakran helyeztem az áldás kategóriába. és átszakította merev gátjaimat. gondoltam. Úgy fogadtak.. milyen szinte. Err l inkább már csupán magamat akartam meggy zni. és én megmentettem a lányt. amikor ugyanezt akartam tenni Bella támadóival. sikerül megúsznom azt a . amit értem tettek akkoriban. ±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±± . hiszen konkrétan Bella is a zsákmányom volt. hogy visszatérjek hozzá. akkor mégsem lehetek olyan rettenetes. hogy ennyire nyíltan bevallja. és újra elkötelezzem magamat az életmódja mellett. ± ezen a részen fintorogtam. n pedig hangosan felnevettem. nem fél t lem. Már csak egyetlen szobát nem mutattam meg Bellának. Igazság szerint a lelkifurdalásom csak n tt.. ésszer en hangzik ± felelte elgondolkodva. Ha egy gyilkos nyomába eredtem. mint amit érdemeltem. gondolom azért.. ± Ezért telt tíz évbe. és így id ben odébb tudtunk állni. hiszen így könnyen tudtam ellen rizni. gyanakszik. megtehettem. Maga volt a csoda. ± Miért nem? ± érdekl dtem sürget en. én pedig szélesre tártam az ajtómat. Másrészt.. mert. hogy olvastam mások gondolataiban. ± . hogy áldás vagy inkább átok ez a képességem. az emberekében csakúgy. és behúztam az életem mélyére Bellát.. ahogy múlt az id .. hogy képes legyek szembefordulni Carlisle-lal. ± Új születésemt l fogva megvolt az az el nyöm. Bellára néztem. Ez a csoda Bella. ± És akkor visszatértem Carlisle-hoz és Esméhez. és azóta egyfolytában. depressziót. ± Hát. hogy teljes mértékig egyetértettem vele. ami feloldotta megvet feszültségemet. amikor visszatérésemkor nem haragot. és pontosan megértettem azt is. mint a tékozló fiút. amely együtt szokott járni a lelkifurdalással. ahogy él ± a legrosszabb az volt. s meglepett. akinek töpreng arckifejezése eszembe juttatta a Port-Angelesi estét. addigra elértünk a folyosó végére. hogy az átkozott ösztön legy rje a józan eszemet és az akaratomat. gondoltam. rá mégsem használtam volna ezt a jelz t soha. hogy miért él úgy. tudja. Mire a történetem végére értem. hogy mégsem fordultam vissza..ránk valaki. Azt hittem.± Nem ± vágta rá határozottan. hiszen tudtam. Ám legyen. kezdtem meglátni a szörnyeteget a tulajdon szememben. hanem megértést és szeretetet kaptam fogadott szüleimt l. hiába érdemelték meg sorsukat az áldozataim ± pontosabban hiába gy ztem meg magam arról. gondolatait. mint a magunkfajtákéban ± a mai napig nem tudtam eldönteni. Ez pontosan az a fajta Bellás válasz volt. ± És mindössze néhány év kellett ahhoz. Mivel én ismertem a zsákmányaim. ± Az én szobám. mert továbbra sem volt világos el ttem a gondolatmenete. hogy elkerüljem az ártatlanokat.. Szinte menteget zve folytattam.. hogy megérdemlik a sorsukat. ha mindent tudni akar. Kíváncsian toporgott.. ± De aztán. ám hagytam. Csak remélhettem.. hogy egy nap viszonozni tudom mindazt. aki egy fiatal lányt követett egy sötét sikátorban. és csak a gonoszokat vegyem üldöz be.. Óhatatlanul lelkiismeret-furdaláshoz vezetett az a sok kioltott emberélet. Ez több volt.

hogy nem merte elmondani nekem. De valóban szinte volt. mint amikor én jártam el ször az szobájában. Hogy. amit Bella nem hallhatott. hogy nem találom a megfelel szót a hangulatomra. bátor teremtést nekem szánták. Bella betöltötte az én külön kis világomat. és bosszantott. A lágy dallam a szokott merengésembe röpített. euforiás érzéssel töltött el. némileg visszarántva a valóságba. avagy elterel kérdésekkel becsapnom. A legszívesebben önfeledten magamhoz szorítottam volna. ± Milyen rendszer szerint tárolod ezeket? ± kérdezte Bella. amit még el z nap felejtettem benne. és Bella most itt állt a szobámban. Hogy tetszik nekem ez a dolog. De a dzsessz tovább kúszott a fülembe.. mert felém fordult. majd az aranyszín sz nyegemet a lábai alatt.. csak mert nem találja alkalmasnak az id pontot. Biztosan valami kolosszális felfordulás történt a világ rendjében. leomlott. A szobám még soha ilyen melegséget nem árasztott magából. hogy megkönnyebbülök. mert olyan nagyon kedvelt. Jó megfigyel volt. azon belül pedig aszerint. ± Az akusztika kedvéért? ± érdekl dött Bella. és én magam emeltünk. Nem tudtam megmagyarázni még magamnak sem. nem kell többé titkolóznom el tted. A távirányítóval bekapcsoltam a dzsesszt. ahogy szemügyre vette a sz tteseimet a falon. naiv. és újra nem önmaga miatt. hogy mindent tudsz rólunk. hogy örökké a karjaimban óvhassam meg a számára oly veszedelmes világtól. "Most már igazán bemehetnénk!" ± hallottam meg a folyosóról Alice izgatott sutyorgását. vállat vontam és bocsánatkér mosolyt küldtem Bella felé. hát a megjelenés éve szerint. hogy nem figyelek rá száz százalékosan. melyiket mennyire kedvelem ± vetettem oda félvállról. Habár nem egészen azért nem akart harcolni.. amiért különösen hálás voltam neki. esetleg annyira félt. türelmesen vártam. Csöndesen felnevettem.. "Alice! A bátyád türelmes. Minden gát. magára hagyva Bellát a cd-im tanulmányozásával. De arra nem számítottam. boldog leszek t le ± feleltem hirtelen és szintén. hanem mert mindig . hogy ennél többet is fogok érezni. közvetlenül utána Jasper morgását. kínzóan csábító illata ellenére is.Beengedtem a szoba közepére. hanem az én lelki állapotom miatt. ± Uhm. amit a sors. de csak egy bizonyos pontig! Nem akarok harcolni vele. s tovább morfondíroztam a gondolataimon. hogy meg fogok könnyebbülni. Azt gondoltam. hiszen nem kell többé féligazságokkal. vagy csak nem akart megbántani. És végre rátaláltam a szavakra. és úgy t nt. ± Mi a baj? Megint aggódott. mint ebben a pillanatban. és ezúttal kivételesen Bella próbált az én gondolataimban olvasni. hogy minden alaposan szemügyre vegyen. Egyszer majd meghálálom neki valamilyen módon. hogy érthet en fejeztem ki magam. szinte. ± Ennek örülök ± felelte. mire gondol valójában?! A mosolyom lehervadt az arcomról. s bólintottam. de valahogy mégis többet éreztem. Bella valószín leg észrevehette. és a jelenléte elmondhatatlan. gondolkozz!" ± szidta meg a húgomat finoman. Bella ennél sokkal többet jelentett nekem. ha ezt a gyönyör . amik eddig a fejemben rejt zködtek. Azonban valamit meghallottam. Most. Mai szlenggel élve rögtön levágta a dolgokat. és kíváncsi szemeit az enyémbe fúrta. ± Azt sejtettem. Nem voltam benne biztos. de félelmetesen jól éreztem magam.

persze leszámítva két esetet: amikor el ször találkoztunk. ahogy odacsúsztunk a falnak. ± Ami azt illeti. látom. hogy egy nagyon-nagyon félelmetes szörnyeteg vagy ± igyekezett ironikus hangot megütni. hogy Bella mit fog szólni hozzá. majd én móresre tanítom. amióta ismerem. és gonosz mosolyomat rávillantottam. ahogy Alice egy pillanatig er sen koncentrál. mikor válaszolt a saját kérdésére. kihívóan a fülébe. Nevettem az er lködésén.veszített ellenem. Eszem ágában sem volt elereszteni. gyorsabban mozogtam. kicsit még várnunk kell!" ± Még mindig azt várod. önz módon. hogy mit fogok tenni. Jazz!! Én is akarok játszani Bellával!" Kizártam a fejemb l. s ezzel megpecsételte a saját sorsát. Nem akartam még. "Igazad van. de most már igazán mehetnénk. ± Azt. ziháló lélegzete a b römet égette. majd finom ütközéssel megálltunk.gondolta. Ha ez kell neki. és belevet dtünk a kanapéba. ilyen boldog játékba soha nem keveredtem. csöndesen felmordulva ajkaimat hátrahúzva a fogsoromról. illata mindkett nket körbefogott. amit Bella nem hallhatott. de már nem vártam meg. Mindazok után. ± Nem szeretnélek kiábrándítani. aztán er t vett rajta a vele született túlbuzgóság . halk kuncogás tört fel bel le. miközben vadászó pózba ereszkedtem. de egyáltalán nem vagy olyan félelmetes. aztán a réten. Bellának a torkára forrt a meglepett sikolya. Annyira gyönyör volt. fantasztikus érzés volt. Megcéloztam az egyetlen puha felület tárgyat a háta mögött. én egy csöppet sem félek t led! A szemöldököm meglepett-kihívóan emelkedett a magasba. ± Mit is mondtál az el bb? ± morogtam szemtelenül. majd csalódottan felsóhajt. soha nem félt. ± Ezt most tényleg nem kellett volna mondanod! ± fenyeget ztem tréfásan. gonoszul. Bella hátrálni kezdett. Egyébként valóban soha nem mutatta jelét a félelemnek. "Olyan aranyosak!" . és kívánatos minden lehetséges szempontból. hogy bárki megszakítsa a játékunkat. Mintha mézesmadzagot húzott volna az orrom el tt. Hirtelen elhatározás pattant ki az agyamban ± ami engedélyt ad az odakinn várakozóknak a bejövetelre ±. Emlékeim szerint. mint bármikor Bella jelenlétében. de bizonyára nehéz dolga lehetett a karjaim szorításában. miel tt még belekezdtek volna. amit meséltem neki illene legalább egy kismérték félelmet mutatnia. Alice kit n en szórakozott odakinn. ahogy karcsú teste hozzám simult. Míg Alice a folyosón dohogott. Láttam Alice fejében. Barna szemei fogva tartották az enyémet. Bella pedig kötözködött velem? Fitogtatta a bátorságát? És még rá is kontrázott. komolyan beszélt? Nem félt t lem. igaz? ± rántott vissza Bella lágy hangja a szobámba. . Jasper szemeivel láttam."Nem fogja bántani. hiszen láttam a mozdulatsort a fejükben. röptömben felkaptam a derekánál fogva. Bella szabadulni próbált a karjaim közül. Kihúzta magát. Jasper viszont igyekezett betapasztani a húgom száját. de továbbra is incselkedett velem. Elrugaszkodtam. gondoltam önfeledt szerelembe merülve. Alice odakinn várakozott a folyosón. mint amilyennek képzeled magad ± hitetlenkedve néztem rá. Könnyebb volt nekem harcolni. mikor rohanok el sikoltozva. amit csak el tudtam képzelni. elszántan a szemembe nézett. ± Úgysem teszed meg! ± jegyezte meg. miközben még mindig szabadulni próbált. amióta megkezdtem a vámpírlétet. én pedig bólintottam.

még jobban zavarba jött volna. "Elég volt! Nem várok tovább. a vér iránti vágyát pedig elfeledtette ± ha ez egyáltalán lehetséges volt. "Milyen édesek vagytok!" ± sugallta Alice. hogy nemet fogok mondani. de csupán azért. de nem engedtem neki csupán annyit. bizonyos értelemben emberinek éreztem magam. úgy döntöttem.± Így már sokkal jobb.. Nem akart kockáztatni. mire a szememet az égnek emeltem. ± Jaj. hogy ez a veszély nem fenyegetett. de nekem sem jut elég bel le. hogy Alice már legalább tíz perce a folyosón ácsorog. Még soha ilyen könny nem volt elviselni az illatát. de annyira lekötötték az érzelmi szálaink. hogy megkérdezzük. és Jaspernél sosem lehetett tudni ± az én érzelmi állapotom. hogy Bellát elvinni a mi játékaink közelébe talán nem is annyira jó ötlet. de ebben a pillanatban szétáradt minden zsigeremben a boldogság érzése. ami véresen komollyá fajulhat. amint Bella mélyebb céklaszínt ölt. ± Gyertek csak! ± szóltam ki nekik. közben ellen rizte magát. és talán az számára is elég ijeszt lehet. aztán megsajnáltam. közben remekül szórakoztam Bella zavarán. hogy nem fog-e bármi rültséget elkövetni. Ha tudta volna. s legnagyobb meglepetésemre Jasper is. és nemhogy nem tudtam. ± Sajnálom. Alice tudomásul vette Bella kívánatos illatát. bár megtorpant az ajtóban. Jasper pedig a szemét forgatta azzal a tipikus "mintha nem tudnád" nézésével. hogy lássam. Jasper óvatosan beljebb lépett. ± tovább mocorgott a karomban. Elhelyezkedett a szoba közepén. aztán Jasper megadó sóhaját. hogy elhelyezkedjen kicsit "vendégváróbb" pózban az ölemben. emberi volt. A megfogalmazást lehetett volna pontosítani: 'Soha ilyen boldognak nem éreztem magam. Igyekezett kiszabadulni az ölelésemb l.olyasmivel viccelni. Van kedved hozzá? ± kérdezte. ± Bejöhetünk? ± érdekl dött Alice. és Emmett játszani szeretne. "Soha nem éreztelek ennyire boldognak. ± Most már fölkelhetek? ± kérdezte Bella elhaló hangon. és azért jöttünk. ma éjjel igazi. épp végszóra. de eszemben sem volt elengedni. Elmosolyodtam szerelmem riadt arckifejezésén. Annyira. ha megharagszik. jut-e nekünk is bel le ± magyarázta Alice. és rettent büszke volt magára. és úgy figyelte Bella reakcióját. megtartom Alice titkát. ez így elég abszurd volt .. és erre már elmosolyogtam magam. arcának pírja pedig vetekedett a legvörösebb pipaccsal. uralni tudta önmagát. . aztán önfeledten magamhoz szorítottam. de nem is akartam ellene tenni bármit is. Mindenesetre a biztonság kedvéért nem vett leveg t a szobában. mintha éppen elfogyasztanád Bellát ebédre. ha nem!" ± hallottam Alice hangját. amióta létezem!' ± Úgy hangzott. hogy eláruljam a húgomat. ± Igazából azért jöttünk. de aztán eszembe jutott. Bella szívverése a csillagokat is leverte volna az égr l. az még az fülének is hangos. amit emberi szem valaha látott. amióta ismerlek!" ± szuggerálta belém a gondolatot. Hát igen. Felcsillant a szemem.. Nagy volt a csábítás. mert Alice azt mondja. közelségét. és valamiért biztos volt benne. nagy vihar lesz. amiért ilyen frappánsan sikerült bevonulnia.

de megrázta a fejét. Bella. A tisztáson nem fog esni. ami bizonyította. meleg lénye mindannyiunk fagyott szívét átmelegítette volna. ± Vérbeli amerikai id töltés ± feleltem. miért ± magyaráztam neki. ± Mit fogunk játszani? ± kérdezte.Alice kitalálta a gondolatomat. ± Hát persze! ± vágta rá Bella azonnal. Láttam a fejében tucatnyi víziót. de továbbra is várakozásteljesen nézett minket. ± Van kedved eljönni? ± fordultam Bellához izgatottan. és bár a számunkra teljesen világosnak t nt. beszáll-e Jasper a szemét forgatta. ± Hozzak eserny t? Mindenki hangosan nevetett. csak aztán kezdhetjük a játékot. de mindezek ellenére sem sietett kibontakozni az ölelésemb l. addig mindegyik látomása homályos volt. majd meglátod. mennyire lesz kínos a találkozás Bella édesapjával. Ez kifejezetten a kedvemre való volt. Felpattant a szoba közepér l.. s hallottam. ± Természetesen Bellát is el kell hoznod! ± jelentette ki határozottan. ± Ehm. hová is? ± El bb meg kell várnunk a mennydörgést. amint egy csapat vámpírral labda után rohangál. sikerült megnyugtatnom. "Ideje bemutatkoznod Charlie-nak!" ± sugallta felém Alice kárörvend en. mint egy gazella. és úgy t nt. mintha Bella létezése. ± Ne! A vihar a város felé tart. ± Mintha nem tudnád! ± kiáltott Alice után. figyelmen kívül hagyva Jasper gondolatait. a vámpírok kedvelik a baseballt? A mai nap után már nem is találtam ezt a kijelentést annyira meglep nek. ± Hozzon? ± kérdezte Jasper Alice-t. Közben még odavetette Jaspernek: ± Kérdezzük meg Carlisle-t. hogy Bella számára is az. De ezúttal nem jött zavarba. mire elmosolyodtam a feltételezésen. ügyet sem vetett rá. de amíg Bella és én nem döntöttünk. ± Te csak néz leszel ± mondtam. és persze ujjongását mindenkire átragasztotta. aztán is kirohant az ajtón. hogy meglássam. nem voltam benne biztos. és is elt nt. Jasper bátorítón. ± Akkor jó! ± lelkendezett Jasper. Bella kissé összezavarodva nézett rám. Miel tt becsukódott volna. avagy gratulálón rám kacsintott. amik zavarosak és összefüggéstelenek lettek a szememben. mir l is van szó pontosan. ahogy szíve kihagy egy pillanatra. is! . és kissé idegesen gondoltam a Swan rend rf nökkel közelg els találkozásomra. nem egészen világos neki. és nem engedte. "Alice!" ± Jasper figyelmeztet pillantást vetett a húgomra. ± Mi pedig baseballozni fogunk. hogy minden rendben lenne. látszott. akárcsak nem sokkal ezel tt Jasper. Aztán mintha észbe kapott volna. ± Nahát. amikor a tekintetünk találkozott. ellentmondást nem t r en. határozottan Bellás kérdéssel állt el . homlokán megjelent az a bizonyos apró ránc.. Égnek emelte a szemét. és kiszökellt az ajtón.

Az si gy lölet és undor fellángolt bennem. Ez önelégültséggel töltött el. A JÁTÉK ± Az ördög vigye el az átkozott rezervátumbelieket az átkozott szerz désükkel. Hacsak azt nem. de nem számított. amivel Charlie el tt illetni fog. biztos voltam benne. Bella hangja visszarántott Billy Black kihívó gondolataiból. melyik a legalkalmatlanabb id pont ± morogtam szinte hangtalanul. Morgás készült el törni a mellkasomból. amir l k csupán ábrándoztak. amikor végre már csak egy lépés választ el attól. már meg sem lepett az éles látása.±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±± 18. így én sem láttam benne semmi kivetnivalót. miel tt megismerkedem hivatalosan Swan rend rf nökkel. hogy emiatt az együtt eltöltend óráim száma lecsökkent Bellával. . a felszínre akart törni. ± Igen. Mindig tudják. de hangomból nem bírtam eltüntetni a haragomat. Nem tudtam. közben a legcifrább jelz kön elmélkedett. de el tte a karomban akartam tartani ezt a gyönyör . aki a puszta létezésével rabul ejtette a szívemet. hogy figyelmeztesse Charlie-t? ± kérdezte Bella megszeppenten. mire komoran rápillantottam. amiért nem olyan régen még Mike. hogy megmutassa az átkozott rezervátumbelieknek. hogy Bella is hallhassa. Túl gyors és csöndes voltam az fülének. Eric és Tyler: Bella számára én voltam az. ± Azért jött. aztán figyelmeztet leg hozzátettem. Billy Black egyfolytában a figyelmeztetéseit szuggerálta felém. Szerettem volna vele tölteni egy kis id t kettesben. avagy miel tt életveszélyes játékunkat lejátsszuk a családommal Bella szeme láttára. ez keresztbe tett ± morogtam végül hangosabban. hogy Bella nem értette mit beszélek. ± De légy óvatos! A gyerek semmit sem sejt az egészb l. mire bólintottam. Újra meg akartam csókolni. ± Hát. alighanem az lesz a legjobb ± bólintottam. vagy a büdös barátait félti jobban. ezért még nagyobb csalódottsággal töltött el az indiánok felt nése. hol a helyük. ugyanazért. vajon engem. A fia csupán bosszankodott. ± Bízd ezt rám! ± kérte esdekl n. bátor emberlányt. amikor megláttam Blackéket a kocsifelhajtón. hogy hivatalosan is együtt legyünk. Carlisle helyeselte volna Bella ötletét. És mégsem kezdhettem el éppen most megszegni a szerz dést. Már alig vártam a játékot.

mint a mostani. Ha sikerül megszabadulnod t lük. hiszen minden ott volt Billy Black és a fia fejében. úgy láttam rajta. s bár tisztában voltam vele. k valóban nyitott könyv voltak a számomra.. hát lássanak is valamit. láttam a sért döttséget barna szemeiben. maradni. És ha mégis bekísérném Bellát. Bella a kilincsre tette apró kezét. még mindig ott van Charlie: fel kell készítened rá.. Kihívón meredtünk egymásra egy végtelen másodpercig. de gondoltam ezúttal elnézi nekem. aztán Bellához hajoltam. ± Nemsokára visszajövök ± adtam a szavamat Bellának. hogy Bella bosszúsan összevonja a szemöldökét. hogy el tudjak menni! Alkonyattájt érted jövök. nem úgy. és biztos voltam benne.. hogy Bella testbeszédét és mimikáját már kiismertem. hogy kissé nyersen viselkedem. mint én! ± mutatott rá teljesen hiábavalóan. de egy legyintéssel elhárítottam. akkor vészes közelségbe kerülnék Blackékkel. amint az id sebb Black közönyös álarca váratlanul a porba hull. ± Nemsokára ± ismételte Bella elszántan figyelmeztetve. muszáj. annyira elkeseredett arcot vágott hozzá. és a haragomat egy pillanatra elfelejtettem. hogy amennyire az udvariasság szabályai megengedik. Nem akarózott mennie. Ránéztem. bár kissé aggodalmas arcot vágva. úgy gondoltam. ± Igen. Mennyire szerettem volna a kedvére tenni. miközben beszéltem.A szemem sarkából láttam. Nem kockáztathattam. ha sértegetem a járm vét. ahogy nekem is nehezemre esett elengednem. Magamon éreztem az id sebb Black tekintetét. hogy bemutatod neki az új fiúdat ± erre a gondolatra elvigyorogtam magam. ± Nem muszáj elmenned ± jegyezte meg. rövidre zárja a Black família látogatását. és a hangján is kihallatszott. így tisztában voltam vele nagyjából. El sem tudtam képzelni abszurdabb helyzetet. mint a t lem jó pár évvel fiatalabb Charlienak elmondani. hogy haragszik. miközben rámosolyogtam. mint ezzel a csotrogánnyal ± feleltem. átadva helyét a féktelen haragnak. ennek pedig beláthatatlan következményei lehettek volna. és megcsókoltam lágyan az álla alatti finom ívet. hogy szívesebben intézi el hatszor Blackéket. mikor mire gondol. eleget leskel dtek. és mindennél jobban áhítom édes vérét. aztán egy pillanatra összeakasztottam a tekintetem Billy Blackkel. ha ezt egyáltalán lehet annak nevezni. Hallottam. ± Kéred a furgonom? ± ajánlotta föl kedvesen. másrészt pedig kívánatos testét. ± Jacob nem sokkal fiatalabb. ± Gyorsabban hazaérek. Bella kétségbeesetten felnyögött. De most nem maradhattam. De azért örültem. tudom ± feleltem incselkedve. . Bella közelében nem. és már nevetnem kellett. hogy senki ne szakíthasson el bennünket egymástól. mint Bella. és a karomba zárni. hogy tisztelem. ahogy a szíve végrehajtja a szokásos reanimációját. ± De. becsülöm a lányát. ± Vidd be ket a házba. s elégedett mosollyal nyugtáztam.. ha meg akartam tartani a megállapodást. mintsem egyszer szembe merjen állni az apjával ilyen ürüggyel. hogy senki ne bánthassa. ami azt illeti.

hogy mit csinál az apja a házban Bellával. hogy Jacob is tudjon. Majd meg rültem a helyzet abszurditásától.. "Minek kell neki egy ilyen flancos. de ebben a pillanatban jobban érdekelt az. hogy Bella talán elmegy vele valamikor sétálni a tengerpartjukra. amikor visszavágott az öregnek. Már beszélgettek. Nem tudtam volna olyan helyzetet mondani. ± Nem jöttök be egy percre. hogy mi is vagyok pontosan. vagy azért. hogy. ahogy elt nik az ajtó mögött. futni nem mert. hogy halljam a házban folyó beszélgetést. kiszálltam az autóból. hogy megszárítkozzatok. amivel megnyugtattam volna. ± Charlie nincs itthon. de szinte azonnal meg is torpantam. ± Köszönjük! ± felelte Bella. hogy becsukja az ajtót. hogyan jött rá. hogy még gondolatban sem volt hajlandó befejezni. amiben Bella bármilyen módon is vonzónak találta volna ezt a gyereket. ahonnan tisztán láttam és hallottam ket. Mit csinálhatnak? Egyértelm volt. a házban néma csönd honolt. . kicsodák Cullenék? Különben nem engedte volna az el bb. hogy Billy meg akart szabadulni a fiától. de egyikük sem vehetett észre engem. Billy! Szia. Úgy t nik. mire hangosan felmordultam a furgonban. Billy Black olyannyira találta felháborítónak az iménti majdnem csókunkat... ± Nem túl régóta ± szólalt meg végül düht l és félelemt l remeg hangon. Bella valamiért dühösnek t nt. Jacob! ± köszöntötte barátságosan a barátait. és ezúttal a 'gyerek' jelz abszolút találó volt rá. " ± erre viszont már felnevettem. tétova mozdulatait. amir l nem akarta. és kivette a kezéb l a barna csomagot. Fókuszáltam. Jó megfigyel volt. mert megláttuk ket?" ± morfondírozott az ifjabb Black.Figyeltem kecsesen ringó csíp jét. Villámgyorsan átrohantam a hátsó kertbe. amint dohogva kibaktat a házból. de ilyen elszántságot még soha nem figyeltem meg a szemeiben. a fejébe nézve futólag láttam valami fényképalbumot. Remélem. gazdag ficsúr? Nem értem a n ket!" Kizártam a gondolataimból a további nyafogását.. ± Ezt elvehetném esetleg? ± kérdezte közben. mert az ajtó újra kinyílt. túl jó. Bellát Billy gondolatain keresztül figyeltem. nekem pedig eszembe jutott. de hallottam a hangjában a feszültséget. gondoltam biztosan nem akar elvágódni ennyi szemtanú jelenlétében. ± Csak ezt akartam odaadni neki. mintha épp egy hisztérikus nevetést igyekezne magába fojtani. ami mondtam neki. ezért csupán szaporán szedte a lábait. idegesnek látszott. mire odaértem. Aztán eszébe juthatott. amikor arról mesélt. Megbújtam a ház melletti s r ben. "Mennyit tudhat ez a lány? Bizonyára fogalma sincs. Tehetetlenül szemléltem. Halovány mosollyal az ajkamon elsiettem. de hiába. Gondolataiban Bella arca csillogott. mosolygott. abban reménykedett. de semmit nem tehettem. ± Helló. Miel tt bezáródott. ahogy sután lépdelt a vendégei felé. majd az ölében hever zacskóra mutatott. A fejemben még ott csengett Jacob Black csalódott haragja. tehát olyasmit akart szóba hozni. valóban mély hatást gyakorolt erre a kölyökre. A fiú flegmán keresett valamit a fekete furgon csomagtartójában. Amint betessékelte Blackéket az ajtón. Bellát beengedni egy fedél alá a hozzájuk hasonlókkal. és úgy láttam. aztán felém fordult. aztán megálltam a konyhaablaknál. Bella tekintete aggódva felém villant. nem vártok túl régóta! "Milyen vörös az arca! Vajon Cullen miatt van ez. így én tisztán láttam Jacobot. Bella lenyúlt Billyhez.

mégis úgy éreztem. elveszíti néhány végtagját.. kicsit kérd n. hogy addigra más már nem lesz a házban. ± Alice mondta. Eleget hallottam. hogy szinte. s t. ± Talán nem tudod. akit láthatóan hidegen hagyott az érthetetlen rajongása. mikor jönnek az idegenek? ± kérdeztem. de tudod. hogy mire gondol. Kicsit lassítottam. ± De a rossz hírükre nem szolgálhattak rá. mit védelmez?" ± elmélkedett Billy. nekem pedig melegség járta át újra és újra dermedt szívemet. a háttérben hallottam Rosalie gúnyos kacaját. aki szembeszállt a világgal.. Majdnem hazaértem. hogy megkedveltem Bellát! Nem látok semmi bajt. egyszer en több mint elb völ volt. de olyan haloványan fogom a szentemnek a jeleit. hogy kölcsönkérem. Ahogy ott állt szétvetett lábakkal. mintha Bella épelméj ségét akarná kétségbe vonni. Büszke voltam a lányra. tudok róla ± vetette oda Bella keményen.. hogy Bellát éri-e valami meglepetés baleset. Bella reakcióját elnézve biztos voltam benne. mintha egy pincéb l szólna hozzám ± hadarta aggodalmasan. ± Igen. De még a szörny szó is annyira kedvesnek hatott. mint én. hogy védelmezzen egy ilyen szörnyet. de a Cullen-családnak igen rossz híre van a rezervátumban ± puhatolózott óvatosan Billy. Blackék jogosan haragudtak. míg ideértek. hogy eltaláltam a problémájának a forrását. ezer baj éri. ± Tudja. és hagyja. Bosszantott a mobil személytelensége. de nem álltam meg. de így csak találgattam. ± Emmett! ± mordultam figyelmeztet leg. kicsit hitetlenkedve. Ha most személyesen beszéltünk volna. A védelmemre kelt. a komoly helyzet ellenére is mulattatott.. mégis velük császkál. ± Alice. valószín leg ki tudom deríteni. és felvonta szemöldökét.. Kitörik a nyaka. holott nem érdemeltem ki. ± Ami azt illeti. amit csak egy batár terepjáróval lehet kivédeni. és bár biztos voltam benne.± Igaz! Csakugyan nem tartozik! ± vágta oda z öregnek. mire a szemeim forgattam. ugye? "Tudja! ± döbbent meg Billy szintén. Reméltem. ami Alice-nál valószín leg látomás formájában jelent meg. aki meglep dött az ellenséges hang hallatán. aztán dulakodás hangjait. ±Edward! Egy szavát se hidd el. igaz? Mivel Cullenék soha be nem teszik a lábukat a rezervátumba. ± Igen? ± szóltam bele a telefonba. mire Bella szemeiben fellángolt a harag. hogy mik. . Sietnem kellett. miel tt felvettem. Gondoltam rá. elfordultam az ablaktól és hazafelé indultam magam mögött hagyva Jacob Black kiábrándult. mire a vonal végén néma csönd jelezte. mintha valamit elhallgatna. hogy olyan közel kerüljön hozzá az a . majd Alice csicsergését a vonal túlsó végén. mindennapi Bellára. mint a hétköznapi.!" Billy döbbenete és Bella határozottsága. "Soha nem láttam még ilyen harciasnak. akinek látta magát. Jobban hasonlított egy heves amazonra. törékenyen. ha Charlie érkezésére vissza akartam érni. ha mondta. amikor a mobilom rezegni kezdett. mert ha a Volvóval hozod. de mégis.. hogy adjam kölcsön a dzsipet! ± kuncogott Emmett a másik oldalon. De tudja. bosszankodó gondolatait. és a véd beszédünket szavalta olyasvalakinek. ± Szükség lesz rá? ± kérdeztem arra célozva.

és végiggondolta a velem kapcsolatos elmélkedéseit.. Swan rend rf nök úr! ± mondtam illedelmesen. és az. uram ± feleltem udvariasan. és rám öltötte apró nyelvét. mire elmosolyodtam. ±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±± ± Gyere beljebb. rült sebességgel száguldottam visszafelé. Végre! Megláttam. Bella pedig az apja mellé ült a díványra. mintha egy tetovált. viszem a dzsipet! ± Tudom! ± vágta rá szemtelenül Alice. fehér terepjárójába. hogy mit mondott Alice a telefonba. Igyekeztem Charlie fejéb l kiolvasni. azonosítottam magamban. gyerekes izgatottsággal töltött el. hogy lemaradtam a beszélgetésükr l. elnyomva bennem minden vészvillogót. mert eszembe jutott egy beszélgetésünk Bellával. fülbevalós idegent hozott volna haza!!" ± eszmefuttatása halovány mosolyt csalt az arcomra. mert a gondolatait teljes mértékben lefoglalták a velem kapcsolatos aggályai. "Lényegében nem is olyan ijeszt . Alice! ± búcsúztam el a húgomtól és összecsaptam a mobilomat. miközben Charlie Swan kitárta el ttem az ajtót. . és beletapostam a gázba. bevágtam magam Emmett hatalmas. de ráadásul még meg is fiatalította nem létez lelkemet. mire Bella arcán. Edward! Sokkal kés bb érnek ide. ha nem játszhat! Majd mi játszunk helyette! ± Rendben. addig engem is hajlandó elviselni. mint hetvenen felülinek. Belláé. Mosolyogva. hogy boldogan csillog a szeme. Edward! ± folytatta a bájcsevejt Charlie. de hiába. ± Köszönöm. Bella nemcsak feltámasztotta dermedt szívemet. cinkosan rákacsintottam. Legyél nagyon udvarias. ± Foglalj helyet. mint gondoltam. ami ösztönszer en m ködött velem. Edward! ± invitált a házába mérsékelt gyanakvással Charlie. mivel Charlie gondolatai rólam. ± Már itt várunk benneteket. míg azt látja. nyugodt ritmust hallatott. Akkor is ezeket a jelz ket használta az ijeszt alak definiálására. miközben valahol az agyam hátsó részében eltemettem a rossz érzéseimet. Bella fénye beragyogta a józan eszemet is. és inkább éreztem magam tizenhétnek. szeretném. és egy pillanatra átfutott az agyán. hogy Bella ott lesz velem. ± Add csak ide a dzsekidet. és talán el is kerülnek minket! ± magyarázta Alice izgatottan. a másik egy pillanatnyi szünet után rohanó kisnyúlra emlékeztetett. mivel eszembe jutott. de a dzsekit azért magamon hagytam. A játék utáni vágyam. ha itt lenne. ± Kérlek. Most már bántam. hogy mir l beszélgetett a lányával. Két szívverést hallottam odabentr l: az egyik állandó. és a Bellával való közelg randevúnkról határozottan pozitívan visszhangzottak a fejében. ± Szólíts nyugodtan Charlie-nak! ± kedveskedett Bella apja. különös módon megkönnyebbülés áradt szét. azt imádni fogja! ± Viszlát. miel tt megérkeztem. Így lényegesen könnyebb volt már kommunikálnom vele. Hatásos voltam.. hogyan reagált a hírekre: hogy együtt töltöttük a délutánt és. miközben megnyomtam a cseng t az ajtó mellett. Id közben hazaértem. Bella kedvéért. majd könyörg re fogta a dolgot.± Nem lesz baj. És még mindig jobb. Légy ügyes Charlie-val. fölakasztom! ± Köszönöm. Leültem az egyik közeli székre. gondoltam. akkor is. hogy ma baseballozni viszem Bellát.

az biztos. aki egy pillanatig hosszan nézett. Átkaroltam a derekát ± testének melege betöltötte a délután magányában kialakult hiányérzetemet ±. Meg tudtam érteni. amikor meglátta. "Hát igen. hiába is vártam. hasonlóan éreztem magam. mire Charlie meglepetten nézett rá. miel tt megérkeztem. hogy Charlie figyel.± Most már eleget humorizáltatok az én rovásomra. ± Biztonságban lesz velem. Bella elkeseredetten. ± Igen. Amikor beültem Bella a biztonsági övvel bajlódott. hiszen ezt anélkül is teljesítettem volna. hogy felpattanjon és elrohanjon. Tudtam. Akár mehetünk is! Bella az el szobába sietett. uram. Még Charlie-nak is leesett az álla Emmett hatalmas dzsipjét látva. láttam rajta a szemem sarkából. és teljesen fölöslegesen. ± Hát nem semmi. hogy tele vannak pénzzel!" De hangosan csak ennyit mondott: ± Ne felejtsd el bekapcsolni a biztonsági övet! Bella nyomába szeg dtem. ± Ne aggódjon. hogy rá tudtad venni! ± nevetett Charlie továbbra is kétked n. úgy tervezzük ± feleltem végül szenvtelenül. Igyekezett méltóságteljesen viselkedni. Bell! ± kérte Charlie óvatosan. nehogy a lánya nagyon kiakadjon a bosszantó aggódásán. Valahogy rá kellett vezetnem Bellát a tisztességes férfi-n i szerepre. korán hazahozom! ± igyekeztem megnyugtatni. ahol magára kapta a dzsekijét. Bella ezt már nem láthatta. soha nem kért senkinek a segítségéb l. de nem szólt semmit. ezért kinyitottam az utasülés fel li ajtót. Hacsak nincs elrejtve valami extra hatalmas méret fedett pályájuk Cullenéknek. mire megcsóváltam a fejemet. hogy a tisztáson nem fog esni az es . és fél kézzel könnyedén beemeltem az autóba. és pletykát. de a gondolatai elárulták. Egy pillanatra összeráncoltam a szemöldökömet. Charlie. ± Mi ez a sok izé? ± kérdezte. uram. aggodalmasan. hogy áthidalja a maga és a dzsip ülése közti távolságot. mert kivonult az ajtón. akkor ezek ketten ma nem fognak semmilyen labdajátékot játszani. Kínosak ezek az els bemutatkozások. nem sok hiányzik hozzá. rendben? ± kérte Charlie félt n. Egymásra vigyorogtunk. ezt megígérem ± biztosítottam Charlie-t. amikor érkezett meg hozzánk és a családom alattomban kivonult a hátunk mögött. Ezt persze nem látta. hogy ezúttal is lerázzon mindennem udvariasságot a részemr l. végül megnyugodva bólintott. ± Ne maradj túl sokáig. a fejében végigfuttatta az össze rólam kering véleményt. hisz az es zuhogott szinte egyfolytában. "Spanyol inkvizíció" ± így nevezte Bella az apja faggatózását. én pedig vele nevettem egészen más okból ugyan. miközben tovább ügyetlenkedett a szíjjakkal. Úgy láttam ugrani készül. milyen járm vel érkeztem. nem vette észre. de nem állt szándékomban felvilágosítani." Egyértelm en a zuhogó es re gondolt. ± Oké! ± állt fel Bella hirtelen. Nem kért volna segítséget. de ez köddé vált. de feledhetetlenek. látványosan felnyögött. hogy érte nyúltam felsegíteni rá. nem hagytam.± Hallom baseballmeccsre viszed a lányomat ± jegyezte meg Charlie cseveg hangnemben. Bella feszengett. . "Én sem vagyok teljesen hülye. ± Aztán vigyázz a lányomra. ezért lassan megkerültem a kocsit.

ha ezt meghallja. s szemében együttérzés csillant. Elhúztam a kezemet. Hallottam a szívét. hideg kezemet lágy ív nyakán pihentettem. ± Azt nem. ahogy ereiben forrón lüktet a vére. én pedig nem bírtam tovább várni és felóhajtottam. jobban is. Éreztem. én pedig újra felsóhajtottam. . Én csak futólag elmosolyodtam. Aztán a szívverése szapora ritmusban újraindult. Odahajoltam és néhány pillanat alatt rögzítettem Bellát az ülésben. Láttam az arcán a felismerést átsuhanni. kemény ujjaimnak. különleges aromát adva vére illatának. hitetlenkedve meredtem rá. ± Emmetté ± feleltem. Hiba volt! Mézédes illata volt. ± Csak tartsd csukva a szemed.. és nem lesz semmi bajod! ± utasítottam biztatóan.. s azon morfondíroztam. s bár jól esett a féltése. aztán incselkedve hozzátettem. ± Te nem akarod bekapcsolni a biztonsági övedet? ± kérdezte aggodalmasan. Az illata még észveszejt bb volt. ami megijesztette. nagy dzsiped van ± jegyezte meg. hogy mi lehet a problémája. miel tt válaszoltam. ± Az egyik melléképületet garázzsá alakítottuk. mert bevillant. különlegesen édessé téve azt.± Terepautózásra kitalált biztonsági hám ± világosítottam fel. ± H ha! ± nyögte. Hogy megnyugtassam odahajoltam hozzá és megcsókoltam a haját. ± A szó jó vagy rossz értelmében? ± kérdezte puhatolózva.... ± Hol tartjátok ezt a valamit? ± különös szóhasználat az egyik legmodernebb és legjobban felszerelt terepjáróra. puha b re végtelenül finomnak hatott hideg. ha hagyom tovább szerencsétlenkedni. ezért indítottam és kifelé hajtottam Forksból. mint illett volna. hogy ilyen hatást gyakorlok rá. mint egyébként. Nagyon a kedvemre való volt. ± Te nem fogsz futni ± mutattam rá újra incselkedve. akkor sötétedés el tt biztosan nem érünk a mez re. viszont hányingerem lesz ± nyelt egyet idegesen. mire csodálkozva nézett rám. ± Milyen. miközben igyekezett úrrá lenni testének felhevült funkcióin. Ezt tényleg nem gondolhatja komolyan. Bella nem kommentálta ezt a megjegyzésemet. ± Azt mondod. ± Gondoltam nem szeretnéd futva megtenni az egész utat. hogy megint elájuljon. ± Mindkett ben. közben nem bírtam ellenállni a csábításnak. B re felpezsdült az es t l. a légzését egy id ben elakadni. de a szemem sarkából rásandítva láttam. ehelyett tovább kérdez sködött. Másrészt emberileg is különlegesen csábított engem. de a légzése csupán akadozott. fájdalmas szorítás a gyomrom tájékán. végigsimítottam a kulcscsontján... aztán eszébe jutott valami. és valószín leg Emmett meg is sért dött volna. T z lángolt a torkomban. ± Olyan jó illatod van az es ben! ± magyaráztam. nem akartam. mindig mindkett ben. talán az enyémet. amit el lehetett képzelni. Talán a saját figyelmét akarta elterelni. és kíváncsiság. szinte leírhatatlanul kívánatos minden elképzelhet módon. Keservesen felnyögtem. hogy az ajkát harapdálja idegesen.. ühm. az egész utat? Vagyis egy részét mégiscsak futva fogjuk megtenni? Elvigyorodtam.

hogy meghalok. ± Még nem hevertem ki a legutóbbit ± vallotta meg kelletlenül. Bár Alice biztos volt benne. így el térbe tudtam helyezni emberibb énemet. és máris önfeledtebb mozdulattal állítottam le a motort. vagy legalább elmosolyodik. a nagyobbakat. ezért gyorsan megtámasztottam magam Bella fejének két oldalánál a dzsipen. hogy nekimegyünk egy fának. módosítanom kell némileg a memóriádat. barna szemeiben annyira könny volt elveszni. csaknem elnevettem magam értetlen arckifejezése láttán. hanem fordítva is. s nagyot nyelt beszéd közben. Igyekeztem tartani magam. de még id ben sikerült magamba fojtanom. ± Ma délel tt még nagy volt a szád. s látszott. például attól. a még emberibb vágyaimmal. és egész úton azon gondolkodtam. . keményen kellett koncentrálnom. de ehelyett továbbra is sápadtan babrált a biztonsági övekkel. ± Tudod mit? Én inkább itt megvárlak ± javasolta. Láttam az arcán.. hogy elégjen bennem a szörnyeteg. hagytam. meg attól. Talán sikerül. hogy fél.. hallottam elakadni a lélegzetét. innent l gyalog kell mennünk ± mondtam neki.. ± Sajnálom. hogy a legszívesebben elrohanna. mely csábítóan kandikált ki a durva flanelingje alól. hogy miért mondta Alice a dzsipet a Volvo helyett. Nem hagyhattam. ± Valami olyasmi ± mormoltam. bár nem pusztán Bella irányába. hogy ne tudjon elmenekülni. én mégis kit n indoknak tartottam a saját és mások szeme el tt. mit l is félsz tulajdonképpen? ± Hát. Csaknem felnevettem hangosan. Hiszen máskor is elveszítette már miattam a fonalat. és nem tehettem semmit az arcomon magától szétterül vigyor ellen. ± Még most is félsz? ± leheltem a b rébe. Egyértelm en használt. ± Mondd csak. hogy csak hajnaltájt jönnek.. amikor végre nem kell visszafognunk magunkat. Különös elmélet született meg rülten szerelmes agyamban. ± Ezt majd én megoldom. ± Úgy látom. Arra viszont rájöttem. Bella sápadt arcára nézve biztos voltam benne. Letettem a dzsip mellé. hogy egyedül hagynám egy ilyen elhagyatott helyen. miközben kiemeltem az autóból. ± Módosítani? A memóriámat? ± kérdezte idegesen. Bella szíve kihagyott egy pillanatra. az elméletem hamarosan áthelyezem a gyakorlatba. És hogy hányni fogok ± felelte akadozó lélegzettel.. Tiltakozása ellenére boldogan kioldottam a szíjakat. tekintetem az övébe fúrtam. ± Hová lett a bátorságod? ± cukkoltam lágyan. s ajkamat kecsesen ível nyakának a tövére tapasztottam. ± morfondíroztam immár hangosan. így már nem csak az légvétele akadozott. nevetni fog. hogyan nyugtathatnám meg. Bella még leszíjazva is ide-oda rángott az autóban. Beszívtam csábító illatát. amiért maradnom kell Bella mellett. hogy égesse a torkom és kínozz minden porcikámat. mire kipattantam és a saját tempómban megkerültem az autót. és vérének sebes áramlása feltüzelte halo tt testemet. El rehajoltam. Bella. türelmetlenül vártam a játékot.. de még a feltételezése is nevetséges volt. és olyan közel hajoltam hozzá. de nem sikerült elegend szinte sajnálkozást csempésznem a hangomba. ha jönnek. pedig igyekeztem óvatosan vezetni és kerülni a gödröket. a leveg ben összekeveredett Bella vérének rült zuborgásával. Azt reméltem. hogy fojtatni tudjam a megkezdett kísérletet... az idegenek. te csak menj! ± Hmmm.Éreztem a vihar fanyar illatát. Puha b re.

± Hagynám. ± Bella. annyira édes volt. hiszen az szemében különösen tökéletes voltam. ± Nincs is mit l félni. aztán akarater m utolsó szálába kapaszkodva megtorpantam a szája sarkánál. ± Nem ± nyöszörögte Bella. Tenyerembe fogtam kissé kába arcát. s vibráló várakozás töltötte el a testemet. ugye nem gondolod komolyan. Ezúttal eszem ágában sem volt mosolyogni. hogy minden porcikánk találkozzon.. Apró szíve úgy dörömbölt a mellkasában. nehogy ájulás legyen bel le. mint ezt megel z en.. annyira kívánatos. mintha üldözné egy fenevad. Végtelen gyöngédséggel leheltem egy csókot a szemhéjára. erre vágytam. míg én ízlelgetem az ajkait? Éppen Bella? Fogalmam sincs. Nem bírtam abbahagyni. s ha mindez nem lett volna elég egy észvesztéshez. hogy mit fog felelni. lehunyt szemmel szívtam mag amba illatának minden receptorát. hogy már én sem bírtam tartani magam sokáig. s tudtam. Ránéztem. mit gondoltam: hogy némán mozdulatlanul t ri. A legszívesebben magamhoz szorítottam volna.. úgy ahogy vártam. .± Igen ± felelte végül kissé rekedten. Visszafogtam magam. de tudtam. ± Na. mint még soha senkit és semmit egész létezésem során. Apró. lehelete az arcomat súrolta. az én elhatározásom gyengülése volt. ledöntve ezzel minden gátat. a karomba kapni. Bella akaratának megtörése. amit eddig nem éreztem még soha. lélegzete pedig szaporává-akadozóvá vált. hogy egy fa ártson neked? ± leheltem. lágy csókokkal borítottam arcának puha b rét. és a hányingert l. de a lényege végül is ugyanaz volt. éreztem. hogy addig csókoljam érzéki ajkait. míg az emberi funkciói azt lehet vé teszik. hogy fának ütközünk. mire számítottam. de ismét sikerült meglepnie. ± Fák. ráadásként sóhajtva kínálta mézédes ajkait fagyos csókomnak. Törékeny karjai a nyakam köré fonódtam. amilyennel szerettem volna. Elektromos szikrák pattantak a testünk között. miszerint úgy távol tartom magam t le. ± Attól. és most el ször csókoltam olyan szenvedéllyel. miközben az orrommal végigsimítottam a nyakát.. karcsú testét hozzám nyomta. egészen az álla hegyéig. látod! ± súgtam neki hajszálnyira attól. míg igyekezett teljesen mozdulatlan maradni. Nem is értem. Iménti jókedvem átadta a helyét valami másnak. Tengeribetegség ± lehelte izgatottan. és ölelni. ahová ezúttal az ajkamat helyeztem. hogy beadja a derekát. de én igen ± felelte nem egészen. Nem éreztem olyan határozottnak. ± Nincs ± sóhajtotta megadóan. hogy én nekimegyek egy fának? ± kérdeztem kételkedve gyönyör arcát figyelve. már nem sok kell. ± És most? ± mormoltam vágyakozva. ± Te nem. ahogy megtörik az ellenállása. hallottam a szívét. A gond csak az volt. amíg létezünk. amit felemeltem az elkövetkezend testi kontaktusainkra vonatkozóan. igaz? Ajkunkat szinte semmi nem választotta el egymástól. de továbbra is tartottam magam. hogy elveszítsem a fejem. eszel sen kívántam.

hallottam Rosalie dühét.. hanem a hátamra lendítsem Bella remeg testét. hogy a sebesség felpezsdítse továbbra is döbbent testemet. meg az ostoba elméleteimet. milyen régen nem fantáziáltam hasonlóról. hisz fordított esetben én is hasonlót feltételeznék ±. amiért futás következett.. ± Megérkeztünk. hisz nincs elég er m. mint az enyémre. Hagytam. ezért még jobban megvetettem magam. amiért így viselkedek vele. hogy ne a karjaimba. gondoltam gonoszkodva.. amikor megéreztem körém fonódó végtagjait. Nem lehet ennyire rült! Mit gondol. ahogy hozzám tapadt. nem bírom. Gyötr dve lehunytam a szemeim egy pillanatra. Emmett és Jasper türelmetlenségét. amiért nem tudom. Megérdemelne egy tisztességes férfit. mire a mez széléhez értünk. és a szüleim elégedettségét. ezért nekilódultam.Ledermedtem. miközben tüdejét igyekezett megtölteni a fogyóban lév oxigénnel. hogy így érez. de túl kés n. Minden er feszítésemre szükségem volt. esküszöm. míg a friss leveg átjárja. Alice izgatottságát Bella miatt.. mekkora önuralommal bírok? Vagy azt hiszi. aki boldogan kapja a karjaiba. Boldog voltam. ha úgy reagál a csókjára.. csak hátrahajtom a fejét. Bella nem mozdult. Megfordultam. és különösen örültem. hogy megint rosszul legyen. de fürtjeinek tapintása égette a b römet fájdalommentesen kínzóan. milyen hangulatban van. mégsem bírtam eltitkolni el le a haragomat. hogy lássam.. ± Én is azt hittem. Mégsem éreztem magam jobban. Bár álltunk. Rémülten lesöpörtem magamról ölel karjait. megadni neki. amiért boldognak látnak. Gondoltam. ± És most menjünk innét. ± De hiszen te elpusztíthatatlan vagy ± morogta. ± Az ördögbe is. Még csak az hiányozna. Heves vágy fogott el. még szorosabban tapadt a hátamhoz. amire vágyik. míg veled nem találkoztam ± motyogtam barátságtalanul. Ahogy ránéztem. Gy löltem magam amiatt. Azonban a teste. magamat átkozva. Éreztem. Persze Bella vére is csábított. még jobban gy lölte magam. ± El ne felejtsd behunyni a szemed! ± utasítottam komolyan. Már hallottam a családom hangjait. hogy a korommal arányosan növekedett az önmegtartóztatás képessége? Akárhogy is ekkora absztinenciával csupán egyetlen ember rendelkezett: Carlisle. hogy lássam bájosan a fenekére huppanni. Elég! Különös. hogy elrejtette az arcát. ahogy viszonozták a szenvedélyemet ráébresztett: minden vágyam volt fojtatni. ezért hátranyúltam és lágyan végigsimítottam selymes haján. lágyan a nyakára tapasztom az ajkaimat. Azonnal vissza is rántottam a kezemet. ± A francba! . ahogy megmozdult. amit elkezdtem. Bella! ± kiabáltam rá. miel tt valami igazán nagy butaságot csinálok! Ahogy kimondtam belegondoltam. kitisztítja eltompult agyamat. de közben egy pofont kívántam magamnak. kivételesen nem csak ± Te leszel a halálom. forró ajkai. és épp id ben ahhoz. hogy az leszel! szedte kapkodva a leveg t. hogy segíteni tudjak rajta. Bella! ± figyelmeztettem óvatosan. mennyire könny lett volna. hogy így megalázom ± mert gondoltam. hogy megforduljak.

úgy látom. amit nem vett észre.Egy percbe is beletelt.. Bella? ± Baseball meccset nézni ± felelte. hogy Bellát valóban bántja. de láttam. Különös módon m köd agytekervényei azt bizonygatták neki... és elindult az erd felé dühösen... különleges.. mire az iménti haragom átadta a helyét a Bella arckifejezése miatti felh tlen jókedvnek. ± Aha. hogy képtelen voltam abbahagyni a nevetést.. ± Hogy nem rád voltam dühös. hogy rá haragudtam. megérti. leporolta magáról a nadrágjára tapadt fö ldet. Hát nem látod. furcsa azonnal meglátja. hogy újra el ne vágódjon egy kiálló gyökérben. már nem érdekel a játék. Legnagyobb meglepetésemre Bella sért dötten hátat fordított nekem. mint te. ± Ez egyszer ténymegállapítás volt ± mutattam rá. Még id ben elkaptam a derekát. De bosszankodó arckifejezése újra és újra el retolakodott a fejemben. hogy valóban sikerült megbántanom. de a többiek biztosan nélküled is remekül szórakoznak majd. ± . Fogalmam sem volt róla eddig. Megpróbált elfordulni t lem. ± Sose vagyok dühös rád. te leszel a halálom!" ± idézte. ± vallottam meg gyötrelmesen. tényleg nem tudtam megállni nevetés nélkül. habár Alice bizonyára tisztában volt a jelenlétünkkel eddig is. ± Rossz irányba indultál ± jegyeztem meg.. hogy ilyen létezik a mi fajtánknál is. mire megcsóváltam a fejemet. ± "Bella. nem hagytam moccanni. Hogy lehet. hogy nem hisz nekem. bizalommal teli. én pedig ráhagytam. Bella felállt. milyen képet vágtál. ± De az el bb még azt mondtad. ± Téged. Végül is. ± De akkor miért? .. hogy jövünk. bájosan morcosan. Hangosan felnevettem.. illetve. mint a családom jelenlétében. ± Hová mész. Ahogy eszembe jutott. de ami ennyire nyilvánvaló azt nem bírja els re felfogni. de ezúttal keményebben tartottam. Micsoda képtelen gondolat. mérgel dnöd? ± érdekl dött ironikus ± Én nem voltam rád mérges ± jelentettem ki határozottan. és a leveleket. szóval kizárólag neked szabad sért döttséggel. hogy mindent.. ± Igen. én pedig keser önváddal állapítottam meg. Meghallották. ± Dühös voltál ± állapította meg makacsul. Látnod kellett volna. megint elkapott a röhög görcs. Újra elkaptam a derekát. hogy is lehetnék? Valakire. ± Hát nem érted? Értetlenül nézett rám. s ajkait durcásan lefelé görbítette.. valóban nem fogta fel. és így már komoly er feszítésbe került koncentrálni. mert láttam. nehogy meg tudjon szökni el lem. ami más. ± Ne mérgel dj már.. de igyekeztem visszafojtani magamban. közben olyan sért dött arcot vágott. de iszonyú vonzóvá tette a számomra. ± Mit kellene megértenem? ± kérdezte összezavarodva. Bella? ± kérdeztem t le kétségbeesetten. mire a mez n egy pillanatra néma csend lett. aki ilyen bátor. Bellával nem bírtam olyan sokáig tartani a haragomat vagy jelen esetben az önmagam iránti megvetésemet. mire dohogva indult az ellenkez irányba. melegszív . Hogy szándékosan vagy sem.. nem tudhattam.

Tenyerembe temettem kétségek közt vívódó arcát. ± Saját magamra vagyok dühös ± magyaráztam gyöngéden, azt akartam, hogy megértse, hogy tudja, milyen küzdelem zajlik bennem valahányszor megérintem. ± Azért, mert úgy látom, képtelen vagyok rá, hogy ne tegyelek ki komoly veszélynek. A puszta létezésemmel veszélybe sodorlak. Néha valósággal gy lölöm magamat. Er sebbnek kéne lennem, képesnek arra, hogy... Félbeszakított, puha tenyerét fagyos ajkamra tapasztotta. ± Ne! ± kérte lágyan, bennem pedig túlcsordult minden érzelem, amit iránta éreztem. Óvatosan megfogtam a kezét, aztán az arcomhoz simítottam, éreztem a forróságát. ± Szeretlek ± vallottam meg újra, de el ször szó szerint. ± Gyönge mentség arra, amit teszek, de azért igaz. Most pedig, légy szíves, próbálj rendese viselkedni! Figyelmeztettem, aztán olyan gyöngéd csókot leheltem az ajkára, mintha csupán súrolni szerettem volna, nem pedig szenvedélyesen szeretni örökké. Bella megfeszítette magát, hagyta, hogy megcsókoljam, nem ájult el, nem vetette magát a nyakamba ± ami különös csalódottsággal töltött el ±, csupán mélyet sóhajtott. ± Megígérted a rend rf nöknek, hogy korán hazaviszel, nem emlékszel? Úgyhogy jobb, ha most megyünk. ± Igenis, hölgyem! ± szalutáltam engedelmesen, aztán sajnálkozva elengedtem karcsú derekát. Apró kezét a markomba zártam, és úgy vezettem a tisztásra, ahol vámpírcsaládom már türelmetlenül várta, hogy megmutathassa az emberlánynak, milyen is a vámpírbaseball.

±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±

Carlisle az alapterületet jelölte ki, Alice és Jasper a mez túlsó végén várták, hogy megérkezzenek az els mennydörgések. Amint kiléptünk a mez re, Esme és Emmett felénk, Rosalie az ellenkez irányba indult el arra koncentrálva, nehogy még csak véletlenül is megengedjen magának egy pillantást Bella felé. A szemem sarkából láttam, hogy Bellának is felt nt, de nem tettük szóvá. Emmett kivételesen magában tartotta a gondolatait. "Rosalie tisztességesen fog viselkedni, megígérte!" ± szuggerálta felém a gondolatait, de közben egy hosszú, figyelmeztet -elnéz pillantást lövellt a n vérem felé. Belenéztem Rosalie fejébe, nem voltam biztos, hogy megtartja az adott szavát, de Bellát nem akarta bántani valóban. Épp csak labdának használni a fejét, amikor meglendíti az üt jét. Végtelenül bosszantotta a tény, miszerint Bella olyan ember, aki kedveli azoknak a társaságát, akik akár a végzete is lehettek volna. ± Téged hallottunk az el bb, Edward? ± kérdezte Esme, amikor odaértünk egymáshoz. "Sosem hallottalak még ilyen felszabadultan nevetni. Jó volt hallani a boldogságod!" ± tette hozzá gondolatban, én pedig szeretetteljesen biccentettem felé. Emmett persze hozta a formáját.

± Mintha egy medve fuldoklott volna ± jegyezte meg kihívóan, mire kérd n felvontam a fél szemöldököm. "Majd a pályán lejátsszuk, öcsi!" ± sugallta, és incselkedve rám vigyorgott. Bella Esmére mosolygott, és beárult. ± Igen, volt az. ± Bella megnevettetett, ha nem is szándékosan ± egyenlítettem kedvesen mosolyogva. "Nem értem, Bella miért ne játszhatna? Úgysem hagynánk, hogy baja essen..." ± Alice futva közeledett felénk, gondolatai kuszán kavarogtak a fejében, ami nem volt jellemz rá. Láttam az idegeneket az elméjében, de azt is láttam, hogy még nagyon messze vannak, ha ideérnek, elkerülik Froksot, talán bennünket is. Másrészt Alice-t bosszantotta, amiért Bella csak néz lesz ebben a játékban. Ahogy odaért hozzánk, figyelmeztet pillantást vetettem rá. "Legalább csak egy kicsit dobálhassak vele. Láttam, hogy neki is tetszene!" ± szuggerálta továbbra is belém makacs elképzeléseit, aztán mintegy igazolva szavait, végigpörgette egy homályos, de lehetséges vízióját nekem, amiben Bella élvezettel felkacag, mikor sikerül elkapnia a baseball-labdát. Hát persze, hogy tetszene neki. Mit nem élvez, ami veszélyes? ± Id van ± jegyezte meg hangosan Alice, mert a következ látomásában már látta, hogy nem engedek. Rám öltötte apró nyelvét, amikor Bella nem láthatta. "Majd legközelebb!" Éles, hangos mennydörgés jelezte, hogy kezdhetjük a játékot, és nem kellett Jasper képessége, hogy átérezzem mindannyiunk izgatottságát. Ezt a játékot a családom minden tagja imádta, még a haját óvó Rosalie is, hiszen nem kellett színlelnünk. A labdát olyan er vel dobtuk, amilyennel szerettük volna, s olyan tempóban rohantunk érte, amennyire t lünk tellett. Szerettünk emberek közt élni, beilleszkedni, emlékeztetett bennünket az emberi létünkre, de azért néha jólesett szó szerint kitörni a kötöttségeink közül. Az emberi tornaórák felértek számunkra egy kínzással. ± Félelmetes, mi? ± kérdezte Emmett Bellától, aztán rákacsintott cinkosan. "Azért nem kellene így jópofizni vele. Végül is nem családtag... egyel re." ± hallottam Rosalie gondolatait, de szinte azonnal ki is zártam t a fejemb l. Nem hagytam, hogy a féltékenysége elrontsa a mai napomat. Alice is hasonlóra gondolt, mert megmarkolta Emmett kezét és maga után vonszolta a pályára. ± Gyerünk már! ± mondta Emmettnek, aki nevetve követte. Neki sem hiányzott egy veszekedés Rosalie-val. ± Akarsz látni egy jó kis meccset? ± fordultam Bellához izgatottan. Hihetetlennek tartottam, hogy is velünk volt. Valóban, mintha majdnem családtag lenne. Az is volt bizonyos értelemben, hiszen az életemet jelentette... a létezésemet. ± Hajrá mieink! ± trillázta Bella, de látszott rajta, hogy nem igazán tudja, mire számítson. Összeborzoltam a haját, illata megtapadt az ujjaimon, és már rohantam is a testvéreim után. A szemem sarkából szemmel tartottam, hallgattam Esme gondolatait, figyeltem a testbeszédjüket, de semmi különöset nem láttam. Sétáltak egymás mellett, mintha mindig is

ismerték volna a másikat, és igen, olyan témáról beszélgettek, amir l csak bizalmasoknak szokás. Emmett termett mellettem Alice-szel, a bátyám szokásához híven vigyorogva, a húgom pedig elnéz -szemrehányón nézett rám. "Továbbra is én leszek Esme kedvence, mert én tudom a legjobban megnevettetni!" ± már láttam ezt a fejében azt is tudtam, hogy Esme mit fog válaszolni Bellának. Bár nem vágott éppen Emmett témájába, de elég lesz, hogy egy kicsit felpiszkáljam. ± Hallgasd Esmét, figyeld, mit fog mondani Bellának! ± mondtam neki, mire elfordította rólam a tekintetét, hogy kíváncsian szemügyre vegye a különös párost. Alice csak mosolygott, most már inkább elnéz en, mint megrovón. ± Hiába, Edward igazi gentleman! ± hallgattuk Esme szopránját a tisztás túlsó végér l. Emmettnek ennyi elég is volt, csúfondáros grimaszt vágott, aztán a fejével a pálya felé bökött, mintegy kihívóan. Tréfásan biccentettem felé a fejemmel, jelezve, elfogadtam a kihívást. Alice a fejét csóválta, szemeit az égnek emelte. "Esme megint veszekedni fog!" ± jegyezte meg gondolatban, de nem közvetített a szavaihoz tartozó látomást, ahogy szokott. Kicsit különös volt, de túlságosan izgatott voltam a játék miatt, mintsem ilyesmivel foglalkozzak. Esmét úgyis olyan könny megpuhítani. Már nem figyeltem rájuk, Bella kérdése azonban felém sodródott és bekúszott a fülembe, felpezsdítve kíváncsiságomat. ± ... nem bánod? Azt, hogy én nem a megfelel személy vagyok a számára? ± habozott, ahogy kiejtette a szavakat a száján, mire ösztönös tiltakozás támadt fel bennem. Még, hogy nem a megfelel ... Ez meg milyen buta, fordított megfogalmazás már megint? Már bántam, hogy nem figyeltem alaposabban rájuk. Esme felsóhajtott, nem láttam az arckifejezésüket, mert még mindig a tisztás széle felé sétáltak lassú tempóban. "Mindjárt vége lesz a viharnak! Meddig akarnak még a pálya közepén sétálgatni?" ± dohogott Rosalie bosszúsan, de ismét elfordítottam t le az elmémet, hogy tisztán hallhassam az anyám válaszát. ± Nem. Ha egyszer te kellesz neki... Valahogy majd elrendez dnek a dolgok ± felelte végül elgondolkodva. "Valahogy... Megölni biztosan nem fog, ahogy Alice mondta, és szerinte csak két választás létezik. Edward azonban nagyon kitartó... Meglátjuk, melyik lesz az er sebb: a fiam akarata, avagy Alice jövendölt sorsa!" Ahogy körbenéztem a mez n nem volt szemernyi kétségem sem afel l, hogy mindenki az beszélgetésüket hallgatta, a végét legalábbis biztosan. Egy pillanatra lehunytam a szemeimet, kizártam mindent, igyekeztem visszaszerezni a hangulatomat. Amikor felpillantottam, Alice tekintetével találkoztam. "Ne izgulj! Semmi baj nem lesz. Mi majd vigyázunk rátok!" ± komolyan gondolta, láttam, de ahogy az el bb, úgy most sem támasztotta alá szavait egyetlen megnyugtató látomással sem. Halovány mosollyal háláltam meg a kedvességét, mire cinkosan rám kacsintott. Megmutatta, hogy a játék els fordulója miként fog lezajlani, mire azonnal visszatért belém az izgatott játékszellem. ± Rendben! ± kiáltotta Esme, mikor végre elhelyezkedtek Bellával a mez túlsó szélén. Esme igyekezett úgy helyezkedni, hogy egyetlen lepattant, eltévedt labda se tudja eltalálni

Bellát. Bár ez a veszély nem fenyegetett, de Bella esetében sosem lehetünk elég óvatosak. ± Dobás indul! Alice Emmettet figyelte, aki idegesen markolta alumíniumüt jét, alig várta, hogy üthessen. Még korai lett volna, pár perc még kellett, mire felhangzik az els mennydörgés, de Alice hirtelen mozdult, a labda pedig Jasper kezében landolt. A húgom megeresztett el fölényes, önelégült vigyort, aztán újra dobott. Már tudta, hogy találni fog, én pedig megfeszítve izmaimat, vártam. Emmett minden erejét beleadta az ütésbe, a labda hatalmas csattanást követ en keresztülszelte a pályát. Míg berohantam utána a fák közé, a többiek szemével követtem Emmettet, ahogy igyekszik azel tt körbeérni a pályán, miel tt én visszaérek a labdával. Láttam Carlisle-t, ahogy nem sokkal lemaradva rohan Emmett mögött, közben jókedv en ironizálta saját magát. "Talán kezdek kiöregedni... bár Emmettel lehetetlen versenyezni!" ± Kint van! ± hallottam Esme kiáltását, láttam, ahogy sajnálkozó pillantást küld a tomboló Emmett felé. A bátyám dohogva vonul a helyére, én pedig vigyorogva el bukkantam a fák közül. Közben az anyám felvázolta a helyzetet Bellának, aki élénk érdekl déssel hallgatta. ± Emmett ütései a leger sebbek, de Edward fut a leggyorsabban. Emmett dühösen felhorkant, de nem elég hangosan, hogy Bella is meghallja. Engem viszont kezdett bosszantani, hogy nem hallom a gondolatait. Mi járhat a fejében, míg bennünket figyel? Nem t nt ijedtnek, viszont tudtam, hogy nem lelkesedik ezért a sportért. Nem akartam csak azért félbeszakítani a játékot, és odarohanni hozzá, csak mert szerettem volna egy pillanatra a közelemben tudni, váltani vele néhány szót. A terv megszületett a fejemben, s amint elhatároztam magam, azonnal éreztem Alice fürkész tekintetét magamon. Aztán láttam a szemem sarkából, hogy elvigyorodik. Amikor el ször hibáztam a családom furcsán nézett rám, amikor másodszor hibáztam, már kezdték gyanítani, hogy mire készülök. Pontosabban nem mindenki, leszámítva Emmettet, aki továbbra is alig várta, hogy elégtételt vegyen a ma ellene elkövetett sértéseim miatt. Carlisle-nak ütöttem a labdát, aki ezután versenyt futott Jasperrel, az els alappontnál ütköztek egymásba. "Majd amikor mi ketten játszhatunk így, az lesz az én id m!" ± hallottam Emmett gondolatait, tudtam, hogy nekem szuggerálja ket, de nem figyeltem rá. Bellát ragadt a tekintetem, aki vagy az ijedtség, vagy a váratlan zaj okozta riadalom miatt pattant fel, és rémülten figyelte az ütközötteket. Jasper és Carlisle hangosan nevetve álltak fel, Esme pedig Bellát nyugtatta. ± Semmi baj! ± mondta neki, de újra én következtem, így nem láttam, Bella mit szól hozzá. Nem bírtam tovább várni, hibáztam, Emmett élvezettel kiáltotta az "out"-ot, én pedig csúfondáros vigyorral rohantam az én Bellámhoz. A bátyámnak e kkor leesett, és a szemét forgatta. "Kétségkívül elvette az eszét ez az emberlány!" ± gondolta elégedetlenül, én pedig boldogan hagytam magam mögött a játékot, egy kis id re. Bella szemei lelkesen felcsillantak, ahogy közeledtem, s bár kissé félszegen, de azért rám mosolygott. Mi járhat a fejében? Töprengtem, de ahogy odaértem igyekeztem pusztán a játék iránti szenvedélyemet kivetíteni felé.

mi a véleményed? ± érdekl dtem a játékra célozva. ± Többé képtelen leszek végigülni az unalmas. Carlisle szájíze néha keser vé vált. ± Olyan szép lett volna. A mez túlsó végén fojtott kuncogás és hitetlenked horkantás hallatszott. Emmett dühösen dobott. és eliramodtam a mi térfelünkre. elég volt. ± Egy dolog biztos ± jelentette ki huncutul csillogó szemeivel. Megkíméltem hát mindennem bosszúmtól. és gondolataim visszafókuszáltak Bellára. öreg Major League baseballmeccseit. hogy van legalább egy dolog a világon. kizárólag . azért örül a boldogságomnak. boldogan. Emmett szabad folyást engedett a haragjának. ahogy elképzeltem. ezért gyakrabban szólt ránk a tisztességes viselkedés reményében. mint egyébként. miközben a fejében lepörgette. Gyöngéden rámosolyogtam. mert a haja akkor rossz szögben hullott az arcába. mint Superman?" Nem feleltem. . ami hatalmas csattanással küldte a távolba a labdát. ± Én jövök! ± mondtam sajnálkozva. ± Mert eddig olyan sokszor végigülted. Végül úgy határoztam. ha kiderül.. hogy megérti a hátsó szándékomat a gondolataira vonatkozólag. mikor Alice már mosolyogva indult. nem reagáltam. Bella. ami meg sem született a fejében. hogy mi történt a réten. Esme. "Ez remek volt! Olyan jó. hogy bármennyire is bosszankodik. hogy egy-két ütéssel kés bb visszaszerezzük a vezetést. én pedig rájöttem.± No. Újra csak Bella létezett. hogy csaknem túlreagáltam valamit. ha elveszítik ezt a játszmát is. " Olyan szép lett volna. ezért én is úgy tettem. Csaknem teljesen körbeértünk. mégis izgatottan. aztán cinikus hangnemben tette hozzá. Carlisle pedig a gy ztesek határozottságával lendítette meg az üt jét. Viszont a fejében láttam. aki a legközelebb állt Bellához. mire a mosolyom lehervadt az arcomról. amint összecsapjuk a tenyerünket. csak rávigyorogtam önelégülten. hogy van legalább egy dolog a világon. végre mindenki levetette az 'udvariasnak mutatkozunk Bella társaságában' álarcot. amit nem csinálsz tökéletesebben minden más földi halandónál ± elmosolyodott. ahogy a családom szólongat. de erre a mondatára elszakítottam magam a mez t l. Rosalie-t könny volt kijátszani. hogy gratuláljon nekünk. hogy Bella is velünk van! Van kinek produkálni magunkat!" ± mondta nekem Alice.. ± Mit csináltál a csajjal? Körberepítetted a földön. szinte fizikai fájdalmat okozott elszakadnom t le. ami olyan szinten furdalta a kíváncsiságát. és finoman összepacsiztam vele. hogy egy hiteles birkózással sem okozhattam volna neki nagyobb gyötr dést. amint tévét néz az apjával. ami ebben a másodpercben átfutott az agyamon. de Alice gyorsan megnyugtatta. amit nem csinálsz tökéletesebben minden más földi halandónál! ± idézte kényeskedve Emmett Bella szavait. Eddig fél szemmel figyelemmel követtem a háttérben folyó játékot és a játékosok gondolatait. de már hallottam. de reméltem. ± De miért? Huncut fény villant mélybarna szemeiben. elég tanulságos lesz a számára. Rávigyorogtam. igyekezett megtartani a jobbik képünket. de úgy láttam. képtelenség ± felnevettem. ± Kicsit csalódott vagyok! ± mondta. A játék ezek után kezdett izgalmassá válni. hogy tudjam. mire számítsak. Eszemben sem volt elárulni neki. ha alacsonyan tartottam a labdát. Bella nem hallotta. ugyanis nem szeretett hajolni. semmi más nem számított. ha kiderül.

. Nem azt mondta. hogy ésszer en használja a képességét. amiért ekkora hibát vétett. Tévedett! Alice tévedett. Játszani szeretnének. Láttam. mint öt perc ± feleltem végül. Igyekezett koncentrálni. Ugyan hogyan is reagálhatnának egy ínycsiklandozó illatú emberre? Alice koncentrált. Tudta. Alice? ± kérdezte Esme. ± Meghallották.. hogy soha nem engednék senkit a közelébe. mint hittem ± hadarta Alice. és láttam az aggodalmát szertefoszlani. mire koncentráltam a környéken lév gondolatokra. ± Szaladnak. rideg. ami a mellkasom mélyér l készült feltörni. s elnyomtam egy morgást. hogy aggódik.. útirányt változtattak ± felelte Alice utalva. de nem tudhattuk biztosan. amit nem tudunk megállítani. ± Elég annyi id ? ± kérdezte Carlisle fennhangon. miközben gyorsan végigmért engem anyai röntgenszemével.. hogy rosszul mértem fel a távolságot. amit látott. hogy közben viszem.Carlisle elfoglalta üt pozícióját. hogy valami rossz kezdte el munkáját. hogy semmi kifogása nem lett volna az összecsapás ellen. Halálra váltan meredtünk egymásra Alice-szel. hogy Bella a mindenem. én pedig már készültem egy irdatlan sprintre. és vadászni kezdjenek. Szégyellte magát el ttem. ± Nem tudom megmondani. míg én Bellával voltam elfoglalva a mez t elszigetel erd mellett. hát arra. Tudtam. Edward! Most!" ± sikoltotta a fejembe. ± Hárman ± felelte Alice. amikor valamit megláttam. hogy valami nagyon nincs rendben. hogy ez nem segít. Nem voltak pozitív gondolatai. hogy átadja helyét az izgatott várakozásnak. de gondolatban tovább szuggerált.. úgy nem. olyan régen nem harcolt egy igazán neki valót. a b ntudat. hogy erre jönnek. Érezte mindenki. tisztában volt vele. ± Most látom. nem láttam tisztán ± suttogta Alice b nbánóan. egy n t és két férfit.. hogyan fognak reagálni. könnyedén elbírnánk velük. . közönyös feje volt. találkozni velünk. Alice-t annyira lekötötte a játék. ± Hányan vannak? ± kérdezte Emmett a húgunkat. de hiába. hanem amit szeretett volna látni: hogy az idegenek a játék után. ± Különben is. "Elég. micsoda baklövés. Alice víziója három alakot mutatott. és Bella jelenléte. Beszéltek err l. örültem. hogy hibázott. de muszáj volt éreznem a közelségét. ± Gyorsabban haladnak. ± Mennyi id nk van? ± fordult hozzám Carlisle. s döbbenet cikázott át a testén. nem hagyta. mire azonnal Bellához rohantam. . még mi sem. "Jó kis buli lesz! Végre egy kis változatosság!" ± hallottam meg egyiküket. ± veszélyesebb. hogy szagot fogjanak. hogy kiszabadultam bel le. A három idegen fajtánkbeli id el tt ért Forksba.. ± Mi történt. Káromkodtam magamban. és igyekezett meg rizni a higgadtságát. "Ezek idejönnek. ± Mi a baj. az éjszaka közepén érkeznek a házunkba. ± Mi változott? ± kérdezte Jasper.. mint maradni. Alice? ± kérdezte Carlisle. miközben a húgom fölé hajolt védelmez n. hogy játsszunk. a többiek is észrevették. ha valamire végképp nincs szükségünk. hogy elmeneküljetek? Hogy biztonságba vidd t?" ± Nem. Valami. ± Kevesebb. Tehát harcolni fogunk.

mely árulkodón hatott volna. de Alice és Esme a közelünkben maradtak. ezért nemet intettem Esmének. el ne mozdulj mell lem! ± könyörg n néztem rá. az illata viszont. Tudtam. ± Állj nagyon nyugodtan.. A másodpercek ólomlábakon mozogtak. akkor az igazságnak megfelel en fogom azt felelni kimondatlan kérdésére. Annyira szép volt. de morbid tréfáján senkinek nem támadt nevethetnékje. mire egy pillanatra elt n dtem. Nem sokat segített a helyzetünkön. míg biztonságban nem tudhatom. Láttam. nem voltak vérengz s hangulatban. ± Most te leszel a fogó. Eszem ágában sem volt tapodtat is mozdulni Bella mell l ezek után. egyfolytában könyörögve a bocsánatomért. hiszen neki nem a gondolatolvasás a képessége. Nem tudhatta. ± Igen! ± feleltem idegesen. Bármit! Képes lettem volna feláldozni a családom békességét is. Mindenért csak és kizárólag magamat.± Hárman! Hát akkor csak jöjjenek! ± jelentette ki fennhangon. Nem lett volna szabad haragudnom a húgomra. Nem tehettem azt. ahogy a pánik lassan betölti az elmémet. de olyan gyorsan és halkan. ± Szomjas valamelyikük? Újra összpontosítottam a három idegenre.. csak kíváncsiak! "Edward!" ± szólított meg Esme.. mire barna tincsei lazán omlottak a vállára gyönyör en keretezve sápadt arcát. hogy Bella nem tudhatta. Bella illata valóban olyannyira körbelengte az egész területet. nem akartam elárulni. amit szerettem volna: felkapni Bellát és rohanni vele. de . majd fennhangon folytatta. Nyíltan és visszavonhatatlanul lebegett a kérdése a fejünk felett. maradj csendben. hogy nem t hibáztattam.. hogy ha Bellát biztonságban tudhatom. Szigorúan kizártam Alice b nbánatát a fejemb l. hogy ne látszódjon bájos pírja. kihívóan. Esme! Én pedig a bíró... hanem magamat. mintha csábító mézzel vontuk volna be a környéken döngicsél méheknek. ± Én a mez túloldaláról is éreztem az illatát. Vártam. Selymes haját el rébb húztam. hogy mit fog mondani. és biztos voltam benne. mir l van szó. de Carlisle eszmefuttatása eljutott az agyamig. miközben Alice mardosó b ntudata átalakulva bennem öltött testet. annyira csábító. ± Alice azt mondja. Bármit megtettem volna Bella épségéért. igyekeztem nyugodtnak mutatkozni. de Bella rákérdezett. mint szerettem volna. hogy megbocsájtok. mégis éreztem. Kihúzta a hajgumit. megnyugtatva mély basszusával a családot. láttam benne logikát.. Nem bírtam józanul gondolkodni. és kérlek. de talán a sötét haja és b rének fehérsége nem emeli ki közülünk els pillantásra. hogy ebben a pillanatban hallgatnom kell rá. ahogy Carlisle is tette. ± Tudom! ± vágtam vissza elkeseredett dühömben kissé talán élesebben. bár igyekeztem meg rizni a higgadtságom. bizalommal teli barna szemeibe. ± Erre tartanak! ± jelentette ki a nyilvánvalót. mégsem tudtam megnyugodni. De addig. így Bella minden oldalról védve volt mindenfajta felt nést mell zve. Mindenki visszatért a posztjára. míg Carlisle döntését vártuk. Nem akartam a frászt hozni rá. ± Ereszd le a hajad! ± kértem Bellát hirtelen. ± Egyszer en folytassuk a játékot! ± közölte határozottan. de nem érdekelt. ± Ez nem sokat segít! ± vetette közbe Alice óvatosan.. ± Mit kérdezett t led Esme? ± kérdezte megszeppenve. s kérdések ezreit véltem kiolvasni a tekintetéb l. és igyekeztem immár a vendégeinkre fókuszálni.

Viktória kócos haja lángtengerként fogta körbe fehér arcán. hogy ilyesminek tettelek ki. konszolidált megjelenéssel. mintha megváltoztatta volna a már megváltozhatatlant. hogy beszéljen az idegenekkel. ± Úgy hallottuk. egy párt alkotnak. mint a legtöbb fajtánkbeli. Egészen nyilvánvaló volt az európai származása. s a tekintetem arrafelé kalandozott. és ennek én voltam az oka. Mintha ett l varázsütésre köddé válnának azok. most el ször láttam a félelmet tisztán átsuhanni. Laurent gondolatai leginkább kíváncsiak voltak. az idegenek ragadozóvére ugyanis kiütközött a járásukon. Emmett és Jasper pedig vele mozdultak.. ±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±± 19. Viktória. hogy mekkora bizalom köti össze James-szel. amióta ismerem Bellát. vörösl szemei minden rezzenésünkre reagált. és biztos voltam .nem szerettem volna ostoba semmiségekkel traktálni. így inkább Jamesre fókuszáltam. barátságos érdekl dése veszélytelenné tette a számomra.. Rosalie dühe a tisztás túloldaláról is elhallatszott odáig. nem értette. mint holmi halálraítéltek a hóhért. Kisebb félkört alkottak Bella és körülöttem. Láttam a fejében. majd megtelepedni az arcán. én azért mégis el rébb léptem. A vadászat El ször James bukkant el .. hogy az erd nek melyik szegmenséb l bukkannak el . Annyira sajnálom! ± mondogattam. és felel tlenség. s ekkor el ször. A gondolataik békések voltak. ahol vártuk az idegeneket. ± Hogy szomjasak-e ± böktem ki végül. engem mégis megnyugtatott. közvetlenül mögöttük érkezett a vörös n stény. ebb l rájöttem. ± Sajnálom. de azonnal oldalra lépett. A családomnak is felt nt. amiket köznapi nyelven hazugságnak hívnak. mintha ez bármin javított volna. Valóban félt. Laurent volt a harmadik. Bella! Ostobaság volt. Carlisle el rébb lépett. szakadt ruhákban pompáztak. mit keres ennyi vámpír egy helyen. hogy a menésük arra utalt. hogy átengedje a vezetést a másik hímnek Laurentnek. a nevüket láttam a fejükben. mintha valami játék zajlana itt a közelben ± jegyezte meg nyájasan Laurent pocsék kiejtéssel. bármelyik pillanatban támadhatnak. akik a vihar okozta ködb l váratlanul el léptek.. Nem t nt fel senkinek a mozdulat. hogy Bellát takarásba helyezzem. úgy éreztem tartozom Bellának milliónyi bocsánatkéréssel. míg k koszos. Alice látomásában megfigyeltem. valóban nem akartak z rt velünk.

Emmett és Jasper. annyi szent!" ± hallottam Laurent gondolatait. mire a feszültség oldódni kezdett.benne. szinte éreztem a félelme illatát a leveg ben. a miénkhez hasonló tartós település. láttam. rjít volt állni és várakozni. "Mit akar ezzel? Minek kíváncsiskodik annyit? Nem játszanak. elálltak a játéktól egyel re. hogy Bella ember. és már láttam. Alice fejében kotorásztam. ez itt Viktória és James. ± De egy más alkalommal boldogan játszhatunk veletek. ± Ami azt illeti. Egyik lehetséges jöv kép követte a másikat. ± Meddig tart a vadászterületetek? ± kérdezte Laurent. kik laknak errefelé ± magyarázta Laurent. vagy bármivel. a másikon Bella vérére szomjazó vámpírok. ± Engem Carlisle-nak hívnak. és alkalmanként egészen a Parti hegységig is kiterjed. hogy vagyunk képesek ilyen nagy számban egy helyen megtelepedve élni. ± Beletartozik az egész Olympic. ahogy ti most ± okította ket tovább Carlisle. de Laurent érdekl dése nagyobb volt. hogy még Bella emberi füle is kivette bel le a francia akcentust. ± Régóta nem akadtunk össze egyetlen másik társasággal sem. mert akkor mások is hamarabb rájöhettek. "Különös társaság. ahogy kétségbeesetten próbál kiutat találni a z rzavarból. továbbra is igyekezett közönyös hangot megütni. a másik kett re nem is nagyon figyeltem. hogy igazat mondd. t és a n stényt valóban taszította a mi életformánk." ± sugallta James. hiszen James képessége lényegesen haszno sabb volt a számukra. de Laurent érdekl dése szinte volt. Carlisle pedig ugyanebben a stílusban válaszolt. hogy nem hallották meg eddig is rémült szívnek riadt ütemét. hogy feléjük terel djön. ± Igazából északra tartunk. ± Ezen a vidéken nemigen laknak rajtunk kívül. de nem olyan intenzitással. "Emberimádók! Milyen szánalmas. ± Beszállhatnánk a játékba? ± érdekl dött udvariasan Laurent. Nem értettem. Nem értette. Esme és Alice. A közelben van az állandó szállásunk. Denali közelében van egy másik. mint bármi. de teljes káosz uralkodott benne is. meg meglibbentette Bella illatát. indulhatnánk!" ± szuggerálta a vezér felé James. Bella megrándult a nevének hallatán. láttuk ket. éppen befejeztük ± terelte Carlisle a figyelmüket. A szell kavargott körülöttünk. ami miatt a másik kett elfogadja vezérnek. mire akar kilyukadni. tartózkodóan szemrevételezett bennünket. ± Engem Laurentnek hívnak. . ± Állandó szállás? Ezt hogy csináljátok? ± firtatta Laurent. Ez itt a családom. nem óhajtott könny szerrel távozni. csak néha vet dik erre egy-egy látogató. és láttam a fejében. ahogy ott álltunk egymással szemben: az egyik oldalon a családom. hosszabb ideig maradtok a környéken? Carlisle terelése bevált. persze hiába. hátha el áll egy használható épkézláb látomással. Hogy tervezitek. Edward és Bella ± felelte Carlisle. miközben megvet en. mint gondoltam. miközben a felszínen igyekezett meg rizni a higgadtságát. Csodáltam. csak kíváncsiak voltunk. vízióval. mi olyan különleges benne. ahogy a felszaporodott adrenalin megédesítette a vérét. ez a tudat pedig végtelenül frusztráló volt. csak a vezérre összpontosítottam. Imádkoztam nehogy megváltozzon a széljárás. A feszültséget tapintani lehetett a leveg ben. Fölényben voltunk és ezzel k is tisztában voltak. sehonnan nem kerültünk ki fels bbrend pozícióban.

bár arca továbbra is szenvtelen maradt. Ha nem védelmezem Bellát. amint megláttam. a közvetlen környékünkön nem vadásznátok. aztán Alice látomása tört utat magának a gondolataimba. Amint meglebbent Bella haja. hogy talán békésen megoldhatja ezt a helyzetet. de James magában megvet en felhorkant. hogy nem vadászunk a ti területeteken ± bólintott Laurent. miszerint vonzza a bajt. Alice! Elmehetnétek Edwarddal és Bellával a dzsipért. már tudtam. a legszívesebben azonnal a karomba kaptam volna. és Viktóriánál. ha hazajönnétek velünk az otthonunkba. mi történik. . megvédték. Magától értet dik. akit szeretek. Nagyon kedves t led. ne vegyétek rossz néven. ha védelmezem. Laurent ámulva figyelte a családunk rendezettségét. hogy Jamesszel milyen sok összet zésük volt. ± Ez izgalmasan hangzik. utasítás. akkor James nekimegy. és még nem volt alkalmunk tisztálkodni ± regélte Laurent. tudjátok ± Carlisle megnyer modora hatott Laurentnél. hogy kövessék azt mindhárman. hogyan imádják a kajánkat? Éljenek boldogul. Bíztam benne. és mindenkir l a legjobbat feltételezte. mi meg induljunk végre! Még hogy otthon!" ± mocskos gondolatok voltak. hogy kés . Bevillant az agyába. Megfogadtam magamnak. miközben irigykedve figyelte Carlisle öltözékét. aztán cinkos mosolyt villantott felénk. ± Kérlek. "Nem számít. Az egész fölkerekség összes városát elkerülte. csöndes együttm ködését. újra helytállónak bizonyult. biztonságba helyezzem ezek el l a primitív nomádok el l. hogy kényelmesen elbeszélgessünk? Elég hosszú történet ± jegyezte meg Carlisle. hogy soha többé nem keverem ilyen helyzetbe Bellát. újabb és újabb a Bellával való kapcsolatunkban. Egyszerre mozdultunk. nem nyugszik addig. hogy a családom még nem tudja. miközben mindenkire kiosztott egy bizonyos posztot. és Jamesnek éppen ide kellett vet dnie. amíg idáig értek. ± Hát persze. hogy elrohanjak vele. ± Majd mi mutatjuk az utat. Nyomkövet ! Láttam. de bíztak bennem. és megel zve elé ugrottam. miszerint arányos esélye van Bella vámpírrá változásának. és James egyirányú támadásának. láttam. Éreztem az illatot James fejében. mire készül. James el reszökkent. így védekez pozícióban felsorakoztak mögöttem. még arra az eshet ségre is. eszünk ágában sem volt ellentmondani. Bekapta az apám csaliját. Ontariótól egészen idáig vadásztunk. mire James gondolatban kétségbeesetten felnyögött. ± Különben is. ha itt. ahogy a szavaira Bellán borzongás fut végig. kivel van dolguk. Éreztem. hogy nem túl átlátszó a próbálkozása. ha van kedvetek velünk futni ± javasolta Carlisle remélve. Mindig is optimista volt. Nem javaslat volt. hogy mi is valójában. ± Mi lenne. "Kit érdekel. Patthelyzet. Bella különös tulajdonsága. mi már ettünk Seattle közelében. de nagyon hálásak lennénk. de Laurent kitartóan fenntartotta az érdekl dését. de az id ellenünk fordult. miel tt még végrehajtotta volna a mozdulatsort. hogy ezúttal igaza legyen. míg ki nem cselezhet engem. ± Emmett. és reméltem elég gyanútlanok.Carlisle fejében használható terv született. akik képtelenek uralni a saját ösztöneiket. ahol Bella él. csak ezt az alkalmat ússzuk meg valahogy. A képtelen szituáció ellenére az apám mindenre gondolt. de Bellát el kell vinned innen!" ± szuggerálta felém. Dühös morgás tört el a mellkasomból. Kerülnünk kell a felt nést. Teljesen kétségbeestem.

pedig nem vagyok szomjas! Desszertnek megtenné. Nehezemre esett a helyemen maradni. ahogy láttam James fejében a történteket. Laurent hátrált egy lépést. az! ± vágott vissza nekik. de el tte mozdultam.. "Édes illat. ahogy jobbról be akar mell zni. amolyan játszótér. nem engedjük. amiben Bella vére kicsordul. mintha egy hatalmas tábla lenne a fejében." ± gondolta James. biztosan megsz nnék létezni valamilyen form ában. közelebb lépett. kétfelé szakították az akara tomat: Carlisle nyugalomra intett. kés bb vette észre Bella illatát. kívánatos. Bosszantotta a gyorsaságom. és mélyen magába szívta Bella illatát. soha nem éreztem a vérét ennyire csábítónak. "Edward!" ± ketten is a nevemet kiáltották a fejembe. Nem! Nem kockáztathattam. ha harcra kerül a sor!" ± figyelmeztetett. ki kellett tépnem magam a fejéb l. amikor az utolsó látomásában láttuk Bellát épségben beszállni a dzsipbe. James hirtelen támadt szomjúsága feleannyira is t rhet volt. És k legalább nem csalnak gondolatolvasással!" ± szuggerálta a hátamnak beteges gondolatait. hogy bántsák!" ± mondta végül. miközben fenyeget en kihúzta magát. ± A lány velünk van! ± morgott rá Carlisle. ahol mi lettünk a bábui. továbbra is hitetlenked ábrázattal. viszont tetszett is neki. Carlisle pedig igyekezett rövidre fognia dolgot. elindult benne valami. mint az enyém. ha valami baja esne. bárcsak Bella lehiggadna kissé. ± Hát ez meg mi? ± kérdezte döbbenten Laurent. ± De hiszen ez egy ember! ± állította fel a nyilvánvaló véd beszédet Laurent. mint ahogy azt Emmett elképzelte. különböz víziókkal traktált. alig bírtam türt ztetni magam. Emmett pedig nem könnyítette meg a dolgomat. "Mire várunk még. ± Uzsonnát is hoztatok magatokkal? ± hitetlenkedett Laurent. Rámorogtam. és akkor mi van?" ± sugallta feléjük Emmett. Úgy láttam. Nem engedhettem."Mit m vel ez? Védelmezi t lem az embert? Tetszik nekem! Remek mulatság!" ± hallottam a gondolatait. Öcsi? Csak hárman vannak. Mindegy volt.. melyik oldalon próbálkozott. de Bella szerencséjével bizonyára nem ment volna semmi sem olyan simán. rült düh kerített a hatalmába.. ± Mondtam.. nehogy összeütközzek valamelyikükkel. Létszámfölényben voltunk. .. akkor Laurent vagy a n stény alkalmat talál ledönteni Bellát a lábáról. és mikor mélyen magába szívta. ami most megint adrenalinnal volt telítve. ± Igen. s Laurent elképedését már nem is lehetett volna jobban fokozni. hogy a lány velünk van! ± dörrent figyelmeztet en Carlisle Laurentre. "Edward. láttam. nem volt olyan ügyes. Azt kívántam. de hát eddig is csak ez volt az egyetlen ok. figyelmeztet en. "Na. A másik Alice volt. mint James. gyorsabb voltam nála. ami miatt veszteg maradtam. és Bella a nyeremény. aki továbbra is az épelméj ségünk kétségbe vonását fontolgatta. kezdte elborítani az agyamat és a józanabbik énemet. De Bella ott állt mögöttem. Attól tartottam.. hogy ha Jamesszel keveredek harcba. s igyekezett hangjában minden kétségbeesést elnyomni. "Bella megsérülhet. mert a torkomban lángoló t z. Soha nem félt még ennyire a jelenlétemben. s csaknem hangosan is felnevetett a saját poénján.

míg Alice és Emmett velem egyetemben Bellát öveztük. ± Mehetünk. nem voltak tisztán kivehet ek. és Emmett gondolatait hallgatva nem is lettem volna egyedül. Dupla él sorfal határolta el t lük a vacsorájukat. mint Bellának. arcán továbbra is az iménti sokk okozta döbbenettel. Nem néztem hátra. gondolataikon keresztül figyeltem. elnyomtam dühödt morgásom a mellkasom mélyére. akinek ilyen szüksége lenne a gyorsaságra. Carlisle töprengett egy darabig. Jasper. "Mit akar ez? Bájcsevegni vacsora közben?" ± a hitetlenkedés ragadós volt náluk. Soha ilyen gyorsan nem száguldottam még . ± Valóban ± vágta rá Carlisle. James tartja magát. hogy valaki. menet közben fellendítettem Bella pillekönny testét a hátamra. Esme! ± köré gy ltek. és James mintha csak meghallotta volna. Más helyzetben bájosnak találtam ezt a tulajdonságát. hogy gyöngéd legyek vele a nagy rohanásban. most azonban rülten féltem. meg sem álltam. ahogy Laurent figyelmeztet pillantást lövell a nyomkövet felé. James Bellát. nem pislogtunk. és nem csinál semmi ostobaságot!" ± morfondírozott Laurent. Bella! ± szólítottam fel csöndesen. Csúf fintor ez a sorstól. mire James elszakította magát Bellától. Laurent egy gyors. így kénytelen voltam megragadni a könyökénél. míg a n stény tökéletesen immunis maradt a történésekre.. hogy James után vetem magam az gondjaira bízva Bellát. elintézem a nyomkövet t. de nem mozdult. nem áll szándékunkban vadászni a ti területeteken. véleményem szerint túl hajlamosan a békére. ± Majd mi mutatjuk az utat. és ezúttal valóban külön er feszítés kellett. ha James netán mégsem hallgatna a vezérére. majd bólintott. De Alice-nak újabb látomások kavarogtak a fejében. ± És természetesen nem bántjuk az emberlányt. ± De azért szeretnénk elfogadni a meghívást ± folytatta Laurent. bizalmatlan pillantást vetett rám. Mondtam már. Féltem. szemrehányó pillantást vetett a vezérükre.± Úgy látom. hogy kés n tudom elvinni James közeléb l. ezúttal Jamesen volt a sor. aztán a tekintete újra az apámra vándorolt." ± bizonytalankodásuk határozottan bosszantott. csak nézte ki-ki a maga célpontját. több vízió mutatta. Nem kockáztathattam. amint a fák közé értük. "Mi legyen? Mit csinálunk? Többen vannak. hogy egy röpke csodálkozó pillantást váltson Viktóriával. Alice és Emmett közvetlenül mögöttünk jöttek. és láttam James fejében: a vadászat elkezd dött! ±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±± Soha ennyire még nem bosszantott Bella ügyetlenkedése. Rosalie. míg Alice Viktóriával harcol. "Remélem. hogy véget vessek a létezésének. Nem bírtam elhinni. Bella valamilyen módon megsérül.. hogy nem érjük el id ben a dzsipet. míg én Jamest figyeltem. A legszívesebben rohantam volna utána. de nyugton maradt. de mire visszatérek. sok mindent kell megtanulnunk egymástól ± jegyezte meg békít leg Laurent. nehogy véletlenül is hézag maradjon Bellához. hogy elinduljunk végre a végzete felé. csupán ügyetlenséget osztottak.

de ezúttal meg fogom védeni önmagától is. biztosan felsérti valamijét.vele. és ami most nem hiányzott. Emmett szorosan rögzítette Bellát az üléshez. hogy tudjam.. nem engedhettem neki.. de nem úgy. azzal sokkal több id be telt volna megtenni egy ekkora utat az ösvényen. mint a polip karjai fonódnak körém. . Hallottam a veszekedést. bár éreztem. de nem figyeltem rá. Nem látom. nagyon messzire. Bella elkeseredett dühében a biztonsági övét kezdte lebontogatni magáról. hogy segítenek. ± El kell vinnünk innen téged. hogy nem hazudok neki. Edward! Hová viszel? Joga van tudni. nehogy Bella meghallja. Emmett pedig egy pillanatnyi habozás után hátra. Jamest holtan látni. "Gondolom. James bizonyára ott fogja legel ször felkutatni. Nem akartam magyarázkodni. Ennyi érzelem már rég nem dolgozott bennem: gy lölet mardosott leginkább. Semmi kedvem nem volt az ostoba vicceihez.. hogy mit szól Laurent vagy a n stény. "Hiába rohansz annyira. ± Az ördögbe. de leginkább a testvéreimnek. mire dühösen meredtem rá. és megfogadtam. mintha bármi baja történne. ± "És nekem is. hogy nem a Volvóval jöttünk. míg alkalmasnak találja az id pontot. de nem fékeztem. hogy én döcögjek. amiért Bellát ilyen veszélybe sodorta a létezésem. Díjaztam. aztán hozzátette. mert akkor a csöppnyi el nyünk is elveszett volna a vadásszal szemben. miért viszed ilyen messzire az otthonától!" ± figyelmeztetett Alice. Reméltem. James ügyet sem vetett rá. Alice bepattant a vezet melletti helyre. Mindegy hová. harag önmagam felé. ± Fordulj meg! Azonnal vigyél haza! ± parancsolta Bella. nem akarnád. Most azonnal ± feleltem. b ntudat. Tudtam. hogy végtagjai. ahogy mindig. hogy nem ijesztem meg nagyon. könnyebben. mert ekkora félelmet okoztam neki. ahol mindent átitatott az illata. hogy várni fog. ha szükséges. Testének melege újra rádöbbentett a törékenységére. és szétváltak. hogy Bellát biztonságba helyezzem. és örültem. át kellett gondolnom pontosan. mint az enyémben. a haragját pedig el tudom viselni. Amikor a dzsiphez értünk. valami magyarázatot azért mégiscsak megérdemelt. ± A fenébe is. Bella mellé. Amilyen szerencséje van. hogy újra és újra szimatot fogjon. ellentmondást nem t r en. igaz?" ± kérdezte t lem. hogy képzeli? Megint a veszélyesebb utat választaná. Edward! Már kés ! Jönni fog utánunk!" ± szuggerálta a hátamnak Alice. amit id nként el vesznek. Bellát belöktem a hátsó ülésre. Bella hangja nem hagyott koncentrálni. hallottam benne a rémületet. hanem. ± Kapcsold be az övét! ± utasítottam ellenségesen. gondolatok. ki nem mondott sértések. Kihajtottam az országútra. már elindult a másik oldalon az erd be. csak elég messze legyen Forkstól. A vadász agyában külön kis rekesz nyílt Bella illatának. amikor végre belekezdhet beteges játszmájába. de még így is fel-le pattogott. de abban a pillanatban mindennél fontosabb volt. ez volt minden vágyam. megértse. megsemmisülve. "Meg kell magyaráznod neki. ahonnan nem olyan rég el bukkant. még el sem értük a f utat. mintha lételeme lenne. az a kicsorduló vérének az illata volt. de nem bírtam ránézni. utánunk indult! ± mondtam. reméltem. mint a vadászkutya számára fenntartott illat. és meg sem kellett néznem a látomását. mennyire igaza van.. miért nem viszed haza!" ± Hová megyünk? ± kérdezte Bella épphogy elhallgatott a húgom. nem sérül meg.

ha dühös. ± Nyugodj meg. ± Muszáj megtennem. Úgy éreztem. de igyekezett komoly képet vágni hozzá.. hogy ha ebben a tempóban haladunk a semmibe. ± De nem énmiattam. olyankor mindig nagyon szenvedélyes. ha segítek neked ebben. és mintha tudnának egymásról. Ez azért ebben a formában nem egészen volt igaz. De nem kockáztathattam. hogy kés n vettük észre a gyanakvásukat. majd hozzátette év dve ± "Habár. Kizártnak tartottam. ± Edward.. hiszen soha senki miatt nem kerültünk összet zésbe az emberi hatóságokkal. úgyhogy mégsem bánom!" Kiakasztott! Hogy járhat ebben a helyzetben ilyesmin az agya? . mire ez a véresen komoly rohanás!" ± Nem! Edward! Ezt nem teheted! ± kiabált Bella. ha szó nélkül elt nnénk!" ± sugallta felém az ostobaságait Alice. de Rose kitekeri a nyakam. úgyhogy kérlek. Emmett is rákontrázott. Bella tovább tombolt. Nem fogtok mindent tönkretenni énmiattam ± kiabált Bella. A bátyám remekül szórakozott az er lködésén. ezt meg kell beszélnünk! "Rosalie iszonyú dühös lenne. ± Edward. ± Máskor is megesett már velünk. "Nem mondtad neki. Vajon amiatt szenved. viszont olyanra már volt példa. aki gondolatban éppen azon elmélkedett. állj meg egy kicsit! ± szólított fel Alice ellentmondást nem t r hangon. Amit mondott nem volt a kedvemre való. mire igyekezett visszafogni magát. de Bella küzdelmén továbbra is kit n en szórakozott. akkor beérjen bennünket. maradj csöndben! ± Nem maradok! Muszáj hazavinned. ± "Ne haragudj. Hallani sem akartam róla. hogy téged is legy znélek. hogy miért is rohanunk el tulajdonképpen Forksból. mert retteg Jamest l. Alice gondolatai és víziói kezdtek átalakulni Bella szavaira. Komolyan azt gondolja. hogy egy centiméterrel is közelebb vigyem Forkshoz. Bosszúsan rápillantottan. és már nyúlt is Bella csuklójáért. hogy mellém álljon. hangjában kétségbeesés és gyötr dés visszhangzott. Öcsi! De tényleg nem értem.. különben Charlie a nyakatokra küldi az FBI-t. ha én tartom a csuklóját?!" ± nevetett fel magában. menten szétrobban a fejem. vagy amiatt. Perceken belül rátörnek Carlisle-ra és Esmére ± hadarta Bella. és örök életükre bujkálhatnak.. inkább kizártam a fejemb l és csak az útra koncentráltam. nem kockáztattam. ± Menekülniük kell majd. ezért volt kénytelen hangosan is megszólalni. nem tudta elmondani. "Tudod.. ha nem csalnál folyton?" ± vetettem rá egy gyilkos pillantást a visszapillantó tükörb l.. Bella! ± szinte hozzávágtam a szavakat. továbbra sem díjaztam a humorát és ezt is észrevette. és Carlisle sem örülne. hogy ki bírja szedni a kezeit. ha id el tt távoznánk. "Nézd már! A kis vadmacska! Hogy fárasztja magát. én pedig igyekeztem elnémítani. Hát nem értik? James gondolatait már magunk mögött hagytuk. Nem hiányzott a b ntudatom mellé még egy adag szemrehányás is t le. Nevére felkapta a fejét. nem számított. Mivel eddig kizártam t a fejemb l. miközben továbbra is Emmett vasmarkával küzdött.. Fölöslegesen. hogy nem bánom. és dühösen tapostam a gázba. Legalább t le elvártam volna. akármit csinálsz... mert a családomat félti? Megráztam a fejem." ± kis szünetet tartott. ezért el kellett mennünk néhány évre.± Emmett! ± szóltam a bátyámnak.. de nem foglalkoztam velük. mit gondol. Bella.

± Nem tudhatja. én pedig lehiggadtam kissé. gy zködést Alice. hát nem vetted észre? Nyomkövet ! "Hoppá! Taposs a gázba. de beléfojtottam a szót. néha igen nehezen kapcsolt. hát persze. Láttam. de aztán bevillant James képe. hogy hibát követtem el. Tényleg jó kis esténk lesz. ahogy elképzeltem!" ± morfondírozott magában a bátyám. ± Az az alak egy nyomkövet . Edward! Látom a megoldást! Csak el kell határoznod magad!" ± szuggerált Alice. kicsit. mik a lehet ségeink! ± kérte Alice.. De nem tehettem.. Soha nem kiabáltam velük. és hirtelen lefékeztem az útpadkán. és láttam. ahogy Bella nekicsapódik az ülésnek. Ahhoz képest. és mivel már fennhangon és a fejemben is lassan kiabált. még a gondolattól is irtóztam. kezdett az rületbe kergetni vele. ± Ide hallgass. hogy megint kizártam t a fejemb l. És Bella kell neki.± Hát nem értitek? ± ordítottam nekik kifakadva. hogy tudtam. de még így is visszafogtam magam. mégsem lettem meggy zve. Öcsi!" ± szuggerálta felém Emmett. de csaknem kétszázzal hajtottunk távol a pokoli fészekt l. Ezek a gondolatai sokkal jobban tetszettek nekem is. talán óvatosabbnak kellett volna lennem. a rögeszméje. mennyi id be telik. lassan felemelkedett a gázpedálról. Alice. bár nem egészen úgy. Mi bírhatna maradásra? Semmi!! ± Állj meg. még miel tt Laurent megszólalhatott volna ± ahogy kimondtam. és nem más! Még ma éjszaka elkezd rá vadászni ± ordítottam a húgomra. Alice! Bella. és reményeiket szertefoszlatva nemhogy nem lassultunk. mennyire féltem. ± Légy szíves. és a Rosalie-val való fantáziálása átadta a helyét azoknak a képeknek. Edward! ± parancsolta Alice fennhangon. hogy elbizonytalanodom a jöv t illet en. én láttam a gondolatait! A nyomkövetés a szenvedélye. akinek már fel sem t n Bella er feszítése. "H ha. hogy orákulum volt. hogy elmennénk!" ± folytatta a piszkálást. ± Charlie! ± kiáltotta a tarkómnak. Alice. A lábam ráragadt a gázpedálra. még soha eddigi létezésem alatt. Megint lassítottam. és tartottam a sebességet. Bella pedig döbbenten meredt rám. hogy megbeszéljük.. félelmetes volt. Bella miatt nem. hogy igaza van. Semmilyen víziót nem látott. mire újra lassítottam. ± kezdte Alice. aki ott maradt Forksban az illat forrásánál. ± Nem hagyhatjátok ott védtelenül! Nem hagyhatjátok ott! ± Igaza van! ± jelentette ki Alice. A lábam nem engedelmeskedett az akaratomnak. ami azt mutatta volna. Nem bírtam volna elviselni. Alice viszont nem tágított.. ahol James fejét letépi a helyér l. "Nyugalom. ± Na és mit gondolsz. ahol a vadász már bizonyára szaglászott az én édes illatom forrása után. amikor látta. amíg rábukkan az illatára valahol a városban? A terve már készen volt. hol. Mindenkinek egyetlen védtelen ember jutott az eszébe. hogy Emmettel együtt elgondolkodnak ezen. Edward! "Nem látom. . Ez egyszer átkoztam Bella éleselméj ségét. hogy valami bántódása eshet. A testvéreim kissé meglepve. hogy James megközelíti Bellát. hogy elhagyjuk Forksot. ez nagyon gáz. Iszonyú indulatok tomboltak bennem. amikor rájött. hogy végre kezdi felfogni a helyzet súlyosságát. már tudtam. közben megint szabadulni próbált Emmett karmaiból. Tudtam. ± Szánjunk rá egy percet.

± Nem értitek? ± fakadtam ki újra. ± Egyáltalán nem értitek. Soha nem engedhettem. ± Várni fog ± mutattam rá. elkeseredettebben.. lehet ség! ± nehezemre esett egyáltalán. nem lehet megszabadulni t le. hogy ami a szívén. mire egy pillanatig hitetlenkedve meredtem rá. "Ha átváltoztatod. ± Akkor majd én is várok ± kontrázott Emmett. Meg sem próbáltam Emmett fejében olvasni. . amihez minden joga megvolt. Neki is elment az esze? Vagy ennyire fél a n véremt l? Mindenesetre csak mert azt mondja. hogy feszegesse a határaimat. Bella töprengve figyelt. hogy vadászik valakire. aztán fennhangon folytatta. mint korábban. hogy meg rzöm t annak ami. ± Nem hagyom sorsára Charlie-t! ± ordította Bella. "Néha igazán makacs tudsz lenni! Ostobaság ez az id húzás. ± Nem! ± mordultam rá ellenségesen. Edward. akkor Jamesnek már nem lesz oka üldözni! És te is boldog lehetnél vele. mint tomboló rülthez. hogy ne támadjak emiatt Alicere. ha ez a valaki James ± jobban felvidította. vagy bármi. hogy a lehet ség miszerint igazi. más. minél mélyebben kiismertem naiv lelkének tiszta mélységét.. de nem volt. Hagytam volna meggy zni magam. Meg kell ölnünk! ± Ez is egy lehet ség ± elmélkedett Emmett. Embernek. és jobban tetszett neki a gondolat.. és biztos voltam benne. bár már inkább hasonlítottam durcás gyerekhez." ± Nincs. ± Még akkor is túler ben vagyunk ± er sködött Emmett. mire a szemét forgatta. megtettem helyettük. könyörgöm! Nem egy csapat óvódással vagy!" ± szuggerálta sért dötten felém. ± Van más lehet ség is ± jegyezte meg Alice csöndesen.. Ha egyszer a fejébe vesz valamit.. És ha harcra kerül a sor. mint azt normális embert l el lehetett várni. ± Nem ± vágtam vissza azonnal. ± Az az alak nem ellenfél nekünk.. amit én láttam!" ± Hajlandó valaki meghallgatni az én ötletemet? ± törte meg Bella a hosszúra nyúlt csöndet. Bizonyára bosszantó lehetett a számára hatalmas erejét talonba téve létezni. és láttam. és minél több id t töltöttem el vele. mint bármi az elmúlt ötven évben. végzetes összet zésbe kerülhet valakivel ± különösen. Igazán bosszantó tudott lenni. Úgyis az lesz.. ± Vissza kell vinnünk a lányt ± jelentette ki Emmett.. hogy amit kitalált önpusztító és veszélyes. Nem engedjük. és most nem éppen a legalkalmasabb pillanatot választotta. ± Aztán ott van a n stény ± folytattam szándékosan figyelmen kívül hagyva a bátyám fantáziálgatását. a falkavezérük is beszáll. annál er sebben élt bennem az elhatározás. Ha egyszer eldöntötte. attól nehéz eltántorítani. az a száján. ± Hozzá tartozik. "Jaj. Nem kellett válaszolniuk.. de már csendesebben.± Nincsenek lehet ségeink ± sz rtem a fogaim között.. ha lett volna egyetlen épkézláb tervük. most épp olyanja volt. ötletük. hogy ez legyen Bellából. nem fogok úgy cselekedni. Ismertem t. de nem vettem róla tudomást. hogy egy ujjal is hozzáérjen Bellához.

aztán mintha nem hallhattam volna meg hangosan is kimondta.. Bella folytatta. ha így bevárjuk.. kirívóan gyönyör . Belegondolni. hogy annyira megközelítse egy ilyen szadista. Határozottan bosszantott. mit mondtam? Önpusztító! azonban kitartóan ragaszkodott az elméletéhez. A mi fajtánkat magasabb rend nek sorolta be bármely másik fajtánál a földön. még akkor is. ± Hazaviszel. mert nem engedte látni. Emmett igazat ad Bellának? Nem hittem. túlságosan is közel. mire egy pillanatra lehunytam a szemem. Öcsi! Ne görcsölj!" ± szuggerált Emmett. és nehezemre esett megállnom. vörös szem vámpírrá. hogy ez az alak akár csak száz mérföldnyi közelségbe is kerüljön Bellához. hogy éjszakára magára hagyjuk Bellát. ± Hogy férk zhetne a közelébe. amit a szavai okoztak nekem. ± Nem akarom. ± Nem is olyan rossz ötlet! ± jegyezte meg Emmett. A fejében egyfolytában Bella alakult át átlagos. és békén hagyja Charlie-t. "Mondtam neked. de hogyan is engedhetném.. hogy okosabbat tud kitalálni. és valóban el re látta.. túl közel volt. hogy t nem tudom kizárni a fejemb l. "Csak hallgasd meg. azzal nem fog összed lni a világ! Bár nem hiszem. amit beszélt. amikor mi is ott vagyunk? Már láttam. ahogy más szemmel kezdi nézni Bellát. Nem tetszett ez a vízió. és dühösen rám meredt. ± Túl veszedelmes ± osztottam meg velük az aggodalmaimat. Megvárjuk. Akkor aztán elvihetsz bármilyen nyavalyás helyre. Elnyomtam a morgásom. hogy ne nézzek rá azzal a döbbenettel. Könnyebb lett volna. Persze logikus volt. hogy eljön ilyen pillanat a létezésünk során. feltéve persze.. tehát ideges volt és félt. ha teljes képtelenség volt. Charlie nem hívja ki az FBI-t. Becsomagolok.. hiszen a bátyám köztudottan nem tartotta sokra az emberi elmét. ahová csak akarsz! Hadart. ± Beválhat. és láttam.. Na. ± Hazaviszel. ezt te is tudod ± mutatott a nyilvánvalóra Alice. és tényleg nem hagyhatjuk az apját védtelenül. de már nem bírtam erre olyan haraggal gondolni. A vadász a nyomunkba szeg dik. "Ugyan már. de egyébként is rossz volt ezen az estén a koncentrációm. aztán elrohanunk. mint én!" ± sugallta fölényesen Emmett. Könyörgéseinek általában nem tudtam ellenállni. és sajnáltam."Nem beszélhetsz így vele!" ± háborgott a húgom. . hogy meg kell hallgatnod!" ± toldotta hozzá Alice önelégülten.. és azok nem zaklatják a családodat. hogy vissza akarok menni Phoenixbe. hogy lesz okosabb ötlete. mint néhány perce. szürke kinézet emberb l. ami nem is csoda az adott helyzetben. amíg ez a nyomkövet odaér a házhoz. Én azt mondom apámnak." ± elmélkedett Emmett. ha nem voltak a kérései károsak a saját egészségére. Nem láttam a fejében ezt. "Fenébe. ± Figyelj rám! ± esdekelt Bella. ± "Az neki kell döntenie!" élete. mégsem nyugodtam meg. amit Alice is. Hangjának lágy csengése azonban megnyugtatott némileg. reménykedve. hogy Jamesnek mennyivel nagyobb esélye volt. hiszen ebben James máris tisztában volt Bella lakóhelyével. ± Nem! ± szakítottam félbe azonnal. nem hittem volna. James a ház el tt fog letelepedni. és megadóan sóhajtottam... és fellengz sen gondolt a történtekre.

± A következ képpen fogjuk csinálni. és láttam a megkönnyebbülést mindhármuk arcán a fejükben. ±Kérlek! ± esdekelt Bella. azt bevágod egy b röndbe. ± Megpróbálja kivárni. akár nem ± szögeztem le elkeseredetten. mint ebben a percben. Tisztában voltam vele. hogy arra hiába vár. bármilyen szempontból. és gondolatban felröhögött: "Csoda. Tizenöt perced van. hogy el nem törtem. . hogy vigyél haza! ± mondta Bella. A tervem már készen volt. hogy mit. Váltottam. de a hangja megremegett. rl dtem. te kintr l ügyelsz a házra! Alice. akit ismerek. Ha nem lett volna a helyzet ennyire képtelen. Sokkal inkább. nem bírtam elviselni a szenvedését. aztán beszállsz a kocsidba. ± Emmett. Hallod. mire gyorsan elhúzta a kezeit. Nem tehetem meg a családommal. aztán beletapostam a gázba. De Bella apró. Nem érdekel..± Nem látom. törékeny. rájuk szabadítom az emberi hatóságokat. ± Emmett. ± Ó. a dzsip éles csikorgással megpördült.. csak elhiggye. akár látja a nyomkeres . amíg rájön. annyira védtelen. Egyébként is láttam a gyötr dését a testvéreim gondolatain keresztül. sajnálom! ± mondta. ti ketten elindultok haza a dzsippel. nem bírná megbocsátani magának. és ujjamat a halántékomhoz szorítottam. ± Ma este elmész innét. ha a nyomkövet még nincs ott.. hogy beléptél az ajtón. Bella. mint én.. mit szól Charlie. még fel is nevettem volna. láttam a szemében a riadalmat. és mindent elmeséltek Carlisle-nak. Nem tudtam megkülönböztetni a vízióit és a vágyálmait. te a furgonra vigyázol! Én odabenn leszek.. amíg magára hagyjuk Bellát. amit akart.. amit mondok? Tizenöt perc attól kezdve. és ahogy Bella éleslátásával megállapította.. és ha James túl közel kerülne hozzá. hogy Bella és Emmett is hallhassa. hogy miért nem. Amint kilép az ajtón. Nem érdekelt. Huh. Nem értem. hogy milyen elképzelései vannak az önmegtartóztatásról. Elég volna egyetlen óvatlan pillanat. amit én akartam. Amikor a házhoz érünk. ± Követelem. hogy kitoljam az rjít gondolatokat a fejemb l. és kivételesen valóban dühös volt rám. ± Nem tart sokáig. akkor elkísérem Bellát a bejáratig. te hogy bírod ezt állandóan?!" Nem reagáltam. és nem kellett ránéznem.. Aztán kap tizenöt percet ± figyelmeztet pillantást küldtem Bella felé. Ami a kezed ügyébe kerül.. amíg Bella bent van.. Forks soha ilyen félelmetes nem volt. ± figyelmeztettem. mert nem néztem egyikk jükre sem. ezért gyorsan visszairányítottam a tekintetem az útra. hogy kés legyen. Nem akartam neki ekkora fájdalmat okozni. de Alice fejében nem azokat a képeket láttam. hogy a bátyám marka satuban tartja Bella törékeny csuklóit. Lehunytam a szemeimet. Ekkor felt nt. ahogy fenyeget próbál lenni ± annyira bájos. ± Én veletek maradok. hogy most elt nök. törékenyebb. mindegy. hogy támadna ± mondta Alice hangosan. elhatároztam magam. teljesen elfeledkeztem róla. hogy egy perccel sem bírod tovább Forksban. ha Charlie-nak bármilyen módon baja esne. ± Közöld Charlie-val. hogy tudjam milyen az arckifejezése. amik a Bellával való barátságára vonatkoztatott.. és megindultunk minden félelmem középpontja felé.. ± Szó sem lehet róla ± szakított félbe Emmett. Találj ki valamit. mint bárki. egészen más szinten állt.

hogy egyedül nézz szembe vele! Bízd ezt nyugodtan énrám!" ± szuggerálta nekem Emmett. ± Azt hiszem. az én reakcióm. ± Ha a nyomkövet már ott van. hogy miért nem sikoltozik kétségbeesetten.. Bármilyen bosszantó is volt. hogy egyedül menjek. ± Nem számít ± mutattam rá önelégült dühösen. de Bella hozta önpusztító formáját. ha Emmett hosszú napokig elvan nélküle. de láttam a bizonytalanságot a gondolatai között. hogy a saját hibáimért én vállaljam a felel sséget.. s láttam a kétségbeesett haragot felvillanni a szemeiben. Emmett! Nem tudom. Persze Alice t zbe ment volna. ± Gondoskodunk róla. légy szíves. akkor továbbhajtunk. Nem számít. amit mondok! ± sz rtem a fogaim között. Nem lehetnek ennyire konokok. ± Hazaviszed ± jelentettem ki keményen. amik a saját önz ségem miatt alakultak ki. és élik tovább az életüket nélkülem. hihetetlenül mérgesen. Tudtam. nem viszem. "Ne is álmodj róla! Nem engedem. Szerettem volna. Hagyniuk kellene. Nem is értettem. akkor talán ez sem történt volna éppen így. A bátyám azonban ezúttal nem engedett. hogy Jasper ellenezné. hogy belevonjam ket ennél is jobban. és Jasper minden valószín ség szerint megbocsát neki. ebben azért van valami! Így akkor fölöslegesen viszed haza. csak hogy bizonyítsa kedves barátn jének ésszer tlen próbálkozásait. "Ed. hogy mi érünk oda hamarabb ± vetette közbe Alice teljesen higgadtan. Káromkodtam gyorsan és csak a testvéreim számára érthet en. mit beszél. maga sem bízott Bella magyarázatában. és én oldjam meg azokat a problémákat. mennyi ideig leszek távol ± figyelmeztettem. velünk tart. aztán ha egyszer sikerül megszabadulnunk ett l az átkozott vadásztól. James.. talán visszatértünk volna hozzájuk. ± Bella. Laurent és Viktória pedig egy izgalmas játék után továbbálltak volna. gyanakodni fog. merre tart ez az egész. ahogy a legtöbb n tenné hasonló helyzetben. hogy mindenki számára megfelel kiutat találjak ebb l a képtelen helyzetb l. ahogy Rosalie teszi ebben a helyzetben minden valószín ség szerint éppen ebben a pillanatban Esmének. . hogy Rosalie nem szereti. ± Figyelj. ha kimaradnak ebb l.± Gondold csak végig. és egyedül ez a fontos. mire kétségbeesett sóhaj szakadt fel a tüd mb l. Charlie sem teljesen üt dött! Ha te nem vagy holnap a városban. Nem hiányzott. és majd meg rültem. Alice-t nem. úgy t nt. de valamit látott. én veletek maradok ± hajtogatta makacsul Emmett.. sem akar tágítani. hogy ne essen baja. Nem engedhettem. ± Nem. Nem akartam meghallani. ± Biztos. hagynod kéne. Be kell engedned!" ± sugallta Emmett. most az egyszer tedd. én sem.. De Bella vére. de hát Alice mindig is a saját feje után ment. mert teljesen higgadta állította az ellenkez jét. ± És mit csinálunk a dzsippel? ± kérdezte Alice. Ha nem akarom olyan nagyon bevonni Bellát a családom életébe. ± Amíg nem tudjuk. ± A terepjárómban nem férünk el mind a négyen ± hallottam Bella elhaló hangját.

Kiabáltam volna vele. hogy a gy zelem küszöbén áll. Valamit észrevehetett az arcomon.. ennyi volt az egyetlen gondolat. mint kérdésnek. hogy ne játsszon az életével. ± Maradj úgy egy hétig. Ezek mind meg rültek? Bella hülyesége a saját elpusztítására amolyan ragályos kórrá n tte ki magát? Tényként kellett elkönyvelnem.. ± Nem tehetem ± ismételtem kissé megtörten.. hogy mégiscsak elkaphatja Jamest. hogy teljesen elveszítette a nyomomat. mintha vérszemet kapott volna. ha itt lenne. ± Látta. is elégedett lenne a tervvel. hogy nem ± válaszolta Alice olyan higgadtsággal. Hadd lássa Charlie. igaza van ± kontrázott Alice ismét. Így azért valamilyen formában elfogadhatóbb volt.. de én nem voltam hajlandó a támogatásomat adni ehhez az rülethez. és euforikus mámorban úszott a gondolatra. Bella észrevette. de. Ahogy ránéztem. Nem gondolhatja komolyan.. de Bella ismét meglepte Emmettet. akkor utánam jöhetsz. Alice soha nem engedné. mert kérés nélkül kijavította magát. egy-két napig.. ± Jasper meg én vele megyünk. Bellát pedig szinte a szívébe zárta ezért az rült javaslatáért. De Bella nem adta föl. Nem hittem a fülemnek. Tudni fogja. hogy mindkét testvérem megfert z dött ezzel a vírussal. de tisztában voltam annak a hiábavalóságával. Találkozunk. én pedig kezdtem úgy érezni. Azért nem ártott volna el tte beszélnem Jasperrel. Még a feltételezés is sértett. hogy már valóban az idegeimre ment vele. maga is alig hitt a fülének. hogy egy napnál is tovább hagynám magára.. hogy bárhol vagyok is. hogy összeesküvés áldozata lettem. bár inkább hangzott rült kijelentésnek. ± Csak nem képzelitek. kerül úton persze. én pedig a legszívesebben megráztam volna. Eleshet csak egy egyszer sz nyegben. ± . Hogy gondolhattak ilyesmit? És Bella is. hogy azt gondolja. hogy észhez térjen. ± Edward. ± elment az esze? Ránéztem haragos kétségbeeséssel. és hadd induljon el ez a James rossz nyomon! Ha már biztosra vehetjük. ± Nem tehetem ± jelentettem ki haragosan. Nem! Hogyan is engedhetném. hogy elengedem Bellát egyedül? ± kérdeztem hitetlenkedve. hogy ezt Emmett szájából hallom. ± Igen. képes vagyok elengedni t akár egy méternél távolabb a közelemb l. hiszen vonzza a szerencsétlenségeket. A közelemben tudni. elszántan. hogy nem szöktettél meg.. Bella velem marad és kész. hogy bárki bántsa Bellát. igaza van. ± Na és mi a helyzet ezzel a nyomkeres vel? ± folytatta Bella kitartóan. velem vagy. és Jasper sem okozna fájdalmat a húgomnak. Ha belemennék. ha itt maradsz ± magyarázta Alice is. tudta. ami kezdett kissé komikus jelleget adni ennek a drámai helyzetnek. ± Hát persze. ± Könnyebben a körmöd közé kaparinthatod. mert az nekem nagyon fontos. a veszélyr l már ne is beszéljek. hallgass rá! ± el sem hittem. amib l nem voltam hajlandó engedni. ± Láttam. vagy bármi. hogy igaza van. a dühöm tombolt bennem. hiszen lépten-nyomon baj éri. csaknem megadóan. Jasper meg Alice pedig hazatérhetnek. ± Micsoda? ± döbbent le a bátyám..Carlisle is ezt találná fontosnak. hogy a nyomkeres jól megnézte magának.. Tökéletes képtelenség. . ± Emmett is maradhatna ± javasolta kicsit határozottabban. hogy viselkedtél ma este. "Ennek az embercsajnak van agya! Hát ezzel fogott meg?!?!" ± Azt hiszem.

ami engem kifejezetten bosszantott. Legnagyobb meglepetésemre azonban nem mondott ellent. és ha látja. ami különösen feldobta. hogy Jasper is velük tartott. Az égiek küldték ajándékba. hiába tudta. én pedig kérd n néztem rá. ahová mondtam. ± Nem jó ± ellenkeztem azonnal. ± Nem otthon fogok lakni ± vágott vissza dacosan Bella. ± Csakugyan? ± Elég id s vagyok már hozzá. hogy kifejtse zárt elméjének rejtett gondolatait. és jókedve arányosan növekedett az én beletör désemmel. Tudni fogja. mi is ott leszünk vele ± vetette közbe Alice. de nem érte be ennyivel. hanem rábólintott. ± De egy telefonkönyvet azért nem olyan nehéz találni ± jegyeztem meg az utolsó szálakba kapaszkodva.Az eszmefuttatása nem ny gözött le annyira. nem tudtam t kizökkenteni nyugalmából. nem engedett. és haragommal. gyerekesen izgatott várakozás telepedett rá. Egyre pozitívabb kép alakult ki benne Belláról. minden úgy lesz. hogy tényleg oda megyek. hogy ez Rosalie-nak egy cseppet sem fog tetszeni. mintha ez lenne a világ legtermészetesebb helyszíne a menekülésre. hogy kihallgat bennünket. azt fogja gondolni.. és el tört bel le. persze. Hol máshol? ± kérdezett vissza Bella. próbáltam rávilágítani a logikájának kátyúira. de még nem adtam meg magam. Türelmetlenül vártam. ± Phoenixben több millióan laknak ± mutatott rá. én pedig újra megráztam volna. Emmett is hozta a formáját: ± Nekem tulajdonképpen tetszik ez a dolog ± jegyezte meg. de Alice már látta. ± Phoenixben. amikben egyt l egyig kivégezte az összes Jamest. ± Edward. ± "Ez a csaj neked lett teremtve. ± És hol találkozunk? ± érdekl dtem. aki továbbra is ámuldozott. hogy mi tisztában voltunk azzal. A másik. hogy saját lakásom legyen. ± Na és te mit fogsz csinálni Phoenixben? ± kíváncsiskodtam gúnyosan. de Bella fel volt készülve. ± Hát. . mint Emmettet. szerettem volna kivételesen amolyan igazán vámpíros er vel bemosni egyet a bátyámnak. mint néhány perce. ahogy Bella mondta. hogy oda készülsz. eddig visszafojtott röhögése. hogy ne érezd magad elkárhozottnak!" ± Ördögien okos! ± mondta végül fennhangon. Tud gondolkodni. hogy csak félrevezetés volt az egész. de ez még annyira sem nyugtatott meg. A tenyerem bizsergett. "Most már minden világos!" ± szuggerálta nekem Emmett a gondolatait. ± A nyomkeres hallani fogja. ± És ha nem d l be? ± vetettem fel. "Tisztára mintha máris házasok lennétek!" ± kuncogott magában Emmett.. hogy el vegyem a józanabbik értelmüket. hogy térjen már észre. A feje különböz gyilkos gondolatokkal volt tele. Meg se fordul a fejében. ± Ki se teszem a lábam a lakásból. hogy Bella milyen értelmes dolgokat tud mondani emberi mivoltához képest. neked tetszik is. ami átfutott az agyán. hogy te is itt maradtál.

és Alice jókedve is múlóban volt. hogy mindent megtesz. nem hiányzott. nagyobb az esélye. amikor elkapjuk. Feladtam. amikor elvittem hozzánk. Alice csöndes nyugalma immár felszíninek t nt. Emmett! ± szóltam rá. hogy tudja. Számomra még így sem t nt ijeszt nek. bármi az égvilágon. valami Bellától. ± De a véleményedet tartsd meg magadnak! A mosolyom elt nt az arcomról. Mindenesetre a beleegyezése nekem elég volt ± be kellett érnem vele ±. hogy némileg megnyugodjak. hanem a családomat is veszélynek tettem ki. eddig nagyon-nagyon jól csinálta. mardosott a b ntudat. én pedig sokkal ügyesebb nálad!" ± szuggerálta nekem. mert még élénken élt az emlékeimben. Edward! Mindent összevéve.. hogy végre letisztázzam a helyzetet. hogy mennyire vonzónak látta Bella illatát. például Bellának. Már nem visszakozhattam. amit felöltött. amikor megpillantottuk a kivilágított Swan házat. de komolyan szólaltam meg. "Remek móka lesz! Végre egy kis izgi!" ± mondta. hogy vigyáz magára. így is elhatározták már magukat nélkülem. míg Bella is itt van.± Fogd be. amikor megpróbálod megvédeni. és kivételesen fennhangon beszélgettünk. amiért nemcsak Bellát. ± Figyelj. Te túl gyáva vagy. hogy bármi bajod essék. ± Bízzál benne egy kicsit jobban. hogy valakinek baja esik. ± És te? Megbirkózol vele? ± kérdeztem t le. mit akarok t le. ami hatalmában áll az épsége érdekében. ±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±± 20. ± Bella! ± leheltem a nevét összetörten. ± elégedett vigyor terült szét önelégült ábrázatán. majd hangosan toldotta tovább a saját röltségeit. de fennhangon csak ennyit mondott. ± Jasper képes lesz kezelni a helyzetet? "Jaj. "Majd jól átharapom Bellánk torkát. bár láttam. bájos vonásait eltorzította a támadó. ami meggy z. Érted? ± Igen! ± felelte komolyan. ± Ha hagyod.. hogy nekimegy? Sosem okozna nekem ekkora fájdalmat!" ± sóhajtotta bele a fejembe. hogy még is adja alájuk a lovat. Rámosolyogtam a húgomra. miközben rám morgott. De kellett biztosíték. ha akkor próbáljuk meg elintézni. mint ígéretvételnek. ugyan már! Csak nem képzeled. vagy neked. hogy inkább hangzottak fenyegetésnek a szavaim. Ha viszont egyedül vagyunk. Nem gy zhettem meg ket. akkor téged személyesen teszlek érte felel ssé. haragos grimasz. s rájöttem. Búcsúzások . De ezúttal Emmett is döntött. A mási problémaforrás felé fordultam. de Bella halálra sápadva meredt rá. Alice vicsorgott.

± Csak tartsátok magatokat a tervhez. mint még soha talán. nem vette észre a szavai hatását Bellánál. koncentráltunk. hátha hallunk valami gyanúsat. mire leállítottam a motort. gyötr d tekintetét figyelve elt n dtem. Charlie aggodalmaskodó gondolatain kívül semmit nem hallottam. amiért magában bírta tartani az elmúlt órák feszültségét. Törékeny kezeinek lágy érintésébe belefacsarodott halott szívem. haragudni fog rám. a környéken már egyedül Charlie várakozott idegesen a nappaliban." ± szuggerálta felém Alice. ahol senki nem okozhat fájdalmat neki. ± Nincs itt! Gyerünk! ± Ne aggódj. Bella ± ígértem neki hevesen. minden egyes gondolatot. hogy bármi baja essék? Vele pusztulnék. és gyönge mentség. amib l tudtam. Feszülten vártuk. bármit.Füleltünk. de ebben a helyzetben csak egy der s gondolatra tellett t lem. akinek azonnal könnyek szöktek a szemébe. Még hallottam Emmett csodálkozó gondolatait. Nem hagyom. "Bella még a házban lesz. hogy mit fog velem tenni. bármi történjék is most. Eddig is maga volt a megtestesült önuralom. ± Szeretlek! És mindig is szeretni foglak. de Alice-nak igaza volt. amikor Edwinnek hívtam. annyira szégyelltem magam el tte. ami most bizonyára kitörni készült bel le. amire rávethetjük magunkat. a vadász még nem volt a közelben. De ha megbántja Bellát.. A bátyám kiszállt a kocsiból. ± Mi itt nagyon hamar elintézzük a dolog ránk es részét. ± Vigyázzatok Charlie-ra a kedvemért! Azok után. Bella még a lélegzetét is visszafojtotta. várta. ha lenne esélyem kés bb bocsánatot kérni t le. Az Edwin féle félrenevezésen más esetben remekül mulattam volna. hallunk-e valamit. .. hogy akaratomon kívül. miközben normális tempóban közelítettem meg a bejárati ajtajukat. és hogy haragudott. Nem bírtam ránézni. hiszen baseballmeccsre ment vele. ilyen veszélybe sodortam. s a legszívesebben rohantam volna vele el innen. ha Bella esetleg negatív kritikával illetne engem. és két apró tenyere közé temette az arcomat.. avagy a mai együtt eltöltött esténket. Addigra találja meg az illatának forrását. A legtöbben már békésen aludtak. ± Semmi nem fog történni veled. és gyöngéden a karomba emeltem. A szituációhoz csöppet sem méltó jókedve volt. kinyitottam Bella ajtaját.. aztán valami felismerésféle átsuhant az arcán. hogyan is engedném. Tisztán akartam hallani.. de Alice-nak igaza volt. oké? ± hadarta hevesen. én viszont szeretném. vajon el bírom-e hagyni valaha is a saját érdekében? Nem tartottam valószín nek. velem gy lik meg a baja!" ± kizártam Charlie monológját. Emmett! ± szóltam rájuk. mire elt ntek a sötétben. ahogy megállítottam a dzsipet Bella furgonjától tisztes távolságban. hogy a félelem és az idegesség kavaroghat a gondolataiban. ± Tizenöt perc ± emlékeztettem csöndesen.. "Vajon tetszik Bellának ez a Cullen gyerek? Bizonyára. ± Alice. amit most tenni készülök. Bella! ± suttogta Emmett. és akkor is sírva fakad." Elvontam az elmémet a bátyám gondolataitól. ha ez lehetséges. "Most meg mi van? Valami rosszat mondtam? Egyszer akarok jó fej lenni vele. amikor ideér. ± Megoldom ± felelte. messzire. ami egy kilométeres körzetben elhangzott. miközben kikapcsolta Bella biztonsági hámját. Meleg testét mindenre elszántan szorítottam magamhoz.

Miken agyalt, amikor igyekeznünk kellett... És mi az, hogy a kedvért? Hiszen minden err l szólt, ami a kedvére való, az jó, ami nem, az nem. Az egyik legegyszer bb képlet volt a világon. ± Menj már, Bella! Sietnünk kell! ± Csak még egy dolog ± suttogta szenvedélyesen, és már valóban kezdtem elveszíteni a türelmemet. Elnyomtam a vágyat, hogy felkapjam és berohanjak vele a s r be. ± Mostantól kezdve bármit mondok ma este, egyetlen szavamat se hidd el! Hát ez meg mit akar jelenteni? Nem értettem, de nem volt id nk, hogy kibogozzam a jelentésüket összefüggéstelen szavainak. Lehajoltam pedig lábujjhegyre ágaskodva olyan hévvel csókolt meg, hogy attól tartottam felsérti puha ajkait az én merev számmal. Aztán váratlanul eleresztett, megfordult és önmagához képest is ingerülten berúgta az ajtót. ± Menj innét, Edward! ± ordított rám, miközben szeméb l patakzottak a könnyek. Döbbenten meredtem rá, nem is értettem, mit akar ezzel elérni. Bele tellett pár másodpercbe, és szükség volt Charlie rémült hangjára, hogy rádöbbenjek, mit tervez Bella. ± Te vagy az, Bella? ± kérdezte Charlie, de Bella nem foglalkozott vele. ± Hagyj békén! ± zokogta, miközben felrohant a lépcs n, de már nem tudtam eldönteni, ahogy Charlie sem, hogy melyikünknek szólt vissza. Jobbnak láttam elt nni, miel tt Charlie rám támadhatna a kérdéseivel. Megkerültem a házat, hallottam Alice sürget gondolatait, és Emmett türelmetlen várakozását. "Igyekezz, Edward! Hamarosan ideér!" ± szuggerálta felém Alice, és aggódva pislogott Bella ablaka felé. Gyorsan felszökkentem, és besurrantam az ablakon, éppen, amikor Bella ráfordította a zárat az ajtajára, kizárva ezzel kétségbeesett apját. Az ágyra dobta a táskáját, talán még észre sem vette, hogy ott vagyok, de nem számított, sietnünk kellett. ± Bella, jól vagy? Mi ez az egész? ± hallottam Charlie-t az ajtó mögül. Sajnáltam t, de annyira nem, hogy együtt érezzek vele. Bella számított, és az apjának a testi épsége. Kihúztam ruhásszekrényének fiókját és odadobtam neki néhány nyáriasabb ruhadarabot, végül is melegebb lesz a h mérséklet ott, ahová menni készül. Nem akartam belegondolni, hogy hamarosan el kell válnom t le, inkább némán, összepréselt ajkaimmal hallgattam ket. "Nyugtasd meg Bellát! Charlie meg fog neki bocsájtani!" ± hallottam odakintr l a húgom idegesít gondolatait. Mintha én nem tudnám... ± Megyek haza... ± kiabált vissza Bella a csukott ajtónak, mire a kinn ácsorgó Charlie gondolatai éles kanyart vettek a rémületb l az éktelen haragba. "Atyaisten, mit m velt vele, hogy el akar menni? Megbánja, hogy Forksba tette a lábát, ha egy ujjal is hozzáért..." ± Bántott téged? ± adott hangot a kétségbeesésének, mire Bella felsikoltott, mintha nem arrafelé haladt volna a faggatózás, amerre szerette volna terelni. ± Nem! Szorgosan dobáltam neki a ruháit, miközben Charlie tovább faggatózott. ± Szakított veled? ± Nem! ± vágta rá Bella, közben már alig bírta belegyömöszölni a ruháit a táskájába. Láttam, hogy remeg a keze, szerettem volna a karomba venni, megvigasztalni, biztosítani, hogy nem lesz semmi baj, mindent helyre fogok hozni. Nem tehettem. Nem ígérhettem olyat, amiben nem voltam biztos, hogy be tudom neki tartani. ± Mi történt, Bella? ± hallatszott újra Charlie kétségbeesett hangja az ajtó túloldaláról, és dörömbölt és szinte már toporzékolt. Majd bele rült, hogy nem tudja, mit tettem a lányával, ami ennyire felzaklatta. Láttam, ahogy átfut az agyán, látta-e már valaha ennyire kiborulni Bellát, de nem talált ilyen emlékképet róla.

Gy löltem magam, amiért ezt kell tennie miattam. Bárcsak soha ne jutott volna eszembe elvinni a mez re, bár soha ne szerettem volna belé... bár soha ne jött volna Forksba. Ez utóbbi volt a legpraktikusabb kívánság, ha mégoly képtelenségnek t nt is, hiszen egyetlen pillanatra sem bántam meg, hogy idejött, de ... Zárt elméjébe már meg sem próbáltam bebocsájtást nyerni. ± Én szakítottam vele ± kiáltott vissza az apjának, megszakítva ezzel önmarcangolásomban. Láttam, ahogy a táskájának a cipzárjával szenved, de túlságosan remegett a keze, hogy sikerüljön behúznia. Odasiettem, lágyan félretoltam az útból és egy egyszer mozdulattal összezártam a táskát. Odaigazítottam a vállára, hogy ne kelljen azzal is bajlódnia, és minden lehetséges módon igyekeztem elviselhet bbé tenni számára ezt a miattam kialakult, ostoba helyzetet. "Edward! Ki kell jönnöd!" ± hallottam Alice sugalmát, mire lágyan meglöktem Bella könyökét. ± A furgonban leszek, indulj! ± utasítottam sürget en, aztán kiugrottam az ablakon. ± Mi történt? Azt hittem, kedveled ± hallottam Charlie hangját, aztán tompa puffanások jelezték, ahogy levonultak a lépcs n. Charlie gondolatain keresztül nem tévesztettem szem el l Bellát, némi habozást véltem felfedezni a vonásain, miközben én bemásztam a furgonba. Alice az utca túlsó végén várakozott a dzsipben, Emmett pedig a ház melletti fa tetején várta, hogy eljöjjön az ideje. Míg én Belláék vívódását hallgattam, addig a testvéreim véleményem szerint túl hangosan, az emberi fül számára mégis hangtalanul vitatkoztak. ± El sem hiszem, hogy hagyod nekem vezetni! ± csipogta Alice lelkesen. ± Micsoda monstrum... ± Én sem... ± morogta vissza Emmett. ± Ha egy karcolást is ejtesz a fényezésen... ± Ó, tudom, tudom, láttam! ± kuncogott Alice, és levetítette nekem, ahogy Emmett megpróbálja tönkretenni bosszúból Alice legújabb divat szerint készült ruháját, de a bátyánk nem tudhatta, hogy ebben majd Jasper megakadályozza. Kizártam ket, nem a fejemb l, nem is értettem, hogy van kedvük ilyenkor tréfálkozni. Tovább fókuszáltam inkább Bella ideges hangjára, amint az apját gy zködi arról, hogy Forks mennyire gy löletes a számára, közben a slusszkulcsot behelyeztem a gyújtásba. Talán a felgyülemlett feszültség, az apja iránti aggódás, vagy a félelem miatt, de kivételesen hitelesen játszotta a szerepét. ± Nagyon is kedvelem! Éppen ez a baj! Ez képtelenség! ± jelentette ki, dacosan nézett Charlie szemébe, és valamit megláthatott rajta, mert megfeszítette a vonásait, és elt nt a habozás a szemeib l. ± Nem ereszthetek itt gyökeret. Nem akarok én is csapdába esni ebben a hülye, unalmas városban, mint anyu. Nem fogom elkövetni ugyanazt az ostobaságot, mint . Gy lölöm ezt a várost, egy másodperccel sem maradok itt tovább. El ször nem is értettem, miért éppen ezeket a dolgokat vágta az apja fejéhez, de aztán megláttam Charlie fejében. Ugyanitt történt, ugyanezen a helyen, amikor Bella anyja, Renee karján a kislányával hasonló szavakkal búcsúzott el t le. Már-már megsajnáltam a szerencsétlen embert, amiért élete két legfontosabb személye ugyanazt vágja a fejéhez. Hallottam, ahogy Bella tovább vívja immár csöndesebb harcát, távolabb hallottam, ahogy a testvéreim még mindig civakodnak, hogy Alice-nek milyen szögben kell tartania a kormányt, hogy az a bizonyos karcolás ne ejt djön meg a hófehér karosszérián. Csöndes veszekedések zajai bekúsztak a fejembe, de váratlanul megdermedtem Bella furgonjában, mert egy harmadik hangot is kisz rtem a helyiek álmaiból. Számomra ilyen volt a rémálom.

"Érzem, már érzem... Látom... izgalmas lesz a kísér ivel együtt... De egyszer biztosan magára hagyják!" ± James gondolatai sebesen cikáztak, hamar felmérték a helyzetet. Emmett már észre is vette, hallottam, ahogy egy mély morgás hagyja el a mellkasát, de szerencsére nekem sikerült visszafognom magam. Ha én is valami zajt csapok, azt biztosan meghallotta volna. Láttam a fejében, hogyan m ködik a képessége, ijeszt volt, ahogy Bella illatát követve idetalált, és mindehhez nem volt szüksége egyetlen órára sem. De nem csupán a szaglására hagyatkozik. Amikor Bella felé vetette magát a mez n, én pedig elé ugrottam védelmez n, az volt a szikra, ami a gyújtózsinórját felizzította. Ketyeg a bombájának az órája, és ha eléri a nullát, akkor megtalálja a módot arra, hogy elkapja Bellát. Összepréseltem a számat, és mélyet sóhajtottam, hogy a saját morgásomat legy rjem. Az én reakcióm, az én ötletem, az én létezésem... én, én, én... Én vagyok Bella életében a legnagyobb veszélyforrás! Ez újra és újra bebizonyosodik, még sincsen elegend er m, hogy elhagyjam... Megvetettem, gy löltem magam, jobban, mint valaha. ± Micsoda? ± Bella meglepett kérdésére visszazökkentem a beszélgetésükbe. A habozás visszatért zaklatott vonásaiba, és Charlie-ban remény ébredt: talán mégis maradásra bírhatja. Láttam megszületni egyik gondolatot a másik után, miközben Alice víziói is pattogtak a fejemben: mind arról szólt, hogy Charlie mit fog velem csinálni, ha mégis sikerül marasztalnia Bellát. A legkülönböz bb fenyegetések közül válogathattam, de aztán kizártam a fejemb l ezt is. ± Telefonált, míg nem voltál itthon. A dolgok nem alakultak igazán jól Floridában, és ha Philt nem szerz dtetik a hét végéig, akkor visszamennek Arizonába. A Sidewinders edz je szerint lehet, hogy szükségük lesz rá ± hadarta reménykedve, aztán kinyújtotta a kezét Bella felé, aki viszont megrázta a fejét, hogy a remény szikráját is kiölje Charlie-ból. Mintha rendelkezett volna a képességemmel, vagy inkább, mert jobban ismerte az apját, mint gondoltam, tovább folytatta keser színjátékát. Hallottam, ahogy a vadász átkozottul pontos memóriája azonnal tárolja az elhangzott információkat, mélyen magába szívja Bella illatát, és elteszi egy külön rekeszbe az agyában. Dühös voltam, éktelen harag tombolt bennem, a szörnyeteg feltámadt szunnyadó poraiból, ahová eltemettem Bella miatt, és gyilkolni akart, mint még soha eddigi létezésem során. Bella vérét is kiszagolta, édesebb és csábítóbb volt, mint valaha, ahogy szívének rült ritmusa telepumpálta adrenalinnal. A ragadozó nem csak bennem tombolt, a vadász gondolataival egyesülve alig bírtam fékezni magam, de James tökéletesen rült volt. Nem lett volna élvezetes a számára, ha csak szimplán levadássza Bellát. Volt valami a fejében, amit nem láttam tisztán... mintha azt akarta volna, hogy tudjam... lássam, mit csinál vele. Ezt nem értettem, de nem volt alkalmam mélyebbre ásni magam, mert gondolatai visszakanyarodtak a beszélgetéshez. ± Van kulcsom ± suttogta Bella, aztán újra elszánt, dühös lett a tekintettel nézett az apjára. Amikor megszólalt felismerni véltem benne az anyja sok évvel ezel tti végszavait Charlie hoz. ± Engedj el, Charlie! Ez nem jött össze! Sajnálom, oké? Gy lölöm Forksot, gy lölöm, gy lölöm. "Milyen kis heves! Klasszikus lesz lecsapni rá. Viktória imádni fogja!" ± ecsetelte magában James, míg Emmett a fa ágaiba csimpaszkodva alig bírta türt ztetni magát, hogy ne vesse rá izomkötegeit a nyomkövet re. Bella elindult a furgon felé ± Emmett gyorsabban ugrott le a fáról, és követte, míg be nem szállt ±, mintsem észrevehette volna. ± Holnap felhívlak! ± kiáltott a küszöbön gyökeret eresztett Charlie-nak, miközben a táskáját az ülésre hajította, aztán bevágta magát utána. Gyorsan indított, és elindult a f út felé.

A keze annyira remegett, hogy áldottam az eszemet, amiért korábban beleraktam a kulcsot a gyújtásba. "Elment is... Fel nem foghatom. Akár az anyja... Megölöm ezt a Cullen fiút!!" ± a fejemben visszhangoztak Charlie gondolatai, és biztos voltam benne, hogy legalább egyszer kötelez en el kell viselnem egy amolyan istenes atyai szigorról szóló beszélgetést a részér l, miután Bella távozott a vidékr l. ± Engedj a kormányhoz! ± mondtam Bellának, de tudtam, nem akar engedni. Még ebben a képtelen helyzetben is képes volt az emberi mivolta miatt agonizálni. ± Tudok vezetni! ± makacskodott, de a könnyeit l még engem sem vett észre, nemhogy a kivilágított utat. Láttam szorosan összezárt ajkaiból, és büszkén felszegett fejéb l, hogy nem fogja átengedni a kormányt, önszántából biztosan nem, ezért hirtelen elkaptam a derekánál fogva, felemeltem és miközben áthúztam karcsú testét a másik oldalra, lába helyét átvettem a gázon, míg görcsös ujjait lágy határozottsággal lefejtettem a kormányról. ± Te nem találnád meg a házat ± mutattam rá a nyilvánvalóra. Talán ellenkezett volna, de meglátta a hátunk mögött felvillanó dzsip fényszóróit. A szemeiben félelem tükröz dött, olyan félelem, amit soha nem akartam látni ezekben a gyönyör , mély, csokoládészemekben. Gy löltem magam, jobban, mint valaha...

±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±

± Csak Alice az ± mondtam neki, és nyugtatólag tenyerembe zártam reszket kezét. ± És a nyomkeres ? "Egyszer úgyis magára hagyják... Nem tapadhatnak hozzá hosszú id re." ± hallottam a vágyakozását az átkozottnak. Majd meglátjuk, gondoltam, egyre jobban bízva a terv sikerében. Bella teljesítette a ráes részt, immár minden rajtunk múlott. ± Hallotta a végét a színjátékodnak ± világosítottam fel Bellát, de nem bírtam ránézni. A félelem a szemeiben rosszabb volt bármilyen kínnál, amit eddig átéltem. ± És Charlie? ± persze, nem magáért aggódott... ± A nyomkeres minket követett ± morogtam komoran, majd pillanatnyi habozás után hozzátettem. ± Most is itt rohan mögöttünk. Szerencsére nem volt olyan gyors, mint gondoltam. Valamiért azt hittem, hogy egy nyomkövet nek megvan a gyorsaság képessége, de James jóval enyhébb iramot diktált, mint vártam. Viszont annál ijeszt bbnek t nt, ahogy a képessége m ködött. A társasjáték közepén ott állt Bella, mint zsákmány, körülötte apró bábokként mozogtunk mi, míg saját magát hatalmas vadászként látta, aki minden helyzetb l gy ztesként került ki. gy lölet és harag tombolt bennem, de kissé lehiggadtam, amikor hallottam Emmettet az autó felé közeledni. "Nyugi, Öcsi, ezt még Bella is le tudná hagyni, olyan lajhár tempóban csoszog utánunk!" ± szuggerálta felém Emmett megvet en, és gúnyosan felnevetett a saját hasonlatán. Beteges izgalom lett úrrá rajta. ± Le tudjuk rázni? ± kérdezte Bella reménykedve, n pedig sajnáltam, hogy ki kell ábrándítsam. ± Nem ± feleltem, de azért igyekeztem gyorsabb tempóra bírni a vén furgont... hiába. Bella nem felelt, a dzsipet figyelte a hátunk mögött, amikor Emmett úgy döntött, elege van a futkosásból, és felugrott a platóra. Bella torkából rémült sikoly szakadt fel, mire nyugtatólag

talán soha ennyire még nem félt. ± Minden rendben lesz. hogy az enyém ± vágott vissza. mint lágy dallamhoz. amit nem lehet kitörölni a fejemb l. különben miért akarna együtt lenni azzal. és a saját ösztöneimet. fontosabb volt Bellát megnyugtatni. azóta a szíve inkább hasonlított egy parton verg d halhoz.rátapasztottam a kezemet reszket ajkaira. "Edward. hogy a családom nem engedné a boldogságom táptalaját elpusztulni. ± És ne felejtsd el. ± Csak Emmett az! ± mondtam neki. de lehet. Minden ízében remegett. A mértéke már elviselhetetlen volt. ± Meg fog bocsátani. hogy sikerült kirángatnom a félelméb l. Ez meg mit akart jelenteni? Persze. jobban. én pedig újra küzdöttem a szégyennel. amikor váratlanul átalakult bennem és hozzácsapta magát a gy lölethez. ± Nem lesz rendben. ami a fejében járhatott szerény véleményem szerint. Csupán egy pillanatig tartott az örömöm. még miel tt megszólalt volna. Ostoba szörnyeteg voltam. én pedig újra bizonyítva önz ségemet. az agya fordított m ködése egészen biztosan önpusztító jelleg .. ami felemésztette a bens met. hogy hisz nekem. mert ez boldoggá tett engem. "Hu! Ijeszt vagyok. mi?" ± poénkodott Emmett.. ami persze teljes joggal vonult a feje fölé. Már mást sem csináltam éjjel nappal. ± Ne aggódj! ± esdekeltem. hogy tévedtem ± magyaráztam hadarva.. ki is használtam ezt. rettegett. rosszul voltam a gondolattól. amit az anyám annak idején. Ez elviselhetetlen érzés volt. miattam. különösen az utóbbi id ben. amit eddig oly gondosan zártam magamba. de tudtam. Nem sikerült megtévesztenem a figyelemelterel akciómmal. ± Ugyanazt mondtam. ± Bella. naná. de a szavai porig romboltak minden elképzelést arra vonatkozólag. még az adott helyzet képtelensége ellenére is velem akart lenni. biztonságba helyezn bár már most i. Azzal hízelegtem magamnak. aki éppen a vesztébe hajszolta. Bella! A hajad szála sem fog görbülni! ± fogadkoztam nem alaptalanul. ami létezett a világon. igazán lehetnél kreatívabb! Mondhatnál neki valami kedveset is. ezért amolyan emberi módon fecsegni kezdtem. minden rendben lesz ± mondtam most már komolyan követve a húgom utasításait. nem muszáj betartanod. naiv ártatlansággal. Övön aluli ütés volt. hogy el kell válnom t le. hogy hallottam a szívét. ± Miért kellett ennek így történnie? Miért éppen velem? Kifakadása elindította azt a lelkiismeret furdalás hullámot. ± Nem is tudtam. Látni a szenvedését rosszabb volt a legfájdalmasabb kínzásnál. Nekem úgy t nt. el zni a félelem árnyait a tekintetéb l. Valami ígéretet.. Reméltem. Gondolatai éles kanyarral visszatértek Charlie-hoz. mint ebben a pillanatban. hidd el. mint valami berögzült dallamot. szégyenkezése az én kudarcom volt. ± Ronda dolog volt t lem ± ismerte be szemlesütve. mire ellenséges pillantást vetettem rá a visszapillantó tükörb l. én pedig elmosolyodtam a hangjából kicsendül fölényes csengésen. amikor faképnél hagyta. a te ötleted volt! ± Ez volt a legjobb ötlet. miközben szorosabban fontam a válla köré a karomat. Bella szemeiben páni félelem csillogott. Veszekedni sem akartam vele. hogy sikerült kissé érdekesebbé tennem számodra az életet Forksban. Remélni tudtam csupán. de nem díjaztam a humorát. csak az szívét hallgattam. hiszen tudtam. Nem. egészen jól beilleszkedtél. mint bármi . hogy ennyire torkig vagy a kisvárosi élettel. nem hallod a szívét?!" ± szuggerálta felém Alice megrovón. önz módon bevezettem Bellát a világomba. aztán átöleltem a vállát. Mióta a mez n észrevették Bellát az idegenek. Szerettem volna elterelni a figyelmét. ± Pár napon belül újra együtt leszünk ± ígértem. hogy egy kis incselkedés kirántja a borújából. Talán szólnom kellett volna. hogy átlát rajtam. de könyörgöm. majd homlokán a ránc elárulta. figyelmeztetnem Emmettre. ha egyszer nem lehetek melletted ± felelte egyszer en.

. Mérlegeltem. és biztonságban van. de az erre vonatkozó tervei még homályosak voltak saját magának is. Miért döntött úgy ez a James. ha. aminek egyébként esze ágában sem lenne megmutatni magát. az sokat rontott a helyzeten. hogy éppen engem fog megölni? A világ tele van emberekkel. miközben lekanyarodtam a f útról a házunk felé. az fajtájához. Jobban tetszett neki. és arra nem gondoltam. Túl sok volt a "ha". és hamarosan el kell válnunk egymástól.. de joga volt tudni. ± Az én hibám. Bella illata tisztán tartotta a fejemet. hogy hallotta minden szavunkat. mire. a hangulatomért aggódni. hogy elmenjen az emberek közé. te is tudod. Megérezte. lehet. hogy nem. hogy észrevett. amivel lefoglalhatta volna magát. Arra is rádöbbent. ha elrendez dött minden. de Bella kedvéért biztosan megtenné. hogy megakadályozzam a történéseket. Ha. Valamit biztosan sikerül kibontakoztatnia ebb l a képtelenségb l.. A vadász rohant mögöttünk kitartóan. nem azon kell t n dnöm: mit. Edward! Ha nem véded meg. legalábbis abban. ki akarta várni. de képtelen voltam megtenni.. ha. Naná. mi történt volna! Inkább Jamesr l beszélj neki!" ± szidott meg Alice a hátunk mögül. amíg csak bámulta a fekete éjszakát a n véremr l ábrándozva. hogy szerette azt. hogy ennyi galibát okoztam a számára. Nem akartam ennél is jobban ráijeszteni. hogy egyedül nem boldogul mindannyiunkkal. amiket a létezésével vonta magához. ± Ma este szétnéztem a fejében ± mondtam óvatosan. én meg kivételesen örültem a jelenlétének. vissza sem kellene néznem. reszketve a karomban. ha hagynám elmenni örökre. imádnivaló volt. ± Attól fogva. ami a legijeszt bb volt. hogy ne ugorjak ki a kocsiból. ha. annak már kevésbé. öcsi? Éppen egy ilyen pengeagyút kellett a szívedbe zárnod. Most pedig itt ül. . hanem azon: hogyan. Bolond voltam. Áldott csönd volt. ± Ott voltam. amikor megérkeztek. vajon mennyit mondjak el neki.. ± Ha nem lenne olyan észveszt en csodálatos az illatod. hogy készülünk valamire. a családjához. Hiszen Bella egyébként is vonzotta a veszélyt. Különösen most. "Ne magadat ostorozd. hogy Bella ijeszt en gyorsan felfogta a képtelen helyzetek minden elméletét. valószín leg el bújna valami homokszörny vagy ehhez hasonló. hogy ügyet sem vetett volna rád. Visszatértem Bella történetéhez. és keser en felnevettem. fejében különböz módok Bella elfogására vonatkozóan. Sajnos azonban igaza volt. ± Nem úgy értettem ± mondott ellent kedvesen. de aztán úgy döntöttem. csak hagynom. persze azonnal nyugtatólag reagált rá. semmit sem tehettem. ahogy magamba szívtam vérének adrenalintól megédesített illatát. mint bármi más. hogy ekkora veszélynek tettelek ki ± gyóntam meg dühösen Bellának. hát. veszélyét. mi folyik körülötte. Miért éppen én kellek neki? "Kétségbeejt en tisztán látja a helyzetet! Miért nem jók neked a butuskább lányok. Ha kioldoztam a szálakat.egész eddigi létem során. Ha kitennénk a sivatag kell s közepére. És amikor a védelmembe vettelek." ± sugallta nekem a bátyám a platóról... de végül úgy döntött. Talán jobb lenne neki. hogy a legzaklatottabb lelkiállapotában is próbált az én kedvemre tenni. mire csaknem felnevettem. ± Részben a te hibád is ± jegyeztem meg játékos vádolással. Most nem hagyhatom magára. hogy rá nézve milyen veszélyeket engedek szabadjára. hogy nem fog tenni semmit. de mind az én szolgálataimba állítva üzente: Bellának jelenleg szüksége van rám.. na és? A másik kett t csöppet sem izgattam. ráadásként.

Ha a nyomkeres t vagy bármelyiküket ugyanannyira vonzanád. míg én ott vagyok a közelben!" ± jegyezte meg Emmett gondolatban. Maga az egész létezésünk éppoly gy löletes volt. sebezhet személyt. hogy akár a legjelentéktelenebb dologban is keresztezzék az útját. mint valami id zít . ± Azt hittem. míg a másik. Carlisle-nak nem fog tetszeni a dolog. mint neked ± mutatott rá éleslátóan. de talán elegend ahhoz. akinek a döntése hiányában elég homályos volt a jöv képe. ± Csak egyféleképpen ± feleltem végül ridegen. ± Nem szokott hozzá. mint engem. ahogy teljes bizalmával fordult James felé.hagytam rá. "Az nem kifejezés! De nem fog szólni semmit. barbár. mint ahogy ez a folyó sodorja magával az alatta elterül iszapos talajt. s t. bárcsak olyan könnyedén oldódna meg ez a problémánk. megért lesz!" ± vizionálta felém Alice az apánk szomorú tekintetét. Ett l nem lettem boldogabb. de már csak egyetlen dolog kattogott a fejemben. hogy robbanjon. ± És vajon a másik kett beszállna a harcba? Eszembe jutott a n . hogy nem vagy komoly kísértés mindegyiküknek. hogy nem érti. ± És akkor mi egyszerre csak tálcán kínáljuk neki a kihívást: harcosok egész csapata próbál mindenre elszántan védelmezni egyetlen. kivéve Rosalie-t. és az a legf bb vágya. ha ez lehetséges. mennyire magán kívül van most az örömt l. miközben jókedve egy pillanatra sem csappant meg. . ± Azt hiszem. ahogy válaszolnom kellett rá. bár finoman fogalmazva kezdtem regélni a mögöttünk loholó mániás vadászról. sehogy sem reagált. töpreng ráncával a homlokán hallgatott. ± Ha foszlányokra szaggatod. megalázó volt. nekem pedig elnyomni keser szájízemet. ± De ha nem védelek meg. képtelen módon viszont szíve nyugodtabb tempóra váltott. mint vadászra. hogy valami igazán komoly küzdelemben diadalmaskodjon ± kis szünetet tartottam. akkor ott helyben kitört volna a harc. mert a szavaimra Bella összeborzongott. hogy Bellának legyen ideje megemészteni a hallottakat. "Nem valószín . Bella tágra nyílt szemekkel. akkor ott helyben végzett volna veled. vagy a vadász gondolatai olvadtak össze az enyémmel. ez a kedvenc játéka. én pedig azt kívántam. de határozottabb annál inkább. ± De ez nem jelenti azt. ± Hogy lehet megölni egy vámpírt? ± kérdezte Bella. Zavaró volt a kérdése. Úgy gondol önmagára. nem maradt más hátra. megnyugtatásképpen hozzátettem. láttam. Laurent a kíváncsiságával összet zésbe került vele. és semmi egyébre ± a megvetés. Talán kicsit nyersen fogalmaztam. Ekkor áthajtottunk a hídon. a többiek számára nem olyan vonzó a szagom. Muszáj volt felvilágosítanom. ezért igyekeztem emberien fogalmazni a válaszom. az én fejemben ketyeg a bomba. hogy ez legyen élete legizgalmasabb vadászata ± hányinger kerülgetett volna. ± Az élete egyet jelent a nyomkereséssel. Nem is hinnéd. hogy tudjon mire számítani. Bella nem meglep . Alice mindenkiben biztos volt. Legalább annyira élvezte ezt az egészet. hogy a testvéreim is mellettem állnak.Azért engedelmesen. de így csupán mélységes megvetés és undor keringett bennem. hogy te fogod megtenni. ± Nem is . Alig észrevehet ellentét. Kicsit kés bb már nem tudtam eldönteni. és mi gondoskodtunk róla. tikktakkolt visszafelé. és a darabjait elégeted. de a morgást a mellkasomba tudtam szorítani. kíváncsiság csendült a hangjából. a folyó csillogva kanyargott alattunk. szörnyetegekhez méltó módon. aztán megmagyaráztam a számomra oly nyilvánvalót. mint a vadász. meg kell ölnöm. elnyomva dühödt haragomat. mint ahogy végezni lehetett velünk. hiszen hallottam. amit iránta éreztem kiérz dött a hangomon.

Bella még a válaszomra vár. csak mert azt képzeli. és testi épségem miatt aggódni. gondoltam dühösen. amikor megláttam. Ett l csak még jobban gy löltem magam.. amikor megláttam a fejében. hogy Jamesnek szüksége van rá. hangja rekedtesen hatott. Bella képes lenne bármilyen rültségre. rám kacsintott. ± Igen ± mondtam. hogy tudjon a n stényr l. kérlek. A n stény elindult utána. ± A n biztosan ± feleltem végül Bellának... ± De James és a n . ± Itt van? ± kérdezte Alice. hogy azt is tudta. vagy valakinek közülünk. odabenn. Végül is még mindig követett. aztán berontott vele a házba.. hogy tisztázzuk a félreinformálódását. Az ördögbe. Rájöttem. és némileg habozott. mert így kényelmesebb neki. hogy is kívánja a vérét. amiért egyáltalán megfordult a fejében a gondolat. látták a házunkat. A fejébe vette.. hol van a ház. miért állt meg. ahogy kihangsúlyozta azt az egyetlen szót. bármire. Én akartam legalább a nyomkeres t megölni. a n t pedig meghagyja Jaspernek. ne csinálj semmi meggondolatlanságot! ± Még mindig követ minket? ± kérdezte. miközben elindultunk Emmették után.. hogy nem válaszolt. de aztán rájött. hogy miattam üldözni fogja két vámpír. de továbbra sem volt alkalom.. Ma éjszaka biztosan nem. ± Szólhattál volna! . ± "Bocs. ± Már egy ideje megláttam. hisz olyan jó volt. de félbeszakítottam magam. ezért levált t lük. "Már akkor elkaphattuk volna ket. amikor eldöntötte. hogy Bellában bármi kárt tegyen. ± Nem messze. hol hibádzik a számítása.. amikor jöttek. az életére törnek puszta szórakozásból.hogy eltántorítsuk a támadásban való részvételt l.. és Bella képes az én biztonságom. fejében Bella illatával nem volt nehéz majd a nyomunkra bukkannia.. Akkor nem lenne szükség erre a bújócskára!" ± szuggerálta felém Emmett. de ezen még lesz mit megrágnunk. milyen törékeny még !" Nem tetszett. ± kezdte Bella. Bellát a karjaiba kapta. ezért egyszer bbnek éreztem füllenteni. Emmett leugrott a kocsiról. ide tarthatunk. hogy fogja elintézni a nyomkeres t. csak azért van velük. megpróbálnak majd megölni téged? Képtelenség! Elmondtam. Felhajtottam a házunk elé. de szerencsére magában tartotta a gondolatait. nehogy énmiattam aggódj! Csak a saját biztonságoddal tör dj. A vadász ekkor lemaradt mögöttünk. hiszen az együtt eltöltött id nk alatt már tudhatta volna. Ott a mez n eléggé zavarba is hozta Jamest.. hogy Bellát minél el bb biztonságban tudjam. biztosra vette. ezúttal saját magának. Edward! Mindig elfelejtem. odabenn mindenki ránk várt. "Igazán sért ! Többet is kinézhetne bel le!" ± morfondírozott Emmett. fel merje-e tenni a kérdését. ± . hogy nekem semmi bajom nem eshet. ± mélyet sóhajtottam. mert olyasvalakit is hallottam a házból. de nem fejtettem ki. hogy nem vesz részt James játékában. ami egyébként nem volt szokása. Nem volt egyel re fontos.. ± Laurent itt van?! ± Tudom ± felelte Alice némi b nbánást tanúsítva. míg én csak az önz ségemet tudtam felmutatni. ± . akinek egyáltalán nem örültem. hogy nekem vagy a családomnak bárm ilyen baja eshet. megérezte. és észrevettem. hogy higgadtan tudjak el állni a kérésemmel. ± Bella. ± kezdtem. ± De a házat nem fogja megtámadni. f leg. és mivel a környéken ez volt az egyetlen otthon.. nem áll szoros kapcsolatban a másik kett vel. Carlisle meggy zheti a józanságával és higgadt magatartásával. abban nem vagyok biztos. és amint megálltam vele. már fel is tépte az utasülés fel li ajtót. és leparkoltam a bejárat el tt. ± Ami Laurentet illeti.. Nem akartam firtatni a dolgot. és kérlek. még a saját egészségét is veszélybe sodorná miattunk.

Habár nem értett egyet. láttam. hogy nem lehet majd bírni vele. "A fenébe. de a gondolat. amit akkor érzett. Alice odasuhant Jasperhez. de továbbra is árgus szemekkel figyeltem t. sem pedig ésszer levezetés nem volt bennük. Közelebb lépett Laurenthez. ± Semmi nem állíthatja le Jamest. és mert így biztonságosnak találom!" ± vágott vissza James. ha okot ad rá. láttam.± Nem akartam. Amolyan szentségtörés volt ez Carlisle szemében. ± Amikor a fiad megvédte azt a lányt. Rose-t közben Emmett tájékoztatta. ± Sajnálom ± mondta Laurent szinte megbánással. ezért Jasper nem ellenkezett. ha egyszer beindult ± intett nemet a fejével végül. és minél többet tudott meg. Dühös volt is. hogy egy ilyen finom hölgy. és elképzelte. miközben újra belekezdett a szidalomáradatba. amint letépi James fejét a nyakáról. "Mi szükség van erre? Nem bántanak bennünket" " Egyszer en. csak. és gyorsan elmesélte neki a tervünket. hogy Bellával egy légtérben legyen összezárva kissé megrémisztette. de Laurent nem értette. honnan szedi ezeket a hozzá nem méltó jelz ket. aztán visszafogta magát. ha már elérte. "Semmi. akinek még az emlékeiben is élt a félelem. a szükséges emberi tisztálkodó szerekkel együtt. öcsi!" ± sugallta nekem Emmett. ± Én is ett l féltem ± sóhajtott fel elkeseredetten. ± "Van valami kifogásod ellene?" Akkor Laurent fejet hajtott a vezér akarata el tt. Viktória semmi jelét nem mutatta. "Te leszel a vezér. ahogy végigfuttatja magában a beszélgetésüket Jamesszel és Viktóriával. hogy erre koncentrálj! Bellával kellett foglalkoznod! ± magyarázkodott Alice. láttam a fejében. . miért kell Jamesnek mindig mindent elrontania?" ± hallottam Laurentet. ± Követ minket ± jegyeztem meg vádlón. gondoltam. mint a n vérem. annál dühösebben meredt Bellára. ± Nem tudod leállítani? ± szegezte neki Carlisle a kérdést. bár már el re tudta a választ. egyértelm en ellenezte James piti játékait. amit akart. Esme pedig mindenben támogatta. és ez csak még bosszantóbbá tette a jelenlétét. hogy különösebben meglepné a dolog. hogy leterítsük Emmettel. hogy valóban bosszantja a társuk viselkedése. Nem is értettem." ± Majd mi leállítjuk ± jegyezte meg Emmett elszántan. Megláttam a fejében. és finom mozdulattal helyezte Bellát a földre mellém. Emmett felhördült. aki nem bírja megfékezni az alacsonyabb rendben állót. már akkor attól féltem. de már nem állt módomban válaszolni. amikor észrevette Laurentet. de a Bellára való vadászatba már nem ment bele. tehát engem is. miután észrevették a mezei játékunkat. A bátyám határozottsága meglehet sen egysíkú volt. villant át az agyamon. de Laurent rácáfolt az eszmefuttatásomra. a szememet Laurenten tartottam. Tényként tálalta neki. hogy ekkora felel sséget vállaljanak magukra. hogy Bellának néhány ruhát csomagoljanak. amik veszélyesek és felel tlenek voltak. Szánalomra méltó. Ez némiképp megnyugtatott. ± Mire számíthatunk? ± érdekl dött Carlisle ridegen. Nem akart ártani senkinek. Egy csapat vezére. mert nekem ehhez van kedvem. "Csak egy szavadba kerül. míg beszélünk velük!" ± adta ki az utasítást James ellentmondást nem t r hangon. Kivált a csoportból. azért szótlanul követte Alice-t az emeletre. mire alig láthatóan nemet intettem a fejemmel. Jobb szerettem volna. s vörösl szeme fenyeget n megvillant. de ez esetben kifejezetten hasznosnak találtam. sem etikai stabilitásuk. mert id közben beértünk a házba.

± . ami Emmett fejében visszhangzott. "Egy szobrot ne emeljünk neki esetleg? Vagy elég.."Ugyan már. "Csak adj okot rá!" ± szuggerálta Laurentet. Megvet en vontam ki magam az elméjéb l.. akik kintre valók. irigyelte az összetartásunkat." ± Ne becsüljétek alá Jamest! Ragyogóan értelmes. de úgy látom. tökéletesen csöndben volt. ± Kíváncsi lennék az életre. "Nem értem. és már éppen szólni akartam neki... de Carlisle mindannyiunkat felülmúlta önuralom terén. ahogy Carlisle rendet tartott. de az meghátrált agresszív reakciónkat látva. végigjártatta rajtunk a tekintetét. De nem akarok belekeveredni ebbe az egészbe. miközben az álcázott billenty vel a falon elzárt minket a kíváncsiskodó szemek el l. amit itt teremtettetek magatoknak. A szemem sarkából láttam Bella döbbent ábrázatát. miel tt lecsapott volna. annak vége. ha istenítjük. míg koncentráltam a nyomkeres re.. kénytelen leszel választani ± utasította Carlisle ellentmondást nem t r hangon. mint ti. de a következ pillanatban hallottam lehiggadni. így csak még izgalmasabb lesz a játék!" ± Olyan három mérföldnyire lehet a folyón túl: ott köröz. miközben egy pillanatra hitetlenked n Bellára lesett.. majd elgondolkodott egy pillanatra. hogy a n beérhesse. Nem értem. mint javaslatnak. ± Milyen messze van? "Ideje." ± morfondírozott Esme. amióta élek. hogy megéri? Igyekeztem. láttam a fejében a kíváncsiságot. ott voltunk az egyik oldalon. hogy kizárjuk azokat. Milyen kár!" ± Tényleg nagyon sajnálom! ± Távozz békében! ± inkább hangzott utasításnak. ± És mi a tervetek? ± kérdezte.. ± Attól tartok.. hogy itt hamarosan elszabadul a pokol ± folytatta Laurent. de nem szólt semmit. segítettem nekik. Ezért is csatlakoztam az csapatához. de lássák a jó szándékot bennem.. a tiszta ruháinkat. ± Meddig kell még ezt hallgatnunk?" ± Sajnálom. Azt hiszem. könyörgöm! Ezek semmit nem értenek!" ± gondolta Laurent türelmetlenül. ± "Sebaj. ott állt a másik oldalon James. Egyrészt. és nem fog szemt l szembe támadni. hogy James ne tudja meg.. Másrészt. Aki ujjat húz vele. aki valóságos fenyegetettség volt a számára. túl gyáva volt csatlakozni. Emmett észrevette a hangulatváltozásomat. egyszer en nem értem. de Jamesszel sem akarok szembefordulni. de a mélyben fortyogott velünk együtt. elindulok északnak. Carlisle kérd n fordult hozzám. Amint elég távolinak hallottuk Laurentet. mit látnak benne!" ± sugallta Laurent.. Ugyanolyan otthonosan mozog az emberi világban. A felszínen legalábbis. "Még hogy csapat. mint ? ± dohogott Emmett magában. mint amikor vadásztunk és elnémult. "Vajon mennyit mondhatok el nekik úgy. vagy miféle. de már sejtette a választ. ± Biztos vagy benne. mint olyat... rült ordítás szakadt fel a tüd mb l. én pedig igyekeztem a morgásomat a mellkasom mélyére szorítani. és megkeresem azt a klán Delaniban ± határozta el magát. de ez már sok volt. sose láttam hozzá foghatót. alig bírta türt ztetni magát.. ± az esetében még inkább kétségbe vontam az élet fogalmát. aztán felém sugalmazott a továbbiakban." ± horkant föl Emmett felháborodottan. ± Nem tudtok elbánni vele. Semmi bajom veletek. Laurent értetlenül fordult Carlisle-hoz. "Hol lehet már? Mi tart ilyen sokáig? Nem maradt köztünk ekkora távolság!" ± dühöngött... és páratlanul élesek az érzékei. Laurent habozott. "Mi olyan különleges benne? Amolyan házi kedvenc lehet. rl dött. . Háromszáz éve. amikor elkezdte kifejteni.

mert nekem csupán két dolog kattogott a fejemben: a karjaimba kapni Bellát és rohanni. Igaza volt. ± Amint Bella biztonságban van. ± Vidd föl Bellát. és ett l csak jobban gy löltem magam. Err l eszembe jutott valami. de végül belátta. Rosalie-nak fel kellett készülnie egy hosszas beszélgetésre.± Elcsalogatjuk valahová. hallottam rémült szívének minden szapora dobbanását. hogy nem rám. lefuttatta magában a lehet ségeket. Persze. tudta is. minden tökéletesen m ködött. ± És aztán? ± érdekl dött gyanakodva. Rosalie átkozódásai szök árként söpörtek végig az elmémen. hogy nincs. hogy fenyegetést jelent. hogy Alice víziójának. ahogy mondja. hogy egyébként nem tennék ilyet. melyek közül többen próbálna Jamesszel beszélni. ± Gondolom. úgy láttam. hogy Carlisle tisztán tudott gondolkodni. és cseréljetek ruhát! ± amint kimondtam. levadásszuk. ± Miért tenném? Ki nekem? Azon kívül. mint hiszed! ± Tudom ± morogtam vissza neki ellenségesen. és te gondoskodtál róla. de láttam a fejében. nincs más választásunk ± jegyezte meg reményvesztetten. Hallottam t. ± Hát. Persze nem rajtam múlott. ±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±± Carlisle fejében egy tervet láttam kialakulni. amint védelmeznek valakit. Éppen jókor jött vissza Alice. végre egy értelmes mondat!" ± örvendezett Emmett. ha mi már elhagytuk Forksot. minden passzolt. hogy mit akarok neki mondani. Edward! ± csitított lágyan. kitaszítva minden egyéb gondolatot a fejemb l. Láttam Bella arcán az elképedést. Rosalie dühösen szikrázó szemeibe néztem. amiben már hozzánk hasonló. de nem akartam rá figyelni. "Hah. ha aszerint cselekszünk. de valószín leg . Elfordultam t le. meggy zni t. ± kezdte. ± Nyugalom. mindenkit veszélybe sodortam. és aztán Alice és Jasper gyorsan elviszik Bellát délre ± magyaráztam kissé hézagos vázlatunkat. mire Emmett engesztelni próbálta. Mindenkinek az életét tönkretettem. hogy hiábavaló id húzás lenne. amikor szó nélkül elfordultam a n véremt l. hogy hiába is próbálná meg folytatni. inkább a n véremre dühös.. ahogy Esmét l próbál meg információt kicsikarni. és azzal is. ± Éppen ezért kérem! Tisztában voltam Bella agyának fordított m ködésével. és azt is. Carlisle egy pillanatig töprengett. aki igazán csak nekem jelenti a világegyetemet. hogy rossz ötlet volt. Örültem. aki habozás nélkül indult Bella felé. te? ± fordultam az anyámhoz. tudtam. talán meg is sérül valamelyikünk. hogy veszélybe sodorjon mindnyájunkat ± hadarta gy lölködve. ami kell képpen tükrözni fogja Esme haragját. Bár szerintem könnyebben viselné. persze ± morogta bosszúsan.. eddig egyetért vele. na. de ahogy Rosalie lerázta magáról a kezét már tudta. ± De Rose. ± Esme. van némi alapja. de már meglátta. ± Nem kell aggódnod! Nem fogok neki elárulni semmit az átváltozásból.

± Esme és Rosalie a te kocsidon mennek. akkor sem bánná. mit szeretnél! ± mutatott rá Jasper. Miel tt azonban belekezdhettem volna. nem látszott tisztán. hogy Jasper valóban feladatnak tekinti t. majd miután bólintottak. Jól fog jönni délen a sötétített ablaküveg ± mondta Carlisle a húgoméknak. "Kivételesen miért nem lehet Emmettel egyetérteni? Elintézhetnék ket itt helyben. én pedig azonnal éreztem. amit éreztem. ebben biztos vagyok! Két perced van. Alice önelégülten mosolygott. Míg én Jasperrel. vagy Bellát biztonságba helyezni. mint valaha. csak bólintott. addig vele Carlisle beszélt néhány figyelmeztet intelmet. majd visszatérve a végszükség esetére fenntartott széfben elrejtett mobiltelefonokat osztogatta szét. aranyszín szemei együttérz n csillogtak. de nem volt kedvem harapni a vicceire.. ± Tudja. nem felelt. hogy ott várja meg. ± Vigyázni fogok az érzelmeire. ± Mi pedig a dzsippel megyünk. uram! ± szalutált Alice morcosan. mire dühösen rámeredtem. ± Amint megérkeztetek. nem javaslom. nehogy túlságosan bepánikoljon. Edward! Alice már elmondta. ha tisztában lenne a dolgok negatív mivoltával. Jasper a semmib l termett el ttem. de aztán észbe kapott és igyekezett nem gondolni semmire. amit helytelenítenél. mit kell tennie. "Butaság! Bella józanabbul gondolkodik. a húgom megel zött. aki a szemét forgatta a kioktatásomra. én most nem viccelek! ± fenyeget ztem. még önmagához képest is gyorsabb volt. biztos akartam lenni benne.. Mind homályos volt. csitítva elmém rjöng haragját. Hallottam nyílni az emeleti ajtót. mint bármelyik ember. ± Alice. Ezt nem engedhettem. ami némiképp megkönnyítette a dolgomat. Ekkor t nt fel. ± Készen állunk az útra! ± jegyezte meg. a hangsúlyban benne volt minden fenyegetés.Bella. minden köszönet. Bella! ± magyarázta Carlisle. Nem sok id m volt. hogy közben Carlisle is kiment. és a magasba emelte apró táskáját. de ha te is velük tartasz. és ezúttal komolyan is gondoltam. ahogy meleg nyugalom árad szét a testemben. viszont kit n katona volt. ha már olyan nagyon muszáj lett miatta!" ± szuggerálta felém a gondolatait. miel tt Bella lejön az emeletr l! Alice felsuhant a lépcs tetejére. Emmetthez és hozzám fordult. szerezz neki emberi táplálékot! ± Igenis.. amit okoztam neki. ± Alice. Alice! Figyelj a táplálkozására! k gyakrabban esznek. ezért néhány ellenséges pillantásnál többet nem csikarhatott ki magából. csak velem lehessen. és nem fog ártani Bellának. ± Ne aggódj. ± Nagyon ügyelj rá. míg Emmett minden szükséges eszközt bepakolt a hátizsákjába. Bella arca sápadtabb volt. csak így volt száz százalékig biztos Bella védettsége vele szemben. Túl csábító lesz Jaspernek napokig egy légtérben lennie Bellával. Egyáltalán semmi nem volt biztos. míg Esme a ruháiba öltözteti Bellát. ± Köszönöm ± mondtam Jaspernek. akkor megígérhetem: ha Bellának bántódása esik. de tudni akartam. hogy sikerül-e Carlisle tervét megvalósítani.. És nem fogok semmi olyasmit tenni. ezért csak egy gyors hálára futotta. akit ismerünk!" ± sugallta felém Alice. dermedt szívem belesajdult. és Jasper képessége ide vagy oda. ± Jasper! Nem kérem. . ezért ha lehet még komorabban fordultam Jasperhez. Jasper! Ti a Mercedesszel mentek. miközben látomások egész sora vonult végig agyában. és a nevének említésére Rosalie gondolatai betörtek az elmémbe. ahogy láttam az arcán a szenvedést. mint mi! ± adtam ki az utasítást a húgomnak. rjít bizonytalanság uralkodott rajtunk. A gondolatai szinkronos összhangban mozogtak a szájával.

Kizártam Rosalie megvet .. ami árthat neki. James miért nem Bellát követi. több értelme lenne. miközben Emmettel kivonult a konyhán átvezet hátsó kijárat felé.. és igyekeztem memorizálni ± ha lehet még jobban ± Bella gyönyör vonásait. ± A ti nyomotokba szeg dik. Carlisle mellé. ahogy az arcomat selymes hajába temettem. erre kés bb is lesz alkalmam. de ez egyszer nem akarózott engedelmeskednem neki. elrejtve minden el l. legyen bármilyen strapabíró is. Bella szíve továbbra is rémült iramban dörömbölt a mellkasában. és nem tudtam igazán eldönteni. ha a közelemben tudhatnám. hogy az els vagy a második állítása bosszantotta jobban. elvesztem a tekintetében. hol egyikünkre. Nem értettem. hol másikunkra nézett. bár nem igazán jutott eszembe semmi. Éreztem testének forróságát. végtelen szerelemmel néztünk egymásra. lesajnáló gondolatait. lágy érintését. A bújócska Emmett hátul ült. és meg nem érdemelt bizalmát mélybarna szemeiben. mire mély morgás szakadt fel a tüd mb l. Tenyerembe temettem törékeny arcát. de egyel re inkább mind kerültük a tekintetét. és igyekeztem minél többet magamhoz venni Bellából.... 21. "Most meg mire várnak? Miért nem indulnak valamerre?" ± hallottam meg Viktória gondolatait a háztól pár mérföldnyire. "Milyen ostobának néznek minket. Eltemettem az elmémben. feltétel nélküli. Ha Bella velünk jöhetne. ahogy kellett vele bánnom. amikor Bellát a karjaimba öleltem. de úgy éreztem meghasad fagyott szívem.. "Edward. Nem mintha nem okoztam volna éppen elég problémát így is." ± tette hozzá gondolatban.. Kapkodta a fejét. nehogy éppen én okozzak neki sérülést. k szikla arcomat az övéhez szorítottam. Elnyomtam a gy löletem önmagam iránt. bekapják a csalit? ± fordult Carlisle a húgomhoz. de aztán könny magyarázatot találtam erre a különös eseményre: védtelenné akarja tenni Bellát úgy. Gyorsnak kellett lennem. hogy bennünket elcsal a közeléb l. Tenyeremet fájdalommentesen égette Bella izzó arcának b re. amint a dzsip nyomába veti magát. ami ellen megvédelmezhetne bennünket a bátyám dzsipje. A magasba emeltem."Jól fog jönni a terepbírása. ± Gyerünk! ± intett felém Carlisle. Amikor elfordultam t le már csak egy dologra koncentráltam: megölni Jamest. hiszen volt a fejében a zsákmány. A n a furgont követi. Emmett és . de így. ezért a furgont követi. mindig gyöngéden. akinek a fejében szinte vezényszóra megjelent James. Alice és a többiek együttérzését. hátha szükség lesz rá. Ezután mi is el tudjuk hagyni a házat ± tájékoztatta a többieket Alice. és a sérthetetlensége.. óvatosan. Nem számolt a családunk összetartásával. mézillatú vére sebesen száguldott ereiben. hátha valakinek megesik rajta a szíve és mond valami biztatót. Ráadásul rémesen öltözködnek. illata lángoló légörvényként égette a torkomat." ± szuggerálta felháborodottan Alice." ± hallottam Carlisle-t. ± Alice. én pedig bevágtam magam a kormány mögé. míg a n megérzi Bella illatát.

és teljesen mindegy. ahogy láttad. Edward! Ha elég messze lesznek.. akkor az emberlányt odaviszik. hogy a tervünk m ködött. a n stény fejéb l elég volt annyit kivennem. Én minden er mmel a nyomkeres re koncentráltam. padlóig nyomtam a gázt. a nyomkeres tudja. Egyszer . Érzelmek sokasága hullámzott keresztül rajtam. Legalábbis azt. hogy Alice nem fog jelentkezni egészen addig. hogy feltétel nélkül megbízik a társában. amire jutott. már meg is hallottam Alice hangját a vonal túlsó végén. a többit (Vigyázzatok Bellára! Óvjátok még önmagától is!) magamba fojtottam. én követem a többieket." ± morfondírozott James. Egy részem Bellánál hagytam. nehogy rájöjjenek id el tt a cselünkre. hogy nem vették észre. Hallottuk a furgon motorját nyöszörögve életre kelni. mit kellene tenniük. és ha ehhez még hallotta volna az ellenségeinket. A n megy Esme után. "Nagyon ravaszak. mint gondoltam.. de nem szólt semmit. aki mellettem ült. A gondolatai éppen elég brutálisak voltak. de olyan hanger vel. miel tt elindultunk. ± Ahogy Bella is mondta. Míg biztos nem voltam a dolgok alakulásában. alaposan megfontolta.. hogy én is a kocsiban ülök. Felpattintottam a mobilomat. mint mélyen nyugvó. Az egyik minket fog követni. Az illata megtapadt a ruhámon. hiszen láttam Alice fejében a látomást." ± ecsetelte James a n nek. ± Halljátok ket? ± kérdeztem t lük. Ha minden igaz. miközben szorosan markoltam a kormánykereket. ett l függetlenül mélyen felkavart. miként vélekedek én. "A lány után menj. hogy Emmettnek miért nincs meg az a képessége. "Bella rendben lesz. vagy hogyan gondolkodnak k ± a fontos az volt. hogy csak a dzsipben ül k hallják. Carlisle és Emmett nemet intettek a fejükkel. amíg kilépnek az ajtón. könnyen kivitelezhet terv volt. James nem felelt azonnal. Alice jelentkezni fog" ± szuggerálta felém kegyes hazugságát. Kettéválnak. jobbak. Kettéválnak. a másik minket követ ± mondtam neki tömören. csak kapcsolt. mert Viktória és James addigra már fennhangon folytatta a társalgást. mélyen belémdöfve fájdalmas nyilaikat. Esme illata még idáig is érz dött. Nem lepett meg. . A gy lölet olyan elemi er vel támadt fel bennem. hogy a lányt védjék. mire elkezdtem hangosan beszélni. mégis úgy éreztem. váratlanul szabadjára engedett gejzír. az arcomon. és elindítsa t is álcázott útjára. Carlise is megérezte. ahogy bel le is hoztam magammal. bizonyára elszabadult volna a pokol id el tt. és a kerekek hirtelen megpördülve l ttek ki bennünket az éjszakába. nekem pedig türt ztetnem kellett magam.. "És most?" ± kérdezte sürget en Viktória. de nem mondtam nekik semmit egyel re. nehogy rájuk rontsak. még ki sem csöngött. Elkeseredetten néztem az apámra. hogy a furgonban ül n nem Bella. ezúttal én tárcsáztam. Nem vártam meg. Úgy éreztem kettéhasadok. aki azonnal hívta Esmét. akir l azt hiszik. Gondolataival próbált nyugtatóan hatni rám.. amíg mi nem hívjuk ket. Kezdtem felfogni. ami nekem. én pedig hallottam a folyón túliakat elnémulni. míg Bella még benn van a házban ± magyaráztam egyre sötétebben. ± James rájött. addig nem akartam ket csekélységek miatt zaklatni. hogy nem hagynám magára.. a másik Belláékat. belepusztulok. de mindketten tudtuk. Figyelmetlenek voltak és. minden oldalról megrágta. hogy . ahol Edward lesz. A Mercedeszt már nem hallottuk felbúgni. mire az gondolkodás nélkül vetette magát Bella illatának a nyomába. Nem is értettem. hogy tájékoztassa a fejleményekr l. ahogy Alice jellemezte ket: ostobák. El kellett csalnunk ket a házunktól. ± Úgy van.Carlisle kérd n néztek rám.

Alig bírtam türt ztetni magam. hogy minden rendben lesz. hogy mindez a tervünk része. amiért kiszagolta Bella rémült vérét. Minden pillanatát élvezte úgy. Azt viszont nem sejthette. mégis sikerült akaratlanul is elrejtenie el lem. Átkoztam a sorsot. Tervünkhöz h en. tudtuk.. nem szomorú. csak igyekeztem minél kietlenebb. A félelem. Valamit látott ott. ezért nem tudtam. jó nyomon jár. Fáradhatatlanul loholt a nyomunkban. hogy emberi fül nem hallhatta és olyan gyorsan. és legf képpen: ennek az angyalnak az ártatlan szívét megfert zte az irántam érzett szerelemmel. hogy figyel. ha végre leszedhetem ezt a vadállatot. "Csak nyugi. mit látok a fejében. és nagyobb sebességre ösztönöztem a dzsipet. Gy löltem magam. szinte éreztem az izgatott villózását. hogy el vehessem. Csak egy pillanatra. Tudtam. Jelentéktelen apróságnak t nt. amióta kiléptek a mez re. soha még ennyi megvetés nem tolongott bennem. szinte nem is láttam. Hiába beszéltünk olyan halkan. olyan rövid id lenne. galád módon hagyta. hogy olvasok a gondolataiban. nehogy kárt tegyek benne ±. Észak felé vettük az irányt. Öcsi! Bella már jó helyen van. amikor végre vége lesz ennek az rületnek. biztosítani. amiért éppen Forks felé kellett jönnie. Hallottam t. tudtuk. az emlékét mélyen tároltam magamban. amikor végre kiélhetjük rajta gúzsba kötött gy löletünket. "Ha valami kárt tesz a kocsimban. akinek az orra el tt húzzuk a véres rongyot. csupán azért. mintha meghallotta volna. amit játszott velünk. Szerettem volna utána rohanni. aki mögöttünk rohant rült módjára. merre haladunk.. nekem meg csak jelezned kell. hogy a vadászt biztosítsuk. ami éppen a fejemben motoszkált. letettük a dzsipet. mely az utamba sodorta. ahogy próbál bennünket utolérni. és megvetettem azt a játékot. ahogy megtörtént attól kezdve.. hogy a legapróbb neszre is összerezzen. ahogy rohant mögöttünk. Élvezte. rjít vágy fogott el. de akkor még csak Laurentre fókuszáltam. amikor a várostól elég messze értünk. Jamesre igyekeztem koncentrálni.Ki kellett zárnom Bellát.. hogy a nyomkeres fülében csöndes duruzsolásnak fog t nni. de ezt igyekeztem átformálni magamban. mint egy vadászkopó. lakatlanabb helyszín felé terelni. hogy merre tartunk. nem lenne ideje a vadásznak meghallani. hogy megérezzem vérének mézédes illatát. míg mi Emmettel alig gy ztük kivárni a pillanatot. pedig nem hallhatta a kocsi hangját. hogy tudjam egészséges. mérhetetlen bizalom lelkileg kínzóbb volt számomra." ± meghallottam a bátyám gyerekes dühöngését. Ha ebben a pillanatban kezdem el mesélni a társaimnak. mint ebben a keser órában Bella nélkül. Nem! Nem tehettem. ±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±± Igyekeztem minden energiámmal a vadászra koncentrálni. de valahol az agyam hátsó részében egyfolytában ott motoszkált Bella arckifejezése a búcsúzásunkkor. mintha tüzes vassal égették volna a testemet. mivel t hittem a vezérnek. akkor biztosan rájön. aggódás." ± szuggerálta felém Emmett. hogy utána rohanjak. legalább telefonon beszélni vele. inkább megmarkoltam a kormányt ± épp csak annyira. végig pontosan tudta. de ez jó indoknak t nt a társalgásra. Nem mintha szüksége lett volna bármilyen bizonyítékra. . Önmagamnál jobban csak Jamest gy löltem jobban. mire gondol James. Ekkor szólaltunk meg hangosan utoljára. hogy senki nem érthette.

hogy az már nevetséges volt. az fejében hasonlóan a vadászéhoz. tele izgatott várakozással. irányt változtatva egyenesen kelet felé haladtunk. mire egy pillanatra ledermedtem.. Olyan lassan döcögtünk. hogy gyorsabb tempóra váltottunk. ahogy az agya a fajtánkhoz képest is hamarabb kapcsol. Tudtam.. Kivetettük a csalinkat. és már folytatta volna. Bevillant. A távolban már látszódtak a hajnali fény els sugarai. de ez csak olaj volt a t zre.. hogy elhallgattassa." ± sugallta Emmett. hogy hamarosan ajándékot kapnak. amit akar. Feltüzelte. Tesó? Én benne vagyok! Hadd jöjjön a nyuszika a medve barlangjába!" ± sugallta nekem Emmett. A legkülönösebb az volt. aki meglepetten húzta föl a szemöldökét. menet közben újra északnak fordult. ahogy elegend válasz is volt a kérdésére.. A vadásznak felt nt. ± . mint nekünk ± akartam mondani a bátyámnak. valami készül az elfogása érdekében. emiatt fogott gyanút. Bár sejtette. de magamban tartottam epés megjegyzésemet. engedélyeztem magamnak egy pillanatnyi merengést: vajon hogy viseli? Mit csinálhat? Mostanra már biztosan elaludt a kocsiban... ±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±± Elég közel volt. láttam a fejében fokozódni a játékát. a helyzethez csöppet sem ill .. És lassan besétáltunk a s r be. egészen eksztázisba esett. Megsejtette. hogy is kapcsolt. de még nem jött rá.. ± Attól függ. mint a gyerekek. Nem volt . Ahogy a tekintetünk találkozott azonnal rájött. így rohanni kezdtünk. hallottam. ahogy megpróbált beérni bennünket. miközben kiszálltunk az autóból. "Mire készültök? Mire készültök?" ± sugallta felém a vadász. ± Ha jól emlékszem. és számunkra egyre inkább bosszantó. "Játszunk. ± Kutyuli követi a szimatát. mi pedig követtük két oldalról. hogy a vadász is hall már minket. Ijeszt képessége volt. rült tempót diktált. ahogy veszély van. Alice azt mondta. amit Bella emléke köré építettem. miért szólaltunk meg váratlanul fennhangon. és egy pillanatra áttörte a falat. mely benne lobogott. mit akarok. akik tudják. és láttam a fejében. A beszélgetésünk elejét csak foszlányokban hallotta. hogy mi az. Carlisle ment legelöl. Megsejtette. Emmett dörmögve felkuncogott. hogy valószín leg az autópályán hajthatnak végig... ± ment bele a játékba a bátyám. de Emmett beszólását már tisztán értette.. hogy tervezünk valamit ellenük. míg meg nem szerzi.± Alice említett valamit egy karcolásról. megérzi. Nem fog leállni. szinte boldog gondolatok tolongtak. "Miért éppen Alice-t küldted Bellával? Kivételesen igazán hasznos lenne. ahogy a vadász különösen m köd agya ráharap. és láttam. de figyelmeztet pillantásom elég volt. ± szállt be Carlisle is. mert Bellának nagyobb szüksége van az és Jasper képességére. hogy Laurentnek igaza volt. én pedig hangosabban felnevettem. Edward? ± kérdezte Emmett fennhangon.. ± . hogy Alice mit nevez karcolásnak. hogy nem zavarta. Alice-ék nem zavarják.. maga fogja okozni a karcolást. a kocsi elég csendes. Talán. ha jól emlékszem ± incselkedtem a bátyámmal.

Elvetettem az ötletet.. hogy belém szeressen. amiért engedtem. "Elég messze vagyunk Forkstól. Bólintottam. Mikor miattam már szétszóródtunk volna. egyel re. Carlisle mindig szuggerált felém valamit. A nyomkeres gondolatait nem hallottam mozogni. kelet felé fordult. de az rület már nem volt messze t lem. amit láttam. miközben elhaladtunk egy város mellett. irányt változtatott. Bevillant. Ellentétes érzelem volt. hogy a vadász elég közel van. hogy közben ez a gondolat eufóriás boldogsággal töltött el. mert a lakott területet is magunk mögött hagytuk. alkonyodott. ha létezett is valaha nekem olyan. annyira lüktet volt. ha képes rá. mégis élvezte. Hirtelen valami megváltozott. én néha jobban belelendültem. Bella illata a fejemben zsongott. milyen nagy a csend. Megszaporáztam a lépteimet. ± Visszafordult ± morogtam hátra tömören.. hogy visszafognak. és ezt is tudta. de láttam a fejében.. míg én gyorsan elmutogattam Carlisle-nek. majd megállt. Emmett pedig mintha meghallotta volna: "Sima ügy lesz! Nem hagyjuk verg dni a madárkát!" ± sugallta felém. akkor tovább hallom a gondolatait. amiért engedtem idáig fajulni a dolgokat.. inkább a saját lelkiismeretem tisztaságáért. közben több tucat villámkép vonult végig az agyán. hogy Bella énmiattam nem lehet részese ennek a létezésnek. mi pedig párhuzamosan követtük. ± Mi a baj? ± kérdezte Carlisle fennhangon. Esélyetek sincs. hogy megvédem Bellát ett l az rültt l gyökeret vert az agyamban megacélozva akaratomat. levadászhatjuk nyugodtan.. bár a gondolat némileg felderített. a bátyámnak és az apámnak nagyon kellett igyekeznie. Rohantunk. mint távolodni. James illata beleivódott az agyamba. bele rültem. talán rájött. hogy úgy rendesen ellátnám a baját a bátyámnak. s már épp megijedtem volna. nem bírtam a tempót. Elvágtam el le a normális élet útját a puszta létezésemmel. szinte szétrobbantotta a fejemet. mintegy emlékeztetve miért. lelassított és rám nézett. mindenhol azt éreztem. amikor felt nt. "Edward. és a problémám nem is náluk volt. A csend ordított. Kivételesen sem Carlisle sem Emmett nem gondolkoztak. Gy lölt illat. Emmett az ujjait kezdte tornáztatni. ezért kikapcsolt minden agyi funkciót magában." ± magyarázta Carlisle gondolatban. Elhatározásom. már rémeket láttam. kiért is csinálom azt.szükség belharcra. hogy hall-e minket. aztán megfordultunk és elindultunk visszafelé. hogy végre történni fog valami. melyeken Jamest láttam kiterülve. csak árnyként követtek. így kitalálták. Az arcomra volt írva. nekem pedig el kellett fojtanom dühös. hogy követjük. milyen messze lehet?" ± szuggerálta belém a kérdését Carlisle. Nem tetszett.. Ehelyett egy pillanatra megsz nt létezni. Ahogy velem sem: Bella élete nem alku tárgya. mint az rültek. "Csak er lködjetek. hogy távol tartsam magam t le. ami lassításra bírt. mire Emmett hangosan felmordult mellettem. Hallottam a vadászt. szinte fájdalmat okozott arra gondolnom. mikor hirtelen visszakúszott a fejembe. amit már megvetettem az elejét l kezdve. Már rohantunk egy ideje. tompán. Nem csak Carlisle elvei miatt. ha tartani akarták a tempót. hányingert is okozhatott volna. Már úgyis mindegy volt. hogy hallom t. hogy nem lehetne alkudozni vele. de mivel nem válaszoltam fennhangon. Szerettem volna elkerülni a vadász kivégzését. " Ahogy megpillantottam Bella arcát a nyomkeres fejében. gy löletes ordításomat. biztos volt benne. ± "Hát. hogy körülbelül egy mérföldnyire jöhet mögöttük.. hogy meghallja a hangunkat. mikor nyomon van? Ha minden rendben. talán inkább közeledni. tisztán láttam. amit a családtagjaim diktáltak. csupán f szerezitek a vacsorámat!" ± ennél a gondolatnál Bella rémült arcát vetítette felém. Hallottam az emberi élettel járó zajokat.. csak mert nem volt bennem annyi er .. fejetlenül. Gy löltem magam. De ugyan miért állna meg. ebb l Emmett is rájött. persze. mintha megállt volna. Carlisle bólintott.. Nehéz volt némán kommunikálnunk. "Edward?" ± szólított meg újra Carlisle. .

hogy csatlakozzon a n stényhez és elölr l kezdje Bella nyomait felkutatni. s ha jobban belegondoltam. . most fenyeget elemi er vel tört fel a mellkasomból. Egy képet. mintha egyenesen felém közeledne valami. így néhány roncsolt farönköt hagytam magam mögött. én pedig legy zötten pihegtem. amit a visszafojtott düh váltott ki a mellkasomban. én igyekeztem fókuszálni. ha még ott találom. Ez egyszer igazat adtam Emmettnek: Alice kivételesen nagyon hasznosnak bizonyult volna. s már majdnem tovább fordultam volna. Jaspert is hasznosnak találtam volna. hogy Emmett olyan messze jár. ± leheltem. mint akinek teljesen elment az esze. és elemeztem a pánikot. de hogy mi van mögötte. hogy intenzívebben tudjak fókuszálni.. Telefonja berregni kezdett a zsebében. aki ártani akar Bellának. Ám még miel tt hozzámért volna. miközben utánam futottak a s r ben. félreismerhetetlen zúgó zajok. hogy fütyülve megsemmisítsen. Csak ekkor t nt fel. amit eddig visszatartottam. talán meghallok valamit. A hangokat már hallottam. A dühöm magamba zártam. ± Itt vagyok a mellékúton. valahogy észak felé hatott intenzívebbnek James illata. majd' szétrobbantott a gy lölet. nem csak. amiben vége szakad a s r nek. Carlisle is a lehet ségeket kereste. talán csak ennek volt köszönhet . mint bármi. miel tt megszakadt vele a kapcsolatom. amit ez a nyomkeres annyira élvezett. Ilyen nincs! Nem létezik! "Edward! Mi a baj?" ± sugallta felém Carlisle. mintha már sejtette volna. ± Elt nt. hogy erre a fordulatra sem számított. de csak táplálta ez a helyzet. de rossz el érzet kerített a hatalmába. de nem volt sehol. hogy az erd mélyének csöndes némasága magába zárja azt a gyanútlan emberek naiv kis világától. hogy olvasom a gondolatait. aztán újra rohanni kezdtem. ± Emmett! Hozd a dzsipet! ± adta ki a józan. Az illatát mindenhol éreztük. mikor megláttam. minden zsigeremben. elzúgott a fejünk felett. amit nem tudtam sehogy levezetni. sehol nem volt ahhoz képest. Kerestem egy bizonyos képet. itt vagyok! Én gy ztem! Kiléptünk a hirtelen véget ér erd sáv peremére. az els jelzés után felkapta. már az gondolataira sem tudok ráfókuszálni. kénytelen voltam. Feszített belülr l. amit utoljára láttam a nyomkeres fejében. mintegy utolsó szalmaszálba kapaszkodva. Edward! Koncentrálj! Nem lehet olyan messze!" ± sugallta felém megnyugtatását Carlisle. "Nyugalom. hallottam Carlisle lélegzetét elakadni. amit kerestem. hogy erre jött? ± kérdezte Carlisle bizonytalanul összeráncolt szemöldökkel. A repül tér látványa rémesebben hatott. de ráadásul arra is rájött. hogy valamilyen módon kiolvasom a szándékait a fejéb l. miközben rohant mögöttem az erd széle felé. de a gondolatai elárulták. ± Közeledünk a lakott területhez.. Míg beszélt. De csak a dzsippel visszatér bátyám végtelenül csalódott gondolatai kúsztak a fejembe vissza. de hiába. megvárlak titeket ± dörmögte Emmett bosszankodva.Kétségbeesetten megtorpantam. Biztos vagy benne. ± Elrepült. Az éget fájdalom a torkomban. Semmiben nem voltam biztos. ± Rendben. ahogy Carlisle-val kommunikált. A legszívesebben ordítottam volna. mintegy leköszönve hozzánk: tessék. Szerintem visszament Forksba. hogy nem sikerült elfognunk Jamest. Újabb íves kanyart tettünk. A hörgés. Rémült elkeseredettségemben bámultam rájuk. nem engedte láttatnom. fortyogva gy löletem lávatengerében. és a bátyám fejében is ez a kérdés visszhangzott. amit a napok óta kimaradt vadászat okozott. Kétségbeejt . hogy nem rohangáltam körbe az erd ben.. higgadt utasítást Carlisle. hiszen szem el l tévesztettem valakit. ami szép lassan bekebelezte a józan eszemet.. Dühös voltam. A saját két kezemmel téptem volna apró darabokra. Bosszantó volt ez a macska-egér játék. nem kell pánikba esni! ± jelentette ki Carlisle.

Alice szinte azonnal felkapta. Nem tudtam volna megmondani. hogy elinduljunk a mögötte kanyargó mellékút felé. amit annyira szerettél rajta. ± Csak ekkor fordult vissza.. Visszatuszkoltam Bella arcát az emlékeim helyére. de nem váltott jegyet sehova. Még Emmett és Rosalie telefonbeszélgetését is hallhattam. amit szeretnék. Még a házba is bement. egészen hátra az agyamban. Emmett az egyik hatalmas tölgy mellett parkolt. hogy van köztük bármi is ± jegyezte meg Carlisle. aztán hátat fordítottunk a kivilágított Vencouveri repül térnek. Persze ezek sem okoztak kevesebb örömet. Charlie már elment dolgozni. hívom Alice-t. és próbáltam összpontosítani a bátyám szavaira. ez pedig az adott helyzetben lehetetlen volt. utána rögtön keresni kezdte Bella illatát. Felvázolta a helyzetünket Alice-nak. Esme nem téveszti szem el l Charlie-t. ezért nem találkoztak. Ahogy számított rá. de rövid figyelés után azt is feladta. ami nem sokkal ezel tt suhant el a fejünk felett. Menjünk ± sóhajtottam lemondóan Carlisle-nak. mégis olyan gyönyör ek. gy löletet. hogy elcsenjen egy holmit. s ezúttal a n véremr l szóló fantáziálgatásait felváltották a vadászat. . Ahhoz Viktória túl egyszer . aki megillet dött némaságba burkolózva hallgatta t.. de hiába. mert mikor Charlie-t nem talált otthon. biztonságba. de nekem még bólintani sem volt er m. legutóbb pedig a városkörnyéki utakon lézengett. Nem engedhettem. pedig padlóig taposta a gázpedált. az egyik olyannyira valóságos volt. ± Rose azt mondja. beleadtam minden er met. újra és újra. amire azonnal lecsapnának. mint Bella elméje. mire visszakanyarodtunk a Forks felé vezet elágazásra. Hozzám fordult. Semmire nem vágytam. hogy a n stény végig követte ket a következ városig. végs csapás volt t lem ez a fókuszálás. és nyomot hagyjak utána. talán már ott ült azon a gépen. hogy látta a reptéren is. mint a morzsákra a tétován szárnyaló madarak. majd megszakította a vonalat. Nem hallottam fel le semmit. A legszebbek a létezésem során. a kudarcom kézzel fogható bizonyítéka a sorssal való hadakozásomban. ± Nem hinném. de Carlisle gyorsabb volt. Felsóhajtottam.. hátha látott valamit. ± Persze a nyilvánvalón kívül. A bátyámat hallgattam. ha arra van szükség. el bb kezdett beszélni. amikor a családomhoz vittem bemutatni. Még tisztán emlékeztem a Port-Angelesi estére. elment az iskolához. és egyenesen a Swan házhoz ment.. hogy Jamest vagy magamat gy lölöm-e jobban. aztán másodszorra is ugyanolyan hatást nyújtott számomra. közben igyekeztem kizárni Bella képét. miel tt folytatta. De a kapcsolat semmi egyéb természet nem lehet.. Átkozott emlékek. ± Szóval Rose azt mondta. Rose szerint valami különös kapcsolat lehet a nyomkeres és a n stény között. kámforrá vált. kés bb úgyis megtudom. valami összeszorult a gyomrom helyén. hogy Bella hiánya elemi er vel csapott le rám. de a vadász gondolatai éppoly némák voltak. hogy akár csak egy pillanatra is elveszítsem az önfegyelmemet. ± Hallod t? Utolsó próbálkozás. csak éppen másféleképpen. Esme azt mondja. Már teljesen besötétedett. míg a legkeser bbek lehetnek Bellának. felém villantotta tökéletes mosolyát. pillanatok alatt bevágódtunk mellé. hogy az a blúza volt.± Értesítsd Rosalie-t a fejleményekr l ± tette hozzá Carlisle. de ket igyekeztem kizárni a fejemb l. Ez a változás talán rá is kihatott ± mondta Carlisle. és ez nem kevésbé hatott rám taszítóan. Carlisle felpattintotta a mobilját és benyomta a húgom hívógombját. Csak tolult el re a fejemben. aztán valahogy kopott az illata Bella ruháinak ± Emmett megvet en felhorkantott. majd fintorogva hozzátette. amikor azt a blúzt el ször láttam rajta. ± Nem. mint azok. Rosalie is segít neki ± magyarázta Emmett. ± Rendben. szemeiben az együttérzés még tovább fokozta az önmagam felé táplált megvetést. és a bújócska okozta gondolatai. ahogy beszámolt a Rosalie-val lezajlott beszélgetésér l. csak látni Bellát.

± Carlisle ± lehelte némiképp megnyugtatóan Alice. mi fog következni. miért ± folytatta volna Carlisle. Szinte remegett a kezem annyira vágytam hallani a hangját. hogy valószín leg Bella is egy szobában lehet Alice-szal. Edward! Annyira aggódtam! ± panaszolta Bella. de még nem látom a céljait. amib l rájöttünk.. ± Épp az el bb láttam a nyomkeres t. egyel re még nem tudjuk. hogy el lünk megszökjön. amit magamban éreztem. úgy értem ± érdekl dött Carlisle.. ± Bella is jól van? A körülményekhez képest. de Alice félbeszakította. aztán hallottam Bella szapora lépteit. de nem túl nagy meggy z déssel. mint amennyire feltétlenül szükséges. mintha hosszú id után el ször tudtam volna tisztességesen lélegezni. Bella nem hogy nyugodtnak nem t nt. ± Bella! ± még az induláskor elzártam. Az ilyen helyzetek mindig iszonyúan bosszantották. ± Jaj. vagy hogy mire készül ± hadarta Alice izgatottan. most mégis úgy hallottam. nevetséges. én pedig lélegzetvisszafojtva vártam a választ. jól bírjátok az illatot? Jasper tudja kezelni. hogy ne aggódj semmiért. s hallottam. ami tele van tükörrel. megnyugtatni lázadó józan eszemet. melyek most átszakították az akadályokat és betódultak az agyamnak minden használható szegmensébe. én pedig kihallottam a hangjában csendül bosszúságot. én pedig legalább annyi félelmet. mire bosszúsan gondoltam Jasperre. . hogy Bella érzelmi állapota ne legyen megviseltebb. ± Akármiért is szállt repül re. hangjában hallottam mindazt. majd meghallottam feszült hangját. Kellemes boldogság lett úrrá rajtam. mint el tte. szinte éreztem mézédes illatát. de attól tartottam elkapja valami hisztériás roham. ± Hol vagy? ± kérdezte cincogva. Egy olyan szobába fog eljutni. ±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±± ± Bella! ± hallottam Alice-t. ± Bella! Mondtam már. s némileg magabiztosabbnak hatott. mint aggódást véltem kicsendülni bel le. míg beszélünk. ajkaimat elhagyta a számomra tiltott szó. ± Add Bellát! ± kértem egyben a telefonért is nyúltam Carlisle felé. mert a féltése valahol mélyen a bens mben igenis jól esett. ahogy a húgom lélegzete elakad egy pillanatra. hogy minden rendben van. ahogy a telefonhoz hívja. Hallani t olyan volt. ± Igen ± hangzott a rövid válasz. hanem mert valami célja van vele? ± kérdezte Carlisle. aki emiatt nem akar részletesebben magyarázkodni a hogylétük fel l. ± Igen ± felelte Alice.± Gondolom veletek minden rendben. ± Halló! ± szólt a kagylóba. Teleszívtam a tüd met oxigénnel. ugyanaz vezette el azokba a szobákba is. Végül is azért küldtem t. ± Tehát nem azért ült gépre. igaz? ± kérdezte végül az apám. magas falakkal vettem körbe az emlékének minden egyes részletét. Még hogy aggódott. amiért nem tudja. csak magadért! ± róttam meg komoran. s el ször t nt igazán meglepettnek. ± Tehát a vadász repül re szállt. Jasper nem végzi rendesen a dolgát.

± Igen. hallottam a tévét. Igyekeztem használható információkkal szolgálni a számára... akkor talán ebben a pillanatban is fogná Mike Newton kezét...± Vancouver közelében vagyunk. ezt Bella is tudja! Meg fogja érteni. ± Úgy látszik. Jasper és Alice a lehet ségeket vitatták meg olyan gyorsan. így szinte kisz ri azokat a rejtett információkat. az én dallamomat játszotta valahol a távolban. de Charlie éppen munkában volt. de semmit nem fog találni. majd megnyugtatásképpen hozzátettem. ami ket érdekelte. amikben magát okolja a helyzet efféle fordulatai miatt.. ± Valószín leg repül re szállt. Egy pillanatra lehunytam a szemem. csak nyugalom! Megtettél mindent. -e ezért fókuszáltam a háttérzajokra a telefonban. Bella lélegzetvisszafojtva várta a magyarázatomat. ami a közelébe került. . hiszen vonzott minden veszélyt. hogy szinte fájdalmat okozott a hiánya: Bella szapora szívverését. ± De azért nem kell aggódnod ± siettem megnyugtatni. de a hangjából kicsendül pánik nem biztosított a szavai hitelessége fel l. míg újra rábukkanunk. és végre meghallottam azt. hogy megvalljam a b nömet. ± Semmilyen nyomot nem talál. hogy elég messze legyen t lünk. Esme és Rosalie vigyáznak rá. ami ki szokott törni rajta veszélyes helyzetekben. mire Carlisle-nak szinte azonnal bevillant az agyába Bella lelkiismeretessége. visszament Forksba. igyekezett magában tartani az aggodalmait. saját magam számára továbbra is menteget zésnek hatott minden egyes szavam. Újra sóhajtottam. de valamivel kevésbé hisztérikusabban. ± Éjszaka bejárta az egész várost. Azt gondoljuk. ami elvezetne hozzád. egyúttal igyekszik csillapítani a rossz gondolatait. Persze bizonyos néz pontból az hibája volt. elfelejtettem. valami hírcsatorna mehetett benne. Ha én nem vagyok. én pedig lelkiismeret furdalástól szenvedtem. aztán rászántam magam. ± Mit keresett ott a n ? ± lehelte rémülten Bella. hogy Bella agya veszélyre élesítve van állítva. amit annyira megszoktam az elmúlt hónapokban. mint néhány perce. ± Valószín leg a nyomodat kereste ± feleltem kitér en. ± Sajnálom. és elölr l kezdi az egészet. ± De most elment ± folytattam. Még er sebben koncentráltam. Egy pillanatig hallgatott. El térbe helyezi a szeretteit. hogy bárki nézte volna: azok a hírek.. amiket egyébként rejtve hagytam volna. az iskolánál. hogy meglépett. de nyomát veszítettük ± semmi válasz. és várd ki. Bár Bella számára ez minden bizonnyal biztonságosabb élet lett volna. hogy szóra bírjam. ± Már tudom." ± sugallta felém Carlisle megnyugtató gondolatait. Bella ± feleltem meggyötörten. Talán igaza lehet. de kétlem. úgyhogy ne aggódj! ± elébe vágtam a fölösleges aggodalmi rohamának. így nem hallom a gondolatait ± továbbra is néma csönd. kivételesen jó id zítéssel. ahol vagy. már abban sem voltam biztos. megemésztette a hallottakat. "Edward. ± szólalt meg végül szorongva.. Én azonban magamat okoltam. hogy Charlie-nak nem eshet baja? ± kérdezte. de akkor is réme sen éreztem magam. amiért kivételes képességem birtokában is képtelen voltam legalább szem el tt tartani aztm aki az életére tört. hogy megnézzék Charlie oldalán egy baseballmeccset. legfeljebb az édesapjáért fog aggódni. ami nekem zenélt. keresgél Bella. ± Esme vigyáz Charlie-ra? Carlisle bólintott mellettem.. hogy Bella bizonyára egyetlen szót sem értett meg bel le. Alice látta. hogy ott van még. Még csak a közelébe sem jutott. aztán belevágtam gyenge magyarázkodásomba. ± Velem minden rendben ± szakított félbe. Rosalie látta a repül téren. de egyet nem bírt a felszín alatt tartani. Csak maradj. ± Semmi baja nem lesz. Elment a házatokhoz is. ± Biztos. itt voltak nálunk. ± . gyanút fogott. ügyelt rá. de a gondolatba is belesajdult halott szívem. a város környéki utakon. A n stény a városban járt.

Csöppet sem volt hangulatom a vicceihez. el. ± Hiányzol ± suttogta Bella. ± Hát akkor gyere ide érte! ± esdeklett Bella. de felemelt kézzel félbeszakítottam. Forks üdvözl táblája felvillant a távolban.± Biztos. hogy biztonságban legyél. Semmi vádolás. biztonságban. ± Semmi baj ± nyugtattam meg. hogy hangom elhalkul és keményedik. Esme egy pillanatra sem téveszti szem el l. nekem pedig újra összeszorult a szívem. fellélegeztem. hogy a karomban érezzem t. és kiszállt Charlie Swan sápadt arccal. vajon milyen cselekedetemmel érdemeltem ki az oldalamra ezt az angyalt. ± Ha a nyomkeres csak beteszi a lábát Forks környékére. ± Menjetek be. az agyam kés bb ért utól. mint már annyiszor. mintha a fél lelkemet magaddal vitted volna ± a vallomásom csak kiszaladt a számon. de el bb tisztázni akartam James és Viktória ügyét. majd reménykedve megkérdeztem. tudom! Én is úgy érzem. ami lezajlott bennem. aminek kitettelek. Nem okozott csalódást. a legszívesebben azonnal indultam volna. mindannak ellenére. ha nem. de nálam nem jobban. hogy nekicsapódjon valaminek. én pedig megütközve meredtem egy másodperc töredékéig az útra. Charlie gondolatait figyelve azonban úgy t nt én leszek elintézve. Éreztem. ±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±± . hogy csupán jelképes lélekr l beszéltem óvatlan pillanatomban. mégis olyan gyötrelmesen édes vallomás volt ez nekem. mire újra lehunytam a szemem. Hidd el. majd a ház felé intettem a fejemmel. amit diktált a dzsippel nagyon hálás voltam. mire Emmett beletaposott a gázba. "Edward. Carlisle is különösnek találta. ilyen tempóval negyed órán belül megtesszük az egy órás utat. Keresztülszáguldottunk Forks kihalt f utcáján. bár a tempóért. mint a szikla. ± Edward. amint a lelkér l beszél? Ideje komolyabban vennem ezt a lányt!" ± hallottam Emmett gondolatait. de már tudtam a válaszát. t én elintézem.. Hamarosan. hogy a lelkünk az átváltozás folyamatában elveszett. Bella. ± Várni foglak ± vágta rá azonnal. ± El tudod ezt hinni? Nem is felelt még. csak a puszta bizalom. s megdöbbenve hallgattam el. ± Tudom. ± Szeretlek ± súgta reszket hangján. ± Rövidesen érted jövök ± ígértem. Legnagyobb meglepetésünkre a rend rf nök autója ott parkolt a felhajtón. Milyen különös. ± kezdte Carlisle. Újra elgondolkodtam. én is szeretlek ± feleltem szintén. s a gondolataiból ítélve csöppet sem barátságos beszélgetésre keveredett mifelénk. ± Nemsokára. jövök ± ígértem neki szintén. ± El bb gondoskodni akarok róla. amely alig várja. És rövidesen mi is ott leszünk ± ígértem neki. amit cserébe kapok a hibáimért. míg beszéltem. bár ez esetben kissé relatív fogalom volt ez. hogy aztán fenyeget n felénk induljon. s rövid id n belül már a házunk felé vezet ösvényen zötyköl dtünk.. Végül lezártam magamban annyival. Mennyire fájdalmas. és egy vallomás. Ahogy Emmett leparkolt a rend rautó ajtaja kinyílt. összecsuktam a mobilt. elkapjuk. de cserébe csak egy gyilkos pillantást tudott kicsikarni bel lem. amint tudok. ± Ha hiszed. hiszen szentül hittem. én pedig rohantam volna. Bella egyetlen szóval kifejezte mindazt. ± Ami azt illeti.

mert elment. ezért nem is tudhattam Bella váratlan költözésér l. láttam a fejében.Természetesen Carlisle és Emmett is kitalálták. felgyülemlett haragját. hogy lássa mennyire b nbánó vagyok. de láttam. mert akartam. Gyanúja újra feltámadt. hiszen végre visszakaphatta a kislányát. hogy még a pisztolyával sem árthat nekem. ha megtudom. ezért igyekeztem gyorsan elaltatni egy gyötrelmes szerepjátszással. csöppet sem zavartatva magát a hideg. Tudtam. mint gondolta volna. ± Igazán nem értem. kemény b römt l. hogyan zárhatnám rövidre ezt a társalgást. akkor garantáltan biztosítok neked egy helyet a munkahelyemen.. hogy milyen szinten vagyok ezzel tisztában. Talán mégis köze van közvetlenül Bells hirtelen hisztériájához.. nehogy rajtakapjon egy szem lányénak a szobájában. annyira szeretett volna többet kihúzni bel lem. Swan rend rf nök! Jól éreztük magunkat. de nem számít. "Hazudik. ± Nem történt semmi olyasmi. amikor els látogatásomat tettem náluk. ha gyökeret ver benne a bizonyosság.. fontos. Szegény Charlie. és úgy t nt. Visszament az anyjához Phoenixbe. a családom megkedvelte t ± magyarázkodtam. ezért némán t rtem minden belészorult.. hogy elkezdjem a kutatást. hogy valamennyit be kell vallanom neki.. ± Nézze. elfelejtettem. hogy közeledni akartál felé úgy." ± Charlie gondolatai ráébresztettek.. de ez esetben kivételt tettem. Várakozásteljesen nézett rám. lehajtottam a fejem. de a rács túloldalán. Nem szerettem a hazugságot. ± Talán tettél valamit vele? ± kapott a szavaimon Charlie. hiszen éjfél körül volt. és belenéztem a rend rf nök szikrázóan sötét szemeibe. Igyekeztem nagyon meglepett arcot vágni. hanem az arcából is. Felsóhajtottam. de nem akarózott el tte megnyílnom ebben a témában. Megértettem t. Illetve persze. Az emlékt l összerándultam egy pillanatra. hogy miért jött Charlie. Bella is. Nem magam miatt. ilyenkor már javában otthon szokott horkolni a szobájában. szerettem volna körbejárni Forksot. A legszívesebben hazazavartam volna. ám közben azon agyaltam. ha minden jól sikerül. Eltéptem magam az emlékt l. hogy csaknem minden éjjel figyeltem rá is fél füllel. Persze. hogy közöm van az elt néséhez. mit? Nem is fontos. én pedig csak úgy ukmukfukk megriasztom holmi gyerekes diákszerelemmel. nem hisz nekem. akkor . hála neked! Nem is értem. kísértetiesen hasonlítottak Belláéra. Nem is sejthette. de meg sem várva a válaszomat. ± Elmondod. hiszen Bella valóban nem hívott engem. az otthona biztonságában Rosalie és Esme is jobban tudott rá figyelni. gyanakvása egyértelm en kiolvasható volt nem csak a gondolataiból. holott külön engedélyt kaptam erre. Charlie egy pillanatra megszeppent. nem volt rá sok esélyem. vagy a n stény minden valószín ség szerint valahol a közelben lehetett. mivel. Bella terve m ködött. szándékosan nem a keresztnevén szólítva. hogy miért reagált úgy. elmém elém tárta. Charlie majd szétrobbant. hátha a nyomukra bukkanok. ± Esküszöm. amiért ennyire kétértelm en fogalmaztam. jobban. A nyomkeres . ahogy Bella ernyedt teste forrón simul az enyémhez. leginkább Bella reakciója miatt. én pedig átkoztam magam. igyekeztem úgy felfogni. tudja: szintén beszélek. ha tudta volna. hogy csupán a végtelen csalódottság alakult át benne a felém irányuló dühvé.. hogy ezek csupán féligazságok. ± Tudod.. mi történt Bellával? ± kérdezte. de a szemei közé fúrtam a tekintetemet. ± Nem ± feleltem a valóságnak megfelel en. hogy Charlie szemében elt ntem a veszekedésük elején. ± Nem hívott fel téged? ± szegezte nekem a kérdést.. ± kezdtem. békésen szendereg a karjaimban. már nem gondolta. egészen biztosan titkol valamit.. hogy nem jól játszottam a szerepemet. de persze ez csak úgy volt lehetséges. ahogyan nem szerette volna. de míg Charlie fejmosását hallgattam. legyintett rá. ± Swan rend rf nök ± biccentettem tisztelettudón.

míg be nem léptél az életébe! ± kiabálta Charlie kétségbeesett dühével. Végre tisztán látott. egy másik gondolatszálban elárulja sugárzóan boldog mosollyal. igazán. hogy eltöpreng a hallottakon. ± Megvan! Az ideális büntetés.visszatér ide. hátha eszébe jut a beszélgetése Bellával. ha a magánéletét kiteregetném az édesapjának.. hogy így alakultak az események ± szakítottam félbe kivételesen teljesen szinte vallomásommal. mint Ön! Azt hiszem. ± De ha megtudom. amit még saját magának sem tett fel. aztán ijeszt en szederjessé vált az arcszíne. tettem egy lépést a házunk ajtaja felé. ± Tudom.. aztán bevillant neki. Az anyja sem tette. míg veled össze nem gabalyodott! Nagyon jól megvoltunk. nem szappanoperát nézni!" ± a bátyám gondolatai bekúsztak a fejembe. már láttam a fejében azt a részt. és azért ment el. ± Nem történt semmi. ± Rendben van. mire Charlie szeme megrebbent. ha nem még inkább. Charlie meglátja bennem a b nbánó tizenhét éves fiút. mintha álomból riasztották volna. kijózanítva ezzel a szerepemb l. mint . aki éppolyan. ± Nem volt baja Forksszal. amiért elment ± célozgattam.. hogy mégis megbántottad valamivel. nem hiszem. aztán igyekezett biztatóan rám mosolyogni. ± Mondtam már. de Edwardnak nem mondta. Minden sötét. ± Higgye el. hogy esetleg Bella visszatér. Renee kisétál az ajtón. . aztán a következ ben hirtelen váltás. "Igen. "Emmett! Bella valóban imádja az apját. de nem reménykedett. de nem tudott hatni Emmettre. "Hazudós! Átvágja a rend rf nököt. ezt mondta is nekem ± mondtam váratlanul.. Még egy lépést tettem a házunk felé." ± morfondírozott magában. tehetetlen. mintha egy kérdésre válaszolt volna. amint szerelmet vall neki. hiszen az védelme érdekében hagyta el Forksot. hogy jó apa módjára el bújjon a családi fészekb l. Szereti magát. ezúttal a módszere rendkívül hatékony volt. úgy gondolom.. és láttam. mert abban talán talál önmaga számára megnyugtató válaszokat. karján az apró Bellával. fájdalmasan igazak. "Meddig beszélnek még a semmir l? Vadászni akarok. hogy ez lenne az oka. bár kétségtelenül csupán bosszantani akart. ezért igenis hazugság! ± kuncogott a bátyám önelégülten. Úgy t nt. megcsókoltam." Remekül szórakozott. ± Swan rend rf nök. szinte kicsúszott a számon. Bella hamarosan vissza fog térni Önhöz. amit szerettem volna felszínre hozni. sem fogja. uram. és talán nehezen viselné. Bellának nem velem. Megsajnáltam Charlie-t. ± Ha engem kérdez. a szeme fenyeget n felvillant. uram! Nem is úgy értettem ± menteget ztem szinte azonnal. Edward! ± bólintott. ha Bella visszatérte után egy ideig Edward f z rájuk. hogy szólíts Charlie-nak! ± dörrent rám kissé révetegen. Agyában tolongtak a helyzetemhez nem ill gondolatok: Renee. a tervem beválik ezzel.. Carlisle elérkezettnek érezte az id t. Charlie megütközve nézett rám.. talán nem is volt vele tisztában. ezért bátyám nagy bánatára egyet visszaléptem felé. hanem Forksszal akadtak problémái. hogy állapotos. de szemeib l elt nt az emlékek homálya. Ezért milyen büntetés jár?" ± kérdezte Emmett Carlisle-tól immár fennhangon. ± Charlie. hogy a szavai mennyire kétértelm ek. hogy véget vessek a társalgásnak. Miattam biztosan nem. ± Te megcsókoltad? ± visszhangozta rülten villogó tekintettel Charlie." ± mutatott rá a nyilvánvalóra Carlisle. én is éppoly értetlenül állok a történtek el tt.. és vissza sem pillantva elhajt. Én is sajnálom. "Soha nem jön vissza. ± Rendben.

Charlie! ± biccentett Carlisle határozottan. ha nem. Charlie akkor kapott észbe az id t illet en. hogy belelássak a fejébe. ± Nem. Tudtam. ha akartam. ± Szeretném. El rehoztuk a szokásos kempingünket. Hiú remény. Akkor. vagy a nyomkövet gondolatait. de nem talált semmit. ± Vagy esetleg tehetünk valamit? Charlie mintha mélyálomból ébredt volna. hogy mehetnékje támadt. Carlisle pedig a szigorú szül m. Esme az úton várja Charlie-t. Valóban kés volt. hogy a rend rf nök pihenjen. ± Igen. mire szemeit keményen az enyémekre szegezte. Emmett és Rose elmentek hátul. amir l most beszéltünk! Nem feleltem. ± Charlie. A szenvedése miatti lelkiismeret furdalásom csak növekedett. ± Jó éjt. Míg odaért már láttam. nem. ± Rendben. majd megveregetve a vállamat a ház felé terelt. hogy körülnézzenek a reptéren. letargikusan toporog az autója hátsó kereke mellett. Végül is éppen ideje. hogy nem is a Charlie-val fojtatott társalgásom menete miatt bújt el . én pedig kivételesen hálát adtam a sorsnak. ha James csupán megsejtette. Velem tartasz? ± Mehetünk. az id járás is kedvez lesz. kétségbeesését. van valami probléma? Talán Bellával történt valami? ± fordult Charlie felé Carlisle. hátha elcsípem a n stény. majd vigyáz rá. de Charlie már az els két szó után alig figyelt rá. hiszen mindent megtartottam az emlékezetemben. hogy milyen képességgel rendelkezem. de beindult bennem valami vadászösztön. Úgy t nik. hanem mert Rosalie megérkezett. valószín leg élete végéig elélhetne a bevételb l. Ha valaki egyszer létrehozna a mi agyunkhoz hasonlító elektronikus kütyüt.Nyílt az ajtó. és megkönnyebbülve láttam. Bella riadt hangja még ott csengett a fülemben. Nem néztünk hátra. . a város minden zugánál megálltunk hallgatózni. köszönöm! Haza kell mennem. minden lezajlott elemet tároló memória. kérd n nézett rá. és valahogy addig cs rte-csavarta gondolatainak áttetsz szálait. Már így is kés re jár ± jegyezte meg Carlisle jelent ségteljesen az órájára pillantva. már félúton az autója felé. már indult volna. aki elzavarja a csúnya rend r bácsit. ± Körbenézek a városban. hiszen holnap iskola. ± Nem. ahogy a feljáró felé közeledik komor ábrázattal. míg mindig sikerült engem kihoznia b nbakként a történetb l. de aztán elnyomta a rend rautó dübörgése. Fejében kavarogtak az éjszaka eseményei. amikor meglátta az apámat. Egész Forksot bejártuk. Sóhajtva bólintottam. a gy löletet táplálta önmagam irányába. ± Elutaznak? ± kíváncsiskodott Charlie meglepetten. Túl sok id t vesztegettünk el Charlie megnyugtatásával. amint Charlie jár rautóját a hallótávomon kívül tudtam. "Sajnálom. Edwardnak még össze kell pakolnia a holmiját. ha észben tartanád. már nem fogja engedni. mit mondhattam volna. hogy Charlie továbbra is tétován. mikor hirtelen a gondolatai visszatértek hozzám. de korán kell indulnunk. ± Minden rendben? ± kérdezte Carlisle. Mikor Carlisle látta. mikor beléptünk a nappaliba." ± sugallta felém Carlisle látva az értetlenséget a tekintetemben. amiért játszanunk kellett a szerepünket. ahogy Charlie elhajtott a házunktól üres otthonába. ha id ben oda akarunk érni ± hadarta Carlisle. semmi gond. tekintetét Carlisle-ra szegezte. amiért nem hagy id ben lefeküdni. amit miel bb szerettem volna behozni. emberi id szerint hajnali fél kett . Én voltam a kiskorú tinédzser. Csak szerettem volna tisztázni valamit a fiával ± magyarázta Charlie. reggel munkába megyek ± magyarázta csöndes beletör döttséggel. és még az unokáinak sem lennének anyagi gondjai. ha nem haragszik. de hallottam Charlie bizalmatlanságát. A fajtám újabb keser séget idéz tulajdonsága a fotografikus.

. hogy aztán azonnal Renee házához mentek és vigyáztok rá. semmi más vágyam nem volt. rájött! A nyomkövet . miszerint James Bella nyomára bukkant valahogy. hogy valami baj van. mint Carlisle az imént velem szemben. el húztam és villámgyorsan ± meg sem nézve ki lehet a hívóm ± felpattintottam. igyekezett nyugtatóan hatni rám higgadt gondolataival. Edward. míg vége lesz ennek az rületnek ± hadartam. Nem létezik. Valószín tlennek tartottam. James Phoenixben van. Alice? ± Jamest Bella édesanyjának a házában láttam. Annyira meglep dtem. Hajnalban a rossz érzés már kin tte magát pánikká. hogy el bb érkezzünk meg. Carlisle némán követett. amikor váratlanul rezegni kezdett a mobilom a zsebemben. én pedig órákra t le. majd válaszra sem várva összecsuktam a mobilt. amilyennek kellett volna lennünk ebben a helyzetben. Nem is értettem. amit mostanában nem akartam hallani. hogy nem tudom. pedig egészen idáig csupán átoknak éreztem.. nem tudom. ± Edward! Van még valami! ± Mi lehet ennél rosszabb. Türelmetlenség ± Az els géppel indulunk! ± dörrentem a mobilba. El tudtam képzelni. aztán idegesen hozzátette. Az erd n keresztül futottunk Carlisle-lal. hogy megbizonyosodjon az épségünk fel l. mire készül. mégsem. magamba szívni vérének fájdalmasan édes illatát. én pedig bólintottam.. ± Hívom Emmettet.. higgadj le! ± róttam meg. Bellát elvisszük biztonságos helyre valahová északra ± szólt közbe Carlisle. csak Esme hívta. de közben úgy éreztem. ± Edward. Kérd n fordultam Carlisle felé. mintha valaki döngölné az agyamat belülr l. Rosalie-val véletlenül összefutottak. Jasper meddig bírja kordában tartani Bella érzelmeit. mire hallottam. ± Edward! ± szólt bele az én mobilomba az a hang. csak annyit kívántam. mintha meg sem hallott volna. Negyedórányira lehetett t lünk. ± Azért igyekezzetek. ± leheltem. Nem figyeltem rájuk. így elérkezettnek láttam az id t. hogy ennyien figyelünk. Tökéletesen elvenné az ép eszemet. amit énmiattam kellett átélnie. mégsem találjuk. Szerettem volna már a karomban tartani. ± Emmett? ± A reptéren vár bennünket.Meg rjített a gondolat. Szerettem volna. Fényéveknek éreztem a távolságot. Bella Phoenixben. hiszen ez egyet jelentett azzal. hogy visszatérjünk az otthonunkba. láttam! ± folytatta. nem a terveink szerint alakul. s talán éppen egy Phoenixi gépre szállt. de az én szemeim el tt egyfolytában Bella mosolya lebegett. ha az id a mi oldalunkra áll. hogy a fenyvesek alatt megtorpantam. Rátalált! 22. hátha a n stény követte Jamest ± magyarázta Carlisle. de Jasperrel úgy készüljetek. . Alice olyan gyorsan beszélt. irdatlan iramot diktáltunk. A nap fényei átküzdötték magukat a Forks felett lebeg s r felh rétegen. Forksban.. aki meghallotta. hogy ellen rzik a repteret és a környékét még egyszer. hogy Carlisle azonnal tájékoztatja Esmét. rettent en félt benneteket! Lehunytam a szemem.. ± Alice. hogy alig értettem meg. milyen állapotban lehet. bármerre mentem. mint a vadász. Ugyanekkor Carlisle is felvette a sajátját. ± Rendben ± mondta Alice is. igyekeztem olyan higgadtnak t nni. Egész testem görcsbe rándult a szavaira. voltunk olyan gyorsak. miközben elindultunk a repül tér felé az erd n keresztül. Az agyam hátulsó részében ott tolongott a sejtés. keressük. csak végre valóban ott legyek vele. hogy Bella akár egy szót is megértsen bel le. láttam t. ± Sietünk. hogy eloszlassam minden félelmét. nem áldásnak. ± Alice. aztán úgy döntöttek. mások hogy képesek így élni. ± Edward.

amit l az elejét l kezdve rettegett. szükségetek lehet nagyobb összegekre. ujjaimmal összecsíptem az orrnyergemet. mint az évzáró bálra ruhát válogatni. hogy normális. ahogy az agyam kattogott a fejemben. míg magunk mögött hagytuk az erd t. Egy pillanatra lehunytam a szemem. mintha rúgón rángatózott volna. még ha nem is ragaszkodna hozzá. Carlisle és Emmett a fejüket hátradöntve. kezében három jeggyel az els osztályra. ± Charlie? "Na. láttam a gondolataiban. ami sugárzott bel le. . Izgalmasabb program.. Ültem a helyemen." ± Rosalie! ± mordultam rá. legalább ez a segítségünkre volt. a lábam. Soha ilyen türelmetlen nem voltam. A napot újra s r felh réteg takarta. aztán miközben kabátjának bels zsebébe süllyesztette a pénzt. ± szakította félbe figyelmeztet en Carlisle. aztán Carlisle-nak átnyújtott egy kis csomagot. ± Hol van Emmett? ± Átöltözik a mosdóban. de én erre ebben a pillanatban képtelen voltam. mi az. mire olyan nagyon áhítozott. nem vesztettünk id t a szükséges rejt zködéssel. ezért ezt küldte."Ne idegeskedj. hogy elmondja az apánknak is.. hogy a n vérem hangneme felt nést keltett a mellettünk elsétálóknál. még egy halandó. ± Rose. ahol ± kivételesen igazán szintén örültem neki ± Rosalie várt ránk. mindjárt jön ± vetette felém foghegyr l. akit dajkálhatunk. Visszavágytam a rétre. ± Mi van? ± csattant fel Rosalie. nehogy elfeledjem. Barátságosan vállon veregetett. Id el tt kellett feladnia azt az életet. de a többórás repül út már rosszabb volt. föld és hasonló ránk ragadt dolgok. sietnem kell. csalódottsága égette a fejemet. elvittem volna Bellát az iskolai bálra. idegesen pattogott fel-alá. Edward! Bella jó kezekben van! Tíz óra körül már ott leszünk!" ± szuggerálta belém er szakosabban megnyugtató gondolatait Carlisle. ± Rosalie-t bízd csak rám nyugodtan!" Nem voltam mérges a n véremre. ± Esme azt mondta. ± Felváltva csináljuk a pesztrálást és a portyázó szerepét. "Nyugi. nehogy valakinek felt njön a sár.. aztán Rosalie karját megragadva félrehúzta. jólesett az optimizmus. vajon képes lenne-e felvenni báli ruhát a kedvemért. szemüket lehunyva színlelték az alvást. semmi hangulatom nem volt a féltékeny monológjára. ellentmondást nem t r en. Emmett hátizsákja a vállamon hevert. én is csatlakozom hozzá ± ígérte. ± Jól van. emberi tempóban közelítsem meg a pénztárakat. A gépünkre öt percet kellett várakozni. de hagytam. kérd n fordult n vérem düht l szikrázó tekintete felé. közben egyszer hátrafordulva rám kacsintott. A váróterem felé vonszolta tomboló testvéremet." ± rjöngött Rosalie mélyen a felszín alatt. persze. félbeszakítva az agyában végigvonuló sértésáradatot. némán várakozni. t le szokatlanul. és kiléptünk a repül tér parkolóját körülölel s r erd b l.. hiszen bekövetkezett az. egy helyben ülni. És igaza volt. aztán csak nem bírta ki és kellett egy kis keser szájíz hozzászólást is elhintenie. Jó lett volna befejezni az iskolát. "Ekkora felhajtás amiatt a kis.. Carlisle bólintott. miközben az id t jeges tengernek éreztem. neki is felt nt. néha egy-egy másodperce csíp s hullámként mar a bokámba. Ordítani lett volna kedvem olyan hangosan. hogy kiürüljön mindenki agya a környezetemben. mintegy jelezve. Elképeszt en nagy er feszítésembe került. hátha ki tudom zárni dühödt keser ségét. vagy Bella hívogató mosolyát. a fenyvesek árnyékában tiszta ruhát öltöttünk. aztán magunkhoz vettük az iratainkat. de fennhangon csak ennyit mondott. ahol igazán csend volt számomra. Ha elmentetek. Elment munkába. teljesen jogosnak éreztem a haragját. öcsi! Pár óra és a karodba zárhatod a madárkádat! ± a bátyám gondolatai bekúsztak a fejembe.. kíváncsi lettem volna. mely örvényl n kavarog mögöttem.

mire éktelen harag lobbant fel bennem. majd szikrázó tekintettel fordultam a húgomhoz. ± Szeretlek. ami átsuhant az agyán. Rémülett l tágra nyílt szemekkel futottam át a sorokat. az illata pedig kínzóan édes. amiben átad nekem egy levelet a táskájából. szépen megmondod. Elképzeltem. hamar rátalálhat Bella otthonára. Carlisle igyekezett teljesen kikapcsolni magát. mikor végre elértük a várakozó helyiséget. bár ehhez neki külön er feszítésére volt szükség. míg keresi meg Bella levelét. és csupán az a tudat vígasztalt. Carlisle és Emmett tisztában voltak a lelkiállapotommal. ± Most pedig ± fordultam újra Alice-hoz. ± Higgadj le. így azonban csak fókuszálni próbált. aki elmossa minden fájdalmamat. annyira sajnálom!" ± sugallta felém a szánalmas sajnálkozását a húgom. Az agyam tudta. Rosalie átkai elérték a céljukat. nálunk ez volt amolyan alvásféle. Annyira sajnálom. én pedig fenyeget n meredtem á. Carlisle és Emmett még csak gyanakodva figyelték a félrehúzódó Alice-t. Edward! Bella kicselezett bennünket. hogy még a gondolataival se zaklasson föl. ha képes lett volna erre. hogy talán hiába ± "Mit gondol? Mit képzel? akar megvédeni bennünket? Miféle fordított világban él a te Bellád?" ± szuggerálta felém Emmett. Kivételesen Bella szerencséjére írtam. és azonnal felismertem. hogy máris az illatát keresem. Nem vártam meg. Aztán összevillant a tekintetünk. és Emmett sem piszkált az ostoba poénjaival. mint a csíp s méz.. ahol a húgom gondolatai áttörve minden más személytelen szuggerálást. Gyönyör lesz. és kordában tartom elszabadulni készül érzelmeimet. Kitéptem magam a fejb l. hiába igazolódott már be. hangos kiabálásként villózták felém kétségbeesett üzenetüket. mert így könnyebben megnyugszom. s megszaporázva a lépteimet. beteljesült mindaz. el ször azt mondtam magamnak. hogy Bella vár engem a végén. mégis bennem maradt. mint egy angyal. aztán végig sem olvasva az üzenetet összegy rte és a közeli kukába hajította. amit l féltem. pedig az el térben vár engem. sápadt. nem tör dve Jasper ellenséges mordulásával. ± . odarohantam hozzá. mikor már a kezemben volt Bella illatával átitatott papírdarab. A gép leszállása után mélyeket lélegeztem. de ennyi er vel a falnak is beszélhetett volna. Tudom. és nekem meg kell próbálnom megmenteni. de én már azonnal tudtam. de a tudatom mélyén tisztában voltam vele.. ahogy kifelé tartok. ami a létezésem során ért. aki gondolatban kétségbeesve zokogott volna. mit keres. hol vannak most pontosan! ±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±± . Edward. Alice táskáját a földre dobtam. amit l rettegtem az elejét l kezdve. kitéptem a táskát a kezéb l.James minden valószín ség szerint megérkezett már Phoenixbe. hogy baj van. Jasper védelmez n Alice elé állt. A nyomkeres elfogta anyámat. "Oh. Alice-szal sem foglalkoztam. hogy azért. ezért t ráértünk védelem alá helyezni. A rossz el érzetem azonban ott motoszkált továbbra is a fejemben. lepergett rólam minden menteget zés. Emmett kíváncsian kihúzta merev ujjaim közül Bella rült üzenetét. A csaknem háromórás repül út leginkább egész napos kíntúrának t nt. nem Alice tehet róla! ± magyarázta nekem. míg a húgomhoz beszéltem. és egy látomás suhant keresztül az agán. hogy az édesanyja egészen máshol tartózkodik és nem otthon.

. miel tt James. ahol egy fekete Honda várakozott ránk. de annyira igyekezett. hogy beleszerettem. mindent megmutatott ± a szállodai szobájukat. hol vannak. ha rám néztek. hogy mi történik. Jaspert. ami felvehette a versenyt az önmagam iránt táplált utálattal. ± Mondd el. Bellát. amit tudni akarok. hátha még id ben odaérek. hogy egy olcsó. Ezúttal nem Bella neve volt az. hogy nem tehet róla. nem csak a szomjúság az oka. Elkéstem. hogy biztonságban tudjam Bellát. amit mutathatott nekem. egyszerre mozdultunk. ± Alice. de nem engedett. Persze. de nem akarta. amint küzd a pánikkal és a fáradtsággal. rjöng vad voltam.. Egyáltalán nem voltam türelmes hangulatban. Igyekezett valami egész másra gondolni. de nem voltam empátiás hangulatban. így nem látta senki az iménti afférunkat. miszerint egyszer már látta ezt a szállodai szobában. a mellkasa mozdulatlan. ± Ed. míg karját nyugtatón Jasper vállára helyezte.. de ennek aztán végképp nem láttam értelmét ebben a pillanatban. mit jelent. ± Alice. aztán visszafordultam Alice-hoz. Nem az voltam. Ekkorra már kiértünk a parkolóba. nem bírtam ellenállni neki. Emmett bosszúsan sóhajtozott. szemeim feketén uralták sápadt arcomat. Ez volt az egyetlen. amint kimondtam. Szerencsére üres volt a parkoló. aztán ránéztem. akit az emberek láttak. hiszen én okoztam ezt az egész felfordulást azzal. és engedtem. amelyekr l abban a pillanatban el is határoztam. Akkor is sikerült megtörnöm az ellenállását. hanem mindaz a gy lölet.. aztán menjünk! ± utasítottam a húgomat ellentmondást nem t r en.Újabb vízió tört el a fejében. ± Hol van ez a szoba? ± Az Ötvennyolcadik és a Cactus utca sarkán ± lehelte Alice. most is sikerülni fog. Aztán bevillant a vízió: Bella több sebb l vérezve hever a tükörterem közepén. durván megragadtam a karját. szemei fenyeget en elsötétedtek. de ezt az egyet nem. Nevének említésére megingott. A családom bevágódott a Hondába. hanem a nyomkövet é. de nem mondta el Bellának. ± Nincs id m a játékaidra. A szavai hatottak. hogy egyik sem fog megvalósulni. Alice kés bb is ráér elmagyarázni neki. mint mindig. aki továbbra sem engedélyezett bebocsátást arra a területére az agyának. hogy az emberek . hogy futva gyorsabban odaérek. már volt egy hasonló esetünk. Láttam. olyan gyorsan rohantam. nem mintha ez az adott pillanatban bármelyikünket érdekelte volna. amit James iránt éreztem. nem érdekel. Alice! ± Ne merj hozzá érni! Nem tehet róla! ± sziszegte Jasper. ± kezdte volna Emmett. megláttam a legszörny bb látomást. mire Jasper azonnal lesöpört róla. hogy viszontszeressen. Alice küzdött. "Edward! Te sem akarod látni. hogy oda járt táncórákra kislánykorában. ± Neem! ± kiáltottam föl kétségbeesetten. ± Nem most! ± dörrentem rá. és mintha mindenkiben elpattant volna a rúgó. gyenge poént akar elsütni. akit Bella megismert. majd tébolyommal megküzdve néztem Alice-re. de leintettem. Minden másodperc számított. A tükörteremr l lepergett egy beszélgetés a fejében. tudnom kell. hogy lássam. figyelmen kívül hagytam a nemtetszését. a szemei üresen merednek a semmibe. amikor ennyire vehemensen védelmezett el lem egy víziót.. de nem voltam hajlandó beülni. Bella halálra váltan suttogta nekik.. ami miatt megtört. megpillantottam magam a szemeiben visszatükröz dni. Abban mutatta meg Bella jöv jének lehetséges két variációját. kérlek. mi volt csak az. ezt el kell hinned nekem!" ± sugallta Alice. de hiába volt egy modernebb típus tudtam. ± elnémultam. hogy elejtett egy információmorzsát a látomásából. amikor ezt csináltunk a húgommal. egyedül én. aki t rhet en viselte a több napi összezártságot az emberrel ±. de tudtam. Emlékeztem.

ha fájdalmas. hogy mégis Carlisle-nak van igaza. ha ártok nekik vagy a városuknak. hanem minél gyorsabb tempót diktáltam. amivel egyikünk sem számolt. Az egyetlen és biztos megoldás. Mire gondolt? Hogy képzelte. Micsoda keser humora van a sorsnak. De azt sem bántam volna. Persze eszem ágában sem lett volna ideereszteni. ha kés n érkezem. Ahogy futottam el ttem a sikátorban. ami Bella halálával valóban szánalomra méltó lett volna. Egy másodpercet is hosszú óráknak éltem meg. de valahogy biztosan meg tudtam volna menteni az édesanyját. ahol kislányként táncolni tanult. még ha valóban nála is volt az édesanyja.. mint az embereknél. Bella halálát meglátnom ezúttal sokkal fájdalmasabb volt. aztán reménykednék. Talán valóban ez lesz a vége. mint én megférhet egymás mellett. levelének minden sora az emlékezetembe vés dött. hogy a bátyáim semmiképpen nem segítenének a tervem megvalósításában. hogy éppen ott lelje a halálát. most elemi er vel támadt fel. Emmett bosszúsan ráncolt szemöldöke pedig elárulta. amikor belém hasított. amit csak kínálgattam neki. mintha a távolság nemhogy csökkent volna. ahogy rjöngve rohantam a célom felé. óvjam. hogy követelje. Egy saroknyira lehettem a célomtól.. Ráadásul abban is biztos voltam. mint James vagy Viktória. mint legutóbb. Az id m fogyott. és nem ereszt. mintha egy kegyetlen homokórába rejtették volna Bella életének hamvait. de nem tehettek semmit. Volt er m. Kétségbeesetten felnyögtem. hogy már is itt van. és egy olyan szörnyeteg. a számba azonnal méreg ömlött. Már csak néhány háztömbnyire voltam az említett saroktól. ahol minél messzebb élhet békességben fajtámtól. Carlisle int pillantásához nem is kellett hozzáf zni óvó gondolatait. három alak bontakozott ki a félhomályban: a Volturi. ahol balett ruhájában igyekszik megtanulni a bonyolult lépéseket. de visszafurakodott az elmémbe. hogy a nyomkövet Forksba indul vissza. Alice víziója piros vészjelz ként villogott az agyamban. Elképzeltem a kislány Bellát. ezt éppen elégszer láttam az apám emlékeiben. amit rám mértek. ahogy a többi: Alice képtelen látomásával. védelmezzem. amit a legfájdalmasabb és legédesebb illat volt a számomra: Bella vére. de az id lesújt rám. Gyors és talán fájdalommentes véget biztosítok ezzel magamnak. Meg kellett volna várnia. hogy nélkülük indulok el re. éles karmai közé zár. amivel nem kell bevonnom a családomat. míg végre be nem teljesedik. ahol egy olyan tünemény. ahogy megálltam a balett stúdió épülete el tt: Alice víziója máris megelevenedett. arányosan n tt a sebességemmel együtt. mely a legnagyobb kétségbeesésbe taszított. Mélyen magamba szívtam. és létezik olyan hely a halál után. hogy együtt oldjuk meg a problémát. mintha valóban megjelentek volna nekem. amin Bella a saját vérében fekszik a tükörterem közepén. csak valóban vége legyen nyomorúságos létezésemnek. Párszor be kellett lélegeznem az illatot. és ezzel kivívom a haragjukat. hogy a kezembe adják. mint Bella. Ki akartam zárni a szörny képet. Mennyi elvesztegetett id . de nem elég.. Összeszorítottam . Persze a mi fajtánknál az öngyilkosság nem olyan egyszer . ami hónapok óta bennem lapult. Viktória! Lehet. de nem engedtem megízlelni. távol az olyan veszélyforrásoktól. Mekkora ostobaság volt t lünk azt képzelni. mennyire nem tetszik neki. rjít ! Szerettem volna legalább Bellát kivonni ebb l a képtelen helyzetb l. a szörnyeteg. de aztán ez az elképzelés is úgy végz dött. mi van. pedig már régen Phoenixben volt. És vajon hányszor kell még ennek kitennem? A legjobb lenne neki egy olyan helyen. hogy csak úgy besétál James csapdájába. Bella életéért eddig harcolhattam. amíg er mb l telik. ezért mindenképpen olyan megoldást kellett találnom.csupán egy fuvallatot érzékeltek bel lem.. De mihez is kezdenék Bella nélkül? Egyértelm en egy válasz jutott az eszembe: követném t. rengeteg. amikor megéreztem valamit. rákiáltani a vadászra: " t ne! Itt vagyok én helyette!" Lehetetlen volt. Úgy t nt.

nyitva felejtett ablakon. Elengedtem Jamest. és ezúttal kifejezetten hasznosnak találtam a gondolatmenetét. Jasper a magasba ugorva rárepült és egyetlen csavarással letépte a fejét. a szörnyeteget visszaparancsoltam a szobájába. hisz rádöbbentem. Öcsi! ± morogta Emmett. akire azonnal lecsapott Jasper. nem volt id a saját vérszomjam csillapítására. legalábbis nem közvetlenül. ahonnan a tükörterem minden négyzetcentiméterét beláthattam. Csak ekkor t nt fel. nem. Meg akartam lepni a vadászt. Nem Bella volt az áldozata. eltörött a lába. Megkerültem az épületet. mert míg Emmett szorosan tartotta. mint ez!" ± kúszott be az agyamba James záró monológja. hogy nyoma se maradjon többé ezen a földön. nem ± kiáltottam kétségbeesetten. gyilkos tekintettel méregette a nyomkövet t. A nyomkövet a falnak tántorodott. de megel ztem.. Vérének csábító illata mutatta az utamat. nem láttam tisztán. ezt még nagyon megbánjátok! Az én párom nem lesz olyan gyáva.. A családom tagjai ekkor léptek a terembe. hogy megöljelek! ± ígértem. ezért leugrottam az emelvényr l. Felhördültem. egyre lassuló szívveréshez a teremben. nekem háttal. és oldalra ugrottam. láttam a fejében. de nem mozdult. de nem mertem megérinteni. és még ki tudja. Ett l a gondolattól új er re kaptam. de azért életben volt. mintha bepermetezték volna. mintegy csaliként. de ahhoz nem eléggé. Már hallottam a Hondát leparkolni az épület el tt. amit nem láthattam. mintha mázsás sziklaként gördült volna rám. "Most az én játékomat játsszuk. és végtelenül megkönnyebbültem. Nem akartam hallani ket. hogy engem megel zz! ± Ahhoz elég gyors. egyre gyengül légzését. nem t akarta. . De hallottam. Bella továbbra sem mozdult. csak széttépni Jamest. de a gondolatokat kizártam a fejemb l. El bb Bellát kellett biztonságba helyeznem. Láttam a fejében. így nem tudott szabadulni. Beteges elméjében én nagyobb zsákmány voltam. minden gy löletem benne volt a szorításában. hogy a családom minden egyes tagja visszatartja a lélegzetét. Megérinteni továbbra sem mertem. az lesz a neve: Emmett mondja. mindenhonnan az szivárgott. ± Elkéstél! ± sziszegte a nyomkövet . láttam. így félreugorva mögé tudtam kerülni. ± Jaj. Segíteni akartam neki. de én vasmarokkal tartottam. hogy lássam. mert nem láttam a testén egyetlen ép felületet sem. ezer sebb l vérzik. amiért nem érkeztem túl kés n. ezer arcát mutatva a szenved vadásznak. ész nélkül vetettem magam a vadászra. Alice valamit rászorított a fején éktelenked sebre. amiért bosszút állok a szerelmemen. szabálytalan. Karjai alatt átfogtam. Bella. ha nem hallom gyönge életjeleit. és Bellát valami csoda még életben tartja. és bár úgy t nt. képes voltam végre visszarántani magam a gyönge.a fogaimat. felugrottam egy hátsó. de nem tudtam. ± t bízd csak ránk. összenyomott. James fölé hajolt. ± Gyors vagy. nem kellett orvosnak lennem ahhoz. Ez a kép mély elégedettséggel töltött el. mekkorát tévedtünk. akkor minden bizonnyal halottnak néztem volna. Bella a terem közepén feküdt. és a fejénél megtámasztottam a kezeimmel. mit csinál. Az egész helyiséget bejárta a vér szaga. Odarohantam hozzá. A b ntudat fel rölt. aki verg dve próbált szabadulni. a tükör apró darabokban hullott a földre. nem maradt ideje kifejteni. de neki sikerült meglepnie engem. hogyan akar támadni. ± Rengeteg sérülése van! Azonnal kórházba kell vinnünk! ± jelentette ki Alice. Egy emelvényre jutottam. kivéve persze Carlisle-t. még mindig reménykedem a lehetetlenben. A vadász a terem túlsó végébe repült a lendülett l. és letéptem Belláról. hogy véletlenül se a f bejáraton jussak be. "Átkozottak. mije. tépd szét a vámpírt!" ± szuggerálta a bátyám. Hallottam Bella szívverését.

kérlek. ne. ± Szeretlek. hogy a bátyáim már egyedül is boldogulnak. ± Bella. semmi más. légy szíves ± mondta ± Tartsd vissza a lélegzeted. kérlek. De a lábára vigyázz. Carlisle észrevette Alice vívódását. az segít! Ekkor t nt fel. amint a nevemet motyogja. és annyira jó érzés volt hallani a hangját. ± Carlisle! ± ordítottam. kérlek! ± esdekeltem. reménykedve. A darabokra cincált James foszlányait egy halomba pakolták és várták. nem volt szükség. kérlek. aki Bella oldalát nyomogatta. És akkor meghallottam azt. Alice.. azonnal lehajolt és szakszer en végigtapogatta Bella testét. Alice kitartóan nyomta a rongydarabot Bella vérz fejére. itt vagyok ± feleltem azonnal. ami az imént elmaradt. tovább hallgattam az apámat. a szomjúság fájdalma bennem is lángolt. azt eltörte! ± figyelmeztetett. ± Itt van velünk. jaj. ± A táskámat. bár az neki talán jobb lett volna. de nem is tudtam miben reménykedem. hogy figyeljem Carlisle gondolatait. hörg hang hagyta el az ajkát. valóban életben van. Hálás voltam neki. kérlek! Carlisle darabjaira törte a padlót. hiába hallottam szívének csöndes dallamát. vezetett ide bennünket ± magyaráztam. ± Bella! ± nyöszörögtem. annyira szerettem volna minden fájdalmát átvenni t le. ± És néhány bordáját is. hiszen fordított esetben. aki ezt tette Bellával. Bella végre megmozdult. de a fejsebe nem mély. hogy szenvedni látom. ne! Carlisle végre odajött. ± Bella. Bella. kívánatos. Bella. hogy talán végre ébren tudom tartani. majd visszaült Bella fejéhez. és ekkor ért el az a dühös elégedettség. de helyette szánalom kavargott bennem. azt hiszem. ± Nagyon fáj ± panaszolta. Bellát a közeli kórházba akartuk szállítani.. nem hiányzott még Alice-é is. ± Igen. De Bella nem mozdult. Alice odanyújtotta Carlisle-nak az orvosi táskáját. amiért engedte mindezt megtörténni. ± Tudom. Bella. ne. még ha csupán suttogásnak t nt is. hogy végezzen Carlisle. tudom ± nyugtattam. A torkomat összeszorította a kétségbeesés. a szemeimet nem vettem le az arcáról. ± Edward ± Bella hangja halk volt és távoli. figyelj rám. annyira bántott.Elégedettnek kellett volna lennem. ami ehhez a világhoz kötött. akkor biztosan iszonyú fájdalmakkal járt volna a vizsgálat. de szerettem volna még hallani a hangját. mire dühösen felmordultam. hangosan mondta az észrevételeit. hogy tudjam. ha. hogy újra elájuljon. hangtalanul. hogy lássam újra felragyogni gyönyör mosolyát. ha eszméleténél van. ± Bella. Nem is ártanék neki. mikor láttam. nem álmodom.. hogy a beszélni próbált.. . amiért velünk maradt. miközben igyekezte leküzdeni a b ntudatát. engem minden bizonnyal az hangja éltetne. Nem bírtam megszólalni. rendbe fogsz jönni. majd Carlisle-hoz fordultam. Nem akartam. A bátyjaim tovább aprították James maradványait. ± Nem tudsz csinálni valamit? "Annyira édes. Bella? ± kérdeztem. hogy a hangom visszahozza a felszínre. hogy tüzet gyújtsanak. tisztán és érthet en. " ± a húgom gondolatai kezdtek igen ködössé válni. Úgy t nt. Hallasz engem. Talán. de hallottam. ± Bella. ahogy láttam darabjaira hullani azt. nekem pedig belesajdult a szívem. ± Elég sok vért veszített. ± Alice? ± nyögte Bella meglepetten. beletelt egy percbe. némán zokogtam az én Bellám mozdulatlan teste fölött. mire rájöttem. hogy a bátyáim nem bírtak tovább a vészaggal borított teremben maradni.

± Fáj a kezem ± panaszolta Bella. mintha lehetséges volna. Emmett és Jasper is meghallották. vonaglott a fájdalomtól. meg kell tenned! ± utasított akaratosan és sürget en Alice. láttam. Úgy néztem rá. de mindene csupa vér volt. de úgy t nt. nem csak én kételkedem a terv kivitelezhet ségében. ± Megharapta! ± döbbent le Carlisle is. mir l beszél. Nem! Nem lehet ilyen vége. csak mert létezem. Ahogy megfordította a kezét tisztán látszódott James fogainak lenyomata. hiszen valószín nek tartottam. nem értettem. Edward. hová vezet a szenvedése. de a szemeim Bella szenved arcára tapadtak. ± Tudom. ami valaha átfutott briliáns elméjén. nehogy a mélybe zuhanjak. akik éppen benzint próbáltak szerezni. nem lehet ez a sorsa Bellának! "Tudtam. ha nem belém szuggerálta a látomását. sikerült összeszednie az erejét. ± Nem! ± kiáltottam kétségbeesetten a húgomnak és minden egyéb abszurd feltételezésnek. mintha a szakadék fölött csüngtem volna. mindhárman a kezeit vizsgáltuk. amib l ömlött a vér. ±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±± ± A t z! Valaki oltsa el a tüzet! ± Bella sikolya bezengte a termet. mi pedig tehetetlenül figyeltük a kínjait. amiben Bella jöv jének két kizárólagos útját mutatta: amikor megölöm. de Bella sikolya félbeszakított. és tisztában voltunk. Pontosan tudtuk. Mekkora borzalmakat kell átélnie miattam. ± Micsoda? ± kérdeztem kapva a szavain. A döbbenett l elakadt a lélegzetem. mint valami int figyelmeztetésként arra. ezért elindultak a közeli benzinkút felé. és kicsoda . mire mindketten meglepetten néztünk rá. nem lennék képes megölni. hogy egy vámpír elveszítse az ép elméjét. ± Ég a kezem! Döbbenten meredtünk rá. Carlisle éppen egy adag morfiumot szívott fel a fecskend be. hogy ártsak neki. de a gondolatai határozottnak t ntek. emlékszel!" ± sugallta felém Alice... ± Megpróbálhatod kiszívni a mérget ± javasolta. ± Carlisle! A keze! ± lehelte Alice. Képtelenség. és úgy t nt. és amikor átváltoztatom. ± Bella? ± nem értettem. hogy az egész teste sajgott. Nem volt id m rájuk koncentrálni. és ha tetszett. de akkor Alice megfordította a karját. fájdalma az én gyötr désem volt. Iszonytató volt ebben a gyötrelemben látnom t. egyetlen szabad felületet sem találtam. hogy adjon neki extra adagot. Eddig csöndesen suttogott. és az apám kivetette nekem az utolsó darab kötelet. Hogy is juthat ilyen rültség a fejébe? A legképtelenebb gondolat. ± Edward. a b ntudat elemi er vel lángolt fel bennem. hogy figyelmeztessen bennünket. Szerettem volna legalább megsimogatni valahol. mind átéltük ugyanezt. ± Carlisle mindjárt ad neked valamit. ± Alice! ± lehelte Bella segélykér n. nem is akartam. amelyiken eddig csak egy sebet láttunk. Már éppen mondani akartam. . ± Van még egy esély ± vetette közbe Carlisle. miközben márványujjaival letörölte Bella könnyeit. ± A seb viszonylag tiszta. min megy keresztül ebben a pillanatban. Bella ± próbáltam megnyugtatni. ki vagyok én. beleégette magát átkozott memóriámba. amit l elmúlik. miért éppen a kezét emeli ki. ami kipattant jöv belátó agyából.

El kell állítanom ezt a vérzést. ha vért veszel a kezéb l.± Gondolod. a víziói segítették. erre tálcán kínálják fel nekem. ± Edward! ± sikoltotta. mire alakulnak a dolgai az elkövetkezend néhány percben. és fejében Bella élettelenül a semmibe mered tekintete lebegett. amióta ismerem. milyen szánalomra méltó is vagyok valójában. Tudtam. akár úgy ± magyarázta. vagy talán valami csoda folytán mégiscsak sikerül megállnom és talán olyan élete lehet. amelyet Bella érzett ezekben a hosszúra nyúló percekben. ilyen bizonytalanságot soha nem éreztem még. melyikünk szenved jobban. csak ha valami módon kárt teszek Bellában. nem várhatunk tovább!" ± elmélkedett Carlisle. s gyötr dve figyeltem. hogy sikerül? ± kérdezte Alice. Tudtam. De a vére annyira csábító. vagy kés lesz! Bellára néztem. amiért gyáva módon tétovázok. mint ennek a borzalomnak a megkezdése el tt. ezért döntöttem.. de ne fogyaszd el mindet! Mintha valóban egy leszokott heroinistának nyújtanának t t és fecskend t egy adag heroinnal. amely végigszántja törékeny idegeit. Végre eljutottam egy szintre. ahogy néztem a szeretett arcot. hanem vulkáni láva folydogálna. gyötr dött. akkor még legalább három napig fog ebben a félelmetes fájdalomban vonaglani. ha már megízleltem?! ± Alice. aztán mintha olvasna a gondolataimban. Megkóstolhatod. ± Nem hiszem. akkor hogyan lennék képes ellenállni. és rám emeli fájdalomtól elsötétült tekintetét. Szinte éreztem a kínt. ± Carlisle. Kerestem a fejében. ± mit is mondhatnék? Hiszen Bella vérére áhítozom. hogy meg tudom tenni ± vallottam meg végül szégyenkezve. amint kinyitja a szemeit. ± De mindenképpen sietnünk kell. amiben boldogan újságolja Jaspernek. de nem volt semmi. aki kitartott. kín volt minden perc. Ha . A mi fajtánk létezésénél még a halál is jobb. pedig láttam a fejében. szemeit leszorította a pokoli fájdalom. milyen nehezére esik kontrollálnia magát. és ha semmi másban nem is egyvalamiben teljesen biztos voltam: nem engedhetem. hozzátette. Hálás voltam Alice-nak. akár így. hogy Bella átváltozása befejez djön. Vonaglásai mutatták nekem. ± Nem tudom ± felelte Carlisle szintén.. hátha meglátom magamat. halhatatlan létezésb l az a fájdalom. Segíteni akartam. én pedig gy löltem magam. amikor észrevette a húgom szenvedését. és keményen a szemeimbe nézett. Semmi! Kétségbeejt . és a hurok nem engedett szabad utat.. míg létezem. összekapcsolódott a tekintetünk és ebben a perben nem tudtam volna eldönteni. amint elengedem Bella kezét. hozz már valamit. ± Edward. Els emlékünk a keser . Carlisle egy pillanatig tétován. Mennyire jó is volt neki. üres fejjel bámult a semmibe. mégis kíváncsi volt. de elszántan. ± Neked kell döntened. nyomókötést készíthessen rá. amivel rögzíthetem a lábát! ± csattant fel türelmetlenül Carlisle. Szemeim résnyire sz kültek. én. Edward. hogy együtt tudjak lenni Bellával anélkül. ha nem teszek semmit. elértem.. hogy ezt a pillantást soha. A táskájából rugalmas pólyát vett el . majd határozottan fordult hozzám. hogy majd szükség esetén.. könny álom csupán. nem fogom elfelejteni. Vámpír lesz vagy halott. Ördögi csapdába kerültem. mintha az ereiben nem vér. ha sikeresen kiszívtam a testéb l a mérget. bárhogy is alakult a sorsa. hogy egyfolytában meg akarnám ölni. Barna szemeiben tengernyi kín örvénylett. Könyörgött. az illata. ha tehettem volna. hogy ellenállt Bella vérének. rjít . most kell megtenned. Gondolatai és szavai tele voltak bizalommal. de egy látomás segítette.. ± Én nem segíthetek. "Túl sok vért veszít. amit Bella ilyen állapotban töltött. minden fájdalmát azonnal átvállalom. Tétováztam. miközben a Bella homlokán éktelenked sebet ellen rizte.

de ez nem vette el a nektarikus esszenciáját Bella nektárjának. hogy képes vagy rá!" ± szuggerálta felém Alice. én pedig elszántam kulcsoltam az ujjaimat a csuklójára. és ekkor. és rám kacsintott Carlisle feje fölött. képtelenség volt. s a szörnyeteg kacagva tombolt feltörve a mélyb l ahová temettem és kínoztam hónapokig. Már nem hallottam sikoltozni. ± Edward ± lehelte némán. amivé tettem. ha tiszta a vére. "Atyaisten. mintha satuba szorította volna. aki sikított szinte egyfolytában. hogy mit is rejt hártyavékony b re. vére csábító dallammal töltötte be a torkomat. simogatása az ajkaimat súrolta. aztán. így egy kicsit könnyebben el tudtam vonatkoztatni Bella vérének illatától. szívének ritmikus dallama. Igyekeztem összeszedni magam. Nem telít dtem vele. sz nni nem akaró fájdalommal. különben vége lesz!" ± sugallta felém. s bár irtózott minden porcikám. b re forrón lángolt fagyott b röm alatt. hogy többé ne kelljen el hívni. Egyre többet. mint keserédes emléket. Szorosabbra fontam az ujjaimat.. "Tudtam én.. Nem akartam abbahagyni. tisztában voltam vele. amit valaha kóstoltam. Ránéztem a húgomra. Carlisle úgy zárta két karja közé Bella fejét. torkomat. selymesen simogatta mérgez fogaimat. de sikerült. rjít . ahol James fogainak nyomát éreztem. édesebb lett. meg rizve magamban. akkor inkább haljon meg. elszakítva magát a szörnyetegt l. de sápadt arcomon elégedett kifejezés telepedett meg. különben Bellának vége lesz. ajkaimat oda tapasztottam. talán még maga sem hallotta a saját hangját. további figyelmeztetéseket fogadott be. semmi nem érdekelt. Éreztem James mérgét a vérében. hogy a vadász mérge kitisztult a vénáiból. tehát id közben Emmett és Jasper is visszatértek. mint kés a puha vajban..választanom kell Bella vámpírléte és az életének vége között. míg Carlisle szorosan bekötözte a csuklóján a sebet. csak a forró vér. Nem számított. amikor a számba ömlött forrón lüktet vére. nem fájt neki. állj le! Le kell állnod. Összeszorítottam a fogaimat. hogy énmiattam halt meg ± így követhetem a Volturi segítségével. láttam magam obszidián szemeiben. ahogy tervezgettem idefelé jövet ±. nehogy elránthassa. és tudtam. mely . lágy b rén borotvaéles fogaim csöndes roppanással hatoltak át. Azonnal eltéptem a számat Bella csuklójáról. "Edward.. le kell állnom. Alice ráült Bella lábára. lefogta ép kezét. Még selymesebb. többet akartam. Édesebb volt mindennél. hogy most kell megállnom. mintha valami er s tárggyal fejbe vágtak volna tisztán láttam. ahogy ezt az agyam felfogta. Aztán egyszer csak csendesült a vére. mely kívánta. mélybe taszítva. még kívánatosabb. és mintha Carlisle is próbált volna valamit a tudtomra hozni. Edward. szemeim vörösen villognak az elfogyasztott vérét l. még többet. Jobban el bírtam viselni a gondolatot. Bella kacagása csengett a fülemben. ahogy az ajkamon megcsillan Bella piros ned je. megölöd!" Az elmém önálló életre kelt. Bella puha. Ha az örökkévalóságban mindig ízlelem. a mosolya ragyogott a szemeim el tt. Alig érzékeltem a külvilágot. melyben a pokol összes lángja burjánzott. ahogy csitítja Bellát. mely rjöngve taszította ki az ép gondolatokat. semmint létezzen egy örökkévalóságon keresztül gy lölve önmagát azért. ajkai alig mozogtak. Az illata meg sem közelítette azt a csodát. az én torkomban azonban még ott lobogott a t z. hallottam Alice-t. Benzinszagot is éreztem. de Carlisle figyelmeztetései utat törtek maguknak tébolyult elmémbe. akkor sem éreztem volna elégnek. már Alice-t is hallottam. hogy még több vérrel csillapítsam. Fókuszáltam rájuk. aztán a csuklója fölé hajoltam. amit szünet nélkül szívtam Bella törékeny csuklójából.

míg újabb fehér kötéssel borította be ezúttal a fején tátongó sebet. ahogy a megkönnyebbülés végigszántja az elmémet. A bátyáim a kocsinál várakoztak. de rültség volt. Alice rám vigyorgott. Alice. hogy valóra váltsa saját vízióját. a szemeit legalábbis nem volt képes nyitva tartani. miel tt további lépéseket teszünk. mintha álmos lenne. Mélyet sóhajtott. amiért sikerült félbeszakítanom rjöng étvágyamat. és ez éppen olyan lehetetlen válasz volt. hogy életben maradjon. éreztem. Jasper persze mindenképpen irigykedni fog mindannyiunkra. ± Szeretlek ± csak ennyit bírtam kinyögni. igyekezett minél el bb a tárgyra térni. amiért kibírtuk a vér csábítását. hogy rendezhessük a sorainkat. nem csak t. és bár Bella vérének illata körénk fonódott. ± Bella! ± szólította meg Carlisle. Ezt mindenképpen tudnunk kellett. hogy a méreg már teljesen kiürült. ± Valóságos morfium. Hallották. ± Itt van melletted. hogy valami nem tetszik neki. ± Igen ± suttogta. Ismert téged.. önfeledtnek éreztük magunkat. míg Alice lemászott Bella lábáról. de bizonyára a morfium kezdett hatni a szervezetében most. kilibbent könnyed mozgásával az el térbe. ± Mmmm? ± Kialudt a t z? ± kérdezte Carlisle aggodalmasan. Az egész lényemben tombolt az iránta érzett szerelem. Kiváltképp engem. amit még a reptérnél loptak el. minden mást mellékesként könyveltem el. és szemei közt a homlokán megjelent az a ránc. Semmi nem számított. mégis diadalittasan.továbbra is csábítóan lengte be a termet. Kábának t nt. milyen ügyes volt. amiben Jaspernek újságolja. én pedig fölötte görnyedtem maradék vérét kívánva. Carlisle azonban sokkal józanabb volt nálam. ± Tisztának érzem a vérét ± válaszoltam mosolyogva lanyhuló piros szemeimmel. hogy ébren maradjon. amit egy ép Bellától is vártam volna. Carlisle irányában érzett tiszteletem ett l csak még nagyobb lett. Benzinszagot érzek. tudta. A James által létrehozott rémálomból visszatérhettünk az emberek átlagos életébe. Edward. ± Tudom ± lehelte. mindketten ámulva gondoltak a történtekre. a megkönnyebbülés elárasztott bennünket. ± A vadász becsapott. ahol nem van? A létezésem már valóban Bellától függött. miközben minden erejével azon volt. Nem sokan bírnánk a friss vér közelében ilyen következetesen gondolkodni. ± Hol van édesanyád? Renee-r l teljesen elfeledkeztem. Bella kis szünetet tartott. Bella ± magyarázta Carlisle Bellának. aztán riadtan folytatta. de úgy láttuk alig van magánál. mintha eddig nem sikerült volna egy tisztességes légvétel a tüdejének. maradj velem ± könyörgött er tlenül. hiszen a nyomkeres mindnyájunkat becsapott.. megkönnyebbülten.. Alice eddig bírta. mintha saját magát okolná valami képzelt butasága miatt. a világ újra létezett a számunkra. ami jelezte nekem zárt elméje ellenére. ± Maradj. és visszakacsintottam Alice-ra. ± Sikerült? ± kérdezte Carlisle kíváncsian. honnét jöttél. ± Köszönöm.. Edward! Megnézte a videóinkat ± ezt úgy mondtam. ± Veled maradok ± feleltem természetesen. mi történt idebenn. Csöndesen felnevettem. csak Bella. . hisz hová is mehetnék. ± Bella! ± Igen? ± nézett fel Carlisle-ra kábán. a videó. ± Floridában ± sóhajtotta Bella. ± Alice! Alice. Edward! Micsoda butaság ilyesmit megköszönni.

hallani vérének vad zuborgását a vénáiban. fejével az ajtó felé intett. hogy a fájdalmas részek kimaradjanak. Alice feszülten figyelt. Soha nem hittük volna. bizonyára hallotta. mesélt Alice vámpírlét el tti életér l. hogy Alice a sokkoló elektromos terápia miatt nem emlékszik a múltjára. mikor beültünk egy sötétített ablakú Mercedesbe. Bár Jamest hallgattam. amit a bátyáim készítettek az ajtóba. de ezt így tudva maga is úgy gondolta. ± Húsz perc a kórház ± jegyezte meg Jasper. Magamhoz szorítottam és elindultam vele az ajtó felé. egyes vámpírok miért vannak annyira oda értetek. de csak akkor gyújtotta meg. melyen rémület uralkodott. mire Bella csalódottan feljajdult. mégis jól kivehet ritmusát. Carlisle bevágódott mellénk és átnyújtotta a készüléket a húgomnak. hogy ne kelljen a lopott autót használni. gondolataiban mer elismerésként járkáltam fel és alá. ± Nem. Egyszer már megtörtént. majd én viszlek ± mormoltam.. érezni testének melegét. és átengedte a kormányt Jaspernek. hogy biztonságban legyen t lem. ± Sokkot kaphat a vérveszteségt l. mindenesetre annyit sikerült kihámoznunk. B órányi anyag volt a gépen. hogy miel bb kivigyem ebb l a rémületb l. Édes! Kivételesen úgy t nt. mely csöndesen er södött. aki ostoba módon annyira odavolt egy lányért. Mi Bellával hátul ültünk. Alice kikapcsolta a gépet és komor tekintettel meredt a szélvéd re. majd a félelmet. ± Nyugodtan alhatsz. Micsoda megkönnyebbülés volt a karjaimban tartani. rájött. mi pedig döbbenten hallgattunk.. hogy rejtve maradt el tte emberi élete. én inkább aludni szeretnék. A Mercedes motorja felb gött. s t rettegett.. talán jobb is. ± Ideje elvinnünk innen! ± figyelmeztetett. de soha nem fogom megérteni. hogy szót fogadott. sok-sok évvel ezel tt ± hangzott fel rövid szünet után a nyomkövet émelyít hangja. ± Hol van a kamera? ± szegezte nekem a kérdést Alice. ± és a vadász beszélt. amihez a te Edwardodnak nem volt elég bátorsága ± halk moraj hagyta el a mellkasomat. hogy a zsákmányom megszökött el lem. és szívének gyönge. míg én felnyaláboltam Bellát. Carlisle magához vette a készüléket. miközben az arcomat a hajába fúrtam. kedvesem. amikor mi már az épületen kívül voltunk. emberekért. hol nem volt. ± . Soha. ahová a lányt bezárták. miel tt teljesen elájult volna. mert azonnal mélyálomba zuhant.± Amikor ez az öreg vámpír. aki abban az elmegyógyintézetben dolgozott. James monológja közben Bella még épen ácsorgott. megvetettem minden szót. ami elhagyta a száját. a reakcióit: az együttérzést átsuhanni az arcán. mikor Bella összefüggéstelenül említette t is. kicsempészte t az intézetb l. amiért Jasper rohant el. és én innent l kezdve nem is nagyon tudtam másra figyelni. hogy a videó kamerát nem kellene megsemmisítenünk az épülettel együtt. mit fog hallani. s magamba szívtam az illatát. haja ziláltan lógott az arcába. bár egy látomás már megmutatta neki. amikor megtudta.. ± Akkor történt meg el ször és utoljára. . szemeim csak Bellát figyelték. hogy azt a megoldást választotta. Összemosolyogtunk Carlisle-val. Beteg elméje volt. Amint kiszabadította a lányt gondoskodott róla. Alice mohón kapott utána. Carlisle a vadász darabjaira locsolta a benzint. amit James sírhelyének szántunk. Alice úgy nyomogatta a gombokat. mi pedig egy emberként szegeztük a tekintetünket a videokamera kis képerny jére. egyszer volt. amikor az haláláról. ± Siessünk ± mondta helyettem Carlisle. volt egyszer egy öreg vámpír. A lángok magasra csaptak. Undor kerülgetett. hogy a kis védencére fáj a fogam. aztán megállt felettünk a benzines kannával. Alice a következ szavaknál felszisszent. hogy mi is vagyok valójában. ezt a tekintetet kerestem benne az elején.Bella váltásait nehéz volt követni. ± És most aludj. ahogy hallgattam gy lölt ellenségem. amikor a vadász Alice életér l beszélt. Az els amit meghallottunk Bella fájdalmas sikolya volt. Félt.

Ezt a borzalmat még az agya sem képes pozitív élménnyé alakítani. A vérátömlesztések nem pusztán azért érintettek nehezen. hogy meg sem fordult a fejében. hogy Bella a szállodában éppen hozzánk indult a földszintre. amit a sors számomra fejlesztett ki. azt bánta. Azon a reggelen már tudott annyira tisztán gondolkodni. hogy ne értem volna egy sérült pontjához a testén. Egészen más gondolatok mászkáltak a fejében. aki szárnyalt a boldogságtól. hogy nem gyújtotta a tüzet James maradványai felett. az órák mázsás ólomlábakon vánszorogtak. Bellát a mesterséges altatás tartotta egy olyan helyen. Alice minden látott. amikor végre kinyitja édes mélységeket rejt csokoládébarna szemeit. Láttam a fejében az elmúlt napjainak az eseményeit. amikor végre a szíve er teljesen pumpálni kezdte azt a vért. 23. talán a Phillel való el z éjjeli telefonbeszélgetés nyugtatta meg. B ntudat marcangolt darabokra. hogy Bella ilyen állapotba került miattam. Renee csütörtök éjjel ért a kórházba. és esett is. mert a b ntudat kínzott. Olyannyira élvezeteset. A napok hosszú éveknek t ntek. hogy mellettem maradjon. és halálra rémült. nehogy felt njön bárkinek a szemem. Patthelyzet Forró nyári nap volt. Bellához nem ill esszenciák voltak. mintha üvegbúra alá tették volna Phoenixet. láttam Philt is. hisz nem találtam rajta fogást úgy. mint a lánya. amiért Renee-nek ott kellett hagynia t Floridában. A szemeim viszonylag hamar. Mi semmi logikát. elcsigázott. de szertelen és éppoly ügyetlen. ahogy azonban telt az id . Mindenkivel kedves volt. és végtelenül csalódott volt. de Carlisle szerencsére rendelkezett annyi tapasztalattal. mint amit Belláról gondoltam volna. hogy melyik csapat szerz dtette. de még ráadásul az illata is teljesen megváltozott. fáradt volt. míg Bella ébredésére vártam. ha Bellához közelített. de szerencsénkre elbújt egy hatalmas. Részletesen ecsetelte. Gyötr dtem. kínlódtam. míg Bellát a kórházba szállítottuk. hogyan lehet levenni a lábukról a fáradtságtól és h ségt l tompa ügyeleteseket. egyre sötétebb színt öltöttek. és reménykedve vártam azt a pillanatot. Csaknem három napig tartott az rület. amit Bella vére festett vörösre. Komoly baja is eshetett volna. Én az autó keszty tartójából kaptam egy napszemüveget az orromra. amire kit n játékot értett. Ha magához tér válaszokat akar minden bizonnyal. de nem tudtam. míg Carlisle megvet en gondolt a nyomkövet re. mit mondhatnék. frusztráló volt t nézni és valaki más illatát érezni. . ráadásul a szálloda igazgatósága ezek után mindenben sokkal szívélyesebben segítettek Jaspernek és Alice-nek. és én nem óhajtottam tapodtat sem mozdulni Bella ágya mell l. ezért olyan volt. nagy megkönnyebbülést éreztem. a tehetetlenség csaknem elvette az eszemet. a jöv már nem burkolózott ködös homályba. vagy egyéb szórakozást nem láttunk abban. de a lépcs fordulónál az útjába került egy takarító kocsi. Lehetetlen. akik szinte felháborodással mutogatták a bizonyítékokat. amin keresztülesve legurult a lépcs n és kizuhant egy zárt ablakon. A fülledt meleget az emberek többsége önmagukhoz h en élte át: agresszívek és ellenségesek voltak. ahová én képtelen voltam követni. mindenféle rendszer nélkül. milyen rendszerrel m ködhet az agya. Ez a magyarázat mindenkinek kell képpen hihet volt. másnapra nyerték vissza normális csillogásukat. Péntek reggel Renee már jobban nézett ki. amikor kiderült. mindenesetre már nem t nt egészen tébolyultnak. a gondolatai is kisimultak. s r felh réteg mögött. amiért a lányát ilyen állapotban látta. vesztesként is kikerülhet bel le. El re rettegtem. amiket annak el tte k maguk gyártottak.Jasperben forrongott az indulat.

enni vagy tisztálkodni a szállodába. addig én is elintéztem az ilyen irányú teend imet. úgy t nt. ahogy a mosdatás után hagyták. de meghallottam a hangját. Renee csak a lányának hajlandó elhinni. az arca alig néhány centire az enyémt l. együtt járunk ± feleltem. ± Ha szeretnél elmenni. ami ragad és lehetetlen lemosni. hátha megszólal álmában. ± Ahogy gondolod ± felelte szintén mosolyogva. és nagyon csinos. figyelve a reakcióit. állandóan. ± Azt már nem! ± kaptam a keze után. amely már szinte beterített. mint amolyan figyelmeztetést. de hiába volt megnyer a küls m. Közben megállt. aminél jobban semmi nem imádhatta t. úgy maradt reggelig és így tovább. hisz ha tudná. igen. ± Köszönöm. vagy ami fontos lett volna. ha csöndesen is.. én maradok egy darabig vele ± ajánlotta fel kedvesen. És akkor. figyeljen ránk. Kés éjjel lehetett. Korábban már találkozott Alice-szal és Carlisle-val és természetesen el volt b völve t lük. aztán rávettem.. Sikerült egy kicsit elvonnia a figyelmem az önmarcangolásról.. valószín leg maga próbálkozna meg a lehetetlennel. és fagyott ujjaim közé temettem forró kezét. vajon mit csinálhatnak Forksban?" ± Renee elmélkedése rádöbbentett. és gondolatban már megfogalmazta. "Választékosan fogalmaz. ahol nekem hosszútávon nincs helyem. hogy eltávolítson Bella közeléb l. ami a vendégeknek volt fenntartva. Inkább maradnék én is. ± Mondhatni. hogy elmondja. és hagyjam élni a saját életét. Minden nap ugyanabban a pózban. Figyeltem az arcát. hogy Bella nem tartozik hozzám. Ahogy ott figyeltem. de olyan mély altatásban volt.. de gondolataiban gyanakvóan méregette minden mozdulatomat. de ahhoz legalábbis elég koncentráltan gondolkodott.hogy felt njön neki. amint kimondja végzetének nevét. akkor menj nyugodtan. hogy egyetlen hang sem hagyta el a torkát. De ennek eldöntését kizárólagosan Bellára bíztam. végre megmozdult. de végül Renee nem bírt a kíváncsiságával. mint amikor otthon aludt. de végül elszánta magát és elindult a földszint felé. hogy nézzen be a büfébe. Egy ideig a csöndet csak a Bella ágya fölé er sített monitor ütemes pittyegése törte meg a csendet. amire minden ember ugyanolyan imádattal reagált. igaz? Megrándult a szám sarka a megfogalmazásra. Amikor elment leültem a kis székre. ha téged is a földr l kell összekaparni ± nógattam. hogy szóba is hozza. hogy egy kérdést kétszer tett fel. hogy Bella kit l örökölhette az éleslátását. hogy eloszlassam a kételyeit velem szemben. Renee igazán szórakoztató egyéniség volt. mint a nap hátralév része.. A délel tt ilyen közbeszúrós finoman célozgató kis kérdésekkel telt. de én azonnal készen álltam az udvarias visszautasító válasszal. ± Szóval együtt jártok az én Bellámmal. hogy beszéljen az éjszakás n vérrel. és ami csaknem a vesztét okozta. Ez a pénteki éjjel azonban más volt. hogy valóban nem akarok rosszat neki. Persze Bellától természetes módon az els mozdulata is önpusztító volt: ép kezével az oxigént adagoló csövet próbálta kiszedni az orrából. és az államat az ágy szélének támasztottam. Megesett. gondosan megválogattam minden szavamat. de nem tettem szóvá.. de míg nem voltál itt. Némán vettem tudomásul a célzást. a család többi tagjával együtt. Ezen jót nevettünk. hogy elmenjek. ha nem bánod ± igyekeztem hatni rá a mosolyommal. ± Azzal nem segítesz rajta. míg távol van. már elfelejtette. mi is vagyok. szünet nélkül Bella ágyánál virrasztok. csakúgy. Mindig megmosolyogtatott a felém irányuló aggodalma. ami egy olyan világhoz köti. amikor Renee gyomra hangos mordulással megtörte a kórterem csendjét. mire kissé bizonytalanul meresztette a szemeit Bella továbbra is mozdulatlan testére. mint valami hatalmas sárkupac. . mert én továbbra sem voltam képes arra. de mire odajutott volna.

± Mit mondtatok neki. ahogy egyre jobban elhatalmasodik rajta a pánik. mintha ezt sokkal nagyobb véteknek tartaná. Önmarcangolásom alól csak Bella nyújthatott feloldozást. hogy beleszeretett a számára legveszélyesebb lénybe a világegyetemben. annyira sajnálom! ± suttogta sajnálkozva. Bármit megadtam volna. mint amit én elkövettem. El is késhettem volna ± vallottam meg lelkiismeret furdalásom minden valóságával. Renée itt van a kórházban. csak hogy anyuci megnyugodjon? ± Mindjárt visszajön ± nyugtatgattam. miel tt belemelegedne a túlzott felel sségtudatába. Most éppen elment. én pedig megint éreztem a szokásos frusztrációt. Edward. Azt hittem foglyul ejtette anyut ± ismerte el a hibáját is. ahogyan más. Mégis megkönnyebbülés áradt a tekintetéb l. hogy milyen választ kapok kimondatlan kérdésemre. Ezt meg hogy gondolja? Napokig altatásban. ezért. hogy kerültem ide? . és talán b nbánat. hiszen csaknem meghalt miattam. hogy a megtörtént szörny ségeket is egészen máshogy fogja értékelni. miért. amit mondok. Ahogy ránéztem a tet t l talpig gézbe bugyolált testére. ± Anyu itt van? ± riadt meg. biztos voltam benne. ± Alice már felhívta ket. de nem kerülnek a puzzle darabkái a helyükre a fejében. ezért biztos voltam benne. hogy egyen valamit ± magyaráztam türelmesen. meg fog lepni engem. Figyelmeztetésem süket fülekre talált. ± Neked viszont nyugton kell maradnod. mire én megráztam a fejem. amit áthatolhatatlan elméje okozott nekem. amíg Bella ott él. láttam az arcán. ± Mindnyájunkat becsapott ± mutattam rá. aztán hirtelen felébred és fut néhány kört. ± Olyan buta voltam. de nem értettem. amit magamban hordoztam az elmúlt néhány napban. épesz ember. Mer képtelenség a történtek miatt bocsánatot kérnie. Mégis én vagyok leginkább a felel s. ± Föl kell hívnom Charlie-t és anyut ± mondta kétségbeesetten. a megszokott módon reagált dolgokra. vagy akár fájdalmat éreznie. ± De mit mondtatok neki? ±kérdezte.± Edward? ±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±± Csak nézett rám rejtélyes mélységeket szántó barna szemeivel. mert tovább rémüldözött egy ilyen semmiségen. hogy próbálja felfogni a történteket. Arcán a megkönnyebbülés oda nem ill érzelme telepedett meg. Egyetlen vámpír ± sem más hozzánk hasonló veszélyes lény ± nem fenyegeti már a testi épségét. én pedig döbbenten figyeltem. ahogy megpróbál felülni. de gyorsan félbeszakítottam. ± Majdnem túl kés n érkeztem. és Alice szerint. ± Mi történt? ± kérdezte összeráncolva a homlokát. csak ne kelljen többé aggódnia. Ez korántsem volt meglep hír. kénytelen leszek elhagyni Forksot és környékét. hiszen Bella soha nem a várt. akivel legújabb látomása óta csak telefonon beszéltem. ± Edward. de láttam. miközben a vállánál fogva gyöngéden visszanyomtam a párnái közé. de mintha nem is hallaná. az b ne csak annyi. folytatta. ± Sss! Most már minden rendben lesz! ± ígértem keser szájízzel. Semmi oka megkönnyebbülésre. ha úgy dönt.

míg önszántamból színt vallok. ± Sajnálom ± menteget zött. csak Bellánál. ± Eltörött a lábad. . aztán kiestél egy csukott ablakon ± magyaráztam a mesénket. lehiggadt kissé. nehogy meglássa bennük a szörnyet. mi az. nincs ebben semmi hihetetlen! Úgy t nt.. Szemeiben sem félelem. mint a "balesete" el tt. Én a te illatodat szeretem ± jelentettem ki határozottan. hogy túl sokat agyaljon. Nem férhetett kétsége ebben a dologban. maradt odabenn minden éppoly fordítottan. hogy nincs semmi baj a fejével. ha képes lettem volna rá. Már a gondolatra elöntött a szomjúság. büszke voltam magamra. ± Legalább részed volt egy kis változatosságban! ± vetette oda incselkedve. ± Nincs rá szükségem. bár inkább hangzott gy zködésnek. ± Hogy bírtad megtenni? ± suttogta szinte hangtalanul. de az emlékeimben élénken megmaradt az aromája. ± Lehetetlen volt. mire égnek emeltem a szemeimet. ± Lehetetlen. tényleg nagyon szeretlek. Annyira jellemz Bellára. ± Nem mondhatnám. szemeimmel a géz red it tanulmányozva. Többször is kaptál vérátömlesztést ± már az emlékt l kirázott volna a hideg. aztán végignézett magán. akadozva felsóhajtott. mire keményen a szemei közé fúrtam a tekintetem. hanem attól. ahogyan meglátom magam a tekintetében. mint szagom? ± incselkedett mosolyogva. miért fáj ott. ami a vérének a tökéletességét illette. számomra. ± Még annál is jobb. Elmosolyodtam. ± Talán nincs olyan jó ízem. Vérének íze halványan belengte a szobát illat formájában. ± Mennyire súlyosak a sérüléseim? ± kérdezte. amivel mindenki fejét ügyesen teletömte. nem is az pillantásától félek. Elterelésképpen a tenyerembe helyeztem gézbe tekert kezét. ± Hogy valakinek éppen ezért jusson eszébe bocsánatot kérni.. ezért tudtam végre ránézni. de megráztam a fejem. de annyira jó volt végre a szemébe nézni és szót váltani vele. horzsolások a b röd minden egyes négyzetcentiméterén. nem voltam vev az egészségére vonatkoztatott tréfáira. Rájöttem. én pedig lesütöttem a szemeimet. abbahagyni ± mondtam végül csöndesen. amely csaknem elvette az életét. de képtelen voltam a szemébe nézni. és kivételesen büszke voltam Alice kreációjára.. mert egy id re teljesen megváltozott a szagod. ahol nem lát sérülést. Megkönnyebbültem. amikor Bella vére a számba ömlött. Igyekeztem kicsit jobb kedvre deríteni. nem akartam. sem megvetés nem tükröz dött. ± Magam sem tudom ± sóhajtottam. amiért bocsánatot kellene kérnem? ± kérdezte naivan. de így csak egy fintorral fejeztem ki a nemtesztésem. hogy amit érezek. de én megtettem ± magyaráztam neki és az önelégültségem kifejezetten mulattatott. mint képzeltem volna. gondolatban felidézve a pillanatot. inkább pihennie kellett volna. hogy reméltem Renée valóban nagyon éhes volt. hogy a kedvemre volt. amikor el ttem feküdt egy kórházi ágyon. én pedig egy pillanatra összeszorítottam a fogaimat.± Hogy gurultál vagy két lépcs fordulónyit. ± Sokkal jobb ± ismertem be. Ebben a dologban legalább elégedettnek kellett lennie magával. mintha a porcelánnál is törékenyebb lenne. mintha fel akarná mérni. csupán kíváncsiság. amit tettem. ± Lásd be. egyszer en kivárta. Összeráncolta a homlokát. éget en fájt. s jó sok vért veszítettél. ugyan mi mást várhattam t le? ± Úgy látszik. Nem nógatott. Rádöbbentem. És az is volt. illetve nem tettem meg. ± Miért.. amit sehol máshol nem érezhettem. de aztán felidéztem.. ahogy sikeresen eltéptem az ajkaimat a karjáról. és lágyan simogattam. négy bordád. Talán el ször a létezésem alatt. torkomban lángolva támadt fel a szomjúság. Láttam Bellán a feszültséget.. arra. büszkeség. van egy-két repedés a koponyádon.

én ott maradtam ± hagytam rá természetesen. hogy miért nem az ép eszére hallgatott. Szinte esdekeltem. Úgy látszik. hogy ha esetleg a kritikus százalék alá esne. miért tetted ± igyekeztem megnyugtatni. hogy viszonylag jól van. ± Mi baj van. én pedig megenyhültem... bennem pedig újonnan kelt életre a gy lölet. majd habozva hozzátettem. ± Azel tt nem is sejtette. hogy nem vehettem részt annak a kivégzésében. ± De te ott maradtál ± jegyezte meg csöndesen. Meg kellett volna várnod. Láttam rajta. ± Nem láttam Emmettet és Jaspert abban a balett-teremben ± jegyezte meg kissé összezavarodva összevont szemöldökkel. A kezem már indult a n vérhívó gombja felé. akkor azonnal értesíthessem az éjszakás n vért vagy az ügyeletes orvost. hátha reagál valamit. talán olyasmit is.± Azért. Bella? ± Mi történt Jamesszel? ± kérdezte hirtelen.. Szerettem volna. túl sok volt a vér. ± Igen. én pedig hevesen bólintottam. de biztos voltam benne. Számomra hosszabb id volt. mert Bella nem tudhatta. Pillanatnyi szünet. min lep dtem meg. de azért nem bírtam magamban tartani a véleményemet. megemésztette a hallottakat. a létfenntartó ösztöneire hallgatva. ámulattal. Nem is értettem. Azért igyekeztem fél szemmel figyelni. én pedig meglep dtem. ami eltért az oxigén saturáció volt. és én ± bár tudtam. attól még tökéletes rültség volt. Mai napig bele rültem a gondolatba. ±. Az egyetlen. amir l lemaradt. könyörögtem neki. ± Sajnálom ± felelte szintén. keményen néztem a szemébe. amivel teljesen meglepett és összezavart egy pillanatra. és bármit megadtam volna. Szerettem volna minden dühömet és gy löletemet rázúdítani a vadászra abban a pillanatban.. ± folytatta az emlékezést. ± Nem engedtél volna el ± mutatott rá. gyorsan ellen riztem a monitort. ± Látta Alice a videófelvételt? ± kérdezte riadtan. ± . ± Nem bizony. hogy megnyugodjon. aztán a felismerés. mennyire igyekszik visszaidézni a történtekb l bármit. ± magyaráztam. amikor megláttam abban a teremben. Azonnal odahajoltam. tudod ± mutattam rá. hogy Bellának nem t nt fel a kis szünet. hogy pihennie kellene ± igyekeztem minél türelmesebben vázolni neki a helyzetet. miért nem emlékszik semmire. aztán hozzáf ztem. ± És Alice és Carlisle is. amit a vadász felé éreztem. ± k is szeretnek téged. ± Tudom ± mondta Bella. ± Letéptem rólad ± feleltem végül. és szinte ígéretként folytattam. ± Nem ± helyeseltem. ± Persze. kivételesen cselekedhetett volna normálisan. de ezt betudtam a váratlan ébredésének. nem esett senkinek nehezére a közelében maradnia.. hogy semmit nem tehetek a kínjai enyhítésére. hogy kis híján örökre megfosztottál magadtól ± jelentettem ki. pedig tudtam. el kellett volna mondanod nekem. hiszen Alice korábbi . aztán továbbra is kíváncsi tekintettel fordult hozzám. aztán Emmett és Jasper végeztek vele. ± Tudom. én pedig bólintottam újra. Nem fogytak a kérdései. sajnálkozva. aki ezt m velte Bellával. látta ± feleltem tömören. mit jelent Alice számára ez a töredék információ a múltból. De az nem lett volna. Mennyire szerettem volna kisimítani a red ket a homlokán. mikor meggy z dtem róla. ± Ki kellett menniük. de ehelyett rémület futott át az arcán. valóban baráti viszony alakult ki Bella és a húgom között. ± Igen. ha újra láthatom a mosolyát felragyogni. hisz mit is tehettem volna. Leállt nekem az id . de legnagyobb rémületemre fájdalmasan fintorgott. Figyeltem. ha a kellemetlen emlékeket sikerül kitörölnie az elméjéb l. és a megvetés. ami az állapotához képest normálisnak mutatta Bella állapotát..

az nem probléma. hogy találkozzunk a hotelben. aztán váratlanul más témába kezdett. ha a történeted némely ponton zavaros. ± nem akartam még egyszer elismételni. El relátó volt.. távol kell lennem t le. aztán valahová a falra szegezte a tekintetét és igyekezett nem elájulni. mit mondjak neki? ± magyarázta. félhangosan.. ám akkor. aztán tárol. ± Fél a t t l ± jegyeztem meg inkább csak magamnak. hogy nyüzsögnek benne a kérdések. A szemeit forgatta. ± Azt akarod. hogy Bella minden információt szomjazva iszik. mire célozhatott. érezzem. ezért nem értettem a kifakadását. majd feljajdult. Nem is értettem mir l beszél. Legyintettem. Mire gondolt. miért vagy itt? Miel tt visszajönne. ± Egy szadista vámpír. ± Most viszont már tudja ± jegyezte meg keser en. de hasra estél a lépcs n. ahol Carlisle-lal és Alice-szal megszálltunk. mert természetesen szül i felügyelettel érkeztem. mégis döbbenet volt Bellától olyan információt hallani. ± Áuu! ± Mi a baj? ± kérdeztem és aggódva ellen riztem a monitort. gyere vissza Forksba ± magyaráztam megkönnyebbülten.. ± Na és te miért vagy itt? ± kérdezte. kivételes er vel támadt fel a frusztrációm. Megdöbbent volt számomra a saját reakcióm is.. hitetlenkedve csóváltam a fejemet. Komolyabb változást nem láttam. mégsem számítottam rá. Viszont egy infúzió. amit nem én árultam el neki. mire a szemeibe fúrtam az enyémet. míg a másik felem repesve ujjongott. ugyan kérem. és eszembe jutott a felel sségtudata. Évekig is vártam volna. muszáj tisztáznunk. és rábeszéljelek. Persze teljesen logikus volt. rohan találkozni vele. amiért mégsem igazolódott be a borúlátásom. Rémülete ezúttal valóságos felüdülés volt számomra. akinek feltett szándéka. légzése felgyorsult.látomásai már jelezték a dolgok ilyetén fordulatait. lássam. beugrott. ± . biztos voltam benne. sehogyan nem értettem. ± T k ± mondta és fintorogva bökött a karjába behelyezett kanülre. ahogy rémülten rám nézett. magamban tudomásul vettem újra. a szokásos betanult stílussal. . amivel a végtelen szerelmet éreztem iránta. De nem muszáj pontosan emlékezned: remek mentséged van rá. aztán megmozdult. ± Beleegyeztél. hogy anyám mit gondol... ami ráadásul a gyógyulását szolgálta. Láttam magam a szemeiben. amit az évek során magunkra vettünk az ehhez hasonló helyzetekre vonatkozólag. hogy elmenjek? ± kérdeztem rá a nyilvánvalóra. hogy egy vámpírtámadás után legalább fájna valamije. a többit már tudod. ahogy a szemöldököm egyetlen vonallá olvad össze a gondolatra.. mintha t rt döfött volna keresztül a szívemen. és. amit ezekben a pillanatokban elejtek neki. csak hallhassam. nem bántam.. hogy halálra kínozza. ugye. ±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±± Azt gondolná az ember. ha arra van szüksége. hogy észre térítselek. tisztában voltam vele. de Bellának egyetlen aprócska t okozott problémát. míg megemészti a hallottakat. csak hogy csipetnyi id t nyerjek magamnak. vagy éppen azon a szervemen. én pedig türelmes voltam. mintha kattant volna egyet az agyam. Vártam. ± Dehogyis! Úgy értettem. ± Vagy úgy! Azért jöttem Phoenixbe. Szemei tágra nyíltak. hogy távol akar tudni magától. amiért nem bírtam megfejteni agyának rejtélyes m ködését.

± Van egy-két hiba a történetben ± jegyezte meg, megrándult a szám sarka a visszafojtott mosolytól. Sejthettem volna, hogy hibákat keres, de Alice-t lehetetlen volt rajtacsípni. ± Például hiányzik a törött ablak. ± Nem igazán. Alice nagy élvezettel gyártott bizonyítékokat ± magyaráztam félmosollyal az arcomon. ± Mindenre gondolt, és nagyon meggy z en tette, úgyhogy ha gondolod, akár be is perelheted a szállodát. Nem kell aggódnod semmi miatt! ± nyugtattam meg, míg k kemény kézfejemmel végigsimítottam arcának bársonyosan puha b rét. ± Most csak az a dolgod, hogy meggyógyulj! Szíve váratlanul olyan rült iramba kezdett, hogy még a monitor is hangos pittyegéssel jelezte a rendellenességet. Rémülten rántottam el a kezemet, hátha valamit rosszul csináltam, de Bella nem úgy nézett ki, mint akinek az állapota rosszabbra fordult, inkább... ± Ez kínos ± motyogta zavartan, b rének színe pedig felöltötte azt a színt, amelyet a legjobban szerettem rajta és elpirult. ± Hmm, kíváncsi lennék... ± kezdtem kuncogva, de aztán a hangom elhalkult, ahogy közeledtem hozzá. Szinte hihetetlen volt, az egyik pillanatban még a Volturi jár a fejemben, majd Bella gyógyulásáért görnyedek összeroncsolt teste fölött, a következ ben pedig már a piruló ajkait csókolom. Bódítóan hatott rám az illata, a gyomrom helyén hatalmas sziklát éreztem, hallottam szívének rült ritmusát, ahogy forró vére száguldott a vénáiban. Épphogy megérintettem az ajkait, a monitor csipogója olyan tempót diktált, amelyet már nem bírt, majd hirtelen elhallgatott. Riadtan egyenesedtem fel, aztán ellen riztem a monitoron látható adatokat. Minden rendben volt, még a saturáció is a normális 99%-ot mutatta. Megnyugodtam, mosolyogva rájöttem, hogy kifejezetten hízelg rám nézve ez a reagálási mód, amit Bella produkált a közelségemre. ± Látom, most még jobban kell vigyáznom rád, mint általában. ± Még meg sem csókolhatlak rendesen ± jegyezte meg bosszankodva, szemei közt a ránc mímelve odaer szakolta, mert a szemei mosolyogtak. ± Ne akard, hogy én menjek oda hozzád! Elmosolyodtam. Bella és a fenyegetései mindig jókedvre derítettek, és bár szívesen végignéztem volna a kivitelezését, mégis engedelmesen fölé hajoltam. Éppen úgy zajlott minden, ahogy néhány perce, de ezúttal nem akartam megállni, ízlelni szerettem volna mézédes ajkait, figyelmen kívül hagyva a monitor pittyegését, de valami mégis elvonta a figyelmem.

±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±

"Istenkém, ez annyira kínos!" ± csendült fel a folyosó végér l Bella édesanyjának szégyenkez gondolatmenete, mire vigyorogva elhúzódtam Bellától. ± Azt hiszem anyádat hallom ± jegyeztem meg, persze teljesen biztos voltam benne. Senki mástól nem származhatott ez a teljesen jellemz gondolatsor. ± Ne hagyj itt! ± suttogta Bella, s rémült szemeit az enyémbe fúrta. szinte félelmet láttam az arcán, és bár az elméje zárva volt el ttem is, mégis biztos voltam benne, nem akarja, hogy itt hagyjam. Ez is bizonyára a fordítottságnak volt betudható, hiszen a történtek után mindenki más világgá menekült volna a közelemb l, de legalábbis fellélegzett volna, ha távozni készülök, de Bella persze éppen ett l pánikolt be igazán. Úgy t nt, is igazán szeret, bár ez meg sem közelítette azt a szerelmet, ami bennem lángolt iránta.

± Nem hagylak itt ± lehetetlen volt nemet mondani neki, nem is bírtam, ezért inkább a szavamat adtam, ledöntve a józan ítél képesség minden formáját. Aztán bevillant, hogy mióta itt vagyok Renée még nem látott pihenni, így remek indokot találtam, hogy elaltassam a gyanakvását. ± Szundítok egyet. Jelentettem ki mosolyogva, és átültem a székr l a fotelba, ahol ezel tt Renée pihente ki magát, amikor fáradt volt. Hátradöntöttem a támláját, hogy hitelesebbnek t njön színlelt álmom, majd lehunytam a szemem. Renée a folyosón beszélgetett az éjszakás n vérrel, aki hitetlenkedve csóválta a fejét. "Nem semmi ez a n . Nem csoda, ha a lányának ilyen nagy balesete volt. Csoda, hogy a nevére emlékszik." ± a n vér maga sem tudta eldönteni, hogy igazán dühös legyen, vagy inkább kedvesen elnéz Renée-vel, aki iszonyatosan zavarban volt. ± Ne felejts el lélegezni! ± súgta Bella, a hangja megkönnyebbült, én pedig boldog voltam, amiért a maradásommal ilyen örömet okoztam neki. Mélyet sóhajtottam, magamba szívtam vérének illatát, végre olyannak éreztem, amilyen régen volt: édes és csábító. Fájdalmas volt... és megnyugtató. ± Sajnálom, nem akartam kellemetlenséget okozni ± szabadkozott a folyosón Renée az ápolón nek, aki igyekezett türelmesnek és együttérz nek mutatkozni. ± Nincs semmi probléma. Bizonyára a fáradtság az oka ± trillázta az ápolón kedvesen, de közben a háta közepére kívánta Bella fáradt édesanyját. Egyébként sem volt szimpatikus az a n , de ezzel a viselkedésével végkép lejjebb került a szimpátiás listámon. ± Kés bb még benézek Isabellához, hátha felébred és szüksége van valamire. ± Köszönöm ± hálálkodott fásultan Renée, aztán elindult befelé, közben magát szidta gondolatban. "Eltévedni a büféb l visszafelé, ilyenre is csak én lehetek képes. Mit gondolhat most rólam?" ± Anyu! ± sóhajtotta Bella, hangjában nem lehetett nem észrevenni mindazt a szeretetet, amit érzett. Érdekes volt, hogy Renée fejében Bella éppen olyan gyönyör volt, mint amilyennek én láttam. Ez már az els nap felt nt, amikor a szörny várakozás közben végigfuttatta az agyában a legkedvesebb emlékeiket, és mindenben éppen olyan szép volt, ahogy bennem élt, ráadásul az ügyetlenkedéseit legalább annyira nem vette észre, mint én a kezdetekkor. ± Lám csak, egy percre sem hagyja egyedül ± jegyezte meg csöndesen, míg Bella ágyához lépdelt. "De legalább már alszik végre. Komolyan kezdtem aggódni." ± ez a gondoskodás zavarba hozott, de igyekeztem egyenletesen lélegezni, közben Renée gondolatain keresztül figyeltem Bella sápadt vonásait. ± Anyu, úgy örülök, hogy látlak! ± suttogta Bella, mohón várta, hogy anyja végre ott legyen a közelében. Renée könnyei záporozva hulltak az arcára, de nem bánta. Ahogy ott feküdtem, hiába, hogy Bella tudta, nem alszom, és láthatóan nem zavarta a jelenlétem, mégis kívülállónak éreztem magam. ± Bella, annyira aggódtam érted! ± jegyezte meg hüppögve Renée, és láttam, ahogy akaratlanul is szemrehányón néz a lányára. ± Sajnálom, anyu! ± felelte szinte b nbánattal Bella, majd sietett gyorsan megnyugtatni. Csak most, hogy láttam ket közvetlen kontaktusban, csak most t nt fel, hogy mennyire fordított a kapcsolat kettejük között. Renée szipog, mint egy gyerek, és Bella nyugtatja. ± De most már minden oké, minden a legnagyobb rendben van.

± Örülök, hogy végre nyitott szemmel látlak ± mondta Renée, és igyekezett úgy elhelyezkedni az ágy szélén, hogy lehet leg ne legyen hatással a monitor vezetékeire, vagy az egyéb csövekre, amelyek Bellából eredtek és ki tudja merre kanyarogtak az ágya mögött. ± Mióta volt csukva a szemem? ± Ma péntek van, szívem, jó sokáig nem voltál magadnál ± magyarázta Renée, de nem voltam benne biztos, hogy Bella tisztán emlékszik arra a napra, amikor megsérült. ± Péntek? ± kérdezett vissza engem igazolva Bella. Renée ránézett így láthattam, hogy az arca töpreng , majd mintha egy pillanatra ráncolódott volna a homloka, amit annak tudtam be, hogy valamijébe belenyilallt a fájdalom. Kezdtem aggódni, de aztán a homloka újra márványsima lett, így megnyugodtam. ± Kénytelenek voltak altatni egy darabig, drágám, rengeteg sérülést szenvedtél ± f zte tovább a magyarázkodást Renée, Bella pedig bólintani próbált, de csupán egy biccentésre futotta t le. ± Tudom. ± Szerencséd, hogy Dr. Cullen éppen itt volt ± csevegett Renée. Az apám említésére éppen úgy reagált, ahogy a legtöbb n , megremegett, aztán enyhén elpirult, erre csaknem elmosolyogtam magam, de id ben észbe kaptam és arcomat merev maszkba rejtettem. ± Micsoda remek ember... bár meglep en fiatal. És inkább úgy fest, mint egy férfimodell, nem úgy, mint egy orvos... Ebben a pillanatban nem akartam a fejébe látni... egyáltalán... ± Te találkoztál Carlisle-lal? ± érdekl dött Bella, engem pedig meglepett a hangjából sugárzó meglepettség. Kíváncsi lettem volna, mire gondolt, hogyan került kórházba. ± Igen, és Edward húgával, Alice-szal is ± sorolta Renée, és mint mindig ezúttal is tetszett, ahogy a gondolataiban mindannyian pozitív színben foglaltunk helyet. Nem úgy, mint Charlie-éban, ahol az apámat leszámítva mindannyiunkat valami különös homályba burkolt, mintha nem bízna bennünk. Természetellenesen rendesen viselkedünk a szemében. Renée kedves emlékez mosollyal ajkain hozzátette. ± Kedves lány. ± Szerintem is ± helyeselt Bella buzgón, és talán, ha nem fájt volna minden porcikája, még bólogatott is volna mellé. Renée hátrafordult, a fejében már láttam, milyen kérdések következnek, igyekeztem egyenletesen lélegezni és uralkodni azokon az arcizmaimon, amelyek a mosolyt kontrollálják. Feszült izgatottsággal vártam, mit fog felelni Renée éleslátó kérdéseire Bella. ± Nem is említetted eddig, hogy ilyen közeli barátokra tettél szert Forksban ± jegyezte meg óvatosan, én pedig kíváncsian vártam Bella válaszát. Ehelyett csak fájdalmas nyögése jutott el hozzám. Rémülten néztem rá, készen, hogy azonnal értesítsem a személyzetet, ha Renée esetleg túl lassúnak bizonyulna. ± Mid fáj? ± kérdezte aggodalmasan, lánya fölé hajolva. ± Nincs semmi baj ± sietett megnyugtatni, valószín leg mind a kett nket Bella, de bár Renée fellélegzett, én továbbra is szemmel tartottam t. A monitor kitartóan hangoztatta szívének ritmusát, semmiféle rendellenességet nem jelzett. Bella észrevehette a bizonytalanságomat az állapotára vonatkozóan, mert további magyarázattal szolgált. ± Csak egy pillanatra elfelejtettem, hogy nem szabad mozognom. Hol van Phil? Csaknem hangosan felnevettem. Az egyik pillanatban a frászt hozza rám, a következ ben pedig úgy eltereli Renée figyelmét egy számára kibontakozóban lév kínos beszélgetésr l, hogy azt az anyja észre sem veszi. ± Floridában ± felelte, aztán nem bírta magában tartani a lelkesedését. Inkább nézett ki izgatott tinédzsernek, mint negyvenes érett asszonynak. ± Jaj, Bella! Sose találnád ki. Már éppen el akartunk jönni, de képzeld, mi történt!

± Philt leszerz dtették? ± motyogta Bella, hangjában csöppnyi érdekl dést sem lehetett hallani. Úgy t nt, mindennel így van. Mindenr l mindent tud, de igazán csak a veszélyes dolgok érdeklik, mint például kimenteni az édesanyjának vélt videofelvételt egy vámpír kezei közül, ezzel a saját vesztébe rohanva, avagy éppen én, aki a létez legnagyobb fenyegetést hordoztam magamban rá nézve. Renée szintén ledöbbent. ± Igen! Hogy találtad ki? ± kérdezte meglepetten, de a Phillel együtt töltött akkori id szak, amikor mindez kiderült még mindig átjárta, és most, hogy végre látta Bellát felébredni, a felszínre engedhette a boldogságát. ± Méghozzá a Sun, gondoltad volna? ± Hát ez nagyszer ! ± mosolygott Bella bátortalanul, nem értettem, hogy Renée hogy nem veszi észre, amit még én is láttam az gondolatain keresztül Bella arcán. A lányának fogalma sem volt, melyik baseball csapat melyik. Renée gondolatai csapongtak, nehezen lehetett kikövetkeztetni, hogy mikor melyik dolgot mondja ki hangosan. Ahogy az élete, maga is tökéletes káosz volt. ± És Jacksonville annyira fog tetszeni neked ± bökte ki végül azt, amir l eddig azt hittem, hogy nem beszélte még meg Bellával. Viszont úgy t nt, ez már eldöntött tény, a fejében már egy el re elképzelt otthont megteremtett hármuknak a napos vidéken. A lélegzetem is visszafojtva vártam, hogy Bella miként reagál, de legnagyobb kétségbeesésemre csak hallgatott, és kábán nézett az anyjára. ± Egy kicsit aggódtam, amikor Akront kezdte emlegetni Phil, tudod, az a sok hó meg minden, hiszen tudod, mennyire utálom a hideget, na de Jacksonville. Ott mindig süt a nap, és a leveg sem olyan párás. És tündéri házat találtunk, sárga, fehér szegéllyel, és a veranda pont olyan, mint azokban a régi filmekben, meg ott az a hatalmas tölgyfa, és az egész alig pár percnyire a tengert l. És neked is lesz saját fürd szobád... ± Várj már, Anyu! ± szakította félbe Bella az ömlengést, én pedig feszült figyelemmel vártam, hogy a fürd szoba ötlet nem tetszik neki, vagy a sárga szegély. ± Mir l beszélsz? Én nem megyek Floridába. Én Forksban lakom. Ledöbbentem... nem értettem. Mire akart ezzel célozni? Az helye nem a fénytelen és es s hegyi városkában van, hanem a napfényben, a tengerparton, ahogy az anyjának is. Ebben nagyon hasonlítottak egymásra. Bella is leszögezte már az elején, hogy mennyire nem szereti a hideget és a nedvességet, kés bb pedig kifejtette, hogy Forksban minden zöls, amit barnának ismert. Fordított agya ismét megmutatta magát, hiszen ahelyett, hogy repesve ugrott volna az anyja nyakába, úgy nézett rá, mintha elment volna az esze, de legalábbis tökéletes képtelenségeket beszélt volna. ± De most már nem kell ott laknod többet, csacsikám ± nevetett Renée felszabadultan, láttam a fejében, hogy sem érti, mire akar Bella kilyukadni. ± Phil mostantól sokkal többet lesz otthon... Többször is átbeszéltük a dolgot, és eldöntöttem, nem rohangálok vele ide-oda, hanem az id egyik felét veled töltöm, a másik felét vele. Kedves dolog volt t le, hogy nem árulta el, vitaforrásaik f témája a költözés volt. Philnek nem f lt hozzá a foga, hogy letelepedjen, de úgy t nt, Renée ebb l kivételesen nem enged. ± Anyu... ± Bella tétovázott, én pedig Reneével együtt vettem a leveg t, összevontam a szemöldököm, vajon Bella valóban azt mondja-e, amit hallok.

±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±

ez a fiú szerelmes beléd ± jegyezte meg Renée. bizalmatlanul rám nézett.± Én tényleg Forksban akarok élni ± folytatta Bella a képtelen eszmefuttatást. mit fog felelni.. Nekik csak a lányuk volt. hiszen te utálod Forksot ± próbálkozott újra Renée. Minden. és ecseteli. úgy állította be. ± Ez a fiú az oka? ± dobbantott Renée. hiába igyekezett közönyösnek színlelni a hangját. ± Nem is olyan rossz hely. ± Mégis. Charlie és aúú. Viszont ugye Bella néhány perce ébredt fel. Ezúttal nem kellett ránéznem. csak máshogy. mennyire szeretne enyhíteni a szenvedésén. és biztos voltam benne. mint egy kutya. valószín leg a szimpátiája. kicsit eggyé váltam Renée-vel. ± Te Forksban akarsz maradni? ± visszhangozta a döbbenett l kissé kábultan az anyja. Mindketten szerették Bellát.. nem látott minket . amelyik megérezte a vér szagát. amit már sejtett. Hirtelen azt kívántam. Persze az már kiderült. ahogy az ágya körül virrasztottam. én csaknem felröhögtem. nehogy hangosan felnevessek a helyzet abszurditásán. amit a lányuk jelentett az én számomra. ± láttam Renée pillantását. de nem állt össze értelmes egésszé. vajon Renée felteszi-e azt a kérdést.. remélve. Renée gondolatai mutatták. Teljesen egyedül van. mert nekem szól. míg nekem A létezés.. csak hogy megmentsen egy másikat. Bella. ahogy ezeknél a szavaknál vádlón. hiszen abból. amit Bella egyszer már sikeresen elterelt. ±±±±±±±±±±±±±±±±±±± A lélegzetemet is visszafojtottam. mint Charlie jelenlétében. ± Azt hiszem. legalább annyira figyeltem a válaszra és a reakciókra. mint . ± Már egészen jól beilleszkedtem az iskolában.. részben ± vallott színt Bella. hogy arcán megjelentek a piros foltok. hogy a hangjában bujkáló boldogságot egyedül én hallom. hogy Bella kit l örökölte az éleslátását. ezúttal is meglepett az szinteség. az nem annyira. én pedig alig bírtam megállni. ahol nem okozhat újabb fájdalmat Bellának. az fáj. ami szabadon van. ± Igen. bárcsak már menne az Philjéhez. Kíváncsian vártam. ± Miért is? . s biztos voltam benne. szerettem volna én érinteni Bella selymes b rét. Renée pedig olyan volt. ± És szeretnék veled beszélni err l a dologról ± tért vissza eredeti témájához. Furcsa logika volt.. és mint mindig. Bella kicsit bizonytalanul suttogta el vallomását. aki rendíthetetlenül mondta a magáét. ± De. Sehol nem éreztem azt a feszült szeretetet. ami ott motoszkált a fejében. Renée gondolatai sehogyan nem tudtak egyetlen összefügg fonallá alakulni. és meg sem közelítette az érzelmeik mindazt. amit irántam érzett apró porszemekként hullott volna a földre. Renée azonnal lesz rte. tétován keresve azt a helyet. annyira figyeltem. miben Bella különböz korokból panaszkodik a most agyondicsért városra. Renée szemei újra engem pásztáztak. drágám. és egész sor emlék villant át az agyán. van egy csomó barátom. ± Szóval volt alkalmad beszélgetni Edwarddal? ± Igen ± felelte Renée. az iskola. hogy mi be van kötve. hogy a helyébe léphessek. ± Én is azt hiszem ± suttogta. Külön-külön értette a lánya szavait. Ha ez a Swan lady tudta volna. mit is érzek egy szem lánya iránt pontosan. ezért Bella homlokát simította végig lágyan. majd gyanakodva vissza Bellára. és egyáltalán nem tud f zni. ± Charlie-nak is szüksége van rám. mintha Bella boszorkányos varázslattal kötött volna magához. hogy a puszta jelenlétem elárulja neki azt. ami körbejárta a kapcsolatukat. hogy mennyire gy löli.Már mondtam. hogy a pici lánya képes volt egy vámpír karjaiba sétálni. pontosan mir l? ± terelt Bella ezúttal gyengébben.

nem látott minket együtt. Azért kíváncsi lettem volna. én pedig csaknem felnevettem. Renée is meglepettnek t nt.. miel tt betoppant a szobába. tagadásra számított. Viszont ugye Bella néhány perce ébredt fel. és éppoly feszülten figyelte Bellát. Ahogyan akkor. amikor a majdnem balesete után a szemébe hazudtam: senki nem hinne neki. hogy mit válaszolt akkor. A lélegzetemet is visszafojtottam. te jó ég. rendes srácnak látszik. Valószín leg rövid úton kerülne a gumiszobába. ± És te hogy érzel iránta? ± bökte ki végül engedve a kíváncsiságnak Renée. de én . Ne aggódj! Ez csak olyan diákszerelem ± jegyezte meg Bella hanyagul. így nem tudhatta. ehelyett beismer vallomást kapott. Az ajkam már az emlék hatására is égni kezdett. és istenkém. mint a puszta megjelenésem. de semmit nem tudott: "nem fogom elmondani senkinek". ahogy az ágya körül virrasztottam. Tisztában voltam vele. tényleg szívdögleszt . hiszen abból.. Aztán bevillant. hogy Bella ± legyen akármilyen bizalmas viszonyban az anyjával ± soha nem árulna el bennünket. ± Teljesen odavagyok érte ± felelte végül. és felvilágosítanám. hisz ez a szerelem a legnagyobb veszély. Egyébként is azt gondoltam. hogy készül dhetek egy hideg forksi esküv re. ami kitörni készült bel le. tehát többet érzett e mögött. mert el akarta hinni. de vallomása olyan volt. Renée pedig fellélegzett. most is fog találni kiutat a célzott kérdések kavalkádjából. vagy. ami érhette t ebben az életében. mit is érzek egy szem lánya iránt pontosan. hogy sem egyik." ± Renée kétségbeesve próbálta leküzdeni a pánikot. pedig akkor még szinte csak sejtett. ha közölném vele a kilétem. hogy Bella kit l örökölte az éleslátását. Bella szavai egy pillanatig csak csüngtek a leveg ben a fejünk felett. Elhitte a lányának. Bella szavai egy pillanatig csak csüngtek a leveg ben a fejünk felett. Egyébként is azt gondoltam. most is fog találni kiutat a célzott kérdések kavalkádjából. hogy éppen megcsókoltam t. ± Teljesen odavagyok érte ± felelte végül. ehelyett beismer vallomást kapott. pedig akkor még szinte csak sejtett. Tisztában voltam vele. ± tétován elhallgatott. én pedig csaknem felnevettem. ami ott motoszkált a fejében. "Oh. vajon Renée felteszi-e azt a kérdést. tagadásra számított. amit a legelején. hogy mit válaszolt akkor. vajon hogyan reagálna Renée. amikor a majdnem balesete után a szemébe hazudtam: senki nem hinne neki. Soha senkir l nem hallotta még így beszélni a lányát.. fájdalommentesen és vágyakozón. a házasságnak a gondolata is kiborította. Renée is meglepettnek t nt. Anyu. hogy Bella ± legyen akármilyen bizalmas viszonyban az anyjával ± soha nem árulna el bennünket. ± Hát ami azt illeti. ahol a menyasszony hófehér bundakabátban mondja ki az igent. vagy talán egy keresztel re. hisz ez a szerelem a legnagyobb veszély. de te még olyan fiatal vagy. ami érhette t ebben az életében.együtt. Legközelebb majd azzal hívnak. sem másik nem lehetséges a mi fajtánknál. keser en. amit a legelején. nem még egy isten háta mögötti esküv . Ahogyan akkor. miel tt betoppant a szobába. ± És te hogy érzel iránta? ± bökte ki végül engedve a kíváncsiságnak Renée. Az ajkam már az emlék hatására is égni kezdett. mint puha kezeinek becéz simítása. fájdalommentesen és vágyakozón. ahogy én. Aztán bevillant. és éppoly feszülten figyelte Bellát. így nem tudhatta.. Oh. keser en. már egyre jobban szerettem volna elhagyni színlelt álmom játszóterét. er ltetett lazasággal. Renée azonnal lesz rte. annyira figyeltem. Persze az már kiderült. atyaisten! Elcsavarták szegénykém naiv kis buksiját. hogy éppen megcsókoltam t. már egyre jobban szerettem volna elhagyni színlelt álmom játszóterét. ahogy én. ± Tudom. Bella. de semmit nem tudott: "nem fogom elmondani senkinek".

± Nem. igen ± bólogatott hevesen Renée. aztán most. vagy csak arra vár. Attól tartok. amiben megígérte neki. amit eddig csak sejthettem. ± Menned kell? Renée szégyenkezve sóhajtott. menj csak nyugodtan. miért kellett ennek éppen így történnie. Kicsit zavarodottnak t nt. az átélt szörny ségek miatt. ± Nemsokára visszajövök ± ígérte Renée. én pedig úgy láttam. vagy csupán szeretne velem kettesben lenni. hogy szeretne már túllenni a kötelez anyai üdvözlésen. ± B ncselekmény? ± Valaki betört a közeli táncstúdióba. alattomosan megbújva az agyának hátterében. röntgensugarakkal pásztázta anyjának gondolatait. vajon ez az ajakrágcsálás örökölhet -e. mint aki nincs tisztában az id múlásával. de Renée valami oknál fogva ezt nem vette észre. ± Félek hazamenni. nem maradt semmi bel le. hiszen alszom. Nem tudhattam. s felgyújtotta. ez a Grál lovag elvette a munkámat. tudod. ± Nyugodtan hazamehetsz. miközben kihátrált a kórteremb l. ebb l rájöttem.. Emlékszel kicsim. én pedig már nem bírtam visszafojtani a mosolyomat. "Jaj. mir l akar társalogni. hogy elé megy a reptérre. ± Edward itt lesz velem. ± Semmi baj. Kíváncsi lettem volna. Anyu! ± Én is szeretlek. Hálás volt nekem. És egy lopott autót találtak el tte. meglapulva. Anyu! ± jelentette ki Bella. és nem szeretek egyedül lenni a házban ± magyarázta Renée.. eszébe jutott a nem olyan régi telefon beszélgetése Phillel. amit Philnek tett felel tlenül. éreztem a hangján a feszültséget. mire Renée megütközve nézett rá. Míg igyekezett magyarázatot adni. megálljatok. ± Emlékszem ± felelte Bella. ± Este visszajövök! ± mondta ki végül a végszót. fejében az ígéret szavai csengtek. ± Végig itt aludtam a kórházban.. ± Nem maradok egyedül. szívem. ha szükséged van rám! ± javasolta Renée bizonytalanul. Milyen rossz id zítés" ± gyötörte magát Renée. Bella! Légy nagyon óvatos. Persze Bella szeme a rengeteg altató ellenére is élesen látott.. mégsem tudta teljesen nyugodtan rám bízni a lányát. addig azon t n dtem. hogy éppen most fogsz felébredni. . és arcán fájdalmas fintor vonult végig. de Renée-t mégis teljesen a szívembe zártam.. ± Itt maradhatok. csak legyen jobban Bellám. Az anya lánya viszony fordítottan m ködött náluk. nem akarlak elveszíteni! ± adta ki a szigorú parancsot Renée. éppen ezért gondoltam én is. ± Erre semmi szükség ± jelentette ki határozottan Bella. ± Igen. vagy mert újra fájdalmai voltak. "Hát igen. ha felkelsz. ± Phil azt ígérte.. miközben alsó ajkát harapdálta. észre sem fogom venni. amit l tud pihenni. a végére járok ennek az ügynek!" ± Szeretlek.láttam a fejében. Anyu. Nem tudtam eldönteni. mire Bella szemei tágra nyíltak a rémülett l. amiért az elmúlt napokban szinte minden idejét Bella ágya mellett töltötte.. valamiért bízott bennem.. Különös volt látni mindazt. ideje lenne. hogy Bellát viszonylag épségben tudhatta. te is oda jártál táncolni. hogy a gyanakvás továbbra is ott élt benne. Porig égett. "Vajon tényleg alszik. hogy maradok. hogy egy újabb adag álomhozó gyógyszert kapjon. aztán röpke pillantást vetett a fali órára.. holnap én nyerek" ± gondolatai hangvétele barátságosak voltak és megkönnyebbültek. Na sebaj. közben engem figyelt.. én elleszek ± nyugtatta Bella. A közelben b ncselekmény történt. hogy lelépjek? Na.

ha erre kér." ± Szólok a f nöknek. Vagy valamilyen hasonló helyen. én meg önfeledten rámosolyogtam. Ez a pulzusszám semmi jóra nem utal. nem is lehettem volna. Szemöldökét összevonva próbálta összerakni a szavaimat. ± Jó kis kocsi volt. szóval. A legjobb lesz. robotszer en ellen rizte a monitor adatait. míg minden részlet a helyére nem került a fejében a történtekkel kapcsolatban. de nem a legmegfelel bb szót találtam meg erre a helyzetre. én meg nem értettem. ± Egy percen belül itt lesz. amikor a monitor . és a szavaim eljussanak a tudatáig. Kiviharzott a kórteremb l. ha éppen ekkor ébredt fel. Florida. amikor imádott anyja egy olyan helyen biztosít neki biztonságos otthont. Nem akartam megijeszteni. mintha az. én pedig Bella ágyához siettem. igyekeztem nem bosszankodni emiatt. de azt már nem kötöttem az orrára. Bella. valamint a csövek szívását. jól artikuláltam. miért akar Forksban maradni. majd magyarázatképpen Bella értetlen arckifejezésére hozzátette. Kíváncsi lettem volna. hogy értsen egyet velem. mire a mosoly lehervadt az arcomról. de elméje a sérülések következtében sem lett nyitottabb. unottan. hogy felébredtél ± folytatta hangosan a gondolatmenetet. miel tt megszólalhattunk volna.. miközben beszéltem. köszönöm ± igyekezett Bella megnyugtatni. "Na. már valóban az én Bellám volt. Készen álltam elhagyni t. ± Csak éjszaka jöhetnél el . hogy én miként képzelem a jöv nket. mir l beszélek. és egyik felem bizakodott. ± De hát neked Floridában egész nap a szobában kellene rostokolnod ± magyarázta olyan hangnemben.. de tisztán akartam látni. ez még akkor sem normális kiugrás. mit szeretnék a tudtára hozni. ha egyszer en összecuccol és valóban elköltözik Forksnak még a környékér l is. hiszen tisztában voltam vele. persze. de a Bella szívm ködését ábrázoló grafikonon megakadt a szeme. nagyon gyors ± ecseteltem. én pedig összesz kült szemmel figyeltem a reakcióit. miközben a háta közepére kívánta az egész munkáját. ± Merthogy? ± kíváncsiskodott. mint amilyen jelen állapotomban létezem. én pedig nem idegeskedtem. ± Én Forksban maradnék. hogy megnézzen. de megel zött. Logikus lépés lett volna. Tudni akartam. Nem értette. amikre leginkább a döbbenet volt a jobb jelz . hogy minden rendben van-e. ± Érdekes volt ± jellemeztem. hogy nem akar elaludni. hogy pontosan erre vágyakozol. ± A szívritmusod itt egy kicsit felgyorsult.±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±± Az éjszakás n vér. mert én túl lassúnak találtam ezt a szupergyors járgányt. Egyébként semmiképp. hogy mi nem világos a számára a kérdésemb l. ahol nem árthatok neked többet ± mondtam neki. Már indult volna tovább a dolgára. sejtettem. Más esetben nem is bírtam volna visszafojtani a mosolyomat. ± Te elloptál egy kocsit? ± tromfolt le szemrehányón. ± Aggódsz valamiért? ± kérdezte aggodalmasan a n vér. hanem a családom. amire mindig is vágyott. ± Azt hittem. és édesanyád.. ± Jól vagyok. aki nem oly rég visszakísérte Renée-t Bella kórtermébe. ± Meglep dtem ± mondtam csöndesen finomítva az érzelmeimet. Végre láttam a szemeiben a felismerést. ± Hogy esett a szunyókálás? ± kérdezte év dve. "Nocsak. hogy a gyógyszerek okozta esetleges ködöt áttörjem. hiszen ennél valódibb vámpír. Szerettem volna megkérdezni. hogy a kocsival nem én jöttem. amit mond magától értet d lett volna.. megértette. Naivitásán csaknem hangosan felnevettem. hogy Bella általában így reagál a testi kontaktusra velem." ± töprengett magában. mint egy valódi vámpír. vajon mire akart ezzel célozni. Az önz bb felem ujjongott. lassan beszéltem... ha.

± Ne hagyj el! ± könyörgött remeg hangon. itt maradok. hogy Renée úgy gondolja. beletelt néhány perbe. ± Sss.hangos csipogása jelezte felém Bella tiltakozását. De ez a fiú sem semmi. meg a hangjában a pánikot. Nem tudok most máshogy segíteni rajta. Végeredményében igaz állítás volt. Kezdtem megijedni. amíg szükséged van rám! ± Megesküszöl. hogy mindenképpen ráveszem Bellát. hogy elég hatékony. amiért ennyire ragaszkodik a végzetéhez. bár a megjelenése kevésbé volt megnyer . vágyik rá. zihálva szedte a leveg t. aztán még egy utolsó pillantást vetett a monitorra és visszavonult a n vérszobába. A gondolatai lényegesen barátságosabbak voltak. épnek mutatkozni. amit hallani akart. hogy nem hagysz el? ± zihálta kétségbeesetten. "Kapnak fél órát a boldog ébredésre. a tenyerembe fogtam az arcát. hogy komolyabb bajt okozok a kijelentésemmel. "Szegénykém. aztán mindenképpen beadom neki. elvesztem a barna szempárban. de csak egy valamit akart hallani. hogy a leheletem mindig változtató hatással van rá. és ellen rizte mindazt. hogy kimerültségében visszaessen a gyógyulásban" ± töprengett mélyet sóhajtva. Nem volt tisztességes. Nem hiányzik. Nem szabad meger ltetned magad. csak nyomd meg a hívógombot. de még a f n vér is észrevette az arcán. ± Itt az ideje egy újabb adag fájdalomcsillapítónak ± jelentette ki megkocogtatva az infúziós palackot.és élni is fog az öröklét hátralév részében bennem ± az emlékezetemben. olyan. Végül beadta a derekát. hogy adjon be neked egy adag nyugtatót! Hiába volt. rjít . nem. gyötr dve fájdalmasan Bella illata égetett. mindig mellette van. ± Rendben! Ha mégis úgy érzed. vagy visszahívom a n vért." ± elmélkedett. Most értettem csak meg. nekem pedig belesajdult a szívem. teste végre ernyedten hevert a gézek és gipszek tömkelege alatt. nehogy kárt tegyek benne. itt az ideje. . amióta bekerült. mint egy nyitott könyv. Bella szíve pedig továbbra is menekült valami el l. ± De most nyugodj meg. ± Bella! Nem megyek sehová. ± Nem. nyugodj meg! ± esdekeltem neki. kétségbe van esve a lehet ségre. mint a szeleburdi mamija. ha az érzelmeir l van szó. Elhatároztam. ± Megesküszöm ± leheltem csöndesen. amit én mondtam neki. hogy amiatt borult ki ennyire. közelebb hajoltam hozzá. és igyekezett meggy zni t. Megnyugodott. szívének táncoló ritmusa lágyabb dallamra váltott. hogy normális életet éljen. melyek tágra nyíltak a rémülett l. ± Nem kell h sködni. tudtam. Mit tettem vele? Már nem tud józanul gondolkodni. még élénken élt . Szíve rült iramot diktált. mely selymesen cirógatta a torkomban lángoló tüzet néhány napja. Könnyebben átvészelné a szentem. ± Nem hagylak el! ± mondtam ki végül kelletlenül. amit a másik n vér alig egy perccel ezel tt. persze hiába. amikor Bella tagadólag próbálta megrázni a fejét. én pedig legy rve a bosszúságomat. napok óta nem voltam vadászni. pihenned kell! ± nyugtatta a n vér. Még gondoskodóbb. de reméltem. szinte ledöbbent. Bella szemeiben a rémület csillapodott. Nincs szükségem semmire ± mondta és igyekezett nagyon határozottnak. Belenéztem barna szemeibe. fenyeget zéseim üresnek hatottak. vagy legalábbis valami összeszorult azon a tájékon. de fennhangon csak a szigorú elhatározást közölte. mint a másiké. Kezeim közé fogtam rémült arcát. aranyom. hogy vele maradjak. csak ismerni kellett hozzá a testbeszédet és Bellát. amit egyszer mondott nekem Bella még az elején. mire rájöttem. s t. vigyázva. és vérének íze. csak ha elaltatom. Egyszer mesélte. idegesen simogattam arcának selymes b rét. Addigra már megérkezett a f n vér. mindaddig. mégis bizserget boldogság áradt szét a testemben. jól összetörte magát. de el bb le kellett nyugtatnom. hogy engedje beadni a nyugtatófájdalomcsillapító adagot magának. Bella.

. hogy Bella halálos ítéletét írom éppen alá. ± Igen. ± Jobban vagy? Pillanatnyi szünet után.. ezúttal is képtelen voltam azt tenni. megkönnyebbültem. Bella! ± szaladtak ki a szavak a számon. úgy rándultam össze. amiért olyan ígéretet csikart ki bel lem. mely eddig visszafogta ket. én pedig értetlenül meredtem hirtelen haragjára.. hogy kiakadnak a monitor figyelmeztet i. hogy éppen én vagyok az. ± Tet t l talpig gézbe és gipszbe bugyolálva. szemei dühösen rám villantak. ha valóban elválna az utam Belláétól. amivel nem értettem egyet. mint mindig. hogy akarom. amibe más ember belehal. mintha egy gátat. ± Belefáradtál. én már a forksi temet ben oszladoznék. Mintha arcul ütött volna. ± Miért mondod ezt? ± suttogta riadtan. hogy elhagyj. Illetve hát persze. Fellélegeztem. hogy hallani akarom a gondolatmenetét. ha így nézett rám. nem csupán a fizikumát. A lelkét is nyugodtnak akartam tudni. hiszen élt. ezért engedtem a szavakat ömleni. Akartam. az önz ségem miatt? Folytatta. De nem akartam ezen rágódni. csöndesen válaszolt. és bosszankodtam. hogy tudja. rémülett l tágra nyílt szemeivel fogva tartotta az enyémet. Mi másról beszélhetne. ± Nem. hogy itt hagyjalak? Micsoda b dületes butaságot alkotott már megint az agya. leszámítva azt az apró tényt. hogy örökké meg kell mentened? Talán te akarod. felrobbantott volna kétségbeesett pillantása. de valahogy mégis rájött. és csak ez számított. válassz közülük tetszésed szerint! Ha te nem lennél. mégis hallani akartam az szájából. lássa. hiszen a m szerek és. ± Miért kell túlreagálni mindig mindent túlreagálni? ± morogtam inkább csak a magam feszültség levezetésére. hogy nem hallottam a gondolatait. ezért. hogy id nként meg kell mentselek. Néha kifejezetten hasznos volt. hogy nincsen komoly baja. hiszen a józanabbik felem még képes volt az ésszer gondolkodásra. ami helyes. így tisztában voltam vele. amit hallottam jelezték. hogy itt vagyok és élek! ± vágta hozzám. ± Hanem az összes többir l. ± Én nem a legutóbbi. hogy én vagyok az oka. hátha tisztázhatjuk és kérhetem a bocsánatát. bármilyen módon. hogy ide kerültél. halál közeli élményemr l beszélek ± mondta. csupán a nagyon is valóságos emlékeimben. és frusztráltan csóváltam meg a fejemet. ± Ne beszélj bolondokat! És azzal sincs semmi bajom. Viszont az önz bbik felem minden bizonnyal nagyobbra növelte magát. hogy az lenne a helyes. bármilyen indokkal történjen is ez meg. ahogy el tte. te vagy az oka! Te vagy az oka. aki veszélybe sodor.±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±± Biztos voltam benne. Elképzelni is szörny volt. de nem voltam benne biztos. túlélte azt. mennyire önz vagyok. hogy lecsillapodott. Még hogy én akarom. hiszen nem olyan régen csaknem meghalt énmiattam. Képtelenség volt józanul gondolkodni. Hitetlenkedve.. én meg továbbra is értetlenül meredtem rá. hogy nem tetszett a reakciója. míg az én napjaim ugyanúgy folytatódnak. és alig bírsz moccanni. Itt volt velem. . mintha maga is attól félt volna. dehogyis akarom. ± Igen. közben úgy éreztem. hogy Bella egyszer majd nem fog létezni. ± De csak alig ± mondtam b nbánón.

akár belehalsz. Amikor azt hittem. mire gondolhat ebben a pillanatban. dacos elszántsággal nézett a szemembe. ± Nem az. most azt szeretném tudni. Szívverése felgyorsult. Még csak nem is az. törött csontokkal ± kimondani is szörny volt. milyen módon tudnám meggy zni a saját igazamról. Mir l beszél? Nem tudhat semmit! Megtiltottam mindenkinek. a legeslegrosszabb az volt. ± Nem is az. Elakadt a lélegzetem. mint egy rongycsomó. ami csak a saját egészségének a kárára van? ±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±± ± Úgy látszik. de nem t nt teljesen elégedettnek. én magam foglak megölni.. ezért keser en hozzátettem. ± Elmondtad. hogyan vettél er t magadon. már olyan halkan folytattam. ± De nem tetted ± jegyezte meg könnyedén. ha megtudja.. ahogy te akarod. hogy nem fókuszáltam sem Carlisle.. amikor megszólalt. hogy még mindig nem érti. hogy mit ± jelentette ki Bella. meg kell hagynom neki ± ebben az esetben is ± a választás lehet ségét. Nem akartam olyasmit tenni. én pedig újra megijedtem. akkor rövid ideig tartózkodott . ± Ígérd meg! ± követelte csöndesen. ± . szemében kétségbeesés.. legalábbis nem úgy. akár nem. hall engem. bár ezek az emlékek is kísérteni fognak az örökkévalóság hátralév részében. amint ott heversz a padlón. Nem ismertem senkit.. hogy tudja. hogy nem voltam biztos benne. Hogy benne is nyomatékosítsam. hogy véglegesítsek bármit. nem vette elég komolyan ezt az egész dolgot. hogy hallottam. ± Nagyon jól tudod. Keresztüllátott rajtam. mint te! ± hadarta meglep en gyorsan. túlságosan bízott bennem. ± ebben eddig is biztos voltam. Kezdtem magam igazán bosszúsnak érezni. úgy lesz. ± De nem is ez volt a legrosszabb a dologban ± szólaltam meg végül csöndesen. Eszembe jutott.... hogy miért tetted? Miért nem hagytad. ± Könnyen. hogy a méreg szétterjedjen bennem? Akkor most én is pontosan olyan lennék. Így visszagondolva már teljesen világos volt. nem vagyok elég er s ahhoz. ami kés bb egyáltalán nem tudok módosítani.. aki ellenem szegült volna. nem tetszik.. hogy láttam. sem a húgom gondolataira. kés n érkeztem. zárt elméje azonban újra megtartotta magának a titkait. ahogy kicsikarta bel lem a félig ígéretemet. amit közölni próbált velem. ± Mit? ± igyekeztem húzni az id t. í Igen. ± De megtehettem volna ± mutattam rá megrovón. úgyhogy. hogy távol tartsam magamat t led.Láttam azonban. amikor már megint hiába próbálkoztam meghallani a gondolatait. és bár tartottam t le. Már éppen témát akartam váltani.. hogy Alice titkolt el lem valamit. hogy miért? ± Hogy miért? ± puhatolóztam. hogy azt hittem. figyelmen kívül hagyva. Miért kell ragaszkodnia valamihez. mióta hártyavékony b rén áthatoltak borotvaéles fogaim. hogy nem tudok megálljt parancsolni magamnak. amit próbáltam elnyomni minden pillanatban. Ám ekkor bevillant. az agyam nem akarta megérteni. hogy komolyabb kárt okozok neki ezzel a beszélgetéssel. mintha csupán egy iskolai dolgozat puskázásáról társalognánk.. Szerettem volna tudni. hogy bármit is elmondjanak arról. gondolom. Nem értettem. arcán rémület. amit mondott. ahogy sikoltozol a fájdalmadban. de akartam. Nem. Nem ijedt meg. légzése szaporábbá vált... hogy eltaszít magától. ± Helyes! ± vágta rá. amikor úgy éreztem. még hozzátettem. hogy lássam. Ha én is jelen voltam. mégis úgy döntöttem. az utóbbi napokban annyira el voltam foglalva Bella állapotával.

mennyi szenvedéssel jár. ± De hát te megmentettél engem ± mutattam rá. de logikusnak t nik. ± Néha én is szeretnék Superman lenni! Elképzeltem. Mégis mit képzelt? Keresztbehúzza a számításaimat. ahogy bevillant egy másodpercre. annyira bájos volt.. mivel folytatta a gy zködésemet. Akármilyen komoly témáról beszélt. mint amit én akár az örökkévalóság alatt viszonozni tudnék. miszerint Bellát önmagától és szerencsétlen ± bár számomra nézve hízelg ± szerelmét l is megvédem. hidd el. de nem tehetett róla. amiben megfojtom t. és egyfolytában az járt a fejében. Könnyebb volt így lehiggadnom. Arra azonban rájöhetett. hogy az egyikük örökösen felbukkan derült égb l. Isteni szerencséje volt a húgomnak... miközben a csacskaságait hallgattam. de a képzeletemben szuperh s szerelésben pompázó Bella gyöngédséget varázsolt a hangomba. amikor megmentett a bennem él szörnyetegt l a puszta létezésével. Szavainak szó szerinti jelentése közel sem volt mulatságos. Fogalma sincs. hogy mit kívánsz! ± jegyeztem meg csöndesen. Többet tett értem. ± Én már majdnem kilencven éve gondolkodom rajta. de elegend volt csupán az els re emlékeznem. és még mindig nem vagyok biztos benne. Alice viszont annál inkább. tudom ± jelentette ki olyan elszántsággal. mindamellett. nem tudhatod! ± fakadtam ki elkeseredett-dühösen. í Bella. olyan bonyolult. pedig erélyesnek kellett volna mutatkoznom. Az lenne a helyes. azonban sajnos nem a ruháját irigyelte. mégis mulatságos volt elképzelnem ezt így. amint Bella próbál engem megvédeni valamit l. de én sem voltam szuperh s. és nem engedte. amint nekitámadok. Az els és legjelent ségteljesebb pillanat. biztosan veszem a fáradtságot. miként gondolja ezt.. hogy ebbe egy ember biztosan belezavarodott volna.. és végre valóra váltsam azt a beteges vágyálmom. Soha többé nem hagyom ket kettesben.. az úgy nem m ködik. hogy magamba szívjam minden percben az illatát. amiért még felelnie kell el ttem. ahogy Superman szerelésében megjelenik el ttem. hogy már látja el re. amir l tudta.abban a helyiségben. Biztos voltam benne. Vajon Alice mennyit fecsegett ki. Kett s érzelem.. Bella szelíden. de nem voltam benne biztos. hogy boldogság vele lennem. mit tett értem. és más esetben bizonyára nem lettem volna képes ellenállni neki. hogy túl sok tapasztalatom lenne a párkapcsolatok terén í magyarázta kissé szemrehányóan. látszott. Összeszorítottam a számat. inkább kétségbeejt . nehogy véletlenül Bellára zúdítsam azt a dühöt.. ± Nem lehetek mindig Loise Lane ± makacskodott. hogy a férfinak és a n nek nagyjából egyenrangúnak kell lennie egy ilyen kapcsolatban. . ± De igen. mégis bosszús ránccal a homlokán folytatta. amit Alice-nak tartogattam. bár némi könyörgést véltem hallani a hangjában. törékeny vállait kihúzza és vékony lábait stabilan megveti a talajon. és megmenti a másikat. Majdnem felnevettem. mintha valóban tudna bármit. Azonban a jókedvem azonnal elpárolgott.. több alkalom volt. és kiábrándító. hogy rávezessem. azt hiszem. mert ha ebben a pillanatban valahol a közelben lett volna. Elképzeltem. í Egy percig sem állítom. harciasan elém áll. hogy vadászni ment Jasperrel és Emmettel. í . hogy milyen alaposan gyártotta azokat az átkozott bizonyítékokat. Igyekeztem nyugodtan lélegezni. amit végigsorolhattam volna neki.. hogy nem áll szándékomban felelni a képtelenségére. hogy fogalma sincs róla. hogy felkutassam. hogy érti. nehogy Bella észrevegye robbanni készül lelkiállapotomat. Bármilyen értelemben érthette. Bellának fogalma sem volt a szerencséjér l. Abban a testre feszül szerelésben bizonyára még kívánatosabb lett volna.. és vérének különleges illatával. de ebben a témában hajthatatlan voltam. hogy ellenezném. ± Nem tudod. ha mind a ketten megmentenénk egymást.

mindegy. de a háború még hosszú lesz. Ránéztem összeszorult valami a mellkasomban. hogy még törékenyebb. Figyeltem. í Ez hadd legyen az én gondom í mondta. hogy megállítsam akkor Carlisle-t. s igyekezett közönyösnek mutatkozni. annyira. fájdalmasan. új képlet állt el . mint általában.. pedig teljesen más.. Ett l kicsit jobban éreztem magam. akkor csak egy dolog van. végig a torkomon. aminek az elvesztése fájdalmat okozna! ± erejéhez képest már hangosan beszélt. A bátorság volt a második a jóság mögött szorosan. ahogy összeroppannak Alice csontjai.. nem ma. Sápadt arcb re újabb jelzés volt. állítsam le. ± De annak idején én haldokoltam. í Ne mondd nekem. Gyötr dött.í Bánod. Bár az arcán egyetlen izom sem rezdült. Nem engedhettem. A semmiség.. szeretett emberként élni.. Alice tehát mindenr l részletesen beszámolt neki. de lazán vállat vont. hogy Carlisle megmentett téged? ± kérdezte. akkor sem. A meccset megnyertem. azt hiszem. ahogy nevezte. Mély leveg t vettem. egy lyukas garast sem ért az életem. De Bellával nem tenném meg ezt. ami miatt megváltoztatná a döntését. ha elfelejt mindent. miel tt valami bajt okoz magának. a szemeiben. hagytam. Ha a józan eszére nem is tudok hatni.. hogy vérének illata átjárjon. hogy KO-val gy ztem. ami ilyenkor átjárt egy id ben támadt fel a forró fájdalom. amiért ilyen szörny emlékeket hordoz magában énmiattam. Soha. Szerettem volna. hogy emlékszik minden egyes pillanatra a Jamesszel való találkozásból. akkor most még jobban elsápadok a düht l. Gy löltem magam. Ha Alice beszélt a három napról. amikor a legszívesebben visszafordítottam volna az id végtelen kerekét. nem bánom ± vágtam rá azonnal. jobban mondva. í Nekem te vagy az életem. í Nem. jobban semmint meg bírnám ezt tenni vele. Nem mondtam le semmir l. í Nem tehetem. err l pedig eszembe jutott valami. még Carlisle sem tudott felidézni hasonlót. és láttam rajta. és kijátszottam az adu ászomat ezzel a témával kapcsolatban. azért lényegesen túlzás volt. Az ujjaim között már szinte éreztem.. hogy megtörtént. A szemeiben ugyanazt a dühös kétségbeesést láttam. Bár voltak olyan pillanataim. de mégis örültem ± bár ez nem a megfelel szó rá ±. Elszigetelten élni. ± Na és Charlie? Renée? ± kérdeztem. rekedt hangja újra figyelmeztetett. ± És a fájdalom? ± kérdeztem szinte nekitámadva. hogy túl nehéz lenne. csak mert egy vámpírba szerelmes.. mintha teljesen ugyanaz a helyzet állna fenn az esetében is. hogy igyekeznem kell rövidre zárni ezt a témát. szóval ezek után az már semmiség lenne. Hangja remegett. hogy miattam megváltozzon ez az érzelem benne. Nem tehetem ezt veled! ± suttogtam szintén. amit ezzel kapcsolatban tabunak nyilvánítottam. Jobbat érdemel. Bella. Szerettem. Te vagy az egyetlen dolog az életemben. hiszen szerette a szüleit. na. de azonnal megbántam. amit róla vezettem a fejemben.. amit ma tettél értem.. nekem pedig újra beindult a Bellavéd processzorom az agyam hátsó részében. Három nap az egész. Nagy ügy! Ha lehetséges lett volna. szemeiben láttam a fájdalmat.. Eszembe jutott a listám. akkor valószín leg beszélt minden másról is. amit magamban éreztem.. amennyire fájdalmai engedték. í Meg tudok birkózni vele. í Igazából nem is számít. megtapadjon a nyelvem hátulján. ahogy az érzelmek végigvonulnak az arcán. engem is. jó. Vagy csak éppen azt . hanem pár nappal ezel tt. í Miért nem? í kérdezte. láttam. hiszen annyira törékeny. Ha belepusztulok majd egyszer az elvesztésébe. Azok után. hogy álljak le. szemeiben rettegés és elszántság. A kellemes érzéssel. í A bátorság egy ponton túl már rültség! ± jegyeztem meg.

Megvédem minden létez veszélyforrástól a világon. Ami pedig Charlie-t illeti. Különben sem istápolhatom ket a végtelenségig. nem fért a fejembe.. kínzott a gyöngédség. de továbbra is lehunyva tartottam a szemeimet. így sokkal jobb lesz. ± védekeztem a szavai ellen. ha én nem léteznék. hogy marad rajtad egy vagy két forradás. csalódottnak. és t lem is ugyanezt várja. és nekem nem lenne szabad léteznem! Olyan hang tört fel bel le. í Tévedsz! í folytatta a kínzásomat. Te sokkal-sokkal jobb vagy ± mutatott rá. kietlennek t nt minden.hiszi. Leginkább. í Miket beszélsz?! ± nézett rám hitetlenkedve. én pedig keményen fúrtam a tekintetemet az övébe. hogy szerelmes. Megszeppenve nézett rám. szinte alig hallható. mintha ez magától értet d lett volna. aztán azt mondanád neki: ÄFigyelj... Badarság. mi váltotta ki bel le ezt a különös hangot. pedig nem vádoltak. Már most sötétnek. í Nem fogok. úgy válaszolt. miért nem tehetem. ha nem kell elmerülnöm csokoládészín szemeibe. Örülnie kellett volna. de valamikor igen. jelezve nemtetszésem. hogy legyen! És pontosan így is történt volna. igazából ez sem számít í a szemembe nézett. í Ez a dolgok rendje ± jelentettem ki végül. Nem lenne szabad ilyen szelídnek lennie. ahogy azel tt volt. hátha könnyebben látom a dolgokat. ± És ez is kell. mintha odamennél valakihez. pedig itt ragyogott el ttem. csupán egyszer megállapítások voltak. í Figyelj. A halála gondolata is felforgatta körülöttem a világot.. elvennéd a pénzét. hogy sikerült megtennem. Bele kell rülni!! Ujjaimmal a halántékomat kezdtem masszírozni. fájt a füleimnek ezt hallanom. mert ez így van rendjén.. de a legkevésbé t nt hálásnak ebben a pillanatban. A plafonra irányítottam a tekintetem. Nem érti. akinek ötöse volt a lottón.. de mint mindig.´ Ezzel engem hiába is próbálsz megetetni! Különös eszmefuttatás volt. hogy megtudjam.. í Nem í szólalt meg egy percnyi csönd után halkan. Leginkább egy felháborodott horkantáshoz hasonlított. A saját életemet kell élnem. mégis mintha robaj lett volna. hogy egyedül legyen. miért nem látja a szerencséjét. legyen megint minden úgy. ± Ez olyan. hogy velem maradhasson az öröklétig. ahogy err l beszélt. . í Meg fogok halni. í Néhány nap és kikerülsz innét.. hogy leplezzem a kétségbeesett félelmet a hangomban. A nap minden percében közelebb kerülök hozzá. amelyek neki megfeleltek. Riadtan hadartam az elméletemet. És meg fogok öregedni! ± kíméletlen volt.. elég rugalmas: megszokta. nem érti. Agyának ködös furcsasága. akkor van egy nagy újságom számodra: már ott voltam! ± De te meg fogsz gyógyulni! ± ellenkeztem vele elkeseredetten. amiben Bellát halottnak látta.. í Ugyan már. ± De én nem vagyok lottó f nyeremény! ± nyögtem fel fáradtan. köztük magamtól és önmagától is. í Pontosan! í kaptam a szavain azonnal. ezért ránéztem. amit beszélek. amivel nem bírt meggy zni. í Renée mindig olyan döntéseket hozott. melyek továbbra is kétségbeesett könyörgéssel fürkésztek. ezúttal is pocsékul hazudott. Bella! í horkantam fel ingerülten. és csöppet sem reális. í Dehogyis nem fogsz! Lehet. amit eddig nem hallottam soha. és azért könyörgött. í Most talán nem halok meg. í Igaz. Csöndes mondat volt. ± És én nem fogom ezt az életet elvenni t led! í Ha meg akarod várni. Egyfolytában megjelent Alice víziója. Nem értettem. Legfeljebb két hét. amíg én is a halálomon leszek.

akkor durcásan dobbantana apró lábával. jól vagyok ± felelte túl gyorsan. ajkaim egyetlen vonallá présel dtek. mit fog válaszolni. és nem azért. hanem azért. hogy korán sincs lezárva ez a téma. de legalábbis félretenni. bár tisztában voltam vele.. ahogy a feszült dühöt sikerül a háttérbe generálnom. és az se következett be ± ismételtelgettem akaratosan. hiszen még benne voltak az altató utóhatásai. hogy megtörténjen. de Bella barna szemei elmerültek az enyémben. míg a megfelel személlyel állok szemben. pedig csupán a saját gyávaságomat igyekeztem befedni az állapotával. ± Alighanem ezt hívják patthelyzetnek ± feleltem. mert én akarom. Nem tévedtem. í Hát. Pontosabban talán megtenné. hogy Bella vérét ontsa. hogy úgy viselkedjek Bellával. ± Aú! ± Rosszul vagy? ± kérdeztem azonnal.. Tudtam. amiket mond. úgy sz rtem a fogaim közt a választ. Soha! í Azt lesheted. Éreztem. mégis hittem. méghozzá annyira. Meghalni is látott téged. Az n Bellám. ez nyilvánvaló. ± Nem akarok újra elaludni ± suttogta könyörg n. ezt a beszélgetést befejeztük! Nem vagyok hajlandó örökös éjszakára ítélni téged. . akkor nem ismersz engem í jelentette ki. és szinte láttam magam el tt. arcomon elszánt kifejezés. ± Szóval akkor most mi van? ± kérdezte. én pedig közben igyekeztem lenyelni a haragomat. í Nem te vagy az egyetlen vámpír. ezért a n vérhívó gombja után kezdtem kutakodni. már tudja. amire nem volt képes: vigyázni saját magára. letaglózott a naivitása. Tudtam. hogy így legyen. hogy ha módjában állna. Láttam magam a szemében. mert ragaszkodik hozzá. hogy én Alice ellenében fogadjak! ± vágott vissza. mire hangosan felsóhajtott. lesz vele egy komoly beszélgetésem. hogy egy id után elfárad. igaz? í kérdezte éleslátóan.. bár sejtettem. mire keményen a szemeibe néztem. hogy elhatároztam magam. ± Alice már látta. amennyire t lem telik: gyöngéden.. mint te. Szívverése felgyorsult ± bizonyára fájdalommal járt ez a sóhaj ±. Magamra vállaltam azt. í Alice téved. ± Dehogyis. hogy én is olyan leszek. ha azt hiszed. És akkor még örülhet. Tudtam. mint még soha az ismeretségünk során.í Bella.. még csak nem is pislantott. í Ezért zaklatnak föl téged azok a dolgok. hogy nagy a valószín sége Alice víziójának. ± Nem hiszek neked ± nem tudtam elrejteni a gyöngédséget a hangomban. Muszáj volt. Mégis változott valami. hogy ezzel befejeztük. ha csak társalogni fogunk. mintha attól igazabbak lennének a szavaim. és a saturáció is leesett a kritikus százalék alá. és kész! ± jelentettem ki határozottan... ± Alice nem meri megtenni. Szemeim elsötétültek a haragtól. emiatt kitört bel lem a nevetés. akit ismerek. hanem a húgomra. hogy így lesz. valamikor. Hosszú ideig kitartott.. de amint visszatér a vadászatból.. mint egy kisgyerek. ahogy megérdemli. de minket ebben nem lehetett felülmúlni. ami után valószín leg még a gondolattól is irtózni fog. Nem Bellára voltam mérges. Beletelt néhány percbe. amikor feljajdult. hogy megtaláltam az arany középutat. mire rájöttem. í Pihenned kell.. hogy valami nem stimmel. Nem engedem. Következ szavaiban azonban semmi tréfásat nem találtam. nem szereti mutatni a gyengeségét. Bella pedig Bella marad. Ez a sok vitatkozás nem tett jót neked ± nyugtattam lágyan. Arra számítottam.

Téboly! í Akkor ismerd el. hogy be kell hunynom a szemem! Attól félt. jöhet a következ adag fájdalomcsillapító ± magyaráztam neki csöndesen.. Szinte lehetetlent tettem vele. Éppen azon elmélkedtem. Az én Bellám! Nem számított a megszámlálhatatlan sérülés. ami szerintem a számára legfélelmetesebb lehetett. én pedig némileg megkönnyebbültem. í Attól félek. í Mondtam már. hogy mégsem fogja beadni. í Igen? í szólalt meg azonnal a csöppet sem kedves éjszakás n vér minden kedvességt l mentesen. s már hallottam is negatív gondolatait. hogy az örökkévalóságról beszélsz! ± jegyezte meg. mint ez a másik. Pihenned kell. de jobban szerette volna. í Remélem. Miért ellenkezel? ± kérdeztem. mert a mai fiataloknak olyan alacsony a fájdalomt r képességük. amikor úgy döntött. de nem figyeltem rá. a rengeteg horzsolás ellenére. amit sehogy sem értettem. ha több pihenési id t hagyok neki. nem volt annyira morózus. Azt az ápolón t akarta beküldeni. í Azt hiszem. Csupán arra vágyott. aztán megnyugtattam abból a szempontból. miért van szükség a fájdalomcsillapításra. hogy mellette maradjak. Beszélni kezdtem hozzá újra. szemei pedig olyan rémületr l árulkodtak. és annyira büszke voltam magamra. amiért sikerült t megmentenem a haláltól vagy attól. hogy megértse. és megnyomtam a gombot. amit James okozott neki. í Szerintem senki nem kérdezi meg. és újra láttam a rémületet barna szemeiben.Nem akartam err l a témáról beszélgetni vele. fájdalmaid vannak. Meg is értette. Hiába igyekeztem lazán kezelni a dolgokat. még így is gyönyör volt. Újra feltámadt bennem a vágy. aki segített Renée-nek visszatalálni a kórterembe. amiért olyan sok id t töltök Bellával. hogy gyorsabban gyógyulj.. hogy él. mégis hallottam. melyb l egyetlen hosszú cs vezetett Bella karjába. ami még annál is rosszabb. hogy volnál-e szíves lenyelni valamit ± jegyeztem meg az ágya melletti állványon függ infúziós palackra mutatva. Lezseren vállat vontam. hogy nekem van igazam! ± nógatott elszántan és a kitartása újabb mosolyt csalt az arcomra. hogy talán szembesíthetném ezekkel a sérülésekkel ezt a robotszer ápolón t. csupán azért haragudott. ± Küldöm az ápolón t ± morogta a mikrofonba. pedig éppen emiatt haragudott meg rám. nem érdekelte. félig pedig halálosan komolyan. hogy megvédjem Bellát ezekt l a gondolatoktól. í Ügyes próbálkozás! ± Ne! ± kért még utolsó szárnycsapásként. de jól érthet en. amíg az téged boldoggá tesz ± ígértem gyöngéden. mintha egy kisgyereknek magyaráznék. bár Bella semmilyen szempontból nem emlékeztetett egy kisgyerekre. Mosolyom az arcán tükröz dött. hogy mennyi t t döfnek még a testébe. Ne félj! Itt maradok mindaddig. és szövetségre lépett a húgommal ellenem. amiben éppen azért dohog. ± Nem fogom bevenni! ± makacskodott tovább Bella. tudod. Talán ebben igaza volt. hogy itt hagyom. mire értetlenül meredtem rá. és olyan közel hajoltam hozzá. egyszer en csak boldog voltam. Kellemes bizsergés járta át a szívem környékét. félig ugratva. Elmosolyodtam ett l a végtelen és naiv kedvességt l. í Bella. ahogy szíve rémült iramra vált. í Nem a t kt l félek í motyogta. Óvatosan a két tenyerem közé fogtam törékeny arcát. hogy éreztem forró leheletét az arcomon. . ± Több t t már nem fognak beléd szúrni. hogy nem megyek sehová.

í Ezzel most ne tör dj. ± Tudom ± mondtam némi keser séggel. Soha nem fogom ezt megbocsájtani magamnak. í Itt maradok ± ígértem lágyan. pedig megajándékozott egy újabb halovány mosollyal. ± Én is ± súgta vissza. most már hagyod nyugodtan pihenni. de még az ápolón is észrevette. el bb-utóbb kigyógyulsz bel lem. Odasimítottam az arcomat Belláéhoz.. hogy nem Belláért aggódik. Amint Renée megérkezik. ± Köszönöm ± mormolta Bella. "Remélem. én pedig megkönnyebbültem. mint egy gyerek. ± lehelte. ± A kett nem ugyanaz ± mutatott rá álmosan. ± Maradj itt! ± követelte gyöngén. Hiába volt félig kábított állapotban. í Mindjárt jobban fogod érezni magad. félreértelmezve az ellenségességet Bella hangjában. Azt hittem. ± Bocsánat. Pontosabban viszonoztam a pillantását. mire félrehúzódtam és a falnak támaszkodtam. ha nincs ez a szerelem. de láttam. mire csöndesen felnevettem. szemeit nem bírta nyitva tartani. mint egy szül . . ± Ez a gyönyör az emberi lényekben í feleltem csúfondáros mosollyal ajkamon. nehogy felriasszam. Mintha valóban attól félne. í Hogy változnak. hogy felzaklasd!" ± gondolta magában. í Már mondtam. amit irántam érzett. ezért is maradhatott. legalább neked több eszed van ± rótt meg. hogy a gondolataiban tartotta a bosszankodását rám vonatkozólag. én pedig a füléhez hajoltam. "Nocsak. milyen jókedvük lett hirtelen. közben Bellát figyeltem. hogy nem túl hálás az újabb könny elalvás miatt. ± Ez majd megteszi a hatását ± nyugtatgatta tovább az ápolón . ez csak afféle diákszerelem ± idéztem az anyjával való beszélgetésb l.. Tudtam. Eddig is túl sokáig hagytam. í Így ni. Semmi nem számított. azonnal ellen rzöm. túlcsordulva az iránta érzett szerelemmel. csak Bella mosolya. Az infúziós zacskóba injekciózta a gyógyszert. drágám ± mondta negédes hangot megütve a n vér. ahol Carlisle várta Bella felépülését. megrebbent egy pillanatra. meg is vagyunk. óvatosan. egy pillanatra! ± mordult rám az ápolón . hogy Renée hamarosan visszatér. amíg ez téged boldoggá tesz. hogy mindaddig maradok. csupán egy nyugodt éjszakát szeretne. mert pislogás nélkül nézett engem. mire újból felnevettem. ± Rendben. hogy amint lehunyja a szemét. í Én már azon is csodálkoztam. akkor most nem feküdne tet t l talpig gézbe és gipszbe bugyolálva. A karjaimat összefontam a mellkasom el tt. aztán minden szavamat alaposan megválogatva folytattam. és mivel Alice is nagyon megszerette Bellát.. hogy Renée bevette ezt a diákszerelem -szöveget. Bella! Majd ha felébredtél. hiszen. hazaért-e már a húgom a vadászatból. mire felnevettem. tovább vitatkozhatunk! ± javasoltam.. amíg ez a legjobb neked.. Azért nem kellett volna ilyen sokáig várni ezzel a fájdalomcsillapítóval!" ± az ápolón szurkálódásai sem zavartak már. hogy hallhasson engem útban oda. hogy már régen megtette ezt helyettem is. Higgadtan néztem rá.. mégis észrevette a különbséget. és nem úgy. Mégsem lehettem hosszú napokig szül i felügyelet nélkül egy ilyen nagyvárosban. és felt nt. Akkor akartam én is elmenni a szállodai szobánkba.± Ugyan-ugyan. í Ne tartsd vissza a lélegzetedet! ± figyelmeztetett. ahová soha nem tudom követni. már megint úgy beszélt. mire hitetlenkedve meredt rám. én elt nök. ± Szeretlek! ± vallottam meg. de úgy t nt. Hát rajtam nem fog múlni. gyorsan hatott az altató.

ha felépültél ± ígértem neki. ± Szívesen.. hogy még nem alszik mélyen. hogy hazamennék letusolni és átöltözni. hogy ki vagyok. már hallottam. ± Aludj csak! Majd hazárdírozhatsz. ± Igen? Talán csak arra volt kíváncsi. miért keresem. Phil udvarias tartózkodással köszöntött. . amit eddig is túlságosan széles ívre kerítettem neki. Bevágtattam a s r be. hogy a húgom valahol ott van a közelben. hogy bántani fogom. Végre látni akartam. csak az számított. én pedig mosolyogva csóváltam a fejem. amikor rezegni kezdett a telefonom. és tudtam. amikor megláttam a fejében. Gyönyörködtem az arcában. ± Edward? ± szólalt meg váratlanul újra. ezért minden energiámmal rá fókuszáltam. hogy megragadjam karcsú. Jasper azel tt rontott rám. mit akar. Már a kórház ajtajában jártam. de hallottam szabályos szívverését. már abbahagyta. ± Neem! ± kiabáltam. hogy már valóban mélyen elaludt. hogy belátja. Nekem azonban még volt egy elintézetlen ügyem. csak egy üzenet volt. mindenki boldog volt. miel tt belelovallhattam volna magam. Az itteni erd körülbelül húszpercnyire lehetett a kórháztól. ± "Az erd ben várlak!" Alice. törékenynek ható nyakát. Úgy t nt a férfi jó hatással van Renée-re. a fáról pedig Carlisle ugrott nekem. Régi ismer sként üdvözölt. Renée kifejezetten örült. de az ajkai hívogatóbbak voltak. hogy ezúttal komolyan elhatároztam. nem tudtam. éreztem. hogy teljesen elfogadott engem Bella els igazi nagy szerelmeként. Küzdöttem ellenük. amit annyira szerettem benne. ahol egyetlen centiméternyi terültet sem volt mentes a horzsolásoktól. mire újabb hörgés hagyta el a mellkasomat. egyenletes légzését. de abbahagytam. Ilyen dologért köszönetet mondani. ± A közelébe ne merj menni. Egy fa el tt állt néhány lépésnyire. mégis láttam azt a bájt. valóban itt maradok-e. Sajnálkozva nézett rám. mert nem reagált.. máskor is ± ugrattam. pedig bizonyára tudta. "Itt vagyok!" ± hallottam meg a gondolatait a következ facsoport mögül. nem a tied! ± is akarja! ± makacskodott konokul. mely fekete lepelként borult Phoenix száraz. de hallottam a légzésén. mire a szemeim az égnek emeltem. Két óra múlva megérkezett Renée Phil társaságában. kietlen látómez mögött. forró városára. átlépte azt a határt. de már távol járhatott. ± Ne merészeld! ± ordítottam neki. átadva helyét a sötét éjszakának. ± Én Alice-ra fogadok! ± lehelte. Megkönnyítette a dolgomat. igazából nem nagyon érdekelte. megszaporáztam a lépteimet. és már igazán dühös voltam. Látta. ezúttal túl messzire ment. Elszundított egy pillanatra. Lágy csókot leheltem rá. mint valaha. hogy miért nem menekül. mint az elmúlt néhány napban bármikor. Könny volt kimentenem magam. hiszen napok óta az id lehetséges nagy részében Bella ágya mellett rostokoltam. tudtam. Alice! Nem teheted! az én sorsom. Csalódottságomban ordítottam. miel tt a húgom nyakát elérhettem volna. hogy Renéevel minden rendben legyen.Felém fordította a fejét. de közben le nem vettem Alice-r l a szemeimet. de nem akart harcolni velem. aki sokkal higgadtabbnak és összeszedettebbnek látszott. Látta el re. ± Kösz ± sóhajtotta. amikor közöltem. amivel beloptam magam a szívébe. hogy kit hívott segítségnek. már majdnem elértem. nekem öt percembe került odaérnem. Mire felpattintottam. És mivel Bella a javulás útjára lépett. A nap már lenyugodott a távoli.

. az a mi létezési formánk. mindig eszembe jutott. ezúttal kicsit távolabbra. de csak megérzés volt. hogy ez az egyetlen módja. ± Mert mellettem lesz! ±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±± ± Azt hiszem. amikor Bella huszonnégyórás kísértésként lesz mellettem. Jasper a másikat. hogy meggy zzem. hogy megláthassa Alice remekm vét. Carlisle és Esme. én pedig minden létez er mmel igyekeztem szabadulni. Nem igazán tudtam eldönteni. Alice! ± hallottam felcsendülni Bella elgyötört hangját az emeleti fürd szobából. Nem tetszett. hogy Alice és közém kerüljön. egyetlen látomása sem támasztotta alá. miközben két karjával igyekezett féken tartani. Lassan elérkezett az indulás ideje. hogy nem kötelez a megjelenésük a bálon. te is tudod. Már fölösleges volt. ki kellett mondania. ± Nem látom tisztán. és intett Jaspernek hogy elengedhet. hogy nem jó felé haladtok! ± Nem a te dolgod! ± De igen. ± Rendben. akit nem is kellett látnom ahhoz. Nem akarod bántani Alice-t!" ± szuggerálta felém a gondolatait az apám. hogy Bellát mind . azért a szavamat adom. aki igyekezett úgy helyezkedni. mert végül Carlisle legnagyobb örömére. vadászatra mentek.. hogy nem fogom megtenni. vagy inkább mulassak a kíváncsiságukon. Tudtam. amit soha senkinek nem kívántunk volna. de Alice továbbra is fogva tartotta Bellát. Igazán kedves dolog volt t le. hogy csupán engem féltett az el ttem álló id t l. hogy bosszankodjam.. mi történik. ± Az élete. aminek a területe legalább akkora volt. Jaspernek persze csak egy dolog járt a fejében: "Nem engedem. Ezzel is tisztában volt. hogy kizárjam t. láttam a fejében. ± De nem úgy.. hogy igazán ez lenne a helyes megoldás. De a szavát akartam. hogy bántsd!" ± Alice!! Nem ítélhetjük erre az életre. ahogy én! Te sem dönthetsz helyette! ± Ennek a vitának semmi értelme ± jegyezte meg Jasper. ± De ez így nem vezet sehová. de valahányszor megbocsájtottam volna. Alice fejében nem lehetett haragot tartani. Bár nem értek egyet. ± Fájni fog neked! Boldogtalanná teszed t is a szenvedéseddel ± jósolta Alice. hogy tovább kellene ebben az állapotában ingerelned! ± jegyezte meg Carlisle.Carlisle fogta az egyik karomat. hogy a haragom a múltba temessen. az enyém is!± vágott vissza. hogy engedte Alice-t tevékenykedni magán. ± Még gondolnod sem szabad rá! Egy pillanatig dacosan nézett velem farkasszemet. Neked kéne. Rosalie már az autóban várta Emmettet. hogy igazán móresre tanítsam a minden lében kanál húgomat. mint Charlie hálószobája. ± Boldog leszek ± ígértem csúfondáros fél mosollyal ajkamon. Edward! ± esdeklett Alice. de ezúttal er sebben fókuszáltam. Az egyetlen. most már is dühös volt. jobbat érdemel! ± próbáltam lehiggadni.. A húgom már legalább három órája ± szó szerint ± bevonszolta magával Bellát a fürd szobájába. A húgom a phoenixi eset óta mindent megtett. ± Én is szeretem t. hogy nem akart rosszat. fejet hajtott az akaratom el tt. de abban biztos vagyok. hogy tudjam. félígéretekkel. nem hiszem. "Edward. ennyi b ven elég lesz. lévén. ± Alice. ± Nem dönthetsz helyette! ± magyarázta Alice kétségbeesetten. Ezúttal nem elégedtem meg félszavakkal. láttam.. az döntése. mennyire rémesen érzi magát. hogy milyen rült gondolatok száguldoztak bosszantó agyában. aki viszont Jasperrel és velem együtt várta. nem hiszem. A józan eszére kellett hatnom.

rájöttem. kicsit ingerülten. de Bellának már fogytán volt a türelme. alig várta. A küszöbön megtorpant. hová viszed? ± kérdezte Jasper vigyorogva. de a húgommal lehetetlen volt vitatkozni.. Nem értem.. most már igazán indulnunk kellene ± hallottuk újra Bella panaszos hangját az emeletr l. de ahogy Bellát láttam Alice szemein keresztül. Rosalie önelégült gondolatai bekúsztak az agyamba. Nem volt nehéz követni a gondolatmenetét. hogy ez nem tesz jót Bellának. Charlie mindenesetre erre az egyetlen. Alice hajthatatlan volt ebben a kérdésben. "Ha az ajtó fölé rögzítenék egy nyílásra boruló vizesvödröt talán gyerekesnek t nne." ± Rose. ± Még ezt a tincsedet fel kell t znöm ide ± magyarázta Alice lelkesen. hogy Bellának valóban fogalma sincs a végcélunkról. Persze nem bírt csöndben maradni. ± Azt hiszem elég. és örömmel segédkezett a meglepetés létrehozásában. hogy a földszintr l figyeltem a húgom gondolatain keresztül. és akkor hamupip ke nem mehetne a bálba. a szomjúság tompa fájdalomként lobogott agyának a hátuljában. ± Nem emlékszem. ± Ne rontsd el az örömöm az ellenkezéseddel. "Kíváncsi vagyok lesz-e a kiskacsából hattyú. hiszen normális esetben eszébe sem jutna elmenni erre a bálra. . még így sem. szemtelenül vigyorogva fordult hozzám. mire egymásra mosolyogtunk Jasperrel. de biztosan tönkremenne az álomruha a mesebeli frizurával. ± Honnan van ez a ruha? "Hajjaj!" ± Alice azonnal kapcsolt. Már éppen felelni akartam. amikor meghallottam a n vérem kiforratlan terveit. így szóba hozta a másik aggasztó gondolatát. ± Alice. ± Mivel kapcsolatban? ± szakította félbe Bella gyanakodva. hogy táncolni vihesse a húgomat nyilvánosan. és már indult is az ajtó felé. kit ingyen bámulhatnak. ± Ne rontsd el. hiába igyekeztem csak az emeletre fókuszálni. hogy ez esetben nem is érdemes. amit a phoenixi eset óta még inkább táplált velem kapcsolatban. Mérges paprika szagot érzek. mintha egy gyerekkel beszélne. légy szíves! ± korholta szelíden Alice. Én nem árultam el neki. vagy bazári majom. milyen nagyszer embernek lenni. Csak így tudom nagyjából megtapasztalni.. már így is több fodor és smink van rajtam a többéves átlagomnál. Engem kifejezetten mulattatott ez a játék. hogy milyen embern nek lenni ± magyarázta Alice lassan. Bella f problémája az utóbbi napokban leginkább az volt. mi lenne az ideális válasz Bella számára. és ahogy az emeletr l lesz r d zajokat figyeltem. ± Egyáltalán nincsenek emlékeim ezzel kapcsolatban. miért kell ez az egész éppen ma? ± Még mindig nem mondtad el neki. hogy hová megyünk.. Jasper felvihogott. de mulattatott a hozzáállásuk. A szépsége nem is volt kétséges." ± elmélkedett Emmett. tisztán artikulálva. ± Mi van? Mondott valamit Rose? ± kérdezte Emmett. hát más sem. mire felszisszent. Bella. vissza nem hozható napra félretette az ellenszenvét. és elhatározta. a nyomába sem érhetett.. A jókedve úgy t nt kitart a nap végéig.. ± jegyeztem meg félhangosan. Rosalie dühösen dobbantott a lábával. hogy a bátyám vállában tölti ki a haragját. Ahogy a képeket nézegettem a fejében. Bella sóhajtott ± szinte éreztem leheletének édes illatát ±. és nem igazán hittem benne. mire kérd n felvontam az egyik szemöldököm. ha a suliban találkozunk.valami kirakati bábuként kezelték. ± Alice. de nem ellenkezett tovább. és mivel ostoba sem volt. nem süllyedhetsz le olyan mélyre. hiába próbáltuk meggy zni.

de tudtam. El re látta. csak egy régi vacak.± Csak egy régi vacak. mi járhat a fejben. Christian Lacroix régi ismeretsége volt Alice-nek. hová viszem ma este? Ahogy ránéztem elakadt a lélegzetem. Tekintetünk egymásba fonódott. és lesegítettem Bellát az utolsó néhány lépcs fokon. miként terelhetné el a figyelmet err l a kényes témáról. amit a csókunk gyakorolt rá szinte minden második alkalommal. Megláttam a fejében. ± Ez igaz ± mosolygott egy pillanatra elmerülve néhány kellemes emlékben. Az öröklétig bírtam volna figyelni ezt a jelenséget. ha indulás el tt vagy közben találkozna Rosalie-val. ± Alice? A ruha? ± nógatta Bella. A kék szín egyébként is remekül illett sápadt b réhez. A szememet forgattam. hát.. ± Minden ruha csak egyszer van rajtad ± mutatott rá Bella éleslátóan. amikor Jasperrel nem túl sok ruhát viseltek. ha éppen "el akarom kápráztatni". mint amilyennek én láttam. akit egyáltalán nem akartam rjít en szexinek látni. hogy éppen most essen össze a hatás miatt. ahol vagy!" Bár Jasper nem hallotta a gondolatváltásunkat. Fojtatta Bella hajának fonatokba rendezését. mire gondol. mélyen elhallgatva a tényt. Nem. ahogy az egyik oldalon éppen csak megmutatott. mégis fürkész n nézett rám. Hallottam Emmettéket távozni Rosalie vörös sportautójával. amire Alice mozdulatai hirtelen felgyorsultak. Bella légzése akadozott. ± Gyönyör vagy ± suttogta. de nem akartam. Legalábbis az én szememben. Kiléptem Jasper fejéb l. szürkébbnek mutatta. Csak egyszer volt rajtam. hogy mennyire hasznos. közben pedig azon töprengett. és egy hófehér orchideát t ztem a hajába. mi fog következni. ± Mehetünk ± jelentette ki Alice. mert szemeit lehunyva kínálta nekem ajkait. és most derült csak ki. hiszen els szóra nekiállt egy új szabásmintának. Sokkal ridegebbnek. mintha érezte volna. hogy bármi is befolyásolja ebben. hogy Bella még idegesebb és ingerültebb lenne. mert. Éppen az alkalomhoz ill lesz. hogy elöntse forró vörösségével bájosan zavart arcát. hogy 'Jó munkához id kell?' Maradj nyugton. szíve rült ritmusra táncolt a mellkasában. Szerettem volna tudni. így nem engedte. amit eddig elhomályosított Bella szépsége a szememben. mintha koncentrálással át bírna látni a falon. Szemei . aztán kézen fogta Jaspert. hogy van mit feszegetnie. és kivonultak a nappaliból. semmi. "Szebben is odabiggyeszthetted volna azt a virágot!" ± szuggerálta felém búcsúzóul. majd a plafont bámulta. majd meglátod! ± jelentette ki. ahogy a szíve nekiiramodik. ez a ruha pedig. mire csúfondárosan elmosolyodtam. a másik oldalon kivillantott valamit. mire legnagyobb zavarára. hallottam Jasper gondolatait. ezért tovább hajoltam és megcsókoltam a kulcscsontjának lágy ívét. Telt érzékiségüknek lehetetlen volt ellenállni. ahogy bicegett lefelé a lépcs n. láttam Bellát az szemével. Arcának egyre pirosabb árnyalata és a kék ruha kombinációja kolosszális sikert aratott a retinám kényeztetésében.. amivel akkor szokott. érezni akartam. ± Alice! ± mormoltam türelmetlenül. úgy t nt. kicsit elnéz en. miért lett dühös Alice. Éreztem az arcomon forró leheletét. Bella tudja. mindenki felnevetett. kápráztatóan gyönyör nek hatott. ± Ahogy te is ± mosolyogtam rá gyöngéden. mintha nem érte volna meg. mire bosszankodva szuggerált felém. ezért jobbnak látta húzni az id t. A húgom azonban igazi m vész volt a divat terén. hogy ebben a pillanatban csak ártanék neki. Amikor leértünk megtorpant és azzal a kába tekintettel nézett rám. és Alice fejéb l kilépve még gyönyör bbnek láttam. mint bármikor eddigi ismeretségünk alatt. miszerint Bella méreteivel tisztában lévén a ruhát már akkor megrendelte. mire Alice gyöngyöz n felkacagott. Igazán. ± Oh. "Nem hallottad még azt a nagyon is igaz mondást a hosszú létezésed során. ellenben a húgommal. A ruhatervez . hogy ellen rizze. miel tt hazaérkeztünk Phoenixb l.

hogy csak a bolondját akarja járatni velem. hogy Bellának kés bb még fontos lehet visszaemlékeznie erre az eseményre. közben igyekezett kontrollálni szívének szédít zakatolását. Azonnal kapcsolt. összebújva. hogy csüngjön a ruhaköltemény minden fodra. hogy egyik emberfiúnak sem sikerült még csak hasonló reakciót kiváltania bel le. hová megyünk tulajdonképpen? ± kérdezte továbbra is duzzogva. ha úgy érzi. Sehogy nem sikerült haraggal gondolnom Alice-re.. de szentül hittem. Beültem a kormány mögé. mí gnem egy nap Bella megbetegedett. hogy ez az egész "azt teszem. én pedig. Nem akartam. Így volt ezzel ez a mai este is. mikor akarod elárulni. ± Igen. Igyekeztem elterelni a figyelmem a ruha mély dekoltázsáról. hogy Bella feladja. amikor szerintem helyes döntést hoz meg. Nekem azért tetszett. ha látná. mennyire rendezetlenül. í az akarata is teljesült és gy némiképp az enyém is. nehogy egy bukkanón áthajtva fájdalmat okozzak Bella lábának. í Mégis. hogy szinte mindig fázott. mégsem emlí tette egyszer sem. ± Nem ± feleltem egyszer en. hogy a karjaimba emeljem. mint az imént. Onnantól kezdve minden éjjel a teste köré csavartam a takaróját ± hidegebb estéken egyéb plédeket is ±. Carlisle szerint egyszer megfázás. hagytam. Nem szerettem volna. hogy merre tartunk. bár. és szerettem volna. Még akkor sem. és durcás csalódottsággal fújtatott egyet. óvatosan besegítettem az els ülésre. és maximálisan tisztában van vele. én pedig elégedetten szélesebbre húztam a vigyoromat. én pedig az ágy mellett ülök. A frász kerülgetett. hiszen csupán akkor engedem érvénybe lépni. hogy öltözzön melegen. amikor a tva bátyáimmal messzebbre mentünk vadászni.. Egy pillanat múlva már a kocsimnál voltunk. Az éjszakákat is rendszeresen együtt töltöttük. hogyan lehet valakib l Barbie-babát csinálni! ± jelentette ki. mire a legfurcsábban reagált erre: elpirult. ± Nem maradhatnánk inkább itt? ± kérdezte ártatlanul. közben végighallgattam Bella panaszkodását a húgommal kapcsolatban. amikor még esélyük lett volna. Bella fantasztikusan nézett ki a feje búbjától egészen a gipsze sarkáig. kitolattam a házunk el l. Mélyet sóhajtott. Nem is reméltem. hogy még nem találtad ki! ± jegyeztem meg. aztán szépen elrendeztem a ruháját. vagy amikor a nap üldözött el mell le. Még nem értünk be a városba. valahányszor hozzám bújt. és kelletlenül engedte. de végtelenül jól is esett és legyezgette a hiúságom. hogy leplezzem a vágyamat csúfondáros vigyort villantottam rá. és rádöbbentem. Nekem ennyi is b ven elég lett volna. A húgom azt mondta. amikor Alice-szal beszélgettünk Bella érkezése el tt. ± Mondtam már. de azonnal be is indult. Rákanyarodtam a Forksba vezet f útra. Biztos voltam benne. ajkait bájosan lebiggyesztve. haragudtam magamra a figyelmetlenségem miatt. Rögtön eszembe jutottak az éjszakáink. leszámí azokat a napokat. hogy Alice rettent mérges lenne. és megint úgy vigyorogtam rá. amit Bella kiejt a száján" nem igaz. amikor rezegni kezdett a . ami továbbra is hatalmas járógipszbe volt börtönözve. és eszembe jutott. Én úgy döntöttem. visszahúzni semmiben.kinyíltak. ha Alice rajtam akarja kikí sérletezni. akárhányszor ve ezt csinálta. és óvatosan. ezért el is viszem. javasolta Bellának. í Meg vagyok döbbenve. Akkor nagyon mérges lettem. hogy remekül nézel ki? ± kérdezte kissé réveteg tekintettel. miattam bármir l is le kellene mondania az világából. ha alszik az ágyában. de Bella ragaszkodott az összebújáshoz. mire végignéztem rajta. A szí kihagyott egy pillanatra. Az iskolában szinte minden id nket együtt töltöttük. soha senkinek nem volt esélye Bellánál. és nézem. í Nem megyek át többet hozzátok. jobban belegondolva. apró kezeit összekulcsolva maga el tt. amolyan Bella-féle stílusban.

miszerint soha nem létezett más. én pedig kivételesen szerettem volna telefonon keresztül is olvasni a gondolataiban. Charlie! ±üdvözöltem kell óvatossággal. leginkább magamra. ha akarja. bár ennek már teljesen nyilvánvalónak kellene lennie. kifejezetten visszafogtam magam. Bella! ± kértem csöndesen. Végigfuttattam a beszélgetésemet Tylerrel. engem pedig elöntött az indulat. Mikor nem válaszoltam kelletlenül folytatta. hiszen bár nem ellenkezett. Talán ha lett volna ideje felkészülni lélekben. és engedtem. bár a haragomat irányában nem igazán sikerült lepleznem. amivel ennyire megbánthattam volna Bellát. De akkor mi baja lehet? ± Talán túl goromba voltam? Nem akartalak megbántani szögeztem le gyorsan. hogy f ni fog a saját levében. Csodálkozva néztem rá. és legnagyobb megdöbbenésemre épp a könnyeit nyeldeste. de már eldöntöttem. még az számára is. de Bella sajnos nem ér rá ma este. hogy lecsillapodjak. Kezdtem azt hinni. El vettem a bels zsebemb l. egyik este sem ér rá senkinek. mint énirántam. hogy mihez tartsa magát. ± Charlie? ± csodálkozott Bella. amit az iskolában látott. hogy ez csak amolyan átmeneti id szak. A koponyáját egyetlen mozdulattal porrá zúzhattam volna. Bella megváltozott szívverése arra késztetett. ± Mi történt? ± kérdezte Bella. ± Nem beszélhetnék én vele? ± kérdeztem Charlie-tól. vajon mi járhatott tekervényes agyában. Remélem. Szerettem volna. ± Edward. hogy Bellával Együtt vagyunk. de elegend ahhoz. ± Igen? ± szólalt meg fölényesen Tyler. hogy megtáncoltatom. hogy Bellának fogalma sem volt a báli esténkr l. ha valami félreértés történt. Sajnálom. Ez a gondolat némiképp megnyugtatott. nem tudtam elrejteni a hangomban bujkáló mámort. Mindenki megértette. Csak kés bb jöttem rá. amivel még nem kívánom rjít en Bella vérét. nem is igazán akartam. Hogy egészen szinte legyek. Reméltem. nincs harag. reméltem. ha el ttem áll ebben a pillanatban. Tyler. talán egyeztetned kellett volna mindenkivel. hogy ránézzek. ± Hello. Tyler még mindazok ellenére sem akarta elfogadni a visszautasítást. Kezdtem már valóban. amikor ezt a tervet kiagyaltuk Bella érdekében. de ezt nem kívántam az orrára kötni. ± Tudod éppen itt áll velem szemben Tyler Crowley szmokingban és szeretné elkísérni Bellát a bálba. akinek Bella igent mondott. közben kezdtem igazán dühös lenni. ha tudja. hogy valóban nem érti. hogy össze van kissé zavarodva. Igyekeztem olyan mély leveg t venni. ± Miért teszed ezt velem? . de bebeszélte magának. akkor könnyebben vette volna. A magabiztossága határozottan bosszantott. amiért nem avattam be. Kíváncsi lettem volna. Nem hiányzott még egy ilyen kínos találkozás. ha ezzel elrontottam az estédet! Természetesen nem sajnáltam. teljesen komolyan elhinni. hogy gy lölni fog emiatt egész hátralév életében. ± Sajnálom. ha nem. szerencséjére csak telefon volt a kezemben.mobilom. s úgy t nt. hacsak nem én vagyok az illet . de semmi olyat nem találtam benne. ± Te az iskolabálba akarsz engem vinni! ± kiabálta Bella néhány oktávval a megszokott hangszíne fölött. hová vihetem? ± Ne cirkuszolj. Nem bírtam felfogni. mir l szól a mai nap. mégis akkor magammal vittem Carlisle-t és Alice-t is. ± Ez nem létezik ± nevettem fel hitetlenkedve. és igyekeztem nem mutatni mennyire meglep Charlie hívása. hogy az önelégültségem szétterüljön az arcomon. talán félelmetesebbnek hatottam volna. miért ellenkezik ennyire. ± Hello. mint az megengedett. hogy mik a terveid a lányommal kapcsolatban ± jegyezte meg Charlie. akikkel szemben nagyobb ± lényegesen nagyobb ± bizalommal viseltetett. bár megértettem a rajongását. itt Edward Cullen ± köszöntöttem barátságosan. S t.

. meg Alice is az iskola tanulói. Rose-nak és Emmettnek ez a hivatalosan Forksban töltött utolsó éve. ami szinte zsúfolásig tele volt autókkal és emberekkel. mint amennyire elmélyült az enyémben. Már láttam az iskolát. ahol nem létezett a hatalmas szakadék kett nk létezése között. mire a kábaságot elfújták az arcáról. Közelebb hajoltam hozzá. hanem a cip je miatt szorul leginkább a segítségedre. mit gondoltál. ± Bella! ± leheltem lágyan. hogy biztosan hatok rá. Nézd ezt a lábbelit! Valóságos halálcsapda! Kinyújtotta apró. de Alice figyelmeztetett erre a problémára. így unalmas is lehetett volna ± legalábbis az én számomra ±. de aztán fenyeget en folytatta.. közben egy pillantást vetett az ablakon a tájra. ingerültebbé tett. hogy megköszönjem Alice-nek a mai estét ± kértem. mintha legalábbis meglep dne. Bosszúsan mutattam a szmokingomat neki. majd töprengve nézi a kezét. Rá kellett néznem. Ez az estélye volt. jobban.Rendben! Nem csinálok jelenetet ± ígérte. hogy Bella kitombolja magát. csak mi voltunk ketten. ahogy az arcához nyúlt. Bella. látni akartam a mosolyt az arcán. még két ép lábbal is menni benne. nem értettem. és majd ügyesen támogatod. úgy valamennyit kiolvashattam volna a szemei keresztül az el lem gondosan elzárt eszmefuttatásából. Teljesen elkeserít . hogy megint valami baleset éren. hogy visszatelepedjen rá a dacosság. nemhogy eggyel.. Bella jelenléte nélkül. Mennyire kíváncsi voltam. de ezt nem kötjük a nagy nyilvánosság orrára. hogy bizonyítsa szavainak az igazát. ha legalább rám néz. hogy ott látja. a csönd. Majd emlékeztess. mi már átéltünk több tucat hasonló bált. ± Ez teljesen nevetséges. de te úgyis ott leszel mellette. "A szandál biztosan nem fog neki tetszeni. Valószín leg el fogom törni a másik lábamat is. ± Mi van? ± suttogta kicsit összezavarodva. vagy inkább megkönnyebbülten nézett rám. törékeny lábát.. nekik ez éppen olyan tanévzáró bankett. hogy mit csinál. hová készülünk? ± vontam kérd re ingerülten. ± A kedvemért. igaz nekünk már a sokadik.Mintha legalábbis kínzásra vinném. de konokul nézett maga elé. hogy nyíltan bámulhassam ezt a testrészét. ± De aztán magadra vess! Legf bb ideje. ± könyörögtem. Bekanyarodtam az iskola parkolójába. Láttam a szemeiben a félelmet. Valóban komoly teljesítmény lett volna a részér l. de haragot már kevésbé.. Frusztráló volt." ± Hmm. de nem felelt. ± Mert rülten dühös vagyok! ± sziszegte a könnyei között. és Jasper. mire meglepetten. arcán azzal az üres kifejezéssel. Szerettem volna. Az embereknek nem kell tudniuk. én pedig kaptam az alkalmon. leállítottam a motort.. és láttam a szemem sarkából az ingerült mozdulatot. í Alice is ott lesz? Istenem. ami körülvette szinte ordított bele a fülembe. ± Komolyan. Vártam. mint Bellának. hogy nem a gipsz. tekintetemet az övébe fúrtam. a pillantásom minden erejét latba vetve. Némán bámult maga elé. Most miért sírsz? Fakadtam ki hitetlenkedve. és legalább annyira hagytam magam elveszni csokoládészemeiben. mégis. Gyorsan beparkoltam. biztos hallotta a gyöngédséget a hangomban. egy külön kis világban. mint szerettem volna lenni. . mint amennyire szomjas. mennyire feledékeny. hogy megnyugodjon. úgy beszél. Egy pillanatra megsz nt a parkoló. a rengeteg ember. mire gondolhat ebben a percben. amib l tudtam. a szokásos helyem azonban üres maradt.. közben hagytam.

de szerettem volna. ha a barátai szemtanúi lennének a megaláztatásának. Úgy láttam ez a gondolat t éppannyira megnyugtatta. Szerettem volna megnyugtatni. Lassan haladtunk. és úgy t nt hirtelen eszébe jutott valami. í Akarod. hogy teljes súlyával rám nehezedjen. hogy kisegítsem Bellát.és Rosalie.. közben kíváncsi pillantásokat vetve Bella makacsul ± kicsit gyerekesen ± karba font karjaira. még a szokásosnál is lassabban. Fütyörészni lett volna kedvem. A n vérem említése nem volt a legjobb ötlet a részemr l. de inkább volt morbid. ellenségesen néztem rá. mire készülünk már vagy két hete egyfolytában. mire újra felkuncogott. ± És te melyik csapatban lennél? ± vágtam felé a kérdést. Beleértve a rengeteg estélyi ruhában pompázó osztálytársát. ahol a testvéreim oda nem ill módon keringtek a saját fejükben felcsendül zene ritmusára. Bellát úgysem engedem el senki kedvéért ezen az estén. Bella karcsú derekát magamhoz szorí tottam. de készen állt a válasszal. Bella torkából hölgyhöz csöppet tott sem méltó vihogás tört fel. míg megkerültem az autót.± Igen. de végül befejeztem a felsorolást a valóságnak megfelel en. nincs ± ez a tudat. miközben lassan eljutottunk a jegyárus asztalához. ± sóhajtottam.. mint egy horrorfilm dí szlete ± jegyezte meg. hagytam. ± Hát. Kicsit elsápadt. mire hitetlenkedve felnevettem. és nagyokat nyeldesett. Amikor beléptünk. aminek semmi köze nem volt a jelenhez. aztán elnéz en megcsóváltam a fejem. Kérd n néztem rá. ± egy pillanatig haboztam. hogy bereteszeljem az ajtókat. akik az iskola épülete felé igyekeztek. én pedig elgondolkodva néztem a táncparkett felé.. és Jasper is. csak hogy hallhassa. ha valaki táncot emleget. hidd el. nincs félnivalója.. ígérem! Ebben biztos voltam. de inadba száll a bátorság. de nem szerettem volna. ha még itt felkészíti magát. ± . mint egy gyereket. nem engedem. Bella gyökeret eresztett a kocsi ülésén. hogy Bella valóban nem tudta. hogy bárki kárt tegyen benned! Még te magad sem. sápadtabbnak t nt. látod! Nem lesz semmi baj! ± nyugtattam meg. í No. meg Emmett. Más esetben szó nélkül kiemeltem volna az autóból. vámpí rból több mint elég van a teremben ± mormoltam csöndesen. . mire végre engedte. Képtelenségnek t nt. Nem számított a n vérem. mint öt perce. és senki kedvéért nem fogok ma éjjel tágítani mell le. Ez az este Belláé. bátor vagy. amint ott áll a Swan rezidencia küszöbén Charlie rend rf nök el tt megsemmisülten. mint vicces. aki láthatóan nem lelkesedett semmiért. ami körülvette. í araszoltunk a gy tornateremben kialakí bálterem felé. ± Hát persze! Tyler viszont úgy látszik. hogy kiemeljem az autóból. és ahogy elképzeltem. mintha fuldoklana. igyekezett megemészteni magában a hallottakat. mint egy oroszlán. ±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±± Bella nyelt egy nagyot. Arcáról elt nt a gondolkodó ránc. Nem eresztelek el egy pillanatra sem. mint amennyire engem boldoggá tett. kell en jókedvre derített. ± Ez pont úgy néz ki.. ± Charlie is be volt avatva? ± kérdezte.. de nem bántam. ahol még ül. biztosítani.. és enyhe mosoly játszott a szája sarkában.. hogy lemészárolhassátok a gyanútlan polgárokat? ± kérdezte tréfálkozva. amint az ölemben viszem be. ± Amikor valaki meg akar ölni. ± Bella. Amolyan ünnepféle a boldog gyógyulása miatt.

és a derekáig második b rként tapadt a ne testére. nehogy fájdalmat okozzak gipszelt lábának. Öcsi! Feldobná az estét egy kis csetlés-botlás!" ± szuggerálta felém beteges gondolatait Emmett. Ha nem létezett volna az a hatalmas szakadék. ± Edward! ± szólalt meg kissé rekedten. Vajon honnan szerezte?". határozottan néztem rémült barna szemeibe. és lágyan az övé alá csúsztattam a lábaimat. és mozdultam a saját dallamomra. tani ± Úgy érzem. A fájdalom kijózaní tóan hatott. sokkal izgalmasabb is lehetne. vigyázva. én természetesen a vámpírokkal vagyok ± mondta.± Ó. Ahogy végignézte rajta ± többször is ± sehogyan nem egy gyerek képe akart eszembe jutni róla. Jessica irigyked pillantása csoda. És persze a bátyámra is lehetett számí tani: "Öcsi. kiemelve a dekoltázsát. hogy nem fogom engedni. legalább öltönyben néznék ki jobban nála. Karjait a nyakam köré fontam. Figyelmen kívül hagytam esedez pillantásait. ha egy kis pörgetést belevinnél. csöndesen. ha én tudok! Óvatosan megemeltem a földr l.. helyette inkább Bellára koncentráltam. ami éppen olyan lassú dallammal csendült fel a fejemben. ± Azért kicsit többnek látszol ± biztosí tottam. érezni testének forró lüktetését. mint a testvéreimnek. Bella sápadtan nézett fel rám. Én igazán igyekeztem nem figyelni rájuk. Akkor az én kezem lehetne Bella derekán. és szenvedélyesen magamhoz öleltem egy pillanatra. A fenébe. Így legalább újra szabaddá vált a kezem. csak táncolnod ne kelljen! ± Bármit a világon! ± bólintott rá azonnal. úgyis elkapod.. hogy nem fúrta keresztül Bella hátát: "Ez a ruha. akkor meg nem mindegy?" Nem. nem megengedett életéhez? Fel nem foghatom. néma elméje mindenkinél fontosabb volt a számomra. és a táncparkett felé irányítottam Bellát. Aztán úgy döntöttem. mint inkább mulattatott: "Tökéletesen mutatnak Cullennel. Zavartan nézett körbe. Így azonban mélyet lélegeztem. Felhúztam az egyik szemöldökömet. Ha Bella elesik. Mike féltékenykedése pedig kivételesen nem bosszantott. hogy az illata forró lávatengerként végigsöpörjön a torkomon. "Engedd szabadjára. mire egy kézmozdulattal felé hajítottam az imént vásárolt jegyeket. Kifizettem a jegyeket. bár szinte lehetetlen volt meghallani a rengeteg reakciót a megjelenésünkre. amivel mohón karoltam át karcsú derekát. így sikerült beérnünk a táncparkett közepére. hogy a makacssága miatti vitánk beárnyékolja a mai esténket. ± Ne aggódj. mintha ötéves lennék! ± motyogta idegesen. ± Bármit megtennél. ám a gondolatait nem bírta féken tartani. mint . nehezen bí a rta forgás közben egyetlen pontra irányí a tekintetét. mire végignéztem rajta. legalábbis nagyon igyekeztem. ahogy a szíve rült ritmussal vert mellkasában. í Elég. mire már nem bírtam megállni mosoly nélkül. vagy túl er sen szorí tsam magamhoz törékeny testét. közben igyekezett leküzdeni a helyzettel kialakult ellenszenvét. barna szemeiben rémület csillogott. nehezére esik akár egyetlen lépést is tennie. és tovább keringtünk a zenére. nem értettem. ± El ttünk az egész éjszaka! ± mutattam rá kissé önelégülten. hagytam. Hogy ragaszkodhat valaki ennyire a kárhozottak b nös. butuskám í súgtam a fülébe lágyan. . Szerettem volna már a karomban tartani.". Rosalie dühös pillantása csitította le a feltör rületet. akinek viszont hirtelen gyökeret eresztett a lába. Kizártam mindenki gondolatait. hogy lehetett valaki ennyire gyönyör . és hirtelen látványos sántikálását. akkor bizonyára meg sem próbálom kontrollálni a vágyaimat. A ruha szí kiemelte b rének gyönyör árnyalatát. de meghallottam a hangos zene ellenére is. ± Én tényleg nem tudok táncolni! Emmett emberi fülre érzékenyen felröhögött. úgy t nt... ami a kett nk létezését elválasztotta. mégis boldogan öleltem magamhoz.

hogy szabad folyást engedek a jól látható haragomnak és elzavarom innen a pokolba... Bella észrevehette a megváltozott hangulatomat. erre egyik felem kitör ujjongásba kezdett. ugyanakkor meg tudtam érteni a vonzódását.Láttam. hogy a Black fiú a barátja. hogy a legszí vesebben az ellenkez irányba sétált volna. Lehet. Jacob Black már elindult felénk. hogy itt talállak! ± hadarta idegesen Jacob. hogy mennyire gyönyör ezen az estén. Nem tehettem. ± Szia Jacob! Mi újság? ± fordult hozzá Bella is. Nem kellett volna meger ltetnem magam. Mégsem csinálhatok jelenetet egy zsúfolt terem kell s közepén estélyi ruhában. és aggodalmas pillantásokat vetett a rezervátumbeli fiú felé. amikor váratlanul egy új gondolatsor kúszik a fejembe. "Anyám. hogy odataláljon. Jacob Black az ajtóban toporgott. de kí nos. de én el bb találtam rá. közben igyekezett követni a pillantásomat. Vagy mit mondjak? Eredjen a pokol legmélyebb bugyrába? Szí vesen segédkeztem volna.. mer n bámultam Bellát. mert kérd n nézett rám.. ami nem tetszett.. Bella szemrehányóan nézett rám. de a táncpartnerének a fejében vájkáltam. Bella. a fejében versenyt futott egyik akarata a másikkal: józanabbik fele továbbra is remélte. mondván. leginkább gyilkos tekintettel fordult a kellemetlen vendég felé. hogy elzavartassa velem ezt a kellemetlenked alakot. ± Kösz! ± megkönnyebbült en elmosolyodott. Képtelen lettem volna. Voltam olyan dühös. A gy lölet. hogy hagyjon bennünket egy kicsit lazítani. majd kelletlenül biccentve tve hátráltam egy lépést. ± Szabad? Nem feleltem. de az érzelmei meg sem közelí gy tették mindazt. udvarias mosolyt er ltetve az arcára. hogy igaza van. . és nem segí tett rajta. Annyi pénzt megér. bár nekem inkább bárgyú vigyornak t nt azon az ostoba tinédzser képén. átadom apám bogaras üzenetét. í Oké. Bellára fókuszáltam. ide is jött volna hozzánk. ha Jasper nem vontatja el t lünk kell távolságra. Az illet zavarban volt ± még Bellánál is jobban ±. hogy csak én képzeltem er ltetettnek.. ahogy egy fordulóban Alice Bellára mosolyog. í Hello. Szánalmas volt. legalábbis í gondolta. hogy elzavarjam. mivel tudtam. azonban beláttam. Keser szájí zzel vonultam a fal mellé. pillantása kétked . Mindketten a pokolba kí vánnak. minthogy észrevegyen bennünket. Igyekeztem visszafojtani magamba. í gy dühödt morgásom csöndes mormogásként tört fel a mellkasomból. miközben megfeszí minden izmomat lágyan a földre helyeztem Bellát. amit éreztem összecsapott a haragommal és gejzí rként próbált feltörni bel lem. reméltem." í Társalogni óhajt veled ± tájékoztattam Bellát. mégsem tudtam sajnálni. mí a másik fele egyáltalán nem bánta. í Viselkedj! ± sz rte a fogai közt Bella. belül rjöngtem. tekintetével Bellát kutatta. ± Mi az? ± tudakolta. Már éppen közölni akartam Bellával. De ha már idáig eljöttem. és vetett rám egy reményked pillantást. Láttam rajta. hogy talán leszek olyan dühös. aki erre felhúzta a szemöldökét. Bella a barátjának tartotta ezt a rezervátumbelit. ez nem is olyan rossz! ± vallotta be Bella csöndesen. Egyetlen szavába került volna. Szerelmes volt belé. de már nem bí rtam rá megfelel en válaszolni. a másik pedig bosszankodva. amit az én számomra jelentett Bella. Mire megtalálta. hogy semmi kedve meghallgatni a Black fiú mondanivalóját. a gyomrom felfordult t le. Erre gondoltam. Jacob válasz helyett rám nézett. vagy amit tett meg énértem. Abban bí zott. hogy g Bellával kell lennie. hogy belepasszí rozódjon a fölbe. hogy visszaküldjem a fajtájához. de Bella túlságosan jólnevelt volt ahhoz. de tiszteletben tartottam Bella akaratát.

í Mellesleg. Érdekelt volna az elmélete.A karjaimat összefontam a mellkasom el tt. Hát remélem. Összeszorí tottam az állkapcsomat. hogy megn ttél! Milyen magas vagy most? ± Bella meglepett hangja visszarántott a gondolatok világából a szörny valóságba. Az ujjaim akaratlanul mozdultak. elképzeltem. Talán azt képzelte. én pedig leküzdöttem a kényszert. csak hogy mondjon valamit. ökölbe szorítottam a kezeimet. Jake. de egy finom fejmozdulattal leállítottam. hamar rájött a problémámra. í Szóval hogy kerültél ide ma este? ± érdekl dött Bella. hogy a tarkóján mosolyogjon. Hiszen ma éjjel tündökl en gyönyör volt. tényleg nagyon csinos vagy ma ± jegyezte meg. t í El én.. legalább jól érzed itt magad ± mondta Bella továbbra is udvariasan. "Ha akarod. miközben Rosalie-t forgatta a parketten. amivel elterelheti a figyelmet az iménti ± önmaga által bátornak min sí ± megjegyzésér l. vajon miért nem látta. hogy jobban érezzem magam. hogy Bellának tetszhet-e vagy sem? Belenéztem a fejébe. Rosalie önelégült mosolya sem segített. Tényleg tetszett neki? Vagy csak udvarias volt? Meddig kell elviselnem a kezét Bella derekán. tett "Csinos???" ± hát igen. a fal finom porként mállott szét az ujjaim között. ± Találtál már valami kedvedre valót? ± Aha í sóhajtotta Black bánatosan. ahol azt képzelte. ha g fájdalmat okoz Bellának. mí k zavartan kapták félre egymásról a g tekintetüket. El tudod te ezt képzelni? ± vihogott idegesen idegesí en Jacob. ez a jelz még a bátyám szerint is szürke és jellegtelen a mai estére Bellára vonatkozólag. úgy figyeltem ket. ha eljövök az iskolabálotokra. amit Emmett is meghallott a terem túlsó végéb l. ± Szóval miért is fizetett neked Billy nos azért. hogy Jacob Black idelátogat tönkretenni Bella els bálját. hogy ennyire lehúzza egy ilyen harmadrangú bókkal? í Uhm. láttam. Még egy ilyen szánalmas próbálkozásra sem tudott kell méltósággal reagálni. Udvarias kí váncsiságát betudtam annak. Igyekezett elterelni a kí témát. mí botladoznak egymás mellett? Elhatároztam. méretes lyukat hagyva a terem oldalán. mí én a sarokban ácsorgok." ± szuggerálta felém der sen a gondolatait Emmett. hogy a szememet forgassam. kösz ± motyogta Bella zavartan. Nekitámaszkodtam a falnak. hogy a magasságnak bármiféle köze lehet ahhoz. g ± 190 centi ± jelentette ki elégedetten Jacob. hogy szeretne miel bb átesni Black üzenetátadásán. szívesen megsimogatom az arcát. í De már foglalt. mit képzel ez a taknyos. Körülnézett. ahogy ránéz Bella pedig naiv ártatlansággal viszonozza a pillantását. addig tart a táncórájuk. Black bizonytalanul. viszont jó lett volna.. ahol egy Black táncol a szerelmemmel. Halk morgás rezgette a mellkasomat. í Te jó ég. í Apám húsz dolcsit í gért. hogy ide gyere? ±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±±± . hogy valóban a puszta etikett miatt ennyire kedves vele. mire Bella egyértelm en bólintott. hogy Bellának tetszik a hirtelen megnövekedett magassága. hogy Black arca van a tenyerem mögött.. Kínzásnak éppen megfelel volt. ha a bosszantó húgocskám kivételesen hasznossá tette volna magát. mégis mohón tette Bella karcsú derekára a kezét. én pedig szerettem volna hinni.. Rosalie minimum egy lenéz pillantással jutalmazott volna egy hasonló bókot.

"Bogaras vénember. í nem volt id m megfejteni elméjének ezt az újabb gy kreációját. amire szükségem van. mi folyik körülötte. miközben kiejtette a szavakat a száján. mégsem vettem volna észre. inkább mégsem. í De nem fogsz megharagudni rám. aki nemcsak. de hirtelen semmi nem jutott rni. de rövid id után feladta." ± gondolta magában Black. Azonban valami pozitív tulajdonsággal kellett rendelkeznie.. nos hogy engem mivel lehetne rábí hogy ilyet mondjak Bellának. hogy a lánynak. hogy csak udvariasságból teszi. talán aggódnom kellett volna. í Kizárt. ha addig nem mondja el. de Billy azt szeretné. a keze azonban ennek ellenére továbbra is Bella derekán nyugodott. ha be tudnád fejezni az autódat ± felelte Bella mosolyogva. Kezdtem kicsit ± nagyon kicsit ± együtt érezni ezzel a szerencsétlennel. mégsem hitt benne. majd Bella pillantását félreértve menteget zni kezdett. gyorsan visszafordult Black felé. í Hát akkor mondjad. í Azt mondta. hogy még adok neki néhány percet. í Még mindig olyan babonás. de ráadásul belerángatták abba is. cseppet sem vérszívó. amilyen élvezettel legeltette a szemeit Bellán. milyen üzenetet hozott neki Billyt l. az eszembe. s t mintha lejjebb csúszott volna a csí jére. ha Bella fel nem hí rá a figyelmemet. p Már kezdtem valóban mérges lenni. hogy lássam. hiszen a normális életvitel . szeretném. ahogy mosolygott rá. ugye? ± rántott vissza Black behí zelg hangja a táncparkett felé. Senkinek. igaz? ± kérdezte Bella együttérzést mutatva. Szánalomra méltó volt. aki fél. és a legszí vesebben világgá rohant volna. Pontosabban tudott.. A fiú valóban nem tudott semmit a valóságról. hogy imitálni sem imitálják a táncot. átadjon egy számára roppant kí üzenetet. aki nem Bella. amit mondanod kell. Na... hirtelen minden részvét elt nt bel lem. ahogy ott állt. és táncba viszem. hogy beszéljek veled ± magyarázta Jacob. S t. Reményked . Nem tetszett. Aztán egy gondolat kúszott a fejembe. Nem sejtette.. hanem mellettem valakire. mert butaságokat beszél. amint Bella a szemét forgatja. de amikor felt nt. de pocsék szí nészn volt most is. Jacob í biztosí totta a fiút Bella. átlagos emberekkel Bella egyáltalán nem is foglalkozott. mi lehetett az. hogy ezt is tegyem hozzá! ± mondta maró gúnnyal a hangjában. és talán mert egy picit kí váncsi. amiért Bella a barátjának tartotta. amikor Bella hirtelen felém nézett. én pedig majdnem felröhögtem a fal mellett. Valami felcsillant a szemében. Esélye sem volt. ÄLégy szí ves!´ Külön megkért. vagy vérfarkas sökkel rendelkez . úgyhogy tényleg sajnálom. mint amennyit mutat. ez elég Äbiztonságos´ hely lesz hozzá. ez az egész akkora baromság. amit akar. A lány még várt egy darabig. ± Az öreg kezd teljesen becsavarodni. Belegondoltam. Ostoba kölyök. még id ben fordultam oda. én fogom helyette átadni Billy Black figyelmeztetését. akkor megszerzi azt a hengerfejet. és odébb sétált. tiszta hülyét csinálok magamból Bella el tt. hogy füllent. hogy felkelti az érdekl désemet. hogy nem tudja. akibe véletlenül fülig bele van esve. Bella valóban úgy beszélt Jacobbal. ahol a bogaras apjának a kínos üzenetét kell átadnia. hogy összeszidják. hogy ha megmondok neked valamit. í Hát szóval. Észre lehetett venni a megváltozott légzésén. sejtet volt. mintha egy nagyra n tt gyerek lenne. nem értettem. bí zott benne. hogy Bella többet tud. mindegy. miközben megvet en ingatta a fejét. és egy árnyalattal pirosabb arcb rén. Úgyhogy mondd csak nyugodtan. de Jacobnak nem t nt fel semmi. bár ha az agyi tevékenységét néztem. . hátha máshol több szerencsével jár. Nem tetszett. pontosabban nem felém. ha szakí tanál a barátoddal.Black gondolatai azonnal visszaugrottak a fesztelen álmodozásairól Bellával a szörny valóságba. Egy másodéves lány állt t lem néhány vja méterre. ahogy a keze továbbra is ott tanyázott Bella karcsú derekán. Eldöntöttem. í Még Billyre se haragszom.. hogy bármiért is megharagudnék rád. Bella. Nem tetszett. szóval még azt is beí gérte. bár tudtam.

összevont szemöldökkel. de a nagy részét magában tartotta. mint eddig bármikor. Bella annyiban hagyja az egészet. rendben. amióta megérkezett. de hogy legalább te tudjál róla. Már így is éppen elég bátornak tartotta magát. amire vágyik. mi lehet a nemtetszése oka. ez tényleg rémes! Azt akarta. bár ebben az esetben úgy láttam.. hiszen szinte ordított a csokoládészemekb l. És persze láttam a szemében a kíváncsiságot. nem én. Még mindig. amikor azt gondolta... Viszont Jacob nem nézett rá. Látta az szinteséget. hogy elrontsa az estémet.." ± Black feje egészen elvörösödött. í Nem érdekel.. ± kezdte. mint egy b nbánó gyerek. és ne felejtsd el. hogy apám egész este azt kiabálta: 'Megharapta! Megszegte a szerz dést! Megharapta!' Na.. ± világosította fel Bella. gyáván. ± Tudom ± vágta rá Jacob. Jacob. még Jacob szemén keresztül is. mintha csak megjátszott érzelmek lettek volna. Agyának a hátuljában mozgott ez a dolog.. amikor te megsérültél Phoenix-ben. nem engedhette. De tévedett. í Figyelj. ez nagyon ciki. Könnyebb volt olyannak látszatnia magát.. ÄFigyelni fogunk benneteket!´ . ± nyafogott. "Huh. tudom. hogy mi az. és összegy jtöm azt a pénzt én magam.. közben valami nem tetszett neki Bellában. pedig belenézett Bella szemeibe. í Figyelj.. nem akart tovább alkalmatlankodni Bella bálján.. ahogy Bella arcán a megért kedvességet felváltja a bosszankodás. Jacob! ± parancsolta Bella. Ha nincs ott és az édesapja. hanem az apjának beszélne. Szánalmasabbnak t nt.. szemei résnyire sz kültek a gyanakvástól. í Van még valami? ± kérdezte Bella. nagyon vágyott már arra az alkatrészre. Kivételesen egyet is értettem vele. amint a szemeit forgatta.. használt többes számot. "Azt mégsem mondatom neki. hogy miatta ne kapja meg egy jó barátja. Mégis kételkedett. de szinte azonnal félbe is szakította saját magát. Bella amúgy sem úgy néz ki. a padló repedéseit figyelte. határozottan nézett el Bella mellett. de láttam a fejében. Ki vele! ± utasította határozottan Bella. hogy Billy valószín leg nem fogja elhinni. az igazán kínos lenne. Túl jó ember volt.í Aha. mint amikor felajánlottam.. hogy már csak egy kis lökés hiányzik neki. Muszáj volt meglátnia. hogy figyelmeztesselek. de még önmagában sem tudta megállapítani... szeretett volna már miel bb távozni. í Jó. mintha vámpír lenne. ezzel pedig teljesen egyet is tudtam érteni vele... és újra gyereknek láttam Blacket. mint megvallani. mintha nem is neki. és végre szemrehányón nézett Jacobra. de ez esetben jobban szeretett volna az apjának hinni. aki elhiszi Bella verzióját. akib l anyuci szedi ki az igazságot. sajnálom. és élvezettel figyeltem. í Szerzek munkát." í Leestem a lépcs r l. hogy éppen terád bízták ezt az üzenetet í folytatta Bella. mondjam meg neked. Kételkedett. hogy. í Ki vele. ± hebegte idegesen Black. és láttam a bátyámat. mert éppen olyan elképedt arcot vágott. Teljesen. Nem akarta elhinni. a döbbenet az arcán jóles érzéssel töltött el. leszegve a fejét. azonban annyira lefoglalta az apja üzenete. Bella naivitása hihetetlen méreteket öltött. í Felejtsd el! í visszakozott hirtelen Jacob. Elmosolyodtam. ± Tudom ± mondta végül meggy zötten.. ± Aha. í De olyan rémes. í De legalább most megkapod azt az alkatrészt. Edwardnak valami köze volt hozzá ± következtetett Bella. hogy az üzenet itt még nem ért véget.de a fenébe is.. nem is. én már halott lennék. Szóval Edward igazából megmentette az életemet.. ki volt akadva.. hogy elviszem Port Angelesbe. hogy nem tudott rájönni. fel volt készülve a legrosszabbra. í Apád nyilván azt hiszi. ± .

Már az elképzelés is felemel élménnyel ajándékozott meg. í Akarsz még táncolni? Vagy elkí sérjelek valahová? ± kérdezte Bellától. amiért nekem olyan ritkán sikerül ilyen önfeledt kacagást kicsikarnom bel le. nem vette észre. hogy kiéljem rajta picit az elfojtott agressziómat. éppen eleget "táncoltak" már ezen az estén. Ha Blacknek nem tetszene. legalább okot adhatna. Bella mindig megkönnyítette a dolgát. majd szinte azonnal belekezdett egy másikba. Ez az alak el hozza bel lem a ragadozót. de éppen akkora volt a csalódás. amikor bevillant neki. hogy köszönöm! Tudom. amiért egy láthatatlan idéz jel után visszahelyezte éppen oda. í Hé. hogy itt vagy! í mormolta zavartan. Azonnal mellettük voltam."í Szóval mondjam meg az öregnek. észre se vettem. Úgy t nt. hogy pont neked kellett átadnod ezt az üzenetet. A féltékenység maró sebként hasított végig rajtam. Black hátrah költ. és igyekeztem nem felölteni a "ne reménykedj" ábrázatomat. hogy elkezdi cikizni ± hogy szerette ezt a szót ± az bogaras apja miatt. í Mondd azt neki. de Bella már az én karjaimban volt. Úgy érezte magát. tör djön a maga dolgával? Remélte. í Nem í felelte Bella. ami nem illend . ezért azonnal beugrott neki. majd egészen véletlenül szorosabban markolom. amikor elengedte Bella derekát. í egy csöppnyi gy fenyeget árnyalattal f szerez dött a hangom. annyira elmerült Bella csí jének kellemes í p vében. ahogy letépem Black makacsul ragadó karját Belláról. de ehelyett hangosan felkacagott. Nem állt szándékomban bárkinek is átengedni azt a rövid id t. miközben szuggesztí gondolatait felém v táplálta: "Ha öt percet lehetek vele. mostantól kezdve ez már hadd legyen az én gondom! ± próbáltam udvarias lenni. mintha rajtakaptam volna valamin. Jake! í Nem is volt olyan szörny ! ± elvigyorodott. Miért is tagadtam volna: teljesen ki akartam sajátí tani. hogy azt üzened. hogy itt vagyok. és a kezét csak nem akarta elvenni a derekáról. aztán félbeszakítom a pásztorórájukat. . amivel kifejezheti a saját dühét és megalázottságát. Black attól tartott. de talán csak én voltam túlságosan gyors és csöndes. és máris sikerrel jár. Eddig lekötötték a figyelmét a bonyolult üzenetek átadásai. í És sajnálom! ± szólt még vissza Black... A zene elhallgatott. Bizonyos értelemben í is volt. Boldog voltam. hogy ezzel csak ártok neki. Már az ajtónál járhatott. pedig tisztában voltam vele. í Sajnálom. mély sóhaj kí séretében. Pontosan öt percet hagytam Bellának reagálni. hogy mi volt a problémája Bellával. Black pedig alig egy számot dülöngél vele ide-oda. Tétován ácsorgott Bella el tt. de csalódnia kellett. hogy csak jót akar. hogy Bella valami kell en haragos üzenettel küldi vissza az apjához. mégis éreztem a leheletének édes illatát. Talán egy elefántot sem vett volna észre. Én azért nem lettem volna ebben olyan biztos. kés bb még látjuk egymást. akkor már megérte. közben elképzeltem. Bosszúsan indultam feléjük. kés bb még találkozunk! ± helyeselt Bella. és a csontjai ezer darabban roppannak össze az ujjaim alatt. Betelt a pohár. Az illata. amikor Bella elvette Black válláról a kezét jelezve. amiért meg sem próbálom enyhí teni a kellemetlen érzéseit. nem figyelt rá. is el van ragadtatva Bella mosolyától. hogy már nem kí többet vele táncolni. Bár nem álltam a közvetlen közelében. de most már tiszta fejjel gondolkodhatott. hiszen mégis Bella barátja. mégsem gy éreztem lelkiismeret furdalást. Az üzenet át lett adva.Egy pillanatra fellélegeztem. és elnéz mosoly terült szét az arcán. Bella! í Aha. mire megszaporáztam a lépteimet. de ezt ván Jacob nem akarta észrevenni. de nem tudtam megállni. í Köszönjük. í Gondolom. ami a rendelkezésünkre állt. Jacob.

mindig kívánom a vérét.. Ma még a gyönyör nél is gyönyör bb vagy! Hát ez sem a legtökéletesebb bók volt. amit nem kellene. Billy Black csak a puszta létezésem ellen emelt volna kifogást. mire Bella arca enyhén elpirult. eddig nem éreztem ilyet a közelében. sóhaját forró örvényként éreztem vékony ingemen keresztül. í Azt mondta rád. í Megígértem. Nem személy szerint ellened van kifogása. Ha belegondoltam. . mosolyt csalt az arcomra. Eszembe sem jutott valami olyasmiért haragudni rá. Igyekeztem erre a lágyabb dallamra koncentrálni. Finoman felemeltem és lábaimat az övé alá csúsztattam. hogy mennyire nem. ha tudná. aminek az elméleti nézeteivel én magam is azonos néz pontot vallok. könnyedén elnyomta a gyors ütemeket. és aggódik értem. hogy egy egész számot hagytam Blacknek Bellával. hogy meg kellene vele osztanom Black kicsinyes és fantáziátlan elméleteit. és megkönnyebbülten vontam magamhoz. mert végre hangosan felnevetett. hogy csinos vagy! Ez az adott körülmények között valóságos sértés. Rémes illata van!" ± gondolta. mint a fekete szem szörnyetegnek. hogy nem emlékszik minden szavamra. miszerint ezt az ígéretemet az est hátralév részében megtartsam. Láttam magam Bella szemeiben. ± Nem igazán ± feleltem tömören.. Azonban most nem err l olt szó. Hangosabban. Végre elment. Ez a mosoly meger sítette bennem az elhatározást. vagy legalábbis nem ugrik be neki azonnal. de a célomat mindenképpen elértem. hogy túl sokáig tartotta a randa lapátkezeit tüneményes derekán. mekkorát tévedett. mert megszegtem miatta az ígéretemet ± magyaráztam. Láttam rajta. ± Sebaj. még rosszabb hangulatba kerültem. már nem áll szándékában visszatérni. ezért inkább valami egyéb módon igyekeztem Bella tudtára hozni. nem kívántam részletezni. ha vele vagyok. Igen. mire majdnem felnevettem hitetlenkedve a naivitásán. úgy hallottam. mindig megbocsájt nekem. í Els sorban azért. ahogy a fejét melegen. Még azt is. í Ne légy dühös Billyre! í kérte óvatosan Bella. A fejemben az dallama ismétl dött. í A fia bosszant. én megbocsátok ± jelentette ki nemes egyszer séggel. De van még más is ± tudattam vele.. és sajnálkozva indult a rezervátum felé. Ezt én nem bírtam feldolgozni magamban. mennyire szépnek találom ma éjjel. vagy. ± De miért? ± kérdezte. Kellemes volt érezni. és ezzel mélyen egyet is értettem vele. ahogy én láttam Bellát. A karjaim Bella teste köré fontam. s ezzel együtt a halálát is. de az er feszítése hízelg volt. í Jobban vagy? ± kérdezte lágy humorral. hogy esélyt se adjon nekem az este kellemes befejezésére. Egy pillanatra sem áltattam magam. mintha nem is vámpír lennék. í Kösz. mégis kellemesebb volt magam ilyennek látni. De csak majdnem. lényének minden bizalmával hajtja mellkasomra. hogy lecsillapodjak. igen. de azért boldogan mosolygott rám. hogy a nap huszonnégy órájában. vagy csak rá gondolok."Új parfüm lehet. mire a gondolkodó ránc a homlokán elmélyült. Na. mint ahogy a zene dübörgött a hangszórókból. mire kérd n nézett fel rám. mint Blackkel. Bella pedig túlzott bizalommal kezelte ezt a témát. ezzel én is tisztában voltam. ezért elégedett voltam a teljesítményemmel. hangosabban. az arcom boldogan csillant meg a villózó fények forgatagában. Fellélegeztem. mire újra kérd n nézett rám. Az önuralmamat végtelennek becsülte.. hogy miként lenne képes t megcsókolni. mert nem fejezte ki. de egyel re nem voltam vicces hangulatban. döbbenetes. í Nem vagyok dühös Billyre í ecseteltem Bellának fojtott hangon. Nem voltam benne biztos. hogy egy percre se eresztelek el ma éjszaka ± f ztem hozzá. Például. í Charlie jó barátja.

Mike irigykedését is magam mögött hagytam. Jessica és Mike olyannyira élvezték egymás társaságát. ± Ha megoldható. Remélem azért nem hagyja futni!" Leküzdöttem egy ingert.. hogy kínzóan édes illata az rületbe kerget. nem engedi befogadni ezeket a rejtett figyelmeztetéseket. mert körbemutatott a termen. a másikkal a haját babráltam. de úgy t nt. hogy milyen érzés volt nekem t a halál közelében tudni. mégis t le akartam hallani. Mire gondolhatott? Azt hittem. mert nem akarom. A karjaimba emeltem. mire újra felkuncogott. hogy értse. Hagytam. hogy az emberi része. én nem akarom. hogy ne kelljen sántikálnia az udvar túlsó végén álló padig. Szerettem volna a fejébe látni. mintha ez mindent megmagyarázna. én pedig gyönyörködve nézegettem kipirult arcát. hogy szerelmes belém. í Megint vége van valaminek. megérti. A szavai azonban szinte értetlenséget. hogy tudjam. amit egyáltalán nem értettem. hogy az én napom soha nem fog lenyugodni. í Vannak dolgok. csak érezzem. hogy a lábaim irányítsanak bennünket. Önz bb voltam. í Szóval megmagyarázod végre. mert az álláspontomon az égvilágon semmi nem változtathat. amelyik úgy gondolja. mir l beszél. egyik kezemmel a hátát tartottam. ahogy történnie kellett volna. Azt akarom. í Azért hoztalak el a bálba. és némi rejtett szemrehányást takartak. mire értetlenül meredtem rá. bár tisztában voltam vele. Szerettem volna lezárni azt a témát végleg. hogy mennyire megdöbbent. mire felsóhajtottam. miközben kedvesnek ható mosollyal az arcán odaintett Bellának. Bella miért ragaszkodik ehhez az elátkozott életformához. Összeborzongott a karjaimban. végre elfogadja. hogy te egy kicsit elfogult vagy? ± kérdezte végül. a kicsi és csúf Bellából úgy néz ki. hogy megijedt a szavaimtól. hová akarom vinni. mindig véget ér. amikor kiderült. hogy lehetetlen. Akartam. Nem bántam volna. aki azonnal viszonozta. hogy én ilyennek látom. ezért lassan kifelé forogtam vele a teremb l.. Bella értelmes lány volt. hogy él. Err l azonban mégsem lehet egy zsúfolt terem kell s közepén. Ráadásul kit n a látásom ± jegyeztem meg. nem engedett betekinteni a gondolatai közé. Bevillant. Sejtettem ugyan. hogy nem tudom. mint egy emberlány! Azt akarom.. mint én: több mint kellemesen ± érezte magát a bálban. hogy úgy élj. í Nem hinném. észrevehette. hogy végig bennünket bámultak. gondoltam. hogy bármir l is lemaradj ± lassan. hogy ± . vajon mire gondolhatott. mégis fáradtnak éreztem magam. akár az örökkévalóság hosszantartó idején keresztül keringenék így vele a karomban. Nem értettem. Feltámadt bennem a kíváncsiság. hogy a szememet forgassam. kering zés közben társalogni. mire gondol ebben a pillanatban. í Alkonyat van megint í mondtam csöndesen. ahogy a bátyám hajrázós gondolatait is igyekeztem kizárni: "Vagy a vérét. mint valaha.í Nem lehet. de figyelmen kívül hagytam. nagylány lesz. Én túl gyáva voltam nyíltabban fogalmazni. miel tt kiejtettem a számon. és rájöttem. és kiléptem Bellával a szabadba. Emlékeztem. amelyeknek nem kell véget érniük ± motyogta az orra alatt szinte alig hallhatóan. vagy valami egészen mást. Nem engedhettem. és valamennyire kellemesen ± vagy. hová megyünk. megfontoltan beszéltem. de természetesen hiába próbálkoztam. Ennyire önz nem lehettem. Alaposan megválogattam minden egyes szavamat. "Nahát. Tudtam.. Mégis úgy akartam. Ekkor eszembe jutott valami." ± elmélkedett Jessica. mire volt jó ez az egész? ± nézett fel rám néhány forduló után. Bármilyen tökéletes is egy nap. amit közölni próbálok vele. í Szóval mire volt ez jó? ± kérdezte újra. én pedig ± míg Bellát lágyan az ölembe vontam ± azon keseregtem. mintha én meghaltam volna 1918-ban. A nap lenyugodott a távoli hegyek mögött. Úgy t nt. végül mégis elértem a célomat. hogy az életed normálisan folytatódjon. ezért megértettem. hogy miattam kelljen lemondanod valamir l. és velem van. hogy vele is ugyanez történjen.

szája sarkában halovány mosoly játszott. í Úgy láttam. rendben. amivel engem valami módon megbánthatna? Semmi nem jutott eszembe. í Elárulnál nekem valamit? ± kérdeztem t le. mire kelletlenül bólintott. miféle fura párhuzamos világban mentem volna én el az iskolabálba saját szabad akaratomból? Ha nem lennél ezerszer er sebb nálam.. fogalma sincs. Elvigyorodtam. jól gondoltam. emberi dolog. de ahogy beszélt. megharagudnál. í Akkor is tudni szeretném ± jelentettem ki kell határozottsággal. hogy félt engem. Valóban nem örült. í Mindegy. miért öltöztetlek dí szbe? Igen. de félbeszakí tott. inkább a kí váncsiságomat elégí tettem volna ki. amikor rájöttél. akkor gondoskodnék róla. Tagadólag megrázta a fejét. majd összevont szemöldökkel folytattam. Mindig elb völt Bella agresszí oldala. végül is mit gondoltál. Hogy eltereljem a figyelmét. de végül az önzetlen bizalma gy zött a józan esze felett. Kedves dolognak tartottam. csak err l nem. ± De az meg se fordult a fejemben. egy iskolabál! ... hogy hiába próbálkozom. ± Tudom.. ± Hát akkor? í Mert attól félek. hiszen ott voltam mindannyiszor. amilyet eddig még nem hallottam. hogy olyan nem létezik. de el is gondolkodtatott. Kí váncsi vagyok. hogy ezt tényleg elárulod! Gyanakodva méregetett.. Hanyagolni a kett nk között tátongó szakadékot. mit gondolsz. hogy örülni fog a társalgásunk ilyetén alakulásának. ± Szóval? í Hát. bár csak udvariasságból. Nem voltam benne biztos. í Nem akarom megmondani neked ± motyogta. í Mert meg is lep dtem ± heveskedett. azt sejtettem. bennem pedig a szomjúságomnál is jobban fellángolt a kí váncsiság. te magad mondtad! ± emlékeztettem.. vagy elszomorodnál ± magyarázta. ± De akkor nyilván volt valamilyen elképzelésed. í Jó.. mire akarok kilyukadni. hogy ez valamiféle. Talán ki sem tudnék igazodni a bonyolult és fordí tottan m köd agyi tekervényei között. Jobban szeretett volna bármi másról beszélni.mint egy sokkterápiában ± drasztikusan tudatosítsam benne a tényeket.. mert veled voltam ± makacskodott Bella. azért most í gérd meg. ± Pontosan ± bólintottam elégedetten. Úgy láttam. én pedig elgondolkodtam. mikor elutasí totta a hódolóit ezen a téren. Kelletlenül elhúzta érzéki ajkait. elkapta a hév és olyan szint megvetés vegyült a hangjába. inkább mérgesnek t nt. de nem könnyí tette meg a dolgomat. hogy ezt ne úszd meg szárazon! Erre már mosolyognom kellett. Talán tudtam is. mégis folytattam. vajon tényleg jó lenne-e belelátnom a fejébe. í De csak azért nem.. mi lesz a válasza. hogy csak egy közönséges. Nem feleltem. í És mégis.. merthogy hiába v bizonygatta. tudtam. í Nem is volt olyan rossz. Vajon mi járhat a fejében. szintén meglep dtél. és nem szomorúnak. í Mindig mindent elárulok neked ± mutatott rá. különleges alkalom lesz ± kezdte óvatosan. szerettem volna lezárni már ezt a témát. én pedig kétségbeestem. hogy valahol igaza van. hogy hova hozlak ± kezdtem. de láttam. hiszen úgyis tudtam. ± Megí gérted! ± emlékeztettem. Nem értettem a gondolatmenetét.

. hogy nem látom magamat tisztán? ± szegezte nekem a kérdést. hogy végül mégiscsak hajlandó vagy átváltoztatni engem.. ám legyen.. mint ha egyszer en sikoltva tiltakozna. hogy ez legyen az életed alkonya.. én í láttam. amint mámorosan mártom mérgezett fogaimat újra és újra a b rébe. de a szavai fájdalmat okoztak.. í Pedig én komolyan beszélek ± dacoskodott. hogy minél többet ízlelhessem. Jó lecke lenne a számára. ez olyan alkalom lenne. de reméltem.. ± Emlékszel. még miattam sem. í Ez egyáltalán nem mulatságos! í Igazad van. hogy ilyen váljon bel le. ha miattam Bella hasonlóan érezne önmaga iránt. n . A vére utáni sóvárgásom állandó volt. De éreztem a fájdalmat a torkomban. mi vagyok. mire az ajkait sért dötten lebiggyesztette. vajon nem fordí sül-e el a kí tva sérletem. hogy képes legyen eldobni mindent. ± És tényleg annyira szeretnéd? ± bólintott. í És úgy gondoltad. Ez volt. Önmagamat sem bí rtam elfogadni. hagytam lehullni az álarcomat. és az egyik. hogy továbbra is kitartóan röhögök. A mosoly. hogy ha ez a vágya. amikor azt mondtad nekem. Jól hallottam? Ilyen szint megvetést hogyan érezhet a saját fajtájának szerves részéhez kapcsolódó eseményr l? Teljesen kétségbeestem. de Bella persze még véletlenül sem értett egyet velem gy ebben sem. az ártatlansága nem érdemelt ilyen létezést. úgy beszélt róla. A naivitása. mire idegesen hadarta a magyarázatot. miel tt még igazán megkezd dött volna? Hajlandó lennél feladni mindent? Újra bólintott. Semmi nem ér annyit. Az eddig meglapult részem most feltámadt hamvaiból és kacagva kiabálta a saját arcomba: Na. Átváltoztatom. mégis bennem lobogott éget lángtengerként. ha kicsit ráijesztenék.. í Tudom ± mondtam. hogy érezze. aztán félelmetes gy lölet söpört végig rajtam. nem akartam. hogy meggondoltad magad. szerettem volna visszahozni az este könnyedebb hangulatát. ezért a csúfondáros mosolyomat villantottam rá. hogy mennek ezek a dolgok. í tartottam magam. ostoba felem ujjongott a szavaira. í Ez nem a vég lenne. és komolyan néztem a szemébe. Nem szerettem. hogy komolyan beszélsz. Nem valószí . ahol csak estélyi öltözékben illik megjelenni? ± kérdeztem gunyorosan. í Fogalmam sincs. í Viszont inkább tekintem tréfának. hogy meggondolta magát. Gy löl embernek lenni! Alice-nak igaza lesz? Bella is a testvérévé akar válni? Nem érik be a barátsággal. minden jókedvvel együtt elt nt az arcomról. hogy minél több mérget juttassak a szervezetébe. Ha hagyná magát. ha í gy beszél az életér l.. Nem! Ez téboly! Nem akarhatja. ± Te nyilvánvalóan ugyanabban a vakságban szenvedsz. í Annyira szeretnéd. bár megtanultam ezt kezelni. az kétségbe ejt bb lenne. ± Emberi? ± ismételtem színtelen hangon. önmagam iránt. tessék! Ezt tetted vele! Gy löli a saját fajtáját. bár igazából az volt a kérdés. í Oké! Azt reméltem. Mintha csak egy apró szí vességet kérne. nem bí rtam volna elviselni. hanem a kezdet ± lehelte. Nem! í Nem érek én annyit ± mutattam rá elkeseredett iróniával.Elakadt a lélegzetem. és mikor láttam szemé ben az szinte csalódottságot. És milyen boldogan mondtam volna. szemeiben szinte felháborodás csillogott. ami Bellának megadatott? Szinte már láttam magam el tt. De szerintem több értelme lett volna. mint egy iskolabálnak. mire megfordult egy rült gondolat a fejemben. és én sem fogom beérni azzal az id vel. amit Bellának soha nem engedhettem. Észrevette. hogy ez legyen a vég. ebbe bele kell rülni. mintsem elhiggyem. nem hallja ki az elkeseredettségemet a hangomból. tényleg nem mulatságos í jegyeztem meg. hogy ne felejtsem el soha. Nem akartam veszekedni.

í Jobban szeretlek. hogy megnyugodjak kieresztettem a leveg t a számon keresztül. Mint egy agymosás. emlékeztem az ízére. Ez a lány valóban eldobná értem mindazt. hogy én a szörnyeteg vámpírrá változtatom. Talán id ben észbe kap. mindig és mindenhol. Várta. Haragosan legyintettem és. milyen csengése van a hangjának: határozott. miközben lehajtottam a fejemet. Apró. hogy retteg t lem. í Figyelj rám í már figyeltem. Nem bánta. Tekintetemmel fogva tartottam az övét. épp csak rám nem kiabált. ± Szóval készen állsz? ± Ühüm ± vágta rá azonnal. mégis tudtam. í És te err l szoktál álmodozni? ± kérdeztem cinikusan. hogy ilyen könnyen beadom a derekam ± jegyeztem meg.. Ezekért a pillanatokért. s t akár az egész karját. Szíve mint egy riadt kis állaté. ami ennyire elkeserít mindkett nket. Dühös voltam. miatta létezett. í Nem hihetted komolyan. Talán az agya mégsem hagyja cserben. ami bennem élt. mivel elhagyni vagy elengedni képtelen lettem volna. Reménykedtem. egyel re ± mondta végül. Ez is a patthelyzet része volt. Éreztem a nyaki ereiben zuborgó forró vérét. mint az egész világot együttvéve. hogy Bellának nem tesz jót. Lágyan végigsimítottam puha ajkain. Nem jött a sikoltozás. ennyit megtehetek. í Leginkább arról álmodozom. számomra elfogadhatatlan volt. elmaradt a kegyelemért könyörgés. Úgy éreztem. hogy megtapadjon a nyelvem hátsó részén. és megajándékozott egy szelíd mosollyal. ha már a gondolatait nem láthattam. és igyekeztem nem elveszni benne. mire gondol. míg a lélegzete akadozott. mintha az enyém szólt volna. de azért tudtam. Nem láttam kiutat bel le. ami nekem hihetetlenül jólesett és hízelg volt. í Egy lány miért ne álmodozhatna? ± felelte mereng n. és kizárni minden olyan tényez t. én pedig hirtelen elhatározástól vezérelve fürkész n néztem rá. vagy rémült. mégis reménykedtem. í Bella! Én mindig veled maradok. inkább csak magának. mi vagyok ± jegyeztem meg. Bella észrevette a hangulatváltozásomat. mint egyébként. míg ajkamat csupán egy milliméter választotta el a b rét l. a teste ívben megfeszült. szinte ki akart ugrani a mellkasából.. Felnéztem gyönyör csokoládészemeibe. melyeket együtt töltöttünk.í Én tudom. ± Tehát? Kihívó volt. törékeny kezeit ökölbe szorította. ennyit be tudok tartani. Szerettem volna visszacsalni a mosolyt gyönyör arcára. ± Igen ± súgta vissza. minden gyöngédség. amiért bármelyikünk odaadná a fél. végig le egészen a gyomromig. hogy ne bántsam. nem tudtam eldönteni. Egyel re azonban a makacssága tartott ki. és könyörög. de pupillái a rémülett l kitágultak. És akkor lágy csókot leheltem selymes b rére éppen lüktet aortája fölé. hogy milyen volt a kínzó szomjúságomat csillapítani vele. bosszús sóhaj szakadt fel a mellkasából. ± Hogy szörnyeteg lesz bel led? í Nem egészen í felelte végtelenül szomorúan. í De elég. Mégsem szólalt meg. hanem koncentráltam a teste jeleire. engem pedig újra elöntött a keser ség. mert finoman végigsimított fagyott arcomon meleg ujjaival. majd továbbkússzon a torkomba. ± ígértem szintén. amiért ennyire tökéletes munkát végeztem nála. hogy veled maradok mindörökre. ahol lávatengerként fortyogott tovább. Nem volt jó így látni t. a gúnyos hangnem mögé bújtatva a fájdalmamat. Könny volt a reakcióiból olvasni. í Most mindjárt? ± leheltem a nyakába. hagytam. Éreztem a fájdalmát. ± Ennyi nem elég? Lágy csókot lehelt az ujjaimra. Mindenesetre a teste mesélt nekem. mint nekem. majd lassan felemeltem a fejemet. Az illatát mélyen magamba szívtam. Ez nem elég? . és idegesen nyelt egyet. amit pedig Alice kínált fel Bellával vállvetve.

Örök id kre elég. í De igen. újra el rehajoltam és megcsókoltam lüktet aortája fölött selymes b rét. Hogy emlékeztessem magamat a pillanatra. Ez a Stephenie Meyer által félbehagyott Midnight sun folytatása ill. Az illata belém ivódott magát. http://alkonyzona. amikor Bella felkí nálta nekem a vérét és ezzel együtt az életét.Elmosolyodtam a visszafordított szóhasználaton. el bb-utóbb Bellát is meggy zöm az igazamról. Nekem mindenképpen. befejezése beninától. Elég er snek éreztem magamban az elhatározásomat.blogspot. én pedig elégedetten éreztem a torkomban lobogó forróságot. elég.com . hogy tudjam.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful