NEMERE ISTVÁN A kupolaváros titka MÓRA KÖNYVKIADÓ JENKOVSZKY IVÁN RAJZAIVAL © Nemere István, 1982 ISBN 963 11 2617

X Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest Felelős kiadó: Szilvásy György igazgató Alföldi Nyomda (1177.66-12-1), Debrecen, 1982 Felelős vezető: Benkő István igazgató Szedte a Nyomdaipari Fényszedő Üzem (819645/8) Felelős szerkesztő: Rónaszegi Miklós Műszaki vezető: Haás Pál Képszerkesztő: Gáspár Imre Műszaki szerkesztő: Ágoston Katalin 42000 példány. Terjedelem: 13,2 (A/5) ív. IF 4307

Első fejezet AZ ŰRHAJÓTÖRÖTTEK – Mondd, mit csinálsz azzal a műszerrel? Miért tekergeted jobbra-balra?... Még a végén tönkremegy. – Nyugalom, tudom, mit csinálok... Végül is, most én vezetem a hajót. – Hát, ha te ezt vezetésnek nevezed... – Most mi bajotok velem? Olyan szépen siklik a Mariska, hogy szebben már nem is lehet. – Milyen riska? – Mariska. Régi női név. – Neked megint agyadra mentek a poros mikrofilmjeid... Tényleg volt idő, hogy nőket ilyen csúnyán hívtak? – Szerintem szép név. Azért neveztem el így a hajónkat is. Mert az, hogy XB-8-as űrhajó, bizony nagyon primitíven hangzik. – Primitíven? Ariel, vedd tudomásul, hogy ez a legmodernebb nukleáris meghajtású kis kutatóűrhajó, amit az utolsó évtizedben gyártottak... Ha nem hiszed, hát méltóztass egy pillantást vetni a gyártó cég táblájára, ott lóg a falon, nézd. – Don nyurga testét kinyújtva diadalmasan mutatta a fémtáblát. – XB-8. Épült a Földön, és utána az évszám: 2352. Ez tíz évvel ezelőtt volt, ha nem tévedek. – Ne veszekedjetek – mint már annyiszor, most is Larsnak kellett közbelépnie. Igyekezett a legkomolyabbnak látszani hármuk között. “Végül is, idősebb vagyok náluk – gondolta, de magában becsületesen hozzátette: – néhány hónappal..." – Elhiszem, hogy Ariel jobban ért a történelemhez, mint én – kesergett tovább Don. – De az űrhajózás viszont nekem erős oldalam. – Azért annyira nem vagyok elmaradott – a kis kövérkés Ariel hangjában lázadás bujkált. – Ismerem a régi dolgokat, de az újakat is. Ahogy elvezetnék régi parasztszekeret, úgy elvezetem az űrhajót is. – Parasztűrhajót akartál mondani, nem? És különben is, mi az, hogy “szekér"? Ariel kidüllesztette mellét. A mennyezetbe süllyesztett halvány lámpák fényében is látszott: most büszke, hogy előveheti tudását, megmagyarázhat valamit kevésbé tudós társainak. Ilyenkor érezte: mégsem töltött hiába oly sok órát a régi mikrofilmeket tanulmányozva, miközben társai különféle játékokkal ütötték agyon az időt. – Szekérnek nevezték régen azt a négykerekű járművet, amit főleg a parasztok használtak. Ezen szállították a termékeiket, lovak vagy ökrök vontatták. Netán azt is megmagyarázzam, mit jelent a “paraszt"? Mezőgazdasággal foglalkozó egyén volt, növényt termesztett, állatot tenyésztett. A “ló" és az “ökör" pedig. – Elég, elég! – Don mindkét kezét feltartotta. – Megadom magam. Ezt nem lehet kibírni!... Ennek a kölyöknek a fejében van a LERNO-3-as oktatógép teljes múltanyaga. Ariel megkönnyebbülten felsóhajtott. Ugyanis, ha megkérdik, mi az “ökör", bizony kiderült volna, hogy az ő tudása is véges. Élvezte győzelmét, és gyorsan hozzátette: – Szóval a hajónkat Mariskának nevezzük... Lars közben egy táblázattal kezében ellenőrizte a fedélzeti műszerek működését. – Az idegen égitestet észlelő eltérítő radarrendszer működik... A hajtómű félerőn, sebesség: 18 kilométer másodpercenként... Belső hőmérséklet, levegő páratartalma megfelelő... Most nézzük a pályaadatokat. Don, halljam a koordinátákat. – Alfa 156, Béta 13, Gamma 88... Irány a Hold 8-as bázisa, leszállás tizenkilenc óra múlva várható. Haladásunk a kisbolygóövezetben keringő mesterséges űrállomástól kezdve egyenletes, a hajtómű 45 százalékos erőbedobással dolgozik. Ez a visszajelentés nem volt ugyan teljesen szabályos, de Lars csak legyintett. Megszokta – Don már csak ilyen. Ariel le nem vette tekintetét a műszerek mutatóiról. Igen, a Mariskán minden rendben van. – Nemrég hagytuk el a Mars pályáját. Úgy átvágtuk, csak úgy porzott – szellemeskedett ismét Don. Ébenfekete arcán az örök mosoly. – Az öregeink biztosan aggódnak. – Lars bekapcsolta a műsorvevő rádiót, zenét.

keresett. Lehetőleg földi állomást, bár ilyen távol a Földtől a legtöbb adó műsora már bizony gyengén hallatszott. – Apád csak megjátszotta a kemény fickót – mosolygott Ariel. – De az én apám is... Komolyan kezet nyújtottak. “Sok szerencsét" – mondták. – Én majdnem elnevettem magamat – mondta Don. – Én viszont nem – így Lars. Apja tekintetét most is maga előtt látta. Tiros, a bányászati űrállomás (parancsnoka, szereti egyetlen fiát, Larsot. És nagyon szeretné, ha Larsból jó “űrember", jó űrhajós vagy kutató válna. Anna, az édesanyja indulás előtt behívta a hálófülkébe, nyakába borult, és Lars valami forrót érzett az arcán. Anyja könnyeit. – Az én őseim nem szívták mellre a dolgot – fölényeskedett Don. – A jó öreg Bertolt apuka összetévesztette a kezemet egy régi típusú üzemanyag-szivattyúval, fél óráig rázta, aztán megkérdezte, tudom-e az anyagot, nehogy leégjek a vizsgabizottság előtt. – Anyámat is pont ez érdekelte – Ariel kövérkés arcán mosoly tűnt fel, gödröcske mélyült álla közepébe –, hiába magyaráztam, hogy hiszen mindhármunknak sikerült az írásbeli felvételi dolgozat, azért hívtak be bennünket gyakorlatira és szóbelire... – Pont ez izgat engem kicsit. – Don végre jó zenét talált, felhangosította, “rázott" egy sort a tüzes ritmusra, csak aztán folytatta mondókáját: – Mi az űrmanó lehet az a gyakorlati vizsga? – Nyilván űrhajózási tudnivalók és azok átvitele a gyakorlatba. – Lars igyekezett mindig szabatosan fogalmazni, szép kerek mondatokkal beszélni; amiért nemegyszer vált Don gúnyolódásainak céltáblájává. – Ezt mi is sejtjük. De azért nem ártana egy kicsivel többet tudni erről a dologról, mielőtt belevágunk. – Már belevágtunk – bölcselkedett Ariel. – Láttátok, a nekünk küldött anyagokban sehol egy szóval sem említik, miből is áll, hogyan zajlik le az a gyakorlati vizsga... No, de fő a nyugalom – fejezte be eszmefuttatását állandó jellegű aranymondásával. – Persze, csak nyugodtan. Én is mindig ezt hajtogatom – nem lehetett tudni, Don most komolyan beszéle, vagy ismét gúnyolódik. – Egy biztos – szögezte le Lars –, írásbeli dolgozatainkat jónak találták, tehát augusztus 16-ára meghívtak a Holdra, ahol a gyakorlati űrhajózástanból is vizsgákat kell tennünk az Általános Űrhajósképző Intézetben.... Ha ez is sikerül, négy évig Lunurbóban, abban a holdvárosi intézetben fogunk lakni. – Nem szeretem a Holdat – fintorgott Ariel. – Olyan hideg, kietlen... Abban az intézetben van. legalább mesterséges gravitáció? – Az űrállomáson meg a kisbolygókon nem voltál ilyen finnyás – emlékeztette Lars. – Az ember nem tudhatja, mi vár rá. Az is előfordulhat, hogy nem veszik fel mindhármunkat, csak mondjuk... Larsot. – Don egyik szemét behunyta, úgy lesett Larsra. De a fiú rendíthetetlen nyugalommal simított el homlokáról egy szőke fürtöt, végignézte a pályaelemző papírcsíkon kidobott adathalmazt, csak utána válaszolta: – Ha tudjuk az anyagot, felvesznek mindhármunkat. Minek reszkettek? Egész életünket az űrben töltöttük, ott is születtünk. Nemegyszer kirándultunk űrhajóval. Minden alapvető dolgot tudunk. Annyit biztosan, amennyit az a sok földi gyerek fog tudni, akik velünk vizsgáznak. Gondoljátok, csupa szuperpilóta-jelölt jön a Földről? – Zöldfülűek – nevetett Ariel megkönnyebbülten. – Azt sem tudják, melyik az űrhajó orra vagy tatja. – Te csak ne örülj előre – szokásával ellentétben Don hirtelen pesszimista hangulatba esett. – Bárki jön is vizsgázni, azért készült mindegyik, amennyire csak tudott. Tizenhat évesek, mint mi, de nyilván átrágták magukat az anyagon. Mint mi. – Mint mi – visszhangozta Ariel búsan. – Fel a fejjel – nevetett Lars –, kozmosz vitézei! Azért nem mi leszünk a legrosszabbak. A maximális száz pontból összeszedünk vagy hetvenet. – Hetvenötön alul szóba sem állnak velünk – kesergett Ariel, aztán, mint aki álomból ébred, körülnézett. – Fiúk, tudjátok, hogy már régen nem ettünk?… Az űrhajó sebesen száguldott a kozmoszban.

Don elnyúlt az egyik heverőn. A Mariska háromszemélyes kis kutatóűrhajó volt, készítői nem hosszú távú repülésekre tervezték, mégis igyekeztek eléggé kényelmes berendezésekkel felszerelni. A falba süllyeszthető heverők egyben a legénység hálóhelyét alkották. A raktéren és a zsilipkamrán kívül lényegében csak a lakóhelyiségként használt nagyobb központi irányítófülkéből állott. Ariel eltakarította az élelmiszer-automatából nyert ebéd maradványait. Lars három pohár gyöngyöző Kozmo-Colát hozott még, aztán maga is leült. – Hány óra van? Don, mintha csak erre várt volna, gúnyosan lecsapott. – Nagyon lekötelezne, kedves űrtársam, ha azt is közölné, melyik idő érdekli: a földi idő, a holdi idő, űrhajónk saját ideje, netán a Marsé?... Esetleg az I-es Űrszektor ideje, avagy... Lars sokkal egyszerűbben reagált. Órájára pillantott. – Tizenkettő múlott tíz perccel. Ariel valamit számolgatott, látták, mozog az ajka. Aztán kibökte: – Alig huszonnégy óra múlva, már a bizottság előtt leszünk. – No és? Mit reszketsz, mint a... mint a... – Don hirtelenében nem talált megfelelő hasonlatot. Mindezt persze hiányos történelmi műveltségének köszönhette – ahogy ezt most Ariel gyorsan közölte is vele. A fekete fiú visszavágott: – Te meg nem ismered a modern technikát. Mesélj csak a lézersugárról! Ez is benne van a tananyagban. – A lézersugár... a lézersugár... – dadogta Ariel. – Koherens fénysugár... monokromatikus... A legnagyobb hatásfokkal gázlézerekből állítható elő... – lemondóan legyintett, gyorsan a kézi komputerhez lépett, a billentyűkön betáplálta a lézer szót, és a képernyőn megjelenő hosszú szöveg olvasásába merült. Don a kövér fiú mögött intett Larsnak: látod, nem tudja! De a parancsnok fia másra akarta terelni a szót. – Mit szólsz, apáék szó nélkül ideadták a hajót. – Kölcsönadták – javította ki Don. – És nem szó nélkül, mert egymás között éppen eleget pusmogtak arról, ránk lehet-e bízni egy ilyen értékes... szekeret. – Végül is majdnem felnőttek vagyunk. Hamarosan megkapjuk a nyilvántartási számunkhoz a háromjegyű felnőtt végződést. – Én is unom már azt a három nullát a számom végén. Ha a Marsi Támaszpontra vagy a Holdra megyünk látogatóba apáékkal, és betolom a mágneses személyi lapomat egy bolti árukiadó automatába, bizony visszalöki, ha felnőtteknek való árut akarok venni... A fenébe is, még az automaták is alacsonyabb rendű embernek tartják a fiatalokat! – Miért, rajtuk kívül ki még? – érdeklődött Lars, de nem figyelt már a válaszra, mert jegyzeteibe merült. Aztán váratlanul csapott le Donra. – Hány részre osztható a Kígyó csillagkép? – Kettőre – válaszolta éppoly gyorsan Don –, Serpens Caput és Serpens Cauda. Nyolc csillagból áll, a legtávolabbi 172 fényévnyire van a Földtől... – Miből derül ki, hogy valamely csillagnak van láthatatlan kísérője? – A színképvonalak periodikus eltolódásából. – Mi az: optikai kettős csillag? Don erre csak tátogott. Ariel viszont egyetlen mozdulattal lekapcsolta a komputer képernyőjét, és kapásból válaszolt Larsnak: – Ha a nagy messzeségben két csillagot látunk egymás mellett a távcsőben, de alaposabb tanulmányozás és más adatok összevetése után kiderül, hogy ez csupán látszat, mert az egyik jóval a másik mögött helyezkedik el. Például a Telescopium – Távcső – csillagkép Delta Telescopii nevű csillagának van egy ilyen látszólagos csillagtársa, de míg a Delta csupán 650 fényévre, a másik 1088 fényévre van tőlünk. – Nagyszerű – helyeselt Lars. Közben Don ajkát harapdálva kutatott jegyzeteiben, majd gyorsan ő is előrukkolt egy kérdéssel: – Mi a heteroszféra? – A földi atmoszféra része – felelte Lars a legkisebb habozás nélkül –, a tengerszint feletti 80-90 kilométer magasságban húzódik. Arról nevezetes, hogy itt csökken az atmoszférát alkotó gázok részecsketömege. – Űrhajóval megközelíthető? – Nukleáris hajtóanyagú űrhajókkal a 2099-es europoliszi egyezmény értelmében

– Jól van. de az álom ragadós-nyúlós hálója lefoszlott róla. A készülék megreccsent.. A csillagászatban… Így évődtek még egy órácskát... – Úticélunk: a Hold. A robotpilóta valamilyen bajt jelzett.. . Lars Benero. Aztán nehogy optikai kettős csillagokkal álmodjatok. amelyek mutatták. – bemondta a koordinátákat. tudod. “Olyan kisfiús a hangom? – gondolta bosszúsan. Pályasíkjuk metszi a Mars-Hold űrközlekedési vonalakat. – Szóval nem tudjátok? Hányféle perc van az időmérésnél? Van közepes napperc és csillagperc is.. Erre az időre a Hármas. pontosan a D-26-os. Sejtette. A vezérlőpulton villogott egy piros lámpácska. Homályosan olyan érzése támadt.. A hang gazdája egy pillanatig habozott.. hol tartózkodik az űrhajó abban a percben. Négyes és Hatos Űrszektorokban elrendeljük az űrforgalom teljes szünetelését.. jól van. Helyzetünk.. A férfihang folytatta: – XB-8-as. közölje úticélját. amelyek napórán figyelik. halkan szuszogott. hogy mi a perc? Donnak tátva maradt a szája. De még nem tudta. Azonossági számom 28-16-82-10-000. 27-es és 28-as téregységekben hosszan elnyúló meteorraj vonul át. de a hangja is némi bizonytalanságról árulkodott. aztán Lars automatikára állította a vezérlőberendezést.. A raj átvonulásának időtartama előreláthatólag tizenháromtizennégy órát tesz majd ki. mi történt. kinyitotta szemét. – És még? – diadalmaskodott Ariel. De valahol tudata legmélyén elszabadult egy csöppnyi jelzés. Rakomány nincs. de végül mégis másképpen fogalmazott – három tizenhat éves fiatalember. rakományát.tilos berepülni. – Aludjatok. Lars mélyet lélegzett.. A fiú kényelmesen feküdt." Keményen válaszolta: – Én vagyok a parancsnok. Iránya: a Hatos Űrszektortól a Hármas felé. Az ilyenkor szokásos füttyögő hangjelzés ébresztette fel a fiút. jobb oldalára fordulva. – XB-8-as vagyok – kezdte Lars. Don azonnal lenyomta a helyzetjelző komputer gombját. és a hangszóróból tisztán áradt egy ismeretlen férfihang: – Négyes Űrszektor Irányítóközpontja hívja az XB-8-as űrhajót... És már tudta.. Eloltották a fényeket. – Jó éjszakát. lenyomta a gombot.. előbb másik oldalára fordult. De nekigyürkőzött: – A perc az óra hatvanad része. jelenlegi koordinátáit. Lunurbo. a kör háromszázhatvan fokból vagy percből áll. melyik a legoptimálisabb távolságra levő várakozóhely az XB-8-as számára. Legénység három. az űr milyen koordinátái között.. Az utolsó mondatokat ő is hallotta. hogy Ariel csapdát állított. A kis fekete képernyőn ragyogva jelentek meg a számok. majd én megmutatom nektek.. A villogó lámpa alatt a hozzátartozó felirat: “Sürgős rádióhívás". és a fiúk lefeküdtek. – XB-8-as jelentkezik. az Astrea űrállomásról útban a Hold felé. A fiúnak egy másodperc alatt elröppent az álom a szeméből. A körben egy fokot jelölünk perccel. – először majdnem azt mondta: három kiskorú. aztán megszólalt: – Önökre is vonatkozik a riadó. beleszólt a rádióadó mikrofonjába: – XB-8-ast hívja?. látom. Érzékszervei működtek. hogy hall valamit. – És azt tudjátok-e – most Ariel tette le a garast –. Lars megmozdult. mikor üt a homokóra csillagperce. felszínre tört. az Űrhajósképző Intézet idei felvételi vizsgáira megyünk.. – No. Ekkor már Don is ott állt Lars mellett. A fokok percekre oszlanak. szabadult már. Aztán egy utolsó erőfeszítéssel feltört az álom felszínére. hallgatózott.. űrlovagok – morogta Don. – Hívja a parancsnokot a készülékhez. – mit. Az említett szektorokban úton levő űrhajók azonnal vonuljanak vissza a szektor irányítói által kijelölt kényszer-várakozóhelyekre. Lars nyugodt álmát valami megzavarta. – tette hozzá Lars.. A szektor irányítóközpontjának komputere szinte azonnal kidobhatta a választ. – Ezt használjuk a Föld és más bolygók szélességi és hosszúsági köreinél is. A Négyes Űrszektor Mars-Hold közti részén.. Föld körüli dokkolópályára kell állni és.. korengedéllyel repülünk.

– Fiúk! Hiszen mi a Holdra. óriási síkságokat. Az ismeretlen folytatta: – Ez a Marson levő kupolaváros... megint nemes-nemzetes Don uram ferde ... olyan közel voltak már hozzá. A dundi fiú édesdeden szuszogott.. Az új koordinátákat betáplálták az irányítórendszerbe. – De hát. falfehérre sápadtan. Aztán önkéntelenül is Ariel felé fordultak. tartja-e az előírt pályát. úgy látszik.. Persze most is Ariel volt az utolsó. Automatikus állomás fogja önöket célhoz vezetni. Az ő esetében ez igen komoly csapás csalhatatlan jele volt. – Csak nem a Marsot látom? .. kövessék utasításait. Fejében számok kergették egymást. attól Ariel a falra fog mászni. Lars intett: ne gyötörd tovább. – És milyen vizsgát emlegetsz folyton? – Űrhajósvizsgát. – Szerintem nagy sírás-rívás tör majd ki köreikben. A képernyőre csak a fele fért el.. uralkodni fog magán. – dadogta a fiú. ez mi?. – Fogalmam sincs.. – De igen.. Lanita űrkikötője. a Don meg az Ariel?. Don könyökével oldalba bökte Larsot. – A fekete fiú tekintete az alvó Arielre tévedt. Mikor visszajött. szikrák gyúltak szemében. Hat óra múlva. hogy a hajó irányt változtatott. – Általában. ha egy nagyobb meteor kapná oldalba a Mariskát.. – felelte Don kissé ábrándozva. aggódva. és Ariel meglátta integetésüket. az ajtóban megtorpant. mi a Holdra indultunk! – kiáltotta Ariel.. – Don légmentesen lezárt reggelicsomagokat vett elő a hűtőből.. hogy a Holdra igyekeztünk! – Álmodtad. Lars az ellenőrzés kedvéért visszaolvasta. Vizsgázni mentünk az űrhajósiskolába! – Ariel már teljesen kétségbeesett. Fellélegzett. fásultan. Valami Holdat emleget. mintha csak figyelmeztetné: no. elhatározta. mit csodálkozol..... könnyekkel szemükben futkosnak ide-oda. de nem mindig – értett egyet Don váratlanul. – Előttünk a Mars. és úgy meredt a külvilágot mutató képernyőre. csaknem egyszerre ébredtek. kolosszális ötletem támadt! – Még csak ez hiányzott – sóhajtott lemondóan Lars.. miről beszél ez?.... – Ezt semmi sem képes felébreszteni – mondta Lars mosolyogva. Táplálják be az automatikába. és kitört: – A Göncölszekér bal hátsó kerekének repedt küllőjére. a Lars.. de megkérdezte: – Milyen ötleted? – Ko-losz-szá-lis. Általában iszonyú következményekkel járnak a te ko-losz-szá-lis ötleteid. Don és Lars összenézett. – Ariel majdnem elsírta magát. Tényleg álmodtam? Akkor most hová megyünk? – Látod.. Ha mondom. – Nem érünk idejében a Holdra... súlytalansági állapot nélkül is!.. aki kitántorgott a csöppnyi mosdóba. Aztán Lars és Don összenevettek a fiú háta mögött... a Marsot látod – visszhangozta Don. kezdődik. De egy éppen nem működő képernyő üveglapja tükörként verte vissza a helyiség képét. Arcára döbbenet. mit fogunk ott csinálni? – Arielt tényleg nagy megrázkódtatás érhette. hitetlenség keveredett.. – Ez. hanem felvételizni. – Képzelem. igyekezett kiszámítani. – elmondta a számokat. egymástól kérdezgetik: hát csakugyan nem érkezett meg az a három csodagyerek. műanyag poharakat készített a lecsapható asztalkára. – Te beteg vagy. – Te Lars. Ariel a sarokba vágta zubbonyát. – És. Don visszaintett: még egy kicsit. – Szóval megint kitaláció volt az egész – sóhajtott –.. Don faarccal fordult Larshoz: – Te érted. hegyeket. – Talán.. nem? – intett Don a képernyőre. – Hát a Holdról. hogy a közbejött esemény miatt hány órás késést szenvednek. – Nem a Marsra indultunk. – Milyen Holdról beszélsz? – érdeklődött Lars halálos nyugalommal. Vége! A készülék kattant. Azért meglepően nyugodt maradt. gondolom.. mert ügyet sem vetett az eléje tálalt reggelire.mert a férfi máris közölte: – Adom az új pályaadatokat.. Néhol látni lehetett a nagyobb krátereket. – Csak azt nem értem. Az automatikai ellenőrizte. – Don barátja homlokára tette kezét.... Azonnal érezték. – A vizsgabizottság vigasztalhatatlan lesz – vigyorgott Don kéjesen. mintha lázát mérné. és lelkesen folytatta: – De amit most kigondoltam.. Valahová a levegőbe bámult mereven.. Kinyújtotta mindkét karját a fiúk felé. Mi lesz a vizsgáinkkal? – aggodalmaskodott Lars. – A bolygó vöröses gömbje ott ragyogott előttük. – Biztos holdkóros. mint aki hirtelen kísérletet pillantott meg.

Nekünk kell ráhangolni a készülékünket. huszonhárom perc múlva. miért megyünk a Marsra? Lars és Don reggeli közben elmesélték barátjuknak az éjszakai rádióhívás történetét. Reggeli után Ariel is megbékélt." – Azért kíváncsi lennék egy ilyen meteorrajra ábrándozott Don. hogy az űrhajósok alig győzik kapkodni a fejüket. – Ennyit mi is sejtettünk – bólogatott Lars.. Egyike a legkisebb ilyen típusú városoknak. egyszer átélt egy ilyen “rohamot"... – Nem városnéző kirándulásra megyünk.. – Ezt is közölte a szektorirányító. hány évtizeddel ezelőtt szalagra játszott hangot: “Itt Lanita.. és mind lakott.. Aztán a komputerből lehívta a város adatait.. hosszabb ideig szolgált tudományos (geológiai. és gyorsan megkereste Lanita kupolavárost. és nagy harapásokkal igyekezett túl lenni a reggelin. hogy egyes kozmikus sugarakat ez az anyag nem szűr meg kellőképpen. – Nem erről van szó – legyintett Ariel idegesen. – Ariel visszaballagott az asztalhoz falatozni. Komputerszáma 2122.hajlamokkal terhes szürke agysejtjeiben született az ötlet. Don felvette a kapcsolatot a lanitai automata rádióadóval. – A hajózási évkönyvek közlik az automata adók hullámhosszait. – Akkor nincs más hátra. Később felfedezték. kötetében találhatók. – Biztos. hogy nyolc-tíz órát várakozzunk az űrrepülőtéren. miközben mi mellette várakozunk. most viszont csak ennyit mondott: – Ez a Lanita. – De tényleg. tizenkettes körzet. ezt majd elintézi helyettetek.. – Addig örülj. A kupola maldronit-származékú fényáteresztő műanyag lapokból készült. kényszerleszállóhely automata célravezetője jelentkezik a 2179 MHz-es hullámhosszon. dagi? A dagi szóért Ariel általában haragudni szokott. – Gyere. Lars közelebb ment. üres-e vagy lakott a kupolaváros. egy kupolaváros. – Lars néhány gombot nyomott le.. amíg nem látod – hűtötte lelkesedését Lars komolyan. E sugárzások az emberekre káros hatást gyakoroltak. – Akkor Lanita kivétel – mutatott Ariel a képernyőre. – Apa mesélte. Teljesen mindegy. – Különben is.. hangosan olvasta az adatokat: “LANITA – marsi kupolaváros. – A Mars adatai a Naprendszer leírása II. – A Marson van vagy két tucat kupolaváros. dagi? Nemes-nemzetes Don bácsikátok. – Képzelem. hol itt a probléma – nézett fel Lars. Mellette űrrepülőtér: a Marsi Támaszpont harmadrangú tartalék leszállóhelye.. – Mit szólsz.. Leszállás huszonnégy perc múlva várható. A hangszóróban hallották a monoton. Mars. és furcsa hangon így válaszolt: – Gyerekek. – Az űrlexikon adatai szerint a kupola város. – Csak azt nem értem.. – Hogyhogy lakatlan?! – állt fel Lars. hajójuk nem tudott már kijönni belőle. épült 2149-2152-ben. kövesse a jeleket. hogy is mondtad. – Végtére is a Marson a földi légkör hiánya valamilyen ésszerű építészeti megoldásra késztette az embereket. – Azt te csak úgy hiszed.) expedíciók ideiglenes támaszpontjaként. Ezért építettek kupolavárosokat. fejezd be a reggelit – Don nagyon szeretett rádiókat hangolni –.. hát nem volt remek?. hogy jó helyen kerested? – kételkedett Don. automata irányító fog célra vezetni bennünket – tette hozzá fontoskodva Don. mint várni. lakatlan. sugárzásbiológiai stb. de Ariel csak nézte a képernyőre kiírt szóhalmazt. itt valami nem tetszik nekem.. – Természetesen – vigyorgott Don. ki tudja. egy másik adatot keresett. holdkóros – biztatta szelíden Don. én is ott kerestem – vágott vissza a fiú. azonnal előkereste a térképek közül a Mars két félgömbjének térképét. Itt van ni: 2179 MHz. Lars és Don közben jóízűen reggelizett. hanem azért.. aztán Larsra nézett.. – Képzeld.". 2260 óta lakatlan. Szép kis tánc lehet. nem sok . úgy süvítenek el a hajó mellett. Ariel nagy érdeklődést mutatott a kényszerű marsi kirándulás iránt. – Mi baj. – Gyere már.. mielőtt ismét útnak indulhatunk. míg az automata jelentkezik a rádión.. Ezért a várost kiürítették. Célkövető berendezéseit hangolja rá erre a hullámhosszra. – Remek volt – bólintott kövérkés barátjuk savanyú arccal.

. amelyekből a Marsra már jóval kevesebb jut. – Magasság nyolcvan. Ha te egyszer a fejedbe veszel valamit.. – Szörnyű lehetett! Brrr.. de én. – Milyen gyorsan száguld az űrben a Magellán-felhő? – fordult Ariel váratlanul Larshoz.. A kupola fehéressárgás színben verte vissza a napsugarakat. – Persze. aztán feje hirtelen lehorgadt." ismételte az automata rádió.. hogy hamarosan ismét részünk lesz néhány szép kis csetepatéban.. – Don figyelte a műszereket. ragyogtak sápadt fényű távoli galaktikák.. Erős kézzel helyettesítette az automata pilótát.. Emlékeztek arra. akinek döntéseitől több száz tagú legénység élete függ. mint a Földre. – Hja kérem. 1979) c. Sebaj. mint a filmeken. közben szájával egy üres tartály kongását utánozta. én inkább egy jó kis kalandra áhítoznék. Ariel nagy. szomorúan mondta: – Ti át is mentek a vizsgán. Azért ezen is nyerünk ám valamit. mikor két évvel ezelőtt lelepleztük azokat a műkincsrablókat?…*1 Az igen. hogy ott maradjanak.. Donhoz fordult: – Gyorsan mondd meg. pályaadatok ellenőrzésére felkészülni. ez kemény fej – Don begörbített ujjával kopogtatta fejét.. hetven. űrkalózok! Én érzem. – Nagy vagy! – Áriéi nem is titkolta csodálatát. Egyszerre igazi pilótának érezte magát. hogy barátja a tananyagból tesz fel érdeseket.. A fiú csak egy pillanattal később értette meg. Inkább késsünk el a felvételi vizsgáról. síkság közepén magasodott Lanita. – Don. könyvét . hány nap alatt kerüli meg a Mars a Napot? – Hatszáznyolcvanhat nap alatt – vágta rá Don. Fejezzétek be egymás vizsgáztatását. Lars óvatosan a betonmező fölé vezette az űrhajót. azon sem csodálkoznék.. – Nem túlzol egy kicsit? – kérdezte Lars nevetve. mi is ott voltunk veled. – Hogy te milyen buzgó vagy mostanában – legyintett Don –. de azért ilyesmikre nem emlékszünk. hatvan. űrhajós üldözések az űrben. – Lars arcán megjelent az a ritka feszültség. Nyertünk tízegynéhány órát. kerek szemekkel hallgatta Larsot. leszállunk. ha fontos esemény előtt állt. jobb nem is gondolni rá. – Nyilván a felvételi bizottsággal fogsz összetűzni – mondta Ariel. A 1* Lásd a szerző Műkincsrablók a kisbolygón (Móra. A kupolaváros mellett egykor kiépített széles betonmező volt az űrhajók leszállóhelye. “Leszállás tizennégy perc múlva.. Tudjátok mit?. – sorolta Ariel a süllyedési adatokat. Hát időt. Ariel. – Mint mindig – bólogatott Ariel sajnálkozva. semmint hogy lyukas űrhajóval. ami olyankor lépett fel nála. kráterek körkörös szikláitól távol.. Don hátba vágta őket nevetve. harminchárom professzor sem veri ki onnan. – Úgy rémlik. – Legalább nyolcszáz kilométerrel másodpercenként.. utolsó liter oxigénünkkel vánszorogjunk be egy holdi támaszpontra. kemény férfiak csaptak össze kemény férfiakkal. – Ugyan! – Don hátba vágta Arielt. mintha felfedezők lennénk egy idegen bolygón – ábrándozott Don. – Mi van a teleszkóplábakkal? – kérdezte... a távolban szakasztott úgy hunyorogtak a csillagok. – Ahol egy másik civilizáció már várost épített – intett Lars a kupola felé... Megszaladt a fantáziád. minden rendben volt.. hanem fekete űr borult. Legalább lesz mit felfedezni. – Az egész úgy néz ki. Leszálláskor nem szerette gépre bízni magát. hogy nem sikerült Larsot készületlenségen “rajtakapni"..hiányzott ahhoz. – No jó – Ariel láthatóan sajnálta. – Fel a fejjel. Az egész látvány egy kissé a fantasztikus tévéműsorokra emlékeztette a fiúkat. – Lábak készenlétben. mire szegény fiú néhány percig levegőért kapkodott. a tájolóhoz. Tovább készülhetünk a vizsgára. A kupola fölé nem kékes égbolt. az kaland volt! Durrogtak a sugárfegyverek. Leszállásig három perc! Hegyektől.

és jól megnézte a képet. – De van – mondta Ariel.. Ariel óriásit nyújtózott. – No tessék. maga előtt látta a ki-kilendülő mutatókat. de nem merték kimondani. mennyi idő telhetett el. – És ha ott várnak ránk az igazi kalandok? Képzeld el.... néhány lépést tett a zsilipkapu felé. Innen indítanak rablóexpedíciókat a földi emberek más marsi városai ellen. Lars a beállt jótét csendben szintén jegyzeteibe merült. valami a hangjában. – de azért mindketten felálltak. társaim az űrben. jóleső csend szakadt rájuk. Ariel a tananyagra vetette magát. Az első másodpercben nehéz volt megkülönböztetni a kupola sárgásbarna anyaga és a marsi kráterek vöröses háttere előtt. – Káprázott a szemed – morogta Lars. Nem tudsz nyugodtan ülni néhány órát? – Nem-ismerte el Don szemtelenül. nincs rosszabb a tétlenségnél. fickó. hol felnagyította. szeplős arcán jókora mosoly jelent meg. Vétek lenne itt ülni és nem használni ki az alkalmat... higgyenek neki. a műszerek lámpáit. – Egy ember integet! – mutatott Don izgatottan a képernyőre. – Nem is csoda. – Nem hiszem. ami arra késztette barátait.. – Mi van? – Ariel hatalmasat ásított. a gumioptika felnagyította. elképzelte a leszállás összes fázisát. – Fantáziád. hogyan kell 60 fokos dőlésszögű. helyesebben a kupola felénk eső főbejáratának zsilipkapuja.. állkapcsai úgy csattantak össze. intett az űrhajó felé. hol kicsinyítette a képet. Az ismeretlen ember felemelte egyik karját. és soha nem lehetett tudni. – De most nem erre van szükség. – Nem hiszed. minden baj nélkül átvészelik a kényszerű várakozás óráit. Lars mélyet lélegzett. Lassan egészen belefeledkezett a dologba.. csápos fejű idegen szörnyek fészkelték be magukat egy elhagyott támaszpontra. De most volt. Aztán egy döccenés – leértek a betonra. Ki tudja.. mikor mond igazat. – Gyertek gyorsan! Felénk integet! Ariel Larsra pillantott.. ha állandóan azt bámulod. – Hát akkor. Nem tudta. a képen a város látható. A másik kettőnek is ez járt az eszében. mint üres perceidben mindig – szögezte le gyorsan Don. Most már mindhárman világosan látták a piros szkafanderes alakot. Csakugyan. – Ha valaki ostobaságokat csinál. hogy van ott valami látnivaló – intett Lars válla felett Lanita irányába. – Intett! – kiáltotta Don. Furcsa volt a fénytörés játéka" is. Tényleg ott van! – Hol? – dugta közéjük fejét Lars. Látjátok azt a betonutat... és azt a kiszögellést ott jobbra? Mellette áll a fickó.. Vagy nem is feléjük? Csak úgy tetszett ilyen távolból? Don újra a nagyítógombra vetette magát. amelyik a leszállóhelytől vezet a kapuhoz. – morogta Ariel. – De én nem szeretnék unatkozni.. akár a krokodilé. te enni szeretnél. – Hív bennünket a városba.. Hátha megkérdezi majd a bizottság. Aztán felkiáltott: – Jééé. a kép beszűkült.. a férfi alakja már kitöltötte csaknem az egész képernyőt. Szinte egyszerre nyúltak az egyik gombhoz. – Nézzétek. mit fogunk most csinálni fél napig? – Tudom. a készülék gombjait csavargatva pásztázta végig a vidéket. – Don az egyik képernyő elé ült. Don kiáltására ocsúdott fel: – Ember!. Az alak eltűnt. Don híres tréfamester volt. ez a filozófus is ellenem beszél. a kisbolygók övezetének fizikai állandóival és a Jupiter tulajdonságaival foglalkozott. – Láttátok? Megint intett! – Mintha hívna bennünket – mondta Ariel halkan. De megmozdult az ismeretlen. nem hiszed – dohogott Don. és Lars remélte.. az van – ismerte el Lars.. – Lars kikapcsolta a motorokat. mikor viccel. Aztán. – Most meg őt kapta el a holdkór. – Fickó. A hajótest remegése megszűnt. laza talajú ismeretlen terepen baj nélkül letenni egy 5600 tonna tömegű teherűrhajót – behunyta szemét. – Brrr. A teleszkópos lábak kiegyenlítették az ütődést.külső világ képét mutató képernyők narancsvörös fénnyel lobogtak – a rakétamotorok lángokat lövellve tartották a hajó hatalmas testét. . – Hát ezzel megvolnánk.. mikor jutunk el ismét egy lakatlan városba?.. eltekerte a kamera teleobjektívét. közel hozta a képet..

Ki utasított bennünket? Ha itt leszálltunk. és Lars a képernyőkön pillantotta meg két barátját. Úgysem hagyhatjuk el a hajót mindnyájan egyszerre. No. Távoli. No. szemöldöke egészen homloka közepére szaladt fel. Komolyabbra fordult a helyzet. Nem először járt a Marson. amíg elhalad a meteorraj. és folytathatjuk utunkat. – Ha bajban lenne. furcsa zúgás a készülékben. így most inkább elővette a tananyagot. Most aztán én vagyok bajban – gondolta. bizonyos mértékig a kupola is árnyékol. hát menjenek. A magasabbik. Mit is mond a szabályzat?. addig benézhetünk a kupolavárosba. a homoksivatagot is látta közelről szüleivel. – Annak a szerencsétlen embernek mi jelentjük az egyetlen reményt. No. – XB-8-as hívja a Marsi Támaszpontot! Ezt a hívást is hiába ismételgette. – Egy fenét lakatlan – csapott az irányítópultra Don. – Szó sincs róla. És Lanita nem olyan nagy.. ezt látta az elektromágneses sugárzásjelző. Most már biztos. az éter hullámain. “Segítségnyújtás társainknak". recseg. úgy is várnunk kell néhány órát.. gondolta. De hiába próbálkozott. Egyre türelmetlenebbül hívta Dont és Arielt. és újra lenyomta a mikrofon gombját. “Óvjad az újonnan felfedezett bolygók természeti környezetét". űrállomásokkal. Még jó. én itt maradok. hogy rövid. Ennek ellenére nem jött válasz. – Hiszen láttad. De a Mariskának nagy teljesítményű adója van. több pezsgő életű nagyvárosban volt már. Feszült csend támadt. – XB-8-as hívja a Négyes Űrszektor Irányítóközpontját! Megint csak süket csend. mennyi idő telt el. – Ariel rögtön átlátta a helyzetet. telis-tele van minden emberi településekkel. nem igazi űrlegénység ez. Mi most a teendő? Még egyszer hívott mindenkit. Mi lenne velünk valahol egy idegen galaxisban? – töprengett. legalább egy lakója van. akkor is nekieredtek volna a fiúk. hogy integetett? Biztosan segítséget kért. támaszpontokkal.– Lanita kupolaváros lakatlan – mondta halkan. Kis szünetekkel még kétszer ismételte hívását – semmi válasz. gondolta. gondolta Lars. igen. Néha pattan egyet a készülék. lázasan kergették egymást fejében a gondolatok. ti menjetek. Nem akadályozhatta meg. iderohanna – ellenkezett Lars józanul. – Nem láttad. Vagy nem hallják a hívást? Persze. – Kőszíved van – állapította meg Don keserűen. és a rádióadóra tévedt a tekintete. A segítséget. de az eredmény most is lesújtó volt. ez a piros ruhás űrremete! – Ráadásul valami okból szüksége van ránk – kontrázott Ariel. – Szóval lázadás a fedélzeten? – kérdezte. De tudta. Lapozgatta a fejezeteket. Legalább másfél óra. mind Ariel nagyon szeret csevegni. – A legénység két tagja tisztelettel engedélyt kér. “Teendők idegen lényekkel találkozás esetén" és a többi meg a többi. A megmenekülést! – Hagyjuk a nagy szavakat! – Lars keményen kitartott álláspontja mellett. villogásán. és a Szabályzatnak is eleget tehetett. mennyire jutottak. .Ilyenkor értesíteni kell haladéktalanul a legközelebbi űrbázist. most majd én hívom őket. hogy itt vagyunk a Naprendszerben. Észre sem vette. Az adás “kiment". Ha nem egyezett volna bele. Érezte. Visszatért a könyveihez. – Rendben. de semmi. A kupola árnyékoló hatása ellenére is hallaniok kellene az adást.. ha mindenáron expedíciót akartak szervezni. nem kapott választ. Lenyomta az adógombot.. Rádión tartjuk a kapcsolatot. hogy Az űrhajós etikája című kötetben még sok olyan oldal van. amit akarunk. amit csak egyszer olvasott el. hogy itt kell kivárnunk. Jelentkezzetek. így is. azt csinálunk. pedig mind Don. Negyedóra sem tellett bele. – U-ta-sí-tás?! – csodálkozott Don. beleszólt a mikrofonba: – XB-8-as hívja Dont és Arielt. mintegy kétórás gyalogos felderítőútra mehessen a közeli objektumra.. Furcsállta is. Névleg Lars volt a háromtagú legénység parancsnoka. – Az utasítás az. Lars fellélegzett: így megkönnyítették a dolgát.. hogy eddig nem jelentkeztek. Bajban lehetnek. hogy valami történt velük. Az űr hangja?. Meg kéne tőlük kérdezni. szürkésfehér szkafanderben Don. most már hamarosan jönnek vissza a fiúk – gondolta. Aggódni kezdett. a kisebbik narancssárgában Ariel. nem akarta kenyértörésre vinni a dolgot.

– Mi történt. gomolygott. összetömörült. visszanézett.. csillagok valahol irdatlan messzeségben. mert közben a fülhallgatókban egyre-másra recsegettropogott minden.. még tán rá . úgy szorult el a szíve. A kupola egyre magasabbnak tűnt. "keskeny út vezetett a város felé. porrá vált.. teorok. adást. ahogy közeledett.. de látták.. – Mágneses vihar. amelyek állani látszanak. aztán ő is megperdült. elképzelni is nehéz. Mindig nehezen tudta elhinni. bereked. amelyeknek még a létezéséről sem tudunk.. orkát. forgott.. száguldott. aztán továbbindult. és a hatalmas test lassan felemelkedik. létezett. lom.. Valami történhetett a fiúkkal. amit kellett. közelebb mentek egymáshoz. elnézte a tájat. sokrétű. – Most. arra az esetre. És ebben a percben is milliárd dolog történik milliárd távoli világban. Az űrben minden mozog.. az egész. törvényszerűségeket. mégis eljön olykor egy-egy ilyen pillanat. Ha nem űrsisak van a fején. és két alak jelent meg – egy magas fehér és egy alacsonyabb narancssárga űrruhás ember.. –. – Valami zavarja. Hallom. Most 13 óra 25 perc van. mikor nyílott a zsilipajtó." A másik kazettára valamivel hosszabb üzenetet mondott rá: elemezte helyzetét. Világos nappal kirabolják az embert – kesergett Don.. világűr lustái – mondta Lars a mikrofonba –. ellenőrzött mindért műszert. Megállt.. Lars megállt. A Mariska tompán csillogó ezüstös teste mozdulatlanul állt. és a zsilipkamrán keresztül kilépett a Mars felszínére. ráadásul megszakadt a rádióösszeköttetése minden lehetséges ponttal. Ezt a kazettát az automata akkor olvassa be. elmentem utánatok a kupolavárosba. Mögötte bársonyfekete. ha valamilyen külső rádióállomás hívná a hajót. Gyorsan az automata üzenetközvetítő szalagjára mondott két üzenetet. – Ekkora szemtelenséget életemben nem láttam.. Ezután felöltötte kék szkafanderét.. És ez így lesz akkor is.. Aztán bármilyen más rádióállomás jelentkezését kérte. hanem sapka. Alig húsz méterre lehetett a zsilipkaputól – jól látszott az élénkpiros színekkel körbefestett.. hogy milliárd évekkel ezelőtt is ugyanígy működött. A galaktika magja körül. nem látta. biztosan földhöz vágja dühében.. ha távolléte alatt visszajönnének a hajóra. vagy mi van? Hol voltatok ilyen sokáig? És miért nem válaszoltatok a rádióhívásaimra?. úgy kiáltotta: Mariska!. Don intett a karjával. összeállt.. eloltotta a fényeket.. A fiúk csak álltak. Bonyolult. hogy amit lát – az csak látszólagos nyugalom. valójában szédítő gyorsasággal száguldanak egymás körül. Valahogy túl hatalmas gépezet mozog körülöttünk. változott. A kövérkés fiú mindkét karját kinyújtotta űrhajójuk felé. Nem volt emberi szem. amely hallja adásukat.. pontosan közölte az utolsó órák eseményeit és amit tett..Akkor már döntött. – Recseg-rop.. Az ember évek óta tanulja az összefüggéseket.. Rosszat sejtve közeledett. A belső zsilipajtó nyílásakor a készülék majd – beolvassa a hangszórókba: “Fiúk! Rádióhívásra nem jelentkeztetek..... – A mi hajónk! – Elrabolják a Mariská-t! Lars rádión hívni kezdte az XB-8-ast. A Nap oldalról tűzött a tájra. A fiúk voltak. Hallani semmit sem hallottak. van itt. robbant. A fülhallgatókban csak furcsa zúgást hallottak. hallasz? –. ighanem.. nem láthatta a világot.. Az ember kibesz. amikor csak áll... ha ember talán már nem lesz a kozmoszban.. időtlen idők óta. De maga is sejtette. én is azt kérd. lekapcsolta.. fenyegető űr. Függetlenül az embertől. Ahogy távolodott az űrhajótól. Az mégis volt. A betonmező véget ért. A fénylő pontok. mindez felesleges. meredten bámulja ezt az egész mindenséget. – No végre. “Mint a reménytelenség szobra" – jutott még Lars eszébe. így elmélkedett Lars. fene egye. a kupolából kiálló háznyi rész –. hogy vöröses lángok csapnak ki az űrhajó alól. elromlott az órátok. – Mariska! Ariel kétségbeesett kiáltása áttörte még a hangzavart is. Most sem kapott választ. egy óra múlva visszajövök. és úgy érzi: semmit sem ért. Még belegondolni is szédítő. A Nap körül. Az egyiket a fiúknak..

teljesen magukra maradtak. és ezt véletlenül társai is tisztán értették. légüres helyiségben Don megnyomta a légeresztő gombokat. Legalább ezer kilométerre a legközelebbi lakott településtől. – Nem találtuk meg azt a piros ruhás embert – mondta Ariel.. – Akkor ez mi.. űrkalóz... – Ismeretlen tettesek kicsaltak bennünket a hajóból.. nincsenek. A Mariska hajtóműveinek lángoló fénye már csak egy kicsiny pont volt valahol az űrben. úgy érezték... mondtátok. elszámolni velük.. – Mint a középkorban.. – Tisztában vagytok vele.. Mindezt azért csinálták. Rettenetes érzés szorította el torkukat. – Menjünk be a városba – javasolta Lars. .. Arra gondolt... A benti levegőnek kissé égett gumiszaga volt. aztán hamarosan az is eltűnt.. aztán valamilyen módon zavart idéztek elő a rádiókapcsolatunkban. Aztán levették sisakjaikat. kaptuk kölcs. mi történt tulajdonképpen? – Lars hangja remegett. hogy megkaparinthassák a hajónkat. Némán vonultak be a zsilipkamrába. Ez sikerült is nekik.. amint a jelzőlámpák fénye pirosról zöldre váltott.. amíg itt ácsorognak. feleslegesen használják oxigénjüket az űrruhák palackjaiból. Szótlanul álltak néhány percig. A tágas... nem is a mi hajónk. – Apáéknak.. – Ráadásul...is tapos. mi pedig itt maradtunk egy szál űrruhában. – És még.. És a sisakjainkba épített kis rádiókészülékeinkkel még csak segítséget sem tudunk kérni.

aki nem veszti el a fejét. az esze közben azon járt. Emlékeztek. semmi érdekes – legyintett Ariel.. – Mert az űrhajónkat elvitték – folytatta Lars kegyetlenül –. Annak idején – száz évvel azelőtt – a kupolaváros építői mintha versenyeztek volna egymással. és honnan kerültek ide? Mennyi ideig éltek itt. Lars csak a fejét csóválta. akkor sikerül majd kivédeni a csapásokat. Lars csak nyelt egyet. optikai színhatásokkal és vegyi anyagok segítségével igyekeztek az egykori tervezők Lanita fölé a földi ég mását varázsolni. ez a hét is jól kezdődik mondta Don. Az emeleti ablakok is hiányoztak sok helyütt. – A házak kicsik. A földszinteken boltok maradványai. még pirosak. A falon egy nyomásmérő mutatója lassan kúszott előre. A festékrétegek sok helyen lekoptak már. Még mindig ott álltak a zsilipkamrában. a fiúk beléptek a városba. hogyan maradjunk életben. sőt barnák is. mielőtt mi ideérkeztünk? És miért nem jöttek oda hozzánk. – És élelem? Don és Ariel tanácstalanul nézett össze. terek. de a lumineszcens gömbök már javarészt darabokra törtek. Fehérek. miért kellett elrabolniuk a hajónkat és minket itt hagyniok? – Ezt mind nem tudjuk – legyintett nagyvonalúan Ariel –. Ez persze nem sikerült nekik. Ebből derült ki: ő is pontosan ugyanarra gondolt. – Házak.. a végén ellopják az űrhajónkat. pedig ott belül valami igencsak szorongatta a szívét. de most nem is lényeges. a nyers műanyag sárgás foltokban bukkant elő. Az egész város kicsit elhanyagolt. és ha netán nem tudnátok. – De kik voltak. ki épít furcsább. Kétoldalt házak álltak – nem volt köztük két egyforma. – Azonkívül minden rendben van – viccelődött Don –. A Földön manapság már elképzelhetetlen lenne. várva a belső ajtó nyílását.. – Az embert először egy vérszomjas vizsgabizottság elé idézik. hogyan kerültek ők ide? Kik és miért csalták be őket a városba? – A fickók alighanem már úton vannak a Mariskán – mondta váratlanul Don. Most itt állunk egy kihalt településen. és egy-hét múlva az utolsókat rúgjuk az éhségtől és szomjúságtól. – Mit láttatok a városban? – kérdezte hát Lars nyugalmat erőltetve magára. most már csak egy testhezálló kis agónia.. egy korty vizet sem találunk. hát most elmondom: ott tartottuk az élelmiszerünket. milyen szürke-sárga belülről a kupola. torkát. mi történhetett. Kinyílott a zsilipajtó. Az a fő kérdés. amire barátja.. mikor leereszkedtünk. – Szörnyű lehetett itt az élet!. itt-ott kitört üveglapokkal. hogy az emberek a városokban is kertek nélkül lakjanak. széles kirakatok.. Aszfaltozott utcán találták magukat. A bejárat mellett kigyulladt a zöld jelzőfény. Élelem?. A légnyomáskülönbség kiegyenlítődött a kamra és a kupolaváros belseje között. szomorú benyomást keltett. Lars. mit láttunk odalenn két évvel ezelőtt? – Emlékezünk – Lars csak gépiesen bólogatott. Lars felnézett. A főutca mentén csak emeletes épületek sorakoztak. Hát mondjátok. halványzöldek. Végül is. Az “űrkalózok" nyilván hosszabb időt töltöttek itt előzőleg. A járdák szélén a város alapításakor modernnek számító lámpaoszlopok. a többitől eltérőbb külsejű házat. – De miért csinálták az egészet? – Hogy megszerezzék a hajónkat. A látvány az első percben kísérteties volt: mintha egy földi városban lennének. Hol . sárgák. utcák. nem csapássorozat az élet? – Nem. mint egy mesterséges burkolat. a műanyag burkolat itt-ott már lehullott. ahol – könnyen előfordulhat – egyetlen falat élelmet. – Brrr! – Arielt legjobban a kilátásba helyezett éhezés rázta meg. aztán kényszerleszállást rendelnek el. – Lars keménynek mutatta magát. nagy foltok tarkították a falakat. A zsilipkamrához a legszélesebb főutca vezetett. Innen belülről nem olyannak tűnt a kupola. Tudta: neki kell a leginkább tartania magát... ha van köztük valaki. kékek. szorosan egymás mellé zsúfoltak – “jelentette" Ariel buzgólkodva. mikor megpillantotta.Második fejezet REJTÉLYES ESEMÉNYEK – No. Sok helyütt fekete reflektorokat is erősítettek a kupola bordázatára.

sosem hallott szót. ízlelgetve magában a furcsa. Még a bútorokat is elvitték. – Úgy néztek ki ők hárman. hogy mi most egy száz éve lakatlan városban kóválygunk. most keressük a kábelt. – Te is félsz.. Mikor felszámolták Lanitát. úgy rémlik. – Azért maradt itt is elég. Még szerencse.. akkor épülő kupola városokba.. hogy száz évvel ezelőtt már a Földön is ritkaságnak számított az aszfalt. és hoztak ide földi talajt. az “ősatyafiné" is. de sehol semmi. – A déli oldalon van.. atyafi? – csapott Don Ariel vállára. A külső réteg sok helyen lepattogzott. – Gyerünk! Keskeny utcába fordultak. kívül. néhol csak térdig érő műanyaghalmok.. hogy apró verejtékcseppek gyülekeznek a homlokán. kis növény három levelet terjesztett felfelé. elvált a falaktól. A tenyérnyi. mint apró.. mi?! – tört ki az idegesség Donból is. mint látod. Arra ni! – kinyújtott karjával mutatta.. félig beomlott szobák. felfelé bámult.. így aztán kevés jutott belőle az akkor épülő marsi városokba. Melyik oldalon hozhatták le a falról? Nem kellett sokáig szemlélődniük. – Igaza van Arielnek – lépett közbe Lars. Belül viszont egy kábelt vezettek le az antennától. – Mit bámulsz. Alig néhány helyen bányászták. hogy az összes marsi kupolavárosnak van saját rádióállomása. hogy oxigént hagytak nekünk – így Don. belülről fehér vagy drapp hőszigetelő-díszítő réteggel vonták be. egy növény. ahol összefut a bordázat. Mindhárman megtorpantak. – Szerintem barna. végig a kupola falán. Sisakját hóna alá kapva nekilódult. Nyugodtan mondta: – Amennyire emlékszem a tananyagra. biztosan elszállították ezt is más. Ariel? – Látom. Menjünk! – Hová? – szaporázta lépteit Ariel. Úgy első hallásra megítélve “atyafi" az afféle állatbőrös. Biztosan volt itt azelőtt kertészet is. – Persze hogy van. közelről nézett valamire. és ő is megtorpant. – Biztos az ókorban használták vagy még régebben.. Csakugyan. – Nézzétek. de ezen nem veszünk össze – legyintett Don nagyvonalúan. Csupa roncs. csak megjátszod a hőst! – Te. – Honnan tudod? – Don gyanakodva pislogott dús szemöldöke alól. Lars és Ariel egyszerre pillantották meg a kábel innen egészen vékonynak tűnő fekete vonalát. – Sehová sem megyek! – kiáltotta Ariel furcsán eltorzult arccal. látom a kupola közepét. kőbaltás vadász lehetett. Nézd. és az ilyen falakat kívülről színes. mert csak az időnket vesztegetjük. amelyik ennek megfelelően a kupola egyik szélén helyezkedett el – kiselőadása után nagyot fújt a fiú. a kissé fülledt levegő mozdulatlanul ölelte körül őket.. Volt “ősatyafi" és neje.laktak? Mit ettek? Mit ittak? De Don nem hagyott most időt töprengésre. Gyökeret eresztett a földbe. A kis utca közepéről széles csíkokban hiányzott a fekete burkolóréteg.. Ariel lehajolt. – Gyáva vagy. Megtorpant az utca közepén. A marsi házak félembernyi nagyságú műanyag blokktéglákból – elemekből – épültek. – Atyafi?.. a régi kupolavárosok rádióantennáit éppen a kupola csúcsán helyezték el. Néhol az alumínium keretes ablakok is kifordultak már helyükből. Ariel most nem reagált barátja incselkedésére.. – Félsz.. Ez a kábel közvetítette a jeleket az adóvevőhöz.. Csak ne ácsorogjunk már tétlenül.. – Ariel valamelyik poros mikrofilmjéről leste el – biggyesztette ajkát Don. ismerd be! – és Ariel egy pillanatra majdnem elsírta magát. elhallgass... Az mit jelent? – érdeklődött Lars. nézzétek. – Látod. De elfelejtetted. – Olvastam valahol – mondta Ariel –. Lars tudta. űr lustái. Az orrunk után. – Ha nem tudnátok. Lars érezte. – Benned egy iránytű veszett el. mert. mintha magához akarná ölelni a kupola falán át érkező fénysugarakat. Jó fekete föld. A másik utcában alig állt ép ház. most kell közbelépnie. – Gyertek. . – Az előbb két házban is voltunk – mesélte közben Don –. atyafi. felfelé bámult. színes bábuk egy hatalmas díszletekkel telezsúfolt színpad közepén. A kupola alatt nem volt légmozgás. ott meg felszedték az aszfaltot. – Akárhová. – Szerencsére nem veszett el. – Azt hiszem..

de ha sok van belőlük. De azért egy pillanatra ő is arra gondolt. Illetve. Szótlanul álltak. majd kopogni kell – tréfált Don. mert Lars diadalkiáltással jelezte. Az arckifejezésük nem sok jót ígért. – Ha éppen tudni akarod. Mivel verik szét a zárat? Már-már kézhez simuló vasrudakat keresett tekintetével. úgy látszik. széttört lámpák. ha a távozók annak idején bezárták az ajtót. – Naná. megvan a rádióállomás. szorongatja valami a torkát. Ariel kicsit megijedt. ahová a kábel vezet. de ezt igyekezett leplezni. kábeldarabok hevertek. Gyorsan szétfutottak. Továbbmentek. – Ezzel megvolnánk – dörgölte kezét Ariel. – A mai Marsvárosokban is vannak. kinek? A patkányoknak? – Ariel érezte. rajtunk kívül – nyugtázta Lars a felfedezést elégedetten. mikor Lars egyszerűen lábbal berúgta az ajtót. – Szerintem biztosan a talajból szívja. ez várható volt. felborzolta a fiúk haját.. Don még kétszer megfordult. – Áruszállító konténerekben. Lars bátran közelebb ment. Larsban ott motoszkált valami jó érzés: nincsenek már egyedül. miből élnek? – Földi rokonaik küldenek nekik csomagokat – elméskedett Ariel. Mit esznek. hogy idekerültek – vélte. . – Persze. – Mindenhol? Próbálnák csak ki űrruha nélkül egy kilométerrel odébb.– Nincs virágja. – Az a barna fémajtó! – Remélem. vannak itt más élőlények is. lógó kábelvégek. Itt-ott kapcsolótáblák maradványai. – És szegény űrhajótöröttekre nem gondoltak?! Bárki ide vetődhetett eddig is. Lars először a lefelé vezető betonlépcsőn indult el. és halkan morogta: – Honnan a fenéből van ezeknek a dögöknek élelmük?. Hogyan kérjen az illető segítséget a többi marsi településtől. – Furcsa. Don és Lars két perc múlva jöttek fel. – Don most egészen másképpen beszélt. – Mit beszélsz? – Nézz csak oda! Látod azokat a széttört fémtartályokat és azt a nagy szemétdombot? Patkányok futkosnak ott szép számmal. De a rádiókészülékeknek nyomuk sem volt. – Ott a bejárat! – Lars szokása szerint most is egyetlen dologra koncentrálta figyelmét. csak nyomaik. A kis épület egyik szintjét a talajba süllyesztették. Átgázoltak egy üres telken. mi lesz.. – Micsoda rendetlenség! Ezek a volt marslakó földiek igazán rendet csinálhattak volna maguk után. és eltűntek a romok között. hogy nincs vizünk. Egy percig meghatottan nézték a magányos növényt. mi történt. – Ariel. Roppant szívós bestiák. – De él. Elvitték magukkal az összes berendezést. A kitört ablakokon át behúzott a kinti langyos levegő. és azonnal el is felejtkeztek a rágcsálókról. Akkor Ariel is megértette. megöntöznénk. menjünk. – Végül is. ezután is. Tudta: űrruháját még egy mikrometeor sem ütné át.. Legalább tucatnyian. Hát ez aztán tényleg erős ütés volt. A vörös marsi homokbuckák és gödrök nem jelentettek akadályt. Larsnak úgy tűnt. Kár. ha még rádióadót sem hagytak itt? – Most mi vagyunk a szegény űr-Robinsonok – suttogta Ariel. No. – Szóval van itt más élőlény is. – Az lehet. erről is olvasott már. A kis szürkés patkányok nem várták meg közeledtét. mondjuk egy elromlott űrhajóval. nyitva van. nemhogy a patkányok fogai. mint szokott. Ariel a bejáratnál maradt. ilyenkor minden más megszűnt számára létezni.. atyafiak. – Disznóság! – lázadozott Don. bizony nem kellemes együtt élni velük – mondta Lars. Mindhárman felmentek az emeletre. Elsőként Lars mozdult. A falakon vaskampók. Szerteszét faládák. A törmelékhalmok között csakugyan némi mozgást láttak. – Honnan jut vízhez? Nem kéne megöntözni? – aggódott Lars. miért is hagyták volna itt. látja is már az épületet. mindenhol megélnek. mikor elmentek innen. egyáltalán hogyan. – A patkányok igen intelligens állatok – nyögte ki végül sápadtan. szerintem rögtön kinyúlnának – vélte Don komoran. Nyikorogva tárult szét. Don – éppen közelről szemlélt egy romos házat – elkapta a fiú karját. mit isznak. dróttekercsek. hónuk alatt sisakjukkal.

– A terep sivatagos. amelyen a műanyag kupola nyugodott. – Nem mondhatnám. élve? Egy tér közepén ültek le. Itt-ott a lakóházakból származó hulladék hevert. – Remélem. jobban jársz.. – Lars most igen komoly hangon beszélt. – Szép kis perspektíva. Mit gondoltok. közepén pedig egy szökőkút töredezett műmárvány kávája búslakodott. – Szerintem az első a fontosabb – Ariel nagyot nyelt –. – Don fejét ingatva még mindig Robinson sanyarú sorsa felett bánkódott. – Nem túl barátságos. Itt állunk ezer kilométerre a legközelebbi településtől.– Mi-zonok? – érdeklődött Don. Egyszer. bevárta a fiúkat. – Brrr! Patkányt enni?! – Honnan tudod. hogy levegő van bőven. és elhallgatott. Lars is leült. sisakját a kávára helyezte. az esze másutt járt.. kráterekkel tarkított. Még jó. úgy könnyű! – Don kissé csalódott volt. A kijáratnál nem torpant meg. – Hát te hová sietsz?! – kiáltotta Don. és karba tett kézzel várod a halált? . Ijesztgetni akarsz? – Donnak a lélegzete is elakadt egy pillanatra.. ahol a távolsági űrhajók üzemanyagot vesznek fel. Sajnos. gyerekek.. Valahogy értesítenünk kell a szerencsétlenségről a legközelebbi marsi várost. hogy ez a Lanita különösen elnyerte a tetszésemet. Látszott. a térképeink is az űrhajón maradtak. Don nagylelkűen legyintett. hogy rossz ízű? Még sohasem ettél – nevetett Don. – De. mint akinek van valamilyen célja.. – Hja. nincsenek-e patkányok a környéken. – Próbálna meg a te Robinsonod itt ejteni vadakat! Legfeljebb patkányokra vadászhatna! – Nem is rossz ötlet – perdült meg Lars. – Neked nincs szíved – kesergett Don. Ott kellett berendezkednie. Az első: élelemszerzés. Hosszan bámult maga elé. Huszon-egynéhány évig élt ott. Ariel előbb körülnézett. és arcán nyoma sem volt vidámságnak. vendégszerető város. – Élelem nélkül kibírjuk néhány napig. az egyforma kőlapok közül sok hiányzott már.. Valaha talán ez lehetett Lanita főtere. Lars változatlanul komoly maradt. merre is van az a kelet. – Határozatlanul intett az egyik irányba. – Csak nem gondoljátok komolyan? – Ariel meredten nézte barátait. Most is. hanem ment tovább egyenesen. én máris úgy érzem. – Don leült a kávára. A végén úgyis erre kell elszánnunk magunkat. mikor közölte velük: – Nem vagytok tisztában a helyzettel. majd megrázkódott.. Vagyis arra. és egy lakatlan szigetre vetődött. Azt nem szivattyúzták ki a távozó telepesek.. szóval a tizen-valahányadik században volt egy Robinson nevű tengerész. ha itt maradsz. Megtorpant. lábait befordította az egykori beton vízmedencébe. de szakadékok is lehetnek.. csak utána telepedett le a fiúk mellé. gabonát termelt – sorolta Ariel. Lementek a lépcsőn. járművünk nincs. De emlékezetem szerint a legközelebbi város a Mars-5-ös kupolatámaszpont. – A pusztulásba kergetnél bennünket? – Miért. A kövezet is hiányos volt. nem arra célzol. – Az 5-ös támaszpont körülbelül ezernyolcszáz kilométerre keletre van tőlünk.. a második: valamiképpen jelt adni az illetékeseknek.. akinek széttört a hajója.. még a tizen. hány napig bírjuk ki.. rádiónk nincs. De megkordult a gyomra. – Elemezzük a helyzetet – kezdte Lars. állatokat tenyésztett. hogy eredjünk neki gyalog ennek a nagy fene vörös sivatagnak – intett Don a kupola mögé. – Ezek a te középkori históriáid. hogy itt vagyunk. – Van valamilyen programod? Várnak valahol? Lars volt köztük a legkomolyabb. De ezt a pár napot sem szabad elvesztegetnünk. – És mit csinált az a fickó? Hogyan maradt életben? – Vadakat ejtett. másutt csak a puszta vörös marsi homokot látták. enni-innivalónk nincs.. – Hát elemezd. – Két teendőnk van. Ariel jól megnézte. amint belegondolt: húsz évig tengődni a kupolavárosban. Don gúnyolódását nem is hallotta.. A város kicsi volt – onnan az emeletről szabad szemmel remekül látta a túloldali falat. hogy elkelne némi ennivaló. – Robinsonok.. Lars töprengve nézett ki az ablakon. pontosan. régi szokás szerint kőpadok maradványai övezték.

Elrepült egy másik űrvárosba vagy a Földre. Arrafelé vették hát útjukat. Don mindig olyan részletesen festette le fantáziaképeit. – Egyszer csak felvillannak lámpái. ezúttal a Lars által “feladott" témára. Ariel rátapintott a lényegre. Tudjátok. különös fények gyúltak a szemében. teljesen mindegy. és akkor nyilvánvaló. – Ezt nem mondod komolyan. Becsaltak minket a városba. Tehát az akciójuk hosszas előkészítést igényelt. pedig a mi bőrünkre is megy a játék. hogy f ez éppúgy előfordulhat egy hét. mert hiszen az XB-8-as elment valahová. – Először is szállóhelyet keresünk – felelte Lars változatlanul komolyan. Amazok mindketten sejtették: megint rájött a “fantaziálás". hamarosan beesteledik.. – Patkányokat? – rázkódott meg Ariel. nem is fog feltűnni senkinek. a . és tranzisztorait ropogtatva leírja a képernyőre: “Nofene. az űrhajót elviszik egy csak általuk ismert kráterhasadékba. Legyen a patkányoknak is néhány jó napjuk. annál is inkább. Ettől függetlenül. kackiás bajuszú kis teremtmények sompolyognak elő óvatosan. amilyeneket a. A romok réseiből pedig hegyes orrú. semhogy hagynák magukat ráuszítani bárkire is. – Már látom a lelki szemeimmel. és hitetlenül ingatta fejét. amikor ilyen demokratikus vagy – pattant fel Don –. Ezt előzőleg fel kellett szerelniök itt valahol a város környékén vagy éppen a kupola alatt. – Lázas vagy – közölte Lars higgadtan. Délután van. A legénységre pedig idomított patkánysereget uszítanak.. Nem szabad. Ez a cinikus mondat teljesen összetörte a kövér fiú lelkivilágát. – Ami még rosszabb – fűzte tovább a szót Ariel –. hogy hajónkról nincs semmi hír. mert hisz nem tudhatták előre. mint két év múlva. De ez most sem tartott tovább egy percnél. hogy közben elvihessék az űrhajónkat. Igazi űrkalózok bujkálnak Lanita kupolavárosban. hát kénytelen voltam magam dönteni. kegyetlen. videofilmekben szoktunk látni. Én csak egy dologban reménykedem: a központi repülésnyilvántartó komputerei regisztrálták a mi utunkat is. kisebb-nagyobb jármű rozsdásodik. – Mondd. – Most már ebben sem vagyok olyan biztos – morogta Don. vérszomjas fickók. – A patkányok! – rázkódott meg a fiú. – Ez igen! No végre.A “halál" szóra Ariel megrázkódott. az egyik kábelével megvakarja drótüstökét. barátai felé fordult. – Felfalnak majd bennünket a patkányok! – Na és? – vont vállat Don. – Valahogy nem tud izgatni. – A vége még messze van – állt fel határozottan Lars.. órákkal ezelőtt mi is ugyanerre a megállapításra jutottunk. nemes kapitánybohóckodott Ariel is mély meghajlással –. mozdulatlanul a szökőkút töredezett kávája mellett. hogy nem a mi Mariskánk kedvéért csinálták az egészet. – Pontosan erre gondoltam én is – mondta Lars. kedves sorstársaim. és ha idetéved egy űrhajó. Ha már meghaltunk. amiről fogalmunk sincs. – Imádom. hogy a fiúk egy-egy percre teljesen hatása alá kerültek... hogy így legyen vége az embernek. Don és Ariel emlékeztek arra. – Szörnyű gyanúm van – mondta Ariel menet közben.. Holnap reggel eldöntjük.. – Azt hiszem. tervezettszervezett akcióval állunk szemben. Egy bizonyos idő elteltével feltűnik majd. – Az űrhajók odakinn nem rozsdásodnak. mikor ismét leltározzák majd a Naprendszerben közlekedő űrhajókat!. ahogy a komputernek feltűnik a dolog – fantáziáit tovább Don. te egészen mostanáig aludtál? – kérdezte Don gúnyosan.. ha tudomásunkra hoznád parancsaidat. a legénységet becsalják a városba. mint három tantárgyból megbukni egy szörnyű vizsgán.. hogy a zsilipkapu közelében jártak egy házban.. mit tegyünk. Emlékeztek a Barbár űrsziget című sorozatra? Ahogy ott irtották egymást a kalózok! Ezek meg ülnek lesben. Valami van itt a háttérben. amely viszonylag épségben maradt. mint pókok a hálójukban. – Ha nem vetted volna észre.. itt Lanitán. hogy egy szép napon leszállunk itt.. Don megtorpant. ahol már vagy ötven különböző korú. a patkányok pedig sokkal intelligensebbek annál. – Mindig félbeszakítasz. Hadd folytassam: a rádiózavarást valamilyen készülékkel végzik. ahogy Lars nevezte a hosszú fiú “rohamait". – Aztán élelmet. – Ariel rá tapintott a lényegre. és közölnéd velünk is magas döntésedet? – Mérhetetlenül leköteleznél. Mondjuk akkor. történik valami! Jobb. hát nem eltűnt az a fránya XB-8-as!" A baj csak az. – Mivel részetekről hiába vártam néhány értelmes ötletre. Képzelőereje mindig is élénk volt. máris látta önmagát a hátán fekve... kiknek a fészkébe kerültünk? Űrkalózok.

tépett műanyag lapot cibált maga után. . No persze. Lassan homály borult a városra. igyekezzenek már szálláshelyet találni. és nem hiszem. – Szerinted mihez kezdünk azzal a dobozzal? – kérdezte a kövér fiú Larstól. – Ariel a műanyag lapra heveredett. hogy a fekete fiú nem járt eredménytelenül. – Ezt valami kanáritenyésztőtől hoztad? – fitymálta Don a függönyt. neked is van humorod?! – álmélkodott Don.. fiúk. Nem hiszem.. Ha belegondolt. Lars és Don összenéztek. Majd csak lesz valahogy. A nappali és éjszakai hőmérséklet között bizony ötven fokos különbség is lehet. Eszébe jutottak a Marsról tanult dolgok. “Nem álmodom? – tette fel magának a kérdést. kincseit bányászszák. éjjeliszekrénynek jó lesz? – Nem. – A Mars 24 óra 37 perc alatt tesz meg egy fordulatot saját tengelye körül – mondta Lars. fintorgott. Ariel pedig szakadozott és igen nagy méretű citromsárga függönyt cipelt. – Azért némi bútorzat nem ártana – vélte Don. No.Holdra. lapos tetejű épület volt. Aztán az ablakok felé fordultak. városokat építettek.. hogy Lanitának erős oldala lenne a közvilágítás. hogy viszont mi. A sárgásfehér kupolán átszűrődő távoli napfény elhalványult. mert én is mindjárt elsírom magamat – morogta Don. brrr! És akkor rájött. – Nem" – adta meg gyorsan a választ is. – Még a végén megjavulsz. – No nézd. Egy nagy és vastag. A három fiú ott állt a sivár. Don diadalkiáltása jelezte.. ez “idegen bolygókra" vonatkozik. mindent magukkal vittek volna.. majdnem olyan. becsukhatatlan ajtók meredeztek. hogy közeledik az éjszaka. azon fogunk ebédelni – kezdett volna csúfolódni Don. egyemeletes. hogy ha a földi űrhajósok idegen bolygón vagy más égitesten töltik az éjszakát – legyen az néhány órás vagy a mi fogalmaink szerint esetleg több hónapig tartó “éjszaka". Két ujja közé vette a sárga anyagot. hogy az ilyen és ilyen számú űrhajó megérkezett. hogy mikor az utolsó telepesek is elhagytak a várost. A lépcsőket vastag porréteg fedte. Sötét és mintha azonnal hidegebb is lett volna. a levegőréteg szigetelő hatása érvényesül. Zsákmányukat felcipelték a nagy emeleti szobába.. De a fiúk elértették: arra célzott. és az ajtót is be lehetett csukni... – Hát jó éjszakát. miért hagyták a kupolát levegővel kitöltve a távozó telepesek. mit tudom én. Fázott. a Merkúrra. mint otthon.. Szürke műanyag burkolatú. – Nem. de az ő gyomra is megkordult. bekandikáltak a szomszéd házakba. így maga a kupola anyaga és a város maradványai kevésbé reagálnak a kinti hőmérséklet-változásokra. üres szoba közepén. A Szabályzat kimondja. – Hamarosan besötétedik. – Erre ráfekhetünk – közölte büszkén. – Nézzünk szét gyorsan a szomszédban – tanácsolta Ariel –. Olyan. Lars egy lécekből összetákolt dobozt. – Holnap majd meglátjuk. és csak nézték egymást. ezt már a tüzetesebb helyszíni szemle alkalmával állapították meg... ahol épek voltak az ablakok. talán az illetékeseknek szándékukban áll még valaha felhasználni ezt a várost valamilyen célra. Ki sejtheti majd. Hirtelen felült. Ott az űrkikötőben bejegyzik. A Földön. mi lenne velük a kupolaváros nélkül. az expedíció vezetője köteles gondoskodni állandó és feladatát jól ellátó őrszolgálatról. “Az Űrhajózási Szabályzat szerint őrséget kellett volna állítanunk" – gondolta. aztán csaknem egyszerre sóhajtották: – No gyere.. űrhajózási bázisként használják sok pontját. Ki tudja. – Gondolod. Eloszlottak. Éjszaka Lars felriadt. erre elhallgatott. – Feküdjünk le. látszólag összefüggéstelenül. Odakinn a vörös sivatagban most fénytelen és jeges az éjszaka. A földszinten itt-ott kitört ablakok. az eredeti legénysége egy elhagyott marsi kupolavárosban maradtunk? – Ne siránkozz. De miért csak a végén? Perceken belül a keresett házhoz értek. valahol csak akad valami. magára húzta a sárga függöny egyik sarkát. A Mars már régóta nem idegen az emberek számára. a tulajdonosa sárgaságban szenvedett – vágott vissza Ariel. hová! Ahová elment.

vakmerő és hirtelenkedő. Megborzongott. Ki lehetett a hívatlan látogató?. utcákra. Emlékezett rá. de – látta Lars. Az ismeretlen eltűnt. – Hagyj békén. Mintha valami – vagy valaki? – menekülne a földszintről. áthatolhatatlan sötétség uralkodott a házban. egy sejtelem – a szinte zajtalan.. semmit sem látott. Lars óvatosan kinyitotta az ajtót. Odakint – hol? – a lépcsőn. Az ablakok négyszögei egy árnyalattal világosabbak voltak.. Aztán újra hallotta a zajt. éhes vagyok és fázom. Az utolsó fokokon járt már. majd mintha falhoz dörgölődző test zaja. de.. Eltelt talán öt perc is. Egy ember. – Te fázol? – Don kinyújtott mutatóujja valószínűtlenül hosszú volt és egyenes. semmit sem hallott. már semmit sem hallott. kezdetleges “ágyuk" szélén... .. – Te? Akkor mit szóljak én? Nekem nincs olyan vastag hájrétegem. ki volt az éjszakai látogató. Egy ideig a takaróul szolgáló sárga függönyt orráig húzva szemlélte az ablak világosodó négyszögét. Lars sokáig gondolkodott lefekvés előtt. nyugtatgatta magát.. Mintha áthatolhatatlan.. A nesz a lépcső felől hallatszott.. De nem! Újra. lépteket hallott. De valami megcsikordult most az ő csizmája alatt. csikorgás. Csak valahol fenn a magasban. de “aranyszívű". Lars ekkor már nem óvatoskodott tovább. Mikor fejét kidugta. A fiú óvatosan lenyomta a kilincset. csak később mondta: – Jó reggelt. leszaladt a lépcsőn. Bohóckodásával éppen ezt igyekezett ellensúlyozni. “Űrcsizma sarka a betonon! – futott át a fiú agyán. én mennyire fázhatok! Lars szó nélkül felállt. mikor ismét megcsikordult valami.. és keze rátalált a hideg kilincsre. Talán mégsem lépéseket hallott.. Lába rátalált a fokokra. nyúlós fekete massza tapadt volna a házakra. – Hé. mikor a tárt utcai ajtónál valamilyen elsuhanó árnyat pillantott meg. De ekkor ismét csikordult valami. Arcán érezte a hűvösebb légáramlatot. Hajnalban Don ébredt elsőnek. amennyire a sötétség engedte. – Talpra. világmindenség lustája! – Don lerántotta a függönyt az ágyról. mint a házban. hogy a lépcső csak néhány méterrel odébb kezdődik. Vagy félt is kissé?. és mintha két fémdarab csendült volna össze. és erre a zajra egy másik nesz felelt: dobogás. – Vagy a patkányok. Lars az ajtó felé lopózott tapogatózva. szerencsétlen vándorai az űrnek! Talpra.. fülét a résre szorítva hallgatózott. Nagyhangú.. Kár. Úgy döntött. mondaná rá Ariel. Lassan emelte lábait. Don és Ariel mélyen aludtak. Lars lassan ledobta a függönyt magáról. Mindig ilyen volt.. Lars fekete barátja szemébe nézett és mindent megértett: Don éppoly éhes és gondterhelt volt mint ő. aztán undorral pillantott a citromsárga színű anyagra. De látni nem lehetett semmit. hogy tévedett?. felállt. levegőben suhanó árny eltűnt. átlépte a küszöböt. hűvös volt. másnap tüzetesen megszemléli a házat és környékét. Órájára nézett – földi idő szerint nyolc óra múlott. a fiúknak egyelőre nem szól. szíve a torkában dobog. Lehet.. Szerencsére ő feküdt legközelebb az ajtóhoz. Az árny körvonalait – ha nagyon rövid időre is. Hiába lesett ki az utcára. a kupola csúcsa körül volt világosabb." – tette hozzá gondolatban. leendő asztronauták! Ariel csak az egyik szemét nyitotta ki.. messzebb az utcán? – apró neszek. hát képzeld el... Mikor odaért. Minden lehetséges. De odakinn-valamivel világosabb volt. De Lars hiába meresztette szemét. mint neked. Végre nem bírta tovább. A sötétség mindent elborított. fiúk. – Alázatos tiszteletem a méltóságos és bölcs expedíció-kapitány úrnak – hajlongott Don tovább bohóckodva. leosont... És az én őseim egy szál ágyékkötőben futkostak a trópusi pálmafák alatt. szerette volna a másik két fiút jobb hangulatba ringatni." Érezte.. aki folyton régi kifejezéseket használ. És semmi kétsége sem volt afelől. Lerúgta a takarót. a ház előtt.Hallgatózott. Elhatározta. Percekig állt így. Az egész csak egy villanás volt. hogy nincs lámpám – gondolta. felugrott. Ezúttal furcsa csikorgás volt.. igen. Fázott. és a szoba sarkába hajította. nekem a meleg a génjeimbe van kódolva.

emlékszem. láttuk a térképeken. – Érre az egy lehetőségre nem gondoltak az űrexpedíciók tervezői. Ott is. Valamilyen raktár lehetett egykor. figyelmesen szemlélte a lépcsőfokokat és a ház előtt a töredezett aszfaltjárdát. – És mikor lesz belőlünk öreg gyerek? – Talán soha. legjobb esetben – felelte komolyan Dón. de semmilyen nyomot sem. Sokfelé vannak kitermelő telepek.. Nem látták a napot. – Megjavítjuk! – Ariel már el is indult. ártalmatlanná kell tenni.. A kihalt házak szürkén álltak. majd Larshoz fordult. – Csupáncsak egy apróság hiányzik. az utca üresen tátongott előttük. – Végül is. – tréfálkozott Don. Mikor ketten. rendes földi ruhában megyünk. ahol ők álltak. Lementek a földszintre. kijöttünk a Mariskából. ámde szerencsétlen társunkat – mutatott hosszú ujjával Arielre. ha nem hagysz végre szóhoz jutni. Ariel. – Nekem lyukas a cipőtalpam – tréfált Don. én megálmodtam az éjjel. Hallgatagon álltak a nehézkes házak. – A . talált. aztán elkomolyodva tette hozzá: – Vagy jeges zuhanyt. A kötelező felszerelési tárgyak közül kihagyták a kényszerzubbonyt.. Tehát kellene egy jármű. de Don csodálkozva hátba vágta. hogy egy autón robogok a Marson. nagyságos úr! – gúnyolódott Don. amely hosszúkás. – Még jó.– Pihenni sem hagyják a szegény űrhajóspalántákat – morogta Ariel. meleg fény. űrhajótöröttek! Az elektroautót csakugyan meglelték. az űrruhákat itt hagyjuk. Emberek ritkán. a hajam lobogott a szélben. a Marson javarészt éppen nyersanyag-kitermelés folyik. – Az űrruháink sisakjába épített rádióval milyen távolságra lehet sugározni? – Száz kilométerre. elhúztam jó néhány kráter között. de mélyebben még furcsa árnyékok nyúltak el a talajon. – Ide figyeljetek. A kupola felső részén már áttört a távoli Nap fénye. Ha meghallják az éterben a mi segélykérő jeleinket. – Végül is. – No persze. – Lehet. – Szóval azt álmodtam – kezdte Ariel –. hogy errefelé elég száraz az időjárás . A város képe olyan volt. Most mintha elpárolgott volna incselkedő kedve. – Eddig rendben is lenne a dolog – szívta a fogát Don. hiszen vagy ötven éve ott állhat. és más település vagy bánya közelébe juthatnánk. Keresztülmentem a vörös sivatagon. de sisak nélkül. de a kupola néhány körcikkelyén át zúdult a városra a sárga. micsodák? – Pupákok – ismételte Ariel.. pupákok – kezdett mondókájába Ariel. – Mindegyiken van egy vagy két felügyelő ember. hol van! De biztosan nem működik már. hogy van a környéken valamilyen bánya. Szóval. Szemeit dörgölve tápászkodott fel. – Megálmodtad – bólogatott Don együttérzően. – Ne bántsd – csitította Lars. idegenek. Itt a környéken nincsenek ilyen bányák. És közben beszéltem valakivel. robotok. földszintes épülethez csatlakozott. Két kis utcával odébb állt egy betonrámpa előtt. – Folytasd... – Tegnap láttunk egy elektrokocsit! – ragadta meg Ariel barátja karját. mellyel elhagyhatnánk Lanitát. de nem ti voltatok. azért hagyták ott. azt mondják. – No folytasd csak – egyezett bele nagylelkűen Don.. gondoskodnak arról. körülnézett. nem tudom ugyan. Mint eme dundi.. Larsnak eszébe jutott az éjszakai látogató. – Nem emlékszel? Alighanem rossz lehet. vak tyúk is talál szemet. hogy valakik értünk jöjjenek. – Ahol viszont főleg automaták dolgoznak. Ha egy űrhajós megőrül. – Tudom is. – Igazad van! – Don ugrott egy hatalmasat örömében. mert mi fiatal gyerekek vagyunk – bólogatott tudós képpel Don.. – Utánam. de valaha így szólították a fiatal gyerekeket. Lars pedig még a hajón maradt. – Ariel hangjából kiérezték a reménykedést. A nappali fény a hatalmas kupola keleti oldalán virított. – Fölösleges ez a sok beszéd – Lars közben magában döntött teendőik felől –. – Álljunk csak meg – Lars megtorpant. – Méltóztassék talán meleg fürdőt venni. Talán csak álmodta az egészet?. A feltöredezett aszfalton át siettek oda. hogyan menekülhetünk el innen. mint előző nap délután. Űrruhában voltam. mit jelent. de azonnal kész volt indulni. ebből a csapdából. kissé bizonytalan hangon –. – Pú..

. néhány percig egy lábon ugrált társai körül. hogy most nem űrruhában vannak. de hirtelen elhallgatott. Messze vannak a városok. nyitott járművet. nyakát felnyújtva fülelt. – Mi-ja? – csapott le Don. könnyű vászoncipőbe bújtatott lába megfájdult.. miféle szerzet csap itt ekkora zajt. kellett ez neked.. – Elvitték az akkumulátorokat – keseredett el Lars. – Miért.. télen Afrikában él. tapogatták-vizsgálták az alacsony. – Nemcsak Don. elgondolkozott. száraz csattantásokkal. Don meglökte – a szerkezet könnyedén odébb gurult. Mielőtt válaszolhattak volna. A hallgatag házak mintha fenyegetnék. – De hogyan akarod használni a szerkezetet? Lábbal lökdössük majd magunkat? Mert hajtóerő. Nagy madár. Ariel egy pillanatig habozott csupán. Arielnek az jutott eszébe: Don ősei így állhatták egykor a szavannákon. távoznánk? – kérdezte Ariel meglepően vékony hangon. szereti a meleget.. veszéllyel teli dzsungelek szélén. – Pszt! A Nagy Főnök töpreng – suttogta Don. újra hallották ugyanazt a hangot. feltűrte inge ujját – jobb... – Lars leporolta nadrágszárát. A kis ülés mögött apró rakfelület volt. ha öt-hatszáz kilométert kibírnak. és kinyújtott karral mutatott a földre. oda. Semmit sem láttak. Mintha egy nagy madár kelepelt volna fahangon. mint én – felelte Don –.. és az autót – amely inkább afféle belső áruszállító targonca volt – talán használatba is vehetik majd. – Ti is hallottátok? – Don mozdulatlanná merevedett. És ebben a csendben… Furcsa zajt hallottak. engedély nélkül. aztán félve körülnézett. Társai csendben szemlélték. pupák? – vigyorgott Don. hogy Don azonnal elhallgatott.. hogy mostanában a legújabb gólyadivat szerint a Marsra járnak telelni vagy nyaralni? – Larsra pillantott. Most már az irányát is megállapíthatták. Volt benne valami fenyegető. Rájöttek. – ismételte vékony hangon Ariel. Titkoktól hemzsegő. ami azt illeti. – Gyerünk! A két langaléta fiú azonnal el is indult a sarok felé..Valami részeg robot lehet – próbált tréfálkozni Don. – Nem vagyunk ijedősek. – Odanézzetek. az nincs. – A fene a gusztusát-.kupolavárosokban szerfelett ritkán zuhog az eső. Azt nem álmodtad meg. még ha tömörek is. kelepelő hang. hamar tönkremennek a marsi kősivatagban – vélte Lars. Most mintha erősebben – vagy közelebbről? – szólt volna. – Akkor nem érünk vele semmit! – Ariel dühösen belerúgott a kocsi oldalába. ha odamegyünk és megnézzük. – – Az bizony nem elég. de a fiú arcán olyan furcsa kifejezés jelent meg. – Ezt persze Don mondta. ha. vadállatok támadásától tartva. Lehet. – Elég. pupák. én is. hogy találunk bányákat a környéken. Harmadszor is felhangzott a furcsa. Az utca vége felől jött a hang. – Nem vagyunk mi olyan ijedősek. – Gólya.. – Pedig valahonnan innen jött a hang. te. – De nem külső használatra csinálták. Lars még egyszer körbejárta a kocsit. a helyükben én sem hagytam volna itt.. – Te.. alig néhány csavart kell meghúzniok. Arra pedig nem lehet számítani. itt hagyják egyes száz év múlva érkező dundi űrhajósjelölteknek. – Sőt – Don megigazította övét. – Lars és Ariel leguggoltak.. mi lenne. A tartály üres volt. helyrekalapálni az egyik oldalán egy kiálló alumínium burkolólapot. nyáron Európában... – Ez mind szép – fordult Don Arielhez. Megfeledkezett arról. . – Aránylag jó állapotban van. Gyorsan társai után iramodott.. – Mi bajod? – kérdezte kis idő múlva. – A kerekei rendben vannak – mondta elégedetten. Ezek a műanyag tömlők. – Mintha kelepelt volna egy óriási gólya – tette hozzá Ariel. megtapogatta itt-ott. – Szó sincs róla – rázta fejét Lars. Az utcasarkon megálltak. Lars mély lélegzetet vett. azt hitted... akarsz menni? – nyögte Ariel. ahol a kis téren az egykori szökőkút állt. – Elég ronda hang volt. – Mi lenne. – No.. sziszegve. Olyan lehet. . valami idegen. hogy ne kelljen gyalog vándorolniok a nagy vörös sivatagban? Persze hogy elvitték. honnan veszünk hozzá energiát? – A fekete fiú színpadias mozdulattal nyitotta fel a keskeny ülés mögötti fémláda fedelét.. és intett társainak.

előhívjuk és megvakargatjuk a füle tövét.. És azon a homokon.. de mivel száz évvel ezelőtt hagyták el a várost az emberek. – Mi van a zsilippel? – Ahányszor ki. mint tíz földi elefánt együtt. – Negyven centiméter hosszú. – Gyertek elő! Nem bántunk benneteket... Donban is felülkerekedett a vitatkozó kedv. – Mellesleg ez nem is egyetlen nagy nyom.. Nézzetek ide – itt világosan elválnak egymástól. de semmit sem értettek. és a fiúkra pillantott. és menet közben kérdezte: – Magától fog menni az elektrokocsi? Honnan szerzünk bele energiát? – Lehet. azt hiszem. Hát honnan kapja az a gép az energiát? – Nagy vagy! – nézett rá elismeréssel Ariel.. Egy ismeretlen lény csaknem félméteres talpnyomata. A rejtélyes illető tehát nem repül és nem akkora.. Négy: honnan tudod. a nyom mellé guggolt. Mi lehet a szándékuk? Érezte. nem? Ha a talajon közlekedik.. Ariel közben megemberelte magát. Az ujján számolta elő: – Egy: lehet. Hatalmas lábnyom. Csengő fiatal hangja messze szárnyalt a házak fölött. Kettő: ebben az esetben a lény nagyobb lehet. Félkörívben az üres vízmedence körül..és bejön. Ehhez is energia kell. vagy bepumpálja a levegőt. mint egy elefánt. Lars körbejárta a nyomot.. Olyanok. Don fekete bőre kicsit hamuszürkére váltott. Ariel nagyon töprengett valamin. A levegőben. hol. szakértőén szemlélte. Nem tudni. A nagysága nem haladhatja meg egyetlen elefánt nagyságát. és miért rejtőzködnek?. – Ez.. hogy a titokzatos lény meghallja a hangját... ti! – kiáltotta váratlanul Ariel. hogy a lábai igen távol vannak egymástól. azért nem látjuk őket. – Az mindjárt más – dörmögte Don. nem?.Az aszfalt egy hosszú darabon hiányzott. hanem négy kisebb... csak felfigyeltünk volna rá. azért vannak csak itt nyomok. hogy maradt valahol a városban néhány tucat nagy teljesítményű napelem. pupákok.. Négy: ha értelmes lény. – elfogytak érvei. Mintha attól tartana. hogy ugrálva. Eszébe jutott éjszakai “kalandja". Kicsit túl népes ez a lakatlan város! Emberek és állatok is élnek itt? De kik. hogy nagy teljesítményű elemeket találunk. állat? Értelmes lény is lehet. Persze senki sem válaszolt. a meglepő látvány rá is nagy hatást gyakorolt. Lars is megszemlélte a nyomot. de sehogy sem sikerült. hogy repül. ne féljetek! – tette hozzá Don csúfondárosan. és tényleg olyan nagy. – És a zsilipkapu? – torpant meg Lars. akkor oké. Lars volt az első. aki magához tért.. mint tíz elefánt. ha értelmes lény.. Don tanácstalanul böködte negyedik ujját. Don Larsra nézett. vizuálisan is észrevettük volna. nem is szólva a légmozgásról.. Ezért a többi nyomot ötven vagy száz méterrel odébb találjuk meg. mi? – nyögte végül a kövérkés fiú.. – Hé. a vöröses marshomok sima felülete helyettesítette. Kettő: lehet. mint egy furcsa virág lenyomata. Ariel olyan sápadt volt.. hogy tagjait elönti a jeges. hogy ez. Szeretett volna megszabadulni ettől az érzéstől. A szája széle remegett. a szivattyú vagy kiszívja. mély lélegzetet vett. Lassan indultak. rémület.halad. még nem gyártottak ilyeneket.. hány percig álltak némán. Akkoriban. a zsilipkamrából egy szerkezét.. Lars mintájára ujjain számlálta elő érveit: – Egy: ha ilyen nagy termetű lenne. nyilván nagy zajt csap. mintha nehezükre esne elszakadni a titokzatos helytől. akár a frissen hullott hó. igen halkan. nem valószínű. Három: a többi nyom az aszfalton volt. valaki. – Itt valami nem tetszik nekem – mondta végre Don.. Lars még egyszer megnézte a nyomokat. Három: az is elképzelhető. – Ha csak akkora. aztán intett: – Gyerünk vissza az elektroautóhoz. Ha repül. Szeme automatikusan a folytatását kereste – de sem a kis utca felől. sem a tér felől nem talált hasonlókra. A másik kettő is megállt. – Miféle szerzet lehet ez az állat? És miért hagyott csak egy nyomot? Lars már megnyugodott. Egyszerűen – félt. Lehet. – Lehet. – Egy zseni! A kupolaváros esze! . repülés közben egy pillanatra letette az egyik lábát. medvetalphoz hasonlít.

. ahol az autót hagyták. – Ez mind szép – mondta Lars szerényen –. fura hangon csak annyit mondott: – Befejezheted az ábrándozást. aztán azt. Lars. – Mit beszélsz? Miért nem? – Mert az elektrokocsi. mert majd nem tudunk kimenni – morogta Don. de azért ne örüljetek túl korán. honnan veszi és hogyan tárolja azt az energiát. Aztán el kell jutnunk valahogyan ahhoz a tárolóberendezéshez. és rekedtes. – És mindezt éhgyomorra – mondta Ariel. beépíteni őket az elektroautóba. Először is meg kell tudnunk. Egyszer csak megfordult.– Csak el ne rontsuk a zsilipet. Nem fogunk semmit beszerelni a kocsiba. ahogy Don jegyezte meg az imént. eltűnt! . kiszerelni a tápegységek egy részét és ha azok akkumulátorok... És mindezt úgy csinálni. hogy a zsilipkapu is működőképes maradjon. Don ment legelöl.... milyen energián alapul a zsiliprendszer motorja. A fiúk befordultak a kis térre. Nem megyünk segítségért a sivatagba.

.. Kicsodák? – jajdult fel a kövérkés fiú. mióta itt leszálltunk. hajlott hátú. ha hangot is közvetítenél. vagy olyan keskeny az ajtaja. ha halkan beszéljük meg a legfontosabb dolgokat. és a lábnyomok is eltűntek volna.. Az akkumulátorok nélkül kicsi a súlya. hogy szemük megszokja a homályt.. – Lars közelebb intette barátait. hogy még a suttogásukat is meghalljuk. Az elektrokocsi magától nem gurult arrébb. – De ki?.. Azok az ismeretlenek tehették. – Hogy az a hétrétegű. kihallgatják minden szavunkat. De ez már így van. – Ezúttal Ariel volt köztük a leghiggadtabb. ne félj. Hát akkor hová dughatták? – A legkézenfekvőbb. kis ideig vártak. hogy a raktárba.. Káromkodom – sziszegte Don dühösen. Két ember kellett hozzá. ha most visszamennénk a szökőkúthoz. Lars és Don vállukat nekifeszítve lökték be a vasajtót. – Akkor pedig megtalálják a kocsit. ezzel semmire sem megyünk. és hozzátette ábrándosán: – A régiek. hogy kénytelenek legyünk itt maradni. barna bőrű. azok a bejáratot keresték. A sárgás kupola fölött valahol ott ragyogott a Nap. No és honnan veszed. Összehúzott szemmel figyelte a képernyőn feltűnő látványt. hogy hagytuk magunkat becsapni.Harmadik fejezet AZ IDEGENEK FORTÉLYAI Meggyorsították lépteiket.. – Ne siránkozz. – Lars megtörölte homlokát.. hogy eltolják. Jó előre gondoskodtunk rejtett mikrofonokról is. mint te – felelte Lars. Tudsz képet adni a raktárból? – Igen... – Először elcsaltak bennünket azzal a kerepeléssel vagy mivel. – Hozd közelebb a képet. – Fordítsd el a kamerát. Aztán csaknem egyszerre kiáltották: – A kocsi!.. négyballábas hányasöprögető bádogrobot verje szét ezt az átkozott kupolavárost!. Hiszen te is könnyedén odébblökted fél lábbal. – Nem siránkozom. A végén már szinte rohanvást érkeztek a betonrámpával felszerelt hosszú raktárépület elé. aztán miközben mi negyedóráig álmélkodtunk a fura lábnyomok körül. persze volt elég idejük. – A karvalyarcú egy ideig szemlélte a fiúkat. – Elég volt egy is. nikkelfejű. – Kezd valahogy sok lenni a rejtély. Tudsz is te káromkodni – legyintett Ariel. Az sem ártana. Lehet. Hát akkor lássuk. – Azt én is szeretném tudni. ott is van két rejtett kameránk.. – Káromkodsz?.. A raktárban sötét volt. Aki szólt. igen. – De már azon sem csodálkoznék. aztán egyetlen ugrással az alacsony rámpán termettek. – Lars nyugodtan mutatott a hosszúkás épületre. Gesztikulálva beszélgettek.. mihez kezdenek. ebben biztos lehetsz.. hogy azon ugyan nem fér be az autó. hogy emberek a tettesek? – Lehet. hogy közben megfosszanak bennünket a menekülés egyetlen eszközétől. idősebb férfi volt. – Remek.. Úgy megtűzdeltük azt az épületet is. egészen világos lett már. ebből is látszik: mindenre képesek csak azért. De itt majdnem minden háznak magas a küszöbe. felmeredező vörös haja megcsillant a halvány fényben. – Jobb. Megálltak a rámpa mellett. – Az az igazság.. ahol az autót hagyták. – De mit akarnak velünk? – kérdezte türelmetlenül Ariel.. hogy igazad van. – Egy biztos: tartsunk össze. összedugták a fejüket. – Közvetítek. – Persze – Don rögtön tudta mire céloz Lars. karvalyarcú. Garázsok nincsenek. . – Nem vihették messzire. nem is a patkányok vitték el. azok aztán tudtak káromkodni.. – Be fognak menni a raktárba – felelte a másik. – Talán tizenöt percet töltöttünk a szökőkútnál – nézegetett körül Don. Az elektrokocsi tényleg eltűnt... A félhomályos helyiségben ketten ültek. A fiúk egymásra néztek. felnézett. – Annyit tudunk. A képernyőn ismét feltűnt a három fiú. Jóval fiatalabb volt. A gyomra megkordult.. ajkát harapdálva.

Magához vette űrruhája sisakját. – Ariel a gyomrához kapott. hamarosan huszonnégy órája lesz. – Feldobja.. a talpát. – Ezzel még azt az óriási repülő vadállatot is meg lehetne kötözni. amelyektől a háztetők. Az éhség. – És most a mi tiszteletünkre felébresztették magukat?. – Az elektroautó egyik kerekén átfűzte a láncot.. – Ha sokat beszélünk még az evésről.– Megvagy! – Ariel gyorsan az elektroautó mellett termett. . a sarokba hajította. Leült a küszöbre. fintorral folytatta: – Gyerekek. mint az extragalaktikus űrhajók legénysége – tréfált Ariel. hogy ilyen vidám vagy más rovására – füstölgőit Ariel. vagy más okból rejtélyesek. – Ariel hangjából némi aggodalom csendült ki. A sötét sarkokban valami mozdult. És magukkal hozzák a jót. Vagy létezők.. amikor Don egy hatalmas láncot húzott elő egy szomszédos ház romos pincéjéből.. de lakatlanok. hogy átereszt bizonyos káros sugarakat. A tágas. ittott feltüremkedett. Addig kombinált a két végén. hogy a jármű életre kel és önhatalmúlag elgurul. hanem meghalok az éhségtől! – kiáltotta a dundi fiú kétségbeesetten. hogy magukkal vitték sisakjaikat is. tompa nyomás. Mit vétett Lanita? A kupoláról kiderült.. – Lars nyomást érzett a gyomrában: igen. falak. a másik kettő nekiáll és felkutatja a zsilipkapu energiaforrását. hogy nincs hozzá egy megfelelő méretű lakat.. aztán eszébe jutott: az éhség úgyis előbb végez velük.. Haha! – Örülök. amint egy haldokló égnek rúgja lábait.. A kövérkés Ariel észrevette. Voltak a Földön is titokzatos városok. ahol lakunk. Lábuk alatt porladozott a betonpadló. Aztán a két fiú elment.. – Ez valami új sport? – Nem. még soha nem érzett ilyent. Elgondolkozott az. míg úgy tűnt. az most – úgy látszik – megismétlődik az űrben.. – Egyedül maradjak?. akkor ezek mit esznek? Honnan jutnak táplálékhoz vagy száz éve már? – Akármilyen intelligensek.. – Don a szavakat ízlelgette. nagy terem majdnem üres volt. de legendák éltetői – mint az eldorádói aranyvárosok. tetők. széttört.. még soha nem éhezett. hogy nekünk is lesz ettől valami bajunk? – töprengett Ariel. belakják őket.. hogy utoljára evett. így majd rádión is érintkezhetnek egymással. a kapuoszlophoz erősítette. Egyikünk mellette marad.. és felnyerített: – Ez jó!. mintha attól tartana. Meg zajt is csap. a rosszat. Az emberek oda is magukkal viszik történelmüket. Az elektroautót magunkkal visszük a házba. majd felment az emeletre.... Lars közelebb intette őket.. De így is megfelel a célnak. mostantól fogva állandóan őrködni fogunk. A patkányok a falban és a padlóban látható számtalan lyukon tűntek el.. Aztán felpattant. – Szóval ide dugták – suttogta Don. Városokat építenek. – No. Gyerünk! Az órák – földi idő szerint – délelőtt tíz órát mutattak. – De amíg amazok kibogozzák. mit ehetnek ezek az állatok. – Lehet. megtapogatta az elektroautót rögzítő láncot. elkapta a kormánykereket. itt maradsz.. Nem létezők. mint Timbuktu. de az ügyesen elhajolt előle. A lépcső poros volt. Angkor-Vat. hozzáférhetetlen járataikban. – Ariel. elképzelte a jelenetet. Kell ott lenni néhány akkumulátornak. ablaknál állva. sikerült összefűznie. azért száz évig nem élhetnek ennivaló nélkül. Lanita.. Az emberek egészségére káros sugarakat.. mint a sugarak. – Ha annak idején az emberek mind elmentek innen. Létezők. ez már az éhség.. – Patkányok! – Don felkapott egy kavicsot. Tiahuanaco. – Nem tart erősen – jelentette ki a művelet végén. a halott város. – Kár. Ami egykor a Földön előfordult... a falak sem védenek meg. amelyik állítólag ott keringett a szökőkút körül – csörgette elégedetten a fekete fiú az ökölnyi láncszemeket. de semmit sem talált.. aztán egy szép napon elhagyják. Körülnéztek. Házak. – Csak nem félsz? – Don szokása szerint jó erősen hátba vágta volna barátját. fiúk.. Nyilván szép kolóniákban élhettek az épületek alatt jól rejtett. Igen. de századokon át megközelíthetetlenek. hibernáltatták magukat. – Lars elment a sarokba.... – Engem már régóta izgat. én hamarosan feldobom a talpam. – Mit csinálsz? – kerekedtek el Don amúgy is nagy szemei.. Lehet. Ariel kicsit furcsán érezte magát.. Régi olvasmányai jutottak eszébe. Furcsa.

De elhinnék-e a fiúk. Hány napig is bírja ki az emberi szervezet táplálék és víz nélkül? Visszaült a küszöbre. erre nem lehet várni. tehát az ilyen nyilvánvalóan nagy fontosságú szerkezetet rengésbiztos helyre rejtették. Nem. Lars körülnézett. Egyik sem nézett ki erőműtelepnek. És nincs sok idő. mi az. egyiket a másik után.. A bejárati zsilip körül csupa alacsony. Alacsony.. Köveket gyűjtött. lapos tetős ház állott. Ariel csatakiáltást hallat – a saját félelmét is túlharsogja vele! –. Az óriáspók megáll a ház előtt. A menekülés egyetlen módja. Az egyik oldalon a betonfalban műanyag ajtót fedeztek fel. nem fog szólni Larsnak és Donnak.. Nem. vöröslő levelek. hogy ezek a lábak okozzák azt a kopogó hangot! Szeretne erősnek. hogy hat ízelt. gondolta. Kicsit rézsútosan közeledik. Aztán a kis utca végén. Ariel annyit még észrevett. de már hallotta. A régiektől minden kitellett – mondta Don mély meggyőződéssel. és nyugtalanság szorította el a szívét. Hosszan nézte a megláncolt elektroautót. De rögtön tudta. – Eldughatták éppenséggel valahol egészen másutt is. Nem lehet. Csak éppen száz évvel ezelőtti. visszaszalad az utcára.. Ez még mutációnak is derék példány lenne. Egy óriási pók!. Már az éhségről is megfeledkezett. fekete szőrös puha lábát váltogatja. – A javítóegységek tájékoztatására szolgáló kód. Útközben betondarabokat. a hegyek kékből zöldbe váltanak. Furcsa hang.. a sarkon befordult valami. és apró fekete ponttá válik az utca másik végén. nem álom ez. alacsony lény. És úgy is viselkedni. kutya nagyságú fekete valami közeledett.. – Vagy a felszín alatt. Ariel lihegve áll. – Vagyis talaj alatti betonbunkerbe. – Mindig leöntesz egy vödör hideg vízzel – duzzogott a fekete fiú. szőrös hát.. ki mentené meg őket – véletlenül? Nem. álmodik.Állt még az ablaknál. Még nem tudta. de a kövek tovább gördülnek a vörös homokon. férfiasnak látszani. vékony szál. mintha régi lópaták csattognának. az ismeretlen lény nem hagyott nyomokat. Vagy elaludt az őrszolgálat alatt. eltűnik. Behunyta szemét. Elég gyorsan futott. A fiú-felriadt álmodozásából. Nem. – Vagy a felszínen. Valamit hallott. aztán váratlanul hatalmas ökölcsapást . Fékezni szeretné magát. Kijönne ebbe a romvárosba. kinyitotta szemét. – Mars-rezgések is előfordulhatnak – mondta aztán –. Kék hegyek. – Ugyan – hűtötte le Lars. hogy megfossza őket a kocsitól. köveket kap fel a töredezett fokokról.. Hullámzó sárga mező – közelről a kalászoknak felálló merev tűbajuszuk van. Földhöz lapuló. Aranytenger. Mégis azon veszi észre magát.. Az elektroautóra néz – vagy csak Arielnek tűnik úgy? A dundi fiúban hirtelen bátorsággá nő az előbbi ijedtség. Le kéne nyomni az adógombot. – Titkosírás – vélte Don izgatottan.. jobb lesz hallgatni.. Felpattant. fekete test. Ma már talán senki sem tudná megmondani. Rajta fekete festékkel pingált számok. de hiába. Kop-kop. zörgő haraszt a lábak alatt. Vasláb csattoghat így üveggé olvadt-fagyott homokon. A képzelet odaröpíti Arielt. Még azt hinnék. Aztán fülelni kezdett. A kövek áthatolnak az állat testén! Igen! Pontosan látja Ariel: eltalálja ugyan kétszer is. fejét forgatva várakozott. aztán megfordult. mit jelentett. érezte. beszólni a mikrofonba. Az állat menekül. lassan lement a lépcsőn. mi történt? Ariel hosszan szemlélte a homokot. azt mondod? Körbejárták a zsilipkamrát. hallucinált.. tölgyerdő.. Majdnem méteres átmérőjű. Néhány másodperc. Mi lehetett ez? Testtelen marslakó? Felvette sisakját. és visszaült a küszöbre. megfordul. és már dobja is a köveket. Ariel szeme kerekre tágult. Bolyhos. nem fél már. kör alakú. Hogy a fiúknak is éppen most kellett elmenniök. földi tájat látott maga előtt. hogy rohan fel a lépcsőkön. barnássárga makkok bújnak a kacskaringós szélű falevelek alatt. Ariel az első pillanatban azt hitte. oldalra is kiáll néhány kemény.. Ha ez a fenevad is azért jött. Álmodta talán az egészet? Hiszen ekkora pókok nincsenek.. Kemény lábú valaki lehet. még mindig saját bátorságát csodálja.. Egy pillanatra jeges rémület öntötte el. valahol messze hegyek. Kip-kop.

. Ide nézz. Don már felemelte öklét. mint erővel. – Elektromos feszültség alatt van a kábel – mutatott Lars a mennyezeten húzódó sárgás burkolatú fémcsövekre. – Így kell ezt csinálni – mosolygott Lars. A vörös hajú igazított valamit az egyik pulton. hogy némelyik akkumulátorra ráírták a gyártás évét is… – Nem némelyikre. – Nézd.. Kétemeletnyi mélységben járhattak már. bevetjük az egész arzenált. és hirtelen elhallgatott. öreg fiú! Úgy jöttünk ide. nehogy túl régóta használt készülékeket építsenek bele olyan berendezésekbe. – Igazad van. Megtaláltuk az akkumulátorokat. hogy az ajtónyitásra automatikusan kapcsolódott be a világítás. főleg azután. Amazok az akkumulátorokról beszélgettek. – Lars közelről nézte meg az egyik akkumulátor fedelét. – Sínen vagyunk – örült Lars is. – Tovább. Pattogva törtek el a lapok. Rögtön jobb lett a kedve. így buzdították egymást. – A műanyag sem tart örökké – nevetett Don elégedetten. – Ne is folytasd.. Don még kétszer körültáncolta a kis termet. – És ha kell. hogy tavaly építettük be az új darabokat. akkor mit keresnek itt ezek a szuperakkumulátorok? Amiket Melnyikov alig tizenöt évvel ezelőtt talált fel?. A lépcső poros volt. és elegáns mozdulattal lenyomta a kilincset. csak utána torpant meg. – Hallottad? – mondta a karvalyorrú.. Már tudják. a zsilip alá kanyarodunk.. . hogy bezúzza. ha kikapcsoljuk az egyiket. hanem kétoldalt a felmagasított betonszegélyen álló ládaszerű kis szekrények. Bármikor lépsz a zsilipbe. hogy Lars megdicsérte erejét. Nagy dörejjel szakadt be. hanem mindegyikre – legyintett Don.Menjünk le. mindegyik öt egységből áll – magyarázta a fekete fiú szakértelemmel. aztán usgyé! Irány a sivatag. bátran. – Mi lesz. ha kinyitják a másik ajtót is? – kérdezte a vörös hajú.. – De figyelmüket nem ez kötötte le. Tehát a kábel is állandóan feszültség alatt lehet – magyarázta a fiú. Az ajtó kinyílott.. de Lars intett. – Ez kozmotechnikai előírás. – Ott kell lenni az akkumulátoroknak. aztán rájöttek. Egy kicsit megszeppentek... – Mit szólsz. ahogy a Melnyikov-akkumulátorok fölé hajoltak. Árnyékuk hatalmasra nőtt a szemközti falon. Lars szétfeszítette a nyílást. – Elég. – Honnan tudod? – Ez vezet a zsilip légszivattyújához meg az ajtókhoz. helyben vagyunk! – kiáltotta Don. Kik cserélték ki vadonatújra az akkumulátorokat és mi célból?… A képernyőn tisztán látták a két fiút. – Fő a nyugalom.. – Mindent meg kell tennünk... felvisszük és beépítjük a kocsiba. – Valami lépcső. mint a szagot kapott kutyák. hogy ne jöhessenek közelebb. – Többet ésszel. A nagy tükrök a fényelemekre sugározzák a fényt. és innen származik a zsiliprendszer energiája. Fény gyulladt fejük felett. várjon. A fiúk hangját most tisztábban hallották. ezek az akkumulátorok tárolják. az átalakított energiát ide továbbítják.. ahol. mikor végre újabb ajtó elé kerültek a félhomályban. Kis teremben álltak. A túlsó végén újabb széles ajtó nyílott. Átlátszó műanyag fedelükön halványsárga fény szivárgott ki.. ezen a legszélsőn tavalyi dátum szerepel a “gyártás ideje" rovatban. ahogy Ariel mondaná. – Melnyikov-rendszerű szuperakkumulátorok. De azért egy kicsit haboztak. – A karvalyorrú hangjában elszánt döntés. és a telepekhez lépett. azonnal működni kezd. Erre azonnal megbékélt. – Rájöttek. hogy.. szétszereljük. de bátran ment lefelé a lépcsőn. – Hogy te milyen okos vagy – gúnyolódott Don. – Oké. Keskeny folyosón találták magukat. – Mi bajod van? – Csak annyi – felelte barátja lassan –. A problémát az okozza. ha a kupolavárost száz éve hagyták el lakói. – A kupola tetején vannak a napfénykollektorok és a fényelemek.mért az ajtóra. – Hát csak tovább.

– Meggyőztél – Lars homlokáról elsimultak a ráncok –. Az előbb fényes.. kilencszáz kilométerre lenne elég. – Mi van? Oda is be akarsz menni? – Don legyintett. – Bemenjünk? – kérdezte Don bátorságra kapva. hogy visszhangoztak a falak.. Erre dühösen előkapta a legnagyobb csavarhúzót és a zár melletti résbe dugva. később pedig már tudatosan készültek az űrhajóséletre. Időnként biztosan felkeresik a várost a szervizszolgálat űrhajói. Mikor először bejöttünk. Don máris a kilincsre tette a kezét. és segítségünkre sietnek. minden űrexpedíciónk nemes főnöke! Töröld le borús homlokodról a gondoknak az ő ráncaikat és. essünk neki. és alkatrészeire bontották az egyik akkumulátort. hogy is? Ja. mennyi energia lehet bennük? – Nézd meg a feszültségmutatót. ott az ajtó mögött is égett volna a világítás. – Csend! Ez meglepte Dont.. és megreparálják a szerelők. hogy a zsiliprendszer működőképes legyen. hogy nem. A betonpadló és az ajtó közti parányi rést nézte. Ott álltak már kétoldalt mellette. – Megnézzük? – Don hangjából nem érződött ki túlságos lelkesedés. – Logikus. hogy megjavíthassanak egyegy elromlott műszert vagy szolgáltatóegységet. Ez volt a döntő érv. Kikapcsolták. Nem tévedett?.. hogy az akkumulátorokat időnként cserélni kell. De az is lehet. – Szeretnék a végére járni ennek a sok titoknak – felelte a barátja. A zár pattant. hogy egész életüket egy űrállomáson töltötték. de az zárva volt. mi ketten is megakadályozhatjuk ezeket a gyerekeket abban... – Több akkumulátor úgysem fér a kocsira. majd suttogva kérdezte: – Mi van?. Örömmel akasztotta le “jó lesz ez nekünk!" felkiáltással. amitől Don azonnal felhagyott a mókázással.. Felvitték az utolsó részelemet is. Az akkumulátor darabjait felvitték a kapu mellé. az . betoldani. már a sisakrádió jeleit is felfoghatják valahol. szóval feldobom a talpamat! Lars nem is figyelt rá. mint a többi. Don a sarokban talált egy csavarhúzót és néhány más szerszámot egy ladikéban a falon. – Te mindenhol rémeket látsz. Ezernyolcszáz egység. de közben akkorát kordult a gyomra. Persze lehet. – Don körülnézett. Ott mindig akadt valami szerelnivaló. – Képzelődsz. megremeg a csukott ajtó. éppen elég fáradtak.. sötét volt az a rés ott alul. és.. – Mit gondolsz. most megint sötét. hogy csak képzelődés az egész.. itt van. összesen. Kezdetben a felnőttek fogásait lesték el. Larsnak úgy tűnt. gyakran kellett valamit javítani.. A negyedórával ezelőtt Larstól ellesett elegáns mozdulattal próbálta kitárni az ajtót. Azt hiszem. szétszedni. – Az előbb úgy láttam. – Nem kéne szólni a többieknek? – Nem... Megpróbálta a dolgot tréfára fordítani. – Hallgasd csak! Távoli zúgás vált egyre hangosabbá. majd visszamentek a szerszámokért. mint a marsi sivatag. A súlytöbblettel is számolni kell. kiszerelni. Még néhány óra. Tényleg éhes volt. Most vették hasznát.. mintha a túlsó oldalon..A másik töprengett. gyerünk.. – így nyugtatgatta önmagát. ha azt akarják. és maguk kérték nemegyszer. – Azt mondom. Lars elgondolkozva pillantott a kis terem másik ajtajára. mintha az ismeretlen hangforrás közeledne. – Kilométerenként két egységet számítva. – Ó... Ha az elektrokocsi ötszáz kilométerre távolodik el Lanitától. ez is olyan krémszínű műanyagból volt. ajánlatosabb lenne valami ennivaló után nézni. amit kell. – Don – mondta. a hangjában volt valami. – Mindegy. egyelőre nem. Elhallgatott. – De nem ilyen terepen. hogy behatoljanak. – Lehet. nekifeszült. és bizonyos alkalmakkor – mint például kényszerleszállás esetén – az űrhajósok bejuthassanak a kupola alá.. Hadd pihenjenek. – És talán valami ennivalót is találunk – tette hozzá néhány másodperces késéssel.. Látod.

terem? Csak fények villogtak. hogy mi oda behatoljunk. Maga sem tudta. hol itt.. bizony nem volt könnyű. Lars arca sápadt volt. a hangsebességű repülőgépek startolhattak így a Földön. Fénycsíkok és pászmák. tétován tette lábait egymás elé. sárga.. zuhan tovább és. nagyon régen. Elájult. Nagyon furcsán érezte magát.... Beleszólt a rádió mikrofonjába: – Ariel!. – Pontosan azt. halvány. bár maguk sem tudták.. mennyi ideig tartott ez az egész. foltok és ütemes villanások. – Szerintem hagyjuk ezt most.. A legszörnyűbb az volt. belebámult a fekete semmibe. Segítségre nem számíthatott.. fekete semmi. szoba. valahol a magasban. pihenni. mire felcipelte társát a lépcsőn. Csodálkozva és rémülten kiáltottak fel. És Lars elindult... hallgató sötétségtenger szélén. Lars menne tovább.. Messze van minden. fémes-érces-ezüstös hang tölti meg a levegőt.. Don legyőzte félelmét. Lassan tértek magukhoz.. Nemcsak a fejében. És azt sem tudták. A zaj új robbanással indul.. Mintha száz és száz méterrel elmaradt volna mögötte. szinte szikrázik a sötétség. Mert. Csak egyetlen fényszóró maradt égve. ahol egy emberi test hevert. Még nem mertek belépni.. Sötét alagútba esik. hogy az előbb hallott zaj helyett síri csend uralkodott. Éhes vagyok. A világ hallótávolon kívül került. . egyszer csak hirtelen sötét lett. mint vízből partra mászó kutya. Megkönnyebbülten fektette a bejáratnál álló akkumulátorelemek mellé... de úgy érzi. és az akkumulátorokat is el kéne vinni Arielhez. Nem látták a másik helyiséget. . és mindenféle ócska trükkel próbálják elvenni amúgy sem fényes kedvünket. micsoda. semmi. kútba lép. Arrafelé botorkált. Valamikor. Hamar kiért az akkumulátorszobába... Lassan szokták meg újra az akkumulátorterem most halványnak tűnő világítását. nincs vége.. vajon mit láthatott odabenn?. Lábában folyékony ólom.. Valahol a messzeségben ismét fény villant.. Vaksötét.. Fehér. Ott állt a rejtélyes. a rejtélyes fények kialudtak. de csak a homály ásított feketén.. mitől kellene félniök. Most sárgára vált a fény. tesz is néhány lépést.. Megrázkódott. Mi ez a zsongás?. kék. hogy ott valahol – határozatlan irányba intett – van a titok nyitja.. És ez a zúgás.. piros.. – Lars!. Lefeküdni. A szemük még mindig káprázott. Mégis tartottak valamilyen ismeretlen veszélytől. Furcsa szorongás ébredt lelkűk mélyén. gyere vissza! Don hangja nagyon messziről hallatszott. Az egyik lábát így is a padlón húzta.. de végtagjaiban is érzi. agyba vágó. most már biztos. Felnyalábolta barátját. – Mind a ketten egyszerre?. Mi van veled? A szőke fiú csukott szemmel feküdt. Semmit sem látott. De Larsot valami vonzotta a sötét terembe. lábait elkaszálták. – Mi volt ez? – kérdezte Don. ismeretlen feketeség húzódott előttük. Fehér kört vetített a padlóra. – Én azért mégis bemegyek – Lars hangja szilárdan csendült –. mikor melléje térdelt. – Alighanem csak képzelődtünk – mondta Don. – Lars. van egy olyan érzésem... mintha valakik meg akarnák akadályozni. Lars kissé még dadogott. A két fiúnak a szeme káprázott. de agya már helyrezökkent. Lars nem mozdult. Aztán hirtelen sok szín gyullad szeme előtt. teste elernyedő. Don rohant. Folyosó volt.. Körös-körül sötétség volt.. szeretném tudni. ingerlő.. gondolta. Percek teltek el. én is. szédülten álltak az ajtóban. lila fényszórók kévéi bolyongtak. zuhan a mélybe. felívelő. megsemmisítő zúgás. A zúgás húsz-harminc másodperc elteltével ismét elült. Mintha térdig járna valamilyen egyszerre hideg és forró légrétegben. mintha tenger partján álltak volna felhős éjszakán. megpihent. – Tudod. Közeledő zúgás. Don körülnézett. – Nyilván azok a pléhlelkű űrkalózok – dohogott Don. Don megveregette a fiú arcát. Az egész látvány leírhatatlan benyomást keltett bennük. de az nem tért magához. egymást is alig ismerték fel.ajtó kitárult. hol ott keresztezve egymást.. zöld. Vörös villogás. aztán űrruhája sisakjáért nyúlt. csalogató lámpa. – Lars. megrázta. Kékeszöld.. – Akik elrabolták a hajónkat.

minden eshetőségre. honnan varázsoltad elő azt a pohár vizet?! Mikor az egész városban nincs egy csepp sem! – Hogyhogy nincs? – csodálkozott Ariel. de valahogy furcsán gyengének érezte magát.. Néha megmegrándult. “No. lehet. és kérünk két kiló marsi kenyeret. Lars hamarosan lábra állt. Lanita szalámival és Phobos tejjel meg Deimos sajttal. – Mit adtál neki? – kerekedtek el Don nagy fekete szemei. Don összeszerelte az akkumulátort. hogy mégis rendesek? Lars – talán a friss víz hatására – magához tért.. – Ne izgulj – mondta Don. csikorgás után meghallotta barátja hangját: – Itt Ariel... nem. A földön fekvő fiú mellkasa megmozdult. Aztán Lars mellé térdelt. Nem emlékezett rá. ízleni fog nekünk a patkányhús? – Brrr! – rázkódott meg Ariel. Lars szempillái megrebbentek.. – Mi van? – Elájult odalenn.. Egy kis vizet kéne adni neki. – Éhes vagyok – mondta Ariel.. Talán magához fog térni. baja esett.. – Nem újság – legyintett Don. – Ámbár. a fiú mohón ivott. . – Te láttál egy boltot – tréfálkozott Don. Látta. űrátka? Jelentkezz! Végre némi recsegés. a járdán ültek. azt nem tudom. legalább most az egyszer nem kérdezősködik feleslegesen" – gondolta Don megkönnyebbülten. – vont vállat Ariel. Meg hogy az éhség a legjobb szakács.Csend. – Vizet.. azt mondják. ha jól meggondoljuk – töprengett Don –.. te itt fohászkodtál Lars mellett. a küszöbön pedig ott állt az a pohár. – Ennivalót kell szereznünk – Lars ellökte magát a faltól. – Mikor ideértem. úgy hoztam ki a hátamon. és gyorsan “hazafelé" indultak. az éhségtől az ember mindenre képes. Te mondtad.. Hol vagy. Most még. – Neked megártott az a föld alatti kaland – hadonászott Don –. hogy azt kéne neki adni. azt hiszed. érezte. Végül is.. mintha apró áramlökések szaladnának át testén. rohamosan visszatér régi energiája és kedve –. és kinyitotta félig a szemét... – Persze hogy mondtam! Te szerencsétlen. – Miért.. kicsoda? Gyorsan fogd az elektrokocsit. a vezetőülés mögé.. a patkányhús sem lehet rosszabb. Lars szeretett volna segíteni. és a betonajtó nyílására mutatott. hogy az a. De milyen jó is lenne most egy pohár víz!. Csak úgy. – Fő a nyugalom – Ariel szokása szerint kedvenc mondását idézte. – Fő a nyugalom – ismételte Ariel elszántan. – suttogta. Don?. és én már tudom is.. és várakozva pillantott barátaira.. mi történt vele. Nagy csörömpöléssel érkezett Ariel. olvastam valahol. – Bemegyünk. A “házuk" előtt.. szóval ők voltak. Hogy mi lesz holnap ilyenkor. lehetőleg frisset. alig tudott lefékezni mellettük... és Ariel segítségével ráemelték a nyitott kocsira. Igen. de valahogy nehezen emelte tagjait. Te vagy az. Ariel fehér műanyag poharat tartott Lars szájához. ő is szomjas. és megint ok nélkül. Két barátja az akkumulátorokkal együtt felrakta a kocsira. de elsősorban Larsnak kellene most adni egy kis vizet.. Ebben az egész átkozott kupolavárosban nincs egy csepp ivóvíz sem! Don kiszáradt ajkakkal nézett körül. de önkéntelenül is megnyalta cserepes ajkát.. Az utcasarkon előbb az elektroautó bukkant fel.. van erőnk. mintha nagyot sóhajtott volna. Siess nagyon! – Larsnak?. Rohanok. hol van itt ennivaló. és vele együtt rohanj ide. – Ezt már Ariellel is meg tudjuk csinálni... – Már lassan huszonnégy órája lebzselünk itt – méltatlankodott Don.. mint mondjuk a. – A patkányok – mondta Lars. a dundi fiú hátulról tolta szélsebesen.. Don még kétszer visszanézett – távolról is látta a széttört ajtó küszöbén fehérlő kis poharat. Az éhség legyengíti az embert. Don csak nagy sokára tudta kinyögni: – Szóval. Larsnak.. – Vizet. Don közelebb ugrott. tele vízzel. azt kérdeztem. Don idegesen kiáltotta: – Ariel. hogy a fiú gyengén lélegzik. mit gondoltál.

A ház olyannak tűnt. az elektroautót sem hagyták ott. sem velünk – gondolta a fekete fiú. és várakozva tekintett Larsra. hogy kicsit színezték a betont a régiek – poroszkált mellette Ariel nézelődve. – Arról van szó. – És neked az van? – érdeklődött Don borúsan. Aztán – anélkül hogy szóltak volna egymáshoz – gyorsan kijöttek. maradj itt. őrizd a kocsit. magasan elhelyezett ablakok. – Én érzem – mondta váratlanul Ariel. A fiúk erre nem tudtak mit válaszolni. Gyere. – Egy szóval sem mondtam. De miért?. De az emberekkel együtt eltűnt az élelem is. és a fal felé fordult. – Odabenn nincs semmi. az nincs? – Nem viccelek. nem kellett azon töprengeni. állandóan az az érzésem. Visszatért a kedve. fő a nyugalom. Mert valahol találtak élelmet: Kicsit újra elszaporodtak. azt már láttuk – Lars a környező épületeket szemlélte –. – Lars már jól érezte magát. – És lázad. hogy mégsem kell patkányt falatozni. bárhol. – Szeretem. – Célozzuk meg a következőt. Remélhetőleg ezúttal nem lesz baj. hogy patkányhúst kell ennetek. hol tartotta volna a tartalék élelmet? Persze. de semmit sem találtak. A képlet egyszerű: száz évvel ezelőtt az emberek elmentek Lanitáról. Én a földszintet vizsgálom át. szólunk a rádión. Rég porladt bútorok. mi elindulunk – lökte oldalba Don.. A szomjúság is gyötörte. mint egy vezércikk az Űrövezeti Híradóban. hogy a fiú ajkai cserepesek. hogy néhány patkány túlélte az első nagy éhínséget.. . Persze mindhárman együtt mentek. Tehát itt valahol kell élelemnek lennie. Ariel.. Mióta itt vagyunk a városban. patkányrágta szőnyegmaradványok között óriási porfelhőkben bolyongtak ide-oda. – Nem ismered a patkányokat! – helyeselt buzgón Don is. – Amíg te itt dadogsz. te érzed. – Nem ismered a patkányokat – felelte Lars. mikor meghallotta. hová rejtsék előlük az ennivalót. – Tiszta sor – vágott közbe Ariel. – Ariel nagyokat nyelt. Hamarosan a raktárhoz értek. – Viszont ennek van értelme is – vágott vissza Lars.. te pedig az emeletet. hogy a rendelkezésre álló élelmiszer mennyisége korlátozott. te még gyenge lehetsz az előző kalandod után.. A zöld házat felforgatták.– Hallgass! – Ariel gyomrához kapott. Egészen másról van szó. mikor ilyen kis esztéta vagy – morogta Don. azok a. Lars egyre kisebbedett a lapos raktár előtt. megérintette Ariel homlokát. hogy figyelik minden lépésünket.. – Juj de szépen mondtad! – méltatta a beszédet Don. Sem vele. – Ha befejezted. Ha ő lett volna az akkori emberek helyén. bármilyen intelligens állat is. – Elég furcsa menet benyomását kelthetjük.. és visszanézett. – Most én mondom. – Gondolod. – A patkányok tehát mind feldobták a talpukat. És én sem nézhetek ki különbül. Ezt diktálja a természettudományos logika. már nem volt olyan zöld az arca. sőt Don előrelátóan a vasláncot is maga után húzta a darabos. a lapos raktár körül. Ariel. – Úgy hangzott. képzeld. – Különben nagyon egyhangú lenne a látvány. valahol másutt kell lennie a tápláléknak.. Lars.. a gyomrára szorította kezét. – Gondolj csak bele: táplálék nélkül a patkány sem létezhet. hepehupás aszfalton. hol láttad a legtöbb patkányt? – Azt hiszem. – Don hangjában gúnyos megértéssel fordult a kövérkés fiúhoz. Vékony falak. – Menjünk. Szótlanul mentek tovább. Mikor az élelmiszerraktárakat építették.. Don lassan fordította tekintetét a raktártól jobbra.. – Most én veszem át a vezetést – szólalt meg Don ellentmondást nem tűrő hangon –. ha valamelyikünknek segítségre lesz szüksége. de a természetes szaporulatot kordában tartotta és tartja az a tény. gyere utánunk. – Még jó. Töprengve álltak a kocsi mellett. – Igen? Szóval. hogy látnak bennünket?. mint a többi. ahová az elektrokocsit dugták azok a. még talán egyáltalán nem voltak Lanitán patkányok. abban a világoszöld házban kezdjük. Egy kis természettudományos logika kell hozzá. futott át agyán. Azt ott azzal a kiugró terasszal. Don látta. – Van. Itt maradtak a patkányok. ami az emberek távoztával köszöntött be..

műanyag ajtók. Gyere. Hogyan is mehetne.. – Igen. Arielt az emeleten. hozzám. Még nem volt teljesen tudatában. Úgy érezte. jutott eszébe. gyere. A dundi fiú már szaladt is le a lépcsőn. Jókora huzat lehet itt. Csakugyan csend volt. “No tessék.. de légmozgást nem érzett. Már nem tudott mozdulni.. most már csend van. Lementek a pincébe. a suttogó-kérlelő-csábító hang veszélyt jelent. A fiú tagjait zsibbadás öntötte el. egyre távolabbról suttogott. álomba merül. hogy egyre veszít erejéből. kellemes hullámok csapkodták fülét. A zene közben állandóan szólt a háttérben. Nem volt képes egyetlen mozdulatot sem tenni. mintha suttogó szél közeledne.... mélyet lélegzett... Don. no még egy kicsit – és ellenkezése erősebbnek bizonyult.. Iszonyú erőfeszítéssel bukott fel a tudat nyílt felszínére.. Itt még patkányok sincsenek. meddig tarthatott ez az állapot.. Meglepetten állt a folyosó közepén. Furcsa homály sűrűsödött köröskörül. – Tökéletes csend van. de valahol már érezte. – Nem.. ez nem lehetséges.. nem! – kiáltotta benne valami. Mi lehet Ariellel. És aztán.. behízelgő hang suttogta áthatóan: – Don!. reményvesztetten. – Don!. Vagy csak neki tűnt úgy? – Hallod? – Mit? – értetlenkedett Ariel. – a hang elhalt. Kétoldalt ajtók nyíltak.. piros dallamokat. – Don. Mozdulatlanul állt. – Sápadt vagyok – nyögte Don.. Az édeskés dallamok mintha hálót borítottak volna rá. lábai zenemocsárba merültek. Először csak távoli zúgást hallott. de végül sikerült. Lágy.. lábait jóleső érzés szögezte a padlóhoz. gyere ide.. mielőtt a zúgás lassan lágy zenébe ment át. – Don. Vagy csak úgy tűnt Donnak? Ingoványban érezte magát. dallamhínárok tekeredtek rá. Hát itt nehéz lesz ehető dolgot találni. Kabult volt.. Tömérdek patkány futkosott a . Gyere! A hang fiatal nőé lehetett. – Történt valami? – érdeklődött Ariel fontoskodva. Valahol a testében – vagy az agyában? – fénylő pontként nőtt az ellenkezés. de aztán a külső világ teljesen elmerült.. mint a zene. hiszen a kupolavárosban nincs egyetlen lélek sem. itt-ott poros.. – Ariel!.. semmi – felelte Don csöndesen. A folyosó a lakás mélyére vezetett.. eltéríteni. álomtenger csapódik lágyan már nem is látszó ébrenlétpartok között. És akkor. mi vár ott rájuk. lehallatszottak léptei. – Igen? – Don elgondolkozott. és a fiú érezte. – Mit ordítasz? És mi van veled? Olyan szürke vagy. – Don. hová akarják csalni? Nem hagyhatja itt társait.. lemondóan. az elgyengült Larsot a ház előtt. az utánacsapó hullámok még vissza-visszarántották. elcsalni. Don a keskeny folyosón ment előre.. semmi egyéb. Még egy kicsit. Don!. A zene még ott zúgott valahol a falak között. A fiú üres helyiségekbe pillantott be. vízből mászik meredek partra.. minden ellenkezést ébresztett benne. törött bútorok hevertek. Az alacsony ablakokon a szomszédos ház udvarát látták.. és hallgatózott. nem adhatja meg magát. Valahol az emeleten Ariel motoszkált. Édes.. Nem. Ez nem lehet – gondolta –. mint apadó tenger csituló hullámai. és akkor most a nevemen szólítanak. gyere! Nem tudta. Nem. A fiú szinte látta a levegőben úszó melegbarna. Nem is sejtjették... ki ismer itt engem. Don nem hagyja magát behálózni. most aztán engem is elkaptak" – ez volt az utolsó gondolata. – Don. úgy érezte. A dallamok szinte teste köré tekeredtek. a hang... gondolta.. Már ő sem hallott semmit. A hang mintha már kissé ingerült lett volna.. A két fiú habozás nélkül közeledett. gondolta.

– No. hogy itt is olyan sokan vannak? – Dehogynem. szétrúgható. minden esélyed meglesz arra. Az udvaron a patkányok jöttükre szétfutottak. Én csak azt látom. Biztos tüskébe lépett.. Meg a kétszersültet. Ariel végignézett a falon. – Gyere. hogy ismerőseid vannak a Marson? No. nézzük meg. Arról az oldalról talán hozzáférhetünk. – Én igen. – Soha nem hittem volna. – Nézd. és betekintett a nyíláson. – A végén még igazad lehet. Mivel nem értünk hozzá és gyógyszerünk sincs. – csak állával intett. önmagukat. Don megragadta. – Jól vagy?. de ilyen papírba csomagolják mostanában a “Vita" űrhajóskekszet. ahol az előbb voltak. és mereven nézett az utca végébe. Az ajtó félig bedőlt. Tartsd az ajtót… Ekkor az utca felől kétségbeesett kiáltást hallottak. hogy. – Parancsolj. – Nézd. Netán meg is puszilhatod. egy kivételével. – Figyeld... Ámbár Lanitán még tüske sincs. kezd kibékülni a patkányokkal. – Ki hitte volna. – Inkább segíts. – Hogy ezeknek még a sugárzás sem árt – dohogott Ariel. milyen helyes jószág – nevetett Ariel. – Menj és simogasd meg – tanácsolta komoran Don.. – Te Don. – Nem káprázik.. tudom. – Don nem mozdult. Lars sápadtan állt az elektrokocsi mellett. Don fintorgott. – Gyere. hogy az a másfél hónap ilyen sokat jelent – morogta a hosszú fekete fiú. és eltűnt.. – Elvégre te vagy az idősebb. A patkány nem várta be őket. míg el nem törik" és így tovább. bajuszát. Úgy tűnt. hogy rázza a lábát. Mi történhetett ismét? Lars kiáltása bizony nem örömet jelzett. És az a dolog . – Káprázik a szemem? – kérdezte Ariel kiszáradó torokkal. itt minden műanyagból van – felelte Ariel. Úgy rohantak ki az utcára. – Ariel nem közeledett ugyan az állathoz. mint erővel – mondta fensőbbséggel. nevetségesen mozgatta hegyes orrát. Larsot féltették és. integet a mellső lábával. De mit csomagolhattak bele eredetileg? – Nem szeretném elkiabálni a dolgot – mondta komoran Ariel –. akkor innen nem férünk hozzá. – Összerágták őket a barátod barátai. adj egy jókora követ. és kifordította helyéből. – Tudod.. – De ha ott a fal túlsó oldalán van ilyesmi.. színes papírcsíkok. így most. zöld volt. és visszament a szomszéd házba. a közeledő fiúk elől beugrott a lyukba..... Csak később torpant meg. és a szája szélét harapdálta. mostanában nem kedvelem az ilyen pincék mélyén nyíló ajtókat. ezt érezték. – Majd megharap. – Csak egy vasajtót – intett Ariel az egyik sötét sarok felé. kérvényt nyújtsak be? – idegeskedett Don. nem gyanús az. ó patkányok zavaros fejű barátja. Az utca vége.. – Mi van. – Többet ésszel. – Neked megártott a pincelevegő – állapította meg Don. Ha bedugom a kezemet.. – Te nem vagy normális.falak tövében. – Hát ennek már sohasem lesz vége? – Don lihegve szaladt Ariel előtt.. – De nézd. az egész! – Ariel egyegy szó után erőteljes rúgásokat mért űrhajóscsizmájával a vasajtó eresztékeire. – Kő nincs. maga esik bele" vagy “addig üsd a vasat. – Közmondásokat én is tudok – biggyesztette ajkát Ariel –. például: “ki korán kel. – Mégis ki kell nyitnunk a vasajtót. – Don töprengve nézte a műanyag falban tátongó ökölnyi lyukat... eszébe jutott a pince. – Tudom. – Hát menjünk – és Ariel sem mozdult. most a hátsó lábára áll. amit Cvitaminnal dúsítottak. még a levegő is. de le nem vette róla a szemét. – Ezért régen halt őseink a vasajtót is műanyag falba ágyazták. feldobom a talpamat. csak utánad – udvariaskodott Ariel. Ariel elkapta a karját. beteg leszel és ápolhatunk. megharapnak a patkány barátaid. Rendkívül gyanús – a fiú lassan lerázta magáról az előbbi esemény hatásait. A kupolán átszűrődő világosság néhol árnyékká szelídült. Menjünk fel inkább. De ott.. Ez az állat megállt a sarokban a fal egy mélyedése előtt. Ariel követte.. üdvözöld szépen..... Itt a pincében úgysem látunk semmit.. És folyton engem néz. Esetleg a rokonod?. Minden hirtelen zöld lett arrafelé. kerülve a fényt. Don. Inkább figyelmeztetésnek hangzott.

– Don! kiáltotta aztán Lars ijedten... Aztán mégis rohant társai után. jó? – Az alak kilépett a fénybe. és felszálltak. a kis helyes marsi bányarém. lefelé nem fog terjedni. – Szerintem menjünk! – Ariel már hátrált is. A csend iszonyatot sugallt és hatalmas veszélyt. Zöldes fény váltott szürkére.. A sarokból zaj hallatszott. A pincében lassan világosodott. Szeretett volna a falakba. – Hülyeség lenne itt maradni. Lars még habozott: és ha a gáz mégis terjedni fog lefelé? Ott pusztulnak mindnyájan egy lyukban. mert társai nem mozdultak. – nyüszítette Ariel rémülten. De lábai és ösztönei már vitték is lefelé. Kisebb zöld csóvák fúvódtak előre alul. talán nem is a félelemtől. Lars szinte mozdulni sem mert.. egymást is alig látták már. Ariel akkorát lélegzett felszabadultan. nem lett semmi bajunk. Édeskés illata volt a levegőnek.. egészen jól meglennénk ezek nélkül is. Gondoltam. – Hát nincs itt egy nyugodt perce sem az embernek? – Donnak remegett a szája széle. majd villámgyorsan eltűnt. nyugtalanul figyelte a lépcsőket. nézzétek csak.. – Mielőtt folytatjátok az ordibálást. Az előbb még itt állt. Mikor tűnik fel a zöld gáz? Az odafent nyitva hagyott ajtó nyílása elsötétült. A beálló rémült csendben mindketten hallották. addig megnézem. és mi űrruha nélkül vagyunk. reméljük – suttogta Don. – Donnak a fél órával ezelőtt átélt dolgok jutottak eszébe. A veszély tehát még nem múlott el. – Don vagyok. minek?. körülpillantott. Unalmas volt itt álldogálni és várni. – Az az érzésem. – Ki csinálta ezt a gázt? És hol? És mikor. mit kell tenni.. – Nem te hajtogatod mindig. Óvatos. Ha belekerülünk a felhőbe... – Ezt nem szeretem – suttogta Ariel.. Most viszont nincs sehol. hogy “fő a nyugalom"? Néhány perc telhetett el így. mint az ürgék a vízzel kiöntött odúkban.egyre közelebb jön. De a levegőben nem éreztek gázszagot. árnyékként mozogtak. és mikor közelebb ért. A fiúk berohantak a lépcsőre.. – Most meg ez a zöldség!. – Egyáltalán nem viccről van szó. – Hogyhogy hol?. Mi a fenét akarnak tőlünk? Bántottuk őket? A pince elsötétült. A világoszöld valami felhőnek tűnt... – Vissza a pincébe! – Don már tudta. mit rejteget az a másik pince. Lassan elnyelte a falakat. Egy pillanatig úgy tűnt a fiúknak. Egy patkány hegyes pofája villant fel.. Egy félhomályos alak bukkant fel.. Mintha mindig csak fenyegetnének vagy figyelmeztetnének. és még mindig veszélytől tartana – suttogva mondta: – Lars! Hol van Don? Lars körülnézett.. háztetőket.. amely mintha a talajon gördült volna előre.. hogyan dobol a vér a fülükben. A napfény furcsán megtörve. gyerünk! A zöld felhő már majdnem elérte a házat. “És ha valamilyen szagtalan vagy késleltetett hatású gázt küldtek ránk?" – jutott eszébe. hogy megint hülye vicceken jár az eszed. és . Lars a pinceajtóban várt. – Még soha semmi kárt nem okoztak nekünk “amazok". felfelé gomolyog. Ariel Lars karját szorongatta. bemutatkozom. No. de nem – a felhő pontosan kitöltötte a két házsor közti teret... hogy az fújtatásnak tetszett. a házakba kapaszkodni. míg eloszlik az a zöld micsoda. le a pincébe. – Lehet. tapogatózó emberi léptek közeledtek a félrelökött vasajtó mögötti sötét nyílás felől. de állva maradt. – Egy dolog itt igen érdekes – mondta.. a fiúk azt is látták.. – Csak ebben az utcában jön. hogy ügy hömpölyög előre. Ariel megmozdult. aztán – mintha nem hinne a szemének. hogy mérges gáz – szűrte a szót lassan Lars . megfulladunk. – Ez a gáz könnyebb a levegőnél.. – Igazán szólhattál volna. – Mamám! – kiáltotta Ariel. inkább a haragtól. amit Don okozott hirtelen eltűnésével. látják még a mögötte levő tárgyakat. mint a víz. – Köszönöm szépen az ilyen figyelmeztetéseket. szeme kidülledt a rémülettől. sugarakra bomolva tűzött be. – Azt én is láttam. De Lars sem tudta egykönnyen elfelejteni az ijedtséget.. – Futás az ellenkező irányba! – kiáltotta Ariel.

– Ide nézzetek. – Lapos dobozokat kapott elő hóna alól. Ennivalót találtam! ... pupákok.szerencsével jártam. űrhajótöröttek.

hogy most Vita űrhajóskeksszel tömheted tele bölcs kis fejedet. nem kerül-e veszélybe. Ariel a fogával tépte fel az egyik tápszeres dobozt.. a rajta levő képet: fekete űrből aranyfényben előrobbanó hatalmas rakéta sugallja. Az nyugodtan ült a pince küszöbén.. Hieronimusz előbb szemmel láthatóan azt latolgatta. – Mi-csög? – Hörcsög. mikor gyártották. ha érte megy.. most is Lars volt köztük a legjózanabb. – Szóval majdnem olyan. – Én már semmin sem csodálkozom. Don a félhomályban tapogatózva tíz-egynéhány szilárd táplálékot tartalmazó csomagot és két ötliteres Kozmo-Colás üveget talált.. Lars még mindig a dobozokat nézegette. – Add csak ide.. ha volt köcsög. erre helyet változtatott. – Azért sértegetni nem kell – duzzogott Don. – A barátod nem bízik bennünk – mondta Lars Donnak. ahonnan egyszerre tarthatta szemmel Dont és a kis állatot is. – Nem rokonod? – érdeklődött Don. – Merthogy hasonlít hozzád. – Úgy nézel ki. Lars odadobott egy kekszet. a hörcsög is hasonló hangzású. vár valamire. Aztán felállt.. nem esett-e az étel túl közel a fiúkhoz. – Ott ül a hátad mögött. – Nem értem.és úgy hordja be a kis odújába.. A múlt hónapban gyártották például ezt az űrhajós-kétszersültet is. Ezeket nem száz éve elutazott emberek hagyták itt. mint egy hörcsög – mondta Ariel szemrehányóan. és komoly pofával nézte a fiúkat. – Lehet. – Ezt. és visszanézett rájuk. nevezted el. – Lars majszolgatás közben nézegette a doboz fedelét. – Az illetőnek fogalma sem lehetett Hieronimusz intelligenciájáról – dörmögte Don. – Nézzétek csak. A múlt hónapban. Visszafordult. Ariel rémülten fordult meg.... – Biztos Arieltól fél – legyintett a fekete fiú.. a pinceajtóban egy hegyes orrú patkány ült. majd továbbadta társainak a bontott üveget. – Emlékszel. tehát. – Úgy tűnik.. – A hörcsög egy kis rágcsáló állat.. akkor gondolom. Az egyik betonlépcsőre ült. nagyokat pislogva. Visszamentek ... –... felkapta a kekszet. mint Hieronimusz – vágta rá Don. hol az étel – bólogatott Don. és két ugrással eltűnt a vasajtó mögött. itt a dátum. szinte falta az ételt. és óvatos léptekkel közelebb osont.. A gabonát a pofájába gyűjti.. – A folyadékkal takarékoskodjunk. – Don ivott néhány kortyot. tehát az elmúlt hetekben hozhatta ide valaki. Hieronimusznak? – nyögte Ariel. – De mi a fenének rejtette el az illető egy félig romos pincében? – A patkányok elől – vélte Ariel. Be kell osztanunk. Ebéd után mindnyájan nagyobb bizakodással tekintettek a jövő elé. Még a vékony bádogdobozokba csomagolt folyékony űrtápszert is kiszívták. – Sokat ne is. ma is él a Földön. – Don teletömte a száját. Lars nevetett. – Miféle Hie. – Ő mutatta meg.. hogyan integetett a mellső lábával? Neki köszönheted. hogy a doboz tartalmát elsősorban az űrben illik fogyasztani. – Hát. Netán a jutalékra? – Kekszre gondolsz? Adhatunk neki egy kicsit. kapitány. Hieronimusz? – Az ni – bökött Don valószínűtlenül hosszú ujjával a levegőbe. de hátában érezte a patkány tekintetét. – Mint mindig... – Az mi? Valami edényféle? – Miért lenne edény?. Egy pillanatra mindhárman a patkányra néztek.Negyedik fejezet ISMÉT VESZÉLYBEN A kis raktárt már eléggé kifosztották a patkányok. – Igazad van.

“lakásukhoz", és ott – miután Lars elrejtette az újonnan szerzett élelmiszerkészletet – nekifogtak a szereléshez. Az akkumulátorokat rázásbiztosan csavarozták az elektromos kocsihoz. Don jól meghúzta a fémbilincseket. – Végre döntenünk kellene – mondta Lars. Elgondolkozva nézett valahová a távolba; vagyis a kupolának arra az aranysárga foltjára, amely a távoli Napot jelezte. – Elinduljunk-e vagy sem? – Hát mit képzelsz, minek cipeltük ide az akkumulátorokat? – méltatlankodott Don. – Persze hogy segítségért kell menni. Másképpen nem akadnak ránk. – Gondolod, egyáltalán észrevették, hogy elvesztünk? – Ariel hangjában bizonytalanság csendült. – A szüleink nem fognak keresni bennünket legalább egy hétig – számítgatta komoran Lars. Látszott, végiggondolta már a dolgot; ujján számolgatta. – Két nap az odaút, a vizsgák a tervek szerint három napig tartanak, és megint két nap a visszaút... Az pontosan hét. – Mindig csodáltam méltóságod magasra ívelő matematikai tudását – gúnyolódott Don. – Kettő meg három meg kettő – az csakugyan hét. Ó, minő analitikus elme... Lars, mintha nem is hallotta volna, folytatta: – Egy dolog szól az ellen, hogy segítségért menjünk. Az a bizonyos pohár víz... – Víz? – értetlenkedett Ariel, majd hirtelen kapcsolt. – No igen, értelek. Ez azt jelenti, hogy a titokzatos idegenek... – Akik szintén Lanitán tartózkodnak... –... jóindulatúak, és nem akarnak nekünk semmi rosszat. – És a fekete óriáspók? – szakadt ki Arielból. – Miféle pók? – Don letette a csavarhúzót. – Valami állattani felfedezés? Azt hittem, csak patkányokkal találkoztunk. Ariel gyorsan elmesélte kalandját. A másik kettő csak hallgatta, aztán Don is nekibuzdult, és elmondta, mi történt vele ott a pincében. Ahogy az a rejtélyes, csábító hang hívogatta: “Don... Gyere, Don!" – Merthogy tudják ám a nevemet is – fejezte be nem kis büszkeséggel. Lars most már nem látta értelmét, hogy továbbra is elhallgassa éjszakai kalandját. Ennél jobban már nem ijedhetnek meg a fiúk, gondolta. Elmondta hát ő is éjszakai “látomását". – És tényleg ember volt, akit láttál? – ragadta meg a karját Ariel. – Úgy tűnik, de nem mernék rá megesküdni. – A pohár víz is arra mutat. – Don összeráncolta a homlokát, most nyoma sem volt szokott gúnyosságának. – Csak emberi lény értheti meg, hogy egy másik, ájult embernek vízre van szüksége. Azt a poharat nem fekete pókok vagy Hieronimusz-féle patkányok vitték oda... Itt az a pohár? – Nem, otthagytuk. De semmi különös nem volt rajta, megnéztem. – És ha véletlenül a Naprendszeren kívül készítették? – kérdezte Ariel jelentőségteljesen. Elsőnek Lars reagált: – Azt akarod mondani, hogy egy idegen civilizáció lényei?... – Miért ne? – Ariel tűzbe jött, a szeme csillogni kezdett, mint mindig, ha valamilyen, szerinte korszakalkotó ötlettel állt elő. – Ellátogattak a Naprendszerbe, és itt a Marson találtak egy ideális megfigyelőhelyet: egy egész várost, amelyet az emberek előzőleg előzékenyen kiürítettek és itt hagytak. Ideális terep számukra ahhoz, hogy kutatásokat végezzenek. Rengeteget tudhatnak meg rólunk, ha rendelkezésükre áll Lanita... – Ha igazad van, akkor nekünk régen rossz – ingatta fejét Don. – Miért? – Mert akkor foglyok vagyunk. Ne felejtsd el: az űrhajónkat elvitték ismeretlen tettesek és itt ragadtunk. Hetekbe is beletelik, míg keresni kezdenek bennünket a mieink. Közben ezek a te idegen lényeid kikészítik az idegeinket. Hol fekete pók, hol zöld gázfelhő képében jelentkeznek... – Vagy éppen patkánybőrbe bújva – vágott vissza Ariel. – Nézz csak hátra! Don megperdült. Az utca kövezetén, nem messze tőlük, egy patkány ült. Nyugodtan, mozdulatlanul. És őket figyelte. – Ismerősnek tűnik az illető – morogta Lars. – Minek jöttél utánunk? Menj a fenébe! – kiáltotta Don az állat felé, de az nem mozdult. Don körülnézett, egy követ keresett. – Képes lennél megdobni a barátunkat, aki élelmet szerzett nekünk? – gúnyolódott Ariel. – Hieronimusz,

gyere ide!... A patkány nem moccant, csak a tekintetét szegezte a három fiúra. – Az élelemről jut eszembe – folytatta Lars –, hogy ez az egész elmélet az idegen civilizációról – hamis. Éppen a Vita keksz és a többi űrhajóstáplálék miatt. Ezek teljesen földi gyártmányok... – Lehet, hogy éppen a Mariskáról származnak – kesergett Don megfeledkezve a patkányról. – Kirabolták az űrhajónkat, és tegnap elrejtették ide. – De mi célból? – Azt nem tudjuk. Egy biztos: olyan módszerekkel dolgoznak, amik nem nagyon nevezhetők emberieknek. Szóval lehet, hogy mégis idegenek... – Már te is kezded? – Lars megütközve pillantott barátjára. – Értsétek meg, nincsenek itt semmiféle idegen lények. Mindent meg lehet magyarázni... – Remek – Don leült az elektrokocsira, egyik lábát átvetette a másikon, és így szólt Larshoz – : akkor kérlek, nagy űrfőnököm, méltóztass megmagyarázni a dolgokat... Mi volt például az előbb az a zöld felhő? Lars nagyot sóhajtott. Már-már szólni akart, de véletlenül Arielre pillantott. A kövérkés fiúnak a szája is nyitva maradt, megkövült tekintettel bámult Lars háta mögé. – Neked mi bajod?... – Megint fekete pókot lát – mosolygott Don. Arra fordult ő is, semmit sem látott. – Mi van veled, dagi? Ariel mintha mély vízből merült volna fel. Óriásit szusszantott, de nem nézett a fiúk felé, úgy válaszolta: – Nézzétek... Hieronimuszt! – Látjuk – bólogatott Don –, és akkor mi van? Lars is odapillantott. A rokonszenves patkány nyugodtan ült a kövezeten, és őket figyelte. – Nem látjátok? – suttogta Ariel, mintha attól tartana, valaki meghallja szavát. – Mintha... most nagyobb lenne, mint az előbb volt. – Neked agyadra ment a rettegés! – Don legyinteni akart, de felemelt keze a levegőben maradt. Jól megnézte Hieronimuszt. Csakugyan, mintha most... – Hogy az a jéggé fagyott üstökös! Nézd csak, Lars! Te is látod, amit én? – Látom – suttogta barátja, és hirtelen kiszáradt a szája. – Már akkora, mint egy macska. Káprázó szemmel figyelték Hieronimuszt. Az állat másodpercről másodpercre növekedett. Donnak olyan érzése volt, mintha televíziós képet látna. Ott szoktak csinálni ilyen elektronikus trükköket, a videoprogramokban. Tetszés szerint nagyítják vagy kicsinyítik a képet. De ez irt nem televízió. Valószínűtlen volt az egész. Mint egy álom... – Mindjárt akkora lesz, mint egy kutya. – Máris akkora... Ariel már futni szeretett volna, persze ellenkező irányba. A patkány a kövezeten ült, de már legalább egy méter magas volt. Ekkor olyasmi történt, amire nem számítottak a fiúk. Hieronimusz felpattant, és elrohant a házak közé. Mielőtt eltűnt volna, még látták, hogy normális méretűre zsugorodott. – Hát ez meleg helyzet volt – törölte meg homlokát Ariel. Apró verejtékcsöppek csillantak a bőrén. – Megint egy megmagyarázhatatlan esemény. Don Larsra nézett. – Minden percben várható, hogy a házak is nőni kezdenek. – Sőt az egész kupolaváros – kontrázott Lars. – És egyszer csak elpattan a kupola, mint egy buborék... Lehet, hogy képzelődtünk? – Mind a hárman, egyszerre – bólogatott sűrűn Don. – Csakugyan, mint ma már nem is egyszer. – Még egy ok, hogy minél hamarább elrepüljünk innen – rázkódott meg Ariel. – Kész az a kocsi? – Kész. Húzzunk sorsot – mondta Lars komolyan. – Mit húzzunk?... – Ki kell sorsolni, melyikünk vág neki a sivatagnak. – Lars körülnézett. – Hol a sisakom? No, megvan. A jegyzetfüzetemből kitépek három kis lapot, ráírom a nevünket... és majd a sors dönti el, ki megy segítségért. – Hát nem együtt megyünk? – Ariel szemei óriásira kerekedtek. – Én azt hittem. – Te mindig hiszel valamit – korholta Don. – Akkor most légy szíves elhinni, hogy ez a villanyszekér

elvinne ugyan három személyt is, de minek cipeljen száznyolcvan kilót háromszáz kilométer távolságra, ha hatvan kilót elvisz nyolcszáz kilométerre is?... Kapiskálod már, te ősűrhajós? – Értem. Szóval. csak egyikünk megy. És a másik kettő? – Itt a városban várja a mentőexpedíciót, nyüszítve a türelmetlenségtől. Lars közben felírta a neveket, összehajtogatta a cédulákat, űrsisakjába tette őket, és körülnézett. – Ki húzza ki?... – Megkérhetnénk Hieronimuszt – nevetett Don, de a sisakra pillantva kicsit elment a kedve. Ha az ő neve kerül elő?... Nem szívesen vágna neki a Mars-sivatagnak. Aki elindul, könnyen otthagyhatja a fogát, és ráadásul akkor a többieken sem segíthet. – Bízzuk a sorsra. – Lars leguggolt, két ujja közé vette a sisakot, kicsit megpörgette, aztán elgurította. A sárga gömb meg-megcsillanva gördült a kopott, rovátkás aszfalton. Hamar felfordult, és két cédula kiesett belőle. A harmadik benne maradt; imbolyogva állt meg a sisak a járda szélén. – Aki benne maradt, az megy – mondta gyorsan Ariel. A másik kettő bólintott. Aztán Don kényelmesen odaballagott, kivette a cédulát. Kicsit ugyan remegett a keze, amikor széthajtogatta. Felnézett: – Szerencsés utat... Ariel! Don és Lars mintha csak összebeszéltek volna, igyekeztek a legkevésbé izgatni Arielt. Hűvös alapossággal mutatták meg neki, mit hol talál az autóban, melyik műszer mit mutat. Nem hagytak a kövér fiúnak egyetlen másodpercet sem, hogy sopánkodni kezdjen. – Arra vigyázz, hogy lehetőleg egyenletes terepen haladj – magyarázta Lars. – Kerüld a nagy kövekkel teleszórt síkságot, a hegyes vidéket. Vigyázz, itt-ott csak közelről észrevehető széles repedések vannak a sziklákban. A krátereket is meg kell kerülnöd... így aztán nem haladhatsz mindig egyenes irányban. – A tájoló az űrruhád bal karjába van beépítve, ha nem tudnád. – Don hátba vágta Arielt, de most kivételesen gyengéden. – A legjobb, ha délkeleti irányba mégy, kilencszázötven kilométerre innen kell lennie egy nagy nikkeltelepnek, vagyis bányának, emlékszem a térképre... – Vigyázz a hőmérséklet-ingadozásokra. Százhúsz fokot is ugrik hajnaltól délig. – Meg fogsz sülni – mosolygott Don. – Ha pedig kimerült az első akkumulátor, dobd el. Annyival is kevesebb súlyt kell tovább cipelned... Itt vannak a szerszámok, vigyázz, el ne veszítsd őket. – Menj a ruhádért, öltözz. Ariel egész idő alatt nem szólt, csak nagy, kerek szemét rájuk vetve hallgatta a tanácsokat. Most engedelmesen megfordult, és felment az emeletre, hogy magára öltse űrruháját. A másik két fiú a jármű mellett maradt. – Gondolod, hogy sikerül? – kérdezte Don. Hangjában nyoma sem volt vidámságnak. Az arca is komoly volt. – Reméljük. Ha nem téved túl nehéz terepre, tizenkét óra alatt el kell jutnia nyolcszáz kilométerre. Onnan már rádiózhat a bányatelepekre. – És ha nem jut el?... Még a segítségére sem siethetünk. – Hát gyalog tényleg nehéz is lenne. Engem más izgat: hamarosan beáll a marsi éjszaka. A sötétben lassabban jut előre, energiát használ fel a lámpákhoz, és több időt kénytelen vesztegetni ugyanakkora távolságra... Szerintem várjuk meg a hajnalt. – Szerintem is. Akkor előtte lesz az egész nap, és holnap estére talán már segítséget is hozhat. – Ez jó ötlet. Ariel! – Mi van? – a dundi fiú űrruhában ballagott le a lépcsőn. – Megváltoztak a tervek. Egyelőre dobd le szívdöglesztő páncélodat, drága lovagom. A nagy ütközetre nem ma kerül sor, hanem holnap. – Hát mit képzeltek, nagyokosok? Velem mindent lehet csinálni?... Már felkészültem a dologra, lélekben... Utálom, mikor nem tudtok megszervezni valamit!... – dühöngött, és látták rajta, most tényleg haragszik. – Ne haragudj, de azt hiszem, különösebben te sem szeretnél a nagy marsi éjben bolyongani a teljesen ismeretlen terepen – tette vállára kezét Lars –, és veszélyes is lenne.

– Mi pedig rendkívüli mértékben szívünkön viseljük sorsodat – nevetett Don, és a hangulat ismét a régi volt közöttük. Már a második estéjüket töltötték a kupolavárosban. A fény lassan csökkent körös-körül. Lanita hallgatott. A kupola mögött valahol eltűnt a Nap. Jóval messzebb volt, mint a Földtől – szabad szemmel a Marsról csak kis tüzes gömbnek látszott, egyike a sok, majdnem hasonló fénynek. “A Földön bezzeg tüzes gömb a Nap, bele sem lehet nézni, és milyen forró a levegő!" – gondolta Don. A ház előtt guggolt, és a láncot erősítette rá a kocsira. A másik végét a küszöb alá húzta be egy patkányfúrta lyukon. – Remélem, reggelig nem tűnik el megint. – Jól megkötözted? Gyerünk! Felmentek a szobába. Ariel már megterített: néhány kekszes és kétszersültes dobozt felbontott. A három fiú szótlanul falatozott. – Azért lehetne itt egy fürdőszoba is – nyújtózkodott a végén Lars. Ariel csak legyintett, és vett még egy kétszersültet. Ez keményebb volt az előzőknél: rágcsálása úgy hangzott, mint a puskaropogás. Don persze nem állhatta meg: – Olyan zajt csapsz, mintha Mars-rengés lenne. Százméteres körzetben leomlanak a házak. – Takarékoskodni kell az ennivalóval, ki tudja, meddig nem jutunk hozzá – fontoskodott Lars. – Ugyan! Majd szólunk Hieronimusznak... Tovább eszegettek. Arielnek a holnap jutott eszébe. Furcsa érzés volt, ha a sivatagra, a kietlen, barátságtalan tájra gondolt. Lars felállt, az ablakhoz sétált. Az üvegtáblák itt-ott hiányoztak, enyhe légmozgást érzett az arcán. A lassan homályba boruló utcát nézte, a tér idelátszó sarkát. – Csak nehogy azt mondd, hogy megint látsz vagy hallasz valamit. – Don kortyintott a Kozmo-Colás üvegből. – Unom már azt a sok rejtélyes jelenséget. Ezekben az idegenekben nincs semmi tisztességes mértéktartás. Egy valamirevaló idegen civilizáció néhány évszázad leforgása alatt csak egyszer jelenik meg, de akkor aztán kiadósán. Nem efféle gyermekes trükkökkel, mint ezek. Kerepelés, lábnyomok, fény- és hanghatások, lopakodás, zöld gázfelhő... meghalok a röhögéstől – fejezte be halálosan komoly arccal, és odaállt Lars mellé. Együtt nézték a percről percre sötétedő várost. Az addig lapuló árnyékok előlopakodtak a szögletekből, falak tövéből, pincék, szuterének feketén ásító nyílásaiból. Már csak a házak tetején, az ormokon volt furcsa, szürkéssárga fény; az utcák aszfaltja éjbe merülő egyenes folyókhoz hasonlított. Ariel felszedte az utolsó morzsákat is! Anyja jutott eszébe. Dóra még mindig a bányászati űrállomáson dolgozik, nem fél – pedig Ariel apja az űrben halt meg. Persze, a fiúk szülei ugyanígy ott élnek. Tiros kapitány és Anna – Lars szülei – sem tudnak meglenni a kozmosz nélkül. Ha már a gyerekek is ott születtek, hát biztosan továbbra is ott maradnak. Pedig veszélyes az a munka, gyakoriak a balesetek. Ezért lehet hamarább befejezni. Aki az űrben húsz évet ledolgozott, annak már soha többé nem kell dolgoznia, visszatérhet a Földre-vagy valamelyik űrvárosba. Sok régi űrszakember ötvenedik éve után, a “nyugalmas években" kezd művészetekkel, sőt tudománnyal foglalkozni. Don apja, Bertolt, például szobrokat csinál már most is a kisbolygók űrtörmelékeiből és ásványaiból. Eta pedig, Don édesanyja titokban festeget. Hamarosan nekik is letelik a húsz évük, és ki tudja? Lehet, hogy visszamennek a Földre. Mi viszont most kezdjük kozmikus karrierünket – így morfondírozott magában Ariel, miközben összeszedte az üres dobozokat. A szobában már majdnem sötét volt, félhomályban mozgott. Ekkor hatolt el tudatáig, hogy két társa percek óta hallgat. Az ablak felé pillantott. – Mi van, pupákok?... De azok csak álltak némán, mozdulatlanul. – Megkukultatok? Mivel most sem válaszoltak, Ariel az ablakhoz sietett. Megtorpant. Barátai furcsa, merev tekintetüket valahová a távolba vetették, és Arielre nem is reagáltak. A göndör hajú dundi fiúnak egy pillanatra összeszorult a szíve, gyorsan az ablak felé fordult, és azonnal megértette, mi kötötte le figyelmüket. A város és a kupola... eltűnt... Szürkésfekete köd gomolygott a helyén. Bármerre néztek, csak ezt látták. Eltűntek a szemközti házak, az. utcák. Az egész gomolygás alig egy percig tartott, aztán a fekete köd mintha megkeményedett volna, fémes fényű lett és csillogó.

mint például a Földön. hogy rólunk tudomást sem vesznek. – Ez beszéd. velük a sugárkéve is.. köves talajú. egyetlen űratlaszban. nagyon gyanús. nézzétek csak! Nézték. – fülelt feszülten Lars.. – A saját nyelvükön beszélnek. Fénnyel teli. Hol ide. A gomolygó felhők eloszlottak. Kihalt.. – Miért. aztán éleset villant. Egy szigetet láttak. Aztán lilába borult minden. A jelek eltűntek.. – Hiszen neked adták vizet akkor. Felhők borították. mikor a legnagyobb szükséged volt rá. akár a ködfoszlányok. csillagászati felvételen sem. zöldes felhők húztak el a levegőben.. Zöld gömb jelent meg. kékes növényzettel. A furcsa hang még “beszélt" egy percig. mert a növényzet mozdulatlanul állt.. kép ezekhez közelített. aztán megint felerősödött. hogy. hol oda cikázott. sárgás levegővel telt meg. Remegett a szája széle. amennyit az ablakon át láttak. csak mi nem találkoztunk velük. Ugyanakkor hangokat is hallottak. vagy nem is látjuk őket.. Mindez lehet valami egészen más is. A nyomában néhány másodpercig foszforeszkáló kacskaringós jelek maradtak. lassan forgott a tengelye körül.. hanem. – Egy szót sem értek belőle – vont vállat Don. és hamarosan ugyanazt látták a fiúk. Valahogy mindenféle mozgás gyorsabb ütemű volt. Az is lehet.. hogy mi itt vagyunk. csak a szürkés feketeség gomolygott tovább. nem lehetett tudni. mert állandóan változtatta a helyét. Számunkra láthatatlanok. kettőig.. Távolabb bolygók jelentek meg. Ez kékes volt és lassan forgó. – Odanézz! – ragadta meg karját Don. hogy százával élnek itt-a kupolavárosban. A. Valamilyen különös építmény tűnt fel. – És ezt az egész filmet csak nekünk játsszák? – kételkedett a nyurga fekete fiú.. – Egy másik – szürke. Valamit akarnak tőlünk ezek a szörnyek. aztán elhalkult. mint negyedórával előbb: a város . A gömb széléről apró darabkák szakadtak le. – ezt persze Don kérdezte. – Persze hogy nem értjük – súgta izgatottan Ariel. Nézd! A kép hirtelen megváltozott. más emberek is vannak Lanitán? – Soha nem lehet tudni. attól távolabb állt ki a vízből.. Valami száguldott a fekete semmiben. Világos – bólintott Ariel kiszáradt torokkal. és ez a dolog alighanem nekünk szól.. – Megállt a mozgása – lehelte még halkabban Lars. mint egy tükör – súgta Don.. – Ezt éppen te mondod?! – háborodott fel Don. Nem fújt a szél. – Ezek itt nagyon is jól tudják. betöltötte az egész eget. hogy a kép az űrt mutatja. – De kicsodák? Ilyenek lennének. – Megmutatják. mattfényű szürke torony. abból jöttek rá a fiúk. – Ez az övéke – suttogta Ariel. – És ha nem nekünk játsszák. honnan érkeztek...– Olyan most. – Én mondom nektek. milyen irányból. azok meg növények. A halványlila gyorsan sötétlilába. És akkor tűntek fel a képek.. óriási volt és pusztulófélben levő. A kép elsötétült. kráterekkel tarkított felszínű volt az egyik. tenger hullámzott a mélyben. hanem a víz alatt laknak. mi az: folt volt csupán. saját maguknak? – Lars homlokát ráncolta. – Ez valamilyen írás! – kiáltotta fojtottan Ariel. Fénysugár tűnt fel. – És az sziget. Valahol a kép szélén egy kettős csillag tűnt fel. én mondom nektek. – Ha ugyan az ott víz – intett józanabbul Lars a furcsa “képernyőre". Vöröses nap haldoklóit másutt. mint ez a zöld gömböc? – Könnyen meglehet. De körös-körül más fénypontok tűntek fel. néha egészen elhalványodott. Valahol egy kvazár lüktetett. Itt nekem valami gyanús. – Don komolyan ingatta fejét. ugyanakkor a zöldes felhők mégis gyorsan úsztak el. A színek is furcsák. másodpercenként kétszer kibocsátott rádióhullámait zöld színű. de a kép egy másik bolygóra koncentrálódott. gyorsan forgó. A kép közben elmosódott és eltűnt. gyorsan távolodó gyűrűként ábrázolták. – Nem a szárazföldön. sárga fénye lüktetett. és éppen ez a gyanús. – Honnan tudod?.. majd újra feketébe ment át. Még sohasem látták ezt a tájat. – Lehet. de ez is élettelennek látszott. A “filmet" éppenséggel ők is nézhetik. Közepén arányló folt jelent meg. Nem lehetett tudni. Nem a szigeten volt. csak mi hisszük róla.

veszélyes az űr. kicsit túl sok a titokzatos esemény. el kell indulnom. hogy elnyomottak már nincsenek. Megismétlődik-e a múlt éjszakai rejtélyes látogatás? Apró neszek hatoltak el hozzá.fölé feszülő kupola sötétedését. . talán – úgy tűnt Arielnek – szomorúan. itt valami nincs rendben. Világok megmentője. hogy mi váltottuk ki a jelenlétünkkel? Lehet. A vörös hajú fáradtan fordította el tekintetét a halványan csillogó képernyőtől. égre írott betűk és képek? Hallatszottak-e hangok? Nehéz volt elképzelnie. Reggel van. az álom agyába lopózott. “Én meg itt fekszem egy sárga függönybe takarózva valahol a Marson. a kozmoszban sem folynak háborúk. aztán az éjszaka árnyai lassan magukba fogadtak mindent. valamire.. az idegen bolygók világa. A szobába a széles ablakon beözönlött a sárgás fény.. aztán minden elcsitult. ha nincsenek itt emberek? Tegnapelőtt. Dóra soha nem feledte el azt a napot. és nem lesz belőlem hős! – mondta félhangon.. De egy dolgot sehogyan sem tudott magának megmagyarázni. Hosszú ideig feküdt nyitott szemmel. Nem várt válaszra. – Hamarosan itt a váltás – mondta a karvalyarcú. Társára pillantott. Az arcukról olvasta le. mintha még várna. és a fiú egyenletesen lélegezve lassan álomba merült. El is tervezte nemegyszer – főleg este. hogy éppen ezen a napon leszek hős. Ariel ébredt elsőként. Dóra elmosolyodott. Kérdés: akkor is történnek-e ilyesmik Lanitán. szétfolytak. inkább csak hangosan gondolkodott.. Gondolaelhalványultak. Lanita városa merült. mikor aludt el. amit tárgyi bizonyítéknak is lehetne tekinteni. – Reggel van. óriáspatkány ok. mikor így folytatta: – Majd teszünk róla. hirtelen nagyon kimerültnek érezte magát.. A patkányoktól?. ezek képesek erre is. – Remélem én is – sóhajtotta a másik. micsoda hős lesz belőle. ha holnap az egyik mégis elindul? – kérdezte a karvalyarcú.. a távoli Nap hiába ontotta tovább fényét. Szeme alá fekete karikákat rajzolt az elmúlt huszonnégy óra fáradtsága. hogy anyja apára gondolt. és. Valami. Igen. fel-feltűntek-e fekete pókok. hogy ne jusson messzire!. elalvás előtt –. Az száguldó Mars elfordult. és halkan mormolta: – Gyanús dolog. a műszerek fényében megvillant szeme fehérje. az elnyomottak védelmezője. – És mi lesz. eljött a nagy nap. hogy automata berendezést hagytak itt az “idegenek" valaha régen. hogy mi idejöttünk? – töprengett. megszorították a kezét.. – Éppen elegem van ebből. hónapokkal vagy évekkel ezelőtt is naponta ismétlődtek-e ezek az események. honnan erednek. még mielőtt egyetlen szót szóltak volna. A gyerekek most majd nyugodtan maradnak. Ismét fordult egyet a Mars. aki odaveszett a kozmoszban. de valahogy furcsán.. Igaza van Donnak. Az a pohár víz. Még a végén idehoznak valakit az egyik bányatelepről. – Ne izgulj – legyintett a vörös hajú. Homlokát a üvegre szorította.. Lars valahol már hallott egyszer a matematikai valószínűségszámításról. kozmikus küzdelmek győztese. Maga sem tudta. az ágyban.. Ariel behunyta a szemét. olykor-olykor nyugtalan pillantást vetett az ablak felé. Ariel rájött. a múlt héten. zsongító nyugalom áradt szét a félhomályos helyiségben. gondolta. “Hát hogyan legyen itt hős az ember?" – tette fel egyszer a kérdést édesanyjának.. mi történt. színes képek váltak szédítő forgataggá. A házak ormán még meg-megcsillant egy kis fénysugár. nem tudta. világosodik. Míg kicsi volt. Megdörzsölte szemeit. – Ahogy nézem. és újra az ablak felé nézett. egyszer nem jött haza. és ez annak hatására lépett működésbe. Csak Don maradt az ablaknál. tudta. És Ariel nem kérdezett többé semmit. sokszor vágyott kalandokra. mikor férje helyett idegenét érkeztek komor arccal. kóbor űrben az éjbe hűvös Lars nehezen aludt el. A műszerek halványan villogtak.. mi történt. Először nem fogta fel. Ő sem volt frissebb. roppant gyanús. aztán rájött. Lehet. gázfelhők. szerencsére. Aztán eltelt néhány év. az események gyakoriságáról. Lehet.

nem kockáztatni – morogta. neked megint kalandokon jár az eszed. Falatoztak.. de nagyon haragudott a világra. ebből elég. a fiúk után. Úgy látszik. – Ariel rettenetesen sajnálta önmagát. – Adj neki egy kekszet! – tanácsolta Lars.Segítséget kell hoznom a fiúknak!" Ezt ismételgetve halkan felállt. a kupa bort! Don és Lars felugrottak. Don úgy is tett. – Nem kockáztatni. ki tudja. fő a nyugalom – bólintott kenetteljesen Ariel is. te menthetetlen vagy. ha ez jön hozzánk." Megállt a szoba közepén. és tele szájjal folytatta: – Csak tartsatok ki estig.. minden marsi patkányok fejedelme – bókolt viccesen Don. mint egy tízkarú szőrös repülő polip. ki a te csatlósod?. – Ariel kicsit elszomorodott. Ő is nekilátott a reggelinek. Don majdnem sírva fakadt az önsajnálattól. Igaz. és torkán akadt a szó. ha most már nem kockáztatunk. alusztok. Odakint minden rendben volt. bátor és vakmerő! Vakmerő.. hogy tízmilliárd év múlva is megemlegeti! Mit képzelnek ezek?! – Elfelejtetted. Tudod. Lehet. – Tudom.. – Már éppen rám fér – bólogatott sűrűn a dundi fiú.. amelyik az Epszilon Eridanin a bányarémek szakszervezetének nyugdíjas titkára. vérbe fagyva heverünk majd valamelyik sötét sarokban. és rögtön jobb kedvre derült.. no. vállára csapott. nagy lila elálló fülekkel. Ariel. de csak halkan súgta: – Édes fiam. – Beszéljünk másról. lusta szolganépség. hogy Don tízegynéhány óra hosszat nyugodtan üldögéljen. már késő lesz.. Szedelőzködjetek. nem? – Bizony.. Ariel kissé meg is hatódott ekkora hűség láttán. mert indulás után már nem ehetsz. hát a kapcsolatteremtés izgalmas és dicsőséget hozó alkalma Larsra és Donra marad? Csak rájuk? – Te csak ne szomorkodj! – kiáltotta Don. de nem mozdult. – Fiúk. Méghogy csatlósok! – No. bár hasatokra süt a nap. igyák és útnak induljak. hogy soha többé nem reggelizhetek majd a fiúkkal?" – gondolta.. de úgy odavágok neki. miért. de hamar összeszedte magát. – Várunk – felelte a fiú. – Ma te fogsz győzni. hol egyik. “Éhes vagyok és bátor – mondogatta magamagának –. felséges uram. eljött néhány utcával odébb. mit láttunk tegnap este. Don és Lars egyenletesen szuszogott. hogy egyek. vendégünk van. sehol sem látom a frissen sütött ínycsiklandozó pecsenyét. hát én úgy. akart valami szépet mondani Arielnek. fő a nyugalom.. Don csak nézte. Átharapott torokkal. A küszöbön Hieronimusz üldögélt. Lars. Hieronimusz rápillantott a kekszre. Don pedig előbb kitátotta száját. Az a hat kilométeres föld alatti fekete felhő. A patkány hunyorgott a fényben. Ezt a tízen-egynéhány órát már kibírjuk nyugodtan üldögélve is. Tényleg. A fekete fiú igen morcos hangulatban ébredt. és üres idejében az űrvakondokat ijesztgeti. – Mit csinálunk ma? – kérdezte Larstól. a foszlós fehér kenyeret. De értsd meg: jobb. minden rendben van-e. nyomorult csatlósok. Ariel enyhe nyomást érzett a gyomrában. Aztán Lars hatalmasat ásított. Ma hős lesz belőlem. maga sem tudta. – Bizony. Eljött hát az ideje. de megfontolt. – Nem olyan vidám dolog itt maradni ezekkel a szörnyekkel. egymásra meredtek. addigra talán sikerül valamilyen segítséget hoznom. De elmosolyodott. Lars is megrendült kissé. és lement az utcára körülnézni. Üres az asztal. . melyik távoli galaktikából érkezett űrlények. – Jól van! De ha megint megjelenik valamilyen patásszárnyas-uszonyos-csúszó-mászó-kúszó-vijjogó-nyerítő féreg. “Lehet. – az ajtó felé nézett. egyél sokat. és a kekszdarabok hirtelen furcsán ízedének lettek. mire segítséget hozol. mintha csak eltalálta volna a gondolatát.. – Itt egy idegen civilizáció. akikkel esetleg felvehetitek a kapcsolatot. hogyan eszik. – bár nem tudta elképzelni.. – legyintett előkelőén Ariel. Társaihoz fordulva magyarázta: – Még mindig jobb. – Fel a fejjel – biztatta. – No. aztán legyintett. Don visszajött. – Az lesz a legjobb – Lars előhúzta a kekszes dobozokat –. Ariel hatalmasat nyújtózott. elkiáltotta magát: – Hé! A magányos lovag szívesen indulna már! De ti. nehéz is lenne űrruhában falatozni – telepedett le a fiú azonnal az étel mellé. A fantáziateremtette rémkép legjobban magát a szerzőt szomorította el. hol másik fiúra nézett. A másik kettő villámgyorsan fordult meg ültében. – Jó reggelt.

ha nem jönnék vissza. hogy könnyek gyülekeznek. a fiú beleült az elektrokocsiba. ha jól beosztod. a miénkből is átnyomattam néhány atmoszférával a tiedbe – folytatta Don. hogy Lanitán is van két szerencsétlen barátod – tette hozzá kedvesen gúnyolódva Don. Ott állták a szikrázó napsütésben. Indulnod kell. de maga is érezte.. Ariel – mondta Lars. minden oldalról a kövekkel. A láthatár közelinek tűnt.. de nem tudta elrejteni izgalmát. “Csak most ne sírjak. de mindegy. – Ebben az utolsó dologban ugyan kételkedem. Csak nagyon ráz. jól megerősítették-e a Melnyikov-telepeket. – No. – Elvégre tizenhat éves vagyok. – Ha. Hátuk mögött a sárgás kupola feszült. gondosan figyeld a tájolódat. kelet felé menj. sem kisebb. De Hieronimusz most nem lett sem nagyobb... meg egy félig szelíd patkány is epedve várja a mentőexpedíciót. – Majd keveset lélegzem – nevetett Ariel. – Tizenöt-tizenhat órára elég. Irány ötven-ötvenöt fok... hogy ez nem jó érv. majdnem!" – Hagyatkozz a műszerekre – ismételte Lars –. Megtorpantak hát a zsilipkapu előtt. aztán felbukkant. idegen civilizáció küldötte... majd végleg nyoma veszett a láthatár elmosódó szélén. talán éppen ő a rejtélyes. És elindult. Ariel.. – Azt te csak úgy hiszed. és más hullámhosszon továbbítják a legközelebbi kupolavárosba. Percek múlva márcsak fénylő pont volt a mozdulatlan vörös kőtengerben. – Kitartok. újra a fiúkra pillantott. mondjátok meg anyámnak. Lars felállt. mintha ott állt volna mellettük. – Igyekezz azzal a segítséggel. Lars és Don már alig látták a fénylő pontot. hátha ezek a lények hoznak nekünk segítséget. hogy a legközelebbiekben éppen nincs személyzet. villant egyet a napfényben. – Higgyen. – Fenét. miért rohant el olyan ijedten. vigyázz magadra. a kupolán kívül vettek búcsút.. Tarts ki. – Csalóka a szemmel látható távolság – mondta Ariel. a rádiókészülékek ezúttal nem recsegtek. – a kövérkés fiú hangja elcsuklott. aztán intett. – Engem az izgat. – Tele van az oxigénpalackod. meg akarjuk mérgezni. Hieronimusz egy szuperpatkány. – Jó – jött az éteren át Ariel válasza. – Azt hiszi. amikor megnagyobbodott – töprengett hangosan Lars. A szemében. Csak mi láttuk nagyobbnak. Úgy emlékszem. – Milyen érzés? – kérdezte Don. Lehet. csak most ne! – gondolta.. – Ahhoz túl szőrös – mondta Don. mit gondolnak rólad az állatok? – Mi az.– Akkora most. mint azelőtt volt. Ajkába harapott. szóval. Ariel. Hieronimusz végül óvatosan szájába vette a kekszdarabot. akkor magyarázzuk meg neki a helyzetünket. ellenőrizte. – Összement a mosásban. arrafelé vannak azok a nikkelbányák. Ariel hangját a sisakrádión keresztül hallották. – Aztán ne felejtsd el megmondani nekik. akar még valamit mondani. – Készülj. Gyorsan hozzátette: – Visszamegyünk a kupola alá. Lars és Don szótlanul álltak. ha most nem ismételné meg azt a trükköt. Meg sem nőtt. – Hát.. A fiúk egy percig nyugtalanul figyelték az állatot. még egy pillantást vetett a fiúkra. mert felfalnak bennünket a zöld gázfelhők – tréfált Don. A veszélyhelyzetről szóló adásokat szalagra veszik. tarkított vöröses sivatag vette körül a várost. ne féljetek.. és így folytatta: – De ha mégis az lenne.. Jól megnézte Hieronimuszt. orrában érezte. Komótosan a kekszhez ballagott. hogy “gondolnak"? Tudtommal nem gondolkodnak. és – nem túl gyorsan – távozott. . amit akar. A jármű lassan távolodott a várostól. megszaglászta. Sisakjukon megcsillant a felmeredő antenna. de hangjából azért kiérezték a feszültséget. – Neked mindegy. a másik kettő érezte. az elektrokocsi el-eltűnt a kövek között. A zsilipkapu előtt. A segítség nyilván azonnal útnak indul. de az automaták akkor is lehallgatásra vannak beállítva a. Olyan tisztán hallották a hangját. szabályzat értelmében. – Azért örülnék.

itt már láthatták a távolabb álló házakat is.. A tömör fémfal egy ponton kinyílott. tarts ki. Viszlát. – Hogy az a jeges üstökös!. Kitöltötte a levegő helyét. Don köhögni kezdett. A fülhallgatókban a zúgás erősödött. segített visszacsatolni űrruhája sisakját. eredj neki gyalog.. Pedig beszélniök kellett volna egymással. Don a válaszát egy méterrel odébb írta le: – Ha elgázosítják az egész várost. – Ha bedöglik a járgány. Lars sisakja átlátszó ellenzőjén keresztül látta. Larsnak még az is átfutott az agyán. Nem számolták a perceket. – Don így próbálta eloszlatni a feszültséget. Itt csakugyan kevesebb volt a kékes gáz. sok tízezer köbméter. Kiléptek.. végünk. – Gyerünk. Beszaladtak a zsilipkapuhoz legközelebb eső mellékutcába. Valahol a magasban halvány. Légy erős. óriási a légtere. – Megyünk a zsilipbe. . Recsegett. hol jön be a gáz. legalább lefogysz néhány kilót. az iszonyat elszorította torkukat. hogy lehet. – Alig tíz percig voltunk a kupolán kívül.. pattogott a készülék. tarts ki. Sok szerencsét.. Majdnem egy óra hosszat járkáltak fel-alá. Lars megnyitotta a fiú mellén a biztonsági szelepet. és maga után húzta.. Lars most már meghúzhatta a belső ajtót nyitó kart. és ez lehetetlenné teszi a kapcsolattartást.. A zsilipkamra melletti utcák kékes fényben ragyogtak... mindenfelől kékség vette körül őket. mi történt. “Nem lehet mindenütt gáz – gondolkodott lázasan Lars. Egy járda mellé vonta Dont. a kupolát sem látták. igyekezz minél messzebb jutni keletre... Csend támadt. A nyíláson besüvített a levegő! Alig két-három perc telt el.hogy. – Nektek is.. A kékes gáz főleg a zsilip közelében terjengett. jelezve. mindkettőjük fülhallgatójában kellemetlen zúgás keletkezett.. – A gazemberek. Hamar megértették: készülékeik hullámsávjára ismeretlen eredetű zavaró sugárzás állt rá. Még beszélt tovább is.. hogy Don is kiabál neki valamit. Ariel nem hallhatta már őket.. ugyanakkor a hátán levő palack csapján is igazított. A meglepetés teljes volt és váratlan. De nem érthettek szót egymással. hogy a nyomáskülönbség kiegyenlítődött. – Még jó. a szelepen kitódult a sisak alá került gáz. – válaszolt Lars. hogy nem színtelen gázzal támadnak – írta Don egy másik járdára. és nem vetették le űrruhájukat. – káromkodott Don a rádión keresztül... Ariel! A két fiú belépett a zsilipkamrába. – Most már kételkedem benne. Egy pillanatig mindhárman hallgattak. a fekete fiú végre tiszta űrhajóskeveréket lélegezhetett be. Kiáltani sem tudtak. ezalatt nem áraszthatták el az egész várost.. Ariel." Don is ilyesmin töprengett. Aztán eszébe jutott a megoldás. mérges gázt fújtak a város levegőjébe! Don a sisak alatt is köhögött. Lars emberelte meg magát először: – Tudjuk... de azt már Don nem hallotta. a térig meg sem álltak. – Majdnem megfulladtam! Ezúttal kissé eltúlozták a dolgot a barátaink.. Ariel. vajon csakugyan a barátaink-e. a házak szinte eltűntek. szétfolyó zöldessárga foltként derengett a kupolán átsütő nap. – Meg kell keresni. másutt lassan tisztult a levegő. a mennyezeten kigyúlt a sárgás fény. De a fiúk nem akartak kockáztatni. De erre nem kerül sor. Don már le is kapcsolta sisakját. a kupola leárnyékolta a rádióhullámokat. Szinte azonnal jobban is lett. A térdre bukó fiúhoz ugrott. A kupola alatt kékes gáz gomolygott. a rádióhullámokat a mozgó gázrészecskék zavarják. széthúzódott. Űrruhája kesztyűjének mutatóujjával a járda sok évtizedes érintetlen porrétegére rajzolta a betűket: – Gáz főleg a zsilip környékén van. Mint két búvár a víz alatt. de időközben mintha ott is megritkult volna. mit kell majd mondanunk. Lars azonnal megértette.. A gáz miatt nem vehették le a sisakjukat. mert elkapta Lars karját. Don megnyomta a zöld gombot. leguggolt. – Viszlát.

hogy akkor maradt abba a sugárzás.. Don a tér szélén álló nagy rozsdabarna épületre mutatott kinyújtott karral. mint az elmúlt napokban volt.. honnan ered a rádiózavarás! Don rögtön elértette.. ha antennáikkal mindketten északkelet felé fordultak. egymástól távol. – Állapítsuk meg. – Gyere! – Bemegyünk?. Sokkal érdekesebb tényleg az. Ráálltak a hullámhosszunkra. miért? – Nem tudom. De furcsa. lokalizálása és megszüntetése benne volt a tananyagban. Két ponton hallgatva a zavaró zúgást. intenzitása csökkent. de nem tudta leplezni izgatottságát. mikor a vizsgára készültek. – Lars?. mikor alighanem rátaláltunk az adójukra. mindhárman tanultak erről az elmúlt hónapokban. és néhány intéssel mutatta. – Akkor meg mire várunk? – Don igyekezett természetesen beszélni. könnyű volt eltalálni a frekvenciánkat. Mit gondolsz. Egy leendő űrhajós számára az ilyesmi igazán gyerekjáték kell hogy legyen. hogy rájöttünk. a város külseje ismét olyan lett. Ebben a pillanatban a zúgás megszűnt. – Igen.. hamarosan rájöttek. mikor rámutattál arra a házra. főleg akkor..– Azzal majd legközelebb – jósolta Lars borúlátóan. de mi volt az egésszel a céljuk? – Könnyebbet kérdezz. merre menjenek. hogy éppen akkor. és újat irt fel.. Egy üres térre jutottak ki. hol gyengült. Persze.. azután a fülhallgatókban meghallották egymás izgatott szuszogását. A fülhallgatókban a zúgás hol erősödött.. – De még mennyire! Most aztán sarokba szorítjuk a fickókat! És elindultak a rozsdabarna épület felé. A kékes gáznak már nyoma sem volt a levegőben. . Don a másik végén torpant meg. A zúgást már egészen erősen hallották. És ekkor újabb ötlete támadt. Alighanem “látták". Széles utcákon mentek. Süket csend támadt. Az elektromágneses hullámokat zavaró tényezők felderítése. Szóval kikapcsolták a zavaró adást. ott az adójuk. hogy ez a város keleti feléből ered. Gyorsan letörölte az előző mondatokat. Lars a tér egyik. Sisakjuk antennáit több irányba fordítva messziről integettek egymásnak.

Félkör alakú árnyékuk hosszan nyúlott el a síkságon. A gép megint döccent. a Napot a bolygó 686 földi nap leforgása alatt kerüli meg. hanem nyílegyenesen száguldanék egy sima műúton elegáns marsautón. hogy a hegyek csak nagyobb kráterek. most nem űrruhája belső. Ha most itt teremne egy vizsgáztató és kikérdezne. amelyik tele van kövekkel. Balról kisebb kráter mellett haladt el. “A Mars a Naprendszer negyedik bolygója. ismételgette. Meteor nyoma lehet. A motor egyenletesen duruzsolt – combjai alatt érezte az ülés rázkódását –. – Ariel makacsul ismételgette az erre a napra kibővített jelszavát. az alumínium kormánykerék meg-megcsillant.. és a dundi fiú nem akarta fájdítani a szívét. ez bizony kevés. Nem akart férfiatlannak látszani. mindig csak kelet.. Nem kupolák alá szorult apró támaszpontvárosok. A Mars légköre főleg szén-dioxidból áll." Kénytelen volt csökkenteni űrruhája fűtését.. a Marson. Átjutok-e ezen a sivatagon. felé.. az emberek akkor már teljesen “belakták" volna a bolygót. de gyakorlatban. vagy kilyukadna az űrruhám."de innen is látta. Nehézkesen manőverezve került meg több nagy kőtömböt. pedig az élő szervezetnek arra is nagy szüksége van. “Mindig csak keletre.. Itt vizsgázni kell. erdők. Néhányszor alaposabban körülnézett. Igyekezett most nem a feladatára. nem is beszélve a nitrogénről. így tarthatom az irányt – nézett a tájolóra. Hármunk léte függ attól. ugrált tekintete előtt a láthatár. A Nap majdnem pontosan szembe tűzött.. némi habozás után a köztük levő keskeny völgy felé kanyarodott. amikkel most nem megyek semmire. Bumm! Az egyik első kerék nagyobb kőnek ütközött. hanem a külső hőmérséklet érdekelte. hanem igazi nagyvárosok. A Mars légköre jóval ritkább. termőföldek. Már az ókorban is ismerték.. Az elektrokocsi kerekei egy-egy kőre szaladtak. Az elektrokocsi a két domb túlsó oldalán szaladt lefelé felgyorsulva. A mellére épített kettős hőmérsékletmérőre pillantott. ráadásul az összetétele is egészen más.... Te jó ég.. a Nap magasabbra hágott. Nem volt kellemetlen a fény. Vigyázva vezette a kocsit.. És akkor most én sem a sivatagban zötykölődnék. légzsilipek és talaj alatti nyersanyagbányák lennének a vörös bolygón. jóval kevesebb benne a többi összetevő." – dadogta. de félóra múlva – mikor a kupolaváros eltűnt a láthatár alatt – hullámos dombvidékre jutott az elektroautó. 200 Kelvin-fok. milyen?. ember számára nem alkalmas. mint a Földé. ezek mind csak adatok.Ötödik fejezet HOMOKVIHAR ÉS KUPOLARIADÓ A terepjáró zötyögve haladt előre az egyenetlen talajon. mit felelnék? Mi a Mars. és fő a nyugalom". tavak. No és a vízpára is kevés. Igaz. De hát ez van. eltűnt Lanita a fiúkkal együtt. majdnem elharapta a nyelvét. Ariel félrerántotta a kormányt. Az elektrokocsi nagyot döccent. rögtön “feldobnám a talpamat" – gondolta. hanem valami másra gondolni. hol van. Hogy is van csak ezzel a légkörrel? Az űrruha karjába épített apró nyomásmérőre nézett. és fő a nyugalom!. és érezte melegét. kénytelen volt kitérőt tenni. Két domb magasodott előtte.. A Marson vagyok. a pályaelemek a következők: az ellipszis nagy féltengelyének hossza 228 millió kilométer. sikerül-e most célba érnem. Lanita közelében még aránylag sima volt a terep.. 10 millibart mutatott. és tovább “vizsgáztatta" önmagát. A távolban közepes hegyek tűntek fel... Többé nem nézett hátra. de az űrsisak szemellenző lemeze megszűrte a sugarakat. . Az űrhajózásban ezt még mindig Kelvin-fokokban adják meg. dombokkal. Az életemért vizsgázom a fiúk előtt is. Pedig milyen kár! – morfondírozott – milyen jó lenne. gondolta. Ha levenném a sisakomat. Gondolatban folytatta: “A pálya elemei. Az egyenlítői sugár hossza 3400 kilométer. ha normális légkör lenne a Marson. Kelet felé. Ariel nem emlékezett rájuk a térképről – a térképek az elrablott űrhajón maradtak! – . Majd csak átcsúszom közöttük. talán szakadékokkal is? A kráterekről nem is beszélve!. és egyre idegenebbnek érezte a környező világot. argonról és más gázokról.

de néha előfordult – mint most is –... mi történt. Egy domb tetején Ariel hátrapillantott. nagy fekete pók rohan utána a kövek között. néhány méterre tőle. és oldalról került a rozsdavörös ház közelébe. és ilyen címen szerepel is a tananyagban. optikai csalódás áldozata lett. és mosolygott. madárhangokkal. A teljesen nyitott jármű még robogott vagy száz métert. Körülnézett. akár egy teljes órát is veszíthetek. mit beszélünk egymás között. A lány tizenhárom-tizennégy éves lehetett.. – Várj! – kiáltotta egy csengő hang a háta mögött. nem emlékszel? Az én kiabálásom eltereli a figyelmüket.. és már indult is tovább. Végigszaladt a keskeny mellékutcán. mély szakadék. Órájára nézett: hogy szalad az idő! Két órával ezelőtt indult el. hosszú. Azért gondoltam olyan ijesztésre. – Egyszer láttam egy ősrégi filmen.. smaragdzölden villant a kontrolllámpácska. hogy Larsnak eszébe . kelet felé. Úgy tűnt. dárdáikat rázogatva próbálták elijeszteni a közeledő európai felderítőket. mélyet szippantott. ti nyomorult gázosok!. és keresel valamilyen nyílást. – így legalább nem hallják “amazok". mondogatta. micsoda dolog ez. Ariel tudta. A motorhoz vezető energiatovábbító kábelt a következő akkumulátor sarkaihoz csatlakoztatta. sehol semmi mozgás. Az elektroautó tenyérnyi szerelvényfalán piros lámpa kezdett villogni. Szökés haja meg-meglebbent. fehér törpéről szalajtották igen tisztelt családotokat. sápadt arcából szinte világított kék szeme. Még nem is fordult meg. Már sündörögj is arrafelé. és leállt.Csak szakadék ne kerüljön elém. Mielőtt még a sarokra érkezett volna. és akkor mindenáron meg akarta valósítani ötletét. Levette sisakját.. és tudta. mikor furcsa bizsergést érzett a testében. Elővette a villáskulcsot. komoran állt a tér szélén. hogy csak na! Minket akartatok megijeszteni fekete pókokkal. hogy a nap és a kövek árnyéka játszott vele.. és. már árnyékoktól is megijedek". Közös kirándulásaik és utazásaik alatt a fiúk általában Larsnak engedelmeskedtek. Olyan parancsolóan szólt. redves.. mert amíg azt megkerülöm. megközelíted a házat oldalról. Ott állt néhány méterre a fiútól. – Meg kell őket ijeszteni – mondta Don. Piros ruhát és barna bőrszandált viselt. – Megijeszteni? – Lars értetlenül pillantott barátjára. Lars hát eltávozott a mellékutca felé. Szóval eltűnt már a gáz. Kimerült az első Melnyikov-akkumulátor. de kissé aggódva figyelte. keskeny. egyórányi oxigént a tartályomból.. hogy nem ismeri fel még az az andromédabeli négyszáz méteres ferde toronylábú édes szülő anyukája sem!. – Nem ment az agyamra semmi – tiltakozott Don. hátába vágott Don hangja: – Hé. rücskös... tetves rejtekhelyeteken?! Úgy kifüstölünk benneteket. és majdnem felkiáltott a rémülettől. Lenyomta az űrruha mellrészébe épített apró légkörelemző gombját.. ortopéd. azt Lars már nem hallotta. Holmi félmeztelen bennszülöttek üvöltözve. A fiú lassított. Még csak száztizenhét kilométerre távolodott el Lanitától. De rögtön megnyugodott. sem jutott ellenkezni. hogy Donnak “isteni szikra" pattant ki agyából (legalábbis ő maga ezt állította).. Don még rekedten ordítozott tovább. folytatva beszélgetésüket. úgy kettétépem azt az elfuserált génláncolatát. A rozsdavörös épület hallgatagon. “Rendbe kell hoznom az idegeimet – biztatta magát –. Talán húsz méterre lehetett a háztól. de hogy mit. folyik-e az áram.. ablakokat is látott. Összeszorította ajkát. – Mint annyiszor. az akkumulátort a földre dobta. és megismételte: . hogy éppen az a kis oxigén hiányzik majd utána. mert az lényegében “lélektani hatás kiváltása". gázfelhőkkel?! Hát majd adunk mi nektek! Nyomorék. Közben te azon a kis mellékutcán ott jobbról berohansz. a végén. ahol bejuthatsz. sokáig lapulhattok még ezerszer átkozott. Fél akkumulátornyi energiát. megint agyadra ment valami – morogta Lars. ha a kezem közé kerül valamelyik. Intett karjával. mert kiderült. Nekiiramodott. plasztikfejűek. Egy fiatal lány állt a téren. ellenőrizte. És lehet. nem Don hangját hallja. nyugodt mozdulatokkal kicsavarta a rögzítőbilincseket. Gáz-emberek vagy gáz-fickók! Azt hiszitek. Megperdült. és vége az első akkumulátornak. A két fiú kíváncsian. makacsul robogott előre. Intett Donnak: te is leveheted. he?! Rettegjetek.

mint Lars. Sejtette... – Mondd meg kontár gazdáidnak. és ugrott. Többé nem lehetett hát kétsége. szívem. Lars a falhoz lapult. settenkedő léptek zaja hallatszott. hangokat hallott. Az csak mosolygott. mintha nem is hallotta volna Lars szavait.. mögötte esett le. Lehet. De hogyan tudná ellenőrizni?.. No.. nem is létezik? Újabb fantomképpel áll szemben? – Ne menj sehová... és sajnálta." aki érdekesebb beszélgetésekben is részt tud venni.. – Ki vagy te. meglepetésében?. és honnan kerülsz ide? – kérdezte Lars. Ez neki való feladat lenne. Hallotta. Őbenne is felgyülemlett a feszültség.. Egyetlen ugrással feljutott egy földszinti ablakpárkányra. máskor értelmesebb fantomot küldjenek.. És a talpánál. Lars megperdült. Volt az egész jelenetben valami furcsa. esetleg féregtestűek. egyetlen értelmes válaszra sem vagy beprogramozva. A folyosó fala fehér volt és üres. Nem is kellett nagyon erőlködnie. és mosolygott. – közben feszülten figyelte a lány arcát. ugye. merre hallja és tulajdonképpen mi is az. Hiába fülelt. Ember formájú. unalmasak vagytok.. Mielőtt belépett volna a folyosóra. mert előbb árnyéka vetült Lars elé a falra. Lars ekkor már teljesen biztos volt a dologban – hiszen Lanitán a kupola alatt nincs szél. Félelmében. Itt még el sem lehet rejtőzni. Mintha itt nemrégen takarítottak volna.. Ugyanolyan hangosan ordított. A kő áthatolt a lányon. de mind zárva volt.... nem tudta megállapítani. – Lars tudta. ma már ilyeneket sehol sem építenek. Lars – fohászkodott önmagához. ápolt volt. és a lány felé hajította könnyedén. így... láthatatlanok?.. de nem tudta megmagyarázni magának. Ismét megtorpant. és az épület falához szaladt. Kicsit gépies. csáposak. kinyitotta a belső zárat. Mi az?. “Már mindenütt valamiféle lények tevékenységét sejtem" – korholta önmagát. Sehol semmi. . egy másik szárnyban halad. Ütemes kopogás – léptek? Kisebb dörrenés – ez alighanem ajtócsapódás volt. tűnj el. mindjárt kiderül! Hogy a lények nem láthatatlanok. mechanikus nyitókarokat rángatta. Tehát nem valódi emberrel állt szemben.. Térhatásúvá és egyáltalán láthatóvá néhány méterre tőle vált.. “Szóval odafenn vannak – töprengett –. az elhagyott város mozdulatlan. Mintha. Az ismeretiért hirtelen tűnt fel. – Látom. a mágneses kódkártyák keskeny nyílásaiba pedig nem volt mit beledugnia. hogy Don nincs itt.. és óvatosan lépegetett tovább. amelyet két pontból vetítettek.. gondolta. mondani szeretnék valamit. Megfeszítette izmait. A kilincseket. hogy most az épület másik oldalán. A “piros ruhás lány" már eltűnt.. “Meg kell lepnem. Maradj itt – közölte a lány.. Még kétszer kanyarodott a folyosó. Mikor közelebb ért. medvefejűek vagy. szánalmas kis fantomkép. Hatalmas.a mosoly. Káprázik a szeme? A boka vonala körül mintha furcsán izzana a levegő. Ez megint csak “amazok" egyik trükkje lehetett. A szél meglebbentette piros szoknyáját. a folyosó pedig elkanyarodott.. – Ne siess – mondta a lány. visszanézett az utcára.. senki. de közben árgus tekintettel nézett körül. figyelmeztető zúgás hallatszott. Fantomképpel állt szemben. és most egyszerre kitört belőle az ősi rettegés..... – Hallgatlak – felelte Lars. felkapott egy kétujjnyi betontörmelék-darabot. hogy valaki óvatosan jön lefelé a lépcsőkön. hogy “amazok" is hallják a hangját. aztán nem habozott tovább. te is láttad a vízitigris lila kopoltyúit?.. villant át az agyán. A lefelé igyekvő valakinek a háta mögött lámpa vagy ablak lehetett.. igen-igen hosszú árnyék. hogy ez a lány. és hirtelen sárga műanyag korlátos lépcsőházba ért. – Az ezüsthalak már reggel leúsztak a folyón – mondta a fiú komoly hangon –. arról hamarabb is meggyőződhetett. Torkából önkéntelenül is iszonyú üvöltés tört elő.. űrkesztyűs kezével betörte az üvegtáblát. – Na. A lépcsők régimódiak voltak. Halk.. de ablakok nem voltak. no igen! Most légy ügyes és okos. A lépcső aljára érkező másik lény is üvöltött. mielőtt előbukkan!" – gondolta.. vajon milyen lehet a külsejük?" Nyolclábúak. ahol előzőleg – hisz Lars arra szaladt – nem volt ott. A szél megint meglebbentette szőke haját. elmosódott a homokos-poros betonjárda.. méghozzá a háta mögött.. A lány lábaira pillantott.– Várj!. – Gyere sétálni – válaszolta kicsit később. Útközben több ajtóval próbálkozott. A folyosó műanyag padlója meglepően tiszta.. legalábbis Larsnak úgy tűnt. – Lars gyorsan lehajolt. micsoda. gondolta még Lars. Valahol hosszú.. halott volt ez. – Várj. távolabb látott csak ajtónyílásokat..

... akik időnként eljönnek a többi Marstámaszpontról ellenőrizni és kijavítani a berendezéseket. Ezen a téren van már valamelyes gyakorlatunk. Don azonnal elértette: – Azóta vagy háromszáz kilométert tett meg. – Igazad van – felelte a Másik. – Don tüntetőleg odébb húzódott. hogy szorult vagy végzetes helyzetükből kiszabaduljanak… – "…akár meglévő berendezések lerombolása vagy átalakítása útján. Kövérkés barátjuk jutott eszébe. – Az is lehetséges. és. – Szóval idelenn is zárt ajtókra találtál? – kérdezte Don.. gyerünk!. Mint az ilyen helyzetekben mindig. amit a parkban vetítettünk. aztán a ház másik oldalán próbálkoztam. sőt mi magunk is csináltuk. miközben dundi barátunk a füvet nyírta? Szegény gyerek. be kell törnünk valamelyiket. vadállat módjára üvöltve.. a falon nagy alakú képernyő villant fel.. lépcsőt láttam. hogy kiűzzenek bennünket innen is. – Vagy tán Hieronimusz babonázott meg? Nem ismered az Űrhajós Könyve idevágó fejezetét? Világosan meg van írva. vörös arccal. de ott is zárva volt minden ajtó... – Mégis agyadra ment a mágnesesség – vont vállat Don. – A dolognak még nincs vége. mikor egyszer Arielt halálra rémisztettük azzal a dinoszaurusszal. Miért vagyunk az útjukban." – fejezte be az idézetet Lars emlékezetből. – Nem tűrhetjük. a zsilipkaput és a többit. A főkapu zárva volt – ez is gyanús.. – De nincs ám. mit találhatunk itt?.. és felmentem az emeletre. – Találkoztam egy lánnyal – mondta Lars halkan.. most végre elkapjuk a csáposok torkát. A hideg rémület elhagyta testét. – Don is megijedhetett. ó nagy hadvezér – csúfolódott Lars megkönnyebbülten.. magyarázkodással igyekezett levetkőzni idegességét. Egy másik mozdulatra sűrűn írott szöveg borította él a fénylapot. mit szabad és mit nem. Egy folyosóra jutottam. no. – Ha nem jött közbe semmi – ismételte Lars. – Nem tudtam. Zajt hallottam lentről. – Nincs más hátra. – Az Egyik megérintett egy érzékelőt. Don. – Ez a legjobb berendezett megfigyelőpontunk. – Nem lódítok. – Mi bajod van?. – Innen jött az a zavaró rádiósugárzás – makacskodott Don. az automata rádióadót. – Azért mindennek van határa – mondta bosszúsan az Egyik. negyedórával ezelőtt te magad irányítottál ide... és mit akarnak tőlünk?. Don.. nem? Az itteni házak általában tárva-nyitva vannak. majd így szólt: – “Amazok" persze nem tudhatták. – Hogy az a tizenötmilliárd éve kódorgó jeges üstökös csapjon beléd! Mit kóvályogsz te errefelé?. Sőt most kezdődik csak úgy igazán – morogta a Másik. és azt kiabálta: “Anyuu-u! Anyu-u-u!" Hahaha! Lars nem csatlakozott Don vidámságához. valamint az átélt izgalmak így megviselik egy leendő űrhajós idegrendszerét. te hogyan kerültél ide.Ott álltak egymással szemben. Órájára pillantott. Mi most űrhajótöröttek vagyunk. Meg kell tudnunk! – Meg kell tudnunk – bólintott végre Lars is. hogy ez az épület azoké. – Ha jól emlékszem. Elhallgattak. most is Don tért magához elsőnek. beléd botlottam. . Szerintem semmi érdekeset. Lars és. nem? – Kérdés.. Mégis jó. sajnos... másfél óráig szaladgált körbe-körbe halálos rémületben. Sőt kötelességük is megtenni mindent. de mit gondolsz. Emlékszel. – Nézzük az Akciótervet. hogy az űrállomáson. hogy helyesen tesszük-e – gondolkodott Lars hangosan. azoknak pedig speciális kiváltságaik vannak. hogy a Mars gyér mágneses tere. – Vártam néhány percig a főbejárat előtt. A fekete fiú feszült figyelemmel hallgatta. Akkor pedig nincs jogunk ide betörni. hosszú másodpercekig nézték egymást értetlenül. – És Lars elmesélte kalandját a fantomképpel. – Hát akkor. még ordítottam nekik néhány szép “szakszöveget".. ezerszer láttunk ilyen sztereóvetítéses trükköket... mert tőle szokatlan bőbeszédűséggel. gondoltam. – Ez mind szép. Felvette az ijedtében földre ejtett sisakját. ahol felnőttünk. hogy nem “amazokkal" találkozott! – Inkább azt meséld el. ha nem jött közbe semmi.. – Tehát valamit forraltak ellenünk...

Ariel aggódva figyelte. Hamarosan itt a marsi dél. mindenkit meg lehet gyógyítani – torkollta le Larsot. elmozdulnak a házfalak. Don bizalmatlanul lesett körül. kimegyünk. a hasadéknak csak nem akart vége szakadni. a félméteres résen aztán óvatosan áttolta a terepjárót. fekete vonal tűnt fel. hogy szép számmal akadnak húsz-harminc kilométeres repedések is a sziklás talajban. mire odaérünk. hogy valamelyik kinyílik. De keserű csalódás érte. hogy a felmentő sereg máris útban van. míg olyan részre érkezett. közelíteni sem lehetett veszély nélkül. ahol a repedés már összeszűkült. és segítséget hoz. most aztán rá kell adnom a gázt. Mintha csodára számított volna. Az égbolton nem látott felhőket. csak a távoli villamos kisülések szikrái pattogtak a fülhallgatóban. mintha valódi lenne. vagy belülről megvilágított zenélő vörös piramis. így aztán visszaült az autóba. hol elektrokocsit kötnek el. és bizony megállapították. Most déli irányba haladt. – Csak keksszel szolgálhatok – mosolygott Lars. és azok éppen ilyenek lehettek. sem balra nem látta végét.. Addigra Ariel remélhetőleg célba ér. – Mit vigyorogsz?! Nem tudunk olyasmit kitalálni. legközelebb a nyakunkat törik.vagy egy négylábú. . Nagyot sóhajtva pillantott Larsra. Az elektrokocsi rázkódott a köveken. Nem látta az alját. – Ami azt illeti. egyre idegesebb lett. A nagy éjszakai-nappali hőmérsékletkülönbség miatt óriási mértékű a felületi erózió – állapították meg a szakértők. – Hagyjuk. – És…? – Semmi és. Jó. talán még a kupola is megrendült.. hiába vetették latba erejüket mindketten. nyolckarú Andromédalakó integet barátságosan – folytatta a felsorolást Lars nevetve. amit ezek elénk ne dobnának! Filmet vetítenek az égre. ma már nincsenek ilyen intézmények. mikor a lábuk alatt megrendült a talaj. jó. Ezeken az ajtókon szuperbiztonsági zárak lehettek belülről. – Az űrördög abszolút légüres poklát!. A hasadék szélén lepattogzottak a sziklák. hogy kisebb-nagyobb vörösessárga felhők szaladnak ide-oda a táj felett. sötét árnyék borított mindent.. De társának nem volt ilyen jó kedve.. Húsz perc is beletellett. Don csak az utcán folytatta gondolatmenetét: – Éppenséggel várhatunk is. bármi lesz is.... De az éterben csend volt. felfújnak egy szegény védtelen patkányt. a láthatáron keskeny. Valahogy eszébe sem jutott volna.Ariel eleinte nem is figyelt fel a szélre. Meg némi ebédféleség sem ártana. Hamarosan itt a dél. ahol át tud haladni járművével. a hasadék szélére óvakodott. leugrottak. Sőt az is lehet. A fiúknak úgy tűnt. – Lanitán az ember állandóan azt várja. –. A fiúk átléptek a párkányon. Ez is elrémítette Arielt. Megvárjuk az estét.. Vagy hatszáz lábú giliszta sztereóvetített figurája csinál úgy. gyere. Hát nem tudunk bejutni? – döngette végül erőtlenül az ajtókat.. szemben a nappal. és kérte. de szinte még be sem fejezte a mondatot. csak kelet felé – megállás nélkül. mikor tör ki megint valami cirkusz. hol egy űrhajót. mielőtt az egyáltalán kinyithatta volna a száját. és követ téve az egyik kerék alá.. Valami ismeretlen félelem szorította össze a fiú torkát. Ariel emlékezett rá: nemrégen végeztek geológiai – marsológiai? – kutatásokat a bolygón. Odakünn napfényben fürdött a város. Maga a szakadék tíz-tizenöt méter széles lehetett. és találomra jobbra indult. Ahogy múltak a percek. Sem jobbra. netán jóságos lények invitálják be őket. észrevette. meglátod." A szél egyre nagyobb porfelhőket kavart. hogy ott ni. Elindultak “hazafelé". Ariel kilépett a kocsiból... Egyik sem nyílott ki. Mikor kétszáz kilométerre volt Lanitától. – Megint borúlátó vagy – csitította társát Lars. neki csak előre kell haladnia. negyedóra múlva bekövetkezett. jelentkezzék. Olyan ez. – Don és Lars már a kitört ablaknál álltak. bekapcsolta rádióját. Ariel nem vesztette el kedvét.. De tudta. vagy más hasonló jótettre számíthatunk. Mikor egy-egy magasabb dombon haladt át. Lehet.. Ariel reménykedve közeledett. azon a sarkon egy kitömött víziló fog álldogálni.. – De valamikor voltak bolondházak. – Miféle titkokat őrizhetnek odabenn – nyalogatta szája szélét a fekete fiú. mint a bolondokháza lehetett egykor. aki hallja adását. Larsot egy tejet kerülgető sóvár macskára emlékeztette. A nap lassan a fiú feje fölé emelkedett. mert itt ugyan hiába mesterkedett Don. Közölte helyzetét. A zegzugos fekete vonal egy szakadék volt.. hogy a Marson is fúj a szél. tudom.. talán akad olyan keskeny része.. “Sok időt vesztettem. Amitől tartott.

. nyomáscsökkenésre felkészülni!. gázpalack bukkant elő. Lars megkereste a tizennégyes szelvény feljáróját. megvan... – Odanézz!. és az automata riasztóberendezés ott is ugyanezt a szöveget harsogta. Papírba csomagolt sárgás tömbök fénylettek tompán. tizenhárom – futva haladtak el a betonfalra festett számok mellett. A meteorfigyelő automatikus rendszer beszél. az információs csatornák és az érzékelő berendezések.Ugyanakkor dörrenést hallottak. Riadó az észak-hármas körzetben. A szürke beton és a sárga műanyag lapok szinte egymásba olvadtak. – Tizenegy. de aztán. tizenkettő. mit csinálunk.. Lars kibontotta a zsákot. . "Némelyik kiugró betonoszlopon jókora piros zsák lógott. fel a sisakkal. a falra festett hatalmas számokra mutatva. most aztán végünk van. kupolavédelmi riadó! A meteorfigyelő szolgálat automatája beszél. – Biztos megint valami trükkről van szó. a tizennégyes szelvényben! Ismétlem: az észak-hármas körzetben... mert szökik a levegő! – Ugyan! – Don közben ismét felbátorodott. Már-már azt hitte. hosszú fémcsipesz. Erőteljes hangszórók szólaltak meg harsogva. Hol is hallott már hasonlót? A másodperc töredékéig kutatott emlékezetében – igen.. hozd ide az egyik zsákot.. De most ugorj. – Nyomás. – Lars ujjával a legközelebbire mutatott. Ugyanazt a felhívást recsegte az automata. Don. – És mit csináljunk? – Siessünk a megadott körzetbe. Amikor egyszer apjával a Marson volt... A kupola emeletes ház magasságú. pontosan ugyanez történt. Lars felnézett a magasba.. ha odaérünk? – kérdezte közben lihegve Don. – Pirosat. A sziréna már zúgott. – Az a kicsi? Kisebb. attól tartok. A kupola alatt kábelek húzódtak.. Míg barátja elhozta a zsákot." – Meteortalálat! – Lars elkapta Don karját. Az északi oldalon hamar elérték a legszélső házakat.. a végén már futottak a fallal párhuzamosan. és ugyanez történt. Meteortalálat érte a védőkupolát. nyújtott háromszög alakú szelvényekből állott. Távoli zúgást – hallott.. betöltötte a levegőt. azt hiszem. mint a fejem. A Mars talajában mélyen beágyazott betonszegély teknője tartotta a hatalmas kupolát. – Betömjük a lyukat – válaszolta futtában Lars.. észrevehetően nem csökkent a nyomás. Don. – Ugye megmondtam! – kiáltotta Don kétségbeesett dühvel. többek között az éppen működő automata meteorfigyelő-kupolavédő vezetékeit rejtették ide. ezek már nem tréfálnak. Ugyanígy szóltak a szirénák. mint a kupola. Űrsisakjaikat mégsem csatolták fel. – Hát ennek már soha nem lesz vége?! Mit képzelnek ezek!.. Valamit tennünk kell. a falra. Apával voltunk egyszer egy másik marsi városban. Lars! Érzem. – Milyen zsákot? – értetlenkedett Don. komoly baj történt! – Azt hiszed? – A fekete fiú nagy szemeit kételkedve meresztette barátjára.. most tényleg nagy baj lesz.... a fiúk minden irányból egyszerre hallották a fémes hangot: “Kupolavédelmi riadó... Kupolavédelmi riadó! Az észak-hármas körzetben.. – Nem. Lars! Lars nem figyelt rá. most nem a rejtélyes idegenek játszadoznak velünk. mégis Donnak volt igaza. Mintha sziréna hangja lenne. amit azok találtak ki. De a szirénák tovább üvöltöttek. Ott a lyuk! – Hol? Nem látom! – Vagy huszonöt méterre a szegélytől. Nem megy az olyan gyorsan.. – És. Lars rövid tájékozódás után elindult a város északi része felé.. ez nem trükk. és a “riadó" nem is valódi. A résen szökik a levegő. tizennégyes szelvényben meteorbecsapódás érte a védőkupolát. A kupola és az épületek között szabadon hagyott biztonsági sáv tíz méter széles lehetett.. olykor-olykor a hangszóró is megszólalt. Egy perccel később az észak-hármas körzetben voltak. – Ez a tizennégyes! – fékezett Don. – Balra lesz a hármas körzet – mondta Don. A falba süllyesztett létrafokok ugyanabból a műanyagból készültek. Acélkampós kötél bőrszíjakkal. Önkéntelenül is meggyorsították lépteiket.. Az építők annak idején kizárólag a Marson alkalmazott különleges technológiával hegesztették össze őket. – Furcsa mértékegységeid vannak..

jobbra szabadon állt az út. de a vihar elektromágneses zavart is keltett. A szél nemegyszer pontosan szembefújt. No. és gyorsított. Az űrruhán át is érezte a szél lökéseit. recsegés-ropogás hallatszott. A messzeségből – jutottak Ariel eszébe a fényképfelvételek. majd kitekeredett a nyaka. amit a nagyobb kráterek. amiket valaha látott – a Mars felszíne világos és sötét területekre oszlik. A nap nem süt a Marson olyan erősen és fényesen.– Miféle kollekció ez? – csodálkozott Don. Még az elnevezésekben is “ilyen tenger meg olyan tenger" szerepel. önkéntelenül behunyta szemét.. Csak néhány másodperc múlva értette meg. távolabb nem lát homokfelhőket. ilyenkor még az elektrokocsi is majdnem megtorpant. A távolságmérő szerint már négyszáznál több kilométert tett meg. újabb köves síkságot pillantott meg maga előtt. Valamikor réges-régen még a csillagászok is azt hitték. – No. gondolta makacsul. Két kráter között bukkant ki éppen. Bekapcsolta rádióját is. Nem várhatok. miként a földi viharok is. izzadva tolta vissza Ariel a terepjárót a sík területre. majdnem leállt. ha meg sem hallják rádióadásomat. térdre esett. – Odafenn? – . Mikor a szél arcába dobta a homokot. gázt adott. Ariel ajkába harapott. elvesztette tájékozódását. Közben egy erősebb szélroham. Megnézte az oxigénpalack kijelzőjét. De a hőmérséklet érezhetően emelkedett. Úgy rémlett neki. gondolta. Az űrruha műszereinek tanulsága szerint 293 Kelvin-fok volt a külső hőmérséklet. Hiába fürkészett. hogy néha teljesen elfedte a láthatárt. semmit sem látott. Úgy tetszett. Valahol a háta mögött azért gomolygott-kavargott-süvített a szél. várakozott. De azért egy pillanatig rosszul érezte magát. elfogy az oxigénem. “Ennek is pont az én utamba kellett kerülnie" – dühöngött magában. – Mert nem laktál még kupolavárosban – fölényeskedett Lars. hogy ezúttal különösen erős viharba került. – Ide figyelj. nem sokat látott. csak a fényvisszaverő tulajdonságaik. Sohase láttam ilyesmit. hogy hirtelen valamilyen vöröses áramlatba került. vagy nem is volt? Rádiója még mindig be volt kapcsolva. erőtlenebb a fénye. kénytelen volt azonnal lefékezni a terepjárót. Át kell törnöm ezen is. felfellobbant a vörös por. De a szél úgy hordta a homokot. Elég még nyolc órára. a hosszú hasadék miatt volt kénytelen beiktatni. A fülhallgatókban csak nagy alapzörej. de még hallotta a homokvihar keltette recsegéseket. Túl későn vette észre a mélyedést. testét az űrruha. – Sietnünk kell. A rádióból egyre gyengülve. Újra felült.. a kocsiba kapaszkodott.. mint egy rémálom. ha néha-néha felszakadt a szélverte-kavarta homokfelhő. jóval halványabb. jó. nem volt felmagasodó pereme. Egyszer csak majdnem belehajtott egy krátertölcsérbe. Megrázkódott. Zöld szemével figyelmesen szemlélte a vidéket. Don felnézett. Ha senki sem siet a segítségemre. majdnem feldöntötte. Akkor aztán tényleg bajban leszek. “Csak előre" – biztatta magát. hallja. Balra tőle magasabb kráterek sorakoztak. Akkor most én is valamilyen “tengeren" hajózom? – vidámodott meg kissé. A következő félóra olyan volt. meleg sugarakban fürdő sík tátongott. hogyan süvít ki a résen a drága és pótolhatatlan levegő. mielőtt a megfelelő távolságra jutnék Lanitától.. Szerencsére néhány nagyobb kő megfogta az első kerekeket.. A szél lassan elült. megvédte arcát. Persze. hogy ezek tengerek és szárazföldek. Megállt. hogy bestoppolhassuk azt a léket odafenn. Felnézett. ez már csak így maradt. akár a Holdon. ha nem akarjuk itt hagyni a fogunkat. De ebben benne van az összes kerülő. A sík terepen a vihar nagy erővel pörgette a vörös homokot. űrkalózok réme: ezek a segédeszközök szolgálnak arra. mikor úgy érezte. “Ideje lenne ismét tenni egy próbát – gondolta –. holott szilárd talaj mindkettő.. akaszd a hátamra a gázpalackot – türelmetlenkedett Lars. ott talán elült a vihar. négyszázötven kilométerre vagyok . Az elektrokocsin a megtett távolság jelzője háromszázharminckilenc kilométert mutatott. a sisak áthatolhatatlan. mint a földön. Jobb rá sem gondolni. amerre Ariel most haladt.

– Rámenős ember lehetett.. – Azt a hegyet Naszir ad-Dinról nevezték el. mint te. azért neveztek el róla egy hegyet a Marson. – Ezt dicséretnek veszem. ne sértődj meg. Gilda! – Mit találtál? – Rezet. hogy ő volt az egyik ősöm. Gilda! Ezek csak zörejek. Majdnem olyan.. most sem hallottál semmit? – Ugyan. A geológiai szolgálat főnöke örülni fog. Az ördögbe is. amely az ő felhívására válaszolt!. Szóval. A fennsíkon ott állt kis méretű.. kelet felé.... sikerült rávennie a véres kezű Dzsingisz kán unokáját. – Ugyan. Az elektrokocsi közben tovább gördült a síkságon. Most jobban hallom. – No. – Persze. Mihez kezdek majd egy sértődős férjjel? – Csak a jövő héttől leszek a férjed. rendkívül halkan megszólalt egy hang. de mondom. Valamit hallok.. De hallgasd csak! A te rádiódban nem hallani ezeket az apró zörejeket? – Dehogynem. De hát ezek mindennapos dolgok a Marson. a kissé mandulavágású szemeket. jó? Szóval sok érdekes dolgot fedezett fel ez a perzsa úriember. És a rétegek nincsenek is túl mélyen. no! Most már ne gondolkozz. – Nem vagyok benne biztos..... Szinte állandóan vannak viharok. Például ez az analizátor. már majdnem elkezdett beszélni. Itt. amikor. No. a másik alacsonyabb. mohamedán perzsa csillagász volt.... a delelőn túljutott nap éles fénye meg-megcsillant űrsisakjukon. – De te is hallottad őket! – Persze hogy hallottam.. A tizenharmadik században élt.. A sisak védőlemezén keresztül a férfi látta menyasszonya barna arcát. Vétel! Csend volt az éterben.. Látszik. ahol most állunk. Valahonnan. ez beszéld! A két sárga ruhás alak a hegycsúcson állt. – Figyelj csak. ki volt az.. Hogy érzed magad? – Jól. törékenyebb. – habozott a nő. Ismétlem az adatokat: hullámhossz tizenkétezerhatszáz megahertz... az űrruha adója talán nyolcvan-száz kilométeres távolságban hallható közepes vételi viszonyok között – idézte gondolatban a Szabályzatot. A fiú kinyitotta száját. szinte “testre szabott" kutatóűrhajójuk is. – Jó neked.. – Az előbb úgy . egy geológusból nem lehet jó férj? – Ami azt illeti.. ez. Ámbár. egészen jól. vállasabb volt. még egyszer elmondja felhívását. ezek okozzák a mágneses légköri zavarokat. Mondd... Az előbb éppen nagyon érdekes elemzéseket végzett. – Remélem azt. máris egészen szép felfedezéseid vannak. és beszélni kezdett: – Figyelem. veszélyhelyzet! Veszélyben levő űrhajós kér segítséget. Várj csak.. csak a vihar pattogott a készülékben... éppenséggel. főleg rezet. – Nahát! Ki hitte volna!.. még meggondolhatom a dolgot. hogy az építsen neki csillagvizsgálót. Sirrah... kedvező körülmények között ennek a kétszerese is lehet. Mondhatnám.. egy csillagásznőből is lehet jó feleség. de akad más is. igen messziről..Lanitától.. hogy először vagy itt. sikerült újra elindítanom az elemzőt. Lehet mellesleg. egyik elődöd....... – Mindig gúnyolódsz. Tegyünk egy próbát" – buzdította magát. amit én mondok. hogy is hívják? – Naszir ad-Din.. Egy emberi hang. Gilda. hogy. jelenleg Lanita kupolavárostól délkeletre mintegy négyszázötven kilométerre tartózkodom. Az alattunk levő ásványskála igen széles. Elakadtak. aztán úgy döntött... Az egyik valamivel magasabb. hamarosan óriási bánya lesz. Alig kezdtél dolgozni a Marson. – Én meg a feleséged. – Azt is. Azt hiszed. Ariel várt egy percig. szívem. Hullámhosszon! 12 600 megahertz. És te? Találtál valamit? – Egyelőre a készülékkel bajlódom.. Ahogy forgolódtak a csúcson.. helyzetem Lanitától délkeletre négyszázötven kilométer. Képzeld. Sirrah.

A geológus már nem is figyelt az analizátor kijelzőjére.... Ismét hallották a távolról érkező és rendkívül halk.. A tartályokból süvítve indult meg az oxigén. A kedvező topográfiai adottságok révén nagyon távoli rádióadásokat is hallhatunk. amiket pe.. hogy mentőexpedícióra kell indulnunk. Azonkívül ne feledd el: hegytetőn állunk. kétezer-hatszáz. Egyszer csak hangosan.. – Ne idegeskedj. – Csitt! Hallgass már! Most mindketten feszülten figyeltek..tűnt... szívem – csitította a férfi.. Most meg semmit. Ugyanabban a másodpercben jutott eszükbe a megoldás... Ez nyilván a hullámhossz megahertz-száma lesz.. Ha veszi adásomat. hogy a közelben dolgozik egy másik geológuscsoport is. –. te zárd be az ajtót.. – Te egy zseni vagy – mondta a férfi.jelenleg Lanita kupolavárostól mintegy négyszázötven kilométerre délkeletre tartózkodom. veszélyhelyzet.... melegbarna széniét. Aztán beleszólt a mikrofonba: – Itt a G-10-es kutatóűrhajó.. Szembefordultak egymással. igaz? Emberi hangot.. A nedvesen fénylő. azonnali segítséget!. majd megállapodott a “Cu" jelzésnél. és Gildára nézett. jól hallom!. hangokat hallottunk.. Veszélyhelyzetben levő űrhajósok számára kérek segítséget. Sirrah is látta menyasszonya melegbarna szemét. válaszoljon... huszonkétezer-hatszázon és így tovább – mondta Gilda. Már szaladtak az űrhajójuk felé.. – A csillagászoknak újabban kötelező alapfokú űrrádiós-tanfolyamot is végezni ők. igen. keletre. ózkodom. – Valaki veszélyben van! – kiáltotta Gilda. Gilda közben lezárta az ajtót.... Nagy marsi rézmező felett álltak. – A férfi azonnal az űrhajó nagy teljesítményű rádiójához lépett. Mit is mondott az ismeretlen hang? Kétezer-hatszáz?. Ráhangolta a készüléket erre a hosszra. A tárcsa lassan fordult el a nézőké alatt. – Hallgassunk bele az éterbe – kérte Sirrah. Lehet. – Az az átkozott vihar! – csapott a levegőbe Gilda. . tokát.. Lehet.. – Lehet. A sisakok fényvédő lemezein keresztül Gilda látta Sirrah göndör fekete haját. – és ismét mindent elfojtott egy hatalmas recsegéssorozat. – Én hívom. A nő mosolygott. Vétel! Kis csend után szinte belerobbant az éterbe Ariel hangja: – Jól hallom.... Sirrah áthangolta a készüléket. és töltsd meg a belső teret oxigénnel... a főnök említett valamit. de ott néma csend volt.. A szerelvényfalon egy piros lámpácska zöldre változott. Aztán. tlem. majdnem tisztán hallották a hangszóróból ezt a mondatot: – . segítséget. ráadásul recsegésektől megmegszakított beszédet.. hogy annak a hullámhossz-számnak csak egy részét hallották? – Próbáld meg tizenkétezer-hatszázon.. Vétel! Sirrah mély lélegzetet vett.

vagy a tananyagban... tizennégyes szelvény rendben. A forró csipeszt vigyázva eltartotta magától. Lenézett. most már nem kell sokáig várnom – mormolta Ariel elégedetten. Dont sehol sem látta. és éppen azon töprengett. Ezt éppen az esetleges javítások esetére készítették az építők. A kihűlő műanyag ugyan összehúzódott kissé. De a fiú erősen kapaszkodott szabad kezével is. Lars elérte a létrát. hogy barátja testét a gázpalack és a szerszámok súlya veszélyesen kifelé húzza.. Lars nagyot sóhajtott. emberfejnyi lyukat. hogyan lehetne ellenőrizni. amit most tesz. Az ilyesmit semmiféle automata nem tudja kijavítani. Lars elhagyta a létrát. apró. pedig dehogy volt minden rendben. Nyomáscsökkenés megszűnt. – Na mit szólsz. ráadásul egyik kezében hozta a többi felszerelést.. Valamivel nagyobb volt. sőt olvadni kezdett. ahol emberek éltek ilyen mesterséges körülmények között. Ha most ők nem lennének a kupolavárosban. Ráadásul látta. a gömböt a lyukba illesztette.. – Rendben! – válaszolta Lars. A fekete fiú eltűnt." Lars a húszméteres mélység felett lógott. A legfontosabb. Kétméterenként egy-egy vízszintes fémrudat építettek be annak idején a kupolába. hanem a Holdon. nem is volt idő ilyesmire. mint a lék. Lars eloltotta a gázt. mit kell tenni kupolasérülés esetén.. Lars elnézte egy darabig a művét. hogy a még mindig közeli vihar okozta recsegéseken keresztül is szót értettek a legfontosabb dolgot illetően: az ismeretlenek hol találják meg Arielt. hogy ott pontosan leírták. Amazok nem közölték. Kupolavédelmi riadó véget ért. Életében még soha nem érezte magát ilyen kényelmetlen helyzetben. kiakasztotta a felső rúdról a biztonsági öv kampóját.. titánötvözetből készült végével belelökdöste a nyílásba. kékesen égett. – Lars még közelebb csúszott. A gázpalack sem volt súlytalan. A fémpisztoly végébe szerelt automatikus égőfej szikrájától azonnal lángra is lobbant. közben állhatatosán araszolt a rúdon a lék felé. lángoló cseppek hullottak alá. vagy az Űrövezeti Híradó valamelyik számában. milyen hamar bestoppoltam a lyukat?. – kérdezte Doh lentről. A fiú hüvelykujjával eltekerte a szabályozó rovátkolt kerekét. a bőrszíjak ismét a hátába vágódtak. mikor látta. aztán a sárgás műanyag gömböt megfogta a hosszú karú fémcsipesszel. azzal és egymással párhuzamosan húzódtak. Odalenn Donnak a lélegzete is elállt egy pillanatra. Az imént fejezte be a beszélgetést azzal a rokonszenves fiatal párral. miközben a biztonsági öv kampója a felette levő másikba kapaszkodott. megnyugtató jelentését: – A belső levegő kiáramlása megszűnt. – Rendben? – kiáltotta alulról Don. Don nem válaszolt. szakkönyvben? A lényeg az. Egy meteor csakugyan léket ütött Lanita védelmi rendszerén. jól végezte-e el feladatát – mikor ismét megszólalt az iménti automata hang. túl nagy volt a láng. – Mekkora?. Merkúron és mindenütt. Ezek tizenöthúsz centiméterre elálltak a faltól. Ismétlem: a kupolavédelmi riadó véget ért. hol olvasta mindezt. Egyetlen gombnyomással elindította a gázt.. – Mint a fejed. de kitöltötte az egész. az egyik fémrúdon csúsztatta lábait. a létra felé. A bőrszíjak hátába vágódtak. – No. és visszafelé kezdett araszolni a fémrúdon. megtörölte homlokát. Lars már nem emlékezett rá. Közben a műanyag gömb izzani. A legközelebb érkezők ugyanolyan hideg gázlégkört találnának a kupola alatt.. A megafonok az egész városban hallhatóvá tették a gépek emberi nyelvre fordított. a biztonsági öv acélkampóját az egyik lépcsőfokba akasztotta. néhány óra alatt kiszökne az egész levegő. . hogy ezúttal aligha a rejtélyes lények incselkedéséről van szó. Óvatosan elengedte a rudat. kicsodák és hol vannak. mint amilyen a Mars felszínén van. Nemcsak a Marson rendszeresítették ugyanezt a védelmi és javítási rendszert. de a csipesz egyik laposra kiképzett. Észak hármas körzet.. A láng körülnyalta a műanyag gömböt.Hatodik fejezet “CSÚFOS HALÁLLAL LAKOLSZ!. egy űrkalandregényben.

Ariel nem látta a jövevények arcát. Az illető fura fekete öltözetet viselt. Don tudta. mozdulatlanul. – Egy kattanás. aki most én vagyok. megpörgette. de az idegenek megfordultak. Már úgyis . Amazok nem válaszoltak. – De hová vesszük fel őket? Ebbe a törpe hajóba már senki sem fér be!" Szólni akart valamit.. meg fogunk találni. Ottragadtunk Lanitán. Tudta. úgy veregette meg a jármű burkolólapját az akkumulátorok felett. A kis űrhajó nem messze tőle ereszkedett a talajra. négyszázötven kilométerre kelet-délkeletre Lanitától. nézelődött. hamarosan sínen leszünk. ami teljesen néptelen. de tíz perc múlva újra megreccsent a fülhallgatója: No.. most már jobban hallasz bennünket? – Sokkal jobban – vidámodott fel Ariel. Egyszer csak a közeli keskeny mellékutcán egy férfit pillantott meg. – Nem hittem volna. És gyanakodva.– És most fő a nyugalom – mondta magának.." Nyugat felé fordult. – Rendben van. mind a hárman. mikor Ariel már szaladt is arra. de szaladt. A fiú szíve torkában dobogott. mozdulatlan férfit. hogy ilyen hamar ideérnek! – kiáltotta Ariel. – Nem hiszem. Mintha megérezte volna. de majd személyesen elmagyarázod. Lekászálódott. ahogy mondtam. hogy az ajtó azonnal becsukódik mögötte. hogy ez az öltözet valahogy nem illik Lanitához. Az űrhajónkat ismeretlen tettesek elrabolták. szép hát a világ. innen messziről a fiú nem is látta pontosan.. A szél fel-felkapta a port.. Don kicsit furcsán érezte magát. hogy gyomra leszáll – repültek! Kezével kapott a korlát után. – kiáltotta már Ariel. Megjön a segítség.. mert ott egy nő és egy férfi volt!. lecsapta. Újabb recsegésekkel tarkított szünet következett.. A fekete fiú ismeretlen. de az ajtó kinyílt. A fiú érezte. – Maguk kicsodák? És hová visznek? Választ nem kapott. A hajtóművet az érkezők nem kapcsolták ki teljesen. Keresett egy sík helyet. Két férfi volt. megállította az elektrokocsit. mikor leszálltunk a város mellett.. gondolta.. figyelmeztetnie kellene Larsot. A hajó csöppnyi volt. A férfit akkor pillantotta meg. Két űrruhás alak állt a vezérlőpult előtt. Ebben a fene nagy sivatagban nem olyan könnyű megtalálni egy apró kis pontot. Persze.. Húsz-harminc perc múlva odaérünk. hogy nem kellene az idegen után mennie. Fél szemmel látta. A vörös kövek sűrűn borították a dombokat. hogy a hajtómű teljes erővel dolgozik. A dombok felett kis kutatóűrhajó közeledett. Furcsállotta kissé. A fúvókák vörös fékezőrakétalángjai még nem érték el a köveket. és nyomára járjon végre egy titoknak. Halk dübörgést lehetett hallani. Sétált is kicsit... hárman alig fértek el az egyetlen. imbolyogva. Ariel néhány ugrással ott termett. megkapaszkodott. ketten. hogy azonnal induljon. Az egyiknek vörös haja. valószínűleg cikcakkban haladtak megmentői. háttal álltak. Az irányzóra tévedt a tekintete – a kis űrhajó nyugat felé fordult.. az ismeretlen segítőtársak kikapcsolták rádiójukat.. Aztán az ismeretlen nő beszélt: – Hát ez elég hihetetlenül hangzik.. öreg fiú. Don lenn állt a kupola tövében.. – Magukkal beszéltem az előbb rádión? – kérdezte a fiú zavartan és bizonytalanul. szűk kis helyiségben. a tűzcsóva színéből látta Ariel.. hogy biztosan rátaláljanak. Ha most megint hagyják eltűnni az egyik “lényt"... a másiknak karvalyarca volt. de ha kiált. – Már alig recseg. Csak nézte..... Amazok nem fordultak meg. “Megyünk a fiúkért Lanitára – gondolta. miután kilépett az egyik házból. Kissé nehézkesen. A széles köpeny megmeglebbent – a férfi sietve haladt az utcán. Szóval. belépett. azt az idegen is meghallja és eltűnik. Legfeljebb beletelik egy kis időbe. mi van a társaiddal? – Lanita kupolavárosban vannak. – Jól van.. Felment a két kis lépcsőfokon.ne nyugtalankodj. még itt a Marson is!. Most mondd el érthetően. Elképzelte. Majdnem felkiáltott. hogy. Nocsak!. Ariel körülnézett. milyennek láthatják őt felülről: vörösesbarna háttér előtt fénylő ruhás alak. nézte a két szótlan. de egyikük megnyomott egy gombot.. Mint egykor az emberek a lovaikat. kinyújtóztatta lábait. mikor Lars éppen befejezte a lék eltömését. “Hát ez sikerült – gondolta a kövérkés fiú –. illetve. mellette az elektroautó szürke foltja. és sisakjukat is viselték. csak nézték Arielt. hogy a jármű éppen nyugat felől érkezik. de. remekül elcipeltél eddig. fiú.. belső kényszert érzett. inkább érezte.

– És nem a Földön van. Eleinte arra gyanakodott. – Hát most milyen év van. hogy is volt. gondolta Don. kardom hegyével találnád magad szemközt.. Mit is mondott?. mintha komédiásoktól szöktél volna? Netán önkéntelen is eltaláltam az igazat. ráncokba szaladt és kisimult. – Inkább azt tessék elmesélni. de egy-egy porosabb szakaszon áthaladva észrevette.. A vetített kép nem hagy nyomokat. elnézett a házak felé. immár negyvenkét éve. fekete fejű ifjú! – dobbantott türelmetlenül a kisöreg. Don csak nagyot nyelt.. Nem. és kardját markolászta.. és rákapcsolt. Őszülő hajú. – Neked valami megzavarta az elmédet.. micsodát is? Hiszen inkább maga néz ki. – Hisz csak tudom. Lanita épületei ugyanúgy álltak. vándor. asztalosmester? De mikor? És villámként vágott bele a felismerés.. ifjú ember? – Én viselek más. mert komor türelmetlenséggel válaszolta: – Miféle házakról beszélsz. Úgy gondolta. űrbányász vagy meteorológiai megfigyelő? – Miket beszélsz összevissza? Hetet-havat össze-s hordasz – idegeskedett az öreg. mikor az illető megszólalt: – Hát te ki vagy? És miért viselsz efféle furcsa maskarát. és ezt dísztelen öltözetedből is látom. – Ezer. hogy messzi földről jöttél. Ezt a régi szót nem ismerte. De az . űrcsizmája dobogott a járdán. és külön okiratban nevezett ki polgármesternek. magam pedig a polgármester vagyok. roggyant tetős apró házait látom. Az idegen alighanem meghallotta.. Az öreg szemében valami villant.. kilesi.. Ezt Don rögtön látta. Ez Lanita kupolaváros a Marson. Jókedv?. hol élek! Ő Királyi Felsége.. majd gyorsan a fiú felé fordult. anno Domini. miféle királyság? És mi az. maga szerint? – kérdezte a fiú óvatosan. ifjú ember. amazok újabb trükkje. nem tanítottak meg szülőid.... . fakerítéseket. a köpeny alatt egyenes fémtárgyat hordott. csupa sár utcákat. lábikráján fehér harisnyát. amelyben Don álmélkodva ismerte fel az addig csak filmeken látott réges-régi kardot.. – Negyvenkét éve? – esett le Don álla. míg itt a. Ha az lennél. idegen nagyon gyors léptekkel haladt. hogy a sietős idegen valódi nyomokat hagy maga után.. ha még ezt sem tudod. Egy percig bénultan állt. ahogy a fiúkkal szokott beszélni. Mint tegnap vagy tegnapelőtt. combján feszülő keskenyszúk nadrágot viselt. Bő köpenyege minden mozdulatára meg-meglebbent. még pislogni is elfelejtett. – A maga idejében. hogy nem vagy jobb társaságbéli úriember. Szerencséd. – Te csakugyan messziről érkezhettél. korcs idegen? Én Birgos alacsony... Még egyszer próbálkozott hát: – Mondja. és visszajön Larsért. Pekalánia uralkodója volt olyan kegyes. Don hát utánairamodott. Az Úr 1705dik esztendejét írjuk. – Hisz én itt élek. Ennek immár csaknem tíz éve vagyon. tizennyolcadik? – Nézze csak a házakat – intett az öregnek.. – Énrólam beszélsz ily foghegyről? Te lator! – Mi-tor? – érdeklődött Don olyan hangon. hogy valami csoda folytán a múltba érkezett. sikátorokat. a pekalániai királysághoz tartozik. Már majdnem szaladt. keskeny udvarokat. Aztán óriásit szusszantott. – Őrszolgálati nyugdíjasnak tetszik lenni? Mi volt azelőtt. Azonkívül szintúgy látom. alacsony termetű bácsika volt.. hogy ez is holografikus térhatású vetített kép. és ráadásul hallotta is. ezt a várost Birgosnak hívják. és egyre távolodott. hogyan került ide és mit csinál itt? – Látom. edukációd igencsak hiányos. idegen. hogyan került ide és mit csinál itt? – Nohát. cipészmester. mert hirtelen megtorpant. hányban is? Don mindebből nem sokat értett. Birgos? – Ez itt nem Birgos – rázta fejét Don határozottan. Bal keze ügyében. Nem létezik. – Ha nem tudnád.. idegen. Keskeny cipője nyomait. pedig hús-vér valóság volt. hogy is mondjam. hétszáz. bizony. akár egy kovácsfújtató. és Don csak két utcával odébb érte utol. ez nem lehet! Két utcával odébb a huszonnegyedik század lenne.. De nem. ezt a tiszteletlenséget! – morgolódott az öregúr... hogy polgármester? Valamilyen szolgáltató szakember lehetett? Mint a szabómester. öt? – Don rémülten elhallgatott. fekete ruhás öreg valahonnan a múltból kerülőidé. ezerhétszázötben ilyeneket nem építettek.. Aztán megfordult. hogy itt élne Lanitán. Ez Birgos. Hisz ez a nevetséges. nevetségesen. ezért nem fogta fel. hogy az öregúr most megsértette. Viselkedni különösen az idősebb generáció tagjával. Az egész ember valószerűtlen látomásként hatott.. hová megy a férfi. Peka. Pedig a kötelező tiszteletre nyilván oktatni kezdettek vala annak idején.. mint egy órával ezelőtt.közel volt az utcasarokhoz..

. segíts!. olvastam erről valahol. Sirrah gondolatban még egyszer kiszámította. – Meglátjuk.. hogy én továbbra is Lanita épületeit látom. de megtudod. Már éppen arra készült. Öntudata utolsó fellobbanásakor hirtelen még szája elé húzta kézben tartott sisakját. Itt kell lennie. Az öreg a maga Birgosával és én Lanitával hirtelen egymás mellé kerültünk. Don villámgyorsan mellette termett. Sirrah pedig begyújtotta a fékezőrakétákat. Most majd kiderül... Kissé beharapta piros alsó ajkát. hogy harsány nevetésre fakadva gúnyolja ki a kisöreget. itt vannak-e ők is ebben az időlyukban. istenátka idegen? Eressz el. mert erőteljes mozdulattal szabadult ki Don szorításából. – Furcsa. – Ott van! – kiáltotta Gilda. ígérem. Hé! Rabló! Azonnal kardélre hánylak! Megtámadott egy rabló! Alabárdosok!. Sehol sem látom a fiút.. Néhány perc múlva kiléptek a bolygó felszínére. ne közelíts.. végignyúlik a földön. hogy hús-vér emberrel áll szemben. A fiú a rádión keresztül azt mondta.és idősíkokkal.. kétszer a Marson.. Már itt kéne lennie. Mesterséges holdakról fotózták le őket. – Akkor viszont az a tény. a mi korunkban. Az űrhajó olyan hirtelen vesztett sebességéből. Időlyukba kerülhettem. kiálts! – Kiáltok. . hogy én magam viszont itt vagyok. A nagyon részletes térképlapon még a kisebb kráterek is pontosan láthatók. hogy a két ember majdnem a falnak repült. – Annak idején kioktattak bennünket ilyen esetre is. Az öreg teste valódi volt. kis kutatóűrhajókon is ritkán repült eddig. és karjaival erősen átölelte. A képernyőn furcsa négyszögletű tárgy tűnt fel. Birgos-e ez vagy Lanita! De a kis ember kirántotta kardját: A penge megcsillant a napfényben. közel volt a mikrofon. elég közel vagyunk. figyelj balra. Nem látott már semmit. Egyszer a Holdon. tavalyelőtt végezte el az egyetemet. hogyan illene viselkedned a birgosi polgármesterrel! Don hátralépett. De ez a “valahol" legalább húsz négyzetkilométeres területet jelenthet. arra mutat. jó helyen járnake. a kard hegye kétszer is mellébe talált. térdében remegő gyengeséget érzett és lerogyott.“Szóval nem csupán más időben él. legutóbb a Déli-sark vidékére kellett mennie egy napfogyatkozást megfigyelni. csak érezte. beleszólt: – Lars. vizuális módszerekkel kell felkutatnunk az elveszett űrhajóst. – Tedd ki a teleszkópokat. Még egyszer ránézett a térképre. szinte a kráterfalak ormait érintve dübörgött el a vörös kősivatag felett.. Igen... ki tudja.. hogy az öreg nem is valódi? Mégis valamiképpen »amazok« egy újabb trükkjével kerültem volna szembe? Meg kéne erről győződni. Vigyázz. ereszkedünk." Mielőtt az öreg mozdulhatott volna. elszívom a levegőt. – Jó. ez az a hely. – Lenn vagyunk. Messziről is látható volt az űrhajónk. mintha sötét fátyol ereszkedett volna szeme elé. amikor. – Mi történt veled. Két hónapja dolgozott a Marson.. Aztán elvesztette az eszméletét. Valahol itt. még talán fiatalabbnak is tűnt. nincs kétség. A kis kutatóűrhajó lejjebb ereszkedett. nem? Ilyenkor zegzugos vonalban haladva alacsonyan a terep felett. ebadta! Későn bár. én jobbra nézek. Vagy az is lehet. A fiú kétségkívül meggyőződhetett róla. soha nem vett még részt mentőexpedícióban. hogy teste elernyed. megszorongatta. Gilda lehúzta a megfelelő kart. – Sirrah arcára apró ráncot vésett a feszültség. Csillagász lévén. – Csúfos halállal lakolsz. nem lakozik-e benned a pestis.. – Hívja csak az embereit – nevetett Don. hogy Lanitától délkeletre négyszázötven kilométerre van. A tér és idő egy-egy ponton érintkezik más tér. – Vizuális módszerekkel. – Vigyázz. az űrruha persze megvédte. fenyegetően. Vedd fel a sisakod. de mindent másképpen is lát! – villant Don eszébe.. A lány ráirányította a keresőt. vagyis a két szemünkkel.... Huszonhat éves geológus volt. A polgármester ördögi hahotája az agyát szaggatta.. Ha meglátod... nem? – Próbáljuk meg rádión hívni..

– Te Sirrah. Csak a harmadik próbálkozásra sikerült felemelni őket. De mérd csak meg a hőmérsékletüket! Gilda leguggolt. – Ha érte jött volna egy másik űrhajó. ezt a foltot egy kis méretű űrhajó kicsapó lángcsóvája okozta. és hamarább értek ide. – Pedig ezek ugyanolyan kövek. Észrevett valamit... mint mi. Irány: Lanita! – Térj már magadhoz. az eget kémlelte. és társaival együtt Lanitán. – Most sem látod? – De igen. De az elektrokocsi üresen állt. Donnak úgy tűnt. – Akkor jó! – örült Gilda. hogyan vegyük észre..De hiába rádióztak. – Közelebb mentek. emlékszel. – Figyelj. ez a hajó alig húsz perccel előttünk járhatott itt. – Lanitán! Igazad van. – De a fiú ránk várt. ne fáradjunk hiába. émelygő érzése támadt. az űrruhája ujjába épített hőérzékelő szonda végét a kövekhez érintette. – Pontosan azt. a környezettől eltérő színű kőzeteket. mit mondott előtte? Valamilyen rablást emlegetett. Mintha ezek a kövek itt más anyagból lennének vélte Gilda. – Nahát!. én látom. mint itt mellettük a többiek. – A kocsi elektromotorja még meleg – állapította meg Gilda. Most nincs itt. A fiú lényegében nyomtalanul eltűnt... hátha a fiúnak elfogyott az oxigénje vagy baleset érte. És. nagyon súlyosak a szempillái. – Sirrah valahová a messzeségbe nézett. mert a hátán feküdt. A parányi ablakocskán zöldes folyadékkristály-számok villantak fel. velünk közölte rádión a pontos koordinátákat. szólítsd ide. fiú. – Ülj fel. indulunk. most már nem tréfálkozott. – Gilda hangja is megkomolyodott.... – Nem baj. – Siessünk oda. Hát akkor csak egyet tehetünk. te valamit gyanítasz. látod a talajon azt a sötét foltot? – Nem látok semmit.. – Gyere vissza a hajóba. mert geológusszemem van... – Sirrah tovább nézegetett körbe-körbe és. a lakatlan kupolavárosban rekedtek. egy elektromos targoncaféle. térdei ellágyultak. ott ni. Itt a kocsija. – Azt akarod mondani. és figyelmesen szemlélte a környéket.. más nem jelentkezett a hívására – mondta komolyan Sirrah.... mi az igazság. “Szóval itt vagyok Lanitán" – gondolta örömmel. 610 fok.. és ő tényleg innen beszélt... de eszébe jutott az egész eset. Hogy valahol elvitték az űrhajójukat.. – Nem akarlak megijeszteni. de. hogy a detektívek ideje régen lejárt? – Ne nevess ki. – A fiú a rádióban nem hazudott! Ez a pont négyszázötven kilométerre van Lanitától.. nyilván értesítettek volna bennünket. A rádiónk egész idő alatt rá volt hangolva az ő hullámhosszára.. de komolyan aggódom. Kör alakú folt. hogy mikor a furcsa öregember megérintette ódivatú kardjával. Sirrah. A hőmérsékletből ítélve. mielőtt. Gilda.. először a kupolát pillantotta meg. A helyszínen meggyőződünk róla. Mi történt vele? Arra emlékszik csupán. és ismét elfogta a nyugtalanság. Rohantak a köveken át. . no igen. A homályból Lars arca bontakozott ki. Itt valami nincs rendben. ezt mondta. válasz nem érkezett az éterből. nem válaszol a rádióhívásra. Nem zuhanhatott szakadékba? – Remélem. és megtanítottak rá. Egészen forrók lehetnek! – Igen. – Ezt a választ vártam tőled – válaszolta Sirrah. pedig ide hívott minket. Fogadom.. – Életemben nem tapasztaltam ilyen furcsa dolgot – morfondírozott Sirrah. hogy. A környéken nem láttak senkit. – Ne túlozz! – Hát akkor tessék.. nem. úgy száz méterre tőlünk keletre.. és az űrsisak védőlemezén keresztül ismét menyasszonya szemébe nézett. és lilás színbe borult a világ. szívem. – A fiút megmentette egy másik mentőexpedíció! Nyilván azok is hallották a segélykéréseket. – Gyere – ragadta meg a lány karját. – Oda kell repülnünk. – Nézd. Gilda közben megpillantotta a fentről is látott négyszögletes tárgyat. Tudod. és fél karral magához ölelte a lányt. A fiú Don egészségügyi műszereit figyelte a fekete fiú űrruhája mellén.

– Igazán hozhatnál még egy kis kekszet. rendbe kell hoznom a dolgokat a lék körül. Remélni kell. ahová ezek az utcák nyílnak. Körbeszaladtam. Az öreg a ruhájával.. Lassan ballagtak vissza a kupola. És ha nem? – Beengedjük őket. – Igen. Aztán Lars megfogta Don karját. A padlón ártatlan tekintettel üldögélt Hieronimusz. Repülnek? – Nyílegyenesen közelednek felénk. szakadékok mélyén látta Arielt. a kezét nyújtotta. Kétszer mélyen belélegezte a levegőt. hogy nem is létezett – vigasztalta Lars.. – Hogyan találtál rám? – Lejöttem a kupoláról. te kis szőrmókus! – Hagyd békén. élettelenül barátjukat. hogy meggondolják magukat. Lars gondterhelten nézte a kezében tartott kekszdarabot. Lars. Valahol itt a pincékben több rejtett élelmiszerraktár is van... Remélni. – Ide figyelj. de. de ki sem mondták őket. – Eget rengető bejelentés – mosolygott Lars. – De ki volt az? Lars kérdése ostorként vágott végig rajtuk. nem lehetsz még messze. hogy Ariel eljutott már elég messzire. nézték egymást. De lelki szemei előtt sziklarésekbe zuhanva. Ariel már túl lehet a hatszázadik kilométeren. Kimentem arra a kis térre. Inkább a gyomrából érkező jelzésekre kezdett figyelni. Idejönnek. Don feltápászkodott. feleslegesen izgatni a fekete fiút. Lehet. maradt-e még űrhajóskeksz. – A javát már biztos eldugták vagy . elfelezzük. a legkülönbözőbb válaszok születtek agyukban.. Szerteszét hagytam a szerszámokat. lassan minden olyan lett.– Nem történt semmi bajod. A világ visszanyerte igazi színeit. Nem jobb ilyesmire nem is gondolni.. – Látom. – Alighanem. nekik sincs elég – legyintett Lars nagyvonalúan. Nincs kétség – felelte a Másik. már jobban vagy. Gyere. – Lehet. – Don órájára nézett.. Doh elhozta a vörös zsákot. Bajuszkái megcsillantak a beeső fényben. – És mondd... Mi lehet Ariellel? Nem akart erről Donnal beszélni. Lars csodálkozva kapta fel a fejét: őhozzá szólna Don ilyen hangon? De nem. Mikor visszaakasztották helyére a zsákot." Tudtam. néhány perce mentél csak el. – Ide figyelj. én éhes vagyok.. Don nem akart vitatkozni. – No! – Lars felállt. csak elvesztetted az eszméletedet. és kerestelek. testéből pedig eltűnt a furcsa szorongás. Megrázkódott. A hórihorgas fiú Hieronimusznak beszélt. elmegyünk “haza". mielőtt elfogyna az oxigénje. mielőtt. – Pontosan errefelé repülnek. a beszédével teljesen belém szuggerálta. egyedül voltam? Larsnak már-már ajkán volt egy gúnyos kérdés – de barátja szemébe pillantva inkább azt mondta: – Miért jöttél el onnan? Don szaggatott mondatokkal mesélte el a történteket. és talál is segítséget. elmúlt a lába remegése.. és benéztem mindegyikbe – az egyikben megláttalak. Az éhség ennek csalhatatlan jele. A sisak rádiójában egyszer csak meghallottam a hangodat: “segíts!. – Már csak egy dobozzal van. – Tudod a végén már majdnem elhittem magam is. körülnézett. Hamarosan megjön a segítség. mielőtt.. Mit tegyünk? – Egyelőre várjunk. meredek kráterszéleken összetörve az elektroautót.. széléhez. a fekete fiú még mindig tépelődött: – De ki lehetett az a férfi?. – Ügyesen odavetítették eléd. te! – kiáltotta Don. mint volt.. nagyon feltűnő az űrruha színe. – Nem baj. – Lehet. – Don szemrehányóan pillantott aszóba sarkába... gondunk lesz rájuk. Némán álltak.... – Don felült. és nem lesz szükségünk több patkányszagú űrhajóskekszre. hogy egy másik időbe tévedtem. – Gyere. – Jól bemérted a koordinátáikat? – kérdezte az Egyik. megnézzük. segített összeszedni a szerszámokat.... Kezdte jobban érezni magát.

nem csodálkozom már. Hisz itt a patkányok sem közönséges állatok. De barátja elsöprő komor lelkesedéssel folytatta: – No és az elátkozott pontok? A koordinátáikat is olvastam valahol.. aztán Lars felé kettőt mutatott: “Menj elsőnek" – intett barátja. Mindegyik a kis tér felől rohant. Még az is.. és most bosszút állnak – mondta Lars. Legalább száz állat futkosott apró lábain a lépcsőkön. Beállt a marsi délután. Don még mondta volna tovább a magáét. de azért odafigyelt kissé. lépcső megtelt velük. de úgy!. felkapták űrsisakjukat. bármi lesz is. Ki tudja. Hieronimusz lassan felállt. A fekete fiú mély lélegzetet vett. és az ajtóhoz lopakodtak. de Lars figyelmeztetően emelte fel mutatóujját.. űrfilm. akkor. Valaminek lennie kell. vakolatdarabok zuhantak alá. is az. a nap oldalról tűzött a homályos kupolán át. Néhány patkány a lábuk között futott el.. Hallottál űrhajókról. ezek menekülnek valami elől! – csapott homlokára Lars.. de csak félig tréfásan. az utca házainak egyik fele árnyékban. amit mondtam. lexikon és bármi más is állítja. és azok a hajók egyetlen másodperc alatt egyszerűen átkerülnek egy másik tér-időbe! – Összekevered az erővonalakat és a koordinátákat – legyintett Lars. Lanita a legfurcsább város. hogy nincsenek elátkozott helyek. A lépcső felől furcsa zaj hallatszott. Don kissé undorodva lépkedett le a lépcsőn.. mert ott rés van a tér-idő egységén.. az állatok kitértek előle. A fiúk megálltak az úttest közepén. – Akkor. A földszinti kidőlt ajtó mellett megint berohant egy csomó patkány. mert egyetlen pillanatra sem álltak meg.. szüntelen mozgásuk elkápráztatta a szemet. Mintha ezer apró fémseprű súrolná az aszfaltot.. Hallgass! Hallgatóztak. szőrtelen farkukat feltartva. A lépcsőház tele volt patkányokkal. milyen rémültek! – Még a szemükbe is nézzek? – méltatlankodott Don. és fülelni kezdett. ha ez most megértette. ha az összes oktatógép. Még néhány állat szaladt el a lábuk mellett. – Ha a kardos öregúr áll a lépcsőn. Lehet. Lars gyorsan követte. hogy Lankán minden lehetséges. de amint volt szerencsém említeni az előbb. hogy a patkányok értik az emberi szót. Lars azonnal követte. – Hallom. a tér felé néztek. semmihez sem hasonlítható zaj közeledett. – Kimentek az utcára. Don önmagára mutatva feltartotta egy ujját. hiszen már legalább egy teljes órája nem történt semmi ezen az elátkozott helyen!. A két fiú csendben felpattant. Többen az ablakpárkányokra is felugrottak. – És kiugrott.. de a fiúk erre most nem figyeltek. Furcsa. akkor én. ahol valaha jártam. – De különösebben az sem rázna már meg. – Akkor te is meg én is nagyot nézünk majd – felelte Lars. – Szapora népség – morogta Don. – Lanita elátkozott város – mormolta mély meggyőződéssel Don. amelyek mindig szerencsétlenséget hoztak a legénységükre? Vagy azokról. A lépcső felől halk nesz hallatszott. Semmin sem csodálkoznék már..felfalták ők maguk. – Ezeket mi lelte?! – kiáltotta Don.. a másik aranysárga fényben úszott.. nyomtalanul eltűnik. – Megsértetted Hieronimuszt. úgy ráijesztek. vagy golyókkal teli hordókat gurítana valaki a közelben. egy újságban! Ha azokat az erővonalakat átszeli egy hajó. – Te. A patkányok nemcsak az ő házukba menekültek. Valami felidegesíthette őket. és méltóságteljesen az ajtóhoz oldalgott. minden kapualj.. majd eltűnt. – Nézd a szemüket. Don megadóan suttogta: – Én ugyan még semmit sem hallok. de semmit sem láttak.. – Hallod?. . – Nyugalom.. Már ő is megértette.. A küszöbről visszanézett. – A statisztikusok rémei. és rögtön ideráncigálnak egy doboz kekszet. – Te. hány ezren vannak.. amelyek nyomtalanul eltűntek a távoli űrben? – A Naprendszerben is sok még az ismeretlen tényező – ellenkezett erőtlenül Lars. – Pedig a patkányok aztán igazán nem félnek senkitől. hogy Hieronimusz is köztük volt. törmelék csusszant.

a betonfalak visszhangozták lépteiket. “Csak szabaduljak ki innen. hogy valahol itt a városban van még két barátja. – Úgyis megszököm. Közben hátranézett. A betonalagút keskeny volt. A férfiak kimentek. ki lehet-e belülről nyitni a zsilipet? De az ajtó melletti falon nem látott kapcsolókat. hogy a kupolától alig száz méterre északnyugatra áll egy menetkész űrhajó. alig mozdulnak. mivel a két férfi nem szólt hozzá. mint egy foglyot. és lebiggyesztette ajkát. A fiú azonnal odament. és az ellenkező irányból közelítve. libasorban haladtak. Mi a céljuk? Mit akarnak vele csinálni? Miféle űrhajó ez. Egyetlen bútordarab vagy "műszer sem látszott sehol. sokszögletű teremben. kialudt. No persze. választ nem kapott. amint lehet" – tette hozzá fogadkozva. Óvatosan lépte át a küszöböt. egy percre csaknem teljesen eltűnt. a másik oldalon ereszkedett alá. Ariel érezte.. “No..Csak álltak és várták az újabb csapást. A férfiak most sem szóltak. megmakacsolta magát. Vajon kik irányítják és hogyan? Mire megfordult. a sötétből fénysugár tört elő. kinyílt az ajtó. zsilipben vagyunk. Inkább érezte. Halványzöld műanyag padlón álltak. mint látta. A férfiak arra tartottak.. egyáltalán?. Ariel szeme megszokta a sötétséget.. hogy lába alatt megrázkódik a lépcső. a műszerek lámpái kialudtak. kísérték.. Bár több hullámhosszon próbálkozott. “Rejtett támaszpontjuk van itt" – gondolta Ariel. lassan. Aztán hirtelen vakítóan csapott fel a fehéressárga fényözön. A teknő egy helyütt sötét alagútba torkollott.. a kis űrhajó döccenve ért talajt. majd amint áthaladtak alatta. Tanácstalanul álldogált egy ideig. talán harminc méter átmérőjű betonteknőben álltak. kövek közt. Ariel visszafojtott lélegzettel várt. szavuk. A sarokban egy csodaszép fiatal nő állt. Jó ideig mentek a félhomályban. szürkén csillantak. tekintetével hiába próbálta áthatolni. Már régen a város alatt lehettek. furcsa dolog történt már az elmúlt napokban is. kétoldalt közrefogták Arielt. és miért jöttek vissza a kupolavárosba? Tömérdek érthetetlen. aztán körbejárt a falak mentén. De most úgy tűnt Arielnek. . Több ajtót látott. de annyi kiderült belőle. Kör alakú. távirányítással működik. nagyon lassan húzódott félre.. mikor gyors surranással elhúzódott az egyik ajtó. majd megmutatjuk nekik!. A kis űrhajó nem a lanitai űrrepülőtéren szállt le áthúzott a kupola felett. A fejében lázas gyorsasággal kergették egymást a gondolatok. A képernyőkön figyelte a külvilágot. Az egyik férfi intett: kifelé! Ariel leugrott. Ariel már fél órája hallgatott. A fiú majdnem felkiáltott meglepetésében. Nem lepte meg. Gilda és Sirrah űrhajója az automata leszállásirányító rádiójeleit követve ért betont a kupolaváros rakétaterén. Már éppen le akart ülni a padlóra – ólomként ömlött el testében a fáradtság –. “Primitív fotocellás automatika – gondolta Ariel. Vagy robotok? Hiszen olyan különösek. Nem tudta. A fény elhomályosult. – A fiú elég szűkszavúan és zavarosan mesélte el a történteket. sincs. hogy az ajtó azonnal becsukódott mögötte. Az ajtó becsukódott mögöttük. egyikük türelmetlenül intett Arielnek. és a kérdéseire sem válaszolt. mi lesz ezután.. a férfiak eltűntek. mellyel örökre elhagyhatnák ezt az átkozott helyet!. Kik lehetnek ezek a férfiak? Emberek. A férfi rádió-összeköttetést próbált teremteni az esetleg ott tartózkodó emberekkel. az idegenek követték. hogy jókora szobában van... A kis űrhajó szinte eltűnt a teknőben: kívülről biztosan nem is látni a vörös sziklák. Mintha a föld nyelte volna el őket. de egyik sem nyílott ki közeledtére.. – Hagyd abba – tanácsolta Gilda. Beléptek a kis kamrába. A fiú csodálkozva nézett körül. Aztán a sötétből hirtelen fémkapu nőtt ki előttük. A férfiak levették sisakjukat. A fiú hátrasandított – ha Don és Lars tudnák.. ezek a mai események betetőzik a dolgokat. Ariel is követte őket." Nem volt ideje tovább töprengeni. Ott a sarokban mintha mozdulna egy fekete folt. “Amazok" nyilván leblokkolták az automata szerkezeteket. Fejük felett egy-egy halvány fényű lámpa villant fel. hány perc telt-el. Zöldes félhomályt látott." Ajtó nyílott. A képernyők vakon. Kíváncsi vagyok.

– Apró fekete foltok – mondta. Egész hadsereg.. eldobta. azt csak odabenn tudhatjuk meg.. – Igazad van. állítólag bajban vannak. Sötétedett. – Többen vannak.akik. – Fél perc és a kupolavárosban leszünk – suttogta Gilda. – Mi a fene ez? – nézett nagyot Don. – Ezek nem először élhetnek át ilyesmit. Az ajtó feltárult. – A valóságban még sose láttam rákot. nem járunk úgy. – Hallom. Még néhány másodperc. szétterjedt az utca egész szélességében. Ha távollétükben idegen próbálná elindítani. A rákfolyam alig tíz méterre volt tőlük. Átsétáltak a hatalmas nyílt betonmezőn. mi is úgy elrohanunk mindjárt.. – Hamarosan beesteledik – mondta Gilda. úgy figyelte a közeledő valamit. Az első sorban közeledő állatot találta el. De lehet. bekapcsolta a kis szerkezetet. De valahogy nem volt kedve tréfálni. a tér felől csak úgy folydogált tovább. Nem is vonal volt. – Ne dobálj. igaz? Ne félj. – Sirrah megkönnyebbült. – A fiú valami olyasmit mesélt. Sirrah az űrruhán át is érezte.. – Don felkapott egy kavicsot. Kulcsával kinyitotta a szerelvényfal egyik apró ajtaját. Kétszáz méterre tőlük – innen is látták – ásított a zsiliprendszer kapunyílása. Úgy látszik. aztán űrsisakját a fémajtóhoz nyomva hallgatózott. – Kemény páncéljuk lehet – vélte nyugtalanul a hórihorgas. mint a gyerekek. Rövidesen a zsilipkapuhoz értek. Az áramlat nem szakadt meg.. Feszülten vártak. és ők beléptek Lanita kupolája alá. – No. felrohantak a lépcsőn.. nem? – Igazad van. mert megfogta vőlegénye karját. Lehet. hogy ismeretlen tettesek elvitték az űrhajójukat. – Ezzel elvágta a férfi töprengését. mind felszalad a magasabban fekvő helyiségekbe.. – Tehát hagyjuk itt a hajót. de a ráktömeg végét nem lehetett .. – Mégsem dőlt össze a galaktika. Valahol a fejük felett halványan ragyogtak a csillagok. üres helyiségbe.. és.. Tegnap mesélted. – sandított körül Lars. Éltető levegőkeverékkel telt meg a kamra. – Futásra készen – mondta Don. mint a miénk – mondta Gilda. Hogy miről van szó. hogy a betonpadló alatt dübörögnek a gépek. Ezeknek fémből lehet a páncéljuk.. A Szabályzat különben is tiltja. a szerkezet átkapcsol a rádióadóra.. a hajtómű elektromos gyújtását pedig leblokkolja.. Lars felágaskodott. Most már nyugodtan elhagyhatták hajójukat. addig azért van még néhány óra – felelte Sirrah. A különös hang közeledett. Még egy perc. lehet. hogy ösztönei valamilyen veszélyre figyelmeztették. fekete fiú. Lars elgondolkozva pillantott utánuk. hogy az egész személyzet egyszerre hagyja el a hajót. hogy Don már nem is hallotta barátja szavait. úgy néznek ki.. hogy megindult a légszivattyú – mondta megkönnyebbülten. mint a patkányok. szörnyű gyanúm van. és menjünk be a kupola alá? – Sirrah töprengve nézett Lanita felé. Sirrah megnyomta a falba épített gombot. és vészjelzéssorozatot indít be. Érezték. és azért rekedtek itt. Aztán. nagyon izgatott lett. Az – emberekre már ügyet sem vetettek. Az aszfalt felett talán tíz centiméterre kiemelkedő sötét valami. – Te! Ezek rákok! – Rákok? Tényleg. – Ezer és ezer darab. és meggyorsította lépteit. mint a patkányok. már tele volt velük az egész utca. – Hiszen az előbb a sivatagban mi is mindketten a hajón kívül bóklásztunk. és azokban van biztonsági zár az indítószerkezeten. megállás nélkül. csak az első pillanatban tetszett annak. Ezer és ezer állat közeledett állhatatosán. Nem volt idő tovább társalogni. – Vagy csak azt remélik a patkányok. – Ez talán nem vonatkozik ilyen kis kutatóhajókra. hogy a legújabb típusú kutatóűrhajókból kaptak a geológusok. Az egyik sarki ház mögül fekete vonal bukkant elő. – Don. és beléptek a sötét. a rákok oda nem tudnak felmenni. Kiszáradt a szája. Az ajtó bezárult. A talajon közeledett. hogy Gilda egész testében remeg az izgalomtól. Mintegy végszóra több ijedt patkány rohant el mellettük. fémes csengést hallottak. Nézd. ne dobálj – suttogta Lars idegesen.

Alighanem várnak valamire. a szökőkút romjaihoz. Mi a fene üthetett beléjük.. Túl egyoldalú Lanitán az állatvilág. A többi irányban meghosszabbodtak az árnyékok. a fekete folyó szétömlött a téren.látni – nem is volt vége tán. barátom. A kis. De állandóan hallották a rákok tízezernyi apró lába keltette fura söprögető neszt. Csodálkozva tapasztalták. Mint az előbb a kis utcában.. A fülhallgatóból erős zúgást és különös. apró sípolásokat lehetett hallani. Megérkezett a menetrendszerű sorscsapás. Elég gyorsan mozogtak. hogy az állatok szétoszlottak a téren. gyengülő. hogy a rákok nem vonulnak utánuk. – Gyerünk tovább – sürgette Don. A végén kiderül.. de fénye már szórt volt. tenyérnyi állatok sürögtek-forogtak. Lehet. A kis rákok apró tüzeket gyújtottak.. ide-oda járkáltak. Patkányok és rákok. négy-ötezer ilyen lény nyüzsöghet a téren. – Gyanús ez az egész dolog – kezdte óvatosan. Itt megálltak. – Ariel megtett már legalább hétszáz kilométert.. De Don közbevágott: – Mi benne a gyanús? Majdhogynem természetes ez. és a rákok felé intett. Késő délután van. A rákok felbukkantak a tér szélén. – Meneküljünk! Végigszaladtak az utcán. Mozdulatlanok. Innen is látták. Lars megint az órájára nézett. és hol bujkáltak eddig? Honnan kerültek ide? Csuda muris férgek éldegélnek itt a kupola alatt. . A kis utcából nem jött több állat. aztán egyszer csak olyasmi történt. Lars úgy gondolta. – Azt a metángázos mocsári buborékját! – káromkodott Don. Láttad a farkukat? Olyan kis vékony. Lars füléhez emelte sisakját. töprengve... Ebben a furcsa megvilágításban még valószerűtlenebbnek tetszett. fekete és feláll. Félhomályos szürkeség lopózott elő. amit láttak.. mintha keresne valamit. – Utánunk jönnek – mondta Lars.. – Egyelőre egy másik sereget látok – felelte Don.. “Amazok" megint ránk küldtek valamilyen férgeket. – Mások viszont nyugodtan állnak egy helyben. amitől Donnak is elállt a lélegzete. Lihegve értek ki a másik térre. hogy már útban van a felmentő sereg. a rákok csoportokba verődtek. úgy most is zárt sorokban haladtak. mint egy antenna. mielőtt övére akasztotta volna. – Még csak ez hiányzott. mondhatom. A kupola nyugati oldalán még átsütött a nap. A rákfolyam véget ért. hogy Hieronimusz köztük a legrokonszenvesebb. Fekete rákok sáskajárása. csupán erről van szó... A tér túlsó szélén visszanéztek. – Némelyik úgy fest...

– Huszonhat fényévre – mormolta Ariel. közelebb. Ariel. csodálkozók. Élek és mozgok.. Bő halványsárga ruhát viselt. amikből sorsuk alakulására következtethet? – Mondd. Legalábbis így érezte a fiú. Bőre kávébarna volt. A videofilmprogramokban. – Hagyd abba. másrészt ez azt jelenti. mint te. – Miért nem? – Ariel hangja élesen csattant. feketék. – És hol van a Vega csillag? – A Lyra csillagképben. hiszen fogoly vagyok. hogy a beszélgetésből megtud majd olyan dolgokat. – A barátaim bajban vannak – ismételte a fiú makacsul. galaktikus és intergalaktikus kalandok hősnőit játszották. Volt benne anyás melegség. Arielnek édesanyja jutott eszébe. Mert már hallott vetített térhatású holografikus képekről. De ahogy a fal mellett haladt. mosolygós jókedv. beletáplálhatták a szükséges adatokat. Arielnek az első pillanatban a lélegzete is elállt. sőt látott is olyanokat. mi a szándékotok velünk! Mit akartok tenni? A nő csak mosolygott. Ariel. itt vagyok. Lehet. És az én helyzetem sem rózsás. – Nem tehetem – suttogta. hogy elmehessek a barátaimhoz. – Akkor még nagyobb baj van – felelte Ariel. hogy éppen olyan ember vagyok. Még mosolygott is. meg akarta kerülni a nőt. de máris folytatta: – Mi az Eros? – Kisbolygó a Naprendszerben.. hogy te is “azokhoz" tartozol. Remélem. fantommozikban sok gyönyörű színésznőt látott már. Ha automata fantom. marsi. – Hamarosan mindent megtudsz... a nő mindig feléje fordult. – Pompeji mellett egy másik várost is megsemmisített az a híres vulkánkitörés majdnem kétezer-ötszáz évvel ezelőtt.. ha nem nyújtasz segítséget.. mit tudsz az űrhajók klímaberendezéséről? . akik engem ide visszahoztak az előbb. Tudja a nevemet. – Miféle “azokhoz"? – Hát azokhoz. lélegzem és beszélek.Hetedik fejezet A KAPCSOLATFELVÉTEL A nő csakugyan csodaszép volt.. hogy mindhárman elmehessünk Lanitáról. és felnézett ismét. – Nem vagyok csillagász – felelte a nő. – De csakugyan ember vagy-e? – kérdezte gyorsan Ariel. Most úgy tetszett. Segítesz? A nő sokáig nézte a fiút. Ariel oldalt lépett. Ariel. pedig ez a nő fiatalabb lehetett nála. Szép volt. Biztosan fiatalabb volt. aztán lehajtotta fejét. És már kérdezte is: – Hogy Hívják azt a kozmodal-énekesnőt. földi. mindig hiányzott valami. – Mert ha ember vagy.. Megengeded. Aztán így szólt: – Eddig te kérdeztél. akkor egyrészt bűntényt követsz el. Ariel – mondta a nő. de azokból. vagy harminc fényévre a Földtől. Mondd meg. mintha nem is hallotta volna Ariel szavait. gondolta a fiú. barna haja hullámosán omlott vállára. villámgyors “vizsgának" veti alá az idegent. Közben a fiú még kérdéseken törte a fejét. megtalálta ezt a különbséget: az ismeretlen nő rávezette. és mégsem engedsz ki innen. – Nehéz lenne megmagyarázni – válaszolta halkan a nő. Nem vagyok automata fantomkép. Hogy hívják azt a várost? – Herculaneum. akik annyi bajt zúdítottak a nyakunkba. de ez semmit sem jelent. hogy most én tegyek fel néhány kérdést? Ariel bólintott. akik megfosztottak bennünket az űrhajónktól. Vajon igazi-e?. aki a múlt héten megnyerte a Mediterrán Galaxis fesztivált? – Linda Balli. Tudta: ezt csak egy módon ellenőrizheti: ha meglepetésszerű. úgy mondta: – Ne vesztegesd az idődet feleslegesen. – Így van – bólintott Ariel szigorúan. de a sárga ruhás lány – asszony? – elnevette magát... Bizalmat ébresztett – ahogy ott állt mozdulatlanul és mégis lágyan. elhiszed már. Én csakugyan. Hangja mélyen csendült. – Lépj. szemei óriásiak.

és állatvilágának védelméről.. – Giacobinidák? – Meteorraj. milyen berendezések biztosítják az űrhajókban a benti légkör kémiai összetételét. – Nagyon szeretném – szakadt ki a válasz Arielből. A klímaberendezésnek el kell távolítania az űrhajósok szervezete által termelt szén-dioxidot és más káros termékeket. ne is folytasd. – Don.. De hamar rájött: az a kép. Sárga ruhája megcsillant a fényben. sőt a szellőzést is.. és meglátod a barátaidat. – Oberon? – Az Uránusz holdja. A tér szélén guggoltak. szoba?. és beszívta vastag alsó ajkát. – Kívánj valamit. de keze csak hűvös.. – Majd megtudod. valódi. melyen kilát a városba. képernyő volt.. – Másodszor pedig emlékezzünk csak vissza.. A város házait látta benne. – Kérdés. – Szeretnéd látni a barátaidat? – . alkonyi fényeket a kupola alatt és. mozdulataiban. páratartalmát. biztosítania kell a megfelelő légnyomást.. Gravitációs kollapszus? – Fekete lyuk.. Az egyik sarokban fénylő nyílást fedezett fel. Odalépett.. de mielőtt bement. azt hitte. mire gondolok az első perctől kezdve. ami nála az erős töprengés jele volt. netán valamilyen civilizáció képviselői – fejezte be a mondatot Don.. – Most egy-két szóval kérdezek. mit írtak a tananyagban az Idegen civilizációk című fejezetben. – Rendben van – szakította félbe a nő. Közben a falba épített ajtó szárnyai széthúzódtak. – Most már elmondom. hisz egész idő alatt csapdában van. hogy valaha régen a kicsi gyerekeknek afféle történeteket mondogattak. és te is próbálj ugyanúgy válaszolni. – Meg fogod őket látni. Ariel követte.. – Akkor nem vagy igazi jó tündér – felelte Ariel elgondolkozva. Keskeny. és ha az jól felelt. Monokromatikus fényben működik. ha “amazok" ártani akarnak neki. Miért mosolyogsz? Ariel egy szempillantásnyi időre megfeledkezett helyzete komoly voltáról. – A nevedet sem tudom – mondta halkan. a hatalmukban van. amikor megdobtad az egyiket kaviccsal.. Csalódottan lépett hátra. Ariel habozva elindult. de rájött. a ... – Jól feleltél... Azokban gyakran előfordult egy jó tündér. mi most a teendő. Lars! – odaszaladt. hogy feltűntek ezek a rákok – mondta Lars. – Spektroheliográf? – A Nap korongjának fényképezésére használt műszer. majdnem hatszázezer kilométer távolságban. Ablak? Úgy nézett ki. és most ezek a kis tüzek. visszanézett – a sárga ruhás nő már eltűnt. ezeket “meséknek" nevezték. Körülnézett. sem “amazoktól". Ariel nem félt már sem tőle. – Hetvenhat évenként visszatér?.. – Szóval te is jutalomra számítasz – mondta a nő. szabadok voltak és egészségesek. Két hét alatt kerüli meg . – Tudom.. – Én csak a LERNO-gép mikrofilmjeire emlékszem – mondta Don kissé bizonytalanul. Egész idő alatt volt valami barátságos a tekintetében.. két űrruhás alakot a tér szélén. zöldes fényben úszó folyosóra lépett. amit teljesíthetek. sima műanyag lapot érintett. – Hogy távollévő barátunkat idézzem: fő a nyugalom – válaszolta Lars.. – Amit úgysem teljesítesz? – Olyant kívánj.A fiú kissé meglepődött. Nem filmet lát. hogy kissé furcsán viselkedtek.. – Ahogy jöttek. Igaz ugyan. ablak. “Nem csapda ez?" – gondolta... megjutalmazta. Gyere – sarkon fordult és elindult. Értelmes lények. kérdezte a nő. Már látta a következő ajtót. – Halley-üstökös. Igen.. úgyis megtehetik. Félhomályos folyosó várta. egy teret. – Eszembe jutott. tekintetét közben ő sem vette le a “rákokról". A legközelebbi falon hangtalanul feltárult egy nyílás. aki kérdéseket tett fel a vándorló szegénylegénynek. hanem Larsot és Dont látta. – írtak valamit az idegen bolygók növény.. szervezett sorokban.. Vagy nem is folyosó volt. – A hatalmad korlátozott.. és fémes hang hallatszott. Menj előre ezen a folyosón. felnyúlt..a bolygót. De elkezdte mondani.

. Lars a tér széléről tisztán látta. hogy mi most egy idegen civilizáció lényeivel találkoztunk.. Nyugalom. Lars felállt. Lars is megperdült és. Don annyira logikusnak tartotta ezt. Aztán Don négykézlábra ereszkedett. Sok száz. – Kapcsolatba kéne lépni velük. de csak nem képzeled. – Mit? – Azt... még a bányászok sem akadtak a nyomukra. fúvószenekarra számítottál? – Ne viccelődj most.. hogy az apró. de kicsit másképpen nézett már a rákok felé.. sok ezer kis farok billent felfelé. hogy igen gyors mozgás indult meg a rákok között. – Lehet. – Ezt meséld az öreganyádnak. Marslakók. – Látod.. mint itt. vagy mi? Minek nekik a tűz? – értetlenkedett Don.. megfordult. Felfedezők vagyunk. mert. – Miért négykézláb? – Nehogy elijesszem őket a magas termetemmel. milyen híresek lennénk. – És ha mégis szükségük van rá. – Lehet. mikor az ember is tüzet rakott. Nyilván másik galaktikából érkeztek ide. Érted?. Aggódott Donért. Ott meleg van. hogy nem is várta be barátja válaszát. mivel üresen. modernebb módszerük? – Nem tudunk még semmit róluk.. Annak idején.. antennaszerű vékony farkok hirtelen égnek merednek. tehát ha idefenn vannak. miniatűr erdő lett belőlük. No. És tessék... fogjunk hozzá. fogjunk hozzá. apró műanyagdarabok. Hogyan reagálnak “amazok"?. hogy a Marson nincs magasabb rendű élet.. – Nem emlékszel? – De igen – morogta Don. – Miért.. Néhány szomorú baktérium vegetál itt-ott a nagy vörös sivatagban.... – Fémes páncéljuk van és fáznak. Az aszfaltmaradványok között sok a szemét. törmelék. már értelmes lénynek számított.. De akkor rögtön fellelkesült: – De mit csinálnak itt a Lanitán?. – De csak álltak tanácstalanul. Még tett két lépést. meglepő gyorsasággal. Már négyszáz évvel ezelőtt megállapították. itt-ott és amott a bal szélen vagy százan még mindig mászkálnak. Gyakorlatilag semmiféle élet nincs. Tényleg száz éve hagyták el a várost az emberek? . tekintetét nem vette le amazokról. És ha mégsem Mars-lakók? – Akkor viszont ismerik az űrhajózást. – És ha magasabb rendű. értelmes civilizációval találkozik az űrhajós. – Tüzet gyújtanak – felelte Lars. szörnyűséges dolgok történnek a kupolavárosban. Don felugrott. – Fantaziálni. melegebb. – Gyere vissza! – kiáltotta Lars rosszat sejtve.. és feszülten figyelte az eseményeket.. hogy ők. Nyilván éghető anyagokat keresnek. Képzeld. hogy ezek tényleg értelmes lények. Aztán a “rákok" fejükkel a közeledő ember felé fordultak. Don! – Te komolyan azt hiszed? – Don lassan hitte el.. hát nincs erre jobb. – Akkor menjünk. de más területeken talán megelőzik a mi tudományunkat is. csend van. Lobogtak a kis tüzek. Sirrah! Azt hittük.. nagy testű kutyaként kicsit oldalazva haladt a “rákok" csoportja felé.. ha eddig még nem lettek öngyilkosok unalmukban. – No. Valamit kifelejtettél a számításból. elhagyottan találták a kupolavárost – gondolkozott hangosan Lars. – Odamegyek hozzájuk. tüzet kell gyújtaniok. mi a teendője? – emelte fel mutatóujját figyelmeztetően Lars. hogy itt rendezték be a támaszpontjukat. Nehezebb lesz a dolgunk. hogy ezek a rák-micsodák itt olyannyira értelmes lények lennének?!. semmi!. Don csak intett fél kézzel.beavatkozási tilalmakról. menekültek ismét. Lars csak annyit látott. – Nézd csak. – Futás! – kiáltotta a fekete fiú. tudjuk meg – pattant fel Don hevesen. – Nyugalom. mikor valami történt. és futni kezdett – a “rákok" közül legalább ötszázan eredtek a nyomába. ha elsőként mi vennénk fel a kapcsolatot “amazokkal"... – De az is lehet. A fiú talán két-három méterre lehetett a lényektől. – Igazad van. űrhajózásuk. hogy ezek a “rákok" a talajban élnek. Jó mélyen. Az emberiség történetében először!. azt tudsz – morogta kétkedő elismeréssel hangjában Don.. A marstalajban nyilván nem fejlődhetett ki a csillagászatuk.

Sirrah komoly volt. lopakodjunk vissza. télen a fűtésnél sok energiát veszítenek. Három lépést sem tett. mit kell csinálnia. A kupola alatt lassan besötétedett. – Mit szólsz hozzá? – Tegyünk próbát – felelte a nő. Azok a kozmikus férgek nem azért gyújtottak tüzeket. ott közlöm további utasításaimat. a városból beszélt. mikor ismét megszólalt a hang: – Az ellenkező irányba lesz szíves. Félelmetes sötétség zuhant Lanitára. ahogy lement a nap. ezt Gilda is észreveszi. csak régi fotókon láttam ilyesmit! – No. megfordult. Sem a zsilipnél. egy ismeretlen férfihang a kis hangszóróban –. mi történik ebben az átkozott kupolavárosban.– Igen. füleltek. – Hát menjünk – mondta. Minden lépésüket látjuk. de csak legyintett és elindult. Vissza. Don lefékezett. zöldes fény.. A lány láthatóan jól érezte magát. egy kis utcában haladtak. – Tiltott területen? – csodálkozott Sirrah.. – Egyelőre csak annyit mondhatok. Abban a pillanatban megszólalt a rádió: – Forduljanak kicsit jobbra. Már szólni sem akartak egymáshoz. Körülnézett. – No ez szép! – csapott a levegőbe idegesen Sirrah. A jelzés türelmetlenül ismétlődött. menjenek végig azon az utcán.. Már abbahagyták. A házak homályba merültek. – Gondolod. – No végre – mondta. Menjenek tovább a tér felé. hová? A . Nyilván innen. kisasszony… Gilda és Sirrah összenéztek. és egyáltalán kicsoda ön? – Perceken belül személyesen is megismerjük egymást – ígérte az ismeretlen. semmi. ahol most tartózkodnak. Figyeled. – Valaki ráhangolt a hullámhosszunkra – mondta Gilda. – húzta el a száját Sirrah. véget ért a marsi nappal. – Tanácskozzunk – javasolta Lars. Csak a tér felől – ahonnan ideszaladtak – látszott valamilyen halvány. sem másutt nem láttunk figyelmeztető vagy tiltó feliratokat. A házakat nézték. Sirrah habozott.. már azt hittem. várjuk ki a végét. – Legalább végre megtudjuk. rádió útján. – Kicsoda ön? – kérdezte Gilda. majd vállat vonva elindultak a megfelelő irányba. – Arra kérem önöket. – Első pont: menjünk-e aludni? Ha igen. szóban. sem gép. hátha az ismeretlenek tényleg hallják minden szavukat. Gilda szeretett volna mondani valamit. hátha találkozunk valakivel. milyen érdekesek ezek az ablakok? Rettentően régimódiak. recsegés nélkül hallották. Persze.. Nincs itt senki és semmi. Pontosan szemben önökkel. ha ismeretlen helyen kellett elvégeznie valamilyen feladatot. de nyilván visszajárnak karbantartani ezt-azt. Sem ember. Mit csinálunk? – A lelkiismeretünk megnyugtatására azért sétáljunk egyet az utcákon. a zsilip felé kezdett ballagni. Kiértek a kis térre.. Ezért közlöm önökkel most. hogy önök tiltott területen tartózkodnak. megtorpantak. mikor hónuk alatt vitt sisakjaik rádióján éles hangjelzés érkezett valahonnan. Gilda és Sirrah a zsilipkaputól balra fordultak. – Szeretném tudni. nem hallják a jelzést. beszélgetésüket halljuk. és megfordult-. minden mozdulatlan volt. – Utasításait?. – Menjünk erre balra. Sehol egy lélek. – Nono. az a fiú lóvá tett bennünket. Nem volt egészen tisztában... nem sokáig fognak üldözni? – lihegte Lars. – Vedd elő a logikádat. Utána egy kis térre érnek. azért a Földön is akad még itt-ott. – No. hogy most szétszéledjenek. és ne csináljanak ostobaságot. mert hamarosan besötétedik. Csak a hallgatag házak álltak. mint mindig. a tér túlsó oldalán látnak egy rozsdavörös színű épületet.. milyen alapon utasítgat bennünket. és menyasszonyára nézett. A főbejárat nyitva van. És igyekezzünk. Sirrah és Gilda összenéztek. és attól tartott. Az idegen hangját teljesen tisztán. hogy tiltott területen tartózkodnak. – Nincsenek feliratok. Közeledjenek. “Rákokat" már sehol sem láttak. – Automata vezérlés irányította hajónkat. Semmi. Nekem az az érzésem.. úgy. azért nem kell ám úgy rohanni – lihegte Don. Az utca közepéig sem jutottak még el. Sirrah füléhez emelte a sisakját.

bár éppenséggel nem ártana egy kis harapnivaló. de engedd meg. Bár a térde egy kicsit remegett. Az egész ráktábor felbolydult. hogy most én próbálkozzam. A fiúk szinte lélegzet-visszafojtva vártak. Egy pillanatra megtorpant. majdnem függőlegesen állt. Kiáltani szeretett volna. de kapcsolatot kell teremtenünk a “rákokkal"! – Rendben van. “Lehet. Markába kapta – közben észrevette. A “rákok" mozgolódása lassan elcsitult. Fergeteges sikert nem arattál vele. óvatosan elindult a fiúk irányába. – Ez lehet a főnök – súgta Don. mintha “mondana valamit" nekik. Egyszer ütött a kővel az aszfaltra. siker követi-e vagy ismét kudarc. mint az enyém volt. – Mit akarnak tőlünk? – Semmi rosszat – felelte ugyanaz a hang. körülöttük csoportosultak a lények. Larsot elkapta a láz – lehet. mit művelnek. Először semmi sem történt. Még látták lábuk alatt az aszfaltot. A négykézlábas megközelítés ötlete nem bizonyult valami jónak. .. – Nézd. majd négyszer. Most négyszer ismételte meg azt a bizonyos hármas jelet. Most módszert változtatott." Lassan leguggolt. majd kivárt. A talajon és a levegőben fura.pillantást vet rá. hogy éppen ellenkezőleg: ők akarták felvenni velünk a kapcsolatot. Don a tér szélén feszülten figyelt. – Hát ez tényleg jó ötlet – suttogta kiszáradó szájjal. A sötét ablakos házakat. – Miért ne? így legalább látjuk. A lány megborzongott. Szokott alvóhelyünkön is nyilván minden szoba tele van velük. csillogó szemmel. – Közben már mentek is visszafelé. A sötét teremben Gilda és Sirrah érezték. – Hideg fényt bocsátanak ki magukból. lélegzésüket. hogy barátja furcsa. többen nyugtalanul forgatták a fejüket. és szabályod időközökben háromszor az aszfalthoz ütötte. A legtöbb teljesen mozdulatlannak látszott. Felemelte a követ. a földből. – Ilyen éjszakán aludni? – méltatlankodott Don. Lars akkor már nem habozott. A zöldesen ragyogó lények ide-oda sürögtek.. Maradj itt. mert megijedtünk. – Csak várjuk ki a végét. A közelebb levő “rákok" megmozdultak. – Szóljanak már végre! – kiáltotta a férfi. De a fiúk látták. – Pillanatnyilag két kívánságunk van. ezek megzöldültek. hogy az egyik lény kivált a tömegből. arcára vetődött a zöldes foszforeszkáló fény. aztán kétszer csapott le....magasabb emeleteket ellepték a patkányok. Néhányan farkukat nyújtogatták felfelé. – Hisz ez a Nagy Felfedezések Éjszakája! Most vagy soha. Foszforeszkál a testük. és ne mozdulj. helyes-e. és egyáltalán nem volt benne biztos. Az apró. ruhájára. megint kivárt. – Jobb. hogy sikerülni fog?. még csak ez hiányzott. A téren viszont újabb meglepetés várta őket. hogy nincsenek egyedül. A terem óriási lehetett. a lények talán tíz méterre lehettek tőle. A rákok már alig nyüzsögtek. ne is haragudj. A magányos rák közeledett. kékes tüzek még lobogtak. Lars kis idő múlva megismételte a jelzést. hogy nem is akartak minket megtámadni? – gondolta. zöldes fény imbolygott. Látta az egész teret. Az áthatolhatatlan sűrű feketeségben apró neszeket hallottak – idegenek lépteit. – Mit akarsz? Csak nem leütni egy rákot? Ilyen vacsorához nincs sok kedvem.. a homályos utcákat. most a három ütést rövidke szünet után megismételte kétszer is. Lars határozott léptekkel indult a rákok felé. amit tesz. ide-oda mászkáltak lassan. Úgy tetszett. amelyet már előzőleg a rádióban is hallottak. A tér széléig nem találkoztak rákokkal. mert hangja visszhangozva verődött le a falakról. Aztán lassan. de inkább görcsösen szorította tovább Sirrah karját. A fiú megállt. a falakból ered – no meg a rákokból. – Vagy a kijelölt kapcsolatfelvevő. – Lehet. de mi elszaladtunk. Farkuk felemelkedett. Don már mellette guggolt. Ahogy mondtam: most én próbálom meg felvenni a kapcsolatot velük. Az aszfalt előtte sima volt. – Na. Don szeme fehérje megcsillant a sötétben. Lars keresett egy jókora követ. ötször. Kis szünet után háromszor. – Ne hülyéskedj. visszafordult a többiek felé.

az ing hűvösen tapadt bőrére. Don taszította oldalba könyökével. ha ennek híre megy. és derengeni kezd nekik. De mögötte hirtelen sokkal hatalmasabb zaj hallatszott. mellyel ideérkeztek. magasabb szintre emelheti a kapcsolatot... Te következel. Végül nyolcat. csak úgy visszhangzót! a tér. de légmozgást érzett az arcán. Legalább elrágódnak rajta egy kicsit. – Szegény fickók. Vonass velük gyököt vagy ilyesmi. mintha nem is hallaná a geológus tiltakozását: – . A “rákok" szemmel láthatóan várakoztak. hármat dobbantott. kisasszony – felelte a hang. Mögötte a kicsiny tüzek mellett álldogáló tömeg ismételte a dobbantásokat. de az ismeretlen zavartalanul folytatta. milyen értelmes vagy. Felkapta a követ. Ha egy kicsit is bonyolultabb számtani feladatot közöl az idegenekkel. hogy két oldalról erős karok ragadják meg. A másik kívánságunk. Akart még mondani valamit. hogy túl fegyelmezetten dobbantanak. mi történik. A “rák" kétszer dobbantott. de úgy igazán csak a “rákokra" figyelt. Néhány másodperc múlva megkezdődött a rákok tömeges kopogása. egyedül. – mondta Sirrah. Adj nekik egy kis matematikát.. De Gilda is csitította: – Tedd. határozottan vezetik a terem valamelyik pontja felé. Kopp-kopp – szünet –. – Micsoda dicsőség lesz! A “rák" közben háromszor. – Pontosan így lesz. és itt félbeszakította a kopogást.. Larsnak feltűnt valami. aztán ötöt. Gilda ott maradt a szurokfekete sötétségben. egyetlen ilyen apró láb dobbantását a mi fülünk nem érzékeli. a távolban mintha fényt látott volna. négyszer. milyen fene intelligensek is vagyunk mi. emberek! – Te is gondolkozhatnál egy kicsit – szűrte a szót fogai között Lars.. Ha erre is jól reagálnak. Fejezzék be a feladatot ők. Vékony farkát függőlegesen felemelte. Dobbantásai apró neszt okoztak csupán. – Hát. hogy észre sem vette. mert az már az ízeit könyökükön jön ki. ezzel új. A magányos “rák" megtorpant. Ön kibiztosítja a vészjelzőt.. a tér aszfaltbontásának minden törését. Erre Lars azonnal újabb feladatot kopogott.. – Túsznak. A kupola alatt több volt a fény.. Ez azt is jelenti: tisztában vannak az emberi hallószerv tökéletlenségével. Társaim majd megmutatják. Lars érezte. és mindent elmagyaráznak. Sirrah csak annyit érzett. – No! Nem látod? Várják a műsorodat. Tisztán látták a szökőkút romjait. összesen kilenc koppanás! ... hogy Donnak igaza lehet.. Don nagyot szusszantott. – Jól kiképezték őket – ismételte halkan Lars.Az első: ön két társam kíséretében visszamegy az űrhajóhoz. Talán két méterre lehetett a fiúktól. az izgalom teljesen elragadta őket.. hogy addig a hölgy itt marad.– De milyen jogon. amit mondanak... – Három meg öt az nyolc – bólintott Don.. ennyi az egész. Mögötte az idegen lények tömege megismételte ezt is. beszállnak a hajóba. Annyira elgondolkozott.. ugye. Kettő meg hét. A “rák" felemelte egyik mellső lábát. Jól kiképezték őket.. szájuk kiszáradt... Civilizált kétlábú lény – csúfolódott Lars. De ne az egyszerű számsort. hol szálljon le ismét. erre te finnyáskodni kezdesz. de közben azon járt az esze.. hogy végre kapcsolatot teremthessenek valakivel. mintha félne.. ez sikerült is. szívem. – nyelt nagyokat Don. – Figyeled? Az összes rák dobbantott egyszer! – Nyilván parancsot kaptak rá a kapcsolatfelvevőtől. Hallod. hány ezer évig utazgattak a nagy fene űrön keresztül. és tudják. gondolta.. hogy elijeszti az “idegent". hogy én el ne szökjem?! – kiáltotta elkeseredetten Sirrah. mennyire egyszerre csinálják? – Neked már minden gyanús – dohogott barátja. hogy a háta megizzadt. és mozdulni sem mert. ki tudja.. de furcsa módon minden tárgy élesen elvált környezetétől. ötször dobbantott. akkor már keskeny folyosóban haladtak. A homály már szinte elborította a teret. mint előző este. Utána talán normálisan fognak velünk beszélni.. A levegő szinte izzott – vagy csak a fiúk érezték így? Halántékukban dobolt a vér. De Lars nem mozdult. aztán két koppanás – megint kopp-kopp. – No látod. Egyelőre megismételték az ő dobbantásait.

. – Tizenkettő volt az első sorozat – – súgta Lars. Tehát ők nincsenek ugyanazok fogságában. amely szorosan zárva volt. Lars most újabb kopogássorozatot indított: tizenhárom mínusz hét? Kis szünet után a “ráktömeg" már kopogta is a választ: tizenhárom mínusz hét egyenlő hattal. mínusz öt.. – Vízszintes testalkatú lény. Kopogás verte fel a csendet. – Vagy azt mondták: Tizenkettő osztva kettővel. A kép összefutott. de ezen a primitív kopogásnyelven hogyan fogják elmondani. a szökőkút felé! Mindketten felálltak. hosszú ideig semmi sem tudta lekötni a figyelmét. aztán úgy döntött. A végén leült a földre. de már sejtette a “rákok" észjárását. Egyszer csak kialudt a képernyő. Szeretném látni.. mikor Don megragadta barátja karját. Donnak ismét felcsillantak a szemei. A teremben vaksötét lett. hogy most már ők is vizsgáztatnak bennünket. és szemmel láthatóan senki sem kényszeríti őket semmire. a rák megmozdult! És a mögötte álló tömeg is. – Hat meg hat az tizenkettő. hát nem helyesek? Adj már nekik valami meredek feladatot. marad kettő. hadd törjön bele a foguk.. Mintha hasonlítana ezekhez a “rákokhoz". De csak egy alig felfedezhető. kettő. – Bajban vagyunk – mondta Don. Kis ideig csend volt. – Tegyünk ellenpróbát. vagy élőlény? Igen.. Mi lesz?. mínusz hét. Ehelyett újabbat kopogtak le: hat. Legalább egy teljes óra eltelt. hét. jobb. milyen az életük. – Valami hasonlót kopogj nekik. Még nem is kaptak választ. hogy egyem azt a kis páncélos szívüket! Hát nem okosak?. A kamerák infravörös fény segítségével is működtek. Maga alá húzta lábait. Nyilván újabb “kezdeményezésre" számíthat. akik őt ide bezárták. – Hogy te milyen kis igényes lettél! Folyton akadékoskodsz-tüzelt Don. alul vékony lábai. – Oda nézz. A rákok rövid szünet után kétszer koppantottak még. pattogott valami. A romos szökőkút mellett sötét tárgy. aztán az is eltűnt.. megmozdult. A “rákok" szokásuk szerint előbb megismételték a feladatot. honnan jöttek.. Ijesztgeti azokat az állatokat? Nincs a fiúk fején sisak. és egy kővel üti a földet.. Ariel előbb nyugtalanul megmozdult. Lars felkapta a követ. Lars eltöprengett. vagy azt: Tizenkettő szorozva kettővel. igazi matematikát. Már eltakarta a mögötte lobogó kékes tüzeket. Sok lába. – Csak éppen százszor akkora – felelte Don alig hallhatóan. keskeny ajtóra lelt. kettő. – Szép. hogy okosabbak vagyunk náluk. Vagy csak a csend zúgott . Hét meg kettő az kilenc. Különös mozgolódás támadt a “rákok" között. fél szemmel a képernyőt figyelve. felkészült.. A fiúk összenéztek. – Lars huszonnégy ütést mért az aszfaltra. Most mintha sötétebb lett volna. De mielőtt bármit is tehettek volna. Talán egy méter magas. mert nem ismételték meg a kérdést. Ezek a világmindenség legbölcsebb hatlábújai. Hamar rájött: egyelőre nem szabadulhat. és a legszívesebben elszaladt volna. az ernyő közepén néhány másodpercig még csillogott egy fényes pont. Bonyolítják a dolgot – bólintott Don. A “rákok" közben megelégedhettek a fiúk válaszával. Don is ott áll. – Maradjunk ennél.. – Nézd. én mondom neked! – Fő a nyugalom – csitította Lars... Főleg akkor. hat. legalább hat. mit keresnek errefelé. és semmi sem változott. hét. szép. ha most nem megy sehova. Ariel eleinte kijáratot keresett. zúgott. mikor Lars szemét erőltetve a sötétben hozzátette: – A kis “rákok" eloszlanak előle. a rákszerű apró fekete lényeket. mert Ariel a sötétség ellenére egészen jól látta a nagy képernyőn a teret. Hét.– Kettő meg hét az kilenc – rikoltotta Don lelkesen –. Kopp-kopp. – Túl gépiesen csinálják – mormogta Lars.. felénk jön. akinek ilyen helyzetekben meglepő élesen vágott az agya. ha rájönnek.. tömör teste volt. hogy szabadok. Elég egyhangú az efféle beszélgetés – panaszkodott közben Don. Aztán valahol a falakban zizegett. Mit csinálhatnak a fiúk? Lars a tér szélén térdel. mint egy hatalmas kutya – suttogta Don. az hét. aztán elhallgattak. Ariel ide-oda sétált a helyiségben.. tehát nem tartanak veszélytől. öt.. Lekopogta: tizenegy mínusz öt egyenlő: hat. – Akkora. és az a nagy. milyen pofát vágnak. Szerencse.

Ezekre a gondolatokra emlékezett még. Alakok merülnek fel a nyílás előtt. A falak átlátszók. Valahol kopognak.. – Akkor kapcsold rá – mondta komoran az Egyik. hogy így menekülnek előlem? – vág bele a fájdalmas felismerés. A fiúk. Mint egy film. haját nem borzolja szél. hogy ez rögtön megváltozik. Ariel kinyitja szemét. Amazok talán félnek. Hieronimusz. esti tábortűz után... nincs hangja. – Jól van. Lanita. ólomsúllyal önti el a kétségbeesés... Közelebb. a belevágott kerek lyukon keresztül látja a világot. – Igen – válaszolta a Másik. bántó élességgel... Kicsit fura az illata. de ezeket a lépéseket nem hallja Ariel. Már. a kerek nyílásban látja.. hogy megy. De mikor végre meglátja a két arcot. Valaki. Közben Don lázasan töprengett. vakító fények.. Kopp-kopp. Ki lehetek én. – Készen vagy? – kérdezte az Egyik. Öntudata mélyén valami fel-felizzott. ahol laknak. Minden apró nesz felerősödik dobhártyáján. Az egyik arca világos. hogy az a fene nagy szuperrák ne tévesszen minket szem elől – lihegte Don. Úgy tetszett. Lars felpillantott. lenn. Egyelőre furcsán homályos. Öntudata utolsó másodperceiben annyit észlelt még. A Mars. tükörsima sötét talaj. A kozmosz.. Elvették?.. fénytenger. alig valamit lát.. Imbolygó. Vörös homokvihar. Igen. Anya mosolya. Valaki beszél a rádióban. kékes fények. Egyszer. Ruhájuk itt-ott megcsillan. bőrén nem érez légáramlást. kicsi gyermek korában. a Földön látott ilyent. álljatok hát meg.. A nyílásra koncentrál. kékes ragyogás mögöttük.. Elvesztette. apró. a másiké homályos. Don. Közelebb. várjuk be őméltóságát. Ovális terem padlóján fekszik... de a kiáltás gondolat csupán. Sárgásbarna kupolaváros. Meg-megfordulnak. az egyetlen kapcsolata a világgal. A padló zöld. barna. kopár.. Egy űrhajó. Kínzó éhség. hogy ő is mozog.a fülében? Várt. Egyetlen lyuk a világ. Édes íz a szájában. halad előre. vöröses parázsdarabok. Aztán semmi. Lars és Don.. Szomjúság. Mintha magasról nézne le önmagára. csak néhány lépésnyire. – Nézz csak fel – mondta hirtelen Don. Meghökken. A hátán feküdt. a patkány. és megállt. hogy fények gyúlnak a helyiségben. Édeskés ízt érzett a szájában.. Éjszakát lát. mindent felkavar a szél. Kevés a fény. de lassan térdre rogyott. Rájön. és az is marad. De nem. Semmi. aki csak halvány arc már régóta. Nyugtalanul szippantott bele a levegőbe. de mégis.. messze halt meg. – Azt mondom. élesedik a kép a szeme előtt. Várjatok... A nagy “rák" lemaradt mögöttük. de már semmit sem érzett. az ember.. Szaporodó lélegzet. álljatok. Ariel lebegett. Az Astrea űrállomás. Ember formájúak. Kis sötét foltok közel. ha ideér az a lény. Változik a színe. Nincs végtagérzete. testének súlya sincs. aztán az is elmúlt. Apa.. olyan csendes ez a döbbenetes világ. minden rendszer nélkül kapcsolták be őket. Miféle kapcsolatfelvétel jöhet most számításba? . Az előtte futó emberalakok most végre megtorpannak. Semmi. Valahol halvány fények gyúlnak. A város kupoláján itt-ott fényszórók gyulladtak ki. Mintha lenne valami a szeme előtt. Langyos meleg ölelte körül. meg! Feléje fordulnak. Kellemes. – Biztos “amazok" csinálják. Kiáltana.. amit lát. Visszatérnek az emlékek. régen. Ásító sötét levegőt. a messzeségben szaggatott körvonalak. mit tegyen. A fényben mi is többet fogunk látni. esetlen félméteres vékony lábain nem tudott lépést tartani a fiukkal. Hosszúkás alakok. Illetve. odébb szaladnak. elszédül tőle. ő is. de rájön. Most piros. – Világosabb van. néma vágy. Apró. Lars.. de tudja. szeretné kiáltani. A Másik engedelmeskedett. hát. bevilágítják a tájat. Kietlen.

de az már akkora lesz. hamarosan rákeledel lehet belőlünk. bőrszerű sötét réteg borította nagy potrohát. Lábait nem érezte ezután sem. könnyen meglehet.. – Olyan. Apró tüzeik is kialudtak. Lehet. – Remélem. Don. Hirtelen rájött. megtorpant. Hirtelen nagy nyugalom fogta el. – Figyeld csak a lábát! Az elsőt! A rák határozatlan mozdulatot tett az egyik mellső lábával. ennek a ráknak is feltesz néhány matematikai kérdést. A nagy “rák" határozatlanul állt.. a körvonalakat rajzolta. “Fiúk!" A kényszerű némaság letaglózta Arielt. úgy. Láthatóan erre eddig nem gondolt.. utána pedig minden egyed egyszerre ugyanazt csinálta. mintha képes lenne fogni ujjaival vagy szorítani valamiit. – Netán ez a szuperrák taposta őket össze az imént? – Nem úgy értem – rázta fejét Lars. van-e szeme – suttogta Lars. valaki parancsokat ad nekik. ismételgette gondolatban.. mint egy antennát. követ keresett. hogy be sem fér a kupola alá.. beszélni akarok. A lény lassan közelebb óvakodott. Teste ovális hordóhoz hasonlított. – Integess te is. még nem késő – dünnyögte a fekete fiú.. így egészen más képet kap rólunk.. érezte magát fájdalmas vergődésében. Közben a kupola belső oldalán egyre több reflektor gyulladt fel. A fiúk már a tér körül álló házakat is látták.. jelt adni – ez volt következő gondolatszikrája.. mégis kimondta: – Tudod. Ariel iszonyú erővel koncentrált.... De rögtön más jutott eszébe: – És ha így is lenne. használható ötleted támadt. – Ki vele. és ő is a közelgő lényt nézte. ez most az egyetlen fegyvere és segítője.. Ezek nem élőlények. mintha integetne – suttogta Don. – A számtanos rákok után most itt a geometriát kedvelő nagy melák. De ezek csillagköziek vagy más galaktikából valók – hadarta idegesen Don. amely mögött a fiúk csak fekete homályt láttak. fehéres-holt fényük már árnyékokat vetett. A patkányok. ha menekülni kell ismét. A lény imbolyogva közeledett. mintha nehéz ólomlemezek alól kellene kimásznia. rádióhullámokat vesznek az antennájukkal. hanem automaták. – Vigyázz! Feléd megy! – kiáltotta Don. kiszorított más gondolatokat. mi okozza ezt a nehézkes mozgást: testének súlya lett. Mintha. lassan kitöltötte egész agyát. de azért vállán keresztül vetett egy pillantást hátra. csak félig figyelt barátjára. de tudatában halványan kézérzet merült fel.. Maga sem tudta miért. De kő nem volt a közelben. gondolatai nehezen rendeződtek értelmes sorba. Lars megperdült. nem élnek – mondta hirtelen Lars. – Földi lényekre talán nem. Mert ha nem. hogy nem engem láttok. pedig érezte.. teste nem csillogott. beszélni akarok. viszont. mint amilyenek a valóságban vagyunk.. Lars leguggolt a lény előtt. Nyilván volt előzőleg is. hát ki irányítja őket? Akkor az az illető az idegen civilizált lény.. de ez mégis éri vagyok. Arra gondolt. Jelt adni.Lars visszanézett a térre.. – És ha van is. Tudom. ízeit lábak fel-felemelte. de eleinte ez is fájdalmas volt. itt ni? – intett a fiú a nagy “rák" felé. hogy éppen az a dromedár jószág. rajzolna valamit a levegőben. de nem mozdult előre. kezdettől egy nagy tévedés áldozatai vagyunk. – Nézzetek rám. – Azt hiszem. – No és a mozgásuk? Figyelted őket.. Don a homlokát ráncolta. elöl keskeny nyitással. szabad-e az út. A fiúk ott . Legközelebb a filozófiaprofesszorukat küldik. És a végtagok. nem ez a legalkalmasabb pillanat. hogy más hullámtartományban lát. – Kérdés. azt hiszem rájöttem valamire. – Lars lehajolt. Don. azt hiszem. de akkor valami okból nem érezte.. – Szóval hogy feldobták a talpukat? – kérdezte Don különösebb meghatottság nélkül. “Nézzetek rám – mondogatta magában. Vékony lábai alatt alig koppant az aszfalt. nem? A farkukat feltartották. Neki is volt antennaszerű farka. a patkányok nem így reagálnak az élőlényekre.. szemét le nem vette a lassan közeledő-lényről. A növekvő fényben látta: a kisebb “rákok" mozdulatlanul állnak. – Azok a kis rákok szerintem. de már egy cseppet sem félt ettől a furcsa valamitől.. Egy gondolat kínozta a fiút: tudta. fiúk!" Addig ismeretlen érzések követték egymást. Robotok! – Robotok? – lepődött meg Don. – Egy háromszög.

elnyomott tudattal. ilyenkor sötétség borul agyára. A másik kicsit kanyargós S.. Az álomszerű tehetetlenség függönyén egy parancs töri át magát: Gyere vissza! Gyere vissza! Tenne valamit ellene. furcsán. porréteg fedte az aszfaltot. hogy bizonyos sugárzások révén elérhető a távirányított idegrendszer-nyugtatás. – Lehet.... Nem hallja.mintha béklyóba verték volna. A fiú előbb azt hitte. ösztön ez csupán. Egyáltalán. semmit sem hall. A fény egyre nagyobb. és ezt maga is érzi. most már Ariel is érzi.. Don már a földön térdelt. nincs is tudatában.. Az első jel égy befejezetlen háromszög volt. Egyre erősebb. Olyan nehéz minden mozdulat. Sietni kell. oly kevés a gondolat. de csak fájdalmas ürességre lelt. A vörös hajú elégedetten bólint. Lars viszont felállt. A rák hátrált néhány métert.. aztán lassan. Jelt adni!. Egyre több reflektor gyulladt ki a kupolán. Idegen hatalom közeledtét érzi. egy. – Nézd! Ez a fickó rajzol valamit! Csakugyan. maga sem tudja. – Te sem?. Akkor ez megint “amazok" műve lehet. eltűnnek a színes felhők. A Másik a képernyőket figyeli – látja a téren álló fiúkat és a nagy rákot –. Süket zúgás van fejében. mint az emberek. hatalmasabb. már csaknem nappali világosság öntötte el Lanitát. jelt kell adni. idegen világban mozgott.. – És ha ez is robot? – kérdezte Lars halkan.. Náluk ez valami mást is jelenthet – mondta Lars. Szólni... hogy rajzol. . Olvastam valahol. A két fiú visszafojtott lélegzettel figyelt. Mint. Egyre tisztábban érezte: vannak végtagjai. mintha attól tartana. tőle ijedt meg – de nem. Végtagmozdulatai kapkodókká válnak. csak hat lába közül az egyik mellső billegett a levegőben.. inkább V betűhöz hasonlított. – Rendben. Vergődik. az örök kétkedő. . nem gomolyognak. mennie kell.. – Nézd. Elérhető. de már erőtlenül. Mindent lehengerlő. mint egy álom. a távolságok. mégis. meghallja valaki. színes ködök vonulnak. csak félig volt önmaga. hogy. Ezt követően a lény húzott egy egyenes vonalat. Tesz még egy-két mozdulatot. Valaki rám tör! Veszély. aztán megfordult és távolodott. de ez nála jóval erősebb dolog. nem. Rögtön vége lesz az egésznek. Meg teste súlya is részben rajta nyugszik. kínzóan kevés. – Szóval. Alig egy méterre lehettek a lénytől. a beszélgetéstől még távol vagyunk – felelte Don.. hogy már nem félünk. – Nincs sok értelme beszélgetni vele. – Csak azt furcsállom. – Hát ami azt illeti. ez most mindent legyőző erővé teljesedik ki. öreg – guggolt le Don is a nagy rák elé. – Azt javaslom – válaszolja a Másik. mi az.. hogy mellső lábával önmaga felé húzva írta le a jelet. vagy éppen “ő". – No mesélj valamit. olyan volt. Oly mások lettek az arányok.. az mit jelent? Emlékezetében kutatott.. úgy döntöttél. Ellenállásnak nincs értelme. Majdnem mozdulatlanul állt. Zöld ködök úsztak el szeme előtt. talán elérhető közelben.. A nagy rákszerű lény lassan hátrálni kezdett.. A fiúk ott állnak előtte – felemeli egyik kezét.. mintha nagy erőfeszítéssel végezné – jobb mellső lábával vonalakat húzott a talajra. – De szétkapcsolni még nem kell – teszi hozzá a karvalyarcú. Tudata ki-kihagy. Ahol “mindhárman" álltak. a teret. álom.álltak előtte. hamarosan befejezzük. Veszélyt jelez az agya aljában egy apró kis érzékelő. A nagy rák fekete teste tompán csillant. kimérten feleli: – Igen. De az a gondolat tovább lüktet. el akar menni.. hogy visszahívjuk? – kérdi az Egyik. mit mondanak. kár. A lény – úgy tűnt. a házakat. Don észrevette..

számokat használunk. Ahogy firkált a porba. mert valahonnan tudják már ezek a lények.. hanem furcsán deformálódott R-hez hasonló jel.... Túl lassan. az utolsó pedig. Larsnak mozdult a szája. Két vonás csupán. amit azelőtt sohasem csinált. hát azt sem csinálta éppen villámgyorsan. Mintha betűk lennének. érted. betűket. a kanyargós S nem S volt. Két végük nem is ér össze pontosan.. A V most A formájú jellé változott. meredten nézte a rajzokat.. Láthatták őket például az űrhajóink oldalán. nem? Ámuló szemeik előtt a rajzok most egészen másképpen festettek.. A vonást I-nek is olvashatták. – Ez éppenséggel azt is bizonyíthatná. A jeges rémület egyszerre ütött a fiúkba. – Hogy mi mekkora ökrök vagyunk! – csapott homlokára Don. hogy nem automata szerkezet.. – Lars nézte a reflektorok fényében már jól látható rajzokat. De Don visszatartotta. beleszerettél abba a csinos féregbe? Most már nekem is gyanús.. egy függőleges és egy vízszintes. Megfogta barátja karját. Lars? De mi egész idő alatt szemben álltunk vele is meg a betűivel is. de valahogy furcsán néznek ki. írt valamit! Betűket.. hogy valami távirányítás lehet a dologban. hogy mi ilyen ábrákat.. és szokása szerint gúnyosan reagált. megkerülték a rajzot.. A túloldalról kell nézni a jeleit.. bizonytalanul mozgott a fickó. – Hiszen a szuperrák.. Mindenféle jeleket rajzolt. Görcsösen markolta mellén az űrruhát. – Mi van. Ott volt előttük a porban a felirat: ARIEL . Csak élőlény végezhet ilyen bizonytalanul olyasmit.. a következő így nézett ki: [. Don szólni sem tudott..– Menjünk utána! – kiáltotta. maga után húzta. de hang nem jött ki torkán.

Valami történt. nagyon lassan kinyitni a szemét. de mielőtt felkapaszkodnának magasabbra.. aranysárga fények villóznak. halkan válaszolta: Semmit sem hallok. szorongó érzése támadt. – Ariel.. arcukon színes fények csillognak. A fiúk csak állnak... mert a pillanatnyi jeges csendet egy hang töri meg... hol arra fordulnak. felemelő zene. A világ szinte megszűnt létezni – iszonyú csend és mozdulatlanság uralkodik a hatalmas kupola alatt. Félig kábultan indultak el.. Lehet.. De még nem tudja. Mi történt az előbb?. Számtalan reflektor gyullad ki. De most pihen.honnan ismeri Ariel nevét? Mi történhetett a fiúval? Don kiáltása kétségbeesetten csendült. amint lassan mendegélt a szökőkút romjai mellett. hogy kiszabadultam?... minden villózik.. Fekete bizonytalanságban harcoltam ismeretlen béklyókkal. a falakon. elváltoztatták a fiút..Ariel nyúlós tehetetlenségből igyekszik szabadulni. Az előbbi nyugodt légkör mintegy varázsütésre eltűnt. Don és Lars hallják egymás lihegését. De szólni nem tudnak. Nem.. ünnepélyes. Lassan magához tért. romok .. A kis rákok eltűntek. – Ez egy. nyugodt férfihang árad szét. aztán egyre hangosabb. Lassú. Kövessétek a nagy rákot!. Ugyanabban a másodpercben megállnak a fénysugarak. ösztönösen közelebb húzódnak egymáshoz. Érzem mind a négy végtagomat. És ez a furcsa hang. mint eddig bármikor. A nagy rák eltűnt valahol a téren. Mint nemrégen... és furcsa. érezte. ez nagy ütés volt. és megpróbálja lassan. – Ha “amazok" valahogy elvarázsolták.. – Mi ez? – kapta fel a fejét. Világoszöld.. Botladoztak a ragyogó napfényben. még látták a fiúk. – Don megperdült. De ő maga sem volt sokkal jobb állapotban. Kövessétek a nagy rákot!. – Ez... megszakad. hogy a fiú arca elszürkült a rémülettől... és ki tudja. tudja meg ebből Ariel. semmi sem fáj. Ez. A hangokból zene lesz. Fejük felett ragyogtak a reflektorok... feltört aszfaltdarabok. egyelőre lopakodva. – Varázslatok nincsenek – idegeskedett Don. Ariel volt? – nyögte Don. – És ha. Lars még a félhomályban is látta. fülükben dübörög a zene... Már minden fényben úszott.. Aztán hirtelen megszakad a hang.. Lars is szeretett volna hozzátenni még valamit. Ha belegondolok. ez egyben. Emelkedő hangok. Határozatlanul álltak. vakító a fény. teste idegvégződései küldik neuronjelentéseiket. de. táncuk. hogy Ariel “amazok" kezébe került. Teljesen kimerült. A téren egyetlen szempillantás alatt megváltozik minden. Az események valósággal letaglózták Őket. végig az egész város felett: – Lars és Don!. A gondolatok is visszatérnek agyába. Minden irányból egyszerre hallatszik.. Erőt vesz magán. kék.. Elmerevedett fekete árnyak az aszfalton. ismét lesüllyednek. Szememet még nem tudom kinyitni. Lars. Egyelőre csak bennem. Ariel is volt? – suttogta Lars. Meleg-jó érzés ömlik el tudatában.. Újabb megpróbáltatásoktól félnek. A rohanó színes fények furcsa árnyékokat vetnek a házakra.. – De a “rák" mégis Ariel nevét írta le. Erős.. lábaik nehezen engedelmeskedtek. .. volt – dadogta végül. Zene és mégsem az. belefájdul káprázó szemük. – Lars makacsul hajtogatta a magáét. Don? Don apatikusan nézett maga elé. eleinte halk. piros. – De. Fekszem valahol. A reflektorok fénye színesre vált. mi. égnek áll a haja.. Tisztul a kép. – Vagy robot – tette hozzá reménykedve Don. A fények és a zene elkábítja őket. – Te is hallod. Mint a rossz álom. A város most egészen másképpen néz ki. mit csináltak vele. Az iménti erőfeszítés megviselte.Nyolcadik fejezet SZEMTŐL SZEMBEN “AMAZOKKAL" – Ariel! – kiáltotta végre Lars. Semmit sem értenek a dologból. egyik este a színes villanások a kupola alatt.. idegen lény.. Hol erre. helyzetjelzések csupán.

Ahogy szeméről lefoszlott a köd. Közben érezte. A sötétség miatt – kialudtak már a reflektorok – csak akkor ismerte fel. És csend volt – baljós. hogy itt rejtőzhet “amazok" támaszpontja. – Legfőbb ideje – morogta Don. ahová aznap reggel hiába próbáltak behatolni. A folyosó meglepően hosszú volt és lefelé lejtett. A reflektorok azonban kihunytak.. milyen hangosan tudta folytatni: – Itt vagytok. és elsőként lépte át a küszöböt. Itt-ott égett csak egy-egy árva fény. A folyosó beszűkült.. úgy látszik.. így teltek a percek.. Egymásra néztek. hava tűnt.. mint egy ember. nevükön szólította őket. Lanita most megint úgy nézett ki. a házak sötétbe burkolóztak. édes szédülés. A két fiú most már habozás nélkül haladt előre. Az űrruha színéről azonnal felismerték. – Nincs választásunk. piszkos folyosóra jutottak.. Donnak furcsán ismerősnek tűnt a környék.. meg is pillantotta őket. Az egész város az ő kezükben van – felelte Lars. Aztán maga is meglepődött. A rozsdavörös ház volt az. Előbb aprókat lélegzett. a kupola homályosan borult a néptelen város fölé.. aztán egy mélyet sóhajtott. imbolygó mozgású lény ott baktatott előttük . A “rák" átvágott egy téren. Lars nem értette. A fiúk nem szóltak egymáshoz. Lars ebből sejtette. Lars közben arra gondolt: az a hang az előbb. csak a folyosókra jutottak. – Szerencsére él – mondta valaki mellette. aztán kimásztam kéz és láb nélkül. mi történik itt.. A kapu mögött kopott. “ő" is gyorsabban szedte vékony lábait. Bútorok nem voltak benne. Ariel felismerte barátai hangját. Magától értetődően közölte parancsait. A rákot már nem látták. Abból a hangból nem lehetett izgalmat kiérezni. Lars közelebb lépett – a két szárny nesztelenül félresiklott. mikor a sárga ruhás nő bevezetett ide. Nyílegyenesen haladt egy sötét ház felé. kellemes bizsergés. Másutt törmelék és szemét hevert a homályos sarkokban.között. – Lélegzik. ha a fiúk gyorsítottak. Ujjai begörbültek. Minden veszélyről megfeledkezve rohantak hozzá: – Ariel! – Ariel! Arielnek végre sikerült kinyitnia a szemét.. . bizony eszükbe sem jutott volna a látottak alapján arra gyanakodni.. Halvány fényű falba süllyesztett lámpák tűntek fel. Valahogy nagyon természetesnek tűnt. az események olyan valószerűtlennek tűntek. közelednek céljukhoz. érthetetlenül mormolva. Apró zöld szemek csillantak a házak árnyékaiban. néma csend. Nem sokkal odébb viszont a folyosó elkanyarodott. Az a valaki teljesen úgy beszélt. A fiúk csak mentek előre az utcákon. a kis rákok eltűnése után azonnal visszamerészkedtek az utcákra. Talán végre kiderül. Don megtorpant. akár egy álom. – Már jól vagyok – suttogta.. mikor a küszöbre tették a lábukat. – Most nyitva a kapu – suttogta Lars. hogy felültetik. visszanézett.. némelyikből dohos pinceszagot sodort ki a huzat. A rák bement az egyik épület szélesre tárt kapuján. és gyorsan peregtek egymás után. hátát nyomta a padló. de valamilyen rendkívüli jó érzés fogta el. tekintetével a nagy rákot kereste. Illatokat érzett. Ha régebben be is tudtak volna hatolni ide. hogy. és olyan furcsán érezték magukat. fiúk?. Ki tudja. jobbra és balra sötét nyílások ásítoztak. valami szorongatta a torkát. – Menjünk be – mondta Don. “ő" is lassabban ment. hátát egy falnak támasztják. ajtóra bukkantak. Tudták: már az épület alatt vannak. – így legalább megtudunk valamit. Visszatértek a hangok. Lehetséges lenne. Vagy talán azon kívül?. De jó! Az előbb láttalak benneteket. mintha lázasak lennének. A “rák" eltűnt a sötét kapualjban. Lars ment elöl. itt már sárgásfehér tiszta műanyag lapok borították a falakat. Mit is mondhattak volna? Most a máskor mindig élénk Don sem tudott szólni. a fények.. A lomha. Don mondott is valamit. Nem volt ideje tovább töprengeni. Még mindig kábult volt. Don egyre több patkányt pillantott meg. de a szemközti fal tövében egy ember hevert. Talán magához tér. A reflektorok közül sok kialudt már. Ovális termet láttak. azokat is érezte. ha lassítottak. mint eddig esténként.

. erre meg is esküdnék. és igyekezett legyőzni szorongását.. hogy mindig megőrizd a józan ítélőképességedet. úgy volt. ha a lehető legtöbb információt szerezted be arról a helyzetről. – Én azt mondom. – Jelet? Nekünk? – ezt már Lars sem állhatta meg szó nélkül.. nekik helyt kell állniok. Nem Ariel volt a szuperrák testében. Ariel! Hát te voltál az a rusnya féreg? – Nem tudom. Csak nehezen nyögte ki: Éppen itt jönnek.. Nem tudta befejezni mondatát... mosolyogtak. És elmentek mellettük. mit tegyenek. Nagyokat lélegzett. De ott álltam veletek szemben. azok is éppen úgy néztek ki.. és jelt adtam nektek. mellső kezemet. Normális földi ruhát viseltek és. és rántott egyet a vállán. Mosolyogva intettek a fiúknak: – Szervusztok. illetve. csak fő a nyugalom – hebegte Ariel... De visszahoztak. – Teljesen mindegy – intette le őket Lars komolyan. Lars komolyan bólogatott. Ők azok! A folyosó kanyarulatában két magas férfi jött feléjük. várunk benneteket! És az egyik falon zajtalanul feltárult egy ajtó.. most is óvatos volt. nem is fért volna bele. Don és Lars elhűlve néztek egymásra. Felül erős fények égtek. mint akik otthon vannak. futott még át az agyán. és nagyokat nyelt. Erre pedig csak akkor vagy képes. Ugyanazt a nyugodt... parancsoló férfihangot hallották: – Lars! Don! Ariel! Gyertek. – Csak az egyik lábamat éreztem. a Mariska parancsnoka is. Csak az idegenek nem zavartatták magukat.. igaz. Lars és Don is megálltak. hamarosan odaértek. – Gondolod? Lehet. – Lars indult élőre. aztán Larshoz fordult: .. – Igaz – kapott a szón Ariel is. A puha hangelnyelő szőnyegen gyorsan haladtak előre.. eleinte támogatniok kellett. A nevedet. – Lehet. – kezdte Don.– Félrebeszél – mondta Don. mintha emberek lennének.. Te magad – fordult Donhoz – beszéltél eggyel. Ismét megszólaltak a hangszórók. Ariel kezdett jobban lenni. A két fickó. – Világos a dolog. fiúk! Menjetek csak tovább egyenesen ezen a folyosón. miközben a teste itt hevert maga tehetetlenül. – Menjünk. erre gondolt. melybe kerültél. Hamarosan lábra is állt. A fekete fiúnak hirtelen akkorák lettek a szemei.. – Most legalább kiderül minden – mormolta Don. Ő volt az XB 8-as. – És ha nyolc csápjuk van?. mi voltam. nem tudták.. Don nagy szemekkel nézett utánuk. és megtorpant. akik engem elraboltak a sivatagból. ahol az előbb rátaláltunk. olyan aprók. “Amazok" a tudatát vitték bele valamilyen módon. aki éppoly embernek látszott. mint ilyen helyzetekben mindig. – Azt a hatlövetű lézerágyúját. Ariel kissé támolygott még. ami rendelkezésre áll. az űrállomás parancsnoka szavaira –. Utána ott voltam a téren. Lars. Alapjában véve semmit sem tudunk. Valahol a mennyezet alatt lehettek elrejtve... – Azt írtad: Ariel. fiúk. Bármi történjék is most. Aztán jött az a nő. – Nyilván bármilyen alakot fel tudnak venni. arca kipirult. “A legfőbb dolog – emlékezett apja. “Talán csak nem falnak fel bennünket?" – gondolta. mint mi.." No igen. fiúk. A keskeny folyosó egyet kanyarodott. Donban győzött a kíváncsiság. Ja igen... – Csak. társai két oldalról megragadták karját. és én rajzoltam nektek a földre. de most egyszerre sok is meg rémisztőén kevés is az információ. mint egyegy kistányér. – Hiszen te kimentél a sivatagba. – Arielnek torkán akadt a szó. mint azok a kis rákok odakint. ahogy mondja.. Bizonyos értelemben ő felelős a többiekért is. Nyugodtan. Hat lábuk és antennájuk van.. Nem vette észre Lars figyelmeztető pillantását: ne beszélj most erről! – A sivatagba?. Ráadásul menekültetek is előlem. Erre már nem emlékszem.. – kérdezte félve. – A karvalyorrú meg a vörös hajú! – kiáltotta Ariel vádlón. A vörös hajú. döbbenten bámult előre.. – Miféle csápokról zagy válsz? – intette le Don. Lanitán most minden lehetséges – suttogta Lars.. Ariel szemmel láthatóan erőre kapott.

ha két tigris sétált volna erre. fekete hajúak. ősz hajú. Beléptek. A fiúk észrevették. Látszott: az őszes férfi mindnyájuk nevében beszél. Csak nem a sárga ruhás nő?. Oldalt két fotelben ült még egy fiatal pár: mindketten olajbarna bőrűek. emberek ülnek. A padlón néhány fotel. kicsodák. Úgy látszott. Kik voltak ezek? Ariel. Ariel. Ariel félve pillantott az idegenekre. Amaz nem lepődött meg. kik önök – válaszolta hát keményen. ha nem válaszolunk. a te ismerőseid! Mindig mondtam. és már tíz éve ismernénk egymást. Hadonászva kiáltotta Larsnak: – Még ezek kérdezik. – Még abban sem lehetünk bizonyosak. ami velünk megesett.. Mindnyájan érdeklődve figyelték a fiúkat.. az ő művük volt.. – Jól válaszoltatok – mondta az ősz férfi. és mit akarnak úgy igazán.– Csak úgy egyszerűen “szervusztok"? Mintha valahol a Földön futottunk volna össze az utcán. . vékony testalkatú férfi és tőle jobbra egy fiatal. “De vajon nem újabb csapdáról van-e szó?" – töprengett Lars. Ő lehetett itt a főnök. aztán Don bekopogott. mi történt velünk?! Hiszen náluk jobban senki sem tudja. a férfi komoly arccal figyelte a fiúkat. Művirág vázában. A szemközti fal előtt hosszú asztal. aztán hirtelen leült. a birgosi polgármester. Lars már kinyitotta száját. – Foglaljatok helyet – mondta az ősz férfi. Don nem bírta tovább: – Maga. Arielnek halványan rémlett: ismeri ezt a hangot. – dadogta. Emberek? Lars arra gondol: legalábbis úgy néznek ki. Megkönnyebbülten látta. mintha nem vennének részt az itt folyó dolgokban kényelmesen üldögéltek. hogy az idegenek összesúgtak. miért habozott mégis.. és feljegyzett valamit az előtte heverő papírlapra. Az oldalt ülő fiatal pár hangosan. lefogadnám! Az első perctől szemmel tartottak bennünket. hogy egyáltalán. Tanácstalanul néztek össze. zöld posztóval a padlóig lefedve. Egy szobában találták magukat.. te érezted is. emberek-e. – Nem tudjuk. de a társai sem. vádlón szegezte az asztal mögött ülő férfira. igen rokonszenves arcú fiatalember. A sárga ruhás nő Arielre mosolygott. felszabadultan nevetett. mi történt veletek attól a perctől kezdve. lágy női hang válaszolt: – Lépjetek be.. Végül is ki tudja. szórakoztatja őket a dolog. fiúk. felpattant. régen otthagyhattuk volna a fogunkat. hogy egyáltalán nem haragszanak. hogy űrhajótok leszállt Lanita mellett – mondta az idősebb férfi. mint afféle pártatlan nézők. mi történt velünk?! csapkodott karjaival egy kicsit. Az asztal mögött hárman ültek: egy csinos fiatal.. és kinyújtva igen hosszú ujját. Hamarosan zárt ajtó állta útjukat. A jelenlévő felnőttek arcán látta: nagyon várják válaszukat. Hangjából a fiúk szívélyességet éreztek ki. Don megint nem bírta tovább. Maga sem tudta. rajzok. – Kevésbé lepett volna meg. jobb. mert a többiek nem szóltak. Egyikük sem várt válaszra. felemelt fejjel. – Pont ilyen válaszra számítottunk – szólalt meg végre a fiatalember.. hogy válogatás nélkül ismerkedsz össze mindenféle jöttment alakkal! – Egy biztos – sóhajtott Lars. fújtatva a dühtől. ebben biztosak lehettek! Minden disznóság. – Próbáljátok meg elmondani. igaz? Mindenféleképpen próbáltak ijesztgetni bennünket! Néha egészen komoly bajba is sodródtunk. Miért olyan fontos nekik ez? Aztán arra gondolt: nem adhatják ki magukat az ismeretleneknek. ha nem vigyázunk magunkra! És még ők kérdik. Ezért azt hiszem. Ha fehér bőrű lett volna. Sőt mintha mulattatná is őket Don kitörése. Leültek. A falakon képek. ezért meglepődtek. És az asztal mögött. Sőt inkább úgy tűnt. mikor rejtett megafonból kellemes. most nyilván egészen vörös lett volna az arca a haragtól. De gondolatait megzavarják társai hangos kiáltásai: – A sárga ruhás nő! – A birgosi polgármester! Aztán néma csend lett.. barna hajú nő sárga ruhában. Mentek tovább. Csak Don lihegett izgatottan. A nő mosolygott. Elismerő moraj hallatszott.. hogy válaszoljon. egy idős.

. és nyugtalansága továbbra sem múlott el. Súlyos csend állt be. Lars kénytelen volt beismerni: lanitai tartózkodásuk alatt ez volt a legmeglepőbb dolog. jómagam pedig Binne Mortel kiszolgált hosszújáratú űrhajós vagyok. Ha eszébe jutottak azok a rákok az éjszakában.. mégis némi magyarázattal tartoznak nekünk. Még a légy zümmögését is meg lehetett volna hallani. – Az asztronautika professzora. Úgy tűnt. Lars szólalt meg ismét: – Hát. legfőbb ideje. Az idegenek közben fegyelmezetten.. most meg. nem első ízben tanúi hasonló örömkitöréseknek. kik önök. Lars szólalt meg elsőként: – Akkor. csak Donról nem hámlottak még le a kétségek. – A vörös hajú meg a karvalyarcú férfi.. Ehhez tudnotok kell.... De Ariel sem maradt el mögötte. mit is beszélek.. aztán idejönnek.. a fiúk felpattantak helyükről. mi történik. A fiatal hölgy – a sárga ruhásra mutatott Anita Nilov.. A szíve eleinte a torkában dobogott. – Ez bizony az ősidőkben kedvelt büntetés volt! Az ősz férfi mosolygott. az Általános Űrhajósképző Intézet igazgatója – tette hozzá Anita Nilov. lunurbói Űrhajósképző Intézetnek és itt a mi meghívólevelünk fotómásolata is. Óriási hangzavar támadt. aztán az ősz férfi nagyot sóhajtott.. Nem titkosak. Fiúk. amit hallottak. Don – bólintott lassan.Lars egyre kevésbé értette. három fiatalemberrel! Ariel buzgón bólogatott. – Kérdezhetek valamit? – állt fel Ariel... Majd ha rákerül a sor. akik engem elraboltak a sivatagban. A legnagyobb hangerőt természetesen Don képviselte. Ariel. ugyan.. mi vagyunk a felelősek. azt hiszem. – Akció. – Azt hiszem. – Igen. – Itt valami bűzlik – mormolta félhangon. hogy előre kidolgozott tesztek és veszélyhelyzetek mesterséges felidézésével tarkított gyakorlati-alkalmassági vizsgán vettetek részt. ők is hozzánk tartoznak. nyugodtan az ősz férfi. Mintha bomba robbant volna fel a kicsiny helyiségben. – elakadt. hol az idegen felnőtteknek.. Az én utasításomra hoztak vissza.. de mindnyájan tisztán hallották: – Az elmúlt három nap alatt ti – Lars. amit beadtatok a holdi.. Mortel nyilván szerénységből hallgatta el teljes címét. és miért tették ezt velünk? A válasz halk volt. nyugodtan ültek. most már a vizsgát illetően. és napokig bújócskát játszanak három tizenhat éves gye. hogy bemutatkozzunk. ami veletek történt az elmúlt három napon. hogy emberek vagyunk.. Látjátok? Itt a saját kezűleg írott kérvényetek és az önéletrajz. ha lettek volna legyek a kupola városban. most sorban végigmegyünk az elmúlt napok eseményein. – Igazad van. melyet a legnagyobb .. – Mindenért. igaz? Lars lassan bólintott. tervnek? – kérdezte Lars.. Ez is része volt az Akciótervnek. De azért odaszólt még Donnak: – Ami pedig a birgosi polgármesterségemet illeti. ideje elkezdenünk. ha tényleg így állnak a dolgok. "Megborzongott.. A sárga ruhás nő vette át a szót: – Hogy teljés legyen a bizalom. vessetek egy pillantást az aktákba. Most már talán elhiszitek. gyertek közelebb. és erőszakkal visszahoztak Lanitába.. Az ősz férfi komoly arccal. gesztikulálva kiabáltak hol egymásnak. Ez utóbbi tény az egyik alapfeltétele az új vizsgarendünknek. – Maga a múltkor a birgosi polgármesterként mutatkozott be nekem. akkor azt hiszem. Chaves és Mortel egymásra pillantottak.. tudtotokon kívül. A vizsga negyedórával ezelőtt ért véget. hogy egy idegen civilizáció lényei “embernek öltözve" előbb megszerzik a Holdról éppen az ő papírjaikat. és az ősz férfira nézett. azt is elmagyarázom. Nem valószínű. – No.. és kardélre akart hányni. Don és Ariel – az Általános Űrhajósképző Intézet lanitai gyakorlótámaszpontján vizsgáztatok. de lassan mosolygóssá váló tekintettel figyelte a három jó barátot. Mikor a fiúk kissé lecsillapodtak. De Mortel komolyan bólintott. Fiatal társam Isobe Chaves csillagász.. a kozmikus pszichológia doktora... – Kardélre hányni? – ragyogtak fel Ariel szemei. jogunk van megkérdezni. Az imént látott dokumentumok meggyőzték...

Lars. Komoly. – Társaim nem tértek vissza a megbeszélt időpontra. Kerekes asztalkát gurított be Anita a fiúk elé. – Eljött az első éjszaka. hogy a legénység egy vagy több tagjának mindig a hajóban kell tartózkodnia. De rögtön ezután kiegyenlítettél. – Köszönjük szépen – morogta Don. Mortel folytatta: – Előttetek három-négy fős csoportokban már töltött itt három-három napot tizenkilenc fiú és lány. – Hát ez szép – ingatta fejét Don. A nő kiment a szobából. amit az űrhajó automata hírközlőjére. és haragja elpárolgott.. – Mortel felemelte mutatóujját. csak a ti hajótok számára.. – Itt követtétek el az első hibát. – morogta Don. – És mi?. Arielnek a szeme is kidülledt az élvezettől. no és kis tálkákon a savanyúság! – Ez igen! – rikoltotta magáról megfeledkezve.. – Azt a rádióközleményt mi adtuk le – persze az illetékes hatóságok engedélyével – csak a ti hullámhosszotokon... így kezdődött az egész dolog. Bajbajutott űrhajósok idegen. Nem állítottatok őrséget. Talán nem is kell mondanom. hogy Lanitát felkészítettük vizsgáitokra. egy rossz pontot kaptatok. – Bizony – kapcsolódott bele Mortel is. mert egy plusz pontot kaptál azért az üzenetért. az ismeretlen. és azonnal nekilátott. ez is hiba volt. mikor kimentél. “Nahát – gondolta Ariel – ezek a vizsgáztatók afféle gondviselésnek tekintették magukat. Az értékelést közösen készítettük. nem is volt az űrszektorban semmiféle mágneses vihar. – Az Űrszabályzat előírja.titokban dolgoztak ki a legjobb földi tudósok. barátját mentve. aztán ő folytatta: – Menjünk tovább. ínycsiklandozó főzelékillat. – Bizony. mielőtt megszületett volna. ahol hisz űrhajótok elrablása révén megbizonyosodtatok róla ellenséges tevékenységet lehetett gyanítani. tehát értük mentem. igazi katasztrófa esetén ez remekül megkönnyítette volna egy mentőexpedíció dolgát." Haragudni szeretett volna rájuk. Mortel csak bajusza alatt mosolygott. – Lars. Lars kért szót: – Akkor ez azt jelenti. – tört ki Arielból a kíváncsiság. Mindnyájan nevettek. – Itt az esetről készült feljegyzés. – Az is.. Ti észrevettétek és nem bántottátok. Újabb hibát követtetek el. minden lehetséges helyen mikrofonok és kamerák százait helyeztük el. – Egy piros űrruhás ember integetett – idézte fel az eseményeket Don. hogy elrabolták a hajónkat? – Pontosan. hogy segítségére siettünk egy ismeretlen embernek. Ariel felnyögött: tányérokon gőzölgő leves.. – Mind a hárman elaludtatok. Ezért kaptátok az első rossz pontot.. Annyit elárulhatok. Szóval nagyobb elővigyázatosságra lett volna szükség. – Félrevezettek bennünket. Elődeitek legtöbbször észre sem vették – kaptak is érte egy rossz pontot. aggódott.. – A hajót elhagytátok. Valahol találtatok egy virágot. állandóan láttunk és hallottunk benneteket. Mi lesz. – Végre egy értelmes cselekedet – morogta Don. de veszélyhelyzet állt elő – védekezett Lars. – Szerintem járna egy jó pont azért is. Azt mi ültettük oda. Mikor már bent voltatok a városban. erre a fekete fiú is jobb kedvre derült. hogy közülük sokan szerepeltek rosszul a folyamatos. “lakatlan" kupolaváros látványa. neked nem lett volna szabad elhagynod a hajót. De te. Azt még meg tudjuk érteni. Mindenről tudtak. – Igen. ha nem sikerült a vizsgájuk?… Mortel valamit súgott Anitának. de Anita mosolygós tekintetét érezte arcán. . hogy mikor mi a Hold felé haladtunk négy nappal ezelőtt. magára hagytad a hajót. fel vettél. amit tettünk. – Chaves meglobogtatta egyik papírlapját. – Majd megtudjátok – kerülte meg a választ Mortel professzor. ezt javatokra írtuk. – De a leszállástól kezdve már minden tőletek függött. – Most is Anita válaszolt.. Az igazi űrforgalom a Mars és a Föld között azóta is zavartalan. hogy két társadat vonzotta a kaland. – Ez nem befolyásolja a negatív eredményt – zárta le a vitát Anita. mellette szelet sült hús. meteorraj sem közeledett? – Persze hogy nem – mosolygott Anita. ismeretlen területen. kizárólag a ti kedvetekért. – Segítségére siettünk. Kinyílt az ajtó. hetven-valahány földi óráig tartó vizsgán. – Mit? – Larsnak kiszáradt a szája.

– Rögtön gyanúsak voltak – helyeselt Don élénken bólogatva. hogy veszélyhelyzetekben hogyan viselkednek a leendő űrhajósok. Anita? – Körülbelül – mosolygott a sárga ruhás nő. mit beszéltetek közben az akkumulátorokról. – Mikor maguk ellopták az elektrokocsit. hogy elgondolkozzatok a dolgon: mifélék lehetnek azok az “idegenek"? Jók-e vagy rosszak. és rögtön szebb színben látta a világot. Ariel beszívta a tortaillatot. – Ettől az évtől új vizsgarend van az űrhajósképzésben – kapcsolódott a beszélgetésbe Mortel professzor. – A kozmikus pszichológia legújabb vívmánya. mesterséges körülményeket teremtenünk. hogy az első perctől kezdve állandóan azon járt az eszetek. milyenek a szándékaik veletek szemben? . nem mertek nekivágni a sivatagnak. – Sütemény nincs? – érdeklődött Ariel. de azok sem valósították meg a tervet végig. mi lesz velünk.. Larsnak egyedül nem kellett volna bemennie. hogy a zsilipkapu energiaszolgáltató részlegéből szereztetek akkumulátorokat. – Valami vonzott. – A legnagyobb hangsúlyt arra fektetjük. – Pontosan akkor. – Akkor kaptam egy pohár vizet! – emlékeztette Lars. De ki is javítottátok a hibát. majd a leves mellett döntött.. és kihozta az eszméletlen fiút. hogy elektrokocsival vágtok neki a sivatagnak. Kis ideig habozott.. Ismét Mortel beszélt: – Nagyon értékeltük azt az ötletet. nem véletlenül kerültek oda. Mindent figyelembe vettünk. Szemtelensége hallatán Anita először felvonta szemöldökét. Őszintén szólva ez előttetek csak egyetlen csoportnak jutott eszébe. Most valahogy nem emlékezett arra. Különleges rejtett hangeffektusok sugárzása rendkívül rövid időre. Ariel büszkén kihúzta magát. Pontosan azért. Ez is a nyomás fokozására szolgált. ahol ellenőrizhetjük. de később. úgy éreztem. Ariel még csak akkor fejezte be az étkezést. – De szándékosan tettük. Hallottuk.– Köszönjük – mondta Lars –. és őrizetlenül hagytátok a járművet. Ezt jól elviseltétek. mikor hamar rájöttetek. Mellesleg nagyon szép plusz értékelést kaptatok azért az ötletért. azok is részei voltak a vizsgáztatási tervnek. a környezettől elzárt. nem hagyott-e ott valamilyen szörnyű hanyagság folytán egy falatot – aztán hátradőlt. hogy lélektani nyomást gyakoroltak ránk – mondta Lars elgondolkozva. melyik étellel kezdje a sort. főleg miután jót ivott a Kozmo-Colából. Láttuk. – Anita találmánya a dolog. – Ezt persze Don suttogta. Amint a fiúk csillapították éhségüket. aztán újra kiment. hogyan lehetne kiszabadulni ebből a kelepcéből. hogy előbb a lanitai rádióadót is kerestétek. milyen iszonyú félelem szorította el a torkát az első pillanatokban. arcán földöntúli boldogság tükröződött. és így visszaszereztétek.. Hamarosan három tányérral tért vissza. Tudta. – Szinte minden órában történt valami. Don is így érezhette magát. kibírják-e a jelöltek a rájuk nehezedő fizikai és lelki nyomást. – Tudjuk – bólintott Chaves. – Mortel munkatársnőjére mosolygott.. ugye? emelte fel ujját figyelmeztetően Don. – Jó pontot kapott Don – folytatta Chaves –. – Gyanús eset volt – vágta rá Ariel.. Még egy pillantást vetett a tányérokra. amely alatt csak a tudatalatti küszöbéig juthat el. a vizsgabizottságnak még sok-sok észrevétele lesz lanitai tevékenységükkel kapcsolatban. és segítséget kértek. Bizony. Jól mondom. Chaves vette át a szót: – Aztán jött az a bizonyos “gólyakelepelés"-szerű hanghatás meg az óriási lábnyomok. rájöttetek. hogy azok alig egy hónapja vannak ott. Értékeljük. mikor meglátta a feléje közeledő gyors szörnyet. Mert megint ugyanazt a hibát követtétek el: mindhárman elmentetek. – Azért el kell ismerni. Ezért kell a vizsgáztatás alatt olyan. jó ideje nem volt semmi a szánkban. mintha hívtak volna – mentegetőzött a fiú. hová rejtettük. Helyesen vetted észre – bólintott Lars felé. – Csak kapkodtuk a fejünket. A reakcióját jól értékeltük: elűzte a pókot. – Közben Arielnek támadt némi nézeteltérése egy óriási pókkal. amiért bement Lars után. A tesztlapunkon is ez volt a helyes megoldás. és soha nem tudhattuk. jegyzeteiből fel-felpillantva: – Az akkumulátorház melletti pincében Don és Lars furcsa fényjátékot fedezett fel. Most Chaves folytatta. Lars igyekezett megőrizni higgadtságát.

Chaves viszont újra elővette tesztlapjait. Jó pont.. – De itt is jó pontot szereztetek. Nyilván talált még a tálalóban némi ennivalót. Tipikus helyzet ez. Jó megfigyelés volt. Lehet. – Csakugyan. Szóval az a trükk egy mesterséges fénytörésen alapult. hogy önök. miért menekült el az állat. – Van olyan jó. A nagy kapcsolatfelvételt valószínűleg éppen a ti nemzedéketek fogja átélni. nem voltunk elragadtatva azután sem – felelte Don. amely bármilyen idegen bolygón kialakulhat mágneses vihar következtében vagy más okból.. akik megpillantják az igazi “amazokat".. – Éppen ez volt a célunk. mikor a fekete fiú visszajött a szobába – fél arca kidudorodott.. – Persze annak a kiabálásnak semmi értelme nem volt – feddte meg a fiút Mortel professzor. űrhajósok lesznek. mint a hörcsög pofája.. hogy a rádiózavarás egy pontból ered. Komoly szakértők szerint egyre több jel mutat arra. hogy hamarosan érintkezésbe kerülünk egy vagy több idegen civilizáció egyedeivel. Egy női hang suttogta a fülembe: “Gyere. Don. tehát könnyebb a levegőnél. De Lars és Don porba írott betűkkel közölték egymással gondolataikat. Ariel már sajnálta. nem volt nehéz dolgom – legyintett a fiú nagyvonalúan. Gyere. A következő műsorszám a patkány “megnövekedése" volt. Anita hangosan felnevetett. – No igen. – Ez szép lenne – sóhajtotta Lars. Arielnek hívják majd őket. Ez teljesen hibátlan következtetés volt. hogy az első emberek. így mérhettük le reakcióitok helyességét. – Aztán éjszaka vetítést rendeztünk nektek.. de nem jutott eszébe. hogy rádió útján ne érintkezhessetek... hogy nem gondoskodtak a szórakoztatásunkról – morogta Ariel.. – Szegény Hieronimusz! – sóhajtotta Ariel. – Egész idő alatt kínzott a kérdés. A patkány és köztetek egy függőleges légréteget különleges sugárzás révén más optikai tulajdonságokkal ruháztunk fel. jóakaróink. mint a “pszichoérzeti hatás" – felelte Don. – Aztán kellemetlenebb dolgok következtek – fintorgott Ariel. Ugyanakkor erős frekvencia-átfedést hoztunk létre... ahonnan az egész akciót irányítják – irányítjuk. – Miközben Arielt búcsúztattátok odakinn. – Megtévesztő volt a dolog – felelte Lars. hogy a gáz felfelé terjed. miért volt Don olyan készséges. – Ja igen. Ajánlkozott. amely révén élelemhez jutottatok. Jó nagy adag akaraterő van benned.. próbálta felidézni.. amelyekből arra következtethettünk. Don: mit értett volna belőle egy igazi idegen civilizáció küldötte? így hát nem sok haszna volt. Jót mulattunk Don “lélektani ráhatásnak" nevezett kiabálásán. azt vetítettük oda. úgy neveztétek el az egyiket. mikor már egészen nagynak látszott. A mi kozmikus tevékenységünk ugyanis rohamos méretekben terjed az űrben. ennek nyomán le lehet leplezni azt az épületet. hogy éppen Larsnak. – Aztán levezettetek egy remek dedukciót: a patkányokra és az élelmiszerre vonatkozóan. – Ez az! – ugrott fel Lars. Ne feledjétek el: a huszonnegyedik században élünk. és ivott egy kis kólát.. hogy azok a rejtélyes idegenek valamilyen másik galaktikus civilizáció küldöttei. Don!" De én nem mentem! Nem ám! – Az én hangom volt – ismerte be Anita. ott az üres házban. – Kicsoda? Aha. Aztán rájöttetek. hogy Anita helyett kitolja a szomszéd helyiségbe a kerekes asztalkát az üres tányérokkal. mert nem sikerült csapdába csalni.. Mert ő meg óriásoknak látott minket. Don kicsit szégyellte magát. Csak akkor értette meg. nem mondhatjuk. mi kék színű gázzal töltöttük meg a város némelyik részének légterét. Jó volt viszont Lars reakciója a fantom-kislánnyal kapcsolatban. az pedig titeket. hogy vetített kép. – Hiszen rögtön látszott. mit is kiabált ő akkor a rozsdavörös épület előtt.. – Csak kábítógáz volt – felelte Morei. Mérges gázzal támadtak ránk ismeretlen. – Olyan csillagászati jellegű felvételeket és filmeket is láttunk. Ariel furcsállta is barátja hirtelen jött segítőkészségét.. mikor lefelé menekültetek. Egyenesen a kupolára vetítettük a képeket. – “Pszichoérzeti hatás" alá vetettünk benneteket. szóval. Így ti egyre nagyobbnak láttátok a patkányt. Ez még eddig egyetlen előttetek vizsgázó csoportnak sem jutott eszébe.– Hát ami azt illeti. hogy nem neki támadt ez a remek ötlete. Eddig minden űrhajósjelölt . a lány fantomképe nem a legsikerültebb. – Nyilvánvaló. Egy apró kristálykép az egész.. Nyilvánvaló. – Szóval jó pontot kaptatok érte – mondta Chaves. – Dont egyáltalán nem rázta meg a felfedezés. – Gondolj csak bele. Donnak.

. Beismerjük. Kizárólag elméleti szempontból azok a “lények" csakugyan lehettek a Mars talajában élő vagy más naprendszerből érkezett küldöttek és. hogy a rákoknak fémből van a páncéljuk. hogy igenis léteznek egymással párhuzamos idők és terek. Don. és Mortelre meredt. hogy erre csak óriási energiamennyiség felhasználása révén kerülhet sor. Sirrah homlokáról is elsimultak a ráncok. Mortel szemében vidám szikrák lobbantak. – Gilda és Sirrah geológiai kutatásokat végzett kinn a Marson. az első percben magunk sem tudtuk. nincs-e több dimenzió. titeket pedig arra az időre elkábítottunk volna. – Ülj vissza. bajt hoztál a vizsgáztató bizottság fejére – helyeselte Anita is. Gilda és Sirrah röviden elmondták. hogy majd valahol. – Hát ezt hogyan magyarázza meg. – Ne heveskedj. Hatezer példányt gyártott le kizárólag az Űrhajósképző Intézet számára egy földi gyár. nem kerülnek-e egyszer űrhajósaink ilyen helyzetbe. íme. mégis oly kevéssé ismerjük a kozmoszt. aki hősiesen vágott neki a sivatagnak. Ha ti nem határoztok rögtön.. de lehet. nekünk kellett volna betömnünk a rést.. ráadásul újabb. hogy robotok. zavartan pillantottak körül. látva a patkányok . Elégedettnek látszott. nem jutnak-e el saját múltjukba. hogy “akkor" nem segített a fiúkon és rajta sem. néhány korabeli ruhadarab és kellék kellett hozzá mindössze. – Azután következett a birgosi polgármester esete.. – Mikor túl heves lettél. Megzavarta kicsit a terveinket. – Arielről. amire senki sem számított. – Azonnal rájöttetek. Jó volt a reakciótok: először óvatosan elmenekültetek. – Engem meg a frász. felpattant. – Dehogyis ülök – makacskodott keményen a fekete fiú. hogy a kis rákok miért gyújtottak tüzeket? Tényleg azért. – No ugye! – Nem megmondtam! Lars és Don egymásnak bizonygatták. nehogy a fiú ismét dühbe guruljon.. – Lars igyekezett elterelni a szót Don kalandjáról. – Annál értékesebb a teljesítményed. Lehet. Egyre több jel mutat arra. Helyesen következtettetek ebből. – Ezért kaptatok egy jó pontot – csapott le rögtön Chaves. mivel tömegesen viselkedtek egy időben egyformán. akkor érintkező pontjaik is lehetnek. fiatal jegyespár képében – a professzor az oldalt üldögélő két fiatal felé intett. – Igen. – És az elektrokocsit. – Pedig hogy féltem! – szakadt ki a dundi fiúból egy óriási sóhajtás. – Messzire eljutottál. – Bizony. – Azt nem értem – szakította félbe Lars –. nem tudhatjuk. Chaves úgy tett. egy ismeretlen bolygón az űrhajósok felfedezik saját múltjukat. professzor úr?! – Térj észre. – Valakiről megfeledkeztél – szakította félbe Mortel. Egy ilyen jelenetet próbáltunk el Donnal. mikor meghallották segélykérő rádióhívásaidat. Szerény színészi képességek és a régi szóhasználat. Gondolatban Ariel már régen megbocsátotta neki. hogyan jöttek Ariel nyomán a kupolavárosba. hogy ők. – Ez egy csúnya fogás volt... – akarta folytatni Chaves. – Mindössze – sóhajtotta Don. nyugodtan folytatta: – Érdekesen fejtegettétek esetleges származásukat. ártatlan sugáradaggal elkábítottalak. No igen. tényleg nem tehetett többet értük. De becsülöm az akaraterődet: az utolsó másodpercben segítségül hívtad Larsot.. hogy civilizált lények látszatát keltsék? – Pontosan. És ha vannak.felismerte. – Szóval ismét szereztetek egy jó pontot – szögezte le Anita. mi történt velük. Könnyen előfordulhat. Don – súgta Lars. Bár évszázadok óta kutatjuk. minél inkább féltél – vigasztalta a professzor. mint az általunk pillanatnyilag ismert négy. robotok voltak a kis rákok. – Aztán jöttek a fémrákok.. eltalálták. ahol át lehet kerülni egyikből a másikba. De rájöttetek.. csak hűlt helyedet találtuk a megjelölt ponton – mondta Arielnek. mihez fogjunk. de Don erre nem tudta türtőztetni magát. – A meteorbecsapódás. mondjuk a Föld régi történelmi korszakaiba. mi sem. és szerzett egy jó pontot. Aztán elszégyellték gyerekes viselkedésüket. Gildán már nyoma sem volt akkori ijedtségének. terven felüli problémát okoztál nekünk e rokonszenves. teljesen egyedül. Ezt követően viszont olyasmi következett. hogy robotok. így tehát nem tudhatjuk. – Bizony. mintha semmit sem vett volna észre. Természetesen rádióirányítás a titka a dolognak. kerülgetett. hogy egyszerű véletlen következtében.

néha túlságosan elrémültetek.. – Ariel megint szerzett néhány jó pontot. – Már értem – vigyorgott Don. Ariel fel-felugrált.. Ott vár rátok – magyarázta türelmesen Mortel. Rejtett megafonból szólt a hang: – Rádiófigyelő jelenti a professzornak: A DK-16-os űrhajó harmincöt perc múlva száll le. – Hogy jöttél rá?. – Ez is a vizsga része volt. Csak a sárgás kupola emelkedett ki belőle.. Chaves komoly arcán lassan egyre szélesedő mosoly jelent meg. – De ő is engem – vágott közbe a pszichológusnő. – Rádióüzenetet kaptak.. A professzor elértette. amelynek elsőéves hallgatói lesznek. Felkérjük őket.. A betonmező végtelennek tetszett. Chaves utolsó jegyzetlapjait tette félre. viták és veszekedések nélkül. hogy aránylag keveset veszekedtetek. Még valamit kell hozzátennem: értékeltük. és kényszerleszálló helyet jelöltek ki nekik. – Hát az XB-8-assal. Igaz.. még Lars sem bírt nyugton maradni. Tudata önálló próbálkozásait a berendezés erőteljesen elnyomta... Nem is tudjátok. No és. vagy sokkal primitívebben. Kis csend után Ariel szólalt meg cérnavékony hangon: – Hát. A komolyabb ügyekben közösen döntöttetek. – Pedig olyan kétségbeesetten próbáltam bemutatkozni – felelte Ariel. ha valódi űrhajósok lesztek. Ariellel próbáltátok a kapcsolatot felvenni. – Nyaggattam is eleget Larsot... mivel ő is igen nagy akaraterőről tett tanúbizonyságot. vaslépcsőn jutottak fel a felszínre. Aztán elkábítottuk a fiút. a fiúkhoz fordult: – Ennyi volt a teszt. hogy egy szóbeli rövid vizsgára utazzanak a Holdra. Nagy szemei még nagyobbak lettek a csodálkozástól. azt követően pedig október 1-én jelenjenek meg a lunurbói Űrhajósképző Intézetben. de nem ismertelek fel rögtön a rákbőrben! – tréfált Don. Ariel! Ne haragudj. így a gyakorlati vizsgát igen jó eredménnyel tette le. valamit súgott a férfi fülébe. fiúk.. – Menjetek csak – intett Don barátainak –. rendkívüli teljesítménynek számít. és úgy is értékeltük. – Mi meg azt hittük.. akik három nappal ezelőtt fejezték be az itteni vizsgát. szóbeli vizsgára. aztán egy kútszerű aknában. fel az űrruhákat. – Siessetek -. Úgy igazán majd akkor értitek meg.. és egy tudatátvivő berendezésre kapcsoltuk az agyát. hogy meteorraj halad át az űrhajók pályavonalán. Aztán Mortelre pillantott. – Az már régen a Holdon van. legyetek készenlétben. mindig segítettetek egymáson. Közben Arielt visszahoztuk a kupolavárosba. – És mi lesz a Mariskával! – kérdezte Ariel. A zajt egy csengőjelzés szakította félbe. az űrhajónkkal. Hamarosan indultok a Holdra. csökkentette. – Milyen riskával? – érdeklődött Anita. de hamar magatokhoz tértetek. Keskeny betonfolyosón szaladtak előre. akik most mit sem sejtve landolnak a kupolaváros mellett. ha úgy hozta a szükség.. Ti pedig azok hajóját “raboljátok el". milyen fontos ez egy űrhajós expedíció alkalmával. Aztán Chaves komolyan olvasta egy papírlapról: – A bizottság döntése alapján mindhárom jelölt a maximális 100 pontból 94-et ért el... Az. így ti – Mortel most Larsra és Donra mutatott – anélkül hogy tudtatok volna róla... Olyan üvöltés tört ki. – Nahát. Aztán megpróbáltátok felvenni a kapcsolatot. Ennek révén érzékeny. Az ő tudata rejtőzött abban a nagyméretű “rákban"..viselkedését. De talán még a kupola is. és csippentett a szemével. azok leszünk? Anita megint mosolygott. Ismétlem: harmincöt perc múlva száll le. hogy megremegtek a falak. találjon ki valami jobbat. – Azok a fiúk mentek el vele. ez a primitív módszer – ismerte el Don.. nem haragudtatok meg egymásra komolyabban. . nagy teljesítményű robotra kapcsoltuk Ariel tudatának egy részét. Anita kikérdezte. kábult és alig-alig reakcióképes barátotokkal. hogy ennek ellenére sikerült leírnia a porba a nevét. – Hallottuk. – Pontosan így van – mosolygott Mortel.. Ez igen fontos dolog. – No. Az eddigi jelöltek ugyanebben a helyzetben vagy nem is próbálkoztak. ideje szedelőzködni – állt fel Mortel. A matematikai módszer jó és ötletes. Don teli torokkal hurrázott. rögtön jövök én is – és Chaveshez lépett... sürgette őket Anita –..

és teljesen eltorlaszolod az aknát. utánam!. Don. a DK16-os ugyanolyan sorozatgyártású hajó volt. kedves kollégáim. Az akna... – Lehet.. és. köszönünk mindent. Fülhallgatóikban reccsenést hallottak. még száz méterre sem volt a kis űrhajótól.. Szemében szikrák csillantak. a zsilip előtt – mondta Don. – Pupákok! Chavestől elkértem azt a kristályt. hogy megijesztem vele azokat a fiúkat a Holdon! . – Chaves vagy valaki más kijött integetni. – Most már csak a szóbeli van hátra. hogy valaki maradt a hajóban – vélte Lars. és Hieronimusz eltűnt. azt a hiányzó hat pontot már négykézláb is megszerezzük. Nyomtalanul. három nappal ezelőtt mi is ezt tettük. A fehér bajuszú patkány ott ült az ajtó előtt. Megijedtetek. – Képzeljétek... És hirtelen. – Lars betáplálta a Morteltől kapott pályaelemeiket az automata pilótába.. Teste már eltakarta a fél ajtót. Értjük. – No. Felemelte az egyik mellső lábát. Ariel pánikszerű gyorsasággal fordult meg. Itt leljük halálunkat egy betoncsőben. ha egészen hülyék leszünk is. Mire Ariel is odaért. nem? – Kivette a parányi kristályt és zsebre dugta. még az űrhajó falai is rezegtek bele. Lars fejét a leszállótér betonmezeje fölé emelte. amit Don persze nem hagyott megjegyzés nélkül: – Még két centit vastagodsz. az első rossz pontot kapják. – A legszerényebb számítások szerint is zsenik vagyunk. – Képzelem. akkora lett. – a professzor kis habozás után így fejezte be a mondatot: – sok sikert. Ha nem. Úgy tűnik. Aztán a fiúkra pillantott.. – Ajtót becsukni! – Ajtó zárva! – Hajtómű terhelés alatt! Startra felkészülni! – Felkészültünk. Ariel. Lars természetesen azonnal átvette a parancsnokságot. – Futás. professzor úr. Viszontlátásra a Holdon. űrruhás alak hagyja el a hajót. növekedni kezdett. és teljes erőből rohantak a kis űrhajó felé.. – Nem emlékeztet ez valamire? – kérdezte Ariel csípősen. Műszerek rendben! – Start! És elszáguldottak. indulhattok. mint mi annak idején. – Szerencsés utat. amiből levetítették nekünk Hieronimusz csodálatos átváltozásait. aztán elégedetten hátradőlt. mint egy kisebb tigris. száz éve volt. Mortel szólalt meg: – Lars. Ariel! – Itt vagyunk – válaszolta mindnyájuk nevében Lars. A műszerek között mesterkedett. De még Lars is meglepődött. miről is van szó. – Úgy rémlik. de ott. És. milyen lehet az arcuk szegény gyerekeknek odalenn. mint Hieronimusz – intett Don az ajtó felé.. – Amint a DK-16-os legénysége a zsiliphez ér. Mindnyájan elhagyták a hajót. és vonul libasorban a zsilipkapu felé. hogy négy alacsony termetű. anélkül hogy egyáltalán észrevettük volna. a vér kiszaladt az arcából. hogy a könnyei is potyogtak. – Négykézláb is – bólogatott sűrűn Ariel. társai már belül voltak. Aztán megérintette az egyik műszer – egy vetítőkészülék – gombját. Lars ösztönösen fedezéket keresett. megrázta. – Éppen úgy.Meg a DK-16-os űrhajó. Megfigyelőhelyükről a fiúk látták. – Ha betartották a Szabályzatot. A távolban a négy alak most ért a zsilipkapuhoz. Kiugrottak az aknából.. – Már be is vették a cselt – ujjongott Don. Amúgy sem sovány teste most kétszer olyan hatalmasnak tűnt.. ezek meg ész nélkül rohannak a kupola alá. pedig olyan szépen indult az űrhajóskarrierünk. Teleszkópok behúzva. A “kolléga" szó hallatára Ariel rettentő büszkén húzta ki magát. mint a Mariska. mehetünk! Mit szóltok? Letettük a vizsgát... Morteléknak több ilyen is van. A szája fülig ért. majdnem leesett a székről. melyben rejtőztek. Don úgy nevetett. – Mama! – kiáltotta. – Pontosan olyan képet vághattak. Három nappal ezelőtt.

ez a szekér. és Larshoz fordult. kapitány! Alig-alig vánszorog ez a. hát te leszel a galaktika réme. – Ha valami végzetes hanyagság folytán mégis űrhajóst csinálnak belőled egyszer....– Te már sohase komolyodsz meg – legyintett Ariel elkeseredetten. Jól mondom.. – Adj rá egy kis gázt. Ariel? És száguldottak tovább a fekete űrben. – Legalább nem fognak unatkozni – legyintett Don nagyvonalúan. Az idegen civilizációk lényei ész nélkül menekülnek majd a hülye vicceid elől. .

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful