A német a germán nyelvek nyugati ágába tartozó nyelv. Mintegy 100 millió ember anyanyelve.

Összes beszél jének száma (anyanyelvként vagy második nyelvként) 130 millió körüli. A német nyelv ma egyetlen hivatalos nyelv Ausztriában és Liechtensteinben . Az egyik hivatalos nyelv Németországban, Svájcban, Luxemburgban, Olaszországban, azonkívül Belgium, Dánia és Oroszország egyes területein. A felsorolt országokon kívül néhány más európai országban, valamint az Egyesült Államokban is jelent s számú német anyanyelv ember él, különösen egybefügg területeken, Pennsylvaniában és Texasban. Sok németajkú él ezenkívül Kanadában, Brazíliában, Chilében, Argentínában, Mexikóban, Ausztráliában, Dél-Afrikában és a volt német gyarmatokon (Namíbia, Togo, Kamerun, Kína stb.). A Kárpát-medence országainak, valamint Csehországnak és Lengyelországnak sokmillió német anyanyelv lakosa volt a második világháború utáni kitelepítésekig. Magyarországon ma is a németek alkotják a legnagyobb nemzeti kisebbséget. Jelent s német nemzetiség él mindmáig Oroszországban (2002-ben mintegy 600 000 f ) és Kazahsztánban is, ahová 1941-ben szám zték ket az egykori Volga-menti német köztársaságból, amely a 18. században jött létre betelepítés révén. A német nyelvet azonban közöttük valójában már kevesen használják, mert a nyelvet beszél k többsége az utóbbi években kivándorolt Németországba. (Az 1990 években 1,7 millió német -es származású ember költözött a FÁK országaiból Németországba.)

Dialektológia
A tág értelemben vett német nyelv
A tág értelemben vett német nyelvnek (nyelveknek, nyelvjárásoknak) két nagy változata van:
y

y

az alnémet (németül Niederdeutsch vagy Plattdeutsch, saját nevén Nedderdüütsch vagy Plattdüütsch). Az északon beszélt alnémet hangrendszerében (és egyes nyelvjárások esetében nyelvtanában is) olyan jelent s mértékben különbözik a délebben beszélt " Hochdeutsch"-tól, hogy a "Hochdeutsch" használói azt nem is értik, ezért ma az alnémet önálló nyelvnek tekinthet . és a sz kebb értelemben vett német nyelv (lásd alább, németül Deutsch), amely a felnémet nyelvek egyike.

A sz kebb értelemben vett német nyelv
A sz kebb értelemben vett német nyelv (német l Deut ) a felnémet nyelvek egyike. A köznyelvben eut nak is nevezik, keverve a szabályos irodalmi német kissé zavaros módon[1] gyakran eut -csal. nyelv nevével, a St n Két nagy csoportra (német l eut e Mun  ten) oszt ató:     ¨ §¦ £¢ ¡ ¦ £¢ ¥ ¤ ¦ £¢ ¥¤ © £¢ ¡ ¦¦¨ § ¦ § £¢ ¡ £¢ ¡  

y

y

centrális csoport (középnémet, német l Mittel eut ) o ripuari (Észak-Rajna-Vesztfália déli részén, Belgium keleti csücskében) o mózeli frank (Rajna-vidék±Pfalz északnyugati részén, Luxemburgban), ebb l származik az erdélyi szász is o rajnai frank (Rajna-vidék±Pfalz keleti részén, Hessenben, Frankföldön, azaz a Bajor Szabadállam északi részén) o keleti középnémet vagy szász (Szászország, Türingia, magyarországi és erdélyi területek) déli csoport (fels német, németül oberdeut ) o bajor (Bajorország a Bajor Szabadállamon belül, Ausztria, Dél-Tirol) o alemann (Svájc, Vorarlberg)  sváb (Svábföld a Bajor Szabadállamon belül, Baden-Württemberg határvidéke) 


Bár Németországban sem ismeretlen, hogy a nyelvjárásokat Ävidékiesnek´ tartják és beszél iket lenézik emiatt, azok mégis m velik anyanyelvüket. Könyvek, kiadványok jelennek meg rajtuk, s t a Wikipédia is olvasható alnémetül, alemannul, alsószászul, ripuáriul stb.

Története
Történetileg a német nyelvek (nyelvjárások) két nagy csoportra oszthatók: felnémet nyelvjárásokra ill. alnémet nyelvjárásokra. A felnémet nyelvjárások közé mindazok a germán nyelvjárások tartoznak, amelyekre a korai középkorban hatással volt a 2. vagy ófelnémet hangeltolódás: ilyen egyrészt az alemann, a bajor, a keleti, a rajnai és a középs frank, másrészt a középnémet nyelvjárások. A két csoportot gyakran két külön dialektusra osztják: sz kebb értelemben vett felnémetre és középnémetre. Azokat a kontinentális nyugati germán nyelvjárásokat, amelyek nem vagy csak csekély mértékben vettek részt a 2. hangeltolódásban, az alnémet nyelvjárások közé soroljuk: például (alsószász, alsófrank). A nyelvjárások területi egységesítését a középfelnémet nyelvben szerették volna látni. Ez a nyelv volt az udvari költészet nyelve a 13. században. Mégis azonban a költ k ezirányú igyekezete csak részben sikerült; mivel egy olyan korban tevékenykedtek, amikor a lakosságnak csak elenyész kis része volt írástudó. Ezért az újfelnémet irodalmi nyelv csak a kés középkor és a korai újkor területi nyelvjárásainak egységesülésével jöhetett létre. Amíg a legtöbb európai ország irodalmi nyelve az adott ország f városában használt nyelvjárásból fejl dött ki, addig a mai irodalmi német nyelv kompromisszumot képez a közép- és felnémet nyelvjárások között. Észak-Németországban f ként a reformáció következményeként, az irodalmi német nyelv lett a hivatalok és az oktatás nyelve. Ez az új hivatalos nyelv kiszorította az ott beszélt alnémet nyelvjárásokat: a Plattdeutsch és az alsófrank nyelvjárást. A Hansa virágzása idején a középalnémet nyelvjárás terjedt el az Északi-tenger és a Keleti-tenger partvidékén. A holland nyelv az alsófrank nyelvjárással együtt az alnémet nyelvjáráshoz tartozik. Az önálló államiságra való törekvés miatt, és a birodalmi szövetségb l való részleges kiválás miatt sem sikerült itt az irodalmi német nyelvnek kiszorítania az alnémet nyelvjárásokat. Ezekb l fejl dött ki kés bb a hollandflamand nyelv.

Luther Márton 1521-ben fordította le az Újszövetséget, majd 1534-ben az Ószövetséget az akkor még kialakulóban lev újfelnémet nyelvre. Ez a keleti középnémet színezet irodalmi nyelv er sítette Luther vallásos jelent ségét több generáción át. Észre kell azonban vennünk, hogy Luther ezirányú jelent sége az újfelnémet irodalmi nyelvre hosszú ideig túlértékelt volt. Már a 14. század óta fokozatosan kezdett kialakulni egy országosan is ismert irodalmi nyelv, amelyet korai újfelnémet nyelvként is ismerünk. A mai modern irodalmi nyelv kialakulása nagyrészt a 17. században lezártnak tekinthet . Az úgynevezett bet halmozás 18. századi kiküszöbölésével az íráskép általában véve változatlan maradt. Az (irodalmi) német nyelv története négy szakaszra osztható fel: y y y y 750-1050: ófelnémet nyelv 1050-1350: középfelnémet nyelv 1350-1650: korai újfelnémet nyelv 1650-: újfelnémet nyelv

A teutsch (német) szó a germán thioda (melléknévi alakja: thiodisk) szóból származik, amelynek jelentése ép. Ez a szó eredetileg a nem latinul beszél nép nyelvére vonatkozott. A fra k elnevezés a 9. század óta már nem volt egyértelm , mivel a nyugati frank törzsek a kés bbi Franciaországban átvették az itt letelepedett népek nyelvét, másrészt Franciaország keleti részén nem frank törzsek is letelepedtek, mint például alemannok, bajorok, türingiaiak és alsószászok. A f nevek nemének eredetér l: Ez onnan ered, hogy a régi germánok a tárgyakhoz és az állatokhoz is hímnen , n nem vagy semlegesnem tulajdonságokat rendeltek. Például a macska (die Katze) mint él lény n nem , de ennek kandúrja (der Kater) már hímnem , a kutya (der Hu d), mint él lény hímnem , de ennek szukája (die Hü di ) n nem .  

  

A német nyelv és (helytelen magyar kifejezéssel) a német Änemzeti érzés´ (németül: das deutsche Volk) már több mint ezer éve létezik, de az egységes német nemzetállam csak 1871-ben jött létre, amikor megszületett a Poroszország vezette Német Birodalom. Ez volt a második német Reich, a szó jelentése birodalom. Nagy Károly szobra Frankfurtban, az els német Reich, más néven a Német-római Birodalom a Frank Birodalom 843-as felosztásakor jött létre (amelyet Nagy Károly alapított 800. december 25-én), és különböz formákban egészen 1806-ig létezett, amikor is a napóleoni háborúk egyik eredményeként felbomlott. 1815 és 1871 között Németország független államok tucatjaiból állt, ezekb l 39 a Német Szövetség (Deutscher Bu d) tagja volt. A második Reich, a Német Császárság kikiáltása 1871. január 18-án, Versailles-ban történt, a franciák poroszfrancia háborúban elszenvedett 1870-es veresége után. Az egyesült császárság létrejöttében jelent s szerepet játszott Otto von Bismarck, a 19. századi Németország legjelent sebb államférfija. Franciaország a napóleoni háborúk óta, amikor legy zte Németországot, a németek legnagyobb ellenségének számított. 1914-ben, az I. világháború kezdetén Németország behatolt Franciaországba. Kezdeti sikerek után a háború rengeteg áldozatot követel lövészárokháborúvá alakult. A világháború 1918-ban véget ért, a német császárt lemondásra kényszerítették, majd az 1918-ban kitört forradalom leverése után a császárságból létrejött a Weimari Köztársaság. A versailles-i békeszerz dés Németországot tette felel ssé a háború kirobbantásáért. A rossz gazdasági helyzetben ± amelynek részben a kemény békefeltételek, részben a gazdasági világválság volt az oka ± egyre több német támogatta az antidemokratikus pártokat, jobb- és baloldaliakat egyaránt. Az 1932. júliusi és novemberi rendkívüli választásokon a nemzetiszocialisták 37,2% és 33,0%-os eredményt értek el. 1933. január 30-án Adolf Hitler lett Németország kancellárja, az 1933. március 23-án született felhatalmazási törvény pedig, gyakorlatilag megszüntetve a köztársaság alkotmányát, diktátorrá tette. A Harmadik Birodalom (Reich) a nemzetiszocialisták birodalma volt, 1933-tól 1945-ig. 1934-ben Hitler lett Németország birodalmi elnöke is, ezzel a teljes hatalom a kezében összpontosult.

Hitler politikája, amely nyomán a Német Birodalom megtámadta a szomszédos államokat, a II. világháború 1939. szeptember 1-jén történt kitöréséhez vezetett. Németország és szövetségesei kezdetben komoly katonai sikereket értek el, és a kontinentális Európa nagy részét elfoglalták, beleértve a Szovjetunió európai területeit is. 1943. november 28-án, a teheráni konferencián a szövetséges hatalmak megegyeztek, hogy az Amerikai Egyesült Államok 1944 májusáig partra szállt NyugatEurópában és megnyitotta az úgynevezett második frontot. Ezzel egy id ben a Wehrmacht er inek lekötése érdekében a szovjet Vörös Hadsereg is általános támadást indított a keleti fronton. Az Egyesült Államok késlekedett a partraszállással: arra csak június 6-án került sor (D-day). A Vörös hadsereg a megegyezésnek megfelel en röviddel a partraszállást követ en 2,5 millió katonával és 6000 páncélossal támadást indított a Wehrmacht Központi Hadsereg csoportja (Heeresgruppe Mitte) ellen 350 000 német hadifoglyot ejtve. 1945. április 16-án a szovjet Vörös Hadsereg elérte Berlint, Königsberg utáni ismételt borzalmas bosszút állva Moszkva, Leningrád és Sztálingrád ostromáért. Az ostrom során Hitler öngyilkos lett, majd nem sokkal kés bb, 1945. május 8-án Németország letette a fegyvert.

A háború következményeként az ország jelent s területeket vesztett, 15 millió németet ztek el korábbi otthonából, és 45 évre ún. amerikai, angol, francia és szovjet zónákra osztották az országot. Számos kiváló német tudóst, orvost, m vészt, színészt, zenészt, karmestert, közgazdászt, építészt és mérnököt fosztottak meg évekre a további németországi munkalehet ségekt l, mára bebizonyítottan indokolatlanul. 1949-ben két német állam jött létre. A Német Szövetségi Köztársaság (NSZK, köznyelven: NyugatNémetország) 12 német szövetségi tartományból az angol, amerikai és francia megszállási zónák területén, és a Német Demokratikus Köztársaság, (NDK, köznyelven: Kelet-Németország) öt német szövetségi tartományból a szovjet megszállási zóna területén. A szocializmus európai bukása után, a Németországot megszállva tartó angol, francia, és szovjet csapatok kivonulása után, Németország önrendelkezési jogát visszakapta, és a szovjetek által kihasított keleti országrész 1990-ben csatlakozott a Német Szövetségi Köztársasághoz. Ma Németország az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagja, az Európai Unióban minél szorosabb politikai, védelmi és biztonsági együttm ködés létrehozására törekszik.

Készítette: Martossy Alex 10.C