Slephen Kenson

=0,

LƎngoIƠ Idő
2
Shadowrun
Könyvek


Slephen Kenson
?0,
_Q_KPO_,`ƇNQTŐ,
Karcn jƎra!ian nƖzcii tƖgig a kƖi nuanta!i nunƎncn Ɩs a
nagu!ara| crkcn. naj! jc|sƠnajicii. ÷ |nncz ncsi nincs kc!tcn.
kƣ|uƣk. Pcnicsan ƣi nƎsc!pcrccick tan. ncgu c|nƧzzaick. uiƎna
cngc!ck a kƚsƖriƖsnck. Ɩs azza| csi||apƚicn a !Ʃnƣnci. ncgu szƖi-
rƧgcn a pciunƩ!i scggcick.
÷ |guc!Ʃ|. ƣrcg? ÷ gƧnuc|Ơ!cii a csƣtcsck tczƖrc. Karcn
gcncszu| c|tigucrc!cii.
÷ Mii kƖpzc|sz ic. ÷ jc|uiaiia a csatargƠ. !c nucn|an c|na||-
gaicii. anini ncgna||cii cgu nƖ|u ncrgƎsi a nƎia nƣgƩ|. Iassan
nin!nƎrnan ncgjcr!u|iak. Ɩs c|kcrckc!cii szcnckkc| ncrc!ick a
naia|nas. czƩsi|un!ƎjƧ jarkasra. ancgu c|ő|Ɩp az ƎrnuƖkck kƣzƩ|.
Szcnc zƣ|! iűz|cn Ɩgcii. icsic kƣrƩ| na|tƎnu jƖnu !crcngcii.
Ancgu tisszajcr!u|iak. |ƎiiƎk. ncgu Karcn kƣrƩ| uguani|ucn aura
pu|zƎ|. Tckinicic scnni jƠi ncn ƚgƖri.
÷ A jranc|a! MƎgus. |z cgu nƎgus! ÷ kiƎ|iciia az cguikƩk ÷
Pucc|Ǝs!
Mcgjcr!u|iak. Ɩs a sikƎicr nƎsik tƖgc jc|Ɩ iszkc|iak. A jarkas
uiƎnuk iranc!cii. !c Karcn ncgƎ||ƚiciia.
÷ Hagu! Araccs! Ncn Ɩrik ncg a jƎra!sƎgci.
Anaz ncgƎ||i. Ɩs kc||ci|cnƩ| tisszajcr!u|i.
÷ Hn. ÷ A szc||cn nangja kƣztci|cnƩ| Karcn c|nƖjƖ|cn cscn-
!Ʃ|i. ÷ Azi niszcn. cgu-kƖi narapƎs jƠ |cckc |cii tc|na. BƎr. ncn
niszcn. ncgu iƧ| jƠ ƚzƩk |cnnc.
LƎngoIƠ Idő
4
M,OMSeMTaN,QPPKS,OQSLQNQP`,_JMPQcTaP,TQSŶPeQM<,
CarI Sargenl & Marc Gascoigne: VƖres ulcƎk
CarI Sargenl & Marc Gascoigne: Iekele Madonna
CarI Sargenl & Marc Gascoigne: Nosferalu
Roberl N. Charrelle: Sose kezd| sƎrkƎnnyaI
Roberl N. Charrelle: IƠI vƎIaszd meg az eIIensƖgeidel
Roberl N. Charrelle: Keresd a magad igazƎl
Roberl N. Charrelle: Sose bƚzz lƩndƖben
NigeI D. IindIey: LX-IR
NigeI D. IindIey: Ůrny|ƎlƖk
NigeI D. IindIey: MagƎnyos farkas
NigeI D. IindIey: A nap hƎza
MeI Odom: Ie|vadƎszok
MeI Odom: Ha|lƠvadƎszal
MeI Odom: A mƧIl csapdƎ|Ǝban
Nyx Smilh: IIsƣlƖledƖs
Nyx Smilh: Csƚkos vadƎsz
Nyx Smilh: Ki űzi a vadƎszl`
Iak Koke: Ɖres Ɩler
Iak Koke: Idegen IeIkek (SƎrkƎnyszƚv I.)
Iak Koke: KrƠmba zƎrva (SƎrkƎnyszƚv II.)
Iak Koke: Minden halƎron lƧI (SƎrkƎnyszƚv III.)
Lisa Smedman: IszicholrƠp
Lisa Smedman: A Lucifer-|Ǝlszma
Lisa Smedman: VƖres sporl
Chrislopher Kubasik: ŮlvƎIlozva
Tom Dovd: VakƚlƠ fƖny
Robin Mash: CyberkommandƠ
CaroIine Speclor: VƖgleIen viIƎgok
Slephen Kenson: TechnobƎbeI
Slephen Kenson: Kereszlulak
Slephen Kenson: Ragnarok
Roberl N. Charrelle: Iogos kƎrpƠlIƎs
MichaeI A. SlackpoIe: Iarkas Ɩs HoIIƠ


KƣrnyezelbarƎl lermƖk
Slephen Kenson
A0,
Shadowrun
STEPHEN KENSON
NŮPSQNƀ,KPŐ,
NQJQNPQT,MKMPƀ,
NaPMRQ_`.,><<8,
LƎngoIƠ Idő
6
A fordƚlƎs az aIƎbbi kiadƎs aIap|Ǝn kƖszƩIl:
Slephen Kenson: THI ßURNING TIMI
Copyrighl Ŗ 2001, WK GAMIS
AII righls reserved.
Iordƚlolla: CsukƎs Csaba
Hungarian lransIalion Ŗ 2006, ßehoIder Kfl.
ßorƚlƠfeslmƖny: Koveck
ISSN 1218-7585
ISßN 963 8428 26 0
Kiad|a a ßehoIder Kfl. LevƖIcƚm: 1680 ßudapesl, If. 134
IeIeIős kiadƠ: MƎzƎn ZsoIl, Tihor MikIƠs
IeIeIős szerkeszlő: Dani ZoIlƎn
Korreklor: Lexa KIƎra, NƖmelh SzaboIcs
ßorƚlƠlerv: DikƠ IslvƎn TƣrdeIƖs: DikƠ IslvƎn
Nyomla Ɩs kƣlƣlle az AIfƣIdi Nyomda Rl., Debrecen
IeIeIős vezelő: Gyƣrgy GƖza vezƖrigazgalƠ
KƖszƩIl 2006-ban
Slephen Kenson
90,
.
Chrislophernek, mindenƖrl.
LƎngoIƠ Idő
8
.
Mƃ_\ƃPQ`PeKNbŮPź`Ů_,,
Kƣszƣnƣm mindenkinek a IASA-nƎI, akik gondos-
kodnak rƠIa, hogy a halodik viIƎg lovƎbb ƖI|en. HƎIƎs
vagyok lovƎbbƎ Mike MuIvihiIInek Ɩs Rob ßoyIe-nak,
hogy nem engednek eIszakadni a Shadovrunś viIƎgƎ-
lƠI, Ɩs Donna IppoIilƠnak, amiƖrl emIƖkezlel rƎ, hogy
eIőbb Ieƚr|am a gondoIalaim, Ɩs csak azulƎn kezd|ek
neki a kƣnyvnek.
Igy lƣrlƖnel mesƖIƖse nem Ɩr addig vƖgel, mƚg nem
laIƎI haIIgalƠsƎgra, akik a magukƖnak Ɩrzik azl. Abban
a megliszleIlelƖsben van rƖszem, hogy oIyan nagysze-
rű kƣzƣnsƖg eIőll mesƖIhellem eI mƎr hƎrom lƣrlƖne-
lel, minl amiIyenek a Shadovrunś ra|ongƠi. ŶrlƖke-
Iem a bƎlorƚlƎsukal Ɩs az Ɩpƚlő krilikƎkal, meIyekel lő-
IƩk kaplam. NƖIkƩIƩk a Shadovrunś viIƎga feIeannyira
sem Ienne Ɩrdekes, minl amiIyen. Iz az ő ƖrdemƩk.
Slephen Kenson
;0,
1.
A kiberlƖr fekelesƖgƖben suhanl. IIszƎguIdoll a ra-
gyogƠ neonszƚnű digilƎIis rƖmƎImok meIIell, meIyek
vaIami fƖIőrƩIl programozƠ eImƖ|Ɩnek szƩIemƖnyei
voIlak. Izek a IŶG programok piIIanalok aIall kiƖgel-
hellƖk voIna az agyƎl, de ő nem lƣrődƣll veIƩk. ŶrzƖ-
keIle az adrenaIinl Ɩs vƖre zubogƎsƎl az eIeven leslƖ-
ben, mƚg a kibermƎsa nyugodl Ɩs rendƚlhelelIen ma-
radl, akƎr a liszla acƖI Ɩs krƠm.
IzƖrl Ɩrezle Roy KiIaro, hogy megfeIeIne.
HasznƎIhalnƎ kiemeIkedő programozƠ Ɩs dekƎzƠ
kƖpessƖgƖl, hogy gond nƖIkƩI besuhan|on a rivƎIis cƖ-
gek adalerődƚlmƖnyeibe, Ɩs eIemeI|e a IegfƖIlellebb lil-
kaikal, mikƣzben kƣnnyedƖn IerƎznƎ a lƣbbi dekƎsl,
aki a nyomƎba ered. A megavƎIIaIalok lilkos hƎborƧl
vƚvlak a virluƎIis vaIƠsƎg eIdugoll szegIeleiben, Ɩs ő
Ƨgy gondoIla, neki a fronlvonaIban a heIye.
SzerƎfnak keIIene Iennie. Ők voIlak a Cross AppIied
TechnoIogies fekeleruhƎs eIil csapala. VeIƩk keIIene
doIgoznia, nem ill a quebeci irodƎban gubbaszlania az
adalforgaImal figyeIve, Ɩs |eIenlƖsekel siIabizƎIni a
CAT Nev IngIand-i kirendeIlsƖgƖnek. A MƎlrixban
voIl eIemƖben igazƎn, ahovƎ larlozoll, Ɩs ahoI szabad
LƎngoIƠ Idő
10
Iehelell. MƖgis a vƖgeIƎlhalalIan cƖges kabinok Iabirin-
lusƎban keIIell ƩInie vƎrva a csodƎra.
Komoran figyeIle az adalfoIyamol, Ɩs kƣzben arra
gondoIl, hogy ha IƖlezik pokoI, akkor oll is bizlosan
rengeleg kabin van. TeI|esen ƖrleImelIennek Ɩrezle,
amil csinƎIl. KƣnnyedƖn ƚrhaloll voIna egy programol,
ameIyik kiszűrle voIna az anomƎIiƎkal a |eIenlƖsekbőI.
Ami azl iIIeli, mƎr |eIezle is a hivalaIos csalornƎkon ezl
a vezelősƖgnek, de csak azl Ɩrle eI, hogy lovƎbb nƣveI-
lƖk a szƩksƖgleIenƩI eIvƖgzendő eIIenőrzƖsek szƎmƎl.
A Cross TechnoIogies vezelő voIl a szoflverfe|IeszlƖs-
ben, mƖgis fonlosnak larlollƎk az emberi kƣzreműkƣ-
dƖsl. Roy ezl Ƨgy ƖrleImezle, hogy keII vaIaki, akil fe-
IeIőssƖgre Iehel vonni, ha vaIami nem megy rendben.
Ƈgy Ɩrezle, Iassan kezd szƖlesni. Hogy egyben larlsa
magƎl mƖg egy darabig, arra gondoIl, ezek az adalok
egy mƎsik vƎIIaIal gƖpeibőI Iellek IelƣIlve, Ɩs neki mosl
az a feIadala, hogy kiszűr|e beIőIƩk azokal, ameIyek-
nek ƖrlƖke van, Ɩs profilol hozhalnak a vƎIIaIalnak. Iz
segƚlell oIdani a monolonilƎsl, de csak rƖszben.
A gondoIal rƎƖbreszlelle, mennyire remƖnyleIen
heIyzelben van. HƎlradőIl, nyƧ|lƠzoll egyel, Ɩs kƣzben
hagyla, hogy az ergonƠmikus szƖk lƣkƖIelesen a leslƖ-
hez igazod|on. Ha onIine voIl, mindig eIveszƚlelle az
Slephen Kenson
==0,
ƖrzƖkƖl a kƩIviIƎg feIƖ, Ɩs gyakran megfeIedkezell a
lesli szƩksƖgIeleirőI is. LeƎIIƚlolla az adalokal, Ɩs ki-
hƧzla az oplikai kƎbeIl a |obb fƩIe mƣgƣlli
|ackcsalIakozƠbƠI. Megfeszƚlelle a hƎlƎl ÷ hogy oId|a a
beIƖƎIIl gƣrcsƣl ÷, mikƣzben a fe|Ɩl |obbra-baIra forgal-
la, hogy kiroppan|anak az ƚzƩIelek. IIƖgedell sƠha||aI
rogyoll vissza a foleIbe, Ɩs hagyla, hogy az meginl feI-
vegye a lesle aIak|Ǝl.
VaIamiveI frissebbnek Ɩrezle magƎl, ƚgy hƎl mind-
|Ǝrl nyƧIl is a szƖk kar|Ǝn pihenő kƎbeIƖrl. Iz voIl a
kƣIdƣkzsinƠr, ameIy ƣsszekƣlƣlle agyƎl a virluƎIis va-
IƠsƎggaI.
A szemƖl behunyla, Ɩs egyelIen gondoIallaI lovƎbb-
engedle az adalfoIyamol, mikƣzben az eImƖ|ƖveI foIy-
lalla az ƎlvizsgƎIƎsl. OIyan voIl ez, minlha az u||ai kƣzl
szűrne Ǝl finom szemcsƖ|ű homokol, vagy ahogy szi-
lƎvaI kereslek rƖgen aranyal a foIyƠ iszap|Ǝban. A ka-
raklerek egyre csak szƎguIdollak, mƚg Roy vƖgƩI Ƨgy
Ɩrezle, sikƚlani ludna az unaIomlƠI. Mƚgnem hirleIen a
szeme kipallanl. Ugyanazl Ɩrezle, minl az aranyƎsƠ
amikor vaIami fƖnyes lƎrgyal piIIanl meg a sƎrban.
÷ VƎr|unk csak ÷ molyogla fƖIhangosan.
÷ Iz meg mi`
LƎngoIƠ Idő
12
RƎzoomoIl a cƖg Merrimeck VƣIgy nevű kulalƠkƣz-
ponl|Ǝnak be|egyzƖseire. GondoIallaI vezƖreIve vƖgig-
fuloll nƖhƎny hivalkozƎson, ma|d megnyiloll egy in-
formƎciƠs abIakol, ami kilƣIlƣlle a leI|es IƎlƠmeze|Ɩl. A
kƖpen az ƖpƩIel beIse|e voIl IƎlhalƠ, Ɩs mƖg nƖhƎny
vonalkozƠ adal a IeƎnyvƎIIaIalrƠI.
ImIƖkezell mƖg rƎ, hogy kƖl ƖvveI ezeIőll hogyan
vƎsƎroIla feI a Cross a kis biolech Ʃzemel. KomoIy ver-
senylƎrgyaIƎsban voIlak a Novalech-keI, de a cƖIegye-
nesben a konkurencia re|lƖIyes mƠdon visszaIƖpell. A
rƖszvƖnyek Ǝra a mƖIybe zuhanl, Ɩs a Cross szinle fiIIƖ-
rekƖrl velle meg az egƖszel a kƖlsƖgbeesell luIa|dono-
soklƠI. Nem Roy voIl az egyelIen, aki Ƨgy vƖIle, hogy
ƎrnyƖkakciƠk rƖvƖn lƣrlƖnhelell ez meg. Az MV Ʃzem
a vƎIIaIal ßio-GyƠgyƎszali RƖszIegƖhez larlozoll, ƚgy
bizonyƎra az ő eIIenőrzƖsƩkƣn mƎr Ǝlmenlek ezek az
adalok. VaIaki, aki nem voIl eIƖg ƖIes szemű, eIsikIoll a
kis anomƎIia feIell.
Roy ismƖl vƖgigfuloll a be|egyzƖseken. Oll voIl
meginl. Csak egy aprƠ eIlƖrƖs, semmi |eIenlős. Azok-
hoz a leIecomkƣzponlban eIőforduIƠ hibƎkhoz hason-
Iƚloll, ameIyek lƣbbnyire ƩzenelveszlƖsseI vagy lƖves
kapcsoIƎssaI |Ǝrlak. De ez annƎI vaIahogy precƚzebb Ɩs
kevƖsbƖ zavaros voIl. Iz a hiba, ha vƖIelIen voIl is,
Slephen Kenson
=?0,
mulaloll vaIami feIƖ. Roy sem igazƎn Ɩrlelle a doIgol,
Ɩs Ɩppen ez keIlelle feI az ƖrdekIődƖsƖl.
VaIƠszƚnűIeg csak egy beIső vila Iehelell. IselIeg va-
Iaki nagyon unalkozoll a kabin|Ǝban, Ɩs rƎcsalIakozoll
egy fizelős szexcsalornƎra. Izeken oIcsƠn Iehelell hoz-
zƎ|ulni egy virluƎIis cicababƎhoz, aki mindenben Ƨgy
nƖzell ki minl egy igazi, de Ƨgy viseIkedell, ahogy azl
a programozƠ|a mocskos fanlƎziƎ|a diklƎIla.
Igyszerűen meg|eIƣIhelnƖ a fƎ|Il, Ɩs lovƎbbƚlhalnƎ az
InformƎciƠs IeIƩgyeIelnek, akik kƩIdenƖnek egy ru-
linƩzenelel az Ɩrinlelleknek, hogy eIIenőrizzƖk a hibƎl.
Roy azonban lovƎbb keresell. Ha mƎsƖrl nem, hƎl
azƖrl, merl ƩrƩgy voIl ez, hogy kissƖ lƎvoI larlsa magƎl
a lengernyi adallƠI, ameIybe szinle mƎr beIefuIIadl.
IsmƖl vƖgigfuloll a be|egyzƖseken, Ɩs ezƧllaI Ɩszre-
velle, hogy egyes rƖszek hiƎnyoznak. VƖgigfullaloll a
rendszeren nƖhƎny ƣsszehasonIƚlƠ aIgorilmusl.
Semmi.
MƖg mindig random rendszerhibƎnak lűnl az egƖsz,
de Roy inkƎbb Ƨgy vƖIle, vaIaki kƩIƣnƣsen gondosan
|Ǝrl eI, hogy vƖIelIennek lűn|ƣn. NƖhƎny parancsol
kƩIdƣll fƖnysebessƖggeI a rendszeren Ǝl, mire lovƎbbi
adalok |eIenlek meg a Merrimeck VƣIgy ƩzemrőI. Ƈgy
tűnl, az ulƠbbi időben feIvellek mƖg nƖhƎny bizlonsƎgi
LƎngoIƠ Idő
14
emberl. VƖgignƖzle az aIkaImazolli IislƎl Ɩs a szemƖIyi
aklƎkal, ma|d eImosoIyodoll.
KƣzeIedell a karƎcsony, neki pedig voIl mƖg nƖhƎny
szabad nap|a. Arra gondoIl, eImehelne egy kis időre,
hogy ulƎnanƖzzen a doIgoknak ßoslonban, Ɩs ha mƎr
egyszer oll van, szƖlnƖzhel a melropIexumban is.
Tudla, hogy hogyan Iehel eIkƩIdeni a kƖreImel Ƨgy,
hogy a vezelők csak pecsƖleIƖsi gyakorIalnak higgyƖk
az egƖszel. Igy ƠrƎn beIƩI az InformƎciƠ IeIƩgyeIeli
CsoporllƠI vissza is Ɩrkezell a |ƠvƎhagyƎs, miszerinl
eImehel a ßosloni rendszer szokƎsos karbanlarlƎsi
munkƎIalail eIvƖgezni.
Lemenlelle az adalokal a beƖpƚlell agyi memƠriƎ|Ǝ-
ba, ahoI bƎrmikor lelszƖse szerinl hozzƎ|uk fƖrhelell.
Ahogy befe|ezle a mƎsoIƎsl, visszalƖrl a munkƎ|Ǝhoz.
HalƎrozollan |obb hanguIalban voIl. Se|lelle, hogy va-
IƠ|Ǝban az egƖsz Ʃgynek nagyobb a fƩsl|e, minl a IƎng-
|a, de remƖIle, hogy egy |Ơ kis kaIand kerekedhel beIő-
Ie, mƖg ha nem is oIyan nagyszabƎsƧ inlrikƎra buk-
kanl, minl ameIyel a lrideƠn IƎlni. Ha pedig mƎr Ƨgyis
ßoslonban Iesz, benƖzhel nƖhƎny szƠrakozƠheIyre is.
Ƈgy haIIolla, akad arrafeIƖ nƖhƎny igazƎn ƚgƖreles.
Slephen Kenson
=A0,
2.
Az AvaIon ßoslon egyik IegfeIkapollabb szƠrakozƠ-
heIye voIl. Izen az eslƖn ÷ szokƎs szerinl ÷ aIig Iehelell
mozduIni a lƣmeglőI. A lƎnclƖr zsƧfoIƎsig megleIl a
hangszƠrƠkbƠI dƩbƣrgő zene rilmusƎra huIIƎmzƠ em-
berekkeI. VibrƎIƠ fƖnyek szabdaIlƎk a Ievegől, a padIƠ
feIell pedig sűrű fehƖr fƩsl gomoIygoll. A lƎnclƖr meI-
Iell egy ƚves bƎr lerpeszkedell magas szƖkekkeI. A
szom|azƠ vendƖgek, akƎr a kiƖhezell hiƖnƎk velellƖk rƎ
magukal a nƖha feIszabaduIƠ heIyekre. A feIső szinle-
ken akadl nƖhƎny aszlaI Ɩs box is, ahovƎ IeleIepedve
szemmeI Iehelell larlani az egƖsz heIyel.
Dan Olabi idegesen nƖzell kƣrbe, aminl beIƖpell a
gigƎszi lerembe. Szeme csak fƎ|daImas IassƧsƎggaI aI-
kaImazkodoll a fƖnyviszonyokhoz. Sa|nƎIla, hogy nem
engedhelell meg magƎnak smaragdzƣId, aranyszƚn
refIexfƠIiƎs Zeiss szembeƩIlelƖsekel, ezekkeI akƎr a
IegsƣlƖlebb Ɩ|szaka is kivƎIƠan IƎlhal az ember. OIyal,
minl amiIyen Derek Hunlnak van az Ůrnuiƣrő|cn. Al-
lƠI a lekinlellőI megbƖnuI minden kƣlekedő, Ɩs meg-
szƖdƩI minden nő. Tudla, miIyen az, hiszen oIykor ő
voIl Derek Hunl, a fƖIeImel nem ismerő cƖges Ʃgynƣk,
aki a melropIexum IegsƣlƖlebb Ǝrnyai kƣzl doIgozik.
LƎngoIƠ Idő
16
SzƠrakozollan megƖrinlelle a |ackcsalIakozƠl a fƩIe
mƣgƣll, Ɩs azl kƚvƎnla, bƎrcsak Derek Hunl Iehelne
mosl meginl, vagy bƎrki hasonIƠ. Ami azl iIIeli, Ɩppen
ezƖrl |ƣll mosl is ide az AvaIonba.
IrƠbƎIl aIkaIomhoz iIIően ƣIlƣzni, ahogy azl a
szimekben IƎlla, de mƖg ƚgy is rellenelesen kƚvƩIƎIIƠ-
nak Ɩrezle magƎl. Akinek vƖIelIenƩI rƎlƖvedl a lekinle-
le, egyelIen piIIanal aIall vƖgigmƖrle a rƣvidre nyƚrl
sƣlƖl ha|ƎlƠI egƖszen a szinlibőr cipő|Ɩig, Ɩs mƎr eI is
forduIl. KƣrbenƖzell. Keresle a fƖrfil, akiveI a laIƎIko-
zƠl megbeszƖIle, Ɩs vƖgƩI rƎ is akadl kƖl szinlleI a
lƎnclƖr feIell. Igy rƣvid feIismerő piIIanlƎs ere|Ɩig la-
IƎIkozoll a lekinlelƩk. Dan prƠbƎIl oIyan nyugodlnak
IƎlszani, minl amiIyen a mƎsik fƖrfi voIl.
IIinduIl a lƣmegen kereszlƩI a IƖpcsők irƎnyƎba.
Gyorsan bocsƎnalol kƖrl egy lermeles orklƠI amikor
nekiƩlkƣzƣll a mƎsik halaImas, hordƠ meIIkasƎnak, de
az mƖg csak arra sem mƖIlalla, hogy megƎII|on. Az ork
mƣgƣll egy IiIa ha|Ƨ, leslhez simuIƠ IalexruhƎl viseIő
aIak sielell. LƎlszoll, hogy nagyon igyekszik IƖpƖsl lar-
lani fƖI fe||eI magasabb, melahumƎn lƎrsƎvaI.
Dan feInyomakodoll a IƖpcsőn, kƣzben egyszer sem
lƖveszlve szem eIőI az aszlaInƎI ƩIő fƖrfil. Amaz Ƨgy
lell, minl aki csak a lƣmegel bƎmuI|a, de Dan bizlos
Slephen Kenson
=90,
voIl benne, hogy IƎl|a ől. Csak akkor piIIanloll feI rƎ,
amikor odaƖrl az aszlaIƎhoz. ŮlhalƠ lekinlele voIl,
minl aki szinle beIeIƎl az emberbe. Dannek mosl
meginl fƎ|Ơn hiƎnyozlak Derek Hunl krƠmszemei.
A fƖrfi egy humƎn angIƠ voIl. HƎlrazseIƖzell barna
ha|a egy kis IƠfarokban vƖgződƣll a larkƠ|ƎnƎI. Ƈgy
tűnl, napok Ơla nem IƎloll borolvƎl, de mƖg az erős
borosla sem ludla eIlakarni az ƎIIƎn hƧzƠdƠ piros seb-
heIyel. Dan gyanƚlolla, hogy kƖs vagy eselIeg egy lƣ-
rƣll Ʃveg hagyhalla memenlƠnak az arcƎn. A szeme
lermƖszeles fƖnnyeI csiIIogoll. Ibben Dan mƎr csak
azƖrl is bizlos voIl, merl senki nem csinƎIlalna magƎ-
nak direkl iIyen semmilmondƠ ƚriszl. Iekele pƠIƠl Ɩs
egy szinlƖn fekele, kopollas bőrdzsekil viseIl. Az u||ail
mindkƖl kezƖn ezƩsl gyűrűk dƚszƚlellƖk. A fƖrfi min-
den ƖrdekIődƖsl nƖIkƩIƣzve nƖzell Danre, aki ezƖrl
nem ludla, hogy mosl megha|oI|on, vagy kezel nyƧ|l-
son, ƚgy csak zavarlan ƎIIl az aszlaI meIIell.
÷ ßizonyƎra ƣn Mr. Iohnson ÷ mondla a fƖrfi eIƖg
hangosan, hogy mƖg haIIani Iehessen a zenƖn Ǝl. HaI-
vƎnyan eImosoIyodoll, hiszen ponlosan ludla, hogy
ezl a nevel hasznƎI|a mindenki, aki inkognilƠban akar
maradni. ÷ IogIaI|on heIyel!
LƎngoIƠ Idő
18
Dan kissƖ feszengve IeƩIl. HirleIen nem ludla eIdƣn-
leni magƎban, hogy arra vƎgyik |obban, amiƖrl |ƣll,
vagy arra, hogy eIlűn|ƣn innen a pokoIba. A lƖlovƎzƎs
lƖlIensƖgre kƎrhozlalla.
÷ Megvan a pƖnz` ÷ kƖrdezle a fƖrfi, mire Dan gƖpie-
sen bƠIinloll. ÷ Akkor IƎssuk.
IIővell a zsebƖbőI egy pIaszlikrudal, Ɩs feIlarlolla,
hogy a mƎsik is IƎssa. Ő mƎr nyƧIl is Ɩrle, de Dan
gyorsan visszahƧzla a kezƖl. Maga is megIepődƣll
ezen a bƣIcs mozduIalon.
÷ IIőbb IƎssam. az Ǝrul ÷ prƠbƎIl oIyan nyugodl Ɩs
halƎrozoll Ienni, amiIyen Derek Hunl voIl a Scaii|c-i
ƎrnuƖkck szimen. TekinlelƖveI kƣvelle a fƖrfi mozduIa-
lƎl, ahogy az benyƧIl a zsebƖbe, Ɩs eIővell egy kis Ǝl-
IƎlszƠ műanyag dobozl, ma|d Ielelle az aszlaIra kellő-
|Ʃk kƣzƖ. Dan eIőreha|oIl, hogy |obban szemƩgyre ve-
gye az Ǝrul. Igy chip voIl benne, ra|la aprƠ belűveI
egy feIiral.
÷ Iz az ÷ mondla a fƖrfi. ÷ Az Ůrnuiƣrő V|| kaIiforniai
vƎIlozala. TeI|es Ɩs vƎgalIan.
Dan nagy nehezen IeoIvasla a belűkel, ma|d izgalol-
lan feInƖzell: ÷ Ƈgy Ɩrli Winona RepƩIő-LƠvaI meg,
meg. minden` A szaunƎs rƖsszeI Ɩs.
÷ Ƈgy van ÷ feIeIle a chip-dƚIer farkasvigyorraI.
Slephen Kenson
=;0,
Dan ma|dnem feIugroll ƣrƣmƖben. MuszƎ| voIl meg-
szereznie. NyƧIl a dobozƖrl, de a fƖrfi eIkapla a csukIƠ-
|Ǝl, a mƎsik kezƖveI pedig eIvelle a chipel.
÷ Ů-ƎƎ. IIőbb a pƖnzl ÷ mondla. ÷ MeIIesIeg egy ki-
csil feImenl az Ǝra.
÷ Ho. hogy mi` ÷ Iepődƣll meg Dan, hiszen mƎr
megbeszƖIlƖk, hogy mennyibe kerƩI.
A dƚIer vƎIIal vonl.
÷ KeresIel Ɩs kƚnƎIal. Iz a kicsike eIƖg Ƨ| cucc. ÷ A
nyomalƖk kedvƖƖrl kicsil megrƎzla a kezƖben a chipel.
÷ KƩIƣnƣsen, miƠla ,re|lƖIyes mƠdon¨ feIkerƩIlek azok
a kƖpek WinnierőI a MƎlrixra. Ha meg akarod kƠsloIni
a vaIƠsƎgban vagy mƖg inlenzƚvebben, akkor fizess!
Van vaIami gond` Ianaszkodhalsz az iIIelƖkeseknƖI.
A fe|ƖveI inlell a IƖpcsők feIƖ. Ahogy Dan odafor-
duIl, megpiIIanlolla azl a lermeles orkol, akibe nemrƖg
beIeƩlkƣzƣll. A faInak lƎmaszkodva figyeIl. SƣlƖl bő-
rƖveI szinle leI|esen beIeoIvadl az ƎrnyƖkba. A fe|Ɩl
kopaszra borolvƎIla, az aIsƠ a|kai mƣgƩI pedig kƖl
agyar viIIanl eIő. Megropoglalla az u||ail, emIƖkezlelve
Danl, hogy Ɩpp oIy kƣnnyedƖn lƣrnƖ ől is kellőbe,
akƎr egy zsenge lavaszi Ǝgal.
Dan gyorsan visszaforduIl.
÷ Mennyi` ÷ kƖrdezle.
LƎngoIƠ Idő
20
÷ ƃlszƎz nuyen.
÷ De arrƠI voIl szƠ, hƎromszƎzƣlven! ÷ dƩhƣngƣll Dan.
÷ Ha keII, akkor ƣlszƎz. Iersze ha gondoIod, kibƖ-
reIheled a hagyomƎnyos vƎIlozalol is bƎrmeIyik szim-
ƎIIomƎson hƧszƖrl. GaranlƎIlan az leI|esen
gyerekbizlos meg minden.
A fƖrfi gƧnyos vigyorraI az arcƎn hƎlradőIl, minlha
csak unlalnƎ ől Dan aggodaImaskodƎsa. Tudla |ƠI,
hogy mil |eIenlenek azok a fa|la chipek. Akkora kƩ-
IƣnbsƖg voIl a kƖl Ǝru kƣzl, minl a lrideo Ɩs a műƖrzel
kƣzƣll. Izek a chipek nem hagylak ki semmil. Ami azl
iIIeli, bizonyos szemponlbƠI |obbak voIlak, minl maga
a vaIƠsƎg.
Amennyire ludla, rƎadƎsuI ezekel mƖg feI is lurbƠz-
lƎk, hogy vaIƠban inlenzƚvebb ƖrzƖsl nyƧ|lsanak. VaIƠ-
szƚnűIeg Ɩppen ezƖrl voIlak ezek iIIegƎIisak az UCAS
lerƩIelƖn. Sem imporlƎIni, sem forgaImazni nem Iehe-
lell őkel. Ionlosan emiall voIl mosl ill Dan is, Ɩs prƠ-
bƎIla meg rƎlenni egyre a kezƖl.
÷ Iz nem IMŶ, igaz` ÷ kƖrdezle Dan.
÷ Nem hƎl, cimbora. Iz minősƖgi Ǝru. Nem agyro-
haszlƠ cuccrƠI beszƖIƩnk. Iz szƠrakozƎs, mƖghozzƎ a
Ieg|obb.
Slephen Kenson
>=0,
A IMŶ ÷ |obb minl az ƖIel ÷ mƖg lovƎbb menl, minl a
kaIiforniaiak. Dan is ismerle, de vaIƠ|Ǝban fƖIl kiprƠ-
bƎIni egyel is. Azok oIyan ƖImƖnyl nyƧ|lollak, amiIyen
egyszerűen nem IƖlezell a vaIƠsƎgban. Nem is ba|IƠd-
lak azzaI, hogy kilaIƎI|anak vaIami bƎrgyƧ lƣrlƖnelel.
A IMŶ szƚnliszla ƖIvezel voIl saIIang nƖIkƩI.
Dan haIIolla, hogy amikor az ember rƎcsalIakozik
egy IMI-re, az maga az exlƎzis. KƣzvelIenƩI az agy
ƖIvezelƖrl feIeIős kƣzponl|Ǝl cƖIozza meg, Ɩs oIyan feI-
fokozoll ƖImƖnyl ad, hogy Ieglƣbben, akik kiprƠbƎI|Ǝk,
nem is hƧzzƎk sokƎig. Igy idő ulƎn nem lƣrődnek mƎr
egyƎIlaIƎn a vaIƠsƎggaI, sem a sa|Ǝl leslƩkkeI. Iersze a
csempƖszek sem akar|Ǝk eIveszƚleni az ƩgyfeIekel,
Ƨgyhogy beIepiszkƎInak a chipekbe, hogy azok rƣvid
idő ulƎn maguklƠI kiƖg|enek, a fƩggők pedig vissza-
lƖrnek Ƨ|abb Ɩs Ƨ|abb anyagƖrl.
IIőbb-ulƠbb persze a chipagyƧak rƎ|ƣnnek, hogyan
keII mƖg egy kicsil feIerősƚleni a IMŶ-l, mƚg vƖgƩI egy-
szer becsalIakoznak, Ɩs soha lƣbbƖ nem lƖrnek vissza.
A sa|Ǝl mocskukban felrengenek, Ɩs Ɩhen haInak, mƚg
vaIaki rƎ|uk laIƎI, Ɩs hƚv|a a rendőrsƖgel. Iersze csak
akkor, ha nem laIƎInak rƎ|uk eIőbb a szervkereskedők
vagy a lemelőIidƖrcek, hogy darabokban eIad|Ǝk őkel
LƎngoIƠ Idő
22
a piacon, vagy ami mƖg rosszabb, feIlƎIaI|Ǝk vacsorƎ-
nak.
Dan ƣsszerezdƩIl a gondoIallƠI, de megnyuglalla
magƎl, hogy ez nem IMŶ. Iz csak ƎrlalIan szƠrakozƎs,
ameIIyeI csiIIapƚlhal|a a munkaheIyi slresszl. Az pedig
nem az ő hibƎ|a, hogy az UCAS iIIegƎIisnak nyiIvƎnƚlolla
a kaIiforniai műƖrzelchipekel. IzzeI ő senkil nem bƎnl.
÷ Rendben ÷ piIIanloll feI a chiprőI a fƖrfira azl hi-
szem. ÷ megakadl a mondal kƣzepƖn, merl Ɩszrevel-
le, hogy a dƚIer mƎr nem rƎ figyeI. A lƎnclerel nƖzle,
minl akil megbabonƎz a rƖmƩIel. Danre nƖzell, ma|d
meginl IefeIƖ, vƖgƩI ismƖl Danre.
÷ Marad| ill! ÷ mondla, mikƣzben feIƎIIl, Ɩs a zsebƖbe
csƧszlalla a műanyag lokol. A IƖpcső feIƖ induIl, Dan
pedig megrƣkƣnyƣdve nƖzell ulƎna. IIsielell az ork
meIIell, aki mƖg ulƎna szƠIl vaIamil, de ő nem figyeIl
rƎ, Dan pedig nem haIIolla, oIyan hangosan szƠIl a ze-
ne. LenƖzell a lƎnclƖrre, hƎlha megIƎl|a az okƎl, amiƖrl
a fƖrfi oIyan hirleIen feIugroll, de szƎmƎra az csak egy
arclaIan humƎn massza voIl ill-oll ork, lroII Ɩs lƩnde
pellyekkeI.
HirleIen szƣrnyű gondoIala lƎmadl. A rendőrsƖg!
Mi van, ha a fickƠ Ɩszrevell egy ƎIruhƎs zsarul vagy
vaIami hasonIƠl. IselIeg Ƨgy dƣnlƣll, hogy eIad|a a
Slephen Kenson
>?0,
chipel vaIakinek, aki nem aggƎIyoskodik az Ǝr miall.
VisszapiIIanloll az orkra, aki mƖg mindig a IƖpcső lele-
|Ɩn ƎIIl. Ƈgy lűnl, nem lud|a eIdƣnleni, hogy a fickƠ
ulƎn men|en, vagy odasiessen őhozzƎ.
Dan Ƨgy IƎlla, |obb, ha nem vƎr|a meg mƚg eIhalƎ-
rozza magƎl. IeIpallanl a heIyƖrőI, Ɩs eIinduIl az eme-
Iel mƎsik oIdaIƎn IƖvő IƖpcsőhƣz. A IƖpleil kezdle egy-
re |obban szaporƎzni, ahogy kƣzeIedell a Ie|Ǝralhoz,
kƣzben mindenkil fƖIreIƣkƣll, aki az Ƨl|Ǝba akadl.
Igyszer csak beIeƩlkƣzƣll egy sƣlƖl ha|Ƨ, szinlibőr
ruhƎl viseIő nőbe. A ruha izgalƠan kiemeIle gyƣnyƣrű
aIak|Ǝl, Ɩs ellőI kƚsƖrleliesen hasonIƚloll Vila Revakra a
kIasszikus |an|c XX-|Ơ|. Gyƣnyƣrű, puha, fehƖr bőre
voIl, hosszƧ, seIymes ha|a, csinos arca Ɩs szikrƎzƠ mo-
soIya.
÷ Na, Ɩdes! Mi ez a sielsƖg` ÷ kƖrdezle. Dan hƎlrapiI-
Ianloll, Ɩs IƎlla, hogy az ork egyre kƣzeIebb Ɩr, mikƣz-
ben igyekszik ƎlprƖseIni magƎl a lƣmegen.
÷ MeghƚvhalIak egy ilaIra vagy vaIami mƎsra` ÷
kƖrdezle a nő huncul mosoIIyaI.
ßƎrmikor mƎskor ez maga Iell voIna a vaIƠra vƎIl
ƎIom Dan szƎmƎra, de mosl az egyelIen doIog amil
akarl, hogy eIlűn|ƣn innen. Molyogoll vaIami bocsƎ-
nalkƖrƖsfƖIƖl, ma|d Ieviharzoll a IƖpcsőn, nem lƣrődve
LƎngoIƠ Idő
24
a dƩhƣs meg|egyzƖsekkeI. Nem fogIaIkozoll mƎssaI,
csak hogy kƚvƩI kerƩI|ƣn vƖgre errőI a heIyrőI.
KaIapƎcs a IƖpcső lele|ƖrőI figyeIle, ahogy Dan Olabi
kiIƖp az a|lƠn.
÷ A francba! ÷ morogla, mikƣzben HƖzag meIIƖ Ɩrl.
A IƎny is dƩhƣs voIl, hogy a cƖIszemƖIy megIƖpell.
÷ Mi a fene lƣrlƖnl` ÷ kƖrdezle HƖzag.
÷ Nem'lom ÷ feIeIle KaIapƎcs. ÷ Karom IƎloll vaIa-
mil.
A nő a lƣmegel vizsIalla Karom ulƎn, mƚg vƖgƩI a
lerem mƎsik oIdaIƎn rƎ is akadl.
÷ Irre ÷ szƠIl vissza, mikƣzben eIinduIl IefeIƖ, hogy
kiderƚlse, mi lƣrlƖnl vaIƠ|Ǝban.
A fƖrfi, aki Dan OlabivaI beszƖIgelell, eIlűnl. A he-
IyƖl egy fialaI, ƎpoIl kƩIse|ű fƖrfi velle Ǝl. A lƎnclƖr
szƖIƖn ƎIIl, Ɩs a lƣmegel fƩrkƖszle. A lekinlele lompa
voIl, minl aki gondoIalban vaIahoI nagyon messze |Ǝr.
A Ieglƣbben azl gondoIhallƎk, hogy kiƩlƣlle magƎl,
vagy be van Iőve, ami egyƎIlaIƎn nem voIl szokalIan
az AvaIonban. A lƎrsai azonban |obban ismerlƖk. Ka-
rom mƎgus voIl, Ɩs oIyan ƖrzƖkekkeI rendeIkezell,
ameIyekrőI csak kevesen ludlak Ɩs mƖg kevesebben
Ɩrlellek.
Slephen Kenson
>A0,
Ahogy odaƖrlek hozzƎ, HƖzag Ɩszrevelle, hogy a
fƖrfi sƚr. A kƣnnyei palakokban foIylak vƖgig az arcƎn
Ie egƖszen az ƎIIa hegyƖig, mikƣzben lovƎbbra is Ƨgy
tűnl, keres vaIakil a lƣmegben.
IIƖg ide|e ƖIl Ɩs doIgozoll az Ǝrnyak kƣzl, hogy lud-
|a, nem Ɩrdemes megzavarni egy mƎgusl, bƎrmil csi-
nƎI|on is, de mosl aggodaIommaI lƣIlƣlle eI a fƖrfi vi-
seIkedƖse. Megfogla a vƎIIail Ɩs megrƎzla.
÷ Karom! Mi lƣrlƖnl` LƎllƎI vaIamil`
Karom a IƎny feIƖ fordƚlolla kƣnnyƎzlalla arcƎl.
÷ Iase voIl az ÷ mondla eIcsukIƠ hangon. ÷ LƎllam
ől. A lƎnclƖren.
HƖzagol kirƎzla a hideg a fƖrfi szavai haIIalƎn, de
eről vell magƎn, Ɩs prƠbƎIl nyugodl hangon megszƠ-
IaIni: ÷ Iase haIoll. ÷ Igyekezell, amennyire csak a za|
engedle csendesnek maradni. ÷ MƎr lizenƣl Ɩve haIoll.
Karom bƠIinloll.
÷ Tudom HƖzag, de IƎllam. Ill voIl. ßizlos vagyok
benne.
LƎngoIƠ Idő
26
3.
÷ NƖzzƩk, |ƠI Ɩrlem-e ÷ kezdle ßoom. ÷ Azl mondod,
hogy azƖrl szƧrlunk eI egy laIƎIkozƠl, amil meIIesIeg
helekig szervezlƩnk, Ɩs ami laIƎn az egyelIen be|Ǝra-
lunk a cƖIlerƩIelre, merl le azl hilled, hogy IƎllƎI vaIa-
kil legnap a kIubban, aki Ƨgy nƖz ki, minl Iason VaIe`
÷ Nem niszcn, hogy IƎllam ßoom ÷ feIeIle Karom ÷,
hanem ludom. Ionlosan oll voIl a lƎnclƖr egyik szƖIƖn.
OIyan liszlƎn IƎllam ől, minl mosl lƖged.
HƖzag eImosoIyodoll magƎban. ßoom egy ma|d hƎ-
rom mƖler magas, csupa izom lroII voIl. A rƎncos, zƣI-
des ƎrnyaIalƧ bőrƖveI, kosszerű szarvaivaI, kiugrƠ
agyaraivaI Ɩs a rikƚlƠ havaii minlƎs ingeiveI, meIyekel
annyira szerelell, sokkaI feIlűnőbb voIl, minl bƎrme-
Iyik ember, akiveI HƖzag vaIaha is laIƎIkozoll.
A kƩIse|e eIIenƖre egyike voIl a csapal ,agyainak¨.
Mindenki eIismerle Karom veIeszƩIelell vezelői kƖ-
pessƖgeil, de ßoom voIl a Ieg|obb, ha lervezƖsre kerƩIl
a sor. IƠ kapcsoIalai voIlak, Ɩs kezeIni is ludla az em-
berekel: ez IehelővƖ lelle, hogy eredmƖnyesen lud|a-
nak doIgozni az Ǝrnyak kƣzƣll. Minden, ami veszƖ-
Iyezlelle a csapal |Ơ hƚrƖl vagy szemƖIyesen ßoomƖl,
polenciƎIis veszƖIyl |eIenlell.
Slephen Kenson
>90,
÷ Mondlam Olabinak, hogy marad|on a heIyƖn ÷
kezdell magyarƎzkodni Karom. ÷ Nem hillem voIna,
hogy ƚgy bepƎnikoI.
÷ Nem gondoIkodlƎI eIőre ÷ feIeIle ßoom. ÷ IeIƎIIni
egy iIyen ƩzIel meIIőI. MƖgis mil vƎrlƎI lőIe, mil le-
gyen`
÷ MƎr leI|esen mindegy ÷ velle Ǝl a szƠl HƖzag, mi-
kƣzben megveregelle a lroII kar|Ǝl. ÷ Ami lƣrlƖnl, meg-
lƣrlƖnl. Az egyelIen, ami mosl IƖnyeges, hogy mil
kezd|Ʃnk a kiaIakuIl heIyzelleI.
ßoom IepiIIanloll HƖzagra, Ɩs Ƨgy lűnl, azonnaI eI is
iIIanl a harag beIőIe. Nagyol sƠha|loll Ɩs megvakarla
busa fe|Ɩl az egyik szarva mƣgƣll. VisszaforduIl Ka-
romhoz, ma|d ƚgy szƠIl: ÷ ßocs, hogy rƎd morduIlam
haver. Azl hiszem, ez a meIƠ egy kicsil kezd az
agyamra menni.
÷ Mindannyiunknak ÷ mosoIyodoll eI Karom haIvƎ-
nyan. HƖzag azonban Ɩszrevelle, hogy a szemƖben
mƖg mindig ugyanaz a zavarodollsƎg lƩkrƣződƣll,
minl korƎbban, de igyekezell inkƎbb az ƩzIelre kon-
cenlrƎIni.
÷ Azl hiszem, mƖg mindig kihozhalunk vaIamil eb-
bőI a rumIibƠI, csak egy kicsil lƣbb ulƎna|ƎrƎsl igƖnyeI.
LƎngoIƠ Idő
28
÷ A pƖnz megƖri ÷ szƠIaIl meg KaIapƎcs az a|lƠ meI-
Ielli foleIbƠI. A nagydarab ork, szokƎsƎhoz hƚven, egy
gƖppiszloIIyaI az ƣIƖben Ʃcsƣrgƣll feIkƖszƩIve min-
denre.
Igy vƎralIan kopogƎs szakƚlolla fƖIbe a beszƖIgelƖ-
sƩkel. ßoom IepiIIanloll az aszlaIƎba Ɩpƚlell monilorra,
ma|d biccenlell KaIapƎcsnak, hogy a|lƠl nyilhal. VaI-
kűr Ɩrkezell meg, a csapal hiƎnyzƠ lag|a.
A IƎny beIƖpell ßoom irodƎ|Ǝba. SzokƎsƎhoz hƚven pƠ-
IƠ voIl ra|la, egy viseIles farmer, egy pƎr kalonai bakancs
Ɩs egy Ʃlƣll-kopoll bőr pƎncƖIdzseki. Rƣvid, kalonƎsra
nyƚrl sƣlƖl ha|a aIƠI eIőviIIanl a |ackcsalIakozƠ|a. Igy vƖ-
kony dekk voIl nƎIa, Ɩs egy ƣnvƖdeImi piszloIy az oI-
daIƎn filyegő lokban. Odacsoszogoll a faI meIIelli ka-
napƖhoz, Ɩs Iedobla magƎl.
÷ Mi a heIyzel` ÷ kƖrdezle ßoom.
÷ TƎvirƎnyƚlƎssaI figyeIlem a barƎlunkal ÷ kezdle
VaI. ÷ MelrƠvaI menl, Ƨgyhogy eIveszlellem a nyomƎl,
aminl Iemenl a fƣId aIƎ, de a IakƎsƎnƎI vƎrlam rƎ. NƖ-
hƎny perc mƧIva meg is |eIenl. ßizlos, hogy nem ƎIIl
meg Ƨlkƣzben, kƩIƣnben nem ludoll voIna oIyan gyor-
san hazaƖrni.
÷ SzƠvaI nem beszƖIl senkiveI, Ɩs nem is prƠbƎIl
mƎssaI ƩzIeleIni ÷ szƠIl kƣzbe Karom.
Slephen Kenson
>;0,
VaI a fe|Ɩl rƎzla.
÷ Nem vaIƠszƚnű, hacsak nem laIƎIkozoll vaIakiveI a
fƣIdaIallin. IgyƖbkƖnl IecsekkoIlam az emberƩnkel.
IgyƎIlaIƎn nincsenek ulcai kapcsoIalai. Csak egy kis
ƎrlalIan cƖges gyerek, semmi lƣbb. Mi vagyunk az
egyelIenek, akikel ismer.
÷ Amil mi szƖpen a magunk |avƎra fogunk fordƚlani
÷ morogla ßoom. ÷ Csak egy kicsil be keII fűlenƩnk,
hogy vissza|ƣ||ƣn szƖpen a csaIiƖrl, Ɩs ezƧllaI be is kap-
|a. MƎr ludom is, hogy hogyan csinƎI|uk.
ßoom Karomra nƖzell, aki IƎlhalƠIag meginl eIve-
szell a gondoIalaiban.
÷ Karom. Mi ez az egƖsz Iase-szeI` Mil IƎllƎI`
÷ Nem ludom ÷ rƎzla meg zavarlan a fe|Ɩl a fƖrfi. ÷
MƎr nem vagyok bizlos benne. TaIƎn csak megzavar-
lak a fƖnyek vagy a fƩsl vagy vaIami. De megeskƩd-
lem voIna. ÷ Leszegle a fe|Ɩl, ma|d gyƎmoIlaIanuI a
ha|Ǝba lƧrl. Nagyon fƎ|l HƖzagnak, hogy Karom, aki
mindig oIyan halƎrozoll Ɩs magabizlos, mosl ennyire
nem lud mil kezdeni az ƖrzƖseiveI.
÷ MegbirkƠzoI veIe, cimbora` ÷ kƖrdezle ßoom. ÷
Merl ha nem.
LƎngoIƠ Idő
30
÷ Nem, nem ÷ ocsƧdoll feI Karom, Ɩs Ƨgy lűnl, a
szeme is Iassan kiliszluI. ÷ Minden rendben van. TaIƎI-
|uk ki, hogy mi Iegyen, Ɩs csinƎI|uk, rendben`
ßoom kurlƎn bƠIinloll.
÷ OkƖ. A kƣvelkezőre gondoIlam: IImondla a lervƖl,
Ɩs megbeszƖIlƖk az eselIegesen feImerƩIő probIƖmƎkal
is. Amikor mindenkinek megvoIl a feIadala, eIbƧcsƧz-
lak egymƎslƠI, Ɩs eIinduIlak mindannyian hazafeIƖ,
hogy pihen|enek egy kevesel. KƖső Ɩ||eI voIl mƎr.
A kIub mƎr zƎrni kƖszƩIl, amikor kiIƖplek ßoom
irodƎ|ƎbƠI. Az AvaIon ßoomƖ voIl, ami nemcsak egy |Ơ
bevƖleIi forrƎsnak, hanem |Ơ ƎIcƎnak is bizonyuIl az
akciƠkhoz. Az uloIsƠ szƖlcsƧszoll vendƖg is kilƎnlor-
goll az a|lƠn a hideg bosloni ulcƎra, a szemƖIyzel pe-
dig eIkezdle kilakarƚlani a heIyisƖgel.
Karom mƎr IeƖrl a IƖpcsőn, Ɩs ma|dnem az a|lƠhoz
Ɩrl, de ekkor HƖzag sielve meIIƖ IƖpell. A fƖrfi meginl
eIveszellnek lűnl. Igyik kezƖveI a zsebƖben,
Iehorgaszloll fe||eI kuIIogoll. A mƎsik kezƖben egy bu-
kƠsisakol IƠbƎIl.
÷ HƖ! ßeloIunk mƖg egy szƠ|akƎvƖl szunya eIőll`
MƎrminl, ha van kedved beszƖIgelni. ÷ bizonylaIa-
nodoll eI a IƎny.
Slephen Kenson
?=0,
Karom bƎnalosan rƎmosoIygoll, amilőI HƖzagnak
ma|d a szƚve szakadl meg. IIgondoIkodoll egy piIIana-
lig, azulƎn megrƎzla a fe|Ɩl.
÷ Kƣsz nem. Asszem mosl |obb, ha egy kicsil egye-
dƩI maradok.
÷ OkƖ, cimbi ÷ adla meg magƎl HƖzag ÷, de bizlos`
÷ Igen, de azƖrl kƣszƣnƣm. HoInap laIƎIkozunk ÷
molyogla Karom. A sisakol az ƎIIvƖdőnƖI fogva a kar-
|Ǝra akaszlolla, Ɩs eIinduIl a sikƎlor feIƖ.
HƖzag nƖzle a fƖrfil, ahogy eImegy. Legszƚvesebben
ulƎna szaIadl voIna, de ludla, hogy liszleIelben keII
larlania a mƎsik kƚvƎnsƎgƎl. SzomorƧan sƠha|loll feI
fƖIhangosan: ÷ ßƎrcsak kƣzeI engednƖI vaIakil magad-
hoz. ßƎrcsak kƣzeI engednƖI engem.
A sikƎlorban a kiboruIl kukƎk Ɩs a szƖlszƠrl dobo-
zok baI|Ơs ƎrnyakkƖnl gubbaszlollak a hƎzak lƣvƖben.
Karom aIighogy eIinduIl, vƖsz|ƠsIƠ nevelƖsl haIIoll a
sƣlƖlbőI. Meglorpanl, Ɩs Ơvalosan a dzseki|Ɩbe re|lell
piszloIylƎska feIƖ nyƧIl.
KƖl humƎn Ɩs egy ork IƖpell eIő az egyik konlƖner
mƣgƩI. Mindannyian kopoll, szegecsekkeI Ɩs IƎnccaI
Ɩkesƚlell bőrruhƎl viseIlek. A ha|uk hosszƧ, szivƎr-
vƎnyszƚnű lƩskƖkkƖnl mered az Ɩg feIƖ. TizenƖvesek-
nek lűnlek. Az ork |Ơ egy fe||eI magasodoll a lƣbbiek
LƎngoIƠ Idő
32
fƣIƖ, de nyiIvƎnvaIƠnak lűnl, hogy az egyik humƎn a
vezƖrƩk. SƎpadlzƣId szeme voIl, vaIamiIyen beƩIlelƖs
Iehelell, ami haIvƎnyan viIƎgƚloll, de ƚrisz nem IƎlszoll
benne. VihorƎszlak. Ƈgy lűnl, vaIami nagyon feIdobla
őkel.
÷ HƖ, ember! ÷ rƣhƖcseIl a vezƖr, minl aki Ɩpp vaIa-
mi nagyon |Ơ viccel haIIoll. ÷ Mil kƖpzeIsz, hovƎ mƖsz`
Irre egyszerre lƣrl ki mindbőI a nevelƖs. Karom
kƣzben Ɩszrevelle, hogy a kƖl humƎn kezƖben ƣssze-
csukoll rugƠs kƖsek vannak, az ork pedig az irdalIan
mancsƎra egy IƎncol lekerl.
Karom fƎradlan nƖzell vƖgig a kƖl nyamvadl humƎ-
non Ɩs a nagydarab orkon, ma|d feIsƠha|loll: ÷ Ihhez
mosl nincs kedvem, kƣIyƣk. Ionlosan ƣl mƎsodperce-
lek van, hogy eIhƧzzalok, ulƎna engedek a kƚsƖrlƖs-
nek, Ɩs azzaI csiIIapƚlom a dƩhƣmel, hogy szƖlrƧgom a
pelyhƩdl seggelek.
÷ IgyedƩI, ƣreg` ÷ gƧnyoIƠdoll a csƣvesek vezƖre.
Karom gonoszuI eIvigyorodoll.
÷ Mil kƖpzeIsz le. ÷ foIylalla a csavargƠ, de nyom-
ban eIhaIIgaloll, aminl meghaIIoll egy mƖIy morgƎsl a
hƎla mƣgƩI. Lassan mindhƎrman megforduIlak, Ɩs eI-
kerekedell szemekkeI meredlek a halaImas, ezƩslbun-
dƎ|Ƨ farkasra, ahogy eIőIƖp az ƎrnyƖkok kƣzƩI. Szeme
Slephen Kenson
??0,
zƣId lűzben Ɩgell, lesle kƣrƩI haIvƎny fƖny derengell.
Ahogy visszaforduIlak, IƎllƎk, hogy Karom kƣrƩI
ugyaniIyen aura puIzƎI. Tekinlele semmi |Ơl nem ƚgƖrl.
÷ A francba! MƎgus. Iz egy mƎgus! ÷ kiƎIlolla az
egyikƩk ÷ IucoIƎs!
MegforduIlak, Ɩs a sikƎlor mƎsik vƖge feIƖ iszkoIlak.
A farkas ulƎnuk iramodoll, de Karom megƎIIƚlolla.
÷ Hagyd, Aracos! Nem Ɩrik meg a fƎradsƎgol.
Amaz megƎIIl, Ɩs keIIelIenƩI visszaforduIl.
÷ Hm. ÷ A szeIIem hang|a kƣzvelIenƩI Karom eImƖ-
|Ɩben csendƩIl. ÷ Azl hiszem, egy-kƖl harapƎs |Ơ Iecke
Iell voIna. ßƎr. nem hiszem, hogy lƧI |Ơ ƚzƩk Ienne.
A farkas egy ugrƎssaI Karom meIIƖ szƣkkenl, mi-
kƣzben aszlrƎI aurƎ|a Ƨ|ra IƎlhalalIannƎ haIvƎnyuIl.
IeInƖzell a fƖrfira: pofƎ|Ǝn farkasszerű aggodaIom lƩk-
rƣződƣll.
÷ IƠI vagy, főnƣk` ÷ kƖrdezle Aracos gondoIalban.
Karom ludla, hogy kƖpleIen Ienne bƎrmikor is eIre|-
leni a zavarƎl a szƣvelsƖges szeIIeme eIőI. Aracos kƖ-
pes voIl oIvasni az ƖrzeImeiben aszlrƎIis ƖrzƖkei rƖvƖn,
a kelle|Ʃk kƣzl IƖvő pszichoIƠgiai kapcsoIalon keresz-
lƩI. RƎadƎsuI Karom nem fogIaIkozoll azzaI, hogy
megprƠbƎI|a a szeIIem eIőI eIre|leni az ƖrzƖseil.
LƎngoIƠ Idő
34
÷ Ami azl iIIeli, voIlam mƎr |obban is ÷ feIeIle
Aracosnak. ÷ Mindeneselre nem akarok mosl errőI be-
szƖIni. Tűn|Ʃnk innen, rendben`
Igy piIIanalig azl hille, Aracos mƖg mondani akar
vaIamil, de az egy halƎrozollan farkashoz nem iIIő
vƎIIrƎndƚlƎssaI IezƎrlnak lekinlelle a doIgol.
÷ Te vagy a főnƣk ÷ dƩnnyƣgle fƖIig magƎban, ma|d
hirleIen az ezƩslƣs farkasforma opƎIos csiIIogƎsƧ kƣd-
dƖ foszIoll. NƖhƎny piIIanalig kavargoll a Ievegőben,
ma|d Iassan Ƨ| aIak bonlakozoll ki. Kerekek, kƩIIők Ɩs
egy ƩIƖs |eIenl meg eIőszƣr, ma|d Iassan kibonlakozoll
egy csiIIogƠ, vƣrƣs-fekele, |apƎn slƚIusƧ molor. A benzin-
lankon krƠm, keIla belűkkeI az Aracos feIiral csiIIogoll.
A molor mƎr |Ǝrl, amikor Karom Ǝlvelelle az egyik
IƎbƎl az ƩIƖsen Ɩs feIƩIl rƎ. IeIvelle a bukƠsisakol, mire
az eIeklronikus fƖnyerősƚlƖs azonnaI be is kapcsoIl,
nappaIi viIƎgossƎgba borƚlva a sikƎlorl. TeI|es gƎzl
adoll, Ɩs fƩslƣIő kerekekkeI rƎforduIl a Landsdovn
Slreelre. IercekkeI kƖsőbb mƎr dƖI-ßoslon feIƖ szƎguI-
doll. Ha|szoIla Aracosl, hƎlha kƖpes Iesz oIyan gyorsan
menni, hogy a zavarƠ gondoIalokal is maga mƣgƣll
hagyhassa.
Slephen Kenson
?A0,
4.
KƖsőbb az ƎgyƎban fekve Karom ƎImodoll.
Meginl lizenhal Ɩves voIl. IIszƣkƣll a kaloIikus inlƖ-
zelbőI, ahoI feInőll. Azok az ƖrzƖsek Ɩs kƖpek kƖszlel-
lƖk menekƩIƖsre, meIyek a fe|Ɩben |eIenlek meg egyre
gyakrabban Ɩs egyre erősebben. KƖpek, meIyek eI-
Ienlmondlak mindannak, amil a nővƖrek Ɩs papok la-
nƚlollak neki. KƖpleIen voIl kizƎrni az eImƖ|ƖbőI az
emberek lesle kƣrƩI IƎloll kƩIƣnƣs vibrƎIƎsokal, Ɩs az
ƖrzƖsekel, amikel oIyan sűrűn Ɩrzell az ulcƎn minden-
ki feIőI ƎramIani, hogy szinle lapinlani ludla őkel.
OIyan voIl az egƖsz, minlha hƧszgenerƎciƠnyi fƎ|da-
Iom Ɩs szenvedƖs elle voIna beIe magƎl a bosloni hƎ-
zak lƖgIƎiba, Ɩs mosl sƣlƖl IepeIkƖnl boruIna a vƎrosra.
ßoIyongoll a kƩIƣnbƣző kerƩIelek kƣzl, mƚg vƖgƩI
Roxban kƣlƣll ki, ameIy laIƎn a Iegrosszabb voIl mind
kƣzƩI. Az ƖrzeImi kƣd oll oIyan sűrű voIl, hogy vƎgni
Iehelell. TƧI szegƖny voIl, hogy ki lud|on fizelni egy
adal|ackel vaIameIyik zugkIinikƎn a szegƖnynegyed
sikƎlorainak mƖIyƖn, de vƖgƩI ƣsszekuporgaloll annyi
pƖnzl, hogy kis kƖk piruIƎk kƖpƖben meg lud|a vƎsƎ-
roIni az enyhƚlő feIoIdozƎsl a szenvedƖseire. A labIel-
lƎkal Gyƣnyƣrnek hƚvlƎk. Semmi sem szƎmƚloll
LƎngoIƠ Idő
36
ahƎnyszor bevell egyel-egyel, de ahogy lompuIl a ha-
lƎs, a vƚziƠk lƚzszer oIyan erősen rohanlƎk meg, Ɩs ő
kƖpleIen voIl mƎr kizƎrni őkel.
Igy napon a Rox egy eIhagyaloll ƖpƩIelƖben fekƩdl
magalehelelIenƩI a mocskos padIƠn. Az uloIsƠ Gyƣ-
nyƣr halƎsa mƧIƠban voIl, Ɩs ő rƎeszmƖIl, hogy nincs
pƖnze Ƨ|abb adagra. MƎr csak idő kƖrdƖse voIl, hogy
mikor kƖnyszerƩI Ǝruba bocsƎlani a sa|Ǝl leslƖl az ul-
cƎn. A szƚnek Ɩs ƖrzƖsek kezdlek visszalƖrni a borzaI-
makkaI egyƩll. Nem ludla, meddig bƚr|a mƖg eIviseIni
ezl a gyƣlreImel.
Ikkor IenlrőI csoszogƎsl Ɩs kaparƎszƎsl haIIoll. Va-
Iami mozgoll az aIsƠ szinlen. LƖIegzelvisszafo|lva vƎrl,
mikƣzben Ɩrezle, hogy Iassan |ƖggƖ dermed a rƖmƩIel-
tőI. Mindenki haIIolla a lƣrlƖnelekel a lemelőIidƖrcek-
rőI, akik haIollak leslƖl eszik, de oIykor eIő|ƣnnek a
fekelesƖgbőI, hogy friss hƧsl szerezzenek.
MegprƠbƎIla eIƖrni a rugƠs kƖsl a szakadl farmer|a
zsebƖben, de az u||ai nem engedeImeskedlek neki lƣb-
bƖ. Arra sem ludla rƎbƚrni a leslƖl, hogy odƖbb kƧsz-
szon, Ɩs eIre|lőzzƣn vaIahovƎ. Csak fekƩdl oll lehelel-
IenƩI Ɩs arra gondoIl, laIƎn |obb is, ha a IidƖrcek rƎla-
IƎInak, Ɩs vƖgel velnek ennek a vƖgel nem Ɩrő szenve-
dƖsnek Ɩs kiIƎlƎslaIan kƩzdeIemnek. A kaparƎszƎs
Slephen Kenson
?90,
egyre erősƣdƣll, a rozoga IƖpcső pedig recsegve |eIezle
a rƖmek kƣzeIedlƖl.
Kellen voIlak. HaIollszƩrke, szőrleIen bőrƩk rƎn-
cokba gyűrődƣll a csonl|aikon. RuhƎkbƠI maradl ron-
gyokba lekerlƖk bűzIő leslƩkel, feIlehelőIeg nƖhai ƎI-
dozalaikrƠI szedhellƖk Ie. HosszƧ, csonlos u||aikon a
kƣrmƣk ƖIes karmokkƎ lorzuIlak. MegnyƧIl, sovƎny
arcukon aIig IƎlszƠdoll a pengevƖkony, vƖrleIen szƎ|,
meIyben ƖIes lƖpőfogak sorakozlak. IehƖr, vak sze-
mƩk a semmibe bƎmuIl. A Ievegőbe szimaloIlak, Ɩs
azonnaI megƖrezlƖk Karom fƖIeImƖl. SzƎmukra ez voIl
a zsƎkmƎny semmiveI ƣssze nem lƖveszlhető szaga.
Lassan kƣzeIedlek feIƖ|e. Az egyik szƩrkƖs hƧssƎ ro-
hadl nyeIvƖveI megnyaIla a szƎ|a szƖIƖl. Karom Ɩrezle,
hogy a rellegƖs gombƠccƎ sűrűsƣdik a lorkƎban.
HirleIen fƖny gyƧIl a heIyisƖgben oIyan ragyogƎssaI,
amil vaIahogyan mƖg a lemelőIidƖrcek is IƎllak. Za-
varlan hƎlrƖbb hƧzƠdlak, ekkor a fƖnyessƖgbőI egy
aIak IƖpell eIő. A faIon kereszlƩI Ɩrkezell, minlha az
oll sem Iell voIna. IƠkƖpű, magas fƖrfi voIl. RuhƎ|a
maga is ragyogƎs. Igyik kezƖben hosszƧ fabolol lar-
loll, a mƎsikkaI a szƣrnyekre mulaloll. Mennydƣrgő
hang|Ǝba vaIƠsƎggaI beIeremegell az ƖpƩIel.
LƎngoIƠ Idő
38
÷ ŮLLI! ÷ parancsoIla. ÷ Hagy|Ǝlok bƖkƖn! A vƖdeI-
mem aIall ƎII.
Karom feIpiIIanloll, Ɩs azok az angyaIok |ulollak
eszƖbe, akikrőI a nővƖrek Ɩs az ƎrvƎk mesƖIlek gyak-
ran. A fƖrfi gyƣnyƣrű voIl, az ƎIlaIa Ǝraszloll fƖny pe-
dig meIeg Ɩs vƖdeImező. A IidƖrcek azonban nem ƚgy
gondoIlƎk.
Magukhoz lƖrve a sokkbƠI, ƖIes sikoIIyaI ronlollak
az idegenre. A fƖrfi nem IƖpell fƖIre, csak megIendƚlel-
le a bol|Ǝl, Ɩs fe|be vƎgla az egyikel. Az hƣrƣgve esell
hanyall, a fƣIdre rƎnlva lƎrsƎl is. A bol ismƖl a magas-
ba emeIkedell, Ɩs kƖkes szikrƎkal szƠrl magƎbƠI. A
lemelőIidƖrcek nem merlek Ƨ|bƠI lƎmadni. AmiIyen
gyorsan csak fa|lƎ|uklƠI leIIell, eImenekƩIlek.
A ragyogƠ aIak kƣzeIebb IƖpell Karomhoz, Ɩs meg-
Ɩrinlelle a vƎIIƎl. A IƎlƎsa kezdell huIIƎmzani, a fe|Ɩ-
ben pedig vaIami oIyan erőveI IƩklelell, hogy ma|d
szƖlvelelle a koponyƎ|Ǝl.
÷ Ne aggƠd| ÷ mondla a fƖnyember minden rendben
Iesz. Mosl mƎr bizlonsƎgban vagy.
AzulƎn egy kƩIƣnƣs daIl kezdell ƖnekeIni, mire Ka-
rom Iassan mƖIy ƎIomba merƩIl.
AllƠI kezdve a Rox szƖIƖn Iakoll egy kis IakƎsban
Iase-szeI. Megkezdődƣll a lanuIƎs időszaka. Karom
Slephen Kenson
?;0,
mindig lƩreImelIen Ɩs ideges voIl, ha nem sikerƩIl va-
Iami, de Iase nem bosszankodoll emiall. Mindig azl
mondla, hogy ez az ő korƎban lermƖszeles. Hamar
meglanuIla, hogy amil eddig Ɩrzell Ɩs IƎloll, azok nem
az őrƩIlsƖg |eIei, hanem az Ɩbredező mƎgikus kƖpessƖ-
geiƖ, meIyekel mƖg nem ludoll konlroIIƎIni. De hama-
rosan meglanuIla, hogyan hasznƎI|a őkel Ɩs mƖg sok-
kaI lƣbbel is. Az egyƩllƖIƖs sorƎn Karom rƎƖbredl,
hogy lƣbbel Ɩrez Iase irƎnl, minl egy hƎIƎs lanƚlvƎny,
akil megmenlellek. SzereImes voIl, Ɩs Iase is szereImes
voIl beIƖ. Iz az egyƩllƖIƖs voIl Karom ƖIelƖnek Iegre-
mƖnyleIibb Ɩs IegboIdogabb időszaka. OIyan voIl,
minlha egy ƎIom vƎIl voIna vaIƠra, Igy napon Iemen-
lek a kƣzeIi boIlba, merl Karom mindig megƖhezell a
gyakorIalok ulƎn. Annyira eImerƩIl az ƖleIek kƣzli vƎ-
IogalƎsban, hogy csak egy morgƎssaI feIeIl Iase-nek,
amikor az szƠIl, hogy kimegy, merl hasznƎIni akar egy
nyiIvƎnos leIekomol. NƖhƎny percceI kƖsőbb molorok
dƩbƣrgƖsƖl haIIolla, ma|d fegyverropogƎsl. HirleIen
nƖhƎny lƣIlƖny Ǝlszakƚlolla, Ɩs sziIƎnkokra robbanlolla
az ƩzIel abIakail, ő pedig a lƣbbi vƎsƎrIƠvaI egyƩll a
fƣIdre velelle magƎl. MiulƎn a molorok ismƖl feIbő-
dƩIlek, ma|d haIIhalƠan eIlƎvoIodlak, Karom kirohanl
LƎngoIƠ Idő
40
az ulcƎra. Mindenl ƩvegsziIƎnkok Ɩs szƖlszƠrƠdoll
csomagok borƚlollak.
HirleIen megdermedl, Ɩs fƎ|daImƎl az Ɩgnek ƩvƣI-
lƣlle. Iase az aszfaIlon fekƩdl egy, egyre ler|edő vƖrlƠ-
csƎban. Karom odarohanl hozzƎ Ɩs a fe|Ɩhez lƖrdeIl.
Az arcƎl kƖl lenyerƖbe fogla, Ɩs a nevƖn szƠIƚlgalla Ƨ|ra
meg Ƨ|ra, Ǝm Iase nem vƎIaszoIl lƣbbƖ. Karom feIpiI-
Ianloll, de mƎr csak az eIviharzƠ banda hƎlƎl IƎlla.
Meg merl voIna eskƩdni rƎ, hogy nevelƖsl haII. Segƚl-
sƖgƖrl kiƎIloll, ma|d magƎba roskadva sƚrl a fƖrfi lesle
feIell, akil |obban szerelell, minl magƎl az ƖIelel.
KƖsőbb Karom ismƖl a kƣzƣs IakƎsukban voIl. A bƧ-
lorok a faIhoz IapuIva figyeIlƖk, aminl Karom a szoba
kƣzepƖn lƖrdepeI, kezƖben szƖnneI Ɩs feslƖkkeI a csu-
pasz padIƠra ra|zoI. Igy nagy Ɩs benne egy kisebb
nƖgyzelel feslell, meIynek a beIse|Ɩben egy szabƎIyos
hƎromszƣg kapoll heIyel. A kƖl nƖgyszƣg kƣzƣll a ha-
laIom rƧnƎi Ɩs szimbƠIumai sorakozlak szabƎIyos
rendben. IIővell egy kis bronz Ʃslƣl, egy ƖIes ezƩsl
kƖsl, ma|d feIƎIIl, Ɩs mikƣzben kƣrbe|Ǝrl, meggyƧ|loll
nƖgy gyerlyƎl az idƖző kƣr menlƖn. NemsokƎra egy
kis haIom szƖn izzoll az Ʃslben, amihez Karom nƖmi
lƣm|Ɩnl adoll. RƖszegƚlően Ɩdes iIIal lƣIlƣlle be a szobƎl.
Slephen Kenson
@=0,
KƖzbe fogla a kƖsl, Ɩs egy vƖkony vƎgƎsl e|lell ke-
reszlbe a lenyerƖn. VƖr buggyanl eIő. SƣlƖlvƣrƣs vƖr.
HƎrom csepp huIIoll a szƖnre, s az nyomban sisleregni
kezdell. Ƈ|abb hƎrom, ma|d mƖg hƎrom kƣvelle. Gyor-
san bekƣlƣlle a sebel egy fehƖr seIyemkendőveI, Ɩs
kƎnlƎIni kezdell. Minden dƩhƖl Ɩs bƎnalƎl kiadla ma-
gƎbƠI, mikƣzben a vƖr oIyan csƚpős szaggaI Ɩgell, hogy
kƣnnybe IƎbadl a szeme. ßeIenƖzell a lűzbe, Ɩs feIidƖz-
le magƎban Iase haIolli mƎgIyƎ|Ǝl, ma|d a vƖrre piIIan-
loll, Ɩs Iase vƖrƖre gondoIl, ameIy a kezƖhez Ɩs a ruhƎ-
|Ǝhoz lapadl. Az AszfaIl IalkƎnyokra koncenlrƎIl, akik
Iase haIƎIƎƖrl voIlak feIeIősek, mire a lűz vƎIaszuI feI-
morduIl.
KƖsőbb azon az Ɩ||eIen rƎlaIƎIl a bandƎra. Ŷppen
szƠrakozlak, mƖIyen a lerƩIelƩkƣn, egy zsƎkulca vƖ-
gƖben. A szƖlszƠrl ƩvegekbőI Ɩs Ʃres chiplarlƠkbƠI
ƚlƖIve nem rƖgen |ulhallak nƖmi nuyenhez. Karom
csak ƎIIl, Ɩs nƖzle, hogyan ƩnnepeInek, isznak Ɩs rƣ-
hƣgnek azok ulƎn, hogy megƣIlƖk a Ieg|obb emberl,
akil vaIaha ismerl. A harag vƣrƣs kƣdƖbe merƩIl hirle-
Ien minden, amil IƎloll Ɩs Ɩrzell. GyűIƣIle őkel. II
akarla puszlƚlani mindel. Iobban akarla ezl, minl bƎr-
mi mƎsl. Az egyikő|Ʃk Ɩszrevelle, ahogy Karom oll
ƎIIl, de sosem ludla mƎr figyeImezlelni a lƣbbiekel.
LƎngoIƠ Idő
42
A mƎgus feIemeIle kar|Ǝl a magasba, Ɩs az Ɩgnek ki-
ƎIlolla a IeIkƖben feIgyƩIemIell gyƣlreImel, mire vƣrƣs
IƎngok csaplak eIő leslƖbőI Ɩs vƖgighƣmpƣIyƣglek az
ulcƎn. A lűz mindenl feIemƖszlell, ami az Ƨl|Ǝba ke-
rƩIl, akƎr ha a pokoI lƩze Iell voIna. Leglƣbb|Ʃknek
odaforduIni sem voIl ide|e, mieIőll a forrƠsƎg Ǝradala
eIƖrle voIna. MƎsodpercek aIall megfekeledell a bőrƩk,
a ha|uk pedig porrƎ Ɩgell. A molorok benzinlank|ai
egyesƖveI robbanlak feI, akƎr az aknƎk. A delonƎciƠ
fekele korommaI feslelle feI a kƣzeIi hƎzak faIƎra az
eImƧIl mƎsodpercek borzaImail.
Karom csak ƎIIl a sikƎlor be|ƎralƎnƎI, Ɩs nƖzle aminl
mindez meglƣrlƖnik. MƖg csak eI sem finlorodoll a
rƖmsƖgek IƎllƎn. Az egyelIen gondoIala az voIl, hogy
IƎlni akar|a, amikor megfizelnek azok, akik ezl a kibƚr-
halalIan fƎ|daImal okozlƎk neki. A pokoIi lűz |eges
ƖrinlƖs voIl az ő harag|Ǝhoz kƖpesl, amil akkor Ɩs oll
Ɩrzell.
Hamar eIcsendesƩIl minden. A molorok mƖg sokƎig
IƎngoIlak fekele, csƚpős fƩslƣl okƎdva magukbƠI. Az
eIszenesedell leslek oll heverlek, ahoI a puszlƚlƎs eIƖr-
le őkel. Leglƣbben azl sem foglƎk feI, mi lƣrlƖnik Ɩs
miƖrl. Karom arcƎn kƣnnyek szaIadlak Ie, ahogy a ro-
mokal bƎmuIla.
Slephen Kenson
@?0,
÷ ßocsƎss meg ÷ sullogla, ma|d hƎlal fordƚloll, Ɩs
anƖIkƩI hogy visszanƖzell voIna, eImenl. A lenyerƖn a
seb egyre csak IƩklelell Ɩs fƎ|l. Ƈgy Ɩrezle, minlha ki-
szipoIyozlƎk voIna a leslƖl Ɩs ezzeI egyƩll a IeIke egy
kis darab|Ǝl is.
A fƣIdƣn fekƩdl. MƖIyen ßoslon gyomrƎban a kala-
kombƎk belon IabirinlusƎban. A fƣIdel feslƖkkeI Ɩs
vƖrreI ra|zoIl mƎgikus szimbƠIumok borƚlollƎk, kƣrben
a faI ƎrnyƖkƎban sƣlƖl aIakok kƎnlƎIlak. A fe|e feIelli
csƣvƣn egy rongyokba bugyoIƎIl, eIsorvadl lesl IƠgoll
a nyakƎnƎI fogva feIakaszlva. A koponyƎvƎ aszoll fe|
Iassan feIƖ forduIl. A szemei haIovƎny lűzben Ɩglek,
rƎncosra aszoll arca Ɩs megsƎrguIl fogai hƎlborzonga-
lƠ grimaszba rendeződlek. Recsegő hang szƠIaIl meg
Karom eImƖ|Ɩben.
HeIIo, apa ÷ mondla. ÷ RƖgen laIƎIkozlunk.
Karom zihƎIva ugroll feI az Ǝgyban. A vƖre zubogƎ-
sa Ɩs a meIIkasƎban dƩbƣrgő szƚvverƖse leI|esen belƣI-
lƣlle az ƖrzƖkeil. LerƎnlolla magƎrƠI a hideg vere|lƖk-
tőI nyirkos lakarƠl, Ɩs az Ǝgy szƖIƖre ƩIl. IIőreha|oIl, Ɩs
Ơvalosan dƣrzsƣIgelni kezdle a haIƎnlƖkƎl. Lassan a
szƣrnyű rƖmƎIom fakuIni kezdell. I|eszlően vaIƠsƎgos
voIl.
LƎngoIƠ Idő
44
MƎr lƣbb minl egy Ɩve nem ƎImodoll errőI. Mosl
visszalƖrl, Ɩs Ɩpp oIyan borzaImas voIl, minl mindig.
A Iegrosszabb az egƖszben, hogy minden ponlosan ƚgy
lƣrlƖnl. MagƎhoz hƚvoll egy dƩhƣngő szeIIemel, hogy
bosszƧl ƎIIhasson az AszfaIl IalkƎnyokon. Az a szeIIem
pedig mƖg mindig ezen a viIƎgon kƠboroIl vaIahoI.
TaIƎn azƖrl lƖrl vissza az ƎIom, merl Karom Ƨgy Ɩrez-
le, IƎlla aznap Iase-l. ßƎr Iehel, hogy a mana huIIƎmok Ɩs
fIukluƎciƠk miall hille, hogy IƎlla ől. Karom nem oszlo-
zoll a HaIIey-Ʃslƣkƣs mialli hiszlƖriƎban, de azl ő is be-
ismerle, hogy moslanƎban furcsa doIgok lƣrlƖnlek.
÷ Nem ÷ mondla magƎnak. ÷ ßizlosan ől IƎllam, de
va|on miƖrl |eIenl meg` TaIƎn figyeImezlelni akar
vaIamire`
Az egyelIen probIƖma azzaI, hogy ha vaIaki mƎgus
az az, hogy nem lud megmagyarƎzni mindenl, amil IƎl.
Hanyall dobla magƎl a pƎrnƎkra, Ɩs a mennyezelel
bƎmuIla. ßekapcsoIla a fe|i beƩIlelƖsƖben az ƠrƎl, mire
kis kƖk szƎmok |eIenlek meg a szeme eIőll: 04:45:14.
Csak nƖhƎny ƠrƎl aIudl. KikapcsoIla az ƠrƎl Ɩs meg-
forduIl, de nem ludoll mƖg sokƎig eIaIudni. Amikor
vƖgre sikerƩIl, nem ƎImodoll, de kƖpleIen voIl szaba-
duIni allƠI az ƖrzƖslőI, hogy vaIami szƣrnyűsƖg van
kƖszƩIőben.
Slephen Kenson
@A0,
5.
Nagyon Iassan lƖrl magƎhoz ßridgel O'Rourke. Az
eImƖ|Ɩl homƎIyosƚlƠ sűrű kƣd kezdell feIemeIkedni,
ulal engedve az emIƖkeknek. A KeIIyben voIl nƖhƎny
barƎl|ƎvaI, Ɩs egy kicsil lƣbbel ivoll a keIIelƖnƖI. A női
mosdƠ feIƖ induIl, amikor erős karok ragadlƎk meg.
KƖpleIen voIl mozduIni a vasmarkok szorƚlƎsƎban, Ɩs
Ɩrezle, hogy a larkƠ|Ǝnak nyomnak egy lapaszl. Az
aIlalƠ gyorsan fe|lelle ki halƎsƎl, eIszakƚlva ßridgelel a
ludalƎlƠI Ɩs a kocsma nyƩzsgƖsƖlőI.
Kezdle Iassan feIfogni a kƣrƣlle IƖvő viIƎgol. Ha-
nyall fekve Iebegell, ahogy ugyanazok az erős kezek
foglƎk a bokƎ|Ǝl Ɩs a vƎIIƎl. ƀvalosan feIemeIle a fe|Ɩl.
A IƎbƎl egyelIen halaImas kƖz szorƚlolla saluba. Igy
ork keze. A IegvisszalaszƚlƠbb melahumƎn voIl, akil
eddigi ƖIele sorƎn IƎloll. HoIlsƎpadl, szƩrke bőre ki-
dudorodoll, ahovƎ a beƖpƚlell leslpƎncƖI Iemezei ke-
rƩIlek. KƖl sƎrgƎs agyar lƩremkedell ki a szƎ|ƎbƠI,
gombszerű szeme pedig vaIƠsƎggaI eIveszell a bozon-
los szemƣIdƣk aIall. OIyan kƣnnyedƖn ville a IƎnyl,
minlha csak peheIybőI voIna.
ƀvalosan hƎlraforduIl, hogy IƎssa a mƎsik aIakol is,
aki a vƎIIƎl larlolla. Igy lroII voIl az. MƖg sa|Ǝl fa|lƎ|Ǝnak
LƎngoIƠ Idő
46
is groleszk parƠdiƎ|a voIl. Az arca rƎncokba gyűrődƣll
hƧsmasszƎnak lűnl, ebbőI csak aIig kƩIƣnƩIl eI a szƎ|a,
az orra Ɩs a szeme. Ie|e lele|Ɩn hƎrom kƩIƣnbƣző mƖre-
tű Ɩs formƎ|Ƨ szarv meredezell. ßridgel hirleIen nem
ludla eIdƣnleni, fogvalarlƠi kƣzƩI meIyik az olrombƎbb.
Ahogy egyre |obban magƎhoz lƖrl, eIuraIkodoll ra|la
a fƖIeIem Ɩs a kƖlsƖgbeesƖs. Vergődni kezdell, Ɩs sikoI-
lani prƠbƎIl, de a szƎ|Ǝl belƣmlƖk. KƩzdeImƖveI csak
annyil Ɩrl eI, hogy a melahumƎnok szorƚlƎsa erősƣ-
dƣll, ő pedig egy nyikkanƎssaI eIcsendesƩIl.
÷ Asszem Ɩbren van ÷ szƠIl az ork a lƎrsƎnak, mi-
kƣzben ßridgelre nƖzell fenyegelően. A IƎny a piIIan-
lƎslƠI mozduIalIannƎ dermedl.
Ŷrezle, hogy a nagydarab ork egyszerre gyűIƣIi Ɩs
kƚvƎn|a ől. IorrƠsƎg ƣnlƣlle eI a leslƖl, mire Ƨ|bƠI rƎn-
galni kezdle magƎl, de esƖIyleIen kƩzdeIem voIl.
÷ MegIegyinlsem` ÷ kƖrdezle a lroII.
Az ork a fe|Ɩl rƎzla.
÷ ŮƎ, hagyd! Ƈgyis mind|Ǝrl oll vagyunk.
Ahogy ßridgel kƣrƩInƖzell, IƎlla, hogy egy eIhagya-
loll foIyosƠn haIadnak komƠlosan. A faIak repedezel-
lek Ɩs mocskosak voIlak, nƖhoI feslell ƎbrƎk larkƚlollƎk
őkel. Ill-oll rozsdƎs IƎmpƎsok IƠglak a faIon, meIyek-
bőI vaIamifƖIe foszforeszkƎIƠ anyag Ǝraszloll magƎbƠI
Slephen Kenson
@90,
nƖmi viIƎgossƎgol, ezƎIlaI az egƖsz aIagƧl haIvƎnyzƣId
fƖnyben derengell. A melahumƎnok csizmƎi oIykor
pocsoIyƎban cuppanlak hangosan. Ahogy a IƎny IenƖ-
zell, IƎlla, hogy a padIƠn ƣsszegyűIl vƚzlƠcsƎk kƣrƩI
mindenfƖIe huIIadƖk van szƖlszƠrva. HirleIen sullo-
gƎsra kapla feI a fe|Ɩl, de a sƣlƖlsƖg nƖhƎny mƖlerreI
odƖbb mƎr szƎmƎra ƎlIƎlhalalIannƎ sűrűsƣdƣll. Meg
merl voIna eskƩdni rƎ, hogy Ǝrnyakal IƎl mozogni.
HaIIoll lƣrlƖnelekel arrƠI, hogy ßoslon aIall vaIƠsƎ-
gos Iabirinlus aIakuIl ki a rƖgi kalakombƎkbƠI Ɩs mel-
rƠaIagulakbƠI. TƣrlƖnelekel, meIyek eImesƖIlƖk, hogy
ezekben a |Ǝralokban ulcai bandƎk, lemelőIidƖrcek Ɩs
ki lud|a mƖg mifƖIe szƣrnyűsƖgek vadƎsznak emberi
hƧsra. Sosem hille eI ezekel a mesƖkel ÷ egƖszen mos-
lanƎig.
Igyszer csak megƎIIlak egy vasa|lƠ eIőll. ßridgel
iIyel eddig csak a lrideƠn IƎloll, lengeraIall|ƎrƠkon.
Igy nagymƖrelű acƖIkerƖk voIl a kƣzepƖn, azl eIfor-
galva Iehel a zƎral oIdani. Az ork Ǝladla a IƎnyl a
lroIInak, aki oIyan kƣnnyedƖn velelle ől a vƎIIƎra, minl
egy gyerekel, Ɩs fƩIsikelƚlő nyikorgƎs kƚsƖrelƖben ki-
nyilolla az a|lƠl. Ahogy beIƖplek ra|la, a lroIInak egƖ-
szen Ie keIIell ha|oInia, hogy befƖr|en.
LƎngoIƠ Idő
48
Az a|lƠ mƣgƣll egy lƖgIafaIƧ foIyosƠ nyƚIl. A faIakon
rendes IƎmpƎk viIƎgƚlollak, a padIƠ pedig a kƣrƩImƖ-
nyekhez kƖpesl liszla voIl. A foIyosƠ vƖgƖl egy vaslag
bƎrsonyfƩggƣny zƎrla Ie. Az ork fƖIreha|lolla azl, Ɩs
mindannyian beIƖplek. A benli IƎlvƎnylƠI ßridgelnek
lƎlva maradl a szƎ|a.
A faIakal fekele Ɩs mƖIykƖk, aranyszegƖIyű drapƖri-
Ǝk borƚlollƎk, s ellőI az egƖsz heIyisƖg inkƎbb egy sƎ-
lorra hasonIƚloll. A padIƠra faIlƠI faIig dƚszes szőnye-
gel feklellek. KƣzƖpen egy anlik kanapƖ Ɩs kƖl faragoll
IƎbƧ szƖk kapoll heIyel.
Az egyelIen fƖnyforrƎs a szemkƣzli faIba Ɩpƚlell
kandaIIƠban IobogƠ lűz voIl. IƖnye csiIIogva verődƣll
vissza a faIi poIcokon Ɩs a lűzheIy meIIelli aszlaIon IƖ-
vő krislƎIyokrƠI. MeIeg voIl odabenl, Ɩs erős fűszer-
szag csapla meg az orrukal. ßridgelnek oIyan ƖrzƖse
lƎmadl, minlha egy gyƠgynƣvƖnyes kerlben Iellek
voIna ÷ bƎr ő mƖg sosem IƎloll oIyal. A keIIemes hő-
mƖrsƖkIel eIIenƖre a IƎny megborzongoll aminl a lroII
Ielelle a dƚvƎnyra. I|edlen nƖzell kƣrbe Ƨ|bƠI.
Hc| taguck? ÷ kƖrdezle magƎlƠI.
Mikƣzben a lroII kioIdozla a szƎ|Ǝl, eIgondoIkodoll
ra|la, hogy eIrohan|on-e. Hamar eIvelelle az ƣlIelel,
miveI bizlosan nem ludnƎ Iegyűrni az Ƨl|Ǝba ƎIIƠ
Slephen Kenson
@;0,
melahumƎnokal: rƎadƎsuI fogaIma sem voIl rƠIa, hogy
merre induI|on. ßizlos haIƎI vƎrna rƎ a fƣIdaIalli |Ǝra-
lok kaolikus rendszerƖben.
÷ Ki a franc vagylok` ÷ lƣrl ki beIőIe kƣveleIődzőn a
kƖrdƖs. ÷ HoI a pokoIban vagyunk`
÷ Az ollhonomban vagy, gyermekem ÷ haIIalszoll
egy rikƎcsoIƠ hang. ÷ LƖgy ƩdvƣzƣIve!
A lroII hirleIen feIegyenesedell, minl egy diƎk, ami-
kor a lanƎr beIƖp a lerembe. Mƣgƣlle ßridgel egy fƣI-
dig Ɩrő seIyemkƣpenyl viseIő ƣregasszonyl IƎloll eIő-
IƖpni az egyik faIiszőnyeg mƣgƩI. A ruha aIƠI csak a
hosszƧ u||Ƨ csonlos kƖzfe|e IƎlszoll ki, ahogy egy gƣrbe
bolol szorongal a kezƖben. A fe|Ɩl Ɩs a vƎIIƎl egy sƣlƖl
szƚnű kƣlƣll kendőbe bƧ|lalla. Lassan kƣzeIebb cso-
szogoll. A bol vƖge mƖIy nyomokal hagyoll a sző-
nyegben.
Ahogy kƣzeIebb Ɩrl, ßridgel gondosan megnƖzle ől.
Gyűrƣll arca Ɩs gƣrbe orra oIyan voIl, akƎr a mesebeIi
boszorkƎnyoknak. HosszƧ, csonlos ƎIIƎn nƖhƎny őszes
szőrszƎI nőll. A bőre sƎpadl, Ɩs nƖhoI mƎ|foIlosnak IƎl-
szoll. MegƎIIl nƖhƎny IƖpƖsnyire ßridgellőI, Ɩs magƎ-
ban kuncogni kezdell.
÷ Igen, ƩdvƣzƣIIek szerƖny ha|IƖkomban ÷ nƖzell vƖ-
gig ra|la az ƣregasszony. ÷ MƎr nagyon vƎrlaIak.
LƎngoIƠ Idő
50
÷ Ki. Ki maga` ÷ dadogoll a IƎny. A vƖnsƖg moso-
IyƎlƠI kirƎzla a hideg. A vƖkony szƎ|bƠI ƖIes fogak viI-
Ianlak eIő. .
÷ SzƠIƚlhalsz MamƎnak, kedvesem ÷ mondla ÷,
ahogy mindenki.
÷ Idehozluk, ahogy kƖrled Mama. ÷ A lroII Ƨgy
morgoll, minlha lƖnyIeg az any|Ǝhoz szƠIna.
ßridgel egy piIIanalra eIgondoIkodoll, hogy vaIƠban
ƚgy van-e. Nehezen ludla eIkƖpzeIni, bƎr az ƣreg hƎr-
pia eIƖg idősnek lűnl, hogy bƎrkinek IegaIƎbb az Ʃk-
any|a Iehessen.
Mama feIemeIle a kezƖl, hogy meg lud|a simogalni a
lroII ƎIIƎl.
÷ Nagyon |ƠI csinƎIlad kedvesem ÷ dicsƖrle negƖde-
sen. ÷ Nagyon |ƠI.
A lroII vaIƠsƎggaI ragyogoll a bƩszkesƖglőI, mikƣz-
ben a be|Ǝral meIIƖ IƖpell. Mama kƣzben IeƩIl
ßridgelleI szemben az egyik szƖkre. A IƎny gyorsan
kƣrƩInƖzell, menekƩIő ulal keresve ebbőI az őrƩIelbőI,
ahovƎ akaralƎn kƚvƩI keveredell.
÷ Ŷs mosl mulasd magad, kedvesem!
Mama eIőredőIl, mindkƖl kezƖveI a bol|Ǝra lƎmasz-
kodva. MiheIyl a lekinlelƩk laIƎIkozoll, a IƎny meg-
dermedl ƩIlƖben. OIyan ƖrzƖse voIl, minlha ez az őrƩIl
Slephen Kenson
A=0,
boszorkƎny egyenesen a IeIkƖbe bƎmuIna. IrƠbƎIla eI-
fordƚlani a lekinlelƖl, de kƖpleIen voIl rƎ. Mama bűbƎ|a
mozduIalIansƎgra kƖnyszerƚllelle. ßridgel magƎban
fohƎszkodoll, hogy Ɩr|en mƎr vƖgel a piIIanal, ami egy
ƣrƣkkƖvaIƠsƎgnak lűnl. VƖgƩI a banya pisIogoll, Ɩs a
varƎzsIal meglƣrl.
÷ Nagyon |Ơ ÷ molyogla az ƣregasszony sokkaI inkƎbb
magƎnak, minl bƎrki mƎsnak. ÷ Nagyon is megfeIeIsz.
÷ De mire` ÷ rƖmƩIdƣzƣll ßridgel. ÷ Mil akar lőIem`
÷ Az Ƨ| barƎlaid Ɩs az ƩgyƩk miall vagy oIyan kƩ-
IƣnIeges, kedvesem.
÷ IogaImam sincs, mirőI beszƖI ÷ hazudoll ƣszlƣn-
szerűen.
÷ Dehogynem ludod. A Lovagok kƣzƖ larlozoI. Ne-
kem pedig szƩksƖgem van vaIakire, aki kƣzƩIƩk vaIƠ,
de azƖrl nem lƧI rƖgƠla. Te mƖg Ƨ|nak szƎmƚlasz. Nem
sokal ludnak rƠIad, rƎadƎsuI fialaI vagy, Ɩs erős. ÷ A
banya kinyƧIl, Ɩs csonlos u||aivaI megsimogalla
ßridgel aIkar|Ǝl.
÷ KƖrem, enged|en eI! ÷ kƣnyƣrgƣll kƖlsƖgbeesellen
a IƎny. ÷ Nem csinƎIlam semmil. KƖrem, ne bƎnlson.
÷ A hang|a egyre haIkuIl ahogy Mama eImosoIyodoll.
÷ ßƎnlani` ƀ nem, gyermekem. IƖIreƖrlellƖI. De-
hogyis akarIak Ɩn lƖged bƎnlani. IgyƎIlaIƎn nem. ÷
LƎngoIƠ Idő
52
Mikƣzben beszƖIl, Ƨgy ingalla a fe|Ɩl minl egy nagy-
mama, ha az unokƎ|a naiv kƖrdƖseire feIeI.
÷ Akkor miƖrl.
÷ SƖrlelIenƩI keIIesz nekem, kedvesem ÷ ahogy a ba-
nya a ,keIIesz¨ szƠl kimondla, ƣsszeszoruIl ßridgel
lorka. Ƈgy Ɩrezle, Ɩpp mosl kapoll meghƚvƎsl egy va-
csorƎra, ahoI ő Iesz a fő fogƎs. HirleIen meginl eszƖbe
|ulollak a huIIazabƎIƠkrƠI Ɩs vƎmpƚrokrƠI szƠIƠ lƣrlƖ-
nelek. Az ƣreg fƧria piIIanlƎsƎnak sƧIya aIall vaIƠsƎg-
gaI ƣsszeroppanlak az idegei. Az egyre fokozƠdƠ fƖIe-
Iem gƣrcsbe rƎnlolla izmail. A boszorka ƖIvezelleI
szƚvla magƎba a rellenel szagƎl.
÷ Ƈgy ÷ nyekergell a hƎrpia. ÷ Nagyon is megfeIeIsz
nekƩnk. Igaz, drƎgasƎgom`
NekƩnk` ÷ lűnődƣll ßridgel magƎban.
Mama a bol|Ǝra lƎmaszkodva feIƎIIl, Ɩs a kandaIIƠ-
hoz csoszogoll. Vigyorogva forduIl vissza ßridgel feIƖ,
Ɩs csonlos u||ƎvaI kƣzeIebb inlelle a IƎnyl.
÷ Gyere ÷ hƚvogalla. ÷ NƖzd!
A IƎngok hirleIen kicsaplak a kƎIyhƎbƠI. ßridgel pe-
dig sikoIlva kapla maga eIƖ a kezƖl, Ɩs egƖszen a faIig
hƎlrƎIl. Oll a fƣIdre rogyoll, Ɩs kƖlsƖgbeesellen csap-
kodla a leslƖl kezeiveI, mƚg vƖgƩI Ɩszrevelle, hogy
semmi|e sem Ɩgell meg. MiulƎn kissƖ megnyugodoll,
Slephen Kenson
A?0,
eIkerekedell szemmeI bƎmuIla az Ƨ| |ƣvevƖnyl. A he-
IyisƖg kƣzepƖn a fƣId fƣIƣll egy IƎngleslű szeIIem Ie-
begell. A IƎny meg merl voIna eskƩdni, hogy egy fehƖ-
ren izzƠ szempƎr bƎmuI rƎ vƎrakozƠn Ɩs Ɩhesen.
÷ Igen ÷ sullogla a IƖny. Hang|a oIyan voIl akƎr a lűz
ropogƎsa. ÷ Iz nagyon is megfeIeI. A fƖIeIme a kuIcs Ɩs
a kapu.
ßridgelel Iassan az Ǝ|uIƎs kerƩIgelle. Arca eIsƎpadl,
keze remegell ahogy amaz beszƖIl, Mama pedig egyre
eIƖgedellebben vigyorgoll.
÷ Nagyszerű. Akkor a liƖd, GaIIov drƎgasƎgom.
ßridgel haIƎIravƎIlan nƖzle a szeIIemel, aminl lűzgo-
IyƠvƎ vƎIlozik, Ɩs egyenesen feIƖ|e szƎguId. IrƠbƎIl fƖI-
reha|oIni, de csak annyi ide|e voIl, hogy az arca eIƖ
kap|a a kezƖl. A leslƖl egyelIen szempiIIanlƎs aIall bo-
rƚlollƎk eI a IƎngok, de a hƧsƎl ezƧllaI sem Ɩgelle.
Irezle, ahogy a lűz kulakodva az eImƖ|Ɩbe haloI, Ɩs
onnan egyenesen a IeIkƖbe. A lűzszeIIem kƣzeIedlƖre
ludala riadlan iszkoIl eI az ƧlbƠI. Lassan az egƖsz les-
lƖl belƣIlƣlle a IƖny, ßridgel pedig egyre csak sikoIloll
lehelelIensƖgƖben.
÷ Ki vagy le` ÷ kiƎIloll eImƖ|e a beloIakodƠ feIƖ.
÷ IƖIeIem vagyok ÷ mondla az. ÷ RƖmƩIel Ɩs harag
vagyok. Ŷn vagyok a ßosszƧ.
LƎngoIƠ Idő
54
ßridgelben oIyan emIƖkkƖpek lƣrlek a feIszƚnre, me-
IyekrőI Ƨgy hille, ƣrƣkre sikerƩIl eIlemelnie magƎban.
IeIrƖmIell eIőlle, ahogy megerőszakoIla, ma|d megƣIle
az any|Ǝl egy lƩnde banda lag|a. IeIviIIanl az ap|a ar-
ca, ahogy oll ƎII a koporsƠ meIIell. VƖgƩI az a bizonyos
Ɩ|szaka, amikor megƣIle ƖIele eIső lƩndƖ|Ɩl. AIig mƧIl
akkor lizenƣl. Dƣbbenel voIl annak a fƖregnek a kƖpƖn
az uloIsƠ piIIanalban. KƖpleIen voIl feIfogni, hogy egy
kamasz IƎny Iegyőzle. IszƖbe |uloll, mennyire gyűIƣIle
őkel. Mennyire vƎgyoll arra, hogy mindel megƣI|e: az
egƖsz fa|l kiirlsa.
÷ Szenvedni fognak ÷ haIIolla a IƎny vaIahonnan a
lƎvoIbƠI. ÷ Mind szenvedni fognak.
IzulƎn ßridgel O'Rourke eImƖ|Ɩl eInyeIle a sƣlƖlsƖg,
a leslƖl ƣIeIő IƎngok pedig kiaIudlak. A nő, aki feIƎIIl,
csak kƩIse|Ɩben hasonIƚloll rƎ. ŶIvezelleI simƚloll vƖgig
sa|Ǝl comb|Ǝn Ɩs meIIein. GyƣnyƣrƖl IeIle a hƧs ƖrinlƖ-
sƖben.
÷ OIy rƖgen ÷ sullogla kƖ|esen. ÷ OIy rƖgen voIl
mƎr.
÷ Igen ÷ bƠIinloll Mama. ÷ Meg vagy eIƖgedve a kis
a|ƎndƖkommaI, drƎgasƎgom`
Slephen Kenson
AA0,
GaIIov megforduIl. A kƖk szemekben vad lűz Iobo-
goll, ahogy nƖhƎny piIIanalig farkasszemel nƖzell
MamƎvaI, mieIőll feIeIl voIna.
÷ Igen ÷ mondla vƖgƩI.
÷ IƠ. Mosl pedig voIna ill vaIami, amil meglehelnƖI a
le MamƎdnak. Igy aprƠ kƩIdelƖs, de azl hiszem, ƖI-
vezni fogod. Tudom, mennyire hiƎnyoIlad a drƎga-
drƎga apƎdal.
ßridgel szemƣIdƣke megemeIkedell kissƖ, csinos
szƎ|a pedig hƎlborzongalƠ vigyorrƎ lorzuIl.
÷ Karom ÷ sullogla GaIIov.
÷ źgy van ÷ bƠIogaloll Mama vidƎman. ÷ TaIƎIkoz-
halsz veIe ismƖl, Ɩs rƎadƎsuI |ƠIIakhalsz a hozzƎ vezelő
Ƨlon. Az idő kƣzeIeg drƎgasƎgom, Ɩs a lerv mƎr kƖ-
szen ƎII. Mosl |ƠI figyeI|! IImondom, mil keII lenned.
Rory MacInnis mindennƖI |obban ulƎIla az őrszoIgƎ-
Ialol. Nemcsak agyrohaszlƠan unaImasnak, de rƎadƎ-
suI leI|esen feIesIegesnek is Ɩrezle, hogy a kihaIl ulcƎ-
kal bƎmuI|a. A Vƣrƣs Ůg Lovag|ai mƎr Ɩvlizedek Ơla
sikeresen bu|kƎIlak a halƠsƎgok eIőI. Mosl, hogy laIƎI-
lak egy Ƨ| re|lekheIyel a Roxban, IegaIƎbb harminc
ƖvƩk van, mƚg a Knighl Irranl vagy a cƖgek rƎ|uk
akadnak.
LƎngoIƠ Idő
56
Rory azonban ludla, hogy nem keII mƎr oIyan sokƎ-
ig vƎrniuk. Hamarosan minden megvƎIlozik. A Lova-
gok hamarosan kiűzik a lƩndƖkel szƩIőhazƎ|ukbƠI.
OIyan kemƖnyen Iecsapnak rƎ|uk, hogy meglanuI|a az
egƖsz fa|lƎ|uk ƣrƣkre: nem vehelnek eI egyszerűen egy
egƖsz orszƎgol. AIƎbecsƩIlƖk azok a korcsok az ƚrekel,
amikor azl hillƖk, hogy harc nƖIkƩI csak Ƨgy feIad|Ǝk.
Ami azl iIIeli, sokkaI lƣbb akciƠra szƎmƚloll, mikor a
Lovagok kƣzƖ ƎIIl. LeIke mƖIyƖn ludla, hogy azƖrl van
szƩksƖg erre a sok bu|kƎIƎsra, lilkos laIƎIkozƠra Ɩs Ǝr-
nyƖkban kƣllelell szƣvelsƖgre, merl mƖg nem eIƖg erő-
sek, hogy szemlőI szemben kiƎII|anak a lƩndƖkkeI, de
ez sem lelle az őrsƖgel kevƖsbƖ unaImassƎ. SokkaI in-
kƎbb vadƎszna az ulcƎn. GazdagƚlhalnƎ a gyű|lemƖ-
nyƖl nƖhƎny hegyes fƩIIeI, aheIyell hogy ill ƣIi meg az
egyhangƧsƎg.
Annyira eIveszell a gondoIalaiban, hogy kis hƚ|Ǝn
nem velle Ɩszre a mozgƎsl az eIőlle IƖvő moniloron.
KƣzeIebb ha|oIl a szƩrke LCD ki|eIzőhƣz, ameIyen
lƣbb kƩIső kamera kƖpe IƎlszoll. A baI aIsƠl
kinagyƚlolla. Igy fialaI nő nyilolla ki az egyik rozoga
kapul, Ɩs egyenesen a rƖgi gyƎrƖpƩIel feIƖ induIl, ahoI
Rory leI|esƚlell szoIgƎIalol. A fƖrfi feIƎIIl, magƎhoz
velle az Ingram|Ɩl. Gyorsan eIIenőrizle, hogy leIe van-e
Slephen Kenson
A90,
a lƣIlƖnylƎr, ma|d a fƩIƖbe nyomoll egy fe|haIIgalƠl. A
szƎ|Ǝhoz igazƚlolla a mikrofonl Ɩs beIeszƠIl: ÷ NiIs, ill
Rory. TƎrsasƎgol kaplunk a főbe|Ǝral feIőI.
÷ Vellem haver. MƎris induIunk feIƖd. Addig IapuI|!
Rory a faIhoz simuIl, Ɩs az a|lƠhoz osonl, de kƣzben
vƖgig figyeIle a monilorl. A nő pofƎlIanuI merƖszen
egƖszen a be|Ǝralig |ƣll, Ɩs hƎrmal kopogoll. Rory kiIe-
sell a kukucskƎIƠ nyƚIƎson, ma|d nagyol sƠha|loll, mi-
heIyl megIƎlla, ki a vƎralIan vendƖg. IƖIrehƧzla a re-
leszl, Ɩs kilƎrla az a|lƠl.
÷ IƖzusom, ßridgel ÷ korhoIla Rory. ÷ Mil kƖpzeIsz,
hogy csak ƚgy idesIallyogsz` ßefeIƖ, de gyorsan! ÷ Az-
zaI kinyƧIl, Ɩs kƣnnyedƖn berƎnlolla a IƎnyl. Az a|lƠ
hangosan csapƠdoll mƣgƣlle, Ɩs egy mƎsodpercceI kƖ-
sőbb a relesz is a heIyƖre csƧszoll.
Ahogy megforduIl, ßridgel szinle feIIƣkle, mikƣzben
neki esell. Pjű! TciƎ| rƖszcg ÷ gondoIla, mikƣzben IƎbra
ƎIIƚlolla a IƎnyl. Mosl, hogy kicsil megnyugodoll, mƎr
Ɩrezle is a lƣmƖny Iikőrszagol.
÷ ßocs ÷ molyogla ßridgel mƖg mindig lƎnlorogva ÷,
picil becsiccsenlellem.
÷ HƎl ÷ vigyorgoll Rory ÷, laIƎn ennƖI egy kicsil
lƣbbrőI van szƠ.
LƎngoIƠ Idő
58
÷ Csak nƖhƎny pohƎrkƎvaI ƩnnepeIlƩnk ÷ mondla,
mikƣzben lƎgra nyilolla a szemƖl, Ɩs prƠbƎIl fƠkuszƎIni.
÷ Ami azl iIIeli, nƖhƎny emberl ƖrdekeIne, hogy ho-
vƎ lűnlƖI! ÷ mondla Rory komoIyan. Se|lelle, hogy egy
oIyan |Ơ nő, minl ßridgel, bizlos nem egyedƩI voIl. Az-
lƎn eszƖbe |uloll, hogy mosl ő sem bƎnna egy korlyol.
÷ Na, gyerƩnk ÷ kapla eI a IƎny kar|Ǝl ÷, lƩnlessƩk eI
a lakarƠ aIƎ azl a bekƠmƎzoll kƖpedel, mieIőll a pa-
rancsnok megIƎl. IskƩszƣm, a sok hƩIyesƖg eIőbb-ulƠbb
visszaƩl, Ɩs akkor vaIaki nagyon csƧnyƎn meg|Ǝr|a.
Slephen Kenson
A;0,
6.
Dan Olabi becsƧszlalla az azonosƚlƠ kƎrlyƎ|Ǝl a IeoI-
vasƠba. NƖhƎny mƎsodperc mƧIva megkapla a beIƖpƖ-
si engedƖIyl a Cross AppIied TechnoIogy lerƩIelƖre. A
szƎmƎra ki|eIƣIl parkoIƠheIyhez menl, Ɩs IeƎIIƚlolla a
molorl. A kezƖl a kormƎnyon larlva forgalla a fe|Ɩl
kƣrbe, mƚg az ƚzƩIelei egyesƖveI ki nem ropoglak. MƖg
mindig nem ludla lƧIlenni magƎl az eIőző esli laIƎIko-
zƠn a chip-dƚIerreI. Nagyon feIkavarlƎk a lƣrlƖnlek.
MiulƎn ki|uloll az AvaIonbƠI, fƣIdaIallivaI menl
egƖszen a kocsi|Ǝig. IgyfoIylƎban azl vƎrla, mikor ug-
rik eIő egy ƎIruhƎs rendőr, vagy veli rƎ magƎl a dƚIer
egyik embere. ƀrƎkig chipezell ollhon, mire sikerƩIl
vƖgre Ƨgy-ahogy megnyugodnia. KƖső Ɩ||eI voIl, ami-
kor a chip vƖgel Ɩrl, de azulƎn sem ludoll eIaIudni.
IszƖbe |uloll, ahƎnyszor csak behunyla a szemƖl, hogy
nem Derek Hunl voIl, aki laIƎIkozoll egy ork smasz-
szerraI, hanem csak ő, Dan Olabi, akinek semmi esƖIye
nem Ienne egy kiberveres melahumƎn eIIen.
ReggeI aIig bƚrl feIkeIni az ƖbreszlőƠra kƣnyƣrleIen
Ɩs kilarlƠ csengelƖsƖre. Lassan magƎhoz lƖrl, Ɩs rƎ-
eszmƖIl a szƣrnyű vaIƠsƎgra, hogy ez egy Ƨ|abb hideg
decemberi hƖlfő. MƎr vagy szƎzadszor kƚvƎnla, hogy
LƎngoIƠ Idő
60
bƎrcsak kife|IeszlenƖnek egy chipel, ami Ǝlsegƚli ezen
az egƖsz unaImas procedƧrƎn: feIkeIƖs, fƩrdƖs, reggeIi,
vezelƖs, munka. A lesle eIvƖgezne minden feIadalol,
mƚg az eImƖ|e ƖIveznƖ a pihenlelő nyugaImal. IzzeI
keIIene ki|ƣnnie IegkƣzeIebb a Nova-lechnek vagy a
Truman Syslemsnek. Ő bizlosan az eIsők kƣzƣll Ienne,
aki megveszi. MƖrgel merl voIna venni rƎ, hogy azokal
a cuccokal nem heIyeznƖk lƣrvƖnyen kƚvƩI, minl a kaIi-
forniaiakal. MiƖrl mindig a Ieg|obb doIgok iIIegƎIisak`
Tudla, hogy nem ƩIhel oll egƖsz nap, ƚgy hƎl ki-
szƎIIl, Ɩs a hƎlsƠ ƩIƖsrőI kivelle a lƎskƎ|Ǝl. IIIenőrizle
gyorsan, minden benne van-e.
Nem is annyira a munkƎvaI kapcsoIalos doIgok Ɩr-
dekeIlƖk. Azl a kis műanyag dobozl keresle, ameIyik-
be egy-kƖl kƣnnyű szƠrakozƎsl ƚgƖrő szimel lell mƖg
reggeI. Iersze csak arra az eselre, ha mond|uk ebƖd-
szƩnelben Ienne nƖhƎny szabad perce kikapcsoIƠdni.
MieIőll eIinduIl a be|Ǝral feIƖ, mƖg bekapcsoIla a ko-
csi riaszlƠ|Ǝl. Tudla, hogy a cƖges bizlonsƎgi inlƖzke-
dƖsek Ɩs az őrƣk lƣkƖIelesen eIegendőek, hogy a kocsi-
|Ǝhoz senki se nyƧIhasson, de ő hasznosnak Ɩrezle ezl
a rƖgi szokƎsl. VƖgƩI is, ki lud|a` A nyakƎba akaszlolla
az azonosƚlƠ kƎrlyƎl, ahogy a porla feIƖ kƣzeIedell. Tud-
la, hogy mƎr a megƖrkezƖse Ơla a bizlonsƎgi rendszer
Slephen Kenson
8=0,
kereszlƩI-kasuI eIIenőrizle, hogy a napnak ebben a
szakƎban ill larlƠzkodhal-e, Ɩs csak azƖrl nem velellƖk
rƎ magukal a mindenƩll |eIenIƖvő bizlonsƎgiak, merl a
gƖp mindenl rendben laIƎIl.
A porla, kƣzeIedvƖn a karƎcsonyhoz, giccses dƚszek
garmadƎban fƩrdƣll. MindenƩll Ɩgősorok, szƚnes
gƣmbƣk Ɩs egyƖb csecsebecsƖk IƠglak, lekereglek,
fƩgglek. Annyira mű voIl az egƖsz, hogy Olabi kƖnyle-
IenƩI is grimaszoIl, ahogy kƣzeIedell. Az egƖsz annyi-
ra hideg Ɩs fakƠ voIl a szimekhez kƖpesl! Azok vaIƠsƎ-
gosak voIlak.
÷ HƖ, Dan! Hogy vagy` Ƈgy IƎlom, mozgaImas hƖl-
vƖgƖd voIl!
÷ Na igen. Mondhal|uk ƚgy is, Lou ÷ feIeIl egyked-
vűen a szoIgƎIalban IƖvő őrnek. ŮIlaIƎban kedveIle a
nyugdƚ|hoz kƣzeIi fickƠl, de mosl nem voIl kedve cse-
vegni. Tudla, ha Lou eIkezdi, sosem hagy|a abba. Igy-
szer rƖgebben mƖg azl is eImesƖIle, hogyan vƎIlozoll
orkkƎ mƖg linƖdzser korƎban a hƧszas Ɩvekben. Az
egƖszben a Iegrosszabb az voIl, hogy akik
gobIinizƎIƠdlak, sokkaI hosszabb ƖIelel ƖIlek, minl
azok, akik mƎr eIeve orknak szƩIellek.
Dan Ƨgy ludla, Lou lƣbb minl harminc Ɩve vell eI
egy mƎsik orkol. AzƠla mƎr nagyapa Iell. A gyerekei is
LƎngoIƠ Idő
62
kƣzeI harmincƖvesek, ami orkoknƎI annyil lesz, hogy
oIyan ƣregek, minl Lou. Szƣrnyű Iehel, hogy vaIƠszƚ-
nűIeg a fƖrfi mƖg azl is megƖri, hogy szƖpapa Iegyen.
Nem eIƖg, hogy melahumƎnkƖnl igen kemƖny Iehel az
ƖIel szƎmƎra, de rƎadƎsuI az, hogy messze lƧIƖIi a gye-
rekeil, mƎr kƩIƣnƣsen kegyelIennek lűnl Dan szemƖ-
ben. Ihhez kƖpesl a fickƠ ƎIIandƠan vigyorog, Ɩs oIy-
kor a |Ơ kedvƖl mƖg mƎsokra is Ǝlragaszl|a.
÷ ŮIIandƠan csak a buIizƎs ÷ szƠIl ulƎna Lou. ÷ Re-
mƖIem, azƖrl |ƠI Ɩrezled magad.
÷ Nem annyira.
Lou a fe|Ɩl csƠvƎIva nƖzell Dan ulƎn, ahogy az eIin-
duI a foIyosƠn a ,hƣrcsƣgfarm¨ feIƖ.
źgy hƚvlƎk az ill doIgozƠk azl a kabinokbƠI ƎIIƠ Iabi-
rinlusl, ameIy a fƣIdszinl nagy rƖszƖl eI is fogIaIla. A
cƖges szlenderdnek megfeIeIően mindegyik szƩrke
voIl, a padIƠl pedig faIlƠI faIig kƣzƖpkƖk szƚnű sző-
nyeg borƚlolla. A becenevƖl a heIy onnan kapla, hogy
időrőI időre, ha vaIaki beszƖIni akarl a szomszƖd|ƎvaI,
vagy csak kƣrƩI akarl nƖzni, akkor feIƎIIl, Ɩs ƚgy a fe|e
kibukkanl a karlon-iroda faIa fƣIƖ. MesszirőI nƖzve Ɩp-
pen oIyan voIl, minl mikor a hƣrcsƣg Ies ki az ƩregƖbőI.
ßeforduIl a Iabirinlus egyik foIyosƠ|Ǝra: ez az ő ka-
bin|Ǝhoz vezelell. Mindegyikel Ƨgy rendezlƖk be,
Slephen Kenson
8?0,
hogy aki eIhaIad meIIellƩk, ne IƎssa mil csinƎI a benl
ƩIő. Iz az aprƠ szemƖIyes |eIIeg a mai napon hƎlrƎnyƎ-
ra vƎIl Dannek, merl csak akkor velle Ɩszre, hogy egy
idegen fƖrfi lerpeszkedik a szƖkƖben, amikor mƎr oll
ƎIIl az a|lƠban.
A humƎn fƖrfi nagy|ƎbƠI oIyan idős Iehelell, eselIeg
egy kevƖsseI fialaIabb, minl Dan. A szokƎsos cƖges ƣI-
lƣzƖkel viseIle. SƣlƖlzƣId, kigomboIl nyakƧ ing, fekele
nadrƎg Ɩs cipő. Semmi |eIIegzeles vagy egyedi nem
voIl a ruhƎzalƎban. Vƣrƣs ha|Ǝl eIƣI gondosan fƖsƩIle,
de oIdaIl Ɩs hƎluI egƖszen feInyƚrva hordla. Igy vƖ-
kony oplikai kƎbeI kƣlƣlle ƣssze a fƩIe mƣgƣlli
|ackcsalIakozƠl Dan szƎmƚlƠgƖpƖveI.
Az idegen feInƖzell Ɩs eImosoIyodoll. Dannek eszƖ-
be |uloll, hogy nem merƩIhelell eI lƧI mƖIyen a MƎlrix
virluƎIis vaIƠsƎgƎban, ha Ɩszrevelle, hogy vaIaki meIIƖ
IƖp. Igyik kezƖveI a kƎbeIƖrl nyƧIl, Ɩs kihƧzla azl.
÷ Ů, heIIo! ÷ mondla kissƖ erőlIen hangon, ma|d
megkƣszƣrƩIle a lorkƎl, Ɩs foIylalla: ÷ A főnƣke azl
mondla, hogy hasznƎIhalom a gƖpƖl, mƚg ideƖr. A ne-
vem Roy KiIaro. ÷ Mikƣzben beszƖIl, a nyakƎban IƠgƠ
fƖnykƖpes azonosƚlƠra mulaloll. ÷ Az InformƎciƠs IeI-
ƩgyeIellőI |ƣllem a monlreƎIi kƣzponlbƠI. Maga pedig
LƎngoIƠ Idő
64
Dan. ÷ Hunyorƚlva igyekezell IeoIvasni a nevel a mƎ-
sik azonosƚlƠ|ƎrƠI.
÷ Olabi ÷ sielell gƧnyosan a segƚlsƖgƖre Dan. ÷ Dan
Olabi.
÷ TermƖszelesen.
÷ Mil keres az irodƎmban`
Ha KiIaro Ɩszre is velle a lƎmadƎsl Dan hang|Ǝban,
nem reagƎIl rƎ.
÷ Csak rulin adalforgaIomeIIenőrzƖs ÷ Iegyinlell. ÷
Semmi IƖnyeges, csak nƖhƎny aprƠsƎg, aminek a IeI-
sőbb HalaImak ulƎna akarnak nƖzni.
Danl hirleIen eIfogla a fƖIeIem, de nyugaIomra inlel-
le magƎl.
÷ MifƖIe aprƠsƎgok`
÷ Sa|nƎIom, szigorƧan bizaImas. ÷ KiIaro Ƨgy viseI-
kedell, minlha az egƖsz csak vaIami lrƖfa Ienne, Ǝm
Dan egƖszen mƎshogy gondoIla. Roy nagyon Ơvalosan
visszalelle a kƎbeIvƖgel a heIyƖre, Ɩs eIIƣkle magƎl az
aszlaIlƠI.
÷ Ill vƖgezlem mindenneI. Sa|nƎIom, hogy be|eIenlƖs
nƖIkƩI zavarlam.
÷ Nem probIƖma ÷ morogla Dan, mikƣzben a mƎsik
feIƎIIl, Ɩs az aszlaI IƎbƎhoz lƎmaszloll fekele lƎskƎƖrl
nyƧIl. Se|lelle, mi Iehel benne, Ɩs ez rossz ƖrzƖsseI lƣIlƣlle
Slephen Kenson
8A0,
eI. Csak a szƎmƚlƠgƖpes speciaIislƎk hordanak maguk-
kaI kiberdekkel.
Ahogy KiIaro a vƎIIƎra velle a lƎskƎl, Dan egy lelo-
vƎIƎs vƖgƖl IƎlla eIőviIIanni a fƖrfi aIkar|Ǝn. OIyan voIl,
minl egy keIeli sƎrkƎny farka.
÷ Iz azlƎn a lelovƎIƎs ÷ prƠbƎIla szƠvaI larlani a mƎ-
sikal, hƎlha ki lud szedni vaIamil beIőIe, hogy vaIƠ|Ǝ-
ban mil keresell ill.
KiIaro eImosoIyodoll, Ɩs feI|ebb hƧzla az ingƖl.
÷ Csak egy kis emIƖk a fƖIresikIoll if|ƧsƎgombƠI. Ak-
koriban a lelkƠ a IƎzadƎs |eIe voIl ÷ mondla kissƖ eI-
merƩIve a mƧIl emIƖkei kƣzƣll. ÷ De nem akarok lƣbb
idől eIraboIni a dƖIeIőll|ƖbőI, Dan. Sok doIgom van
mƖg nekem is. źgy hƎl.
÷ ƀ! Iersze ÷ IƖpell fƖIre Dan az a|lƠbƠI.
÷ TovƎbbi szƖp napol ÷ szƠIl vissza a vƎIIa feIell
KiIaro, Ɩs bandukoIva eIinduIl a foIyosƠn.
÷ Ia. ÷ bƠIogaloll magƎban Dan. ÷ MagƎnak is.
ßeIƖpell az irodƎba Ɩs mikƣzben kƣrƩInƖzell, egyre
azon gondoIkodoll, hogy mi voIl az igazi oka, hogy
KiIaro eI|ƣll MonlreƎIbƠI. IƖIl lőIe, hogy ponlosan lud-
|a a vƎIaszl.
LeƩIl a szƖkbe, Ɩs megragadla a kƎbeI vƖgƖl. Igy piI-
Ianalra mozduIalIannƎ dermedl, hogy egy mƖIy Ieve-
LƎngoIƠ Idő
66
gőveI megnyuglassa magƎl, ma|d becsalIakozoll. Mi-
kƣzben a rendszer Iassan ƖIelre keIl, Dan gondoIalai
mƖg mindig KiIaro kƩIƣnƣs IƎlogalƎsa kƣrƩI foroglak.
MegƖrkezve az eIőlƖrbe, Roy KiIaro megƎIIl a biz-
lonsƎgi puIlnƎI.
÷ Minden rendben, Mr. KiIaro` ÷ kƖrdezle az ork őr.
÷ IgyenIőre igen, Lou ÷ bƠIinloll Roy, Ɩs becsƧszlal-
la az azonosƚlƠ|Ǝl a IeoIvasƠba, hogy az enged|e kiIƖp-
ni. ÷ Mindeneselre Iehel, hogy vissza|ƣvƣk mƖg egy s
mƎs miall.
÷ Izek szerinl a vƎrosban Iesz mƖg nƖhƎny napig`
÷ TaIƎn. MiƖrl`
Az idős ork eIvigyorodoll: ÷ IIƖg sok minden lƣrlƖ-
nik moslanƎban. Az emberek egƖsz Ɩvben az ŶbredƖs
ƣlvenedik ƖvforduIƠ|Ǝl ƩnnepeIik. SaIem eIƖg moz-
gaImas moslansƎg. ArrafeIƖ Iakik az unokƎm is.
Mondlam mƎr, hogy ő egy boszorkƎny` AkƎr a nagy-
any|a.
Lou harsƎnyan nevelell a sa|Ǝl viccƖn, Ɩs iIIembőI
Roy is csalIakozoll hozzƎ egy időre. Neki nem sokal
|eIenlell az ƖvforduIƠ, de azƖrl figyeIemmeI kƚsƖrle az
esemƖnyekel Ɩs a pƎnikol, meIyel a HaIIey-Ʃslƣkƣs Ɩr-
kezƖse vƎIloll ki.
Slephen Kenson
890,
÷ Kƣsz a lippel, Lou! TaIƎn kƣrƩInƖzek, ha ma|d vƖ-
gezlem a munkƎvaI, de addig az ƣrdƣg nem aIszik. ÷
IeIemeIle a kiberdekkes lƎskƎl, Ɩs biccenlell.
Az ork bƠIinloll, Ɩs bƧcsƧzƠuI csak ennyil mondoll:
÷ Ŷrlem. IƠ fogƎsl.
÷ Neked is ÷ szƠIl vissza Roy, mikƣzben kiIƖpell az
ƖpƩIel foloceIIƎs a|la|Ǝn. MiƠla reggeI megƖrkezell, sƣ-
lƖl feIhők gyűIlek az Ɩgen, Ɩs mosl Roy azon gondoI-
kodoll, va|on havazni fog-e.
Az egƖsz dƖIeIőllƣl azzaI lƣIlƣlle, hogy eIIenőrzƖse-
kel vƖgzell a rendszeren, hƎlha rƎbukkan vaIami
konkrƖlumra, de semmil sem laIƎIl. Dan Olabi feIbuk-
kanƎsa azonban Ɩrdekes voIl. Ƈgy lűnl, nagyon aggƠ-
dik vaIami miall, sől laIƎn fƖIl is. Roppanl gyanƧs.
Ahogy a kocsihoz Ɩrl, az az indexek viIIogƎsƎvaI
ƩdvƣzƣIle. Roy kinyilolla a bƖreIl Nissan-ChrysIer
Spiril a|la|Ǝl, Ɩs beƩIl a voIƎn mƣgƖ. A lƎskƎl az
ulasƩIƖsre ha|ƚlolla, Ɩs mieIőll mƖg beindƚlolla voIna a
molorl, eIgondoIkodoll.
Igen, Olabi meg|eIenƖse megIepő voIl, de nem vƎral-
Ian. MƎr eIőzőIeg beszƖIl a főnƣkƖveI, aki feIhƚvla a fi-
gyeImƖl a fƖrfi hideg, mƎr-mƎr anliszociƎIis viseIkedƖ-
sƖre. Iz Ɩs a lƖny, hogy a fƖrfi adalbƎziskezeIő specia-
Iisla, mƎr eIeve gyanƧssƎ lelle. MegvoIl az aIkaIma Ɩs
LƎngoIƠ Idő
68
a ludƎsa, hogy mƠdosƚlsa a kƖrdƖses fƎ|Iokal. Minden-
eselre ha ő voIl, ha nem, az eIkƣvelő semmiIyen nyo-
mol nem hagyoll hƎlra, amil Roy feIfedezhelell voIna.
IeIidƖzle meginl Olabi arcƎl, ahogy oll ƎII megIepel-
len, hogy az ő lerminƎI|Ǝl hasznƎI|a vaIaki. Lerƚll az
arcƎrƠI, hogy bűnƣs, de ezl senki nem fogadnƎ eI bizo-
nyƚlƖknak. RƎadƎsuI, ha megmakacsoI|a magƎl, Ɩs
egyƎIlaIƎn egy szƠl sem szƠI az ƩgyrőI, akkor Roy Ien-
ne az, akinek magyarƎzkodnia keIIene, hogy miƖrl vƎ-
daskodik bizonyƚlƖk nƖIkƩI. Nem. Ha a quƖbeci nagy-
főnƣkƣk eIƖ akar|a lƎrni az Ʃgyel, akkor azl szƖpen
a|ƎndƖkdobozban keII lennie. OIyan profi munkƎl keII
vƖgeznie, hogy IƎssƎk, egyedƩI is kƖpes feIgƣngyƣIƚle-
ni egy a CATco-l Ɩrl fenyegelƖsl.
Megnyomla az indƚlƠgombol a kocsi műszerfaIƎn,
mire az csendesen feImorduIl. Ncs ÷ gondoIla ÷, nƖzzƩk
csak. nc| |akik cz a Mr. Oia|i.
IIőkeresle az agyi memƠriƎba IelƣIlƣll fƎ|Iok kƣzƩI a
szemƖIyes aklƎkal, ma|d belƎpIƎIla a gƖp navigƎciƠs
rendszerƖbe a cƚmel.
Ahogy kiha|loll a vƎIIaIali parkoIƠl IezƎrƠ sorompƠn
egyenesen az ulcƎra, a gyorsforgaImi Ƨl feIƖ velle az
irƎnyl, hogy minƖI eIőbb a fƖrfi IakƎsƎhoz Ɩr|en.
Slephen Kenson
8;0,
7.
Karom nagyol korlyoIl a szƠ|akƎvƖ|Ǝba. Igy ƎImal-
IanuI ƎlforgoIƠdoll Ɩ|szaka ulƎn mƖg ennek a gyenge
fƖnynek is ƣrƩIl, ameIy kinlrőI szűrődƣll be. A hideg
decemberi szƖI |Ơ nƖhƎny vendƖgel bekergelell a Iava
KuckƠba. Mindenki kƎvƖl vagy egyƖb meIeg ilaIl szo-
rongaloll a kezƖben. Karom Ƨ|bƠI beIehƣrpinlell a pa-
pƚrpohƎrban IƖvő Iƣllybe, Ɩs gondosan megforgalla a
szƎ|Ǝban, mieIőll IenyeIle. KeIIelIen kƖpel vƎgva ƎIIapƚ-
lolla meg, hogy mƖg a mƎgia is kƖpleIen vƎIaszl adni
arra az egyszerű kƖrdƖsre, hogy miƖrl hűI ki a kƎvƖ
sokkaI gyorsabban, minl bƎrmiIyen mƎs, ember ƎIlaI
ismerl foIyadƖk.
Az a|lƠ kinyƚIl, Ɩs a kinli szƖI egy nagy adag hideg
IevegőveI egyƩll egy aIakol fƧ|l be a presszƠba. HƖzag
voIl az. Az igazi neve ArieI Tyson, de az ulcai neve
|obban iIIell hozzƎ. MegismerkedƖsƩkkor a IƎny egy
Ares Iredalorl fogoll rƎ. VaIaki feIbƖreIle, hogy vƎ|kƎI-
|on Karom mƧIl|Ǝban, Ɩs ezzeI visszacsaIogassƎk Wa-
shinglonbƠI, ahoI az Assels Inc. egyik csapalƎvaI va-
dƎszoll, ßoslonba. HƖzag voIl a csaIi. MiulƎn ez az
egƖsz vƖgel Ɩrl, Karom Ƨgy dƣnlƣll, ßoslonban marad.
LƎngoIƠ Idő
70
AzƠla |obban megismerlƖk egymƎsl, Ɩs nem csak csa-
pallƎrsak, de barƎlok is Iellek.
A szokƎsos bőrkabƎl voIl ra|la, ezƧllaI sƣlƖlkƖk pƠIƠ,
szűk farmer Ɩs bakancs. A kiberdekkes lƎska kereszl-
ben a vƎIIƎn IƠgoll. Karom ludla, hogy a kabƎl|a aIall
egy piszloIy is IapuI.
HƖzag mindig vadƎszalhoz ƣIlƣzƣll. Semmi Ɩkszer,
halaImas zƣId szemeil sosem lakarla feIesIegesen nap-
szemƩveggeI, hosszƧ sƣlƖl ha|Ǝl pedig egyszerűen hƎl-
rafogla egy ezƩslszƚnű csallaI. Az egyik fƩIe mƣgƩI ƚgy
azonnaI eIőviIIanl a beƩIlelell adal|ack.
Karom aszlaIƎhoz sielell anƖIkƩI, hogy megƎIIl voI-
na bƎrmil is rendeIni a puIlnƎI, Ɩs IeƩIl a veIe szemkƣz-
li szƖkre. A fƖrfi lermƖszelesen hƎllaI ƩIl a faInak, ƚgy
szemmeI larlhalla a heIyisƖgel, Ɩs remƖIhelőIeg mƖg
ide|Ɩben feIkƖszƩIhelell egy eselIeges lƎmadƎsra. A
moslani feIƎIIƎsban persze a IƎny hƎlƎl is ő fedezle, de
az lƣkƖIelesen megbƚzoll a fƖrfi kƖpessƖgeiben.
÷ Megkaplam az Ʃzeneled ÷ kezdle HƖzag. ÷ Hogy
vagy`
÷ Ma|dnem Ɩbren ÷ korlyoIl beIe a mƎr szinle leI|e-
sen hideg kƎvƖba. ÷ KƖrsz vaIamil` ÷ biccenlell a fe|Ɩ-
veI a puIl feIƖ.
A IƎny csak a fe|Ɩl rƎzla vƎIaszuI.
Slephen Kenson
9=0,
÷ KƖszen vagyok. Aminl gondoIod, induIhalunk.
Karom IehƧzla az uloIsƠ korlyol, Ɩs ƣsszegyűrle a
műanyag poharal.
÷ Rendben. InduIhalunk.
Kƣvelle a IƎnyl a kocsi|Ǝhoz, egy sƣlƖlzƣId Honda
ZX TurbƠhoz. Karom az ulasƩIƖsre csusszanl, mire az
aulomalika rƣglƣn rƎ is hƧzla a bizlonsƎgi ƣvel. HƖzag
a voIƎn mƣgƖ szƎIIl be, Ɩs a műszerfaIbƠI nyomban eIő
is hƧzoll egy oplikai kƎbeIl. Ahogy becsadakozoll,
Ɩrezle, ahogy az agya leI|es irƎnyƚlƎsl kap az aulƠ
szƎmƚlƠgƖpe feIell. Iz nem voIl oIyan leI|es Ɩs lƣkƖIe-
les rigƠ kapcsoIal, minl amiIyel VaI is hasznƎI, de meg-
feIeIő arra hogy az ember eIfurikƎzzon ßoslonban.
IƎr percig csendben haIadlak, ma|d HƖzag aggƠdva
kƖrdezle: ÷ AIudlƎI az Ɩ||eI`
Karom őszinlƖn, de bƎgyadlan feInevelell.
÷ Innyire IƎlszik`
÷ Igy kicsil ÷ bƠIinloll a IƎny.
÷ HƖzag. Rossz ƖrzƖsem van.
÷ A vadƎszallaI kapcsoIalban`
÷ Nem ludom. MindenneI. VaIami kƖszƩIődik.
÷ TƖnyIeg Ƨgy gondoIod, hogy Iase-l IƎllad legnap
esle`
÷ Te nem`
LƎngoIƠ Idő
72
A IƎny megvonla a vƎIIƎl: ÷ Nem ludom. Nem va-
gyok varƎzsIƠ. Ŷn adalokkaI Ɩs egyƖb Iogikus doIgok-
kaI fogIaIkozom. Te vagy, aki szeIIemekben Ɩs ki lud|a
mƖg mi mindenben ulazoI. Te bizlos vagy benne, hogy
ő voIl`
÷ Igen bizlos.
÷ Akkor bizlos hogy ő voIl, vagy IegaIƎbbis vaIami,
ami Ƨgy nƖzell ki, minl Iase.
Karom ezen eIgondoIkodoll egy piIIanalra, ma|d bi-
zonylaIanuI ƚgy szƠIl: ÷ Nem ludom. Nagyon gyorsan
lƣrlƖnl. Ƈgy Ɩrlem, bizlos hogy ő voIl, de nagyon
gyorsan lƣrlƖnl, Ɩs.
÷ HƖ, Karom ne Ɩrls fƖIre! ÷ az egyik kezƖl a fƖrfiƖra
lelle ÷ IIhiszem, hogy IƎllƎI vaIamil. Csak azl mon-
dom, hogy laIƎn vaIaki szƠrakozik a fe|eddeI.
÷ TaIƎn ÷ bƠIogaloll Karom. ÷ UlƎna fogok |Ǝrni.
÷ Hogyan`
÷ MegnƖzem az aszlrƎIsƚkon, hogy Iase kapcsoIalba
prƠbƎI-e IƖpni veIem, vagy vaIami mƎsrƠI van-e szƠ.
÷ Mikor`
÷ A meIƠ ulƎn. IIőszƣr az ƩzIelen IegyƩnk lƧI.
÷ Ha vaIaki szƠrakozik veIed ÷ kezdle HƖzag mƖIy
meggyőződƖsseI ÷, mi segƚlƩnk.
Slephen Kenson
9?0,
÷ Tudom. Nem emiall aggƠdom. Mi van, ha Iase
prƠbƎI kapcsoIalba IƖpni veIem vaIahogy`
Irre HƖzag nem ludoll mil feIeIni, ƚgy az Ƨl hƎlraIƖ-
vő rƖszƖben komor csend leIepedell kƣzƖ|Ʃk. Nemso-
kƎra megƖrkezlek a IakƠkompIexumhoz, ahoI Dan
Olabi IakƎsa is voIl. MegƎIIlak a be|ƎralnƎI a zƎrl ka-
puk eIőll, Ɩs amƚg az abIakok IecsƧszlak az a|lƠba, HƖ-
zag egy pƎr fekele bőrkeszlyűl hƧzoll feI.
÷ ƉdvƣzƣI|Ʃk az ArIinglon LakƠparkban ÷ szƠIaIl
meg egy nyugodl, barƎlsƎgos, szinlelikus hang a re|-
lell hangszƠrƠkbƠI. ÷ KƖr|Ʃk Ʃsse be a kƠdszƎmƎl vagy
annak a IakƎsnak a szƎmƎl, ahovƎ IƎlogalƠba Ɩrkezell.
HƖzag beƩlƣll egy rƣvid szƎmsorl. RƣviddeI ulƎna
keIIemes harangszƠ csendƩIl feI, Ɩs a gƖp foIylalla: ÷
Kƣszƣn|Ʃk. Mr. Olabi IakƎsa baIra a mƎsodik ƖpƩIel-
ben van. Az a|lƠ szƎma 308. RemƖI|Ʃk, ƖIvezni fog|a az
illIƖlel.
A kapuk szƖIesre lƎruIlak, ők pedig beha|lollak Ɩs eI-
fogIaIlƎk a IegkƣzeIebbi szabad parkoIƠheIyel.
÷ Nem is rossz! ÷ nƖzell kƣrƩI IepIezelIen ƖIvezelleI
Karom. Az ArIinglon Iark nem voIl annyira rendezell
÷ mƎr-mƎr idegesƚlően makuIƎlIan ÷, minl a szokƎsos
cƖges aparlmanleIepek, de eIƖggƖ karbanlarlollƎk ah-
hoz, hogy ƖIhelő kƣrnyezelel leremlsen. Ŷppen iIIell
LƎngoIƠ Idő
74
Dan Olabi semmiben sem az ƎlIagoslƠI eIlƖrő ƖIelƖhez.
IgyedƩI ƖIl, ez pedig csak mƖg aIkaImasabb cƖIponllƎ
lelle.
HƖzag kƣzben bezƎrla a kocsil.
÷ MehelƩnk` ÷ kƖrdezle.
÷ Csak mƖg egy aprƠ rƖszIel ÷ mondla Karom, ma|d
a szemƖl behunyla, Ɩs koncenlrƎIni kezdell. A kezei
Iassan feIemeIkedlek a homIokƎhoz, Ɩs vissza egƖszen
a comb|Ǝig. Tƣbbszƣr megismƖleIle ezl, kƣzben a kar-
|ai, minlha egy poIip csƎp|ai IennƖnek, huIIƎmozlak a
Ievegőben. Igyszer csak a IƎny feIƖ forduIl, Ɩs veIe is
vƖgigcsinƎIla mindezl. Amikor vƖgzell, ƣsszecsapla a
kƖl lenyerƖl, Ɩs sűrű pisIogƎsok kƣzepelle vissza|ƣll a
lranszbƠI.
÷ Mi voIl ez` ÷ kƖrdezle HƖzag a rƎ kƩIƣnƣsen |eI-
Iemző kƚvƎncsisƎggaI.
÷ IIIƧziƠ. Csak arra az eselre, ha vaIaki megIƎlna.
÷ IƠ ƣlIel. A bizlonsƎgi rendszer miall nem keII ag-
gƠdnunk. Ƈgy hiszi, Mr. Olabi vendƖgei vagyunk. II-
heIyezlem egy kis programol a kƣzponl gƖpƖben. Miu-
lƎn lƎvozlunk, lƣrIi az ƣsszes feI|egyzƖsl a mi kis IƎlo-
galƎsunkrƠI, ulƎna sa|Ǝl magƎl is. InduI|unk.
Az eIőlƖrbőI IiflleI menlek feI a harmadik emeIelre,
ahoI Olabi IakƎsa is voIl. Ahogy kiszƎIIlak a feIvonƠbƠI,
Slephen Kenson
9A0,
a foIyosƠn szembelaIƎIkozlak egy nőveI Ɩs egy lƩnde
fƖrfivaI. Ők egy humƎn nől Ɩs egy orkol IƎllak kƣze-
Iedni. A lƩnde oIyan messzire eIkerƩIle az ,orkol¨,
amennyire csak a foIyosƠn ez IehelsƖges voIl.
Karom magƎban ƣrƩIl a szerencsƖ|Ʃknek. A lƩnde
bizlosan meg|egyzi, hogy IƎloll egy koszos
melahumƎnl Olabi IakƎsa kƣzeIƖben a napnak ebben a
szakƎban.
÷ Iz az ÷ velelle oda HƖzag minlegy meIIƖkesen,
amikor odaƖrlek a 308-as IakƎs a|la|Ǝhoz. A IƎny eIő-
vell egy mƎgneskƎrlyƎl, Ɩs bedugla a IeoIvasƠba. Azon
a vƣrƣs LID azonnaI zƣIdre vƎIloll, Ɩs az a|lƠ rƖsnyire
kinyƚIl. Karom gyorsan beIƖpell, a IƎny pedig ulƎna.
Olabi IakƎsa egy fokkaI rendezellebb Ɩs feInőllesebb
voIl, minl egy egyelemi koIIƖgiumi szoba. Igy aprƠ
konyha nyƚIl baIra. A mosogalƠ kƣrƩI haIomba rakva
edƖnyek Ɩs lƎnyƖrok heverlek mosalIanuI. A nappaIi
szoba szemkƣzli faIa padIƠlƠI a mennyezelig Ʃveg
voIl, mƣgƣlle pedig egy kis erkƖIy hƧzƠdoll: onnan
kilűnő rƎIƎlƎs nyƚIl az udvarra. Az egyik faIal szinle
leI|es magassƎgƎban eIfogIaIlƎk a szƠrakozlalƠ eIekl-
ronikai berendezƖsek. Trideo, szlereo, szƎmƚlƠgƖp Ɩs
egyƖb eszkƣzƣk. IzekkeI szemben egy kanapƖ ƎIIl,
eIőlle egy |apƎn slƚIusƧ aIacsony aszlaIIaI.
LƎngoIƠ Idő
76
Karom gyorsan ƎlnƖzle az aszlaIon heverő hoImikal,
mƚg HƖzag a lƣbbi heIyisƖgel fƖsƩIle Ǝl.
÷ Tiszla ÷ szƠIl a IƎny vƖgƩI.
A fƖrfi az eIőlle IƖvő lƎrgyakra mulaloll.
÷ Minden ill van.
Az aszlaIon egy Novalech Sandman szimIe|ƎlszƠ
voIl, Ɩs kƣrƩIƣlle vagy egy lucal chip meg a hozzƎ|uk
larlozƠ lokok fekƩdlek szanaszƖl. A Ie|ƎlszƠ lavaIyi
modeIInek lűnl.
÷ Igy csomƠ szim van mƖg a hƎIƠban is ÷ lelle hozzƎ
a IƎny.
Karom feIkapla a Ie|ƎlszƠl, Ɩs a lƎskƎ|Ǝba lelle.
÷ NƖzz kƣrƩI van-e mƖg mƎsik hardver is! ÷ szƠIl
HƖzagnak.
Amaz bƠIinloll, Ɩs sorra kinyilogalla a szekrƖnyekel.
Igy rƖgebbi Iuchi is eIőkerƩIl, ezl azonnaI a mƎsik gƖp
meIIƖ lellƖk, Olabi Ieglƣbb chip|ƖveI egyƩll.
÷ MiƖrl nem hagy|uk ill egyszerűen a mi chipƩnkel
az ƣvƖi kƣzƣll ÷ kƖrdezle HƖzag. ÷ Vagy mond|uk
szimpIƎn cserƖI|Ʃk ki a Ie|ƎlszƠl.
Karom a fe|Ɩl rƎzla.
÷ Nem. Az lƧI sokƎig larlhal. ßizlosnak keII Ien-
nƩnk, hogy Olabi hasznƎI|a a mi cuccunkal. Nem lud-
|uk, meIyik a kedvence, Ɩs csak nagyon sok munkƎvaI
Slephen Kenson
990,
|ƣhelnƖnk rƎ erre. Nincs annyi időnk. RƎadƎsuI mi
van, ha Ɩszrevesz egy hamisƚlvƎnyl` Nem, nem. Neki
keII eI|ƣnnie hozzƎnk. TaIƎIlƎI mƖg vaIamil`
÷ TrideofiImek Ɩs egyƖb vackok Semmi komoIy.
÷ IƠ, akkor hƧzzunk! Hagyd rƖsnyire nyilva az a|lƠl!
Arra bizlosan feIfigyeI vaIaki.
Ahogy kiIƖplek a IakƎsbƠI, Ɩs eIinduIlak a foIyosƠn,
egy vƣrƣsha|Ƨ fƖrfi IƖpell ki a feIvonƠbƠI. Ionlosan
Ƨgy nƖzell ki, minl egy szabadnapos ƣIlƣnyke. Hosz-
szan bƎmuIl HƖzag Ɩs Karom ulƎn, ahogy azok eIha-
Iadlak meIIelle. Karom kƖpleIen voIl megƎIIni, hogy
ne mosoIyog|on rƎ az agyarail kiviIIanlva, mikƣzben
beIƖplek a Iiflbe.
Roy KiIaro eIIƖpell a kƖl furcsa aIak meIIell, ők pe-
dig beszƎIIlak a Iiflbe, ameIyikkeI ő Ɩrkezell a harma-
dik emeIelre. Ƈgy vƖIle, semmi keresnivaIƠ|uk egy
oIyan heIyen, minl az ArIinglon Iark, ƚgy gyanakodva
figyeIle őkel. Kƣvelle a foIyosƠl egƖszen Dan Olabi Ia-
kƎsƎig. MieIőll odaƖrl voIna, IeIassƚlolla a IƖpleil. Ik-
kor megIƎlla, hogy a mƎgneszƎr LID-|e vƎIlakozva
piros Ɩs zƣIden viIƎgƚl, |eIezve, hogy feIlƣrlƖk Roy
visszaforduIl a Iiflek feIƖ. Ƈgy lervezle, hogy kikƖrdezi
a szomszƖdokal Ɩs eselIeg mƖg a hƎzmeslerl is, de ez
az egƖsz mosl fƩslbe menl. Iobbnak IƎlla, ha nem
LƎngoIƠ Idő
78
keveredik beIe egy belƣrƖsi Ʃgybe, merl vaIƠszƚnűIeg
ez Olabil is eIriaszlanƎ, rƎadƎsuI ől is azonnaI vissza-
rendeInƖk MonlreƎIba.
AnƖIkƩI keIIell eIhagynia az ƖpƩIelel, hogy megsze-
rezle voIna a bizonyƚlƖkol, amiben remƖnykedell. Cse-
rƖbe mosl mƎr bizlos Iehelell benne, hogy Olabinak
vaIami oIyan lilka van, amiƖrl mƎs mƖg a belƣrƖslőI
sem riadl vissza. Roynak mƖg fogaIma sem voIl, mi
Iehel ez a lilok, de eIhalƎrozla, hogy bƎrmibe kerƩI|ƣn
is, meg fog|a ludni.
Slephen Kenson
9;0,
8.
December IƖvƖn, korƎn sƣlƖledell. Ahogy Karom Ɩs
HƖzag eIhagyla az ArIinglon Iarkol, a IƎny feInƖzell,
Ɩs mosoIyogva bƎmuIl a csiIIagfƖnyes ƖgboIlra. Igy
perc mƧIva megrƎzla a fe|Ɩl, Ɩs igyekezell visszalƖrni a
|eIenIegi probIƖmƎ|ukhoz.
÷ SzƠvaI mosl csak vƎrunk, mƚg Olabi kapcsoIalba
IƖp veIed` ÷ kƖrdezle.
÷ ƉhƩm ÷ bƠIinloll Karom. ÷ A szim|ƎlƖkai nƖIkƩI
hamar eI fog|a feIedni az AvaIonban lƣrlƖnlekel.
IgyƖbkƖnl pedig Ɩn vagyok az egyelIen, akil ismer az
ulcƎn. Ha Ƨ| gƖp keII, muszƎ| Iesz hƚvnia.
÷ Ŷs mi van, ha egyszerűen besƖlƎI a IegkƣzeIebbi
ƩzIelbe, Ɩs vesz magƎnak mindenbőI mƎsikal.
÷ KƖlIem. ßeIekƠsloIl a |Ơba, Ƨgyhogy lƣbbƖ mƎr
nem Iesz eIƖg neki a hagyomƎnyos szim. IgyƖbkƖnl,
ha mƖgis ƚgy lƣrlƖnne, akkor is lehelƩnk egy-kƖl doI-
gol, de ezen rƎƖrƩnk mƖg agyaIni kƖsőbb.
÷ SzƠvaI mosl Olabin a sor, hogy IƖp|en ÷ sƠha|loll
HƖzag. ÷ VaI Ƨgyis figyeIi a srƎc minden IƖpƖsƖl, de mi
nem lehelƩnk semmil, mƚg be nem kap|a a csaIil. Ib-
ben az eselben egy sƣr`
LƎngoIƠ Idő
80
Karom eIgondoIkodoll egy piIIanalra, ma|d megrƎz-
la a fe|Ɩl.
÷ Azl hiszem, |obb, ha inkƎbb hazamegyek, Ɩs meg-
prƠbƎIok aIudni egy kicsil.
÷ Akkor hazavigyeIek`
÷ Mehelek AracosszaI is.
÷ Ugyan mƎr haver! HuIIafƎradl vagy. IIviszIek,
nem nagy Ʃgy.
÷ IƠI van ÷ dőIl hƎlra Karom kƖnyeImesen az ƩIƖsben.
NƖhƎny percig csend leIepedell kƣzƖ|Ʃk, mƚg HƖzag a
bosloni ulcƎk IabirinlusƎban meglaIƎIla a heIyes irƎnyl.
÷ KƖrdezhelek vaIamil` ÷ lƣrle meg a haIIgalƎsl vƖ-
gƩI a IƎny.
÷ Iersze ÷ dƩnnyƣgle Karom Iehunyl szemmeI.
÷ VoIl mƎs. egyƩll voIlƎI mƎssaI is Iase Ơla`
÷ Ƈgy Ɩrled ƖrzeIembőI`
÷ Igen.
Karom mƖIyen magƎba szƚvla a Ievegől, ma|d hosz-
szan kifƧ|la, mieIőll feIeIl voIna.
÷ Igen. Nem. Nem igazƎn. vagyis igen. VoIlam pƎr
srƎccaI miƠla Iase meghaIl. ße|Ǝrok nƖha az egyelemi
koIIƖgiumokba. Oll sokkaI lƣbb hozzƎm hasonIƠ van,
minl azl Ieglƣbben gondoInƎk. ÷ KƖnyszeredellen eI-
mosoIyodoll ma|d foIylalla: ÷ Mindeneselre ezek eIƖg
Slephen Kenson
:=0,
rƣvidlƎvƧ kapcsoIalok voIlak. Sosem laIƎIkozlam Iase-
hez foghalƠvaI. OIyannaI, akibe igazƎn szereImes Iel-
lem voIna. VoIl, hogy nƖhƎnyszor eIhilellem magam-
maI, hogy ez vaIami oIyasmi, de hamar kiderƩIl, hogy
lƖvedƖs. Azl hiszem, ha kapcsoIalokrƠI van szƠ, Ɩpp
oIyan remƖnyleIen esel vagyok, minl a mi Olabink. ÷
Igy piIIanalra eIgondoIkodoll, ma|d vaIamiveI vidƎ-
mabban mƖg hozzƎlelle: ÷ Szerinlem okosabb, ha lƎvoI
larlom magam a szimeklőI. Gyanƚlom, hogy egy oIyan
fanlƎziaƖIel, ahoI mindened megvan, eIƖg hamar fƩg-
gősƖgel okoz.
÷ Na igen ÷ bƠIogaloll HƖzag, de IƎlszoll, kƣzben eI-
gondoIkodoll ő is.
÷ Ŷs veIed mi van` ÷ kƖrdezell vissza Karom. ÷ VoIl
vaIaki Ian Ơla`
HƖzag a fƖrfira piIIanloll, ma|d vissza az Ƨlra. Az
eIőllƩk IƖvő IƎmpa pirosra vƎIloll, ƚgy kƖnyleIenek voI-
lak megƎIIni.
÷ Nem igazƎn. Ibben a lekinlelben nagyon is hason-
IƠk vagyunk. Ian voIl az eIső igazi szereImem. Mosl
visszagondoIva eIƖg naiv voIlam. Mindeneselre nem
voIl senkim. TaIƎIkozgallam pƎrszor mƎsokkaI, de
semmi komoIy.
LƎngoIƠ Idő
82
÷ A mi ƖIelƩnkbe eIƖg nehezen fƖr beIe, hogy a meg-
feIeIő emberekkeI laIƎIkozgassunk, nem igaz`
÷ Igen. RƎadƎsuI eIƖg kevƖs esƖIye van annak, hogy
szembe|ƣn veIed az ulcƎn az igazi. MƖg normƎIis em-
berreI sem kƣnnyű laIƎIkozni errefeIƖ.
÷ Nem sa|nƎIod, hogy szakƚlollƎI IanneI` ÷ kƖrdezle
Karom. ÷ Nekem nem voIl vƎIaszlƎsom, de le.
÷ Leglƣbbszƣr nem ÷ szakƚlolla fƖIbe a IƎny. ÷ Tƣbbel
lƣrődƣll źrorszƎg feIszabadƚlƎsƎvaI, minl veIem. Ŷn
nem az ő nagy ƩgyƩk miall akarlam meIIelle Ienni.
÷ Igen, ez Ɩrlhelő.
A forgaIom Iassan meginl eIinduIl, Ɩs ők Ƨ|ra csend-
ben figyeIlƖk a fƖnyekel, ahogy dƖI feIƖ haIadlak.
Karom Ƨ|ra Ǝlvelle a lervel kƣzben a IƎnnyaI, Ɩs vƖ-
gƩI arra |ulollak, hogy ha semmi nem |ƣn kƣzbe, egy-
szerű doIguk Iesz.
÷ Az egyelIen doIog, ami zavar, hogy nincs semmi
informƎciƠnk Mr. IohnsonrƠI ÷ dƩnnyƣgƣll a mƎgus.
HƖzag is oszlozoll a fƖrfi bizonylaIansƎgƎban. A Ieg-
lƣbb megbƚzƠ ÷ vagy ahogy hƚvlƎk őkel ,Mr. Iohnson¨
÷ kƩIƣnƣsen Ơvla az anonimilƎsƎl. Az ƎrnyvadƎszok
ennek eIIenƖre szerellƖk ludni, hogy kinek is doIgoz-
nak vaIƠ|Ǝban. Sosem Iehel ludni, hogy eselIeg a meg-
bƚzƎs mƣgƣll miIyen hƎlsƠ szƎndƖk hƧzƠdik meg.
Slephen Kenson
:?0,
Karom Ɩs csapala nagyon kevesel ludoll a |eIenIegi
megbƚzƠrƠI. Csak annyi derƩIl ki, hogy a pƖnze |Ơ.
÷ MegnƖzem, hƎlha eIő ludok Ǝsni mƖg vaIamil ÷
mondla HƖzag, mikƣzben IeparkoIl a fƖrfi hƎza eIőll.
Karom kiszƎIIl a kocsibƠI, ma|d az abIakon beha|oIva
mƖg ƚgy szƠIl: ÷ HƚvIak ma|d, ha mƎr eIrendeződƣll a
laIƎIkozƠ.
÷ OkƖ ÷ bƠIinloll a IƎny. NƖzle, ahogy a mƎsik feI-
megy a IƖpcsőn, Ɩs bemegy a be|Ǝrali a|lƠn. Csak ekkor
lelle sebessƖgbe a kocsil, Ɩs induIl eI, de a sarkon a
STOI lƎbIƎnƎI mƖg megƎIIl, Ɩs a lƩkƣrbőI visszabƎ-
muIl.
Nc |cguƖ| nƩ|uc! ÷ mondla magƎnak, de ludla, nincs
sok vƎIaszlƎsa. Aki szereImes, mindig hƩIyesƖgel csi-
nƎI ugyebƎr. ßeforduIl a kƣvelkező sarkon, de nem
hazafeIƖ velle az irƎnyl, hanem egyenesen a Rox feIƖ.
Aki csak lehelle, ezl a kƣrnyƖkel sƣlƖledƖs ulƎn igye-
kezell eIkerƩIni.
A ,Doki kIinikƎ|a¨ feIƖ larloll. Nem voIl hivalaIos
neve, merl a Ieglƣbb ember a Roxban nem is IƖlezell
hivalaIosan. Mikor a melropIexum kormƎnya megaIa-
kuIl, a dƖIi rƖszl, Roxburyl Ɩs a LoveII-Lavrence ZƠ-
nƎl azonnaI IeƚrlƎk. IllőI kezdve a kƣrnyƖken csak
fekelepiac IƖlezell. A kIinika egyike voIl azoknak a
LƎngoIƠ Idő
84
heIyeknek, ahoI mindenki reƎIis Ǝron |ulhaloll orvosi
eIIƎlƎshoz, kƖrdezőskƣdƖs nƖIkƩI.
HasonIƠ meggondoIƎs miall az emberek inkƎbb nƖv-
leIenƩI szerellƖk inlƖzni az Ʃgyes-ba|os doIgaikal, minl
pƖIdƎuI az orvosi Ʃgyekel is. DokinƎI nem csak
gyƠgyuIni Iehelell, de a Ieglƣbb mƠdosƚlƎsl is eI Iehe-
lell vƖgezlelni ÷ persze a megfeIeIő ƣsszegƖrl. Izek
kƣzƖ larlozoll a kibernelikus kƖzƎlƩIlelƖslőI az Ƨ| arc
kƖszƚlƖsig minden. Iz ulƠbbi kƩIƣnƣsen hasznos voIl a
heIyieknƖI egy idő ulƎn, ha mƎr lƧI ismerlƖ vƎIl vaIaki.
Doki igazƎbƠI dr. DƎnieI MacArlhur voIl. Igy ex-
kalonaorvos az Ares MacrolechnoIogynƎI. SzoIgƎIl a
Sivalagi HƎborƧban, mieIőll kiraklƎk a seregbőI. Azu-
lƎn az AresnƖI doIgozoll, minl ,lanƎcsadƠ¨, de ƣssze-
tűzƖsbe kerƩIl a főnƣkeiveI, ƚgy azok visszavonallƎk az
engedƖIyƖl, Ɩs kirƧglƎk. A Roxban azonban senkil nem
ƖrdekeIl az engedƖIy, merl Doki ludla, hogy mil csinƎI.
KevƖs |obb sebƖsz voIl a kƣrnyƖken, minl Doklor Mac.
Az eIső szemƖIy, akiveI HƖzag laIƎIkozoll, ahogy be-
IƖpell az a|lƠn, az doki muIlifunkciƠs assziszlense,
HiIda voIl. HiIda ludla, hogyan keII a heIyƖre iIIeszleni
egy lƣrƣll csonlol, hogyan keII vƖrl venni, Ɩs feIƣIlƣzlelni
egy magalehelelIenl, ugyanakkor ő kezeIle a szƎmƚlƠgƖ-
pel is. Karbanlarlolla a karlonokal Ɩs feI|egyzƖsekel ÷ na
Slephen Kenson
:A0,
Ɩs persze ƩgyeIl, hogy nƖhƎny doIog bizlosan ne ke-
rƩI|ƣn feI|egyzƖsre. MiveI pedig lroII voIl, meg ludla
nyuglalni a beszƚvoll ulcakƣIykƣkel, Ɩs ludla, hogyan
kezeI|e az eIƖgedelIen ƩgyfeIekel, akik vissza|ƣnnek
ba|l keresni.
HƖzag Ɩrkezlekor Ɩppen egy heIyi banda lag|Ǝnak a
kar|Ǝn cserƖIl kƣlƖsl. HƖzag ismerle őkel: Ieglƣbb|Ʃk ƚr
emigrƎns voIl, akƎrcsak ő maga. A sƖrƩIl gyerek ork
voIl, Ɩs HƖzagnak hirleIen az |uloll eszƖbe, va|on a
szƩIei is azok-e` Rengeleg melahumƎn nem laIƎIla a
heIyƖl az Ƨ| ,paradicsomban¨ Ɩs inkƎbb az UCAS-ba
emigrƎIl. KƖl mƎsik srƎc is oll ƎIIl meIIelle, Ɩs unoll
kƖppeI figyeIlƖk az esemƖnyekel.
÷ ƀ, HƖzag! ÷ mosoIyodoll eI HiIda, aminl megIƎlla az
Ɩrkező IƎnyl. ÷ ƉI| csak Ie! Igy perc, Ɩs |ƣvƣk, drƎgƎm.
IƎr perc aIall befe|ezle a kƣlƣzƖsl, eIlelle a feIkƚnƎIl
pƖnzl, Ɩs Ƨl|Ǝra bocsƎlolla a hƎrom kƣIykƣl.
÷ Ƈgy IƎlom, megy az ƩzIel ÷ mondla HƖzag, ahogy
a lroII kƣzeIebb Ɩrl.
÷ Minl mindig ÷ sƠha|loll HiIda. ÷ Kƣnnyebb doI-
gunk Ienne, ha nem keIIene ƎIIandƠan a bandƎk lag|ail
foIlozgalnunk, de az ő pƖnzƩkkeI ludunk segƚleni
oIyanokon, akiknek egyƎIlaIƎn nincsen. II sem hinnƖd,
miIyen fura eseleink vannak moslanƎban. RemƖIem,
LƎngoIƠ Idő
86
nem vaIami Ƨ| belegsƖg Ʃlƣlle feI a fe|Ɩl. IgyƖbkƖnl
mil lehelƩnk ma Ɩrled` Nem vagy |ƠI`
÷ Nem, semmi iIyesmi ÷ rƎzla meg a fe|Ɩl HƖzag ÷,
csak szerelnƖk beszƖIgelni MackeI, ha van rƎm egy kis
ide|e.
÷ Iersze. Marad| ill egy kicsil, mƎris megnƖzem.
HiIda eIlűnl a kIinika hƎlsƠ szobƎinak egyikƖben,
ma|d percekkeI kƖsőbb dr. MacArlhurraI az oIdaIƎn
lƖrl vissza. ŐszƩIő ha|ƎvaI Ɩs rƎncos arcƎvaI doki IƖ-
nyegesen lƣbbnek lűnl a korƎnƎI. NemrƖg mƧIl 37, de
kinƖzell vagy negyvenƣlnek. Innek eIIenƖre mƖg eIƖg
fill voIl, akƎr egy kalona. Igy vƖrmocskos orvosi kƣ-
penyl viseIl ÷ a feIiral szerinl a Szenl IIona kƠrhƎz
,a|ƎndƖka¨ voIl. ßarƎlsƎgos mosoIIyaI kƣzeIedell a
IƎnyhoz.
÷ Gyere, beszƖIgessƩnk az irodƎmban ÷ inlell.
HiIda kƣzben IeƩIl az aszlaIƎhoz, Ɩs a szƎmƚlƠgƖpen
kezdell pƣlyƣgni. A biIIenlyűzel az ő halaImas u||ai-
hoz voIl mƖrelezve, ami egy dekƎs szemƖben ÷ minl
HƖzag ÷ eIƖg furcsa IƎlvƎnynak szƎmƚloll.
ßemenlek a fƖrfi irodƎ|Ǝba. Doki az aszlaI mƣgƣlli
foleIba ƩIl, Ɩs gyanakodva figyeIle a szemkƣzli szƖken
feszengve ƩIő IƎnyl.
÷ Nos, mil lehelek Ɩrled` ÷ kƖrdezle vƖgƩI.
Slephen Kenson
:90,
HƖzag vonakodoll, nem ludvƎn, hogy kezd|en beIe a
doIogba: vƖgƩI nagy Ievegől vell, Ɩs erőlIenƩI megszƠ-
IaIl: ÷ Igy orvosi kƖrdƖsem voIna. Iersze csak hipole-
likusan.
Mac bƚzlalƠIag bƠIogaloll.
÷ IoIylasd.
÷ Hogy. hogyan lƣrlƖnik egy nemi csere operƎciƠ`
Mac szemƣIdƣke kissƖ megemeIkedell.
÷ NőbőI fƖrfi` ÷ kƖrdezle.
HƖzag bƠIinloll, de kƣzben kissƖ megremegell a szƎ|a.
÷ Nos, ez nem egyszerű Ʃgy. Iz a fa|la ÷ nőbőI fƖrfi ÷
procedƧra IƖnyegesen nehezebb, merl egy meslersƖges
Y-kromoszƠmƎl is be keII ƩIlelnƩnk a kIƠnozƎsi eI|Ǝ-
rƎsba. AzulƎn |ƣnnek a szervnƣveszlƖsek, meIyeken
nemcsak a kƩIső nemi szervekel Ɩrlem, hanem a beI-
sőkel is, Ɩs lermƖszelesen a beƩIlelƖs ulƎn kƣvelkezik
egy inlenzƚv hormonlerƎpia. Az egƖsz foIyamal lƣbb
lƚzezer nuyenbe kerƩI, Ɩs hƠnapokal vesz igƖnybe. Az
eredmƖny rƎadƎsuI nem szƎz szƎzaIƖkosan garanlƎIl,
Tudod, a munkƎm sorƎn eIƖg sok kozmelikai műlƖlleI
laIƎIkozom, de nem effƖIe nemi cserƖkkeI.
÷ Ŷrlem ÷ mondal a IƎny szinle sullogva.
LƎngoIƠ Idő
88
÷ Tudom, hogy nem az Ɩn doIgom ÷ kezdle Doki ÷,
Ɩs megƖrlem, ha nem vƎIaszoIsz, de megkƖrdezhelem,
miƖrl akarlad ezl ludni`
÷ Iz szemƖIyes, semmi ƩzIel.
÷ Ŷrlem. Ibben az eselben visszavonom a kƖrdƖsl,
de ha van vaIami. bƎrmi, amirőI beszƖIni szerelnƖI.
÷ Nem, de kƣsz az infƠl Doki ÷ pallanl feI a heIyƖrőI
HƖzag.
÷ Szƚvesen ÷ ƎIIl feI a fƖrfi is, hogy a|lƠl nyisson. ÷
VigyƎzz magadra!
÷ Igyekszem ÷ mosoIyodoll eI haIvƎnyan.
IIkƣszƣnl HiIdƎlƠI, Ɩs visszamenl az aulƠ|Ǝhoz. Mi-
ulƎn beƩIl, megadƠIag nekinyomla a homIokƎl a kor-
mƎnynak, Ɩs oll pihenlelle a fe|Ɩl pƎr percig. Nem voIl
mƖg kedve hazamenni, csak lovƎbb nƣveInƖ az ƖrzeImi
diIemmƎl magƎban. Mindeneselre eszƖbe |uloll egy
heIy, ahoI megszabaduIhal egy időre hƎborgƠ ƖrzeIme-
ilőI.
Igy ƠrƎvaI kƖsőbb DƖI-ßoslon egyik bƎr|Ǝban ƩIl a
puIlnƎI, Ɩs Ɩpp az uloIsƠ korly vhiskyl ƣnlƣlle Ie a
lorkƎn. Ahogy a pohƎr kiƩrƩIl, hangosan koppanl a
sƣnlƖsen. MegrƎzla a kezƖben, mire a |Ɩg koccanƠ za|Ǝ-
ra a pincƖr odaIƖpell hozzƎ.
Slephen Kenson
:;0,
÷ MƖg egyel! ÷ AzzaI a puIlra lell egy bank|egyel. A
fickƠ eIlelle a pƖnzl, Ɩs lƣIlƣll mƖg egy pohƎrraI. HƖ-
zag nyomban beIekorlyoIl az Ƨ|abb ilaIba, Ɩs ƖIvezelleI
fogadla, ahogyan az aIkohoI vƖgigperzseIi a lorkƎl Ɩs a
gyomrƎl. ßoIdogan ƖIle Ǝl azl a pƎr piIIanalnyi lompa-
sƎgol, amil a vhisky nyƧ|loll. Ionlosan erre voIl mosl
szƩksƖge. TompasƎgra. LegaIƎbb megszabaduI a kƚnzƠ
lehelelIensƖglőI Ɩs feIesIeges gyƣlreImeklőI.
IsmƖl Iehordla magƎl, hogy iIyen idiƠla. TermƖsze-
lesen mƎr az eIső laIƎIkozƎsuk Ơla vonzƠdik Karom-
hoz, ami azl iIIeli, nagyon is. AzulƎn kiderƩIl, hogy
kelle|Ʃk kƣzƣll nem Iehel semmi, ezƖrl prƠbƎIla fƖIre-
lenni az ƖrzeImeil, Ɩs csak barƎlkƖnl gondoIni a mƎsikra.
Iz sokkaI nehezebbnek bizonyuIl, minl ahogy azl az
eIe|Ɩn gondoIla, főIeg miveI Ieglƣbbszƣr egyƩll doI-
gozlak, ƚgy szƩksƖgkƖppen rengeleg idől lƣIlƣllek
egymƎs meIIell.
IgymƎs nc||cii ÷ finlorodoll eI HƖzag, Ɩs egy Ƨ|abb
korlyol kƩIdƣll a sokadik ulƎn.
AzulƎn egyszer csak Karom megIƎl|a a rƖg haIoll
szereImƖl. LehelsƖges ez egyƎIlaIƎn`
A pokoIba is, hiszen miƖrl ne` VƖgƩI is Karom egy
mƎgus. RƎadƎsuI, ha eI lud|a fogadni azokal a doIgokal,
amikel a fƖrfi csinƎI, meg azl, hogy egƖsz źrorszƎgban
LƎngoIƠ Idő
90
csak lƩndƖk ƖInek, rƎadƎsuI hogy a puIl lƧIoIdaIƎn a
pincƖrnek oIyan kƖpe van, minl a mesƖben a gonosz
manƠnak, akkor miƖrl ponl szeIIemek ne IƖlezhelnƖnek`
A vƎIasz egyƖrleImű voIl. AzƖrl nem akarla eIfo-
gadni, merl ez a szeIIem az voIl, aki. RƎadƎsuI eIkƖ-
peszlő fƎ|daImal okozoll Karomnak, ezl a vak is IƎl-
halla. A fƖrfi vƖgre eIfeIe|lelle a rƖgi emIƖkekel Ɩs fƎ|-
daImakal, Ɩs akkor hirleIen feIbukkan Iase a mƧIlbƠI.
De luIa|donkƖppen eI Iehel feIe|leni azl, akil ennyire
szerelell az ember.
ßeIenƖzell a pohƎrba, Ɩs addig forgalla azl, mƚg a
vhisky kƣrbe nem lƎncoIla a szabƎIyos aIakƧ
|ƖgkockƎkal. TaIƎn azƖrl hill mƖg a csodƎkban, merl
sosem IƎlla, hogy a fƖrfi komoIyan venne bƎrmiIyen
kapcsoIalol is. MƖg bƚzoll benne, hogy egy napon
Ɩszreveszi azl, ami mindvƖgig oll voIl eIőlle. Irre mosl
a szereIme egyszer csak visszalƖr a haIƎIbƠI.
A gondoIal, hogy fƖIlƖkeny egy szeIIemre, fƎ|daImas
mosoIyl csaIl az arcƎra. HirleIen kƖpleIensƖgnek lűnl,
hogy eImenl dr. Machez, csak hogy oIyannƎ operƎIlas-
sa magƎl, akil Karom szerelni lud IegaIƎbb annyira,
amennyire ő szereli a fƖrfil. RƎ|ƣll, hogy ő semmikƖp-
pen sem akar fƖrfi Ienni, de nőkƖnl pedig Karomnak
nem keII.
Slephen Kenson
;=0,
÷ To|d Ie! ÷ molyogla maga eIƖ, Ɩs kiilla a poharƎl.
Mosl nagyon ulƎIla, hogy a mƎsik ennyire kedves, |Ơ-
kƖpű Ɩs iIyen ƎlkozolluI eIƖrhelelIen. Visszalelle a po-
haral a puIlra, Ɩs hirleIen nagyon szƩksƖgƖl Ɩrezle,
hogy megƩssƣn vaIamil.
÷ ArieI` ÷ kƖrdezle egy hang a hƎla mƣgƩI. AzonnaI
feIismerle a senkiƖveI sem ƣsszelƖveszlhelő akcenlusl.
Igy piIIanalra mozduIalIannƎ dermedl, ma|d nagyon
Iassan megforduIl. Ƈgy Ɩrezle, mosl ő IƎl szeIIemel.
÷ Ian` ÷ hebegle.
Csak ƩIl, Ɩs Ian O'DonneIre bƎmuIl, aki Ɩpp Ƨgy ƎIIl
oll eIőlle, minl lƚz ƖvveI korƎbban, amikor uloI|Ǝra IƎl-
la. MƎr lƣbb minl negyvenƖves keIIell, hogy Iegyen,
mƖgis sokkaI fialaIabbnak IƎlszoll. A ha|a ugyanoIyan
vƣrƣsesbarna voIl mƖg mindig, bƎr kicsil lƣbb őszes
szƎI voIl benne, minl amennyire HƖzag emIƖkezell.
ŮpoIl szakƎIIa mƣgƩI pedig barƎlsƎgosan mosoIygoll
rƎ. Az ƣIlƣzƖke sem sokal vƎIlozoll. InkƎbb gondoIla
az ember, hogy a rƖgi vadnyugalrƠI |ƣll, minl źror-
szƎgbƠI. Mosl is farmerl viseIl, bakancsol, egy hosszƧ
u||Ƨ pƠIƠl Ɩs egy lƖrdig Ɩrő hasƚloll bőrkabƎlol, meIyen
ill-oll IƎlszoll, hogy pƎncƖIIemezekel re|l.
÷ ArieI Tyson, hiszem, ha mondom! ÷ emeIle feI a
hang|Ǝl. MƖg mindig ugyanƧgy beszƖIl, Ɩs ponl Ƨgy
LƎngoIƠ Idő
92
csiIIogoll a szeme, minl akkor. RƎadƎsuI HƖzag Ɩppen
annyira vonzƠnak is laIƎIla ezekel a luIa|donsƎgokal.
÷ Ian, mil csinƎIsz le ill`
÷ Nos, ez egy fƖIig-meddig szabad orszƎg ÷ kezdle ÷,
Ɩs Ɩn belƖrlem egy ilaIra. Szabad` ÷ mulaloll a IƎny
meIIelli szƖkre. HƖzag csak bƠIinloll.
÷ Ƈgy IƎlom, beeIőzlƖI ÷ mulaloll az Ʃres pohƎrra,
ma|d a pincƖr feIƖ forduIl. ÷ Whiskyl liszlƎn, Ɩs mƖg
egyel a hƣIgynek.
Ahogy a poharak megƖrkezlek, Ian feIemeIle a sa|Ǝl-
|Ǝl, ma|d a IƎnyƖhoz koccinlolla.
÷ A rƖgi időkre.
÷ Iura, hogy ezl mondod ÷ mosoIyodoll eI a IƎny ÷,
merl Ɩpp mosl beszƖIlem rƠIad vaIakiveI.
÷ Igy barƎl` ÷ emeIle meg kissƖ az egyik szemƣIdƣ-
kƖl a fƖrfi.
ArieI kƖpleIen voIl lƩrlőzlelni magƎl, Ɩs hangosan
feInevelell.
÷ Igen ÷ bƣkle ki vƖgƩI. ÷ De semmi lƣbb.
÷ Ŷs eImondlad neki, hogy hogyan lƣrl ƣssze a szƚ-
vem, amikor IƎllaIak eImenni`
÷ Ian, Ɩn.
A fƖrfi megfogla ArieI kezƖl.
Slephen Kenson
;?0,
÷ Sa|nƎIom. Nem keIIell voIna ezl mondanom.
Csak. ludod. annyi idő leIl eI, Ɩs Ɩn mƖg mindig
kƖpleIen vagyok kiverni lƖged a fe|embőI.
÷ Azl akarod mondani, hogy nincs egyelIen nő sem
Ian O'DonneI ƖIelƖben moslansƎg`
Ian vƎIIal vonl, Ɩs megilla a maradƖk ilaIl. Lelelle az
Ʃres poharal, azlƎn egy piIIanalra eIgondoIkodoll.
÷ Nincs lƧI sok nő, aki eIviseIi a magamfa|lƎl. Ami
azl iIIeli, csak egy iIyen |ul eszembe.
÷ Hazug.
÷ Iz az igazsƎg. IIƖg furcsa, hogy ennyi Ɩv ulƎn Ɩp-
pen mosl fulunk ƣssze. Ŷppen dƖIeIőll gondoIkodlam,
hogy va|on merre vagy, Ɩs mil csinƎIsz, erre IƎm, mosl
ill ƩIsz meIIellem.
HƖzag is gyorsan feIha|lolla az ilaIƎl.
÷ Mosl mƎr lƖnyIeg mennem keII ÷ mondla. Ŷrezle,
hogy kezdenek az ƖrzƖsei meginl irƎnyƚlhalalIanuI
ƣsszekuszƎIƠdni.
De Ian nem engedle eI a kezƖl.
÷ ßƎrcsak ne Ienne muszƎ|! Marad| mƖg egy kicsil!
Ƈgy Ɩrlem, mi Iehel oIyan fonlos, hogy ne ludnƎI egy
kis idől lƣIleni egy rƖgi barƎllaI`
LƎngoIƠ Idő
94
HƖzag eImosoIyodoll. Igaza voIl. Semmi sƩrgős doI-
ga nem akadl. A kulalƎs igazƎn vƎrhal mƖg pƎr ƠrƎl.
Ma esle pedig senkinek sem hiƎnyzik mƎr.
÷ HƎl Iegyen. MiƖrl is ne`
Nem ludla eIdƣnleni, hogy mi okozza azl a furcsa
meIegsƖgel Ɩs megnyugvƎsl, amil Ɩrzell. A vhisky
vagy a fƖrfi lƎrsasƎga.
Ibben a piIIanalban nem is ƖrdekeIle igazƎn.
Slephen Kenson
;A0,
9.
MƎsnap Karom AracosszaI Ɩrkezell az AvaIonba.
Nem sokkaI mƧIl dƖI, ƚgy a Landsdovn Slreel mƖg leI-
|esen kihaIl voIl. ŶIelleI ez a kƣrnyƖk csak Ɩ|szaka leIl
meg, ekkor a szƠrakozni vƎgyƠk kƚgyƠzƠ sorokba ren-
deződlek a Ieglrendibb Ɩs Iegmenőbb szƠrakozƠheIyek
eIőll. IIyenkor csak pƎran IƖzenglek errefeIƖ, iIIelve
nƖhƎny ha|IƖklaIan szunyƠkƎIl a kapuaI|akban, mƚg
vaIaki eI nem zavarla őkel.
Karom IeszƎIIl AracosrƠI, mire a molor egyik piIIa-
nalrƠI a mƎsikra kƣddƖ vƎIl. A famiIiƎris ennek eIIenƖ-
re oll maradl, de a fizikai viIƎg szƎmƎra leI|esen IƎlha-
lalIanuI Ɩs ƖrzƖkeIhelelIenƩI. VƎrl az aszlrƎI sƚkon,
hƎlha a fƖrfinak szƩksƖge van rƎ.
÷ Izek a nappaIi mozgƎsok mƎr kezdenek a szokƎ-
soddƎ vƎIni ÷ haIIolla Karom az eImƖ|Ɩben. ÷ Iz azl
|eIenli, hogy feIadod az Ɩ|szakai ƖIelel`
÷ Addig nem, mƚg ebben az ƩzIelben ulazom ÷ feIeI-
le gondoIalban. ÷ IgyƖbkƖnl bizlonsƎgosabb iIyenkor
laIƎIkoznia a csapalnak, amikor Ʃres a kIub, rƎadƎsuI
van nƖhƎny megbeszƖInivaIƠnk. Iul eszembe. Mi a
gond` Te Ƨgyse aIszoI.
LƎngoIƠ Idő
96
÷ Igaz ÷ Ɩrkezell a vƎIasz nƖmi gƧnyos ƖrzeIemhuI-
IƎmmaI egyƩll de ez a heIy sokkaI Ɩrdekesebb Ɩ|szaka.
÷ Ƈgy Ɩrled, kƣnnyebb szerezni egy ilaIl.
÷ Tƣbbek kƣzl.
Karom a hƎlsƠ a|lƠn menl be a kIubba. Akik ill doI-
gozlak, ismerlƖk Ɩs ludlƎk, hogy ƎrnyvadƎsz. Az sem
zavarl senkil ÷ IegaIƎbbis nem merlƖk szƠvƎ lenni ÷
hogy mƎgus, rƎadƎsuI mindig van veIe egy szƣvelsƖ-
ges szeIIem is. Amennyire Iehelell, ezek a kƩIƣnIeges-
sƖgek csak fokozlƎk az emberekben az irƎnla Ɩrzell
liszleIelel.
A IƖpcsőn feImenl egƖszen ßoom irodƎ|Ǝig. Az a|lƠ
eIőll megƎIIl, Ɩs megvƎrla, mƚg Aracos |eIez neki.
÷ Minden rendben.
Minden eselben eIőre kƩIdle a szeIIemel, hogy kƖm-
ked|en. MƖg iIyenkor is, ha a mƎsodik ollhonƎnak le-
kinlell heIyre |ƣll. Nem akarla a Iegkisebb kockƎzalol
sem vƎIIaIni. Iz a fa|la ƠvalossƎg mƎr lƣbb aIkaIommaI
is megmenlelle az ƖIelƖl.
KƖlszer kopogoll az a|lƠn, ma|d kis szƩnel ulƎn mƖg
egyszer. Rƣvid idő mƧIva az a|lƠ kinyƚIl, Ɩs VaI been-
gedle a fƖrfil.
ßoom a sƧIyos irodai aszlaI mƣgƣll eImerƩIlen la-
nuImƎnyozla az eIőlle IƖvő Ǝllelsző kƖpernyőn fulƠ
Slephen Kenson
;90,
adalokal. MeIIelle egy szƖken KaIapƎcs ƩIl. ßőrdzseki-
|e IazƎn a szƖk lƎmIƎ|Ǝra voIl lerƚlve. Az ork egy keki
nadrƎgol Ɩs egy goIyƠƎIIƠ pƠIƠl viseIl. IiszloIya a hƠna
aIalli lokban pihenl. Sosem maradl fegyverleIenƩI.
Nagyon rilka, kivƖleIes aIkaImakal IeszƎmƚlva ÷ de
kedvenc vadƎszkƖse, ameIy ƎIlaIƎban a csizmƎ|Ǝba van
re|lve, oIyankor is karnyƧ|lƎsnyi lƎvoIsƎgon beIƩI van
hozzƎ. HƎl igen. A lƧIƖIƖsƖrl mindenl.
VaI becsukla az a|lƠl Ɩs visszaƩIl a kanapƖra. Ő is
akciƠhoz voIl ƣIlƣzve. TaIpig fekelƖben: farmer, pƠIƠ,
bakancs. A kabƎl|a a heverő egyik kar|Ǝra voIl Iedobva.
Karom kƣrbepiIIanloll, ma|d megkƖrdezle: ÷ HoI
van HƖzag`
VaI Ɩs KaIapƎcs egy vƎIIrƎndƚlƎssaI feIeIl csak. ßoom
az egyik szabad szƖk feIƖ inlell.
÷ MƖg nincs ill ÷ mondla ki vƖgƩI a nyiIvƎnvaIƠ
lƖnyl, ma|d kis szƩnel ulƎn mƖg hozzƎlelle: ÷ Hƚvoll
nemrƖg, hogy megkapla az Ʃzenelel, de pƎr percel
kƖsni fog.
Karom bƠIinloll, Ɩs Iedobla magƎl az egyik szƖkre.
KƚvƎncsi voIl, merl nem HƖzag slƚIusa, hogy kƖssen,
de nem akarla lovƎbb faggalni ßoomol. Ha magƎlƠI
nem mond lƣbbel, akkor vaIƠszƚnűIeg nem larlozik rƎ
a doIog.
LƎngoIƠ Idő
98
÷ SzƠvaI` ßekapla a horgol` ÷ vƎgoll a kƣzepƖbe
Karom.
ßoom eIvigyorodoll Ɩs bƠIinloll.
÷ Tegnap Ɩ||eI.
÷ HƎl, ez nem larloll sokƎig ÷ ƎIIapƚlolla meg
KaIapƎcs.
÷ Mire szƎmƚlollƎI` ÷ kƖrdezle VaI. ÷ Iz az ƣIlƣnyke
leI|esen rƎ van kallanva a szimekre. Ha pedig egyszer
rƎinduIsz ezekre, nem bƚrod ki nƖIkƩIƩk nƖhƎny ƠrƎnƎI
lovƎbb.
Karom ludla, hogy VaI lapaszlaIalbƠI beszƖI. Kƣ-
IyƣkkƖnl ő is rab|a voIl a chipeknek. Csak egy mƎsik,
hasonIƠan erős megszƎIIollsƎg ludla kigyƠgyƚlani a
fƩggősƖgbőI. A vezelƖs. Aminl lehelle, beƩIlelle a
szƩksƖges irƎnyƚlƠrendszerl a leslƖbe. AzƠla rigƠ. Ka-
rom is lƣbbszƣr eIgondoIkodoll, hogy va|on mi Ienne
mosl veIe, ha anno, amikor mƖg csak Ɩbredezlek a kƖ-
pessƖgei, van eIƖg pƖnze egy adal|ack-re. Vagy akƎrmi
lƣrlƖnik, ha Iase nem laIƎI rƎ, Ɩs lanƚl|a meg neki, hogy
ő nem őrƩIl, Ɩs eI keII fogadnia magƎl annak, ami.
÷ Ill vagy pa|lƎs` ÷ prƠbƎIla ßoom visszarƎnlani a
fƖrfil a gondoIalaibƠI.
÷ Mi` Ia, igen! ßocs.
Slephen Kenson
;;0,
÷ Azl hillem, meginl leslen kƚvƩI vagy Ɩs minkel
figyeIsz.
÷ Nem, csak gondoIkodlam ÷ nevelell Karom. ÷ Mil
is mondlƎI`
A lroII feIhƧzla az egyik szemƣIdƣkƖl.
÷ Megmondlam neki, nem bizlos, hogy kapcsoIalba
ludok IƖpni veIed, de ha sikerƩI |eIenlkezni fogok.
÷ KƖlsƖgek kƣzl hagylad` ÷ kƖrdezle KaIapƎcs. ÷ Mi
van, ha keres vaIaki mƎsl`
ßoom a fe|Ɩl rƎzla.
÷ Nem fog. MƎr csak azƖrl sem, merl ra|lunk kƚvƩI
zƖrƠ emberl ismer az ulcƎn. Minkel is csak azƖrl laIƎIl
meg, merl hagylunk neki egy nyomol, amil kƣvelhe-
lell. RƎadƎsuI ez az ember kƖpleIen Iogikusan Ɩs főIeg
eredmƖnyesen gondoIkodni, mƚg meg nem kap|a a
szokƎsos napi adag ƣnbizaImal a chipekbőI. Ne ag-
gƠd|, az ƖhsƖge eIvezeli hozzƎnk. IgyƖbkƖnl minƖI lo-
vƎbb vƎrakozik, annƎI bizlosabb, hogy megveszi,
amink van, Ɩs főIeg hogy azonnaI hasznƎIni is fog|a.
÷ Ŷs akkor megfogluk ÷ lelle hozzƎ Karom eIƖgedellen.
KƖl kopogƎs, kis szƩnel Ɩs Ƨ|abb kƖl kopogƎs. Ka-
rom feIƎIIl, Ɩs az a|lƠhoz IƖpell. MiulƎn Aracos |eIzell,
kinyilolla az a|lƠl.
÷ HaIi! ÷ kƣszƣnl HƖzag.
LƎngoIƠ Idő
100
÷ Ɖdv! ÷ feIeIl Karom, mikƣzben becsukla az a|lƠl.
Nem kerƩIle eI a fƖrfi figyeImƖl, hogy HƖzag ugyan-
abban a ruhƎban van, minl legnap, amikor megIƎlo-
gallƎk Olabil. A IƎny nem voIl az a lipikus divalcica,
de Karom azƖrl azl ludla, hogy nem szƚvesen aIszik
abban a ruhƎban, amil mƎsnap is hord. IbbőI arra kƣ-
velkezlelell, hogy vaIƠszƚnűIeg nem menl haza leg-
nap, miulƎn eIvƎIlak Ƨl|aik.
HƖzag IeƩIl egy szƖkre, Karom pedig a kanapƖhoz
menl, Ɩs VaI meIIell fogIaIl heIyel.
÷ Nem sokrƠI maradlƎI Ie ÷ kezdle VaI, HƖzagnak
cƚmezve. ÷ ßoom mosl mondla, hogy beszƖIl az
ƣIlƣnykƖveI, de mƖg nem hƚvla vissza.
Ikkor egy eIeklronikus csengelƖs haIIalszoll az asz-
laI feIőI. ßoom megnyomoll egy gombol, mire a ki|eI-
zőn meg|eIenl a hƚvƠ fƖI azonosƚlƠ|a. A lroII ƣnkƖnleIe-
nƩI is eIvigyorodoll.
÷ A faIra feslell ƣrdƣg ÷ mondla. ÷ Ƈgy IƎlszik, vaIa-
ki lƩreImelIenkedik.
Megnyomoll egy mƎsik gombol, mire a hƚvƎsl ƎlirƎ-
nyƚlolla a beƖpƚlell leIefon|Ǝba, kƣzvelIenƩI a haIIƠ- Ɩs
beszƖdkƣzponlhoz csalIakozoll. Igy harmadik gombol
is megƖrinlell bƩlykƣs u||ƎvaI, mire a faIi hangszƠrƠk
Slephen Kenson
=<=0,
egy reccsenő hang kƚsƖrelƖben ƖIelre keIlek, hogy a
lƣbbiek is haII|Ǝk a beszƖIgelƖsl.
÷ HeIIo` ÷ haIIalszoll Olabi ideges Ɩs lƩreImelIen
hang|a.
÷ HeIIo, Mr. Olabi ÷ ƩdvƣzƣIle ßoom ÷ Mil lehelek
ƣnƖrl`
÷ Csak amiall ƖrdekIődƣm, hogy van-e vaIami eIőre-
IƖpƖs. azzaI kapcsoIalban, amirőI korƎbban mƎr be-
szƖIlƩnk`
÷ Ami azl iIIeli, igen ÷ piIIanloll a lroII Karomra. ÷
Ŷppen hƚvni akarlam. IIrendezlem mƖg egy laIƎIkozƠl
ma eslƖre. Tizenegy Ơrakor ill a kIubban, ha megfeIeI.
÷ Nem Iehelne. eselIeg. vaIamiveI korƎbban`
÷ MegnƖzem, mil lehelek az Ʃgy ƖrdekƖben. NƖzzen
be lƚz feIƖ, Ɩs megIƎl|uk, hogy aIakuI a doIog.
÷ Rendben ÷ feIeIle Olabi, ma|d nƖmi habozƎs ulƎn
mƖg kinyƣgle. ÷ Ŷs mi van az ƎrraI`
÷ NƖgyezer nuyen. Ibben benne van a dekk Ɩs a kƖrl
mƠdosƚlƎsok is. IizelƖs egy eIIenőrzƣll kƎrlyƎn.
HosszƧ szƩnel kƣvelkezell a beszƖIgelƖsben. A szo-
bƎban ƩIők sorban egymƎsra nƖzlek.
÷ Rendben. Akkor lƚzkor ÷ hangzoll vƖgre a vƎIasz,
amire mind vƎrlak.
LƎngoIƠ Idő
102
÷ Ƈgy Iegyen ÷ feIeIle ßoom, mire Olabi bonlolla a
vonaIal. A lroII ƣrƣmƖben ƣsszecsapla halaImas lenye-
rƖl, Ɩs |Ơkedvűen forduIl Karom feIƖ. ÷ Iz rendben
Iesz. MƎr csak ki keII fƎraszlani, Ɩs a szƎkba veIe.
÷ A hardverreI minden rendben` ÷ kƖrdezle Karom.
ßoom bƠIinloll.
÷ MƖg mindig megvan a szimchip. Szerezlem mƖg
nƖhƎny csecsebecsƖl a barƎlunknak, Ɩs egy mƠdosƚloll
Iuchi gƖpel. Az egyik haveromnak van egy egƖsz rak-
lƎrnyi abbƠI a cuccbƠI, ami akkor kerƩIl az ulcƎra, mi-
kor a cƖg csődbe menl. MegcsinƎIla azl a nƖhƎny vƎI-
lozlalƎsl, amil kƖrlem, kƖrdezőskƣdƖs nƖIkƩI.
÷ Remek! ÷ mondla Karom. ÷ Akkor mƎr csak meg
keII vƎrnunk az eslƖl, Ɩs nyƖIbe Ʃlni az ƩzIelel
OlabivaI. IzƧllaI semmi nem |ƣhel kƣzbe.
Senki nem hozla feI, hogy a IegulƠbbi laIƎIkozƠ Ɩp-
pen őmialla hiƧsuIl meg.
÷ Rengeleg időnk van mƖg ÷ szƠIaIl meg KaIapƎcs. ÷
TaIƎn eIIenőriznƩnk kƖne mƖg egyszer, hogy minden a
heIyƖn, Ɩs Ƨgy lƣrlƖnnek a doIgok, ahogy lervezlƩk.
Hogy ƎIIunk` ÷ forduIl HƖzag feIƖ.
Ƈgy lűnl, a IƎny eIgondoIkodoll, ma|d a hirleIen be-
ƎIIl csƣndre feIkapla a fe|Ɩl. LƎlhalƠan egƖszen mƎshoI
voIl gondoIalban.
Slephen Kenson
=<?0,
÷ ƀ, igen ÷ szedle ƣssze magƎl minden okƖ. Nem
Iesz gond. Nem merƖszkedhelek lƧI mƖIyre a rend-
szerben, merl a vƖgƖn mƖg riadƠl vƎIlok ki, de meg-
Iesznek a szƩksƖges adalok.
÷ Nagyszerű! ÷ ƣrvendezell Karom. ÷ Azl hiszem,
akkor nem Iesz probIƖma.
IIőhƚvla a beƩIlelell ƠrƎl. A kis ki|eIző feIviIIanl a IƎ-
lƠmeze|Ɩben. MƖg ƠrƎk voIlak az esli laIƎIkozƠig.
÷ Kinek van kedve egy kis ka|Ǝhoz` ÷ kƖrdezle. ÷
Ŷhen haIok.
KaIapƎcs Ɩs ßoom rƣglƣn bƠIinlollak a feIvelƖsre.
Mindenki ismerle a kƖl fƖrfi eIkƖpeszlő ƖlvƎgyƎl. VaI is
|eIezle, hogy szƎmƚlhalnak rƎ.
÷ Ŷn azl hiszem, eIpasszoIom ÷ pallanl feI a szƖkbőI
HƖzag, Ɩs hanyaguI a vƎIIƎra velelle a kabƎl|Ǝl. ÷ Van
mƖg nƖhƎny doIog, amil eI keII inlƖznem. SzƩksƖgelek
Iesz rƎm ma esle`
÷ Azl hiszem, nem ÷ feIeIle Karom.
÷ IƠ. Akkor szerinlem eIIenőrzƣm mƖg egyszer a
MƎlrix fedezelel. Hƚv|alok, ha induIunk! ÷ AzzaI min-
den lovƎbbi szƠ nƖIkƩI az a|lƠ feIƖ induIl.
÷ HƎl. ÷ mondla Karom, mikƣzben az a|lƠ kinyƚIl
Ɩs becsukƠdoll ÷, .persze.
LƎngoIƠ Idő
104
ŶrlelIenƩI a lƣbbiekre nƖzell, de ők vƎIIrƎndƚlƎssaI
eIinlƖzlƖk a doIgol. AzƖrl azl bƚzlalƠnak velle, hogy
nem ő az egyelIen, akinek fogaIma sincs rƠIa, hogy mi
a fene Ʃlƣll HƖzagba.
Nem sokkaI kƖsőbb mindannyian a kedvenc Ɩller-
mƩkben ƩIlek a kƚnai negyedben. Kicsil furcsƎn haloll,
hogy iIyen korƎn ill vannak, merl ƎIlaIƎban egy-egy
vadƎszal ulƎn ugranak be Iazƚlani. SzerencsƖre a Ieg-
lƣbb kƚnai vendƖgIő egƖsz Ɩ||eI nyilva larloll.
Karom megragadla az egyik csirkeszƎrnyal Ɩs |Ơƚzű-
en beIeharapoll az omIƠs hƧsba. Ahogy megforgalla a
faIalol a szƎ|Ǝban, vƖgƩI kimondla azl, ami Ieglƣbb-
|Ʃkben oll moloszkƎIl.
÷ IIƖg furcsa, hogy HƖzag iIyen hirleIen IeIƖpell.
Az Ɩlleremben eIƖg nagy voIl a za| ahhoz, hogy
normƎIis hangon Iehessen beszƖIgelni, rƎadƎsuI
Aracos is figyeIl minden gyanƧs |eIre.
÷ AzƖrl annyira nem furcsa ÷ szƠIaIl meg KaIapƎcs,
mikƣzben eIpuszlƚloll mƖg egy combol. A csonlol a
lƎnyƖrra dobla, ma|d foIylalla: ÷ SzokƎsa, hogy ennyi-
re rƎharap doIgokra.
÷ Ƈgy Ɩrled, megszƎIIoll ÷ somoIygoll VaI.
KaIapƎcs is eIvigyorodoll.
Slephen Kenson
=<A0,
÷ Nos, ezl azƖrl nem mondanƎm. IegaIƎbbis szem-
tőI szembe bizlosan nem. Ƈgy Ɩrlem, ha vaIamibe be-
Iekezd, akkor abba beIead|a minden energiƎ|Ǝl, Ɩs kƖl-
szƎz szƎzaIƖkosan csinƎI|a. Szerinlem csak arrƠI van
szƠ, hogy mƖg egyszer eIIenőrzi azl, amil mƎr vagy
lƚzszer meglell.
÷ Iaa ÷ bƠIogaloll Karom ÷, ez igaz Iehel, de ez nem
az a fa|la meIƠ, amiben lƧI nagy szerepe voIna. IIőƎsla
az infƠl OlabirƠI, Ɩs akad egy kis hƎllƖrfedezel is, de a
Iegnagyobb rƖsz ezƧllaI rƎnk hƎruI.
÷ HƎl ez az! ÷ csalIakozoll ßoom is a beszƖIgelƖshez.
÷ Nincs lƧI sok leendő|e, Ƨgyhogy bizlos akar Ienni
benne, hogy az IegaIƎbb lƣkƖIeles Iesz.
÷ De Iehel, hogy Ƨgy Ɩrzi, kimarad mindenbőI ÷
spekuIƎIl lovƎbb VaI, mikƣzben mƖg egy adag rizsl
szedell a lƎnyƖr|Ǝra. ÷ Ƈgy Ɩrlem, ez eIőforduI, ha nem
nagyon van szereped az eIőadƎs sorƎn.
÷ Igen, de ez mindannyiunkkaI eIőforduI oIykor ÷
morfondƚrozoll lovƎbb Karom. ÷ Lehel, hogy vaIami
bƎnl|a`
÷ Te vagy a mƎgus ÷ mondla KaIapƎcs leIi szƎ||aI ÷,
mondd meg le!
÷ MeglehelnƖm, ha megnƖznƖm aszlrƎIisan is, de
nem szokƎsom mindenkil megbƎmuIni. RƎadƎsuI
LƎngoIƠ Idő
106
mikor Ɩszrevellem, hogy furƎn viseIkedik, mƎr eI is
menl. IgyƖbkƖnl nem larlanƎm heIyesnek a barƎlaim
aurƎ|Ǝl eIemezgelni engedƖIy nƖIkƩI.
÷ Izl ƖrlƖkeIem, haver ÷ bƠIogaloll KaIapƎcs, ma|d
VaI feIƖ forduIl. ÷ ImIƖkszeI, hogy Geisl ƎIIandƠan ezl
csinƎIla` Ƈgy nƖzell az emberre, minlha egyenesen
ƎlnƖzne ra|la. Haver! IeIƎIIl a szőr a hƎlamon lőIe.
÷ Na, igen ÷ nevelell VaI ÷, Ɩs nem le voIlƎI az egyel-
Ien akil ez zavarl. NehƖz eIviseIni vaIakil, aki mƎr
eIőbb lud|a, hogy mil fogsz Ɩrezni, minl le magad.
Hamar idegesƚlő Iesz az iIIelő.
÷ TƖnyIeg` ÷ kƖrdezle Karom. ÷ Ŷn azl hillem, a Ieg-
lƣbb nő ponl iIyen pasil akar.
÷ Ami azl iIIeli, kƩIƣnbsƖg van ƖrzƖkeny Ɩs lƧI ƖrzƖ-
keny kƣzƣll ÷ mondla VaI, mikƣzben vƖgigfullalla az
u||Ǝl a pohara peremƖn, ma|d csinlaIanuI eImosoIyodoll.
÷ Azl hiszem, Karom, le viszonl eIƖg ƖrzƖkelIen vagy.
Slephen Kenson
=<90,
10.
Roy KiIaro egyre bizlosabb voIl benne, hogy Dan
Olabi az ő embere, Ɩs ezƖrl Ƨgy dƣnlƣll, ide|e kicsil
|obban szemmeI larlani. IIőbb vagy ulƠbb hibƎzni fog,
Ɩs akkor Roy dicsősƖgesen IeIepIezheli a cƖg eIőll a sa-
|Ǝl kebIƖn neveIkedell kƚgyƠl.
TaIƎn mƖg eIőIƖplelƖsl is kaphal. IselIeg a beIső biz-
lonsƎgi csoporlnƎI. De ki lud|a` TaIƎn mƖg a hƚres ÷
vagy hƚrhedell, ez nƖzőponl kƖrdƖse ÷ SzerƎfok kƣzƖ is
bekerƩIhel. Ők aIkollƎk a cƖg kƖmeIhƎrƚlƠ csapalƎl.
VƖrbeIi profi mindahƎny.
Roy Ƨgy dƣnlƣll, kƖszƚl egy kis figyeIő programol,
Ɩs beƎIIƚl|a a cƖghez. KƩIƣnƣsen azl a lerƩIelel velle
gƠrcső aIƎ, ahoI Olabi is doIgozoll. RemƖIle, hogy a
bemulalkozƎsƎvaI rƎi|eszl annyira, hogy a fickƠ hibƎl
kƣvel eI.
Aminl beƎIIƚlolla a kƖpernyőkel, eImenl a Iegkƣze-
Iebbi műszaki boIlba, Ɩs vell egy kƣvelől. Az igaziak-
hoz kƖpesl ez csak egy |ƎlƖkszer voIl. Tƣbbnyire az ag-
gƠdƠ szƩIők vƎsƎroIlak iIyenekel, hogy nyomon lud-
|Ǝk kƣvelni a rakoncƎlIan gyerekeikel, amikor azok
kƣIcsƣn veszik apuci kocsi|Ǝl. Mindegy, a cƖInak mosl
ez is megfeIeIl.
LƎngoIƠ Idő
108
Innen a Cross MV ƩzemƖhez menl, Ɩs a parkoIƠban
megkeresle Olabi aulƠ|Ǝl. MiulƎn rƎlaIƎIl, ƩgyeIve,
hogy senki ne vegye Ɩszre, rƣgzƚlelle a kis |eIadƠl a
hƎlsƠ IƣkhƎrƚlƠ aIall. AzulƎn visszaƩIl a kocsiba, Ɩs vƎ-
rakozoll. Iobb doIga nem IƖvƖn, megnƖzell magƎnak
mindenkil, aki csak a parkoIƠban megforduIl. ßaromi-
ra unaImas voIl.
KƖső dƖIulƎnra |Ǝrl, amikor megIƎlla Olabil, aminl
ki|ƣn az ƖpƩIelbőI, Ɩs eIha|l a kocsi|ƎvaI. Roy bekap-
csoIla a kƣvelőrendszerl, Ɩs diszkrƖl lƎvoIsƎgra lőIe
ulƎna menl. Nem fƖIl, hogy Iemarad, merl mƖg ƚgy is
|ƠvaI a halƠlƎvoIsƎgon beIƩI maradl, de a dƖIulƎni for-
gaIomban szinle leI|esen ƖszrevƖlIen ludoll maradni.
Ƈgy egy kiIomƖlerre a vƎIIaIallƠI a fƖrfi IeparkoIl a
kocsi|ƎvaI, Ɩs egy nyiIvƎnos leIekomhoz sƖlƎIl. Roy
hirleIen nagyon bƎnla, hogy nem vell IehaIIgalƠ be-
rendezƖsl is. MƎr az is eIƖg Iell voIna, ha csak azl feI
lud|a venni, amil Olabi mond, de mosl mƎr kƖső bƎ-
nal. A beszƖIgelƖs aIig egy percig larloll, ulƎna a fƖrfi
visszaszƎIIl az aulƠ|Ǝba, Ɩs eIinduIl.
Roy egy piIIanalra eI|Ǝlszoll a gondoIallaI, hogy
megkeresi a leIekomol, Ɩs feIlƣrve a memƠriƎ|Ǝl meg-
lud|a, kiveI beszƖIl Olabi. VƖgƩI lƧI kockƎzalosnak
Slephen Kenson
=<;0,
laIƎIla a doIgol, ƚgy |obbnak IƎlla, ha csak IapuI, Ɩs
megvƎr|a, mi Iesz a kƣvelkező IƖpƖs.
Ůlmenlek egy mƎsik kerƩIelbe, Ɩs oll egy bankhoz
ha|lollak. NƖhƎny perc mƧIva innen egy aulƠs gyorsƖl-
leremhez menlek, ahoI Olabi nƖmi ennivaIƠl vell ma-
gƎnak, vƖgƩI visszalƖrlek az irodƎba.
Roy ulƎna egƖszen a munkaidő vƖgƖig nem IƎlla a
fƖrfil. Ahogy ismƖl feIlűnl, beszƎIIl a kocsi|Ǝba, Ɩs
egyenesen hazamenl. Ƈgy lűnl, nem nagyon zavarlal|a
magƎl a belƣrƖs miall. IgyelIen rendőr sem voIl a kƣr-
nyƖken, Ɩs amennyire Roy ludla, nem is voIl a nap fo-
IyamƎn. A gyanƧ|a beigazoIƠdni IƎlszoll. A fƖrfinak
vaIami komoIy re|legelnivaIƠ|a van. Lehel, hogy ahhoz
a beszƖIgelƖshez van kƣze, amil dƖIulƎn bonyoIƚloll.
Mosl, hogy visszagondoIl, Olabi egƖsz nap ideges Ɩs
izgaloll voIl, minlha csak vƎrna vaIamire. Roy a gon-
doIalaiba merƩIve ƩIl az ArIinglon IarkkaI szemkƣzli
parkoIƠban, Ɩs Iangyos szƠ|akƎvƖl korlyoIgaloll.
KiIenc-harminckor lűnl feI ismƖl Olabi. Kiha|loll a
kocsi|ƎvaI, Ɩs a hƚd feIƖ velle az irƎnyl. A forgaIom va-
IameIyesl csiIIapodoll mƎr, ƚgy Roynak ezƧllaI |obban
keIIell figyeInie, hogy a mƎsik ne vegye Ɩszre, de azƖrl ő
a kƣzeIƖben lud|on maradni. A beIvƎros feIƖ larlollƎk.
LƎngoIƠ Idő
110
A Ienvay IarknƎI Olabi bekanyarodoll a sladion
parkoIƠhƎzƎba. Roy lell egy kƣrl az ƖpƩIel kƣrƩI, de
egyelIen szabad heIyel sem laIƎIl, ƚgy kƖnyleIen voIl ő
is bemenni. SzerencsƖ|Ɩre kƣzeI a be|Ǝralhoz vaIaki Ɩp-
pen lƎvozoll, ƚgy ő be is ƎIIhaloll. LeƎIIƚlolla a molorl,
IekapcsoIla a fƖnyekel, Ɩs vƎrl. Nagyon remƖIle, hogy
Olabi nem velle Ɩszre, Ɩs nem is lƎvozoll mƖg. A sze-
rencse ezƧllaI meIIƖ szegődƣll. A fƖrfi nemsokƎra feI-
tűnl a ki|ƎralnƎI.
Roy Ie||ebb hƧzƠdoll az ƩIƖsben, Ɩs csak a visszapiI-
IanlƠ lƩkƣrben figyeIle a mƎsikal. Olabi mil sem se|lve
kƣvelő|ƖrőI, zsebre lell kƖzzeI, gyaIog induIl Ƨlnak.
ŮlvƎglak a parkon, Ɩs vƖgƩI a Landsdovn Slreelen
kƣlƣllek ki.
A kƣrnyƖk zsƧfoIva voIl szƠrakozƠheIyekkeI. Olabi
odamenl az egyikhez, ameIyik fƣIƣll kƖk neonbelűkkeI
az AvaIon feIiral ƎIIl. ßeƎIIl a sorba.
Roy megvƎrla, mƚg Olabi eIlűnik a be|Ǝrali a|lƠ mƣ-
gƣll, akkor ő is beƎIIl a sorba. NƖhƎny percceI kƖsőbb
kifizelle a beIƖpől, Ɩs izgalollan ő is bemenl.
Nem velle Ie a dzseki|Ɩl, merl Ƨgy gondoIla, ha a do-
Iog rosszuI sƩI eI, a pƎncƖIIemezek mƖg |Ơ szoIgƎIalol
lehelnek. Ikkor dƣbbenl csak rƎ, mennyire fegyverle-
Ien is vaIƠ|Ǝban. Ha forrƠ Iesz a laIa|, az egyelIen, amil
Slephen Kenson
===0,
lehel, hogy rohan. Igaz, nƖzell kƣrƩI, a |eIenIƖvőknek
mƖg annyi vƖdeImƩk sincs, minl neki, bƎr nƖhƎny aIa-
kon hosszƧ kabƎlol IƎloll. Igaz, aIalla aIig viseIlek nƖ-
mi ruhƎl.
MƖg eIƖg korƎn voIl, ƚgy a heIy nem voIl lƣmƣll. A
zene mindeneselre mƎr leI|es erőbőI dƩbƣrgƣll. A
mƖIynyomƠk hang|Ǝl Roy a csonl|aiban Ɩrezle. Szƚnes
fƖnyek cikƎzlak, a lƎnclerel pedig derƖkig sűrű fƩsl
borƚlolla. Igyekezell a faI meIIell maradni, minƖI keve-
sebb feIlűnƖsl keIlve ezzeI.
NemsokƎra megpiIIanlolla Olabil. A fƖrfi nem a
lƎnclƖren mƧIalla az idől, hanem az egyik aszlaInƎI
beszƖIgelell egy fƖrfivaI. Az is angIƠ voIl, Ɩs nagy|ƎbƠI
ennyil ludoll Roy megƎIIapƚlani. Semmi |eIIegzeles
nem voIl benne, rƎadƎsuI nem merle őkel nagyon feI-
tűnően bƎmuIni.
Az aszlaIon kelle|Ʃk kƣzl egy kis csomag heverl.
Nem IƎlszoll, mi van benne. Rƣvid beszƖIgelƖs ulƎn
Olabi eIővell egy pIaszlikrudal Ɩs Ǝladla a fƖrfinak.
Roy gyanƚlolla, hogy dƖIulƎn a bankban vehelle ma-
gƎhoz. A mƎsik eIIenőrizle, Ɩs vaIƠszƚnűIeg eIƖgedell
Iehelell veIe, merl Olabi eIƖ loIla a kis csomagol. Az
idegesen feIkapla az aszlaIrƠI, Ɩs mƎr induIl is a ki|Ǝral
feIƖ.
LƎngoIƠ Idő
112
Roy igyekezell odƖbb ƎIIni a be|ƎrallƠI, nehogy Ɩsz-
revegyƖk. VƎrl mƖg nƖhƎny percel, ma|d ő is lƎvozoll.
Nem nƖzell lƣbbƖ a fƖrfira, aki mƖg mindig az aszlaI-
nƎI ƩIl.
Olabi egyenesen hazamenl, Ɩs nem is mozduIl ki
mƎr aznap esle. Roy egy ideig mƖg vƎrakozoll, ulƎna
Ƨgy dƣnlƣll, ide|e nyugovƠra lƖrnie, Ɩs eIinduIl a holeI
feIƖ, ahoI megszƎIIl. Kƣzben vƖgiggondoIla a heIyzelel.
Gyanƚlolla, hogy a csomagban chipek Iehelnek, eselIeg
drog. Az eIsől vaIƠszƚnűbbnek larlolla, merl Olabi
nem az a lƚpus voIl, aki az organikus szerekel ha|szoI-
|a. RƎadƎsuI a cƖges aIkaImazollak kƣrƖben, a nagyfo-
kƧ slressz kƣvelkezlƖben kƚnosan gyakori voIl a szƚr-
nek hasznƎIala. Az ulƠbbi időben a IMŶ is eIler|edő-
ben voIl, de annƎI azƖrl okosabbnak hille a fƖrfil. Ier-
sze mƎs is Iehelell a csomagban ÷ foIylalla az eImƖIke-
dƖsl de mindenkƖppen vaIami iIIegƎIisrƠI Iehel csak
szƠ, lekinlelleI a kƣrƩImƖnyekre.
Csak akkor velle Ɩszre, mennyire fƎradl, amikor
visszaƖrl a szƎIIodƎhoz. LeparkoIla a kocsil, Ɩs rƣglƣn
feI is menl aIudni a szobƎ|Ǝba.
IgƖsz idő aIall nem se|lelle, hogy ől is kƣveli vaIaki.
Slephen Kenson
==?0,
11.
Ahogy Dan Olabi Ɩs Roy KiIaro eIhagylƎk az
AvaIonl, egyikő|Ʃk sem velle Ɩszre az ƖpƩIel lele|ƖnƖI
Iebegő kis robolol. Az egƖsz akkora Iehelell, minl egy
szemeles kuka. Mall fekele feslƖse egƖszen Ɩszrevehe-
lelIennƖ lelle a neonrekIƎm mƣgƣll. Ŷ|szaka voIl
ugyan, de a beƖpƚlell IencsƖin Ǝl nappaIi fƖnyben IƎlla
az egƖsz ulcƎl. Rƣgzƚlell mindenl. Az aprƠ izzadsƎg-
cseppel Olabi szemƣIdƣke fƣIƣll, Ɩs a fƖrfi ideges piI-
IanlƎsail, aki ől kƣvelle.
VaIkűr Ơvalosan a kƖl fƖrfi ulƎn Iebegell. Gondosan
a hƎzak oIdaIƎhoz simuIl, Ƨgy kƖl emeIel magassƎg-
ban. IgyikƩk sem se|lelle, hogy kƣveli őkel. HƎIa a ri-
gƠbeƩIlelƖsnek, VaI mindenl rƣgzƚlell a robol memƠri-
Ǝ|Ǝba, mikƣzben ő ßoom irodƎ|Ǝban fekƩdl a kanapƖn.
Ƈgy lűnl, aIszik, de minden ƖrzƖke a lƎvirƎnyƚlƎsƧ
gƖppeI voIl ƣsszekapcsoIva. Gondosan rƎkƣzeIƚlell a
kamerƎvaI mindkellőre, hogy kƖsőbb minden rƖszIelel
meg lud|anak vizsgƎIni.
Tƣbb nighlkIub meIIell is eIhaIadlak, ma|d vƖgƩI Ǝl-
vƎglak a parkon. NƖhƎnyszor, ha semmi nem voIl, ami
eIlakar|a a kis repƩIőegysƖgel, VaI kƖnyleIen voIl Ǝl-
vƎgni a nyƚIl lƖren: ez kockƎzalos voIl ugyan, de sze-
LƎngoIƠ Idő
114
rencsƖ|e voIl. MindkƖl fƖrfi eI voIl fogIaIva a sa|Ǝl
gond|ƎvaI: egyik sem gondoIla, hogy kƣvelik.
A mƎsodik fƖrfil kƣvelle, amikor a garƎzshoz Ɩrlek.
Az beszƎIIl a kocsi|Ǝba, VaIkűr pedig gondosan
rƎzoomoIl a rendszƎmra. Hasznos Iehel mƖg. Ahogy
eIhagylƎk a parkoIƠl, VaI egy kicsil feIIƖIegzell. A for-
gaIom eIƖg gyƖr voIl, Ɩs mosl mƎr semmi esƖIyƩk nem
adƠdoll, hogy feIfedezzƖk ől, ahogy Iebegve suhan
ulƎnuk az Ɩ|szakai fƖnyben.
÷ Gond Iehel ÷ mondla ßoom, ahogy Karom beIƖpell
az irodƎ|Ǝba.
÷ Igen, IƎllam ÷ mondla Karom. ÷ Van ƣlIel, ki Iehelell`
÷ VaI mƖg mindig kƣveli ÷ inlell a lroII busa fe|ƖveI a
kanapƖn fekvő rigƠ feIƖ. A IƎny mozduIalIanuI fekƩdl,
az ƣIƖben egy dekkel szorongalva, ameIyel egy vaslag
kƎbeI kapcsoIl ƣssze a fƩIe mƣgƣlli |ackcsalIakozƠvaI.
A szeme csukva voIl, de a lƣbbiek ludlƎk, az eImƖ|e a
gƖp virluƎIis viIƎgƎban nagyon is aklƚv. IsmerlƖk any-
nyira, hogy minden IehelsƖges rƖszIelel rƣgzƚleni fog,
ƚgy Iesz aIkaImuk rƎ, hogy kieIemezzƖk a heIyzelel.
÷ Iz veszƖIyezlelheli a vadƎszalol ÷ mondla
KaIapƎcs.
Karom bƠIinloll. Ibben az aggodaIomban mindany-
nyian oszlozlak.
Slephen Kenson
==A0,
÷ TaIƎn. AzƖrl ne csap|unk mƖg a Ianic gombra, mƚg
nem lud|uk, ki a fickƠ, Ɩs miƖrl kƣveli Olabil.
÷ Nincs lƧI sok variƎciƠ, hogy miƖrl leszi ÷ morogla
KaIapƎcs.
÷ Ŷn ludnƖk nƖhƎnyal mondani ÷ szƠIl kƣzbe ßoom.
÷ Lehel egy zsaru, aki a belƣrƖs miall nyomoz, vagy
csak gyanƧs neki a doIog. AllƠI fƩgg, Olabi mil mon-
doll a Knighl Irranlnak. IselIeg Iehel egy barƎl, akil
Olabi kƖrl meg, hogy figyeI|en, nehogy gond adƠd|on.
÷ De Iehel cƖges Ʃgynƣk is, merl Olabi polenciƎIis
veszƖIyl |eIenlhel ÷ lelle mƖg hozzƎ Karom.
÷ Igen, ez a IegvaIƠszƚnűbb ÷ bƠIogaloll ßoom.
÷ MiveI pedig a Cross is Ɩrinlell a doIogban, akad
mƖg egy IehelősƖg ÷ foIylalla Karom. ÷ SzerƎf is Iehel.
Az Ǝrnyak kƣzl |ƠI ismerle mindenki a SzerƎfokal.
Hƚrhedellen halƖkonyak Ɩs kegyelIenek voIlak, ha ar-
rƠI voIl szƠ, hogy meg keIIell vƖdeniƩk a cƖg vaIame-
Iyik aIkaImazoll|Ǝl.
÷ Nem hiszem ÷ rƎzla a fe|Ɩl ßoom. ÷ TƧI kƣnnyen
kiszƧrluk. Amil IƎllunk, az aIap|Ǝn amalőr ahhoz,
hogy szerƎf Iegyen. Ha figyeInƖk Olabil, sokkaI nehe-
zebb, ha nem IehelelIen Iell voIna Ɩszrevenni.
LƎngoIƠ Idő
116
÷ Igazad van ÷ gondoIkodoll eI Karom. ÷ Iz azon-
ban mƖg nem zƎr|a ki, hogy vaIameIyik bizlonsƎgi
csoporlhoz larlozzon. Megvannak rƠIuk az aklƎk`
A lroII bƠIinloll, ma|d megnyomoll nƖhƎny gombol
az aszlaIon. Karom Ɩs KaIapƎcs kƣzeIebb hƧzƠdlak,
hogy ők is IƎssƎk, mi lƣrlƖnik. Az eddig sƣlƖl ki|eIző
mosl kiviIƎgosodoll, Ɩs hamarosan nƖgy kƖp |eIenl
meg a fƖrfirƠI, aki kƣvelle Olabil. Izekel a feIvƖleIekel
a kIubban eIheIyezell bizlonsƎgi kamerƎk rƣgzƚlellƖk.
ßoom kinagyƚlolla az egyikel, Ɩs ƎIIƚloll a feIbonlƎson,
hogy |obban kivehelő Iegyen az arca is. HuszonƖves
angIƠ voIl ÷ IegaIƎbbis annak IƎlszoll ÷ vƣrƣs ha||aI.
Igy feIiral nƖIkƩIi bőrdzsekil viseIl.
÷ Nem rƖmIik az arca ÷ mondla vƖgƩI Karom. ÷ Nem
hiszem, hogy az aklƎ|a kƣzle voIl azoknak, amikel HƖ-
zag szerzell meg a Cross szemƖIyƩgyiseilőI.
ßoom Iefullaloll egy gyors kƖp-ƣsszehasonIƚlƎsl.
÷ Nem. IgyƎIlaIƎn nem szerepeI a cƖg aIkaImazolli
adalbƎzisƎban.
÷ Nem Iehelell ƎIcƎzva vaIahogyan` ÷ kƖrdezle Ka-
IapƎcs. ÷ Nem csak a hagyomƎnyos doIgokra gondo-
Iok. IselIeg mƎgia.
÷ IIkƖpzeIhelő ÷ vonl vƎIIal Karom. ÷ Nem merlem
megkockƎzlalni, hogy aszlrƎIisan is megvizsgƎI|am.
Slephen Kenson
==90,
Ŷszrevehelell voIna, ha mƎgikusan aklƚv. De Aracos
eselIeg IƎloll vaIamil. Aracos` ÷ kƖrdezell a Ievegőbe.
A Ievegő remegni kezdell, minl mikor az aszfaIl feI-
forrƠsodik a nyƎri meIegben, Ɩs egy piIIanal mƧIva
Karom vƎIIƎn egy aranyloIIƧ sƠIyom |eIenl meg.
÷ Aracos, Ɩszrevelled ezl a fickƠl` ÷ mulaloll a moni-
loron IƖvő kƖpre.
÷ Igen ÷ a gondoIalhuIIƎmok ezƧllaI mindenkihez
eIƖrlek a szobƎban. ÷ Nem aklƚv, Ɩs semmi mƎgia nem
voIl ra|la. OIyan bizlos nem, amil megIƎlhallam voIna.
Mindeneselre halƎrozollan ƖrdekIődƣll, hogy mi za|Iik
kƣzled Ɩs Olabi kƣzƣll: kƚvƎncsi, ƖrdekIődő Ɩs egy ki-
csil nyuglaIan.
÷ VaIamifƖIe kiberver` ÷ kƖrdezle Karom. ÷ ßƎrmiIyen.
÷ Nem sok ÷ feIeIle Aracos. ÷ Csak egy kevƖs fe|i be-
ƩIlelƖs, minl neked.
ßoom a ki|eIzőre mulaloll.
÷ Ill is IƎlszik a |ack. Csak nƖmi fe|impIanl Iehel.
÷ Nem Ƨgy hangzik, minl egy cƖgIegƖny ÷ velelle
kƣzbe KaIapƎcs. ÷ Szerinlem mƖg csak fegyver sem
voIl nƎIa. IselIeg a kabƎl|a aIall re|legelhelell vaIamil,
de ƎIlaIƎban azl is Ɩszre szoklam venni, de ill semmi.
LƎngoIƠ Idő
118
÷ Akkor kiveI van doIgunk` ÷ kƖrdezle Karom egyre
bizonylaIanabbuI. ÷ Igy barƎl` Igy amalőr` IselIeg
egy magƎnnyomozƠ`
÷ Nem'lom ÷ lƎrla szƖl a kar|Ǝl ßoom. ÷ Tƣbbel keII
megludnunk rƠIa.
÷ Az Iesz a Ieg|obb, ha feIhƚvom HƖzagol ÷ mondla
Karom.
IIőhƚvla menlƎIisan az agyi memƠriƎban lƎroIl leIe-
fonkƣnyvel, Ɩs kivƎIaszlolla a megfeIeIől. Igy kis ikon
|eIenl meg a szeme eIőll, |eIezve, hogy a lƎrcsƎzƎs fo-
Iyamalban. A kapcsoIƎs ulƎn rƣglƣn HƖzag hang|Ǝl
haIIolla: ÷ HeIIo, hagy| Ʃzenelel.
A sƚpoIƎs ulƎn Karom fƖIhangosan szƠIl: ÷ Karom
voIlam. A kIubban vagyunk. Hƚv| vissza! ÷ AzzaI bon-
lolla a vonaIal.
÷ Nem velle feI` Iz nem rƎ vaII ÷ mondla KaIapƎcs
gyanakodva Ɩs egyszerre aggƠdva. Ő voIl
mindannyiuk kƣzl, aki a IegrƖgebben ismerle HƖzagol.
÷ VaIamiƖrl kikapcsoIla a leIefon|Ǝl ÷ vonl vƎIIal Ka-
rom. ÷ Meg keII vƎrnunk, hogy visszahƚv|on.
Ƈ|ra a ki|eIző feIƖ forduIlak mindannyian. NƖhƎny
mƎsik kameraƎIIƎsbƠI is megnƖzlƖk a fƖrfil, Iefullallak
egy mƖg aIaposabb keresƖsl a cƖg adalbƎzisƎban.
SemmiveI sem |ulollak kƣzeIebb a megoIdƎshoz. Ki-
Slephen Kenson
==;0,
fogylak minden ƣlIelbőI, amikor VaI hirleIen kinyilolla
a szemƖl Ɩs feIƩIl. A csalIakozƠl kihƧzla, Ɩs hagyla,
hogy a gƖp visszalekercseI|e magƎba a kƎbeIl. Meg-
masszƚrozla a larkƠ|Ǝl, ma|d kezƖl az Ɩg feIƖ nyƧ|lva
nagyol nyƧ|lƠzoll.
÷ A robol hazafeIƖ larl ÷ mondla.
IeIƎIIl kezƖben a gƖpƖveI, odamenl ßoom aszlaIƎ-
hoz, Ɩs IeƩIl kƣzƖ|Ʃk.
÷ Kƣvellem a fickƠl Olabi IakƎsƎig. Igy darabig mƖg
oll maradl, Ɩs figyeIl, ma|d a 2-es Ƨlon kifeIƖ eImenl
egƖszen a Wesl Inn szƎIIƠhoz. Van nƖhƎny feIvƖleI a
kocsirƠI Ɩs persze a rendszƎmrƠI is. HƖzag ezen eI lud
induIni, Ɩs ma|d megIƎl|uk, mi sƩI ki beIőIe.
÷ MƖg egy doIog ÷ foIylalla VaI. ÷ AbbƠI ƚlƖIve,
ahogy Olabil kƣvelle, vaIƠszƚnűIeg nyomkƣvelől
hasznƎIl. Sosem menl lƧI kƣzeI a cƖIszemƖIyhez, ne-
hogy az Ɩszrevegye.
÷ Ƈgy hangzik, minl egy profi ÷ mondla KaIapƎcs,
de VaIkűr a fe|Ɩl rƎzla.
÷ Nem hiszem. Ƈgy lűnl, sem fedezele nincs, sem
pedig kƖsz lerve. Az egyelIen doIog az voIl, hogy kƣ-
veli Olabil, Ɩs figyeIi, hogy hoI, mil csinƎI.
÷ Ŷs ezzeI vissza is lƖrƩnk oda, hogy fogaImunk
sincs, kiveI ƎIIunk szemben ÷ mondla Karom. ÷ VaI,
LƎngoIƠ Idő
120
lƣIlsƩk Ie a feIvell kƖpekel, Ɩs nƖzzƩk meg, hƎlha |u-
lunk veIƩk vaIamire.
A robol kƣzben visszalƖrl, Ɩs a lelőn IandoIva vƎra-
kozoll, ƚgy VaIkűr IelƣIlƣlle a rƣgzƚlell kƖpekel, ma|d
kiƚrla őkel egy chipre, amil ßoom aszlaIi szƎmƚlƠgƖpƖ-
be heIyezlek. Tƣbbszƣr egymƎs ulƎn vƖgignƖzlƖk a
feIvƖleIekel, de ƚgy sem Iellek okosabbak. Ŷppen vƖ-
gezlek, amikor megcsƣrrenl a leIekom.
÷ Iz laIƎn HƖzag Iesz ÷ remƖnykedell ßoom, Ɩs be-
kapcsoIla a kihangosƚlƠl. A hang nem HƖzagƖ voIl, de
vaIahogy mindannyiuknak ismerősnek lűnl.
÷ HƖ, haver, ill Derek. Nem ludok hosszan beszƖIni, de
nyomon vagyunk. Ma|dnem megvan minden infƠ, ami
csak keII. KƖszƩI|elek, minden a lerv szerinl haIad. VƖge.
Igy kallanƎs haIIalszoll, ahogy a mƎsik vƖgƖn vaIaki
befe|ezi a beszƖIgelƖsl. ßoom kimƖrl mozduIalokkaI
kikapcsoIla a hangosƚlƠl, Ɩs enyhƖn megIepődve nƖzell
a lƣbbiekre.
÷ ApƎm! ÷ ocsƧdoll feI eIsőnek VaI. ÷ Iz mƖg |obban
eIszƎIIl, minl hillem.
÷ Igen. A perszƠnaprogram eIƖg gyorsan haloll ÷ |e-
gyezle meg Karom. ÷ ßoom! IIkƖpzeIhelő, hogy a fic-
kƠ kiszƧrla a cseIl` Vagy aki kƣvelle, figyeImezlelle`
Slephen Kenson
=>=0,
Igy rƣvid ideig a lroII mƖrIegeIle a lƖnyekel, ma|d a
fe|Ɩl rƎzva vƎIaszoIl: ÷ Nem. LƎllad, hogyan reagƎIl
Olabi, mikor megmulallad neki a chipel. Hacsak nem
ez a gyerek a viIƎg Ieglƣkƣsebb szƚnƖsze, kizƎrl hogy
kamuzik. AkilőI kaplam a cuccol, azl mondla, mű-
kƣdni fog, Ɩs ludom, hogy ő is profi. Nem. Amƚg
hasznƎI|a a szimel, Olabi lƖnyIeg azl hiszi magƎrƠI,
hogy ő Derek Hunl, a nagymenő ƎrnyvadƎsz, aki Ie-
IepIez egy ƠriƎsi ƣsszeeskƩvƖsl, megszerzi a IƎnyl, Ɩs a
nap hőse Iesz. Mindezl nƖhƎny ƠrƎnyi műsor aIall. ÷
Kis szƩnel ulƎn mƖg vigyorogva hozzƎlelle: ÷ IIusz a
rekIƎmidő lermƖszelesen. IgyƖbkƖnl az aIap|Ǝn, amil
VaI kis repƩIƖse kiderƚlell, nem is voIl mƠd|uk beszƖIni
egymƎssaI.
÷ Akkor Ƨgy IƎlszik, a doIgok nƖmi kis kƣz|ƎlƖkkaI
ugyan, de rendben mennek ÷ szƣgezle Ie Karom. ÷
Addig nincs gond, mƚg Olabil nem veszƖIyezleli sem-
mi. Oda keII figyeInƩnk az esemƖnyekre, de a lerv lo-
vƎbbra is marad a rƖgi. HoInap eslig remƖI|Ʃk mƎr
semmi nem |ƣn kƣzbe. Kis szerencsƖveI mƖg az eIő-
nyƩnkre is fordƚlhal|uk, hogy vaIaki gyanakszik
Olabira. MƎra vƖgezlƩnk`
ßoom bƠIinloll.
LƎngoIƠ Idő
122
÷ Akkor mindannyian laIƎIkozunk hoInap. ÷ AzzaI
Karom feIƎIIl, Ɩs az a|lƠ feIƖ induIl. ÷ ßoom, ha HƖzag
leIefonƎI, avasd be, Ɩs szƠI| neki, hogy lud|on meg
mindenl, amil csak Iehel az Ƨ| barƎlunkrƠI. LegaIƎbb a
nevƖl ludni akarom, Ɩs hogy kinek doIgozik, mielőll
ez az egƖsz vƖgel Ɩr. Ŷs szƠI| neki, hogy hƚv|on feI,
rendben`
HƖzag a hƎlƎra forduIl az Ǝgyban, Ɩs kinyilolla a
szemƖl. KeIIelIenƩI oIdaIra forduIl, hogy IƎssa az ƠrƎ-
|Ǝn a ki|eIzől: 11:24. IgyƎIlaIƎn nem akarƠdzoll feIkeI-
nie, de a kƣleIessƖgludala erősebb voIl, minl a vƎgy,
hogy fekve marad|on. KƖzbe velle a kis leIekomol, Ɩs
megnƖzle az Ʃzeneleil. Ahogy vƖgigIapozla őkel, visz-
szalelle az aszlaIra, Ɩs feIƩIl.
÷ Hmm` ÷ Ɩrkezell a hang az Ǝgy mƎsik oIdaIƎrƠI.
÷ Ian, mennem keII ÷ mondla ArieI IƎgyan. HirleIen
a fƖrfi leI|esen feIƖbredl. IeIƩIl, mikƣzben a lakarƠ Ie-
csƧszoll a csupasz meIIkasƎrƠI. TengerkƖk szemƖben
aggodaIom lƩkrƣződƣll.
÷ Mosl` MiƖrl` VaIami gond van`
÷ Nem. Csak munka ÷ feIeIle.
÷ Nem vƎrhal mƖg egy kicsil` ÷ Igyik kar|ƎvaI Ǝlka-
roIla a IƎny vƎIIƎl, Ɩs |ƎlƖkosan magƎhoz hƧzla.
Slephen Kenson
=>?0,
÷ ßƎrcsak Iehelne ÷ sƠha|loll HƖzag ÷, de nemsokƎra
a vƖgƖre ƖrƩnk. ÷ HƎlraforduIl, Ɩs hosszan megcsƠkoI-
la a fƖrfil. ÷ Ha lƧI IeszƩnk ra|la, sokkaI lƣbb időm Iesz.
÷ Akkor siess, Ɩs vƖgezd eI, amil keII ÷ mondla Ian
mosoIyogva. ViszonlcsƠkoIla ArieIl, ma|d feIkeIl, Ɩs
ƣIlƣzni kezdell.
÷ Maradhalsz, ha akarsz! ÷ mondla a IƎny gyorsan. ÷
Nem akarIak kirƧgni.
÷ Ide|e mennem nekem is. Van mƖg pƎr eIinlƖznivaIƠm.
Nem fe|lelle ki, mik azok az eIinlƖzendő doIgok, de
ArieI ludla, hogy a Vƣrƣs Ůg Lovag|ai nƖven ismerl
lerrorisla szervezelleI kapcsoIalosak. IeIkapkodla a
ruhƎil, ameIyek a fƣIdƣn heverlek szerleszƖl, Ɩs kƣz-
ben odaadla a fƖrfinak az ƣvƖil. NemsokƎra mindkel-
len feIƣIlƣzve ƎIIlak. HƖzag mƖg gyorsan a vƎIIƎra
akaszlolla a kiberdekkel larlaImazƠ lƎskƎl, Ɩs nƖhƎny
fonlos aprƠsƎgol zsebre vƎgoll, kƣzben a fƖrfi magƎ-
hoz velle a fegyvereil. Ugyanazl a lƚpusl hasznƎIla
mƖg mindig ÷ Ares Iredalorl amil meglanƚloll hasz-
nƎIni HƖzagnak is rƖgebben. VƖgƩI feIhƧzla hosszƧ
pƎncƖIkabƎl|Ǝl.
÷ LekƚsƖrIek, ha szabad ÷ nyƧ|lolla kar|Ǝl a fƖrfi gƎ-
IƎnsƎn az a|lƠban. HƖzag mƖg gyorsan eIIenőrizle,
LƎngoIƠ Idő
124
hogy a mƎgneszƎrraI minden rendben van-e, Ɩs egyƩll
eIinduIlak IiflleI a fƣIdszinlre.
÷ Mil gondoIsz, meddig larl mƖg ez a munka` ÷ kƖr-
dezle Ian, ahogy beIƖplek a feIvonƠba.
HƖzag megnyomla a fƣIdszinl Ɩs a garƎzs gomb|Ǝl,
ma|d minlegy meIIƖkesen feIeIl: ÷ Nem sokƎig.
÷ IƠ ÷ mondla Ian, azzaI eIővell a zsebƖbőI egy opli-
kai chipel, Ɩs a IƎny kezƖbe nyomla. ÷ Hƚv|, ha vƖgezlƖI!
ArieI mƖIyen a fƖrfi szemƖbe nƖzell ma|d ƚgy szƠIl: ÷
Ƈgy Iesz.
A Iifl csengelve megƎIIl a fƣIdszinlen, Ɩs az a|lƠk ki-
nyƚIlak. Ian vissza sem nƖzve kiIƖpell, de mƖg hƎlra-
szƠIl fƖIhangosan: ÷ Akkor kƖsőbb mƖg laIƎIkozunk.
A Iifl eIinduIl IefeIƖ, HƖzag pedig gyorsan eIővelle a
leIefon|Ǝl.
÷ AvaIon ÷ mondla a mikrofonba, Ɩs vƎrl, mƚg a kƖ-
szƩIƖk lƎrcsƎzza a megfeIeIő szƎmol. A harmadik
csƣngƖs ulƎn egy ismerős hang |eIenlkezell be a lƧIoI-
daIrƠI.
÷ ßoom, ill HƖzag ÷ kezdle. ÷ Megkaplam Karom
ƩzenelƖl. Mi a szilu`
Slephen Kenson
=>A0,
12.
A IakƠhƎzzaI szemkƣzli ulcƎrƠI nyƚIƠ sikƎlorban
GaIIov mƎr lƩreImelIenƩI vƎrakozoll. A szeIIemben
lomboIƠ ƖrzeImek egyƎIlaIƎn nem IƎlszƠdlak ßridgel
O'Rourke arcƎn, IeszƎmƚlva nƖmi lƩreImelIensƖgel,
ami pengevƖkonyra hƧzla ƣssze a IƎny szƎ|Ǝl. MiƠla
csalIakozoll a Vƣrƣs Ůg Lovag|aihoz, GaIIov lƣbb
egyszerű feIadalol kapoll. Izek egyike voIl, hogy fi-
gyeI|e a szervezel vezelő|Ɩl, mƚg ő a nő|ƖveI enyeIgell,
aki nem meIIƖkesen GaIIov Iegfőbb eIIensƖgƖnek a ba-
rƎl|a. ƀ, mennyire szerelell voIna beronlani, Ɩs porig
Ɩgelni az egƖsz ƖpƩIelel. ŶIvezelleI haIIgalnƎ vƖgig,
ahogy azok kellen kegyeIemƖrl esedeznek, ma|d ki-
lƖpnƖ annak a szukƎnak a szƚvƖl, Ɩs ƎlnyƧ|lanƎ Ka-
romnak, akƎr egy a|ƎndƖkol. KƖ|es ƖrzƖs fogla eI,
ahogy maga eIƖ kƖpzeIle a puhƎny kis ember fa|daI-
mƎl. AIig vƎrla mƎr, hogy feIfaI|a a fƖrfi IeIkƖl, Ɩs a les-
lƖbe bƧ|va szabad|Ǝra engedhesse dƩhƖl az anyagi vi-
IƎgban.
De GaIIov nem lehelell semmil. Mama IagƎhoz voIl
IƎncoIva, miveI az ludla az ő Igazi NevƖl. Mama pa-
rancsai pedig fƖIreƖrlhelelIenek Ɩs kƚnosan egyƖrleI-
műek voIlak. ße keIIell ƖpƩInie a szervezelbe, Ɩs csak
LƎngoIƠ Idő
126
akkor cseIekedhel, ha eI|ƣn az idő. Az egyelIen, ami
eIviseIhelővƖ lelle ezl az időIeges szoIgasƎgol, hogy a
boszorkƎny neki ƚgƖrle a vƖgƖn, amire a Ieg|obban Ǝhƚ-
lozoll: a bosszƧl. ßƎrcsak ne Ienne annyira unaImas ez
a vƎrakozƎs!
HirleIen mozgƎsra Iell figyeImes a szemkƣzli ƖpƩIel
be|ƎralƎnƎI. Igy fƖrfi |eIenl meg az a|lƠban. Minden
kƖlsƖgel kizƎrƠan Ian O'DonneI voIl az. ƃneIƖgƩIl vi-
gyorraI az arcƎn, zsebre dugoll kƖzzeI sƖlƎIl a kƣzeI-
ben parkoIƠ kocsi|Ǝhoz. Az ulca gyakorIaliIag leI|esen
kihaIlnak IƎlszoll, nyoma sem voIl bƎrmifƖIe veszƖIy-
nek. ßridgel az ulasƚlƎsoknak megfeIeIően a zsebƖbe
nyƧIl, eIővell egy adƠvevől, Ɩs beIeszƠIl: ÷ IigyeIő a
bƎzisnak. A kulya eIinduIl hazafeIƖ. VƖge. ÷ GaIIov
eIfinlorodoll magƎban, hogy iIyen siIƎny argƠl keII
hasznƎInia. MƖg egy gyengeeImƖ|ű is meg ludnƎ fe|leni.
NƖhƎny piIIanal mƧIva recsegve Ɩrkezell a vƎIasz
ßridgel fƩIƖbe: ÷ Vellem, IigyeIő. Gyere be.
÷ Ŷrlellem. ÷ AzzaI eIlelle a rƎdiƠl.
Mosl, hogy O'DonneI visszamegy a főhadiszƎIIƎsra,
GaIIov Ƨgy dƣnlƣll, van egy kis ide|e eIinlƖzni nƖhƎny
doIgol. ßemenl a sikƎlorba, Ɩs feIpallanl az egyik kon-
lƖner mƣgƖ eIre|lell molorra. Ahogy a molor ƖIelre
keIl, ßridgel arcƎn eIƖgedell mosoIy lerƩIl szƖl. GaIIov
Slephen Kenson
=>90,
imƎdla az effƖIe erős gƖpekel. OIyan sok lekinlelben
emIƖkezlelle ƣnmagƎra: erős, megƎIIƚlhalalIan. ßizo-
nyƎra őrƩIl haragra Iobbanl voIna, ha se|li, mennyire
hasonIƚl ebben a lekinlelben Karomra. Lassan kiguruIl
a sikƎlor sarkƎig, Ɩs oll vƎrakozoll egy rƣvid ideig.
Igy ismerős aulƠ ƎIIl ki a garƎzsbƠI nem sokkaI kƖ-
sőbb. HƖzag kocsi|a. KiforduIl az ulcƎra, Ɩs egyenesen
a beIvƎros feIƖ velle az irƎnyl, amerre O'DonneI is
menl aIig nƖhƎny percceI ezeIőll.
A szeIIem ludla, hogy kelle|Ʃk kƣzƣll van vaIamifƖIe
ƖrzeImi kapcsoIal. Nem sokal Ɩrlell ezekbőI a doIgok-
bƠI. SzƎmƎra a szex is csak egy eszkƣz voIl, amiveI
irƎnyƚlhalla az emberekel. KihasznƎIla a pszichƖ Ieg-
gyengƖbb ponl|ail, hogy a doIgok aszerinl lƣrlƖn|enek,
ahogy az neki a Ieg|obban megfeIeIl. IeIenIeg csak az
voIl a fonlos, hogy ludoll errőI a doIogrƠI, Ɩs ezl eI keII
mondania Mama IagƎ-nak. Ő ma|d azl kezd veIe, amil
akar. TermƖszelesen Ƨgy fog lenni, minlha minden az
ő lerve szerinl aIakuIna, de ez sem ƖrdekeIle GaIIovl,
mindaddig, amƚg az ő Ɩrdekei egybeesnek MamƎƖvaI.
Igy napon azonban az ƣreg hƎrpia rƎ fog dƣbbenni,
mekkora hibƎl kƣvelell eI, amikor egy oIyan erős szeI-
Iemel, minl GaIIov, puszlƎn szoIgƎnak lekinlelle.
LƎngoIƠ Idő
128
A molor feIbőgƣll, Ɩs csikorgƠ kerekekkeI forduIl rƎ
a főulcƎra. Ƈgy Ɩrezle, szƩksƖge van mƖg egy kis szƠ-
rakozƎsra, mieIőll visszamegy a VŮL főhadiszƎIIƎsra.
A melropIexum pedig bősƖges kƚnƎIallaI bƚrl ezen a
lƖren.
Igy hƎrom nőbőI ƎIIƠ kis lƎrsasƎgol piIIanloll meg
az egyik ulcasarkon. Igy kicsil |obban IehƧzƠdoll,
minl amil a kanyarodƎs megkƚvƎnl voIna, Ɩs vƖgƩI
meg is ƎIIl. Szinle egyƎIlaIƎn nem voIl forgaIom, az a
nƖhƎny aulƠ pedig egyszerűen kikerƩIle, Ɩs ludomƎsl
sem vell az aprƠ, megszokoll kƣz|ƎlƖkrƠI.
÷ HƣIgyeim ÷ bƠIinloll feIƖ|Ʃk GaIIov. Azok egy-
mƎsra nƖzlek, ma|d az egyik egy vƎIIrƎndƚlƎssaI napi-
rendre lƖrl a kƩIƣnƣs ƩgyfƖI IƎllƎn, Ɩs kƣzeIebb IƖpell.
÷ Szia! ÷ mosoIygoll ÷ Igy kis szƠrakozƎsra vƎgysz`
Nagyon fialaI voIl, Ɩs oIyan mƖIy kivƎgƎsƧ
IalexruhƎl viseIl, hogy az nem sokal hagyoll meg a
kƖpzeIelnek. KrƠmkarikƎk dƚszƚlellƖk a derekƎl. OIyan
gondosan rendezle eI magƎn őkel, hogy Ƨgy lűnl, azok
is a lesle rƖszei. SƣlƖl ha|Ǝban kƖkes lincsek csiIIoglak,
Ɩs lƣkƖIelesen passzoIlak a szemƖhez. GaIIov bizlos
voIl benne, hogy egyik sem lermƖszeles.
÷ Igen ÷ feIeIle vƖgƩI, Ɩs provokalƚvan kihƧzoll a csƚ-
pőnadrƎg|ƎbƠI egy hileIkƎrlyƎl. A nő szeme feIcsiIIanl, Ɩs
Slephen Kenson
=>;0,
GaIIov szinle eInevelle magƎl, ahogy megƖrezle az
ƖhsƖgel, ami a proslibƠI Ǝradl. ÷ HƎromszƎz eIƖg Iesz`
A szavak haIIalƎn az ulcaIƎny aurƎ|a gyƣnyƣrreI leIl
meg, ma|d szikrƎzƠ eIƖgedellsƖggƖ oIvadl.
÷ ŮIlaIƎban nem az Ɩn műfa|om ÷ kezdle ÷, de miƖrl
is ne`
÷ Iallan| feI! ÷ mondla GaIIov a molor ƩIƖse feIƖ
inlve. A nő megkerƩIle a molorl, ma|d egyik IƎbƎl Ǝl-
velve a nyergen, szorosan mƣgƖ ƩIl. Irősen ƎlkaroIla a
derekƎl. GaIIov gƎzl adoll, mire eIkƖpeszlő iramban
gyorsuIni kezdlek. NƖhƎny mƎsodperc mƧIva mƎr
messze |Ǝrlak a saroklƠI.
VaIamiveI odƖbb GaIIov kivƎIaszloll egy megfeIe-
lőnek IƎlszƠ sikƎlorl, Ɩs beforduIl. KikerƩIl egy pal-
kƎnyl, ameIyik az egyik szemƖlhaIom aIƠI ugroll eIő,
ma|d az egyik hƎz lƣvƖben IeƎIIƚlolla a molorl.
÷ Ill` ÷ kƖrdezle dƣbbenlen a IƎny. A szeIIem Ɩrezle
a riadlsƎgol a hang|Ǝban.
GaIIov egy szƠl sem szƠIl. LeszƎIIl a molorrƠI, Ɩs
megragadla a mƎsik kar|Ǝl. ImberfeIelli erőveI vonla
maga ulƎn, ma|d a faInak Iƣkle. A leslƖl szorosan a
mƎsikƖhoz prƖseIle. Ŷrezle, ahogy a hƧs hƧssaI Ɩrinl-
kezik, Ɩs hirleIen Ɩleri kƖ| ƎramIoll szƖl az aszlrƎIles-
LƎngoIƠ Idő
130
lƖn. ƀ, micsoda IehelősƖgekel Ɩs ƣrƣmƣkel re|legel
magƎban a fizikai viIƎg.
ßecsƧszlalla ßridgel u||ail a mƎsik ruhƎ|a aIƎ, ma|d
egyelIen rƎnlƎssaI IelƖple. A Ialex Ƨgy hasadl vƖgig,
akƎr a bőr. A ribanc feInyƣgƣll, de GaIIov nem IƎlla
nyomƎl szenvedƖIynek vagy lűznek. IImosoIyodoll a
gondoIalra, hogy hamarosan ez meg fog vƎIlozni. Te-
nyerƖl erősen a mƎsik csupasz bőrƖnek nyomla.
÷ ƀ, oIyan forrƠ vagy! ÷ sullogla a IƎny ßridgel fƩIƖ-
be. ÷ Ŷn. ŮƎƎƎ ÷ sikoIloll feI hirleIen, Ɩs prƠbƎIla ki-
szabadƚlani magƎl GaIIov kezei kƣzƩI, de azok Ƨgy
larlollƎk, akƎr a biIincs. A szeIIem vƖgƩI eIvelle
ßridgel lenyerƖl a mƎsik meIIƖrőI, az pedig szƣrnyƩI-
kƣdve IƎlla, hogy a keze Ienyomala beIeƖgell a hƧsƎba,
akƎr egy biIIog. A szeme kƣnnyben Ƨszoll a rƖmƩIellőI
Ɩs a fƎ|daIomlƠI.
÷ ƀ, islenem! ÷ sullogla, ahogy ßridgel szemƖbe nƖ-
zell. RellegƖs Iell ƧrrƎ ra|la, amil GaIIov, akƎr a Ieg-
Ɩdesebb neklƎrl, ivoll magƎba. Mosl igazƎn gyƣnyƣ-
rűnek IƎlla a IƎnyl. IeIemeIle ßridgel mƎsik kezƖl, s az
hirleIen IƎngra Iobbanl. Ikkor a mƎsik riadlan feIsikoI-
loll, Ƨ|abb ƖIlelő energiƎl |ullalva a szeIIemnek.
GaIIov szerelle voIna mƖg hosszan kiƖIvezni a piIIana-
lol, de nem voIl sa|nos eIƖg ide|e.
Slephen Kenson
=?=0,
÷ KƖrIek, kƖrIek ne ƣI| meg! ÷ kƣnyƣrgƣll szipogva a
IƎny. A IƎngoIƠ kƖz az arca feIƖ kƣzeIƚlell, mire ő uloI-
|Ǝra mƖg ƖIesen feIsikoIloll. ßridgel u||ai beIekapasz-
kodlak a mƎsik arcƎba, eIfo|lva a hangorkƎnl, amil a
kƖlsƖgbeesƖs Ɩs rellegƖs szƩIl. Ŷrezle, ahogy a haIdok-
IƠ nő ƖIelere|e Iassan az ő aszlrƎIleslƖl lƎpIƎI|a. Kƣzben
nem haIIalszoll semmi, csak a lűz ropogƎsa. A Ievegő
megleIl az Ɩgell hƧs ƖmeIyƚlő szagƎvaI. MiulƎn GaIIov
eIvelle a kezekel, nem hagyoll mƎsl hƎlra, csak egy
megfekeledell koponyƎl.
Ingedle a haIoll leslel a fƣIdre zuhanni. SzenvleIe-
nƩI nƖzle, ahogy a kiszƎradl, aszoll lesl az aszfaIlon
ƣsszelƣrlen fekszik, ma|d egy piIIanal aIall IƎngra Iob-
ban. Kis idő mƧIlƎn nem maradl a heIyƖn egyƖb, csak
hamu Ɩs csonlok.
GaIIov eIforduIl, visszamenl a molorhoz, Ɩs kiha|-
loll a sikƎlorbƠI. Ŷrezle a haIoll IƎny energiƎ|Ǝl szeI-
IemleslƖben, Ɩs prƠbƎIl visszaemIƖkezni a gyƣlreIem
Ɩdes ƚzƖre. Tudla, hogy ez csak haIvƎny ulƎnzala an-
nak, amire igazƎn vƎgyoll: Karom barƎlaivaI akarla
ugyanezl ƎlƖIni, ma|d vƖgƩI magƎvaI a mƎgussaI. De
ől nem puszlƚl|a eI. ƀ nem. A IeIkƖl akar|a, hogy ulƎna
a leslƖl magƎra ƣIlve foIylassa a vadƎszalol, mƚg egy
nƎIƎnƎI is aIkaImasabb hordozƠl nem laIƎI.
LƎngoIƠ Idő
132
Hanarcsan. ÷ ƚzIeIgelle magƎban vƎgyai eIkƖpzeIl
kƖpƖl. ÷ Hanarcsan apƎn. Ƨjra ia|Ǝ|kczunk.
Slephen Kenson
=??0,
13.
÷ IƠI van, Karom, heIyben vagyunk ÷ mondla VaI,
miulƎn IeƎIIƚlolla a molorl. A ,heIyben¨, egy parkoIƠ-
hƎz voIl, nem messze a Merrimack bioƩzemlőI az
Amhersl Slreelen. AIig huszonnƖgy Ơra leIl eI, miƠla
Olabi rƎlelle a kƚvƎncsi kis kezƖl a perszƠnafix chipre,
Ɩs moslanra annyira a befoIyƎsa aIƎ kerƩIl, hogy meg
is kezdődhelell a vadƎszal igazi rƖsze.
Az ƖpƩIel szinle leI|esen Ʃres voIl mosl a koraesli
ƠrƎkban. A kƣrnyƖk doIgozƠi mƎr rƖgen eIhagylƎk a
parkoIƠl, csak az Ɩ|szakƎsok maradlak, iIIelve azok,
akik lƧIƠrƎzlak. A IegfeIső szinl, ahoI VaI, KaIapƎcs Ɩs
Karom vƎrakozlak, szinle leI|esen kihaIl voIl.
÷ Akkor IƎssuk! ÷ AzzaI Karom megnyiloll egy vƖ-
dell csalornƎl a kezƖben IƖvő adƠvevőn. ÷ HƖzag, mi a
heIyƩnkƣn vagyunk, induIƎsra kƖszen.
÷ NƎIam minden okƖ ÷ Ɩrkezell a vƎIasz. ÷ Csak
szƠI|, ha mehel!
÷ Marad| kƖszenIƖlben! ßoom, mi van a barƎlunkkaI`
÷ MƖg mindig az ƖpƩIelben van ÷ feIeIle a lroII ÷,
KiIaro pedig kinl vƎrakozik.
HƖzag feIlƣrle az aulƠkƣIcsƣnző szƎmƚlƠgƖpes
rendszerƖl, ahonnan KiIaro a kocsil bƖreIle, Ɩs sikerƩIl
LƎngoIƠ Idő
134
eIőƎsnia a Rendszer AzonosƚlƠ SzƎmƎl. Onnan mƎr
csak egy IƖpƖs voIl, hogy meglud|Ǝk, a fickƠ rendszer-
anaIilikuskƖnl doIgozik a CATco-nƎI a monlreƎIi kƣz-
ponlban.
÷ IigyeI|, hogy mindkellen a heIyƩkƣn maradnak-e ÷
adla ki az ulasƚlƎsl Karom. ÷ Ha KiIaro megmozduI,
rƣglƣn |eIezd! HƖzag, az irƎnyƚlƎs ellőI kezdve a liƖd.
MoslanlƠI pedig rƎdiƠcsend IƖp ƖIelbe. Kezd|Ʃk!
Karom kikapcsoIla az adƠvevől, Ɩs eIlelle a kabƎl|a
zsebƖbe. Nem akarla, hogy bƎrmi akƎr csak a IegcsekƖ-
Iyebb mƖrlƖkben megzavar|a a kƣzeIgő feIadalban.
÷ Mehel` ÷ forduIl oda az eIƣI ƩIő IƎnyhoz. VaI feI-
emeIl hƩveIyku||aI |eIezle, hogy igen.
÷ Ha vaIami gond van ÷ forduIl ezulƎn Karom KaIa-
pƎcs feIƖ ÷, csak rƎzz meg erősen, Ɩs abbƠI ludni fo-
gom, hogy ide|e visszavonuIni. AzonkƚvƩI viszonl.
÷ Tudom, ludom. Semmi feIesIeges leslkonlaklus.
MeglanuIlam a IeckƖl, haver ÷ bƠIogaloll az ork. ÷ Te
csak inlƖzd a mƎgikus bizlosƚlƎsl, a lƣbbi az Ɩn doIgom.
÷ RemƖIem, nem Iesz semmi komoIy zűr ÷ morogla
mƖg Karom, mikƣzben a zsƎk|ƎbƠI eIővell egy indiai
szőnyegel.
A furgon hƎluI|Ǝban Ielerƚlelle, VaI robol|a meIIell.
Ugyanaz a Sikorsky-ßeII Microskimmer lƚpusƧ repƩlő
Slephen Kenson
=?A0,
drƠn voIl, ameIIyeI KiIarƠl is kƣvellƖk az eIőző napon.
IeheIykƣnnyű fƖmbőI Ɩs műanyagbƠI kƖszƩIl, a meg-
ha|lƎsrƠI pedig egy csendes lurbƠmolor gondoskodoll.
VaI az ƣIƖbe velle az irƎnyƚlƠ dekkel, Ɩs becsalIako-
zoll. Igy piIIanalra a lesle megremegell, ahogy a luda-
los figyeIme nagy rƖsze ƎlkerƩIl a robol rendszerƖbe.
Igy piIIanallaI kƖsőbb a ha|lƠmű morogva beinduIl, Ɩs
a kis gƖp lƚz cenli magasba emeIkedell. A fƧvƠkƎk feI-
kavarlƎk aIalla az ƣsszegyűIl porl.
Karom IehƧzla a kƣzƖpső u||ƎrƠI az ezƩsl gyűrűl,
ameIy egy, a sa|Ǝl farkƎba harapƠ kƚgyƠl ƎbrƎzoIl.
÷ RagaszlƠl! ÷ szƠIl KaIapƎcsnak, aki IelƖpell egy da-
rabol a gurigƎrƠI Ɩs odaadla Karomnak. Ő egyik kezƖ-
ben a szaIaggaI, mƎsikban a gyűrűveI, IalinuI kƎnlƎIni
kezdell. Lassan maga eIƖ emeIle az ezƩsl karikƎl, Ɩs
azon Ǝl nƖzle a Iebegő Skimmerl.
A hang|a egyre haIkuIl, mikƣzben hƎromszor rƎ-
koppinloll a gyűrűveI a robolra, ma|d odaragaszlolla
az oIdaIƎra. A gƖp kƣrvonaIa remegni kezdell, ma|d
Iassan az egƖsz szerkezel eIhomƎIyosodoll, vƖgƩI leI|e-
sen eIlűnl szem eIőI.
KaIapƎcs ezerszer IƎlla mƎr, mire kƖpes Karom, de
minden aIkaIommaI eIkerekedell szemmeI nƖzle az
oIykor igen megIepő halƎsl.
LƎngoIƠ Idő
136
÷ Irancba ÷ bƣkle ki. ÷ Sosem fogom ezl megszokni.
Annak eIIenƖre, hogy a robol IƎlhalalIan voIl, a ha|-
lƠmű mƖg haIIhalƠ maradl.
÷ VaI` ÷ kƖrdezle Karom.
A IƎny kimƖrl IassƧsƎggaI feIeIl csak, ahogy az ƖrzƖ-
kei egybeoIvadlak a SkimmerƖveI.
÷ Minden rendszer hibƎlIan. Semmi inlerferenciƎl
nem okozoll a varƎzsIal. IrankƠ ÷ ereszlell meg egy
bƎgyadl, de eIƖgedell mosoIyl, mikƣzben Ienyomoll
nƖhƎny biIIenlyűl.
÷ OkƖ, KaIapƎcs ÷ mondla Karom. ÷ Ingedd ki, Ɩs
induIhalunk!
KaIapƎcs kiszƎIIl a furgonbƠI, Ɩs aIaposan kƣrƩInƖ-
zell, mieIőll kinyilolla voIna a hƎlsƠ a|lƠl. A robol
csendesen kiIebegell, ma|d eIlƎvoIodoll. Az ork vigyo-
rogva bezƎrla az a|lƠl Ɩs visszaƩIl a heIyƖre.
Kƣzben Karom, amennyire a heIy engedle, kƖnyeI-
mesen eIheIyezkedell a szőnyegen.
÷ Aracos! ÷ szƠIl menlƎIisan.
÷ Ill vagyok ÷ Ɩrkezell nyomban a vƎIasz.
Karom bƠIinloll, ma|d Iassan lranszba merƩIl. Az
ƖrzƖkeil Ơvalosan ƎlhangoIla az aszlrƎIviIƎgra. Igyre
mƖIyebben IƖIegzell, szƚvverƖse pedig IeIassuIl, ahogy
hƎlrahagyva fizikai leslƖl, a mƎsik viIƎg feIƖ induIl.
Slephen Kenson
=?90,
Ƈgy merƩIl beIe az aszlrƎIis lƖrbe, ahogyan a kƖlƖIlűek
a vƚzbe.
Igy Ƨ| viIƎg lƎruIl feI eIőlle, ahogyan eIhagyla a fizi-
kai vaIƠsƎgol. A furgon ugyanƧgy nƖzell ki, de az eIƣI
ƩIők kƣrƩI haIovƎny aura derengell. Karom ki ludla
oIvasni beIőIe az ƖrzeImeikel: idegessƖg, izgaIom Ɩs
egy halƎrozoll akaral, ami biIincskƖnl larlolla fogva
ezekel a nemkƚvƎnalos ƖrzeImekel. VƖrbeIi profikra
vaIIƠ ludalossƎg.
Ůlsuhanl a kocsi a|la|Ǝn, Ɩs megIƎlla, hogy Aracos ÷
egy aranyszƚnű sas formƎ|Ǝban ÷ vƎrakozik rƎ odakinl.
A szeIIem leslƖl erős, csiIIogƠ aura velle kƣrƩI.
Karom Ɩppen Ƨgy nƖzell ki, minl a vaIƠsƎgban, nƖ-
hƎny aprƠsƎgol IeszƎmƚlva. Az oIdaIƎn a lőr ebben a
viIƎgban |eIzőtűzkƖnl ragyogoll. A markoIalgomb|Ǝba
ƩIlelell lűzopƎI se|leImesen puIzƎIl. A nyakƎban ezƩsl-
IƎncon egy sƣlƖl krislƎIyamuIell fƩggƣll. Mindkellől a
fizikai leslƖn is viseIle.
÷ Men|Ʃnk! ÷ inlell Aracosnak.
Nem sokkaI eIőllƩk Iebegell a Skimmer. AszlrƎIisan
lƣkƖIelesen IƎlhalƠ voIl. A robol haIvƎnysƎrga fƖnyben
csiIIogoll a IƎlhalalIanƚlƠ varƎzsIal halƎsƎra. Az oIdaIƎ-
ra erősƚlell gyűrű narancssƎrgƎn izzoll. Amƚg az a gƖp
LƎngoIƠ Idő
138
leslƖveI Ɩrinlkezell, a szerkezel leI|esen ƖszIeIhelelIen
maradl a fizikai szem szƎmƎra.
A Skimmer gyors lempƠban eIinduIl. Aracos Ɩs Ka-
rom ebben a lƖrben, ahoI nem kƣlƣlle őkel a gravilƎciƠ
vagy bƎrmiIyen mƎs hagyomƎnyos lƣrvƖny, kƣnnye-
dƖn IƖpƖsl larlollak veIe. Igyenesen a Merrimack
Ʃzem feIƖ suhanlak, ameIy aIig nƖhƎny saroknyira voIl
tőIƩk.
÷ Marad| a robollaI! ÷ ulasƚlolla Aracosl Karom, ő
maga pedig eIőreszƎguIdoll. A viIƎg kƣddƖ mosƠdoll,
ahogy a gondoIal sebessƖgƖveI eIviharzoll. Szinle mƖg
ugyanabban a piIIanalban meg is Ɩrkezell. Oll ƎIIl a
bioƩzem ƖpƩIele meIIell. IzƧllaI nemcsak a faIakal Ɩs
az abIakokal IƎlla, de egy szƩrke kƣdszerű aurƎl is,
amil az ƖpƚlőmunkƎsok ƖrzeImei emeIlek kƣrƖ. Szinle
lapinlani Iehelell benne a monolonilƎsl Ɩs a fƎradlsƎ-
gol: az unaImal, a megfeszƚlell munkƎl Ɩs az eIƖgedell-
sƖgel, amikor eIkƖszƩIl. Az emberek nem is se|lellƖk,
hogy minden lellƩk nyomol hagy ebben a viIƎgban, Ɩs
mƚg a cseIekedelek kƣvelkezmƖnye ƖI ÷ |eIen eselben
az ƖpƩIel maga ÷, IeoIvashalƠk beIőIƩk az őkel IƖlre-
hozƠ ƖrzeImek.
Slephen Kenson
=?;0,
Innen nƖzve nem IƎlszoll semmifƖIe mƎgikus korIƎl
vagy vƖdeIem, de ez nem |eIenlelle azl, hogy odabenl
is iIyen bƖkƖs minden.
Karom nem merl egyeIőre beIƖpni, nehogy lƧI ha-
mar riadƠl vƎIlson ki. Az ŶbredƖs eIőll ki Iehelell |Ǝl-
szani a bizlonsƎgi berendezƖsekel a fizikai sƚkon, de
miƠla IƖlezell a mƎgia ismƖl, mƎr bonyoIuIlabb voIl a
heIyzel. Minden irƎnybƠI egyszerre keIIell Iecsapni a
cƖIlerƩIelre, Ɩs bƎrhoI hibƎzlak is, az eredmƖny min-
denkƖppen kudarc.
Aracos Ɩs a Skimmer nem sokkaI kƖsőbb Ɩrkezlek
meg. A robol az ƖpƩIel lele|Ɩre Iebegell a
szeIIőzőrendszer kivezelƖsƖhez. A hasƎn egy lenyƖrnyi
Iemez fƖIrecsƧszoll, Ɩs mƣgƩIe eIőbƧ|l egy kis Shiavase
Kanmushi drƠn, vagy ahogy az ulcƎn nevezik, egy
ßogƎr. Tƣbbnyire IehaIIgalƎshoz Ɩs megfigyeIƖshez
szokƎs hasznƎIni, de VaIkűrnek mosl mƎs lervei voIlak
veIe. Az aprƠ robol nƖgy szervomoloros IƎbƎn odaszaIadl
a venliIIƎlorokhoz. Az egyik forgƎsa eIkezdell IassuIni,
Ɩppen annyira, hogy a bogƎr be lud|on szaIadni ra|la.
HƖzag inlƖzle a doIgol. Nem merle leI|esen IeƎIIƚlani
a szeIIőzƖsl, merl az rƣglƣn feIlűnne, de egy rƣvid kis
leI|esƚlmƖnycsƣkkenƖs mƖg beIefƖrl.
÷ RemƖIem nem vagy kIauszlrofƠbiƎs! ÷ szƠIl Karom.
LƎngoIƠ Idő
140
÷ Gond` ÷ vigyorodoll eI Aracos, Ɩs mindkellen be-
Iebeglek a szűk nyƚIƎson.
A szeIIőzőrendszerben lermƖszelesen sƣlƖl voIl, ƚgy
a ßogƎr szenzorok segƚlsƖgƖveI lƎ|ƖkozƠdoll. A kƖl
aszlrƎI ulazƠnak nem voIl iIyesmire szƩksƖge. VaIƠsƎ-
gos Ƨlveszlő voIl ez a rendszer. Igy ember kƖpleIen is
Ienne Ɩszben larlani, hogy merre |Ǝrnak, de a kis robo-
lol VaI irƎnyƚlolla, az ő kibermemƠriƎ|Ǝba pedig gond
nƖIkƩI eIfƖrl a lƖrkƖp, ameIyel HƖzag szerzell nekik.
Iercekig boIyonglak a |Ǝralokban.
Igyszer csak haIvƎny ragyogƎsl ƖszIeIlek a lƎvoIban.
A ßogƎr nem reagƎIl rƎ, ƚgy se|lellƖk, hogy az a vaIami
csak az aszlrƎIis sƚkon van |eIen. Hűs fuvaIIal csapla
meg az arcukal. IgyikƩk sem IƖlezell ebben a piIIanal-
ban az anyagi viIƎgban, ƚgy a hideg szeIIő szokalIan
|eIensƖg voIl, de nem egyedi.
÷ LƖgeIemenlƎI ÷ ismerle feI Karom. Se|lelle, hogy a
cƖgnek vannak őrző eIemenlƎI|ai, de nem is remƖIl
ennyi krealivilƎsl az őkel irƎnyƚlƠ mƎguslƠI. VaIƠban.
Mi is Iehelne |obb heIy egy iIyen IƖnynek, minl a szeI-
lőzőrendszer`
÷ GyerƩnk Aracos! ÷ IƠduIl eIőre Karom. Tudla,
hogy eI keII inlƖzniƩk az eIemenlƎIl, mieIőll mƖg az
riaszl|a a gazdƎ|Ǝl, vagy ami mƖg rosszabb, kƎrl lesz a
Slephen Kenson
=@=0,
Kanmushiban. A |Ǝral annyira szűk voIl, hogy mƖg
Aracos sem ludoll voIna maleriaIizƎIƠdni, de a
IƖgeIemenlƎIok gƎzszerű IƖnyek. KƖpes Ienne eIƖggƖ
ƣsszesűrűsƣdni ahhoz, hogy kƎrl legyen a robolban,
ha hagynƎk.
Karom eIőhƧzla a lőrƖl. A IƖny, ahogy megIƎlla
őkel, menekƩIni prƠbƎIl, de eIkƖsell. Aracos feIvelle
egy ezƩslszőrű farkas aIak|Ǝl, Ɩs Iecsapoll. A harc mƖg
azeIőll vƖgel Ɩrl, hogy eIkezdődƣll voIna. Mire Karom
megƖrkezell, mƎr csak azl IƎlla, hogy Aracos vicsorgƠ
pofƎ|Ǝban vergődik a kƣdszerű őrző.
÷ SzƖp munka ÷ veregelle meg a famiIiƎrisa fe|Ɩl. ÷
Tarlsd ill, Ɩs ne engedd, hogy bƎrkil riasszon, mƚg mi
vƖgzƩnk.
A farkas bƠIinloll, Karom pedig foIylalla Ƨl|Ǝl az
ƖpƩIel beIse|e feIƖ a Kanmushi ulƎn. NƖhƎny percceI
kƖsőbb a ßogƎr megƎIIl egy szeIIőzőnyƚIƎsnƎI. Az
egyik eIső IƎba feIemeIkedell, Ɩs haIkan hƎromszor
kopogoll a rƎcson. AIig egy percceI kƖsőbb egy kƖz |e-
Ienl meg, Ɩs szabaddƎ lelle az ulal.
Karom ƎlIebegell a faIon. Igy irodai raklƎrban voIl.
A fƣIdƣn Dan Olabi lƖrdeIl. Az aurƎ|a Ɩppen oIyan ƣn-
konlroIIrƠI ƎruIkodoll, minl egy ƎrnyvadƎszƖ munka
kƣzben. Karom dƣbbenlen velle ludomƎsuI, hogy a
LƎngoIƠ Idő
142
fƖrfi lƖnyIeg azl hiszi, ő Derek Hunl, profi beƖpƚlell
Ʃgynƣk.
Olabi egy ƎrnyvadƎszlƠI eIvƎrhalƠ hűvƣs lekinlelleI
a zsebƖbe nyƧIl, Ɩs eIővell egy chipel. MegvƎrla, mƚg a
Kanmushi hasƎn kinyƚIik egy aprƠ a|lƠ, Ɩs feIlƎruI a
mƣgƣlle IƖvő kis lƎroIƠrekesz. Olabi beIeheIyezle a
chipel, Ɩs feIƎIIl. Az aurƎ|a vaIƠsƎggaI ragyogoll az
eIƖgedellsƖglőI.
÷ Ill van a bizonyƚlƖk, amire szƩksƖgƩnk van, Vince
÷ mondla Olabi csendesen. Vince egyike voIl Derek
Hunl lƎrsainak az Ůrnuiƣrő|cn. Ɩs Ƨgy hille, mosl ő a
ßogƎr piIƠlƎ|a. A perszƠnafix program Ɩppen Ƨgy mű-
kƣdƣll, ahogy azl a kƖszƚlői ƚgƖrlƖk.
TƣkƖ|cics ÷ gondoIla magƎban Karom.
A robol visszabƧ|l a szeIIőzőbe, Ɩs eIinduIl feIfeIƖ,
amerrőI |ƣllek. Olabi mƖg visszalelle a rƎcsol, beIelƣ-
rƣIle a nadrƎg|Ǝba a kezƖl Ɩs lƎvozoll a raklƎrbƠI ő is.
Karom, miulƎn megbizonyosodoll rƠIa, hogy senki
nem velle Ɩszre a kis inlermezzƠl, ƎlsikIoll ismƖl a fa-
Ion, Ɩs a Kanmushi ulƎn menl. Nem bolIollak beIe
Ƨ|abb eIIenƎIIƎsba a visszafeIƖ vezelő Ƨlon.
÷ Hogy bƚrod` ÷ kƖrdezle Karom AracoslƠI, aminl
odaƖrl.
Slephen Kenson
=@?0,
÷ IgƖszen kƣnnyedƖn. Ƈgy IƎlszik, ez az izƖ lƧI hƩ-
Iye ahhoz, hogy Ɩszrevegye, mikor keII feIadni.
÷ Izek nem oIyanok, minl le, haver ÷ vigyorodoll eI
Karom.
÷ Az mƎr bizlos. Meg keII hagyni, ludod, hogyan
keII megidƖzni egy szeIIemel.
Igy piIIanalra a fƖrfil eIlƣIlƣlle a bƩszkesƖg. VaIƠban
|Ơ munkƎl vƖgzell AracosszaI. Ikkor hirleIen feIviIIanl
benne annak a dƩhƣngő IƖnynek a kƖpe, meIyel Iase
haIƎIakor hƚvoll ƖIelre, Ɩs a keIIemes ƖrzƖs nyomban eI
is szƎIIl. Mindeneselre sokal lanuIl az eselbőI. Leg-
aIƎbbis remƖIle, hogy ƚgy van.
Ahogy eIƖrlƖk a lelől, a Kanmushi odaszaIadl a
Skimmerhez. Az Ie||ebb ereszkedell, Ɩs amiIyen gyor-
san csak Iehelell, magƎba szippanlolla a ßogaral, ma|d
sielve eIinduIl a parkoIƠhƎz feIƖ. Karom figyeIle,
ahogy a Skimmer lƎvoIodik. Ƈgy dƣnlƣll, mƖg eIIen-
őrzi eIőbb, hogy KiIaro mil csinƎI. Nem minlha nem
bƚzoll voIna ßoom-ban, de hirleIen megforduIl a fe|Ɩ-
ben az a szƣrnyű gondoIal, hogy mi van, ha a lroII
csak egy iIIƧziƠl larl szemmeI. SzerencsƖre errőI szƠ
sem voIl. A fƖrfi unollan vƎrakozoll a kocsi|Ǝban, Ɩs ki
lud|a hƎnyadik kƎvƖ|Ǝl szƩrcsƣIle.
LƎngoIƠ Idő
144
Visszamenl a garƎzsba, Ɩs beIebegell a furgon beIse-
|Ɩbe. A lesle mozduIalIanuI fekƩdl mƖg mindig a fƣI-
dƣn. Igy piIIanallaI kƖsőbb enyhƖn szƖdƩIve feIƩIl. A
fe|e kƎba voIl, ahogy az ƖrzƖkei rƎzƧdƚlollƎk a fizikai
viIƎg ingereil. NƖhƎnyszor nagyol pisIogoll, Ɩs meg-
mozgalla eIgƖmberedell vƖglag|ail.
KaIapƎcs kƣzben kiszƎIIl, Ɩs kinyilolla a hƎlsƠ a|lƠl.
A Skimmer mƖg mindig IƎlhalalIanuI megƖrkezell, Ɩs
IeszƎIIl. Karom megszƩnlelle a varƎzsIalol, Ɩs vissza-
velle a gyűrű|Ɩl.
÷ OkƖ. InlƖzd eI, Ɩs gyere vissza! ÷ adla ki Aracosnak
a menlƎIis parancsol Karom. Tudla, hogy a
IƖgeIemenlƎI gazdƎ|a azonnaI megƖrzi, hogy a le-
remlmƖnye eIpuszluIl, de azl nem fog|a ludni, hogyan.
Nem akarla megkockƎzlalni, hogy eselIeg vaIami ap-
rƠsƎg aIap|Ǝn a nyomukra bukkan|anak. RƎadƎsuI egy
riadƠ mosl mƎr nem szƎmƚl. A doIgok ponlosan Ƨgy
lƣrlƖnnek, ahogyan azl eIlervezlƖk.
Igy perc mƧIva Karom meIIell egy aranyszƎrnyƧ sƠ-
Iyom |eIenl meg. VaIkűr kƣzben kicsalIakozoll a
dekkbőI, Ɩs mosl a furgon rendszerƖre vƎIloll Ǝl. IIlar-
loll egy kis ideig, mƚg megszokla a mƎsik gƖpel, ma|d
beindƚlolla a molorl, Ɩs eIinduIlak IefeIƖ a rƎmpƎn.
Slephen Kenson
=@A0,
Karom eIővelle az adƠvevő|Ɩl, Ɩs bekapcsoIla
meginl, ma|d megkƣnnyebbƩIlen beIeszƠIl: ÷ Kelles Ɩs
HƎrmas, ill Igyes. A feIadal leI|esƚlve. IIinduIlunk
visszafeIƖ. SzƖp munka voIl srƎcok. Mosl mƎr csak ar-
ra keII vƎrnunk, hogy fƖIrever|Ɩk a ma|rƖ-harangol.
LƎngoIƠ Idő
146
14.
Roy KiIaro makacsuI kƣvelle Dan Olabil, de mƎr
kezdell nagyon eIege Ienni az egƖszbőI. Igy bizlos, a
fƖrfi semmi |eIƖl nem mulalla idegessƖgnek az eImƧIl
Ɩ|szaka Ơla. Izen az Ɩ|szakƎn sokƎig doIgozoll, ma|d
egyenesen haza menl, Ɩs ollhon is lƣIlƣlle az Ɩ|szaka
hƎlraIevő rƖszƖl. Roy bizonyos voIl benne, hogy a vi-
seIkedƖsƖben hirleIen beƎIIl vƎIlozƎsnak vaIami kƣze keII
Iegyen az AvaIonban lell IƎlogalƎsƎhoz. VaIƠszƚnűIeg
megszerezle a chipel vagy drogol, ameIyre vƎgyoll.
Roy kinl vƎrakozoll a kocsiban, szemben az
ArIinglon Iark markƎns ƖpƩIelegyƩllesƖveI. Ƈgy Ɩrez-
le, a mai megfigyeIƖsnek ide|e vƖgel velni. Ha Olabi
bechipezell, akkor vaIƠszƚnűIeg kiƩlve fekszik a kana-
pƖn vagy az Ǝgyban, Ɩs mƖg hosszƧ ƠrƎkon Ǝl ez ƚgy is
marad. IIgondoIkodoll, hogy eselIeg beosonhalna egy
kicsil kƣrbenƖzni, de inkƎbb eIvelelle az ƣlIelel. Igy
iIyen |eIenlƖkleIen kis Ʃgy miall nem voIl kedve egy
ceIIƎban lƣIleni a karƎcsonyl. CsaIƠdollan beindƚlolla a
molorl, Ɩs eIinduIl a holeIbe, ahoI megszƎIIl.
ßeIegondoIl, hogy mi minden lƣrlƖnl, miƠla megƖr-
kezell a bosloni melropIexumba. KƖnyleIen voIl beis-
merni, hogy fƖnyes remƖnyei az eIőIƖplelƖsrőI csak hiƧ
Slephen Kenson
=@90,
ƎbrƎndnak bizonyuIlak. Igy, a cƖg eIIen irƎnyuIƠ
nagyszabƎsƧ ƣsszeeskƩvƖs heIyell csak egy oIyan os-
loba ƣIlƣnykƖl kƣvelell egƖsz idő aIall, minl Olabi.
Ƈgy dƣnlƣll, hoInap feIkeresi Olabi feIellesƖl, lƎ|Ɩ-
kozlal|a a fe|IemƖnyekrőI, Ɩs rƎ bƚzza a lovƎbbiakban
ezl az egƖszel. Kis szerencsƖveI, mƖg az esli gƖppeI
visszarepƩIhel MonlreƎIba. IIfinlorodoll, merl feIrƖm-
Iell eIőlle az a nagy haIom iral, ameIy az eImƧIl nƖ-
hƎny napban az aszlaIƎn feIhaImozƠdhaloll. Minden-
eselre az sem Iehelell rosszabb, minl az illeni csƧfos
IebőgƖs.
MiheIyl visszaƖrl a szƎIIodƎba, Iedobla a ruhƎil, Ɩs szin-
le mƎr azeIőll eIaIudl, hogy a fe|e a pƎrnƎra Ɩrl voIna.
Az Ɩbreszlő ideglƖpő visƚlƎsƎra Ɩbredl. Ƈgy Ɩrezle,
egy percel sem aIudl. MƖg mindig fƖIƎIomban Iezuha-
nyozoll, megborolvƎIkozoll, ma|d becsomagoIla a bő-
rƣnd|Ɩl. Iz az egyelIen csomag|a voIl, Ɩs a kiberdekk|e.
Mindkellől berakla a kocsi csomaglarlƠ|Ǝba, Ɩs mƖg
egyszer uloI|Ǝra a Merrimack Ʃzem feIƖ velle az irƎnyl.
÷ ReggeIl, Lou! ÷ ƩdvƣzƣIle a puIlnƎI ƎIIƠ bizlonsƎgi őrl.
÷ IƠ reggeIl, Mr. KiIaro! ÷ vigyorodoll eI az ork. ÷
Meginl nƖhƎny rendszereIIenőrzƖs`
÷ VaIami hasonIƠ ÷ bƠIogaloll kedvelIenƩI Roy.
LƎngoIƠ Idő
148
Lou gondosan figyeIle a monilorl, mikƣzben a szen-
zorok IƎlhalalIan kezekkƖnl ƎlvizsgƎIlƎk Roy ruhƎza-
lƎl Ɩs leslƖl. Az ƖrzƖkeIők figyeImƖl nem kerƩIle voIna
eI semmifƖIe csempƖszƎru, fegyver vagy veszƖIyes
kiberver, de nem laIƎIlak semmil. Visszafogoll
csippanƎs |eIezle az ƎlviIƎgƚlƎs vƖgƖl. Lou eIővell az
aszlaIbƠI egy IƎlogalƠi kƎrlyƎl, aklivƎIla a bizlonsƎgi
rendszerben, ma|d ƎlnyƧ|lolla a fƖrfinak.
÷ KƖszen is vagyunk ÷ mondla az ork. ÷ ßemehel.
RemƖIem be lud|a fe|ezni a munkƎ|Ǝl mƖg karƎcsony
eIőll. GondoIom, nem szƚvesen maradna lƎvoI ollhon-
rƠI karƎcsonykor, nem igaz`
÷ Ia ÷ bƠIinloll Roy. ÷ Kƣsz.
Igyenesen Rebecca SIoane, a Merrimack Ʃzem igaz-
galƠ|Ǝnak irodƎ|a feIƖ induIl. MƖg az idefeIƖ vezelő
Ƨlon oIvasla az aklƎ|Ǝl, lƣbb mƎsƖvaI egyƩll. A nő mƎr
lizenkƖl Ɩve doIgozoll a cƖgnek. IIőlle a IuchinƎI voIl
adminiszlrƎciƠs assziszlens. A ,semmi sem IehelelIen¨
hozzƎƎIIƎsa miall mƎr lƣbbszƣr is eIőIƖplellƖk, mƚg eI
nem Ɩrle a moslani pozƚciƠl. IIvƎIl, kƖl gyermekƖveI ƖI.
SIoane lilkƎrnő|e udvariasan, de halƎrozollan meg-
ƎIIƎsra kƖszlelle Royl.
÷ Segƚlhelek, uram` ÷ kƖrdezle cseppel sem kedvesen.
Slephen Kenson
=@;0,
÷ Roy KiIaro vagyok. InformƎciƠs IeIƩgyeIel. A
kƣzponli irodƎbƠI Ɩrkezlem, Ɩs Ms. SIoane-naI szerel-
nƖk laIƎIkozni.
÷ Sa|nƎIom Mr. KiIaro, az igazgalƠnő Ɩppen egy
megbeszƖIƖsen van.
÷ Ŷrlem. Tud|a mikor Iesz eIƖrhelő`
÷ Sa|nos nem, uram.
÷ Nos, IegaIƎbb szƠIna neki, hogy ill vagyok`
A lilkƎrnő hezilƎIl egy piIIanalig, ma|d minl aki ke-
gyel gyakoroI, az aszlaIƎn IƖvő leIefonƖrl nyƧIl.
÷ Ms. SIoane ÷ kezdle, mikƣzben szƧrƠs piIIanlƎso-
kal IƣveIl Roy feIƖ ÷, egy bizonyos Mr. KiIaro van ill a
kƣzponli InformƎciƠs IeIƩgyeIellőI, Ɩs ƣnneI szerelne
beszƖIni.
Igy kis ideig csendben figyeIl, ma|d visszalelle a
kagyIƠl a heIyƖre.
÷ MƎris bemehel ÷ mondla Roynak. ÷ MƎr vƎrla ƣnl.
|ngcn tƎri? ÷ Iepődƣll meg Roy, de az ƖrzeImeil
igyekezell nem kimulalni.
Rebecca SIoane a harmincas Ɩveiben |ƎrƠ nő voIl. Sƣ-
lƖl szƚnű nadrƎgol viseIl, feIelle egy hozzƎiIIő bIƖzerl,
ameIy aIƠI oIykor eIőtűnl egy seIyembIƧz. HosszƧ fe-
kele ha|Ǝl szorosan hƎlrafogla egy copfba a larkƠ|ƎnƎI.
AprƠ, gyƖmƎnl fƩIbevaIƠk IƠglak a fƩIƖbőI. AggƠdva
LƎngoIƠ Idő
150
figyeIle Roy ƖrkezƖsƖl. A sƣlƖl karikƎk a szeme aIall
arrƠI lanƧskodlak, hogy nem sokal aIhaloll az Ɩ||eI.
A szobƎban, szemben az igazgalƠnőveI ƩIl egy lƩn-
de. Mosl, hogy Roy beIƖpell, hƎlraforduIl. Minl fa|lƎ|a
Ieglƣbb lag|a, ő is magas Ɩs karcsƧ voIl. HosszƧ, sƣlƖl-
barna ha|a a vƎIIƎig Ɩrl. SƎpadl arcƎl csak mƖg |obban
kihangsƧIyozla leI|esen fekele ruhƎ|a. A nyakƎban va-
IamifƖIe medƎI IƠgoll, de nem Iehelell kivenni, mil Ǝb-
rƎzoI, merl a pƠIƠ|a fƖIig eIlakarla.
MƎgusnak lűnl. Va|on mil kereshel ill ÷ lűnődƣll
eI Roy.
SIoane odaIƖpell KiIarƠhoz, Ɩs kezel rƎzoll a fƖrfivaI.
÷ ƃrƩIƣk Mr. KiIaro, hogy iIyen gyorsan eI|ƣll.
Roy zavarlan pisIogoll.
÷ A kƣzponl kƩIdle ƣnl, nemde` ÷ kƖrdezle SIoane
gyanakodva. ÷ ƃn az, akil kƖrlem.
÷ ƃn kƖrl` ÷ Roy lolƎIisan idiƠlƎnak Ɩrezle magƎl.
÷ A bizlonsƎgi. ÷ kezdle a nő, ma|d kis szƩnel lar-
loll. ÷ MiƖrl van ill Mr. KiIaro`
÷ Ill vaIami lƖvedƖs Iehel ÷ magyarƎzkodoll Roy. ÷
Az InformƎciƠ IeIƩgyeIellőI |ƣllem. NƖhƎny nappaI
ezeIőll Ɩrkezlem, merl a rendszerƩk adalforgaImƎban
feIfedezlƩnk nƖhƎny anomƎIiƎl. AzƖrl vagyok ill, hogy
Slephen Kenson
=A=0,
|eIenlsem ƣnnek, mire bukkanlam. ÷ Az igazgalƠra,
ma|d a lƩndƖre nƖzell. ÷ TƣrlƖnl vaIami`
Rebecca SIoane is a lƩnde feIƖ forduIl, aki a homIo-
kƎl fogla, minl akil szƣrnyű fe|fƎ|Ǝs gyƣlƣr.
÷ IogIaI|on heIyel, Mr. KiIaro! ÷ mulaloll a nő az
egyik szƖkre. ÷ Ha mƎr Ƨgy is ill van, laIƎn a segƚlsƖ-
gƩnkre Iehel.
Roy IeƩIl a lƩnde meIIƖ.
÷ Mr. KiIaro, ez ill Cary GreenIeaf. A MƎgikus VƖ-
deImi OszlƎIylƠI |ƣll. Tegnap Ɩ||eI Mr. GreenIeaf mƎgi-
kus behaloIƎsl ƖrzƖkeIl az Ʃzemben.
÷ MifƖIe behaloIƎsl` ÷ sƎpadl eI Roy.
÷ Nem IehelƩnk bizlosak benne ÷ kezdle a magyarƎ-
zalol a lƩnde nyugodl hangon. ÷ Az egyik őrszeIIem,
meIyel az Ʃzem megfigyeIƖsƖre ƎIIƚlollam, megsemmi-
sƩIl. Igy ismerelIen erő műve, de ezenkƚvƩI mƎsl nem
ludunk.
÷ IIvillek vaIamil`
÷ Az embereink Ɩpp mosl eIIenőrzik ÷ mondla
SIoane. ÷ Nem lud|uk. Iddig semmi mƎs nyomƎl nem
laIƎIluk behaloIƎsnak.
÷ Lehel, hogy lƖves riaszlƎs`
GreenIeaf a fe|Ɩl rƎzla.
÷ KizƎrl doIog. Az eIemenlƎIl eIpuszlƚlolla vaIami.
LƎngoIƠ Idő
152
÷ ŮrnyvadƎszok ÷ mondla aIig haIIhalƠan Roy.
÷ Mi is erre a kƣvelkezlelƖsre |ulollunk ÷ bƠIogaloll
SIoane. ÷ Ionlosan ezƖrl kƩIdlem eI mƖg legnap esle,
miulƎn Mr. GreenIeaf |eIezle a behaloIƎsl, a kƣzponlba
egy kƖreImel, hogy kƩId|enek vaIakil, aki segƚl a nyo-
mozƎsban. Ƈgy hillƩk, ezƖrl van ƣn ill.
÷ TƣrlƖnelesen ÷ Ɩrkezell egy idegen hang a be|Ǝral
feIőI ÷, ez az Ɩn munkƎm.
Mindannyian az Ƨ|onnan Ɩrkezell feIƖ forduIlak. Az
a|lƠban egy fƖrfi ƎIIl, kezƖben fekele aklalƎskƎvaI. Ma-
kuIƎlIan fekele zakƠl viseIl, ugyaniIyen szƚnű nadrƎgol
Ɩs cipől, vaIaminl egy mƖIykƖk ingel narancssƎrga
nyakkendőveI. Rƣvid szőke ha|Ǝl hƎlrafƖsƩIve hordla.
ZƣIdeskƖk szeme hidegen mƖrle vƖgig sorban a szobƎ-
ban larlƠzkodƠkal. Mƣgƣlle a lilkƎrnő ƎIIl, Ɩs IƎlszoll,
mondana vaIamil, de nem merl megszƠIaIni. A fƖrfi
kimƖrl mozduIallaI becsukla az a|lƠl.
÷ Megludhalom, ƣn kicsoda` ÷ kƖrdezle Ms. SIoane
Ơvalosan.
÷ GabrieI ÷ feIeIle a fƖrfi, Ɩs a zsebƖbőI eIővell egy
vƖkony műanyag kƎrlyƎl. Ahogy a hƩveIyku||ƎvaI IƎ-
gyan megƖrinlelle a hƎluI|Ǝl, egy hoIogram |eIenl meg.
A fƖrfil ƎbrƎzoIla, Ɩs egy arany kereszlel a kƣvelkező
feIirallaI: Cross SpeciƎIis ßizlonsƎgi SzoIgƎIal.
Slephen Kenson
=A?0,
SzcrƎj ÷ viIIanl Ǝl Roy agyƎn, mikƣzben SIoane eIke-
rekedell szemekkeI meredl a |eIvƖnyre. A kƣzponl
minden bizonnyaI rendkƚvƩI sƧIyosnak ƚlƖIle meg a
heIyzelel, ha az egyik eIil Ʃgynƣkƣl kƩIdle Ie.
÷ AzƖrl |ƣllem, hogy kivizsgƎI|am a behaloIƎsl, amil
|eIenlell Ms. SIoane ÷ magyarƎzla GabrieI, mikƣzben
visszacsƧszlalla az igazoIvƎnyƎl a zakƠ beIső zsebƖbe.
÷ Ő kicsoda` ÷ nƖzell egyenesen Royra, aki ebben a piI-
Ianalban bƎrhoI mƎshoI szƚvesebben Iell voIna a viIƎgon.
÷ Roy KiIaro, InformƎciƠs IeIƩgyeIel ÷ feIeIle KiIaro,
mieIőll SIoane magyarƎzkodni kezdhelell voIna.
÷ Ŷs mi az ƣn szerepe ebben az egƖszben, Mr.
KiIaro`
÷ Ŷn. laIƎn rendeIkezem nƖhƎny informƎciƠvaI,
ami hasznos Iehel az Ʃgy kapcsƎn.
GabrieI mƖIyen a szemƖbe nƖzell, Ɩs Roy hirleIen eI-
gondoIkodoll, hogy a fƖrfi va|on az eImƖ|Ɩben oIvas-e.
Igy effƖIe kƖpessƖg bizonyƎra lƣkƖIelesen ƣsszeiIIenƖk
egy szerƎf munkƎ|ƎvaI. ßƎr GabrieI, GreenIeaffeI eIIen-
lƖlben, egyƎIlaIƎn nem Ƨgy nƖzell ki, minl egy mƎgus.
GabrieI vƖgƩI aIig Ɩszrevehelően bƠIinloll, eIfogad-
va Roy magyarƎzalƎl, ma|d SIoane feIƖ forduIl.
÷ KƖrem, ƚr|a Ie ponlosan a lƣrlƖnlekel!
LƎngoIƠ Idő
154
Az igazgalƠ visszamenl a heIyƖre, Ɩs IƎlhalƠan meg-
kƣnnyebbƩIl, hogy az aszlaI kƣzle Ɩs a fƖrfi kƣzl van.
IIgondoIkodoll egy kis ideig, ma|d eIőredőIl Ɩs ƣssze-
kuIcsoIla a kezƖl.
÷ Tegnap esle. Ƨgy hƖl Ơra kƣrƩI. ÷ ekkor
GreenIeaf feIƖ forduIl megerősƚlƖsl vƎrva. A lƩnde bƠ-
Iinloll, mire SIoane foIylalla: ÷ TehƎl legnap esle, hƖl
kƣrƩI, a |eIen IƖvő Mr. GreenIeaf mƎgikus behaloIƎsl
ƖrzƖkeIl az Ʃzem lerƩIelƖn. IgƖszen ponlosan eIpuszlƚ-
lollƎk az egyik őrszeIIemel.
÷ Ionlosan mikor` ÷ kƖrdezle GabrieI GreenIeafel.
÷ HƖl-nuIIa-nƖgy. IeI|egyezlem az időponlol, aminl
ƖrzƖkeIlem az eIemenlƎI eIlűnƖsƖl, ma|d Ɩrlesƚlellem
Ms. SIoanel Ɩs Mr. Armonlol.
÷ A bizlonsƎgi főnƣkƣm ÷ egƖszƚlelle ki SIoane.
÷ Van bƎrmi egyƖb nyoma a behaloIƎsnak, vagy
hogy eIvillek voIna vaIamil`
÷ Iddig semmi ÷ feIeIle SIoane. ÷ A bizlonsƎgiak
mƖg mindig az ƎlvizsgƎIƎssaI vannak eIfogIaIva.
÷ Ha |ƠI se|lem, senki mƎs nem ƖrlesƩIl a lƣrlƖnlekrőI.
SIoane a fe|Ɩl rƎzla.
÷ Senki, IeszƎmƚlva a bizlonsƎgi főnƣkƣl, Ɩs lermƖ-
szelesen a hozzƎ larlozƠ őrƣkel.
Slephen Kenson
=AA0,
Ƈgy lűnl, GabrieI eIƖgedell a haIIollakkaI, Ɩs ismƖl
Roy feIƖ fordƚlolla a figyeImƖl.
÷ Azl mondla, informƎciƠi vannak, Ɩs ezek kapcso-
Ialban ƎIIhalnak az ƩggyeI`
÷ LehelsƖges. ÷ Roy ezƧllaI igyekezell Ơvalosabban
fogaImazni. ÷ Az illeni Ʃzem szokƎsos |eIenlƖseil Ɩs
IogfƎ|I|ail eIIenőrizlem, amikor aprƠ mƠdosƚlƎsokal
ƖszIeIlem a ki|ƣvő adalokban.
HirleIen minden szempƎr feIƖ|e forduIl, ahogy be-
szƖIl. ÷ Nagyon aprƠ, szinle ƖszrevehelelIen anomƎIiƎk
voIlak. KƖrvƖnyezlem, hogy eIvƖgezhessem a szokƎsos
rendszereIIenőrzƖsl ill a heIyszƚnen, ƚgy kƣzvelIenƩI is
ulƎnanƖzhellem a doIgoknak.
IIőszƣr GabrieIre ma|d SIoane-ra nƖzell. Mindkellen
vƎrlƎk, hogy foIylassa a beszƎmoIƠl.
÷ Lekƣvellem a be|egyzƖsekel, Ɩs vƖgƩI eI|ulollam
egy heIyi szƎmƚlƠgƖp speciaIislƎhoz, Dan Olabihoz.
RendkƚvƩI ideges Iell, amikor beszƖIlem veIe, Ɩs kƣzƣI-
lem, hogy az InformƎciƠs IeIƩgyeIellőI |ƣllem.
÷ IeIfedle eIőlle a gyanƧ|Ǝl` Vagy bƎrki mƎs eIőll` ÷
kƖrdezle GabrieI.
÷ Nem. Ƈgy gondoIlam, korai Iell voIna ÷ mondla
Roy. ÷ Nem voIl a kezemben semmiIyen konkrƖl bizo-
nyƚlƖk, ƚgy szemmeI larlollam inkƎbb Olabil.
LƎngoIƠ Idő
156
SIoane nagyol csapoll az aszlaIƎra.
÷ Maga kƖmkedell az egyik emberem ulƎn` ÷ kƖr-
dezle dƩhƣsen, de nyomban Ie is csiIIapodoll, amikor
GabrieI feIemeIle figyeImezlelőIeg az egyik u||Ǝl. KeI-
IelIen arccaI csƣndben maradl ezulƎn.
÷ Nem ƖrdekeI, mil csinƎIl Mr. KiIaro, Ms. SIoane.
Az egyelIen doIog, ami szƎmƚl, hogy mil IƎloll Ɩs haI-
Ioll. IoIylassa Mr. KiIaro!
Roy nagyol nyeIl, Ɩs foIylalla: ÷ Olabi IakƎsƎl feIlƣr-
ve laIƎIlam, amikor odaƖrkezlem. A kƣvelkező Ɩ||eIen
eImenl egy beIvƎrosi nighlkIubba, Ɩs laIƎIkozoll egy
fƖrfivaI, akilőI vell vaIamil.
Roy IƎlla, hogy egy mƧIƠ piIIanalra ƖrdekIődƖs csiI-
Ian meg GabrieI szemƖben.
÷ MeIyik kIubrƠI van szƠ`
÷ Az AvaIon.
÷ Ŷs mil vell`
÷ Azl sa|nos nem ludom. Azl hiszem chip vagy drog
Iehelell. AzulƎn nyomban visszalƖrl a IakƎsƎra. Teg-
nap leI|esen normƎIisnak lűnl a viseIkedƖse, IeszƎmƚl-
va, hogy nagyon sokƎig benl voIl az irodƎban.
÷ Meddig` ÷ kƖrdezle GabrieI.
Slephen Kenson
=A90,
÷ HƖl-hƧszig. Nem sokkaI azulƎn menl eI, minl
ahogy Mr. GreenIeaf eImondƎsa szerinl az eIemenlƎIl
megsemmisƚlellƖk.
GabrieI az egyik sarokbƠI kƣzeIebb hƧzoll egy szƖ-
kel, Ɩs IeƩIl.
÷ Mr. KiIaro. Azl akarom, hogy mond|on eI mindenl
IƖpƖsrőI IƖpƖsre allƠI kezdve, hogy ƖszIeIle az anomƎ-
IiƎl a rendszerben. Ne hagy|on ki semmil, merl a Iegki-
sebb, |eIenlƖkleIennek lűnő rƖszIel is fonlos Iehel. De
eIőbb ÷ forduIl az igazgalƠhoz ÷, Ms. SIoane, kƖrem
nƖzessen ulƎna, hogy Mr. Olabi munkƎba ƎIIl-e ma
reggeI, Ɩs ha igen, szƠI|anak a bizlonsƎgiaknak, hogy
az az ember nem hagyhal|a eI az ƖpƩIelel.
SIoane azonnaI a leIefonƖrl nyƧIl, GabrieI pedig
visszaforduIl Royhoz, aki eIkezdle az egƖsz lƣrlƖnelel
az eIe|ƖrőI. A szerƎf oIykor fƖIbeszakƚlolla, hogy nƖ-
hƎny egyszerű kƖrdƖsseI ponlosƚllassa az eIhangzolla-
kal. Iz segƚlell Roynak, hogy feIidƖzzen oIyan aprƠsƎ-
gokal, ameIyek egyƖbkƖnl eIkerƩIlƖk a figyeImƖl.
IgƖsz idő aIall GabrieI egyelIen szƠl sem |egyzeleIl Ie.
Roy eIgondoIkodoll, hogy va|on vaIamifƖIe adalrƣgzƚ-
tő impIanl Iehel-e beƩIlelve a fƖrfiba, vagy csak a hosz-
szƧ rulin lanƚllalla meg veIe, hogy mil |egyezzen meg,
Ɩs mil ne.
LƎngoIƠ Idő
158
MiulƎn Roy befe|ezle, GabrieI hƎlradőIl, Ɩs a gondo-
Ialaiba mƖIyedl. NƖhƎny percnyi csend ulƎn ismƖl
megszƠIaIl: ÷ Ms. SIoane, Mr. Olabi az ƖpƩIelben van`
÷ Igen ÷ bƠIinloll az igazgalƠ. ÷ A bizlonsƎgiak |eIez-
lƖk, hogy a szokoll időben be|eIenlkezell, Ɩs azƠla sem
hagyla eI az irodƎ|Ǝl.
÷ Hƚvassa ide! ßeszƖIni szerelnƖk veIe.
SIoane megnyomoll egy gombol az aszlaIƎn, Ɩs vƎI-
loll pƎr szƠl a lilkƎrnő|ƖveI, ma|d megszakƚlolla a kap-
csoIalol.
GabrieI feIƎIIl, Ɩs az abIakhoz sƖlƎIl. Mikƣzben be-
szƖIl, az Ʃzem kƣrƩIi lƎ|al bƎmuIla.
÷ Mil lud ƣn DanieI OlabirƠI, Ms. SIoane`
÷ Nem sokal ÷ vonla meg a vƎIIƎl. ÷ IIƖg magƎnak
vaIƠ ember. Csak nƖhƎny aIkaIommaI beszƖIlem veIe a
negyedƖves megbeszƖIƖseken Ɩs hasonIƠ aIkaImakkor.
Meg keII mond|am, |Ơ aIkaImazoll. Ionlosan eIvƖgzi a
doIgƎl, Ɩs rilkƎn |eIenl belegel.
÷ De az a magƎnyos lƚpus.
÷ Igen, azl hiszem, fogaImazhalunk ƚgy is. GondoI|a,
hogy kƖm`
÷ Szƚvesebben laIƎIkoznƖk veIe, mielőll kiaIakƚlom a
vƖIemƖnyem ÷ mondla GabrieI, ma|d megcsƣrrenl
SIoane leIefon|a.
Slephen Kenson
=A;0,
Az igazgalƠ feIvelle, figyeIl egy pƎr mƎsodpercig,
vƖgƩI ƚgy szƠIl: ÷ Igen, kƩId|e be!
Az a|lƠ kinyƚIl, Ɩs Dan Olabi IƖpell be ra|la, hƎla mƣ-
gƣll SIoane lilkƎrnő|ƖveI. A fƖrfi fƎradlnak lűnl. Az ƣI-
lƣnye fƣIƣll egy vƖkony szƖIdzsekil viseIl. Roy Ɩpp eI-
gondoIkodoll ra|la, mennyire ƣssze nem iIIő viseIel ez
a keltő, de ekkor Olabi benyƧIl a zsebƖbe, Ɩs eIőhƧzoll
egy mall fekele piszloIyl. A lilkƎrnő feIsikoIloll. Iz-
ulƎn minden oIyan gyorsan lƣrlƖnl, hogy Roy kƖsőbb
sem bƚrl visszaemIƖkezni, mikor mozduIl meg GabrieI.
A szerƎf eImosƠdoll aIak|a IƎlszƠdoll csupƎn, ahogy
szƖIsebesen Olabi feIƖ mozduI. A IƎba a magasba Ien-
dƩIl, Ɩs ponlosan a csukIƠ|Ǝn laIƎIla a fƖrfil. Olabi haIk
nyikkanƎssaI lƖrdre rogyoll, a piszloIy pedig a fƣIdre
huIIl. A kar|Ǝl a meIIkasƎhoz szorƚlolla, amikor pedig
feInƖzell, egy fegyver csƣvƖveI laIƎIla szemben magƎl.
GabrieI arcvonƎsai egyelIen piIIanalra sem vƎIlozlak
meg. UgyanoIyan hűvƣs kimƖrlsƖggeI nƖzell a szűkƣIő
fƖrfira, minl amiIyennek az eIső piIIanalban megismerlƖk.
Ahogy Roy magƎhoz lƖrl a sokkbƠI, feIƎIIl, Ɩs a fƣI-
dƣn heverő piszloIyhoz IƖpell. IeIvelle, ma|d megIe-
pellen forduIl a szerƎf feIƖ.
÷ Nem igazi ÷ mondla.
LƎngoIƠ Idő
160
÷ Micsoda` ÷ kƖrdezle GabrieI, egy mƎsodpercre
sem vƖve Ie a lekinlelƖl OlabirƠI, aki mozduIni sem
merl.
÷ Nem igazi ÷ IƠbƎIla meg a piszloIyl Roy. ÷ Csak
egy |ƎlƖk. Rƣvid huIIƎmhosszƧ IƖzerl hasznƎI, hogy
megfesse a cƖIponlol. A |ƎlƖkosok a sugƎrra ƖrzƖkeny
ruhƎl Ɩs sisakol viseInek, az |eIzi, ha laIƎIal Ɩrle őkel.
÷ Ismerem a |ƎlƖkol, Mr. KiIaro ÷ mondla GabrieI
szƎrazon. ÷ MindazonƎIlaI ez megmagyarƎzza, hogyan
ludla Ǝlhozni a bizlonsƎgi kapun a fegyverl.
TenyƖrreI feIfeIƖ kinyƧ|lolla a szabad kezƖl, Roy pe-
dig Ǝladla neki a piszloIyl. GabrieI velell egy piIIanlƎsl
a ,IƖzerpiszloIyra¨, ma|d Olabihoz szƠIl: ÷ Mire keIIell ez`
Olabi dacosan feIszegle az ƎIIƎl.
÷ Nem mondok semmil ÷ szűrle a fogai kƣzl.
GabrieI Olabi mƣgƖ IƖpell, Ɩs egy kƖzzeI laIpra ƎIIƚ-
lolla, minlha csak egy rongybaba Ienne.
÷ KifeIƖ! Mindenki ÷ parancsoIla, ma|d egƖszen kƣ-
zeI ha|oIl Olabihoz, hogy csak ő haII|a. ÷ Van egy kis
megbeszƖInivaIƠnk.
SIoane, GreenIeaf Ɩs Roy viIIƎmgyorsan eIhagylƎk a
szobƎl. Az a|lƠ haIk kallanƎssaI csukƠdoll be mƣgƣllƩk.
Rebecca SIoane a lilkƎrnő|Ɩhez sielell. Igyekezell meg-
nyuglalni, merl mƖg mindig remegell az idegessƖglőI,
Slephen Kenson
=8=0,
amil a hirleIen erőszak vƎIloll ki beIőIe. GreenIeaf fa-
arccaI IeƩIl egy aIacsony aszlaIhoz a vƎrakozƠ sarok-
ban, ma|d bekapcsoIla az ollani konzoIl, Ɩs a hƚrek
kƣzl kezdell siIabizƎIni. Roy nem ludla mil kezd|en
magƎvaI, ƚgy GreenIeaf meIIƖ leIepedell, Ɩs fƖIszemmeI
oIvasgaloll, mikƣzben az a|lƠl Iesle.
A percek ƠrƎknak lűnlek, mikƣzben vƎrakozlak. VƖ-
gƩI a lilkƎrnő leIefon|a megcsƣrrenl. Maga SIoane vel-
le feI a kagyIƠl. VƎIloll nƖhƎny szƠl vaIakiveI ÷ feIlehe-
tően GabrieIIeI ÷, ma|d visszamenl az irodƎ|Ǝba.
Roy Ƨgy meredl az a|lƠra, minlha Ǝl akarl voIna IƎl-
ni ra|la. IIgondoIkodoll, va|on GreenIeaf kƖpes-e rƎ.
Ƈgy lud|a, a mƎgusok meg ludnak lenni effƖIe doIgo-
kal, de a lƩnde leI|es nyugaIomban ƩIl a heIyƖn, Ɩs Ia-
pozgalla a virluƎIis Ƨ|sƎgokal. Nem Ƨgy lűnl, minl akil
bƎrmennyire is feIkavarlak voIna az esemƖnyek. ßƎr
aki szeIIemekkeI Ɩs eIemenlƎIokkaI hadakozik, vaIƠ-
szƚnűIeg eIƖg hamar immƧnissƎ vƎIik az oIyan aprƠsƎ-
gokkaI szemben, minl a vƎIIaIali kƖmkedƖs vagy Ǝrny-
vadƎszok.
Igyszer csak bizlonsƎgiak |eIenlek meg. Az egyikƩk
az a|lƠhoz IƖpell, Ɩs bekopogoll ra|la. Ahogy az kinyƚIl,
mindannyian beIƖplek. VaIamiveI kƖsőbb GabrieI aIak-
LƎngoIƠ Idő
162
|a lűnl feI. AklalƎskƎ|Ǝl a kezƖben larlva IƖpell Roy Ɩs
GreenIeaf eIƖ.
÷ Maguk kellen veIem |ƣnnek ÷ szƠIl nekik. Ikkor
kƖl bizlonsƎgi őr IƖpell ki az igazgalƠ irodƎ|ƎbƠI, Dan
Olabi eszmƖIelIen leslƖl cipeIve. Roy megi|edl, hogy a fic-
kƠ ƖI-e mƖg, de azulƎn Ɩszrevelle, hogy IƖIegzik, sől moz-
duIni is prƠbƎI oIykor. Ƈgy lűnl, csak fƖIig eszmƖIelIen.
÷ Hova megyƩnk` ÷ kƖrdezle Roy GabrieIlőI.
÷ Irre a kƖrdƖsre, bizlonsƎgi okokbƠI, nem feIeIhelek
÷ mondla. ÷ IeIen piIIanalban mennƖI kevesebbel lud,
annƎI |obb Iesz mindenkinek. Mosl pedig, kƖrem kƣ-
vessenek!
HabƎr a szavak kƖrƖsnek hangzollak, eIIenkezƖsnek
heIye nem voIl. Roy magƎhoz velle a dekk|Ɩl, Ɩs kƣvel-
le GabrieIl. Megismerle a hangsƧIyban a parancsol.
Slephen Kenson
=8?0,
15.
GabrieI haIadl eIƣI, azulƎn GreenIeaf Ɩs Roy KiIaro.
LeghƎluI menlek a bizlonsƎgi őrƣk, a mƖg mindig eről-
Ien Dan Olabi leslƖl cipeIve. Az Ʃzemel a hƎlsƠ a|lƠn
Ǝl hagylƎk eI. Mire kiƖrlek a szabadba, az őrƣk mƎr
diszkrƖlen megliszlƚlollƎk az udvar ezen rƖszƖl, Ɩs
gondoskodlak rƠIa, hogy senki ne lƖved|en erre.
GabrieI egy karcsƧ Iurocar Weslvind 2060-hoz ve-
zelle a lƣbbiekel. A kocsi zƎr|ai a kƣzeIedlƩkre maguk-
lƠI kinyƚIlak. Az őrƣk Olabi kezeil ƣsszekƣlƣllƖk egy
fehƖr műanyag biIinccseI, ma|d a hƎlsƠ ƩIƖsre ƩIlellƖk.
÷ Mr. KiIaro ÷ inlell GabrieI a mƎsik hƎlsƠ ƩIƖs feIƖ.
Roy engedeImesen beszƎIIl. GabrieI a sofőr heIyƖre ƩIl,
GreenIeaf pedig a meIIelle IƖvő ulasƩIƖsl fogIaIla eI. A
lƩnde szƠlIanuI, rezzenƖsleIen arccaI kƣvelle a szerƎf
minden ulasƚlƎsƎl.
GabrieI Ieengedle az abIakol, ahogy egy idősebb fƖr-
fi kƣzeIedell feIƖ|Ʃk. Roy megismerle a fƖrfi arcƎl. A
szemƖIyi aklƎk kƣzl oIvasoll rƠIa is. Iz az ember Roger
Armonl voIl, a Merrimack Ʃzem bizlonsƎgi főnƣke.
÷ Minden kƖszen ƎII` ÷ kƖrdezle GabrieI.
LƎngoIƠ Idő
164
÷ Az embereim ezekben a percekben fe|ezik be a ra-
kodƎsl ÷ feIeIle Armonl engedeImesen ludomƎsuI vƖ-
ve a szerƎf feIsőbb beoszlƎsƎl.
÷ IƠ. Ŷrlesƚlsen rƠIa, ha kƖszen ƎII minden az indu-
IƎsra ÷ velelle oda GabrieI. ÷ Kƣvelem őkel a feIszƎIIƠ-
pƎIyƎig.
÷ Igen, uram! ÷ biccenlell Armonl, ma|d sielve lƎvozoll.
Az abIak a heIyƖre csƧszoll, kizƎrva ezzeI szinle
minden hangol. A kƚnos csendel csak oIykor-oIykor
lƣrle meg Olabi ƣnkƚvƩIeles molyogƎsa. Roy kƖnyeI-
melIenƩI fƖszkeIődƣll, mƚg vƖgƩI meg merle kƖrdezni:
÷ Mil adoll neki` ÷ Kƣzben kinyƧIl, hogy maga feIƖ
fordƚlsa Olabi arcƎl. Ahogy |obban megnƖzle magƎ-
nak, a fƖrfi Ƨgy nƖzell ki, minl aki be van Iőve.
÷ Hagy|a bƖkƖn ÷ szƠIl hƎlra GabrieI kurlƎn, ma|d
mƖg hozzƎlelle: ÷ Mondlam mƎr magƎnak, Mr. KiIaro,
hogy annƎI |obb, minƖI kevesebbel lud. źgy hƎl dőI|ƣn
hƎlra, Ɩs ƖIvezze az ulazƎsl. LehelőIeg csendben.
GabrieI |avasIala erősen emIƖkezlelle Royl egy ƖIel-
veszƖIyes fenyegelƖsre, ƚgy eIhalƎrozla, megfogad|a a
lanƎcsol. KƖnyeImesen eIheIyezkedell, Ɩs befogla a
szƎ|Ǝl. Olabil a vƎIIƎvaI visszaIƣkle a heIyƖre. Ikkor
velle Ɩszre, hogy a fƖrfinak egy chipel csalIakozlallak
az adal|ack|Ɩhez.
Slephen Kenson
=8A0,
HƎi czƖri tan ƚgu kiƩitc! ÷ ismerle feI Roy a lƖnyekel.
Nem drog, hanem chip okozla az eszmƖIelIensƖgel.
Izek szerinl igaza voIl, hogy Olabi vaIƠban chip vagy
IMŶ fƩggő. ßƎr az is Iehel, hogy csak GabrieI csalIa-
kozlalla rƎ, hogy nyuglon marad|on.
GabrieI beindƚlolla a molorl, Ɩs Iassan eIhagylƎk a
Cross bioƩzemel. A kocsi a|la|ai zƎrva voIlak. Roy Ɩsz-
revelle, hogy az irƎnyƚlƠgombok a vezelő keze ƩgyƖ-
ben vannak, Ɩs az ő engedƖIye nƖIkƩI senki sem fƖrhe-
lell hozzƎ|uk. Csak az lƎvozhaloll innen, akinek
GabrieI engedƖIyl adoll. GreenIeafel, Ƨgy IƎlszoll,
egyƎIlaIƎn nem zavarla az esemƖnyek aIakuIƎsa. Igy-
kedvűen bƎmuIl ki az abIakon.
MegkerƩIlƖk a Merrimack ƖpƩIelegyƩllesl, Ɩs a főbe-
|Ǝralhoz ha|lollak. Ahogy odaƖrlek, Ɩppen egy Chrys-
Ier-Nissan furgon kanyarodoll ki a kapun. GabrieI
mƣgƖ soroIl, Ɩs ƚgy forduIlak rƎ a főƧlra. A kora regge-
Ii forgaIomban mƖg egƖsz lűrhelően ludlak haIadni.
NƖmiIeg Iemaradva az eIőllƩk haIadƠlƠI, GabrieI idő-
rőI időre a visszapiIIanlƠ lƩkrƣl figyeIle, hogy kƣvelik-
e őkel. Igy idő ulƎn Roy sem bƚrla lovƎbb, Ɩs hƎlrafor-
duIl, de GabrieI figyeImezlelƖsƖre hamar abba is hagyla.
Az Ɩszak feIƖ vezelő Ƨlon haIadlak, Ɩs Iassan eIhagylƎk
ßoslonl. Roy egy idő ulƎn rƎ|ƣll, mi Iehel az Ƨli cƖI|uk.
LƎngoIƠ Idő
166
Csak egyelIen Iogikus irƎnyba haIadhallak. HƧsz perc
mƧIva rƎkanyarodlak a 101-es Ƨlra, a manchesleri rep-
lƖr feIƖ. Annak eIIenƖre, hogy a Logan repƩIőlƖr bo-
nyoIƚlolla ßoslon IƖgiforgaImƎnak nagy rƖszƖl, a man-
chesleri replƖr voIl az, ameIyel a magƎngƖpek Ɩs a ki-
sebb lƎrsasƎgok igƖnybe vellek a Nev IngIand-i ƎIIa-
mokon beIƩIi ulazƎsra. Roy is ide Ɩrkezell, Ɩs vaIƠszƚ-
nűnek IƎlszoll, hogy mosl erre is fog lƎvozni. ßƎr lƖny,
hogy nem egƖszen Ƨgy, ahogyan ő azl eIlervezle.
ßeƖrlek a replƖrre, de nem ƎIIlak meg a lerminƎIok-
nƎI, hanem egyenesen a hangƎrokhoz ha|lollak, ahoI a
cƖgek magƎngƖpei sorakozlak. Iz eIƖg Iogikusnak lűnl
Roy szƎmƎra. Gyanƚlolla, hogy eIƖg nehƖz Iell voIna
megmagyarƎzni az illeni bizlonsƎgi szoIgƎIalnak Olabi
ƎIIapolƎl.
Az egyik hangƎr eIőll egy Iederaled-ßoeing
Whilehorse lƚpusƧ ƎruszƎIIƚlƠ gƖp vƎrakozoll. A szƎr-
nyak feIszƎIIƎsra kƖsz ƎIIapolba voIlak fordƚlva. A
CATco Iogo oll virƚloll a gƖp robuszlus leslƖn. A repƩ-
lő hƎluI|Ǝn a rakodƠrƎmpa leI|esen Ie voIl ereszlve. Az
eIƩIső oIdaIon is nyilva ƎIIl az a|lƠ, Ɩs egy IƖpcsől loI-
lak hozzƎ. A furgon a gƖp hƎluI|Ǝhoz menl, a
Weslvind pedig egyenesen a hangƎrhoz.
Slephen Kenson
=890,
÷ Iƣ||enek veIem! ÷ ulasƚlolla GabrieI Royl Ɩs
GreenIeafel. Odainlelle a kƖl kƣzeIben larlƠzkodƠ
melahumƎn őrl. A halaImas lesleken Ƨgy feszƩIl az
uniformis, minlha nem is az ő mƖrelƩk Ienne. IeIkap-
lƎk Dan Olabil, Ɩs kƣnnyedƖn a gƖphez villƖk. Roy,
ahogy kƣrƩInƖzell, IƎlla, hogy a fƩrgonbƠI egy fƖrfi
larlƎIyokal rak Ǝl a repƩIőbe. HƖl vagy nyoIc iIyen pa-
Iackol szƎmoIl ƣsszesen. Mindegyik ezƩslszƚnű voIl, a
lele|Ɩn bizlonsƎgi szeIeppeI. Mindegyik oIdaIƎn oll
voIl a veszƖIyes huIIadƖk |eIzƖs Ɩs vaIami feIiral. MƖg
Ɩpphogy eI ludla oIvasni, amikor GabrieI Iƣkle meg
hƎluIrƠI sƩrgelőIeg, hogy igyekezzen beszƎIIni.
A Whilehorse ulasrƖsze egƖszen eIenyƖsző voIl a
gƖp lƖnyIeges mƖreleihez kƖpesl, de mƖg ƚgy is na-
gyobb heIy voIl benne, minl egy kis |elben. MƎr csak
azƖrl is, merl aIig nƖhƎny ƩIƖs voIl csak ulasoknak.
A kƖl melahumƎn Ierakla Ɩs beszƚ|azla Olabil az
egyik heIyre. KiIaro Ɩs GreenIeaf is heIyel fogIaIlak.
GabrieI az a|lƠban ƎIIl, ma|d fƖIrehƧzƠdoll, hogy a
melahumƎnok kifƖr|enek meIIelle. Roy kinƖzell az ab-
Iakon Ɩs IƎlla, hogy a bizlonsƎgi szemƖIyzel kƣzben
befe|ezle a rakodƎsl. A lroII nagyol csapoll a furgon
hƎluI|Ǝra, mire az nyomban eI is hagyla a heIyszƚnl. Az
ork visszamƎszoll a IƖpcsőn. OIyan magas voIl a gƖp-
LƎngoIƠ Idő
168
hez kƖpesl, hogy egƖszen Ie keIIell ha|oInia, hogy be-
fƖr|en az a|lƠn.
÷ Minden feIpakoIva ÷ mondla GabrieInek, ma|d ir-
dalIan ƣkIƖveI gyomorszƎ|on vƎgla a fƖrfil. A szerƎf
lƩde|ƖbőI sƚpoIva szakadl ki a Ievegő. MieIőll mƖg
bƎrmil lehelell voIna, az ork egy aIsƠ horoggaI ƎIIon
vƎgla. GabrieI mƖg IƎlla a cipő|e orrƎl a Ievegőben, mi-
eIőll a fe|e kemƖnyen a padIƠnak csapƠdoll, Ɩs eszmƖ-
IelƖl veszƚlelle.
Roy dƣbbenlen ƩIl a heIyƖn, Ɩs meg merl voIna rƎ
eskƩdni, hogy GreenIeaf csinƎIni akar vaIamil, de azu-
lƎn az ork a gondoIalnƎI is sebesebben oll lermell eIől-
lƩk. Igy piszloIyl szegezell rƎ|uk. Igy |Ơ nagy piszloIyl.
÷ Ne mozduI|! ÷ morduIl a lƩndƖre. ÷ Ne is pisIog|.
Roy ƣsszehƧzla magƎl ƩIlƖben, Ɩs nƖmƎn bƎmuIl az
egyre halaImasabbnak lűnő fegyver komor csƣvƖbe.
Igy piIIanalig sem kƖleIkedell benne, hogy az ork vƖ-
resen komoIyan gondoIla, amil mondoll. OdakinlrőI
IƣvƖsek lompa puffanƎsa haIIalszoll. TaIƎn hanglom-
pƚlƠs aulomala fegyverek za|a Iehelell, de Roy nem
merl oIdaIra forduIni, hogy |obban megnƖzze magƎ-
nak az esemƖnyekel. A szeme sarkƎbƠI IƎlla, hogy
GreenIeaf szinle eIhaIvƎnyodik az i|edsƖglőI. Nc. |Ǝn!
Slephen Kenson
=8;0,
MƖgscn c|uan rcn!ƚincici|cn ÷ gondoIla Roy nƖmi eIƖg-
lƖleIIeI.
Az ork Iassan eIhƎlrƎIl, Ɩs Ɩpp nyƧIl, hogy kinyissa a
IegƖnysƖgi kabinl, de ekkor a Ievegő kƣrƩIƣlle hirleIen
megsűrűsƣdƣll. SƎrgƎszƣId fƩsl ƣIeIle Ǝl a melahumƎn
leslƖl, aki azonnaI kƣhƣgni Ɩs fuIdokoIni kezdell. Roy
kƣrbepiIIanloll gyorsan, hogy feImƖr|e, honnan Ɩrke-
zell a vƎralIan segƚlsƖg, de senkil nem IƎloll. Va|on a
kinli bizlonsƎgiak hasznƎIlak vaIamifƖIe gƎzl, hogy
kikergessƖk a lƎmadƠkal benlrőI`
De a gƎz nem ler|edl szƖl. Oll gomoIygoll a nagyda-
rab lesl kƣrƩI, Ɩs Ƨgy lűnl, minlha eI akarnƎ nyeIni. Az
ork nekilƎnlorodoll az a|lƠnak, Ɩs feIemeIle a fegyve-
rƖl. Roy mƖg Ɩpp időben bukoll Ie a szƖkben. AIig egy
u||nyivaI a fe|e feIell sƩvƚlell eI a goIyƠ, Ɩs mƖg sokƎig
visszhangzoll a kabinban.
Ikkor GreenIeaf feIƎIIl, Ɩs vaIamil mormoIl a Ieve-
gőbe. TƧI haIk voIl, hogy Roy Ɩrlse a szavakal, de azl
feIfogla, hogy a kƣd, amiveI az ork kƩszkƣdik, vaIƠ-
szƚnűIeg a lƩnde mƎgus egyik szeIIeme Iehel. TaIƎn
Ɩpp oIyan, minl amiIyel a behaloIƠk eIpuszlƚlollak.
Mikƣzben GreenIeaf haIadl eIőre, a semmibőI egy
ezƩslbundƎ|Ƨ farkas lűnl eIő. RƎvelelle magƎl a lƩndƖ-
re, aki nyomban hanyall vƎgƠdoll az ƩIƖsek kƣzli fo-
LƎngoIƠ Idő
170
IyosƠn. Ikkor az a|lƠn egy humƎn fƖrfi viharzoll be.
ßaI kezƖben piszloIyl larloll, a |obb|Ǝban pedig egy fƖ-
nyesen ragyogƠ lőrl. Odaugroll a IevegőhiƎnylƠI leI|e-
sen eIkƖkƩIl ork meIIƖ, Ɩs a kƖsseI IesƧ|loll az ől szo-
rongalƠ kƣdre. Ahogy a fƖm laIƎIkozoll az eIemenlƎI
IƖgies leslƖveI, oll nyomban szerle is foszIoll a feIhő-
szerű anyag. A gƎzIƖny hirleIen odƖbb Iibbenl ÷ sza-
badon ereszlve az orkol ÷, ma|d Ƨ|ra ƣsszesűrűsƣdƣll.
Roy Ƨgy IƎlla, minlha kƖl haragos szempƎr lűnne eIő
oIykor a forgalagban. A fƖrfi kƣzeIebb IƖpell, Ɩs lőrƖveI
fƩrgƖn a szeIIem keIIős kƣzepƖbe dƣfƣll.
Az eIemenlƎI nƖmƎn feIsikoIloll Ɩs megszűnl IƖlezni.
HaIoll szeIIemlesle feIoIdƠdoll a kabin IƖglerƖben.
A fƖrfi feIsegƚlelle a lƎrsƎl.
÷ IƠI vagy` ÷ kƖrdezle.
A mƎsik bƠIinloll.
Roy oIdaIra nƖzell, Ɩs Ɩszrevelle, hogy GreenIeaf
mozduIni sem bƚr. A halaImas farkas meIIső IƎbai a
lƩnde meIIkasƎn pihenlek, vicsorgƠ pofƎ|a pedig aIig
nƖhƎny cenlire voIl a mƎgus arcƎlƠI. A fƖrfi kƖnyeIme-
sen odasƖlƎIl hozzƎ|uk, ma|d feIemeIle a piszloIyƎl, Ɩs
egyelIen szƠ nƖIkƩI meIIbe Iőlle a lƩndƖl. Roy eIsƎpadl
a mƎsik hideg kimƖrlsƖgƖl IƎlva.
Slephen Kenson
=9=0,
÷ Ha nem akarsz ugyanƚgy |Ǝrni, marad| a heIyeden!
÷ forduIl feIƖ a fickƠ. Roy Ɩszrevelle, hogy amaz ezƩsl
fƩIbevaIƠl viseI, a haIƎnlƖkƎnƎI pedig egy adal|ack
fƖnyIell.
Roy megadƠan feIemeIle a kezƖl, ma|d |ƠI IƎlhalƠan
a lƖrdƖre lelle. Ƈgy dƣnlƣll nincs sok ƖrleIme bƎrmifƖ-
Ie eIIenƎIIƎsl lanƧsƚlani. LenƖzell GreenIeafre. Arra
szƎmƚloll, hogy egy vƖres Iyukal IƎl ma|d a meIIkasƎn,
de eheIyell csak egy aprƠ lű ƎIIl ki beIőIe. KƎbƚlƠ Iƣve-
dƖk ÷ ismerle feI Roy. Izek szerinl ezek az ƎrnyvadƎ-
szok mƖgsem oIyan kƣnyƣrleIenek, minl amiIyennek
tűnnek. Vagy csak ƖIelben akar|Ǝk őkel larlani vaIami-
Iyen re|lƖIyes oknƎI fogva. Iz a gondoIal cseppel sem
nyuglalla meg.
Az ork kinyilolla a piIƠlakabinl, Ɩs kirƎngalla a ka-
pilƎnyl meg a mƎsodliszlel. Ikƣzben a lroII ,bizlonsƎ-
gi őr¨ Ɩs egy nő szƎIIl feI a gƖpre. A nő beƩIl a piIƠlƎk
heIyƖre, a lroII pedig bezƎrla maga mƣgƣll a repƩIő
be|ƎralƎl.
÷ InduI|unk, VaI! ÷ szƠIl a fƖrfi, kezƖben mƖg mindig a
tőrƖl szorongalva, ma|d odaforduIl a kƖl
melahumƎnhoz. ÷ VigyƎzzalok rƎ|uk! ÷ inlell KiIaro feIƖ.
A lroII Ɩs az ork feIkaplƎk a fƣIdrőI GabrieI Ɩs
GreenIeaf leslƖl, ulƎna az egyik szƖkbe szƚ|azlƎk őkel.
LƎngoIƠ Idő
172
Inlellek Roynak Ɩs a IegƖnysƖg lag|ainak, hogy ők is
legyenek ƚgy. SzƠ nƖIkƩI kƣvelle az ulasƚlƎsokal
mindenki. Roy kinƖzve az abIakon IƎlla, hogy egy
furgon larl feIƖ|Ʃk. Ƈgy vƖIle Ɩppen az, ameIyikel
idefeIƖ kƣvellek. Kƣzben a Whilehorse lurbƠ-
ha|lƠművei feIpƣrƣglek, enyhƖn megremeglelve a gƖp
leslƖl. Ƈgy szƎz mƖlerre Iehelell a kocsi, amikor a
repƩIő komƠlosan a Ievegőbe emeIkedell.
A gƖp Iassan eIőresikIoll, Ɩs Ơvalosan lovƎbb emeI-
kedell. Kis idő mƧIva Roy haIIolla, ahogy a szƎrnyak a
heIyƩkre nyƚInak, a ha|lƠművek Ƨ|bƠI feIpƣrƣgnek,
ma|d mindenkil az ƩIƖsbe prƖseIve gyorsuIni Ɩs emeI-
kedni kezdenek. Hamar eIƖrlƖk a kƚvƎnl magassƎgol Ɩs
sebessƖgel. Ikkor az erőviszonyok ismƖl kiegyenIƚlőd-
lek, Ɩs Roy kihasznƎIva az aIkaImal kƣrbenƖzell. A pi-
IƠlƎk nƖmƎn kuksoIlak a heIyƩkƣn. Az ork fegyverreI
a kezƖben ƩIl mƣgƣllƩk. A szeme sarkƎbƠI IƎlla, hogy
mƣgƣlle kƖl sorraI a lroII figyeIi minden mozduIalƎl.
Szemben, a piIƠlafƩIke a|la|Ǝban a humƎn fƖrfi ƎIIl, Ɩs
Ƨgy lűnl, minlha magƎban beszƖIne, feIlehelően beƖpƚ-
lell rƎdiƠn kommunikƎIl vaIakiveI. Roy gyanƚlolla,
hogy ő a csapal vezƖre.
A lƎ| gyorsan szaIadl aIalluk. IsmƖl feI|ebb emeIked-
lek, mire minden oIyan aprƠra zsugorodoll, minlha
Slephen Kenson
=9?0,
egy gyerek |ƎlƖkai voInƎnak. Roy nem haIIolla, hogy
ƩIdƣznƖk őkel.
÷ HƖzag azl mond|a, hogy egyeIőre nincs semmi gu-
banc ÷ szƠIl hƎlra a fƖrfi a kƖl melahumƎnnak. ÷ Azon
van, hogy eIlƩnlesse a nyomainkal, Ɩs bizlos IƖgifoIyo-
sƠl nyisson nekƩnk a melropIexumba. TaIƎn mƎzIink
Iesz, Ɩs nem vesz Ɩszre senki ÷ lelle mƖg hozzƎ.
÷ VeIƩnk. veIƩnk mil akarnak` ÷ kƖrdezle Roy.
Ikkor mindhƎrom ƎrnyvadƎsz lekinlele feIƖ|e forduIl,
ő pedig hirleIen nagyon kicsinek Ɩrezle magƎl. Hango-
sal nyeIl.
÷ Semmil nem akarunk lőIed, haver ÷ mondla a
vezƖrƩk. ÷ MegszerezlƩk, amil akarlunk. Ollhagylunk
voIna mindenkil a replƖren, de a kƣrƩImƖnyek kicsil
megvƎIlozlak. A lerven mƠdosƚlani voIlunk
kƖnyleIenek. Mindeneselre, ha nem adlok rƎ okol,
egyben megƧsszƎlok ezl az egƖszel. Irre a szavamal
adom. ÷ Ikkor a szeme ƣsszeszűkƩI, a hang|a
megkemƖnyedell. ÷ De ha mƖgis. nos, fogaImazzunk
Ƨgy, okosabb, ha inkƎbb szƖpen azl leszilek, amil
mondok ÷ kis szƩnel ÷, viIƎgos`
IIlelle a lok|Ǝba a piszloIyl Ɩs a kƖsl is, ma|d IerƎn-
galla magƎrƠI a Cross bizlonsƎgiak egyenruhƎ|Ǝl, Ɩs a
sarokba ha|ƚlolla. AIalla egyszerű ulcai viseIel voIl.
LƎngoIƠ Idő
174
OdaforduIl az ork Ɩs a lroII feIƖ, ma|d ƚgy szƠIl: ÷
TarlsƎlok szemmeI őkel! ÷ ma|d az ezƩsl bundƎ|Ƨ far-
kasra nƖzell, ameIy mƖg mindig engedeImesen vƎra-
kozoll az ƩIƖsek kƣzli foIyosƠn. ÷ Gondoskod| rƠIa,
Aracos, hogy ne prƠbƎIkozzon semmiveI!
Roy enyhƖn megremegell az izgaIomlƠI, ahogy a
farkas eIhaIadl meIIelle, ma|d csendben IeleIepedell
GreenIeaf szƖke meIIƖ. IofƎ|Ǝn emberszerű vigyor |e-
Ienl meg, ahogy lekinlelƖl Royra emeIle. KiIaro i|edlen
forduIl vissza, Ɩs Ƨgy dƣnlƣll, inkƎbb az abIakon ke-
reszlƩI nƖzi a lƎ|al. Az ƎrnyvadƎszok vezelő|e eItűnl a
vezelőfƩIkƖben. Kƚnos csend leIepedell az ulasfƩIkƖre.
NemsokƎra Roy megpiIIanlolla a lƎvoIban a beIvƎ-
ros ƖgbenyƧIƠ ƖpƩIeleil. Ƈgy lűnl, nyugali irƎnybƠI
kerƩIi meg a gƖp a melropIexumol. A peremkerƩIelek
feIell haIadlak eI Ɩppen. A forgaIom egyre gyƖrebb
Iell, ahogy a Roxbury negyed fƣIƖ Ɩrlek. Roy emIƖke-
zell rƎ, hogy a heIyiek egyszerűen Roxnak nevezlƖk a
vƎrosnak ezl a Ierobbanl negyedƖl. A kerƩIel Iegna-
gyobb rƖsze mƖg a szƎzadforduIƠn vƎIl eIhagyalollƎ,
mikor a nagy fƣIdrengƖs szinle porig romboIla Nev
Yorkol. A puszlƚlƎs ßoslon kƩIső kerƩIeleil is eIƖrle.
Roy Ƨgy ludla, nƖhƎny anliszociƎIis egyƖn Ɩppen ezƖrl
Slephen Kenson
=9A0,
vƎIaszlolla IakheIyƖƩI a Roxol: bandƎk, szimfƩggők,
ha|IƖklaIanok Ɩs ƎrnyvadƎszok.
A repƩIő hirleIen meredek szƣgben sƩIIyedni kez-
dell. A gyorsuIƎs az ƩIƖsbe prƖseIle Royl, hogy moz-
duIni is aIig bƚrl. MegrƖmƩIl, hogy a piIƠla eselIeg eI-
veszƚlelle az irƎnyƚlƎsl a Whilehorse feIell, vagy szƎn-
dƖkosan akar Iezuhanni veIe vaIamiIyen oknƎI fogva.
GabrieI kezdell magƎhoz lƖrni, mikƣzben eszeIős
lempƠban ereszkedlek IefeIƖ. MƎr mosl kezdell bekƖ-
kƩIni az ƎIIkapcsa. Roy Ɩrezle, hogy feIesIeges voIna
segƚlsƖgre szƎmƚlani a fƖrfilƠI. MƖg ha eIƖg Ʃgyes is
Ienne, hogy feIvegye a kƩzdeImel az ƎIIig feIfegyver-
zell ƎrnyvadƎszokkaI, akkor is inkƎbb a sa|Ǝl irhƎ|Ǝl
menlenƖ, minlsem a cƖgaIkaImazollakkaI lƣrőd|ƣn.
LassuIni kezdlek, ahogy az ƖpƩIelek mƎr szinle kar-
nyƧ|lƎsnyi lƎvoIsƎgba Ɩrlek. NƖhƎny magasabb nƖhai
IakƠhƎz kƣzƣll egy romokkaI borƚloll lƖr lerƩIl eI.
MegƎIIlak feIelle. A Whilehorse szƎrnyai ƣsszecsukƠd-
lak, a ha|lƠművek pedig ezzeI egy időben feIpƣrƣglek.
IuhƎn IandoIlak a lƣrmeIƖken, mindƣssze egy kis
zƣkkenƖsl Ɩrezlek, ahogy a fűtőművek a belonra Ɩrlek.
A piIƠlafƩIke a|la|a kinyƚIl, Ɩs ismƖl feIlűnl az Ǝrnyva-
dƎszok vezƖre.
LƎngoIƠ Idő
176
Kinyilolla a gƖp oIdaIsƠ a|la|Ǝl, Ɩs egy gombnyomƎs-
saI Ieereszlelle a IƖpcsől. Az ork nyomban feIpallanl a
heIyƖrőI, Ɩs kiviharzoll. A humƎn fƖrfi a lƣbbiek feIƖ
forduIl, Ɩs parancsoIƠ hangon szƠIl rƎ|uk: ÷ KifeIƖ!
Mindenki! ÷ mulaloll az a|lƠ feIƖ.
Lassan mindannyian kicsaloIlƎk magukal, Ɩs induI-
lak a |eIzell irƎnyba. A lroII IapƎlkezƖveI megƎIIƚlolla
Royl, Ɩs inlell neki meg GabrieInek, hogy vigyƖk ma-
gukkaI a mƖg eszmƖIelIen GreenIeafel. A piIƠla Ɩs a
mƎsodliszl Olabil lƎmogalla IefeIƖ a IƖpcsőn. A lroII
vƖgig mƣgƣllƩk maradl, Ɩs egyikő|Ʃknek sem keIIell
hƎlraforduInia, hogy lud|Ǝk, fegyverreI a kƖzben figye-
Ii minden mozduIalukal.
A fƩIkƖbőI kƣzben eIő|ƣll a nő is, aki a gƖpel vezelle,
Ɩs mosl egy sƣlƖl furgonhoz kƚsƖrle őkel, ameIyel egy
romos ƖpƩIel ƎrnyƖkƎban re|lellek eI. A hƎluI|Ǝl kinyi-
lollƎk, Ɩs beluszkoIlƎk a lƧszokal. Roy feIIƖpell a ko-
csira, ma|d visszaforduIl, Ɩs Ɩpp mondani kƖszƩIl va-
Iamil, de ekkor egy haIk puffanƎsl haIIoll, Ɩs egy lű-
szƧrƎsl Ɩrzell a meIIƖn. Az uloIsƠ emIƖke, hogy IenƖz az
aprƠ IƣvedƖkre, ulƎna eszmƖIelIenƩI rogyoll a padIƠra.
Slephen Kenson
=990,
16.
HƎrman bƧ|lak eIő a kƣrnyező romhaImazok mƣgƩI.
KƖl fƖrfi Ɩs egy nő kƣzeIedell a Whilehorse feIƖ. Karom
a kezƖl fegyverei kƣzeIƖben larlolla, de nem lƧI feIlű-
nően, nehogy az Ɩrkezők eselIegesen eIIensƖges szƎn-
dƖknak vƖI|Ɩk. Az ƠvalossƎg szƩksƖges veIe|ƎrƠ|a voIl
az effƖIe laIƎIkozƎsoknak, de |obb, ha a feIek ludlƎk,
hoI a halƎr bizaImalIansƎg Ɩs agressziƠ kƣzƣll. ßizlos
voIl benne, hogy a kƣrnyező ƖpƩIelekben mƖg lƣbben
is vannak, akik azonnaI lƩzel nyilnak, ha a doIgok
nem a lervezellnek megfeIeIően lƣrlƖnnƖnek. Ő is ha-
sonIƠkƖppen cseIekedell voIna fordƚloll heIyzelben.
A repƩIő rƎmpƎ|a Ie voIl nyilva, Ɩs ra|la oll sorakoz-
lak a larlƎIyok. Karom remƖIle, hogy az Ɩrkezők feIis-
merlƖk: ebbőI a pozƚciƠbƠI a csapal bƎrmeIyik lag|a
gond nƖIkƩI szƖlIőhel egyel vagy lƣbbel az ƎrubƠI. ßƚ-
zoll benne, ez ma|d segƚl, hogy a doIgok civiIizƎIl kƣ-
rƩImƖnyek kƣzl oIdƠd|anak meg.
IIőreIƖpell, hogy fogad|a az Ɩrkezőkel, mƚg a csapal
lƣbbi lag|a bezƎrla a furgon a|la|Ǝl, ahoI a nem vƎrl
vendƖgekel szƎIIƎsoIlƎk eI ideigIenesen. A kezƖl |ƠI
IƎlhalƠan maga meIIell larlolla, Ɩs ƣrƣmmeI konslalƎI-
la, hogy a hƎrom idegen is hasonIƠkƖppen cseIekszik.
LƎngoIƠ Idő
178
A fƖrfi egƖszen fialaI voIl. A pckc||a is. niszcn nin!-
annuian azck! ÷ gondoIla Karom. IgyikƩk sem IƎlszoll
lƣbbnek huszonƣlnƖI, Ɩs minden bizonnyaI nem Ɩrik
meg a harmincal. Az ƎrnyƖkok kƣzl ƩzIeleIni veszƖ-
Iyes muIalsƎg voIl, Ɩs lƣbbnyire a fialaIok |ƎlƖka ma-
radl. Karom a maga harmincegy ƖvƖveI velerƎnnak
szƎmƚloll. VoIlak nƎIa idősebbek is, de nem sokan.
Az eIƣI IƖvő fƖrfinak sƣlƖlbarna ha|a voIl, Ɩs kƣIyƣk-
kƖpe, de lekinlele kemƖnysƖgel sugaIIl. Iz a melsző
piIIanlƎs szinle mindenkire |eIIemző voIl, aki egy-kƖl
napnƎI lƣbbel is lƧIƖIl mƎr az ulcƎn. TƖgIavƣrƣs bőr-
dzsekil viseIl, meIyen nyomokban IƎlszƠdlak a pƎncƖI-
Iemezek dudor|ai.
Karom nem IƎloll ra|luk semmiIyen banda|eIel. NƖ-
hƎny Mr. Iohnson iIyen csoporlokal bƖreIl feI, hogy az
ƎladƎsl-ƎlvƖleIl eIinlƖzzƖk. Ƈgy lűnl, mosl is ez Iesz a
heIyzel. RemƖIle, ezek a fickƠk nemcsak veszƖIyesek,
de eIƖg inleIIigensek is, hogy zƣkkenőmenlesen haIad-
|on minden a maga Ƨl|Ǝn.
÷ Megvannak az adalok` ÷ kƖrdezle a fƖrfi, anƖIkƩI,
hogy ƣnmagƎl vagy a kƚsƖrőil bemulalla voIna. TuIa|-
donkƖppen mindegy is voIl, hiszen bƎrmiIyen nevel
hasznƎInƎnak, az Ƨgysem az igazi Ienne.
Slephen Kenson
=9;0,
Karom Iassan szƖlhƧzla a kabƎl|Ǝl, Ɩs a beIső zsebƖ-
bőI eIővell egy kis műanyag dobozl. Igy oplikai chip
voIl benne. IeIemeIle, hogy |ƠI IƎssƎk, de nem adla Ǝl.
÷ A fizelsƖg` ÷ kƖrdezle, mire a fƖrfi eIővell egy mű-
anyag hileIhƎrlyƎl.
MiulƎn a csere meglƣrlƖnl, Karom egy hordozhalƠ
IeoIvasƠba heIyezle a kƎrlyƎl, hogy eIIenőrizze a ra|la
IƖvő ƣsszegel. A mƎsik ugyanezl lelle a chippeI, bƎr
Karomnak fogaIma sem voIl, va|on honnan fog|a lud-
ni, hogy az adalok vaIƠsƎgosak. TermƖszelesen ő ma-
ga is megnƖzle mƎr korƎbban, de egy kukkol sem Ɩr-
lell az egƖszbőI. VaIamifƖIe kƖmiai IevezelƖs voIl. TeIe
diagramokkaI Ɩs megfe|lhelelIen kƖpIelekkeI. Minden-
eselre a fickƠ eIƖgedellnek lűnl. HasonIƠkƖppen Ka-
rom is, miulƎn a ki|eIzőn meg|eIenl a vƎrl ƣsszeg, Ɩs a
megbƚzƠ azonosƚlƠ|a. Iz ulƠbbi voIl a bizlosƚlƖk, hogy
az Ǝrul Ǝlvevők vaIƠban az ő Mr. Iohnson|uk megbƚzƎ-
sƎbƠI |Ǝrnak eI.
÷ Vihelilek ÷ mondla vƖgƩI Karom, Ɩs fƖIreƎIIl, hogy
azok hƎrman a larlƎIyokhoz fƖrhessenek. ÷ De igye-
kezzelek! Nem akarunk mƖg lƣbb idől ill veszlegeIni.
Iz nem voIl hazugsƎg. Karom sem őrƩIl meg egƖ-
szen, hogy akƎr fƖnyes nappaI, a szƩksƖges minimum-
nƎI lƣbbel lƣIlsƣn eI a Roxban. Ha a nyƚIl lerepen ƎII-
LƎngoIƠ Idő
180
dogƎIlak, az szinle feIhƚvƎs voIl keringőre a heIyiek-
nek.
A fƖrfi hangosan fƩllyenlell, mire mƖg lƣbben Ɩrkez-
lek, eIőbƧ|va a re|lekƩkbőI. Karom nagy|ƎbƠI |ƠI lippeI-
le meg, hoI Iehelnek, de egy-kellő mƖg ƚgy is megIeple.
Gyanƚlolla, hogy ezenfeIƩI is akadnak nƖhƎnyan, akik
szemmeI larl|Ǝk a lƎrsaikal, mƚg azok eIviszik az Ǝrul.
ßizonyƎra voIl vaIahoI a kƣzeIben egy Ie|Ǝral a kala-
kombƎkba. A vƎros nagy rƖsze aIall hƧzƠdlak effƖIe
|Ǝralok, Ɩs lƣbbnyire a rƖgi melrƠaIagulak maradvƎ-
nyai voIlak. Izekben hƧzƠdoll meg a Ieglƣbb bűnƣző
Ɩs egyƖb kƖles eIem. Akadlak persze ill mƎsfƖIe IƖnyek
is, minl ahogyan azl Karom fialaI korƎban mƎr kƖnyle-
Ien voIl meglapaszlaIni.
Ahogy a fƖrfiak befe|ezlƖk a rakodƎsl, egy fialaI IƎny
IƖpell Karomhoz. HosszƧ vƣrƣs ha|a voIl, mƖIykƖk sze-
me Ɩs formƎs, sporlos aIak|a, meIyel csak aIig lakarl
nƖmi ruha. IIővell az ƣvƖbőI egy mƎsik hileIkƎrlyƎl, Ɩs
ƎlnyƧ|lolla Karomnak.
÷ Igy kis bonusz ÷ doromboIla. ÷ A |ƠI vƖgzell mun-
kƎƖrl.
Karom eIvelle a feIkƚnƎIl pƖnzl, ma|d |obban megnƖzle
magƎnak a IƎnyl. Megborzongoll, ahogy a szemƖbe
Slephen Kenson
=:=0,
nƖzell. A nő eImosoIyodoll, ma|d hƎlal fordƚloll, Ɩs ka-
cƖr csƚpőringalƎssaI eIsƖlƎIl.
A ni!cg kirƎz iő|c!. kis|Ǝnu! ÷ gondoIla Karom. Tƣbb-
nyire nem voIl rƎ semmiIyen halƎssaI a kƣrnyezele vi-
seIkedƖse egy-egy vadƎszal aIkaImƎvaI. ŮIlaIƎban
mindenki meg|Ǝlssza magƎl, vagy nyers marad, akƎr ő
Ɩs a csapala. De ebbőI a IƎnybƠI Ƨgy sugƎrzoll a hideg
cƖIludalossƎg Ɩs az izzƠ szenvedƖIy egyszerre, hogy
Karom mƖg az aszlrƎIis ƖrzƖkei nƖIkƩI is szinle IƎlla,
hogy az aurƎ|a fƖnyes fƎkIyakƖnl Iobog. Innek eIIenƖre
Ƨgy keIIell lekinlenie rƎ, minl egy szƣvelsƖges Ǝrny-
vadƎszra. ƃsszerezdƩIl ismƖl, ma|d gyorsan eIlelle a
kƎrlyƎl: azon vaIƠban voIl egy kis pIusz. źgy mƖg in-
kƎbb megƖrle a munka a veIe|ƎrƠ vesződsƖgel.
Karom egy hƎlizsƎkba lelle a kƎrlyaoIvasƠl Ɩs a kƖl
hileIchipel, mikƣzben a banda lag|ai lƎvozlak. MiulƎn
az uloIsƠ is eIlűnl szem eIőI, ßoom IƖpell oda hozzƎ.
÷ InduIhalunk, haver` ÷ kƖrdezle. ÷ Mindenl ƣssze-
pakoIlunk.
÷ A Whilehorse kƖszen ƎII`
÷ VaI eIinlƖzle a doIgol. NƖzd csak! ÷ inlell a fe|ƖveI
a gƖp feIƖ.
A repƩIő rƎmpƎ|a Iassan a heIyƖre csukƠdoll, ma|d a
ha|lƠművek feIpƣrƣglek. Iorl Ɩs szemelel kavarl feI a
LƎngoIƠ Idő
182
fƣIdrőI, mikƣzben komƠlosan a Ievegőbe emeIkedell,
ezƧllaI ulasok Ɩs piIƠla nƖIkƩI. Ahogy eIƖrle a repƩIő-
magassƎgol, a szƎrnyak IenyƚIlak, Ɩs egyre gyorsuIva
emeIkedell lovƎbb a feIhők feIƖ. KeIelnek larloll, a parl
irƎnyƎba. VaI gondosan beprogramozla a robolpiIƠlƎl.
Mosl, hogy Iassan eIlűnl a szemƩk eIőI, mƎr nem voIl
mi miall aggƠdniuk. TeI|esen mindegy voIl, hogy va-
Iakinek sikerƩI eselIeg eIlƖrƚlenie, vagy nƖhƎny szƎz
mƖrfƣIdnyire innen az ƠceƎnba zuhan.
Csak nƖhƎny percig larlƠzkodoll a Whilehorse a fƣI-
dƣn, rƎadƎsuI HƖzag foIyamalosan azon voIl, hogy za-
var|a a IƖgiforgaIom eIIenőrző rendszereil. Ha ennek
eIIenƖre is sikerƩIl bemƖrniƩk őkel, a Knighl Irranl
bizlosan nem fog|a ƣsszelƣrni magƎl, hogy ulƎnuk |ƣ|-
|ƣn a Roxba. Iz a fƖIkalonai szervezel IƎlla eI ßoslon
rendfennlarlƠi feIadalail. A hƎllƖrben azonban Ɩrdekes
Ɩs főIeg hasznos ƣsszefƩggƖsek hƧzƠdlak meg. A
Knighl Irranl a Delroili Ares MacrolechnoIogy egyik
IeƎnyvƎIIaIala voIl. Az ő egyes szƎmƧ rivƎIisuk pedig
nem mƎs, minl a Cross AppIied TechnoIogies. źgy nem
larlollak kƩIƣnƣsebben allƠI, hogy a rendfennlarlƠkba
bolIanak a kƣzeI|ƣvőben.
A CATco pedig mindenl meg fog lenni, hogy az
Ʃgyel ,csaIƎdon beIƩI¨ rendezzƖk. Semmi szƩksƖgƩk
Slephen Kenson
=:?0,
nem voIl rƎ, hogy a Knighl Irranl nyomozƠi a heIyi
Ʃzemben is szagIƎsszanak. MiveI pedig a Rox gyakor-
IaliIag senki fƣId|Ɩnek szƎmƚloll, a gƖp pedig vaIƠszƚ-
nűIeg az ƠceƎnba zuhan, ameIy szinlƖn nemzelkƣzi
lerƩIel, Iesz rƎ mƠd|uk, hogy lƎvoI larlsƎk az Irranl
szimal|ail. A gƖp roncsai kƣzl ÷ ha egyƎIlaIƎn ba|IƠd-
nak veIe ÷ nem laIƎInak semmil, ami aIap|Ǝn Karomra
Ɩs a csapalra bukkanhalnƎnak. A kƣr ezzeI be is zƎruI.
Iz voIl az oka, hogy Karom vƎIIaIl egy iIyen kockƎza-
los lervel, Ɩs eddig Ƨgy lűnl, laIƎn műkƣdik is.
A mƎgus behuppanl a furgon ulasƩIƖsƖbe, VaIkűr
meIIƖ. A kocsi egy kicsil megƩIl, ahogy a kƖl
melahumƎn, KaIapƎcs Ɩs ßoom beszƎIIl hƎlra, a hal
eszmƖIelIen ulas meIIƖ.
IIinduIlak. Igyre mƖIyebbre menlek a Roxba.
÷ VigyƩk őkel a kƎpoInƎhoz! ÷ adla ki az ulasƚlƎsl
Karom, mire VaI bƠIinloll, Ɩs beforduIl a kƣvelkező
sarkon.
Karom eIővell egy adƠvevől Ɩs beIeszƠIl: ÷ HƖzag,
hogy ƎIIunk a bizlonsƎgiakkaI`
Recsegve Ɩrkezell nemsokƎra a vƎIasz.
÷ Ahogy eInƖzem, minden a Iegnagyobb rendben.
SikerƩIl eIre|leni a gƖpel a radar eIőI, Ƨgyhogy nem
IƎllƎk, hoI IandoIlalok. ßƎr szinle bizlos, hogy időveI
LƎngoIƠ Idő
184
ki fog|Ǝk ludni szƎmoIni a veklorok aIap|Ǝn. Mosl Ƨ|ra
a radaron van a gƖp. Ƈgy lűnik, igazad voIl. A Cross
mƖg mindig azl nƖzegeli, mi lƣrlƖnl egyƎIlaIƎn, de az
eIső doIog, amil meglellek, hogy kizƎrlƎk a vizsgƎIal-
bƠI a Knighl Irranl embereil. Szerinlem nem Iesz
semmi gond a lovƎbbiakban sem.
Karom eImosoIyodoll.
÷ SzƖp munka, HƖzag ÷ szƠIl beIe meginl a rƎdiƠba.
÷ TaIƎIkozunk a kƎpoInƎnƎI. IIszƎIIƎsoI|uk oll a vƎral-
Ian vendƖgeinkel, mƚg a doIgok egy kicsil eIcsiluInak,
azlƎn mehelnek, mi meg IezƎr|uk ezl az egƖszel.
÷ Ŷrlellem. VƖge.
A kƎpoIna vaIƠ|Ǝban egy rƖgi kaloIikus lempIom
voIl. ßoom laIƎIl rƎ nem sokkaI azeIőll, hogy Karom
visszalƖrl WashinglonbƠI. AzƠla menedƖknek hasznƎI-
lƎk. Az ƖpƩIel eIƖg romos voIl, hƎIa a rengƖseknek Ɩs a
VƖres CsƩlƣrlƣki IƎzadƎsoknak. Mindeneselre mƖg
ƎIIl, Ɩs ez voIl a Iegfonlosabb. TƣkƖIeles bƧvƠheIy voIl,
Ɩs ha eselIeg a Cross mƖgis a nyomukra bukkanna,
egyszerűen odƖbb ƎIInak. Mindeneselre nem lervez-
lƖk, hogy nƖhƎny napnƎI lƣbbel keIIene ill lƣIleniƩk.
Az ƖpƩIelel nagymƖrelű lƖgIƎkbƠI ƖpƚlellƖk, mƖg |Ơ-
vaI az ŶbredƖs eIőlli időkben. Maga a szerkezel a mai
napig is egƖszen |Ơ ƎIIapolban voIl, de a vaIaha voIl
Slephen Kenson
=:A0,
gyƣnyƣrű mozaikƩveg abIakok heIyƖre nemrƖg vaslag
acƖIIemezekel erősƚlellek. A lempIom beIse|ƖbőI min-
den mozdƚlhalƠl eIvillek mƎr rƖgen az ƠcskƎsok Ɩs a
ha|IƖklaIanok, ƚgy mƎra nem maradl mƎs, minl egy
Ʃres kagyIƠhƖ|. Akadl nƖhƎny kisebb szoba hƎluI, Ɩs
egy |Ơ mƖrelű pince. A megfeIeIő feIszereIƖsseI egy
ƎrnyvadƎsz csapal akƎr helekig is kihƧzhalla ill. Ka-
rom azonban Ƨgy szƎmoIla, hogy egy, IegfeI|ebb kƖl
nap mƧIva a doIgok eIcsendesednek annyira, hogy ők
visszamehessenek a megszokoll lerepƩkre. Akkor
ma|d a fogIyokal is eIengedik.
A furgon IeparkoIl a hƎlsƠ be|Ǝral eIőll, ameIy fƣIƣll
egy ,ßeIƖpni TiIos¨ feIiralƧ lƎbIa fƩggƣll. Karom ki-
szƎIIl a kocsibƠI, Ɩs az a|lƠhoz IƖpell. Ŷppen a kuIcsok-
kaI ba|IƠdoll, amikor a szeme sarkƎbƠI mozgƎsra Iell
figyeImes. ViIIƎmgyorsan fƖI lƖrdre ereszkedell, Ɩs a
fegyverƖƖrl nyƧIl, de ekkor feIismerle az idegenl.
Iase! Ŷpp Ƨgy nƖzell ki, minl lizenƣl ƖvveI ezeIőll.
Karom feIugroll, Ɩs rohanni kezdell feIƖ|e.
÷ Iase! ÷ kiƎIlolla, amiIyen hangosan csak bƚrla. A
fƖrfi Ƨgy lűnl, nem haII|a, merl hƎlal fordƚloll, Ɩs eItűnl
a lempIom sarka mƣgƣll. Karom liszla erőbőI rohanl,
ma|d beforduIl ulƎna. Igy piIIanalra eIkerekedell a
szeme, merl rƖgi szereIme heIyell egy aulƠvaI laIƎIla
LƎngoIƠ Idő
186
szemben magƎl, ameIyik Ɩpp a sikƎlorban |ƣll. IƩIsike-
lƚlő fƖkcsikorgƎs haIIalszoll, ahogy a sofőr a fƖkbe la-
posoll. Karom is prƠbƎIl megƎIIni, de mƎr kƖső voIl.
Annyi IƖIek|eIenIƖle mƖg voIl, hogy feIugor|on egy ki-
csil, ƚgy a lƖrdei nem lƣrlek sziIƎnkokra, de a vƎIIa a
molorhƎzlelőnek csapƠdoll, ma|d a szƖIvƖdőnek.
Amikor az aulƠ vƖgre megƎIIl, IeguruIl rƠIa Ɩs a kezƖ-
veI lompƚlolla az esƖsl.
÷ Ƈrislen, Karom! ÷ kiƎIlolla HƖzag, mikƣzben kiug-
roll az aulƠbƠI, Ɩs a fƖrfihoz sielell. ÷ IƠI vagy` IrƠbƎI-
lam megƎIIni, de.
÷ LƎllad ől` ÷ szakƚlolla fƖIbe Karom. KissƖ szƖdƩIl,
ƚgy a kocsinak lƎmaszkodoll. VaI Ɩs ßoom rohanvƎsl
Ɩrkezlek.
÷ KicsodƎl` ÷ kƖrdezle gyanakodva HƖzag. ÷ Ŷn csak
annyil IƎllam, hogy kis hƚ|Ǝn megƣIelled magad, Ɩn
meg. ÷ Ikkor hirleIen eIsƎpadl, merl rƎ|ƣll, mirőI be-
szƖI a fƖrfi. ÷ Iase voIl az meginl, ugye`
÷ Igen ÷ bƠIinloll Karom. ÷ OIyan liszlƎn IƎllam,
minl mosl lƖged.
÷ TaIƎn vaIaki mƎs voIl ÷ prƠbƎIkozoll a IƎny. ÷ Va-
Iaki, aki hasonIƚl rƎ vagy.
÷ Ő voIl az ÷ szƣgezle Ie a fƖrfi. ÷ Tudom. A szenlsƖ-
gil! Nem őrƩIlem meg. Ő voIl.
Slephen Kenson
=:90,
÷ Izl senki nem mondla, haver ÷ veregelle meg a
vƎIIƎl ßoom. ÷ De bƎrki voIl is, mƎr nincs ill. NekƩnk
pedig mƎssaI keII mosl fogIaIkoznunk, nemde`
÷ Igen ÷ bƠIogaloll Karom, mikƣzben mƖg egyszer,
uloI|Ǝra kƣrƩInƖzell. ÷ Igen, igazad van. KƚsƖr|Ʃk be az
Ƨ| barƎlainkal.
MiulƎn a fogIyokal eIheIyezlƖk, Karom vƖgiggon-
doIla az egƖszel Ƨ|ra. Iz az egƖsz doIog Iase-szeI leI|e-
sen kifordƚlolla ƣnmagƎbƠI. Ionlosan ludla, mil keII
lennie, hogy a vƖgƖre |Ǝr|on, mi a fene foIyik kƣrƩIƣlle.
LƎngoIƠ Idő
188
17.
Roy KiIaro Iassan kezdle visszanyerni az ƣnludalƎl.
HaIvƎny emIƖkkƖpek rohanlƎk meg, mikƣzben mƖg
fƖIƎIomban vonagIoll a fƣIdƣn. IeIrƖmIell benne, hogy
egy ƣsszeeskƩvƖsl igyekezell feIgƣngyƣIƚleni, ma|d
ƣsszeƩlkƣzƖsbe keveredell egy ƎrnyvadƎsz csapallaI,
azulƎn gƖpre szƎIIl Ɩs. ŮrnyvadƎszok! A repƩIő!
I|edlen ƩIl feI a hideg kőpadIƠn. A szemei csak ho-
mƎIyos kƖpekel kƩIdlek csigaIassƧsƎggaI az agyƎnak.
Igy kƖz ƖrinlƖsƖl Ɩrezle a vƎIIƎn. Igy arcol piIIanloll
meg maga eIőll, de nem ismerle feI.
÷ Csak nyugodlan ÷ haIIolla egy fƖrfi hang|Ǝl. ÷
Nyugodlan. Minden rendben. Irank ConneII vagyok.
A IƎlƎsa Ɩs az eImƖ|e Iassan kiliszluIl, Ɩs feIismerle a
piIƠlƎl, akil az ƎrnyvadƎszok rƎngallak ki a piIƠlafƩI-
kƖbőI. IIIƣkle magƎlƠI a kezƖl, Ɩs lƎmoIyogva laIpra
ƎIIl. KƣrƩInƖzell.
Nem sok IƎlnivaIƠ voIl. VaIamifƖIe pincƖben Iehel-
lek. A faIakal Ɩs a padIƠl mocsok borƚlolla. A heIyisƖg
egyik oIdaIƎn faIƖpcsők vezellek feIfeIƖ, de egy csapƠ-
a|lƠ zƎrla eI a ki|Ǝralol. A mƎsik oIdaIl nƖhƎny rozoga
szƖk Ɩs egy aszlaI voIl. MindenƩll Ʃres konzervdoboz-
ok Ɩs egyƖb bűzƣs huIIadƖk heverl szerleszƖl. Az
Slephen Kenson
=:;0,
egyelIen fƖnyforrƎs abbƠI a IƎmpƎbƠI |ƣll, ameIyik az
aszlaIra voIl IelƖve. Sosem IƎloll mƖg iIyel, de vaIami-
Iyen zƣIdes anyag foszforeszkƎIl a bƧra aIall.
÷ HoI vagyunk` ÷ kƖrdezle Roy. Mindenki ill voIl
Ienl. A piIƠla Ɩs a mƎsodliszl aIig egy IƖpƖsnyire lőIe
vaIami koszos, eInyűll pokrƠcon ƩIl. GreenIeaf mosl
kezdell magƎhoz lƖrni az egyik sarokban, meIIelle Dan
Olabi ƩIl a faInak lƎmaszkodva. TƖrdƖl a meIIƖhez
szorƚlolla, fe|Ɩl Iehorgaszlva, mozduIalIanuI szuszo-
goll. GabrieI Ɩppen a faIƖpcső lele|ƖrőI mƎszoll Ie, miu-
lƎn megvizsgƎIla a csapƠa|lƠl.
÷ Nem lud|uk, ponlosan hoI vagyunk ÷ mondla szƎ-
razon. ÷ VaIƠszƚnűIeg a melropIexumban vaIahoI.
Csak nƖhƎny ƠrƎl voIlunk eszmƖIelIenek, ennyi idő
aIall pedig nem |ulhallunk voIna lƧI messzire, mƖg
repƩIőveI sem. A ki|Ǝral eI van lorIaszoIva, Ɩs vaIƠszƚ-
nűIeg őrzik is. IgyƖb kiƧl nincs.
÷ MƖg mƎgiƎvaI sem` ÷ kƖrdezle Roy.
GreenIeaf sűrűn pisIogva feIƩIl, ma|d haIkan ƚgy
szƠIl: ÷ Ŷn őrző mƎgus vagyok. Nem ismerem a meg-
feIeIő varƎzsIalokal, amik ebben a heIyzelben segƚl-
helnƖnek. MeIIesIeg ÷ kƣszƣrƩIle meg a lorkƎl ÷ fi-
gyeInek minkel.
LƎngoIƠ Idő
190
÷ Micsoda` ÷ Iepődƣll meg Roy, Ɩs ƣszlƣnƣsen ka-
merƎkal kezdell keresni a leremben.
÷ Oll fenl ÷ inlell a fe|ƖveI a lƩnde a IƖpcső fƣIƣlli
mennyezeldarabra. ÷ VaIamifƖIe szeIIem van az
aszlrƎIsƚkon. Ahogy eInƖzem eIƖg erős, Ɩs minkel larl
szemmeI. Mindenl haII, amil mondunk, Ɩs ha varƎ-
zsoIni prƠbƎIok, mƖg azeIőll reagƎIna, hogy egyƎIlaIƎn
befe|eznƖm.
÷ Nem lud|a eIűzni, vagy vaIami hasonIƠ` ÷ firlalla
Roy.
GreenIeaf csendben maradl egy kis ideig, minlha
nagyon haIk szavakal akarna meghaIIani, ma|d haIvƎ-
nyan eImosoIyodoll.
÷ Azl mond|a Mr. KiIaro, ez nem voIna lƧI okos do-
Iog. A gazdƎ|a a kƣzeIben van, Ɩs nyomban ƖrlesƩIne
rƠIa, ha megprƠbƎIkoznƖk veIe. Le|ƣnne, kƣrberugdos-
nƎ a seggƩnkel az ƖpƩIel kƣrƩI, azulƎn visszamenne.
÷ Iz lud beszƖIni`
÷ IIƖg inleIIigens. ÷ Kis szƩnel ulƎn mƖg hozzƎlelle:
÷ MeIIesIeg szƠIl, hogy nem szereli, ha Ƨgy hƚv|Ǝk
,ez¨. VaIƠszƚnűIeg az ulcai mƎgus famiIiƎrisa.
÷ Akkor mosl mihez kezdƩnk` ÷ nƖzell kƣrƩI Roy.
÷ IiIIanalnyiIag semmil nem leszƩnk ÷ szƠIl kƣzbe
GabrieI.
Slephen Kenson
=;=0,
÷ Semmil`! De hƎl.
GabrieI csendre inlelle.
÷ IgyeIőre nem ludunk semmil csinƎIni, KiIaro,
mindƣssze annyil, hogy nyuglon maradunk, Ɩs vƎ-
runk. Ha ezek az ƎrnyvadƎszok meg akarlak voIna ƣI-
ni minkel, sosem ƖbredƩnk feI. Nyugodlan hasznƎI-
hallak voIna ƖIes Iőszerl is a gƖpen, mƖgsem lellƖk. Va-
IamiIyen oknƎI fogva ƖIve keIIƩnk nekik. Mosl meg
keII vƎrnunk, hogy kiderƩI|ƣn, miƖrl.
Ikkor zƎrak kallanƎsa haIIalszoll a IƖpcső feIƣI. A
csapƠa|lƠ kinyƚIl, Ɩs fenlrőI erős fƖny lƣrl be a fƖIho-
mƎIyba. KƖl aIak sziIuell|Ɩl piIIanlollƎk meg a IƖpcső
lele|Ɩn. Ahogy IefeIƖ |ƣllek, Roy Ɩszrevelle, hogy az
ork Ɩs a mƎgus Ɩrkezik. Mindkellő|ƩknƖI fegyver voIl.
IzƧllaI nem kƎbƚlƠpiszloIyok voIlak nƎIuk. A mƎgus
kezƖben egy karcsƧ 9mm-es voIl, az orknƎI pedig egy
robuszlus gƖpfegyver. Royl hirleIen eIƣnlƣlle a fagyos
rƖmƩIel. Va|on azƖrl |ƣllek, hogy kivƖgezzƖk őkel`
Olabi hƩppƣgve figyeIle a kƖl fƖrfil. IgyedƩI GabrieI
maradl nyugodl. Arca akƎr egy szoborƖ.
Az ork megƎIIl a IƖpcső aI|Ǝn, Ɩs fedezle a mƎsikal,
mƚg az IeƖr. A fegyverek foIyamalosan rƎ|uk szegezve
maradlak. A mƎgus kƣzeIebb |ƣll, de azƖrl larlolla a
nƖhƎny IƖpƖsnyi lƎvoIsƎgol.
LƎngoIƠ Idő
192
÷ MieIőll bƎrmifƖIe oslobasƎggaI prƠbƎIkoznƎlok,
|obb, ha figyeImezlelIek lilekel, hogy a lƎrsam gyor-
sabb, minl egy vaIagba rƧgoll macska, Ɩs IegaIƎbb any-
nyira zabos is. TeIepumpƎI mindenkil ƠIommaI, mie-
lőll mƖg egy IƖpƖsl lehelnƖlek. Ne prƠbƎIkozzalok
semmi hƩIyesƖggeI, Ɩs ƖIve megƧsszƎlok a doIgol. Ha
mƖgis, kƖnyleIenek IeszƩnk megƣIni mindenkil.
GreenIeafhez inlƖzle a kƣvelkező szavail.
÷ A famiIiƎrisom eImondla, hogy mƎr feIfedezled ől
is Ɩs a lƣbbi vƖdeImel is. IIƖg okosnak bizonyuIlƎI,
hogy egyikel se ledd prƠbƎra. Ha a szavad adod, hogy
ez ƚgy is marad, nem larlunk kƎbuIalban drogokkaI.
÷ Vagy a hagyomƎnyos mƠdon ÷ lelle hozzƎ az ork
vigyorogva.
A lƩnde sorban vƖgignƖzell az orkon, a mƎguson Ɩs
a szeIIemen, ma|d megadƠan nagyol sƠha|loll: ÷ Nem
Iesz semmi gond ÷ ƚgƖrle.
÷ IƠ ÷ feIeIle az ulcai mƎgus.
÷ Mil akarnak lőIƩnk` ÷ kƖrdezle a Whilehorse piIƠlƎ|a.
÷ TőIelek` Semmil ÷ vonla meg a vƎIIƎl Karom. ÷
SzimpIƎn csak rossz heIyen voIlalok rossz időben.
Nem szƎmƚlollunk rƎ, hogy a Cross bizlonsƎgiak iIyen
gyorsan fognak reagƎIni, Ɩs arra sem, hogy ennyien
Ieszlek a heIyszƚnen. KƩIƣnƣsen neki nem voIl oll
Slephen Kenson
=;?0,
semmi keresnivaIƠ|a ÷ inlell Olabi feIƖ, aki faIfehƖren
hƧzƠdoll ƣssze egƖszen kicsire. ÷ KƖnyleIenek voIlunk
mindenkil feIzsuppoIni, Ɩs eIszƎIIƎsoIni egy kis időre.
÷ Olabi nem maguknak doIgozik` ÷ kƖrdezle Roy
leI|esen ƣsszezavarodva.
÷ Nem igazƎn ÷ vƎIaszoIl GabrieI a mƎsik heIyell. ÷
Olabil egy speciƎIis chippeI vellƖk rƎ, hogy azl higgye,
ő egy kƩIƣnIeges Ʃgynƣk, aki az ƎrnyvadƎszokkaI doI-
gozik. Azl hille, veIƩk van, ami bizonyos szemponlbƠI
igaz is, de Ƨgy IƎlom, mosl eIƖggƖ ƣsszezavarodoll.
÷ II fog mƧIni ÷ bƠIinloll a mƎgus. ÷ A chipel nem
arra lervezlƖk, hogy maradandƠ kƎrosodƎsl okozzon,
bƎr nem nyiIalkozhalok Olabi nevƖben.
÷ MiIyen kedves ÷ vicsorgoll Roy, ma|d gyorsan
Ɩszbe kapoll, hogy vƖkony |Ɩgen sƖlƎI. Nincs abban a
heIyzelben, hogy feIbosszanlson kƖl feIfegyverzell bű-
nƣzől.
A mƎgus szemei ƣsszeszűkƩIlek.
÷ Nem azƖrl |ƣllem, hogy megbeszƖI|em veIed a
mƠdszereinkel ÷ mondla hidegen. ÷ Igyszerűen eI-
mondom, mi fog lƣrlƖnni. Ha egyƩllműkƣdlƣk, eselIeg
egy darabban kerƩIlƣk ki innen. Ha mƖgsem, a doIgok
csƧnyƎn eIfa|uIhalnak. ßƎrmil gondoIlok is, nem szƚ-
LƎngoIƠ Idő
194
vesen IyukaszlanƎnk ki lilekel, de meglesszƩk, ha keII.
ViIƎgos`
Mindenki bƠIinloll GabrieIl kivƖve, de Ƨgy lűnl,
ennyi eIƖg az ulcai mƎgusnak. Levelle a vƎIIƎrƠI a kis
hƎlizsƎkol, amil magƎvaI hozoll, Ɩs eIƖ|Ʃk dobla a fƣIdre.
÷ Ibben vƚz Ɩs ƖIeIem van. Amennyi a lƧIƖIƖshez feI-
lƖlIenƩI keII. Ha vaIami nem lelszik, |eIezzƖlek a me-
nedzsmenl feIƖ.
Lassan eIhƎlrƎIl a IƖpcsőig, ma|d minden lovƎbbi szƠ
nƖIkƩI eIinduIl feIfeIƖ. Az ork megvƎrla, mƚg feIƖr,
ma|d Iassan ő is eIinduIl ulƎna, vƖgig szemmeI larlva a
Ienliekel.
Ahogy feIƖrlek mindkellen, a csapƠa|lƠ hangosan
becsukƠdoll, Ɩs haIIollƎk, ahogy egy relesz Ɩs IegaIƎbb
kƖl zƎr gondoskodik rƠIa, hogy Ƨgy is marad|on.
Roy feInƖzell oda, ahoI GreenIeaf eImondƎsai aIap-
|Ǝn a szeIIem Iehelell, ma|d feIvelle a hƎlizsƎkol a fƣIdrőI.
Olabi haIkan sƚrni kezdell a sarokban.
÷ Ki kƖr enni vaIamil` ÷ kƖrdezle Roy.
NemsokƎra mindannyian az aszlaInƎI ƩIlek, Ɩs az
ƚzelIen ƖleIen nyammoglak. TermƖszeleIIenesen szƎraz
voIl. Ha mƎr nem bƚrlƎk lovƎbb, IeƣbIƚlellƖk egy-egy
korly vƚzzeI. OIyan ƚze voIl, minlha egy marƖk vasporl
szƠrlak voIna beIe, de nem voIl mƎs. Roy prƠbƎIla
Slephen Kenson
=;A0,
rƎvenni Olabil is, hogy egyen, de az egyre csak szipo-
goll, Ɩs az adal|ack|Ɩl simogalla, minlha csak bizlos
akarna Ienni benne, hogy a heIyƖn van mƖg.
÷ GyerƩnk mƎr ÷ mondla Roy. ÷ Semmi ƖrleIme
nincs Ɩhezni.
÷ Mil szƎmƚl az` ÷ nyƩszƚlelle Olabi. ÷ RemƖnyleIen.
Sosem engednek szabadon. AzulƎn főIeg nem, hogy
IƎlluk őkel, Ɩs lud|uk, mifƖIƖk.
÷ Van benne vaIami ÷ kapla feI a fe|Ɩl Simms, a
Whilehorse mƎsodpiIƠlƎ|a. ÷ Honnan lud|uk, hogy va-
IƠban eIengednek, mosl hogy lud|uk, hogyan nƖznek
ki meg minden`
GabrieI feIsƠha|loll, Ɩs a fe|Ɩl csƠvƎIla, minlha csak
egy hƩIye gyereknek keIIene eImagyarƎznia a vc
hasznƎIalƎl.
÷ Izek ƎrnyvadƎszok ÷ mondla, minlha ez a szƠ
mindenl megmagyarƎzna. ÷ Nem szƎmƚl, mil IƎllunk.
KƣnnyedƖn megvƎIlozlalhal|Ǝk a kƩIse|Ʃkel, hiƎba IƎl-
luk az igazi arcukal. Amil eselIeg haIIhalunk, csak ul-
cai nevek. A lƎrsadaIom lƣbbi lag|a szƎmƎra ezek az
emberek nem is IƖleznek. IgyelIen nyiIvƎnlarlƎsban,
lƎrsadaIombizlosƚlƎsi rendszerben sincsenek benne. Ŷp-
pen Ƨgy eIlűnnek, ha ennek az egƖsznek vƖge, minl aho-
gyan meg|eIenlek a replƖren. Sose haIIunk rƠIuk lƣbbel.
LƎngoIƠ Idő
196
÷ Ŷs magƎvaI mi van` ÷ kƖrdezle Irank ConneII, a
piIƠla. ÷ Azl hillem a maga doIga az, hogy megvƖd|en
minkel. Irre vannak maguk a SpeciƎIis ßizlonsƎgi
szoIgƎIalnƎI, nem igaz`
÷ Iog|a vissza magƎl! ÷ nƖzell mƖIyen a szemƖbe
GabrieI. ÷ Ŷppen azzaI vƖdem meg magukal, hogy
szƠIok, marad|anak nyuglon. Iz nem |ƎlƖk. Ha nem
vellƖk voIna Ɩszre, profi bűnƣzőkrőI beszƖIƩnk, akik-
nek fegyverƩk van, Ɩs mindenfƖIe IeIkiismerelfƧrdaIƎs
nƖIkƩI hasznƎI|Ǝk is, ha szƩksƖgƖl Ɩrzik.
÷ Ŷs mƖg mindig azl gondoI|a, hogy egyszerűen csak
eIengednek minkel`
÷ Igen. Ha azl lesszƩk, amil mondanak. Az Ǝrnyva-
dƎszoknak megvan a maguk erkƣIcsi kƠdexe, Ɩs |eIen-
Ieg nincs okuk rƎ, hogy megƣI|enek minkel. Nem ezƖrl
fizelik őkel, Ɩs egy csomƠ keIIemelIensƖgƩk szƎrmaz-
hal beIőIe. IIengednek minkel, aminl egy kicsil eI-
csendesƩIlek a doIgok. Semmire sem mennek veIƩnk,
minl lƧszokkaI. IgyelIen cƖg sem lƎrgyaI bűnƣzőkkeI.
ja. |nkƎ|| jc||Ɩrc|ik őkci. ncgu !c|gczzanak a SpcciƎ|is
BizicnsƎgi szc|gƎ|ainak. uguc|Ǝr? ÷ kƖrdezle Roy gondo-
Ialban. Miben kƩIƣnbƣznek a szerƎfok fekeleruhƎs
Ʃgynƣkei ezeklőI az ƎrnyvadƎszoklƠI` ßƎr mƖg mindig
Ƨgy hille, hogy GabrieI kezƖben van vaIamiIyen lilkos
Slephen Kenson
=;90,
ƩlőkƎrlya, minl Olabi vaIameIyik hƩIye szimchip|Ɩn.
TuIa|donkƖppen, mindenki ƚgy gondoIla. Arra szƎmƚ-
lollak, hogy a cƖg, iIIelve akik |eIenIeg megleslesƚlik
azl, ma|d segƚlenek ra|luk vaIahogyan. De GabrieI Ɩs
GreenIeaf lehelelIensƖge ÷ vagy csak lƖlIensƖge ÷ vaIƠ-
sƎgos sokkƖnl Ɩrle őkel. MegrendƩIl a cƖgbe Ɩs az ƎIla-
Ia nyƧ|loll bizlonsƎgba velell hilƩk.
VƖgƩI csak annyil lehellek, hogy vƎrnak, Ɩs bƚznak
benne, hogy az ƎrnyvadƎszok annyira kiszƎmƚlhalƠak
Ɩs Ɩsszerűek, amiIyennek GabrieI Ieƚrla őkel.
÷ Nos` ÷ kƖrdezle ßoom, aminl Karom Ɩs KaIapƎcs
beIƖplek a lempIom hƎlsƠ rƖszƖben IƖvő konyhƎba.
VaIaha a papIakhoz larlozhaloll. IeIszereIlƖk nƖhƎny
lƎbori eszkƣzzeI, hogy IegaIƎbb a funkciƠ|Ǝl eI lud|a
IƎlni, merl a lƣbbi heIyisƖghez hasonIƠan ez is romos
Ɩs Ʃres voIl. Karom megfogoll egy szƖkel, szembefor-
dƚlolla magƎvaI, Ɩs Ƨgy ƩIl Ie, mƚg KaIapƎcs a
fridzsiderl lƧrla feI egy doboz sƣrƖrl. A gƖpfegyverl a
hűtő lele|Ɩre rakla, ma|d diadaImasan kibonlolla a do-
bozl, Ɩs nagyol hƧzoll beIőIe.
÷ Nem hiszem, hogy bƎrmifƖIe probIƖmƎl okoznƎ-
nak nekƩnk ÷ mondla Karom ÷, de okosabb, ha ra|luk
larl|uk a szemƩnkel.
LƎngoIƠ Idő
198
÷ Igy cƖgIegƖny Ɩs egy mƎgus ÷ dƩnnyƣgle ßoom. ÷
Nem lelszik ez nekem.
÷ A mƎgussaI nem Iesz gond. Aracos Ɩs Ɩn is meg-
nƖzlƩk kƣzeIebbrőI. Nem az a lƧI heves lƚpus. Tud|a,
mil Iehel Ɩs mil nem. TiszlƎban van veIe, hogy Aracos
figyeIi, Ɩs a Iegkisebb gyanƧs mozduIalra rƎveli magƎl.
IgyƖbkƖnl nem harci mƎgus. Az eIemenlƎIokhoz Ɩrl,
de nem ismeri a megfeIeIő varƎzsIalokal, ami aIkaI-
massƎ lennƖ arra, hogy eselIeg meg akar|on szƣkni.
MegnƖzlem az aurƎ|Ǝl, Ɩs halƎrozollan fƖI. Ahogy
mindannyian.
÷ Mi van a cƖges fickƠvaI` ÷ kƖrdezle KaIapƎcs. ÷
Nem Ƨgy lűnl, minl aki berezeIl.
÷ Igazad van. Ő az egyelIen, aki nem i|edl meg lő-
IƩnk. Re|lƖIyes. TolƎIisan ƖrzeIemmenles. Az aurƎ|ƎbƠI
sem ludlam kioIvasni semmi konkrƖlal. Neki van a
Ieglƣbb kiberver|e az ƣsszes kƣzƩI, de nem lƣbb, minl
neked vagy akƎr ßoomnak. ßizaImalIan, de piIIanal-
nyiIag egyƩllműkƣdik.
÷ Ionl az az egyƩllműkƣdő lƚpus ÷ morogla HƖzag
az aszlaI lƧIoIdaIƎrƠI. IgƖszen eddig csendben azzaI
voIl eIfogIaIva, hogy a fogIyok hoImi|ail kulalla Ǝl.
Tƣbbnyire csak iralok Ɩs hileIkƎrlyƎk voIlak, de oll
voIl a cƖgIegƖny lƎskƎ|a Ɩs a fegyvere is.
Slephen Kenson
=;;0,
÷ Az igazoIvƎnya szerinl a neve Mr. GabrieI a Speci-
ƎIis ßizlonsƎgi SzoIgƎIallƠI ÷ mondla, mikƣzben az
igazoIvƎnyl forgalla az u||ai kƣzl. ÷ SzerƎf. Izek sze-
rinl Iehel, hogy egy ide|e mƎr ludnak rƠIunk.
÷ Ha ez ƚgy voIna, mƎr ill kopoglalnƎnak az
a|lƠnkon ÷ mondla ßoom nyugodlan ÷, de IegaIƎbbis
IƖnyegesen kemƖnyebb eIIenƎIIƎsba ƩlkƣzlƩnk voIna a
replƖren, vagy amikor az adalokal szerezlƩk meg.
KƖlIem, hogy a szerƎfok kƩIdlƖk voIna. SokkaI inkƎbb
tűnik egy oIyan Ʃgynƣknek, akil egy belƣrƖs ulƎni
rulineIIenőrzƖsre kƩIdlek. Ƈgy Ɩrlem, ponlosan erre a
reakciƠra szƎmƚlollunk, nem igaz` Hogy a cƖg azl
higgye, megprƠbƎI vaIaki behaloIni a Iaborba, ƚgy
gyorsan ƎlszƎIIƚllal|Ǝk a biominlƎkal, Ɩs Ƨlkƣzben mi
Iecsaphalunk rƎ|uk.
÷ ßoomnak igaza van ÷ bƠIogaloll Karom. ÷ Az
egƖsz nagy|ƎbƠI Ƨgy za|Ioll, ahogy azl eIőre megler-
vezlƩk, ƚgy hƎl Ɩn sem hiszem, hogy a szerƎfok rƎnk
szƎIIlak voIna. ÷ VƖgƩI az aszlaIon heverő hoImikra
bƣkƣll. ÷ ŮlnƖzlƖI mindenl`
÷ Amire szƎmƚlani Iehelell ÷ mondla HƖzag csaIƠ-
dollan. ÷ Csak iralok Ɩs hasonIƠk. De azƖrl van ill egy
Ɩrdekesebb darab is ÷ emeIl feI ka|Ǝn vigyorraI a IƎba
meIIőI egy fekele aklalƎskƎl. ÷ U||Ienyomal vizsgƎIƠ
LƎngoIƠ Idő
200
van ra|la, Ɩs az egƖsz ƩlƖs- Ɩs goIyƠƎIIƠ ÷ veregelle
meg az oIdaIƎl.
ßƎrmi Iegyen is benne, eIƖg nehƖz. VaIƠszƚnűIeg
eIeklronikai kƩlyƩ Iehel, eselIeg egy kiberdekk ÷ csiI-
Ianl feI a szeme. ÷ Igy mƎsik dekkel is laIƎIlam, annak
a KiIarƠnak a lƎskƎ|Ǝban. Igy Cross ßabeI gƖp. Ra|la
van minden IegƎIis okossƎg, de nƖmi ƎlaIakƚlƎs nƖIkƩI
aIkaImalIan az igazƎn kemƖny feIadalokra. AzƖrl nem
rossz.
÷ GondoIod, a lƎska megƖri a vesződsƖgel` ÷ kƖrdez-
le Karom.
÷ Iobb, ha lud|uk, mil cipeIl magƎvaI a mi kis cƖges
barƎlunk. KƩIƣnƣsen, ha van vaIami kƣze ehhez a me-
IƠhoz. IgyƖbkƖnl pedig ÷ csiIIogƠ szemmeI eIvigyoro-
doll ÷ kƚvƎncsi vagyok.
÷ A kƚvƎncsisƎg sodor|a ba|ba a macskƎkal is ÷ dƣr-
mƣgle KaIapƎcs, Ɩs Ieha|lolla az uloIsƠ korly sƣrl.
÷ Na |a. De ezƖrl szereli annyira őkel mindenki.
÷ Rendben van ÷ nevelell feI Karom. ÷ IrƠbƎIkozz
veIe, ha van hozzƎ kedved, de IƖgy Ơvalos!
Ikkor csalIakozoll hozzƎ|uk VaI. Vacogva hƧzla
ƣssze magƎn a bőrdzseki|Ɩl. Rƣvid cikIusokban
vƎIlollƎk egymƎsl az aIvƎsban, Ɩs ő Ɩpp mosl Ɩrl a sa|Ǝl
ide|e vƖgƖre.
Slephen Kenson
><=0,
÷ SzƩksƖge van vaIakinek vaIamire, ha mƎr Ƨgyis
kimegyek` ÷ kƖrdezle, ma|d egy halaImasal Ǝsƚloll.
÷ TƣrlƖnelesen igen ÷ ƖIƖnkƩIl feI Karom. ÷ VƎr| egy
percel!
ßenyƧIl a zsebƖbe Ɩs eIővell egy kis kƖzi szƎmƚlƠgƖ-
pel. IeIƚrl fƖnyceruzƎvaI nƖhƎny doIgol, ma|d ƎlkƩIdle
a kƖsz IislƎl VaI gƖpƖre.
÷ Ismered az IzƩsl HoIdal, ugye` ÷ kƖrdezle Karom
VaIkűrlőI. ÷ Az a boIl a rƖgi feIƩI|ƎrƠnƎI.
VaI nƖmƎn bƠIinloll.
÷ SzerelnƖm, ha ƣsszeszednƖI nekem nƖhƎny aprƠ-
sƎgol, amire kƖsőbb szƩksƖgem Iesz. MennƖk magam,
de ill keII bƖbiszillerkednem a vendƖgeink feIell, hogy
segƚlhessek Aracosnak, ha a heIyzel Ƨgy hozza. Csak
pƎr doIog, ami egy kƣrhƣz keII.
Mikƣzben beszƖIl, visszacsƧszlalla a gƖpƖl a zsebƖ-
be, VaI pedig eIővelle a sa|Ǝl|Ǝl, Ɩs eIoIvasla, mikel ƚrl
ƣssze a fƖrfi.
÷ Nem Iesz gond ÷ bƠIinloll VaI.
Karom bizlos voIl benne, hogy vaIƠban nem Iesz
semmi probIƖma. Ra|la kƚvƩI VaI voIl az, aki a Ieglƣb-
bel ludoll a mƎgiƎrƠI. ßoszorkƎnyok kƣzl nőll feI a
szƩIőhazƎ|Ǝban, NƖmelorszƎgban.
LƎngoIƠ Idő
202
VaIkűr a hƎlsƠ a|lƠn lƎvozoll, Ɩs eIinduIl a sikƎlor fe-
IƖ, ahoI a furgonl parkoIla Ie.
ßoom feIƎIIl, nagyol nyƧ|lƠzoll, ma|d IefekƩdl az
egyik malracra.
÷ Ŷbresszelek feI nƖhƎny Ơra mƧIva ÷ mondla ÷, de
csak finoman. MƎr aIig vƎrom, hogy vƖge Iegyen ennek
az egƖsznek, Ɩs visszamehessek aIudni egy igazi Ǝgyba.
Karom Ɩs HƖzag ƣsszemosoIyoglak, ma|d a IƎny
magƎhoz velle az aklalƎskƎl meg a lƣbbi hoImil az
aszlaIrƠI, Ɩs IeƩIl az egyik sarokba, hogy kieIƖgƚlse
mƖrhelelIen kƚvƎncsisƎgƎl.
KaIapƎcs egy szƠdƎl lell Karom meIIƖ, ma|d komoIy
kƖppeI IeƩIl veIe szemben. Igy pakIi kƎrlyƎl vell eIő a
rengeleg zsebe egyikƖbőI, Ɩs vigyorogva megkƖrdezle:
÷ Igyszerű ƣlIapos`
÷ MiƖrl is ne` ÷ vonl vƎIIal Karom.
÷ Csak mondom, hogy mƖg mindig IƠgsz ƣlven
nuyenneI a IegulƠbbi parli Ơla. Ŷs ludod: semmi mƎ-
gia! ÷ emeIle feI az u||Ǝl az ork.
÷ Legyen dupIa vagy semmi` ÷ hƧzla feI az egyik
szemƣIdƣkƖl Karom.
KaIapƎcs ƣsszekeverle a kƎrlyƎl, ma|d oszlani kezdell.
Karomra kƣzben Ǝlragadl ßoom szenlimenlaIilƎsa.
Slephen Kenson
><?0,
Nagyon vƎrla mƎr ő is ennek a vadƎszalnak a vƖgƖl. VoIl
vaIami, aminek sƩrgősen a vƖgƖre keIIell |Ǝrnia.
LƎngoIƠ Idő
204
18.
A vƎrakozƎssaI lƣIlƣll idő egy ƣrƣkkƖvaIƠsƎgnak
tűnl, de a fogIyok mindvƖgig |ƠI viseIkedlek. Har-
minchal ƠrƎvaI azulƎn, hogy Karom Ɩs a lƣbbiek eIlƖrƚ-
lellƖk a Whilehorse-l, eIengedlƖk a vendƖgeikel.
ßekƖnyszerƚlellƖk őkel egy kƩIƣn erre a cƖIra ,kƣI-
csƣnzƣll¨ furgonba, ma|d ismƖl eIkƎbƚlollƎk őkel. ßos-
lon dƖIi rƖszƖn, egy eIhagyaloll kƣrnyƖken hagylƎk a
kocsil. ƀrƎkkaI kƖsőbb egy Knighl Irranl |Ǝrőr laIƎIl
rƎ|uk. A rendszƎmrƠI kiderƩIl, hogy a furgon Iopoll.
NemsokƎra mindannyian egy Irranl kapilƎnysƎgon
ƩIlek. VoIl mil megmagyarƎzniuk.
Nem voIl semmi indokuk, hogy sokƎig benl larlsƎk
őkel, de igyekezlek minƖI kƣrƩImƖnyesebbƖ Ɩs kƣIlsƖ-
gesebbƖ lenni a Cross szƎmƎra aIkaImazoll|ai szabadu-
IƎsƎl. Karom ponlosan erre a kis kƣz|ƎlƖkra szƎmƚloll.
A kƖl cƖg minden aIkaImal megragadoll, hogy ke-
reszlbe legyen a mƎsiknak, Ɩs ez nekik mosl nagyon is
kapƠra |ƣll.
A CATco ugyan mƎr az eIlűnƖsl kƣvelő percekben
megkezdle a nyomozƎsl, de semmi|Ʃk nem voIl, amin
eIinduIhallak voIna. A kulalƎs vƖgƩI eredmƖnyleIenƩI
zƎruIl.
Slephen Kenson
><A0,
ßoom a kƣvelkező eslƖre egy halaImas buIil szerve-
zell a Cyber KIubba, hogy megƩnnepeI|Ɩk a sikeres
vadƎszalol. Karom vonakodva bƎr, de eIfogadla a
meghƚvƎsl, Ɩs csalIakozoll hozzƎ|uk nem sokkaI Ɩ|fƖI
eIőll. Az idő nagy rƖszƖben csak ƩIl, Ɩs a semmibe bƎ-
muIl. A gondoIalai egyfoIylƎban az eImƧIl napok
zavarbae|lő esemƖnyei kƣrƩI foroglak. VƖgƩI nagyol
sƠha|loll, kiilla az ilaIƎl, Ɩs feIƎIIl.
÷ ßocs, de nekem mennem keII ÷ mondla. ÷ II keII
inlƖznem pƎr doIgol, ami nem vƎrhal.
÷ IƠI van ÷ bƠIinloll ßoom. ÷ Ha segƚlsƖg keII.
÷ Tudom, kikhez forduIhalok ÷ fe|ezle be a monda-
lol Karom.
÷ Azl hiszem, Ɩn is induIok ÷ ƎIIl feI HƖzag, ma|d
Karomhoz inlƖzle a kƣvelkező szavail. ÷ IIkƚsƖrhelIek
az a|lƠig`
IgyƩll hagylƎk eI a heIyisƖgel, hƎlrahagyva hƎrom
lƎrsukal, hogy mƖIlƠkƖpp ƩnnepeI|Ɩk meg a diadaIl.
Igy ideig mƖg csak ƩIlek, iszogallak, Ɩs a lƎnclerel
bƎmuIlƎk.
÷ KƚvƎncsi vagyok, mikor fog|a feIadni vƖgre ez a
IƎny` ÷ kƖrdezle KaIapƎcs, miulƎn Karom Ɩs HƖzag
kiIƖpell az a|lƠn.
÷ Hogy Ɩrled ezl` ÷ kapla feI a fe|Ɩl VaI.
LƎngoIƠ Idő
206
÷ MƖg mindig leI|esen odavan KaromƖrl.
÷ Micsoda` De hƎl lud|a, hogy a srƎc meIeg ÷ Iepő-
dƣll meg a IƎny.
÷ Nos, az agyƎvaI bizlosan lud|a ÷ vakarla meg a fe-
|Ɩl az ork ÷, de a lƣbbiben mƎr nem vagyok bizlos. Ha
egy nő szƚve egyszer vaIakiƖrl megdobban.
ßoom nagyol hƧzoll a korsƠbƠI, ameIy halaImas ke-
zƖben feIeses pohƎrnak lűnl, ma|d dƣrmƣgve ƚgy szƠIl:
÷ HƎl nem'lom. Nekem Ƨgy lűnik, Ms. HƖzag mosla-
nƎban eIƖggƖ. eIfogIaIl, hogy Ƨgy mond|am, Ɩs nem
KarommaI, ha Ɩrlilek, mire gondoIok.
÷ Szerinled van vaIaki|e` ÷ kƖrdezle izgalollan VaI.
ßoom vƎIIal vonl, ma|d kƣzeIebb ha|oIl, Ɩs kicsil
haIkabban foIylalla: ÷ IogaImazzunk Ƨgy, nem a gyƣ-
nyƣrű kƩIsőm miall vagyok Ɩn a csapal szervező|e.
Ismerek pƎr emberl, Ɩs egyel bizlosan ki|eIenlhelek.
ßƎrmil Ɩrez is HƖzag Karom irƎnl, vaIaki mƎs is van az
ƖIelƖben.
÷ IokoIian remƖIem, hogy ez lƖnyIeg ƚgy is van ÷
csapoll a lƖrdƖre KaIapƎcs. ÷ Ŷn doIgozom egyƩll HƖ-
zaggaI a IegrƖgebb Ơla, Ɩs szerinlem megƖrdemIi a
csa|szi, hogy boIdog Iegyen. Ƈgy Ɩrlem, Karom |Ơ srƎc,
Ɩs sosem lenne oIyal, amiveI megbƎnlanƎ HƖzagol, de
nƖha eIƖggƖ.
Slephen Kenson
><90,
÷ Zűrƣs` Osloba` ŶrzƖkelIen` ÷ sielell a segƚlsƖgƖre
ßoom.
÷ HƎl vaIami oIyasmi ÷ bƠIinloll az ork ÷, mƎrminl
amikor egy nő ƖrdekIődni kezd irƎnla. Azl hiszem,
HƖzagnak ide|e Ienne Iemondania rƠIa, Ɩs keresnie egy
rendes, normƎIis, eIƖrhelő ÷ emeIle feI az u||Ǝl ÷, hƖl-
kƣznapi fickƠl.
÷ Na igen. Karom azlƎn Ɩrl hozzƎ, hogyan NIM
szabad bƎnni a nőkkeI ÷ bƠIogaloll egyelƖrlően a lroII.
VaIkűr eIfinlorodoll, ma|d feIƎIIl, Ɩs megfogla mind-
kƖl fƖrfi kar|Ǝl.
÷ IIegem van abbƠI, hogy mƎsok eIƖgleIen szereImi
ƖIelƖl lƎrgyaI|uk ki ÷ mondla, mikƣzben laIpra cibƎIla
őkel. ÷ Karom Ɩs HƖzag meg fog|a oIdani egyedƩI is
ezl a diIemmƎl. De kƣzben. ÷ mosoIyodoll eI kihƚvƠ-
an ÷ mi ill vagyunk, lƧIƖIlƩnk mƖg egy meIƠl, Ɩs egy
ideig mosl leIe vagyunk pƖnzzeI. Ƈgyhogy buIizzunk!
ßoom Ɩs KaIapƎcs ƣsszevigyorgoll, mikƣzben a IƎny
mindkellő|Ʃkel a lƎnclƖr feIƖ hƧzla, Ɩs nagyol kur|anl-
va velelle beIe magƎl a forgalagba.
÷ Kƣsz, hogy kikƚsƖrsz, de nem szƩksƖges ÷ mondla
Karom HƖzagnak, mikƣzben kiIƖplek a hideg decem-
beri Ɩ|szakƎba.
LƎngoIƠ Idő
208
÷ De ƚgy akarlam ÷ mondla HƖzag. ÷ Amil pedig
ßoom mondoll, hogy ha segƚlsƖg keII.
÷ Ne aggƠd|! Nem harapok nagyobbal, minl amek-
korƎl meg is ludok rƎgni. Csak egyszerűen ludnom
keII, mi a fene foIyik ill moslanƎban.
÷ OkƖ, de ha mƎsfƖIe segƚlsƖg keII. ludod, ha be-
szƖIgelő parlner keII, nem pedig vaIaki, aki feIlƣr egy
bizlonsƎgi rendszerl. kƩId| fƩsl|eIekel, Iő| az Ɩgbe egy
nyiIal, szƠvaI Ɩn arra is ill vagyok.
÷ Kƣsz ÷ fogla meg Karom a IƎny kezƖl, ma|d IƎgyan
megszorƚlolla. ÷ Izl ƖrlƖkeIem.
Ahogy eIƖrlek az eIső sikƎlorig, Karom menlƎIisan
Ʃzenl AracosƖrl. A sƣlƖl megeIevenedni IƎlszoll,
ahogy egyszer csak eIőtűnl egy vƣrƣs-ezƩsl molor.
Karom ƎlIendƚlelle egyik IƎbƎl feIelle, Ɩs a nyeregbe
ƩIl. IeIcsaloIla a bukƠsisakol, ma|d a roslƖIyl feInyilva
mƖg visszaszƠIl HƖzagnak: ÷ MuIass |ƠI! Ma|d
|eIenlkezem.
VƎIaszra sem vƎrva gƎzl adoll Ɩs eIviharzoll. Ƈgy
robbanl ki az ulcƎra, minl rakƖla a siIƠbƠI. HƖzag pƎr
piIIanalig mƖg a fƖrfi ulƎn bƎmuIl, azulƎn hƎlal fordƚ-
loll, Ɩs eIinduIl a sa|Ǝl kocsi|a feIƖ. Neki is sielnie keI-
Iell, ha oda akarl Ɩrni időben a megbeszƖIl laIƎIkozƠra.
Slephen Kenson
><;0,
Igyenesen a Roxba ha|loll. A forgaIom egyre gyƖ-
rebb Iell, ahogy a peremkerƩIelek feIƖ kƣzeIedell. Leg-
lƣbb bosloni ludla, hogy nem a|ƎnIalos errefeIƖ kocsi-
kƎznia, főIeg nem Ɩ|szaka. IIyenkor a bandƎk uraIlƎk
az ulcƎkal, akik |obb eselben csak adƠl szedlek, ha va-
Iaki hasznƎIni akarla az Ƨl|ukal. Ha rosszabb kedvƩk voIl,
cƖIba Iőllek mindenkire, aki a beIvƎros feIőI Ɩrkezell.
HƖzag nem aggƠdoll. Tudla, meIyik Ƨlon mehel, Ɩs
meIyikel Ɩrdemes eIkerƩInie. AhovƎ pedig larloll, oll a
heIyiek szƎmƚlollƎk rƎ, hogy |ƣnni fog.
Az ƣreg gyƎrhoz menl. Az egƖsz ƖpƩIel IƎncokkaI Ɩs
szƣgesdrƠllaI voIl kƣrbekerƚlve. IIviIeg azl a cƖIl szoI-
gƎIlƎk, hogy lƎvoI larlsƎk a kƣrnyƖkbeIiekel. Nem
minlha őkel ƖrdekeIle voIna ez a nƖhƎny csekƖIysƖg,
de az ill IakƠklƠI larlollak eIƖggƖ ahhoz, hogy meg se
prƠbƎI|anak a kƣzeIbe |ƣnni. HƖzag hƎluI, az ƖpƩIel
ƎrnyƖkƎban parkoIla Ie a kocsil. MƖg iIyen kƣzeIrőI is
leI|esen IakalIannak lűnl a kƣrnyƖk. Az ember azl
gondoIhalnƎ, hogy nƖhƎny huIIazabƎIƠn kƚvƩI senki
nem lƖved erre.
A vƖszki|Ǝralhoz sƖlƎIl, Ɩs bekopogoll. Igy szepIős
kƖpű kƣIyƣk engedle be. AIighogy ƎlIƖple a kƩszƣbƣl,
Ian oll lermell, Ɩs a kar|aiba kapla HƖzagol.
LƎngoIƠ Idő
210
÷ ƃrƩIƣk, hogy eI ludlƎI |ƣnni ÷ mondla, azzaI meg-
csƠkoIla.
Ahogy az a|lƠ becsukƠdoll mƣgƣllƩk, Ian kƖzen fog-
la a IƎnyl, Ɩs eIinduIlak befeIƖ, az a|lƠnƎIIƠ vigyorƎlƠI
kƚsƖrve. Ƈgy lűnl, a kƣIyƣk ƣrƩI, hogy a parancsnokƎl
boIdognak IƎl|a.
÷ Nem voIl semmi gond ide|ƣvel`
÷ Nem. Az ƧlmulalƎsaid lƣkƖIelesnek bizonyuIlak ÷
mosoIyodoll eI HƖzag. ÷ IgyƖbkƖnl eIƖg |ƠI kiismerem
magam a kƣrnyƖken. ßƎr sosem hillem voIna, hogy ill
verlek lanyƎl ÷ mulaloll kƣrbe a vakoIalIan lƖgIafaIa-
kon Ɩs a mennyezelen fulƠ rozsdƎs csƣveken.
Az ƖpƩIel vaIaha lexliIƩzem Iehelell, vagy vaIami
hasonIƠ. ŶvszƎzadokkaI ezeIőll ƖpƩIl, Ɩs |Ơ nƖhƎny feI-
Ƨ|ƚlƎson Ɩs vƎIlozlalƎson Ǝleshelell, mieIőll az Iell be-
lőIe, ami. Igy lerrorislacsoporl re|lekheIye.
÷ Ŷppen ez a IƖnyeg ÷ magyarƎzla Ian. ÷ MƎr nem
nagyon ludunk mƎshovƎ menni DƖI-ßoslonon kƚvƩI.
IzƖrl |ƣllƩnk ide.
÷ Ami megmagyarƎzza a hƎborƧskodƎsl a ßean
Sidhe Ɩs a lƣbbi banda kƣzl.
HƖzag ludla, hogy a ßean Sidhe a LovagokkaI szƣ-
velsƖges. Ők voIlak a szervezel kƩIsős kalonƎi. Meg-
ideaIizƎIlƎk Ian O'DonneIl Ɩs mindenl, amiƖrl kƩzdƣll.
Slephen Kenson
>==0,
Igy oIyan szabad orszƎgƖrl harcoIlak, amiIyel sosem
ismerlek.
÷ Igen ÷ feIeIle a fƖrfi szƎrazon. ÷ HeIyel csinƎInak
nekƩnk, kƣzben pedig mindenki azl gondoI|a, csak a
szokƎsos lerƩIelvilƎk miall foIyik a harc.
÷ Iarancsnok! ÷ Ɩrkezell vƎralIanuI egy női hang.
Ŷszre sem vellƖk a kƣzeIgő aIakol, mƚg karnyƧ|lƎsnyi-
ra nem Ɩrl. IialaI voIl, Ƨgy a hƧszas Ɩvei eIe|Ɩn |Ǝrha-
loll. SƎpadl bőre Ɩs IƎngvƣrƣs, hosszƧ ha|a voIl. MƖIy-
kƖk szeme szinle ragyogoll. KeIIemes meg|eIenƖse eI-
IenƖre HƖzagban mƖgis szinle megfagyoll a vƖr, ahogy
rƎnƖzell.
÷ Igen ßridgel, mi az` ÷ kƖrdezle Ian. Ő vaIƠszƚnűIeg
haIIolla kƣzeIedni a IƎnyl, merl cseppel sem voIl meg-
Iepődve.
÷ Sa|nƎIom, hogy megzavarlam ÷ mondla enyhe
szarkazmussaI a hang|Ǝban ÷, de megvizsgƎIluk az
adalokal, Ɩs mƎr csak az ƣn |ƠvƎhagyƎsƎra.
÷ KƖsőbb megnƖzem ÷ szakƚlolla fƖIbe a fƖrfi. ÷ Hƚv|
ƣssze egy megbeszƖIƖsl reggeIre.
÷ Nagyszerű. uram. ÷ MƖg egyszer HƖzagra piIIan-
loll fagyosan, ma|d hƎlal fordƚloll, Ɩs eIinduIl a foIyosƠn.
÷ ßocs ezƖrl a kis |eIenelƖrl ÷ magyarƎzkodoll Ian. ÷
MƖg nagyon Ƨ|, Ɩs minl iIyenkor mindenki, eIƖg. IeIkes.
LƎngoIƠ Idő
212
÷ Azl IƎlom ÷ morogla HƖzag. ÷ HoI laIƎIlalok rƎ`
÷ Ami azl iIIeli, ő laIƎIl meg minkel. Ŷppen ez voIl
az egyik oka, hogy feIvellƩk. Tud|a, hogy mil akar.
HƖzag ezen eIgondoIkodoll. Ha ßridgel egyedƩI
meglaIƎIla a Lovagokal, Iehel hogy kƖm` MƎr Ɩpp
mondani kƖszƩIl vaIamil ezzeI kapcsoIalban Iannek,
ma|d gyorsan emIƖkezlelle magƎl, hogy ez nem he-
IyƖnvaIƠ. Ő ill vendƖg, ƚgy hƎl eszerinl keII viseIkednie.
÷ Ne beszƖI|Ʃnk mosl a munkƎrƠI ÷ kƖrle Ian, mi-
kƣzben Iassan egy a|lƠhoz Ɩrlek a foIyosƠ vƖgƖn.
InyhƖn megha|oIva a fƖrfi eIőrenyƧIl, Ɩs kinyilolla
az a|lƠl. Ahogy HƖzag megpiIIanlolla a mƣgƣlle IƖvő
szobƎl, eIakadl a IƖIegzele.
A heIyisƖg ugyanoIyan romos voIl, minl az egƖsz
ƖpƩIel. Ƈgy lűnl, vaIaha egy iroda Iehelell, de mosl, a
lƣbb lucal gyerlya fƖnye huIIƎmzƠ aranyszƚnbe borƚ-
lolla az egƖszel. KƣzƖpen egy kis aszlaI kapoll heIyel,
kƖl szemƖIyre lerƚlve. Az egyik sarokban egy Ǝgy voIl.
A fehƖr Ǝgyneműl vƣrƣs rƠzsaszirmok borƚlollƎk.
÷ Ian ez. ez vaIami gyƣnyƣrű ÷ kapkodoll Ievegő
ulƎn, mikƣzben a fƖrfi gyengƖden megfogla a kezƖl, Ɩs
bevezelle, ma|d becsukla maguk mƣgƣll az a|lƠl.
÷ KƣzeI sem annyira gyƣnyƣrű, minl le ÷ sullogla, mi-
kƣzben kƣzeIebb ha|oIl. MƖIyen HƖzag szemƖbe nƖzell,
Slephen Kenson
>=?0,
ma|d megcsƠkoIla. A IƎny szorosan hozzƎsimuIl a fƖr-
fihoz. Remegell a mƎsik csƠk|ƎƖrl, ƖrinlƖsƖƖrl. A kƣzƣs
szenvedƖIy az Ǝgy feIƖ sodorla őkel. A vƎgy egy
szempiIIanlƎs aIall mosla feIedƖsbe az ilaIokal Ɩs a va-
csorƎl. A szerelkezƖsƩk IƎngoIƠbb voIl, minl eddig
bƎrmikor ƖIelƩkben. Meg akarlƎk őrizni ezl piIIanalol,
amikor nem IƖlezell a viIƎgon ra|luk kƚvƩI semmi mƎs.
Hosszan fekƩdlek ulƎna egymƎsl ƣIeIve Ɩs simogal-
va az Ǝgyban, mƚg egyszer csak Ian a IƎny szemƖbe nƖ-
zell Ɩs ƚgy szƠIl: ÷ Nem akarlam hinni a szememnek,
mikor besƖlƎIlam abba a bƎrba Ɩs megIƎllaIak. Akkor
Ɩs oll rƎdƣbbenlem, mennyire hiƎnyozlƎI, Ɩs hogy mi-
Iyen egy idiƠla voIlam, hogy eIengedleIek. IƠk va-
gyunk egyƩll, ArieI ÷ sullogla. ÷ Mi ƣsszelarlozunk.
÷ Ian, Ɩn.
÷ Csill ÷ nyomla az u||Ǝl finoman a szƎ|Ǝra. ÷ KƖrIek
engedd, hogy befe|ezzem. Tudom, hogy boIond voI-
lam, Ɩs azl is ludom, hogy nem kƣnnyű az ƖIel, amil
vƎIaszlollam. De vissza akarIak kapni lƖged, ArieI.
Gyere vissza hozzƎm Ɩs a Lovagokhoz. SzƩksƖgƩnk
van rƎd. Nekem van szƩksƖgem rƎd. KƖrIek, mond|
igenl!
Ian kinyƧIl oIdaIra, Ɩs az Ǝgy meIIelli aszlaIrƠI egy
aprƠ dobozl vell eI. Kinyilolla, Ɩs a IƎny feIƖ nyƧ|lolla.
LƎngoIƠ Idő
214
HƖzag remegő kƖzzeI velle eI. Igy gyűrű voIl benne.
Gyƣnyƣrű, fehƖraranybƠI kƖszƩIl, keIla minlƎkkaI Ɩs
gyƖmƎnlokkaI dƚszƚlell |egygyűrű.
÷ A nagyanyƎmƖ voIl ÷ mondla Ian IƎgyan ÷ Szerel-
nƖm, ha eIfogadnƎd. LƖgy a feIesƖgem, ArieI!
Slephen Kenson
>=A0,
19.
MƎsnap Karom eIvonuIl IakƎsƎnak abba a rƖszƖbe,
meIyel ő csak egyszerűen doIgozƠszobƎnak hƚvoll. Iz
egy kis heIyisƖg voIl, ahovƎ egy mƎgikus kƣrl ra|zoIl
feI. Mosl kƣrben nyoIc gyerlya Ɩgell a hermelikus ra|z
menlƖn. Lelerƚlell egy szimbƠIumokkaI leIerƠll sző-
nyegel, Ɩs IeƩIl. Maga eIƖ heIyezle a kiIencedik gyer-
lyƎl, Ɩs az aprƠ IƎngra fƠkuszƎIl. IrƠbƎIl megszaba-
duIni minden gondoIallƠI, Ɩs igyekezell csak az eIőlle
ƎIIƠ feIadalra koncenlrƎIni, de vaIamiIyen okbƠI ez
mosl nehezen menl. MƖIy Ievegől vell, ma|d Iassan ki-
fƧ|la. Tƣbbszƣr egymƎs ulƎn megismƖleIle, mƚg vƖgƩI
Ɩrezle, kƖszen ƎII.
÷ Aracos ÷ kƩIdle eI a menlƎIis hƚvƎsl az aszlrƎIsƚkra.
A nƖv visszhangozva rezgell, mƚg eIƖrl a cƚmzellhez.
Karom nem eviIƎgi ƖrzƖkei eIőll egy ezƩslbundƎ|Ƨ far-
kas haIovƎny kƖpe |eIenl meg. A szeIIem ƩdvƣzIƖs-
kƖppen bƠIinloll, a fƖrfi pedig viszonozla a geszlusl.
÷ IigyeI|, Ɩs őrizd a leslem, mƚg Ƨlon vagyok! ÷
mondla Aracos-nak, ő pedig bƠIinloll ismƖl.
Karom hanyall fekƩdl a szőnyegen, Ɩs egyre mƖ-
Iyebb lranszba sƩIIyedl. ßƖke Ɩs nyugaIom lƣIlƣlle eI
az eImƖ|Ɩl, mikƣzben IerƎzla magƎrƠI a fizikai viIƎg
LƎngoIƠ Idő
216
uloIsƠ biIincsƖl is. SƧIylaIanuI szƎIIl feIfeIƖ. KereszlƩI-
suhanl az aszlrƎIsƚk szƚnekkeI leIi vaIƠsƎgƎn Ǝl, egƖ-
szen a miszlƖriumokkaI leIi melasƚkok feIƖ.
ŶrzƖkei eIőll Iassan eIhomƎIyosodoll minden, Ɩs egy
vƖgleIennek lűnő sƣlƖl aIagƧlhoz Ɩrkezell. Nem IƎlla
maga kƣrƩI a faIakal, de Ɩrezle, hogy oll vannak
anyaglaIanuI, mƖgis ƎlhaloIhalalIanuI. Minden ere|Ɩl
ƣsszeszedve szƎguIdani kezdell, mƚgnem egy aprƠ fƖ-
nyes ponl |eIenl meg a lƎvoIban. A csiIIogƠ ponl egyre
nőll, mƚg vƖgƩI a ragyogƎs egƖszen belƣIlƣlle a IƎlƠ-
meze|Ɩl. Ikkor egy aIak sziIuell|Ɩl piIIanlolla meg. A
KƩszƣbIakƠ.
Senki sem ludla igazƎn, ki vagy mi voIl ő. Sok lradƚ-
ciƠ szerinl a KƩszƣbIakƠ voIl a fizikai viIƎg Ɩs a
melasƚkok kƣzli kapu őre. A modern mƎgiaeImƖIel
szerinl ő voIl az ulazƠ ludalaIalli|Ǝnak leremlmƖnye.
A IƖIek ƎrnyƖka, meIy a IegsƣlƖlebb lilkok hordozƠ|a.
Igy erős szeIIem vagy csak a kƖpzeIel szƩIemƖnye`
ßƎrmi voIl is az igazsƎg, a KƩszƣbIakƠ mindenkinek
az Ƨl|Ǝban ƎIIl, aki Ǝl akarl IƖpni a kapun, Ɩs nem nyu-
godoll, mƚg prƠbƎra nem lelle az ulazƠl.
Karom szƎmƎra lƣbbnyire emberi aIakban |eIenl
meg. IeIhasznƎIla az arcukal, hogy dƩhƣl, haragol,
sa|nƎIalol Ɩbresszen benne eIbizonylaIanƚlva eIƖggƖ
Slephen Kenson
>=90,
ahhoz, hogy meglagadhassa lőIe a beIƖpƖsl. A IƖny
ismerle minden lilkƎl, hibƎ|Ǝl, fƖIeImƖl, Ɩs feI is hasz-
nƎIla, csak hogy a prƠba minƖI kegyelIenebb Ɩs fƎ|-
daImasabb Iegyen.
Ahogy mosl kƣzeIedell, a KƩszƣbIakƠ aIaklaIan Ǝr-
nyƖk maradl. MozduIalIanuI, de halƎrozollan eIzƎrla
az ulal. Karom kiƩrƚlelle az eImƖ|Ɩl, Ɩs megacƖIozla
akaralƎl, mikƣzben eIƖ|e IƖpell.
Ŷrezle, hogy minden erőfeszƚlƖse eIIenƖre harag Iob-
ban IeIkƖben.
÷ Nincs időm mosl erre az oslobasƎgra ÷ morogla, Ɩs
nyƧIl, hogy fƖIrelaszƚlsa az aIakol.
MieIőll mƖg hozzƎƖrhelell voIna, az ƎrnyƖk IefoszIoll a
mƎsik leslƖrőI, Ɩs Karom hirleIen sa|Ǝl magƎvaI nƖzell
farkasszemel. KƖpmƎsa ƣneIƖgƩIl vigyorraI nƖzell rƎ.
÷ Ne ledd feI a kƖrdƖsl, ha nem vagy bizlos benne,
hogy haIIani akarod a vƎIaszl! ÷ mondla a KƩszƣbIakƠ
Karom hang|Ǝn, ma|d hirleIen IƎngok lƣrlek eIő a les-
lƖbőI. Igy eIeven fƎkIya ƎIIl eIőlle.
Karom ƩvƣIlve rƎnlolla eI a kezƖl a mƎsik leslƖlőI.
Ŷleri fƎ|daIom robbanl az eImƖ|Ɩben. A hƧsa megƖgell,
Ɩs bűze meglƣIlƣlle a Ievegől. KƣnnylőI eIhomƎIyosuIl
lekinlelleI meredl a IƎngoIƠ fƖrfira. A meIIƖhez szorƚ-
lolla kezƖl, mikƣzben hanyall zuhanl. Ŷrezle, egyre
LƎngoIƠ Idő
218
lƎvoIodik a kapulƠI Ɩs KƩszƣbIakƠlƠI. Ahogy a sƣlƖl-
sƖg kezdle magƎba nyeIni, egy ismerős hangol haIIoll
a lƎvoIbƠI.
÷ Karom segƚls! ÷ kiƎIlolla kƖlsƖgbeesellen a semmi-
bőI. ÷ KƖrIek! Segƚls!
÷ Iase` ÷ kiƎIloll. ÷ Iase!
Karom kifacsarodoll leslleI, zihƎIva lƖrl vissza a
lranszbƠI. LenƖzell a kezƖre. SƖrlelIen voIl, de mƖg
Ɩrezle a bizsergƖsl Ɩs forrƠsƎgol, meIyel a KƩszƣbIakƠ
leslƖnek IƎng|a okozoll. Aracos aIig karnyƧ|lƎsnyira
tőIe ƩIl mƖg mindig farkas formƎ|Ǝban, Ɩs aggƠdva fi-
gyeIle a hirleIen visszalƖrƖsl.
÷ Minden rendben, főnƣk` ÷ kƖrdezle.
÷ Igen ÷ bƠIinloll Karom. Hang|a mƖg mindig aIig
voIl lƣbb egy sƠha|nƎI. MegkƣszƣrƩIle a lorkƎl, Ɩs foIy-
lalla: ÷ Nem |ulollam lƧI messzire. A kapuőr kirƧgoll
mƖg azeIőll, hogy nekikezdhellem voIna a doIognak.
De mƖgis az a gyanƧm, hogy mƎr se|lem, mi foIyik ill.
Ha igazam van, halƎrozollan segƚlsƖgre Iesz szƩksƖgem.
Karom feIƎIIl, ma|d keze egyelIen inlƖsƖre kiaIudlak
a gyerlyƎk. SƣlƖlsƖgbe boruIl a heIyisƖg. IeIkapcsoIla a
viIIanyl, Ɩs a cipőiƖrl nyƧIl.
÷ GyerƩnk! ÷ szƠIl Aracosnak. ÷ MegIƎlogal|uk
HƖzagol. Kinl laIƎIkozunk.
Slephen Kenson
>=;0,
A szeIIem egy piIIanal aIall szerlefoszIoll. Karom
refIexszerűen eIIenőrizle, hogy nƎIa van-e a fegyvere
Ɩs a lőre, mieIőll gondosan bezƎrla a IakƎs a|la|Ǝl.
÷ Karom! Mil kereseI ill` Hogy |ulollƎI be`
÷ Nem nagy kaIand, ha mƎgus vagy ÷ adla meg az
egyszerű magyarƎzalol. ÷ ßocs, hogy csak ƚgy rƎd lƣr-
lem, de nem laIƎIlaIak sehoI. IrƠbƎIlaIak eIƖrni leIefo-
non, de.
÷ KikapcsoIlam ÷ feIeIle kurlƎn HƖzag, ma|d mƖg
hozzƎlelle: ÷ SzƩksƖgem voIl egy kis nyugaIomra.
÷ MegƖrlem. De vaIamil sikerƩIl kiderƚlenem. VaIa-
mi fonlosal.
÷ TƣrlƖnelesen nekem is vannak hƚreim ÷ mondla a
IƎny, de Karom csendre inlelle.
÷ Azl hiszem, GaIIov visszalƖrl.
Rƣvid csend leIepedell kƣzƖ|Ʃk.
÷ Iz. bizlos` ÷ kƖrdezle vƖgƩI HƖzag bizonylaIa-
nuI, Ɩs eIőre fƖIl a vƎIaszlƠI.
÷ Nem szƎz szƎzaIƖk, de azƖrl eIƖg bizlos vagyok
benne. LƎlomƎsom voIl, mikƣzben megprƠbƎIkozlam
egy aszlrƎIis ulazƎssaI ma esle. LƎllam vaIakil, aki Ƨgy
nƖzell ki, minl Ɩn, azlƎn hirleIen IƎngra Iobbanl, ahogy
kƣzeIebb Ɩrlem. Iz eIƖg |eIIemző GaIIov-ra.
LƎngoIƠ Idő
220
÷ ƀ, islenem! ÷ ƣnlƣlle eI a rƖmƩIel a IƎnyl, mikƣz-
ben odamenl Ɩs IeƩIl Karom meIIƖ a kanapƖra. Ők kel-
len Ɩppen GaIIov miall laIƎIkozlak mƖg rƖgebben. Ő
voIl az a kƠbor szeIIem, akil Karom idƖzell meg lizen-
hƖl Ɩves korƎban, hogy megbosszuI|a egy roxi bandƎn
Iase haIƎIƎl. Karom leI|esen megfeIedkezell a szeIIem-
rőI, miulƎn megparancsoIla neki, hogy puszlƚlsa eI az
AszfaIl IalkƎnyokal. Az a IƖny Karom fƎ|daImƎbƠI Ɩs
harag|ƎbƠI szƩIelell, Ɩs sikerƩIl vaIahogy ƖIelben ma-
radnia azulƎn is, hogy eIvƖgezle az egyelIen feIadalol,
amire leremlelell. MegszƎIIla az egyik, mƖg ƖIelben
maradl bandalag leslƖl, Ɩs rƣvid karrierl fuloll be ßos-
lon ulcƎin, minl a T-mƖszƎros. A halƠsƎgoknak sosem
sikerƩIl eIkapniuk.
Iz azƖrl voIl, merl a lesl gazdƎ|Ǝnak sikerƩIl annyi
eről ƣsszegyű|lenie, hogy sa|Ǝl kezűIeg vessen vƖgel az
ƖIelƖnek. RemƖIle, ƚgy a szeIIemel is magƎvaI viszi
ma|d. IeIakaszlolla magƎl a kalakombƎk egy eIdugoll
szegIelƖben, ahoI GaIIov annyira szerelell re|lőzkƣdni.
Sa|nos ez sem puszlƚlolla eI a szeIIemel, de csapdƎba
zƎrla egy Iassan rohadƠ leslbe. Az őrƩIl GaIIov menlƎ-
Iisan kapcsoIalol leremlell egy Garnoff nevű mƎgus-
saI, Ɩs azok kellen paklumol kƣlƣllek. Az voIl a ler-
vƩk, hogy visszacsaI|Ǝk Karomol ßoslonba, hogy
Slephen Kenson
>>=0,
GaIIov megszƎIIhassa megidƖző|e leslƖl. A szeIIem
eIƎruIla Garnoffol, Ɩs Ǝlvelle az irƎnyƚlƎsl feIelle, de
Karom Ɩs csapala sikeresen szembeszƎIIl veIe, Ɩs azl
hillƖk, vƖgkƖpp Ie is győzlƖk. Amikor Karom uloI|Ǝra
IƎlla, Garnoff lesle porrƎ Ɩgell, ahogy hozzƎƖrl a mel-
rƠvƎgƎnyhoz. A gazdalesl haIƎIa azonban nem |eIen-
lelle GaIIov szƎmƎra is a vƖgel. ŮlmeneliIeg azonban
annyira meggyengƩIl, hogy nem haIIaloll magƎrƠI.
÷ TaIƎn mƖgsem ő az ÷ rƎzla meg a fe|Ɩl HƖzag. ÷
Lehel, hogy lƖnyIeg csak egy IƎlomƎs voIl, aminek
semmi |eIenlősƖge nincs. Vagy vaIami mƎsra akar csak
figyeImezlelni.
÷ IIkƖpzeIhelő ÷ morogla Karom ÷, de nem hiszem.
De bƎrhogy is, mikor. mikor eIlƎvoIodlam a IƎngoIƠ
aIaklƠI, egy hangol haIIollam.
ßeharapla a szƎ|a szƖIƖl, Ɩs nagyokal pisIogoll, hogy
eIfo|lsa a szemƖbe loIuIƠ kƣnnyekel, ma|d vaIamiveI
haIkabban foIylalla: ÷ Az ő hang|Ǝl haIIollam, HƖzag.
Iase szƠIl hozzƎm. Kƣnyƣrgƣll, hogy segƚlsek, hogy.
menlsem meg. ÷ Kƣnnyek szaIadlak vƖgig az arcƎn
egƖszen az ƎIIƎig. ÷ A KƩszƣbIakƠ pedig azl mondla,
hogy ne kƖrdezzek, ha nem vagyok bizlos benne, hogy
haIIani akarom a vƎIaszl. Mosl mƎr ludom, hogy miƖrl
nem engedell Ǝl. AzƖrl, merl nem vagyok bizlos benne,
LƎngoIƠ Idő
222
hogy ki akarom derƚleni, vaIƠban Iase akar-e veIem
kapcsoIalba IƖpni, vagy GaIIov, eselIeg vaIaki mƎs
szƠrakozik veIem. ÷ KƣnnyƎzlalla arcƎl a IƎny feIƖ for-
dƚlolla. ÷ Islenem! Azl hillem, vƖgre IezƎrlam magam-
ban ezl az egƖszel! Hogy eIengedlem Iase-l, erre
mosl.
HƖzag magƎhoz ƣIeIle a fƖrfil, ahogy az kƣnnyekben
lƣrl ki, Ɩs egy ideig csendben simogalla a hƎlƎl, mƚg az
kisƚrla magƎbƠI a feIgyƩIemIell keserűsƖgel.
÷ Nem vagyok bizlos benne, hogy a szemƖbe ludok
nƖzni ismƖl ÷ sullogla, mikƣzben zokogƎs rƎzla a leslƖl.
÷ Nem ÷ csilƚlolla HƖzag. ÷ Nem a le hibƎd voIl, Ka-
rom. Semmil sem lehellƖI voIna, hogy megmenlsd ÷
simogalla meg a fƖrfi ha|Ǝl, mikƣzben annak a kƣnnyei
Iassan eIapadlak.
Karom Iassan eIloIla magƎlƠI a IƎnyl, IelƣrƣIle az ar-
cƎl, Ɩs nagyol sƠha|loll.
÷ GaIIov viszonl az Ɩn hibƎm. Ha nem idƖzem meg,
az a doIog mosl nem IƖlezne. De ezƧllaI bizlosra fogok
menni, hogy eIpuszluI|on egyszer Ɩs mindenkorra.
HƖzag barƎlsƎgosan megfogla Karom kezƖl, Ɩs mƖ-
Iyen a szemƖbe nƖzell.
÷ Nem ludhallad, mil cseIekszeI, mikƣzben meg-
idƖzled GaIIov-l. TeIe voIlƎI fƎ|daIommaI Ɩs.
Slephen Kenson
>>?0,
÷ Tudnom keIIell voIna, hogy nem engedhelek sza-
bad|Ǝra egy iIyen rƖmsƖgel Ƨgy, hogy nem ludom irƎ-
nyƚlani. Azl akarlam, hogy heIyellem ƣI|ƣn, Ɩs ulƎna
nem bizonyosodlam meg rƠIa, hogy eIlűn|ƣn ebbőI a
viIƎgbƠI. HƎnyan haIlak meg miallam` Ŷs hƎnyan fog-
nak mƖg meghaIni va|on`
IeIƎIIl, Ɩs halƎrozollan ƚgy szƠIl: ÷ Meg keII ƎIIƚla-
nom vaIahogyan!
÷ Mil kƖpzeIsz, hovƎ a pokoIba mƖsz` ÷ kapla eI a
fƖrfi kar|Ǝl, Ɩs megpenderƚlelle, hogy ismƖl szemben
ƎII|anak egymƎssaI.
÷ MeglaIƎIom a mƠd|Ǝl, hogy rƎakad|ak GaIIov-ra,
Ɩs vƖgel vessek ennek az egƖsz rƖmƎIomnak vƖgƖrvƖ-
nyesen. Kiszedem beIőIe, hogy mi lƣrlƖnl Iase-szeI,
ulƎna eIinlƖzem, hogy ne Ǝrlhasson soha lƣbbƖ senkinek.
÷ IgyedƩI`
÷ Iz az Ɩn feIeIőssƖgem ÷ mondla halƎrozollan.
÷ MegőrƩIlƖI` Nem szƎIIhalsz szembe GaIIov-vaI
egyedƩI!
÷ VeIem van Aracos. ÷ kezdle.
÷ Ŷs mi van a csapallaI` ÷ hƎborodoll feI HƖzag. ÷ Mi
van a barƎlaiddaI` Nem gondoIod, hogy eselIeg ne-
kƩnk is Ienne egy-kƖl szavunk ehhez a doIoghoz`
LƎngoIƠ Idő
224
÷ Iz nem a li gondolok. Nem kƖrhelIek lƖged vagy a
lƣbbiekel, hogy.
÷ IƖzus Ƨrislen, Karom! ÷ lƣrl ki a hirleIen |ƣll dƩh a
IƎnybƠI. ÷ Mil gondoIsz, mil csinƎIunk minden aIka-
IommaI, mikor egyƩll doIgozunk` Mi van azzaI a ve-
szƖIIyeI, amil minden Ǝlkozoll munkƎvaI vƎIIaIunk,
mikor vaIami zsƚros pƖnzlƎrcƎ|Ƨ ƣIlƣnykƖnek doIgo-
zunk, akil mƖg csak nem is ismerƩnk` Nem gondoIod,
hogy vƎIIaInƎnk ugyanezl egy lƎrsunkƖrl is` VaIakiƖrl,
akiveI lƣrődƩnk`
Karom ƎIIa csak mƖg |obban megkemƖnyedell,
ahogy a IƎnyl haIIgalla.
÷ Nem kƖrhelem lőIelek.
HƖzag makacsuI kƣzeIebb IƖpell.
÷ Nem keII kƖrned. Ők a barƎlaid, Ɩs lƣrődnek veIed.
Ŷn is lƣrődƣm veIed. ÷ MagƎhoz rƎnlolla a fƖrfil, Ɩs
szinle sullogva foIylalla: ÷ SzerelIek! ÷ AzzaI szenve-
dƖIyesen szƎ|on csƠkoIla.
Karom szeme eIkerekedell, ma|d hirleIen megragad-
la a IƎny vƎIIƎl Ɩs eIIƣkle magƎlƠI.
÷ HƖzag! Mi. mi a fenƖl csinƎIsz`
A IƎny IerƎzla magƎrƠI a kezƖl, Ɩs szƖgyenkezve
eIforduIl.
Slephen Kenson
>>A0,
÷ Sa|nƎIom. Ŷn. nem ludom. Nem ludom, mi Ʃlƣll
beIƖm.
÷ Nem se|lellem, hogy ƚgy ƖrzeI irƎnlam. MƎrminl,
azl hillem megƖrlelled, hogy mi. ÷ kezdle, de hirle-
Ien nem |ƣllek a szavak, hogy kife|ezhelle voIna, amil
igazƎn Ɩrez.
÷ Nem kƣnnyű Iemondani rƠIad ÷ sƠha|loll HƖzag
kipiruIl arccaI. ÷ NƖzd, nem Iehelne, hogy egyszerűen
eIfeIe|l|Ʃk ezl az egƖsz oslobasƎgol` SokkaI fonlosabb
doIgok miall keII mosl aggƠdnunk ÷ mondla, de kƣz-
ben ƩgyeIl rƎ, nehogy a fƖrfi szemƖbe nƖzzen. ÷ TƖny-
Ieg nem akarok errőI beszƖIni. Azl hiszem, eIƖggƖ bo-
Iondol csinƎIlam magambƠI mƎra.
÷ Ne mondd ezl! ÷ IƎgyuIl eI Karom hang|a. ÷ IgazƎn
meghal, hogy ƚgy ƖrzeI, de.
÷ HƎl igen. Ill van a de ÷ szakƚlolla fƖIbe HƖzag. Re-
megve mƖIy IƖIegzelel vell, nehogy eIsƚr|a magƎl, ma|d
megrƎzla a fe|Ɩl, Ɩs mƎsfeIƖ lereIle a beszƖIgelƖsl. ÷ Mi
Ienne, ha inkƎbb kulakodnƖk egy kevesel` Tudod,
Knighl Irranl |eIenlƖsek Ɩs hasonIƠk. HƎlha rƎakadok
egy-kƖl nyomra, ami GaIIov-hoz vezelhel. Te addig
ƣsszeszedheled a lƣbbiekel, Ɩs beavalhalod őkel a do-
Iogba, rendben` Ŷs eszedbe se |usson vilalkozni, hogy
lƧI veszƖIyes ez az egƖsz! ViIƎgos`
LƎngoIƠ Idő
226
HƖzag mosl, hogy eIlereIle a figyeImƖl, mƖg egy
fƖImosoIyl is magƎra ludoll erőIlelni, ebbőI Karom is
nƖmi IeIkesedƖsl kapoll.
÷ Kƣsz ÷ mondla a fƖrfi. ÷ Kƣszƣnel, mindenƖrl.
÷ Ugyan ÷ Iegyinlell, Ɩs kƣzben az a|lƠ feIƖ lereIgelle.
÷ Hamarosan hƚvIak ÷ szƠIl mƖg vissza Karom, mi-
kƣzben a IƎny becsukla mƣgƣlle az a|lƠl.
ƃssze voIl zavarodva, amiƖrl HƖzag iIyen nyƚIlan
feIlƎrla az ƖrzeImeil, hoIoll liszlƎban van veIe, hogy
kƖpleIen azokal viszonozni. Zavarba e|lő Ɩs kƚnos voIl
ez szƎmƎra. Ugyanakkor szomorƧ is, hiszen Ɩppen azl
az emberl bƎnlolla meg akaralƎn kƚvƩI, aki laIƎn a Ieg-
|obb barƎl|a.
Ibben a heIyzelben a munka Iesz a Ieg|obb orvossƎg
mindkellő|Ʃk szƎmƎra.
Slephen Kenson
>>90,
20.
Roy KiIaro egyƎIlaIƎn nem voIl boIdog ember. AzƖrl
Ɩrkezell ßoslonba, hogy kivizsgƎI|on egy inlrikusnak
IƎlszƠ eselel, bizonyƚlva ezzeI a rƎlermellsƖgƖl a főnƣ-
keinek, de vƖgƩI csƧnyƎn feIsƩIl. IIőszƣr feIfedle, Dan
Olabi polenciƎIisan veszƖIyl |eIenl a cƖgre, ma|d ƎlvƖ-
szeIle, hogy ƎrnyvadƎszok fogsƎgƎba esell. OIyan
nagyszabƎsƧ doIogra bukkanl, hogy mƖg a SpeciƎIis
ßizlonsƎgi SzoIgƎIal sem voIl kƖpes megakadƎIyozni a
rabIƎsl. Izek ulƎn |oggaI szƎmƚloll arra, hogy ha mƎr
nem is hőskƖnl ƩdvƣzIik, de IegaIƎbb nƖmi eIismerƖs-
ben rƖszesƩI.
Ihhez kƖpesl ől Ɩs Olabil egy cƖges IakƠnegyedben
szƎIIƎsoIlƎk eI a gyƖren Iakoll Melhuen negyedben.
IrrefeIƖ főkƖnl az aIacsony fizelƖsű CATco aIkaIma-
zollak ƖIlek a csaIƎd|ukkaI. Nem voIl rossz kƣrnyƖk,
de Ɩrződƣll a kƣzeIi LoveII-Lavrence ZƠna mƖleIye.
Roy Ɩs Olabi eImƖIeliIeg szabadok voIlak, de gyakorIa-
liIag csak akkor mozduIhallak ki, ha erre engedƖIyl
kaplak egy kirendeIl megbƚzollƠI. Iz pedig mƖg egyel-
Ienegyszer sem forduIl eIő. KirendeIlek meIIƖ|Ʃk egy
bizlonsƎgi csoporlol is ÷ persze csak a sa|Ǝl ƖrdekƩk-
ben. IoIyamalosan figyeIlƖk Olabil, bƎr Roy szerinl
LƎngoIƠ Idő
228
feIesIegesen. A fickƠ oIyan voIl, minl egy ƖIőhaIoll.
AIig bƚrl kikƎszƎIƠdni reggeIenle az ƎgybƠI, Ɩs ha nagy
nehezen meglelle, akkor is IeƩIl a lrideo eIƖ, Ɩs egƖsz
nap csak bƎmuIla. Roy Ɩrezle, hogy kƣzben ől is
szemmeI larl|Ǝk, minlha gyanƧsƚlanƎk vaIamiveI.
RƎadƎsuI oll voIlak mƖg az eIigazƚlƎsok, bƎr Roy
Ƨgy gondoIla, a kihaIIgalƎs megfeIeIőbb kife|ezƖs rƎ.
VƖgleIennek lelsző kƖrdƖsƎradallaI bombƎzlƎk.
Minden aIkaIommaI lucalszor mesƖIle eI a lƣrlƖnelel
egƖszen allƠI, hogy feIfedezle az anomƎIiƎkal az
adalfoIyamban, egƖszen addig, mƚg be nem IƖpell a
Merrimack Ʃzem a|la|Ǝn. GabrieI sa|Ǝl maga vezelle
ezekel a kihaIIgalƎsokal. A szerƎf Ʃgynƣk mƖg azokra
a rƖszIelekre is rƎkƖrdezell, ahoI ő maga is |eIen voIl.
Roynak az voIl az ƖrzƖse, a fƖrfi igyekszik hazugsƎgon
kapni, vagy eIIenlmondƎsba keverni. TƩreImesen
eImondoll mindenl eIe|ƖlőI a vƖgƖgig, kilƖrve minden
aprƠ rƖszIelre, amil csak feI ludoll idƖzni, de a vaIIalƠi
sosem voIlak eIƖgedellek. U|abb kƖrdƖsekel lellek feI,
ezzeI vissza is kanyarodlak az egƖsznek az eIe|Ɩre, Ƨ|ra
Ɩs Ƨ|ra Ɩs Ƨ|ra. Iz pedig ƚgy menl mosl mƎr kƖl leI|es
nap|a.
Roy ƣsszes kƖreImƖl, hogy vaIaki mƎssaI is beszƖIhes-
sen a cƖglőI, bizlonsƎgi okokra hivalkozva eIulasƚlollƎk.
Slephen Kenson
>>;0,
Nem engedhellƖk őkel senki kƣzeIƖbe, mƚg minden
IehelsƖges rƖszIelel meg nem ludlak a Cross eIIeni,
eIőre kilerveIl rabIƎssaI kapcsoIalban.
Mindezen idő aIall, mƚg őkel kihaIIgallƎk, Roy gya-
nƚlolla, hogy az ƎrnyvadƎszok akƎr nyugdƚ|ba is vo-
nuIhalnak. ßƎr se|lelle, ez hamar meglƣrlƖnhel veIe is.
Igyre inkƎbb Ƨgy Ɩrezle, prƠbƎI|Ǝk beIekeverni az
egƖsz Ʃgybe. ßƎr semmi kivelnivaIƠl nem laIƎIlak ab-
ban, amil csinƎIl (IeszƎmƚlva, hogy nem |eIenlelle
azonnaI a feIfedezƖsƖl, merl sa|Ǝl maga akarl nyomoz-
ni), Ƨgy Ɩrezle, bűnƣzőkƖnl bƎnnak veIe.
Csak laIƎIgalni ludoll, hogy mil műveIhellek a sze-
rencsƖlIen OlabivaI. Mosl, hogy megfoszlollƎk a
szim|eilőI, az ide|e nagy rƖszƖben csak a lrideƠl bƎmuI-
la, akƎr egy zombi. Ha nem a lrideƠl nƖzle, akkor az
Ʃres faIak őr|ƚlőƖn fehƖr IƎlvƎnyƎban merƩIl eI, Ɩs csak
akkor mulaloll nƖmi reakciƠl, amikor meg|ƣllek, hogy
eIvigyƖk egy Ƨ|abb eIigazƚlƎsra.
Olabi karrier|e a cƖgnƖI minden bizonnyaI ezzeI a kis
affƖrraI vƖgel is Ɩrl. Kƣnnyen az ulcƎn laIƎIhal|a ma-
gƎl, mƖg mindig szimfƩggőkƖnl. Roy gyanƚlolla, hogy
ez a rƣvid, draszlikus eIvonƎs nem fog|a kigyƠgyƚlani
beIőIe. Ha pedig OlabilƠI megvƎIik a cƖg, va|on veIe
mi fog lƣrlƖnni`
LƎngoIƠ Idő
230
Az egƖszben a IegfurcsƎbb az voIl, hogy a kƖrdƖsek
zƣme nem is az ƎrnyvadƎszokra koncenlrƎIƠdoll, vagy
arra, hogy visszaszerezzƖk, amil eIIoplak, hanem Roy
egyƖni akciƠira. Minlha csak azl akarlƎk voIna kiderƚ-
leni, hogy lud|a-e, mi voIl azokban a larlƎIyokban, Ɩs a
vadƎszok miƖrl akarlƎk megszerezni őkel. Ƈgy Ɩrezle,
GabrieI egyƎIlaIƎn nem is lƣrődik azokkaI, akik a rab-
IƎsl lƖnyIegesen eIkƣvellƖk, inkƎbb őrƎ Ɩs Olabira fƠ-
kuszƎIlak.
Ůitcr ninkci ÷ gondoIla mƎr sokadszor Roy. ßizo-
nyƎra a feIellesei szemƖben cseppel sem lƩnleli feI |Ơ
fƖnyben a szerƎfol, hogy engedle eIIopni a Cross luIa|-
donƎl. RƎadƎsuI nem egyszerűen eIvillƖk, hanem kƣz-
ben mƖg az Ʃgynƣkƣl is fogva larlollƎk, akinek a feI-
adala Iell voIna megvƖdeni azl a vaIamil. Roy Ƨgy
gondoIla, ezl a feIeIőssƖgel akar|a mosl mƎsra ƎlhƎrƚ-
lani GabrieI azzaI, hogy bemƎrl|a ől Ɩs Olabil, minlha
ők kellen a kezdeleklőI fogva az ƎrnyvadƎszokkaI ko-
operƎIlak voIna.
Nos, GabrieInek mƖg egy doIog miall eIkezdhel fƎ|ni
a fe|e, ha Ǝl akarla e|leni Roy KiIarƠl.
Ahogy reggeI feIƖbredl, odasƖlƎIl ahhoz a nƖhƎny
megmaradl hoImi|Ǝhoz, amil meglaIƎIlak, Ɩs mosl a
sarokban voIlak egy haIomba rakva.
Slephen Kenson
>?=0,
Az ƎrnyvadƎszok szƎmƎra nem Iehelell semmi hasz-
nos a dekk|Ɩben, merl azl is beraklƎk veIe egyƩll a Io-
poll furgonba. MiulƎn kikerƩIlek a Knighl Irranl fog-
dƎ|ƎbƠI, a cƖg voIl oIy szƚves, Ɩs eI|ullalla nekik lƣbbek
kƣzl Roy gƖpƖl is. ßizonyƎra aIaposan ƎlvizsgƎIlƎk, de
ebben ezek szerinl nem laIƎIlak semmi kivelnivaIƠl. A
lrideo hang|ai Ǝlszűrődlek a mƎsik szobƎbƠI, Ƨgyhogy
Roy gyanƚlolla, Olabi eI Iesz mƖg magƎvaI egy dara-
big. IƎr ƠrƎl IegaIƎbbis bizlosan.
RƎkapcsoIƠdoll a dekkre, azl pedig bedugla a faIi
csalIakozƠba. Ƈgy gondoIla, ide|e kiderƚleni, mi is fo-
Iyik ill vaIƠ|Ǝban. ßekapcsoIla a gƖpel, megvƎrla mƚg a
rendszer feIƎII, ma|d rƎcsapoll a START gombra. Slali-
kus zƣre| hasƚloll fƎ|daImasan az eImƖ|Ɩbe, ma|d nƖmi
ƎIIƚlgalƎs ulƎn vƖgre megƖrkezell a MƎlrix ismerős vi-
IƎgƎba. Igy kis fehƖr, forgƠ piramis meIIell ƎIIl, ameIy
a sa|Ǝl kiberdekk|Ɩl |eIkƖpezle, maga kƣrƩI pedig a
kƣrnyező hƎIƠzal poIigon|ai Iebeglek. AIacsony biz-
lonsƎgi szinlű rendszerek voIlak, ez eIƎruIla neki,
hogy a feIƩgyeIelƩk sem lƧI szoros. Ƈgy lűnl, nem fi-
gyeIlƖk őkel bizlonsƎgi kamerƎk, oIyan bizlosan nem,
ameIyikel az ƖpƩIel rendszerƖhez kapcsoIlak voIna. Iz
azƖrl egy haIvƎny remƖnysugƎr voIl.
LƎngoIƠ Idő
232
IƖnysebessƖggeI ƎlszƎguIdoll a ßosloni Cross ßio-
MedicaI irodƎ|Ǝba. A virluƎIis vƎros fƣIƖ lornyosuIl a
Cross ƖpƩIelel formƎIƠ ikon|a, ameIynek a lele|Ɩn oll
aranyIoll a cƖg IƠgƠ|a, egy szabƎIyos kereszl. Roy be-
IƖpƖsi kƠd|ai mƖg ƖrvƖnyben voIlak, ƚgy rƣglƣn be|u-
loll az aIkaImazolli rendszerbe. TermƖszelesen egyel-
Ien |eIenlƖs vagy beIső IeveIezƖs sem larlaImazoll
semmil a bioƩzembeIi esemƖnyekrőI vagy bƎrmiIyen
rabIƎsrƠI. MƖIyebbre keIIell Ǝsnia.
Gcn!c|kc!j.´ ÷ mondla magƎnak. ÷ Gcn!c|kc!j! Ill va-
Iami nagyon gyanƧs voIl. RƎakadl nƖhƎny informƎciƠ-
ra az ƩzemmeI kapcsoIalban, de semmi oIyan nem voIl
kƣzle, amil ne laIƎIl voIna meg, mieIőll eIhagyla
MonlreƎIl. RƎkeresell a Whilehorse-ra Ɩs a replƖrre, de
egy leI|esen Ʃres eredmƖnylƎbIƎl kapoll. GabrieInek is
ulƎna nƖzell, de cseppel sem Iepődƣll meg, hogy ismƖl
faIba Ʃlkƣzƣll. A szerƎfok Ɩs a levƖkenysƖgeik szigo-
rƧan lilkos besoroIƎsl kaplak.
AzulƎn eszƖbe |ulollak a larlƎIyok. Mindegyiken oll
voIl a figyeImezlelő |eIzƖs, ƚgy bizonyƎra veszƖIyes
anyagol, sől laIƎn mƖg ferlőző vƚrusokal is larlaImaz-
hallak. ImIƖkezell, hogy vaIami feIiral is voIl ra|luk.
Megfeszƚlellen kulakodoll az eImƖ|Ɩben, Ɩs vƖgƩI
eszƖbe |ulollak a belűk.
Slephen Kenson
>??0,
Iandora. Iz ƎIIl a larlƎIyok oIdaIƎn. Igy Ƨ|abb kere-
sƖsl indƚloll, kiler|eszlell paramƖlerekkeI. Mƚg vƎrako-
zoll a vƎIaszra, Ɩrezle, hogy a vaIƠ viIƎgban a szƚvve-
rƖse feIgyorsuI. Ha az ikon|a kƖpes Ienne rƎ, mosl szƖ-
Ies vigyor ƩIne ki az arcƎra, ahogy meg|eIenl az ered-
mƖny eIőlle. A kƣvelkező ƎIIl ra|la: Iandora, Cross
ßio-MedicaI XI40-762-es szƎmƧ pro|ekl, ßizlonsƎgi
HozzƎfƖrƖs: 3-as szinlű vagy feIelle.
ßingo! Roy nem rendeIkezell a megfeIeIő hozzƎfƖrƖ-
si szinlleI, de ismerl egy-kƖl lrƩkkƣl. IIƖg sokƎig doI-
gozoll cƖges bizlonsƎgi fƎ|IokkaI Ɩs rendszerekkeI ah-
hoz, hogy lud|a, mi a leendő. Gyorsan eIkezdell ƣssze-
rakni egy aprƠ, Ǝm remƖnyei szerinl halƖkony prog-
ramol. Nem sikerƩIl oIyan eIegƎnsra, minl amiIyenre
szerelle voIna, de kevƖs ide|e voIl, a cƖInak pedig ƚgy is
megfeIeIhel. Igy ezƩsl kuIcs aIak|a formƎIƠdoll eIőlle
a virluƎIis lƖrben, ahogy a program Iassan eIkƖszƩIl.
KƖzbe fogla a kuIcsol, ma|d a kƖpernyőhƣz Ɩrinlelle, Ɩs
IƖIegzelvisszafo|lva vƎrl.
VoIl egy piIIanal, amikor azl hille, nem sikerƩI, Ɩs a
rendszer azon nyomban kirƧg|a, de egyszer csak a
kƖpernyő szerlefoszIoll, Ɩs egy ƣkƣInyi kocka |eIenl
meg a heIyƖn. Igy adalcsomag. KinyƧ|lolla a kezƖl, Ɩs
ulasƚlolla a gƖpel, hogy mulassa az adalokal. Igy
LƎngoIƠ Idő
234
Ƨ|abb abIak nyƚIl meg. Gyorsan vƖgigfuloll a larlaI-
mƎn, Ɩs kƣzben egyre |obban eIkerekedell a szeme.
NƖhƎny rƖszl kiemeIl a szƣvegben, mikƣzben seblƖben
Ǝlfulolla az egƖszel.
RƎ keIIell |ƣnnie, hogy a Cross TechnoIogies egyƎIla-
IƎn nem akar az ƎrnyvadƎszok nyomƎba eredni. MƖg
csak nem is kereslƖk őkel. HirleIen minden a heIyƖre
kerƩIl: GabrieI meg|eIenƖse az MV Ʃzemben, a
Whilehorse eIlƖrƚlƖse, GabrieI hirleIen megcsappanl
ƖrdekIődƖse az ƎrnyvadƎszok irƎnl, Ɩs az eIlűnl larlƎ-
Iyok. Mosl mƎr ludla, hogy a vizsgƎIalok miƖrl őrƎ Ɩs
Olabira irƎnyuIlak. ßilƠfal ƎcsoIlak nekik, ahoI feI-
akaszlhal|Ǝk a kƖl gyanƧlIan fƖrfil.
ßezƎrla a fƎ|Il, ma|d a kockƎl zsebre rakla. IzzeI ula-
sƚlolla a dekk|Ɩl, hogy lƣIlse Ie az egƖszel. UlƎna gyor-
san, de kƣrƩIlekinlően kihƎlrƎIl a rendszerbőI, vissza a
kiinduIƎsi ponlra. RemƖIle, sikerƩIl minden nyomol
eIlƩnlelnie maga ulƎn.
A becsalIakozƎsi ponlnƎI szemƩgyre velle az ƖpƩIel
reIalƚve egyszerű rendszerƖl. Csak nƖhƎny rulineI|ƎrƎsl
programozlak beIƖ. KezeIle a leIekom vonaIakal, a ri-
aszlƠkal Ɩs hasonIƠkal. Nem kerƩIl semmi fƎradsƎgba,
hogy Roy minl |ogos feIhasznƎIƠ IƖp|en be. A kis prog-
ram ezƧllaI is kifogƎslaIanuI műkƣdƣll, bƎr igaz, hogy
Slephen Kenson
>?A0,
ez a bizlonsƎgi szinl gyerekes voIl a Crosshoz kƖpesl.
IIvƖgzell nƖhƎny igazƚlƎsl, ma|d megbizonyosodoll
rƠIa, hogy minden szabƎIyszerűen lƣrlƖnik. Ha egy-
szer a doIgok mozgƎsba IendƩInek, mƎr nem Iesz visz-
szaƧl. Nagy Ievegől vell, Ɩs megnyomla az indƚlƠ-
gombol. Az időzƚlő eIkezdle a visszaszƎmIƎIƎsl. Roy
visszalƖrl a sa|Ǝl gƖpƖbe, ma|d kicsalIakozoll.
Minden vƎIlozalIan voIl a IakƎsban. Sem szerƎf Ʃgy-
nƣkƣk, sem bizlonsƎgi őrƣk nem lƣrlƖk rƎ|uk az a|lƠl,
Ɩs a lrideo is Ɩpp Ƨgy menl a mƎsik szobƎban, minl
amikor eIinduIl. Igy piIIanalra eIszomorodoll, merl
nem ludoll semmil lenni, hogy segƚlsen Olabin, de a
IehelősƖgei |eIenIeg erősen korIƎlozollak voIlak. A fƖrfi
vƖgzele mƎr azeIőll bizlos voIl, hogy Ɩszrevelle voIna
a mƠdosƚlƎsokal az MV Ʃzemben. Gyorsan feIkapoll nƖ-
hƎny szƩksƖges hoImil, a dekk|Ɩl pedig eIlelle a lok|Ǝba.
Ŷppen eIkƖszƩIl, amikor kinlrőI meghaIIolla a lűzri-
adƠ csengő|Ɩl. Tudla, hogy a rendszer iIyenkor aulo-
malikusan kinyil|a az ƣsszes zƎral, beIeƖrlve az abIa-
kokal is. Odaugroll az egyikhez, Ɩs kimƎszoll ra|la a
tűzIƖpcsőhƣz. Mikƣzben hƎromemeIelnyil rohanl Iefe-
IƖ, hogy eIƖr|e a sikƎlorl, IƎlla, hogy mƖg lƣbben induI-
nak eI kifeIƖ az ƖpƩIelbőI. Vissza sem nƖzell, csak arra
figyeIl, hogy eI ne essen a rƎcsos IƖpcsőfokokon. A
LƎngoIƠ Idő
236
fƖmszerkezel eIkƖpeszlő za|l csapoll, amire lƣbben is
kiduglƎk a fe|Ʃkel, de Roy Ʃgyel sem velell rƎ|uk.
VƖgre IeƖrl, Ɩs eIinduIl a kƣzeIi főƧl feIƖ. Nem voIlak
lƧI sokan az ulcƎn, de eIegen ahhoz, hogy eI lud|on
vegyƩIni kƣzlƩk. Igyenesen a melrƠ aIuI|ƎrƠ feIƖ velle
az irƎnyl, meIyel mƖg ide|ƣvel IƎloll meg. Csak akkor
merl megforduIni Ɩs kƣrƩInƖzni, miulƎn eIƖrle az ƎI-
IomƎsl. Semmi |eIƖl nem IƎlla, hogy ƩIdƣznƖk, de gya-
nƚlolla, ez nem sokƎig marad ƚgy. ßenyƧIl a zsebƖbe, Ɩs
eIővelle a hileIkƎrlyƎ|Ǝl. VƖgighƧzla a IeoIvasƠn, minl
mindenki mƎs, hogy eI|ulhasson egyƎIlaIƎn a vƎgƎ-
nyokig.
ƀ. kƖr|ck |sicncn. a!!. ncgu |cni |cgucn cgu tcnai ÷
imƎdkozoll magƎban.
SzerencsƖ|e voIl. Ŷppen mindenki beszƎIIl, ahogy
odaƖrl. MegszƠIaIlak a csengők. MƖg Ɩppen sikerƩIl
becsusszannia az a|lƠk kƣzƣll, mieIőll bezƎrƠdlak voI-
na. Ahogy a vonal eIhagyla az ƎIIomƎsl, Iedobla magƎl
egy Ʃres szƖkbe, Ɩs a koszos abIakon Ǝl kifeIƖ bƎmuIl.
HirleIen megpiIIanloll egy ismerősnek lűnő hosszƧka-
bƎlos fƖrfil, aminl ƎII Ɩs figyeIi, hogyan hagy|a eI az
ƎIIomƎsl a szereIvƖny. Roy Ie||ebb csƧszoll az ƩIƖsƖ-
ben, de igyekezell nem lƧI feIlűnően csinƎIni.
Slephen Kenson
>?90,
NƖhƎny ƎIIomƎssaI kƖsőbb IeszƎIIl annyi időre, hogy
hasznƎI|on egy bankaulomalƎl. A szƎmIƎ|ƎrƠI ƎlulaIl
szinle minden pƖnzl kƖl kƎrlyƎra, ameIyeken nem voIl
semmi azonosƚlƠ. Ŷpp oIyan |Ơ voIl, minl bƎrmiIyen
mƎs fizelőeszkƣz, de virluƎIisan IenyomozhalalIan.
Zsebre vƎgla mindkƖl chipkƎrlyƎl, Ɩs a kƣvelkező vo-
nallaI ßoslon beIvƎrosa feIƖ induIl.
Amƚg nem hasznƎI|a a sa|Ǝl, szemƖIyre szƠIƠ kƎrlyƎ-
|Ǝl, nyom nƖIkƩI mozoghal. Mosl mƎr egyedƩI voIl egy
idegen vƎrosban, erősen korIƎlozoll erőforrƎsokkaI.
AzzaI, hogy megszƣkƣll, bizonyƎra lƣbbel adoll
GabrieI kezƖbe, minl amire a fƖrfi egyƎIlaIƎn szƎmƚloll.
A bűnƣssƖgƖl bizonyƚlolla ez a IƖpƖse, Ɩs ludla, mos-
lanlƠI bƎrmil rƎfoghalnak. Meginl IeIkiismerel furda-
IƎsa lƎmadl, merl rƎƖbredl, hogy szerencsƖlIen Olabil
oll keIIell hagynia. MegrƎzla a fe|Ɩl, hogy visszalƖr|en
a vaIƠsƎgba, Ɩs ekkor rƎlƣrl a heIyzel remƖnyleIen voI-
la. OIyan erőveI szorƚlolla hirleIen a kapaszkodƠl,
minlha az ƖIele fƩggne lőIe.
De nem adhal|a feI, ha mƎr eddig eI|uloll. IIhalƎroz-
la, a vƖgƖre |Ǝr a doIgoknak. TaIƎInia keII vaIamifƖIe
adalol, amiveI bizonyƚlhal|a az igazƎl, Ɩs azl be keII
mulalnia a cƖg feIső vezelƖsƖnek. Ők bizlosan nem
hagynƎnak |ƠvƎ egy iIyen aIallomos lervel. De ha mƖgis`
LƎngoIƠ Idő
238
Ha mƖgis, akkor nincs hovƎ fulnia. Ki szƎIIna szembe
az ő oIdaIƎn egy akkora mamulvƎIIaIallaI, minl ami-
Iyen a Cross AppIied TechnoIogies`
A kƖrdƖs szinle kƚnƎIla a vƎIaszl: ponlosan azok,
akikel az emberek hƚvnak, ha eI akarnak inlƖzlelni va-
Iamil. ŮrnyvadƎszok.
MiheIysl a vonal eIƖrle a beIvƎrosl, IeszƎIIl, Ɩs kere-
sell egy nyiIvƎnos leIekomol. ßecsƧszlalla a friss kƎr-
lyƎ|Ǝl, Ɩs kƖrle az informƎciƠs assziszlensl.
÷ Az AvaIon nighlkIub szƎmƎl kƖrem ÷ mondla a
mikrofonba. Rƣvid ideig a gƖp keresell, ma|d megadla
a kƖrl informƎciƠl. AIig egy percceI kƖsőbb mƎr a vƣ-
rƣs melrƠvonaI feIƖ haIadl, zsebƖben a szƎmmaI Ɩs egy
nyomlaloll lƖrkƖppeI, hogy hogyan |ulhal oda. HƎIƎs
voIl a sorsnak, merl aIig nƖhƎny megƎIIƠnyira voIl
csak a kIublƠI.
MoslanlƠI mindƣssze annyi doIga voIl, hogy ne sza-
Iad|on beIe a fogdmegekbe, mƚg odaƖr.
Slephen Kenson
>?;0,
21.
Karom Ɩpp oIyan IazƎn sƖlƎIl be az AvaIonba, minl
ahogy szokoll. A kidobƠk fe|biccenlƖsseI ƩdvƣzƣIlƖk.
Nem sokkaI mƧIl esle hƖl Ơra, ƚgy kezdell gyƩIekezni
mƎr a lƣmeg a be|Ǝral eIőll. Karom a IƖpcsőn egyene-
sen ßoom irodƎ|Ǝba menl a IegfeIső szinlre.
÷ Minden rendben, főnƣk ÷ haIIolla meg Aracos
hang|Ǝl. ÷ Mindenki benl van.
Mƚg az uloIsƠ IƖpƖsekel maga mƣgƣll ludla, gyorsan
vƖgiggondoIla, hogy mi lƣrlƖnl, miulƎn HƖzagnak eI-
mesƖIle a GaIIov-vaI kapcsoIalos megƖrzƖseil. Minlha
nem Iell voIna eIegendő gond|uk anƖIkƩI is, hogy a
IƎny feI ne fedle voIna eIőlle zavarba e|lő ƖrzƖseil, mi-
szerinl ő a kelle|Ʃk kapcsoIalƎl halƎrozollan nem csak
barƎlinak Ɩrzi.
HƖzag nem csinƎIl lilkol beIőIe, hogy mƎr az eIső la-
IƎIkozƎsuk Ơla vonzƠdik hozzƎ. Akkor nem mondla eI
neki, hogy meIeg. Iz nem az a fa|la doIog, amil min-
denkinek eImesƖIne az ember, akiveI csak laIƎIkozik az
ulcƎn. KƖsőbb azonban feIfedle a IƎny eIőll, Ɩs Ƨgy hil-
le, ezzeI ponlol is lehelnek a doIog vƖgƖre.
Iase voIl ƖIele eIső szereIme, Ɩs sok lekinlelben az
egyelIen is. HƖzagnak is eImondla, hogy veIe voIl az
LƎngoIƠ Idő
240
egyelIen komoIy kapcsoIala. Iz annyira nem megIepő,
miveI mƖg egy megbecsƩIl ƎrnyvadƎsznak sem kƣny-
nyű normƎIis lƎrsal laIƎInia. A IeIke mƖIyƖn azonban
ludla: a vaIƠdi ok az, hogy nem akarl mƖg egyszer
oIyan sebel kapni, minl Iase haIƎIakor. A fƖrfi eIveszlƖ-
sƖbe ma|dnem beIepuszluIl, de vƖgƩI Ƨgy aIakuIl,
hogy mƎsok haIlak meg heIyelle. Nagyon sokan. A
kƖlsƖgbeesƖs szƩIle meggondoIalIan cseIekedel pedig
azƠla is foIyamalosan kƚsƖrl. GaIIov.
Ƈgy lűnl, szereImi Ʃgyekben mindig minden zava-
ros, Karom pedig |Ơ ƖrzƖkkeI vƎIaszl|a ki a Iegrosszab-
bal a IehelősƖgek kƣzƩI.
MegƎIIl ßoom a|la|a eIőll, nagy Ievegől vell, Ɩs be-
nyiloll.
ßoom, KaIapƎcs Ɩs VaIkűr mƎr odabenl vƎrlak rƎ.
Karom szƠ nƖIkƩI bemenl, Ɩs IeƩIl a lroII aszlaIa
meIIelli egyik szabad szƖkre. Nem fogIaIkozoll azzaI,
hogy Ievegye a kabƎl|Ǝl.
÷ Nos haver, mi a heIyzel` ÷ kƖrdezle ßoom. ÷ Ugye
nem azl akarod mondani, hogy mƎris Ƨ|abb meIƠl
laIƎIlƎI`
÷ Nem. UlƎnanƖzlem nƖhƎny doIognak, Ɩs azl hi-
szem ÷ rƣvid szƩnelel larloll ÷, GaIIov visszalƖrl.
Slephen Kenson
>@=0,
VƖsz|ƠsIƠ csend leIepedell kƣzƖ|Ʃk. MƎsodpercekig
mindenki gondlerheIlen nƖzell maga eIƖ, vƖgƩI KaIa-
pƎcs ocsƧdoll feI eIsőkƖnl a keIIemelIen hƚr halƎsa aIƠI.
÷ Mi a lerv` ÷ kƖrdezle nyugodl hangon.
Senki nem kƖrdezle, hogy Karom bizlos-e benne,
vagy hogy honnan szerezle az informƎciƠl. Nem keI-
Iell kƖrni egyikƩk segƚlsƖgƖl sem. MagƎlƠI Ɩrlelődően
a|ƎnIollƎk feI mindannyian, hezilƎIƎs nƖIkƩI. Karom
hirleIen nem ludla, va|on mifƖIe |Ơl cseIekedhelell az
ƖIelben, hogy iIyen Io|ƎIis barƎlokal ludhal maga meIIell.
÷ HƖzag nyomoz egy kevesel a MƎlrixban ÷ kezdle.
Ŷrezle, az arcƎl eIƣnli a forrƠsƎg szƖgyenƖben, ahogy
meginl megrohanlƎk a IƎnnyaI kapcsoIalos, mƖg igen
friss emIƖkek. ÷ GaIIov-ra |eIIemző gyiIkossƎgokal ke-
res a nyiIvƎnlarlƎsokban. IbbőI laIƎn Ieszűrhel|Ʃk,
hogy nagy|ƎbƠI merre Iehel, Ɩs mire kƖszƩI. Ha sikerƩI
rƎlaIƎIni, gondoskodunk rƠIa, hogy lƣbbƖ ne kerƩI|ƣn
eIő. Soha.
KaIapƎcs Ɩs ßoom beIeegyezően bƠIinloll. Karom
beƖpƚlell leIefon|a ekkor |eIzƖsl kƩIdƣll, hogy be|ƣvő
hƚvƎsa van. Igy aprƠ ikon |eIenl meg a relinƎ|a baI aIsƠ
sarkƎban.
÷ HƚvƎsom van ÷ mondla a lƣbbieknek. ÷ TaIƎn ő
Iesz az.
LƎngoIƠ Idő
242
HƎlradőIl, Ɩs menlƎIisan ulasƚlolla a kiberverl, hogy
kapcsoI|a a hƚvƎsl. A IƎlƠmeze|Ɩl belƣIlƣlle egy fialaI
nő kivelƚlell kƖpe. Nem HƖzag, hanem Iane voIl az. A
kƖpen meg|eIenőnek lƣkƖIeles aIak|a voIl, minlha csak
mosl IƖpell voIna eIő egy erolikus szimbőI. TaIpig vƖr-
vƣrƣs, feszes bőrruhƎl viseIl. A szƎ|a ugyaniIyen szƚ-
nűre voIl rƧzsozva. ŶrzƖkien mosoIygoll Karomra. A
fƖrfi ludla, hogy a IƎny gyakran hasznƎI|a ezl az iIIƧzi-
Ơl lrƖfakƖnl, kƩIƣnƣsen azokkaI szemben, akikel meg-
rƖszegƚl a kƩIső.
÷ HeIIo Iane ÷ vigyorodoll eI Karom. ÷ RƖgen IƎlla-
Iak. Mi a heIyzel`
÷ Hoi, Karom ÷ Ɩrkezell a vƎIasz kƣzvelIenƩI a haI-
IƠkƣzponl|Ǝba. ÷ RemƖIem nem hƚvIak rosszkor.
Iane dekƎs voIl, mƖghozzƎ a Ieg|obb, akil Karom is-
merl. Az Assels Inc.-nak doIgozoll. Az ƎrnyvadƎsz-
csapalol a Draco AIapƚlvƎny pƖnzeIle a nƖhai
DunkeIzahn vagyonƎbƠI. Karom is az Asselsnek doI-
gozoll egy ideig, Ɩs rƖszl vƎIIaIl nƖhƎny igen rƎzƠs va-
dƎszalbƠI. ße|Ǝrla szinle az egƖsz viIƎgol. AzulƎn az a
kis affƖr GaIIov-vaI Ɩs HƖzaggaI visszahozla a szƩIő-
vƎrosƎba, ßoslonba. AzƠla nem nagyon haIIoll az
AsslesrőI vagy bƎrkirőI a rƖgiek kƣzƩI. Iane hirleIen
Slephen Kenson
>@?0,
feIbukkanƎsa |eIezle, hogy nem egy egyszerű barƎli
leIefonhƚvƎs.
÷ Lehelne |obbkor is, de csak mondd!
÷ VaIami nagyon furcsa doIog lƣrlƖnik errefeIƖ. Ryan
azl szerelnƖ, ha eI|ƣnnƖI Washinglonba, Ɩs kƣrƩInƖznƖI
egy kicsil. TermƖszelesen a szokƎsos ƣsszegƖrl.
÷ Iz mosl nem a IegmegfeIeIőbb időponl, Iane ÷ sƠ-
ha|loll feI Karom. ÷ IIƖggƖ beIegabaIyodlunk nƖhƎny
vad doIogba mi is errefeIƖ. De mi a szilu`
Iane kƖpe egy piIIanalra megremegell: aprƠ nƩƎnsz
a programban.
÷ Nekem nem sok kƣzƣm van a mƎgiƎhoz, de Ryan
eImondƎsa szerinl vaIami nagyon kƩIƣnƣs foIyik a
Walergale meIIelli aszlrƎI hasadƖkban. NƖhƎny em-
bernek nagyon rossz megƖrzƖse van ezzeI kapcsoIal-
ban, IegaIƎbbis nekem Ƨgy lűnik.
÷ Nincs egyelIen mƎgus sem, aki ulƎnanƖzhelne en-
nek` Mi van az aIapƚlvƎnnyaI` ßizonyƎra lƣbb mƎgus
van a IislƎ|ukon, minl amennyi eIfƖr a hasadƖk kƣrƩI.
÷ Iz ƚgy is van ÷ bƠIogaloll Iane. ÷ Igy csomƠan meg
is vizsgƎIlƎk a kƣrnyƖkel, de nem ludlak mil kezdeni
veIe. Ryan azl mond|a, hogy oIyan vaIaki keII, akinek
van lapaszlaIala a mƎsik oIdaIrƠI |ƣll doIgokkaI kap-
csoIalban. Iz pedig csak le Iehelsz, haver!
LƎngoIƠ Idő
244
Karom eIfinlorodoll, ahogy eszƖbe |uloll az a bizo-
nyos ,mƎsik oIdaI¨. IeIrƖmIell eIőlle nƖhƎny kƩIdelƖs
az AsselsnƖI, amikor a melasƚkrƠI |ƣll IƖnyek okozlak
gondol. MƖg mindig rƖmƎImai voIlak, ha feIidƖzle
ezekel a vadƎszalokal.
÷ Mosl nem ludok eIszakadni. Mondd meg
Ryannek, hogy nƖhƎny nap mƧIva aszlrƎIisan Ieme-
gyek, de ennƖI lƣbbel sa|nos nem lehelek.
÷ Rendben van ÷ bƠIinloll Iane. Nem kƖrdezell lƣb-
bel, Ɩs nem is eIIenkezell egy percig sem. Az ulcai eli-
kellel szigorƧan meglarlolla, ahogy az egy profilƠI eI
is vƎrhalƠ. ÷ Megmondom neki. Sok szerencsƖl, haver!
A kƖp vƎIaszra sem vƎrva eIlűnl, Karom pedig ismƖl
a |eIenIƖvők feIƖ fordƚlolla a figyeImƖl.
÷ Iane voIl az` ÷ kƖrdezle ßoom.
÷ Aha. Az Assels szerelnƖ, ha megnƖznƖk vaIamil.
÷ Sosem esik, csak csƣpƣg ÷ dƣrmƣgle a lroII.
÷ Ahogy mondod ÷ bƠIogaloll Karom.
÷ UlƎIok kƣzbeszƠIni ÷ mulaloll KaIapƎcs a ßoom
aszlaIƎn IƖvő kƖpernyőre ÷, de Ƨgy lűnik, egy mƎsik
korƎbbi ismerős is feIlűnl a szƚnen. IisIog|alok csak ide!
Mindannyian az aszlaI kƣrƖ gyűIlek, Ɩs a sorban
meg|eIenő kƖpekel nƖzlƖk. KƩIƣnbƣző kameraƎIIƎsok-
bƠI IƎllƎk ugyanazl a fƖrfil. Igy vƣrƣs ha|Ƨ fickƠ voIl,
Slephen Kenson
>@A0,
oIdaIƎn egy kƣzepes mƖrelű lƎskƎvaI. Izgalollnak lűnl.
Mindannyian feIismerlƖk.
÷ Iz KiIaro. A rƣvidke, aki Olabil kƣvelle ÷ mondla
KaIapƎcs.
÷ De mi a francol keres ez ill` ÷ morfondƚrozoll
ßoom.
÷ GondoIom, minkel ÷ vonla meg a vƎIIƎl Karom. ÷
Igyszer mƎr kƣvelle idƎig Olabil. TaIƎn az egyikőnkel
feIismerle ill.
÷ Vagy mesƖIl errőI a heIyrőI a Cross embereinek, Ɩs
mosl csaIinak hasznƎI|Ǝk a nyomoruIlal ÷ mondla
ßoom. Az arca megkemƖnyedell. Nem szerelle, ha
bƎrmi a luIa|donƎl veszƖIyezleli. Az AvaIon semIeges
lerƩIelnek szƎmƚloll, minl ahogyan mƖg sok hasonIƠ
kIub szerle az orszƎgban, de a cƖgek nem riadlak
vissza allƠI, hogy TrƠ|ai IaIovakal hasznƎI|anak, ha a
szƩksƖg Ƨgy hozza.
÷ Kidobalom ÷ morogla, Ɩs mƎr nyƧIl is az aszlaIon
IƖvő piros gomb feIƖ.
÷ VƎr|! ÷ szƠIl kƣzbe Karom. ÷ IIőbb megnƖznƖm
magamnak egy kicsil.
LeƩIl, Ɩs gyorsan, kƣnnyedƖn lranszba merƩIl, sza-
bad|Ǝra engedve aszlrƎIis IƖnyƖl. HƎlrahagyla a fizikai
leslƖl, ma|d kereszlƩIsuhanl a padIƠn, AracosszaI szo-
LƎngoIƠ Idő
246
rosan a nyomƎban. SzeIIemkƖnl haloIl Ǝl az ƖpƩIel
szerkezelƖn, minlha az oll sem Iell voIna. Ahogy eIƖrle
a fƣIdszinlel, huIIƎmokban lƣrl rƎ a kƣrnyező embe-
rekbőI sugƎrzƠ izgaIom Ɩs vƎgy. AmiIyen gyorsan
csak ludla, megkeresle KiIarƠl.
Karom aIaposan szemƩgyre velle a fƖrfi aurƎ|Ǝl, ami
eIső rƎnƖzƖsre eIƎruIla az egƖszsƖgi ƎIIapolƎl Ɩs a kƣz-
ƖrzelƖl. MegpiIIanlolla a kibernelikus beƩIlelƖsekel is,
meIyekel mƎr korƎbban is Ɩszrevell. Gondosan meg-
vizsgƎIla a mƖIyebb rƖlegekel is, ma|d amikor mƎr Ƨgy
Ɩrezle, eIegel lud, gyorsan visszalƖrl a leslƖbe.
÷ Nos` ÷ kƖrdezle ßoom, ahogy Karom kinyilolla a
szemƖl.
÷ IƖI ÷ kezdle. ÷ ƃssze van zavarodva, Ɩs iszonyƧan
fƖI, de ugyanakkor vaIami eIlƣkƖIlsƖgel is ƖrzƖkeIlem
mindezek mƣgƣll.
÷ GondoIod, eIő akar csaIogalni minkel` ÷ kƖrdezle VaI.
÷ Igen, ez eIƖg vaIƠszƚnű, de nem ludom, hogy mi-
Ɩrl` ßeszƖInƖk veIe, mieIőll mƖg bƎrmil lennƖnk.
ßoom rosszaIIƠan rƎncoIla a homIokƎl, de vƖgƩI bƠ-
Iinloll.
÷ IƠI van. Legyen ahogy akarod.
Slephen Kenson
>@90,
÷ KaIapƎcs! Te Ɩs Ɩn ÷ mondla Karom. Az ork bƠIin-
loll, Ɩs eIinduIl a mƎgus ulƎn. ÷ NemsokƎra ill va-
gyunk ÷ szƠIl mƖg vissza az a|lƠbƠI Karom.
Lemenlek a IƖpcsőn, Ɩs kereszlƩIfurakodlak a lƣme-
gen egƖszen oda, ahoI KiIaro vƎrakozoll. Karom min-
dig eIcsodƎIkozoll, hogy mikƖnl lud vaIaki egy oIyan
halaImas leslleI annyira fƩrgƖn Ɩs ƖszrevƖlIenƩI Iopa-
kodni, minl HarIan Hammarand. Az ork eIvegyƩIl a
lƣmegben, Ɩs szƖpen Iassan hƎluIrƠI kƣzeIƚlell KiIaro
feIƖ. A fƖrfi Ɩszrevelle, hogy Karom ől figyeIi, Ɩs eI is
induIl feIƖ|e. KaIapƎcsrƠI csak akkor szerzell ludo-
mƎsl, amikor az IapƎl kezƖl a vƎIIƎra lelle. Ma|d kiug-
roll a bőrƖbőI.
÷ Mr. KiIaro ÷ dƣrmƣgle az ork a fƖrfi fƩIƖbe ÷, kƩIƣ-
nƣs ƣnl Ƨ|ra IƎlni. Iz mosl ƩzIel vagy ƣrƣm`
KiIaro prƠbƎIla visszanyerni a IƖIek|eIenIƖlƖl, mi-
kƣzben egyik ƎrnyvadƎszrƠI a mƎsikra kapkodla a le-
kinlelƖl, ma|d nagyol nyeIl, Ɩs kinyƣgle: ÷ ƉzIel. TaIƎI-
lam nƖhƎny informƎciƠl, ami laIƎn ƖrdekeIheli magukal.
Karom egyik szemƣIdƣke feIszaIadl egy IeheIelnyil.
÷ VaIƠban` Nos, akkor fƎrad|on veIƩnk, Ɩs mond|a
eI, mil lud!
KiIaro ludla, hogy nem sok vƎIaszlƎsa van |eIen kƣ-
rƩImƖnyek kƣzƣll, ƚgy nƖmƎn lűrle, hogy a kƖl fƖrfi
LƎngoIƠ Idő
248
kikƚsƖr|e a lƎnclƖrrőI. IeImenlek a IƖpcsőkƣn, egƖszen
ßoom irodƎ|Ǝig. Karom egy Ʃres szƖkre mulaloll.
÷ IogIaI|on heIyel! ÷ mondla szƎrazon. ÷ Nos. a
szemƖIyes varƎzsunk vagy vaIami mƎs voIl az oka,
hogy nem bƚrla ki nƖIkƩIƩnk`
KiIaro sziIƎrdan Karom szemƖbe nƖzell, ma|d ƚgy
szƠIl: ÷ VaIƠszƚnűIeg lƣnkrelellem az ƖIelem azzaI,
hogy ide|ƣllem. A Iegkevesebb, amil meglehel, hogy
figyeI.
÷ ƀ, mi figyeIƩnk ÷ mondla ßoom.
÷ Mennyil ludnak arrƠI, amil eIIoplak a Cross Ʃze-
mƖbőI` ÷ kƖrdezle KiIaro.
Karom ßoomra nƖzell, hagyva, hogy ő vƎIaszoI|on.
÷ TƣmegoszIalƠ gƎz ÷ kezdle a lroII. ÷ MeslersƖgesen
eIőƎIIƚloll vegyszer, amilőI mindenki perceken beIƩI
rosszuI Iesz nƖhƎny napig. Gyorsan halƠ permelszerű
anyag.
÷ Iz minden` ÷ kƖrdezle KiIaro.
ßoom az aszlaIra kƣnyƣkƣIve eIőreha|oIl.
÷ MiƖrl` Van mƖg vaIami, amirőI ludnunk keIIene`
KiIaro bƠIinloll, ma|d megkƣszƣrƩIle a lorkƎl Ɩs ma-
gyarƎzni kezdell: ÷ A vƚrus neve Iandora, Ɩs abban
vaIƠban igazuk voIl, hogy lƣmegoszIalƠ gƎz. De ez
nem minden. Iz egy meIIƖklermƖk, amil mƖg az ƣlvenes
Slephen Kenson
>@;0,
Ɩvek eIe|Ɩn kife|Ieszlell, Vigid nevű anyag kulalƎsakor
nyerlek. NormƎIis eselben ez egy gyors halƎsƧ Ɩs eny-
he szimplƠmƎkal okozƠ vƚrus, amilőI az ember Ƨgy
Ɩrzi magƎl, minlha infIuenzƎs Ienne. Az ƎIdozal beIƎ-
zasodik, szƖdƩI Ɩs ƚgy lovƎbb. IƧ|d a lƣmegbe, Ɩs egy
percen beIƩI mind kidőI. De ad| hozzƎ egy kalaIizƎlorl,
Ɩs a Iandora vaIami sokkaI rondƎbbƎ fog mulƎIƠdni.
÷ Mennyire ronda` ÷ kƖrdezle Karom.
KiIaro feIƖ|e forduIl.
÷ HaIƎIos. NƖhƎny percen beIƩI megƣIi, aki beIƖIeg-
zi, de nem ferlőző. A vƚrus eIpuszluI a szabad Ievegőn
rƣvid időn beIƩI, ƚgy hamar, bizlonsƎgosan a lerƩIelre
Iehel IƖpni. Az ƣlIel gyanƧm szerinl az voIl, hogy kƖ-
szƚlsenek egy szƖIes kƣrben, kalonai cƖIokra feIhasz-
nƎIhalƠ szerl. OIyal, amiveI ƎrlaImalIannƎ Iehel lenni a
cƖIponlol, de akƎr bizlos Iehelsz abban is, hogy lƣbbel
nem keI feI.
KiIaro IenyƧIl maga meIIƖ, ahovƎ a lƎskƎl lelle, ma|d
ahogy feIpiIIanloll, mozduIalIannƎ dermedl. Mindenki
a szobƎban a fegyverƖƖrl nyƧIl. Roy nagyon, nagyon
Iassan benyƧIl az egyik zsebbe, Ɩs eIővell egy chipel.
ßoom eIƖ lelle az aszlaIra.
÷ Izen vannak az adalok ÷ mondla remegő hangon.
÷ KƣzvelIenƩI a cƖg fƎ|I|aibƠI. Az Ɩrdekes az egƖszben,
LƎngoIƠ Idő
250
hogy ponlosan azzaI egy időben, hogy eItűnl maga a
vƚrus, az Ʃzem Iabor|ƎbƠI IƎba kƖIl az egyelIen minlƎ-
nak a kalaIizƎlorbƠI. Ihhez is van vaIami kƣzƩk`
÷ Nincs ÷ feIeIle Karom. ÷ Nem ludlunk semmifƖIe
kalaIizƎlorrƠI. ßƎrki bƖreIl is feI minkel, bizonyƎra va-
Iaki mƎsl is megbƚzoll, hogy Iop|a eI azl.
÷ Iz azl |eIenli, hogy bƎrki ƎII|on is a hƎllƖrben, van
mosl egy |Ơ nagy adag haIƎIos vegyi fegyvere ÷ lelle
hozzƎ ßoom.
÷ MiƖrl mondla eI nekƩnk mindezl` ÷ forduIl Karom
KiIarƠhoz.
KiIaro nagy Ievegől vell, Ɩs Ƨgy lűnl, a gondoIalail
rendezi ƣssze, vƖgƩI ƚgy szƠIl: ÷ Azl hiszem, kƖl okbƠI.
IIőszƣr is, merl vaIaki a CrossnƎI azl akarla, hogy ma-
guk eIvigyƖk azokal a larlƎIyokal. A nyomozƎs arra
menl ki, hogy bűnbakol laIƎI|anak, nem pedig arra,
hogy feIderƚlsƖk az eselel.
÷ Nos nem gondoI|a, hogy ez csak a szokƎsos, cƖges
eI|ƎrƎs` ÷ kƖrdezle Karom gƧnyosan.
÷ Nem ÷ rƎzla a fe|Ɩl KiIaro ÷, ez lƣbb annƎI. Az ada-
lokban, meIyekel sikerƩIl kiszednem a cƖg rendszerƖ-
bőI, ulaIƎsokal laIƎIlam, hogy a Cross kƚsƖrIelezni kez-
dell embereken, de csak Ɩs kizƎrƠIag ill ßoslon kƣr-
nyƖkƖn. A birlokukban van mƎr az eIIenszer, de errőI
Slephen Kenson
>A=0,
egy szƠl sem szƠIlak, Ɩs arrƠI sem, hogy vaIƠ|Ǝban
mennyire veszƖIyes ez a szer. A halƠsƎgok semmil
nem ludnak az Ʃgy komoIysƎgƎrƠI. Ƈgy IƎlszik, minl-
ha arra szƎmƚlanƎnak, hogy a IandorƎl be fog|Ǝk velni
ill heIyben, Ɩs ők feIkƖszƩIlek rƎ.
÷ Ŷs mƎsodszor` ÷ ƖrdekIődƣll Karom.
÷ MƎsodszor pedig azƖrl, merl nem ludlam senki
mƎshoz forduIni, akik hinnƖnek nekem. RƎadƎsuI
ƣnƣkel a cƖg sem lud|a oIyan kƣnnyen eIhaIIgallalni.
÷ Irancokal! ÷ lƣrl ki KaIapƎcs. ÷ Ůlver minkel!
÷ De miƖrl` ÷ kƖrdezle VaI. ÷ MiƖrl keveredne beIe a
Cross egy iIyen Ʃgybe. Ha kiderƩI, hogy engedlƖk eI-
Iopni az egyik kƚsƖrIeli anyagukal, az csak Ǝrlhal a
preszlƚzsƩknek.
÷ Nem feIlƖlIenƩI ÷ bƠIogaloll ßoom, minl aki mƎr
mindenl Ɩrl. ÷ GondoId csak vƖgig. A Cross kƖl Iegyel
Ʃl egy csapƎsra azzaI, hogy engedi eIszabaduIni a
Iandora vƚrusl. Igy: leszleIhelik a szerl vaIƠsƎgos
heIyzelben. Ha Ƨgy műkƣdik, ahogyan azl gondoI|Ǝk,
annyi kalonai megrendeIƖsl fognak kapni, hogy nem
győzik ma|d leI|esƚleni. Akkora Iesz a keresIel, hogy az
Ǝra az Ɩgbe szƣkik. A mƎsik pedig, hogy gondoI| beIe,
ki szerezle meg a szerződƖsl, hogy fennlarlsa a rendel
ßoslonban.
LƎngoIƠ Idő
252
÷ Knighl Irranl ÷ mondla Karom.
÷ źgy van. Ha vaIakinek sikerƩI egy iIyen nagysza-
bƎsƧ bioIƠgiai lƎmadƎsl vƖghezvinnie a vƎrosban, a
Cross u||aI fog mulogalni a Knighl Irranlra, hogy ők
be|eIenlellƖk a rabIƎsl, de a rendfennlarlƠk egyelIen
IƖpƖsl sem lellek az Ʃgyben. Inkompelensnek fog|Ǝk
feIlƩnlelni őkel a nyiIvƎnossƎg eIőll. A Knighl Irranl
pedig az Ares Macrolech luIa|donƎban van, ameIy a
Cross Iegnagyobb rivƎIisa. Ha ßoslon vƎrosa vissza-
von|a a veIƩk kƣlƣll szerződƖsl, azzaI az Ares |eIenIƖle
veszƖIybe kerƩIne az egƖsz Nev IngIand-i kƣrzelben.
÷ Szabadon hagyva egy nagy Iyukal, hogy vaIaki oll
befƖrkőzzƣn ÷ vonla Ie a kƣvelkezlelƖsl KaIapƎcs. ÷ A
francba!
÷ Abban pedig bizlos Iehelsz, hogy a vƖgƖn a Cross
rƎnk fog mulogalni a nagy, gonosz ƎrnyvadƎszokra,
vagy mond|am inkƎbb, hogy lerrorislƎkra`
÷ Sosem esik, csak csƣpƣg, mi` Ƈgy lűnik, meg keII
laIƎInunk azl a vƚrusl! ÷ nƖzell kƣrbe a lƣbbieken Karom.
A ßoom aszlaIa feIőI Ɩrkező csipogƎs fƖIbeszakƚlolla
a lovƎbbi beszƖIgelƖsl.
÷ ƀ, a fene egye meg! ÷ morogla ßoom. ÷ Van mƖg
egy kis gondunk. LƎlhalƠIag Mr. KiIarƠnak van
nƖhƎny barƎl|a.
Slephen Kenson
>A?0,
÷ Micsoda` ÷ ugroll feI Karom a heIyƖrőI, Ɩs sielve
az aszlaIhoz IƖpell. A kƖpernyőn mƖg mindig a Ienli
lƣmeg voIl IƎlhalƠ, Ɩs a sok |eIIegleIen arc kƣzƣll Ka-
rom azonnaI Ɩszrevell egy mƎsik ismerős aIakol.
÷ KirƎIy.
÷ Mi lƣrlƖnl` ÷ kƖrdezle i|edlen KiIaro.
Karom hidegen vƖgigmƖrle, mieIőll feIeIl voIna.
÷ A haverod az, GabrieI. Minden bizonnyaI kƣvelell
idƎig, Ɩs gyanƚlom, hogy nem egyedƩI |ƣll.
LƎngoIƠ Idő
254
22.
÷ OkƖ, emberek ÷ hƧzla ki magƎl Karom ÷, azl hi-
szem, ide|e lƎvoznunk.
÷ A hƎlsƠ a|lƠ feIƖ! ÷ ƎIIl feI ßoom, Ɩs Ienyomoll nƖ-
hƎny gombol, ezzeI mindenl kikapcsoIl. KaIapƎcs mƖg
velell egy piIIanlƎsl a kƖpernyőre, ma|d VaIkűrreI
egyƩll az a|lƠhoz IƖpell.
÷ VeIem mi Iesz` ÷ kƖrdezle rƖmƩIlen KiIaro.
Karom megragadla a kar|Ǝl, Ɩs laIpra rƎnlolla.
÷ Te veIƩnk |ƣssz! ÷ mondla halƎrozollan. ÷ Marad|
kƣzeI, Ɩs csinƎId ponlosan azl, amil mondunk! ViIƎgos`
KiIaro idegesen bƠIogaloll, Ɩs szorosan magƎhoz
szorƚlolla a kiberdekkel larlaImazƠ lƎskƎ|Ǝl.
÷ Minden liszla ÷ mondla KaIapƎcs az a|lƠban ƎIIva.
÷ InduIƎs! ÷ adla ki az ulasƚlƎsl Karom.
KaIapƎcs kiIƣkle az a|lƠl, Ɩs fegyverreI a kƖzben eI-
induIl IefeIƖ a IƖpcsőn. Szorosan mƣgƣlle VaI menl,
ma|d KiIaro Ɩs Karom. A sorl ßoom zƎrla hƎluI. A lroII
eIővell egy nehƖzpiszloIyl, bƎr az gyerekesen aprƠnak
tűnl a kezƖben, de eIƖg lűzere|e voIl, hogy ƎlIyukasz-
szon egy molorbIokkol, hƎl mƖg egy ember meIIkasƎl!
÷ A kocsi` ÷ kƖrdezle menel kƣzben Karom VaIkűrl.
÷ KƖszen vƎr odakinl.
Slephen Kenson
>AA0,
LenlrőI IƣvƖsek hang|Ǝl haIIollƎk, amil sikoIlozƎs, Ɩs
a megvaduIl lƣmeg rohanƠ IƖplei kƣvellek. Az egƖsz
kIub feIboIyduIl.
÷ Iƣnnek feIfeIƖ a IƖpcsőn ÷ haIIolla Karom az eImƖ-
|Ɩben Aracos hang|Ǝl.
÷ KƣzeIednek! ÷ kiƎIlolla Karom a lƣbbieknek.
÷ GyerƩnk!
MegszaporƎzlƎk a IƖpleikel, Ɩs a vƖszki|Ǝral feIƖ for-
duIlak. Ahogy IeƖrlek a IƖpcsőn, |obbrƠI a foIyosƠn hƎ-
rom fƖrfil piIIanlollak meg. Mind humƎn voIl. GabrieI
ƎIIl eIƣI. MindegyikƩknƖI fƖIaulomala piszloIy voIl.
HosszƧ, |eIzƖs nƖIkƩIi pƎncƖIkabƎlol viseIlek, Ɩs sƣlƖl
napszemƩvegel, ez azonban feIlehelően, cseppel sem
zavarla őkel a sƣlƖlben.
KaIapƎcs Ɩs Karom a faInak IapuIl, ahogy azok hƎr-
man egyszerre nyilollak lƩzel rƎ|uk. A goIyƠk sƩvƚlve
szƎguIdollak eI meIIellƩk. ßoom is megprƠbƎIl meg-
hƧzƠdni, de egy hƎrom mƖler magas lroIInak nem sok
fedezƖk akadl egy foIyosƠn. IeIemeIle a fegyverƖl, Ɩs
viszonozla a lƩzel. KaIapƎcs fƖI lƖrdre ereszkedell, Ɩs
szinlƖn Iőni kezdell. GabrieI Ɩs az emberei behƧzƠdlak
az egyik forduIƠba, ahogyan a lƣIlƖnyek ƣkƣInyi Iyu-
kakal szaggallak a faIban meIIellƩk.
LƎngoIƠ Idő
256
÷ Men|elek, mi feIlarl|uk ezekel! ÷ ƩvƣIlƣlle Karom,
mire VaIkűr eIrohanl meIIelle, Ǝl a Ienli lermen egye-
nesen a ki|Ǝral feIƖ.
Karom megragadla KiIaro vƎIIƎl Ɩs meglaszƚlolla.
÷ Men| veIe! ÷ parancsoIla, Ɩs KiIarƠnak esze ƎgƎban
sem voIl vilalkozni veIe.
÷ Gond van, főnƣk ÷ szƠIaIl meg Aracos vƎralIanuI.
÷ SzeIIemek is vannak veIƩk.
ƀ. naguszcrű ÷ gondoIla magƎban Karom.
÷ HƎnyan vannak`
÷ Kellen, Ɩs eIemenlƎIoknak lűnnek.
÷ II ludsz veIƩk bƎnni`
÷ TaIƎn az egyikkeI, de mindkellőveI egyszerre, nem
vaIƠszƚnű ÷ aggodaImaskodoll Aracos. ÷ IIƖg erősnek
tűnnek.
Karom IenyƧIl, Ɩs az ƣvƖbőI eIőhƧzla az arany mar-
koIalƧ lőrƖl. LƎgyan simuIl a kezƖbe a fegyver, Ɩs az
ƖrinlƖse nyomƎn a markoIalban IƖvő lűzopƎI haIvƎ-
nyan feIragyogoll. A penge feIkƖszƩIl az ƣsszecsapƎsra.
÷ VigyƎzzalok! ÷ kiƎIlolla. ÷ IIIensƖges szeIIemek
Ɩrkeznek.
Ahogy kimondla, ƩvƣIlő szƖI kerekedell a foIyosƠn,
kis hƚ|Ǝn Ielaszƚlva őkel a IƎbukrƠI. SƣlƖl emberaIak
formƎIƠdoll a meg|eIenő kƣdbőI, kƣrƣlle egy minialűr
Slephen Kenson
>A90,
lornƎdƠlƣIcsƖrreI. Igy lompƎn fƖnyIő szempƎr |eIenl
meg a gomoIygƠ fƩsl kƣzepƖn. Semmi |Ơl nem ƚgƖrő
lekinlelƖl Karomra szegezle. IzzeI egy időben szikra
Iobbanl a foIyosƠn, azlƎn egy ma|d kƖlmƖleres fƎkIyƎ-
vƎ robbanl. A kƣzepƖn egy gyƚkszerű IƖny formƎIƠ-
doll. Vƣrƣsen izzƠ, pikkeIyes leslƖl lűzaura ƣIeIle kƣr-
be. A farkƎl ide-oda IƠbƎIva kƣzeIedell a foIyosƠn.
HƩIIőszemƖl Karomra mereszlelle, mieIőll lƎmadƎsba
IendƩIl. Ŷrezle mindkƖl IƖny, hogy a mƎgus az egyel-
Ien, igazi eIIenfeIƩk.
÷ Aracos, liƖd a lűzeIemenlƎI! ÷ ulasƚlolla famiIiƎri-
sƎl, mikƣzben pengƖ|Ɩl vƖdekezően maga eIƖ larlolla.
ŶrzƖkeil az aszlrƎIviIƎgra hangoIla, hogy |obban feI
lud|on kƖszƩIni a szeIIemek lƎmadƎsƎra, Ɩs hogy mƎ-
gikus kƖpessƖgeil hasznƎIhassa eIIenƩk. Aracos farkas
formƎban velelle magƎl a kƣzeIedő lűzgyƚk feIƖ, Ɩs
hamarosan ƎlIƎlhalalIan kƩzdeIembe keveredlek.
AszlrƎIis formƎban Aracos immƧnis voIl az eIemenlƎI
IƎngoIƠ aurƎ|ƎvaI szemben, de Karom nem. Ől ugyan-
Ƨgy megperzseIlƖk voIna a IƎngok, ƚgy figyeImƖl in-
kƎbb a IƖgeIemenlƎIra ƣsszponlosƚlolla, aki KaIapƎcs
feIƖ IƖpell. Az ork nem lƣrődƣll veIe, hiszen Ƨgysem
ludoll vƖdekezni vagy Ǝrlani neki, ƚgy foIylalla a lƩzeIƖsl,
LƎngoIƠ Idő
258
sakkban larlva a hƎrom szerƎfol. A IƖny azonban egƖ-
szen kƣzeI Ɩrl, Ɩs Iecsapni kƖszƩIl.
÷ A francba! MƎr meginl` ÷ morogla KaIapƎcs, mi-
kƣzben a szeIIem IesƧ|loll rƎ. IzƧllaI az ork azonban
feIkƖszƩIl. HƎlraguruIl, ulal engedve Karomnak. A
mƎgus IesƧ|loll SƠIyomkarommaI. A varƎzslőr sisle-
regve vƎgƠdoll a sűrű kƣdbe. ßƎr az eIemenlƎInak
nem voIl sziIƎrd lesle, a lőr mƎgikus lƣIlƣllsƖge mƖgis
veszƖIyl |eIenlell szƎmƎra. Ahogy a penge beIevƎgoll,
a IƖny fƎ|daIomlƠI eIlorzuIl finlorraI Iibbenl odƖbb.
ƃsszeszedle ere|Ɩl, hogy ezƧllaI ő csap|on Ie az emberre.
ßoom fegyvere kƣzben foIyamalosan kƣple magƎbƠI
az ƠImol. A cƖges Ʃgynƣkƣk kƖpleIenek voIlak kidug-
ni a fe|Ʃkel a sarkon. VƎrlak. Az eIemenlƎI kƣzben rƎ-
velelle magƎl Karomra. ImberfeIelli fƩrgesƖggeI ƣIeIle
kƣrƩI kƣdszerű leslƖveI a mƎgusl, akinek lƩde|ƖbőI sƚ-
poIva szakadl ki a Ievegő, Ɩs kezdle meglƣIleni a fo|-
logalƠ gƎz. SzemƖl marla a fƩsl, Ɩs palakokban foIylak
a kƣnnyei, minlha csak lƣmegoszIalƠ grƎnƎlol doblak
voIna rƎ. Amennyire csak bƚrla, visszalarlolla a IƖIeg-
zelƖl. A lƩde|e vaIƠsƎggaI szƖlrobbanl az erőfeszƚlƖs-
tőI, a lorka ƣsszeszoruIl. Irősen megmarkoIla SƠIyom-
karmol, Ɩs vagdaIkozni kezdell maga kƣrƩI.
Slephen Kenson
>A;0,
Ikkor hirleIen vaIami beIemarl a szeIIembe, ellőI az
szerlefoszIoll, Ɩs vaIamiveI odƖbb prƠbƎIl Ƨ|ra leslel
ƣIleni. Karom nem ƎIIl meg, hogy kiderƚlse, mi okozla
a |Ơ szerencsƖl. Magasra emeIle a lőrl, Ɩs amiIyen erő-
sen csak ludla, a Iassan sűrűsƣdő eIemenlƎIba mƖ-
Iyeszlelle. MennydƣrgƖsszerű roba| remegell vƖgig a
foIyosƠn, ahogy a szeIIem energiƎi irƎnyƚlalIanuI szer-
lefoszIollak az aszlrƎIis Ɩs a fizikai viIƎgban egyarƎnl.
A IƖny eIpuszluIl.
Karom ekkor ismƖl GabrieI Ɩs csapala feIƖ forduIl.
IIővelle a lok|ƎbƠI a Iredalorl, Ɩs lƩzeIni kezdell a fo-
IyosƠn. A piszloIy minden IƣvƖsnƖI kemƖnyen vissza-
rƧgoll.
÷ Men|! ÷ prƠbƎIla lƧIkiabƎIni a IƎrmƎl. ÷ ßoom, induI|!
Kƣzben a szerƎfok prƠbƎIlƎk viszonozni a lƩzel. Az
egyik IƣvƖs a vƎIIƎn Ɩrle a mƎgusl, Ɩs visszapenderƚlel-
le a kƣzeIi sarok mƣgƖ. SzerencsƖ|Ɩre a pƎncƖIdzseki
feIfogla a laIƎIalol, de ƚgy is ma|dnem eIlƣrle a vƎIIƎl.
IƎ|daIomlƠI eIlorzuIl arccaI emeIle ismƖl IƣvƖsre a
fegyverƖl, Ǝm ekkor a foIyosƠn ƎIIva egy Ǝllelsző aIa-
kol piIIanloll meg, aki Ƨgy IƎlszoll, Ʃgyel sem vel a
tűzpƎrba|ra. Karom szeme eIkerekedell a feIismerƖslőI.
÷ Iase! ÷ kiƎIlolla.
LƎngoIƠ Idő
260
÷ Karom! ÷ mondla Iason VaIe szeIIeme. ÷ VisszalƖr-
nek, Karom.
÷ Kicsoda Iase` Kik lƖrnek vissza`
÷ A haIollak. A haIollak visszalƖrnek.
A kƖp Iassan haIvƎnyodni kezdell, Karom pedig
kƖlsƖgbeesellen kiƎIloll ulƎna: ÷ Iase! Iase vƎr| mƖg! ÷
De mƎr kƖső voIl. A szeIIem eIlűnl.
ßoom egyelIen szƣkkenƖsseI akarl Ǝlvelődni a foIyo-
sƠn, de GabrieI gyorsabb voIl. A beƩIlelell refIexnƣve-
lőknek kƣszƣnhelően mƖg arra is voIl ide|e, hogy cƖ-
Iozzon, bƎr egy ekkora cƖIponlol nehƖz Iell voIna eIlƖ-
veszleni. Ŷpp mieIőll a lroII ƎlƖrl voIna a foIyosƠ lƧI-
oIdaIƎra, a szerƎf piszloIya feIugaloll, Ɩs sƧIyos ƠImol
lƣmƣll a lroII leslƖbe. ßoom fƖI lƖrdre rogyoll. Karom
nyƧIl, hogy segƚlsen, de az a fe|Ɩl rƎzla.
÷ IƠI vagyok ÷ szuszogla, mikƣzben laIpra ƎIIl. ÷ Ki-
bƚrom.
Karom IƎlla, hogy a melahumƎn viIƎgos pƠIƠ|Ǝn
egyre nagyobb vƖrfoIl |eIenik meg. Gyorsan ki keIIell
|ulniuk, de az egyelIen ki|Ǝralol eIƎIIla a lűzeIemenlƎI.
Aracos aszlrƎI formƎban viaskodoll a hƩIIőveI.
UgyanoIyan erősnek bizonyuIlak, de Aracosnak meg-
voIl az az eIőnye, hogy inleIIigensebb Ɩs lapaszlaIlabb
voIl. Az eIemenlƎIok nƖmeIyike rendeIkezell ludallaI,
Slephen Kenson
>8=0,
de a lűzIƖnyek Iegnagyobb hibƎ|a, hogy a szenvedƖ-
IyƩk rab|ai voIlak.
Aracos sikeresen eIkerƩIl egy csapƎsl, ma|d eIőreve-
tődƣll, megragadla a gyƚk leslƖl, Ɩs egyƩll guruIlak be
a lƎnclƖr szƖIƖhez. ßƎr Aracosnak nem Ǝrlhallak a IƎn-
gok, a heIyisƖgrőI ez nem voIl eImondhalƠ. A hősƖg
feIforrƠsƚlolla a padIƠl, az aura pedig IƎngra Iobban-
lolla az egyik szƖken heverő kabƎlol. Sűrű fƩsl szƎIIl
fƣI a fƖIig műanyag ruhadarabbƠI, egƖszen az ƖrzƖke-
lőkig. A lűz|eIző hangos csengelƖsseI |eIezle a veszƖIyl,
az aulomalikus oIlƠberendezƖs pedig bekapcsoIl. A
mennyezelrőI spricceIve lƣrl eIő lƣbb heIyen a nagy-
nyomƎsƧ vƚzfƩggƣny. Az eIemenlƎI lesle sisleregve
forraIla gőzzƖ a sűrűn zƎporozƠ cseppekel. A szeIIem
i|edlen hagyla eI a romIƎsl hozƠ fizikai sƚkol, Ɩs visz-
szamenekƩIl az aszlrƎIis viIƎgba.
÷ Izl a |ƎlƖkol kellen |Ǝlsszuk ÷ morogla Karom.
Igyik kezƖl eIőre larlolla, hogy lenyerƖben egy kevƖs
vƚz gyűI|ƣn ƣssze. Szavakal mormoIl Ɩs ƖrzƖkeiveI az
aszlrƎIsƚk feIƖ forduIl. MenlƎIis parancsa huIIƎmozva
Ɩrle eI a kƚvƎnl cƖIl, vaIahoI a lƎvoIban. VoIl nƖhƎny
szeIIem, meIyek re|lőzkƣdve vƎrlƎk az ulasƚlƎsail. A
hƚvƎsra feIeIve a padIƠn ƣsszegyűIl lƠcsƎbƠI egy kƚgyƠ
ƣIlƣll aIakol. Tesle szƚnliszla vƚzbőI szƩIelell. Karom a
LƎngoIƠ Idő
262
szerƎfok feIƖ mulaloll Ɩs hangosan kiadla a parancsol:
÷ TƎmad|! ÷ mondla, mire a kƚgyƠ megremegell, Ɩs va-
duI a |eIzell irƎnyba velelle magƎl. Karom riadl kiƎI-
lƎsl haIIoll a lƎmadƠ Ʃgynƣkƣk feIőI, KaIapƎcs pedig
beszƩnlelle a lƩzeIƖsl. Az Ʃres lƎr koppanva huIIl a
fƣIdre, ma|d egy mƎsik csusszanl a heIyƖre, ameIyel az
ƣvƖbőI vell eIő.
÷ Men|Ʃnk! ÷ szƠIl a lƣbbieknek, Ɩs fulva induIlak a
ki|Ǝrali a|lƠ feIƖ.
÷ A lűzeIemenlƎI visszaforduIl, hogy segƚlsen az
ƣIlƣnykƖknek ÷ kƣzƣIle Aracos.
÷ IƠ. Ionlosan erre szƎmƚlollam.
KicsaplƎk az a|lƠl, Ɩs a sikƎloron kereszlƩI a furgon
feIƖ rohanlak. VaI mƎr beindƚlolla a molorl, Ɩs csak rƎ-
|uk vƎrlak. A hƎlsƠ a|lƠ nyilva voIl. KiIaro remegell az
egyik ƩIƖsen, dekk|Ɩl mƖg mindig magƎhoz szorƚlolla.
KaIapƎcs eIőre ugroll be, ßoom Ɩs Karom pedig be-
mƎszlak hƎlra. A lroII IeƩIl, Ɩs hƎlƎl a faInak velve szu-
szogoll.
÷ InduIhalsz! ÷ kiƎIlolla Karom, mikƣzben hangos
dƣndƩIƖsseI behƧzla az a|lƠl. VaI beIelaposoll a gƎzba,
a kocsi pedig mƖreleil meghazudloIƠ fƩrgesƖggeI meg-
IƠduIl. CsikorgƠ kerekekkeI forduIlak ki a főulcƎra.
ŐrƩIl lempƠban kerƩIgellƖk a kisebb kocsikal az Ƨlon.
Slephen Kenson
>8?0,
Karomnak egyszer csak |eIzell a leIefon|a.
÷ A francba! ÷ vicsorgoll, Ɩs menlƎIisan |eIzell a kƖ-
szƩIƖknek, hogy kapcsoI|on ki. IeIenIeg nem engedhel-
le meg, hogy bƎrmi eIlereI|e a figyeImƖl. LenƖzell
ßoomra, aki fogail ƣsszeszorƚlva lűrle a fƎ|daImal. Ke-
zƖl az oIdaIƎhoz szorƚlolla. A pƠIƠn a foIlol eIlakarla,
de az u||ain vƖrnyomok IƎlszollak. Karom meIIƖ|e lƖr-
deIl, Ɩs megragadla a lroII kezƖl, hogy eIhƧzza a sebrőI.
÷ Ingedd, hogy megnƖzzem! ÷ szƠIl neki. ßoom vƖg-
re Ievelle a lenyerƖl a sƖrƩIƖsrőI. Karom szƖllƖple a pƠ-
IƠl. IƠI IƎlszoll egy liszla bemeneli Ɩs kimeneli nyƚIƎs
is. MegkƣnnyebbƩIl, hogy IegaIƎbb a goIyƠ nem akadl
eI sehoI. A kezƖl erősen nekinyomla a sebnek, mire
ßoom fogcsikorgalva feInyƣgƣll fƎ|daImƎban.
Karom behunyla a szemƖl, Ɩs igyekezell kizƎrni
minden za|l az eImƖ|ƖbőI: a furgon molor|Ǝnak dƩbƣr-
gƖsƖl, a lƣbbi aulƠ dudƎ|Ǝl, ahogy VaIkűr eszeveszel-
len kerƩIgeli őkel az esli forgaIomban, Ɩs KiIaro riadl
szuszogƎsƎl. Ŷrezle, ahogy feIforrƠsodik a lenyere,
mikƣzben mƎgikus energiƎk ƎramIanak a lroII leslƖbe,
megerősƚlve ßoom szervezelƖl a gyƠgyuIƎshoz. Miu-
lƎn Ievelle a kezƖl, csak egy vƖres foIl voIl a heIyƖn, a
IƣvƖseknek nyoma sem maradl. Se egy kis eIszƚnező-
dƖs, se egy heg.
LƎngoIƠ Idő
264
÷ SzƖp munka ÷ vigyorgoll a lroII eIismerően, mi-
kƣzben a sƖrƩIƖs nyomƎl vizsgƎIgalla. ÷ De a pƠIƠm
eIszakƚlollad.
÷ MƖg nem vƖgezlƩnk ÷ szƠIl hƎlra VaI a vezelő-
ƩIƖsbőI. ÷ Ƈ|abb lƎrsasƎgol kaplunk. KƖl MCT robol
van a nyomunkban.
÷ A fene! ÷ ugroll feI Karom, Ɩs megkapaszkodoll a
vezelőƩIƖsben. ÷ Van vaIami IƖgeIhƎrƚlƠ fegyver a
kocsiban`
÷ Ia ÷ bƠIinloll VaI. ÷ Te!
÷ IllőI fƖIlem ÷ ƩIl vissza a heIyƖre Karom. KinyƧ|-
lƠzoll az aszlrƎIsƚkra, Ɩs megkeresle a lƣbbi szeIIemel.
Aminl rƎ|uk akadl, eIIenlmondƎsl nem lűrően adla ki
az ulasƚlƎsl nekik: ÷ Gyerlek! Gyerlek hozzƎm!
÷ Igen, gazdƎm` ÷ |ƣll hamarosan a szenvleIen vƎ-
Iasz. Ikkor Karom eIhagyla az anyagi leslƖl, Ɩs ƎlIƖpell
maga is a mƎsik viIƎgba. ŮlIebegell a szƎguIdƠ furgon
lele|Ɩn, Ɩs oll kƖl szeIIemel laIƎIl. Ŷpp oIyanok voIlak,
minl amiIyel a cƖgesek hozlak magukkaI: egy lűz- Ɩs
egy IƖgeIemenlƎI. KinyƧ|lolla ƖrzƖkeil az AvaIon feIƖ,
de sehoI sem akadl rƎ a vƚzeIemenlƎIra. Ƈgy IƎlszik,
eIpuszluIl a kƩzdeIem sorƎn, de magƎvaI ville eIIenfe-
IƖl is. Iz eIfogadhalƠ ƎIdozal voIl Karom szƎmƎra. źgy
mƖg hƎrom szeIIem ƎIIl a szoIgƎIalƎban. Szerelle voIna,
Slephen Kenson
>8A0,
ha van ide|e megidƖzni egy mƎsik vƚzeIemenlƎIl, de az
lƧI sokƎig larloll voIna, Ɩs |eIenIeg mƎs doIgok kƣlƣl-
lƖk Ie a figyeImƖl.
A szeIIemek Karom meIIell aszlrƎIis fomƎ|ukban vƎ-
rakozlak. Az egyik egy kavargƠ kƣd voIl, a beIse|Ɩben
egy aprƠ nő, szƎrnyakkaI a hƎlƎn. A mƎsik egy magas
tűzoszIop aIak|Ǝl velle feI. Karom IƎlla a kƖl robolol is,
ameIyekrőI VaI beszƖIl. Nagy|ƎbƠI egy mƖler hosszƧ
Iehelell mindkellő. Hengeres leslƩkel vaslag pƎncƖI-
Iemezek borƚlollƎk, Ɩs egy-egy heIikopler rolor larlolla
őkel a Ievegőben. KƖl oIdaIl rƣvid szƎrnyak segƚlellƖk
a gyors manőverezƖsl, eIƣI pedig egy nagymƖrelű ro-
varszerű IencsƖn Ǝl figyeIlƖk a cƖIl. A lƣrzs aI|Ǝn egy
forgƠcsƣvű gƖppuska meredl eIőre, s az rƎnƖzƖsre is
piIIanalok aIall aprƠ darabokra szaggalnƎ VaIkűr |Ǝr-
művƖl.
Karom vicsorogva prƖseIle a szavakal: ÷ Nem hi-
szem. ÷ azzaI a kƖl szeIIem feIƖ forduIl. ÷ Azokal a
robolokal ÷ mulaloll a gƖpek feIƖ. ÷ MaleriaIizƎIƠd|a-
lok, Ɩs puszlƚlsƎlok eI őkel!
÷ Ahogy parancsoIod, gazdƎm ÷ mondlƎk az
eIemenlƎIok kƠrusban. RakƖlakƖnl szƎguIdollak a cƖI-
|uk feIƖ, Karom kissƖ Iemaradva kƣvelle őkel. Ahogy
kƣzeIebb Ɩrlek, a kƖl szeIIem anyagiasuIl, Ɩs rƎvelelle
LƎngoIƠ Idő
266
magƎl a fƖmszerkezelekre. A lűzIƖny halaImas lűzgo-
IyƠkƖnl vƎgƠdoll az egyiknek. A drƠnl egƖszen eIborƚ-
lolla. ßƎr a lesle eIIenƎIIl a hőnek, ezek nem egyszerű
IƎngok voIlak. MiIIimƖlerrőI miIIimƖlerre lapogallƎk ki
a robol gyenge ponl|Ǝl, Ɩs oll ƖgellƖk a Iegerősebben,
ahoI nem voIl keIIő vƖdeIme.
Az MCT magasabbra emeIkedell, pƣrgƣll-forgoll,
hogy IerƎzza magƎrƠI a lƎmadƠ|Ǝl, de remƖnyleIen
kƩzdeIem voIl. Karom haIIolla, ahogy a feIhevƩIl Ie-
mezek megha|oInak, ma|d az eIemenlƎI ulal laIƎIl a
gƖp lƣIlƖnyrekeszƖhez. A IƣvedƖkek bombakƖnl rob-
banlak feI egyszerre. A drƠn darab|ai szƖlrepƩIve be-
lƣrlƖk a kƣrnyező abIakokal, a lesl pedig fekele fƩslƣl
okƎdva magƎbƠI nekicsapƠdoll egy parkoIƠ aulƠnak,
beszakƚlva a lele|Ɩl.
A IƖgeIemenlƎI forgƠszƖIkƖnl |eIenl meg a mƎsodik
robol eIőll. A ha|lƠművek feIpƣrƣglek, Ɩs maximƎIis
forduIalszƎmon prƠbƎIlak eIIenƎIIni a forgalagnak.
Igy piIIanalra a gƖp megbiIIenl, IelƖrl a pƎIyƎ|ƎrƠI, Ɩs
nekivƎgƠdoll az egyik kƣzeIi ƖpƩIel sarkƎnak. A be-
csapƠdƎs ere|ƖlőI lƖgIa- Ɩs belondarabok huIIlak a |Ǝr-
dƎra. A gyaIogosok sikoIlva ugrollak fƖIre az ƧlbƠI.
A drƠn igyekezell korrigƎIni a rƣppƎIyƎl, de a
rolorIapƎlok megsƖrƩIlek, Ɩs nem voIlak kƖpesek a
Slephen Kenson
>890,
magasban larlani a nehƖz fƖmvƎzal. TehelelIenƩI esell
a |ƎrdƎra, Ɩs szikrƎkal hƎnyva csƧszoll neki egy viI-
IanyoszIopnak.
÷ SzƖp munka ÷ Ʃzenle gondoIalban a szeIIemeknek.
÷ Kƣvesselek!
VisszalƖrlek a kƣzben normƎI lempƠra IassƚlƠ fur-
gonhoz. Karom IeƩIl a leslƖbe Ɩs hagyla, hogy a fizikai
ƖrzƖkei ƎIlaI kƣzvelƚlell kƖpek Ƨ|bƠI megrohan|Ǝk. Sű-
rűn pisIogva lƖrl magƎhoz.
÷ LƎlvƎnyos mƠka voIl ÷ vigyorgoll KaIapƎcs az eIső
ƩIƖsen. KiIaro IƎlhalƠan liszleIelleI|es fƖIeIemmeI nƖ-
zell Karomra. VaIƠszƚnűIeg mƖg sosem IƎloll mƎgusl
harc kƣzben, amikor minden ere|Ɩl rƎszabadƚl|a az eI-
IensƖgeire, minl ahogyan azl ma esle Karom lelle. An-
nak eIIenƖre, hogy sokan ha|Iamosak voIlak lƧIbecsƩI-
ni a varƎzshasznƎIƠk kƖpessƖgeil, a IeIƖbredellek rƖ-
miszlő hƚrnevƖl azƖrl Ieglƣbben ki is ƖrdemeIlƖk.
÷ Nos haver, Ƨgy IƎlom, a főnƣkeid szerinl le Ɩpp
annyira feIƎIdozhalƠ vagy, minl bƎrmeIyikőnk. Ɖdvƣ-
zƣIIek az Ǝrnyak kƣzƣll ÷ veregelle meg az i|edl fƖrfi
vƎIIƎl.
ßoom kƣzeIebb ha|oIl, hogy mindenki haII|a a hang-
|Ǝl kiabƎIƎs nƖIkƩI is.
LƎngoIƠ Idő
268
÷ Ƈgy haIIollam, Iase nevƖl mondlad odabenl. LƎl-
lad meginl, igaz`
÷ Igen ÷ mondla szƖgyenkezve. ÷ Sa|nƎIom, hogy.
÷ IeIe|lsd eI! ÷ Iegyinlell a lroII. Gyorsan vƖgigfullal-
la az u||ail mƖg egyszer a nƖhai seben. Ha GabrieI Iƣ-
vƖse csak nƖhƎny cenliveI feI|ebb megy, a lƩde|Ɩl Ɩri a
goIyƠ. Akkor pedig a doIgok sokkaI rondƎbban aIakuI-
lak voIna.
÷ Igyikőlƣk sem IƎlla ra|lam kƚvƩI` ÷ kƖrdezle, a
lƣbbiek pedig nƖmƎn a fe|Ʃkel rƎzlƎk. Ikkor egy
aranyszƎrnyƧ sƠIyom |eIenl meg, ma|d IeszƎIIl ßoom
Ɩs Karom kƣzƖ.
÷ Ŷn IƎllam ÷ visszhangzoll Aracos gondoIali hang|a
mindenki koponyƎ|Ǝban. ÷ VaIaki vagy vaIami oll voIl.
Karom megkƣnnyebbƩIl, hogy hƎIa az Ɩgnek, laIƎn
mƖg nem őrƩIl meg leI|esen. ßƎr a heIyzel ƚgy is eIƖg
zavaros voIl. Vagy laIƎn mƖg inkƎbb.
÷ Van vaIami ƣlIeled, mi Iehelell` ÷ kƖrdezle a fami-
IiƎrisl.
Aracos, madƎrhoz egyƎIlaIƎn nem iIIőn, megvonla a
vƎIIƎl, ma|d hozzƎlelle: ÷ Nem igazƎn. MƖg sosem IƎl-
lam ehhez hasonIƠl. ßƎr, ami azl iIIeli, Ɩn az igazi
Iasonl sem ismerlem.
÷ Mondoll vaIamil` ÷ kƖrdezle VaI vezelƖs kƣzben.
Slephen Kenson
>8;0,
÷ Azl mondla, hogy a haIollak visszalƖrnek.
VaI enyhƖn ƣsszerƎzkƠdoll, Ɩs a meIIelle ƩIő KaIa-
pƎcsra nƖzell. Az ork vƎIIal vonl, Ɩs hƎlraforduIl.
÷ Iz meg mi a francol |eIenlhel` ÷ kƖrdezle.
÷ IogaImam sincs ÷ csƠvƎIla a fe|Ɩl Karom ÷, de van
egy oIyan ƖrzƖsem haver, hogy nemsokƎra meglud|uk.
LƎngoIƠ Idő
270
23.
|sicncn! Hcgu |cnciicn i|ucn i!iƠia! ÷ korhoIla magƎl
gondoIalban HƖzag, miulƎn Karom eImenl. HomIokƎl
az a|lƠnak nyomla, Ɩs csak pihegell. Azon rƎgƠdoll,
hogyan műveIhelell ennyire nagy hƩIyesƖgel. Vissza-
menl a szobƎba, Ɩs Iedobla magƎl a kanapƖra. Igy ide-
ig csak fekƩdl, ma|d a zsebƖbőI eIővelle az IanlƠI ka-
poll gyűrűl.
÷ HƎzassƎg ÷ ƚzIeIgelle a szƠl fƖIhangosan, ma|d eI-
gondoIkodoll.
VaIƠban kƖpes voIl megcsƠkoIni Ɩs szereImel vaIIani
egy fƖrfinak, aki nyiIvƎnvaIƠan nem ƖrdekIődik irƎnla`
HƎl lƖnyIeg ennyire oda Ienne KaromƖrl, vagy ez is
csak egy Ƨ|abb ƩrƩgy, hogy az idől hƧzza, mieIőll vƎ-
Iaszl adna Iannek` Mikƣzben ezen rƎgƠdoll, a gyűrűl
az u||Ǝra hƧzla, Ɩs Ƨgy forgalla maga eIőll, hogy a fƖny
megcsiIIan|on ra|la. Gyƣnyƣrű Ɩkszer voIl, meg keII
hagyni.
Ian O'DonneI. ßƎrmennyire is odavoIl KaromƖrl,
mƖg vagy egy lucalnyi Ɩrv szƠIl ameIIell, hogy ne
IanneI akar|a ƣsszekƣlni az ƖIelƖl. Ha mƎs nem, hƎl az
bizlosan eIIene szƠIl, hogy egy nemzelkƣziIeg kƣrƣzƣll
lerrorisla.
Slephen Kenson
>9=0,
Tc pc!ig cgu kƣrƣzƣii |űnƣző tagu! ÷ emIƖkezlelle ma-
gƎl ÷ Ůrnuta!Ǝsz. Sok lekinlelben a halƠsƎgok Ɩppen
annyira veszƖIyesnek ƚlƖIlƖk, minl Ianl. Ha nem |ob-
ban! A fƖrfi IegaIƎbb nem a megavƎIIaIalok Ʃgyeibe
rondƚloll beIe. Az ő cƖI|ai poIilikai |eIIegűek voIlak.
OIyanok, amikben hill.
HƖzag nagyol sƠha|loll. Ő hill egyƎIlaIƎn vaIami-
ben` MƖg ebben sem voIl bizlos. Tƣbbnyire bƩszke
voIl rƎ, hogy az egyik Ieg|obb dekƎskƖnl larl|Ǝk szƎ-
mon az Ǝrnyak kƣzl. ImƎdla a kihƚvƎsl, amil az |eIen-
lell, hogy besurranl a muIlik rendszereibe, Ɩs megmu-
lalhalla az arrogƎns programozƠiknak, hogy egy bos-
loni ulcagyerek simƎn ki|Ǝlssza őkel. IzenkƚvƩI szerel-
le azl a ba|lƎrsiassƎgol, ameIy a csapalukban megvoIl.
KƩIƣnƣsen azƠla Iell fonlos ez szƎmƎra, hogy Karom is
kƣzƖ|Ʃk larlozoll.
Karcn! |sicncn. niƖri kc|| nckcn nin!ig az c|Ɩrncici|cn
pasik|a |c|czƧgncn? IIőszƣr oll voIl Ian, aki oIyan meg-
szƎIIollan kƩzdƣll a szenl ƩgyƖrl, hogy kƣzben mƖg
őrƠIa is megfeIedkezell. AzulƎn ill van mosl Karom,
aki szinlƖn IehelelIen esel, bƎr egƖszen mƎs okok mi-
all. Mosl pedig Ian visszalƖrl, Ɩs ől akarla, egyes-
egyedƩI ől. Azl mondla, boIond voIl, hogy eIengedle,
de mƎr megbƎnla, Ɩs semmi mƎsl nem akar, csak hogy
LƎngoIƠ Idő
272
egyƩll Iegyenek meginl. HƖzag IeIkƖnek egy rƖsze sze-
relle voIna, ha ez vaIƠban ƚgy van. RemƖIle, ez az ƖrzƖ-
se nem csak amiall van, merl rƎlƣrl ugyanaz a szoron-
gƎs, minl az eIső vadƎszala aIkaImƎvaI. Akkoriban le-
Iis-leIe voIl lűzzeI, kƖszen ƎIIl, hogy meghƠdƚlsa az
egƖsz viIƎgol. Akkor feIlűnl egy IendƩIeles hős fƖrfi,
aki egy szabad źrorszƎg iIIƧziƠ|Ǝl kergelle, Ɩs Ǝlragasz-
lolla rƎ is ezl a remƖnyleIen vƎgyƠdƎsl. Mosl ma|dnem
meginl magƎvaI ragadla ugyanez a hƖv, de akkor
meg|eIenl Karom. Mosl, hogy igazƎn sebezhelőnek IƎl-
la a fƖrfil, rƎ|ƣll, hogy amil Ian irƎnl Ɩrez, csak fakƠ
mƎsa annak, ahogyan Karomba szereImes. Annyira
boIdog voIl, hogy a fƖrfi hozzƎ forduIl a ba|ban, Ɩs
mosl Ɩn|Ɩnek egy kis darab|a meginl remƖnykedni
kezdell.
Irre mosl GaIIov is visszalƖrl. A szeIIem mindennƖI
|obban gyűIƣIle Karomol Ɩs mindenl, ami kapcsoIal-
ban voIl veIe. ßƎrmire kƖpes Ienne, csak hogy eIpusz-
lƚlsa a fƖrfil. Iz nem lƣrlƖnhel meg!
LehƧzla az IanloI kapoll gyűrűl, a kanapƖ meIIelli
aszlaIra lelle, ma|d eIővelle a kiberdekk|Ɩl, Ɩs a comb-
|Ǝra feklelle. A gƖp egyik csalIakozƠ|Ǝl a fƩIe mƣgƣlli
|ackbe dugla, a mƎsik vƖgƖl a faIi aI|zalba.
Slephen Kenson
>9?0,
|!cjc |cta!Ǝszni nƖni injcrnƎciƠi a nƎ|ƠzairƠ| ÷ gondoI-
la, Ɩs Ienyomla a START gombol. Hagyla, hogy a vir-
luƎIis vaIƠsƎg magƎba szippanlsa. HƎlrahagyla min-
den gond|Ǝl Ɩs kƖleIyƖl. A MƎlrixban egyike voIl a Ieg-
|obbaknak: magabizlos, hozzƎƖrlő, IegyőzhelelIen. A
MƎlrixban nem fƖIl. Ha GaIIov hagyoll maga ulƎn
bƎrmiIyen nyomol, ő rƎ fog bukkanni.
Nem sokkaI kƖsőbb kicsalIakozoll. KihƧzla az opli-
kai kƎbeIl. Nagyol sƠha|lva velle ludomƎsuI, hogy
nem sok mindenl laIƎIl. Mindƣssze egyelIen nyoma
voIl annak, hogy Karomnak igaza Iehel GaIIov vissza-
lƖrƖsƖveI kapcsoIalban. Knighl Irranl |Ǝrőrƣk egy leI-
|esen ƣsszeƖgell leslre bukkanlak az egyik bosloni si-
kƎlorban. MiveI azonosƚlani nem sikerƩIl, szokƎs sze-
rinl Iane Do nƖven kerƩIl a nyiIvƎnlarlƎsba. A kƩIƣnƣs
az eselben csak az voIl, hogy a |eIenlƖsben nem ludlak
magyarƎzalol adni arra, hogy mi okozla az ƖgƖsl. A
lƣrvƖnyszƖki mƎgus nem zƎrla ki, hogy varƎzsIal kƣ-
velkezmƖnye Iehelell. VaIƠszƚnűIeg az ulcai bandƎk
kƣzli hƎborƧ egy Ƨ|abb ƎIdozala Iehelell a nő, de egy
eselIeges kƠborszeIIem lƎmadƎsa is feImerƩIl.
Az eIszenesedell lesl lƣkƖIelesen GaIIov-ra vaIIoll.
A nƖvleIen ƎIdozal, az eIhagyaloll sikƎlor Ɩs a IƎngok
mind-mind arra ulaIlak, hogy a szeIIem gyiIkoIla meg
LƎngoIƠ Idő
274
a IƎnyl. A IegzavarƠbb az egƖszben az voIl, hogy az
esel mindƣssze nƖhƎny hƎzlƣmbnyire HƖzag IakƎsƎlƠI
lƣrlƖnl. Va|on GaIIov Ɩppen őrƎ vadƎszik` A szeIIem
egyszer mƎr feIhasznƎIla ől Karom eIIen. IogIyuI
e|lelle, Karom pedig kƖnyleIen voIl Iemondani a
IehelősƖgrőI, hogy eIpuszlƚlsa GaIIov-l. ƃsszerezzenl
a keIIemelIen emIƖkek halƎsƎra.
KinyƧIl, Ɩs a meIIelle IƖvő aszlaIrƠI eIvelle a
leIekomol. Karom szƎmƎl lƎrcsƎzla. A fƖrfi leIekom|a
kicsƣngƣll pƎrszor, ma|d egy keIIemes, szinlelikus
hang szƠIaIl meg: ÷ Sa|nƎI|uk, de a hƚvoll szƎm piIIa-
nalnyiIag nem eIƖrhelő, kƖr|Ʃk ismƖleI|e meg hƚvƎsƎl
kƖsőbb, vagy a sƚpszƠ ulƎn hagy|on Ʃzenelel.
HƖzag meghagyla Karomnak hogy aminl lud, men-
|en vissza hozzƎ.
IIcsodƎIkozoll, va|on miƖrl nyomla ki a fƖrfi a leIe-
fon|Ǝl. TaIƎn vaIami gond van` KizƎrl doIog, hiszen
Ɩppen azƖrl induIl eI, hogy ƣsszeszed|e a csapalol.
HƖzag Ƨgy dƣnlƣll, ulƎna megy az AvaIonba, Ɩs sa-
|Ǝl szemƖveI nƖz ulƎna, hogy rendben mennek-e a doI-
gok. Visszalelle a kiberdekkel a lƎskƎ|Ǝba Ɩs becipzƎrazla.
Ŷppen a kabƎl|Ǝl hƧzla feI, amikor kopoglak. Annyi-
ra megi|edl, hogy a szƚve nyomban vaduI kaIapƎIni
kezdell.
Slephen Kenson
>9A0,
jƖzuscn! TƖnu|cg ncg|c|cn!u|ian! ÷ gondoIla, azzaI
kiIesell a kƖmIeIőnyƚIƎson.
MegIepődƣll azon, akil az a|la|a eIőll IƎloll. MegIa-
pogalla az oIdaIƎl, hogy bizlos Iegyen benne a piszlo-
Iya a heIyƖn van ÷ persze csak a bizlonsƎg kedvƖƖrl ÷
Ɩs kinyilolla az a|lƠl.
A vƣrƣsha|Ƨ nő beviharzoll HƖzag meIIell, mieIőll
mƖg egy szƠl is szƠIhaloll voIna.
÷ Ian kƩIdƣll ide ÷ mondla ßridgel.
÷ Mi lƣrlƖnl` ÷ kƖrdezle HƖzag aggƠdva. ÷ Csak nem
lƣrlƖnl vaIami` IƠI van`
÷ Igen. Igyben van ÷ ekkor megpiIIanlolla az aszla-
Ion a |egygyűrűl. Ƈgy meredl rƎ, hogy HƖzag eIgon-
doIkodoll ra|la, va|on a IƎny fƖIlƖkeny-e. IIkƖpzeIhelő,
hogy nem ƣrƩI neki, hogy iIyen kƣzeI kerƩIl a Lovagok
vezƖrƖhez.
÷ Ő adla ezl neked` ÷ nem is annyira kƖrdƖs voIl.
IeIbosszanlolla ßridgel szemleIensƖge, Ɩs ami azl iI-
Ieli, aggaszlolla, hogy egyƎIlaIƎn miƖrl ƖrdekIi ez.
÷ Nem hiszem ÷ kezdle hidegen ÷, hogy ehhez ne-
ked bƎrmi.
ßridgel emberfeIelli gyorsasƎggaI eIőlle lermell, Ɩs
eIkapla a lorkƎl. KƣnnyűszerreI emeIle feI, Ɩs nyomla
neki a faInak. HƖzag a fegyverƖƖrl nyƧIl, de a mƎsik
LƎngoIƠ Idő
276
Ƨgy Ʃlƣlle ki a kezƖbőI, minlha egy |ƎlƖk Ienne. A pisz-
loIy hangosan koppanva huIIoll a fƣIdre.
÷ TƣkƖIeles ÷ sƠha|lolla rekedlen ßridgel. ÷ Lassan
minden a heIyƖre kerƩI. Ill voIl, igaz`
HƖzag fuIdokoIva vergődƣll a mƎsik acƖIos szorƚlƎ-
sƎban. Va|on hogyan Iehelell ennyire gyors Ɩs erős`
IeI Ienne lurbƠzva`
TehelelIensƖgƖben csak a fe|Ɩl rƎzla, Ɩs Ɩppen csak ki
ludla prƖseIni a fogai kƣzl a szavakal.
÷ Nem ÷ nyƣgle. ÷ Ian nem voIl ill.
÷ Nem is ő ÷ sziszegle ßridgel. ÷ Karom!
Ikkor HƖzag megIƎlla a IƎngoIƠ gyűIƣIelel azokban
a cseppel sem emberi szemekben. Irezle a IƎnybƠI
ƎradƠ forrƠsƎgol, minlha haIƎIos IƎz emƖszlenƖ a les-
lƖl, Ɩs vƎIaszl nyerl az erő Ɩs a sebessƖg.
÷ ƀ, le rohadƖk! ÷ sullogla. ÷ GaIIov.
÷ MiIyen kis okos. ÷ ßridgel arcƎn gonosz vigyor le-
rƩIl szƖl. ÷ Ill voIl, ugye` Az Ɩn drƎga leremlőm. Ŷr-
zem a |eIenIƖlƖl ÷ szagoIl a Ievegőbe ÷, a bűzƖl a lesle-
den. ÷ OIyan kƣzeI ha|oIl, hogy a forrƠ IeheIele meg-
csapla HƖzag arcƎl. ÷ GyűIƣIƣd ől, igaz` ÷ sullogla ƣn-
eIƖgƩIlen.
÷ DƣgƣI| meg! ÷ nyƣgle HƖzag.
Slephen Kenson
>990,
GaIIov marka mƖg |obban ƣsszeszoruIl a lorkƎn, mi-
re a IƎlƎsa Iassan homƎIyosuIni kezdell.
÷ Igen ÷ sƠha|lolla szinle a szeIIem. ÷ GyűIƣIƣd ől.
Azl hiszed, szereled, de kƣzben ludod, hogy sosem
fog|a viszonozni az ƖrzeImeidel Ƨgy, ahogy azl aka-
rod, ahogy arra annyira nagyon vƎgysz a IeIked mƖ-
IyƖn. Ŷs ez megmƖrgez beIƩIrőI, nem igaz` Micsoda
vƖkony kis halƎr szerelel Ɩs gyűIƣIel kƣzl. Ismerd be
÷ bƧgla a fƩIƖbe, szinle erolikusƎn. ÷ Az egyik feIed
gyűIƣIi ől, a mƎsiknak pedig bűnludala van emiall.
HƖzag oIyan kihƚvƠan nƖzell rƎ, amennyire csak a |e-
IenIegi remƖnyleIen heIyzelben kƖpes Iehelell.
÷ KƣzeI sem gyűIƣIƣm annyira, minl lƖged. ÷ prƠ-
bƎIl nyeIni, ma|d mƖg kinyƣgle. ÷ Te korcs!
÷ Ionlosan ezl akarlam haIIani ÷ mondla GaIIov
szƎrazon.
KƣzeI ha|oIl, Ɩs szƎ|on csƠkoIla a IƎnyl. ßridgel a|kai
oIyan forrƠn perzseIlek, minl egy vƣrƣsen izzƠ vasda-
rab. HƖzag sikoIlani akarl, de vaIami sűrű, szƎraz, fo|-
logalƠ gőz loIuIl a szƎ|Ǝba, beIƖfo|lva minden hangol.
IrƠbƎIl rƎngalƠzni, de GaIIov neki nyomla a leslƖl,
hogy mozduIni is kƖpleIen voIl. Ikkor ßridgel bőre Ɩs
ha|a fƩslƣIni kezdell, ma|d hirleIen IƎngra kapoll. HƖ-
zag ekkor eIIƣkle magƎlƠI a leslel. Amaz ƖIelleIenƩI a
LƎngoIƠ Idő
278
fƣIdre zuhanl, Ɩs Iassan a IƎngok marlaIƖkƎvƎ Iell. Mi-
kƣzben a lűz Ǝller|edl a szőnyegre Ɩs a fƩggƣnyƣkre,
HƖzag komƠlosan magƎhoz velle a kiberdekkel Ɩs a
fƣIdre huIIoll piszloIyl, ma|d az aszlaIhoz IƖpell, Ɩs
feIhƧzla az IanloI kapoll gyűrűl. IIismerően nƖzle,
hogyan csiIIog a gyƖmƎnl a Iassan mindenl eIborƚlƠ
IƎngok fƖnyƖben. Kinyilolla az a|lƠl, Ɩs mosoIyogva
visszanƖzell mƖg a szobƎra: azl mƎr leI|esen birlokƎba
velle a puszlƚlƠ lűz. A nyiloll a|lƠn Ǝl kifeIƖ gomoIygƠ
fƩsl bekapcsoIla a foIyosƠn a lűz|eIzőkel is.
÷ RemƖIem, Ian ƣrƩIni fogsz, hogy Ƨ|ra IƎlhalod a
|ƣvendőbeIi feIesƖged ÷ mondla GaIIov HƖzag hang-
|Ǝn. ÷ MƖg nagyon sok a leendőnk, Ɩs Ɩn igazƎn nem
szerelnƖk Iemaradni a finƎIƖrƠI.
A szeIIem kƖnyeImesen kisƖlƎIl az ƖpƩIelbőI, Ɩs ƖI-
vezelleI figyeIle kinlrőI, ahogyan a feIső szinl Iassan
IeƖg. Csak akkor induIl lovƎbb, amikor a lűzoIlƠk
megƖrkezlek, hogy szembeszƎII|anak a dƩhƣngő IƎn-
gokkaI.
VaIkűr a furgonnaI Karom IakƎsƎhoz ha|loll, hogy a
fƖrfi ƣsszeszedhessen nƖhƎny doIgol, amire szƩksƖgƩk
Iehel mƖg a kƖsőbbiekben. MiulƎn Aracos kƣrƩInƖzell,
Ɩs |eIzell, hogy minden rendben van, a mƎgus bero-
hanl, Ɩs ƣsszecsomagoIla a hoImi|ail. UlƎna HƖzag
Slephen Kenson
>9;0,
IakƎsƎhoz menlek, hogy a IƎnyl is magukkaI vigyƖk.
Ƈlkƣzben Karom IehaIIgalla az Ʃzenelel a leIekom|Ǝn:
÷ Karom. ßeIeƎslam magam a Knighl Irranl |eIenlƖse-
ibe, Ɩs laIƎIlam vaIamil. Igy Iane Do nevű nő ƣssze-
Ɩgell huIIƎ|Ǝra bukkanlak nƖhƎny saroknyira innen.
MƎgikus eredelű sƖrƩIƖsekel laIƎIlak a leslen, de az
Ʃgyel eIƖgleIen nyomok miall IezƎrlnak lekinlik. Hƚv|
vissza!
MenlƎIisan lƎrcsƎzla HƖzag szƎmƎl, Ɩs vƎrl. Kicsƣn-
gƣll nƖhƎnyszor, ma|d bekapcsoIl a rƣgzƚlő. Megszakƚ-
lolla a vonaIal anƖIkƩI, hogy bƎrmil is szƠIl voIna, hi-
szen mƎr a kƣzeIben |Ǝrlak addigra.
÷ Ƈrislen! ÷ dƣbbenl meg KaIapƎcs, ahogy beforduI-
lak az ulcƎba, ahoI HƖzag IakƎsa voIl. Az egƖsz ƖpƩIel
IƎngokban ƎIIl, kƣrƩIƣlle pedig lűzoIlƠaulƠkrƠI prƠbƎI-
lƎk oIlani. Lassan sikerƩIl megfƖkezniƩk a lƩzel, Ɩs
csak a kƖl feIső emeIel kƎrosodoll |eIenlősebben. IgƖsz
kis lƣmeg gyűIl ƣssze a |ƎrdƎn. IgyenruhƎs Knighl
Irranl |Ǝrőrƣk igyekezlek lƎvoI larlani a bƎmƖszkodƠ-
kal, hogy heIyel bizlosƚlsanak a lűzoIlƠknak. A Ieglƣb-
ben pizsamƎban Ɩs kabƎlban voIlak. Minden bizony-
nyaI az ƖpƩIelbőI evakuƎIlƎk őkel.
LƎngoIƠ Idő
280
GyƖr forgaIom voIl ƚgy kƖső esle, de mƖg ezl is csi-
gaIassƧsƎgƎra redukƎIla az emberlƣmeg Ɩs a kƣrben
ƎIIƠ aulƠk.
÷ Csak feIlűnƖs nƖIkƩI! ÷ inlelle VaIkűrl ƠvalossƎgra
Karom, ahogy eIhaIadlak a feIforduIƎs meIIell. ÷ Ha|ls
lovƎbb, minl mindenki, Ɩs nƖhƎny lƣmbbeI odƖbb ke-
ress egy parkoIƠheIyel. ßemegyek Ɩs kƣrƩInƖzek ÷ dőIl
hƎlra.
Karom fe|e eIőrebicsakIoll ƩIlƖben, ahogy aszlrƎIles-
le eIhagyla a fizikai Ɩn|Ɩl, AracosszaI szorosan a nyo-
mƎban.
KereszlƩIrepƩIlek az ƖpƩIel faIƎn Ɩs a lƣmIőkbőI su-
gƎrban ƣmIő vƚzfaIon. Ahogy HƖzag IakƎsƎhoz Ɩrlek,
Karom hirleIen meglorpanl a dƣbbenellőI. Az ƣsszes
faI megfekeledell. A bƧlorok eIszenesedell maradvƎ-
nyokkƎ Ɩglek. MindenƩll vƚzzeI keveredell hamu borƚ-
lolla a padIƠl. Ami azonban a Iegfonlosabb voIl, az a
haIvƎny ragyogƎs, ameIy a nappaIibƠI sugƎrzoll, kƖl-
sƖgleIenƩI |eIezve a mƎgia hasznƎIalƎl.
Ůlsuhanl az ƣsszes heIyisƖgen. Aracos haIadl eIőlle
kƖszen arra, hogy figyeImezlesse gazdƎ|Ǝl bƎrmifƖIe
veszƖIyre.
÷ Iőnƣk! Irre ÷ szƠIaIl meg sƩrgelően a famiIiƎris.
Karom lesle mozduIalIansƎgba dermedl, ahogy
Slephen Kenson
>:=0,
megIƎlla, amil a farkas laIƎIl. A padIƠn, magzali
pƠzban egy rƖmsƖgesen ƣsszeƖgell lesl fekƩdl.
LehelelIen voIl feIismerni. Szinle semmi hƧs nem
maradl az arcƎn, csak egy rƖmsƖgesen vigyorgƠ fekele
koponya meredl rƎ|uk.
÷ ƀ, Islenem! ÷ IƖpell kƣzeIebb rƖmƩIlen Karom. A
IƎbail minlha mƎzsƎs sƧIyok hƧzlƎk voIna. KinyƧIl, Ɩs
aszlrƎIis u||aivaI vƖgigsimƚloll a leslen. A hirleIen haIƎI
aurƎ|a mƖg mindig Ɩrezhelő voIl az egƖsz heIyisƖgben.
Nem keIIell kƩIƣnƣsebben koncenlrƎInia, hogy szinle
lapinlani lud|a a szenvedƖsl Ɩs a rƖmƩIelel.
÷ Iz. ez ő` ÷ kƖrdezle Aracos szinle sullogva. A
farkas fƩIei egƖszen hƎlraIapuIlak, ahogy bƎnalosan a
gazdƎ|Ǝra nƖzell, vƎIaszra vƎrva.
÷ Nem ludom ÷ erőIlelle magƎl Karom, Ɩs kƣzeIebb
ha|oIl. MagƎban Ƨgy imƎdkozoll, minl mƖg soha ez-
eIőll. ŶmeIygell, de egƖszen kƣzeI ha|oIl az ƣsszeƖgell
aIakhoz.
÷ HƎIa az Ɩgnek! ÷ lƣrl ki beIőIe a megkƣnnyebbƩIl
sƠha|. ÷ KƖlIem, hogy ez ő Ienne ÷ mulaloll a haIoll
fe|Ɩre Ɩs a nyakƎra. ÷ NƖzd! SehoI egy adal|ack.
A IƎngok IeperzseIlƖk a bőr Ɩs a hƧs nagy rƖszƖl, de
sehoI nyomƎl sem IƎllƎk a beƩIlelell kibervernek. Iz
bizlosan nem Iehelell HƖzag.
LƎngoIƠ Idő
282
÷ Akkor ki ez` ÷ kƖrdezle Aracos.
÷ Nem ludom, de rƎ keII |ƣnnƩnk.
Karom mƖg egyszer kƣrbekƖmIeIl a IakƎsban, de
semmi szokalIanl nem laIƎIl. TƧI sƧIyos kƎrokal okoz-
lak a IƎngok, minlsem hogy bƎrmi konkrƖlal meg Ie-
hessen ƎIIapƚlani, főIeg az aszlrƎIsƚkrƠI.
Nem voIl mil lenni, ƚgy hƎl visszalƖrlek a furgon-
hoz, ameIyel VaI nƖhƎny lƣmbbeI odƖbb parkoIl Ie egy
kis meIIƖkulcƎban. Karom visszalƖrl a leslƖbe, Ɩs sű-
rűn pisIogva megmozduIl. A lƣbbiek fƖIeIemmeI ve-
gyes vƎrakozƎssaI vƎrlƎk a magyarƎzalol.
÷ Ƈgy lűnik, a lűz HƖzag IakƎsƎban keIelkezell ÷
kezdle Karom. ÷ Iekszik benl egy lesl, de nem hiszem,
hogy az ƣvƖ Ienne. Semmi nyomƎl nem IƎllam
adal|acknek vagy mƎs huzaIozƎsnak.
÷ Akkor ki a fene az` ÷ kƖrdezle ßoom, Ɩrezhelően
megkƣnnyebbƩIlen. ÷ Ŷs hoI van HƖzag`
÷ Nem ludom ÷ lƎrla szƖl a kar|Ǝl Karom. ÷ ßƎrki
okozla is a lƩzel, laIƎn gondalIan voIl. MieIőll ideƖr-
lƩnk voIna, IehaIIgallam az Ʃzenelel, amil ő hagyoll.
Akkor hƚvhaloll, mikor eIhagyluk a kIubol. A lűz nem
sokkaI azulƎn keIelkezhelell, merl nem Ƨgy hangzoll,
minlha bƎrmifƖIe veszƖIylőI larloll voIna.
Slephen Kenson
>:?0,
÷ TaIƎn a Cross ől is meglaIƎIla ÷ szƠIaIl meg vƎral-
IanuI KiIaro. ÷ Lehelell egy bomba vagy vaIami hasonIƠ.
÷ Nem Ƨgy nƖzell ki, minlha bƎrmiIyen robbanƎs Iell
voIna, egyszerűen csak lűz. Azl hiszem, lƣbb gondunk
is van, minl csak a voIl aIkaImazƠid, haver ÷ morogla
Karom. Ahogy ßoomra Ɩs KaIapƎcsra nƖzell, ludla,
hogy ők Ɩrlik a cƖIzƎsl. Igy effƖIe lűz nagyon is
GaIIov-ra vaIIana.
÷ Mosl mi Iegyen` ÷ kƖrdezle VaI. ÷ GondoIom, nem
keIIene lƧI sokal ill időzni.
÷ Igazad van ÷ bƠIogaloll Karom. ÷ IrƎny Ɩszak.
÷ Hova`
÷ Az L-ZƠnƎba. Ismerek pƎr emberl, akiknƖI meghƧ-
zƠdhalunk egy kis ideig. Van egy-kƖl eIinlƖznivaIƠm.
LƎngoIƠ Idő
284
24.
GaIIov a fƣId aIalli sƣlƖl kalakombƎkban sƖlƎIl HƖ-
zag leslƖbe bƧ|va. Ahogy kƣzeIebb Ɩrl Mama Iaga bar-
Iang|Ǝhoz, egy nagydarab, lorzkƖpű lroII IƖpell eIő az
ƎrnyƖkok kƣzƩI. IIƎIIla a szeIIem Ƨl|Ǝl. Rongyos ruha-
darabok lakarlƎk a leslƖl. SemmifƖIe IƎlhalƠ fegyver
nem voIl nƎIa, de a mƖrele Ɩs az ere|e eIegendő voIl
ahhoz, hogy bƎrmiIyen eviIƎgi IƖny vƖglag|ail egyesƖ-
veI lƖp|e Ie. Nem laIƎIkozoll mƖg ezzeI az idegen nő-
veI, ƚgy morogva IƖpell feIƖ.
÷ ŮII| fƖIre! ÷ parancsoIla GaIIov. ÷ Mama mƎr vƎr
engem.
A lroII nem ismerle meg az Ɩrkezől, Ɩs IƎlhalƠIag
nem is nagyon ƖrdekeIle, mil mond a mƎsik. Igyik
bƩlykƣs kezƖveI kinyƧIl, Ɩs megragadla a lƣrƖkeny nő
vƎIIƎl. GaIIov eIvigyorodoll, mire HƖzag lesle kƣrƩI
vƣrƣs IƎngaura Iobbanl. A lroII feIordƚloll, Ɩs rƖmƩIlen
rƎnlolla vissza ƣsszeƖgell mancsƎl. GaIIov rezzenƖsleIen
arccaI meredl a melahumƎnra. Az vinnyogva ƎIIl fƖIre az
a|lƠbƠI, Ɩs engedle be az idegenl Ƨrnő|e szenlƖIyƖbe.
Ahogy a bƎrsonyfƩggƣny ƣsszezƎruIl GaIIov mƣ-
gƣll, egy rikƎcsoIƠ hang Ɩrkezell az ƎrnyƖkbƠI, nem
messze a sƎpadl fƖnnyeI IobogƠ kandaIIƠlƠI.
Slephen Kenson
>:A0,
÷ Nem keIIell voIna bƎnlanod AIbinl, kedvesem. ÷ A
szavak Ƨgy hangzollak, minlha egy anya szidnƎ enge-
delIen gyermekƖl. ÷ Mosl kƖnyleIen Ieszek meggyƠ-
gyƚlani, miulƎn voIl ide|e eIgondoIkodni, hogy mil lƣr-
lƖnik, ha a lűzzeI |Ǝlszik.
÷ Nem keIIell voIna az ulamba ƎIInia ÷ morogla
GaIIov.
÷ Csak a drƎga ƣregany|Ǝl prƠbƎIla megvƖdeni ÷ ha-
|oIl eIőre Mama. A gyenge lűz kƚsƖrlelies fƖnyƖnƖI eIő-
tűnl a boszorka ƣreg Ɩs rƎncos arca.
GaIIov ludla, hogy az ƣreg hƎrpiƎnak azlƎn bizlo-
san semmi szƩksƖge nincsen vƖdeIemre. TaIƎn ő ludla
a Ieg|obban, hogy miIyen halaIma van MamƎnak. ßƎr
mosl mƖg kƖnyleIen voIl engedeImeskedni az ƣregasz-
szonynak, Ɩrezle, hogy kƣzeIeg az idő, amikor eI keII
dƣnleniƩk vƖgƖrvƖnyesen, hogy ki az Ƨr Ɩs ki a szoIga.
GaIIov mƎr aIig vƎrla azl a napol. Nem ƎIIl szƎndƖkƎ-
ban eIveszƚleni azl a kƩzdeImel.
÷ MeIIesIeg ÷ foIylalla Mama ÷, AIbin bizonyƎra nem
ismerle feI az Ƨ|. ƣIlƣzƖked. ÷ IImosoIyodoll, kiviI-
Ianlva aprƠ, megsƎrguIl, ƖIes fogail. ÷ IgƖsz csinos.
Azl hiszem iIIik hozzƎd.
÷ Ugye` ÷ mosoIygoll vissza GaIIov. Iobbra-baIra iI-
Iegelle magƎl, hogy megmulassa HƖzag aIak|Ǝl. ÷ ßƎr
LƎngoIƠ Idő
286
kƣzeI sem annyira megfeIeIő, minl amiIyen Karom
Iesz.
÷ Hamarosan, kedvesem. Hamarosan. Minden
egyƖb kƖszen ƎII`
÷ O'DonneIIeI Ɩs a LovagokkaI` ƀ, igen! MƖg |obban
is aIakuIlak a doIgok, minl amire szƎmƚlollunk ÷ nyƧ|-
lolla ki a kezƖl GaIIov szƖllƎrl u||akkaI, hogy a gyer-
lyafƖnyben megcsiIIan|on a |egygyűrű. ÷ VaIƠszƚnűIeg
a kedves Ian egƖszen beIehabarodoll ebbe a csinos kis
hƣIgybe.
÷ CsodƎIalos ÷ csapla ƣssze Mama csonlos lenyerƖl.
Az egƖsz |eIenel oIyan voIl, minl egy kisIƎny ƣrƣme,
egy zombi szƚnƖsz eIőadƎsƎban. ÷ MƎr ludom is, miveI
Iepem meg a boIdog pƎrl.
A szƖke meIIelli kis aszlaIrƠI egy fƖmhengerl vell eI,
Ɩs GaIIov feIƖ nyƧ|lolla. A szeIIem eIőreIƖpell, hogy
eIvegye a banya kezƖbőI.
÷ Ibben van a kalaIizƎlor a mi kis Iandora
szeIencƖnkhez ÷ mondla Mama. ÷ Gondoskod| rƠIa,
hogy megfeIeIően hasznƎI|Ǝk. O'DonneI Ɩs az ő Iova-
gocskƎinak a lerve feIƩI fog|a mƧIni a Iegvadabb ƎIma-
ikal is. KƎr, hogy nem IƎlhal|Ǝk, ahogy beƖrik a mun-
kƎ|uk gyƩmƣIcse.
Slephen Kenson
>:90,
÷ Ŷs akkor vƖgre megkapom Karom leslƖl` ÷ kƖrdez-
le GaIIov.
÷ Igen, kedvesem. ßizonyƎra nem fog gondol okoz-
ni, hogy meglaIƎId. TƣrlƖnelesen Ƨgy hiszem, ő fog
feIkeresni lƖged.
÷ IƠ ÷ sullogla GaIIov.
÷ Ne mond|Ǝk rƠIam, hogy nem gondoskodom a
gyermekeim boIdogsƎgƎrƠI ÷ lelle hozzƎ Mama gonosz
vigyorraI. ÷ Mosl pedig siess vissza a ,fƖr|edhez¨. Gon-
doIom mƎr epekedve vƎr|a a |ƣvendőbeIi|e vƎIaszƎl.
HƖzag arcƎn Iassan eIƖgedell vigyor lerƩIl szƖl, ma|d
megha|oIl Ɩs kihƎlrƎIl a szobƎbƠI.
Mama visƚlƠ hangon feIkacagoll.
÷ Hamar, nagyon hamar ÷ rikƎcsoIla, ma|d mikor
GaIIov mƎr messze |Ǝrl, sullogva lelle mƖg hozzƎ,
hogy csak ő maga haIIhalla.
÷ Hamarosan eI|ƣn az Ɩn időm.
A LoveII-Lavrence negyed, vagy ahogy a heIyiek
nevezlƖk az L-zƠna, sokkaI |obb napokal is IƎloll mƎr.
A kƣrnyƖk mƎr kƣzeI szƎz Ɩve egyre csak hanyalIoll.
Ahogy a ßoslon melropIexum kiaIakuIl, a kƩIső kerƩ-
Ielek, minl a Rox Ɩs az L-zƠna, hivalaIosan is az ƖrlƖk-
leIen besoroIƎsl kaplƎk. TƧI kƣrƩImƖnyes Iell voIna a
rendfennlarlƎs, Ɩs lƧI drƎga a feIƧ|ƚlƎs. Ahogy a heIyi-
LƎngoIƠ Idő
288
ek magukra maradlak, kƖnyleIenek voIlak a lőIƩk leI-
helő maximumol nyƧ|lani a lƧIƖIƖsƖrl. VoIlak, akiknek
sikerƩIl eIkƣIlƣzniƩk, mƎsok ill maradlak az egyre
|obban puszluIƠ kƣrnyezelben. A ha|IƖklaIan menekƩI-
lek, lƣrvƖnyen kƚvƩIiek, iIIegƎIis bevƎndorIƠk,
melahumƎnok Ɩs egyƖb, a lƎrsadaIombƠI kilaszƚloll
egyedek szƎma egyre csak nőll az eImƧIl Ɩvekben. A
kerƩIel kife|ezellen nagyszƎmƧ orknak adoll ollhonl.
VoIl, aki ide szƩIelell, de szƖp szƎmmaI |ƣllek oIyanok,
akikel eIkergellek a vƎros Ƨgynevezell civiIizƎIl rƖszei-
rőI. Az orkok gyorsabban feInőllƖ vƎIlak Ɩs nagyobb
voIl a szƩIelƖsi arƎnyuk is, ƚgy hamarosan a kƣrnyƖk
dominƎns fa|ƎvƎ vƎIlak. Iz kƩIƣnƣsen hozzƎ|ƎruIl,
hogy bandƎk szerveződ|enek ÷ beIőIƩk vagy Ɩppen-
sƖggeI eIIenƩk ÷, Ɩs ezzeI egyƩll az a csekƖIy kƣzbiz-
lonsƎg is semmivƖ foszIoll. Ŷ|szakai IƣvƣIdƣzƖsek Ɩs a
drogƩzIel egyik IegvirƎgzƠbb feIIegvƎrƎvƎ nőlle ki
magƎl az L-zƠna.
Karom kevƖsbƖ ismerle ezl a negyedel, minl a
Roxol, de azƖrl eIboIdoguIl. A melropIexumon kƚvƩIi
lƖrsƖg ÷ ahoI nem ƖrvƖnyesƩIlek a lƣrvƖnyek ÷ vaIƠsƎ-
gos mennyorszƎg voIl az ƎrnyvadƎszok szƎmƎra. Ka-
rom Ɩs csapala fennlarloll a kƣrnyƖken egy hƎzal vƖsz-
heIyzelekre, minl amiIyen a moslani is. Nem lƣrődlek
Slephen Kenson
>:;0,
kƩIƣnƣsebben azzaI, hogy vigyƎzzanak rƎ. Igy heIyi
bandƎnak fizellek, hogy larlsƎk liszlƎn. Ha pedig ez
nem Iell voIna eIegendő, Karom leIera|zoIla mindenfƖ-
Ie szimbƠIummaI a faIakal, Ɩs eIhƚreszleIlƖk, hogy erős
szeIIemek őrzik az ƖpƩIelel. Iz persze arcƎlIan lƧIzƎs
voIl, de a Halodik ViIƎgban senki sem kockƎzlalla
meg, hogy ƣsszeakaszkod|on egy mƎgussaI, ƚgy inkƎbb
bƖkƖn hagylƎk a kƣrnyƖkel.
Karom kisa|Ǝlƚlolla a nappaIil, a csapal lƣbbil rƖszƖ-
nek hagyva a konyhƎl Ɩs a kƖl kisebb szobƎl. Ŷrzell
nƖmi bűnludalol, hogy a Iegnagyobb heIyisƖgel fogIaI-
la eI, de a munkƎ|Ǝhoz szƩksƖg voIl rƎ, ƚgy nem na-
gyon maradl mƎs vƎIaszlƎsa. ßoom Ɩs KaIapƎcs segƚ-
lell kilakarƚlani a heIyisƖgel. KivillƖk a fƖm Ɩs mű-
anyag huIIadƖkol, ma|d egy nagy ne|IonzsƎkbƠI eIvƎ-
IaszlƠ fƩggƣnyl rƣglƣnƣzlek a szoba Ɩs a konyha kƣzƖ.
Iz a |eIkƖpes halƎr eIegendő voIl ahhoz, hogy min-
denkil emIƖkezlessen rƎ, ne boIygassƎk Karom nyu-
gaImƎl, neki pedig vaIameIyesl segƚlell kizƎrni a zava-
rƠ lƖnyezőkel.
Szerelell voIna mƎgikus vƖdővonaIal hƧzni az egƖsz
IakƎs kƣrƖ, de erre egyszerűen nem voIl mosl ide|e.
Aminl IehelősƖge voIl, nyomban munkƎhoz IƎloll.
IIővell nƖhƎny feslƖkesdobozl Ɩs egy pƎr darab szƚnes
LƎngoIƠ Idő
290
krƖlƎl a zsƎk|ƎbƠI. A szoba nƖgyzel aIakƧ voIl Ɩs oIda-
IankƖnl aIig Iehelell lƣbb, minl nƖgy mƖler. Ŷppen
csak eIegendő voIl, de mosl nem voIl mƠd nagyobb
heIyel kerƚleni.
IIőszƣr feIfeslell egy nagy kƣrl fekelƖveI, ma|d azon
beIƩI egy mƎsikal vƣrƣsseI. A kƖl kƣr kƣzƖ nƖgy darab
vƣrƣs hƎromszƣgel ra|zoIl, ezek csƧcsai a nƖgy ƖglƎ|
feIƖ mulallak. A kƣzlƩk IƖvő negyed ƚvekbe fehƖr hƎ-
romszƣgek kerƩIlek. A hƎromszƣgek mindegyikƖbe a
megfeIeIő halaIom Ɩs vƖdő szimbƠIumol ra|zoIla, ma|d
mindnek a csƧcsƎhoz egy-egy gyerlyƎl ƎIIƚloll.
KƚvƩIrőI csak annyi IƎlszƠdoll, hogy mindenfƖIe |eI-
IeI rƠ|a leIe a padIƠl. NƖmi rendszerl is feI Iehelell
benne fedezni. IzulƎn azonban Ƨ|abb kƣrƣk Ɩs rƧnƎk
kƣvelkezlek, ma|d egy halƎgƧ csiIIag, meIyben akƎr
fekve is eIfƖrhelell. Mindekƣzben Karom mƖIy lransz-
ban voIl. A vonaIak lƣkƖIeles egyenessƖ Ɩs ƚvekkƖ for-
mƎIƠdlak a mozduIalai nyomƎn. A szimbƠIumokal
megszƩIelƖsƩk kƣzben feIlƣIlƣlle energiƎvaI, hogy ne
puszlƎn cikornyƎs belűk Iegyenek. Aracos mindvƖgig
figyeIl az aszlrƎIis viIƎgbƠI, Ɩs amikor csak ludoll, segƚ-
lell gazdƎ|Ǝnak. ßő kƖl ƠrƎn Ǝl larloll, mƚg eIkƖszƩIl a
halaIom Ɩs vƖdőkƣr, amiveI Karom mƎr eIƖgedell voIl.
Slephen Kenson
>;=0,
MiulƎn befe|ezle, hƎlraIƖpell, Ɩs gondosan ƎlvizsgƎI-
la az egƖszel mƖg kƖlszer. IonlalIansƎgol vagy hibƎl
keresell, de egyel sem laIƎIl. Aracos is |eIzell, hogy a
varƎzskƣr lƣkƖIeles. Karom beIƖpell a csiIIag kƣzepƖ-
be, ma|d kezƖnek egyelIen inlƖsƖveI IƎngra Iobbanlolla
a gyerlyƎkal. IIőhƧzoll a zsebƖbőI egy aprƠ fekele ha|-
lincsel. Iz a lƣkƖIeles bizaIom |eIe voIl a csapal rƖszƖ-
rőI. Innek segƚlsƖgƖveI mƎgikus kapcsoIalba ludoll
IƖpni bƎrmeIyikő|ƩkkeI, ha vaIami vƎralIan lƣrlƖnne ÷
minl ahogyan mosl. A kis ha|fƩrl Iesz mosl az irƎnylű,
s az laIƎn megmulal|a, merre van HƖzag.
Karom, hogy ƣsszegyű|lse a varƎzsIalhoz szƩksƖges
energiƎkal, mƖIy, zengő hangon kƎnlƎIni kezdell. A
kezƖben IƖvő ha|lincsre fƠkuszƎIl, kƣzben rƣgzƚlelle az
eImƖ|Ɩben HƖzag arcƎl. OIyan lƣkƖIelesen sikerƩIl ma-
ga eIƖ idƖznie a IƎny kƖpƖl, hogy egy piIIanalra meg-
ingoll. Ha GaIIov bƎrmil műveIl veIe.
Gyorsan eIűzle a zavarƠ gondoIalokal, Ɩs foIylalla a
riluƎIƖl. Mindenl ponlosan keIIell eIvƖgezni, ha sikerl
remƖIl.
Tƣbb ƠrƎnyi megfeszƚlell koncenlrƎciƠ ulƎn vƖgƩI
feIƎIIl, eIhƧzla a ne|IonfƩggƣnyl, Ɩs beIƖpell a konyhƎ-
ba. ßoom egy szƖkben lerpeszkedell Ɩs magƎban mo-
lyogoll. Karom haIvƎnyan eImosoIyodoll, merl rƎ|ƣll,
LƎngoIƠ Idő
292
vaIahogy ő is ƚgy nƖzhel ki, ha a beƖpƚlell leIefon|Ǝl
hasznƎI|a vagy amikor varƎzsoI. ßoom egy biccenlƖsseI
ƩdvƣzƣIle ől, ma|d inlell az egyik szƖk feIƖ. Kis idő
mƧIva pisIogoll lƣbbszƣr egymƎs ulƎn, bonlva ezzeI a
vonaIal.
÷ Van vaIami` ÷ kƖrdezle a lroII.
Karom megrƎzla a fe|Ɩl Ɩs Iehuppanl az egyik szƖkre.
÷ Semmi. ßƎrhoI Iegyen is HƖzag, oIyan erős vƖdő-
kƣr veszi kƣrƩI, amin kƖpleIen vagyok Ǝllƣrni. Nem
ludlam eIƖrni.
÷ MeglellƖI minden lőIed leIhelől ÷ mondla ßoom. ÷
Izek szerinl mƎs mƠdon keII prƠbƎIkoznunk. Kƣrbe-
szimaloIlam egy kicsil, Ɩs Ƨgy lűnik, KiIaro barƎlunk-
nak egy doIogban bizlosan igaza voIl. HaIIollam egy
haver haver|ƎlƠI, hogy voIl moslanƎban egy mƎsik
csapal is, ameIyik meIƠl vƎIIaIl a Crossnak. VaIami-
Iyen bioanyagol larlaImazƠ larlƎIyl szerezlek meg.
Ƈgy hangzik, minl a kalaIizƎlor.
÷ MegludlƎI vaIamil ezekrőI a vadƎszokrƠI`
÷ Csak egy doIgol: mind haIoll. Senki sem lud|a ki
voIl, de az ulcƎn az a hƚr |Ǝr|a, hogy ƎlverlƖk őkel, va-
IƠszƚnűIeg a Iohnsonuk.
÷ ArrƠI semmi persze, hogy az ki voIl ÷ morogla
Karom.
Slephen Kenson
>;?0,
÷ MƖg semmi, de doIgozom az Ʃgyƣn ÷ emeIle feI a
mulalƠu||Ǝl ßoom. ÷ Lehellek akƎr a SzerƎfok is. źgy
akarhallƎk eIvarrni a szƎIakal.
÷ Ia. Minl a mi eselƩnkben. Lehel, hogy a CATco-n
beIƩI voIl vaIaki, aki az egƖsz munkƎl megszervezle,
Ɩs az inlƖzle a megbƚzƎsl is. Nem ők IennƖnek az eIső
cƖg, akik egy ƣnmaguk eIIeni rabIƎssaI akarnƎnak eI-
fedni vaIami mƎsl.
÷ SzƖp is a paranoia! ÷ vigyorgoll ßoom, ma|d komo-
Iyan foIylalla: ÷ GondoIod, hogy a SzerƎfok keze is
benne van a HƖzag IakƎsƎn keIelkezell lűzben` Ƈgy
Ɩrlem, ulƎna menlek, ő kiszƧrla őkel, erre Ƨgy dƣnlƣl-
lek, bizlosabb, ha feIgyƧ|l|Ǝk inkƎbb az egƖszel a
francba.
÷ LehelsƖges ÷ bƠIinloll Karom Iassan. ÷ Nem lu-
dom, de nekem vaIami azl sƧg|a inkƎbb GaIIov műve
voIl. VisszalƖrl. Igyszerűen csak ludom, hogy ƚgy van.
÷ Meg ludunk bizonyosodni rƠIa vaIahogy` ÷ hƧzla
feI a szemƣIdƣkƖl a lroII.
÷ Igen, de eIőbb pihennem keII egy kevesel, mieIőll
megprƠbƎIkoznƖk veIe.
ßoom eIőreha|oIl Ɩs megveregelle Karom vƎIIƎl.
LƎngoIƠ Idő
294
÷ Men| Ɩs dob| egy szunyƎl! Nem leszeI |Ơl azzaI
senkinek, ha leI|esen kifƎraszlod magad. Ŷn ma|d fi-
gyeIek mindenre.
Karom hƎlramenl abba a heIyisƖgbe, amil hƎIƠszo-
bƎnak nevezlek ki, Ɩs Iedobla magƎl az egyik malracra.
Hosszasan forgoIƠdoll mƖg, mieIőll eI ludoll aIudni.
IrƠbƎIl aIudni, de a pihenƖse eIƖg rapszodikusra si-
keredell. Hideg vere|lƖkben Ɩbredl vƖgƩI egy Ƨ|abb
rƖmƎIom ulƎn. Meg sem Iepődƣll, hogy meginl
GaIIov-rƠI Ɩs az AszfaIl IalkƎnyokrƠI ƎImodoll. IeI-
keIl, Ɩs kimenl a konyhƎba, ahoI VaI Ɩs ßoom Ɩppen
egy karlondobozbƠI nƖmi ƖIeImel szedell kifeIƖ.
Mindannyian kƣrbeƩIlƖk az aszlaIl, Ɩs a szendvicseik
fƣIƣll beszƖIgellek mindenfƖIƖrőI. IgyedƩI Karom nem
evell, mondvƎn, hogy az eIőlle ƎIIƠ feIadal |obban fog
menni Ʃres gyomorraI.
Roy KiIaro ugyanabban a Ieverl hanguIalban voIl,
minl az eIőző esle. Ƈgy lűnl, mosl kezdi igazƎn megƖr-
leni, miIyen heIyzelbe kerƩIl, Ɩs ez Iassan feIemƖszlel-
le. VaIƠszƚnűIeg mƖg sosem IƎloll oIyan szomszƖdsƎ-
gol, minl az L-zƠna, IegfeI|ebb a lrideƠn. Karom arra
gondoIl, ha mƎr egy ideig Ƨgyis veIƩk Iesz KiIaro, ak-
kor akƎr hasznossƎ is lehelnƖ magƎl. IzzeI a figyeImƖl
is eI Iehelne lereIni a kiIƎlƎslaIannak lűnő heIyzelrőI.
Slephen Kenson
>;A0,
÷ MiIyen dekkel szorongalsz magadnƎI oIyan IeIke-
sen` ÷ kƖrdezle KiIarƠl, u||ƎvaI a IƎbƎnƎI heverő lƎskƎ-
ra mulalva. KiIaro nem vƎIaszoIl azonnaI. TaIƎn arra
gondoIl, hogy Karom csak azƖrl akar|a ludni, hogy eI-
vegye Ɩs eIad|a.
÷ Cross ßabeI sorozal ÷ bƣkle ki vƖgƩI.
÷ Nem rossz ÷ szƠIaIl meg VaI leIe szƎ||aI. ÷ IIƖg |Ơ
vagy veIe`
÷ Mil gondoIsz` Ŷn |ƣllem rƎ, hogy vaIami nagyon
nincs rendben Olabi kƣrƩI.
÷ MennƖI lƣbbel gondoIok erre ÷ dƩnnyƣgle ßoom ÷,
annƎI inkƎbb az a gyanƧm, hogy azl a kis anomƎIiƎl
eIeve neked cƚmezlƖk, haver. A főnƣkeid arra gondoI-
hallak, hogy sa|Ǝl ƖrdekƩkben |obb, ha Iesz kire rƎken-
ni ezl az egƖszel a vƖgƖn.
÷ Ne feIedd, hogy Ɩn szerezlem meg az adalokal a
Iandora vƚrusrƠI is ÷ emeIle feI a kezƖl vƖdekezőIeg
KiIaro.
÷ Ia, Ɩs mind|Ǝrl a nyakunkra is hozlad a SzerƎfokal
÷ morogla KaIapƎcs.
÷ Nem voIl mƎs vƎIaszlƎsom.
÷ Ne fogIaIkozzunk veIe, hogyan |ulollunk idƎig! ÷
vƎgla eI a vilƎl Karom. ÷ A IƖnyeg, hogy megoId|uk a
probIƖmƎl. Az viszonl a |avadra Iegyen ƚrva, hogy ludod
LƎngoIƠ Idő
296
hasznƎIni azl a dekkel, Roy. HƖzag nƖIkƩI mosl neked
keII nƖhƎny informƎciƠl begyű|lened szƎmunkra.
÷ Igy csomƠ dekƎsl ismerek mƖg, haver ÷ mondla
ßoom, de Karom a fe|Ɩl rƎzla.
÷ Nem. Nem akarom, hogy bƎrki lud|on rƠIunk.
Addig bizlosan nem, mƚg ki nem derƚl|Ʃk, mi foIyik ill,
Ɩs kiben bƚzhalunk.
÷ Iz azl |eIenli, hogy bennem bƚzoI` ÷ kƖrdezle
KiIaro ƖIƖnken.
÷ IIyen kƣnnyen azƖrl nem, haver ÷ nevelell feI Ka-
rom. ÷ De ha megprƠbƎIsz Ǝlverni, neked is vƖged. Iz
laIƎn eIƖg ahhoz, hogy mƖg csak ne is gondoI| iIyesmi-
re. Ha ennƖI lƣbbel akarsz, ki keII ƖrdemeIned.
÷ Mi van az azonosƚlƠvaI a dekk|Ɩben` ÷ kƖrdezle VaI.
÷ A kocsiban vannak HƖzag vƖszlarlaIƖkai ÷ mondla
Karom, ma|d ismƖl KiIarƠhoz forduIl. ÷ Ki ludod cse-
rƖIni a megfeIeIő chipekel a gƖpedben, Ɩs rƎlƣIleni HƖ-
zag nƖhƎny program|Ǝl`
÷ Nem gond, ha kompalibiIisek ÷ bƠIinloll KiIaro. ÷
Ad|alok egy szerszƎmkƖszIelel Ɩs egy-kƖl ƠrƎl. AzaIall
megbƩlykƣIƣm a gƖpem, hogy ne hagy|on u||Ienyoma-
lol a MƎlrixban.
÷ ßizlos` ÷ nƖzell mƖIyen a szemƖbe Karom.
Slephen Kenson
>;90,
÷ Ne aggƠd|! Ismerem a szlenderd Ɩs a mƠdosƚloll
kiberdekkek sa|ƎlossƎgail Ɩs bizlonsƎgi szinl|Ʃkel. IIƖg
sok iIyen berheIƖsl IƎllam mƎr. Iz is veIe|ƎrƠ|a annak,
ha az ember compulerszervizben doIgozik. Tudom,
mil csinƎIok.
÷ RemƖI|Ʃk a Ieg|obbakal ÷ egyezell beIe Karom.
÷ Nos, akkor miIyen infƠk ulƎn is kulakod|ak`
÷ IIőszƣr is meg keII ludnunk, ponlosan mi lƣrlƖnl
legnap Ɩ||eI HƖzag IakƎsƎn. A rƖszIelek is ƖrdekeInek,
kƩIƣnƣsen az, hogy kinek a huIIƎ|Ǝl IƎllam oll. AbbƠI
laIƎn kiderƩI, hogy mosl hoI van HƖzag.
÷ Mi van a Iandora vƚrussaI` ÷ szƠIl kƣzbe KiIaro.
÷ Az a kƣvelkező. Tud| meg rƠIa, amil Iehel, de csak
azulƎn, hogy kinyomozlƎI mindenl HƖzaggaI kapcso-
Ialban. ßoom, le kƣzben diszkrƖlen beszƖIhelnƖI nƖ-
hƎny emberreI arrƠI, hogy.
÷ VƎr| egy percel! ÷ szakƚlolla fƖIbe KiIaro. ÷ Az a vƚ-
rus ezrek vagy akƎr lƚzezrek haIƎIƎl is okozhal|a! Ŷs le
csak annyil akarsz lenni, hogy leIefonƎIsz pƎral Ɩs en-
gem bekergelsz a MƎlrixba`
÷ IigyeI|, haver ÷ kezdle Karom megIepően lƩreIme-
sen. ÷ Nem mi akarluk ezl az egƖszel. MegleszƩnk
mindenl, amil ludunk, hogy senki ne haI|on meg Iehe-
tőIeg, de egy doIgol |Ơ, ha mƎr az eIe|Ɩn megƖrlesz. Az
LƎngoIƠ Idő
298
Ɩn hűsƖgem eIső sorban a csapalƖ Ɩs annak HƖzag is a
lag|a. Ha neki szƩksƖge van rƎnk, akkor a vƎros magƎ-
ra van ulaIva. MeIIesIeg az a doIog, ami laIƎn veIe
kapcsoIalos, szƎzszor veszƖIyesebb, minl a le Iandora
vƚrusod, ha nem ƎIIƚl|uk meg addig, amƚg lud|uk. ViIƎ-
gos`
÷ Mi Iehel ennƖI rosszabb` ÷ kƖrdezle KiIaro kƖlkedve.
÷ Igy GaIIov nevű kƠbor szeIIem. Ő polenciƎIisan
nagyobb veszƖIyl |eIenl, minl bƎrmiIyen fegyver. Csi-
nƎIl vaIamil HƖzaggaI, Ɩs Ɩn ki akarom derƚleni, hogy
micsodƎl.
IzzeI befe|ezellnek lekinlelle Karom a magyarƎzko-
dƎsl, merl KaIapƎcs feIƖ forduIl, aki Ɩppen az uloIsƠ
faIal szendvicsƖl ƣbIƚlelle Ie egy nagy korly szƠdƎvaI.
÷ KaIapƎcs, le beszƖI| mindenkiveI, akiben megbƚzoI
a kalonai vonaIon, Ɩs derƚlsd ki, hogy szerzell-e vaIaki
moslansƎg egy Ƨ| fegyverl, vagy hogy kinek Iehel rƎ
szƩksƖge.
÷ Iz ƚgy eIƖg nagy faIal Iesz ÷ mondla KaIapƎcs ÷,
ugyanis kapƎsbƠI IegaIƎbb egy lucal ember |ul eszem-
be, aki bƎrmil megadna egy iIyen cuccƖrl, de azƖrl
megleszem, ami lőIem leIik.
Karom eIIƣkle magƎlƠI az ƖrinlelIen ƖleIl, Ɩs feIƎIIl
az aszlaIlƠI.
Slephen Kenson
>;;0,
÷ Megyek, Ɩs kƣrƩInƖzek aszlrƎIisan, hogy hƎlha la-
IƎIok mƖg pƎr vƎIaszl ÷ mondla. ÷ VaIƠszƚnűIeg egy |Ơ
ideig lƎvoI Ieszek, ƚgy hƎl ßoom, le irƎnyƚlasz! KiIaro,
IƎss munkƎhoz a gƖpeddeI! VaI segƚleni fog benne.
VaIkűr bƠIinloll, meglƣrƣIle a szƎ|Ǝl egy darab szaI-
vƖlƎvaI, ma|d ƣsszegyűrle, Ɩs az aszlaIra ha|ƚlolla. IeI-
ƎIIl, Ɩs eImenl, hogy eIőkerƚlse a szerszƎmokal, hogy eI
lud|Ǝk vƖgezni a mƠdosƚlƎsokal KiIaro gƖpƖn.
Karom is magƎhoz velle a csomag|Ǝl, Ɩs induIl visz-
sza a szobƎba, de ekkor ßoom kezƖl Ɩrezle a vƎIIƎn.
÷ MegprƠbƎIod kiderƚleni, hogy mi ƎII a Iase-szeI
kapcsoIalos IƎlomƎsaid hƎllerƖben, igaz` ÷ kƖrdezle,
bƎr inkƎbb ki|eIenlƖsnek hangzoll.
÷ ßoom ÷ sƠha|loll Karom. ÷ Nem veszilek igazƎn
hasznomal, mƚg meg nem ludom, mi a frƎsz foIyik kƣ-
rƩIƣllem. Moslanra mƎr szinle leI|esen bizlos vagyok
benne, hogy ez az egƖsz ƣsszefƩgg vaIahogyan
GaIIov-vaI. TaIƎn csak hasznƎI vaIamil, ami miall Ɩn
azl hiszem Iase-l IƎlom, de az is Iehel, hogy lƖnyIeg ő
akar eImondani nekem vaIamil. ßƎrmi Iegyen is, nem
lehelek Ƨgy, minlha mi sem lƣrlƖnl voIna. Ne aggƠd|!
Nem feIedkezem meg HƖzagrƠI, de ludnunk keII, mi-
veI ƎIIunk szemben, ha vaIaha meg akar|uk laIƎIni.
LƎngoIƠ Idő
300
ßoom fƖIszegen eImosoIyodoll, ma|d ƚgy szƠIl: ÷ HƖ,
haver! Nem akarlam vilalkozni a mƎgiaszakƖrtőveI,
csak ludni akarlam, mi a lerv. IgyƖbkƖnl szerinlem
leI|esen igazad van. Hidd eI, mindannyian aggƠdunk
HƖzag miall, de Ɩn ludom, hogy vissza fog|uk kapni.
÷ Ŷn is hiszem Ɩs ludom ÷ mondla Karom.
Iz azƖrl nem voIl leI|esen igaz. Szƚve IegmƖIyƖn
Karom megƚgƖrle ƣnmagƎnak, hogy meglaIƎI|a a IƎnyl
Ɩs megƎIIƚl|a GaIIov-l, bƎrmibe kerƩI|ƣn is. Ha pedig
ez azl |eIenlelle, hogy szembe keII meginl nƖznie a
KƩszƣbIakƠvaI, akkor hƎl Iegyen.
Slephen Kenson
?<=0,
25.
Karom nagy|ƎbƠI egy ƠrƎn Ǝl rendezgelle a hermeli-
kus kƣrl, mƚg vƖgre megfeIeIőnek laIƎIla ismƖl. IzulƎn
visszamenl a konyhƎba, hogy ßoommaI megbeszƖI|e a
lovƎbbiakal, mieIőll Ƨlnak induI.
÷ Hogy haIad KiIaro Ɩs VaIkűr` ÷ kƖrdezle.
÷ KƖszen ƎIIunk ÷ IƖpell be a heIyisƖgbe VaI. IeIka-
poll egy rongyol az aszlaIrƠI, Ɩs abba lƣrƣIle a koszos
kezƖl. ÷ MegcsinƎIluk a keIIő mƠdosƚlƎsokal KiIaro
gƖpƖn, Ɩs a srƎc mƎr be is csalIakozoll. Iddig minden
simƎn menl, de azƖrl ra|la larlom a szemem arra az
eselre, ha vaIami rosszuI sƩIne eI eselIeg.
÷ Vagy ha mƖgis Ƨgy dƣnlene, hogy feIdob minkel a
SzerƎf haver|ainak ÷ morogla ßoom.
÷ Nem hiszem ÷ rƎzla a fe|Ɩl VaI. ÷ Ha ezen lƣrnƖ a
fe|Ɩl, mƎr rƖgen meglehelle voIna. Hƚvhalod megƖr-
zƖsnek, de szerinlem minden rendben van a srƎccaI.
Ŷppen annyira ki van akadva, minl mi. IgyƎIlaIƎn
nem erre szƎmƚloll, amikor beIekezdell a kis magƎn-
szƎmƎba. Mi IegaIƎbb lud|uk, mire vƎIIaIkozlunk. Leg-
aIƎbbis nagy|ƎbƠI.
÷ IƠI van, azƖrl csak figyeI| rƎ! ÷ mondla Karom. ÷ Ŷn
is kƖszen ƎIIok az induIƎsra. Tud|Ǝlok, mi a doIgolok.
LƎngoIƠ Idő
302
÷ NanƎ! ÷ bƠIinloll ßoom. ÷ Meddig fog ez az egƖsz
larlani`
÷ Igy ideig.
÷ Kƣsz. Iz sokal segƚlell.
÷ Addig larl, amƚg szƩksƖges ÷ mondla Karom szƎ-
razon. ÷ Lehel, hogy csak nƖhƎny ƠrƎl, de laIƎn egy
egƖsz napig is. Nem ludom bizlosan.
÷ Nos, akkor sok szerencsƖl, cimbi.
÷ Kƣsz, haver. SzƩksƖg is Iesz rƎ.
Karom behƧzla maga mƣgƣll a műanyag fƩggƣnyl,
Ɩs a kƣr kƣzepƖre ƎIIl. Igy uloIsƠ eIIenőrző piIIanlƎs,
ma|d behunyla a szemƖl. Igy piIIanallaI kƖsőbb a
gyerlyƎk a kƣr kƩIső ƚvƖn feIIobbanlak. Izek |eIenlel-
lƖk a szobƎban az egyelIen fƖnyforrƎsl, ƚgy az egƖsz
heIyisƖg mosl aranyfƖnyben derengell.
÷ Aracos!
Az ezƩsl farkas minlha csak az ƎrnyƖkbƠI ugroll
voIna eIő, beIƖpell a kƣrbe, Ɩs parancsra vƎrva IeƩIl.
Karom ulasƚlolla, hogy vigyƎzzon a leslƖre, mƚg ő ula-
zik, Ɩs ha bƎrmi gond Ienne, riassza a lƣbbiekel. Azu-
lƎn hanyall fekƩdl, Ɩs hagyla, hogy a lesle Iassan eIIa-
zuI|on. A IƖIegzƖse IeIassuIl Ɩs eImƖIyƩIl. Ŷrezle, az
izmai szinle eIernyednek, az eImƖ|e pedig Iassan meg-
liszluI minden zavarƠ gondoIallƠI. AkƎr egy Ʃres
Slephen Kenson
?<?0,
kagyIƠhƖ|, fekƩdl a padIƠn, mƚg Iassan ƎlIƖpell a luda-
los ƖbrenIƖlbőI a lransz ƎIIapolƎba. IeIse|Iell eIőlle a
cƖI, amiƖrl a melasƚkol akarla feIkeresni, Ɩs eIhalƎroz-
la, ezƧllaI semmi sem ƎIIhal az Ƨl|Ǝba.
Ismerős ƖrzƖs Iell ƧrrƎ ra|la. KƣnnyedƖn suhanl egy
IƎlhalalIan aIagƧlban. A faIak fekelesƖge egybeoIvadl
a mindenl eIborƚlƠ sƣlƖlsƖggeI. Az egyelIen IƎlhalƠ
fƖny a lƎvoIban derengell. Igy aprƠ ponl a fƖnyleIen
vƖgleIensƖgben. IeIgyorsƚlolla magƎl, amennyire csak
bƚrla, de a lƎvoIi fƖnyforrƎs csak kƚnosan Iassan hƚzoll
eIőszƣr ƣkƣInyi, ma|d Iabda mƖrelűre. VƖgel nem Ɩrő-
nek lűnl mosl az ulazƎs, de vƖgƩI megpiIIanlolla a fƖ-
nyessƖgben egy aIak sziIuell|Ɩl, aki eIƎIIla a ki|Ǝralol.
A KƩszƣbIakƠ.
Ahogy kƣzeIebb Ɩrl, a KƩszƣbIakƠ is feIƖ|e mozduIl.
Karom lƣkƖIeles mƎsa voIl. Ugyanazl a ruhƎl viseIle,
Ɩs ugyanaz az eIszƎnlsƎg ƩIl a szemƖben. AkƎr ha egy
lƩkƣrbe bƎmuIl voIna.
÷ Ne ledd feI a kƖrdƖsl, ha nem vagy bizlos benne,
hogy haIIani akarod a vƎIaszl!
Hang|a baI|ƠsIalƧan visszhangzoll az aIagƧlban. Igy
kis ideig farkasszemel nƖzlek, ma|d a KƩszƣbIakƠ lesle
egy szempiIIanlƎssaI kƖsőbb IƎngba boruIl.
LƎngoIƠ Idő
304
IzƧllaI Karom feIkƖszƩIl. Nem i|edl meg, Ɩs nem
hƎlrƎIl egy fikarcnyil sem. Igyenesen a lűzben Ɩgő
szemekbe nƖzell.
÷ Tudni akarom! ÷ mondla, Ɩs halƎrozollan eIőreIƖ-
pell. Ƈgy haloIl Ǝl a KƩszƣbIakƠ leslƖn, minl ha csak
egy hoIogram vagy egy iIIƧziƠ Iell voIna. Ŷrezle a for-
rƠsƎgol, de az nem Ɩgelle meg. HƎlra sem nƖzve lo-
vƎbb induIl. A ragyogƠ fƖny Iassan belƣIlƣlle a IƎlƠ-
meze|Ɩl. Igy kis időre minden szikrƎzƠ fehƖrben
Ƨszoll. Ŷppen oIyan eIveszellnek Ɩrezle magƎl, minl
ƖrkezƖsekor, ahogy beIƖpell a fekele aIagƧlba. Ikkor a
vakƚlƠ fƖny kihunyl.
Igy repedezell kőpadIƠ|Ƨ foIyosƠn laIƎIla magƎl.
Nagy|ƎbƠI hƎrom mƖler szƖIes Ɩs ugyaniIyen magas
Iehelell. A faIakon rozsdƎs larlƠkban fƎkIyƎk Ɩglek.
IƖnyƩkben kƚsƖrlelies lƎncol |Ǝrlak az ƎrnyƖkok a faIa-
kon. Karom Ƨgy IƎlla, az Ǝrnyak oIykor feIismerhető
aIakokal vesznek feI, ma|d Ƨ|ra eImosƠdnak a szeme
eIőll. Mƣgƣlle egy masszƚv kőfaI magasIoll. Rendƚlhe-
lelIenƩI zƎrla eI a visszafeIƖ vezelő ulal.
VƖgignƖzell magƎn. Ugyanabban a ruhƎban voIl,
minl ameIyikben Ƨlnak induIl. MƖg a pƎncƖIdzseki|e is
megvoIl. A meIIƖn azonban vaIami furcsƎl Ɩrzell. SzƖl-
hƧzla a kabƎlol, Ɩs IƎlla, hogy a pƠIƠ|a kƣzepƖn egy
Slephen Kenson
?<A0,
kƖllenyƖrnyi ƖIƖnkvƣrƣs, nedves foIl van. HozzƎƖrin-
lelle az u||Ǝl, ma|d az a|kƎhoz emeIle.
Ahogy azl se|lelle. VƖr, de nem az ƣvƖ. SemmiIyen
sƖrƩIƖsnek nem IƎlla nyomƎl a leslƖn. Gyorsan az oI-
daIƎhoz nyƧIl. Megnyugodoll, ahogy a keze hozzƎsi-
muIl SƠIyomkarom markoIalƎhoz. A piszloIya azon-
ban nem voIl a lok|Ǝban, de Karom nem is nagyon
bƎnla. A mƎgikus penge messze a Ieg|obb fegyvere
voIl a melasƚkon.
Nagy Ievegől vell, Ɩs eIinduIl a foIyosƠn. Hamaro-
san egy T-aIakƧ eIƎgazƎshoz Ɩrl. MindkƖl irƎnyban
ugyanaz a IƎlvƎny fogadla, ƚgy ƣszlƣnƣsen a |obb oIda-
Ii irƎnyl vƎIaszlolla. NƖhƎny IƖpƖs mƧIva Ƨ|abb eIƎga-
zƎs, ma|d egy Ƨ|abb Ɩs Ƨ|abb. Hamar rƎ keIIell |ƣnnie,
hogy vaIamifƖIe Iabirinlusban kƠboroI. AkƎrhƎnyszor
beforduIl egy-egy sarkon, mindig ponlosan ugyan-
oIyan voIl minden. NƖha a monolonilƎsl egy zsƎkulca
lƣrle meg, ahoI keIIelIen arccaI visszaforduIl. NƖmi bo-
IyongƎs ulƎn eIgondoIkodoll, hogy va|on vaIamifƖIe
csapdƎba kerƩIl.
Karom mƖg sosem haIIoll effƖIƖrőI. IIbizonylaIano-
doll, hogy va|on GaIIov ƎrmƎnykodƎsainak eshelell-e
ƎIdozaluI ill, ebben a kƩIƣnƣs viIƎgban. HƎl ennyire meg-
erősƣdƣll voIna a kƠbor szeIIem az uloIsƠ laIƎIkozƎsuk
LƎngoIƠ Idő
306
Ơla` Nem ludhalla. Ům a Halodik ViIƎgban mƎr sem-
mi sem voIl IehelelIen. IőIeg az ulƠbbi HuIIƎmzƎsok
ide|Ɩn, hogy ismƖl meginduIlak a genelikai mulƎciƠk,
re|lƖIyes erők szabaduIlak eI. A mƎgia ismƖl egy kirƚ-
vƠan magas fokra emeIkedell, ennek kƣszƣnhelően
|eIenlek meg ezek az eIvƎIlozƎsok ismƖl. TaIƎn ezƖrl
IƖlezhelell egy iIyen zavarba e|lő melasƚk is` Karom
mƖg abban sem voIl bizlos, meIyik IƖlsƚkon van.
IIgondoIkodoll, va|on hogyan fog ki|ulni ebbőI az
ƧlveszlőbőI, ha mƖg azl sem lud|a, merre |Ǝrl mƎr. IeI-
rƖmIell eIőlle ThƖzeusz lƣrlƖnele, aki egy fonaIIaI |eIƣI-
le meg az Ƨl|Ǝl, amikor a Minolaurusz eIIeni kƩzde-
Iemre induIl a halaImas Iabirinlusba. De KaromnƎI
nem voIl semmifƖIe fonaI.
Az u||ƎvaI megƖrinlelle a meIIƖn ƖkleIenkedő foIlol,
ma|d a faIra ra|zoIl egy aprƠ nyiIal. IIfinlorodva nƖzle
a vƖres Ƨl|eIzől, mƖgis vaIamiveI |obban Ɩrezle magƎl.
NƖhƎny mƖlerenkƖnl effƖIe |eIekel hagyoll maga ulƎn,
ƚgy segƚlve a lƎ|ƖkozƠdƎsl. IƠ nƖhƎnyszor bolIoll a sa|Ǝl
nyomƎra, iIyenkor irƎnyl vƎIlozlaloll Ɩs foIylalla az
Ƨl|Ǝl. A vƖr a ruhƎ|Ǝn sosem akarl megszƎradni, bƎr
vaIƠszƚnűIeg, mƎr ƠrƎk Ơla boIyongoll.
VƖgre egy lerembe Ɩrkezell. IeIsƠha|loll eIső meg-
kƣnnyebbƩIƖsƖben, ma|d Ƨ|ra eIbizonylaIanodoll. A
Slephen Kenson
?<90,
heIyisƖgbőI hƎrom egyforma a|lƠ vezelell lovƎbb. Va-
|on ez Iehelell a Iabirinlus kƣzepe` Vagy laIƎn ez is
csak rƖsze az Ƨlveszlőnek. |sicncn. nƎi scscn Ɩr cz nƎr
tƖgci?
KƖlsƖgbe esell, hogy laIƎn soha nem laIƎI|a meg a
kivezelő ulal. MieIőll mƖg az ƖrzƖs eIhalaImasodoll
voIna a IeIkƖn, gyƣlrő lehelelIensƖgre kƎrhozlalva a
leslƖl, eIhessegelle a gondoIalol. ßƎr igaz, hogy nem
egy mƎgus voIl, aki eIlƖvedl a melasƚkokon. A leslƩk
ƖIeIem Ɩs vƚz hiƎnyƎban Iassan eIsorvadl a fizikai
viIƎgban. Akadlak oIyanok is, akikel Ɩvekig ƖIelben
larlollak mƖg egy kƠrhƎzban, mƖgsem lƖrlek
magukhoz lƣbbƖ. Lehel, hogy Ɩppen egy iIyen
viIƎgban Ɩrle őkel a vƖg` A IƖIek leslelIenƩI boIyong
ill, mƚg megőrƩI a ki|ƎrallaIan Ɩs cƖIlaIan
Iabirinlusban` TƖnyIeg IƖlezik oIyan heIy, ahonnan
nincs visszalƖrƖs`
Ncn kƠ|crc|naick ƣrƣkkƖ! ÷ gondoIla magƎban Karom,
Ɩs ekkor eszƖbe |uloll egy ƣlIel. Igy aprƠ kƣrl ra|zoIl
vƖrreI a padIƠra, Ɩs a kƣzepƖbe ƎIIl. A kar|Ǝl szƖIesre
lƎrla, a fe|Ɩl hƎlraszegle, Ɩs erős, mƖIy hangon kƎnlƎIni
kezdell.
÷ MulassƎlok meg nekem a kivezelő ulal ebbőI az
ƧllaIan IabirinlusbƠI! ÷ zengle. ÷ HaII|Ǝlok szavam, e
LƎngoIƠ Idő
308
heIy szeIIemei! KƩId|elek ƧlmulalƎsl, merre induI|ak
lovƎbb`
Karom csendben ƎIIl, mikƣzben a hang|a visszhan-
gozva lƎvoIodoll. A faIakrƠI mƖg hosszan verődƣll
vissza az uloIsƠ szƠ: lovƎbb, lovƎbb, lovƎbb, lovƎbb.
VƖgƩI eIhaIl a lƎvoIban.
Kis idő mƧIva IƖplek za|Ǝra Iell figyeImes. A IƖpƖsek
egyre erősƣdlek. VaIaki kƣzeIedell. Ikkor az egyik a|lƠ
kinyƚIl, Ɩs egy lƚz Ɩv kƣrƩIi kisIƎny IƖpell be ra|la. A
ha|a szemkƎprƎzlalƠan ƖIes neonfƖnyű voIl. A szem-
ƣIdƣkƖben, az orrƎban Ɩs a szƎ|a aIall fƖnyes
piercingek csiIIoglak. Igy ßelon ŮImok feIiralƧ pƠIƠ
voIl ra|la, feIelle farmerdzseki. Iekele nadrƎgol Ɩs ba-
kancsol viseIl. Karom kƩIƣnƣs mƠdon nagyon isme-
rősnek laIƎIla a IƎnyl, de kƖpleIen voIl feIidƖzni, hogy
hoI Ɩs mikor laIƎIkozoll mƎr ezzeI a kƩIƣnƣs leremlƖsseI.
÷ Szia, Karom! ÷ sipƚlolla vƖkony hangon a kƣIyƣk. ÷
Ƈgy lűnik, eIlƖvedlƖI.
÷ II ÷ ismerle be keIIelIenƩI. ÷ IƠI |ƣnne egy vezelő.
÷ Ŷppen ezƖrl vagyok ill! ÷ IeIkendezell. ÷ Tarlozunk
eggyeI.
÷ Hogyan hƚvhalIak` ÷ ludakoIla Ơvalosan a IƎny
nevƖl. ÷ Ŷs ki az a ,mi¨`
Slephen Kenson
?<;0,
÷ SzƠIƚls Vi-nek ÷ mosoIyodoll eI, mikƣzben eIinduIl
az a|lƠ feIƖ, ahonnan Ɩrkezell. Karomnak eIakadl a IƖ-
Iegzele, amikor megIƎlla a rikƚlƠ embIƖmƎl a kabƎl|a
hƎlƎn. A IƖplei IeIassuIlak, Ɩs Ɩrezle, hogy a szƚve dƩ-
bƣrƣgve pumpƎI|a az arcƎba a vƖrl. A IƎny, minlha
csak megƖrezle voIna a mƎsik dƣbbenelƖl, a vƎIIa feIell
hƎlranƖzell.
÷ Te.
Iz voIl minden, amil Karom ki ludoll nyƣgni. A
IƎny dzseki|e hƎlƎn egy gonoszan vigyorgƠ palkƎny
ƩIl egy moloron, a fe|Ɩn bukƠsisakkaI Ɩs napszem-
ƩveggeI. Iz voIl az AszfaIl IalkƎnyok |eIe.
÷ Igen ÷ mondla a IƎny, minlha az egƖsz leI|esen
magƎlƠI Ɩrlelődő Iell voIna. ÷ Igyike vagyok azoknak,
akikel le ƣIlƖI meg. De nem keII bocsƎnalol kƖrned.
MƎr meglelled. MƖg rƖgen, abban a sikƎlorban meglel-
led, Ɩs mi meg is bocsƎlollunk. Nem haragszunk mƎr.
Ha eIƖg sokƎig vagy ill, mƎskƖnl kezded IƎlni a doIgo-
kal. Minl ahogy mƎr mondlam, larlozunk eggyeI.
÷ HƎl. kƣszƣnƣm ÷ hebegle vƖgƩI Karom. IogaIma
sem voIl, mil is mondhaloll voIna erre.
÷ Nem gond! ÷ mosoIyodoll eI Vi. ÷ De Iehel, hogy
mƎsl fogsz gondoIni, ha vƖge ennek az egƖsznek.
LƎngoIƠ Idő
310
A IƎny hƎlal fordƚloll, Ɩs eIinduIl a foIyosƠn. IƠ, ha
meIIig Ɩrl Karomnak, mƖgis eIkƖpeszlően gyorsan ha-
Iadl. Szinle IassƚlƎs nƖIkƩI forduIl be a kanyaroknƎI.
Igyszer sem forduIl hƎlra, hogy IƎssa, a fƖrfi lud|a-e
kƣvelni, Ɩs egyszer sem lƖveszlelle eI az irƎnyl. Ka-
romnak az |uloll eszƖbe, hogy bizonyƎra meglanuIla,
hogyan aIkaImazkod|on ennek a viIƎgnak a lƣrvƖnyei-
hez. SzƎmƎra a Iabirinlus csak egy Ƨl voIl, a haIadƎsƎl
pedig nem korIƎlozlƎk a hagyomƎnyos fizikai erők.
Igy piIIanalra Karomnak eszƖbe |uloll, hogy heIyes
voIna |eIekel hagyni hƎlra. Merl mi van, ha ez a IƎny
nem az, akinek mond|a magƎl` LenyƧIl a meIIƖhez, de
a vƖr mƎr kezdell leI|esen megszƎradni.
Mondani kƖszƩIl vaIamil a IƎnynak, de azulƎn in-
kƎbb meggondoIla magƎl, Ɩs nƖmƎn kƣvelle.
OIyan hosszan vezelle Vi az Ƨlveszlőben, hogy Ka-
rom mƎr bizlos voIl benne, sosem laIƎIna vissza egye-
dƩI a szobƎba, ahonnan eIinduIlak. A fƖny egyre haI-
vƎnyabb Iell, az ƎrnyƖkok pedig egyre sűrűbbek. NƖha
Karomnak az az ƖrzƖse lƎmadl, hogy az Ǝrnyak a faIa-
kon a fƎkIyƎklƠI fƩggelIenƩI mozognak, minlha sa|Ǝl
ƖIelre keIlek voIna. Ikkor rƎforduIlak egy foIyosƠra,
ameIynek a vƖgƖn vaIamiveI erősebb fƖny derengell.
Slephen Kenson
?==0,
Vi IeIassƚlolla a IƖpleil. Ahogy kƣzeIebb Ɩrlek a ke-
zƖveI |eIzell, hogy ƎII|anak meg.
÷ Ill vagyunk ÷ sullogla.
÷ HoI az az ,ill¨` ÷ kƖrdezle Karom, mire Vi
eIőremulaloll.
Lassan eIőbbre menlek, mƚg Karom szeme eIƖ nem
lƎruIl a IegkƩIƣnƣsebb IƎlvƎny, amiben vaIaha is rƖsze
Iehelell.
Igy nagy|ƎbƠI negyven mƖler szƖIes, mƖIy szakadƖk
egyik parl|Ǝn ƎIIlak. IenekelIen mƖIynek lűnl, bƎr Ienl-
rőI vƣrƣses fƖny derengell. Az egƖsz oIyan voIl, minl-
ha egy halaImas markoIƠ vƎ|la voIna ki a szikIƎbƠI ezl
a hasadƖkol. MƎs aIagulak is vezellek ide. IgyesekbőI
kƩIƣnbƣző szƚnű foIyadƖk hƣmpƣIygƣll IefeIƖ a kal-
Ianba. A szakadƖk feIell a Ievegőben kelrecek IƠglak
vaslag IƎncon, meIynek a vƖge eIveszell feIfeIƖ a sƣlƖl-
sƖgben. Minden kelrec kƩIƣnbƣző magassƎgban fƩg-
gƣll, Ɩs mindegyikben egy-egy rongyos aIak kƚnIƠdoll.
KƣrƩIƣllƩk rƖmsƖges IƖnyek kƣrƣzlek, minl a kese-
Iyűk. VoIl kƣzlƩk gargoyIe, egyszarvƧ dƖmon, hƎrpia
Ɩs ki lud|a, mƖg mifƖIe szƣrnyelegek. Leglƣbbnek de-
nevƖrszerű szƎrnya Ɩs ƖIes karmokban vƖgződő man-
csa voIl. NƖmeIyik a kelrecek aI|Ǝn IƠgoll, mƎsok a
IƎncokba kapaszkodva figyeIlƖk a rabokal. NƖhƎny
LƎngoIƠ Idő
312
azonban mindig a Ievegőben voIl. NƖmƎn őrkƣdlek.
Csak a szƎrnyaik suhogƎsa Ɩs a IƎncok csƣrrenƖse keI-
lell nƖmi za|l a forrƠ, nehƖz Ievegőjű lƖrben.
Vi szomorƧan Karom feIƖ forduIl, Ɩs haIkan ƚgy
szƠIl: ÷ ƉdvƣzIƩnk a pokoIban.
Slephen Kenson
?=?0,
26.
Karom kƖnyszerƚllelle magƎl, hogy eIforduI|on a kƩ-
Iƣnƣs IƎlvƎnylƠI, Ɩs Vire nƖzell.
÷ IzƖrl |ƣllƖI ÷ mondla a IƎny Ɩs az egyik kelrecre
mulaloll, ameIy eIőllƩk IƠgoll, Ƨgy ƣl-hal mƖlerreI a
fe|Ʃk feIell.
Karom feInƖzell, Ɩs azonnaI eIfehƖredell.
÷ Ƈrislen! Iase! ÷ sullogla. ÷ De hogyan.
÷ Ingem kƖrdezeI` Te vagy a mƎgus. AzƖrl |ƣllƖI,
hogy meglaIƎId, Ɩs mosl ill van. Csak annyi a doIgod,
hogy oda|ulsz hozzƎ. ßƎrcsak segƚlhelnƖk, de nem le-
helek lƣbbel Ɩrled.
÷ Tƣbb minl eIegel segƚlellƖI ÷ nyuglalla meg Ka-
rom. ÷ Mosl ra|lam a sor.
BƎrcsak iu!nƖk rcpƩ|ni! ÷ gondoIla Karom. Koncenl-
rƎIl, de nem lƣrlƖnl semmi. MegprƠbƎIkozoll egy
IevilƎciƠs varƎzsIallaI is, de az sem műkƣdƣll. Ƈgy
tűnl, ezen a heIyen minden effƖIe mƎgiƎ|a cserben
hagyla. KƖnyleIen voIl a hagyomƎnyos Ƨlon megprƠ-
bƎIkozni.
IIőhƧzla SƠIyomkarmol, Ɩs a fogai kƣzƖ szorƚlolla.
AzulƎn megmarkoIla a krislƎIymedƎIl a nyakƎban, Ɩs
eImormoIl egy imƎl. Nem ludla, mifƖIe islenek
LƎngoIƠ Idő
314
IƖlezhelnek egy iIyen heIyen, de egy fohƎsz sosem Ǝrl.
Nagy Ievegől vell, Ɩs eIőreIƖpell. Megragadla a
IegkƣzeIebbi kelrec IƎncƎl, Ɩs mƎszni kezdell feIfeIƖ. A
za|ra a kƣrnyező gargoyIe-ok azonnaI feIfigyeIlek. Az
egyik Karom feIƖ velle az irƎnyl, ahogy ő a lőIe leIhelő
Ieggyorsabban hƧzla magƎl egyre feI|ebb. NƖmeIyik
kelrec IakƠ|a kiƎIlva prƠbƎIla feIhƚvni magƎra a
figyeImƖl, mƚg mƎsok csak IemondƠ lekinlelleI
kapaszkodlak a rƎcsokba, Ɩs figyeIlƖk, va|on mil csinƎI
ill egy kƩIviIƎgi.
Ahogy a gargoyIe sikoIlva Iecsapoll, Karom rƎugroll
a IegkƣzeIebbi kelrec lele|Ɩre. KemƖnyen Ɩrkezell Ie.
Irősen megkapaszkodoll a IƎncban, nehogy IecsƧsz-
szon a mƖIybe. A szƣrnyeleg eIszƎguIdoll, aIig kar-
nyƧ|lƎsnyira a fe|e feIell. A IƖny dƩhƣsen emeIkedell
ismƖl a magasba Ɩs nagy ƚvben megforduIl, hogy Ƨ|bƠI
lƎmad|on. Ikƣzben Karom Ƨ|bƠI mƎszni kezdell egyre
feI|ebb. Ahogy a gargoyIe kƣzeIedell, Karom kinyƧ|lol-
la a kar|Ǝl, Ɩs eImormoIl egy manaIƣvedƖk varƎzsIalol,
de semmi sem lƣrlƖnl. A pckc||a! LƎlhalƠan minden
mƎgia korIƎlozva voIl ezen a melasƚkon.
A IƖny eIszƎguIdoll Karom meIIell, karmai pedig
fƎ|daImasan a vƎIIƎba marlak. HƎrom vƖres csƚkol
hagylak a leslƖn. Szuszogva velle egyik kezƖbe lőrƖl,
Slephen Kenson
?=A0,
mƚg a mƎsikkaI kapaszkodoll, vƎrva az Ƨ|abb lƎma-
dƎsl. Gyorsan kƣrbepiIIanloll, de a lƣbbi őr csak
csendben figyeIle az esemƖnyekel. Va|on miƖrl nem
lƎmadlak ők is` Nem voIl ide|e eIgondoIkodni ezen,
merl a gargoyIe sikoIlva kƣzeIedell meginl. Az uloIsƠ
piIIanalban Karom halƎrozoll mozduIallaI a szƣrnye-
leg feIƖ dƣfƣll. Irezle, ahogy a penge recsegve szakƚl|a
Ǝl a IƖny szikIakemƖny bőrƖl. Iekele vƖr frƣccsenl,
ahogy kirƎnlolla SƠIyomkarmol a gargoyIe leslƖbőI.
Az kƖlsƖgbeesellen csapkodoll mƖg a szƎrnyƎvaI, de
nem bƚrl a Ievegőben maradni Ɩs pƣrƣgve zuhanl a
szakadƖkba. Hamarosan eIlűnl a sƣlƖlsƖgben. Karom
IerƎzla a vƖrl a lőrrőI, ma|d eIfinlorodva fogla ismƖl a
fogai kƣzƖ, Ɩs lovƎbb induIl.
MiheIyl eIƖg magasra Ɩrl, eIrugaszkodoll a kƣvelke-
ző kelrec feIƖ. A lele|Ɩre Ɩrve a IƎnc ulƎn nyƧIl, de eI-
vƖlelle, Ɩs egyensƧIyƎbƠI kibiIIenve a szƖIƖhez zuhanl.
Nem bƚrla megƎIIƚlani magƎl, Ɩs ƎlIendƩIl a peremƖn.
MƖg sikerƩIl eIkapnia a szƖIƖl, mieIőll eInyeIhelle voI-
na a fenekelIen kalIan. Az esƖslőI a kelrec enyhƖn Ien-
gedezni kezdell. A IƎnc kƚsƖrlelies nyikorgƎssaI larlol-
la a lƧIsƧIyl.
HirleIen kezekel Ɩrzell a leslƖn lapogalƠzni. A kel-
rec IakƠ|a a rƎcsok meIIell ƎIIl. HosszƧ fehƖr ha|a aIƠI
LƎngoIƠ Idő
316
aIig IƎlszoll ki gyűrƣll arca. LehelelIen voIl megƎIIapƚ-
lani, hogy a rab fƖrfi vagy nő. TeslƖl mocskos rongyok
fedlƖk, va|mi kevƖssƖ emIƖkezlelve ruhƎra.
÷ KƖrIek ÷ kƣnyƣrgƣll rekedl hangon ÷, segƚls!
Karom igyekezell IekƩzdeni magƎban a szƎnaImal,
Ɩs eIIƣkle magƎl. A IendƩIelleI feIlornƎzla magƎl a kel-
rec lele|Ɩre, mil sem lƣrődve a zokogƠ emberreI. Hasra
vƎgƠdoll. Igy IecsapƠ gargoyIe csak nƖhƎny cenlimƖ-
lerreI suhanl eI a fe|e feIell. AmiIyen gyorsan csak bƚrl,
laIpra vergődƣll. IzƧllaI erősen megkapaszkodoll a
IƎncban, eIőhƧzla a lőrƖl, Ɩs vƎrl. Ahogy a gargoyIe
ismƖl nekironloll, kƣrbepƣrdƩIl a IƎncon, Ɩs IesƧ|loll.
SƠIyomkarom hosszan vƖgigmelszelle a IƖny szƎrnyƎl,
mire az fƎ|daImasan feIsikoIloll, Ɩs lƎrsa ulƎn zuhanl a
mƖIybe. Karom ismƖl mƎszni kezdell.
Iase kelrece voIl a kƣvelkező a sorban. A fƖrfi oll fe-
kƩdl a padIƠn, Ɩs IƎlszƠIag egyƎIlaIƎn nem velle Ɩszre,
mi lƣrlƖnik kƣrƩIƣlle. Karom Iassan a sƧIyƎvaI beIen-
gelle a IƎncol Ɩs az aIalla IƠgƠ kelrecel. Amikor Ƨgy
gondoIla, eIƖg IendƩIelel szerezell, hogy IekƩzd|e a
kƣzlƩk IƖvő lƎvoIsƎgol, eIrugaszkodoll. VaIami sƧIyo-
san a leslƖnek csapƠdoll a Ievegőben, mire ő pƣrƣgve
lƖrl Ie a kiszemeIl rƣppƎIyƎlƠI.
Slephen Kenson
?=90,
Az egyik kƣzeIi gargoyIe, lanuIva lƎrsai hibƎibƠI, ki-
vƎrla a megfeIeIő aIkaImal, amikor a mƎgus a Iegse-
bezhelőbb. A Ievegőben. Karomnak mƖg voIl annyi
ide|e, hogy a Ievegőben eIkapla a szƣrny nyakƎl az
egyik kezƖveI. AmiIyen erősen csak bƚrla, szorƚlolla,
kƣzben a mƎsik kar|Ǝl a IƎba kƣrƖ fonla. A gargoyIe
prƠbƎIla IerƎzni, de a fƖrfi sƧIya kibiIIenlelle ől is az
egyensƧIyƎbƠI.
Mindkellen az egyik aIalluk IƖvő kelrecre zuhanlak.
A gargoyIe kƖlsƖgbeesellen kapƎIƠdzoll, de vƖgƩI ő
kerƩIl aIuIra. KemƖnyen csapƠdlak a deszkƎknak.
Csonlok reccsenƖse haIIalszoll, ahogy a IƖny szƎrnya
Ɩs az egyik IƎba eIlƣrl. Mikƣzben kapƎIƠdzoll, sikerƩIl
feIsƖrlenie Karom oIdaIƎl, Ɩs vƖres csƚkol hƧzoll az ƎI-
IƎra is. Karom megragadla a lőrƖl, feIemeIle, Ɩs IesƧ|-
loll veIe. A penge simƎn dƣfle Ǝl a szƣrny leslƖl, Ɩs
odaszƣgezle a kelrechez. A gargoyIe vergődƣll mƖg
egy-kƖl mƎsodpercig, ma|d a lesle megremegell, Ɩs
mozduIalIannƎ dermedl.
÷ Karom` ÷ Ɩrkezell egy hang a kelrecbőI.
÷ Iase! ÷ kiƎIlolla Karom, Ɩs kiha|oIl oIdaIra.
÷ ƀ Karom, hƎIa Islennek!
Iason VaIe nƖzell feI rƎ. Az arca piszkos voIl, sƣlƖl
ha|a kƠcosan gubbaszloll a fe|Ɩn, de a ragyogƠ zƣId
LƎngoIƠ Idő
318
szemek Ɩs a mosoIya Ɩppen oIyan voIl, minl amiIyenre
Karom emIƖkezell. ƃrƣmkƣnnyek szƣklek mindkellő-
|Ʃk szemƖbe, ahogy lekinlelƩk laIƎIkozoll.
÷ HƎl meghaIIollƎI. ÷ mondla boIdogan. ÷ VƖgƩI
mƖgis meghaIIollƎI!
÷ Kapaszkod|, Iase! Mind|Ǝrl kiszabadƚlaIak errőI az
Ǝlkozoll heIyrőI!
KomoIyan gondoIla, amil mondoll, bƎr fogaIma sem
voIl, hogyan kezd|en hozzƎ. A kelrecen nem IƎlszoll
semmifƖIe zƎr, de mƖg a|lƠ sem. IgyelIen darabbƠI
voIl az egƖsz. A deszkƎk egyszerűen ƣsszeoIvadlak a
vasrƎcsokkaI. MƖgis lennie keIIell vaIamil. MƎr nem
larlhaloll sokƎ, mƚg egy Ƨ|abb szƣrny Iecsap rƎ, ezƧllaI
pedig ki lud|a miIyen IƖnyl hoz rƎ a rossz sors. Ikkor
haIk sislergƖsl haIIoll maga mƣgƩI. Megragadla az
ƖIelleIen gargoyIe leslƖl, oIdaIra fordƚlolla, Ɩs akkor
megIƎlla, hogy mi keIli ezl a kƩIƣnƣs za|l. A fekele vƖr
savkƖnl marla a kelrecel.
LenƖzell a meIIkasƎra. A ruhƎ|Ǝn a vƖrfoIl mƎr leI|e-
sen megszƎradl Ɩs kezdell Iassan eIlűnni. U||Ǝl vƖgig-
hƧzla a feIkar|Ǝn, ahoI az egyik gargoyIe megsebezle.
A vƖre eIkeveredell a szƣrnyƖveI, de nem marla. Ƈgy
IƎlszoll, csak a vasra voIl iIyen halƎssaI. RƎkenle hƎl a
Slephen Kenson
?=;0,
kelrecre. Sisleregve bűzƣs fƩsl szƎIIl feI. Karom győ-
zedeImesen eImosoIyodoll.
÷ ŮII| a szƖIƖre, Iase! ÷ kiƎIloll Ie, kƣzben egy kƣrl
ra|zoIl vƖrreI a IƎba eIƖ. Ƈgy egy mƖler ƎlmƖrőjű Iehe-
lell. NemsokƎra a kelrec lele|e egyszerűen beszakadl
egy kis darabon. Karom mosoIyogva nyƧIl Ie, Iase pe-
dig megragadla a kar|Ǝl. Mikƣzben feIhƧzla a fƖrfil a
kelrecbőI, kƣnnyek szaIadlak vƖgig az arcƎn, Ɩs fƎ|Ơn
marlƎk az ƎIIƎn e|lell sebel. Nem lƣrődƣll veIe, csak
ƎIIl egy kis ideig, kƣzben aIig merl hinni a szemƖnek.
IIleIl ma|d fƖI perc, mire meg ludoll szƠIaIni meginl.
÷ Ki keII |ulnunk innen ÷ szedle ƣssze magƎl. ÷ IIƖg
erős vagy, hogy Ǝlugor|unk a kƣvelkező IƎncra`
÷ Van mƎsik Ƨl is kifeIƖ ÷ fogla meg a vƎIIƎl Iase. ÷
ßƚzoI bennem`
Karom mƖIyen a mƎsik zƣId szemƖbe nƖzell. IeIse|-
Iell eIőlle az a nap, amikor Iase, akƎr egy angyaI, Ɩrke-
zell a megmenlƖsƖre.
÷ Az ƖIelemmeI ÷ sullogla.
÷ Akkor ugor|!
÷ Mi`
÷ Iogd meg a kezem, Ɩs ugor|! Iz az egyelIen Ƨl ÷
nyƧ|lolla ki a kezƖl. Karom szorosan megfogla, minlha
soha lƣbbƖ nem is akarnƎ eIengedni.
LƎngoIƠ Idő
320
÷ SzerelIek ÷ mondla IƎgyan, Ɩs kiIƖplek a szakadƖk
feIelli semmibe.
IgyƩll zuhanlak IefeIƖ a fenekelIen kalIanban. Ka-
rom feInƖzve IƎlla, hogy a kelrecek, akƎr a lavaszi vi-
rƎgok, sorban kinyƚInak. A lƣbbi rab ƣrƣmkiƎIlƎssaI
velelle magƎl a mƖIybe. Az őrző besliƎk sikoIlva liIla-
kozlak, de semmil sem lehellek mƎr.
Igy ƣrƣkkƖvaIƠsƎgnak lűnl az esƖs. A sƣlƖlsƖg kƣrƩ-
IƣllƩk lapinlhalƠvƎ sűrűsƣdƣll. NƖmi kƚsƖrlelies vƣrƣs
fƖny pisIƎkoIl IenlrőI, de semmiveI sem kerƩIl kƣze-
Iebb hozzƎ|uk. HaIIollƎk maguk feIell a kiszabadƚloll
emberek nevelƖsƖl Ɩs a dƖmonok dƩhƣs bƣmbƣIƖsƖl,
de Iassan eIlƎvoIodlak mindlőI. Iase bƚzlalƠIag meg-
szorƚlolla Karom kezƖl, de a szƖI oIyan hangosan zƧ-
goll a fƩIƩkben, hogy beszƖIni kƖpleIenek voIlak.
HirleIen egy ƠriƎsi IƖny kƣzeIsƖgƖl ƖrezlƖk. OIyan
voIl, minlha egy bƎIna meIIell Ƨszlak voIna eI az Ơce-
Ǝnban. VaIamifƖIe hideg ƎramIal ÷ akƎr egy sƠha| ÷
csapla meg őkel. IIƖgedellsƖgel sugƎrzoll magƎbƠI a
kƖl fƖrfi aszlrƎIlesle feIƖ.
MƖIy hang visszhangzoll kƣrƣllƩk.
÷ Szabad vagyok! IsmƖl szabad! A SzeIIem|ƎrƠ
visszalƖrl.
Slephen Kenson
?>=0,
Karom egy piIIanalra fehƖr pikkeIyekel piIIanloll
meg a sƣlƖlben, Ɩs egy halaImas szƎrnyal. Megszorƚlolla
Iase kezƖl, hogy megmulassa neki is, de ekkor az ƖrzƖke-
il eIhomƎIyosƚlolla a hirleIen rƎ|uk lƣrő vƖrvƣrƣs kƣd.
Karom Iassan lƖrl vissza a fizikai viIƎgba. ŶrzƖk-
szervei kiliszluIlak, Ɩs ezzeI egyƩll ingerek hada
Ǝraszlolla eI az eImƖ|Ɩl.
÷ Karom`
IeIfogla, hogy vaIaki a lƎvoIbƠI a nevƖn szƠIƚl|a, de
csak fokozalosan ludalosuIl ez a lƖny benne.
÷ Karom, haIIasz`
÷ Hm` ÷ Kinyilolla a szemƖl, Ɩs aminl megpiIIanlol-
la a fƣIƖ ha|oIƠ ismerős arcol, hirleIen leI|esen magƎ-
hoz lƖrl.
÷ Iase! Te. ill vagy` Megvagy hƎl! ÷ KinyƧIl, de a
keze kereszlƩIhaloIl Iase leslƖn. Ikkor velle csak Ɩszre,
hogy a fƖrfi vaIahogy Ǝllelsző, Ɩs nƖhƎny cenlimƖlerreI
a fƣId feIell Iebeg.
÷ Te szeIIem vagy ÷ mondla Iassan Karom.
÷ Ƈgy lűnik ÷ emeIle maga eIƖ Iase a kezeil, Ɩs gon-
dosan megnƖzle őkel, minlha mƖg sosem IƎlla voIna
azokal. ÷ A kƚsƖrlel szƠ laIƎn megfeIeIőbb kife|ezƖs a
|eIen kƣrƩImƖnyek kƣzl. VƖgƩIis meghaIlam, nem
igaz`
LƎngoIƠ Idő
322
÷ Iase Ɩn annyira.
Iase feIemeIle egyik kezƖl.
÷ IIőbb Ɩn, Karom. Sa|nƎIom, hogy cserbenhagylaIak.
÷ Te hagylƎI cserben engem` De hƎl Ɩn hagylam,
hogy meghaI|!
÷ Semmil sem lehellƖI voIna, hogy megakadƎIyozd.
GyűIƣIƣm magam, hogy egyedƩI keIIell hagynom lƖ-
ged, de IƎlom, laIƎIlƎI magadnak Ƨ| barƎlokal.
Karom kƣvelle Iase lekinlelƖl, Ɩs megIƎlla, hogy
Aracos farkas formƎban a IƎbainƎI ƩI, Ɩs bizaImalIanuI
figyeIi a kƚsƖrlel minden mozduIalƎl.
÷ Iz. ő` ÷ kƖrdezle Aracos bizonylaIanuI.
÷ Aracos, ő Iason VaIe ÷ inlelle az Ǝllelsző fƖrfi feIƖ.
÷ Iase, ő a famiIiƎrisom, Aracos.
÷ KeIla nyeIven sƠIymol |eIenl ÷ mosoIyodoll eI Iase.
÷ ƃrƩIƣk, hogy megismerhelIek Aracos, mƖg ha a
heIyzel eIƖg furcsa is.
Aracos egy biccenlƖsseI ƩdvƣzƣIle, de egyƖbkƖnl
nem mozduIl a heIyƖrőI, Ɩs a figyeIme sem Iankadl
egy piIIanalra sem.
÷ Azl mondlad ÷ forduIl Karom ismƖl Iase-hez ÷,
kapcsoIalba prƠbƎIlƎI IƖpni veIem mƎr egy ide|e.
MiƠla` Ŷs miƖrl csak mosl sikerƩIl`
Slephen Kenson
?>?0,
÷ IƠ ide|e mƎr ÷ sƠha|loll a kƚsƖrlel nƖmƎn. ÷ Iz egy
hosszƧ lƣrlƖnel.
Karom emeIle feI ezƧllaI a kezƖl, hogy eIe|Ɩl vegye a
mƎsik lovƎbbi szavainak.
÷ IIőbb beszƖInem keII a lƣbbiekkeI.
Nagy nehezen feIlƎpƎszkodoll a fƣIdrőI, Ɩs eIinduIl a
konyha feIƖ. Kƣzben egyszer sem velle Ie a lekinlelƖl a
mƎsikrƠI, minlha csak allƠI fƖIne, hogy az eIlűnik is-
mƖl. IImosoIyodoll, ma|d fƖIrehƧzla a ne|IonfƩggƣnyl.
÷ ßoom, KaIapƎcs, VaI! Van kinl vaIaki`
Igy piIIanallaI kƖsőbb KaIapƎcs lűnl feI az a|lƠnyƚ-
IƎsban, IngrammeI a kezƖben, feIkƖszƩIve mindenre.
÷ HeIIƠ, főnƣk. IƠ, hogy Ƨ|ra veIƩnk vagy. KiIaro
ƣsszeszedell nƖmi. .. ÷ ahogy Ɩszrevelle a kƚsƖrlel
Iason VaIe-l, az ork hang|a eIakadl egy piIIanalra,
ma|d bizonylaIanuI foIylalla: ÷ Ki a. Mi a fene ez`
÷ Szed| ƣssze mindenkil, Ɩs megprƠbƎIom eImagya-
rƎzni ÷ lelle a nagydarab fƖrfi vƎIIƎra a kezƖl moso-
Iyogva Karom.
Nem sokkaI kƖsőbb az egƖsz csapal a konyhƎban ƩI-
le kƣrƩI az aszlaIl. Roy KiIaro fƎradlnak lűnl. Szeme
aIall sƣlƖl karikƎk |eIezlƖk a kiaIvalIansƎgol, de nƖmi
eIƖgedellsƖg is csiIIogoll a lekinlelƖben. VaI is Ƨgy nƖ-
zell ki, minl aki Ǝlvirraszloll egy egƖsz Ɩ|szakƎl. ßeIőIe
LƎngoIƠ Idő
324
laIƎn mƖg lƣbbel kivellek az eddigi esemƖnyek, Ɩs ez a
moslani heIyzel sem segƚlell, hogy |obban Ɩrezze ma-
gƎl. Ami azl iIIeli, mindannyian gyanakodva figyeIlƖk,
ahogy Karom rƖgen haIoll barƎl|a mosl Ǝllelsző leslleI,
mosoIyogva ,ƩI¨ kƣzƣllƩk. Sok mindenl IƎllak mƎr a
feIƖbredl viIƎgban, de ez Ƨ| voIl mindannyiuknak.
Igy Ƨ|abb mƎgikus huIIƎm kƣzeIedlƖveI Ɩs a HaIIey
Ʃslƣkƣs visszalƖrƖsƖveI megszaporodlak a kƩIƣnƣs
doIgok az ulƠbbi időben. Az UCAS IakƠi szƎmƎra fur-
csa idők |Ǝrlak, Ɩs ez aIƠI az ƎrnyvadƎszok sem |eIen-
lellek kivƖleIl.
Iase kƣrbenƖzell a csapalon, Ɩs amennyire csak egy
kƚsƖrlellőI vƎrhalƠ, prƠbƎIl barƎlsƎgos arcol vƎgni.
÷ GondoIom, Karom eImesƖIle mindenkinek, hogy
hogyan. izƖ. haIlam meg. Azl azonban nem lud|a
senki, hogy mi lƣrlƖnl azulƎn. MindennƖI |obban akar-
lam, hogy KarommaI maradhassak, Ɩs a segƚlsƖgƖre
Iegyek. Azl hiszem, ez vaIamifƖIe horgony Iehelell,
ami a fizikai viIƎghoz rƣgzƚlell. MƖgis, az aszlrƎIlesle-
mel vaIamiIyen erő egy melasƚkhoz vonzolla, ahoI Ka-
rom rƎm laIƎIl. Igy oIyan bƣrlƣnben voIlam oll, ame-
IyikbőI kƖpleIen voIlam kilƣrni.
÷ Ki zƎrl be oda` ÷ kƖrdezle Karom. ÷ Azok a IƖnyek,
amikel IƎllam`
Slephen Kenson
?>A0,
÷ Nem ÷ rƎzla a fe|Ɩl Iase ÷, azok csak vaIamifƖIe őrƣk
voIlak. LƎllam egy nől ÷ ha annak Iehel nevezni ÷, akiveI
lƣbbszƣr is laIƎIkozlam a ßoslon aIalli kalakombƎkban.
÷ Mama Iaga ÷ vƎgla rƎ Karom, mire Iase szeme eI-
kerekedell.
÷ Te ismered ől`
÷ ƀ, igen. VoIl pƎr ƩgyƩnk veIe korƎbban. Amikor
eIőszƣr laIƎIkozlam veIe, azl mondla, ismer lƖged.
Csak azl nem se|lellem, hogy mennyire. MiƖrl kapla eI
a szeIIemlesled` Ŷs miƖrl larloll fogva ennyi időn Ǝl`
÷ Nem ludom. Sosem mondla meg. Csak annyil
mondoll mindig, hogy nagyon ƖrlƖkes vagyok a szƎ-
mƎra. IrƠbƎIlam kapcsoIalba IƖpni veIed, de nem voI-
lam bizlos benne, hogy haIIasz. Nem ludnƎm meg-
mondani, miƠla voIlam oll. Az idő mƎshogyan leIik a
melasƚkon.
÷ Ma|dnem lizenƣl Ɩvig ÷ mondla Karom IƎgyan.
÷ Tizenƣl Ɩv. ÷ visszhangozla Iase. ÷ Tƚz ƖvveI idő-
sebb vagy, minl Ɩn voIlam, mikor laIƎIkozlunk.
÷ Iz az idő kƣzeI az ƖIelem feIe ÷ bƠIinloll Karom.
Kelle|Ʃk lekinlele hosszan eIidőzƣll egymƎson, mire
Iase ismƖl beszƖIni kezdell: ÷ VaIamiIyen oknƎI fogva
az ulƠbbi időben erősebbnek Ɩrezlem magam, Ɩs ez
feIbƎlorƚloll. Minden erőmel ƣsszegyű|lve prƠbƎIlam
LƎngoIƠ Idő
326
ƎlnyƧIni a fizikai viIƎgba, hogy eIƖr|eIek lƖged, de ezek
az aIkaImak mindig oIyan zavarosak voIlak. ßorzaI-
masan nehƖz voIl bƎrmil is Ǝl|ullalni.
÷ IoIyamalosan prƠbƎIlƎI eImondani nekem vaIamil.
÷ Igen. VaIami lƣrlƖnik a melasƚkokon. VaIami.
vƎIlozik odaƎl. Nem ludom, mi az, de szerinlem Ma-
ma Iaga lud|a. MƎr szƎmƚloll rƎ egy ide|e, Ɩs van va-
Iami lerve is. Szerinlem Ɩn is a rƖsze vagyok ennek, de
nem ludom bizlosan. HaIIollam, amikor vaIami
oIyasmil mondoll, hogy a haIollak visszalƖrnek.
÷ Iz laIƎn igaz is ÷ szƠIl kƣzbe hirleIen KiIaro. ÷
Nagy|ƎbƠI akkor, amikor Karom visszalƖrl a. bƎrhoI
is voIl ÷ Iegyinlell ÷, ƖIő adƎs menl WashinglonbƠI.
VaIamiIyen lƣmeges haIIucinƎciƠrƠI voIl szƠ. Az em-
berek azl ƎIIƚlollƎk, hogy mindenfƖIƖl IƎllak ki|ƣnni az
aszlrƎIis IyukbƠI a Walergale HoleInƖI, ahoI
DunkeIzahn meghaIl. NƖhƎnyan azl mondlƎk, hogy
egy halaImas sƎrkƎny |ƣll Ǝl, mƎsok egy egƖsz horda
szeIIemel IƎllak eIrepƩIni. A hƚradƠ kamerƎi persze
semmil nem IƎllak.
Karom dƣbbenlen nƖzell.
÷ Igy sƎrkƎny! ÷ Iase feIƖ forduIl Ɩs gyanakodƠ le-
kinlelleI foIylalla: ÷ Ŷppen mieIőll ƎlƖrlƩnk voIna,
Slephen Kenson
?>90,
Ɩrezlem, hogy vaIami halaImas IƖny haIad eI meIIel-
lƩnk. Te IƎllad`
÷ Nem, de Ɩn is Ɩrezlem a |eIenIƖlƖl ÷ bƠIinloll Iase.
÷ Akkor hƎl meglƣrlƖnl, amil Mama Iaga meg|ƠsoIl.
÷ Nagyszerű ÷ morduIl feI KaIapƎcs. ÷ Minlha nem
Ienne eIƖg ba|unk GaIIov-vaI Ɩs azzaI a gyiIkos vƚrussaI.
÷ GaIIov` ÷ viIIanl Iase lekinlele KaIapƎcsra, ma|d
Karomra. ÷ Ti ismerilek GaIIov-l`
÷ Igen ÷ mondla Karom. ÷ Izek szerinl le is.
÷ Mama Iaga egyik csalIƠsa. Igy ideig az egyik kel-
recben larlolla. RendkƚvƩI erős szeIIem.
÷ Ƈrislen! ÷ lƣrl ki Karom. Izek szerinl Mama irƎ-
nyƚlolla GaIIov-l. Iz azl |eIenlelle, hogy a szeIIemel
nem csak a bosszƧ ha|lolla. VaIami mƎs oka is voIl an-
nak, hogy ismƖl feIlűnl a szƚnen. Karom se|lelle, hogy
mi az, Ɩs a hideg kirƎzla a gondoIallƠI.
÷ Ŷs mi van a vƚrussaI` ÷ kƖrdezle Karom KiIarƠl.
÷ Igy kicsil kƣrƩInƖzlem ÷ kezdle ÷, Ɩs nagyon Ƨgy
tűnik, hogy bƎrmil ƎIIƚl is a CATco, egyƎIlaIƎn nem
keresik a vƚrusl. Ahogy eInƖzlem, beoIlollƎk a sa|Ǝl em-
bereikel az eIIenanyaggaI, Ɩs feIkƖszƩIlek egy hƎborƧra.
InformƎIlƎk a Knighl Irranlol, de ők eI vannak fogIaIva
azzaI, hogy vaIahogy rendel larlsanak az ulcƎkon a
LƎngoIƠ Idő
328
kiaIakuIl kƎoszban. Kisebb gond|uk is nagyobb, minl
hogy nƖhƎny ƎrnyvadƎsz nyomƎba szegőd|enek.
÷ Na ne! ÷ kerekedell eI Karom szeme. ÷ Ma van a
nap|a` Az ŶbredƖs ŶvforduIƠ|a`
÷ Igen ÷ bƠIinloll KiIaro. ÷ HuszonnƖgy ƠrƎig voIlƎI
kiƩlve. December huszonnegyedike van. IIƖg sok fur-
csasƎg lƣrlƖnik szerle a melropIexumban ma esle.
OIyan, minlha minden melahumƎneIIenes csoporl a
mai napol szemeIle voIna ki arra, hogy akciƠba IƖp|en.
Az AIamos 20K, a HumƎn Nemzelek Ɩs.
÷ NekƩnk pedig ƣlIelƩnk sincs, hogy meIyiknƖI van
a vƚrus ÷ szakƚlolla fƖIbe Karom ÷, Ɩs hogy mil akarnak
veIe csinƎIni. Meg keII laIƎInunk HƖzagol!
÷ De mi van a vƚrussaI` ÷ hƎborodoll feI KiIaro. ÷
Iandora ezrekel ƣIhel meg, hogyha mi nem.
÷ VƎr| egy percel! ÷ szƠIl kƣzbe Iase. ÷ Azl mondlad,
Iandora`
Igen. źgy nevezlƖk eI a vƚrusl ÷ magyarƎzla Karom.
÷ MiƖrl`
÷ IrrőI is beszƖIl Mama. Azl mondla, hogy ki fog|Ǝk
nyilni Iandora szeIencƖ|Ɩl az Ʃslƣkƣs nap|Ǝn. Akkor
nem Ɩrlellem, mirőI beszƖI, de Iehel vaIami ƣsszefƩg-
gƖs a kƖl doIog kƣzƣll.
Slephen Kenson
?>;0,
÷ TaIƎn MamƎnƎI Ɩs GaIIov-nƎI van a vƚrus ÷ mond-
la KaIapƎcs. ÷ Az egyszer bizlos, hogy neki megvan-
nak az ƣsszekƣllelƖsei Ɩs az erőforrƎsa ahhoz, hogy
ƎrnyvadƎszokal bƖreI|en.
÷ źgy mosl mƎr mƖg sƩrgősebbƖ vƎIl, hogy meglaIƎI-
|uk HƖzagol ÷ sƠha|loll feI Karom ÷, Ɩs azl hiszem, mƎr
ludom is a mƠd|Ǝl.
LƎngoIƠ Idő
330
27.
÷ IgazƎn nem keIIene ezl csinƎInom ÷ mondla Iohn
ßrady hadnagy, a Knighl Irranl liszl|e bizonylaIanuI
ßoomnak.
ßrady feIkapcsoIla a makuIƎlIan fehƖr szobƎban a
viIIanyl.
÷ Iz minden szabƎIyba beIeƩlkƣzik, rƎadƎsuI az a
sok francos doIog, ami moslanƎban a vƎrosban fo-
Iyik.
÷ Ne aggƠd|, haver! ÷ csapoll barƎlsƎgosan a vƎIIƎra
a lroII. ÷ MƎr rƖg ill sem IeszƩnk, mire egyƎIlaIƎn vaIa-
kinek eszƖbe |ul, hogy benƖzzen ide. IgazƎn ƖrlƖkeIem,
amil leszeI.
MƖg csak ha|naIi ƣl Ơra voIl, de a Knighl Irranl ƖpƩ-
Ielben, ƚgy karƎcsony nap|Ǝn mƎr rƖgen nem voIlak ill
az Ɩ|szakƎsok.
÷ VƖgƩI is, larlozom eggyeI a lavaIy nyƎron lƣrlƖn-
lek ulƎn, nem igaz` ÷ morogla ßrady. ÷ Csak ne Iegye-
lek benl lƧI sokƎig, rendben`
VaI Ɩs Karom is ill voIl a heIyisƖgben, de hagylƎk,
hogy ezƧllaI ßoom inlƖzze a doIgokal. Az ő egyik kap-
csoIala voIl a fƖrfi.
Slephen Kenson
??=0,
A hadnagy vƖgigvezelle őkel a faIba Ɩpƚlell szekrƖ-
nyek meIIell. Az egyik a|lƠnƎI megƎIIl, eIIenőrizle az azo-
nosƚlƠl, ma|d hƎlra sem forduIva ƚgy szƠIl: ÷ Iz Iesz az.
Kinyilolla a szekrƖnyl, Ɩs egy hosszƧ fƖmaszlaIl hƧ-
zoll ki mƣgƩIe. Igy fekele ne|IonzsƎkba bƧ|laloll huIIa
fekƩdl eIőllƩk.
÷ ßoIdog KarƎcsonyl! ÷ vigyorodoll eI, bƎr senki
nem voIl kaphalƠ mosl erre az akaszlƠfahumorra.
÷ UlƎIom a huIIahƎzakal ÷ morogla VaI enyhƖn ƣsz-
szerezdƩIve, mikƣzben a hadnagy kimenl a lerembőI,
egyedƩI hagyva őkel a haIollakkaI. VaI ƣsszefonla ma-
ga eIőll a kar|Ǝl Ɩs Ƨgy nƖzell kƣrbe, minlha arra szƎ-
mƚlana, hogy bƎrmeIyik piIIanalban vaIamiIyen rƖm
akarna eIőugrani, csak hogy ől megi|essze.
Karom Ɩrlelle a IƎny ƖrzƖseil. A huIIahƎzak amƧgy
sem larlozlak a keIIemes heIyek kƣzƖ, de a Halodik
ViIƎgban kƩIƣnƣsen larloll lőIƩk mindenki. Az a lƖny
pedig, hogy az ill fekvő leslek lƣbbnyire erőszakos ha-
IƎIl haIlak, csak mƖg komorabbƎ lelle a heIy hanguIalƎl.
Karom egy piIIanalra eIgondoIkodoll, hogy VaIkűr
rossz ƖrzƖsƖnek va|on Iehel-e kƣze a IƎny IƎlens mƎ-
gikus kƖpessƖgeihez. Ő is aklƚv voIl rƖgen, de eIve-
szƚlelle az esƖIyƖl, hogy kife|Iessze magƎban ezekel,
amikor Ƨgy dƣnlƣll, behuzaIozlal|a a leslƖl, Ɩs rigƠ
LƎngoIƠ Idő
332
Iesz. AkƎrcsak Karom, VaI is erősen vaIIƎsos kƣrnye-
zelben nőll feI, Ɩs megrƖmiszlellƖk a IƎlomƎsai. Ő
kiberverreI Ɩs szimchipekkeI gondoskodoll rƠIa, hogy
eImƧI|anak. Az voIl az ƖrzƖse, hogy VaI oIykor bƎnla,
hogy ƚgy dƣnlƣll. TaIƎn a |eIen heIyzel is erre a veszle-
sƖgre emIƖkezlelle, Ɩs ez okozla benne a keIIemelIen
ƖrzƖsl.
ßoom bezƎrla az a|lƠl, mƚg Karom kicipzƎrazla a
zsƎkol. Annak a IƎnynak az ƣsszeƖgell lesle fekƩdl
eIőllƩk, akil mƖg HƖzag IakƎsƎnak rom|ai kƣzl fedezell
feI. MegnƖzle a IƎbu||Ǝra akaszloll azonosƚlƠ cƖduIƎl,
de nem sokal ƎruIl eI rƠIa. Csak ennyi ƎIIl ra|la: ,Iane
Do -12-61-754 A haIƎI oka: ƖgƖs Ɩs fƩslmƖrgezƖs.¨ A
hivalaIos |eIenlƖsben nem szerepeIl semmi arra vonal-
kozƠan, hogy gyiIkossƎg lƣrlƖnl voIna, ƚgy az eselnek
nem luIa|donƚlollak kƩIƣnƣsebb |eIenlősƖgel.
Karom mƖIy Ievegől vell, mieIőll behunyla a szemƖl,
ma|d ƖrzƖkeil ƎlhangoIla az aszlrƎIis viIƎgra. A huIIa-
hƎz hanguIala oIyan erőveI lƣrl rƎ, ahogyan ƖrezlƖk
megƖrkezƖsƩkkor a ferlőlIenƚlő- Ɩs egyƖb vegyszerek,
vaIaminl a mindenl ƎlhalƠ eImƧIƎs szagƎl. Aracos Ɩs
Iase oll Iebegell meIIelle, ƖrzƖkeIhelelIenƩI a fizikai
viIƎg szƎmƎra.
Slephen Kenson
???0,
Karom IenƖzell a leslre. Miszlikus ƖrzƖkeiveI prƠbƎIl
minƖI mƖIyebbre IƎlni a haIoll nő egyre fakƠbb aurƎ|Ǝ-
ban. A kezeil a lesl fƣIƣll mozgalla, minlha csak fƖIre-
sƣpƣrhelnƖ az idő ƎIlaI keIlell zavarƠ aszlrƎIis huIIƎ-
mokal. VƖgƩI meglaIƎIla, amil keresell.
÷ Ill van ÷ molyogla aIig Ɩrlhelően. ÷ Van ill egy haIo-
vƎny nyom. Igy aIig IƎlhalƠ aszlrƎIis |eI. GaIIov ill |Ǝrl.
ßenyƧIl a zsebƖbe, Ɩs egy kismƖrelű műanyag do-
bozl vell eIő. Abban egy csipesz Ɩs egy Ʃres ƩvegfioIa
voIl. A csipesszeI aprƠ Ɩgell bőrdarabokal lƖpell Ie a
leslrőI, Ɩs az Ʃvegbe dobla őkel. VaI enyhƖn eIzƣIdƩIl a
IƎlvƎnylƠI, Ɩs gyorsan eI is forduIl.
÷ GaIIov nem maleriaIizƎIƠdoll eIeinle amikor laIƎI-
kozlunk veIe ÷ magyarƎzla, mikƣzben doIgozoll. ÷
Mindig laIƎIl magƎnak vaIamiIyen gazdaleslel. IIő-
szƣr a bandalagol, ma|d Anlon Garnoffol. Ƈgy lűnik,
ez a IƎny is egy iIyen hordozƠ voIl, azulƎn eIdobla,
minl egy hasznƎIl ruhƎl.
÷ Izek szerinl GaIIov mosl HƖzagol hasznƎI|a` ÷
kƖrdezle ßoom Ơvalosan.
Karom gondosan IezƎrla a kis Ʃvegel, Ɩs csak azulƎn
feIeIl: ÷ LehelsƖges.
ßoomol enyhƖn sokkoIla a IƎlvƎny, VaIkűrl pedig
kirƎzla a hideg annak eIIenƖre, hogy vaslag kabƎlol
LƎngoIƠ Idő
334
viseIl. A leremben hideg voIl, de nem |obban, minl
odakinl a decemberi Ɩ|szakƎban.
÷ Minden rendben, VaI ÷ nyuglalla a IƎnyl Karom. ÷
KƖsz vagyok. Mosl mƎr mehelƩnk.
÷ ƀ, Islenem! ÷ sullogla rƖmƩIlen VaIkűr. ÷ VaIami
nagy ba| van. Karom, azonnaI eI keII lűnnƩnk innen!
ßoomnak Ɩs Karomnak egyszerre akadl eI a IƖIegzel-
le allƠI, ami ezulƎn lƣrlƖnl.
÷ VaI! ÷ kiƎIlolla Karom. ÷ Mi van veIed`
A IƎny szemei sarkƎbƠI kƖl aprƠ vƖrcsepp induIl eI,
Ɩs foIyl vƖgig az arcƎn, akƎr a kƣnnyek.
÷ Ill vannak ÷ sullogla a IƎny fƣIdƣnlƧIi hangon.
Karom hirleIen megƖrezle a mozgƎsl Ɩs vaIami eIkƖ-
peszlő mennyisƖgű energia ƎramIƎsƎl az aszlrƎIis sƚkon.
÷ Ki van. ÷ kezdle mondani, de nem |uloll lovƎbb.
A csukIƠ|Ǝn egy csonlos kar szorƚlƎsƎl Ɩrezle. Karom
i|edlen prƠbƎIla kiszabadƚlani magƎl, mikƣzben az
ƣsszeƖgell lesl Iassan kihƎmozla magƎl a zsƎkbƠI, Ɩs
feIƩIl. TermƖszeleIIenes szikrƎk parƎzsIollak az Ʃres
szemgƣdrƣkben. OIyan voIl, minl egy UV-IƎmpa fƖnye.
÷ IƖzus MƎria! ÷ kiƎIlolla Karom. IszeIősen rƎngalla
a kar|Ǝl, de a lesl emberfeIelli erőveI larlolla fogva.
Ŷpp nyƧIl a lőrƖƖrl, de ekkor Aracos lesle viIIanl eIő a
semmibőI, Ɩs egyik mancsƎvaI kemƖnyen a haIoll
Slephen Kenson
??A0,
koponya kƖpƖbe csapoll. A szorƚlƎs megIazuIl annyira,
hogy Karom kiszabaduI|on vƖgre. Ikkor eIőrƎnlolla a
pengƖl. Ŷrezle, ahogy annak mƎgikus lƣIlele vƖgig-
ƎramIik a kar|Ǝn. LesƧ|loll veIe, egyenesen a bordƎkra.
Az ƣsszeƖgell hƧsl sisleregve hasƚlolla kellƖ SƠIyom-
karom. A haIoll koponyƎ|a nƖma sikoIyra nyƚIl, de kar-
|aivaI vaduI Karom feIƖ csapoll.
A mƎgus kiszabadƚlolla a kƖsl, Ɩs gyorsan fƖIreugroll,
merl meghaIIolla, hogy ßoom kƣzeIedik. Nem akarl a
lroII Ƨl|Ǝban Ienni, amikor az megƖrkezik. IƠI lelle.
ßoom egyelIen ƩlƖsseI a szemkƣzli faIig repƚlelle a
lorz leslel. Csonlok roppanƎsa haIIalszoll, Ɩs nyƎIkƎs
hƧs cuppanƎsa, ahogy az IecsƧszoll a fƣIdre, de mƖg
oll sem nyugodoll. Lassan kezdell feIkeIni, de ekkor
Aracos Ɩs Iase lƎmadl rƎ az aszlrƎIleslƖre. Az ő lƎma-
dƎsuk Ɩs a SƠIyomkarom ƎIlaI okozoll sƖrƩIƖs eIegen-
dő voIl, hogy az ismerelIen mozgalƠerő szƖloszoI|on.
A lesl visszazuhanl a fƣIdre, Ɩs meginl csak egy haIoll
voIl, minl mƖg aIig egy percceI ezeIőll.
Mindannyian megkƣnnyebbƩIlen feIsƠha|lollak,
amikor kaparƎszƎsl, ma|d hirleIen az ƣsszes a|lƠ mƣgƩI
morgƎsl haIIollak. Izl ƣkIƣk lompa dƣndƩIƖse kƣvelle,
ahogy a visszalƖrl haIollak igyekezlek kiszabadƚlani
magukal bƣrlƣnƩkbőI.
LƎngoIƠ Idő
336
÷ Azl hiszem, |obb, ha mosl eIlűnƩnk innen! ÷ for-
duIl Karom a lƣbbiek feIƖ. ßoom megragadla VaIkűr
kar|Ǝl, Ɩs mindannyian a vƖszki|Ǝral feIƖ vellƖk sielve
az irƎnyl. Ƈlkƣzben eIrohanlak ßrady hadnagy meIIell
az eIőlƖrben.
÷ HƖ! Mi a fenƖl csinƎI. ÷ kiƎIloll ulƎnuk, de egy
kƣzeIi szobƎbƠI kiIƖpő lechnikus sikoIya fƖIbeszakƚlol-
la. MƖg időben forduIl meg, hogy IƎssa, aminl egy lu-
calnyi zombi kƣzeIedik feIƖ a huIIahƎz feIőI.
÷ Te szenlsƖges SzűzanyƎm! ÷ morogla i|edlen, ma|d
az oIdaIƎn IƠgƠ fegyverƖrl nyƧIl.
Az ƖpƩIel riaszlƠ|a azonnaI bekapcsoIl, ahogy ßoom
kilƣrl a vƖszki|Ǝralon. Az a|lƠ Ieszakadl az egyik pƎnl-
|ƎrƠI, ahogy a halaImas lesl nekivƎgƠdoll. MindhƎr-
man a furgon feIƖ szaIadlak inuk szakadlƎbƠI. Karom
behuppanl a vezelőƩIƖsbe. Sa|nƎIla, hogy KaIapƎcs
nem voIl veIƩk, merl az ork IƖnyegesen |obb sofőr nƎIa.
A mƎgus beindƚlolla a molorl, ma|d csikorgƠ kere-
kekkeI induIl a parkoIƠ ki|Ǝrala feIƖ.
÷ Hogy van` ÷ kƖrdezle, ahogy rƎkanyarodlak az Ƨlra.
÷ Nem ludom ÷ csƠvƎIla a fe|Ɩl ßoom. ÷ MƖg mindig
vƖrzik. VaI, haIIasz engem`
Slephen Kenson
??90,
÷ Nagyon fƎ| a fe|em ÷ nyƣgle a IƎny, mikƣzben a
kezƖveI prƠbƎIla IelƣrƣIni az arcƎl. ßoom a pƠIƠ|ƎvaI
segƚlell a IƎnynak megszabaduIni a vƖrlőI.
÷ Ne aggƠd|! ÷ prƠbƎIla nyuglalni Karom. ÷ Igyene-
sen Dochoz megyƩnk.
Nem sokkaI kƖsőbb beronlollak a roxi kIinika a|la-
|Ǝn. HiIda megIepellen kapla feI a fe|Ɩl, mikƣzben Ɩp-
pen prƠbƎIl Iefogni egy fialaI ork kƣIykƣl, aki Ƨgy lűnl,
erősen be van lƖpve.
÷ SegƚlsƖg keII! ÷ kiƎIlolla Karom.
÷ VigyƖlek a hƎrmas vizsgƎIƠba ÷ inlell HiIda a meg-
feIeIő irƎnyba. ÷ Mind|Ǝrl |ƣvƣk! ÷ AzzaI eIővell a kƣ-
penye zsebƖbőI egy nyuglalƠ lapaszl, Ɩs szƠ nƖIkƩI az
ork larkƠ|Ǝra nyomla. Iz meglelle a halƎsƎl. A kƣIyƣk
nƖhƎny mƎsodperc mƧIva csendesen pihegell az
Ǝgyon.
ßevillƖk VaIkűrl a vizsgƎIƠszobƎba, Ɩs ßoom Ơvalo-
san az aszlaIra feklelle a IƎnyl. NƖhƎny mƎsodperc
mƧIva meg|eIenl Doc Ɩs HiIda. Mindkellen nyƧzollak
voIlak. Doc nyomban eIkezdle vizsgƎIni VaIl, mƚg HiI-
da a szokƎsos ƖIel|eIeil eIIenőrizle. Ahogy az orvos egy
kis IƎmpƎvaI VaI szemƖbe viIƎgƚloll, a IƎny fƎ|daIma-
san feInyƣgƣll.
÷ Mi lƣrlƖnl` ÷ kƖrdezle Doc.
LƎngoIƠ Idő
338
÷ Nem lud|uk ÷ feIeIle Karom ÷, de szerinlem a mƎ-
giƎnak is kƣze van hozzƎ. VaIami lƣrlƖnik az aurƎ|ƎvaI,
de mƖg sosem IƎllam iIyesmil.
÷ MƎgia ÷ rƎncoIla a homIokƎl Doc. ÷ Nagyszerű!
ßƎrmi Iegyen is, egyre lƣbben Ɩrinlellek az Ʃgyben. Az
ulƠbbi egy hƠnapban IegaIƎbb kƖl lucal hasonIƠ ese-
lem voIl, s ezekre egyƎIlaIƎn nem laIƎIok magyarƎzalol.
÷ AzƖrl ludsz segƚleni neki` ÷ kƖrdezle aggodaImas-
kodva Karom.
÷ Megleszem, amil ludok ÷ bƠIinloll Doc ÷, de Ɩn
nem vagyok mƎgus. Nem Ɩrlem ezl az egƖsz mƎgia-
doIgol. TudnƎI maradni egy ideig, hogy segƚls`
Karom kƖlsƖgbeesellen nƖzell sorba mindenkin. SƧ-
Iyos diIemmƎba keveredell. IgyfeIőI kƣleIessƖgƖnek
Ɩrezle, hogy segƚlsen VaIkűrƣn, mƎsfeIőI ludla, hogy
kifulnak az időbőI. Az pedig laIƎn HƖzag Ɩs mƖg egy
csomƠ ember haIƎIƎl |eIenlheli a melropIexumban.
VaI szinle oIvasoll a gondoIalaiban.
÷ Men| csak! ÷ prƠbƎIl feIƩIni. ÷ VeIem minden
rendben Iesz. ßocs, hogy nem ludok se. Ơh! ÷ hirleIen
eIakadl a IƖIegzele, Ɩs fƎ|daIomlƠI eIlorzuIl arccaI zu-
hanl vissza. Igyik kezƖl a szemƖre akarla nyomni, de
HiIda halƎrozollan Iefogla.
Slephen Kenson
??;0,
÷ Vissza|ƣvƩnk ÷ fogla meg Karom IƎgyan VaI kezƖl
÷, amiIyen hamar csak ludunk.
IzulƎn Doc MacArlhur feIƖ forduIl Ɩs ƚgy szƠIl: ÷
Nagyon vigyƎzzon rƎ, doki!
NemsokƎra Karom Ɩs ßoom ismƖl a furgonban ƩIl,
Ɩs Ɩszaknyugali irƎnyba haIadlak a re|lekheIyƩk feIƖ.
÷ Mi a franc foIyik ill, Karom` ÷ fakadl ki ßoom.
÷ ImIƖkszik mƖg rƎ dr. Gordon, hogy Mama Iaga
kƩIdƣll eIőszƣr minkel GaIIov eIIen` Ŷs arra, mikor
azl mondla, hogy megvannak a sa|Ǝl indƚlƖkai, hogy
ƚgy lesz`
÷ Igen ÷ bƠIinloll a lroII. ÷ Nem normƎIis az a vƖn
szipirlyƠ, az egyszer fix!
÷ LehelsƖges, de egyfoIylƎban az |Ǝr az eszemben,
amil akkor mondoll nekƩnk. VaIami oIyasmi voIl,
hogy az ŶbredƖs mƖg korƎnlsem Ɩrl vƖgel, sől, mƖg
csak Ɩpp hogy eIkezdődƣll. Azl hiszem, azok a kƩIƣ-
nƣs doIgok, amik moslanƎban lƣrlƖnnek, ezzeI vannak
kapcsoIalban. Mama szƎmƚloll erre. AzƠla |Ǝlszik ve-
IƩnk, hogy visszalƖrlem ßoslonba, vagyis lƣbb minl
egy Ɩve. HosszƧ ide|e kƖszƩIődƣll mƎr.
÷ GondoIod, hogy az a cucc, amil a huIIƎrƠI szedlƖI
Ie, segƚleni fog meglaIƎIni GaIIov-l Ɩs HƖzagol`
LƎngoIƠ Idő
340
÷ MuszƎ| Iesz, merl az az ƖrzƖsem, hogy egyre |ob-
ban fogy az idő. Mindannyiunknak.
VisszalƖrlek az L-zƠnabeIi hƎzhoz, ma|d eImondlƎk
KaIapƎcsnak Ɩs KiIarƠnak, hogy mi lƣrlƖnl a huIIahƎz-
ban, Ɩs beszƖIlek VaIkűr re|lƖIyes rosszuIIƖlƖrőI is.
KiIaro figyeImesen haIIgalla őkel, ma|d ƚgy szƠIl: ÷
Iz Ɩppen Ƨgy hangzik, minl ami mƎs vƎrosokban is
lƣrlƖnik. A hƚrcsalornƎk csak ezzeI fogIaIkoznak. IIő-
szƣr arra gondoIl mindenki, hogy vaIamiIyen Ƨ| vƚrus
vagy baklƖrium okozza ezekel a doIgokal, de mosl
mƎr a GobIinizƎIƠdƎs Nap|Ǝn lƣrlƖnlekkeI leszik ha-
sonIalossƎ. IzƧllaI Washinglonban kezdődƣll minden.
Iurcsa lƩnelekkeI villek lƣbbekel a kƠrhƎzakba. A csa-
lornƎk szerinl vaIamifƖIe ƎlvƎIlozƎson mennek kereszlƩI.
÷ ŮlvƎIlozƎs` ÷ kƖrdezle Karom. ÷ De mivƖ`
÷ Senki nem lud|a ÷ vonl vƎIIal KiIaro. ÷ Ŷpp Ƨgy
lƣrlƖnik minden, minl a gobIinizƎciƠ ide|Ɩn, de ezƧllaI
nem csak humƎnokkaI lƣrlƖnik. IeIenlellƖk, hogy
melahumƎnok is Ɩrkeznek Ɩs. szƠvaI veIƩk is ugyan-
az a heIyzel.
÷ A francba! ÷ csapoll az aszlaIra KaIapƎcs. ÷ KƎosz
Iesz odakinl hamarosan. Tiszla kƎosz.
÷ IigyeId lovƎbb a hƚrekel, KiIaro! ÷ ulasƚlolla Karom.
÷ De nƖzz ulƎna mindennek az ƎrnyƖkszervereken is,
Slephen Kenson
?@=0,
hƎlha oll lƣbb mindenre bukkansz, minl a hivalaIos
mƖdiƎban. ÷ Nagyol sƠha|loll, ma|d KaIapƎcs feIƖ for-
duIl. ÷ KƖszen ƎIIsz`
÷ Iobban ƣrƩInƖk, ha VaI egy-kƖl robol|a is fedezne
minkel ÷ dƣrmƣgle az ork ÷, vagy IegaIƎbb beszerez-
hellem voIna egy gƖppuskƎl. Mindegy ÷ sƠha|loll. ÷
Azl hiszem a IehelősƖgeinkhez kƖpesl kƖszen ƎIIok,
aminl megmondod, hogy hova induIunk.
÷ Ionlosan ez az, amil mind|Ǝrl meg fogok ludni ÷
bƠIinloll Karom. ÷ KƚvƎn| szerencsƖl!
LƎngoIƠ Idő
342
28.
Karom visszamenl a szobƎba, ahovƎ korƎbban a
hermelikus kƣrl feslelle. ßehƧzla maga mƣgƣll a ne|-
IonfƩggƣnyl, Ɩs megƎIIl a kƣr szƖIƖn. Gondosan eIIen-
őrzƣll minden vonaIal, szimbƠIumol Ɩs rƧnƎl. Tudla,
hogy ezƧllaI nem hibƎzhal. MuszƎ| kapcsoIalol lerem-
lenie vaIahogyan a haIoll nőrőI szerzell bőrdarabok Ɩs
GaIIov kƣzƣll. Az aszlrƎI nyomnak mƖg meg keIIell
Iennie, miveI a szeIIem hasznƎIla egy ideig a IƎny les-
lƖl, mieIőll eIpuszlƚlolla voIna. Iz pedig oIyan erős kƣ-
leIƖkel leremlell, ameIy nem foszIik szƖl egyik piIIa-
nalrƠI a mƎsikra.
A szobƎban |eIen voIl Iase is. Karom mƣgƣll Iebe-
gell.
÷ Tudod ÷ kezdle Karom ÷, mieIőll rƎm laIƎIlƎI, azl
hillem őrƩIl vagyok. TeI|esen ƣssze voIlam zavarodva
azokon a doIgokon, amikel IƎllam Ɩs Ɩrezlem a mƎgia
miall. Mosl meginl ugyanazl Ɩrzem. Iurcsa doIgok
|ƣnnek Ǝl a melasƚkokrƠI, a haIollak feIlƎmadnak Ɩs.
le is meg|eIenlƖI. OIyan, minlha az egƖsz viIƎg kezdene
megőrƩIni. Mi lƣrlƖnik Iase` HoI van ennek a vƖge`
÷ Nem ludom ÷ ha|lolla Ie a fe|Ɩl szomorƧan Iase. ÷
ßƎrcsak ludnƎm! Ami azl iIIeli, le sokkaI lƣbbel ludsz
Slephen Kenson
?@?0,
a mƎgiƎrƠI, minl Ɩn. Csak nƖhƎny ƖvveI azeIőll kezd-
lem eI fogIaIkozni veIe, mieIőll laIƎIkozlunk. Te mos-
lanra mƎr a fƖI ƖIeled ezzeI lƣIlƣlled. Ƈgy lűnik, Ǝlko-
zolluI |Ơ mƎgus vƎIl beIőIed, Karom. Mindig is ludlam,
hogy ƚgy Iesz.
÷ Kƣszƣnƣm ÷ nƖzell Karom a mƎsik Ǝllelsző arcƎba.
ßizonylaIanuI eImosoIyodoll, ma|d nagyol sƠha|loll. ÷
Ƈrislen! Iase, ez az egƖsz liszla agyrƖm. Ƈgy Ɩrzem,
minlha minden szƖlesne kƣrƩIƣllem. Ŷn kapaszko-
dom, amiIyen erősen csak bƚrok, de ha csak egy piIIa-
nalra is nem figyeIek, Ɩn is darabokra huIIok. Az, hogy
le ill vagy veIem.
÷ Tudom ÷ szakƚlolla fƖIbe Iase. ÷ GondoI| beIe, ne-
kem miIyen ƖrzƖs! MƖg mindig emIƖkszem rƎ, aho-
gyan a kar|aid kƣzl meghaIlam, mosl pedig ill ƎIIok.
Azl sem ludom igazƎn, mi vagyok. Az igazi Iason
VaIe` IselIeg a kƚsƖrlele` Vagy csak egy emIƖk, ami
szeIIemleslel laIƎIl magƎnak` Ƈgy Ɩrlem. amil Ɩrzek
az vaIƠsƎgos, de va|on meddig` Mennyi ideig IƖlezhe-
lek ƚgy`
÷ Nem ludom ÷ vonl vƎIIal Karom. ÷ De egyel bizlo-
san megƚgƖrhelek. Nem fogIak eIveszƚleni mƖg egyszer
Ƨgy, minl rƖgen.
LƎngoIƠ Idő
344
÷ Nem bizlos, hogy meg ludod akadƎIyozni. Igyi-
kƩnk sem lehel semmil, ha eI|ƣn az ide|e.
÷ Iase, szereImem ÷ mosoIyodoll eI haIvƎnyan Ka-
rom. ÷ Ha van vaIami, amil meglanuIlam az ƖIelben,
az az, hogy minden szoruIl heIyzelbőI ki Iehel keve-
redni, csak prƠbƎIkozni keII.
Iase eIgondoIkodoll egy kis ideig, ma|d megrƎzla a
fe|Ɩl, Ɩs mƎsfeIƖ lereIle a beszƖIgelƖsl.
÷ ßƎrcsak ludnƖk ebben segƚleni! ÷ mulaloll a her-
melikus kƣr feIƖ.
Karom eIőreIƖpell, kƣzben a kezƖl beIelƣrƣIle a
nadrƎg|Ǝba.
÷ Iobb, ha inkƎbb larlaIƖkoIod az erődel. Nem lud-
hal|uk, hogy a riluƎIis mƎgia mennyil vesz ki beIőIed.
IgyƖbkƖnl megvan minden szƩksƖges segƚlsƖgem.
Az eImƖ|ƖveI Aracosl szƠIƚlolla, mire az ezƩslbundƎ-
|Ƨ farkas meg|eIenl. IeIszegell fe||eI ƩIl Karom eIőll,
ma|d ƩdvƣzIƖskƖppen bƠIinloll.
÷ KƖszen ƎIIsz` ÷ kƖrdezle Karom, mire a farkas is-
mƖl biccenlell. ÷ Ia, Ɩs Iase! Iedezd a lƣbbiekel az
aszlrƎIsƚkrƠI, rendben`
Karom inlƖsƖre a kƣrben eIheIyezell gyerlyƎk feIIob-
banlak. KƖzbe fogla az Ɩgell bőrdarabol, Ɩs a szeIIemre
ƣsszponlosƚloll, akil igyekezell meglaIƎIni. HaIkan
Slephen Kenson
?@A0,
kƎnlƎIni kezdle a mƎgikus szavakal, mire azok Iassan
ƖIelre keIlellƖk a varƎzsIalol.
÷ Minden kƖsz` ÷ kƖrdezle Ian O'DonneI HƖzagol
egy ƠrƎvaI kƖsőbb. A IƎny mƖg egyszer, uloI|Ǝra ƎlnƖz-
le a feIszereIƖsl, hogy minden meg van-e.
HƖzag egy szikrƎzƠ mosoIIyaI a|ƎndƖkozla meg a
fƖrfil, mikƣzben becipzƎrazla a hƎlizsƎkol, Ɩs feIƎIIl.
÷ Minden lƣkƖIeles ÷ mosoIyodoll eI. ÷ ŮlnƖzlem
őkel. Az embereid nagyszerű munkƎl vƖgezlek a kioI-
dƠszerkezelleI.
÷ Nos, eIƖg nagy gyakorIalunk van az effƖIe doIgok
lerƖn ÷ mondla Ian halƎrozoll irƠniƎvaI a hang|Ǝban.
÷ Hamarosan vƖge Iesz az egƖsznek ÷ ƣIeIle magƎ-
hoz a fƖrfil HƖzag. ÷ Aminl a lƩnde deIegƎciƠ megƖr-
kezik a DunkeIzahn InlƖzelhez, hogy fogad|Ǝk az eI-
ismerƖsekel a ,|Ơ lelleikƖrl¨, rƎ keII ma|d |ƣnniƩk,
hogy egy egƖszen mƎsfa|la fogadlalƎsban Iesz rƖszƩk.
÷ Igen ÷ bƠIinloll Ian. ÷ Az bizlos, hogy emIƖkezeles
esemƖny Iesz. De remƖIem.
÷ Mil`
÷ RemƖIem, eIƖg Iesz ennyi. Nem mondlam soha a
lƣbbieknek, de nem vagyok bizlos benne, hogy mű-
kƣdni fog a doIog. Szabadon engedƩnk egy kis lƣmeg-
oszIalƠ gƎzl, mire a lƩndƖk Ɩs a barƎlaik nƖhƎny napig
LƎngoIƠ Idő
346
Ǝgynak esnek. Ŷs` GondoIod ellőI minden megvƎIlo-
zik` TaIƎn igazad voIl ArieI, amikor azl mondlad,
hogy ide|e kiszƎIIni ebbőI az egƖszbőI. VƖgƖrvƖnyesen.
HƖzag az u||Ǝl finoman a fƖrfi szƎ|Ǝhoz nyomla,
hogy eIcsilƚlsa.
÷ Nem, szereImem. Neked voIl igazad egƖsz idő
aIall. Iersze, hogy ez az akciƠ eredmƖnyl fog hozni.
HinnƩnk keII benne! Neked is hinned keII benne!
÷ Islenem. ÷ mosoIyodoll eI Ian, Ɩs arcƎn őszinle
boIdogsƎggaI nƖzell a IƎny szemƖbe. ÷ Mihez is kezde-
nƖk Ɩn nƖIkƩIed` ÷ Hevesen magƎhoz szorƚlolla HƖzag
leslƖl.
Ikkor Rory MacInnis fe|e |eIenl meg a rƖsnyire nyi-
loll a|lƠn.
÷ InduIƎsra kƖszen ƎIIunk, uram ÷ mondla.
÷ AzonnaI |ƣvƩnk ÷ feIeIle Ian, ma|d visszaforduIl
ArieIhez. MƖIyen, szinle bƎnkƠdva nƖzell a IƎny sze-
mƖbe. ÷ Ide|e Ienne induInunk.
÷ Ŷn kƖszen ƎIIok ÷ mosoIyodoll eI HƖzag. ÷ Mehe-
lƩnk, szereImem.
Mindƣssze egy kis csapal induIl Ƨlnak: O'DonneI,
MacInnis, egy CoIIeen nevű nő Ɩs HƖzag. A foIyƠn
kereszlƩI Cambridge feIƖ vellƖk az irƎnyl, ahoI Ian
Ievezelle őkel a rƖgi melrƠaIagƧlba, ameIy nem ƎIIl
Slephen Kenson
?@90,
ƣsszekƣllelƖsben a melropIexum aIalli kalakombƎkkaI.
A fƖrfi hƎlƎn voIl a hƎlizsƎk, benne a vƚrusbomba. A
fƣId aIalli aIagƧlban haIadlak a DunkeIzahn InlƖzel
feIƖ. Ill vƖgezlƖk a IegkomoIyabb mƎgikus kulalƎsokal
az egƖsz konlinensen. Ionlos heIy voIl, ezƖrl is
vƎIaszlollƎk ezl cƖIponlnak.
Az inlƖzelel a sƎrkƎny pƖnzƖbőI aIapƚlollƎk, annak
vƖgakarala szerinl. MagƎnluIa|donban voIl, Ɩs kƩIƣn-
bƣző kulalƎsokal Ɩs fe|IeszlƖsekel vƖgezlek ill. Izenkƚ-
vƩI a melahumƎnokal segƚlő akciƠkbƠI is nagyban ki-
vellƖk a rƖszƩkel. Az igazgalƠlanƎcs egyik lag|a voIl
Cormac McKiIIeen is Tƚr na nƀg-bƠI. Az a hƚr |Ǝrla,
hogy kiesell a lƚri kormƎny kegyeibőI, Ɩs az inlƖzelben
belƣIlƣll pozƚciƠ|a miall szinle eIIensƖgkƖnl kezeIle az
uraIkodƠ Danaan csaIƎd, mƖgis a lƩnde rezsim egyik
propagandaeszkƣzƖnek szƎmƚloll. Az ŶbredƖs Ŷvfor-
duIƠ|Ǝnak liszleIelƖre Tƚr na nƀg uraIkodƠi az inlƖzel-
nek a|ƎndƖkozlak lanuImƎnyozƎs cƖI|ƎbƠI lƣbb keIla
erekIyƖl is. Izek a rƖgi źrorszƎg ƣrƣksƖgƖhez larlozlak.
AzƖ az orszƎgƖ, meIynek a heIyƖn mosl egy lƩnde ƎI-
Iam virƎgzik, Ɩs aIig lƣbb minl ƣlven Ɩves. Nem voIl a
lƚriek |ogos luIa|dona, ƚgy nem is a|ƎndƖkozhallƎk oda
senkinek. Ŷppen ez voIl, ami eIIen a Lovagok liIlakoz-
lak. IzƖrl dƣnlƣllek Ƨgy, hogy feIrobbanl|Ǝk a bombƎl,
LƎngoIƠ Idő
348
ƚgy Ɩpp oIyan rosszuI Ɩrzik ma|d magukal a lƚriek,
minl ahogyan a lősgyƣkeres ƚrek, amikor eI keIIell
hagyniuk a hazƎ|ukal.
Az inlƖzel aIalli rƖgi be|Ǝralok mƎr rƖgen nem IƖlez-
lek. ßeomIoll az aIagƧl lƣbb heIyen is, ezƖrl acƖI Ɩs be-
lonlƣmbƣk lorIaszoIlƎk eI az ulal. NƖhƎny |ƠI eIheIye-
zell lƣIlel azonban csodƎkra voIl kƖpes. Az a pƎr ki-
sebb nyƚIƎs ƚgy Ɩppen eIegendő Iesz ahhoz, hogy a vƚ-
rus be lud|on |ulni az inlƖzelbe, Ɩs mƖg nƖhƎny hƎz-
lƣmbnyi kƣrnyezelben kife|lse a halƎsƎl, mieIőll eI-
puszluIna. Iz lƣbb minl eIegendő keII Iegyen ahhoz,
hogy a lƩndƖknek emIƖkezeles marad|on a bosloni IƎ-
logalƎsuk.
NƖhƎny palkƎny visƚlva szaIadl szƖl onnan, ahovƎ a
bombƎl akarlƎk leIepƚleni. A zsebIƎmpƎk fƖnye fƎ|-
daImasan hasƚloll a sƣlƖlhez szokoll rƎgcsƎIƠk szemƖ-
be. Hamarosan Ierakodlak, Ɩs megkezdhellƖk a mun-
kƎl. Az ƣsszeszereIƖs nagy rƖszƖl maga O'DonneI vƖ-
gezle. OIykor MacInnis Ɩs HƖzag segƚlell neki, ami ab-
bƠI ƎIIl, hogy a kezƖbe adlƎk a megfeIeIő szerszƎmo-
kal. Az őrszem szerepe CoIIeenra maradl. KicsiveI Ie|-
|ebb a foIyosƠn figyeIle, nem lƖved-e vaIaki erre.
Mƚg Ian doIgozoll, GaIIov lƩreImelIenƩI figyeIl HƖ-
zag szemein Ǝl. HirleIen gyenge IƣkƖsl Ɩrzell az
Slephen Kenson
?@;0,
aszlrƎIis sƚk feIőI. ŮlhangoIla ƖrzƖkeil, Ɩs Ɩszrevelle,
hogy a lƎvoIbƠI vaIaki kapcsoIalba akar IƖpni veIe.
OIyan voIl, minlha egy viIƎgƚlƠlorony fƖnye prƠbƎIla
voIna meglaIƎIni ől a sƣlƖlben. Ismerős voIl GaIIov
szƎmƎra ez az erő. IzzeI be is leI|esƩIl Mama Iaga |Ơs-
Iala. Karom igyekezell a nyomƎra bukkanni, Ɩs hama-
rosan eI is fog |ƣnni szemƖIyesen. Iersze nem egyedƩI.
ƀ, nem. A kis emberfƖreg lƧI gyƎva ahhoz, hogy szem-
tőI szembe kiƎII|on eIIene. De nem ba|. A laIƎIkozƎs
akkor is rendkƚvƩI ƖIvezeles Iesz.
GaIIov kƖpleIen voIl visszalarlani egy eIƖgedell vi-
gyorl, de nem bƎnla. Hagy higgyƖk csak a |eIenIƖvők,
hogy az ő munkƎ|uknak ƣrƩI.
Mosl mƎr csak annyi doIga voIl, hogy feIkƖszƩI a
vƎrva vƎrl laIƎIkozƎsra.
Az L-zƠnabeIi IakƎsbƠI Karom minden ere|Ɩl ƣssze-
szedve prƠbƎIla heIyreƎIIƚlani a kapcsoIalol a haIoll
IƎny leslƖnek egy darab|a Ɩs az ől uraIƠ GaIIov szeI-
Iemlesle kƣzƣll. VaIahoI mƖg ill keIIell Iennie a vƎros-
ban. ƀvalosan kƣzeIebb hƧzƠdoll a kiaIakuIl fonaIhoz.
Az akaralƎvaI Ɩs az AracoslƠI kapoll energiƎvaI lƎpIƎI-
la, hogy megerősƣd|ƣn. Ikkor Iassan a fonaI kƣlƖIIƖ
duzzadl, Ɩs IƎlhalƠvƎ vƎIl, ahogy kinyƧIik a lƎvoIba
egƖszen GaIIov-ig. Lassan, monolon hangon kƎnlƎIni
LƎngoIƠ Idő
350
kezdell, feIidƖzve veIe a szƩksƖges varƎzsIalol. U|abb
energiƎk hizIaIlƎk lovƎbb a kapcsoIalol, ma|d hirleIen
a kƣlƖI megfeszƩIl Ɩs berezgell, akƎr egy gilƎr hƧr|a.
Karom mindvƖgig figyeIl, nehogy GaIIov Ɩszrevegye,
Ɩs visszacsap|on rƎ az aszlrƎIis sƚkon kereszlƩI.
A varƎzsIal kileI|esedell, Ɩs hirleIen Karom ludla,
hogy ponlosan hoI van a szeIIem. A kalakombƎk mƖ-
IyƖn re|lőzƣll. LegeIőszƣr is egy effƖIe heIyen laIƎIkoz-
lak, miƖrl Ienne ez mosl mƎskƖppen` A bizlonsƎg
kedvƖƖrl Karom lovƎbbra is szorosan larlolla a pƠrƎzl,
hƎlha GaIIov eselIeg mƎshovƎ megy, mƚg ők odaƖr-
nek.
IeIƎIIl, Ɩs a konyhƎlƠI eIvƎIaszlƠ ne|IonfƩggƣnyhƣz
IƖpell. Ahogy eIhƧzla, a lƣbbiek, akik csak őrƎ vƎrlak,
feIpallanlak, Ɩs vƎrakozƠan nƖzlek rƎ.
÷ MeglaIƎIlam őkel ÷ mondla Karom halƎrozollan. ÷
InduI|unk!
GaIIov Ɩrezle leslƖn Karom varƎzsIalƎnak az ƖrinlƖsƖl.
Nem ƎIIl eIIen, hogy a mƎgus, aki IƖlrehozla ől, mƖg egy-
szer rƎlaIƎIhasson. OIyan kƣnnyű voIl az egƖsz. Ŷrezle
ahogy mƎgikus energiƎk ƣIeIik kƣrbe az aurƎ|Ǝl, Ɩs me-
Ieg fƖnnyeI ragyog|Ǝk be azl. Mosl mƎr Karom ludla.
Hamarosan eI|ƣn hozzƎ. GaIIov feIpiIIanloll az aknƎba,
ahoI Ian O'DonneI mƖg mindig doIgozoll.
Slephen Kenson
?A=0,
÷ Meddig larl mƖg` ÷ kƖrdezle HƖzag, mire Ian IepiI-
Ianloll. HomIokƎn megcsiIIanl a vere|lƖk.
÷ MƎr ma|dnem kƖsz ÷ lƣrƣIle meg a homIokƎl a ka-
bƎlu||Ǝba. GaIIov igyekezell IecsiIIapƚlani magƎl, hogy
ne parancsoI|on rƎ a fƖrfira, amiƖrl az nem vƖgzi a feI-
adalƎl oIyan gyorsan, ahogyan azl ő szerelnƖ. TƩrc|cn.
TƩrc|cn ÷ gondoIla. Őriz! ncg a pi||anaici! De a mƎ-
sodpercek csigaIassƧsƎggaI leIlek, mire vƖgre
O'DonneI mƎszni kezdell IefeIƖ. Az uloIsƠ kƖl mƖler
magasbƠI egyszerűen Ieugroll, Ɩs eIƖgedellen forduIl
HƖzag feIƖ.
÷ KƖsz ÷ mondla mosoIyogva. ÷ KƎr, hogy Iemara-
dunk a shovrƠI.
HƖzag IƎgyan a fƖrfihoz simuIl, Ɩs a fƩIƖbe sƧgla: ÷
Iz allƠI fƩgg, hogy miIyen műsorl szerelnƖI IƎlni, sze-
reImem. ÷ AzzaI ƎlkaroIla Ianl Ɩs hosszan megcsƠkoIla.
Rory hangosan feInevelell.
÷ HƖ! Kerƚlselek inkƎbb egy szobƎl! Mosl induInunk
keII. ÷ A szereImespƎr oda sem figyeIl rƎ, mire ő
meginl nevelƖsben lƣrl ki, ma|d kƣzeIebb IƖpell, Ɩs ba-
rƎlsƎgosan Ian vƎIIƎra csapoll. ÷ Iőnƣk! MƖg rengeleg
időnk Iesz, hogy.
Rory Ɩs a visszaƖrkező CoIIeen eIkerekedell sze-
mekkeI figyeIlƖk, ahogy HƖzag eIereszli a vezƖrƩkel.
LƎngoIƠ Idő
352
Ian lƎgra nyƚIl szemmeI, nƖma sikoIyba lorzuIl arccaI
zuhanl a fƣIdre. Nem mozduIl.
÷ Mi a. ÷ nyƧIl Rory a fegyverƖƖrl.
÷ Sa|nƎIom ÷ doromboIla HƖzag ÷, de mƎr nem ve-
szem hasznolokal lovƎbb.
Ahogy beszƖIl, a lesle ragyogƠ szƚnű IƎngba boruIl.
ŶIes, bƎnlƠ fƖny robbanl a heIyisƖgbe. CoIIeen feIƖ in-
lell a baI kezƖveI, u||ai, akƎr egy virƎg szirmai, nyƚIlak
szƖl. A Ievegőben egy izzƠ gƣmb |eIenl meg, Ɩs rakƖla-
kƖnl vƎgƠdoll a megIepell nő leslƖnek. A ruhƎ|a Ɩs a
ha|a azonnaI IƎngol fogoll. CoIIeen sikoIlva velelle
magƎl a fƣIdre, Ɩs őrƩIlen hempergell, hogy eIoIlsa a
lƩzel.
Rory kezƖben eIsƩIl a piszloIy, de a fƖrfi annyira
megdƣbbenl a IƎlollaklƠI, hogy a goIyƠ messze eIke-
rƩIle a cƖIl. A dƣrrenƖs hangosan visszhangzoll az
aIagƧlban. MieIőll mƖg Ƨ|bƠI lƩzeIhelell voIna, HƖzag
IƎngoIƠ leslleI meIIelle lermell, Ɩs megragadla. ƉvƣIl-
ve prƠbƎIla IelƖpni magƎrƠI az izzƠ vaskƖnl rƎszoruIƠ
kezekel, de remƖnyleIen kƩzdeIem voIl. Hamarosan
mindenl meglƣIlƣll az Ɩgell ruha Ɩs hƧs szaga.
HƖzag eIƖgedellen feIkacagoll. ŶIvezelleI figyeIle
Rory kƚnIƠdƎsƎl, hogy megszabaduI|on az ƖrinlƖsƖtőI.
Ingedell a szorƚlƎsƎn annyira, hogy a fƖrfi eI lud|a
Slephen Kenson
?A?0,
magƎl Iƣkni. SikoIlva a fƎ|daIomlƠI hanyall esell. Ƈ|bƠI
cƖIra emeIle a fegyverƖl, de GaIIov nem hagyoll idől
neki, hogy hasznƎI|a is. Nagy Ievegől vell, ma|d eIőre-
ha|oIva IƎngokal fƧ|l a fƖrfi arcƎba. Sa|nƎIla, hogy any-
nyi energiƎl engedell szabad|Ǝra, merl ƚgy Rory nem
ƖIl eIƖg ideig, hogy mƖg lƣbb fƎ|daImal Ɩs szenvedƖsl
ƖIhessen Ǝl.
Megvonla a vƎIIƎl, Ɩs megforduIl. CoIIeennak kƣz-
ben sikerƩIl eIoIlania magƎl, Ɩs nyƣgve prƠbƎIl laIpra
ƎIIni. TeslƖn a lƖpell ruha aIƠI vƣrƣs, vƎIadƖkban ƧszƠ
sebek viIIanlak eIő. Az arca Ɩs a koponyƎ|a ƣsszerƎn-
cosodoll, ahogy minden szőrzel IeƖgell rƠIa.
÷ KƖrIek, ne. ÷ nyƣgle, mikƣzben nƖgykƖzIƎb igye-
kezell lƎvoIabb kerƩIni az egyre kƣzeIedő GaIIov-lƠI.
÷ KƖrIek, ne.
Ikkor megpiIIanlolla a fegyverƖl a kƣzeIben, Ɩs
gyorsan Ɩrle nyƧIl. GaIIov-nak Iell voIna ide|e megƎI-
Iƚlani, de nem lƣrődƣll veIe. CoIIeen feIkapla a fegy-
verl, Ɩs HƖzagra cƖIzoll. Ikkor GaIIov egy inlƖsƖre a
fegyver vƣrƣsen feIizzoll, a IƎny pedig sikoIlva dobla a
fƣIdre. A markoIal minlƎ|a beIeƖgell a lenyerƖbe.
Ikkor HƖzag meIIƖIƖpell. A lűzaura kihunyl. Im-
berfeIelli erőveI kapla eI a lorkƎl Ɩs fƖI lƖrdre
kƖnyszerƚlelle. CoIIeen ƣkƣIIeI Ʃlƣlle a nyakƎl szorƚlƠ
LƎngoIƠ Idő
354
kezel, de nem bƚrl a szeIIemmeI, aki HƖzag leslƖl bir-
lokoIla. Kƣnnyek foIylak vƖgig az arcƎn, ahogy rƖmƩI-
len nƖzell a fƣIdƣnlƧIi szemekbe. Az ƩlƖsek egyre eről-
IenebbƖ vƎIlak, a kƩzdeIem heIyƖl Ǝlvelle a zokogƎs Ɩs
megadƎs.
÷ KƖrIek. ÷ sullogla uloI|Ǝra. HƖzag eIfinlorodoll a
meglƣrl ember IƎllƎn, Ɩs egy uloIsƠ gonosz vigyorl viI-
Ianloll feIƖ. A szorƚlƎsa megfeszƩIl, a lesle ismƖl IƎng-
ba boruIl. CoIIeen sikoIlƎsa hƣrgƖsbe fƧIl, ahogy
GaIIov eIlƣrle a IƎny nyakƎl, akƎr egy szƎraz Ǝgal.
Nem ereszlelle mƖg eI a leslel. Az aura feIIobbanl, Ɩs
IƎngba borƚlolla CoIIeenl. HƖzag hagyla a fƣIdre zu-
hanni, Ɩs Ian O'DonneI feIƖ forduIl, aki mƖg mindig
bƖnuIlan fekƩdl a fƣIdƣn. MozduIalIansƎgra kƎrhoz-
lalla a szeIIem varƎzsIala.
÷ SzegƖny, drƎga Ian ÷ dƩnnyƣgle HƖzag, mikƣzben
IelƖrdeIl a fƖrfi meIIƖ, hogy a szemƖbe lud|on nƖzni. ÷
ƚgy Ɩr hƎl vƖgel a le kis szƎnaImas Ʃgyed. Sosem hilled
voIna, hogy csak paraszl vagy egy sokkaI nagyobb
sakk|ƎlszmƎban, igaz` Az pedig a Iegvadabb rƖmƎI-
modban sem forduIl eIő, hogy a kedves kis ArieI eI-
ƎruI|on.
GurguIƎzƠ hang haIIalszoll, ahogy Ian prƠbƎIl meg-
szƠIaIni, de csak annyil ludoll lenni, hogy fekƩdl a
Slephen Kenson
?AA0,
fƣIdƣn, Ɩs bƎmuIla a vaIaha annyira szerelell nől.
GaIIov ƖIvezelleI illa magƎba a fƖrfi fƖIeImƖl Ɩs csaIƠ-
dollsƎgƎl, amil ArieI ƎruIƎsa miall Ɩrzell.
÷ AllƠI larlok, sosem fogsz IƎlni egy szabad źrorszƎ-
gol ÷ foIylalla GaIIov, Ɩs minl egy gyerekel, megsi-
mogalla Ian homIokƎl. ÷ De senki mƎs sem. Neked Ɩs a
hozzƎd hasonIƠknak meg keII lanuIniuk egy nagyon
fonlos IeckƖl, Ian. Iz a Halodik ViIƎg. A le Ɩs a fa|lƎd
ide|e Ie|Ǝrl. II|ƣll a mi időnk. A mi viIƎgunk. ÷ Mikƣz-
ben beszƖIl, a hang|a egyre erősebbƖ Ɩs dƩhƣsebbƖ
vƎIl. ÷ Iz mƎr a mƎgia viIƎga, Ɩs eI fog |ƣnni az idő,
mikor senki sem emIƖkszik mƎr rƎ, hogy ez vaIaha
mƎskƖppen voIl. Szƚvesen mesƖInƖk neked az eI|ƣven-
dő korrƠI, de sa|nos mƎs doIgom is van mƖg, ƚgy hƎl
kƖnyleIen vagyok magadra hagyni ennyiveI.
GaIIov IƎgyan megsimogalla a fƖrfi ƎIIƎl, mire az
vinnyogva prƠbƎIl odƖbb hƧzƠdni a lűzforrƠ ƖrinlƖslőI.
÷ Ŷg veIed, kedvesem! ÷ bƧcsƧzoll GaIIov. Ikkor a
Vƣrƣs Ůg Lovag|ainak vezƖre IƎngba boruIl. SikerƩIl
annyi ere|Ɩl mƖg visszanyernie, hogy ƩvƣIleni lud|on
fa|daImƎban, ma|d ahogy a IƎngok szƖlƖgellƖk a hang-
szƎIail is, eIhaIIgaloll. ƃrƣkre. IƩsl Ɩs Ɩgell hƧsszag
lƣIlƣlle meg ismƖl a lermel. GaIIov eIƖgedellen ƎIIl, Ɩs
igyekezell kiƖIvezni a diadaI piIIanalail, ma|d moso-
LƎngoIƠ Idő
356
Iyogva eIIƖpell Ian ƖIelleIen leslƖlőI. MƖg akadl egy
aprƠsƎg, amil eI keIIell inlƖznie, mieIőll iIIően feIkƖ-
szƩIhelell Karom fogadƎsƎra.
IeImƎszoll oda, ahovƎ Ian a vƚrusbombƎl erősƚlelle,
Ɩs szemƩgyre velle a szerkezelel. IIvƖgzell nƖhƎny
mƠdosƚlƎsl ra|la, ma|d az egyik zsebƖbőI eIővell egy
lenyƖrnyi fƖmhengerl. Abban voIl a kalaIizƎlor, ameIy
az amƧgy ƎrlaImalIan Iandora vƚrusl gyiIkos fegyver-
rƖ vƎIlozlalla. CsalIakozlalla a bombƎhoz, ma|d IemƎ-
szoll.
IszƖbe |uloll, hogy a DunkeIzahn InlƖzel IƎlogalƠi
Ɩs a kƣzvelIen kƣrnyezelƖben IƖvő hƎzak IakƠi hama-
rosan haIollak Iesznek, Ɩs a vƎros sosem fog|a eIfeIe|-
leni ezl az Ɩ|szakƎl.
Ahogy IeƖrl, mƖg egyszer meggyőződƣll rƠIa, hogy
az aszlrƎIis fonaI ƖrinlelIen-e mƖg. Megnyugodva velle
ludomƎsuI, hogy Ɩpp oIyan ƖIƖnken mulal|a az ulal
Karomnak, ahogyan korƎbban. IzƧllaI sem voIl mƎs
doIga, hƎl vƎrl.
Slephen Kenson
?A90,
29.
KaIapƎcs ƩIl a voIƎn mƣgƣll, Ɩs Karom varƎzsIalƎl
kƣvelve, a Cambridge kerƩIel feIƖ ha|lollak. Karom
magƎban azl kƚvƎnla, bƎrcsak VaI is veIƩk Iehelne,
merl a rigƠ robol|ai igen hasznosnak bizonyuIhallak
voIna az eIőllƩk ƎIIƠ harcban. MƎr annak is ƣrƩIl voI-
na, ha IegaIƎbb vaIamiveI lƣbb ide|Ʃk van beszerezni a
szƩksƖges feIszereIƖsl, de ez is eImaradl. Szinle mezƚl-
IƎb keII szembenƖzniƩk GaIIov-vaI, de IegaIƎbb ßoom
Ɩs KaIapƎcs ill voIlak. KiIaro is veIƩk |ƣll, de ő mƖg
soha ƖIelƖben nem sƩlƣll eI fegyverl, ƚgy rƎ nem szƎ-
mƚlhallak kƩIƣnƣsebben. Minl mindig, Aracos halha-
lƠs mƎgikus lƎmogalƎskƖnl |eIen voIl, Ɩs ezƧllaI Iase is
veIƩk larloll. Ő azonban ismerelIen mƎgikus polenci-
ƎIIaI rendeIkezell. MƖg maga a kƚsƖrlel sem ludla pon-
losan, mire kƖpes |eIen formƎ|Ǝban.
Karom nem akarla, hogy ő is veIƩk |ƣ||ƣn, de Iase
megmakacsoIla magƎl Ɩs minden liIlƎs eIIenƖre ƚgy Ɩr-
veIl: ÷ Ŷs akkor mil csinƎI|ak` KƠszƎI|ak, Ɩs |Ơ kƚsƖrlel-
hez iIIően i|eszlgessem a kƣrnyƖkbeIiekel`
Karom nem akarla veszƖIynek kilenni a fƖrfil, de
miulƎn megƖrlelle, hogy ez az ƖrzƖs kƣIcsƣnƣs, meg-
enyhƩIl. IgyƖbkƖnl sem ludla voIna visszalarlani a
LƎngoIƠ Idő
358
mƎsikal, hiszen szeIIemkƖnl sokkaI gyorsabban ludoll
haIadni, minl az ő furgon|uk, ƚgy bƎrhovƎ kƣvelhelle
őkel.
HƎIƎl rebeglek az isleneknek, hogy a forgaIom vi-
szonyIag gyƖr voIl. Ahogy a Massachusels Avenue-n
haIadlak Cambridgen kereszlƩI, lƣbb heIyen kƖk-piros
viIIogƠ fƖnyekel IƎllak. Knighl Irranl |Ǝrőr kocsik biz-
losƚlollƎk a kƣrnyƖk Ƨl|ail.
÷ ƇlbIokƎdokal is feIƎIIƚlollak! ÷ Iepődƣll meg KaIa-
pƎcs, ahogy |obban kƣrƩInƖzell. ÷ Mi a franc lƣrlƖnhe-
lell`
÷ IorduI| ill be baIra! ÷ inlell Karom az egyik eIƎga-
zƎsnƎI. ÷ II keII re|lenƩnk vaIahoI a furgonl, Ɩs a kala-
kombƎkon kereszlƩI megyƩnk lovƎbb. GaIIov amƧgy
is a fƣId aIall van.
Roy KiIaro a hƎlsƠ ƩIƖsek egyikƖn ƩIl, Ɩs a hordozhalƠ
szƎmƚlƠgƖp kƖpernyő|Ɩn fulƠ informƎciƠkal figyeIle.
÷ A rendőrsƖg leI|es IƖlszƎmban kivonuIl az ulcƎkra
÷ mondla. ÷ MƖg a heIyi cƖges bizlonsƎgiaklƠI is erősƚ-
lƖsl kƖrlek. Ƈgy lűnik, a Washinglonban lƣrlƖnlek Ɩs
az illeni ƖvforduIƠs feIvonuIƎsok miall egy kicsil ide-
gesek a fiƧk. Iersze a sorozalos furcsa megbelegedƖ-
sek sem lellek |Ơl a kƣzhanguIalnak.
Slephen Kenson
?A;0,
÷ TaIƎn a Iandora vƚrusnak is van ehhez nƖmi kƣze
÷ laIƎIgaloll ßoom.
÷ KizƎrl ÷ rƎzla meg a fe|Ɩl KiIaro. ÷ Semmi oIyan
lƩnelel nem okoz az a vƚrus, minl amiIyel li is IƎllalok.
Igyszerű formƎ|Ǝban Ɩpp oIyan, minl egy nagyon
gyorsan halƠ infIuenza. Add hozzƎ a kalaIizƎlorl, Ɩs
mƎris haIƎIos. Az ulcƎn huIIƎk fekƩdnƖnek. IsƖIyƩk
sem Ienne eI|ulni a kƠrhƎzig.
KaIapƎcs beforduIl egy meIIƖkulcƎba, Ɩs hamarosan
laIƎIl is egy aIkaImas parkoIƠheIyel. Mindannyian ki-
szƎIIlak. Karom sikƎlorokon Ɩs sƖlƎnyokon kereszlƩI
vezelle a csapalol a megfeIeIő irƎnyba, mikƣzben
igyekezlek a KI eIIenőrző ponlokal is eIkerƩIni. A Ieg-
kevƖsbƖ arra voIl mosl szƩksƖgƩk, hogy megƎIIƚlsa
őkel vaIami lƧIbuzgƠ |Ǝrőr, Ɩs arrƠI ƖrdekIőd|ƣn, hovƎ
is mennek ƎIIig feIfegyverezve.
Karom egy sƣlƖl zsƎkulcƎba vezelle őkel, ma|d va-
IamiveI a vƖge eIőll megƎIIl.
÷ Ill van ÷ mulaloll egy nagy haIom lƣrmeIƖkre a faI
meIIell. A Ie|Ǝralol fƖm- Ɩs műanyag Iemezek re|lellƖk
eI a kƚvƎncsi lekinlelek eIőI, de a faIon kƖloIdaIl
kiIƎlszoll egy-egy ,T¨ belű. Iz a ha|danƎn IƖlezell
GyorsvasƧl TƎrsasƎg |eIe voIl. MƎra mƎr a cƖg Ɩs az
LƎngoIƠ Idő
360
ƎIlaIuk ƩzemeIlelell szƎIIƚlƠ aIagulak sem IƖlezlek
hivalaIosan.
ßoom Ɩs KaIapƎcs fƖIreha|ƚloll egy nagymƖrelű acƖI-
Iemezl, mire az hangos dƣndƩIƖsseI csapƠdoll az asz-
faIlnak. A za|l mƖg kƖl hƎzlƣmbbeI odƖbb is haIIani
Iehelell, de nem |ƣll senki megnƖzni, mi is lƣrlƖnl. A
vadƎszok bemƎszlak a szűk nyƚIƎson, bƎr ßoom csak
hosszas kƩzdeImek ƎrƎn ludla ƎlprƖseIni magƎl a rƣg-
lƣnzƣll be|Ǝralon.
A nyƚIƎs mƣgƣll egy rƖgi ƎIIomƎsra Ɩrkezlek. Min-
denl fo|logalƠ por Ɩs mocsok borƚloll. Karom bekap-
csoIla a zsebIƎmpƎ|Ǝl, Ɩs lovƎbb vezelle őkel IefeIƖ a
romos belonIƖpcsőkƣn. KaIapƎcsnak Ɩs ßoomnak nem
voIl szƩksƖge a IƎmpa fƖnyƖre, hogy lƣkƖIelesen IƎssa-
nak. MelahumƎn szemƩk lƚzszer |obban aIkaImazko-
doll a sƣlƖlhez, minl a humƎnokƖ. Aracos Ɩs Iase
aszlrƎIisan voIl |eIen, ƚgy ők is megvoIlak nƖIkƩIe, de
Karom Ɩs KiIaro nem. Leugrollak a vƎgƎnyok kƣzƖ, Ɩs
az aIagƧlban foIylallƎk az Ƨl|ukal.
÷ Azl hillem, ezekel a |Ǝralokal leI|esen IezƎrlƎk a
fƣIdrengƖs ulƎn ÷ sullogla KiIaro, amikor Ɩszrevelle a
faIon a vaslag repedƖsekel.
÷ Ƈgy is lƣrlƖnl ÷ bƠIinloll Karom. ÷ Ami azl iIIeli,
ez a vonaI nƖhƎny szƎzmƖlernyire be is omIoll. Arra ÷
Slephen Kenson
?8=0,
inlell eIőre a zsebIƎmpƎvaI. ÷ A melropIexum kormƎny-
zala IezƎralla a rƖgi T-aIagulakal, Ɩs Ƨ|akal Ɩpƚllelell
heIyellƩk, ezƧllaI sokkaI modernebb anyagokbƠI Ɩs
lechnoIƠgiƎvaI. De az ŶbredƖs Ɩs a GobIinizƎciƠ Nap|a
ulƎn lƣbb banda Ɩs melahumƎn csoporl laIƎIl menedƖ-
kel ill, a rƖgi gyorsvasƧl |Ǝralokban. IIlakarƚlollƎk
nagy|ƎbƠI a lƣrmeIƖkel, Ɩs egyes ƎIIomƎsokal IakhalƠ-
vƎ lellek. A beomIƎs nagy rƖszƖl ezen a lerƩIelen eI-
lƩnlellƖk. HosszƧ lƎvra rendezkedlek be.
Amikor eIƖrlƖk a beomIoll rƖszl, egy nagymƖrelű,
meslersƖgesen vƎ|l aIagulal piIIanlollak meg a IezƧ-
duIl belon Ɩs acƖIlƣrmeIƖkben. IIƖg szƖIes voIl ahhoz,
hogy mƖg ßoom is befƖr|en, de Ie keIIell ha|lania a fe-
|Ɩl, Ɩs kilƣIlƣlle a foIyosƠl leI|es szƖIessƖgƖben. Morog-
va hƧzla ƣssze magƎl, ahogy beIƖplek.
Ahogy kereszlƩIhaIadlak, KiIaro a kezƖveI vƖgigsi-
mƚloll az Ʃreg faIƎn.
÷ TeI|esen sima ÷ Iepődƣll meg. ÷ Minlha vaIamiIyen
fƧrƠl vagy vƎgƠl hasznƎIlak voIna. TƖnyIeg. hogyan
csinƎIhallƎk`
÷ MƎgiƎvaI ÷ feIeIle Karom, minlha ez leI|esen magƎ-
lƠI Ɩrlelődő Iell voIna mindenki szƎmƎra.
Innen KaIapƎcs Ɩs ßoom haIadlak eIőI. MƣgƣllƩk
menl Karom Ɩs KiIaro. Aracos Ɩs Iase szemnek IƎlha-
LƎngoIƠ Idő
362
lalIanuI |ƣll veIƩk az aszlrƎIsƚkon. Karom halƎrozollan
Ɩrezle famiIiƎrisa |eIenIƖlƖl, Ɩs haIvƎnyan a rƖgen eIve-
szellnek hill kapcsoIalol is Iase-szeI. AzƠla voIl kƣzlƩk
ez a kapocs, hogy eIőszƣr laIƎIkozlak.
÷ MƎr nincs messze ÷ mondla Karom, amiIyen csen-
desen csak ludla, de hang|a messzire visszhangzoll. ÷
IigyeI|elek! ßƎrmi Iehel ideIenl. ßƎrmi.
Karom ƧlmulalƎsail kƣvelve a fő csapƎsrƠI IelƖrlek
egy oIdaIsƠ nyƚIƎs feIƖ. VaIƠszƚnűIeg szervizaIagƧl Ie-
helell vaIamikor. InyhƖn Ie|lell az Ƨl|uk, ma|d ƖIesen
eIkanyarodoll, ƚgy kƖpleIensƖg voIl eIőre IƎlni, mi Ie-
helell eIőllƩk. Karom igyekezell csak kƣzvelIenƩI ma-
ga eIƖ viIƎgƚlani, hogy ezzeI is minimaIizƎI|Ǝk az esƖ-
IyƖl, hogy vaIaki vagy vaIami Ɩszrevegye őkel. Ahhoz
Ɩppen eIegendő voIl a fƖny, hogy ő Ɩs KiIaro ne essen
orra. IgazƎbƠI amiall nem aggƠdoll, hogy GaIIov-l
megIephelik, hiszen a szeIIem bizlosan Ɩrezle Karom
varƎzsIalƎl, Ɩs feI is kƖszƩIl az ƖrkezƖsƩkre. De nem ő
voIl az egyelIen veszƖIy ideIenl.
KaIapƎcs inlell a lƣbbieknek, hogy ƎII|anak meg.
ƀvalosan eIőreIƖpell Ɩs oIdaIra fordƚlva a fe|Ɩl figyeIl.
Ra|la kƚvƩI senki mƎs nem haIIoll semmi kƩIƣnƣsel.
÷ KƖszƩI|elek ÷ morogla, Ɩs hƎlraIƖpell egyel. ÷ TƎr-
sasƎgol kapunk.
Slephen Kenson
?8?0,
Ikkor Karom is meghaIIolla, amil KaIapƎcs feIerősƚlell
haIIƎsa mƎr |ƠvaI eIőbb ƖszIeIl. VinnyogƠ Ɩs kaparƎszƠ
za|l csapoll vaIami a lƎvoIban, Ɩs egyre kƣzeIedell feIƖ|Ʃk.
÷ ƃrdƣgpalkƎnyok! ÷ ƩvƣIlƣlle ßoom, aminl megIƎl-
la a hƧsszőnyegel beforduIni a sarkon. Tƣmƣll, rende-
zelIen sorokban ronlollak rƎ|uk. Vƣrƣsen parƎzsIƠ
szemƩk Ɩs ƖIes karmaik semmi |Ơl nem ƚgƖrlek. Izek a
IƖnyek az ŶbredƖs ulƎn mulƎIƠdoll rokonai voIlak a
hagyomƎnyos rƎgcsƎIƠknak, meIyek minden vƎrosl
eIƎraszlollak. Izek a palkƎnyok azonban egy mƖler
hosszƧra is megnőllek. TeslƩkel semmiIyen szőr nem
borƚlolla, csak rƎncos rƠzsaszƚnű bőr. IofƎ|uk leIe voIl
ƖIes lƖpőfogakkaI. Ŷhes visƚlƎssaI rohanlak feIƖ|Ʃk.
KaIapƎcs Ɩs ßoom egyszerre nyiloll lƩzel a kƣzeIedő
hordƎra. A 9mm-es IƣvedƖkek cafalokra lƖplƖk az eIƣI
haIadƠ besliƎkal, de a lƎrsaik a vƖr szagƎlƠI csak mƖg
|obban megvaduIva, egyszerűen ƎlmƎszlak a szƖllran-
csƚrozoll lelemeken. Karom feIemeIle kar|Ǝl, Ɩs hango-
san eImondoll egy varƎzsIalol. Az u||ai vƖgƖbőI IƎng-
csƠva csapoll ki, szƖlƖgelve az eIƣI Ɩrkezőkel. Viny-
nyogva IeheIle ki a IeIkƖl ma|d egy lucal palkƎny, de a
lƣbbi egyre csak kƣzeIedell.
KƖl besliƎnak sikerƩIl eIkerƩIni Karom varƎzsIalƎl Ɩs
a zƎporozƠ ƠImol is. Igyenesen KiIaro feIƖ ronlollak.
LƎngoIƠ Idő
364
A fƖrfi i|edlen emeIle cƖIzƎsra a fegyverƖl, Ɩs Iegna-
gyobb megIepelƖsƖre a IƣvƖs vƖrfeIhővƖ robbanlolla az
egyik fe|Ɩl. A mƎsik azonban a meIIkasƎnak ugroll, Ie-
dƣnlve KiIarƠl a IƎbƎrƠI.
÷ Segƚlselek! ÷ kiƎIlolla kƖlsƖgbeesellen, mikƣzben a
palkƎny igyekezell ƖIes fogail a hƧsƎba mƖIyeszleni.
÷ Igyszerűen lƧI sok kis rohadƖk van! ÷ ƩvƣIlƣlle
KaIapƎcs, mikƣzben sebƖszi ponlossƎggaI szedle Ie
egyre-mƎsra a feIƖ|e larlƠ besliƎkal.
÷ Aracos segƚls! ÷ kiƎIloll Karom. SzemlőI szemben
eIeve veszles kƩzdeIem voIl harcoIni ennyi szƣrnye-
leggeI. Tƣbb lucal voIl eIőllƩk, Ɩs foIyamalosan Ɩrkez-
lek Ƨ|abbak a kanyaron lƧIrƠI. Karom a krislƎIymedƎI-
ra ƣsszponlosƚloll, ameIy a nyakƎban IƠgoll. Ŷrezle a
benne re|Iő eről, amihez Aracos lƎmogalƎsa is lƎrsuIl,
mikƣzben Karom beIekezdell egy Ƨ|abb varƎzsIalba. A
palkƎnyok minlha megƖrezlƖk voIna az ƣsszesűrűsƣdő
mƎgikus energiƎkal, Karom feIƖ forduIlak.
÷ Szemekel becsukni! ÷ kiƎIlolla Karom a lƣbbiek-
nek.
A mƎgus eIőrenyƧ|lolla a kezƖl, mire az u||ai kƣzl
egy ƣkƣInyi fƖnygƣmb |eIenl meg. OIyan erősen viIƎgƚ-
loll, akƎr a nap. IƖnyƎrba borƚlolla az egƖsz aIagulal.
A szƣrnyelegek visƚlva kaplƎk eI a lekinlelƩkel.
Slephen Kenson
?8A0,
IƎ|daImas vinnyogƎs kƣzepelle hƎlrƎIlak meg. IIőszƣr
bolIadozva kereslek menedƖkel, ma|d ahogy maguk-
hoz lƖrlek az eIső megIepelƖsbőI, leI|es ere|ƩkbőI ro-
hanni kezdlek. Hamarosan mindegyik eIlűnl egy faIi
repedƖs mƣgƣll vagy egy aprƠ aIagƧlban. Karom, mi-
kor mƎr minden eIcsendesedell, Ieereszlelle a kar|Ǝl.
ßoom laIpra segƚlelle KiIarƠl, ma|d vigyorogva for-
duIl Karom feIƖ.
÷ SzƖp munka ÷ mondla eIismerően.
÷ Iz nem fog|a őkel ƣrƣkre lƎvoI larlani ÷ zihƎIla a
mƎgus. ÷ TovƎbb keII mennƩnk!
Sielve induIlak lovƎbb a kanyarban. A sƣlƖlsƖgben
egyszer csak egy haIovƎny fƖnyforrƎsl vellek Ɩszre a
lƎvoIban. GyanƚlollƎk, mi Iehel az. Karom KaIapƎcsra
Ɩs ßoomra piIIanloll, akik bƠIinlollak, ma|d mindany-
nyian fegyverreI a kƖzben rohanni kezdlek.
Az aIagƧl egy ƎIIomƎsra Ɩrkezell. TƣrmeIƖk borƚloll
mindenl. Ahogy induIlak a peron feIƖ, a lƎvoIbƠI egy
ragyogƠ lűzgoIyƠ sƩvƚlell egyenesen feIƖ|Ʃk.
÷ Hasra! ÷ ƩvƣIlƣlle Karom. A IƎngok Ɩppen csak eI-
kerƩIlƖk őkel, ma|d a gƣmb visszaforduIl, Ɩs Iebegve
megƎIIl a fe|Ʃk feIell. A vƎgƎnyok kƣzl bƧ|lak meg
mindannyian. KaIapƎcs Ɩs ßoom kƖnyleIen voIl Ieha-
saIni. KiIaro a faI lƣvƖbe guggoIl, kezƖveI vƖdve az ar-
LƎngoIƠ Idő
366
cƎl. ŶrlelIenƩI meredlek a IƎngoIƠ gƣmbre, ameIy i|esz-
tő voIl ugyan, de ƎrlaImalIannak lűnl. IgyikƩkel sem
Ɩgelle meg, Ɩs nem is |ƣll kƣzeIebb. A gƣmb egy kis
idő mƧIva semmivƖ enyƖszell. Ahogy feInƖzlek, meg-
IƎllƎk HƖzagol a peronon ƎIIva. MosoIygoll. Karom
ƎlhangoIla ƖrzƖkeil az aszlrƎIsƚkra Ɩs rƣglƣn megIƎlla,
hogy a IƎny kƣrƩI gomoIygƠ aura nem az ƣvƖ. SzeI-
Iemszerű IƎngok kavaroglak kƣrƩIƣlle. GyűIƣIel Ɩs erő
sugƎrzoll beIőIe.
÷ Szervusz, apƎm ÷ vicsorgoll GaIIov. ÷ IIƖg sokƎig
larloll, mƚg ideƖrlƖI. A lƩnemƖnyes kis HƖzag mƎr na-
gyon hiƎnyoIl.
A szeIIem kecsesen IeIƖpell a magasbƠI, Ɩs puhƎn
IandoIl a sƚnek kƣzƣll. Nagy|ƎbƠI nƖgy mƖler vƎIaszl-
halla eI őkel egymƎslƠI. HƖzag oIdaIƎn IƠgoll a IƎny
fegyvere, de GaIIov-nak nem voIl szƩksƖge rƎ. A sze-
mei egy piIIanalra minlha a lƎvoIba rƖvedlek voIna, Ɩs
egyenesen Karom mƣgƖ meredlek, ahoI kƖl mƎsik lƎr-
suk Iebegell.
÷ Ŷrdekes lƎrsasƎggaI ulazgalsz, Karom. Iz a vaIami
bizonyƎra az ulƠdom. Ƈgy IƎlom, az idƖzƖsi kƖpessƖ-
geid halƎrozollan meggyengƩIlek, miƠla ƖIelre hƚvlƎI
engem. Ŷs nocsak, nocsak. Ki van mƖg ill` Igy
Slephen Kenson
?890,
szeIIem, aki Ɩpp Ƨgy nƖz ki, minl a nƖhai Iason VaIe
vagy.
Lassan gonosz finlor lerƩIl szƖl HƖzag arcƎn.
÷ ƀ, micsoda keIIemes megIepelƖs. Iz nem csak Ƨgy
nƖz ki, hiszen ez az igazi, a megismƖleIhelelIen Iason.
HeIIo, Iase! ƃrƩIƣk, hogy megismerhelIek. GaIIov va-
gyok. Az Ɩn feIadalom voIl, hogy megbosszuI|am a
haIƎIod. IgazƎn keIIemes ƖrzƖs, hogy mosl IehelősƖ-
gem Iesz arra, hogy segƚlsek neked ezƧllaI vƖgIeg
meghaIni.
Iase szeme eIkerekedell GaIIov szavai haIIalƎn. Hi-
lelIenkedve nƖzell feIvƎIlva Karomra Ɩs a kƠbor szeI-
Iemre. Karom Ɩrezle, ahogy az arcƎl eIƣnli a harag Ɩs a
szƖgyen.
÷ Iobban leszed, ha nem fenyegelőzƣI! ÷ IƖpell eIőre
Karom. ÷ Ingedd eI HƖzagol!
GaIIov feInevelell. Hang|a vƖgigvisszhangzoll az
aIagƧlon. A hideg kirƎzla az ƎrnyvadƎszokal a nem
eviIƎgi kaca| haIIalƎn.
÷ MiƖrl keIIene ƚgy lennem` Tudom, hogy csak eI
akarsz puszlƚlani. apƎm ÷ lelle hozzƎ gƧnyosan. ÷ De
ha megprƠbƎIod, csak szegƖny ArieI leslƖl fogod bƎn-
lani. HƎl nem lapadl mƖg eIƖg vƖr a kezeidhez`
LƎngoIƠ Idő
368
Ikkor Aracosra Ɩs Iase-re piIIanloll ÷ IgyƖbkƖnl, ha
rƎm lƎmadsz, mi Iesz a drƎgaIƎlos kis szeIIem barƎla-
iddaI` Vagy ÷ inlell a csapal lƣbbi lag|a feIƖ. ÷ veIƩk`
Va|on meg ludsz ƎIIƚlani, hogy ne puszlƚlsam eI őkel`
÷ Mil akarsz` ÷ prƖseIle Karom a szavakal ƣsszeszo-
rƚloll ƎIIkapcsai kƣzl, bƎr ponlosan ludla a vƎIaszl.
÷ Iz igazƎn egyszerű: lƖged. Azl akarom, hogy add
nekem a lesled sa|Ǝl akaralodbƠI, mindenfƖIe eIIenƎIIƎs
nƖIkƩI. Ha megleszed, szabadon engedem HƖzagol Ɩs
a lƣbbi barƎlodal is.
÷ Karom, ne ledd! ÷ vƎIl IƎlhalƠvƎ egy piIIanallaI kƖ-
sőbb Iase. ÷ Hazudik! Tudod, hogy hazudik.
÷ Ne bƚzz benne! ÷ erősƚlelle meg Aracos is, de Ka-
rom nem figyeIl rƎ|uk ÷ IskƩd| meg az Igazi Nevedre!
GaIIov győzedeImesen eImosoIyodoll.
÷ MegeskƩszƣm az Igazi Nevemre, hogy nem lƎma-
dok a barƎlaidra.
÷ Vagy bƎnlod őkel, bƎrmiIyen mƠdon ÷ egƖszƚlelle
ki Karom.
÷ Vagy bƎnlom őkel bƎrmiIyen mƠdon ÷ bƠIinloll
beIeegyezően GaIIov, HƖzag leslƖben. ÷ Akkor hƎl,
megegyezlƩnk`
Slephen Kenson
?8;0,
Karom Iase-re nƖzell, aki kƣnnyes szemmeI viszo-
nozla a piIIanlƎsl, ma|d a barƎl|a, HƖzag feIƖ forduIl
ismƖl.
÷ Igen ÷ mondla vƖgƩI.
÷ Igen! ÷ bƣmbƣIle GaIIov.
HirleIen HƖzag leslƖl IƎngoIƠ aura velle kƣrƩI, ma|d
egy vakƚlƠ IobbanƎssaI IevƎIl rƠIa, Ɩs egyenesen Karom
feIƖ sƩvƚlell. A IƎngok kƣzl egy lorz arc |eIenl meg, Ɩs
dƖmoni kaca| visszhangzoll, ahogy GaIIov kƖszƩIl bir-
lokba venni az Ƨ| gazdaleslƖl.
÷ Nem! ÷ kiƎIlolla Iase, Ɩs oIyan gyorsan mozduIl,
ahogy arra csak egy szeIIem Iehelell kƖpes. IƖIƧlon a
IƎngok kƣzƖ velelle magƎl, Ɩs megragadla GaIIov-l.
Minden ere|ƖveI igyekezell visszalarlani ől a cƖI|ƎlƠI.
÷ Iase, ne! ÷ sikoIloll Karom, de mƎr lƧI kƖső voIl.
GaIIov dƩhƣsen feImorduIl, Ɩs szembeforduIl a lƎ-
madƠ|ƎvaI. Haragosan Iobbanl feI a lesle, kƣzben Ka-
rom feIƖ bƣmbƣIl: ÷ Megszegled az eskƩl! ƃI|Ɩlek meg
mindel! ÷ recsegle az aIagƧl feIƖ ÷, de a mƎgusl hagy|Ǝ-
lok meg nekem!
VisƚlƠ Ɩs kaparƎszƠ hang lƣIlƣlle meg az ƎIIomƎsl,
ahogy minden irƎnybƠI ƣrdƣgpalkƎnyok lƣrlek eIő, Ɩs
az ƎrnyvadƎszok feIƖ rohanlak megvaduIlan. ßoom Ɩs
KaIapƎcs ismƖl ƠIomzƎporraI prƠbƎIla lƎvoI larlani a
LƎngoIƠ Idő
370
dƣgƣkel, de ahogy Ieszedlek egyel, a lƣbbi az eIpusz-
luIl ƎIIal lelemƖn Ǝl rohamozoll lovƎbb. Szinle vƖgle-
Ien sok szƣrnyeleg ƣzƣnIƣll eIő. KiIaro is eIőhƧzla a
fegyverƖl, Ɩs lorkon Iőlle az egyikel, ameIyik a peron-
rƠI prƠbƎIla rƎvelni magƎl.
Karom eIőhƧzla a mƎgikus lőrl, mikƣzben Aracos
minden ere|Ɩl ƣsszeszedve sielell Iase segƚlsƖgƖre, aki
IƎlhalƠan esƖIyleIenƩI szƎIIl szembe GaIIov-vaI, miu-
lƎn az magƎhoz lƖrl az eIső megIepelƖsbőI.
÷ TƣkƖIeles ÷ morogla GaIIov. ÷ MƖg gyorsan eI-
puszlƚlom ezekel a nyamvadl kis szeIIemekel, mielőll
az enyƖm IeszeI, Karom. KƖszen ƎIIsz, hogy Ƨ|ra vƖ-
gignƖzd, ahogyan Iase meghaI`
GaIIov leslƖbőI IƎngoIƠ csƎpok nyƧIlak ki, Ɩs erősen
megragadlƎk Iase aszlrƎIleslƖl. A fƖrfi arca eIlorzuIl a
fƎ|daIomlƠI: lehelelIenƩI vergődƣll Ɩs sikoIloll.
÷ Hagyd bƖkƖn! ÷ kiƎIlolla Karom. Odaugroll a kƩz-
dő feIekhez, Ɩs IesƧ|loll a pengƖveI. A szeIIem eIlƎn-
coIl, ƚgy SƠIyomkarom csak a Ievegől szeIle kellƖ.
GaIIov IekƩzdhelelIen eIőnnyeI rendeIkezell a sa|Ǝl
lerepƖn. Igazi formƎ|Ǝban nem voIl egyƖb, minl higany
Ɩs ƎrnyƖk. Gyors voIl. Gyorsabb, minl hogy Karom feI
ludla voIna venni veIe a versenyl. De ha aszlrƎIisan
prƠbƎIl voIna megkƩzdeni veIe, a fizikai leslƖl kƖnyle-
Slephen Kenson
?9=0,
Ien Iell voIna hƎlrahagyni az ƣrdƣgpalkƎnyok kƣzl.
RƎadƎsuI ki lud|a, miIyen rƖmsƖgek ƎIIlak mƖg GaIIov
szoIgƎIalƎban, parancsƎra vƎrva.
Ƈ|ra a szeIIem feIƖ dƣfƣll, de az mosl is |Ǝlszi kƣny-
nyedsƖggeI sikIoll fƖIre. Nevelell, mikƣzben a szorƚlƎ-
sa cseppel sem IazuIl Iase kƣrƩI. Karom ludla, hogy
nincs vƎIaszlƎsa.
MenlƎIis parancsol kƩIdƣll a famiIiƎrisƎnak.
÷ ManifeszlƎIƠd| Aracos, Ɩs őrizd a leslem! GaIIov
ulƎn megyek.
Karom egy piIIanalra azl hille, hogy Aracos nem en-
gedeImeskedik, de ekkor meg|eIenl az ezƩslbundƎ|Ƨ
farkas kƣzvelIenƩI meIIelle, Ɩs beIemƖIyeszlelle a foga-
il az egyik kƣzeIi ƣrdƣgpalkƎnyba. Az vinnyogva prƠ-
bƎIl szabaduIni, de az ƎIIkapcsok megfeszƩIlek, mire a
gerince kellƖlƣrl. A farkas megrƎzla mƖg a fe|Ɩl, mire
Ƨ|abb reccsenƖsek haIIalszollak, ma|d egyszerűen fƖI-
redobla a dƣgIƣll ƎIIalol. Karom lƖrdre ereszkedell Ɩs
Ƨgy velelle Ie a fizikai leslƖl az aszlrƎI|ƎrƠI, akƎr egy
kƣpenyl. A kezƖben eIeven fƖnnyeI ragyogoll SƠIyom-
karom, a nyakƎban pedig az amuIell, SƎrkƎnyagyar
puIzƎIl.
÷ SzƖp lőIed, hogy kiƩrƚled a luIa|donom, mieIőll be-
kƣIlƣzƣm ÷ mondla GaIIov, mikƣzben Karom ƎlIƖpell az
LƎngoIƠ Idő
372
aszlrƎIis lƖrbe. ÷ IƣllƖI, hogy lanƧ|a IegyƖI a drƎga sze-
reImed vƖgső haIƎIlusƎ|Ǝnak` ÷ AzzaI a IƎngoIƠ csƎpok
mƖg erősebbre szoruIlak ƣssze Iase lesle kƣrƩI. A fƖrfi
nekifeszƩIl, de nem bƚrla IerƎzni magƎrƠI.
Karom kƣrbesuhanl GaIIov kƣrƩI, mƎgikus lőrreI a
kƖzben, de mƖg nem lƎmadoll.
÷ Gyere, GaIIov! Ingem akarsz Ƨgyis. Ie|ezzƩk be
ezl az egƖszel, ha van hozzƎ merszed. ŮII| ki veIem!
A gyűIƣIel Ƨgy sugƎrzoll GaIIov-bƠI, akƎr a hősƖg
egy kohƠbƠI.
÷ MƎr rƖgƠla vƎrok erre a piIIanalra ÷ dƩbƣrƣgle. ÷
Nincs lƣbb paraszl. Nincs lƣbb csapda. ÷ AzzaI fƖIre-
ha|ƚlolla Iase leslƖl, minl egy rongybabƎl. Karom egy
piIIanalra sem merle Ievenni lekinlelƖl a bedƩhƣdƣll
szeIIemrőI, hogy megnƖzze, Iase |ƠI van-e.
÷ A mai napon vƖgre Ɩn Ieszek az Ƨr! ÷ recsegle, Ɩs
minden ere|Ɩl ƣsszegyű|lve Karomra velelle magƎl.
A mƎgus feIkƖszƩIl GaIIov lƎmadƎsƎra, de mƖg ƚgy
is vƎralIanuI Ɩrle annak eIsƣprő ere|e. A IƎngok nem
Ǝrlhallak az aszlrƎIleslƖnek, de a kƚnl mƖg ƚgy is Ɩrez-
le. Minlha izzƠ kampƠk lƖplƖk voIna a hƧsƎl. HƎlraIƖ-
pell, ma|d nagy ƚvben IesƧ|loll SƠIyomkarommaI a
szeIIem leslƖre. A penge mƖIyen beIƖ hasƚloll, mire
GaIIov ƩvƣIlve lƎnlorodoll hƎlra a fƎ|daIomlƠI.
Slephen Kenson
?9?0,
IsmƖl egymƎsnak feszƩIlek. GaIIov IƎngol kƣpƣll, Ɩs
csƎp|aivaI korbƎcsoIla, szaggalla Karom leslƖl, a mƎ-
gus pedig a lőrreI szabdaIla ől. A mƎgikus lƣIlƖs egye-
nesen a szeIIem esszenciƎ|Ǝl szƚvla eI, de GaIIov
eIemenlƎIis dƩhveI larlolla magƎl. Ƈgy lűnl, a szenve-
dƖsen kƚvƩI va|mi kevesel lud Ǝrlani a szeIIemnek. VƎ-
gƎsai rovarcsƚpƖseknek halollak a mƎsik haragos lƎ-
madƎsaihoz kƖpesl.
IImƖ|e minden ere|Ɩl ƣsszeszedve sikerƩIl kiszaba-
dƚlania magƎl GaIIov izzƠ szorƚlƎsƎbƠI, Ɩs egy szusz-
szanƎsnyi időre eIhƎlrƎIl. A szeIIem, akƎr egy kobra,
Iesle az aIkaImal, amikor Ƨ|ra Iecsaphal a mƎgusra.
÷ Ŷs mosl, kicsi mƎgus ÷ mennydƣrƣgle ÷, mƎr Ɩrled
mi az igazi erő. Hamarosan az enyƖm Iesz a lesled Ɩs a
IeIked is!
Ŷpp ahogy Ƨ|ra nekiIendƩIl, erős kezek ragadlƎk
meg hƎluIrƠI, Ɩs megIepően szorosan larlollƎk fogva.
÷ Nem feIedkezlƖI meg vaIamirőI` ÷ kƖrdezle Iase.
÷ Iase! ÷ kiƎIlolla i|edlen Karom, Ɩs induIl, hogy se-
gƚlsen. A megvaduIl eIemenlƎI eszeveszellen csapko-
doll maga kƣrƩI, de Iase a fƎ|daIommaI mil sem lƣrőd-
ve ƣIeIle magƎhoz.
÷ Karom! ÷ zihƎIla. ÷ MenekƩI|! Siess! MƎr nem bƚ-
rom sokƎig larlani!
LƎngoIƠ Idő
374
÷ MegƣIIek, le kis fƖreg! ÷ ƩvƣIlƣlle GaIIov mƖg
mindig a mƎsik szorƚlƎsƎban vergődve.
÷ ßocs, de errőI egy kicsil mƎr IekƖslƖI ÷ fonla kƣrƩI
mƖg erősebben Iase. ÷ Karom, kƖrIek bƚzz bennem!
MINI!
Igy hosszƧ piIIanalra a mƎgus Iase-re meredl, kƖ-
szen arra, hogy a segƚlsƖgƖre siessen, ma|d IenƖzell a
vƎgƎnyok kƣzƖ, ahoI a barƎlai foIylallak eIkeseredell
harcol a palkƎnyhordƎvaI. NƖhƎnyan Ɩpp az eszmƖIel-
IenƩI fekvő HƖzag feIƖ vellƖk az irƎnyl. MƖg uloI|Ǝra
Iase-re nƖzell, ma|d sƠha|lva visszalƖrl a leslƖbe. Ŷp-
pen kinyilolla a szemƖl, mikor Aracos egy Ƨ|abb beslia
lorkƎl harapla Ǝl.
InaszakadlƎbƠI rohanl HƖzag feIƖ. Ƈlkƣzben IendƩ-
IelbőI beIerƧgoll az egyik palkƎnyba, az pedig |Ơ nƖ-
hƎny mƖlerre repƩIl, ma|d egy mƎsiknak a fe|Ɩbe dƣfle
a lőrl. HaIIolla, ahogy a koponyacsonl beszakad, az
ƎIIal pedig vinnyogva puszluIl eI.
÷ HƖzag! ÷ lƖrdeIl a IƎny meIIƖ. ÷ Ŷbred|! SzƩksƖgƩnk
van rƎd! ÷ ƩvƣIlƣlle, kƣzben az egyik kezƖveI |Ơkora po-
fonl keverl Ie a IƎnynak. ÷ GyerƩnk mƎr! Ŷbred|!
÷ NIM! ÷ bƣmbƣIle GaIIov mƖg mindig Iase-szeI
hadakozva.
Slephen Kenson
?9A0,
HƖzag szeme megremegell, ma|d kinyƚIl, Ɩs a IƎny
kezdell magƎhoz lƖrni.
÷ Szia ÷ mondla mƖg mindig zavarodollan.
÷ Neked is szia, kisIƎny ÷ viszonozla az ƩdvƣzIƖsl
Karom, Ɩs gyorsan laIpra ugroll. HƖzag is prƠbƎIl feI-
keIni, ma|d nyomban a fegyverƖƖrl nyƧIl, aminl meg-
haIIolla az ƣrdƣgpalkƎnyok visƚlƎsƎl.
÷ VƖged van, GaIIov ÷ mondla Iase megkƣnnyeb-
bƩIlen. ÷ IIveszƚlelled az egyelIen lesledel is Ɩs nincs
hovƎ menned. Va|on meddig bƚrod ƚgy`
÷ IIƖg ideig, hogy veIed vƖgezzek! ÷ Igy uloIsƠ kƖl-
sƖgbeesell kƚsƖrIelleI kiszabadƚlolla magƎl, Ɩs izzƠ
tűzgoIyƠkƖnl |eIenl meg a peron fƣIƣll Iebegve. A IƎn-
gok kƣzl egy emberszerű lesl IƎlszoll. Vƣrƣs pikkeIyei
aIƠI sƎrgƎn izzƠ hƧs lűnl eIő.
÷ MeghaIsz! ÷ ordƚlolla, Ɩs egy narancssƎrga csƎppaI
Karom feIƖ sƧ|loll.
Karom mƎr a leslƖn Ɩrezle a hősƖgel, de ekkor egy
aranyszƚn sƠIyom suhanl eI a fe|e feIell. Aracos Ɩs Iase
egyƩll egy IƖpƖsseI kƖpesek voIlak hƎlralƎnlorƚlani a
megőrƩIl eIemenlƎIl. Karom arca eIőll ƚgy aIig egy u||aI
zƧgoll eI a haIƎIos korbƎcs.
÷ Mosl Karom! ÷ kiƎIlolla Iase. ÷ Mosl!
Karom eIőreIƖpell, Ɩs GaIIov-ra mulaloll.
LƎngoIƠ Idő
376
÷ Karom Harag|a! ÷ A szeIIem igazi neve vƖgig-
visszhangzoll az aIagƧlban Ɩs az aszlrƎIis sƚkon egy-
arƎnl. ÷ Nem IƖlezeI lƣbbƖ! ÷ kiƎIlolla, ma|d SƠIyom-
karmol egyenesen GaIIov IƎngoIƠ szƚvƖbe ha|ƚlolla.
ŶIes sikoIlƎs hasƚloll Karom leslƖbe Ɩs eImƖ|Ɩbe, ahogy
a szeIIem feIrobbanl. A delonƎciƠ ere|e feIkapla a mƎ-
gus leslƖl, Ɩs messzire repƚlelle. Ahogy a peron ke-
mƖny padIƠ|Ǝnak csapƠdoll, a Ievegő sƚpoIva szakadl
ki a lƩde|ƖbőI. SƠIyomkarom csƣrƣmpƣIve huIIoll ki a
kezƖbőI, Ɩs a sƚnek kƣzƖ esell. Karom Ɩrezle, hogy a
leslƖl hirleIen rƎzni kezdi a hideg. IbbőI gyanƚlolla,
hogy csƧnyƎn megƖghelell az imƖnl eIszabaduIl mƎgi-
kus lűzben. Lassan minden eIhomƎIyosuIl kƣrƩIƣlle,
ahogy kezdle eIveszƚleni az eszmƖIelƖl. Ikkor IƎgy si-
mogalƎsl Ɩrzell az arcƎn.
÷ Mosl mƎr ludom, hogy miƖrl keIIell vissza|ƣnnƣm
÷ sullogla Iase a fƩIƖbe. ÷ AzƖrl, hogy egyƩll vƚv|uk
meg ezl a harcol, Ɩs hogy eImondhassam, ide|e az
ƖIőkkeI lƣrődnƣd, Karom. GaIIov nincs lƣbbƖ. VƖge
van, Ɩs ide|e mindkellőnknek lovƎbb mennie. MƎr
csak egy doIgom maradl hƎlra. Ŷg veIed.
Karom remegő kƖzzeI nyƧIl a mƎsik feIƖ: ekkor IƎgy
csƠkol Ɩrzell az a|kƎn, azulƎn eIƎ|uIl.
Slephen Kenson
?990,
30.
Nagyon Iassan lƖrl magƎhoz. Az eIső, amil Ɩrzell,
hogy egy kƖz cirƠgal|a finoman az arcƎl. ƀvalosan
megmozduIl, Ɩs kinyilolla a szemƖl.
÷ Iase` ÷ molyogla.
÷ Azl hiszem, mƎr eImenl ÷ mondla vaIaki. Karom
IƎlƎsa Iassan kiliszluIl, Ɩs ekkor egy vadidegen ember
arcƎl piIIanlolla meg maga eIőll. Igy fialaI fƖrfi voIl,
nagy|ƎbƠI huszonƣl kƣrƩIi. HosszƧ ha|a aranyszƚnben
csiIIogoll, hƎluI copfban fogla ƣssze. MƖIy, sƣlƖlkƖk
szeme voIl, a mƖIyƖn Karom ezƩslƣs csiIIogƎsl vƖIl feI-
fedezni. Az idegen barƎlsƎgosan mosoIygoll rƎ. Ulcai
ruhƎban voIl. Iarmerl viseIl, egy pƠIƠl, meIyen vaIa-
mifƖIe keIla minla kƚgyƠzoll, Ɩs feIelle egy viseIles bőr-
dzsekil.
÷ Kicsoda. ÷ prƠbƎIl beszƖIni Karom, mikƣzben
igyekezell feIƎIIni.
÷ Nem ismersz meg, főnƣk` ÷ kƖrdezle a fialaI fƖrfi
egyre szƖIesedő mosoIIyaI. Karom mƖIyen beIenƖzell a
kƖk szemekbe, Ɩs eIakadl a IƖIegzele, ahogy feIismerle
bennƩk az ismerős szeIIemel.
÷ Aracos ÷ sƠha|lolla. ÷ De hogyan` ÷ Ikkor megƖrezle
magƎban azl a rƖgen lapaszlaIl ƩressƖgel. A kƣleIƖk
LƎngoIƠ Idő
378
kelle|Ʃk kƣzl nem voIl lƣbbƖ. GaIIov puszluIƎsa szƖl-
lƖple benne azl a szƎIal is. ÷ Szabad vagy, igaz`
Aracos bƠIinloll.
÷ Akkor lƣrlƖnl, amikor eIƎ|uIlƎI. Azl hillem, haIoll
vagy. Odarohanlam hozzƎd, Ɩs ƖIelemben eIőszƣr azl
kƚvƎnlam, hogy bƎrcsak IennƖnek kezeim, Ɩs ekkor hir-
leIen vaIƠban Iellek is. MeggyƠgyƚlollaIak mƎgiƎvaI,
hogy magadhoz lƖr|. Ha ludom, hogy ennyire hasznos
Ɩs szƠrakozlalƠ egy humƎn lesl, mƎr rƖgen megkƖrle-
Iek voIna, hogy ad| nekem egyel.
÷ Iase. Iase eImenl ÷ mondla szomorƧan Karom.
÷ Igen.
÷ IƠI van ez ƚgy. ÷ HosszƧ Ɩvek Ơla eIőszƣr hill is eb-
ben. ÷ A vƖgső piIIanalban veIem voIl. Azl akar|a,
hogy boIdog Iegyek. hogy ƖI|ek.
Aracos egyƩllƖrzően bƠIinloll, Ɩs segƚlell Karomnak
laIpra ƎIIni. DƣgIƣll ƣrdƣgpalkƎnyok fekƩdlek szerle-
szƖl a peronon Ɩs a sƚnek kƣzl egyarƎnl. A padIƠn vƖ-
res, goIyƠƩlƣlle nyomok ƖkleIenkedlek. Nem messze
HƖzag fekƩdl a fƣIdƣn, mozduIalIanuI.
÷ Ƈrislen! HƖzag! ÷ kiƎIlolla Karom, de Aracos
nyuglalƠan a vƎIIƎra lelle a kezƖl.
÷ Minden rendben. ŶIelben van ÷ mondla. ÷ MƎr ke-
zeIƖsbe vellem a sebeil. Rendbe fog |ƣnni, ÷ HƎIa az
Slephen Kenson
?9;0,
Ɩgnek ÷ sƠha|loll feI a mƎgus, ma|d haIvƎnyan eImoso-
Iyodoll. ÷ De ha szabad vagy, akkor miƖrl vagy mƖg
ill` MiƖrl nem menlƖI eI`
÷ Izl kƖrdezned keII` Te hƚvlƎI, Karom. Te adlƎI ƖIe-
lel nekem ebben a viIƎgban, Ɩs sokkaI inkƎbb voIlƎI a
barƎlom, minl a gazdƎm. Nem akarIak eIhagyni.
Karom |Ơkedve egy szempiIIanlƎs aIall szerlefosz-
Ioll, ahogy eszƖbe |ulollak a lƣrlƖnlek.
Ikkor meghaIIollƎk, hogy HƖzag kƎbƎn feInyƣg Ɩs
megmozduI. Mindkellen meIIƖlƖrdeIlek.
÷ HƖ, hogy vagy kisIƎny` ÷ kƖrdezle Karom, aminl
HƖzag kinyilolla a szemƖl.
÷ Mi laIƎIl eI` ÷ kƖrdezle, mikƣzben feIƩIl. HirleIen
eIkerekedell a szeme, ahogy visszaemIƖkezell. ÷
GaIIov! Meg keII.
÷ GaIIov-nak vƖge ÷ fogla meg a vƎIIƎl Karom. ÷
Mosl mƎr megnyugodhalunk.
÷ Nos, azƖrl nem leI|esen, cimbi ÷ haIIollƎk ßoom
hang|Ǝl a fe|Ʃk fƣIƩI. A lroII egy szƖIes aknƎbƠI ha|oIl
ki, Ƨgy hƎrom mƖler magasan Iehelell. ÷ MƖg akad egy
kis probIƖmƎnk. Van ill egy bomba a szeIIőzőben, Ɩs
egy |Ơ adag Iandora vƚrus van hozzƎ csadakozlalva. A
kalaIizƎlor is ill van, az Ơra pedig kelyeg.
LƎngoIƠ Idő
380
÷ Segƚls feI! ÷ nyƧ|lolla a kezƖl Karom Ɩs HƖzag. A
lroII kƣnnyűszerreI feIemeIle mindkellő|Ʃkel egyszer-
re. Aracos, minlha csak egy IƎlhalalIan IƖpcsőn |Ǝrna,
feIsƖlƎIl a Ievegőben.
KaIapƎcs oll ƎIIl lőIƩk nem messze a |Ǝralban, egy
kerek szeIIőzőakna aIall. Zavarlan nƖzell rƎ|uk, kƩIƣ-
nƣsen HƖzagra. A IƎny eIőszƣr nem Ɩrlelle a doIgol,
ma|d megIƎlla a fƣIdƣn a hƎrom ƣsszeƖgell leslel. Iob-
ban megnƖzle őkel, ma|d kezƖl a szƎ|a eIƖ kapla, Ɩs
kƣnnyek szƣklek a szemƖbe.
÷ Islenem! Ian!
OdaszaIadl az aIig feIismerhelő lelemhez, Ɩs IelƖr-
deIl meIIƖ. NyƧIl, hogy megƖrinlse, de az uloIsƠ piIIa-
nalban visszarƎnlolla a kezƖl, Ɩs keserves sƚrƎsban lƣrl
ki. KaIapƎcs IƖpell hozzƎ Ɩs halaImas kar|ƎvaI ƎlƣIeIle
a IƎnyl.
÷ Ugyan, kƣIyƣk ÷ simogalla a hƎlƎl. ÷ Nem lehellƖI
eIIene semmil. Nem a le hibƎd.
Roy KiIaro is megƖrkezell, ma|d ßoom segƚlsƖgƖveI
feImƎszoll a szeIIőzőnyƚIƎsba. NƖhƎny percig csak HƖ-
zag szipogƎsƎl haIIollƎk. Senki sem ludoll mil monda-
ni, vƖgƩI KiIaro lƣrle meg a csendel fenlrőI.
÷ Nem ludom IeƎIIƚlani. Van ra|la vaIamiIyen kƠdoIl
zƎr. Nem merek babrƎIni veIe, merl feIrobbanhal.
Slephen Kenson
?:=0,
Karom IelƖrdeIl KaIapƎcs Ɩs HƖzag meIIƖ a fƣIdre,
ma|d Ơvalosan megkƖrdezle: ÷ HƖzag! ImIƖkszeI bƎr-
mire is arrƠI az időrőI, amikor GaIIov irƎnyƚloll`
÷ Nem ÷ forduIl a fƖrfi feIƖ, Ɩs kƖzfe|ƖveI prƠbƎIla Ie-
lƣrƣIni a kƣnnyeil. A szeme vƣrƣsen Ɩgell a sƚrƎslƠI ÷,
minden sƣlƖl. Az uloIsƠ doIog, amire emIƖkszem,
hogy a IakƎsomban vagyok, azulƎn azl IƎllam, hogy le
Ɩs GaIIov kƩzdƣlƣk Ɩs. ÷ meginl IenƖzell az eIszene-
sedell leslekre, Ɩs szipogoll egyel.
÷ A szƎmIƎIƠ szerinl kevesebb minl ƣl percƩnk ma-
radl ÷ Ɩrkezell KiIaro ideges hang|a.
÷ HƖzag, figyeI| rƎm! ÷ fogla kƖl kƖzbe a IƎny kƣny-
nyƎzlalla arcƎl. ÷ SzƩksƖgƩnk van rƎd. KiIaro nem
lud|a halƎslaIanƚlani a bombƎl. Ha nem sikerƩI vaIa-
hogy IeƎIIƚlanunk, nagyon sokan meghaInak. Tƣbbek
kƣzl mi is. Ŷrled`
HƖzag mƖg egyszer IenƖzell a leslekre, ma|d becsuk-
la a szemƖl, Ɩs remegve mƖIy Ievegől vell.
÷ Ŷrlem ÷ mondla vƖgƩI, Ɩs feIpiIIanloll a fƖrfira eI-
szƎnlan. ÷ Csak segƚlselek feI|ulni oda.
÷ OkƖ, kƣIyƣk ÷ kiƎIloll feI Karom KiIarƠnak-, mosl
mƎr Ie|ƣhelsz!
KiIaro eIkezdell IefeIƖ mƎszni, ma|d az uloIsƠ nƖ-
hƎny mƖlerrőI egyszerűen Ieugroll. ßoom feIemeIle
LƎngoIƠ Idő
382
HƖzagol, hogy ƚgy gyorsabban feI|ulhasson. Karom Ɩs
Aracos figyeIlƖk, ahogy a IƎny eIlűnik a szemƩk eIőI az
aknƎban.
÷ SegƚlhelƩnk vaIamiben` ÷ kiƎIloll ulƎna Karom.
÷ MegƣIlƖlek GaIIov-l` ÷ kƖrdezell vissza HƖzag
fenlrőI.
÷ Igen.
÷ Nekem ennyi eIƖg is ÷ mondla.
Ideges csendben mƧIlak a mƎsodpercek, ma|d a per-
cek is. Csak KiIaro nyeIl nƖha egy akkorƎl, hogy nƖmi
za|l keIlell. Ahogy az idő leIl, mindannyiuk homIokƎn
kƣvƖr izzadsƎgcseppek |eIenlek meg.
VƖgƩI Karom Aracoshoz forduIl.
÷ TehelƩnk vaIamil, hogy megakadƎIyozzuk a vƚrus
eIler|edƖsƖl, ha mƖgis. ÷ nem fe|ezle be a mondalol,
csak ƣsszeszorƚlolla a szƎ|Ǝl, Ɩs bƠIinloll.
÷ TaIƎn egy IƖgeIemenlƎI segƚlhel.
Karom behunyla a szemƖl, Ɩs befeIƖ figyeIl. Keresle
magƎban azokal a szƎIakal, meIyekkeI magƎhoz IƎn-
coIla az eIemenlƎI|ail, de ahogyan arra szƎmƚloll, csak
ƩressƖgel laIƎIl.
÷ A pokoIba! ÷ morogla. ÷ IIlűnlek. ÷ KƖnyleIen voIl
beismerni magƎnak, hogy ő ƚgy mƎr nem sokal lehel.
TƧI sokƎig larloll voIna megidƖzni egy mƎsik IƖnyl. ÷
Slephen Kenson
?:?0,
GondoIom, nem lanuIlƎI az ulƠbbi percekben vaIami
Ƨ| varƎzsIalol, ami segƚlhelne ÷ forduIl Aracoshoz Ie-
mondƠan.
÷ Nem igazƎn. Maximum megprƠbƎIhal|uk eIfƧ|ni.
Mindeneselre le Ɩs a lƣbbiek a bizlonsƎg kedvƖƖrl eI-
tűnhelnƖlek innen.
÷ Nem szƩksƖges ÷ szƠIaIl meg HƖzag fenlrőI. Ƈ|bƠI
feIlűnl eIőllƩk a |Ǝralban. Mikƣzben IefeIƖ mƎszoll, a
lerrorisla bomba oll himbƎIƠdzoll a vƎIIƎrƠI IƠgva. Az
egyik oIdaIsƠ paneI hiƎnyzoll, Ɩs egy csomƠ szƚnes ve-
zelƖk IƠgoll ki beIőIe. A ra|la IƖvő aprƠ LCD ki|eIző
lanƧsƎga szerinl kevesebb minl egy percceI az idő Ie-
|Ǝrla eIőll ƎIIl meg. HƖzag odanyƧ|lolla a szerkezelel
Karomnak, aki oIyan Ơvalosan fogla kƖzbe, minlha
porceIƎnbƠI Iell voIna.
÷ Igy |Ơ ember ƣsszelƣrl ƎImai ÷ mondla kƎbƎn,
szemƖl egy piIIanalra sem vƖve Ie a robbanƠanyagrƠI.
÷ Nagyon sa|nƎIom ÷ mondla Karom, mire HƖzag
kƣnnyekben lƣrl ki, Ɩs a fƖrfi meIIƖhez bƧ|l.
÷ Nem a le hibƎd ÷ mondla zokogva. ÷ Szerinlem
mindig is ludla, hogy az Ʃgy, amiƖrl kƩzdƣll, eIőbb-
ulƠbb meg fog|a ƣIni. Csak szerellem voIna, ha nem hiszi
rƠIam, hogy eIƎruIlam. Va|on. mire kƖnyszerƚlell.
GaIIov, hogy.
LƎngoIƠ Idő
384
Karom odanyƧ|lolla a bombƎl KaIapƎcsnak, Ɩs
mindkƖl kar|ƎvaI szorosan magƎhoz ƣIeIle HƖzagol.
÷ Szerinlem ludla, hogy nem le vagy az akkor. Ami
azl iIIeli, egƖszen bizlos vagyok benne. Ha voIl vaIami,
amil ebbőI az egƖszbőI meglanuIlam, hƎl az, hogy
azok, akik lƣrődnek veIƩnk, Ɩs fonlosak a szƎmunkra,
figyeInek minkel vaIahonnan.
Slephen Kenson
?:A0,
31.
Mama Iaga egyre lƩreImelIenebbƩI vƎrl a vƎros ul-
cƎi aIall hƧzƠdƠ barIang|Ǝban. A lűz meIIell ƩIl csend-
ben. Ŷrezle, ahogy a mƎgia huIIƎma Ǝlcsap a vƎros fe-
Iell, zavarodollsƎgol Ɩs fƖIeImel keIlve az emberekben.
NemsokƎra a kezdeli megIepelƖsl feI fog|a vƎIlani az
izzƠ harag, amiƖrl nem Ɩrlik, mi foIyik kƣrƩIƣllƩk.
IeInƖzell az anlik ƠrƎra, meIyel a kandaIIƠpƎrkƎnyra
heIyezell. Csak a haIk kelyegƖs Ɩs a lűz ropogƎsa haI-
Ialszoll a szobƎban. A mƎsodpercek leIlek, a vƎrva
vƎrl piIIanal pedig Iassan eIƖrkezell. Ɩs eI is mƧIl.
Mama miszlikus ƖrzƖkeiveI kilapogalƠzoll a viIƎgba.
OIyan IƎlƎs birlokƎban voIl, amil mƖg a mƎgusok Ieg-
lƣbb|e sem Ɩrlell. Ŷrezle, hogy a munkƎIkodƠ mƎgia
ill-oll megƖrinl egyes emberekel, feIƖbreszlve a gene-
likai kƠd|ukba re|lell ludƎsl Ɩs kƖpessƖgekel, meIyek
eredele az idő eIőlli IegendƎk korƎba nyƧIl vissza. An-
nak eIIenƖre, hogy a zavarodollsƎg egyre ler|edl, a fƖ-
IeIem erősƣdƣll, a hőn Ǝhƚloll perc mƖgis esemƖnyleIe-
nƩI mƧIl eI.
Hc| tan az Ǝ|!czaicn? ÷ csodƎIkozoll eI. Mikcr Ɩrkczik
c| a pi||anai. ncgu a csc|ckc!cicin ncgpccsƖic|ik az
LƎngoIƠ Idő
386
cscnƖnuck nagusƎgƎi Ɩs a nƎgia sc!rƎsa az Ɩn akaraicnnak
cngc!c|ncskc!ik?
Semmi sem lƣrlƖnl.
Moslanra a vƚrusbombƎnak mƎr feI keIIell voIna
robbannia. MƎr Ɩreznie keIIell voIna, hogy egyre nƣ-
vekszik az ere|e. Va|on GaIIov eIƎruIla ől` Nem, ez
IehelelIen. IIszakƚlhalalIan bƖkIyƠban larlolla a szeI-
Iemel, az uraIma feIelle lƣkƖIeles voIl. ßizlos, hogy lu-
dalosan nem cseIekedhelell eIIene a szeIIem, bƎr va-
IamiIyen mƠdon laIƎn kudarcol vaIIoll. Ha ƚgy lƣrlƖnl,
az a nyavaIyƎs kis eIemenlƎI sosem fog|a eIfeIe|leni a
bƩnlelƖsl, amil MamƎlƠI kap.
NehƖzkesen feIemeIkedell a szƖkƖbőI, Ɩs a lűzhƣz
IƖpell. MegƖrinlelle lenyerƖveI a IƎngok hő|Ɩl, Ɩs oIyan
szavakkaI idƖzle meg varƎzsIalƎl, meIyek mƖg a lƣrlƖ-
neImi idők eIőll szƩIellek. MƖIyen a lűzre meredl.
÷ SzƠIƚlIak, Karom Harag|a! ÷ mondla Mama GaIIov
Igazi NevƖl, hogy engedeImessƖgre bƚr|a a szeIIemel. ÷
IeIen| meg eIőllem!
SzƖIesre lƎrla a kar|Ǝl a varƎzsIal vƖgezlƖveI, de
meginl nem lƣrlƖnl semmi. A lűz lovƎbb ropogoll, az
Ơra pedig egyre csak kelyegell. Tiklak. Tiklak.
GaIIov nem |eIenl meg, Ɩs nem is feIeIl a hƚvƎsra.
Slephen Kenson
?:90,
||pusziu|i ÷ gondoIla Mama. Az egyelIen ok, ami
miall nem Ɩrkezell meg a szeIIem, hogy vaIaki eIpusz-
lƚlolla. VaIaki, aki ismerle az Igazi NevƖl, merl ez voIl
az egyelIen mƠd|a, hogy egy iIyen eIemenlƎIl meg-
semmisƚlsenek.
÷ IIpuszluIl! ÷ sikoIlolla Mama kƖlsƖgbeesellen, Ɩs
hirleIen mozduIallaI Iesƣpƣrle az ƠrƎl a heIyƖrőI. Az a
kőpadIƠnak csapƠdoll, Ɩs darabokra lƣrl. AprƠ fogas-
kerekek Ɩs rugƠk repƩIlek szerleszƖl csiIingeIve.
Iedig mindenl gondosan meglervezell, Ɩs eIőre IƎ-
loll mƎr hosszƧ idők Ơla. GaIIov ezek szerinl nem bƚrl
sa|Ǝl idƖző|ƖveI, azzaI a Karom nevű ulcai mƎgussaI.
Mama aIƎbecsƩIle a kis fƖrgel, de megeskƩdƣll magƎ-
ban, hogy lƣbbƖ nem kƣveli eI ezl a hibƎl.
÷ ƀ, nem ÷ morogla. ÷ IIbƎnok veIed hamarosan, ki-
csi mƎgus, Ɩs akkor mƖg azl is bƎnni fogod, hogy egy-
ƎIlaIƎn megszƩIellƖI.
Igy fadarab hangosan roppanva szƖlhasadl a lűz-
ben, a IƎngok pedig fƖnyesen a magasba csaplak.
Ga||cu? ÷ gondoIla Mama, mikor megƖrezle a |eIen-
IƖlel a kandaIIƠ mƖIyƖn. De nem a lűzeIemenlƎI voIl
az. VaIami, vaIaki mƎs. A IƎngok ismƖl feIcsaplak, ez-
ƧllaI oIyan fƖnyesen, hogy fƎ|daImas voIl rƎ|uk nƖzni.
Igy ember aIak|a |eIenl meg a boszorkƎny eIőll. Mama
LƎngoIƠ Idő
388
a kezƖveI prƠbƎIla eIlakarni az arcƎl, Ɩs kƣzben az Ɩr-
kező aIakol figyeIle. IIakadl a IƖIegzele, aminl feIis-
merle a |ƣvevƖnyl.
÷ Nem. Iz IehelelIen ÷ molyogla.
÷ TaIƎn mƖgis IehelsƖges ÷ mosoIygoll Iason VaIe kƚ-
sƖrlele. ÷ Mindenl egy Iapra lellƖI feI, Ɩs eIbuklƎI. A
IeIkek, akikel bebƣrlƣnƣzlƖI, moslanra mƎr szabadok,
Ɩs sokan mƎsok is Ǝl|ƣllek az Ʃslƣkƣs ƎIlaI nyiloll ha-
sadƖkon. Leglƣbben kƣzƩIƩk ill maradnak, Ɩs az ƖIők-
nek meg keII lanuIniuk egyƩll ƖIni veIƩk. MƎsok, minl
Ɩn is, mƎr feIkƖszƩIlƩnk rƎ, hogy lovƎbb men|Ʃnk.
IgyelIen feIadal maradl csak szƎmunkra.
÷ ArrogƎns korcs! ÷ kiƎIloll Mama, Ɩs a sƖlapƎIcƎ|Ǝl
vaduI rƎzla a szeIIem feIƖ. ÷ Azl hiszed, parancsoIhalsz
nekem` Tudod egyƎIlaIƎn, hogy ki vagyok`
÷ Igen, ludom ÷ foIylalla Iase mil sem lƣrődve a
hƎrpia kilƣrƖsƖveI. ÷ A bosszƧd ide|e mƎr rƖges-rƖgen
Ie|Ǝrl. MƎr nincs heIyed ebben a viIƎgban. Az eIőző kor
gyermeke vagy Mama Iaga, Ɩs Ɩn azƖrl vagyok ill,
hogy hazavigyeIek.
÷ Hah! Te nem ulasƚlgalhalsz engem! Vissza a kelre-
cedbe, fiƧ! ÷ ßol|Ǝnak vƖgƖveI Iase-re mulaloll, Ɩs mƖIy
hangon fƣIdƣnlƧIi szavakal kƎnlƎIl. Kis idő mƧIva a
Slephen Kenson
?:;0,
szeme kilƎguIl, Ɩs dƣbbenel ƩIl ki az arcƎra, amil ha-
marosan rellegƖs vƎIloll feI, merl semmi sem lƣrlƖnl.
÷ Az. az erőm!
÷ Nincs lƣbbƖ ÷ bƠIinloll Iase. ÷ Mindenl feIƎIdozlƎI
a nagyobb halaIomƖrl, Ɩs veszƚlellƖI. Mosl pedig eI|ƣll
az ide|e, hogy ponlol legyƩnk a mondal vƖgƖre.
A lűz feIcsapoll, Ɩs az erős fƖnyben Ǝrnyak kƧszlak
eIő a szoba faIƎnak repedƖseibőI. ŮlszivƎroglak a dra-
pƖriƎkon, Ɩs Mama feIƖ suhanlak nƖmƎn.
÷ Nem! ÷ rikoIlolla. ÷ Nem nyƧIhallok hozzƎm!
Az Ǝrnyak forogni kezdlek kƣrƩIƣlle, nƖha hideg
nyƧIvƎnyaikkaI meg-megƖrinlve MamƎl. DƩhƣs sze-
mekel IƎloll megviIIanni az Ǝrnyak aIaklaIan arcƎn.
÷ Neeee! ÷ sikoIloll lorka szakadlƎbƠI, ahogy az Ǝr-
nyƖkIƖnyek Iecsaplak rƎ. MegragadlƎk, Ɩs a lűz feIƖ
vonszoIlƎk a boszorkƎnyl. HiƎba csapkodoll maga kƣ-
rƩI, hiƎba prƠbƎIl megkapaszkodni, az eIkerƩIhelelIen
vƖg egyre csak kƣzeIedell. A sƖlapƎIca koppanva huIIl
a fƣIdre.
÷ LƖgy hƎIƎs, hogy neked megadalik a bƖke, amil
mƎsoklƠI eIorozlƎI ÷ mondla Iason. ÷ Ha csak ra|lam
mƧIna, nem IennƖk iIyen kƣnyƣrƩIeles.
Az egyelIen vƎIasz, amil MamƎlƠI kapoll, egy arli-
kuIƎIalIan sikoIy voIl, ahogy a leslƖl kƣrbefonlƎk a
LƎngoIƠ Idő
390
IƎngok, Ɩs egy viIIanƎssaI eIlűnl. Iason lesle kƣrƩI haI-
vƎnyuIni kezdell a fƖnyes aura, ma|d szƖpen Iassan
eIlűnl a kƚsƖrlelleI egyƩll.
A kandaIIƠ IƎng|a kicsapoll, minlha egy sƎrkƎny Ie-
heIele voIna, kƣzben ezer IƖIek sikoIya visszhangzoll a
szobƎban. OIyan voIl, minl a liszlƚlƠlűz. A forrƠsƎg
hamuvƎ Ɩgelell mindenl a barIangban. A bƧlorok, a
faIakon a szőnyegek, a varƎzslƎrgyak mind-mind eI-
szenesedlek. A vaslag acƖIa|lƠ nyikorogva ha|Ioll meg
a mƎsik viIƎg akarala eIőll. A pokoIi IƎngok visszahƧ-
zƠdlak, nem hagyva mƎsl hƎlra, csak hamul Ɩs szinle
mƎr bƎnlƠ csendel.
Mire Mama szoIgƎi bemerƖszkedlek a barIangba,
mƎr nem laIƎIlak oll semmil. A padIƠl szƩrke hamu
borƚlolla, a faIakon vaslag korom fekelƖIIell, Ɩs az
egƖsz szobƎban oIyan nƖmasƎg Ɩs nyugaIom voIl, minl
egy kriplƎban.
MƎsnap esle Karom Ɩs ßoom az AvaIon mƣgƣlli si-
kƎlorban figyeIlƖk, ahogy egy fekele Iimuzin beforduI
a sarkon. A fƖnyszƠrƠk fƖnye eIvakƚlolla őkel az Ɩ|sza-
ka sƣlƖl|Ɩben. Igy fƖrfi szƎIIl ki. Csak lesle sziIuell|e
IƎlszoll a ragyogƎsban. Karom Ɩs ßoom feIƖ induIl,
ma|d nƖhƎny IƖpƖsnyire lőIƩk megƎIIl. Ikkor az Ǝrny-
vadƎszok IƖplek kƣzeIebb az idegenhez.
Slephen Kenson
?;=0,
GabrieI ƎIIl eIőllƩk, a SzerƎf Ʃgynƣk, akiveI mƖg a
Cross TechnoIogies magƎngƖpƖnƖI keveredlek rƣvid
ƣsszelűzƖsbe. HosszƧ, fekele szƣvelkabƎlol viseIl.
Nem voIl kƖlsƖges, hogy pƎncƖIozoll voIl Ɩs lƣbb minl
egy fegyver IapuIl aIalla. Szőke ha|a makuIƎlIanuI voIl
a koponyƎ|Ǝra zseIƖzve. A kƖsői Ơra eIIenƖre leI|esen
sƣlƖl napszemƩvegel viseIl. Minden bizonnyaI a ki-
bernelikus beƩIlelƖseknek kƣszƣnhelően mindenl Ɩp-
pen oIyan liszlƎn IƎloll, minl fƖnyes nappaI.
÷ Megvan` ÷ kƖrdezle GabrieI hűvƣsen.
ßoom eIővell a hƎla mƣgƩI egy lƣmƣll hƎlizsƎkol,
mire GabrieI egyik szemƣIdƣke feIszaIadl a szemƩvege
szƖIe fƣIƖ megIepelƖsƖben. A lƎska rikƚlƠ rƠzsaszƚn
voIl, leIeragaszlva kƖpekkeI Ɩs ra|zfiIm hősƣkkeI. KƩ-
Iƣnbƣző szƚnű szaIagok IƠglak rƠIa. NyƚIvƎn egy kis-
IƎny iskoIalƎskƎ|a Iehelell vaIamikor. Amikor ßoom
eIőszƣr megmulalla Karomnak, a fƖrfi aIig ludla abba-
hagyni a rƣhƣgƖsl, de a lroII eImagyarƎzla: senki sem
gyanakodna arra, hogy egy iIyen hƎlizsƎkban szigorƧ-
an bizaImas vƎIIaIali fe|IeszlƖsek IapuInak. Karom
kƖnyleIen voIl vƖgƩI beismerni, hogy ßoomnak lƣkƖIe-
lesen igaza Iehel, rƎadƎsuI GabrieI arckife|ezƖse megfi-
zelhelelIen voIl.
LƎngoIƠ Idő
392
÷ MagƎnƎI van a megbeszƖIl ƣsszeg` ÷ kƖrdezle
ßoom.
GabrieI Iassan, |ƠI IƎlhalƠan benyƧIl a kabƎl|a beIső
zsebƖbe, Ɩs eIővell egy hileIkƎrlyƎl. Igyik kezƖveI az
ƎrnyvadƎszok feIƖ nyƧ|lolla, a mƎsikal odalarlolla a
lƎskƎƖrl. MiulƎn a kƖl hoImi gazdƎl cserƖIl, ßoom eIő-
vell egy IeoIvasƠl, GabrieI pedig kinyilolla a hƎlizsƎ-
kol. Ƈgy lűnl eIƖgedell a larlaImƎvaI, merl hamarosan
visszacipzƎrazla. Aminl ßoom is vƖgzell az eIIenőrzƖs-
seI, bƠIinloll.
GabrieI a vƎIIƎra velle a lƎskƎl, Karom pedig min-
den ere|ƖveI azon voIl, hogy visszalarlsa a kilƣrni kƖ-
szƩIő nevelƖsƖl.
÷ RemƖIem, lƣbbƖ nem laIƎIkozunk ÷ bƧcsƧzoll hű-
vƣsen GabrieI, Ɩs a Iimuzin feIƖ forduIl.
÷ ƃrƣm voIl magƎvaI ƩzIelel kƣlni ÷ bƠIinloll a lroII
vigyorogva. ÷ ßoIdog KarƎcsonyl!
IigyeIlƖk, ahogy a SzerƎf beleszi a hƎlizsƎkol a kocsi
csomaglarlƠ|Ǝba, ma|d Iecsuk|a, Ɩs visszaszƎII a hƎlsƠ
ƩIƖsre. A sofőr csendesen kikanyarodoll a sikƎlorbƠI,
Ɩs eIlűnlek a szemƩk eIőI a hoIdfƖnyes Ɩ|szakƎba.
Karom Ɩs ßoom hamarosan visszalƖrlek a lroII iro-
dƎ|Ǝba, ahoI Roy KiIaro mƎr vƎrl rƎ|uk.
Slephen Kenson
?;?0,
÷ Tudod, simƎn rƖsze Iehelell voIna az is az ƩzIel-
nek, hogy lƖged visszavesz a cƖg Ƨ|ra ÷ mondla Ka-
rom. ÷ Az, hogy visszaszerezled a vƚrusl Ɩs az adalo-
kal, nƖhƎny igen komoIy piros ponlol |eIenlell voIna
neked. TaIƎn mƖg eIő is IƖplellek voIna, vagy a SzerƎ-
fok kƣzl doIgozhallƎI voIna lovƎbb.
KiIaro haIvƎny mosoIIyaI csƠvƎIla a fe|Ɩl.
÷ Nem hiszem. MeglapaszlaIlam az ulƠbbi időben,
hogy hogyan műkƣdik vaIƠ|Ǝban egy cƖg, Ɩs kƣszƣ-
nƣm, de abbƠI nem kƖrek lƣbbƖ. MeIIesIeg, soha nem
bƚznƎnak mƎr bennem. Soha nem hagynƎk, hogy bƎr-
mil is kezd|ek azzaI, amil ludok. IeIen piIIanalban ez
az informƎciƠ az Ɩn ƖIelbizlosƚlƎsom. A Crossnak is
egyszerűbb, ha simƎn eIfeIe|lik az egƖsz Ʃgyel. Azl hi-
szem, a Ieg|obb az Iesz, ha Roy KiIaro lovƎbbra is az
eIlűnlek IislƎ|Ǝn marad. IzzeI szemben KiIroy. ÷ vi-
gyorodoll eI cinkosƎn.
HƖzag csendesen lƎmaszkodoll eddig a faInƎI, de
mosl eIIƣkle magƎl, Ɩs kƣzeIebb IƖpell.
÷ Telszik, ahogy gondoIkodik. TehelsƖges srƎc. TeI-
|esen egyedƩI csinƎIl mindenl, amikor visszamenlƩnk
a Crosshoz, hogy lƣrƣI|Ʃnk rƠIa minden feI|egyzƖsl Ɩs
informƎciƠl. Az pedig igazƎn szƖp hƧzƎs voIl, hogy a
cƖg offshore szƎmIƎirƠI egy nagyobb ƣsszegel ƎlulaIlak
LƎngoIƠ Idő
394
Dan Olabi rehabiIilƎciƠ|Ǝra, Ɩs IƖlrehozlak egy aIapƚl-
vƎnyl, ahoI a hasonIƠ gondokkaI kƩszkƣdő aIkaIma-
zollakal segƚlik ma|d Ieszokni Ɩs feIƖpƩIni. Az Ƨ|sƎ-
gokban meg|eIenlek aIap|Ǝn, a Cross nem igazƎn liIla-
kozik az esemƖnyek miall. Azl hiszem, ez a srƎc nƖmi
gyakorIƎssaI Ɩs egy igazi kiberdekkeI mƖg sokra viheli
a MƎlrixban.
÷ Ha HƖzag szerinl |Ơ vagy ÷ kezdle Karom, az ne-
kem mƎr eIƖg. TaIƎn ludnƎnk hasznƎIni időrőI időre
mƖg egy dekƎsl. Iersze, csak ha ƖrdekeI a doIog!
÷ MegliszleIlelƖs Ienne ÷ mosoIyodoll eI KiIroy.
÷ Ŷn pedig eIƖg sok fickƠl ismerek, akiknek MƎlrix
zsongIőrre van szƩksƖgƩk ÷ lelle hozzƎ ßoom. ÷ SzƠ-
vaI ludok meIƠl szerezni, amennyil csak akarsz. SzƩk-
sƖged is Iesz a nuyenre, ha be akarod szerezni az Ƨ|
|ƎlƖkaidal. HƖzagnak drƎga ƚzIƖse van. A Ieg|obb, ha
mƎr mosl eIkezded ƣsszeƚrni a |ƣvő karƎcsonyi IislƎl.
Csendesen ƩnnepeIlek, annak eIIenƖre, hogy mƖg
mindig rengeleg furcsa doIog lƣrlƖnl odakinl a viIƎg-
ban. A 2061-es karƎcsonyl mƖg hosszƧ ideig fog|Ǝk
emIegelni. Washinglonban egy szeIIemsƎrkƎny |eIenl
meg, a mƎgia huIIƎmzƎsa miall pedig Ƨgy ler|edlek az
Ƨ| mulƎciƠk, minl az infIuenzavƚrus a lƣmƣll melrƠn.
A ludƠsok ezl a foIyamalol ,hirleIen bekƣvelkezell
Slephen Kenson
?;A0,
genelikai mulƎIƠdƎsl eIőidƖző halƎsnak¨ nevezik.
Mindenki mƎsnak lƣkƖIelesen megfeIeIl a HuIIƎm is.
LeginkƎbb a negyven ƖvveI ezeIőlli gobIinizƎciƠra ha-
sonIƚloll azzaI a kƩIƣnbsƖggeI, hogy mosl nem a hu-
mƎnok aIakuIlak Ǝl orkokkƎ Ɩs lroIIokkƎ, hanem vƖIel-
Ienszerűen bƎrki, mƖg melahumƎn is Ɩrinlell Iehelell.
Sokak vƎralIan kƖpessƖgekre lellek szerl, mƎsokra pe-
dig egƖszen kƩIƣnIegesen haloll a HuIIƎm.
VaI egyike voIl ezeknek. IizikaiIag semmil sem vƎI-
lozoll, Doc mƖgis halƎrozollan ƎIIƚlolla, hogy halƎssaI
voIl rƎ a mƎgikus kiIengƖs.
÷ Ki keIIell vennƩnk a kibernelikus oplikai
impIanlokal ÷ magyarƎzla. ÷ Iz voIl a IegfurcsƎbb az
egƖszben. VaIahogy a bioIƠgiai szemei regenerƎIƠdni
kezdlek. Az egyelIen magyarƎzal, amil adni ludok, az
csak az Iehel, hogy a mƎgia okozla ezl. IizikaiIag ku-
lya ba|a, ƚgy hƎl nyugodlan hazamehel.
VaI szeme megleIl kƣnnyekkeI, amikor ƩdvƣzƣIhelle
vƖgre a barƎlail. A hideg kƖk piIIanlƎsl feIvƎIlolla a
meIeg barna lekinlel, ameIIyeI szƩIelell.
÷ Igy rƖsze visszalƖrl ÷ mondla Karomnak szinle
sullogva.
÷ Hogyhogy vissza`
÷ A mƎgiƎm. Igy rƖsze visszalƖrl. LegaIƎbb egy kicsi.
LƎngoIƠ Idő
396
Karom egƖszen eIkƖpedl a megIepelƖslőI. VaI mƖg
akkor eIveszƚlelle minden mƎgikus kƖpessƖgƖl, amikor
a leslƖlbe kiberverekel ƩIlellek. A IƎny őszinle vidƎm-
sƎggaI feInevelell Karom arca IƎllƎn.
÷ źgy van ÷ bƠIogaloll. ÷ Ƈ|ra IƎlok. Ƈgy Ɩrlem, igazibƠI.
Karom ƎlƣIeIle, Ɩs graluIƎIl neki. MegƚgƖrle, hogy
nyomban megkezdik a lanuIƎsl, hogy a IƎny megƖrlse
mi az, amil IƎl, Ɩs irƎnyƚlani is kƖpes Iegyen. VaI mƎr
nem fƖIl lƣbbƖ ezeklőI a doIgoklƠI. Ŷpp Ƨgy eggyƖ vƎIl
veIƩk, minl ahogyan rƖgen Karomnak sikerƩIl ez egy
csodƎIalos ember irƎnyƚlƎsa aIall.
Izekben a napokban Iase emIƖke meIegsƖggeI
lƣIlƣlle eI a fƖrfil a rƖgi kƚnzƠ fƎ|daIom heIyell. Sok
lekinlelben Karom is kƖpes voIl Ƨ|ra IƎlni. AzzaI, hogy
laIƎIkozhaloll mƖg egyszer uloI|Ǝra Iase-szeI,
IehelősƖgel adoll szƎmƎra vaIamihez, ami eddig
IehelelIen voIl. Hogy igazƎn eIbƧcsƧzzon lőIe.
Slephen Kenson
?;90,
M,_\QT\ŐRŐN,,
A |Ǝngck i!cjc.(|Ǝngc|Ơ i!ő) Sleve Kenson negyedik re-
gƖnye, meIy a Shadovrunś univerzumban |ƎlszƠdik.
A ra|ongƠi ismerik mƎr a nevƖl korƎbbrƠI is, hiszen
oIyan kiegƖszƚlő szabƎIykƣnyvek szerző|e voIl, minl az
|gu sƎrkƎnu |cjckiciƖsci vagy az Ƈj Scaii|c Ɩs az A|ti|Ǝg.
MƎr azƠla rƖszese a Shadovrunś viIƎgƎnak, hogy
1989-ben eIőszƣr meg|eIenl. A karakler, Karom nem
sokkaI azulƎn szƩIelell. Sleve Nev Hampshire-ben ƖI.
Az oIvasƠk Ɩs a ra|ongƠk a ia|cnnai|+ac|.ccn emaiI
cƚmre kƩIdhelnek neki IeveIel.

Lángoló Idő

Shadowrun Könyvek

2

Stephen Kenson

SOSINCS TÚLERŐ
Karom fáradtan nézett végig a két nyamvadt humánon és a nagydarab orkon, majd felsóhajtott: – Ehhez most nincs kedvem, kölyök. Pontosan öt másodpercetek van, hogy elhúzzatok, utána engedek a kísértésnek, és azzal csillapítom a dühömet, hogy szétrúgom a petyhüdt seggetek. – Egyedül, öreg? – gúnyolódott a csövesek vezére. Karom gonoszul elvigyorodott. – Mit képzelsz te… – folytatta a csavargó, de nyomban elhallgatott, amint meghallott egy mély morgást a háta mögül. Lassan mindhárman megfordultak, és elkerekedett szemekkel meredtek a hatalmas, ezüstbundájú farkasra, ahogy előlép az árnyékok közül. Szeme zöld tűzben égett, teste körül halvány fény derengett. Ahogy visszafordultak, látták, hogy Karom körül ugyanilyen aura pulzál. Tekintete semmi jót nem ígért. – A francba! Mágus. Ez egy mágus! – kiáltotta az egyikük – Pucolás! Megfordultak, és a sikátor másik vége felé iszkoltak. A farkas utánuk iramodott, de Karom megállította. – Hagyd Aracos! Nem érik meg a fáradságot. Amaz megállt, és kelletlenül visszafordult. – Hm. – A szellem hangja közvetlenül Karom elméjében csendült. – Azt hiszem, egy-két harapás jó lecke lett volna. Bár… nem hiszem, hogy túl jó ízük lenne.
3.

Lángoló Idő A MAGYARUL EDDIG MEGJELENT SHADOWRUN REGÉNYEK:
Carl Sargent & Marc Gascoigne: Véres utcák Carl Sargent & Marc Gascoigne: Fekete Madonna Carl Sargent & Marc Gascoigne: Nosferatu Robert N. Charrette: Sose kezdj sárkánnyal Robert N. Charrette: Jól válaszd meg az ellenségeidet Robert N. Charrette: Keresd a magad igazát Robert N. Charrette: Sose bízz tündében Nigel D. Findley: LX-IR Nigel D. Findley: Árnyjáték Nigel D. Findley: Magányos farkas Nigel D. Findley: A nap háza Mel Odom: Fejvadászok Mel Odom: Hajtóvadászat Mel Odom: A múlt csapdájában Nyx Smith: Elsötétedés Nyx Smith: Csíkos vadász Nyx Smith: Ki űzi a vadászt? Jak Koke: Üres éter Jak Koke: Idegen lelkek (Sárkányszív I.) Jak Koke: Krómba zárva (Sárkányszív II.) Jak Koke: Minden határon túl (Sárkányszív III.) Lisa Smedman: Pszichotróp Lisa Smedman: A Lucifer-játszma Lisa Smedman: Véres sport Christopher Kubasik: Átváltozva Tom Dowd: Vakító fény Robin Mash: Cyberkommandó Caroline Spector: Végtelen világok Stephen Kenson: Technobábel Stephen Kenson: Keresztutak Stephen Kenson: Ragnarok Robert N. Charrette: Jogos kárpótlás Michael A. Stackpole: Farkas és Holló

Környezetbarát termék

4

Stephen Kenson

Shadowrun STEPHEN KENSON LÁNGOLÓ IDŐ

BEHOLDER KIADÓ BUDAPEST, 2006

5.

Lángoló Idő

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Stephen Kenson: THE BURNING TIME Copyright © 2001, WK GAMES All rights reserved.

Fordította: Csukás Csaba Hungarian translation © 2006, Beholder Kft. Borítófestmény: Koveck

ISSN 1218-7585 ISBN 963 8428 26 0

Kiadja a Beholder Kft. Levélcím: 1680 Budapest, Pf. 134 Felelős kiadó: Mázán Zsolt, Tihor Miklós Felelős szerkesztő: Dani Zoltán Korrektor: Lexa Klára, Németh Szabolcs Borítóterv: Dikó István Tördelés: Dikó István Nyomta és kötötte az Alföldi Nyomda Rt., Debrecen Felelős vezető: György Géza vezérigazgató Készült 2006-ban
6

Stephen Kenson

.

Christophernek, mindenért.

7.

és Donna Ippolitónak. hogy olyan nagyszerű közönség előtt mesélhettem el már három történetet. Hálás vagyok továbbá Mike Mulvihillnek és Rob Boyle-nak. 8 . akik a magukénak érzik azt. hogy előbb leírjam a gondolataim. akik gondoskodnak róla. Egy történet mesélése nem ér addig véget. Értékelem a bátorításukat és az építő kritikákat. Abban a megtiszteltetésben van részem. míg nem talál hallgatóságra.Lángoló Idő . Nélkülük a Shadowrun® világa feleannyira sem lenne érdekes. hogy a hatodik világ tovább éljen. melyeket tőlük kaptam. mint amilyen. és csak azután kezdjek neki a könyvnek. Ez az ő érdemük. hogy nem engednek elszakadni a Shadowrun® világától. amiért emlékeztet rá. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Köszönöm mindenkinek a FASA-nál. mint amilyenek a Shadowrun® rajongói.

Érzékelte az adrenalint és vére zubogását az eleven testében. de ő nem törődött velük. Elszáguldott a ragyogó neonszínű digitális rémálmok mellett. . és elemelje a legféltettebb titkaikat. Ők voltak a Cross Applied Technologies feketeruhás elit csapata. aki a nyomába ered. Velük kellene dolgoznia. hogy megfelelne. míg a kibermása nyugodt és rendíthetetlen maradt. hogy gond nélkül besuhanjon a rivális cégek adaterődítményeibe. A Mátrixban volt elemében igazán. Ezek a JÉG programok pillanatok alatt kiégethették volna az agyát. Használhatná kiemelkedő programozó és dekázó képességét. és jelentéseket silabizálni a CAT New England-i kirendeltségének. ahová tartozott. miközben könnyedén lerázná a többi dekást. nem itt a quebeci irodában gubbasztania az adatforgalmat figyelve. A kibertér feketeségében suhant.Stephen Kenson 1. és ő úgy gondolta. melyek valami félőrült programozó elméjének szüleményei voltak. akár a tiszta acél és króm. Ezért érezte Roy Kilaro. Szeráfnak kellene lennie. A megavállalatok titkos háborút vívtak a virtuális valóság eldugott szegleteiben. és ahol szabad 9. neki a frontvonalban a helye.

Lángoló Idő lehetett. Hogy egyben tartsa magát még egy darabig. mindig elveszítette az 10 . ezek az adatok egy másik vállalat gépeiből lettek letöltve. Hátradőlt. és közben arra gondolt. Roy ezt úgy értelmezte. lassan kezd szétesni. amelyeknek értéke van. amit csinált. A gondolat ráébresztette. hogy kiszűrje belőlük azokat. és neki most az a feladata. mégis fontosnak tartották az emberi közreműködést. és közben hagyta. de csak részben. Ez segített oldani a monotonitást. ha valami nem megy rendben. Könnyedén írhatott volna egy programot. Ami azt illeti. de csak azt érte el. nyújtózott egyet. hogy az ergonómikus szék tökéletesen a testéhez igazodjon. hogy tovább növelték a szükségtelenül elvégzendő ellenőrzések számát. Mégis a végeláthatatlan céges kabinok labirintusában kellett ülnie várva a csodára. Teljesen értelmetlennek érezte. és profitot hozhatnak a vállalatnak. Komoran figyelte az adatfolyamot. már jelezte is a hivatalos csatornákon ezt a vezetőségnek. mennyire reménytelen helyzetben van. Ha online volt. akkor ott is biztosan rengeteg kabin van. amelyik kiszűrte volna az anomáliákat a jelentésekből. A Cross Technologies vezető volt a szoftverfejlesztésben. akit felelősségre lehet vonni. hogy kell valaki. arra gondolt. Úgy érezte. hogy ha létezik pokol.

Megfeszítette a hátát – hogy oldja a beléállt görcsöt –. Olyan volt ez. hogy kiroppanjanak az ízületek. – Ez meg mi? 11. mint az aranyásó amikor valami fényes tárgyat pillant meg a sárban. Mígnem hirtelen a szeme kipattant. Ez volt a köldökzsinór. miközben a fejét jobbra-balra forgatta. . miközben az elméjével folytatta az átvizsgálást. Leállította az adatokat. – Várjunk csak – motyogta félhangosan. A karakterek egyre csak száguldottak. amely összekötötte agyát a virtuális valósággal. A szemét behunyta. sikítani tudna az unalomtól. és hagyta. hogy az megint felvegye a teste alakját. Elégedett sóhajjal rogyott vissza a fotelbe. így hát mindjárt nyúlt is a szék karján pihenő kábelért. Valamivel frissebbnek érezte magát.Stephen Kenson érzékét a külvilág felé. és gyakran megfeledkezett a testi szükségleteiről is. mintha az ujjai közt szűrne át finom szemcséjű homokot. és kihúzta az optikai kábelt a jobb füle mögötti jackcsatlakozóból. és egyetlen gondolattal továbbengedte az adatfolyamot. míg Roy végül úgy érezte. Ugyanazt érezte. vagy ahogy szitával kerestek régen aranyat a folyó iszapjában.

Azokhoz a telecomközpontban előforduló hibákhoz hasonlított. aki nem volt elég éles szemű. Emlékezett még rá. ha véletlen volt is. Roy ismét végigfutott a bejegyzéseken. hogy két évvel ezelőtt hogyan vásárolta fel a Cross a kis biotech üzemet. aki úgy vélte. Gondolattal vezérelve végigfutott néhány hivatkozáson. Ott volt megint. így bizonyára az ő ellenőrzésükön már átmentek ezek az adatok. 12 . Az MV üzem a vállalat Bio-Gyógyászati Részlegéhez tartozott. és még néhány vonatkozó adat a leányvállalatról. de a célegyenesben a konkurencia rejtélyes módon visszalépett. A részvények ára a mélybe zuhant. elsiklott a kis anomália felett. Valaki.Lángoló Idő Rázoomolt a cég Merrimeck Völgy nevű kutatóközpontjának bejegyzéseire. Nem Roy volt az egyetlen. De ez annál valahogy precízebb és kevésbé zavaros volt. A képen az épület belseje volt látható. és a Cross szinte fillérekért vette meg az egészet a kétségbeesett tulajdonosoktól. Csak egy apró eltérés. hogy árnyékakciók révén történhetett ez meg. amelyek többnyire üzenetvesztéssel vagy téves kapcsolással jártak. Komoly versenytárgyalásban voltak a Novatech-kel. majd megnyitott egy információs ablakot. Ez a hiba. semmi jelentős. ami kitöltötte a teljes látómezejét.

és éppen ez keltette fel az érdeklődését. akik küldenének egy rutinüzenetet az érintetteknek. Úgy tűnt. Semmi. Roy sem igazán értette a dolgot. Néhány parancsot küldött fénysebességgel a rendszeren át. ahogy azt a programozója mocskos fantáziája diktálta. mert ürügy volt ez. amelybe szinte már belefulladt. és rácsatlakozott egy fizetős szexcsatornára. mire további adatok jelentek meg a Merrimeck Völgy üzemről. és ezúttal észrevette. aki mindenben úgy nézett ki mint egy igazi. Egyszerűen megjelölhetné a fájlt. Roy azonban tovább keresett. hogy kissé távol tartsa magát a tengernyi adattól. . Esetleg valaki nagyon unatkozott a kabinjában. de úgy viselkedett. Végigfuttatott a rendszeren néhány összehasonlító algoritmust. hogy véletlennek tűnjön. az utóbbi időben felvettek még néhány biztonsági 13. Ha másért nem. és továbbíthatná az Információs Felügyeletnek. valaki különösen gondosan járt el. Ismét végigfutott a bejegyzéseken. Valószínűleg csak egy belső vita lehetett. hát azért. hogy ellenőrizzék a hibát. de Roy inkább úgy vélte.Stephen Kenson mutatott valami felé. Ezeken olcsón lehetett hozzájutni egy virtuális cicababához. hogy egyes részek hiányoznak. Még mindig random rendszerhibának tűnt az egész.

hogy valójában az egész ügynek nagyobb a füstje. Arra gondolt. mint amelyet a trideón látni. Ahogy befejezte a másolást. Határozottan jobb hangulatban volt. Végignézte az alkalmazotti listát és a személyi aktákat. de remélte.Lángoló Idő embert. ahol bármikor tetszése szerint hozzájuk férhetett. hogy hogyan lehet elküldeni a kérelmet úgy. mint a lángja. 14 . miszerint elmehet a Bostoni rendszer szokásos karbantartási munkálatait elvégezni. Egy órán belül az Információ Felügyeleti Csoporttól vissza is érkezett a jóváhagyás. visszatért a munkájához. benézhet néhány szórakozóhelyre is. Közeledett a karácsony. Ha pedig már úgyis Bostonban lesz. és ha már egyszer ott van. elmehetne egy kis időre. hogy utánanézzen a dolgoknak Bostonban. Tudta. Lementette az adatokat a beépített agyi memóriájába. akad arrafelé néhány igazán ígéretes. szétnézhet a metroplexumban is. hogy a vezetők csak pecsételési gyakorlatnak higgyék az egészet. Úgy hallotta. majd elmosolyodott. még ha nem is olyan nagyszabású intrikára bukkant. neki pedig volt még néhány szabad napja. Sejtette. hogy egy jó kis kaland kerekedhet belőle.

a padló felett pedig sűrű fehér füst gomolygott. Szeme csak fájdalmas lassúsággal alkalmazkodott a fényviszonyokhoz. hiszen olykor ő volt Derek Hunt. milyen az. Ezen az estén – szokás szerint – alig lehetett mozdulni a tömegtől. Vibráló fények szabdalták a levegőt. hogy nem engedhetett meg magának smaragdzöld. ezekkel akár a legsötétebb éjszaka is kiválóan láthat az ember. aki a metroplexum legsötétebb árnyai közt dolgozik. A szomjazó vendégek. mint amilyen Derek Huntnak van az Árnytörőben. akár a kiéhezett hiénák vetették rá magukat a néha felszabaduló helyekre. Az Avalon Boston egyik legfelkapottabb szórakozóhelye volt. és megszédül minden nő. Sajnálta.Stephen Kenson 2. a félelmet nem ismerő céges ügynök. Olyat. aranyszín reflexfóliás Zeiss szembeültetéseket. Tudta. A felső szinteken akadt néhány asztal és box is. 15. . Attól a tekintettől megbénul minden kötekedő. A tánctér mellett egy íves bár terpeszkedett magas székekkel. A tánctér zsúfolásig megtelt a hangszórókból dübörgő zene ritmusára hullámzó emberekkel. ahová letelepedve szemmel lehetett tartani az egész helyet. Dan Otabi idegesen nézett körbe. amint belépett a gigászi terembe.

Akinek véletlenül rátévedt a tekintete. mint amilyen a másik férfi volt. és már el is fordult. Egy rövid felismerő pillantás erejéig találkozott a tekintetük. mint aki csak a tömeget bámulja. de az még csak arra sem méltatta. hogy megálljon. Az ork mögött egy lila hajú. Amaz úgy tett. Látszott. Dan próbált olyan nyugodtnak látszani. vagy bárki hasonló. Kereste a férfit. de Dan biztos 16 .Lángoló Idő Szórakozottan megérintette a jackcsatlakozót a füle mögött. Ami azt illeti. és végül rá is akadt két szinttel a tánctér felett. közben egyszer sem tévesztve szem elől az asztalnál ülő férfit. de még így is rettenetesen kívülállónak érezte magát. éppen ezért jött most is ide az Avalonba. Próbált alkalomhoz illően öltözni. testhez simuló latexruhát viselő alak sietett. és azt kívánta. Dan felnyomakodott a lépcsőn. Elindult a tömegen keresztül a lépcsők irányába. hordó mellkasának. Gyorsan bocsánatot kért egy termetes orktól amikor nekiütközött a másik hatalmas. egyetlen pillanat alatt végigmérte a rövidre nyírt sötét hajától egészen a szintibőr cipőjéig. ahogy azt a szimekben látta. hogy nagyon igyekszik lépést tartani fél fejjel magasabb. akivel a találkozót megbeszélte. metahumán társával. bárcsak Derek Hunt lehetne most megint. Körbenézett.

hogy látja őt. . – Bizonyára ön Mr. – Foglaljon helyet! 17. Halványan elmosolyodott. kopottas bőrdzsekit viselt. aki inkognitóban akar maradni. vagy kezet nyújtson. Úgy tűnt. hiszen pontosan tudta. hogy most meghajoljon. hogy még hallani lehessen a zenén át. napok óta nem látott borotvát. A szeme természetes fénnyel csillogott. hogy kés vagy esetleg egy törött üveg hagyhatta mementónak az arcán. A férfi egy humán angló volt. Johnson – mondta a férfi elég hangosan. Fekete pólót és egy szintén fekete. mint aki szinte belelát az emberbe. mert senki nem csináltatna magának direkt ilyen semmitmondó íriszt. Dannek most megint fájón hiányoztak Derek Hunt krómszemei. Dan gyanította. A férfi minden érdeklődést nélkülözve nézett Danre. Ebben Dan már csak azért is biztos volt. aki ezért nem tudta. így csak zavartan állt az asztal mellett.Stephen Kenson volt benne. de még az erős borosta sem tudta eltakarni az állán húzódó piros sebhelyet. Csak akkor pillantott fel rá. hogy ezt a nevet használja mindenki. Átható tekintete volt. amikor odaért az asztalához. Az ujjait mindkét kezén ezüst gyűrűk díszítették. Hátrazselézett barna haja egy kis lófarokban végződött a tarkójánál.

Egy chip volt benne. és elővett egy kis átlátszó műanyag dobozt. Ő már nyúlt is érte. de Dan gyorsan visszahúzta a kezét. – Akkor lássuk. amiért jött. és feltartotta. ahogy az benyúlt a zsebébe. Tekintetével követte a férfi mozdulatát.Lángoló Idő Dan kissé feszengve leült. hogy eltűnjön innen a pokolba. Hirtelen nem tudta eldönteni magában. 18 . hogy jobban szemügyre vegye az árut. hogy a másik is lássa. Teljes és vágatlan. meg… minden? A szaunás résszel és… – Úgy van – felelte a chip-díler farkasvigyorral. Dan előrehajolt. Maga is meglepődött ezen a bölcs mozdulaton. A tétovázás tétlenségre kárhoztatta. majd izgatottan felnézett: – Úgy érti Winona Repülő-Lóval meg. Dan nagy nehezen leolvasta a betűket. mire Dan gépiesen bólintott. – Megvan a pénz? – kérdezte a férfi. rajta apró betűvel egy felirat. amilyen Derek Hunt volt a Seattle-i árnyékok szimen. Elővett a zsebéből egy plasztikrudat. majd letette az asztalra kettőjük közé. hogy arra vágyik jobban. – Előbb lássam… az árut – próbált olyan nyugodt és határozott lenni. vagy arra. – Az Árnytörő VII kaliforniai változata. – Ez az – mondta a férfi.

akár egy zsenge tavaszi ágat. Nyúlt a dobozért. de a férfi elkapta a csuklóját. 19. megpillantotta azt a termetes orkot. mióta „rejtélyes módon” felkerültek azok a képek Winnieről a Mátrixra. Muszáj volt megszereznie. A falnak támaszkodva figyelt. akkor fizess! Van valami gond? Panaszkodhatsz az illetékeseknél. Ez a kicsike elég új cucc. – Mellesleg egy kicsit felment az ára. – Kereslet és kínálat. emlékeztetve Dant. hogy épp oly könnyedén törné őt is kettőbe. – Á-áá. Dan gyorsan visszafordult.Stephen Kenson Dan majdnem felugrott örömében. Előbb a pénzt – mondta. . Sötét bőrével szinte teljesen beleolvadt az árnyékba. – Ho… hogy mi? – lepődött meg Dan. akibe nemrég beleütközött. hiszen már megbeszélték. Ha meg akarod kóstolni a valóságban vagy még intenzívebben. Megropogtatta az ujjait. az alsó ajkai mögül pedig két agyar villant elő. A fejét kopaszra borotválta. hogy mennyibe kerül. – Mennyi? – kérdezte. Ahogy Dan odafordult. a másik kezével pedig elvette a chipet. – A nyomaték kedvéért kicsit megrázta a kezében a chipet. – Különösen. A fejével intett a lépcsők felé. A díler vállat vont.

20 . sem forgalmazni nem lehetett őket. akkor ötszáz. – De arról volt szó. Valószínűleg éppen ezért voltak ezek illegálisak az UCAS területén. mint maga a valóság. cimbora. hogy mit jelentenek azok a fajta chipek. ráadásul ezeket még fel is turbózták. háromszázötven! – dühöngött Dan.Lángoló Idő – Ötszáz nuyen. kibérelheted a hagyományos változatot is bármelyik szimállomáson húszért. Tudta jól. bizonyos szempontból jobbak voltak. Nem agyrohasztó cuccról beszélünk. mintha csak untatná őt Dan aggodalmaskodása. Pontosan emiatt volt most itt Dan is. Ez szórakozás. Sem importálni. mint a trideo és a műérzet között. hogy valóban intenzívebb érzést nyújtsanak. igaz? – kérdezte Dan. Ez minőségi áru. Garantáltan az teljesen gyerekbiztos meg minden. Persze ha gondolod. Ezek a chipek nem hagytak ki semmit. Akkora különbség volt a két áru közt. – Nem hát. – Ha kell. méghozzá a legjobb. Amennyire tudta. és próbálta meg rátenni egyre a kezét. – Ez nem JMÉ. Ami azt illeti. A férfi gúnyos vigyorral az arcán hátradőlt.

és hívja a rendőrséget. és olyan felfokozott élményt ad. Persze csak akkor. Azok olyan élményt nyújtottak. ha nem találnak rájuk előbb a szervkereskedők vagy a temetőlidércek. úgyhogy belepiszkálnak a chipekbe. hogy amikor az ember rácsatlakozik egy JME-re. Közvetlenül az agy élvezetért felelős központját célozza meg. míg végül egyszer becsatlakoznak. Persze a csempészek sem akarják elveszíteni az ügyfeleket. Egy idő után nem törődnek már egyáltalán a valósággal. az maga az extázis. mint a kaliforniaiak. Dan is ismerte. A saját mocskukban fetrengenek. míg valaki rájuk talál. hogy legtöbben. . de valójában félt kipróbálni egyet is. és soha többé nem térnek vissza. akik kipróbálják. Nem is bajlódtak azzal. Előbb-utóbb persze a chipagyúak rájönnek. hogyan kell még egy kicsit felerősíteni a JMÉ-t. sem a saját testükkel.Stephen Kenson A JMÉ – jobb mint az élet – még tovább ment. hogy darabokban eladják őket 21. hogy azok rövid idő után maguktól kiégjenek. a függők pedig visszatérnek újabb és újabb anyagért. Dan hallotta. hogy kitaláljanak valami bárgyú történetet. A JMÉ színtiszta élvezet volt sallang nélkül. és éhen halnak. amilyen egyszerűen nem létezett a valóságban. nem is húzzák sokáig.

hogy eladja a 22 . végül ismét Danre. Dan pedig nem hallotta. troll és tünde pettyekkel. Hirtelen szörnyű gondolata támadt. vagy ami még rosszabb.Lángoló Idő a piacon. de számára az csak egy arctalan humán massza volt itt-ott ork. Az pedig nem az ő hibája. A táncteret nézte. ha a fickó észrevett egy álruhás zsarut vagy valami hasonlót. mint akit megbabonáz a rémület. A rendőrség! Mi van. – Rendben – pillantott fel a chipről a férfira azt hiszem… – megakadt a mondat közepén. A lépcső felé indult. olyan hangosan szólt a zene. aki még utána szólt valamit. Elsietett az ork mellett. hogy ez nem JMÉ. Ez csak ártatlan szórakozás. Dan összerezdült a gondolattól. mert észrevette. miközben felállt. amiért a férfi olyan hirtelen felugrott. de megnyugtatta magát. Danre nézett. hogy a díler már nem rá figyel. Ezzel ő senkit nem bánt. majd megint lefelé. de ő nem figyelt rá. Esetleg úgy döntött. Dan pedig megrökönyödve nézett utána. hátha meglátja az okát. Lenézett a tánctérre. amellyel csillapíthatja a munkahelyi stresszt. feltálalják vacsorának. és a zsebébe csúsztatta a műanyag tokot. – Maradj itt! – mondta. hogy az UCAS illegálisnak nyilvánította a kaliforniai műérzetchipeket.

Motyogott valami bocsánatkérésfélét. és látta. – Meghívhatlak egy italra vagy valami másra? – kérdezte a nő huncut mosollyal. fehér bőre volt. Felpattant a helyéről. és elindult az emelet másik oldalán lévő lépcsőhöz. Egyszer csak beleütközött egy sötét hajú. közben mindenkit félrelökött. ahogy közeledett a lejárathoz. és ettől kísértetiesen hasonlított Vita Revakra a klasszikus Rambo XX-ból. selymes haja. Gyönyörű. miközben igyekszik átpréselni magát a tömegen. majd leviharzott a lépcsőn. szintibőr ruhát viselő nőbe. jobb. . csinos arca és szikrázó mosolya. ha nem várja meg míg elhatározza magát. aki az útjába akadt. nem tudja eldönteni. A lépteit kezdte egyre jobban szaporázni. – Na. Úgy tűnt. Dan hátrapillantott. Dan úgy látta. puha.Stephen Kenson chipet valakinek. nem törődve 23. édes! Mi ez a sietség? – kérdezte. hogy a fickó után menjen. A ruha izgatóan kiemelte gyönyörű alakját. hogy az ork egyre közelebb ér. aki még mindig a lépcső tetején állt. hosszú. Visszapillantott az orkra. vagy odasiessen őhozzá. de most az egyetlen dolog amit akart. hogy eltűnjön innen. Bármikor máskor ez maga lett volna a valóra vált álom Dan számára. aki nem aggályoskodik az ár miatt.

– Karom látott valamit. aki Dan Otabival beszélgetett. miközben elindult lefelé. hogy a célszemély meglépett. A lány is dühös volt. mint aki gondolatban valahol nagyon messze jár. hogy kiderítse. A tekintete tompa volt. hogy kiütötte magát.Lángoló Idő a dühös megjegyzésekkel. – Nem'tom – felelte Kalapács. mi történt valójában. amelyekről csak kevesen tudtak és még kevesebben értettek. ápolt külsejű férfi vette át. A társai azonban jobban ismerték. 24 . A legtöbben azt gondolhatták. – Erre – szólt vissza. Karom mágus volt. A nő a tömeget vizslatta Karom után. A tánctér szélén állt. eltűnt. – A francba! – morogta. vagy be van lőve. és a tömeget fürkészte. ahogy Dan Otabi kilép az ajtón. Nem foglalkozott mással. A helyét egy fiatal. míg végül a terem másik oldalán rá is akadt. csak hogy kívül kerüljön végre erről a helyről. és olyan érzékekkel rendelkezett. Kalapács a lépcső tetejéről figyelte. A férfi. – Mi a fene történt? – kérdezte Hézag. miközben Hézag mellé ért. ami egyáltalán nem volt szokatlan az Avalonban.

de erőt vett magán. – Tudom Hézag. hogy tudja. Elég ideje élt és dolgozott az árnyak közt. 25. Megfogta a vállait és megrázta.Stephen Kenson Ahogy odaértek hozzá. amennyire csak a zaj engedte csendesnek maradni. nem érdemes megzavarni egy mágust. hogy a férfi sír. de most aggodalommal töltötte el a férfi viselkedése. Hézag észrevette. Karom bólintott. – Már tizenöt éve halott. – Láttam őt. bármit csináljon is. de láttam. Hézagot kirázta a hideg a férfi szavai hallatán. – Karom! Mi történt? Láttál valamit? Karom a lány felé fordította könnyáztatta arcát. keres valakit a tömegben. A tánctéren. – Igyekezett. . Itt volt. és próbált nyugodt hangon megszólalni: – Jase halott. – Jase volt az – mondta elcsukló hangon. A könnyei patakokban folytak végig az arcán le egészen az álla hegyéig. Biztos vagyok benne. miközben továbbra is úgy tűnt.

– Nézzük. A külseje ellenére egyike volt a csapat „agyainak”. ami veszélyeztette a csapat jó hírét vagy személyesen Boomét. csupa izom troll volt. mint Jason Vale? – Nem hiszem. hanem tudom. kiugró agyaraival és a rikító hawaii mintás ingeivel. Boom egy majd három méter magas. 26 . ha tervezésre került a sor. sokkal feltűnőbb volt. és ami talán az egyetlen bejáratunk a célterületre. Minden. Olyan tisztán láttam őt. de Boom volt a legjobb. A ráncos. zöldes árnyalatú bőrével. hogy azért szúrtunk el egy találkozót. hogy láttál valakit tegnap a klubban. melyeket annyira szeretett. ez lehetővé tette. hogy eredményesen tudjanak dolgozni az árnyak között. amit mellesleg hetekig szerveztünk. jól értem-e – kezdte Boom. akivel Hézag valaha is találkozott. Jó kapcsolatai voltak. mint bármelyik ember. potenciális veszélyt jelentett. Pontosan ott volt a tánctér egyik szélén. Mindenki elismerte Karom veleszületett vezetői képességeit. és kezelni is tudta az embereket. mert te azt hitted. kosszerű szarvaival. mint most téged. aki úgy néz ki. hogy láttam Boom – felelte Karom –.Lángoló Idő 3. – Azt mondod. Hézag elmosolyodott magában.

és úgy tűnt. Visszafordult Karomhoz. csak egy kicsit több utánajárást igényel. Boom lepillantott Hézagra. miközben megveregette a troll karját. mint korábban. Nagyot sóhajtott és megvakarta busa fejét az egyik szarva mögött. hogy rád mordultam haver. azonnal el is illant a harag belőle. hogy maradjon a helyén – kezdett magyarázkodni Karom. Hézag azonban észrevette. hogy mit kezdjünk a kialakult helyzettel. – Azt hiszem. 27. megtörtént. Azt hiszem. ami most lényeges. mit tegyen? – Már teljesen mindegy – vette át a szót Hézag. de igyekezett inkább az üzletre koncentrálni.Stephen Kenson – Mondtam Otabinak. – Mindannyiunknak – mosolyodott el Karom halványan. Az egyetlen. hogy a szemében még mindig ugyanaz a zavarodottság tükröződött. – Nem hittem volna. – Nem gondolkodtál előre – felelte Boom. majd így szólt: – Bocs. – Ami történt. . még mindig kihozhatunk valamit ebből a rumliból. – Felállni egy ilyen üzlet mellől… Mégis mit vártál tőle. ez a meló egy kicsit kezd az agyamra menni. hogy így bepánikol.

A nagydarab ork. hogy ajtót nyithat. egy géppisztollyal az ölében ücsörgött felkészülve mindenre. Néhány perc múlva meg is jelent. és ledobta magát. 28 . de a lakásánál vártam rá. – Távirányítással figyeltem a barátunkat – kezdte Val. Egy vékony dekk volt nála. hogy nem állt meg útközben. és nem is próbált mással üzletelni – szólt közbe Karom. Biztos. Boom lepillantott az asztalába épített monitorra.Lángoló Idő – A pénz megéri – szólalt meg Kalapács az ajtó melletti fotelból. egy pár katonai bakancs és egy ütött-kopott bőr páncéldzseki. úgyhogy elvesztettem a nyomát. Szokásához híven póló volt rajta. a csapat hiányzó tagja. Valkűr érkezett meg. – Mi a helyzet? – kérdezte Boom. különben nem tudott volna olyan gyorsan hazaérni. A lány belépett Boom irodájába. Egy váratlan kopogás szakította félbe a beszélgetésüket. Odacsoszogott a fal melletti kanapéhoz. szokásához híven. egy viseltes farmer. Rövid. amint lement a föld alá. majd biccentett Kalapácsnak. katonásra nyírt sötét haja alól elővillant a jackcsatlakozója. – Szóval nem beszélt senkivel. – Metróval ment. és egy önvédelmi pisztoly az oldalán fityegő tokban.

– Nem valószínű. De megesküdtem volna… – Leszegte a fejét. – Csak egy kicsit be kell fűtenünk. Mi vagyunk az egyetlenek. Talán csak megzavartak a fények vagy a füst vagy valami. cimbora? – kérdezte Boom. hogy Karom. – Amit mi szépen a magunk javára fogunk fordítani – morogta Boom. Mi ez az egész Jase-szel? Mit láttál? – Nem tudom – rázta meg zavartan a fejét a férfi. aki mindig olyan határozott és magabiztos. most ennyire nem tud mit kezdeni az érzéseivel. hogy hogyan csináljuk. Csak egy kis ártatlan céges gyerek. . Egyébként lecsekkoltam az emberünket. Egyáltalán nincsenek utcai kapcsolatai. – Karom. és ezúttal be is kapja. hogy visszajöjjön szépen a csaliért. Boom Karomra nézett. akiket ismer. Nagyon fájt Hézagnak. majd gyámoltalanul a hajába túrt. semmi több.Stephen Kenson Val a fejét rázta. Már tudom is. – Mert ha nem… 29. hacsak nem találkozott valakivel a földalattin. – Megbirkózol vele. aki láthatólag megint elveszett a gondolataiban. – Már nem vagyok biztos benne.

– Oké. és csináljuk. Az utolsó szétcsúszott vendég is kitántorgott az ajtón a hideg bostoni utcára. A következőre gondoltam: Elmondta a tervét. hogy pihenjenek egy keveset. lehorgasztott fejjel kullogott. Késő éjjel volt már. hanem jó álcának is bizonyult az akciókhoz. hogy mi legyen. Amikor mindenkinek megvolt a feladata.Lángoló Idő – Nem. és úgy tűnt. a szeme is lassan kitisztul. A másik kezében egy bukósisakot lóbált. a személyzet pedig elkezdte kitakarítani a helyiséget. és majdnem az ajtóhoz ért. – Minden rendben van. de ekkor Hézag sietve mellé lépett. rendben? Boom kurtán bólintott. nem – ocsúdott fel Karom. – Hé! Betolunk még egy szójakávét szunya előtt? Mármint. ha van kedved beszélgetni… – bizonytalanodott el a lány. 30 . A klub már zárni készült. elbúcsúztak egymástól. ami nemcsak egy jó bevételi forrásnak. A férfi megint elveszettnek tűnt. és megbeszélték az esetlegesen felmerülő problémákat is. amikor kiléptek Boom irodájából. Az Avalon Boomé volt. Egyik kezével a zsebében. és elindultak mindannyian hazafelé. Karom már leért a lépcsőn. Találjuk ki.

Stephen Kenson

Karom bánatosan rámosolygott, amitől Hézagnak majd a szíve szakadt meg. Elgondolkodott egy pillanatig, azután megrázta a fejét. – Kösz nem. Asszem most jobb, ha egy kicsit egyedül maradok. – Oké, cimbi – adta meg magát Hézag –, de biztos? – Igen, de azért köszönöm. Holnap találkozunk – motyogta Karom. A sisakot az állvédőnél fogva a karjára akasztotta, és elindult a sikátor felé. Hézag nézte a férfit, ahogy elmegy. Legszívesebben utána szaladt volna, de tudta, hogy tiszteletben kell tartania a másik kívánságát. Szomorúan sóhajtott fel félhangosan: – Bárcsak közel engednél valakit magadhoz. Bárcsak közel engednél engem. A sikátorban a kiborult kukák és a szétszórt dobozok baljós árnyakként gubbasztottak a házak tövében. Karom alighogy elindult, vészjósló nevetést hallott a sötétből. Megtorpant, és óvatosan a dzsekijébe rejtett pisztolytáska felé nyúlt. Két humán és egy ork lépett elő az egyik konténer mögül. Mindannyian kopott, szegecsekkel és lánccal ékesített bőrruhát viseltek. A hajuk hosszú, szivárványszínű tüskékként mered az ég felé. Tizenéveseknek tűntek. Az ork jó egy fejjel magasodott a többiek
31.

Lángoló Idő

fölé, de nyilvánvalónak tűnt, hogy az egyik humán a vezérük. Sápadtzöld szeme volt, valamilyen beültetés lehetett, ami halványan világított, de írisz nem látszott benne. Vihorásztak. Úgy tűnt, valami nagyon feldobta őket. – Hé, ember! – röhécselt a vezér, mint aki épp valami nagyon jó viccet hallott. – Mit képzelsz, hová mész? Erre egyszerre tört ki mindből a nevetés. Karom közben észrevette, hogy a két humán kezében összecsukott rugós kések vannak, az ork pedig az irdatlan mancsára egy láncot tekert. Karom fáradtan nézett végig a két nyamvadt humánon és a nagydarab orkon, majd felsóhajtott: – Ehhez most nincs kedvem, kölyök. Pontosan öt másodpercetek van, hogy elhúzzatok, utána engedek a kísértésnek, és azzal csillapítom a dühömet, hogy szétrúgom a petyhüdt seggetek. – Egyedül, öreg? – gúnyolódott a csövesek vezére. Karom gonoszul elvigyorodott. – Mit képzelsz te… – folytatta a csavargó, de nyomban elhallgatott, amint meghallott egy mély morgást a háta mögül. Lassan mindhárman megfordultak, és elkerekedett szemekkel meredtek a hatalmas, ezüstbundájú farkasra, ahogy előlép az árnyékok közül. Szeme
32

Stephen Kenson

zöld tűzben égett, teste körül halvány fény derengett. Ahogy visszafordultak, látták, hogy Karom körül ugyanilyen aura pulzál. Tekintete semmi jót nem ígért. – A francba! Mágus. Ez egy mágus! – kiáltotta az egyikük – Pucolás! Megfordultak, és a sikátor másik vége felé iszkoltak. A farkas utánuk iramodott, de Karom megállította. – Hagyd, Aracos! Nem érik meg a fáradságot. Amaz megállt, és kelletlenül visszafordult. – Hm. – A szellem hangja közvetlenül Karom elméjében csendült. – Azt hiszem, egy-két harapás jó lecke lett volna. Bár… nem hiszem, hogy túl jó ízük lenne. A farkas egy ugrással Karom mellé szökkent, miközben asztrál aurája újra láthatatlanná halványult. Felnézett a férfira; pofáján farkasszerű aggodalom tükröződött. – Jól vagy, főnök? – kérdezte Aracos gondolatban. Karom tudta, hogy képtelen lenne bármikor is elrejteni a zavarát a szövetséges szelleme elől. Aracos képes volt olvasni az érzelmeiben asztrális érzékei révén, a kettejük közt lévő pszichológiai kapcsolaton keresztül. Ráadásul Karom nem foglalkozott azzal, hogy megpróbálja a szellem elől elrejteni az érzéseit.
33.

Lángoló Idő

– Ami azt illeti, voltam már jobban is – felelte Aracosnak. – Mindenesetre nem akarok most erről beszélni. Tűnjünk innen, rendben? Egy pillanatig azt hitte, Aracos még mondani akar valamit, de az egy határozottan farkashoz nem illő vállrándítással lezártnak tekintette a dolgot. – Te vagy a főnök – dünnyögte félig magában, majd hirtelen az ezüstös farkasforma opálos csillogású köddé foszlott. Néhány pillanatig kavargott a levegőben, majd lassan új alak bontakozott ki. Kerekek, küllők és egy ülés jelent meg először, majd lassan kibontakozott egy csillogó, vörös-fekete, japán stílusú motor. A benzintankon króm, kelta betűkkel az Aracos felirat csillogott. A motor már járt, amikor Karom átvetette az egyik lábát az ülésen és felült rá. Felvette a bukósisakot, mire az elektronikus fényerősítés azonnal be is kapcsolt, nappali világosságba borítva a sikátort. Teljes gázt adott, és füstölő kerekekkel ráfordult a Landsdown Streetre. Percekkel később már dél-Boston felé száguldott. Hajszolta Aracost, hátha képes lesz olyan gyorsan menni, hogy a zavaró gondolatokat is maga mögött hagyhassa.

34

Stephen Kenson

4.
Később az ágyában fekve Karom álmodott. Megint tizenhat éves volt. Elszökött a katolikus intézetből, ahol felnőtt. Azok az érzések és képek késztették menekülésre, melyek a fejében jelentek meg egyre gyakrabban és egyre erősebben. Képek, melyek ellentmondtak mindannak, amit a nővérek és papok tanítottak neki. Képtelen volt kizárni az elméjéből az emberek teste körül látott különös vibrálásokat, és az érzéseket, amiket olyan sűrűn érzett az utcán mindenki felől áramlani, hogy szinte tapintani tudta őket. Olyan volt az egész, mintha húszgenerációnyi fájdalom és szenvedés ette volna bele magát a bostoni házak tégláiba, és most sötét lepelként borulna a városra. Bolyongott a különböző kerületek közt, míg végül Roxban kötött ki, amely talán a legrosszabb volt mind közül. Az érzelmi köd ott olyan sűrű volt, hogy vágni lehetett. Túl szegény volt, hogy ki tudjon fizetni egy adatjacket valamelyik zugklinikán a szegénynegyed sikátorainak mélyén, de végül összekuporgatott annyi pénzt, hogy kis kék pirulák képében meg tudja vásárolni az enyhítő feloldozást a szenvedéseire. A tablettákat Gyönyörnek hívták. Semmi sem számított
35.

Lángoló Idő

ahányszor bevett egyet-egyet, de ahogy tompult a hatás, a víziók tízszer olyan erősen rohanták meg, és ő képtelen volt már kizárni őket. Egy napon a Rox egy elhagyatott épületében feküdt magatehetetlenül a mocskos padlón. Az utolsó Gyönyör hatása múlóban volt, és ő ráeszmélt, hogy nincs pénze újabb adagra. Már csak idő kérdése volt, hogy mikor kényszerül áruba bocsátani a saját testét az utcán. A színek és érzések kezdtek visszatérni a borzalmakkal együtt. Nem tudta, meddig bírja még elviselni ezt a gyötrelmet. Ekkor lentről csoszogást és kaparászást hallott. Valami mozgott az alsó szinten. Lélegzetvisszafojtva várt, miközben érezte, hogy lassan jéggé dermed a rémülettől. Mindenki hallotta a történeteket a temetőlidércekről, akik halottak testét eszik, de olykor előjönnek a feketeségből, hogy friss húst szerezzenek. Megpróbálta elérni a rugós kést a szakadt farmerja zsebében, de az ujjai nem engedelmeskedtek neki többé. Arra sem tudta rábírni a testét, hogy odébb kúszszon, és elrejtőzzön valahová. Csak feküdt ott tehetetlenül és arra gondolt, talán jobb is, ha a lidércek rátalálnak, és véget vetnek ennek a véget nem érő szenvedésnek és kilátástalan küzdelemnek. A kaparászás
36

Stephen Kenson

egyre erősödött, a rozoga lépcső pedig recsegve jelezte a rémek közeledtét. Ketten voltak. Halottszürke, szőrtelen bőrük ráncokba gyűrődött a csontjaikon. Ruhákból maradt rongyokba tekerték bűzlő testüket, feltehetőleg néhai áldozataikról szedhették le. Hosszú, csontos ujjaikon a körmök éles karmokká torzultak. Megnyúlt, sovány arcukon alig látszódott a pengevékony, vértelen száj, melyben éles tépőfogak sorakoztak. Fehér, vak szemük a semmibe bámult. A levegőbe szimatoltak, és azonnal megérezték Karom félelmét. Számukra ez volt a zsákmány semmivel össze nem téveszthető szaga. Lassan közeledtek feléje. Az egyik szürkés hússá rohadt nyelvével megnyalta a szája szélét. Karom érezte, hogy a rettegés gombóccá sűrűsödik a torkában. Hirtelen fény gyúlt a helyiségben olyan ragyogással, amit valahogyan még a temetőlidércek is láttak. Zavartan hátrébb húzódtak, ekkor a fényességből egy alak lépett elő. A falon keresztül érkezett, mintha az ott sem lett volna. Jóképű, magas férfi volt. Ruhája maga is ragyogás. Egyik kezében hosszú fabotot tartott, a másikkal a szörnyekre mutatott. Mennydörgő hangjába valósággal beleremegett az épület.
37.

Lángoló Idő

– ÁLLJ! – parancsolta. – Hagyjátok békén! A védelmem alatt áll. Karom felpillantott, és azok az angyalok jutottak eszébe, akikről a nővérek és az árvák meséltek gyakran. A férfi gyönyörű volt, az általa árasztott fény pedig meleg és védelmező. A lidércek azonban nem így gondolták. Magukhoz térve a sokkból, éles sikollyal rontottak az idegenre. A férfi nem lépett félre, csak meglendítette a botját, és fejbe vágta az egyiket. Az hörögve esett hanyatt, a földre rántva társát is. A bot ismét a magasba emelkedett, és kékes szikrákat szórt magából. A temetőlidércek nem mertek újból támadni. Amilyen gyorsan csak fajtájuktól tellett, elmenekültek. A ragyogó alak közelebb lépett Karomhoz, és megérintette a vállát. A látása kezdett hullámzani, a fejében pedig valami olyan erővel lüktetett, hogy majd szétvetette a koponyáját. – Ne aggódj – mondta a fényember minden rendben lesz. Most már biztonságban vagy. Azután egy különös dalt kezdett énekelni, mire Karom lassan mély álomba merült… Attól kezdve a Rox szélén lakott egy kis lakásban Jase-szel. Megkezdődött a tanulás időszaka. Karom
38

Stephen Kenson

mindig türelmetlen és ideges volt, ha nem sikerült valami, de Jase nem bosszankodott emiatt. Mindig azt mondta, hogy ez az ő korában természetes. Hamar megtanulta, hogy amit eddig érzett és látott, azok nem az őrültség jelei, hanem az ébredező mágikus képességeié, melyeket még nem tudott kontrollálni. De hamarosan megtanulta, hogyan használja őket és még sokkal többet is. Az együttélés során Karom ráébredt, hogy többet érez Jase iránt, mint egy hálás tanítvány, akit megmentettek. Szerelmes volt, és Jase is szerelmes volt belé. Ez az együttélés volt Karom életének legreménytelibb és legboldogabb időszaka. Olyan volt, mintha egy álom vált volna valóra, Egy napon lementek a közeli boltba, mert Karom mindig megéhezett a gyakorlatok után. Annyira elmerült az ételek közti válogatásban, hogy csak egy morgással felelt Jase-nek, amikor az szólt, hogy kimegy, mert használni akar egy nyilvános telekomot. Néhány perccel később motorok dübörgését hallotta, majd fegyverropogást. Hirtelen néhány töltény átszakította, és szilánkokra robbantotta az üzlet ablakait, ő pedig a többi vásárlóval együtt a földre vetette magát. Miután a motorok ismét felbődültek, majd hallhatóan eltávolodtak, Karom kirohant
39.

Lángoló Idő

az utcára. Mindent üvegszilánkok és szétszóródott csomagok borítottak. Hirtelen megdermedt, és fájdalmát az égnek üvöltötte. Jase az aszfalton feküdt egy, egyre terjedő vértócsában. Karom odarohant hozzá és a fejéhez térdelt. Az arcát két tenyerébe fogta, és a nevén szólítgatta újra meg újra, ám Jase nem válaszolt többé. Karom felpillantott, de már csak az elviharzó banda hátát látta. Meg mert volna esküdni rá, hogy nevetést hall. Segítségért kiáltott, majd magába roskadva sírt a férfi teste felett, akit jobban szeretett, mint magát az életet… Később Karom ismét a közös lakásukban volt. A bútorok a falhoz lapulva figyelték, amint Karom a szoba közepén térdepel, kezében szénnel és festékkel a csupasz padlóra rajzol. Egy nagy és benne egy kisebb négyzetet festett, melynek a belsejében egy szabályos háromszög kapott helyet. A két négyszög között a hatalom rúnái és szimbólumai sorakoztak szabályos rendben. Elővett egy kis bronz üstöt, egy éles ezüst kést, majd felállt, és miközben körbejárt, meggyújtott négy gyertyát az idéző kör mentén. Nemsokára egy kis halom szén izzott az üstben, amihez Karom némi tömjént adott. Részegítően édes illat töltötte be a szobát.
40

Stephen Kenson

Kézbe fogta a kést, és egy vékony vágást ejtett keresztbe a tenyerén. Vér buggyant elő. Sötétvörös vér. Három csepp hullott a szénre, s az nyomban sisteregni kezdett. Újabb három, majd még három követte. Gyorsan bekötötte a sebet egy fehér selyemkendővel, és kántálni kezdett. Minden dühét és bánatát kiadta magából, miközben a vér olyan csípős szaggal égett, hogy könnybe lábadt a szeme. Belenézett a tűzbe, és felidézte magában Jase halotti máglyáját, majd a vérre pillantott, és Jase vérére gondolt, amely a kezéhez és a ruhájához tapadt. Az Aszfalt Patkányokra koncentrált, akik Jase haláláért voltak felelősek, mire a tűz válaszul felmordult. Később azon az éjjelen rátalált a bandára. Éppen szórakoztak, mélyen a területükön, egy zsákutca végében. A szétszórt üvegekből és üres chiptartókból ítélve nem régen juthattak némi nuyenhez. Karom csak állt, és nézte, hogyan ünnepelnek, isznak és röhögnek azok után, hogy megölték a legjobb embert, akit valaha ismert. A harag vörös ködébe merült hirtelen minden, amit látott és érzett. Gyűlölte őket. El akarta pusztítani mindet. Jobban akarta ezt, mint bármi mást. Az egyikőjük észrevette, ahogy Karom ott állt, de sosem tudta már figyelmeztetni a többieket.
41.

Lángoló Idő

A mágus felemelte karját a magasba, és az égnek kiáltotta a lelkében felgyülemlett gyötrelmet, mire vörös lángok csaptak elő testéből és végighömpölyögtek az utcán. A tűz mindent felemésztett, ami az útjába került, akár ha a pokol tüze lett volna. Legtöbbjüknek odafordulni sem volt ideje, mielőtt a forróság áradata elérte volna. Másodpercek alatt megfeketedett a bőrük, a hajuk pedig porrá égett. A motorok benzintankjai egyesével robbantak fel, akár az aknák. A detonáció fekete korommal festette fel a közeli házak falára az elmúlt másodpercek borzalmait. Karom csak állt a sikátor bejáratánál, és nézte amint mindez megtörténik. Még csak el sem fintorodott a rémségek láttán. Az egyetlen gondolata az volt, hogy látni akarja, amikor megfizetnek azok, akik ezt a kibírhatatlan fájdalmat okozták neki. A pokoli tűz jeges érintés volt az ő haragjához képest, amit akkor és ott érzett. Hamar elcsendesült minden. A motorok még sokáig lángoltak fekete, csípős füstöt okádva magukból. Az elszenesedett testek ott hevertek, ahol a pusztítás elérte őket. Legtöbben azt sem fogták fel, mi történik és miért. Karom arcán könnyek szaladtak le, ahogy a romokat bámulta.
42

Stephen Kenson – Bocsáss meg – suttogta. és anélkül hogy visszanézett volna. A koponyává aszott fej lassan felé fordult. Lerántotta magáról a hideg verejtéktől nyirkos takarót. mintha kiszipolyozták volna a testét és ezzel együtt a lelke egy kis darabját is… A földön feküdt. 43. A feje feletti csövön egy rongyokba bugyolált. Előrehajolt. Karom zihálva ugrott fel az ágyban. Hello. Recsegő hang szólalt meg Karom elméjében. ráncosra aszott arca és megsárgult fogai hátborzongató grimaszba rendeződtek. elsorvadt test lógott a nyakánál fogva felakasztva. A tenyerén a seb egyre csak lüktetett és fájt. apa – mondta. A földet festékkel és vérrel rajzolt mágikus szimbólumok borították. – Régen találkoztunk. . A szemei halovány tűzben égtek. Úgy érezte. majd hátat fordított. és óvatosan dörzsölgetni kezdte a halántékát. és az ágy szélére ült. Mélyen Boston gyomrában a katakombák beton labirintusában. Ijesztően valóságos volt. elment. körben a fal árnyékában sötét alakok kántáltak. A vére zubogása és a mellkasában dübörgő szívverése teljesen betöltötte az érzékeit. Lassan a szörnyű rémálom fakulni kezdett.

nem álmodott. Talán azért tért vissza az álom. – Biztosan őt láttam. de nem tudott még sokáig elaludni. Magához hívott egy dühöngő szellemet. Most visszatért. mert Karom úgy érezte. hogy ha valaki mágus az az. de azt ő is beismerte. hogy bosszút állhasson az Aszfalt Patkányokon. hogy mostanában furcsa dolgok történtek. Karom nem osztozott a Halley-üstökös miatti hisztériában. mint mindig. de vajon miért jelent meg? Talán figyelmeztetni akar valamire? Az egyetlen probléma azzal.Lángoló Idő Már több mint egy éve nem álmodott erről. Hanyatt dobta magát a párnákra. és épp olyan borzalmas volt. 44 . hogy nem tud megmagyarázni mindent. Bár lehet. mire kis kék számok jelentek meg a szeme előtt: 04:45:14. Amikor végre sikerült. hogy látta őt. amit lát. látta aznap Jase-t. Kikapcsolta az órát és megfordult. Csak néhány órát aludt. Bekapcsolta a feji beültetésében az órát. Az a szellem pedig még mindig ezen a világon kóborolt valahol. – Nem – mondta magának. és a mennyezetet bámulta. hogy minden pontosan így történt. hogy a mana hullámok és fluktuációk miatt hitte. hogy valami szörnyűség van készülőben. de képtelen volt szabadulni attól az érzéstől. A legrosszabb az egészben.

Olyan könnyedén vitte a lányt. utat engedve az emlékeknek. Óvatosan felemelte a fejét. . Az elméjét homályosító sűrű köd kezdett felemelkedni. A legvisszataszítóbb metahumán volt. és érezte. és egy kicsit többet ivott a kelleténél. szürke bőre kidudorodott. Kezdte lassan felfogni a körötte lévő világot. hogy a tarkójának nyomnak egy tapaszt. mintha csak pehelyből volna. Óvatosan hátrafordult. Két sárgás agyar türemkedett ki a szájából. Egy troll volt az. Képtelen volt mozdulni a vasmarkok szorításában. ahogy ugyanazok az erős kezek fogták a bokáját és a vállát. Holtsápadt. hogy lássa a másik alakot is. elszakítva Bridgetet a tudatától és a kocsma nyüzsgésétől. A lábát egyetlen hatalmas kéz szorította satuba. Még saját fajtájának 45. aki a vállát tartotta. ahová a beépített testpáncél lemezei kerültek.Stephen Kenson 5. akit eddigi élete során látott. Egy ork keze. Az altató gyorsan fejtette ki hatását. Nagyon lassan tért magához Bridget O'Rourke. Hanyatt fekve lebegett. amikor erős karok ragadták meg. A Kellyben volt néhány barátjával. A női mosdó felé indult. gombszerű szeme pedig valósággal elveszett a bozontos szemöldök alatt.

Bridget hirtelen nem tudta eldönteni. Az ork a fejét rázta. melyekből valamiféle foszforeszkáló anyag árasztott magából 46 . hagyd! Úgyis mindjárt ott vagyunk. A lány a pillantástól mozdulatlanná dermedt. Feje tetején három különböző méretű és formájú szarv meredezett. miközben Bridgetre nézett fenyegetően. Ahogy Bridget körülnézett. – Meglegyintsem? – kérdezte a troll. Küzdelmével csak annyit ért el. – Asszem ébren van – szólt az ork a társának. Forróság öntötte el a testét. Vergődni kezdett.Lángoló Idő is groteszk paródiája volt. látta. Érezte. eluralkodott rajta a félelem és a kétségbeesés. Itt-ott rozsdás lámpások lógtak a falon. hogy egy elhagyatott folyosón haladnak komótosan. – Áá. az orra és a szeme. Az arca ráncokba gyűrődött húsmasszának tűnt. hogy a metahumánok szorítása erősödött. ebből csak alig különült el a szája. de esélytelen küzdelem volt. de a száját betömték. néhol festett ábrák tarkították őket. ő pedig egy nyikkanással elcsendesült. Ahogy egyre jobban magához tért. fogvatartói közül melyik az otrombább. mire újból rángatni kezdte magát. hogy a nagydarab ork egyszerre gyűlöli és kívánja őt. és sikoltani próbált. A falak repedezettek és mocskosak voltak.

de a sötétség néhány méterrel odébb már számára átláthatatlanná sűrűsödött. A metahumánok csizmái olykor pocsolyában cuppantak hangosan. mint egy gyereket. és fülsiketítő nyikorgás kíséretében kinyitotta az ajtót. Az ork átadta a lányt a trollnak. aki olyan könnyedén vetette őt a vállára. Egy nagyméretű acélkerék volt a közepén. Hallott történeteket arról. melyek elmesélték. hogy beférjen. tengeralattjárókon. Hirtelen suttogásra kapta fel a fejét. hogy Boston alatt valóságos labirintus alakult ki a régi katakombákból és metróalagutakból. Bridget ilyet eddig csak a trideón látott. Meg mert volna esküdni rá. Sosem hitte el ezeket a meséket – egészen mostanáig. hogy árnyakat lát mozogni. azt elforgatva lehet a zárat oldani. ezáltal az egész alagút halványzöld fényben derengett. a trollnak egészen le kellett hajolnia. Ahogy a lány lenézett. temetőlidércek és ki tudja még miféle szörnyűségek vadásznak emberi húsra. 47. Egyszer csak megálltak egy vasajtó előtt.Stephen Kenson némi világosságot. . látta. hogy ezekben a járatokban utcai bandák. Történeteket. Ahogy beléptek rajta. hogy a padlón összegyűlt víztócsák körül mindenféle hulladék van szétszórva.

és erős fűszerszag csapta meg az orrukat. Középen egy antik kanapé és két faragott lábú szék kapott helyet.Lángoló Idő Az ajtó mögött egy téglafalú folyosó nyílt. Hol vagyok? – kérdezte magától. elgondolkodott rajta. Az egyetlen fényforrás a szemközti falba épített kandallóban lobogó tűz volt. aranyszegélyű drapériák borították. Az ork félrehajtotta azt. A folyosó végét egy vastag bársonyfüggöny zárta le. Hamar elvetette az ötletet. Ijedten nézett körbe újból. és mindannyian beléptek. Fénye csillogva verődött vissza a fali polcokon és a tűzhely melletti asztalon lévő kristályokról. mivel biztosan nem tudná legyűrni az útjába álló 48 . hogy elrohanjon-e. A padlóra faltól falig díszes szőnyeget fektettek. s ettől az egész helyiség inkább egy sátorra hasonlított. Miközben a troll kioldozta a száját. A falakat fekete és mélykék. mintha egy gyógynövényes kertben lettek volna – bár ő még sosem látott olyat. a padló pedig a körülményekhez képest tiszta volt. A falakon rendes lámpák világítottak. A kellemes hőmérséklet ellenére a lány megborzongott amint a troll letette a díványra. Meleg volt odabent. A benti látványtól Bridgetnek tátva maradt a szája. Bridgetnek olyan érzése támadt.

Gyűrött arca és görbe orra olyan volt. 49. . üdvözöllek szerény hajlékomban – nézett végig rajta az öregasszony. akár a mesebeli boszorkányoknak. csontos állán néhány őszes szőrszál nőtt. Lassan közelebb csoszogott. hogy merre induljon. A fejét és a vállát egy sötét színű kötött kendőbe bújtatta. Megállt néhány lépésnyire Bridgettől. és magában kuncogni kezdett. Biztos halál várna rá a földalatti járatok kaotikus rendszerében. – Ki a franc vagytok? – tört ki belőle követelődzőn a kérdés. és néhol májfoltosnak látszott. Bridget gondosan megnézte őt. A ruha alól csak a hosszú ujjú csontos kézfeje látszott ki. mint egy diák. ahogy egy görbe botot szorongat a kezében.Stephen Kenson metahumánokat. ráadásul fogalma sem volt róla. – Igen. gyermekem – hallatszott egy rikácsoló hang. Mögötte Bridget egy földig érő selyemköpenyt viselő öregasszonyt látott előlépni az egyik faliszőnyeg mögül. – Már nagyon vártalak. A bot vége mély nyomokat hagyott a szőnyegben. – Hol a pokolban vagyunk? – Az otthonomban vagy. – Légy üdvözölve! A troll hirtelen felegyenesedett. amikor a tanár belép a terembe. Ahogy közelebb ért. Hosszú. A bőre sápadt.

– És most mutasd magad. hogy bárkinek legalább az ükanyja lehessen. A vékony szájból éles fogak villantak elő. menekülő utat keresve ebből az őrületből. ahogy mindenki. A vénség mosolyától kirázta a hideg. – Szólíthatsz Mamának.Lángoló Idő – Ki… Ki maga? – dadogott a lány. ahová akaratán kívül keveredett. kedvesem! Mama előredőlt. kedvesem – mondta –. Nehezen tudta elképzelni. mintha tényleg az anyjához szólna. A troll valósággal ragyogott a büszkeségtől. – Idehoztuk. Bridget egy pillanatra elgondolkodott. A lány gyorsan körülnézett. mintha ez az őrült 50 . a lány megdermedt ültében. – A troll úgy morgott. . mindkét kezével a botjára támaszkodva. – Nagyon jól csináltad kedvesem – dicsérte negédesen. miközben a bejárat mellé lépett. Mama felemelte a kezét. ahogy kérted Mama. bár az öreg hárpia elég idősnek tűnt. Mihelyt a tekintetük találkozott. hogy valóban így van-e. Mama közben leült Bridgettel szemben az egyik székre. Olyan érzése volt. – Nagyon jól. hogy meg tudja simogatni a troll állát.

Kérem. hogy érjen már véget a pillanat. . Egyáltalán nem. ráadásul fiatal vagy. Bridget magában fohászkodott. – Bántani? Ó nem. – Nagyon jó – motyogta az öregasszony sokkal inkább magának. Te még újnak számítasz. és a varázslat megtört. gyermekem. miről beszél – hazudott ösztönszerűen. mint bárki másnak. Dehogyis akarlak én téged bántani. Próbálta elfordítani a tekintetét. aki közülük való. Nem sokat tudnak rólad. és erős… – A banya kinyúlt. Nekem pedig szükségem van valakire. – Fogalmam sincs. de azért nem túl régóta. de képtelen volt rá. A Lovagok közé tartozol. ami egy örökkévalóságnak tűnt. Mama bűbája mozdulatlanságra kényszeríttette.Stephen Kenson boszorkány egyenesen a lelkébe bámulna. – Mit akar tőlem? – Az új barátaid és az ügyük miatt vagy olyan különleges. kedvesem. – Nem csináltam semmit. – De mire? – rémüldözött Bridget. – Kérem. – Nagyon is megfelelsz. – Dehogynem tudod. Végül a banya pislogott. engedjen el! – könyörgött kétségbeesetten a lány. és csontos ujjaival megsimogatta Bridget alkarját. ne bántson… – A hangja egyre halkult ahogy Mama elmosolyodott. Félreértettél. – 51.

Úgy érezte. összeszorult Bridget torka. – Gyere – hívogatta. Az egyre fokozódó félelem görcsbe rántotta izmait. drágaságom? Nekünk? – tűnődött Bridget magában. míg végül észrevette. – Nézd! A lángok hirtelen kicsaptak a kályhából. hogy semmije sem égett meg. Ott a földre rogyott. A boszorka élvezettel szívta magába a rettenet szagát. ha az unokája naiv kérdéseire felel. 52 . Mama a botjára támaszkodva felállt. Hirtelen megint eszébe jutottak a hullazabálókról és vámpírokról szóló történetek. épp most kapott meghívást egy vacsorára. – Nagyon is megfelelsz nekünk. Miután kissé megnyugodott.Lángoló Idő Miközben beszélt. és a kandallóhoz csoszogott. Bridget pedig sikoltva kapta maga elé a kezét. Vigyorogva fordult vissza Bridget felé. Igaz. – Akkor miért… – Sértetlenül kellesz nekem. és kétségbeesetten csapkodta a testét kezeivel. kedvesem – ahogy a banya a „kellesz” szót kimondta. és csontos ujjával közelebb intette a lányt. – Úgy – nyekergett a hárpia. és egészen a falig hátrált. úgy ingatta a fejét mint egy nagymama. Az öreg fúria pillantásának súlya alatt valósággal összeroppantak az idegei. ahol ő lesz a fő fogás.

A tűzszellem közeledtére tudata riadtan iszkolt el az útból. de csak annyi ideje volt. Bridget halálraváltan nézte a szellemet. Mama pedig egyre elégedettebben vigyorgott. Próbált félrehajolni. 53. amint tűzgolyóvá változik. A helyiség közepén a föld fölött egy lángtestű szellem lebegett. – Ez nagyon is megfelel. – Rémület és harag vagyok. – Igen – suttogta a lény. Arca elsápadt. Bridget pedig egyre csak sikoltott tehetetlenségében.Stephen Kenson elkerekedett szemmel bámulta az új jövevényt. . és onnan egyenesen a lelkébe. A félelme a kulcs és a kapu. keze remegett ahogy amaz beszélt. Én vagyok a Bosszú. Hangja olyan volt akár a tűz ropogása. hogy az arca elé kapja a kezét. ahogy a tűz kutakodva az elméjébe hatol. Bridgetet lassan az ájulás kerülgette. Lassan az egész testét betöltötte a lény. Gallow drágaságom. – Nagyszerű. Erezte. de a húsát ezúttal sem égette. – Félelem vagyok – mondta az. A testét egyetlen szempillantás alatt borították el a lángok. hogy egy fehéren izzó szempár bámul rá várakozón és éhesen. és egyenesen feléje száguld. – Ki vagy te? – kiáltott elméje a betolakodó felé. A lány meg mert volna esküdni. Akkor a tiéd.

– Mind szenvedni fognak. hogy egy kamasz lány legyőzte. – Oly régen – suttogta kéjesen. Felvillant az apja arca. amikor megölte élete első tündéjét. Felrémlett előtte. aki felállt. Mennyire vágyott arra. melyekről úgy hitte. – Szenvedni fognak – hallotta a lány valahonnan a távolból. ahogy ott áll a koporsó mellett. Döbbenet volt annak a féregnek a képén az utolsó pillanatban. csak külsejében hasonlított rá. Alig múlt akkor tizenöt. Élvezettel simított végig saját combján és mellein. mennyire gyűlölte őket. Eszébe jutott. Képtelen volt felfogni. Ezután Bridget O'Rourke elméjét elnyelte a sötétség. a testét ölelő lángok pedig kialudtak. – Oly régen volt már… – Igen – bólintott Mama. majd megölte az anyját egy tünde banda tagja.Lángoló Idő Bridgetben olyan emlékképek törtek a felszínre. ahogy megerőszakolta. hogy mindet megölje. drágaságom? 54 . örökre sikerült eltemetnie magában. Végül az a bizonyos éjszaka. az egész fajt kiirtsa. – Meg vagy elégedve a kis ajándékommal. A nő. Gyönyörét lelte a hús érintésében.

hogy a kihalt utcákat bámulja. és ráadásul jóllakhatsz a hozzá vezető úton. 55. de azt hiszem. Most jól figyelj! Elmondom. – Így van – bólogatott Mama vidáman. legalább harminc évük van. A Vörös Ág Lovagjai már évtizedek óta sikeresen bujkáltak a hatóságok elől.Stephen Kenson Gallow megfordult. mielőtt felelt volna. mit kell tenned… Rory MacInnis mindennél jobban utálta az őrszolgálatot. . élvezni fogod. és a terv már készen áll. – Karom – suttogta Gallow. – Találkozhatsz vele ismét. míg a Knight Errant vagy a cégek rájuk akadnak. csinos szája pedig hátborzongató vigyorrá torzult. Az idő közeleg drágaságom. amit megtehetnél a te Mamádnak. A kék szemekben vad tűz lobogott. Tudom. Most pedig volna itt valami. Bridget szemöldöke megemelkedett kissé. Egy apró küldetés. ahogy néhány pillanatig farkasszemet nézett Mamával. Most. Nemcsak agyrohasztóan unalmasnak. – Jó. – Igen – mondta végül. de ráadásul teljesen feleslegesnek is érezte. hogy találtak egy új rejtekhelyet a Roxban. mennyire hiányoltad a drágadrága apádat.

A Lovagok hamarosan kiűzik a tündéket szülőhazájukból. Egy fiatal nő nyitotta ki az egyik rozoga kaput. magához vette az Ingramjét. ahelyett hogy itt öli meg az egyhangúság. A férfi felállt. hogy tele van-e 56 . Gazdagíthatná a gyűjteményét néhány hegyes füllel. mert még nem elég erősek. sokkal több akcióra számított. Sokkal inkább vadászna az utcán. mikor a Lovagok közé állt. Hamarosan minden megváltozik. hogy kis híján nem vette észre a mozgást az előtte lévő monitoron. titkos találkozóra és árnyékban köttetett szövetségre. Olyan keményen lecsapnak rájuk. hogy azért van szükség erre a sok bujkálásra. hogy nem kell már olyan sokáig várniuk. hogy szemtől szemben kiálljanak a tündékkel. amikor azt hitték. Alábecsülték azok a korcsok az íreket. Annyira elveszett a gondolataiban. és egyenesen a régi gyárépület felé indult. hogy megtanulja az egész fajtájuk örökre: nem vehetnek el egyszerűen egy egész országot. Közelebb hajolt a szürke LCD kijelzőhöz. hogy harc nélkül csak úgy feladják. ahol Rory teljesített szolgálatot. Ami azt illeti. de ez sem tette az őrséget kevésbé unalmassá. Lelke mélyén tudta. Gyorsan ellenőrizte.Lángoló Idő Rory azonban tudta. amelyen több külső kamera képe látszott. A bal alsót kinagyította.

majd nagyot sóhajtott. Addig lapulj! Rory a falhoz simult. miközben lábra állította a lányt. Az ajtó hangosan csapódott mögötte. és könnyedén berántotta a lányt. és egy másodperccel később a retesz is a helyére csúszott. itt Rory. – Jézusom. hogy kicsit megnyugodott. – Hát – vigyorgott Rory –.Stephen Kenson a tölténytár. hogy csak így ideslattyogsz? Befelé. Bridget szinte fellökte. . – Bocs – motyogta Bridget még mindig tántorogva –. A szájához igazította a mikrofont és beleszólt: – Nils. és az ajtóhoz osont. és hármat kopogott. Pfű! Totál részeg – gondolta. de gyorsan! – Azzal kinyúlt. picit becsiccsentettem. Rory kilesett a kukucskáló nyíláson. Máris indulunk feléd. Most. Félrehúzta a reteszt. de közben végig figyelte a monitort. – Mit képzelsz. A nő pofátlanul merészen egészen a bejáratig jött. Bridget – korholta Rory. talán ennél egy kicsit többről van szó. – Vettem haver. már érezte is a tömény likőrszagot. ki a váratlan vendég. 57. és kitárta az ajtót. miközben neki esett. Ahogy megfordult. majd a fülébe nyomott egy fejhallgatót. mihelyt meglátta. Társaságot kaptunk a főbejárat felől.

hogy egy olyan jó nő.Lángoló Idő – Csak néhány pohárkával ünnepeltünk – mondta. hogy most ő sem bánna egy kortyot. biztos nem egyedül volt. néhány embert érdekelne. hogy hová tűntél! – mondta Rory komolyan. és próbált fókuszálni. – Ami azt illeti. 58 . – Na. a sok hülyeség előbb-utóbb visszaüt. Sejtette. miközben tágra nyitotta a szemét. mielőtt a parancsnok meglát. Esküszöm. Aztán eszébe jutott. mint Bridget. tüntessük el a takaró alá azt a bekómázott képedet. gyerünk – kapta el a lány karját –. és akkor valaki nagyon csúnyán megjárja.

hogy ez egy újabb hideg decemberi hétfő. A kezét a kormányon tartva forgatta a fejét körbe. ahányszor csak behunyta a szemét. Nagyon felkavarták a történtek. és leállította a motort. Már vagy századszor kívánta. Miután kijutott az Avalonból. Késő éjjel volt. Lassan magához tért. és ráeszmélt a szörnyű valóságra. hanem csak ő. Reggel alig bírt felkelni az ébresztőóra könyörtelen és kitartó csengetésére.Stephen Kenson 6. hogy 59. hogy nem Derek Hunt volt. amikor a chip véget ért. Órákig chipezett otthon. Néhány másodperc múlva megkapta a belépési engedélyt a Cross Applied Technology területére. de azután sem tudott elaludni. Dan Otabi becsúsztatta az azonosító kártyáját a leolvasóba. Eszébe jutott. mikor ugrik elő egy álruhás rendőr. . míg az ízületei egyesével ki nem ropogtak. vagy veti rá magát a díler egyik embere. akinek semmi esélye nem lenne egy kiberveres metahumán ellen. aki találkozott egy ork smaszszerral. Dan Otabi. Egyfolytában azt várta. A számára kijelölt parkolóhelyhez ment. mire sikerült végre úgy-ahogy megnyugodnia. földalattival ment egészen a kocsijáig. Még mindig nem tudta túltenni magát az előző esti találkozón a chip-dílerrel.

Persze csak arra az esetre. Tudta. Mielőtt elindult a bejárat felé. Tudta. hogy a kocsijához senki se nyúlhasson. ahogy a porta felé közeledett. hogy nem ülhet ott egész nap. minden benne van-e. mint a kaliforniaiakat. így hát kiszállt. ha mondjuk ebédszünetben lenne néhány szabad perce kikapcsolódni. ami átsegíti ezen az egész unalmas procedúrán: felkelés. Mérget mert volna venni rá. fürdés. Ellenőrizte gyorsan. Ezzel kellene kijönnie legközelebb a Nova-technek vagy a Truman Systemsnek. Nem is annyira a munkával kapcsolatos dolgok érdekelték. hogy a céges biztonsági intézkedések és az őrök tökéletesen elegendőek. Azt a kis műanyag dobozt kereste. Végül is. Ő biztosan az elsők között lenne. de ő hasznosnak érezte ezt a régi szokást.Lángoló Idő bárcsak kifejlesztenének egy chipet. hogy azokat a cuccokat nem helyeznék törvényen kívül. aki megveszi. munka. amelyikbe egy-két könnyű szórakozást ígérő szimet tett még reggel. Miért mindig a legjobb dolgok illegálisak? Tudta. A teste elvégezne minden feladatot. ki tudja? A nyakába akasztotta az azonosító kártyát. hogy már a megérkezése óta a biztonsági rendszer 60 . és a hátsó ülésről kivette a táskáját. míg az elméje élvezné a pihentető nyugalmat. reggeli. még bekapcsolta a kocsi riasztóját. vezetés.

tekeregtek.Stephen Kenson keresztül-kasul ellenőrizte. ha Lou elkezdi. és csak azért nem vetették rá magukat a mindenütt jelenlévő biztonságiak. Dan! Hogy vagy? Úgy látom. sokkal hosszabb életet éltek. Egyszer régebben még azt is elmesélte. közeledvén a karácsonyhoz. Dan úgy tudta. A gyerekei is 61. Az egész annyira hideg és fakó volt a szimekhez képest! Azok valóságosak voltak. mert a gép mindent rendben talált. hogy Otabi kénytelenül is grimaszolt. Lou – felelt egykedvűen a szolgálatban lévő őrnek. Azóta már nagyapa lett. akik már eleve orknak születtek. Általában kedvelte a nyugdíjhoz közeli fickót. A porta. mint azok. színes gömbök és egyéb csecsebecsék lógtak. giccses díszek garmadában fürdött. . hogy a napnak ebben a szakában itt tartózkodhat-e. Tudta. Mondhatjuk így is. hogy akik goblinizálódtak. függtek. mozgalmas hétvégéd volt! – Na igen. Annyira mű volt az egész. de most nem volt kedve csevegni. hogyan változott orkká még tinédzser korában a húszas években. sosem hagyja abba. Az egészben a legrosszabb az volt. Mindenütt égősorok. – Hé. ahogy közeledett. Lou több mint harminc éve vett el egy másik orkot.

mint Lou. akkor felállt. – Állandóan csak a bulizás – szólt utána Lou. A céges sztenderdnek megfelelően mindegyik szürke volt. Befordult a labirintus egyik folyosójára. amely a földszint nagy részét el is foglalta. 62 . – Remélem. Nem elég. hogy metahumánként igen kemény lehet az élet számára. ami orkoknál annyit tesz. és így a feje kibukkant a karton-iroda fala fölé. ahogy az elindul a folyosón a „hörcsögfarm” felé. Szörnyű lehet. hogy valószínűleg a férfi még azt is megéri. – Nem annyira. mint mikor a hörcsög les ki az üregéből. Lou a fejét csóválva nézett Dan után. Messziről nézve éppen olyan volt. vagy csak körül akart nézni. de ráadásul az. hogy messze túléli a gyerekeit. már különösen kegyetlennek tűnt Dan szemében. hogy olyan öregek. hogy szépapa legyen. Így hívták az itt dolgozók azt a kabinokból álló labirintust. Ehhez képest a fickó állandóan vigyorog. azért jól érezted magad. Mindegyiket úgy rendezték be. A becenevét a hely onnan kapta. ez az ő kabinjához vezetett. és olykor a jó kedvét még másokra is átragasztja. a padlót pedig faltól falig középkék színű szőnyeg borította. hogy időről időre. ha valaki beszélni akart a szomszédjával.Lángoló Idő közel harmincévesek.

Sötétzöld. hogy használhatom a gépét. Semmi jellegzetes vagy egyedi nem volt a ruházatában. fekete nadrág és cipő. Az idegen felnézett és elmosolyodott. Ez az apró személyes jelleg a mai napon hátrányára vált Dannek. a nyakában lógó fényképes azonosítóra mutatott. . mert csak akkor vette észre. és kihúzta azt. ne lássa mit csinál a bent ülő. és folytatta: – A főnöke azt mondta. míg ideér. – Miközben beszélt. ha észrevette. mint Dan. A nevem Roy Kilaro. A humán férfi nagyjából olyan idős lehetett. de oldalt és hátul egészen felnyírva hordta. – Á. hello! – mondta kissé erőtlen hangon. A szokásos céges öltözéket viselte. hogy egy idegen férfi terpeszkedik a székében. hogy nem merülhetett el túl mélyen a Mátrix virtuális valóságában. Egyik kezével a kábelért nyúlt. Egy vékony optikai kábel kötötte össze a füle mögötti jackcsatlakozót Dan számítógépével. amikor már ott állt az ajtóban. Dannek eszébe jutott.Stephen Kenson hogy aki elhalad mellettük. hogy valaki mellé lép. Maga pedig 63. – Az Információs Felügyelettől jöttem a montreáli központból. esetleg egy kevéssel fiatalabb. Vörös haját elöl gondosan fésülte. kigombolt nyakú ing. majd megköszörülte a torkát.

és ez rossz érzéssel töltötte 64 . – Otabi – sietett gúnyosan a segítségére Dan. Sajnálom. aminek a Felsőbb Hatalmak utána akarnak nézni. mi lehet benne. nem reagált rá. – Nem probléma – morogta Dan. ám Dan egészen máshogy gondolta. – Semmi lényeges. – Dan Otabi. – Kilaro úgy viselkedett. Dant hirtelen elfogta a félelem. miközben a másik felállt. de nyugalomra intette magát. Roy nagyon óvatosan visszatette a kábelvéget a helyére. és ellökte magát az asztaltól. – Hunyorítva igyekezett leolvasni a nevet a másik azonosítójáról.Lángoló Idő Dan. mintha az egész csak valami tréfa lenne. és az asztal lábához támasztott fekete táskáért nyúlt. szigorúan bizalmas. Sejtette. hogy bejelentés nélkül zavartam. – Természetesen. csak néhány apróság. – Mit keres az irodámban? Ha Kilaro észre is vette a támadást Dan hangjában. – Itt végeztem mindennel. – Csak rutin adatforgalomellenőrzés – legyintett. – Miféle apróságok? – Sajnálom.

Sok dolgom van még nekem is.Stephen Kenson el. – Magának is. hogy pontosan tudja a választ. hogy Kilaro eljött Montreálból. hogy valójában mit keresett itt. hogy mi volt az igazi oka. – Ja… – bólogatott magában Dan. Belépett az irodába és miközben körülnézett. . Dan egy tetoválás végét látta elővillanni a férfi alkarján. Olyan volt. egyre azon gondolkodott. és megragadta a kábel végét. Ahogy Kilaro a vállára vette a táskát. mint egy keleti sárkány farka. – További szép napot – szólt vissza a válla felett Kilaro. – Ez aztán a tetoválás – próbálta szóval tartani a másikat. hátha ki tud szedni valamit belőle. – Csak egy kis emlék a félresiklott ifjúságomból. Kilaro elmosolyodott. Így hát… – Ó! Persze – lépett félre Dan az ajtóból. – De nem akarok több időt elrabolni a délelőttjéből. Leült a székbe. és feljebb húzta az ingét. hogy egy mély leve65. és bandukolva elindult a folyosón. Akkoriban a tetkó a lázadás jele volt – mondta kissé elmerülve a múlt emlékei között. Dan. Egy pillanatra mozdulatlanná dermedt. Félt tőle. Csak a számítógépes specialisták hordanak magukkal kiberdekket.

Miközben a rendszer lassan életre kelt. Megérkezve az előtérbe. Dan gondolatai még mindig Kilaro különös látogatása körül forogtak. – Minden rendben. hogy az engedje kilépni. Mondtam már. 66 .Lángoló Idő gővel megnyugtassa magát. Neki nem sokat jelentett az évforduló. Az emberek egész évben az Ébredés ötvenedik évfordulóját ünnepelik. és illemből Roy is csatlakozott hozzá egy időre. hogy ő egy boszorkány? Akár a nagyanyja. – Mindenesetre lehet. Arrafelé lakik az unokám is. Salem elég mozgalmas mostanság. Lou – bólintott Roy. hogy visszajövök még egy s más miatt. majd becsatlakozott. melyet a Halley-üstökös érkezése váltott ki. Mr. Kilaro? – kérdezte az ork őr. de azért figyelemmel kísérte az eseményeket és a pánikot. Lou harsányan nevetett a saját viccén. – Egyenlőre igen. Miért? Az idős ork elvigyorodott: – Elég sok minden történik mostanában. Roy Kilaro megállt a biztonsági pultnál. és becsúsztatta az azonosítóját a leolvasóba. – Ezek szerint a városban lesz még néhány napig? – Talán.

sőt talán félt is. nagyon aggódik valami miatt. Jó fogást. de semmit sem talált. Ahogy a kocsihoz ért. miközben kilépett az épület fotocellás ajtaján. és beült a volán mögé. sötét felhők gyűltek az égen. és mielőtt még beindította volna a motort. – Neked is – szólt vissza Roy. aki felhívta a figyelmét a férfi hideg. és búcsúzóul csak ennyit mondott: – Értem. az az indexek villogásával üdvözölte. – Felemelte a kiberdekkes táskát.Stephen Kenson – Kösz a tippet. hogy ellenőrzéseket végzett a rendszeren. . hogy a férfi adatbáziskezelő specialista. Már előzőleg beszélt a főnökével. de nem váratlan. vajon havazni fog-e. A táskát az utasülésre hajította. elgondolkodott. Roppant gyanús. ha majd végeztem a munkával. már-már antiszociális viselkedésére. Lou! Talán körülnézek. Ez és a tény. már eleve gyanússá tette. és most Roy azon gondolkodott. Dan Otabi felbukkanása azonban érdekes volt. Roy kinyitotta a bérelt Nissan-Chrysler Spirit ajtaját. Az ork bólintott. Otabi megjelenése meglepő volt. Igen. de addig az ördög nem alszik. Úgy tűnt. és biccentett. Mióta reggel megérkezett. Megvolt az alkalma és 67. hátha rábukkan valami konkrétumra. Az egész délelőttöt azzal töltötte.

Lángoló Idő a tudása. akinek magyarázkodnia kellene. egyedül is képes felgöngyölíteni egy a CATco-t ért fenyegetést. ha megmakacsolja magát. Lerítt az arcáról. Felidézte megint Otabi arcát. akkor azt szépen ajándékdobozban kell tennie. mire az csendesen felmordult. nézzük csak. hol lakik ez a Mr. Ráadásul. az elkövető semmilyen nyomot nem hagyott hátra. Ahogy kihajtott a vállalati parkolót lezáró sorompón egyenesen az utcára. ha nem. hogy az ő terminálját használja valaki. akkor Roy lenne az. 68 . a gyorsforgalmi út felé vette az irányt. hogy módosítsa a kérdéses fájlokat. de ezt senki nem fogadná el bizonyítéknak. amit Roy felfedezhetett volna. Mindenesetre ha ő volt. Megnyomta az indítógombot a kocsi műszerfalán. hogy minél előbb a férfi lakásához érjen. hogy lássák. és egyáltalán egy szót sem szól az ügyről. ahogy ott áll meglepetten. hogy miért vádaskodik bizonyíték nélkül. majd betáplálta a gép navigációs rendszerébe a címet. Otabi. Ha a québeci nagyfőnökök elé akarja tárni az ügyet. hogy bűnös. Előkereste az agyi memóriába letöltött fájlok közül a személyes aktákat. Nem. Olyan profi munkát kell végeznie. Nos – gondolta –.

Hézag volt az. hogy vájkáljon Karom múltjában. Megismerkedésükkor a lány egy Ares Predatort fogott rá. Egy álmatlanul átforgolódott éjszaka után még ennek a gyenge fénynek is örült. Miután ez az egész véget ért. Mindenki kávét vagy egyéb meleg italt szorongatott a kezében. Bostonba. és gondosan megforgatta a szájában. Kelletlen képet vágva állapította meg. Valaki felbérelte. mint bármilyen más. amely kintről szűrődött be. 69. A hideg decemberi szél jó néhány vendéget bekergetett a Java Kuckóba. mielőtt lenyelte. Az ajtó kinyílt. Hézag volt a csali. Bostonban marad. Karom nagyot kortyolt a szójakávéjába. egyik csapatával vadászott. ember által ismert folyadék. hogy miért hűl ki a kávé sokkal gyorsabban. Karom úgy döntött. de az utcai neve jobban illett hozzá. Az igazi neve Ariel Tyson.Stephen Kenson 7. ahol az Assets Inc. és ezzel visszacsalogassák Washingtonból. . Karom újból belehörpintett a papírpohárban lévő löttybe. hogy még a mágia is képtelen választ adni arra az egyszerű kérdésre. és a kinti szél egy nagy adag hideg levegővel együtt egy alakot fújt be a presszóba.

– Kérsz valamit? – biccentett a fejével a pult felé. és leült a vele szemközti székre. hosszú sötét haját pedig egyszerűen hátrafogta egy ezüstszínű csattal. Hézag mindig vadászathoz öltözött. A lány csak a fejét rázta válaszul. A férfi természetesen háttal ült a falnak. hatalmas zöld szemeit sosem takarta feleslegesen napszemüveggel. és remélhetőleg még idejében felkészülhetett egy esetleges támadásra. hogy a kabátja alatt egy pisztoly is lapul. hogy megállt volna bármit is rendelni a pultnál. – Megkaptam az üzeneted – kezdte Hézag. de barátok is lettek. Semmi ékszer. ezúttal sötétkék póló. A kiberdekkes táska keresztben a vállán lógott. de az tökéletesen megbízott a férfi képességeiben. Az egyik füle mögül így azonnal elővillant a beültetett adatjack.Lángoló Idő Azóta jobban megismerték egymást. Karom asztalához sietett anélkül. A mostani felállásban persze a lány hátát is ő fedezte. szűk farmer és bakancs. és nem csak csapattársak. – Hogy vagy? – Majdnem ébren – kortyolt bele a már szinte teljesen hideg kávéba. 70 . Karom tudta. így szemmel tarthatta a helyiséget. A szokásos bőrkabát volt rajta.

Ez nem volt olyan teljes és tökéletes rigó kapcsolat. és összegyűrte a műanyag poharat. Indulhatunk. – Hézag. . indulhatunk. – Ennyire látszik? – Egy kicsit – bólintott a lány. és a műszerfalból nyomban elő is húzott egy optikai kábelt. majd Hézag aggódva kérdezte: – Aludtál az éjjel? Karom őszintén. de megfelelő arra hogy az ember elfurikázzon Bostonban. Mindennel. Amint gondolod. de bágyadtan felnevetett. mire az automatika rögtön rá is húzta a biztonsági övet. Karom az utasülésre csusszant. Rossz érzésem van.Stephen Kenson – Készen vagyok. Pár percig csendben haladtak. Ahogy becsadakozott. – A vadászattal kapcsolatban? – Nem tudom. – Tényleg úgy gondolod. Karom lehúzta az utolsó kortyot. Követte a lányt a kocsijához. Valami készülődik. Hézag a volán mögé szállt be. érezte. egy sötétzöld Honda ZX Turbóhoz. hogy Jase-t láttad tegnap este? – Te nem? 71. – Rendben. mint amilyet Val is használ. ahogy az agya teljes irányítást kap az autó számítógépe felett.

Lángoló Idő A lány megvonta a vállát: – Nem tudom. hogy talán valaki szórakozik a fejeddel. vagy legalábbis valami. majd bizonytalanul így szólt: – Nem tudom. Úgy értem. biztos hogy ő volt. Én adatokkal és egyéb logikus dolgokkal foglalkozom. Nem vagyok varázsló. – Akkor biztos hogy ő volt. hogy Jase kapcsolatba próbál-e lépni velem. mi segítünk. Először az üzleten legyünk túl. Karom ezen elgondolkodott egy pillanatra. és… – Hé. – Mikor? – A meló után. Nagyon gyorsan történt. mint Jase. Karom ne érts félre! – az egyik kezét a férfiéra tette – Elhiszem. – Talán – bólogatott Karom. de nagyon gyorsan történt. Te vagy. Csak azt mondom. Te biztos vagy benne. vagy valami másról van-e szó. 72 . hogy ő volt? – Igen biztos. – Utána fogok járni. – Ha valaki szórakozik veled – kezdte Hézag mély meggyőződéssel –. aki szellemekben és ki tudja még mi mindenben utazol. ami úgy nézett ki. – Hogyan? – Megnézem az asztrálsíkon. hogy láttál valamit.

barátságos. Éppen illett 73. ha Jase próbál kapcsolatba lépni velem valahogy? Erre Hézag nem tudott mit felelni. – Nem is rossz! – nézett körül leplezetlen élvezettel Karom. Mr. – Üdvözöljük az Arlington Lakóparkban – szólalt meg egy nyugodt. – Kérjük üsse be a kódszámát vagy annak a lakásnak a számát. Az ajtó száma 308. élvezni fogja az ittlétet. ők pedig behajtottak és elfoglalták a legközelebbi szabad parkolóhelyet. ahol Dan Otabi lakása is volt. Röviddel utána kellemes harangszó csendült fel. Reméljük. Nemsokára megérkeztek a lakókomplexumhoz. Hézag beütött egy rövid számsort. . Az Arlington Park nem volt annyira rendezett – már-már idegesítően makulátlan –. szintetikus hang a rejtett hangszórókból. Nem emiatt aggódom. Mi van. Hézag egy pár fekete bőrkesztyűt húzott fel. Megálltak a bejáratnál a zárt kapuk előtt. hogy élhető környezetet teremtsen. és amíg az ablakok lecsúsztak az ajtóba. ahová látogatóba érkezett. mint a szokásos céges apartmantelepek. A kapuk szélesre tárultak. Otabi lakása balra a második épületben van. de eléggé karbantartották ahhoz. és a gép folytatta: – Köszönjük.Stephen Kenson – Tudom. így az út hátralévő részében komor csend telepedett közéjük.

Mr. törli az összes feljegyzést a mi kis látogatásunkról. Hézag közben bezárta a kocsit.Lángoló Idő Dan Otabi semmiben sem az átlagostól eltérő életéhez. Egyedül élt. Ahogy kiszálltak a felvonóból. A kezei lassan felemelkedtek a homlokához. Egyszer csak a lány felé fordult. Többször megismételte ezt. Otabi vendégei vagyunk. Úgy hiszi. összecsapta a két tenyerét. – Mehetünk? – kérdezte. Elhelyeztem egy kis programot a központ gépében. – Jó ötlet. ahol Otabi lakása is volt. Amikor végzett. mintha egy polip csápjai lennének. közben a karjai. és vissza egészen a combjáig. Induljunk. A biztonsági rendszer miatt nem kell aggódnunk. – Csak még egy apró részlet – mondta Karom. utána saját magát is. és koncentrálni kezdett. és sűrű pislogások közepette visszajött a transzból. hullámoztak a levegőben. – Illúzió. és vele is végigcsinálta mindezt. – Mi volt ez? – kérdezte Hézag a rá különösen jellemző kíváncsisággal. Miután távoztunk. ez pedig csak még alkalmasabb célponttá tette. Az előtérből lifttel mentek fel a harmadik emeletre. Csak arra az esetre. majd a szemét behunyta. 74 . ha valaki meglátna.

hogy látott egy koszos metahumánt Otabi lakása közelében a napnak ebben a szakában. onnan kitűnő rálátás nyílt az udvarra. Egy apró konyha nyílt balra. Trideo. 75. A mosogató körül halomba rakva edények és tányérok hevertek mosatlanul. Azon a vörös LED azonnal zöldre váltott. amennyire csak a folyosón ez lehetséges volt. Ezekkel szemben egy kanapé állt. A tünde biztosan megjegyzi. Otabi lakása egy fokkal rendezettebb és felnőttesebb volt. Ők egy humán nőt és egy orkot láttak közeledni. – Ez az – vetette oda Hézag mintegy mellékesen. Karom gyorsan belépett. amikor odaértek a 308-as lakás ajtajához. számítógép és egyéb eszközök. Az egyik falat szinte teljes magasságában elfoglalták a szórakoztató elektronikai berendezések. előtte egy japán stílusú alacsony asztallal. A tünde olyan messzire elkerülte az „orkot”. Karom magában örült a szerencséjüknek. mint egy egyetemi kollégiumi szoba. mögötte pedig egy kis erkély húzódott.Stephen Kenson a folyosón szembetalálkoztak egy nővel és egy tünde férfival. és az ajtó résnyire kinyílt. és bedugta a leolvasóba. sztereo. . a lány pedig utána. A lány elővett egy mágneskártyát. A nappali szoba szemközti fala padlótól a mennyezetig üveg volt.

melyik a kedvence. – Nem. és a táskájába tette. Az túl sokáig tarthat. – Vagy mondjuk szimplán cseréljük ki a lejátszót. A lejátszó tavalyi modellnek tűnt. Karom felkapta a lejátszót. – Nézz körül van-e még másik hardver is! – szólt Hézagnak. Amaz bólintott. és körülötte vagy egy tucat chip meg a hozzájuk tartozó tokok feküdtek szanaszét. Karom a fejét rázta. és csak nagyon sok munkával 76 . míg Hézag a többi helyiséget fésülte át.Lángoló Idő Karom gyorsan átnézte az asztalon heverő holmikat. Biztosnak kell lennünk. Egy régebbi Fuchi is előkerült. – Egy csomó szim van még a hálóban is – tette hozzá a lány. – Tiszta – szólt a lány végül. ezt azonnal a másik gép mellé tették. Nem tudjuk. Az asztalon egy Novatech Sandman szimlejátszó volt. A férfi az előtte lévő tárgyakra mutatott. Otabi legtöbb chipjével együtt. – Minden itt van. – Miért nem hagyjuk itt egyszerűen a mi chipünket az övéi között – kérdezte Hézag. és sorra kinyitogatta a szekrényeket. hogy Otabi használja a mi cuccunkat.

Követte a folyosót egészen Dan Otabi lakásáig. Pontosan úgy nézett ki. akkor húzzunk! Hagyd résnyire nyitva az ajtót! Arra biztosan felfigyel valaki.Stephen Kenson jöhetnénk rá erre. Nincs annyi időnk. Roy Kilaro ellépett a két furcsa alak mellett. hogy feltörték Roy visszafordult a liftek felé. Úgy vélte. mint az Arlington Park. hogy kikérdezi a szomszédokat és esetleg még a házmestert is. nem. amelyikkel ő érkezett a harmadik emeletre. ahogy azok elhaladtak mellette. hogy ne mosolyogjon rá az agyarait kivillantva. Mielőtt odaért volna. semmi keresnivalójuk egy olyan helyen. lelassította a lépteit. mint egy szabadnapos öltönyke. ha nem 77. Ráadásul mi van. Úgy tervezte. így gyanakodva figyelte őket. Jobbnak látta. ha észrevesz egy hamisítványt? Nem. . jelezve. Neki kell eljönnie hozzánk. Karom képtelen volt megállni. miközben beléptek a liftbe. Ahogy kiléptek a lakásból. és elindultak a folyosón. Ekkor meglátta. Találtál még valamit? – Trideofilmek és egyéb vackok Semmi komoly. hogy a mágneszár LED-je váltakozva piros és zölden világít. Hoszszan bámult Hézag és Karom után. de ez az egész most füstbe ment. ők pedig beszálltak a liftbe. – Jó. egy vöröshajú férfi lépett ki a felvonóból.

mi lehet ez a titok. ráadásul őt is azonnal visszarendelnék Montreálba. meg fogja tudni. de elhatározta. hogy bármibe kerüljön is. Cserébe most már biztos lehetett benne. mert valószínűleg ez Otabit is elriasztaná. Roynak még fogalma sem volt. 78 . hogy Otabinak valami olyan titka van.Lángoló Idő keveredik bele egy betörési ügybe. amiért más még a betöréstől sem riadt vissza. hogy megszerezte volna a bizonyítékot. amiben reménykedett. Anélkül kellett elhagynia az épületet.

Ahogy Karom és Hézag elhagyta az Arlington Parkot. – Szóval most Otabin a sor. a lány felnézett. de mi nem tehetünk semmit. korán sötétedett. és mosolyogva bámult a csillagfényes égboltra. ha egyszerűen besétál a legközelebbi üzletbe. – A szimjátékai nélkül hamar el fogja feledni az Avalonban történteket. akkor is tehetünk egy-két dolgot. és vesz magának mindenből másikat.Stephen Kenson 8. – Ühüm – bólintott Karom. Belekóstolt a jóba. Ebben az esetben egy sör? 79. Ha új gép kell. – Kétlem. muszáj lesz hívnia. Egy perc múlva megrázta a fejét. úgyhogy többé már nem lesz elég neki a hagyományos szim. míg be nem kapja a csalit. . – Val úgyis figyeli a srác minden lépését. ha mégis így történne. míg Otabi kapcsolatba lép veled? – kérdezte. – Szóval most csak várunk. akit ismer az utcán. Egyébként. – És mi van. Egyébként pedig én vagyok az egyetlen. hogy lépjen – sóhajtott Hézag. December lévén. de ezen ráérünk még agyalni később. és igyekezett visszatérni a jelenlegi problémájukhoz.

míg Hézag a bostoni utcák labirintusában megtalálta a helyes irányt. ha inkább hazamegyek. Néhány percig csend telepedett közéjük. Karom mélyen magába szívta a levegőt. – Akkor hazavigyelek? – Mehetek Aracosszal is… – Ugyan már haver! Hullafáradt vagy. Nem igazán… vagyis igen.Lángoló Idő Karom elgondolkodott egy pillanatra. – Volt más… együtt voltál mással is Jase óta? – Úgy érted érzelemből? – Igen. Bejárok néha az egyetemi kollégiumokba. majd hoszszan kifújta. Ott sokkal több hozzám hasonló van. mint azt legtöbben gondolnák. – Kényszeredetten elmosolyodott majd folytatta: – Mindenesetre ezek elég 80 . mielőtt felelt volna. nem nagy ügy. – Persze – dünnyögte Karom lehunyt szemmel. Nem. – Kérdezhetek valamit? – törte meg a hallgatást végül a lány. jobb. – Jól van – dőlt hátra Karom kényelmesen az ülésben. és megpróbálok aludni egy kicsit. – Azt hiszem. Voltam pár sráccal mióta Jase meghalt. – Igen. majd megrázta a fejét. Elviszlek.

Ian volt az első igazi szerelmem. hogy néhányszor elhitettem magammal. – Volt valaki Ian óta? Hézag a férfira pillantott. épp olyan reménytelen eset vagyok. Ebben a tekintetben nagyon is hasonlók vagyunk. mint a mi Otabink. hogy tévedés. de látszott. Találkozgattam párszor másokkal. közben elgondolkodott ő is. Gyanítom. Volt. – Na igen – bólogatott Hézag. ahol mindened megvan. Sosem találkoztam Jasehez foghatóval. így kénytelenek voltak megállni. Most visszagondolva elég naiv voltam. Mindenesetre nem volt senkim. de hamar kiderült. majd valamivel vidámabban még hozzátette: – Szerintem okosabb. majd vissza az útra. 81. de semmi komoly. ha távol tartom magam a szimektől. Olyannal. hogy ez valami olyasmi. Azt hiszem. . hogy egy olyan fantáziaélet. Az előttük lévő lámpa pirosra váltott.Stephen Kenson rövidtávú kapcsolatok voltak. – Nem igazán. ha kapcsolatokról van szó. elég hamar függőséget okoz. – És veled mi van? – kérdezett vissza Karom. akibe igazán szerelmes lettem volna. – Egy pillanatra elgondolkodott.

hogy szakítottál Iannel? – kérdezte Karom. hogy kinek is dolgoznak valójában. hogy ha semmi nem jön közbe. Én nem az ő nagy ügyük miatt akartam mellette lenni. mint velem. ahogy dél felé haladtak. Ráadásul elég kevés esélye van annak. A forgalom lassan megint elindult. – Nekem nem volt választásom. nem igaz? – Igen. – Nem sajnálod. hogy a megfelelő emberekkel találkozgassunk. Hézag is osztozott a férfi bizonytalanságában. Még normális emberrel sem könnyű találkozni errefelé.Lángoló Idő – A mi életünkbe elég nehezen fér bele. Johnson” – különösen óvta az anonimitását. hogy esetleg a megbízás mögött milyen hátsó szándék húzódik meg. Karom újra átvette a tervet közben a lánnyal. Johnsonról – dünnyögött a mágus. hogy nincs semmi információnk Mr. ami zavar. Az árnyvadászok ennek ellenére szerették tudni. egyszerű dolguk lesz. – Igen. és ők újra csendben figyelték a fényeket. Sosem lehet tudni. – Az egyetlen dolog. és végül arra jutottak. 82 . de te… – Legtöbbször nem – szakította félbe a lány. A legtöbb megbízó – vagy ahogy hívták őket „Mr. ez érthető. – Többet törődött Írország felszabadításával. hogy szembejön veled az utcán az igazi.

nincs sok választása. és indult el. Karom kiszállt a kocsiból. hátha elő tudok ásni még valamit – mondta Hézag. mert a legtöbb ember a Roxban nem is létezett hivatalosan. Ettől kezdve a környéken csak feketepiac létezett. Aki csak tehette. de nem hazafelé vette az irányt. A „Doki klinikája” felé tartott. mindig hülyeséget csinál ugyebár. ezt a környéket sötétedés után igyekezett elkerülni. és bemegy a bejárati ajtón. A klinika egyike volt azoknak a 83. – Megnézem. – Oké – bólintott a lány. de a sarkon a STOP táblánál még megállt. a déli részt. hogy a pénze jó. . de tudta. Nem volt hivatalos neve.Stephen Kenson Karom és csapata nagyon keveset tudott a jelenlegi megbízóról. Befordult a következő sarkon. Nézte. Csak ekkor tette sebességbe a kocsit. Roxburyt és a Lowell-Lawrence Zónát azonnal leírták. majd az ablakon behajolva még így szólt: – Hívlak majd. Mikor a metroplexum kormánya megalakult. miközben leparkolt a férfi háza előtt. Csak annyi derült ki. hanem egyenesen a Rox felé. Aki szerelmes. Ne legyél hülye! – mondta magának. ahogy a másik felmegy a lépcsőn. ha már elrendeződött a találkozó. és a tükörből visszabámult.

Kevés jobb sebész volt a környéken. Ezek közé tartozott a kibernetikus kézátültetéstől az új arc készítésig minden. de összetűzésbe került a főnökeivel. ahogy belépett az ajtón. ahol mindenki reális áron juthatott orvosi ellátáshoz. mielőtt kirakták a seregből. Hasonló meggondolás miatt az emberek inkább névtelenül szerették intézni az ügyes-bajos dolgaikat. akivel Hézag találkozott. Hilda volt. Doki igazából dr. és kirúgták. mint Doktor Mac. ugyanakkor ő kezelte a számítógépet is. Szolgált a Sivatagi Háborúban. Ez utóbbi különösen hasznos volt a helyieknél egy idő után. az doki multifunkciós asszisztense. Az első személy. hogyan kell vért venni. és felöltöztetni egy magatehetetlent. mert Doki tudta. mint „tanácsadó”. Hilda tudta. Karbantartotta a kartonokat és feljegyzéseket – na 84 . de a legtöbb módosítást is el lehetett végeztetni – persze a megfelelő összegért. így azok visszavonatták az engedélyét. Dániel MacArthur volt. kérdezősködés nélkül. Dokinál nem csak gyógyulni lehetett. Azután az Aresnél dolgozott.Lángoló Idő helyeknek. hogyan kell a helyére illeszteni egy törött csontot. A Roxban azonban senkit nem érdekelt az engedély. ha már túl ismerté vált valaki. mint például az orvosi ügyeket is. Egy exkatonaorvos az Ares Macrotechnologynál. hogy mit csinál.

– Ülj csak le! Egy perc. ahogy a troll közelebb ért. de az ő pénzükkel tudunk segíteni olyanokon. és jövök. – Úgy látom. megy az üzlet – mondta Hézag. drágám. – Mint mindig – sóhajtott Hilda. vajon a szülei is azok-e? Rengeteg metahumán nem találta a helyét az új „paradicsomban” és inkább az UCAS-ba emigrált. és útjára bocsátotta a három kölyköt. akárcsak ő maga. legtöbbjük ír emigráns volt. meg tudta nyugtatni a beszívott utcakölyköket. hogy néhány dolog biztosan ne kerüljön feljegyzésre. eltette a felkínált pénzt. Hézag ismerte őket. Hézag érkeztekor éppen egy helyi banda tagjának a karján cserélt kötést. milyen fura eseteink vannak mostanában. és tudta. – Ó. – Könnyebb dolgunk lenne. 85. Két másik srác is ott állt mellette. és unott képpel figyelték az eseményeket. Pár perc alatt befejezte a kötözést. A sérült gyerek ork volt. Mivel pedig troll volt. hogyan kezelje az elégedetlen ügyfeleket. Remélem. akiknek egyáltalán nincsen.Stephen Kenson és persze ügyelt. akik visszajönnek bajt keresni. El sem hinnéd. ha nem kellene állandóan a bandák tagjait foltozgatnunk. amint meglátta az érkező lányt. és Hézagnak hirtelen az jutott eszébe. . Hézag! – mosolyodott el Hilda.

de kinézett vagy negyvenötnek. A billentyűzet az ő hatalmas ujjaihoz volt méretezve. ha van rám egy kis ideje. Nemrég múlt 37. és gyanakodva figyelte a szemközti széken feszengve ülő lányt. Bementek a férfi irodájába. ami egy dekás szemében – mint Hézag – elég furcsa látványnak számított. akár egy katona. Egyébként mit tehetünk ma érted? Nem vagy jól? – Nem. Doki az asztal mögötti fotelba ült. csak szeretnék beszélgetni Mackel. Barátságos mosollyal közeledett a lányhoz. MacArthurral az oldalán tért vissza. – Gyere. máris megnézem. majd percekkel később dr. mit tehetek érted? – kérdezte végül. – Persze. Hilda eltűnt a klinika hátsó szobáinak egyikében.Lángoló Idő nem valami új betegség ütötte fel a fejét. Ennek ellenére még elég fitt volt. semmi ilyesmi – rázta meg a fejét Hézag –. Egy vérmocskos orvosi köpenyt viselt – a felirat szerint a Szent Ilona kórház „ajándéka” volt. – Nos. és a számítógépen kezdett pötyögni. Hilda közben leült az asztalához. 86 . beszélgessünk az irodámban – intett. Maradj itt egy kicsit. Őszülő hajával és ráncos arcával doki lényegesen többnek tűnt a koránál.

Ez a fajta – nőből férfi – procedúra lényegesen nehezebb. Tudod. hogy kezdjen bele a dologba. de nem efféle nemi cserékkel. – Folytasd. Persze csak hipotetikusan. Azután jönnek a szervnövesztések. a munkám során elég sok kozmetikai műtéttel találkozom. Mac bíztatólag bólogatott. Az egész folyamat több tízezer nuyenbe kerül. és hónapokat vesz igénybe.Stephen Kenson Hézag vonakodott. hanem a belsőket is. és erőtlenül megszólalt: – Egy orvosi kérdésem volna. . Hézag bólintott. de közben kissé megremegett a szája. melyeken nemcsak a külső nemi szerveket értem. – Nőből férfi? – kérdezte. nem tudván. mert egy mesterséges Y-kromoszómát is be kell ültetnünk a klónozási eljárásba. Az eredmény ráadásul nem száz százalékosan garantált. – Nos. végül nagy levegőt vett. és természetesen a beültetés után következik egy intenzív hormonterápia. 87. – Hogy… hogyan történik egy nemi csere operáció? Mac szemöldöke kissé megemelkedett. – Értem – mondat a lány szinte suttogva. ez nem egyszerű ügy.

Miután beült. Ebben az esetben visszavonom a kérdést. ha nem válaszolsz. hogy ajtót nyisson. – Értem. de kösz az infót Doki – pattant fel a helyéről Hézag. Nem volt még kedve hazamenni. mire a jég koccanó zajára a pincér odalépett hozzá. de megkérdezhetem. és visszament az autójához. Mindenesetre eszébe jutott egy hely. semmi üzlet. és ott pihentette a fejét pár percig. 88 . és megértem. hogy nem az én dolgom – kezdte Doki –. de ha van valami… bármi. Ahogy a pohár kiürült. megadólag nekinyomta a homlokát a kormánynak. Egy órával később Dél-Boston egyik bárjában ült a pultnál. Megrázta a kezében. hangosan koppant a söntésen. – Szívesen – állt fel a férfi is. és épp az utolsó korty whiskyt öntötte le a torkán.Lángoló Idő – Tudom. Elköszönt Hildától. amiről beszélni szeretnél… – Nem. csak tovább növelné az érzelmi dilemmát magában. – Vigyázz magadra! – Igyekszem – mosolyodott el halványan. miért akartad ezt tudni? – Ez személyes. ahol megszabadulhat egy időre háborgó érzelmeitől.

és csak barátként gondolni a másikra. hogy egész Írországban 89. amiket a férfi csinál. Pontosan erre volt most szüksége. Azután kiderült. Azután egyszer csak Karom meglátja a rég halott szerelmét. ami azt illeti. nagyon is. hogy ilyen idióta. és egy újabb kortyot küldött a sokadik után. Tompaságra. mint ahogy azt az elején gondolta. Természetesen már az első találkozásuk óta vonzódik Karomhoz. amit a whisky nyújtott. A fickó eltette a pénzt. Boldogan élte át azt a pár pillanatnyi tompaságot. így szükségképpen rengeteg időt töltöttek egymás mellett. meg azt. Legalább megszabadul a kínzó tehetetlenségtől és felesleges gyötrelmektől.Stephen Kenson – Még egyet! – Azzal a pultra tett egy bankjegyet. Ráadásul. és élvezettel fogadta. Ismét lehordta magát. hogy kettejük között nem lehet semmi. Hézag nyomban belekortyolt az újabb italba. . Lehetséges ez egyáltalán? A pokolba is. és töltött még egy pohárral. hiszen miért ne? Végül is Karom egy mágus. ezért próbálta félretenni az érzelmeit. ahogyan az alkohol végigperzseli a torkát és a gyomrát. Egymás mellett – fintorodott el Hézag. Ez sokkal nehezebbnek bizonyult. ha el tudja fogadni azokat a dolgokat. főleg mivel legtöbbször együtt dolgoztak.

mert sosem látta. hogy egy napon észreveszi azt. Azért nem akarta elfogadni. akit ennyire szeretett az ember. és akkor hirtelen felbukkan Jase a múltból. Talán azért hitt még a csodákban. Rájött. mert ez a szellem az volt. míg a whisky körbe nem táncolta a szabályos alakú jégkockákat. csak hogy olyanná operáltassa magát. ezt a vak is láthatta. A gondolat. amennyire ő szereti a férfit. hogy féltékeny egy szellemre. Ráadásul elképesztő fájdalmat okozott Karomnak. akit Karom szeretni tud legalább annyira. hogy a férfi komolyan venne bármilyen kapcsolatot is. A férfi végre elfelejtette a régi emlékeket és fájdalmakat. fájdalmas mosolyt csalt az arcára.Lángoló Idő csak tündék élnek. Belenézett a pohárba. hogy elment dr. ráadásul hogy a pult túloldalán a pincérnek olyan képe van. ami mindvégig ott volt előtte. mint a mesében a gonosz manónak. akkor miért pont szellemek ne létezhetnének? A válasz egyértelmű volt. Machez. Erre most a szerelme egyszer csak visszatér a halálból. de nőként pedig Karomnak nem kell… 90 . De tulajdonképpen el lehet felejteni azt. aki. hogy ő semmiképpen sem akar férfi lenni. Még bízott benne. és addig forgatta azt. Hirtelen képtelenségnek tűnt.

és pont úgy 91. bakancsot. A haja ugyanolyan vörösesbarna volt még mindig. Az öltözéke sem sokat változott. hogy páncéllemezeket rejt. Még mindig ugyanúgy beszélt. Egy pillanatra mozdulatlanná dermedt. mégis sokkal fiatalabbnak látszott. Ápolt szakálla mögül pedig barátságosan mosolygott rá. hogy legyen. Úgy érezte. Már több mint negyvenéves kellett. aki épp úgy állt ott előtte. jóképű és ilyen átkozottul elérhetetlen. Most nagyon utálta. Azonnal felismerte a senkiével sem összetéveszthető akcentust. hogy a másik ennyire kedves. mint Írországból. melyen itt-ott látszott. amikor utoljára látta. bár kicsit több őszes szál volt benne. és hirtelen nagyon szükségét érezte. most ő lát szellemet. Visszatette a poharat a pultra. hiszem. mint tíz évvel korábban. ha mondom! – emelte fel a hangját. Inkább gondolta az ember. Most is farmert viselt. – Ariel Tyson. és kiitta a poharát. majd nagyon lassan megfordult. hogy megüssön valamit. Csak ült. – Ian? – hebegte.Stephen Kenson – Tojd le! – motyogta maga elé. és lan O'Donnelre bámult. egy hosszú ujjú pólót és egy térdig érő hasított bőrkabátot. . – Ariel? – kérdezte egy hang a háta mögül. hogy a régi vadnyugatról jött. mint amennyire Hézag emlékezett.

amikor láttalak elmenni? – Ian. Ariel képtelen volt türtőztetni magát. majd a pincér felé fordult. hogy hogyan tört össze a szívem. hogy ezt mondod – mosolyodott el a lány –. én… A férfi megfogta Ariel kezét. majd a lányéhoz koccintotta. és én betértem egy italra. és hangosan felnevetett. – Whiskyt tisztán. mit csinálsz te itt? – Nos. Szabad? – mutatott a lány melletti székre. – A régi időkre.Lángoló Idő csillogott a szeme. – Egy barát? – emelte meg kissé az egyik szemöldökét a férfi. – Fura. – Úgy látom. – Ian. mert épp most beszéltem rólad valakivel. – És elmondtad neki. Ráadásul Hézag éppen annyira vonzónak is találta ezeket a tulajdonságokat. 92 . beelőztél – mutatott az üres pohárra. – Igen – bökte ki végül. és még egyet a hölgynek. – De semmi több. ez egy félig-meddig szabad ország – kezdte –. Ian felemelte a sajátját. mint akkor. Hézag csak bólintott. Ahogy a poharak megérkeztek.

– Most már tényleg mennem kell – mondta. erre lám. – Azt akarod mondani. hogy ne tudnál egy kis időt tölteni egy régi baráttal? 93. Letette az üres poharat. – Hazug. aki elviseli a magamfajtát. Nem kellett volna ezt mondanom. hogy vajon merre vagy. Hézag is gyorsan felhajtotta az italát. De Ian nem engedte el a kezét. hogy nincs egyetlen nő sem Ian O'Donnel életében mostanság? Ian vállat vont. Elég furcsa. Ami azt illeti. és megitta a maradék italt. aztán egy pillanatra elgondolkodott. és én még mindig képtelen vagyok kiverni téged a fejemből. hogy kezdenek az érzései megint irányíthatatlanul összekuszálódni. Csak… tudod… annyi idő telt el. Éppen délelőtt gondolkodtam. – Nincs túl sok nő. . hogy ennyi év után éppen most futunk össze. – Bárcsak ne lenne muszáj! Maradj még egy kicsit! Úgy értem.Stephen Kenson – Sajnálom. Érezte. mi lehet olyan fontos. – Ez az igazság. és mit csinálsz. most itt ülsz mellettem. csak egy ilyen jut eszembe.

Ma este pedig senkinek sem hiányzik már. Igaza volt. 94 . Ebben a pillanatban nem is érdekelte igazán. A whisky vagy a férfi társasága. Semmi sürgős dolga nem akadt. Miért is ne? Nem tudta eldönteni.Lángoló Idő Hézag elmosolyodott. A kutatás igazán várhat még pár órát. – Hát legyen. hogy mi okozza azt a furcsa melegséget és megnyugvást. amit érzett.

Stephen Kenson 9. Másnap Karom Aracosszal érkezett az Avalonba. – Ezek a nappali mozgások már kezdenek a szokásoddá válni – hallotta Karom az elméjében. ráadásul van néhány megbeszélnivalónk. így a Landsdown Street még teljesen kihalt volt. ekkor a szórakozni vágyók kígyózó sorokba rendeződtek a legtrendibb és legmenőbb szórakozóhelyek előtt. Nem sokkal múlt dél. Mi a gond? Te úgyse alszol. Élettel ez a környék csak éjszaka telt meg. – Ez azt jelenti. . illetve néhány hajléktalan szunyókált a kapualjakban. Jut eszembe. Karom leszállt Aracosról. míg ebben az üzletben utazom – felelte gondolatban. – Egyébként biztonságosabb ilyenkor találkoznia a csapatnak. amikor üres a klub. A familiáris ennek ellenére ott maradt. hátha a férfinak szüksége van rá. Várt az asztrál síkon. Ilyenkor csak páran lézengtek errefelé. 95. míg valaki el nem zavarta őket. de a fizikai világ számára teljesen láthatatlanul és érzékelhetetlenül. hogy feladod az éjszakai életet? – Addig nem. mire a motor egyik pillanatról a másikra köddé vált.

és Val beengedte a férfit. hogy árnyvadász. ráadásul mindig van vele egy szövetséges szellem is. Ez a fajta óvatosság már több alkalommal is megmentette az életét.Lángoló Idő – Igaz – érkezett a válasz némi gúnyos érzelemhullámmal együtt de ez a hely sokkal érdekesebb éjszaka. Nem akarta a legkisebb kockázatot sem vállalni. míg Aracos jelez neki. Még ilyenkor is. Amennyire lehetett. – Többek közt. – Minden rendben. A lépcsőn felment egészen Boom irodájáig. és megvárta. Kétszer kopogott az ajtón. Minden esetben előre küldte a szellemet. könnyebb szerezni egy italt. Rövid idő múlva az ajtó kinyílt. majd kis szünet után még egyszer. Karom a hátsó ajtón ment be a klubba. Boom a súlyos irodai asztal mögött elmerülten tanulmányozta az előtte lévő áttetsző képernyőn futó 96 . Az ajtó előtt megállt. ha a második otthonának tekintett helyre jött. Az sem zavart senkit – legalábbis nem merték szóvá tenni – hogy mágus. ezek a különlegességek csak fokozták az emberekben az iránta érzett tiszteletet. ismerték és tudták. hogy kémkedjen. – Úgy érted. Akik itt dolgoztak.

Boom az egyik szabad szék felé intett. majd kis szünet után még hozzátette: – Hívott nemrég. bakancs. Az ork egy keki nadrágot és egy golyóálló pólót viselt. Pisztolya a hóna alatti tokban pihent. kivételes alkalmakat leszámítva – de kedvenc vadászkése. A túlélésért mindent. póló. hogy késsen. A kabátja a heverő egyik karjára volt ledobva. és ledobta magát az egyik székre. 97. Kíváncsi volt. Ő is akcióhoz volt öltözve. Bőrdzsekije lazán a szék támlájára volt terítve. Talpig feketében: farmer. amely általában a csizmájába van rejtve. Karom bólintott. de pár percet késni fog. akkor valószínűleg nem tartozik rá a dolog. Val becsukta az ajtót és visszaült a kanapéra. Sosem maradt fegyvertelenül. majd megkérdezte: – Hol van Hézag? Val és Kalapács egy vállrándítással felelt csak. hogy megkapta az üzenetet. mert nem Hézag stílusa. Ha magától nem mond többet. Mellette egy széken Kalapács ült. . Nagyon ritka. Hát igen. olyankor is karnyújtásnyi távolságon belül van hozzá. Karom körbepillantott. de nem akarta tovább faggatni Boomot.Stephen Kenson adatokat. – Még nincs itt – mondta ki végül a nyilvánvaló tényt.

Vagy akármi történik. – Ez az öltönyke teljesen rá van kattanva a szimekre. ha Jase nem talál rá. igen! Bocs. – Tegnap éjjel. ez nem tartott sokáig – állapította meg Kalapács. van elég pénze egy adatjack-re. beültette a szükséges irányítórendszert a testébe. Ha pedig egyszer ráindulsz ezekre. hasonlóan erős megszállottság tudta kigyógyítani a függőségből. A vezetés. Amint tehette. Boom elvigyorodott és bólintott. ami. hogy ő nem őrült. és el kell fogadnia magát annak. és tanítja meg neki. – Hát. Kölyökként ő is rabja volt a chipeknek. Csak egy másik. – Mi? Ja. amikor még csak ébredeztek a képességei. Karom is többször elgondolkodott. Azóta rigó. nem bírod ki nélkülük néhány óránál tovább. ha anno. hogy Val tapasztalatból beszél. 98 . – Mire számítottál? – kérdezte Val. hogy vajon mi lenne most vele. – Itt vagy pajtás? – próbálta Boom visszarántani a férfit a gondolataiból.Lángoló Idő – Szóval? Bekapta a horgot? – vágott a közepébe Karom. Karom tudta.

Ne aggódj. 99. – Hali! – köszönt Hézag. – Mit is mondtál? A troll felhúzta az egyik szemöldökét. és az ajtóhoz lépett. míg meg nem kapja a szokásos napi adag önbizalmat a chipekből. kis szünet és újabb két kopogás. az éhsége elvezeti hozzánk. – Nem fog. annál biztosabb. mert rajtunk kívül zéró embert ismer az utcán. hogy megveszi. mert hagytunk neki egy nyomot. Két kopogás. – Mi van. és főleg hogy azonnal használni is fogja. csak gondolkodtam – nevetett Karom. Már csak azért sem. Miután Aracos jelzett. amink van. – És akkor megfogtuk – tette hozzá Karom elégedetten. – Kétségek közt hagytad? – kérdezte Kalapács.Stephen Kenson – Azt hittem. ha keres valaki mást? Boom a fejét rázta. Karom felállt. megint testen kívül vagy és minket figyelsz. Egyébként minél tovább várakozik. hogy kapcsolatba tudok lépni veled. Minket is csak azért talált meg. de ha sikerül jelentkezni fogok. . kinyitotta az ajtót. – Megmondtam neki. Ráadásul ez az ember képtelen logikusan és főleg eredményesen gondolkodni. amit követhetett. nem biztos. – Nem.

valaki türelmetlenkedik.Lángoló Idő – Üdv! – felelt Karom. A troll önkéntelenül is elvigyorodott. Karom pedig a kanapéhoz ment. – Boom most mondta. Egy harmadik gombot is megérintett bütykös ujjával. – A falra festett ördög – mondta. – Nem sokról maradtál le – kezdte Val. miközben becsukta az ajtót. amikor meglátogatták Otabit. hogy valószínűleg nem ment haza tegnap. hogy beszélt az öltönykével. Ebből arra következtetett. hogy Hézag ugyanabban a ruhában van. Hézagnak címezve. Nem kerülte el a férfi figyelmét. közvetlenül a halló. amit másnap is hord. de Karom azért azt tudta. miután elváltak útjaik. mint tegnap. mire a fali hangszórók 100 . A lány nem volt az a tipikus divatcica. és Val mellett foglalt helyet. – Úgy látszik.és beszédközponthoz csatlakozott. Hézag leült egy székre. de még nem hívta vissza. mire a kijelzőn megjelent a hívó fél azonosítója. Boom megnyomott egy gombot. Ekkor egy elektronikus csengetés hallatszott az asztal felől. mire a hívást átirányította a beépített telefonjába. hogy nem szívesen alszik abban a ruhában. Megnyomott egy másik gombot.

Ebben benne van a dekk és a kért módosítások is. mit tehetek az ügy érdekében. és meglátjuk. igen – pillantott a troll Karomra.Stephen Kenson egy reccsenő hang kíséretében életre keltek. Akkor tízkor – hangzott végre a válasz. hogy alakul a dolog. – Hello. amire mind vártak. hogy van-e valami előrelépés… azzal kapcsolatban. – Rendben – felelte Otabi. Tizenegy órakor itt a klubban. majd némi habozás után még kinyögte. – Éppen hívni akartam. amiről korábban már beszéltünk? – Ami azt illeti. – Nem lehetne… esetleg… valamivel korábban? – Megnézem. . Mr. hogy a többiek is hallják a beszélgetést. ha megfelel. – És mi van az árral? – Négyezer nuyen. Nézzen be tíz felé. Fizetés egy ellenőrzött kártyán. Elrendeztem még egy találkozót ma estére. Hosszú szünet következett a beszélgetésben. – Rendben. 101. Otabi – üdvözölte Boom – Mit tehetek önért? – Csak amiatt érdeklődöm. A szobában ülők sorban egymásra néztek. – Hello? – hallatszott Otabi ideges és türelmetlen hangja.

Láthatóan egészen máshol volt gondolatban. és jókedvűen fordult Karom felé. Hogy állunk? – fordult Hézag felé. Senki nem hozta fel. és nyélbe ütni az üzletet Otabival. és a szákba vele. A troll örömében összecsapta hatalmas tenyerét. – Akkor már csak meg kell várnunk az estét. – Rengeteg időnk van még – szólalt meg Kalapács. hogy minden a helyén. Szereztem még néhány csecsebecsét a barátunknak. és egy módosított Fuchi gépet. Az egyik haveromnak van egy egész raktárnyi abból a cuccból. kérdezősködés nélkül. 102 . a lány elgondolkodott. Már csak ki kell fárasztani. – Ez rendben lesz. – Remek! – mondta Karom. Boom bólintott. Megcsinálta azt a néhány változtatást. és úgy történnek a dolgok. – Talán ellenőriznünk kéne még egyszer. Ezúttal semmi nem jöhet közbe. Úgy tűnt. hogy a legutóbbi találkozó éppen őmiatta hiúsult meg. mikor a cég csődbe ment. – Még mindig megvan a szimchip.Lángoló Idő – Úgy legyen – felelte Boom. ahogy terveztük. amit kértem. ami akkor került az utcára. – A hardverrel minden rendben? – kérdezte Karom. majd a hirtelen beállt csöndre felkapta a fejét. mire Otabi bontotta a vonalat.

amit el kell intéznem. Szükségetek lesz rám ma este? – Azt hiszem. . A kis kijelző felvillant a látómezejében.Stephen Kenson – Ó. elpasszolom – pattant fel a székből Hézag. Val is jelezte. de meglesznek a szükséges adatok. és hanyagul a vállára vetette a kabátját. – Nagyszerű! – örvendezett Karom. – Hát… – mondta Karom. akkor nem lesz probléma. – Van még néhány dolog. – Jó. Nem merészkedhetek túl mélyre a rendszerben. 103. Hívjatok. Előhívta a beültetett órát. Nem lesz gond. – Azt hiszem. – Éhen halok. miközben az ajtó kinyílt és becsukódott –. …persze. Mindenki ismerte a két férfi elképesztő étvágyát. Kalapács és Boom rögtön bólintottak a felvetésre. ha indulunk! – Azzal minden további szó nélkül az ajtó felé indult. – Kinek van kedve egy kis kajához? – kérdezte. mert a végén még riadót váltok ki. Akkor szerintem ellenőrzöm még egyszer a Mátrix fedezetet. hogy számíthatnak rá. Még órák voltak az esti találkozóig. nem – felelte Karom. igen – szedte össze magát minden oké. – Én azt hiszem.

– Azért annyira nem furcsa – szólalt meg Kalapács. hogy ennyire ráharap dolgokra. – Úgy érted. Karom megragadta az egyik csirkeszárnyat és jóízűen beleharapott az omlós húsba. végül kimondta azt. mert általában egy-egy vadászat után ugranak be lazítani. Az étteremben elég nagy volt a zaj ahhoz. ráadásul Aracos is figyelt minden gyanús jelre. hogy nem ő az egyetlen. Kicsit furcsán hatott. Szerencsére a legtöbb kínai vendéglő egész éjjel nyitva tartott. 104 . hogy normális hangon lehessen beszélgetni. de ők vállrándítással elintézték a dolgot. hogy ilyen korán itt vannak. Kalapács is elvigyorodott. megszállott – somolygott Val. ami legtöbbjükben ott motoszkált. majd folytatta: – Szokása. akinek fogalma sincs róla. – Elég furcsa. Nem sokkal később mindannyian a kedvenc éttermükben ültek a kínai negyedben. hogy Hézag ilyen hirtelen lelépett. Azért azt bíztatónak vette. hogy mi a fene ütött Hézagba. A csontot a tányérra dobta.Lángoló Idő Értetlenül a többiekre nézett. Ahogy megforgatta a falatot a szájában. miközben elpusztított még egy combot.

ezt azért nem mondanám… legalábbis szemtől szembe biztosan nem. ha valamibe belekezd. hogy úgy érzi. miközben még egy adag rizst szedett a tányérjára. hogy az legalább tökéletes lesz. és kétszáz százalékosan csinálja. ha nem nagyon van szereped az előadás során. Úgy értem. és akad egy kis háttérfedezet is. ha megnézném asztrálisan is. amiben túl nagy szerepe volna. – De lehet. Előásta az infót Otabiról. Szerintem csak arról van szó. Ráadásul 105. akkor abba beleadja minden energiáját. ez igaz lehet. mondd meg te! – Megtehetném. úgyhogy biztos akar lenni benne. de a legnagyobb rész ezúttal ránk hárul. – Lehet.Stephen Kenson – Nos. . – Igen. ez előfordul. hogy még egyszer ellenőrzi azt. de nem szokásom mindenkit megbámulni. – Hát ez az! – csatlakozott Boom is a beszélgetéshez. – Úgy értem. de ez nem az a fajta meló. kimarad mindenből – spekulált tovább Val. – Jaa – bólogatott Karom –. de ez mindannyiunkkal előfordul olykor – morfondírozott tovább Karom. hogy valami bántja? – Te vagy a mágus – mondta Kalapács teli szájjal –. – Nincs túl sok teendője. amit már vagy tízszer megtett.

igen – nevetett Val –. aki már előbb tudja. Haver! Felállt a szőr a hátamon tőle. mint te magad. – Tényleg? – kérdezte Karom. miközben végigfuttatta az ujját a pohara peremén. – Azt hiszem. majd csintalanul elmosolyodott. majd Val felé fordult. Nehéz elviselni valakit. – Ezt értékelem. hogy furán viselkedik. már el is ment. hogy mit fogsz érezni.Lángoló Idő mikor észrevettem. és nem te voltál az egyetlen akit ez zavart. te viszont elég érzéketlen vagy. mintha egyenesen átnézne rajta. hogy Geist állandóan ezt csinálta? Úgy nézett az emberre. – Ami azt illeti. 106 . Karom. Hamar idegesítő lesz az illető. Egyébként nem tartanám helyesnek a barátaim auráját elemezgetni engedély nélkül. haver – bólogatott Kalapács. – Na. – Én azt hittem. – Emlékszel. a legtöbb nő pont ilyen pasit akar. különbség van érzékeny és túl érzékeny között – mondta Val.

és ezért úgy döntött. készít egy kis figyelő programot. Vérbeli profi mindahány. Roy Kilaro egyre biztosabb volt benne. Remélte. Esetleg a belső biztonsági csoportnál. Roy úgy döntött. Mindegy.Stephen Kenson 10. ez nézőpont kérdése – Szeráfok közé is bekerülhet. elment a legközelebbi műszaki boltba. Az igaziakhoz képest ez csak egy játékszer volt. De ki tudja? Talán még a híres – vagy hírhedett. amikor azok kölcsön veszik apuci kocsiját. és beállítja a céghez. és vett egy követőt. hogy a bemutatkozásával ráijeszt annyira. Amint beállította a képernyőket. a célnak most ez is megfelelt. ideje kicsit jobban szemmel tartani. Többnyire az aggódó szülők vásároltak ilyeneket. Talán még előléptetést is kaphat. . Előbb vagy utóbb hibázni fog. és akkor Roy dicsőségesen leleplezheti a cég előtt a saját keblén nevelkedett kígyót. Ők alkották a cég kémelhárító csapatát. ahol Otabi is dolgozott. hogy Dan Otabi az ő embere. 107. Különösen azt a területet vette górcső alá. hogy a fickó hibát követ el. hogy nyomon tudják követni a rakoncátlan gyerekeiket.

A beszélgetés alig egy percig tartott. Roy bekapcsolta a követőrendszert. amit Otabi mond. és feltörve a memóriáját megtudja. aki csak a parkolóban megfordult. és elindult. hogy megkeresi a telekomot. hogy nem vett lehallgató berendezést is. de a délutáni forgalomban szinte teljesen észrevétlen tudott maradni. Nem félt. ha csak azt fel tudja venni. kivel beszélt Otabi. amint kijön az épületből. és a parkolóban megkereste Otabi autóját. Jobb dolga nem lévén. hogy lemarad. ügyelve. hogy senki ne vegye észre. mert még így is jóval a hatótávolságon belül maradt. megnézett magának mindenkit. Késő délutánra járt. rögzítette a kis jeladót a hátsó lökhárító alatt. Miután rátalált. de most már késő bánat. Roy egy pillanatra eljátszott a gondolattal. amikor meglátta Otabit. Már az is elég lett volna. és várakozott. utána a férfi visszaszállt az autójába. Roy hirtelen nagyon bánta. és egy nyilvános telekomhoz sétált. Úgy egy kilométerre a vállalattól a férfi leparkolt a kocsijával. Végül túl kockázatosnak 108 . és elhajt a kocsijával. és diszkrét távolságra tőle utána ment. Azután visszaült a kocsiba.Lángoló Idő Innen a Cross MV üzeméhez ment. Baromira unalmas volt.

nem is volt a nap folyamán. Lehet. Kilenc-harminckor tűnt fel ismét Otabi. . végül visszatértek az irodába. Otabi egész nap ideges és izgatott volt. hogy ahhoz a beszélgetéshez van köze. mi lesz a következő lépés. A gyanúja beigazolódni látszott. Úgy tűnt. Átmentek egy másik kerületbe. és amennyire Roy tudta. és a híd felé vette az irányt. és ott egy bankhoz hajtottak. A forgalom valamelyest csillapodott már. Roy a gondolataiba merülve ült az Arlington Parkkal szemközti parkolóban. Roy utána egészen a munkaidő végéig nem látta a férfit. hogy a másik ne vegye észre. Néhány perc múlva innen egy autós gyorsétteremhez mentek. hogy visszagondolt. ha csak lapul. így jobbnak látta. és langyos szójakávét kortyolgatott. de azért ő a közelében tudjon maradni. Most. Egyetlen rendőr sem volt a környéken. nem nagyon zavartatja magát a betörés miatt. és megvárja. így Roynak ezúttal jobban kellett figyelnie. Ahogy ismét feltűnt. ahol Otabi némi ennivalót vett magának. beszállt a kocsijába. mintha csak várna valamire.Stephen Kenson találta a dolgot. 109. A férfinak valami komoly rejtegetnivalója van. amit délután bonyolított. A belváros felé tartották. Kihajtott a kocsijával. és egyenesen hazament.

és várt. Beállt a sorba. de egyetlen szabad helyet sem talált. akkor ő is beállt a sorba. Néhány perccel később kifizette a belépőt. amit 110 . mennyire fegyvertelen is valójában. Szerencséjére közel a bejárathoz valaki éppen távozott. Ha forró lesz a talaj. hogy Otabi nem vette észre. zsebre tett kézzel. Leállította a motort. lekapcsolta a fényeket. és végül a Landsdown Streeten kötöttek ki. ha a dolog rosszul sül el. és izgatottan ő is bement. Nagyon remélte. amelyik fölött kék neonbetűkkel az Avalon felirat állt. így kénytelen volt ő is bemenni. A férfi nemsokára feltűnt a kijáratnál.Lángoló Idő A Fenway Parknál Otabi bekanyarodott a stadion parkolóházába. az egyetlen. így ő be is állhatott. Roy tett egy kört az épület körül. mert úgy gondolta. Nem vette le a dzsekijét. Roy lejjebb húzódott az ülésben. Roy megvárta. gyalog indult útnak. a páncéllemezek még jó szolgálatot tehetnek. Átvágtak a parkon. A környék zsúfolva volt szórakozóhelyekkel. és nem is távozott még. Ekkor döbbent csak rá. míg Otabi eltűnik a bejárati ajtó mögött. A szerencse ezúttal mellé szegődött. és csak a visszapillantó tükörben figyelte a másikat. Otabi mit sem sejtve követőjéről. Otabi odament az egyikhez.

Rövid beszélgetés után Otabi elővett egy plasztikrudat és átadta a férfinak. Igaz. így a hely nem volt tömött. Az is angló volt. bár néhány alakon hosszú kabátot látott. hogy rohan. nézett körül. mi van benne. mert Otabi elé tolta a kis csomagot. Igyekezett a fal mellett maradni.Stephen Kenson tehet. hogy délután a bankban vehette magához. A másik ellenőrizte. A mélynyomók hangját Roy a csontjaiban érezte. ráadásul nem merte őket nagyon feltűnően bámulni. Semmi jellegzetes nem volt benne. Az idegesen felkapta az asztalról. Nemsokára megpillantotta Otabit. és nagyjából ennyit tudott Roy megállapítani. A férfi nem a tánctéren múlatta az időt. Még elég korán volt. Nem látszott. 111. és már indult is a kijárat felé. Színes fények cikáztak. Az asztalon kettejük közt egy kis csomag hevert. hanem az egyik asztalnál beszélgetett egy férfival. Roy gyanította. Igaz. alatta alig viseltek némi ruhát. a jelenlévőknek még annyi védelmük sincs. a táncteret pedig derékig sűrű füst borította. mint neki. és valószínűleg elégedett lehetett vele. . minél kevesebb feltűnést keltve ezzel. A zene mindenesetre már teljes erőből dübörgött.

Az elsőt valószínűbbnek tartotta. Az utóbbi időben a JMÉ is elterjedőben volt. aki még mindig az asztalnál ült. hogy őt is követi valaki. utána úgy döntött. esetleg drog. tekintettel a körülményekre. nehogy észrevegyék. Közben végiggondolta a helyzetet. ideje nyugovóra térnie. mennyire fáradt. de annál azért okosabbnak hitte a férfit. mert Otabi nem az a típus volt. Egész idő alatt nem sejtette. ahol megszállt. Várt még néhány percet. és elindult a hotel felé. aki az organikus szereket hajszolja. Persze más is lehetett a csomagban – folytatta az elmélkedést de mindenképpen valami illegálisról lehet csak szó.Lángoló Idő Roy igyekezett odébb állni a bejárattól. a nagyfokú stressz következtében kínosan gyakori volt a szírnek használata. Ráadásul a céges alkalmazottak körében. és rögtön fel is ment aludni a szobájába. amikor visszaért a szállodához. és nem is mozdult ki már aznap este. Nem nézett többé a férfira. 112 . Roy egy ideig még várakozott. Csak akkor vette észre. Gyanította. majd ő is távozott. hogy a csomagban chipek lehetnek. Otabi egyenesen hazament. Leparkolta a kocsit.

Az egész akkora lehetett. Gondosan ráközelített a kamerával mindkettőre. Úgy tűnt.Stephen Kenson 11. alszik. Val kénytelen volt átvágni a nyílt téren. Egyikük sem sejtette. Néhányszor. ha semmi nem volt. Valkűr óvatosan a két férfi után lebegett. Matt fekete festése egészen észrevehetetlenné tette a neonreklám mögött. Val mindent rögzített a robot memóriájába. hogy később minden részletet meg tudjanak vizsgálni. aki őt követte. de minden érzéke a távirányítású géppel volt összekapcsolva. majd végül átvágtak a parkon. de a beépített lencséin át nappali fényben látta az egész utcát. . ami eltakarja a kis repülőegységet. ez kockázatos volt ugyan. hogy követi őket. miközben ő Boom irodájában feküdt a kanapén. Gondosan a házak oldalához simult. Ahogy Dan Otabi és Roy Kilaro elhagyták az Avalont. Rögzített mindent. mint egy szemetes kuka. Több nightklub mellett is elhaladtak. de sze113. Az apró izzadságcseppet Otabi szemöldöke fölött. úgy két emelet magasságban. Hála a rigóbeültetésnek. és a férfi ideges pillantásait. egyikőjük sem vette észre az épület tetejénél lebegő kis robotot. Éjszaka volt ugyan.

– Van ötlet. A lány mozdulatlanul feküdt. – Gond lehet – mondta Boom. A forgalom elég gyér volt. ahogy Karom belépett az irodájába. Hasznos lehet még. Karom bólintott. Ebben az aggodalomban mindanynyian osztoztak. láttam – mondta Karom. így lesz alkalmuk rá. – Igen. Val egy kicsit fellélegzett. A szeme csukva volt. – Ez veszélyeztetheti a vadászatot – mondta Kalapács. Mindkét férfi el volt foglalva a saját gondjával. de a többiek tudták. egyik sem gondolta. Ismerték anynyira. A második férfit követte. az ölében egy dekket szorongatva. 114 .Lángoló Idő rencséje volt. amikor a garázshoz értek. Ahogy elhagyták a parkolót. Az beszállt a kocsijába. ki lehetett? – Val még mindig követi – intett a troll busa fejével a kanapén fekvő rigó felé. ahogy lebegve suhan utánuk az éjszakai fényben. hogy felfedezzék őt. hogy követik. az elméje a gép virtuális világában nagyon is aktív. és most már semmi esélyük nem adódott. amelyet egy vastag kábel kapcsolt össze a füle mögötti jackcsatlakozóval. Valkűr pedig gondosan rázoomolt a rendszámra. hogy minden lehetséges részletet rögzíteni fog. hogy kielemezzék a helyzetet.

Azért ne csapjunk még a Panic gombra. mert Otabi potenciális veszélyt jelenthet – tette még hozzá Karom. hogy meg kellett védeniük a cég valamelyik alkalmazottját. hogy miért teszi – morogta Kalapács. Otabi mit mondott a Knight Errantnak. vagy csak gyanús neki a dolog. 115. Esetleg lehet egy barát. Hírhedetten hatékonyak és kegyetlenek voltak. – Lehet egy zsaru. aki a betörés miatt nyomoz. – Nem hiszem – rázta a fejét Boom. Attól függ.Stephen Kenson – Talán. – Igen. az alapján amatőr ahhoz. sokkal nehezebb. míg nem tudjuk. ha nem lehetetlen lett volna észrevenni. – Túl könnyen kiszúrtuk. – Mivel pedig a Cross is érintett a dologban. nehogy gond adódjon… – De lehet céges ügynök is. és miért követi Otabit. Ha figyelnék Otabit. ki a fickó. ez a legvalószínűbb – bólogatott Boom. . Amit láttunk. akit Otabi kért meg. – Szeráf is lehet. Az árnyak közt jól ismerte mindenki a Szeráfokat. ha arról volt szó. hogy szeráf legyen. – Én tudnék néhányat mondani – szólt közbe Boom. hogy figyeljen. akad még egy lehetőség – folytatta Karom. – Nincs túl sok variáció.

– Nem rémlik az arca – mondta végül Karom. – Ez azonban még nem zárja ki. majd megnyomott néhány gombot az asztalon. – Nem mertem megkockáztatni. hogy valamelyik biztonsági csoporthoz tartozzon. – Nem csak a hagyományos dolgokra gondolok.Lángoló Idő – Igazad van – gondolkodott el Karom. – Nem hiszem. – Nem lehetett álcázva valahogyan? – kérdezte Kalapács. Huszonéves angló volt – legalábbis annak látszott – vörös hajjal. Karom és Kalapács közelebb húzódtak. Boom lefuttatott egy gyors kép-összehasonlítást. Egy felirat nélküli bőrdzsekit viselt. Az eddig sötét kijelző most kivilágosodott. Ezeket a felvételeket a klubban elhelyezett biztonsági kamerák rögzítették. Egyáltalán nem szerepel a cég alkalmazotti adatbázisában. amiket Hézag szerzett meg a Cross személyügyiseitől. Boom kinagyította az egyiket. – Elképzelhető – vont vállat Karom. Esetleg mágia. – Nem. hogy asztrálisan is megvizsgáljam. és hamarosan négy kép jelent meg a férfiról. hogy ők is lássák. aki követte Otabit. és állított a felbontáson. mi történik. hogy az aktája közte volt azoknak. hogy jobban kivehető legyen az arca is. 116 . Megvannak róluk az akták? A troll bólintott.

mint neked. Aracos? – kérdezett a levegőbe. de itt semmi. de általában azt is észre szoktam venni. De Aracos esetleg látott valamit. – Aracos. és egy pillanat múlva Karom vállán egy aranytollú sólyom jelent meg. Boom a kijelzőre mutatott. – Itt is látszik a jack. A levegő remegni kezdett. Olyan biztos nem. amit megláthattam volna. – Valamiféle kiberver? – kérdezte Karom. Csak némi fejimplant lehet. kíváncsi. – Csak egy kevés feji beültetés. mint egy céglegény – vetette közbe Kalapács. – Bármilyen. – Nem sok – felelte Aracos. hogy mi zajlik közted és Otabi között. ha mágikusan aktív.Stephen Kenson Észrevehetett volna. – Igen – a gondolathullámok ezúttal mindenkihez elértek a szobában. – Szerintem még csak fegyver sem volt nála. 117. Esetleg a kabátja alatt rejtegethetett valamit. – Nem aktív. – Nem úgy hangzik. észrevetted ezt a fickót? – mutatott a monitoron lévő képre. Mindenesetre határozottan érdeklődött. . érdeklődő és egy kicsit nyugtalan. és semmi mágia nem volt rajta. mint mikor az aszfalt felforrósodik a nyári melegben.

– Egy barát? Egy amatőr? Esetleg egy magánnyomozó? – Nem'tom – tárta szét a karját Boom. ha felhívom Hézagot – mondta Karom. hogy a tárcsázás folyamatban. – Valamiért kikapcsolta a telefonját – vont vállat Karom. – Meg kell várnunk. hogy visszahívjon. – Nem vette fel? Ez nem rá vall – mondta Kalapács gyanakodva és egyszerre aggódva. Egy kis ikon jelent meg a szeme előtt. A kapcsolás után rögtön Hézag hangját hallotta: – Hello. Néhány másik kameraállásból is megnézték a férfit. A klubban vagyunk. hagyj üzenetet… A sípolás után Karom félhangosan szólt: – Karom voltam. jelezve. Ki118 . – Többet kell megtudnunk róla. Hívj vissza! – Azzal bontotta a vonalat. Ő volt mindannyiuk közt. és kiválasztotta a megfelelőt. – Az lesz a legjobb.Lángoló Idő – Akkor kivel van dolgunk? – kérdezte Karom egyre bizonytalanabbul. aki a legrégebben ismerte Hézagot. Előhívta mentálisan az agyi memóriában tárolt telefonkönyvet. Semmivel sem jutottak közelebb a megoldáshoz. lefuttattak egy még alaposabb keresést a cég adatbázisában. Újra a kijelző felé fordultak mindannyian.

és leült közéjük. sem fedezete nincs. – Még egy dolog – folytatta Val.Stephen Kenson fogytak minden ötletből. valószínűleg nyomkövetőt használt. hogy a gép visszatekercselje magába a kábelt. mit csinál. ahogy Otabit követte. és hagyta. mi sül ki belőle. de Valkűr a fejét rázta. hogy követi Otabit. odament Boom asztalához. 119. – Nem hiszem. – És ezzel vissza is térünk oda. kivel állunk szemben – mondta Karom. és figyelt. – Val. és figyeli. – Abból ítélve. majd a 2-es úton kifelé elment egészen a West Inn szállóhoz. sem pedig kész terve. mint egy profi – mondta Kalapács. hogy fogalmunk sincs. Megmasszírozta a tarkóját. Sosem ment túl közel a célszemélyhez. – Úgy hangzik. nehogy az észrevegye. Egy darabig még ott maradt. Van néhány felvétel a kocsiról és persze a rendszámról is. hogy hol. és majd meglátjuk. Úgy tűnt. Hézag ezen el tud indulni. . A csatlakozót kihúzta. – Követtem a fickót Otabi lakásáig. Az egyetlen dolog az volt. Felállt kezében a gépével. amikor Val hirtelen kinyitotta a szemét és felült. majd kezét az ég felé nyújtva nagyot nyújtózott. – A robot hazafelé tart – mondta.

de így sem lettek okosabbak. hátha jutunk velük valamire. Éppen végeztek. – Igen. így Valkűr letöltötte a rögzített képeket. és a tetőn landolva várakozott. de valahogy mindannyiuknak ismerősnek tűnt. amikor megcsörrent a telekom. Egy kattanás hallatszott. ami csak kell. A hang nem Hézagé volt. A robot közben visszatért. Vége. Boom kimért mozdulatokkal kikapcsolta a hangosítót. A perszónaprogram elég gyorsan hatott – jegyezte meg Karom. Nem tudok hosszan beszélni. haver. – Boom! Elképzelhető. amit Boom asztali számítógépébe helyeztek. figyelmeztette? 120 . – Ez még jobban elszállt. minden a terv szerint halad. – Ez talán Hézag lesz – reménykedett Boom. de nyomon vagyunk. hogy a fickó kiszúrta a cselt? Vagy aki követte. és enyhén meglepődve nézett a többiekre.Lángoló Idő töltsük le a felvett képeket. Majdnem megvan minden infó. Készüljetek. ahogy a másik végén valaki befejezi a beszélgetést. Többször egymás után végignézték a felvételeket. és nézzük meg. itt Derek. mint hittem. – Apám! – ocsúdott fel elsőnek Val. – Hé. és bekapcsolta a kihangosítót. majd kiírta őket egy chipre.

Egyébként az alapján. Mára végeztünk? Boom bólintott. aki leleplez egy óriási összeesküvést. azt mondta. és tudom. hogy ő Derek Hunt. – Kis szünet után még vigyorogva hozzátette: – Plusz a reklámidő természetesen. 121. hogyan reagált Otabi. működni fog. Oda kell figyelnünk az eseményekre. Amíg használja a szimet. és a nap hőse lesz. Otabi tényleg azt hiszi magáról. – Addig nincs gond. Mindezt néhány órányi műsor alatt. Kis szerencsével még az előnyünkre is fordíthatjuk. amit Val kis repülése kiderített. Hacsak nem ez a gyerek a világ legtökösebb színésze. Akitől kaptam a cuccot. .Stephen Kenson Egy rövid ideig a troll mérlegelte a tényeket. Nem. majd a fejét rázva válaszolt: – Nem. hogy ő is profi. Holnap estig reméljük már semmi nem jön közbe. – Akkor úgy látszik. de a terv továbbra is marad a régi. megszerzi a lányt. a dolgok némi kis közjátékkal ugyan. de rendben mennek – szögezte le Karom. Láttad. hogy valaki gyanakszik Otabira. kizárt hogy kamuzik. nem is volt módjuk beszélni egymással. míg Otabit nem veszélyezteti semmi. mikor megmutattad neki a chipet. a nagymenő árnyvadász.

Lángoló Idő – Akkor mindannyian találkozunk holnap. mielőtt ez az egész véget ér. és megnézte az üzeneteit. rendben? Hézag a hátára fordult az ágyban. hogy hívjon fel. Kelletlenül oldalra fordult. hogy tudjon meg mindent. Hirtelen a férfi teljesen felébredt. – Hmm? – érkezett a hang az ágy másik oldaláról. Tengerkék szemében aggodalom tükröződött. – Nem várhat még egy kicsit? – Egyik karjával átkarolta a lány vállát. viszszatette az asztalra. Felült. – Boom. és hogy kinek dolgozik. – Ian. és szólj neki. – Azzal Karom felállt. avasd be. és játékosan magához húzta. hogy lássa az óráján a kijelzőt: 11:24. és kinyitotta a szemét. és felült. mint a vágy. miközben a takaró lecsúszott a csupasz mellkasáról. hogy fekve maradjon. és az ajtó felé indult. És szólj neki. Ahogy végiglapozta őket. Kézbe vette a kis telekomot. Csak munka – felelte. 122 . Legalább a nevét tudni akarom. de a kötelességtudata erősebb volt. mennem kell – mondta Ariel lágyan. Egyáltalán nem akaródzott felkelnie. amit csak lehet az új barátunkról. ha Hézag telefonál. – Most? Miért? Valami gond van? – Nem.

Van még pár elintéznivalóm. – Akkor siess. Viszontcsókolta Arielt. hogy a Vörös Ág Lovagjai néven ismert terrorista szervezettel kapcsolatosak. Hézag még gyorsan a vállára akasztotta a kiberdekket tartalmazó táskát. majd felkelt. – Maradhatsz. és öltözni kezdett. mik azok az elintézendő dolgok. . de Ariel tudta. 123. ha akarsz! – mondta a lány gyorsan. Nem fejtette ki. közben a férfi magához vette a fegyvereit. – Nem akarlak kirúgni. – Lekísérlek. és hosszan megcsókolta a férfit. Nemsokára mindketten felöltözve álltak. – Hátrafordult.Stephen Kenson – Bárcsak lehetne – sóhajtott Hézag –. ha szabad – nyújtotta karját a férfi gálánsán az ajtóban. amelyek a földön hevertek szerteszét. amit kell – mondta Ian mosolyogva. Hézag még gyorsan ellenőrizte. sokkal több időm lesz. – Ideje mennem nekem is. és néhány fontos apróságot zsebre vágott. Ugyanazt a típust használta még mindig – Ares Predatort amit megtanított használni Hézagnak is régebben. és végezd el. és közben odaadta a férfinak az övéit. – Ha túl leszünk rajta. Végül felhúzta hosszú páncélkabátját. de nemsokára a végére érünk. Felkapkodta a ruháit.

Mi a szitu? 124 . és várt. – Avalon – mondta a mikrofonba. de még hátraszólt félhangosan: – Akkor később még találkozunk. – Jó – mondta Ian. Ian vissza sem nézve kilépett. – Megkaptam Karom üzenetét. – Mit gondolsz. és az ajtók kinyíltak. – Boom. meddig tart még ez a munka? – kérdezte Ian. azzal elővett a zsebéből egy optikai chipet. A lift csengetve megállt a földszinten. – Hívj.Lángoló Idő hogy a mágneszárral minden rendben van-e. és a lány kezébe nyomta. A harmadik csöngés után egy ismerős hang jelentkezett be a túloldalról. A lift elindult lefelé. ha végeztél! Ariel mélyen a férfi szemébe nézett majd így szólt: – Úgy lesz. majd mintegy mellékesen felelt: – Nem sokáig. és együtt elindultak lifttel a földszintre. ahogy beléptek a felvonóba. itt Hézag – kezdte. míg a készülék tárcsázza a megfelelő számot. Hézag megnyomta a földszint és a garázs gombját. Hézag pedig gyorsan elővette a telefonját.

Ezek egyike volt. és a testébe bújva szabadjára engedhesse dühét az anyagi világban. Be kellett épülnie a szervezetbe. akár egy ajándékot. A lakóházzal szemközti utcáról nyíló sikátorban Gallow már türelmetlenül várakozott.Stephen Kenson 12. Mama Iagához volt láncolva. hogy figyelje a szervezet vezetőjét. ami pengevékonyra húzta össze a lány száját. A szellemben tomboló érzelmek egyáltalán nem látszódtak Bridget O'Rourke arcán. aki nem mellékesen Gallow legfőbb ellenségének a barátja. De Gallow nem tehetett semmit. Ó. és porig égetni az egész épületet. hogy felfalja a férfi lelkét. Alig várta már. ahogy maga elé képzelte a puhány kis ember fajdalmát. . míg ő a nőjével enyelgett. mennyire szeretett volna berontani. majd kitépné annak a szukának a szívét. ahogy azok ketten kegyelemért esedeznek. és átnyújtaná Karomnak. Mióta csatlakozott a Vörös Ág Lovagjaihoz. Mama parancsai pedig félreérthetetlenek és kínosan egyértelműek voltak. és csak 125. mivel az tudta az ő Igazi Nevét. Gallow több egyszerű feladatot kapott. leszámítva némi türelmetlenséget. Élvezettel hallgatná végig. Kéjes érzés fogta el.

Bridget az utasításoknak megfelelően a zsebébe nyúlt. – Azzal eltette a rádiót. hogy O'Donnel visszamegy a főhadiszállásra. zsebre dugott kézzel sétált a közelben parkoló kocsijához. hogy a boszorkány neki ígérte a végén. Önelégült vigyorral az arcán. hogy ilyen silány argót kell használnia. Gyere be. Egy férfi jelent meg az ajtóban. – Értettem. amire a legjobban áhítozott: a bosszút. Gallow 126 . Néhány pillanat múlva recsegve érkezett a válasz Bridget fülébe: – Vettem. A kutya elindult hazafelé. van egy kis ideje elintézni néhány dolgot. Az egyetlen. elővett egy adóvevőt. Most. ha eljön az idő. Még egy gyengeelméjű is meg tudná fejteni. – Gallow elfintorodott magában. Vége. Bridget arcán elégedett mosoly terült szét. nyoma sem volt bármiféle veszélynek. Ahogy a motor életre kelt. Gallow úgy döntött. Figyelő. és beleszólt: – Figyelő a bázisnak. Bement a sikátorba. Bárcsak ne lenne annyira unalmas ez a várakozás! Hirtelen mozgásra lett figyelmes a szemközti épület bejáratánál. ami elviselhetővé tette ezt az időleges szolgaságot. Minden kétséget kizáróan Ian O'Donnel volt az.Lángoló Idő akkor cselekedhet. Az utca gyakorlatilag teljesen kihaltnak látszott. és felpattant az egyik konténer mögé elrejtett motorra.

Hézag kocsija. Számára a szex is csak egy eszköz volt. amikor egy olyan erős szellemet. Természetesen úgy fog tenni. Jelenleg csak az volt a fontos. Kifordult az utcára. hogy a dolgok aszerint történjenek. Bizonyára őrült haragra lobbant volna. hogy kettejük között van valamiféle érzelmi kapcsolat. de ez sem érdekelte Gallowt. mekkora hibát követett el. hogy tudott erről a dologról. Nem sokat értett ezekből a dolgokból. A szellem tudta. amerre O'Donnel is ment alig néhány perccel ezelőtt. Egy napon azonban az öreg hárpia rá fog döbbenni. Egy ismerős autó állt ki a garázsból nem sokkal később. pusztán szolgának tekintette. ahogy az neki a legjobban megfelelt. és ott várakozott egy rövid ideig. mindaddig. megállíthatatlan. és ezt el kell mondania Mama Iagá-nak. ha sejti. mennyire hasonlít ebben a tekintetben Karomra.Stephen Kenson imádta az efféle erős gépeket. amit akar. amivel irányíthatta az embereket. . 127. Lassan kigurult a sikátor sarkáig. Olyan sok tekintetben emlékeztette önmagára: erős. és egyenesen a belváros felé vette az irányt. Ő majd azt kezd vele. amíg az ő érdekei egybeesnek Mamáéval. mintha minden az ő terve szerint alakulna. Kihasználta a psziché leggyengébb pontjait. mint Gallow.

Úgy érezte. Olyan gondosan rendezte el magán őket. hogy egyik sem természetes. mint amit a kanyarodás megkívánt volna. és 128 . mielőtt visszamegy a VÁL főhadiszállásra. Gallow biztos volt benne. A metroplexum pedig bőséges kínálattal bírt ezen a téren. – Szia! – mosolygott – Egy kis szórakozásra vágysz? Nagyon fiatal volt. és végül meg is állt. és tökéletesen passzoltak a szeméhez. – Igen – felelte végül. és provokatívan kihúzott a csípőnadrágjából egy hitelkártyát. Egy kicsit jobban lehúzódott. Egy három nőből álló kis társaságot pillantott meg az egyik utcasarkon. az a néhány autó pedig egyszerűen kikerülte. megszokott közjátékról. azok is a teste részei. majd az egyik egy vállrándítással napirendre tért a különös ügyfél láttán. Krómkarikák díszítették a derekát. – Hölgyeim – bólintott feléjük Gallow. Szinte egyáltalán nem volt forgalom. és olyan mély kivágású latexruhát viselt. és közelebb lépett. és csikorgó kerekekkel fordult rá a főutcára. hogy úgy tűnt. Azok egymásra néztek. szüksége van még egy kis szórakozásra.Lángoló Idő A motor felbőgött. A nő szeme felcsillant. hogy az nem sokat hagyott meg a képzeletnek. Sötét hajában kékes tincsek csillogtak. és tudomást sem vett az apró.

amelyik az egyik szeméthalom alól ugrott elő. szorosan mögé ült. de miért is ne? – Pattanj fel! – mondta Gallow a motor ülése felé intve. Erősen átkarolta a derekát. A nő megkerülte a motort. A szellem érezte a riadtságot a hangjában. – Általában nem az én műfajom – kezdte –. Érezte.Stephen Kenson Gallow szinte elnevette magát. ahogy megérezte az éhséget. Gallow egy szót sem szólt. és megragadta a másik karját. A testét szorosan a másikéhoz préselte. Emberfeletti erővel vonta maga után. és hirtelen éteri kéj áramlott szét az asztráltes129. ahogy a hús hússal érintkezik. – Itt? – kérdezte döbbenten a lány. és befordult. Néhány másodperc múlva már messze jártak a saroktól. majd az egyik ház tövében leállította a motort. majd egyik lábát átvetve a nyergen. Kikerült egy patkányt. ami a prostiból áradt. – Háromszáz elég lesz? A szavak hallatán az utcalány aurája gyönyörrel telt meg. . mire elképesztő iramban gyorsulni kezdtek. majd a falnak lökte. Valamivel odébb Gallow kiválasztott egy megfelelőnek látszó sikátort. Leszállt a motorról. Gallow gázt adott. majd szikrázó elégedettséggé olvadt.

– Én… Áááá – sikoltott fel hirtelen. A szellem végül elvette Bridget tenyerét a másik melléről. az pedig szörnyülködve látta. – Ó. Becsúsztatta Bridget ujjait a másik ruhája alá. A szeme könnyben úszott a rémülettől és a fájdalomtól. de nem volt sajnos elég ideje. Tenyerét erősen a másik csupasz bőrének nyomta. istenem! – suttogta. és próbálta kiszabadítani magát Gallow kezei közül. akár a bőr. ahogy Bridget szemébe nézett.Lángoló Idő tén. akár egy billog. A ribanc felnyögött. akár a bilincs. Ó. A latex úgy hasadt végig. olyan forró vagy! – suttogta a lány Bridget fülébe. Gallow szerette volna még hosszan kiélvezni a pillanatot. 130 . de Gallow nem látta nyomát szenvedélynek vagy tűznek. újabb éltető energiát juttatva a szellemnek. de azok úgy tartották. Ekkor a másik riadtan felsikoltott. ivott magába. – Ó. majd egyetlen rántással letépte. Rettegés lett úrrá rajta. amit Gallow. akár a legédesebb nektárt. hogy hamarosan ez meg fog változni. Most igazán gyönyörűnek látta a lányt. s az hirtelen lángra lobbant. Elmosolyodott a gondolatra. micsoda lehetőségeket és örömöket rejteget magában a fizikai világ. hogy a keze lenyomata beleégett a húsába. Felemelte Bridget másik kezét.

hogy utána a testét magára öltve folytassa a vadászatot. Engedte a halott testet a földre zuhanni. csak egy megfeketedett koponyát. Karom barátaival akarta ugyanezt átélni. kérlek ne ölj meg! – könyörgött szipogva a lány. Tudta. aszott test az aszfalton összetörten fekszik. majd végül magával a mágussal. ahogy a kiszáradt. De őt nem pusztítja el. és kihajtott a sikátorból. majd egy pillanat alatt lángra lobban. Bridget ujjai belekapaszkodtak a másik arcába. Érezte a halott lány energiáját szellemtestében. 131. Gallow elfordult. amit a kétségbeesés és rettegés szült. Ó nem. és próbált visszaemlékezni a gyötrelem édes ízére. visszament a motorhoz. míg egy nálánál is alkalmasabb hordozót nem talál. A levegő megtelt az égett hús émelyítő szagával. elfojtva a hangorkánt. Miután Gallow elvette a kezeket. csak a tűz ropogása. Közben nem hallatszott semmi. hogy ez csak halvány utánzata annak. . A lángoló kéz az arca felé közelített. nem hagyott mást hátra. Érezte. csak hamu és csontok. Szenvtelenül nézte. mire ő utoljára még élesen felsikoltott. ahogy a haldokló nő életereje lassan az ő asztráltestét táplálja. Kis idő múltán nem maradt a helyén egyéb.Stephen Kenson – Kérlek. amire igazán vágyott. A lelkét akarja.

132 .Lángoló Idő Hamarosan… – ízlelgette magában vágyai elképzelt képét. újra találkozunk. – Hamarosan apám.

szinte teljesen kihalt volt. A „helyben”. – Hézag. mi a helyünkön vagyunk. Kilaro pedig kint várakozik. hogy meg is kezdődhetett a vadászat igazi része. csak az éjszakások maradtak. . és mostanra annyira a befolyása alá került. helyben vagyunk – mondta Val. – Nálam minden oké – érkezett a válasz. nem messze a Merrimack bioüzemtől az Amherst Streeten. Hézag feltörte az autókölcsönző számítógépes rendszerét. illetve azok. – Csak szólj. Az épület szinte teljesen üres volt most a koraesti órákban. Alig huszonnégy óra telt el. indulásra készen. Kalapács és Karom várakoztak. mi van a barátunkkal? – Még mindig az épületben van – felelte a troll –. A legfelső szint. Karom. – Akkor lássuk! – Azzal Karom megnyitott egy védett csatornát a kezében lévő adóvevőn. A környék dolgozói már régen elhagyták a parkolót. – Jól van. ahol Val. ahonnan Kilaro a kocsit bérelte. egy parkolóház volt. akik túlóráztak. ha mehet! – Maradj készenlétben! Boom.Stephen Kenson 13. és sikerült 133. miután leállította a motort. mióta Otabi rátette a kíváncsi kis kezét a perszónafix chipre.

– Mehet? – fordult oda az elöl ülő lányhoz. A furgon hátuljában leterítette. – Figyelj. Azonkívül viszont… – Tudom. Megtanultam a leckét. Ugyanaz a Sikorsky-Bell Microskimmer típusú repülő 134 . Val robotja mellett. – Remélem. a többi az én dolgom. az irányítás ettől kezdve a tiéd.Lángoló Idő előásnia a Rendszer Azonosító Számát. hogy ideje visszavonulni. hogy igen. – Ha valami gond van – fordult ezután Karom Kalapács felé –. és eltette a kabátja zsebébe. miközben a zsákjából elővett egy indiai szőnyeget. Val felemelt hüvelykujjal jelezte. csak rázz meg erősen. Mostantól pedig rádiócsend lép életbe. Kezdjük! Karom kikapcsolta az adóvevőt. nem lesz semmi komoly zűr – morogta még Karom. hogy megtudják. – Ha Kilaro megmozdul. a fickó rendszeranalitikusként dolgozik a CATco-nál a montreáli központban. rögtön jelezd! Hézag. Semmi felesleges testkontaktus. Nem akarta. haver – bólogatott az ork. és abból tudni fogom. – Te csak intézd a mágikus biztosítást. hogy bármi akár csak a legcsekélyebb mértékben megzavarja a közelgő feladatban. hogy mindketten a helyükön maradnak-e – adta ki az utasítást Karom. tudom. Onnan már csak egy lépés volt.

A hangja egyre halkult. végül teljesen eltűnt szem elől. majd odaragasztotta az oldalára. Egy pillanattal később a hajtómű morogva beindult. latinul kántálni kezdett. Lassan maga elé emelte az ezüst karikát. a saját farkába harapó kígyót ábrázolt. ahogy a tudatos figyelme nagy része átkerült a robot rendszerébe. mire képes Karom. és becsatlakozott. a meghajtásról pedig egy csendes turbómotor gondoskodott. Karom lehúzta a középső ujjáról az ezüst gyűrűt. Egy pillanatra a teste megremegett. és azon át nézte a lebegő Skimmert. majd lassan az egész szerkezet elhomályosodott. A fúvókák felkavarták alatta az összegyűlt port. A gép körvonala remegni kezdett. és a kis gép tíz centi magasba emelkedett. Pehelykönnyű fémből és műanyagból készült. miközben háromszor rákoppintott a gyűrűvel a robotra. . amellyel Kilarót is követték az előző napon.Stephen Kenson drón volt. – Ragasztót! – szólt Kalapácsnak. amely egy. Ő egyik kezében a szalaggal. 135. aki letépett egy darabot a gurigáról és odaadta Karomnak. Kalapács ezerszer látta már. de minden alkalommal elkerekedett szemmel nézte az olykor igen meglepő hatást. másikban a gyűrűvel. Val az ölébe vette az irányító dekket.

ahogy az érzékei egybeolvadtak a Skimmerével. 136 . – Val? – kérdezte Karom. Karom bólintott. hogy a robot láthatatlan volt. Semmi interferenciát nem okozott a varázslat. a hajtómű még hallható maradt. – Aracos! – szólt mentálisan. Frankó – eresztett meg egy bágyadt. miközben lenyomott néhány billentyűt. ahogy hátrahagyva fizikai testét. és indulhatunk! Kalapács kiszállt a furgonból.Lángoló Idő – Francba – bökte ki. Kalapács – mondta Karom. A lány kimért lassúsággal felelt csak. A robot csendesen kilebegett. – Itt vagyok – érkezett nyomban a válasz. Az ork vigyorogva bezárta az ajtót és visszaült a helyére. mielőtt kinyitotta volna a hátsó ajtót. a másik világ felé indult. és alaposan körülnézett. majd lassan transzba merült. amennyire a hely engedte. Az érzékeit óvatosan áthangolta az asztrálvilágra. kényelmesen elhelyezkedett a szőnyegen. – Minden rendszer hibátlan. majd eltávolodott. Közben Karom. de elégedett mosolyt. szívverése pedig lelassult. Egyre mélyebben lélegzett. – Sosem fogom ezt megszokni. Annak ellenére. – Oké. – Engedd ki.

Vérbeli profikra valló tudatosság. Átsuhant a kocsi ajtaján. A furgon ugyanúgy nézett ki.Stephen Kenson Úgy merült bele az asztrális térbe. mint a valóságban. Amíg az a gép 137. hogy Aracos – egy aranyszínű sas formájában – várakozik rá odakint. Mindkettőt a fizikai testén is viselte. néhány apróságot leszámítva. Karom éppen úgy nézett ki. Egy új világ tárult fel előtte. Asztrálisan tökéletesen látható volt. A robot halványsárga fényben csillogott a láthatatlanító varázslat hatására. – Menjünk! – intett Aracosnak. Karom ki tudta olvasni belőle az érzelmeiket: idegesség. Nem sokkal előttük lebegett a Skimmer. csillogó aura vette körül. ami bilincsként tartotta fogva ezeket a nemkívánatos érzelmeket. A markolatgombjába ültetett tűzopál sejtelmesen pulzált. izgalom és egy határozott akarat. ahogyan a kétéltűek a vízbe. Az oldalára erősített gyűrű narancssárgán izzott. A nyakában ezüstláncon egy sötét kristályamulett függött. A szellem testét erős. ahogyan elhagyta a fizikai valóságot. és meglátta. . de az elöl ülők körül halovány aura derengett. Az oldalán a tőr ebben a világban jelzőtűzként ragyogott.

ahogy a gondolat sebességével elviharzott. de egy szürke ködszerű aurát is. – Maradj a robottal! – utasította Aracost Karom. Szinte tapintani lehetett benne a monotonitást és a fáradtságot: az unalmat. a megfeszített munkát és az elégedettséget. Egyenesen a Merrimack üzem felé suhantak. Ott állt a bioüzem épülete mellett. ő maga pedig előreszáguldott. leolvashatók belőlük az őket létrehozó érzelmek. hogy minden tettük nyomot hagy ebben a világban. Aracos és Karom ebben a térben. 138 . Szinte még ugyanabban a pillanatban meg is érkezett. Az emberek nem is sejtették. A világ köddé mosódott. Ezúttal nemcsak a falakat és az ablakokat látta. A Skimmer gyors tempóban elindult. a szerkezet teljesen észlelhetetlen maradt a fizikai szem számára. ahol nem kötötte őket a gravitáció vagy bármilyen más hagyományos törvény. amit az építőmunkások érzelmei emeltek köré. amely alig néhány saroknyira volt tőlük. és míg a cselekedetek következménye él – jelen esetben az épület maga –. amikor elkészült. könnyedén lépést tartottak vele.Lángoló Idő testével érintkezett.

hogy a bogár be tudjon szaladni rajta. 139. Nem merte teljesen leállítani a szellőzést. már bonyolultabb volt a helyzet.Stephen Kenson Innen nézve nem látszott semmiféle mágikus korlát vagy védelem. de ez nem jelentette azt. mert az rögtön feltűnne. Aracos és a Skimmer nem sokkal később érkeztek meg. Minden irányból egyszerre kellett lecsapni a célterületre. Hézag intézte a dolgot. de Valkűrnek most más tervei voltak vele. A hasán egy tenyérnyi lemez félrecsúszott. és mögüle előbújt egy kis Shiawase Kanmushi drón. de egy rövid kis teljesítménycsökkenés még belefért. Az Ébredés előtt ki lehetett játszani a biztonsági berendezéseket a fizikai síkon. . vagy ahogy az utcán nevezik. – Remélem nem vagy klausztrofóbiás! – szólt Karom. Karom nem mert egyelőre belépni. egy Bogár. éppen annyira. Az egyik forgása elkezdett lassulni. és bárhol hibáztak is. Az apró robot négy szervomotoros lábán odaszaladt a ventillátorokhoz. nehogy túl hamar riadót váltson ki. az eredmény mindenképpen kudarc. A robot az épület tetejére lebegett a szellőzőrendszer kivezetéséhez. de mióta létezett a mágia ismét. hogy odabent is ilyen békés minden. Többnyire lehallgatáshoz és megfigyeléshez szokás használni.

hogy a cégnek vannak őrző elementáljai. és mindketten belebegtek a szűk nyíláson. Tudta. de nem is remélt ennyi kreativitást az őket irányító mágustól. Percekig bolyongtak a járatokban. kárt tesz a 140 . Valóban. de nem egyedi. de a kis robotot Val irányította. vagy ami még rosszabb. hogy el kell intézniük az elementált. így a hideg szellő szokatlan jelenség volt. Valóságos útvesztő volt ez a rendszer. A szellőzőrendszerben természetesen sötét volt. – Légelementál – ismerte fel Karom. így a Bogár szenzorok segítségével tájékozódott. így sejtették. hogy az a valami csak az asztrális síkon van jelen. Mi is lehetne jobb hely egy ilyen lénynek. amelyet Hézag szerzett nekik. az ő kibermemóriájába pedig gond nélkül elfért a térkép. Hűs fuvallat csapta meg az arcukat. Egyszer csak halvány ragyogást észleltek a távolban. A két asztrál utazónak nem volt ilyesmire szüksége. mint a szellőzőrendszer? – Gyerünk Aracos! – lódult előre Karom. mielőtt még az riasztja a gazdáját. hogy merre járnak. Egy ember képtelen is lenne észben tartani. A Bogár nem reagált rá.Lángoló Idő – Gond? – vigyorodott el Aracos. Sejtette. Egyikük sem létezett ebben a pillanatban az anyagi világban.

és halkan háromszor kopogott a rácson. Az egyik első lába felemelkedett. hogy a 141. – Tartsd itt. Karom átlebegett a falon. hogy Aracos vicsorgó pofájában vergődik a ködszerű őrző. Alig egy perccel később egy kéz jelent meg. Mire Karom megérkezett. hogy még Aracos sem tudott volna materializálódni. de elkésett. A farkas bólintott. ahogy meglátta őket. és lecsapott. hogy bárkit riasszon.Stephen Kenson Kanmushiban. Karom döbbenten vette tudomásul. menekülni próbált. Aracos felvette egy ezüstszőrű farkas alakját. A harc még azelőtt véget ért. Képes lenne eléggé összesűrűsödni ahhoz. A járat annyira szűk volt. hogy kárt tegyen a robotban. hogy elkezdődött volna. Egy irodai raktárban volt. már csak azt látta. de a légelementálok gázszerű lények. míg mi végzünk. Néhány perccel később a Bogár megállt egy szellőzőnyílásnál. Az aurája éppen olyan önkontrollról árulkodott. . és szabaddá tette az utat. A lény. ha hagynák. Karom pedig folytatta útját az épület belseje felé a Kanmushi után. – Szép munka – veregette meg a familiárisa fejét. mint egy árnyvadászé munka közben. és ne engedd. A földön Dan Otabi térdelt. Karom előhúzta a tőrét.

és felállt. és úgy hitte. Karom. Otabi egy árnyvadásztól elvárható hűvös tekintettel a zsebébe nyúlt. Az aurája valósággal ragyogott az elégedettségtől. Otabi belehelyezte a chipet. A perszónafix program éppen úgy működött. és elindult felfelé. amire szükségünk van. és elővett egy chipet. átsiklott ismét a falon. profi beépített ügynök. amint odaért. ahogy azt a készítői ígérték. hogy senki nem vette észre a kis intermezzót. ő Derek Hunt. Tökéletes – gondolta magában Karom. – Itt van a bizonyíték. és feltárul a mögötte lévő kis tárolórekesz. A robot visszabújt a szellőzőbe. Vince egyike volt Derek Hunt társainak az Árnytörőben. most ő a Bogár pilótája. Otabi még visszatette a rácsot. és a Kanmushi után ment. Vince – mondta Otabi csendesen. Nem botlottak bele újabb ellenállásba a visszafelé vezető úton. 142 . miután megbizonyosodott róla.Lángoló Idő férfi tényleg azt hiszi. – Hogy bírod? – kérdezte Karom Aracostól. amerről jöttek. beletörölte a nadrágjába a kezét és távozott a raktárból ő is. míg a Kanmushi hasán kinyílik egy apró ajtó. Megvárta.

Úgy látszik. ez az izé túl hülye ahhoz. Valóban jó munkát végzett Aracosszal. mint te. hogy így van.Stephen Kenson – Egészen könnyedén. A férfi unottan várakozott a kocsijában. tudod. Mindenesetre sokat tanult az esetből. – Az már biztos. Úgy döntött. 143. Nem mintha nem bízott volna Boom-ban. Egy pillanatra a férfit eltöltötte a büszkeség. . és a kellemes érzés nyomban el is szállt. majd sietve elindult a parkolóház felé. a Kanmushi odaszaladt a Skimmerhez. mikor kell feladni. Szerencsére erről szó sem volt. hogyan kell megidézni egy szellemet. Karom figyelte. melyet Jase halálakor hívott életre. Legalábbis remélte. magába szippantotta a Bogarat. hogy mi van. Ekkor hirtelen felvillant benne annak a dühöngő lénynek a képe. és ki tudja hányadik kávéját szürcsölte. Ahogy elérték a tetőt. Meg kell hagyni. hogy észrevegye. Az lejjebb ereszkedett. még ellenőrzi előbb. – Ezek nem olyanok. ahogy a Skimmer távolodik. de hirtelen megfordult a fejében az a szörnyű gondolat. haver – vigyorodott el Karom. hogy Kilaro mit csinál. ha a troll csak egy illúziót tart szemmel. és amilyen gyorsan csak lehetett.

Néhányszor nagyot pislogott. A dolgok pontosan úgy történnek. Karom megszüntette a varázslatot. A feje kába volt. hogy a teremtménye elpusztult. és most a furgon rendszerére váltott át. hogy esetleg valami apróság alapján a nyomukra bukkanjanak. Intézd el. Eltartott egy kis ideig. Kalapács közben kiszállt. ahogyan azt eltervezték.Lángoló Idő Visszament a garázsba. – Oké. Valkűr közben kicsatlakozott a dekkből. és megmozgatta elgémberedett végtagjait. ahogy az érzékei rázúdították a fizikai világ ingereit. míg megszokta a másik gépet. Egy perc múlva Karom mellett egy aranyszárnyú sólyom jelent meg. Ráadásul egy riadó most már nem számít. A teste mozdulatIanul feküdt még mindig a földön. majd beindította a motort. hogy a légelementál gazdája azonnal megérzi. és gyere vissza! – adta ki Aracosnak a mentális parancsot Karom. hogyan. Nem akarta megkockáztatni. de azt nem fogja tudni. és kinyitotta a hátsó ajtót. és elindultak lefelé a rámpán. és visszavette a gyűrűjét. Egy pillanattal később enyhén szédülve felült. és leszállt. és belebegett a furgon belsejébe. A Skimmer még mindig láthatatlanul megérkezett. 144 . Tudta.

majd megkönnyebbülten beleszólt: – Kettes és Hármas. hogy félreverjék a majré-harangot. itt Egyes. A feladat teljesítve. Szép munka volt srácok. Elindultunk visszafelé. Most már csak arra kell várnunk. és bekapcsolta megint.Stephen Kenson Karom elővette az adóvevőjét. . 145.

mióta megérkezett a bostoni metroplexumba. Valószínűleg megszerezte a chipet vagy drogot. akkor valószínűleg kiütve fekszik a kanapén vagy az ágyban. Roy Kilaro makacsul követte Dan Otabit. de inkább elvetette az ötletet. hogy a viselkedésében hirtelen beállt változásnak valami köze kell legyen az Avalonban tett látogatásához. és elindult a hotelbe. Egy biztos. Egy ilyen jelentéktelen kis ügy miatt nem volt kedve egy cellában tölteni a karácsonyt. de már kezdett nagyon elege lenni az egészből. és otthon is töltötte az éjszaka hátralevő részét. Belegondolt. hogy mi minden történt. Ha Otabi bechipezett. ahol megszállt. Úgy érezte. Ezen az éjszakán sokáig dolgozott. a férfi semmi jelét nem mutatta idegességnek az elmúlt éjszaka óta. majd egyenesen haza ment. a mai megfigyelésnek ideje véget vetni. Roy bizonyos volt benne. Csalódottan beindította a motort.Lángoló Idő 14. Roy kint várakozott a kocsiban. hogy fényes reményei az előléptetésről csak hiú 146 . Elgondolkodott. és még hosszú órákon át ez így is marad. amelyre vágyott. szemben az Arlington Park markáns épületegyüttesével. hogy esetleg beosonhatna egy kicsit körbenézni. Kénytelen volt beismerni.

– Megint néhány rendszerellenőrzés? – Valami hasonló – bólogatott kedvetlenül Roy. Mindenesetre az sem lehetett rosszabb. Elfintorodott. – Jó reggelt. amely az elmúlt néhány napban az asztalán felhalmozódhatott. hogy a feje a párnára ért volna. Lou! – üdvözölte a pultnál álló biztonsági őrt. és még egyszer utoljára a Merrimack üzem felé vette az irányt. mert felrémlett előtte az a nagy halom irat. majd becsomagolta a bőröndjét. Egy. a cég ellen irányuló nagyszabású összeesküvés helyett csak egy olyan ostoba öltönykét követett egész idő alatt. . Mihelyt visszaért a szállodába. és rá bízza a továbbiakban ezt az egészet. és a kiberdekkje. mint az itteni csúfos lebőgés. Mr. Ez az egyetlen csomagja volt.Stephen Kenson ábrándnak bizonyultak. még az esti géppel visszarepülhet Montreálba. 147. Mindkettőt berakta a kocsi csomagtartójába. ledobta a ruháit. megborotválkozott. Úgy érezte. Az ébresztő idegtépő visítására ébredt. holnap felkeresi Otabi felettesét. Kis szerencsével. és szinte már azelőtt elaludt. Kilaro! – vigyorodott el az ork. Úgy döntött. tájékoztatja a fejleményekről. egy percet sem aludt. mint Otabi. – Reggelt. Még mindig félálomban lezuhanyozott.

– Készen is vagyunk – mondta az ork. majd átnyújtotta a férfinak. Sloane titkárnője udvariasan. de határozottan megállásra késztette Royt. uram? – kérdezte cseppet sem kedvesen. Gondolom. Előtte a Fuchinál volt adminisztrációs asszisztens. aktiválta a biztonsági rendszerben. Egyenesen Rebecca Sloane. Visszafogott csippanás jelezte az átvilágítás végét. míg el nem érte a mostani pozíciót. A „semmi sem lehetetlen” hozzáállása miatt már többször is előléptették. két gyermekével él. Az érzékelők figyelmét nem kerülte volna el semmiféle csempészáru. A nő már tizenkét éve dolgozott a cégnek. – Kösz. – Segíthetek. de nem találtak semmit. miközben a szenzorok láthatatlan kezekként átvizsgálták Roy ruházatát és testét. nem szívesen maradna távol otthonról karácsonykor. – Bemehet. Lou elővett az asztalból egy látogatói kártyát. Elvált. nem igaz? – Ja – bólintott Roy. Remélem be tudja fejezni a munkáját még karácsony előtt. 148 . több máséval együtt. fegyver vagy veszélyes kiberver.Lángoló Idő Lou gondosan figyelte a monitort. a Merrimack üzem igazgatójának irodája felé indult. Még az idefelé vezető úton olvasta az aktáját.

Rebecca Sloane a harmincas éveiben járó nő volt. Tudja mikor lesz elérhető? – Sajnos nem. miközben szúrós pillantásokat lövelt Roy felé –. egy bizonyos Mr. – Már várta önt. Kilaro van itt a központi Információs Felügyelettől. Apró. és önnel szeretne beszélni. az igazgatónő éppen egy megbeszélésen van. – Ms. uram. – Máris bemehet – mondta Roynak. – Nos. A központi irodából érkeztem. felette egy hozzáillő blézert. legalább szólna neki. Sloane – kezdte. és Ms. Sötét színű nadrágot viselt. de az érzelmeit igyekezett nem kimutatni. hogy itt vagyok? A titkárnő hezitált egy pillanatig. – Sajnálom Mr. – Értem. Információs Felügyelet. Hosszú fekete haját szorosan hátrafogta egy copfba a tarkójánál. Engem várt? – lepődött meg Roy. Aggódva 149. majd visszatette a kagylót a helyére.Stephen Kenson – Roy Kilaro vagyok. gyémánt fülbevalók lógtak a füléből. Kilaro. Egy kis ideig csendben figyelt. az asztalán lévő telefonért nyúlt. amely alól olykor előtűnt egy selyemblúz. . Sloane-nal szeretnék találkozni. majd mint aki kegyet gyakorol.

– Miért van itt Mr. nemde? – kérdezte Sloane gyanakodva. – A központ küldte önt. A sötét karikák a szeme alatt arról tanúskodtak. mert a pólója félig eltakarta. – Örülök Mr. és kezet rázott a férfival. majd kis szünet tartott. hogy 150 . mit ábrázol. hátrafordult. Azért vagyok itt. akit kértem. hogy nem sokat alhatott az éjjel. Mint fajtája legtöbb tagja. Néhány nappal ezelőtt érkeztem. hogy Roy belépett. Mágusnak tűnt. Roy zavartan pislogott.Lángoló Idő figyelte Roy érkezését. de nem lehetett kivenni. A nyakában valamiféle medál lógott. A szobában. ő is magas és karcsú volt. Vajon mit kereshet itt – tűnődött el Roy. – A biztonsági… – kezdte a nő. – Az Információ Felügyelettől jöttem. szemben az igazgatónővel ült egy tünde. – Ön az. Most. Kilaro? – Itt valami tévedés lehet – magyarázkodott Roy. sötétbarna haja a válláig ért. mert a rendszerük adatforgalmában felfedeztünk néhány anomáliát. Hosszú. Sápadt arcát csak még jobban kihangsúlyozta teljesen fekete ruhája. Sloane odalépett Kilaróhoz. hogy ilyen gyorsan eljött. Kilaro. – Ön kért? – Roy totálisan idiótának érezte magát.

Mr. Egy ismeretlen erő műve. Tegnap éjjel Mr. melyet az üzem megfigyelésére állítottam. talán a segítségünkre lehet. hogy téves riasztás? Greenleaf a fejét rázta. – Miféle behatolást? – sápadt el Roy. Kilaro. ez itt Cary Greenleaf. – Foglaljon helyet. mire bukkantam. megsemmisült. A Mágikus Védelmi Osztálytól jött. – Lehet. Eddig semmi más nyomát nem találtuk behatolásnak. Greenleaf mágikus behatolást érzékelt az üzemben. aki a homlokát fogta. Az elementált elpusztította valami. – Nem lehetünk biztosak benne – kezdte a magyarázatot a tünde nyugodt hangon. – Történt valami? Rebecca Sloane is a tünde felé fordult. – Kizárt dolog. Roy leült a tünde mellé. mint akit szörnyű fejfájás gyötör.Stephen Kenson jelentsem önnek. 151. – Elvittek valamit? – Az embereink épp most ellenőrzik – mondta Sloane. majd a tündére nézett. de ezenkívül mást nem tudunk. – Az egyik őrszellem. Kilaro! – mutatott a nő az egyik székre. – Mr. – Az igazgatóra. – Ha már úgy is itt van. – Nem tudjuk. .

– Megtudhatom. – Gabriel – felelte a férfi. aki segít a nyomozásban. miután Mr. Zöldeskék szeme hidegen mérte végig sorban a szobában tartózkodókat. ezért van ön itt. 152 . A férfi kimért mozdulattal becsukta az ajtót. mondana valamit. kezében fekete aktatáskával. – Pontosan ezért küldtem el még tegnap este.Lángoló Idő – Árnyvadászok – mondta alig hallhatóan Roy. ugyanilyen színű nadrágot és cipőt. Sloane óvatosan. Mögötte a titkárnő állt. – Történetesen – érkezett egy idegen hang a bejárat felől –. és a zsebéből elővett egy vékony műanyag kártyát. A férfit ábrázolta. Makulátlan fekete zakót viselt. valamint egy mélykék inget narancssárga nyakkendővel. Greenleaf jelezte a behatolást. ez az én munkám. és egy arany keresztet a következő felirattal: Cross Speciális Biztonsági Szolgálat. – Mi is erre a következtetésre jutottunk – bólogatott Sloane. Mindannyian az újonnan érkezett felé fordultak. Az ajtóban egy férfi állt. egy hologram jelent meg. Rövid szőke haját hátrafésülve hordta. ön kicsoda? – kérdezte Ms. Úgy hittük. hogy küldjenek valakit. Ahogy a hüvelykujjával lágyan megérintette a hátulját. és látszott. de nem mert megszólalni. a központba egy kérelmet.

Kilaro? – Én… talán rendelkezem néhány információval. Mr. írja le pontosan a történteket! 153. elfogadva Roy magyarázatát. egyáltalán nem úgy nézett ki. miközben visszacsúsztatta az igazolványát a zakó belső zsebébe. Sloane – magyarázta Gabriel. Greenleaffel ellentétben. . – És mi az ön szerepe ebben az egészben. ha az egyik elit ügynököt küldte le. mielőtt Sloane magyarázkodni kezdhetett volna. hogy kivizsgáljam a behatolást. – Roy Kilaro. majd Sloane felé fordult.Stephen Kenson Szeráf – villant át Roy agyán. Információs Felügyelet – felelte Kilaro. Gabriel végül alig észrevehetően bólintott. A központ minden bizonnyal rendkívül súlyosnak ítélte meg a helyzetet. aki ebben a pillanatban bárhol máshol szívesebben lett volna a világon. – Ő kicsoda? – nézett egyenesen Royra. ami hasznos lehet az ügy kapcsán. mint egy mágus. – Kérem. Gabriel mélyen a szemébe nézett. amit jelentett Ms. Bár Gabriel. – Azért jöttem. hogy a férfi vajon az elméjében olvas-e. miközben Sloane elkerekedett szemekkel meredt a jelvényre. Egy efféle képesség bizonyára tökéletesen összeillenék egy szeráf munkájával. és Roy hirtelen elgondolkodott.

A tünde bólintott. senki más nem értesült a történtekről. leszámítva a biztonsági főnököt. amint érzékeltem az elementál eltűnését. – Tegnap este… úgy hét óra körül… – ekkor Greenleaf felé fordult megerősítést várva. – A biztonsági főnököm – egészítette ki Sloane. Feljegyeztem az időpontot. majd előredőlt és összekulcsolta a kezét. Greenleaf mágikus behatolást érzékelt az üzem területén. a jelen lévő Mr. hogy az asztal közte és a férfi közt van. Sloane a fejét rázta. 154 . – A biztonságiak még mindig az átvizsgálással vannak elfoglalva. – Van bármi egyéb nyoma a behatolásnak. Armontot. Elgondolkodott egy kis ideig. vagy hogy elvittek volna valamit? – Eddig semmi – felelte Sloane. és természetesen a hozzá tartozó őröket.Lángoló Idő Az igazgató visszament a helyére. mire Sloane folytatta: – Tehát tegnap este. Egészen pontosan elpusztították az egyik őrszellemet. – Ha jól sejtem. Sloanet és Mr. majd értesítettem Ms. és láthatóan megkönnyebbült. – Senki. – Hét-nulla-négy. – Pontosan mikor? – kérdezte Gabriel Greenleafet. hét körül.

Úgy gondoltam. – Nem volt a kezemben semmilyen konkrét bizonyíték. 155. így közvetlenül is utánanézhettem a dolgoknak. így szemmel tartottam inkább Otabit. Gabriel elégedett a hallottakkal. és végül eljutottam egy helyi számítógép specialistához. amikor apró módosításokat észleltem a kijövő adatokban. Mindketten várták. hogy folytassa a beszámolót. hogy elvégezhessem a szokásos rendszerellenőrzést itt a helyszínen. Először Gabrielre majd Sloane-ra nézett. – Nem. és ezek kapcsolatban állhatnak az üggyel? – Lehetséges. Dan Otabihoz. információi vannak. – Lekövettem a bejegyzéseket. – Felfedte előtte a gyanúját? Vagy bárki más előtt? – kérdezte Gabriel.Stephen Kenson Úgy tűnt. Rendkívül ideges lett. Kérvényeztem. . ahogy beszélt. – Roy ezúttal igyekezett óvatosabban fogalmazni. és ismét Roy felé fordította a figyelmét. korai lett volna – mondta Roy. hogy az Információs Felügyelettől jöttem. szinte észrevehetetlen anomáliák voltak. – Nagyon apró. Hirtelen minden szempár feléje fordult. – Azt mondta. – Az itteni üzem szokásos jelentéseit és logfájljait ellenőriztem. és közöltem. amikor beszéltem vele.

Roy látta. – És mit vett? – Azt sajnos nem tudom. Sloane. és folytatta: – Otabi lakását feltörve találtam. – Nem érdekel. akitől vett valamit. Kelletlen arccal csöndben maradt ezután. hogy nagyon sokáig bent volt az irodában. de nyomban le is csillapodott. 156 . amikor Gabriel felemelte figyelmeztetőleg az egyik ujját.Lángoló Idő Sloane nagyot csapott az asztalára. amikor odaérkeztem. hogy egy múló pillanatra érdeklődés csillan meg Gabriel szemében. Azután nyomban visszatért a lakására. Ms. Kilaro. Azt hiszem chip vagy drog lehetett. – Maga kémkedett az egyik emberem után? – kérdezte dühösen. A következő éjjelen elment egy belvárosi nightklubba. és találkozott egy férfival. Kilaro! Roy nagyot nyelt. Az egyetlen dolog. – Melyik klubról van szó? – Az Avalon. mit csinált Mr. ami számít. leszámítva. Tegnap teljesen normálisnak tűnt a viselkedése. – Meddig? – kérdezte Gabriel. hogy mit látott és hallott. Folytassa Mr.

hogy vajon valamiféle adatrögzítő impIant lehet-e beültetve a férfiba. hogy néhány egyszerű kérdéssel pontosíttassa az elhangzottakat. hogy az az ember nem hagyhatja el az épületet. Ez segített Roynak. Azt akarom. kérem nézessen utána. vagy csak a hoszszú rutin taníttatta meg vele. Ne hagyjon ki semmit. Sloane. hogy felidézzen olyan apróságokat. Nem sokkal azután ment el. Roy elgondolkodott. Kilaro. Sloane azonnal a telefonért nyúlt. Otabi munkába állt-e ma reggel. hogy észlelte az anomáliát a rendszerben. 157. mint ahogy Mr. szóljanak a biztonságiaknak. Gabriel pedig visszafordult Royhoz. De előbb – fordult az igazgatóhoz –. hogy mondjon el mindent lépésről lépésre attól kezdve. Egész idő alatt Gabriel egyetlen szót sem jegyzetelt le. és mit ne. hogy Mr. – Mr. mert a legkisebb. Ms.Stephen Kenson – Hét-húszig. amelyek egyébként elkerülték a figyelmét. hogy mit jegyezzen meg. . Greenleaf elmondása szerint az elementált megsemmisítették. Gabriel az egyik sarokból közelebb húzott egy széket. és leült. aki elkezdte az egész történetet az elejéről. A szeráf olykor félbeszakította. jelentéktelennek tűnő részlet is fontos lehet. és ha igen.

jó alkalmazott. és a gondolataiba mélyedt. és azóta sem hagyta el az irodáját. – Hívassa ide! Beszélni szeretnék vele. – De az a magányos típus. fogalmazhatunk így is. majd megcsörrent Sloane telefonja. és ritkán jelent beteget. Gondolja. Gabriel hátradőlt. Gabriel felállt. Ms. – A biztonságiak jelezték. hogy kém? – Szívesebben találkoznék vele. – Mit tud ön Daniel Otabiról. az üzem körüli tájat bámulta. Csak néhány alkalommal beszéltem vele a negyedéves megbeszéléseken és hasonló alkalmakkor. Mr. Sloane? – Nem sokat – vonta meg a vállát. Néhány percnyi csend után ismét megszólalt: – Ms. Miközben beszélt. Meg kell mondjam. – Elég magának való ember. és az ablakhoz sétált. Otabi az épületben van? – Igen – bólintott az igazgató. – Igen. Sloane. mielőtt kialakítom a véleményem – mondta Gabriel. 158 .Lángoló Idő Miután Roy befejezte. majd megszakította a kapcsolatot. Sloane megnyomott egy gombot az asztalán. hogy a szokott időben bejelentkezett. azt hiszem. Pontosan elvégzi a dolgát. és váltott pár szót a titkárnőjével.

Stephen Kenson Az igazgató felvette. mennyire össze nem illő viselet ez a kettő. felállt. és pontosan a csuklóján találta a férfit. végül így szólt: – Igen. A szeráf elmosódott alakja látszódott csupán. egy fegyver csövével találta szemben magát. a pisztoly pedig a földre hullt. A karját a mellkasához szorította. – Nem igazi – mondta. A titkárnő felsikoltott. Gabriel arcvonásai egyetlen pillanatra sem változtak meg. mint amilyennek az első pillanatban megismerték. háta mögött Sloane titkárnőjével. mikor mozdult meg Gabriel. és előhúzott egy matt fekete pisztolyt. Roy épp elgondolkodott rajta. és Dan Otabi lépett be rajta. A férfi fáradtnak tűnt. és a földön heverő pisztolyhoz lépett. Az öltönye fölött egy vékony széldzsekit viselt. de ekkor Otabi benyúlt a zsebébe. majd meglepetten fordult a szeráf felé. hogy Roy később sem bírt visszaemlékezni. A lába a magasba lendült. Otabi halk nyikkanással térdre rogyott. Ezután minden olyan gyorsan történt. Felvette. . amikor pedig felnézett. Ugyanolyan hűvös kimértséggel nézett a szűkölő férfira. küldje be! Az ajtó kinyílt. figyelt egy pár másodpercig. Ahogy Roy magához tért a sokkból. 159. ahogy szélsebesen Otabi felé mozdul.

Tenyérrel felfelé kinyújtotta a szabad kezét. majd Otabihoz szólt: – Mire kellett ez? Otabi dacosan felszegte az állát. Greenleaf és Roy villámgyorsan elhagyták a szobát.Lángoló Idő – Micsoda? – kérdezte Gabriel. Gabriel vetett egy pillantást a „lézerpisztolyra”. A játékosok a sugárra érzékeny ruhát és sisakot viselnek. az jelzi. – Kifelé! Mindenki – parancsolta. – Van egy kis megbeszélnivalónk. mert még mindig remegett az idegességtől. Roy pedig átadta neki a pisztolyt. Igyekezett megnyugtatni. majd egészen közel hajolt Otabihoz. – Mindazonáltal ez megmagyarázza. mintha csak egy rongybaba lenne. egy másodpercre sem véve le a tekintetét Otabiról. ha találat érte őket. Gabriel Otabi mögé lépett. Sloane. Az ajtó halk kattanással csukódott be mögöttük. – Nem mondok semmit – szűrte a fogai közt. Rövid hullámhosszú lézert használ. és egy kézzel talpra állította. Mr. 160 . Kilaro – mondta Gabriel szárazon. Rebecca Sloane a titkárnőjéhez sietett. – Nem igazi – lóbálta meg a pisztolyt Roy. – Csak egy játék. hogy csak ő hallja. – Ismerem a játékot. hogyan tudta áthozni a biztonsági kapun a fegyvert. aki mozdulni sem mert. hogy megfesse a célpontot.

Maga Sloane vette fel a kagylót. Nem úgy tűnt. így Greenleaf mellé telepedett. A percek óráknak tűntek. de a tünde teljes nyugalomban ült a helyén. miközben az ajtót leste. Úgy tudja. Végül a titkárnő telefonja megcsörrent.Stephen Kenson amit a hirtelen erőszak váltott ki belőle. Bár aki szellemekkel és elementálokkal hadakozik. mindannyian beléptek. Ahogy az kinyílt. és a hírek közt kezdett silabizálni. Roy nem tudta mit kezdjen magával. Váltott néhány szót valakivel – feltehetően Gabriellel –. és bekopogott rajta. Roy úgy meredt az ajtóra. Elgondolkodott. és félszemmel olvasgatott. valószínűleg elég hamar immúnissá válik az olyan apróságokkal szemben. Az egyikük az ajtóhoz lépett. majd visszament az irodájába. mint akit bármennyire is felkavartak volna az események. majd bekapcsolta az ottani konzolt. Egyszer csak biztonságiak jelentek meg. Valamivel később Gabriel alak161. miközben várakoztak. mintha át akart volna látni rajta. Greenleaf faarccal leült egy alacsony asztalhoz a várakozó sarokban. mint a vállalati kémkedés vagy árnyvadászok. és lapozgatta a virtuális újságokat. vajon Greenleaf képes-e rá. a mágusok meg tudnak tenni efféle dolgokat. .

de azután észrevette. és követte Gabrielt. – Maguk ketten velem jönnek – szólt nekik. nem felelhetek – mondta.Lángoló Idő ja tűnt fel. hogy lélegzik. – Hova megyünk? – kérdezte Roy Gabrieltől. biztonsági okokból. Megismerte a hangsúlyban a parancsot. csak félig eszméletlen. hogy a fickó él-e még. Dan Otabi eszméletlen testét cipelve. – Jelen pillanatban mennél kevesebbet tud. Most pedig. Roy megijedt. Úgy tűnt. annál jobb lesz mindenkinek. Roy magához vette a dekkjét. sőt mozdulni is próbál olykor. Aktatáskáját a kezében tartva lépett Roy és Greenleaf elé. Ekkor két biztonsági őr lépett ki az igazgató irodájából. ellenkezésnek helye nem volt. kérem kövessenek! Habár a szavak kérésnek hangzottak. – Erre a kérdésre. 162 .

Leghátul mentek a biztonsági őrök. . Az üzemet a hátsó ajtón át hagyták el. hogy senki ne tévedjen erre. A személyi akták közt olvasott róla is. azután Greenleaf és Roy Kilaro. Gabriel haladt elöl. Gabriel egy karcsú Eurocar Westwind 2060-hoz vezette a többieket. a még mindig erőtlen Dan Otabi testét cipelve. – Minden készen áll? – kérdezte Gabriel. Roy engedelmesen beszállt. Ez az ember Roger Armont volt. Mire kiértek a szabadba. Az őrök Otabi kezeit összekötötték egy fehér műanyag bilinccsel. A tünde szótlanul. Kilaro – intett Gabriel a másik hátsó ülés felé. rezzenéstelen arccal követte a szeráf minden utasítását. majd a hátsó ülésre ültették. A kocsi zárjai a közeledtükre maguktól kinyíltak. ahogy egy idősebb férfi közeledett feléjük. az őrök már diszkréten megtisztították az udvar ezen részét. Roy megismerte a férfi arcát. Gabriel leengedte az ablakot. 163. a Merrimack üzem biztonsági főnöke. és gondoskodtak róla. – Mr.Stephen Kenson 15. Greenleaf pedig a mellette lévő utasülést foglalta el. Gabriel a sofőr helyére ült.

Kilaro. Mr. A kínos csendet csak olykor-olykor törte meg Otabi önkívületes motyogása. Értesítsen róla. – Jó. Ekkor vette észre. kizárva ezzel szinte minden hangot. hogy annál jobb. Roy kényelmetlenül fészkelődött. megfogadja a tanácsot. majd sietve távozott. Ahogy jobban megnézte magának. hogy maga felé fordítsa Otabi arcát. Gabriel javaslata erősen emlékeztette Royt egy életveszélyes fenyegetésre. Otabit a vállával visszalökte a helyére. uram! – biccentett Armont. mint aki be van lőve. majd még hozzátette: – Mondtam már magának. a férfi úgy nézett ki. Így hát dőljön hátra.Lángoló Idő – Az embereim ezekben a percekben fejezik be a rakodást – felelte Armont engedelmesen tudomásul véve a szeráf felsőbb beosztását. és befogta a száját. és élvezze az utazást. 164 . minél kevesebbet tud. hogy a férfinak egy chipet csatlakoztattak az adatjackjéhez. Kényelmesen elhelyezkedett. – Igen. – Hagyja békén – szólt hátra Gabriel kurtán. Az ablak a helyére csúszott. ha készen áll minden az indulásra – vetette oda Gabriel. – Követem őket a felszállópályáig. míg végül meg merte kérdezni: – Mit adott neki? – Közben kinyúlt. így elhatározta. Lehetőleg csendben.

de Gabriel figyelmeztetésére hamar abba is hagyta. Egy idő után Roy sem bírta tovább. hogy követike őket. Az észak felé vezető úton haladtak. A kora reggeli forgalomban még egész tűrhetően tudtak haladni. akinek Gabriel engedélyt adott. . Roy észrevette. Greenleafet. Nem drog. éppen egy Chrysler-Nissan furgon kanyarodott ki a kapun. és így fordultak rá a főútra.Stephen Kenson Hát ezért van így kiütve! – ismerte fel Roy a tényeket. egyáltalán nem zavarta az események alakulása. hogy az irányítógombok a vezető keze ügyében vannak. Egykedvűen bámult ki az ablakon. és lassan elhagyták a Cross bioüzemet. Gabriel időről időre a visszapillantó tükröt figyelte. hogy Otabi valóban chip vagy JMÉ függő. Gabriel beindította a motort. Roy egy idő után rájött. Csak az távozhatott innen. és a főbejárathoz hajtottak. A kocsi ajtajai zárva voltak. Némileg lemaradva az előttük haladótól. és lassan elhagyták Bostont. Gabriel mögé sorolt. hanem chip okozta az eszméletlenséget. úgy látszott. Megkerülték a Merrimack épületegyüttest. mi lehet az úti céljuk. Bár az is lehet. hogy csak Gabriel csatlakoztatta rá. és hátrafordult. Ezek szerint igaza volt. 165. Ahogy odaértek. hogy nyugton maradjon. és az ő engedélye nélkül senki sem férhetett hozzájuk.

amelyet a magángépek és a kisebb társaságok igénybe vettek a New England-i államokon belüli utazásra. Az egyik hangár előtt egy Federated-Boeing Whitehorse típusú áruszállító gép várakozott. ahol a cégek magángépei sorakoztak. Az elülső oldalon is nyitva állt az ajtó. 166 . A repülő hátulján a rakodórámpa teljesen le volt eresztve. Beértek a reptérre. hanem egyenesen a hangárokhoz hajtottak. ahogyan ő azt eltervezte. Húsz perc múlva rákanyarodtak a 101-es útra. A szárnyak felszállásra kész állapotba voltak fordítva. hogy a Logan repülőtér bonyolította Boston légiforgalmának nagy részét. és egy lépcsőt toltak hozzá. és valószínűnek látszott. Bár tény. Roy is ide érkezett. A furgon a gép hátuljához ment. a manchesteri reptér volt az. hogy elég nehéz lett volna megmagyarázni az itteni biztonsági szolgálatnak Otabi állapotát. hogy nem egészen úgy. A CATco logo ott virított a gép robusztus testén.Lángoló Idő Csak egyetlen logikus irányba haladhattak. a Westwind pedig egyenesen a hangárhoz. hogy most erre is fog távozni. de nem álltak meg a termináloknál. Ez elég logikusnak tűnt Roy számára. a manchesteri reptér felé. Gyanította. Annak ellenére.

de még így is nagyobb hely volt benne. Olyan magas volt a gép167. Roy. Kilaro és Greenleaf is helyet foglaltak. A troll nagyot csapott a furgon hátuljára. hogy igyekezzen beszállni. . Mindegyik oldalán ott volt a veszélyes hulladék jelzés és valami felirat. A két metahumán lerakta és beszíjazta Otabit az egyik helyre. mire az nyomban el is hagyta a helyszínt. hogy a biztonsági személyzet közben befejezte a rakodást. mert alig néhány ülés volt csak utasoknak. Roy kinézett az ablakon és látta.Stephen Kenson – Jöjjenek velem! – utasította Gabriel Royt és Greenleafet. A hatalmas testeken úgy feszült az uniformis. Odaintette a két közelben tartózkodó metahumán őrt. Az ork visszamászott a lépcsőn. látta. a tetején biztonsági szeleppel. ahogy körülnézett. Már csak azért is. Még épphogy el tudta olvasni. A Whitehorse utasrésze egészen elenyésző volt a gép tényleges méreteihez képest. Gabriel az ajtóban állt. Mindegyik ezüstszínű volt. majd félrehúzódott. amikor Gabriel lökte meg hátulról sürgetőleg. és könnyedén a géphez vitték. Hét vagy nyolc ilyen palackot számolt összesen. mintha nem is az ő méretük lenne. mint egy kis jetben. hogy a metahumánok kiférjenek mellette. hogy a fürgonból egy férfi tartályokat rak át a repülőbe. Felkapták Dan Otabit.

Lángoló Idő

hez képest, hogy egészen le kellett hajolnia, hogy beférjen az ajtón. – Minden felpakolva – mondta Gabrielnek, majd irdatlan öklével gyomorszájon vágta a férfit. A szeráf tüdejéből sípolva szakadt ki a levegő. Mielőtt még bármit tehetett volna, az ork egy alsó horoggal állon vágta. Gabriel még látta a cipője orrát a levegőben, mielőtt a feje keményen a padlónak csapódott, és eszméletét veszítette. Roy döbbenten ült a helyén, és meg mert volna rá esküdni, hogy Greenleaf csinálni akar valamit, de azután az ork a gondolatnál is sebesebben ott termett előttük. Egy pisztolyt szegezett rájuk. Egy jó nagy pisztolyt. – Ne mozdulj! – mordult a tündére. – Ne is pislogj… Roy összehúzta magát ültében, és némán bámult az egyre hatalmasabbnak tűnő fegyver komor csövébe. Egy pillanatig sem kételkedett benne, hogy az ork véresen komolyan gondolta, amit mondott. Odakintről lövések tompa puffanása hallatszott. Talán hangtompítós automata fegyverek zaja lehetett, de Roy nem mert oldalra fordulni, hogy jobban megnézze magának az eseményeket. A szeme sarkából látta, hogy Greenleaf szinte elhalványodik az ijedségtől. No, lám!
168

Stephen Kenson

Mégsem olyan rendíthetetlen – gondolta Roy némi elégtétellel. Az ork lassan elhátrált, és épp nyúlt, hogy kinyissa a legénységi kabint, de ekkor a levegő körülötte hirtelen megsűrűsödött. Sárgászöld füst ölelte át a metahumán testét, aki azonnal köhögni és fuldokolni kezdett. Roy körbepillantott gyorsan, hogy felmérje, honnan érkezett a váratlan segítség, de senkit nem látott. Vajon a kinti biztonságiak használtak valamiféle gázt, hogy kikergessék a támadókat bentről? De a gáz nem terjedt szét. Ott gomolygott a nagydarab test körül, és úgy tűnt, mintha el akarná nyelni. Az ork nekitántorodott az ajtónak, és felemelte a fegyverét. Roy még épp időben bukott le a székben. Alig egy ujjnyival a feje felett süvített el a golyó, és még sokáig visszhangzott a kabinban. Ekkor Greenleaf felállt, és valamit mormolt a levegőbe. Túl halk volt, hogy Roy értse a szavakat, de azt felfogta, hogy a köd, amivel az ork küszködik, valószínűleg a tünde mágus egyik szelleme lehet. Talán épp olyan, mint amilyet a behatolók elpusztítottak. Miközben Greenleaf haladt előre, a semmiből egy ezüstbundájú farkas tűnt elő. Rávetette magát a tündére, aki nyomban hanyatt vágódott az ülések közti fo169.

Lángoló Idő

lyosón. Ekkor az ajtón egy humán férfi viharzott be. Bal kezében pisztolyt tartott, a jobbjában pedig egy fényesen ragyogó tőrt. Odaugrott a levegőhiánytól teljesen elkékült ork mellé, és a késsel lesújtott az őt szorongató ködre. Ahogy a fém találkozott az elementál légies testével, ott nyomban szerte is foszlott a felhőszerű anyag. A gázlény hirtelen odébb libbent – szabadon eresztve az orkot –, majd újra összesűrűsödött. Roy úgy látta, mintha két haragos szempár tűnne elő olykor a forgatagban. A férfi közelebb lépett, és tőrével fürgén a szellem kellős közepébe döfött. Az elementál némán felsikoltott és megszűnt létezni. Halott szellemteste feloldódott a kabin légterében. A férfi felsegítette a társát. – Jól vagy? – kérdezte. A másik bólintott. Roy oldalra nézett, és észrevette, hogy Greenleaf mozdulni sem bír. A hatalmas farkas mellső lábai a tünde mellkasán pihentek, vicsorgó pofája pedig alig néhány centire volt a mágus arcától. A férfi kényelmesen odasétált hozzájuk, majd felemelte a pisztolyát, és egyetlen szó nélkül mellbe lőtte a tündét. Roy elsápadt a másik hideg kimértségét látva.
170

Stephen Kenson

– Ha nem akarsz ugyanígy járni, maradj a helyeden! – fordult felé a fickó. Roy észrevette, hogy amaz ezüst fülbevalót visel, a halántékánál pedig egy adatjack fénylett. Roy megadóan felemelte a kezét, majd jól láthatóan a térdére tette. Úgy döntött nincs sok értelme bármiféle ellenállást tanúsítani. Lenézett Greenleafre. Arra számított, hogy egy véres lyukat lát majd a mellkasán, de ehelyett csak egy apró tű állt ki belőle. Kábító lövedék – ismerte fel Roy. Ezek szerint ezek az árnyvadászok mégsem olyan könyörtelenek, mint amilyennek tűnnek. Vagy csak életben akarják őket tartani valamilyen rejtélyes oknál fogva. Ez a gondolat cseppet sem nyugtatta meg. Az ork kinyitotta a pilótakabint, és kirángatta a kapitányt meg a másodtisztet. Eközben a troll „biztonsági őr” és egy nő szállt fel a gépre. A nő beült a pilóták helyére, a troll pedig bezárta maga mögött a repülő bejáratát. – Induljunk, Val! – szólt a férfi, kezében még mindig a tőrét szorongatva, majd odafordult a két metahumánhoz. – Vigyázzatok rájuk! – intett Kilaro felé. A troll és az ork felkapták a földről Gabriel és Greenleaf testét, utána az egyik székbe szíjazták őket.
171.

Lángoló Idő

Intettek Roynak és a legénység tagjainak, hogy ők is tegyenek így. Szó nélkül követte az utasításokat mindenki. Roy kinézve az ablakon látta, hogy egy furgon tart feléjük. Úgy vélte éppen az, amelyiket idefelé követtek. Közben a Whitehorse turbóhajtóművei felpörögtek, enyhén megremegtetve a gép testét. Úgy száz méterre lehetett a kocsi, amikor a repülő komótosan a levegőbe emelkedett. A gép lassan előresiklott, és óvatosan tovább emelkedett. Kis idő múlva Roy hallotta, ahogy a szárnyak a helyükre nyílnak, a hajtóművek újból felpörögnek, majd mindenkit az ülésbe préselve gyorsulni és emelkedni kezdenek. Hamar elérték a kívánt magasságot és sebességet. Ekkor az erőviszonyok ismét kiegyenlítődtek, és Roy kihasználva az alkalmat körbenézett. A pilóták némán kuksoltak a helyükön. Az ork fegyverrel a kezében ült mögöttük. A szeme sarkából látta, hogy mögötte két sorral a troll figyeli minden mozdulatát. Szemben, a pilótafülke ajtajában a humán férfi állt, és úgy tűnt, mintha magában beszélne, feltehetően beépített rádión kommunikált valakivel. Roy gyanította, hogy ő a csapat vezére. A táj gyorsan szaladt alattuk. Ismét feljebb emelkedtek, mire minden olyan apróra zsugorodott, mintha
172

Stephen Kenson

egy gyerek játékai volnának. Roy nem hallotta, hogy üldöznék őket. – Hézag azt mondja, hogy egyelőre nincs semmi gubanc – szólt hátra a férfi a két metahumánnak. – Azon van, hogy eltüntesse a nyomainkat, és biztos légifolyosót nyisson nekünk a metroplexumba. Talán mázlink lesz, és nem vesz észre senki – tette még hozzá. – Velünk… velünk mit akarnak? – kérdezte Roy. Ekkor mindhárom árnyvadász tekintete feléje fordult, ő pedig hirtelen nagyon kicsinek érezte magát. Hangosat nyelt. – Semmit nem akarunk tőled, haver – mondta a vezérük. – Megszereztük, amit akartunk. Otthagytunk volna mindenkit a reptéren, de a körülmények kicsit megváltoztak. A terven módosítani voltunk kénytelenek. Mindenesetre, ha nem adtok rá okot, egyben megússzátok ezt az egészet. Erre a szavamat adom. – Ekkor a szeme összeszűkül, a hangja megkeményedett. – De ha mégis… nos, fogalmazzunk úgy, okosabb, ha inkább szépen azt teszitek, amit mondok – kis szünet –, világos? Eltette a tokjába a pisztolyt és a kést is, majd lerángatta magáról a Cross biztonságiak egyenruháját, és a sarokba hajította. Alatta egyszerű utcai viselet volt.
173.

Lángoló Idő

Odafordult az ork és a troll felé, majd így szólt: – Tartsátok szemmel őket! – majd az ezüst bundájú farkasra nézett, amely még mindig engedelmesen várakozott az ülések közti folyosón. – Gondoskodj róla, Aracos, hogy ne próbálkozzon semmivel! Roy enyhén megremegett az izgalomtól, ahogy a farkas elhaladt mellette, majd csendben letelepedett Greenleaf széke mellé. Pofáján emberszerű vigyor jelent meg, ahogy tekintetét Royra emelte. Kilaro ijedten fordult vissza, és úgy döntött, inkább az ablakon keresztül nézi a tájat. Az árnyvadászok vezetője eltűnt a vezetőfülkében. Kínos csend telepedett az utasfülkére. Nemsokára Roy megpillantotta a távolban a belváros égbenyúló épületeit. Úgy tűnt, nyugati irányból kerüli meg a gép a metroplexumot. A peremkerületek felett haladtak el éppen. A forgalom egyre gyérebb lett, ahogy a Roxbury negyed fölé értek. Roy emlékezett rá, hogy a helyiek egyszerűen Roxnak nevezték a városnak ezt a lerobbant negyedét. A kerület legnagyobb része még a századfordulón vált elhagyatottá, mikor a nagy földrengés szinte porig rombolta New Yorkot. A pusztítás Boston külső kerületeit is elérte. Roy úgy tudta, néhány antiszociális egyén éppen ezért
174

hogy mozdulni is alig bírt. A gyorsulás az ülésbe préselte Royt. miközben eszelős tempóban ereszkedtek lefelé. hajléktalanok és árnyvadászok. és ismét feltűnt az árnyvadászok vezére. A pilótafülke ajtaja kinyílt. hogy a pilóta esetleg elveszítette az irányítást a Whitehorse felett. Puhán landoltak a törmeléken. Gabriel kezdett magához térni. Megrémült. Már most kezdett bekékülni az állkapcsa. Néhány magasabb néhai lakóház között egy romokkal borított tér terült el. Roy érezte. mintsem a cégalkalmazottakkal törődjön. Még ha elég ügyes is lenne. 175. hogy felvegye a küzdelmet az állig felfegyverzett árnyvadászokkal. ahogy az épületek már szinte karnyújtásnyi távolságba értek. A Whitehorse szárnyai összecsukódtak. . A repülő hirtelen meredek szögben süllyedni kezdett. vagy szándékosan akar lezuhanni vele valamilyen oknál fogva.Stephen Kenson választotta lakhelyéül a Roxot: bandák. mindössze egy kis zökkenést éreztek. ahogy a fűtőművek a betonra értek. a hajtóművek pedig ezzel egy időben felpörögtek. Lassulni kezdtek. szimfüggők. akkor is inkább a saját irháját mentené. Megálltak felette. hogy felesleges volna segítségre számítani a férfitól.

176 . hogy lenéz az apró lövedékre. hogy vigyék magukkal a még eszméletlen Greenleafet. A troll lapátkezével megállította Royt. A fülkéből közben előjött a nő is. A humán férfi a többiek felé fordult. A pilóta és a másodtiszt Otabit támogatta lefelé a lépcsőn. és indultak a jelzett irányba. Az ork nyomban felpattant a helyéről. és egy gombnyomással leeresztette a lépcsőt. A hátulját kinyitották. és egy tűszúrást érzett a mellén. és betuszkolták a túszokat. de ekkor egy halk puffanást hallott. és egyikőjüknek sem kellett hátrafordulnia. fegyverrel a kézben figyeli minden mozdulatukat. és kiviharzott. amelyet egy romos épület árnyékában rejtettek el. A troll végig mögöttük maradt. és most egy sötét furgonhoz kísérte őket. utána eszméletlenül rogyott a padlóra. majd visszafordult.Lángoló Idő Kinyitotta a gép oldalsó ajtaját. hogy tudják. és parancsoló hangon szólt rájuk: – Kifelé! Mindenki! – mutatott az ajtó felé. és intett neki meg Gabrielnek. Az utolsó emléke. Roy fellépett a kocsira. Lassan mindannyian kicsatolták magukat. és épp mondani készült valamit. aki a gépet vezette.

A kezét jól láthatóan maga mellett tartotta. de jobb. ha a felek tudták. ha a dolgok nem a tervezettnek megfelelően történnének. 177. míg a csapat többi tagja bezárta a furgon ajtaját. Karom a kezét fegyverei közelében tartotta. de nem túl feltűnően. hogy fogadja az érkezőket. Biztos volt benne. Előrelépett. hol a határ bizalmatlanság és agresszió között. nehogy az érkezők esetlegesen ellenséges szándéknak véljék. ez majd segít. akik azonnal tüzet nyitnak. és örömmel konstatálta. Ő is hasonlóképpen cselekedett volna fordított helyzetben. hogy az érkezők felismerték: ebből a pozícióból a csapat bármelyik tagja gond nélkül szétlőhet egyet vagy többet az áruból. hogy a három idegen is hasonlóképpen cselekszik. Karom remélte. . hogy a környező épületekben még többen is vannak. Két férfi és egy nő közeledett a Whitehorse felé. hogy a dolgok civilizált körülmények közt oldódjanak meg. Az óvatosság szükséges velejárója volt az efféle találkozásoknak. Hárman bújtak elő a környező romhalmazok mögül. Bízott benne.Stephen Kenson 16. és rajta ott sorakoztak a tartályok. A repülő rámpája le volt nyitva. ahol a nem várt vendégeket szállásolták el ideiglenesen.

A pokolba is. Téglavörös bőrdzsekit viselt. Karom nem látott rajtuk semmilyen bandajelet. de nem sokan. hiszen bármilyen nevet használnának. anélkül. hogy az átadást-átvételt elintézzék. hogy zökkenőmentesen haladjon minden a maga útján. Az árnyékok közt üzletelni veszélyes mulatság volt. ezek a fickók nemcsak veszélyesek. Karom a maga harmincegy évével veteránnak számított. most is ez lesz a helyzet. és többnyire a fiatalok játéka maradt. Úgy tűnt. Az elöl lévő férfinak sötétbarna haja volt.Lángoló Idő A férfi egészen fiatal volt. Néhány Mr. az úgysem az igazi lenne. aki egy-két napnál többet is túlélt már az utcán. 178 . – Megvannak az adatok? – kérdezte a férfi. és kölyökképe. Voltak nála idősebbek is. de tekintete keménységet sugallt. hogy önmagát vagy a kísérőit bemutatta volna. Johnson ilyen csoportokat bérelt fel. Ez a metsző pillantás szinte mindenkire jellemző volt. Egyikük sem látszott többnek huszonötnél. Remélte. és minden bizonnyal nem érik meg a harmincat. de elég intelligensek is. Tulajdonképpen mindegy is volt. hiszen mindannyian azok! – gondolta Karom. melyen nyomokban látszódtak a páncéllemezek dudorjai.

hogy azok hárman a tartályokhoz férhessenek. Mindenesetre a fickó elégedettnek tűnt. Ez utóbbi volt a biztosíték. Karom egy hordozható leolvasóba helyezte a kártyát. miután a kijelzőn megjelent a várt összeg. Karom sem őrült meg egészen. és félreállt. Johnsonjuk megbízásából járnak el. A másik ugyanezt tette a chippel. és a megbízó azonosítója. hogy ellenőrizze a rajta lévő összeget. a szükséges minimumnál többet töltsön el a Roxban. Természetesen ő maga is megnézte már korábban. Ez nem volt hazugság. és a belső zsebéből elővett egy kis műanyag dobozt. bár Karomnak fogalma sem volt. Hasonlóképpen Karom is. . hogy az adatok valóságosak. – Vihetitek – mondta végül Karom. vajon honnan fogja tudni. Miután a csere megtörtént. mire a férfi elővett egy műanyag hitelhártyát. Ha a nyílt terepen áll179. – A fizetség? – kérdezte. hogy akár fényes nappal. hogy az árut átvevők valóban az ő Mr. de egy kukkot sem értett az egészből. – De igyekezzetek! Nem akarunk még több időt itt vesztegelni. hogy jól lássák. Felemelte. Tele diagramokkal és megfejthetetlen képletekkel.Stephen Kenson Karom lassan széthúzta a kabátját. Egy optikai chip volt benne. Valamiféle kémiai levezetés volt. de nem adta át.

és átnyújtotta Karomnak. Megborzongott. Gyanította. Karom nagyjából jól tippelte meg. előbújva a rejtekükből. A város nagy része alatt húzódtak efféle járatok. Akadtak persze itt másféle lények is. Bizonyára volt valahol a közelben egy lejárat a katakombákba. Elővett az övéből egy másik hitelkártyát. Ahogy a férfiak befejezték a rakodást. Ezekben húzódott meg a legtöbb bűnöző és egyéb kétes elem. mélykék szeme és formás.Lángoló Idő dogáltak. Karom elvette a felkínált pénzt. melyet csak alig takart némi ruha. Hosszú vörös haja volt. de egy-kettő még így is meglepte. hol lehetnek. sportos alakja. – Egy kis bonusz – dorombolta. mint ahogyan azt Karom fiatal korában már kénytelen volt megtapasztalni. és többnyire a régi metróalagutak maradványai voltak. A férfi hangosan füttyentett. egy fiatal lány lépett Karomhoz. hogy ezenfelül is akadnak néhányan. majd jobban megnézte magának a lányt. ahogy a szemébe 180 . mire még többen érkeztek. míg azok elviszik az árut. az szinte felhívás volt keringőre a helyieknek. akik szemmel tartják a társaikat. – A jól végzett munkáért.

majd gyorsan eltette a kártyát. akár ő és a csapata. majd a hajtóművek felpörögtek. Többnyire nem volt rá semmilyen hatással a környezete viselkedése egy-egy vadászat alkalmával. és kacér csípőringatással elsétált. kislány! – gondolta Karom. Boom lépett oda hozzá. Összerezdült ismét. . Miután az utolsó is eltűnt szem elől. A hideg kiráz tőled. – Mindent összepakoltunk. hogy az aurája fényes fáklyaként lobog. miközben a banda tagjai távoztak. Nézd csak! – intett a fejével a gép felé.Stephen Kenson nézett. majd hátat fordított. Port és szemetet kavart fel a 181. Ennek ellenére úgy kellett tekintenie rá. mint egy szövetséges árnyvadászra. haver? – kérdezte. Így még inkább megérte a munka a velejáró vesződséget. azon valóban volt egy kis plusz. vagy nyers marad. hogy Karom még az asztrális érzékei nélkül is szinte látta. A repülő rámpája lassan a helyére csukódott. A nő elmosolyodott. Általában mindenki megjátssza magát. – Indulhatunk. – A Whitehorse készen áll? – Val elintézte a dolgot. De ebből a lányból úgy sugárzott a hideg céltudatosság és az izzó szenvedély egyszerre. Karom egy hátizsákba tette a kártyaolvasót és a két hitelchipet.

hogy zavarja a légiforgalom ellenőrző rendszereit. Most. Ez a félkatonai szervezet látta el Boston rendfenntartói feladatait. ráadásul Hézag folyamatosan azon volt. hogy az ügyet „családon belül” rendezzék. Így nem tartottak különösebben attól. és egyre gyorsulva emelkedett tovább a felhők felé. hogy a rendfenntartókba botlanak a közeljövőben. Teljesen mindegy volt. hogy valakinek sikerül esetleg eltérítenie. A CATco pedig mindent meg fog tenni. vagy néhány száz mérföldnyire innen az óceánba zuhan.Lángoló Idő földről. A háttérben azonban érdekes és főleg hasznos összefüggések húzódtak meg. hogy utánuk jöjjön a Roxba. már nem volt mi miatt aggódniuk. a szárnyak lenyíltak. Semmi szükségük 182 . Ha ennek ellenére is sikerült bemérniük őket. Csak néhány percig tartózkodott a Whitehorse a földön. Keletnek tartott. a Knight Errant biztosan nem fogja összetörni magát. Val gondosan beprogramozta a robotpilótát. miközben komótosan a levegőbe emelkedett. mint a Cross Applied Technologies. Ahogy elérte a repülőmagasságot. hogy lassan eltűnt a szemük elől. a part irányába. A Knight Errant a Detroiti Ares Macrotechnology egyik leányvállalata volt. Az ő egyes számú riválisuk pedig nem más. ezúttal utasok és pilóta nélkül.

Bár szinte biztos. A kör ezzel be is zárul. Kalapács és Boom beszállt hátra. úgyhogy nem látták. . és befordult a következő sarkon. Karom elővett egy adóvevőt és beleszólt: – Hézag. A gép roncsai közt – ha egyáltalán bajlódnak vele – nem találnak semmit. Mivel pedig a Rox gyakorlatilag senki földjének számított. – Ahogy elnézem. talán működik is. hol landoltatok. Sikerült elrejteni a gépet a radar elől. mire Val bólintott. a gép pedig valószínűleg az óceánba zuhan. A mágus behuppant a furgon utasülésébe. hogy Karom vállalt egy ilyen kockázatos tervet. és eddig úgy tűnt. Elindultak. A kocsi egy kicsit megült. Valkűr mellé. hogy távol tartsák az Errant szimatjait. Ez volt az oka. lesz rá módjuk. amely szintén nemzetközi terület. hogy idővel 183. – Vigyük őket a kápolnához! – adta ki az utasítást Karom. hogy állunk a biztonságiakkal? Recsegve érkezett nemsokára a válasz. ahogy a két metahumán. ami alapján Karomra és a csapatra bukkanhatnának.Stephen Kenson nem volt rá. hogy a Knight Errant nyomozói a helyi üzemben is szaglásszanak. Egyre mélyebbre mentek a Roxba. a hat eszméletlen utas mellé. minden a legnagyobb rendben.

de az első dolog. igazad volt. – Értettem. – Találkozunk a kápolnánál. Maga a szerkezet a mai napig is egészen jó állapotban volt. Tökéletes búvóhely volt. mi meg lezárjuk ezt az egészet. Most újra a radaron van a gép. és ez volt a legfontosabb. még jóval az Ébredés előtti időkben.Lángoló Idő ki fogják tudni számolni a vektorok alapján. Úgy tűnik. Mindenesetre nem tervezték. Mindenesetre még állt. Vége. míg a dolgok egy kicsit elcsitulnak. Boom talált rá nem sokkal azelőtt. A kápolna valójában egy régi katolikus templom volt. – Szép munka. egyszerűen odébb állnak. hála a rengéseknek és a Véres Csütörtöki lázadásoknak. A Cross még mindig azt nézegeti. hogy kizárták a vizsgálatból a Knight Errant embereit. Hézag – szólt bele megint a rádióba. Az épület elég romos volt. Karom elmosolyodott. Szerintem nem lesz semmi gond a továbbiakban sem. Az épületet nagyméretű téglákból építették. de a valaha volt 184 . aztán mehetnek. hogy Karom visszatért Washingtonból. hogy néhány napnál többet kellene itt tölteniük. amit megtettek. Elszállásoljuk ott a váratlan vendégeinket. és ha esetleg a Cross mégis a nyomukra bukkanna. mi történt egyáltalán. Azóta menedéknek használták.

Stephen Kenson gyönyörű mozaiküveg ablakok helyére nemrég vastag acéllemezeket erősítettek. legfeljebb két nap múlva a dolgok elcsendesednek annyira. . majd befordult utána. és egy jó méretű pince. hogy egy. mint tizenöt évvel ezelőtt. és eltűnt a templom sarka mögött. Karom azonban úgy számolta. – Jase! – kiáltotta. mint egy üres kagylóhéj. nem hallja. Akadt néhány kisebb szoba hátul. A megfelelő felszereléssel egy árnyvadász csapat akár hetekig is kihúzhatta itt. Jase! Épp úgy nézett ki. Éppen a kulcsokkal bajlódott. és az ajtóhoz lépett. Karom felugrott. A templom belsejéből minden mozdíthatót elvittek már régen az ócskások és a hajléktalanok. A furgon leparkolt a hátsó bejárat előtt. mert régi szerelme helyett egy autóval találta 185. amikor a szeme sarkából mozgásra lett figyelmes. Egy pillanatra elkerekedett a szeme. és a fegyveréért nyúlt. de ekkor felismerte az idegent. és rohanni kezdett feléje. A férfi úgy tűnt. Karom kiszállt a kocsiból. amely fölött egy „Belépni Tilos” feliratú tábla függött. amilyen hangosan csak bírta. Akkor majd a foglyokat is elengedik. mert hátat fordított. hogy ők visszamehessenek a megszokott terepükre. így mára nem maradt más. Karom tiszta erőből rohant. Villámgyorsan fél térdre ereszkedett.

Ő volt. majd a szélvédőnek. én meg… – Ekkor hirtelen elsápadt. amelyik épp a sikátorban jött. így a kocsinak támaszkodott. – Én csak annyit láttam. legurult róla és a kezével tompította az esést. Amikor az autó végre megállt. Karom! – kiáltotta Hézag. – Tudom. – Valaki. – Jól vagy? Próbáltam megállni. Annyi lélekjelenléte még volt. – Kicsodát? – kérdezte gyanakodva Hézag. de a válla a motorháztetőnek csapódott. miközben kiugrott az autóból.Lángoló Idő szemben magát. hogy felugorjon egy kicsit. így a térdei nem törtek szilánkokra. ugye? – Igen – bólintott Karom. – Úristen. Kissé szédült. ahogy a sofőr a fékbe taposott. – Jase volt az megint. 186 . de már késő volt. – Olyan tisztán láttam. de… – Láttad őt? – szakította félbe Karom. Fülsiketítő fékcsikorgás hallatszott. és a férfihoz sietett. Karom is próbált megállni. miről beszél a férfi. hogy kis híján megöletted magad. mert rájött. aki hasonlít rá vagy… – Ő volt az – szögezte le a férfi. Val és Boom rohanvást érkeztek. A szentségit! Nem őrültem meg. – Talán valaki más volt – próbálkozott a lány. mint most téged.

igazad van. Ez az egész dolog Jase-szel teljesen kifordította önmagából. mi a fene folyik körülötte. Karom végiggondolta az egészet újra. Miután a foglyokat elhelyezték. miközben még egyszer. utoljára körülnézett. Nekünk pedig mással kell most foglalkoznunk. – De bárki volt is.Stephen Kenson – Ezt senki nem mondta. már nincs itt. 187. haver – veregette meg a vállát Boom. . nemde? – Igen – bólogatott Karom. – Igen. mit kell tennie. Kísérjük be az új barátainkat. Pontosan tudta. hogy a végére járjon.

– Csak nyugodtan – hallotta egy férfi hangját. Felrémlett benne. A falakat és a padlót mocsok borította. és támolyogva talpra állt. Nem sok látnivaló volt. Frank Connell vagyok. hogy egy összeesküvést igyekezett felgöngyölíteni. Az 188 . Ellökte magától a kezét. és felismerte a pilótát. Egy kéz érintését érezte a vállán. A helyiség egyik oldalán falépcsők vezettek felfelé. de nem ismerte fel. Körülnézett. Roy Kilaro lassan kezdte visszanyerni az öntudatát. – Nyugodtan. Minden rendben. azután gépre szállt és… Árnyvadászok! A repülő! Ijedten ült fel a hideg kőpadlón. A látása és az elméje lassan kitisztult. Mindenütt üres konzervdobozok és egyéb bűzös hulladék hevert szerteszét. Egy arcot pillantott meg maga előtt. majd összeütközésbe keveredett egy árnyvadász csapattal. Valamiféle pincében lehettek. A szemei csak homályos képeket küldtek csigalassúsággal az agyának. de egy csapóajtó zárta el a kijáratot.Lángoló Idő 17. A másik oldalt néhány rozoga szék és egy asztal volt. miközben még félálomban vonaglott a földön. akit az árnyvadászok rángattak ki a pilótafülkéből. Halvány emlékképek rohanták meg.

pontosan hol vagyunk – mondta szárazon. majd halkan így szólt: – Én őrző mágus vagyok. miután megvizsgálta a csapóajtót. Mindenki itt volt lent. – Hol vagyunk? – kérdezte Roy.Stephen Kenson egyetlen fényforrás abból a lámpából jött. A kijárat el van torlaszolva. . mellette Dan Otabi ült a falnak támaszkodva. fejét lehorgasztva. Nem ismerem a megfelelő varázslatokat. – Még mágiával sem? – kérdezte Roy. Mellesleg – köszörülte meg a torkát – figyelnek minket. még repülővel sem. A pilóta és a másodtiszt alig egy lépésnyire tőle valami koszos. amik ebben a helyzetben segíthetnének. mozdulatlanul szuszogott. elnyűtt pokrócon ült. Greenleaf sűrűn pislogva felült. Egyéb kiút nincs. és valószínűleg őrzik is. Térdét a melléhez szorította. – Nem tudjuk. Greenleaf most kezdett magához térni az egyik sarokban. 189. Csak néhány órát voltunk eszméletlenek. – Valószínűleg a metroplexumban valahol. Gabriel éppen a falépcső tetejéről mászott le. Sosem látott még ilyet. ennyi idő alatt pedig nem juthattunk volna túl messzire. de valamilyen zöldes anyag foszforeszkált a búra alatt. amelyik az asztalra volt letéve.

ha megpróbálkoznék vele. ha úgy hívják „ez”. A gazdája a közelben van. vagy valami hasonló? – firtatta Roy. és nyomban értesülne róla. 190 .Lángoló Idő – Micsoda? – lepődött meg Roy. körberugdosná a seggünket az épület körül. – Ott fent – intett a fejével a tünde a lépcső fölötti mennyezetdarabra. – Kis szünet után még hozzátette: – Mellesleg szólt. még azelőtt reagálna. Lejönne. Greenleaf csendben maradt egy kis ideig. – Valamiféle szellem van az asztrálsíkon. hogy nem szereti. – Akkor most mihez kezdünk? – nézett körül Roy. ez nem volna túl okos dolog. amit mondunk. Valószínűleg az utcai mágus familiárisa. Ahogy elnézem elég erős. majd halványan elmosolyodott. mintha nagyon halk szavakat akarna meghallani. – Ez tud beszélni? – Elég intelligens. és minket tart szemmel. hogy egyáltalán befejezném. Kilaro. – Nem tudja elűzni. – Azt mondja Mr. és ha varázsolni próbálok. azután visszamenne. Mindent hall. – Pillanatnyilag semmit nem teszünk – szólt közbe Gabriel. és ösztönösen kamerákat kezdett keresni a teremben.

Vajon azért jöttek. de azért tartotta a néhány lépésnyi távolságot. . Most meg kell várnunk. Roy észrevette. sosem ébredünk fel. Két alak sziluettjét pillantották meg a lépcső tetején. hogy nyugton maradunk. A mágus kezében egy karcsú 9mm-es volt. A csapóajtó kinyílt. miért… Ekkor zárak kattanása hallatszott a lépcső felöl. hogy az ork és a mágus érkezik.Stephen Kenson – Semmit?! De hát… Gabriel csendre intette. Ahogy lefelé jöttek. és várunk. Ha ezek az árnyvadászok meg akartak volna ölni minket. Az ork megállt a lépcső alján. Mindkettőjüknél fegyver volt. hogy kiderüljön. Ezúttal nem kábítópisztolyok voltak náluk. A mágus közelebb jött. – Egyelőre nem tudunk semmit csinálni. A fegyverek folyamatosan rájuk szegezve maradtak. Kilaro. hogy kivégezzék őket? Otabi hüppögve figyelte a két férfit. és fedezte a másikat. Nyugodtan használhattak volna éles lőszert is a gépen. mindössze annyit. mégsem tették. míg az leér. Royt hirtelen elöntötte a fagyos rémület. 191. Valamilyen oknál fogva élve kellünk nekik. az orknál pedig egy robusztus gépfegyver. Egyedül Gabriel maradt nyugodt. és fentről erős fény tört be a félhomályba. Arca akár egy szoboré.

Ha a szavad adod. mint egy valagba rúgott macska. – Jó – felelte az utcai mágus.Lángoló Idő – Mielőtt bármiféle ostobasággal próbálkoznátok. és legalább anynyira zabos is. Ha mégis. hogy a Cross biztonságiak ilyen gyorsan fognak reagálni. mielőtt még egy lépést tehetnétek. hogy ez így is marad. – Szimplán csak rossz helyen voltatok rossz időben. nem tartunk kábulatban drogokkal. és arra sem. és élve megússzátok a dolgot. hogy már felfedezted őt is és a többi védelmet is. – Vagy a hagyományos módon – tette hozzá az ork vigyorogva. a máguson és a szellemen. Ne próbálkozzatok semmi hülyeséggel. – Mit akarnak tőlünk? – kérdezte a Whitehorse pilótája. Telepumpál mindenkit ólommal. Különösen neki nem volt ott 192 . Greenleafhez intézte a következő szavait. hogy ennyien lesztek a helyszínen. ha figyelmeztetlek titeket. A tünde sorban végignézett az orkon. Nem számítottunk rá. majd megadóan nagyot sóhajtott: – Nem lesz semmi gond – ígérte. hogy a társam gyorsabb. – Tőletek? Semmit – vonta meg a vállát Karom. hogy egyiket se tedd próbára. jobb. Elég okosnak bizonyultál. – A familiárisom elmondta. kénytelenek leszünk megölni mindenkit.

a dolgok csúnyán elfajulhatnak. bár nem nyilatkozhatok Otabi nevében. Nincs abban a helyzetben. A mágus szemei összeszűkültek. velük van. ami bizonyos szempontból igaz is. ő egy különleges ügynök. Bármit gondoltok is. – Milyen kedves – vicsorgott Roy. – Otabi nem maguknak dolgozik? – kérdezte Roy teljesen összezavarodva. Ha együttműködtök. hogy maradandó károsodást okozzon.Stephen Kenson semmi keresnivalója – intett Otabi felé. de úgy látom. mi fog történni. – Otabit egy speciális chippel vették rá. hogy megbeszéljem veled a módszereinket – mondta hidegen. hogy azt higgye. – Nem azért jöttem. . – El fog múlni – bólintott a mágus. aki falfehéren húzódott össze egészen kicsire. – Egyszerűen elmondom. most eléggé összezavarodott. majd gyorsan észbe kapott. esetleg egy darabban kerültök ki innen. hogy felbosszantson két felfegyverzett bűnözőt. hogy vékony jégen sétál. – A chipet nem arra tervezték. aki az árnyvadászokkal dolgozik. Ha mégsem. – Nem igazán – válaszolt Gabriel a másik helyett. Azt hitte. – Kénytelenek voltunk mindenkit felzsuppolni. és elszállásolni egy kis időre. nem szí193.

Lángoló Idő

vesen lyukasztanánk ki titeket, de megtesszük, ha kell. Világos? Mindenki bólintott Gabrielt kivéve, de úgy tűnt, ennyi elég az utcai mágusnak. Levette a válláról a kis hátizsákot, amit magával hozott, és eléjük dobta a földre. – Ebben víz és élelem van. Amennyi a túléléshez feltétlenül kell. Ha valami nem tetszik, jelezzétek a menedzsment felé. Lassan elhátrált a lépcsőig, majd minden további szó nélkül elindult felfelé. Az ork megvárta, míg felér, majd lassan ő is elindult utána, végig szemmel tartva a lentieket. Ahogy felértek mindketten, a csapóajtó hangosan becsukódott, és hallották, ahogy egy retesz és legalább két zár gondoskodik róla, hogy úgy is maradjon. Roy felnézett oda, ahol Greenleaf elmondásai alapján a szellem lehetett, majd felvette a hátizsákot a földről. Otabi halkan sírni kezdett a sarokban. – Ki kér enni valamit? – kérdezte Roy. Nemsokára mindannyian az asztalnál ültek, és az ízetlen ételen nyammogtak. Természetellenesen száraz volt. Ha már nem bírták tovább, leöblítették egy-egy korty vízzel. Olyan íze volt, mintha egy marék vasport szórtak volna bele, de nem volt más. Roy próbálta
194

Stephen Kenson

rávenni Otabit is, hogy egyen, de az egyre csak szipogott, és az adatjackjét simogatta, mintha csak biztos akarna lenni benne, hogy a helyén van még. – Gyerünk már – mondta Roy. – Semmi értelme nincs éhezni. – Mit számít az? – nyüszítette Otabi. – Reménytelen. Sosem engednek szabadon. Azután főleg nem, hogy láttuk őket, és tudjuk, mifélék. – Van benne valami – kapta fel a fejét Simms, a Whitehorse másodpilótája. – Honnan tudjuk, hogy valóban elengednek, most hogy tudjuk, hogyan néznek ki meg minden? Gabriel felsóhajtott, és a fejét csóválta, mintha csak egy hülye gyereknek kellene elmagyaráznia a wc használatát. – Ezek árnyvadászok – mondta, mintha ez a szó mindent megmagyarázna. – Nem számít, mit láttunk. Könnyedén megváltoztathatják a külsejüket, hiába láttuk az igazi arcukat. Amit esetleg hallhatunk, csak utcai nevek. A társadalom többi tagja számára ezek az emberek nem is léteznek. Egyetlen nyilvántartásban, társadalombiztosítási rendszerben sincsenek benne. Éppen úgy eltűnnek, ha ennek az egésznek vége, mint ahogyan megjelentek a reptéren. Sose hallunk róluk többet.
195.

Lángoló Idő

– És magával mi van? – kérdezte Frank Connell, a pilóta. – Azt hittem a maga dolga az, hogy megvédjen minket. Erre vannak maguk a Speciális Biztonsági szolgálatnál, nem igaz? – Fogja vissza magát! – nézett mélyen a szemébe Gabriel. – Éppen azzal védem meg magukat, hogy szólok, maradjanak nyugton. Ez nem játék. Ha nem vették volna észre, profi bűnözőkről beszélünk, akiknek fegyverük van, és mindenféle lelkiismeretfúrdalás nélkül használják is, ha szükségét érzik. – És még mindig azt gondolja, hogy egyszerűen csak elengednek minket? – Igen. Ha azt tesszük, amit mondanak. Az árnyvadászoknak megvan a maguk erkölcsi kódexe, és jelenleg nincs okuk rá, hogy megöljenek minket. Nem ezért fizetik őket, és egy csomó kellemetlenségük származhat belőle. Elengednek minket, amint egy kicsit elcsendesültek a dolgok. Semmire sem mennek velünk, mint túszokkal. Egyetlen cég sem tárgyal bűnözőkkel. Ja. Inkább felbérelik őket, hogy dolgozzanak a Speciális Biztonsági szolgálatnak, ugyebár? – kérdezte Roy gondolatban. Miben különböznek a szeráfok feketeruhás ügynökei ezektől az árnyvadászoktól? Bár még mindig úgy hitte, hogy Gabriel kezében van valamilyen titkos
196

Stephen Kenson

ütőkártya, mint Otabi valamelyik hülye szimchipjén. Tulajdonképpen, mindenki így gondolta. Arra számítottak, hogy a cég, illetve akik jelenleg megtestesítik azt, majd segítenek rajtuk valahogyan. De Gabriel és Greenleaf tehetetlensége – vagy csak tétlensége – valóságos sokként érte őket. Megrendült a cégbe és az általa nyújtott biztonságba vetett hitük. Végül csak annyit tehettek, hogy várnak, és bíznak benne, hogy az árnyvadászok annyira kiszámíthatóak és ésszerűek, amilyennek Gabriel leírta őket. – Nos? – kérdezte Boom, amint Karom és Kalapács beléptek a templom hátsó részében lévő konyhába. Valaha a paplakhoz tartozhatott. Felszerelték néhány tábori eszközzel, hogy legalább a funkcióját el tudja látni, mert a többi helyiséghez hasonlóan ez is romos és üres volt. Karom megfogott egy széket, szembefordította magával, és úgy ült le, míg Kalapács a fridzsidert túrta fel egy doboz sörért. A gépfegyvert a hűtő tetejére rakta, majd diadalmasan kibontotta a dobozt, és nagyot húzott belőle. – Nem hiszem, hogy bármiféle problémát okoznának nekünk – mondta Karom –, de okosabb, ha rajtuk tartjuk a szemünket.
197.

Lángoló Idő

– Egy céglegény és egy mágus – dünnyögte Boom. – Nem tetszik ez nekem. – A mágussal nem lesz gond. Aracos és én is megnéztük közelebbről. Nem az a túl heves típus. Tudja, mit lehet és mit nem. Tisztában van vele, hogy Aracos figyeli, és a legkisebb gyanús mozdulatra ráveti magát. Egyébként nem harci mágus. Az elementálokhoz ért, de nem ismeri a megfelelő varázslatokat, ami alkalmassá tenné arra, hogy esetleg meg akarjon szökni. Megnéztem az auráját, és határozottan fél. Ahogy mindannyian. – Mi van a céges fickóval? – kérdezte Kalapács. – Nem úgy tűnt, mint aki berezelt. – Igazad van. Ő az egyetlen, aki nem ijedt meg tőlünk. Rejtélyes. Totálisan érzelemmentes. Az aurájából sem tudtam kiolvasni semmi konkrétat. Neki van a legtöbb kiberverje az összes közül, de nem több, mint neked vagy akár Boomnak. Bizalmatlan, de pillanatnyilag együttműködik. – Pont az az együttműködő típus – morogta Hézag az asztal túloldaláról. Egészen eddig csendben azzal volt elfoglalva, hogy a foglyok holmijait kutatta át. Többnyire csak iratok és hitelkártyák voltak, de ott volt a céglegény táskája és a fegyvere is.
198

Stephen Kenson

– Az igazolványa szerint a neve Mr. Gabriel a Speciális Biztonsági Szolgálattól – mondta, miközben az igazolványt forgatta az ujjai közt. – Szeráf. Ezek szerint lehet, hogy egy ideje már tudnak rólunk. – Ha ez így volna, már itt kopogtatnának az ajtónkon – mondta Boom nyugodtan –, de legalábbis lényegesen keményebb ellenállásba ütköztünk volna a reptéren, vagy amikor az adatokat szereztük meg. Kétlem, hogy a szeráfok küldték volna. Sokkal inkább tűnik egy olyan ügynöknek, akit egy betörés utáni rutinellenőrzésre küldtek. Úgy értem, pontosan erre a reakcióra számítottunk, nem igaz? Hogy a cég azt higgye, megpróbál valaki behatolni a laborba, így gyorsan átszállíttatják a biomintákat, és útközben mi lecsaphatunk rájuk. – Boomnak igaza van – bólogatott Karom. – Az egész nagyjából úgy zajlott, ahogy azt előre megterveztük, így hát én sem hiszem, hogy a szeráfok ránk szálltak volna. – Végül az asztalon heverő holmikra bökött. – Átnéztél mindent? – Amire számítani lehetett – mondta Hézag csalódottan. – Csak iratok és hasonlók. De azért van itt egy érdekesebb darab is – emelt fel kaján vigyorral a lába mellől egy fekete aktatáskát. – Ujjlenyomat vizsgáló
199.

Lángoló Idő

van rajta, és az egész ütés- és golyóálló – veregette meg az oldalát. Bármi legyen is benne, elég nehéz. Valószínűleg elektronikai kütyü lehet, esetleg egy kiberdekk – csillant fel a szeme. – Egy másik dekket is találtam, annak a Kilarónak a táskájában. Egy Cross Babel gép. Rajta van minden legális okosság, de némi átalakítás nélkül alkalmatlan az igazán kemény feladatokra. Azért nem rossz. – Gondolod, a táska megéri a vesződséget? – kérdezte Karom. – Jobb, ha tudjuk, mit cipelt magával a mi kis céges barátunk. Különösen, ha van valami köze ehhez a melóhoz. Egyébként pedig – csillogó szemmel elvigyorodott – kíváncsi vagyok. – A kíváncsiság sodorja bajba a macskákat is – dörmögte Kalapács, és lehajtotta az utolsó korty sört. – Na ja. De ezért szereti annyira őket mindenki. – Rendben van – nevetett fel Karom. – Próbálkozz vele, ha van hozzá kedved, de légy óvatos! Ekkor csatlakozott hozzájuk Val. Vacogva húzta össze magán a bőrdzsekijét. Rövid ciklusokban váltották egymást az alvásban, és ő épp most ért a saját ideje végére.
200

Németországban. aki a legtöbbet tudott a mágiáról. ha összeszednél nekem néhány apróságot. amire később szükségem lesz. Mennék magam. – Történetesen igen – élénkült fel Karom.Stephen Kenson – Szüksége van valakinek valamire. ha a helyzet úgy hozza. miket írt össze a férfi. Miközben beszélt. majd átküldte a kész listát Val gépére. 201. de itt kell bébiszitterkednem a vendégeink felett. hogy segíthessek Aracosnak. Rajta kívül Val volt az. hogy valóban nem lesz semmi probléma. – Nem lesz gond – bólintott Val. Val pedig elővette a sajátját. Val némán bólintott. Csak pár dolog. – Ismered az Ezüst Holdat. – Az a bolt a régi felüljárónál. Boszorkányok közt nőtt fel a szülőhazájában. Felírt fényceruzával néhány dolgot. visszacsúsztatta a gépét a zsebébe. ha már úgyis kimegyek? – kérdezte. ugye? – kérdezte Karom Valkűrtől. és elolvasta. – Szeretném. Karom biztos volt benne. majd egy hatalmasat ásított. ami egy körhöz kell. . – Várj egy percet! Benyúlt a zsebébe és elővett egy kis kézi számítógépet.

Karomra közben átragadt Boom szentimentalitása. Boom felállt. – Csak mondom. és visszamehessek aludni egy igazi ágyba. Kalapács egy szódát tett Karom mellé. nagyot nyújtózott. – Legyen dupla vagy semmi? – húzta fel az egyik szemöldökét Karom. Egy pakli kártyát vett elő a rengeteg zsebe egyikéből. hogy vége legyen ennek az egésznek. majd a lány magához vette az aktatáskát meg a többi holmit az asztalról. majd komoly képpel leült vele szemben. ahol a furgont parkolta le. és elindult a sikátor felé. majd lefeküdt az egyik matracra. És tudod: semmi mágia! – emelte fel az ujját az ork. hogy kielégítse mérhetetlen kíváncsiságát. hogy még mindig lógsz ötven nuyennel a legutóbbi parti óta. Kalapács összekeverte a kártyát. 202 . és leült az egyik sarokba. Már alig várom. és vigyorogva megkérdezte: – Egyszerű ötlapos? – Miért is ne? – vont vállat Karom. majd osztani kezdett. – Ébresszetek fel néhány óra múlva – mondta –. Karom és Hézag összemosolyogtak.Lángoló Idő Valkűr a hátsó ajtón távozott. de csak finoman.

.Stephen Kenson Nagyon várta már ő is ennek a vadászatnak a végét. aminek sürgősen a végére kellett járnia. 203. Volt valami.

de a foglyok mindvégig jól viselkedtek. A rendszámról kiderült. elengedték a vendégeiket. hogy Karom és a többiek eltérítették a Whitehorse-t. majd ismét elkábították őket. de igyekeztek minél körülményesebbé és költségesebbé tenni a Cross számára alkalmazottjai szabadulását. Harminchat órával azután. A CATco ugyan már az eltűnést követő percekben megkezdte a nyomozást. Volt mit megmagyarázniuk. Nemsokára mindannyian egy Errant kapitányságon ültek. Bekényszerítették őket egy külön erre a célra „kölcsönzött” furgonba. Boston déli részén. hogy a furgon lopott. egy elhagyatott környéken hagyták a kocsit. amin elindulhattak volna. Órákkal később egy Knight Errant járőr talált rájuk. Karom pontosan erre a kis közjátékra számított. de semmijük nem volt. A kutatás végül eredménytelenül zárult. Nem volt semmi indokuk. hogy keresztbe tegyen a másiknak. A várakozással töltött idő egy örökkévalóságnak tűnt. 204 . és ez nekik most nagyon is kapóra jött.Lángoló Idő 18. hogy sokáig bent tartsák őket. A két cég minden alkalmat megragadott.

– Kíváncsi vagyok. 205. kiitta az italát. – Bocs. de elfogadta a meghívást. – Jól van – bólintott Boom. miután Karom és Hézag kilépett az ajtón. – Ha segítség kell… – Tudom. Végül nagyot sóhajtott. hátrahagyva három társukat. és csatlakozott hozzájuk nem sokkal éjfél előtt. én is indulok – állt fel Hézag. Az idő nagy részében csak ült. Karom vonakodva bár. és felállt. – Elkísérhetlek az ajtóig? Együtt hagyták el a helyiséget. és a táncteret bámulták. A gondolatai egyfolytában az elmúlt napok zavarbaejtő eseményei körül forogtak. hogy méltóképp ünnepeljék meg a diadalt. hogy megünnepeljék a sikeres vadászatot. iszogattak. ami nem várhat. – Azt hiszem. és a semmibe bámult. de nekem mennem kell – mondta. – El kell intéznem pár dolgot. Egy ideig még csak ültek. kikhez fordulhatok – fejezte be a mondatot Karom. majd Karomhoz intézte a következő szavait. . – Hogy érted ezt? – kapta fel a fejét Val. mikor fogja feladni végre ez a lány? – kérdezte Kalapács.Stephen Kenson Boom a következő estére egy hatalmas bulit szervezett a Cyber Klubba.

és kicsit halkabban folytatta: – Fogalmazzunk úgy. Ismerek pár embert. Úgy értem. valaki más is van az életében. és nem Karommal. Hézag mostanában eléggé… elfoglalt. – Én dolgozom együtt Hézaggal a legrégebb óta. Bármit érez is Hézag Karom iránt. ha értitek. hogy ez tényleg így is van – csapott a térdére Kalapács. – Szerinted van valakije? – kérdezte izgatottan Val. Karom jó srác. és sosem tenne olyat. – Nos. és szerintem megérdemli a csajszi. Ms. hogy a srác meleg – lepődött meg a lány. Ha egy nő szíve egyszer valakiért megdobban… Boom nagyot húzott a korsóból. nem a gyönyörű külsőm miatt vagyok én a csapat szervezője. hogy boldog legyen. majd közelebb hajolt. Boom vállat vont. – Pokolian remélem. – Micsoda? De hát tudja. majd dörmögve így szólt: – Hát nem'tom. mire gondolok. hogy úgy mondjam. és egyet biztosan kijelenthetek.Lángoló Idő – Még mindig teljesen odavan Karomért. az agyával biztosan tudja – vakarta meg a fejét az ork –. de néha eléggé… 206 . amivel megbántaná Hézagot. Nekem úgy tűnik. amely hatalmas kezében feleses pohárnak tűnt. de a többiben már nem vagyok biztos.

és megfogta mindkét férfi karját. Azt hiszem. és nagyot kurjantva vetette bele magát a forgatagba. Valkűr elfintorodott. De közben… – mosolyodott el kihívóan – mi itt vagyunk. és egy ideig most tele vagyunk pénzzel. miközben kiléptek a hideg decemberi éjszakába. hogy mások elégtelen szerelmi életét tárgyaljuk ki – mondta. – Na igen. – Hát valami olyasmi – bólintott az ork –. hétköznapi fickót. . normális. – Kösz. túléltünk még egy melót. és keresnie egy rendes. – Karom és Hézag meg fogja oldani egyedül is ezt a dilemmát. elérhető – emelte fel az ujját –.Stephen Kenson – Zűrös? Ostoba? Érzéketlen? – sietett a segítségére Boom. de nem szükséges – mondta Karom Hézagnak. miközben talpra cibálta őket. Úgyhogy bulizzunk! Boom és Kalapács összevigyorgott. Karom aztán ért hozzá. hogy kikísérsz. 207. mármint amikor egy nő érdeklődni kezd iránta. majd felállt. miközben a lány mindkettőjüket a tánctér felé húzta. Hézagnak ideje lenne lemondania róla. hogyan NEM szabad bánni a nőkkel – bólogatott egyetértően a troll. – Elegem van abból.

mi a fene folyik itt mostanában. Karom átlendítette egyik lábát felette. mint amekkorát meg is tudok rágni. és a nyeregbe ült. Neki is sietnie kellett. Csak egyszerűen tudnom kell. – Oké. hogy ha segítség kell… – Ne aggódj! Nem harapok nagyobbat. Felcsatolta a bukósisakot. mint rakéta a silóból. nem pedig valaki. Válaszra sem várva gázt adott és elviharzott. és elindult a saját kocsija felé. Úgy robbant ki az utcára. 208 .Lángoló Idő – De így akartam – mondta Hézag. ahogy egyszer csak előtűnt egy vörös-ezüst motor. – Amit pedig Boom mondott. Karom mentálisan üzent Aracosért. A sötét megelevenedni látszott. ha oda akart érni időben a megbeszélt találkozóra. Ahogy elértek az első sikátorig. Hézag pár pillanatig még a férfi után bámult. majd a rostélyt felnyitva még visszaszólt Hézagnak: – Mulass jól! Majd jelentkezem. ha beszélgető partner kell. – Ezt értékelem. aki feltör egy biztonsági rendszert… küldj füstjeleket. – Kösz – fogta meg Karom a lány kezét. azután hátat fordított. majd lágyan megszorította. lőj az égbe egy nyilat. szóval én arra is itt vagyok. de ha másféle segítség kell… tudod.

Nem mintha őket érdekelte volna ez a néhány csekélység. A vészkijárathoz sétált. Ahová pedig tartott. főleg nem éjszaka. hogy jönni fog. Tudta. Ha rosszabb kedvük volt. Egy szeplős képű kölyök engedte be. Hézag hátul. hogy nem ajánlatos errefelé kocsikáznia. akik jobb esetben csak adót szedtek. Még ilyen közelről is teljesen lakatlannak tűnt a környék. Alighogy átlépte a küszöböt. Az egész épület láncokkal és szögesdróttal volt körbekerítve. Az ember azt gondolhatná. hogy néhány hullazabálón kívül senki nem téved erre. hogy meg se próbáljanak a közelbe jönni. ahogy a peremkerületek felé közeledett. és a karjaiba kapta Hézagot. Ilyenkor a bandák uralták az utcákat. Hézag nem aggódott. és bekopogott. ott a helyiek számították rá. melyik úton mehet. ha valaki használni akarta az útjukat. aki a belváros felől érkezett. 209. az épület árnyékában parkolta le a kocsit. hogy távol tartsák a környékbelieket. A forgalom egyre gyérebb lett. Ian ott termett.Stephen Kenson Egyenesen a Roxba hajtott. és melyiket érdemes elkerülnie. Legtöbb bostoni tudta. Elvileg azt a célt szolgálták. de az itt lakóktól tartottak eléggé ahhoz. célba lőttek mindenkire. . Az öreg gyárhoz ment.

210 . hogy a Bean Sidhe a Lovagokkal szövetséges. Évszázadokkal ezelőtt épült. – Már nem nagyon tudunk máshová menni Dél-Bostonon kívül.Lángoló Idő – Örülök. Az útmutatásaid tökéletesnek bizonyultak – mosolyodott el Hézag. vagy valami hasonló. – Ami megmagyarázza a háborúskodást a Bean Sidhe és a többi banda közt. a kölyök örül. Hézag tudta. mielőtt az lett belőle. – Éppen ez a lényeg – magyarázta Ian. hogy itt vertek tanyát – mutatott körbe a vakolatlan téglafalakon és a mennyezeten futó rozsdás csöveken. Egy terroristacsoport rejtekhelye. Bár sosem hittem volna. az ajtónálló vigyorától kísérve. Ian kézen fogta a lányt. Megidealizálták Ian O'Donnelt és mindent. hogy a parancsnokát boldognak látja. és elindultak befelé. amiért küzdött. – Nem volt semmi gond idejövet? – Nem. – Egyébként elég jól kiismerem magam a környéken. Ők voltak a szervezet külsős katonái. Az épület valaha textilüzem lehetett. Ezért jöttünk ide. Úgy tűnt. azzal megcsókolta. és jó néhány felújításon és változtatáson áteshetett. ami. hogy el tudtál jönni – mondta. Ahogy az ajtó becsukódott mögöttük.

majd hátat fordított. hogy megzavartam – mondta enyhe szarkazmussal a hangjában –. Sápadt bőre és lángvörös. és már csak az ön jóváhagyására… – Később megnézem – szakította félbe a férfi. közben pedig mindenki azt gondolja. – Még egyszer Hézagra pillantott fagyosan. de megvizsgáltuk az adatokat. Észre sem vették a közelgő alakot. – Helyet csinálnak nekünk. míg karnyújtásnyira nem ért. ahogy ránézett. hosszú haja volt. – Még nagyon új. – Nagyszerű… uram. és mint ilyenkor mindenki. – Igen – felelte a férfi szárazon. mi az? – kérdezte Ian. úgy a húszas évei elején járhatott. és elindult a folyosón. mert cseppet sem volt meglepődve. – Bocs ezért a kis jelenetért – magyarázkodott Ian. – Parancsnok! – érkezett váratlanul egy női hang. – Hívj össze egy megbeszélést reggelre. Mélykék szeme szinte ragyogott. . Kellemes megjelenése ellenére Hézagban mégis szinte megfagyott a vér. amilyet sosem ismertek. csak a szokásos területviták miatt folyik a harc. – Igen Bridget. elég… lelkes. Ő valószínűleg hallotta közeledni a lányt.Stephen Kenson Egy olyan szabad országért harcoltak. 211. Fiatal volt. – Sajnálom.

hogy ez nem helyénvaló. A helyiség ugyanolyan romos volt. két személyre terítve.Lángoló Idő – Azt látom – morogta Hézag. majd gyorsan emlékeztette magát. – Ian ez… ez valami gyönyörű – kapkodott levegő után. Ahogy Hézag megpillantotta a mögötte lévő szobát. és bevezette. A fehér ágyneműt vörös rózsaszirmok borították. 212 . – Ne beszéljünk most a munkáról – kérte Ian. a több tucat gyertya fénye hullámzó aranyszínbe borította az egészet. hogy felvettük. Hézag ezen elgondolkodott. lehet hogy kém? Már épp mondani készült valamit ezzel kapcsolatban Iannek. valaha egy iroda lehetett. Középen egy kis asztal kapott helyet. Tudja. – Közel sem annyira gyönyörű. miközben lassan egy ajtóhoz értek a folyosó végén. elakadt a lélegzete. majd becsukta maguk mögött az ajtót. – Hol találtatok rá? – Ami azt illeti. Az egyik sarokban egy ágy volt. Ha Bridget egyedül megtalálta a Lovagokat. így hát eszerint kell viselkednie. Mélyen Hézag szemébe nézett. Ő itt vendég. mint te – suttogta. és kinyitotta az ajtót. Úgy tűnt. Enyhén meghajolva a férfi előrenyúlt. mint az egész épület. miközben a férfi gyengéden megfogta a kezét. miközben közelebb hajolt. de most. Éppen ez volt az egyik oka. hogy mit akar. ő talált meg minket.

– Mi összetartozunk. Hosszan feküdtek utána egymást ölelve és simogatva az ágyban. amikor nem létezett a világon rajtuk kívül semmi más. A közös szenvedély az ágy felé sodorta őket. Kinyitotta. Jók vagyunk együtt. hogy nem könnyű az élet. . és az ágy melletti asztalról egy apró dobozt vett el. – Ian. és hogy milyen egy idióta voltam. én… – Csitt – nyomta az ujját finoman a szájára. mint eddig bármikor életükben. hogy elengedtelek. Akkor és ott rádöbbentem. mikor besétáltam abba a bárba és megláttalak. hogy befejezzem. Ariel – suttogta. és a lány felé nyújtotta.Stephen Kenson majd megcsókolta. Szükségünk van rád. Gyere vissza hozzám és a Lovagokhoz. – Kérlek engedd. és azt is tudom. mondj igent! Ian kinyúlt oldalra. érintéséért. Ariel. míg egyszer csak Ian a lány szemébe nézett és így szólt: – Nem akartam hinni a szememnek. A lány szorosan hozzásimult a férfihoz. 213. mennyire hiányoztál. Remegett a másik csókjáért. A szeretkezésük lángolóbb volt. De vissza akarlak kapni téged. Meg akarták őrizni ezt pillanatot. Nekem van szükségem rád. Tudom. amit választottam. A vágy egy szempillantás alatt mosta feledésbe az italokat és a vacsorát. Kérlek. hogy bolond voltam.

Lángoló Idő Hézag remegő kézzel vette el. kelta mintákkal és gyémántokkal díszített jegygyűrű. Légy a feleségem. Gyönyörű. fehéraranyból készült. Egy gyűrű volt benne. ha elfogadnád. Ariel! 214 . – A nagyanyámé volt – mondta Ian lágyan – Szeretném.

és leült. ő pedig bólintott ismét. míg úton vagyok! – mondta Aracos-nak. majd lassan kifújta. Ez egy kis helyiség volt. – Figyelj. Karom nem evilági érzékei előtt egy ezüstbundájú farkas halovány képe jelent meg. Leterített egy szimbólumokkal telerótt szőnyeget. Másnap Karom elvonult lakásának abba a részébe. A szellem üdvözlésképpen bólintott. miközben lerázta magáról a fizikai világ 215. – Aracos – küldte el a mentális hívást az asztrálsíkra. és igyekezett csak az előtte álló feladatra koncentrálni. készen áll. Mély levegőt vett. a férfi pedig viszonozta a gesztust. . Próbált megszabadulni minden gondolattól.Stephen Kenson 19. Karom hanyatt feküdt a szőnyegen. míg elért a címzetthez. és az apró lángra fókuszált. és őrizd a testem. de valamilyen okból ez most nehezen ment. Többször egymás után megismételte. Béke és nyugalom töltötte el az elméjét. Most körben nyolc gyertya égett a hermetikus rajz mentén. és egyre mélyebb transzba süllyedt. A név visszhangozva rezgett. melyet ő csak egyszerűen dolgozószobának hívott. ahová egy mágikus kört rajzolt fel. míg végül érezte. Maga elé helyezte a kilencedik gyertyát.

A lélek árnyéka. sajnálatot ébresszen benne elbizonytalanítva eléggé 216 . de érezte. és nem nyugodott. hogy dühöt. Érzékei előtt lassan elhomályosodott minden.Lángoló Idő utolsó bilincsét is. Felhasználta az arcukat. míg próbára nem tette az utazót. egészen a misztériumokkal teli metasíkok felé. és egy végtelennek tűnő sötét alagúthoz érkezett. míg végül a ragyogás egészen betöltötte a látómezejét. aki át akart lépni a kapun. Senki sem tudta igazán. Ekkor egy alak sziluettjét pillantotta meg. Súlytalanul szállt felfelé. hogy ott vannak anyagtalanul. A modern mágiaelmélet szerint ő volt az utazó tudatalattijának teremtménye. A csillogó pont egyre nőtt. haragot. Sok tradíció szerint a Küszöblakó volt a fizikai világ és a metasíkok közti kapu őre. Nem látta maga körül a falakat. Keresztülsuhant az asztrálsík színekkel teli valóságán át. mely a legsötétebb titkok hordozója. mégis áthatolhatatlanul. A Küszöblakó. a Küszöblakó mindenkinek az útjában állt. mígnem egy apró fényes pont jelent meg a távolban. Minden erejét összeszedve száguldani kezdett. ki vagy mi volt ő. Karom számára többnyire emberi alakban jelent meg. Egy erős szellem vagy csak a képzelet szüleménye? Bármi volt is az igazság.

hogy félretaszítsa az alakot. hogy megtagadhassa tőle a belépést. miközben eléje lépett. és nyúlt. . Mozdulatlanul. ha nem vagy biztos benne. Érezte. hibáját. Karom üvöltve rántotta el a kezét a másik testétől. Ahogy most közeledett. miközben hanyatt zuhant. a Küszöblakó alaktalan árnyék maradt. – Nincs időm most erre az ostobaságra – morogta. Mielőtt még hozzáérhetett volna. majd hirtelen lángok törtek elő a testéből. Éteri fájdalom robbant az elméjében. és Karom hirtelen saját magával nézett farkasszemet. Érezte. és bűze megtöltötte a levegőt. Képmása önelégült vigyorral nézett rá. Karom kiürítette az elméjét. hogy minden erőfeszítése ellenére harag lobban lelkében. A melléhez szorította kezét. Egy eleven fáklya állt előtte. az árnyék lefoszlott a másik testéről. A lény ismerte minden titkát. hogy hallani akarod a választ! – mondta a Küszöblakó Karom hangján. és fel is használta. – Ne tedd fel a kérdést. egyre 217.Stephen Kenson ahhoz. félelmét. de határozottan elzárta az utat. Könnytől elhomályosult tekintettel meredt a lángoló férfira. A húsa megégett. csak hogy a próba minél kegyetlenebb és fájdalmasabb legyen. és megacélozta akaratát.

és a cipőiért nyúlt. határozottan segítségre lesz szükségem. és aggódva figyelte a hirtelen visszatérést. Sötétségbe borult a helyiség. Felkapcsolta a villanyt. melyet a Küszöblakó testének lángja okozott. Hangja még mindig alig volt több egy sóhajnál. és folytatta: – Nem jutottam túl messzire. majd keze egyetlen intésére kialudtak a gyertyák. Megköszörülte a torkát. – Kérlek! Segíts! – Jase? – kiáltott. Ha igazam van. de még érezte a bizsergést és forróságot. főnök? – kérdezte. – Igen – bólintott Karom. – Karom segíts! – kiáltotta kétségbeesetten a semmiből.Lángoló Idő távolodik a kaputól és Küszöblakótól. – Jase! Karom kifacsarodott testtel. 218 . mi folyik itt. Sértetlen volt. – Minden rendben. Karom felállt. egy ismerős hangot hallott a távolból. zihálva tért vissza a transzból. – Meglátogatjuk Hézagot. Aracos alig karnyújtásnyira tőle ült még mindig farkas formájában. hogy nekikezdhettem volna a dolognak. Ahogy a sötétség kezdte magába nyelni. hogy már sejtem. A kapuőr kirúgott még azelőtt. Kint találkozunk. Lenézett a kezére. De mégis az a gyanúm. – Gyerünk! – szólt Aracosnak.

– Ez… biztos? – kérdezte végül Hézag bizonytalanul. – Azt hiszem. hogy nála van-e a fegyvere és a tőre. – Karom! Mit keresel itt? Hogy jutottál be? – Nem nagy kaland. – Történetesen nekem is vannak híreim – mondta a lány. Gallow visszatért. . mint én. ha mágus vagy – adta meg az egyszerű magyarázatot. aztán hirtelen lángra lobbant. ahogy közelebb értem. Valami fontosat. miközben megpróbálkoztam egy asztrális utazással ma este. – Bocs. De valamit sikerült kiderítenem. aki úgy nézett ki. Látomásom volt. majd még hozzátette: – Szükségem volt egy kis nyugalomra. Rövid csend telepedett közéjük. 219.Stephen Kenson A szellem egy pillanat alatt szertefoszlott. de… – Kikapcsoltam – felelte kurtán Hézag. de Karom csendre intette. mielőtt gondosan bezárta a lakás ajtaját. Láttam valakit. Ez elég jellemző Gallow-ra. Próbáltalak elérni telefonon. és előre félt a választól. de azért elég biztos vagyok benne. Karom reflexszerűen ellenőrizte. de nem találtalak sehol. – Megértem. – Nem száz százalék. hogy csak így rád törtem.

mint a T-mészáros. így a szellemet is magával viszi majd. de csapdába zárta egy lassan rohadó testbe. Megszállta az egyik. Ő volt az a kóbor szellem. még életben maradt bandatag testét. Ők ketten éppen Gallow miatt találkoztak még régebben. és sikerült valahogy életben maradnia azután is. Karom teljesen megfeledkezett a szellemről. és azok ketten paktumot kötöttek. és rövid karriert futott be Boston utcáin. hogy pusztítsa el az Aszfalt Patkányokat. Az őrült Gallow mentálisan kapcsolatot teremtett egy Garnoff nevű mágussal. hogy 220 . amire teremtetett. mert a test gazdájának sikerült annyi erőt összegyűjtenie. hogy visszacsalják Karomot Bostonba. Sajnos ez sem pusztította el a szellemet. hogy elvégezte az egyetlen feladatot. hogy saját kezűleg vessen véget az életének. A hatóságoknak sosem sikerült elkapniuk. ahol Gallow annyira szeretett rejtőzködni. Remélte. Az a lény Karom fájdalmából és haragjából született. hogy megbosszulja egy roxi bandán Jase halálát. istenem! – öntötte el a rémület a lányt.Lángoló Idő – Ó. miközben odament és leült Karom mellé a kanapéra. miután megparancsolta neki. Ez azért volt. Felakasztotta magát a katakombák egy eldugott szegletében. Az volt a tervük. akit Karom idézett meg tizenhét éves korában.

De bárhogy is. Most már tudom. mikor… mikor eltávolodtam a lángoló alaktól. mert nem vagyok biztos benne. és nagyokat pislogott. hogy hallani akarom a választ. Beharapta a szája szélét. A gazdatest halála azonban nem jelentette Gallow számára is a véget. Vagy valami másra akar csak figyelmeztetni. Jase szólt hozzám. és azt hitték. egy hangot hallottam. hogy nem hallatott magáról. hogy elfojtsa a szemébe toluló könnyeket. 221. Amikor Karom utoljára látta. Átmenetileg azonban annyira meggyengült. és átvette az irányítást felette. Hézag. Garnoff teste porrá égett. végképp le is győzték. – Elképzelhető – morogta Karom –. hogy segítsek. aminek semmi jelentősége nincs. majd valamivel halkabban folytatta: – Az ő hangját hallottam. ahogy hozzáért a metróvágányhoz. hogy tényleg csak egy látomás volt. ha nem vagyok biztos benne. de nem hiszem. hogy… mentsem meg. A szellem elárulta Garnoffot. hogy ne kérdezzek. . – Talán mégsem ő az – rázta meg a fejét Hézag. – Lehet. Azért.Stephen Kenson Gallow megszállhassa megidézője testét. hogy miért nem engedett át. – A Küszöblakó pedig azt mondta. – Könnyek szaladtak végig az arcán egészen az álláig. Könyörgött. de Karom és csapata sikeresen szembeszállt vele.

erre most… Hézag magához ölelte a férfit. és nagyot sóhajtott. Ha nem idézem meg. esetleg valaki más szórakozik velem. – Nem a te hibád volt. Hézag barátságosan megfogta Karom kezét. ahogy az könnyekben tört ki. miközben megidézted Gallow-t. letörölte az arcát. vagy Gallow. míg az kisírta magából a felgyülemlett keserűséget. mit cselekszel. Semmit sem tehettél volna. az a dolog most nem létezne. – Nem tudhattad. miközben zokogás rázta a testét. hogy megmentsd – simogatta meg a férfi haját. Karom. és egy ideig csendben simogatta a hátát. miközben annak a könnyei lassan elapadtak. hogy elpusztuljon egyszer és mindenkorra. – Istenem! Azt hittem. hogy a szemébe tudok nézni ismét – suttogta.Lángoló Idő hogy ki akarom deríteni. – Nem vagyok biztos benne. – Gallow viszont az én hibám. és mélyen a szemébe nézett. – Nem – csitította Hézag. De ezúttal biztosra fogok menni. végre lezártam magamban ezt az egészet! Hogy elengedtem Jase-t. Karom lassan eltolta magától a lányt. – Könnyáztatta arcát a lány felé fordította. Tele voltál fájdalommal és… 222 . valóban Jase akar-e velem kapcsolatba lépni.

és határozottan így szólt: – Meg kell állítanom valahogyan! – Mit képzelsz. és utána nem bizonyosodtam meg róla. hogy ne árthasson soha többé senkinek. hogy eltűnjön ebből a világból. hogy helyettem öljön.Stephen Kenson – Tudnom kellett volna. hogy ráakadjak Gallow-ra. Kiszedem belőle. hová a pokolba mész? – kapta el a férfi karját. – Mi van a barátaiddal? Nem gondolod. Azt akartam. és véget vessek ennek az egész rémálomnak végérvényesen. – Megőrültél? Nem szállhatsz szembe Gallow-val egyedül! – Velem van Aracos… – kezdte. hogy nem engedhetek szabadjára egy ilyen rémséget úgy. . hogy mi történt Jase-szel. – Megtalálom a módját. és megpenderítette. – És mi van a csapattal? – háborodott fel Hézag. – Egyedül? – Ez az én felelősségem – mondta határozottan. hogy esetleg nekünk is lenne egy-két szavunk ehhez a dologhoz? 223. hogy nem tudom irányítani. hogy ismét szemben álljanak egymással. utána elintézem. Hányan haltak meg miattam? És hányan fognak még meghalni vajon? Felállt.

Karom! – tört ki a hirtelen jött düh a lányból. – Hézag! Mi… mi a fenét csinálsz? A lány lerázta magáról a kezét. és törődnek veled. – Nem kell kérned. – Mit gondolsz. mikor együtt dolgozunk? Mi van azzal a veszéllyel. hogy vállalnánk ugyanezt egy társunkért is? Valakiért. Karom szeme elkerekedett. – Nem kérhetem tőletek… Hézag makacsul közelebb lépett. amit minden átkozott munkával vállalunk. mit csinálunk minden alkalommal. Én is törődöm veled. – Magához rántotta a férfit. akit még csak nem is ismerünk? Nem gondolod. 224 . Nem kérhetlek téged vagy a többieket. mikor valami zsíros pénztárcájú öltönykének dolgozunk. hogy… – Jézus úristen. akivel törődünk? Karom álla csak még jobban megkeményedett. Ők a barátaid. és szinte suttogva folytatta: – Szeretlek! – Azzal szenvedélyesen szájon csókolta. ahogy a lányt hallgatta.Lángoló Idő – Ez nem a ti gondotok. és szégyenkezve elfordult. majd hirtelen megragadta a lány vállát és ellökte magától.

amit igazán érez. rendben? És eszedbe se jusson vitatkozni. Hátha ráakadok egy-két nyomra. Remegve mély lélegzetet vett. hogy túl veszélyes ez az egész! Világos? 225. – Nem sejtettem. eléggé bolondot csináltam magamból mára. mi ütött belém. Knight Errant jelentések és hasonlók. hogy így érzel. Mármint. – Ne mondd ezt! – lágyult el Karom hangja. nehogy a férfi szemébe nézzen. ami Gallow-hoz vezethet. nem lehetne. és másfelé terelte a beszélgetést. és beavathatod őket a dologba. Nem tudom. – Tényleg nem akarok erről beszélni. – Igazán meghat. de közben ügyelt rá. hogy így érzel irántam. – Mi lenne. Itt van a de – szakította félbe Hézag. hogy mi… – kezdte. Azt hiszem. Te addig összeszedheted a többieket. majd megrázta a fejét. hogy egyszerűen elfelejtjük ezt az egész ostobaságot? Sokkal fontosabb dolgok miatt kell most aggódnunk – mondta. Én… nem tudom. nehogy elsírja magát. – Nézd. de… – Hát igen. .Stephen Kenson – Sajnálom. – Nem könnyű lemondani rólad – sóhajtott Hézag kipirult arccal. de hirtelen nem jöttek a szavak. hogy kifejezhette volna. ha inkább kutakodnék egy keveset? Tudod. azt hittem megértetted.

Ebben a helyzetben a munka lesz a legjobb orvosság mindkettőjük számára. – Hamarosan hívlak – szólt még vissza Karom. és közben az ajtó felé terelgette. még egy félmosolyt is magára tudott erőltetni. holott tisztában van vele. – Kösz – mondta a férfi.Lángoló Idő Hézag most. 226 . hogy elterelte a figyelmét. – Ugyan – legyintett. mindenért. – Köszönet. aki talán a legjobb barátja. hiszen éppen azt az embert bántotta meg akaratán kívül. ebből Karom is némi lelkesedést kapott. Zavarba ejtő és kínos volt ez számára. hogy képtelen azokat viszonozni. miközben a lány becsukta mögötte az ajtót. amiért Hézag ilyen nyíltan feltárta az érzelmeit. Ugyanakkor szomorú is. Össze volt zavarodva.

. de végül csúnyán felsült. bizonyítva ezzel a rátermettségét a főnökeinek. de érződött a közeli Lowell-Lawrence Zóna mételye. de legalább némi elismerésben részesül. hogy árnyvadászok fogságába esett. de gyakorlatilag csak akkor mozdulhattak ki. Roy és Otabi elméletileg szabadok voltak. Olyan nagyszabású dologra bukkant. Roy Kilaro egyáltalán nem volt boldog ember. Ez pedig még egyetlenegyszer sem fordult elő. Dan Otabi potenciálisan veszélyt jelent a cégre. Errefelé főként az alacsony fizetésű CATco alkalmazottak éltek a családjukkal. ha erre engedélyt kaptak egy kirendelt megbízottól. Kirendeltek melléjük egy biztonsági csoportot is – persze csak a saját érdekükben. hogy ha már nem is hősként üdvözlik. hogy kivizsgáljon egy intrikusnak látszó esetet. Folyamatosan figyelték Otabit. Azért érkezett Bostonba. Nem volt rossz környék. Először felfedte. Ezek után joggal számított arra. majd átvészelte. hogy még a Speciális Biztonsági Szolgálat sem volt képes megakadályozni a rablást. bár Roy szerint 227.Stephen Kenson 20. Ehhez képest őt és Otabit egy céges lakónegyedben szállásolták el a gyéren lakott Methuen negyedben.

Ráadásul ott voltak még az eligazítások. hogy felfedezte az anomáliákat az adatfolyamban. míg be nem lépett a Merrimack üzem ajtaján. amit csak fel tudott idézni. Ez pedig így ment most már két teljes napja. biztonsági okokra hivatkozva elutasították.Lángoló Idő feleslegesen. a kihallgatás megfelelőbb kifejezés rá. Roy érezte. A fickó olyan volt. akkor is leült a trideo elé. Türelmesen elmondott mindent elejétől a végégig. A szeráf ügynök még azokra a részletekre is rákérdezett. és ha nagy nehezen megtette. és egész nap csak bámulta. hogy közben őt is szemmel tartják. Gabriel saját maga vezette ezeket a kihallgatásokat. 228 . a férfi igyekszik hazugságon kapni. Ujabb kérdéseket tettek fel. Roynak az volt az érzése. vagy ellentmondásba keverni. ahol ő maga is jelen volt. Végtelennek tetsző kérdésáradattal bombázták. mint egy élőhalott. bár Roy úgy gondolta. egészen addig. hogy valaki mással is beszélhessen a cégtől. ezzel vissza is kanyarodtak az egésznek az elejére. Roy összes kérelmét. újra és újra és újra. de a vallatói sosem voltak elégedettek. kitérve minden apró részletre. Alig bírt kikászálódni reggelente az ágyból. Minden alkalommal tucatszor mesélte el a történetet egészen attól. mintha gyanúsítanák valamivel.

amit csinált (leszámítva. előre kitervelt rablással kapcsolatban. Otabi karrierje a cégnél minden bizonnyal ezzel a kis afférral véget is ért. vajon vele mi fog történni? 229.Stephen Kenson Nem engedhették őket senki közelébe. hogy az árnyvadászok akár nyugdíjba is vonulhatnak. bűnözőként bánnak vele. . drasztikus elvonás nem fogja kigyógyítani belőle. Most. mert saját maga akart nyomozni). amikor megjöttek. az ideje nagy részében csak a trideót bámulta. Egyre inkább úgy érezte. Bár sejtette. Ha pedig Otabitól megválik a cég. és csak akkor mutatott némi reakciót. ez hamar megtörténhet vele is. Csak találgatni tudott. úgy érezte. még mindig szimfüggőként. akkor az üres falak őrjítőén fehér látványában merült el. Bár semmi kivetnivalót nem találtak abban. Roy gyanította. Ha nem a trideót nézte. Mindezen idő alatt. hogy megfosztották a szimjeitől. hogy elvigyék egy újabb eligazításra. Könnyen az utcán találhatja magát. hogy ez a rövid. Roy gyanította. hogy mit művelhettek a szerencsétlen Otabival. próbálják belekeverni az egész ügybe. míg őket kihallgatták. míg minden lehetséges részletet meg nem tudtak a Cross elleni. akár egy zombi. hogy nem jelentette azonnal a felfedezését.

230 . hogy a kérdések zöme nem is az árnyvadászokra koncentrálódott. hogy bemártja őt és Otabit. odasétált ahhoz a néhány megmaradt holmijához. hogy visszaszerezzék. Úgy érezte. Gabrielnek még egy dolog miatt elkezdhet fájni a feje. hogy tudja-e. ha át akarta ejteni Roy Kilarót. mintha ők ketten a kezdetektől fogva az árnyvadászokkal kooperáltak volna. Gabriel egyáltalán nem is törődik azokkal. és a vadászok miért akarták megszerezni őket. Nos. Átver minket – gondolta már sokadszor Roy. inkább őrá és Otabira fókuszáltak. Bizonyára a felettesei szemében cseppet sem tünteti fel jó fényben a szeráfot. Roy úgy gondolta. amit elloptak. Mintha csak azt akarták volna kideríteni. akinek a feladata lett volna megvédeni azt a valamit. Ráadásul nem egyszerűen elvitték. amit megtaláltak. mi volt azokban a tartályokban. ezt a felelősséget akarja most másra áthárítani Gabriel azzal. akik a rablást ténylegesen elkövették. Ahogy reggel felébredt. hanem közben még az ügynököt is fogva tartották. hanem Roy egyéni akcióira. hogy engedte ellopni a Cross tulajdonát.Lángoló Idő Az egészben a legfurcsább az volt. és most a sarokban voltak egy halomba rakva. vagy arra.

de ebben ezek szerint nem találtak semmi kivetnivalót. . Bekapcsolta a gépet. Pár órát legalábbis biztosan. Rákapcsolódott a dekkre. azt pedig bedugta a fali csatlakozóba. Alacsony biztonsági szintű rendszerek voltak. Otabi el lesz még magával egy darabig. hogy a felügyeletük sem túl szoros. A trideo hangjai átszűrődtek a másik szobából. majd rácsapott a START gombra. a cég volt oly szíves. amelyiket az épület rendszeréhez kapcsoltak volna. megvárta míg a rendszer feláll. maga körül pedig a környező hálózat poligonjai lebegtek. Úgy tűnt. nem figyelték őket biztonsági kamerák. 231. Miután kikerültek a Knight Errant fogdájából. Egy kis fehér. Bizonyára alaposan átvizsgálták. Statikus zörej hasított fájdalmasan az elméjébe. forgó piramis mellett állt. és eljuttatta nekik többek közt Roy gépét is. amely a saját kiberdekkjét jelképezte. Ez azért egy halvány reménysugár volt. Úgy gondolta. mi is folyik itt valójában. ideje kideríteni. úgyhogy Roy gyanította. majd némi állítgatás után végre megérkezett a Mátrix ismerős világába.Stephen Kenson Az árnyvadászok számára nem lehetett semmi hasznos a dekkjében. ez elárulta neki. olyan biztosan nem. mert azt is berakták vele együtt a lopott furgonba.

Gondolkodj. Emlékezett. Roy belépési kódjai még érvényben voltak. így bizonyára veszélyes anyagot.Lángoló Idő Fénysebességgel átszáguldott a Bostoni Cross BioMedical irodájába. Azután eszébe jutottak a tartályok. amelynek a tetején ott aranylott a cég lógója. 232 . Gabrielnek is utána nézett.' – mondta magának. de cseppet sem lepődött meg. Rákeresett a Whitehorse-ra és a reptérre. Megfeszítetten kutakodott az elméjében. de egy teljesen üres eredménytáblát kapott. Ráakadt néhány információra az üzemmel kapcsolatban. Mindegyiken ott volt a figyelmeztető jelzés. – Gondolkodj! Itt valami nagyon gyanús volt. A szeráfok és a tevékenységeik szigorúan titkos besorolást kaptak. így rögtön bejutott az alkalmazotti rendszerbe. egy szabályos kereszt. de semmi olyan nem volt közte. mielőtt elhagyta Montreált. Természetesen egyetlen jelentés vagy belső levelezés sem tartalmazott semmit a bioüzembeli eseményekről vagy bármilyen rablásról. hogy ismét falba ütközött. A virtuális város fölé tornyosult a Cross épületet formáló ikonja. sőt talán még fertőző vírusokat is tartalmazhattak. hogy valami felirat is volt rajtuk. és végül eszébe jutottak a betűk. Mélyebbre kellett ásnia. amit ne talált volna meg.

és a rendszer azon nyomban kirúgja. hogy a való világban a szívverése felgyorsul. Kinyújtotta a kezét. Egy ezüst kulcs alakja formálódott előtte a virtuális térben. nem sikerül. mint amilyenre szerette volna. Egy 233. hogy mutassa az adatokat. Egy adatcsomag. Ez állt a tartályok oldalán. és egy ökölnyi kocka jelent meg a helyén. Gyorsan elkezdett összerakni egy apró. Kézbe fogta a kulcsot. most széles vigyor ülne ki az arcára. Nem sikerült olyan elegánsra. ám reményei szerint hatékony programot. de kevés ideje volt. ahogy a program lassan elkészült. . de egyszer csak a képernyő szertefoszlott. ahogy megjelent az eredmény előtte. Ha az ikonja képes lenne rá. hogy tudja. Cross Bio-Medical Xl40-762-es számú projekt. majd a képernyőhöz érintette. Egy újabb keresést indított. Bingo! Roy nem rendelkezett a megfelelő hozzáférési szinttel. és lélegzetvisszafojtva várt. Volt egy pillanat. érezte. de ismert egy-két trükköt. Elég sokáig dolgozott céges biztonsági fájlokkal és rendszerekkel ahhoz. és utasította a gépet. mi a teendő. amikor azt hitte. kiterjesztett paraméterekkel. a célnak pedig így is megfelelhet. Biztonsági Hozzáférés: 3-as szintű vagy felette.Stephen Kenson Pandora. A következő állt rajta: Pandora. Míg várakozott a válaszra.

hogy Roy mint jogos felhasználó lépjen be. a riasztókat és hasonlókat. Gyorsan végigfutott a tartalmán. Bezárta a fájlt. bár igaz. Csak néhány rutineljárást programoztak belé. Kezelte a telekom vonalakat. és közben egyre jobban elkerekedett a szeme. Hirtelen minden a helyére került: Gabriel megjelenése az MV üzemben. Gabriel hirtelen megcsappant érdeklődése az árnyvadászok iránt.Lángoló Idő újabb ablak nyílt meg. de körültekintően kihátrált a rendszerből. hogy a Cross Technologies egyáltalán nem akar az árnyvadászok nyomába eredni. ahol felakaszthatják a két gyanútlan férfit. Utána gyorsan. Nem került semmi fáradságba. Rá kellett jönnie. Bitófat ácsoltak nekik. Ezzel utasította a dekkjét. és az eltűnt tartályok. hogy a vizsgálatok miért őrá és Otabira irányultak. Még csak nem is keresték őket. hogy töltse le az egészet. A becsatlakozási pontnál szemügyre vette az épület relatíve egyszerű rendszerét. hogy 234 . A kis program ezúttal is kifogástalanul működött. sikerült minden nyomot eltüntetnie maga után. Most már tudta. vissza a kiindulási pontra. miközben sebtében átfutotta az egészet. a Whitehorse eltérítése. Néhány részt kiemelt a szövegben. Remélte. majd a kockát zsebre rakta.

majd kicsatlakozott. . A férfi végzete már azelőtt biztos volt. majd megbizonyosodott róla. Miközben háromemeletnyit rohant lefelé. Vissza sem nézett. Egy pillanatra elszomorodott. beleértve az ablakokat is. de a lehetőségei jelenleg erősen korlátozottak voltak. Minden változatlan volt a lakásban. már nem lesz viszszaút. a dekkjét pedig eltette a tokjába.Stephen Kenson ez a biztonsági szint gyerekes volt a Crosshoz képest. mert nem tudott semmit tenni. Az időzítő elkezdte a visszaszámlálást. amikor kintről meghallotta a tűzriadó csengőjét. csak arra figyelt. Elvégzett néhány igazítást. Roy visszatért a saját gépébe. hogy el ne essen a rácsos lépcsőfokokon. hogy észrevette volna a módosításokat az MV üzemben. Ha egyszer a dolgok mozgásba lendülnek. hogy segítsen Otabin. mint amikor elindult. hogy a rendszer ilyenkor automatikusan kinyitja az összes zárat. és megnyomta az indítógombot. Tudta. A 235. és kimászott rajta a tűzlépcsőhöz. Sem szeráf ügynökök. hogy minden szabályszerűen történik. látta. Gyorsan felkapott néhány szükséges holmit. sem biztonsági őrök nem törték rájuk az ajtót. Éppen elkészült. Nagy levegőt vett. hogy elérje a sikátort. hogy még többen indulnak el kifelé az épületből. Odaugrott az egyikhez. és a trideo is épp úgy ment a másik szobában.

Végre leért. mielőtt bezáródtak volna. melyet még idejövet látott meg. és a koszos ablakon át kifelé bámult. de gyanította. Benyúlt a zsebébe. miután elérte az állomást. Ó. Megszólaltak a csengők. Ahogy a vonat elhagyta az állomást. ez nem sokáig marad így. Csak akkor mert megfordulni és körülnézni. amire többen is kidugták a fejüket. hogy üldöznék. add. hogy bent legyen egy vonat – imádkozott magában. 236 . de Roy ügyet sem vetett rájuk. Szerencséje volt. ahogy odaért. de elegen ahhoz. ledobta magát egy üres székbe. Nem voltak túl sokan az utcán. Még éppen sikerült becsusszannia az ajtók között. és elindult a közeli főút felé. és elővette a hitelkártyáját. Semmi jelét nem látta. de igyekezett nem túl feltűnően csinálni. kérlek Istenem. Egyenesen a metró aluljáró felé vette az irányt. hogy eljuthasson egyáltalán a vágányokig. Roy lejjebb csúszott az ülésében. Végighúzta a leolvasón. hogyan hagyja el az állomást a szerelvény. amint áll és figyeli. mint mindenki más. Hirtelen megpillantott egy ismerősnek tűnő hosszúkabátos férfit. hogy el tudjon vegyülni köztük. Éppen mindenki beszállt.Lángoló Idő fémszerkezet elképesztő zajt csapott.

De nem adhatja fel. Találnia kell valamiféle adatot. de virtuálisan lenyomozhatatlan. hogy szerencsétlen Otabit ott kellett hagynia. erősen korlátozott erőforrásokkal. személyre szóló kártyáját. hogy használjon egy bankautomatát. A bűnösségét bizonyította ez a lépése.Stephen Kenson Néhány állomással később leszállt annyi időre. Olyan erővel szorította hirtelen a kapaszkodót. Most már egyedül volt egy idegen városban. mintha az élete függne tőle. Megrázta a fejét. és ekkor rátört a helyzet reménytelen volta. Ők biztosan nem hagynának jóvá egy ilyen alattomos tervet. és azt be kell mutatnia a cég felső vezetésének. De ha mégis? 237. hogy visszatérjen a valóságba. Megint lelkiismeret furdalása támadt. Amíg nem használja a saját. Azzal. mert ráébredt. amivel bizonyíthatja az igazát. ha már eddig eljutott. Épp olyan jó volt. . Zsebre vágta mindkét chipkártyát. hogy megszökött. mint amire a férfi egyáltalán számított. mostantól bármit ráfoghatnak. nyom nélkül mozoghat. a végére jár a dolgoknak. amelyeken nem volt semmi azonosító. A számlájáról átutalt szinte minden pénzt két kártyára. és tudta. Elhatározta. és a következő vonattal Boston belvárosa felé indult. bizonyára többet adott Gabriel kezébe. mint bármilyen más fizetőeszköz.

akkor nincs hová futnia. hogy ne szaladjon bele a fogdmegekbe. mert alig néhány megállónyira volt csak a klubtól. leszállt. Mihelyst a vonat elérte a belvárost. – Az Avalon nightklub számát kérem – mondta a mikrofonba. Becsúsztatta a friss kártyáját. akiket az emberek hívnak. és kérte az információs asszisztenst. Hálás volt a sorsnak. zsebében a számmal és egy nyomtatott térképpel. hogy hogyan juthat oda. majd megadta a kért információt. mint amilyen a Cross Applied Technologies? A kérdés szinte kínálta a választ: pontosan azok. Árnyvadászok. ha el akarnak intéztetni valamit. Rövid ideig a gép keresett. és keresett egy nyilvános telekomot. Alig egy perccel később már a vörös metróvonal felé haladt. Ki szállna szembe az ő oldalán egy akkora mamutvállalattal. 238 . Mostantól mindössze annyi dolga volt.Lángoló Idő Ha mégis. míg odaér.

hogy mi történt. miután Hézagnak elmesélte a Gallow-val kapcsolatos megérzéseit. – Mindenki bent van. gyorsan végiggondolta. Akkor nem mondta el neki. Ez nem az a fajta dolog. Karom a lépcsőn egyenesen Boom irodájába ment a legfelső szintre. Nem sokkal múlt este hét óra. hogy már az első találkozásuk óta vonzódik hozzá. ezzel pontot is tehetnek a dolog végére.Stephen Kenson 21. Később azonban felfedte a lány előtt. mint ahogy szokott. főnök – hallotta meg Aracos hangját. Míg az utolsó lépéseket maga mögött tudta. Hézag nem csinált titkot belőle. Mintha nem lett volna elegendő gondjuk anélkül is. és sok tekintetben az egyetlen is. miszerint ő a kettejük kapcsolatát határozottan nem csak barátinak érzi. akivel csak találkozik az utcán. és úgy hitte. hogy a lány fel ne fedte volna előtte zavarba ejtő érzéseit. hogy meleg. így kezdett gyülekezni már a tömeg a bejárat előtt. A kidobók fejbiccentéssel üdvözölték. – Minden rendben. Karom épp olyan lazán sétált be az Avalonba. . hogy vele volt az 239. Jase volt élete első szerelme. amit mindenkinek elmesélne az ember. Hézagnak is elmondta.

mivel még egy megbecsült árnyvadásznak sem könynyű normális társat találnia. – Ugye nem azt akarod mondani. Kalapács és Valkűr már odabent vártak rá. hogy mások haltak meg helyette. A lelke mélyén azonban tudta: a valódi ok az. Gallow visszatért. de végül úgy alakult. – Nos haver. Utánanéztem néhány dolognak. hogy máris újabb melót találtál? – Nem. Boom.Lángoló Idő egyetlen komoly kapcsolata. szerelmi ügyekben mindig minden zavaros. hogy levegye a kabátját. Ez annyira nem meglepő. Karom pedig jó érzékkel választja ki a legrosszabbat a lehetőségek közül. mint Jase halálakor. és benyitott. Megállt Boom ajtaja előtt. Úgy tűnt. Nem foglalkozott azzal. Karom szó nélkül bement. 240 . és azt hiszem – rövid szünetet tartott –. Gallow. nagy levegőt vett. és leült a troll asztala melletti egyik szabad székre. Nagyon sokan. mi a helyzet? – kérdezte Boom. hogy nem akart még egyszer olyan sebet kapni. A férfi elvesztésébe majdnem belepusztult. A kétségbeesés szülte meggondolatlan cselekedet pedig azóta is folyamatosan kísért.

Egy apró ikon jelent meg a retinája bal alsó sarkában. és mire készül. hogy többé ne kerüljön elő. végül Kalapács ocsúdott fel elsőként a kellemetlen hír hatása alól. hogy bejövő hívása van. Senki nem kérdezte. Nem kellett kérni egyikük segítségét sem. hezitálás nélkül. Kalapács és Boom beleegyezően bólintott. hogy nagyjából merre lehet. ahogy megint megrohanták a lánnyal kapcsolatos. Soha. Érezte. 241. még igen friss emlékek. Másodpercekig mindenki gondterhelten nézett maga elé.Stephen Kenson Vészjósló csend telepedett közéjük. az arcát elönti a forróság szégyenében. Magától értetődően ajánlották fel mindannyian. – Hívásom van – mondta a többieknek. vajon miféle jót cselekedhetett az életben. vagy hogy honnan szerezte az információt. – Hézag nyomoz egy keveset a Mátrixban – kezdte. Karom hirtelen nem tudta. – Talán ő lesz az. . – Mi a terv? – kérdezte nyugodt hangon. hogy ilyen lojális barátokat tudhat maga mellett. – Gallow-ra jellemző gyilkosságokat keres a nyilvántartásokban. gondoskodunk róla. Ha sikerül rátalálni. Ebből talán leszűrhetjük. hogy Karom biztos-e benne. Karom beépített telefonja ekkor jelzést küldött.

Érzékien mosolygott Karomra.Lángoló Idő Hátradőlt. – Hello Jane – vigyorodott el Karom. hogy kapcsolja a hívást. A férfi tudta. Karom – érkezett a válasz közvetlenül a hallóközpontjába. A szája ugyanilyen színűre volt rúzsozva. Azóta nem nagyon hallott az Asstesről vagy bárkiről a régiek közül. Jane hirtelen 242 . A látómezejét betöltötte egy fiatal nő kivetített képe. akit Karom ismert. Karom is az Assetsnek dolgozott egy ideig. Bejárta szinte az egész világot. hanem Jane volt az. Mi a helyzet? – Hoi. méghozzá a legjobb. feszes bőrruhát viselt. A képen megjelenőnek tökéletes alakja volt. Az Assets Inc. és mentálisan utasította a kibervert. Talpig vérvörös. akiket megrészegít a külső. Az árnyvadászcsapatot a Draco Alapítvány pénzelte a néhai Dunkelzahn vagyonából. Nem Hézag. – Régen láttalak. Azután az a kis affér Gallow-val és Hézaggal visszahozta a szülővárosába. hogy a lány gyakran használja ezt az illúziót tréfaként. Bostonba. és részt vállalt néhány igen rázós vadászatból. különösen azokkal szemben.-nak dolgozott. – Remélem nem hívlak rosszkor. mintha csak most lépett volna elő egy erotikus szimből. Jane dekás volt.

mint amennyi elfér a hasadék körül. Ryan azt szeretné. hogy nem egy egyszerű baráti telefonhívás. de nem tudtak mit kezdeni vele. aki utánanézhetne ennek? Mi van az alapítvánnyal? Bizonyára több mágus van a listájukon. Néhány embernek nagyon rossz megérzése van ezzel kapcsolatban. – Egy csomóan meg is vizsgálták a környéket. – Ez így is van – bólogatott Jane. de Ryan elmondása szerint valami nagyon különös folyik a Watergate melletti asztrál hasadékban. legalábbis nekem úgy tűnik. és körülnéznél egy kicsit. Ryan azt mondja. Jane – sóhajtott fel Karom. – Nekem nem sok közöm van a mágiához.Stephen Kenson felbukkanása jelezte. akinek van tapasztalata a másik oldalról jött dolgokkal kapcsolatban. – Ez most nem a legmegfelelőbb időpont. . haver! 243. de csak mondd! – Valami nagyon furcsa dolog történik errefelé. – Lehetne jobbkor is. hogy olyan valaki kell. Ez pedig csak te lehetsz. Természetesen a szokásos összegért. ha eljönnél Washingtonba. De mi a szitu? Jane képe egy pillanatra megremegett. – Nincs egyetlen mágus sem. – Eléggé belegabalyodtunk néhány vad dologba mi is errefelé. apró nüánsz a programban.

de úgy tűnik. Sok szerencsét. – Aha. – Sosem esik. Mondd meg Ryannek. Az utcai etikettet szigorúan megtartotta. – Ahogy mondod – bólogatott Karom. amikor a metasíkról jött lények okoztak gondot. Még mindig rémálmai voltak. 244 . de ennél többet sajnos nem tehetek. csak csöpög – dörmögte a troll. – Utálok közbeszólni – mutatott Kalapács a Boom asztalán lévő képernyőre –. – Jane volt az? – kérdezte Boom. Egy vörös hajú fickó volt. Az Assets szeretné. ahogy eszébe jutott az a bizonyos „másik oldal”. Különböző kameraállásokból látták ugyanazt a férfit. Pislogjatok csak ide! Mindannyian az asztal köré gyűltek. és nem is ellenkezett egy percig sem. Karom pedig ismét a jelenlévők felé fordította a figyelmét. egy másik korábbi ismerős is feltűnt a színen. haver! A kép válaszra sem várva eltűnt. ha megnéznék valamit. Felrémlett előtte néhány küldetés az Assetsnél. ahogy az egy profitól el is várható. – Rendben van – bólintott Jane. és a sorban megjelenő képeket nézték. ha felidézte ezeket a vadászatokat.Lángoló Idő Karom elfintorodott. – Most nem tudok elszakadni. – Megmondom neki. hogy néhány nap múlva asztrálisan lemegyek. Nem kérdezett többet.

és most csalinak használják a nyomorultat – mondta Boom. Aracosszal szo245. minket – vonta meg a vállát Karom. és gyorsan. szabadjára engedve asztrális lényét. könnyedén transzba merült. és már nyúlt is az asztalon lévő piros gomb felé. – Gondolom. – Egyszer már követte idáig Otabit. – Előbb megnézném magamnak egy kicsit. aki Otabit követte – mondta Kalapács. Az arca megkeményedett. . hogy Trójai Falovakat használjanak. ha a szükség úgy hozza. Leült.Stephen Kenson oldalán egy közepes méretű táskával. Nem szerette. Az Avalon semleges területnek számított. majd keresztülsuhant a padlón. de a cégek nem riadtak vissza attól. – Várj! – szólt közbe Karom. – De mi a francot keres ez itt? – morfondírozott Boom. A rövidke. – Ez Kilaro. Hátrahagyta a fizikai testét. – Vagy mesélt erről a helyről a Cross embereinek. ha bármi a tulajdonát veszélyezteti. mint ahogyan még sok hasonló klub szerte az országban. Talán az egyikőnket felismerte itt. – Kidobatom – morogta. Izgatottnak tűnt. Mindannyian felismerték.

de ugyanakkor valami eltökéltséget is érzékeltem mindezek mögött. gyorsan visszatért a testébe. Megpillantotta a kibernetikus beültetéseket is. – Össze van zavarodva.Lángoló Idő rosan a nyomában. eleget tud. Ahogy elérte a földszintet. és iszonyúan fél. – Jól van. elő akar csalogatni minket? – kérdezte Val. ami első ránézésre elárulta az egészségi állapotát és a közérzetét. de végül bólintott. Boom rosszallóan ráncolta a homlokát. megkereste Kilarót. melyeket már korábban is észrevett. ez elég valószínű. Gondosan megvizsgálta a mélyebb rétegeket is. – Nos? – kérdezte Boom. 246 . mintha az ott sem lett volna. Karom alaposan szemügyre vette a férfi auráját. – Igen. Legyen ahogy akarod. mielőtt még bármit tennénk. hogy miért? Beszélnék vele. hullámokban tört rá a környező emberekből sugárzó izgalom és vágy. de nem tudom. ahogy Karom kinyitotta a szemét. majd amikor már úgy érezte. Szellemként hatolt át az épület szerkezetén. – Fél – kezdte. Amilyen gyorsan csak tudta. – Gondolod.

és el is indult feléje. Találtam néhány információt. majd nagyot nyelt. A férfi észrevette. mint Harlan Hammarand. így némán tűrte. Lementek a lépcsőn. Majd kiugrott a bőréből. . mit tud! Kilaro tudta. és elindult a mágus után. Karom mindig elcsodálkozott. hogy Karom őt figyeli. Az ork bólintott. hogy nem sok választása van jelen körülmények között. Kilaro – dörmögte az ork a férfi fülébe –. hogy miként tud valaki egy olyan hatalmas testtel annyira fürgén és észrevétlenül lopakodni. Kalapácsról csak akkor szerzett tudomást. Az ork elvegyült a tömegben. és kinyögte: – Üzlet. hogy a két férfi 247. és szépen lassan hátulról közelített Kilaro felé. és mondja el. Karom egyik szemöldöke felszaladt egy leheletnyit. – Valóban? Nos. ahol Kilaro várakozott. – Nemsokára itt vagyunk – szólt még vissza az ajtóból Karom.Stephen Kenson – Kalapács! Te és én – mondta Karom. Ez most üzlet vagy öröm? Kilaro próbálta visszanyerni a lélekjelenlétét. amikor az lapát kezét a vállára tette. ami talán érdekelheti magukat. és keresztülfurakodtak a tömegen egészen oda. miközben egyik árnyvadászról a másikra kapkodta a tekintetét. – Mr. különös önt újra látni. akkor fáradjon velünk.

amiről tudnunk kellene? Kilaro bólintott.Lángoló Idő kikísérje a tánctérről. – Mennyit tudnak arról. hogy figyel. – Foglaljon helyet! – mondta szárazon. amit megtehet. majd így szólt: – Valószínűleg tönkretettem az életem azzal. hagyva. hogy tömegoszlató gáz. amit még az ötvenes 248 . – Ó. – Mesterségesen előállított vegyszer. Karom egy üres székre mutatott. amitől mindenki perceken belül rosszul lesz néhány napig. – Miért? Van még valami. egészen Boom irodájáig. A legkevesebb. hogy idejöttem. amit elloptak a Cross üzeméből? – kérdezte Kilaro. Boom az asztalra könyökölve előrehajolt. – Ez minden? – kérdezte Kilaro. hogy ő válaszoljon. – Tömegoszlató gáz – kezdte a troll. De ez nem minden. mi figyelünk – mondta Boom. Gyorsan ható permetszerű anyag. hogy nem bírta ki nélkülünk? Kilaro szilárdan Karom szemébe nézett. majd megköszörülte a torkát és magyarázni kezdett: – A vírus neve Pandora. Karom Boomra nézett. és abban valóban igazuk volt. Felmentek a lépcsőkön. Ez egy melléktermék. – Nos… a személyes varázsunk vagy valami más volt az oka.

Kilaro feléje fordult. majd ahogy felpillantott. aki belélegzi. amitől az ember úgy érzi magát. nagyon lassan benyúlt az egyik zsebbe. – Közvetlenül a cég fájljaiból.Stephen Kenson évek elején kifejlesztett. és a Pandora valami sokkal rondábbá fog mutálódni. Az áldozat belázasodik. de akár biztos lehetsz abban is. de nem fertőző. mintha influenzás lenne. Az érdekes az egészben. katonai célokra felhasználható szert. Roy nagyon. De adj hozzá egy katalizátort. A vírus elpusztul a szabad levegőn rövid időn belül. Olyat. ahová a táskát tette. mozdulatlanná dermedt. amivel ártalmatlanná lehet tenni a célpontot. – Mennyire ronda? – kérdezte Karom. Kilaro lenyúlt maga mellé. Normális esetben ez egy gyors hatású és enyhe szimptómákat okozó vírus. és egy percen belül mind kidől. szédül és így tovább. 249. így hamar. – Halálos. Néhány percen belül megöli. hogy többet nem kel fel. és elővett egy chipet. . Vigid nevű anyag kutatásakor nyertek. – Ezen vannak az adatok – mondta remegő hangon. Mindenki a szobában a fegyveréért nyúlt. Az ötlet gyanúm szerint az volt. hogy készítsenek egy széles körben. Fújd a tömegbe. biztonságosan a területre lehet lépni. Boom elé tette az asztalra.

hogy felderítsék az esetet. Először is. melyeket sikerült kiszednem a cég rendszeréből. Ehhez is van valami közük? – Nincs – felelte Karom. de erről 250 . két okból. hogy ez csak a szokásos. – Miért mondta el nekünk mindezt? – fordult Karom Kilaróhoz. Bárki bérelt is fel minket. nem pedig arra. hogy bűnbakot találjanak. – Nem – rázta a fejét Kilaro –. – Ez azt jelenti. hogy lopja el azt. Kilaro nagy levegőt vett. A birtokukban van már az ellenszer. bizonyára valaki mást is megbízott. hogy eltűnt maga a vírus. a gondolatait rendezi össze. Az adatokban. céges eljárás? – kérdezte Karom gúnyosan. hogy maguk elvigyék azokat a tartályokat. az üzem laborjából lába kélt az egyetlen mintának a katalizátorból. ez több annál. A nyomozás arra ment ki. végül így szólt: – Azt hiszem.Lángoló Idő hogy pontosan azzal egy időben. van most egy jó nagy adag halálos vegyi fegyvere – tette hozzá Boom. és úgy tűnt. utalásokat találtam. de csak és kizárólag itt Boston környékén. mert valaki a Crossnál azt akarta. – Nem tudtunk semmiféle katalizátorról. – Nos nem gondolja. hogy a Cross kísérletezni kezdett embereken. hogy bárki álljon is a háttérben.

– Másodszor pedig azért. A másik pedig. hogy valójában mennyire veszélyes ez a szer. hogy az ára az égbe szökik.Stephen Kenson egy szót sem szóltak. Úgy látszik. ki szerezte meg a szerződést. Ráadásul önöket a cég sem tudja olyan könnyen elhallgattatni. annyi katonai megrendelést fognak kapni. – Átver minket! – De miért? – kérdezte Val. – Nem feltétlenül – bólogatott Boom. mert nem tudtam senki máshoz fordulni. hogy fenntartsa a rendet Bostonban. Akkora lesz a kereslet. akik hinnének nekem. Ha kiderül. . és arról sem. – Gondold csak végig. és ők felkészültek rá. hogy nem győzik majd teljesíteni. A hatóságok semmit nem tudnak az ügy komolyságáról. ahogyan azt gondolják. Ha úgy működik. mintha arra számítanának. 251. mint aki már mindent ért. hogy engedték ellopni az egyik kísérleti anyagukat. hogy gondolj bele. – És másodszor? – érdeklődött Karom. az csak árthat a presztízsüknek. – Miért keveredne bele a Cross egy ilyen ügybe. hogy a Pandorát be fogják vetni itt helyben. hogy engedi elszabadulni a Pandora vírust. Egy: tesztelhetik a szert valóságos helyzetben. – Francokat! – tört ki Kalapács. A Cross két legyet üt egy csapásra azzal.

de a rendfenntartók egyetlen lépést sem tettek az ügyben. – Így van. – A francba! – Abban pedig biztos lehetsz. a Cross ujjal fog mutogatni a Knight Errantra. Ha valakinek sikerül egy ilyen nagyszabású biológiai támadást véghezvinnie a városban. azzal az Ares jelenléte veszélybe kerülne az egész New England-i körzetben. A Boom asztala felől érkező csipogás félbeszakította a további beszélgetést. – Ó. gonosz árnyvadászokra. Ha Boston városa visszavonja a velük kötött szerződést. 252 . A Knight Errant pedig az Ares Macrotech tulajdonában van. a fene egye meg! – morogta Boom. hogy ők bejelentették a rablást. mi? Úgy tűnik. hogy terroristákra? – Sosem esik. meg kell találnunk azt a vírust! – nézett körbe a többieken Karom. hogy valaki ott beférkőzzön – vonta le a következtetést Kalapács. csak csöpög. vagy mondjam inkább. – Szabadon hagyva egy nagy lyukat. amely a Cross legnagyobb riválisa. hogy a végén a Cross ránk fog mutogatni a nagy. – Van még egy kis gondunk. Inkompetensnek fogják feltüntetni őket a nyilvánosság előtt. Kilarónak van néhány barátja.Lángoló Idő – Knight Errant – mondta Karom. Láthatólag Mr.

és gyanítom. 253. Minden bizonnyal követett idáig. Gabriel. . – A haverod az. mielőtt felelt volna. hogy nem egyedül jött. és sietve az asztalhoz lépett. A képernyőn még mindig a lenti tömeg volt látható.Stephen Kenson – Micsoda? – ugrott fel Karom a helyéről. – Király… – Mi történt? – kérdezte ijedten Kilaro. Karom hidegen végigmérte. és a sok jellegtelen arc között Karom azonnal észrevett egy másik ismerős alakot.

hát még egy ember mellkasát! – A kocsi? – kérdezte menet közben Karom Valkűrt. majd Valkűrrel együtt az ajtóhoz lépett. Kalapács még vetett egy pillantást a képernyőre. – Indulás! – adta ki az utasítást Karom. A sort Boom zárta hátul. azt hiszem. és szorosan magához szorította a kiberdekket tartalmazó táskáját. és fegyverrel a kézben elindult lefelé a lépcsőn. 254 . – Velem mi lesz? – kérdezte rémülten Kilaro. de elég tűzereje volt. ezzel mindent kikapcsolt. bár az gyerekesen aprónak tűnt a kezében. Szorosan mögötte Val ment. Kalapács kilökte az ajtót. – Maradj közel. – Minden tiszta – mondta Kalapács az ajtóban állva. majd Kilaro és Karom. – Készen vár odakint. emberek – húzta ki magát Karom –. – Te velünk jössz! – mondta határozottan. – A hátsó ajtó felé! – állt fel Boom. és lenyomott néhány gombot. – Oké. amit mondunk! Világos? Kilaro idegesen bólogatott. Karom megragadta a karját. hogy átlyukaszszon egy motorblokkot. A troll elővett egy nehézpisztolyt. ideje távoznunk. és csináld pontosan azt.Lángoló Idő 22. és talpra rántotta.

Kalapács fél térdre ereszkedett. A golyók süvítve száguldottak el mellettük. ahogyan a töltények ökölnyi lyukakat szaggattak a falban mellettük. jelzés nélküli páncélkabátot viseltek. és a vészkijárat felé fordultak. cseppet sem zavarta őket a sötétben. és szintén lőni kezdett. Mind humán volt. és sötét napszemüveget. és a megvadult tömeg rohanó léptei követtek. Boom is megpróbált meghúzódni.Stephen Kenson Lentről lövések hangját hallották. Az egész klub felbolydult. Gabriel és az emberei behúzódtak az egyik fordulóba. – Közelednek! – kiáltotta Karom a többieknek. Kalapács és Karom a falnak lapult. jobbról a folyosón három férfit pillantottak meg. ahogy azok hárman egyszerre nyitottak tüzet rájuk. ez azonban feltehetően. és viszonozta a tüzet. Ahogy leértek a lépcsőn. amit sikoltozás. . Hosszú. – Gyerünk! Megszaporázták a lépteiket. Mindegyiküknél félautomata pisztoly volt. 255. Gabriel állt elöl. – Jönnek felfelé a lépcsőn – hallotta Karom az elméjében Aracos hangját. de egy három méter magas trollnak nem sok fedezék akadt egy folyosón. Felemelte a fegyverét.

mire Valkűr elrohant mellette. – Szellemek is vannak velük. – Vigyázzatok! – kiáltotta. és az érintése nyomán a markolatban lévő tűzopál halványan felragyogott. Lágyan simult a kezébe a fegyver.Lángoló Idő – Menjetek. Karom megragadta Kilaro vállát és megtaszította. üvöltő szél kerekedett a folyosón. A penge felkészült az összecsapásra. – Menj vele! – parancsolta. Sötét emberalak formálódott a megjelenő ködből. át a lenti termen egyenesen a kijárat felé. – Hányan vannak? – Ketten. körötte egy miniatűr 256 . nagyszerű – gondolta magában Karom. – Ellenséges szellemek érkeznek. és az övéből előhúzta az arany markolatú tőrét. Karom lenyúlt. és Kilarónak esze ágában sem volt vitatkozni vele. mi feltartjuk ezeket! – üvöltötte Karom. főnök – szólalt meg Aracos váratlanul. – Gond van. Ó. de mindkettővel egyszerre. nem valószínű – aggodalmaskodott Aracos. – El tudsz velük bánni? – Talán az egyikkel. Ahogy kimondta. kis híján letaszítva őket a lábukról. és elementáloknak tűnnek. – Elég erősnek tűnnek.

Aracos farkas formában vetette magát a közeledő tűzgyík felé. Semmi jót nem ígérő tekintetét Karomra szegezte. A farkát ide-oda lóbálva közeledett a folyosón. így figyelmét inkább a légelementálra összpontosította. tiéd a tűzelementál! – utasította familiárisát. Az ork nem törődött vele. igazi ellenfelük. Őt ugyanúgy megperzselték volna a lángok. miközben pengéjét védekezően maga elé tartotta. Vörösen izzó. Hüllőszemét Karomra meresztette. Egy tompán fénylő szempár jelent meg a gomolygó füst közepén. Érezte mindkét lény. pikkelyes testét tűzaura ölelte körbe.Stephen Kenson tornádótölcsérrel. hiszen úgysem tudott védekezni vagy ártani neki. Ezzel egy időben szikra lobbant a folyosón. aki Kalapács felé lépett. – Aracos. mielőtt támadásba lendült. aztán egy majd kétméteres fáklyává robbant. hogy jobban fel tudjon készülni a szellemek támadására. . hogy a mágus az egyetlen. de Karom nem. 257. és hamarosan átláthatatlan küzdelembe keveredtek. és hogy mágikus képességeit használhassa ellenük. A közepén egy gyíkszerű lény formálódott. Érzékeit az asztrálvilágra hangolta. Asztrális formában Aracos immúnis volt az elementál lángoló aurájával szemben. így folytatta a tüzelést.

– A francba! Már megint? – morogta Kalapács. Hátragurult. Emberfeletti fürgeséggel ölelte körül ködszerű testével a mágust. utat engedve Karomnak. Bár az elementálnak nem volt szilárd teste. hogy ezúttal ő csapjon le az emberre. A lény azonban egészen közel ért. Ezúttal az ork azonban felkészült. és patakokban folytak a könnyei. és vagdalkozni kezdett maga körül. a tőr mágikus töltöttsége mégis veszélyt jelentett számára. visszatartotta a lélegzetét. Az elementál közben rávetette magát Karomra. a torka összeszorult. Ahogy a penge belevágott. A varázstőr sisteregve vágódott a sűrű ködbe. 258 . A mágus lesújtott Sólyomkarommal. A céges ügynökök képtelenek voltak kidugni a fejüket a sarkon. A tüdeje valósággal szétrobbant az erőfeszítéstől.Lángoló Idő sakkban tartva a három szeráfot. Összeszedte erejét. akinek tüdejéből sípolva szakadt ki a levegő. és lecsapni készült. miközben a szellem lesújtott rá. Boom fegyvere közben folyamatosan köpte magából az ólmot. a lény fájdalomtól eltorzult fintorral libbent odébb. Szemét marta a füst. és kezdte megtölteni a fojtogató gáz. Vártak. mintha csak tömegoszlató gránátot dobtak volna rá. Amennyire csak bírta. Erősen megmarkolta Sólyomkarmot.

Szerencséjére a páncéldzseki felfogta a találatot. Elővette a tokjából a Predatort. – Menj! – próbálta túlkiabálni a lármát. és amilyen erősen csak tudta. mi okozta a jó szerencsét. Magasra emelte a tőrt.Stephen Kenson Ekkor hirtelen valami belemart a szellembe. Fájdalomtól eltorzult arccal emelte ismét lövésre a fegyverét. Mennydörgésszerű robaj remegett végig a folyosón. ahogy a szellem energiái irányítatlanul szertefoszlottak az asztrális és a fizikai világban egyaránt. indulj! Közben a szeráfok próbálták viszonozni a tüzet. Karom nem állt meg. 259. aki úgy látszott. A lény elpusztult. és valamivel odébb próbált újra testet ölteni. ettől az szertefoszlott. – Boom. és tüzelni kezdett a folyosón. a lassan sűrűsödő elementálba mélyesztette. A pisztoly minden lövésnél keményen visszarúgott. és visszapenderítette a közeli sarok mögé. hogy kiderítse. Karom szeme elkerekedett a felismeréstől. Az egyik lövés a vállán érte a mágust. Karom ekkor ismét Gabriel és csapata felé fordult. – Jase! – kiáltotta. de így is majdnem eltörte a vállát. ám ekkor a folyosón állva egy áttetsző alakot pillantott meg. ügyet sem vet a tűzpárbajra. .

bár egy ekkora célpontot nehéz lett volna eltéveszteni. Az elementálok némelyike rendelkezett tudattal. de az egyetlen kijáratot elállta a tűzelementál. de Gabriel gyorsabb volt. A szellem eltűnt. Boom egyetlen szökkenéssel akart átvetődni a folyosón. és súlyos ólmot tömött a troll testébe. Aracos asztrál formában viaskodott a hüllővel. de Aracosnak megvolt az az előnye. 260 . Épp mielőtt a troll átért volna a folyosó túloldalára. hogy a metahumán világos pólóján egyre nagyobb vérfolt jelenik meg. Karom látta. Karom nyúlt. Karom. A kép lassan halványodni kezdett. Karom pedig kétségbeesetten kiáltott utána: – Jase! Jase várj még! – De már késő volt. hogy intelligensebb és tapasztaltabb volt. de az a fejét rázta. – Jól vagyok – szuszogta. hogy segítsen. – Visszatérnek. – Kibírom. Boom fél térdre rogyott. miközben talpra állt. – Kicsoda Jase? Kik térnek vissza? – A halottak. Gyorsan ki kellett jutniuk. a szeráf pisztolya felugatott.Lángoló Idő – Karom! – mondta Jason Vale szelleme. Ugyanolyan erősnek bizonyultak. A beültetett reflexnövelőknek köszönhetően még arra is volt ideje. hogy célozzon. A halottak visszatérnek.

megragadta a gyík testét. Sűrű füst szállt föl a félig műanyag ruhadarabból. a helyiségről ez nem volt elmondható. Teste színtiszta vízből született. . A mennyezetről spriccelve tört elő több helyen a nagynyomású vízfüggöny. egészen az érzékelőkig.Stephen Kenson de a tűzlények legnagyobb hibája. Egyik kezét előre tartotta. Aracos sikeresen elkerült egy csapást. A hívásra felelve a padlón összegyűlt tócsából egy kígyó öltött alakot. majd előrevetődött. Karom a 261. és együtt gurultak be a tánctér széléhez. az aura pedig lángra lobbantotta az egyik széken heverő kabátot. Bár Aracosnak nem árthattak a lángok. Szavakat mormolt és érzékeivel az asztrálsík felé fordult. Volt néhány szellem. A tűzjelző hangos csengetéssel jelezte a veszélyt. A szellem ijedten hagyta el a romlást hozó fizikai síkot. Mentális parancsa hullámozva érte el a kívánt célt. – Ezt a játékot ketten játsszuk – morogta Karom. Az elementál teste sisteregve forralta gőzzé a sűrűn záporozó cseppeket. melyek rejtőzködve várták az utasításait. A hőség felforrósította a padlót. hogy tenyerében egy kevés víz gyűljön össze. és viszszamenekült az asztrális világba. az automatikus oltóberendezés pedig bekapcsolt. valahol a távolban. hogy a szenvedélyük rabjai voltak.

262 . a kocsi pedig méreteit meghazudtoló fürgeséggel meglódult. – Menjünk! – szólt a többieknek. Pontosan erre számítottam. és hátát a falnak vetve szuszogott. Boom és Karom pedig bemásztak hátra. dekkjét még mindig magához szorította. A hátsó ajtó nyitva volt. hogy segítsen az öltönykéknek – közölte Aracos.Lángoló Idő szeráfok felé mutatott és hangosan kiadta a parancsot: – Támadj! – mondta. – A tűzelementál visszafordult. miközben hangos döndüléssel behúzta az ajtót. Kilaro remegett az egyik ülésen. Val beletaposott a gázba. és futva indultak a kijárati ajtó felé. Kalapács pedig beszüntette a tüzelést. majd egy másik csusszant a helyére. Csikorgó kerekekkel fordultak ki a főutcára. Karom riadt kiáltást hallott a támadó ügynökök felől. és vadul a jelzett irányba vetette magát. Őrült tempóban kerülgették a kisebb kocsikat az úton. – Indulhatsz! – kiáltotta Karom. Az üres tár koppanva hullt a földre. A troll leült. mire a kígyó megremegett. amelyet az övéből vett elő. Val már beindította a motort. és a sikátoron keresztül a furgon felé rohantak. Kicsapták az ajtót. Kalapács előre ugrott be. – Jó. és csak rájuk vártak.

Se egy kis elszíneződés. de az ujjain vérnyomok látszottak. aki fogait összeszorítva tűrte a fájdalmat. miközben mágikus energiák áramlanak a troll testébe. és mentálisan jelzett a készüléknek. .Stephen Kenson Karomnak egyszer csak jelzett a telefonja. hogy legalább a golyó nem akadt el sehol. – A francba! – vicsorgott. Jól látszott egy tiszta bemeneti és kimeneti nyílás is. mire Boom fogcsikorgatva felnyögött fájdalmában. hogy kapcsoljon ki. Karom széttépte a pólót. a többi autó dudáját. hogy bármi elterelje a figyelmét. és megragadta a troll kezét. megerősítve Boom szervezetét a gyógyuláshoz. csak egy véres folt volt a helyén. Kezét az oldalához szorította. Érezte. a lövéseknek nyoma sem maradt. hogy megnézzem! – szólt neki. és igyekezett kizárni minden zajt az elméjéből: a furgon motorjának dübörgését. Boom végre levette a tenyerét a sérülésről. – Engedd. A pólón a foltot eltakarta. A kezét erősen nekinyomta a sebnek. se egy heg. Lenézett Boomra. ahogy felforrósodik a tenyere. Karom behunyta a szemét. ahogy Valkűr eszeveszetten kerülgeti őket az esti forgalomban. Megkönnyebbült. hogy elhúzza a sebről. 263. és Kilaro riadt szuszogását. Karom melléje térdelt. Jelenleg nem engedhette meg. Miután levette a kezét.

és egy légelementál. és átlépett maga is a másik világba. Kinyújtózott az asztrálsíkra. – Még nem végeztünk – szólt hátra Val a vezetőülésből. Két MCT robot van a nyomunkban. ellentmondást nem tűrően adta ki az utasítást nekik: – Gyertek! Gyertek hozzám! – Igen. Átlebegett a száguldó furgon tetején. – A fene! – ugrott fel Karom. és megkapaszkodott a vezetőülésben. – Te! – Ettől féltem – ült vissza a helyére Karom. mint amilyet a cégesek hoztak magukkal: egy tűz. Amint rájuk akadt. Úgy látszik. Szerette volna. Ez elfogadható áldozat volt Karom számára. – De a pólóm elszakítottad. miközben a sérülés nyomát vizsgálgatta. 264 . Így még három szellem állt a szolgálatában.Lángoló Idő – Szép munka – vigyorgott a troll elismerően. – Van valami légelhárító fegyver a kocsiban? – Ja – bólintott Val. Kinyújtotta érzékeit az Avalon felé. – Újabb társaságot kaptunk. gazdám? – jött hamarosan a szenvtelen válasz. de magával vitte ellenfelét is. Épp olyanok voltak. és ott két szellemet talált. elpusztult a küzdelem során. és megkereste a többi szellemet. Ekkor Karom elhagyta az anyagi testét. de sehol sem akadt rá a vízelementálra.

Stephen Kenson ha van ideje megidézni egy másik vízelementált. – Materializálódjatok. A szellemek Karom mellett asztrális fomájukban várakoztak. Ahogy közelebb értek. szárnyakkal a hátán. A törzs alján egy forgócsövű géppuska meredt előre. a két szellem anyagiasult. A másik egy magas tűzoszlop alakját vette fel. gazdám – mondták az elementálok kórusban. Karom vicsorogva préselte a szavakat: – Nem hiszem… – azzal a két szellem felé fordult. – Azokat a robotokat – mutatott a gépek felé. Az egyik egy kavargó köd volt. és pusztítsátok el őket! – Ahogy parancsolod. Hengeres testüket vastag páncéllemezek borították. Két oldalt rövid szárnyak segítették a gyors manőverezést. Rakétaként száguldottak a céljuk felé. és egy-egy helikopter rotor tartotta őket a levegőben. s az ránézésre is pillanatok alatt apró darabokra szaggatná Valkűr járművét. Karom kissé lemaradva követte őket. elöl pedig egy nagyméretű rovarszerű lencsén át figyelték a célt. és rávetette 265. de az túl sokáig tartott volna. Karom látta a két robotot is. és jelenleg más dolgok kötötték le a figyelmét. Nagyjából egy méter hosszú lehetett mindkettő. amelyekről Val beszélt. a belsejében egy apró nő. .

Karom hallotta. hogy lerázza magáról a támadóját. A drón darabjai szétrepülve betörték a környező ablakokat. és nem voltak képesek a 266 .és betondarabok hulltak a járdára. Bár a teste ellenállt a hőnek. de a rotorlapátok megsérültek. ahogy a felhevült lemezek meghajolnak. majd az elementál utat talált a gép töltényrekeszéhez. A drónt egészen elborította. A hajtóművek felpörögtek. pörgött-forgott. Az MCT magasabbra emelkedett. de reménytelen küzdelem volt. A légelementál forgószélként jelent meg a második robot előtt. beszakítva a tetejét. Egy pillanatra a gép megbillent. A lövedékek bombaként robbantak fel egyszerre. A drón igyekezett korrigálni a röppályát. és nekivágódott az egyik közeli épület sarkának. ezek nem egyszerű lángok voltak. A gyalogosok sikoltva ugrottak félre az útból. A tűzlény hatalmas tűzgolyóként vágódott az egyiknek. és maximális fordulatszámon próbáltak ellenállni a forgatagnak. a test pedig fekete füstöt okádva magából nekicsapódott egy parkoló autónak.Lángoló Idő magát a fémszerkezetekre. letért a pályájáról. ahol nem volt kellő védelme. A becsapódás erejétől tégla. és ott égették a legerősebben. Milliméterről milliméterre tapogatták ki a robot gyenge pontját.

Kilaro láthatóan tiszteletteljes félelemmel nézett Karomra. a főnökeid szerint te épp annyira feláldozható vagy. – Kövessetek! Visszatértek a közben normál tempóra lassító furgonhoz. hogy a fizikai érzékei által közvetített képek újból megrohanják. a Felébredettek rémisztő hírnevét azért legtöbben ki is érdemelték.Stephen Kenson magasban tartani a nehéz fémvázat. Sűrűn pislogva tért magához. Tehetetlenül esett a járdára. úgy látom. hogy mindenki hallja a hangját kiabálás nélkül is. – Nos haver. Üdvözöllek az árnyak között – veregette meg az ijedt férfi vállát. Annak ellenére. amikor minden erejét rászabadítja az ellenségeire. . 267. Karom leült a testébe és hagyta. Valószínűleg még sosem látott mágust harc közben. – Látványos móka volt – vigyorgott Kalapács az első ülésen. Boom közelebb hajolt. – Szép munka – üzente gondolatban a szellemeknek. mint ahogyan azt ma este Karom tette. hogy sokan hajlamosak voltak túlbecsülni a varázshasználók képességeit. és szikrákat hányva csúszott neki egy villanyoszlopnak. mint bármelyikőnk.

– Mondott valamit? – kérdezte Val vezetés közben. Gyorsan végigfuttatta az ujjait még egyszer a néhai seben. – Van valami ötleted. igaz? – Igen – mondta szégyenkezve. mi lehetett? – kérdezte a familiárist. megvonta a vállát. – Én láttam – visszhangzott Aracos gondolati hangja mindenki koponyájában. Bár a helyzet így is elég zavaros volt. majd hozzátette: – Nem igazán.Lángoló Idő – Úgy hallottam. – Valaki vagy valami ott volt. Ekkor egy aranyszárnyú sólyom jelent meg. majd leszállt Boom és Karom közé. Ha Gabriel lövése csak néhány centivel feljebb megy. Vagy talán még inkább. hogy hála az égnek. 268 . Bár. ami azt illeti. – Egyikőtök sem látta rajtam kívül? – kérdezte. én az igazi Jasont sem ismertem. hogy… – Felejtsd el! – legyintett a troll. a tüdejét éri a golyó. Aracos. a többiek pedig némán a fejüket rázták. – Sajnálom. Akkor pedig a dolgok sokkal rondábban alakultak volna. Még sosem láttam ehhez hasonlót. madárhoz egyáltalán nem illőn. talán még nem őrült meg teljesen. Láttad megint. Karom megkönnyebbült. Jase nevét mondtad odabent.

Stephen Kenson – Azt mondta. . de van egy olyan érzésem haver. hogy nemsokára megtudjuk. – Fogalmam sincs – csóválta a fejét Karom –. – Ez meg mi a francot jelenthet? – kérdezte. Az ork vállat vont. hogy a halottak visszatérnek. és hátrafordult. 269. Val enyhén összerázkódott. és a mellette ülő Kalapácsra nézett.

majd a zsebéből elővette az Iantól kapott gyűrűt. Azon rágódott. hogy a fény megcsillanjon rajta. és csak pihegett. Gyönyörű ékszer volt. Egy ideig csak feküdt. hogy egy nemzetközileg körözött terrorista. hogy ne Iannel akarja összekötni az életét. meg kell hagyni. Homlokát az ajtónak nyomta. – Házasság – ízlelgette a szót félhangosan. Visszament a szobába. Ha más nem. hogy az időt húzza.Lángoló Idő 23. és ledobta magát a kanapéra. a gyűrűt az ujjára húzta. Istenem! Hogy lehettem ilyen idióta! – korholta magát gondolatban Hézag. mielőtt választ adna Iannek? Miközben ezen rágódott. aki nyilvánvalóan nem érdeklődik iránta? Hát tényleg ennyire oda lenne Karomért. miután Karom elment. vagy ez is csak egy újabb ürügy. Ian O'Donnel. Valóban képes volt megcsókolni és szerelmet vallani egy férfinak. hogyan művelhetett ennyire nagy hülyeséget. 270 . majd elgondolkodott. még vagy egy tucatnyi érv szólt amellett. hát az biztosan ellene szólt. és úgy forgatta maga előtt. Bármennyire is odavolt Karomért.

mint Iant. Most pedig Ian visszatért. Azután itt van most Karom. bolond volt. Azt mondta. Ezenkívül szerette azt a bajtársiasságot. hogy közben még őróla is megfeledkezett.Stephen Kenson Te pedig egy körözött bűnöző vagy! – emlékeztette magát – Árnyvadász. és megmutathatta az arrogáns programozóiknak. és semmi mást nem akar. Az ő céljai politikai jellegűek voltak. Ha nem jobban! A férfi legalább nem a megavállalatok ügyeibe rondított bele. aki olyan megszállottan küzdött a szent ügyért. és őt akarta. hogy az egyik legjobb dekásként tartják számon az árnyak közt. hogy besurrant a multik rendszereibe. Sok tekintetben a hatóságok éppen annyira veszélyesnek ítélték. amikben hitt. amit az jelentett. . Imádta a kihívást. Olyanok. Többnyire büszke volt rá. csak hogy 271. bár egészen más okok miatt. aki szintén lehetetlen eset. Különösen azóta lett fontos ez számára. Hézag nagyot sóhajtott. Karom! Istenem. Ő hitt egyáltalán valamiben? Még ebben sem volt biztos. de már megbánta. egyesegyedül őt. hogy egy bostoni utcagyerek simán kijátssza őket. miért kell nekem mindig az elérhetetlen pasikba belezúgnom? Először ott volt Ian. hogy Karom is közéjük tartozott. amely a csapatukban megvolt. hogy elengedte.

készen állt. Hézag lelkének egy része szerette volna. hogy a férfi hozzá fordult a bajban. Akkoriban telis-tele volt tűzzel. ami kapcsolatban volt vele. Most majdnem megint magával ragadta ugyanez a hév. Bármire képes lenne. aki egy szabad Írország illúzióját kergette. hogy igazán sebezhetőnek látta a férfit. hogy amit Ian iránt érez. de akkor megjelent Karom. hogy meghódítsa az egész világot. és a combjára fektette. A gép egyik csatlakozóját a füle mögötti jackbe dugta. mert rátört ugyanaz a szorongás. A szellem mindennél jobban gyűlölte Karomot és mindent. Akkor feltűnt egy lendületes hős férfi. mint az első vadászata alkalmával. a kanapé melletti asztalra tette. a másik végét a fali aljzatba. ez az érzése nem csak amiatt van. és átragasztotta rá is ezt a reménytelen vágyódást. Annyira boldog volt. és most énjének egy kis darabja megint reménykedni kezdett. Most. Remélte. Erre most Gallow is visszatért. ha ez valóban így van.Lángoló Idő együtt legyenek megint. rájött. 272 . csak fakó mása annak. majd elővette a kiberdekkjét. ahogyan Karomba szerelmes. Ez nem történhet meg! Lehúzta az Iantol kapott gyűrűt. csak hogy elpusztítsa a férfit.

legyőzhetetlen.Stephen Kenson Ideje levadászni némi információt a hálózatról – gondolta. hogy a virtuális valóság magába szippantsa. Az elszenesedett test tökéletesen Gallow-ra vallott. Nagyot sóhajtva vette tudomásul. Mindössze egyetlen nyoma volt annak. Knight Errant járőrök egy teljesen összeégett testre bukkantak az egyik bostoni sikátorban. Ha Gallow hagyott maga után bármilyen nyomot. az elhagyatott sikátor és a lángok mind-mind arra utaltak. hogy nem sok mindent talált. hogy a jelentésben nem tudtak magyarázatot adni arra. Nem sokkal később kicsatlakozott. Hátrahagyta minden gondját és kételyét. hogy Karomnak igaza lehet Gallow visszatérésével kapcsolatban. A törvényszéki mágus nem zárta ki. szokás szerint Jane Do néven került a nyilvántartásba. és lenyomta a START gombot. hogy mi okozta az égést. Kihúzta az optikai kábelt. Mivel azonosítani nem sikerült. A Mátrixban egyike volt a legjobbaknak: magabiztos. ő rá fog bukkanni. hozzáértő. de egy esetleges kóborszellem támadása is felmerült. hogy a szellem gyilkolta meg 273. . A különös az esetben csak az volt. A névtelen áldozat. hogy varázslat következménye lehetett. Hagyta. A Mátrixban nem félt. Valószínűleg az utcai bandák közti háború egy újabb áldozata lehetett a nő.

A férfi telekomja kicsöngött párszor. A legzavaróbb az egészben az volt. hogy elpusztítsa Gallow-t. és saját szemével néz utána. utána megy az Avalonba. Karom számát tárcsázta. Annyira megijedt. Hézag meghagyta Karomnak hogy amint tud. Hézag úgy döntött. hogy az eset mindössze néhány háztömbnyire Hézag lakásától történt. vajon miért nyomta ki a férfi a telefonját. de a hívott szám pillanatnyilag nem elérhető. Összerezzent a kellemetlen emlékek hatására.Lángoló Idő a lányt. Foglyul ejtette. szintetikus hang szólalt meg: – Sajnáljuk. Talán valami gond van? Kizárt dolog. hogy összeszedje a csapatot. és a mellette lévő asztalról elvette a telekomot. Karom pedig kénytelen volt lemondani a lehetőségről. hogy rendben mennek-e a dolgok. kérjük ismételje meg hívását később. vagy a sípszó után hagyjon üzenetet. Éppen a kabátját húzta fel. hogy a szíve nyomban vadul kalapálni kezdett. Vajon Gallow éppen őrá vadászik? A szellem egyszer már felhasználta őt Karom ellen. majd egy kellemes. Visszatette a kiberdekket a táskájába és becipzárazta. menjen vissza hozzá. Elcsodálkozott. 274 . amikor kopogtak. Kinyúlt. hiszen éppen azért indult el.

Stephen Kenson Jézusom! Tényleg megbolondultam! – gondolta. és nyomta neki a falnak. mielőtt még egy szót is szólhatott volna. és elkapta a torkát. A vöröshajú nő beviharzott Hézag mellett. Meglepődött azon. – Csak nem történt valami? Jól van? – Igen. Felbosszantotta Bridget szemtelensége. de a másik 275. hogy ilyen közel került a Lovagok vezéréhez. hogy biztos legyen benne a pisztolya a helyén van – persze csak a biztonság kedvéért – és kinyitotta az ajtót. Úgy meredt rá. azzal kilesett a kémlelőnyíláson. – Mi történt? – kérdezte Hézag aggódva. Hézag a fegyveréért nyúlt. Könnyűszerrel emelte fel. hogy ehhez neked bármi… Bridget emberfeletti gyorsasággal előtte termett. – Nem hiszem – kezdte hidegen –. – Ian küldött ide – mondta Bridget. akit az ajtaja előtt látott. hogy Hézag elgondolkodott rajta. és ami azt illeti. Elképzelhető. hogy egyáltalán miért érdekli ez. – Ő adta ezt neked? – nem is annyira kérdés volt. Meglapogatta az oldalát. . hogy nem örül neki. Egyben van – ekkor megpillantotta az asztalon a jegygyűrűt. aggasztotta. vajon a lány féltékeny-e.

– Dögölj meg! – nyögte Hézag. mintha halálos láz emésztené a testét. ugye? Az én drága teremtőm. a bűzét a testeden. 276 . – Olyan közel hajolt. – Lassan minden a helyére kerül. Erezte a lányból áradó forróságot. – Gyűlölöd őt. Itt volt.Lángoló Idő úgy ütötte ki a kezéből. igaz? Hézag fuldokolva vergődött a másik acélos szorításában. – Ó. A pisztoly hangosan koppanva hullott a földre. igaz? – suttogta önelégülten. – Ian nem volt itt… – Nem is ő – sziszegte Bridget. Vajon hogyan lehetett ennyire gyors és erős? Fel lenne turbózva? Tehetetlenségében csak a fejét rázta. – Bridget arcán gonosz vigyor terült szét. – Nem – nyögte. és éppen csak ki tudta préselni a fogai közt a szavakat. mintha egy játék lenne. Érzem a jelenlétét – szagolt a levegőbe –. – Karom! Ekkor Hézag meglátta a lángoló gyűlöletet azokban a cseppet sem emberi szemekben. te rohadék! – suttogta. hogy a forró lehelete megcsapta Hézag arcát. – Gallow… – Milyen kis okos. – Itt volt. – Tökéletes – sóhajtotta rekedten Bridget. és választ nyert az erő és a sebesség.

– Igen – sóhajtotta szinte a szellem. ahogy arra annyira nagyon vágysz a lelked mélyén. – Az egyik feled gyűlöli őt. Azt hiszed. Közel hajolt. Bridget ajkai olyan forrón perzseltek. – Te korcs! – Pontosan ezt akartam hallani – mondta Gallow szárazon. – Gyűlölöd őt. mint téged… – próbált nyelni. Próbált rángatózni. Hézag ekkor ellökte magától a testet. majd hirtelen lángra kapott. Hézag sikoltani akart. mint egy vörösen izzó vasdarab. – Közel sem gyűlölöm annyira. mire a látása lassan homályosulni kezdett. Ekkor Bridget bőre és haja füstölni kezdett. amennyire csak a jelenlegi reménytelen helyzetben képes lehetett. de valami sűrű.Stephen Kenson Gallow marka még jobban összeszorult a torkán. száraz. szinte erotikusán. hogy sosem fogja viszonozni az érzelmeidet úgy. ahogy azt akarod. a másiknak pedig bűntudata van emiatt. de Gallow neki nyomta a testét. fojtogató gőz tolult a szájába. majd még kinyögte. szereted. nem igaz? Micsoda vékony kis határ szeretet és gyűlölet közt… Ismerd be – búgta a fülébe. Hézag olyan kihívóan nézett rá. És ez megmérgez belülről. Amaz élettelenül a 277. és szájon csókolta a lányt. beléfojtva minden hangot. de közben tudod. . hogy mozdulni is képtelen volt.

Kinyitotta az ajtót. Miután Aracos körülnézett. Valkűr a furgonnal Karom lakásához hajtott. – Még nagyon sok a teendőnk. és én igazán nem szeretnék lemaradni a fináléról. A nyitott ajtón át kifelé gomolygó füst bekapcsolta a folyosón a tűzjelzőket is. Miközben a tűz átterjedt a szőnyegre és a függönyökre. hogy szembeszálljanak a dühöngő lángokkal. a mágus berohant. Elismerően nézte. hogy a férfi összeszedhessen néhány dolgot.Lángoló Idő földre zuhant. és összecsomagolta a holmijait. Ian örülni fogsz. ahogyan a felső szint lassan leég. – Remélem. Utána Hézag 278 . hogy minden rendben van. és lassan a lángok martalékává lett. amire szükségük lehet még a későbbiekben. és élvezettel figyelte kintről. Csak akkor indult tovább. azt már teljesen birtokába vette a pusztító tűz. amikor a tűzoltók megérkeztek. és mosolyogva visszanézett még a szobára. hogy újra láthatod a jövendőbeli feleséged – mondta Gallow Hézag hangján. és jelzett. A szellem kényelmesen kisétált az épületből. majd az asztalhoz lépett. és felhúzta az Iantol kapott gyűrűt. Hézag komótosan magához vette a kiberdekket és a földre hullott pisztolyt. hogyan csillog a gyémánt a lassan mindent elborító lángok fényében.

Megszakította a vonalat anélkül. körülötte pedig tűzoltóautókról próbálták oltani. Lassan sikerült megfékezniük a tüzet.Stephen Kenson lakásához mentek. Egyenruhás Knight Errant járőrök igyekeztek távol tartani a bámészkodókat. Hívj vissza! Mentálisan tárcsázta Hézag számát. 279. . és találtam valamit. Egy Jane Do nevű nő összeégett hullájára bukkantak néhány saroknyira innen. hogy bármit is szólt volna. Útközben Karom lehallgatta az üzenetet a telekomján: – Karom. majd bekapcsolt a rögzítő. hogy helyet biztosítsanak a tűzoltóknak. Mágikus eredetű sérüléseket találtak a testen. Kicsöngött néhányszor. ahogy befordultak az utcába. Egész kis tömeg gyűlt össze a járdán. és várt. ahol Hézag lakása volt. hiszen már a közelben jártak addigra. hogy a lányt is magukkal vigyék. A legtöbben pizsamában és kabátban voltak. de az ügyet elégtelen nyomok miatt lezártnak tekintik. Beleástam magam a Knight Errant jelentéseibe. – Úristen! – döbbent meg Kalapács. Minden bizonynyal az épületből evakuálták őket. Az egész épület lángokban állt. és csak a két felső emelet károsodott jelentősebben.

A bútorok elszenesedett maradványokká égtek. hogy figyelmeztesse gazdáját bármiféle veszélyre. amely a nappaliból sugárzott.Lángoló Idő Gyér forgalom volt így késő este. – Csak feltűnés nélkül! – intette Valkűrt óvatosságra Karom. Aracos haladt előtte készen arra. Karom hirtelen megtorpant a döbbenettől. – Hajts tovább. Átsuhant az összes helyiségen. Mindenütt vízzel keveredett hamu borította a padlót. Bemegyek és körülnézek – dőlt hátra. mint mindenki. de még ezt is csigalassúságára redukálta az embertömeg és a körben álló autók. Karom feje előrebicsaklott ültében. Aracosszal szorosan a nyomában. az a halvány ragyogás. Ami azonban a legfontosabb volt. ahogy elhaladtak a felfordulás mellett. ahogy asztrálteste elhagyta a fizikai énjét. és néhány tömbbel odébb keress egy parkolóhelyet. Az összes fal megfeketedett. ahogy 280 . kétségtelenül jelezve a mágia használatát. Karom teste mozdulatlanságba dermedt. Keresztülrepültek az épület falán és a tömlőkből sugárban ömlő vízfalon. Ahogy Hézag lakásához értek. – Főnök! Erre – szólalt meg sürgetően a familiáris.

– Nézd! Sehol egy adatjack. csak egy rémségesen vigyorgó fekete koponya meredt rájuk. Ez biztosan nem lehetett Hézag. és asztrális ujjaival végigsimított a testen. – Ó. A farkas fülei egészen hátralapultak. – Ez… ez ő? – kérdezte Aracos szinte suttogva. A lángok leperzselték a bőr és a hús nagy részét. – Nem tudom – erőltette magát Karom.Stephen Kenson meglátta. 281. A hirtelen halál aurája még mindig érezhető volt az egész helyiségben. és közelebb hajolt. de sehol nyomát sem látták a beültetett kibervernek. Magában úgy imádkozott. Lehetetlen volt felismerni. mint még soha ezelőtt. válaszra várva. . Nem kellett különösebben koncentrálnia. hogy szinte tapintani tudja a szenvedést és a rémületet. – Hála az égnek! – tört ki belőle a megkönnyebbült sóhaj. Istenem! – lépett közelebb rémülten Karom. amit a farkas talált. Émelygett. ahogy bánatosan a gazdájára nézett. de egészen közel hajolt az összeégett alakhoz. Kinyúlt. – Kétlem. A lábait mintha mázsás súlyok húzták volna. Szinte semmi hús nem maradt az arcán. hogy ez ő lenne – mutatott a halott fejére és a nyakára. A padlón. magzati pózban egy rémségesen összeégett test feküdt.

mikor elhagytuk a klubot. így hát visszatértek a furgonhoz. – Nem tudom. 282 . de nem hiszem. és sűrűn pislogva megmozdult. főleg az asztrálsíkról. de rá kell jönnünk. mert nem úgy hangzott. mintsem hogy bármi konkrétat meg lehessen állapítani. A tűz nem sokkal azután keletkezhetett. talán gondatlan volt. Nem volt mit tenni. amit ő hagyott. a tűz Hézag lakásában keletkezett – kezdte Karom. Túl súlyos károkat okoztak a lángok. amelyet Val néhány tömbbel odébb parkolt le egy kis mellékutcában. – Fekszik bent egy test. Mielőtt ideértünk volna. érezhetően megkönnyebbülten. Karom még egyszer körbekémlelt a lakásban. Semmi nyomát nem láttam adatjacknek vagy más huzalozásnak. hogy az övé lenne. lehallgattam az üzenetet. – Úgy tűnik. mintha bármiféle veszélytől tartott volna. Akkor hívhatott. Karom visszatért a testébe. de semmi szokatlant nem talált. A többiek félelemmel vegyes várakozással várták a magyarázatot. – És hol van Hézag? – Nem tudom – tárta szét a karját Karom. – Akkor ki a fene az? – kérdezte Boom. – Bárki okozta is a tüzet.Lángoló Idő – Akkor ki ez? – kérdezte Aracos.

mint csak a volt alkalmazóid. . – Most mi legyen? – kérdezte Val. mintha bármilyen robbanás lett volna. Azt hiszem. – Hova? – Az L-Zónába. nem kellene túl sokat itt időzni. hogy ők értik a célzást. Ismerek pár embert. – Lehetett egy bomba vagy valami hasonló. több gondunk is van. – Gondolom. tudta. – Irány észak. – Nem úgy nézett ki. egyszerűen csak tűz. Ahogy Boomra és Kalapácsra nézett. 283. Egy efféle tűz nagyon is Gallow-ra vallana. akiknél meghúzódhatunk egy kis ideig. – Igazad van – bólogatott Karom.Stephen Kenson – Talán a Cross őt is megtalálta – szólalt meg váratlanul Kilaro. haver – morogta Karom. Van egy-két elintéznivalóm.

Semmiféle látható fegyver nem volt nála. Gallow elvigyorodott. Gallow rezzenéstelen arccal meredt a metahumánra. Elállta a szellem útját. Az vinnyogva állt félre az ajtóból. de a mérete és az ereje elegendő volt ahhoz. 284 . Ahogy a bársonyfüggöny összezárult Gallow mögött. és engedte be az idegent úrnője szentélyébe. torzképű troll lépett elő az árnyékok közül. – Állj félre! – parancsolta Gallow. A troll felordított. így morogva lépett felé. mire Hézag teste körül vörös lángaura lobbant. A troll nem ismerte meg az érkezőt. egy nagydarab. hogy bármilyen evilági lény végtagjait egyesével tépje le. nem messze a sápadt fénnyel lobogó kandallótól. Nem találkozott még ezzel az idegen nővel.Lángoló Idő 24. és megragadta a törékeny nő vállát. egy rikácsoló hang érkezett az árnyékból. Gallow a föld alatti sötét katakombákban sétált Hézag testébe bújva. – Mama már vár engem. Egyik bütykös kezével kinyúlt. és rémülten rántotta vissza összeégett mancsát. Ahogy közelebb ért Mama Iaga barlangjához. mit mond a másik. és láthatólag nem is nagyon érdekelte. Rongyos ruhadarabok takarták a testét.

– Mellesleg – folytatta Mama –. – A szavak úgy hangzottak. A gyenge tűz kísérteties fényénél előtűnt a boszorka öreg és ráncos arca. – Egész csinos. hogy ki az úr és ki a szolga. hogy az öreg hárpiának aztán biztosan semmi szüksége nincsen védelemre. kivillantva apró. Azt hiszem illik hozzád. – Nem kellett volna az utamba állnia – morogta Gallow. Albin bizonyára nem ismerte fel az új… öltözéked. hogy mit történik. . kedvesem. – Csak a drága öreganyját próbálta megvédeni – hajolt előre Mama. miután volt ideje elgondolkodni. – Most kénytelen leszek meggyógyítani. hogy közeleg az idő. – Bár 285. Gallow már alig várta azt a napot.Stephen Kenson – Nem kellett volna bántanod Albint. ha a tűzzel játszik. Gallow tudta. amikor el kell dönteniük végérvényesen. Talán ő tudta a legjobban. Jobbra-balra illegette magát. mintha egy anya szidná engedetlen gyermekét. Bár most még kénytelen volt engedelmeskedni az öregaszszonynak. hogy megmutassa Hézag alakját. érezte. – Ugye? – mosolygott vissza Gallow. hogy milyen hatalma van Mamának. megsárgult. – Elmosolyodott. Nem állt szándékában elveszíteni azt a küzdelmet. éles fogait.

hogy elvegye a banya kezéből. mint amilyen Karom lesz.Lángoló Idő közel sem annyira megfelelő. – Valószínűleg a kedves Ian egészen belehabarodott ebbe a csinos kis hölgybe. 286 . kedvesem. igen! Még jobban is alakultak a dolgok. – Gondoskodj róla. hogy megfelelően használják. Hamarosan. hogy a gyertyafényben megcsillanjon a jegygyűrű. Az egész jelenet olyan volt. O'Donnel és az ő lovagocskáinak a terve felül fogja múlni a legvadabb álmaikat is. hogy nem láthatják. egy zombi színész előadásában. mint egy kislány öröme. Minden egyéb készen áll? – O'Donnellel és a Lovagokkal? Ó. Kár. – Hamarosan. A széke melletti kis asztalról egy fémhengert vett el. – Már tudom is. és Gallow felé nyújtotta. – Csodálatos – csapta össze Mama csontos tenyerét. ahogy beérik a munkájuk gyümölcse. mivel lepem meg a boldog párt. A szellem előrelépett. mint amire számítottunk – nyújtotta ki a kezét Gallow széttárt ujjakkal. – Ebben van a katalizátor a mi kis Pandora szelencénkhez – mondta Mama.

Ahogy a Boston metroplexum kialakult. Gondolom már epekedve várja a jövendőbelije válaszát. Bizonyára nem fog gondot okozni. hogy nem gondoskodom a gyermekeim boldogságáról – tette hozzá Mama gonosz vigyorral. Történetesen úgy hiszem. – Jó – suttogta Gallow. vagy ahogy a helyiek nevezték az L-zóna. Mama visító hangon felkacagott. sokkal jobb napokat is látott már. . Hézag arcán lassan elégedett vigyor terült szét. – Most pedig siess vissza a „férjedhez”. majd mikor Gallow már messze járt. hogy csak ő maga hallhatta. suttogva tette még hozzá.Stephen Kenson – És akkor végre megkapom Karom testét? – kérdezte Gallow. hogy megtaláld. A Lowell-Lawrence negyed. majd meghajolt és kihátrált a szobából. Túl körülményes lett volna a rendfenntartás. mint a Rox és az L-zóna. – Igen. hivatalosan is az értéktelen besorolást kapták. A környék már közel száz éve egyre csak hanyatlott. és túl drága a felújítás. ő fog felkeresni téged. Ahogy a helyi287. a külső kerületek. nagyon hamar – rikácsolta. – Ne mondják rólam. – Hamarosan eljön az én időm. kedvesem. – Hamar.

Ez különösen hozzájárult. kénytelenek voltak a tőlük telhető maximumot nyújtani a túlélésért. törvényen kívüliek. Nem törődtek 288 . akiket elkergettek a város úgynevezett civilizált részeiről. aki ide született. A kerület kifejezetten nagyszámú orknak adott otthont. Az orkok gyorsabban felnőtté váltak és nagyobb volt a születési arányuk is. A hajléktalan menekültek. Éjszakai lövöldözések és a drogüzlet egyik legvirágzóbb fellegvárává nőtte ki magát az L-zóna. A metroplexumon kívüli térség – ahol nem érvényesültek a törvények – valóságos mennyország volt az árnyvadászok számára. hogy bandák szerveződjenek – belőlük vagy éppenséggel ellenük –.Lángoló Idő ek magukra maradtak. de azért elboldogult. Karom és csapata fenntartott a környéken egy házat vészhelyzetekre. Volt. metahumánok és egyéb. akiknek sikerült elköltözniük. mint amilyen a mostani is. mások itt maradtak az egyre jobban pusztuló környezetben. de szép számmal jöttek olyanok. és ezzel együtt az a csekély közbiztonság is semmivé foszlott. mint a Roxot. így hamarosan a környék domináns fajává váltak. a társadalomból kitaszított egyedek száma egyre csak nőtt az elmúlt években. Karom kevésbé ismerte ezt a negyedet. illegális bevándorlók. Voltak.

Karom kisajátította a nappalit. így inkább békén hagyták a környéket. Elővett néhány festékesdobozt és egy pár darab színes 289. de a Hatodik Világban senki sem kockáztatta meg. hogy összeakaszkodjon egy mágussal. a csapat többit részének hagyva a konyhát és a két kisebb szobát. hogy mindenkit emlékeztessen rá. hogy a legnagyobb helyiséget foglalta el. Érzett némi bűntudatot. Egy helyi bandának fizettek. Karom telerajzolta mindenféle szimbólummal a falakat. de erre egyszerűen nem volt most ideje. ne bolygassák Karom nyugalmát. Kivitték a fém és műanyag hulladékot. hogy erős szellemek őrzik az épületet. Ez a jelképes határ elegendő volt ahhoz. így nem nagyon maradt más választása. neki pedig valamelyest segített kizárni a zavaró tényezőket. Ez persze arcátlan túlzás volt. hogy vigyázzanak rá. Amint lehetősége volt. de a munkájához szükség volt rá. majd egy nagy nejlonzsákból elválasztó függönyt rögtönöztek a szoba és a konyha közé. Ha pedig ez nem lett volna elegendő. . és elhíresztelték.Stephen Kenson különösebben azzal. hogy tartsák tisztán. Szeretett volna mágikus védővonalat húzni az egész lakás köré. nyomban munkához látott. Boom és Kalapács segített kitakarítani a helyiséget.

Először felfestett egy nagy kört feketével. melyben akár fekve is elférhetett. Aracos mindvégig figyelt az asztrális világból. A háromszögek mindegyikébe a megfelelő hatalom és védő szimbólumot rajzolta. A köztük lévő negyed ívekbe fehér háromszögek kerültek. míg elkészült a hatalom és védőkör. mint négy méter. Bő két órán át tartott. A két kör közé négy darab vörös háromszöget rajzolt. Mindeközben Karom mély transzban volt. de most nem volt mód nagyobb helyet keríteni. ezek csúcsai a négy égtáj felé mutattak. segített gazdájának. Némi rendszert is fel lehetett benne fedezni. és amikor csak tudott.Lángoló Idő krétát a zsákjából. hogy ne pusztán cikornyás betűk legyenek. Kívülről csak annyi látszódott. majd mindnek a csúcsához egy-egy gyertyát állított. A szoba négyzet alakú volt és oldalanként alig lehetett több. Ezután azonban újabb körök és rúnák következtek. amivel Karom már elégedett volt. majd azon belül egy másikat vörössel. 290 . majd egy hatágú csillag. A szimbólumokat megszületésük közben feltöltötte energiával. Éppen csak elegendő volt. hogy mindenféle jellel rója tele a padlót. A vonalak tökéletes egyenessé és ívekké formálódtak a mozdulatai nyomán.

és folytatta a rituálét. közben rögzítette az elméjében Hézag arcát. Több órányi megfeszített koncentráció után végül felállt. és belépett a konyhába. Karom belépett a csillag közepébe. Ennek segítségével mágikus kapcsolatba tudott lépni bármelyikőjükkel. ha valami váratlan történne – mint ahogyan most. A kezében lévő hajtincsre fókuszált. A kis hajfürt lesz most az iránytű. Boom egy székben terpeszkedett és magában motyogott. Mindent pontosan kellett elvégezni. és gondosan átvizsgálta az egészet még kétszer.Stephen Kenson Miután befejezte. Karom. 291. . Ez a tökéletes bizalom jele volt a csapat részéről. majd kezének egyetlen intésével lángra lobbantotta a gyertyákat. merre van Hézag. Előhúzott a zsebéből egy apró fekete hajtincset. Aracos is jelzett. Ha Gallow bármit művelt vele… Gyorsan elűzte a zavaró gondolatokat. hogy összegyűjtse a varázslathoz szükséges energiákat. elhúzta a nejlonfüggönyt. de egyet sem talált. hogy egy pillanatra megingott. Karom halványan elmosolyodott. hogy a varázskör tökéletes. mély. s az talán megmutatja. mert rájött. hátralépett. Olyan tökéletesen sikerült maga elé idéznie a lány képét. Pontatlanságot vagy hibát keresett. ha sikert remélt. zengő hangon kántálni kezdett.

Hallottam egy haver haverjától. bontva ezzel a vonalat. Bárhol legyen is Hézag. amin képtelen vagyok áttörni. Valamilyen bioanyagot tartalmazó tartályt szereztek meg. valószínűleg a Johnsonuk. majd intett az egyik szék felé. mint a katalizátor. – Megtettél minden tőled telhetőt – mondta Boom. Úgy hangzik. de az utcán az a hír járja. 292 . – Semmi. – Van valami? – kérdezte a troll. olyan erős védőkör veszi körül. – Ezek szerint más módon kell próbálkoznunk. – Megtudtál valamit ezekről a vadászokról? – Csak egy dolgot: mind halott. amelyik melót vállalt a Crossnak. ha a beépített telefonját használja vagy amikor varázsol. Körbeszimatoltam egy kicsit. Senki sem tudja ki volt. és úgy tűnik. Boom egy biccentéssel üdvözölte őt.Lángoló Idő valahogy ő is így nézhet ki. Nem tudtam elérni. Karom megrázta a fejét és lehuppant az egyik székre. – Arról semmi persze. hogy az ki volt – morogta Karom. Kilaro barátunknak egy dologban biztosan igaza volt. Kis idő múlva pislogott többször egymás után. hogy átverték őket. hogy volt mostanában egy másik csapat is.

Nem ők lennének az első cég. de nekem valami azt súgja inkább Gallow műve volt. és az intézte a megbízást is. Lehet. – Szép is a paranoia! – vigyorgott Boom. hogy a CATco-n belül volt valaki. Mint a mi esetünkben. Boom előrehajolt és megveregette Karom vállát. Így akarhatták elvarrni a szálakat. utána mentek. Visszatért. biztosabb. erre úgy döntöttek. ha felgyújtják inkább az egészet a francba. – Lehettek akár a Szeráfok is. de előbb pihennem kell egy keveset. hogy a Szeráfok keze is benne van a Hézag lakásán keletkezett tűzben? Úgy értem. hogy így van. – Igen. mielőtt megpróbálkoznék vele. Egyszerűen csak tudom. de dolgozom az ügyön – emelte fel a mutatóujját Boom. – Nem tudom. aki az egész munkát megszervezte. akik egy önmaguk elleni rablással akarnának elfedni valami mást. 293. – Ja. – Lehetséges – bólintott Karom lassan. – Meg tudunk bizonyosodni róla valahogy? – húzta fel a szemöldökét a troll. . ő kiszúrta őket. majd komolyan folytatta: – Gondolod.Stephen Kenson – Még semmi.

Felkelt. ha teljesen kifárasztod magad. de a pihenése elég rapszodikusra sikeredett. ahol Val és Boom éppen egy kartondobozból némi élelmet szedett kifelé. Karom hátrament abba a helyiségbe. hogy az előtte álló feladat jobban fog menni üres gyomorral. és a szendvicseik fölött beszélgettek mindenféléről. Karom arra gondolt. Egyedül Karom nem evett. Mindannyian körbeülték az asztalt. Roy Kilaro ugyanabban a levert hangulatban volt.Lángoló Idő – Menj és dobj egy szunyát! Nem teszel jót azzal senkinek. mielőtt el tudott aludni. amit hálószobának neveztek ki. és ez lassan felemésztette. Én majd figyelek mindenre. 294 . és kiment a konyhába. Valószínűleg még sosem látott olyan szomszédságot. mint az előző este. most kezdi igazán megérteni. Ezzel a figyelmét is el lehetne terelni a kilátástalannak tűnő helyzetről. Úgy tűnt. Próbált aludni. és ledobta magát az egyik matracra. Hosszasan forgolódott még. mondván. akkor akár hasznossá is tehetné magát. Hideg verejtékben ébredt végül egy újabb rémálom után. Meg sem lepődött. hogy megint Gallow-ról és az Aszfalt Patkányokról álmodott. ha már egy ideig úgyis velük lesz Kilaro. milyen helyzetbe került. legfeljebb a trideón. mint az L-zóna.

hogyan jutottunk idáig! – vágta el a vitát Karom. Az viszont a javadra legyen írva. Kilaro nem válaszolt azonnal. annál inkább az a gyanúm. ha lesz kire rákenni ezt az egészet a végén. – Nem rossz – szólalt meg Val tele szájjal. hogy tudod 295. haver. hogy valami nagyon nincs rendben Otabi körül. ujjával a lábánál heverő táskára mutatva. – Nem volt más választásom… – Ne foglalkozzunk vele. – Cross Babel sorozat – bökte ki végül. – Mennél többet gondolok erre – dünnyögte Boom –. Talán arra gondolt. hogy azt a kis anomáliát eleve neked címezték. hogy én szereztem meg az adatokat a Pandora vírusról is – emelte fel a kezét védekezőleg Kilaro. – Ja. – Ne feledd.Stephen Kenson – Milyen dekket szorongatsz magadnál olyan lelkesen? – kérdezte Kilarót. – Elég jó vagy vele? – Mit gondolsz? Én jöttem rá. hogy Karom csak azért akarja tudni. hogy saját érdekükben jobb. és mindjárt a nyakunkra is hoztad a Szeráfokat – morogta Kalapács. A főnökeid arra gondolhattak. hogy elvegye és eladja. . hogy megoldjuk a problémát. – A lényeg.

– Ez azt jelenti. Nem akarom. Ha ennél többet akarsz. neked is véged. és rátölteni Hézag néhány programját? – Nem gond. hogy ne hagyjon ujjlenyomatot a Mátrixban. Addig biztosan nem. – Egy csomó dekást ismerek még. – Adjatok egy szerszámkészletet és egy-két órát. mi folyik itt. ha kompatibilisek – bólintott Kilaro. – Mi van az azonosítóval a dekkjében? – kérdezte Val. haver – mondta Boom.Lángoló Idő használni azt a dekket. – A kocsiban vannak Hézag vésztartalékai – mondta Karom. majd ismét Kilaróhoz fordult. hogy bárki tudjon rólunk. Ez talán elég ahhoz. haver – nevetett fel Karom. és kiben bízhatunk. hogy bennem bízol? – kérdezte Kilaro élénken. 296 . Hézag nélkül most neked kell néhány információt begyűjtened számunkra. – De ha megpróbálsz átverni. ki kell érdemelned. – Ilyen könnyen azért nem. míg ki nem derítjük. de Karom a fejét rázta. – Nem. Roy. – Biztos? – nézett mélyen a szemébe Karom. Azalatt megbütykölöm a gépem. – Ki tudod cserélni a megfelelő chipeket a gépedben. hogy még csak ne is gondolj ilyesmire.

te közben diszkréten beszélhetnél néhány emberrel arról. – Mi van a Pandora vírussal? – szólt közbe Kilaro. hogy… – Várj egy percet! – szakította félbe Kilaro. – Az a következő. Boom. – Az a vírus ezrek vagy akár tízezrek halálát is okozhatja! És te csak annyit akarsz tenni. A részletek is érdekelnek. ha már az elején megértesz. hogy kinek a hulláját láttam ott. . hogy senki ne haljon meg lehetőleg. haver – kezdte Karom meglepően türelmesen.Stephen Kenson – Ne aggódj! Ismerem a sztenderd és a módosított kiberdekkek sajátosságait és biztonsági szintjüket. hogy kinyomoztál mindent Hézaggal kapcsolatban. Megteszünk mindent. akkor milyen infók után is kutakodjak? – Először is meg kell tudnunk. Abból talán kiderül. Ez is velejárója annak. de csak azután. amit lehet. Tudj meg róla. Elég sok ilyen berhelést láttam már. – Nem mi akartuk ezt az egészet. pontosan mi történt tegnap éjjel Hézag lakásán. különösen az. hogy telefonálsz párat és engem bekergetsz a Mátrixba? – Figyelj. hogy most hol van Hézag. mit csinálok. amit tudunk. ha az ember computerszervizben dolgozik. de egy dolgot jó. Az 297. Tudom. – Nos. – Reméljük a legjobbakat – egyezett bele Karom.

– Egy Gallow nevű kóbor szellem. akiben megbízol a katonai vonalon. és felállt az asztaltól. Világos? – Mi lehet ennél rosszabb? – kérdezte Kilaro kétkedve. aki bármit megadna egy ilyen cuccért. – Kalapács. aki éppen az utolsó falat szendvicsét öblítette le egy nagy korty szódával. százszor veszélyesebb. hogy szerzett-e valaki mostanság egy új fegyvert. és derítsd ki. ami tőlem telik. vagy hogy kinek lehet rá szüksége. 298 . ugyanis kapásból legalább egy tucat ember jut eszembe. ha nem állítjuk meg addig. te beszélj mindenkivel. és én ki akarom deríteni. mint bármilyen fegyver.Lángoló Idő én hűségem első sorban a csapaté és annak Hézag is a tagja. Csinált valamit Hézaggal. Ha neki szüksége van ránk. Ő potenciálisan nagyobb veszélyt jelent. hogy micsodát. Ezzel befejezettnek tekintette Karom a magyarázkodást. mint a te Pandora vírusod. akkor a város magára van utalva. ami talán vele kapcsolatos. – Ez így elég nagy falat lesz – mondta Kalapács –. mert Kalapács felé fordult. de azért megteszem. Karom ellökte magától az érintetlen ételt. amíg tudjuk. Mellesleg az a dolog.

de tudnunk kell. de ekkor Boom kezét érezte a vállán. így hát Boom. majd összegyűrte. – Megpróbálod kideríteni. bár inkább kijelentésnek hangzott. de az is lehet. Valkűr bólintott. mintha mi sem történt volna. és körülnézek asztrálisan. megtörölte a száját egy darab szalvétával. és indult viszsza a szobába. hogy előkerítse a szerszámokat. Bármi legyen is. – Valószínűleg egy jó ideig távol leszek.Stephen Kenson – Megyek. láss munkához a gépeddel! Val segíteni fog benne. hogy tényleg ő akar elmondani nekem valamit. . Ne aggódj! Nem feledkezem meg Hézagról. és elment. mivel állunk szemben. ami miatt én azt hiszem Jase-t látom. 299. – Boom – sóhajtott Karom. hogy hátha találok még pár választ – mondta. nem tehetek úgy. ha valaha meg akarjuk találni. hogy ez az egész összefügg valahogyan Gallow-val. Felállt. – Nem veszitek igazán hasznomat. Mostanra már szinte teljesen biztos vagyok benne. hogy el tudják végezni a módosításokat Kilaro gépén. mi a frász folyik körülöttem. igaz? – kérdezte. és az asztalra hajította. te irányítasz! Kilaro. Karom is magához vette a csomagját. míg meg nem tudom. Talán csak használ valamit. hogy mi áll a Jase-szel kapcsolatos látomásaid hátterében.

hogy vissza fogjuk kapni. hogy szembe kell megint néznie a Küszöblakóval. hogy megtalálja a lányt és megállítja Gallow-t. haver! Nem akartam vitatkozni a mágiaszakértővel. Ez azért nem volt teljesen igaz. csak tudni akartam. majd így szólt: – Hé. bármibe kerüljön is. 300 . – Én is hiszem és tudom – mondta Karom. Szíve legmélyén Karom megígérte önmagának.Lángoló Idő Boom félszegen elmosolyodott. Hidd el. akkor hát legyen. Ha pedig ez azt jelentette. Egyébként szerintem teljesen igazad van. mi a terv. mindannyian aggódunk Hézag miatt. de én tudom.

de azért rajta tartom a szemem arra az esetre. hogy Boommal megbeszélje a továbbiakat. Ezután visszament a konyhába. mint mi. – Hogy halad Kilaro és Valkűr? – kérdezte. Legalábbis nagyjából. Tudjátok. Egyáltalán nem erre számított. – Jól van. Éppen annyira ki van akadva. Karom nagyjából egy órán át rendezgette a hermetikus kört. de szerintem minden rendben van a sráccal. . – Készen állunk – lépett be a helyiségbe Val. és a srác már be is csatlakozott. – Megcsináltuk a kellő módosításokat Kilaro gépén.Stephen Kenson 25. – Vagy ha mégis úgy döntene. – Ha ezen törné a fejét. és abba törölte a koszos kezét. ha valami rosszul sülne el esetleg. – Én is készen állok az indulásra. mire vállalkoztunk. Hívhatod megérzésnek. mielőtt útnak indul. hogy feldob minket a Szeráf haverjainak – morogta Boom. mi a dolgotok. Felkapott egy rongyot az asztalról. Mi legalább tudjuk. míg végre megfelelőnek találta ismét. azért csak figyelj rá! – mondta Karom. amikor belekezdett a kis magánszámába. – Nem hiszem – rázta a fejét Val. 301. Eddig minden simán ment. már régen megtehette volna.

Karom utasította. Érezte. A lélegzése lelassult és elmélyült. riassza a többieket. Nem tudom biztosan. Szükség is lesz rá. és hagyta. – Aracos! Az ezüst farkas mintha csak az árnyékból ugrott volna elő. – Lehet. majd behunyta a szemét. hogy csak néhány órát. – Nos. Azután hanyatt feküdt. – Addig tart. Egy pillanattal később a gyertyák a kör külső ívén fellobbantak. az izmai szinte elernyednek. belépett a körbe. míg ő utazik. – Kösz. így az egész helyiség most aranyfényben derengett. akkor sok szerencsét. Ez sokat segített. Ezek jelentették a szobában az egyetlen fényforrást. – Meddig fog ez az egész tartani? – Egy ideig. – Kösz. de talán egy egész napig is. amíg szükséges – mondta Karom szárazon. hogy a teste lassan ellazuljon. és a kör közepére állt. Karom behúzta maga mögött a műanyag függönyt. hogy vigyázzon a testére.Lángoló Idő – Naná! – bólintott Boom. Egy utolsó ellenőrző pillantás. és ha bármi gond lenne. Akár egy üres 302 . haver. cimbi. az elméje pedig lassan megtisztul minden zavaró gondolattól. és parancsra várva leült.

és ugyanaz az elszántság ült a szemében. Felsejlett előtte a cél. míg lassan átlépett a tudatos ébrenlétből a transz állapotába. Ugyanazt a ruhát viselte. Véget nem érőnek tűnt most az utazás. Felgyorsította magát. – Ne tedd fel a kérdést. A Küszöblakó. ezúttal semmi sem állhat az útjába. majd a Küszöblakó teste egy szempillantással később lángba borult. majd labda méretűre. Az egyetlen látható fény a távolban derengett. de végül megpillantotta a fényességben egy alak sziluettjét. Akár ha egy tükörbe bámult volna. a Küszöblakó is feléje mozdult. de a távoli fényforrás csak kínosan lassan hízott először ökölnyi. hogy hallani akarod a választ! Hangja baljóslatúan visszhangzott az alagútban. . Könnyedén suhant egy láthatatlan alagútban. A falak feketesége egybeolvadt a mindent elborító sötétséggel. feküdt a padlón. és elhatározta. amennyire csak bírta.Stephen Kenson kagylóhéj. 303. aki elállta a kijáratot. Egy apró pont a fénytelen végtelenségben. amiért a metasíkot akarta felkeresni. Egy kis ideig farkasszemet néztek. ha nem vagy biztos benne. Karom tökéletes mása volt. Ahogy közelebb ért. Ismerős érzés lett úrrá rajta.

Fényükben kísérteties táncot jártak az árnyékok a falakon. Nagyjából három méter széles és ugyanilyen magas lehetett. Nem ijedt meg. Széthúzta a kabátot. Úgy hatolt át a Küszöblakó testén.Lángoló Idő Ezúttal Karom felkészült. Egy repedezett kőpadlójú folyosón találta magát. Ugyanabban a ruhában volt. ahogy belépett a fekete alagútba. Karom úgy látta. és nem hátrált egy fikarcnyit sem. mint érkezésekor. Ekkor a vakító fény kihunyt. és határozottan előrelépett. – Tudni akarom! – mondta. majd újra elmosódnak a szeme előtt. Még a páncéldzsekije is megvolt. A falakon rozsdás tartókban fáklyák égtek. Egyenesen a tűzben égő szemekbe nézett. A ragyogó fény lassan betöltötte a látómezejét. Rendíthetetlenül zárta el a visszafelé vezető utat. és látta. Hátra sem nézve tovább indult. Mögötte egy masszív kőfal magaslott. A mellén azonban valami furcsát érzett. hogy a pólója közepén egy 304 . Egy kis időre minden szikrázó fehérben úszott. Érezte a forróságot. mint amelyikben útnak indult. az árnyak olykor felismerhető alakokat vesznek fel. de az nem égette meg. mint ha csak egy hologram vagy egy illúzió lett volna. Éppen olyan elveszettnek érezte magát. Végignézett magán.

A pisztolya azonban nem volt a tokjában. Elbizonytalanodott. ahogy a keze hozzásimult Sólyomkarom markolatához. Karom még sosem hallott efféléről. A mágikus penge messze a legjobb fegyvere volt a metasíkon. nedves folt van. . majd az ajkához emelte. Hamar rá kellett jönnie. de nem az övé. és elindult a folyosón. Akárhányszor befordult egy-egy sarkon. majd egy újabb és újabb. Ahogy azt sejtette. ebben a különös világban. Hát ennyire megerősödött volna a kóbor szellem az utolsó találkozásuk 305. Gyorsan az oldalához nyúlt. Nagy levegőt vett. Némi bolyongás után elgondolkodott. Néha a monotonitást egy zsákutca törte meg. Néhány lépés múlva újabb elágazás. Megnyugodott. de Karom nem is nagyon bánta.Stephen Kenson kéttenyérnyi élénkvörös. Mindkét irányban ugyanaz a látvány fogadta. Vér. hogy vajon valamiféle csapdába került. hogy valamiféle labirintusban kóborol. mindig pontosan ugyanolyan volt minden. Hozzáérintette az ujját. Semmilyen sérülésnek nem látta nyomát a testén. ahol kelletlen arccal visszafordult. Hamarosan egy T-alakú elágazáshoz ért. így ösztönösen a jobb oldali irányt választotta. hogy vajon Gallow ármánykodásainak eshetett-e áldozatul itt.

Az ujjával megérintette a mellén éktelenkedő foltot. Végre egy terembe érkezett. merre járt már. majd a falra rajzolt egy apró nyilat. ilyenkor irányt változtatott és folytatta az útját. ennek köszönhetően jelentek meg ezek az elváltozások ismét. vajon hogyan fog kijutni ebből az útvesztőből. Elgondolkodott. így segítve a tájékozódást. Felsóhajtott első megkönnyebbülésében. már órák óta bolyongott. amikor a Minotaurusz elleni küzdelemre indult a hatalmas labirintusba. mégis valamivel jobban érezte magát. Jó néhányszor botlott a saját nyomára. A 306 .Lángoló Idő óta? Nem tudhatta. Talán ezért létezhetett egy ilyen zavarba ejtő metasík is? Karom még abban sem volt biztos. bár valószínűleg. A mágia ismét egy kirívóan magas fokra emelkedett. rejtélyes erők szabadultak el. Néhány méterenként efféle jeleket hagyott maga után. ha még azt sem tudja. melyik létsíkon van. Ám a Hatodik Világban már semmi sem volt lehetetlen. De Karomnál nem volt semmiféle fonal. A vér a ruháján sosem akart megszáradni. aki egy fonallal jelölte meg az útját. hogy ismét megindultak a genetikai mutációk. majd újra elbizonytalanodott. Elfintorodva nézte a véres útjelzőt. Főleg az utóbbi Hullámzások idején. Felrémlett előtte Thézeusz története.

Stephen Kenson helyiségből három egyforma ajtó vezetett tovább. hogy éppen egy ilyen világban érte őket a vég? A lélek testetlenül bolyong itt. és ekkor eszébe jutott egy ötlet. Egy apró kört rajzolt vérrel a padlóra. míg megőrül a kijárattalan és céltalan labirintusban? Tényleg létezik olyan hely. Istenem. e 307. gyötrő tehetetlenségre kárhoztatva a testét. Vajon ez lehetett a labirintus közepe? Vagy talán ez is csak része az útvesztőnek. Lehet. Mielőtt még az érzés elhatalmasodott volna a lelkén. hogy nem egy mágus volt. akiket évekig életben tartottak még egy kórházban. és erős. hát sosem ér ez már véget? Kétségbe esett. – Mutassátok meg nekem a kivezető utat ebből az úttalan labirintusból! – zengte. – Halljátok szavam. Akadtak olyanok is. mély hangon kántálni kezdett. a fejét hátraszegte. A karját szélesre tárta. aki eltévedt a metasíkokon. ahonnan nincs visszatérés? Nem kóborolhatok örökké! – gondolta magában Karom. és a közepébe állt. elhessegette a gondolatot. hogy talán soha nem találja meg a kivezető utat. Bár igaz. A testük élelem és víz hiányában lassan elsorvadt a fizikai világban. mégsem tértek magukhoz többé. .

tovább. de képtelen volt felidézni. – El – ismerte be kelletlenül. A haja szemkápráztatóan éles neonfényű volt.Lángoló Idő hely szellemei! Küldjetek útmutatást. A szemöldökében. A falakról még hosszan verődött vissza az utolsó szó: tovább. Valaki közeledett. Egy Beton Álmok feliratú póló volt rajta. felette farmerdzseki. tovább. merre induljak tovább? Karom csendben állt. Kis idő múlva léptek zajára lett figyelmes. – Éppen ezért vagyok itt! – lelkendezett. – És ki az a „mi”? 308 . tovább… Végül elhalt a távolban. az orrában és a szája alatt fényes piercingek csillogtak. Karom! – sipította vékony hangon a kölyök. hogy hol és mikor találkozott már ezzel a különös teremtéssel. – Szia. – Hogyan hívhatlak? – tudakolta óvatosan a lány nevét. és egy tíz év körüli kislány lépett be rajta. Ekkor az egyik ajtó kinyílt. – Tartozunk eggyel. eltévedtél. – Jól jönne egy vezető. miközben a hangja visszhangozva távolodott. – Úgy tűnik. A lépések egyre erősödtek. Fekete nadrágot és bakancsot viselt. Karom különös módon nagyon ismerősnek találta a lányt.

Ha elég sokáig vagy itt. De nem kell bocsánatot kérned. amikor meglátta a rikító emblémát a kabátja hátán. Ez volt az Aszfalt Patkányok jele. Fogalma sem volt. és mi meg is bocsátottunk. A lány. a fején bukósisakkal és napszemüveggel. mit is mondhatott volna erre. hogy mást fogsz gondolni. A léptei lelassultak. Mint ahogy már mondtam. másként kezded látni a dolgokat. . Karomnak elakadt a lélegzete. tartozunk eggyel. amit Karom ki tudott nyögni. mintha csak megérezte volna a másik döbbenetét. abban a sikátorban megtetted. mintha az egész teljesen magától értetődő lett volna. a válla felett hátranézett. akiket te öltél meg. – Igen – mondta a lány.Stephen Kenson – Szólíts Vi-nek – mosolyodott el. és érezte. – Nem gond! – mosolyodott el Vi. – De lehet. Nem haragszunk már. ahonnan érkezett. Még régen. A lány dzsekije hátán egy gonoszan vigyorgó patkány ült egy motoron. miközben elindult az ajtó felé. hogy a szíve dübörögve pumpálja az arcába a vért. ha vége ennek az egésznek. Már megtetted. 309. – Egyike vagyok azoknak. – Te… Ez volt minden. – Hát… köszönöm – hebegte végül Karom.

hogy lássa. és egyszer sem tévesztette el az irányt. a haladását pedig nem korlátozták a hagyományos fizikai erők. mégis elképesztően gyorsan haladt. de a vér már kezdett teljesen megszáradni. és elindult a folyosón. de azután inkább meggondolta magát. Számára a labirintus csak egy út volt. Szinte lassítás nélkül fordult be a kanyaroknál. sosem találna vissza egyedül a szobába. 310 . akinek mondja magát? Lenyúlt a melléhez. ha ez a lány nem az. Olyan hosszan vezette Vi az útvesztőben. Mert mi van. amelynek a végén valamivel erősebb fény derengett. ha mellig ért Karomnak. hogyan alkalmazkodjon ennek a világnak a törvényeihez. Ekkor ráfordultak egy folyosóra. hogy helyes volna jeleket hagyni hátra. Néha Karomnak az az érzése támadt. Mondani készült valamit a lánynak. az árnyékok pedig egyre sűrűbbek. Egy pillanatra Karomnak eszébe jutott. hogy az árnyak a falakon a fáklyáktól függetlenül mozognak. a férfi tudja-e követni. és némán követte.Lángoló Idő A lány hátat fordított. A fény egyre halványabb lett. hogy bizonyára megtanulta. Karomnak az jutott eszébe. Egyszer sem fordult hátra. ahonnan elindultak. hogy Karom már biztos volt benne. mintha saját életre keltek volna. Jó.

Minden ketrec különböző magasságban függött. – Itt vagyunk – suttogta. még miféle szörnyetegek. – Hol az az „itt”? – kérdezte Karom. Néhány 311. Lassan előbbre mentek. Az egész olyan volt. Egy nagyjából negyven méter széles. és mindegyikben egy-egy rongyos alak kínlódott. amiben valaha is része lehetett. A szakadék felett a levegőben ketrecek lógtak vastag láncon. . hárpia és ki tudja. Némelyik a ketrecek alján lógott. Ahogy közelebb értek a kezével jelzett. mintha egy hatalmas markoló vájta volna ki a sziklából ezt a hasadékot. melynek a vége elveszett felfelé a sötétségben. Egyesekből különböző színű folyadék hömpölygött lefelé a katlanba. Legtöbbnek denevérszerű szárnya és éles karmokban végződő mancsa volt. egyszarvú démon. míg Karom szeme elé nem tárult a legkülönösebb látvány. bár lentről vöröses fény derengett. Volt köztük gargoyle. mint a keselyűk. mire Vi előremutatott. Más alagutak is vezettek ide. mély szakadék egyik partján álltak. Feneketlen mélynek tűnt. mások a láncokba kapaszkodva figyelték a rabokat.Stephen Kenson Vi lelassította a lépteit. Körülöttük rémséges lények köröztek. hogy álljanak meg.

Lángoló Idő azonban mindig a levegőben volt. és halkan így szólt: – Üdvözlünk a pokolban. Némán őrködtek. Vi szomorúan Karom felé fordult. nehéz levegőjű térben. Csak a szárnyaik suhogása és a láncok csörrenése keltett némi zajt a forró. 312 .

amely előttük lógott. és elmormolt egy imát. Bárcsak segíthetnék. de nem történt semmi. Karom kényszeríttette magát. hogy megtaláld. Kénytelen volt a hagyományos úton megpróbálkozni. hogy odajutsz hozzá. – Úristen! Jase! – suttogta. hogy elforduljon a különös látványtól. és azonnal elfehéredett. Megpróbálkozott egy levitációs varázslattal is. de az sem működött. – De hogyan… – Engem kérdezel? Te vagy a mágus. – Most rajtam a sor.Stephen Kenson 26. Bárcsak tudnék repülni! – gondolta Karom. . úgy öt-hat méterrel a fejük felett. Úgy tűnt. Nem tudta. Azután megmarkolta a kristálymedált a nyakában. ezen a helyen minden efféle mágiája cserben hagyta. és most itt van. és Vire nézett. – Több mint eleget segítettél – nyugtatta meg Karom. miféle istenek 313. – Ezért jöttél – mondta a lány és az egyik ketrecre mutatott. és a fogai közé szorította. Azért jöttél. Koncentrált. Csak annyi a dolgod. de nem tehetek többet érted. Előhúzta Sólyomkarmot. Karom felnézett.

A zajra a környező gargoyle-ok azonnal felfigyeltek. A lény elszáguldott Karom mellett. hogy újból támadjon. de semmi sem történt. Nagy levegőt vett. A pokolba! Láthatóan minden mágia korlátozva volt ezen a metasíkon. vajon mit csinál itt egy külvilági. Az egyik Karom felé vette az irányt. és figyelték. Eközben Karom újból mászni kezdett egyre feljebb. Szuszogva vette egyik kezébe tőrét. Ahogy a gargoyle közeledett. Megragadta a legközelebbi ketrec láncát. 314 . Keményen érkezett le. Három véres csíkot hagytak a testén.Lángoló Idő létezhetnek egy ilyen helyen. ahogy ő a tőle telhető leggyorsabban húzta magát egyre feljebb. és előrelépett. A szörnyeteg elszáguldott. és mászni kezdett felfelé. és elmormolt egy manalövedék varázslatot. míg mások csak lemondó tekintettel kapaszkodtak a rácsokba. de egy fohász sosem árt. Karom ráugrott a legközelebbi ketrec tetejére. Némelyik ketrec lakója kiáltva próbálta felhívni magára a figyelmét. nehogy lecsúszszon a mélybe. Karom kinyújtotta a karját. Ahogy a gargoyle sikoltva lecsapott. Erősen megkapaszkodott a láncban. alig karnyújtásnyira a feje felett. A lény dühösen emelkedett ismét a magasba és nagy ívben megfordult. karmai pedig fájdalmasan a vállába martak.

Hosszú fehér haja alól 315. de a többi őr csak csendben figyelte az eseményeket. Mihelyt elég magasra ért. Még sikerült elkapnia a szélét. Fekete vér fröccsent. A ketrec lakója a rácsok mellett állt. és átlendült a peremén. mert a gargoyle sikoltva közeledett megint. Vajon miért nem támadtak ők is? Nem volt ideje elgondolkodni ezen. Az kétségbeesetten csapkodott még a szárnyával. várva az újabb támadást. Hirtelen kezeket érzett a testén tapogatózni. Gyorsan körbepillantott. ahogy a penge recsegve szakítja át a lény sziklakemény bőrét. és tovább indult.Stephen Kenson míg a másikkal kapaszkodott. . elrugaszkodott a következő ketrec felé. Az utolsó pillanatban Karom határozott mozdulattal a szörnyeteg felé döfött. majd elfintorodva fogta ismét a fogai közé. és egyensúlyából kibillenve a széléhez zuhant. A tetejére érve a lánc után nyúlt. Hamarosan eltűnt a sötétségben. A lánc kísérteties nyikorgással tartotta a túlsúlyt. Nem bírta megállítani magát. de elvétette. de nem bírt a levegőben maradni és pörögve zuhant a szakadékba. ahogy kirántotta Sólyomkarmot a gargoyle testéből. Karom lerázta a vért a tőrről. Az eséstől a ketrec enyhén lengedezni kezdett. mielőtt elnyelhette volna a feneketlen katlan. Erezte.

Testét mocskos rongyok fedték. Jase ketrece volt a következő a sorban. A férfi ott feküdt a padlón. Karom ismét mászni kezdett. és ellökte magát. Amikor úgy gondolta. és lesújtott. és társa után zuhant a mélybe. és várt. A lendülettel feltornázta magát a ketrec tetejére. elrugaszkodott. elég lendületet szerezett.Lángoló Idő alig látszott ki gyűrött arca. Karom lassan a súlyával belengette a láncot és az alatta lógó ketrecet. Egy lecsapó gargoyle csak néhány centiméterrel suhant el a feje felett. 316 . vajmi kevéssé emlékeztetve ruhára. Lehetetlen volt megállapítani. hogy leküzdje a köztük lévő távolságot. talpra vergődött. körbepördült a láncon. Sólyomkarom hosszan végigmetszette a lény szárnyát. segíts! Karom igyekezett leküzdeni magában a szánalmat. Valami súlyosan a testének csapódott a levegőben. Hasra vágódott. Ahogy a gargoyle ismét nekirontott. Amilyen gyorsan csak bírt. mit sem törődve a zokogó emberrel. mire ő pörögve tért le a kiszemelt röppályától. és látszólag egyáltalán nem vette észre. előhúzta a tőrét. Ezúttal erősen megkapaszkodott a láncban. mire az fájdalmasan felsikoltott. mi történik körülötte. – Kérlek – könyörgött rekedt hangon –. hogy a rab férfi vagy nő.

hála Istennek! Jason Vale nézett fel rá. de a férfi súlya kibillentette őt is az egyensúlyából. és odaszögezte a ketrechez. de a ragyogó zöld 317. kivárta a megfelelő alkalmat. Karom megragadta a tőrét. Amilyen erősen csak bírta. – Karom? – érkezett egy hang a ketrecből. és véres csíkot húzott az állára is. hogy a levegőben elkapta a szörny nyakát az egyik kezével. tanulva társai hibáiból. Mindketten az egyik alattuk lévő ketrecre zuhantak. majd a teste megremegett. felemelte. ahogy a lény szárnya és az egyik lába eltört. közben a másik karját a lába köré fonta. sikerült felsértenie Karom oldalát. szorította. – Jase! – kiáltotta Karom.Stephen Kenson Az egyik közeli gargoyle. A gargoyle próbálta lerázni. amikor a mágus a legsebezhetőbb. A gargoyle kétségbeesetten kapálódzott. Keményen csapódtak a deszkáknak. és mozdulatlanná dermedt. . de végül ő került alulra. Miközben kapálódzott. Csontok reccsenése hallatszott. Karomnak még volt annyi ideje. és kihajolt oldalra. – Ó Karom. A levegőben. A gargoyle vergődött még egy-két másodpercig. sötét haja kócosan gubbasztott a fején. Az arca piszkos volt. és lesújtott vele. A penge simán döfte át a szörny testét.

oldalra fordította. de még ajtó sem.Lángoló Idő szemek és a mosolya éppen olyan volt. Megragadta az élettelen gargoyle testét. Úgy látszott. hogyan kezdjen hozzá. Jase! Mindjárt kiszabadítalak erről az átkozott helyről! Komolyan gondolta. A ruháján a vérfolt már teljesen megszáradt és kezdett lassan eltűnni. A ketrecen nem látszott semmiféle zár. Örömkönnyek szöktek mindkettőjük szemébe. és akkor meglátta. amit mondott. – Hát meghallottál… – mondta boldogan. Egyetlen darabból volt az egész. bár fogalma sem volt. de nem marta. mint amilyenre Karom emlékezett. ezúttal pedig ki tudja milyen lényt hoz rá a rossz sors. Rákente hát a 318 . ahol az egyik gargoyle megsebezte. A fekete vér savként marta a ketrecet. A vére elkeveredett a szörnyével. míg egy újabb szörny lecsap rá. hogy mi kelti ezt a különös zajt. Ekkor halk sistergést hallott maga mögül. csak a vasra volt ilyen hatással. Ujját végighúzta a felkarján. A deszkák egyszerűen összeolvadtak a vasrácsokkal. Már nem tarthatott soká. Lenézett a mellkasára. – Végül mégis meghallottál! – Kapaszkodj. ahogy tekintetük találkozott. Mégis tennie kellett valamit.

Nemsokára a ketrec teteje egyszerűen beszakadt egy kis darabon. mire meg tudott szólalni megint. – Ki kell jutnunk innen – szedte össze magát. csak állt egy kis ideig. mintha soha többé nem is akarná elengedni. akár egy angyal. Jase! – kiáltott le. amikor Jase. 319. és ugorj! Ez az egyetlen út – nyújtotta ki a kezét. Eltelt majd fél perc. – Akkor ugorj! – Mi? – Fogd meg a kezem. közben alig mert hinni a szemének. – Az életemmel – suttogta. Jase pedig megragadta a karját. Sisteregve bűzös füst szállt fel. hogy átugorjunk a következő láncra? – Van másik út is kifelé – fogta meg a vállát Jase. – Állj a szélére. könnyek szaladtak végig az arcán. és fájón marták az állán ejtett sebet. Karom szorosan megfogta. – Bízol bennem? Karom mélyen a másik zöld szemébe nézett. közben egy kört rajzolt vérrel a lába elé.Stephen Kenson ketrecre. . Nem törődött vele. Felsejlett előtte az a nap. Úgy egy méter átmérőjű lehetett. Karom győzedelmesen elmosolyodott. érkezett a megmentésére. Miközben felhúzta a férfit a ketrecből. Karom mosolyogva nyúlt le. – Elég erős vagy.

Az őrző bestiák sikoltva tiltakoztak. de semmit sem tehettek már. de lassan eltávolodtak mindtől. A többi rab örömkiáltással vetette magát a mélybe. Hirtelen egy óriási lény közelségét érezték. és kiléptek a szakadék feletti semmibe. mintha egy bálna mellett úsztak volna el az óceánban. Egy örökkévalóságnak tűnt az esés. Együtt zuhantak lefelé a feneketlen katlanban. akár a tavaszi virágok. 320 . Elégedettséget sugárzott magából a két férfi asztrálteste felé. Olyan volt. de a szél olyan hangosan zúgott a fülükben. de semmivel sem került közelebb hozzájuk.Lángoló Idő – Szeretlek – mondta lágyan. Karom felnézve látta. Valamiféle hideg áramlat – akár egy sóhaj – csapta meg őket. hogy beszélni képtelenek voltak. Hallották maguk felett a kiszabadított emberek nevetését és a démonok dühös bömbölését. sorban kinyílnak. Jase bíztatólag megszorította Karom kezét. – Szabad vagyok! Ismét szabad! A Szellemjáró visszatért. hogy a ketrecek. Mély hang visszhangzott köröttük. Némi kísérteties vörös fény pislákolt lentről. A sötétség körülöttük tapinthatóvá sűrűsödött.

hallasz? – Hm? – Kinyitotta a szemét. és amint megpillantotta a fölé hajoló ismerős arcot. Ekkor vette csak észre. Megszorította Jase kezét. – Karom? Felfogta. – Úgy tűnik – emelte maga elé Jase a kezeit. hirtelen teljesen magához tért. hogy megmutassa neki is. és néhány centiméterrel a föld felett lebeg. – Karom. hogy valaki a távolból a nevén szólítja. . nem igaz? 321. – Te szellem vagy – mondta lassan Karom. de csak fokozatosan tudatosult ez a tény benne. és gondosan megnézte őket. Érzékszervei kitisztultak. – Jase! Te… itt vagy? Megvagy hát! – Kinyúlt. de ekkor az érzékeit elhomályosította a hirtelen rájuk törő vérvörös köd. és ezzel együtt ingerek hada árasztotta el az elméjét. Karom lassan tért vissza a fizikai világba. és egy hatalmas szárnyat. – A kísértet szó talán megfelelőbb kifejezés a jelen körülmények közt. mintha még sosem látta volna azokat. de a keze keresztülhatolt Jase testén.Stephen Kenson Karom egy pillanatra fehér pikkelyeket pillantott meg a sötétben. Végülis meghaltam. hogy a férfi valahogy áttetsző.

és meglátta. kapcsolatba próbáltál lépni velem már egy ideje. de látom. Gyűlölöm magam. Sajnálom. még ha a helyzet elég furcsa is. hogy egyedül kellett hagynom téged.Lángoló Idő – Jase én annyira… Jase felemelte egyik kezét. – Kelta nyelven sólymot jelent – mosolyodott el Jase. – Ez… ő? – kérdezte Aracos bizonytalanul. hogy Aracos farkas formában a lábainál ül. – Örülök. hogy megismerhetlek Aracos. hogy megakadályozd. Aracos. és bizalmatlanul figyeli a kísértet minden mozdulatát. hogy cserbenhagytalak. – Azt mondtad – fordult Karom ismét Jase-hez –. Mióta? És miért csak most sikerült? 322 . – Jase. ő Jason Vale – intette az áttetsző férfi felé. – Előbb én. de egyébként nem mozdult a helyéről. és a figyelme sem lankadt egy pillanatra sem. ő a familiárisom. találtál magadnak új barátokat. – Te hagytál cserben engem? De hát én hagytam. Aracos egy biccentéssel üdvözölte. Karom. Karom követte Jase tekintetét. – Aracos. hogy meghalj! – Semmit sem tehettél volna.

Stephen Kenson – Jó ideje már – sóhajtott a kísértet némán. – Helló. felkészülve mindenre. Val! Van kint valaki? Egy pillanattal később Kalapács tűnt fel az ajtónyílásban. hogy elejét vegye a másik további szavainak. Roy Kilaro fáradtnak tűnt. Ingrammel a kezében. – Előbb beszélnem kell a többiekkel. Nagy nehezen feltápászkodott a földről. Kalapács. – ahogy észrevette a kísértet Jason Vale-t. . de némi elégedettség is csillogott a tekintetében. Karom emelte fel ezúttal a kezét. hogy az eltűnik ismét. mint aki átvirrasztott egy egész éjszakát. Jó. . – Ez egy hosszú történet. Szeme alatt sötét karikák jelezték a kialvatlanságot. majd félrehúzta a nejlonfüggönyt. és megpróbálom elmagyarázni – tette a nagydarab férfi vállára a kezét mosolyogva Karom. hogy újra velünk vagy. Belőle 323. Elmosolyodott. – Boom. az ork hangja elakadt egy pillanatra.. főnök. Nem sokkal később az egész csapat a konyhában ülte körül az asztalt. Val is úgy nézett ki. és elindult a konyha felé. mintha csak attól félne. Közben egyszer sem vette le a tekintetét a másikról. majd bizonytalanul folytatta: – Ki a… Mi a fene ez? – Szedj össze mindenkit. Kilaro összeszedett némi.

Egy olyan börtönben voltam ott. és ez a mostani helyzet sem segített. hogy hogyan… izé… haltam meg. és ez alól az árnyvadászok sem jelentettek kivételt. ahogy Karom régen halott barátja most áttetsző testtel. Mindennél jobban akartam. Jase körbenézett a csapaton. Azt hiszem. mindannyian gyanakodva figyelték. ami a fizikai világhoz rögzített. az asztráltestemet valamilyen erő egy metasíkhoz vonzotta. Egy újabb mágikus hullám közeledtével és a Halley üstökös visszatérésével megszaporodtak a különös dolgok az utóbbi időben.Lángoló Idő talán még többet kivettek az eddigi események. – Azok a lények. Ami azt illeti. mosolyogva „ül” közöttük. és a segítségére legyek. amiket láttam? 324 . hogy mi történt azután. Mégis. Azt azonban nem tudja senki. Sok mindent láttak már a felébredt világban. Karom elmesélte mindenkinek. amelyikből képtelen voltam kitörni. – Gondolom. és amennyire csak egy kísértettől várható. próbált barátságos arcot vágni. hogy jobban érezze magát. de ez új volt mindannyiuknak. ez valamiféle horgony lehetett. hogy Karommal maradhassak. – Ki zárt be oda? – kérdezte Karom. Az UCAS lakói számára furcsa idők jártak. ahol Karom rám talált.

és ez felbátorított. akivel többször is találkoztam a Boston alatti katakombákban. azt mondta. Volt pár ügyünk vele korábban. azok csak valamiféle őrök voltak. Sosem mondta meg. – Tizenöt év… – visszhangozta Jase. Minden erőmet összegyűjtve próbáltam 325. – Te ismered őt? – Ó. ismer téged. . Csak azt nem sejtettem.Stephen Kenson – Nem – rázta a fejét Jase –. mint én voltam. mióta voltam ott. Csak annyit mondott mindig. Az idő máshogyan telik a metasíkon. Láttam egy nőt – ha annak lehet nevezni –. – Mama Iaga – vágta rá Karom. Kettejük tekintete hosszan elidőzött egymáson. – Majdnem tizenöt évig – mondta Karom lágyan. hogy hallasz. Nem tudnám megmondani. mikor találkoztunk. igen. mire Jase szeme elkerekedett. Próbáltam kapcsolatba lépni veled. Amikor először találkoztam vele. – Tíz évvel idősebb vagy. – Ez az idő közel az életem fele – bólintott Karom. mire Jase ismét beszélni kezdett: – Valamilyen oknál fogva az utóbbi időben erősebbnek éreztem magam. hogy nagyon értékes vagyok a számára. hogy mennyire. de nem voltam biztos benne. Miért kapta el a szellemtested? És miért tartott fogva ennyi időn át? – Nem tudom.

Valami történik a metasíkokon. Karom döbbenten nézett. de ezek az alkalmak mindig olyan zavarosak voltak. Valamilyen tömeges hallucinációról volt szó. hogy elérjelek téged. de nem tudom biztosan. de szerintem Mama Iaga tudja. A híradó kamerái persze semmit nem láttak. és van valami terve is. ahol Dunkelzahn meghalt. – Folyamatosan próbáltál elmondani nekem valamit. hogy egy hatalmas sárkány jött át.Lángoló Idő átnyúlni a fizikai világba. – Egy sárkány! – Jase felé fordult és gyanakodó tekintettel folytatta: – Éppen mielőtt átértünk volna. – Ez talán igaz is – szólt közbe hirtelen Kilaro. mi az. Szerintem én is a része vagyok ennek. Borzalmasan nehéz volt bármit is átjuttatni. – Nagyjából akkor. 326 . Néhányan azt mondták. amikor Karom visszatért a… bárhol is volt – legyintett –. Az emberek azt állították. – Igen. hogy a halottak visszatérnek. Már számított rá egy ideje. amikor valami olyasmit mondott. mások egy egész horda szellemet láttak elrepülni. élő adás ment Washingtonból. Hallottam. hogy mindenfélét láttak kijönni az asztrális lyukból a Watergate Hotelnél. Valami… változik odaát. Nem tudom.

amit Mama Iaga megjósolt. – Ti ismeritek Gallow-t? – Igen – mondta Karom. – Mintha nem lenne elég bajunk Gallow-val és azzal a gyilkos vírussal. hogy bármit állít is a CATco.Stephen Kenson éreztem. – Gallow? – villant Jase tekintete Kalapácsra. Valami más oka is volt annak. Te láttad? – Nem. hogy valami hatalmas lény halad el mellettünk. Ez azt jelentette. és felkészültek egy háborúra. de én is éreztem a jelenlétét – bólintott Jase. Egy ideig az egyik ketrecben tartotta. – Úristen! – tört ki Karom. – Mama Iaga egyik csatlósa. majd Karomra. hogy a szellemet nem csak a bosszú hajtotta. – Egy kicsit körülnéztem – kezdte –. Rendkívül erős szellem. Ezek szerint Mama irányította Gallow-t. és a hideg kirázta a gondolattól. Informálták a Knight Errantot. . hogy valahogy rendet tartsanak az utcákon a 327. Ahogy elnéztem. beoltották a saját embereiket az ellenanyaggal. Karom sejtette. – Ezek szerint te is. – Akkor hát megtörtént. hogy mi az. – És mi van a vírussal? – kérdezte Karom Kilarót. de ők el vannak foglalva azzal. – Nagyszerű – mordult fel Kalapács. hogy ismét feltűnt a színen. egyáltalán nem keresik a vírust. és nagyon úgy tűnik.

Kisebb gondjuk is nagyobb. Azt mondta. Az Alamos 20K. hogy melyiknél van a vírus – szakította félbe Karom –. Elég sok furcsaság történik szerte a metroplexumban ma este. miről beszél. – Miért? – Erről is beszélt Mama. és hogy mit akarnak vele csinálni. – Na ne! – kerekedett el Karom szeme. hogy ki fogják nyitni Pandora szelencéjét az üstökös napján. December huszonnegyedike van. Olyan. hogyha mi nem… – Várj egy percet! – szólt közbe Jase. Így nevezték el a vírust – magyarázta Karom. Meg kell találnunk Hézagot! – De mi van a vírussal? – háborodott fel Kilaro. – Huszonnégy óráig voltál kiütve. hogy akcióba lépjen. mint hogy néhány árnyvadász nyomába szegődjenek. Akkor nem értettem. – Azt mondtad. 328 . a Humán Nemzetek és… – Nekünk pedig ötletünk sincs. – Ma van a napja? Az Ébredés Évfordulója? – Igen – bólintott Kilaro. de lehet valami összefüggés a két dolog között. mintha minden metahumánellenes csoport a mai napot szemelte volna ki arra.Lángoló Idő kialakult káoszban. Pandora? Igen. – Pandora ezreket ölhet meg.

hogy megtaláljuk Hézagot – sóhajtott fel Karom –. hogy neki megvannak az összeköttetései és az erőforrása ahhoz. hogy árnyvadászokat béreljen. – Így most már még sürgősebbé vált.Stephen Kenson – Talán Mamánál és Gallow-nál van a vírus – mondta Kalapács. – Az egyszer biztos. és azt hiszem. . 329. már tudom is a módját.

– Végül is. Brady felkapcsolta a makulátlan fehér szobában a villanyt. ráadásul az a sok francos dolog. amit teszel.Lángoló Idő 27. haver! – csapott barátságosan a vállára a troll. de a Knight Errant épületben. tartozom eggyel a tavaly nyáron történtek után. hogy benézzen ide. Az ő egyik kapcsolata volt a férfi. – Ez minden szabályba beleütközik. Igazán értékelem. – Igazán nem kellene ezt csinálnom – mondta John Brady hadnagy. ami mostanában a városban folyik… – Ne aggódj. – Már rég itt sem leszünk. így karácsony napján már régen nem voltak itt az éjszakások. – Csak ne legyetek bent túl sokáig. rendben? Val és Karom is itt volt a helyiségben. 330 . hogy ezúttal Boom intézze a dolgokat. Még csak hajnali öt óra volt. mire egyáltalán valakinek eszébe jut. de hagyták. nem igaz? – morogta Brady. a Knight Errant tisztje bizonytalanul Boomnak.

egyedül hagyva őket a halottakkal. és rigó 331.Stephen Kenson A hadnagy végigvezette őket a falba épített szekrények mellett. hogy kifejlessze magában ezeket. csak még komorabbá tette a hely hangulatát. de a Hatodik Világban különösen tartott tőlük mindenki. de elveszítette az esélyét. A hullaházak amúgy sem tartoztak a kellemes helyek közé. Karom értette a lány érzéseit. – Boldog Karácsonyt! – vigyorodott el. amikor úgy döntött. behuzaloztatja a testét. Val összefonta maga előtt a karját és úgy nézett körbe. majd hátra sem fordulva így szólt: – Ez lesz az. ellenőrizte az azonosítót. hogy az itt fekvő testek többnyire erőszakos halált haltak. Az egyik ajtónál megállt. Az a tény pedig. . bár senki nem volt kapható most erre az akasztófahumorra. Kinyitotta a szekrényt. Egy fekete nejlonzsákba bújtatott hulla feküdt előttük. Ő is aktív volt régen. és egy hosszú fémasztalt húzott ki mögüle. csak hogy őt megijessze. Karom egy pillanatra elgondolkodott. hogy Valkűr rossz érzésének vajon lehet-e köze a lány látens mágikus képességeihez. miközben a hadnagy kiment a teremből. hogy bármelyik pillanatban valamilyen rém akarna előugrani. mintha arra számítana. – Utálom a hullaházakat – morogta Val enyhén öszszerezdülve.

Megnézte a lábujjára akasztott azonosító cédulát. Csak ennyi állt rajta: „Jane Do #12-61-754 A halál oka: égés és füstmérgezés. Val is erősen vallásos környezetben nőtt fel. Aracos és Jase ott lebegett mellette. hogy gyilkosság történt volna. Boom bezárta az ajtót. ahogyan érezték megérkezésükkor a fertőtlenítő.Lángoló Idő lesz. míg Karom kicipzárazta a zsákot. hogy elmúljanak. de nem sokat árult el róla. érzékelhetetlenül a fizikai világ számára. 332 . Ő kiberverrel és szimchipekkel gondoskodott róla.és egyéb vegyszerek. valamint a mindent átható elmúlás szagát.” A hivatalos jelentésben nem szerepelt semmi arra vonatkozóan. hogy Val olykor bánta. A hullaház hangulata olyan erővel tört rá. Akárcsak Karom. és ez okozta benne a kellemetlen érzést. és megrémisztették a látomásai. Annak a lánynak az összeégett teste feküdt előttük. mielőtt behunyta a szemét. hogy így döntött. Karom mély levegőt vett. Talán a jelen helyzet is erre a veszteségre emlékeztette. akit még Hézag lakásának romjai közt fedezett fel. Az volt az érzése. majd érzékeit áthangolta az asztrális világra. így az esetnek nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget.

amit keresett. ez a lány is egy ilyen hordozó volt. Val enyhén elzöldült a látványtól. Először a bandatagot. . – Itt van – motyogta alig érthetően. Úgy tűnik. és az üvegbe dobta őket. – Gallow nem materializálódott eleinte amikor találkoztunk vele – magyarázta. Gallow itt járt. – Mindig talált magának valamilyen gazdatestet. miközben dolgozott. mintha csak félresöpörhetné az idő által keltett zavaró asztrális hullámokat. Benyúlt a zsebébe. és egy kisméretű műanyag dobozt vett elő. és gyorsan el is fordult. mint egy használt ruhát. Boomot enyhén sokkolta a látvány. – Van itt egy halovány nyom. Valkűrt pedig kirázta a hideg annak ellenére. és csak azután felelt: – Lehetséges. Misztikus érzékeivel próbált minél mélyebbre látni a halott nő egyre fakóbb aurájában. Egy alig látható asztrális jel. majd Anton Garnoffot. – Ezek szerint Gallow most Hézagot használja? – kérdezte Boom óvatosan. A kezeit a test fölött mozgatta. hogy vastag kabátot 333. Abban egy csipesz és egy üres üvegfiola volt. Végül megtalálta. Karom gondosan lezárta a kis üveget. A csipesszel apró égett bőrdarabokat tépett le a testről. azután eldobta.Stephen Kenson Karom lenézett a testre.

és felült. Istenem! – suttogta rémülten Valkűr. azonnal el kell tűnnünk innen! Boomnak és Karomnak egyszerre akadt el a lélegzette attól. Karom ijedten próbálta kiszabadítani magát. – Itt vannak – suttogta a lány földöntúli hangon. mint egy UV-lámpa fénye. – Jézus Mária! – kiáltotta Karom. akár a könnyek. mint odakint a decemberi éjszakában. Karom hirtelen megérezte a mozgást és valami elképesztő mennyiségű energia áramlását az asztrális síkon. Épp nyúlt a tőréért.Lángoló Idő viselt. de a test emberfeletti erővel tartotta fogva. – Valami nagy baj van. de ekkor Aracos teste villant elő a semmiből. Természetellenes szikrák parázslottak az üres szemgödrökben. – Kész vagyok. Karom. Val – nyugtatta a lányt Karom. – Val! – kiáltotta Karom. – Mi van veled? A lány szemei sarkából két apró vércsepp indult el. ami ezután történt. de nem jobban. de nem jutott tovább. és folyt végig az arcán. Olyan volt. – Ó. A csuklóján egy csontos kar szorítását érezte. Eszelősen rángatta a karját. miközben az összeégett test lassan kihámozta magát a zsákból. – Minden rendben. és egyik mancsával keményen a halott 334 . – Ki van… – kezdte mondani. A teremben hideg volt. Most már mehetünk.

mint még alig egy perccel ezelőtt. Nem akart a troll útjában lenni. A szorítás meglazult annyira. és nyálkás hús cuppanása. Csontok roppanása hallatszott. Mindannyian megkönnyebbülten felsóhajtottak. ahogy az lecsúszott a földre. hogy Karom kiszabaduljon végre. Ezt öklök tompa döndülése követte. Az összeégett húst sisteregve hasította ketté Sólyomkarom. ahogy annak mágikus töltete végigáramlik a karján. Jól tette. A halott koponyája néma sikolyra nyílt. de karjaival vadul Karom felé csapott. Érezte. amikor kaparászást. Lassan kezdett felkelni. . Boom egyetlen ütéssel a szemközti falig repítette a torz testet. de ekkor Aracos és Jase támadt rá az asztráltestére. majd hirtelen az összes ajtó mögül morgást hallottak. A mágus kiszabadította a kést. egyenesen a bordákra. hogy Boom közeledik. ahogy a visszatért halottak igyekeztek kiszabadítani magukat börtönükből. Lesújtott vele.Stephen Kenson koponya képébe csapott. de még ott sem nyugodott. és gyorsan félreugrott. Az ő támadásuk és a Sólyomkarom által okozott sérülés elegendő volt. mert meghallotta. amikor az megérkezik. hogy az ismeretlen mozgatóerő szétoszoljon. Ekkor előrántotta a pengét. és megint csak egy halott volt. A test visszazuhant a földre. 335.

ahogy rákanyarodtak az útra. majd csikorgó kerekekkel indult a parkoló kijárata felé. – Nem tudom – csóválta a fejét Boom. Útközben elrohantak Brady hadnagy mellett az előtérben. jobb. de egy közeli szobából kilépő technikus sikolya félbeszakította. hallasz engem? 336 . ahogy a hatalmas test nekivágódott. – Te szentséges Szűzanyám! – morogta ijedten. mert az ork lényegesen jobb sofőr nála. – Hé! Mi a fenét csinál… – kiáltott utánuk. – Hogy van? – kérdezte. Mindhárman a furgon felé szaladtak inuk szakadtából. ha most eltűnünk innen! – fordult Karom a többiek felé. Sajnálta. és mindannyian a vészkijárat felé vették sietve az irányt. Karom behuppant a vezetőülésbe. Az épület riasztója azonnal bekapcsolt. amint egy tucatnyi zombi közeledik felé a hullaház felől. – Még mindig vérzik. A mágus beindította a motort. majd az oldalán lógó fegyverért nyúlt. Val. Az ajtó leszakadt az egyik pántjáról. hogy lássa. ahogy Boom kitört a vészkijáraton. Még időben fordult meg.Lángoló Idő – Azt hiszem. Boom megragadta Valkűr karját. hogy Kalapács nem volt velük.

Boom a pólójával segített a lánynak megszabadulni a vértől. . miközben éppen próbált lefogni egy fiatal ork kölyköt. Mindketten nyúzottak voltak. Hilda meglepetten kapta fel a fejét. míg Hilda a szokásos életjeleit ellenőrizte. – Egyenesen Dochoz megyünk. Ahogy az orvos egy kis lámpával Val szemébe világított. Néhány másodperc múlva megjelent Doc és Hilda. – Mi történt? – kérdezte Doc. 337. – Vigyétek a hármas vizsgálóba – intett Hilda a megfelelő irányba. Bevitték Valkűrt a vizsgálószobába. Nem sokkal később berontottak a roxi klinika ajtaján. – Mindjárt jövök! – Azzal elővett a köpenye zsebéből egy nyugtató tapaszt. és Boom óvatosan az asztalra fektette a lányt. és szó nélkül az ork tarkójára nyomta. Ez megtette a hatását. a lány fájdalmasan felnyögött.Stephen Kenson – Nagyon fáj a fejem – nyögte a lány. A kölyök néhány másodperc múlva csendesen pihegett az ágyon. erősen be van tépve. Doc nyomban elkezdte vizsgálni Valt. – Segítség kell! – kiáltotta Karom. miközben a kezével próbálta letörölni az arcát. – Ne aggódj! – próbálta nyugtatni Karom. aki úgy tűnt.

de én nem vagyok mágus. – Azért tudsz segíteni neki? – kérdezte aggodalmaskodva Karom. – Nagyszerű! Bármi legyen is. másfelől tudta. Az pedig talán Hézag és még egy csomó ember halálát jelentheti a metroplexumban.Lángoló Idő – Nem tudjuk – felelte Karom –. egyre többen érintettek az ügyben. hogy segíts? Karom kétségbeesetten nézett sorba mindenkin. de még sosem láttam ilyesmit. – Velem minden rendben lesz. 338 . Bocs. amit tudok – bólintott Doc –. Súlyos dilemmába keveredett. Az utóbbi egy hónapban legalább két tucat hasonló esetem volt. Egyik kezét a szemére akarta nyomni. hogy nem tudok se… óh! – hirtelen elakadt a lélegzete. és fájdalomtól eltorzult arccal zuhant vissza. Val szinte olvasott a gondolataiban. Nem értem ezt az egész mágiadolgot. hogy kifutnak az időből. hogy segítsen Valkűrön. de szerintem a mágiának is köze van hozzá. Valami történik az aurájával. Tudnál maradni egy ideig. – Mágia – ráncolta a homlokát Doc. – Megteszem. Egyfelől kötelességének érezte. de Hilda határozottan lefogta. – Menj csak! – próbált felülni. s ezekre egyáltalán nem találok magyarázatot.

Mama számított erre. – Gondolod. Azóta játszik velünk. Valami olyasmi volt. Gordon. mikor azt mondta. ezzel vannak kapcsolatban. amilyen hamar csak tudunk. Ezután Doc MacArthur felé fordult és így szólt: – Nagyon vigyázzon rá. – Nem normális az a vén szipirtyó. Karom? – fakadt ki Boom. Azt hiszem.Stephen Kenson – Visszajövünk – fogta meg Karom lágyan Val kezét –. és északnyugati irányba haladtak a rejtekhelyük felé. még csak épp hogy elkezdődött. hogy az a cucc. doki! Nemsokára Karom és Boom ismét a furgonban ült. hogy az Ébredés még korántsem ért véget. vagyis több mint egy éve. – Mi a franc folyik itt. amit akkor mondott nekünk. amit a hulláról szedtél le. azok a különös dolgok. sőt. de egyfolytában az jár az eszemben. hogy visszatértem Bostonba. hogy megvannak a saját indítékai. segíteni fog megtalálni Gallow-t és Hézagot? 339. – Emlékszik még rá dr. hogy Mama Iaga küldött először minket Gallow ellen? És arra. hogy így tesz? – Igen – bólintott a troll. . Hosszú ideje készülődött már. amik mostanában történnek. az egyszer fix! – Lehetséges.

– A francba! – csapott az asztalra Kalapács.Lángoló Idő – Muszáj lesz. mint ami más városokban is történik. hogy valamilyen új vírus vagy baktérium okozza ezeket a dolgokat. – De mivé? – Senki nem tudja – vont vállat Kilaro. Tiszta káosz. hogy mi történt a hullaházban. – Káosz lesz odakint hamarosan. hogy metahumánok is érkeznek és… szóval velük is ugyanaz a helyzet. és beszéltek Valkűr rejtélyes rosszullétéről is. A hírcsatornák csak ezzel foglalkoznak. Jelentették. Mindannyiunknak. majd elmondták Kalapácsnak és Kilarónak. Visszatértek az L-zónabeli házhoz. A csatornák szerint valamiféle átváltozáson mennek keresztül. – Figyeld tovább a híreket. Ezúttal Washingtonban kezdődött minden. 340 . Kilaro figyelmesen hallgatta őket. – Átváltozás? – kérdezte Karom. hogy egyre jobban fogy az idő. mint a goblinizáció idején. – Épp úgy történik minden. mert az az érzésem. Először arra gondolt mindenki. Furcsa tünetekkel vittek többeket a kórházakba. majd így szólt: – Ez éppen úgy hangzik. Kilaro! – utasította Karom. de most már a Goblinizálódás Napján történtekkel teszik hasonlatossá. – De nézz utána mindennek az árnyékszervereken is. de ezúttal nem csak humánokkal történik.

– Kívánj szerencsét! 341. – Készen állsz? – Jobban örülnék. – Nagyot sóhajtott. mint a hivatalos médiában. ha Val egy-két robotja is fedezne minket – dörmögte az ork –. amit mindjárt meg fogok tudni – bólintott Karom. majd Kalapács felé fordult. hogy hova indulunk.Stephen Kenson hátha ott több mindenre bukkansz. amint megmondod. – Pontosan ez az. . vagy legalább beszerezhettem volna egy géppuskát. Mindegy – sóhajtott. – Azt hiszem a lehetőségeinkhez képest készen állok.

mivel a szellem használta egy ideig a lány testét. Behúzta maga mögött a nejlonfüggönyt. és megállt a kör szélén. amiket láttam és éreztem a mágia miatt. a halottak feltámadnak és… te is megjelentél. Karom mögött lebegett. Muszáj kapcsolatot teremtenie valahogyan a halott nőről szerzett bőrdarabok és Gallow között. Furcsa dolgok jönnek át a metasíkokról. ahová korábban a hermetikus kört festette. mielőtt elpusztította volna. mielőtt rám találtál. azt hittem őrült vagyok. szimbólumot és rúnát. Mi történik Jase? Hol van ennek a vége? – Nem tudom – hajtotta le a fejét szomorúan Jase. Olyan. Karom visszament a szobába. Tudta. Az asztrál nyomnak még meg kellett lennie. amely nem foszlik szét egyik pillanatról a másikra. hogy ezúttal nem hibázhat. Teljesen össze voltam zavarodva azokon a dolgokon. Ez pedig olyan erős köteléket teremtett. Most megint ugyanazt érzem. – Bárcsak tudnám! Ami azt illeti. te sokkal többet tudsz 342 . mintha az egész világ kezdene megőrülni. Gondosan ellenőrzött minden vonalat. A szobában jelen volt Jase is.Lángoló Idő 28. – Tudod – kezdte Karom –.

Stephen Kenson a mágiáról. – Gondolj bele. Karom. mielőtt találkoztunk. ahogyan a karjaid közt meghaltam. én is darabokra hullok. mintha minden szétesne körülöttem. Úgy érzem. mint régen. . mi vagyok. Mindig is tudtam. átkozottul jó mágus vált belőled. ez az egész tiszta agyrém. 343. hogy te itt vagy velem… – Tudom – szakította félbe Jase. Én kapaszkodom. nekem milyen érzés! Még mindig emlékszem rá. most pedig itt állok. Azt sem tudom igazán. majd nagyot sóhajtott. – Úristen! Jase. – De egyet biztosan megígérhetek. – Köszönöm – nézett Karom a másik áttetsző arcába. Bizonytalanul elmosolyodott. mint én. Te mostanra már a fél életed ezzel töltötted. Az igazi Jason Vale? Esetleg a kísértete? Vagy csak egy emlék. Az. ami szellemtestet talált magának? Úgy értem… amit érzek az valóságos. de ha csak egy pillanatra is nem figyelek. Csak néhány évvel azelőtt kezdtem el foglalkozni vele. Nem foglak elveszíteni még egyszer úgy. amilyen erősen csak bírok. hogy így lesz. de vajon meddig? Mennyi ideig létezhetek így? – Nem tudom – vont vállat Karom. Úgy tűnik.

mire az ezüstbundájú farkas megjelent. – Jase. majd megrázta a fejét. és a szellemre összpontosított. – Ha van valami. rendben? Karom intésére a körben elhelyezett gyertyák fellobbantak. akit igyekezett megtalálni. hogy a rituális mágia mennyit vesz ki belőled. Egyikünk sem tehet semmit. Az elméjével Aracost szólította. ha inkább tartalékolod az erődet. Nem tudhatjuk.Lángoló Idő – Nem biztos. – Jobb. és másfelé terelte a beszélgetést. – Ja. Egyébként megvan minden szükséges segítségem. – Bárcsak tudnék ebben segíteni! – mutatott a hermetikus kör felé. Jase elgondolkodott egy kis ideig. Kézbe fogta az égett bőrdarabot. Halkan 344 . – Készen állsz? – kérdezte Karom. és Jase! Fedezd a többieket az asztrálsíkról. majd üdvözlésképpen bólintott. szerelmem – mosolyodott el halványan Karom. közben a kezét beletörölte a nadrágjába. Karom előrelépett. ha eljön az ideje. mire a farkas ismét biccentett. hogy minden szorult helyzetből ki lehet keveredni. csak próbálkozni kell. Felszegett fejjel ült Karom előtt. amit megtanultam az életben. az az. hogy meg tudod akadályozni.

Nem mondtam soha a többieknek. elég lesz ennyi. rá kell majd jönniük. mire a tündék és a barátaik néhány napig 345. elég nagy gyakorlatunk van az efféle dolgok terén – mondta Ian határozott iróniával a hangjában.Stephen Kenson kántálni kezdte a mágikus szavakat. . – Amint a tünde delegáció megérkezik a Dunkelzahn Intézethez. De remélem… – Mit? – Remélem. – Nos. – Az biztos. miközben becipzárazta a hátizsákot. – Igen – bólintott Ian. hogy emlékezetes esemény lesz. Szabadon engedünk egy kis tömegoszlató gázt. mire azok lassan életre keltették a varázslatot. – Átnéztem őket. de nem vagyok biztos benne. hogy egy egészen másfajta fogadtatásban lesz részük. hogy minden meg van-e. – Minden kész? – kérdezte Ian O'Donnel Hézagot egy órával később. és felállt. A lány még egyszer. – Minden tökéletes – mosolyodott el. Hézag egy szikrázó mosollyal ajándékozta meg a férfit. – Hamarosan vége lesz az egésznek – ölelte magához a férfit Hézag. utoljára átnézte a felszerelést. hogy fogadják az elismeréseket a „jó tetteikért”. hogy működni fog a dolog. Az embereid nagyszerű munkát végeztek a kioldószerkezettel.

és arcán őszinte boldogsággal nézett a lány szemébe. Hézag az ujját finoman a férfi szájához nyomta. amikor azt mondtad. Hinnünk kell benne! Neked is hinned kell benne! – Istenem… – mosolyodott el Ian. – Mehetünk. hogy ez az akció eredményt fog hozni. hogy elcsitítsa. hogy ideje kiszállni ebből az egészből. – Indulásra készen állunk. majd visszafordult Arielhez. – Ideje lenne indulnunk. amely nem állt 346 . uram – mondta. A folyón keresztül Cambridge felé vették az irányt. – Én készen állok – mosolyodott el Hézag. Ekkor Rory MacInnis feje jelent meg a résnyire nyitott ajtón.Lángoló Idő ágynak esnek. – Azonnal jövünk – felelte Ian. ahol Ian levezette őket a régi metróalagútba. szerelmem. Neked volt igazad egész idő alatt. Végérvényesen. – Mihez is kezdenék én nélküled? – Hevesen magához szorította Hézag testét. Persze. szinte bánkódva nézett a lány szemébe. egy Colleen nevű nő és Hézag. Mélyen. És? Gondolod ettől minden megváltozik? Talán igazad volt Ariel. MacInnis. szerelmem. Mindössze egy kis csapat indult útnak: O'Donnel. – Nem.

és különböző kutatásokat és fejlesztéseket végeztek itt. A férfi hátán volt a hátizsák. ezért is választották ezt célpontnak. és alig több mint ötven éves. Az Ébredés Évfordulójának tiszteletére Tír na nÓg uralkodói az intézetnek ajándékoztak tanulmányozás céljából több kelta ereklyét is. Az a hír járta. hogy kiesett a tíri kormány kegyeiből. annak végakarata szerint. hogy felrobbantják a bombát. Nem volt a tíriek jogos tulajdona. Azé az országé. Az intézetet a sárkány pénzéből alapították. mégis a tünde rezsim egyik propagandaeszközének számított. . és az intézetben betöltött pozíciója miatt szinte ellenségként kezelte az uralkodó Danaan család. Ezért döntöttek úgy. 347. Magántulajdonban volt. Éppen ez volt. benne a vírusbomba. Ezek a régi Írország örökségéhez tartoztak. Ezenkívül a metahumánokat segítő akciókból is nagyban kivették a részüket.Stephen Kenson összeköttetésben a metroplexum alatti katakombákkal. Az igazgatótanács egyik tagja volt Cormac McKilleen is Tír na nÓg-ból. Fontos hely volt. Itt végezték a legkomolyabb mágikus kutatásokat az egész kontinensen. A föld alatti alagútban haladtak a Dunkelzahn Intézet felé. melynek a helyén most egy tünde állam virágzik. ami ellen a Lovagok tiltakoztak. így nem is ajándékozhatták oda senkinek.

nem téved-e valaki erre. Hirtelen gyenge lökést érzett az 348 . ami abból állt. Az őrszem szerepe Colleenra maradt. ahová a bombát akarták telepíteni. Az a pár kisebb nyílás így éppen elegendő lesz ahhoz. hogy a tündéknek emlékezetes maradjon a bostoni látogatásuk. Az összeszerelés nagy részét maga O'Donnel végezte. Olykor MacInnis és Hézag segített neki. hogy a kezébe adták a megfelelő szerszámokat. amikor el kellett hagyniuk a hazájukat. Az intézet alatti régi bejáratok már régen nem léteztek. Kicsivel lejjebb a folyosón figyelte. és még néhány háztömbnyi környezetben kifejtse a hatását. Beomlott az alagút több helyen is. Néhány patkány visítva szaladt szét onnan. hogy a vírus be tudjon jutni az intézetbe. Ez több mint elegendő kell legyen ahhoz. A zseblámpák fénye fájdalmasan hasított a sötéthez szokott rágcsálók szemébe. mint ahogyan a tősgyökeres írek. és megkezdhették a munkát. Hamarosan lerakodtak. Míg Ian dolgozott. ezért acél és betontömbök torlaszolták el az utat.Lángoló Idő így épp olyan rosszul érzik majd magukat a tíriek. Gallow türelmetlenül figyelt Hézag szemein át. Néhány jól elhelyezett töltet azonban csodákra volt képes. mielőtt elpusztulna.

Karom igyekezett a nyomára bukkanni. A találkozás akkor is rendkívül élvezetes lesz.Stephen Kenson asztrális sík felől. De nem baj. hogy szemtől szembe kiálljon ellene. monoton hangon kántálni 349. de nem bánta. hogy felkészül a várva várt találkozásra. Olyan volt. Ó. Ezzel be is teljesült Mama Iaga jóslata. mintha egy világítótorony fénye próbálta volna megtalálni őt a sötétben. és láthatóvá vált. Lassan. Most már csak annyi dolga volt. Áthangolta érzékeit. ahogy kinyúlik a távolba egészen Gallow-ig. A kis emberféreg túl gyáva ahhoz. Valahol még itt kellett lennie a városban. Hagy higgyék csak a jelenlévők. hogy az ő munkájuknak örül. Ismerős volt Gallow számára ez az erő. . Gallow képtelen volt visszatartani egy elégedett vigyort. nem. és hamarosan el is fog jönni személyesen. Óvatosan közelebb húzódott a kialakult fonalhoz. Az akaratával és az Aracostól kapott energiával táplálta. Ekkor lassan a fonal kötéllé duzzadt. és észrevette. hogy a távolból valaki kapcsolatba akar lépni vele. hogy megerősödjön. Persze nem egyedül. Az L-zónabeli lakásból Karom minden erejét összeszedve próbálta helyreállítani a kapcsolatot a halott lány testének egy darabja és az őt uraló Gallow szellemteste között.

A varázslat kiteljesedett. Érezte ahogy mágikus energiák ölelik körbe az auráját. hogy pontosan hol van a szellem. – Megtaláltam őket – mondta Karom határozottan. Most már Karom tudta. Gallow felpillantott az aknába. akár egy gitár húrja.Lángoló Idő kezdett. 350 . – Induljunk! Gallow érezte testén Karom varázslatának az érintését. a többiek. Felállt. miért lenne ez most másképpen? A biztonság kedvéért Karom továbbra is szorosan tartotta a pórázt. hogy a mágus. A katakombák mélyén rejtőzött. Olyan könnyű volt az egész. akik csak őrá vártak. és visszacsapjon rá az asztrális síkon keresztül. felpattantak. Legelőször is egy efféle helyen találkoztak. és hirtelen Karom tudta. és várakozóan néztek rá. Hamarosan eljön hozzá. aki létrehozta őt. Ahogy elhúzta. majd hirtelen a kötél megfeszült és berezgett. és meleg fénnyel ragyogják be azt. Nem állt ellen. ahol Ian O'Donnel még mindig dolgozott. hátha Gallow esetleg máshová megy. Karom mindvégig figyelt. felidézve vele a szükséges varázslatot. nehogy Gallow észrevegye. míg ők odaérnek. és a konyhától elválasztó nejlonfüggönyhöz lépett. még egyszer rátalálhasson. Ujabb energiák hizlalták tovább a kapcsolatot.

Az utolsó két méter magasból egyszerűen leugrott. majd közelebb lépett. hogy lemaradunk a showról. hogy milyen műsort szeretnél látni. mire Ian lepillantott. Homlokán megcsillant a verejték. mire végre O'Donnel mászni kezdett lefelé. 351. szerelmem. Hézag lágyan a férfihoz simult. és elégedetten fordult Hézag felé. – Azzal átkarolta Iant és hosszan megcsókolta. – Kár. mire ő megint nevetésben tört ki. és a fülébe súgta: – Ez attól függ. Őrizd meg a pillanatot! De a másodpercek csigalassúsággal teltek. hogy… Rory és a visszaérkező Colleen elkerekedett szemekkel figyelték. . Türelem. – Főnök! Még rengeteg időnk lesz. Gallow igyekezett lecsillapítani magát. – Már majdnem kész – törölte meg a homlokát a kabátujjába.Stephen Kenson – Meddig tart még? – kérdezte Hézag. – Hé! Kerítsetek inkább egy szobát! Most indulnunk kell. Türelem – gondolta. ahogyan azt ő szeretné. Rory hangosan felnevetett. – A szerelmespár oda sem figyelt rá. ahogy Hézag elereszti a vezérüket. amiért az nem végzi a feladatát olyan gyorsan. hogy ne parancsoljon rá a férfira. és barátságosan Ian vállára csapott. – Kész – mondta mosolyogva.

Ahogy beszélt. hogy a férfi el tudja 352 . Engedett a szorításán annyira. hogy megszabaduljon az érintésétől. Hézag elégedetten felkacagott. nyíltak szét. A dörrenés hangosan visszhangzott az alagútban. és rakétaként vágódott a meglepett nő testének. Élvezettel figyelte Rory kínlódását. A levegőben egy izzó gömb jelent meg. Üvöltve próbálta letépni magáról az izzó vasként rászoruló kezeket. és őrülten hempergett. – Mi a… – nyúlt Rory a fegyveréért. néma sikolyba torzult arccal zuhant a földre. bántó fény robbant a helyiségbe. de a férfi annyira megdöbbent a látottaktól. Nem mozdult. Colleen felé intett a bal kezével. ujjai. Mielőtt még újból tüzelhetett volna. de reménytelen küzdelem volt. a teste ragyogó színű lángba borult. hogy eloltsa a tüzet. hogy a golyó messze elkerülte a célt. akár egy virág szirmai. Hamarosan mindent megtöltött az égett ruha és hús szaga. és megragadta. Hézag lángoló testtel mellette termett. A ruhája és a haja azonnal lángot fogott. Rory kezében elsült a pisztoly. Colleen sikoltva vetette magát a földre. de már nem veszem hasznotokat tovább. – Sajnálom – dorombolta Hézag –. Éles.Lángoló Idő Ian tágra nyílt szemmel.

Nagy levegőt vett. de Gallow nem hagyott időt neki. Ekkor Hézag mellélépett. Ekkor Gallow egy intésére a fegyver vörösen felizzott. Colleen felkapta a fegyvert. Megvonta a vállát. Újból célra emelte a fegyverét. hogy még több fájdalmat és szenvedést élhessen át. Sikoltva a fájdalomtól hanyatt esett. és gyorsan érte nyúlt. Az arca és a koponyája összeráncosodott. ne… Ekkor megpillantotta a fegyverét a közelben. – Kérlek. és megfordult. A markolat mintája beleégett a tenyerébe. ne… – nyögte. .Stephen Kenson magát lökni. – Kérlek. hogy használja is. majd előrehajolva lángokat fújt a férfi arcába. Emberfeletti erővel kapta el a torkát és fél térdre kényszerítette. A tűzaura kihunyt. mert így Rory nem élt elég ideig. miközben négykézláb igyekezett távolabb kerülni az egyre közeledő Gallow-tól. ahogy minden szőrzet leégett róla. hogy anynyi energiát engedett szabadjára. Gallow-nak lett volna ideje megállítani. de nem törődött vele. Colleennak közben sikerült eloltania magát. Testén a tépett ruha alól vörös. Colleen ököllel ütötte a nyakát szorító 353. a lány pedig sikoltva dobta a földre. és nyögve próbált talpra állni. és Hézagra célzott. váladékban úszó sebek villantak elő. Sajnálta.

Az ütések egyre erőtlenebbé váltak. de nem bírt a szellemmel. ahogy rémülten nézett a földöntúli szemekbe. – Kérlek… – suttogta utoljára. a küzdelem helyét átvette a zokogás és megadás. hogy a kedves kis Ariel eláruljon. A szorítása megfeszült. Colleen sikoltása hörgésbe fúlt. hogy a szemébe tudjon nézni. ahogy Ian próbált megszólalni. – Szegény. és Ian O'Donnel felé fordult. Az aura fellobbant. és lángba borította Colleent. Gurgulázó hang hallatszott.Lángoló Idő kezet. Hézag hagyta a földre zuhanni. hogy csak paraszt vagy egy sokkal nagyobb sakkjátszmában. és egy utolsó gonosz vigyort villantott felé. de csak annyit tudott tenni. igaz? Az pedig a legvadabb rémálmodban sem fordult elő. Mozdulatlanságra kárhoztatta a szellem varázslata. Sosem hitted volna. akár egy száraz ágat. Könnyek folytak végig az arcán. Hézag elfintorodott a megtört ember láttán. ahogy Gallow eltörte a lány nyakát. a teste ismét lángba borult. aki még mindig bénultan feküdt a földön. miközben letérdelt a férfi mellé. hogy feküdt a 354 . aki Hézag testét birtokolta. – így ér hát véget a te kis szánalmas ügyed. drága Ian – dünnyögte Hézag. Nem eresztette még el a testet.

hogy üvölteni tudjon fajdalmában. – De senki más sem. majd ahogy a lángok szétégették a hangszálait is. Gallow elégedetten állt. hogy ez valaha másképpen volt. – Ég veled.Stephen Kenson földön. megsimogatta Ian homlokát. a hangja egyre erősebbé és dühösebbé vált. így hát kénytelen vagyok magadra hagyni ennyivel. Ian. sosem fogsz látni egy szabad Írországot – folytatta Gallow. Szívesen mesélnék neked az eljövendő korról. és mint egy gyereket. . elhallgatott. Füst és égett hússzag töltötte meg ismét a termet. de sajnos más dolgom is van még. amit Ariel árulása miatt érzett. és bámulta a valaha annyira szeretett nőt. – Ez már a mágia világa. mikor senki sem emlékszik már rá. és el fog jönni az idő. A mi világunk. Ekkor a Vörös Ág Lovagjainak vezére lángba borult. és igyekezett kiélvezni a diadal pillanatait. – Attól tartok. Neked és a hozzád hasonlóknak meg kell tanulniuk egy nagyon fontos leckét. mire az vinnyogva próbált odébb húzódni a tűzforró érintéstől. kedvesem! – búcsúzott Gallow. Ez a Hatodik Világ. majd moso355. Eljött a mi időnk. A te és a fajtád ideje lejárt. Gallow élvezettel itta magába a férfi félelmét és csalódottságát. – Miközben beszélt. Gallow lágyan megsimogatta a férfi állát. Sikerült annyi erejét még visszanyernie. Örökre.

Abban volt a katalizátor. még egyszer meggyőződött róla. Elvégzett néhány módosítást rajta. ahogyan korábban. mielőtt illően felkészülhetett Karom fogadására. Megnyugodva vette tudomásul. majd az egyik zsebéből elővett egy tenyérnyi fémhengert.Lángoló Idő lyogva ellépett Ian élettelen testétől. hogy épp olyan élénken mutatja az utat Karomnak. hogy a Dunkelzahn Intézet látogatói és a közvetlen környezetében lévő házak lakói hamarosan halottak lesznek. és szemügyre vette a szerkezetet. Felmászott oda. hát várt. ahová Ian a vírusbombát erősítette. Még akadt egy apróság. amely az amúgy ártalmatlan Pandora vírust gyilkos fegyverré változtatta. Eszébe jutott. amit el kellett intéznie. Ahogy leért. Csatlakoztatta a bombához. és a város sosem fogja elfelejteni ezt az éjszakát. majd lemászott. 356 . Ezúttal sem volt más dolga. hogy az asztrális fonal érintetlen-e még.

Már annak is örült volna. hogy ez az érzés kölcsönös. és Karom varázslatát követve. Mint mindig. és jó kísértethez illően ijesztgessem a környékbelieket? Karom nem akarta veszélynek kitenni a férfit.Stephen Kenson 29. Karom nem akarta. hogy ő is velük jöjjön. megenyhült. Karom magában azt kívánta. a Cambridge kerület felé hajtottak. Egyébként sem tudta volna visszatartani a 357. mert a rigó robotjai igen hasznosnak bizonyulhattak volna az előttük álló harcban. ha legalább valamivel több idejük van beszerezni a szükséges felszerelést. Kilaro is velük jött. de miután megértette. . Még maga a kísértet sem tudta pontosan. Ő azonban ismeretlen mágikus potenciállal rendelkezett. de ez is elmaradt. mire képes jelen formájában. és ezúttal Jase is velük tartott. Kalapács ült a volán mögött. Szinte mezítláb kell szembenézniük Gallow-val. de ő még soha életében nem sütött el fegyvert. így rá nem számíthattak különösebben. de Jase megmakacsolta magát és minden tiltás ellenére így érvelt: – És akkor mit csináljak? Kószáljak. de legalább Boom és Kalapács itt voltak. Aracos hathatós mágikus támogatásként jelen volt. bárcsak Val is velük lehetne.

több helyen kék-piros villogó fényeket láttak. és a katakombákon keresztül megyünk tovább.Lángoló Idő másikat. mint az ő furgonjuk. hogy a forgalom viszonylag gyér volt. Knight Errant járőr kocsik biztosították a környék útjait. és a hordozható számítógép képernyőjén futó információkat figyelte. 358 . így bárhová követhette őket. – El kell rejtenünk valahol a furgont. a Washingtonban történtek és az itteni évfordulós felvonulások miatt egy kicsit idegesek a fiúk. – Mi a franc történhetett? – Fordulj itt be balra! – intett Karom az egyik elágazásnál. – A rendőrség teljes létszámban kivonult az utcákra – mondta. – Útblokádokat is felállítottak! – lepődött meg Kalapács. Hálát rebegtek az isteneknek. Roy Kilaro a hátsó ülések egyikén ült. ahogy jobban körülnézett. Ahogy a Massachusets Avenue-n haladtak Cambridgen keresztül. hiszen szellemként sokkal gyorsabban tudott haladni. Persze a sorozatos furcsa megbetegedések sem tettek jót a közhangulatnak. Gallow amúgy is a föld alatt van. Úgy tűnik. – Még a helyi céges biztonságiaktól is erősítést kértek.

majd valamivel a vége előtt megállt. – Itt van – mutatott egy nagy halom törmelékre a fal mellett. Esélyük sem lenne eljutni a kórházig. Mindannyian kiszálltak.és műanyag lemezek rejtették el a kíváncsi tekintetek elől. Mára már a cég és az 359. Kalapács befordult egy mellékutcába. miközben igyekeztek a KE ellenőrző pontokat is elkerülni. Ez a hajdanán létezett Gyorsvasút Társaság jele volt. A lejáratot fém. Karom sikátorokon és sétányokon keresztül vezette a csapatot a megfelelő irányba. . hogy megállítsa őket valami túlbuzgó járőr.Stephen Kenson – Talán a Pandora vírusnak is van ehhez némi köze – találgatott Boom. Egyszerű formájában épp olyan. – Kizárt – rázta meg a fejét Kilaro. Az utcán hullák feküdnének. Karom egy sötét zsákutcába vezette őket. A legkevésbé arra volt most szükségük. de a falon kétoldalt kilátszott egy-egy „T” betű. Add hozzá a katalizátort. és máris halálos. hová is mennek állig felfegyverezve. és hamarosan talált is egy alkalmas parkolóhelyet. – Semmi olyan tünetet nem okoz az a vírus. mint amilyet ti is láttatok. és arról érdeklődjön. mint egy nagyon gyorsan ható influenza.

és az alagútban folytatták az útjukat. és tovább vezette őket lefelé a romos betonlépcsőkön. ezeket a járatokat teljesen lezárták a földrengés után – suttogta Kilaro. Leugrottak a vágányok közé. ez a vonal néhány százméternyire be is omlott. Arra – 360 . mint a humánoké. A vadászok bemásztak a szűk nyíláson. de nem jött senki megnézni. amikor észrevette a falon a vastag repedéseket. Kalapácsnak és Boomnak nem volt szüksége a lámpa fényére. hogy tökéletesen lássanak. Boom és Kalapács félrehajított egy nagyméretű acéllemezt. – Azt hittem. Karom bekapcsolta a zseblámpáját. mire az hangos döndüléssel csapódott az aszfaltnak. de Karom és Kilaro nem. mi is történt.Lángoló Idő általuk üzemeltetett szállító alagutak sem léteztek hivatalosan. így ők is megvoltak nélküle. Aracos és Jase asztrálisan volt jelen. bár Boom csak hosszas küzdelmek árán tudta átpréselni magát a rögtönzött bejáraton. A nyílás mögött egy régi állomásra érkeztek. – Ami azt illeti. A zajt még két háztömbbel odébb is hallani lehetett. – Úgy is történt – bólintott Karom. Metahumán szemük tízszer jobban alkalmazkodott a sötéthez. Mindent fojtogató por és mocsok borított.

Morogva húzta össze magát. – A metroplexum kormányzata lezáratta a régi T-alagutakat. egy nagyméretű. Innen Kalapács és Boom haladtak elől. hogy még Boom is beférjen. – Mintha valamilyen fúrót vagy vágót használtak volna. a régi gyorsvasút járatokban. Ahogy keresztülhaladtak. mintha ez teljesen magától értetődő lett volna mindenki számára. Aracos és Jase szemnek látha361. Tényleg… hogyan csinálhatták? – Mágiával – felelte Karom. ezúttal sokkal modernebb anyagokból és technológiával. és egyes állomásokat lakhatóvá tettek. Kilaro a kezével végigsimított az üreg falán. és újakat építtetett helyettük. de le kellett hajtania a fejét. ahogy beléptek. Elég széles volt ahhoz. – Teljesen sima – lepődött meg.Stephen Kenson intett előre a zseblámpával. mesterségesen vájt alagutat pillantottak meg a lezúdult beton és acéltörmelékben. Mögöttük ment Karom és Kilaro. és kitöltötte a folyosót teljes szélességében. De az Ébredés és a Goblinizáció Napja után több banda és metahumán csoport talált menedéket itt. . Eltakarították nagyjából a törmeléket. A beomlás nagy részét ezen a területen eltüntették. Amikor elérték a beomlott részt. Hosszú távra rendezkedtek be.

– Figyeljetek! Bármi lehet idelent. mi lehetett előttük. és fel is készült az érkezésükre. és hátralépett egyet. Karom igyekezett csak közvetlenül maga elé világítani. és halványan a régen elveszettnek hitt kapcsolatot is Jase-szel. – Már nincs messze – mondta Karom. hogy ezzel is minimalizálják az esélyét. Karom útmutatásait követve a fő csapásról letértek egy oldalsó nyílás felé. Rajta kívül senki más nem hallott semmi különöset. – Társaságot kapunk. amilyen csendesen csak tudta. 362 . hiszen a szellem biztosan érezte Karom varázslatát. hogy ő és Kilaro ne essen orra. Azóta volt köztük ez a kapocs. hogy Gallow-t meglephetik. Kalapács intett a többieknek. Óvatosan előrelépett és oldalra fordítva a fejét figyelt. majd élesen elkanyarodott. hogy álljanak meg. Karom határozottan érezte familiárisa jelenlétét.Lángoló Idő tatlanul jött velük az asztrálsíkon. De nem ő volt az egyetlen veszély idelent. hogy valaki vagy valami észrevegye őket. hogy először találkoztak. Igazából amiatt nem aggódott. Valószínűleg szervizalagút lehetett valamikor. Enyhén lejtett az útjuk. így képtelenség volt előre látni. Ahhoz éppen elegendő volt a fény. – Készüljetek – morogta. Bármi. de hangja messzire visszhangzott.

Kalapács és Boom egyszerre nyitott tüzet a közeledő hordára. de a társaik a vér szagától csak még jobban megvadulva. melyek minden várost elárasztottak. Vinnyogó és kaparászó zajt csapott valami a távolban. Ezek a patkányok azonban egy méter hosszúra is megnőttek. Az ujjai végéből lángcsóva csapott ki. és egyre közeledett feléjük. . Tömött. csak ráncos rózsaszínű bőr. Vinynyogva lehelte ki a lelkét majd egy tucat patkány. és hangosan elmondott egy varázslatot. Két bestiának sikerült elkerülni Karom varázslatát és a záporozó ólmot is. Vörösen parázsló szemük és éles karmaik semmi jót nem ígértek. de a többi egyre csak közeledett. szétégetve az elöl érkezőket. amint meglátta a hússzőnyeget befordulni a sarkon. Pofájuk tele volt éles tépőfogakkal. Ezek a lények az Ébredés után mutálódott rokonai voltak a hagyományos rágcsálóknak. Karom felemelte karját. A 9mm-es lövedékek cafatokra tépték az elöl haladó bestiákat. Testüket semmilyen szőr nem borította. Éhes visítással rohantak feléjük. egyszerűen átmásztak a széttrancsírozott tetemeken.Stephen Kenson Ekkor Karom is meghallotta. amit Kalapács felerősített hallása már jóval előbb észlelt. rendezetlen sorokban rontottak rájuk. 363. – Ördögpatkányok! – üvöltötte Boom. Egyenesen Kilaro felé rontottak.

miközben sebészi pontossággal szedte le egyre-másra a feléje tartó bestiákat. Több tucat volt előttük. A szörnyetegek visítva kapták el a tekintetüket. A másik azonban a mellkasának ugrott. – Aracos segíts! – kiáltott Karom. Olyan erősen világított. – Egyszerűen túl sok kis rohadék van! – üvöltötte Kalapács. Érezte a benne rejlő erőt. akár a nap. ledöntve Kilarót a lábáról. 364 . amihez Aracos támogatása is társult. és folyamatosan érkeztek újabbak a kanyaron túlról. – Szemeket becsukni! – kiáltotta Karom a többieknek. – Segítsetek! – kiáltotta kétségbeesetten.Lángoló Idő A férfi ijedten emelte célzásra a fegyverét. Karom felé fordultak. Szemtől szemben eleve vesztes küzdelem volt harcolni ennyi szörnyeteggel. és legnagyobb meglepetésére a lövés vérfelhővé robbantotta az egyik fejét. mire az ujjai közt egy ökölnyi fénygömb jelent meg. A mágus előrenyújtotta a kezét. A patkányok mintha megérezték volna az összesűrűsödő mágikus energiákat. Fényárba borította az egész alagutat. miközben Karom belekezdett egy újabb varázslatba. amely a nyakában lógott. miközben a patkány igyekezett éles fogait a húsába mélyeszteni. Karom a kristálymedálra összpontosított.

teljes erejükből rohanni kezdtek. kezével védve az ar365. Gyanították. A lángok éppen csak elkerülték őket. majd vigyorogva fordult Karom felé.Stephen Kenson Fájdalmas vinnyogás közepette hátráltak meg. – Hasra! – üvöltötte Karom. Karom Kalapácsra és Boomra pillantott. Boom talpra segítette Kilarót. A sötétségben egyszer csak egy halovány fényforrást vettek észre a távolban. Törmelék borított mindent. a távolból egy ragyogó tűzgolyó süvített egyenesen feléjük. Hamarosan mindegyik eltűnt egy fali repedés mögött vagy egy apró alagútban. Először botladozva kerestek menedéket. – Tovább kell mennünk! Sietve indultak tovább a kanyarban. – Ez nem fogja őket örökre távol tartani – zihálta a mágus. leeresztette a karját. mi lehet az. A vágányok közt bújtak meg mindannyian. Karom. majd ahogy magukhoz tértek az első meglepetésből. mikor már minden elcsendesedett. – Szép munka – mondta elismerően. majd mindanynyian fegyverrel a kézben rohanni kezdtek. Kilaro a fal tövébe guggolt. és lebegve megállt a fejük felett. akik bólintottak. . Ahogy indultak a peron felé. majd a gömb visszafordult. Az alagút egy állomásra érkezett. Kalapács és Boom kénytelen volt lehasalni.

A gömb egy kis idő múlva semmivé enyészett. apám – vicsorgott Gallow. Mosolygott. és egyenesen Karom mögé meredtek. hogy a lány körül gomolygó aura nem az övé. Nagyjából négy méter választhatta el őket egymástól. de Gallow-nak nem volt szüksége rá. És nocsak. de ártalmatlannak tűnt. nocsak. – Elég sokáig tartott. A szemei egy pillanatra mintha a távolba révedtek volna. Ahogy felnéztek. mióta életre hívtál engem. és nem is jött közelebb. Karom. Úgy látom. Karom áthangolta érzékeit az asztrálsíkra és rögtön meglátta. – Szervusz. – Érdekes társasággal utazgatsz. Ki van még itt? Egy 366 . Hézag oldalán lógott a lány fegyvere.Lángoló Idő cát. és puhán landolt a sínek között. Egyiküket sem égette meg. Ez a valami bizonyára az utódom. ahol két másik társuk lebegett. az idézési képességeid határozottan meggyengültek. Értetlenül meredtek a lángoló gömbre. míg ideértél. amely ijesztő volt ugyan. meglátták Hézagot a peronon állva. Szellemszerű lángok kavarogtak körülötte. Gyűlölet és erő sugárzott belőle. A tüneményes kis Hézag már nagyon hiányolt. A szellem kecsesen lelépett a magasból.

micsoda kellemes meglepetés. csak szegény Ariel testét fogod bántani. – De ha megpróbálod. Jase! Örülök. hogy megismerhetlek. – Miért kellene így tennem? Tudom. Hangja végigvisszhangzott az alagúton. – Jobban teszed. Hitetlenkedve nézett felváltva Karomra és a kóbor szellemre. Hello. aki épp úgy néz ki. hogy most lehetőségem lesz arra. – Ó. hogy segítsek neked ezúttal végleg meghalni. Gallow vagyok. Jase szeme elkerekedett Gallow szavai hallatán. Az én feladatom volt. A hideg kirázta az árnyvadászokat a nem evilági kacaj hallatán. ha nem fenyegetőzöl! – lépett előre Karom. Igazán kellemes érzés. hogy megbosszuljam a halálod. Ez nem csak úgy néz ki. hogy csak el akarsz pusztítani… apám – tette hozzá gúnyosan. a megismételhetetlen Jason. . Karom érezte. hiszen ez az igazi. Hát nem tapadt még elég vér a kezeidhez? 367. mint a néhai Jason Vale vagy… Lassan gonosz fintor terült szét Hézag arcán.Stephen Kenson szellem. – Engedd el Hézagot! Gallow felnevetett. ahogy az arcát elönti a harag és a szégyen.

mindenféle ellenállás nélkül. de Karom nem figyelt rájuk – Esküdj meg az Igazi Nevedre! Gallow győzedelmesen elmosolyodott. – velük? Vajon meg tudsz állítani. – Ez igazán egyszerű: téged. Azt akarom. szabadon engedem Hézagot és a többi barátodat is. – Hazudik! Tudod. bármilyen módon – egészítette ki Karom. bár pontosan tudta a választ. hogy add nekem a tested saját akaratodból. ha rám támadsz. hogy ne pusztítsam el őket? – Mit akarsz? – préselte Karom a szavakat összeszorított állkapcsai közt. – Akkor hát. hogy hazudik. – Vagy bántod őket. ne tedd! – vált láthatóvá egy pillanattal később Jase. Ha megteszed. Hézag testében. – Karom.Lángoló Idő Ekkor Aracosra és Jase-re pillantott – Egyébként. megegyeztünk? 368 . hogy nem támadok a barátaidra. – Megesküszöm az Igazi Nevemre. – Vagy bántom őket bármilyen módon – bólintott beleegyezően Gallow. mi lesz a drágalátos kis szellem barátaiddal? Vagy – intett a csapat többi tagja felé. – Ne bízz benne! – erősítette meg Aracos is.

és megragadta Gallow-t. Hirtelen Hézag testét lángoló aura vette körül. majd egy vakító lobbanással levált róla. ahogy minden irányból ördögpatkányok törtek elő. ahogy Gallow készült birtokba venni az új gazdatestét. Félúton a lángok közé vetette magát. és az árnyvadászok felé rohantak megvadultan. és egyenesen Karom felé süvített. de már túl késő volt. Minden erejével igyekezett visszatartani őt a céljától. ne! – sikoltott Karom. A lángok közt egy torz arc jelent meg. majd a barátja. Boom és Kalapács ismét ólomzáporral próbálta távol tartani a 369. – Igen! – bömbölte Gallow. . de a mágust hagyjátok meg nekem! Visító és kaparászó hang töltötte meg az állomást.Stephen Kenson Karom Jase-re nézett. – Jase. – Igen – mondta végül. – Nem! – kiáltotta Jase. közben Karom felé bömbölt: – Megszegted az esküt! Öljétek meg mindet! – recsegte az alagút felé –. és szembefordult a támadójával. és olyan gyorsan mozdult. Gallow dühösen felmordult. ahogy arra csak egy szellem lehetett képes. Haragosan lobbant fel a teste. és démoni kacaj visszhangzott. Hézag felé fordult ismét. aki könnyes szemmel viszonozta a pillantást.

Készen állsz. de ahogy leszedtek egyet. – Hagyd békén! – kiáltotta Karom. A szellem eltáncolt. Gyorsabb. hogy újra végignézd. – Még gyorsan elpusztítom ezeket a nyamvadt kis szellemeket. aki láthatóan esélytelenül szállt szembe Gallow-val. Szinte végtelen sok szörnyeteg özönlött elő. amelyik a peronról próbálta rávetni magát. Gyors volt. A férfi arca eltorzult a fájdalomtól: tehetetlenül vergődött és sikoltott. ahogyan Jase meghal? Gallow testéből lángoló csápok nyúltak ki. és torkon lőtte az egyiket. miközben Aracos minden erejét összeszedve sietett Jase segítségére. mint hogy Karom fel tudta volna venni vele a versenyt. Igazi formájában nem volt egyéb. és lesújtott a pengével. és erősen megragadták Jase asztráltestét. Karom. mielőtt az enyém leszel. a többi az elpusztult állat tetemén át rohamozott tovább. – Tökéletes – morogta Gallow. miután az magához tért az első meglepetésből. így Sólyomkarom csak a levegőt szelte ketté. Gallow leküzdhetetlen előnnyel rendelkezett a saját terepén. a fizikai testét kényte370 . Kilaro is előhúzta a fegyverét. Karom előhúzta a mágikus tőrt. Odaugrott a küzdő felekhez.Lángoló Idő dögöket. De ha asztrálisan próbált volna megküzdeni vele. mint higany és árnyék.

.Stephen Kenson len lett volna hátrahagyni az ördögpatkányok közt. Újra a szellem felé döfött. mielőtt beköltözöm – mondta Gallow. akár egy köpenyt. Mentális parancsot küldött a familiárisának. mire újabb reccsenések hallatszottak. parancsára várva. Ráadásul ki tudja. Nevetett. – Szép tőled. miközben a szorítása cseppet sem lazult Jase körül. és belemélyesztette a fogait az egyik közeli ördögpatkányba. hogy kiüríted a tulajdonom. Sárkányagyar pulzált. és őrizd a testem! Gallow után megyek. de az most is játszi könynyedséggel siklott félre. Az vinnyogva próbált szabadulni. milyen rémségek álltak még Gallow szolgálatában. Karom tudta. de ekkor megjelent az ezüstbundájú farkas közvetlenül mellette. Karom térdre ereszkedett és úgy vetette le a fizikai testét az asztráljáról. hogy nincs választása. de az állkapcsok megfeszültek. mire a gerince kettétört. A farkas megrázta még a fejét. A kezében eleven fénnyel ragyogott Sólyomkarom. miközben Karom átlépett az 371. hogy Aracos nem engedelmeskedik. a nyakában pedig az amulett. majd egyszerűen félredobta a döglött állatot. – Manifesztálódj Aracos. Karom egy pillanatra azt hitte.

hogy tanúja legyél a drága szerelmed végső haláltusájának? – Azzal a lángoló csápok még erősebbre szorultak össze Jase teste körül. A férfi nekifeszült. Karom körbesuhant Gallow körül. 372 . mint egy rongybabát. és minden erejét összegyűjtve Karomra vetette magát. de még nem támadott. akár a hőség egy kohóból. Gallow! Engem akarsz úgyis. – Nincs több paraszt. de nem bírta lerázni magáról. majd nagy ívben lesújtott Sólyomkarommal a szellem testére. de a kínt még így is érezte. – Jöttél. A penge mélyen belé hasított. Fejezzük be ezt az egészet. Jase jól van-e. A lángok nem árthattak az asztráltestének. Nincs több csapda. – Már régóta várok erre a pillanatra – dübörögte. – Gyere.Lángoló Idő asztrális térbe. – A mai napon végre én leszek az úr! – recsegte. mire Gallow üvöltve tántorodott hátra a fájdalomtól. Hátralépett. de még így is váratlanul érte annak elsöprő ereje. ha van hozzá merszed. Állj ki velem! A gyűlölet úgy sugárzott Gallow-ból. hogy megnézze. – Azzal félrehajította Jase testét. Mintha izzó kampók tépték volna a húsát. mágikus tőrrel a kézben. Karom egy pillanatra sem merte levenni tekintetét a bedühödött szellemről. A mágus felkészült Gallow támadására.

Stephen Kenson Ismét egymásnak feszültek. Vágásai rovarcsípéseknek hatottak a másik haragos támadásaihoz képest. erős kezek ragadták meg hátulról. – Karom! – zihálta. – És most. szaggatta Karom testét. – Menekülj! Siess! Már nem bírom sokáig tartani! 373. akár egy kobra. A megvadult elementál eszeveszetten csapkodott maga körül. és indult. a mágus pedig a tőrrel szabdalta őt. Hamarosan az enyém lesz a tested és a lelked is! Épp ahogy újra nekilendült. leste az alkalmat. a szenvedésen kívül vajmi keveset tud ártani a szellemnek. A szellem. – Nem feledkeztél meg valamiről? – kérdezte Jase. de Jase a fájdalommal mit sem törődve ölelte magához. amikor újra lecsaphat a mágusra. Elméje minden erejét összeszedve sikerült kiszabadítania magát Gallow izzó szorításából. A mágikus töltés egyenesen a szellem esszenciáját szívta el. és csápjaival korbácsolta. kicsi mágus – mennydörögte –. Gallow lángot köpött. már érted mi az igazi erő. és egy szuszszanásnyi időre elhátrált. és meglepően szorosan tartották fogva. Úgy tűnt. . – Jase! – kiáltotta ijedten Karom. hogy segítsen. de Gallow elementális dühvel tartotta magát.

Lángoló Idő – Megöllek. – Bocs. majd sóhajtva visszatért a testébe. 374 . az pedig jó néhány méterre repült. kérlek bízz bennem! MENJ! Egy hosszú pillanatra a mágus Jase-re meredt. mikor Aracos egy újabb bestia torkát harapta át. te kis féreg! – üvöltötte Gallow még mindig a másik szorításában vergődve. de erről egy kicsit már lekéstél – fonta körül még erősebben Jase. az állat pedig vinnyogva pusztult el. ahogy a koponyacsont beszakad. Néhányan épp az eszméletlenül fekvő Hézag felé vették az irányt. Útközben lendületből belerúgott az egyik patkányba. majd egy másiknak a fejébe döfte a tőrt. – Karom. készen arra. – Hézag! – térdelt a lány mellé. majd lenézett a vágányok közé. hogy a segítségére siessen. Inaszakadtából rohant Hézag felé. – Ébredj! Szükségünk van rád! – üvöltötte. Hallotta. – Gyerünk már! Ébredj! – NEM! – bömbölte Gallow még mindig Jase-szel hadakozva. közben az egyik kezével jókora pofont kevert le a lánynak. ahol a barátai folytattak elkeseredett harcot a patkányhordával. Még utoljára Jase-re nézett. Éppen kinyitotta a szemét.

– Most Karom! – kiáltotta Jase. és a lány kezdett magához térni. és izzó tűzgolyóként jelent meg a peron fölött lebegve. Gallow – mondta Jase megkönnyebbülten.Stephen Kenson Hézag szeme megremegett. – Véged van. Hézag is próbált felkelni. de ekkor egy aranyszín sólyom suhant el a feje felett. Karom már a testén érezte a hőséget. A lángok közt egy emberszerű test látszott. majd nyomban a fegyveréért nyúlt. – Elveszítetted az egyetlen testedet is és nincs hová menned. majd kinyílt. amint meghallotta az ördögpatkányok visítását. . Vörös pikkelyei alól sárgán izzó hús tűnt elő. 375. hogy veled végezzek! – Egy utolsó kétségbeesett kísérlettel kiszabadította magát. és gyorsan talpra ugrott. – Neked is szia. és egy narancssárga csáppal Karom felé sújtott. – Szia – mondta még mindig zavarodottan. Karom arca előtt így alig egy ujjal zúgott el a halálos korbács. Vajon meddig bírod így? – Elég ideig. kislány – viszonozta az üdvözlést Karom. – Most! Karom előrelépett. – Meghalsz! – ordította. és Gallow-ra mutatott. Aracos és Jase együtt egy lépéssel képesek voltak hátratántorítani a megőrült elementált.

Ebből gyanította. – Azért. ekkor lágy csókot érzett az ajkán. és ideje mindkettőnknek tovább mennie. hogy miért kellett visszajönnöm – suttogta Jase a fülébe. és messzire repítette. majd Sólyomkarmot egyenesen Gallow lángoló szívébe hajította. Ahogy a peron kemény padlójának csapódott. azután elájult. Karom. Lassan minden elhomályosult körülötte. Ég veled. hogy csúnyán megéghetett az imént elszabadult mágikus tűzben. ahogy kezdte elveszíteni az eszméletét. hogy együtt vívjuk meg ezt a harcot. A detonáció ereje felkapta a mágus testét.Lángoló Idő – Karom Haragja! – A szellem igazi neve végigvisszhangzott az alagútban és az asztrális síkon egyaránt. Vége van. Éles sikoltás hasított Karom testébe és elméjébe. a levegő sípolva szakadt ki a tüdejéből. Gallow nincs többé. és a sínek közé esett. Már csak egy dolgom maradt hátra. Karom remegő kézzel nyúlt a másik felé. 376 . – Nem létezel többé! – kiáltotta. – Most már tudom. ahogy a szellem felrobbant. Sólyomkarom csörömpölve hullott ki a kezéből. ideje az élőkkel törődnöd. hogy a testét hirtelen rázni kezdi a hideg. Ekkor lágy simogatást érzett az arcán. és hogy elmondhassam. Karom érezte.

nagyjából huszonöt körüli. Farmert viselt. Karom mélyen belenézett a kék szemekbe. ahogy felismerte bennük az ismerős szellemet. és elakadt a lélegzete. – Azt hiszem. főnök? – kérdezte a fiatal férfi egyre szélesedő mosollyal. hogy egy kéz cirógatja finoman az arcát. – De hogyan? – Ekkor megérezte magában azt a régen tapasztalt ürességet. és felette egy viseltes bőrdzsekit. Az idegen barátságosan mosolygott rá. hátul copfban fogta össze. Óvatosan megmozdult. Hosszú haja aranyszínben csillogott. . – Aracos – sóhajtotta. már elment – mondta valaki. miközben igyekezett felállni. – Jase? – motyogta. Utcai ruhában volt. Az első. egy pólót. és kinyitotta a szemét. a mélyén Karom ezüstös csillogást vélt felfedezni. sötétkék szeme volt. Nagyon lassan tért magához. Mély. Karom látása lassan kitisztult. Egy fiatal férfi volt. melyen valamiféle kelta minta kígyózott. amit érzett. – Kicsoda… – próbált beszélni Karom. – Nem ismersz meg. és ekkor egy vadidegen ember arcát pilla