Jn 17:1-8

Kereszthivatkozások1 17:1 Mt 26:18 Ő ezt válaszolta: „Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a húsvéti vacsorát tanítványaimmal.” Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Jézus így válaszolt nekik: „Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia. Amikor kiment, így szólt Jézus: „Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten dicsőült meg őbenne; ha pedig az Isten dicsőült meg benne, az Isten is megdicsőíti majd őt önmagában, sőt azonnal megdicsőíti őt. Hatalom, dicsőség és királyi uralom adatott neki, hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet őt tisztelje. Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el, és királyi uralma nem semmisül meg. És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre. Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: „Nekem adatott minden hatalom menynyen és földön. Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent. Mert ahogy az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el; … Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon. Jézus jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy: Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet. Jézus ezt mondta nekik: „Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját. Nekem azonban Jánosénál nagyobb bizonyságtételem van. Mert a feladatok, amelyeket az Atya rám bízott, hogy teljesítsem azokat, tehát azok a cselekedetek, amelyeket elvégzek: maguk tesznek bizonyságot arról, hogy engem az Atya küldött el.

Jn 11:41 Jn 12:23 Jn 13.31-32

17:2 Dán 7:14

Mt 25:46 Mt 28:18 Jn 3:35 Jn 5:21 Jn 6:37.39

Jn 13:3 17:3 Jn 3:17 Fil 3:8

1Jn 5:20

17:4 Jn 4:34 Jn 5:36

1

Protestáns Újfordítás; Magyarázatos Károli

1/6

Jn 17:1-8
Jn 13:31 Jn 19:30 17:5 Jn 1:2 Fil 2:6-11 Ő kezdetben az Istennél volt. mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült. De Mózes azt felelte Istennek: Ha majd elmegyek Izráel fiaihoz, és azt mondom nekik: a ti atyáitok Istene küldött engem hozzátok, és ők megkérdezik tőlem, hogy mi a neve, akkor mit mondjak nekik? Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt. Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa. Jézus jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy: Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én igémet. Az az ige pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki elküldött engem. hanem maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettek engem, és hiszitek, hogy én az Istentől jöttem. Amikor kiment, így szólt Jézus: „Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten dicsőült meg őbenne; Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: „Elvégeztetett!” És fejét lehajtva, kilehelte lelkét.

Zsid 1:3

17:6 2Móz 3:13

Jn 1:18 17:8 Jn 3:17 Jn 13:3 Jn 14:24 Jn 16:27

2/6

Jn 17:1-8
Dr. Bolyki János: „Igaz tanúvallomás” Kommentár János evangéliumához, Osiris, Bp. 2001. 3. §. Jézus főpapi imája (17:1-26)2

Bevezető megjegyzések

A főpapi ima leginkább a zsidó imádságirodalom úgynevezett „törvényszék előtti” imáival mutat rokonságot. Ezeknek három alkotóeleme volt: 1. 2. 3. megszólítás az előterjesztendő kérés jogosságának bizonyítása kéréseiket

Mindig az ima középső része volt a legrészletesebb. Ebben életrajzú vonatkozású 3 és tanítói elemek voltak találhatók. Mindezt megfigyelhetjük a főpapi imában. 1. 2. 3. 4. Életrajzi vonatkozású mozzanatok: 44. 65. 126. 147. 188. 229. Didaktikus elem: a 13.10 A „törvényszék előtti” ima megszólítás eleme: 111. 512. 1113. 24-2514 A jogosság bizonyítása elemhez tartoznak a hivatkozások Jézus tetteire, arra, hogy elvégezte az Atya által rábízott munkát, dicsőítette őt 15, átadta a tanítványainak az Atyától kapott kijelentést 16, és megőrizte azokat, akiket az Atya neki adott.17 A kérés elemet bizonyítja formailag a négy előforduló imperativus 18 és a 20 kérés iJvna + conj. szerkezettel.

5.

Ami az ima szerkezetét illeti, annak zárt egysége a legfeltűnőbb. … A szöveg könnyen három részre tagolható.
2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 III. rész. Jézus tanítványai körében (13-17. fejezetek) – 2. §. Búcsúbeszédek (13:31-16:33) – A Paraklétosz ígérete és a tanítványi gyülekezet jövője (16:4-33) vö. 2Móz 15:2-17 Mózes éneke „Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem” „Kijelentettem a te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál a világból. A tieid voltak, és nekem adtad őket, és ők megtartották a te igédet.” „Amikor velük voltam, én megtartottam őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, és megőriztem őket, és senki sem kárhozott el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az Írás.” „Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való.” „Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba”. „Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk”. „ezeket elmondom a világban” „Miután ezeket mondta Jézus, tekintetét az égre emelve így szólt: „Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged,” „és most te dicsőíts meg, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett.” „Többé nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!” „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ kezdete előtt. Igazságos Atyám, a világ nem ismert meg téged, de én megismertelek, és ők is felismerték, hogy te küldtél el engem.” Jn 17:4 „Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem.” Jn 17:8 „mert azokat a beszédeket, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik, ők pedig befogadták azokat, és valóban felismerték, hogy tetőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél el engem.” Jn 17:12 „Amikor velük voltam, én megtartottam őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, és megőriztem őket, és senki sem kárhozott el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az Írás.”

3/6

Jn 17:1-8
1. 2. 3. Jézus önmagáért imádkozik és a múltra tekint vissza (17:1-8) Tanítványaiért imádkozik és a jelenre néz (17:9-19) A leendő hívőkért könyörög, s a jövőt tartja szem előtt (17:20-26)

Jézus önmagáért imádkozik (17:1-8) 17:1 A búcsúbeszédek tanítványokhoz szóló része befejeződött. … A megszólítás: „Atyám!”, az „apa, atya” főnév vocativusa. Ezt a megszólítást már a zsidóság is használta. A szó János evangéliumában 122-szer fordul elő. Eltérően a ,,Miatyánk”-tól 19, itt nem a kollektívum, hanem önmaga nevében fordul Jézus Istenhez. A pillanat ünnepélyes: „eljött az óra”, azaz az üdv történetének újabb korszaka. Itt az idő, hogy Jézus az Atya elé terjeszsze első és legfontosabb kérését, amely lezár egy korszakot20, s megnyit egy újat21. Ez az első kérés: „Dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged!” Ez a kérés nemcsak első, de a központi téma is az imádságban. A kérésben szereplő „a Fiú” kifejezést, mely a jánosi szövegekben 39-szer fordul elő, az újabb egzegézis szereti funkcionális értelemben, az Atya-Fiú kapcsolatra tekintettel magyarázni. Ez a gondolat e vers szövegére is jól alkalmazható, hiszen egymás megdicsőítése az Atya és a Fiú esetében kölcsönös. A Fiú megdicsőítése a keresztre feszítéssel függ össze, ami ugyan a leggyalázatosabb halálnem volt akkor, mégis János evangéliuma paradox módon a megdicsőíttetés kezdeteként tartja számon. Mikor a 13:31 szerint az áruló elindul Jézus kiszolgáltatására, akkor hangzik el a megállapítás: „Most dicsőült meg az Ember Fia.” 17:2 Feleletet ad arra, hogy miben áll Jézus megdicsőíttetése. Abban, hogy teljhatalma van arra, hogy örök életet adjon. Ezt a hatalmat az Atyától kapta. Valószínűleg még preegzisztens állapotában nyerte el a Fiú ezt a hatalmat. „minden test", azaz minden ember felett. Ezt a potenciálisan univerzális hatalmat … némileg korlátozza: „hogy mindenkinek, akit neki adtál2. Tehát effektíve a Fiú csak azoknak ad örök életet, akiket az Atya neki adott, vagyis a tanítványok, tágabb értelemben a gyülekezet közösségének. 17:3 … A zwhv főnév János evangéliumában 36-szor fordul elő, a zaw ige 17-szer. A vers kifejti az örök élet jelentését, amit Jézus ad azoknak, akiket az Atya neki adott; az örök élet a 3. vers definíciója szerint annyi, mint ismerni Istent és Jézus Krisztust mint Isten küldöttét; az egész evangélium összefüggésében pedig: olyan közösség Istennel, ami az embernek részt ad Jézus küldetésében. A givnwskw ige itt nem intellektuális vagy misztikus ismeretre, hanem a személyes kapcsolat által elnyerhető ismeretre vonatkozik. Tartalmáról két gondolatot tudhatunk meg: Istent az „egyedül igaz” Istenként kell megismerni, Jézust pedig Isten Küldötteként. 17:4 megértjük, hogy a Fiú hogyan dicsőítette az Atyát a földön, azaz földi-történeti létmódjában. Úgy, hogy elvégezte az Atya által rábízott „munkát”. … 17:5 … visszatér az 1. versből már ismert „dicsőíts meg” kérése, csak ott 3. személyben, itt 1. személyben van erről szó. Mivel azt a dicsőséget kéri a Fiú magának az Atyától, amely az övé volt „a világ létezése előtt”. Ezzel kapcsolatban két kérdés merülhet fel.
18 Jn 17:1.5.11.17 „Miután ezeket mondta Jézus, tekintetét az égre emelve így szólt: „Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged, … és most te dicsőíts meg, Atyám, önma gadnál azzal a dicsőséggel, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett.” … Többé nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi! … Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság.” 19 Isten megszólításán kívül meg két másik vonását lehet a főpapi imának és a Miatyánknak öszszevetni: Jn 17 Isten megdicsőíttetését kéri - Mt 6 „neve megszentelését”; az előbbi kéri a tanítványoknak a gonosztól történő megőrzését, utóbbi azt kéri: „szabadíts meg minket a gonosztól!” Egyéb tekintetben a két ima erősen különbözik egymástól. 20 Jézus nyilvános földi működése idejét 21 a kereszten át történő felmagasztalása idejét

4/6

Jn 17:1-8
1. Van-e akkor különbség a Fiú kétféle – a földi-történelmi lét előtti és utáni – dicsősége között. Szerintünk van: a második dicsőség már a földi küldetést befejező Fiú dicsősége. Ez a mennyből leszállás és az oda visszaszállás nem gnosztikus gondolat-e. A gnózisban ugyanis sokszor szerepel a földre küldött Megváltó, aki feladatát elvégezve visszatér oda, ahonnan küldetett. Az egyik megjegyzés erre, hogy formailag a két Küldött útja hasonlít. De tudnunk kell, hogy tartalmilag erősen eltérnek egymástól: a gnózisban más isten, másféle feladattal küldi a Megváltót, nem történeti, és főként nem inkarnálódott személyként, mint ahogyan ezt a jánosi tanítás a keresztények Megváltója küldetéséről elmondja.

2.

17:6 A fanerovw ige nem egyenlő a Kijelentés-adással, inkább látásra, mint hallásra asszociál, de rokon értelmű a kijelentéssel. „Valakinek a nevét megjelentetni” ószövetségi gondolat, magának a nevet hordozó személynek a bemutatását jelenti.22 Jellemzői azoknak, akiknek Jézus megjelentette az Atya nevét: 1. Őket az Atya adta Jézusnak. … Ez a jánosi közösség egyik elnevezése Jézus ajkán. Ebbe a közösségbe tartoznak a tanítványok, s majd azok, akik hinni fognak nekik. Az a meggyőződés, hogy ők Jézus tulajdonai és nem a magukéi, erős identitástudatot adott az első keresztyéneknek.23 Az Atya a „világból” adta őket a Fiának. Az ejk elöljárószó … nem eredethatározói értelmű itt. A tanítványok „nem e világból valók”. Úgy értendő, hogy a világban lévő emberek „közül” adta ezeket Jézusnak az Atya. A tanítványok „megtartották” az Atya beszédeit. Azok alkotják a gyülekezetet, akik hisznek a Jézus által hirdetett igéknek, és engedelmeskednek azoknak.

2.

3.

17:7 Jézus halála nem rombolta le bennük az addig hallottak tekintélyét, inkább megerősítette azt. 17:8 A tanítványok jellemvonásai: Megértették, hogy miről szól a Jézustól hallott beszéd. Ez úgy summázható, hogy Jézus isteni küldetéséről. Ezt a küldetést kétféle módon fejezi ki. 1. 2. A tanítványi közösség befogadta a hallott beszédeket, és felismerte, hogy Jézus „valóban” Istentől „jött ki”. Elhitték, hogy Jézust Isten „küldte el”.

János egyszerű, hétköznapi szavakkal fejezi ki krisztológiai tanítását.

22 Ez 39:7 „Megismertetem szent nevemet népemmel, Izráellel, és többé nem hagyom, hogy gyalázzák szent nevemet. Akkor megtudják a népek, hogy én, az ÚR, Izráel Szentje vagyok.” 23 Rm 6:22 „Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és az Isten szolgái lettetek, már ez meghozta nektek gyümölcsét, a szent életet, amelynek vége az örök élet.” Rm 14:7-8 „Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának; mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. 1Pt 2:9-10 „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok.”

5/6

Jn 17:1-8
Feljegyzések, gondolatok 2011. szeptember 1. 17:6 „Kijelentés” → megjelenítés, megmutatás. „Kijelentettem nevedet” = megmutattalak téged. Isten szuverén kiválasztása is kiütközik. Az Atya embereket választ ki és Jézusnak adja őket. Ez a kiválasztás abban látszik meg, hogy miután az Atya Jézusnak adta őket, ők megtartják az igét. 17:7-8 A megtartott ige segít annak felismerésében, hogy Jézus üzenetei, élete, Istentől van. Meg tudod mutatni az Atyát? Jézus az imában beszélgetve az Atyával elmondja, hogy kijelentette nevét azoknak az embereknek, akiket az Atya neki adott a világból. Itt a "kijelentés" többet jelent, mint szóbeli közlést. Egy olyan kifejezést használ az evangélium, ami „megjelenítést” „megmutatást” jelent. Jézus nem egyszerűen beszélt az Atyáról, hanem életével mutatta meg az Atyát. Ahogy viselkedett, cselekedett, azon mindig az Atya természete és jelleme sugárzott át. Annyira megmutatta, hogy azt tudta mondani: „Aki engem lát, látja az Atyát.” (Jn 14:9) Elhívott életünk nagy titka, hogy mint kiválasztott gyermekek, akiknek az élete azonosult Jézussal, ezt a kijelentést hordozza. Ha valakinek az életünkön keresztül megjelenik az Atya, Jézus Krisztus Atyja, a mi Atyánk, akkor tettük igazán értékessé ezt (és a többi) napot is az Isten Országa felől nézve.

6/6

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful