PAÁL TAMÁS

Jancsi és Juliska a mézeskalács házikóban Mese, mese, fényes, de nem olyan édes Juliska fakó arccal tapogatja a sok méztõl beteg, dagadt lábát a kemencénél, és száraz, színtelen hangjával szinte megbökte a testvérét, Jánost: He, a pergetõ meg van még, vagy a nyúlketrecet tóttad ki vele, ahogy ígérted? - szólott, de Jancsi csak rálegyintett a kezével, ami légy hessengetésnek tûnt: Akkor derül az csak ki, mire is lesz jó, ha össze van állítva, és nincsen rajta semmi hézag... erre Julcsa nénémre rájött a csuklás, dobott néhány venyigét a tûzre, amely már barátságosan duruzsolt a kis házikóban, de a hangja erõteljesen, ütemesen kopogott: Mit érsz vele, ha várod, amíg felmegy az ára, addig nem nyúlsz hozzá, inkább vágd be ide ni, a tárcsát, mutatott a vöröslõ lyukra, a gonosz, álnok Jóskánkkal együtt!... összerezzentem, mintha én okoztam volna a zsörtölõdõ néném búját-baját, pedig én Gyuricka vagyok, az édesanyám a visszakapott föld résztulajdonosa, és engem küldött a járandóságunkért... Kezdjük el az összeállítást, hogy lássunk tisztán, mire is mentünk az idén, szólottam idegesen, de Jancsi bátyám keskenyre húzta el a száját. Ááá, nagyon kellett figyelnem arrafelé, hogy szólott-e egyáltalán, vagy csak a szú percegett a vetõlapáton, a sorsára várva, akárcsak én, Jóska bátyám után következve a sorba... Nem úgy van a fiatalúr, ha összeütjük, akkor nincs megállás, ki tudja, mennyi folyik ki belõle, annak a hitszegõ Jóskánknak is mondtuk eleget, de hiába... Közben Juliska mögém került a nagy, recsegõ-ropogó vetõlapáttal, s csöcsörítve szájával, mutatóujját elétéve hasztalan pisszegett, ezért szólott, aggódva: Ezt a gyereket ne hajszold bele semmibe, mert még az anyja rajtunk kéri számon, ha valami baja találna esni, hihihihi, kacarászott jóízûen, szégyenlõsen forgatva szemeit, levörösödve... az asztalon hagyott, forgatható beretválkozó tükörbõl mindent jól láttam... János késit is, ezt már toronyiránt, amelyet bekattintva tartott a nagy, lapát tenyerében! S azután csak intett a fejével, s én sorjáztam utána, s hoztuk ki a kamrából a pléhlemezeket, a fatárcsát, a tengelyt... Julcsa néném meg a kemencegádornál levackolt, s nagy gonddal -piszkálta a tüzet, a homlokáról izzadságcseppek hullottak hamarost... valamit meg be-bedobált, hátrasandítva, amitõl kékesfekete füst csapott ki... Jancsi bátyám is tette a dolgát, vizsgálta, melyik lemez melyikhez passzol, hogyan illeszthetõ egybe, de én nyugtalanul, rosszat sejtve kikapkodtam a kezébõl, s raktam egymás után sorba, azon járt az eszem, vajon mit készít majd Juliska ebédre... Aztán, amikor már csak az üres, bütykös kezét ragadhattam meg, megforgattam a tengelyt teljes erõmbõl, hogy lássa, akinek van szeme, milyen jó erõben is vagyok... Zajtalanul forgott a fatárcsa a pléhlemezek között... Julcsa néném meg a hátát mutatta, varázsszavakat mormolt bele az izzó nyalábba: Ez az átkozott Jóskánk azt mondta, szövetkezzünk... a Tûzrevaló... de mivel, mire... mert azt jól tudjuk, ki mire való!... Jöjjön, aminek jõnie kell, kiáltottam fel izgatottan, mert szerettem volna minél hamarabb túlesni

rajta... Nem addig a, hunyorított felém János... elébb be kell füstölni, vagy te bemégy anélkül is, nevetett, az összes maradék fogát rám villantva, mintha látná, hogy köhögtet, fullaszt a füst... Minek ez a nagy sietség, nem marad erõd, mire jön a mázsálás... Éreztem, hogy menten megüt a guta, de hiába néztem segélykérõen széjjel, Juliska egykedvûen fújta a füstöt, mint akinek mindegy, eszik-e végre valami finomat, mert a Jóska bátyámmal alaposan megégette az ujját, pedig az pehelykönnyûnek tûnt... Megláttam a védõsisakot a szakajtóban, a rucatojások helyén, s usgyi, kifelé... indultam volna... Netene, állta el az utam Jancsi bátyám: Ha a méznek egy csöppje sem vész kárba, akkor tudod meg, milyen munkát végeztél... S nemsokára õ adogatta befelé a kaptárokat az ablakon, négyesével... Ahogy lehántottam a viaszt, s beletettem az elsõ négyet, meghajtottam... A tárcsa a tele kaptárokkal neki-nekikoccant az egyik oldalon a pléhfalnak. De hangot nem adott ki, mert Julcsa néném éppen akkor csapta le a nagy vasfazekat mellettem az asztalra, fülsiketítõ durranással... Látom ám azért így is, hogy egy kis dudor van ott, ahol nekiütõdik a fakeret... Kiveszem a kaptárokat, hát zajtalanul, koccanás nélkül forog... A mézzel teli lépek súlyától a lemezek felsõ széle kissé befelé hajlik, s az a kis dudor, ami üresen nem okozott súrlódást, így akadállyá vált... A Jóskánk se számolt azzal, hogy más, ha tele van, s megint más, ha üres a kaptár, s ez lett a veszte, szólott rosszallóan János, a feldobott kalapját figyelve a levegõben, pedig a Jóskánk nem mutatkozott, se közel, se távol, az ünnepi emelvényen, mint szokott volt, elvinni a járandóságot... Semmi baj, itt vagyok én, teszem a dolgom helyette is, a kalap sem vett észre semmit, megnyugodva került vissza a helyére, kicsit elõre billenve... Egy-két ütéssel én is eltüntethetem a szintkülönbséget a pléhlemezen, de nem állhatok le, ezzel is idõt vesztegetve el, amire Jóska bátyám ráfizetett... amikor már Juliska a kisebb súlyokat számolgatva, elõhúzva az asztalfiókból... állva, mindig csak állva... én meg széket húztam magam alá, felülrõl tartom a lemezt, hogy ne hajladozzon, a másik kezemmel meg hajtom a kart... Semmi nesz... Jancsi kiment, tenni a dolgát, a tárcsa meg a léppel simán fut körbe, a méz egyenletesen csapódik a pléhfalra, akár a taps Jóska bátyám beszéde végén, egykoron... Még lendületbe se jöhettem, nem úgy, mint Õ, belépett János... A fején hagyott sisaktól az arca még kiismerhetetlenebb, fenyegetõbb volt: Ne babusgasd, mint egy jányt, ülve, a mézesheteken, hagyni kell, hadd kerüljön magától a helyére, mint a jó asszony, hehehehe... De én elengedtem mindezt a fülem mellett, mint akinek semmi köze az elhangzottakhoz, hiszen agglegény vónék, s megvan a magamhoz való eszem... Ha túlfeszíted, még elcsúszhatnak egymástól, hiába mondtuk Jóska bátyádnak is, nem hallgatott ránk, s aztán mi lett a vége!... Ez már több volt a soknál, nem vagyok kíváncsi arra, hogy Jóskánk, a kedvenc, mit s hogyan rontott el, az eltelt kis idõ alatt... Felugrottam, mint akit darázs csípett, pedig csak Julcsa néném ejtette az egyik nagyobb súlyt a lábamra, de az is lehet, hogy a legnagyobbat, legalábbis úgy éreztem hamarjában... Jancsi bátyám erre lekapta a fejérõl a sisakot, de az arcát ugyanolyan sötétnek láttam... talán attól volt mindez, hogy még benne maradt a szusz, mert helyettem a galamblelkû, örökké mosolygó Jóskánkat várta vissza... Körbetapogatta a pléfalat a gazda szemével, hunyorogva az erõltetéstõl... A dudornál kívül-belül

megkopogtatta, s olyan közel hajolt, mint egy lelkiismeretes doktor, aki a külsõ eldeformálódásnak a belsõ okait keresi... s megtalálva, alig hallhatóan, ízelgetve kibökte: Itt vékonyabb a méz!... S megtekerte Julcsa néném méztõl csöpögõ ujját, hogy az felordított, és a sütõlapáttal rásózott egyet a túl pontos diagnózist adó orvostudorra... Aztán körbe-körbe, az asztal körül, én meg tekertem, csak tekertem, körbe, körbe az õ tempójukat felvéve... mert édesanyám azzal engedett útnak, kezeit összekulcsolva, hogy azért van szemed, hogy használd!... S széjjelnézett, hallja-e más is... pedig a tanya úgy hét kilométerre van tõlünk, szerencsére... Aztán János, mint aki a gondolatomban olvas, megragadja az egyik karomat, lefékezve elõttem, s hagyja elsántikálni a vérzõ ujjú, két metszõfogtól megbélyegzett édesszájú boszorkányt a kötözõhelyre, az ablakhoz, a másik kezével meg fordít egyet nagy hirtelen a karomon... A dudornál, ahol vékonyabb a méz, összerázkódik a lemez, vele együtt meg én is... Ki kell kalapálni, szólok neki bátortalanul, szinte suttogva, de õ teljesen lángbaborul, ki tudja, miért: Leszerelni, összetörni, felszerelni, kicsorgatni, mi az neked, mi az Jóska bátyádnak, ott fenn! Az övébõl nem ad ide egyetlen fillért sem édesanyád helyett, hogy újat vegyünk... Ha meg nagy nehezen, mert Embert drága pénzért se kapni, csak a lehûtõ, zabálnivágyó jön ide, csurran-cseppen valami, azt meg nyalhatjuk, ameddig csak bele nem fulladunk, igaz-e, Julcsa húgom?... Azzal veszettül forgatni kezdte a kart, csak úgy nyüszített az egész tartály... Juliska néném a fülét befogva kiment, pedig kendõ is takarta... Van lelked, mondd, gazember, szólott megmerevedve, a semmibe nézve... s simogatta a sérült lemezt a dudornál, majd az ujját a szájához emelve nyalogatta le róla a mézet... Meg-megránduló ajkamat nem hagyta el egyetlen szó sem, bárhogy is próbálgattam... A tûz is kialudt, magára hagyva, egyet-egyet még nyüszített ugyan a vizes venyige, de senki sem sietett élesztgetni. Csak el, haza, tûnjék el a szemem elõl ez a torz látvány... inkább vesszek éhen!... Majd elszámol János, ahogy akar... ahogy tud!... Csak én tudjam elfelejteni ezt a mézeskalács házikót, minél hamarabb... Mint a mi Jóskánk, a kedvenc!... Majd útnak indul édesanyánk harmadik, legkisebb fia, a Sanyicka...