Vigyázni kell a szaporodó helyi pénzekkel

2007. február 9., péntek, 6:16 A helyi gazdaság fellendítésére és közösségépítésre szolgálnak az általában egyetlen városban használatos lokális pénzeszközök, amelyek már mind az öt földrészen megtalálhatóak. Bodnár Zoltán, az Eximbank vezérigazgatója azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy ezek a fizet eszközük jogilag biztosan nem számítanak pénznek, és használatuk "minimum aggályos".

Az euró mellett, nem helyett A minap arról számolt be a BBC, hogy a hajdani NDK területén fekv Magdeburgban forgalomban van egy helyi fizet eszköz, az Urstromtaler, amelyet csak a városban és közvetlen környékén használnak. Az els látásra a Monopoly-cédulákra hasonlító (valójában sokkal jobb min ség ) pénzt több mint 200 vállalkozás - pékség, élelmiszerbolt, ékszerüzlet, étterem, mozi - fogadja el, s t ha a vásárló óhajtja, a visszajárót (is) abban kapja. Egyébként pedig a városközpontban lév kibocsátó irodában juthat hozzá, az eurót 1:1-es árfolyamon váltva be. Az Urstromtaler lényeges tulajdonsága, hogy a bankók bizonyos id közönként folyamatosan veszítenek értékükb l, ha nem használják ket (ezt bélyegek felragasztásával ellen rzik). Ez arra ösztönzi a használókat, hogy felhalmozás helyett költsék a pénzt. Frank Jansky, az Urstromtaler atyja a BBC-nek nyilatkozva elmondta, a rendszer legnagyobb el nye, hogy er síti a lokális gazdaságot. E "bankjegyek" ugyanis másutt értéktelenek, és mivel a nagy áruházláncok sem bajlódnak velük, csupán a helyi kiskeresked knél lehet velük vásárolni. Hasonlóan fontos hozadékként emlegetik a közösségépít funkciót: a kibocsátó, eredetileg ügyvédként dolgozó Frank Janskyval szerz dést köt vállalkozások és a lakosok gyorsan megismerik egymást. Egyfajta társadalmi hálózat alakul ki a részvételükkel. Magdeburgra, illetve Szász-Anhalt tartomány egészére valóban ráfér a gazdaságélénkítés, elvégre a kétmilliós székhelyen 20 százalékos a munkanélküliség, és sok helyütt csúfítják el a tájat a keletnémet korszakból hátramaradt lerobbant házak és düledez gyárépületek. Az Urstromtaler azonban távolról sem magdeburgi találmány. Németországban nem kevesebb, mint 17 ilyen pénzt tartanak számon, és a német nyelvterületet összefogó erny szervezet további 31 el készítés alatt állóról tud, ami gyors fejl dést sejtet.

1

Még meghökkent bbek a globális adatok. Csak a Complementary Currency Conference nev adatbázisban 149 helyi fizet eszköz szerepel Hondurastól Pápua-Új-Guineáig, Szlovákiától Dél-Afrikáig, mind az öt földrészen - de egyes becslések szerint a mez ny akár 4000 tagot is számlálhat. Gyakori, hogy valamilyen tájegységr l nevezik el a pénznemet, ezzel is hangsúlyozva a lokális jelleget. A CCC nevéb l (Kiegészít Pénzek Konferenciája) kiderül, hogy a cél nem a hivatalos fizet eszköz helyett, hanem a mellett való használat. Létezik egy holland alapítvány, amely egyebek mellett az elmaradottabb térségekben - Latin-Amerikában, Ázsiában - népszer síti a gondolatot: a két évvel ezel tti cunami után is sikeresen munkálkodott Thaiföldön. Jól mutatja, e kezdeményezések mennyire gyér publicitást kapnak, hogy a BBC az Urstromtalerre figyelt föl, noha vannak nagy-britanniai példák. A dél-nyugat-angliai Bath városa 1995, az észak-kelet-skóciai Muray pedig 1997 óta használ helyi pénzt. Alapvet kérdés természetesen, hogy miként viszonyul az állam mindehhez. A német jegybank számára a jelenségr l tanulmányt készít Gerhard Rösl, a regensburgi egyetem tanára szerint Németországban a helyi pénzek formailag ugyan illegálisak, de országos léptékkel mérve nem bonyolítanak számottev forgalmat. A Bundesbank jótékony hatásuk miatt elt ri ket. A pénzek kibocsátói tisztában vannak vele, hogy jogilag legalábbis "szürke" területen mozognak, ezért lobbizni akarnak a szövetségi kormányzatnál a vonatkozó törvények megváltoztatásáért. (Biztosak lehetnek a dolgukban, mert épp nemrég indították el az online ügyintéz rendszerüket.)

Az MNB-nek nem tetszett az ötlet "Az olyan pénz, amely id vel veszít az értékéb l, fogyasztásra késztet a megtakarítással szemben" - hívta fel a figyelmet egy fontos körülményre [origo] által megkérdezett Bartha Attila, a Kopint-Datorg tudományos f munkatársa. Mint mondta, ez ma Németországban hasznos hatás, mert a fogyasztási hajlandóság er sen lecsökkent az utóbbi id ben, ami fékezi a gazdasági növekedést. Magyarországon azonban deficit van a külgazdasági folyamatokban, és nincs megtakarítási hajlandóság, ezért Bartha Attila szerint nálunk nem lenne sok értelme. Bodnár Zoltán, az Eximbank vezérigazgatója, akit a téma jogi vetületeir l faggattunk, hangsúlyozta, hogy az efféle fizet eszközök jogilag biztosan nem számítanak pénznek. Használatuk pedig "minimum aggályos" - fogalmazott, hozzátéve, hogy a megkötött szerz dések is csak polgárjogi kötelmet jelentenek, nem közjogit.

2

Bodnár Zoltán megjegyezte, a magyar jegybanktörvény kimondja, hogy egyetlen törvényes fizet eszköz van, a forint, ezért szerinte elképzelhetetlen, hogy idehaza lokális pénzek jelenjenek meg. Feltehet en igaza van, alig több mint egy évvel ezel tt ugyanis a kísérlet fázisba sem juthatott el egy efféle kezdeményezés, mivel az elképzelést el zetesen véleményez Magyar Nemzeti Bank hallani sem akart a dologról. Az [origo] megkereste az egyik ötletgazdát, a szombathelyi Berzsenyi Dániel F iskola Európa-tanulmányok tanszékének tanársegédjeként dolgozó Gy rffy Ágnest, aki elárulta, az elgondolásból azért sem lehetett semmi, mert társaival nem mindenben értettek egyet. "Én például elleneztem, hogy bevételi forrás reményében bocsássa ki a pénzt valamilyen szervezet, tehát vásárlói klubként funkcionáljon. Úgy véltem, lennie kell mögötte valamilyen szociális célnak, mondjuk, a szegénység csökkentésének." - emlékezett vissza. Szerinte azért népszer ek világszerte az ilyen kezdeményezések, mert ismét a pénz fizet eszköz funkcióját helyezik el térbe, ami mostanra visszaszorult a spekulációs funkcióhoz képest. Az els sikeres helyi pénz alighanem a nagy gazdasági világválság kell s közepén jelent meg, az ausztriai Wörglben, de nem maradt fenn sokáig - említette a "mozgalom" történetét behatóan tanulmányozó Gy rffy Ágnes. Az óriási munkanélküliséggel küzd tiroli városka polgármestere hallott az 1919-es, németországi alternatív pénz bevezetésének próbálkozásáról, és 1932-ben belevágott egy hasonló projektbe. Az önkormányzat letett a helyi Raiffeisen-fiókba egy biztosítékként szolgáló összeget schillingben, és ugyanilyen értékben kuponokat bocsátott ki, amelyekkel a közmunkáért fizetett. A szelvényekkel helyi boltokban lehetett vásárolni. Rövid id alatt látványos javulás volt érezhet a városban, olyannyira, hogy a következ télen az önkormányzat még síugrósánc építését is megengedhette magának. Tavasszal már fél Ausztria Wörgl csodájára járt, az osztrák nemzeti bank viszont váltig tiltakozott, ezért 1933 júliusában meg kellett szüntetni a rendszert. Ugyancsak sikertörténet a Chiemsee melletti Prien városának Chiemgauer nev pénze. Öt éve m ködik az a szisztéma, hogy a Chiemgauer visszaváltásakor az értékéb l levonnak 5 százalékot, amib l 2 százalék az el állítási költséget fedezi, 3-at pedig a felhasználó által megjelölt civil szervezet kap. Így utóbbiak érdekeltté válnak a Chiemgauer használatában. A közösségi pénzek gondolata különösen érdekes Silvio Gesell munkásságának fényében. Az 1862-ben, a mai Belgium területén született német közgazdász-keresked mutatott rá arra, hogy a pénz egy szempontból nem egyenrangú a többi áruval: nem veszít az értékéb l, hiszen a reálkamat mindig pozitív. Szerinte a jövedelemkülönbségek növekedésének elkerülése érdekében a pénznek is romlania kellene - ahogy az Urstromtaler is teszi. Galambos Péter [origo] A cikket az alábbi címen találja az [origo]-ban: http://origo.hu/uzletinegyed/vilaggazdasag/20070208helyipenz.html

3

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful