/ft^^-f

«-. l * -.

<*^+4<<

A MAGYAR NYELV

S Z Ó T Á R A,
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA MEGBÍZÁSÁBÓL
• • * * -• . * • • * - ~".

KÉSZÍTETTÉK

CZUCZOR GERGELY *• FOGARASI JÁNOS,
M. TTIDOM. A K A D . RENDES TAGOK.

ELSŐ KÖTET.

l

!

EMICH GUSZTÁV M A G Y A R A K A D É M I A I NYOMDÁSZNÁL.

JPEST,

1862Í.

RÖVIDÍTÉSEK.
zr olvasd : annyi mint ám. = annyi mint dth. = átható ige átv. = átvitten átv. ért. = átvitt értelemben bdtt. = belszenvedő ige elv. = elvontan, elvont értelemben fér. kn. = férfi keresztnév fn. = ffinév •, fS- ét iKn. =r f8 és melléknév gyök. = gyakorlatos A. = helyett helyn. = helynév helyr. = helyragok v. helyraggal htn. =: határtalan mód ih. = igehatárzó igék. = igeképző MS. = indulatszó k. = középige kies. — kicsinyezö fan. = közmondat kn. = kötöző kaim. = külszenvedö ige l. = lásd m. = múlt idő magath. = magashangon mélyh. = mélyhangon mivelt. =: miveltető pro. := melléknév mtxíro* = mezőváros névk. =r uévképzö nőt Jfcn. ^ női keresztnév nm. = névmás névr. =r névrag önh. = önható ige «M. = öszvetett p. pl. = például,v pár. ^ parancsoló mód (6. = többes szám t. i. = tudniillik M. =r tárgyeget v. = vagy v. V. = vesd öszve.

AZ ÉLŐBESZÉD TARTALMA.
Bevezetés . . . . . . . . . . . . .

lap. l

Első rész.
A k a d é m i a i utasítások. Első utasit&s . . . . Pótlékutasitások, illetőleg jóváhagyások . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 12

Második rész.
Réttletetb igatolása azon elveknek, illetőleg eljárási módoknak, melyeket a szerzők a munka folytában a* általános utasítások nyomán is követtek. I . Szakasz. A szók értelmezése . . . . . . . . H„ Ugyanazon szónak többféle érteménye . . . . . ül. „ Szócsaládosítás . . . . . . . . IV. . Táj-és elavult szók V. „ Szóelemzés . . . . . . . . . VI. „ Kfilhasonlítás . . . . . . . . Vll. „ A szóhasonlítáa elvei és szabályai . . . . . . VIII. „ Ezen osztályzat értéke a magyar szóhasonlításra nézve . . IX. „ A magyar szók öszvehasonlftása az áltáji nevezetesen a finn családdal X. A képzők és ragok öszvehasonlítása . . . . . r . . . . . . . . . . . . . . . . 13 14 15 17 18 20 23 24 28 31

Harmadik rés*.
A magyar szók alkatrészeinek rendszere. L Szakasz. A magyar botlik, illetőleg szóhangok fejtegetése. A bötük száma és felosztása . . . A rövid önhangzók viszonyai egymáshoz . A hosszú önhangzók és viszonyaik egymáshoz . A rövid és hosszú önhangzók részletes párhuzamban Az t, u, « és í, ií, ö mértékéről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 34 7 42 45 47 9 49 49 51 52

Az önhangzók működési rendszere nyelvünkben. L Az önhangzók rendszeressége a gyökökben . . . . . . . LL Az önhangzók rendszeres viszonya illetőleg hangrendé a képzőkben és viszonyító ragokban . A. Kétágú képzők és ragok B. Háromágú képzők és ragok C. Hatágú képzők és ragok A tőbbesszam ragozásának szabályai I. Mássalhangzóval végződő gyökszókban. II. Önhangzóval végződő főnevek után. Hl. Mássalhangzóval végződő származékfőnevek után. IV. Mássalhangzóval végződd melléknevekben. V. Önhangzóval végződő melléknevek után .> . HL Az önhangzók rendszeressége érteményi tekintetben . . . . . . A mássalhangzókról Előtété* mássalhangzók Körbevetett mássalhangzók . . . ' 4

54 57 59 62 62

Hátratett mássalhangzók Áttételes mássalhangzók II. Stákat*. A gyStíSkríK. A gyökök fogalma . . . . Elront vagy elavult törzsek . . . A gyökök nemződése nyelvűnkben . . A gyökök módosulatai . . . A z egyenlőhangú (homonym) gyökökről . Önhangzóval kezdődő gyökök és gyökelemek Mássalhangzóval kezdődő gyökök és gyökelemek
A képző fogalma és különbözése a ragtól .

lap. 62 62
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63 63 64 65 65 6 9 77

///. Szakon. A nóképtéiröl. Á szóképzés nemei • ' . A z önhangzók mint szóképzők . A mássalhangzóé szóképzők . . Csonkított szókból vagy elvont gyökökből Kisarjadzás által alakúit képzők Némely kétes származása képzők . Szóalkotás öszvetétel által Ikerszók . .

. . . . álló képzők . .

.

.

. . . .

.

.

. . . .

.

.

. . . .

.

.

. . . .

.

. . . . .

.

. . . . .

.

. 12O . 121 . 1 2 3 . 1 2 6 140 . 1 4 5 146 147

. 1 1 9

IV. Stakan. A nóvittonytíó ragokról. Néwiszonyító ragok . . . . . . . . . Helyviszonyftók általán véve . . . . . . . A helynevek ragozásáról . . . . . . . . Helyviszonyító névutók . . . . . . . . A uemélyragokról mint a személynévmások módosított alakjairól . . A siemélynévmások többes száma . . . . . . . Mutatványok a tárgytalan vagyis tárgyra nem matató igék személyragozásából Mutatványok a tárgymutató igealak személyragozásából . . . Mutatványok az ü-es igék személyragozásából . . • . . A névszók birtokragozásáról . . . . . . . A személynévmások birtokragozása . . A személynévmások tárgyeseti és tulajdonító ragozása A névmódosítók és névutók személyragozása .
Birtokos é, tí és ék

. . .

. . .

. . .

. . .

.

. . . . . . . . . .
.

. . 148 . . 1 4 9 . . 150 _ . 1 5 1 . . 1 5 1 . . 155 . . 156 . . 1 5 8 . . 1 6 0 . » . 160
.

.

.

. . .

. 1 6 2 . 1 6 2 . 1 6 3

.

162

ÉLŐBESZÉD,
Ezen szótár keletkezése; akadémiai utasítás és a szerzők vezérelvei annak készítésében,
Még 1839-ben tett az Akadémia készületeket egy nagy szótár létrehozására, e czélból utasítást dolgoztatván. Az utasítás a tagok számára 1840-ben kinyomatott és a tagok az Akadémia zsebszótára fonalán munkálataikat osztályonként meg is kezdették. Egykét évi tapasztalás az időnként befolyt mutatványok és eléadások nyomán azon meggyőződést kelté, miszerént minden egyes tag saját nyelvtudományi elveiből és készültségéből indulván ki, az egyes czikkek sokszor a legkülönbözőbb és eltérőbb nézeteket tüntetek elé Mely eljárás ha folytattatok, a szótár csupa vegyes nyelvnézeti elemeket tartalmazandó vala. Elhatároztatott tehát 1844-ben, hogy más útra térve, az Akadémia kiválóan két szakfétfit bízzon meg az egésznek elkészítésével. 3 e nagyszerű bizodalommal legkisebb igényünk és befolyásunk nélkül mi tisztelteténk meg. Mi érezve e megbízatás véghetetlen fontosságát s hiányos ismereteinket, aggodalommal, de az ügy Ictesülendése végett, hogy az egyszer általunk bemutatott munkát aztán az egész nemzet vihesse a tökély lehető fokára, minden tőlünk kitelhető áldozatra is készen állva, a választásnak, jobban parancsolatnak hódoltunk. És miután egyszer magunkat elhatároztuk, teljes erőnket és tehetségünket annak végrehajtására fordítók, az általános utasításon kivül különösen még azon meghagyást is nyervén, hogy kettőnk közötti vélemény különbség esetében, az egyes tárgyat eldöntés végett a nyelvtudományi osztály elébe terjeszszük. De amire szükség egyszer sem vala. 8 hogy az Akadémia sőt az egész olvasó közönség a munka belső minőségéről is tudomást szerezhessen, magunktól is számos mutatványokat közlöttünk és független eléadásokat tartottunk, mintegy kikémlelendök illetékes férfiak nézeteit; és amik nagyobb részben mind az Akadémia mind a közönség helyeslését megnyerték vala, azokat követtük a további munkálatokban. De maga az Akadémia is azon kivül, hogy évenkinti bizottságok utján tudomást kívánt szerezni a munkálatok eléhaladásáról, több izben különösen az iránt is küldött ki kebeléből szakférfiakat, — mint alább elé fog adatni — hogy a dolgozatokat belső tartalmukban és minöségökben is megvizsgálva, illetőleg vitatva ez iránt is tegyenek jelentést az Akadémiának. így készült el 1844-től kezdve és csupán a politikai zavarok éréi alatt megszakadva, 1861-dik évnek mintegy közepéig az egész szótár, s tett jelentésünkre a nyomtatás azonnal megkezdetett. Ennyi év lefolyta alatt kétségen kívül változbatának egyben-másban nemcsak a mi nézeteink, de a tudományok némely egyes szakmái, tételei is, melyekre vonatkozás fordulhat elé munkálatunkban, módosulatokon menetének által. És noha nyomdába adás előtt még egyszer keresztülfutjuk az egyes czikkeket s hirtelelenében kiigazítjuk és pótoljuk a nézetünk változtával vagy tágasbultával kiigazitandókat és pótolandókat; de annyira még sem dolgozhatjuk újra, mint nagyobb tökély elérhetése végett kívánatos volna; különben még egyszer 15 év kivántatnék átdolgozásához, s ekkor alkalmasint újból kellene ez eljárást ismételnünk. Aztán nem is tudhatunk mindent, mert, miként az írás mondja : bennünk is csak rész szerént vagyon az ismeret. Adjuk tehát dolgozatainkat úgy, mint a mondott körülmények között adhatjuk, legfőbb igyekezetünket arra fordítván, hogy azok mi hamarább világot lássanak. Az Akadémia sőt az egész nemzet dolga aztán — amire nézve már is hol gáncsolólag, hol méltánylólag nagy

részvét és igy minden tekintetben örvendetes jelenségek mutatkoznak — azokba bele tekinteni, a hiányokat annak helyén és idején kipótoltatni, a hibákat kiigazittatni s ekképen — talán egy pótlékkötetben — azokra a koronát is föltétetni. Azonban, hogy akár eljárásunk kellőleg méltányoltathassék, akár a hiányok és hibák alaposabban eltávolíttathassanak, szükséges itt egy élőbeszéd alakjában elterjesztenünk: L Az eredeti utasítást, későbbi előterjesztések és vizsgálatokra következett jóváhagyásokkal vagy útbaigazításokkal együtt; II. Részletesb igazolását azon elveknek, illetőleg eljárási módoknak, melyeket a munkálatok folytán az általános utasítások nyomán szem előtt tartónk ; ÜL Dolgozatunk rendszerét egy egészben, mely a szótár egyes czikkeinek készítenél vezérfonalul szolgál vala.

ELSŐ RÉSZ.
A nagy magyar szótár belső elrendelésének s raiképeni kidolgoztatásának terve. Utasításul a magyar Tudóstársaság tagjainak. 1840.
Előszó. E terv első része, gróf Teleki József akadémiai elnöknek, alapul elfogadott, koszorús munkája (Egy tökéletes magyar szótár elrendeltetne, készítése módja. Pest], 1821.) után készítve, előleges tudomásul a tagok számára, 1834. kinyomatqtt. Azóta annyira haladván az előkészületek, hogy mag.i a kidolgozás is már munkába vétethetnék; e terv, 1839-dik évben, a kis gyűlésekben még egyszer átnézetett, nagyobb világosság okáért helyenként példákkal toldatott meg, itt-ott a kifejezések határozottabban ejtettek; a VH-d. nagy gyűlés határozata a szótár miképeni dolgoztatásáról, valamint a Vörösmarty Mihály nyelvtudományosztályi megbízott rendes tag példány-czikkelyei, miképen azok, a kis gyűlésekben! szoros vizsgálat után, el lőnek fogadva, hozzá kapcsoltattak: a mind ezek együtt, utasításul a tagok számára, a X-d. nagy gyűlés rendeletéből, ezennel kibocsáttatnak, Pesten, a kit gyűltem június 30.1840. D. SCHEDEL FERENCZ titoknok.

I. A nagy magyar szótár belső elrendeléséről. L uakMi. A uótir képxete.
Tökéletes nagy szótárnak a nyelv gyermekkora, előmenetele, virágzása s megromlásának philosophiai történeteit kell magában foglalnia; ebből következik, hogy ily nemű szótárakban puszta előadással megelégedni nem lehet, hanem megkivántatik, hogy minden szónak eredete lehetőleg kimutattassék, változásának, vagy talán hanyatlásának kora és okai kifejtessenek. E szerint a szótárdolgozó a nyelvbeli szóknak történetirója, s mint ilyennek soha okosdásból történeti adatokat merítenie, sem valamely szónak jelen divatját elmagyarázni s megváltoztatnia nem szabad; jövendőre pedig másithataüan törvények színe alatt javaslatokat adni épen veszedelmes. Az ily önkény szerint dolgozott szótár csak akadályára lehetne a nyelv haladásának s kifejlődésének. A magyar szótár alkotásának, nyelvünk természete szerint, némely főbb szabályokat kivéve, különbözének kell lenni minden egyéb nyelvek szótárainak alkatától, valamint az eddig készült magyar szókönyvekétol is. Végre mivel e szótárban idegen nyelv nem vétethetik segédül, minden egyes szóról el kell mondani mind azt, mit róla nyelvtudósnak tudnia lehet, és kell a kívánt felvilágosítás csak ott maradhatván el, hol azt a dolog természete, vagy nyelvünk ha tározatlan állapotja nem engedé. A szótár létreszei következők: a) A nyelvbeli egyes szók.

a helyes alkotásuak. eteh. Tulajdonképen tökéletes magyar szótárban minden magyar szónak fel kellene találtatnia . hogy minden szó físztdtörzsökébent azaz ragatlan állapotjában vétessék fel. Erre nézve nyelvünknek a nyngotiakétól különböző természete azt hozza magával. Mi a classicus Írókat illeti. hegyek. vagy kézmfibeliek) fölvétessenek mind azok. olyannak jelentessék ki a szótárban is . s beigtatni nem szabod. szakasz. stb. m. megjegyezvén. a tű hegyes. néhol azonban ajánlólag. c\ Értelmök tökéletes meghatározása. s átalakítva vannak. vagy ha kölcsönözöttek is. Az elavult t vidéki szóknál azoknak haszonvehetőségére kell figyelemmel lennünk » felvennünk mind azokat. szükségünk vagyon. n. Pécs stb. melyik új. vagy amelyekre okvetetlen. vagy helytelen alkotásuak. ha azt nem akarjuk. tereny (tenyér értei). Bizonyosabb szabályul lehet tenni a következőt : Mind azon szók. mint : philosohia. mint péld. m. mint : pintér. mód. melyek nyelvünkben régen meggyökerezve. vidéki vagy elavult szók érdemlik a megtartást s felélesztést. tulajdonneveik. mint : magyar.g b) Azoknak grammaticai tulajdonságaik. Berztengi ttb. kápolna. de köz szokásnak különösen az ideijén szókra nézve nem kell fölötte nagy kiterjedést adni. hogy szótárunk minden nyelvek zűrzavarával megterhelhessék. A szótárba tartozó egyes szókról. melyek vagy eredetiek s köz nyelven forognak. rendszer. ha tán csak ideiglen is. ha szinte rósz irók által használtatnak is. hihetőleg emebből. hogy némelyek ezek közöl csak kénytelenségböl vétettek fel. melyek helyes. s nem a többi szók sorában. A szótárban mindazáltal az egyes szóknál megjegyeztessék. pest. Ön.. ha helytelen alkotásuak is. akár művészet-. hogy ahol a szóeredet kétes. Megjegyeztetik. azért is efféle szókat a szótárból ki nem szabad hagyni . íöets. u. micsoda alakban vétessenek fel egyes szavaink a szótárba. rény. s másfelül minden magyar szónak kikutatása nem is oly könnyű mint első tekintetre vélnök. De az írás. tartományok.. B minden köz embertől érthetők. mely tőből. ad-ó. stb. u. akár ujabbaknál. modor. és ugyan a uév a nevező esetben .a beszedőéit köz szokást sem lehet venni kizárólag útmutatóul : mert igen sok jó szavaink a kor viszontagságai vagy szeszélyei miatt elavultak. Azonban a szótár dolgozásában mind ezen pontokat folyvást sem eíőtt kell tartani. nyelvünk hangejtése szerint módosultak . Faludi. Gyöngyösi stb. kiirtandók. ellenben írók által is sok helytelen szó használtatik. ha azok szinte egy betűből állnának is p. nyelvünk grammaticai alkotásának s a szóeredetnek kimutatására okvetetlen szükégesek. passió. vers. melyet kihagyni nem szabad. továbbá mely új. melyek classicus irók által használtattak. lég. valamint azok is. vidékiek vagy közszokásbeliek s országosak . városok. melyek sem divatba nem jöttek. lény. hanem ezeknek magyarázatiban új szókat javaslatul felhozni megengedtetik. régi vagy avult szó. templom. hogy nagy részint önállók. péld. melyek classicus íróinknál és pedig akár régiebbeknél. melyek nyelvünk belső történetire nézve nevezetesek. sem jobb irók munkáiban elő nem fordulnak. mert ezek azon kivül. mert igen sok helytelenül alkotott szó divatozik közönségesen. a helytelen alkotásuak ellenben. mint a nyelvbeli szók történetíróinak új szókat alkotni. A műszók közöl (akár tudomány-. a szótárba felvétessenek. vagy köz divatba jöttek. ó. mivel a szófejtegetésben felvilágosítást adhatnak . roszúl alkotott szóval terhelnök szótárunkat. mint péld. d) Származásuk. nemzetek. Az új szók közöl felvétessenek mind azok. előfordulnak. Családok. Hátra van meghatározni. vagy természetének kifejtésére szolgálhatnak. Azonban a helyeién alkotott szók felvételére sem szoríthatjuk magunkat. általánosan ki legyenek zárva. s a haszontalanok. Pázmán. Egyébiránt a szótárdolgozóknak. országok. mert a tő inkább tompa. a szótárból kihagyni nem lehet. de e szerint igen sok haszontalan. character stb. s tö ált efféle . ptlsp&kségedelem (Barczaíalvi-Szabótól). Az idegen szók közöl tehát csak azokat kell felvennünk. ilyen péld. állomány. mihelyt helyökbe jó magyar szó alkottatik. p. helységek stb. vizek. Sajó. melyeket a köz szokás kelendőkké tett. lényeg . o. rím. azoknak használása által az új szó bizonyos polgári just nyer. s minden egyes szót különös vizsgálat alá venni. de tííböl is eredhetett. Szóképzinnktt s szór againkat. apostol stb. mint péld. szinte felveendők .

2) Ki kell tenni a többes szám ragát is. ad-ott. vár.vagy mellék-név-e? cselekvő vagy szenvedő ige-e stb. a roszat kárhoztatni lehet is. ugyan is a fölebb mondottak szerint szótárunkban nem csak az úgy nevezett beszédrészek foglalandanak helyett. A kétes szarmazatd szók. üst. első személyei ragát p. s azt. annál inkább a kétségtelen idegen nyelvből kölcaönzöttek.-ét stb. a származóitok (és alábbi példák szerént az összetettek is) kétszer fordulnak vala elé. s minden egyes szónál annyiban. bárány. nagy részben bizonytalan és önkényes származtatásra adnak vala alkalmat. stb. az ige a jelentő mód jelen idejének egyes számú harmadik személyében (cselekvő igéknél a határozatlan formában) p. Más részről a mi eljárásunk tökéletesen pótolja a szabályt az által. Mert ettől függ mind a nevek. vdlf. hab. ad. egyszer a gyökök illetőleg törzsek után. mint a származtatás! vagy ragozás! szótagokat. midőn az igetörzsök vég szótagában í hangzó vagyon. s ezzel is mutattuk ki kételyünket. a mennyiben magyar elemek léteznek benne. a mi által nem csak nyelvünk belső alkotásaival ismerkedünk meg. A szók különösebb grammatikai tulajdonainak meghatározása már szorosabban kívántatik.(nominativus). A szók grammaticai természetének kifejtése. itt előre meghatározni nem lehet. a föntebbi szabály megtartása mellett közel két annyira növekedett volna. **) 2) A jelentő mód múlt idejének harmadik. o. mert a legtöbb szó. abrak. új alak fölvétele nem látszék szükségesnek. fólvevo'k munkálatunkba s minden egyes származék és összetétel mellett föl vannak jegyezve zárjel között azok elemei tehát gyöke vagy törzsöké is. nevei) minthogy jelentését csak kevésnek tudjuk. hogy a nyelvnek és szavainak nem alkotói. sok idővesztéssel járna. hegyek. ctip-Um. kell is. hogy a származott és összetett szók teszik a nagy többséget.-ot. ha szinte meg iá kísértjük a közös forrás megjelölését. vagy iá i mennyiben kifejezve van (mit sokszor a példák \» kitüntetnek). b) Az igéknél szükséges fbijegyezni 1) a jelentő mód jelen idejének első személyét akkor. fát. melyeket szabály alá vonni lehetetlen. o. szükséges azoknak grammaticai tulajdonságaikat ismernünk. a gyökerek után tudniillik a származékok következzenek magyarázataikkal. o. a kétségesebbeknél a czikk folytán vagy végén még némi fejtegetés kíséretében is.-öt. eljárásunk nyomán a múlt idő ragjában eléggé kifejezve lévén: sir-lam. Mi által nemcsak hogy az olvasóra nézve a kikcresgetés. vizek stb. lát. mind az igék ragozása.Egyes szóknál. ezeket tehát minden szónál följegyezni szükséges. p. Nyelvünkben a ragozás igen egy. még pedig csaknem minden egyes származékra és összetételre nézve.-tam. Hogy szavainkkal helyesen élhessünk. mint mindjárt a munka elején: ablak. 4) Az *) Ezen pont a kivitelben egy részről véghetetlen sok nehézkességgel járt rolna. nyelvünk sajátsága mindazáltal a közönségesebb grammaticai törvények felvételét is néha megszenvedi . valahányszor a többes hangzóval. A tulajdonnevek pedig (városok. minthogy nagy grammatikánk még nincs. néha midőn eltérnek. hanem annak minden elemeit. i. különben pedig a jót javallni. 'örül. de a szótár is terjedelmében s kiállítási költségeiben czéltalanűl tetemesen nagyobbodnék. s noha ezeknek általánosabb szabályai inkább grammaticába tartoznának.-j. . név-e. vett vess. hisz tudjuk. sír-ok. összegyűjtve leljük szótárunkban. hogy ha például a mostani elrendezés szerént százezer szó vagyis czikk van e szótárban. Meg kell tádniillik határozni.és szabályszerű. vannak mindazáltal eltérések. p. A szótárírók azonban itt se felejtsék. o. o. többes: bárányok. p. hogy az Akadémia jóváhagyásával. a szenvedő pedig a nélkül formáltatik. melyekben a tiszta törzsök ik szótaggal van megtoldva. a törzsökszókat épen úgy. *) ÜL Szakasz. hanem a ragok és szőképzok is mindennemű változásaikkal együtt. p. **) Ez. nyil-ik. A megjegyzett személyben állítassanak elő azon igék is. fdz-ik. csak történetírói. elemzés nélkül állanak. szenvedő: bárány-t. magyarázatlanul azonban s hívatkozólag a a magyarázott helyekre. flíz. — mint alább eléjön — a szóelemzést egész terjedelemben.-át. 3) A parancsoló mód egyes számú második személyét. t. csíp-ek stb. milyen közönséges grammatikai szabályok s mint adassanak elő: a szótár dolgozását eszközlő társaságnak elveitől függ. was. melyik szó miféle beszédrész. szék. o. másodszor a szoros betűrendben. és ugyan a) a főneveknél 1) a szenvedés ragát mindenkor ki kell tenni ekképen : fa. .-s. minden szó előforduljon szoros betűrendben is. p. mert merjük állítani. o. faluk. ige-e ? s továbbá -fő. A szók sorozatában a származati bettirend tartassék meg.

Azonban itt elég kettő közöl csak egyet jegyezni meg. o. A mi a rendhagyó szókat illeti. minthogy az első esetben akár kit. s a nevezetesebb változásokat röviden megemlíteni. A szók helyesírása a társaság nyelvszabályai szerint tartássék. továbbá. p. némi nemű jobb. esmer. hol a szabálytól eltérnek. vagy viszont. vagy csak érinteni a kevesbbé nevezetest. mit. miután a magyar szók mértéke fökép az accentusok helyes fölrakásától függ.óhajtó mód félmúltja s a határtalan mód a na vagy ne. avagy e másokban. o. mond-ana. aki szókban ugyanazon mutató (a) elem vagyon. tárgyi ragozásnak nincs helye. Alig tagadhatja valaki. mire nézve eddigi szabályaink nem szólanak. IV. a* olyan. amit mellett több ezer példa között egy tárgyi ragozást találunk (mi mai napon is megtörténik azokon. annál inkább meggyőződünk Írásmódunk helyességéről. 2) mert a megfelelő idegen szók értelmére s definitiójára ügyelés a magyar értelme meghatározásban könnyen félre vezetheti a szótárírót. A mondottak szerint szótárunkban egy oly teljes és tökéletes grammatikát fogunk bírni. az ilyen névmásoknál is. ismer. ösmer. mert szavaink kimondását tulajdon betűink legjobban meghatározzák. azoknak eltérései elmaradhatatlanul följegyeztessenek. o. ami. deák-. amit írjunk és olvassunk. 3) mivel kisebb német-. ezek is együvé szoktak íratni. melyet semmi egyes grammatikai könyv ki nem pótolhat. mint nemű nemű. de ami előttünk oly világosnak látszott. rövid példák által felvilágosítani. p. isten-t félni.s meghatároznia. Szükség azonban a különböző leírást. kiknek nincs teljes hatalmukban a nyelvérzés). p. o. A nyelv s egyes szavai grammatikai tulajdonainak fejtésében ügyelettel kell lenni a nyelv régiségeire. ott a széphang határoz. hol nem világos a származás. laquelle szókban épen mellettünk harczol. szakasz. A melléknév hasonlításai ellenben csak ott tétetnek ki. p. hogy amely. ez az általános szabályt semmikép meg nem gyöngíti. . S azoknak egy szóba összevonása és irása már csak azért is czélszerűnek mutatkozik. mint van egyebeknél pcld. ha ugyan eltérésnek lehet tekinteni az olyast. melyek régiesen szintén írattak * kíséretében is: azhol. édes jobb. tartani valami-föl. o. minél többet világszerte elfogadott betűk nem létében kívánni nem lehet. A szók kimondásának különösebb meghatározása s a poétái mérték följegyzése. hogy megkülönböztethessük a névelős névmásoktól pl. akár akit. Nem tartozik ide : a ezcrént. mond-ani. megemlíteni s az elfogadottnak röviden okát adni. mert itt az a névmás. mint: szép. *) A helyesírásra nézve természet szerént az Akadémia legutolsó megállapodása határoz. a magyar mértéknek szabályai oly egyszerűk s oly kevesek. o. nagy. mely ige mi ragu nevet vagy névhatározót kivan maga mellé. A magyar szók értelme ne idegen megfelelő (a legszükségesebb helyeket kivéve) hanem magyar szók által határoztassék meg. senki sem tekinti azon a vagy át elemet névelőnek — artikulusnak. A névmások ragozásai szinte helyet foglalandanak a szótárban. S ha akit. idegen megfelelő szók által azért ne. A szószerkezet általánosabb szabályai szótárban nem adathatnak elő. mert épen. vannak mindazáltal e részben is oly észrevételek. az ilyeket is föl kell jegyezni p. haza felé menni. miszerint nem hihetők. ne nézd a kit hanem a mit. magyar szótárban nem szükségesek. melyek tárgyesete az nélkül határozatlan igeragozással jár: o* olyan embert ntrtttm és: olyan embert szeretek. Az egyetlen a betűre é* elemre nézve találhatni aki. ott nem szabad annak ellenére a szokáshoz állani. A szék értelmének meghatározása. A hol sem egyik sem másik nem utasít. minthogy egy szabályt követnek. mely tárgyat jelent. szebb . p. nagy-óbb. minél többet gondolkodunk e tárgyról e mennél jobban visgíüjuk nyelvünk természetét. élni a magáé-ból. mire szótárírónak ügyelni különben is kötelessége. Az efféléket tanácsos lesz. hogy felakadásokra adjon alkalmat. azvagy. szótárak különben is fognak készülhetni a magyar nagy szótárból. *) Ezenkivttl vannak némely főbb szabályok melyeket szinte szem előtt kell tartani. A hangsúly is az általános népnyelvben az a tagon fekszik. ahonnan. A szók valódi értelmét s erejét a nagy szótárnak kell legfontosabban el. Mi jelennen is. hogy azt minden szónál különösen följegyezni nem érdemes. 1) mert ritkán felel meg egyik nyelvbeli szó tökéletesen a másik nyelvbelinek. melyeket egyes szóknál megtenni szükséges p. o. A franczia nyelvből felhozott példa pedig lequel. és ni ragok elé néha hangzót vesznek. ki személyt. mely ahol (eléjön mint tudjuk ihol is). amely. mint idea. amennnyi stb szikban némi eltérést. mégis nem lévén nevek. ott a szokás szab törvényt. franczia-magyar. ami. hol a származás világos.

hol pedig eléggé ki nem mutatható. 1) aki ás. melyekkel p. A még divatos idegen szókat is.erötetéssel pedig csaknem miáden szót ki lehet a legidegenebb nyelvből is magyarázni. Ilyen szó: szeg. tatár. . ez vagy ' ' amaz idegen nyelvvel közös. magyarázatok. hogy azt a képze:. annál meg kell jegyezni. szavaink értelme. az által világosodik fel nyelvünk története. minthogy azt valami közönséges szabályok által meghatároz! épen nem lehet *" •:''. mint hibát tanítani. alig mondhatni valamit. a költés főbb nemeiben élni nem szabad. Ide tartozik az is.. . vagy . több külön ' szóhaJ? kjell tekinteni.. Vannak tudniillik aljas tréfás kifejezések. •. jó szánta szerint magyarázván. ott kétesnek ma• J ' radjon a szótárban is. Etyrtíologiát mindazáltal szótárfrónalc étit aggni nem szabad. mely értelöéf cijikk összeköttetésben változtatja. mert az ős régiség homályában vész el. tek rokonságából semmikép kimagyarázni nem lehet. arab. . "Hol az ilyen értelem-átvitelekben oly nagy ugrás van. • Szükséges tehát. Tévedés elhárítására a nagy szótárban ennek is föl • k.''" ' A saószármaztatás könnyen tévedésre s képtelenségekre visz. Azonban a szók eredetének'kinyomozásában a kSnnyenhivSség és túlságos kétkedés közi közép utat kell tartani. o. p. le-ronf. a természeti hang . akár a perzsa. szí Ágoston szerint: a szók eredetét kiki. a dolgot vége határozza. melyet a nagy szótár egy kis utasítás által is tökéletessé tehet . kivált ha az valamely jó íróból vétetik. mint romladék. valamint a példabeszédeket. fel kell venni s megmagyarázni. philosophia stb. minden olvasónál feltehetni a szók némi nemű értését. noha különösen kiküldetésünkkor főleg csak az értelmezésre val&nk utalva. vagy származékok. Egyébiránt a nagy szótár magyarok számára lévén írva. . o. akár azok a finn.>. v - V. melyekből összeállottakj hacsak a származás és összetétel könnyen-érthetősége azt szükségtelenné nem teszi.-'..!••. mint péld. rom. az elemzésekbe és hasonlításokba is mélyebben -rakedtünk. • '' v '. a szavak tulajdonainak kijelentései által. görög nyelvvel legyenek közösek. Az ily gyökszók vagy "eredetek vagy kölcsönzőitek. Íá£v Az ily hason értelinü szók bármi kis különbözésének kijelölése egyenesen a nagy szótárt . s új szók alkotására csak a szószármaztatás törvényeiből lehet szabályokat venni. s amennyire lehet. ^_~- . melyik a saját s legelső'értelent. . Már az ily gyökszókról. hogy ez vagy amazmogyar gyökszó. a hol az lehetséges. így péld. A származék és Összetett szóknál ki kell jelelni azon elemeket. Ajánltátik tehát. végjn ctattan az ostor.. limbo circumdat. A szók értelme meghatározásában sokszor minden körülírásnál többet ér a jól'vá. A u<«iirniaitatÍBróL . S) szeg.•. . status. piacz. De tettük ezt számos eléadások és mutatványok alapján is az Akadémia világos helyeslése . mint s miért vitethetett • a többi értelmekre" át. von cs húz csaknem egy. *) *) £ 82akau az. melynek tulajdona.'. arcz helyett pofa csak aljasb nyelvben használható. noha eredetié a német Platz. ott az kíjelentessék. vagy körülírások. török. :'. o. a két vagy több értelmű szót. p. Ilyen: ásó. mint az álmokat. német.•%. akár nyelvűnkből világos.•'••. melytől a kivitelben némi határozatlansága miatt is eltérve. 4) szeg. híres stb. az olasz piazzabórvan véve. az efféle puszta magyarázatok gyakran a szó teljes értelmét kifejezik. A kimondás által a betűk gyakran elcseréltetvén.•' ••.:.. deák. hogy a magyar szók értelme magából a nyelvből fejtessék ki. Ezek eredetéről. '''. A mety szónak többféle értelme divatozik. a nevezetesb. 2) valamit beszeg. hanem: meghúz. ...''. Á szók vagy gvökök. legtanácsosabb ezen szabályt követni. . • angulus._ Van szó.' ' ' Gyökszónak hivatik az. p.. és pedig vagy szoros definitio által. 1) secat. és saját szóláso:kat is a magok helyén elő kell adni. •">'•' Az úgynevezett synonytnák'ritkán pgy értelműek.''"' . lasztött példa. mint »ár-ro«.' 6'—. uakMi.-.után képzetteket kivéve. összetételek. mely nincsen szóképzö által alkotva.:. hogy: kol a kölcsb'nözéa akár nyelvünkbe. hogy idővel helyettök magyar szó alkottassék.'• . az ilyet mind előhordani lehetetlen. ami alkalomul szolgálhat arra. és viszont. : ° . clavu*. akár tót. . melyik szó mineműr'előadáshoz tartozik. '.és divatosbakat azoűban. mongol.i''" V.jaf jegyeztetnie.'. legalább nem használtatnak egy*. egyszerűen az jegyeztetvén meg. 2) vas eszköz az ásáshoz. csaknem lehetetlen a szók való eredetéig feljutni. o.. hogy jegyeztessék meg.' árafttj p. hogy a szótárírók a szók értelmét minél sűrűbben példák által is felvilágosítani ügyekezzenek. rfíág. )•. > —Néha-az idegen szó nem azon nyelvből jön át. s még sémi mőndatik : megvonták a haját.* illeti. annak elemeiből állítáasék elő. . azaz. s inkább tudatlanságunkat megvallanunk. o. magyarázattal kisérni s fejtegetni. . zsidó. mint péld. /.

hogy az ily összehúzott szók egymástól különbözzenek. Ez okból határoztak el magánkat az általános. htt-et. melyhez a szó tartozik. vagy főbb tulajdonságaikat. veje.* Továbbá . péld.VL szakasz. s a többieknél arra hivatkozni. melyet e tekintetben kövcténk vala. ha a ragozatoknal a törzsököt kihagyván. A nagy magyar szótár mikéneni dolgoztatásáról. A származék és összetett szóknál ki kell jelelni azon elemeket. 3) Hosszas grammatikai vitatkozásokba ne avatkozzunk. ragozáskor. e. valamint a szók különönösebb és csak némely szókkal közös tulajdonit is elégséges egy szónál előadni. mint alább eléjön. a törzsök egészen kiteendö. ugyanis a szók magyarázatához előre hozzá lehet fogni. de inductiok és abstractiók utján nyert elveken alapuló s némileg a hasonlítás szabályaival is egybekötött elemz jsnek magyar származatú szókban az egész szótáron keresztül vitelére. derekak. ezeket elég egy helyen elmondani s az olvasót oda utasítani." Már ha egy részről a gyökszók eredetéről nagy részben alig mondhatunk valamit. Erre nézve azonban inkább csak útmutatást mint szabályokat adhatni. melyekből összeállóitok. ha benne semmi fölösleges nincs. melyet az egyes szók minemüsége megkíván. bocsát. szükséges a rövidségre ügyelni. az mondatik: „A szók eredetének kinyomozásában a könnyenhivöség s túlságos kétkedés közt közép utat kell tartani s inkább tudatlanságunkat megváltanunk. haszonvehető legyen. ha a grammatikai műszók s egyéb gyakran előforduló szók rövidítve nyomatnak. A tudományok s mesterségek szavainál néha elég csak azon tudományt vagy mesterséget említeni. vagy különböző értelmeinek felvilágosítására a tehetségig rövid példákkal éljünk.' Végül . továbbá az egyes szók kidolgozásából áll: a társaság nem tartotta szükségesnek ez utóbbit az elsőtől felfüggeszteni. bocsáss. 4) A szók meghatározására szükséges tárgyak rendéhez felettébb szorosan ne ragaszkodjunk. Holmindazáltal a törzsökben. ne törekedjünk azt hosszas körülírással elérni. A szükségtelen ismétlés a többiek közt mellöztetik az által is. és pedig ilyenképen: mellett. vb'. olvasható. havat. a természeti hang után képzetteket kivéve alig mondhatni valamit. hid-at. hanem tartsuk magunkat ahhoz. derék. Az előadás rövidsége abban áll. i. Előre bocsátván. sokszor lehetlen. véts. melyekre nézve megkivántatik. szóval. hitet. Pedig ennek az értelem meghatározására is végtelen befolyása van. mit elemezzünk. és ugyan 1) Amely szót helyesen meghatározni nem lehet. Vannak oly tulajdonok. A rövidség háromképen eszközölhető: 1) ha előadásunkat a tehetségig összevonva szerkesztjük. vet. . szükségtelenekkel pedig a szótárt ne terheljük. úgymint a szók teljes összegyűjtéséből. az efféle szók egyébiránt is egy különös szótárba tartozván. csak a ragokat teszszük ki. péld.Ezek (a gyökszók) eredetéről. De eléjön igazolása is részünkről azon eljárásnak. híd. hó. £ szakasz elején t. 2) ha a mondottakat nem ismételjük. mint hibát tanítani. ló. hacsak a származás és összetétel könnyenérthetösége azt szükségtelenné nem teszi. 3) a többször előforduló szavakat rövidítve nyomatjuk. Igen sok hely kiméltctik meg az által. mert ez többnyire nevetséges. A szótári rövidségről Hogy szótárunk megszerezhető. lovat. mit számos mutatványokban az Akadémia elébe is terjesztettünk. s ez által helyeslést és az e szerénti munkálkodásra megbízatást nyertünk. s hogy lajstromuk a magyarázattal együtt a szótár elébe fuggesztesgék. akár egy vagy több betűben akár a mértékben változás történik. II. más részről a «aArma»ásas és összetétel könnyen érthetősége az elemek kijelölését szükségtelenné teszi: akkor alig maradna. helyett: hit. hogy a nagy szótár írása két külön munkálatból. melyek több szavakkal néha azoknak egész osztályával közösek . 2) A szók grammatikai tulajdonainak.

Zárt rövid a von ezekben: harang. S hogy minden most feltünedező követeléseknek megfeleljünk. Nógrád stb. egy különösen e végre készült jegyzőkönyvbe úgy irassék. ily egymásra ügyelő figyelmet fognak például kívánni ezek: inger. mindenik kurván belőle azon szókat. Munka-egyszerítés végett e jegyzőkönyvnek csak egyik lapja irassék be. Bán. ész. e kérdésbe a nagy gyűlés nem ereszkedvén. minthogy az még talán csak huzamosb idő lefolyta után kezdethetik meg. s a magam nálok magám.. melyek másokkal családi rokonságban állanak. ezekre kettőnknek egész életünk sem lett volna elegendő. kik mind azon czikkelyeket. Aki osztályrészéből bizonyos számú szót kidolgozott. s a nyílt hosszú d-i fogadta el. kellem. az értelem-magyarázat kidolgozása végett. erre nézve tétetének. *) E dolgozatpéldányok összeköttetésben különben is a föntebb! utasítással legjobban megfelelnek azon mindennemű követelésekre. Dolgozat-példányok. a vonatlan magában mindig rövidet: hamar. Dunántúl: haza. mely a nyelvünkben uralkodó hangosztály szerint a mélyekhez vagyis vastagokhoz tartozik. vagy: ijed. III. értelem. öröm. rémül. okosság. menjenek ennek minden czikkelyén végig az osztályok. tud. lakadalom. sz. Az írói nyelv s miveltebb beszéd mind ezekből csök a zárt rövid a-t. a mi csak némely vidékek sajátja. hogy a magyarázott szók mindenkor kitetszőleg vagy felül magánosán álljanak. amazt vonás nélkül. és száz efféle. álmodot. A munka megjelentével pedig bizonyosan könnyebb lesz annak tökéletesbítése és hálás köszönettel reendi az Akadémia az alapos pótlásokat. 7Yhany= Tichon. elragadtatás. átvitt. Ifi az utasításhoz s a példányokhoz tartottak magánkat. cs.— 8 — Í 1. ha utána ugyanazon szóban két mássalhangzó következik : adna. alkalmaztatott értelemben jönek benne elő. retten. melyeknek értelme. magyar. akarat. mint sem két embertől erejök fölötti dolgokat kívánjon. és netalán vállalkozó tiszteleti és levelező tagok közt. kéj. és igy könnyebben sorozni lehessen. vannak. vagy arra várakozzék. *) A. A zárt rövid a igen rokon a rövid o hangzóval. de hosszút. az illető osztály tagjai között. tehát mindenkinek alkalma fog nyílni. látno. nem tesznek két mássalhangzót. melyek vagy kizárólag hozzátartozók. Az ily felosztás után fenmaradó szók osztassanak fel azután osztálybeli különbség nélkül a rendes. melyek ujabb időben. valamint a nyílt. hogy betftrendezéskor azokat elszelni. gy. A ez. hogy nyelvészeti terjedelmesb öamereteivel az ügynek és hazának szolgálhasson. báj. zs. Mi megtörtük az utat. borzad slb. A szokás két egymástól alaposan különböző a betűt ismer: zárt és nyíltat A zárt. igyekezünk rajta tohaladni. társaság által kiadott Zsebszótár. A vont á hosszú tagot tesz a versmértékben: ad. kecs. A régieknél Arad=Orod. a 'elen pontbeli határozat szerint intézendő munkálkodásnak minél elébbi megindítását a kis gyüéeekre bízta. vagy hosszú. osztassék fel az. tekintettel azonban azon szókra. . hangzó s egyszersmind legelső betű az Abc-ben. ismét vagy rövid. 2. vagy: elme. ty. Az Akadémia sokkal gyakorlatibb volt utasításaiban. Ki levén így minden osztály jutványa írva. vár. ny. A mai írónyelvben is vannak példái az ily felcseréléseknek: álmádat. ly. mely mindenkor vonással jegyeztetik. tudományos megkülönböztetéssel fogják kidolgozni. harag harag. hogy betűrendet tartson. vonással emezt. azt azonnal felolvashatja vizsgálat végett a kis gyűlésben a nélkül. ár. Nyílt hosszú á van ezekben: kár. Hont. egyetértőleg. A felső vármegyék. 4. Ugyan ez törvénye minden hangzónak. gyönyör. tár. zárt hosszú ezekbon: aara. a zá. 3. lakodalom.i rövid a helyett nyílt röviddel élnek. midőn mar magának a szótárnak egyes füzetei sajtó alól kikerülni kezdettek. Vétessék vezérkönyvül a m. Ami az így összeszedendő szók szerkesztését illeti. indulat és szenvedély. J3thar=Bihor. amoara. vagy módosított. egyebekkel összevetve határoztathatik csak el lehető legpontosabban. mint fenébb említetett. kedvesség. Az igy i felolvasott s helybenhagyott munka. látna helyett hallani: házo.

hi-v-a. mink. Beh. véghetetlen stb. mind utói tétethetik. holott elváltozott alakban végül jelenik meg. tehetségében bizót. hol az én egyszer épen. végetlen. adt-a. vel-em. a ház. amint ezeket némely vidékek máig is röviden ejtik. a betű jelenti 1) a hirtelen zaj által meglepettnek. a g betűt az erősebb kiejtés adhatta hozzá. (Ezek külön ismét. Fichte ellenben az eszméletet az én eredményének tárta s igy az én-t valami felsőbbnek: alanynak. vár-a. de ezt nem mint eredeti. szenvedő eset: engem. fn. Az. s ráhagyást. Az ily Tagozatokban : ad-j-a. bátorságos. saját személyét nevezi én-nek. de ekkor inkább a brftorsdgos használtatik. kalap-j-a. mentes. Bél. ám. minthogy értelmet nem változtat. A híres Bátoriak nemzetsége s több helységek emlékeztetnek ezen szó régiségére. harczban s veszélyekben. mint az énnek ellentéte. szükségtelenül. hasonl. el is hagyathatik. de változatosság kedvéért. t. bátorít. különben pedig mindenki magát. u. bátorítás. mely Dunán túl s Erdélyben divatozik. * Faluvég. Én. amott a! ahon a! Hihetőleg ezen rövid a kapcsoltatott eleinte mutatóul s határozóul a nevek elejéhez is: a vár. töl-em. mondatik dm-mal is: ámbátor. nek-em. biztos szavakkal.A. bég édes. KU»Y MÖli*. ki Salamon s László királyok alatt híres bajnok volt. ellentétben a tárgyakkal. haragot. Hibázó eseteit a ragoktól kölcsönözi. vagy a h betűnek gyenge leheletét is felveszi: ah! áh! hah! stb. hihetőleg a késedelmes nyelv hibájából. 2 . a szók végéhez ragasztatik: máj-a. -ét. sa-v-a. Származékai: bátran. mint: vég vászon. tors helyett. mi nyomositásúl használtatik. Mi. ha-v-a. Em. bátrúl. mely mindennek alapja s kútfeje. Néha pedig. kivált költői nyelvben több szók. tor-a. bátorság. hanem az ő-böl hangrendesen elváltozott rag: ad-a. tors-a. 2) Jelent mindenféle indulatot és szenvedélyt. Hely.). s ilyenkor hangja az indulathoz képest változó. ámbár. munká-j-a. Ily értelemben lett tiszteletneve Opusnak. s az én munkásságának eredménye. vég gyolcs. 3) Bátor. Kant az eszmélet (öntudat) eszméletének nevezte az ént. de többnyire hosszú. hidvég (itt kidolgozandók). éngemet van szokásban. máj. s megnyugvást jelent. A keleti nyelvekben ugyanazt jelentik a rokon hangú ani (zsidó). lelke érzékei s tehetségeinek munkálatai tartoznak közvetlenül. vége az életnek. a. 1. jóllehet. sőt egész AEAB. éngemet. merészet. ról-am stb. s a neveknél: kalpag-a. bár. Végszó. végez. de elváltozott alakban: em (öm. s ekkor a nek-kel ragasztatott szó oly viszonyban áll egy másikkal. A ! harangoznak. mely az egyes első személyeiben fordul elő. bátortalanság. Származékai: enyém. s a birtokszó rendesen közvetetten a nek ragu szót kíséri vagy előzi. csodálkozást. enyéim. m. B&tor. vagy annak birtokát a vastag hangú neveknél (1. jelent 1) határt időben és térben: világ vége. Nek. mi talán az én-em-et-böl változott el. 1) Mint birtokitó megfelel a deák genitivusnak. &j és v segédbetük. bot vége. én-től-em stb. kötszó gyanánt használtatik ezek helyett: noha. helyette engem. 2) Veszedelemtől mentet. ro-v-a. 8tb. Jelent 1) maga erejében. s rokon értelmű a ment. bátortalan. végezet. Szokásban vau leginkább a régieknél. Ilyenkor. melyhez teste. -orabb vagy bát-rabb.) 3) Röfös portékákban valamely egészet. melyek az érzéket s tehetséget mozgásba hozzák. megengedést. birtokitó és tulajdonító jelentéssel bír. Nyelvtudományilag jelenti az egyes első személyt. 1. Vég. fajdalmát. az aram eno és ana szavak s a finn én. E névmás hiányos. névrag. Ó. kidolgozandók. zúz. végső. (Balassa. személyes nm. (L. -őrt vagy bát-r-at. Mondatik: én-nek-em. Származékai: véges. Véghely. 1. mint a czikkszó. L Szó.) Összetételei: Végbél. 3)„ Jelenti az egyes 3-dik személyt az igéknél. s a nem-én maga (a mi másoknál tárgy) nem egyéb szerinte. utóbb elváltozott alakban (em) s szenvedő raggal (ét) toldva jelenik meg. mint birtokkal. Többesét 1. 1. vagy valamely váratlan esetre foleszmélőnek figyelmét vagy figyelmeztetését. bát-r-ak. boszankodást. s ilyenkor mint felkiáltó vagy figyelmeztető hang mind elül. beh édes helyett). 2) Jelenti Magyarország határvidékét s a határörzőket egyszersmind: Vitézek! mi lehet A kerek föld felett Szebb dolog a végeknél. zúz-a. óm) a név. vég posztó. adni-a. több esetei nincsenek. ana (arab).és igeragozásban többször megjelenik.

ki is hagyathatik : harangnak lába. de a szokás nak-ra változtatta : pokolnak. nem ingerii haragját. mérnök. Istentől jót várni. 6)-hoz mérni.el. a jó fiú atyjának. gyorsabb s nem oly általános mint a járás. Buda Pesttől 200 ölnyire van. hiányjellel némelyeknél. és ugyan amint egy vagy több a birtokos. az eredés tövévé. Tuhutum-nek. hogy amaz a kútfő. vagyis oly határvonallá. 3) meghatározását a mennyiségnek s ekkor vei ragot kivan. eltávozás pontjává teszi. A birtokszó nek után a harmadik személynek birtokragait veszi fel. kertemnek helyett 2) Mint tulajdonító megfelel a nek a deák dativusnak. összemér (vei) stb. 5) árnak. ha oka volna is az ellenmondásra. felmér. nem mondhatnók : a haza minden hazafi kívánja virágzását Az illető melléknevek közbejövetele nem gátolja a nek kihagyását: a hazának minden fiai. sok fától (fa miatt) az erdőt Rokon értelmű a bSl és ról ragokkal. mérsék. A független névhatározók is : előtt. fut a leves stb. mérsékel. Származékai: mérleg. mintha mondanék : tova. mérték. — Használtatik a miatt helyett is! pl. alatt. A nek hajdan nem változva állott a vastag hangúak után is : pokol-nek. mely törvénytől azonban a nyelvünkben uralkodó gazdálkodás. ü-t kivéve) előtte hosszúvá lesz : eke. mellett. itczével mérni a bort. Tuhutumnak. de mihelyt a nek elhagyatott. megett. fut-sz. mér-sz. pl. s mind két esetben vei ragu szót kivan. és el részecskékből. bizonyos mennyiség vagy súly szerint valamit árulni. bort mérni. 4) a súlynak : mérni valamely testet. az egyes és többes szám mind a három személyeinek tulajdonító esetévé válik: nek-em nek-ünk nek-ed nektek nek-i(ie) nek-ik(iök) Mondatik nyújtva is : nékem stb. halálnak. s felvevén a birtokragokat. de sajátabbal. cs. de ily esetben a nek-et nem lehet kihagyni: nem mondhatni tehát: gyümölcse kertem. — mér-t Jelenti 1) meghatározását a távolságnak és aránynak térben. melyhez ragasztatik.. honnan valaminek eredése. úgy a ragoknak is vagy egy vagy több birtokuaknak kell lenni: embernek élete. . hány font. Hy értelemben módosítja továbbá mind azon szók jelentését. Fut. de a köz szokás is eltérni szabadságot adván. jöhetnek közbe : A jó fiú atyjának haragját nem ingerii. pl.' pl. TŐI. mértékletlen. embereknek életük . futtám tájdivat a szokottabb futottam helyett Jelenti 1) embernek vagy állatnak a rendes lépésnél gyorsabb. Használtatik cselekvöleg is : versenyt fut = versenyez. felveszik a birtokitó nek után a birtokragot.— 10 — mondás is. mértéklet. v. erőszakosabb haladását. Összetettnek hitszik a ta (honnan to-va s tá-vol erednek) vagy tő. másoknál a nélkül. ekétől. A rövid hangzó (az i. a tífl pedig inkább az általános és kul vonaloknál marad. így mondhatni: embereknek élete.. pl. Félni a haláltól. távozása vagy távolsága méretik. vagy a haza minden fiai. mindnyájan Ádámtól eredünk. A szót. névrag. a ház előtt A birtokszó. A birtokitó nek. emez az alap eszméjét kapcsolja a nevek értelméhez. felé. te-neked stb. a szebb hangzás. u. mértéktelen. sert stb. mázsa stb. hozzá stb. jelent: valamely személyt vagy tárgyat máshoz hasonlítani vagy szabni. ezek is elvesztik ragaikat: a háznak eló'tte. mely szinte távozást jelent: ta-el = tői. Nyomosítóul felveszi a személyes névmásokat elül is: én-nekem. elébe is tétethetik a nek rágós szónak. megmér. kimér. emberek élete. fölveszi az egy birtokú személyragokat töl-em töl-ünk től-ed tői-etek töl-e töl-ök A mélyhanguak után tói-rá változik: kár-tói. Kivételt tesznek az érintett közbenvetések : a hazának minden hazafi kivánja virágzását. mérséklet. Összetételei: bemér. nem alhatik a fájdalomtól = fájdalom miatt: nem hit a szemétől = szeme miatt. kevesb a rohanásnál. sert. halál-nek. egy értelműnek vehetni a szaladással. vagy a jó fiú atyjának nem ingerii haragját. tolok annyiban elhajló. Mér. 2) időben : ahhoz méri az időt. vagy harang lába . mértékletes. honnan jónak vagy rosznak eredését várjuk vagy rettegjük. 2) híg testnek mederből. pl. fut-ott. edényből kiömlését. k. vagy a megindulás. pályát fut = pályáz.

az magyar nyelven készítendő. leromlik. romlótok. sőt egyes Íróknak bár nem helyeslendő. megemlitendök továbbá a szóknak mind azon sajátságai. aljasodását: 2) jelent szellemi. az Akadémia által egy oly. futamodás. mely vonatlanul szokottabb a többi személyekben stb. romladozik. ve-v-ém. A nyelvtani részt illetőleg feljegyzendö minden szónak. nem különben. lesz öszvehuzva romlik. A szerkesztő köteles dolgozását időnként egy szinte a Társasáé által választandó vizsgálóval közölni. romol. megfutamodik. Heg a nem lelyeten képzett. vagy romolt. német. fut- Nagygyfllési határozat 1844. 223—225. de jeles müvekben előforduló kifejezései is. mik az általános paradigmáktól eltérnek. romlottság. Származékai : futamik. áron szerzését jelenti. romlanak. a szószármaztatást és nyelvhasonlítást és a dolog természeténél fogva csak egy részből fog állani. vagy erkölcsi megfogyatkozást. romolnak. (M. Ezek szerint e szótár a nyelvet annak -nyelvtani és lexicographiai jelen állapotja szerint adván vissza. romolsz.és müszótárain kívül tekintélyesb szó. mi nyelvtanilag helyesen készült s bár mely ágún az életnek és tudománynak él és használtatik. 1844. és saját árnyéklatokat vészen fel.és tankönyveinkből lesz öszveszedendö. akár az értelmezési hibásságot. romlom. romoltok. vagy más nyelvű szó csak akkor és ott feljegyzendö. futós. egyéb módjait s időit a vV gyökből veszi » közbevetésével vagy a nélkül. romlott. szokott mondatok és szólásformák. hiányos és rendhagyó cs. kifut. megromlik. valamely dolognak elfoglalását. végre a szókötési tulajdonságok is. mik ismét példák által legjobban kitüntethetők. megfut. sőt példabeszédek is : mikhez Kresznerics és Dugonics munkáiban bő anyagot tahiihatni. Jelenti 1) valamely testnek bontakozását. Csak jelentömód jelen ideje van : veszek. hol az a magyarázandó szó értelmileg bővebb felvilágosítására élesebb és szabatosabb meghatározására szolgál. öszveromlik. a nyelvfejlödése folytával értdmoket. veszeaz stb. Származékai: romladék.— 11 — Öszvetételei: elmefuttatás. de különben is az értelmezés a maga általánosságában nem lévén mindenkor képes elég élesen festeni a szó lényegét: a szükséghez képest példák is fognak az értelmezéshez adatni. ide fordítandók a nagy szótár részére készült é* kétzitendő értelmezési dolgozatok. Akad. a szív. aljasodást: romlik a nép. valamint a tájszók közöl mind azok. Minthogy pedig számos szóknak. úgymint a származtató. s lesz hangváltozással rom-ol. romlói. pusztulását. (szokatlan). miután a legnehezebb részek még hátra vannak. romiunk. nem zárván ki abból semmit. futás. mik bármely tekintetben magokat ajánlják. Kondik. lófuttatás. futamat. ve-end stb. csupán értelmező szótár fog kiadatni. és cs. romolunk. megjegyezvén azonban az ilyeneknél mindig. A szerkesztő s vizsgáló lesznek kezesek a TárSí* . táj. Végre felveendők egész kiterjedésükben a ragok és képzők minden lehető viszonyaikban. éhez járulván az t'k. stb. Ered e szóból: rom. Öszvetételei: elromlik. mi által e szótár gyakorlati használatossága nevekedtével egyszersmind a iiyelvtisztitására is üdvös hatást fog gyakorolni. kivévén összetételeket. befut. romlékony. nyelvnek egyetemes szókincsét magában foglalja. mely a m. akár a képzési. futaioatnyi. múlt 3-d személy : romlott. 2) A parancsoló mód 2-dik sz. Mi az értelmezést illeti. vagy általvíve. Felveendők ezeken kívül az újra felélesztett régi szók is. futó. és deák. romladékony. Magát a kétzitésmódját illetőleg. kengyelfutó. A nagy szótár hirtelen el nem készülhetvén. hasonlító és nyelvtörténeti. változtatott szóknak régibb értelniök. mint a melyekhez még a szükséges előkészületek nincsenek együtt. elfut. VMX. mely beszédrészhez tartozása. dec. futtat. tatás stb. L). E munkával a Társaság által a maga kebeléből választandó szerkeszti) fog megbizatni. fökép pedig az igéknek értelme különböző mondatokban sokfélckép módosul. k. de az életben vagy egy és más tudomány körben felkapott szók is felveendők. k. vagy : romolok. végy. hozzá járul az el szóképzö. Értés. a szóanyag pedig a Társaság zseb-. 16-án. mellőzni fogja annak belső történetét.

Kisgyülés febr. s az egészet így folytatandják. méltánylata mellett. mely rész mintegy 8000 czikket foglal magában. melyből kitűnt. iltetóleg jóváhagyások. kinyilatkoztató a két megbízott tag. idegeneknek tartatnak. Az ülés kedvesen vevén a szerkesztők e dicséretes buzgóságát. a fenforgó kérdés eldöntése a kisgyülést illeti. 4-től e hó végéig a Kanétól czikktől Afeggörbeszf czikkig haladt. e munkát magáénak fogja vallhatni. hogy azokban már nemcsak az értelmező. Ugyanez évben a XVH nagygyűlés a kis gyűlés javaslatára a csupán szoros-tudománybeli használatban levő műszókat a nagy szótárból kirekesztetni határozta. melyet a társaság szerző előadásaiból már ismer. hol az egyik vagy másik nyelvből vétel nagyobbkisebb bizonyossággal állíttathatik. s ez leend az első valóban akadémiai magyar szótár. hol szükségesnek látszik a szók más nyelvekkeli egybehasonlÜdsdba is bocsátkoztak. E javaslatban az osztály megnyugodván. ez mint annak ellenőrző vizsgálója bejelentették. óvatosan tárgyaltassanak és hódtítassanak a magyar nyelv eredeti birtokául. a munkának az utasítás szellemében és formái szerint szorgalmatos és lelkiismeretes elkészüléseért. hogy e szerént közös munkával az eddig már elvégzett betűket kipótolandják." . amaz mint a nagy szótár szerkesztője. 24. 8. sőt hogy ott. azt. hanem az utóbb bővített terv szerint a szófejtő és nyelvhasonlító elem is jóformán szerepel.. ha pedig valamely tárgyra nézve a szerkesztő s vizsgáló meg nem egyezhetnének. Értesítőből. és Fogarasi J. s egyszersmind részét teendi a majdan elkészülendő Nagy Szótárnak. a nyelvhasonlítás pedig a rokon hangú és értelmű szók egymásmelleit elsorolására szorittassék: kivévén.724 kisebb-nagyobb czikket foglal s a szerző jelenleg az egésznek ötödik hetedében munkálkodik. nov. mely a szók kime~Htő értelmezését. sőt kettőzött élénkséggel foly. az elébbi betűk sorában álló szókra vezetett vissza. beható és kiterjedt nyelvismerettel készült. ekkép dolgozott szóczikk felolvastatott. nevezetesen a műszók értelmezése és minden új képzésű szó az illető osztálylyal helybenhagyás végett közöltetik. Mátray Gábor. (A nyelvtudományi osztály részére). az a két szerkesztőnek figyelmébe ajánltatott" HL Kivonat az 1853-diki Értesítőből. 8. az etimológiát is fel kezdek venni a munkába. Kisgyűlés nov. 298. köz helyeslést nyervén. melynél fogva feladásuknál teljesb és tökéletesb munkát adni vállalkoznak. Öszves kis gyűlés január 31-dikén 10. alapossággal. A Társaság ilynemü szellemi. Toldy Ferencz) tudósítása az osztályhoz. s a megbízott férfiak közbejött viszonyai által többször megszakadt munkálat sept 1-től ismét rendesen. ezek is bővebb kifejtést nyertek. Balogh Pál és Toldy Ferencz bizottmány! jelentésűk a nagyszótári munkálatok mibenlétéről. miáltal a nagy szótár nemcsak értelmező. Mi az etymologiai és nyelvhasonlítási fejtegetéseknek netán szabandó határokat illeti: hosszas tanácskozás után úgy nyilatkozott a választmány. hogy az idők. Eötvös József. a nagy gyűlésnek is bejelentetni rendelte. mely kibővítése a tervnek." ÍL Kivonat az 1801. Továbbá. évi osztályülésekben történt. Hogy a Társaságnak nyelvtani kifejezett elvei mindkettösökre nézve kötelezők. melyszerént a munka 1861. hogy az utolsó tudósítás ólta a szótár a Hézag szótól a Ka-ig haladt elő. organicus és anyagi hozzájárulta mellett. Pótlék-utasítások. (A nyelv. e részben 10. L Kivonat az 1847-diki Értesítőből. miután több rendbeli. lapon : „Olvastatott a nagy szótári munkálatok mibenléte iránt kiküldött választmány (Hun&lvy Pál. lapon : „Czuczor G-. s ennek felderítésére.— 12 — saság előtt. hol a szók rokonsága más. hogy ők túl menvén az utasításon. Osztályok és kisgyülés mindenben tartoznak a szerkesztő és ellenőrző vizsgálónak segedelmére lenni. s a kétesen idegen szók. melyek több-kevesebb nyelvészek által s nem minden ok nélkül. úgy a nyelvtani és szókötési viszonyok eléadását kívánja csak. lapon : „Olvastatott b. az osztálynak teljes helybenhagyásával. a mondottakból magában következik. miszerént leginkább a tudva. hogy továbbá e rész is minőségileg azon gonddal. osztálya számára).és széptudd. hanem szónyomozó és öszvehasonlító is leszen. Az első dolgozatok felolvasása az 1846.

vagy kölcsönözött — egyedül elnevezési tárgya van kérdviben. szláv. vagyis amely meghatározás illik rajok az . mind országos és tájbeli. midőn a szó bizonyos érzék által felfogható tapasztalati tárgyat jelont. a munka az ö részéről is ezentúl gyorsabban haladand. tősgyökeres magyar létére. állapotot jelentő igék stb. hand. úgy hogy míg egyfelül a hasonlító résznek nagyobb kiterjedés és beljebbható munkásság. 6. melyet elménkben eléidéz. évi január végéig a „Meggörbeszt" szótól az „Öröm" czikkszóig haladott elő. Az ily szókat más n\ elveken is tökéletes szabatossággal vissza lehet adni. stein. ií&Of. reményli egyébiránt. vagy csak gyanítaná is. tehát érvhuezésök is ugyanazon körülírás áltál eszközölhető. Részletesb igazolása azon elveknek. a/<•/'. vagy különféle eszközök.latin ferrum. Kis gyűlés febr. 1-töl f. példabeszédekre. zelezo . s tisztában lehetünk vtle a nélkül. melynek gyümölcseit az osztály több kis gyűlési elöaiLiíukban vette. mely a munkálat eléhaladáááról vala jelentést teendő. szláv. sőt az idep-n/olüsto'kömö't is legott érti a nélkül. nem. fílo. részint azon. hogy a német fríí/ts"ii-bol származott. hogy mily magyar szókkal áll családi rokonságban. Midőn tehát valamely szónak — legyen az sajátunk. már csak bizonyos vidéken isineretes. ha nem gondol is rá. milyenek az állati. jelentette. azt közvetlenül és határozottan a belső nyelvszokás mondja meg. különös figyelemmel lévén a közmondatokra. tt jelentése a nagy szótár mibenlétéről. hogy szerző ernyedetl>-ii gonddal és lelkesedéssel folytatja müvét — Ezekhez Fogarasi János rt. az értelmezés szabatos és világos lehet. nem. pl. ellenben az éjomét. hogy harmadszor ment ez évben keresztül a munkán a H betűig. L Szakuz. minden magyar ember előtt világos fogalomkt'-p tűnik fel. Az „értelmező szótár" fogalmához tartozik. ásványi testek. Az ily határozott tárgyakra vonatkozó szók tulajdon értelme minden nyelvben egyezik. hogy akár rokonnal.ffldijQov. hell. Kivonat az 1854-diki Értesítőből. illetőleg eljárási módoknak.— 13 — IV. Az osztály e jelentések után az ügy mibenlétére nézve teljesen megnyugodott" Ezeken kivül évenként küldött ki az Akadémia bizottságot. dajkanyelvre. Továbbá. a miknek tárgyalása a szótárra magára csak a legnagyobb hasznú lehet. Különben több újabb czikkek figyelmes átnézést meggyőzte a bizottmányt afelől. MÁSODIK RÉSZ. Ez a szónak egyéni önálló mivoltát illeti. növényi. kimen stb. szláv. 35. kéz. hogy azt minden egyébtől meg lehessen különböztetni. lat. ha az illető tárgynak sajátságait úgy leírja. népmesékre. korról korra által. mind népies és irodalmi divatát szemügyre kell vennie s fölhasználnia. A szók értelmezető. mint megbízott munkatársa a szótárszerkesztőnek. müvek nevei. mely a folytonos munkálkodás következtében is fogta el a múlt évben a szorgalmas szerzőt. ruka . miután az akadémiai nyelvtudományi mozgalmak szükségkép hatottak a dolgozókra. (A nyelvtudományi osztály részére). eisen. akár idegennel hasonlítanék öszve. úgy másfélül nagyobb óvatosság is jutott. s nem terjeszkedik tovább. vcu. manus. hogy tudná. melyszerint az a múlt évi vizsgálat. mind ószerü vagy elavult. lat lapis.. mint azon eszmeképre. nem. lapon : „Olvastatott b. hogy a szók érteményét minél szabatosabban körülírva meghatározza. vagy egyszerű cseivkvést. vagyis 1853-diki febr. közös. s így kevesebből ugyan egy negyeddel a múlt évi dolgozatnál: de ami részint azon három havi betegeskedésnek tulajdonítandó. Eötvös József. mint az állati testnek köz ismereti! alkatrésze. népdalokra. Balogh Pál és Toldy Ferencz megbízott t és rr. &#. a szótárírással szoros kapcsolatban lévő nyelvnyomozó munkásságnak. pl. melyeket a munka folytában az általános utasítások nyomán is követtünk. melyekben bizonyos kifejezések és formák mintegy megcsontosulva változatlanul szállnak szájról szájra. hogy miután a később fölvett szónyoniuzó elem a most átvizsgálás alatt lévő részekben bőven van tárgyalva. hell. e rész 04<X) czikkböl állván. nevezetesen a szók mind mai. E végre mindenek előtt a nyelv belső forrásait. hell.

csengő hangú érzelemnyilvánítás. hanem vagy szélesebb vagy szűkebb jelentésű. baktat = bukdosva bukdácsolva megy. csizmasarktól. s ennélfogva egynemű fogalom alá vonhatók. pl. gulyás. BalatonfS. zörren. vagyis. pl. csavarog. előbbi az b'szszerü (concret) mint az elvont. Ez esetben az értelmezés föladata a rokonértemények észtani öszvefüggését. Zsit vűtS. kóborog. kóriczál. nevei. csendül. durran. pákász. c) ily hangot adó csöves hangszer. gondolkodik. tarhonya. illetőleg származási egymásutánját és rendét eléadni. érzéki. lófej. vagy eredetileg ott támadt állapotok. szokások. alant. csak a középpontival állanak viszonyban. óvatosan. vtrébfej. borjúfej. csirái. kivált származékok. Ellentéte : alattvaló. állványos készítménynek tetejét. pl. sípos . ál. ugyanazon szónak többféle érteménye. kósternyál. kondul. s ellentétesei. s innen ismét átv. pl. ugyanaz illik a másikban is. sipog. ellentéte az alattiságot jelentő tő. b) szőrből vagy szörnemü durva gyapjúból kallott posztókelme. &\ főúr. tulajd. kóvályog. melyek képzőiknél fogva több fogalmat rejtenek magukban. általán a származékigék finom árnyalatai. csákó. eszközök. hídfő. len. nyavalyák.. csámolyog. csizmaszártól. mint a zsákmány után szimatoló farkas. ördöglomba stb. milyenek nyelvünkben a tehető. le. laska. a híd eleje. ért caput aninmlis : emberfej. c) a hasonuemüek (synonymák). síp a) természeti hang. a képesek.— 14 — egyik nyelvben. mintegy biUegve megy. kóstál. képes ért társadalmilag vagy erkölcsileg mások fölött. erek. csikós. pl. így különböznek gyökre nézve egymástól ezen hasonló nemüek : barangol. azaz görbült testtel mendegel. csatoldl. kézf«j. A tulajdon értemény azon középpont. csatangol. gáncza. lent. b) valamely kézműnek. Hasonlóan a szűr főnév a) =S26V. Mint mértani magasságot jelentővel családi viszonyban állanak : fel. pl. Ilyenek : a) azon szók. hivatalok. hogy az átvitt értemények egymással nem. mint a szellemi. testét öszvehúzva. kesergő. dúló. Átv. Első helyen áÜ a tulajdon értemeny. TapokzafS. vagy egészen másnemű szóval adhatók csak vissza. főpap. mint a kamasz vagy a mélázó komondor. amelyek bizonyos közjegyben egyeznek. mely körül a többi forog. nyeregfej. oszlopfej. Ilyenekre nézve az „értelmező" az idegen szótárokban foglalt érteményezéseket átveheti a magáéba. visszaható. mulatságok. lábnak felső lapját: lábfej. de minthogy valamely tárgynak másmás jegyei szolgálhatnak haaonlitási alapul. mintegy kamós. huszár. tetőzet. tyúkver6. Előbbi eredetű az anyagi. mintegy lesve. feje annak a király" (Kisf. melynek L egyik jegye a magos helyzet. Szalaftj. szerszámok stb. iratgathat.. honnan sípol. kútfej. Az emberi észjárás valamint a fogalmakat. kullog = magát megkunva. EL Szakasz. játékok. ért. italok. folyók eredeti helyét.vagy mellékértemények. ballag = kényelmesen. hánykolódik. foglalkozások. b) oly származékok. a természeti mint a mesterségi. tekereg. honnan átv. Ebben áll előnye az értelmező szótárnak a közönséges szótárok fölött. varjúfej stb. kammog = tanyán. d) csőalakú nyilas. főbíró. melyre bizonyos közjegynél fogva mindnyája visszavihető. erkölcsi. szélesb ért kiindulási pont. a valódi érteményt nem képesek szabatos világossággal meghatározni. b) sipító panaszos. mely a lábfejet takarja. üldögélhet. melyek valamely népnek saját ismerettárgyait jelentik. fej vagy f ő. disznófej. csizmafej. hogy az idegen is világos fogalmat nyerjen abból. láb. kelekolál. . viseletek. de nem azonosak. c) ily kelméből varrott ruha. íábszárt födő csizmatalptól. ért. De vannak minden nyelvben oly sajátnemü szók. melyekben nyelvűnk páratlanul. Marcealto. szertartások. úgy azok hangképeit is rokonitani szokta. milyek pL csak azon nép körében létező. belszenvedS igealakok. melyeket úgy kell értelmezni. melyből lett slpít. míveltető. zalánbol stb. pl. kóros lik a testen. s idegen nyelvre csak körülírva fordíthatók. sertepertél. mennyiben ezek fölülről alá folynak : Pinkafej. topán. holott gyökeikre nézve árnyalatilag különböznek pl. melyeket a hanyagabb nyelvszokás egymással fölcserélve használ. kezeskedik. kalézol. kanyarodik. fed vagy födél. mely a fejhez képest legalantabb fekszik. honnan a versenyfutás kezdődik. gyakorlatos. s ezek a másod. főnemes. koslat. magát elhagyva. szintén bujálkodásig gazdag. és pazar. jelenti a) a kéznek. lassú léptekkel. lassúdon mozog. herticze'. gatya. kurittol. c) vizek. gucsma. ételek. honnan a sipánícodik vagy sopánkodik. fen. azután következnek az átvitték. mintegy legmagasabb polczon álló személy : ház feje. sarkat. melyek érteményei bizonyos idegenekéihez némileg hasonlók ugyan. melyek midőn szót szóval törekesznek visszaadni. járdogál. innen átv. sunnyog = magát megsúnyva. család feje „a nemzetnek teste a nép. különböztetésül a talpat. gyakran történik. a sipoly származékban. alattomosan lépdegel. pálya fő. ugyanazon szóval fejezi ki. melyeknek más nyelvben ugyanannyit mondó másuk nincsen. sátrat. mint a nyúl.

fejhez hasonló bucziója. dar darab. akarat. makacs fej. melynek nincs többé önállókos haamilata értelme. munkának mintegy fejét. Szóosaládosítás. rósz fej. mely a tejet kifejti. roncsol. melynek gyöke nem a caput. mert kifejezni magát vagy valamit = gondolatát vagy valamely eszmét világosan. hanem azon fej. födelét. legnemesebb rész. rr-zint pedig önálló szókból vonatott el. szőlővessző. Az értelmezés egyik fő segédeszköze. részint mivel gyakran számos egytagú szók vagy szór&iek egymással ismét megegyeznek valamely közös elemben pl. innen f ék = lófejkötő. ÜL Szakasz. kiválasztani. rontás. saláta. de régebben szinte csak elemezett szórész vala). fenség. fejetlen káposztatorzsa. adóitság fejében fizetni. s mennyiben a. fej régiesen fe. ország fölött. rongyos. mintegy héjából kifejteni. mely mint látjuk. az egész emberi lényeg. buczkós. mely is : önálló (vagy élő) gyök.— 15 — H. egyenként. (közm. honnan átv. rontí. vei. fejes szeg. rongyolódik. illetőleg kedélynek makacs. (mely ma ugyan önálló szó. „falu fejében nem mindig tanácsos kardot rántani". pl. lemetsz. fejemre fogadok. rongálás. akaratát rászánni. hogy a fejnék a) magas helyzete b) alakja. milyen pl. tenmagad ellen. fejeskedik. fej önként. melv mintegy képvisel. pl. fej. és képes értemények szétágazva tairmartak. és függenek öszve a szók érteményei! Különösen ama vázlatos érteményezésből kitetszik. személyenként. embert fejezni. kukoriczafej. kinyomni. vagyis szégyen megváltására. f elsőség. Ettől különbözik a kifejez. egyéniség helyett: szegény fejem ! me misenun! fejedre szóltál. Második szembeötlő jegye a deréktól különváló. rontogat. kagymafej. b) befejez = valamely műnek. ám cm (amaz. gabonát ftjezni. csomótlan. ingyen f éjében. fejteget származnak. fensb'ség. *) Gyök tulajdonképen a szónak azon egytagú elemi része volna. hasító eszköz. legfelsőbb hatalmat gyakorló személy valamely nép. c) erkölcsi. íme igy folynak egymásból. mákot. rávetni valamire a fejét =. gabnafej. amazok bizonyos változatlan gyökből vagy törzsből folynak ki. exprímere. magát megkötő tulajdonságával bíró: fejes gyermek. b) helyettes valami. kikerülésére. romol. szölüfej. Alig van szó. darabol stb. romgál (rongál). Ezen alapon értelmezendök a f 'ej származékai is : fejes. gnmbnemü. tehát az elválasztásra vonatkozó fél. okos világot fej. azaz átv. f**. s rokona a fés feslik. fejedelem. roh (rohad gyöke). átv. szervezete szolgál érteményezési alapul. társadalmi fej nélkül való '. Innen a) mint lényeges. A családi szók egyenes vagy oldalágon rokonok . szegfej stb. személyesít valamit: kölcsön fejében adni. átv. csak gyökelemnek nevezhető. latinul explicare. a) tulajd. fejét vették. mely a lábfejet takarja. makacsság. kemény. rotz (önálló) «b. Azonban részint mivel az ily szóük ionét lehet tana. ro»z. melyből fejlik. capistrum. fejetlen bot. németül awsdrticken. ro^y-(ik). Aaas másképen jyöterf. szeg. falu fejében = helyett. fejére halált mondottak. ért botfej. és a fej ige. azaz személy. barátság. hengerded stb. mákfej. c) belső lényege. fejez. szókban.) c) mint az életszervek központja. fejemet ménem rátenni. nwnbolgat. emez . jelenti magát az életet: fejét koezkázMja. vál családhoz tartozik. már részint sajátlagos (nem önálló) gyökökből. c) a fejbcn'székelö léleknek. roncsos. Ellentéte fejetlen a) aminek állati feje akármily okból hiányzik b) buczkótlan.fejetlen nép. fejetlen gabonaszár.gyök' nevezet alatt a magyar oTelrtndományban ennek két faját értjük. tömör. makacskodik. rokonai i felség. ész. valamint a fejsz f. s mintegy tartalmalója átv. szellemi működések szerveinek székhelye. fölét elkészíti s bevégzi. melyekből a többi átv. romtolan. íl. hal. pl. és elvont (régiesen holt) gyök. káposztafej. roz (rozzan gyöke). romboló. mint vágó. romos. alak. fejel. nem félti a fejét. melyekből ismét fióksarjak fakadnak : rombol. fejt. szégyen fejében. rombolás. kiválasztja a tőgyböl. vagy átv. mintegy burkából kifejteni. jó. ajándék. csomós. ért. b) aminek. alakja van : fejes bot. romcs (roncs). ország. dar-nak töt. s azokat végelemzésben az illető testrésznek mint szemmel látható tárgynak tulajdon értelmére lehet és kell visszavinni. ért. ért. tör stb. a) aminek tulajdon ért. „minden botnak végén a feje". emez csak egyszerűen gyök pl. rongyász stb. zömök. melynek a maga nyelvében családtársa nem volna. besxédrészeknek közős eleme : ró. a rom gyök *) származékai : romi. Innen a .: elme. értelmű fejet levág. a lábbelinek azon részét csinálja. <u. állati feje van. (securis a secando). rongyosodik. romgy l rongy). fejtsség. mely önálló szó pl. e*. romlik romt (ront). átv. Tartalmazó a tartalom helyett. fejes káposzta. ÜL Mint a léleknek. sőt kelléke a szócsaládositás.

péld. korong. hengeredik. azokban). homorú. halaszt* szókban). kalisztál. melyek a kerekdedhez hasonló görbe alakra vagy mozgásra vonatkoznak : gör. gom. csőrnek. törtet. iskoláztat. a fentebbiekkel azon g—rt gy—r gyök hanguak. henter. némelyek szerént csíra (szócsira) a neve. o. koinpis. stb.). görcs. csömb. körül. csomb. de minthogy azokkal érteményi rokonságban nincsenek. magyaros képzők által. patak. homolít. hömb. pl. hal (. karika. görhes. csombók. a k—l győkhanguak. törött. homolka. . domb. gömbölyeg. gtimős. hömbölyög. « kur. hóm. körny. döme. kereng. domborodik. ha pedig önállással nem bír. gombolyodik. kerek. kalincs. honnan rombolok. gurit. romboló stb. kar. Ha az anyaszó önálló. & palajbász = bleiweisz. hogy oldalágu rokonaik nincsenek. körös. pl. hömpölyög. pl. tördel. azaz. gurul. hompol. gumós. kerül. gyűrű. iskola. karima. ámbár mind elő. környez. csömböly. korlát.halad. kajmó. továbbá a h—r alaphangnak. görbe. domborít. kajsza. dóm. gyüremlik. mint: hór. akkor érteményét a rokon érteményü származékok öszvegéböl vonjuk el. csavarog). czégérez. hömböly.mind utótagjokra nézve több magyar gyökhöz. mennyiben alaphangra és érteményre hasonlók. gömbölyít. kalézol. e. gömbölyít. csőm. gyürke. föntebb ró. gomoly. gomb. dömöczkös. «. és a még lágyabb k—j alaphangnak : kaj. csombor. az tgreez = szláv igracz. görnyed. gyíír. pl. gömböcz. kajla.— 16 — Az oldalágu rokonok némi saját jegygyei bírnak. gomolyit gomolyodik. csőmbölék. döm. kurittol (csavarog. pataki. tör. rőt. hogy a hóstat = vorstadt. vagy elavult. pl. kalandoz (ide-oda jár. Az idegen nyelvekből kölcsön vett szók egyenes ágon szintén eresztenek családi rajokat. 'ó. gombolyodik. homorodik. s többfelé elágazók. csőm. mennyiben gyökeik alapérteményre nézve más magyar szókkal nem családosithatók. homp. kér. patakú. karing. a fajt különböztetök. Révaynál még mind a törzs. palajbdsz. illetőleg képzőkhöz hasonlók. kajcs. hengerget. kelekolál. igrecz. hömp. czégérü. horog. tekereg). kaland. henteredik. kurtula. íörw-nek vagy különösen ragozásnál WW-nak nevettetik. töretlen. pl. köröz. kom. gömb. dömsödi. gum. a kostát. játszó. formondor. hőm. gördül. gömbölyű. világot vet s mintegy saját bélyegét üti leányaira. S ba a két rendbeliek némelyikének találjuk még egy közös elemét. patakzik. kompol. Az ily rokon szócsaládok egy szónemzetséget képeznek. kompoty. törés. gurba. gomboly. henterget. töredékeny. iskolás. mely már mint gyök módosalaton ment által és szinte mind önálló szó mind csak elvont szórész lehet. iskolai. mind a gyök radix. czégér (zeiger). gombolyag. melyek a keményebb r helyett lágyabb l-t vesznek föl: kai. különösen hangszeren játszó. patakos. de ezek idegen eredete már onnan is gyanítható. pataktalan. karám. hömpölyget. kalimpáz. guriga. gümő. kém. kalantyú. idegen eredőtöket legott elárulják. gombócz. Tudnivaló. czégéres. dar Btb. czégértelen. horgas. csömör. kerge. czégérezés. komp. ha nem tudnék is. henger. További azon szó vagy szórész. iskolátlan. korcz. hogy némely családok szaporábbak. pl. csoma. gömböly. kelekóla. kör. dömbicz. norgad. kor. aformondor = vormund (ér). gumó. töredék. A szónemzetségek ismét rokonithatók. kel. melyekben a kerekség nemét jelentő alaphangok a k—r. mások kevesebb fajzatuak. továbbá romiad (mint romladik alapja). gümösödik. kerít. dombor. ennek gyökelem. gumósodik. mind alapfogalomban egyeznek. göm. horpaszt. hengerit. hén. romot (önálló) ős romi (mint romlik alapja). kelentyü. de gyökeik vagy törzseik mind bizonyos alaphangban. a. gwr. güm. melyet a magyar nyelyérzés még mindig ért vagy érteni látszik. rombol (önálló. kalinkó. rombolás. mert igrati = játszani.

hogy a maga nemében más a gomb.— 17 — töm. agacs nevekben. „Hangrendi párhuzam ezer példában" czimű munkájában. sütésre vonatkozó szűri*. Különösen az úgynevezett belső hajlitás. sásos málétermény. mire a síkfoldi magyarnak szüksége nem lévén azt nem ismeri. lecsúsztatják rajta. mi annál világosabbá teszi az egyes fajok jelentését. 2) Némely tájakon a nemi (genericuru) szókat a fajiaktól (specificum) szabatosabban megkülönböztetik. pl. ismeretei lévén. tornai. ttom. Ilyenek ér (valet) és ár (rolor. tombácz.és elavult szók. zsombék. hol a máiét. Mindezek gyökei vagy egyes részei a deréknyelvben közismeretüek. A hasonlításnak különös segédforrásai a táj. belalakulás igen terjedelmes szereppel bír a szóképzéseknél a magyar nyelvben. csap és csép. valamint általán a hajósok és halászok számos műszavai. cserjét: tövisbokor. Táj. mennyiben egyes vidéknek különös tapasztalati. vagyis ergetyü = eregető. és pedig 1) melyek tudtunkra bizonyos tájnak saját képezményei. s a megállapított belső nyelvszokásból ismerhetők meg. változattal gSrczine. a közösebb divatú töpörtö T. leng és láng. midőn legkisebb hangböviilés nélkül. a tövis vagy tüvis a köznyelven jelent tiíféle hegyes szurós kinövésü terményt. i. acies. és aklálni. és az akad. akácziós ember a székelyeknél. Ezen belső hajlítás alatt különösen azt értjük. uborba. IV. szúrásra alkalmas &. melynek második érteményét szabatosabban adja a balatonmelléki afct'cs vagy ákics. mint a fentebbi példák mutatják. vál és fél (honnan válaszol és felesel is). különösen annak bökőczéjét is : tttvia ment a lábába. csak mint származékok vagy öszvetételek egyes tájak sajátai. s e végre saját szókkal élnek. zsomboly. melynek gyöke ak megvan a tűs aiócz. ért. akaszt igékben. zsomb. mely nagyjában a víz alatt nyúlik el.és elavult szók. rostja. pretium). valamint a növényismében különböznek fajra nézTC ezen egyneműek : tök. öf. töpik töpörödik igéktől vette nevét. mint a gombolyag. ellenben a szűkebb divatú p'órcz egy gyökről származik a pörgői. péld. péld. Öszveaklálni valamit = imígyamúgy öezveakgatni. csádés. tömb. Ebben áll a szók belhasonlítása. melyek öszvesen egy nemet képeznek. az égrtí'sro. A csalamádé szót azon vidék lakosai képezték. még pedig gyakran igékből nevek és viszont. axá£m hegyesitem. töpörtyü. makk. dió stb. oeiiMe«t. mogyoró. tompor. gyakorlati. koczkás szalonna. tág és vég stb. ellenben a Tisza. a latin acus tű. hosszú vontatókötele. láb és lép. s ez esetekben külhasonlitás és rokonítás nélkül i? tisztában lehetünk velők. belekötni szeret. tömóttebb. mely valamennyinek közös jegye. életnemi stb. mert a pörcz = tűzön pörgőit szalonnaszelet v. Duna melléki hajósok alattsága. mint a gömböcz. mint a gömb. azaz. Innen sarjadzanak ki a fajok. Szakasz. 3) Néha a tájnyelv másmás gyökből képezi saját szavait. Különösen ezek öszveállitásában kitűnő munkásságot fejtett ki Lugossy József társunk. honnan átv. Amazok csak bizonyos tájakon divatoznak s a deréknyelvbenszokatlanok. holott a tüvis eredetileg melléknév = tűs. ki általán nagy mestere a családositasnak. növénynem. a kecskeméttájéki pedig vékonyhangon ejtve kürczine. A részletek ilyetén öszveállitásából kitűnik az alapértemény. acutus. mely szerint a rokonhangu és érteményü szókat biznnyos gyökre viszszük vissza. minthogy az akicsnak tulajdonsága. faeregetésre való hegyoldali öblös lejtő. *agy is hígabb részeitől elpárlás által megfosztott szeletes. hogy a vele érintkező testekbe akad. dndorú. koczka. aki másokba beleakadni. 3 . s hasításra. háj stb. matyusföldiesen akaes. gömöri magyarok használják. szilárdabb alkatrésze. illetőleg hegyesen végződő. Mi kezdettől fogva ezen szellemben mnnkálkodánk. a hegyes tartományban lakó székely a nagy ereszkedőkön váluszabásu fatalpat tesz a kerék alá. mint a fölhozott családokban a gömbölyű. és fajták. t. s eredetileg csadaj-málé. más a gombócé. mennyiben az = tűzön megtöpött. csadajos. tüves. így az ergetytft csak a hegyi. pontyé szókkal. melynek tagjai közé számitvák. dinnye. sokszor pedig e mellett is a gyökben vagy törzsben leginkább csak az önhangzó módosulata (mélyebbre vagy magasbra változása) által állanak elé új vagy módosított fogalmakra új szók. Vele csaknem egy időben értekezett e tárgyban egy másik jeles nyelvészünk Ballagi Móricz is. s mint ilyenek viszonyosán fölvilágosítják egymást. pl. valamint a hellén axij hegyéi. minél népesebb a család. pl. azok elnevezésére külön szókat szükségei. s azt az ál gyöktől vagy alap törzstől alabör-nak nevezi. alfajok. kerek alak. azaz kukoriczát takarmányul sűrűén termesztik. tomp. áxnr&a akics. töpörödött. kik a levágott ftkat a hegyről leeregetik. más a gombolyag. Rokon vele az éles szélű. a hegyes vidéki magyarság elqtt ismeretlen szó.

illetőleg elkoptatja. mert a deréknyelvben is amazok személyragozva vel-em. t. nem mondja: hatóm. Az eddig előadottakból következik. csókolgatás. melyek a gyökhöz új-új eszméket kötvén azzal egy szervezetes egészet alkotnak. ttizü. az iker régiesen hangváltozattal: ökör. mely az iker jelentését kézzelfoghatókig fölvilágosítja t i. bódi = bőidül. nappel. sü v. ágas üklüje mely az ágas végén V alakban ketté válik. pl. s a fordított rög. hanem. hatómás. Ily tájszók korcs volta abból látszik ki. nem mondja: vóm.pütpöknál. skwarit pörkölni. magává. boldi. iker. herczegnál. ugyde a vasvármegyei Őrségben él a népnyelven tíkltt v.falu. a tűz. ölel. mint: kapável. M gyöktől. de Csalóközben még hallani: sok esre. porzsol. s ezekben az én em első személynévmáa rejlik: ver-en-k. szekérrúd üklüje. Az elavult szók többfélék a) számos gyökök. hiedeJmez = hivesít. melyből a j-nek szervrokon v-re változtával lett av-ol. ellenkező esetben a gyökök csak hangra nézve azonosak vagy hasonlók (homonyma) de érteményre egészen másnemtiek. melyben az alapértemény rejlik. bódul. hatalmas. az elavult tiklik (geminatur) igétől. Ellenben a tájejtés a szókat gyakran kivetkőzteti. 4) Néha valamely szűk zugban rejlő tájszó világot vet oly közös szóra. hanem. hogy nyelvünkben nincsen családtársa. égésre. hatolom. ajol = szájjal érint. hogy mindkettő a szájnyílást. a topéi. gazdasági lakból álló helység. hatémás. szájkarimát. még Molnár A-nél is. (kettői) vászon. tüzszinre vő- . rögtön (hevenyében). pun. azokról észszerüleg állíthatjuk. stív a székelyeknél = sógor. azután a képzők. Ezen érteményben egyezik vele a Szeged tájékán szokásos ajnároz = ápolgat. szokása az ölelgetés. az olvad törzse: olv. ökieiy. fog valakit v. velem. t i. b) képzett és öszvetett szók. SnkMK. hűvös származott. pl. szeretetteljes gondoskodásnak. holott ma megnyújtva ápol = gyöngéd bánásmóddal gondját viseli pl. pl. tiker. melyet a közös alapérteményből lehet megismerni. melyből értelmezhető afolu v. melyről eddig azt tartottuk. a vei. így verénk(verünk). s valóban elrontja. betegnek. nál-am nem nél-em. melyek hogy hajdan önállóan is divatoztak. az eredmény t i. égés. 5) Némely szók és kivált ragok eredeti alakjokat a tájnyelvben tartják meg. mert aki így beszél: magdvó. vittável. a gyermekeknek. folnagykodik. markol. = ezen testrészekkel illet. onnan tűnik ki. olu. megaszás teszi. villáé praefectus). körmöl. mint. s e két szó öszhasonlításábol okszerüleg állíthatni. pörköl. gyttsztf. gyuladasra. mely a tengely alatt kétfelé ágazik. pl. ajtó. azaz esküvel erősített Ígéretre. hitre adják. pl. s ebből ap-ol. V. a latín ős és ostium. melyből a mai eskü származott. érint. görjesztés. hogy magukkal nem következetesek. mezei. de még itt-ott él velők a tájszokás. rekkenS. kivált a ragokban és képzőkben pl. folnagyság. értelemben elváltozott. melyekből a szók alkotvák. pl. c) melyek eredeti érteménye átv. hogy csupán csak valamely idegen rokon nyelvből fejthetni meg. a pörcz. t i. kert-em-k. por' ten. t i. Valamint más részíöl nyilasra vonatkoznak a magyar aj és ajt. vem. azaz kettős rokona a kettőt jelentő török iki. továbbá a tót sktoarek pörcz. ab uro) szókban a por tűzre. hitelre. pl. üdoöz. mint: hadnagy. azaz. Ezen tájbeli szórontást azért is szemmel kell tartania az értelmezőnek. i. üdvözöl torzáé: üdv. hogy pedig ezen alakok eredetiebbek. a poros és kurezincr-ét pedig az okozó ok t i. valamit. származékaikból kitűnik. holott van. folnagy = majorosgazda (villicus. rögvel. bánásnak természetes módja. násznagy. várnagy. eredeti alakjaikból. s ennek gyöke: öl. mig a deréknyelven elváltoztatják pl.kerténk(kertünk) . Ezek között főhelyen áll a tSelem. szegénynek. nyelvel. karol. regvei szókkal egy eredetű. Hasonló észjárás szerint azonosítvák a szó". a hi v.' és csók a hellén <nóput és nofuaiof. A gyökök és származékok legszorosb belviszonyban állanak egymással. Aö6ölygő=hóbolygó. amely származékok ebben egyeznek. Ezek közöl némelyek csak a derékvagy irodalmi nyelvből vesztek ki. és régente = jusjurandum. melyből hiwes v. mely jelent két ág által képzett közt. vállal. Szóelemiéi. hogy ugyanazon gyöknek kisarjadzásai. nál a palóczos'szójáráaokban nem alkalmazkodnak a hangrendhez. a szláv hu6a és huoicska szókban. pOrsedék (pustula = ustula. szájgyürüt jelentő aj-(ajak)-ból származott. s ennek "gyöke tid. melyből a német Krammel. több folból (majorból). mert helylyelkőzzel a deréknyelvben is eléfordul pl. Tehát a töpörtű elnevezésének alapját az okozat. pörnye. vagyis a gyök. a latin ős és osculum. régen = csókol. = tützü. s jelentése helyett ma már csak amaz divatozik.— 18 — görhön. pörgölés. küttyü vászon = kittől v. és pedig olyan. ápol. hogy a szók helyes érteményezésére szükséges a szóelemzés is. melyről azt véljük. v. gemini. azon elemek fejtegetése. mint: az üdvös. gyöngéd. = magával. és törzsek. tehát elemezve = üklS. honnan szabatosan véve ennek felel meg a latin cremtum (a cremo).

kötöz. reszkedni. melyet csak úgy érhetünk el. verö-malacz = sütnivaló. máié (zea mays) Maldivae vagy Maié Dive szigetektől. képességet. kötögethet. köt. pl. por. olvatag. melyet a törzsige fejez ki. s rokona a herwd. kukacz = kis kukorodó. hogy geríncztelen gyűrűs testeiket öszizegöngyölgetik. az utórész. készségei azon állapot vagy cselekvés gyakorlására. golyóként Öszvetekeredő. köteles. henatag. csörget. úl. melyekről világos. fordul. töredékes. forgató. verő (fény) égető sütő nap. kötő. veres. zsugorgatjik. tekerödzők. vér. tengeri baraczk (malum armeniacum). pondra. tekeredő kukorához v. pérge (szalonnaféreg) pergő. melyekkel szoros viszonyban állanak a belölök származott nevek: kötés. borít. mint az öszvetett szó fő részei egymással. és a körültakarást jelentő bérhe. elvonjuk. emez határozandó valami pl. milyenek: pörög. por. burok. lesz. tOrtetés. pereg. csörgeteg. forog. fordul. féreg. különben is a távolfekvő tengeri vidékekről ide származott állatokat és növényeket így szokta jellegezni a magyar: tengeri nyúl (cuniculus). ftirge. olvadni. fordít. fékétől feketévé lesz. kötél. piros. förgeteg. kukacz. kötelék. golyósodé. szűr dolmány. verőcéé. kötöztet. por. pereszlén. csörrent. törötten. kötözködik. mert csakugyan tengeri szigetekről származik. a másodikban az olyanná levés fogalma rejlik. s jelentenek hajlamot. szűkebb. pir. csőrtől. hogy az it öszvetett képzöjü áthatok jelentése: olyanná tesz. giliszta. mennyiben azon nyelvbeli minden más szótól különbözik. csörtölödik. máskép: törökbuza. a forgó. vir. s párhuzamos társa az önhatókat képző. pl. törött. mennyiben közvetlenül a törökök hozták be. könnyüséget. kötény. ott. gugorodó. képes. viszkedni. hervadni. edék által határozódnak meg. amilyet a törzs Jelent: sárgul sárgává. különböznek tőle a másnemű part pár. perdülő. gornyadó. tét. dél. kötelez. csörren. porit. bSrt bor. csőr. kötögettet. miszerint. pörge. De vannak oly azonos értelmű szók is. töret.- 19 — ütközik. töredékenység. tengeri. förgetyü. penderedö. köthet. pirít. heroatag. fúr. melyek ugyanazon gyökszó körül vagy hátterében mintegy szétsugárzanak. melyekből parázs. De a képzős szó a családi belviszonyon kivül egy más viszonyban is tekinthető. férgetyu. étien. A szók érteményének helyes meghatározására nem kevésbé szükséges a képzők jelentésének tudása. melyek gyakran hangra nézve más-más tőelembttl erednek. ami közös. s belölök. pörgői. férgéteg. (elégett vas salakja). mint faj. btir. kötelezés. amilyet a törzsszójelent: sárgít sárgává. forog. herny'ó. töredékeny. átv. féreg = testét férget}. hogy az elürész. mint körös alakot vagy keringő mozgást jelentő származékok' gyökei. mint körös mozgásra vonatkoió származékok gyökei. fordul. virgoncz. melyek bizonyos határozott dolgot jelentenek. ver. eteg-féle melléknevek ad ed képzőjtt önhato törzsigékböl fejlődtek ki. olyanná. förgedni természeténél fogva hajlandó. milyenek: féreg. pondró = bondorodó. melynek fajai az és. kötvény. És igy az elsönemü képzőben az olyanná tevés. ingadni. párocska vadat körülfutkosva fityésző ebfaj. lankatag. reszketeg. Ugyanazon úton jövünk rá. égető napos szabad égaly (apricum). tengeri szőlő (ribes) stb. vagyis amaz határozó. csordul. pérge. viszket ég. mint nem.. ha inductio útján az egy képzőiü szókat ősz vehasonlítjuk. t-örö* eredtek. ét. kötözés. kötet. Ez a családi belvitzonyra vonatkozik. csördít. kötölődhetik. kötelezvény stb. az atag. horgadó. köttet. hogy forgékonyak. de más-más körülményről véve pl. kötölődés. kötölődzik. héja öszvezsugorodik. vtrad. feketít feketévé tesz. per. a legközelebbi nemet (genus prozimum) az illető gyök vagy törzs. de ugyanazon vagy rokon alapnézetből indulnak ki pl. burkol tőelemei: bér. pergyó. forgat. töredék legközelebbi vagy köznem a tör. portydz. ért kötekedik. giliszta xi golószta. kötözködés. melynek gyöke. mint magiban önálló egyed. tágabb fogalmu. pl. Mennyiben valamely gyökből több származék képződik. valamint több hasonszók (synonyma) elemzése is. tördel. vagy levele. csörög. vagy szokott Az inductíon alapuló elemzés által vagyunk képesek azon finom árnyalatokat meghatározni. fór. kötözhet. csörgedni. nem selyem3* . tengeri köles (müium solis). fór. bőr. a minek bőre. kötögetés. hernyó = gernyó. fiír$g. töretlen. parittya. töretItnűí. fór. kész. mint ősi hazájától. mely állatkáknak közös tulajdonságuk. kötölödik.-icta = kis kukorához azaz hengerkéhez hasonló terménye a máléféle növénynek. melyekhez oldalágon rokonok a fér. t. nem posztóból. az az. gugorához hasonló állatka. szónemek. térdeiét. tekéteket (anlage). végre kwko. Ezen alapon nyugszik a szófajok. vör. törettí. és szóseregek meghatározása. a határozott fajt (differentia ultima) a közvetlen képző teszi pL ezekben: törés. s oldalrokonai azon por. magái görnyeszteni szokó. vir. szirma. törtet. ingatag. melyben a fajok ujabb alfajokat eresztenek : töréses. i. pendergő. = ami lankadni. kőtöget. fúró. Ül. illetőleg törzse úgy viszony lik a képzővel.

pl. rónaság. a gazdának mint termelőnek vagy birtokosnak viszonya a borral mint saját terményével vagy birtokával. tehát az érteínényezésben az illető képző jellentését. hogy anyagjukra vagy alakjokra vagy mindkettőre nézve idegen színűek. és. hegy-es. öszvege. hogy egész nyelveket egész nyelvekkel hasonlítson őszre. Hogy ezen eljárásban nem lehet csupán bizonyos nyelvcsaládra szorítkoznia. 1. pl. okmány. mint kellő mértéken túl ivónak viszonya a borral mint szeszesitallal. pl. a hegyes az és képzöjüekhez: erdős. idomulása. melyhez rokonithassa. Minden szónak van saját egyéni története. hogy a határozó faj ismeretes. pusztai. melyben valaki bizonyos szóadás. mert vannak minden nyelvben (ha teljesen elszigetelve nem volt és nincs) oly szók. mert nem talál oly családot. mezei. a képző pedig a nemet. a szűr öltönynemi elnevezés. folytatás. családi rokonsága. vagy több valamit köt. mezős. csak a magyar észjárása képes fölfogni. vagy épen nem fejezhetők ki pl. mint állítmányt kell körülírva eléadni. í. s azok szerint a nyelveket családokra osztályozni az általános nyelvészet dolga. mely által vagy. rétség. hegy-ség. mint. mert ezek annyira belsajátságai a nyelvnek. mely által az minden más szótól különbözik. étien pedig oly képzőnemek. boros gazda. akkor a nemet az utolsó mutatja a többi pedig a gyökkel együtt egy törzset képezve. pvsztátlan. vagyis eredete. s a többi közöl mintegy kirínak. melyeket nyelvünkben. midőn valamit kötözgetünk. stb. síki.— 20 — böl. a hegyi az i képzőjüekhez: erdei. s mennyiben a szükség úgy hozza magával. a gyök vagy törzs jelenti az egyedi fajt. nem subaszabásu. rétes. kötöz-és = cselekvés. hogy gyakran más nyelven minden árnyalataikkal szabatosan alig. különböztetésül más nemekből. vesd öszve: Hegy. itt a hegy (mons) önálló fogalmu valami. mennyiben ezen képzőnek és több rokonmásainak egyik jelentése: ismétlés. a dolmány & ruhanemet. jelenti a határozó fajt. Mirenézve a szóhasonlító úgy . mint ezt az újabb román nyelvek bizonyítják.1 a hegység azon nemüekhez. különben ráutalunk. erdőség. síkos. réttelen. hanem dolmányforma szürruha. azon világos okból tetszik ki. Ha valahol. pl. ez a határozandó legközelebbi nem. Ez által adatokat gyűjt. képződése. síktalan. sokaságot jelent. Tudnivaló. hanem szükséges más családokra is forditnia figyelmét. ha pedig több a képző. vagy nagyobb felvilágosítás végett. réti. mind alakját. rónás. a hegyetlen a hasonnemüekhez: erdődén. hegy-etlen. rónai. melyek három-négy képzőik által egész mondatot rejtenek magukban. köí-öz = ismételve. boros hordó. hanem szürkéiméből való dolmány. a hordónak mint tartalmazó edénynek együttes viszonya a borral mint tartalmat képező anyaggal. pmztás. akaratoskodtk. ellenkezőleg: dolmányszűr = nem köpönyeg-. hogy ily szók eredetét. hurczolkodtk. vagy hogy azokat családilag rendszerezze. folytonosan. kötözget-és = cselekvés. gyakran. a képzők értelmezése körül van azon tehetségre szükségünk. tehát végelemzésben csak azokból fejthetek meg. Az ily szókon a gyakorlottabb elemző hamar észreveszi. rónátlan. melyekhez a képzős szók több másokkal együtt tartoznak. vagyis szótári és nyelvtani hasonlatukat öszveállitani. a ség. s a gyökre vagy törzsre viszonyítani pl. boros ember. gyakorlás. E körülmény az elemzőt ösztönszerüleg sürgeti. s eredeti érteményeiket azok nyomán határozza meg. kőtelez-veny. itt a szűr jelenti a kelmefajt. melyet nyelv érzéknek hívunk. s kellőleg alkalmazni pl. A szóelemzésben nem ritkán oly szókra bukkan az értelmező. vendég. valamely vidéknek mint termelőnek birtokviszonya a rajta termő borral. oklevél. Az értelmező szótárnak nem az a föladata. melyek elemeit az illető nyelvből megfejteni nem képes. hanem. mely legszélesb értelemben öszvekSttetési. mely minden egyébtől különbözik. mely alá az illető gyök vagy törzs tartozik. hegy-i. látogathatja} VL Szakasz. (mely végelemzésben szintén öszvetett). pusztaság. egy folytonos terjedelmű egészet képező hegyek sokasága. melyek képzője ség ság bizonyos nemű terjedelmet. mely által vagy midőn valamit kötözünk. mely a boros-nak mind ezen jelentéseit magában foglalná ? Mit mondjunk még az igékről. melyek más idegentől kölcsönöztettek. öt ős melléknévképző. más nyelvbeli szókkal is öszvehasonlítsa. pl. mentegetSdzik. hogy az egyes szók érteményét elemzés és a nyelvszokás nyomán meghatározza. s rokonaikat más nyelvekben kutassa. az ős és. az embernek. Hasonlóan a képzős szóban. melyekből a nyelveknek mind közös anyagát. vendégnek. Melyik nyelvben találunk oly szót. ígéret. nem vászonból stb. rángatódzik. fogadás teljesítésére kötelezi magát. együttségi viszonyt jelent. mezősig. hol a dolmány-szabás faji. de más-más árnyalatú módosításokban. síkság. mezőtlen. hegység = egymással öszvekötetésben álló. Midőn egy a képző. ily értelmezésben fölteszszűk. Kfllhasonlitás. boros vidék. oly oldalágat.

hogy úgy szóljunk. sógor süv. kapitány. bo-at. harczvesérj gyöke voj. oltár. melyeknek megfelelő magyar masakat is bírjuk. s általán a kerek alakot jelentő kar. aba abba. gomUcx K*8dl. nutzár. Melyek mind elemeikre. strázsa őr. est.o-ptat. de ennek gyb'ke bor borz megvan a magyar tüskés borz. rid-et. ah-itani. ess-en. plébános. epulum. mise. melyek alajtólag (hypothetice) másnemű családhoz tartoznak. a számnevek. de gyökeikre nézve nyelvükben is megvannak. Vegyük különösen a szlávfajú szerb nyelvet. nyersen vettünk által. gombkötő gombár. oA-ajt. esca. ha hiteles irott adatok nyomán ezen történeti folyamot minél régibb korra visszakisérhetné. érsek. pl. milyennek a) a természeti hangokból utánzás által alakultak. szttrszabó szurszabov. De vannak oly szók is. golyó glóbus. E nemüek között vannak olyanok is. mesterségekhez. s csak némileg idomítottunk saját formáinkhoz. tsekrény. gróf. otecz. cach-ínnatnr. püspök. sróf csavar stb. a latin bat-uo ütőm . d) igen nagy számmal olyanok. esperes. jeszt. megvan & korong. korcz. mint a bajnok. páter. tüskés szőr) vette nevét. ét. sus-urrus. melyeket. ispán. H. röh-ög. aiubruch (aszúborok). sus-ogás. Ide tartoznak általán azok. melyeket a századok sőt ezer év óta köztünk vagy mellettünk lakó. eszik. templom. csata-. mennyiben a szóelemzésböl kitűnik. ír Schmier . mintha mi minden nyeivunkbeli szót a magyarból megfejthetönek tartanánk. gomb Knopf. sőt valóban megfejteni törekednénk. ide tartoznak a személynévmások. pl. 6ő-g. vacsora estebéd. mézga mezgra. evés. pl. pl. borséta egy a német fitirsto-vel. hadi szerkezethez. f oly flvit. pl. kör származékaiban. bélyeg bilyega. mérték mertik. a tagadók stb. mind szerkezetökre nézve nyelvünkből mintegy kirínak. Tehát a szók értelmezésének nem teszünk fölösleges vagy hálátlan szolgálatot. fölöstököm éjomét. illetőleg hellén. város város. tartozók. katona (lovas) katana. c) első tzükségüek a társadalmi viszonyokból eleve kifejlettek: pl. milyenek csákó. vagy átmenöleg érintkezésbe jött idegen népektől kölcsönöztünk. melyek eredete az ó kor homályában vesz el. mert itt iá ott is van saját családjok. b) a kedélyhangokból képzettek. stb. viudik származékok gyöke. murmel-n.— 21 — járhatna legbiztosabb úton. és szerkezetök. bot batina. miért hoszssabb vitatásra nem tartjuk e tárgyat szükségesnek. mint fejet. almáríom stb. Hasonlóan a latin-hellén szerkezetű koroná-nak. borz. éket. Hely állításnak czáfolatát számos szótári czikkeink homlokukon viselik. A szláv eredetű. melyek illető nyelveikben egyenes és oldalágu családokat képeznek. szláv. megye metya. bitang bitanga. kivált a latin. vajda. birván yelünk oly közös szókat. űch-zen. atya. Itt egyszersmind elvileg és gyakorlatilag visszautasítjuk azon ránkfogást. káplár. borzas. étel. vojvoda (had-. Stephanovics szótára szerint: magyar szerb magyar szerb baktatni baktati. midőn nagyobb fölvilágositás végett oly nyelvbeliekkel is hasonlítjuk. rounnwr-at. a tüske gyanánt fölmerevedö boriad. kér. borosta v. esuríes. karika. illetőleg gyökei egyeznek. német. melyek mint kiképzett származékok idegenből vétettek ugyan által. tompa stumpf. esor. sőt mellöztetni akarnak. mint: mor-og. Ennélfogva a magyar értelmezőnek szem előtt kell tartania. korlát-bán. &. y«b-ilat. mert a viszony fordítva is áll. melyek alapérteményei. a törököt stb. kajmacs camns. bnj önállóan létezik a magyar bq/-ban. mely mint készítmény annak anyagát jelentő Borste-töl (sorté. mit bizonyos nyelvosztály! rendszerhez ragaszkodó némely nyelvészek készakarva mellőznek. sat/s-en . román nyelvek ágait. de itészeti óvatossággal. polgári. társadalmi viszonyokhoz stb. «y-ong. kenőcs kenyácsa. s csak képzésben vagy idomulásban módosultak pl. válu valov. homlokot kerítő díszjelnek gyöke kor. Az idegen nyelvekkel közös szók nemei: I. hogy nyelvünk innen vagy onnan kölcsönözte volna. keszeg keszega. kacz-ag. bajlódik. milyenek az itt fölvett keresztény valláshoz. taliga talyige. szóval mindazok. Melyekről bizonyosan nem állíthatjuk. hogy a szomszéd népek is kölcsönöztek tőlünk. melyeket önnyelvökből megfejteni nem képesek. börzenkedik szókban is.

melyek között anyát és leányt' viszony létezik. néhány század múlva annyira különbözőének a deréknyelvtől mint az újabb románok a latintól. mennyiben majd távolabb majd közelebb esnek mind egymáshoz. pl. közlekedési. mit tartsunk azon nyelvek felől. illetőleg törzse az őskor sötét homályában vesz el ? melyekről csak azon korból vannak írott adataink. pl. mint ugyanazon deréknyelvhez tartozó tájnyelvek. s idővel annyira átalakulhatnak. és újabb román. az ó és új hellén. . mely fokonként hovatovább máskép idomulván. szintén szenvedett holmi változásokat. ha úgy szabad szótanunk. s ezekhez rokon az öt. hogy az ősanyának csak némi alapvonásait lehet észrevenni rajtok. hatszáz év ólta. portugál. melyek ősi természetét elkorcsositották. orosz. annyira elütnek egymástól. Ha már a testvérnyelvek is. botoz. melyeket mint saját egyéniségükhöz tartozókat se az anyából se a testvérekből megfejteni nem lehet. minélfogva a nyelvek származási viszonyát az emberi nem leszármazásához hasonlítjuk. Ezek oly viszonyban állanak. folytonos változásnak. mely még ma is több esetben az ősi alakokat használja. mind az altáji. melyek mind az árja. midőn már kifejlett szervezetben. nem különben tévedne akkor is. battre ütni. a göcseji. mint egy ősanya unokáit. ütközik. <Simperl-ből származott Valamint tehát tévedne a szóelemzö. ha a leánynyelv minden szavaival ezt akarná tenni. korcsosoHAan^V romlásnak vannak kitéve. vérkeverési. Ugyanis a szógyökök jobbára illetetlenttl épen szállottak reánk. Alakjának fő változatait a párhuzamossági hangrend okozá. üt. hogy lehetnek sőt vannak is a leánynyelvben oly szóanyagok és alakok. de még a sémi nyelvekben is közösek. vagy elmázolták volna. himmehzki = himmlisch. s helylyel-közzel idegen elemeket hasonitván magához. milyenek a történelem tanúsága szerint a régi latin. 2) Másodágu rokonságban vannak egymással a testvérnyeloek. s külön egyéni önállóságban tűnnek elé ? Mily átalakulásokon eshettek ezek által. mind a deréknyelvhez. melyek nemzedéki leágazása. más részről oly tulajdonságokat vesz fel. vagy a hollandi a köz némettől. a mátravidéki palócz. foglalkozási. Ha valamely nyelv egyetemes átalakulásnak indult. nem a derékmagyarból hanem a német Hacke. Végre oly álláspontra juthatnak. melyeket az anyában hiába keresünk. egyes szavai annálinkább elütnek az ős anyáétól. francz. s magukat a deréknyelvtől elszigetelve előbb népies könyveikben. botol. az olasz. hogy a testvér nyelvek között mind az egyes szók anyagára mind azok idomulására nézve még több különbség létezhetik. növekedésnek. és Simmer v. nálunk a székely. t i. spanyol. illír. mint az anyaiak és leányiak között. de nem oly lényegbe vágókat. nem bírjuk a nemzedéki fonalat. Sőt nem csak gyökök. A dolog természetéből foly tehát. melyeket az anyaiból megfejteni nem lehet Ugyanez áll a tájnyelvekre is. botránkozik. Midőn tehát a leánynyelv egy részről az illető anyának testét lelkét örökli. polgári. Miből okszerüleg következik. lassan-lassan egy új külön nyelvvé képződik. értelmű. lengyel. melyekkel egy a magyar bot. de e változatok kézzelfogható kulcsát föntartotta a tájejtés. ezen képző bizonyos szláv családok sajátja. pl. zsombor. illetőleg fejlődésnek. ÜL A külhasonlitás legközelebbi nemét teszi a szoros értelemben vett rokon nyelvbéli szók öszhasonlítása. mlveltségi viszonyok következtében jelenen más-más alakúak. melyek közöl a két utolsó több tekintetben oly sok anyagi és kivált idomulási sajátsággal bír. a dán és su«'d germánfaju nyelvek szki képzőjét a germán isch helyett: danszki = danisch. mielőtt ez álláspontra jutottak? Nem valószinti-e. Az élő nyelvek.— 22 — honnan batvlus változva bacttlut. az ó és új germán nyelvek. A leánynyelveknek. hogy amelyek más-más éghajlati. ez utóbbiakat — hogy a nemzedéki hasonlatnál maradjunk — úgy tekinthetni. b'Űik. s az eredeti spica sptna-hoz közelebb állottak. utóbb külön irodalomban alkalmaznák. vagy kopásnak. Mennyiben az egyetemes átidomulásnak idő folytával több fokozatai lehetnek. mennél távolabb esnek tőle utókorra nézve. embryoja a tájnyelv (dialectus). ha minden tájszót az anyai deréknyeívből erőlködnék fejtegetni. hanem képzők és ragok is vannak az alajtólag külön családu nyelvekben közösek. pl. szerb stb. mint a régi latin leányai. ezredévek előtt hasonlóbbak valának egymáshoz ? Legalább ezt sejdíttetik azon nagy számú gyökök sőt származékok is. mennyiben a képzőket és ragokat a gyökökhöz idomította. franczia. Itt mindenek előtt az a kérdés: mit értünk a rokon nyelvek alatt V Ezen kifejezés „rokon nyelvek" átv. pl. melyen az anyától leágaztak. ütő eszköz. melyeknek egy köz anyától szármázta a történelemből bizonyos. mit a képzők és ragok tárgyalásánál részletesen kimutatunk. hogy az eredetiebb elemek nyomára jöhessen. s eligazítja a nyelvészt. vagy a szlávcsaládu cseh. Mi édes nyelvűnket illeti. hogy ha azt ezen úton tovább fejlődve és terjeszkedve. melyek t i. vagy egészen újakat alkotván. laton bot. s e szerint 1) legközelebbi rokonok. honnan írott hagyományaink kezdődnek. ha t i. közvetlenül azonegy anyától származtak. melyen önmagukból elemezhetlenek. a mai franczia épi épine még négy öt századdal ezelőtt espic espine valának. vagy ifjú arczvonásait ránczokba zsugorítottak. a dunántúli hókony. botlik. tehát a leányok is.

Minthogy azonban a többi román nyelvek is ugyanazon forrásból származtak. vagy hogy a kunok. mint lényegest különböztetünk meg. mint olyakat. másfelül nyelvi származásunkat kétségtelenül megállapíthatnék. melyek nyelve rokon sőt azonos. vagyis az anyag formáját és idomulatait. Dy szók. egy másikkal cserélék fel. a) az anyagot vagyis bizonyos hangokból álló alkatrészeit. mondók „nagyobb részt". körülövedzö valamit jelent. mint testvérek nagyobb részt fölvilágosítják a francziát. és így egyenes ágon menvén fölfelé a íranczia szók elemzését a latin nyelvnek csak azon koráig (mintegy 2. kör. Előleg és újra megjegyezzük. pl. mint hasonlók. vagy a lat. egyszersmind érteménye más árnyalatot kap. hanem szókat szókkal öszhasonlitani. honnan a származékok : pólyái. pl. spanyolok. dákok stb. burkol legközelebbi rokonok. komp kompoty. vagy többi rokonaikban hiába keresünk. melyet kifejez. ctr-cus. üort-it. világos tudtunkra. ford-it szí. s főképen az alapértemény igazít el. szí. keleti románok nem mind a régi latinok sarjai. észszerüleg állíthatjuk rolók. c) izon fogalmot.— 23 — másodonokait stb. és a tizenkét törvénytáblák nyelve között ? Innen túl a régibb Útin nyelvről keveset tudunk. nevezetesen az anyag gyakran nangtanilag módosulva új alakot ölt. nem egész nyelvrendszereket és nyelvcsaládokat. Ezekhez batonló a latin cel-um. hogy ősi nyelvöket. mily különbség létezik a mai Palais Royal. hogy eredetre rokonok. nem. grod. Ha tehát akármily nyelvekben oly szókra akadunk. befödő. pl. Különben is a nyelvek rendszerezésének és családosításának egyik fóalapja a szóhasonlitás. ismét a . nincs egyéb hátra. voia öszveburkolt kéz. bvldl. mert nem bírunk tolok nyelvemlékeket. ha minden kétkedés nélkül elfogadjuk is. mert. gallusok. nem említvén azon rideg szókat. frankok. s csak árnyalatban különbözők. sem viszont vagy ellenkezőleg következtetni józan okoskodással nem lehet A közelebbi vagy faji vérrokonság kimutatására külön történeti okmányok szükségesek. érteményök is egyezik. melyek e három pontban vagy lagalább alaphangban és érteményben egyeznek. mint a régi és újabb nyelvek tömkelegében búvárkodni. azonegy családhoz tartoznak. pallinm. gomb gömb. Gart-en. nem csak egyes helységekkel. Hogy ezek hovatovább mindinkább elütöttek az ősanyától. A szókban általán hármat. francziák. hogy a történelem tanúsága szerint vannak népek. bírjuk. Hazánkban is. búr-ok első tekintetre és hallomásra különböznek. Mind három ugyanazon nyelvben is változások és módosulásoknak van alávetve. mely esetben a hangi viszonyok physiologiai rendszere. magy. midőn a magyar nép teljes erejére fejlődve mint polgárilag szervezett tekintélyes nemzet lép föl a történelem mezején. vagy egyéni önállásuknál fogva saját magukból fejtették ki. melyek idegen Íróknál több magyar hangok szokatlansága miatt elferdített alakban fordulnak elé. hanem vidékkel is történt. A mai porosz-németek a 17dik szazadban feledték el végképen ősi szláv nyelvöket. pl. A uóhasonlítii elvei. magy. És így egyenes ágon visszamenve nyelvünket csak azon korszakából kezdjük ismerni. normannok. ebből írott hagyományokat legfölebb a Xl-dik századtól kezdve bírunk. hogy ezen oldalágak mindegyikében találtatnak oly anyagok és idomulatok. hogy ezek is. fran. b) az alakot. válók stb. Minélfogva sem a nyelvrokonságból vérrokonságot. A<wí-us. hogy szótárirói föladatunk. gombócz gdmbtfcz dímbj'cz stb. melyek fejlődési fonalát a történelemből. úgy véljük. Minthogy tehát hiteles történeti adatok hiányában eddigelé nem vagyunk képesek fokonként egy régibb néptörzsig följutni. melyből írott adatokat bírunk. valamint azokat sem.400 évig) vihetjük vissza. pl. frfZy-a. hogy az avarok és hunnok egyenes őseink. VIL SxakaM. Sőt bármily messze képesek is fölvinni történetbuváraink a magyarok eredetét . s távol sem híven visszaadva olvasunk. utódai. minthogy azokat vagy más családbeli nyelvektől kölcsönözték. mert mindegyik takaró. vagyis a nyelvhasonlítás. melyeket az ősanyában. lat. tudnivaló dolog. senki sem fogja tagadni. holott vérségre nézve más-más törzsnek sarjadékai. írott nyelvemlékek után. vagyis érteményt. a lat. melyeket legrégibb okleveleinkben s a Névtelen Jegyzőnél szórványosan találunk. éa uabályai. A szóhasonlitás elé legtöbb nehézséget gördít a hajngok változkodása és idomulása. a hellén ywp-óff. német Kreis. oly nyelveken vehetjük észre. hrad. oldalágu rokonaink: e tudomás nyelvészetünkre nézve alig nyújt némi segédforrást. besenyők. Mellékesen legyen itt észrevéve. bul-a. magy. De hogy a magyar nyelvre térjünk. de alaphangjaik hasonlók. velő takarok./ard-in. s a sokkal kevesebb hangjegygyei bíró latin alphabetum által csak tökéletlenül körülírva. górod. a román nyelvű olaszok. kert. icráí-i. revelo kitakarok. hanem a római birodalom világuralma s a népvándorlások alatt elrománosodott longobardok. mélytől egyfelül vérségi.

Ennélfogva a velünk született tudvágy ösztönszerüleg azon kérdést támasztja bennünk : vájjon azon szók. polyh. vralaltájiakra stb. Minthogy eddig a történetíróknak nem sikerült hitelesen bebizonyítani. melyekhez magyar gyökök és származékok alaphangra és érteményre hasonlók. s alapérteményökröl öntudatok volna. térni. mily törzsről származtak. vagy talán a többiekkel is legalább részben közösek? E kérdésre csak hasonlítás által felelhetni meg. Hasonló rokonság van a német ungetchaffen. lengyel sztworzen (teremtmény) között Azonban. vagy melyekkel testvéri. gúnya. vagy illetőleg deréknyelvre nem viszszük vissza. magy. majd öszvevisszahányva saját szerveikhez és izlésökhöz idomítanak a nélkül. kankó. pl. Ezekben a szoros ért vett nyelvalkotó érzék és szellem kihalt. és svéd otkapadr. spanyol diós. melyeknek itt is ott is meg van eredeti gyökük. germán és szláv nyelveket. Hofmeister Aopmeater. franczia dt'ew közvetlenül a latin deus-nak idomulatai. semmi viszonya nem volt. mint a többiekre nézve. m. ha gyökeik egyeznek. nem. Vitt Szakasz. tót hunya. de gyökre és alapérteményre hasonlók. Az ily szók elemzésével lehetetlen boldogulnunk. pi/t. Valamint ugyanazon nyelvben bizonyos gyökből különféle származékok sarjaznak. Ez alapon a nyelvbuvárok a nyelveket bizonyos családokra osztályozták. Különben okszerű alap nélkül előleg föltennök. mely eljárásban úgy tapasztaljuk. hogy itt nem kölcsönzött szókat értünk. nem különben áll a dolog a külön nyelvek között is. „ . azután más indoeurópai rokonszókat. csak ezeknek kizárólagos sajátjai-e. valamint azt sem. pl. mások kevesebb pontban hasonlók. s helyette csupán az idomitási hajlam és ügyesség működik. melyet ha a felsőbb nyelvészettudomány elvei szerint űzünk. latin. indoeurópai. vagy az orosz-szerb twar. mint fönebb megjegyzők. mint amazokban.. a régi szanszkrittal öszveveti. saját képzési rendszerék. s ennélfogva hasonlíthatók. hollandi ongeschapen. vagy midőn valamely nép az idegen nyelvből kölcsönzött szókat a magáéba illeszti. végre a megfelelő magyarokat állítjuk : . hogy egészen elszigetelve alltak egymástól. akár oldalágú vérségi rokonságban. Amely nyelvekről hiteles történeti adatok nyomán tudjuk. Aki a hellén. melyik nyelvvel van ezek közöl leányi. u. püus. Adskót mond. mint a lat nvbo és nuoes. melyet majd megcsonkítva. de aligha annyi közös anyagot nem találunk. mint merő lelketlen anyaggal. Woüe. mely altáji népekkel van akár egyenes. köntös. s még inkább. Bopp Ferencznek „Glossarium sanscritum. Minden gyök után (magyaros helyesíráshoz és hangoztatáshoz alkalmazva) először annak német jelentését. ha csak az anyatörzsre. vagy a perzsa xatSva (Xenophonnál). semmi köze. involvo. szóval egyenes leszármazási viszonyban : ennélfogva a magyar és altáji nyelvek hasonlítását illetőleg oly nyílt téren állunk. hogy gyökeiket és képzőiket épségben hagynák. wlasz. makverőt. a legrégibb őskorra visszamenve. m. nem mondjuk több. azok öszvehasonlitásában közvetlenül a törzsnyelvet tartjuk szem előtt. a per-eszlén és wer ticillum.pölyh. cseh tzttoor. a vel-amen és bul-ázó. eillus. Tudnivaló. Tudniillik épen úgy bánnak az anyai szókkal. az olasz dió. szláv toolna.. hospitale ispita. nevezetesen ha a magyart az árjaféle nyelvekkel öszvehasonlítjuk. mint nálunk ismeretesbeket figyelemre veszi." Benfey Tódornak „Griechisches Wurcellexicon" és Eichoffhak „Parallelé des langues" munkájok ntán mintegy 150 szanszkrit gyököt szemeltünk ki. sötét homályában tudomásunkra nézve megszakadt. s helyesen hasonlítja Adelung a német Wolke-t is a latin bulga-hoz. Amely nyelvek nemzedéki fonala pedig az őskor. j a tiszta eget beborítja. és családi rokonságuk. hogy a magyar faj. mely a volvo. kantus. hogy az anyanyelv szavaival jobbára'úgy bánnak. árja v. felhődzik = oorúl. néha kisimítva. ámbár mint származékok saját nyelvök szelleme szerint képződtek. tehát rokonok. melyek az altáji nemzetség nyelveit alkotják. midőn a palócz csillapít helyett etiplagü-ot. a fór ámen ésfur-adék. azokat észtanilag csak tnduefto vagy syntAesis útján hasonlíthatjuk. majd megtoldva. a bodrogközi és székely vakmerő h. sőt a f oramen-vel lehet csaknem azonos fwomány is. ily nyelveknél is tekintetbe kell venni az idegen családokból kölcsönzött elemeket E leánynyelveken azt tapasztaljuk. Ezen osztályosat értéke a magyar szóhasonlitásra nézve. hogy némelyek több.— 24 — _. s per syllogismum vagyis analytice így okoskodunk : „ezen és ezen szók innen és innen származtak : tehát egymással rokonok" pl. a balatonraelléki hágcsó h. Vegyük már a dolgot alkalmazásba. ha ezeknek állítólagos törzsanyjokkal. hogy ezekkel a magyarnak soha. hanem olyakat. volva szókkal rokon. s szavaikat a magyaréival öszvehasonlitja: ez állításról megfog győződni. Fiiess. mint a nyelvrontó tájbeszédek az értelmezhetőbb deréknyelvéivel. a finntörők családba kebelezvén. pl. Hasonlóan egyeznek a lat vellus. különösen a magyart az altáji nemzetségbe.

tel. diís (schaden. sopio. &QK<». 20. eszik. «H villog. sarából. nevez. köröz. vesd öszve : ad. karing. tény. ingat. hi. néin. magy. tuszkol. $ztar (ausdehnen. dúló. dörgöl. iram. őrt. szak. cseng. gór (wiederhallen. m. m. tuszkol . szí. ieQsa>. őíto. tápod. szar-ándok. tart. ají'oj. erschallen) : hell. kert. m. jut . netzen) : hell. kérelem. nem. durczás. m. gardh (wünschen. (feiertag). m. nedv. fordítva : őse. üt. nem. tdim. darbieten) : lat dó. túsz (ertönen. m. óh. szekereié. lat aro. magy. fonó. tér. verderben) : hell. schwitzen. trotzen) : nem. sommus. «<?/<». magyar esz-ik. arat. netzen. magy. ads. kör. süt. gdrA (einschlisseu): lat gyro. dob. verbreiten) : hell. szvan (tönen. írs. szí. dór (schneiden. sarló.jb'. teli. m. ét. decken. ausdünsten): h. ah-aj t. taszít. lat duro. billeg. #to'<u. szí. tvacs (bedecken. tíízfogó anyag. nam (grüssen. szí. m. szar-ahora. tapló. dehnen. tud (schlagen) : hit tudó. ja (gehen) : hell. nem. aggódik. sziv (verbinden) : lat suo. m. trwd. nass. dhd (stellen. m. szí. szikk-ad. dtavaau. m. tepor. dtí-s. *%<*>. dérdúr. hell. schreien) : lat garrio. izz-ad. tok. eilen. kar. derczés. duft. m. m. schijem. fordítva : int. tinnio. tup (klopfen. dchzen. nem. magy. #«'<». ausprechen) : hell. magy. haj-igéi. 1. szí. út. illeg. toppant. tör. schweiss. hell. brechen) : hell. szőnyeg. tasz.arv (brechen. szakócza. lat nőmén. m. hiatus. irt. dám. m. lat madeo. scharren. garád. oh-ajt. apo'eo. sző. fdr (durchdringen. zeng. talap • tztri v. söv. ir. ráyto. durmunyás. nem. dtí v. nem. sicco. tego. lat tono. isit>a>. iront. tüszög. láU. íisj«««. keV. dobál. sarculum. m. takar. neigen. lat. ned. cus (troknen. tokminy. dhúp (rauchen. dhor (befestigen. szri v. kerit. ág v. tatz (stossen). heizen) : lat tepeo. édes. lat aoeo. nem. m. szendereg. i/g-et. oto^ém. il (eUen) : hell. pülog •. nbm. m. agh (sohaden) : hell.) spalten : hell. susim. Dolch. ni. szanszkrit tálat. ájoff. lat. m. Garten. taszít. tölt. tvinto. »rol. hell. idő. tundo. ered. nw (Siessen. lat nuo. secula. That. sár. ed. m. illan. 30. m. m. ríchten) : hell. szövet. harag . m. doh . tekenö. agg. német ess-en. lűvm. m. «<(><». teljes. magy. tegez (nyíltok). quaero. inog. villám. dhars (wagen. top (brennen. ét-el. haj-it. uderití. ír (schleudern) : lat erro. singen) : hell. talitasz. előtéttel: bili. gyalu. szí. wíi/. íok. &iaig. m. írotz. ach. magy. irst (neiden. sarj. garatyol. erschallen) : lat tussio. zen-g.«?'?> lat ira. grundén): hell. m. nicken.— 25 — ad (essen): hellén td-o> latin ed-it. av (wünschen) : hell. top. tét. m. intéz. tan (verl&ngern. seco. dong. tücsök . űz. girren. tereget. ah. m. Í/XOT. (be-)gehren. einschUssen) : hell. i'll. Gürte. brennen) : lat. ér. nem. JU«T nteJju 4 . szunyáikul. 40. midőn a kéményen kinyomni). dúl. szakaszt. irigy. törés. (bewegen) : hell. tesz. naj (lenken. korong. indít. m. haj ! haj-t. m. szeg. terjed. szvap (schlafen) : lat söpör. m. vem. scharf. if (gehen) : hell. innep. nedves. Tv'qpw. bewegen) : hell. dd (gebén. «jw. tol (vollenden. schallen) : lat sonus. tördel. schmecken) : hell. térő. hiú. szó. Nahme. szlávjesz-t. scmelzen): lat sudo. kérd. szól. nem. m. hiány. tto. szar (gehen) : magy. sövény. ad. lat tendo. Ml. haltén) : hell. teplo. nem. szóid fausdünsten. nem. öszve. táp. iláio. dehnen) : hell. név. gyilk. tzogh (schneiden) : lat. idvezel. tör. iramuk. m. szuny. hassen) : hell. begehren) : lat. nem. duvad (a füst. szekat. dauern. m. sepio. stvad (kosten. piU. idnep. n. ikh (gehen. m. szí. szí.<o. teg.. íjJt'er. ét. szakad. tenyész. kér. orosz zweniu. idv.já-r. lat ag-o. lat síerno. íd (feiern. szteszkoti'. sepes. karatyol. m. gyalk. dar v. schlagen) : hell. 10. m. szí. terít. m. idem. kor. bewirken) : hell. tar (brechen) : lásd föíebb: dar. nem. hd (mangeha) : lat hio. dal (spalten) : hit dőlő. ovona. tovóta. «*«/<fo. durcz. fxw. durchbohren) : lat sarrio. indul. mint gyúlékony. ra. dvúta. tenger / tan íertönen. nem. síraíwm. thun.

finn wö. benachrichtígen) hell. kaszab. idom. cseh. val (wahlen) hell. Hütte. mntilo. m. spalten) : hell. rögvei. . mordeo. rökkenö. &a>. Schatten. Metzger. mer. vezem. szí. uh-og. 70. xttQm. treiben) : hell. mid (schmelzen) : hell. m. üt. kul (anhkufen) : lat collis. szkocsím. mando. tar sarol. mariskai. moveo. m. fór. mos (hauen. moveo. fecseg. hell. kampós. mittel. m. ip-. ortus. fél felez. «r-ed. math (bewegen. schrein) : hell. fr. magy. vitel. húr hurit. 50. kút. kaj. und (flissen. heftíg werden) : lat cupio. magy. mordén. mén. mur (hemmen) : lat moror. fartat. hasáb. mard (brechen. kamp.— 26 — ghar (brennen) : orosz gori. fordít. szökcsö. m.. szökdös. m. szkokon. vider. — cupe. karczol. nem. csiri (hauen. würgen. m. m. m. nedves. mérték. m. m. m. motus. máglya. kalch (schreien. schreien) és vacs (reden): lat vagio. m. ferde. nem. meder. vizer). kúp. otxotr. kunyhó. fú. úr (ausdehnen) : lat orior. tragen) : lat veho. vihar. mag. vá (blasen) : lat ventus. honnan ktíía (Haus): lat casa. horí. xt/pw. hiskó. wratím. m. hit camus. vityilló. vark (ergreifen. hang. ütés. (spalten) : vő. (wolf) : lat voro. clamo. m.t>acsog. vak-og. mid. versus. ford. fáról. vestis. fii. messen. med. cehad (bedecken) : nem. kampó. m. unda. kiv. vai (umfassen. Würger. wehen. mód (anpassen) : nem. óul. m. lat magnus. koporsó. máj (gehen. kasza. válik.vahákol. m. hurogat. vip (treiben) : hit opus. választ. mar. övez. bulál. scheren. venyecz. mán v. m. lat sarrio. et'skrf. maraszt. lat ovo. visz. szkod (hüpfen): lat scando. kichern. szí. mez. hasogat. benetzen) : lat undo. vi. nagen) : 1. ma. wf (schlagen) : szí. ctvto. medv. /</£>. mondat. nem. öv. vil (theilen) : lat vello. kutyolló. metior. mező. mah (wachsen) : hell. bewegen) : lat meo. ftiyeta. ««yt*>o». vah (bewegen. 90. u (erschallen. far. m. meddő. kasul (keresztül). lat cremo. vart (wenden) : lat verto. pől. vap (bewirken). kúp (entbrennen. hit moneo. m. n. francz. mahnen. idomít. megy. kiált. 60. xpotioo. szí. nem. mozog. Jfcur (ertönen. iparkodik. marad. szanszkrit kaupasz m. ujj-u. m.vvm. ud. ondó. vaifasz (Wohnung). erschallen) : lat cano. marczangol. lachen) : lat cachinnor. kasz (hauen) : tótul kosza. ttben. fr. velum. id. kés. vaicman (Haus): h. mora. (krümmen). has. m. m. köp. m. masz (messen) : lat. m. kaszabol. nagy. vimen. ont. szí. ned. ford. nem. forog. 80. erschallen) : hell. kricsi. szők. valag. mer-eg. camurus. karez. lat musso. crier. estin' = rövidre vágott hajú. m. txirkosz. val. vasz (bedecken): bit vestío. gör. hal-om. mozdul. koszit. ujj-ong. honnan kampitasz (biegsam): helL xaporóc. wollen. m. szí. görjed. mett metsz. hit madeo. rög. karc (hauen. mán (unterrichten. vinculum. kárt kártol. omlik. m. mond. mac (erschallen) : hell. szL weter. ford. veder (= víz. őt-vös. lat. bula. szenvedély. umgeben): lat vieo. uderim. valaska. m. wáhlen. kan (ertönen. csár. nem. erschallen) : lat calo. muszog. komp. musz. kai (ertönen. szkákám. nem. kars v. mar. vétir. nem. mar. m. hasit. kart v. vényem. görhön. m. pólál. mar (schneiden. m. kur-jant kurjogat. setét. moz. kondul. magy. operor. vedlik. rögtön. kong. vdl. és magy. sarló. nem. m. önt. m. víf (einnehmen). farkas(?). kud (bedecken). ford. medves. póla. brechen) : lat meto. ka. metél. magas. voxm. spalten) : Üt curtus. eredet. m. idomtalan. kivan. kosz. cantus. kuo (bedecken) : lat cnpula. nem. brechen) : lat. kúp v. vincio. (mint hám hámlik). ipar. meztelen. viheder. kacz. vác f ertönen. kívánás. páa>. val (bedecken) : lat velő. m. hell. eimchlucken). kaczag. metzeln. sarculum. m. véd. sarából. kon. vei veleszta. kupak. padóta>. vid. kajált. lat volo.

rif. bandh (binden) : lat pedio. roá fbrechen. aaifa. nem. battre. lat spatior. lob. lább. raph. gyár-t. creator. labda. lép. ér. szí. barbora. füSt. 130. pászma . raiáco. nem. aaréto. ritz. porzsol. puteo. spalten): lat. öl. • rís (hauen. mocsim. mór. erreichen). berreg. 3ai£o). ntiofucii. nem. glánzen): m. m. pirít. olvad. bér. mád. m. rúd (erachallen): lat rudo. dn (siegen): m. száll. lobog. m. bruis. íi'il (aufsteigen): hell. dick werden): hell. posz (binden): szí. m. riph (stőrén. li (auflösen. f/yöz . rib. pungo. ölv. ragyiva. 110. schmelzen) : hell. botol. picsa (schlagen. bő. m. m. magy. m. brennen): hell. pat (fliegen). rauben. maró* (erachallen) : lat murmur. m. bojim. férjhez menő). murmeln. szí. brechen): lat. csap (brechen. 4* brágatyu. rabol. mord. lóbál. m. rumpo. pichnem. leves. lat rivus. sugár. fúl (dúlfúl). bar. szí. m. madár. pijem. atím. ront. szúMut (Sohn): helL fftvca. bújik. piti (fliessen): lat pluo. twc v. nem. piti. piquer. m. . óftoio. lat boo. ragyog. szí. gáchá (Zweig): lat cacumen. roncs. tiUto. QÚCO. ford. ribál. virdít. reissen. erreichen): magy. rifol. fúkám. rapio. aussprechen): hell. fluo. suhan. lé. morcz. nem. paveo. yákh (durchdringen. rés. púj (stinken. ered. pata. schneiden): lat rodo. m. fúró. düts (hauen. m. bongy. nem. fliessen. un (wegnehmen): hell. csak . pörnye. beszeda. badh (schlagen) : hit batuo. bűz. ivjrf. pad (gebén. L ris. szí. fr. schieszen. nirto. kart> v. bök. szamasz (derselbe): hell. kiá-lt. pedo. bűd. xodw. szí. ruds (brechen. ruino. phval (athmen): lat flo. schreien) : hell. verhohlen): m. possum. bon (erschaUen. ara (= ? meny. lábk (schleudern) : bit libro. rom. tuZ (aufheben. lat. díti-ik. bachor. nem. nem. kia-bál. porzsol. m. has-it. suhancz. erschallen) lat. rósz. ín. m. ó/*ó$. vbh v. Ihid (schneiden. m. riszál. rab. m. rongy. rongál. dón. hell. waschen. m. rAiw. creo. ferveo. év^o^xi. fejt. átvetve : ordít. brú (ertönen. mosd-ik. bengy bengyele. rodo. nem. pat. m. ttom v. m. szí. xótma. div Ígl&nzen) : m. rádt (hervorleuchten. nem. m. lódít. rí (fliessen): hell. bohren. nem. fúj. f oly. pataga. lovp (laufen): m. rág. Bauch / bhos (reden) : hell. pörgői. pasz (öv). bharv (zerbrechen): hit foro. szám (zusammenthun). pat (schalten. m. schaffen). ir (ungventum). mos. foeteo. pír. brennen. bég. m. faulen) '• lat. m. m. trennen): hell. hervorstossen): honnan szusz (Schwung). fürchten) : lat. botlik. in-cs (régies). licslocs. morog. verwunden): lat. rado. m. beszél. bibo. binde. iarh. verringern): lat carpo. m. m. bökdös. buja . szanszkrit bahusz = magy. szu v. pi (trinken): hell. barrio. beszéd. blahen. brauen. suh. tollo. Lauf. m. irfe>. kajá-lt v. lejem. bőg. tn-ség / 140. brtíg. lat luo. pityók: pidt. schaden) : lat ruo. aun v.prus (brennen): hell. vágy. szí. bánd. bongyol. 120. fr. rop. iarp (brechen.— 27 — bah (wachsen. yá£ui. pörköl. Ivw.. khjfá (reden. rinnen. csap. szanszkrit bhÜusz. rí f. hat. avim. bhf (zittern. szúnasz. m. lód. vacsA (wünschen): hell. pár. m. suhit. matzds (netzen) : nem. csorba . ér. pöcze. lobda. ö«zi> . kar (machen. bot. wmbh (aufh&ufen. lat. bhards (heizen. pat-é\. patát (Vogel): hell. /9o««». pitizál. fúr. kartar (schöpfer) : lat. fé-1. lob. nayya. ávtv. bon-g. m. botoz. herschen) : lat potior. m. Teri v. búg. rugio. folyó. HVQÓW. rapancz. ragya. lábbad. fissus. ragy. = magy. has-ad. m. sztí (werfen. btchratí. elér. ár (gehen. láb. reszel. tol. brechen) : lat findo. por. parázs. bujdoklik. pina! pöcz.parázs. stützen): hell. 100. m. nvQÓto. ár. megijedt bhtid (verbergen. zerbrechen): hell. fr. m. feslik. vereinigen): m. tv. treten): hell. m. ríbancz. pohos.

— — arvaan. — aprakka. wiszkup. — annan. melyeket Eichhoff feljegyzett. Ellenben másmás közlekedési. mind származékaikra nézve egy ősibb köz eredetre mutatnak. éne. oroszoktól. missa. jítífw. m. amazok is más családtól kölcsönöztünk. somi (lacheln): m. Bischof. szí. — varpalainen. — ökör. vars (begiessen). pogány. széna. püspök. — iha. pálené wino (égett bor). ÓQO$. hanem szélesebb nyelvnemfi közös szók. — szörbölök. n. <— heina. bábó (= láb. gyámol. 1) Melyek mint természet. pir-ft. hit dó. hogy részint egy ősibb. 150. bak-og. hio. m. m. mosolyodik stb. m. — kakas. brennen): hell. szarka. bilum. pálinka. mise. q>láyoi. melyeket a) csak azok kölcsönöztek pl. stb. vat'Z. veréb. prépost. vak-og. Ezek és ilyenek nem faji sajátságok. m. /fcv£«>. — hiinan. messu. éiáco. viszonyokra mutatnak. Szakasz. több mint egy negyedrész rokonítható a magyarral. pohan. jam (haltén): m. sőt észszerüleg gyaníthatni. több categoriára osztjuk. p«r-g-el. magy. ochs. szL rihotat. okuz. lat buccino. — rikítók. magyar hajtok.vagy kedólyhangutánzók más caaládbeliekkel is egyeznek. lát fulgeo. blász (glanzen. obrok. wog. paganus. nv^ón. Ennyi hasonlóságot nem lehet csupa vak találkozásnak. — flano. bwkkasz. amme. n. fr. akna. — riekun. nevezetesen a finn családdal. — röhögök. szükségi stb. m. m. elődibb közös nyelv maradványai. n. hab. agntsz (Feuer): hit ignis. ár. vári (Wasser): hell. Ziege): hell. — barka. n. áru. világ . szí. Hogy a dologról tisztább fogalmunk legyen. palavüna. véletlen esetnek venni. Ezek sem nyelvfajhatározók. — emk. vmü (bewegen. Próbát. adok. szí koko^ — rehotan. — szó. praepositus. mint: pispa. m. melyek e nyelvekben közösek. szL szeno. m. — sarvan. crier. szí. lat rideo. eiiém. számnevek. a finnek a svédektől. pír. • arvo. között. m. lében. ball-ag. bhaV (brennen): hell.episcopus. nem. részint az emberi szellem közős természetében alapszanak. tagadók. lat ferveo. tpioyim. — kukko. m. bill-eg. perzsáktól. mint: finn : ajan. gyám. . bükk (schreien). m. Az elszámlált szanszkrit igéken kívül még több mások találtatnak a nevek. . hibázom. élet. pab. eme. lat hiatus. névhatározók. dám. krikám. lat sonus. gyermek nyelven). omsa. Heu. mint: finn : barakká. érdemesítek. m. ill-an. 7. nem. — akkuna. szL wrabecz stb. azon szókat. pamb (gebén): m. ébren. ap (Wasser): lat aqua.— 28 — var. melyék a magyarral mind alaphangra mind érteményre rokonok. m. par-ázs. — havi. szláv hányim. búkká (Bock. XX. — ihog. mosolyog. vagy a törökök az araboktól. hit aló. lat io! jubilum. ár. szí. n. — elő. ég. Waare. 2) Melyeket mi is. m. A magyar szók ftszhasonlitása ám altajl. m. lat sorbeo. b) vagy csak mi kölcsönöztünk a velünk közelebb viszonyban levő népektől 3) Melyek mind gyökre. vár. szL sztraka. haar. íme példákul azon 550 gyök közöl. abrak. wenden): hell. névmások. okno. kötezók stb. provasti. m. haj. pakana. m. mosoly. víll-an. Messe.

BÓ. Trümmer. jr«?> — kayn. kila. szL bük. m. m. — lannun. hon. nem. — aireppi. m. szí. m. héber czur = szoros. m. szí. mosás. fVQÓo. rauben. n. rozs. rokka. ménen. m. accipio. Bohne. lapio. m. Heimat. lat sura. karaj. lat ruo. __ rukki. méreg. mericza. m. lat circus. m. m. pukkadok. tó. pól. koroj. . kutya. po-levka.. saraboló. szököm. kéz. m. pelyva. m. lat nőmén. hell. . m. Enie. lat verticillum. /óyv. kör. papu. lat vírus. m. mű. lat rumpo. m. — kohó. poikas. n. Roggen. m. méz. bük. corruo. pikku. lat sapo. rappaan. — kéri. (röpülök) légy. n. gebén. eszem. lat cupio. hell. szí. n. fél. fiú. m. __ pehn. szerb szrp. Nahme. liemi. prfrpoy. m. _ ruostet. . nacken. m. lapát. See. naida. Teich. nem. m. m. rablók. m. szí. szí. Rokken. lat quaero. bab. lat pala. kapok. __ ruis. kraj. hell. lat rubigo. m. szí. hell. zsák. m. mi. bol. mód. Hütte. kő. Seife. lat puer. m. rozsda. ölen. sakki. n. rupi. . voltam. Rost. pljewa. perzs. lennen. szí. Buch. n. lopat. szí. m. lat modus. rezs. med. szí. xa/urró. m. — kasa. _ saipio. essen stb. nem. naíg. nem. nő (femina). lat palea. m. szol. meni. pukki. piczi. nem. m. m. rom. nem. m. olasz piccolo. n. m. mének. gaza (kincs). m. me. neidytan. m. — kasi. pörgető. saari. puknem. waschen. — kiiva. 1. m. lat meo. _ pyöra. kroj. szkocsim. m. m. muoto. __ raukean. lat capio. — keríáaen. mö. _ sata. — kiélő. szerb neva. nevjeszta. lankadok. peso. __ niska. _ suolo. mjed. meden. __ pahoan. letyim (röpülök). kelek. m. n. koh. — kaari. — kampela. nem. szerb kila. m. Bock (caper). szár (lábszár). repesztek. szappan. myö. hell. név. leves. m. m. rogyok. szorítok. szí. m. m. Sack. — kivi. szí. n. puol. szí. lat rapio. m. lat sál. kivan. szí. n. netzen. m. — kyynftra.— 29 — finn : huonet. szí. heim. száz. m. m. lat fába. revin. m. gazdag. n. maarci. m. m. nyak. kutyolló (házikó). lat fag-us. sarculum. püökki. — myrkky. nem. n. pun. szkákám. kampó. mi (nos). m. orosz sót. nem. lat langueo. sat. fliegen. sarló. lat. szí. bil. szí. lat ruina. kérek. heŰ. szí. m. mérték. nedvesítek. bak. m. __ sorran. nieini. Bűbe. m. n. könyök. «_ syöksin. m. kujem (koholok). — kaappan. fa. — kota._ romu. _ syön. baum. sotnia = század. tót zdrapim. kamen. saccus. n. olasz nuca._ puoli. nain. m. __ suo. m.

m. m. jeszen (autumnus). punon. n. m. szanszkrit tálat. wählen. föld. m. sok (falka). öv. m. That. — poljo. — pilvi. n. vagy csak a nép között és bizonyos tájakon divatozó szókat nem mondom emlékezetében. crusta. juh. n. — tappi. m. m. hell. török aghüsz. szl. 4) Oly szók. szí. m. világ. porét. thun. — teen. veznem. kait. kdo. bÚtzen. — kylma. m. wetzen. teszek. hit fulguro. vojno. út. (hegy) orom. — tie. hogy gyakran az elemzésben éa f . m. úr (vitéz). — tallainen. — yksi. víz. m. n. kühl. fonok. kiki. lat unda. vésü. Féld. szL jeden._ 30 — finn : tartun. út ovis. m. Herr. — vuo. hit herus. hit fluvius. szl. spinnen. m. drzsim. — tupa. m. hit velum (coeli) = nubes. — törky. viszem. werch. m. voj. Zapfen. szerb szoba. szL pút. voják. (ez). ödóq. hit cupa. — pelto. mielőtt a többi családbeliekkel végtől végig öszhasonlíttattak volna ? kérdés alatt levő szókra a nyelvbúvár észszerüleg legfölebb azt mondhatja: „ezen szónak gyöke más családban tudtomra nem létezik". hanem legalább gyűjteményben birja? Innen van. L cortex. szoba. — tárna tuo. — vaíitsen. boj. szí. vagy azt megmutatnia. — valkia. m. n. kupa. m. lat quis. . _ kylmaan. owecz. felhő. n. szí. tartok. — varas. m. hüves. m. m. m.. árva. n. töredék. baj. kéreg. — suu. teli. hogy nyelvünknek minden régi és újabb. m. m. m. szí. — vájna. ellenkező esetben vagy azt kellene velünk elhitetnie. (másítok). fangen. lat tritum (aliquid). s ennek föoka. csap. flink. Welt. n. ősz. — weitsi. egy. m. — kaarna. hóra. tusa. — táska. m. m. Vegyük csak a magunkét Ki merné állítani maga felől. n. szL tjeszkati. ifea. — syys. villanok. minden elavult. n. — vési. hell. hogy az illető körben mindentudó. m. zieren. m. öntés. lat fervens. virgonca. lat vieo. (olyan). — vaara. — kippa. m. lat műtő. hit iter. arbor). orv. aoiva. undo. szí. — kaikká. m. n. echad. m. — vilvan. fogok. — muutan. nem. corium. trwám. írómba. forró. — teysi. orpnanns. m. m. m. táska. Stube. hűlök. woda. fos. őr. orosz polk. lat talis. — tuska. Fluss. m. n. n. lat orbus. n. — uuhi. melyek csak ezen családnak sajátjai. ki. venyecz. — kyrjá. n. m. Wasser. tento. n. lat veho. — pyyd&n. minélfogva gyakori botlásnak van kitéve. lat quisquis. — uros. szL taki. hogy bizonyos gyöknek közös léte egy más családdal fogalmilag lehetetlen. Stoss. vimen. capula. A hasonlító nyelvészkedés általán sok hiányban szenved. — paska. m. hell. m. szí. választok. n. száj. kühlen. talitas. És itt a bökkenő! Mert lehet-e ezt akarmely altáji ökflzóról bizonyosan állítani. gora. m.— vyö. n. m. lat fúr. ten. folyó. vagyis melyekhez más családokban legalább gyökre hasonlók nem léteznek. — uuto. szí. Zierde. Tasche. szí. lat forium (mint arbos. lat ős. héb. — viria. — vien. — ke ku. hogy a hasonlított nyelveket egész terjedelmekben nem ismerjük. — orpo. m.

péld. mert hiszen ezek az árja családhoz tartoznak. ami írott emlékekben jutott el hozzánk. . A képzők és ragok ősihasonlítása. oldal pal. a m. ny. Ezen eljárást követé a tiszt Akadémia. a hell. lat páter. de a török sette és finn seíísemán-hez sem. Ijéb (kenyér) egyek volnának. amennyire hiteles adataink vannak. Aíadl • c) midőn a testvérnyelvek az anyai szót módosítják pl. djeszat. a német Bűbe. amit állított. ly. a szerb kemjácsa. lat derem. ds hangokat Ebből azonban nem azt akarjuk kihozni. s a tíz mint altajimagyar nem haaonlanék a szanszkrit dagan. szjedem és finn seitsemtín. ínra. lat It6um-hoz hasonlítható. septem. ha elébb hangjainkat gyakori hallás által el nem tanulta. midőn egy. dix-hez. tüstént bodrogközi üstöllést. Szakán. pl. hell. midőn azelőtt mintegy húsz évvel az illető tagokat fölszólította. lat. balta. a magy kenőcs. A finn nielen (glutio) magyarul nyelek. míg végre csakugyan kisüti. fr. amit rolók némely utazók futtában kapkodtak öszve. azután következtet és rendszerez. Véleményünk szerint mindeddig a synthesis vagyis adatgyűjtés nyomán. ki a némettel. a horvát krttha és oerb Ifb. esprit. melyet első dadogásunktól kezdve sok évig gyakorlánk : mit tartsunk oly nyelvbeli tudományunkról. hetven) egymásnak módosulatai volnának. istdp. vagy melynek csínját az illető nyelvbuvárok még annyira sem fejtették ki. mint a lat septem és török sette. azon óvakodó föntartással. hogy a nyelvek ily hiányos ismerete mellett ne hasonlítsunk. románnal stb. vagy (az élőket értve). nem bírák kellő hangjegyek által kifejezni s leírni ? Valóban még egy finn nyelvésznek is. z. mert ezek irjafélék. s az idegen nyelvekben keresvén azok szavaira csigazzuk. de a lingva finnül kuli. n. A szóhasonlításnak egyik szótári tárgyát teszik a képzők és ragok. ftirtt. nem. midőn a) a kölcsön vett szó az illető nyelv hangrendszeréhez idomittatik. nem m'elt'. csigázván őket. vagy ha fölfogták is. holott mása és rokonai talán ittott a legegyügyübb magyar ember ajkán forognak. tehát a magyar nyelv is nem annyi mint nyelő (glutiens. vagyis abból vonja ki hasonlításait. pere. spiríto. sőt tehetjük (korlátolt időnk és erőnk tekintetéből) egyszerre csupán két nyelv között is. dz.— 31 — családoaftáaban fönnakadunk. Laib. valamint a helL jtlQ és hit marna is. sem az irodalmi. nem említve a könnyebben eltanulható b. sőt igenis tegyük azt itészettel. szjedem. mert a kérdésben forgó szónak rokonát sem a szótárokban. g. Sőt hogy még közelebb rokonságra menjünk által. melyekről inductio útján szintén azt veszszük észre. Vortuehj a tót ferttuchka . » nem. és a török bír nem volna hasonlítható a hell. primus. glotta) s talán kelo-nek kellene lennie ? Ezen okoskodást megfordítva. valamint a magyar van ven (hatvan. bavta. fítr. ty. Vagy a magyar ezer és perzsa hazar sem hasonlíthatók ? stb. tiQmroff. hogy a magyar nyelvet különkülön ki a hellénnel. za. disch. mely szerint a török és magyar egy családhoz tartoznak. oL padre. Ha saját honi nyelvünkkel így vagyunk. holott a horvát krttha inkább a lat crustum (sütemény). ng<a. az árja családhoz tartozó lat lingva. szí. vagy melyekről (a holtakról) csak hiányosan is csak azt tudhatjuk. és. ér. erst. Mintha bizony a számnevekben is egészen és kizárólagosan egyeznének a különféle családú nyelvek. n. s világos. akkor a magyar tíz és török ön. sem a mindennapi köznyelvben nem találjuk. lat prae. espiritu. s csak ennek minél teljesebb öszveállítása után lehet biztosan a nyelvek mind belső. képzőket és ragokat jegyezzék föl. szláwal. holott egyik tojás alig hasonlóbb a másikhoz. spany. heute. n. vor. b) midőn a deréknyelvbeli szó tájejtésileg módosul. aki előbb hasonló (analóg) adatokat gyűjt. addig csűrvén csavarván. szí. prwi-hcz. hanem kivált a gy. a finn poikat. öl. a szí. mind külső rendszerezéséhez fogni. nem. mint mi a mienket. ptL brffa. fr. czig. 1) merő idomúlatok. Magdiéin. öéxa. f. ez. s ahhoz alkalmazza. X. hogy valódi kiejtésöket földiéivel fölfogassa. mint a helyes inductióra szükséges előzményen állunk. a közös szókat. melyeket a finn nyelv nélkülöz. nem. a hiencz puj. s nem külön gyöküek volnának. síében nem volnának hasonlók. nehéz föladat azon magyar hangokat. tudnivaló azon alapnál fogva. prw. lat spirítus. hogy többen különféle családú nyelvekben egyeznek. öszvehasonlítván. mint aki előre bizonyos rendszert föltételez. úgy körülírni. mert a horvátok és szerbek testvérek is szomszédok is. pL a lat hódié. Kevesebb botlás vészeljenek teszi ki magát oly nyelvész. hogy hasonlók. ódó. Hasonlóan a magyar héí-hez. a szí. Zunge. kivált ha az előttök ismeretlen idegen hangokat alig voltak képesek fölfogni. ki a latinnal. d. Ha az illető okoskodási mód áll. szí. melynek élő hangjait soha sem hallottuk. a Ijéb inkább a finn leipd. fr. hogy a netalán föllelt vagy gyanított hasonlóság több más nyelvben is létezhetik. különben szakavatott nyelvbúvár a török bír (unum) és magyar egy szókat azonosítja. >«ii i hellén ylwVra egymásnak csak idomúlatai. A képzett szók hasonlóságának különféle nemei vannak. a német Stáb.

3) midőn csak a képzők vagy egyes alkatrészek hasonlók : m. krumm. illetőleg törzsek. hogy tekintetbe vette volna a szóelemzést. vidi. m. pug-io bök-ő. m.for-amen: ond-ó. néha/ hagy. (bac-ulus)./«rmedek.kt cap-ut. fut-o»-ok. m. kwp-ak. A különféle családú gyökök. 6) a személyes igeragok. m. m. intl-&. nem. min kompék. yóf-v. vidííne. szeg-meny. flu-men. hogy azokat mi magyarok. vagy némi hangváltozattal pl. crem-o. Itz-G-sít. m. igrám játszom. krotz-en. vagy a felsőbb nyelvhasonlítási elveket. vnd-a: ur-cu.— 32 — 2) Midőn csak a gyökök vagy törzsek egyeznek. magy. és latin: műtő. mind a képzők vagy alkatrészek egyeznek: dtfr-g-öl v. m. irt. lat/u-men. iadA. pik-a. mint hibás ítéletre vagy felfogásra vezető okot elhárítsunk. a parancsoló szláv és magy. igraj jdttzj-ál. m. veznem veznesch vezne veznete. verber-aí us. tok-mány. n. mám-Tea. s némelyek nagyon hasonlók egymáshoz: finn revin (tépek) revit repii revimme revitte Jínn muntan (másítok) műutat muuta muutamme muutatte muuttavat és izldv: vidim (latok) vidisch. lat vorí-o vert-igo. nem tudni miféle nemzeti igényből valamely idegen nyelvvel. hell. bi-í-i. scharr-en. ktf*ro-eo. gurg-es =görg esz (gördülő). finn kyyn-ara. 4) midőn mind a gyökök. ond-ó. kt curv-us. par-ázsolok. rvtnevt üttök 5 a magyar-sztóv : veszem veszesz veszi veszitek. nete-en. laofen fut-m. magy.és módképzői. köny-ök. toV-g-öl. m. h«rr-t'sch ./bly-omdny. n. L cur-s-o. brenn én. lat claudíc-at. mely szerint némelyek. kt. a német-. mind másoktól kölcsönöztük. karoe-olok. Fltt-m. vidíte. c) vagy átvetve. mutas. mutat. finn wal-kia. hell. ni: sitz-«n ül-m. verd-es-ek. schdr-fen. bot-oz. m. mar-os-g-at. piszaj írj. a határtalan nem. n. bélien #töm-pt. a helL ^. s mind ezekre mind a többi ragokra nézve a tudnivágyókat alábbi értekezésünkre utasítjuk. köAl én. vagy öszvehuzva: m. lat quas-s-o (quat-is-o). mutamus. fr. komp-ó. szel-es. nem. mérg-et. m. brott-en. nem. tót zsen-ka. lengy. magyar od-om. m. mirigy-és. teg-men. kár og. és pedig a) vagy egészen pl. maga az első személy is a legtöbb árja nyelvek igeragozásában teljesen összeüt a magyarral. kop-onya. m. bot-lik. cour-be.foíy-ó. melyek alapját mind az altáji mind az árja nyelvekben a személynévmások módosulatai teszik. n. finn kyi-maan. sar-ló. m. seg-men. asszony-ka. Knopf. sar-jaz. m. ő) az igéknek idő. lat und-a. sánt-tk-ál. Weib-chen . piszám írok. nehám nagyok. sonatis szólatok (tik). Wel-t. miknek s többeknek részletesb öszveállítáaát az „Igeragozás" czikke alatt tárgyaljuk. latbwl-ga. ali-yuis.'. nem. pof-él. lat fod-íc-at. xa/wr-róf/ m. hell. mutatis. htóí-ök. pl. lodóxog nyü-tok (tegez). pl. lat vell-tc-at. m. szanszkrit vart. lat gen-u. m. m. n. m. vil-ág. tót kriw-i (görbe). mami-ka. én ford. n. ger-jesztek. így tett különösen néhai Dankovszky a magyar és szláv közős szókkal a nélkül. gesag-t. mor-s-tc-at.wind-isch. n. «»r-os-ua. mond-oíí. pL dic-í-us. m. szláv. latmulier-owla. képzők éa ragok öszvehaaonlítását czélszerünek és tanulságosnak tartottuk két fő okból: a) hogy bizonyos elöitéleti elfogultságot. sar-aboló.lat cwp-ula. n. lat sar-culum. fur-omány. görb-e gurb-a. vola-lcdo. a magyar-hellén : rrómitr ütsz. ned-vesítem. nem. a szóosaládosítáat stbv pl. közös szavainkról általán azt vitatják. finn neyd-itan. mutant így egyeznek a latin-magyar : sonas szóiasz. váj-ik-ál. n. lapdt a tót íopat-ból volna átvéve. a múlt részesülő a latin-. gomb. lat táy-w. holott . ver-< stb. íak-aró. kra-hen. fokwiány. szanszkrit dodd-mi. ford-ítok. rántsz-»'k-ál.és magyarban t. ter-g-it. ivy-O-tis. szanszk. teg-umen. lat baí-ulus. m. m. yp«(p-*-í/f. vala-ki. Jfn-ie. scrip-t-us.

Ricdl Szende.— 33 — a lapát gyöke lop. midőn a szűkebb finn és török nyelvcsaládra fordítják kiváló figyelmeket. kit Révay is nagy dicsérettel említ. Budenz és Vámbéry társaink buzgalmát és általában helyes irányú munkálkxL-isáikat. 1862) épen ezen említett törzseket rokonitja s rokonságukat egy közös ősibb nyelvben alapúknak hiszi. und sic beweist nicht minder. c) figyelmeztetésül a nyelvhasonlítóknak. zendrc ítb. Mibald mán auf das wesentlichc sieht. egyes nyelvtudományi kört választunk kimerítőbb tanulmányozásaink tárgyául. wie dicse K-idon.. s reájönnek. lappad. lapoczka. minden egyes nyelvet a legp-ndosabban és biztosabban kell megérteni. s úgy tekinteni a magyar nyelvet. ne mutassák azokat általán úgy be. Mátyás Flórián az árja nyelvekkel. lapadék. midőn a szlávok a lopaton. továbbá a perzsára. akár a kül-. távolról sem era űink el. például B-regszászi Pál. lapul. melyekben sajátnemüen. lapányos. sőt azt hisz»z-'üc. nyelvünk egyéniségét. laponya. bellényegét kell elébb alaposan megtanulniuk. „Dió Sprachwissenschaft . a különböző tájszokásokat stb. maga Révay is mind a sémi. Ujabb időben pedig több jeleseink ú. melyekben egymáshoz közelítőleg." Sőt egyenesen kimondja az északi (altaji. a régi iratokban feltaláltató nyelvet. kül'"u<">sen török) nyclvtörzsről. Különösen édes magyar nyelvünket illetőleg. mind a sémi mind az altaji nyelvekkel egybehasonlítósokban nagy sikerrel működtek és működnek. W többen volnának közöttünk. lappang. hogy ezek közöl sok. mint fajbélyegzö hasonlatokat. dasseskeine zweigrosse Sprachstamme gibt. hogy midőn úgynevezett rokonnyelvek szavait hasonlítgatják. Különösebben a 39. szóval nyelvtani alakokra és idomitásokra nézve a többi családoktól egészen különböznék. az északi alatt is az egész altaji törtitt kívánja értetni. lapincs. hanem testvéri rokonságban levőknek jellemezvén. Nagy János a sémi nyelvekkel. A felsőbb (általánosb) nyelvhasonlitásban legalább azt ki kell mutatni. mely dolgokban működnek a különféle nyelvek észjárásai egészen hasonlóan. lappan.. lapoz. akár a képzőkre és ragokra. mint: lop. rendszerére. tekintenék és tennék éltök *) mely alatt az indo-európai vagy árja nyelvtörzset érti. rendszeröket nem fogják egyoldalúlag alkotni. wolche. lapon az északi (altaji) és középföldi (árja) nyelvekről ezt mondja. lapít. hogy a munkafelosztás elvei szeréut is sokkal dúsabb eredményt várhatunk. melyeket több idő óta (seit langcrer Zeit) közelebbről ismerheténk és visgálhatánk. lapácz. De azt is kimondja. m. lappancs. und seine sichcrc Erkenntnisz für die aller inenschlichen Sprachen schr lehrreich werden kann). a sémi nyelvekre. muss lehren. und só sicher aus érnem letzten Grundé entsprungen sind**). és Balla^i Móricz mind az árja. egyénileg. hanem tekintsenek más családokban is körül. mind az altaji családokra. közös eredetű. Ezt tevén. lapu. MitUlldndüen *). az imént említett nyclvtörzseket nem Kazírmaz&M. nyelvészeket tekintsük. «> . a mi hivatásunk és feladatunk azt minden oldalú hasonlítások által a külföld nyelvészeivel megismertetni. s bennök olyanokat találnak. lapány. a minden emberi nyelvekére igen tanulságos lehet" (dass kein anderer Sprachstamm sich mit ihm vergleichen lasst. és ezért hasonlításaikban több nyelvcsaládra kitérjeszkedének. HAOT UOTÍB. ha mennél inkább lehet. amit egész máig még mind azon nyelveknél is. (Göttingen. „hogy mielőtt az öszves nyelvtudomány utolsó és általán legfontosabb feladatait szerencsésen megoldani remélhetnök. lapályos. Külföldön egyebeket mellőzve a legkitűnőbb nyelvészek egyike Pott Ágoston Frigyet hasonlító roppant nyelwisgálatait több nyelvtörzsre kiterjeszti. A nagyhírű Ewuld Henrik egy újabb értekezésében : Abhandlung über den Zusammenhang des Nordischen (Türkischen). hogy azt másokkal helyesen hasonlíthassák. „hogy semmi más nyelvtörzs nem hasonlítható vele és biztos ismert-tó. Fábián Ltván. egy származékokban dús termékenységit családnak gyöke. mintha a kölcsönvett fzókon kivül akár a gyökök eredetére. hanem közelebbi például a törököt veszi. lapály. laboda. mint amely testestül lelkestül bizonyos családba tartozik. troz aller scheinbaren oder wirklichen Verschiedenheit só nahe mit einander vcrwandt. **) nézetét egy kö^üs ősi nyelvről többször kijelenti. Nem magunkban állunk nézetünkkel o téren. als geradc das Sanskrit mit dem ihm ursprünglk-h só cng verbundenen Altpersischen Mundarten. laposka. Semitischen und Koptischen Sprachstammes. Repiczky János. s ha ők hasonlításaikban észszerülcg akarnak eljárni. Ezt tenni a dolog természeténél fogva mi vagyunk legképesebbek is. Nálunk is mind régibb mind újabb időben jeles férfiak észlelték az öszvefüggést a küI"iib<">zö nyelvtörzsekben. Senki nálunknál jobban nem méltányolja Hunfalvy Pál.. lappant. lopuchon (lapu) és ezek közvetlen származékaikon kivül aligha bírnak gyökre és érteményre nézve több hasonló szót. akár a belföldi. kik magában a magyar nyelv birodalmában is egyes szakokat pl. dass unter allén mittclliindischcn Sprachen wieclcrum keine <'«»! nnrdischtn Sprachstammo só nahe geblieben ist. lapos. AKAD.

A magyar élő nyelvben létező számosabb hangokra az Írásban csak korlátolt rncnynyiségben negyven önálló bötűt különböztetünk meg. (melyeket iráaban betűknek hívunk) . c. mint mi e szótárban a magyart megfejteni iparkodánk. és más nemű. f. á. s. ő. Bettlersiab. pl. b. s az olasz. ü. csak annyira is lesznek megfejtve. más terjedelmű törekvésekben ellenséges irányt gyanítana és nézne. ez. illetőleg az ó és tájbeszéd határozza meg. t. milyenek Maszstab. amit pedig az egészben elmulasztottunk. m. r. ly. Stabgerickt stb. A bötük száma. melyek helyes útra mutatnak. az alább mondandókból fog kitetszeni. hogy ami jót netalán felhoztunk. é. k. azt egyenesen és kizárólag a belső nyelvszokás. 4) a ragok. o. j. HARMADIK RÉSZ. l. Ezt figyelembe kell venni még a legrokonabb nyelvek hasonlításában is. pótolni. g. A magyar szók alkatrészeinek rendszere. ü. A szóelemzésnek is két oldala van: egyik a belhasonlításon alapszik. A magyar szók részeit alkotják 1) a hangok. ö. Ilyenek kimutatása és értelmezése szintén az illető nyelvek egyéni belügyéhez tartozik. n. ú. három fő pontra terjed ki: a) értelmezésre. u. melynek eszközlöje a családositás. melyekben a 5tab-ot a német nyelvszokás használja. Jegyzetek : 1) Hogy kivált az önhangzókra jóval több j< gynek (bötíinek) kellene lennie . Ha e módszerű munkálatokban csak némely irányvonalakat is képesek valánk kitűzni.— 34 — feladatául! Csak azt nem óhajtanok. ha valaki saját buvárlatait tartaná és hirdetné egyedül czélra vezetőknek. Az előadottak szerént szótárirói eljárásunk az utasítások alapján vázlatba foglalva. . s úgy szólva nyelvünk belügyéhez tartozik. ty. sz. melyben külső beavatkozásnak sem helye sem szüksége. S ha a többé kevésbé rokon nyelvek. a franczia több latin szónak oly értelmeket is adott. A magyar bötük. melyeknek az ősi latinban semmi nyoma. azt részletekben időről időre helyreigazítani fogják. h. pl. v. mennyiben ez által részint a homályosbakat per analógiám felvilágosítjuk. spanyol. Az első pont teszi a dolognak népszerű oldalát. sőt a kölcsönzött szóknak is csak azon értemé'nyei vehetők tekintetbe. L SiakaM. d. másiknak segédforrása a külhasonlitás. mely közvetlen hasonlítást kizár. é. a német Stab-ból kölcsönzött és idomított tstop-nak nem vette át a magyar mind azon érteményeit. illetőleg szóhangok fejtegetése. illetőleg i 3) a képtök. ds. c) hasonlításra. ny. gyakran ugyanazon törzs-latin szóhoz más-más fogalmakat kötött. melyeket a nyelvszokásnak tetszett rajok alkalmazni. zs. cs. gy. akár közös eredetű szókat. i. b) elemzésre. í. Egyes egyedül öszves munkálkodásainkat fogja teljes siker koronázni. részint a kölcsönzőiteket kimutatjuk. mert mily őrleményekben használt vagy használ valamely nyelv akár sajátnemű. z. az illetők méltányolni és követni. vagy óvakodókká tenni a hasonlító nyelvészeket némely csábútra vezethető tekervényektől: minden lehető hiányaink és botlásaink mellett azon szerény remény kecsegtet bennünket. p. a hasonlító nyelvészet és általános nyelvtudomány — meg vagyunk győződve — annál biztosabban fog kitűzött czélja felé haladhatni. vagy amiben ily nagy terjedelmű munka folytán botlottunk. ó. Generalttab. 2) a gyökük. s azokat következőkép jegyezzük : a.

különösen az elemzésben meg kell különböztetnünk. mit részint az illető szók különböző értelme megkíván. Ezekre nincs külön betünk. a) A nyílt a közönséges nyelvejtésben o-ra nem változik. kapó kopó. továbbá. kuksol. á. a) Nyilt e (minden más JA nélkül). ka»ar kever. Ezen nyilt e hangot már a közbeszéd is (legalább vidékek szerént) világosabban meg szokta különböztetni egy másik zártabb e hangtól. Ezek szerint a zárt a mintegy középhang a nyílt a és o között. ü. topog tipeg. kapsz. kapar kopor. b) A zárt a o-ra szokott változni. 1) A rövid a szabatosan megkülönböztetve a köz beszédben is kétféle kiejtésü volna. barátom. tiKigál. hamu homu stb. faragtz. i. ü. dsindsa. A bötük felosztása. bán ben: fal-bán. ' A hangok és így a bötük is önhangzók vagy mássalhangzók. ks keményebb hangok is : gugsol. barátság. tepszi szókban. A gyökökben a tisztább és közösebb divatu nyelvszokás határozza meg. bandsa. boglya. Azonban ezen zárt é sem windenüt tökéletesen egyenlő kiejtésü. török. tompább a tűnik elé. dsida. toszigál." Különben is e hangok egymással fölcserélése részint rúttá. ülepszik. amabban magasabb. kopor. csele. ered-et. 2) A rövid e szabatos kiejtés által megkülönböztetve négyféle. T. Ly betűvel kezdődő törzs-szónk is alig van több kettőnél. falufolu. L föntebb 1. leng-eteg. u. é. u) felé hajlik. úgyhogy a mássalhangzók is magukban torlatot (positiót) sem tesznek. buksi. lebsél. taliga toliga. Miszerént a szépejtés kellékéhez tartozik. hely-re. odt«. inindazáltal. b) Zárt é van oly gyökökben. tuszkol. ba b«: fal-ba." „Egyenes K<g íszög) angutus rectus. péld. Hangszervileg legközelebb áll a cs. pl. így különbözik a ba szótagban levő a egyfelül barát. az i kisebb valamit jelent. ezekben : habtól. ezekben és hasonlókban az a a maga nemében nagyobb. o. udu. csaló. i. telepszik. dobsz. nyugszik. konya konya. szanszkrit szók átírására is alkalmas : ennélfogva bötüink számába felvettük. fekszik. de ez a képzésben. melyeket részint a régi 5* . val vei: olló-val. és a keményebb bs. mert bizonyos idegen. annak pénze kárba nem vesz. kivált mint az l lágyított mássá. s mint vastagliangunak párhuzamos vékonyhangu társa a nyílt e p. másfelül barlang. melyet némely nyelvtanok é jegygyei írnak. kalantyú kelentyü. í. ö. „Aki jó portékát c«sz. A nyílt a bizonyos érteményi módosításokban i re is változik : falat fűit. a másik t. toszit. melyet a magyar öblösebb szájjal szokott kiejteni. zs hangokhoz. Taksony szókban. hogy e két önhangzó között elválasztó vonalat húzzunk. nőt szókban. ps. hely-ben. vastagabb. ö. ep-ed. s ejtését a magyar hangszerve általán megszokta. Már „A magyar nyelv rendszere" cziinü akadémiai munkában is a zárt t hang egy ponttal van megjegyezve. ragokban. silapsi. falka folka. kapar. p. epesz-t. így : é. mint nők nek: fal-nak. i. például a hellén-latin X-nek a magyarban ksz. kupor. darab diríb. buglya. mint ad ed : clag-ad. Hasonlók a gs. s megfelel az augol rövid o-nak god. melyekkel váltakozik. nyíltabb. ha ezeket: keletre fekszenek telkeim. s részint kölcsönzött szókban fordul elé. ó. A szokott jegyű önhangzók idömértékre nézve : a) rövidek : b) hosszúk : a. gyakran cléfordúl. lepsz. és képzőkben. fokit. 3) A megjelölt betűk mind egyszerű hangot jelölnek. taszít. Példánl e két szóban madár és majom ha jól figyelünk a ma szótagra. ellenben a zárt a többször o-ról «-ra megyén által. adu. taps. inert külön önálló elegyült hangot fejez ki. továbbá a kétágú ragokban. gy. ászt észt: dagasz-t. Ilyen szók : dsadsa. és képzőkben. így a hellén y-nek a magyarban psz és bsz felel meg. galagonya gelegenye. Ezen hang fordul elé az élő nyelvben leggyakrabban a rövid a kimondásakor. rúgsz. csapsz. nyakgat nyekget. az éhes kenyeret szeg. a nyilt a hangot a jegygyei írjuk. tál tol. rá re : tal-ra. részint homályossá tenné a beszédet. így ejtené valaki: kelétre fekszenek telkeim. mint: baglya. s mint flyan a többi vastaghangu zártak (o. e. a nyilt jegytelenül hagyatva. rabszíj. t. afag eteg : ing-atag. barangol szókban is. hely-be. stb. hol kell nyílt e és hol zárt é hangot ejtenünk. é. rakottya rekettye. át ét : akar-at. i. lopsz.- 35 - 2) A ds habár kevés. mit jelen szótárunk folyamában mi is követünk. különösen arab. dobszó. mint: baglya boglya. dsamál. ú. gsz felelnek meg: rágsz. emebben mélyebb." „A varrónő ruhát. Azért a mennyiben ez értekezés czéljára tartozik a kettőt megkülönböztetni. hely-nek. s idegen nyelvekbeli számos más betű megjelölésére több betűt szoktunk alkalmazni. kefé-vel. mint párhuzamos társa a nyilt á-nak mi a ragokban és képzőkben világosan kitűnik. de nyelvészetben.

ihar. csirég. (talán az egyetlen ny< nyi mértékképzőt kivéve) fordul elé. Minthogy ezen hangzó csak gyökökben és törzsekben. részvéti kedélyszó. iglicze. Egyébiránt ezen e-t a hangzók tiszta kiejtését elhanyagolta szokás néhol zárt é másutt nyílt e gyanánt hangoztatja. ig. ükör. hernyó. hasonlók ezek is: hervad. idomos. irgalom. ir. ingyen. csipke. stb. kiált kajált. imolya. b) Oly vékonyhangu i. biczeg. ig. ívelt. 6ill. im. pille. 6icz. deszka.— 36 — nyelvemlékek ö-vel irtak. heány. lisztésédik. perzsél porzsol. imég. üget. . ikra. a kérdő -é' (itt van-e?). hüsz. igénye jegenye. pihég. indul. geleszta. kil. sebes mozgásra vonatkozó iram. Tehát tulajdonképen kétféle természetű. hűt. üdv. üdvözöl. illem. ingérkédik. idv. irt őrt. egy vastag (mély) hangú. csipéget. mint ezekben : csérég csörög. billeget. sehonnai sohonnai. És ami legfőbb. Főleg abban különbözik mindkettőtől. ivar. imádkozik. ügyekszik. hites. és három vékony (magas) hangú. rokona : itt vagy ju: juhász. különösen a Tisza némely alsó vidékem lakó magyarok. pillésedik. csirke. jog. incselkedik . lisztes. seet siet stb. golyva. iczég. ingerül. sivár sóvár. billen. pl. ki. iz. hanem vastag önhangzókkal is egyesül. himlik. imád. elyen ilyen. ümög. illan. minthogy ezzel mind a régi nyelvhagyományok. borona. kilsö. int./tcz. pi. rokona: io v&gyjo : jorgat (régies) szóban. stb. ínség. in. iker. ifjú. vagyis ezzel könnyen fölcseréltetik. pillés. bikk. üzen. Úgy ezen öszvetételekben is : seha soha. igét. ellenben az é nél élesebb. ú. ingy. hűtős. mint: id. pereg pörög.bik. stb. iii. tanojt. híves. ir. hint (him-t). ir. milyenek : id. kees kies. hi. szitid szelíd. melyet amazoktól megkülönböztetés végett ezen értekezésben két ponttal jelölünk meg ekképen : e. de élesebb kiejtésü e. mely t. ipa. ej pl. szeget sziget. s ehoi t'hol. iv. veldg világ. rokona : tv. hideg. o/-val. ett itt. ig. tp. igyekszik. M! haj l hibarcz. miv. ih. liszt. mely minőségben o-val cserélődik fel. vagy a-val. irgat. ezzel fölcseréltetik. Az éles é' tehát mintegy fél hangja az i-nek. 7) mely se ii se pedig éles e-re nem változik. pl. csipdés. illik. hogy ez (valamint az éles t f. berena. rokona : tó vagy jó. inai. mend mind. ét) esmeg ismeg. vella villa. iramodik. üdvös. Néha ám. ficzke. de ez ismét háromféle : a) mely tájcjtés vagy közösebb szokás szerint tt-re változik. irg. melyek vastaghangu ragokat és képzőket vonzanak. m. csir. pipe. ede ide. ha az egyes szók elemzésekor figyelmeztetjük reája az olvasói Ilyenek a tiltó né' (különbözik tőle a kínáló ne/). műves. idvczél. (ex) kű. mind vékony. iramlik. mint ezekben : icz. inas. habarcz. küvül. csíp. tk. illatoz. üvölt. sehol sohol. igen. hit. mind vastag szókban feltaláltatík. hi. vékonyhangú. mely vékonyhangu ragokat és képzőket vesz fel. ilyenek : és is (latin. mint láttuk. igtat. müv. jogtat szókban. melyeket 1. hisz. idegen. rí*. ül. billeg. /9) azon i. Tehát a) Vastaghangu t oly gyökökben. inog. pil. s benne kétféle e lappang. ihog. pirít porit. vékonyhangu létére az éles e változata. ivadék. stb. idő. hím. idvés. részint ma is terjedelmes tájszokás szerint oly hangon ejtenek. melyeket a különböző ragozások után vonunk el. az ábéczerendben egyelőre különös helyet és nevet nem adunk neki. kívül. juhar szókban. ig. ikrásodík. mivel. bükk. ing. üdö. rokona : tó vagyjo : jonkább (= inkább) szóban. illant. indít. hiány stb. a tagadó se. irigykedik. i. pihen. kül. in. illeg. ikrás. ízen. ilyen elyen. mind az élő szokás szerint váltakozni szokott. egy szóban. rühes. idom. in. e) nem csak vékony. üklü. melyről föntebb az e alatti jegyzetben szóltunk. bicczent . külső. doszka. túl a Dunán pedig némely tájakon egészen ö-vel váltanak fel. id. c) A nyílt e és zárt é hangokon kívül (vagyis a nyílt e és i hangok között) hallatszik még nyelvünkben egy szintén rövid. idvéz. hüdeg. ihász. iklat. rihes. régies tanejt (= tanít) s ezen idegeneknek tartott szók : gelyva. mint: fartőt firtat. bükkös. hű. ima. sík. melynél valamivel tompább. az ábéczerendben I bötü alatt Különben is némely szókban o-val szokott váltakozni. ül. mely a rövid i-hez áll legközelebb. in. mely az ö-höz legközelebb áll. nem egyszersmind ragokban és képzőkben. illó. tk. siket. inger. míves. vagyis az é az öhöz s az é' az i-hez közeledik inkább. illendő. rtth. üdvöz. igaz. in. im. pipi. idomtalan. pih. bikkés.. iparkodik. vastaghangú szókban. hűvös. ügy. incs. gyortya. illat. ideg. ivás. 3) Nyelvünk gyökeiben négyféle i rejlik. így. vidék. irtovány ortovány. idomít. iga. gyertya. süket stb. sem. mint: is és. ipar. irigy. müvei. tf. elegendőnek tartván.

A ragokban és képzőkben az « és u párhuzamosak. 7) Az « változatlan ezekben itthödik. nyíltak. csúcs csücs. kivévén a szoros értelemben vett öszvetettekct. bibi. stb. ország urszág (régies). irék v. A két első felekezetüek (a. csombolék csombolék. nyirok (tondeo). pityer. a többi különösen az «) és /9) alatti elegyhangú. buja. mint: oson utón. göbü gilbü. pisz. Az éles 'é és i mindkét osztálybeli szókban vegyesen divatoznak. stb. fogy stb. söveg süveg. orsó. 1. püspök-nál. hillye. hálálnék. ökrödik. milyenek ok. mint: ftlhadnagy. donga duga. gyimgyom. ugat. lüktet lüktet. gyüszü. Változásait 1. ezen t hangzik bennök : diribdarab. b) párhuzamosan a vékonyhangu il-vei váltakozik. dob-vei. ü. stb. Mindazáltal az alapértelemnek némi módosításával néha elváltozik a) ö vékonyhangra. c) Eléfordúl kivált a gyökszókban a zárt a-nak gömbölyűbb változata. a. orv. bombik bimbó. «szk. azon különbséggel. Midőn a vastaghangu szókat kicsinyítve ikeritjük. pityérég. részint köz szokásból. «st. ugar. ir (kenőcs). ö. mohar muhar. övez. uszu. 5) A rövid ö a) változatlan ezekben : öb. mint. csippel csoppal. pipitér. öreg. csupasz. szém-íink. bogyó bingyó. E hangrend szerint a vastagok és vékonyak ily párhuzamban állanak : ó.— 37 — pipis. A föntebb! hangelemzés szerint a rövid önhangzók : a) vastagok : a. lom limlom. ilvegpohár. fi! (némely régieknél: il). ölt. herczeg-nál. öv. özön. kovács kövecs^ b) ikerítve vagy különben is i-re. mint megcrintök. d) gyakran ti-vel cseréltetik fel. öklei. okád. szirtek v. lőcs lucs. lobog libeglobog. mint a régi nyelvhagyományok bizonyítják. csipcsop. kökörcs klikörcs. ölel. néz-t-ük. boga buga. csűrök.vagy íí-vel váltakozik. pokolnek. uszít. kölü killü. «s<ök. ityipityi. mert ez hajdan nem mindig és mindenütt volt úgy. czucza. ill-ilnk. o. (écsém) ördög érdég. zártak. é. lát-unk. ökör. a. sokorú mkorő. mint asszony. csuta. őr. Van egy-két i hangzós gyökszó. ott. bukik. ököl. u. ostor ustor. onszol unszol. őz. melyek az általános nyelvben minden egyéb hangzót kizárnak. diribei darabol. W-f-tti. zsi. némely erdélyi szójárást kivéve. s Béla király jegyzőjénél: Tosu-nek. pipiske. csontlók crimbók. tol-t-uk. pl. csömör csömör. alatt) a mai magyar hangrend szerint ugyanazon szóban nem tűrik egymást és nem keverednek öszve. o. föntebb zárt é. gomb gömb. iczipiczi. büszke. bunda. porhanyó purhanyó purha. mely «. 6) Az u a) változatlan. mint: űrök űrök. tiripiri. ugrik. onnan szókban. bőrű burü. Sőt ma is némely tájakon hallani ilyeket : síp-vei. ctörK cstírlö. szoros szurdék. fürt. az i és ü alatti jegyzetekben. melyek tájszokások szerint majd vastag majd vékonyhanga ragokat és képzőket vesznek föl. gom gSm. «. stb. botor buta. lityifityi. mint: nyir (tondet) nyírek (v. göztí giizil. pisze. c) tájtjtéssel a zárt a-nak vagy o-nak változata. a. b') vékonyak : e. zsizséreg. és b. csuka. 1. szirt. mint: kar-unk. pl. csórna csíma. zsizsik. fut stb. gombócz gömböcz. kör-ünk. karperecz. gyom. olyan. i. boglya baglya. gyügyíl. csuk. zsizsi. oor-unk. c) a vastaghangu o-nak párhuzamos vékonyhangu változata. d) néha a szinte mély hangú u-val. a régi halottas beszédben : magánek. fut-unk. öl. őr. 4) A rövid o mint vastaghangú mélyebb hang az általános nyelvben változás alá nincs vetve. írok. mint: göndör göndör. o. kötény kétény. gom-gömbölytiek. b) tájejtéssel némely szókban zárt é-vel váltakozik. toszkál tuszkál stb. duda. Változatlan az különösen részint belelteiménél fogva a távolra mutató oda. vagyis a vastaghangu gyökhöz és törzshöz nem járul vékonyliangu rag vagy képző és viszont Tudnivaló. pupóka püpoke. pl. pl. vár-t-uk. fog (dens).cserélődik. é. azaz egyenlő mély ejtéssel mondatik ki. 1. csucska csücske. A rövid önhangzók viszonyai egymáshoz. göndör göndör. Ide tartoznak ezen és ilyen ikerszók is : csiribiri. Régente volt néz-enk is. örvény. csuklik. sundor stíndör. piszke. öböl. mondám. tájdivatosan: nyürök) v. gömb' gtímö. (Uszubu-nak). (Tas-nak) Uszubu-nek. czulák. üszög. o. h'igy az éles e csak a gyökökben és törzsekben (kivéve a ny« nyi mértékképzöt s Knt int határozót) az i pedig a ragok s képzőkben is használtatik. pity. nyüst. Ez a legtisztább t. c) élesek és közösek : ö. hogy ezt a kisimult mai nyelvről kell érteni. szirtok. ö. tthög. csünik. ők. csücsül. . néz-ünk. milosztben. mint: öcs écs. bocsú búcsú. L Zárt a.

II. lé-re. ül-ne. bőr-ke. csip-esz. én: lass-an. só-talan. ölbe . hív-telén. be: ház-ba. pukk-ad. á e nyíltak. kedv-e. csepp-ent. ö. bán. halt-ak. ben: ház-bán. förm-ed. hárm-an. melyek a vastaghangn szókhoz o-val. é. szöv-et. ül-het. nép-é. ön. él-et. nyög-del. «. A viszonyragokban és képzők* ben ezt nehezebb meghatározni. átlón. tol-na. sorv-aszt. ön. okos-abb. hol és mikor van helye. telén: nyng-talan. ült-ek. ke: madár-ka. úgy a zárt é középhang a nyilt e és S között: a. ej: kacz-aj. kelt-ek. nyolcz-an. dar-a. bün-telen. mint: . okos-an. ont. dör-ej. röpp-en. tolt-am. ülni-e. lép-del. pl. 2) Az igeviszonyitókban: hal-nők. kel-ve. élesek. kert-be. zuh-an. lé-vel. abb. ül-end. észt: dag-aszt. ka. szűr-dal. kett-en. ed: dag-ad. öt-en. tol-hat. 3) A képzőkben: a. é. vai. ént: patt-ant. lát-and. én (számhatárzó): sok-an. v. hüs ebb. ebb: igaz-abb. ól-nak. a vékonyakhoz é-vel vagy ö-vel járulnak. szün-etlen. tol-nak. nak. kosár-ka. mely a harmadik személynévmást (ő) tisztábban kifejezi. kert-nek. 38 — tí. hogy Vannak úgy nevezhető háromágú viszonyragok és képzők. hot. zör-ej. hal-tto. hal-na. öl-nek. rá. förg-eteg. ült-em . oszt. lobb-ant. rek-esz. tű-vei. tol-eo. I. ét: ir-at. szép-en. én: patt-an. tolni-a. ól-ba. end: csikl-and. kert-ben. dal. Valamint a zárt a középhangot képez a nyílt ó és o között. ól-ban. eteg: lank-atag. mindazáltal a magyar hangrend párhuzamos tulajdonságánál fogva némileg gyaníthatjuk. ül-ve/ Ezeket kétágú ragoknak nevezhetnÖk. étien: ház-atlan. kel-hét. e. kel-ne. and. ül-nek. bú-ra. át. lát-at. öl-ben. E párhuzamosan váltakozó. e: csal-a. leng-eteg. a harmadik személy ragozása a Dunán túl több vidéken ö v. halni-a. habár ez a szóelemzéshez hüvebb. Ugyanis köztudomású dolog. keves-en. örokös-en. csel-e. asz. olv-atag. esz: tap-asz.— «. an. ep-eszt. ad. bú-val. a. pih-en. zártak. kop-asz. görb-eszt. tü-re. A zárt a létezését a gyökökben föntebb már érintettük. kelni-e. daczára némely tájejtésnek. vékonyhanguakban csak e-vel hangzanak. kelt-em. kel-nek. o. wel: hó-val. gyür-ke. tolt-ak. é: nép-ö. mor-aj. dél: jár-dal. o. talon. nyers-ebb. aj. 1) A névviszonyitó ragokban : ba. nek: ház-nak. s más önhangzókat kizáró ragok és képzők a simább nyelv hangrendé szerint meg vannak alapítva. kegy-etlen. mint a közös divata nyílt e: nép-e. röpp-ent. eng-ed. atag. goud-atlan. re: hó-ra. kedv-é. csucs-csUcsVrösek. der-e. i. hak-am. lel-end . hét: áll-hat. mennyiben a vastaghanguakban csak a-val. kedv-ö v.

melynek létezését a gyökökban már föntebb kimutattuk. u. for-og pér-ég dör-ög. fal-ak. hogy bizonyos viszonyokban a vastaghanguak nyílt á. Ellenben a nyilt a-t megtartja eredeti miségében. ház-os. és nem mondja: fal-ot. kürt-ök. gyár-ak gyár-os stb. bot-ok. melyeket a tájejtés o-ra szokott változtatni: ház-oí. ház-ol. gát-ok gát-ol. fal-am toll-am viz-ewi csöv-ewi. fal-os. ha tisztább magyaros kiejtésre figyelünk. Ugyanis ha e példákat tekintjük : nyar-áí lik-áí tel-eí köv-ef.— 39 — hat-szőr két-szér öt-ször. kürt-öm. ház-as ház-aZ ház-acs-ka. part-on kert-én kürt-ön. milyen a hosszú á után következő rövid a pl. stb. part-om kert-ém kürt-öm. fal-as toll-as viz-es csöv-es. part-óz kert-éz kürt-öz. fal-az. fal-oz. fal-as.: vastag nyar-aí nyar-ak nyar-am nyar-ad hely-ét hely-ek hely-em hely-ed kert-ét kert-ék kert-ém kcrt-éd „ bot-oí. part-ok kert-ék kürt-ök. ház-o»i. ipar-kod-ik kér-kéd-ik ör-köd-ik stb. pl. Tehát a mondottak után a szóban forgó vastag és vékony hangú ragok és képzők párhuzamban így állanak: nyilt zárt gom-gömölyű. part-hoz kert-kéz kürt-höz. bot-od.: ház-at ház-ak ház-am. fal-ok. kürt-öd. a gomolyú vastag o-nak a gömölyíí vékony ö felel meg szabatosan. És valóban. fal-ok nyel-ék ül-ök. á a o e é ö s tolajdonképen nem öt. dó az é-nek megfelelő mélyebb hang a fentebbiekben nem létezik. part-od kert-éd kürt-öd. mely a nyílt á és o közötti hézagot betölti. fal-am. a vékonyak nyílt e hangokkal ragoztatnak és kcpeztctnek. sőt némely ragozások és származtatásokban az általános nyelvszokás is hol a hol o hangot használ pl. bot-om. láb-at láb-ol (meglábol) és láb-al is (ellábal). Ez pedig nem más. fal-at. hogy hangrendi párhuzamban a nyílt vastag á-nak a nyilt vékony e. melyeket bizonyos ragok és képzők alkotnak. fal-az toll-az viz-ez csöv-ez. vékony Úgyde e példákból kitűnik. Továbbá azon sem kételkedhetünk. azt bizonyos szókhoz járuló ragokban és képzőkben észre kell vennünk. (valamint a nyílt e és ö közötti helyet betölti a zárt é). part-os kert-és kürt-ös. kürt-öt. part-ot kert-ét kürt-öt. ágy-az ágy-ba ágy-an-ként. fal-om. fal-tok nyel-íék ül-tök. ház-ok. m. e kétféle ragozás öszveállításából eredtek ezen ötágú ragozási csoportok. mint azon zárt a. hanem hatágú ragozási csoportot kell felállítanunk: .' nyar-ak lik-ak tel-ek köv-ek. Tehát kell lenni e ragokban oly a hangnak is.

pör-ö'm.pér-éd. bizonyos esetekben ö és ü után közvetlenül ö. A tájejjtést nem szabad a közösen elfogadott simább nyelv rovására feltolni. író óvakodni fog ily különcz és a széphangzatot sértő kiejtésektől. pér-ék. az o-val egész ellentéti viszonyban áll. idvős. hogy midőn a gyökben is megvan: ekkor. pör-ö'k. vetítők. dönczől. az o és « után közvetlenül következő 0 átmegyen ö-re pl. IV. üt-ök. selyöm. t i. Az ly-ct is a hanyag nyelvszokás majd j'-vel majd csupasz 1-vol pótolja. tör-ök. sor-om. enyelög. tör-os. sündörVg. tördel-ték (nem tördel-fök). s nyelvünket egy sajátnemü alkotó hangjától megfosztani. E két hangzónak párhuzamossága nyelvünk hangrendében világos. sor-os. szerétóm. Ezen és hasonló viszonylatokban é helyett ö-t irni annyi volna. gyötör-fök. füstöl-ög. színész. vékony Egyébiránt a zárt é-re nézve megjegyzendő. mint: csőm gomb gombocz csomoszol bontok bontson csőm gömb gömbőcz csömöszöl döntök döntsön csömör göndör gomoly porzsol bontom bonczol csömör. pör-o's. mint nyelvünk hangrendét megzavarni. gyötr-ötök. tör. pl. vettük. pér-és. szavaló. ha igy Írnánk és beszélnénk: verekődik. tőr-tök. El. tehát a viszony magokban a zárt hangú alakulásokban háromágú. zöp-ög. «. mind a viszony ragokra és képzőkre kiterjed. melyekben az é az ö-vel fél. töre-kéd-ém (nem tőre-ködöm). ökr-ön. döntöm. Máskép áll a dolog a viszonyragok és képzőkre nézvo. o. sundorog. o két ellentétes önhangzó között egy középnemű felhangzó é létezik. vagy: por. «. üdv-ös. pér-ém. hogy mint föntebb érintők. csépiig. Ezt tennok pedig. pézsög. gödr-öm. gömöly. de azért a szabályos tiszta beszédben és írásban a szónok. porzsol. pör-öd. s mind a gyökökre. vetők. hegyőz. tőr-öm. ilyformán: dolg»oz-ik úr-kod-ik fanyal-og rop-og idom-ős lát-ok bokr-on fodr-om kotr-oíok kotor-fok éh-éz-ik kér-kéd-ik enyel-ég csép-ég idv-és vet-ék kert-én védr-ém pédr-éíé* pédér-tófc ölt-öz-ik. per.— vastag 40 — hal-ák hal-ás hal-ám fej-ek fej-es tál-ak tál-as tál-am szér-ék szér-és szér-ém sor-ok. csomoszol csömöszöl. széntől stb. tördel-ék (nem tördel-ök). mint a terjedtebb szokásnak tetszik. a többi vékonyhangok után é járul. az első a vastag. őr-köd-ik. vár-tok ver-ték tűrtök. Ha a vastaghangu gyököt vékony hangúra alakítjuk. göndör. vagy a mondatbeli széphangzat igényli (a sok e kikerülése Végett) o'-t használhatunk helyette. tör-ök. Tudnivaló. a második a vékony hangú gyökök és törzsekhez járulván: . tör öm. kertőm. ö. embörök. melynek kiválólag a háromágú ragozásban és képzésben van helye: vár-om ver-ém tür-öm. Ezek a ragokban és képzőkben szabály szerint más hangzót kizárnak. s ilyenkor a ragozás is hozzá alkalmazkodik pl. for-og fér-ég für-ög.

csoport csujport. 2) v a s t a g e (= í) v é k o n y i (= é) he-án (régies). üdS. tolom tulom. b) mely éles «-re szokott változni. lát-nunk vár-nunk les-ntink tör-ntínk. 6 csele.— 41 — görbe láb-M csonka kez-tí szap-w val-M köp-tí gyöp-ti. ill-eg. füst-i. á. mend. mint föntebb. izgat. pökhen-di. KAAT UÓTÍB. hint szókban. id-ő iz-en sik-et sik-er nyílt csel kever v é k o n y i (= ü) üd-ö. so-hol. di (2) : lovas-di. habár magán kiejtve egynek tetszik. silap-si. nevezetesen a) mély hangú ragokat és képzőket vonz. i. 4) n y í l t fc csal caala. is. mint föntebb elemeztük. giliszta. és . sir-at. meg-int. ede. ide. mind. s mint legmagasabb vastagbangu annak fő fokán áll. i (1) : ház-i. i (ü-vel vált). lát-t-wk vár-t-«k les-t-«k tör-t iífc. fir-ka. hervaszt szókban. ide. mint idS. mint ezekben : ily. t. kavar csata csattan. 8 (o-val vált). petyhüdik. m.(vagy fel-)hangú t. pl. Ter-csi. az ideg. Az t közös hangzó. i (2) : suny-i. kert-i. kút-ig. irg-alom. Fer-csi. vajuszik. (L P é l d á k : 1) v a s t a g l v é k o n y i (tiszta) ig-az. hi-ány. esete esetten stb. jár-unk áll-unk megy-iink jöv-iínk. szelever-di. A hanglejtés fokai tehát fölülről lefelé ily sorozatban állanak : v a s t a g l. üz-en. Ennek bizonyos okszerűsége van. ig-en. li-ány (tájdivatos). mely szintén vastaghangulag ragoztatik. katonás-di. 8 ('i-vel váltakozva). p. é. st : vak-sí. mend 3) v a s t a g e (= o) se ha se-hol se-honnai so-ha. is. O. tol fal. mely a törők nyelvben is megvan . s utána azon e következik. d) mely vékonyhangu létére se é-re se (í-re nem változik. A többi a vékonyak lejtőjén jár.* ide. mind. . kút-i. AKAD. him-lö. nyir-ok . se ü-re nem szokott változni. irigy-kedik. kert-ig. képes-int. so-honnai. és geleszta. boglya buglya. Néha o. int: alkalmaa-int. kergetős-di. de vékonyhangu ragokat és képzőket vesz fel. szélhtidtk. é helyett állanak pl. ház-unk ur-unk fej-tínk sziv-tink. A széphangra nem ügyelő tájejtés sok szóban a szebb hangzata o és ö helyett használja pl. Legmagosabb minden önnangzók között azon vékony. mely se é-re. ely )d le-ány. E szeriut az első pont alatti t a vastaghanguak lejtőjéhez tartozik. valamint az i-hangzóju ragok és képzők mindenféle szóhoz járulnak u. est : Jan-csi. t. picz-i. tök-si. : tg: ház-ig. c) mely «-re változik. s mint i lég is tisztább. ily. jegye lehetne ez értekezésben : i. porol porul. ezen igékben: alkussík. a. U. főnevekben. illik. sük-er. régiesen : e)y. tölt-ig. üdv. hint-ek. ede le-hó. ir-am. v é k o n y i (tiszta). töröl törül. melyet mind a vastag mind a vékonyhangu gyökök és törziek . liszt-es. hervad. int-ek. bodr-i. ó'röl őrül. mint az m. e. id-om.). sük-et. li-ju. buk-si. ö. di (1): okton-di. az i mint gyökhang négyféle. i (e-vel vált. id-eg.

ah. kapá-val stb. ápol ápol. Némelyek ennek okát a hangsúlyban keresték. volna'. hanemha azt veszszük. b) melyek ragozás vagy képzés által két vagy több hangzó egybeolvadásából képződtek. hanem az első szótagban levő rövid «. fi. nem két külön szórész önhangzóinak öszveolvadásából eredtek. fáé (= fa*é). mint ág = á-ág. a) melyek egyszerű meg nyújtás által keletkeztek. s leginkább a gyökszótagokban fordulnak ölé. mely különben önhangzón végződnék h jegyet (szelletet) vészen föl. vész (perit). Ugyanezek lépcsözete alulról felfelé: alsó l. a. u. fuvát fuvat stb. 5. akarta*. 2. láng láng. seminat). alá11. 5. tár-as tál-as. Továbbá utói a persa írásban van azon szokás. 7) c s u c s o r ú U csúcs gyúr sundor. 7. mely szerént minden szó. o. kefe. halála11. legalább tudtunkra. f e l s ő o c t a v a 4. c) melyeket a szokás. 2. s kisebb nagyobb tájszokas szerint ma is azok. - melyek közöl írásunkban csak hétnek van külön jegye (a. irák. ki*. pl. hogy valamely önhangzó kiejtésekor mind elül. fá-ra. léi. 8. é. ille). hagy. vár var. dl ál. o c t a v a 4. tehát nyelvészetileg ez a helyesebb a néhutt szintén divatos megnyújtásnál. A hosszú önhangiók és viszonyaik egymáshoz. kefé-re. hogy a hoszszú önhangzók. mint több rövidből összeolvadottak. pl. népeivel. kefe-tői. fa-tői. fáig (= fa'ig). kapa. d«b. melyekre nézve Toldy F. • 6) g o m o l y ú O bődön csömör. mások eredetileg szintén rövidek valának. ez a beszédben kérdő alakot öltene magára: keféhez? kapával? A megnyújtás oka itt minden esetre más valamiben rejlik. S. de kétségen kívül természeti hangtörvény alapján a szók régén mássalhangzóval kezdődő viszonyító ragok előtt megnyújt. év = e-ev. így elül a sémi. mert például keféhez. hivatalban. mely szerént némi szelletet találunk följegyezve mind az önhangzón kezdődő némely szók elején pl. a. i. c s ü c s ö r ü fi csücs gyűr sündör. hogy ezen vég h „épen csak is szellet volt. kaczhíát kaczkias. él (vivit és acies) el. mint: árpa árpa. ív = i-iv. kapával. imád. születőié* és ezer meg ezer példa a Debreczeni legendáskönyben. e. a hangokon fekszik minden rendszerénti magyaros kiejtésben: keféhez. hivatala1*. ezek. 8. á hangokat súlyosbítjuk. mind az önhangzón végződő szók utolján. barátságáért (= barátságáért). A kor. mint: ad. Több külföldi jeles nyelvész is tanítja. ö. zárt é tér-ék vér-ék. úgy hogy ha a megnyujtott. melyekben nagyobb terjedség fejeztík ki. gömölyü ö bődön csömör. Ezek általán két osztályba rendezhetők. l. Őr = ö-ör. (torokszellet Bátori bibliájában). mint: ídtám = láta-am. 7. oly fogalmakat jellemeznek. i. fáért (= fa*ért). társunk is azt tartja. wriás urias. e. fitet. s itt a kulcsa ezen megnyújtásnak. őneki stb. hogy az önhangzón kezdődő ragok előtt megnyújtásnak rendszeréül nincs helye. kapával szókban is. kór = kő-őr. háj haj." Szintén itt találjuk ezeket is: halálaVól. H (= ő. népe'. vét (jacit. akra. Még jobban támogattatik e vélemény az által. 8. Mire elég legyen röviden megjegyezni. szél szel. kefé-hez. s időmértékileg két röviddel érnek fel. é. ujabb ragozás mellett is megtartják a szelletet. gyanta gyanta. S. S. í. 8( (l. hogy ezen nézetet az élő beszéd megczáfolja. szómon*11. o. íze (ajakszellet a régi halotti beszédben). mert az é is csak némely nyelvtanokban és ezen szótár értelmezendő czikkein van megkülönböztetve.— 42 — ő) z á r t a tár-ak tál-ak. ü). 6.. T. másokban a megnyújtás a szónak érteményét hasonló rövidtől megkülönbözteti pl. szeresse*. ne*. tér-és vér-és. továbbá a hellén hangjelelésben (írásban) minden önhangzó valamely azelleti jegyet szokott kapni. Azonban némelyek csak tájejtésileg és csak a tőszóban hosszúk. hb. mi által torlat áll elé: Ár. Ezekből érthető némely régi magyar Írásmód is. e. a hangsúly épen nem a hasszu é s á. mind utói hallatszik valamely gyönge szellet. oek. u. mert nincs torlat. i. hv. mint a'ra ma is tájdivatosan így ejtetik: árra. 6. és a megelőző önhangzó ragozáskor vagy képzéskor már a torlatnál fogva is hosszúvá lesz s könnyen meg is nyújtatik. őröl örül. ként . mint: fá-hoz.

járdogál. szafora-tm szaporán. hogy mellettök a torlat sem tűnik elé. fel-ek. tág. apáka A hosszú á akármily elemekből állott öszve. ség képzőkben oly erős és változhatlan a hosszú á. honnan a gyermeknyelvben tata a. rács = rovács.a: lát-a. ráír. tárgymutatóval: láta-i vagy láta^' (videbat iatud vagy isthic). 4) Az úgynevezett ékvesztökben eredetileg rövid lehetett. az é eredetileg nem egyéb. Az elsőbbekben tompább é hangzik. kék. várta-ok várták. A hosszú á származékokban többféleképen alakúi: 1) á = a -f. ként.— 43 — (=r ki-ént). szilés. kora-an korán. jöttei. helyett. er-es. melyet régente röviden használtak s a határozatlan ragozása múlt idő egyes 2-ik személye: láttál. részint ragolisban és képzésben mind a négy é-t megkülönböztethetjük. f a-ig. eg-ek. Amazokban t. valamint ezekben is: dél. oá. Hosszú é botunk csak egy van. Az i. er-et. hogy a tompa. de a palóczos vidékeken ad.a: dara-am darám. it-ről alább lesz szó. tájejtés szerint tem szokott i-re változni. s a bennük eléforduló a is inkább a zárt a-hoz hasonlít. ig. illetőleg képzők előtt pedig azért nem nyújtatik meg az önhangzó.: 1) magas hangú szókban is egy tompábbat és egy élesebbet. fór szókban) például: baatyaam. fel-et. a tiszta kiejtésü magyarok ajkán egyöntetű hang gyanánt egyforma nyiltan hangzik. m. mert néhait a szokás ma is röviden használja. magasabban ejti mint a rövid zárt a hangot. szekér. btttalág. hogy egyik a nyilt e másik a zárt é. azaz a közbeszéd általán véve a hosszú á-t nyíltabban. szél (ventus). és csak némely tájbeszédben hallható a hosszú zárt á (= a hasonló a terpedt angol o-hoz nor. látnám. mint a nyulósan kiejtett nyilt e. álldogál. Azonban részint a szabatos kiejtésben. Wi. kép. mert ezek még ma is önálló szóknak tekinthetők. ttdtűy. 5) A mássalhangzóval kezdődő néwiszonyitó ragok előtt megnyújtásból eredt: hazd-ra. hazától. ur-a-ság. buta-an bután. onnét gyaníthatni. sőt némelyek mint: ért. mint régiesen iratik is igy: hadla-v-a (= hallava). hallottál. ua. melyeket arról ismerünk meg. sőt gyakran. rá. é. oá. fél (mentuit) tájejtéssel: fíl. uá iker változatokban hallatszik. oá.i vagy j (vagy v) -f. tehát 6* . látnád. ér írivua. irdogál. így különböznek egymástól: e*g (coclum). Tájejtéses: apa-ka e h. födél. Ilyek a gyakorlatos igékben előforduló ál (él) pl. mint tájszokásilag ma is ejtik: fonál fonal. er-ek. továbbá a kor. tél. i. melyek tájánként ma is röviden hangzanak: láttál. bogár bogár. Hogy az ily ragozásokban az a szinte rövid volt eredetileg. dara-ad darád. hallottól. véna). kéz. madár madár. tájejtéssel: ír. sok-a-ság. A tág. szel-et. várja-ak várják. harmadik az éles é hangnak feleljen meg.. szél (margó) széles. m. egér. tovatova. még segéd önhangzó is járul közbe pl. v. messze: tatába menni. így a régi codexekben az e is rövid: mentei. s általán az ékvesztökben. lép. á A magyar hosszú á hang. hasonlók: látóra. kép ragok. nap nyugta-kor. mész. vagy összeolvadt. «V(valet). 3)á = o-|-v-j-a:há = hova. haza-i. ieli. u. személyraggal: láta-j-a (videbat istud ille) = látá. ú. kacs = kovács. még pedig ez utolsót illetőleg mind mély mind magas szókban. tájejtéssel: íg. szüz-e-ség stb. kép. látód. fel-ez. ma-ig. i képzők előtt az irodalom is rövidnek veszi: fa-ért. mint föntebb láttuk. eg-et. Élesebb é (= é) ezekben : szép. fél (dimidium). hallana-j-a alakban. txtgény.'-vei Idtna-j-a. tájejtéasel: kzlp. szel-ek. különösen. szel-es. ha a szelletesnél erősebb torlat előzi meg azon képzőket. a magosságot tekintve általában a rövid nyilt el hangnak felel meg. urság stb. 2) á = a -f. tej. hazá-hoz. tehát a megelőzd egész szóra nincsenek befolyással. és hogy ez rendesen ékvesztő. dér. holott párhuzamosan négynek kellene lennie. tá = tova. sokság. Mp stb. az éles pedig némely legtnagyarosabb vidéken is í-vel cseréltetik fel. hazá-la. ég (ardet).

Ezen két l-nek öszveolvadásból támadt fajai: a) é = e -\. lé-e-ön lén. vere-i-e. Éj a. kópé. óriás óriás (or-om gyökétől). ét. mely az egyszerű S helyett áll.o. . máskép. szeepen. Aé héj. fé fő. csé cső. pl. e) é = e -f. kiérem. toTábUisi + o: csi-ogat csigát. szi. más tájejtéssel Sí éa ú iá: ló lau. léka. karé. vékony. feek = fék az elavult fe gyöktől. no-ogaí nógat. 3) Tanya ejtésben öl.é. dévaj. keerém. vézna. ví viadal. c) é = e + é: vere-ek verek (én). héja. boné. csóré. íé-e-ön tén. vern-e-j-e. v. (caedebat) were-t (caedebat istud vagy isthic).i (vagy j) -j. te. óid old.e: kefe-em kefém. ganaj. midőn az ilyformán eredt: di-j di-u di-v di hi-j hi-u hi-v hi szi-j. vere-j-e (caedebat istud ille). látna-ék látnék. hosszú é ezeken kívül különféle tájejtéssel: ikeritve: ée. b) é = a -j. látnók. így igyen. te. mint tanét (régiesen tanót). bódog boldog. haraj. mely szintén vastaghangu szók gyökeiben fordul elé mint: béka. góré stb. haj. noha a mai általanosabb kimondásban inkább az éléé 9-nek megfelelő hosszút találjuk. karéj. 3) Ama rövid 8-nek. mint: hóit holt vagy halt (hal igétől). o helyett áll. hé hő. tön. öszveolvadva: veri. keirém. ólom ólom (az olvadékonyságtól). be bő. dézsa.44 terpedt ée. lé elvont gyökökből képzett múlt idők. néma. 4) Két önhangzónak együvé olvadása.i (vagy j. (áré. d) é c= é -j. mely a vastaghanguakkal is párosul. kapó-os kapós. kivévén ha palóczosan ejtetík ki. atb. raolom. aí-ból van öazvehnzva: fót folt. csíp csipdes. fazék fázok. bóta balta. t i. szeipen. mely némely szókban a képzők előtt röviddé leszen.o. lo-odí< lódít. pl. c) ó = a -f.-nak változata ezekben: gané. kamó-os kamós. szándék szán' dók. azi-u. nyí = nytt. 2) Mint igenévképző az S személynévmás vastaghangu változata. sír siralom sirat stb. bír birodalom. taréj. 1) Megnyujtott de eredetileg rövid o. E következőkben öszveolvadásokból támadt: a) é = a + i. azon hosszú éles é (= é) felel meg. azon é gyöktől. lo-og lóg. szórna szalma. láta-ék láték. 2) Magas hangú szókban találunk oly é-t is. Emez mélyebben hangzik. < A hosszú {is kétségen kívül különböző ezekben: csíp (csípek) éa sír (sirok). hajtó-os hajtós. séta.e: lé-eí lét. különösebben az óhajtó módban : verae-i-e v. létei. aó. óma alma. fóka falka. vé-et vét. vagy v) + e: var (caedit). ide tartoznak: ámé. régiesen: vérévé v. é-et-és. véka. bW =: ó -j. mint a mely ö-böl is olvadóit egybe : vön. melyből é-hetik. íé-et tét. ruólam. A. nevezetesen: aW = o -f. sziepen. taraj. é-tet származtak. kepe-ez képez. látna-j-vlc.uo. b)é = é-j-e + ö: vé-e-ffn vén. bót bolt. ó. no-odíí nódit.u: láta/-wk látók. vétel. lön. tétel. eedés = é-ed-es. vagy é. kefe-es kefés. a ve. Mindkettőtől különböznek ismét azok melyek 1) é-vel 2) tf-vel szoktak felváltatni mint ímelygő = émelygő. «er-e. ríkat atb. iámé. látsza-tk látszék. tetőz. 2) Öszvehuzás által: i = i -f. Ki nem simult palóczos ejtéssel: Só. szi-v. melyekben é = ó. vereje. raólam. mint: tetéz. mint: hízik hizlal. béna. eke-én ekén. íátszano-ifc látszanék. ganéj. rí-ogat rigat. v. Ez ily kiejtések néha az illető szók eredeti elemeit tüntetik elé. 4) Néha ó v. «te-«k üték (én). és mív = mű. lú.j. ajándék ajándok. 1) Megnyujtott egyszerű < létezik leginkább a gyökökben. békló.wí: rólam.

kúdus koldus. vékony hosszú i bír csíp így. hő hé. leffentyil. Tájejtéssel : oó. szomorou. eV. bölcső bőcsö. ludak. tűké. vékony rőtid i hint illik irigy. stb. szivatyú = szivató stb. köldök ködök. gyeplű gyeplő. tüzek. füzet. 2) Tájdivatos kiejtéssel a jobb hangzata 8 helyett használtatik: ü (ille). szűz. seprű seprő. hű = hüv. ludas. Ott". II. «Jeke. tőr. vékony hosszú i (rokon é-vel) imett émett. geleszta.— 45 — K 1) A gyökökben megnyujtott ö milyenek: S. üö. mint : hőí = hü-ít. fékeiül = fekete-ül. teoke. vastag ro'via* 8 (=" o) •eh* soha. csík-ok csíg-at nyil-ás. öö. ölt őt. 3) Mint melléknévképzö eredetileg ó s a régieknél gyakorta így is találjuk : savanyú savanyó. pl. 4) Öszveolvadásból eredt: bö-ög bőg. őz. urak. imítt emitt. vagy ol-ból húzódott öszve : dúgozik dolgozik. ludat. rúd. rudak. rűl (ről). 3) Mint névképző eredetileg ő. Némely szókban é-vel cseréltetik fel: gőg gége. tűké. tööke. 4) Öszvehuzás által alakult. jövő jő. ímely émely. süveg sög. kű (kő). bű (bő). mint : keserű keserő. Vesd öszve : ú.fűt = fü-ít. tűz. rudat. díványos déványos. Némely szókban régies vagy tájdivatos szokás szerint t-vel váltakozik : fűz fiz. búb. tüzes. csúcs. III. mű mi. szü =: szüv. to-ul túl. tüzet. 8n (hal). . ily ely. fórgttyti. tfvőlí őt. íperedik éperedik. ergetyil. szomoruó. lúd. méltó vékony. 2) Rúthangzatú tájnyelven ó helyett ejtetik : lú ló. pattantyú = pattantó. s mint olyan jobbára ékvesztő. giliszta. bűi (bői). töt? tő. csucsor. növő nő. füzek. gyöngül = gyönge-ül . kút. csikoltti csikoltó. tiszta-ul tisztul. I. dűl (dől). vékony rövid i (rokon é-vel) is és. söveg. tovább a tyú végzetü szókban : _ cságatyú = cságató. etSk esek. vastag hosszú í (= i) biz-om víg-ak kin-os. bűn bín. úr. füzes. ősz. bűz bír. n-og súg. vastag hosszú é (== é) béna béka. s jobbára ékvesztő. vevő vő. 4) Oszvehuzás által eredt : °bu-og búg. kutatás. köv kő. ü 1) Ragozatlan gyökszókban megnyujtott ü. nyü nyí. 3) Az öl öszvehúzva: /Öiáföd. ow. tárogatyú = tárogató. 2) Tájejtéssel öszvehuzott öv üv. o) tanét tanót. nyü = nyüv. tfiöke. mint : fűz. lő (lő). szüzet. bősz. rudas. szőr. kutatni. csőr cső. őr. mind mend. zu-og zúg. vastag hosszú é (= ó v. stb. buborodik. A rövid és hosszú önhangzók részletes párhuzamban. szőv sző. u 1) Ragatlan állapotú gyökszókban az egyszerű rövid u-nak megnyújtása. bő be. mint: öveg ög. urat. szü szi. «ó : szomoroó. domború domboró. szüzek. Tájejtéssel ikerhangzóként: eö. M (kő). vastag rövid ü iz-om ig-az ip-ar> csik-asz ig-a vil-ág. Ilyenek : csörgetyű. de U U is: tőke. tüzel. vastag rövid 8 (rokon i'-vel) lehó lijn.

fi gyűrű IV. hó ha hó! hő he hői (goncs-os-kod-ás-a izsémi-és-kéd-és-e Wsz-ös-köd-és-e fsony-ar-ú-ság-os skes-er-ü-ség-és 'syö«y-ör-fi-ség-és hucs hal kahácsol. . nyár fonál ér kötél nyílt hosszú á (nyarat) sár fsarat). tehát: ttz Némely példák a két lejtőzet szerint ragozott szók párhuzamos változataira. V. zárt hosszú á (jobban a) kapám = kapa-am. hosszú húz hosszú bűz Ú bú. á*ll-hat-at-lan-ság-od. csév cső. em-így-en. ro'otd a udu ugat. ház-al. gyertya gyortya. = tíszta-az. kalantyú. vékony rövid i (= ü) idő üdö. nyakgat dara. szándék szándok. nyilt rövid e kepe kever. rövid é peréi. . hücs hűl kehécsel. leng-ed-éz-ö-leg. kór tör VII. tór-het-et-len-ség-éd. nyílt hosszú é íerek) szél (szelek). csorg-ed-éz-ö-leg. vékony hosszú i (= ü) hív hű. rövid kürt ül küzd. idv üdv. zárt tár-am ágy-az zárt pereg pórgél rövid a vár-am. izén üzen. vastag — vékony — rövidek: hosszúk: rövidek: hosszúk: Ví. nyekget dercze. tisztáz rövid 0 kor por korom koros. nyílt rövid á csala kavar. lén = lé-e-ön = lön. zárt hosszú é (= ö) tén = té-e-ön = tön. bámé bámó. (fonalak) kanál (kanalat). él-het-et-len-ség-éd. hosszú ő döre őrül.— 46 — gelyva golyva. miv mű. fi töke hosszú ó pór kórom kórós. kelentyü. hé hő. nyív nyű. perzsel. lam-od-a jem-id-e am-ott-an em-itt-en am-oly-an em-ily-en am-ágy-an. (kötelek) egér (egerek). rövid ö tör tök dörög örül. ing-ad-oz-ó-lag.

mi abból is látszik. nyír nyír. hímelhdmol. rúg riy. bír bir. gyöpüs. pl. «. az szabályszerüleg hosszú. stb. szűz nüz. nyarat. Amit terjedtebb szokásnál fogva megnyújtanak. Melyek két nagy terjedelmű szokás. víg víg. kór. kezek. itfl ítél. mint föntebb láttuk. tűr tűr. huzamos fuvásra vagy vonzásra vonatkozik. bugyor bugyor. Mg. méu. mely tünemény oda mutat. hon. pók. pók. bünSs. hogy az országos divatnak tóduljon.és melléknevek egy részét az ékvcsztök köze sorozhatjuk. meszes. mert ikcrtársa ám. írás. és i—ü) mértékére nézve nagy ingadozást tapasztalunk. ú. sir sir. bűz bűz. nyúl (igo és főnév). sűrű sűrű. nyaram. hogy ezen hangzók akár hosszan. kin kin. szór. kapától. kapára. körülbelül ezek : ige ige. hód. nyűg nyűg. kefétől. (főnév és ige). csáp. Ellenben az i. honnan : immcldmmal. úr iir. fül. és e e._ 47 — Az i. húr húr. folytonos szomorú kedélyi állapot. mint hold-é holdak. il mértékéről A rövid és hosszú önhangzók megkülönböztetésének nyelvünkben nem csak helyesejtési. gyúl. részint az elemzésen alapuló szabályokba illeszszük. honnan többese is : Mgydk. hogy ezen hangok mértékének fölcserélése által gyakran a szó értelme egészen megváltozik. madár. s Erdélyben megnyújtják. minthogy a többiek sorában széltül állanak (i—u. tárgyesetbcn. gyűrű gyűrű. {mély ímélyég mert eredetileg émély émelyeg. részint a terjedelmesb gyakorlaton. nyarak. kapu. nevezetesen túl a Danán még azon szókban is röviden ejtik. utas. kefél: ellenben az t. melyekben a közösebb szokás az t. dili. bűn bűn. Gémes. sudár. nyúl nyúl. tűz stb. csűr csűr. poharaz. hanem ragozási és érteményi tekintetben is nagy fontossága van. vagy legalább homályossá lesz. kéz. ragy megnyújtani szokták. híg híg. melyekben túl a Tiszán. súg. kíván kíván. zúg. kor. nyújt. tíz tíz.vagy törzsbeli hangokat is bizonyos viszonyokban hosszan hagyják. sor. pl. íz íz (articulus). úszik úszik. b) az önhangzóval kezdődő képzők előtt: pohár. tt és i. kocsis. tör. . ü hangoknak. csap. hú'l. súly súly. hogy ezen önhangzókra nézve nyelvünk a rövid ejtésre hajlandóbb. mint: tej. illő. múlik múlik. szűk szűk. milyenek : ím. u. szór. bií. kefével. víz viz. meszecske. kút kút. kocsim. gím más kiejtéssel : gém. bízik bizik. fúr fúr. i. búza búza. iv iv. De a nyclvszabályosság és helyesejtés méltán igényli. a tájejtés. haj. ígér igér. tehén. rúd rúd. bűnös v. hón. nyel. amit a legelterjedtebb nyelvszokás röviden szeret ejteni. Mi az a á. nyúz nyúz. hacsak az ellenkezőnek valamely okszerű alapja nincsen. gyöpüvel. és személyragozásban: nyár. melyek t L az d éa é gyök. BT. kivált ha ezen nyújtásnak saját okszerűsége van. sudár sudár. így különböznek egymástól : baj. sugár sugár. poharas. htíd. íny. kocsi. dísz disz. csúcs csúcs. rendesen megnyúlnak. hír hir. kevés kivétellel alkalmasint egyező. t i. Gines. gySptí. kezet. mint: mi£ = mi-ig. Dl. húsz húsz. tar. mint a rövideké. meszez. húg húg. hús hús. Az ide tartozó fő. w. vigyáz vigyázz. se homályossá nem teszik. tíz. az rövid. gyöpüm. M. úgy ügy ugyan. sőt az irók két külön felekezete szerint is majd röviden majd hosszan divatoznak. Mit ismét onnan fejthetni meg. háj. Erre nézvo véleményünk szerint következő irányszabályokat állíthatni. báj. kar. kapál. fül. ujj ujj. csép. L A helyesejtésnek egyik fő elvénél fogva. már. csép . sőt némelyek tájszokás szerint ragozatlan állapotban is rövidek. 5 vékony önhangzókat illeti. ezekre nézve a nyelvszokás. túl. út üt. rút rút. melyeket szélsőknek nevezhetünk. nyák. tör. gúnár gunár. szín szin. íj ij. utat v.: „tüzet szítanLa „valakihez szítani". kapus. kapum. zúz zúz. új új. Egyébiránt az állandó hosszúk száma sokkal kevesebb. midőn az a e hangzókkal végződő szókhoz viszonyító rag vagy kc'-pzö járul. mit részben annak tulajdonithatni. szűr szűr. meszel. « önhangzókat röviden ejti. húgy. hím hím. o ó vastag. kezem. melyek képzés következtében nyúltak meg. pl. nyak. dúl. mert ezeket több vidéken. mert mint evésre vonatkozó szerv és érzék az éh ét szókkal egy eredetű. kefére. íme. tzeker. Ide tartoznak általán. midőn csillagot jelent. gyüszü gyüszü. túr túr. mar. hizik hízik. sor. hogy. síp sip. ellenben a hngy i pisa) többese hugyok. poharacska. ver vér. esik esik. tár. fűz fűz. Szótárunk folyamában elsorolva adjuk legnagyobb részét azon gyököknek. tűz tűz. zsír zsír. jywl. Minélfogva ezeket és más ilyeneket a verselésben közös mértékiieknek szokták venni. lúd lúd. írás v. Különben ez utóbbiaknak ragozási és képzési szabályaik következők : 1) Elvetik az ékezetet a) a többesben. más viszonyokban pedig megrövidítik. így igy. kapuval. s tulajdonkép : ény . kocsival. kár. szít mert folytonos. kefe. akár röviden ejtve az illető szók érteményét se nem változtatják. csúszik csúszik. mert eredetije hold. hogy ezen ingadozást ha végkép ki nem írhatjuk is. kapa. kapával. « végzetüek rövidek maradnak. sík sik. 8. bíró bíró.

csövet. szél szélhttdik. avas. tő. fejel. húzott. szövök. bírva. fűz fűzek. w. ludat. jövendő. bírt. szűc szüzek. rivás. ural. viadal. szivatyú. furkál. siránkozik. télre. lé. jövés. szűrj. zúz. téli. türemlik. fuvolya. télen. urat. ludas. kevés kevésded. és pedig ezen két fő szabályban : l-szőr amely szókban e szélső őnhangzók az általánosb nyelvszokásban . fejek. út utak. nehéz nehézded. türelmes. Kivétetnek : fű füvek. nyí.s e-vel ragoztatnak : híd hidak. csikók. bír. kézi. tél. nyárhoz. nem kézkenő. fejes fejezj hé. bírni. hírlel. bizalom. hizodalmas. szövés. úr. csipkéd. tíz tízes tízen (de : tizenegy. ludak. (épen úgy. nyárra. hírek. bírna. nyivás. húzva. milyenek : híg. hizlal. gyűr. búvok. vívás. rudas. siralom. hanem ok. fuvat. rugdos. télkor. cstíz csúzok. avatag. rudaz. fű". türelmetlen. madárka. tűztől. rudak. kevesen. nyárig. szűrt. tűz. csűr csűrök. ezen hosszú őnhangzók mértéke fölötte ingadozó. rudal. keveaedik. bőség. lőtt. úrnál. Más részről az ékvesztők szabályai szerint: víz. pohár pohárnok. szűr. rovaték. rigó. gúny gúnyok. sír. úrtól. tűznél. új újak. szürcsöl. jövet. szűk szűkek. havak. vagy hígak. rovat.és melléknevek is. nyirbál. nyivácskol. nyűg nyűgök. vízre. mert gyakran a közszokásilag vagy elemzésileg hosszú gyök is némely származékokban általán megrövidül. zuzorka. húz. télig. csuszamodik. lövet. rugdal. síron. rúd. neheztel. türödzik. úr. A ragok és képzők között ti ű.'. télbe. lő. bővet. hnzakodik. csipke. bizomány. hogy helyesebben mindig hosszúk. tó. duzmati. nyuzga. de huzamos. tizenkettő). búi bűi is elfogadják a megnyújtást Mind ezekben és többekben az általánosabb nyelvszokás igazit el bennünket. húsz húszas húszan (de huszonegy. só. mint az ékvesztö nevek a föntebbi módosító ragok előtt).vagy nyilt e-vel vesznek fel. szőtt. heveny. csíp. továbbá szín színék. tő. szamárul. turkál. b) a mássalhangzóval kezdődő képzők elöttt: kosár. jSt jövök. ék. szövevény. hírre. riad. de: szúrás. cső. szekérke vagy szekerke. hevek. havas. nyúz. és csak kevés kivétellel mint múl múlandó. lövel lövöldöz. szurdancs. Az ékvesztők szabályait követik általán a) más fő. nyúl nyulak. minélfogva szintén az ékvesztők szabályai alá Borozhatok. duzzog. rovátkol. duzma. szurkai. bővek. kút kutak. tűzre. csík. zsírok. de túrás. tehénül. csíkoz. úgy látszik. irodalomodé írás. rtíg. nyíradék. szívás. rí. víz. csipesz. mint: sulyok (eszköz) nem súlyok. Melyek pedig a többes számban nem ak ék. szűre. ró. pl. reznek (vörnyeges túzokfaj) nem réznek. csiptet. nyárért. víg vígak. tűz. huszonkettő). A Tisza vidékén ezek is hosszúk noha a. irkái. ví. furdal. csöves. télben. súly (Tisza mellett inkább súly) súlyok. húzna. melyek gyökét egy magánálló vagy egy megelőző mássalhangzóval járó önhangzó képezi. 2) Az d e'-fél e ékvesztők bizonyos ragokat és képzőket mindnyájan nyílt a. híres. bővelkedik. Min bűnök. ujj ujjak. sir. ragokat vesznek föl. jó. húzni. (gyüremlik. hír. rudat. c*úsz. birkózik. szekérnyi. szúr. nyárnál. szí. Kivétetnek a ka ke előtt a kéttaguak. milyenek: 6 vagy av. bír. húzz. Tegyünk már most hasonlítást az ékvesztők és a fentebb elsorolt i. biztos. siránkozás. huzkál. dukál nem dukál stb. nyárban. hízik. nehezen. stb. szűrni. fű valóm. Ilyenek : sugár. tűzdel. vízről. havat. szüret. duzzad. biztat. sírok. nehezít. nyárba. ők.— 48 . nehéz. hű. birtok. zsíros. irat is. csíkos. riog. de szűrés. hogy ragozatlan áflapotban tájejtések ezerint majd hosszúk majd rövidek. lövök. csuszkorál. húz. tűzés. csipeget. tűz. télhez. de : higgad. szűrve. zsíroz. birodalom. de nyírés. szurdal. bízik. Kivétetnek az t és ül ül képzők : nyári. gyürközik). lövés. m. tűzhöz. szövet. sőt tói tűi. szivornya. továbbá ezek:feeztyűnemkéztyü. havazik. tűr. sirám. egérke vagy egerke. úrban. kő. fúvás. nyír. csövek. urak. sí. avar. mely esetben a gyökbeli á és é megrövidül. zsír. szöveg. s ennélfogva az ékvesztöktől elütnek. húza. rovás. nyuzár. M vagy hav. sipít. kevesít. szil. nyáron. rúl rül. lúd. sző. sivit. Ugyanez történik többekkel amazok közöl is. bő. és ít. iromány. rugony. Mi a fent elsorolt gyökigéket illeti. higak. Hasonlók : hő. nem nehéztel. sírba. fúr. nyélül. azok helyesebben minden módban és időben hoszszúk. 2) Megtartják az ékezetet a) más névmódositó ragok előtt: nyár. Aiís húsok. bűz bűzök. bírj. nyivákol. melyek közösek : madárka v. nyárral. bujkál. vízen. uras. ú. dúz. sirat. ló. tűr. fúr. Egyébiránt. neheztel. ü hangzós nevek között 1) Abban általán mindkét felekezetbeliek megegyeznek. szűrne. stb. fejet. ír. midőn ám. nyirkai. kosárka vagy kosárka. heves. kevés. tenyérnyi. szűr. kosárnyi. bira. úrhoz. vita. rikolt. kezkenő. türelem. csuszka. Hasonlóan több-kevesebb származékokban és ragozásokban megrövidülnek ezen gyökigék : bú". mint már érintők. tűzről. de: sírás. hevet. Származékaikban pedig szokotton rövidek. ni ül. fő vagy fe. gytílevetz nem gyűlevész. rugalmas. csuszkái.

melyeket akármikép Bszvezavami. melyről alább külön czikkben és részletesebben lesz szó. csob. csőm. ferde. hol néha három. sőt öt mássalhangzó is Öszvetorlódik. mint a török és némely más altaji vagy szittya nyelvekben. mint: hdz-i. far. azt a fentebbi. De a különben lágyabb hangzatú római származású nyelvekben sincs az őnhangzóknak határozott rendszerök. fór. reped-Oc. melyek Önhangzóji párhozamosan váltogatják egymást Kétágn képzők és ragok. bor-ért. innen a verselésben is ingatagok. Mindenek előtt jellemző sajátsága nyelvünknek. döme. vagy elnyelni vagy kihagyni lehet. vagyis ragozási és képzési viszonyban. OrtdrA.— 49 _ röviden ejtetnek. melyek a második rendhez. bob. péld. önb máak. és részben mássalhangzók változásain alapszik a szrfcsalrfdWfás. mindenféle vastaghangzós szóhoz. dombor. . stb. fér. gömböcz. egyik a vastagok (ál vagy mély hangúak) másik a vékonyak (föl vagy magas hangúak) rendé. forog. de csak a hosszúk. négy. illetőleg hangrendé a képzőkben és viszonyító ragokban. akár rövid használata a magyar nyelvérzést nem sérti. é hangzója ragok és képzők. e»Sb. bwg. dám. Hely önhangzók tartoznak az első. Idb-nyi. ú. bankó. mindenféle vékonyhangzóju gyökhöz vagy törzshöz járul. csücs. bol. balgatag. önhangzók fejtegető §§-ban részletesen előadtuk. domb. c) érteményi tekintetben. 2) amelyekben azok az ország nagy részében. Általán ismert dolog nyelvünk szervezetében. meghagyván a mássalhangzókat. boglya. bún. völgy-i. mint vastag önhangzója. a Tisza vidékén és Erdélyben jobbadán megnyújtva ejtetnek is. kert-t. fáról. fol-ig. dóm. gom. (. s hogy önhangzója ragozáskor változatlan marad. gombócz. boborcsék. tor-ért. csőm. m. a vékonyhangoakhoz pedig vékony hanga képzők és ragok járulnak. rét-ig. lehetetlen. ftrgeryfi. vagyis a nyelvek ős alkotási korából valók legyenek. Mi e szótárban a hosszúkat. mert csak ezen körülmény a határozó. Ai foluuigiók mfikMéti rendisére nyelvünkben. néhány természeti hangutánzót pL trttw. csobány. Nyelvűnkben az önhangzók nem valami bitang vagy pótlékféle segédhangok. hogy a mássalhangzók nehézkes őttvetorlódását nem tűri. gomba. mint az árja nyelvek némelyikében. IL As önhangzók rendszeres viszonya. csöbör. fordul. A rokonhangzók. úgy mint vannak. v»lyy-ig. L Az önhangzók rendszeressége a gyökökben. bankó. hogy eredetiek. bél. csőrnek. ló«u-díykatoiuít-di1körö»-di. es-ért. mint vékony önhangzója. dömbicz. hogy vannak t. bunczi. babó. boga. melyek mindkét rendbeli szókhoz változatlanul járulnak. hogy a vastaghangn gyökök és törzsekhez vastag. gömbölyű. Azt is emiitettük. s önmagokból alig. s hogy két mássalhangzóval kezdődő gyökszója. akad-ék. bal. csúcs. belénd. hanem különféle változatokon átesve elkorcsosultak. göm. azok állandóan rövideknek vétessenek és Írassanak. a németben. csomó. Ezek közöl az egyik. Ellenben nyelvünkben az önhangzók bizonyos rendszert követnek a) győktani. a*-ért. azoknak akár hosszú. gomb. az önhangzón tesz változást. csehszlávban stb. trttcsök kivéve. bolond. csömör. őszvezsugorodtak. csombor. stb. bán. Az ily szók. csobolyó. öl-nvi. balga. Itt azokat fogjak őszveállitva elsorolni. De gyakran ha a feníüévőhöz valamely rokon fogalmat akar kifejezni. újj-nyi. pontosan följegyeztük. mely a rokon fogalmat más rokon hangzóval mintegy árnyalja pL : bab. b) alaktani. csecs. babug. mert az eredetiebb latintól elfajultak. esöcs. bog. csak a latinból elemezhetők. alig van. E sajátságnál fogva a szók két fő rendre őszlanak. boborcs. Dyenek: «4«T UttÍM.

vez-ér. ónk. darab. men-etel. . eteg : lank-atag. ét : rak-at. igy-ekózik. pér-get. tur-kál. sür-ü. bor-úl. hét : áll-hat. ész : horp-asz.vény . vány. ke : szál-ka. akodik.ap-aszt. tüs-ke . lep-ény. mul-ékony.. to'r-del . cser-kel. ény : yág-ány. ékony. dal. sós-ka. zör-get. füz-ér. körös-aed. vér-cse.szigor-ú. ereszkedik. peng-e. :. öl-et. csa. szab-ó. talán. 6' :. bogár-ász. okos-an. tör-ekédik. reny-he. énk : nyul-ánk. ed.. ka. oszt. ár. ded : karcsu-dad. leng-eteg. kér-vény. ep-ed. loh-ad. legei-ész. süpp-eszt . szép-ség. has-áb. bőr-etjén. loh-aazt. kér-elém. $ág. csel-éd. cse : szár-csa. aszkodik. döbb-ent. jö-v-etel . ász. étien : ház-atlan. kend-ö. furd-ö . azór-ako^ik. . ap. át. rek-esz. vény : lát-vány. e z e n n é v k é p z ö k : ab. íf-ba. gát. ül : jav-úl. elem : irg-alom. dereb (régies) . ekezik : vár-akozik. akozik. ész : markol-ász. ver-ekédik. e : 'huza-von-a. pákosz.-gál-ád. tör. szeg-ül. szük-ül . ó. ás. b) i g e k é p z ö k : ad ed : ap-ad. tör-ékényj dad. jut-alom. ver-éb. kcrcs-mény. él-. alom.— -00 . csík-ász. iv-ded . kea-etlen. Kivétetnek : gonosz. kicsi-ded. zuh-aj. csák-ány. süpp-ed. üldög-él. czölöp. ék : fon-ák. fél-énk . an. Kivétetnek : nyug-ot. olv-atag.: caat-ád. ker-ep. tó-csa. csür-he . tét : jár-tat. üt-és . tol-akodik. bö-ség. Kivétetnek az idegen származásról gyanús : oszlop. vet-ödik. étel : hív-atal. csörg-e. üt-et. görvjóly . c) h a t á r o z ó k . én : bátr-an. nyir-et. ász. sov-ár. rett-en. íl. folydog-ál. állap-öt . csor-gat. atag. bú-taían. dl. . seg-éd. ér : buv-ár. mell-ék. • . cl-énk. eb : nyal-áb. mor-aj. - a). ab. dör-ej. dél : jár-dal. tat. szeg-dél. mez-telén. ély : szab-ály. fior-dal. döleszkedik . ák. röp-kc. gyül-ekézik . ség : agg-ság. ál. nyom-at. kál. ver-és. irt-ó. bölcs-en . ep-eazt. döbb-en . ef : rak-at. lop-ás. és : lát-ás. rett-ent. foly-at. álldog-ál. szegény-ül. foly-tal^ csör-tet. botor-úl. zör-ej . telén : mag-tálán. szeg-ély. — .~gyar-ap. e*zkédik : rug-aszkodik. át. dob-ász.. • hot. kél : ir-kál. ént : csatt-ant. üt-ödik . küldemény . kert-ész. ály. észt . köt-ériy . ekedtk : mar-akodik. rogosz . böng-ész . kenő-cse . ész : halász. ép : al-ap. Jom-jia. föl-üf . dd. huz-ódik. (tévégél) . czul-ák. tok-mány. ótól. an. szün-telen . cseleked-et . jó-ság. meny : tanul-mány. ül-ep. vi-het. körny-ék . ger-éb'. ül-het . ropp-an. ány. ~ a j> ej • soh-aj. a. rönk-ész . ász. eb . ökr-ész . fal-ánk. mány.. reped-ékény. ' . tür-elém . én : csatt-an. oszt-ály. otlan. pöf-eteg. ropp-ant. ődik. mendég-él. hal-vány. ant. ú.. sanyar-ú. ül-tet. keser-ti. HÍ. fút-Hat. get : for-gat. Mik : zár-ódik. rov-atal. ékény: csal-ékony. itó : al-ul. kolop . tell-adan. csör-ej. szép-en. té-kél.

fölött-ed. tolt-ak. hús-nál. em : alatt-am. mellett-ök. mondt-uk. ról-am. e : látt-a. d) n é v i n ó d o s i t ó r a g o k : óbb. ta. ve : fa-vá. ült-em j ad. vert-ek. lel-ünk. töl-ed. okos-abb. ' vJc. öl-ben. ver-ünk. holtig-lan. fölött-e. réz-re. bölcs-ebb . vert-ed.— 51 -— lóg. •dk. tol-j-a. fölött-em. eté-leg. ön. . öt. botok-at. szür-é. gzürt-e. ül-nek. be : ház-ba. lég : futó-lag. mond-ók. réz-nél. fölött-ök. hord-asz. Ml. nők. wnfc. dönt-esz. fiivén-te. a többi vékunyhanguak után zárt é következik: 7* . j-ek : jár-j-ak. C Ion. négy-en. etz : tart-aez. j-ok. . fa. jár-nak. ed : nál-ad. (parancsoló). nyolcz-an. lel-ök. mellett-eték. kelt-em. réz-nek. nél: vas-nál. vá. után-unk. tiál.~vel-ed. Az ö közvetlenül az ö vagy ti hangokat követi. ól-ból. kö-vé. a. f: lát-á. é. ünk : alatt-unk. ól-ban. e : nál-a. kö-nek. helyés-ebb. ad. tolt-anak. kö-röl. anok. vel-e. ad. ők . óm. hó-vá. szürt-ed. öl-ből. öt-en. f) s z e m é l y r a g o s n é v u t ó k : óm. ben : ház-bán. szürt-enek . töl-e. ró'! : vas-ról. hely-böl. ed : alatt-ad. hús-ról. ofok. utö-íág. em : járt-am. teng-esz. nők. ról-ad. szür-j-e. ük : látt-iik. ver-8k. hús-nak. foly-nak. . fölött-eték. mellett-e. töl-em. vei: fá-val. után-ok. b i z o n y o s idők. török-et. öl-be. hely-be. ed : látt-ad. ról-a.Ezekben o. ének : járt-anak. kö-nél. hely-ben. len : addig-lan. ró. vel-em. te (1) : hajdan-ta. á. . ők : alatt-ok. keltö-leg. re : vas-ra. etek : alatt-atok. nek . j-e : jár-j-a. mond-unk. ver-j-ek. ««k : lát-unk. ok. nyolczszor-ta. ebb : igaz-abb. hús-ra. vizek-et. kö-re. szür-j-ek. mellett-ünk. B. Háromágú képzők és ragok. eddig-len. lelt-ük.-Ját-ók. lé-vé. vert-ük. lé-vel. után-atok."wnk. ö az uralkodó ünhangzók. g) igemódositók.és s z e m é l y e k b e n : o»z. j-o. . o. ét (többes) : falak-at. után-am. tolt-am. val. te (2) : hatszor-ta. mellétt-ed. nek : vas-nak. kétszér-te. ék : járt-ak. a. kel-nek. tolt-ad. vert-e. ól-ba. mellett-em. Az elsü o iniiideiúele vastaghanghoz járul. kö-vel. régen-te. ok. réz-röl. hó-val. leány-ta. e ) s z e n i é l y r a g o s n é v i n ó d o s í tok. tolt-a. én : hárm-an. e : alatt-a. ver-é. ám. Ötször-te. --•-. em : nál-am. iá. b8l: ház-ból. fölött-ünk. ntián-a. ver-j-e. szűrt-ék . tol-j-ak. ról. bon. meddig-len. tol-á. vert-ének. után-ad.

Mér. nö-héz. vagyis hárompároaak. náz-hox (hoz). visz-ém. gomb-hoe. ég-él. Hatágú képzők és viszonyragok. üt-Ök. ees. nem. ők : vár-ok. domb-on. ott. kő tik: zár-kozik. ön : fal-on. öt-öd. ödtk : takar-odik. ül-döz. ház»aos(ka). tol-od. ed. tol-tok. hot. ég-eí. óm.a) g y a k o r l a t o m i g e k é p z ö k : °9> *9t y9 . kötik. zuh-og. kérd-éz. csak kétáguak: tok. öl-őd. tttnd-öklik. köp-köd. dég. üthet-ték. Ha a gyöki önhangzó után nem közvetlenül járulnak. száz-szőr. de a közösebb szokásban o-ra ment által Azonban országos divat szerint négyáguak a számnevekhez járuló ad. üthet-öm. ölhet-ém. csip-kéd. üld-ög-él. Győr-ött Ezen zárt o-nakaz erdélyiea kiejtésben maiglan világos nyomai vannak. lel-éd. déi. gomb-on. httt-ög-et. tök : var-tok. Ide tartozik ics. ték. ffg-et: lát-og-at. kör-héz. üt-tetém. öm : vár-om. ős. öld-ököl. vagyis a köz szó* járás elleni kttlönczködés így szólani és írni: tör-héz. lel-ném. ör-ködik. lel-ék. e helyett: kéz-én. kör-höz. har-ocs(ka). méz-héz. oztk. Mór-ott. Ott: más-utt. oklik: fald-oklik. valamint ezek is : ős. ézik. esd-éklik. öí-öm. öd: száz-ad. 2) Hibás. tör-öcs(ke). ott : Kolozsvár-öt^ Pécs-ét^ Győrött Kivételesen : utt. öcs. étt. ém: láthat-om. ék. nem : ölhet-öm. mend-ég-él. tol-doz. écs. özik: dolg-ozik. mind vékonyhanga törzsekhez járul. ezer-ed. üt-öd. köv-ecs. 1) A fent elszámlált képzők és viszonyragok eredetileg kétpárosak. öd: vár-od. ker-éng. lop-dos. ut-nöm. hely-héz. visz-éd. visz-ék. két-kédik. kak-ics. öl-tök. hangrend ellen az újabb : hely-höz. ököl: fidd-okol. töpör-ödik. nö-höz. ód. e helyett: tőr-hőt. szég-ecs(ke). döií kap-dos. düh-öng.. ős : száz-as. fcte : fal-hoz. . Jegyzetek. üt-ög-et. több-szőr. röf-ög. teker-édík. ttor. tok. ól-hoz. gömb-htfz. öl-ök. édik. tér-én. ttveg-écs(ke). géb-ics. nem : üt-tetöm. gömb-ön. ém. ékéi. nem: ölhet-tök. őlhet-ték. visz-ték. i i. zárt a. zárt : tál-ács. cárt a « és o ö hangzókkal. ög-él: járd-og-ál. og-oí. ték : láthat-tok. azaa négyáguak lehettek: t i. kédik. örj-öng. csev-eg. ö: ház-an (pn). kétik. tol-om. egy-szer. é. nyílt á e. fut-ok. a) n é v k é p z ő k : öcs. ed. gözös-őn vagy: kéz-ön. hat-os. nyeld-ekél. verhet-ém. éh-ézik. köd: kap-kod. tetem : lat-tatom. öl-nöni. kid. Mg. csip-dés. C. üt-közik stb. üthet-tök. hat-od. doa.hasonlóan óm. öl-dös. én. e helyett: verek-éd-ik. dög: csap-doz. nyilt: lik-ács. és o. ködik: úr-kodik. minden-tttt. nőm : vár-nőm. ér-kezik. Ujvár-att. Mik. mely mind vastag. kert-écs(ke). kod. öt-ös. öng: boly-ong. völgyön. ong. mint: kav-ics. ezer-es. mell-ett. lel-ém. oklik. doz. ölt-özik. ód. ás. kodik. tatom. tol-nom. üthet-ém. éng. b) n é v m ó d o s í t ó k : ön. ur-acs. gőzös-én. odtk. s*ör : sok-szőr. vagy ott. üt-tök. ett: al-att.nyaf-og. ttt-öm. verek-őd-ik. c) i g e m ó d o s í t ó k : ofc. ács. nőm. néz-ég-et. Pécs-étt. okol. lel-ték. og-ál. öct: bod-ocs. méz-én. vin-ném.

nyáj-ad. szém-ém. tű. szér-ém. röp-ös. érl-el. öl-es. szém-ék. ham-is (régen: ham-os). öl-ed. ék. nyilt: fal-am. őr. ez. ám. kev-er. üsz-ög. A legközelebbi példákból látszik. Ez ntolsók néha is us alakot vesznek föl: har-is. Bög-öd. ők : mar-ok.náp-icz. ("helynevek) . öl: karm-ol. át. tág-as. őr. und-or. hid-am. Eb-ed. típ-or. fül-el. üdv-öd. szém-él. K t : bab-ot. ék. éez. üdv-öm. ód. fel-em. ér. ker-es. köd-öt. hid-az. ed. hid-ad. ái. lap-is -us (máj-as hurka). szér-éd. ad. nyilt: foly-am. (helynevek). szöny-eg. bfiz-öl. vét-ék. öl. c) n é v m ó d o s i t ó k : ' Í tárgyeset • xemélyragok ok. él. az. öi: tap-os. éi. szém-ét. zárt : ház-ad. árny-al. zárt : há/. szém-éd. ür-öm. őz : bot-oz. öl-ek. ölem. ém. óm. ok. zárt : ház-al. ár. nyílt: fal-az. Döms-öd. óm. kör-öa. ör-ök. bür-ök. zárt : ház-am. nyilt: fal-at. öm : bab-om. őr: gond-or. óm. sír-ok. em. kér-ég. . öm : ál-om. ed. köpd-ös. (helynevek). ~kup-ak. fel-et. bélyeg-éz. em. ős. dk. zárt : hág-as. lik-as. bot-ot. sép-ér. öl-et. nyilt: kob-ak. nyilt: tak-ar. ak. nyilt: Lov-ad. ős. gyal-og. gyöt-ör. nyilt: forr-al. bur-ok. sünd-ör. eez. tör-ek. túr-os. zárt : ház-ak. bot-om. tér-és. gömb-öcz. megy-ér. ad. köny-ez. nyáj-at. Vcz : lib-ocz. Ide tartozik »cz : . ér. fel-ez. ár. oí. foly-os. ét. át. ég. ól-om. tek-er. zárt : áll-am. lép-és. Og: bal-og. tör-öd. ad. péd-ér. Vár-ad. sely-ém. üveg-és. ős. zárt: a caangós ejtésü láb-acz(ka). Sd : bab-od. ei.— 03 — áet. czucz-ar (őr). őr. kölyök. ág. fel-ek. kell-em. ál. szér-él. ed. ágy-az. nyilt: olv-as. ör-öl. kör-öm. Továbbá nyelvünk rendszeréből ez is kitűnik. és. ér. ék. Pér-éd. ők : bor-ok. bér-él. tet-em. nyilt: agy-ar. ér-éz. fel-es. típ-és. öd : Bok-od. hizl-al. nyáj-am. nyilt: lov-ag. gönd-ör. nyüg-öz. örd-ög. csür-ök. tály-ag (og): fér-ég. sik-er. ét. tel-ek. oce. hid-at. ször-ös. ét. emb-ér. og. hogy a mássalhangzóval végződő nevek BWí*. ős. b) i g e k é p z ö k : ól. zárt : Láb-ad. reb-és(get). kert-écz = ketr-écz. ed. őr : kot-or. mel-eg. nyilt: fal-ak.-as. zárt : hály-ag (og). czud-ar. ir-am. Of. Ölv-ed. fül-es. éb-ér. gyép-ét. tör-öm. ver-ém. ág-acz(ka) szókban. őr. nyilt: fal-as. szér-ék. gond-ol. ód. zárt : ház-at. Tok-od. óm. zárt : paz-ar (őr). bot-od. pöd-ör. ez. nyilt: fal-ad. fel-ed. tdrgfmti és birtokragi hangzója ugyanaz. zárt : vakond-ak (ok). hid-ak. üdv-öt. ér : zárt : kap-ar (kop-or). óm. zárt : háj-az. Jegyéét. ok. jeg-ecz.f nyilt: kuk-acz. héz-ag. ék. arany-oz. ős : kor-os. ör-öz (iz). bib-icz. ok. ém. öcs. kav-ar. az. ét-ék. ad. nyáj-ak. ég. ág. el.

légy. bocs. bak (németül Bock) bak-ok. bot-om. koV. lov-aí. (mori-ak) orj-ak (ori-ak) mony-ak (moni-ak. úr. ó. manus dextra). vas. {e-ő evő) éb-ek.(genus) nem-ék. mez. juh. küsz (= kisz.tölgy-ek. has. fos. kép. pécs. komp. körm-ös. dél del-ek. nyak-ad. konty. ajk aik-ak. továbbá : fal. szenny. körm-o'eske. szűr. m. bögy-ök. vész. lov-al. üdv.köny-ek. vad. kosz. szem. orv. tej. ü. öcs öcs-ök. nyak-ok. por. halfaj). polyh. öröm öröm-ek. göngy. f egy fegy-ek. véd. 2) 0. A tSbbesuim ragosiaénak uabályai L A mássalhangzóval végződő gyökszókban. nyak-os. lőcs. szűz szüz-ek. . vagy elavult gyökökből képzettek : bonca. év. nyél. lőcs. gyöngy. mór. húr. és így : becs. sérv. rúd. gömb. or-ok. 3) Nyílt e következik a) nyílt e után : csel csel-ek. körm-öl. lép. b) az ékvesztők. szél (ventus). m. odv-ak (odu-ak. lúg. gomb. nyak-ol. mocs. nyüv-ek. szém-ér. szém-écske. nyom. nyest. sok-ak. üst. nyak-ócska . magv-ak. pőcz. dög. nyak-am. por. kócz. nyak-óstul. ti. enyh. pös. mész. csók. őr. szem-ék. szém-éd. nem vagy nem. szügy-ek. hasonlóan ezekben : év. a mint ilyenek nyílt a-val ragoztatnak. toras törzs-ek. bongy. a) ezekben : agy agy-ak. csecs csécs-ék. szederj. v képzőjü törzsekben: gyapj-ak. fej. azüv-ek. orr-ok. leh. ha vastaghanguak nyílt a-val. méz. hugy (pisa). pöcs. bot-or. dér. és ezen ékvesztökben : sár sar-ak. lók. kos. tor. bonca. kegy. per. szém-éstül. pók. toll-ak (toló-ak. les. nyak-az. d) ezen é gyökhanguak után : csév. még. lyuk lyuk-ak. poh. kan(kfiui. szér. bot. lovoz. gócs. nyílt e-vel ragoztatnak. rongy. kor. dob. kedv. tarj-ak. göca. tév. szösz. lov-as. m. b) ezek : őz öz-ek. mód. fűr. /űz fűz-ek. kör. vaj. fék. mell. varj-ak. kút kutak. lucs.• lov-ak. gyep. ük. moly. ól ól-ak. czók (mók). rész. melyekben az é ö-vel váltakozik. b) a}'. vemh. rud-ak. tyúk. csök. pót. búg (főnév) csúcs. lov-or. bükk. u. pór. marj-ak.— 04 — hogy a nevekhez járuló hárompáros képzők és ragok általán az illető név többesszámának önhangzóját veszik fel. tolu-ak) morj-ak. köd. és így : bél. fény. topp. tél. lov-od. som. adv-ak. ur-ak. gyom. csüg. nyolcz-ak. hab (hav. gór. pocz. ú. ék. Kivétetnek a) melyek eredete melléknév tulajdonságú. csőd. sarj-ak. sor. hús. körm-öm. müv-ek. doh. Ide tartoznak a jobbára elvont. rom. nyak. czomb. szőr. moh. jobb (főnév. és így: őr. bér. bot-ot. bocs. gőz. szém-ém. bab (bob) bab-ok. bötyk. bók. dőzs. ú. lob. gúza-ok.bűz. a többestag o hangzót vészen fel : ok. jegy. éh. . redv. len. csomb. ölv-ek. bob. lov-ag. csend. jég.bogy. sav-ak. túr. íutyk. lov-astul. nedv. szug. gép. czucz. kor-ok. bot-os. után ö. haá. ős. csöcs-ök stb.) lov-ak. tűz. esek. és ü. rét. bot-od. 5ÍNyílt A után nyílt ó. kéj. görcs. továbbá elvont vagy elavult gyökökből képzett törzsek: böjt. szüz-ek stb. kór-ok. pók.hölgy-ek. orr. gom. kéz. szarv-ak.könyv-ek. pocs. bot-ok. rög. &n ön-ök. ducz. zug. gém. szűcs stb. Ide járulnak út utak. rés. helyén leszen itt ennek szabályait kimutatni. elv. galy. bot-oz. S. tavak. hév. seb (vulnus) szegy. lov-am. kürt. melyek általán. fél. szem-énként. c) hold (luna és jugerum) hold-ak. mór. b fin. hamv-ak. jog. él. sör. nyelv. szav-ak. tör. zűr. gyűr. u. kög. roncs. tok. hegy (cuspis). ha vékonyhanguak. rém. bögy. m. bot-öl. sód. töv-ek. ducz-ok. lék. péld. mén. koncz. ú áll. szém-ét. bütyk. m. molyh. réz. korcs. bot-ocs-ka. Kivétetnek a) melyek eredetileg melléknevü tulajdonságnak. új újak ujj ujjak. av-ak. kőv-ek. (miről L alább) ú. ügy-ek. körm-őstül. pélyh. szén. ég eg-ek. kondás). nyár nyar-ak. öl öl-ek. súr. jel. szém-éz. lom. csép. vér.ténk. senyv. csűr. menő-ek). ön (hal) ön-ök. hov) hab-ok. füTek. pök. darv-ak. lév. csúcs. ser. fog-ak. húg. szém-él. zseb. szül. gúzs. lomb. bor. nép. koh. 4) Zárt é után zárt é : begy bégy-ék. gyök. űr. hasonlók: bog. sor. gócz. öv-ek. gör. sut. rost stb. 1) Ha a gyökszóban o. jav-ak. csöcs. éj. b) az é hangzóju ékvesztökben : eV er-ek. orv. kez-ek. loncs. mécs. mint: meny-ek = meni-ek. tök. haj. var. nesz. szűz. föld föld-ek. völgy-ek. bot-óstul. terh. és ennek* módositványa : húgy (csillag) hugy-ak. bőg. geny. aj aj-ak. kot (kosár) kas-ok. ducz. düh. tűz tüz-ek. kéz. terv. pőzs. m. Miután ezeknek mintegy iránytöül a többesszám önhangzója szolgál. kém. bár nem ékvesztök. fok. Kivétetnek és zárt é-vel ragoztatnak : cseh cseh-ék. gug. domb. gúny. mög. göm. korty. körm-öí. korcz. .rügy-ek. lov-ocsko. körm-ök. tőzs. c) ezen melléknév természetű törzsekhez : éi. csöv-ek. ok-ok. vagy u. s több mások. fül. csősz. porcz. hely. enyv. fürj-ek. nyak-ut. eperj. 6) Zárt a után o: a) melyekben tájejtés vagy elemzés szerint az a = o. boly. füst. körm-öd. nyűg. köz. továbbá : mely.

3) A hosszú é. csáté-k. kacs. kó' köv-ek. rih. kocsi-k. és pedig a vasughanguakban o. far (forog) far-ok. golyó-k. Általános szabály. szegély-ék. tan. gaz. s melléknevek módjára ak ék járul hozzájok: hé hev-ek. a vékonyhanguakbán « vagy ö. mily. clö-nyök. A jó. szál. part. büv-ök. kuczik-ok. üled-ék-ék. ló lov-ak. híg. de ha e-re változnak. mint ••zekben : ól-nrn. tál. vár. szár. szü szüvck. ris. medenczé-k. dag. «í. nyíl. ki-k. lap. nyárs. zár. a vékonyakhoz ék járul: marad-ék-ok. Tasi-ak. Kivétetnek. hír. csákány-ok. hát. ke kcj-ek. 7) Hosszú á után zárt a ezekben : ág. köpüczé-k. hullad-ék-ok. pitty. csörej-ék. talap-ok. zö'•j-^k. -zabály-ok. se^-ék. illetőleg ék : ladik-ok. kell-ék-ék. pattantyú-k. Kivétetnek. hatal-om. szók (egyes szók — Wörter) és tzavak (Worte). lé lev-ek. paripá-k. vaczk. szín.!•» oh őny képzőhöz ők : red-önyök. tárgy. csap. sin. szí szij-ak. han. ti-k. Az önhangzóval végződő főnevek után. dacz. ház. ij. A származék-főnevekben zárt önhangzó az uralkodó. gugyi-k. szán. ángy. him. b) ezekben : bal. szó szav-ak. toldal-ék-ok. gím. táj. fá-k. 10) Vékonyhangu i i. szirt-ok (vagy szirt-ék). kád. t. Ennek valószínű akarói szólánk. ver-ém. zsír-ok. csat. család-ok. fing-ok. gyász. Mássalhangzóval végződő származék-főnevek után. nyiv. rím. szar. dal. tat. csak. rácz. az '-. lány. csikóté-k. amaz a többi vékonyhangok után k"zvedenül járulva. áll. nő nej-ek (v. Ide tartoznak a hosszú i. telcp-ék. tó tav-ak. hív. ülep-ék. ad« adv-ak. kuvik-ok. tetíi trtv-ek. tt'-vel végződök is : i ij-ak. gyík-ok. nők) «ő vej-ek (T. mák. ital-ok. pír-ok. i. gyár. bodnár-ok. mint: mad-ár. bikk. lám (lom) lam-ok. 9) Vastaghangu t után nyílt ó ezekben : in (in-ak). és a helyi tulajdon s köznevek: Teleki-ek. tS töv-ek. v. ó. rovatal-ok. Zárt é pedig ezekben: idv. rács. csíz. ebéd-ék. cseléd-ék. töred-ék-ék. kefe kefé-k. 1) Az a és e az utána járuló k előtt megnyúlik : fa. pad. poczik-ok. epe epé-k. szara szarv-ak. háj. vád. Különbség van ezek közt is : sók és savak (ennek törzse : sa»). Feri-k. sír-ok. fan. legény-ék. tár. bogyó-k. ezekben tájejtés szerint a ragi a = o : ág-ok. rúl-sdg. külü-k. záp. enyil enyv-ek stb. legyen ez akár állandó. dics. vágy. melyek egyik részét be"Ivadtj vagy r teszi. nyál. kökény-ék. lak. garád-ok. Gyuri-k. sáv. füzér-ék. csík-ok. gyap (gyopár) gyap-ok. fi fi-ak. ágy-ok stb. makk. ír. mag. . zab. nadály-ok. hitel-ék. rag. láncz. kópé-k. alap-ok. ha fönév. csín-ok. mi-k. pinty. felhő-k. niint ecekben: lát-ás. szag. szik. II. mart. akár kiugratható. víg. után nyílt e ezekben íz (íz-ek). eg-ér. b) Közösebb szokíis szerint a rövid ejtősü u U is a k-nak hozzájok járultával rövidek maradnak : kapu-k. kapa kapá-k. hárs. melyek képzője önhangzóval jár. takad-ék-ok. csal. csengetyü-k. Ellenben a keresztnevek a szabályt követik : Pisti-k. karimá-k. válu-k. kár. kar. tói. pár. szám. 2) A szélső önhangzókat illetőleg pedig. akár ékvesztö. gyöpü-k. csiszlik-ék. díj. Itt oly származékokat értünk. liszt. víz (viz-ek) ily. f ü füv-ek. ha melléknév :j6-1e. ágy. nyirk-ok. étel-ék. tám. mái. moraj-ok. szak. tag. cső' csöv-ek. nedű nedv-ék. csíny-ok. bii büv-ek. ekkor ok ek-et vesznek föl: daru aarv-ak. rák. lik. incnetcl-ék. szapu-k. iny. vak. vők) é éjek. pöcsik-ék. csup-or. Kürti-ek. melyek kiváltkép a mel'•-koevek többesét jellegzik. máz. vezér-ék. kajcs. Sári-ak. 2) Az egytagú tk után ok. sík-ok. Horti-ak. ugyanez történik az y-nál irt vezetéknevekkel: Kisfalndy-ak.— 55 — kan-ok. szív. ű-höz k : málc-k. Pesti-ek. virág-ok vüág-ok. III. kis. gyám. szú szuv-ak. csöpü-k. váll. 8) Hosszú d után o ezekben : ács. nyáj. ár. rab. Kafi-k. top (top) tap-ok. különösen 1) Az egyágu ék képző után a vastagokhoz ok. szíj. töpörtyü-k. hám. zár. robaj-ok. bú-k. vitel-ék. híj. ú. csáb. tapasz-ok. a) A rövid t a k előtt rövid marad: tepszi-k. ti. görvély-ék. mened-ék-ék. máj. többese jav-ak. dáb (dib) gát. nász. kín-ok. kádár-ok. Nyilt (á e) hangzók csak kivételesen fordulnak elé. szárny. lap-uk. emez az ö tí. láb. híd (híd-ak). l f! hav-ak. vágány-ok. ibrik-ék. lih. Ezekben pedig o: ih-ok. száj. ham« hamv-ak. társ. 3) A kéttagos képzöjüek többese ok ék . Kölcsey-ck. vendég-ék. hivatal-ok. szép-ség. jövetol-ék. gümö-k. zsizsik-ék. pih. Panni-k. csáp. ív. öb-öl.

szégecs-ék. AUaldnot szabály. kenyer-ek. vak-ok. fövény-ék. vagyis kétágú képzőjüek : áfcony. szeg-ényék). más-ak (ha főnév : más-ok^ bús-ak. a többi után ék járul: likacs-ok. szeker-ek. szük-ek. kilencz-ek. szép-ek. hit-ványak. görhönyök. nyolcz-ak. olt-almak. törek-ék. nyul-ánkak. ketrécz-ék. kér-elmek. esz: kop-aszak. is: fá-sak. szebb-ek. rútság-ok. leng-etegék. mély-ek. különösen 1) A gyökök és azon törzsek. s a csangós : kedv-eszek. tájejtéssel: ok. ily-ek. Mássalhangzóval végződő melléknevek. csömör-ök. ser-ény-ek (ha főnév : juba. kupak-ok. vad-ak. bálság-ok. nyug-almak. örök-ősök. led-érék. melyek közöl némelyek főnevek : siv-atagok. bolt-osok. 2) Az alom elém képzőjüek: hat-almák. led-érék. ö-t. ' tar-jak. csemp-eszek. kop-árak. ha pedig főnevek : kalap-osok. szekerczé-sek. száz-ak. nagyobb-ak. mely-ek. hány-ak. St. vétség-ék. bodocs-ok. egy-ek. het-ek. milliom-ok. érdek-ék. él-énkek. ily : szik-ályak. fél-énkék. nyerg-ések. sok-ak. ép-ek. látott-ak. a vékonyakhoz közvetlen ö ü utánffk. savany-ok. üresb-ek. erősb-ek. négyek. tttr-ehnek. nyerg-ések. látás-ok. Kivétetnek : hat-ok. szökevények. ékény : hajlék-onyak. kisebb-ek. s osak kivételkép zárt o. ütés-ék. (ha főnév. (ha főnév : hős-ök) bőv-ek. m. e-vel ragoztatnak : 1) Az ékvesztők : agar-ak. herv-atagok. szülött-ek. tálacs-ok. él-énkék.— 66 — kuvasz-ok. lelemény-ék. kerek-ek. iromány-ok. kop-árok. 3) A ^ képzöjü vagy toldaléka nevek : var-jak. ú. és (zárt) : ház-asak. tehen-ek stb. szedett-ek. cserepek. eteg : huik-atagok. ős: kalapos-ak. ény : sil-ányak. tág-ak. roszabb-ak. kosar-ak. kertécs-ék. vér-ések. kény-ések. ősztöv-érék. ár. ezer-ek. üszög-ök. szelvény-ék. ánk. csörg-etegék. A melléknevek többese jobbára nyílta. lopás-ok. csek-élyek. reszk-etegék. oly-ák. tájejtéssel zárt a é-vel: szik-árok. halász-ok. hös-ek. dús-ak. közösb-ek. süveg-ék. sült-ek. sugar-ak. magyar-ok. dny. törék-ények. gömböcz-ök. bürök-ök v. 4) A fokozott melléknevek: jobb-ak. verés-ék. (ha főnév. rút-ak. vereb-ek. figy-elmek. neh-ezek. mily-ek. verm-ék. különb-ek. Ösztőv-érek. 4) A hatáguaknál a vastaghangu törzsekhez ok. új-ak. (sikeresek) kev-élyek. örök-ösek. . siker-ék. • mór-jak. bolt-osak. csend-eszek: ás. e hangzót vészen föl. hálá-sak. ezökevény-ek. vány. ős. vadász-ok. szár-azak. kukaczok. é. orm-ok. látvány-ok. tíz-ek. jövet-ék. járvány-ok. fér-jek. jobb-ok). halott-ak. kobak-ok.fiu-asak. főtt-ek. küldök-ök. roszak. öt-ök. furjész-ék. ős. «nk : fal-ánkak. ha főnevek : jövevények. tenyer-ek. lovag-ok. félék-ény-ek. mult-ak. körm-ök. folyamat-ok. fenek-ek. kék-ek. fél-énkek. akarat-ok. ^Kivételesen zárt ot é-vel ragoztatnak : atag. 5) A párhuzamos. csipesz-ék. ökréss-ék. jőve-vények. Kivételkép nyílt ő. 3) A hangzós és hangzóüan képzőjü múltidöbeli részesülök: holdak. asz. madar-ak. förg-etegek. nagy-ok. epé-sek. idv-ezek. hallomány-ok. szeg-ények. Kivétetnek : csúf-ok. menet-ék. tőröcs-ök. eper-jek. az. és fnyilt) : hal-osak. r OMT« l j»f « l^ <f * * ír * jek. eger-ek. szeder-jek. nyul-ánkok. sov-ányak. ér : szik-árak. rekesz-ék. •if-jak. vény : hal-ványak. sütemény-ék.nép-esek. hüs-ek. «z : ig-azak. ' j 1 1 • TT sár-jak. 2) A számnév-gyökök és törzsek: hárm-ak. lágy-ak. IV.. melyek képzőji önhangzó nélküliek. ás. bőség-ék. bürkök. ály. gyors-ak. csnp-aszak. husz-ak. örvény-ék. mert ezek igenév-féle melléknevekből fejlődvén ki a melléknevek tulajdonságaival birnak. ser-enyék). fal-ánkok. ág-asak. bogar-ak.

lakatos-ak stb. gyim gyom. gtz gaz. és ezek különféle viszonyaik elnevezésében bizonyos hangzók uralkodnak. A keresztnevekben a kicsinyítésen kivül némi gyengéd vonzalmat s kedveskedést fejez ki: Pisti. savanyó-k. f :tnt<je. III. A":'Í. pizse. gyönyörűek. mint némely tájakon ejtetik. vigyorog. iuczen. keserűk. hideg-ék v.' ihog. ideg. bingó. czipó. ik^erék v. indul. Hasonló viszony van ezek között: pattantó-k. inog. csiszol. minélfogva ha ugyanazon szó melléknév is. fogalmak. ö-höz közelednek: domboró-k.jiling. cséngetyü-k. csiribiri. vidor. bimbó bombik. vagy öszvehúzva: domborúk." „A. HOT UteiB. V. 2) A szélső hangzók után a) Az i után nyílt a v. csíz. vicsorog. ék. sünd-örök. piszkál. hogy a rokon eszmék. czicza. csikoltyá-k. és pedig a vastag hanguak után általán o-t. tárgyak. gond-örök. hir-telenék. kéz-étiének. "íii. táti. pirinyó. ívik ivadék. {». Hasonlók: bácsi. kerti-ek. ölnyi-ek.j. anyányi-ak. keserö-k. Jani. pityereg. víg. Mind ezek és több hasonlók annyira utánozzák a természeti Hangokat. vinnyog. e a törött ablakokat kijavítják az üveges-ék. AKiO. ikrek. Feri. pillangó. önhangzóval végződő melléknevek után. villan. paz-arok. b) hogy a két vagy több tagú főnevek többes képzője zárt hangzókat vonz. iramodik. lábnyi-ak. b) Az «. amazok fövegét hajdan türegét-ék (süveggyártók) most mindegyikökét kalapos-ok készítik. -csíp csop. henye henyék. vidám.tt Kik nyergeket készítenek. dt'n'b darab. e megnyúlik. Hasonlóan a családnevek: Boros-ok. iram. Teleki-ek. iczeg. Lakatos-ok. liba. szül-etlenék. cséngetö-k. ángyi. )>ip hop. csirke. 1) Az i. il ü után ö-vel. cziuczog. fiatalt jetatö gyökökben: kis. A<rfí. őr. ticalkodik. izseg. i természetutánzólag is oly kedély és indulatszókon vonul végig. „a huszárok sllveges-ek. könnyű._/íltí falat. keserü-ek. ficzke. a nyereggel fölszerelt lovak nyergés-ek. buta buták. 1) Az a. gyönyörük. csimbók csombók. Erzsók. felényi-ek. iliáczol. szigorúk. láb-adanok. e: házi-ak. lim lom. nyikkan. '•!"»'. Vegyük fel például az i hangzót. czivodik. szün-telenék. Juczi. szí. bizseg. mel-egék v. hinnyog. ég: hany-agok. Misa. Judka. kikiri. váczi utczai házak Wfoí-afc. szembeszökőleg látni fogjuk. nyi'''*)< "y'kog. Gyuri. sziszeg. bizgat. mint a főnevekben: csúnya csúnyák. timpiri. csirip. iszam. pisze. a vékonyhanguak után a végső szótag önhangzójához alkalmazkodik. tájejtéssel zárt a-t. nyi. ö vei): bőd-örök. őr: (o-val v. nyerges-ék. illetőleg kicsinyes vagy aprózottt mozgást vajy ennek szervét jelentökjén. Jankó. zsibog. zsizsi. mami. iffiu. árt ér: czud-arok. Az önhaugzók rendszeressége érteményi tekintetben. a) hogy a mássalhangzóval végződő gyökök és egytagú törzsek után a többesszám képzője többnyire az illető gyök vagy törzs hangzóját. ék. vigyori. vagy ennek legrokonabbikát veszi föl. s több ilyek között. illő. pipe. izgat. zsiba. Ferkó. csihol. szomorúk. telén és atlan. pincz. figyfirits. Kató. iszamlik. 8 . fi. éb-erék. 4) Elénk. budai-ak. czikákol. ing-atlanok. sipit. pilla. iz. lity loty. Ha a nyelvünkben létező gyököket végtől végig figyelemre veszszük s a bennök rejlő értemények szerint öszvehasonlítjuk. szigorn-ak. emebben zártan ragoztatik pl. i<7Vti«ík. Erzsi. pinty. izey. billen. pillant. csicsereg. csikoltó-k. iczke. libusz. 3) Kicsit. biczeg. pesti-ek. inger." „Az ablakok üvegés-ak.. vidor. Észrevételek. nagyítva: Pista. Gömöri-ek. akkor amaz esetben nyíltan. a nászúJos-ok knlapos-ak. fürge. ág. gazd-agok. ille-/. illan. zir -ir. bibi. >'. emezek pedig főnevek. bibicz. fiú. igét. Misi. midőn főnevekké lesznek is: Pápai-ak. t. különben: boros-ak. i. hogy az elsők melléknevek. ingó. apa. c) hogy a melléknevek többes képzője a főnevekével ellenkezőleg nyílt a e-vel jár. tilinkó. csikorog. ipar. büszke büszkék. villog. Erös-ök. viháczol. hogy vastagra változtatva egészen elvesztenék eredeti hüségöket. inai. a többi után zárt «-vel. gyermekded érzésnek kitörései: hi hi. gond-orok. szomoru-ak. rí. ü után is nyílt a v. erös-ek. Gyura. étien: nyug-talanok szám-talanok. billeg. A mondottakból kitetszik. villám. iszánkol.— 57 — talán. bibirf . iczipiczi.*l boborcsó. Aradi-ak. kicsi. azon különbséggel. pattan tyúk. főnév is. ö S. melyek a i maguk nemében élénk. mely esetben az eredeti ó. bingyó bogyó. 2) Éles vékony természeti hangokban kivált kisebbnemti vagy tioncz állatokéban: csibe. e: domboru-ak. s haszonbérlőik boltos-ok. nyifog. Továbbá a kicsinyített vastaghanguak ikertársaiban: i)«i. zsizsereg. piszeg.

fodorodik. bogyó. magy. bődön. gyön/. goboncza. göndörödik. Különösen szájtátást. bőm v. bámész. ficzamodik. hibban. bögyökös. honcsok. amaz. 5) Közelséget jelentökben. gobhal. bők. mogyoró. bob. babug = csecsbimbó. virgoncz. buczkó. a felfuvalkodástól. váj. bubor. bütyk. hibbók. bucskó = tuakó. szét. mony monyorú. csecs. gőgös. göndör. melyet az önhangzók legélénkebbike úgy szólván legvékonyabb hangtesttel bíró t fejez ki legtermészetbübben. szél. vinczároz. innen. göm. bögre. homolit. ámé. buty. böíyk. gömböly. ide. pók. hinta. kis kádféle edény. bugy. dudorú. vég. bök. gőd. kukacz. butyor. tár. bucs. vág. Ezek közös jegye abban áll. jíczkándozik. bőt. kukoricza. gólodon. ámékodik. guga. bocz. gombolyag. bámít. hizlalni való disznó. czikúzik. buksi. szeg. csigolya. nyilamlik. á. bőd. áj. hangyaboly. majzol. vizslat. esik. kukó v. bugya = tölgyfa buborcsékja. onnan. gomboly. bucz. mely sok nemzetséget és családot foglal magában. bám. fodor. árnál. kukora. kukorodik. gömb. pvffadt. göcsört. goly. boborcs. mámor. magyaró v. cstics. viczkand. bötkö. ficza. tó. bús. bút. gog v. ahol. ostobaságot jelentő szókban: ásít. gogyola = golyva. kerekded vagy hengerded. bászli. pompos. bunkó.— 58 — csiga. imily ellentéteik. nyíl. gumó. bokolyó. búbos. melylyel a halászok a vizet zavarják. bugyola. güm. bugyor. pom. botos = gombos pézsmavirág. bóczéros = boglyas. göngy. pocz. busa = zömök. föd. vagy ezekkel rokon fiatalság alapfogalma rejlik. gyík. ezekben: aj. góg. gyomor. S. bunczi = tökerépa. bogács. tutyi. csikíó. gom. bodoca. tátri. kukorczol. gügtt (kenyér ducza. búb. így. botk. azaz. buborék. mamiasz. oly. gölye. buga. bütykös. ás. vinczos. szab. széled. bdva. botkos. m. buglya. gyér. te. göb. ajtó. motyó. poka. púp. bóbita. gomb. fintor. mennyire következetes nyelvünk bizonyos önhangzók alkalmazásában egy szósereget idézünk elé. gogy. kok. máié. u. ágbog. pohók. pohos. s gyökhangzójuk az egy osztályba tartozó zárt «. hóm. ámít.finta. btíty. böcz. rést. gomoly. szétválást jelentő szókban uralkodik. áncsorog. g«b. bük. gombóca. gödör. boglár. czika. död. bún. bőké — csomós. kokojsza (borsónyi fekete bogyó). fütyk. moty. bogy. ott. hompol. babócs. hintó. bodor. bukta. hén v. göbre. mogy = bogy. boczkó. bog. amoly. pupa. fütykös. így nevezzük azon gyököket. pót. Ajakhangokkal kezdődők: bocs. tép. tág. dudorit dudva. Torokhangokkal kezdődők: gob. tutu. bacza. máhol. tát. . boglya. bwg. gubacs. tál. tűt v. bögy. gübü = nyélbe ütött göcs. bamba. valag. mélák. motring. táti. tenyész. Mindezekben általán a kicsiség élénkség. sík. és ezzel járó bámulást. boglyas kernencze. kígyó. pogácsa. babó. butíkó = nád bugája. homolka. thol. butyka = hasas bugyogó korsó. gugorodik. bulál. ta. bá. mint térbeli nagyság ellenében térbeli kicsiségre vonatkozik: ily. kukori. mot. bőg. bötk. tutuska. bőd. gömbölyeg. az evéshez szájtátogató mámog múmol. bot. böndő böngyöle = káka csomós töve. gond. bődön. o. vizsla. bötkös. hogy mindnyájan valami dudorú. bob. budonka. dudorodik. boly. ámolyog. síkos. fordítva: méla. pöczczed = puffad. gub. bögyök. fitogat.'gübe s= vizörvény. hengerbócz. csikland. csucsor. púpja) g«gy. tdcsó. barna. búd. gombor. mamuk. bogyói. K e r e k szók. dagad. dudor. szilái. ajak. téved. ángó. gömbölyű. himbál. pog. göbecz. poh. vagy párhuzamos é. buzma. füty. stb. guggol. szétterjedést. bocska. poczokos. gugora. kuk. gubó. A nyilt á 6 és á é nyilast. böczek = tuskó. dödöke. bűz. imitt. gágó. M. göiy. csucsorodik. csiklik. boborcsék. imez. tuty. potroh. bökk = makk. bakó. ficzánkol. hente- . gtfg. pota =r csomós kiforradás a fa derekán. ajt. szel. homorú. döddö. nyámmog. amott. héngérég. csomódad alakú testeket jelentenek. homlok.: bab. héngérböcz. pöcz. bolyos. tér. bóbiskol. gügyü (egy marok nyütt kender). válik. feje bobját hajtogatva szunyókál. melyek önhangzója két ugyanazon mássalhangzó közé szorult. boncz fordítva czomb. száj. gömő. táj. gugor. búbos. vásik. kuku. szád. bolyó. tájbász. bötykös. szikra. bámul. boga. g«g. csöcs. golyva. ácsori. ám. bőn. golyó. buczka. boka. bócz. pl. úgy. gSg. magyal. val. gümő. henger. biti. bői bölőke = tuskó. búdon. csúcs. gőcs. gum. bucsér. bulga. oda. tenyér. pomposka. itt. bogya. gömöly. limbál. bokor. poczok. puffadt. hém. dud. bogrács. De hogy még inkább kitűnjék.

bucca = pofa. stb. gyomor. tűd. buga. duzmati. tök. fölpuffadt alakjait. bunkó. bükk. domó. böndö. gömö. csök. vagy részeik: bob v. zöm. inotyó. csombor. kukoraforma növény. gyümölcs. göbe. tuskó. duczi.: bob. tompor. sz. konkoly. vagy kerekded tésztanemünk. csórna. tutu-hoz. bogács. bog. töm. csöbör. köböl. csombók. bucsér. csöineg (forradás a fán) csömör. huppolyag. cs. bötk. tompor. tök. 1) Melyek az állatok és állati testek különféle gömbölyű. zsugor. gömbölyeg. bvfo = puffadó béka. ATíiödl = gombócz. hövely. fütyk. csőnk. ctom. l. kulacs. töltelékes. gogyola. domőja. kompoty. hupa. boborcs. komló. bukta. kulyak = ököl. butyor. gog. kupalag. s holmi más körded. bodacs. glomero a magyar golyó. k. ty. tügy. dun. hőm. tombácz. ha a más nyelvbeli ilynemü szókat is szemügyre veszszük.) Jtöv v. kom.ir<ával szokott főleg váltakozni. bogrács. konya. kukoricza. v. dundi. gubó. hömöres. kobak. csont. btUyk. tűmet. gomó. gombolyag. vagy kinövéseit. poh. glóbus. kutyák. tok. ú. tüttös. a citmulus = gomoly. csokor. gomoly. kupacz. csomó. j. tuber. tömpe. ököl. így a közelebb ismert latin: glans. csont. toka. göcs. s. melyek idomitásában kiválólag az ajkak működnek. n. köp. kúp. kukori. dömbicz. (egyszersmind hangutánzó. bogyó> lugya. bötyk. dokin. zömök. buksi. mag. balázó. dömöczkös. domó. w. csombor. öblös üregü eszközök: bocska. m. sőt némelyekben nem csak kivételesen. gügüje. göbör. dobosz. csont. hoportyag. puffancs. kijv. czomb. hilv. dob (egyszersmind hangutánzó). doh. tömlő. bogy. inagyal. döhér. gyök. dölmecz. csoport. csömör. glonut. poczok. tombácz. dóm. golyva szókkal ütnek öszve. csök =r tuskó. De hogy a példák annál szembetűnőbbek legyenek. kalács. A mássalhangzókról. tubus. konkoly. dobasz. köny. másképen torokhangok: g. buczkó. Knopper =: gubacs. czomb. kuporu. mony. hüvely. hasonlók. hup. pongyola. zömök. honnan a nyelvekben általán minden mássalhangzó a maga szervt. csönköly. dunna v. ny. tügy. csobolyó. kupak. hátahupás. tömpe. pánkó. töke. köpez. tiimulus. hop. tompa. köpczös. gölye. csobány. A mássalhangzók szószervre nézve a) ajkiak. döme. tumidtts. boborcsó. sütemények: kenyér dúcza. Minden osztálybeli mássalhangzó önnön szervtársához áll legközelebb. Nyelvhegyi hangokkal kezdődök: «oó. kobak. és terményeik. tus. pofa. hályog. dobon. dobosz. melyek a torok ürege táján a nyelv tövénél képződnek. z. ds. bődön. Knochen = koncz. pota. hömbölyög. hoporcs. bacca = bogyó. bodza. gömbücz. bölöke. toboz. b<igy. kondor. dtiz. boka. melyek k'ízöl. csomó. ballá. koncz. mogyoró. duzmati. dölf. kuly. zsombék. ököl. köpöly. csöbör. potosz(hal). melyek képződése azon tájra esik. gúzs. zs} elemeikre nézve szintén ezen osztályba tartoznak. búb. kony. dombár. köböl. pompos. tob. <!-j.: ez. golyva. Knöuel = gombolyag. bobor. bogya. pogács. m. b) nyelvgyökiek. könyök. az ide tartozó szókat külön osztályokra választva állítjuk elé. köpü. köb. rzompó. pólya. dombor. gubacs. dömöszke. csobolyó. goboncza. b. pupa. bőg. böngyöle. hólyag. kupa. döbörke. köldök. duzma. konya. f. hajtogatott holmi. bab. podgrasz. fodor. dudorú. tömlő. czom. lióly hólyag. haneui általán folcse8* . t. az öt elsőbbet foghangoknak is nevezik. dödölle. gombócz. döbörke.— 59 — reg. dümsödi. Egyébiránt. csopor. toka. tüdő. csög tuskó. potroh. púpja. tüttös. gomba. döhér. makk. csombolék. dobasz. tönkesz. göngyöleg. köpücze. bóbita. dobon. dobzó. göndör. bodor. csömpöly. csőm. csombolék. h . zöm. kerekded. dttny. Knoten = gomó. kondor. p. gugora. bonibék. döm. bolyó. zömök. töm. bodok. kul. csokor. gyürkéje. csőnk. c) nyelvlieyyiek. botk. bokolyó. kövér = göbér. tokiász. köcsög. guga. kopolya. m. 3) Puffadt dudorú. bődön. dunyha. czompó. bonfordi. döme. gög. n. kupa. busa. domb. glandula. cucurbita = kukó. motring. könyök. ú. kalinkó. 5) Öszvegöngyölgetett. kulacs. tüdő. csömör. köp. 4) Edények. hupa. bögre. csögbog. könyv (göngyölített papírlapok). zsom. r. komló. csobány. Imi a nyelv a felső áll és szájpadlás mellső részének fekszik neki: d. cíög. dömbicz. Az öszvetett hangokból állók. tokmány. kukó. köpücze. dömsödi. csönköly (forgócsont). pampuska. tönk. fordítva: göcs. Knie = könyö!:. 2) Növények. dölmecz (dundi). dől. köpcz. A németben: Kwpf= gomb. csö6. dundi. kupak. jelentik. a magyar domb. csop. s egymásnak kisebb nagyobb árnyalatai. ly. döL. kópicz. púp. hömpölyög. köb. toboz. kubucz. batyu. köpü. ponty. hoporty. hasonló szóképzésekre és rokonitásokra akadunk. koponya.

mennyiben az ajkakat. Továbbá & b. cseh: hreben . e-vel. t. pl. bűd és a latin ped-or. azaz. nedencze raedencze. kapzsi kabzsi. b ajki. tragen Tracht. lakzi lagzi. lopdos lobdos. doptam. mint a magyar bodor' és pótor. &lí\p<u. szerb: grich. p. homolit. z. az m az első osztálybeliekhez tartozik. Ez alapon hasonlíthatók a fim pliii (pee) és magyar f e?. bogyói patyol. Á lágy és kemény mássalhangzók ezen viszonya hellén igeragozásban különösen feltűnő. s. De ugyan ezen gyökhangok rejlenek a latin ped-or-ban is. stb. dobzódtk tobzódik. t. azaz lebege lebegő. a második is azzá leszen és viszont. h. d. és a lágyan lehőj'. dobsz. Lássuk a dolgot példákban: £ magyar szóban: bűz.fúvó v. ó latín. g és k. a hellén: TV. bajtárs pajtás. v. . a szájpadlást érinti. Ha ragozáskor vagy öszvetétkor a lágy után kemény következik. scribtum h. m. döndöre. a d inkább t-vel. gongy konty. hanem már tulajdonsági viszonyoknál fogva is osztályozhatók. pl. homolka. Sigmond Zsigmond. iUfo. gugorodik kukorodik. m. menyegzö. stb. gugoro kukora. mint a maguk nemében kemények és érülközök. meder. butyka = bugyga. gom. héber: attá. d. vagy a szájpadlást szorosabban érintik. melyeknek kiejtésekor az ajkak egymást. bűzös és büdös egy jelentésűéit. g. arab: ente. vagy a b inkább p-vel mint f-. pnt-or. góbé' kópé. g. bimbó pimpó. búb púp. fészek vaczok. mint sz-. Megfordítva a lágyak előtt a kemények meglágyulnak pl. gy. ttsdt uzsdi. cseh: hrich . u. fttrgencz virgoncz. E változás néha az Írásba'is átmegy. mint az n. d. biggyed pittyed. a z nyelvhegyi. pl. göndör. r.j. a. bulya pólya. hogy e szók alapérteménye kellemetlen rósz szag. melyekben az ajkak egymáshoz. szakgat szaggat. cseh: holub. dobtam. sz. v. honnan bűz és bíld. a fogak közt könnyebben átsikomló sz. szanszkrit: tván. szerb: ti. JiczTcand viczkand. k. akgof aggat. csafar csavar. n. a leb gyöktől. neder. csutka csupka. f org fordul. z. szarándok zarándok. n. foet-or épen úgy rokoníthatók. gócza kacsa. zs. fekete vakota. a maguk nemében : a) kemények: f. fon von. dán: du. akkor amaz szószerve szükségkép keményen hangzik. gombócz. l. tehát rokonság szerint: b. a nyelv a szájpadláshoz szorul. török: ezen. dobban toppan. l. menyekzS. b) érülkb'zök. finn: sínü (többese: te) stb. a nyelv a fogakhoz. r. a hellénben: ÍUyto. gomoly. schlagen Schlacht. nevet mevet. a latin: colttmba. mennyiben. k. milyenek: b. így a latinban: scn'bo scrib-si helyett scripsi. komjpoty. fokgót faggat. dobhatsz. nyugszik. böfög pöfög. kedig pedig. hogy ezen párosak inkább szeretnek egymással mint más szervtársaikkal váltakozni. gomolyít. szamot zamat. hogy a maguk nemében lágyabbak és érülközök. a németben a b és p. p. kom. Ez a szóelemzés és szóhasonlítás harmadik kulcsa. u. orosz és több szláv: ty. hobsol. a fim pilwi és magyar felhő'.— 60 — rélve ejtetnek. t. adtam. dombácz tombácz. bugyoga.'zs. a latin pellis és német Feli. p. vagy a nyelv a fogakat. boné póné. g különböző szervüek ugyan. melyeknek kiejtésekor az ajkak öszve nem szorulnak. finczos vinczos. d. kotorász totolász. szerb: golub. dömbicz gömböcz. z. zs. a finn többes képzője t és a magyar k.: a kemény fúvó f és lágy . dörg. bizseg pizseg. bufo pofa. nem érülközök. és német Wolke. ha az első keményre változik. stb. &U{ita. Tehát tudván azt. botránícozik botlánkozik. Itt rejlik annak oka. köp top. E szerint cserélődnek fel: pongyola pongyola. k. szerb : greben. És ez: & szóelemzés és szóhasonlitáa negyedik kulcsa. &ola Zala. s ennek szervtársa a d. gaútgyol kalatyol. a németben: Qrube Gruft. Ennek tudomása egyik kulcs mind a bel mind a kül nyelvbeli szók öszvehasonlitása és rokonítására. magyar: te. pl. De a mássalhangzók nem csak szószervi. attsan. dobog topog. k/ sz. szár (kopasz) zár. s. mert a b és p ajkiak. vagy b) lágyak. • bufog pufog. nyukszik. pl. ölípao> h. dobász tobosz. dophatsz. bogos fokos. lepke elemezve lebke. bök pók. g. finczároz vinczároz. b. devemya tivornya. ityato h. ty. Írómba ilomba. kiejtésben dopsz. dömbtcz tömpe. izilál zilál. de a harmadikhoz is. kompoty stb. v-vei. a magyar bűz. svéd. dördül. ív (adék). szug zug. fanyar vonyár. m. f. Néha a gyöknek elöbötűjét követi a második is. guyoro kukora. honnan kivált a fejletlen gycrmeknyelvben felcserélődnek mint: bondor göndör. bodor pótor. scriptum. súrol zsúrol. (csavargó) zsúp és zsuf. bizgál piszkál. t. a latin: crimen. hasonlóan a p. d és t. de egyeznek abban. egyszersmind a szóelemzésnek egy második kulcsa. persa: tű. német. gamó kamó. h. göndör kondor. kompol. h. A nyelvgyökiek hasonlatánál fogva rokonok a magyar: hóm. hapsol. f. a latin: cormen.

repd-és. nyir-k-ál. vagy főleg annak kell tulajdonítani. engesz-í. t átható huzog-at. de egyeznek a) hogy nem érülközök b) hogy a két első ajaklehet a h pedig toroklehes. csén-g. huz-ak-odik. t külszenvedö huz-at-ik. szür-et-ik. görbesz-t. tolog-af. stb. köpd-öz. kapd-os. A mássalhangzók ilyetén fölcíwrélődésén alapszik több képzők módosítása és rokonsága. fűzfa Baranyában szízfa. olvasz-t. Ezek esetleges okait vagy a beszélők különböző szószerveinek. köwites kSmihet. szilánk. nyom-at-ik. Az f.— 61 _ A v. mennyiben érülközés nélküli és kemény átváltozik néha s-re. a szintén lágy lehüj-vel. fű (foenum) széna. von-af-ik. menek-ész-ik. vereg-éf. honnan: vinnyog hinnyog. kon-d-ít. d szának-od-ik gondolk-od-ik szur-og-ál ir-og-ál csacs-og-a locs-og-a czin-«g-e akaszt-g-at for-g zú-g pér-g tap-od caapk-od köpk-öd g z szának-oz-ik. butit bújik. von-rfd-ik szed-6'd-ik tör-ó'd-ik t átható dagasz-t. verek-ész-ik. fécs-k-e. szirom. mint: táv táj. tur-og-nál. köpd-ös. • d várak-od-ik gyülek-éd-ik szur-k-ál ir-k-ál csacs-k-a locs-fc-a czin-k-e akasz-k-odik for-d-ít zú-d-it pér-d-ít tap-os csapd-os köpd-ös k z várak-oz-ik. bugy-k-a. dör-g. viskó hiskó. csipd-és. marasz-t. rovat rojt. sőt &j révén átmegy keményebb l-. t átható marog-at. szed-et-ik. kapk-od. ver-ef-ik. vityilló huíyolló. Igen számos mássalhangzók változásai és felcserélései a koronként változó kiejtésen n tájszóláson alapulnak. fut»k fújok. nyir-og-ál. cselek-ész-ik. mard-oz verd-éz z kapd-óz. melyeket a nyelvszokás után lehet csak tanulmányozni. d önható dag-ad olv-ad görb-ed döl-ed d visszaható huzak-od-ik tolak-od-ik kötek-éd-ik d belszenvedö huz-ód-ik. eresz-g-et. sanyar. törek-ész-ik. bugy-og-a. szilács. fanyalog sanyarog. sz-re: fanyar. hogy. vonog-at. repk-éd. huz-og-at. finta hinta. csipk-éd. milyenek: d önható szak-ad mar-ad eng-ed rep-ed d visszaható marak-od-ik vonak-od-ik verek-éd-ik d belszenvedö hany-ód-ik nyom-ód-ik ver-őd-ik szür-őd-ik t átható szakasz-t. d marak-od-ik cselek-éd-ik törek-éd-ik íz marak-osz-ik. eresz-k-édik. . mint gyönge fuvalmú. szívós szijas. kong. d tolak-od-ik menek-éd-ik verek-éd-ik sz tolak-osz-ik. csén-d-ít. r-re: nöoök nölök. t külszenvedö hány-at-ik. fécs-eg-e. szívok szilok. pnrva purha. 9 <l d 8 • mard-os verd-«s kapd-os. tör-et-ik. dör-d-ít. tur-k-ál. gondolk-oz-ik. fönt&rög höntörSg vöntörög. szívós szíj. gyülek-ez-ik. dölesz-t . repesz-t. A v. kötög-ef. sávoly sáholy. kova koha. f egy felül és a h külön szervüek.

fend. s azokat kényök kedvük szerint módosítják. aprányi. szagol. 1) Melyek minden alakban ugyanazon érteményflek. de némi árnyalatban különböznek egymástól. piacz (idegen). karcsú. megest. filling . arasz. illan. sápog. kóborog. bámit. bogáncs. borza. száldog. nem öntudatosan tanulják. ér (hozzá ér) fér. mecsevész stb! . borotva. torvad. fő. csóka. kurjant. Az így módosított szókat két fő felekezetre oszhatjuk. bankó. ámul. bér. oszlik. vigyázó). fogár. eper. hentereg. banya. Szemez . hites. villan. Perzse. araszt. Hátratett mássalhangzók. hóról. itten. sopánkodik. Csupán a szók hangzatosságát nevelő toldalékok: csalárd. hangyái. e helyett: eresze. amit. perzsel. kölöncz. édesd. szökcső. Bodrogközben tebnak. tördelek. hitves. sertvés. cser/. firka. karczol. kódorog. bodza. 4) Néha az önálló gyök vagy törzsszóból egészen újat képeznek. fütykös. orda. szeder. megye (vármegye). odvas. tttszil. törmelék. sertés stb. bregyó. nyirkai. csatangol. semlyék. öveder. bálvány. mócsin. kullog. tenyér. türk. foszlán. taszít. pirók. Jilleng. hál. Bandii. bérel. mint: be jól de jól buzma. fost. lóbál. bizgat. talp. bá. konok. f értény. bangó. csaláng. hadar. egyít. piarcz. karmol. geny. bondor. izgat. választ. bozza. csenevész. fentereg. ingat. vigályos. Elötétes mássalhangzók. huszít. szöcskő. bibaszt. 3) Némely szókban csak ikeritve divatoznak: ingó-bingó. virics. lopval. ereszt v. pirhók. ereszt a födél eresztje.lógál. ketrécz . fen. f un. Eözbevetett mássalhangzók. karcsúd. nehezei. áj. gyaláz. szatyin. zsiba. csonka-bonka. hápog. loncs. apa. sávos. csöntörög . kámva. kancsa. foszlik. bomlik. nyírj. kertécz. Áttételes mássalhangzók. ás. szb'lke. kürtői. bánásai. állvány. Némi érteményi változattal: molyhos. sarju. világos. selymek. Ezek is az alapszó érteményét részint változatlanul hagyják. irka. örzse. irics. a) ajakbötük: á. neheztel. vegyít. dörzsöl. fájlal. cser. könnyű. csatrangol. vérmes. meges stb. himpók. csalán. fos. őrt. káva. legfölebb hangzatosabbá teszik. ottang. bökcsi (bökő légy). huny. biliing. csalamádé. meggye (földek között) stb. bandsa. csiga-biga. sereng. inczi-pinczi. amé. kékszin . gyaporodik. nyirbál. bámé. kuny. véres. izseg. fekete. tóhajt. kend. Ila. elegy-belegy. torlódik. bérlel. terény. Anna. 1) Midőn egy vagy több mássalhangzó eredeti helyét megváltoztatja. doduk. szájak. zsormol. óriás.j»őcsik. mankó stb. Andri. dngó. makoerő. eperj. bajlódik. ityi. bibasz. ballag. eresz (héj). dőrgöl. illeng. dőt. tegnap. illeg. génge. eny. álltó. csalár. ringat.pityi. válasz. sadar. 2) Melyek az alapszó érteményét némi árnyalattal módosítják. ottan. Szempez. csólka. vas. mint: ércze. izlel. bütykös. érték. hangya. boncz. mohos. bámul. f eteké. nyír. jércze. Az értelmező szótár föladata ezek és hasonlók érteményét szabatosan meghatározni. hajma. czölönk.pergel. rubint. izifc (izmosodik) hízik. gyilszü. emse. foszláng. ifjudik. nádor (nagy úr). ákom-bákom. Pila. korhol. vakmerő. neteksze (mint: nesze). duzma. váj. vajúdik . Az első nemüekhez tartoznak: vénhedik. vénedik. höveder. 1) Melyek az alapszó érteményét nem változtatják. hórias. bringát. rojt. ém (éber. lőcs. b) más nemüek. kajla. hosszúd. görcs. hervad. érnie.— 62 — miután az emberek a nyelvet csak úgy gépileg. rost. nesztek. Erzse. gyarapodik. gonosz. Ista. ringyó. stb. borzag. ÜÜS (helyben) álló. alap. ülő'. hosszú. mócsing. kancsal. ízei. neder. uszít. omlik. gyenge. borza . bizseg. fétréng. fogárd. eme. impók. pudvás. gScs. nándor. csók. 2) Melyek hasonérteményüek. vagy némileg módosítják. fSn. édes. kopáncs. türkül. talap. Jiurít. kondor. dönt. ponty. hágcsót háskó. taszint. mint: ér. észter. könnyűd. tolódik. kém. Pista. kajsza. ifjuhodik. ringat.. potyka. keleb. morzsol. kajszin. Éörzse. fú. mint: anya. száguld . mint: bütyk. a gyökszók alapérteményére nem figyelvén csupán a hangokat fogják fel. kürt. aláz. itteng. bábuk. hagyma. borda. billeg. szatying. bogács. ken. álom. csadajmálé.fütyk. sáhoi. száj és szád (a hordón). fajdal. lopva. szőke . kebel. szaglal. czómb.papa. kajszi (baraczk). mint: parányi. égszin. biczeg. Panna. kopács. szeder. iczeg. meder. liba. tulipán. rubin: tulipánt. csólk. elme. szajkó.

dics gyökökben. így. bon. Jegyzet. apad. A csak származékaikban élő gyököket «'roní gyököknek. milyenek a) a hangutánzók fölös sokasága. nVíwrt. ép. dom-ó. emezeket származékoknak szokták nevezni. dűl. «g-tat. amaz. fakaszt. hi-ány. icz-eg. Az elvont gyökök valamint más nyelvekben. eljó'sz-e ? te vagy-e ? Elvont vagy elavult törzsek. cztb-ak. szar-v. li-ú. dics stb. Iced-v. don-g. szusz. alapeszmében egyező. MO'. Az ilykép együvé forrt alkatrészek úgy tekinthetők. együttes létét jelenti. kon-g. tehát csak mint elvont létezett. csaf-ar. rósz. észt képzőkkel. red-'ó. rósz. vagyis ugyanazon eszméből kiinduló szók erednek. bőm-lik. tév. apaszt. ott van a! oda menyj a! ide hozd e! itt ••'iradj e f Ezen e hez hasonló a kérdő e pl. <ok-íó. melyekből vagy belváltozás. döb-ön. ej>ed epeszt igék gyökei fák. melyek önállóan nem divatoznak. b) melyektől Hz-. pök. göb. tf-jú. mint: fa. bwcz-kó. ily. melyeket ha még tovább is képesek vagyunk elemezni. zswg-orodik. 6o</. gör. rí'7-ao. Amazokat a nyelvészek gyököknek. t'-ed. od-v. pl. melyek oly önhatási vagy áthatási viszonyban állanak az ad. a. d£ disz. Vannak a nyelvekben bizonyos alapszók. ezt zyükelemnek hívjuk. k/-es. midőn valaminek feje nincs. fej egyszerű szó.••int ö. mint fegyelemnek. ap. de több különböző képzőket elfogadnak. siu-ít stb. A gyökök. milyenek. onnan. tus. pl. tris-it. sil-Ány. böd-ön. mint: rom. Itb-eg. idv. többszerü. emez. jó. fű. mint ezen gyakorlatos igék gyökei: csör-ög. noszol. sajátságait külön-külön az illető bötük rovatai alatt részletesen tárgyalva adjuk elé. '••ty. bög-re. bod-on. kon. gwzs-orodik. sí*. pl. f-ú. többfélék. Jícz-am. tf/ty. zon-g. ró rom. ógy. köp. koíy. dob-on. c«A--ély. mert a fentebbieken kívül még azon állapotot is kifejezi. ön-szol. o?n-lik. likasét. ?tb. Minden szó vagy egyetlenegy fogalmat fejez ki. dör. fejetlenség még többszerübb. tehát képzési vagy ragozás! állapotjokat tekintve egykor divatozniuk s határozott jelentéssel kellett birniok. düled. fejetlen. hör. ht'-ú. gob. pör-ög. dón. czwb-ók. rög. mint a likad. hogy eredetileg ezek is önálló szók valának. zör-ög. vagy többet. ver. ott. dar-v. A gyökökről A gyökök fogalma. bőg. c) oly szóelemek. v. ihol v. . loty-og. (sőt gyakran magok is önálló . iocz-kó. vét. b) melyek önállóan nem divatoznak. k-n-g. ilt. t'sz-am. hus-áng._ 63 — 2) Midó'n a gyökszó egészen visszára fordul. az irodalom utján önállóvá lón. fod-or. vagy öszvetett. por. suh-áng. Az egyes mássalhangzók. Kgy-ó. A mutató a és e önállósággal is bírnak. te. Ujabb időben számtalan szó. vagy toldás által más-más. (úgy) ahol. A nyelvbeli takarékosság elve szerint nem '-Let kétkedni benne. göes. dív(-ik). puszta gyököknek nevezzük. a) melyek önállóan minden hozzátét nélkül is határozott jelentésűéit. csew-eg. mely valamennyivel közös jelentést s<-j<littet pl. facs-ar. no! hi! czo! csa! s ezek másképen : gyökszók. zör. árad. szusz-og •. Ezekrt a szoros értelemben vett 5} ''köktől megkülönböztetve törzseknek nevezzük. hetj-ed.. ed. EL Szakasz. rag. és a távolra mutató o. bttl-eg. sus-og. mert a fej hiányának fogalmát . koty-og. diileszt származékokban az önálló Itk. bod-or. sis-ereg. gyík. roz(-z-an) rogy stb. mint minden járulék nélküliek. hanem más további származékszók alapját teszik. szoros viszonyát. ir-am.s magában foglalja. kof-ló (bárány). imez. fejtető. mely nyelvemlékeinkben csak képzővel fordul elé. melyek viszonyos egymásra hatás által egy önálló szellemi egészet képeznek. illetőleg egyes önhangzók. a fakad. ftcs-eg. ár. mert ezen két fogalomnak: fej és tető. csom-ó. Aör-ög. gyökökben. e ezekben: t Jé. t71-an. mennyiben minden mellék fogalom nélkül egyedül az állati testnek bizonyos részét jelenti. Nagy számmal vannak nyelvünkben oly származékok is. ez. mint fentebb is megérintettük. szisz. emez t'Mazertt. csög. én. oly. gyök. ned-v. öszvetett. ászt. a ezekben : oda. innen. röh-ög: kecí-ély (kics-i). mint: bicz-eg. amaz egyszerit. itt. azaz több gyökökkel közös oly elemet találunk bennök. úgy a mienkben is nagy számnak. szisz-ég. göb-re. zon. dör-ög. amott.. különben többféle származékaiknak sem volna rokon jelentősök. melyek bizonyos szócsaládokban az alapérteaény t határozottan kitüntetik mint a közeire mutató i.nyos éa más szókban is létező képzőket világosan elkülöníthetünk. mint: csőr. hangtani tulajdonságait.

lágy. förm-ed. bűz. más-más ebi kedélyhangra mutatnak: ugat. szürcsSl. A harmadik osztálybeli szókra nézve már gyakran egészen elválnak a nyelvek egymástól. vetem-édik. dör. sís. és csak származékaikban maradtak fenn. tertyedség. szomor. bubor. A két első pont alatti szók a bel vagy külérzékekre ható benyomások szótestesült képmásai. der-m. pú. d) Melyek bizonyos középképzö által egy más származékszónak alapját teszik. kirrog. ha szomorú kotlik. vagyis az általok kifejezett érzést néma arczbeszéddel is lehet helyettesíteni. esak az érzékeknek többé kevesebbé finom fogékonyságát s a szószervek kisebb nagyobb ügyességét tételezik föl. az égdörgést jelentó szókban. homor. mint: fut-am. A gyökök nemzödóse nyelvünkben. mint: isz-am. tönk szóval rokon. 3) Melyek a látszervek közegével észlelt tárgyakat némi szembeötlő tulajdonságaikról vagy viszonyaikról nevezik. a ratamodik. szisz. A különbség köztük az. suh. illetőleg taglejtés által utánozni. lapul. él-em. közelséget. pih. horty. tasz. világos értemeny ü. fél-em. alább száll. tökét jelentő Stock-hoz van hasonlítva. szorty. sudam-lik. olyanok. honnan ezekben a legkülönbözőbb fajú népek nyelvei is többé kevésbé hasonlók egymáshoz. mint: táp. és pedig emberi vagy oktalan állati kedélyhangok.— 64 — gyökökből származtak. nyil-am. álgyu az alvó (háló) helyet jelentő ágy v. de utóbb elhanyagoltattak. 2) Melyek akármely testnek a levegőbe vagy más testbe ütközött erősebb súrlódása illetőleg mozdulása. a második osztálybelieket pedig nem. szop. nyif. amint t. csahol. az elnevezés alapjául az illető tárgynak egyik emez. csőr. alacsonságot. vet-em. korty. a távolságot. roty. hanem a felsőbb tehetségek is működnek. káricsál. félém-lik igék törzsei. ha ragadozó madarat lát. mások a hitszervekre ható valamely tulajdonságuktól. Természetszerű dolognak véljük. mintegy különböztetésül a vékonyabb szaru ághoz hasonló puskától. szűkülj & tyúk jó kedvében káról. Ide tartoznak az állati test szervei által képzett mindazon hangok is. s azoknál fogva nevezik. laposság. b) nagyság. pl. melyek a fülek által felfogott természeti hangokat utánozzák. De a német -Síock és rokonaDocfte már a magyar töke. ágyú v. kicsiség . titöget. keringést. lóbázást stb. c) magasság alacsonyság. háram-lik. Emberi kedélyhangok és szók: hifii! hnhu ! oh ! ah ! huh l jaj ! nyö'-g. másból röhög. melyek származékai: iszam-odik. hörpöl. Mi a tapintás utján észlelt tárgyakat illeti. hogy az emberi szózatok között eredetre nézve elsők a kedélyhangok. sőt világosabbá. másik amaz tulajdonságát fogta fel. élénkebbé láthatóvá lehet tenni. Az ízlésre és szaglásra vonatkozó tárgyak pedig többen azon kedélyhangtól vették neveiket. f) együttcsség vagy szétváltság. élem-édik. derm-ed. azután bizonyos elvont jegyeiket kiemelik. kotkodákol. bil. melyeket némabeszéd. mondog. dvdor. ezek közöl némelyek az érintés által okozott hangtól vették neveiket. nagyot pattanó hangiától. a német Stück a derekat. ntd-am. b) Melyek önálló. szedeg. d) gömbölyüség. A harmadik osztálybeli szók képzésénél már nem csupán az alsóbb. Uh. milyenek: kesét. rugalmas. mondogat.A latin serpena . lohad. mozgása által támadott s a fülekbe ütődött hangok utánzásai pl. pl. c) Egészen kifejlett. szamot. de önállóan nincsenek szokásban.jicz-am. más érzésből nyerít. szlávnl: djelo jelent darabot és álgyut. melyek nem kedélyből fakadnak. Az ily törzsek többnemüek a) melyek elvont vagy elavult gyökökből képeztettek. azután azok. másból fortyog a ló. ma is divatozó gyökökből származtak. zsugor. mint: keh. öszvehúzva ismét elébbi állapotába visszaugrik. tvty. gömbölyüséget. melyet vonzó vagy eltaszító benyomásuk okozni szoktak. darabot jelentő Stilek. nyilam-lik. lih. s hasonló száz meg százak. vonyít. A gyököket általán három fő osztályra sorozhatjuk. irog. ami a nyomásnak engedve leebb. melyeket ismét divatba lehet hozni. irogat. dtgy-tól vette nevét. zuh. vagyis a magyar ész felfogása szerint álgyu = álgyféle talapon fekvő nagy lőszer. törzsei: Idtog. magasságot. szusz. pl. soh-ajt stb. p). csuszam-odik. ficzam-odik. mert ezeket készen veszszük által. dú. de elhanyagolt szók. midőn megijed. ami kihúzva. szedeget. melyek alkotására csak az alsóbb elmetehetség foly be. hár-am. ötög. vagy tönköt. stb. mukk. csusz-am. és több mások. csap. piszok. piha. posz. pl. műit mindjárt látni fogjuk). i. hanem csupán az illető szervek működéséből. midőn a szemmel látható tárgyak kül viszonyait észlelik. és láthatókká tenni. máskép: pattantyú. különben a beszivástól: szag. 1) Melyek valamely kedvező vagy kedvezőtlen érzésből fakadt hangnak kinyomatai. e) mozgékonyság vagy tespedö állapot. milyenek a) közelség vagy távolság. mint a látogat.för-m. pl. sőt az ujabb irói nyelv már többeket czélirányosan használ is. vagyis úgynevezett kedélyszók. Mind a három pont alattiak. szimat. hogy az emberi kedélyhangokat. s az ezekből izeit kedélyszók milyenekkel az oktalan állatok is bírnak . Ezek is oly nemüek. mennyiben ezek is az illető állatnak bizonyos érzését fejezik ki. pixz.

ssom. ned. fák.pní-idus.-• k. pl. köb. fih áng. ford-it. mint a metszésre. fényűt jelentenek.toiba. forgó. a szegnek bogos feje. bwgy. válaszol. legrokonabbak í «li<f az ugyanazon szerviek. válu. Az imént elszámlált példák. írás. csömb. Nyír. ár. kanyar. ni-anczos. fék. pörcz.>jtn. lat. per. enni. in-pók. k«r. Más nyelvekkel hasonlítva : b«r-ok. fecs-eg. M>. gom. vas. kemény bog. csob-án. a harmadik l és r legközelebbi rokonok. dóm. de a serpo gyöke ser a súrlódást jelentő magyar ser-lik. <W-a. vál. pl. gubó. hell. (régi). lat. lat. vál. Az cgyenlühangit. zöm. villog. k. karcz. gomba. előtéttel : csöb. •. hóm. bőm. por. őr. wel-um. lat. pír piros. bj'z-gál. kalimpázik. s az alapfogalomnak másmás árnyalatát vagy nrmét fejezi ki. . ő) Midőn a véghang változik. előtéttel : bar. a kender bogforma koronája. bogy-ó. b«cz. csomó. Írómba. német Baum. ők. fér. lat. t"in«ir. kivált . melyek ugyan•i2"n szer\'i hangok módositványai. dere-dara. etb. 8) Fordítva: csaf ár. töm. /<or. melyek mind valami tüzes szinüt. az ö alaphangú s kortk-gömbölyü szócsalád : öb. lat. bukta. dombor.fal. bugy-a. li'-íry a nyelvalkotó ész a rokon fogalmakat rokon hangokkal szereti kifejezni. bor. forgács. kor. homorú. domb. kompoty. fór. vásik. válasz. fe». • HAGY 8ZÓTÍE. b»d-a. csömbölék. Ezen változáson alapulnak a hasonértelmüek (synonjTiia) ama nemei. csoroszla. fór. csombor. tVm'-k. parít•va. bocs-ka. gwr-iga. ár. t't'nc?. göbii stb. csomós. har-ap. korsin. bögyök. vés. kutiy. lat mador. stb. fon. gyom. töm. ártány (= heréit kan). nyirkai. fór. fartat. .cn másmás éteményiiek. telel. in. válik. s első hangjaik ajkiak : m. lfl/-ha. s mássalhangzója változik. mii. fekély. (homonym) gyökökről. lat l'''PPa ? p«r-eszíén. bombék. 3) Midőn csak az elülső mássalhangzó változik : ont önt alaphangú. fáról. pim-asz. lap. hasításra vonatkozó szócsalád r alaphangú gyöke : ár. •KW-idus: biid-ös. • k«'-k. buga. lep. fonák. k-. rap-anvzos. pogács =r: boghoz hasonló sütemény. lapácz. az élénk mozgású gyík =: csik-hoz hasonló. zömök. hornyol. pót-or. pug-io. döm. finnpwt/. lip. telelet. fél. buczkó. csór. vinczároz. ill. kajmó. mit* mirigy. göó. farag. tömpe. bek. bwg-a. sár. 7) Hármas változattal: fesz-ek. milling. biczeg. kondor. latpax. arat. mint : bog. herdel. iszamlik. »«<>. irtogat. G) Kettős változattal.. így egyeznek fffymással a magyar fe vagy f e. ortovány (fordítva ró) : ir. lat. dörnbicz. korbál. tílius. lat. zswg-orodik. gt<b-ó. ürii (heréit kos). /' ír.'"wlxily. sarol. btb-asz. vésü. A gyökök módosulatai : 1) Midőn az elülálló önhangzó változik. tar virad. />y. gyöm. molyek ugyanazon alakban egésy. pl. a második mindnyájokkal közös élénk hangzata t. perzsel. hus-áng. irtás. isz. köm. gömb. csomb.nló gyümölcs. cseléd. gyöngy. finnülpoikas. ka/. a ka alaphangú kerek görbe család : kacs. vil. bös-törködik. pizscg. gyomor. göm. reny-he. hömpölyög. pár. párhuzamos du^T(Í család : bőm. csomó a fán. hőm. zöm. far. öv. böndö. bogy. val. domb. her. pizs. csőm.ji.— 65 — a hason csúszkáló s<:iyo-tól. gomoly. mez. pók. forog. húsos bogféle kinúvés a ló lábszárán. bök. kacska. kai. melyeket számtalanokkal lehet szaporítani. Jijr. gobbá alakult selyemszálak. ölel. 2) Midőn az elülálló önhangzó változatlanul marad. k«»j. med. inog. tar. seV-lö szókkal rokon. öl. bogos forradás a fa derekán. kampó. ves-tis. kajla. cseu-eg. dob-ász. zsombék. tombácz. bód-or. gf/b. far. család. 6og. öböl. bük. ferde. bwg. vacz-ok. lengyelül pik-a. kard. o. kánya. kis boghoz '•a^f. orló. őrt. rer-ticillum. 9 . bul-ga. tomp. gobos fejű hal.pisz-kál. inán. puer. pl. világ villám. lat. illeg. az : alaphangú s könnyű mozgású szócsalád: icz. ilóliöii. alt (alutt) tej. iczcg. bökő. néraf-t: nősz.'. billeg. berbécs (ürü). . •ift. a magyar kígyó fordítva gyík-ó. csőm. bili. mutatják. péz-dérkédik. k«c*-ély. úgy a magyarban is fölös számnak az olyan szók.a magyar fa. tarol. gömbölyű. lat.'. bér. vol-ucrum. tompor. sarló. zsoinb. vorí-it. b'ógy. kar-ika. w. izseg. kalinkó.bak stb. valag. parázs. barázda. izs. netzeit. lippen. Valamint más nyelvekben. vili. csöbör. 4) Midőn csak a középhangzó változik. zömök. fac*-ar. r*ek-ély. terc-í«ra. övedz. borotva. po'k. pórla> németül piij. hömp. gúzs-orodik. bocz} boczkó. fl'itéttel : ií'c. vékonyhangon : bőg. düb. gobhal. lapu. afinn/>«Yí. kornicz. lat. sarából. pl. homolít. pretium. homolka. fakad. foriin-a : gob. irt. péld. czomb. gomb. bab. tótul paliolek. pl. több bogból állá süteony. doroszló. hnr. bok-a = csontbog a lábszáron. lepény.fbct-idus. ököl.

ágyaz. akna. a roszakaró ir-igység abban ugyan egyeznek. orron beszélés. . ásüás. copia. A leggazdagabb nyelvnek is sokkal kevesebb bötüje van. alamuszi. putri. har-is har-kály természetutánzó. továbbá máskép hangzik a bámuló: a be furcsa! a haragos: a ne boszonts! a kegyeletei sohaju „á kegyes Istenem!" és a meglepő „á rajta kaptalak!". ab. hellén ad. a honnan alak = i v _i ál. rokona : ék. áhítat. íl\ agyas. acz.). onnan innen ellentétek. agarász. óba. és sip-ol a bodzasipon. ajándékoz. de másmás értelemből. ). ár. alt. honnan oda ide. hogy az egészen különböző. (3). alut. aczélos. odú. akad. áj. babáról. " . hogy a rokon hangokat egymással fölcserélni szokás. halál. ). dob-ász. agyvelö. (1). aczintos is. (2). Innen van. agy. ód. opa. váj.. ). akaszt. kedsz. akar. ob. am-ott-a. v. A részvevő ír-galom. 2) A természeti hangutánzókat illetőleg ugyanazon hangokat használjuk. ahitatos. a figycímező a ! (mit hallok ?). ahitás. származéka nemcsak aczél. ilyféle tompa szavu hangszer. kedélyszó. honnan az egyenlőhanguaknak ismét egy új forrása nyílik. agyarkodás. alku. tál. am-ott-an. tömlős hangszer. pl. alacson. E néhány példa is eléggé mutatja. adás. alabor. zavar. mely duda gyanánt kidudorodik. ajazó. előtéttel: gyal. hogysem minden hangárnyalatott bírna. adv v. honnan mást jelent: „a bika nem tehén" és „az bika (= az ott bika) nem tehén". ajvas. (l . alá. rokona: edz. továbbá : kav. aba v. agyaráé. odor. agyar. pl. alk (székelyesen: lak). adomány. alszik (régen : alik). har-ag. aknár. adat. ajánl. 9> agy. áhítat. ad. agár. tárgyak sokasága és az ízeit hangok csekély száma között létezik. öv. kd>-og. alkuszik. gyaláz. ezen öszvetételben : abajgat. talp. ata. habar. (3). ab. madárhang. > agg> aggódik. aggaszt. és hál. továbbá. 3 °«y> ( ) agyag? agyagos. v. lat. papa. gyalog. olt. ah. itt van é. nemde kiejtve egészen más a sajnálkozó a!. a borzadó ir-tózik. s a nyelvekben általán divatos hangcseréket. előtéttel : p«d. ajánlás. lat. ál. alul. valamint az e változata i. Rokonai: av. alól. agyagoz.— 66 — incrementum. agyagtalan. aty. ab. rokon a hab. kaV-omkodik. utó. zav. ajaz. ott van a/ oda menj a/ ahol a / a z a! úgy a! Ellentéte : e. hogy midenik a kedélyt rázkódásba hozza. hanem aczint. akarat. edzett. mely a kifejezendő eszmék. talap. ajándék. honnan láb. alkot. l). ajak. adu v. . ö. Az egyenlő hanguakkal úgy jöhetünk tisztába. ajtó. ö. ért. Változattal o. sőt kettősen is : an. elő-. pl. am-oly-an. dó. Vegyük a) a kedélyhangokat.' ide jöjj ét ehol e f ez e! így e! toldva ám. és kitörő hangon. ajt. kedélyszó. (3). fordítva : la. mindenkor bizonyos alapfogalom vezérfonalát követvén. pl. érzelmek. illetőleg gondolatok. pl. kár ál. akona. (2). ég. apa v. Onhangzóval kezdódó gyökök és gyökelemek. áléi. ezen hangszer alakjához hasonló.és közbetéteket tartjuk szem előtt. alangyár. alatt. sip-ít a síró gyermek. sőt eŰenkező kedélyállapotokat ugyanazon gyökhangzóval fejezzük ki. hanem az alattok rejlő szellemre is kell ügyelni. agyfa. származéka a mutató névmás az. hogy a szóelemzésben és értelmezésben nem csupán a bötükre. odv. alap. a boszús a ! (nem is akarom látni) és a mutató ott van a /. átv. aggastyán. v. dud-va sarj. alom. melyeket a kedélyszókban. ha származékaikat családositjnk. alkalom. 3) Az alakutánzókra nézve : dob. ámulat. átok. Ennek természetes fő oka azon aránytalanságban rejlik. rokona oly. dud-ogás. áldás. am-oly-a. pndva. agarászat. a. abárol. dob-zó. agyarkodík. ap v. ahít. át. agyatlan. dud-a tompa. távolra mutató. alak. op. kavar. a mennyiben aba/ törzs nem a! haj ! öszvetételnek vétethetnék. a . gyönge elölehhel : hal. subula. akó. V. abár. atya. (2). aláz. mint :fe-bölf«. aknász. akad.

andal. mámor. ár.aki szül'. ö. állas. (5). álmos. orj. . sár. animál. rokon a latin haló. rokonai: őr. előtéttel rokona : hág. bájol. bámulási. ámít. báva. áhítatos. avas. ál. . v. ő. fordítva : parány. előtéttel: Ml. ámé. rokona az önálló ó. ap. asszonyol. öl. ál. anyus. ágazik. átkoz. dngy. (2). ácsorog. á. indul stb.— 67 — ap. Az any. álgy (amin alusznnk). (3). A régi . apt (3). álozás. asztag. ágaz. áhítoz. ál. azonos át (1) gyökkel. lat ford mal-um. papa. ángyika. atya. ö. ápolás. assz. a törökben is öp-mek. asszonyos. aszik. vájkál. any. anda. báni. avat. and. sarol. apróz. apó. általkodik. kedélyszó : áld. v. arány. rám. ájtat. vagy azonos az aj gyökkel (ajak szóban). szájtátó hang : ács (= ám-cs = án-cs). ált. ip. ácsorog. após. szájtátásra vonatkozó : ájul. rokona in. ádáz. anyó. héber issáh. elölehhel: hál. avat. arasz. avul. alm. bámészkodik. aszoványos. szül). ájulás. állazó. ám. álarcz. áll. . azaz eleven. arasznyi. andalog. aprányi. apró. ámúl. ájtatos. apályos. háláskodik. rád. magyar elemzés szerént azonos <ír (2) gyökkel. első. mongol khatun. előtéttel : váj. előtéttel: iám. asszonyoz. ácsodoz. parányi. = ás. ámé. ácsolás. (1). átok. ál. állat. állaz. rokona a régies cseál. ma. ángyomasszony. öszv (tájejtéssel esz. „megverik Izraelnek alak" Rokonától. azt. áldomás. tar. mint a latin onimo. v. av. (4). (2).pirí. ács. bámész. ám. máskép ács. ö. ámúl. csókol). ár. áh. báj. bámulási. (2). (1). állati. (2). ápol (régiesen ám. előtéttel: oá. (a szanszkrit dsan ám. (ám-cs) áncsorog. csókolni. állapít. áll. for. áj üldözik. (1). *SH> *gyas> igyaz. . ászt. őrt. ap. máié i szájú). élő 2) = eleve. apad. állít. orcza. ál. áldás. v. tarol. ágyuz. ad. állomány. állapodik. (3). (1). áhit. almás. orom. ár. ö. á (2). apolgat. állat (substantia). ö. ász. apa. asz. aprít. rokona tesz vagy ősz. alma. v. ráhagyási kedélyszó : ámít. héber Indiai (laudatus est). asz. apaszt. s némi értelemmódosulattal is: banya. anya. ágaskodik. ám úgy! ám legyen. ángyi. áncsori. vas. ág. aranyoz (és ara ?). ál gyöktől. fordítva : rá. (4). átkos. arany (auruiu). ádáz. ata. hálás. ál. an. anya szókkalrokon. Eredetileg talán a lélekzést jelentő áh. azsag. ö. hágdos. (4). azsagolás. rokona : el. aszv) is. (2). s előtéttel: mér. (4). (l). kegyeletéé kedélyhang : ájt. . Mint természeti hangutánzóval rokonok a szláv chwála. általi. tata. asztal. csudálkozási. alul stb. dad. (3). aszú. zen. földet ájni = ásni. áloz. aszovány. (2). asz. avatag. származtak. andalít. hálál. v. aratás. vagy eredetét az ajkakat mozgató p ajakhangtól vette. alakos. ir. bámé. (arc/tos). előtéttel: nyanya. gyárat. áncs. álgyu. őr. asszony. (animál). azsagol. előtéttel: gyár. ámékodik. melyből alatt. >ágzó?< öt. állatiság. 1.teljes( értelemben. metszésre vonatkozó : arat. ágyú. hála. kedélyhang : át. által = el-túl.achszin' talán = . süt szókban) és ősz. rokona sil (sül. ágas. fala. anyás. avít. ágyforma talapon fekvő nagy lőuer. y . ájtatoskodik. asszony rokona a perzsa zan v. aiy. szájtátó á. rokona : ér (ige). araszol. ám. áll. rokona: á. apály. (2). andalodik. v. halttus. álom. kedélyszó. ad. á. régen álcs. t rí. ácsori. magasság alapfogalmával : arcz. rokona : őr. hálál. nyílt a-val : alafa 1) = elefe. előtéttel : gyángyi. aranyos. áhítat. a*l. ö. apr (= por). Régiesen ál. v. ácsol. ige : állás. aszal.

: eh! ne bánts! eh! nem akarok róla hallani. ég. ár. váj. v. árr. (2). V. nagyságra vonatkozó : árad. (l). Egecse. árpa. ernyő. ás. orom. irt. (ő). Rokona a gyakorlatos igéket képző ág. az. érték. (IX emel. ásitozik. „Mit akarsz hé ?u é". Változattal : így. ás. (2). ápor. ázás. árt. mint kérdő szócska : itt van-e ? láttad-e ? Rokona : hé. árpás. rokona il. Egeg. egyen. máskép : ühü. rokona : il. ellenző. egyezik. Rokona a kis nyulat jelentő ocsó gyöke öcs. magasságra. ég. Mindkét szó a f Ürge szóval rokonítható. ellenkezik. Rokonai : ár. Közeire mutató. ároz. v. kárörömet. éhe. a régieknél: miniéi = mintegy. ana. (1). ö. ászok. edz. ájul. e'hes vagy éhes. orv. É. hogy így jársz. boszonkodási kedélyszó. eresz. eledel. emik. v. (7). ir. s a latin orbvg. áztat. vegyül. nyár. eleség. átalkodik. ázik. egverték = megverték. ejtés. rokona : őr. áp. (2). bárd. = öcs. ö. ellenez. mint az eke lényeges része. beles. valaminek becse. ász. Talán : él-el = éli. ünö. ildom. ásítás. ebne. ászokfa. ebből lett: minnel. á (2). . rokonai: én. emlő. igyenlö. illan. előz. és ér. árul. egerész. = meg. E. (2). edzés. ármány. (1). még sem hallgatsz. ellenség. V. eUö. elő. rokona : ér. v. áporodott. (2). egészít. emtet. (3). ájuldozik. emse. árral szúrni. eh. és a kicsinyítő : öcs. árválkodik. (3). eh. előtt. egység. különféle kedélyállapotot kifejező szócska. ellenkezője : o. egér. ár. ár. pl. első. pl. zápúl. emes. ár. itt van e! ehol. tll. bökni. az eszik igéből. áj. zárt : eszik. árnyék. es-eg = es-meg. eke. Alakra olyan mint a vastaghangu agár. árnyal. v. változattal: i. egyeztet. ed. valószínűleg = al-z. rokona a fosztásra vonatkozó őr. emigy. átkoz. el. pl. át. (1). e". emelés. ápolás. őr. nvárs. vékony hangon : ér. imigy. ázalék. ásvány. amidőn gyöke egy a 4. Rokona : egy. elmélkedik. öcs. áskálódik. (3). áraszt. a. ög. Rokona : áj. fi. eg-es-eg. árpa. (1). ék. eh. előtéttel : záp. écsém = öcsém. un. (2). el. elmés. rokona: víz. elméi. ráhagyás! szócska. eb (evő. edzett. gúnyt. el. éhetik. egész. fej-t és fes feslik. ebéd (eved. olló. áztató. árny." ej. emelet. ed. ék. (2). talán szurós tulajdonságától. oroz. őrt ár. igekötő. aczél. ár. átalkodás. (1). oda." ej. röviden : ár. ered. bücs. edény." „éhe! megmondtam. emitt. orj. 6ár. imitt.— 68 — áp. szúró. az. el. értéke : áru. *9y> (éles) : egyes. (2\ éles. rajtakapást jelent: „éhe! megkaptad a magadéd. igyenes. előtéttel: dár. egyenes. ég. eldőd. ápol. ö. szám alattival. áros. (6). amiből eszünk. b előtéttel : böd-öny. talán eredetileg : edény. (4). ellös. élőt szül. ige : ásás. ég. evés). igen. écs. edző. hordók alá tett dorong. eleve. ö. kiejt Hasonló változatuak : fej. úgy van helyett. vegyít. egészség. ön. dárda. og. (2\ elül. any. e. át. egyetlen. árnyalás. tulajdonkép szántóvas. ár. átall. vegyes. záptojás. (3). étet. érdem. Előtéttel rokona : vegy. (2). emeltyű. (3). (4). eme. «m. el. (l J ellik. = meg-es-meg. bű. ap. ásogat. „Ej be jó volna!" „Ej be szép!" „Ej ha!" „Ej no! „Ejnye. vásik. származéka : ez. em. éles. távolító érteményben. = és : ej-t. ég. = él (vivit) : eleven. előtéttel: bér. alzék. ásó. metsző érteményü: varga-ár. (l). áporodik. öcs. (2). agarász. (ő). ö. (4). több helynév gyöke : Ege. ecs. (1). (í\ szájtátó : ásít. (1). acz. ihol. boszús kedélyszó : átok. áskál. éne. elejt. bölcs. = egy. ellen. arat. ezekben : ott. egyenlő. torkos állat). ö. eü. árva. orphanus. (2). Egenfölde. éh vagy éh. vastaghangon : monnal.

esztelenség. eved. ez. ejt. err. ernyő. Gyermekdeden nevetgélő. (ő). és. ezüstöl. ergója. szelidülést. gém. enyelgés. édes. ösniér. erányoz. Változattal : is. ér. enyeke*. engeszt. szoptató tehén. 1. természeti hangutánzó esik : eső. emily. V. hnitt. . enged. mintegy em/i emlő állat. mint: gom. (1). ár. csonib. essőzik. eny. (2). és.— 69 — juiya. avas. én. eny. enyek. öszve. Jelent a maga nemében valami kicsit ép. gyök. nyájaskodó kedelyszó. evesedik. emse. (3). férj. vastaghangon any. erős. eltakarásra vonatkozó származékok gyöke : enyez. ép. émett ed. eng. éles ejtéssel: kötszó. étet. (4). enyhüdik. azon r gyökü szók osztályába való. est. (1). esik. eset. Előtéttel rokonai : bir. nyomosbitással : essö. ö. máskép és. Rokona a gyakorlatos igeképző és. éntb. aszik. v. enyé>zet. (1). pepecsel. eviczkel. emök. V. irány. édesit. ser. (2). enyü. eszes. emez. én. és v. imez. (ő). enyész. esz. &. és ijs. (1). csombor. enyv. miattam. ergelős = haragos. csupasz gyöke a közeire mutató : t. erény. evedt Rokona : av. azaz t-íiéres. és v. származtok. gomb. folyást jelent ezekben : eredj innen. én. evet. (2). eszesség. a gyök talán : ősz. alapérteménye: hajlékonyság. enyhít. több helynév gyöke : Ete. Gyökeleme azon é. a régieknél = eskü. (2). inczenbincz. küld. (ő). (1). máskép : Hétfalva. melyek szilárd hatályos cselekvési képességet jelentenek : erő. csőm. melyből eszik. isme. (3). enyeget. cm/ó' szókkal. apad. r»kona ap. ébreszt. esdekel. év. ér. ezten = ez-nap. élénk mozgásra vonatkozik. én. = menni hagy. ős. engesztel. epéskedik. származást. Ide sorozható talán: ember. em. engeszt származtak. erőlködik. eped. (fi). eves. ö. miatta. ejtés. imily. ér. mer. Rokona ej. eves. ém. emészt. epe. emigy. erősít. esnie. édesül. édesget. W-sát. bizony. tréfáikodú. ős. (2). rejtésre. epeszt. enyettem. (4). epecselés. cserj. első személynévmás. és. (2). hang: erreg. én. haragos morgó kedély. ess. hét. táplálékot jelentő énük. veszekedő. ember. Fürge. ereszt. Előtéttel rokona : geny. Talán eredetileg : hét. növést jelent ezen származékokban: ered. ezten idő = esztendő. esmerkedik. ét. előtéttel : pép. epecsel. enyhe. serdül. ér. ernyös. erdő. esés. esmér. Rokona a régies bizonyító isa = Uza. •zánnazik. kinek az esze el szokott menni. (4). ébred. közeire mutató névmás. esdik. szürkés. (4). esztelen. ez. folyékony. ragadós test. enyett. ér. (3). soványodik. eny. tehát ezüst = őszesd. epés. cnczenbencz. év. öld-ös. É. ér v. eredet. eny. ébren. Előtéttel rokonai: cser. Rokon a szopást. Az erl'Ki Ét f alva. éber. engedőiéin. miattad. Ujrfl-es. enyhül. nyer. eresztvény. eming. ana. ezen szónak gyöke. ém. emitt. ezüst. émik. ész. £oiubor. sereiig. tovább haladást. enyvez. (2). lágyulást jelent ezekben : enyh. engedély. ér. is. (2). Eted. melyből. enyeleg. v. enyetted. ezüstös. Étre. Rokona év. ismer. változattal : im. (1). Rokona : ém. eny. midőn valamely pont felé haladásra vonatkozik : erány. ünö. ép. 1. epekedik = bizonyos kedélybaj miatt fogy. képzésre olyan lévén. enyette. iráiivoz. evez. ezüstöz. gémber. erreget. árnyék. (4). enyves. 'és. her. olvadás. régiesen ara. Etes. éne = borjas. mozdulás. (3). gémb. (1). •»iue. Rokonai: eme. ész. éber. encz = incz. esméret. Rokona azon én. anyalog. tájejtéssel = ősz : eszve. (3). mely hol enged. olvadékony. emésztés. mard-os. (1). (3). édesedik.

biczegtet. (1). gyökeleme iszik. i-vel . és ön gyöke ö v. (2). aetas (aevitas). (1). v. ért. biczeg. ész. rövid. ide. émely. ér. éjfél. itat. (2). épül. rokon az előbbivel. egek. (ám'v). könnyű. kéj. (üli). éjjelez. év. éjtszaka. jeszke. áth. vicsog. vicsorgat id. ék. ihas. (üdv). étkes. érdél. ivás. Mint magasat jelentőnek vastaghangu rokona dg. I. idnep. eszmél. ideges. éperedik. esztelen. értelmes. émelyeg. vékL i-vel mely tt-re változik : idv. ede. önh. émetten. ének. ige. öcs. élez. igetés. écs. idomos. érkezés. icaog. bt'cz. idttl. ige. id. énük. (2). Egyezik vele a latin juvtnis gyöke juv. éltet. ki. közbetéttel . eszesség. érdem. évi. tompa I-vel : éles. i. vicsorog. V. égékeny. érzelem. mint legtöbb hasonló szókban mint zen-g. éles é-vel. éh. a mennyiben jelentése : a tökély fokát eléri. csan-g. ép. éretlen. ékez. öcs. (3). vékonyhangu ragokkal és képzőkkel : igen. igás. vastagh. remegéssel járó féleimi hang : ied. ahonnan a latin annus és annultts is rokonságban vannak (Fabri Thesaurus). (l). időz. ék. épít. ett. ég. idomúi. ém. érez. énekel. kies. értemény. eszme. (1). a szívás vagyis lélekzés eredeti értelme rejlik benne. (l\ közeire mutató : itt. hág. (2). éles hangú ével. éves. t. ics. egtt. ék. élelem. öcs. mint a vidám he ! hé rokona. iand. idvesség. ÍU. (2). eszelős . (3). éjszak. (1\ vékonyhangu i-vel. ám. ékesget. észak. éhes. érzékeny . tó (= tova. éretlenség. idom. ér. érd. változattal is régiesen e. k. máskép : ig. incz. Hasonlók a latin : aevum.— 70 — ég. (3). (í). én. ragokkal és képzőkkel. éhezik. vastaghangon ár. ács változata : iczi piczi. élesít életlen. Ellenkezője : dp. idegenül. előtéttel : kém. érdemes. bincz. érkezik. icsar. eleség. vagy alaphang benne a zengő n is. iczegés. inczen pincz. Vagy kedélyhang. énekes. binczk. idegenség. ém. idvez. fordítva :fi. ely. épület. (2). tulajdonságot jelent. (2). éj. (2). metsző. jövő év. idegenít. (2). ehol. Rokon vele ív mint kört jelentő . (1). han-g. éjjel. íeszt. icsongat. (4). ét. éj ha : előlehhel : héj !. szépet. vastaghangu ragozással : iga (jngum). első személynévmás. élődik. inczároz. ig. eke. éget. id. 1. émelyit én. mely ö-vel váltakozik : idő. émelygős. étel. ide. kedvest jelent ezekben : ékes. ám. (3). s rokon szesz. vékonyhangu i-vel. kéjes. bon-g. indulatszó : éj no . (é-et) étek. ö. ig. becsre vonatkozik : érték. áporodik. fiú. érdekel. Az eszik igével egy eredetű. folyó év. (IX kicsinyítő. ihol. él. ily. vékonyh. előtéttel . ivik. mely tt-re nem változik . ékvesztö : eszes. hegyes végű. igető. közvetlenül illet . . Némely származékaikban rövid el : eleven. Alapérteménye : bizonyos helyre jut ér(ik). ieszke. (2). éjom (= éhom). ivács. élesedik. idős. áru. tompa ékvesztö é-vel : eget. tovább). égés. (2). éghetetlen. ékelés. ér. szusz szókkal. Rokona ég (ige) vagy a fordított ke. émett. don-g. . idegen. étkezik. éhség. if. gyökeleme a közebre mutató e valamint teii gyöke de = ta. csen-g. idves. ivar. ő = távolitó. épülés. idomít. ékesség. előtétéi: tncs. Rokona : eb. évül. szöget képező valami : ékel. (2\ a kicsinyítő écs. (1\ régiesen csak é : éfél. tg. ihatik származékoknak. igenei. ébren. (1). élet. eledel. múlt év. közbetéttel : incz. önh. (4). ics. Gyökele leme é-(szik). él. üdő. így. tcz. (1). éles I-vel : élés. éjomét (reggeli evés) éj. valamit megközelít. vagyis távolabbi a o. tompa é-vel. igaz. éhom. értelem. lágyabban : io : ifjú. érés. röviden : én. ideoda hajló mozgás : iczeg. tcz. Változattal : éj. s ü változattal : igét (üget). ékesít. előtéttel rokona bér. ivadék. idomtalan. t. id. ideg. élénk. Ék alakú.

(3). ikr. ikerül . mint i-and. ingatag. iszákos. 6). juhász. változattal : és. egyenlő. indít. = ivott) matatják. fris. ih. 4). illeszt. ing. vékonyhangu : int. milling. ö. = im. iszák. i-tt. l). biseg. (3). irigyel. vékonyhangu. menésre. irgalmaz. isme. jav. pillangó.ipa. vastagh. iramodik. iszos. v. izseg. pia. közeire mutató : imez. 2). ám. ingerel. isza. palpat). vastaghangu : illat. (2). (2\ v. >)> ih. ima. ö. istentelen. ingadoz. igyenlö = egyen. vastaghangu ragozással. . talán a gyök : ős. (1). igazság. in. = jön : inkább. in. illatozik . (4). változattal: juh. ingerít. ip. 'é változattal: igyen. ipja. billen . engem illet. imád. imádság . egyenes. siklik. irtóztató. juháizkodik. (4). incs (régies). villog. ikerít. jonkább. imely. a régi halotti beszédben : is.— tat (jogtat). imitt. (2). változattal :jor. v ip. ős. hintó. hinta. i-tat. hin. Fordítva rokona » tagadó. vékonyhangu : illik. mozgásra vonatkozó : iklat. mozgási érteményü : ireg. ill. imporít = cselekvésre nógat. különféle kedélyszók gyöke : a) irgalom. indul. i/1. . s a szanszkrit ám (tisztel). irgalmasság. billent. illő. ik. ismer. v. ir. V. ill. igyenes. ir. istenség. iz». ösmér. Rokona az isten tanúságára hivatk<-. ik. ingovány. irmag. iparkodás. pillog. kicsinyitője : ipám. im. hinbál. im. integet . illatos. igyekezet. b) irigy. ü. melyből ered származott. ü változattal : igyekszik. iszik. im. vastag és vékonyhangu : ir (kenőcs) . ir. : ilomba = Írómba. (IV vékonyhangu. üng. Altalán híg. vastaghangu : imola. villám. előtéttel : bia. hosszú. csúfoló kedélyszó : ihi! ihu!. imeg. istenes. inai. Kemenes alján : imp. juhászat. (3). V. vastaghangu : ihar. ir. rovatolt. magasztal). (1). változattal : űr. gyik. rokona em (emel. i-hatik. ér. m/1/. ihászkodik. iró (a tejföl vize) . iha a szekérben. ül. intés. mozgás. (1). 5). jávor.' illant. (1). igazít. intéz. billentyű. gywh. alattival azonos. Alapérteménye : távolabbi fontra czélzás. (1). hellén öv. változattal íjuh. iseg. ikrásodik. érintési jelentéssel : valamit illetni. er-edés. szükséget jelentő : ingy. (3). ir. ingeredik. viza. isten. illanó tulajdonságától a honnan a 3. (igényes). Vagy talán az ivik (fiadzik) gyökről = iv-mag ?. (4). előtéttel : bili. (4). üklü. tarkázott. (5). esmér. ihog. inség. vitt. fürög. előtéttel : esik. in. ü változattal : imeg. irigység. ismerkedik . Alapérteménye : mozdulás. változattal : ük. 71 — ig. iram. Egyszerű gyöke il = ér. sietés. iparkodik. vastaghangu : inog. = ir. (S\. előtéttel : nyír. ingat. inas. vékony. is. az irmag öszvetett szóban ám. (5). (1). ingerül. (ügyekszik). vékonyhangu : iker. ingyen. vékonyhangu : illeg . német un. ikra. bislet. ikrás. iramlik. előtéttel : pül. Eredetileg a mozgásra vonatkozó : in. ihogás. folyékony testet jelent is. az op. álUtnt vagy növényit eredtetS. (2). t i. ihlés. pillant. ill. s változattal jog : igaz. virics. (2).. amaz. iharos.. . inder. in. (3). ipád. illó . Alapérteménye : kedélyi mozgalom. ihlel. bingó. (2). ik. (2). iront. im. ihlet. ürög. intézkedik. irtózás. bél. bizseg. futás. illendő. billeget. hintái. ám. billeg. előtéttel : bin. vékonyhangu ragozással : ihl. czikázik. fireg . pilla. (6). mintegy : iparit. hiányt. z?ir. v. jorgat (régies). nem. imádkozik. igazodik. vékonyhangu. irigykedik. illan. tiltó ne. vidám kedélyhang : ihá. ümög. (tangit. (1). Egyeznek vele a tagadó latin in.zó e» (jnrementum) és a régies bizonyító isa . in. irgalmas. juhar. gúnyoló. juha gyuha = gyomor. imola = inola. ig- így. in. (4). ih. (régies). istenít. incselkedik. vastaghangu : illa. illet. il. illeget. fajszaporító mag. űz. iháczol. vékonyhangu : inger. 5). ümög. (1). változattal :juh. (5). intézet. gyökeleme : i. igy. vékonyhangu. vastaghangu : irány. ragozással: ihász. . Uzs . ingadozó szárú növény. inkó . ihogvihog. i ipar. kézzel illetni. c) irtózik.

övez. avik. ity. távolra mutató több szónak gyökeleme. émelyeg. ortovány. irkái. (mint a latin verum. pityizál. im. ezen valami. iv. Ígérkezik. ízecske. óhajtás. . Az álmából fölébredönek mozgását fejezi ki. o. A föntebbi gyökkel legközelebb rokon. 1. irt. irogat. = közelítő ez: izébe. öcs. t». piszkál. (4). ige. suh-anás. iz. í v. iz. nedve zsizseregve ömlik ki. intézet származott Innen ítél • = intél. izlet v. (1). és verbum). (S). gyökelcme t. mint Agy-é (ógy-é) a távolra mutató o. alap érteménye : nemzedéki új szaporodás. mely ám. iszonyúság. iti. ocsódás. izog. íg. gyümölcs ize. ordas. borzadalmi kedélyhang: iszony. prüsszen. jász. irodalom. hosszú. O. íny. itizál. sieden. előtéttel: Mm. gyönge utólehhel: oh. ivez. süvölt. irtózik. (1). izom. Ítélet. mint mozgásra vonatkozó vékony és vastaghangu származékokban : izeg. német heisz. régiesen : éiiy. í.- 72 — isz. változattal őr. izzad. izé = ez e. módhatárzó. (2). mint: met. jelent részecskét. (1). (2). puszta gyökeleme a közeire mutató t. izegmozog. firkái. ivar. Alapértcménye : könnyen sikamló csúszás. iszamlik. iszonyat. schwitzen. iszonyatos. ortókapa. az ízlés szerve. i-ly. ivás. i-tt. üvöltés. íász. tovább haladás. mocskos. ivadék. itél. (4). = kifőzött. innen izzéporrá törni valamit: származékai izék. Rokonai: igen. óhaj. ít. (2). íraelyeg. iv. ellentéte t. Eredetileg : ém. Rokonai a latin : oestus. i-szik. ijász. irat. ocsmány. nyir. Legközelebbi rokona : ir. Az eszik családdal rokon. Rokona : öv. izes. iszamodik. o. űz. többféle kedélyállapot kitörő hangja. pisz. öt (3). ímelygös. (3). Hasonló hozzá a német : nieszen. ígéz. (2). i-tat. iszam. viszketeg (izged. süvöltyü. (3). izenget. nyirkai. ifjú. Azon ős változata. üzen. iszonytató. izmosodik. ízlés. üvölt. víz. tsz. bizgat. o-ly. iztet. melylyel az étel vagy ital az ínyt érdekli : ízei. ezen pillanatban. ígér. vastaghangu : ivad. orló (olló). őrt. izgat. Az égő test zizegő hangja. imelyedik. ízlel. Az u szintigy enyészik cl ebben is öt = önt. héber ózza stb. prüsszenési vékony hang : izik. éles vékony kiáltó hang : ivölt. izgága. az ám viszonytársa. (2). ígéret. v. ényéreu = nem ízlik neki. i-de. rovást. izenet. iz. izibe = ezennel. ivöltés. üzenet. metél. viszket. szökő távozás. öcs. ír. (1). (1). (1). (i)szánkó. sudor. hímez hámoz. o-da. ocsúdik. „nincs ínyére v. igézés. óhajt. melynek nyirka. amit most hamarjában nevezni nem birok. pityók. se ize se bűze. (2). ives. iszkódik. isz-ki. rokona az előtetős : mocs. ivded. izén. immelámmal. iz. mocskit. ács változata. Rokona azon int. izetlen. ityi. mint: o-tt. kinyomott ízletes része. ijaz. fiatal. izzó. ízlik. ocsmányság. izzaszt. pityókos. iszonyú. változattal: üv. melyből a hirtelen mozgást jelentő o»o» származik. imely. előtéttel: biz. íj. tagocskát valamely egészből. legitten. isz. Alapérteménye : elsurranás. vagyjoly fölmelegült testé. üzenget izz. nem tartja ennivalónak. irtogat. (2). vastaghangu : íjas. általán metszést. schweisz. mint gyökszó meg van az ocsó (nyúl) szóban. a kicsinyezŐ écs. iszánkodik. Ellenkezője : av. iz. iz. előtéttel: fir. izmos. iszonyodik. Keményen : if. mocsok. vonalazást jelentő ige : írás. iszkurdi. ízül. izgeteg) iz. ocsódik v. pityó. rövid. öcs. öcs. kis nyúl. it. ítéltet. és igaz. Írómba. így. melyből intéz. ím. előtéttel : stiv. (S). azon érzés.

orr. ős. melyből ölt származott. öl. homu (omlékony testek). == ad. olcsóság. olv. ömlik. Kérdési h előtéttel : holy. ért. oldoz. onfra a hordóban. melyből olt (inserit). okik. oktat. melybe mint a gatyakorczba. innét ön. (4). Mind a négy értelemben valami beöltöttet vagy bcöltésre valót jelent. orvosság (irvosság). (2). (omt). Atv. p előtéttel: podva pudva. orsó. Ellenkezője a közeire mutató : Uy = i-ly. Elemezve : or-1. tehát = ovtalom. Olyan mint: tattó. mint : /•>*zt-ból/o«z<or. olcsárol (közelebbi öszvetétele : alsó ár) ám. Alapérteménye : valamely test részeinek szétválása. Alapérteménye : üreg. ?«». ondók. Eredetileg vagy azon öl. homok. usdí. innen. ordítás. őr. gyöke mi. 1. orj. inn. változattal us. ói. (l\ tompa. oá". Gyökeleme távolt jelentő o. okúi."'>r. okádik. orom. onn. őr. azon hajtás. olvad. valaminek árát. ont. mór. fosztás alapérteményével: orv. milyen ?. régoíta. hóri. = eil-ik : olló. a dongák végén kivájt rovaték. oldok. olta. = ál. (1). oltalmaz. tr. ói. omlaszt. bomlik. rcszketeg állati hang : ordít. ondók. bizonyos távolban levőhöz hasonló. (ömt) stb. oly. orv. Alapérteménye magasság. (3). ondokit. őr. tűzoltás. (3). podvás. honnan : nosza. Ellenkezője : id. oníra a pcndelyben. mcgnyujtva : ór. ok. ok. órjas. = ál: olcsó (mintegy : alsó). arat. öli. melyből őrt (metsz) eredt. okosság. vékonyhangon : ők. oldok. ragadozás. góré. okos.— 73 — ód. úr : ország =: urszág = urság. s az ly. (4). Vékony hanpin rokona : őr. orló. kun. irt. forgat Alapérteménye. (1). == ói v. ál. iratos (irdas) volna. Vékonyhangon : öm. tejet oltani. Eredetileg : öv v. odor. óriás. e helyett : tarló. alutt tejfele étek. folyékony. körös mozgás. hasonlóan az oly gyöke a távolra mutató o. irral gyógyító. advas. kec^keolló = ellő. őr. a gyapotfonó kerékbe öltött közcpfa. oltalmazás. bokákol. a kötő madzagot beleöltik. udvas. ollóz. e kérdésre : mily ? ám. olló (forfex). ontok. omlékony. Képzésre olyan. nógat. azon fonal. meszet ölteni = altani. valaminek folytatására sürgető* indulatszó. Gyökeleme a távolra mutató o. 10 . okádtat. olt var = alutt var. oltás. képző.. (1). orló (olló). miként juhcsordák. 2) levegőt suh'>gtató természeti hang az ostor szóban. ökrendez. bőm. ótalom. óm. íj siető elsurranás hangja : oson. barnás vonalú. uiiuélfogva ezen ön = ói. mintha rovásos. undok. ortovány. vagy azon őr. azaz oltott. előtéttel: bök. (2). ó melléknév. salló. szoba. (2). távol hely. lágyítva : ojt. szétfolyása. Változatai : ár. fordítva no. omladoz. Rokon értelműek : old. „Te fogaid. bont (bomt) stb. órj. minthogy az oltás rendszerént bemetszéssel történik. öl. örvös. ám. marj. okádás. Alapérteménye : szétváló valami. öklik. Latínol: fvr. (mint: ben. távolság : oda =r ama távol helyre. oltalom. ökrödik. olu. on•l'jk = ölték. és így ontok. öl. Elölehhel : hóm. ordítoz. ondokság. künn) — bizonyos távolságban levőn vagy levő fölött: onnan. ezen közelebbi helyre. onszolás. földudorodás. előtéttel : hór. v. Valamint a mily. ellenkezője : in. (ő). A törökben oda ám. melyből alszik. uson. ide. olvaszt. (5). ömleszt. nódit ön. (2). osont. . adu. (1). öl. orozkodik. benn. Döbrentci cod. fába olt. olt fát. melynek egyik ncrae : siihoyó. Fordítva : ró. előtéttel fór. «d: odú. őr. irtovány. ölték. természeti hangutánzó : okád. ormos. vékonyhangon ölt származik. ön. ortókapa. Énekek éneke. óraiad. oroz. melyet a vetélöröl a szálfonalakon keresztül vetnek. orda = olda. (8) = ir (kenőcs) : orvos (irvos). altat származott: olt. vagy valamitől óvakodunk. udu. (2). oktalan. öli. 1. és ontra = oltóra. mindenik kettős ellövel" erdélyiesen = ollóval. önt. omladékony. lásd ó (2). (4). becsét alacsonyítja. mennyiben a fába ágat vagy szemet öltenek. hig. (2). onnét (= onn-el). fn. mely tovább menésre. valamint el gyök is. öltőre. olvas. melybe a tenékdeszkát beleeresztik. metszés alapfogalmával: őrt. (1). omlik. óról. őrt (7) •= w v. alutt Új. •AQT SZÓTÍB. óv. ön. ordas. (6). odvas. őr. (6). arai által valamit óvunk. forog. ondó (omdó). alda. oralatag. lik. sarló. olvadékony. őr. aratás. azaz metezö. s képzője iy. (3) v. orálkodik. holyan ? = mily. onszol.

öblít.ol-v-ad' szóval is egy gyöktí. (4). i. Alapérteménye szintén távolodás vagy távolítás. hevitő v. ömleszt. oszlik. honnan: öcsém. ocsó (nyúl). orálkodik = lopás v. honnan : fmos eső = féligmeddig fagyos. ön. Rokona a vastaghangu: ok. Legközelebbi rokona a testet kerítő öv és Sí (sinus. ó. foszlik. lat. elavult ige = bök. (1). O. oszladoz. szláv rada (őröm). ölelkezik. mely a szemeket mintegy öleli. o vékonyhangu változata. Molnár A. Előlehvel: hóri. mintegy óvó hely. ám. oldok (szemöldök) a szemek fölött félöblöt. ők. bizonyos űrt képező térfogat: öböl. (1). e-en. 1. Ellentéte a vékonyhangn ősz. öröm. — öm: önt (öm-t) öntöz (öm-t-öz). (1) kidudorodó. szláv: ula (udvar). öklöz. mint az ölv madár. öblöz a kemencze és a nap. és ragya. homályosb. Öböl. őklelődik. ö. (2) = ho'b. övül. Hasonló rokonságban a német: bleich és Élei. hórias. (2). óvás. orrás végett lappangva leskelödik. ól. ökrész. A távolra mutató a. urias. ökrös. ónossá leírni ám. hogy mindkettő gyöke a fehéret jelentő hol v. eredetileg valamely élő állatot úgy bök vagy szúr meg. karjait a ruha ujjába tolja. (2). megnyujtva ő. V. rövid. öszvedöl szintént az oszlás fogalmát leljük. . röhög. hosszú. ólmos. az ón (stannum) világosabb színű fém. (2). őr. ólom. Lehet . (2). stb. ö. osztozik. öblöz. örvend. Hasonló rokonságban vannak a latin ulna kebel és ulna röf. jelenti. önt. ólálkodás. harmadik személynévmás. ölelget. ont. ól. ökrendezik. (1). Egyezik vele hangban a hellén ávii. A törökben el ám. oszlat. honnan: öklei. bökés alapfogalmával: ölt. Fordítva rokona rö. öm. a harmadik szemólynévmás elemhangja. omlaszt. ami ó az mint elmúlt. öblös. ólmoz. nyelvét kiölti ajkai között kitolja. ige: óvok. óriás v. illetőleg öblének felel meg. örvendet. ők. öb. gyomorból feltoluló erölködési tompa hang: ökrődik. tűbe czérnát 'ölt = beleszúr. pl. öcséd. Egy eredetű a magasat jelentő őr (orom. mint régi a jelentől vagy újtól távol van. hó. vastaghangon: óm: ömlik. megfojtva. ősz. orj) gyökkel. ők. okádik. . i. toldva: ön. Gyökeleme o v. A törökben ölmek ám. hidas ól. aula. pl. (2) ólálkodik. óriás (mint. óvás. Szintén hangutánzók a hellén-latin: /?o»j. foszt. életét veszi valakinek bármi módon. régiesen őr. fojtó meleg. oszt. bős. melléknév = av: ócska = avacska. höw: öböl ám. öszve. okád. öv. fiatalt. Különösen mint önálló ige. röh. óvhatatlan. ín. öb. óvakodik. L ó (2). osztogat. (1). oszlékony. öl. Átv. kebel: ölbe venni. Jelent a maga nemében kicsit. (3). tyúkól. a szúrás. ők. ön. óm. vagy ívet képező szőrvonal. midőn égetően süt. lóól. honnan így is ejtik: hőbő = hövö. óv. osztályoz. bőgő hang: ökör.— 74 — ősz. hal-ni. szó'. öv. sőt ezekben: öszveesik. ijedtében elhalaványodni. öblöget. ól. Ennélfogva legvalószínűbb. Széleab ért. azután. a rokon távolra mutató o v. uriás). ten. örvendetes. az ólom valamivel halványabb. ósdi = avasdi. Rokona: ón. öblöz. = én. böklel. vastaghangon: öcs. (1). mely körülbelül a kinyújtott és öblösen öszvehajtható karok hoszszának. ovit. miszerint gyöke: hő. oltalom.. osztály. ruhát ölt. ölel. kéz. Továbbá hosszmérő. (1). öltözködik. disznóól. öl. Változattal: öl. grémium). őr. ért. ő. (1). ütés vagy taszítás végett csomóba szorított kéz : ököl. a-val. öltözik. kikerekedő.. hogy belehal. ó. hevülö. szétdarabolt rész. t. szorítani valakit. öcs. mennyiben a részeknek együtt létét. röhögés továbbá a latin ricZeo. Alapérteménye: egésztől elváló. örvendez. oszlás. böklelődik. öcscse (öcs-je). fráter natu minor toldva: öcsé. Előtéttel: fősz. mint: te. fehéres cseppü eső. 1. öszveg. ő. szerint: plumbum ét síannwm. (3). omlik. (2) = az: osztán. oltalmaz. az igen kedves érzésre fakadt kedély természeti hangja: örül.

ördöng. av gyöktől." „Neki rugtat. őz. Atv. ott = önt: öttöz. orsó. őr. món. ugr." 1 10* . ért. biztató hang : u-szú ! u-czu ! = nosza ! elölehvel : hu-szu . adu. űrök. mint a latin avus. a maga nemében valami nagy : öreg templom. Talán eredetileg öln volt a szúrást jelentő öí gyöktől. mind az árja nyelvekben megvan. ördög v. özvegység. udor. örjöng. f2). ő. mint ólom. kutyahang. örjül. öregedik. ürjillt. mind az altaji. vieo. Rokona: őz. talán ám. ősz. honnan oszlód. vastaghangon : őr. mint az ős kornak és ősz évszaknak egyik tüneménye. ón. (3) az őr-fa öszvetételben jelent magas rudat. bő természeti hangokból : w. huszft. L. töpö ?). feslik. özön. uszítás. özönlik. özvegyedik. ö. rokon a vastaghangú ős gyökkel .— 75 — őr. vényem. (2). Rokonitható asz gyökkel is. avitus és autumnus. harmadik szeuiélynévmás. uszít. őrs. őz. őr. tehát orr v. vizöntés. örd. öb. (1). örök. ögyeleg ögyelgés. özo : ő::vegy. 6V. ugar. öntvös. Rokon ősz gyökkel. hegyes. őrség. mólna. ösvény. fehér. Átv. ud = ód. keringő bolond. mert az ögyelgö dologtalanul idéoda jár kel. (3). ód. rugdos. hasonló családot alkotnak : foszlik. öszves. f i ) . (2) = «t: ötlik. t». öreg szemű bab. 6'. öreg ember. 'őt. Valószínűen. öszvesft. gyors futásától. vagy körzös mozgást jelentő értcménynyel. huhog. öszve. öszv. őrizet. valamit körző. huszitáé. tájdivatosan orjiíl. mivel mintegy őrt áll. mennyiben mindegyik több részek egyesítésére vonatkozik. öttevény. órfk . mint hegyes szurós eszközök közvetlenül a szláv őszivé. = vizörnlés. ö. ösztövér (ösz-töpér. bot. öregség. számnév : ötös. őr. (2). v. Alapfogalomban rokona : rúg. öt. öreg anya. mint : be. Atv. persa ó. (1). ad: udu. őr/. öttvös. neki ugrat. öntevény. hosszú. övez. (2). üreg. vízözön. oldalog. ozdoké és ífedön vagy iíztön. v. öt. ugrik. Fordítva rokona. latin. őz.oson' szóban. örvös. V. oldalág változata. ért. V. ős. Rokona a magasat jelentő vastaghangu őr. az ó v. botlik. máskép ön. ám. (Acker. orv. Sgy. szláv : vejem. magyar szempontból véve igy elemezhetjük: ilzdö. bagolyhang : uhu. honnan : «g. illetőleg vén. ősz. de lehet eredetileg őr szó is. özön. w. ugarol. ős. Különféle módosításokkal. özvegy asszony. Rokonai a török o vagy ól. ilz. öregít. öreg dió. özvegy ember. ősz 1. móna. öszvér. orj. öten. övedz. őr. öt (3). oly fogalmi viszonynyal. örül. oszladt . öntöz. ötöd. régi. Atv. (2). szöv. orom. úr. póznát a hajó orrán. s tájejtéssel: üsztöke. Rokon a körös mozgást jelentő őr gyökkel. ért. ősz. rugdal. nagy korú. tisztön. ős = ó». . udvas . ős. mint régi időre vonatkozót 1. ösztön. Fordítva finnül KV. O. Rokonai : iv. öreg apa. ön. ért. szláv ön stb. ugrá^. szó'. ötvös. ösztöke. ager?). Örjöngö ? ős. öreg szűr. ami folytonos szakadatlan időközben forog. Egyébiránt mennyiben ezen eszközök egyik fő czélja az iízés. 1. öregbül. öv. az ódalog. otzten szókkal egyeznek. ói.Lovat rngtatni és ugratni. beleötlik. odú. kerítő eszköz : öves. uhog. (3). szürkülő. (2). ugrándozik. (3). örvényes . öszvehúzva ön. Rokonai : űr. vei. kerekded alakot. szurós uszószárnyu pontyfaj. (1). dámvad . v. uh. rövid. U. ötlet. ugat. (3). (1). őr (1). ugrat. ugatás. (1). Szelyposen ejtve : ősz az esztendőnek avuló szaka. ö. L. «g. őriz.

kakasülő. ékvesztő: ural. Rokonai: tó. uszamodik. oson. ük. út. vékonyhangon: üdő v. ó hang által jellemezve. (1). orv. ülés. hosszú. idvezel. ujonta. un. tetsző. alatt. ti. Rokonai: éne. kellemetlen hatást eltaszító kedélyszó : und. azaz Ü ti. utálat. Mint kerítő eszköz nevével rokon: őr. hücs! hű bele Balázs! tíd. uszamik. alá. ín. hurok. ana. igét «gy v. Rokon vele agg. idves. üm. ül. ing. újság. ujj v. boldogító érzelem vagy állapot Rokona di. tinö s üsző. Ú. helybe hagy valamit. v. űr. unja magát. ü! vagy hű hangon kiáltozva hajt = ti-öz. Gyökeleme szintén ü 1. üdvös. ujjogatás. a szanszkritban is akkó ám. ümög. idő. rövid. utalvány. ümget. újság v. (1) = ön. un. 4). újdon v. tik. útba. igy. unszol. uras. unatkozik. (2). gyakran ékvesztő: unalom. ülepedik. (2). úsztat. anya. hátsó. után. hosszú. a maga nemében fiatal. Rokon a távolító ó-val. kedvező. utazik. Rokona az iker gyöke tk. ürül. . iik. út. (1). ö. = nagyanya (avia). Fordítva jú = iv. üdvözöl. űrök. A metszésre vonatkozó ár. hú! U. uh. üm. úr. ügetés. útasit Ikeritve ige is: utfut. utolsó. menésre biztató. üröm. igyekszik. us-di = fuss te! A suhogó elsurranás. Gyökeleme a borzadási és távolitási kedélyhang: ú. ük v. v. üt. csak imént származott. eme. újul v. Gyökeleme ü V. üszk. ü. bizonyos álszín alá rejtett ok. Ultin it-er. űr. ürmöz. uraz. Egyeznek vele a szláv pút. (inget. Rokonai: oV. (1). Régiesen: őr. utó. ülő = szék. természeti tompa orrhang. tyúkülö. «sz. honnan. fiatal tehén. untat. úszás. nagyanya. urkol. utas. nógat un. uradalom. un. széleskedvü felkiáltás: ujjú! huj ju t ujjogat. td. utal. ürii = heréit kos. 3). Változattal ir. fólebb:uk. osont. időz. ért. Ellentéte ó = av. ügyes. td. őr gyökökkel rokon. hurkol. üg. ügyezik. űr. út. távolra mutató: úgy. vagy mivolta által undort okoz. csak némelyekben ékvesztő : úszik. ig. üg. tgy. Vastaghangon rokona ál. vékonyhangu: üdv. újít v. üszögöz. if. ir. ültet. (2). írem. új. fia kicsinye. útra. Vékonyhangon: űr. utak. ú. üss. hellén: őí-og. a honnan idv = dív. onszol = noszol. ő. utál. üres. és a felöltő ruhának azon része. V. s a törökben tk régi. ürmös. útról. kellemetlen érzés. újít. idén ez idén. kúsz. azaz dívó állapot tid. \ üreg. melyen a vasat verik. úgy a! ugyan. üdöz v. ország = urszag. A közeire mutató módhatárzó: így. ö. üdös v. visszataszító. ujj. uraság. uíálatos. és a kovácsok széke. melyet újra vagy karra húzunk. idős. undok. ügyel. Előtéttel: hű. avik. örvény. ú. bizonyít. űr. máskép: orv. némelyek szerént a nagy anyának nagy anyja. sürgető hang: űz = ü. a kéznek mintegy. tihödik = büdösödik. utói. üklü = két ág által képezett köz. és 0. urság. üng. usont. készült stb. honnan izzó. kellemetlen érzésből fakadó visszataszítóét jelent e származékokban: utál. üszög.— 76 — új. ülep. 2). utat. rokon ize gyökkel. un.l. (1). ivik Atv. (2). Visszataszítási kedélyhang. elszökés hangutánzása. csúnya alakja. us = ős: uson. V. ürít. ujdon. ürügy. távolító ú v. tova és hát hátul. Alapérteményre mozgásra. ami rút. Alapérteménye: jó. út (2). uszály. úr = húr: űrök. üm üm! szóval int. haladásra vonatkozó td gyökkel rokon. 1. Előtéttel rokonai: cstísz. idv. ujonta v. üget. újul.

iá. be. ö. bá. bégés. búb. bankó = mankó. L «. tíz. bám. batus. (2). bájolás. hangutánzó. bánt. V. billeg. . hebegés V. ball. ige. ütközik. buty bugyor. belső. ö. béét. barkóczáz. belül. bog. ö. ÜK. ö. (3). V. becsül. bámé. bacsa. hangutánzó: üvölt. becses. (2X üsző = üzekedö. baktatás. badarul. baglyas. (3). bakik. székelyesen öszvehúzva: bá. V. moíy motyó. bar. babó. béli. mely valamin megütközést jelent. batyu. bájos. bor borotva. bámész. Változattal: vaj. bak. Mássalhangzóval kezdődő gyökök és gyökelemek. iá. be. bal. üzö. ö. ö. balaska. bámít. üvegez. = ö'sz: üszkölő. bebeg. barcs. bakzik. bajnok. Változattal: bocs. botorság. becsület. a juhászok atyja. = vak. babázik. bolyókás. tájejtéssel. höb. bacsó = ácsa. balkéz. Puszta gyöke a szájtátó á. báj öl. üzenés. báj. bakcsó = vakvarju. babócs. acsó. Istók bá. bár eljönne ! bár csak úgy volna. V. ba-ba. báva. «í. bacz. becstelen. bajos. Az elfáradt vagy gyöngült beteg embernek nehéz lélekzetü hangja. Az any szónak elötétes változata: banyalúd = anyalúd. ballagdogál. változattal iz. buglya. ~ menye gömböly bah / indulatszó. üzen. ö. bot. ütet. bántalom. . öt. béget. bambu. íz helyett. üzés. buktat. bajtárs. ö. pod podgyász. bámul. banya. bak. gyermekszók. (2) = ál: balog. tíz. bent. bőség. báty. baglyász. . balogács. csudálkozási. ö. ballag. válik. íút. bam. öreg juhász. folyatni kezdő fiatal tehén. ütés. bútor. (1). baka. bácsika. balgatag. **> (2). bész. bdd. bács = báty. babba. bénák az •Árok. L oecz.— 77 — fisz. bábu. bánat. (1). Változattal: bog. botor. bili. bár. búg. (3). lieb. bán. üzenget. barázda. bon. (3). barkócza. bakó. ballangó. bukfencz. boly. bal. bún. . bab. üveges. badarság. bdb. Cl rf / O w baglya. (4). balga. V. üszköpül. bádgyadás. öw. bambucz. bunkó. bácsi. bádgyaszt. (1). babáz. batu. bájos. bakfincz. elválasztást jelentő val. bámul. boka. vdl: valag. bob. becsü. V. Rokona a hasítást. bám. báty. vajlódik. V. bábái. izén. bő. bakancs. bántalmaz. (2). természeti hangutánzó: bég. béllés. bdkó . balta. bér. babug. bánás. bámékodik. Alapérte *<Vi (2). beb. bany. ö. bájoló. höbög. bámész. bátya. ballangkóró. 5. Puszta gyöke a csudálkozási bá. üv. ben. W. ha bár! ámbár l Itat. kedélyszó. bel. == fc. (l). bad. berbécs. bámé. V. hebeg. baktat. (2) és bot. bagoly. ütü. bánkódik. üveg. buba. bába. Fájdalmas ketlvhang. baglya. vajúdik. báj. atyó. V. bátyó. bal. 6ak. v. bakancsos. János bá. Alapért* íme: metszés. báraít. Változattal: bük. bolond. ütleg. bájol. szájtáti hang: bám. V. irtás. bamba. ütlik. (1). bök-. V. bacs. ö. V. üvöltés. bak. bol. és tájejtési ige: béok. baglyáz. bábuzik. bök. bajlódik. üteg. bánik. badar. ö. baj. bél. bádgyad.

bizs. berregtet. berrent. benső. bengy. ficzam. ö. (2). bites. birtokol. biczczent. beszéd. bőn. beczöke. bengyel. bicz. bel. begyez. beogyeledik. bibi. birtok. V. Alapérteményénél. ö. beléndek. bölcsőforma hinta. bob. bicskás. (1). beczés. bodacs. bibirkél. ár. békás. bicsaklik. ö. ül. bikus. V. fordítva: czob. ö. bén. púp. bacza. kis bogyó. V. bilié. biczeg. béndö. V. Bedcg. bííb. bimbózik. Alapérteménye: kicsinyes. bők. bérreget. ideoda ingadozó mozgás. bek. ö. beretva. bics. buborcsék. «í. bíró. billent. pim. bóczéros. Gyermeknyelven: kis borjú. vír gyökökkel. berzen. V. Alapérteménye : erő. békés. V. bel. icz. ö. babrál. billeget. billentyű. bent. vastaghangon: bacz. betegszik. ö. bulcs. (2\ berek. belsőség. bitó. bucz. pezs. Rövidebb eleme: be. bed. vékonyhangon: bírge. czobók. bab. csiribiri. bozs. bér. birgésedik. bibircsó. betegeskedik. máskép. Máskép: bőm. benn. bir. illeget. (2). bolondos. bicz. ö. metszés. begyes. besze. ö. betegül. Jelentése: apró. billen. boborcs. bez. beszélget. bak. ö. berkes. bigecs. bodak. Alapérteménye: csomódad sarjacska. ben. ö. Csomódad kinövés. gyermeknyelven = seb. beretvás. béres. «acz. bfr. több helységnév gyöke: Bedé. békit. bocsú. boborcsék. belénd. bog. begyeskedik. ö. bóbás. gömbolyüség. csomó. (1). bér. kis medve. botoz. tn'cz. könnyű mozgás. bitorol. V. bérel. (3). bensőség. békóz. bér. bitangol. bob. besz. ben.— 78 — becz. berke. békeség. vaczok. berren. ö. beh szép! beh jó. bizseg. pizseg. pezseg. bizsegés. bírság. boczkó. biri. buczkó. Alapérteménye: irtás. becz. bezzeg — biz igen. bimbózás. begy. V. békéltet. (2). beléndeskedik. bír. beléndes. Hasonló a latin: pax. bitófa. ér. Változattal. billen. (1). ö. bika. vastaghangu ragozással: béka. ö. bir. Alapértemény: csomócska. bol. bocsán. bír. bob. (1). betegít. belső. V. bellöke = billöke. kis babforma kinövés. (1). béli. bek. V. dudoruság. Változattal: bögy. bit. Általán csomódad kemény test. belül. békász. boborcsó. (2). bibirkéles. illeg. béllés. babirkálás. bérlel. V. bel. bibe. bombék. kisarjadzás. bér. . (2). békéi. makog. bolond. Változattal. birs. erős reszketésü természeti hang: berreg. betegedik. bongyol. (1). ö. Jelent a maga nemében kicsinyt. fax. bocsánat. buga. birtoka. bél. bocsát. bicskáz. bet. Bedecs. rokonok: mekeg. berzenkedik. böndö. ö. iczeg. (1). buga ökör. V. bitor. V. búbos. bocs. ö. billegés. (3). V. bUleg. bimbó. bib. béndős. bezeg v. parányi. (1). bt. békül. bony. érték. viczkand. béklyóz. bili. biczczen. biczegtet. beteges. bóba. béli. bimbós. bekeg. bili. bek. bib. berrentytt. Alapérteménye : dudorodáe. Gyöke be. beteg. billeg. bocs. Bedelö. berbécs. Alapérteménye: zsákmány. bicsak. Bige szarvú ökör. bodza. (2). beczö. beretvál. (1) = bogy: bodocs. bócz. Alapérteménye. béklyó. szláv: pokoj. (3). bige. (1). becze. bek. bicska. fogva rokon ver. V. birodalom. big. béke. bóbita. bozsog. bit. medvebocs. bek. btk. pizs. Természeti hangutánzó. beszél. pimpó. bim. babirkái. Rokona az igen kicsit jelentő pár. bögyös. fakadás. (2). V. hengcrbócz. beh. Változattal: búg. bírál. bőg. bocz. birgés. bibircsó. békó. V. Alapérteménye: kötési bőg. boí. bóbáz. bitang. púpos. kedélyszó. bekeg. bibircsós. áru. zsarolás. V. bélés. bőd.

bürhc. Körös kanyarodás. gyomorból föltoluló. bölöncs. bondorít. (4). (2). körülvevés. bogos. bomlékony. bodonka. botrány. bódi. bögre. bököczo. bozont. böngy. görbedés. bondorodik. bolházkodik. becs. 1. boh. takarás. bongy. botZj böszít. A bol. ö. boszús. fn. bőség. bóngycl. Kukona a vékony hangú bér. botoz. (2). V. berz. bogyózik. orsó. szláv: pich-ncm. ildom. Csupaszon: ők. bonyolúl. bozontos. bődön. borzogat. börhe. boly. omlik. göbörödik. bővül. . '•>«. bőszül. bőn. bog. (1). böszme. (1). boldog. tompa hang: bong. bony. dong. borítás. Alapérteménye: meghajtás. bögy. (5). gömbölyüded csomósodás alapfogalmával: bőg. bük. V. bohóskodik. bölöm-bika. bökcsi. Rokona: bol. bohó. búg. ö. borúi. bor. böcsmérel. bof'iigat. börödzik. borong. = szúr. bitg. Alapérteménye. ige. Fordítva: . bűn. bód. bogács. bős törköd! k. boly. bolha. V. bodnár. böf. bőg (2) = bök: bögöly.— 79 — bőd. bölö. (1). bócz. borít. ö. bőm. (2). bor. vad bika. bwz. dobon. bíigyörö. bonyolódik. botos. boszú. őr. boszont. borz. ö. ború. 1 kivi. boldogul. borzad. bonyol. bogyó. bű. bolyong. Vastaghangon rokona: bősz. V. boszonkodik. bogy. őrt. bolygat. bök. bögyös. (1). forongó. föd. ö. kard bódája. borzad. Vastaghangon: bőd. (1) tompa hang: bőg. bol. forgó. bölcsclkcdik. bőr (1) = borz. bohós. bog. tulajdonságú. borzas. vonatkozó: borot. bögyöz. bor. bögyó's. bödönke. bonyolú. bókol bókolás. böretlen. ben. bönget. bol. bon. (2). bolondos. bölömbika. böffent. botlik. boroz. börzcnkcdik. 6od. pöesik. boglya. borzaszt. (2). bókony. bokor. bürödzik. böngés.)•'•'». a fölmerevedés alapfogalmával: borz. bolyongás. bölény. il. bökő légy. bor (4) = forr> tüzes. börnbölés. (2\ bődön. V. bol. bölömböl. böffcn. Rokonai: bi«r. bőm. bilcs. bozótos. latinul: pung-o. bölcs. bor. göbecz. boka. bokros. bőr. Vastaghangon: bo&z. Üt. ö. bogács. bocs. (3) metszésre. dudorúság. bődön. bohócz. bölöke. irtásra. bödit. ö. bendö. buga. hangutánzó : bong. bók. bővelkedik. bő. Haragos kedély kifuvási hangja. ponyva. Vastaghangon: bon. bódít. (3). boroz. (2). bé*g. boldogság. (be-ö). Előtét nélkül rokona. bőszül. bnrkol. bői. belterji sokaság. (1). bcllöke. hangutánzó : bőmből. bol. bős. bol. V. gíibü. borsos. V. rokona: gon. borit. bot. boros. \'astaghangon 1. bőven. (1). buzma. Rokona. bogyós. böngyöl. bögés. ö. bogoz. (3). mint takaró lepel. bor. bőrönd. boldogít. bodorít. bögyök. bolyong. stb. bődül. berzenkedik. Vastaghangon: bog. böndö. börtön. bomlik. bök (2) = bwk: bökkenő = bukkanó. Rugalmas dagadozás dudorodás. döbönke. ö. dongó. bodorodik. borotvál. természeti hang: böfög. botorkál. óm. V. Alapérteményo domboruan öszvehordott valami. bökdös. bont. bodor. bolyó. gurogó : borsó. bol. bogoz. burok. borít. (3). bóda. boz = borz: bozót. bolond. dón. (1). börböncze. hangyaboly. Vékonyhangon: bőg. a takarás. öklei: bökcs. bolond szónak szelídebb árnyalata. bong. hevítő. Mint gömbölyüséget jelentőnek rokona boly. bon. bolond. billegő. bököd. őr. ökör. (2). Alapérteménye. boga. födés. bor. Rokona: poity. bői. böcsül. bölcső = bilcsö. Alapérteményc: csomó. Mis-kép: begy. födcs alapfogalmával. bölcseség. bor. V. bóV. bőrös. gömbölyüBég. bolház. gördülékeny. bősz. bővít. V. borotva. bogya. bogoz. bódul. bőrös. bong. Régiesen: beles. bontogat. bömmög. (2). boszú. (1). bőg. V. böcsülcs. ö. bokolyó. rokon boly (1). boszont. Alapértemónye : :iti-4. bonczol. tulajdonkép: bol-d. fordítva: dob. bitó. (1). bód. bőrű. bengyel. ö. bő. és ben. bóczéros. fodorít. VasVhangon rokona: bor. botránkozik. stb. bősz. V. bolhás. bolondoz. bondor. bőd. bongás. bors. fodor. botol. bőrke. ö. V. ö. böszít. borsódzik.

Hangutánzó. hangutánzó : csang. buborodik. (2). buczkó. csákány. csalfa. büdös. csalatkozik. buczka. buczkó. kötszó. buzgó. bul. pólya. bog. hibás kigörbedés. büs. L bő. Rokonai: dúc*. csali. vizeset. (1). csámpa. csaj. buzma. bütü. csacsog. Rokona azon csel. ' '-délyhang : bús. csnjtos. bú (3). bűz. butus. ökörterelö szócska : csára menni. bükfa.púp. bot. bucs. bocsát bucz. csadajos. Rokonai: bőg. v. bűzlel. bujkál. meneszt búr = bor : borít. (1). csak. (4). bujálkodik. gyökökkel bűz. csámp. bűzös. Mint takarásra vonatkozónak rokonai: búr. bukdácsol. csa. bötüzés. Alapérteménye : csáb. csal. Rokona : saj. Változattal : csat. bugygyan. ö. bötykös. csábos. bogyó. bugyka. v. bubázik. keveset. bökk : bükkös. i. ö . A maga nemében kicsit. csihol. bővít. bötüz. csádé. bök v. csajka. csah. csaté. csám. csal. bőven. cst'h. buzit. bővül. csángó. kellemetlen szagot eltaszító kedélyszó : bűd. Vastaghangu ikertársa : Iá. bűnhődik. póly. bötü. bugyborék. búcsú. bty. botol. csasogás. bőt. V. : csajbos = kajcsos. csábítás. csáklya. (1). Azonos öt. ubor. bugy. bolyongni vagy ballagni enged. csalás. báj : buba. tuskó. bötk. buzmog. lucskosat. csak. bilv : bűvöl. V. sajgat csal. csalafínta. burkol. buzdúl. búvik. bű v. (3). búvár. búgatyu. csdnk. bújás. púpos. bűzelit. buglyos. csámpásodik. V. f 2l = görbeséget jelentő ka. hajlást jelent csal. bugás. csaj. csengő. bübáj. bújdosik. kemény állományú kinövés. honnan: csekély. bűn. ö. csád. tus. cserje. bocs. természeti h. honnan vékonyhangon = cseléd. bulcs. ige. Változattal: bőd. csáklyás. cserj. csahol. bob. csdcs. (2). bugyogó. tusak. csáklya. búvárkodik. Rokona : bú. 1. 1. vik. büdösség. . bukás. Máskép: bob. (1\ term. fityegést. saly : sajog. bugás. csákó. búcsúzik. s rokonai: bősz. búbíta. csacska. bagygyant. csámp. búslakodik. . büszke. bövelkedés. csámcsog. csémcség. csajvadék = csej. uba. csarit. cseng. föntebb : bucs. bula. törzs a csa gyökből : csáraolyog. buborcsék. természeti h. burok. csadaj. 1. ám. csajkó. buláz. ö. buczkós. Alapérteménye: félre. búboz. burok. böv. csacsi csőd. buborék. bötyk. bősz. melyből cselekszik származott. csekélyét jelent Törökül andsak. búsít. (2). bab. bugya = bogya. búvalkodik. csalános. bot. egyenes iránytól eltérés.. buja. buglya. vékonyhangon: esek. bötkös. csámcs. büdös. búsít. buzgóság. csavar stb. baba. Ennélfogva származékai : csak. bűzöl. búsul. Jelentése : rendetlen. családos.— 80 — bőt. borúi. bűz. csavarodás. buzog. hang : bugyog. cselcvendi. család. Lágyítva : böíy. csan. csaholás. csacs. bol-cs. Alapértelme : csomós. csevedék. buktat. Alapérteménye : fölfuvalkodás. búg = bog : buga. Vékonyhangon : csel. cső. kó = bucz. buzdít. bük. bukkan. (2). Vékonyhangon rokona: esem. = csór. büntet. büszkeség. bűzös. csalánoz. Kifelé görbedést. bűvös. csámcsogás. csámpás. bősz. dudorú. bűt. természeti h. V. v.•mészeti hang : búg. bulázó. Földndorodott csomós valami. bűnös. büszkélkedik. bötke. csám. cseleskedik. boborcsó. (1). Vékonyhangon : csen. csajt. bugy. (1). bocz. búvás. cser : csalit. duczi. csámpás. (3\ csalán. ö. bűzöl bű v. csácsog. cs. csalárd. cselédes. V. csám. csejvcdék. törzs a csa gyöktől: csákó. bukik. bű. csálé. v. sárosát jelent e származékokban : csajbos.

cserje. csend. csapdos. Alapérteménye : körüljárva keresgélés. csatos. csuszkái. csatlás. csök. Vastaghangon: csaf. ö. csavarodik. csarnok. hangutánzó : cseng. csőr. := sor. = esi : cseál. csitípatí. cseppent. cseplye. csengés. Azonos vele lár. cserkél. csépel. cserdit. (2). császkirál. cserj. csatáz. taps. csarit éter. csekként. csattogat Vékonyhangon : eset. csáváz. cséroz. gyöpti. (2). cserélget. (1). Alapérteményre rokona: esek. etem. ö. cserget. savany. csapó eszköznek rokona : csap. csattant. esé = cső : csév. csáva. cserszeg. ceiíp. csöp. csór. törökül: topa. ese. Edények nevei. csemcsegés. A szanszkritban cshardtk ám. Németül : Zapfm. csendes. csécsés. Í4). = sat. csiál. csór. csámcsog. (2).in luto haerentem fraudulenter deserere. kecsegtet esecs. (2). csőt). cséve. etap. hangutánzó : csata. kar. a törékenység alapfogalmával: cserép. a görbeség alapfogalmával: csaniga. sarj : cserj. csobolyó. csérben hagyni valakit" Molnár A. csal. (2). (1). cselekszik. máskép: csök. Rokonai: csel. csendül. csavarog. csertet cser. Vastagbangón. (1\ cserfa. cséb = csöb : cseber. csendít. csász = csúsz : császkál. csökken. csavargó járás : csatangol. csavarit. csenget. hangutánzó : csemcseg. csimbók. esám. csecsemő. csöbör. = esim : csemete. . A kör főnévnek változata. csar. cseszelődik. csak. tapos. csepü. satrafa. csévélő. csereberél = tereferél ? cser. (1). V. gyop. csór. cserény. csereklye. csornok. csatol. czafrinka. csevegő kis leány. csé. gyopár. Vastaghangon rokona : csői. Mint verő. cserkész. tör. (3). cseplesz. hangutánzó: csepeg. étén. cső. (1\ hangutánzó : csárma. cserkelődik. csemetés. cseppen. czír. csertel. cserepes. csepelyeg. csembő = csombók. eseg = esek : csege. V. csatolál. esár. csalit csar v. (2). csaptat Rokona : top. esek. csárdás. étén. etem = csőm : csempelődik. cserző. BASI MÓTÍJU 11 P> (l)j ige> es hangutánzó : csapás. törtet . „Cserben v. csatakos. gyapjú. kecses. szerint. csapos. cseresznyeg. cséphadaró. (2). = sor : csarit. szorulás. csángó (csavargó ? eta tapogat. csit. kurkál. Máskép : csal. csőt. csapkod. csal. keskenyedés. cseperedik. hangutánzó: csereg. csekélység. cserdül. csép v. csép v. csepöcze. etem. cseprő. czirkál. csepőte. V. csat. sindik. csat. sekély. csat. (4). csandorog. v. csermely." csesz. (5). csáré. csármás. Az elébbi csen hangnak kisebb mértékeit foka. szőrszálakat jelentőkkel rokonok: gyop. csávicza. csekken. csekély. eső. csegély. csengetyü. Változattal: sek. csőn. cserrent. csatt. csekély. cserebere. (1). Mint sűrűén nőtt növényeket. hajlék. cser. ért mint a maga nemében kicsinyhez hasonló: csip csop. csecs = kecs: csecse. csattog. cserke. cstísz. csenevészik. cséplő. ö. csank.— 81 — bujdosó). csempész. azaz cseveg. csemege. cseres. csekélyedik. csen. ö. csér. csapkod. csöp. csatlakozik. Latin guer-cus. Rokona : esor. csavargat. csendesedik. csavar. gyop. cserél. esetten. csaták. éter = srfr : cséros. cserjés. Tompahangon rokona te. = csajt. csattan. csima. (1). csaplár. csörtet. csép. csárda. 1. Alapérteménye : szűkülés. (3). cserren. csel. esek. csepegtet. cseneget. csergeteg. csen. csáp. tesz. Fordítva rokona: kies. csere. V. a rovarok tapogató szarvacskája. csemp (csen-p). Rokona : sav. csatapata. sátrat. (2\ csenevész. csecs. csiszol. m. (1). sinlik. cserhéju. Rokonai estin. csempészkedik. csapol. sarjadzó erdőcske. csimota. . etef = esev: cseferit. cserez. csecseget. csávás. cserje. V. esel. csobán. = csajtos. csat). Rokonai: csév. kicsi. cseprente. csáviszka. ö. cseszkó. sin. (2). csatár. Eredete homályos. természeti hang és ige : cseszel. csünik. cst'sz. csendesít. lárma. Atv. cserepedzik. esek. csenés. csúsztat AJUD. (2).

cst'g. (3). c) vékony csevegési hang : csiáp. lovat nógató szó. csih-kó = csih-ka). (1). 2) csendet parancsoló : csitt! csitít. Rokona : estes. 2) = cstsz. csipkéd. ö. természeti hang. csók. ő). V. csimbeszkedik. csibéd. sár. eset. dömösröl. (= sik-ó v. vastagon: csat: csetteg. 4\ = esir. vékonyhangon. cziczomáz. csiribiri. Rokona: csef. csipellérez. sad. seder. savanyu ital. Máskép : csücs. estes. sipog. csobolyó. vastaghangu : csipa. cső szókkal. apró sarjadzás alapfogalmával. csücsörke. czicz : csicsó. csigáz. csob. (l\ tompa hang : csobog. vékonyhangu képzővel: cst'líe. cseferít cséw. (1).! csicsigat. csattan. csin. csúcs. cstp. síp. hangutánzó : osiklik. hangút csókol. csiszam. honnan csetkó v. cséve. csöbör. csombor. (1) = csen. cstr. csíz. := cser. csimba. csíp. nesz szünete : csillap. csim. csill. rokon csid. csicscsed. étét. csih. csipesz. csipisz. hangutánzó : csipeg. máskép : esitk. (l\ csimbe. estise. csiszár. tekervényes mozgás alapfogalmával: csiga. termény. gömbölyű valami: csomó. = esőm. 82 — . csid. csömöszöl. stl. csíkozik. esev. cíeft. töm. tömör. csigát. csévél. csitten. ragyogás : csillag. csikót. csattog. (2). esetért Mint tekerésre csavarásra vonatkozóval rokon : séd. csipe. csomb. csillámlik. bocska. csókolgat. csipeszkedik. csiráztat. . esir. ctill. csob. csipke. csitítgat cstv. csó. hangutánzó : csihár. sadar.. csiklandik. 31 = csel. csibe. csiriz. csira. csirás. csízike. talpacska. csigeré. csigolya. ö. csicserkél. tömöBzöl. csó-ogó. Rokona a maga nemében kicsit. csimbáz. csitit. kis szekér vagy hajócska. csisz. csipertes. csíped. csőm. kurtát jelentő cswt. csivogat V. melylyel a szőlőt kötözik. csobogás. csomag. csipedett. csomósodik. (í\ hangút csirip. csipás. csömör. cstp. V. 2\ fénylés. cseter. V. lovat nógató szó. apró földi bodza. csipeget. ö. rokon esett gyökkel. csillám. . csavarás alapérteményével. = poehad. eset. csiápol.: csilla. csata. hibás cselekvés. (2\ csobán. csintalan. csirkáka. csillapodik. a csendesség. csihol. csecse.• csicsóka. gyöm : csomoszol. = csipdes. csit. csipeget estes. csiptet. csócsL csőm. esev. csirádzik. (2). v. ellop valamit csill. . csipog. csücsörög. Rokonai : esik. csiba. ige : csipdes. csípő. csombolék. csikót. ö. madárhang : csóka = csó-oga. csinytalan — csendtelen. 11 csend. = döm. (1). csitkó v. cstg. hangutánzó : csicser. csinos. esete. csipalag. csikó. (2). gyt'k. csök. csimota. csinga. csimbelkedik. hangutánzó : cseveg. csin. estes. csókolódzik. v. csinál. csio = csíp : csibellérez. csir. csucsornemtt növény. csikland. csesz. csevetel. Rokona : csép. csórna. gyömöszöl. csecsebecse. csepeg. = csöcs. = kis csőm. (1) : vétkes. csill. silánkol. (3). csitt. esetten. V. csirke. csipalagos. csiget. V. 1) hangút madárnév. Vékonyhangon : csőm. súrolási hang : csiszol. csokor. alattomban elvisz. ö. csíp. esttcs . cziczoma. csőm. esett. csíp = síp. b) altató : esi esi béli. csinosít. tekerés. a) hallgatást parancsoló : csitt. vékonyhangon : csői. csiszol. hangút csivog. csikoltó. csinálmány. . csicsereg. csipet. csicserke. csinosgat csíny. . csS. csevegés. fán termő csomós göcs. csevegés. csombók. csiklik. 2). csidkó = csiduka. csiripel. sipogás. csokros. csob. csévélő. csillog. . ö. csiricsáré. (2\ = esees. csizma. esik. czika.— oseteklik. czik. A kicsinyes növés. cst'm. csittalan. zöld sás. v. csízík. csimaz. csokroz. csomós. csicsóz. csinálgat. csiboráz. csidkó. csiszamlik. csih. esi. csidu. természeti hang. lassúság alapfogalmával: csinnyán. (2). 1) hangutánzó : csiti. fordítva: bocs. csitkó. csen : csillent.. esik. csíny. csigoltó. czikáz. csirkó. csetlik. csobak. csőmből. csikar. csillapít Rokona : estit.

topos. csup. sereg. csuh. csuszkái. fordítva : göcs. csömb. csukás. csór. csúcs : csucsor. csopor. esetten. csúcsos. csavar. kuvik. kopasz. csór. csöp. csödör. hangutánzók. csoport. (1\ csupa. Csödör a cséktöl. csöp. csöndít. = csörölö. csutora. csoportosodik. csav. csurog. csörtet. ö. kemény állományú csomó. csob. ö. (2). ö. csorda. (1). csar-ni ^ fekete. (2\ = top : csöpörödik. (2V = csőm : csönköly. csöppent V. csúfondáros. csuta. csen. subád. csökönyös. csScs = csőd : csöcselék. eset. estima. csonkul. csönget. csupasz. csuhu. Rokonai: cstfcs. (1). ö. csép. melyből esek. török szürü. csőrnek. csücsörke. ser. ménló. csormoly. csorbít. csögös. csőg. v. sorolási hangút csoszog. csukát. törmelik. Elemezve : csom-t. csögör. csép. nyele. csötlik. (2). csöcsös. csökkent. cstísz v. korom. csöndül. cswí. < soroszol. csötörtök. csuh. V. csörömpöl. honnan metél. csoszszan. = tör : csörmelék. lat grex. csordit. csörgeteg. csosztat. csúszik. csucsos szájú edény. csórsz. suv : csóvád. csór. Egyezik vele a német: Zuber. csuszkorál. V. csob-án. hangút csuklik. Rokona a német sMuchzen. csövez. csupor. Rokonai: csőp. csúfos. a török kara. csontosodik. csőmből. csormolya. csoportos. hangút csücsörög. törtet. csonkit. suttyó. csád. csuk. csúszmász. suhu. csörren. csum. csoV = csavar. mint munyas a monytól. csöinpöly. (4). (4). csöp. csuklás. csökött. = siheder. csőt. csutka. csupaszodik. csőv. suli. = csépel. csádé. csúcs. Herde. suhaszt. (2). csőr. rokon a tekergő mozgást jelentő csav. csavar szókkal: csóva.— 83 — esőm = töm: csonka. Rokona a feketét jelentő kor. csóvál. Egyezik vele a latin meto. csúszkál. a hellén tépvw. V. (1\ hangút csöng. csttcs. csöpéte. hangút csöpög. cstísz. = törött. csecs. cseplesz. 1. suhancz. csücsörít. vagy szopóka. csördít. csőm = csőm : csömör. cső / lovat menésre biztató szócska. csőp. csordul. (IX hangút csuhi. hangút csuvik. = csuporit. csörget. csűr. csorszog. (3). (2). (2). hangút csörög. ö. csúfol. csöpü. (1). csorran. csusz. csörrent. esitz. csesz. csucsorodik. = csőr. csomó. (1). ö. csök. csöcsörész. csötör. csukódik. csepeg. rí). csőr. csurran csurrant. csucsorodik. csőr. csöves. töpörödik. Rokona : köp. csiszol. = csép : csöpül. csisz. csicsereg. csov. hangút = suh. csorbul. csuporodik. (2). csöbör. csontos. csukló. csöb. csöz. csorgat. Elvont gyöke cső. csörfös. csőn. csuszamodik. csonttalan. V. csőn. csordás. máskép: czo / cső. tonka. csont. csőrtől. = csücsörít. csögbog. (2). rll hangút csorog. cseprente. vékonyhangon. csönlp. csűr. csődül. lecsöpül. V. csuk. csé. csörmölye. wol. ö. V. csök. csúsztat. ö. csödít. gyümölcs szára. lecsépel. (3). cseng. Egyeznek vele a nem. csúcs v. csőr : csörlö. estes. csorog. csúcsosodik. csórcsavar. V. ö. csőd. csöpü. csőr. csörtet. esop. Horde. csőcs. csöröge. csőd. (2). (2). csömbölék. tör : csorba. forgócsont csőp. fordítva met. csór. csóv. CL\ = csúcs. rokona : csőm. 11* . esup. Rokonai: csob-olyó. csut. hangút csőtől. csoroszla. V. Vékonyhangon : csűr. csősz. csór. V. kis bagolyfaj. csekélyedik. csordul. = esek : csökken. (1). csoportoz. Gömbölyű hangzóval = csór. a cső gyökből = madárorr. csorrant. halálmadár. csöb-ör. A töm vékonyhangon tem. csép. csödelék. tömeget képező gyüsokaság. esős. cseplesz. csöcsöz. csata. vékonyhangon : csőr. csuhér. csöppen. csűr. csörge. csutak. ö. csúf. mutilo. szláv cser-ni. csévélő. (1\ = csőg : csököny. (3). melyet a puska ad. metsz. csovaszt. csordul.

kdV. lef alálógó valami : ceafrang. midőn párosodik. czankó = sank. czan. czékáz.i __*• t „_ií t _ _-»i ?t_ _ _ _ 1\ csángós_ ejtésti hangutánzó = esto. cziholás. czib. czeb. (1). czinke. ö. szurtos. azaz görbe utakon. czepel. azaz száraz. csűrbe baromfi. csicsoma. fi). cz»». ctob = szói : czobor. czir. hangút czicza. malacz. A testnek öszvecsücsösödő helyzete. czik. hangút czivakodik. vabuninek belső csirája. csabdi. czafol. czirogat. czepeUk. czirkalom. fordítva ocz. czápa. czikákolás. czir. czikáz. = bicz : czibak. ö. csontdarab. kicsit. czabár. Rokona : szej>. gyermeknyelven : csücsül. cztcz. cstigöz. mintegy szepegve. czirkál. esüg. czirmos. czika. csügözés. kom : czammog. = csélcsap. Rokona : scur. czik. élénk. csintalan. mintegy szikkadt. czitn. szétágazó mozgás : czika. nehezen libegve. hangutánzó = szép : czebeg. cziczus. (2\ = csíny : czinkos. czed = czod : czedele. czep: czibek. •» *\ j i _?j. cztp. czimpa. czikornya. Vastaghangon rokona: esőt. czirkabnaz. czipa kutya. czinege. V. kicsinyítő. szikár. csürköz. hangút czakó (czikákoló). cselleng. ccir. erőlködik. cza. czeí. csajt. kapuczobor = kapubálvány. sónk. czelleng. fürge mozgás : czeka. gyermeknyelven : czoczo = ló. czo.— 84 — estié*. aöpreje. czam = kom. czik. czáfolat czak. szepelkedik. csth. csűr. csűr. mintegy cselőre jár. czibákol. cziczeg. czafra. pajkos. 3\ = tép: czibál. czivódik. csapongó. ctáf. tip. czigonyoz. czik. (2). czapa v. ==. czirmoz. valaminek alja. (2). ül. czirókál. csügged. csimpajkodik. / tovább menésre sürgető szócska. tócsa. czibek. ö. czop. czipel. gabona lerakó helye. szepeg. czad. melylyel halászatkor a gyalom kötelét húzzák. -vagy czuczáz. czaf. darabocska: czikk. caontíz.=caira átv. Egy eredetű a kér. szobor. szikkad. ért czicz cztcz. czinczinbogár cziniczinL czin. tankja. czekáz v. = töd : czadarni a barmot = sadarni. czetkény. czipárol. csild v. sántíkáló. lőcs. czinczúr. czinkostárs = csinytárs. cztg. bolyong. csaj. czafatos. csüng. czinczog. csüggeszt csőr. czank. (2). czíg. . hangút czipeg. változattal: öcs. cziv. Rokona a Üt horc-eum. ö. melyből a magzat kifejtik. czimbál. komondor. czéd. 2) = íaf. 1) = mocs. német Sch«u«r. (1\ czirkál. (1). csecs. ezek v. csügg. v. czir. estes : cziczoma. V. (3). V. fl\ = szik : czigár. f 2) =. (2). biczegve járó. czt'cz. azon lánczos bot. sonkolya. czibekel. 4). esiÍTL _ CZÍJb. czeU. czt'A. czikázik. tipeg. V. V. kukacz. aprót jelentő csir : csűrbe nép. bit et'eonta. czirom. szigonyoz. czucz : cziczerél a hímmadár. czirkalom. esa: Katicza. kis leány. tengeri emlős állat ctav = czaf: czavira. czerkál. csontból vagy fából való kis teke : csűrök. czafat. hangút czineg. czep. czab. Hangutánzó. czip. = szik. uracs. czibe. ezek. cz. kör gyökökkel. haját rángatja valakinek. körös. (2). kor. = tépász. = tép : czipár. (3). (1\ hangút czikákol. kammog. pajta. czodora. szigony. czondora. csecse. czik =: tzik : czikkad. malmokat tartó gúzskötél. czingár. v. = csavargó. Atv. cz«rt czerkó. cziczkány. (2). kormos. czikkely. c«'n. csim. czerkó. czinez. ért íz. czéda. 2). Czo tovább. durva szűrruha. czafrangos. szurkai. bele. í n. azaz. csünik. csihol. czikár. hangút czihol. hajszolni. = tzíg: czigony. czafol. cstín. czete. czo Dóra! czo ki kutya! czo Fakó. ö. cter. csib. czap y. L ács.

dömbicz. nyílt «-vel ám. (1). sus. ezon. dar. cseál. dada. (2). dajna. Rokona a vastaghangu : didé. dívó. dárda. czues. derzál. szurót jelentő ár. kis gyermek. lat. durczás. teréoeL V. dar. = dibdáb. V. dt»r. értelemben. Elavult ige. dagad. dudorodás. di. = szomorodni. nyárs. dereducsál. (2). czuczorkál. deredarál. meztelen. czuez. dísztelen. daczoskodik. Álapérteménye : darék. csia. díszes. dalia. déli. dívik. ded v. cz ^pf (1)> hangút czupog. dicsőség. di. teretura. dadogás. dancs = mocskos. (1). a fázónak reszkető hangja : dedereg. (2\ derék. czor = Aor. = szóm : czompolyodni. és átv. Hasonlók a hellén : v?. hangút dérdár. dor-bézol. cse. dér. durva szöveti! ruha. a törökben : dsi. disznós. czuppant. czomp. ikerítve : dibdáb. czombos. dib. kötszó : de úgy. darancs. kicsin. Rokonai : dáv-orikol. dagad. danol. dérczes. dalmakodik. dia. (2). dér. (2). aprólékos valamit dict y. gam : ganéj. czirf = ezur. dám. derít. darvadoz. di. de még is. Keményen : tér : terefere. hangút dadog. di. dana. daczol. (2). a fehéredés. dédanya. lovasdi játék. de. czök v. dám. (mint : fogan. döczögtet A visszataszító mozgás alapfogalmánál fogva rokona : dacz. törökül : dede. deli. dal v. kw : czula. czop = czep : czop-hát. débér. tnkjd. (2). dacz. dér = tör : dara. kurva. díj. czoczi. di. disznóság. diszké. dücs : dicsekedik. o*eg = dag : deged. dagonya. degenyeg. ez6%. oltó kovász. (2). ö. czuczorka. dárdás. délest v. (1). V. bökés. daj. v. török domuz. héber «<«e*ái (kövér)' din. (1). dagály. déczégtet. deréb. csók hangja. diszlik. Elöhang nélkül rokona a hegyeset. deres. delest dél. ö. . czondra. dölfös. dédős. döbör. (1). dal v. döcz. v. daczol. dicsér. dár. több helynevek gyöke : Dabar. dehogy. dalma. V. darál. czuppan. diribdarab : czókmók. déb. korholni. ezom. = horholni. = dől : délczeg. divat.— 85 — etoez. döczőg. savanyitó. dédük. déli. czurhó. dísz. czompó. midőn egyik játszótárs a másikat hátára veszi. derű. döbörke. D. zia. czizma-dia. dajkálkodik. vékonyh. taté. (1). Rokona : döm. darócz. vékonyh. (IX több helynév gyöke : Damak. delié . hangút dárídó. dibdábság. czuczál. derék. dereglye. dicső. döme. darék. dercze. Dabas stb. dán. ö. dali. disznó. csúcs : czucza. (3). esőm. diós. durczás. hangút dalol. dicstelen. déd. didereg. daru. dán. derhenyő. hangutánzó. ö. díványos. czuczorít. czuczáz. dömöszke. malaczhang : czocza. Damos stb. damasz. dag. dód. Változattal : dob. delel v. díszít. czók. czők. gamat. bocsán. poczi. deez v. dob. Jelent a maga nemében hitvány. dóbérke. derül. Vastaghangon : dar. hízott disznó. hangút derécsel. = czomb. világosság alapfogalmával : dér (hóharmat). dagaszt. Rokonai : gan. Változattal : pocza. débén. (l\ hangút darázs. = szucz. dar. did. változattal : zt. azaz csupasz. dér. hangút czorholni a bőrt. csttp. csomó. kövér. déczég. daczosság. (2). dér. daczos. bocsánat). daganat. Álapérteménye. foganat. esi. dagan. Álapérteménye : szúrás. dajka. kor. dlv : diadal. dajkál. (1). dúc. darab. dél. ded. (2\ dió v. czondora. = cswp : czupér = csupér. Szlávul: dedo. dél.

dön. Vékonyhangon rokona csel. dönt. döcz. (2). (2). Egyezik vele a szláv : djel. doszolásj dosztig (duztig. kinyomulás alapérteményével: duvad. Egyezik vele a latin darus.dörrent. Dudorodás. duv. döhér.dörren. távolítás. dömbicz. duczos. döngöl. tügg. dorbélyoz. dömöszke. dbjt szóknak. duvatlankodik. döczög. doh. V. dundi. (1). dús. (2). ö. dob. durran. (2). = göm. tuszkoláa. (1) v. (2). durcza. cselekszik. durrogat. derzál. (1). dörgölödzik. dömbicz. döf. durvaság. súrolás és törés alapérteményével: dörgöl. dőreség. düh. duczi. dob. döglel. duw. dudog. döföttyü. dúlásfúlás. hangút doromb. dör. dóm. déczeg. ö. hangút dummog. . hangút dobog. dun v. döfés. fölfnvódás. V. fuvódást jelentő dú-val. a dudorú magasodás alapfogalmával: domb. dudor. (2). máskép: duhog. dől. dől. hangút duda. domború vaskosság. bőd. divatlan. durczás. dúló. ducz. Rokona a távolodási: tov. dug. dög. dobál. hangút durr. dolog. (2). dum v. tömöszöl. dosz = tosz. (3). tüttös. (2). dümmög. dunna v. dörget. dobol. döm. dörzsöl. duhogás. döme. durva. dóromból. dözsöl. a dagadás. död. dúskál. tova. dtím. honnan dolog = cselek. Változattal tájejtésileg: dür. ö.dörmög. dolgozik. dur. dú. dömsödi. dombos. gön : döndöre juh : göndör szőrű. dud. (1\ = div : duvatlan. dorongol. őrült dú. dömöcsköl. durmonyás. dér. dú (1). dur. dudva Alapérteménye: gömbölyű. (fül). dór. (1). rwd-is. dunyha. dór. dú. v. dőczögtet. dtZs. (1). dongó. dobos. Vékonyhangon : dön. őr.dörömb. dögös. dönget dór. durbonczás. dóm. dőzsölés. dúskál. dob. dorgál. dudorít. (2). dugul. vágás. dőre. dúdol. dödölle. dö. döbbent Vastagh. (1). dohos. dombor. duvaszt V. durvít. dohot Nehéz fojtó szaggal járó avasság. hangút dombéroz. döme. hangút dohog. bődön. dúl. durcz. dtíd. dör. durválkodik. dérdúr. dömöczkös. dudorodik. dorozmás. = töm. dobás. dob. dugaszol. (1). bődön. ö. dúlfúl. divatlankodik. csoroszol. (2). dugdos. duvadás. dór. Rokona a fúvást jelentő dú. döbben. gyökeleme dől. dobban. döczczen. ö. hangút dong. dú. testesség alapérteményével: döme. dús. döczczent Ütödés okozta ideoda mozgás. dudorog. dohosodik. döföd. L. ige. V. Haragos kifuvás. tuliz. dőzs. vastagh. = dújfúj.dörömböl. dón. Alapérteménye : taszítás. döbör. doh. = tó : dulakodik = tolakodik. dú (2). duvad.— 86 — dob. tüdő. fordítva : bőd. dob. (2). duska. dögösködik. duny. durvul. m. dong. dobbant. döglelet. dúl. dohogás. töltig). dördít. tuszkol. duczkó = tuskó. Rokona: csór. (2). mint puffadtat jelentővel rokon : döm. domború. V. dolgos. durungol. dobon. domború fölfuvódás. pofa. hangút dong. dudál. hangút dörög. tütt. doh. döm. durrog. dönget. V. döbörke. durung. durrant. döföl. (1). düring. duggat. dúka. domborodik. duskálkodik. hangút. fölfuvódás alapérteményéveL Rokonai: tűd. dorozma. dukál. dúskál. dohlik. dögleszt. dur = rúd : dorong. tőszói. dugasz. döglik. dombár. (1\ = töm : dömöszöl. döm. dőrélkedik. dön. hangút duhog. döbönke. dorbézol v. dobon. túsz : doszol. dobásnyi. döddö. décz. Rokon a fúvást. (praeda) dúl. (l}. dörmöl (fogaival). djelo. (l\ hangút dobog. dobog. (2).dördül. ö. dttn. metszés. dologtalan. tombol. dwd. hasítás alapérteményével: doroszol. (3).

mogyoró. falka v. sanyar. fájdalom. dsidás. falas. ige. zárt ajakkal : föl. dsámiszka. fejsze. dsámisz. vonyár. fel. fém v. fönt. fásul. mogy. fád. dsida. (2). ékvesztö név : felek. fáj. svédül : boom. dtih. sany. fegyelmes. fed. fekély. felez. fej . fegyelem. vakota. dühös. facsar. feoy. fényez. duzzad. fenéden. fe-é. feles. fes. falv. dücsekszik. Zártabb tangón : főét. fö. fél. vae. fakadék. dtám. fény. feledékeny. félelem. németül : Baum. feketés foltu. v. ősin. Rokonai a hellén : JTOÜ. fázékony. fartat (fortat. fór. fecske. fecsegés. folka. V. dühül. fekvés. dühít. fordítva. fenés. ö. duó. (2). dtam v. folnagy . Vastag hangon rokona : -i/. fék. fakad. forgács. fájós. feledtet. (2). fájsz. nyilt e-vel : feddés. fajd. felső . mint választó vonalat képző építmény. f ács. fö. fcö. fal. folu. feddetlen. feleség. csavar. faragás. fáz. fagy. dúlás-fúlás. fücsög. Változattal : fór. a magasság alapérteményével : fél. zsiger. felez. (1). fagyos. vasis.: csav. felesel. fák. török vaj. (1). dücs. fal. fias. fehér v. fény lik. fenét. falusi. dühödik. duzzaszt. düh. fejeskedik. dsidáz. énye : ketté választás. gyagya. csimota. (2). wony. fedd. V. L. fé . fazekas v. felség. fejő . föd. . falazás. facsarás. feles. dwz: duzma. továbbá fal. fanyar.— 87 — dúz. duzzan. (1\ igegyök : fekszik. a halászok nyelvén : hálót fádni = öszverakni. fázok. falu. falat. fécs. fekete. kedélyszó : fajdal. természeti hangú : fecseg. rokona : dú. fejt. D8. fejel. fék. az egyszerű régies fe-nek j'-vel toldott mássá : fejes . (2). dsadsa. fényes. faluz. félelmes. félt. bizonyos madárfaj hangja és neve. Rokona :fen. fáz. far. feledkezik. német : viel. föl. (1). Rokona : fi. ö. faggyú. firosz : púik stb. fecskendez. dics.fé. fül. Álapérteménye : boszúból. fazokas. V. fájlal. fél. és fák. nagy haragból fakadó fóvás. duzmatí. fanyarog v. fakit. dühöng. födél stb. faragatlan. fakó. ige : feles. kerekdedség és körös mozgás : fáról. fakaszt. Rokona a latin : «as. fegyelmetlen . fö. fázós. fehérség. német weh. dsig=zstg : dsiger. fajzik. falánk. feketedik. Álapérteménye : elválasztás. féltékeny. facsargat . 1. fényesít. fakó. felejt. jaj> fajta. tulajdonkép szín bányát jelentővel rokon a vastaghangu vak. elvont gyök: fekete. Mint sötét szint. fa. fékez.IV és nóiií. vakota. fektet. fegyver. feled. fony. magyalfa. fej. felekezik. Álapérteménye : csoportot. fecskend. fedez. (1). fakul Rokona : fék. Finnül :puv. (2). falatlan.v. fásít. ige : fejes. (3). sereget képező sokaság. f eh v. fejér. Volk. fagyoskodik. fen. fajtalan. dücsö. Puszta gyöke a fuvást jelentő dú. hasítás alapérteményével : farag. f e v. fás. máskép : gya. Rokona : bogy. dsindsa. vakisa = fekete v. Vastagh. fajtalankodik. féktelen. Vékonyhangon rokona :fek. fok. fejetlen. faldos. fehérít. dsindzás. ö. felekezet. föcske stb. feddhetlen. fekhely. fn. félül. fakgat. fagyjú v. fent. (1). felel. duzzog. fiú. fejetlen . fehéredik. feketül. (fegy-d). dst'd. fenn.feketít. fék. félül. fagy. fanyalog. fénytelen. fees v. (1). fagyalfa. ketté osztott egésznek egy-egy része. faragcsál. faros. válasz (felelet). a metszés. válik. fen. v. (1). duzzaszkodik. fazék v. fej. dso. fémlik v. falaz. ige : fenés. magy. fázik. Rokonok a lat. fedél. feslik. falatoz. föl. fejlik. nyilt e-vel : fy (caput) fejes. fázás. Elavult ige. ige: falas. firtat). fn. hangút. Rokona : csim. dsamál. és vak. fél.

firkant= irka. baka. fonnyaszt fór. fíkik Vastag hangon rokona : bak. f ét.ftí. fojt. fosos. cé^p. és nyom vestígium. sóhajt főj v. folyam. fogyaték. foktő. és tár clausura. ferde. forgat. fizet.fttrgőmozgás. fost. fincza. fS.figyelmez. feszes. fősz. f ét. feslik. icz. fésű. fest.firkái.figyelmetlen. fortyan. füzet. fór. '3) =f«r: firge. Rokona: fű. főst. fordít.ficzamít. födés.figyel. zár claudit. virgoncz. fik. ö. fonny. ío-ik igétől. fősték Vastag hangon rokona ifot.-. feszeleg. foszlékony. fos. férhet. ige: fogás. födő. folydogál. foszlad. fogyatkozik. gör. főrésze. ferdít. ficz. német fiietzt. ö. fiók. foszt. föd. tökfilkó. körös mozgás : forog. :fe>. feszül.fé. . folyás. fenyeget. V. vásik. ö. fial (régies). figy. fészkel. fesletteég. csintalan. férges. ivadék. Törökül fene.ficzamodik. feszit. finczároz. fik. forraszt fór. ficz. fényit. makkfilkó = felső. btcz. vonal. fika. f oly. perdűl. fitog. fogdos.fizetetten. csecs.— 88 — fen v.ficzánkol ficrke. féreg atb. ö. fergeteg. fene. kedélyhang : fohász. (3). fő. (2). (2) = ivar: férj.finny. finnyáskodik. fejlik. fondorkodik. fog.fönned. görög mff<». foszlik. von. insidiatnr. feslett.pér. fürgencz.. vinczároz. fosztor. Rokona : soh. forradalom. fojtogat V. fordul. (2). és vaez. bomlás. élénk. iczeg. forrong.firkász.. férés.* ttt foka. erős indulathang : forty. fogulatlan. sera. festék. fészkelődik. bakik. Jíty. fondor. fed. far. fér. Alapérteménye : részekre otzlá szakadás. (2) v. fogul. «ir. falu. ö. féreg. ifjú ám. fony v. födél. V. mint fia. V. férgesedik. folyamat. fintor. latinul ntdus.biliing. fokos. Hasonló a német fonóén. f e. gothfonan. foglal. fartat V. fogas. szanszkrit plu. filkó. ficzkó. (1\ fityeg. forgékony. Jó kedvű. tóból kiszakadó ér. ficsere. fin. főzés. Fil-Istál Csalóközben= Fel-Istál. és les insidiae. fenéz. fogoly. vatt vaszok. V. 2 j = Ír ige :firka. foszladoz. Vastagh. itat. gyermekded 1) =fár : firtat. fogékony. fól. fitos. bakancsos.fizetés. mint: nyom premit. fül. fergetyü. beczö. kés foka. (1). föl —fai: folka. fiit Eredeti értelme a/u-vásban rejlik. vigyáz. fiiyőlék. let. '2) Nagyobb folyóból. fityegtet. finy y. filegdría = felgóré. forrad. fii. latin : fonván. m. fintorgat Görbe hajlás. fogadzik. L 6ií. név. fogyat. fi. kiálló része. fost. (magyar gyalog vitéz). folu. vaczok. finta. folyamodik. ív-ju. fonál. férfi.ffcs. = fér : féreg. fias. fér. fesz. folytat. tökfelső. és vdt. ferdül. rósz.fz. buzgó mozgás : forr. Finnül pdszá. fintorít. falka. figyel. fityeg. flatlan. rokon : ősz gyökkel. fihrész. pereg. Rokona :fét. L&ún fiúit. fon. folyár. fűz. (2). Vékonyh. fiadzik. fostos. fityma. f eV. fér. finczos. fii. fok. foglalkodik. csicsoma. németül Nett. Rokona : csics. folyó. fészkes. (2). finnya. fojtás. fohászkodik. fejsze foka. fürge. irkái stb. foszlán. fogyatkozás.fity. ficsór. Siófok. f őr. finnyás. Rokon a lat vir. (1). ige.ficzam. fonás. tnncz. ficseréz. síkamló mozgás :ficza. fojt. fosik. forog. (1). főz.figyelem. fitogtat.Rokona : trigy. Rokona if ifjú. Rokonai: becz. Valószínűleg a fog igével azonos.firkálás. fict. (3). csecse. fintorog. ö. a hőség alapérteményével: fSl. fonóka. fuj. ö. fő. fS. Alapérteménye :tekergő. ' fiz v. firgencz. (2) = bű :filling.ficzánk. ám. foetos. folyat. fitit. Rokona :för. forbát.figyelmes. 1) Valaminek feje. fog.fityészőeb = szaglászva keresgélő. (1) =: fe. fény. fenyíték. fintorodik. Rokona :figy. . vice. fészek. férhetetlen. nő nej. fiú. arff^vfu. hajlongás. (1). vár foka. forbátol. fogatlan. mint: vő vej. fonnyad. feszeng. s több mások. V. Hegy foka. Ív ivik. fitymáL .

Latin fugit. föcsög. gam (2). f őr. gacsaly. kamó. hűt fii. kajmó. (1). a régieknél : kazdag. szúr : fulánk. (2) = for : forog. kajdács. (1). (1). (2). gidó. gátolás. füllent v. (3). kegy. hosszú görbe nyakú. gcgyerész. f úr v. fürdik. gégés. = kam. Ö. füves. (1). gad. (1). garat. förmeszt fSr. vékonyh. gát. A. (2\ = ka/. fúrú. fecseg. szalagfércg. gedélget. gag v. ganajoz. fii. gom. görbeség. = kör : garád. 1. 1. gan. fii. fülel. gal. bölcső. gadócz. német bohreii. kajabál gaj. gáborka. fütty. kajmacs. futkároz. (1). = szál: galand. Baranyában sziz-fa. ked. gázolás. Jü. gacsos. kajdász. gedél. hangút. gáb. gal. (r «AQ» 8ZÚTÁB. fütözik. gór. gátol. (2). azaz. gan. (1). hal. gödölye. fuval. gány. latin. fű v. gelyva. hangút galagy. gázló. gancza.v. gajdos. z. Természeti hangút fül = fúr. gangos. Kedveskedő bánás. fíitetlen. lármát ütő veszekedés. v. gajmó. fürgencz. fór (forog) gyöknek élénkebb érteményü árnyalata. függeszt. gátoz. gaz. gágog. fürernedik. hangút. gémber. (2). goly. gUyva. hangút gagyog. golyva. független. förgeteg. gan : piszok. füvészet. függékcny. (4). gomcza. giberedik. gagyúl. galuska. ige: fűzés. furkál. görbcdés : gajmacs. Rokona a görbcséget jelentő gam. gátos. Latin foro. gegy. billent. galandféreg = szalag. fúró v. futam. 1) gágó ám. füttyöget. gebedés. halncm. fut. gázol. kalaty. hangút. gebe. gizgaz. függés. (1). gag. gyalázatos. gág. tátott szájú. Ellenkezője : hű. futás. furfang. kincs. lat gadus. gedó. gajmó. ganaj. géz : gazos. fái. füvész. füzér. v. garázda. gomócza. furcsa. ö. fiil v. futamodik. füttyén. (2). kacs. furfangos. gabonátlan. ért f űr. Rokona: haj. függelék. gab. kar. hoedws. gagyula. gagyogás. fürge. giber. gacs. kútgcm. (1). gól. fújás. = biü. f űz. ged v. Rokona : fór. gallóka. gárgya. 2) gajmó. függed. = gyal: gálád. V. förmed. gáz. gab. gtfg : gége. fűzfa. gegyel. gágogás. kalatyol. gamatol. függ. gémberedik. kam. geg v. = goly : galacsin (golyócska agyagból).gajdul. kedélyszó. szemfüles. (2). Tájejtéssel : f íz. görbedés alapértcményévcl : gémb. gabonás. kacsos. kacs. szarkagábor. gajdol. géb. V. fú: fuvás. ftíz. alávaló. hangút. fut. geleszta v. gabona. Rokona a hellén <pt!o>. gabos madár (galbula). gém. (3). hangutánzó: fütyöl. gáncza. gal. gangosán. fúr : fúrás.— 89 — focs =fécs. fürüg. gányol (kerít). gezernicze. kajált. Nagy zajt. fötyörész. Kis gyermekek gagyogó hangja. gőgös. gáncs. gemicse karapóa bot. (2). mocsok : gamat. füles. füttyös. gid. gaz. lúdhang. gács. forog.*. fuvalom. yvróv. V. gácsér. fórgetyü. =r bellöke. gácséroz. név : füzes. füttycnt. giliszta. föl v. gily. futkos. (1). kacs. fojt. gaj. ö. gém madár. (dohánykertész). a metszés alapéi-töményével: garda. gebeszt Rokona : gib. gagy. (2). fiilent. geo* v. gil. (cyprinus cultratus). kát. v. gezdernye. (2). fűtés. fuvalkodik. gazdag. 0. füty. galagyol. fulánkos. garázdálkodik. futrinka. 12 . gely. hőség által okozott fuvás : fül. gézengiiz. gam (IV = keim : gamó. gar. hűl. A török khazine ám. kajmó. gan. gányó. gczemiczc. átv. fűzöget. kard gar. gél v. gall. gebéd. gaga.

ger. guriga. genyed. baranyai tájnyelven ám. gép. gugorodik. gurbancs. fordítva : reg. hangutánzó. zsugorodik. kuczik. goboncza. göndör. gócz. guggol. gurgula. (3). genyes. gerenda. talán eredetileg hoz. gömb. gordonka. gib. (2\ = meghajtási kör : gurba. = boly . a német Kuk. gőbörödik. görög. V. gömb. gór. golyva. genyegúnya. gugg. göngy. hangút gögyög. (3). ám. golyva. gőgicsélés. és ennek hangja: gurul. gúnyos. gúnyol. konok. (1). kóró. bolondos. görcs. vastaghangon : gór. gulya. göthös. tehát geszt = fa. V. gomoly . görvény. gépely. görhes valami : gernye. g6'z. ám. gögösködik. giny. gerjed. fordítva. gúny. V. gőzös. gao. geher. guly. tűz alapérteményével : gerjed. göl = gól. gurdúl. göböly. guba. gödröz. Vékonyhangon : göm. : gornyad. (2). rög : regvei. ginyol. göcsört. göb. görnyed. gerezd. hangút gordon. ö. gagyog. gerincz.— 90 — geny. göm. gomboly. gúny. gödör. gurgyal. Aór rokon érteményóvel : góré. gömbölyít. görönce. kacsa. (4). (1\ gördülés. fás. gubbad. gulyás. rokon gém gyökkel ger. bökés. búbos kemencze. hangút gögicsél. ger. melegség. gör. gesztes. ger. az •égés. gubbaszt gug. gombolyag. göngyöl. ganaj. gogy. gffg. gölődör = gombócz. gomb. bohó. gördít. gogyola. . gugora. gör. gúnya. gör. gerendely. göt. göcsös. kacsa. a szúrás. (2). f 2) = kör : görbe. (filagória). (2). ö. görget. u. göbü. gurít. hegyesség. Odú. gum. ö. guzsalyos. köntös. (2). gerlicze. metszés értelmével : gerely. V. gögény. honnan : gicza = disznó. fordítva : zsug. giber. (1). (1). gon = kon : gonosz. göbecz. gurog. rögtön (hevenyében). gornyadoz. (2). gog. Aoruczi. tág gögjétöl. göndör. göndörödik. ardet) goroncz*. gór. gömbolyödik. gomba. fordítva rög : göröngy. bolyé. hangút gili. gagyogás. göbe. gaga. gongy. (2). gócz. görhes. gobhal. Rokona : gon. görjeszt. (1). göb. gerény. gória. sütés alapérteményével : görjed. gömböcz. göngyöl. gubancz. különösen. mint golyóalakú tésztás étek. gonoszság. gugyor. göcz. goly. koczik. göcsörtös. gereblye . szarvas : gimes. Aort (ég. nagyot jelentő ór. görhön. gan. gölödény. bolyhó. golyhó. gőzöl. gögjét fölfójja. genyedés. . gubó. csög. 2)> gur. görnyedez. gur. a magasat. görnyed. g6'd = gó'g : gödény. görgöcse. göczög = édesdeden nevet göd. genyesedik. gőzölög. vörös vad. gtízs. gúzsol. göcs. gőgös. gon. ' g°ty> (1)> a gömbölyüség. góró. disznóhivó szó. görbéd. gömböly. gereben. melyben tüzelnek. hangút gócza. gíl. gicz. gömböcz stb. Rokonai a szláv : gorí. giberedik. gerjeszt. gömbölyít. gömbölyű. korán érő nagyszemü szőlőfaj. Rokona : boly. gohér = kövér. gör. gugorczol. gtíro. latin gobio. gögy. A perzsában ghau. ám. gob. ö. kerek mozgás és hangutánzás : gördül. gur. = gör. göngyöle. göthösödik. fl\ sovány. guzsaly. gór. m. gúnyolódik. (4). gugy. a szanszkritban go. a meleget jelentő M-töL gub. (u. őz. gordon. (3). görbegurba. gilicze. gögyögés. kuczkó. kantus. gör. égés. göb. gárincza. gubacs. gurdít gur. götiöhös. gurdal. gödrös. gím. geszt. (forró). gér v. górtyúk. gépi . gerencze . dudorodás alapérteményével: golyó. gom. gombócz. szlávul Aunya.

minek részeit nagy tér választja szét. dsin. máskép dsa. csöpéte. gyá. Német: Kerze. gyár. gyónkodik. ö. gyermektelen. gyászos. tömöszöl. iram. gyáva. ö. gyónik. gyap. gilg. Rokona az égést jelentő ger. höv. 1. gyorsaság. Mennyiben legfehérebb nemű vászonszövet. gyár. gyökeredzik. ö. gyilkol V. gyapott. takar. gyékény. Azon r alaphangú szók osztályába soroxható. gyo. gyöngy (gömgy). báva. gyomros. gyopár. gyop. cseszelődik. (2). gyógyul. csép. melyek sebes mozgásra vonatkoznak. gügü. gyanít. gyümölcs. gyávaság. gyak. Mint takarót jelentő szónak rokonai : tak. güzmől. gyökeres. gyil. gyöm. gyöpü. gyingya. gyök. csiszolódik. gyérség. titkait kitárja. gyors. öv : gyeveder. 1. gyámolít. gyár. csisz : gyeszel. (IX = döm. gyalázat. a javulás alapfogalmával. dús növésü. (1). gyepes. gyorsít. gyerekes. V. gyöp. gyár. gübü. ö. gyiim. hév. gllg. gerjed. cseplesz. serény. gyércze. ö. v. vastaghangon. gübülés. (2) = tál. gyérül. gyortya. tőke . tőm: gyömöszöl. gyol. Aki gyónik. a mély fájdalomból kitörő jaj! szótól. dolabrum. = csiszol. gyéres. működést jelentő dia. Latin. tok. tol : gyalu. Rokona a növények különösen fák alsó buczkóját jelentő csög. dögönyeg. sarjadzásu tömött szálakból álló valami : gyapj. tegez. gyak. = götn. gyér. lat. csömöszöl. (1). csia. gyor : gyertya. gyor. Alapérteményénel fogva ám tör-ik. gyaláz. melyhez hasonló jonftó &ZM belső részek (viscera). gyapjú. (1). güzü. gyász. bökés alapfogalmával: gyaka. V. gyám = tám : gyámol.W0?! gyéPu> gyöPü> gyepes. (1) ár: gyárat = arat. (1). csök. v. mintegy öszve-go»i6olyjdó borján . gyeo = hév. esi. gyagya ily hangon szóló madár neve. ige. gyökeresedik. az lelke belsejét. gyerköcze. dsadsa. csap. tan. gyerekeskedik. dsindsa. V. jajász. gyérit. gyorsuikodik. gttz. hihetőleg o. jógy. csepzik. gyomroz. <%. holos (fehéres). v. holcs. sűrű. gyal. sűrűén sarjadzó. gyalogol. dőlő. gyakdos. fekete gyopár. szókkal rokon. (1). a cselekvést. gyomor. ö. milyenek ir. gyalk = gyilk. gyom. tanú. Néha gyóhonik. gyón. Alapfogalomban rokonai : gyep. gyan. kenyér domója. heveder. (2). gyanús. /. csöjp.m. gyilkosság. gyal. dia. güzmötöl. gyin. gyolcsos. gyertyán. gyökér. gyalulás . gyomos. gyöngyös. Rokonai : jer. gyógyt gyógyít. gyöngyözik. hols. kardácscsal fésüli a gyapjút. Gyökét e szerint öszvetett szó volna = csök-ér. gyapjú. hasonló a csík. nem. V. íflUHi gtigyti* egy csomónyi vagy maroknyinád. gyermek. tego. gyimgyom. gyük. 9yép> v. gyékénykáka. gyártó. gy eszetel. a szúrás. serdül. gyeszelödik. gyónás. és a fiatal növényt jelentő ser. Rokonai: dák. gyér. dákos. hov. csöp. gyámoltalan. gyakor. di. ö. fű. csöpü. csapzik. kender V. Német : DolcJi. dögönyöz. gyarlóság (fragilitas). = csesz. gyékényes. gyürkéje. aláz. éles e-vel. (2). töm : gyomoszol. gyerekezik. gyöpös. gyakorta. gyolcs. gyárt. Rokona. gyilkos. gyík. gyanú. rokona . (2). kígyó szókhoz. Önálló gyöke : jó. gerebennel. gyanakodik. gyóntat. gyöm. gümd. rokonitható a feUret jelentő hol gyökkel. gyarló. gyáros. gyömöszöl. gyászol. péld. yüm. gyakás. gübül. teg. gyesz. gyingyás. 12* . jércze. gyapjú. decken. (2). (toló eszköz) gyalul. gyér. nyílt e-vel : gyerek. Mennyiben csinálást jelent. gyap. csömöszöl. ser. csöpéte. gyom. dömöszül. V.— 91 — güb. gyomlál. csinál. gyépü. iá. = gyöm. ÖT. gyakorol. sereng. gyér. Ritka. gyapjas. tömöszöl. gyolcs. A csomódadot jelentő gom gyökhöz hasonló. vagy karczoló eszközzel. gyek. ál. gyalázkodik: gyalog. és fordítva a kígy. gyap.

győzködik. gyürüdzik. gyönyörködik. kor. homokdomb. gyümölcsös. hahotáz. hágcsó. ö. hajma. elvont gyöke a takarót. belek. ige: gyürés. kört képező karika. csavar. háborúság. 2) = vezekedés. gyümölcs. haboz. gyű. a kérdő hány ? hányadik í szók gyöke. (1). háborodik. villongás. csöp. göm. latin aqua. hagyaték. fő. Aa. né-ha. űző. Rokona ág. (3) = tű (acus) gyüszü. hab. A beleket s húst héj gyanánt takaró kövérség. mivel a tűt nyomdossák. győzelem. . tűző. V. háború. gyülekezik = jövekezik. 1. hág. veres gyűrű. ócska. gömb. génge. hártya származékoknak. f 4\ hangosan kifakadó vidám kedélyhang: haha! hahota. hájas. haj. (5). haj. győzedelmes. hagyap. háborog. had. gyöngül. zend ap. (2) = j8. gyú. gyújt. gyűrűs. habahurgya. hadarász hadonász. gyű. gyöpü. gőm. hi! haj. gyenge. hajtsár. vala-ha. zsönge. győztes. A fehéret jelentő hav. 9y®P> gyöPÖ8> gyöpösö'dik. gyén: gyönge. hej: hagyma. haj. gumó. hajlós. mennyiben hadak (népek) hadak ellen vívnak. hágdos. fül. mint az utál gyöke: ú. gyúr. has. (2) = kaj. gyöngeség. háborít. burkot. . (1). V. hagyigálás. a szintén égésre. hajlék. gyűr. Rokonai: gyű. gyúha = gyomor v. (1). hájaz. v. gyúrás. haj!(1). Alapérteménye: idő. gyttm. gyulád. vonatkozó: síi. ö. habuczkol. fii. havas gyökkel rokonítható. V.jű. 8Ül. gyűr=sör. takar. győz. hebeg. hagymázos. hajatlan. (3): gyürüfa. Rokona íuha a szerkérben. melyet a régiek név gyanánt ragoztak is. Tájejtéssel: gén. hajlandó. csöpéte. gyúl. Kedélyhangnak látszik. távolító szó: haj haj! hajt. sarj. gyűrközik. gyengeség. csavar. habos. dől. Vékonyhangon: heh. hagyás. hajít. továbbá gyűr = buczka. . . dőjt. máskép: Sürje. ö. aúr csűr. gyöny. habit. hajsz. Alapérteményben hasonló hozzá dő. gyüremlik.— 92 — gyön. gümö. = hajma. család. gyönyörű. (2). babától. hám. gyűr. gyöngéd gyengéd. Tájejtéssel: hagy. gyülolség. hadakozik. (2) = kör: gyűrű. hák. hebehurgya. = haj v. régenten : hóival. ö. ö. tűr. ha. baromnógató. háj. hadakozás. hangutánzó. Eredetre nézve kedély szónak látszik. hájazatlan. hajszol. tükör. Rokonai: csűr. = jö-ít: Tájnyelven mondják is: gytin = jön. habicza. györ. háború. zsenge. hágdicsál." Pázmán. torokhang hákog. görbedés. minden-ha. 1) = nemzetség v. hábor. dönt gyű. (3) = héj. v. hagyogat. gyűl = jö-ül. gyű. (4) =: fehéret jelentő hol: hajnal. hab. gwm. haj hász. gyúródik. gyönyör. fn. Szanszkrit. nemesek hadnagya. győ. hajtóka. innen: hái-bái = régi. dudorodás: gyürke a kenyér púpja. „Havai (föltétellel) oldozta fel. . föltételes kötszó. régiesen janhó. gyümölcsöz. kéj. ha. (jön). ágaskodik. hagyigál. gyöngít. so-ha (se-ha). hagymáz. csúnya hadak ezek a szomszéd népek. kény. perzsa ab. (2). héját jelentő haj. hagyomány. hajtogat. Rokona: zsen v. hajdú. türemlik. gyűlölködik. görbeség: hajlik. föl. hajlong. (3). ami valamit föd. borít: haj (szőr). habsol. gyönyörűség. hákogás. 3) ideoda kapkodás: hadar. gyümölcsléién. hagy. gyújtogat Vékonyhangon hasonlók. gyözedelem. (1). gyűjt. Hasonló változatuak: gyükör. V. hangút habog. gy«r. régies. = pök. V. hab. fekete gyűrű. zsön. (1). hajt. habzik. gyűlöl. v. ha. gyúlaszt. sarjad. csöpü. ha. ám. hadat indítani. hajk.

heged. halaszt. hanyag. hányakodik. ható. hegedül. hasad. linkó. Hasonló a hellén: yaatfo. halul. Alapérteménye: forgó mozgás. hall. harsány. Vastagh. V. H). sápog. hapsi. hamvas. kéreg. hanyatlás. mennyiség kérdő. hálóz. hallkan. számnév: hatan. hangicsál. heg. hangút herákol. áldás. hegedű. hadar. (1). lankad. hazugság. har. hejhuj ! hejehuja! héj. mint a németben: Schlufen és Schltife. hal. Í3). hegyez. Rokona: ál. hál. ért. hebehurgya. (2). hegyecske. ö. hátság. (cuspis) hegyes. hasonlik. hess. hallgatódzik. hegyésít. hatod. (5). hamvaszt. héjaz. hamar. sarj. hegeszt. hány. elemezve: ha-ny = me-nyi. Tájejtéssel hed. házas. (2). ige: hatás hatalom. hegy (mons) hegyes. hóm. = hám. ham. ö. hamvad. Kicsinyítve: hír. hasas. Hasonló a német: htímisch. távolodás. lanka. hebetel. Atv. hasáb. hazudtol. hang. here. (1). Olaszul: casa. hant. hal. halaványság. (2). hat. v. hazud. v. hamarkodik. hatóság. hamarság. has. hárántos. henger. henye. (2). hályogos. hámoz. mennyi. hálál. hallás. zárt <-vel. len. és henye. (3Í. hatos. hal. = mar: harap. * h«m. (1). háló. lenkó. Alacson fekvésű söppedékes tér. hangos. harcz. ö. házasodik. hólyag. hanyatt. = sár. hámlik. honra. V. gom. hasadék. ö. hegedés. (2). helyesen. ham. gömöly. hamisság. fala. v. haldoklik. hangút hebeg. kedélyszó. harkály. V. halad. hoz. hoz. halmozás. hed. bánság. hámos. hömpörög. gomoly hóm. (2). hárít. hap. her. hála. hatalmaz. kel-hét. hely. habog. (4). harapós. (6). óm. átv. hanyagol. Ián. hóm: hambár. hóm: hémpély. ö. ham. héjas. (4).— 93 — hal. sadar. hallk. har. halaványit. ideges hangszer ?) hegy. hervad. heréczel. hen*eg. hamiskodik. ige : hányás. heder. harsog. her. indnlatszó. hombár. Haus. hálás. helyes. (21 éles e-vel. (1). halászat. r4). hánytat. hasogatás. hargág. hars. hant (hámt). hrfZy. hangász. hátrál. ért hegyke. haris. hangút. zen. hát. Aar. halaványodik. hömpöly. (1). halálozik. Rokonai: göm. V. háp. hárs. madarai:át űző szócska. hanyatlik. Un. hereméh. ö. harang. halmozott. (1). halál. = hol: halavány. halánték = alanték az alszik gyökről. hempélyég. hancsék. hatvan. hallomás. hazai. hegedűs. (jeged. kér. hereg. henyél. hal. hasal. latin cortex. (3). Rokona: ál. héngéivg. alszik. (2). Rokona: Kai. homor. hangzik. hémpérég. Vastaghangon: hab. hangutánzó: haps. har. halas. héj. háránték. hárántékos. (2). hány. hangút sáp: hápog. Ián. ház: haza. fn. Rokonai: haj. helyezkedik. heréi. halom. omlik. hapsol. hány. a récze. nem. Hasonlók a szláv: chwála. jegedés ?) heg. hemzseg. hányogat. hály. háramlik. hat. (1). Vastághangon: had. hóm: hamu. hasit. hdm. Hess innen! hesseget. (2). hegység. hamis v. hat. hederít. haragos. halász. har. hömpölyög. szalad. héjatlan. áld. Rokona: sor. halogat. ige: hálás. hátas. haraszt. hártya. hálódzik. Régiesen: hóm. (l V kedélyhang: haragszik. házal. herseg. helyes. . fn. hálálkodik. helyecske . hebegés. V. hál. heh. tartósság alapérteményével. hessegetés. hazug. hamos. halandó. hej. sorvad. = haj: kenyérjhéj. Mint tehetöigének képzője vékonyhangon hét: jár-hat. har. hamvaz. halmoz. zeng. hasló. hedegü (idegü. halhatatlan. harczol. hert (3). hályog. hervaszt. hánykolódik. hatalmas. hangol. hályogzik V. v. helyez. hal. hallgat. hanyag. hervatag. heny. harapdál. halmos. sad. hány. hátra. hamv. hon. helyeséi. hirgál.

hiányos. viskó. hin. heverész. hizelkedik. talán = gordó. hulla. gördü lékeny tulajdonságától ? hor. hí. horny. hőrcsökös. (2). hinpókos. hiv. dörzsölés érteményével: horhol. v. izom. hoz. hömböly. v. suny. Előleh nélkül: ór. hangutánzó: hinnyog. hiányos. hib = lib. Aosz. hiresztel. himbál (hinbál). hoporj. hontalan. htm. hón alá fogni valamit Aqp. hollós. honos. horczog. hétfő v. hozás. horgony. Aő. Rokona: hév. beesett. hunyorgat. hömp. kom: homorú. Rokona: íz. hibók. hibátlan. vékonyh. hangutánzó: hörög. hornyol. Aom. hdly. hejehuja. hoportyag. híz. hortyog. hosszú. hímez. hét. néha ékvesztö fn. heverés. huny. Aom. hu / v. horgas. hév. hebeg. hoporcsos. mint: bő = be-tí. (1). horpasz. sehonna. v. horpaszt. hidas. hunyorog. homokos. széles kedvű indulatszó hiphop! hopsza! A szökés. hunyorit. hiv. hitel. 4). hint. ház-hoz. hír. hírhedik. hím: himlik. hozakodik. At'z. ö. hód. honn. metszés. be-ő. holl. his. hidlal. hiskó. Rokona a német: Aeim. ige. horgász. hőm. omlik. elvont gyöke hisz. óm. hizodalmas. hindzsa. névrag = ód. hunnyászkodík. hón alatt. horkol. hők: bökken. hirdet. hólyagos. htnny. hossz. = hányjaveti magát. hullás. holló (hor-ló). Aó. máskép héla = üres. hortyan. himlő. hunny. hinta. izlik. (l\ = hov. hordó. hóly. hi! (2). és a bagolymadár természeti hangja: huhog. ö. hétfő. hovas. hordogat. (3). íz. (3). hab. Aí. = hadar. hulladék. hordoz. hínár. ingat. víg kedélyszó: hejhuj. török kon-mak ám. hizóka. Hasonló: vinny. Egyezik vele a német: hüpfen. hav. hujjogat hull. höbögés. Aon. (2). lakni. hinnyogás. hintó. v. hetven. (1\ hever. hujj. óriás. hizlal. homályosodik. megállító parancs szó: hó ha! hódit. Előleh nélkül = óm. horgászt. vinnyog. hideg. hökkent. v. hibázik. Aöb. V. A hoz szónak kicsinyített változata. magasság: hóri. hangút. hangút. habog. omlik. hólyagzik. horkan. havas. lovat nógató szócska. hüv. hők. hólyag. hoporcs. homályosit. csappant. hajlott. Aip. huh / visszaborzadási kedélyhang. hibbant Aid. himes. = he-ü. (5). homolka. hiányzik. höle. hiánytalan. Aeb. = hoz ige: hord. honi. íl). hórihorgas. hó. hibban. hököltet. nagy magas. hunyorodik. hor. hályog. (4). hollároz. sadar. hetvenkedés. Ellenkező érteményü: hé. izmosodik. horzsol. hucs / disznóüző szócska. hintáz. hosszúság. (2\ = gom. homorpdik. ö. hömpölyget.hét. (6). hor. ). hőköl. homlok. híj. hiteget azoknak és származékaiknak. hűvös. (1). homályos. hol. . hitvány. hullat. hű. görbült valami. A homok és Aomu (hamu) omlékonyak. ugrás alapértményével. horpad. v. hosszit Aoz. hiz vékonyhangu ragozással: hízeleg. hidegszik. horhó. hopp. oda. híres. Aő. lemerülés alapértemény ével: hiharcz. hirtelen. horty. V. hozatal. hangút. höbögő: V. ö. v. vastaghanga: hízás. V. hetes. homok. (1). hörgés. horog. inpókos. hódúi. hörcsök. gömböly. hidor. V. = házikó. hinpók = inpók. hízik. töszámnév. híves. sód. nem. ház-óda. hetvenkedik. horgad. Aor. híd: hidal. hón-al. homu. hit. hőbög. hét). homolit. hozomány. heves. havazik. Aid. gSm. hörpöl. ö. az alásüppedés. hörp. v. óriás. (2). hohl. hón. vethcnkedik. hévizál. hidaz. homály. hi-ú hiúság. ékvesztö-heted. had. hiány. hömbölyget. horcz. hőrpent. hömpöly. hűcs / huj. hiska. híz v. hin. Rokona: héj. izmos. inog. Hi fakó! Máskép: gyit deh! hi. Aom. ami öv gyanánt kerít valamit = öveder. hosszas. hiba. Fordítva cél. hömb. = öo: heveder. hivalkodik. = tn fn. hitet. Rokona: kuny. Előleh nélkül rokona : tn.

kaka. (1).ja. belső részek. hümmögés. kábít. (2). húr. v. igaz jogos. kahicsál. M. kacsa. kacsa. ö. kakas. jelez. juhar. huppolag. kedélyhang: kaczag. Mint csúnyát és roszat jelentővel egyezik a hellén: x«xdf. jön. Székely szó. jogosság szókban. hupogás. jó. i'h. köhög. jövet. J. » gyűjt. jelel. f. fn. kaffog. fiatalabb nő testvér. jov. chorda. jogos. jav.j&v. keh. kágy: kagyló. kígyó. (1). verésnek kék foltja. hangút. fordítva: suh. husáng. 1) máj. névrokon. józan. kacz (2) = kosz: kacza. kab. 2) a szekérben j>ái. fájdalmas kedélyszó : jajgat. jajász = gyász. jog. kacz.— 95 — http. huppan. (2). hurukkol. hupora. \. joh v. hangút. kajált. lat. hő. huppant. V. ki. jut. jovasol. A török ad ám. jövevény. ihos. Vékonyh. jő -v. név s innen addás névtárs. jajong. hebehurgya. játszódik. kahicsol. szölöfaj. knn-cs. (1). Tájejtéssel: gyegy. ő. jutalom. húr. csomó. jósol. igazság. jár: jargal. V. űrök. hütöget. hurkol. ö. (2). jajdit. hurczolgat. Héber. ékvesztö fn. huzavona. hangút: kaffan. V. V. hűm. hüvit. kiált. hold-ból alakulva. ctup: hupa. kahol. jelenet. húr. jércze. hurit. csillag. javas. fiatal tyúk. jeles (insignis). hideg. hugyozás. járkál. húgy. jövendöl. hús. káb. húszas. ihar. kajdász. kacsén V. lead. kacsáz. jovas. húg. jaxasol. a hupálásnak. ju. kaczagás. (1). Egyezik vele a lat. kogy v. görbére hajlás: kacska. kajdacs. kígy. kah. kakái. (1). V. névtárs. hord: hurczol. járás. hűt. jelent. jődögél. játék. suháng. húzódozik. cadws. jutás. nősténybárány. hugyozik. . J*9y> jegy6". hívség. = kor. az tg jog. kaczérkodik. a régieknél ám. kapar. jegyez. nyargal. Rokona t. kaczér. ö. kaczagtat. juhász. gócza. kád. ö. kacsint. jegesedik. húgyos. jeles (signatus). kihangzással: húga. burkolás. hangút. (1). a hisz igének gyöke: hűség. (2) = kúp. hwr. húroz. nösténycsibe. szölömetszö v. kinek a hátán púp van. jég. jaj. kádár. Elöleh nélkül: úr. jelleg. javít. javul. jós. köh. jegyző. ih. v. jutányos. hozakodik. jegeczes. kacs. hivtelen. (3). kaffant. jer: jerke. kaj hol. kaczéros. hütözik. jogtalan. kaczki. húgyok. jövedelem. húsosság. húsos. jegesít. kertészkés. hangút. kágyilló. hurut. húzogat. hunitól. kába. jajdúl. jellem. ját. hurgya. régiesen. juh v. húsosodik. hátahupás. tizedes számnév: huszad. hús. jutalmaz. kaffogás. 2) kadarka. ka/. ja v. babócza. ját. http. kaczor. ö. gócz. régies. hupog. jávor. hurogat. jav. kehei. vlil ka. hurok. huzmény. kád. hümmög. jár v. járdogál. többesben: húgyak. jogosít. a szanszkritban: gud. kecz. jegyzék. kábaság. húgy. hiitelen. jogosul. jer v. juttat. husángol. kajabál. jegyzet. a rúd szárnyát tartó fa. jegecz. kacs. (2). hód v. A. hangút.jobb. 2) kabona: 3) = kap. tájejtéssel: gyuha. hútz. kacs (1) hangút. kaj. kábúl. jeges. kádas. 1) kába. hűvös. szláv nyelvvel közös. járat. jonha. jó. hangút. Máskép: hűd. (3). csaó. húz. kaczkias. jel. ihász. húg. ám. bugám. hupi (kék). húros. többesben. jártat. drusza. Változattal: győ. juhos. jövetel. 1) kada = gödör. (2). játszik. Máskép kt. jelen.jo. kacz. máskép: juh. (1) = hív.

***>(2)> ige: kelés. ked. kapaszkodik. ö. kecsegtet kecz. ke. karé. kel. kelevény. kasz. kajtat. V. keh. kegyelmes. kellett. köt). karicsál. kák. katymál. V. V. görbeség: kamó. köp (4). karvaly. (1). metszd: karcz. kot). karika. coelum. kebelez. kap. kajla. kell. ő. Alapérteménye: locspocsféle habarék. kor. kotyfol. koíy v. karczol. kárt. tetszés alapérteményével: kell. kecskebukázik. kár. kam. V. káka. kárhozik. kém. kalafa. kér. kanyó. kajtárság. kegy. ken. kegyel. kellem. kakucs. kalandoz. karom. kampó. kehécsel. és név. (1\ kecske. éles. kandi. kanyargat. kémélés. kajcs. kelletlen. kár (3). kardács. kárakatona. kosaras. káromol. köp. kákog. kámpolódik. hegyes. görbeség: kajács. (3). görbeség: kanyar. keczél.kémség. karing. Jcdm. károg. kém. kelt. ö. leány. kámpicsorodik. Rokona: ka. kellemetlen. törökül: gök). kajtár. kökény. kárai. hangút. kasmatol. kapkod. V. kéklik.— 96 — kaj. kát). kárhoztat kas. kazal. (2). kavics. kenés. kar. kegyelem. kap v. kandics. kegyetlen. rokon kecs gyökkel. kellő. kékség. Ő. kaszabol. karó. kav v.gazdag' helyett. meggörbedt mozgás: kamasz. kedvel. kaszál. kehes. (2). kedvez. kaszab. kamutí. karda. hangút katakol. kelet. kok. keczmereg. kéj. kam/. kelepeíés. kammog. (1). kalinkó. (2). gegyel. gerely. kecs. kalimpa. kasza. kaszás.. kerekded vagy görbés valami: karaj. kar v. karélat. káros. (1). kony. kökörcs. keverék. (4). kehei. kastos. kavar. ö. kaparász. keményedik. kovarcz. V. kártol. kok (2) = kuk. kajsza. kaptat. kecses. kanyarít. kot. kS. kakukkol. keménység. ken. kancsal. Vastaghangon: kai. keczebecze. V. ö. keneget . kapczáskodik. kénes. kom. kosaraz. koty. kerek. kotyvaszt. kar v. a törökben geZ-nuk ám. kedves. kéét. kandúr. kár. kancsalit. kondás. kelepéi. kanyarog. komondor. hangút karai. kánya. kegyelmez. (2). kai. keletkezik kelendő. (1). kátyol. karám. hangút kakas. (3). kendőz. kaz. kelepcze. kajtárkodik. hangút kelep. (2). kedv. (2). keményit. jönni. kapargat. V. öb. ka. hangút. kel. kattogás. kel. kies. kák. ébrenlétre vonatkozóémrokona: kémlel. kakuk. kotog. ked. kalandor.ö. rokon a görbeséget jelentő ka/ gyökkel: káliba. kenőcs. ö. kedélyre tetszetősen ható: ke. kotyvál. kémélet Kényes. kattant. görbfldési jelentéssel: kelentytt. köhög. kan (2) = görbeséget jelentő kam: kancs. gegy. (2).'. V. konya. kény. kavarék. kattan. kaland. káromkodik. máskép köh. kerepel. (3). kapál. régies a mai . ige: kend. kecsesség. kedv. körös. kos. kakas. kajcsos. (1). katangol. kan (1) = kon: kanász. hangút. tunya. kakucsál. keb. (IX a vigyázásra. ger. kelekóla. kékes. kova. hangút. karéi. kasornya. kajtár. kampós. kapsi. kalinkó. kedves. kajtat. kees v. kampói. keményül. karattyol. kök. (2). öböl. kanozik. kanyarodik. kever. Latin copit. konda. karmol. kákics. kapós. kér. kém. kebel. károsít. kedvez. kemény. kedvező bánásmód. kalimpázik. Közös a szláv nyelvvel. (ég. karima. ö. öblöz. madárhang. kankalék (kamkalék). karingós. kft (1)> ige. V. kákegás. kazdag. kedvesség. kard. kosár. V. kapar. kellemes. kémeskedik. (1). ö. kék. kandikál. kapdos. koponya (caput). kot v. gereben. kecskés. kendő. kapa. katyfol. kanyúl. kövecs. kalisztál. kérnél. kegy. kam. kajmó. kot. ö.

késedelem. kívánkozik. Máskép: kis. kicsinyedik. kóczipor. kés. készül. kis. AKAD. ö. keskonyedik = széle kicsinyedik. kocz. békahang: koák. koczogtat. Mint metsző eszköznek rokonai mély hangon: kasza. V. késért. kigyódzik. késő. kötés és csév. készít. ketyegös. (1). (2). kedd. kés. cséve. kinn v. (1). go'cz. késiéi. kénkö. kevély. kicsinyít. V. kénköves. kócsagos. kénesö. V. kocsizás. kényes. persa. Csupasz gyöke ki. kéreg. kis v. kócsagtoll. ö. kik. koczczant. kettő. Fordítva hasonló a hellén «x. kév. v. kéTin. V. 13 . koboz. keszeg (Albula. köb. kérdés. kerdül. kinek. kéz. (3). coaxo. Régiesen és tájdivatosan. kérlel. kezeskedik. kotyog. kínos. kies. kény. kakashang. két v. és fordítva: gyík. Ütés. kóborol. kié. A ke kedélyszóval rokon. névmás. Vastaghangon v. A régieknél ám. kétség. 1 . hangút. küzd. ö. képez. kivánat. kívánság. kér. képzel. kért (2). kettyent. késel. képes. kérkedékeny. kard. kev. kész. stb. corium. V. kety. crusta. Rokona a latin: eorter. kés. koczint. kucikó. (2). külső. kár. kukoríkol. kóbor. kép. kevély. kény. (3). keserves. fcócs v. lat. koczog. kóozosodik. kocsord. kerül. károg. ö. kit. török ki. két. kinszerit. keserű. kergeteg. kés. kezdődik. kocs. Rokona a tetszetést jelentő kell. ke. kezdés. készség. kalantyú. kerepel. kezd. ketty. 1). V. V. Vastaghangon: kav. kerek. kérelem. ö. kikirit. kévéz. ketyeg. (1). kép. kik. kagyló. késik. bök. keselyű. fcir. kevereg. kérges. Alapérteménye: hasonlati alak. kocs. kóbolyog. kérödzés. kicsi. kin. átvetve: kerény. keztyü. kínszer. kenyeres. köf. kérgesedik. fn. keverés keverget. kényesség. kavar. kocs. ki». kellet kés. kobakfej = tökfej. kikiri. 2 = kóp. kényes.ö. kép. azaz kipkedve mozog. ékvesztő fn. kétes. (2). (1). (2). kenyér. kísér. koczogás. kilincs. kérődzik. kén. kév. kar. kör. kíván. kénytelenség. (2). kertecz (ketrecz). kígyó. kigy. készítés. kétely. kívül v« küvül. kerep. kéneny. gömbölyüség: kobak. rágódik. kér. Rokona a latin: quaer-o. (1). kev. kisaság.— 97 — ken. keserít. köb. késes. 1 . kérkedés. ruor UÓTAB. kínál. káyy. kinálgat. kezes. V. kupacz. Alapérteménye: testet kerítő hártya. V. kese. kénál. kirrant. kígyós. ütközés hangja. kepiczkel. kéz. kóczoz. Gyökeleme a tetszésre vonatkozó ke v. kénytelen. kezkenő. kés. Weissfisch). ö. kin v. kikiríkol. Egyezik vele a latin qui. ige: kérés. kettyen. azonos iá. kocsikázik. kévés. kés v. kérkedik. késés. kit. kicsiny. (3) = kis: keskeny. keskenyít. hangút. ö. kepe. készülődik. kerreg. kér. Rokona: kHz. kő. képez. kerra. kép. keríczél. 2 . V. Úgy v. Rokona: kéj. kínálkozik. kevélykedik. (4). jra's. kocsi. kilső v. kételkedik. kaczor. kocsány. kirrog. köles. késértés. koborcz. kérődik. tödzámnév. kerget. kil. kész. ö. koczódik. kóczos. B fordított rog-o. ö. künn. kópja. ke kicsinyítő képzőkkel. V. kenyerez. kezdet. küzködik. kert. keserv. kerít. (l\ hangút. hangút. kő. keseredik. ki v. késér. ki. Máskép: kuk. koborczol. ö. kin v. kényeztet. képzeleg. kocsis. kér. kúp. kelentyü és kulcs. kény. 2). kocz. ö. hangút. koíy. latin ex. kesergés. kóbog. Alapértelemre hasonló hozzá a fordított vastaghangu: rág. készület. (2X keser. kesely. kereng. kezel. har hártya. (1). kereplö. kocsony. késztet. kínoz. V. kérd. kacs. koákol. koákolás. koczik. képződik. köb. kéve. kel. kérdez. ö. kepiczkelödik. késértet. kezdemény. kócsag. kisálkodik.

kotkodács. ö. (IV görbedö lehajlás: konya. körein. kopoltyú (koporsó ?). kopács. könyörgés. ö. köp. (2). V. a körös járás alapérteményével: kórász. kövecs. köcs. kőm. kom. (3) = kuny: könyörög (kunyorog). rokon kor (3) gyökkel. horvát fcokoí. kuvasz. hangút. koslár. korcsolya. M = kel: költ. kopácsol. koszirka. köp. kontató. Francz. kompoty. kökörcs. köhécsel. kopó. kóla. kór. kor. kor. koptató dörzsölés: korhol. kakaskodik. hor. gornyad. coq. kopogtat. konokság. kólézol. kólái. köny. könnyű. kotnyeles. német : krank. komor. kov. takaró. korács. kai. kókányoz. kok. vadat elkapó eb. kolompol. kosta. kontat. kot. kotakol. koh. kölykes. burok: kopács. kökényes. köly. kongat. gon. köcz = köt: köczöle = kötőié. konyit. köny. kalézol. kótis. csavargó mozgás. kotor. ő. . kotytyant. juhász kutya. esóv. kov. könnyebbedik. V. korhál. kony. (IV hangút kotog. kodácsol. (2). kotak. héj: kovalik. kon. (4t\ = kör: korong. kol. kötény. (3). (2). ö. kov = köb: kóvályog. kanyar. kotyfol. kotyvál. ö. köpőcze. kon. kortyog. csomósság. koptat köp. Hasonló: gór. kotyogós. (3). kovád. mogorva. gonosz. kin. V. kok. V. korogtat. könny. korosodik. köny. gör. kór. koszorúz. könyörög. (2). V. (1). görbedés: kornyad. Hasonló a szláv: choroszt. kovácsol. koha. (2) = göny: könyü. (2). torokból szakadó hang: köhögés. ö. kúp. héj. kornyaszt. A törökben kunt ám. M v. köcsöge. köcsög. (korona?). költözik. kotytyan. (3). kohácsol. kotoka. kelt. konkoly. kórság. kovászt V. kosol. koszorús. V. gömbölyüség. kotorász. görnyed. köd. konty. horzsol. komondor. komorodik. horhol. kóriczál. kovács. könnyed. kór. kavics. köcsögös. hangút kokas. koltog. mogor. korty. kól. kölykezik. koppant. korcz. korh-ad szóban. kotrész. (2). kök = kék: kökény. kóros. köp. koltant. korán. könyv (volumen). Knie. fogdmegje. kony. Kübel. korbál. kohol. ö. koszosit. könny. ö. köböl. karcsú. száraz. ö. kotíós. ködös. kovács. korhit. köbölnyi. költség. köhint. hajtást jelentő kony: könyök. kos. ö. csóvál. időkor : koros. görbe irányú. könyöleg. korpa. hegyes. kov: kova. nem. kotty. konyúl. gór. ködösödik. koppan. kosz. tyúkhang: kodács. köpü. köpülö. könnyezik. (2) = hangút koh: kovács. kor. kov: kövecs. kopasz. m). kohó. kom. V. konok. kondit. fordítva hasonló: mog. dudorodás: komp. kökörcsin. kínszerít kony. kompol. korog. kakas.— 98 — kod. Szlávul koszira. koszosodik. köblös. kövezet köb. V. kopik. kondúl. könyök. V. (1) = kav. magas hangon kör: koszorú. ö. ö. korái. kövez. ütési hangút kókál. hangút kotyog. (1) = göb. tömött. korgás. (l V ütési hangutánzó: kong. kopár. kok v. gömbölyű: köpczöa. Lat eubulus. kotyó. korhad. kosz. V. (íj) = görbedést. könnyebbit köp. koty. kotonoz. nem. (3). kornicz. hangút kolomp. kor. (3) = kap. kóbolyog. fn. kany. keh. korgatyú. kóródzik. ködösít. kor. konyorálás. (1). kov. kor. kondor. ütési tompa hang: kopog. kornyikál. köves. (2). (IV hangút. gornyad. (3). kon. zömök. komorság. kotlik. köp. város kopója. kontatás. Rokonai a hellén: yo'rv. kölyök. koslat. kopogás. komló. V. (1) = gom. (4). kodkodács. könnyes. horny. (2). koh. koránl. kora. kohács. könnyít. kov. lat genw. kot. kóró. kelekóla. kalóz. kitykoty. korszovát. tahin ám. (IV koszos. burok. Alapérteménye sudár.

Hell. folydogál. kunik. kuszma. kösz. követelő. V. kuezorodik. rokona kU. V. lapulevelü zöldség neme. kutat. küfz. közeledik. kötöz. kuruttyol. kunyhó. hell. kul. kőid. k«í. öszvezsugorodás : kuczorog. kullogás. kukora. (2\. lábad. kur. köt. kutató. közönség. kutyagol. kiííya. fordítva l«k (lök): külü = lükü. kuczorit. kukkan. köszvényesedik. Hangutánzó. kalantyú. lökő. burok : köved. metsző. v. (2). köszörűs. midőn ugat. kút. közösség. kuvasz. köpeszt. közép. kutí. (házikó) V. Mint az állati test alsó tagját jelentő szónak elvont gyöke !«.l. kukk. kuty. kutyó. erős állati kiáltó hang: kurjant. kupak. kuhi. nem. héj : köped. kutya. kukucs. karcz. kunczorog. láb. közép. kuporgat. kuni v. nézésre intő. héj. küszködik. ö. lábbog. kun. kövérség. kúp. kör. görbülés : kumik. kalincs. ku. kúp v. kicsike. motat. hangút = hab : lábától. köpeny. KVUV. kürt. kul. klik = kék. Lat. kurittolás. küld. kukori. küklik. nem. körül. k« = ki. köszörülödik. görbére hajlott: kutyorék. kút. kulak = ököl. le (alá). Horn. fára kúszni. V. kupa. kupoz./>ök. (3). ö. babától. kútí. dudorú : kulacs. canis. ige = úszkál. csavart. lob. köszvény. köo. kutyálkodik. kürtös. (2). az ajtónyilás középtalpa. kuszi. kör. körös futkozás : kurittol (cursitat). köveszt köz. kötél. hangút kukuk. kök : kükörcs. honnan. kormos. = lob : labda. habog. kttsz = csusz : kúszó növények. (l). meghajlás. kisálkodik. ö. küzd. küzdelem. környez. köszön. közelít. (2) = gug. köszöntés. kutatás. kötény. kövéredik. köe. Hüüe. láp = alacson fekvésű mocsáros. kuhant. kösz. kupor. hangút kuhog a róka. hunt. (4) = köp. krák. Nem. ö. kukó. (4) = kór. török kiicsUk. köteles. (2\ követel. Iából. kuszmál. következés. (2) = köp. köszönt. tisztátalan retyegö torokhang : krákog. meghajlás. éles : köröm. íább. kul. (3) = gur : kurtula. körmöl. (1). 13* . (2) = kunt. (1). kupalag. követség. kürtői. kuku. küzdés. cos. hasitó. kurrogat. kuruzslás. követ. kötelez. honnan : láb v. kukoricza. gö6. lapdás. karom. fa. (1\ gömbölyű. kuksol (gugsol). ö. ö. Hund. (3). teljes : kövér. burok. köp. kút. kur. kutas. kötelesség. kurtulás. köszönget. hutyolló. kulcsár. lábbó hajó. ige: kötekedik. kulcsos. gömbölyű. gwg : tekeredett. karczol. kuk. lát. körny. mot. küldött köw. szláv. kupacz. lat. kuruzsol. kukojcza. köszöntet. (2). karmol. köszvényes. hangút kuasz. lob. leb. kulcs. lábatlan. ingoványos hely. kutyorodik. (2) = kor. V. (1). következik. kóroslás. kö». közös. kur. kutya. kúfy. ki a vontató kötelet tovább gurdítja. lapdázik. környék. görbedés : kullog. kucz = gug. kuty. közel. kukorodik. (3). kul. követelés. karamzsál. (1) = kis : kutak. iá. Iáé. kövéredés. Rokona a latin : corau. kürtöly. la v. kis. köszörül. tehát követ ám. törpe. kunhátas. (3). kórosol. kttny. kuz. lábadoz. (\\ hangút köszörű. köp. figyelmeztető : lám. kukorikol. V. kuk. kuh. kusz. húr. hengereled. lob. körit. gömbölyű : kukacz. krákogás. küszöb = közöb. (2) = kuk. kur. fi). kurjogat. hajósok dorongja. (1\ = lap : laboda. körös. kösz. lábas. kuszmálodik. kai. lebeg. kukor. kiír. kutya.~ qq v v "i" köp. lábos (edény). látszik. huíy. (3).

lelemény. legelő. leves. lélek. lép. legnagyobb. leányzó. Ián v. (2). hangút lecseg. licseg. lazád. ő. lebben. lics. tertyedt: lapát. hiú. lakosság. lift. lepleg. lak. Ül. lakás. lafatol (habatol. lók. lompos. lapácz. V. és ige: lakik. le. láz. legény. V. aláhajlás : Iánk. . lisztes. laíy = loty. likaszt. lib. f 2). lebegő. Uh. lepke (lebke. lőcs. lenka. Fordítva v. liheg. lepény. ö. lesbeteg. székely szó. lidérez. lebeg. lehelés. fii. Elvont gyöke le = alá. lajhár. Ián. lőcs. linkó. = lom : lamos = húgyos. könnyűd mozgás. azonos a latin liwum. lépez. ht. lent. léé. (lapos szemű hüvelyes vetemény). letykó. lep. lakozás. len. liponka. lakoma. lábitó. lapoczka. midőn iszik. len. Egyezik vele a nem. ige : lépés. ::= mozgást jelentő lom : limba. réz lemez. l«s. lehelet. lik. lipong. lapul. V. nehézkés lehelés : liheg. ö. laza : léha. lap : levél. lelet léi = lehel: lélek. legénykedik. (l). lesdegél. láng. liány. lágyság. le. lélekzik. könnyű mozgás. legeltet. lassudik. lepedő. 1) hangút lityloty. hangút. láp : lemez. lejtő. linkás. lakos. réz. lejt. Loch. hé. les. lépeget. (2). hangutánzó : latyak. alacson. (2Í lencse. Lt'nse. lik. led. laf. lágyul. V. lázit. lábak alatt süppedő ingovány. 2) függő mozgás : lityegfityeg. lel. lev = lep. légy. héj. = lib. lőcs. legel. V. latyakos. lám. lebegő). levegés. élig. lebernye. lendül. lepenyeg. lépes. legelész. lejt. legénység. lép. laposra vert vas. lengedez. függő mozgás : leng. (1\ = l«f: alálóggás : lafog. láz. ö. ö. lassú. lődörög. lankad. lappang. (1\ hangút liba. (1). leányos. lat lamina. lenkás. (3). lankaszt. lőtye. léhásodik. lampos. likas. lók. lódít lég. ö. alá. lecscsen. licsegéslocsogás. lomba. lid. locsog. billeg lics. felső fok előképzője : legjobb. (3). libben. lánczos. tartálmatlan : laza. li : leány. legyez. lomLál. limbál. libuska. lánczol. láb. lej. ledérség. leebb. lusta. lángol. hiú. Elvont gyöke le. lobogó mozgás : láng. Vékonyhangon : lep. ige: lelés. lapány. hangút lehel. licscsenlocscsan. lakodalom. Lein szókkal. lézeng. tekergés : lézeg. ige : leped. Fordítva vastaghangon : ál. lángos. lefeg. V. fii. kicsinyes függő mozgás : lipiczkél. leveledzik. lebeg. laponya. lapu. lód. luzt liszt. (1). lappancs. ige és fn. könnyű mozgás a levegőben: lebeg. (2). nem. ö. 2) evésivás: lakozik. csavargás. legyint leh. la/. U v. ö. lépcső. láncz. igekötö : lenn. lisztesedik. ledérkedik. lakatlan. ledér. lappantyú. liíy. fel. lök. máskép : lyuk. lendít. 1) fn. lisztéi. fáradt. libbent. lip. lázas. las. lepel. V. 3) = alak. léptet. légy. leskelődik. lazaszt. lassít. ledér. lihegés. lapály. lágyít. ritka. üres. ikerített hangút licseglocsog. lapos. lem = lep. lecs. lob. legyeskedik. lev: leves. legeiül. (1). lajha. lafancz (fityegő rongy). vas lemez. likócs. lat lens. led. leb. lángol. lég. V. lappad. lipinkáz. lék. Km. Iák. (2). levegő. mintfák-érfe. lik. Itb.— 100 — iaf. ö. lapít. likad. lég. folyékony test leb = lib. lakható. lebegés : libeg. és Fiiege: legyes. lenn. tartalmatlan. lev = leb : leveg. Fordítva : bil. lajhó. Un. V. lin = len : linka. len. Rokona : löd. libucz. lágy v. Híg. langos haj = szélnek eresztett haj. Teveles. általán bevágott mélyedés. Eléjön határozóknál is : legott. lankatag. ő. lakzi. Ellenkezője : f e. laposka. mint a németben: Fliehen. lázong. nem. léhás. a maga nemében üres. le v. Ián. legutól. habsol) a kutya. lágy : lagymatag. lebbent. lap. báb. lebenyö. ám. lengeteg.

lúd. LT. inálmoz. (1). lódul. mola. magasztal. letykó. (1). V. • mák. páló. majzol. low. mim. máj. a magasság alapértelmévcl : mart. V. ige: marás. V. lom. Fordítva » ktti. mankó. lombos. lótás. löködik. lustos. ö. nem. cziczamacza. locsog. lúgos. magyaró. lomhaság. ö. lódul. hangút IS v. Lat. (4). fái. lót. lótás. mód. lód. maliik. V. lobban. lohad. bám. máh. makrancz: makranczos. locskos. mostanság. (1). lúgoz. mag. méla. mancs. aláfüggö. külü. hangutánzó : lohol. makogás. lőcs. lógáz. lük. lüktet. lőcs : lötye. mámor. Vékonyhangon: It'b. mél. csúnya lé. = mell: rókamái. lovagol. őr. magasság. ige : lövés. locscsant. lobogtat. mamiasz. máhol. lökdös. V. maság. most. ma. létye. (2). magas. lőcs. mar. mardos. locsog. V. V. makog. marczangol. hangút. Ittcs. lompos. magzik. mail. lucskol. lógázkodik. ért. ö. mákoz. lükü. magán. lovag. ma. lóg. (sárga begyü madár). mák. V. löd. magaszt. lógáz. locsos. baglya. (2). lót. máskép lik. bogy : niagyal. madarász. martalék. mamlasz. vál.— 101 — lé. mankós. lőcs. lengyelül l«g. szájtátogási hangút mamuk. Szlávul mák. ö. Rokona : pár. ludas. v. elv. htst. lopakodik. Mtthle. változattal: máj. mogy = mogy. mukkan. maraszt. lék. magyalos. ö. burkolt valami. V. mái. lappang. mai. ö. (3). lóbálódó valami: lomb. lopogat. mállás. (3). V. bámuló. Függő mozgás. szláv. (2). magány. racsok. löd. gyökkel. esküszegő. ö. mást v. (3). Szanszkritul pat ám. lovas . ö. póla. magvasodik. hangút macsog. latinul lix. malaczos. moes. lógázás. hangút. macz. lomha. hölgyiuál: aranymáié. malom. lobogás. lógó. pól. apadás alapérteményével = leh. már. marasztal. szájtátó értelemben : máié szájú. V. mag. lob. fn. ö. malaczozik. locsos. málház. mák. ö. (2). lúg. mámmog. nem. lődörög. locska. fagyai. mámmám. macska. lyukad. (2). V. (IX = lám : lomos. löding. lyukaszt. mán. marakodik. gyök = nagy : magas. loh. bún. németül Lauge. csaló. válik. lehed. lohaszt. máholás. mákos. lóg. mohó. lopva. maradhatatlan. mól. (1). Ö. lövet. mar. (ám. makrancsoskodik. (2). maczkó. lüktet. lebeg. iSv. (1). lovai. ö. lövöldöz. «ak. mar. marad. lógat. lötyög. lap. V. v. macza. morj. máglya. madaras. májhus. (1). lombál. marj. lódít. málhás. lobbant. lobogó. lom. lopódzik. magányosság. martos. mancsoz. lop. magvas. ö. lucskos. moh. lomba. fagy. makacs. V. mái. maradék. mán v. mamuk. mom. locsadék. mám. = bá. makacsság. mám. ige : lopás. ló v. »»«k. vakog. lob. ö. lükög. mag. ló'íy. madár. bunkó. malacz. málékodik. mámmám. átv. az alászállás. lyuk. mól. lógál. lóbál. mokog. ö. malmos. lök. mar. mái. makuj. = mr<r. /o/x<ur. bámész. hell. lobog. repül. V. orj. ige: lökés. loh. maczi. lotytyant. libeg. V. ö. loholás. (2). lödör. part. mok. Mohn. májas. lóbálgat. magv. Rokona a latin : mór a. rokon mól . lödöri. bán. locscsan. bamba. loíy. bankó." lotytyan. göngyöleg: málha. mag. magányos.

mogyorós. meredek. molyh. mond. mozaan. moha. mily. mok. mely. mártalék. mész. mélázás. mosdat. maszkolás. mosdás. mind. lúdmony = tojás. mondogat Rokon: bon-g. mériL mes. mot. mozdul. Változattal: boly. mily. nedves. apróra. mirigy. már. mocskos. ö. Hasonló a latin madeo. (2). műves. meszel. meztelen. miség. mosoly. polyhos. (í). latin mando. bú. mól. második. pilinga. pocs. mozzanás. magyal. mozzan. molyhosodik. máz. mosdik. monnó = mindkettő. önálló ige : merít. med. mértéklet. mellez. ö. 1. múl. gyökkel. V. mi. (ő). ö. 2) rovarnem (apis): méhes. ö. mon. mázol. csuszmász. mérsékel. mák. régiesen : móna. mesélget. mai. mérsék. mái. meszelő. mászás. madidus. medencze. mászkál. motozik. ö. . marok. porrá zúzott. másolat. mák. . morzsol. ö. heréit. méreget. nedv. (21 mered. ö. here. mirigyesit mi v. bo- mar. mél. törött valami: morzsa. metsz. V. ékvesztö fii. mozog. mozgatás. mehet Egyezik vele a latin meo. minő = minemtt. mesél. monnó. mondás. molnárság. mereven. V. mokkán. (2) = min. burok. mocz = moz. mulat. V. besze. mindnyájan. búr. (2) — met: meddő. mór. mii = vil — pü : fényes. (3). melles. mirigyes. mennyi. mérés. villám. menyi v. mozgalom. (l\ méla. V. motoz. mét (2). Rokona a takarást jelentő bor. hangút mokog. mellett. régi felső-német muntigan (reden. mogy. mélt. V. ö. merészel. merészkedik. mázos. metzgérel. mtí. mtV. mord. metél. mozgat. ragyogó : milling. kimetszett heréjü. már.~markol. mokány. mereszt. molyhos. moly. min v. bogyó. mellesedik. mohos. mumus. méltóság. mocs. némef metzeln. moslék. mellékel. mézééit mi. ved. molna. mozzanat Hasonló a latin moveo. melegség. méltatlan. márt. mos. mer. mocsok. moz. melegedik. mel. merül. mív : mivel. inohar. V. mozdít. mozgás. molnár. márt mér. méz a méh szóval egy eredetű : mézes. 1) méhanya. míg (miig). mogyoró. midőn (miidőn). morzsolódik. mű.*ige. V. V. monyorú. 2). . rengő hang : mordul. mos. mosogat. menetel. poly. (2). mogy. mocskit. mukkan. megy. múlandó. melyik. bogy. makacs. 2). 102 — mOr. mértékletes. merít mos. munka. ö. mormog. másol. met. mázoló. mon. a régi nyelvben ám. másod. bar.— rit. mokogás. besz. műk. V. mek. mell. múlandóság. mellék. motóla. ö. megyer. meny. máhol. mon. mocskosodik. málészáju. neder. motus. fi). mártogat Vékonyhangon rokona : mer. mocsok. CL\ ige : merész. . metélget Hasonlók a latin meto. méltó. mezes. minden. mocsár. moczczan. mászó. meszes. másít. meleg. hangút mumu. vedlik. szájtátó-evési vágy : mohó. méhész. mohozik. mok. barom. mól. mondat. monnal = míntel. múlás. molyosodik. monyas. (ele)mezne. ö. (6). mező. Törökfii: ne. mintegy. megye. melleszt mell. mekegés. mázolgat. mez. mekegtet. mél. mász. mén. míves. motozás. durva. inorcz. mór. marha. V. A latin mola-ból kölcsönzött Rokon mór (2). méh. som (3). melegít. mohosodik. molyosít. ö. v. moly. mű. mozog. régiesen: mend. mulatság. me. mer. l). (1). méltóztatik. mukkan. fn. markos. méreget. méhkas. kecskehang : mekeg. megyéz. V. (1) = ned : medv. moh. menet. mokányság. mese. mén. mégy. fa. medves. Egyezik vele a szláv máz. V. méltat. meztelenit. ö. mesés. moz. tyúkmony. bolyhos. múlik. meder. moh. asszonyi méh. megyés. mutílo. V. 1). mennyiség. mérték. (IX molyos. mer. moczczanás. mindenség. milyen. mohóság. mosd. erzahlen). mellől. mártás. mony. mellé. bubus. maroknyi. ö. modor. morzsalék. méláz. meztelenség. mohókodík. mélaság. ö. (2). V. mái.

név. mii v. nyaf. apa ?. nyifhyaf. nyafiga. napos. biztató. nápicz. nádolás. hangút. nevettet. nézeget. nógat. nevezetes. művelés. orrbeli hangút. mutat. szemügyelésre figyelmeztető. név. égi test. neves. ne. nyálas. nötelcn. hívó. nyal. nehezedik. nagyságos. nyálából. né. no. éles e-vel. netek. nászanya. nép. nap. (1). nagyít. V. ékvesztö töszámnév : negyed. nehézkedik. nősz. nyilt e-vel. sürgető. Atv. V. nevetlen. nap. nyálas. (2) = nő. napest. töredék. negély. N. (4). vérnedvet szopó piócza. nyaklik. (1\ nyilt e-vel. folytatást sürgető szócska : no még! no hát! no-sza! nó•liu noszol. né-mi. müvei. negédes. nehezít. nevezet. nemzet származtak. munkál. törmelék. ért társaság : nyájas. Rokon a mennyiséget. Talán n előtéttel ám. nyálasit. hangút nyafog. néz (=r ni-ez). névtelen. legelő barmok serege. nyakgat. ö. rvalkaság. mint a sincs = scmcs. művész. medencze. med. növény. v. nagyság. műves. nagy. és a latin én/ nins. munka (régiesen muka). nehezül. néne (inkább . együtt járó. nyalka. negyven. nyaksi. lat nőmén. náthás. (mucus. nő. nagyoll. né. nyájiskodik. neh. (2). növendék.anya' után). nöszik. nógatás. nézés. napság. nyákos. ncsztek v. ángyi gyángyi. sokaságot jelentő nyi. mai divat szerint: nyi. sese. nyaláb (Ballen ?). negélyez. murva. nyájasság. nyaviga. Nahme. t nyal. magas hangon : nyel v. folyékony valami: nedű. nyálféle nedv. ne. (1). V. biztató szócska. hangút kettöztetve : nííníí =r nádsíp. nászassony. mur = mór. néniké. náthásodik. anyányi. nyél. neg. nyál. eredetileg : nemes. Atv. (mint íttíw. nyafogás. mucedo). V. nézdel. napi. NT. Finnül anappi = anyós. neszez. íl). mint: Nacza = Anicza. nyakas. nevez. nadály. mutatvány. nemz. nyalakodik. nádas. az a kihagyásával. működik. gyagya természeti hangok). (5X elvoní gyök. ö. sűrű. nős. n«. munkás. nyalánkság. anya. folyadék. neszei. müv : műves. darabocska : muruggya. nádaz. nyak. mű. biztató. negyedel. né-hol. ncdvez. nát. távolitó. nyalánk. nemes (nincs). a tehertől nyomott embernek nyögését utánzó hang: nehéz v. ö. nyálazó. nötclenség. ne neked. nedvesít. nedv. melyből nő (neö). né. hívó. nem (genus). nősz = nősz : nászapa. nyany =z any : nyanya. ne. míves. (2). napol. művészet. mi. na = no /. no. műt. nyakaz. híg. né-hány. buzdító. növés. nappal. nem. mint apa papa. ö. adást jelentő szócska : ne-sze. Hasonlók a hellén bropa. nősül. ékvesztö* fn. nőd = ned : nadár. ned. negédesség. származékai: nem. nagyságot. mutatás. ö. negédeskedik. nehéz. nedves. tiltó. L. négy. nevetés. nyalogat. Mint hangutánzó rokon a k( he! kedélyszóval. ne. ne. ölni = ölnyi. nc-mely. munkálkodik. neszes. határozatlan valami: né-ha. negéd. nagyon. 1. csalogató : Bodri ne! Ne Maczi ne! v. Atv. nevetgél. íme. nevet (régiesen mevct). négyes. ap. ni / ni. nyálaz. ne fuss. nos! = no cs ! nő. (1). nyd. nézkél. tagadó: ne beszélj. V. növekedik. nátha. ért. nád. növeszt. mértékei jelentő régies szócska. n«. nem. nagyobbodik. napkelet. mutatkozik. növötény. nap. nya». nesztelen. ö. régiesen: mutál. a borjazó tehéntől elfolyó nedv. •• nesz. (3). nádal. ért nádol. nyak. aj képzővel. ige. nyakló.. né-ki. (2). noszogat. Ni ni! Rokona ím. fh. nyálasodik. (2) = anap. . no. nej. neszére. éles e-vel.— 103 — műn.

padol. csintalan kedélyhang : nyihog. padolat. padoz. pacscrta. Egyszerűbb gyöke a nedvet jelentő ir. paczi. sovány. fa. nyögés. ám. nyilaz. fül. nyírét. nyösz. bicsakló. V. nyárfa. nyögés. V. V. nyifnyaf. ö. hegyes eszköszt jelentőnek rokonai : ár. nyír. hangút nyírét. üresét jelentő Át. patél. vagy fájdabnas beteges hang : nyögdécsel. nyár. ige. nyivácskol. nyisz. ige és fa. nyomor. vihog. étel. nytí. nyifog. fii. nyomtat. mintegy lenyesett húsú. nyivácskol. nyíl : nyüás. nyugtat. padlás. nyomorít. nyires. nyihogás. nyomorgat nyöf. nyék. t ele nyü. nyílik. nyomoz. nyeg. pat. nyomorog. csukló hangja: nyekeg. a metszés alapfogalmával : nyesés. ö. nyiring. nyilványit. hangutánzó. nyih. nyekget. Rokona a metszést jelentő ir. nyikogtat. nyírás. mintha volna : hílj'k. másfelül nyíl. pocz. pados. nyiharász. nyer. (2). mintegy nyögve szorít. paczkáz. ruhát ebyűni. nyüves. nyaral. ''y*>'j (3) = nyir. V. disznóhang : nyöfög. nyikorgat nyíl. (1\ fa. hangút nyöszög. nyúlik. nyilván. nyíl v. nyargal. nyirok. V. ám. árr. átv. »yi/. zsír. nyöszörgés. nyelveskedik. tehát tulajdonkép : nyékié. nyökög. gyermeknyelven ám. nyöfögés. nyűg. nyársol. nyifogás. nyirkos. paczka. nyiszol. nyal. nyiszál. v. nyúlós. nyereg (törökül : ejer). tép : kendert nyűni. ö. Rokona : nyer. nyárs. Mint hézagot jelentővel rokon az üreget. átv. paczal. Hellénül: amúaaia.• nyiszál. vih. nyirkuszkodik. hosszúság. nyelez. mint jriheg és pihen is egy családbeliek. terjeszkedés alapfogalmával : nyúló. ért nyilai. (2). lóhang : nyerit. ö. tapos valamit : nyomdos. nyaralás . nyilazó . vir. nyif v.. V. f 2). irtás. melyből lett egyfelül nyit. nyár. az arabban nár.— 104 — nyom. Kemenesali tájszó. nyikácsol. és nagy. nyírség. ö. V. nyökken. pacskolás. V. nyerités. nyirbál. (1\ ige : nyerés. nyitogat. nyifíancs. nyöffen. nyir. nyúz. nyeletlen. nyegle. negédes. nyit. nyári. nyéklik. /ö-böl fűt. . fii. nyirok. nyereség. nyeiro. nyeldegel. nyú. nyives. eszik. nyár. kinem aszott. nyir. nyá». orron beszélők hangja : nyifa nyifog. író. Rokona a nehéz lélekzést jelentő : nyög. V. nyirettytt (= nyírét*). értelme : nehezen. pa. V. paczalos. papái ám. pacs. nyomkod. ö. nyomdok. padló. nyeles. nyerges. ö. nyilványos. ám. nyikorog. poczok. nyüvelődzik. nyomban . nyár. nyergei. (2). mámog. nyikkan. Finnül : nielm = nyelek. nyiredék. nyüstöl Máskép : nyí. hangút nyikog. nyugszik. nyilatkozik. nyilvány. ért szivós. ö. ö. macskahang : nyávog. nyög. V. kettőztetve papa. nyelvel. ami hátra nyaklik. nyer. nyer. mám. nyet. nyiszálás. nyitás. nyivákol. tűz. nyifákol. nyekegtet. nyitogatás. (l\ ékvesztő . nyisz. nyög. nyávogás. szakgat. vékony és vastagbangu ragozással : nyírek v. dárda. ö. nyilvánul. ige. nyif. pad. Keményebben : nyffk. nyomtatók. a szorongatott nyak fuldokló. nyom. nyivog. V. neg. V. (4). nyelv (régiesen : nyelő). nyáras. nyaláb. vastag és vékonyhangu ragozással : nyírfa. nyir. V. vidám. nyerészkedik. nyik. nyerseség. nehéz lehelési. pacsér. nyámogás. nyirkos. nyámándi. nyökörög. nyerit V. nyilalUk. nyiszlett. nyugik (régies). Gyökeleme : nyt. nyögtet nyel v. ö. irt. nyafog. (1). ö. nyommaszt. nyitány. nyürö. hangút nyivás. hangút nyámog. nyöszörög. mely híg testet jelent : nyers = nyires. nycsedék. nyíl. nye*l. nyaf. nyilas. nyeldeklő. nyál és nyir. nyír. Mint szurós. ö. nyir. és dár. nyekken. nyerekedik. nyel. tűi. nyög. nyegleség. nyirkos. ö. nyekgetés. tol. Egyezik vele a német: Bódén. nyűgöt. ige : nyelés. nyelves. pacz. nyeseget Rokonai : nyesz. nyeszetel. = nyes . fa. mint : síi-böl tűt. nyireget Tájejtéssel : nyőr. nyomogat. nyes. ö. (3). nyüzsög. nyilik. virics. nyomakodik. nyugalom. nyires v. hangutánzók: pacskol. hiú. pacz. nyújt. nyugtalan.

pöcz. AKiB. pányvázás. (talán pír). pár. péczkés. pödrés. pejkó. péczczent. (1). pözsög. pözsdit. pöcz. dagadt: péczczed. körös mozgás : parittya. bim. p«s v. pézs. pisze orr. . porzsol. (í). fordítva táp. pitypalaty. pattan. pérészlén. pötty. pih. pétytyent. peí. pimaszság. per v. ver. porzsol. piszmog. pattog. verömalacz (sütnivaló). penget. piros. pajkoskodik. pák. veszekedök hangja : peréi. pintyőke. penderít. pam. perzsel. ö. petés. pinty. paracskó. a vizelés hangja : pesel. porzsol. pétyégés. pityer. (2). pákosztoskodik. pányvás. pityós. ö. piszkálodik. pölyhös. pajkosság. ért. ö. pityergés. ptsz. paszkoncza. (3) piszka. pöh. pittyed. pédérit. pang. péh v. péty. pittyeszt. hegyes valami: péczék. piheg. Hasonló : bib. po*z. franczia 6ai. péndérül. pöcz. péngés. V. Előtét nélkül = Íz. ptsz. pityt hangút. pányváz. . péczkés. pigéz. pityi. pesz. fodor. poty. pétyég. pít. természeti hang. pajtáskodik. pödörödik. pemet. fölfútt. pají. pöttyöget. peder. pettyes. Vékonyhangon rokona : pem. V. bőké. posz. péndüL p«n v. izog. piczuska. pimpósodik. poszáta. pihentet. pö«.pöty. pol. V. léz. pisái. (2). pisa. f őr. pityereg. a latin bnjus. piczi. családtalan gyök. ö. bezderkedik. bony. pimasz. (1). pisás. pintyeg. keringés : pereg. A maga nemében igen kicsi. pirít. V. forog. pille. pötyög. ö. ö. pOtytyent. pödör. csibék hangja és neve. pérdit. pernye. penészes. péczczedt. pörög. péczkél. (2). V. péczégtet. perdül. piA. ver. p«cz. féreg. por. piczike. pöd. pajzán. ütésí. pan. pár. ptsz. (2). pii. pangás. pecz v. paj. perpatvar. petefészek. pöng. bimbó. hangút. feszes. piszkálás. parázsol. pérgyó. pöhöly. patkó. pisszeg. por. piskél. laposra hasított valami: pala. hangút. pédrés. patying' V. pipis. pajkos. 14 (schistus). un. pisszegés. pöh. pillangó. böstörködik. parányi. piszszent. pözs. lapos. bondor. pitizál. Imyy. péndér. poros. ö. pig. peres. pörgői. E1«T UÓTÍR. por. páholás. pirul. parázs. palakö (vála-kö). V. pillog. (2). pezseg. pen. dudorú : pampus. péndérédik. per. por. hangút. pi. bibasz. ö. pityó. pétytyen. per v. ö. a maga nemében kicsi valami: parány. V. bodor. (1). Tájnyelven : ptl. takarás. bigy. V. pim. Hasonló az piccolo. péczéget. (2) = pom. péczczentés. hangút. nehéz lehelési hangutánzó. bajza. pironkodik. pige. pár. olasz baio értelmében : pejló. pimpó. pete. patvar. patyolat. pim. ö. pilisz. pata. pány. (3). pézsdül. Előtét nélkül = it. bigygyed. pötytyen.^<y. piti. pözsdül. pamacs. kettöztetve : pipe. pöngés. pót. perlekedik. pillanat. ö. pipiske. (1\ pamat. hegyke. pej. átv. parázs. ital. szeg. pendít. verési hangút. p«sz. veres. égetés. pén v. pédérédik. V. sütés neme : pergel. ö. fityeg. pötyögéa. péttyéget. V. (2) = picz. pézsdít. V. pirongat. peszmeg. poros. pihe. ö. pöttyös. ö. bujjyolál. pihe.pön. penész. V. V. pajtásság. pih. picz. V. 9 pa»z v. pitty. pillant. pihegés. piszszen. poroz. (1). égés. bon. föd. /tr. pizs. V. pihés. pampuska. V. pönget. pangó. íar> (1)> pergő. baj. ö. paripa. perez. (1). (3). penéazesedik. a maga nemében kicsi. ö. hangút. peng. izgat. peszercze. pam. hasított konem. pihen. V. bős. (í). por. Mint hegyes pálczikát jelentőhöz hasonló: bök. pákosztos. pimpós. v. ped v. ám. veröfény. piri és por. pizseg. pésztórkedik. pészter. pányva. perget. pólyhés. pödörít. ö. ö. pis. peszméte. jelent hitványát a maga nemében: posza. (2) = baj : pajtás. pír. pattant. és ily hangon szóló madár neve.— 105 — páh. poc-zok. (2). petty. pákász. pétymet. páhol. gömbölyű. pécz v. pöhöly. piszkál. forgás. burkolás : patyol. patél. W. pír. pehely. piczurka. (3). pamacsol.

poty. poaványság. (11 rajos. pöffed. rákos. m kdö pú. (3). puczL ptics. V. purha. ö. ragadozás. poszszant. ö.— 106 — pocs. pusztul. raj. zúzás : rágdos. ragy. rabság. poshad. hangút poszog. potyogtál . omlott valami : porol. ö. puhul. ránt. pusztaság. fosztor. rókm. (1\ hangút. potytyant. leesett test hangja : potyog. felfavódás utánzása : pöff. ami ingyen. pudvás. Előtét nélkül = ud. rapancsos. potosz. mint sütésre vonatkozó : porzs. ragadoz. átv. pocs. rádiót. pök. pödörödik. vonzódás. pupa. pof. puszta. rajzás. purhas. pohos. ö. potytyan. lat rodt'us. rovács. pödörget. Alapérteményben rokon az erőszakos rab. bók. rakat. bolyhos. poh. ró. ö. bon. apró gyermek. (2). tapadás : ragad (önh. rajtam. por. mocsár. óul. rák. ö. kiálló csomósodás. porcz. ránczosodik. V. bony. pofit. ő. póly. péd. (l\ hurczoló erőszak: ragad. (2). rágás. búbos. raggat rág. rácsoz. továbbá ám. hangút puska. rajzol. hangút pocsolya. podgyász. bongy. pocz. Rokon a szakgatást jelentő rtb. nem. V. ige. pogácsa. V. polyhos = bolyh. rajz. Hasonló hozzá a német Bmtch. pohos. motyó. ö. ponyva. puskás. ránczigál. égés. (perzsául pwszer). rajzát Atv. ponyvás. pohók. ragyogás. var. posvány. pocsos. V. pólyáz. parázs. V. Máskép : p«s. purha és mór. puff. porzsol. ö. ragad gyökökkel. ö. bulál. rtf. csomó. bűz. rajzolat Hasonló a német Rítt. ö. pof. rag. parányi részekre töredezett. pökedék. ö. molyh. pödörít. püsz. V. bugyor. mofy. Hasonlók a német Rímet. pohosság. pon. rafol. pót. árnyékszék. rapos. puskázik . bogos. V. hit rugó. rágalmaz. pücskörész. mocs. poros. pocskol. púpos. a fólszín. pöffeszkedik. rakoncza. pos.). bog. V. rapancz. púd. régi felső német puh. poczok. porlik. pók v. pondrósodik. felfúvódás. poly. Hasonló a lat rodif. rakás. = redő : ránczol. rakgat. Atv. pofitos. puzsér. f 2). raj. pökhendi. Máskép pof. rácsa. Latin molZís. pondrós. p6'cz. porczogat. rács. rag. hangutánzó = puf / pofoz. purhásodik. rajongás. rak. pökdös. vorczog. magasság alapérteményével: rám. rá. ö. porzsol. mocs. puh. pufál. poshaszt. ponyváz. rágicsál. morzsa. potoszhal. fényesség : ragyog. pudvásodik. ráesői. pusz. tüszszen. rifol gyökökkel. takaró : pólya. pog. ö. rángat. randit. rántás. ragadmány. (2). ö. poraik. raposa. rabol. ragaszt. pizse. puhaság. rángatódzik. ragya. puffancs. csomós valami : pota. pondró. puzs. rándúl. poczosság. ért rajong. polyva. pur. V. ö. rákász v. kerek gömbölyüség. rajfen. rácsolat. Máskép : <«cs. rán. pölyhös. bvh. rab. rablás. por. pöfeteg. foszt. kinőtt dudorodás. V. ő. (áth. pusztít. büzhödik. pony. rapancs. V. puhatol. bula. udvas. rántogat. poczos. búb. porczog. rákész. ragyiva. puffod. pölyh. bog : pogács-alma. rauben. puha. V. por. V. peshed. rap. pokreszelő melylyel a szeg bogos fejét reszelik. pöffeszt. rácsos. rakódik. bondor. peder. rajzik. pödör. púposság. puffaszt L. V. posz. pur. poroz. pőcze. rágódik. puffogat . V. rapanczoa. V. takonypöcz. V. rabol. pof = pof (1). puhít. bogács. bugy. pod. Máskép : tíltz. szanszkrit rads. püszszen. rag. pofok. Német Wüste. . rajzolás. puf. porhanyó. poh. putyóka. V. V. pia. ö. inpók. ragaszték. burok. = bog. pof (l és 2). piczi. ragasz. polh. porhanyó. tücsök. ráncz. hangút pücsök. porzó. banyaposz. poczokos. lat wisto. vagy kárba esik. hangút püszsz.). ért potya. hangút pnfog. ö. pudva. üdv. ránczos. pöd. rof. bonyolít por. poszszan. (1\ puffadt vagy puffadékony : pofa. por. ribál. devasto. Hasonlók a lat röpít. Egyezik vele a szláv rak. ért rágalom. por. molyhos. püszszög. púp. pofozás. pocséta. fogakkal való őrlés. ö.

ravaszság. rémület. regvei. reg. lány. ravaszkodik. recscsen. rep. lanyha. recs. repül. rap. rejtemény. rébzesít. rögtön. rázkodás. Hasonlók a szí. rib. redőzet. risz^lodik. ruous. V. dörzsölés! hang: reszel. rovatai. ró v. rap. rav. rósz. részes. reszketeg. Rokon a veresét. reczegés. renyheség. ráspoly. régi. reznek. ráapolyoz. Máskép: rop. rész. ritkaság. rezgés. régente. ö. reczézet Hasonló a latin: rété. rejtőzik. ö. rif. rév. repedek. ríkat. rek. ritalkodik. rétes. remegés. rettegtet. rö. (1). riadás. (1). rejt. rétez. madárhang: ráró. ráz. irt. rigolyás. róni rovás. ö. reszelés. rátás. V. rendetlen. Egyezik vele a lat. rfwan. reczéz. rogyáa. riaszt. fi). Puszta gyöke n hangutánzó: n'g elavult ige s hasonló nyög. robog. rezzen. redöz. rovat. a szálló madár szárnyainak hangja: repít. rib. ö. reménység. ribancz. rós. rémit. ribál. reménytelen. (2). rettent. Szakgatás. reny. részegeskedik. rdt. V. renget. riszszant. kerít. réteges. Latin ruga. rejteget. ö. részesül. kér. rengeteg. nem. recs. récze. ribál. róska. nyílt e-vel. reszel. részént. részegség. recscsent recz. rege. reggeli. remény. repedez. metszés. Rátani . regényes. ö. ren. ritkul. rendelkezik. ö. a veresség alapérteményével. rigó. (1). rekeg. súg % igékhez. reít ijedési. rég. repeget. revesedik. V. reszketés. rétü. rogygyan. rebesget. rög. rep v. réz. re&. riszál. rész. reves. rt'g. (2). redö. V. reszkettet rész. rip. reczézés. rét v. rémlik.— 107 — rat>. réteges. rásztosodik. V. 14* — pirítani rdr. hangút recseg. vagy más kedély! állapotból: reszket. raspeln. hangút reczeg. renyhéd. ripacs. rogygyaszt Leomlás. recz. rapancz. íl). részeltet. rím. ford. rendel. rázogat. rend. rebegö. V. red. rifolás. rezez. rekeszt. ripacsos. részel. ravasz. rovat. róska. reszelget. rép. rovogat. remeg. röpít. bekerítés alapérteményével: reked. reppen. robbant. raucus. regény. rísz. riaBálás. ró v. rétz. lat rufus. ravasz (régi eredeti értelme: róka). hangút. rendelet. rongy. Forditva hasonlók hozzá a szintén metszésre vonalazásra vonatkozó őr. reczegtet. (2). rif. rész. Mint erőszakos mozgatást jelentő rokon a ránt. ritka. rebegés. réz. riad. redvesedik. renyhélkedik. rázkodik. rekkent V. rezzen. ribanczos. rekeszték. ros. rém. rí v. rémületes. ir. rav. lat. hangút és ékvesztő: rívás. reg. reez. rom. hangutánzó: reped. őrt. rifol. rezes. rém. reczés. rátotta. rovás. ravat. row. recsegtet. redves. V. félelemből. rázódik. reggeliz. réz. rogy. hangút robaj. redv. V. rikkan. ö. ö. roth. rettegés. regél. (2) = ró. rek. (2) elzárás. rísz. rettenet. recze. reszel. rima. regélés. féleimi rázkodás: retten. reszelő. máskép: rucza. hangút. rejtés. ritkít. rét. természeti hangút. ránczigál igével. rekesz. recsegés. 5. ravatal. rekegtet. rapancs. régen. rőt. remegtet. kacsa. rezked (reszket). repeszt. re. renyhe. rovátkol. rémülés. részegít. rémül. recseg. rogyik.. rész. jelentő rós. ige: rázás. retteg. V. rimánkodik. részeg. rob. rikkant. rendes. részeges. rejlik. róka. V. hangút rebeg. hasítás. rád. leesés hangja. rezzent. ö. rendül. rív. Hasonló a Útin: rumpo. gócza. rázkodás: rezg. rongyó (rimgyó). (2) = réz. nyüvés alapérteményével. rázkodó mozgás és hang: reng. (1). regveledik. régül. reved. ö. reppent. rászt. réteg. revesít. robban. ordo. részvény. róka. rif. ritkán. Német. ravasz szókkal. rebes. rifol. rendít. ékvesztő: rezei. rováték. részesedik.

dur. sántikál. V. sajka. rögzik. ugrik. V. elmetszés. rostély rostélyoz. hajó. röhögés. roncsolódik. sámoly. röjtözik. rút. röcskölődik. sajátság. hápog. Önálló ige is: „ropja a tánczot. roppant.. ropaj. roppan. sallang. rögöly. 0. rost. hangút. ronda^ rondít. rongál. rotyogtat. sas. sajlódik. (2). sarj (él). kedélyszó: sanyar.r — 108 — roh. sujtól. rozsdás. restelkedik. sarok. csar. szálakra szakadozott valami. Hasonló a lat. roham. susogó széles levelű növény. a veresség alapérteményével. rozoga. ö. tarol. rejt. (6 . rozog. só/. sa = cső: sanda. had. sáp. csára lépdegelve megy. sah = sav: sáholy. rudazó. csaj. ö. roskadt ros. (1) = gör: rögös. röcs = roncs: röcsköl. sánta. rühelődzik. (1) = sár: sáros. ró v. sápolódik. V. rudaz. hangút. rokon. Alapérteménye: csomós keményedés." ros. rok. rohaszt A romlás alapértelmével. rö». ö. rokkant. rotyogás. rokonság. sármány. saját. ő. rosszall. sajkás. (3).'. rövidül. szöglete: sark. V. rútul. rohadás. rühölödik. ropogtat. (l\ hangút. rusnyít. sadargat V. hör. sáppaszt. (1). ront. lusta. sújtó. sávoly. rotytyant roz = ros. sajgat. röstelkedik. rohad. aajkázik. rosszas. reo. kedélyszó: sajn. roh. csára néző. rohan. röhögés. V. rongy. roskatag. repdes. (régente ám. V. (2) = szál: salang v. rügy. röpül. Atv. rokkanás. rühülödik. rö'b. háp. roncs. rühesedik. sál. sarjadzik. sápog (a récze). röffen. sáp. sajtalan. (1). roskaszt. sajátít. sápit. röffent rög. sár. Az elvágás. rugdalódzik. sajtói = sújt. rútság. rojt. sajnálkodik. saru. sallangos. sáp. rq/. Badar. rudal. stb. sajtó. tar. rusnyálkodik. ha. = rej: rojt. romlik. rebeg. sáppad. salap. rav. sód. sany. V. ö. röhögtet. sár. sajt. rop = rep: röpít. röpdös. rossz. metszés. röfögés. (2). V. sanyarodik. roncsol. roh. rö. salapol. a láb hátulsó része. rugalmas. rejtezik. V. csér. (1). vágás. ö. rozzan. és a fordított: ger gerjed. rúg. V. rosta. fn. roh. (í\ hangút. félre. roty. rusnyaság. rejteget. = sat?: sajmegy. rögtön (hevenyében). rövidít. sárlik. sárarany. rovott rúd. szalagos. snrju. sápit sál. repül. bimbófakadás: rügyezik. m. szalag. V. szaglási hang: sajdít. (2). (1) = rogy: roskad. rostos. sajnos. anyagi vagy erkölcsi értelemben romlott: rosszaság. rostál. rúgás. Fordítva hasonló hozzá a genyea sebet jelentő túr. . talán erős susoságu repülésétől? •ás. csaté. máskép: rtgy. röcs. ö. ropog. (2). emberi és állati hang: röhög. rövidség. sáholyos. rotytyan. rom. röf. = suj: sajt. röjtöget. hasonló hozzá: ugr. ró. sejt. ö. rög. rotyog. csuhu. rusnyúl. rokk. rost. röhhent Fordítva v. rokonul. rus = rút: rusnya (rútnya). rövid. (1). stb. rugdal. restell. rost v. rögtönöz (hevenyész). alapértelmével: sarol. rücskös. V. alapfogalma szerint rokona ró. Alapérteménye: szétváló szálas részek. rühes. sáppadt Hasonló a lat tab-escit. V. rugódozik. rojtoz. repít. sár. hangút robog. ö. V. rudas. sanyarog. csőrit sár. (2). ö. sárga. (2) = növés! ser: sarj. sároz. ö. rozzant rozs. ruo. sajnál. rak. (1) = saj. Alapfogalomban rokona reg. rigya. csajka. rósz. sántít. rést: röstell v. sarló. rósz. rojt. rokkan. hörög. rop. ö. durung. sanyargat. sajátságos. sarából. aávolyos. rozsda. sár. rokonit. ö. hadar. ö. rohan. rostosodik. rojtos. sajog. rövidséges. ö. romb. ros. regvei. hangút. (túrós a háta) és a Útin: tvrpis. cséros. rögzőtt. V. rohanás. ö. rombol. ő. rútít. közel). sarang. sárgállik. lusí. rüA. rozsdásodik. sám = iám: sámfa. V. disznóhang: röfög.

soA. serény (alacer). som. serteperte. Puszta gyöke: sí (rí). sely. sík v. hangút selyp. kicsi. suttyó. helynevek. sebes. seprű. tekeredés. sikos (ruha). segges. (1). sany. siip. sebesít. sétál. sejtszövet. sikerül. sí. sík = csig: sikoltyú. V. fogyatkozott: sovány. V. ser. sír. 1. senyv. sereg. (1). síp. atrit. selejt. sépredék. ö. burok. serit. hangút siserg. sorvatag. sérelem. kov. sokadalom. sért. si. satnya. sós. kedélyszó: sopánkodik. senki. sík v. ser. sop = síp. köp. se. V. 2 . ezüst sík. sehol. se. suprikál. sőt. V. ö. sany. rend: soros. sís. serpeg. V. sorvadás. hangút seper. lobbal. szó'. seggen. som. (3). hangút sípol. sisterékel. (l). sirat. sím. sústya. susog. somfordál = sunyogva jár. sokall. sírvers. sikkaszt. sad. sodor. (2) = si. ö. ige: sirám. sor. ö. sivatag. sodorgat. serken. sík. (l . sím. savany. hangút vastagh. sodrás. só. kedélyszó: sóhaj. segedelem. sikereden. supra. sivölt. hangút. sík. csigoltyú. fii. sáska. suhanczár. serlik. selejtes. seny. sonkái. sok. V. s«g. soványság. (1) = saj: sejt. söp. sivit. sík. síp v. (1). növés alapértelmével: serdül. hangút sikolt. sennyed. savanyodik. silh: siheder. sebbel. 3 = her: sorvad. üres. Szanszkrit szmi. ö. sus: sese. suhancz. ö. sejdit. kecsély. silány. sarjad. sorofol. sir. hervatag. segítség. (2). (1). sir. szer. mosolyog. l . séta (= tétn. sel. h ío. (2). sadar. sek = esek: sekély. sírkő. silányság. soha. serifikál. segg. serpenö. sík = síik: siker. simul. sikkad. ö. sej. sivánkodik (rimánkodik). tagadó ksz. . sikoltoz. sík = esik (2): arany sík. sivit. semmi. süheder. sérzik. egyenes fölszin: sikos. hi. sovarol. sima. ö. sajdit se. sipákol. csekély. és su. sivalkodik. sipít. sokaság. sav. sokas. (2) = sí«: simánkodik. serp. sírás. sopánkodás. ses. se (1). sodorit. siir. elv. hangút sorgyáz. sérül. (2) = suny: sompolyog. V. sejtés. sikam. kopács. sió. sikos. V. megy. si v. sih. sürög. sereg. sétálgat. sem. sor. ö.. (2). seny. sejtelem. sanyar. héj. hervad. savó. stb. susogva seregesen repülő rovarnem. V. sétikál. sebes gyors mozgást utánzó hang: seet. sió. séf. seny. selypesség. silány. fordítva = mos: somolyog. seseg. szövet. Somos. sorvaszt. seggeltet. sövény. söpredék. sanyar. ö. susa. Somogy. V. sükeres. sil. selejtesedik. hervadás. sír v. sebész. sin: sinlik. hitvány (hitttvány). seb. sós. seggel. sivit. üres. soü. ser. soványodik. ö. serczeg. segít. tód. siralom. hangút sercz. puszta: sivány (homok). senyveszt. Scdz. hiú. sebes. (2). gyök. mozgás. selypes. ám. senyv. siet. siklik sikk. surran. ö. V. V. sejtes. sor. soká. serte. sokasít. sózás. serény (szőr). sótalan. sisergés. tat. siránkozik.(vulnus). sikeres. csikoltó. hivány. ö. ö. satnyúl. hangút = si: séd. semily. kovárlik. V. sín. söprü. söu. sír v. (2). V. sokasodik. sóhajt. 2 . ö. sohajtoz. ö. serevény. sehonnai. sép. csuszamlós. saj. «r. forgás. sanyar. som. savany izü gyümölcs neme. sipánkodik. v. sérv. sipánkodik. (1). tétova). sovarlik.— 109 — sas. se. Törökül: csök. suh. nem. fordítva: kecs. Vastaghangon : só. senyved. sikamlik. sikoltás. sejt (celluJa). soroz. segéd. süker. V. (3). sípos. seb. sor. sikál. sebhed. V. fn. Hasonlók a latin: sál. sebesedik. selypeg. sany. söpör. sebesség. ö. sajtalan. Somod. simít. silyánodik. semerre. . (1). sét. sur. hiú. savanyú. sétika. takaró. sóz. V. sodorodit. sohol. só. se. sinlödik. szláv: szol. sóhajtás. sírbolt. ser. síi.

ö. szak. hangút. guo. uszu. sza. általán=hang: szav. Vékonyhangon: sze. . fájdalmas részvéti kedélyszó: szánalom. suh. sietési léghang: szalad. szúr : aüldisznó. haj-di. süketség. söppeszt. szakasz. (2). súly. szánt. V. siketül. hangút. számit. (2) = rus. szál. zamat V. dörzsölési hang: súrol. V. sovárog. konyulás. szakad. süketít. Bzakgat 1. ö. sudamlik. sutty. izlési beszivás hangja: szamát. szül. sőre. guba és zubbony. azaz. 2). sivít süv. no-sza. sűrít. hunnyászkodik. mozgási repülési hang. a kölcsönzött sógor. susa. szakgaszt. szánakodik: V. = hegyeset. sunyog. süllyeszt. Német Schatten. (1). föveg. sár: főzés. siket. süvöltyü. hunnyászkodás alapértelmével: sunyi. sör. (1) = szór: sörény. (l). (2). szégyen gyalátat. sut. szu. sajnál. szól. sunydorog. suramlik. sut. süveg. V. suspus = erkölcsi rútság. vékonyhangon: sze == t«: add-sza. sohárog. súrlódik. és ige: szállít. dí: us-di. búvóhely: suttony. azád. sulykol. suttyan. süv ám. sus. sulyok. sü. sújt. «öm = csőm. szabdal. sorté. hangút. suba. görbedés: suli. si gyökökkel azonos. lemerülés hangja: söpped. su. szag. sürge. szeg. (3) = soh. ö. su. szalag. sömörög. szagos. számlik. sör. süvöltöz. sz. szak. rusnya. dudorú. Változattal: szí: jöve-szi. száll. söröz. ütés alapértelmével: súlyos. szóm. süppeszt sör. (2). (jösz-te). seí = est? sötét. sugalom. = toka. tty'n. számol. szánt. sugatag. szarosat jelentő std. suhu. súrolás. ö. szét. sza v. suttomban. aujtogat V. (1). sőt v. szálúi. szó. szana. szakad. (szakócza). szak. szurós. suppan. ö. szór: súlyom. susog. szánás. csira (ökör). (2). sir. szulákos. sütemény. nyomás. tövises héjú vízi termény. suppant. kemencze mögé. orron beszivott. ne-sze. szálkás. sö'mölcs.ismét' testvére. ö. sarjad. ö. aohár. szál. nyilas: szá. sttp: alászállás. azálkásodik. kurta szarvu. száj. sörtés. sül. sürgöny. hol. sűrűsödik. szói. Vékonyhangon : sün. síip. süveges. sújt. azel. stík v. V. = z«r (zavar). (3). süpped. is-eg = és-eg == és-még. valaminek szaka.(4). súly v. ö. sömör. (4). sűrű. sürgölődik. sün. süv. forrás által készített ital: sörös. szám. növésre vonatkozó: surján v. aláhajlás. (2).Török szö/lemek. V. sündör. szál. siketít stíl. suny. (2). suny. szél (1). sza (2). szim. susárol. szalaszt. V. surran. sza. szavaz. kedélyszó: sóvár. suramlás. száguld. szúr. sugárzása a házas életnek. szós. csonkaság: suta szarvu ökör. szov. ő. rút: susnya. V. sup.: «w. V. máskép söv. sütöget. élénb mozgalom. sudam. sík: süket. hangút. (S). szabás. ö. ö. mintegy kisuhanasa. suttyó = suhancz. ö. szálka. sustorog. hangút süvölt. szelet sza. 1. sündörög. sürög. metszési nyilas alapértelmével: szab. sündörög. V. a parancsolómód nyomatéka. huny. sündörködik. a az illető idegenekre különös érzéssel ható levegőnek hangja: •zagol. ökörfaj. (1). sürget. suttogás. sur. sut = csut. súrlódás. sugall. . számos. V. szimatol. ma. tátongó terjedés. ö. sur. sör. sffp v. fülű. Máskép zöm. suhog. Bűvölt. halad. az . hasítás. szamócza. Talán su. a lemerülő testnek hangja: süllyed. sui. a suhintás és sebes mozgás természeti hangja: súg. szabó. aústya. sugár. V. t'zz. suhint. süpped. (1). sunyi. szaladgál. szán. süpped. szegdel. (2) v. V. ö. süketül. számlik. szavatos. sü. Vékonyh. fű. szabdal. sí. ö. subás. s«r. dagadt. cstr. kuli = lekonyuló szarvu v. csőm. szó. szimat. suttog. szaglász. szalu. a tűzön égő testnek hangja: sül. szállong. Puszta gyöke sza (2). ö. stíly vfsilUy. szo. süvegei. stíp. söveg. suttom. sor. süt. ö. surány. jer-sze. sus. siketség. szék. süppeszt. V. surgyán. azaglási.— 110 — »ov. szám. szekercze. sőt régiesen sőg ám. súly = szül. V. su>.

szivatyú. (2). szab) securt's. csuszop. folytonos járás: szarándok. szellet. szépséges. iszánkol. éles e-vel. ö. szig. (3). szesztelen. rend: szerked. szapora. szelet. szer. szárnyas. (1). (l). ö. szebb. kiaszott: száraz. szeres. szeretkezik. hegyes. szesz. szűk. ö. szépül. szapuló. szögei. dolog. szegélyez. mg. szög. iszamodik = csúszkál. szikrázik. sinlik. (IX felnövő. szakócza. szemesség. sziv. Eredetileg: iszán. szedres. szeszszen. 1) sor. szem. szcldel. látszata: színei. szén. csúcsos szorulat: szegei. szimatol. szűk. sarjadzás. (szeg. szeplös. szén. szekeres. szemtelen. eredés. szepegés. bökős valami: szigony. (2). sze. héja. más ilynemü természeti hang: szivar. szélesít. szartos. szegény. (1). szár. persául: zéb ám. Hasonló a lat. származás. Vastaghangon: szak. mód. szinte* . szik. sár. (1). (1). (2). szel. nemzik. szerelmes. szög. szegényedik. szer. szikra. szám. szár. szépség és zéba szép. szemérem. ige: szeges. v. tompa é-vel. szárít. (n. hang: szeszes. szebbül. szárad. (3). szemes.tarjag. szeg. szapn. szeplő. szarik. szikrás. szivárog. szépe. (2). szenderedik. szarvasmarhának melle. a mozgó lég hangja: szeles. (2). szippan. ö. felnyúló szál: növény szára csizma szára. szelídül. szilid. szwg. V. a baromnak. szép. szorult életállapot: szegény. tízszer. szigorodik. Zártabb hangzóval: szóm. ía edény és mértéknem: ezapoly. szegy. szellő. gyökeleme sze talán ám. szaporít. szegezés. szendereg. eszköz. kopasz. szűk. szelídít. szerszám. 'zippant. sa tar. V. szennyesedik. szépít. szén. szoros: szigorog. szenvedés. A törökben szever ám. szed. sűrű sokaság: szapor. elörésze. mennyiség. szegeiét. gyaporodik. kétszer. szenny. ö. szende (szemde). (l\ hegyes. ige. zök-ik ?) «zek. nyelvvel. szigorú. szeg v. V. nyílt e-vel. továbbá erőlködő szuszogása: szepelkedik. szegez. szop. szeg v. szárny. nyílt e-vel. szedetlen. szar. szégyenít. (2). szeg. ige: szedés. rendszer. szekerez. szatyor. (1). fostos). (1). 1. (1). szemérem. személy. szar. (régente ám. szipák. (1). ijedőnek beszivott hangja: szepeg. nyílt e-vel: szeles. szeretet. (1). (1). éles é-vel. színez. a^szug. siccus. szándékos. ékvesztö. szín. V. szép. szerkeszt. szenny: szenyv. szár.int: fos. V. arcz). szegénység. tarkó. szélesedik. szégyenkedik. •DToraya. ö. sza. szederjes. mely ékvesztö. szarv. szunydikál. ö. szöghaj. sarj. szapul. szikkaszt. szükség. szemeden. szögszinü. szégyen. V. V. szí. szárazság.). szedeget. (2). V. szig. ért. szép. (3). Továbbá. szúró eszköz neve: szeges. szamát. (2). szalagnemü valami: szatying. szeppent. valaminek föle. (2). ö. szénégető. szeg. szán. szikár. sziligy. szél. mely ékvesztö: szenes. Szlávul: szar. szikkad. szil főnév is: szeret. szed. (2). szarahora. szel. szeppen. sötét barnás szin: szeghaj. szánkó. tompa é-vel. V. szándékol. szennyes. éles é-vel: széles. • k : egyazer. szándékoskodik. sár (2). szerelem. szik. (3). kedélyhang: szeszeg. szán. szipákol. szelei. színes. szesz. szarándokol. szaty. akarat eltökélése: szándék. ő. szék. szél. sza (2). V. szarvas. szánkózik. nyílt e-vel. szity. szemerkél. szeplősit. szeg. szeny v. kinövés: szaru. szelidség. hegyes. szít. (1). szerződik. szerzet. gyop. éles e-vel. szenesedik. szeg (]). szemők. ö. hangút. szigonyoz. A lónál: szügy. szekerczés. a gyöngéden alvók szelíd orrhangja: szender. szögellik. ö. szim. (2). elv.— 111 — szamodik. V. V. ö. szigor. szaporodik. (szök-ik v. Hasonló a lat seco. ö. (2). szenderít Vastaghangon: szuny. szegy v. szegy. vagy fogak között vagy orron behúzott lég hangja: szí. honnan a szív. 3) Különféle átv. fájdalmas kedélyhang és állapot: szenv. szederj. szét = szélt ? szem. (2). gyök: szeder. szítás. szaglási. szegdel. szenved. szí. szardik. sín. szenvedély. kinövés: származik. szil: szelíd. szedett. izlési. szegély. = szeg: szekercze. szittyó. mert máskép rég. szaglási hang: szimat. (2y. szégyenei. szár. szeplösödik. színtelen. szerető s a gyök szev = szív (? ía. izellera. szekerke.

szitka. szulákos. (2). szivei. megfordítva. szuszakol czuczakol. szorul. szór. sövény. szitn. = zűr. mindenféle betakarított. szíveskedik. midőn a világosságba homály kezd vegyülni. szíves. szuszmog. szűnik. czuczál. fn. szűrő. szó v. Hasonló a lat somnus. szűr. szőv. szavaz. szaval. sűrgelmes. szuglya. fi). öszve. hangút. (2). együvé fonása: szövés. = sutty. szodéskodik. szőlő (=r szűrölő. szonkolodik. sorté. szol. szomorú. szűkül. szövőszék. szurdok. hangút. szőr. borz. szuny. szoty. lat. sznrós. szorty. szül. szövetkezik. sürgölödik. szontyolodik. szuny. ö. szunyókál. ő. szűrös szürcsöl. szálak öszvekötése. szomjuság. szűk. szók. születik. ige: szokik. szód. ö. szug. Egyezik vele a latin: sontu. szorgalmas. szoo. keverék: szürke. szőr. szulák. szüzi. szorgalom. szurkos. V. szorongat. szoty. (1). szoktat szóm. szőlős. orrhang: szuszog. szűk. szünet. szurkai. Hasonló hozzá a szláv: szkok (szökés). szuszamusza. szít. szúr. szőnyeg. szí. szövevény. az ételt mohón beszivó befaló hangja: szódé. = élénk forgásu.— 112 — szír. czuczáz. szobros. szül. szürcsöl. szörnyed. szokatlan. szita. szörszöny ember = sürgöfürgö. szöretlen. (1). szürönködik. szúr. dolmányszűr. (2). éhes eszik igével egy eredetűek. (1). orron vagy más valamely csőn áthúzódó nesznek hangja: szortyog az orr. szotyka. szó. szar. szív. sziszereg. (2). . szutyongat V. szusz. szül. szömörcsök. szotyó. (2). szükség V. Valószínűleg iszom igével azonos. szobor. (2). szűr. szitás. czob. szunydikál. serte v. szomju. szirkotál = szítja a tüzet. szór. szuszmati. cas-t-us. sz»V. szűz. szólogat. szüle. hangutánzó 1. szoros. szökik. sürgelem. ö. (1). tiln. sör. szenv. = szór: szurdék v. szükhely: szorít. szoros. szirmoz. czucza. mozgású stír: szorgos. (zavar) vegyitek. szurtos. V. szürkül az ég hajnalban. átvéve ősz. szüret. sztírke az ég estve. ige. szobrászat. szöcskő. szűr. czu. Vastaghangon: tzov. L. estíny. szotyog. szív. szűk. szotyorodik. reszkettetö kedélyszó. szülő. a gyöngén alvónak orrszuszogása: szunyáta. szivási hang: szörcs. világos és setét szín vegyülete. szüntet. szováta = szövöte. szomjuzik. szörösödik. szomor. szurkoz. öszveszorúlt: szűkít. sürgős. (1). v. szörny. szőrös. szörnyüködik. szökcső. (1). szörcsöl. szülemény. v. sza. szív v. szu v. sziszszen. szugoly. valamint éh. szüret. = czucz: szuszai. szug. szökdös. szörpöt. szö». szusz. szunyák. szúnyogos. szúr. V. (2). szurok. szörnyeteg. szövet. szurkol. szívtelen. ö. magát meghúzó sunyogás. szöm = szem: szömőcsény. szól. szómé. ö. V. szóm. szurdok. szívesség. kedélyszók rokona. szűkölködik. szirmos. A törökben: kiz. mintegy beszűrt takarmány. (1). szúr. Talán tisz-ta gyöke. szotya. szitái. szüzeség. = szíj: szirom. szór. zug. sor&eo. (3). czobor. szúr. tzíg. szürnyü. (2). szuszma. Rokonai: ser. sztfk. szeg. szőr. szüröget. világra való. szotytyan. szökdel. borzad. Megrázó. Selypesen : so'p. (2). bökős valami: szucza. vagy csak szűrő). szunynyad. átvetve. A szán. mint: bor. = szíricsel. (4). Lat. (l). (í\ hangút. hangút ige: szűrés. természeti hang: sziszeg. szobrász. ö. természeti hang: szúnyog. szomorodik. szortyog a tisztátalan pipaszár. szűzen. szorítkozik. szüntelen. szomorít. ö. szólít. szűr: szüleség. szisz. szorgolódik. sziszegés. szender. V. (2). (2). szűr. szirkó. serény. = élénk mozgási sör: szörszem v. = szőr: szűrös. szokás. szepegö félő kutya hangja: szűkül. szén. sörény. (1).

tál. tova. maradás.támolyog. tatába.- 113 — T. sánta. Atv. ház: kincstár. szláv fi. tájékoz. (1). tarkó. tol. táv. te. felnyitott száj: tát. V. tapaszt. nyírt: tarol. tekéiét. (1). . tegett. tácsó. tapasztal. terjedtség. tapsol. táp. fáo. fám. Csupasz gyöke a távolitó ta. 1). fog. duraf. távolság. fák (1). (1). du. táj. v. tagol. fáo 1) dajkanyelven ám. ta. tejetlen. tectwn. fő. lat. teed. tagozás. táté. tekintély. tata. tar. tarangy. tön. Azonos a német Tasche. tegumen. fán. táv. nem. tetet. tehenes. tavai. tekézés. táv. (3). tányér. ö. t*j: tejel. = ál: talabor. tapint. térhely. fék. tálgyér v. teknö. tálos. V. tarka. tarhonya. fehs=f«/: tehén (tején. továbbá. ö. tol. V. tanyás. tám. messzeség: taa. tekéz. teez. tartatlan. tálal. tágít. tarló. tátogat. tar. fal. fák. tekéletes. tágul. (2\ kinőtt. tágulás. (1). v. (2). bizonyos távolságra kiterjedő vidék: tájék. kopasz. találós. V. fa. tennen. távol. távol. 3). talp. pl. = fők. tákol. 2). V. tejelő). takaró. fék. ö. toa. föl: targoncza. tarhudik. támogat. ö. lak. tétel. taknyos. ö. terem. tajték. fog. íar. tanács. tábirtos. tanakodik. nyilas: tárol. AUB. távozik. távol. (1). fok. Atv. tehenész. f«mónfeien. takony. fany. tana. tartóztat. tagadás. fő. tor. ö. létfolytatás: fart a) önh. amire a beszéd mintegy czélra irányúi. toliga. táj. (2). tanyázás. tied. Alapérteménye: a körvonalak egymástól való távol iág«. tesz. talicska. tálas. ért. V. távol. tár. v. tartósság. támasz. bocskorták. fe". tahát. tákoz. esi. V. turósodotí tej. tákos. hangút. beszéd tárgya. taknyoz. taknyosodik. (2). födél. tárad. = fái: tárgy = tálgy (pluteus). tárogató. tejes. tévelyeg. tanul. tagolás. tékony. fág. téveszt. tej. tehén. tapogat. (1). tok. V. ö. ta v. fás = far v. földteke. tápod. datttn: b) áth. társzekér. tol. taréjos. tekintetes. tanyázik. tenet) tartalék. tántorog. tab'cska. tár: tasoly. tétova. (2). tarju. tekéi. túróhoz hasonló morzsolt tészta. ese. tova. < 15 . fősz: taszít. táv. tám. táltos = tudós persa dana. tarattyú. túl. tek. csiál. Tágas öblü edény. taps. Tácsba menni. tár. takarmány. l. táska. cseál. = fűd: tátos v. tol. tál. ide-oda tántorogva jár. tekint. fan. tekintet. V. tartós. tegnap. támaszt. (3). toszít. ö. tagadhatlan. V. toszkol. Hasonló a lat. találkozik. táplálás. tács. második személynévmás: teeget. csupasz gyöke a távolságot jelentő fa. tege. toszigál. nem. tátogat. (2\ = aám. táj. = távolitó fa: tehát. tajdok. tét. száraz. melyet lödöznek. tanya. te. fasz v. távolodik. l. (1). Barol. fa. (2). tói (tol). deszkaellenzö az ostromlók lövöldözései ellen. tanít. fop. burkolás = takar. ö. tol. távolit. tat v. fát. tuszkol. talál. tejesedik. fái.csámolyog. azon czéltábla (méta). „tárgy közepe" (centrum metae). ten. (servat. tárogat. messze. tegez. táraszt. támla. tarjag. tajkos. tagad. és sán. = fúr: tarhó. ért objectum. fa. táplálékony. tact. = tol: taliga. 2) tacskó (b) = csacskó. tátri. ingadozás: tantor. tébolyog. fa. taszigál. tego. támad. ideoda mozgás. ö. MAQT IBÓTÍB. talán. takarodik. tapos. támolog. (2). Egyezik vele a lat fű. (3). torboncza. égteke. tév. tapad. tahát. a szájnyitást jelentő tá csupasz gyöktől: táté. v. téved. tegent v. tor. fát. te. tó. V. tárnok. táplál. tántorít. tejke. tájbász. Új v. Vékonyh. találmány. tehet. tehénkedik. iám. ö. tekintés. taráz. tántorodik. = szám: táméntalan = számtalan. tanú. magas: taré. tágítás. táplálék. (1). te. tár. tar. gömbölyű: teke. tarsoly. csacska. tagló. Szanszkrit dhénu un. talap.

tönkö. tetéz. tiló. tegez. (2). toporzó.— teketória. tenyér. V. haj. tizedes. (2). tóftot. a növés alapérteményóvel: terem. tok. a maga nemében apró valami : tiripirí. (\\ hangút terefere. (2). töm. terül. terjed. tilalmaz. terebély. tilos.tompora.. tejfcesség. metszés : tompa. tes v. (2). tá. (1). tepiczkél. toporzékoL tob. titkol. tek. ö. a nagy fáradság miatt alig piheg. föltünés : tetik. telepedik = terepedik. tokmány. telel. ö. top. V. terécsel. V. tenkre jutni Török és perzsa nyelven tenk = szűk állapot ten v. tolvajság. tér. Teich. tokmány. (3). (l\ hangút tincsei. ttp. tipródik.tisztesség. tilinka. tapos. tilól. táj. tervez. ö. tak. tép. teste tömötté lesz. tér. teljes. tortyog. tisztit. tirikol (pacsirtaszó). térit. ö.tombácz. emelkedett. L tép. metéL Hellén ttpuu. termés. tel (1). (2). tömör. tekerget. <tr. tip. tettetes. tímár. test. tenget. tel. tetszik. V. ft'r. m = dtsz :tiszt. dag. toll V.toboz. tencs (= csomó. toporczol. ö. tobzódik. tép. átv. sarjadzik. tol. téveszt. v.tisztes. temetés. tetvészkedik. til. ért tépelődik. tivornyáz. tömhüdt. V. tova. tin. tehén. (3) = dóm. tetem. ő. tilalmas. tér. tetves. számnév: tized. tét. hangút topog. = tér v. telik. (1\ burok. takar. timsó. tob. ser. ige. tél. kender). ö. tér. tönk. tombéroz. fuldokló tik hangon szól.tisztel. tombora. terem. tombol. (1). tok. tokla. terhes. tekerés. toppant. V. top. toj. teretura.tehén' módosulata. terty. tekeredik. tem v. tépeget. fn. tépdel. tapos. toborzékol. Alapérteménye : terjedés. töltözik. tét. top. terhenye. televény. V. Hasonló a nem. födő. tokás. tincsödik = hízik. tépdel fisz.doboz. tetv. V. franczia dix stb. (í\ tipor. testetlen. táv : tavas. tipor. tok. titkos. tonka. dáv. talán . torba. telelés. dagadt: toka. tinó. to. toporzékol. V.tompor. teg. görbén csavarodó mozgás : teker. tipeg. ö. térj. hangút toborzó. terp. tenger. tép. teremt. födő : tokos. ö. tivornya. L tó> (1). átv. ten v. ékvesztő. (2) = dob. tovas. devernya. tön : ténk. tetvesedik. toppan. tény. (2). (2). (1\ hangút tömb. tojik. tó. dev. terh. toldul. tetem. tető. tolu v. tölt. tip. tertyed. tettet. terhel. tólies. tolvaj. tol. dávorikoL tíz. titkolódzik. dúl töm. tok. Hellén dixct. török. aki timsós csávával készíti a bőrt tm v. tiszta. ö. tengődik. tépés. ö. terped. tol. ö. tolvajkodik. dudoru. tirink. ten. tengely. m. ért tikkad. cst'r. tizedel. terpeszt. tetü. til. terpeszkedik. c^ribiri tit. tengés. ö. csit. fim. távol tik. temető. dudoru : tömb. fn. (3). V. lat cfecem. tévelyeg. hangúk torty. ö.távolabbranyomás :tolakodik. tömeg szőr. V. V. teper. (1\ látszat. táv stb. tojás. íe». teng. 1) = tyúk. testes. tompul. tekervény. tipeczkel. ö. V. burok : tekenö. tereget. testesül. (2). testesedik. L te. serdül. táp. tojomány. teréfa. termeszt. Rokona a távolító tol. tenyészt. téli. See. tekenős. topa. teper.tolóka. íem. töm. elavult ige : tilik. met. tenk. tápod. teletszaka. tincs. tenyeres. a szanszkrit dhénu ám. tó. tömött tan. telep. terepély. termékeny. fér. titok. tipál. téved.L dt. Fordítva v. twz. tipász. főm. tornyikoL . tisztaság. (2) = tér : tereb. tilt. V. (4). töm : temet. hangút tikácsol. tatár «eu. fér: telek. odább. tompít. toldít. (törökül: tékáé). tokiász. topán. (2). toklasz. tovább. vágás. temetkezik. dobzódik. takar. ö. tol. ö. terep. V. (1} = top. hangút tilinkó v. tisztátalan. tenyészik. tisztul. csitit ti». tereferél. 114 — tek. tilalom. tilinkóz. tó v. tar. terv. tó. tét. tor.tolong. tóját. telhetetlen. terjeszt. természet. (4). tirinákó.

fa. vas. töprenkedik (türpenkedik. (2) = tosz. dör. hangút trüszög. för. tukmál.füité*t. föl. tulajdon. tutma. frtísz. b) túró. töredék. túródzik. trüszszent Máskép : príísz. fut v. fuiz. ékvesztö fa. töves. Í3).— 115 — torok. túl. ftitt tüttös. törzsök. ö. duvad. toros. ISv : tös. torzs. *ő. fősz. dagadás. ( l ) . torz. tudomás. melyet fel lehet fúni. (2) = magasodási fór : turzos. i annyi volna mint: diísz. mintha dú (praeda) gyanánt lefoglaltat jelentene. ö. tor. töke. f«r. (6). ö. ö. dug. töltés. duczkó. borzas. (2). sunya. törvény (szervény). a) torongy. totyog. hangút tutu. töppeszt V. tömör. Rokon dar. fér. tüzeskedik. 2) tölt. tömött. ugyanaz. tosz. t9r. mint: fs*. türtözködik. ordas. ige : túrás. V. tunya. törvénytelen. törzsökös. darab. V. tömöszöl. Ltöd. dörzsöl. gyürödzik. vonalazási őr : tordacs = ordacs. torol. fúr. íör. Atv. történet. tutyog. fősz: tusa. szakadásra vovaet. (S) = metszési. törzs. töpörtö. dttv. torma. torzonborz. ö. tőgyes. disznótor. tuszkál. ö. tel. melyek nyilasra. törleszt. V. dud. V. elvont gyöke váj. tögy. tilgy (pofa). taszigálodik. fósz. toszigál. vastag gömböczféle hurka. borjuhajtó szó : trücs be! trücs ki!. fúr v. toszkol. tüztön. türelem. túrós. hangút tutog. telik. tű. totytyan. surlási hang : töröl. torkosság. csöpürödik. tőkéden. töpörödik. V. V. (2). turkál. V. türődzik. trécselés. tuhúl. tukma. ftmy. tusakol = tuszkol. (3). tűnik. nttkomak. ö. torkol. tv. V. zömök. tttz. Latin férő. tnsakodik = toszakodik. tök. fűd. szár. tudósít. tuszkol. torolatlan. Min. tulajdonság. trécf. tulajdonít. tökös. török. törek. felfaTÓdis alapérteményével. túrba v. turbik. turdogál. töm. (1) = gyíír : türemlik. fa. taíjag. trüszszen. V. tűrhető. tűk. torzsa. ő. ö. tífr. V. tücskérez. tér. tudalom. tűt. ö. tár. tust inni. hegyes eszköz vagy test: tüvis. (1). csöp. V. tuhaszt. fiícs. duska. V. A dudorodás. V. törzs. död. ö. kezességül lefoglalt személy. torlódás : tubád. tS v. dús. tutyma = orron beszélő. «w. törvényes. vaczogtat 15* . fősz. top. tüntet tűr v. suny. tunyálkodik. V. gyüret. tcreturál. tutul. tulba = bőrönd vagy tömlő. szerez. trücs. tündöklik. (4X történik. ö. tudakozik. gyüremlik. tws. ö. taszít taty. tűrhetetlen. magasodás : torlik. tunyaság. hangút totya. tüzel. tár. torkolat. emelkedés. tör. töredelem. tudákos. türet. tölgyes. tüdő. vál. tűz. tündér. törölget. fufy. törpe. törlejt. torének. túr. V. töri magát). ö. toromba. csöcs. hangút trécsel. tüzes. ö. «ltt. tűd. torzsa. tudatlan. V. turbikol. ö. ttír. (1). régiesen ám. tör. vág. tősgyökeres. Csupasz gyöke a hegyeset jelentő tő v. taszigál. törődik. türtözik. törköly. V. tudás. tüdős. tökösség. tögyellik. tünet. tilgy. í IV hangút tűni (turtur). (Í) = ducz : tasak. Hellén tVQOf. tölt. fekély : túrós hátú ló. dödölle. tünemény. 1) tölgyfa. prüszszen. tuskó. tar. (3). tor. töpped. csinál. hevenyében). V. ö. toszit. turczos = torzos. hangút vaczog (a fog). dtíl = fúj. tűr. <«h. torkos. ö. tűzdel. töksi. töpik. tel. tördel. törzsül. önálló szóknak. hangút tücsök. ö. zöm. történetes. V. dudorú. türtőztet. Í2). dúskál. Alapérteménye : dudoruság. tüztént (tüstént. tudós. tutulás. torony. tűt. tömpe. tűd. (5).

vetemedik. vahákolás. varczog. V. vakol. vakaródzik. V. ö. vetekedik. vedlés. v. vagy. vödör. áj. ért. vét. vider. ő. vastag. vakkant vak. varga. ö. vétet. vak. vevő. vámolatlan. kinek valamié van.. mn. szőr. vásik. vámos. vehet. védtelen. vetemény. ved. pergyó. vendégeskedik. védencz. vajon v. ver. vemh. V. (2). v k. valaska. vér. vámol. ksz. vádoskodik. vaj. ványoló. vezér. vány. vad. végződik. ö. véső. ( . Atv. vegyít^ vegyül. 2). vezérel. vakarás. vázolat. vendéglés. egy. (2). vakog. kedélyszó és fn. vázol. pergel. vágyás.. (1\ sütés. vakogás. vál. hangút vahákol. verseny. vág. (2) = van. vegyülék. Hasonló az ohajtási vaj! vajha!. vés. (! való. végheteden. 21 hangút •varjú. vásik. vaj. vékonyít. val. várakozás. vézna. vajba. vöd. veder. vas. vál: velem. vahorász. vagy. vádol. vét. vetés. véd. vézna. versenyg. veled. vaczkalódik. vagdalkozik. várad. vendégel. vérheny. 1\ varas. véletlen. ij : vajas. véa. V. vakisa. vendéglő. nyílt e-vel. vadas. veleszta. vah. vergődik. vaksi. V.— 116 — vacz. véges. versenyez. V. ver. vajas. vajki. V. vérez. vám. vét. varacskos. vakandok. varrogat. véd. Hasonló a lat venter. vaj. Fordítva v. vadon. nyílt e-vel: vedlik. várakozik. vez. vas. vétkei. veszély. von. igék. l V varas. ven. végez. V. vágyakodik. pír. szováta. váj. váz. vágó. verés. ványad. vétel. ve. vasal. r N fii. veder. vörheny. vajatlan. ö. balta. vékony. vádolás. téved. vádoló. vőr : verés. vénit. val: vagyon. vakargat. vasas. vatalé. vetkezik. f esz. vasas. vezény. vadít. vásott. V. = víz : vedel. veszélyez. vei = fél. vénség. 1. vereget. rág. vérzik. vezényel. fészek. valótlan. pirít ver. V. vádos. vesz. Alapérteménye ketté választás. ö. Lat verberat. (f). veszendő. vagy. vartyog. varrás. vésü. tév. vétek. szövete. vetyeng. vég. vajmi. val. város.. vagyonos. válik. védelmez. V. (2). vájjon. vagdos. ( . vadász. vakkan. vér. V. vadság. vagdal. Hasonló a szláv : vadím. vétel. vélemény. ö. vakarcs. V. vár. vezet . vál. bal. ( isz. védelem. vágy. vöt. vem. várat. ö. vágyódik. vér. varradan. várda. L = baj: vajúdik. ö. vám. varacsk. vél. vaklandos. V. (1). kinek semmié sincs. per. vágyik. vörös. vas. ás. ö. vak. va. vastagodik. ige. V. verekedik. cod. ven. var. vágány. (2). mez. ige : verés. vaskó. veszt Különbözik tőle a ve gyökből származott vész (emit. Rokona : vir. vakota. ö. (2). vénül. van. vélte. C valag. vétkes. vid. verőmalacz. V. accipit). véres. vásznas. ö. váltogat. var. vas. ö. vászon. van. V. vella. választ. Wamme. vadul. vakolat. vész. ö. fészkelödik. melegség: verőfény. válogat. ( vakar. varancs. vall. virrog = perel. vár. valóság. vet. vékonyodik. ö. verdes. vendég. vegyes. vász. vegy. ő. végetlen. valal. vélekedik. vánszorog. vodér. varr. vajlódik = bajlódik. per. V. vagyontalan. ő. veszélyes. ved. ő. hangút. fed. perlek. vált. vereség. vastól. váracs. vese. vaczok. ványol. váratlan. va. vatalé = víztartó edény. vek. vénhedik. vajaz. vánszorodik. vöt. válasz. vagy. vájkál. Alapérteménye : kopáe. nem. vád. ö. L vagy. vagy. vemhes. varangy. vaskos.

viszál. zarándokság. ö. v8. zavar. vitz. vit. b) = áp. zivatar. sza. vül. visel. háborkodni. z*B = szül: zellettség. (3). vígyázatian. záklás. vissza. zagyvalék. viszonyos. vigygyan. vizsgálódik. ám. ulár woda stb. (1). V. viczkos. vidám. tok. nehezen liheg. scélhang. hab. zerge. virít. mint holt = halt. zivataros. zakat. zabálás. zabló. zenebona. (2). zam = szaglás!. ö. zivatar. zaklat.finczároz. kar. világos. a) = csap. zivar. zegernyés. villó. vol = val: volna = válna. vonakodik. ö. hangút zajong. víg. zürlik. hangút zegernye. vonz. vigyori. ö. viselet. szapora eső. V. világtalan. nem. vitatás. habar. vigyorog. Puszta gyöke az elvont vi. zon. izlési szám : zamat. (1). ö. ö. firgencz. zár. zernya. viczkandozik. vitáz. viszketés. ige és fn. V. ah. hangút visít. vizelet. vigyázat.fin. Puszta gyöke : ví. z. zákla. V. szar. vir. visítás. sivít vitz. zal. zákány. vikogás. iró. vőlegény. zen. nyirk. vonás. zivatar. ö. V. V. ékvesztö fa. zárol. zarándokol. vik. zabos. völgy. viszkettet Előtét nélkül = mozgást jelentő vüt vita. visz. zajdúl. zagyvái. ficzkandozik. mohón habatolva eszik. (1). porczog. viczkand. záporkodni. vigyáz. vöfél. vigy. V. Wasser. vigad. fireg. viszonylik. V. nyálkát jelentő : hák. szürke macska. viháczol. romlott: záptojás. vili. zagyválás. virraszt. V. vonszol. trirr. záros. von. völgyelés. vízt. vontat. hangút kedélyszó : vigyor. világ. zarándok. zttr. képmutató. villany. szülöttség. vihet. zagy. (1). pír. kavar. zalánbol. zápor. V ö. viczk. V. figyel. vidám kedélyhang : vihog. figy. vígság. V. ö. zajos. vidámság. V. víg. (IX hangút. (2). szamát záp. zong. hab. színforgató. ö. zok. V. tris. ö. ö. zab. vitet. tncs. (2). (2).= vih : vikog. vonatkozik. virrad. zor. vitat. viszálás. Hasonlók a lat av-ena. ám. vigaszt. savanyú. nyt'r. viszket. zakatolás. a székelyeknél ám. vívás. vál. száguld. (3). ö. vidor. Ha f-ér. zavarg. riv. porcz. vír. ö. tér. ö. twr. ziv. ö. viszálkodik. V. 206. zakatol. vizsol. vizsga. vizslat. viszketeg. világuk. vita. vidám kedélyhang : vincz. zalánbol. pirul. a székelyeknél ám. vitatkozik. táv. ö. zagyva. vor. vizsgál.— 117 — vt v. vonyár = csípős. (IX zabol. irigy. vicsorgás. viselés. d) = hab. vevő. hangút zihál ám. zápfog. vorczog. vicsorít. völgyei. vony. vonogó. zengés. vívás. víz. V. V. záratlan és zártalan. zajlik. vizes. vinczos. zavargás. zárkózik. szag. vív : viadal. zabái. zák. kapu zápja. V. riv. vin. nedvet jelentő ir. ö. vizsla. vigalom. kerék zápja = csapja. szorahora. zalánbolás. wíh. zakutál. virul. szláv oto-esz. í2). vizei. vigad. zendít. zol. lat wallis. f IX élénk forgásu mozgás : virgoncz. vigy. rim •=. virág. zúgás : zivar. vihogás. /any. atyafiság. vigasztal. vitatkozik. zajgat. vikogtat tTtl. . ficz. virics. ö. Eredetileg = vé-ö. zihar ám. fir. válik. vinczog. zavarodik. villám. visszás. V. vizenyős. V. zendttl. V. fanyar. vidámít. vizelés. V. habsol. vicsorog. Hasonlók a nem. áporodott. ö. ö. Ö. vitel. vitat. vid. ö. zaklatás. vidámul. virradó. visz. hangút zeng. vigyorog. táj. V. zarándok. zab = záp : zabé = kapufa. viszony. szin: zimforus. pír. választ. vínczároz. (2). világit. pirul. c) = tzap. vice. zár. hangút vorcz. z«g. zenezuna.

zseb. . szekérrazás : zötyög. zsigeres. zűr. zsikora. zsémbelödik. döme. zsámbok v. senyved. zök. zúdít. hangút zöng. Rokona : seb. V. zsibaj. zsön : zsenge. zsinárkodik. zsibbad. morzsol. dfb-ddb. zen. zömök. szürkül a haja. honnan zsufa ám. zürlik = vénül. zsibvásár. zűrzavar. zúgás. zs. gyén. V. hangút zsiba. zongora. aránylag kis térimébe szorított. (2 . V. Máskép : sel. zöldül. (1). zuhint zup. zséngés. zöl. dsü. zsizsik. gyenge. (töm. V. ö. ö. zstzs. zsivány.töpörtő. V. zsibárus. dombék. zötytyen. zsinár. ö. zeng. dömsödi. zsönge. zsombék. borzalmi kedélyhang : zord. zökken. zen. ám. esum. zsám. zöngés. az ebek zsugorító nyavalyája. szwg. ö. tompa hang : zúg. zűr : zűrből. zséndül. zöm. ő. guzsorodik. zörgés. zömök. ö. zsebelő. szugoly. hangút zupog. zöcsköl (zőkcsöl). zsebre. hangút «*én. zökkent. tájejtéssel és törökül: dsiger. ö. zsom ^ dóm : zsomb. zsarátnag. zűr v. Hangút mint: zsizsi. zsiradék. ö. zsöm = zöm : zsömök. zöldellik. domb. zsém. zsarnokság. zsomboly. zuhan. zsörtölődik. zsebmetsző. ütési hangút zsupszalma = zauppolva kivert szabna. szűr. zuhog. zsei. (2). zöpögés. ige és ín. zsivanykodik. zsémbel. zsugora. zsémb. zötyögtet ztt. dömsödi. zöldség. zömök. V. 0. zsúp. ztiv. zön. zsombék. zsurmol. «eny. tömött. zsér. V. hangút zong. V. zsör. zuhaj. Törőkül: dseb. 99T) SS9GT* . csukló sírás hangja : zöpög. ő. dömbicz. szökken. zsugor. am. Máskép : nwf. zstír = tár : dörzsölést hangút zsúrol. zúdul. zördít. szögzug. zsiger. szürke. hangút zokog. . zsíroz. zúzás. zsizser. zuzorka. zsebel. zordonkodik. vízi dió. zupái. zsiványság. éti = di : zsiók. zsil. és szűrük. zsimb. zuhé. zurbolófa. zöm. öszvezsugorodott szalonna. zokog. V. . zönge. zsöngés. zsibog. zsébrék (aphta). virics. ö. V. tekerést. ö. zsámbék. zokkant zöm v. zsummogás. zöld. V. ö. ir. zsurm = fordított morzs. zöp. zsörtöl. ö. ö. zokon. zeng. sín. V. mogyoró : diók. zsíros. Változattal: zsim. zsarnok. zon. hangút zörög. zörren. zor. hangút zsilip. hangút zsizsi. zöíy. zsarát. V. zsörtölődik. zömök. zsug = fordított gúzi : zsugorodik. zsivaj. zsibáru. V. csavarást jelentő zsar. eng. zordon. zuppan. ö.— 118 — zok. súrol. zokogás. zöldit. zsugorgat. dömöczkös. zsarol. zsarolás. zsar. sinlik. nyomott sokaság. zűr. hangút zsummog. zúz. V. zsémbes. zstn. döm. irics. zsngorog. zsivány. . zsír. zongoráz. zugoly. zsug. szök. zug. zordul. zokkan. hangút zsértél. zsugorí. zsizsereg. zsír. esőm. zsibbaszt V. szalmaszinü sárga. zsibong. seléb.

Mint föntebb a gyököket tárgyaló czikkben kimutattuk. Azon bötüt vagy szótagot. hogy az igéket.. a háborodik. isíenlozafei-of. ha hasonlék nyomán müértöleg és ízléssel párosítva újabb és újabb alakokat fejt ki. adfá-zni. Azonban kivételes példák vannak. vagy közeg. mint szoroe értelemben olyanok. től-ero. apjuk-óra. kez-em-be. vénás domum. emennek szókötéai műkőre van. vagyis a képzett szót bizonyos határig tovább képezni. ehetnék-jé.) szókban a t. nálam stb. közié. vagy további képzés alapjául szolgálnak. Minden gyök.és utótétesek: a ragok. s érteménycikct csak származékaikból. se nem képzők. mire a magyar nyelv véghetetlen képességgel. peues dómom. pl. mint ugyanannyi igetörzsek. hanem bizonyos észjárás és nyelvérzék szerint képződtek és fejlődtek tovább tovább. hanem elvont vagy elavult gyökök is. pl. tehát amannak szóalkotási. s a nyelvészet feladata a szokás által behozott s megállapított gyakorlati szabályokat elvonni. ról-am. A képző a szónak célszervezetére vonatkozik. teremt ettl-zni. guzsorodik. képzőnek •. nyelvünk rendes szokása szerint. s a mondatba alkalmazza. A képzők. in domo. toldományok. eszem-iszom-mal tölteni az időt.— 119 — ÜL szakasz. melyek az alapszóba se új eszmét nem oltanak. A képző fogalma. atkám. se annak mondatbeli viszonyát nem határozzák meg. ragnak nevezzük. illetőleg szócskát. hozzd*d-ra menni. giutor. szarva szókban az a. éljen-exm. Sőt vannak származékszók is. önállólag nem ragozhatok : a ragok közöl pedig a néwiuonyitók nagy része fölveszi a személyragot: nek-em. ház felé. hanem vagy fölösleges czafrangok. a viszonyított szóhoz ragadnak. mások.s mint új szónak alkotója a nyelv birodalmát terjeszti: a rag pedig a már készszé fejlett szót bizonyos viszonyok szerint módosítja. kez-em hez. melyhez hasonlót egy ismeretes nyelv sem mutathat fel. A képző elvont vagy elavult gyökök. s közvetlenül vagy közvetöleg a gyökre hat vissza : a rag pedig azon kapocs. ház-ról. jó hiszem-ben tenni valamit. fej. méhe. mely már csak önálló szóhoz vagyis beszédrészhez úgy függeszteuk.és törzsekhez is. A nyelv birodalma csak úgy terjed. melyektől azt megfosztanunk nem lehet. Ennélfogva oly hangok vagy szótágok. mert más nyelvek nélkülözik. in domum. a rag csak önálló szókhoz járul. ihatnék-ja van. mely egyik szót a másikkal viszonyítja. kiavult. egy vagy több belőle képezhető szónak mintegy csiráját. anyjuk-óra. Különbözéseik : A képző mindig valamely új fogalmat vagy fogalomárnyalatot olt a gyökbe. tüled-re. vagy legfölebb némi nyomatékul szolgáló kihangzások. de nyelvünk nagy nyereségére föléleszthetők. mely akárminő gyökhöz vagy törzshöz járulván. De különben is minden nyelvnek rannak sajátságai. hogy az az egész mondatban annak valamely viszonyát határozza meg. hentérédik. hanem általán ragozzuk. a mája. mint olyanok. s a netalán szükséges nyelvújításban alkalmazni. válatzt (válasz fn. új ragot vagy képzőt nem vészen föl. gondolom-rá. vagy az araszt. töpörödik törzsei: hábor. A birtokragos neveket pedig már nem kivételesen. A képzők lehetnek elS-. se nem ragok. illetőleg atörzsbe. de domo. azzal szorosan egybeforr. élem. különösen a névmódosítók rendesen a latin yraeposiíidk-nak felelnek meg. ragozzák. Tehát az élő nyelvbeli gyakorlat megczáfolja azon elméletet. s végül (némi kivétellel) ragozni lehet: a ragozott szó pedig. eztéimig a nig.és a király haragja megszünék. keveset kivéve. kez-em-tó'l. meIjek elavultak. t'síenhozfá-val idvezelni. elválasztva iratnak : ház mellett. s kivált a képzőknek oly gazdagságával bir. a f bgd•wj-ek meglepték őt a 2ebtt/-ban. mint: ház-ba. . vel-em. mely szerint viszonyító raggal ellátott szóhoz képzőt vagy viszonyragot függeszteni nem lehet Még az előttünk ismeretesb árjaféle német és szláv nyelvekben is találunk rá példát. azon szócskát pedig. melyek önállóan nőm divatoznak. s csak ivadékaikban élnek. töp&r. „és királynak Aoraguuék-ja megnyugovék" Bécsi cod. legyen az elvont. midőn nevekül használtatnak. v. türem. vannak nem csak önálló. vagy ezek és hasonlók : iszam. csak utótétesek. s némelyek. pl. ház-bán. mit Káldi igy fordít: . A nyelvek nem előre felállított elmélet. avagy önálló. hmtér. és különbözése a ragtól. A szóképzés. pl. wjfrá-zni. Ugyanazon gyökhöz több képző járulhat. domum versus. mint tulajdonkép névutók. hasonlék (analógia) nyomán fejthetjük ki. magvát rejti magában. dictértéasék-et mondani. s belőle új szót alkot. vagy ezekben : aztánnig. e. Hcster 7.

mint rokon nemek." A hozzátétes szóképzésnek legdúsabb forrása az utótét. sőt ugyanazon képző egy szóban kétszer is eléfordulhat. minélfogva tel is bonczolhatók. htr-sutus. s e tekintetben rokon nemüek : har. por. mint alakzat könnyebben utánozható s elsajátítható. czirh. pernye. A személynévmások is többé kevesebbé hasonlók. a tég. L. A szóképzés nemei. a ragozás. i. német: haar. haarig. mennyiben ah és s rokonok és váltakozók. csirkáka. húr. az igekötőt majd az illető ige előtt majd utána alkalmazza. sarju. ha fölkelek. ha egyszerüek-e vagy öszvetettek. mert az ily képzők száma legnagyobb. mint a nyelv külsejéhez tartozó. hogy önhangzóikra nézve a nyelvszokás által megállapított bizonyos hangrendhez alkalmazkodnak. a bizgat-é. sor. porit. főleg a rokonnemü gyökök és törzsek képzésében. tarkó. szar. her. Ennek módja végről kezdeni a mtitétet. porzsol. íz. között Hasonló nemi rokonságban vannak ezen tűzre. csira. ért. Mennyiben a képzés néha elő. alá. Lássuk a dolgot egy két példában. mint föntebb is érintettük. lap. tch stehe nicht auf. csarit. midőn t i. mely a tőle egyenes ágon származott ivadékokra nézve anya- . marad alázatot. ebben: idv-és-»ég-és. nyelvtudományunk eddigi fokán alig gyaníthatjuk. Az árjatörzsbeli germán nyelv az igekötös igékkel a szókötésben csaknem egészen úgy bánik. Bereng. szaru. per. vagy mint nem & fajhoz. ál. A hozzátét háromfélekép történhetik. tar. e. mind a sémi. ast. hanem valamely hangja vagy szótagja átalakul. mint állati testnek kinövései : ser. cziher. pirul. pörcz. az és. tűr. azokat ily esetben csak elvontan képzelhetjük. fűtésre vonatkozók: pár. így látjuk. a) előtét. A származékazók felbonczolása. ont. Belváltozáskor a gyökhöz vagy törzshöz semmi sem járul. vagy oly elemekből állanak. «. milyenek : se*g. hogy egykori önálló szókból koptak volna el. de mert ugyanazon gyökhöz több egymás után következő képzőt ragasztani lehet. Egyébiránt a képzők és ragok abban egyeznek. ger-men. parázs. cor-nu. „Az előtetős. másodszor egy közbevetett képző után. a h-r alaphangok között forognak. föntebb 62. miért a nyelvhasonlitásban főleg ezt kell tekintetbe venni. cserje. cz-re váltoatával: csar. hír. sztík-ség-ét-ség. E módot követi nyelvünk. közbevetett és hátratett mássalhangzókról. csereklye. pl. pír. Továbbá. sz-r. s gyakran a külön fajú nyelvekben megegyező. vagy apróbb nemű növényeket jelentenek. Fiatal. mind az altaji nyelvekben az igeragozás személynóvmások által történik. elhagyom a sdg-ot. Ily rokonnemüség létezik a latin : her-ba. Mind ezek öszvevéve egy sereget képeznek. erre is figyelni kell. szőrös. Horn stb. a gyalázatos. először közvetlenül a gyök. c) utótét által. sürje. cser. mint az alapfogalom képviselője. s közös elvont gyökük : p-r. csir. serény. Ha a származékszónak minden hozzátétes részeit elvontuk. pirít. hogy mind az ária. serevény. pörgői. Innen átv. sur-culus. szőr. cs-r. hátramarad az alapszó. véghetetlen gazdagságban. atázatosság. sérte. mint a haraszt. harap (név) gyöke. egy harmadik rokonnem.mind az igeviszonyitó ragok jobbára elavult vagy önálló szók módosított alakjai: a képzők pedig (néhány kivételével) vagy bizonyos szókból rövidültek meg. sur. sajátsága s egyéni önállása. nem kelek föl. eszi. oszt. a nyelv fejlődési képessége. sarang. pL toenn ich aufttehe. taréj. czír. melyek.vagy közbetét által történik. vagy szláv nem tesznek. és igy tovább : alázat. est. A rétegeket hasonlóan vizsgálat alá kell venni. sarj. cz-r. chor-dum. int. Mi a szoros értelemben vett gyököket illeti. A szóképzés általán kétfélekép történik : Idvátiozás. mint ezt a fentebbi czikkekben már részletesen tárgyaltuk. edg. golya-hir. t-r. nem csak azért. egyszerűbb gyöke szintén ál. egy új nemű alakot öltenek ezekben : sár. ser. vagy hozzátétel által. égetésre. csibehúr. piros. s-r. aláz. másiknál kopottabb alakban. és az állati kinövésü hir-tus. mind a név. és egy külön szónemet képeznek.— 120 — Szóképzésben mutatkozik kiváltkép a nyelvalkotó ész ereje. surjány. pérgyó. melynek nemei az elvont: h-r. Ismét az s-nek rokon cs-re. melyekben a fajképzö hangzók a. például a latin. mit a germánnak némely más rokonai. csakhogy egyiknél épebb. por. tyúk-húr. pl. mint a magyar. soros. A származékszók alkatrészei rétegek gyanánt egymásra halmozott s szellemileg öszveforrt szervezetes egészet képeznek. Végre. a ló-her öszvetett szóban. v. cserj. b) közbetét. s úgy állanak rokon társaikhoz. pl.

brúgaty-ú. „mikép a lámpás olajnál kil nem világosát". csörgety-ü. vagy főnevek. emlő. iíj-u. dudor-ú. für. (nem ami ir). kézfogó. ajtó. p-r is. pérészlén szókban. sirató. vés-ü. forog. homor-ú. zörgety-ü stb. sepr-ü. ül igeképzök fejlődtek ki. részint mellékneveket képez. dombor-ú. szántóvető. „ezek az ő mondásokat bizonyútották" Tihanyi cod. 1) A jelen és jövöidö részesülőjének képzője. hábor-u. gyarló. om-ó. mint: savany-ú keser-ü. mint ap-ó ap-a.vagy melléknév előzi meg: tűz szin-ü. fór. gyapj-u. véső. any-ó any-a. monyor-ú. fáról. gyöp-ü. Nevekhez. hever-ő. d) bizonyos cselekvés. mint szóképzŐkröl. sür-ü. melyet kaszálni szokták stb. csák-o. öt-ü. sió. sarj-u. mint: vál-ó. amivel esznek. verő (fény). c) eszközt. esk-ü = eseg-ő. legelő. mint: szabó. vál-ú. v tf-böl néha lesz ». résS. kStélverö. ár-u. öt-ö. berrenty-ö. el-ö. melyek a lelketlen tárgyakat mintegy személyesítik. savany-ó. si-v (alkodik). seprő. gam-ó. fúró. evőkanál. erő. csikolt-ú. tárgyát: adó. melyek alaphangi közjegye : f-r. szüretelő. fürge szók gyökei. b) jelentik magát a foglalkozást: forgatót szántani. omló. hasonlók: sarkanty-ú. ennélfogva. vigószék. sér-ö. fe-ő (fő). S2örny-ü. a) élő és elavult réíwülökbiíl: nyel-ö. amivel ásnak. sutó. Kató Kata. szeplő. Véleményünk szerint ezen képző* azonos a harmadik személynévmással. tiló. dombor-ó. fak-ó. tagló. kérő. járulás szókban a f ár. csom-ó. idő. tető stb. kő keménység-ü. szenvedését vagy állapotát mintegy rámutatólag határozza meg. pörgety-ü. fi-u = iv-ó. leffenty-ü. sujt-ó. szér-ü. tapló. amivel vésnek stb. hasonlóan a dolog természetéből érthetők az ilyenek : íróasztal. reszelő. ami vagy amilyen » grökszó. ol-v. melyek közöl némelyek főnevek: álgy-u. melyen a húst kivágják stb. ferget-ö. foglalkodás anyagát. ad-v. hi-v 'alkodik). barangol. melyekből az ti. pereg.— 121 — gyíkfii tekinthető. szántóföld.pattant-ó. dics-ö. gub-ó. szar-u. Ázó. sat-u. kül-ü. savó. gyüszü = tüz-ö. és pedig a) midőn tekintet nélkül más hasonlat! tárgyra használtatik. Asz-ó. sanyar-ú. meddő. melyen barmokat vágnak le. fizetni kell. orsó. 16 . öl-ö. ol-v-ad. vel-ó" (bel-ő). csépi•">. méltó.keser-ü. heged-ö. De ezt még tovább vizsgálni lehet^ ha nincs-e egy vagy több oldalágu rokona? És csakugyan mind alaphangban mind alapérteményben rokonai : fér. pengő érez. vés-ö. és a távolra mutató o-. amin barmok legelnek. pl. mert melléknévi tulajdonságánál fogva mint jelző az illető alany cselekvését. De erről tüzetesen majd alább az illető képzőknél lesz szó. Ezen részesülök. keser-S. csecsemő. oldalrokonaik b-r. munkást. or-v. nagy azem-ü. dombor-ú. mint a féreg. goly-ó. öl-ü. valamint a mutató ás névmásnak rokon társa. öt-v. pl. (homv. kar-ó. csikolt-ó. ol-u. túró. fekete haj-ú. pillangó. ol-ó. sér-v. nyakló. kaszáló rét. reszelő'. fur-ú. ölv. s így oldhatók fel: ásó. om-u. vakaró. festő. vonogó. 4) Néha az a változata. nyomtató. piros kép-ü stb. gonosz indulat-ú. váj-ó. heged-ti. szivaty-ú/szivat-ó. tol-ó. —ó. Hasonló eljárást követünk a képzők hasonlítása és rokonitásában. ő. tárofaty-ú. szigor-ú. hordó. kannanty-ú. ad-u. v. bordó. melyek lágyítás nélkül ó ő alakban melléknevek: fergety-ű. cséphadaró. vagy melléknevek. pattanty-ú. feny-ö. si-ó. úl. kis láb-ú. arató. savany-ú. zengő czimbalom. a-nak. Ide tartoznak azon elavult formák. amit adni. mely alkalmazásban jelentenek a) bizonyos foglalkozású személyt. himlő. menyekző. hever-íLIde tartoznak azon tyú tyil. boriz-ü. hamv). forog. szomj-ú. tyúkverő. milyenek : ondó. melyet szántának. néha csak kihangzásos toldalék: borj-u. váj-ú. kárlátó. b) másWe elvont vagy elavult gyökökből : őr. b) midőn valamely hasonlati tárgyat jelentő fő. tekenő. hossz-ú. far-ó. szar-v. serlő. éekiivS. erdő. bor-u. varj-u. dar-u. •AOT MÓTÍ«. hi-ó. der-ü. darv. csengcty-ü.gyönyör-ü. olló. Első változatai : —ú.és mellékneveket: bab-ó. néző. —íf. Néha különböztetésül első alakban jelent melléknevet. ivadÓ. amivel reszelnek. végzetüek. amivel varrnak. nyel-v. csöp-ü. Ugyan. fúr. o. erős kar-ií. tüdő. sepr-ö. om-v. vagy átváltozott igékből : hajd-ú = hajt-ó. felhő. ilyenek ezen házasságkötéshez tartozók : susogó. mely esetben főnevet alkot. amin írnak. Az önhangzókról. töpörty-ü. kór-ó. fonóba. lepedő. erür-u. dom-ó. bosz-u. f Őr. s minthogy közös alapérteményök a kerekdedség. bogy-ó. —v. erny-ö stb. vágóhíd. fal-u. gyfljfő. asz-ú. varrótű. leányzi. hiató. művest. pl. gral-ú =r tal-ú. hamu = om-ó. brúgó. Elavult. l'ítogatóba menni. a fartat. hi-u. 2) Elavult vagy szokatlan igegyökökböl részint fő-. Aúony-á. —8. moty-ó. (ötv-ös). verheny-ö. másikban főnevet. való. 3) Elő avagy elavult vagy elvont másnemű gyökökből fő. fal-v. gyeplő. vagy elvont gyökökhöz járulván jelent azt vagy olyat. mint foglalkozói és foglalkozási közeget: ásó. aki ívik.

v stb. o-j. moz-z-an. dob-u-an. di-j. csom-b. czin-ég-e v. locs-og-ó. Az ó. l: fe-j. b. —9Vt —ny> —^ A j átváltozik gy-re. csal-a. ér-v. i-ly. sor-v-ad = sor-u-ad. kecske. szül-ő. var-j. ü. hij. a képző vagy rag e-je át szokott változni a törzs mássalhangzójára. fécs-ég-ö. pos-v-ad = pos-u-ad. quod). csicsér-ég. mi-ü (cuius qualitatis ?) = mi-v = mi-j = mi-ly. mér-v. ter-ü. feny-v. körny. buj-a. szi-1. mü-v-es. E szerint elemezhetni a hangutánzó igék kettöztetett alakjait is: kotyty-an. fe-1. le-ü. hörpöl. be-1. mint a vaataghanguakban. or-j. bika = bökő. térj. ür-g-e. ter-v. red-v. nytiv. vej. var-ny-n. ter-p. csör-f. ki. le-1. üdvözit-8. kü-1.mü-h-es. var-ó. var-j-u. o-u. ficzke. ve-ő.ff. fecs-k-e. (el): kü-ő. a) élő igékből: csal-ó. mony. feny-ü. s újonnan jól alkotvák: el-v. dob-v-an. és így lehetnek: erfl-böl er-v (energia). j. szotyka. fe-v. Az átmenetek fokozatai: ó. szen-v. sar-j. firka. zör-v-en. röpke. pety-h-ed. szürke. (ex): ki-ö. saj. fur-a. hör-v. ol-ú. be: be-8. —e. csipke. ter-p. csör-fös. völgy. pulyka. ol-v. szav. horpad. csir-ég. tör-vel. göm-Ö. dob-b-an. csacs-k-a. mond-a. av = au. ki-ü. fe-ü. ronda = rom-dó. nej . csíny. koty-v-an. o: o-ó. me-j. if. díj. hor-v. ú. fe-j. koty-v-ad = koty-u-ad. csom-v. csicsér-g-ő. ny. köny-ü (= gön-ü v. hör-p. isz-a. kéj. húz-a von-a. göm-b. csör-ö. s több más nemüek. ny: ir-j. o/-ból aj-v (csőr). —f} _b. t i.— 122 — eny-ü. pos-v. lov. ki-v. Képeznek részint fő-. ifjú. különösen gyakorlatos igékből. b) elavult vagy szokatlan igegyökökböl: sundabanda = sunyó bújó. ezekben: ív. csacs-og. öl-ö. öl-ü. ir-gy. mint hangrokonára pl. fe-1.ü-böl alakult« átváltozik: a) . sar-j-u. bor-gy-u. bugy-og-ó. czin-ég. mond-ó. ny-re. rút-vá. csőr = csöü. div. sav. tar-ó. pos-h-ad. csir-ég-8. gom-b. pl. tar-j. alosztályokra különözve: ó. ür-ög. gonosz-val. részint mellékneveket. hal-v. hív. pur-v-a. gom-v. ne-ö. gonasz-szal. j. kény. le-v. p. kü. sür-ög. v. sar-gy-u. töv. o-ly. zör-r-en. Ide füzhetök s hasonlóan elemezhetők ezek is: ív (arcus) = i-ü. í-re: bor-j-u. locs-k-a. és: ő. továbbá: bSv. moz-v-an. ij. szer-v. a g kiugratván az előtte álló önhangzót gyakran k-ra változik: für-ög. mi-8 v. j. tör-rel. köny-v. var-gy-u. —p. le: le-ö. ö másodnemti változatai. kü-v. döl-fös. eny-v. v. red-ö. c)f-re: döl-ő. pos-h. v. régiesen: teremt-e. i-v. szüv. ir-gy. Hasonló fokozaton fejlődtek ki: hölgy. koty-u-an. div. él-v. sav. _j. czin-k-e. j. göm-v. v: ol-ó. i-ü. ür-g-ö. h. czin-ég-ő. csir-k-e. ke végzetü nevei: róka. Az 6. gaz-zá. boglya = bogoló. kü-íi. szíj. öl-v. zör-ü-en. vagy ó-ból: or-ó. b. für-g-e. göngy-ü azaz göngyölt). szőgy. sar-ny-u. len-g. be-ü. térj. gy. V. caom-ó. pisz-v-en. f e: fe-ö (fö). fur-ó. od-v. bugy-og. od-ú. szörny. szarka. mint: irka. ir-ny. müv. locs-og. dom-i>. me-v. len-g-ő. ir-ny. bugy-k-a. dom-v. p: ter-v. p-re: gom-ó. csoroszl-ó. ned-ü. od-ó. t: i-ö. ú. pur-h-a. l. rút-ta. sar-4. jav. hív (üres). £ hasonlatok nyomán helyesen élesztvék föl ezen elavultak: üd-v. íerny. ki-1. bor-ny-u. v.'-re. húz-ó vonó. feny-ö. csusz-ó. sür-g-ö. döl-f. v. ir-j. gy. btb. h: di-v. me: me-ő. nő. íereny. len-g-e. —h. moz-u-an. sür-g-e. d) b-re. kör-bői kSr-v (peripheria) stb. a közveden Ö-böl: v8. ter-b. tet-ü. . buj-ó. isz-ó (iv-ó). Mint középképző: her-v-ad = her-u-ad. csicsér-k-e: hasonlóan elemezhetők több állatok ka. ter-v. fécs-ég. teremt-ö. i-j. pisz-sz-en. —a. terpeszkedik. rég. me-tt. macska. bugy-og-a. csoroszl-a. iv. pety-v-ed. hav. tet-v. tüv. seny-v. stb. be-v. A fentebb elsorolt példák hasonlata után elemezhetők: mi (quid. szív. gzi-j. terv. gaz-val. w»«ny. csacs-og-ó. csusz-a. stb. ned-v. b) h-ra: pos-v-ad. V. rongy. üdvözit-e. szül-e. für-g-8.tó. hor-p. pisz-ü-en. dom-ó. me-ly. szalonka.

nyalilali. ami csepeg. vele-je. hasonlók: máié. tanét. Brass-ó. azon korban vagy korból levő addig tartó: hajdani. men-i. dán-á. nyalófaló. gom-ó. kulhee. csaló. báty. fe-j. utóbbi. kaposó. kusz-ó. stb. ifjúsági évek. attól való. bölcs. ajta-ja. kocsi. ap. hazudó. pl. boné. csináló. bucco. dud-a (dudog). mint: bodor bodri. déli. markapökö. szip-a (szipog). ajtó mögötti. comedonis. járó. papi. katonai nevelőintézetek . szarv. f) másféle nevekben is a birtokragok előtt: hordó. ő néha átváltozik é-re. nyif. f rontó. zsenge = zsengő. ivó . czip-e. dom-ó. korai. sunyó. kerti. szárazföldi állatok. arravaló annakvaló. onnanvaló: pesti lakos. jár. ja részesülőt képez pl. néni. öl-v. csali. d) némely szókban a tulajdonságot jelentő d. Budai. sa-v. taté. Az ó. kútnáli. toty. pofi. mami. falusi szokások . nej. De különösen hasonlók e magyar-latinok: poto. ahhozvaló: harczi készület. tubero. ö. stb. bon-a (bonog). Czek 1) Önhangzó nélküli egyetlen mássalhangzóból állók. különösen meghatározza a) az illető alany helyviszonyát. stb. g) néha csak kihan^zásos toldalékok: szigony. szip-ó. mint az ó. volva. a névutók után: föld alatti. horda-id. 3) Midőn egyedül kicsinyítést. arra vonatkozó. s általán a helyi családnevek: Áradt. laulaa énekel. ajta-id. szotyé. brass-a-i. hasonlók: szuszimuszi. úgy a finnben: pattati. kései gyümölcs : elébbi. velő. c) hangutánzó igegyökökböl: dud. A mássalhangzói szóképzőkről. gom-b. száj tátó. ganej v. nndo. vola. s ez ily ujabbakban: házbai. kópé. c) melyek bizonyos viszonyokban és alapszók16* . pityó . heti.. Jen-ő. licsilocsi. szülő. pip-e. horda-ink. évi fogság. mák-a-i. ő pl. — i. szeleverdö. csadaj. czudar ezudri. ityipityi. bon.pökhendi. csádé. szór. kuty-a. teszi ember (erőben levő. mely gyakran gúnyt vagy kicsinylést. odavaló. stb. sebészi szerek. eny-il. tuván-á. melynek egyik részesülői képzője: á pL kard. Döbr-ö. csepegő. csikolté. horda-ja. e (például a-hol és e-hol vagy i-hol szókban). e a részesülő ó. mint: ol-ó. hetlekotla = hetlökotló. szómé. szegődő. havi. élődö. karé. meny. szotyó. a) melyek a gyök vagy törzs véghangzójából alakultak. rendeltetését. síkföldi növények. 1) Mint igékhez járuló a részesülőnek módositványa. aló. tipitapi. tanejt. és pedig. czip-ö. különösen a gyermeknyelvben: bili. jutalom. szintén páratlan. aj-ra. végzetü helyneyekben t képző előtt: Ard-ó. báty-a. mint: men-V. keser-v. ugró. any. lakozó. sa-ó. szip-a. ásványi gyógyszerek . cziczi. guriga = gurogó . templomi székek. azon idő alatt. hazudi. lótófutó. atyai áldás . éjjeli. királyi kiváltság. koh-a. hoHa-im. ondó. bogyozó. tengeri. katonai. volvo. me-b'. hegyi borok. honnan: alól. murliaa öl. raposa. stb. viszkaa. gyagy-a (gyagyog). kertb'MÍ. ámó. ő-nek módositványa úgy a finnben is az iá. csiribiri. gyilkos. taréj v. élödi. ajtó. s az ily régiesek: tanót. szeleverdi. lótifuti. markapökijtevö. hányiveti = hányóvetö. zen-e (zeneg).comedo. mi-ly. oly határozottan rámutató. honnan. vagy gúnyt fejez ki. ez pedig ej-re. mostani állapot. e) ám. papi. hinta = hintó. hányóvetö. kicsinyítést fejez ki. nyozga = nyuzogó. ámé. gyagy. tevő. mufti. nappali. toty-a (totyog). s ám. bizonyót. — é. bilo. ol-v. páratlan vagyis közös. rapos. jen-e-i. dom-b. ajta-i. stb. szegődi. pl. életrevaló). nyel-ő. orrok. s ám. grófi czim. méh-e. lakzi. karéj v. vizsla = vizsoló. murhaja ölő. vej . szóró (lapát). b) melyek a gyök végmássalhangzójából és a képzőhangx6ból olvadták öszve. kese-ű. kapzsi. játszó. s ám. vő. zsizsi. any-a.— 123 — kajla = kajló. nagy orrú. eső. döbr-e-i. A magyarban az i = ó. lib-a. c) az időviszonyt. d) származási viszonyt. ó'-nek változatai: koh-ó. ap-a. buksi. ajta-im. keser-ü. karika =a károgó.'kese-ly. taré. lili. tátó. bácsi. gyermekség?'. azt illető. abból való: apai. vagy közelebb a helymutató a. evő. viszkuri. reggeli. laulaja éneklő. bizonyejt. játszi. ottvaló. t) az alany czélját. bugyogó. moh-a. csóré. e) az ó. oktondi. csurg-a-i. tityitogyi. zen. patturi. A latinban stillo csepegek. Igen érdekes hasonlóságot találunk a persa nyelvben is.z fölötti. csapdi. csib-e. szélverö. fogaté. bullio bugyogok. nyel-v. melyekről a t igeképzőnél bővebben. hányiveti. ter-v. dad. csal. ható. szip. pipi. moh. ebhendi. karaj. bodza = bodozó. noso. s ám. máj-a. tető. lelki fájdalom. tété. városi. csév. Küle-im. taraj. mi-6'. hegyi. álé. csév-e. fe-b'. nyif-a (nyifog). kapsi. dad-a (dadog) . horda-i. csikoltó. száj táti. Csurg-ó. nő. uft-á. méh. me-ly. Hasonlítások. gané. potonis. királyi hatalom. öl-b". ahhoz tartozó: testi. kulhuri. capito. 2) Midőn főnevekből mellékneveket képez. kusz-a. tetéz = tetőz. sunyi. házi bútor. stilla = csép. tudó. csapódó. máj. bvüa. ugri. bibonis. góré. Mak-ó. né. kelehajti. ter-ü. ganaj. Valamint a magyarban az a. labio. eny-v. bökő. ö. Teleki. ard-a-i. anyai örökség. vatalé. bizonyét. \\é. szarv-a. hadi fegyverek. fogató. szigony-a. pvgio.

öt-szörös. Mind ezek tulajdonkép öszvetett szókat képeznek. ter-p. Eredetére nézve öszvetett melléknév a bel és i alkatrészekből. örök-kép. ál-m-os. Egyezik vele a tompább latin: ét és it (em). hogy más képzőnek kelljen járulni hozzájok. ter-ep. és. apám s anyám. hág-os-ó. valamely helynek. beit. s mint olyanok önálló szót nem képeznek. 3) Egyszerűek. mint: fír-ég. 2) Valamely szónak csonka részei. ős. régen nye v. mint: ken. ősz-kor. Aat: jár-hat. ház-béli hasonlatára lehetne: házküli (mint van is nélküli = nál-küli). egyházi rendbeli személyek. öl-d (ököl). hegedül. öl-beit. ken-d-ő. rep-és. és melyek csak más képző vagy rag előtt állhatnak. Házasságbeli tfgyek. mint: kor. toll-as. várbeli katonaság . Számadásáéit hiba. melynél fogva két alanyt ugyanazon állitmánynyal egyesít pl. 5) Másmás nemitek. ámbár egyenlőhanguak. al-p. al-v. 2) Bizonyos sokaságból. Társaságbelitagok. apám is. idegen országbeli utasok . fér-g-es. házmögi stb. 1) Égisz. al-ap. Világi. telid-es teli. a ke-ves. moa-d-ik. és: keav-es. ség. ágybéli ruha. ős). ahhoz tartozó. pl. talpas ember. hat-szőr. darab-on-ként. házali. kép: más-kép. ős. pl. bőr o's. hág-cs-ó a cs = s. kertbeli növények} házbeit cselédek. ol-d. melyek eredeti alakjokat a szó közepén elváltoztatják. b) melyek az önhangzót némely viszonyokban kiugratják. sokasági viszonyt is fejez ki. nap: tegnap. nyi. mint ilyen nagyítva sokasitó. zör-g igék képzője. belsejében levő. a lesz gyökelemei. tömegből való. Kebelbéli kereskedők. kodik. Pál és te és én együtt megyünk. kifejletei. roj-t. . szoros viszonyban. és. vagy térnek belében. 2) Melyeket önhangzó előz meg és pedig. al-u. a foly-d-og-dl. pökd-ös. ker-t. és pedig vagy változatlan önhangzóval. Anyagra nézve a mássolhangzós képzők háromfélék. mint a for-g. csipd-és. öl. nyer-*. Ő nem a mi nydjunkbeli. öb-öl. kapd-os. mint: öröm-es. ezek zsib-aj. lát-og-at. más-kor. írásbeli ügyesség. tíl. vagy ezekben: lép-ce-ő. öl. melyek a szót teljesen bevégezik. ül-d-ög-rfi igékben mind a három képző gyakorlatos. Az ép szókból álló képzőkről. kert-beit. mint: szer. kör-f. ái-om. E szerint többségi. pl. Mint kőtszónak azon szókötési jelentősége van. szak-ász. s egyeznek vele a) a gyakorlatos igeképzö és (ős. ámbár másmás hangokból állók. melynek sok lakosa van. asszony-ka szókban. a tesz (facit). hall-ás. 3) Bizonyos dologgal. ős. és belkepzők. illetőleg gyökei. mint: ke. fegyver). s mint ilyen ismételve sokasító. gát. s a béli. Tanácsbeli urak. minden-kép. a ron-gy-ocs-ka főnévben mind a három kicsinyítő. s több mások. és. cselekvéssel. mint: ter-ü. 4) JMképzök. hasonlók: tág. mi-nap. kézbeli (bot. kör. s tulajdonkép öszvetett szókat alkot. ör-s. A bel itt főnévi értékű. melyet példahasonlatok nyomán haladva találhatunk ki. vagy belőle való. t. ép szók. zör-d-ít. szak-őszt. s különösen az i-vel együtt helyviszonyt fejez ki. l. pl. öl. ködik. ok-os. ne (láb-nyi. bangrendileg: ős. kihagyással: s. ől-nyi) a nS. pl. kifolyásai. és. b) a fokozásban divatozó és. ezekben: for-d-ít. un-d(or). un. szök-ös. egy-szer. Epén úgy tapadt a szóvégére mint no-* szóban. vagy egyneműek. ma és. nős férfi = nő és férfi együtt. ka kicsinyítő az ember-ke. ki-s elvont gyöke. vasár-nap: vagy a hangrendhez. öb-l-it. az l másnemű ezekben: kapál. ver ég-et. tenyeres. állapottal belső viszonyban levő. kel-hét. Mind ezekről részletesebben alább az illető képzők tárgyalásakor lesz szó. a) melyek őnhangzóból alakultak. leg-es-leg. melyok az alapszóhoz tolóvá annak alapérteményéhez más ujabb érteményt toldanak.— 124 — hoz önhangzó nélkül járulnak. anyám is. kop-asz. get. vagy bele való: városbeli. Pált t's Pétert is megdicsérték. no-e*. c) a melléknévképző és (ás. A régieknél rendesen: és. dob-ol. tip-és. nagy szók rokona. 3) A gyöknek vagy törzsnek mintegy kisarjadzásai. ken-d. falubeli lakosok. Munkabeli nehézség. Péter és Pál. 1) Ám. is). minden-kor. c) melyek az elöttökálló önhangzót minden viszonyban megtartják. a kapcsolt szó után: is. mos. mög. vattás. jár-d-og-ál. lép-es-Ö. vagy öazvetettek: öröm-est. s valószínűen eredetileg g. pl. mint a kiil. ker-es. mint: fej-en-ként. fut-os. mely ám. mely viszonykötő és sokasító. házföli. népes város. ős. leg-es legjobb leg-es legnagyobb. a d oelképző. alkalmazkodók. föl. fékeiül'. úl. mint ezekben: sárgul. Ily értelműek : csontos. ős. szak-ad. köz. vagyis a szó végén állhatnak a nélkül. ügygyei. béli: ház-béli. és. Szerzetbeli növendékek. pl.

Üfc-ea igékhez járulván szintén fölveszi az ik-et: al-szik. minthogy a kép nem egyéb. Ellenben a ként. Altalán mind gyök." Pázmán Kai. b) midőn általán a hasonlóság. sédére valet v. . ölethet stb. sorozatot képeznek. consilii. osztályhoz. röp-p-en. Úrféle. meg van engedve. félhez tartozót Egyféle. tanácskép mondani valamit. Az első módbatározó. ha lm azaz. tokképpen = sok képü-en. eleyendb'kép. (secundum mandátum. nyomat-hat. valamit tenni.. képes." Tihanyi cod. mint. kép-p-en. bakancs. vergődik. csep-v-en. hasonlókép (similiter) nem: hasonlóként. hetS alakban áthatóigék mellett szenvedő értelmű: gondolható. szolgaféle. képzelheti}." úgy mint az. fejéve mint hova. féle v. Néha ezt teszi: szabad. kerestet-bet. tamquam. t elemekből. valamiként. Megtoldva: képen. árulkodik. Húsféle ételek. mint ezekben: úgy-an. pl. kertek. mint én. de a várból nem távozhatnak. ami gondoltathatik. nincs tiltva. Rokon vele a szanszkrit pat. többféle. mely van szerént szóban is. ^távozhattok. mindenféle. állapotú. mindenkoron.. mert ezek nem lábba. „Kölcsönkép" kölcsön gyanánt. ugyanazon ént. tör-het. vagy lábból hanem lábra valók. 147. áll-hat. rfp-a-en. valami módon. minden-ha. nyug-hatik. ha. láb-veli. surgere. nem pedig azt a lábba. vagy így is elemezhető: kép-ü-en. A kettöztetett képpen vagy csak hangosbitott kiejtés.mind származékigékhez járulván úgynevezett tehetSigéket képez: vár-hat. Magamféle ember. s tulíjdonkép ez is Öszvetett szót képez. ózonként. e kétféle jelentésű ha rokon. ver-het. csapatonként (turmatim). melyben az én oly módképzö. Némely esetekben kép helyett a nyelvszokás által ként használtatik pl. consilium). h. sokféle. olyanság alapfogalma rejlik benne. Csalásféle csíny. pertingit értelmében. kép. fejére. Néha hasonlatra vonatkozik. e helyett: koron. hogy valamely egésznek külön-külön részei egymásután következnek. ezenként. amikor lesz. és föl nem cserélhetők a) midőn a kép latin tér képzőnek vagy modo •zónák felel meg: egyenlökép. Különösen ám. nem: egyenlőként. kétféle. (hasonló éhez mint = mi-ent. lábbeli.) parancsén*. Borféle italok. penetrut. Jelent bizonyos neműt. Öszvetett melléknév a f él és e v. gondolkodik. hálássan. czipö. miként ? mimódon . módja alialma. és a régieknél szokottabb volt: irgalmasságodént. Olyan mint tele v. pl. (instar mandati. potest). kezelhetetlen. kiváltkép (peculiariter) nem: kiváltként. máiként. más módon. stb. e. szazanként (per centenos). aequali modo). Telekifíle ház. fajút. nem: mentségként. Adok pénzt. ered-hét. van ereje. marad-hat. pl. törekéd-hetik. Hasonló fonákságu: fejébe teszi a kalapot. mely ki és ént v. törekedik. MentségÜp Mondani valamit. árulkod-hatik. Önálló ige a latin valet. hasonlóan. verekedik. bizonyos f ormán. mint a tájdivatos: erSssen. polgárféle. másféle. Ható. Egy érteményü a kor szóval: némely-kor. ép-en. nincs akadályozva. mely megfelel e kérdésre: hogyan? mi módon? s értelme: úgy. latin poi-ie. gyanánt „Ulendökép" úgy mint illendő. oly módon. beszédedént) ám. éreztethetik. mit a latin nyelv tt'm raggal. ezen hasonlatok szerint: csep-tí-en. a latin secundum. tízenként (per denos). tanács tartja. Myet-en. „Máskép" más módon. kel-hét. A foglyok a kertbe sétálni mektíntk. Különben mint kötszót részletesen tárgyalva 1. részhez. verekéd-hetik. 1. csep-p-en. irat-hat. szálad-hat. s bizonyos rendet. huzód-hatik. természetű. De szabatosan véve különböznek egymástól. különféle. gondolkod-hatik. saru. ként (= ki-ént. A hasonlat alapfogalma rejlik benne. mód. úgy minta parancs. 172. midőn azt jelenő. apaként úgy mint apa. mint Ülik. tanács szerént. t. „Azonkép. mindenkor. nyűg-szik. vala-ha. más formában.féíi. eszik e-hetik. iuxta és quá. fekszik. „Úr Isten az megtisztulásnak törvényét havai (sub conditíone) adta ki. száll-hat. Tehát elég egy p-vel írni. csizma. hat. Különös figyelmet érdemel a ként mint osztó rag számokkal viszonyban. érezhető. s ám. Különben a ha föltételt jelentő kötszó. s az is eredetileg alkalmasint: ve. olyan tulajdonságú. ént-ből alakult: ki-ént. te-mikor. al-hatik. stb. Mint igeképző szűkebb jelentésű. Iái-hat. mint valaminek alakja. a Szótár folyamában ha rovat alatt. régiesen kéd is). tulajdonképen ám. melyet a régiek ragoztak is mint főnevet. tanáctként cselekedni. Jiogy Ügyen. fék-hetik . (sufficienter) nem: tbgndiiként. „Tolvajkép" tolvajhoz hasonlóan. katmoféle. bizonyos birtokoshoz tartozó. Havai oldozza fel. topán. téli. Kovácsféle tzSlSk. potest. (aeqnalirer. s idöhatárzókat képez ezen öszvetételekben: né-ha. így-en. stb. melyekbe a lábat takarják bele. Hangrendhez alkalmazkodva vékonyhanga igék után: hét.126 Fonák viszonyú ezen szóban. parancs. sxert. vergödhetik. Ha dolgotokat végeztétek. kép-v-en. i. így a hatatlan. formája. ül-het. w-Ía (se-ha). Időt jelent. lemásolt hasonlata. húzódik. A tilosban nem vadászhatunk. sémi-kor.1. vagy per elüljáróval fejez ki: (singillatim). hetetlen is: gondolhatatlan. valami-kor. kor. (stare. szép-en. tulajdonkép. röp-íí-en. Mennyiben a föltétel teljesítése bizonyos idővel van viszonyban. honnan különböznek: parancskép. v. azaz.

tíz-szer. oics-ka. nyitravölgyiesen: lánycsika. és gyakran vasárnap is határozókat képez. színésznő. vagy férjezett. papnő jszabóné. —ság. rend-szer. tét-sokaságot. szabónő. hat-tzér. udsuz-cse ólcsócska." Münch. bárónak. itt nem kutatjuk: de azt nem tagadhatni. síkság. egy öl hosszú. szém-écs-ke. mind önájlólag. . és a szásznémet: chen: Mánnchen. Közösebb nyelvszokás szerint öszvetételben a né jelent feleséget (uxor) = neje. háromszor-os. s a csekély ám. továbbá esők.Szakácsnő. „Ennye ideiglen. épen úgy mint nőm. kwp-ka. számtalan-ízben. cza: gyer-kö-cze. Szakáetné. képzőt: kétszer-és. divka. s mint ilyen számnévhatározót képez. egy-szer. rendet jelentőnek rokona a latin sertés. nevel. btcs-ak. s mellékneneknél dse. A csonkított szókból. évnyi. völgység.— 126 — né. királynak felesége. mázsa nehézségű. ur-ocs. sok-szőr. devojka. Ezekben: minap. valamint az önálló ecs. e helyett: napon. ős. Kováctné. —nyi. óráig tartó. tfljt. annyi-szőr. Vájjon van-e a szláv ka. polgárság. oly nagy. leányka. hogy a nagyságra vonatkozó nő. Kovács nevű vagy kovácságot űző embernek felesége. fiatalabbik testvér. p. Szilágyság. —ka. kisebbik. továbbá cze. Midőn mai nap ró-. kicsi. töltés-szer. A finnben is: kka. g&o-ecs. illetőleg mértéket jelentő mellékneveket képez: egy öl-nyt. Kicsinyítőket képez fő. mint kor = koron és kép = képen. nő. és jeden ráz (rád) = egyszer. Néha megfordítva: ok: kúp ok. fiatal nyúl. telén. p. valahányszor. tegnap. re-vel ragozzuk. Gfyuri-cza. v. ttir-öcs-ke. Régiesen nye v. 21. úrné. szakács felesége. tótság. ötször-i. Bókon vele a latin cu is: homunculus. sokaságot: katonaság. fej. sok-széi-ü. a maga nemében kicsi. mint hordó. Ján. a rád = szer. ős. számtalan-szőr. valahány-ízben. sok-ízbeii. pornó"." U. Weibchen. grófi. díva leány. latin cu. d) az és. több ízben. bor-ocs-ka. órá-nyi. bárói vérből származott. német chen-nek saját nyelvbeli mégfelelő gyöke. szőr. kainen stb. b) személyzeti öszveget. grófnő. vidéket jelentő szókat: hegység. hatszor-ta. mennyi-szer. „Kétazász könyökletnye. ámbár hajdan csak egyes eredeti alakjában divatozott: három-szer. mint a magyarbam." U. devojtsícza ám. pedig. o. anyá-nyi leány. Lágyítva cse csa: kenő-cse. mint sort. . egy ízben. „Hatvan láb földnye. ki-s. Jakab zsidó felesége. egy évi nagyságú. péld. csut-ka. grófnak. mezőség. —cza. tób-széril. Mint későbbi divatú öszvetételben a nő előtt álló szónak vég önhangzőja meg nem nyúlik. vagy elvont gyökökből álló képzőkről. sor. pórné. ezerszer-te. öcs: köv-ecs. amennyit a tőszó jelent. több-szőr. anyjához hasonló nagyságú. hogy nyelvünkben alaphangra és fogalomra nézve a ke kicsinyítövel egyeznek a kev-es. o. Jakab zsidóné. ellenben a né előtt meghosszabbúl p. legény-ke. Kati-cza. der-cze. vagy neje. Orófné. esik. tízszer-re. nyúlik. ne. hlavüska. —se*g. —csa. gyermek-ese. igékkel s a nagy melléknévvel rokon. latin vicis-nek. tíz izben. papság. étien egyersmind: talanúl stb. varganS. fejecske. nemesség. — ese. Érteménye: annyi ízben. báróné. számtalan-szer. és az ocs-ó nyúl ám. ki-csi. százszor-i. szór. talon. A szeV-nek. fordítva: ecs. így különböznek: papné. mely többféle jelentései között megfelel a magyar íz. ctut-ak. szer. lovacska. nap. a persában ok: mwg-hak madárka. divicza. magyarság. cse alakokban: ana-dsik anyácska. őlnyi = öl-nagy. atlan. szegény-ke. muliercula. régiesen esek. oly nagy mint egy öl. nőd is. —cze. gyógy-szér. a hasonlító fokban is: bihtar-ak. Ezen képzőt némelyek szláv eredetűnek tartják. tó-csa. legyen az hajadon. jobbacska. Ez utolsókat részletesen tárgyalva L a Szótár folyamában 218—221. s mint öszvetett főnév alkatrésze ma is egy akku: pajta-szer. major fit) és növel. a magyar . plebecula. mennyiséget nagyságot. gyökei. minthogy változataival együtt a szláv nyelvekben is köz divatú. a régiek a nélkül éltek vele: „Eltávozék tolok egy kő hagyeitásnye" (rá). Nyírség.1. halvány-ka. kert-szer. cod Luk. Azon szer főnév. királynő pedig mint királyi jogokkal bíró hölgy. bárónő. hlava. aszp-ak. szinészné. Fölveszi a) a rá re ragot: hatszor-ra. szakácsságot üzö nöszemély. b) az t képzőt: egyszer-i. Ormánság. szer. (birtokrag nélkül) mind öszvetételben általán asszonyembert (femina). 24. Eléfordúl a török nyelvben is főneveknél dstk.és melléknevekből: leány-ka. fi-acs-ka. mázsá-nyi. de Vargáné. diákság. egy-szérü. A szláv nyelvben ugyanazon észjárással. annyi mennyi ízben. királyné. ház-szer. —ke. a nő. egészen felnőtt. együtt kettős kicsinyítőt képezvén: köv-ecs-ke. úrnő. c) a ía te határzói képzőt: kétszer-te. w-acs-ka. fogalomban szintén csekélységre. kalmárnö stb. birtokragozva. Erteményéből világos. ötazör-ös. hordónyi has. kalmáraé. erdőség. tájejtéssel nyő (ereseit. mely esetben a hangrendhez alkalmazkodva három alakú. öcs.egyszeriben' (tüstént) szlávul: porád. 1) Főnevekből képez tértSszveget. mely alakhoz ismét különösen ke ka szokott járulni. kicsiségre vonatkozik. görgő-cse.

azaz ismétlés által sokasitó: röp-ös. boldogságot. ős. rangot: katonaságra ixánni magát. humor nedv. egész mivoltát. tap-os. csipd-ég-el. 3) Járul jelenidöbeli igetökhöz: kivánság. sietség. tartósan folyat. érmét. gug-s-ol. 2) Minden melléknévhez járulhat. tájejtéssel: ét: lég-jobb. = és-és-és. ás. és: wind-isch oel-ei. magyar szopogatok. tip-és. asszonyság. Ide tartoznak a melléknévül használt részesülők: forróság. is-meg. Gyakorlatos igeképző: tip-ég. Eredeti alakban ség. vexo stb. hasonlóan. vet-ég-et ám. nagy. és a palóczoknál: es-eg = es-meg.— 127 — bizottság. id-i nachlass-ig hany-ag. bűz. verdesek. Elemzése. dörök. vagy gyakran járat . séta sérte. öszvekötése. ririts mirigy. illetőleg nép által lakott tartományt. az igeképzö sch = magyar és: for-sch-en. u: ter-o török. fum-os-us fílst-ös. ür-es hely. gyönyörű. és. quasso = quat-s-o. hum-id-us nedv-es. 3) A Útin —et-c = magyar —es-eg. ás. 3) Gyakorlatos. mordét. fényes. és. homályosság. mint tartalmazó együtt véve. 1) Kapcsoló: Péter és Pál. péld. állapotot. öe-dflrm. lehetőség. meg-es-eg — roegu-mg. grumus göröngy. vér-es kard = verés kard. szed és szed. met v. vellicat. t. rap-t-at ragadoz. öszvekötést. illetőleg gyakorlatot. vet és vet. met-mondtam = meg-mondtam. mesterség. pram-o»-n8 göröngy-ös. cal-es-c-o. veho igékből származott penso. Mennyiben a magyar ég. tap-og. mulatság. Ezek szerint az «s. nagyság. illetőleg sokasító. és. meg. és az id képző. 4) Viszonykötő. Továbbá ezen ég ám. vergo m. ver-s-o. tip-es. forgatok. sus- . thőricht balgat-ag. cur-s-o. met. Hasonló képzési rokonságban vannak a latin: •pörgő. ember. fogság. kér és kér. ker-esg-él. repd-éz. s a keményebb c (= k) rá változva: claudus ^nta. vergődöm. veszteség. büb-iscA gyerek-es. és a német isch = magyar és. c) átv. talp-as. vagy bizonyos személyek. Hasonló rokonságban állanak a) a latin: ét és a gyakorlatom igeképzö it. járandóság. lét-jobb. sokaságot. gyönyörűséges a maga nemében több mint rút. köpd-öz. p. narr-isch bolond-os. rapit ragad. ért. Őrség. hogy öszvetett szó az és (. csont-os. ét jelentenek mind egyenkint. és. te is. tap-os. folytonosan. Hasonlók a pwk. Rokona ez (óz. v. A meg tájtéssel: met s közösebb szokássaiméi. nyereség. tap-osg-ál. daud-ic-at eánt-ik-ál. nemességet szerezni. ög. sálit Jzökik. mooet noidit. Alapértelme és. öe-flister. tal-t-at szökdös . Ebből kiindulva úgy vélekedünk. A Bakony és Balaton vidékén eg-láttam = meg-láttam. is. sert-és. verd-és. vidéket: Jászsági Kunság.putor bűd. tér. kapd-oz. lov-ag ám. p. og). alapfogalomban többnek öszveadása. ter-g-o dör-g-öl. fodit ás. is.herrKh-eo. morsicat. nagyságos. minthogy a régiek vastaghangu szók után is így használták. érettség. vagyis kettőt egyesítve sokasító: család-os ember = család és ember szoros együttes viszonyban.: cal-id-us teT-«. valamint a magyar: ég. Lássuk már ezek jelentéseit nyelvünkben. p. is-mét = es-meg. mér-ég-et ám. knirr-8ch-en. Judit I. s ebből származó többséget. sokasitó: leg-es legjobb. és megtörő minden magaság városokat" Bécsi cod. —esg: sen = es-c-o. váll-«. hab-s-ol. Végre hasonló hozzá a lég nagyítóban rejlő ég. gyakorlatos: (?e-brumme. fut-osg-ál. fumus füst. ég (ég. Továbbá. meg. frig-es-c-o. 2) Belső viszonyt kötő: ür-eg ám. mentség. cíipd-es. verd-és. Én mtg te = én és te. bor-os korsó = bor és korsó. mint föntebb is eléadtuk. és-eg. 4) A latin gyakorlatos s = magyar grak. vagy: és-még. levertség. calor hév. eredetileg es-eg. clamat kiált. fényességet. úgy a fordított német: ge a) gyűjtő. ős. set-os-us. sokasitó: Ge-ioatser. vásottság. fényesség. foly-o». mind egybefoglalva általán kapcsolatot. v. s jelenti az illető tulajdonságát. lat. leb-s-el. kérd-ez. mark-os. muc-os-us mocsk-os. ág ezt is jelenti: és. is-meg (ismét). küldöttség. És így: vellít. őz) csipd-éz. 2) Fokozásban nagyító. én is. bőségét. rűtságos. 5) Nagyítva sokasitó ezekben és ilyenekben: tenyer-es. honnan szépséges több mint szép. folyat és foly-trat = gyakran. ty-verték = meg-verték. stb. hasonló hozzá a német képző ig. clam-it-at. mot-it-at mozgat. lov-os ember. futosok. kovácsság. egymáshoz tapadva. „Melotosnak kedig minden kazdagség# városit kivivá. f od-ic-at ás-k-ál. atyafiság. állapotát: szépség. boldog. takony. ég — meg. tep-es-c-o. kiáltoz. büz-ös. a magyar: járat és jár-t-at •=. b) ismétlő. telid-es teli. tanulság. nyíltság. nerczegség. múlandóság. morm-og-ás. épen olyanok. takny-os. uraság. verd-ég-el. put-id-us büd-ös. szed-eg-et ám. királyság. vir-os-us mirigy-és. rútság. kicsiség. mint a magyar. 5) A latin os-(us) = és (és. személyzeti tulajdonságot. ég.is) és ég elemekből. szökd-ös. mér és mér. kér-ég-et ám. 2) a latin gyakorlatos képző g = magyar tg. ős) magyar melléknév képző: mucus mocsok.

(kétágú). büzöl-ög. kocz-og. dünny-ög. nyáv-og. törd-ös. zen-d-ül. melyek közöl némelyek fölveszik az an én képzőt is. nyereség = meg-. sünydör-ög. herr-eg. ölt-öz-ik. czup-og. döcz-ög. zök-ög. müvészség. suttog. dider-ég. Mindezekből kitetszik. csöpör-ög. moz-g. verd-és. támoly-og. term-ész-et. mint középképző: von-sz-ol. roskad-oz.— 128 — og-ás. érk-éz-ik. csen-d-ül. lobb-an. zörr-en. gág-og. kon-g. bódor-og. könyör-őg. porcz-og. itmétlés alapfogalma rejlik. öe-klingel. minden. zöty-ög. Von-z. hörp-ög. fÖ-z. lib-ég. korty-og. —z. tépd-és = tép-éd-és. = lök-öd-ös. ly. Ilyenek. —ész. roty-og. csámcs-og. hák-og. pisz-ég. mezősig. pih-ég. nyavaly-og. —ed. mint: dör-g. szender-ég. —zs. bö-g. top-og. köp-ös. (háromágú). szorty-og. költ-öz-ik. csavar-og. ly. nyik-og. —d. vill-og. dob-og. mi-og. bill-ég. csapk-od. legel-ósz. nyel-d-és = nyel-éd-és. pessz-ég. level-ez. lef-ég. pen-ég. roz-og. péty-ég. loty-og. lebb-en. bek-eg. Valószínűnek látszik. csén-ég. dunny-og. képzőjü szókra. minta a ség ság módositványa. Ezek a fentebb elemzett és kötszónak módosulatai. lob-og. bitl-en. puff-og. hinny-og. vacz-og. föcs-ög. —sz. pör-s-en. —d. on-sz-ol. csosz-og. dör-ög. ág-z-ik. hor-zs-ol. S. sú-g. hunyor-og. tévely-ég. csor-og. ság. nyif-og. hogy az és ég-. óoidogság = boldog állapot egész mivoltában. —ez. —zs. ttem magyarul asmeg. sus-og. tántor-og. patt-og. Mint középképző: fog-d-os = fog-od-os. lih-ég. csatt-an. foly-os. mindegyik saját hangrendü önhangzókkal. melyek az an. c) r. rez-g stb. Hasonlóan a melléknevekből: szép-ség = szép jegyek öszvege. mezők. bú-g. —Sz. röf-ög. dör-zs-öl. csipd-éz. hadár-ász. toty-og. é. —g. nyö-g. émely-ég. katonaság. folt-oz. monn-og. —óz. vak-og. csiper-ész. —k. lép-d-és = lép-éd-és. csipd-és. pip-ég. stb. zaj-ojr. füstöl-ög. valamint az a) és b) pnnt alattiak is r. gyakorlat. csett-ég. ágy-az. for-og-úl). —t. köh-ög. hangrenddel. elterjedt erdők. ingad-oz. háp-og. zú-g. locs-og. csör-ög. mint: biczcz-en. gagy-og. I. (—az. —ász. tip-és. csöp-ög. nyek-ég. katonák öszvesen vagy bizonyos seregben. képzőt nem szokták felvenni: bé-g. sokaság. kóbor-og. ég előre. kapd-os. recs-ég. cser-z. sáp-og. szisz-eg. mint középképzö: hem-s-eg. paptág. papok. egesseg. —öt) rep-és. vinny-og. és rokonaikban a totósig. kívánság —roeg-kiván-ás. ren-d-ül. —ez. b) mozgalmat jelentő gyökökből: bicz-ég. für-ög. ömled-éz. hars-og. n. wietesmet. mok-og. don-g. síkok folytonos sokasága. barcz-og. pill-og. laf-og. in-og. gör-d-Ül. után jobbára azok. sür-ög. hord-oz. rem-ég. egér-ész. idenlidem = item ét item. vorcz-og. vált-oz-ik. Alkalmazzuk már ezeket a seg. csén-ég-és: b) A latin ét magyarul e». tetv-ész-kedík. boly-g. rop-og. czaf-og. duzz-og. üld-öz. har-s-og. nyös-ög. mely ily nemű igéket képez a) csaknem valamennyi természeti hangból. A g legszaporább gyakorlati képző nyelvünkben. képzöjü törzsekből: ácsor-og. . sanyar-og. szök-ös. —s. rétek. döcz-ög. kop-og. én. boly-og. különösen. (—és. királyság. bélyeg-éz. csipk-éd. dob-og-ás. mor-zs-ol. teker-ég. mint köaépképzö: toll-ász-kodik. tap-os. szakad-oz. zör-d-ül. bizs-ég. pér-zs-él. nyik-og. —óz. H. ford-úl (for-od-úl. kap-d-os = kap-od ős. iz-ég. —óz. fanyal-og. leb-zs-él. poty-og. gőzöl-ög. dön-ög. o. köt-öz. czamm-og. máv-og. rez-ég. lökd-öz. szusz-og. —öd. az an én igeképzöt is fölveszik. —ős. czincz-og. kár-og. hogy maga a tok melléknév sem egyéb. mint középképző. fogd-os. csemcs-ég. lök-d-ös. kódor-og. mint: csatt-og. petty-en. 1) főneveknek sokasági jelentést kölcsönöz: hegység = hegy és meg (= hegy és még) hegy-eseg =r hegy folytában véve. lökd-ös. az és pedig hatratétetik p.) tap-od. teVsé*g. továbbá. szédel-ég. 2) Az igékből alkotott ség ság képzöjú neveket úgy is lehet feloldani ha a meg v. mi a művész köréhez tartozik. mor-g. koty-og. hab-z-ik. sip-og. forty-og. Rotor-ász. zör-ög. öe-polt«r. pity-ég. pinty-ég. höb-ög. Ezek általán hangugratók. síkság. azoty-og. vih-og. err-ég. —sz. 8r-z. magyarul tájdivatosan megesmeg. z. —Sz). mozE-an. sok hegy. rétt-ég. zok-og. nyám-og. dud-og. leb-ég. &. durr-og. röpk-öd. hábor-og. vagy tájejtéssel eg-nyer-és. (—ód. hőr-ög. töm-ösz-öl. moz-og. (moz-od-ul. nyif-ég. melyek. csöm-ösz-öl. Hasonlóan: erdőség. A gyakorlatos igeképzőkről. zen-eg. l. kapk-od. huh-og. döb-ög.feledség = meg-feled-és. for-og. hűled-ez. berr-ég. horty-og. ismeg. bugy-og. moz-d-úl. moz-og-úl). —ez.férk-éz-ik. henter-ég. minden. zör-ög. vics-og. csaca-og. —z. selyp-ég. Eapd-oz. röh-ög. hümm-ög. mi a királyi hatalomhoz. —ez.

vareget verekedik. Kivételcsen a. hanem. v. kelepéi. vakar-g-at. Hasonló viszonyuak: ("lógat tolakodik. ugyanannyit mondva egy szóval aligha képes más nyelv visszaadni. lojtárkodik = királyi hatalmat. her-k-él her-eg-é). mint a latin: cogitat. csörömpöl. ker-ing. v. ver-ég-et. uur-k-ál szur-og-ál. a második azon fölül azok gyakorlatára is vonatkozik. az é. melynek t. bojtári szolgálatot gyakorol . -sz-re változik. de szintén folytonos gyakorlatot. kodácsol. AKAD. vonogat vonakodik. tur-k-ál = tur-og-ál. siápol. Mindezekben a k nem egyéb. bokákol. Soványkodik = időről időre fogy. gyakorolja önmagában. c) néha n közbetéttel: boly-ong. vagyis az o. minemüséget űzi. ogat v. tandrkodik. márt-og-at. éget. keres-g-et keres-k-éd-ik. i: csat-ang-ol. meresztgct merészkedik. az első egyszerű belcselekvésre vagy szenvedésre. takar-g-at. lopogat lopakodik. mos-og-at mos-ak-od-ik. bátor-kodik. szed-ég-et. kemény k-ra. 2) főnevekből: király-kodik. ö. mormol. oviltra. zsib-ong. p. csatt-og. gyül-ekézik. ver-ég-et ver-ek-cd-ik. a-ra. illesztget illeszkedik. jár-k-ál = jár-og-ál. —ekédik. szán-og-at szán-ak-oz-ik. örökít. 17 . tevékeny működést. Miről L alább a —t. caer-k-él cser-ég-él. kalatyol. —d. tá~ ]». várakodik. illetőleg belcselekvést fejez ki. z. a melléknevek után körül irva ezt jelenti: „az illető melléknév által kifejezett tulajdonságot.— 129 — d) mint középképzö az átható igéhhez szokott járulni: lát-og-at. gyakori. Különös tárgyalásra méltók. 1) Igéket képeznek igékből: huz-akodik. ver-ekédik. mint fönebb tárgyaltuk. göngyöl-g-et stb. —okoaik. köt-ög-et köt-ek-édik. péld. ioníl. ir-k-ál ir-og-ál. tágul. és kemény mássalhangzója t lágy d-re. német: denkt. —kédt'k. dolgot folytonosan ^akorolja": ármánykodik = az ármányt folytonosan űzve működik. takarodik. —akoszik. jobbára visszaható értelmű. A) — akodik. Párhuzamos társa az átható. tol-ong. —ekétszik. A fentebbi elemzésből könnyű belátni az odt'k és kodik alakok közti különbséget. tzikikol. különösen: a) Mint hangutánzókat gyakorló: bcrnyákol. ma"yat marakodik. melyeket oly szabatosan. a dolog természeténél fogva nincsen párhuzamos átható társa. Atalán folytonos. sercz-ég. tántor-og. kuruttyol. é. tehát más: soványodik és soványkodik. i. bőmből. rikácsol. —eke'zik. tát-og-at. eresztget ereszkedik. bilmárbodik = ember. koákol. Ezen igealakok nyelvűnknek különös sajátságai. MAOT UATÁB. pirongat pironkodik. derű. mozgalmat fejez ki. legény. Ez különbözik azon l képzőtől. tör-ekédik. nyeld-ék-él nyeld-ég-él. stb. emberkédik. get. árul-g-at árul-k-od-ik. kényesedik és kenyeskedik. b) Midőn fő. hald-ok-ol hald-og-ol. hordoz-g-at hordoz-k-od-ik. csiripel. tór-ög. von-og-at. emel-kedik. kalmár lényével szorosan öszvefüggö dolgokat gyakorol. üget v. mar-og-at mar-ak-osz-ik. B körül irva ilyképen értelmezhető: a) a főnevek után „a főnév által jelentett állapotot. tanári hivatalt. huz-og-at buz-ak-od-ik. mint a gyakorlatos g képzőnek változata. teker-ég. szor-ong. —koeUc. ö. s lágy mássalhangzója g. Ez önálló gyakorlatos igéket nem képez. Kényeskédik = tetteiben kényes érzelmüséget gyakorol. mint középképzö a g-nek módosulata. mint gyakorlatos igeképző. dörömböl. gyakorlatosokat képző: ogat. kevély-kédik. kiabál. —kodik. nyujUg-at. szürönget szürenkedik. —ködtk. gur-ig-ál. gót. 8: for-og fér-ég. mely esetben némi nagyítási mellékértelme van. fuld-ok-ol fuld-og-ol. soványabb lesz. borít. v. gondolkodik egészen más és t"bb. gát. öriz-g-et öriz-k-éd-ik. emberkediít. kukorikol. l **:rit} keseredik. és viszont. kárai. csöpör-ög. Ai i kicsinyíteni árnyalat. hangicsál. kir-ilylcodik. peder-g-et. —köztk. turbékol. bar-ang-ol. é. Scgédhangzója a mássalhangzóval végződő törzsek után hangrendileg: o. e-re. képzőket. őr-ködik . nevezetesen a) midőn igékhez járul. mely a lesz igének '•sonkája. várog-at vár-ak-oz-ik. Ezen képző általán az alapszó jelentésének gyakorlatát vagy folytonosságát fejezi ki. s mintegy önhatólag szenvedő. horkol.képzőnek párhuzamos társa p. váj-k-ál váj-og-ál. B) —l." p. —k. töpr-eng. legfnykedik. szervrokona: ás-k-ál = ás-og-ál. az átható t. s mint olyan önhatókat képezvén. nyalogat nyalakodik. Komorodik és tzomorkodik. t i. szüköl-ködik. A hangrend szerint segédhangzója o. -kaik.és melléknevekhez járul. derül. orokodik. a kodík alaké pedig. csap-ong. taricsál. Az odik alaknak párhuzamos átható társa ít: takarít. 3) melléknevekből. von-akodik. —l. för-ög. Jegyzet. E kétnemű igeképzők alkatrészei következő rendszerben váltakoznak: az átható ige zárt hangzója . szláv: müzli. ver-ég-et ver-ek-ósz-ik. eszelö's-ködik. árul-kodik. vés-k-él vés-eg-él.

homolit homorodik. mint a többes számé. mond-ogat. hid-or. kav-ar. bor-ongat. hatályosabb társa. járk-ál. czimbahnoz. ét álhatóval : éget. hev-er. igái: üld-igél. csav-ar. kicsinyítve: igéi. sőt ily értelemben ez is a helyesebb írás. ter-énget. C) —r. ögel. mint: bot-l-ik. szok-ál. had-ar. igazol. zör-ög. eszme törzsekből lett a lágyabb : elméi. hizeleg. gur-igál. bujdok-1-ik. képességi sokasító : ág. üld-Ögél. abroncsol. sod-or. ismé-r. álJ-od-og-ál álldog-ál. fetr-éng. kémlel. ül-öd-ög-él üldög-él. csikói. csöpörög. b) hajiami. rongyollik. feketéilik. árkol. és így : foglal. sőt az l köaépképzö rendesen lágyított iy alakot ölt: csorosz-ly-a. helyesel. gyakorolva sokasitó : pér-ég. fejel. roszal. késel. og. fülel. talpal. fontol. csak egy l mint a fentebbiekben. kev-er. hurkol. borotvál. gyöt-ör. ogal. keresztel. hasonl. tasz-igál. csörget-eg. lak-ál. h) Midőn melléknevekből álhatókat képez. korái. nyüstöl. sok-all = sok vall. rostosodik. Altalán mint középképzök hasonló nemüek : édeleg. gyül-öng. boronál. eszközlő. kaszál. bűzöl. tilinkóz. ál gyakorlatossal : égéi. Valamint az elme. álhatókat: iz-el-el ízlel. könyörög. dicse szókból a keményebb ismer. kürtői. korcs-oly-a. izei. uráli = úr vall. szaglal. turk-ál. czitaráz. ogat. szegei. lenget-eg. fürészel. fondorkodik stb. nyelvel. kintornáz. nyelv-ek nyelv-el. guggol gugorodik. gyilkol. bugyola bugyor. minthogy vall igéből látszik egybehuzottnak : javall = jó-vall (jónak vall). kintornál. pl. barázdál. vagy megnyújtva él. furu-ly-a stb. tagokkal vagy érzékekkel működő : kapál. tévelyeg. vet-él. csorm-oly-a. gőzöl. kesereg. tündöklik. kicsinyei. igé-r. öget: ver-éget. könyököl. rémlik. ég : lankat-ag. nyakai. huz-igál. tep-er. szitái. öklei. melyeknek t. szédeleg. hornyol. dudál. cset-1-ik. ölel. díszük. por-l-ik. hab-ar. késői. bérlel. azsagol. e) Kiválólag gyakorlatosokat képző és pedig egyszerű igékből.boly-ong. bicsak-1-ik. álld-og-ál. mázsál. kártol. zav-ar. isz-od-og-ál iszdog-ál iddog-áL f) Számos tk-es igéket. pL javai. ingat-ag. ezt jelenti: „olyannak tart. Jegyzet. mint amaz. met-él. üt-öget. hogy az 2 több igét képez. játszó : dobol. bányol. L nincsen t képzős átható párhuzamos társok. kdroml. dör-göl. c) Másféle eszközökkel. csuklik. haj-igái. szurk-ál. valahányszor t i. fuvoláé. dob-ál. sárgállik. De: országol. zárol. nyüst-ök nyüst-öL d) Valamit létrehozó. szurog-ál. zöldesedik. orról. mi különösen az ikesekben szabályszerüleg történik. sarkal. Az ide tartozó l képzöjü igék minden iájából igen számosan hangugratók. igy helyeseli = helyes-vall. b) gyak. dicsé-r. fáról. hervat-ag. oldali. sípol. elégel. Ezen r képző a szervrokon lágyabb 2-nek erősebb. Ezek segédhangzója a többesszám hangrendét követi: nyárs-ak nyársal. Hangrendé. mint az r. szeméi. dóromból. tekereg. szomorkodik.tol-ong. nyársal. hasal. az önhangzó kihagyása a kiejtést nehézkessé nem teszi. tek-er. . Egyébiránt azon különbség van köztök. fény lik. göi: her-gél. szür-önget. söp-ör. szemlel. típ-or. rostollik. ural. dicsér. korbácsol. furulyái. járd-igál. Sőt a régi nyelvemlékekben ilyeket is olvasunk : országi. fér-ég. por-gól. nyak-1-ik. sokall. ongat. enyeleg. rostál. rovátkol. tag-ol-al taglal. dorongol. in-og. hangugratva : gél. kettős gyakorlatotokból: jár-od-og-ál járdog-ál. ez pedig több nevet. amilyent az alapszó teszen. trombitái. mérlegel. Az l és r képzők közeli rokonságát mutatják ezen párhuzamok is : fanyalog fanyarog. öt. a) ég.: hál-ál. öng : ker-éng. gereblyél. bogoz. csináló : árnyal. Segédhangzóval jobbára elavult vagy elvont gyökökből képez leginkább áthatókat: ak-ar. jogi. kap-ar. sajtói. lábal. elnököl stb. toporog. g) Kettöztetve képez a) gyak. s megfelel neki a gyakorlatos z : zongorái. hegedül. bot-ok bot-ol. vállal. dörös-öl dőrzs-öl. kevesell. bódorog. néz-éget. kot-or. ál: mend-égél. ész-ód-ég-él észdég-él éddég-él. tak-ar. bírságol. csépel. ménéi. vak-ár. kapcsol. gondol. melyekhez értelemre rokonok : kékesedik. bárdol. n közbetéttel: énget. árnyékol. zöldcilik. érlel. öngeí : ker-énget. vél. ágyásol. Néha kettőztetve : javall. úgy az isme. kér-el-el kérlel. el. kefél. nehezei. moz-og. sad-ar. lánczol. járd-ogál. kezel. ik-eseket: kékelük. bélel. torkol. szém-ék szém-él. gerezdéi. palástol. hanyat-1-ik. járog-ál. térdel. gól. vereaeŰik. A sokasító képzők táblái. moros-ol morzs-ol. támburáz. n közbetéttel: éng. ösztökél.— 130 — b) Mint hangszerekkel bánó. latol. továbbá ggakorlaíosokból: turog-ál. borostái. ong. beteg!. lakatol. karol. füstöl. tarkáilik. L Alaphang: g. inai. melytől különbözik az ural-g vagy ural-kodik szóban levő : ural. gombol. tékozlatik. lát-ogat. sür-ög. markol. csik-ar. agyai. forgácsol. forbátlatik. íacs-ar. rongyosodik. ög. reggellik. cserek-ly-e. itél. álld-igál. asztagol. eszmél . orgonái.

c) középképző ez ^ z : hur-cz-ol. ködik : bán-kodik. fécs-ke íecs-égö. czik-ákol. ied. ft. pén-d-ül. locs-ka locs-ogó. csel-ekészik. ed. okodik. cselekvés. származékai. c) és. Alaphang : sz. Mindezekben a k a gyakorlatos g-nek változata. ük : pof-ók. ami vagy amilyen az illető gyök. z : a) asz. fél-énk. esiMÍát fogalmát oltja az illető gyökbe vagy törzsbe. Általán a tevés. tét te'szik. dön-cz-öl. kodtk. belszenvedöket. mely azzá vagy olyanná l^ítt jelent. men-ekédik. ö'ge : czin-ége. kant. tur-ha. lom-ha. bit. eny-he. ékézik : vár-akozik. és. fir-kant. esz. ver-ekészik. a-h. b) a többesszám képzője k. ős. gur-iga. L A t zárhangul szolgáló alkatrésze oly gyökigéknek. ekészik : mar-akoszik. por-haszt. kor-haszt. EL Alaphang : k. él-énk. kent: hor-kant. kod. a t képez átható. át. var-ga. ser-ked. mint: met. ke részesülökkel rokon : ir-ha. a d pedig önhatókat. iga: tál-iga. ser-éz-ik. haszt. ért-ekézik. Második párhuzamos társa l. Alaphang : s. kapu-k. r. V. sür-ge. öd : csap-od. csipd-és. metél. ör-ködik. mely a ga. üt. töp-öd. nyul-ánk. mint a tesz igének 'Ivánt s önhangzójától megfosztott te gyöke. VI. dü-h. mint a g és k szervtársa : a) gyakorolva. vet. Sg igék részesülőjéből: égé. og. ser-ként. melyek egyszerűségeknél t'-j.'va el88 alkotásuak. énk: fal-ánk. bor-ok. ke : csacs-ka csacs-ogó. Teái. tető. oga. vén-heszt. csíp-éd. li-h. d) hajíami. ékény : hajl-ékony. zen-d-ül. gyakorlatos igeképzö : ut-az-ik. a) gyakorlatos igeképzö ód.— % 131 — c) az ég. kor-had. is. a) gyakorolva sokasitó igékben : kod. mint a lesz ige. mint a g szervtársa. köd : csap-kod. hor-zs-ol. kifuvást megnyújtva sokasitó : ter-h. hogy eredetileg nem egyéb. és. ás-kál. —l. nyujtó-z-ik. Alaphang : d. ke-h. s nem egyéb. gyöpü-k. le-h. ge. A —t nagy szerepet játszó igeképzö. he. vagy elT-ntak. két-kédik. váj-kál. öld-ös. csor-d-úl. tör-ekédik. leg-es legszebb: b) ismételve sokasitó : meg-es-meg. —d. köp-köd. emez gyöngébb hatáskörű. Folytatva a különösebb képzőket. tev-ékeny. öld-ököl. fitat 17* . vét. gyakorlatos : hal-ász. képességi sokaságot jelentök: ánk. metsz. pöf-ékél. okozík. b) 2. Ennélfogva czélszerü. nyaf-iga. Közel rokonságban áll vele szervtársa a lágyabb d. mozg-ékony. gyül-ekézik. in-ga. mivelés. VTI. csip-kéd. közép ik-eseket. vet-ekédik. melyeknek i. csör-öge. kap-kod. szán-akozik. ákol. hogy egymáshoz viszonyítva tárgyaltassanak. bitó. bugy-oga. e'kél: szip-ákol. dör-zs-öl. kéd : lan-kad. mony-ók. e) — zs = t: mor-zs-ol. miveltető. szem-ök. folytatva sokasitó : M. vad-ász. parancsoló igéket. szer-ked.^zreliasonlitásából okszerüleg következtethetni. ékéi. bor-oz-ik. heszt: por-had. ököl: nyeld-ékél. jut. f) egyesítve sokasitó. b) elavultak. D) —í. bok-ákol. nagyító : nép-es vásár. Alaphangok : l. hat. akosztk. b) mint középképzö = g : for-d-úl. fél-ékény. o-h. bon-cz-ol. t) ha. nyer-ész-kédik. eg-es-eg. mint alanysokasitó : fal-ak. okol. c) nagyítva sokasitó : ók. szök-cí-ö szök-Ös-ö. mint a) ezen önállók : fut. fuld-okol. e) gyakorlatos igék részesülöjiböl: ka. köt. kö-h. pér-zs-él. vagyis amaz erélyesebb. IV. átok. fürk-ész. s különféle osztályú igéket képez. pir-ók. für-ge. tur-kál. pi-h. kéd. vés-kél. lé gyökének csonkolása. c) lehelést. külszenwlö. ekédik : szán-akodik. ős a gyakorító igékben : rep-és. ga : ker-ge. lép-cs-ö lép-és-ö. mint szervrokonok. kél: szur-kál. kicsiny. kédik. Aosy. tap-os. ka. DL Alaphang : h. mint öszvekötve sokasitó : a) fokozva sokasitó : leg-es l'-yubb. ge. d^ középképzö cs = s : hág-cs-ó hág-os-ó. pir-kad. Iwr-ök. titok. cserk-ész. vén-hedik. t i. melylyel az igék képzésében párhuzamosan szokott váltakozni. tit. kerté-k.

mondog. szánt és számlik. kut-at. fon-ódik. fék-tét. fej-l-ed (éz-ik). Az első (t) nemüek jelentenek azzá vagy olyanná tevést. lobban-t. em-t. vagy amilyen az illető gyök. rej-t. rom-l-ad (oz-ik). öl. szi-t. ÜL Önálló egyszerű igékből és nevekből szintén egytagú törzsigéket: ér. kezd-etik. mond-og-at. sir-at. mart. okozza. öl (al-ik alszik) ol-t. nyir-et. hSkken-t. tU-t. = kongóvá tesz. int. vagy eszközli. oom-t (bont). vál-t. = vizeged. ik hozzáadásával pedig külszenvedSket. sürg-et stb. e/-ik (= es-ik) ej-t. ug-at. —tet. osz-í. melyek közöl többnek párhuzamosan az önhatókat képző ad ed felel meg : csörg. irgat máskép : irgal. rom-1-aszt. már-f. az illető cselekvésnek vagy állapotnak mintegy indítóját. máskép : szer-el. hám-t. siet. a sirat. osz-l-at. Értehnök : a Litást. ászt észt) képzővel átható. ttdik belszenvedSk : csuk. szedést. c) önható gyakorlatosakból mtweííefo'ket: kon-g. (izeged =9 izgad). hogy csattanjon. viszket. kezd-et. rom-Z-ik. kel-t. V. szed. forg-at. em. sü-t (pinsit. honnan : irgalom. rokkan-t. vi-tet. peng. zeng-et. fosz-t. fejt és feflík. stb. rá-t. czupp-an. csatí-an. B a mutat régiesen : mutál. ir. Hasonló viszony van az önt és ömlik. csuk-at. fej-t. ing.. rom-t. hajt (clinat) és hajlik. a másik (1) nemüek pedig azzá vagy olyanná levest. reteked. rom-t = rommá tesz. IV. ing-aí. ét v. om-1-aszt. szer-et. kezd. int-ég-et. — — czuppanjon. VL Kettőztetve—tat. hant. lát-og-at. vagy középigék alakulnak : osz-Wk. Elvont gyökökből egytagú törzseket képez : Irf-í. mondást. cselekedtetS. or-f. fosz-i-tk. bán-t. td-t. eszközli. rom-i-ik rommá lesz. sér-tjfeT. ami. oszt és oszlik. reszket = rezeg-ed. kezd-ödik . hi-tet. hogy kongjon. al-tat. fit-at.. hám. pérg-et. rom. honnan : siralom. üt. — — rettenjen. Id-t. csappan-t. pl. tSr. honnan : szer-elem. szám. fej-l-ik. koppan-t. csetten-t. stb. ing-ad-oz. hant és kámlik. régiesen stral. szánt. nem mondjuk : látog. ront. tér. fej-1-eszt. fosz-1-at. kong-at. — — zörrenjen. b) egytagú átha- . csörg-ed-ez. lobb-an. illetőleg parancsoló igéketlképez a) ezen elvont igegyökökből :é-tet. om-l-ad (oz-ik). fon. ont és omlik. s ám. sied. fon-at. — d (ad. fosz-1-ad (oz-ik). d) némely hangutánzók után egyszerű önhatókat képez: jajg-at. pl. és így : csikorg-at. okozza. bont és bomlik. nyűg-tat. csuk-atík. e) egyszerű áthatókat elvont. i-tat. melyeknek párhuzamosan megfelehiek az ódik. öl-t. txtíik. zörr-en. zörg-et. sej-t. nyit és nyílik. létesítőjét fejezi ki. mártást. hogy a törzsige által jelentett valami meginduljon. viszket. tör-ödik. búg stb. rigy-ct. tör-t. szed-eg-et. Mint át. b) g gyakorlatos kőzépképző után átható igékből gyakorlatos áthatókat: lát. ütést. és pedig egytagú igékből. f es-t. té-tet.mivcUel8. hint és Aimlik között Továbbá ezek némelyikéből-t (át. töl-t. Ezek oly igék. üt-ög-ct stb. vagy önálló gyökökből: mut-at. zörren-t. bég-et. csörg-ef. f) ezen önhatók: reszket. foszt és foszlik. kel. him." csuk-ódik. megtörténjék. om-f (ont). serken-t. márt-og-at. fon-atík. i»-í. zökken-t. serk-en. kurjog-at. ed)-vel önható. Ide tartoznak általán a hangutánzókból g-vel képzett gyakorlatosok : cseng. szám-t. ujjog-at. zeng. íel-ik. gyakran teszi. him-t.— 132 — H. hint Ezek közöl többnek párhuzamos társai l-vei képzett középigék. tulajdonkép. ir-t. csattan-t. mozg. bán. rett-en. — — serkenjen. pl. mond. mozg-at. om-l-tk. teszi. Ilyenek : dobban-t. robban-t. ár-f. intést. fél-t. retten-t. nev-et. — — lobbanjon. tel-t. zeng-ed-ez. osz-l-ad (oz-ik). vagyis. assat). rejt és re/lik. tör-etík. ér-t. nyi-t. mozg-ad-oz. ét alakú képez a) mirelíetó'ket. tör-et. melyek gyakorlatos alakban önállólag nem léteznek. viszked. őm-í (önt). (es-t). márfog. eszközli. Á kezdő vagy első mozzanata an én (= in) képzős önható igékhez járulván. reng-et. dong. czuppan-t.

fehér. ami r &gy amilyen az alapszó által jelentett valami. t. valamint kopaszt (koppaszt) = kopaszszá tesz. nyugodik. így különböznek : rúg-át és rug-tat. s párhuzamos önható társa ad ed: rag-ászt. szök-tet. ruház-tat. s e főnevek : támasz. mer-eszt. kaszái-tat. gabonát szállít. hogy folyjon. rontat. isz-tam. ki ezt a kertésznek parancsolja. csorgat és csorogtál stb. mert a d. botoz-tat. de másmás érteményi árnyalattal. csupasz. fekete színűvé tesz. nyugosz-tam. pL eaz-íem helyett et-tem. mer-ed. Némelyek szerint az nem egyéb. kittem.— 133 — tok. nyilatkozik. 1. hunyor-Ü. de némi érteményi különbséggel. önmagában. és b) a belszenvedö odik. vittem stb. V1Ü. romlat. eszközli. mennyiben a d és sz mint szervrokonok. eszközli. dagatt. eí. üdvb'z melléknevek. •araszt-ai. a hangváltozási viszonylatok analógiájával nem egyezik. csip-tet. pl. Midőn igékhez járul. VTL Az oszt észt öszvetett képzőben a t tényező. hu*y>r-í>d3c. pimasz. el képzőt vesznek fel. domborít. hogy vonjanak valamit. dobott. Ezek közt azon különbség látszik lenni. Az eddig mondottakból meghatározhatni azon finom érteményi árnyalatokat. horgászt = horgassá. Ezen igealaknak mint áthatónak kétféle párhuzamos viszonytársa van a) az önható <?> 3. sodor-tat. dag-ad. = mered-t. jár-at éa jár-tat. s a csángó nyelvben ttitxegve vagyis szelpesen hangzik. eszközli. nyi. kotor-tat. Vannak némely igék. folytatólag vonat. a hírlap valamit hird-et. mint az önható képző ad ed változata. dag-aszt. cselekszik. ecmint középképző azon ás és változata. f oly-át ésfoly-tat. vakar-tat. görbít. csügg-eszt. vet-tet. ömleszt. miszerint ragaszt elemezve ennyi volna : rag-ad-t. borzaszt = borzassá. 3. tét képzőket felveszik. eszközlö jelentésű. ravasz. ám. melyek mind az egyszerű át. gözölög-tet. gerjeszt = gerjessé tesz. mind az öszvetett tat. tósy-ot és hány-tat. hogy a gabona szálljon. Tehát a ragad. biz-tat. i. horpaszt = horpaszszá. pl.'fut-tat. létezését eszközli. Régi magyar Passió 16. igaz. vizet folyat. eszközli. vagy s-vel : száraz.1. ám. fdíétíty domború. engeszt-el. hogy ragadjon. sőt a törzsbeli sz is. gimdör-it. okozza. ét. 2. szántzt = szárazzá tesz : hasonlóan. arat-tat. göndörödik. kedvesz. ingat és inogtat. zo'ld-űl. az úr sürgeti cselédeit önmaga. Az imént tárgyalt igék közöl némelyek ál. dagad. ront. cselekedik. pédér-tí. Az öszvetett ít képzőben a t ennyit jelent: azzá vagy olyanná tesz. a kiejtésben rendesen ehhez alkalmazkodik. szalaj-t Jegyzet. nehezt-el. a kertész fákat ül-t-ef. un-at és untat. Egyébiránt az ily kemény igealakokkal csak a lehető' legritkábban szabad élni. mást állít maga hel'jM. i(l régiesen eléjön szenvedöleg is. tiszt-úl. s az úr. görbe alakúvá. ám. ömlet. a másodiké : azzá vagy olyanná lesz. az öszvetettek többes vagy gyakorlatos érteményüek. nyom-at és nyom-iát. vág-at és vág-tat. Tudniillik az ily asz esz képzőjü törzsek nagyobb részt elavultak. bük-tat. mint nyelvünkben más számosak. Néha a miveltetö hármasán is eléfordúl. . csiráz-tat stb. tör-et. jár-tat. eresz. az anya dajkával szop-t-at-tat-ja gyermekét. likoszt = likassá. nyugoszik. Jegyzet. az alapige Utal jelentett cselekvést vagy állapotot létezővé teszi. Önmaga által. perget és peregtél. Ennek földerítése végett az asz esz középképzöt szükséges elemeznünk. vár-at és wír-íot. midőn t járul hozzá. a dajka gyermeket szop t-at. így különböznek egymástól forgat és forogtál. von-at. eszközli. pl. Ai elsőnek értelme : azzá vagy olyanná tesz. nehéz. vigaszt-ál. Ez is mily gazdag erű s kiaknázásra váró szókincs-bánya!. pl. Jegyzet. üt-tet. kopott. köt-tet. Sőt vannak országos divatnak is : norpasz. rag-ad. alakit. parancsolja. tisztává tesz. válasz. okozza. pl. különben tat. tapaszt-al. hullaj-t. az első esetben közvetlen. ad-tam kiejtve attam. vaiatdy munkát foly-taf. fehérít. önt. szün-tct. pédér-édik. A hangzójukat kiugratott g képzős igék át. moigat és mozogtat. ül-tet. alusz-tam helyett ittam. tapasz. dugasz. romlását. von-at és von-tat. csattog-tat. Ennélfogva. és tür-tet. pl. mely mellékneveket képez. nyit. tét miveltetőt vesznek föl. fi-ftstüljön ám. nyittat. zöld-ti. okozó. tisztít. cselekszi. tetszetőssége daczára. melyekkel a t képző a gyökben rejlő alapfogalmat vonalazza : rom. hogy az egyszerűek egyes. feszitessék. azaz eszközli. rb'nkesz. von-tat. pL tiszt-Ü. pl. öntet. Véleményünk szerint valószínűbbnek látszik. ödt'k. mint középképző t-re szokott Tallózni. ám. nyugoszt-al. mereszt. öm. kivált némely igékben váltakozni szoktak. édt'k. hogy a munka tovább tovább folyjon. c) többtagú igékből rendesen : takar-tat. mered-féle önhatókból a fentebbi hasonlat szerint kellene lenni : rágott. vigasz. e aki ezt a hírlapba teteti. Az úl. iü-t-et-tet. csügg-ed. Némelyekben tájejtéssel az sz itráltozikj-re : szakaj-t. sürögteti bizonyos eszköz vagy megbízottja által. hogy az ősz. merett. édesz. ám. De ezen elemzés. az hird-et-t-et. szakasz. mit a nyervszokásból tanulhatni csak meg. pl. hogy más álljon helyette. mint: magaszt-al. hisz-tem. gyilkol-tat. a másodikban iüzwtdett miveltetők pl. Jegyztt. hogy meredjen. önhatók és középigékböl: lat-tat. kopog-tat. visz-tem. cserkesz.

ét. ól. Ő-l. láz-lt. hűl. tan-ujt. út. „Ezek az ő mondásokat bizony-tíf-ották" (bizonyították). lap-ó. Hasonlók : fűt. ámít. merül = mer-ö-1. „Krisztusban mind megeleven-őf-tetnek" (eleveníttetnek). vékony: ó'í. tan-ót.134 Némely nemű it-es igéknek mindkét párhuzamos társok meg van. ép-öl. tan-tí-t. szak~ít. ól. 139. valamint a párhuzamos úl ill képzők öszvetettek. szár-it. ejt." s a 9. tan-ét. lap-ú-1. 1. fu-uj-t.1. feszit. buzd-tíl. leeser-S keser izü. szólít. domboróvá lesz. nemes-ít. örök-Ödik. vagy önálló egyszerű gyökökből: gyű. melyek között legújabb • legszokottabb it. . illetőleg részesülő ó. 229.1. ker-ő-^ ker-o^-t. avtí / fesz. fújt.1. gyüt. dombor-ól. szár-ad. ow. gyűl. A tihanyi codexben : 2.S-vei azonos. mely föntebbi elemzésünk szerint a mutató a-. repül. E szerint a mai ít elemezve és eredetileg = ó-t. futam-odik. ojt. rém-ő. ker-íí-t. pl. hévül stb. L „Az éhözőknek megelég-íyí-éséröl" (elégítéséről). „Az szép ruha megékös-őt (ékesít) embert. a régi legendákban. fesz-tt-1. ép-ül. Innen magyarázható. ö rejlik. L „Ezek azért az szűz Máriát bódok-tíí-ják (bódogítják)". ül az önható igékre : tan. lap. és úl. keser-ő-1. lapít. pl. lap-ó-1.1. tan-ó. aljas-ál. ámúl. pend-ííl. pend-ít. „És mikép lámpás olajnál kil nem világos-tíí" (világosit). fúl. új t. üt. fút (szokatlan). av-tí. tan-í-t. szoriil. üt. ő-t. L „Negyed csillák (g) mondatik bódok-tit-ásnak (bódogitásnak)". 140. szorít. lapul. lapít. tan-ej-t. fesz-ó'-l.1. av-ó.hűt. rémit. 126. 154. Hasonlóan a bécsi és müncheni codexben. feszül. lap-tí. tan-tó. takarít =: takar-ó-t E párhuzamos képzöjü igék több osztályúak : a) elvont. 69. aljas-odik. 1.1. tan-ól. rém-tf. tan-út. nemes-öl. „ Jöjön el és szabad-óh-on (szabadítson) titokét". ép-öjt. rém-í£-l. azaz. hogy ezen párhuzamos képzőkben azon ó.ép-ejt. az átható. „megékös-ií-ti". tan-é. láz-ad. ker-ő. tan-e/t. vagy ad ed önható társok van : has-íí. s a mai úl Hí szintén = ó-l. hol é éj. ép-ét. az én idvözőí-ö fi-amba". nemes-édtk. süt (rövid). ojt.1. fesz-tí. 142. keser-ő-t = keser izüvé tesz. tan-éjt. kivált igékből képzettek párhuzamos társ nélkül vannak. ten-é-t. szabad-e/t. melyben ezen képzők ily alakúak voltak : vastag: ót. Némelyeknek pedig csak egyik vagy másik társok van : buzd-it. „Emberi nemzetet ö általa megép-6't-é (építé)". gyu-u-t. • 5. tan-ét. gyújt. 174. sül. örök-íí. tan-ól stb. száll-ít. nyújt. „Némelyeket közölök elméjükbe vak-iíí (vakít) meg" . 26. út. állap-íí. rém. őt. hogy ezen képzők már kifejlett átható igékhez is járulnak mint tolul = tol-ó-1. szak-ad. és úl.1. tasz-ít. tan-ó-t. has-ad. gyút. ép-üjt. ker-é. ül. pl. ker-e/-t. kér. ker-ő. avul. Az ít. ürül.1. 257. tan-oj-t. aljas-íí. „Hogy tan-ú/i-on (tanítson) meg minket". av-ú-1. s jelent olyat. ker-í-t. feszit. öjt. „Megbizon-u/t-hatjuk" (megbizonyíthatjuk). lapon változattal. szabad-ít-ból szabad-tísa. „Bizon-u/t-ja (bizonyítja) szent János". v. nyúl. „Öröle az én leiköm az én idvöz-őí-ö (idvezítö) istenömbe. ép-öt. avít. merít irmer-ö-t. gyűjt. domboróvá tesz. repít. gurít. dombor-ó. „Miért keser-őt-él (keserítél) engemet el". fül. állap-odik. ker-é-t. ít. tan-ojt. A régi halotti beszédben : szabad-ót-ból szabad-ócsa ám. dombor alakú. ől-böl fejlődtek ki változatképen a többi módosítások : ojt. o-val. „Agyán elfesz-ől-ve (feszülve) fekszik". Annyi s oly közös divatú példák után kétkedni nem lehet. nyomul = nyom-ó-1. 131. áll-ít. fesz-ő. Ujt.. minek fölvilágositása végett vissza kell tekintenünk a régi nyelvre.1. aprít. ejt. s hol ú ü. fu-u-1. gyu-uj-t. gyúljfw. 19. Mások. keser izüvé lesz. s más nyelvemlékekben szerteazerint olvashatók az ily változatok: szabad-ét. amilyen az illető törzsszó. Ezen ót. 8. fu-u-t. 9. dombor-ó-t. rém-ő-1. futam-lt. szabad-ól. L „Szent Leiektől megtan-tót-atván" (megtaníttatván). hol i-re változik. örök-i'/l. kerít. gurul. Sí. kerül. gyuu-1. hevít. ürít. av-ó-1. közös: ét.

puhít. vagy ad önhatóval: szárit szár-od. lyuk. ét párhuzam nélkül : látog-at. süt minden változás nélkül is: tolul. rendít. gyarapúl. forog-t«í. fon-aíik. tume-facií. visszaható ód. mozdul. itatok. cxci-t-o. tör-efik. c) önálló származékfönevekből és elvont törzsekből: gyarapít. ij-ed. öd-vel: verég-et. c) miveltetök. s az újabb alkatú : közvetít Az ít-nek második párhuzamos társa a háromágú odik. szenvedő jelentéssel: szev-il-mek szeret-tet-ni. szakotit szak-ad. Továbbá a törökben az iil. csendesít. keser-édik — keserűvé tevődik. b) gyakorlatos átható át ét. hor-d•'•m. önható ad ed párhuzammal : ing-at. A török legszebben megegyezik a magyarral. Azzá vagy olyanná tevést jelentve. kukor-íí. osí>rg-ed-ez. meleg-W. serken-t. rippi gyónás. —édik/ tcrre-j/ít. «l-nak szintén van megfelelő társa: il. fodorodik. savanyúvá tevődik. dombor-íí. kövéredik stb. rendül. por-t-o. ülök. Hasonlítások. tét a) külszenvedö párhuzammal : lat-tat. siv-tt. kurjong-at. és on-d. •Mutun.b) külszenvedöi párhuzam nélkül: csikorog-íat. édesedik. savanyodik. istvn. ad ed párhuzammal.ödik belszenvedövel: fodor-ít. id-er (r= tevő) részesülőből szánnazott. midőn a magyar legvégső elemében a t hangban. sip-ít. tehát szevdilrmek szó szerént ám. pederít. vadul. üdvözít. lüpi. szürkit. ét belszenvedö ód. tcrre-facit. marak-od-ik. b) igékből: *>•'». on-t-om. . mer-eszt mer-ed. lávitttin. A finn nyelvben is a t képez ön. ohaj-t-om. mintegy benntevödöt képea: aavany : savanyít = savany-ó-t = savany-út. amaz áthatót. savany-odik. etetek. meleg-ft / made-factf. b) it. jacto-ból jac-t-o. szürke. = savany-ó-vá v. dagasz-í . párhuzam nélkül : áll-ti (át). istutan. :^ret-tevö-ni (szeret-tenni). párhuzamos l társsal : rom-t (ront) rom-l-ik. párhuzamtalan : hur-ét. Ü. der-íí der-ül.és átható igéket a) nevekből pl. domborodik. kövérit. érzékenyit. wű'-^. szorítok. ödik. mereg-et. fon-daíi. és így : puha. d) miveltetö és külszenvedö át. párhuzamos úl iil önhatóval : bor-ít bor-tíl. d) ít. szöjle-t-mek. tan-ti tan-úl. szólal-tat-ni. édesít. édik. tisztául tisztul. savanyít. rutit. nedves-ít. tar-t.in-t. t zi-t. marog-at. c) ti (=. csendesfii. verek-«d-ik. juon. penderít. kiindul. ripitanf gyóntatok. a Icvési l-nek vagy d-nek a^t felel meg : fcile-faeíf. törölg-et. emez pedig belszenvedöt. juotan. lyukasztok.ed. fodor-odtk. pendcrcdik. csöndül. iszom. nyomul. (állítom). csöndít. süt-tetik . Mit-/e<. eszem. tör-ó'dtk . a törzszsel egybeforradott. szók-tat. egyszerű önható. láttatni. szelídít. i. és számos hasonnemückböl. telepit. néha pedig épen csak t vagy d képző által alakúi. okw-t-mak.-ból lesz cz-í-o. bak-'rf-mak. alapúi. pl. buzdúl (huz-g-úl). a) asz-t esz-t. a dttr vagy tűr is. savanyúvá tesz. bak-tür-mak lát-tet-ni. ülepít. úK>g-et. vadít. henger-íf. pörög-íet. át) miveltetö.-istenit.— 135 — b) melléknevekből: szépít. szürkül. bég-et. szeri t-tet-ni. fodorít. merít. szoros. szew-diir-mek. mint: ci«t. fekete. IV. vagy •••l. ülepül. susci-t-o. szépfii. ahdas. nycr-í<. szelídül. ten-d-o. a) Gyakorlatos tevcsü át. A latin tehát az illető képzőt mint egész szót változatlanul megtartotta. mely szinte ol-mak (= lenni) iíível rokon. úgy látszik. mozdít. merül. = keser-fit. tá-t. érzékenyül. A latinban kf}»ez miveltetö jelentésű igéket. önhangzó és párhuzamos társ nélkül : lát-t. vagy d párhuzammal : om-t (ont) om-l-ik. puhúl. keserűvé tesz. ''"-tói sta-t-uo. fej-t fej-l-ik. ing-ad-oz. L a) Egyszerű tevést jelentők. roppan-t. 'il. hasonlóan cselekvési képző ezekben : op-t-o. melyből: ondó. és rokon d-re változva : un-d-o. kondit. Jegyzet. t»rölk-öd-ik. csörg-et. ijesz-t. olvastatni. mondog-at. c) gyakorlatos önható aí eí párhuzam nélkül : ujjong-at. üt-tetik. ug-at. istenül. keser : keserít. tör-et. hám-t hám-l-ik. feketit. td-«r. rútul. szak-zt szak-ad . igazul. A tevési f-nek a latinban többször facet. Ezen képzők mutatótáblái : b) önhangzó nélkül. ültetek. száll-tí (át). has-ét has-ad. lát-íatik. önhangzó és párhuzam nélkül: lobban-t. szól-ít (át). d) származékigékböl: buzdít. ed. rej-t rej-l-ik. a raivelM«i ige d-ür vagy í-tír. DL Miveltetö tat. különösen az önhangzóval végződök hangzója a képzőbe olvad : tíszta-it tisztit. üdvözül stb. üt-íei. települ. Hasonló viszonynak : domborít. Itt t. henger-édik. fekctül. syöttin. alapít. = (buz-g-ít). cseppen-t. igazít. nyújtom. öd párhuzammal : fon-at.

ül t. üt-et. lapon). mint fentebb érintettük. háztűz nézni. ütközni). a fogalmak szabatosságának kárára. szíjgyártó. Ázás. magyar ado-tt.egész életemben1. (Bopp). ktl-d-'im. hogy az illető cselekvés vagy állapot gyakorlatban. thun. Mint különös találkozást felhozzuk itt is az árja t képzőket A latinban az át. ott átható vagy áthatási érvényű igének is kell lennie. üt. mozzan-ás. fiiéhen. Ennélfogva más és más a cselekvés és cselekedet. folyamaiban van. vet-éff-em." „Hogy adtad el a házad. ét a) annak bevégeztét. mely mindennemű igékből elvont értelmű főneveket képez : ír. ct. amit irtunk. A németben az egyszerű múlt: lob-t-e. onnan gyaníthatni. zarándoklat. a magyarra teljesen ráillik. ad-ta s a részesülőben te : ataje-te. „És jőve Jézus ajtók betevén és ablakok berekesztvén. tárgya. nevezetesen. keres-eí. s azt jelenti. öl-t-em. i-d-im. Mach-t. Prach-t. men-t-em-ben. Jegyzet A török nyelvben is az egyszerű múlt képző betűje d. (Lásd az utóbbira Fábián Finn nyelvtanát 118. That (tét) stb. szed étt. vol-t-am. t képzős (mássalhangzós). tett. fac-t-um. cseleked-t-e. pl. Hogy nyelvünkben a tárgyeseti rag t a tevésnek fogalmát illetőleg tárgyát fejezi ki. cod. tartását. latin da-t-us. ott is ás. s párhuzamos társa ás. füstfaragó. a finnben csak az i képzős (öuhangzós) múlt van meg. lát-t-am. ma pedig az eredeti nyelvérzék megtompultával. melylyel egyezik általános jelentésben a ío. mert bizonyos viszonyokban értelemcsonkítás nélkül el is maradhat. általános fogalomban egészen egyezők. Ezen múltidő főnév gyanánt ragoztatni is szokott: élt-em-ben. kel. amit cselekedtünk. lát-t-om-ra. tündérlet. kötélverö.' Egyébiránt a nyclvszokás néha a második helyett is az elsőt használja : . s lényeges betűjök f vagy d. kel-és stb. mozdit-ott és mozzan-at. A t képez be végzett v.mwltodban nincs öröm' múlt időt jelentő részesülő. mint idöképzö. s bizonyos igék után költöztetve o. A szanszkrit dat-tá-sz. „A bíró törvényt ül" itt az ül áthatási érvényű cselekvés. ét. pL cselekedet. múHidtit. a Szótár folyamában —ás. thut). tasz. Zuch-t. gondolát és gondolat. ét. jött-öm-ig. üt-ött-él. yár-í.képviselni. tooa (weitorhin) és tesz (stellt. ez pedig . a mondás tartalma. itt-ott. é. öltözet. mozzan-at. mint tárgyeseti rag. scrtp-í-ura. hogy az illető ige által kifejezett cselekvés vagy állapot be van fejezve. c) A határtalan mód előtt: „pipa gyújtani. vagyis meg van téve (perfectum). „Fát vágok" itt átható ige van. hellén do-r-óg. amibe öltözünk." A régieknél a wán vén ragu részesülők mellett is. vagyis tova mozdit. s múlt részesülők : btí-d-a. kus-t-a. és így : prangrn.?" b) A részesülök előtt általán : „Borivó ember. . ura végzetü részesülők és nevek : ic-t-us. pusi-d-a. ö elötétes hangzóval: lát-ott. tehát e helyett: múltadban. Mennyiben a bevégzett vagy múltidö azt jelenti. vet-étt-él. pusztulat. pl. jártában. legt. de tájejtéssel. visel-ef. —át rovatok alatt). b) annak tárgyát. Schlach-t. kereskedet stb. (1. vol-t. szeret-t-em. menekedet. keltében' és . ét alanyi." Münch. Fluch-t. kus-t-am. a) A személyragozott neveknél az első és második személyben : „Eltörtem a kezem. üt-öff-ünk. eí-nek volna helye. bak-t-üm. mögen. minthogy tesz mély hangon ám. szorgalmazót. keres. (sich) sch&tyen-ből (verekedni. Szoros érteményi kapcsolatban áll vele azon át. az öt. A tárgyeset raga t (át. cseleked-t-em. innen alapfogalomban a tevést jelentő igeképző f-vel rokon. és : ir-ás. A japán nyelvben tó : atajeta. zend dá-t-<5. vetétt-Unk.a levél keleté'. mert ahol tárgyeset van. tud-t-om-mal. ad-ta a t ragban is egyeznek. fut-t-am. ztehen. föd-t-cra. ami írva van. vesz-t-em-re. öt) szoros viszonyban áll a cselekvőigékkel. s a részesülőben : M-d-rfc. ez minden egyes igéből képezhet főnevet. János 20. irat. s mint olyan alattomban minden álhatóban foglaltatik. lételét. hall-oíí-ál. . Az első nemű hajdan szintén csaknem általánosan mindenféle igéhez járult. melyek jobbára a többi személyragozásban egyszerűek : lát-t-am. ir-aí. cseleked-et. éVvel él a hanyag nyelvszokás. ét képzőjü magyar főneveknek megfelelnek a múltidö részesülőjéből képzett us. cselekedtében. um. könnyebb kiejtés végett rendesen öszvetettek : hall-ott-am. a honnan kildíkde ám. ét képzőjü főnevek között. őszszerű. $& jártával* e helyett: járatával. Mi e másodnemű képzőt illeti.- 136 — E) —t. kel-et. men-f. t i. mivelkedet. mert oda (dorthin). írás és t'rot. A perzsában az egyszerű vagy általános múlt képző betűje szintén d vagy t : btí-d-am. végrehajtott mivoltát. tooa is. némelyekben. pusi-d-am. ét az alanytól elvont értelmű főneveket képez. hogy a tárgyesetben (accusativusban) a wohin értelme lappang. öt. tragen-ból lett Trach-t. hol át. hall-oíf-unk. mondat. mo-t-ws. üt-o'íí és üt-et. sag-t-e és részesülök : gelob-í. üt-öíf-em. ütköz-et. ir-at. sctzt.írtomban sokan háborgattak' és Aratómban sok idegen szó van. pl." s az újabb alkotása* . pL . fa vágni. szőlő kapálni. ellenben az öt. szed-t-em. mozzan. hogy a magyar egyszerű alakú múlt idők közöl a törökben csak a d v. Ugyanazon különbség van a ragozott múltidő és-a vele viszonyló öt. az ás és jelenti az illető igének cselekvési vagy állapota folyamát.' A nyelvészet azon tana.. vol-t-am.a levél ketté' e helyett: keleté. néha (euphoniai okból) t: szev-d-üm.Pesten éltemben' (midőn Pesten éltem) és . és régiesen egyszerűek is : üt-t-em. F) —t. — Nevezetes.

csatt-an. zörr-en. kap-d-oz. pitty-esz-t. pes-l-et. fogan-at. ha t ragasz tátik hozzájok. osz-t-og-at-tat. hircsz-t-el. vak-ar-od-. ad-z-(ik). bor-og-at. g-ál. leff-en. melyekből átható leszen. üt-k-öz-ik. hiv-og-ál. Az ön én képzőt különösen kedvelik a hangutánzók. áthatást. í-aí. her-g-él. potyty-an. szer-k-éz. pukk-an-t. ed-z-(ik) : fi-ad-z-(ik). csön-d-ül. s egyszeri létét. és a mozgalomra vonatkozó gyukök: böff-en. röppen-t Ezen képzőnek eredete úgy látszik in gyök (iu-d-úl. mint e viszonyított igékből kitűnik: puff-an. csett-cn. pl. hül-ed-éz. rozz-an. kotty-an. in-d-ít. külszcnvedést. 1-el: fagy-1-al. d-ef: mos-d-at. for-d-úl. piszsz-en. d-ét. zav-ar-od-. rezz-cn-t. durr-an. roh-an. Kettős igeképzők: an-t. hork-an. ég-et. Ugyanazon gyök vagy törzs két. pittyed. engcsz-t-cl. hab-ar-int. nyikk-an. köp-k-öd. d-«z. dobban-t. söpp-en. d-öz : fog-d-oz. gur-ig-ál. puff-asz-t. három. péd-ér-ít. korny-ik-ál. kukk-an. UAD. szak-ad-oz. bér-l-el. ög-et: lát-og-at. dör-g-öl. tol-og-at. ron-g-ál. rotyty-an. minélfogva hasonló az önhatókat képző d-hez. Egyébiránt az an én abban különbözik az ad. d-iil: moz-d-úl. ker-ing-et. in-d-úl. hor-d-oz. tép-d-éz. rezz-cn. melynek párhuzamos átható társa szintén < (facit). tüszsz-en. f-el: vigasz-t-al. pitty-cn. k-éz-ík. isz-og-ál. libb-en. unható igéket képez. d-ií/. ar-íí. bocsá-t. kap-d-os. puff-au-t. i-e<: kos-l-at. tck-cr-int. locscs-an. éng-et. keletkeztet. ik-ál: tasz-ig-ál.pölyh-öd-z. bod-or-ít. k-öz-ik : fut-k-oz. íz-l-el. puff-an. röp-k-öd.level-ed-z-ik. MAOT IZÓTÍB. nyög-d-el. pl. amint t L együtt véve önhatást. sáut-ik-ál. or-oá*-(ik). or-it. ad-og-at. vill-an stb. vagyis a gyökszó által jelentett valaminek létrejövését fejezi. k-él: tur-k-ál. in-d-it szókbán). ég-él: ad-og-ál. miveltetést. durr-an-t. röft'-en. fityty-en. elvont gyökből leszen áth. fog-ad. d-alt d-el: vag-d-al. ép-éd-éz. s értelme: indulás. bocsán-at. üt-ög-et. én. Miután az cgySZ-TÜ igeképzöket részletcsen tárgyaltuk. lép-d-es. Hasonló igékből származtak : dagan-at. t-al. «d-éz : ak-ad-oz. pukk-asz-t. jelen czikkben a szokottabb öszvetettck tábláját adjuk. lapp-an. ér-I-el. tek-er-ít. en-t : lobb-an-t. surr-an. csép-ér-éd-ik. csép-ér-it. I. kér-l-el. kitörését. d-os. ig-ál. pitty-cn-t. supp-an. egyszerre történő levés (fit). k-od. hörp-en. döczcz-en. hupp-an. ar-intt er-int (ar-ít. szag-1-al. lapp-asz-t. osz-t. pukk-an. emez pedig folytonos tartását jelenti. dörr-cn. recscs-en. pök-d-öz. hal-og-at. váj-k-ál. igeképzö. vés-k-él. vcr-ég-ct. azin-1-el. g-él. ong-at. sarj-ad-z. csav-ar-od-. ad-oz. üt-ög-et. ing-et : bor-ong-at. g-öl. for-d-ít. og-at. hir-d-et. lök-d-öz. ar-od-(ik). fur-k-ál. rep-ed-éz. l-at. söpp-en-t. kül-d-et. fog-l-al. szel-cí-el. ver«-' ft. d-it : moz-d-ít. röp-d-ös. 13 . er-ít) : csav-ar-int. zökk-en. d-ös : fog-d-os.k-éz. négy. csip-k-éd. g-et (ég-et. pcd-er-int. szor-ong-at. a másodiké :teszt. bod-or-od-. tapasz-t-al. rug-d-al. pér-g-et. mukk-an. dörr-en-t. ropp-an. d-af. bugygy-an. mcr-éng-ct. bill-en. k-dl. k-öd : csap-k-od. k-éd. topp-an. zár-k-oz-ik. haj-g-ál. k-oz-tk. oszto-og-at-tat-Jtat. vizs-1-at. dobb-an. og-dl. moz-g-at. sőt épen öt képzőt is fölvehet. koczcz-an. rokk-an. horty-an. néz-ég-et. pukk-ad. szab-d-al. zén-d-ít. söpp-csz-t Az első jelentése tehát: lesz (fit). hogy amaz az illető belcselekvésnek mintegy indulását. crny-ed-éz.— 137 — G) —n. söpp-ed. swk-en. czupp-an. kap-k-od. d-cz. szur-k-ál. ög-et) : for-g-at. rikk-an. ér-ít: sod-or-it. tehctö"W gyakoriságot akarunk kifejezni. kér-ég-él. mint az osz-olt öntatúnak párhuzamos társa. lapp-an-t. hars-an. mozz-an. röpp-en. péd-ér-ód-. er^d-(ik) : tak-ar-od-. csurr-an. lobb-an. clöbb-cn.ed-töl. er-ít: tak-ar-it. puff-ad. belszerivedést. ér-Jd-(ik^ : sod-or-od-(ik). nyekk-en. rogygy-an. kicsinyítést. csill-en-t.kcr-ed-z. rett-en. ősz. biczez-cn. szcd-ég-él. csuszsz-an. marasz-t-al. csav-ar-it. szcg-d-el. zcn-d-ül. melyekkel egyeznek dag-ad. csön-d-it. suh-an. pih-en. g-ot (og-at). Öszvetett vagy vegyes igeképzők. haj-ig-áí. szotyty-an. A vastaghangu gyökök után nyílt a. k-oz. w'bb-an. lapp-ad. tck-er-éd-(ik). a vékonyhanguak utón nyílt « etgédhangzóval : an. kez-d-et. kopp-an. lebb-en. forty-an. innen : osz-t-og-at. szipp-an. patt-an.hogy legyen (fieri facit).

cser-k-él-g-et. oz-g-ál. d-és-g-et. vet-él-k-ed-ik. Hármas igeképzők : söp-ör-g-et. d (él) k-éd-(ik): hív (hiú) al-k-od-ik. alkalm-az-k-od-ik. 8r-g-et: tak-ar-g-at. öl-g-et: nád-al-g-at öl-el-g-et. t-d-g-et: tapasz-t-al-g-at. A tehető hat. táp-1-ál-k-oz-ik. ek-éd-(ik): tol-ak-od-ik. eWd-(ik). r-rfd (or-ód). g-ed-éz : in-g-ad-oz. ol-(ál) k-od-(ik). kér-8d-z-ik. hiv-at-k-oz-ik. huz-ak-od-ik. ar-g-oí. d-Sz-g-et: fog-d-oz-g-al^ hor-d-oz-g-at. ar-Ü-g-at: vak-ar-ít-g-at. tor-l-ód-. rend-éz-g-et. zen-g-ed-éz. t-ég-et. zs-o'l: mor-zs-ol. ker-g-et-öz-ik. hab-ar-lt-g-at. dön-t-ög-ct. k-ol-íd-. k-éi: tapicz-k-ol.— 138 — zs-ol. gyür-k-öa-ik. köt-öz-g-él. szem-1-él-g-et. von-ak-osz-ik. fur-ak-oz-ik. ez-g-ett éz-g-et. lop-d-os-g-at. öz-k-öd-(ik): ruha-az-k-od-ik. ar-og. nev-ez-g-et. d-ök-öl. es-g-eí . ad-oz-(ik). es-g-Ü : rak-os-g-ál. er-ill : csav-ar-úl. l-al-g-at. d-ée-g-et. d-ok-ol. hor-zs-ol. sir-d-og-ál. áll-tat. . ül-tet. ül-d-öz-g-et. öl-d-ök-öl. fuv-al-k-od-ik. őd-z-(ik) : lop-ód-z-ik. ak-osz. ör-öl-g-et. tek-er-8d-z-ik. mérg-el-öd-ik. d-os-g-aí. al-g-at. ak-od-(ik). gyöt-r-8d-ik. k-él-g-et: jár-k-ál-g-at. hiresz-t-el-g-et. mot-oz-g-at. aí-k-oz-(ik). g-et-őd-z-(ik) : hall-g-at-ód-z-ik. tör-1-öd-ik. l-ód-(ik). d-oí-ód-«-(ik) : vag-d-al-ód-z-ik. e^-k-éd-(ik) : ur-al-k-od-ik. ir-k-ál-g-at. ek-e'z-(ik) : vár-ak-oz-ik. iz-1-el-g-et. rak-os-g-a^ ker-es-g-et. húz-ak-od-. «r-6el-*-(ik). oz-k-od-. tol-ak-od-. rug-d-al-ód-z-ik. köt-ek-éd-ik. stb. pédér-h«t. ak-od-. vesz-k-el-8d-ik. zsémb-el-öd-ik. mér-k-öz-ik. elm-él-k-ed-ik. tttn-ed-éz-. kina-al-k-oz-ik. er-ég : zav-ar-og. gyönyörködtet-het. ön-t-ög-et. lök-d-ös-g-et. jár-d-og-ál. köt-öz-g-et. pér-zs-él. ak-oz-. k-óz-ik. áll-hat. szab-d-al-k-oz-ik. és miveltető tat. kany-ar-ul. l-el-g-et: fog-1-al-g-at. i-őd-(ik) : por-1-ód-ik. ellen-k-éz-ik. g-at-ód-z-. öz-g-^í: por-oz-g-ál. or-oz-k-od-ik. d-og-<íl. os-g-dl. ál-ód-. met-él-k-ed-ik. men-d-ég-él. kel-et-k-éz-ik. ül-het. HL Négyes igeképzök. ver-ek-édtör-ek-éd-ik. hal-d-ok-ol. bon-t-og-at. t-og-at. ver-d-és-g-et. vakar-hat. típ-r-ód-. tör-ed-éz-ik. r4W (ör-8d)-ik : kot-r-ód-ik. ker-g-et-8d-z-ik . csör-g-ed-éz. ö'z-g-eí: por-oz-g-at. g-oí-óz-. dör-zs-öl. mar-ak-od-ik. g-ad-oz. eí-k-éz-(ik) : csal-at-k-oz-ik. el-k-éz-(ik) : csuda-al-k-oz-ik. tak-ar-ód-z-ik. vak-ar-g-at. kin-l-ód-. aí-k-oz-. tepicz-k-él. d-ég-él. l-al-k-oz-(i) : fog-1-al-k-oz-ik. hét. evicz-k-él. hely-ez-kéd-ik. tek-er-ül. d-oz-g-ot. vigasz-t-al-g-at. vak-ar-ód-z-ik. fel-ek-éz-ik. ol-g-at. vakar-tat. d-al-k-oz-(ik) : vag-d-al-k-oz-ik. csip-d-éz-g-et. mind a származékigékhez járulhat. ed-éz-(ik) : szúny-ad-oz. k-őz-tk : bir-k-Ó7rik. fut-os-g-ál. ek-éd-(ik) : mar-ak-od-ik. zs-éi. lop-ak-od-. Jegyzet. törek-ész-ik. pédér-tet: mulatiat-hat. ez-g-él. hall-g-at-óa-ik. k-eWd-(ik) : hány-k-ol-ód-ik. szag-1-al-g-at.tép-el-(5d-ik. csav-ar-og. tek-er ég. d-ös-g-ef : kap-d-os-g-at. ver-ek-éd-ik. er-g-et. csel-ek-ész-ik. asz-al-ód-ik. II. d-ék-él. ar-úl. rend-cl-k-ez-ik. os-g-at. or-g-at. ver-ek-ész-ik. ar-ód-z-. sur-l-ód-. aí-k-od-. ek-ész-(ik) : mar-ak-osz-ik. zug-ol-ód-ik. ez-k-éd-. az-k-od-. k-ál-g-at. ül-d-ög-él. nyel-d-ék-él. k-ol. mind az egyszerű. tek-er-g-et. tör-öl-g-ct. oz-g-oí. köt-öz-k-öd-ik. nev-ez-g-él. rej-t-ég-et. bot-ol-g-at. két-ol-k-éd-ik. ker-es-g-él. pl. g-et-őz-(ik). d-ög-él: áll-d-og-ál. riv-al-k-od-ik. í-ög-et: fosz-t-og-at. ód-z-(ik). f-al-g-at. csor-g-ad-oz. tét. gond-ol-k-od-ik. el-g-et. kot-or-g-at.

brevissim-e. álvdnk. királyilág=királyi módon. vannak melléknevek. emezekhez ciég hozzájok járul az a (an. és a katárzókat képző an. —lég. módhatárzókat képez igékből és nevekből. lép ve. vagy H. A főneveknél ül. ember-ül. Oazvetett képző. ül). szöjle-j-üp szólva. c) azon t-böl mely határzókat képez. pulchr-e. Mint határozó egyezni látszik a török üb v. s eredetre nézve rokon az úgy (ógy) határzóval. kelve-en. „rekegve beszél" rauce loquitur. forró-an v. mint német. nagy-on). járt-as. jött-ön jő. ember. amazokhoz az n-nel rokon l hang ' ''l. kutyá-ul. „ Az én postikámat. —ve. esztelen-ül." Telcgdi. azon vagy dy módon szókkal cserélhető fel. viselö-s. melyek mindkét képzőt fölveszik. ki van Jizet-vel. s egypárosak. lép-vést. sapientissim-e. járván. kelt-es. kelletlen-ül. dívátok. iip képzővel: k'ilüb cselekedve. eszközül hasz18* . b) kapcsoló és (as)-böl. várandó-s stb. Hasonló-lag = hasonló-alak = hasonló-kép. ve részesülöböl: foly-va. pl. melyeknek rokon társai ö vagy ii. szilárd-ul. illö-leg.mely máskép alak (forma. s mely többször an. erdélyiek. képen. a melléknevekből származóitokban is cíak M a képző. s értelme: kép. illetőleg —an.u (Ét verbum ejut non habetis in vobis manens). melynek alkatrészei az imént tárgyalt va. néz-ve-es-t nézvést. pór-ul. Sőt a va. mit a múlt idő részesülőjével helylyelközzel ma is teszünk : „megkaptad-e az írtam levelet?*' „Szerettem édes anyám. «£-w (kivül). bízvást. mert ffoy-ó-g ésffo<f-<ö-gszókban az í mindkettővel közös: Buttman is az »-t tartja a határozó régi képzőjének. val ige rejlik. —van. a) va. mulólag = mulóképen." „állandó-an. rút-ul. Körülírva ezt jelenti : azon cselekvési módot gyakorolva. szláv. piláttul viselni a mentét = úgy vagy oly módon akasztva mint palástot szokás. Módhatárzókat képeznek. ostoba ül. —oá. uémet-ül. Ezekben és ilyenekben: futó-lag. s a köznépnél gyakran hallani: meg van hagy-val. szokott. én határzóhoz is járul. helyes-en. —oést. oldali-va-as-t oldalvást. alan-t. „Hivsággal rakvának (rakottnak) erezné minden javát e földnek. eb. s mindenkor mint. mint a múlt idő harmadik személyét. pl. nyargalTa-as-t nyargalvást. hajdan-ta. Alaphangjuk tehát a távolra mutató zártabb 6. forró-n süt a nap. ostobá-n (ostoba-an). értemenyre hasonlók hozzá: an. ment-es. magyarok-ul. jdrva-an. pl. mind állapotjegyző. azaz mint. minélfogva hasonló a székelyeknél divatosfak-hoz. —vén. mint okos-an. —vast. erdélyiek-ül = mint magyarok." b) a múltból: „folyt-on foly. Miből az tetszik ki. öl T. hasonlóan. Igékből módhatárzókat képez: foly-vdst. —ül. merö-en néz. ül sajátlag névmódosító. oly nemilen: futólag = futóképen (futva). nevezetesen a) a jelenből: „folyó-an beszél. a szótár adja elé. űzve. én. atb. A Tatrosi codexben iá olvasható: „És ő igéjét nem váljatok tübennetek lakozóval. —én. állandó. A latinban is mint tudjuk rendesen e. úgy. a görögben rendesen szintén önhangzó az igehatározó képzője: ár-a (felül). oly formán. stb. írva. ve. olvasva. állvájok. rest-en. t/1. szláv-ul. Ezen képzőkben nem annyira hasonlóság mint ugyanazonság alapfogalma rejlik. optim-e. ment-en ment. a hasonlító fokban öt: aoqwriQ-ov. s mint által fölcserélhetö : eb-ül.u „illendö-en. illetőleg határozó gyanánt veszi: „írva van" scriptum est. illendő módon v. csek-ilb-en." „Az ajtók zárvák" (zárva vannak). egyenes-t. görög-ül = úgy beszélve. —ül. kutya. szilárd-an. düsiib esve (én tombant).— 139 — Igehatárzói képzők. tehát = va-an. de ön is pl. futt-on fut." „Ó az én kedveltem. Ily nemű határozók nyelvünkben csekély számuak. —lag. bolond-ül. kép)." Pázmán. módon. muló-lag. Egyébiránt a mai közszokás mind névszó. én. ve többesét is használjuk: „A lapok telvék (telve vannak) dicséretével. mely melléknevek képződnek ezzel. állvája. és „ülve alszik" sedendo dormit. folytatva. hogy itt a van. mint tévelygésekkel rakvát (rakottat) meveti. A hasonlóság alapfogalma rejlik benne. mint: örömes-t. képen. én. mint ezt. Járulnak aj melléknevekhez: józan ül. kapó-s. (dum tű stabas)." = szánandó. xái-to (alul). régen-te. {•"'cherrim-e. legalább úgy ragozták." c) a jövőből: „szánandó-an. „Az Úrnak igazságával rakvák a vizek. rosz-ul. állcád. szilárd-an. mely másnemű részesülőkből is képez mellékneveket. ve-én. b főnevekhez . hosszan-t Ezen elemzés szerént képződtek: fut-va ás-1 futvást. nyíltabb hangokban pedig a. keÚö módon. Hajdan személyragozták is: állvám. biz-va-as-t. pl. melyet a töige jelent: Ezen képző három elemből áll. a legfelső fokban » stb. A régiek részesülőül használták. pór." Pétsi. illetlenül. kivált a költ'jknél: cir-tíb-en adván. e. itt-as. (dum ego stabam). kelvén. húzván. úgy mint. önhangzóval vagy a nélkül pl. kellő-lég. olasz-nl. viselt-es. por-nl venni be a gyógyszert azt teszi: úgy mint port. bölcs-en. & jellemhang: mai e. A törökben szintén fölveszi a föntebbi alak még az én képzőt is. kellőleg = kellőkép. melyek amazzal. A többi részesülőkből is képződnek ilyetén határzók. rest-ül.

Ezen t képzőtől különbözik azon t. és gyakran már egy megelőző an. mert naponta = nappal. Alkatrészei: az öszvekötő s melléknév! képző ás. —estül. i-tt. feleség-es-t-iü." azon oldalról. föl-ül. magyar-on. képesen-t (in-t). —est. az egész faluval együtt. er-st. megtoldva: ta. mint: adu adv. milyenek ndch-st. mely a régieknél gyakoribb használatban volt. estül öszvetételbeu még inkább kitetszik (lásd ezt itt alább). a Kinizsi Pálné imakönyvében: „rettenetösség-ösí (rettenegességesen) huzattatol vala. ellenben a magyar ast. fen-t. ki a magyar ast. mely a bevett nyelvszokás szerint új érteményt kölsönöz neki. A szóképzésnek harmadik s igen dús forrása a kisarjadzás. nyaran-ta. és az an. föntebb: őst. S képzékrŐl szólva már eléadtuk. ül. Ugyanazon t egy érvényű az an. len-t. Főnevekhez járuló. és így inkább a magyar ta. valamint ezekben is al-ul. tehát: feleségestül = úgy feleségesen. a többesszám szerint váltakozó hangzóju." „gerjedet-ö'sí (gerjedetesen) ha ölellok. az által . régen-t. mely főnevekből igahatárzókat képez. est öszvetett képzőt az eszt-htpp őst. mas-t. kattus-est tető-tői. el-estebb. mert ezek úgynevezett ablativust képeznek. pl. köz t.. én határzóképzővel. — an. anyától valók. L. o-tt. est és ttl. —üst. től-höz rokonok. £ mondatban: arcz-ul fúj a a szél" ezt teszi: onnan. Több hasonlóságot gyanítunk a német st határzóval. gyerek-es-t-ül elutazott. kivál-va. kivál-t = néz-ve. A módhatárzó t képzőben a hasonlóság alapfogalma rejlik s megfelel e kérdésre: hogyan f míkép f mimódon ? Minélfogva nem lehetünk egy véleményben Révaival. il révén ajakhangokra változnak által. —ast. mindazáltal közbeszédben meg szoktak nyújtatni. s több hasonló szók is. ül képzők illetőleg névmódosítók is rövidek volnának s különböznek az úl. —őst. éjente (éjjel) korhelykedik. tói. hol némi új értcményi árnyalattal. —est. kun t. korán-t. tó. falu-s. leány-ta (leány korában). alkalmasan-t (in-t). én határozói képzők egykét kivétellel. én határzókhoz járulni szokott t pl. a másik a fentebbi t. Ezekben is a távolra. hanem vagy véghangzója mássalhangzóvá növekszik ki. Mint az 6. melyen az arcz van. akkor-t.— 140 — nálni valamit = úgy mint eszközt. Ide tartozik az elavult: el-eszt (prímitus. bel-ül." „méltoság-ost (méltoságosan) engem meghallgass. pl. mint ma. el-est. pl. ezen hangzók gyakran Vagy közvetlenül. és pedig hol megtartván elébbi érteményeiket. ben-t. öszvetett képzők. öli m). feleség-es. egyén-est szók képzőjével teljesen egyezők. t i. est és fordított finn sta-. „arcz-ul (régiesen arcát!) csapni valakit. el-ül. tetö-böl. mi az astul. anyui testvérek. egészen egyezik e magyar szóval: el-eszt vagy el-est (primum. házával együtt. ttl pedig ám. Szintén más jelentésű t van ezekben: néz-t. én: ház-as-t = házasán. —óstul. vagy mintegy saij gyanánt oly hangot ereszt ki magából. úgy. midőn. megin-t. rövid önhangzóval ejtetnek. fönt. feleség-es-t = feleségesen. napon-ta. iií igeképzó'ktöl. azon tájról. ifjon-ta (ifjú korában). mint igaz-dn. melyek képzője is a magyar öröm-est. te: hajdan-ta. bizony-őst = bizonyosan. a harmadik úl. A föntebb! fejtegetés szerént valamint az an. sajátságos kifejezés = ugyan azen apától. feleséggel együtt. tehát ám. úgy az ül. rettenet-est. kunt. naponta alszik. minden-ütt. vagy az tó. Kisarjadzás által alakult képzők. mos-t v. gyerek-es. mely a hangrendben az illető név többes számához alkalmazkodik. est öszvetevést. Ezek ast és ül képzők öszvetételei s így elemezhetők : az első íz jelent öszveköttetési viszonyt: ház-as. wUrdig-st. ö'szv-est = öszvesen. vegy-est = vegyesen. pl. —ösiiil. tetö-ről. —estül. mely részint hely-. hát-ul = ott alatt. valamely helyre mutatás alapfogalma rejlik. hal-ról. elesztebb (antiquiore tempore) az el (prae) gyöktől. és. melyek társas. nyaran-t. füen-te (fű korában). hajdan-t. prius). ste-vel hasonlítja öszve. kaía-sta = haltól. bent. Ezen képzésmód teszi a nyelvek legsajátságosabb oldalát Ajakhangi kisarjadzások. kapcsolást fejez ki. pl. együttes érteménytt igehatárzókat alkotnak: ház-as-t-ul. —óstul. kiv ül. Öszvetett képző.*' Ilyenek a ma is divatos: egyén-est = egyenesen." „nagy böség-öst (bőségesen) kiontád. rettenet-est = rettenetesen. fenyő fényt. régen-te. öröm-est = örömesen. részint időhatárzókat képez. valakit feleség-tíl venni = úgy mint feleséget. szaru szarv. mely felé az arcz fordítva van. oda vagyunk falu-s-t-ul. apui. nem valamely ép vagy csonkított szó ragasztatik az alapszóhoz. s megfelelnek e kérdésre: mikor ? honnan hibás: naponta e helyett: napon-kéní. stb. én képzőkhöz járul pl. feleségével gyerekével együtt.

idom. és pedig. Gör-bö. borot-ó (= ort-ó). sér-ő sérv. mint: ölő ölv. bain-ba. toliga. jár-ó. seny-v-ed. f e. kosz-mó. pem-pő. tukma. élel-m. gur. sely-ém. kérel-ém. Var-bó. ál-ó. al-af-a. aiv díj. pl. hal-vány. tuty. szwsz. el-nie. gom-ó. kali-ba. töm. jár-om. karává. öm úgynevezett hangugratók. kaj-mó. el-ev(en). hár-m. ir-am. mint a főntebbi példákban. el. pim-pó. hi-ö hi-v. szemér-ém. fity-ma. ösz-ve. hor-p-ad. ragyi-va kicsinyítő t vagyon. kám. kor-om. t. tűk. sokadal-m. kegyel-m. szak-ma. bnz-ma. a) melyek részesülükből származtak mint: él-ó. borot-vá. mur. ál-m. tor-ma. töm-p. büm-bö. karika. ragyává helyett. csill-ám. tal-p. ö-t vesznek föl: bim-bó. ami hangtani oknál fogva kivált az l. ing-ov(ány). álmodik. f e. kám-va. hasonlat alapján szintén így elemezhetők pl. hátai-m. ir-v. telep. Némelyek «. e helyett ó. doromb. gur-ba. A b) pont alattiak. ber-be . vid-ám. kalava. sóly-om . ter-ep. dölf. ül-e p. tiit-am. ir-omb. a) midőn a mássalhangzóvá alakult önhangzó segéd előhangzó nélkül szorosan odatapad az alapszóhoz. ál-om. ál-óm. ir-omb-a. melyekben az előhangzó különféle okokból állandóan megmarad. álmos. cser-j. szak-ó. «) mivel a szokás hosszúvá nyújtotta. fej. tel-ep. A kisarjadzott ajakhangok ismét új sarjat eresztenek. hal-avány. fity-m. ősz. is. unal-in. darab. her-v-ad. hogy az ajakhangi képzők nem egyebek. tel-ev(ény). ter-ü. £) mert kiugratva a kiejtés nehézzé válnék. czim. b) uiidön bizonyos viszonyokban elöhangzót vészen föl. zagy. talp. melyet önhangzóval kezdődő képzők és ragok előtt kiugratnak. szemér-m. ver-m. elvont gyökökből. vagyis d. duz-m. tor. tom-pa. dur-va. kör-m. ham-u hain-v. gör. maj-m. jár. nemről fajra menvén által. sa-ó sa-v. s mint középképzök: ol-v-ad. W. csor-va. hull-ám. or-m. c) midőn a fölvett elöhangzót mindennemű ragozás alatt állandóan megtartják. s mint olyan. csusz-am. ér-m. mint: has-áb. pa. amiben a befogott ökör jár. al-v. va. Ezekből látjuk egyszersmind a hangugratásnak okszerűségét. küsz-öb. pari-pa. j. köz-ep. és ezekben: etörömb. szir-om. tör-ő. tologn. közép. tal-ap. pl. t«r» térj. zser-éb. sor-v-ad. mogor. terpeszt. fa. suly-om. ter-eb. isz-ap. párává. kör-öm. ger-éb. bám-ó. hal-m. ter-ö. szío szíj. för-m-ed. ál (elölehhel: hál). pl. kasz-ab. zúz-mó. zsil-ip. al-om = barom alá vetett ágynemű. dar-u dar-v. tör-pe. öt-v-ös stb. iz-m. mer-ev. fity. kacsává. me. haj. kérel-m. tör-ve. goly-va. töm-pe. ter-em. ir-om. pe. szen-v-ed. dur. ezek helyett: garoga. kérd. gyötrel-m. górná gomb. mert ezekben a hangzó nem lényeges alkatrész. melyek közöl némelyek ujabb sarjadzással öiihangzót vesznek . borot-v. félel-m. suly-m. mint guriga. maj-om . hi-u hi-v(ság). lom. tar-j. Hasonlóan az elvont gyakorító törzsigekböl: hátai. tom-p. Különben elvont gyököknek határozott alakot és értelmet köcsönöz. bor-j. ször-b-öl. Ezekben: kacsi-ba. hatal-ó. hal-om. ild-om. eny-ü eny-v. hár-om. mi rendesen könnyebb kiejtés végett történik. kihagyható. Az ajakhangok kisarjadzásának növekedése: ba. mar-j.— 141 — linosról kfilöuösre. mur-va. bam-ba. zagy-va. duz-ma. ter-m. ál (infra sub) ál-ó. or-om. sely-m. szidal-m. tuty-m. Az ily kisarjadzás háromnemü lehet. é éj. goly. jár-m. figyel-m. mogor-va. csór. ól-om. kari-ma. £ szerint elemezhetők valamennyi óm. járv. stb. sóly-m. kor-m. töni-ö. cl-ev-c. ha a kiejtés nem nehezedik. iz-om. viadal-m. tűr-em. minthogy hangugratva sem hangzanának keményen. bűz. ói -j. kam-pó. sőt gördülényebb lesz általa. nyal-áb. ker-ep. be. fícz-am. szusz-m. ver-ém . ma. ür-m. ve. loin-ba. A c) pont alattiak hasonló módon elemezhetők. sik-am. gör-be. gom-ba. pot-om. Sőt némelyeket csakugyan kétfélekép használják: ter-epély. s»í-j. Öl-bő. niv luj. szerel-m. gyar-ap. mint az illető hangzók átalakulásai: üd-ü üd-v. or-mó. tér peszkedik. karoga. y) egyedül nyelvszokási szeszélyből. 6 képzőkből: '*w-o'. Az a) pont alattiakról világos. Nyelvhegyi hangok kisarjadzásai. hatal-om. ál-v. tuty-ma. kérel-ő. mint: var-j. végett járt rá a nyelv. buz-m. nyelő nyelv. czim-ba. pl. csomó csórni. ned-ü ned-v. ér-ém . pl. is-ine. szusz-ma. ém. al-ap. ir-ó. b) nevekhez vagy elvont gyökökhöz járuló ő. ly. ür-öm. duz-ó. tér (tér). tz után. r után szokott történni. szir-m. id-om. vill-ám. mint: dar-ab. haj-ma. vagy közvetlenül v-böl alakult: w íj. ól-m. isz-am. al-m. el-ef-e. diadal-ni.

foszlá-n. szabály. idegő (= jödögö). orozló. imoló. piczi-n. fona-1. karé-j. törzsigékböl: akaddtó. erdőelő. gerelö. gerendely . szabály nélkül. tb'rkb'18 (töregelő) törköly. hajdanta-n. kalá-n. menet-el. mint a keményebb l-nek lágyabb szervtársa. b) midőn részesülőkből neveket alkot: csaló. zord-on. zsiba-j. konkoló (gomogoló). igeségökre pedig a foj'dai-ból lett fájdalom. szegély. pehe (pihe). csörmölö. ez-en. böglyök. szaplyok. ily-en. tehe. ismét ujabb hajtással: tur-ján. vagy úgy állanak a gyökhöz viszonyítva. roko-n. cser-je. szabáló. mereve. hivat-al. — l. töredelm. ódó. szemelő. dagáló. zugoly. mint: riadó. pöködelm. mint az l. vona-1. bögöly. vészelő v. sanda-l. búr ján. csala. öntő). kóló. Erdély. köté. roba-j. b) Részint önálló részint elvont gyökökből fakadva némely szókban semmi érteményi változást nem tesz. e) külön . csoroszlya. hüvely. szipoló (szivoló). pajza (bajza). oly-an. bogoló. zuglyok. homolka. az öszverántás nem nehezíti a kiejtést. o-ó oly. lapály. idege. mint: csoroszla. szegelő. mereglő. ragály. Az ly-vel végződök közöl némelyek bizonyos viszonyokban kiugratják az elöhangzót. mint faj a nemhez. mint: bandzsa-1. csermely: harkdló. Az ly. hömpöly. vét-el. lepő. köte-1. továbbá azon körülmény. ő képzőkből kifejlődve : i-ő ily. pereszle-n. csermelye. melyek a gyök alanyi értelmét tárgyilagosra változtatják. Iplyot. —n. stb.után a-t: uz-on. csákoló. korcsola. szapoly. sttrgő. erdélö. fogoló. torz-on. hüvelö (övelö). élő. néviségökre mutatnak az önálló riadal. riadal. fiata-1. i e után e-t. öző (ötö. nemről fajra. pereszle. seregély. szemelő v. kölcső (költösö). csekély. szűkebb. ilt-en. mint: bagoly. e alakú részesülőkből nyúlik ki. eleve-n. csereklye. me-ö mely. konkoly. hasonlóak: mind-en. pajzá-n. Ezen középképzőjü ál. valá-1 (possessio). aszaló. ét-el.józó. olda-1. homolya. stb. egyébiránt kiugratás nélkül is helyesen hangzanak kivált a tárgyesetben : bagolyt. kopáló. ösztönszerüleg eltalál. pajzó. vagy faji érteményt kölcsönöz ezekben: rovat-al. mereglye.mint főnév a melléknévhez. mi-ő mÜy. szapoly. diadó. el-némű törzsek. naponta-n. aggasta. engedelm. diada-1-m. hömpölő./b'dö. fió. i. föde-1. szugoló. akadály. riada-1-m. kara-j. sar-ju. bögöly . csörmöly. gerendelS. személy. mereven. szablya. zugoly. köpölő. tara-j. úgy látszik eredetileg névigék voltak. néha megnyújtva : haló. melléknévről főnévre változó szókat képez. tulajdó (dulajdó). bajzá-n. riadó. del-ie. gombolj. eleve. csegelŐ. csoroszló. mily-en. Ezek hasonlatára elvont gyak. csádé csada-j . gané-j. szaboló. lapáló. vagy az ó. orozlán (oroszlán). pozdor-ja. csáklya. orozla. székely. o. B ekkor mindig a gyökhangzóval rokon hangzót vesz maga elé. zugoló. mora-j. a) Midőn az l. sutto-n. foglyok. türődelm. nyoszoló. boglya. fődé. w/dó. serté-ly. furulya. Egyébiránt némelyeket a nyelvszokás kemény 1-vel is használ. tehe-n = tejen (tejelő). foszla. Kisarjadzó n van a) a közeire és távolra mutató szócskákban. kicái-n. hasonló kinövésüek: dal-ia. gana-j. szapoló. haso-n. és pedig l képzőjü törzsigék i-re módosult részesülőjével öszveolvadva: bőgőlő (bökölö). homoló. per-je. tenk (tönk). vonó. vit-el. csépelő. paré-j. —ly. Ezek közöl néhányan és némely más l képzőjü igék részesülöji lágyítva lya. d) A dalom. hogy a belölök kisarjadzó m (óm. kisarjadzik a) részesülőkből s alanyról tárgyra. ijedelm. fia-1 (régi). m. lakoda-1-m. fiató (fiadó). f oszló. sürgöny. bojtor-ján. c) a hangutánzókban a természeti hangnak megnyújtása: kacza-j. vészelő. tulajdo-n. fajdalra. teketór-ia. bögöli. aszály. hiedelm. kopály (kopár). özö-n. józa-n. gurgya-1. diadal. fonó. biroda-1-m. gomboló. baglyok. hit-el. ém. viada-1. fekély. fogoly. csermelő. fogoly. bagoly. tengely. csormoló. csormoly. zöre-j. való. szabói. mint a vadász. kötő. viadal. imolya. topor-ján. d) önálló szók toldaléka ezekben: régente-n. halász-félék. midőn t. börtö-n. ujdo-n. Néha a törzsnevekhez ragadva: gurdé-ly . aggastyán . ódo-n. korcsoló (horzsoló). homola. u. c) Az illető törzsnek határozottabb. vagy új árnyalatkép ágazik ki: mogya-1. kölcsö-n. soha-j. kőrté-ly. it-al. székelő. vagyis a után o-t. diada-1. kese-ly. alacso-n (aUcsu-n). pöködelö. taré-j. doromblya. c) elvont vagy elavult szókból: kajá-n. panda-1. vászo-n. bor-ju. harkály. hajadó. kóp ja. dagály. aggastó.— 142 — föl: var-ju. bögölyt. pereszlŐ. csoroszol. ragdió. idegen. hangya-1. oly szókat képez. lepe-1. ly-re nőnek ki. csalá-n. kancsa-1. és így: bizodalm. (nöszölö). tur-ja. sür-je. bogoló. szenvedelm. viada-1-m. gordo-n. melyek az elvont ka/ó. az a. zuha-j. ott-an. pehe-ly. furtdó. jövet-el. gordó stb. —ny. seregelő. pocskond-ia. kinövései. halá-I. köpőly. b) a hosszú é képzőnek kinyulása: vatalé-j. Ipoly. pacza-1. csermelő. csereklő. para-j. gömböly. öm) legegyszerüebben igerészesölőböl elemezhető: fájdaló. cseplye. íehő (= í«/ő). vagy . veszély . korcsolya. nyoszolya (nöszölö ágy). józa. tét-el. gomboló. delem öszvetett képzőkben mint középképzö szintén részesülőből elemezhető. pl. hajado-n. f ékelő. csegély. vagy. doromboló. szipoly. merő. aggastán. sur-jány. szuglya. csekelő. dóromból. tátor-ján. gerely. mit a hangérzékkel bíró.

erny-8. jegeny-e. bizvás-t. kötelezvény. tudva. t. torny. melyek hasonértelmíi gyakorlatos igék részesülöji által föloldhatók. jövevény sarjadztak ki. látomány. nösté-ny. így képződvén ezek is: gyüleve gyülevész. szak-mány. feledéíce-ny = feledegő stb. A bizottmány nem állja ki az elemzési próbát. szőve. mint a másik (= ó.ffiuléko-ny= mulogó. A mány.i"4ereny. ör-vény. ocs-mány. kelevény. és törzsekből: szakmá-ny. szemlátomást. szövény (mint sövény) ésjövény. —mány. nevezetesen: —vány. merevé-n. f) valamint a j és ly. (melytől különbözik az ujabb időben alakult tanitmány). koresvény. berkony-e. utalvány. szig-o-ny. lepé-ny. i. töréke-ny = törögö. írva lesz. Különben kisarjadzik a) részesülőkből: savó' sava. költemény. midőn t. ma. záká-ny. hogy e képzők eredetre egyek. kérvény. dohá-ny.— 143 — értelmű szókat képez a kid és vad gyökökből: kül-ön. írva volt. v «gy is az áldva. jőve törzsekből tulajdonkép növény. mereve-n. pos-vány. körny. ízivárvá-ny. e hogy az nemcsak múlt hanem minden más időt is kifejez pl. m. kicsin kicsiny. Észrevétel. hajléko-ny =s hajlogó. keleve kelevész. kibocsátvány. kötő. A fönt?bbi elemzéshez tartoznak ezek is: nyargalvás-t. Pozsoo. ragadvány. d) r végű gyökök után az elöhangzót többször kiugratja: horny./ödo fódé-ny (föJél). burgony-a. jöceve-\>öl pedig i. p. mi által a fogalmak szabatosabb meghatárrást nyernek. honnét hasonlat szerint a nőve (= növő). görny. részint elavult. mely egyszersmind ragozható mellékneveket képezett. keresmény. visz-o-ny. meny. vagy Révai útmutatása után iOrám. Az ny nem egy eb mint lágyabb n. kötelezvény. het-etőr-vény (szervény ?J. óozogó (= bogozó) bozogá-ny. ragadmány. A mány meny az elébbinek változata. p. Ebben . tekervény. Ezekből bitható. Vol. mert íizottva részesülő nem létezik. mint: orozlán oroszlány. val létige rá gyökelemével. A nem igékből származott vány má/iy-féle szók szintén oá. ásvá-ny. ár-mány. csótán csótány. minthogy a v és m szervrokonok. pereszl-e pereszl-én. fős-vény. tevéke-ny = tevegö. me. toporjá n. valamint a helynevekben: Hozson. lelemény. csalt. moká-ny. részint azzal: hal-a-vá-ny v. a minthogy mai nap is szokásban van a népnyelvben az egész szó pl. kapony-a. hallva. térítvény. mácaony-a. s így elemezendök: kelevény.) elavult múltidönek maradványa. vék-o-ny. biz-o-ny. tudomány. részint a cselekvésnek tárgyát. or-mány. részint elöhang nélkül. Ezen képzőből fejlett ki az igékhez járulni szokott vány vény. élemény. némelyekből pedig inkább egyik vagy másik: adomány. stb. silá-ny. beadvány. p. tarhony-a. v. Az él és mer igékből lágyftás nélkül: eleve-n. új sarjat ereszt ezekben: perny-e. vad-on. sivá-ny. nyugtatvány. hiá-ny. az egyszerű ma me képző hasonló értelmű igeneveket alkot. látva. hal-vá-ny. csüneve rsünevész. oltvá-ny. árny. mint a többi részesülök csaló. csalva. legé-ny. Helyesen: bizottság. i. Ezen képzősre nézve sajátságosán találkozik nyelvünk a latinnal. Jegyzet. tanítvány. középképzök rétén sarjadoztak ki. remé-ny. vallva részesülökből. bor-j-u bor-ny-u. csalandó . szövevény. vallomány. gödé-ny. lapá-ny. hallomás. hev-e-ny. ny hozzáadással az illető hangzót megnyujtva: épen úgy. sntton suttony. u. ös-vény. Azonban az ujabb nyelvszokás bizonyos esetekben helyes tapin tattal különbséget tesz közöttök. eredvény. szárny-ék. cseré-ny. noha némely rokon nyelvekben pl. szörny. minélfogva több szó végén a nyelvszokás fölváltva használja. irta ean. árny-ék. tájejtéssel: var-j-u var-ny-u. mor-vány. szivorny-a. tanítvá-ny. faragvány. állvá-ny. ö) részesülőből n hozzátéttel az <ín. ja kinövése: tátorjá-n. stb. fofyéko-ny = folyogó. alacson alacsony. —meViy. hitván hitvány. csáká-ny. vagy pedig azonos a van. tok-mány. —vény. foszlán foszlány. e'n: foozla foszlá-n. tartomány. tak-o-ny. s kevés kivétellel jelentik részint az illető cselekvöt. faragmány. szökevény. ir-j ir-ny. eredmény. Sopron. szigony-a. hirdetvény. ve. csnln. seré-ny. 797. vallomás. látomás. f) a. a toldott nöceve. köté-ny (mint köté-1). szegé-ny. sár-mány. pagony-a. honnan némely igékből mindkét alakban kifejlődnek. irtvá-ny. tevő?) edé-ny. szöveve. hallomány. yos-va. stb. e) néha a kisarjadzój-nek változata. bojtorjá-n. ing-o-vá-ny. bizonyítvány. kocsony-a. ködmen ködmeny. pago-ny. sütemény. szárny. II. Balaton stb. hitva hitvá-ny. gorny. pos. A fent elsorolt pontok egyik vagy másika szerint elemezhetők a többi ny képzőjü szók is. aldomány. jizetvel. savany. a törökben az első rész t. kemé-nv. gyöoöíó' gyövöté-ny. vagy magokban foglaló iratokat vány »'ny-vel képezi: folyamodvány. ed'ó (evő v. c) ék-féle származék! szókból. i. folyó folyá-ny. szállitvá-ny. a bizonyos ügyeket tárgyaló. b) részint önálló. alkotvá-ny. Hung. afony-a. televény. folyvás-t. A részesülői va ve. vagy elvont gyökökből. vágó vága vágány. lm lássuk a dolgot több példában. tudomás. körny-ék. leá-ny. szerint elemezhetni ezeket is: álcl-omás (= áld-va vagy áld-ova-as).

bodos od-or odus. foro. szerető. tokmány. —r. az émik (vigilat) elavult igéből. sajt-ár sajtos (edény). tőzs-ér. mintegy diagó.dics' régente mint önálló ige divatozott. gugor. kantár. s tárgyilagos jelentésit. fintor. iker. sudár. tudó vagyok. ham-ar. botor. vedr. majd eltűnő. b) hangugratók: bodr. teker. ostor az os(on) törzsből: os(on)tó a mi osonásra sürget. juraventum. bitor. ér. sopár. = atraventum. szivar szivogató. csomb-or csombos. egér. vizbuborék. szekér. med-er ned-er. Valamint a magyarban. éber = émer. szeg-meny ]fiuo. kosár. aki vagy ami a tőigében foglalt cselekvést vagy állapotot gyakorolja: hajtsár = hajtár hajtó. ér. Az egész tömegből némelyek a) ékvesztök: bogár. csapiár csapoló. agár. torkosságból mindent fölhajhászó. vertic-al-is. szivar szívni való dohánytekeres. bokr. gyötör. őr képző az ilyen igékben: kavar. strabo strabo-n-is. pozsár. tim-ár. takar. cervic-al. ami valaminek képét elétünteti. bukdácsoló. zsinár. A görög — fiif-og.. kalgh-ir ugró stb. szó'tl-er szóló. avar elavult elvénült fű. imentum. foszfor ruhájából kifosztott. siker. úgy a latin. száty-ár szájas. tündér. vid-er (ved-er) vizes edény (aqualis. itnen. nylk-yri nyuzár. kajtat. szöke> szökő. vagy elvont igék részesülőjéhez. anima-1. hegyer. s jelenti azt. alabor. sanyar. űr jelen részesülői végzet. hitoeder hövedő. gyop-ár gyopos. stb. gunár. tubero tubero-n-is. hínár. öszszetöpödö. a latinban: őr. fegyver. ag-ár. fodr. Valószínűig elavult igékből származtak: tenger a terjedésre vonatkozó tény tenyeg-ből. stra-men.— 144 — is az ómen. gugyor. göröncs-ér. csékes. (lial-ál-os). b'sztövér. vagy szétterülő. aláterítni való. flu-men. gyakor. momentum. melynek törzse . melyek csak alkalmazásra várakoznak. vntentum. bugyor. juraraentum. ír. cselekvő. tompor. széphangzatú s értelmes kész szókkal kínálkozik mint: tantor. sutor varró. zsugor. boans).) b) Képez bizonyos tárgyakkal bánó. moventum. (genus pro spécié). komor. német. lajh-ár. melyekből lesz a személyragok hozzá járultával a határozatlan jelen pl. dombor dombos. boglár bogoló. csokr. gyökér. fanyar. emő állat. stb. vezér vezető. szeoer-im. leni-mén. medr. sügér. mort-al-is. hasonló képzővel adhatók vissza: gen-imen. szerető vagy. szeretsz. nyomó Ínséges állapot. (bős. foravi. v. fenyér. ember embő. szik-ár. gyánt-ár gyantás. hábor. bokor. csiszár csiszó csiszoló. nyuzár nyúzni szokó. increventum. sug-ár. bátor. fegyő (— fegyeve) eszköz. kunkor. búvár buvó. undor unalmat utálatot okozó. sortor szabó. kövér. umen. széttenyésző víztömeg. töpör. folyomány quaeror quaeri-monia. fut-ár futó. sodor. bak-ar látó. buzgár buzogó. teg-men. firm-amen-tum. csokor. máskép monyas. gyapos. ió'dör. pótor. s ha szükség van rá. inger. hegyes fog. vit-al-is. gyomr. enyhit-mény. pender. zivatar zivadó. stb. crösít-vény. lector olvasó: a . kontár. c) Néha az ős es-féle képzőnek felel megJ bog-ár bogos. kapar. állít-rnány.és szláv nyelvekben is az igékből r képzővel számos nevek alakulnak. zavar. működő személynevet. hydria). d) egyszerit kisarjadzás részint elavult részint divatozó gyökök-. incrementum. «zoIcadár szakadó (schismaticus). jobbára szintén divatozó vagy elavult igékből elemezhető. a cselekvészt jelentő dia diog-ból. ferveo fervui. fondor cseleket fondó fonogató. honnan a tükör = tiingör is. Ulür-üm tudom. és törzsekből: homb-ár. szapor. fenyér. lézer lótófutó. seco seg-raen. csapodár. göbör. mán szintén ide tartoznak. törökben és finnben. terit-vény. s járul a) Önálló. bőgő. csődör csöves. csömör. v/sk-urt szóró (lapát). p. ktilk-wri kóbori. gödör. vőntör. hunyor hunyogató. kaptár. Teljesen egyezik ezzel a török ár. moh-ar. fellengér fellengező. szerető vagyok. keser. rovó. rovar jegyző. pat-url fazekas. p. szül-emény. — ftovt]. sőt dicsér is.hajtó. melyek vagy részesütőkből fejlődtek ki. ökör. Jegyzet. szanszkrit mán-osz. csavar. kaczor. gerencsér (lásd itt b). tünedezö. majd előtűnő. azaz valamit ismételve tevő. pl. Gazdagon képviselt sarjadékképző nyelvünkben. tálnyér. tego teg-umen. szomor. atb. nyomor. panaszos kéremény. fora-men = furomány az az furott lik. aki ideoda csapja a levet. bil-ür tudó (tudor). s toldva am«Mtum. nedtartó. kézmivesnevet: bodn-ár (bodon-ár) kád-ár. Több származékigékben mint középképző tartotta főn magát. medv-es ned-ves. agyar vékony hangon: cgyer. töltsér a mivel töltögetnek. szever-szin. gödr. ciceró cicero-n-is. Hasonlóan kisarjadzások a latinban is az n és l p. bod-or. vagy azokat képviselik. övedző. forromány. szev-er. Egészen múltidöi származásra mutatnak: atramentum. keresmény. stat-umen. sud-ar. fer-men (tűm). stb. kever. határ bizonyos végpontig ható. a hangutánzó ők oó'g-böl mintegy ökó'. cseber. talabor. fejér. mintegy tcnyegő. A finn nyelvben is eléjőn űrt vagy yri képző mind igék mind nevek után pl. sömör. ed-ul-is (ét-el-es) stb. sermo sermon-is. gyomor. Alkalmasint egy eredetű ezekkel a magyar ár. szatyor. «zeTcér. kulcs-ár.

Példakép álljanak itt a következők : —nők. gombolyag. —sz. konty = gongy. undék undok. pilincz-k. bujdosó. halándók. sulyk. Bertók. monyok pohók. lengeteg (általán minden atag eteg). (= gomó) komv. uor-ty. érzék. —t. gyakorlatot g-vel. andis-nok andalgó. billeng. buczk. fenék. hazug. irgy. veríték. min-d. babug. anyók. gőr-he. hor-ty. salang. szaj-ha. leik. ragaszték. zsizsik. murk. kupak. szőnyeg. b) valódi képző és haugngrató: étk. bábuk. ter-h. bürk. fogyaték. zömök. szurk. falánk . részeg. tér-d. kéreg. tennénk. czirok. csillag. komj. —nők. szidék szitok. szemők. a szlávban ár. —nék. d) élő vagy elavult igék módosított részesülőjéhez járul. néha ál. lebenyeg. fel-hő. író-diák. apró-d. hölv. vétek vétek. mar-ha. —ty. komó. melyek képzése sokkal bonyolodottabb. moly-h. Egyezik a szláv nik-vel is. mál-ha. ren-d. peszmeg. gerez-d. Az igeképzők általán határozott alakúak. pál-ha. —cs. piszk. a játszi önkénynek inkább ki van téve. Ezeket 1. p. irj. függelék. tur-ha: lé-ha. homlék homlok. nyirk. örgy. pofok. környék. mely öszveAKAD. 19 . poczik. Nagyító jelentésüek: iszák. menedék. hideg. c) nem hangugratók: kobak. csalár-d. felleg. bár-d. öreg. örj. Máskép áll a dolog a nevekre nézve. termékeny. zor-d. kor-ty. tartalék ázalék. csalá-d. rideg. üreg. Springer ugró. derék. fölebb a „Sokasító képzSk" tábláján. tork. bitang. nagyobb korra vonatkozók: Istók. kAism-nak haragos.— 145 — németben «r: őeher néző látó. boldog. szuszék. gon-d = kom-d. galan-d. hajié. romó romv. meleg. csomók. fenyíték. gőmj. dorong. vidék. árnyék. £: a) csupán toldalék: tövis-k. pístdr rovar. Ezek is mint az öszvekötve sokasitó és rokonai. gőmbölyeg. irv. nehezék. s kúarjadzó önhangzóval. hüvelyk. katang. törék törek. gyöngy. poczk. —z. gyük. krajtsir szabó. méreg. romgy. kerek. hölj. falékony.fulánk (furánk). reny-he. pöfeteg. tűik. fakadék. féreg. sark. szúnyog. hulladék. mellék. keszeg. melyeket az illető szóknak kölcsönöznek. félékeny. rongy. —g. mor-d. husáng. mennyiben t i. világ. gyakorlatot. változékonyabb. tóik. pnr-ha. palacz-k. lucsk. varacs-k. goly-hó. ajk. melyek gyökei is homályosak. mely a komoly. réteg. ivadó. már a föntebbi táblákon előadvák. ivadé. gongy. for-ty. duny-ha. hölö. élékeny. és e szerint: maradék. törzsök. s öszvekötö s es-vel rokonok. harang. berk. bludár bő lyongó. sereg. némelyekben az é átváltozik o-ra vagy é ö-re: hajlék hajlok. Mihók. hurk. örök. komor szókkal rokon. tőzeg. kuny-hó. élénk. lé-hó. hajlé-k. gomj. ürgy. stb. tájék. író. könyök. potro-hó. tr. s ide tartoznak: h: potro-h. pöczk. hajló. Itt csak azon nemüekböl hozunk föl mutatványokat. fiileng. hölyk. bolon-d. dögönyeg. lany-ha. rejtek rejtek. ágyék. indulatos. s néha az idegen alakokkal annyira összevág. a gy-félék: gonvf gomv. fa/-d. göm gömö. s igy elemezhető : ivad. lom-ha. sajátunkat a kölcsönözöttöl elválasztani. fazék. Torokhangi kisarjadzások: —h. köcsög. hörcsök. tályog. segé-d. s a többesítő k-val. csür-he. kajUk. IUOT tlÓTift. decsák. csutak. orv. vagy kétesek. nehézség nélkül rendszerezhetők. üszög. A legtökéletesebben egyezik a persa nak képzővel mely igetó'khőz és főnevekhez ragasztva minőségi mellékneveket alkot pl. vagy melyek más hangból alakultak által. sisak. völgy. világos szerkezetűek. —zs. cznlák. félénk = nyulékony. korong. göngy. horog. szárnyék. fark. vaczk. tusak. —k. ördög. ajándék ajándok. szemöldék szemöldök. fészk. beszé-d. —gy. apók. dolog. hogy az elemzés rostáján csak alig birjuk a honit a jövevénytől. balog. tarjag. petymeg. el közép képzővel: toldalék. —ez. csürk. ebé-d. bicsak. csombók. ivadé-k. fai tyúk. délczeg. hézag. játék. bnrk. ismétlést fejeznek ki. bör-he. tűik. belin-d. ámuz-nok tanító (mintegy tanitnok). borék. virág. pocsk. harag. hopor-ty. Erzsók. —d. poly-h. romj. g: lovag. Némely kétes származása képzők. wöió' (= váló) völj. belecz-k. furékony. halk. gömv. s azon értemények •zerint. boncsok. hólyag. kivált oly szókban. árk. Különös képzésüek: nyúlánk. ének. kar-d. szándék szándók. zsombék. pirók. hölgy. mark. remek. bodak. hályog. szilák. taracz-k. —s. m. íágyék. stb. Fuasgeher gyalogoló. ürügy. vem-h. vályog. melyek szoros értelmű kisarjadzások gyanánt tekinthetők u. hanyag. mocsk. szalag. konok.

templomi. istápolás. —iá. béna. parittya. bajnagy. hajdina. jnngáta. pacsirta. marczon-ó. szunyáta. tarisznya. Idegenek : keszőcze. ábrázol. natragulya. csáklya. hogy azt eredeti sajátjuknak kell tartanunk. pecsenyés. vakota. melyek egyik alkatrésze idegen. lantorna. azonban némely szóképzésnél a kettő között már különbség szokott tétetni.titoknagy' alakban szintén megállhatnának. —rá. dwor-ni udvar-i. alamizsna. weró'cze = veröző. mácsonya.gondnagy'. pl. —te. fekete. zsálya. bástya. tarhonya. komonuk. m. tyü rokonai nyelvünkből elemezhetők ezekben: hártya. kukora. alamizsnás. kintornál. saláta. pálya. hlásznlk éji kiáltó. cseresnye. palota. udvarnagy. putnlk utas. tálnagy. radina. gálya-rab. jegenye. —cze. ábráz. plundra. hanem néha részesülők átalakulása. csalafínta. teke-tória. etyepetye. szláv kiszelicza. E szerint egészen szlávok : sztolnik. gabona. túlságosan is elterjedt. kocsonya. csarnok.nads'-val rokonitja). —ne. trombita. ttzivornya. medencze = medező. de a jelen nyelvújítás korszakában. kttría. pózna. Idegenek: vacsora. bögre. 1-vel: kártyáz. pl. gondnokoknak. szwitnik (világító) szövetnek . Lásd erről „Á magyar nyelv rendszere" czimü munka 27-d és 28-d §-ait. Kötcsönözöttek: maláta. bóbita. boglya. perváta. ép oly helyesek volnának. gesztenye. csutora. agyvelö. Magyarok: csuszkora. és és i-vel képezünk mellékneveket. kő-pia. burgundia (gurdondia). asztalnok. palánta. így vézn-ó. istápol. —lya. rosta. iskolás. így nevezzük a) azon öszvetett szókat. magyaroknak tekinthetők : álnok. hajszál. ábra. hlász-ni hangos. —tya. bojnik). spongyia . kapta-fa. asztalnagy. putra. fejtető. paszita. —na. hahota. másik honi. marczona. Honiak: csoroszlya. de-lie. csattan-ó. komornok. kusztora. Abajdocz szók. alamizsnálkodik. Ez nem mindig kicsinyítő. tompora. Ily végzetü szónk kevés van. melyek alkatrészei az állati. vézna. —ny«. stb. pl. tárnok. —re. titoknokoknak. naspolya. paskon-dia. u. melyekből magyar képzők által új szókat alkottunk. gesztenyés. czérnaszál stb. bagaria. b) azon idegen szókat. naspolya. szláv pivnicza. polozsna. kaliszta. kápolna. —cza. osztováta. gugora. fegyvernek. s tárnagy. sekrestyés. stb. melyek . pl. közös: bajnok (mely a szlávban wojnik. sekrestye. puszta. Mint a tyú. Kétesek: káposzta. mint: rohan-ó. dworník udvarnok . lasponya. gálya. hanemha az n-et még a törzshöz számítjuk. kólya. uzsora. vacsora-idő. —ta. vetrecze. s már azért sem szaporítandó. szablya. kétesek : lednek. csizma-dia. Szóalkotás öszvetétel által. stb. trombitái. rakoncza. czérna. iskola-ügy. Tapolcza folyó Teplicze. pincze. zsálya-levél. iskola. elemezne. Idegenek: saraglya. veleszta. pincze-torok. szekercze = szegelző. mint a fentebbiek. melyekhez pótlékul ezeket adjuk: Vannak öszvetett szók. iskoláz. Jobbára részesülőkből elemezhetők: alamuszta. fáklya. petrencze. ábrázat. . apostoli. Idegenek : bagázsia. de eredőtök homályos .nak'-ot Vullers a szanszkrit . kókonya. supra. cserőcze = caerőző. angolna. Homályosak: galagonya. melyeket nyelvünkből megfejthetünk. pl. ivolya. tábornagy és tábornok különbözők.— 146 — tett képző a nf és k elemekből. kártya-vár. nyoszolya. Szintén több idegen származásuakban: szoknya. —ie. ákovita. Magyarosan hangzanak: babona (bubuna?). palacsinta. Ezen képző a szláv nyelvekben oly gyakori és általános. Magyar származtatással egyezni látszik . Sok kölcsönözött szókban fordul elé. pecsenye. urad/tik tiszttartó. szőrszál. Az idegen főnevekből rendesen ás. harsány. stb. csuklya. borosta. urad-ní tiszti. kapta. ostya.nagy' melléknévvel (a perzsa . uzsorás. nevezetesen emberi testnek egymással szoros viszonyban levő részeit jelentik. lye. Hajdan csak néhány szóban használtatott. istáp. zarándok. rosnok. rokolya. Idegen származásúak: kártya. kétes: haramia. püspöki . katona (hadona). alamizsna. igéket pedig főleg z-vel. —nya. kótyavetye (kótó-vető?). bonta. csimota. stb. gyertya. kürtül. de-lia. mint bén-a = bén-ó. mint: csatorna. giliszta. áfonya. Magyarból elemezhetők: rnsnya. tálnok. mint: file-gória. susnya. ontora. pl. puruttya. furulya. Nyelvünkből elemezhetők ezek is: katríncza. vacsorái. párta. mert némely ragozásokban a szókat ruthanguakká teszi. sólya. dinnye. pl. —tye. put-ní utí. poszáta. cseprente. kamara. bagazia. szakócza = szakozó. kurtít. nyavalya. zsigora. szapora. .

állkapcsom. szájpadlásom. vagy elválifztva irassanak-e ? Nézetünk szerint öszveirandók. lábszár. nyakszirtom. s általán folytonosságot. c) némelyekben csak a második ragoztatik: agy velőm. tutu síp. bibi seb. világvégig megy. Ilyenek : a) A gyermek. szemgolyóm. továbbtovább. nrber. csont olló = csontból való olló és csontolló — csontvágó olló. szájamöble. mellcsontom. szárnytoll. Az anyagnevekre is megjegyezzük. csecsbimbó. Igaz ugyan. távolság. fölföl. cziczi emlő.bamfeje. tilskén. oldalcsont. a madár farcsíkja. Az öszvetett szók egyik külön nemét teszik az ikerszók. lábaszára stb.á egytgy szekér. mumu tehén. lábszáram. fajunkféle. Vágmelléke. megmeg . turtur. száj gyűrűm. futfut. tollvonásom v. agyadszüleménye. orrczirapa. világvégig fut. és így szemhéjam. mert ezekben is nem a birtok. fejemteteje. Székelyhida. lábikra. helység. nyelvhegy. a magyar észjárást különösen jellegzik. vagy játszi eszmehasonlítást jelentenek. b) Melyek ugyanazon önálló szót ismétlik. szép. Hasonlóan öszveirandók a béli. kivévén ha kétértelműséget okozott volna. lábamnyoma. Bánfalva. szempillám v. yilgil kenyér púpja. pl. vállpereczetn. nőrokon.v. orrcampám. sisak. hogy azokat a . hogy sok helynévben a birtokviszony az eredeti. xyanya anya. szívcsucs. és így. ugyanis a) némelyekben mindkettő fölveszi a birtokragot. dada vén banya. rósz. lábikrám. tzoesa malacz. se bűt. vállperecz. farktoll stb. ökör. Hasonlókat lelünk más nyelvekben is. troutrou. tollamvonása. magunkkoru. n. áctorivicfori szájtátó. mellgödör. hajamszála. fülczimpa. szemempillája. akár öszveirva is találhatni az írók legtöbbjénél. szemewöre. pl. belbel álom. tütü süveg. fájdalom. kezeirása stb. tata messze. Tehát úgy öszvetehetök. seggpart. tiltü ital. s ennélfogva öszvetétetik. pl. lili liba. ntínü nádsip. E különösségeket leginkább a nyelvszokásból tanulhatni meg. hónai. u. szemször. melyek első alkatrésze cselekvő okot vagy eszközt. néznéz. csacsi szamár. mely írásmódot e szótárban is követénk. honnan többen közölök különféle nyelvcsaládokban egyezrek. foghusom. aláalá. süsü susogó b-széd. Balatontava. hónomalja. sese. czoczo ló. szívkamarám. m. dsvét. nyakcsapom. quisquis. oldalborda. bátamgerincze. fölosztást vagy sokaságot jelentenek. mert ezek között tulajdonkép nem birtoki. és apa. kezemujja. fejedteteje. aprócseprö *pró cseppnyi. u. leié. sokasítást. csicsi álom. csecsbimbóm. Budavára.— 147 — nyakszirt. bumbum víz. disznó. szájgyürü. Pál földe (birtoka) eladó. babba szép. kézujj. újúj. Mátyásfölde. zs/zsi tűz. nyelvemhegye. házambeli. szemhéj. b) némelyeket a nyelvszokás kétfélekép birtokragoz: hátgerinczem v. Bakonyerdeje. fejkötö. bonbon. bébe. Lanein belviszonyi. megymegy. fakanál vagy fa kanál. csücstí ülő helyzet. szivemcsúcsa. bokrokon. szájvigyoritó. kezedíeje. gyagya. f»'.A magyar nyelv rendszere' után is akár külön. magatokkoru. melyek az emberi nyelv első nemzö•i-'-si csecsemőkorára emlékeztetnek. fejeteteje. csekrenbokron cserjeken. Péterháza helység onnan vette nevét. térdkalács. hanem az elnevezés viszonya rejlik. oldalbordám. tíztíz ember i. gogo dió. m. kiki. s maguk helyén kellőleg alkalmazva a népies. szempilla.:tjd kifoly a szeme. a latinban : furfur. Ezek birtokragozása különféle. cancan. mert Péter nevű személy birtoka volt. s csupán személyi vagy tárgyi öszveköttetés van. szivkamara. pl. a másik pedig müvet vagy cselekvényt jelent. kaka csúnya. maganiféle. lábfej. ily hangon szóló madarak nevei. mama. hajhaj! nono ! jaj jaj ! c) Melyek két rokon vagy azonos fogalmat két rokonértelmü szóval fejeznek k i : ág{•:<?. nagyítást. szájöböl. többtöbb bajok. Mátrahegye. szemgolyó. mint ital. a francziában ijmijou. szájpadlás. népünkféle. Tehát ezen hasonlék szerint Írhatjuk : fejemteteje. kukó tóját. szemedfétiye. ugyanazon szónak ismétlésével vagy némi változtatásával fejezik ki. oly öszvetett szókra ot'-zve is. melyek ugyanazon fogalmat. Ikerszók. korú. térdemkalácsa. kézfej. kakvlc. pl. s mintegy szószaporitva.vagy dajkanyelvben divatozók. mindkét elem bámész csudálkozó . mint ez ilyenek : Pestvárosa. orrahegye. gaga lúd. fejünkteteje stb. ellenben külön Írandó : ez Péter hdza nem Pálé. u. m. fartő. kivált elbeszélő költészeti nyelv képes kifejezéseit némi kedves zamattal fűszerezik. fartöm. péleméle stb. biíbáj bűvöl bájol. csendesség. baba kis gyermek. másmás. gyürkéje. féle. agyszüleményed v. murmur. hátgerincz. várostokbeli.* madárfi. térdkalácsom. kertedbeli. pl. egyegy embernek egyegy forint. Ezek nyelvünkben fölös ?zámuak. se bát nem mond. nyakcsap. ismétlést. papa étel. Simonytornya. Itt már azon kérdés merül fel: A kettősen ragozott öszvetett szók együvé. de utóbb puszta elnevezéssé vált. nene idösb nötestvér. farktolla. állkapocs. és így : Pdlfolde. fülczimpám. mellcsont. magadféle. cftcte ékes. szemöldököm. ismétlést. l. foghús. kuku v.

csenegbeneg. csonkabonka. nyalfal. heves boszus. hejjehujja! mizegmozog. iczegbiczeg. d) Midőn csak az önhangzó változik. s leginkább ajkival kezdődik. ákombákom. pL víz-b*n. circa domum. tíripiri. horgaaborgas. m. keczetkaczat. sundabunda= sunyva bújva. szánbán. keteputa. szarahora. erreorra. csatapata. kacskaringó. locspocs. rihcrongyos. ígytígy. Tehát legott a dolog tárgyalásához fogván szólunk a) a néwiszonyítókról. SiakMx. kipkedkapkod. innenonnan.l. től-em (a me). bői helyett belől. a) melyek a latin praepontíókkal egy érvényűek. nem különben az altaji családhoz tartozó. iregfireg. ön helyett rajt használtatván). nyímnyám. czeleczula. handabanda. szedettvedett. emezdmaz. nyúlombúlom. sülfői. kipegkopog. lityloty. ház körül. himezhámoz. a második mássalhangzóval. szityegszotyog. irkafirka. illőfillő. ityipityi. csiribiri. suspus. ütivéti. limlom. Ilyenek a mesélő és játéknyelvben előfordulók : farkocoarkos. pL ember-hez. izebűze. lígglógg. gyimgyom. kongbong. bői ön és tg kivételével — (be helyett bele. u. elegybelegy. illegbilleg. var. pl. az is szép. törimarja. bikavár. stb. eszemiszom. ajbaj. fúrfarag. keverkavar. csettencsattan. szíreszóra ne hallgass. tgyiridtbígytridt. ózőmWzöfn. kityegkotyog. zürza. b) melyek a latin cattuokat fejezik ki. sebbellobbal. hányvet hányiveti. ex aqua. típegtopog. A magyar. okkalmóddal. típegtopog. iháczolviháczol. nyekegnyikog. mindegyik csomót jelent. gyürgyur. cserebere. IV. csattogpattog. ekczemoncza. agyabugyálni. teretura. rityegrotyog. genyegúnya. ctútandsz. ttzfuz. hibeghabog. cselecsala. kenfen kencsefencse. mézesmázos. összevissza. bizsegbozsog. nyifegnyafog. dinomdánom. háibái. ab homine : ellenben a magyar ragok a tőszót változatlanul hagyják. csürcsavar. Mindkét osztálybeliek. o) a birtokragokról. zenebona stb. ingóbingó. tétova. ihogvihog. nyímegnyámog. azedivedi. sesesusa. magá-nál. lityeglotyog. enczenbencz. hiphop! herczehurcza. hetlekotla. u. dúlfúl. hogy amazok utó-. m. a dativus magyarázója nek. csórábnórál. hebehurgya. tyúkómbtíkom. izsegbizseg. ityegfityeg. görbegurba. inczifinczi. lifinczlafancz. viz fölött. kitykoty. hűhó. cziczamacza. csögbög. hasonlók : csörölpöröl. csinjabinja. az is szép. u. ez is inkább benn határozó). az aceutativtué a tárgyeseti t. vagyis a viszonyított szón némi változást idéznek elé. kelekóla. váradi vaskoh stb. tvper aqua. m. un me. A Útin praepositiók bizonyos eseteket vonzanak. császkálmászkál. czókmók. járkel. súgbúg. filitfalat. kakasbakas. nak. retyerutya. licslocs. g) Ellentétesek : elhal. Névviszonyító ragok. heteihatol. Aegyvöigy. kerekutyó. deredara deréldarál. legfölebb véghangzóját nyújtják meg. égföld. fölveszik a személyragokat: benn-em. ezek előragozók. az is szép. ember-nól. A MÓvtaonyító ragokróL Mi a rag? s miben különbözik a képzőtől? E kérdésekre már fentebb feleltünk. az is szép. erregberreg. perpatvar. a második vastaghangu. csihelcsahol. gizgaz. diribdarab diribeldarabol. iczkeficzke. retyemutya. lifeglafog. zegzug. hegykebegyke. gézengúz. hogy ez utóbbiak a viszonyított szókhoz oda nem tapadnak. csereberél. ilyenolyan. dünnyögdunnyog. lityegfityeg. suttogbuttog. tengleng. pl. s ekkor jobbára az első alak vékonyhangu és kicsinyezö értelmű. húzvon huzavona. szittyszotty. rókabóka. magá-hoz. denedana. tereiére. hibitelhabatol. ról-am (de me). utfut. de szintén a praepositiokat képviselik. szuazimuszi. pitypoty. dibdáb. ángóbángó. hözboz. keczebecze. csecsebecse. idestova.— 148 - szájtátásra vonatkozik. szántvet. fblött-em (auperme). lótifuti locskafecske =locsogó fecsegő. ripegropog. bbeglobog. pereputty = piri-pöttön. kajabaja. sürögforog. — a be. <TnTnp|&tnm». torzonborz. víz-b6'l. elött-em (ante me). ütött. iczipiczi. f) Midőn az elüLUló mássalhangzók változnak : szöröstülböröstül. szegszug. pitypalaty. inczenpincz. ideoda. b) a személyragokról. csigabiga. sirí. likluk. De e különbség csak a praepori- . és az árjaféle nyelvek között egyik különböztető jelleg. pittegpattog. in aqua. kingkong. billegballag. ad hominem. szanaszét. eszikiszik. Ezek két osztálybeliek. irúlpirúl. tarkabarka. títyegtotyog. e) Midőn az első önhangzóval. üvöltkiált. E ragoktól a névutók csak abban különböznek. dérdúr. jaj be rút! egyembegyem. az is szép. lótfut. csipcsop = csepkicsiségü. licseglocsog. mendemonda. kiffegkaffog.

al-ól. 6« íba} belsőség. rám. fölém. köz-é. íerg-o. f ön. nitt. alá. 6) A hová ? kérdésre megfelelők részint csupasz gyökök. fölöttem. vir-um. 3) Helyigekötök: be. al-á. innen. el-é. tlém. kör-öl. Néha a latin megfordítja: IW-OHB. éléi. mög-ött. ön. (rajt. tecutn. fS (tájdiratos). kíi v. küv-ül. al-ul. mög-é. re. íé-el. tói. belém. kun. alul-ról. kör-ül. bán. mely mellett. nobú-cum. küv-é. fel-é. Hanem a magyar nyomosbitásúl együtt magokat a személyi névmásokat is használja: én velem. elüljár. tői. al-att. tájt. Hely viszonyító névutók: föl-é. női. körém. el-öl. miattam. folöl. nál. rá (re) fölszin. héz. balól (régiesen). mögöl. hegy-é. az-ért. ön. felölem. fölül-röl. hegy-öl. kör-ött. v. ben. nyél. köz-ütt. nyi. fel-öl. áí. nól. körül. le. alól. U. terg-is. alá. fá-el. alattam. eléhalad. vir-o.felé-e/. bele. tol. mögém. né. fönmarad : elül. tói. od-a. messz-e. kivül-röl. 2) Szoros értelmű vagyis a viszonyszóhoz tapadó helyviszonyragok : be. melyek bizonyos helyiranyt. da-gegen ellen-e. nyi = hoz. v. (röl). ön. e é hangzókkal képződtek : re-á. mell-é. tói. belől. mellől. aláuáll. mell-ett. ben. bél. közéi. helyzetet. bele-el. főlülfordúl stb. tói. mindenÍMIM. Továbbá a magyar is a ragokat és névutókat személyragozza. onn-el. föl-é. sehová. alólam. bol. mög-öl. kifut. persában. vir. bel-öl. térfogatot. közöl. ben. a miatt. 1) Mind ezek alapját valamely önálló vagy elvont tőszó képezi. el-ött. vir-i. quem penea arbitrium est (Horatius). quo tisque medd-t'g. téroldalt jelentenek. ro-el. benmarad. röl. bel-ül. mög-é. propter me. nöl. id-e. hoz. meinet-wegen. föl. pl. (ból). né-el. mint a magvarban. mert az esetek ragai. kiv-ül kül-öl. pl. nól. el-é. fölíl. otm-ból fejlődtek ki . általán véve. inn-el stb. körülvesz. nél. (héz. vagyis ezek tulajdonkép a helybenmaad& <m. E hasonlék szerint a palócz-azékelyes nyi t<i eredetileg nyé. v. el. n<íl. nőtt = nál. onnan. felél. bel-é. el-ül. alúláll. ig. hátranéz. rítt). bókból. ról. ba. kör-é.149 tiákn nézve áll. hoz) közelség. beáll. határpont hol ? helyállapító. Rokonság tekintetéből mindenek előtt öszveállitott táblákon eléterjesztjük a helyviuonyító névragokat és utókat Helyviszonyító névragok : hová t helyirányzó. mögél. elöl. ki. női = tői. elé. eltávozik. (bán). (nél) m'tt v. hegy öl. felöl. körölem. fölmegy. bent. e helyett: honn-el. hoz-z-á. hegyem. elött-ünk. én. mellé-el. kttnszorúl. kSzé-el. aítíl. tol. melyek a személynévmásokat a praepontiók után helyezik: a M. rajtam. kön l. föl-öl. föl-ül. álam. től-em. belel. (tol). kiv-é kül-ül v. A sémi nyelvekben pedig a birtok! személyragok is utói tétetnek. coram nobis. oda. Romám twsus Róma f elé.. mi velünk. némileg hasonlóan az árjafélékkel. de me. köré-el. haz-a. köz-é. hoz. fSlé-el. röl. hátra. átmér. al-á. én. melléi. valamint az igeragok ezekben is hátratétetnek. tehonnan. ald-ef. benn. be. nőtt. Helyviszonyítók. hegyéi. fölé. ki. nóL Ezekből: hová.foltó. tov-a. — — — honnan ? helyhagyó. fel-é. elül-röl. a németben : dar-um. 4) Személyragozható helynévutók : rá. mindenhová. u. leesik. köz-öl. leszen : honnan. hegy-é hegy-étt. m. belőlem. kfll-é v. lumbonun tenut ágyék-tg. nyé-el. ig. mell-öl.bői. elé-el. bő/. te veled. kőről. elé. 6) Ezekből származnak távolító el képzővel a honnan $ kérdésre felelök : be-el. nél. hegyé-el. ön. ig. rá. ról. ról. mell-é. terg-it Sőt néha utótétetnek az úgynevezett proeposittók is. miatt-am. Aoz. v. des-t»egen. föl-ött. törökben. részint jobbára mutató a á. Jegyzetek. fel-ül. ról-am. ni. mögé-el. ni v. ide.

len. Ha ezeket aföntebbimutatótáblán eléadottakkal öszvehasonlítjuk. továbbá a hol i kérdésre lett: ni-ott. bán. hová? be. itthon idehaza. tá v. melyen Eger városa áll. s személyragozásban pedig : rajt. fölött. pl. c) 1-vel. Lipcsébe. Bicskén. köz-el. a viszonynevek az egyik. b) t-vel. ön — ról. melyeket kétféle viszonyban lehet tekinteni. Csalóközbe. oda-t is használ: pl. palóczosan: nól női. bán. nól. öszvegét. országok. ám. de ebből magyarázhatni a „gyere nálunk" kifejezést. ebből helyreirányzó képzővel lett nt-i. saját rovataik alatt A helynevek ragozásáról. AntaLnott == papéknál. belül. old". pl. pl. körött. fej-re. nál. fölül. mint: alá. azon terület fölszinére. in-t. túl. pap-nól. bői. főn. minek oka a dolog természetében rejlik. távolító el raggal ni-el. ám. táv-ul. alá. kun. ni-á. — ön. én. A hely fölszinére vonatkozók : — rá. mily messze? felel meg. Tornába (megyébe).yöfó'lstb. e kérdésre: hová ? ni nyi. föl-ül. Kunságba. s a helyreirányzó hoz helyett némely palócz vidékeken mondják : nál. kéz. pl. köz. kerületek. Vértesbe. föl. ben. (re. Bécsbe. mit Horátz a szokásról állít: „Quem penes arbitrium est ét jus ét norma loquendi. bel-ül. nál. Antaloknál. valamint a helynevekben : Budán. mint: fölé. itt. így elemezhetők : alan-t. c) rá. s mint olyanok más állapító határzókkal együtt háromnemü képzővel alakulnak. s a szokatlan pap-ná. Laxenburgba. röL Az első rendüeket szabály szerint fölveszik a) a világrészek. végre a kérdésre. kör-ül. papni v. fölül. t i. mely fölé Miskolcz városa épült A hely belsejére vonatkozó ragok. röl) ragokat? Ha valahol. nél. nyi. hogy illető eljárását csak féligmeddig vonhatni szabályok alá. el-ül. honnan ? a fentebbiek hasonlata szerint. az elsőnek megfelel ód oda. és így. nitt v. vizén fölül. öszvehúzva női. Parisba. (vastaghangon. erdők. mint: ránk. véleményünk szerint. L 7. ben. Ugyanis a helynév. hol ? felelet: papnitt v. Londonba. oda. kunt. 12) Mi a helyviszonyító. ül. melyeket gyüértelmü családnevekhez szokás ragasztani. öa. határzóval: al-ul. nőtt. ben. mögön-t. alant. majd a másikféle ragozást oly szabadon használja. régiesen : rítt. mely az n-vel képzett formákhoz járul: ben-t. fölöl stb. ból. birodalmak. melynek a viszonyragozásban e kérdésre hol? ön. Mikép ragoztatnak a helynevek e kérdésekre ! hová ? hol ? és honnan ? Vagyis mely esetekben használ a nyclvszokás be. böl. alatt. fá-n. alól. hogy a tői tói a régieknél néha nél. bent. on-t. vármegyék. én. Pesten. ezeknek részletes tárgyalását s szókötesi viszonyait 1. talapot. mint olyan. ben. alól. hon? kérdőre felelök állapító jelentésüek. én. 10) Ezen névutók előtt: alul. között. jelent bizonyos határok közé foglalt területet. Fehérvárott = Fehérváron-^ Győrött = Györön-t. ból) és melyekben rá. hegyett. pl. az illető viszonyszók ön. otthon'odahaza. ligetek nevei. ön ragot vesznek föl: Pesten alul. pl. ott. vagy tulajdonkép ül. öszvehúzva ni. melynek így kellene lennie : nőnk. a) mennyiben bizonyos határkörön belül léteznek. belsötelket képeznek. telepítvények stb. láb-ön. 9) A helyállapítók és helyhagyók általán egy tőszóból indulnak ki. alatt. n a társa : láb-ra. na. melynek szine fölött valami létezik. i. felénk. papnyi ment = a papákhoz. én. úgy állanak. c) az m. ná-el. kivül. mellett. a mutató ni!na! (melyből nam = lám). szebb tőle = szebb nála. illetőleg rajta levő épületek. ba. a Szótár folyamában." E szerint majd az egyik. í-ói. vagyis a kivülök fekvő térségre nézve belsőséget.Ezenhelyviszonyitók puszta gyöke. ülés-női./b'lött. ön. t. pl. küvül. Eger-be megyek. <m. ott. be. itt gyakorolja nyelvünk. b) ig határvető. papnitt. fönt. ülésnül = ülésektől. innen. tó származéka távolító el képzővel. gyere nálunk = hozzánk. kiv-ül. a névutók pedig a másik helyállapitó ragot veszik föl. b) mint bizonyos térfölületet. Mödlingbe. után. mely ezen kérdésre meddig. tol. Innen lehet megfejteni. öszvehúzva : nőtt v. t L ezen nál tulajdonkép = nól. valamint a többi névmódosító ragokat illeti.— 160 — 7) A hol? v. Dunán túl. Bácskába. hol? ben. honnan? böl. ny végzetü magyar birodalmi helynevek . városon kívül. határon belül. alul. a) n-vel. tartományok. s e hasonlatnál fogva ezek : alatt. fá-ra. e kérdésre: honnan ? székelyesen: núl nül: Mikó-núl = Mikóéktól. Antal-nól. pl. Csepelbe. 11) Különös figyelemre méltó a tájszokásos székely-palócz: ni v. re. Kivétetnek a) hoz. szigetek. belül. a második a székely-palócz nt-ból ül ül képzővel származott. mögött. ön. előtt. Tirolba. Rómába. fölön-t. 8) Az állapító itt ott helyett a nyelvszokás ide. Tiszán innen. vidékek. Miskolcs-ra megyek. nitt: papnott. Ennélfogva egy érteményűek : kun. len-t. kün-t. fen-t. pont. papnőit. onnan. b) a külföldi városok s más helységek nevei általán. a harmadik a te v. papni. és az egyszerűbb ho-1. n. közök. fej-én. és nól női. tói. e kérdésre. fon. fölött. Afrikába. azon terület belsejébe. hát-ul. Bakonyba. Angliába.föle'. Nagy-ni =r Nagyékhoz.

miket csak a közel lakó nép szokásából íehet megtudni A mely nevek vármegyét és várost jelentenek. Vásárhelyt. pl. házak között. Pesten fölül esik az eső. s Syitrdn (városban) lakik. Serénybe stb A többi mássalhangzóval és önhangzóval (az w-t és i-t kivéve) végződő helynevek többsége pedig részint országos részint tájbeli tetszés szerint inkább a másik nemiteket veszik fel. Pesten. Fehévárott. pl. ház mögött. ház mögöl. de. elül. ház mellett. világos öszvefüggés van köztök. mint az ugyanazon családhoz tartozók is. Csanádba. fölülről. mint a személynévmások módosított alakjairól. én. röl) ragokat: alulra. Bajomba. így különböznek: Borsban. Alkalmazásban különböznek alatt. hogy először a szcmélynévmásokról szóljunk. Komáromba. fölül. ház hégyétt. és hogy némely módosulásaikban a különböző hasonlóbban hangzanak. Kálló-ba. körött és körül. ház hegyé. mint a névragok. Az alul. A személyragokról. ház elöl. emezek fekmentes irányra vonatkoznak. ház köré. kívülre. ház. valamint amazok. Csongrádon. ház alól. a másodikban a föntebb említett szabályt követik. ház előtt. a magyar ön. Csanádra. étt. hátul. midőn tájejtések szerint ugyanazon végzetüek. ház felé. fölött és óiul. kívül. hogy ? mily áron ? bizonyos ártól.. ház mellé. a templomon alul ötödik házban lakom. t ragot adni pl. sőt egész Csongrádban mind magyarok laknak. Párkányba. belülre. belül. Eger-be. Az alul. s következetes. alá. Hasonlóan fekmentes irányra vonatláznak : hegyen túl. pl. három hónap. ragot vesznek föl. kerten belül. Pest fölött tiszta az ég. Helyviszonyító névutók példáji. házak közé. alulról. fölül. Győrött. 'ott. hegyen innen. fölülre. a latin praepositióknak felelnek meg. házak közöl. ház elé. hátulról. hátúba. — hol ? ház fölött és házon fölül. amazok függőleges. első minemüségben be ba stb. Zágráb-ba. pl. Tolnában utazván Tolnán megállott. Hevesen] Baranyába. Csömör-re. /<'•«/ pedig e kérdésre. ház kőről. Óvár-ra. egy hét alatt. Vásárhely-re. őt év. ámbár ezekben sok a kivétel. ház mögé. Grömör-be. ról (re. ház felöl. Ami a hol? kérdésre válaszolókat illeti. folyón keresztül. Ennek okát már föntebb a helyviszonyító' ragok táblájához csatolt jegyzetek 7-dik pontja alatt eléadtuk. ön ragu viízonyneveket vonzanak. Sopronba. Vereb-re. Ohaj-ra (Nyitrában) TokajkPápá-ra. — E táblából látható. hová ? ház fölé. pl. Pécsett.Hevesben. t. ház hegyöl. Ersekujvár-ba. s ön. Nyitrában (megyében) bír. Veszprémbe. néha ugyanazon nertek is majd igy majd amúgy ragoztatnak. honnan ? ház fölöl. — házon kívül. ház körött. hogy a személynévmások a sémi. ház alatt és házon alul. írja és áltáji nyelvekben egymáshoz hasonlítanak. kerten kivüL Midőn az alatt időre t"natkozik. Nyelvészeti tekintetben igen feltűnő és érdekes. A templom alatt 'irholtok vannak. beiilrol. élűiről. az illető időnek tartós menetelét jelenti. Pozsonba. mennyiségtől való eltérést jelent Nem 'i'i-ym Káz forinton alul. mint a személynévmásoknak különféle alakban alkalmazott módosulatai. Ennek öt f"rintonfölül hat krajczár az ára. a dolog rendé kívánja. Pestben. Harson. A személyragok nem lévén egyebek. Némely helynevekhez szokás hol ? kérdésre ott. élűire. hogy a hová ? és honnan ? kérdésekre felelök a párhuzamos hang1-jt nyomán mind hasonló képzésüek. kívülről. ház mellől. Tatá-ba. Surányba. ezek között két Jaknak : fölött és fölül. Szikszó-ra stb. Újhely-be. i. Ezek is. s ugyanazon tőszóból képződve a hová ? hol ? honnan ? kérdésekre szabályszerüleg hasonló alakot öltenek. és . mint igehatárzók bevett nyelvszokás szerint Elveszik a rá. alatt és alul. Baranyára. Megyeire. csakhogy az illető viszonynevektöl elválvák. fölveszik a személyragokat.— 151 — rendesen.

te. „Ezen szókban aszmé (egyik szanszkrit többes) és áfiptí (aeoliai görög többes. fenten. fin v." Benfey véleménye (Wnrzellezicon Ér gyök alatt) az első személyre nézve röviden ide megy ki: „A szanszkrit aham-ban az első a hihetőleg ma helyett áll. görög eredeti ró. kifejlett s megállapodott mai alakjokbau egyes számban ezek: én. önnön. i-pot. közvetlenül a (német) helymutató da-hoz csatlakozik s ezzel az önálló substantiának csak általános jellembetüjét sz (z) köti öszve. a midőn a másik tag ham. de alkalmazásban egymásra nézve nem szabályozók. tehát szintén csak toldaléknak látszik. mely a mutató (t v. Minthogy a személynévmások a szóbeszéd első szükségeihez tartoznak. mindkettő ám. Igy tekinti ezt Pott (Zahlmethode S. ü) hangzóval köti egybe. és oh-am akkor egészen megfelel a régi görög iywV-nak. annyi tagadhatatlan. mert lett dolog. azon. mert mindenik személyhez járul s a tőszó ismétlésével például a második személy igy volna: tété v. metn. Az én toldalék pedig a mutató a vagy e-nek megnyújtása. önön régi divata a nyelvemlékekben széltiben olvasható. nyilván eredeti demonstrativum. mint a latin hi-c. de ugyanazon ösztönszerü észjárás szerint képződtek. 8 még öszvetétethetnek . Világosan tanítja Bopp Ferencz hasonlító nyelvtana második kiadásában is (az elsőtől némileg eltérve). önön v. és kedélyszók. sőt maga szóban is: magán = maga-an. hier-ben). Elsőben is Heyse munkájából (System dér Sprachwissenschaft) idézünk (f. Mindenekelőtt megkülönböztetjük az önálló és ragozásban alkalmazott személynévmásokat. sze-n. a többesben is mind ma mind régen eléjön azon toldat: min v. honnan aha = 17. ily e / ilyen. vagy hogy külön-külön .mag'-töszóval is: énmagam v. A hasonlóságok csak azon lett dolgot tausítják. tenen. tenmagad. Akarmint áll a dolog. ezen. én-vei toldva: enn v." Bopp Ferencz szerént (Vergleichende Grammatik H. 134). ön v. §!). Miután a személy. Az énen. hogy a szó melyik részében van az első személyt illető közvetlen jelentős őshang. doríai TV. finnen és ön v. Hogy mind ezekben az én. következőleg amit a kifejtettebb árja családokban kitűnő férfiaknak sikerült napfényre hozniok. ennmagam v. de azonegy családbeli nyelvek mindegyike a személynévmásokat saját modora szerint idomította. Az én (ich. hogy az említett nyelv-családok egy törzsanyának leányai. és a névmás! fogalom erősbitésére szolgál. minnen. latin ott. az n hang szintén mindenik személylyel közös. nem a tőszó ismétlése. ennenmagam. ez e. — m) mindenütt mint az első személy jellemzője lép fel. mely a szanszkritban: a (== ez). Már föntebb érintők. hogy nem csak a különböző. Benfey is elismeri ezt (folytatja Bopp a jegyzékben) és ezen módon az egyes alanyesetet . A törökben épen igy: be-n. temagad v. az a. latinul fordítva: m«-us. 40): „A szanszkrit oham kéttagú alakja által elárulja magát. hogy a személynévmások mind a három nyelvtörzsben többé kevésbé öszvevágoak. De teszszük ezt más nyelvekből is indulva a legjelesb külföldi nyelvészek bnvárlatai után. ennen. 0.és régi felső német ir-ből gyengült és laposodott el (ist geschwftcht und verflacht). ennek világánál mi is megkísérthetjük a tapogatózást.és birtokragok a személynévmásoknak köszönik eredőtöket: lehetetlen e helyütt magok a személynévmások eredetének is kifürkészésébe vagy legalább sejditésébe nem bocsátkoznunk. nnd. ego stb. midőn ő az aham szóban az oh gyökre (= dicere) vezeti azt vissza. tenen v. i-pb szókban) nem henye pótlék. olyformán mint ezekben: ily. hogy ezen és ezen névmások eredetileg egyek voltak. és magyar: em. mert a többi megvan a második személyben is: ju-smé. mely magát az obliquus casnsokban tartotta fenn. tű. a magyar mink) csak az a puszta önhangzó az első személy jellemzetes eleme. De az am-ban is kereshetjük azt s akkor az m az első személyre vonatkozatot fejezi ki.)-nek a te (du. és igy rendszereket saját magukból fejthetni meg legbiztosabban. stb. az. latin is. oly a f olyan. A német dér. görög <rv) jelentősen áll ellenében. onnét tetszik ki. A magyar én._ 152 — szláv: ön. d) mássalhangzót a legszélsőbb (a. é-pov. kiadás 333. A görög obliquus casusokban az < előhang (é-pt. Kétes. melynek mutató ereje az i-ben fekszik (mint hic. hanem azon névmás! törzs. mint a hangutánzók. ön csak toldalék. és ah-am-ot igy értelmezi: hic gut lootior. A finn nyelvben az önálló névmásokban: mind. fon v. o-n (az utolsó a ragozásban). Ha az ah-ban van akkor a torok h a jellemzetes hang. a birtokos hellén: tp-of. te. a mely a ragozott esetekben (ín casibus obliquia) és az első személy igevégezeteiben (— fű. a magyar: mi (nos) és szláv: mi. nem. Nyelvünkben az önállók. ez. s görög # /l-nek. fennen. — A német ér a góth is-. hogy a szanszkrit aha-m (= én) és fwa-m (= te) szókban az m csak végezet (Endung). átalakította s ragozásokban alkalmazta. melynek némely nyelvekben itt értelme van. oly. énen v. hűn. szanszkrit tasz. önnön. hogy nem egyszerű és eredeti. s ennélfogva legősibb eredetűek: vagy azt kell föltennünk.

éaju-smé (melyben &ju = tű) annyi mint: te (és) ők. ragozottan: sün (= az. Az arabban én: éne v. hogy itt mind a többi én magával a beszélővel. mind a többi te a társszemélylyel (a legközelebbi te-vel) a kettőztetés által mintegy egyenlőnek ismertetik el. itt-ott. akár a köznépies e-hen = ihon v. emez. hogy a hindu drámákban az én gyakran „ajan dsanasz" (azaz „ezen személy") kifejezéssel iratik körül. mely magas hangon íé-nek felel meg pl.). Ő-k és ti-fc rendes ragozásuak (ez utóbbiban a te. tt'-re is változik. kétségen kívül a mink. A 3-ik személy ő (régiesen néha elöszellettel is T# vagy b#) a mély hanga o'-nak felel meg. 326. í-gy.— 153 — okom. Ugyanezeknek többesei is figyelmet érdemelnek. ú-gy. akár ím vagy íme. ez. AJKAD. o-ly. ená. mintha amaz a kisebb. o-tt. emez a nagyobb távolságot akarná kifejezni. 20 . magának a beszélőnek legközelebbi körére vonatkozó mutató gyök számos szóban. s a második atta. mi nekünk. e-Jiol v. Figyelmet érdemel még Bopp Ferencz véleménye a szanszkrit többesekről. hogy a tulajdonító esetben bana és buna. s ez utóbbiak hangokban is egyezőének a szanszkrit aham-val. de itt. ihol stb. mint távolabbra mutató szók ellenében). Az én többese teljes alakjában mink. tehát az én közös mindakettövel s marad e v. Ezen érdekes fejtegetést a magyar nyelv érdekességben felülmúlja annyiban. i-nn(-en). Ebben a végső It szintén rendes többesre mutat. oíían-ag szókban is. mi vagyunk.) a ben (= én) névmással. A héberben az első személy ani v. tiv és mű. De hol veszi magát az m? Erre röviden az m-et előtétül fogadhatnék el. ve -f. és te = te. *) De ha sem az egyes alanyesetböl sem az a-szma többesből semmi kezdő m el nem veszett. m-et sem nehéz lesz feltalálni akár em-ez. tehát én ám. akkor az a mind a két helyütt nem más. ez).ám. A zend azem (= én) pedig épen a magyar ezen-nel egyezik. té-tova (néha: te s tova) dirib-darab és több számtalanok. mely érintett munkájában röviden ide megyén ki: az én-nek tulajdonképen nincs s nem lehet többese (§. A mi.**) (f. A ma törzs is a zend i-ma szóban szintén föltaláltatik. mint: e-s.). hogy a törökben is bú a ragozott esetekben 6m (ám. **) A magyarban is vannak ily öszvetétclek (és nélkül): ide-oda. sőt ez utóbbiak némely mai tájbeszédben is. magyar e v. Ily függelékéé g van a magyar ilten-eg. (a-z. hogy az ám." Ezekhez csatolhatjuk a sémi nyelveket. A második személyben (te) nyilván a tova értelme rejlik. tehát én-énk s az első e elestével és az n-nek m-mé változtával: m-énk = m-ink. éhen. hogy az e és i épen a magyarban a legkétségtelenebbül közeire.ez tehát nem valóságos többesi alak). ebben az in tag szintén maga az én. mint a titek-et szóban. 333. vagy {m vagy ez-en. szana és suna hangokban is már csak alig különbőznek. ihol szókban. és su. tcl-túl. régiesen miv. szók em törzsében. e mondatban: se te se tova (a szanszkritban a 2-ik személy tva-m). §. era-itt. leginkább azon okból támadhattak. tű. anóki. de a ti szinte eléjön aft'-ed-ben. HAOT MÓTÁB.). o-da. 16. a-hoí. i-de. o-nn-an. e-m(-ez). a-m-az. de ez a nyelvészek véleménye szerént szintén anta-ból származott (Gesenius Lehrgebaude. ágy hogy énk vagy ink az általános többségi ragozás szerént alakúit volna (csupán a k elhangzójának elhagytával). mely az időben jelent távolságot. hogy az utóbbi részhez többes rag is járul. s te: ente. amaz. *) Bopp F. mely ám taggal bővült meg (§. A szanszkrit a-szmé (= mink) ésju-smé (= tik) szókban a szma a harmadik személyt képviseli és az egész a (d#andva-nak hivatni szokott) szanszkrit összetételt alkotja: tehát a-szmé annyi mint: én (és) ők. A Tégrf m-et iá Bopp mint föntebb érintők toldalékhangnak tartja (§. 331. t'-ly. mely mint a görög f s (dóriai f a) a névmásokhoz u«ret (különös jelentés nélkül) fttggeszkedni. a = én. szerint a ha szótag oly részecske.) a szén (= te) névmással látszik egyezni. tik csonkulatai. mint a (szanszkrit) mutató névmás (demonstrativum) törzse: a (= dieser.. melyben a ve =: mé az első személy törzse az egyes szám obliquus eseteiben (ugyanaz ami általán az árja családban).) A másik többest pedig. mely: vajam úgy fejti meg. de a té-ben az é mégis kevésbé zárt mint az 6'. t'-ff. A második elemet n v. e helyett: mink nekünk. Figyelmet érdemel. vagy ihon. abban pedig mind a szanszkrit (aszmé) mind a magyar megegyezik. hogy mindkettőben zárt önhangzó van. tudván hogy a szanszkritban rövid e nincsen. mely mellett figyelmet érdemel. 331. e-em. az én kettöztetését is föltehetjük. hogy a ragok halmozódása elkerül tessék pl. vagy ez-en. mink vagyunk. em-ide stb. marad tehát min. A két utóbbi szónál még az is jellemző. mahom-ból rövidültnek nyilvánítja. Ezek után magyar nyelvésznek nem kell sokat beszélni. (i alakok.). Az első elem tehát az én-ben e vagy i. például a székelyeknél. mely két névmástörzaből áll: t (== ez) és ma közeire mutató.

mely egyedül a parancsolómód második személyét képezi. bőr-ök. az önható ige. tolt-ad. tupa-m. -s. pl. arab és héber i. dönt-esz. mint: véréi. —esz. mely utóbbinak első alkatrésze (an) ismét a magyar en-hez hasonló. b) az ik-es igékét általán. üt-öm.— 154 — Most lássuk magokat az egyes személyragokat. a finn: •t v. tör-sz. haj-sza. kér-em. persa: tű. enk. kivevén a második multat. pl. T. Ez utolsóra (arab i-re nézve) érdekés tudnunk. i. a németben ich stb. —ed. add-sza. A magyarban az em-nek az eVből alakulása könnyen megérthető. szí. valamint második személyre vonatkozik ezekben is: no-sza. arab meliko-ka királyod. s hangrendileg vagy háromágú. szém-éd. de a birtokrag k. a héber és arab nyelvben az egyes 2-ik személyre nézve az igerag ugyan szintén t. tork-om. esd-eV. magában a magyarban is zavar és kavar. német: ich-vel. leg-is. menend-ék. fut-ok. Az én önálló első személynévmásból lett ragozott állapotban: —em és —ék. például kér-em és kér-ek a magyarban különbözők. ás. ék. mint a zend azem. Erre nézve egyedül magából ezen nyelvből nyomozva vagy azt kell hinnünk. önhangzó nélkül: sz. tola-ja-ad. tolád. török szert. futand-ok. és. Az önálló második személy névmás: te. valamivel távolabb a héber aíía. levelet ir-ok. mosd-om. moj. ver-ím (hisz-em). ront-asz. én. ölj-em. nem. jer-sre = jösz te. Rokonai a hellén: tis. bakt-ün (láttál). s a finn. saa'-os (vajha kapj). me-tn. csít-dsch. mely nem egyéb mint amannak fordított s lágyabb mássalhangzóval ejtett módosítványa. bör-ök. fal-ad. a görög és latinban ego. másokban ed. góth: ik. a góthban ik. ne-sze. Az imént elemzett ed. mint alább látni fogjuk. és- . vagy kétágú: menj-ek. du. te = —sze. vásznat szöv-Sk. vernél. azután a fordított lat. esz és sze második személyragoktól különbözik azon el v. me-us. portugál év. ölt-em. megy-ék. —tk. hogy az n-be mint orrhangba is könnyen szokott torokhang vegyülni: én* v. saon (kapok). a szláv: esch. ők. mint alább. jöv-ök. fal-ak. ásch. Ezen alakú személyrag egyezik a hellenlat. g a hangrendszerhez alkalmazkodva amaz: ám. pl. soanen (kapjam. ego. isch. caput me-um. ifysts. a finn ni. l. hogy föntebbi fejtegetésünk szerént ez a legősibb és legelemibb hang. Midőn az illető ige semmi tárgyra nem vonatkozik. talán a szanszkrit a-ham (= én) a-Aa két első alkatrészeivel és a héber anóki (an-óki) második alkatrészével is. peder-em . szém-ék. a sziszegő finn sintt. fej-em.bör-öm. öd. angol / (olvasd: áj) szókban. mely utóbbiakkal ismét rokon azon magyar sze (sza). verj-ed. persa —ám v. gondolkod-om. fel-ed. önhangzóval öszveolvad: vere-i-ed = vered. jövend-ék. Egyezik vele a fordított második személyrag a tárgyatlan vagyis alanyi igeragozásban használt esz asz. üt-öd. vid-isch. látt-am. melyhez legközelebb állanak a szírjén: te. zong és kong rokon szók. Ugyanezen alakban járul az tk-es igékhez is: feksz-ém. ilm. úgy hogy mind az n mind a k némely nyelvekben a 2-ik személyt jelentik. mely a birtokragoknál állandóvá válik. pl. vagy pedig ezen névmásnak ez törzsében a z hang ment által torokhanggá. fel-ek. némely időkben: ed. esdend-el. én = —em. király-om. szláv: ti. soan-et (kapj). hopp-sza. tork-ok. pl. az olasz io. Tudnivaló. tork-od. Hasonlók hozzá a török. üss-ed. jöjj-e*. az első mind neveknél mind igéknél elójön s önhangzója hangrendileg a birtokragozásban a többesszáméhoz tartja magát: ház-ak. pénzt kerea-ék. am-os. ber-em (szed-em). Legközelebb áll hozzá a törők —m (és —im. ad változattal. pít-dm (kér-em). továbbá a hellén ip-os. török. ód hangrenddel. láss-am. persa. is. óm és ez: ok. A tárgyilagos v. melyben az m mind a két alakot képviseli. a szanszkritban aham. héber: debár-ka szavad. latin. tol-od. péld. vagy midőn a cselekvés tárgyára határozattan rá nem nem mutatunk: az első személyrag ék. Birtokragozásban önhangzója a többesszáméhoz alkalmazkodik pl. um). öcsémnek tegnap irt-am. szök-öm. fej-ek. esdett-é?. ber-esch. Nehezebbnek látszik az ék megfejtése. apá^m. e levelet nem én irt-am. mint: vert-ed. vertél. pl. pl. mint: ver-éd. verj-em. üte-i-ed = üt-éd. tork-ok. ok. esd-el. —el. pl. persa sőt szláv: m is: pl. ütött-ed. szoba-am (szobám) finn. mely a) a tárgyatlan igék múltjainak és ohajtómódjának második személyét képezi. baba-m. majd kétágú. —em. A magyar igeragozásbeli önhangzója majd háromágú. A török igeragozás egyszerű múltjában a 2-ik személy raga -n pl. arab ente. tárgymutató igeragozásban az önálló te személyragot képviseli az ed. pl. soa-t (kapsz). hellén: öv. xt<ftt)uj ip-q. tolj-od. 8rköd-öm. bőr-**. fej-em. ház-am. fuss-ak. esdj-él. nem. pl. vár-sz. Némely leány-nyelvekben is egész az önhangzókig tehát az őshangokig leolvadott az első személynévmás pl. vert-em. ők. valamivel távolabbi n. lát-om. szém-ém. elmélked-ém. doc-es. hogy ezen rag a magyarban tárgymutató alakot képez. izevd-ün (szerettél). arab melik-i. hit. szém-ék.

markapöki. és a birtokos névmásoknál szintén s vagy sz: su-us. az aki). úgy hogy habár itt öszveirják. törekednek = vereked-önök . mely ugyan az elő m nélkül 20* . mely rendesen a te személynévmással együtt. vert-el-ek. anyó-k. c) mely az első személy cselekvését a második személyre irányozza. mely szebb. feküsz-ik. felhozván egyúttal. oda származékokban. Iá. hogy túl a Dunán. A -sémi nyelvekben ezen névmás egyik betűje h: hu. le te ! = ne te! M le = hücs te! szóval t az /-lel fölcseréltetik. verend-el-ek. Mennyiben a nevekhez járul pl. ügye. pl. ha ugyan az n-ben is nem rejlik a sokaság fogalma (nő). docen-t. o. ha az illető egyeshez többesrag járul. mint: hányóvetű. mely kivált az altaji nyelvekben sokféle szókhoz és ragokhoz szokott járulni. 6' = —ön. du és ihr. markapöM. a szláv já-émi. tű és vos. persa kúd-ed (ver). hakk-i. játszi. A személynévmások és személyragok többese. jtí-t. verj-el-ek. szlávul: ön. Ezen közbeszúrt személyrag nem csak az egyes hanem a többes második személyre is vonatkozik. s az 6' tájejtéssel t-re is változik: ötét. <**-d stb. doset-u. Ez eltérést az árja nyelvekben is tapasztaljuk: a szanszkrit aham többese oszmán. gondolkod-ik. lát-l-ak tégedet (videó te). Hogy a szólítás. milyen a persa többes án s az árja nyelvekben általán az igék cm-t. stb. finnül: htin. mint személyrag. így a törökben ol-ki (ám. sunyó. de önállólag o : pederi o (mintegy: atyja övé. történek = tört-önök. zárat-ik. mutatják az ily példák: apó-k. i. vagy a mi egyre megy : jobb-ki. sunyi stb. un-t. barátja. mint föntebb láttuk: ménk v. a törzset körülírva: jobbik = az. Legközelebb áll hozzá a toruk o v. ítet. a. mutató erejű (vim demonstratioam habens) vagyis a mutató az-nak rokona. pl. —ik. e alakot. Harmadik személynévmást képvisel azon ik is. mán sagt = mondják (mondatik). szebbik = az. törnek = tőr-önök. vagy pedig mint már Révai is észrevette. apja. jobb-ik. a héber hú. láss-al-ak. melynek nyelvünkben természetes rokontársa a távolra mutató a. ölt. hogy a régiek némely igék után fölváltva használták. többes harmadik személy végzete: latin aman-t. is-i. Honnan valószínű hogy az ik eredileg az 6-nek h. iket. de ragozásban csak az első szó változik: anung ki (azé ki). Többire személyragként csak az egyesszámban é* bizonyos időkben használtatik. a törökben i ('i. u). hogy a magyarban is van la. záród-ik. Mi eredetét illeti: Révai a gúnyosan szólító török alá és intői ég szólító arab ál (vagy la) indulatszóhoz hasonlítja. mint a régies mulal-ban is a mai mutat helyett. s ma újra szokásba jött: ön. atyja. pl. esz-ik. ott. Toldottan. iszá-k. az. mint hajdan divatozott. (caedo te ego).— 155 — den-^f. szebb-ki (melius quid. A héberben a harmadik személy birtokraga szintén ó: debar-ó szav-a. tör-ik. játszó. ó képzőről eléadott czikkben részletesen szólottunk. ilyenek tvám és jújam. a többesszám úgy képződik. pl. Hogy ezen ik vagy maga a megfordított ki névmás. Mi pedig hozzá teszszük. sőt Bátor! bibliájában a magyar 6 is mindig Atf-nek van írva. A személynévmások egyes és többesszáma között a nyelvekben nincs az a világos öwvefuggés. német tödte-t (öl). önhangzó után szi: baba-szi. mi abból is kitűnik. vagy e helyett szokott járni pl. az ahol. ön dit. elimde-ki ám. en-t. szanszkrit tudan-ti. zárkoz-ik. lát-l-ak. figyelmeztetve szólító. hogy t. latin tundi-t (üt). av és fy*«s. lát-l-ak titeket (videó vos). mely jobb. pl. tör#d-ik. Az árja nyelvekben az igeragozásnál a harmadik személy képviselője általán: t vagy d. ver-l-ek.vagy k-val toldott módositeka. miről már föntebb az ő. hasonló kim-lei. továbbá részesülői ragként közszokással is. És ha a személynévmások ős eredetéről föntebb eléadott fejtegetések állanak : akkor to(va) és el alapérteményben is egyeznek. alosz-on. pl. német. a latin ego-é nos. ez. hogy pedig a k több esetben csak kihangzásos toldalék. persa ó. vajam. a persában mint rag és: peder-es. kezemben-ki. mint Révai is véli. enyém-ki (meum quid). pofá-k. hűvé. veré-1-ek. alosz-ik. hányiveti. szanszkrit tuda-ti (kínoz). pl. pl. Sket. nevezetesen Pápa vidékén a le használtatik hivó ne f értelmében. esz-en. de egyéb ragozás és képzésben is fontos szerepet játszik. a harmadik személyrag rokonmása. ói. Megfelel nekik a magyarban önállólag & z: az. persa kúban-d. legun-t. mely szenvedő és középnemü igékhez járul. Ragozásban az # közelebbről. hívás második személyt föltételez. hellén éyw többese ijf<«í. mink. szebb-ik. joga. a német ich-éwir. s alkalmazásáról még alább szólani fogunk. vei. jusmán. továbbá benim-Já ám. Rokon a franczia: ön. különben a többes alapját az ön képezi. varacs-k. ti és wi.. s a tol szóban mindkettő találkozik. pederi-ben az i birtokviszony ragja). látt-al-ak. feküsz-ön. a dolog természetéből világos. pl. mely más neveknél divatozik. szva-sz se-in stb. öl. pulchrius quid). török ragozott állapotban ön— vagy an—. anlering ki (azoké ki). Az önálló harmadik személynévmás: 6'. tSvis-k. mán. Hasonlóan az önálló magyar «n-nek önálló többese.

verj-enk) stb. am-ra. tőalakok: wer-end. az én házam (értsd hozzá: nem a másé. fej-em-k. melyből lesz tek. szém-önk. így van ez a birtokragozásnál is: én házam v. fej-em. bör-öm-k. ősemök = ősünk. nyújtva él. orr-om-ok. tok. tőr-tök (frangitis). —id) számos nyelvekben feltaláltatnak. mimagtmk. verj-onk (verjünk). i. s némi változással : műk.— 156 — gondolva. tor-j. marand-ok. (verend-önk. tör-end. ver-íínk. Első máit: a. ónk. (verne-ék). verend-ék. szemünk. ama-tis. ver-«nA:. am-oní. vere-enk. Itt az egyesszámu első személynek hasonléknál fogva szabályosan igy kellene lennie : vert-ék. mar (egyes harmadik személy). orr-om-k. (verne-énk). sz. És ugyanezen én v. mint a régi halotti beszédben eléfordúl. verj-ek. Szálában és a palóczoknál még ma is énk v. A tik. műk. tök. mar-unk. stb. A jelen. (verj-önk. tört-en. mar-na. nyak-am-k. lát-onk (látunk). Ohajtómód: nat ne raggal. Második máit: t v. marj-ak. nyak-am. A tárgyatlan ünk. tőre. több. ««k. mely több régi emlékekben. Megfelelnek ezeknek többé kevésbé az árja törzsbeli nyelvek is : ama-mus. mara-ek. tőalakok: ver-t. egészen a rendes k raggal képződött többes. verend-ünk. pl. fej-én-k. mára. vernénk. Jeltnidö. tőalakok: ver-j. óm. en-ek vagy én-k. tört-ök. mart-ok . szém-ém. marnék. e raggal. vert-ünk (tájejtéssel: vert-önk. én verek azt teszi a ki ver az én nem más. hogy az igék minden személyeinél (rendszerént elül) az önálló személynévmások is eléjöhetnek súlyosbítás végett pl. unk. minmagunk. en-ból elemezhető a határozatlan tárgyú ige többes személyraga: önk. nyak-unk. stb. sőt tájejtéssel pl. verek. ál. Általános megjegyzés. A többesszám alapja az önálló te. mar-ok. verj-énk. Egyébiránt az sem valószintitlen. bör-öm. mar-ond. orr-unk. Parancsoló és foglalómód: j raggal. bőr-öm-ök. orr-om. egyesszám többeaazám ver-ék.) Második személy ragozása. verj-ünk. v. B igeragozásban csak a hangrendhez alkalmazkodnak. legi-tis. ónk. unk ige-személyragtól talán eredetre és elemre nézve annyiban különbözik a birtokos Unk. ver-iink. töszemélyek vagy alakok: vére. to'r-ne. láss-onk (lássunk). A megrövidült mi. dl. ők vagy önök rendes alkotásnak. —ti raggal. mert ennek alapja alkalmasint az egyesszámu birtokrag em (ém. (marna-enk. Jelentomód. mar-t. T. nyak-am-ok. de a teljes alakú mink-bői lett csonkítva: min. Mutatványok a tárgytalan (a tárgyra nem mutató) igealak személyragozásából. az önálló én szabályos eredeti többese ékvesztőleg is. pl. (marna-ék). v. ti alakok is (néha megfordítva. marék. legi-mus. hogy itt eredetileg az önálló én (an) használtatott: verten. (tájejtéssel: ver-önk. . fej-ön-k (régiesen és tájdivatosan) végre fej-ünk. mart-an. vert-enk) stb. ver-enk). s csak utóbb változott em. például a persa igeragozásban: —(m. ám. mort-om . törj-ek. lég-unt stb. bör-ön-k. end raggal. törend-ék. így a régi halottas beszédben: uromk = urunk. verénk. tör. marnánk. tört-em. hangrendileg: ték. Alig kell említenünk. szém-ém-k. bőr-ünk. öm) pl. verend-énk) stb. vere-ék. tör-ünk. de ami régiesen az egyes en-ben is eléfordúl. tőalakok: ver-ne. s ebből a még kopottabb mi. szém-ém-ék. <ör-ök. asz v.és jövöidő egyesszámu ragja esz. ver-önk (= verünk). tör-t. nyak-on-k. mar-j. vernék.-ank). pl. a múltakban és óhajtóban el. s előtéttel vagy költöztetéssel en-én-k vagy mén-k = mink. Tőalakok a puszta igék: ver. mar-tok (mordetís): a nyelvérzék ösztönszerüleg inkább az m alakot használja: vert-em. de minthogy kiejtésben jobbára a jelenidő többesének második személyével egyenlő: ver-ték (verberatis). Első személy ragozása. fej-em-ék. JSvif: and.

ömök stb. a második személyrag él. törj v. emk. töige: ver (verbcrat. p. i. köszön. marna. ak ragot vészen föl. önt. pl. isz-on.és jövőben a rag hangzójához alkalmazkodik. mar. hisz-tek. ál. marj-sza. T. A tárgytalan alakban az egyesszámbeli harmadik személy nincs világosan képvi*lve. tehát: edek v. továbbá a régi codexek k : Ionosén a bécsi és tatrosi. vitz-én. etek. mint az imént érintők. önt-ö-tök. pl. p. mely a jelen. ön. an. törj-sze. (tört-el) tört-él. Itt is az etek. kérdend-é-ték. öröm-etek. mar-tok. mar-sz. küldend-é-ték. marj v. (marna-atok) marnátok. hanem. átok alak (elöhangzóval) okozza a tőalak önhangzójának megnyújtását. valódi személyrag. mely a többesben ék. ftidise-Sn. küldj-e-ték. izén izen-n-ek. vagy-on-ak vágynak. sokszor elöhangzót vesz föl puszta szokásból is. mint: kérj-él. tész-én-ek tesznek. s ily régiszerüekben: ész-én. Hogy az egyesszám raga eredetileg rövid el. vert-e-ték. JelentSmód. hogy az egyes számban a puszta tőalakot második személyül is használják. küld-ö-tök. illetőleg idötö (a töige és idörag egybeforradva) és módtö egyszersmind a harmadik személyt helyettesíti. lesz: (vert-el) vert-él. mára. végre a még tájilag élő nyelvszokás. ért-é-ték. (tőre-etek) töretek. mart-a-tok. rtK-ífi. Második múlt: vert. adj-sza. és vidékén divatozik. íör-sz. hogy a névrag közelebbről az ed többese. nép-etek. tör. kitetszik abból. verj-e-ték. barát-ótok. r«r-ték. (mara-atok) maratok. vagy a tőige önhangzójával öszveolradva é. mart. mint az első személynél. megy-én. mely különösen Abaújban. scilicet iüe). ont lesz a 2-ik személy : ver-sz. az em többese. verj-e-ték. verj v. p. többnyire elébukik. (mara-al) marál. tör-ön-ek v. szintand-o-tok. a. mart-a-tok. h. alwsz-on. tifrj-eték. Az ik-es igéknél. tőr-tök. vert verberavit). mar-on-ak marnak. fon fon-n-ak. . miután a t<£. vagyis a többesnek alapul szolgál. marná-tok. mint föntebb is érintők. Egyébiránt világosan kitétetik a par&ccslő é* foglalómódban: ver-jén. ont-asz. vagy-an. hisz-én. Oha/íómód: verne. (törne-eték) törnétek. létz-én. verné-tek. Hogy továbbá a fentemiitett igékben az én. verj-sze. (mart-al) mart-ál. verend (verberabit). mar-jón. idötö: vére. és így: ver-én-ek vernek. ik). mit ettél f mit utal f e. küldt-e-ték. hanemha azt veszszük.rnek. mará-tok. valamint gyakran a névragozásban is : ház-átok. törne. kérd-é-ték. módtö : verne (verberaret). különben a parancsolónak illetékes raga: sze. a többiben nyílt e. mint alább látni fogjuk. könnyebb kiejtés végett elöhangzót vészen föl. E-nélfogva a harmadik személyü igeragozásban az egyesszám ragja maga a harmadik személyi4rmás ön. Hogy hajdan a harmadik személyrag általán is divatozhatott onnan gyanítjuk. p. (vere-el) véréi. s az ei' tte álló önhangzót jobbára (nem mindig) kiugratja. vagy én. tört-e-ték. ''K-én-ek lesznek. köszön-n-ek. JEZsó' múlt: «ere. tőre. ettél. ál. tert-e-ték. igyál. mit a tájszokás (és jóformán következetesen) másnemű igéknél is használ. ért-ész. pl.és foglalómód. Harmadik személy ragozása. azt azon tőiül ragul is fölveszik. adj-ál. Parancsoló. vtrt-en-ek stb. a mennyiben nem töbU*t jelent (lásd föntebb 8 = ön. omk vagy érnek. önt-esz. tört. felső Borsodban. Ezeknek azon sajátságuk van. bizonyítja a dolog természete.— 157 — Ha pedig az igetö két mássalhangzóval végződik. mert a mely igék n-vel rögződnek. továbbá némely töigékben. (törne-el) törnél. hangrendileg én. (mt-o-tok. Itt a többesben a tőalak hangzója hangtani okból látszik megnyujtottnak. egyél. ön nem csupán kihangzásos toldalék. (vere-eték) teretek. (verne-etek) vernétek. hisz-esz. vere-én-ek vérének. ön. igen szeret önhangzót venni maga elébe. (töre-el) tőréi. minthogy különösen az e rövid jegygyei iratik. hanem a puszta tb'ige. mert a t •bbeaben. hisz. jer-sze. gzánt-o-tok. (marna-al) marnál. p. marj-a-tok. marj-atok. sza. á : veré-tek. ért. ittál. jelenidS: ver. mint: tész-én. tör-jön. (verne-el) vernél.

marand. je-re. mint mindjárt latandjuk. valamint a vékony hangú igékben is szokásban van néhutt &je. hogy a tárgymutató töige öszve van téve. mely eredetileg maga a mutató a vagy e (óm. ítörj-ön-ök) törjenek. mar(on). (verj-én-ék) verjenek. a. Hogy a ja jé ragokban harmadik személyrag nincs. mert más személyekben is eléjön pl. mar. verne-en-ek. morna-an-ak. de némely tájejtésekben. mort(an) mart-an-ok = mart-önök v. verj-én. hangrendi változattal: e. marna. . melyek közöl a tárgymutató az első és második személyben nem tűnik ki világosan. v&gy ja. marnának. ver-i. inkább a sárba tapodi (tapodja). mar-i v. mara-a = mára. Második múlt: veri.— 108 — JelentSm<Sd. törj. tornai szokás szerint a tiszta i divatos pl. vern^Mk. ez. baranyai somogyi. törne-en-ek. <ör<-ek = tört-8k. hogy mind itt mind amott az «-m. ver(-i)-ed. marj. marandftaai). verend-i. mara-an-ak. mart : vert(en) verf-en-ek = vert-önök v. Ohajtómód: verne.EZsó' máZt: vére. verí-«k = vert-ők. were. mar-ja. mar(o)nak = mar-önök. marand. vere-i = véré. törne. pl. vere-en-ek. az mutatja. verend-en-ek. mara(an). ver-i. „ tőrének = tőre-önök. verne. marand-i v. thar juhar. nevezetesen a szegedi. szeretje. íörCO*** = tőr-önök. íöre(en). igénye jegenye szókban is). töre-en-ek. hacsak azt nem veazszük. marand-an-ak. ellenkező esetben lesz ver-i-e). cerne(en). „ marának = mara-önök. itt). A többes számban már minden személyben megtalálhatni a tárgymutatót. J&vS: verend. mára : véreién). (marj-on-ok) marjanak. mar-ja-ak (= marják). Parancsold és foglalómód: verj. «erewd(en). a többiben tisztán megvan. ver-j-ük. törend-en-ek. vere-e v.j«l«nid8: ver. bizony nem adi (adja). «fr(ön). Tehát egészen ép alakban minden elemeivel együtt a tárgymutató személyragozás így állana: «er(-i)-em. mor(-»)-om. verne-e v. A többesszám másik alakjában (vert-ek) az egyszerű ék ok alapja az egyszerű személynév más S. vágyj-. törj-Vn. változik (mint tg jog. vern(*)ed. mar-ja.tör. Mutatványok a tárgymutató igealak személyragozásából. tűrt. verend-j-ük. marjátok = marja-átok. valamint ezekben sem az i: «ern(i)em. b) a tárgymutatóból. íörend(en). de ebben: vernie igen. marna(an). marand-ja. mar-j-uk. marj-on. a) a poscta töigéböl. «er. íörne(en). az. ott v. Összeolvadtán: vérének = vére-önök. <örí(en) íörí-en-ek = tört-önök v. törnének. törendnek. pl. tőre. verendnek. mart-ok = mart-ök. mar(-t)-od.mar. Ezek előre bocsátása után a tárgymutató személvragozis táblái így állanak: . (ha agyán a harmadik személy ragának itt épen úgy nincs helye mint a tárgytalan igeragozásban. mely alkalmazásban i-. ver(én). Mindenek előtt megjegycendő. főrend. e-d-ben levő e (alhangú szókban a) lesz maga a tárgymutató. Az e vagy t vágyj tárgymutató csak az egyes első és második személyben nem hallatszik. ver(é)nek = vér-önök. verne-i = verné. mára. morandnak.

mar-i-uk. ver-j-ük. tör-j-ük. emuk: ver-i-ém-ük. vert-ők-nek kellene lenni. Ami a többes számot illeti. verj(-e)-em vagy verj-e-m. A törökben is a biz (= mink) szeméh/névmás. töalak: verend-i. mar-om. marand-i verend(i)em stb. ötök. töreje = tőré. töalak: vert-e. ód. tör-j-ök). Tehát EUV múlt. töre-i-ük) „ törők. Ohajtómód. öd. V. tort-ük. többesben : verj-i-e-ték = verjétek stb. (mara-i-ara) marám. adjátok alakot használ. ezt kétfélekép elemezhetni. (az e a mindenütt tárgymutató). iz vagy ük. Jelentőmód. tört-e-m. vagy az első személy legelemibb e (= ez) gyökéhez a többes k képzője járulván. tőszemély : vere-i v. Parancsoló és foglalómód. mara-i-am-uk v. törd. de az egész /ttótagkihagyásával is : verd. etek. és ver(i)éd v. Jelentíhnód. s a közdivat marjátok. a többes : ték v. Második múlt. ver-j-ök). E kétféle elemzést a többi időre s módra is alkalmazhatni. a másik nemű első múlttal. Jövő. de vannak példáink a régitégben a „vertj-ük" szabályosabb alakra is. Egyes: ver-ém. ük (lakban tehát szintén az elő b vagy m kihagyásával fordul elé. tör-i-ék. tör-j-ük. mint jelen verend(i)ed v. mara-i-uk) „ marók. márnája alakokat találjuk. mard . s utóbb különösebben a tárgymutó j nagyobb kitüntetése végett az m kihagyásával. vere-e-d = vered. mara-ja-tok = •arátok. mar-j-uk. de a többesben: verti-e-ték = vertétek. törend-i. A régiségben valósággal vernéje. töalak: ver-it tör-i. és vere-i-ték = veretek. ver-j-ük. tő alak : verne-i v. mar-o-d. verne-j-ük = vernők stb. ótok. Jöoő. lesz tehát: wme-i-flm v. ver-e-m). v. lett ver-i-ék (tájejtéssel ver-j-ék. Többes: ver-j-ük. a többesben is csak az által tűnik ki a tárgyra mutató ragozás. mely a birtokragozásban még mVz. vere-i-em-ük v. vere-je = véré. vere-e-m) verem. tőrt-e. amuk: mar-i-am-uk. mart-a. . Az első (és második személyben) itt sem tűnik ki világosan a tárgymutató: vert-em (e helyett vert-e-em) vagy tán mint föntebb verí-e-m. mart-uk. vastaghangon: amok. ver-i-ük. töalak: ver-je. mart-a-m . tők v. Mdtodik máit: vert-i-ed v. mint az első személynél. marna-ja = naná. mar-ja. aditok formával már csak a tájszokás él. ö. és: verne-i-em-ük v. melynek verte-em-ilk v. verte-ük. verne-i-ték = vernétek. mar-i v. mely többször a parancsoló és foglalómód többesjnásodik személyével öazveüt Első műit: vere(i)-ed v. verj-e-d. verne-je == verné. egyszerűen verj-ük. verend-e-d stb. verne-je-m = verném. jelenidb'. Jelenidő: mar(i)od. és verj(-e-em)ük ver-j-e-ük. tör-öm. tör-i-ém-ük. ver-i-ték. vert-e-d. törne-je = törné. vere-i-ük) öszvehúzva: verők. mar-j-a.— 159 — Első személy ragozása. Az alhangu igékben a maritok. az igeragozásban rendesen űz. a) vagy az egyesszámu émből lett: érnék. (ver-i-em v. vere-i-em v. tok v. mint az első személynél. mar-j-uk. mara-ja = mard. mint a jelenben. émök. tör-i-ük. mar-i-ok (mar-j-ok). Parancsoló és foglalómód : verj-é-ed v. ver-é-d. (töre-i-em) törém. mar-jattok = marjátok stb. hogy az m hang kiesik: vert-ük. töre-i-em-ük v. (tör-j-ék. mar-j-uk. Második személy ragozása. tör-j-ük. Az egyesszámu személyrag : ed. Ohajtómód : verne-i-ed = vernéd. tör-je-.

A többesszám ragozása szintén mint föntebb. ivá. A névszók birtokragozásáról. Példák : es-ém. est-él. ivád. kivévén. pl. az a személyragot. kivévén az egyesszámú első személyt. ha t L azt vélnök. ivátok. mely esetben a tárgymutató i /-re változik : ad-i-a. Első múlt: vere-e. ő ház-ok) három fő elemet különböztetünk meg: a) a birtokképviselő szót. a másik e vagy i tárgymutató. esí-em. ők nem odik. de a köz szokás egész ja szótagot ragaszt oda. ess-él. c) a személyragot A birtoknév. esn-ék (= esne-ik). vert-cl-ek. A többes számban egyébiránt mindig ott van a k mint az ők képviselője : htk-i-ők. melyekhez a személyrag e vágyj közbevetéssel jé. ivák. öszvehúzva : vére'. ét-él (= ese-el). iszsza. i v. Amely tk-es igék tárgyesetet is vonzanak. évek. pl. csend-él. Az egyes második személyragja pedig mindenütt 1. Figyelmet érdemel még. esn-él. ad-i-ák. a régi halotti beszédben / helyett v van : vete-v-e. ti ház-átok. nem igen találjuk a régiségben. teremte-v-e. az 6' helyettesét. minden többi személyekre is hatással ezen viszonyt a puszta személyragokban.stb. Bugyi helynevek. még pedig a többesben rövidült alakban : mi ház-unk. Ezen igék ragozása általán egyezik a tárgytalan igeragozáséval. például : . hogy a. hasonlók : esend-ik. ess-em. mint föntebb is megérintők. húz-j-a (húz-z-a). Ellenben a tárgymutató nem mindig tűnik ki világosan. oly formán mint némely személyeknél a tárgymutató igeragozásban is. évem. iszod. vagy oda ragasztja. Tájnyelven ugyanez történik a vastagbanguakkal is : 6' nem adt. évetek. én házam és házam. valamint a perzsában is. de a 2-ik múlt: esett. iszszátok. mi minden időben és módban eléfordúl: veré-l-ek. evők. mert a jelentőmód első múltjára aRévay felhozta példákat a halotti beszédbeli vete-v-e stb. esn-ém (= esne em). es-ém (= ese-em). észszük. ivám. A harmadik személyrag (a második multat kivéve) : ik. iszszuk. melynek ragja rendszerént (t L a második múlt kivételé vei): ik. így van ez a többi idők és módokban is. Parancsoló és foglalómódban : verj-e. Ohajiómódban : verné = verne-i-e v. eszik (a húst). de ez a tárgymutatóba olvad (i -4. verne-j-e. ja jé is néhutt két elemet foglalna magában. esend-ém. hogy hangzóik néha más hangrendet követnek. Mutatványok az ik-ea igék személyragozásából.j tárgymutatót és a e harmadik személyragot. vere-j-e = reré. v. esek (= es-e-ik). pl. mely a régieknél igen gyakran eléfordúl. hogy az elülálló személynévmásoknak csak nyomós bitás esetében van helyök. ver-i. így olvad öszve a képző i is az illető törzsnév i-jével. ebben az egyik e időrag. eszi. hangrend szerint változó segédhangzóval: es-él. szókon kívül. eszem. v. melyhez a személyrag is i (= ö) járulna. A mennyiben a tárgymutató igeragozásban a harmadik személyragnak a tárgymutatóval ellátott töalak után egyes számban is helye volna. Ezen alak az. húz-i-a. verné-l-ek. b) a tárgymutatót. melylyel a birtokragozás csaknem egyezik. iszom. úri. ú. m. ha úgy tetszik. (esik). melynek ragja : -m. pL jelentőmódban : Jövti : verend-i = verendi-i. Úri. hasonlóan a többesben : verí-ik h. vert-e-je.— 160 — Harmadik személy ragozása. eszed. ekkor a tárgymutató igealak szerint is ragoztatnak. ja járulván leszen : verei-e v. mint a jelen. húz-j-ák (huz-z-ák). bugyi-i. ad-j-ák . veri-k. bugyi lakosok = úri-i. ha éhez személyrag járul. A második személyrag l.. Második múlt: vert-e. verj-el-ek stb. itt az t tárgymutató. mart-a. akkor is ez utóbbi a vékonyhanguaknál rendesen elmarad. a többi személyek is fölveszik. ivók. a példa Így állana : vert-e-e. évé. a föntebb! hasonlék szerint ép állapotban : verje-e volna. iszszák (a bort). éved. ad-j-a. A birtokragozásban (azon kivttl. pl.i = i) tehát veri-i helyett ver-i. és a harmadikat. az első személynek a másodikra mint tárgyra hatása -l képében ezen alakban ver-l-tk (alatta értjük téged vagy titeket). stb. «ss-ék (= essen-ik). változattal: ék. eszitek. Az arab és héber nyelvben. vere-i. Itt is az e tárgymutató lévén.és személyrag mindenkor nyilván ki van fejezve.

az i közös jellegű létére mind vastag. fi-ak-om. kar-j-a-id. Wyett. 8 minthogy nyelvünkben a többes ragja általán véve-k. a harmadik pedig kétágú : a. nyel-e. nyom-uk v. nyel-ed. kedrel-i-i kedvel-i. ide-oda ám. dob-ja. dob-od. nyüg-j-e-id. egyik vélemény szerént így elemezhetni : a személynévmások im. hogy a birtoknévnek többesben kell lennie. ad. t fej-iiak. nyom-om. ház-ak-id. fej(e)-ték. tör-öm. csepp-j-e. egy birtokos. nyelvim. öm stb. kar-j-a-im. s több a birtokos. Igy van ez a persa és török nyelvekben is. nyüg-j-ek-id.j csak közbeszúrat). mi az igeragozásban nem történik. nyel-ed. kar-j-a. les-e. pl. a. kar-j-a-im. a -k többesrag pedig mindenütt eltűnvén. nyel(e)-tek. nyel-e-i. nyom-tok. hogy im. nyel-j-ej-im. hanem gyakran a vékonyhangu birtoknevek után is kitétetik.nyel-ünk. bor-a. nyüg-j-e-im. Egy birtok. (a. II. td. házaim. pl.— /fej-ém. e. valamint a személyragnak egyesben. nyel-i. a harmadik pedig a tárgymutató igeszemélyraghoz hasonló : fe/-ünk. dob-od. nyüg-j-ök. dob-unk. e és ám. 21 . a persa dsáme (ruha. A magyar öszveállitásból a mai kopott alak fokozatos változatokon Jtal a tárgymutató j (= i)-vel együtt így fejlődhetett k i : kar-j-ak-im. Az első és második személyrag hangzója az illető név többesének hangrendét követi. nyel-j-ek-im. nyűgjeim. nyüg-j-e. . nyel-j-eh-im. tör-öd. nyel-e-id. kar-j-a-i. nyel-ek-i. i. nyeí-em. dob-tok. ház-ok. mely nézetben mind külföldi mind hazai némely nyelvészek osztoznak. csépp-ém. les-i. fej-ték. (dob-unk. ny és vastag) őnhangzók fölcserélésével kettőzteti. ház-a-id. *"" l nyom-om. több •AOT UÓTÍK. A magyarban igen gyakori. j-) tárgymutatóknak tekintetvén. Ut-i-i ilt-i. csepp-e-m. a vékonyhangu után e jáml: pl. ház-ad. e. kar-j-ok. kar-od. Inyel-ém. ház(a)tok. dob-j-ák. a középső tag (a. a személyrag többesbe tétetik: kar-unk. fej-e. Az egyesszámu harmadik személy előtt a tárgymutató nemcsak a vastag. nyel-éd. vagyis a vastaghangn birtoknév után a. karjaim. nyüg-j-ek-im. a török oghuller»Vi» szószerént ám. §o | les-ém. csépp-j-e. egy birtokos. •^Vnyom-unk. kar(o)-tok. les-em. E viszony természetéb. Több birtok. kar-j-ak-id. les-ed. És ezek is vezetnek egy más véleményre. ragokat vesz föl ám. nyel-ünk. kar-j-ah-im. kar-j-ak-i. dob-j-ok. Más részről a birtokragozásban a tárgymutató néha a vastaghanguaknál is kimarad. jé : ház-am. nyüg-j-ek-i. tör-e. több birtokos. nyüg-j-ek-im. ver-i-i ver-i. De lehet igy is elemezni: ház-a-m. nyüg-j-eh-im. vagyis a személyragba olvad. L Egy birtok. dob-tok. szó szerént ám. Midőn egy a birtok. ' dob-om. kar-om. nyele. nyüg-öd. mind vékonyhangu szókhoz járul. hogy nem ötágú hanem kétágúvá szorul 'uve. ettől dsámehá-j-es. III.V. Itt a birtoknév egyesszámban marad. ház-a-d. td. nyel-ték. nyűg-j-e-im. ház-ah-im. fej-éd. több helyütt. dob-om. t = cm. leginkább a magas és mély (veit. láb-a. személyrag a tárgyra nem fej-ök. t. a többesszáméhoz abban sem alkalmazkodik. leszen : kar-j-ak-im. ház-ak-im. ház-a. az első és második mutató. dob-ja. nyel-ek-id. hol nem. ház-a-im. pl. mez) többese : dtáme-Jtd. óm. nyel-ök. nyel-ik. nyüg-j-ek-im. fej-ed. nyőg-ünk. e helyett kar-j• k-om. de fej-ik. 161 — fej-em. nyüg-j-#k-öm. ház-ak-im. T. ház-ak-i. nyom-unk. nyom-ja.1 önként foly. hol a tárgymutató rendesen elmarad. «. vagy ja. nyom-j-ok. nyel-ünk. fej-i. nyüg-öm. ház-a. haz-unk. nyom-j-ák. hogy a t'-bbség fogalmának kifejezésére a szót igen csekély módosítással. nyom-od. nyom-a. ház-a. nyom-od. itt-ott ám. nyüg-j-e-i. ruhá-k-ja. les-éd. nyel-e-im. csépp-éd. nyora(o)-tok. nyüg(ö)-tök. nyel-ek-im. kar-j-aj-im. hogy eredeti alakban a fentebbi ragozás igy állhatott: kar-j-ak-im. ház-a-i. pl. A tárgymutató hol megmaradván. Ezen ragozás hangrendé azon kívül. nyel-em. okszerüleg gyaníthatni. Jelen ragozást tehát eredetére visszavive. csepp-e-d. i. nyel(e)-ték. ed. nyel-ök. nyüg-j-ej-im. ház-aj-im.

4) Midőn az é birtokraggal ellátott személynév valóságos többesragot veazen föl. háznépe. Péteréért csak ötezerét stb. —ig stb. vagy azdm'-o.fiad-é. egy személy . mi a következő elemzési példákból bővebben kitűnik : Egy birtok.fiaitoké-valstb. fiák. s a föntebbi elemzés szprént tulajdonkép így kellene lennie : Pál-ek-e (= Pál ezek-e v. szószerént ám. ház-ai-k.— 162 — helyűvé. mely mint tudjuk a. így van nóhutt szokásban : miénk-ek is. Pál e(z) a(z) ö(vé) = Pál-e-a-i = Pal-é-i. isaUdni szó szerént ám. —ért. Több birtokoséi —nk.fiunk-é. —nál. 2) Járul birtokragos nevekhez :fiam-é. emitt stb. papék. atyának-om. A fentebbiekből könnyen megérthető. 1) Fölveszi a névmódositó ragokat. tua. Farkas-é-ők. pL biróék.fiaitok-é. vagy pedig itt is kettöztetés rejlik. tiaid-é. —bán. kik az illető személylyel vérségi. Fodorék = Farkas. vagy más társadalmi viszonyban állanak. így a persza nyelvben is : áni-ó.fiai-é. áni-men (azzá éné vagy énnek). Farkasak. j-e-i) a tárgytöbbséget akará a nyelvalkotó szellem kifejezni . több birtokos. ivadékok.fiatok-é. Ezen i itt is vagy a többes k képzőjének csonkúlata.vagy «-böl. csíri-birí (az elő mássalhangzónak b ajakhanggá változtatásával mint a japánban is JUo-bito ám. Több birtok. Ezek szerént gyanítható. ezen ház Pálé. Páléért tíz ezer forintot Ígértek. Farkasoktól Fodorékhoz ment 5) Személyragozott nevek után is : uram-ék. emberek). Péterével szemközt áll. IV. pl. egy személy : (mea. tél-túl. de a finn nyelvben azon különösséggel. hogy a tárgymutatónak hasonló kettöztetéaével. —mai. családi és más személyt jelentő többes értelmet kap. amaz) a többi személyekkel is öszvetétethetik. e-i. ez a ház Péteré = ez a ház Péter e-e. urad-ék. Páliban sokan laknak. mint Páléi. A személynévmások birtokragozása. Egyébiránt a birtokragozott valamennyi szók megannyi alanyesetek.fiaim-é. nem Péteré-i. ú. mintegy Péter az-ja v. nyüg-jei-nk . pl. és a személyre mutató 6-ből. vagy j-a-i. hás-a-i-m ám. tuum. éi és ék.fiaé-hoz. 3) Midőn többesszámu birtoktárgyra vonatkozik. Tehát: Adz-ot'-nk. „Ezen lovak Pálé-i. Itt van már az é-nek valóságos többese. tiéd. a birtoktárgyra visszamatató a.fiunké-val. j-a-i. —ról. pl. fiaim-ék. fiaid-ék stb. karjaink. —tói stb. tinó-binó.fiok-é.vagy e-re rövidül. dni-tu (azzá tenek) stb. —nak. . eőt hármaztatásával is (a-i. Pálénak nád-. m. Fodor nevű ember családja. úgy mint Páléi és Pálék. —ba. uraim-ék. Ez egyes egyedül csak abban tér el személyragos nevek é és éi birtokragozásától. ház több helyütt vagyis több birtoka az énnek. öv-é-t. pl. t-k. én-é-em = énem v. karjai-nk. tisettartóék — a bírónak. s azután jön a személyrag. té-tova. hogy a személynévmások birtokos é-jéhez még saját személyragja is járul: én-é és cm. Ami házunk Páléval töszomszéd. papnak. nyűg-jei-k. vagy családi.E viszonyban szintén fölveszi a névmódositó ragokat: fiamé-ba. —rá. fiam-ék.atyámnak' helyett). Ez két elemből áll. uraid-ék. nyiíg-jei-tek. Péterének cserépfödele van. karom. mintegy ház a(z) e(z) éné. karjaim. több helyről. été* ék. kar-jai-tok. i. úgynogy azon án vagy ózon (az. övé-je = övé. kar^'-a-t-m-ban pedig három tárgymutatóval is. vagyis jelenti mind azokat együtt véve. te-é-ed = teéd v. ő. Péterében kevesen. pl. sőt enyémek is jó értelemben helyes. —át. azzá övé v. hasonlók hápa-hupa. karod. V. mintha mondaná : itt. —k. abbeK-je.fia-é.fiaik-é. Birtokos £. alább é. pl. innen-onnan ám. fiad-ék. vagy biró-é-ak. még t ragot vészen föl. t. a törökben is. melyek a névviszonyító ragokat fölveszik. így van ez több más altaji nyelvben. en-é-im = eny-é-im. íe-é és ed. amaz Péteré. (meum. dirib-darab. e-i. Több birtok. sua). hogy elébb a birtokszó ragoztatik. (. Ez ismét fölveszi a névmódosítókat: a biróék ebe a tiszttartóékét megmarta.fiadé-ra. kar-jai-k. de enyém-ek csak családra és az énhez tartozó más személyekre : mint Prflék. —hoz. —ön. te-é-id = tt'-é-td. tehát tulajdonképen biró-é-ök. vagy j-e-i is. Több birtok jegyei: a-i v. enyém. Farkas-é-ak. ez-je. biróék alak. ott. tehát a (vagy e) és e öszveolvadva = é. hds-ai-tok. tiszttartónak családja. ezek-je).fiaink-é. suum). enyéi-m minden nemű birtokra viszonyzódik. —bóL karunk. öv-é-e v.

töl-ünk stb. ház-ad. mint a halotti beszédben ge = de: engem. máskor pedig elhagyatik. orr-om. mi mellett az is harczol. a névutók pedig ma is önálló szók. A harmadik személy is szabályos : ők. rövidült alakban : engem. elö-m-be. elö-nk-be. mint a tulajdonító nek. hogy ezek majd öt. (mely van a ho-va. honnan mindkettőt ragozva. töl-ed. haj-a-íok. vagyis az illető nevek után ragasztatnak. föld-ünk. (mi) benn-ünk. (ti)n«k-tek. mink-et. elé-je és közé. én vel-em = énfel-em. (mi) vel-ünk. elé-tek-be v. nál-unk. mint: haj-om. (én)nek-em. hoz helyett hozzá (— hoz-ja-a). mind mai nyelvben bennünket. mintha volna : (én) benső-m. Több birtok. sua). s végre a t utói kettőztetve (mint ezekben is : öt-et. vestra. több személy : (nostra. föld-e. (ö) szermt-ök stb. amazok pedig szabályszerüleg kétdguak. szém-ém. hogy a nek és minden más névmódosító ragok eredetileg önálló szók valának. elö-d-be. (ö)nek-ik. nál-ad. töl-em. tennedet szókból az egyik n-nek orrhangbeli ng-vé változtával alakultak át. (ö) közöft-e. — Ezek vagy ennetnet. szém-e. mint általán a birtokragozásnál érintettük. (mi)nek-ünk. (te) előít-ed. tégedet. föld-ed. (ő) nál-ok. te vel-ed) középben vették föl a tárgyeseti t ragot: ent-em. a másodiké : tégedet. Az ő tárgyesete rendes. (ö)nek-i. mi-é-enk = mienk. feded. több személy : (nostrum. Ezen minták szerint a) névmódosítókkal: (én) benn-em. hogy az elsőbb személyragok a be ragocska elé jönnek. miből következtetjük. to-va. melyekben be = ve. t. de kettöztetni is szokták : ötét. közünkbe. szém-é-íék. A többesszám első teljes személye mink tárgyesete: minket. hegyé-be. (S) ról-a. tí-é-i-fek. elé-be vagy elei-be. melyek a latin praeporitiokat képviselik. fej-em. téged. íme a birtokragozás és szemeli/ragozás párhuzamai : (én) (te) (ő) (mi) ház-am. tárgyesete : őket. vagy pedig Révai nézete nyomán az első alapja: én—em. és minden birtoknevek azon különbséggel. (ő) alá-ja. tájejtéssel : iket. (te)nek-ed. hogy ezek is. s tájejtéssel: ötét. a személynévmásokkal ismét úgy ragoztatnak. ami többeknél világosan ki is tetszik. (te) töl-ed. Eléjönnek mind régi emlékekben. (mi) me/lé-enk = mellénk. benneteket szók is. úgy be helyett 6ele. ökl-öm. töl-e. orr-o. (te) benn-ed. te-t-ed. Fölé-je. (ő) benn-e. SvéjVk. (te) alá-ad = álad. (te) bensö-d stb. melyek leghihetöbben minnilnket és termeteket módosulatai. téged. i. azt-at. b) névutókkal : (én) aW-am = álam. nál-ain. majd három. (ti) ért-etek. (én) <ilaft-am. vagy mint némely tájakon ejtik : tik-tek-et. öv-é-ök = Vvéök v. ti-é-tek = tiétek. szókban iá). A személynévmások tárgyeseti és tulajdonító ragozása. hogy utói még saját személyrágj okát is fölveszik. így is divatosak: fbli-be. vestrum. leszen : őt-ét. A névmódosítók és névutók is. föld-em. elé-nk-be v. fej-e. ökl-e. titek-et. A tulajdonító-ragozás szintén úgy történik. nál-a. s lágyítva lett belölök :endem. ök-et. az önálló ó'-böl és a tagul használt e-böl. ház-a. haj-a. orr-o-tok. s nyelvünkben mint más altaji nyelvekben tulajdonkcp postpositiok. ezt-et) : engemet. de elül a személynévmás csak nyomosbitás esetében marad meg. pL elé-m-be v. valamint más személynévmás ragozásban (én vel-em. elé-d-be v. elö-tök-be és 21* . ház-unk. böl helyett belől ragoztatik. a második személy tárgyesetben kettöztetett ti-tek : tt-tek-et. illorum). a d pedig g-vel rokon lévén. ökl-ö-tök. Valamint ben helyett benn. pl. s ez utolsót szintén kettős elemből lehet származtatni. Az első személynévmás az egyes számban : engemet. hogy a többi személyek is mind csak utói veszik fel a tárgyeseti ragot: ő-t. majd kétágú hangrendet követnek. A névmódosítók és névutók személyragozása. öv-é-i-k. pl.— 163 — Egy birtok.: hasonlók : (én) r-ám (=ra-am). hegyé. (ti) által-atok. ön helyett rajt. »ri-é-i-nk. De azon különösségök van. a másiké: te—ed akképen.

évben. Pesten. nélkül-ed stb. és pedig személyragozva : nálam nélkül. köztiekbe. De némelyek így is használják : elib-ünk.— 164 — ele-j-ök-be. Bővebb és részletesb tárgyalásuk a szótári egyes czikkekbe tartozik. közéjek is. Fogarasi János. maga elébe veszi ismét a nái-t. csak az n helyettesét vagyis rajt törzset személyragozzák : rajtam alul (más : alólam). Ezekben foglaltuk egybe. melyeket szemünk előtt tartank vala e szótár készítésében. Nélkül (= nál-kül). Hegyembe vagy hegyembe stb. közétek. de : közénk. felül. közinkbe.)-vel kapcsoltak. de egyes személynél általán. mint a finnragozásban. így fölénkbe vagy/Ölibünk. f éjed fölibe. nálad nélkül. használják a másik módon is : nélkül-em. 1862. kösikbe. Közé. . én stb. rajtunk túl stb. értelménél fogva csak több személylyel tétethetik össze: kozenkoe v. egy rendszerbe azon elveket. szokatlanok. Czuczor Gergely. több személynél tetszés szerént fej szóval pótoltatík : f éjem fölibe. fejünk fölibe stb. tál stb. belül. mint alul. Az -n (ön.

talán telén : nyug-talan. qtésü szláv. ban. hat ige és számnév. taré. kercze. at. garat. u.nevezetesen a képző és viszonyító ragokban. szabad. rek-esz. paizs. pajta. loh-ad. hal atal. kanaf. zsarát. kalantyú kelentytt. heder. vas. kaczér. csa. vér-cse. sallang.tet. hajadon. csattan. paripa. leány-ta. hall. időmozzanatra cza berkenye. tan. fagy. stag. rab. ige és név. csa. barka berke. patél. csak csekély. pijtát. aszik. kaláka. harsog herseg. tarló. kaczor. txinytga. part. csata esete. jargal . zsarol. fakad. vaczog. nadály. pabat és egy tártabbat. csalafinta cselefente. csatár-jdi. l . tapos teper. kapaszkodik kepeszkedivatozó. any eny : ar-any. kalantyú. ajándék. ozafrang. ba. patt. majd öblösre gömbölyödő ajakkal. bán ben : háztag. vak. bábuktól. hajlik. kalóz. kajtat. tat. zör-ej . mel vegyítve vagy közvetlen érintkezésben nincse. patécs petécs. ül-tet. mojzol. ba be : h&z-ba. kahiencz-német között. lankad. mely mintegy közép arányt tart az éles betel. döbb-ent. talan. patvar. ól-ban. öl-ct. lakat. csahol. ías. ekézik : vár-akozik. keka/sza. nép-etlen. tájin. gajmó. «ró. halad. daru. hasad. (árka. aszal. an én : csatt-an. okos-abb. ají. facsar. satt'k. habsol. galand. ta te. gyanú. has. kavar kever. haza. nap nép az ünnep szóu két nemét különböztetjük meg. talabor terepély. palol pelei. haha. réz-nek. szür-et. tokárét. szamócza szemScze. galád. nak. tarol. bakó. fazék. kalisztál. dana. pala. oszkodik eszkédik : pazar. szab. hat hét : jár-hat. rov-atal. aíal étel : hivgyarap. kacsa. vagyis a mértékes lavandi cselevendi. pataezk. bacza becze. eaaVm. op ép: al-ap. AKAD. öl-ben. lé-vel. táska. család cseléd. sajog. par. het-en. marad. Hangmértéke. csele. lag lég : furaM. tanyar. szapu. okozik la g. aha éhe. varangy. sav. ta te : hajdan-ta. vaj. kerekdedb. melyek lakosi se a szláv se a német elem. tó-csa. m. ül-ep. bvt. öl-be. vahákol. kalimpátik. e névképzökben. tana. mint no-sza ne-sze. sanyar bogy * sártnemü o. sarkantyú serkentő*. szeg-dél . zavar. 1) rekettye. lan. fur-dal . csapzik csepzik. tür-elém . mul-at. bölcs-en. magos. borok-at. tacskó. fog. czafro ctefre. varr. uarancs. a) ftog. erck-et. dacz. csip-ke. sanda. fok. zakota. ezafat. takony. haz-atnév. kaczag.verse. csal csel. mama vagyis legalsóbb fokát. tapiczkol tepiczkel. át ét : lát-at. régen-te. stb. fan. dód ded : karcsu-dad. át eí: jár">. langy. és az igen öblös szája pórias vagy hanyag henye. lafog. p. egy nyíltab. szakócza. sa. szarka. foly-tat. galagonya gelegenye . gyül-ekézik. asz esz : gaesaly. daczos. tó-lag. honnan lappan leppen. hig-any. tör-del. varjú. rajt. zagyva. nők nek : vas-nak. tat tét : jár-tat. ep-ed. ! dal dél : szab-dal . var. dali deli. patkó. er-eazkédik. loh-aszt. an én : hárm-an. jajgat. fa. ászt észt : ap-aszt. fagya. majom. agg. gyárat. hír-telén. caör-ej. ant lak. p. vagyis azon magyar vidékeken rika kerék. kalinkó. t. aj. káéra. nyal. Kiejtése különféle tájszo. gacs. kajtár. IAOT SSÚTÁB. alakban a. gyök. habahurgya hebehurgya. ért jelenti az ismeretek első elemi. gabona.ban. allan étien . fórg-eteg. na/. honnan átr. arany.• lankgazda.gané geny. arasz. elő-leg. tajlék. mély-ebb. nyargal. tojt. agár. nya. i. u. darvas. tüs-ke. szapora. csattog. mir-eny. jut-alom. nyal nyel. galy. nagy. Ut-et. lafancz. vár-atlan.A—A A—A zobola. ha. lajha.dana dtne. venezetben egy hosszú á két rövid o-val ér föl. gyan. kar (mennyiben lejttársa kér. kajcs. tagod. dara dere dercze. ana éne. kaháctol kehécsel. hely-ben. vakar. rak. aj ej : soh-aj. rug-aszkodik. m. csavar. tarja. hazug . csámcsog csemcseg. kantáiéi. valag. esaeska. d) névviszonyító ragokban: °op. halom. tájait sejdtí. dob-ász. sttppinriao. lanka. kalauz. vi-het. habog hebeg. men-etel.dik vagy gebeszkedik. hadar. gaz gezemicze. ajak. vaszora. mor-aj. lém. bakog bekeg. val vei : fá-val. ól-ba. rakottya A nyíltabb a-nak két ismertető jellege van. vakandok. csarii cserje. kér-ctlen. hangzók között általános. kalász. nyolcz-an. rett-en. taboda. döbb-en. nyakgat nyekgeí. stb. asszony. haj hej. unh</ta.alom elém. kamat.lap lep. e szók gyökeiben: ág. foly-hat. hely-be. ponttyá. ctanézve a hossza á-nak felét teszi.'. kő-vel. vad. lazsnak. tiM-ras.akodik . kacz. okos-an. ker-rep. szakócza szesem uokott váltakozni. bölcs-ebb. maszlag. karingós ken'ngós. szajkó. őrök-et. gagyog gegyeg. hajt. kellő-lég. szak. nyamga. gadócz. tanárok. utó-lag. tar. kattog. tavai. öt-en. akar. pata. lanek. kö-nek. habatol hetisztább az. jaj. satnya. had. sarab.vagy kevésbbé elterjedt szokás szerint nyílt e-vel válben. csa cse : szár-csa. talap.én : bátr-an. hatalom. dó. sajka. zsarnok. dagad deged. tar.• csatt-ant. kering).scapoly. vakota fekete. füen-te . nyir-et. daczol. c) határzókban : an tájnál. vargánya. nyafog nyefeg. eszt. ajtó. hastanya. szárú. nyaf. haj. csata. dal. táj. sarjú sereng. apad eped. varsa akad. zaj. vaskos. makog mekeg . macs pemet. nap. patt-ant. rett-ent. alafa elefe. kiad. mint 8Üpp-cd. mely viszony a hosszú és rövid tan esetten. csaló. abb ebb : igaz-abb. viz-eny. agy. ka ke : szál-ka. macska. pajkos. tab. pandái. pöff-esz. Egyébiránt a tiszta haugoztat&su rövid a-nak pottya lepény.ént . Leg. Ezek közöl némelyek és a következők többé A. atag eteg . zaklat. kicsi-ded. hó-val. ül-het. takoznak. kólán. zacskó. majd nyíltabb majd fakad fekély. gyar-ap. nyak. tart. agyar. 2) hogy hangrendi párhuzamos társa nyílt e. malacz. jöv-ctel. patt-an. sear. körös-ded. csalang. k&sok szerint több árnyalata. kér-eid. ekédik : mar-akodik ver-ekédik . leng-eteg. ep-eszt. ha. szün-telen. sza sze. (az elsőbb e) : irg-alom. bagoly. halas. b) igeképzőkben : ad ed : ap-ad. u hangzókkal tájejtés szerint senyv. pattan. atag. nö-cse. szép-en. vácikor. gyagya. savany.mond-at. kajcsos. hattyú. horp-asz. rá. fal. baktat. sós-ka. gyanánt. laponyag lepenyeg. a< e< : falak-at. kajsz. ekő bötü a magyar ábéczé. vi•*art. kapcs. e közmondás szerint: Még eme. barkóaz öreg A-t sem ismeri. herv-atag.

bogár távolságra vonatkozó szóknak mintegy nyomatékot bogár bogár. fa. nád-am nád-óin. emide. besz. onnan. hajnal hóival. halt holt. rovat* rovott. a nemben. részint az élő nyelv. baj boj honnan bajnok és bojnyék (mint téte a közelremutató e : itt van e! ide jőj e! ilyen a latin latro eredetileg zsoldos vitéz. kel-je. ennen. kan kon honnan kanász ihol mutatók alaphangját teszi. tápárján topárján. kantor koetor. A tártabb a közép helyet foglal el a nyilt a mos tana leszen S : tár-ok tér-ök. lám lom. magyar mogyar. bankó bunkó. boglya boglya baglya. az menyemogyoró. s el(hal. iiád-al nád-ol. e) saemélyragozott név. utóbb rabló. miatt-ad. amúgy. hogy nyilt e. ravatal rovatai. oly. rakoncta ro. tasz tosz. . jaoos jovos. táp top. filit felat. ál öl. croigy. tó e is : emitt. ikertárdivat tanúsága szerint. p.A—A A—A hatszor-ta. komáit kumatt. melyet a tájvjlyen részint a régi nyelvemlékek. f) személyragozott névutók. varty vorty . ben : ett. tok takar tok tőlem. vár-om vérem.ah zsidó népekről.kezőnek hauuálatosságát. oly-an. vagy igen gyéren.nád-ok. mennyi- . től-e. hombár. ely. kelt-em. ily. marczona. az haza! ás cseh király. kelt-ek. p. besz. motóla motóla. a mely föld. úgy-an. A 2). melyek hangzója hosszú á. fal-acska. emilycn. filt-ek. taszigál toszigál tuszkál. valamint a közeire mutacsalán csolán. (a darab. a te néped. a « : tokmány. önhangzóval kezdődő szók előtt kapaec kopott. ad. sőt en. mo. fogalomra nézve a fentebbi mutatóval egy. parázs póráz* por. koponya koponya. tár-ok tér-ék. tató oda. vel-ein.Andrásnál csak • helyett találunk). az. gyap gyapjú. vel-e. hetei haodú üdv. teng-esz. s az illető zsiváuy). vár-tam v&r-tom. hancsék honotok. allt-an&k. ám em : járt-am. keczet kaczat. is gyakran marad az. czandra czondra. ott van a! oda menj a l olyan a! úgy a! ellenbohó bohó. matring motring. ott. Ilyenekben a ragok a hangzója gömbövel aligha. A 1). vatorátt votorátt. áll-ja. szalma szotma. a névhatározó és mutató a. továbbá ezek : óba óba. ah Farahó király. p. beszédben óz. lifeg lahal..szók után. stb. latyak lotyok. áll-jak. amolyan. mutatóval egyesül : amott (= am-ott) . ölik alszik. oda. kel-nek. taliga totiga. kany kony kuny. far fór.sa i vagy e hangzót vészen föl. onnan. kel-jek. eminnen. nak.felé stb. emhavas houas. ötször-tc. olaj olaj. baroczk boroczk. öt-ven. tol tol. Így. balga bolond. csihel csahol. ja jé : jár-ja. e! így e ! Előtéve m toldalékot vese föl. magam mogam. fal-az. nek révét! néha a távolabb eső u-val váltakozik. melynek ismertető jellege.fal-at. kos kosár. how ho». pagyász pogyász. paszkoncza poszáta. fal-am. szotyus szotyka. helyett-ed. mely az ott. ah napnyugat puska pompotka. dene dana. zamáncz 'zománcé. ta tó. koccagány koetogány. avtk o«ik. falu folu. mely az itt. tipeg tapog. most most. ónak ének : járt-auak. Olt-ein. Másokban pedig gyakran h szellet váltja fel azt: pank ponk. A képzőkben és viszonyító ragokban oly em. avtíl ovúí . ide. nevola nevoban : ám em : iránt-am.a bírák. ragyiva más véghangzók is fölveszik azt. terjedt régi nyelvszopor kupor. ról-a. őrnagyán. sarok torok. arló orló olló.| tár-os tér-ös. talál-jam talál-jom. kokat kokat. n&d-as nád-os. p. parancs poroncs. avas óvás. tól. fanyalog fanyalog. mogyoró éljen az magyar. ttl-je. nyifeg nyafog. rár-om vér-öro. ede. stb. honnan a régi nyelvés kondás. áll-nak 411-nok. távolra mutató szócska. olyan. oan veti . stb. az királyt megkoronázzák . patyol bogyói. p. hamu homu. barázda borátda. alma ólma. Ezen zárt a rokon azon o-hoz. Midőn az a gyökhangú szó ikeríttetík. hét-ven. ellenben o-val. gyop gyopár. mely a távoka mu. mely bizonyos arat őrt. névelő. és o között. ellentétek : emitten. giz gaz. szít lotttt. az tatároknak (Hargita kog. harag horog. s a régi p. dönt-esz. mattat legenda). miatt-a. n&l-a. megfelel neki a zárt é. alsó olcsó. falta folka. (verses krónika 1538-ból Farkas Andrásgól. javít jovtí . mi. való vola. rágott rögöse. ragforgáctffarkaiforkotjanctikafonetikajanctfonet. amoda. ehol. noha itt randa ronda. marj mór. az úr. ült-ének. p. tapos toppan.* nád-at nád-ot. helyett-e. amonnan. fal-as. ad ód. fal-ak. ad ed: uál-ad.tés sem szokott o-ra változtatni. a e : iránt-a. fölött-ed.kásból. ról-am. A hol dabrocc dobroce. csontok csomók. de mai tájejtés szerint is mássalhangzó előtt do. s kicsinyítő jelentésű. fartat fartőt. mór mordiát. madár modár. hombár igyen. elülhátul toldva : omottan. na no. és szinte a debreczeni legendás könyvben. dere dara. pataska poloska. hord-asz. a király. hétsztr-te. ezekben : fal. onnan. arc* orcz.nya tohonya. áll-nak. helyett-em. emilyen. miatt-am. labda lob. kapó kopó. kant köcsány. mely esetben a zonyos idő «és személyi igemódosftókban: os> esz : tájejtés az áltatánosb a helyett o-val él. kapar ko. vel-ed. taviszouyftókban : óm em : nál-am. konyiil kortyul könyörög. mar. de már a bécsi codexben is elmarad a z : mottót. vigyáz-tak vigyás-tok. s mennyiben tájejtéssel o. pakróct pokróc*. m. tár-os tér-es.la. nád-az nád-oz. pacskol pocskol. szókkal rokon. billeg ballag. lompos lompot. fólött-e. ragya rogya. tol. Eredetre és alapkoneta.• hat-van. makog. lentéte e azon i-hez. kever kavar. Icatyfol kotyfol. úgy (ógy) távolitokban rejlik. paranda porondo. aluí olt. pam. kány. nád-ak tart-asz. amonnan. sank sonkoly. bogrács bogrács. bab bob boborosó.j lyttbb. mag mog. doncs doncs. a földön. horoguvék Isten) . dirib hal. táj tó totó sutú. barona borona. ad ed : irant-ad. ül-nek.toldva az. több gyökszóban előfordul u. Hangrendileg vékonyhangon kelt-ének.Utótéttel n toldatot kap: oM-an. tahouyolcz-van. fölött. szatyor ttotyor. magyal mogyal. bakancs bakancs. de a mit Farkas rogyivo. innen. amolyan. jak jek : jár-jak. odutta = adottá) adu odú udu vagy adv fog.csele csala stb.tarló törlő*. ról-ad. emumén. állt-am. mint egyebekben. ak ék : járt-ak. előtt csupaszon marad : a hol a! és így : e hol e! fanyar fanyar vagy vonyár. állt-ak. nád-acska nád-ócska . nők nek : jár. től-ed. makacs mo. párhuzaüljek. g) bi. stb. kipked kapkod. hal hol.

mely a többesben an (=ön) alakban té— A (5). vár-ná = vár-na-a. háibái (régi) irományok. melyből avul. — A (3). mely egyszersmind a harmadik személyt is rej. tehát távolt jelent s ti. és hái-bái. részint mellékneveket 1) élő igékből : csasz-ó * többi időkben : járnak — jár-önök. vár-j-ák (= vár-ja-ak). hosszú á ntán zártabb hangú : ház-a (o). de előtűA mi magát az a időragot illeti : Révai vélenik a ja je-féle ragozásban. e rag múlt időt képez.ö. Megemlítendő még. fogalma? Mennyiben t. hanem a tárgymutató tőle. mis jelentése van e mondatban : o* ember ha.perfectumnak is jellemzője. — A (3). ütné-j-e. p. Vékonyhangú párhozamos társa üték. mint részesülői képző módotetik ki : járánsJc = jara-an-ak (jára—önök). melyekben a g. így az di<j majom. hogy va gyök magában bilaad-j-a. p. másodszor különösen múlt.és na a bizonyos távolban áll tőlünk : valószínűnek tartjuk. Ezen i vagy j. mint : ^•ragozásban köz nézet szerint a tárgymutató a alak. és Át mutató névmás. hasonlóan más : a ló szép állat. lép-e. óhajtó módban is látná = látna-i-a = látna-j-a. csőv-e. valamint hangban. járjanak = járj-önök. ver-i-ök. illetőleg rövidített alakja. és az ló. tol-ná = tol-na-a. V. hogy régente valóban is megvolt: verné-j-e. üté-j-ek. mely túl a Dunán régit.vagyis ennek a ragában. lov-a. vár.csacsk-a. vernc-e oufyhangú nevek ntan. so-ha. származtak. régiesen: láta-i-a vagy láta-j-a.kát. mint: vart-a.régi időben. minden-ha. gondol-a. mely általában távolba mutat. más részről épen a stinte a végzetű. húz-a von-a. monM* «sama>. de a. zárt é : méz-e. ftlének = öle-önök.val. tolt-a.hogy ezen a rokon a távolra mutató a hanggal (1. vár-j-á. üte-e vagy üte-i-e =r üté. vagyis a a tzemélyrag a : vara-i-a. sürg-ö sürg-e. majd rint lát-a = lát-va =: lát-vala. nyál-a (o). vagy létige törzse is fejlődött ki. i. minde.vagy mód-képzője semmiképen nem jelent múlt időt. mert tata. kelének = kelé-önök.mond-ó mond-a. A magachangnakban párhuzamos társa e: kel-e. honnan. mondan(i)unk. a régi halotti beszédben). melyből i • e : p. húz-ó von-ó. vár-a-j-a. kar-j-a. 2) a ha. mint a magyar félmúlt<lauiok? L. ütne-i-ők = ütnék. vere-i-e =: véré. tájejtéssel. vagy. tol-á = tol-a-a.csirk-e. magas hangon e: szül-ő "ix'ik. és így a többee. daná = mondana-i-a = mondana-j-a. ox'-dképzö. verne-i-ők =: vernék. jártának = csasz-a. haj-a. ütné-j-ek.-ak =: monda-a-ők. üte-i-ők = a 10). hagytával lett volna paszta a. dig fenmarad tehát azon kérdés : hát a vala szóban. s tovább fejlődve a távol levő időnek. tőrének = gyakorlatos igékből. mon. mely elemezve = t-a ménye szerint ezen időképző eredetije : va. különösen h'r-e. Bégiesen : várá-ja. vatárgyat mutatja. emez pedig bi. személyngtól külön előtűnik. Bővebben 1. csal-ó csal-a . czineg-ő czincg-c. azután 1. névelő mintegy rámutatva határozza meg az ben.e-re változott. mely először jelent általán időt. vonatkozik. vagyis mint tárgymutató világosan a la-ha.A-A A—A ben s. Azonban itt azon nenyilván tárgymutatóval : vár-j-a. hogy a szanszkritja hogy épen úgy bennök rejlik az azokban is.né. várna-j-a. E nütt a jelentő módban. mondan(i)otok ? és ki tagadhat. vár-j-uk. elavultat jelent. vagy av szóiinijtva: vára-j-a. vár-ja-atok). Névelő. loayos meghatározott személyt vagy dolgot képvisel. dob-j-a. ban . leng-ö leng-e.teremt-ő teremt-e.múlt kornak fogalmát magában rejtő ó. a miről itt szó van . épen úgy.sított. trj-e.régi időt. bugyog-ó bugyog-a vagy . azt tartós és viszonyos n-Yfzett félmúltat képez: száll-a. mely képez részint unak = szálla-an-ak (szálla-önök).legtöbb úgynevezett imperfectumoknak a nyelvekben. mint fő-. s talajdonképen ez az eredeti alak. Alapfori-sal a magashangúakban : véré = vere-j-e veré-j-e. locsog-ó locsk-a. minvir-4 = vár-a-a. monda-a monda. monda = p. hol vette magát a múlt idő ná-ja. láb. mely mélyhangú igékből úgy. azaz kokban : ver-j-ük. járnának = járna.-m tűnik-e az el ezekben is : mondan(i)om. elő. galomban. s a v eltározott alakú (vagyis tárgyilagos) igeragozásban. Midőn a tőigének idő. a görögben pedig e augmcntum épen az ira'ilicosan kiejtjük és írjuk ezekben : mondania. csoroszl-ó csoroszl-a. Hogy az i vagy ja hee ha.van. ügy nyilt e. ezzel összeolvadva hosszú á-t al. Ugyanez a határozott úttal gyakran kihagyatván az előző önhangzó.itt is inkább i vagy átváltozva j. időrag. mint tárgymu. kecseg-j-e. ezzel egyesfilvc hosszú á-t alkot : vala szóban levő a rag az. és pedig 1) a birtokragozásban. szal. ezekben : hajdan. üdvözít-ő üdvözíte. ver-i-tek. a persában pedig a múlt időhöz minden szám— A (4). hogy a névelő csupán határozó. ezekhez a határozott formában járul. Bzül-c. láták =. k-ra változik. elemezve ha-idón.fürg-ö fürg-c. az egyes harmadik személynévmás (ő) A párhuzamos magaahanguakbaa: vere-e vagy módosított alakja.a magashangú igék után a hangrendhez alkalmazkodva ta i «(d. mu. kétségtelen ezen ala.múlttá teszi. tolá-ja. mint ban az a. ül-e. láta-a-ak = láta-a-ők. várna-j. monda. ütne-e vagyfltne-i-e= ützop-a. miszemajd tárgymatató nélkül.ban és személyben i járulván. val. jár-a.szerint e múltképző legeredetibb s egyszerűbb alakja tató némely személyben és időben eltűnik agyán. mondák = illető nevet A mutató névmás az abban különbözik monda-a.). vagy czink-e. ócsl"k (•=. tolná-ja. né-ha. műit a jelen időben. egyt'"rr-önök. Ezekben az a e szorosan véve személyre veré-j-ek. ét ebben: az ember (=r az ott ember) nem pe. járt-önök. vagy verne-i-e = verné. nyög-e. hoUá = halla-i-a = hallaxdó. az ó' ó rag. avik is stb. csacsog-ó kut : láta-a lati. s a\ tárgymutató rag kimarad. mint: bor-a. magashangon e. a többesben : vere-i-ők =: verek. tol-j-a. hézség áll elő egy részről. várand-j-a. A :*> a tárgymutató i vagy j : vára-j. bővebben : SZEMÉLYNÉVMAS. verné-j-ek. várná-j-a. mi általános és igaz jellemes jelentése a tat-a. ti magában. egyezik ezzel az előle»fr-né = verne-j-e verné-j-e. s meg. mely mtrt * coVa és várna igétekben a az idő. Hasonló párhuzamos eljá.la-j-a (= halla-v-a. epé-j-e.monda-i-a vagy monda-j-a. csireg-ö tan tétetvén utána.

szőle-id. elvont egyszerű gyök. ABA (3). névtelen jegyzője is némely szókban. apa. Abos. boft vagy boffe szóharag-. Aba. abokönfös. szürögő helynevek a régit. abakopönyeg. mennyiben csak régi végzetü nevei. A megrövidített keresztneveknek némi nagy. AP APA. borda-i. guriga = gnrogó. csib-e. szarv-a. illető gyök vagy törzs értelmét nem módosítja. sőt más nemüek is. mely különféle kedélyállapotot fejez (igen durva tőrök posztó). E hangrendet követi más távolra mutató a. ABAJOAT." Ettől vette nevét Aba-Újvár is. abanadrág. vidéken. Mis-a. nincs igazolva. 3) hangutánzó igegyökökböl : dud(og) dud-a. Brassó Brassa-i. Számos fő. mint: róka.ily kelméből készített szövet. mely a Duna mellett : zúz). koh-a. ős„Ázsiából jött dicső eleink. hetlekotla = hetlőkotló. kajla = kajló. L. nem volna-e tehát . mely elavult és élő gyökökből nevekben is a birtokragok előtt : hordó borda-ja. minthogy a bok-a. Valószínű. hogy Át ne beszélj/ 8) Makacs tagadási hang. borda-id. végelemezésben. hogy sok Párduczbőrös. csipegő csipke. hóba méb-e. Döbrő Döbre-i.A török nyelvben szinte meg van. megnyújtva db. megütközésre. ilyenek a gő. Jerneytől). Rokonai a héber ab. névképző. öregségi árnyalatot kölcsönöz. e nyomon elemezhetők több állatok ka Ice jelentése meg nem határozható.' A l mintha . eme = emő. hasonlóak : lib-a ku. így Kata. p. valamint a magashangúakban pár. s károgó. csupa kihangzásféle toldalék. ragy-a.és melléknevekben a tulajdonságot rovat alatt vagy milységet jelentő ó. 1) Meg. — AB. magáról a szóról Vullers azt mondja az á (hosszú á) illetőleg figyelmeztető.zúz-a (a tiszai honnan obaposztó. kasz-ab. mint: Gyur-a. Kati. kicsinyítve: Gyur-i. most apa. írója tájbeszédének jellemét hordoz. 249. változéka : Ardó. Józs-i. gyében s pusztáké Komárom. több helynév gyöke. szarvája. nyal-áb. s több más rag előtt az ó-nak átváltozása. véletlen benyomásra matató. Ar. Panna. AB (4).illetőleg öltözéknemek. vele-i. szőlő dar-ab. kor a jelentől távol áll. ap-a.vagy hava. szarka.talán* az a (rövid a) alpha privativum helyett. Több helynevekben az i milységnévi képző. A t mily tájt hallok. 2. szövet De egy az. melyből a festetlen. szőle-im. Abács.A—AB AB—ABA bugyka. óba. Mennyiben a régi huzamos társa e az ó' változéka : Szendrö Szendre-i. ajta-im. elűző ab. ny-e stb. pip-e. AB (3). szövet „Ásón ja. Abláncz. macska.Ab. m. velő vele-je. ajtó ajta-ja. magashangon eb. zsen. más ás.hob-ot jelentő ob-tól.a penában. eb. bon(og) bon-a. arab abon. dar-a. Abaj-homok. kor-a. bab színe rendesen fehér. de Abod.főneveket képez. mintálgyudoVgésí hallottam volna! Almit látok l 2) Boseu-. ter-eb. pisz-e. röpögő röpke. vele-id. cser-e. pulyka. valamint általában minden régi emlék. szőle-i. és az e hangrendileg ABA (1). bodozó vagy bogyozó. p. s értelmét a hangoztatásból ismerni meg. elvont gyök. V. hogy liget. A haHa egy abaposstó mentét vettek.kiavúlt ily hangú gyöktől kapták-e neveiket bunda (nem török szó) = súnyóbojó. de a mi általános szabályt nem alkothat magyarázza franczia nyelven : drap tűre trés gros A ! isz. s Hindoglu ekkép za. idegen neveket is ily toldattal ír : Ecilbnrgu. falué Fehér meJóza-a. származtak. Erdély-ü stb.bene* szó csak oda képzeltetik az összetételbe. 2) elavult vagy szokatlan igekötőkből: sunda. szip(og) szip-a. vele-im. Szikszó Sziksca-i. ö. nyurga =r nyurogó.tí-nak. Abara. melyek aztán így ragoztatnak : méhije. 2. mennyiben a ge = zsengő. ajta-i. Abony. fenhangú szóknál: A föntebbi ab 0.) elemzése szerint ám. helyek neve. avar. csup-a.népnek mint kegyes atya különösen kedvezett vak. m. vagy is hab-. ajta. szfirtó (szenvedőleg). festetlen (fehér). PUt-a. HAV. madik magyar király neve Aba 5amuet." régente kéttagűak voltak volna. bodza v. Makó Maka-i. s lepetésre. r-éb. és ABÁROL. ver-eb vagy ver-éb.ii-nek felel meg. hau-szinü t i. csei nyelvjárásban: máj-a. Ily vidéki szójárást követett Béla király léceké alá fogják a bársonyt ős abdval. zsizs-e stb. ronda =r ronAB (2). kalpagos őseink. nyif(og) nyif-a. — ti. Abád. karika = karigó. itt rövid a szokott lenni. ty-a. Jucza. mely különben is ritkán jön elő AB (1). zen(eg) zen-e. kergetve űzve távolító jelentése van. id. hogy az eredetileg tajtékot (spubogyza =. szotyogó szoty. á/9/íot. dad(og) dad-a . rapos-a. A penában dboft Vullers ki. d. vizsla = vizsoló. he. melyből kihangtoty(og) toty-a. gyagy(og) gyagy-a. Csurgó Csnrga-i. oklevelek nyomán lehetne meghatározni. A ! ne alkalmatlankodjál / szerint annyi mint szövött. L hinta = hintő. régiesen 06. nemü durva fehér posztót jelentő aba származott.* majá. ha azon szalonka. A ré— A (6)." (Faludi). kötet. flaba (Magyar Nyelvkincsek. elavult szó. V.nyelvbeli hasonló szók. kemény ajakhanggal ap. mert (Népdalok H.hell. nánno?. e. Jaczi stb. Eredeti valósággal nem létezik abban. p. Abda. Bővebben 1. ha volna: non (bent) textum. Aba-njvár. horda-im. durva.A névtelen jegyzőnél : Óba. melyből avul ovúí.zissal lett az elavult aba. csóka. mint: betű. ily szójárás ma is divatozik. szigony-a. geszőle-je. vagy pedig a szürke. sar-ab. stb. Panni. ABA (2). török aba. HÓ. a régi korra vonatkozó av öv.ma) jelentő hab szóval egyeredetű. rokonai m Jenő Jene-i. lap). vocabatur.ö. Át a! az alpha privativum. „pro sua pietate Óba sági.. u. has-áb. sonlókból vett állítás tehát. és a távolító. apát. szőrféle szövet. az összetett obajgot igének gyökize. milyenek : csig-a.szótara szerint: panni genus crassnm ét spissnm.és Szabolcsban. aram abo. nemtetszés hangja. ót (av-at). Aba. báty-a. a . vagy végre egészen ismeretlen s ka stb. —B mint névképző. Abód. hogy a magyar gyökszók Abban becsülettel megvénhedtek. honnan a harK. Mis-i P5st-i.avas óvás. Alapérteményben egyezik vele da-i. a mi onnan is megtetszik. any-a. mely az giségben Óba. Aba. szucz-a.

rivalgis. Általán a persában számtalan scy. emberek sokasága. tb. fogűk. Űző. abrosz szókkal egy törzsii. 1. Durva különféle fajú káposzta. ABAKÖNTÖS. szemszőrösen fürészes karimájuk.abaposztóból való szűrnemü köntös. —tál. m. (aba-posztó) ösz. székely tájszó. háborgat valakit. ütveverve űz. Régen Obod. Képzésre nézve hasonlók hoz.sok neméhez tartozó növényfaj. ABA 3). zagyvalék. pálhái zöldek. vagy ABAKÖPÖNYEG. —ott. ABÁBOL. ABÁD. tt obajdoezos-t vagy —át. abál-t. V. kocsántagyében. alsó ágai ritkásak. (abaj-gat-ás) fh. Abajdoczos szántóföld. mely által a húsféléket abároljik. kegyetlenkedő ból áll: óhaj. (Aba-fája) falu Torda-megyében. ben más ilynemű hangos üvöltözés. gat származékoknak. mely a gabnaasztagot vagy uara felálló. ABÁROL. (abár-1-is) fn. Vagy talán valamely verekedő. ezt ABAJDOCZBABÓ (abajdocz-babó) ősz. p. horpat. korcsosodik. ABAJOG. Ápol. —róí. Aba • a ni vérkeverés által elfajult. (abaj-g-ás) fh. vadáét. Alapérteményénél s ám. abajgat-tam. Az obojdoczABAJGATÁS. ABAJG. Szélesb ért holmi keve. ABAJG. a gyermeket vesszővel. ö. tt.9 ABÁCSFALVA—ABAJDOCZKÁPOSZTA ABAJDOCZ08—ABÁKLÁS 10 egyszerűbb és helyesebb azt mondanunk (hisz ha a ABAJDOCZOS. miszerint ennyit tenne : {{Időzve rivalg. őszre nem illők vegyüléke. L. mintha volna: obajdos.Abajdoczos gabona. (Aba-falva) helység Gömör me. wgyfrre. daróci. vagy bora. innen a előtéttel : abora ? 2) Falu ZemMás gabona-fajjal. (abaj-g) gyak. ABAJDÓCZ. | plén megyében. (aba-köpönyeg) ösz. gömbös. ABÁCSFALVA. darra szövet. kéfcwrab&a. fn. **?&. öszvehabart. gombalakú tésztásétel. 1) Rudakon vagy czö A targabftbó faja.—ok. vegyített. —ok. Helyragokkal: Abará-n. ö. távolodásra át ízest. A sáABAFALVA. nőmén regni ABAJDOCZ. ABAJDOCZ v. 1. czondora. 1. (Cáréi paSzékely tajszólással. fh.' és haj / űző indulatszókfényű. (ab-ál) önh. kevert. kergető. kétABAFINÁL. 1. ABAJG.szólító hangon kiált. zavart valami. Üldözés. fn. 1. fn. (abajdocz-káposzta) óu. W. L ezeket kerget. háborgatás. szoros tömött bugában. ABÁKL. —n. mekből mo-dosítva. szütyői csúcsos orruk. 8. (Abács-falva). belekeveredett részei (Füsti). múlt abajg-ott. üldözést jelentő abaj és fényit (fényéi) ele. Abuad. ABAJDOCZBÚZA. dolmányszür. göcseji tájszó. kavart. Abaféle ta : oombóec. (abajdocz-bűza) ősz. tt abará-t. ABAJG. kéjeng. ért. V. és m. hogy gyökre nézve a habar igével Egynek látszik a régies ápol igével. abajABAJGAT. —ról. Törzse az összetett a. (aba-finál) áth. <fe» képző os-bol változott át. Az ocz vagy ABANAJCZ. mint imént mn. fa. ABAPOSZTÓ. szűrszövetből való fehér nadrág. tha.| ABANADRÁG. m. Főzés neme. —rá.). gOmböc* ám. —rá. 418. önh. Abajdócz csőcselék. lan barkák osztályából. tt Abajd-ot. Helyragokkal : Csiizi. elvont törzse obárol szónak. m. hangváltozattal abaj . abajg-ani vagy —ni. nyelvű népek. Helyragokkal: Abáctfalvá-ra. kergető kiáltás. Talán a bontó abroncs. múlt Abafindl-t. obajgás-t. L. tb.ni a megfutamitott ellenséget. obajdoczosod-tam. fh. vadzab. melyek m&snemüektagy fajukkal kevervék. rgyezik. (aba-nadrág) ősz. ABÁRLÁS. ABAJDOCZ. atínfl rr ábaft. Erdélyi tájszó. ABÁKL vagy ABÁROL. abajg. ABÁK. vegyített. melynek barkái fölül hímek. tb. Abád-o*. ABAJDOCZ. martalócc. Valamely árának tisz. elkorcsosodott. Abafi. ABAJNACZ. obárlás-í. tól elront újabb alkotása szó. —ról. Erősen kiáltozva üldöz. (Vicia szénakazalt az eső ellen takarja. ö. ABAJDÓCZ08 (abajd-ocz-os) magyarról nem akarunk tudni. melytől abban különbözik. ABAHÁZA. lágy gyöngéd érzelemben mereng. BABÓ. gyümölHelyragokkal : Abafájá-n. Apafitél vette eredetét? ABAJGÁS. p. Helyragokkal : Aboházá-n. tt abajáocz-o<. falu Udvarhely azaz keverékké lesz. tt. fáin Heves megyében. cse tojásdad gömbölyű. gőcaejiesen : obanojcz. vitorlája szőrös. fa. —ró. illetőleg turáni vagy túri — („Tár. tb. és öszvetett szónak látszik.fn. a tőrökben is) : aba-baft (azaz aba-szövet) = fajokból álló. (Aba-háza) puszta Zemplén me. ABAJHOMOK(Abaj-homok) puszta Zemplénben. elvont törzse 1) a gyak. 1. V. (abajd-ocz-os-od-ik) k. üvölt Képzésre hasonló hozzá.fn. Abajdócz látók. a mátkás. 2) L TÁTOEJÁN. —rá. —ok. tátalan. Mondjuk holmi terményekről. rokon vele hábor. kergetés. 1. a csordát. . obajdocz. vagy radoxa. ABAJDOCZSÁS. —tál. Űző. m. vetetek. foglaltatik. (aba-köntös) ősz. 1) k&lönféle faja káposzta-termény öszve. 2) abajd. ABAFÁJA. így •arpaa ám. —ról. •bajnaet.Székelyes tájejtéssel: ABÁL. Helyragokkal: Abafalvá-n. hogy löpökön álló szalmafödél. —rá. ABAJDOCZKÁPOSZTA. lakosok. elegyítvék. Átv. azaz. 1. stb.—ok. darabos. búza és rozs. Szélesb értelemgyében. például rozszsal kevert. nevezetesen gabona-nemiiekről. Torin"— Vullere) és médiai (ékiratilag : mádi) elem ABAJDOCZOSODIK. Eredete homályos. ott van. vagy olyat termő. ö. külösen a barmot AbajgotABAJD. különféle fajd. fogra úgy látszik. Abajdócz posztóból varrott köpönyeg-szabású körülvető öltözék. Tromb. gúnya. Meg nem abajdóczosodott régi eleink. Átv. —ott. V. ABÁLL. (abajdocz-sás) ősz. tt obojgaíás-í. mintha volna hobardócz. ABAJG. által elfajzik. ABAJ. (abajd-ocz) mn. rék. szóknak. V. ABARA. —ról. —ról. (abaj-g-at) áth. Abajdóczossá. talán htn. mai embert is bizonyos ütleggel derekasan elver. vérkeverés izékben. s annyi mint boró hybrida).

Hasonló hozzá a szuómi vagy finn p. mely jeles nyelvbúvárok tanúsága szerint. Azonban különös figyelmet érdemel a persa nyelv. mokian édesé. p.' Mibe öltözöl f Abba a dolmányba a / A hanyag nyelvszokás hol * miben t kérdésre is használja abban helyett Abba hagyja. p. kazánban. (Abaujvár) ősz. megnyúlnak : butá-bb. és Vullers persa szókönyvét 282. szépsége az enyémtöl bővülve (fölfelé fokozva) távozik. okoe-abb-bá helyett okos-ab-bá. helyragokról szóló rovatban. AB előtétes önhangzó. a ki abárol. 1) A mivel abárolnak. Abban ál- . lát-l-am. domború-le(sz):= domborti-e! := domború-1. ampi. hogy megtisztuljon. de alkalmaztatík abban a bih melléknév is. ha önhangzóval kezdődő rag járul utána. abba marad. melyekben mind a v mind a h könnyen átváltozott m másik b-re. p. és szebb toíem ám. melynek jelentése épen a magyar jó. kerekded -beh. kanállal vagy lapoczkaval forgatja. mint a múlt időben a t képző előtt. elválik. és fa. Az első nemitekben írásbeli takarékosságból. eszes-b-vé. p. továbbá. Van-e a finn p. melyet Aba Sámuel építtető. nőtt. a fokozóé pedig tolajdonkép csak p. fölös számmal idéz. p. Altban bíztam. (az-ba) behatólag ragozott. V. ö. makian-pi. Minthogy pedig a magyar nyelvben a hasonlítás! rag b. Hogy ezen hasonlítás! nál eredetileg vagy mái. a e. ABAÚJ. fh. p. kerekded-b. Mássalhangzók után. pi. i után kétalakú : szomorű-bb. S a mi még nevezetesb. hogy azon tulajdonság. lapon. mely szintén leforrázást. így a hasonlító fokban szinte megvan az árja eredetű tor vagy tér. belét. melynek rokontársa zobar. Kégi vár a Hernád pariján. ABÁROL. p. kemény-b. okos-b-odik. ha úgy tetszik. keserű-bb vagy keserii-ebb. s az n-nek hangtani oknál fogva m-re változtával. gyóz-t helyett gyüz-iStt. t i. mint a magyar b-nek. ABÁROL. lát-ott. bölca-ebb-vé. de a mit igazol akár a bS toldott alakja : 600 vagy bén.(abár-l-ó)mn. mely a hasonló nevű vártól vette nevezetét — ABB. lapoctka. ö. egyszerű b alakban is divatozik: okos-b-ak. s véleménye szerint. vagy. covor igékkel. (domborít). az ökör hasznosabb állat az ebnél. a középfokú hasonlítás toldott ragja. mely ezen kérdésre felel meg. (abár-villa) ősz. fn. mint a te(sz). innen állíthatni. mely az n rágós alapfokú birtokos esctbez járál. üst. a középfokú óbb és a változásra vonatkozó vá elemekből. a) mint : ő nagyobb. mint az ólom. és kavarást jelent. miben . mi tevő legyek. bölcsebb-bé helyett bölcs-eb-bé. tt abárló-t tb. AZ. sőt háromféle viszonytársa van. csigeréit. be és p. akár a beh-ben rejlő szellet. keveri. a vas keményebb. ABÁROL. íát-t-unk. ABBAN. (az-ban) marasztaló raggal viszonyított az névmás. minthogy s> finn ampi. 80. vagy a mit az abárlásnál használnak : Abárló vetttö. Ehhez oda tehetjük. V. elhagyván a hangzót vagy szelletet is: okot-b. deli-bb vagy deli-ebb. a hasonlító szóhoz az alanyesetben járul s óbb ebb is leginkább a nyomaték végett van megtoldva. pi. hogy az -óbb ebb és ampi empi elemilcg egészben véve épen nem hasonlók. mibe vagy kibe t Melyik házba akarsz menni t Abba a. II. egy b kimarad. melyet bizonyos alanyról mondánk. Törzse obár. —k. vagy nél lehetett. honnan t hanem a Aoí ? maradóra felel meg. c) régiesen és tájdivato san. távolra matató névmás. milyeket Révai. mely megfelel e kérdésre. okos-b-at. ABBA. kavar. makia édes. Etym. bbé. m. igen sok scytha elemet foglal magában. ragozva: gyóz-t-em. mint a hozzája hasonlitottban. tol. képzője. karnál. I. melylyel az abárlott búst forgatják és kiszedik. (abár-ol) átb. Sect I. 17. babaija. vagy mint szó tétethetik. — ABBA. a ni. nél : Péter kisebb Pálnál. Hosszú ágú és nyeltt villa.' vagy kiben f Abban töröm fejemet. okos-b-an. vagy szomoru-abb. végén. (b-vá. £ hasonlító ragnak két. Abárló fazék. párhuzamos magasbangón — ebb. p. tömérdefc-b stb. hogy alapérteményben egyezik vele azon be. csak a kiejtés könnyebbítésére szolgál. hanem legfölebb a b . Pálnál voltam. mokiam-pi. azt határozzák el a finn nyelvbúvárok. elő-bb. ompi első íze a birtokos eset ragja. le(sz) igeképzőkből: domború-te(sz) = domború-et = domború-t. l)Aíb*vő hdslé habzójtisztátalan fölét kalánnal leszedi. miszerint : szebb nálam ám. b-vé) : okos-b-vá. beh jó / beh szép / miszerint így is elemezhető okos -beh. kerekded-b. bő. b) nál. 2) Ugyan a fazékban. fa. nagyobb fokon megvan benne. ezt ABAÚJVÁB. lál-t-ál. melyek ha rövidek. a hasonlított szó mellé épen ügy mint a magyarban vagy tói (nál) rag.abároí-t. mely rokon a fordított és sokaságot jelentő bő* melléknévvel. lát-t h. magas hang ebbé (ebb-vé) : okoe-abb-vá. szakács. öregbev = öregebv = öregebb. V. §. mit a könnyebb kiejtés szokott meghatározni. üdvös-cbb-vé.' vagy bek ! mely nagyítást fejez ki. A Tiszán inneni kerülethez tartozó vármegye. pi-nek oly eszmerokona. P. Abaúj-t Rövidítve Aboúj vármegye helyett L. álnok-b. Egyébiránt egyezik vele a szlovák obarowati. mint te. szebb mellettem. «. nevezetesen a disznó barkáját. 2) személy.gy««-t-él. (abb-vá) kettős képcő.ö. tói: szebb tőlem = szebb mint én. pi. tol. «át. mely a kiejtésben sem hallatszik. mely azt jelenti. ki már löbbtzör megcsalt t?ala. de a szemet is sértő oly torlat elhagyása végett. (Aba-új) tt. ABAUJ-VAKMEGYE (Aba-új-vár-megye) ősz. ABÁRVELLA. Cap. Lásd Pfizmaier török nyelvtanának persa részét. de a régi nyelvben a legnehezebb kiejtés daczára is egyszerű — b. A hasonlítás ezen nemében némi távolítás rejlik. ennek megvitatását 1. a nál pedig mint maradó nem a távolító kérdésre. alapérteményénél fogva rokon a habar.It ÁBÁRLÓ—ABB ABBA—ABBAN 12 ABÁELÓ. gyöngé-bb. egyszerűsítve : bbá. ezen b eredetileg b*b. Önhangzók után bb : ntó-bb. abba mtUt. bográcsban fövő húst. s óbor := leforrázott húsféle. empi.gyózí-tínk.

akant.ABBAN. abbtí. p. A középképző ód mint gyöngébb.s bemchctni. (abb-úl) kettős képző.i. széles-bit. széles. V. ABLAKBÉL. kél szárnyú ablak. fn.M1 tirea : hosez-abbodás hossz-abbítás. Téli-ablak. végre. képző. írni. vagy ki. Az ablakbél két függőleges oldalába eresztett vaspeczkeken forognak az ablakszárnyak. — ABBODÁS. vagy aránylag kisded ablak. — (Un*. ABLAKOS. templom-. fn.? jelentésű vele a Vasban. melyből "''"'/. torony-. . igeképző elemekből. 1.. fn. tájdivatosan velág. frü levegő. melyre t unit itónévmás vonatkozik. (ablak-atlan-ún ih.l<t-ra. hellén (fltyca. mtgtisztitani. minapi levelemben köfH'n rrlrd. por. L. több fióku. vagy is bevé(. kis-ebbttl. folytatott munkát. alacsony. fölig cselekvő. képző. Föltette a tr/i ablakot. harántékos ablak. a kiható erejű abblt párhuzaIIK>I fele : hossz-abbodih. ab/akatlan-t. félbcszakasztasa. (ablak-atlan) mn. AZ. illetőleg családi rokonságban. szembeötlő helyet e közmondásban : Tudom nem teszi az ablakba. betenni. mint bcuniaradó. azon dolgot illető. mutatják apró = porú. magash. ablakcsá-t. hossz-abbft.ló. tb. mely fényt. li—bbít Változattal : — bodik. (az-bel-i) mu. ipar- . (abb-ít-ás) ősz. Hogy az önhangzó előre is tétethetik. tt. ma ismét foly'. Egy táblája. (abban-hagy) ősz. keskeny. kiható jelentésű. papirosablak. továbbá. —ról. tt. széles-bédik. ABLAKCSINÁLÓ. unszol vagy otíszol = noszol.'ml. pcrsa stb. börtönablak. az árja (szanszkrit. Vakablak. told. melynek első eleine a középfoki óbb rbb. ABLAKADÓ. hosszúkás. —ok. Abban dolgozom. ABBANHAGY.. mely az itlutii cselekvési! abbllát oltható jelentésű parhuza1I. latin fttlgrn melyek mind v'lágosságot jelentenek. V"'. mely üveg vagy egyéb átlátszó.ABBODIK. rMw'dik. Idilliül hossz-abbit. mely az ablakhoz csak alakra hasonló. bölcs-ebb-en. helyragokkal: Ái. Helyragokkal : Abdalóczon. Kinézni.n. ABLAKOSA. (abb-o<l-ik) ősz. Útra készülök. Homályos. a másodfoki óbb ebb és összetettéiül önható c-k. ••.m a brszédrf. —ck. fn. kis-ebbcdús ki-flitiitós. bemászni az ablakon. azonfélc./«n. falu Győr vármegyében. V. A maga nemében. mely az ••Wibi nemű igékből ás hozzájárúltával cselekvési F-nevet képez : hosszabbít-ás. vngy vei. képző. Azon deszkalemezek .virtleu állapotban hagy valamit.'/V gyükből : nagy-obbít. ha jól emlékszem. a másodfokú M és (t áth. Határozókép ám. magash. ABLAKATLANÚL. (ablak-csa) kies. s félig szen>•••lő. ABLAK. (abb-an) kettős képző.13 ABBAN— ABDÁL ABDALÓCZ—ABLAKCSINÁLÓ 14 tapadtam üteg. szanszkrit blúsz. magas. akgat vagy szokott kiejtéssel aggal "•inuazUk. Ha ablakkal beéred. fn.relé az áth. — ABBÍT. padlásablak. ha gépileg csak ab gyököt vermeik föl. latin . 1) Az épületeken világosság és légnyerés végett alkalmazott nyilas. kerek. —rá. falu Vas megyében. —». Kemenesili tájszó. m. ABDA. kevevlibit-és vagy kevesbít-és. p. •' '"'. Kinek Isten akarja. ami altul valahová beláthatni. . (abb-ít) ősz.) da vagy dá gyök a magyarban ad vagy ad. tt abbeli-t. villámot jelent. Ablak nélkül. kiakasztani. ABBÓL. görög. mely ezen nyilast betölti. melyek az ablaknyilás négy oldalára mintegy béllés gyanánt alkalmaztatnak. ebbít. Ablaknál varrni. útv. tt. fn. lantomat. (az-ból) kiható raggal viszonyított tuntató névmás. mely az azokon levő ablakok száma szerint vettetik ki.y végleges megszüntetési'. fn. de fényt nem bocsát be. ablok-ot. helytelenül varr.ük. A mibe fogott. Az épületek azon megadóztatás) díja. — ABBÚL. Ablakon bejövő világosság. (abban-hagyás) ősz. Képes kifejezéssel. Szálában divatos aktát.:/í. Abból semmi tnn lesz. 2) Azon táblaucmü készület. megszüntet. négyszőgii. abdál-t.'pzöböl : hossz-abbiil. A mit tegnap abbanhagyott. ABDÁL. AÍIIÜ. összoapgat. ablak nélkül. ne nyiss kaput szivednek. hogy ezekhez hasonlók a héber iSn (balág). az ellene szóló levelet. deszkaablak. (ablak-bél) ősz. és kinyitható táblákkal van ellátva. az ablakon is beveti.(•'/«. szemüveg. A min ablak nincsen. Valamely folytatott munka vagy cselekvés időközi vagy . tb. mely. Szobaablak . Km. A szem a lélek ablaka. (abb-od-ás) őse.•y arrettt. Bizonyus megkezdett. kis-ebbít. Ablakatlam földalatti börtön. melyek öszszetett szók az o és blok bloha elemekből. fold. mint keményebb. qJ-oyíia. azon ak gyöktől. tiszta. ABBELI. ö. bűz. olvasni. — ABBÍTÁS. kis-cbbedik. befagyott ablak. s «m. t'. s ezekkel ismét rokon a blk. ebbit : hossz-abbít. az tí pedig. nagyobbft-ás . üveges. rövid-ebbít. azonban ha tekintetbe ve8Z87. (ablak-csináló) ősz. * abbeli oiiK/ritwBtaí. Boltíves./. Párhuzamosan ju. —Mi: "kn>-bo<lik. abban nem hagyja míg be nem iV. cselekvést miel«'t t teljesen végezte volna. hagyd abi. Származására nézve. öubató. Abbanhagyni óz rjntotf. HAGY. hogy ÍH. ABBANHAGYÁS. akkor épen nem hibázunk lm gyökül f//. erö-Mi. (ab-da-al) átii. ABDALOCZ. képző. hogy ezekkel tökéletesen összeül a magyar világ. vagy az önhangzó előtetőiével ii'l vagy ér! =r avl ^ abl hangokat veszszük. Abból sok következik. ö. betörni az ablakot. honnan valószínű. csillagos eget jelentő obloha. vek. azonnemü. Jelent nyilvános. —BÉLI. áth. hogy az abdál is hangváltotttul entletileg okdál volt. —róí. és a fényes. ez a többi magyar szókkal nincs fogalmi. ABLAKATLAN. ->'. okos-bit. tréfás ért. má*«lik a módhatárzó an én: okos-abb-an. —bédik. lisgy egyezik vele a szlovák-csoh öblök. benuiar. tág-abbít szttk-cbbít. Kinyitni. Abból még pSr' j'itcar ertdket. Ha okosabbat nem tudsz mondani. magash. Abból tudom. (ablak-adó) ősz.

fölszerelt Ablakos háztető. L. vagy egyenes vonalú pártázat vagy kerek ív vagy végre csúcsos háromszög alakban szokás alkalmazni. mely a fölösleges vagy kelletlen világosságot elzárja. ABLAKNYILÁS. (ablak-karika) ősz. fn. fa. (ablak-kereszt) ősz. (ablak-nyilas) ősz. (ablak-kapocs) ősz. V. Jelenti azon építészeti díszftményt. bíró. (ablak-lepel) ősz. kik ablakaikból egymást nézegetni. hogy be ne lehessen nézni. ABLAKKARIKA. mely két ablak között van. 1) Oszlopféle állvány. Ablak előtt lógó függöny. 1) Kosárforma fonadék sodronyból vagy vesszőből. (ablak-ksJantyú) ősz. fa. fn. ív-alakú boltozat ai ablaknyilás fölött. (ablak-fél-fa) ősz. vagy fogházak ablakaiban. ABLAKÓLOMHÚZÓ. ABLAKKAPOCS. Fából való ablakfél.ttaWakos-t. tb. ABLAKKÖ. ABLAKÓLOM. ABLAKERESZTEK. ABLAKOS. (ablak-ereszték) ősz. huszárbajusz a neve. ABLAKOSZLOP. ért önbatólag véve mondatík szerelmesekről. Ha a kalantyd két vége pörge alakú. ABLAKFIA. ABLAKLEPEL. 1) Az ablakkönyöklőt takaró deszka. fn. melyre virágcserepeket raknak. ABLAKFÉLFA. Az ablaknyilás közepén végig nyúló. Az ablakszárny talpába eresztett vas rudacska. fn. (ablak-os-ság) fn. fn. (ablak-köz-fal) ősz. tt ablakfiá-l tb. tt ablofco*ság-oí. mely a betett ablakszárnyakat öszvetartja. JSgy ablakfiókot betörni. Forgatható vas kalantyű. fn. ABLAKFEJ. (ablak-fogantó) ősz. 1. (ablak-deszka) ősz. melylyel a szél csapkodaaa ellen a kinyitott ablakszárny megerősíttetík. a kolostorok. ABLAKFÉL. (ablak-fa) ősz. (ablak-fej) ősz. ABLAKSZÁRNY. ABLAKOZ. ABLAKOS. illetőleg a törötteket kijavítja. Íves ablakfej. (ablak-ólom-húzó) ősz. tnelylyel a kinyitott ablakot megakasztják. 2)Az ablak felső részére alkalmazott deszka. 2) Deszkalemezekből szerkezeit. 3) Deszka az ablaknyiláson kívül. fh. »e be. ö. (ablak-ernyő) ősz. fh. azon háromszögű üvegdarab. ablakot-tom. Ablakokkal ellátott. fn. fa. ABLAKKOSÁR. s függőlegesen vagy hárántékosan fölhúzható. ABLAKFOGANTÓ. (ablak-ólom) ősz. melyhez ablakbél ragasztatík. s annak mintegy fejét képezi. A fal azon része. melyet az ablakok (Ölé. ABLAKON. (ablak-fél-kő) ősz. az ily ablakfiókok ablakkarikáknak neveztetnek. Üvegesféle mesterember. s az ablakfal oldalaiba eresztett gerenda. (ablak-fél) ősz. 2) A* ablakok között emelkedő keskenyebb közfal. Gyári mfieszköz. fh. ABLAKKERESZTFA. (ablak-orom) ősz. hanem rendes többszögfi vagy karikafonna alakúak. melyet különösen ideoda lehet tolni. 1) 1. fn. (ablak-ólom-csípő) ősz. Az ablaknak egyik fiók táblája. melyet az ablakólmok elmetszésére szokás használni. ABLAKÓLOMCSÍPÖ. ABLAKÍV. (ablak-os) mn. ABLAKFÉLKÖ. Átv. fn. L. fh. ABLAKFAL. ablakszárnyak. m. Pariz Pápainál ám. (ablak-os)fa. ABLAKFÉLKÖ. nevezetesen: 1) Síírü vászonszövetből való ablakközi függöny. melyet kívülről az ablakba illesztenek. 2) Vas vagy fa rácsozatból álló ilyfonna készület. ABLAKFOGANTO. viszont a felső szárnyak alsó részei csukódnak. (ablak-ív) ősz. a nagyszerű ablakokban. ABLAKFÖ. Abíokosságot tanulni. Általán ernyő gyanánt szolgáló készület. Mi- dőn áss ablak üvegei nem nógyszögü. fn. ABLAKFA. Az épület falai között azon nyilas. (ablak-fordító) ősz. . melyet a kerek üvegfiókok közé csíptetnek. a közönségesb ablakfa helyett. fo. Fából vagy kőből való. L. fn. (ablak-fia) ősz. fh. fn. (ablak-fiók) ősz. tb. Az épületet ablakkal fölszereli A fölépített hasat ablakozni. Ás ablaknyiláson keresztül húzott nidnemtt fa. AJTÓFÉL. vagy leereszthető világossági ellenző az ablakon kivttl. tt obíakos-t vagy —öt. fn. mely által az ólomtömegből ablakokra való ólomszálakat nyújtanak. Az abla kok üvegfiókjait öszvefoglnló ólomvessző. ABLAKKALANTYÚ. ABLAKERNYÖ. ki az új ablakrámákat egészen új üvegtáblákkal fölszereli. ABLAKLEVELEK. (ablak-ón) ősz. vagy kinyitni. 1. fivegesség. oblakfia. ABLAKKÖZFAL. ablakfiai nincs szokásban hanem ablakfiak. (ablak-kő) ősz. fn. —ott. fa. melyről a függönyök lógnak. ablakforma szárnyakra nyiló tábla. hiníó. mely mintegy oszlopot képei. fh. Az épület egymás után következő két ablakát elválasztó falrész.tb.15 ABLAKDESZKA—ABLAKKABIKA ABLAKKERESZT—ABLAKOZ 16 ABLAKDESZKA. (ablakoz) átb. ABLAKFORDÍTÓ. (ablak-fal) ősz. ABLAKÓLOM. fa. 1. ABLAKOROM. (ablak-kosár) ősz. (ablak-levelek) ősz. péld. Lásd ABLAKELÖ. mely az ablakrámát az ablakfával öszvetartja. Egyénét. ABLAKFIÓK. Ablakosok nyelvén. melybe az ablakok behelyeztetnek. ABLAKFÉL. L. fn. 2) Az egész ablaktábla egy-egy külön rámába szorított része. Se ki. ABLAKFÉL. fn. A* ablakráma talpába eresztett horgocska. s alúlfelfil megerősített faállvány. ABLAKKERESZT. mint az ablakfa (Km). L. ABLAKOSSÁG. fn. melynek rovatába az alsó szárnyak felső. Ablakosmestenég. —tál. ABLAKFEJ. fn. (ablak-élő) ősz. A falnak azon része. mely az ablak felső részét befödi. ABLAKELÖ. ABLAKKERESZT. (ablak-oszlop) ősz. —ok. fh. 3) A föntebbiekhez hasonló szerkezetű. Vasfogó-alakú eszköz. Rőgerendából való ablakfél. —ok.

s jelent tojás. Máskép ablakxat. Km. melyet az úgy.dív. mely a ráma sarkait az ablakfélhez köti. fa. * a ló eszi meg. 1. táblaféle asztalosmtt az ablakon kivül vagy ben. kasz-ab-ol. valakivel ablakoz. Pesti Gábortól. az alsó ablakszárnyat kiakasztani. fn.Km. idv=. ö. nyi. fn. kertUed ablaküveg. ablakszárnyak. (ablak-tibla-szároy) állatok. Helyragokszárny forog. ablaknak saját rámába foglalt része. 00. Származékai : bon'ncs vagy boABLAKSZERŰ. melylyel az ablaknyil&st bezárjak. „Hogy ABLAKÜVEG. vagyis ablakdeszkát fektetik. Helyr. HAOT SIOTÍB. Cselekvés. da vagy dá gyök ABLAKTÁBLA." lényege* részét tevő tivegmü. Foglal. — ABOLÁS. fn. vagy ablak előtt. képző.vagy vajban sülve a elé. ABLAKPÁNT. Terméketlen (Jalousie). Általán az kal álmodik. ibe'l: dir-ib-él. Éhet csikó abrakABLAKTOK. persa stb) nyelvekforgó. t —ok.17 ABLAKOZÁS—ABLAKÜVEG ABLAKVÁNKOS—ABRAK 18 ABLAKVÁNKOS. midőn valaki bizonyos épületet vagy atv.Abos-faltiá-n.és darával készült ABLAKRÁCS. v4ny. 1. Szíjgyártó abrésze. V. 1) Az ab. takarást jelentő bor. mely ás ablaküvegeket ma. Általán a háziABLAKTÁBLASZÁRNY. ABLAKOZAT. fn. mint bizonyos •lakú építészeti mű. és ABLAKPÁENA. fő. V. tt ablofcosotot. magash. fa. fn. vagy a téli és nyári ablak közé helyezett rácsféle levesbe tétetik. lóherét nem hető. tíSbb»*S. többese nincs. vagy keret. fn. (ablak-oz-at) fn. falu Rfiküllő megyében. Helyablak külső részén apró és keskeny deszkácskákból összeállított mtt.abol-féle igékből főneveket alkot: dar-abol-ás. fn. szalmát. ABLEGÉNY. Az ablak tésztát.raka (ostor). (ab-ol-ás) ősz. —ból. ABLAKSAROK. különösen kukoricza. —rá. Az ablak mindenik szolgának megadná abrakát az kenyérből. a magyarban ad vagy ad. ételrészt. ABLAKOZÁS. mv&ros Pest megyében. Hasonló áttétel untás az épületen. ablak egész rámazata. —ról. ősz. ABLAKSAKK. 1. fa. tett hengerded rudacska. tt abrok-ot. fn. re ac ablakkönyöklőt. —róí. ABOLYOG. Két részből álló ablaktáblának egyik fele. s mely körül az ablak. Az ABÓD. ö. ABLAKRÁCS. nevezett ablaksarkon forgatva kinyitni és betenni leABR. RÁMA. képeznek az ablak között. Pestinél jelent ételadagot. fala Marosszékben. mely rendesen vasrudakból áll. legvalószínűbb. Km. Sarkon az árja (szanszkrit. ABLAKPÉNZ. leginkább a nyári nap melege fel. ABLAKVASALAT. —ról. álablakféle. mind annak deszkácskái között a világosságot beereszteni vagy együvé húzva kizárni lehet zöből és öl igeképzőből: dar-ab-ol. (ablaküveg) ősz. melyen az ablakmfl alsó fele nyugszik. s mfi. ABLAKADÓ. Helyragokkal tartja. burok stb. csir-ib-él. 2) Az ablakfélbe eresz. (ablak-vasalat) ősz. Az ABOS-FALVA. Átvetve bar azonos a föhet A* egyik. tartóztatása végett. (ablak-oz-is) fn. mondják abraknak. igeképző. —ön. latin. ABLAKSZÁRNY. oblakozás-í. Ablak. mely az ablak üvegtábláit öszveABOD . Helyr. ABLAKSAKK 2). Minthogy más kiejtéssel hablegény. erősítő eledele ős*. (ab-legény) ősz. Pánt. fn. 2 egymásnak integetni. elvont gyök. (ablak-vas) ősz. rácsot. mely az ablakszárnyon levő ABONY. s mely. sar-abol. ABLAKOZ. Eredetét nyelvünkből elemezni nehéz. A vén ló is megrShSgi az abrakot. (ablak-ráma) ősz. ABLAKVÁNKOS. az ab nérképbetenni. Legjobb ostor az abrak. Ás épületen levő ablakok öszvege. betttáttétellel : obrincs vagy abrincs. ABLAKKOSTÉLY. (ablak-redőny) ősz. búr gyökkel a borit. különösen a rámák szögleteit öszvetartó pántok. A jó kocsis abrakon tartja lovát. —rá. képző.sarkvasak. fa. Somogyban az árpakása-fée étket is abraknak gában foglalja. fn. Abod-on.falu Sáros megyében. L. (ablak-rács) ősz. fn. nevezetesen lónemüek hizlaló. görög. továbbá falok csőalakú kapocsba megy. sárlakszárnynak alsó szöglete. mely át ABLAKSAKK. ABLAKTALP.abol-ás. (ablak-tok) ősz. fa.ragokkal : Abód-on. mely pogácsaként zsír. falu és puszta Borsod megyében. hívják. apró=porú stb. ABRAK. Általán vasrudak. (ablak-talp) ősz. árpa.abrosz. ősz.Pozsony megyében és puszta Zemplénben. (ablak-szerű) ősz. belül. melyet mind egészben kinyitni s — ABOL. Ökör tzántja az abrakot. szókban. (ablak-sark) ősz. Felső dést. ért. ÁBOLYOG. kal : Abony-ba. mint asztalborító szövet. melyek rostélyzatot. Dunán túli tájszó. —rá. 1. szol vagy onszol = noszol. ABLAKBEDŐNY. ősz. . ABLAKSAKKVAS. A fal azon a rósz pedig megiszsza az abrak árát. jeleket adni stb szoktak. 1. Ablaksteril rés. Km. A szénát. borúi. 1. ABOS. mn. ABLAKVAS. fn. Óraszámra ablakozni valakivel. valamely gabonafajból. különösen melyeket az ablakólmok fölé párhuzamosan szoktak vonni. RÁCS. (ablak-pánt) ősz. —rói. Bákönyöklés végett az ablakdeszkára fektetett vánkos vagy párna. HasonAKAD. mely saját sarkán forogva kinyitható vagy bete. tt.rones. továbbá hős hasonló alakú. (ablak-vánkos) ősz. fn.Aesopus élete. (ablak-tábla) ősz. (ab-ol) ősz. hogy eredetileg hablepény. Az ablakokra alkalmazott mindenféle vasmű. —rá. Négytzögü. ABLAKRÁMA.leginkább pedig zab. (ablak-szárny) ősz.lapos pogácsa vagyis lepény formája van.

hogy abrakot kapott vagy evett volna. Csípő vagy fogóféle eszköz s kádároknál. fn. különösen mogyoróféle. ÁBRÁZOLÁS. az út képző elhagyásával. vélemény gyanánt ide tehetjük. ABRAKMERTÉK. s mai divat szerint a lónemíi állatoknak kitűnően hasznos eledelt. Szuszék vagy hombár.) ABRINCS vagy ABRONCS. ABRAKVÁLU. azaz ostorral veri. réz abroncsol kanna. mint minden oílan étien képzőjü melléknév. fa. vagy más henger alakú edényeket. abrak nélkül. tt. Szívós. vagyis zab és széna beszerzése a katonai lovak számára. melynek ketté hasított lemezeiből vastagabb és szélesebb nemű abroncsokat készítenek. fn. obrokoló-í. fa. eszem. ABRONCSOL. Torba vagy ládaforma edény. válú. L. (abrak-ol-ás) fn. fa. obroncsoztam. kosár. ABRONCSOS. aztán fogjunk. ABRONCSDORONG. (Vicia satíva. Km. ABRAKKOSÁR. és /?pw/i« eledel. fo. (abrak-atlan) ősz. Van három virágú is. Trombitaszóval. melylyel a hordókat. Abroncsom* a hordót. ABRAKHÁLÓ. (abrak-háló) ősz. Abrakos tiri lovak. ö. V. (abrak-ol) áth. ABRAKBABÓ. (abr-oncs-os) inn.) ABEAKCZIPÓ. Átv. kádat. Lovak. Regvei. ABRAKOLÓ. s a ki nem fogott lovakat etetik belőle. Abrakul használt közönséges zab (Avena gátivá. tb. Abr. fn. A babok neme alá tartozó növényfaj. Gyűrű vagy karika formára öszvefoglalt. tarisznya. obrokos-f vagy —át. kosár. krínolin. itassunk. melyben az abraknak való gabonát. Abrakatlan hagyott ló. erősített Abroncsot hordó. láda. s vékonyhangon = ébrek vagy ébrek. m.19 ABRAKATLAN—ABRAKOLÓ ABRAKOS—ABEONCSOZ 20 ló hozzá a hellén famffKto. tb. fa. (abroncs-fa) ősz. —tál. (abrak-czipó) ősz. Megrestül a jó ló is. vagy más fémből vagy fából való szalagnemü kötőlék. (abrak-szószék) ősz. (abroncs-húzó) ősz.tt. Veszszőből vagy vékony faszalagokból font terebélyes alakú kosár. Elpattant az abrincs. étek. . (abr-oncs-oz) ith. fn. melyet abrakért adni szoktak. Abrakul használt. különböztetésül a kenyérnek vagy pálinkafőzésre való rozstól. melylyel az abroncsot az edényre felhúzzák. (abroncs-ol) áth. s az abrakoláera felügyel. fn. —k. Etető válu. (abrak-babó) ősz. étket jelent. pár. majd megabrakoílak. abronesol-t. (abrak-pénz) ősz. különösen a fuvaros által vitelbérbe kiszegődött abrakdíj. ABRAKOS. délben. csöbör. Csak ne maradj veszteg. tb. ABRAKROSTA. ért a lovat úgynevezett szíjgyártó abrakával. ABRAKMESTER. estve abrakolni a lovakat. —ok. Valószínűleg ebből elemezhető a szláv nyelvekben divatos obrok is. (abrak-mérték) ősz. dézsa. Abríncsot húzni. fölszerel. ABRONCSPA. Szoknyát abroncsolni. ABRONCSHÚZÓ. befoglalt. erősít. ö. vasból. (abrak-válu) ősz. Abrokoljunk. Abroncsos szoknya. A mi abrakot nem evett. (abroncs-dorong) ősz. Abrakos csak. V. Igehatározólag is használtatik. (abrak-mester) ősz. 1) Amit abrakkal etetni. melybe az abrakot töltik. ABRAKZAB. Átv. s abrakul használtatni szokott kenyér. —ott. A lónak vagy némely m&s állatnak abrakkal való etetése. ABRAKTORBA. tb. m. melynek bugája virági lecsfiggők. 2) Ezen menynyiséget magában foglaló. Alsó-nyitrai vidéken totósán : opdlka. 2) Mondják szoknyaféle ruhákról. melyet a ló fejére húznak. ABRAKATLAN. leginkább mogyorófából. (abrak-atían-ul) ih. fn. A lovakat. 1) Abrakból azon határozott mennyiség. EB. ABRAKPÉNZ. befoglal. tb.) Elemezésre nézve 1. tt abn'ncs-ot. Abroncscsal-kerít. ki az istálóslovakat abrakkal ellátja. ABRAKROZS. melyekbe sajátnemtt abroncsot eresztenek. fa. (abr-oncs) fn. Fekete korpás lisztből készült. ha nem abrakotják. Általán pénz. ABRAKGYÜJTÉS. Dorong. 1) Abroncscsal kerített. —ak. magvai simák. vagy száldobbal jelt adni az abrakolasra. magyarosan: abrakos tarisznya. hogy az abrak régebben általán. illetőleg más állatokat abrakkal eteti. L. őstorozás. (abrak-gyűjtés) ősz. kocsis. tréfás ért verés. ABRAKOL. vagy akárkit erősen megver. melyen az abrakadagot etetés előtt megtisztítják. hogy egyék belőle. L. (abrak-zab) ősz. Vas. (abrak-torba) ősz. (abrak-os) nm. Abrinctcsal keríti farát. ABRONCSOZ. abrakkal nem tartott Ábrakatlan 16 nem meszsce viszi a terhet. tartani szoktak. tt abroncsos-f vagy —öt. abrakolát-t. —ok. szemes jószágot tartják. —ok. melyet egyegy etetésre a lónak adni szoktak. abrokol-t. Abrakrostát vinni az útra. birkák obrokváluja. tt obrakotlan-t. Németes kifejezés. mn. csészéji kétvirágűk. (abrak-kosár) -ősz. 1) A ki abrakoL Abrakoló lovász. fn. Egyébiránt azon alapnál fogva. vagy etetéskor föladni szokták. s hasonló müveket. m. ABRAKATLANUL. a minek abrakot nem adtak. bSdSnt. mely abroncsnak alkalmas. verni a hordóra. ABRONCSOZ. vagy meghatározó edény. Szélesb értelemben vett abrak. (abrak-ol-ó) fn. (abrak-rozs) ősz. melybe etetés végett az abrakot töltik. tt. hogy talán az ebéd (eved) szóval egy eredetű. Udvari szolga vagy tiszt. (abrak-rosta) ősz. obroncsoz-c. fh. EBÉD. testeket körfilfoglalják. fa. hajlékony fanem. máskép lednek vagy vadlencse vagy bitókon. megetetni való rozs. Használtatik önhatólag is tárgyeset nélkül. (Gúny népd. A nélkül. Rosta. ABKAKSZUSZÉK. melyet a szekérrdd végére akasztanak. Néhutt zabtókosár. fn. 2) Amiben az abrakot tartani. Abrakoló váltí. hogy kerekdeden álljanak. s megerősítik. 2) A miben az abrakot föladják. TORBA. fn. A zabok neméhez tartozó növényfaj. A székelyeknél = zabkenyér.

—tál. és Abrudfalva (Libellula). hanem többnyire. hogy a szlávoktól kölcsönöztük. kez-ecske . asszonyka. ö. fordítva : cza. (acs-ka) kettőzött kicsinyítő. lapos rúd. melynek négy szláv nyelvekben: obrusz. p. tét. a szokottabb zacskó helyett. Jancsi. tál -ócska. valamint az önálló e'cs vagy Scs = kisebbik. tt Abrud-ot. kert-ék kert-écs-ke. máskép : szüakSíS lyóvíz. —ák.lány-csika. mert többese föl kettőztetve. FÖLDKÉP. obroncsoztoss. hal-acska . libocz. kedveske. Helyr. fiucska. icff oot. ecs. legényke.rendi változattal : ócska. len-.igcszó gyöke : esc. ó. tfcske. (acs-on) kettőzött képköv-ek köv-ecs-ke. devoj-csicza leány-ocs-ka. Mar-isfok. ki-s. akár egyikét pap-ics. Göcsejben esek teni szokták. Se*: kokacz. Sáholyos abrosznak szebb a szfne. ur-acs-ka. cse : tó-csa. Somogyban divatos tájrendesen az illető szó többesében levőhöz alkalmaz. AGYAR• néTia melléknevekhez is járul. Vas és Veszprém megyei helységek. ÁCS képző. elvont gyök. ict. midőn abroncsoznak va. pl. máskép. keskeny röptyüje.állkapocsból szerkezeti szája van. kei félgolyóbisok. AGYARKODIK. ga. tb. weib-chcn. p. Elemezésére nézve 1. ABRONCSOKAT. fordítva : ok : kupak = csozat-ot. mely táj. Hangzója a. ritkán i. Andorka. obron. kert-ccske. Több abroncsnak szerkezete. takarót jelent. ÁCSA. Széles az asztal. szSszszé üálik. Az u. itt fonna. Helyragai : —ön. Józsika. (2) faluk Fehér. jelent munkálót. s részben a milységet jelentő ős képzővel a vacsora. csutak := csutka. ACSONY. tepszicske. tb. gubócska. Tiszta. bor-ok bor-ocs-ka. Bihar. Scs. mint : varangy kodik. ooron. melynek —ról. névképző. ACSKÓ. ^ ezé : ntcza. ABRONCSVAS. rendeli. Jul-iska. keskeny az abrosz. sen divatozik. KODÁS. (abr-osz) fn.gyékben és puszta Csanádban. (Artemisia abrotanum). de fi után fiacska. változataival együtt a szláv nyelvekben is közönségeABKONCSOZTAT. ACSALAQ-. ka. acskó-t.csinyítövel egyeznek a keo-es. hohagyja. A keresztnevek igen ritkán veszik patrícska. Cselekvés. együttesen véve. a kádat. 3) 1. csa. hogy nyelvünkben alaphangra és fogalomra nézve. Régi oklevelekben Achya alakban is. bosszúdad dereka. vagy nyitravölgyiesen Absoncecsal behiízat. mely leginkább főACSARKODÁS. 2) Lepedő. ház. Ezen képzőről többen azt körülkerítő foglalvány. tt. Jánoska. szláv. Sopron megyei helynév. Csinczogó hangváltozattal egyeznek vele : ocz. gümőcskc. tt. Váljon van-e a latin cu. eszközt. a makacs. mely a kicsinyítő acs-tól fonták. —ról. FÖLDABROSZ. ABRONCSSZÁL. kicsiny. (abr-oncs-oz-4s) fii.dául kerecsen. hlav-icska fej-ecske. —ok. fn. Szúl. Km. Évicza.ző : alacson vagy alacsony . esi. melytől Abrudbánya város. emlamit V. fiatalabbik nak vsJó szálvas. görgő-cse. és ocs-ó nyúl := fiatal vagy 1) Kender-. «ó : Borcsa. a ke kikarikára hajtva abroncsul hasznaltatik.gömböcz. tt. Acsá-n. —ok. ecs. ÁCSA.akár másikát csak egyszerűen: Marcsa. szárnyai súgárok. mint rokon. L. népd. —ott.berke. hangacska ház-ócska. Némely zek körül röpködni szerető rovarnem. varad-ics. S. (1) hangrendi változattal: öcs. ur-ak ur-acs. ée*. dercze. butácska. Rokon vele a latin cu : mulier-cula. akkor is némi változattal. o. magashangon. Gyuricza. göröngy göröncs. —ró. nápicz. A cser. a gy hangnak cs-re változtával. e.megegyezik csak. mely nem kutatjuk : de azt senki sem tagadhatja. tör-ök tőr-öcske. hosszúkás. továbbá a keményebb ka ke : leányka. seprö—ról. szennyes abrosz. köpücskc. többnyire ka ke kicsinyftővel egyesülve. fn. helynév. ecske. ABROSZ. (abr-oncs-oz-tat) mivelt. A keresztnevekben csa . Borlamb-CM. helység nevei. Abroncsoztatni mun-culus. Dunán túl divatos tájTercsi. dugacs.ABRONCSOZÁS—AC8 ÁCS—ACSKÓ ABRONCSOZÁS. tb. fa. Julcsa. közlöt. Jan-csika. fészACSÁD. o. (abroncs-vas) ősz. hangzókkal ösíveolvadva megnyúlik : kapácska — kapa-acs. ictke : ka. Erdélyi fo. rövid különbözik . acsá-í. tökéletesen asztalruha. Lajoska. —ön. pélejtés szerint o-ra változik : tal-acska. devojka leányobronesostat-tam. alhangon : csa. ketrcez. 11. tb. Fcrcsó. Néha ies-re változik : kav-ics. ki-csi gyökei. tőr-öcsi után hangzója elmarad : kapucska. Elemezésére nézve 1. s több ABRUD.szók. egyesítve pedig mind a kettő. e. alsó levelei kétszerszániyaltak . (abr-oncs-oz-at) fn. nincs. — ACSKA. Marcsa. finom. gyapot. illetőleg annak módosítása p. ka. (abroncs-szál) ősz. tájdivatosan p. fa. ZACSKÓ. (1) fn. — ÁCS. i-arancs. részben mint csinál régiesen esed! esernyő helyett magokra terítnek. gyermek-cse. o. A szók végén levő a. —rá jésedö ürmök alnemébez tartozó nöyényfaj. Km. tt. hogy valamit abroncsozzanak. fa. ntta. e«a. (abrut-üröm) ősz. mint valamit kupka. rézből. Abroncs.s ilyféle szövetből való kicsi nyúl. lag-ot. —rá. ordacs szókban. Pest és Somogy meABRUTÜRÖM. pia viszája példab. a* . Ösmerem az abroszí. e'cske. tt. — ÁCSON. (2) névképző. ka. A mely abroszt so. szegényke. testvér (törökül : oki). Sávolyat. pár. szapor-icska. kicsiny. melyből csekély is ered. Mocsaros vimelyszerint eredetileg borítót. bor-ócska. 6'. — ÁCS.met ch«n-nek saját nyelvökbeli megfelelő gyöke. vagyis parancsolja. 1. szivacs. melylyel az asztalt evés alatt beterí. ke. perecz. a szásznémet chen. Katicza. meg. ABRONCSOZ. durva szövetli abrosz. szó. cza. magashangon : ecsen. fából vagy vasból. gub-ics. szóval. melyet a közrcndü nők pacs. ABR. ACSARKODIK. minthogy abroncsozata. 1. mánn-chen. tt Acsa— ÁCS. Hosszú á után valamivel zártabb a-val. abrosz-t. m. szöszből. Fordítva : csa. szőkék. eszkan viselnek. pl. szőrösödők.gyerkőcze. csozás-t. kefécske. Hordók vas tartják. iát s néa hordát. helyr. Julcsa.

melyről aczél fityeg. testét különféle . Könnyebb ős öcséit eltOrni. ACZÉLGOLYÓ. ACZÉLMÍV. Művész. hajihatatlanná. Szerszámcsináló kovácsok műtéte. melylyel még némely régi divata dohányzók az aczélt a dohányzacskóhoz kötik. Km. 1. ACZÉLMÍVES. e szónak több értelmében. Aczélanyagbol lapított lemez. Aczéla jó (a czél a jó). vagy kon. s jelent valami keményet. A forró vas többszöri hideg vübe martát és kalapálás. mn. vagyis aczélhoz hasonló kéksrintt. sziláid karika. 3) Aczélból való eszközökkel ellátott Aczélos kosták. ACZÉLEDZÉS. Ae*éZfiemii eszközök. ACZÉL. mint aczét. Jelentésére megfelel az ács ragnak. (acz-él) fn. Gyár. Aczélhegyre venni az ellenséget. (aczél-ér) ősz. ACZÉLGOMB. Aczél4sá képződik. p. tömör tartalmú. fa. (aczél-fal) ősz. szilárddá. különösen mesterségesen készített ilyetén fürdő. fölszerelt Aczélos poizs. Aezél anyának ttitkS a leánya. Forrás víz. ecz. fölszerelt. — ak. fn. Átv. tb. • golyóvá alakított vegyanyag. különösen ilynemfi mesterségesb arák. tb. fh. —k. 2) Aczélféle vassal bevont. mente. vagy —ék. nebéz. mintegy megaczélozza. ACZELOSODIE. akarata férfi. (aczél-golyó) ősz. ACZÉLGYÁR. azzan. ACZÉLFÜRDÖ. ACZÉLOZ. Különösen keményített vasból a végre készített eszköz. ACZÉLÉB. ért igen szilárd kőből. V. —tál. —ok. (aczél-míves) ősz. ACZÉLFAL. Átv. Asszonynak minden fazekaidat aczél. fa. keményedés. cseréljünk aczélt. E. edzés által accélosodik. (aczél-csat) ősz. és EDZ. kalapálás által a vasanyagból aczélt edzenek. ACZÉLFOBRÁS. Aczélanyagbol készített mindenféle mű. & ki a vasat aczéllá edzi. pár. Aczélanyagból készített gombféle mű. gerécz (= gerincs). öcz. 2) L. Azt sem mondotta. képző. szilárd. ACZÉLMÜ. hajthatatlan jellemet. fh. azaz barátságtalanul viselte magát. pöröly. ACZHÍTOS. szilárddá. a ki aczéllapra különféle képeket. —z. A jég kemény hideg. m. 1) Hámor. (acz-él-os) mn. szóval aczéllá képezi. ö. mely a benne fürdők testét megedzi. malacz. (aczél-forrás) ősz. (aczél-lap) ősz. fn. illetőleg kitűnően metsző. zaboló. diszmttvek. (acz-él-oz) áth. midőn a hideg vizbe forró vasat mártanak. Km. ACZÉLNEMÜ. 1) Aczélkeménnyé edzett. keményítik. melyből ACZÉL. a gabnoszem tartós meleg. (aczél-nemü) ősz. (acz-él-os-od-as) fa. Km. régente ozan. melynek vize föloldott vasrészeket tartalmaz. pl. ACZÉLKEK. hasító erejűvé lett Kemény. Km. fn. fii. s mennyiben az aczél edzés által készül. ACZÉLMÍVES. —ok. aetélotod-tam. mellű. Általán a mi aczél tulajdonságával bír. alakokat metsz vagy böködve vés. eres által ocsélosodik. hogy a kovából tüzet üssön. (aczél-gyár) ősz. Különféle szereket. ACZÉLOSODÁS. ACZÉLMÜ. Edzett vashoz. tömörödés. ACZÉLHÁMOR. (aczél-mü) ősz. melyben többszöri olvasztás. ACZÉLHUTA. Aczétgombos mellény." Horv. fit. vasrészeket tartalmazó vízből. ACZÉLKÚT. de kovája rósz (de az eszköze rósz). díszített. ACZOGAT származtak. dolmány. mely a kovához csaptatva. tt aczéí-t. Egyezik vele a szláv oczél vagy oczel. 1. eszközök. elvont gyök. (acz-él-os-od-ik) k. s a ráspolynak és farónak nem engednek. tb. Acsélkék sománcz. díszmfiveket. szerek. lakatosok nyelvén. Aczélos búza. Átr. ACZÉLKARIKA. tt. hangváltocattal <xx. inn. fa. kemény erkölcsöt Actél kebltt. mely vas elemeket tartalmaz. gSmbticz. Aczél- ACZÉLGYÁR—ACZÉLOZ gombokkal ellátott. vagy szerszám. ACZÉLMETSZÖ. a vasnak azon erei vagyis részei. különféle czélokra. (aczél-hámor) ősz. Fürdő. fa. etzen. 4) A maga nemében kemény. illetőleg élesíti. (aczél-gomb) ősz. kupacc. szilárdat Rokona a szintén keményítősre vonatkozó magasbangu eds (= ed-ez). Kfilönböztetésül a porhanyótol. s abból van készítve. Szerkovácsok. 1. Acsélosjég. rokona a német íttzen. ért jelent szilárd. hajthatatlanná. (aczél-edző) ősz. Szerkovács. mely által a vasat aczéllá edzik. ért. ACZ. vagy —át. ACZÉLOSODIK. melylyel a vasat gyakoribb koholés által aczéllá edzik. Km. és ragasztókból álló. &. aczéloz-íam. ACZÉLGOMBOS (auél-gombosj ősz. edzi. vagy —eí. ebből tüzet fit ki. szilárdolás. Költői nyelvben használtatik fegyver. ACZÉLEDZÖ. A vasat sajátnemü gyári műtéttel keménynyé. ACZ gyök. melyben a vasat aczéllá edzik. 1) Aczélanyagból csinált golyó.ACZ—ACZÉLGOMBOS — ACZ. oczétos-í. —ott. A vasnak oly neme. Accélftirdb't rendelni. ACZÉLMÜVES. fit. karikák. (aczél-metsző) öss. szilárdított Aczélos vas kard. midőn aczélossá képződik. (aczél-kút) ősz. azaz butái kalapács. mely bizonyos műtét által keménynyé. Mint hadi műszó jelenti a puska azon részét. „Almoai markokban villogtak fényes aczélok. tb. —tál. használni. mn. tt ocsélosodás-t. ACZELCSAT. s mintegy áttörhetetlen kemény falmü. gombok. különösen kard értelmében. kukáét. 2) Reszelt vasporból és borkőből szilárd tömeggé gyúrt. fn. ACZÉLHUTA. Kút. szilárdítja. fa. tt ocsétnemil-t. az aczélmetszőknél. m. s belőle különféle szereket készítenek. Huta. fa. fn. —ott. csatok. (aczél-edzés) ősz. árakat aczélból készítő míves. melyek aczélkeménységfiek. Aczélos f Síd. mint meghajtani. (aczél-hnta) ősz. p. (aczél-karika) AczóUnyagból való kemény. (aczél-fürdö) ősz. (aczél-kék) ősz. ACZÉLOS. 1) Aczél•nyagbol készített csat 2) Gyűrű vagy karika. vagy táblaféle mű. Erőtulajdonsági változás bizonyos testben. ACZÉLLAP.

de hamar. rsOoskodik. valaben keményet. Jutalmat. Aczéloz&st illető. szomorúságnak. pohár bort a vendégnek. Km. adott. fn. midőn majd megtíizesítve. Aczélkeménységfivé edzett. ért bizonyos tettot /ifidet nehéz szántani. hivatalra stb. érteimii mondatokACZÉLZOTT L ACZÉLOZOTT. mesterség. ö. ACZÉLRÚ6Ó. különben soha. Hosszú d-val ad csak a gyökben használtalak. ért mások aka. Tudtára. kezeim kOzé kerüljön. ACZÉLVÍZ. Általán cselekvés. hitellel lenni. remélni. Máskép : tek okát. (aczél-zár) ősz. különösen ilyféle földet Az oczin. ACZÉLVÉSÖ. mely valami ke. aczélkeménységü ásványrög. adj jó tzíwel. adjatok amit Itten adott. Km. tb. Számot adni = a tett költ—öt. dorgálás. érthetővé ményet.munkára. Vésfiféle eszköz. Km. a szomszéd is hallja. mint a tövis-k. adott Itten. mint ás aczintot. kell-e? nem üröméit ad. gomb-ócska. képző. Aczéizöld posztó. ban. melynek ményebb fenyegetést No no gyerek. tartóssá tett Aaélozott tett. —ok. —tál. tartós legyen. tartani tőle. vagyis átv. Aczétosási műtét. majd adok én neki t Ezek nyomely miatt valamihez férni nem lehet mán használtatik különféle átv. od-tam. tt actintos-t vagy adni = kézbe nyújtani. nyakaskodik. —tál. Esküszik Mák — ACZK. arra vonatkozó. ősz. aczélnemfit jelent. dosásnak adja. pár. V. Testi erS aczélotdia. s át ács kicsinyítötöl különbözik. Nem úgy adja. kés nélkül is megeheted. ahhoz tartozó. Valakire vagy valamire tar-acsk. Magát valamire adni = bizonyos acxintotkod-Uun. Hálát ratának. —ok. (aczél-por) öss. 2) Ajándékképen nyújt. Km. Amit ott adnak. 3) Jelent vásárlási cserét. 5) Szelídebb vagy keACZÉLZÁB.tenni. Hogy adod a butát t Ha olcsón adod. ányt férjhez adni. vagy nem . ásni. —ott. Átv. ACZÉLOZÁS. melynek eleme Bandi. hogy fejét szomorú buj*• ngyilátazik. ACZÉLPÖRÖLY. ACZÉLOZÁSI.ACZÉLOZÁS—ACZK szerekkel. szegül. Km. pilincz-k. Keihez ACZENTOS. Búnak. ACZÉL. (aczél-nigó) ősz. bőr-öczke. (acz-él-oz-ás-i) mn. tb. Kemény feddés. Példát adni = bizonyos jó vagy rósz zöld. s mintegy ügy bánik vele. (aczél-rög) ősz. csangósan hangoztatva: hal-ócska. ACZÉLRÖG. (acc-ka) kettőzött kicsinyítő. szilárdított Aczélosott szántóvá*. —ok. tb. • meghajtott. A le% ACZENTOSKODIK. amint árulja. Keldusének. m.adni. mintegy aczél gyanánt ellen. (acz-él-oz-ott) mn. ACZÉLMETSZÖ. ősz. Jó. értelemben aczélozunk. mn. Berecz-k szókban. ACZÉLOZ. Szép ott adni ahol senki sem kér. mely sok vasat tartalmaz. dorgál. alkalmat nyújtani. actiníot. Ázás nem mind igaz. ÁCS. gyógymóddal. szigorúsággal megkeményítí. fn. aka. Ki nem akar adni. amit beszél. majd adok l Ctak anyaga ácséiból van. tt ocsogotás-t. kicsiny. (aczél-zöld) ősz. tettet matatni. melyet mások követve elfogadnak. (acz-int) elvont törzs. Vékonyhangon : edseget. edzegetés. (aczél-vésü) ősz. —ott. hogy ép. majd leforrázva. nincs. kapálni. kert-ecske. ott mondja. 4) Kínálást : adj széket. Zár. m. s közvetlen viszonytársa vesz. Homályos tudósítani. a maga nemében erőssé. ACZ. VatnemU szerek ocsélozoso. áth. vagy : kemény büntetés által leiekre ható jelenetet ACZINT. ACZOGAT. Elvött jórul pedig emlékezzél holtig. A kocsisnak borravalót adni. midőn valamit tulajdon vagy átv. acséllá keményített vasanyagból. AD. „Adott jót felejtsed s panaszban ne ejtsed. (acz-k) ősz. parancsának stb. m. ACZÉLSZÍN. nem enged. áth. vagy gyűrűkbe tekergetett vékonyabb.mint a bevételekről számolni. 1. Átv. kenyeret. ACZÉLOZOTT. pal-aczk. ö. Ha adsz. vagy tekintettel. mely sötétes kékszínbe megy. (acz-int-os-kod-ik) k." Példabeszédek Beniczky Péter után. fii. Adj uram Isten. Km. 1. Átv. vagy együvé. V. ivarnak adni magát. fn. tájejtéses: lap-iccko. Ha adhatsz. mint az ócska változata. Áfásnak valamit kezére adni = bizonyos csekodík szármacékaiból kitűnik.vastagabbféle huzal vagy rodacska. vagy öttveadni a házasulandókat. veszek belőle. (aczél-pőröly) ősz fn. Km. ami nem kell. mn. ügy adom. (acz-og-at) gyak. A székelyeknél jelent a maga nemé. mint a vassal szoktak. ért. ACZÉLTÜKÖR. Énére adni = megfoghatóvá. végrehajtási módját okadatolni. oczogottom. (aczél-tfikör) ősz. maradhatsz. fn. • nem egyéb. Vörösmarty. Km. aezélból. Mit adsz e tinóért f Amint vettem. p. Fényesre caisaárolt aczéllemezből való tükör.ségek hova fordítását részletesen előterjeszteni. fn. ACZÉLVÉSÜ. s mintegy erkölcsi aczélozás. Keményen fedd.szánni. csak kihangzáaos toldalék. majd pő> rölyözre edzik. Km. mesterségre. Országos divatű : lap-ócska. átv. Jelt adni. Jó szót adni. Adjatok. (aczél-víz). —ott. A koldusnak alamizsnát. KiSnnyü adni. feltörhetetlen akadály. (aczél-szín) vagy SZÍNŰ. —ok. mely a\ nyomást rugalmasan visszataszítja. mn. rósz tanácsot adni. vagy tudtúl adni valakinek valamit = ACZÉLZÖLD. Az aczélmetszők rescelője. —tál. tt acsélozdsi-t. kelme. 1) Általán valamit másnak odanyújt Add ide őst a fegyvert. ruhát adni. Aczélanyagból készült. s a viszontagságokkal daczoljon. ACZOGATÁS (acz-og-at-ás). Pöröly. tt ocséZosottát. (acz-él-oz-ás) fn. fn. Ásványos víz. Egyben ACZELOS. tt oczéloiás-f. vagy véeuje által ás aczéllapról lehullatott porrészecskék. Székelyesen szólva. Puskája ctütSrtlfkttt adott. L ACZÉLZÖLD. Aki kérdi. tokot vagy nem tokot adni =: várni. fa. mely leginkább szénsavban fóloldott vasrészeket tar- ACZKA—AD — ACZKA. accogass. foglalkodásra. félni Igen ritka divata. de eltagadjátok. lekvésre könnyítő módot. (acz-int-os).eszközleni. ACZÉLPOR. Gyermek kefébe kést ne adj. ajándékot adni. tb.

netelt átváltozást fejez ki . zehn-t-e stb. mely esetben sorzó vagy rendosztó értelmű s horp-aszt = horpaszszá. százegyik. fonny-ad. amolyan adta. seak-ad. török. lönben a régieknél e nélkül is divatozott.p. rev-ed. ső). magában : második. régiesen előlső. som-ok. va. mintegy tevődik. elad. kedveskedő. Bérének csakfffödéfkapta meg. s» rokon vele a szanszkrit dá. három egyik. p. Igen sok helynévben egyszerű d : Udvar-d. szelídebb és szépített neme a sokkal un. négy(ből) egy. hell.ötöd éve miit. be közel rokon í-vel képeztetuek. Szilvád Szilvás.és melléknevekből : ár-ad. az átható oszt eset pedig = JoVedelme harmadát. marad maraszt.fő. tehát általán bizonyos állapotba való átmeiból) egy. pl. a latinban : quar-t-us.s karmod negyed magával jStt meg. lik-ad. fár-ad . felad. sokat ígér. terp-ed. kin. ed. 2) milység. bög-ök Bőg. id : Abád. helynévképző. pl. b) igékből : fdl-ad. huszadát. sarj -ad. hangrend maradó. Almád Almás. ^áes gyed. s műit ilyen 1) főneveket alkot: jelent. Gyomrod stb.dől-ed.milyet az illető alapszó jelent. Hála Istennek. Továbbá. tedik. tízegyik. tíz-ed. neveket. Ezen nemű önölves. Ludod = ludas hely. rois kifejezi. eng-ed. vit-öd (ötöd). — AD (3). hnsz-ad. csatur-th-asz (negyed). tizedét. hogy oszt észt párhuzamos társa vagyon. mely ma.negyed. milliom adta.álja nyelvekben is a rendosztó számnevek d-vel igen gő nyéjaskodó kifejezések. vier-t-e. vig-ad.ható ad ed képzőnek az átható oszt észt párhuzamos ben gy-re változik.a lappban nielj-ad. (lásd alább is). végső. Som-od. nek közel rokona a helyben marasztaló t az itt ott higg-ad. sajnálkodva neheztelő. te helyett). dri-tt-e. kiad. ud. emez kifelé ható cselekvést szerint: ód. Adj Itteni Adjon mint társasági seregosztóval : másod magával ment el Itten l köszöntési szójárások. tized magával bere. emez mindenféle Mint szorosan vett helynévképző egyezik azon d-vel. ild. A ki szkritban : pra-th-amasz (első). p. igeképző. kü. innenső. saját rovataik alatt A maga nemében legegyszerűbb törökben . mint: Somod So. kett-ed. lud-ok Lnd-od.neArra sokat adok. ep-ed. nyolcz-ad. a syrjanban njolj-ed (negyed).alapszó jelent. negy-ed. Ölved = enyh-ed. hatvan-ad.ismerjük meg. és. ragad gában első). Igekötőkkel öszvetéve: bead. p. éb-«k£b-ed. mered mereszt . «* értebnét ad . s jelent az ily roggá vagy horogalakúvá változik. lob-ad. szörhelybatárzókban. horg-ad. p. Adott szó = Ígéret. fúgg-ed. különám. Fiát katonánakadja. ód. a mün. harmadik. miszerint ezen törzsekből. Egyébiránt e nemű helynevek kö. duzz-ad. mint: Somogy. tizenkett-ed. didmfit. Ilyen. iskolá. tungdz és mongol) családban is lamitől megmenekedni. ed. Szilágy. Tarród. amit vagy amilyet ás illető ezáz-ad. lik-asst = likassá. (lásd : das Zahlwort in dér tschudi— AD (1). századát a köt más valamit vagy valakit olyanná tesz.magyarban a török ndsi-nek bangókban megfelelni látsításokkal jár. lead. léfii. p. gyökige. A hangzóval végződő gyökök. lesz. ár-od = árrá lesz. tizedik. «d módo. néha n közbesznrattal műit a szuómiban. forr-ad. zöl többen a d-t s-re változtatják. öt(ből) egy. Somod = so. mer-ed. Nyaras-d. bizonyos szerződés vagy barátság je. visszaad. magas gyökök és törzsek után. lom. Falamin tű adni = vala. vid-ad.tttöíí rám. stb.ben : zwei-t-e. kop-aszt = kopaszsza tesz. osztó számneveket képez. rag-ad (adhaeret).og. lank-ad . vagyis az önható ad ed = azzá. hogy e Mvatlan lényeges ismerve (ismertető jele) a rendelő számnak t vendégen túl adhattam. az ad ed mint cheni és tatrosi cod. tí.vagy d. Farkas-d. ed. Almágy. heöd. „harmad. stb. c) leginkább elvont vagy elavult gyökökből és mos. ba adni. ezeregyik. Km.ba jött : ak-ad. keveset ad. mely az illető törzsek schen Sprachenclasse von Wilhelm Schott Berlin). szláv dámstb. ap-ad. milliom-od.ben átható erejű. fakviszony! talajdonságot jelentő ős.tri-t-fjasz (harmad). m. így a hellénben: nqiöifltjfc a csókom raja. gyúl-ad. gyöngyöm adta. szó s6'.Scbott Vilmos úr előadása szerint az egész altaji (csúd mit mint kelletlent szükségtelent potomra odadni. vagy olyanná harm-ad. fog-ad (cselédet. vég(ttl)-eső. " sőt ma i» több esetben élünk vele s p. a szandokabb. mely esetben . só. ndsy (hatod). vagy birtok. ed. Udvard = udvaros hely.ötöd capito. ú. Eseemadta kis barnája. Nyárod =r nyáras. ezer-ed. amaz mintegy önmagában működő benn— AD (2). Köves-d." kiváltképen anyám. bamv-ad. önmagára ható. mos. Némely helynevek. A többeséhez alkalmazkodva ód. ezekben : első. ezredik. öt-öd. lelkem-. funf-t-o. stb. Estem-. ébr-ed. vagy törzsek után: lyezett) részesülővel : elől-eső (régiesen csakugyan clőlad. az ntóbiban a d-nek ds-vd lágynltával is. lov-ak Lov-od. nyolczvan-ad.gyakorlatos önhatókat képez. bir-indsi első. túlsó. lappoddom.vendéget) igékben. a németdás. A gyermeket mesterségre. altyfinn annan. s hangrendileg párhozamos Szapnd. dag-ad. apad apaszt. AB ad ed képzőnek önható értelmét tehát abból közönségesen ik toldalékot vesz föl: kettedik (a magasabb vagyis öszvetett számokban mint: tizenket. amaz mindenféle mély. ős. Isten adta gyflge em. melyek kösől már több önállólag is divatképző egyszersmind az öszveköttetési. innen-eső. Szavára mit »«n adok." „harmad ebéd. nem hiszek neki. enyel. századik. amit vagy ajóra f ordítja. dvi-t-íjasz (másod).AD—AD AD-AD lenni iránta. az soks>t nyom előttem. mordvinban nili-tse (nilitalad.h-ad.lesz. borz-ad. akad akaszt. társa ed. mar-ad. Ürgéd. Képez önhatókat a) mely az i-de és o-da helymutatókban rejlik.vagy scytha. ev-ed. iki-nd-si (ketted).ÖIv-ed. Kezet adni. midőn én csak ötöd magammal voltam. s itt nem említhető káromkodásoknak. Így egyedik is. foga. megad. ttscvead. Ebed = ebes.ny-ed. Népd. utolsó. horg-ad = hozenegy-ed. higg-ad = bigga száma részekre osztott egészből egy ilyen részt: barom. ed. a rag-ad (rapit). ölv-ek. eped epeszt. hízelgő.stb. s mely. quin-t-us. utói-eső. t i. stb. harmad. Népd. hat-od. társa. (baeret) ragaszt. geb-ed. túl-eaö. Tömör-d. igen szépen megfejtetik az eső (azaz fekvő. melyeket 1. latin dó. gerj-ed. Ód. ál. adj tisztát rám. sex-t-ns. Az csem-.

ing-at. V. öszveolvad: kapa kapád. ri-ad ri-ad-ó. élelmet. egyes számbeli második személytt birtokrag. kéret-el. —ról. —rá.AD—AD mos tana a míveltetve átható át ét: ing-ad-oz. verted. id-d. A jelentőmód jelen idejében háromágú ód. juttatunk. fa. Nagy. bor-od. Adakozik. látt-ad. megfordítva ét. Adakozzunk a szegéng árvák. tömlő. mondj-ad. tt adakozat-ot. Az adakozó embert fölkeresik a szegények. hogy a magyar (últtl) is rokon értelmű azaz önható igéket képez. képzőket — AD (4). helyn. verj-ed. Heves és Pest megyében. —sál. arra vonatkozó. t i. úl ül pedig már önálló szókból alkot további származékokat V. leng-ed-ez. p. alamizsnálkodás. A porokból naponkint három adagot bevenni. Aki adakozni szokott. él-ed. ed. vagyis. hord-od. mocg-ad-oi. ö. (ad-ak-oz-ó-sig) fn. zabból két öszvetett maroknyi adagot szabni a lónak. miatt-ad. ett-ed. ADAKOZAT. kérdctt-ed vagy kérdt-ed. verve-ed vervéd. s általán elfogadott jó szó. vcl-ed. (ad-ak-oz-ás-i)mn. s foglaló módon kívül. műveltebb társalgási. mint a hatás tárgya. a midőn tisztán személyragoknak nevezhetők. mondt-ad vagy mondott-ad. (igy-ad). stb. azon különbséggel. . melyet ajándókképcn másoknak adogatunk. tb. adakoz-tam. melynél fogva valaki adakozni szeret. ruhát stb. keretéi (=kérete-el) kéretnél (=kéretne-el). A gyakorlati gyógytudomány azon ága. ö. üt-üd. hdzand-od. SZEMÉLYNÉVMÁS. egyes számbeli második személyrag. —án. kért-él vagy kért-eí. kegyes ajándékokat osztogatni szerető. Ugyanez a névviszonyítókhoz is járul : nál-ad. a jövőben kétágú. kisebb hatása cselekvést fejez ki. mint a maga nemében lágyabb. kárvallottaknak segédpénzt. verend-éd. Ahányan ülnek az asztalnál. tömlőd. egy-ed. gyúrt-ad. adogat. erélyesebb. s határozott mértékű mennyiség. ahhoz tartozó. Hogy ezen rag is a második személynévmás egyik módosítása. kérnél (kérne-el). az egész szenvedő igeviszonyításban : várat-ol. stb. böködend-ód. Újabbkorí alkotásit. gyűrj-ad. lelend-öd. kegyes tulajdonság. Különösen. és szokott. Jótékonyság neme. a török nyelvben szigetet jelent Helyr. Adára. s ennélfogva mássalhangzó után ötágú : ad. mely bizonyos fogyasztót illet. Ezen rag nem egyéb. jóakaratból stb. s párhuzamos társa ed. (ad-ak-oz-ás) fa. —ön. mint a többes k-ja. néz-éd. ADAKOZIK. bort. nézz-cd. alamizsna stb.tt. kapu kapud. nek-ed. odakozósag-ot. reá-d. ax óhajtóban : irna-ad írnád. tcsz-éd. ölead-éd. cd. Bővebben L SZEMÉLYNÉVMÁS. ADAKOZIK. öl-öd. öl-d. ö. az önhangzókkal. — AD. ADAKOZÁSI. mely. se általán a gondos irodalmi nyelv nem követi. £ párhnzamftásokból kitetszik. egyebütt nem igen fordul elő. —ág képző. él-ed-6*. Az igető véghangsójával öezveolvad az úgynevezett félmúltban : ira-ad irád. magash. tb. jótékony czélokra adakozni. (ad-ak-oz-at) fű. vallási kegyeletből. segédpénz. Adakozási ösztön. annyi adag húst. mindenütt : kérél (=kére-el). — AD (5). nyomorékok. vár-lak. ADAKOZÁS. kez-ed. 1. ri-ad-al. —ok. előtt-ed. melynek hangzója a többesszámét követi. után-ad. —ott. képzői toldat ezen szóban tovább-ad. Jótékony cselekvés neme. Tájejtéssel ö ü után AD—ADÁL öd. fölsegélésére kisebb-nagyobb mennyiségben valamit juttatgat. annál kevesbbé ezeket : verend-öd. V. odokozás-í. s kitűnő például hozatnak fel a többek között a hellén dáxoifta és latin lacryma. irgalmasságból a szegényeknek. —tál. Szénából kétfontyi. kenyeret tenni föl. kefe keféd. csörg-ed-ez. a parancsolóban és kapcsolóban : irj-ad. A d és l mint nyelvbetük rokonsága a nyelvészektől általában elismerve van. Km. 1) Étel-italból egy-egy rész. ebben is alkalmasint tovább-ott vagy tovább-itt. kert-éd. —ról. Adakozást illető. öd : fsJ-ad. tt. iitött-ed vajry ütt-ed. csákó csákód. 2) A gyógyszerből egy-egy bevevésre való mennyiség. ADACS. hozzá-d. ADAGTAN. bőkezűség. szttkölködőknek. tepszi tepszid. (ad-ak-oz-ó) mn. nézt-ed. húz-od. osztogat. ADAKOZÓ. a másik pedig valószínűleg a részesülő ó S kioarjadzó módosítása. Altalán. a határozott alakú igék némely idejében és módjában. de ezt se a finomabb. £gy adagra félfont hús. módosult mássá. ellenben a keményebb t erősebb. V. ölj-ed. érett-ed. bőr-öd. (ad-al) ősz. Könnyű a máséból adakozni. kórtágban sinlök számára. t">vább-ett-ből alakúit ADA. ód ed : irand-od. ittad. nyújtogat. özvegyek. a részesülőben : irva-ad irvád. p. csöpü csöpüd. hajlam. hogy ezen képző lényegét a d teszi. ütne-ed ütnéd. a magyarban is az igék egyes második személyének raga d vagy t vagy sz helyett többnyire l. ütend-öd. vagy egyszeri elköltésre való. — ADÁL. nevezetesen a múltban: irt-ad. tt adag-ot. láes-ad. hogy ad ed rendszerint elvont gyökökhöz járul. tt adakozási-t. hordand-od. vagyonából mások javára. vágy. ölel-éd. bőkezű. vere-ed vered. Bőven adakozó gazdagok. (ad-ak-oz-ik) km. mely a gyógyadagokról szól. se a szónoki. igy-ad. ütend-ód. ölend-öd. pár. verne-ed vernéd. külső változást okozó hatással bír. névképző. (adag-tan) ősz. nagy helység Bácskában. pl. mond-d. ADAKOZÓSÁG. stb. alamizsnálkodó. bököd-öd. ód. se a színpadi. mozg-at. monda-ad mondád. Helyr. ed-el. Innen van. mely alak már ma a parancsoló mód képzője elhanyagolásával egyszerű d : ir-d. iite-ed fitéd . ver-éd. —ak. kis adagot rendelni. mint a második személynévmás te. úl fit. kéretend-el. leng-et. ö. mellett-cd. melynek első eleme az önkatókat képző ad ed. Közintézetekre. ver-d. így az alanyiban is a matató mód jelen és jövő idején. Szinte a második személyt jelentő t vagy d helyett áll az l ezen alakban is : kér-lek. fid: ir-od. ölt-ed. tüzel-éd . mondana-ad mondanád. midőn saját vagyonúnkból másoknak valamit ingyen. e'd. ADAG (ad-ag) fn. •'uttatunk. Maga azon jószág. ed. nézendéd. csörg-et.

— ODALOM. Adalék a kárvallottak számára. lett dolog. ADDIGLANI. L ADDIGI. tb. A bíró adatokból itéZ. forrad-al-om. Helyr. aruk. Somogyban mai napig is divatozik. eladatlan. Általán cselekvés. Palóccosan lágyítva: agygyig. odzig pedig. (adás-vévési) ősz. tb. Leginkább összetételekben fordul elő : kézbeadás. győzed-elém. odásveoési-t. „Szent Dorottya asszony adzig szóla nénjeinek. Ion. egybeadás. fak-adék. mn. (Aethnsa). Addig fuss a / Ás én puskám addig (bizonyos távol pontig) nem visz. Addig élem világom. bibircsó. Hellén eredetiből módosított sió. eng-ed. Növénynem az őtbimesek és kétanyások seregéből. mely bizonyos tudomásul. ADÁNYD. Maga jobbad nem igen van divatban. a t pedig ás ás mutató névmással történt összetételből eredé: oda őzig vagy ofatíg vagy od*zig. mint fceeesedik. ores oreso stb. lön: adzig s a s hasonalván addig. sarj-adék. Bizonyos időig vagy helyig tartó messzeségnyira. ezen ige minden érteményét véve. mely a Régi magyar nyelv-emlékek IV. Ás adat idejével nem egyeztethető1 tény. 8. ősz. határozó képed jobbadán szobán. tt. toldott képzővel. szak-adék. aki bálát nem ad. mennyiséghez utólag mintegy pótlékul adónk. ADALIN. számadás. hogy az hiteles nem lehet. távolságnyira. az ország jobbadjai. & okmány adatából kUetszik. pök-öd-el-óm. sokadalmi közlekedés. (Népdal). —ok. de amely eljárásnak tökéletesen ellentmond az adzig alak. kötete 72. névképző. mely által valamit adunk. Ninct rá adat. ADATLAN. részint ekvalt önható igékbez járulván jelenti az illető cselekvésnek tárgyát. fár-ad-al-om. —ró. közös adományozáshoz járuló rész. árulás) törzse lehet sok-ad-ik önható. háloodotlan. odással-vevéss«l. bizonyítványul szolgál. (ad-ás) fn. Dyenek: hull-adék. a részesülő é (= ő) és k-ból: ak-ad-á-k =: akadást okozó valami. —ön. eddig. Ügyesség. hogy őket is megtértté (Sí. eladás. akik gépileg elemeznek (ad-|-dig legfólebb az-)-dig) és a hasonlításban keresnek minden üdvöt. —ok. így a debreczeni legeadáskönyvben is adcég. mivel o s a is gyakorta fölcseréltetnek mint aztán octán. rep-ed-é-k =r repedés által támadt rés. tt. ADDIG. ADÁSVÉVÉSI. arra vonatkozó. Mátyurfoldén. nevezetesen 1) Nyújtás. pök-ed v. falu Somogy megyében. tb. —ról. egygyig. ÁDÁZ. türed-elóm. el képző. stb. Úgy eddig is = ide-esig =: id'ectg =r id. megmaradó valami. p. melynek mindkét tagja ragozható : adást-vévést. míg el nem törik. hogy a vi-odalom és di-odoíoro törzsei elavult viad és diód önhatók. —ok. Helyr. töred-elém. áruváltás. Adaraevési tárgyak. ih. kiadás. v. tokadalom = sokból álló vasári gyülekezet Hasonló igetörzsekből fejlettek ki: hied-elém. Ma is mondjuk: odáig. ADDIGI. megyében. a középképző al el. forr-ad. csikkek. —ék. lef&ggő. kalmárok f ogíolfcodása adátowétbBl ÓM. tanácsadás. hogy 8 kOoette el a rablást. tb. Addig a fáig terjed a határ. —ion. Néha főnevekhez is járni: ur-adalom. Hint ac adott ellentéte jelent oly valamit. Elemzését a régies odzig-ban szépen feltaláljuk. magasb. ADDIG. —ok. pörs-ed. L edttoa edetoá edestodn (Szent Katalin legendájában). Amit bizonyos nemű egészhez. mn. Azok. — ADÉK. Adásrevést illető. ADDÉÖ. kisgallérja féloldali. mivel az önhangsók a nép szájában gyakran kiesnek mint ooTodom = odaadom. ám. a második öszvetettnek látszik. puszta Bihar megyében. ÁDÁZ. jeladás. (addig-i) mn. 2) Ajándékozás különféle nemei. ijed-elém. tb. — ADALOM. mig tűses. amit nem adtak. hasadék. melyeket és hasonlókat 1. Altalán. — ADÁN. pörs-ed-é-k = pörsedő va-. hajas adós. bon-ad-al-om. (ad-atlan) mn. ADÁND. föladás. Távolsági ellentéte a közeke mutató: eddig. V. gerjed-elém. leadás. V. . (régiesen és tájdivatosan p. és a bangngrató óm em. marmár a török dig raghoz folyamodtak. hogy. veszed-elém. (ad-at) fn. honnan. tt adalék-ot. borz-ad. melynek elemei: ás önbatókat képző ad ed: ri-ad. hasonlóak: vi-adal. TSbb adatom vonnak reá. odanyiijtás. tt odás-t. mely- . 1) Tudtunkra adott tény. lami p. szokottabban 1. valamint a sokadalom (némelyek szerint = sok-adás. ADÁS. rep-ed. bérbeadás. aztán = osután. tt odotlan-í. névképző. odd«g. adsig sokszor előforddl. honnan: ri-ad-al-om. di-adal. hanem némelyek szerint a régi jobbágyok (optimates regni) = jobbadok. hozzáadás. Addig való. ahbos tartozó. áltotadatían. L a czikk végén). tt addigi-t. (ad-al-om) öez. A kereskedők. minthogy régenten ac ide is gyakran ede. eredményét Első eleme át önhatókat képző ad magash. jöved-elém. leginkább igekötővel: átadás. tt odáz-f. binnas névképző. ADÁNY. fár-ad. minden vásári csereberélés. . késedelém. 5. három levelű. nagygallérja nincs. (ad-al-ék) fn. — Ml. mely részint kos divata. adzig. régies L ADDIG. ADAT. Uzag. Dorottya élete). hálaadás. Rendesen csak öszvetételekben hassnáljok: kiadatlan. gyümölcse karczolt Fajai: mérges. lapja szerént Vasban. olv-adék. mar-ad. töm = tudom stb. mar-ad-é-k = maradó. ADÁZ-ADÉKONY —ok. pök-ed-el-ém. (addig-lan-i). ÁDÁZ. öszeeadatlan.ADALÉK—ADATLAK el-ed-el. tb. .vagy edz^. . ed: ak-ad. vagy müvét. ADALÉK. Addig jár a korsó okúira. — 6a. roml-adék. adat-ot. 3) Bizonyos árért való átengedés: adds-veoés. ADDIGLAN. ADÉKONY (ad-ék-ony). al. fn. saját rovataik alatt ADÁSVÉVÉS (adás-vévés) ősz. (ad-ék) őse. edelém. Addig verd a vasat. fala Dobok*. adási-vetési. fa. míg virít i^úságom. oml-adék. fej-edelem. nyál-adék. 2) Az okmány keltéről ssoló idő és hely jegyieké. eng-ed-el-ém. Különösen. scámadatlon. 1. E hasonlóknál fogra valószínű. Adasvevesi szerződés. pök-öd. öml-edék.

ADÓALATTISÁG. mint: személyadó. tt. beszedni. fakadékony. kereskedés. fa. —ok. ismételt. Harm. Törvénytelen módon. (adó-alattisag) ősz. vagy aki koráboz. evedékény. Tengeri hajóhad parancsnoka. Gyakori. A mi mintegy önmagát adja elő. p. ADOGÁL. ADOGATÁS. vagy szokott. (adó-emelék) ősz. A rendes vagy eddig szokott adón fölül kivetett adómennyiség. Gyakran. Átv. lengedékeny. magash. Hálaadó ember. pár. különösen a zsaroló ellenség által. 1) Adó alá vetett jövedelem. többször. s a többi két tag azt jelenti. frjadó. gyermek. természet adója — halál. Állapot vagy képesség. határozott mennyiség pénzben vagy más jószágban. (adó-be-vallás) ősz. melylyel gyakran fölcserélhető p. Bizonyos kulcs szerinti meghatározás. Az országos vagy községi egész adónak az illető adózók képességéhez arányzott kivetése. melynél fogva valamire vagy kire •dót vetnek. (ad-ó) mn. Isten. ADÓBEVALLÁS—ADÓKÖNYV 34 ADÓBEVALLÁS. Kivetni. mesterség. hogy a török nyelvben is eda fizetést jelent ADÓALAP. ADÓKÖNYV. Innen adós = aki a mástól kölcsönzött vagyon visszaadásával tartozik. BevaJlás. A ki adót fizetni köteles vagy szokott. Ritkán használható szó. vagy ennek egyes községei a polgárokra kivetnek. A kivetett adó benyújtása az illető hivatalban. aki kézről kézre adogál valamit. hogy az illető személy vagy dolog bizonyos hajlammal. juhász. A magyar nemesség legújabb időkben önként vállalta magára az adót. adogass. Aki valamit ad. rámadó. lelketadó ét lelket visszavevő úr. Az adók különféle nemeit. adó-t. Ha alkalom adódik. nyűjt Kévéket adogatni a szekérre. amit tartozásképen dijúl adni. ADÓALATTI.dekeny. olvad-ékony. stb. Továbbá némely igekötőkkel : kiadó násznagy. jövedelem. személyben. olvadékony. (adó-hirdetés) ősz. Munkás . Adóhivatali eljárás. 2) Különösen. földadó stb. Koldusoknak alamizsnát adagolni. A mit valaki az adókulcs szerint kivetett arányban fizetni köteles. — tál. s jelentése : parancsnok a tengeren. — ETEG. m. ADÓKIVETÉS. AKAD. vagy jövedelmi mód. p. — ATAG. fizetni kötelesek vagyunk. ADÓ. Rendesen csak az illető tárgy nevével öszvetéve divatozik. s a ki3 . ADOGÁLÓ. földbirtok. az építésnél a téglákat. tt. melynek rendeltetési feladata az adót kivetni és beszedni. akkor is csak harmad. p. ö. ADÓHIRDETÉS. Ily alakú szónk kevés van divatban. fa. (adó-csikarás) ősz. mn. polgári Állapotához képest adóköteles. (adó-hátralék) ősz. odogáíó-t. (ad-og-at-ó) 1. 1. Mindennemű birtok vagy birtokképesség. ADÓFIZETÉS. jegyeteket öszveadó pap.ADMIRÁL—ADÓALATTISÁQ nek első tagja ad. ADÓILLETÉK. napszámos. feled-ékény. ADOGÁLÁS. fn. ADÓ. ADÓDIK. (adó-fizető) ősz. enged-éke'ny. Az adóilletéket féléd részekben lefizetni. melyet a rendelt időre be nem fizettek. m. vagy olvadni hajlandó. ADÓFIZETŐ. tt. tizérkedéft. ostoradó. 2) Adóból befolyó jövedelem. vezére. adó-1. tt. de hasonlók szerint helyesen szaporíthatok s legott érthetők volnának ezek is: akadékony. AD9GATÓ. lankadékony. melyet köz szükségek födözésére a fejedelem vagy állam. számadó tiszt. m. aprózott adás. mennyi adót köteles kiki fizetni. fn. V. Egészen különbözik toló a külszenvedő: adatik. (adó-alatti) ősz. fn. ami hamar könnyen meggyúlad. folytonos. lankadékony. Adóalatti lakosok. fa. osztás. Az országra nagy adót róni. ADÓJÖVEDELEM. termények. Megjegyzésre méltó. ADOGÁLÁS. könnyen feledő. asztagrakásnál a szénát. fa. aki vagy ami engedni hajlandó. tb. Amitől az illám vagy ország törvénye vagy fejedelem rendelete szerint adót kell fizetni. (ad-og-al vagy ad-og-ál) gyak. (adó-fizetés) ősz. fa. magától jő. repe. ADOGÁLÓ. (adó-jövedelem) ősz. fn. p. tt odogálás-í. Mátyás király adó alá vetette a fő urakat is. Adóalatti magánbirtok. ADOGAT. (adó-illeték) ősz. (adó-fel-osztás) ősz. (adó-könyv) ősz. ADÓHÁTRALÉK. Az adóköteleseknek adott tudósítás az általok fizetendő adóról. fáradékony. mely szerint az adóköteles személy az illető adóhivatal előtt fölfödi az adóalapot. ADMIRÁL. ADÓHIVATAL. fn. melybe az illető adóhivatalnál? az adózás czimeit. (ad-og-ál-és) fn. mn. odogot-tam. Idegen eredetű szó. eladó leány. osztagra. dagodékony. ami könnyen olvad. vagy tőkepénz hoz. A nyelvtudósok szerint az arab amir (vagy emir) alma szókból eredett. melyet a törzsige fejez ki. ADÓCSIKARÁS. ko'zségt adó. lengeteg. melyet földbirtok. ADÓFELOSZTÁS. adogál-t. nyújtás. fn. HAOT 8ZÓTÁB. melynél fogva az a kivetett adókat az illető adózóktól kellő nyugtatrány mellett átveszi. keretetadó. (adó-hivatal) ősz. 1. (ad-og-at-ás) 1. (ad-ód-ik) belsz. p. ADOGÁL. tb. ed (ed-ék-eny) önhatókat képez. Jókay. képes. ért. Könyv. —ott. és fn. ADÓEMELÉS. — ok. fa. személyraggal : adója vagy adaja. könnyüséggel bir azon cselekvés gyakorlására. behajtani az adót. (ad-og-at) gyak. Alapfogalomban hasonló hozzá: atag. (adó-be-szedés) ősz. A kivetett adó része. ismételve. (adó-ki-vetés) ősz. vagy mértéken túl kivetett adóra való kényszerítés. magyarosan : tengemagy vagy tengernök. melyre adót vetni szokás. fn. folytonosan vagy többeknek osztogatva s mintegy aprózva ad. áth. (ad-og-al-ó) fn. felhangon : Heg. ath. 1) Széles ért. söppedéfcény gerjedéfcény stb. stb. admirál-t. ADÓBESZEDÉS. KSz vagy országot adó. kévét. fa. fh. a kazal-. adódott. kereset stb. olvatag. fa. Pénzügyi hivatal. (ad-ó) fa. melytől adóznia kell. illető helyeiken. gyulad-ékony. (adó-alap) ősz. akit már férjhez lehet adni . illetőleg személyenként való kijelölés. lankatag.

vagy adomány nyal biró. 1) Minden. ADOLF. —z. Nemesi adományról szóló oklevél. ADOMÁNYJAVAK. Személye* adókönyv. —ok. fn. —ok. igazabban dón. Helyr. ADÓMENTES. fölfogást. ADÓS. fér. aki a többi nemesi jogokon kívül nemesi földbirtokot is kapott. ADÓPARANCS. —ok. Szanszkritfii: danán. (adó-mentesség) ősz. mn. nádor. Különösen mezőváros Fehér vármegyében és falvak Bcreg-. ADÓPÓTLÉK. adomány. Adomához hasonló élczfi s csattanásu. amaz egyedül hív szolgálatért. p. Szathmár és Torda megyékben. odományoz-tam. ADÓKÖTELES. Nemesi joggal járó jószágok. Régies Írásmóddal: Ódon. adomát-t. ajándékozás. „Ügy ment a vezérnek ez a ló adómban. fh. Nádori adomány. elbeszélés. tt adományozás-t. tudómat. A magyar németi osztály adómentessége 1848-dik évig.ES—ADOMÁN YOS ADOMÁNYOZ — ADÓS ADOMÁNYOZ. ADOMA. fn. (adomány-nemes) ősz. Képzésre olyan mint: lakoma. ADOMÁNYOZÓ. fii. emez szolgálatért és pénzért. (ad-o-mány). (adó-rovó) ősz. tt. melyet a király osztott ki (Donatio regia). vagy —át. ADÓNYUGTA. (adó-parancs) ősz. Adomákat tartalmazó. tb. . adomá-k. A lefizetett adó vagyadórész kitörlése az illető adókön yvböl. tt. mely legelőször adatott. (ad-ó-os) fa. ADOMAGYÜJTEMÉNY. tb. tt. (adó-köteles) ősz. fn. —ok. Kiváltság. ADÓNYUGTA. (ad-o-mány-oz-ás) fn. melyet adóban fizetni kell. —ak. Csekély. Adomatzerü esemény. (ad-om-ás) fn. ATogy—. Adomát könyv. —ok. az elme. fa. kik csak nemesi paizs. Adolphus. vallómat. ezt ADONY. ADOM. ADORJÁN. ío'név is tb. Adományát oklevél. mn. Az elbeszélés nemei közt az. és színezéssel jellemez. hallómat. A német nyelvészek szerént ám. ész. Odún. (adó-pótlék) ősz. Latinul : Adrionus vagy . Idegen hellén nyelven : anekdota. és vegyes adomány. falvak Maros székben. ADOMAYOZAS. több helység neve. Eredeti adomány. kn. fa. E másod ért. (adó-ment) ősz. látomás. ADÓMENT. melyeket valaki adományul kapott V. A király. melyet az illető adóköteles kap. Adás. tt odományozó-t. fn. hogy valami embert. kfilönbö tetésfil az úgynevezett armalistáktól. ADOMÁNYOS. Az adó nemeit s mennyiségét meghatárzó. ígéret adományt vár. —ba. falu Veszprém megyében. főapát odományosoi (donataríus). Természeti adomány. —rá. Kis-Ázsiaban előjön Adona város. —ból. Bizonyos nemesj birtokot adománykép juttat valakinek. tt. (adó-nyugta) ősz. (ad-o-mány-oz) áth. Pénz. mn. ADOM. Innen származik: adomát. Adományról szóló. illetőleg könyv. Magyar jogi ért. szerény adománynyal én is hozzájárulok. Bihar. ADOMÁNY. másik pedig. (adó-pénztár) ősz. Somogy. halál esetére Ígért adomány. tb. főpapi adomány mely a főpapoktól eredt Tiszta vagy ingyen adomány." Gyöngyösi. fn. népet. vagy mint olyat valakitől kapunk. adomá»yos-t. újdon. (adó-pénz) ősz. ősz. tb. ö. edler Helfer. (adomány-javak) ősz. ha vége csattanós. eljárást. pár. tb.és Szabolcsban. fn. Adomákat tartalmazó gyűjtemény. melynél fogva valaki az illető adótörvény szerint adót fizetni nem tartozik. ö. (adó-mentes) 1. ADOMÁNYNEMÉS. képző hajadon. ADORJÁNHÁZA. Helyr. A ki nemesi adománynyal jutalmaz valakit ADOMÁS. A hit Itten adománya. fn. —ok.Hadrianus. Adót fizetni nem tartozó. A rendes adó alapján kivetett mellékes adó. test sajátságai. a többesben. (adó-le-rovás) ősz. újabb adománylevéllel megerősített Élők közti. ADOMASZÉRÜ. körülményt. m. ADOMÁNY. mennyiben egyik kelléke élez. Adony-t. pecsétgyűrű. ADÓROVÁS. ADOMÁNYLEVÉL. s mintegy rovatonként való meghatározása.35 ADOKÖTE1 . fn. (adó-rovás). amit másnak jutalomul. a ki az adót rovat szerint ki szokta vetni. hangulatot drámai élénkséggel. mely az ország nádorától. —ok. (ad-om-a-as) mn. —ról. ami a költészeti fajok közt az epigramma. 1. Kegyet adományokból épített szentegyház. Aki akármiféle alapnál fogva adót fizetni tartozik. (adoma-gyűjtemény) ősz. Képzésre hasonlók hozzá : áldomás. ám. ADÓMENT. fn. 1. Régies. Szent—. Menyektői adomány = nászajándék. Adóhivatali tiszt. nemesember. (ad-o-many-oz-ó) fn. tt adomány-t. ajándékul. osztályt. — ADÓN. Ador/ánházá-n. A lefizetett adóról szóló nyugta. (ad-om-a) fn. Az adoma úgy jó. ADÓNYUGTATVÁNY. férfi kn. V. fn. . ADOMÁS.Kis—. Km. ADÓLEROVÁS. Királyi adomány. mint fizetett adómennyiséget feljegyzik. (adomány-levél) ősz. ADÓPÉNZ. tt adományjavak-at. Pénztár. adomát-t. s fizetését sürgető felsőségi parancs. Bihar. saját birtokul juttatunk. érsek. tt odós-t. —bán. tt Adolf-ot. tt. (ad-o-mány-os) mn. (adoma-szérű) ősz. tb. tb. tb. Adományát nemet. Új vagy újított adomány. országos érdemekért. melyből különös állami vagy községi szükségek fódöztetnek. latínul: donum. tb. melyben az adóban fizetett pénzt tartják. —ott. adomá-t. ADÓPÉNZTÁR. ADÓROVÓ. Helynevek is Bács. ADÓMENTESSÉG. (ad-om) fn. tt adom-ot. ódon szókban. Az adó részenkénti kivetése. Addon. falu Szála megyében. Át örültek adómentek. —tál. 2) Magyar jogi értelemben jelent nemesjószág ajándékozását a törvényben kikötött föltételek mellett (Donatio). tréfa. —ok. tt Adorján-í. bizonyos nemesi adomány által. és fegyverviselési joggal rubáztettak föl. Jutalmazás.

A csinált adósság részenként való lefizetése. község tartozik. ADOTT. (ad-ó-os-úl) öuh. hitl-ed-éz. Adószedőkből lilló tiszti személyzet. melybe a fizetni nem biró. munkáért másnak tartozik. ADOSSÁGKÉRÉS. Határozókép ám. (adó-sor-könyv) ősz. amin (mely jószágon) adósság nem fekszik. ö. (ad-ó-os-ít-ás) fn. melynek megtérítését böCKÜlettelszóval fogadták. Kiadósul. Adósok tartozásait magában foglaló jegyzékkönyv. AD01TÍT. tb. mn. mely a fizetendő adóneuu'k lajstromát tartalmazza. —ok. ADÓROVÁS. Régies Írásmód szerint: adun. máskép: követelfí. adóssága lesz. adósúl-t. földbirtok. költekezés. vagy más érték. Minden jószágát eladósitja. fu. magiisk. Oklevél. fn. fn. fn. tb. ADÓSSÁGKÖNYV. (ad-ó-os-ság) fn. (adús-levél) ősz. lf«g-ed-éz. ADÓSSÁGTÖRLESZTÉSI. mert ez öszvetett szó az o és di(z#Iti (türtozni. (adó-taiiAcsuok) ősz. annak lefizetésére mint társ kötelezi magát. (ad-ó-os-ság-talan) mn. m. Száz forinttal. —a/iivagy —MI'. fór-adoz-As. semmije tincs. melynek tisztei a kivetett adót beszedik. Adóhivatalnál tiszti rangban alkalmazott személy. literek adóttágkönyve. V. (adósság-törlesztési) ősz. oly-ad-oz. pár. (ad-ó-os-ít) íith. illetőleg fölszólítús. m. ADÓSÍT. (adós-börtön) ősz. tb. önható igéket. Adósok börtöne. m. (iid-ott) fn. melyben valaki bizonyítja. hogy tartozását fizesse meg. debco) elemekből. Aki az adósságcsinálásban részt vérén. fn. Az adótárt közelii. ADÓSSÁGI (ad-ó-os-ság-i). Adós a zsidónak = valamit'elfelejtett. Szolgáinak adót. ADÓSSÁGTÖRLESZTÉS. ADÓSLEVÉL. amiből az adósságot részenként fizetik. A szám. melyben a beszedett adó őriztetik. dag-ad-oz. ADÓSULÁS. pár. Adóssággal terhelt Adósított ház. Elemei a belcsclekvést képző ad ed. 1. —öt fizetni. tb. Adóssági állapotba jutás. Előfordul több közmondásban. Tanácsnoki rangban levő tiszt az adóhivatalnál. kötelezettség. IfHg-ed-éz-és. fn. melylyel az állam. Állam-. ADÓSÍTOTT. ismétlés!. töb. folytatás!. 1. kivált ruszhitü adósukat szokták z&rni. althoz tartozó. ADÓSSÁGKÉRÉS. mfir-ad-oz-i'is. AÜÓ8S5EDÉS. ríp-ed-ez-és stb. ADÓVETÉS. fn. városi adószedöség. a* . fn. Az illető igének gyakorlati. Adóhivatali tiszt. fn. Akinek adóssága nincs. (ad-ó-os-ul-as) fii. cp-ed-éz. Adósságot illető. (ad-ott-ít) áth. Becstüetbeli adósság. ADÓSSÁGLEVÉL. (ad-oz-&s) liáromágn képző. (adósság-kérés) ősz. s a pénztúrba gyűjti. fu. . nemadús. bevett vagy ilycsekül tekintendő őszietek beifjtutvák. ntar-ad-oz. AÜÓTÁR.fii. kalmárok. htn. teher. Börtön. fn. 2) Aki bizonyos szolgálatért. ak-ad-oz. mely által a vagyon adóssággal terheltetik. Fiiliy. —gól terhelni magát. adósság nélkül. Km. hogy azt visszaadjuk. Adóssá vagyok = vétett ellenem. mely főneveket alkot. két v/ka búzával és egy kenyérrel adós. —ok. (adó-szedő-hivatal) ősz. Adóbehajtás. ADÓSÍTÁS. ADÓSZEDŐ. tt adósságtalan-t. Hangra hasonló bozzá az illír oduzsan. óz ez. Adós Balázsnak — eszelős. tt. adósság-ot. (adósság-törlesztés) ősz. Az adós edi'z. (ad-oz) képez gyakori. tt. fn. (adó-os-ít-otr) mn. ADÓSSÁfiKÖVETELÉS. fn. Adósságot csinálni. Bizonytalan adósságnak szalma a kamatja. ősz. lekötéssel kapott pénz. Adott czím alatt a kereskedelmi könyvbe igtnt bizonyos mennyiséget. torkig.1. (adós-tórs) ősz. ADÓSBÖRTÖN. Adóssággal terhel. mn. p. boszút kell állanoni érte. tt. wp-ed-éz. —ok. Kiadás. Pénztár. és a gyakori. adóM-ott. —6a vfrni magát.adós' rovatba írja. fn. — s. községi adósság. fn. edrz. de elemezésre különbözik. Adóssággal terhelődik. ADÓSTÁRS.félő igékből. ADÓSZEDOHIVATAL. — ok.Adós' rovatba irás. Az eladott holmik árát adottitani. ADÓTISZT. —ok. btn. ADÓTÁRNOK. a kereskedelmi könyv jobb oldali lapja. ADOSORKÖNYV. (adó-tárnok) ősz. Ki vagyonánál többel adós. tjeikével is adós. ADÓSSÁG. —ak. magnsh. Sarkalásnal szokott az adós jól fi->ti<i. aki az adókötelesektől lefizetett pénzt átveszi. sokasúgi értelmet kölcsönöz. 3) Aki akármily vett jótéteményt viszonozni tartozik.37 ADÓSBÖRT ÖN—ADÓSSÁGSZEDÉS ADÓSSÁGTALAN—ADÓZÁS 38 mű. hogy más valakinek adósa. begyűjtés az adói pénztárba. — ADÓZ. tb. fár-ad-oz. melyen a hitelezett.és könyvvitelben ám. Megyei. fn. tt adóssági-t. Kereskedelmi nyelven. tehát := debitor. mely ezen czélra fordíttatik. (adó-tiszt) ősz. Adóxsági állapot. Adósságtörlesztést illető. MHStól azon Ígérettel. Kevés ember. s arra folügyelö tiszt. Mindnyájan adótok vagyunk Istennek hálával. Az adóshoz intézett kérés. (adó-szedés) ősz. Az adósság! pénz behajtása az illető adósoktól. ADÓSUL. ADOSSAGTALAN. mer-ed-éz. ADÓSZKDÖSÉG. Az adóhivatal ága. ADÓSÍT. edezés: ár-ad-oz-ás. adottít-ott. ADÓSLEVÉL. Háromnapi munkabéremmel adót. ár-ad-oz. Adóhivatali könyv. —ani vagy —ni. sürgetés. (adósság-szedés) ősz. (adó-t/ir) ősz. —ért megidézni valakit. tt adósltús-t. nyakig adós. adott-at. ADÓROVÓ. odus. arra vonatkozó. adósságtalauúl. 1. pénztár. (adó-szedő) ősz. ADÓTANÁCSNOK. adósulás-t. adósílott-at. ADÓSSÁGSZEDÉS. kinek adóssága nincsen. — ADÓZÁS. ADÓVETÖ. Kereskedők. (adósság-könyv) ősz. sz«»y-ad-oz. —s. Adós embernek sokszor kell hazudnia. vagyis bizonyos jövedelmi alap. Adós vele az ördögnek = valamely kelletlen munkát kell végeznie. máskép : követel. az . 1) Aki a hitelezőtől kapott pénzt vagy mis jószágot ínég vissza nem adta. Adós fizess. (adó-szedőség) ősz. tt.

ős. mennykSadta. Adófizetés. megvető jelentése van. tb. mívelt. Csereberélő. Valamely tömör test belsejének elko- pása. fényl-ed-éz-ik. Viszonytársa a közeire vonatkozó efféle =. Adj valamit az Itten adtának. hangrendileg : —odzás. odzik. —sál. = ás. tb. (ad-ó-oz-ás) fa. hogy valaki adózzék. szarv-adzik. tt a/élé-t. tulajdonságú. ADÓZTATÁS. — ADÓZIK. —tál. mn. fér. kirohadása. réroied-éz-ik. (ad-ó-oz-ik) k. majd keményebb módon. Ezen ifjú szép. ö. Ilyen. (az-felől) ősz. adóztass. igékből. kőlyk-esédik. Adótok lajstroma. —ott. ADTÁZ. mint : oml-ik. szitkozódok. Fog aduja. odzik. Hiteiadta. sajnálkozásra. Néha igékből is képez igét.amolyanadta. Aki adózni köteles vagy szokott Adózó nép. ADDIG. köiyk-edzik. ágasodik. Cselekvés. majd szelidebb. —ott. réml-ik. Átv. Hangmódosítással : afölött. azon irányban. ed. —ok. A/«ló7 jött. (ad-vész) ősz. ö. ADÓZIK. Viszonytársa e/e!67 = e közelben levőről. nyil-ik nyil-adoz-ik. ned-ü. (ad-t-a-az) önh. (az-felé) ib. —fc vagy advak. Afféléit már tokát elmélkedtem. női kn. sarj-adzik. (ad-u) fn. eszemadta kis leánya. V. öml-ed-éz-ik. olynemtt. módosítva : odzik. nem mindenki szeret foglotkodni. Adtával keményített szidás. AfféU jó madarak . mint 8. tt adózat-ot. afféléit gazdag is. (ad-t-a-az-ás) fn. ág-adzik. — ák. to>-ik. Adóztatni az ország minden lakosait. T. —ok. magash. (ad-ó-oz-tat-ás) fn. Kinetemadta. rendeli. A tömlöezben is adtát. —ok. ősz. Bizonyos távolra mutatott irányban. milliomadta. A/elo7 tzokott jönni át eső". V. megadózol még ezért. káromkodik. oml-ad-ozik. kihágás következtében szenvedni. Az illető gyökige által jelentett állapotnak bekő gyakoriságát fejezi ki. mivclt m. —tál.. s gyakorlatos belcselekvők. Afféle embert. m. polyhodzás. etédik. bttnhödés valami elkövetett csínyért. ADTA. edzik. ezen félnek tártra. Viszony társa a közel irányra vonatkozó efféle = erre. kényszerítés. ördOgadta. Adótokat illető feltotégi rendelet. adókötelességi teljesítés. (ad-oz-ik) háromtagú képző. odóz-íam. Isten-adta szegénye. fényl-ik. Km. kn. dolog érdemében. Olyanféle. Átv. dar-u s több ilyenekhez. az elkövetett csíny. tt odu-t vagy odwit. bor/'-asodik. pár. (ad-ó-oz-ó) mn. illetőleg rendelés. (ad-t-a) mn. ADZIG. fő urait. mint ördög az aduban. 2) Valamely távoli iriuyponttól kiindulva. amott. Magában mint főnév jelent káromkodást: „Eszem azt az im&dságos kis szádat. Tompa Mihálytól). ős. ajfelé távoztak = amarra. mint: kér-edzik. káromkodás. Néba olcsárló. szorít. —ék. ADÓZAT. feny-ü. A ogy Lajos királyunk leánya szent Adviga. tt adtá-t. Afféle dolgokról nem szeretek beszélni. AFFÉLE. adni-venni. beszedett adó. fej-edzik. toll-adzik. ömlik. ADRIÁN. moh-odzik. ADTA. adja-vetzi. győker-edzik. odtác-tam. — tál. ördögadtátta ételedéit. bűnhődni. Még keményebb nemű lesz a teremtette hozzátételével. és fa. ADOKJÁN. m. *eny-it. Adta-féle öszvetett szókkal szitkozódik. ö. káromkodók. kihágásért. ADÓZIK. ham-u. íoV-ed-éz-ik. (az-félétt) ősz. ADÓZÓ. Kis ttzér módjára különféle árukat csereberél. adó-vevő. és a z = d. levél-edzés. stb. ötödik: fiasodik. 1) Bizonyos tárgy. Úgy élünk. ötödik. kutyaadta. Adtáz teremtettét. parancsolja. sinyl-ik. Étért adózni (lakolni) fogsz. V. milyet rám bíztak. Adót fizet Illik. ADU. képző. —ott. öd. tb. Km. ilyennemü. red-ü. úgymint : jí-adzik. mindig kerültem. T ADVI6A. AFFÉLE. kivájása által támadt üreg. benne rejtezni. sfoyl-ed-ez-ik. AFFELÖL. Órdögadtával szidni valakit. Várj várj. polgártág. Affelöl a mit mondék. tb. (az-féle) ősz. Három hétig nem hallod egy adtámat" (Népdal. lelkemadta. illetőleg állati vagy növényi szaporodásra vonatkoznak. borj-adzik. melyek növésre. pár. a folyó parajában. Olyan afféle valaki. nemet származású. adóttat-tam. V. roml-ik. —edzés. stb. Ezen képző szakasztott mássá : osodik. Csak úgy szórja az ebadtákat. hivatalnokait. s képzésre hasonló az ild11. roml-ad-oz-ik. mely közép ik-es igékből középigéket alkot. Efelé jöttek = erre. . 1. adtavette.89 ADÓVEVŐ—ADU ADVÉSZ—APFELÖL 40 ADÓVEVŐ. (ad-oz-ik) öszv. eszközli. Elvont gyöke ad vagy ód azonos dug szónak du gyökével fordított alakban. jöttment emberek. (ad-oz-ás) háromtagú képző. Valakit adófizetésre kötelez. parancsolás. 1) Élünk vele szelídebb érzések vagy kedveskedések kifejezésére. németség. p&lyh-ösödik. ADÓZTAT. Főneveket képez az odzik. tt odózta<ás-t. ih. Meghúzza magát. ADZIK. (ad-ó-oz-at) fn. tt Advigá-t. — t. tb. Változattal : odú vagy udu. mindenféle ócskanemü tarattyu czikkekkel nyerészkedő. i. stb. AFFÉLÉIT. ADÓZIK. edézik. 1. tt odtázás-t. —ödzés. (Só einer). ih. fizér. haraguvók. pölyh-ödzés. mely mintegy felső helyet. ód. aprólékos holmira! nyerészkedik. az ad. melynél fogva valaki adózni tartozik. tt. adózás-t. (ad-ó-oz-tat). fa. 1) Bizonyos távolban eső valamiről. ADÓZÁS. ADTÁZÁS. tt adózó-t. FÉLE. pár. jobbára nevekből képez középigéket. Aduba bújni. 2) Használják a boszonkodók. tevel-edzik. Öetveebadtázta. és. hogy a közjóra mindnyájan adottunk. Hedviga. ezután hallgassunk. hozzáadó jelentésű. Afféle ügygyei. odv vagy üdv. fitymáló. tetőt képez. 1. 2) Valamit megtoldó. A mit adókép fizetünk. tb. mint : fi-adzás. mint ama távolabb eső valami vagy ki. Valamiért adózni = lakolni. a honnan nem vártuk. hitvelyedzik. feneadta. melynek minkét alkatrésze ragoztatik : adok-veszek. gyöngyömadta. ith. veszetladta. mint afféle szegény emberek. — ADZIK. Vén fa aduja. ebadta. Adu a sziklában. ö. ADVÉSZ. —ADZÁS. Afelől mittem tudok.

—tél. elv. AFRIKABELI. lov-ag. Agancsai nőnek. ÉS. gyök. tt agancsár-t. tt. Agarakkal jár vadúszni. Pillants.Ebed. (ag-ar-űsz-at) fn. (ág-ancs) fn. Mint nérképző érteményre nézve kö. fn.vagy előrehajlást jelent. AGÁR. log agarátizni. tb. sartengertől.—ok. A dolog természeténél fogva Több helynév az állatoktól vétetett. 1) és AGG 2). i. bal-og. agarak. vagy rokonnak tekintendő a vénet jelentő ai1.ö. Km. eltér. A'an agár a vendég. Agancsos vad. hid-eg. tb. kötszó. mérsékeld mag:iJ. jó vadászat lesz. Agarat hely. Cserjeféle növénynem a nyolczhímesek és egy.— ott. —ok. latiuúl : curro) .Szegény nemesember.vagy —át. tb. s tetvén öszve. AFRIKAI. a ki agg. kacz-ag. 1. kér-ég. több vármegyében. Km. Gyöke ág azon ak lágyított mássá. lónál. dül haszn/il tátik. a megbajlást. melynek sovány. id-eg. Agarászathoz tartozó. tt. akácz. agár ászát-öt. csenevész gyermek.Agaráazok. Ábrahámnak ugyan ilynevü fiától vette. anyások seregéből. tb. Km. ó'g : vidék. mér-ég. = kelletlen munkára szorít. tb. vagy mulatság. szatt-t. 1) névk.—tál. —ok. AGANCSOS. SzegfU. Rakasd. Agár szó alatt. Révay-. sivatagok. (ág-ancs-os) mn.Góry-codexekben. tály-og. Ha. (ag-ár) fii. tt. Az agarak fiadzanak. képző. Az agarak szokottabb szókban.hosszú lábai vannak. gyazel áll az ős. avas szókkal.hány közbirtokos. dorján. Hátrább az agarakkal — ne oly fennen. —ATAG. jelent különösen odavaló lakost. Lóháton. AGÁR. agaras-t vagy —át. olv-at-ag. nemesember. (ag-ar-as) mn. így más régi iratokban is. kinek agara nincs. agos. erdélyiescu havasi eper vagy kukojcza. szabályok. Vadásznyelvcu jelent hímszarvast. A szar. AGANCS.a téli agárnak. akdcziós származtak. északfclől a közép. Foglalkodáa.futó kutyánál. pl. tb. (agarász-egylet) ősz. gyal-og. sováuyodást leljük föl. kedvel. II<>tedik határba is elmegy agarászni. mint : ball-ag (bill-cg) far-ag. azt illető. 4) Vegytani agarúsz. ál. AFIUM. a maa vén kor bizonyos tulajdonságait. ÉS. tt. bogy az tömör anyag s érenkint újul. az lad. Icng-et-eg. A eg. készült. részint hangrokonsági tedő. agarászás-t. hogy ezen avataggá lesz . A ki agarakat tart. stb. Vafelöl az aetbiopiai és atlanti tengertől környezve. fér-ég. —ok. L. tus) majd egy majd két g-vel fordul elő. ópium szó változata. 1. akaszt. másik elemzéssel 1. Agarászati jog. kedv. —ak. akáczfa. fövad. Agarak segítségével űzött nyúlvadászat. afrikai-t. AGARÁSZÁS. mulatság. Lepke. ÁG. (ag-ar-ász) önh. annyi agarász. Nyújtózik mint agár a pozafrikaiak jobbára feketék. örd. tb. váltó/úttal : og. midőn valaki et-eg. ebagos = szőrös. —ok. és. miut például a sebesen mája. mint agár. A «gy bScsülete. mintegy legavatagabb. rid. ogáru.gyar wgor. nyulászni. Részint tulajdons/tgi. vadásznyelven fövadnak ágas ezarvazata. nyolcz— áfc. szúnyog. Sovány. Km. görbülést jelentő g hangban keresen. AGANCSOSODIK . s a száraz földdel Ázsia felől Suez földszorosa által köt. kén-eg. Ayúl után bottal veri az agarat. nyúlánk teste.-nál az agg (ve. — ÁG. Mint fű. nVcények. AGÁR ÁS. tb. AFRIKA. ög. —ott. ezen származékokban kintetből hasonlíthatók : a latin acer (gyors). agacs-ot. — ék. elvont gyök. agarakkal bővelkedő. komondor a gazda. (elöhazött legszik&rabb. Lóhátas agarászok. ég. rak = jó reménység van. Km. tapasztaljuk. mintegy idő előtt elaggott for. cg. (ag-ar-ász) fn. héz-ag. Az egyik fő mulatsága az agárverseny. délcz-eg. —ETEG. AGACS. Szarvasnemü. Afríkabeli-t. (Afrika-béli) tt. agancs abban különbözik a szarvtól. mint Afrikai szerecsen. hauy-ag. Asítnak az agarak. (Ag-ancs-os-od-ik). s különösen gyorsaságánál fogva rint Afer-től Hercules fiától. miut: herv-at-ag. A ki agarakkal szokott vadászni.dászebek faja. képzőhöz. továbbá AGG. gyöke ág.ágastól kezdve fölfelé. JVem örülnek a nyulak. SzellS. stb. eteg második alkatrésze. miről 1. stb. AK. ÁFONYA vagy ÁFONYA. Mátyus földén AGARÁSZATI. tt agancs-ot.agancsosod-tam. gyümölcsöt. Az agár az ebfajok kö. Ölved. AGARASZ.Szárcsa. süv-eg. agarászatkedvelők egyesülete. Lovad. melynek agansonló hozzá a román afine (Vacciuium. hngy-ag. A régi görö. szláv ogár.meg. AGAKÁSZ. m. T Afrikából való. Km. 3) Az öszvetett atag. (Agár-d) helyn.tb. szanszkrit csar. mikor az Ittlok. tt. afonyá-t.tt. (ag-ar-asz-at-i) mn. k. dél és nyugat jadzanak. V. a honnan azt véljük. stb. AGAED. kelet felöl a vörös és indiai. . főrg. agarat. fn. oly nagy széllel. nyulászui. Jól hajtanak az agagök Libya (^íi^vtj) néven nevezték. fn. tb.«j'prc. melynek vasnak. 1. 2) Kevés példányban igék. Nevét a régi írók némelyike (Solinus) sze. tt. egyszersmind e növény bogyóféle gyümölcse. nevezetesen az el. Cziczke. kevéssé hagyj alább. AGARÉV. Afríká-í. (ag-ar-ász-ás) fn. stb. tt. változattal : vas-ag.m. üsz-ög. Véleményünk szerint eredeti jelentése vagy nevei : Fecske. bály-og. szóban az ág gyök mint általán a g hang görbülést. tt. mint : Tinód. mások (Josephus) szerint nyúlfogásra igen alkalmas. nyelvben régebben az oxydumok képzője volt kétágú AGARÁSSCAT. agarász-tam. török zaghyr. —ak. él-eg.APIUM—AGANCS AGANCSÁR—AGA-RÉV AGANCSÁÉ. tt. melyből okod. Molnár A. mely vadászatot jelent. szenvedély. Ayaras vadász. Km. tt. termő. (afrika-i) mn. (Aga-rév) falu Somogy megyébcu. A fold öt részeinek egyike a földgolyó déli félkörén. agarász-t. agancsos-t. mely könnyebb hangoztatás végett rövi. fogyást. ős. lank-at-ag. mel-eg. vagy ott létező. hell. agai'áám. AGARÁSZEGYLET. AFRIKAI.) csai vannak. mennyiben t. mely föuvan az agg és agos — a gazda parancsol otthon. (ag-acs) fn. (ig-ancs-ár) fn.

annyi mint anya. Agg ebnek. ért 1. oitíl szók is származnak. vagy valakinek igazmondásában. Ellenben m&s eszmemeiiettel azt is vélhetni. mintegy lenyomott. tt oggályos-í. ba a török aga vagy agha szót is ide igtatjuk. 1. (agár-kölyök) ősz. kétely nélküli. Gyakran agg lovon verik agyon a farkast. AGGALMAS. Km. AGG. töprenkedés felöl azt tartjuk. becsület is mindig egyik tnlajdonítmánya volt a régiségnek. agg-ot. S elverte szememről álmomat" Kazinczy Ferencz. félelem foglalja el lelkünket. hogy idő előtt véuít. mert már hazugságban tapasztaltatott AGGÁLYOS. Aggályát szív. törődik. nagyanya. innen aggni = oly valamivel gyötörni fejűnket. nélkül. vén asszony. Késő az agg ebet tánczra tanítani. Innen lett volna itv. vén banya. tb. Semmi nem agg meg oly könnyen. ért. becsül. A tisztelet. 1) Az agárfajú kan monya. latin ango. és vénülök. véuhedik. vén szolgának egy a fizetése. fii. AGGALÉK. AGGALOM. A székelyek szinte mondják : ág eb. Aggályos tanú. mely fehéret. ami'aggá tesz. ős anya. —ok. folytonos vénülés. AGÁRKOSBOR. AGGANY. agg. Értelme : ócska. bang. (agár-fü) ősz. gond alatt. Kételyt támasztó. nagy időre vonatkozik : innen is valószínű. AGÁEKUTYÓ. 2. öregapa a menyekzöben. Aggály nélkül levő. feje ágazatjin Eve számit büszkén mutogatván. szürkét jelent. mint a jótétemény. azaz a nagy kor terhe miatt megtörődik. panasziddal most nem aggok. azaz bút. töpreukcdést okozó." Vörömarty. Eb aggja = eb gondoljon. a szanszkritben is okká. Kétely valaminek helyességében. anyavesztett. például valakinek tamis&gtételében. úr. de igaz. innen a . és vájjon nem jellemzi-e ez szinte az agg kort ? Meg kell még jegyeznünk. és sztarost = vénség és aggódás. Km. 1) Vénül. S nem származhatott-e ez agg-ból épen úgy mint a franczia scigneur. igazvoltában. (agg-ály-talan) mn. mely első növés valamely évben. német Angst. hogy a föntebb! szanszkrit akká szót Eichoff az ács. akármi történik. s fényesre köszörttlbető.tisztes régiség' szójárás a magyar nyelvben. melyben szitz (sziz) viszonyrag ám. Agg eb. az agár fia. „Romok között erőtlen agg Apák lézengenék. nélküli (vesztett. vagy —ott ám. s éhez sorozza a német Acht. . hogy él meg. Agg róka. hogy az agg tulajd. öreget. törődik. érteménye : görnyed pl. (agg-ás) fn. AGÁTKÖ. (ag-og) gyak. Elaggás. Aggályt. csak vén korra. hellén nyfot. Van Ág családnév Érsekújváron. a latin senior-ból t Előfordul még a törökben ik. o'kszitz tehát nem más. vei raggal is elfogadta a tárgyat : „Reménykedéseddel. agárkosbor vagy vitézffl. sicur. Agg tölgy. máskép. A régieknél. (Orchis Morio. gondtalan. ezen kedélyállapotban szenvedő. Kiaggott = vénsége miatt divatlanná lett. Fiatal kis agár. Ha ezen szóban első tulajdon érteményül az ó kort veszszük. AGÁRKÖLYÖK. A tűzkő egyik faja. AGÁRKÖLYÖK." Bajza. aglant. 1. Falndi. vagy. midőn bú. agg =: vénül. bútalan. a finnben okká — vén asszony. tb. aggságnak (bár ezt napjainkban kevésbé tapasztaljak). agg széna. s ok. „Agg a szarvas. fosztott). fh. tb. Km. gondot. AGÁRKOSBOR. tisztel gyökből származtatja. (agg-ály-os) mn. mint üt. melyekkel ismét öszveüt magas hangon a magyar egyszerűbb ük. mely ott ám. gondok miatti töprenkedés. törődött. 2) Átv. AGÁRMONY. Agg szó. eb törődjék vele. becs. megaggás. „Még a fold is el agg. Egy agg lant van Gyöngyös táján. honnan avas. Ne aggj rajta. AGG (2). —ok. Zaj támada az agg tölgy lombjai közt. Agg lamos. Vénhedés. Agg fii. Eredetije a bélien n^árt/í. AGÁT. fű. Minthogy továbbá a bú. agát-ot. miért a fél drágakövekhez számíttatik. így nevezi P&zm&n a közmondást. Agg vitéz. tt. agg-tam. szorongatott állapotban szenved. Azon agg. mely értelemben hasonló hozzá a szanszkrit ág ang (öszvenyom). Agg erdő. s különbözik a sarjától." Faludi Ferencz. ősz. m. és sít ár ám sze = aggódom. 1. 2. AGÁT. fh. —ak. AGGÁS. htn. AGGÁLYTALAN. AGGODALMAS. okirat. Nem hibázunk. tt aggály-t. eredeti értelme. —ott. AGGODALOM. miszerint agg annyi mint av-ag. s mintegy öszvcnyomva meggörbed. 1. 1. 1. (agg-ály) fn. vénhcdik. „Az agg erdőben aludtam el Egy lombos tölgynek alatta. Agg lant. —tál vagy —ottál. Kedélynyomasztó állapot. (agár-mony) ősz. mely különféle színeket játszik. mintegy avag hosszasabban avat ág. Aggályos állapotban lenni. achten szókat is.vagy okká-szitz ám. Minthogy az agg mint mn. s nyugodni nem hagy. árúit. úgy elemezhetni. a régieknél = ördög. —ni vagy —ani. őnh. 1. ide tartozik a török öksz'dz (= árva) is. tng. nyugodt nem töprenkedő kedélyü. (agg-al-om) 1. régi.43 AGÁRFÜ—AGG AGG—AGGÁS 44 AGÁRFÜ. Agg ellenség. Km. 1. Agg dada. 2) Valamin búsul. angor. hosszabban avatag. Bilsulás. A lapp nyelvben aigie = ős. 2. hol két hol egy g-vel fordul elő : agkofa. L. olasz signor. —ok. Km. Agg ló. AGÁRFÜ. tt oggálytalan-t. hogy az agg igének is ez a tulajd. a ki a házasság ifjú korit átugrotta. mint újabb fiatalabb növéstől. ö. monsieur. AGGÁLY. Régebben fal. Agg legény. Növényfaj a kosborok neméből. Megagg =r megvénül.AKGANY.). tt. tb. vén. AGG (1). (agg-al-om-as) 1. gond. töri magát töprenkedik. Nem agg ebnek való a csontrágás. (1) mn. Km. V." Beniczki. agnö. AWiéz az agg rókát tőrbe ej/oti. fn. Hasonló észjárással a szláv nyelvekben Klári vén. bogy gyöke ág vagy agg az av gyökből eredne. mely régit. AKGALÉK. mint Molnár Albertnél is. tt aggás-t.

aggaszsz. A t meglágyúlt benne. — ÁSZT. (agg-ellenség) ősz. vénít. AGGELLENSÉG. s ez által a vénülést elősegíti. Aggá. fn. Átv. Aggodalmas családapa. AGGFAKKAS —AGGODALOM 46 AGGATLAK. melynek némi tartóssági. elaggott farkas 2. mn. aggtíás-t. Aggalom. Aggá. bú. így neveztetik régibb iratokban az ördög. A kinek aggodalma nincs. s ez által mintegy sietteti a vénülést. (agg-as-ty-án) fn. AGGODALMAS. tt. AGGATMÁNY. (agg-asz-t-ó-lag) ih. AKGATATLAN. vén korra jutott nöszemély. a ki nehéz hadi szolgálatot többé nem bir. vénné tevés. banya. (iigg-nö) ősz. aggodalmak. (agg-atlan-űl) ih. gonddal terheli. „Alnok ő elméjek mint az aggfarkasnak" Batizi András a XVI. Aki nem agg. AGGATATLAN. AGGODALOM. Ez engem igen aggaszt. —anivagy —ni. —ok. AGGFARKAS. ami aggodalmat okoz. AGGASZTÓLAG. AGGÓ. vénség. máskép inda. —ok. tt. htn. Gyermekei sorsa. AGGFALVA. a mi bút. körülmény. tt. (agg-od-al-om) fn. Aggatlaniil éli világát. AGGASZTÓ. 1. Erejefogyott. mint: aggdada. Aggodalomban lenni. AGGLAMOS. (agg-kor) ősz. továbbá. fn. agggyöngcség. Aggasztó bú. Vén. epeszt. nyomasztva. kit | a nagy kor és nyavalyák megviseltek. 1. Aggasztó szükség. Második alkatrésze i« jelent más növényszárakat is. . tb. Tájnyelven és gtinytréfán. gondot. AGGASTYÁNFÖ. Akinek semmi baja. Biilaton-mclléken tréfásan. fn. (agg-farkas) ősz. Elemedéit. tartósabb foka. Hatás a kedélyre. aki válogatás miatt nem nősült. 1. Sopron megyében. bű. aggastyán-!. AGGATÓDZÓ. Az aggkort aránylag kevesen érik el. AGGKÓR. aggkoruvá tesz. A mi aggá tesz. századból. állapot. marasztal. (agg-lamos) ősz. fű. (agg-od-al-om-as) mn. emberélet. sokat búsuló. fn. aggó-t. szomorúság. gyermekei nevelése. (agg-dada) ősz. AgggySugeségben halni meg. szorongatást okozva. vénités. Megrögzött ellenség. fii. vén korú személy. (agg-asz-t-al) áth. a kedélyt leveri. uborka ina. paríttya. mint a toportyán. tb. AGGLAXT. Törődött. máskép. szivszorongató érzelem. Agcndorf. fövendő. aggást okozva. Aggasztja öt a sok gond. Oly képzésű. fn. eset. fn. (Invalid). mint: magasztal. elzüllött vén ember. i tb. (Agg-falva) hclyn. pár. Aggkorra jutni. Aggodalmas helyzet. (agg-gyöngeség) ősz. —ok. aygatlan lehet. Székelyesen: ágin. töprenkodvc gondoskodó . AGGÓFÜ. cpeszti. AGGAT. gond nélkül levő. nem törődve semmivel és semmin. máskép lábatlan tik. (agg-lant) ősz. sérves. Egy agylant van Gyöngyös táján. Ördög. (agg-ít-ás) fn. AGGATÁS. jövendője. nyavalyákkal járni szokott állapot. AGGODALMATLAN. kedélyepcsztő. Tartósabb. AGGASZTÁS. 1. tt. tésztás étel neme. (agg-kór) ősz. (agg-fű) ősz. a sírfelé hanyatló kor. 1) Aki agg. képző. fn. A könnythntlek rendesen aggallanok ü. tb. (agg-asz-t-ás) fn. AGGDADA. kilátás. búsuló állapotnak nagyobb. AGGASZTALÁS. Aggodalommal teljes. AGGFÜ. Élemedett. A ki vén korában is ágyba hugyozik. AKGATMÁNY. Tisztességes ősz aggastyán. AGGLEGÉNY. aggosz/ó-í. fn. —ok. Vénít. Aggódó. folytonossági. Búba merítve. Törődött. AKGATÁS. tb. (agg-asz-t-ó). azaz vénné tesz. s a testet idő előtt fogyasztja. Határozókép ám. Aggailanúl töltött ifjúság. csörgetyü. különböztetésül a sarjuszénatól. elgyöngült. 1. htn. aggodalman-t. tök ina. fn. AGGLEGÉNY. aggalom nélkül. emészt. tb. élni. — *. —ok. gyakorlati árnycklatot kölcsönöz. aggodalmat. Ás idő mindenkit aggit. agglant. aggszéna. bánat.(agg-ít) áth. —ni vagy —<i«i.AfiOARTYÁN—AGGFALVA AGGASTYÁN. ága . Egy jelentésű a rövidebb aggoszf-val. nyavalya. Tisztességesebb kifejezés. tt. tt. mgesztel stb. kétes jövendője aggasztólag liat reá. ín. elvénült. fn. fn. 2) 1. AGGHARCZOS. AGGATÓDZÁS. Képzőjére nézve 1. AGGPI. ért. pond nélkül. Elemeire oldva: agg-asz-t-án = agasztott. különösen búsulás. AGGÍTÁS. mely az agg kor sajátsága. mely az aggkor rendes következménye és társa . aygodalmatlan-t. —ok. Faludi. Első kaszálási szénatakarmány. gondoskodás által töri magát Gyermekeik sorsa felől aggó szülék. búsítja. Általán minden elemedéit. örömapa a menyekzó'n. mely ezt aggasztja. m. (agg-asz-t-al-ás) fn. tt. AKGATÓDZIK. Fogatlan vén banya. aggasztal-t. s ki a közmondás szerint: a szöszt is pSsznek és a hamut mamunak mondja. s több ilyenekben. AGGGYÖNGESÉG. AGGIN. érett. folytanosabb aggasztás. gond. vén szipirtyó. ki dadogva beszél. (agg-in) ősz. töprenkedő gondolkodás által fogyaszt. AGGATÓDZIK. aggatlan-t. 1. AGGATLANÚL. Talán eredetileg = hab-lfpény f AGGXÖ. érett korú férfi. Kór vagy gyöngcség. (agg-legény) ősz. vigasztal. (agg-asz-t) áth. Elemedéit. tb. aggaszt-ott. (agg-harczos) ősz. AKGAT. tt. különösen. — ok. tt aggasztalás-t. pattantyií.. AKGATÓDZÓ. AGGASZTAL. máskép : öreg rigyori. pár. német. tb. AGGKOR. m. agg katona. vónbanya. tt. (aggastyán-fő) ősz. aggft-ott. búsul. Aggasztó állapot. folytonosan. különösen. aggasztás-t. (agg-od-al-om-atlan) mn. 1. p. (agg-ó) mn. aki bármily oknál fogva nem házasodott meg. akár hajadon akar férjhezment. 1. AGGÍT. testet lelket epesztve. A szőlőtőke vastag dereka. fn. rút szömöresök VI pofáján. AKGATÓDZÁS. (apg-atlan) mn. AGGASZT. 1.

AGGSAGOSKODÁS (agg-sag-os-kod-ás). m. —tál. megaggulát. Növényfaj az üszögőrök (Senecio) neméből. tt. tt agy a-t. AGGÓDIK. dajkamese. állapotban. vagy —aí. AKLÁL. (agg-ód-ó) mn. mely a velőt foglalja magában. AGLÁLÁS. jövendőn. m. 2) Gondokkal vesződő kedélyi állapot. elaggva. kedély! állapot. vénség. Aggságot okozó. AGGOSKODIK. Azon aggódni. aggódás-t. tt. búban. oggódatlanság-ot. aggodalom. piritos. fn. AGGRÓKA. aggságoskod-tam. (agg-os) mn. Mit aggódol rajtam t Híre. —ott. arra vonatkozó. (agg-6d-atlan) mn. —ak. tt agos-í. csecsemőt.tb. okozza. 1) Agghoz hasonló. szöszösfií.47 AGGÓDÁS -AGGREGE AGGRÓKA—AGY 48 AGGÓDÁS. aggódni szokott Az agg igéből származik. Ez által eloszlik baja és aggsága. (agg-ód-ás) fa. „De a jó feleség egész boldogsága A férfinak s földi mennyországa. aggsággal teljes. tt. félgömbölyü része. mint: takar. aggotttágot. fogasak. mn. (agg-fiszök) ősz. agosság-ot. (agg-ravaszul) ősz. tt. Aggkorra jutás. Folytonosan aggó. jövendő. AGGVTTÉZ. (ag-os) mn. tb. midőn agosak. t 5. AGGOTT. (agg-ság). sátorozók. fonóházi mendemonda. mint: vénet. ért l! AGGRAVASZ. levelei szárölelők. Elaggúl. vagy meghiúsodása fölött epesztí. mint a belső vár. azzal járó. aggó ützögö'r. Igehatárzó is. htn. lap). k. vénülés. főnévképző vonagldt szóban. vénróka. (Senecio vulgáris. 1. —ok. gondban valamely jövendő iránti bizonytalanság miatt töprenkedő. (agg-rege) ősz. Aggotttága miatt nehéz testi lelki munkát bírni nem képet. mn. ih. — AGLIK. korosodott. tb. (agg-űl) önh. Bőrnyavalyás állapot vagy tulajdonság a kis gyermekeknél. (agg-ott-ság) fh. töprenkedés. tt. AGGULÁSI. L. kinek arcza sőt egyébb teste is szőrös. illetőleg elméjét folyvást aggságot okozó gondok nyugtalanítják. böcsltíete miatt aggódik. tt. így nevezik a székelyek azon gyermeket. Elvénült élemedett. különösen vágyainak teljesedése. Átv. tt oggódatlan-t. bú. és saját jövendőm igen aggódtál engemet.) AGGOS. élemedett öregség. AGOS. AGGÓDATLAN. régi. Boldog. —tál. (agg-vén) ősz. —ok. AGGRAVASZ. (aggó-fü) ősz.) AGGOTTSÁG. A ki aggódni nem szokott. m. balatonmelléki tájszó. . AKLÁLAS. melynek virágai sűrűk. Mit ember ifjantan tanul. tt aggtág-ot. máskép : rontófő. (agg-ott-an) ih. Tehetetlen aggotttágra jutott. amaz mint okozat tekintendő. (agg-ul-ás-i) mn. —tál. (agg-ód-ik) belsz. kiavult. szófiabeszéd. AGY. AGGSÁG. gondoskodó töprengés. „Aggott tölgyek alatt" Kazinczy Perencz. (Népdalok I. Elavult. (agg-róka) ősz. —ok. Mindig gyarapodik öröme s jósága. vagy közeledő. fn. tt. vagy tulajdonság. AG08. Folytonos vagy gyakori kedélyi nyugtalankodás. Páriz Pápainál : ebogja. aggforma. (agg-os-kod-ás). fh. de szelídebb árnyalatát fejezi ki. AGGÓDATLANSÁG. Aggott öregség. mint rendesen az átIán tűén képzőjü melléknevek. elvénülve. illetőleg törődött aggastyán. kiről Révkomáromban közmondás: Vén. —ott. az agos gyermek teste mintegy idő-előtti vénségre mutat AGOSSÁG. törődött aggkori állapot. hogy e szó gyöke azon ág mely vénet jelent. Gondoskodik. azt aggodtan is nehezen felejti. (agg-ság-os-kod-ik). V. tt aggulás-í. pirít. tt aggo/t-at. 2) Gondos. tb. gondoskodás. Gondoskodás. Aggságában koldusbotra jutott. AGGSÁGOS. ősz. tt aggos-t. emészti magát A haza torsán. furfangos csaló. (agg-ul-ás) fa. küzd. Nyugalmas. Kedélye kétes remény és félelem vegyes érzelmeivel foglalkodik. oggódtottam. takaros. gyermekein aggódni. AGGRAVASZUL. AGK3VÉN. pár. Folytonos búsalás. Elaggulás. rendkivfili vén korra jutott vagy fölötte megtörődött aggastyán. Minthogy az emberi test rendesen később. (agg-ravasz) ősz. vénhedés. Aggulási korszak. —ott. aggúl-t. Kedélyét. AGGÓDTAT. tb. bővelkedő. tt. Kitanult. Aggódó vá teszi. (agg-ság-os) mn. hitel- vesztett. vénül. eszközli. —ok. a ki aggni. aggotkodás-t. fn. t'onag magában nem divatozik. AGGSÁGOSKODIK. 1. Az Ulető kedélyállapotnak gyakorlatos. fii. (agg-os-kod-ik) k. megoggúl. Köt 125." Lakodalmi versek. AGGÜSZÖK. miért ez mint ok. azzal járó. fn. melyet az aggódás okoz. —ok. Aggkoruvá lesz. igeképzö vonaglik szóban . gond nélkül levő. neve. Innen agyveit. (ag-os-ság) fa. Aggott korban. ősz. AGGÓFÜ. Furfangos vén róka módjára. AGGOSKODÁS. AGGÓDÓ. midőn valaki nem aggódik. A fej azon csontnem ii. AGGULÁS. tb. —ott. várakozás. tb. AGLÁL. AGGOTTAN. (agg-ott) mn. Az aggásnak mintegy folytonosságát fejezi ki. Agg emberek ráknemü nyavalyája. 1) Aggkori állapot. oggulási-t. ki aggódatlan élhet. tb. AGGUL. fejlő korban szőrösödik. s rendesen koponyának mondatik. AGGHARCZOS. — AGLÁS. tt aggódó-t. ö. aggód-tam. állapot. Aggságot élet. Megöl az aggság. (Kis-Viczai. Jelenti az aggásnak következményét. Barátom torta. 1. Igen vén. —ni. AGGREGE. m. oggságoskodás-t. Nehéz az aggrókát tőrbe ejteni. üreget. —tál. —ok. fn. szilárd. Kiaggott = elavult. oggságos-t. m. Km. valószínű. (agg-ód-tat) mivelt. —ak. —ok. aggoskodíaro. Aggulást illető. szőrférges. bú. hogy aggódjunk. tb. fn. gond. aggódtoss. mi történik velünk. (agg-ód-atjan-ság) fn. Teli van a fejem aggsággal.

agyagolás-t. mint a testnek felső része. codcx). Eredetére nézve. agyagos-t vagy —át. 1) Agyaggal bővelkedő. HAOT SZÚTÍR. a téglavető kemeiu'zék mellett. mely az agyagiszapba fúrja magát. Furfangosság. Agyon ázni. (Müucli. agyagoz-tam. Pecsétes agyagból gömbölyített golyócska. mn. AOYAGOLAS. Palóczosan ejtve : agyig. 1) valamit mintegy velő gyanánt tartalmazó üreg. oly fogalmi viszonynyal. jól megdöngct valnkit. Agybafőbe bufálás. Sárga-. (agyag-gát) ősz. ért. hogy bvgyál eredetileg íwfrfl volt. fn. szúrni. Agya'gnemü föld. „Agyamban egyik örült gondolat A másikat viharként kergeti. fn. (agyag-galacsin) ősz. AGYAFUVÓ. Agyagból vályogot vetni AKAD. (agy-ács) kies. tt agyag-ot. (agy-ag-oz) &th. fn. Agyagföldben termett ga'jona. 1) Agyaggal beken. fn. Erre. AGYAG. vízpart. agyonütni. Közönséges afryagedéuyek máza. (agya-fúvó) ősz. úgymint homok. Agyagbúi dolgozó. (agy-ag) fn. „Vas vesszőről ő fejét vereté. beutazol. AWYAGFURÓ. különböztetésül másnemű anyagból készített gátoktól. Ath. 2) Agybaver. ásvány. stb. dúlófiiló. Agyagföldből álló réteg. (agy-ag-os) mű. Szélesebb ért. vVrto-. legyinteni valakit. Vert viszi veretlent. AGYAGMÍVES. vegyít. tartalmazó a tartalom helyett. tapasztott. agyvelő. Innen &tv. önfejű. agyabugyál-t. alattomosság. pipiicshmló. tt. külöiiböztotésül más. mint az élet és elme székhelyét tartalmazóra vonatkoznak: Agyba főbe. p. rétegekből. AGYACS. fn. —ott. (agy-ag-ol-iis) fn. Agyagne. ragadós tulajdonságát vcszszük. Tapasztús. 3) Faluk nevei. térni. Az agy ina is fenhangá egy szóvá változik özekben : egyebugyál =: agyabugyál. javítanak. Km. sírni magát. 1. fn. fű. tb. máskép agyacs. Első jelentésénél fogva talán eredetileg a niapashangú hegy." Vörösmarty. Agyon nevetni. mely a többiek között termékenységre nézve kitűnő. Gall agytana szerint ez a nemi ösztön székhelye. falkéreg. azon homorú üreges fa. Agyagföld kiásása által támadt gödör. Agybaföbe ver. vágni. AGYAGOZÁS. (agy-ag-oz-ás) 1. melybe a toiigolyt eresztik. midőn valamit agyaggal bekennek. fii. egyel — agyai. Miszerint rokonságban van vele a szanszkrit : yad. p. AOYAUMAZ. »ízffnék. AttYAGRAGLA. Sopron és Zemplénben. s nbból éldegél. fúrtfejü. mész. m. fúrtfejüség. tb. AGYAFÚRT. AGYAGOS. fn. (agyag-föld) ősz. t. valamit készítő mesterember.feliírt-. mn. A-i* agy.uü alkatrészekből álló föld. Agyafúrt nnber. AGYAGRÉTEG. (agy-ag-ol) &tb. Vízi kullancs neme. AGYAGOLÁS. Agyagföld neme. agyafeje töretlent. AGYAGOL. a nyakszirtcsont alsó üregeiben nyugszik (Cerebellum). AGYAGGALACfcHN. Agyagedény. „Vevők a ii&dnt és verik vala ö agyához" azaz fejéhez. Kerék agyáig való sár. Agyagos föld. (agyag-nemű) ősz. * (Nádoreodex). szappan. AGYAGFÖLD. i. 2 J a koponyának lágy fehér anyagból álló vi'löncmü tartalma. agyagrészekböl álló földnem. fii. akánnely czélból csinált ilyotéii golyó. hasonlíthatók hozzá a régies hagyap és mostani divatban a magashangu ínyek és enyv. —ak. fn. ravasz. 2) Agyaggal mázolt. ruhatisztító agyag. Agyag tulajdonfutgaiviil biró. tt. fazekas. továbbá. fn. (agyag-máz) ősz. AGYABUOYÁL. ACíYAGNEM. m. kent. Puska agya. mely két részre. Vétí-tik egész fej helyett is. AGYAGPALA. A székelyeknél jelent dühöst. gyiitreni = halálra. A tágabb értelemben vett agyvclö azon része. stb. Ásványtani szó. agyacs-ot. AGY AGGAT. hogy meghaljon. \agy agy. AGYAGOZ. aki mintegy fő Ifujj a az agyát. alattomos. jobb és baloldalira oszlik . s ragadós szilárd tulajdonságánál fogva különféle edényekre alkalmas. Agyagos-tetej erdélyi hegy neve Marosszékben. (ogya-bugyál) ősz. Agyagföldből készített mii. fti. —tál. Agyagos kályha. fázni ~ csaknem halálosan. (agyag-míves) ősz. AGYAFÚRTSÁG. lármát = majd halálra hajtani. ín. hogy az agya velője orráról kijár vala. Innen atv. (agyag-pala) ősz. Derekatan megagyabugyáliák. Föld neme. mint fel és fej. abhoz hasonló. Furfangos eszű. mely megkeményedvén lapos rétegekben folfejthetö. lia alapfogalomul szívós. bőszt. AGYAGUL. (agyag-gödör) ősz. mázolás. Agyon hajszolni rtelédft. (Collyrites). (agya-fúrtság) ősz. A futó homokföldet agyagolni. kfmenczrt. tt. Agyagolni a kdlyhát. A fa sokasok ugyagföldböf dolgoznak. Agyagföldből csinált gátféle töltés. az agyban foglalt velő. azaz úgy fejbe ütni. melylyel a ruhafoltokat tisztogatják. csapni. (ngya-fúrt) ősz. (agyag-nem) ősz. fn. mn.49 AGYABTJOYÁL—AftYAO AGYAGFÖLD—AGYAGRÉTE G 50 ám. makacsság önfejú'ség. mely azt teszi: kitetszeni. melybe a puskacsőt fektetik. Továbbá jelent agyngból valót. agyagol-t. . ért. iniion agyfa = az épület legtetején elnyúló fa. tök agya = bélé. AUYAGGÓDOK. AOYAtíNEMÜ. AUYABUGYÁLÁS. Valószínű. (agya-bugyíilás) ősz. (agyag-mii) ősz. agyagból álló. Agyonkínozni. vagy vegyítenek. makacs . nevezetesen különféle edények. (agyag-fúró) ősz. Kerék agya. (agyag-ragla) ősz. azaz tető. kövér. mely a sAtor által a szorosabb értelmű agy hátsó kurélyútól elválasztatván. Ez értelemben gyöke a knponyát jelentő agy. csapni. fal. és fpy az egész : agyabitfál. —ak. döngctés. AGYAGMÜ. fii. (agyag-réteg) ősz. Agyag tulajdonságaival biró.

Agyarát kodik. AGYHÁLÓ. Aminek agyara. nek fényes fehér színe van. AGYFURÓ. melyre nehéz hatni. agyor-t vagy —aí. Ami. Fogvicsorgatás. Agy nélküli állapot. Némely állatok. (agy-dühös) ősz. i. fh. AGYARGÁS. mn. tt. dühösködik valakire. kitörőbb. (agyar-fehér) ősz. Agyai vakmerő. —tál.kod-tam. Fogait dühösen. mely annak mindkét felét AGYARKODIK. melyen az agy nyugszik. midőn az agy működése akadályozva van.éles eszköze. tt. mintegy AGYALÁS. melylyel a magzat koponyáját műtét végett fölnyitják (Perforatorium cerebri). (agy-ar-og). Makacs. (agy-ar-d) fn. —ok. m. hathatósabb. metszés az agyvelőben. Kiütni. ogyargoss. agyabugyálás. Az agyvelő alja. (agyag-szén) ősz. —ott. AGYAEGAT. áth. L&bb a juhok agyában fejlődő. Innen az agyarfcodás. esztelen. ö. A vadkan agyarával üt az ellenséghez. AGYBÓDULÁS. sarkal. köszörült.kodás-t. mn. —ok. vagy ezek hártyáiban az emberekre. 2) Sebészi gatás-t. nyakas. tb. Alattomosan irigykedő. Agybódnlás neme.' melyekből az úgynevesel : acsar. Zsolt A káromkodó nem csak tani ért az agyban. tt. nyakaskodik. Gyakorlatos értelmű név. disznó agyarát. AgydűhXs betegek. AGYPA. tör. ért mondjuk emberi fogakról AGYATLAN. zett agy hiányzik. AGYBOROZDA. fh. valószínűnek véljük. tb. AGYDÜH. tb. fn. Borozlik ki. —ok. is. mély álomba merülve lenni látszik. tt agyatlan-t. Kóragyarkodtak a népek ? 1.íszveköti (Corpus callosum.in a koponyát átfúrják (Trepannm). 1. tép. nak azon kérges része. —ok. kodás-t. 1) Agybaföbe AGYÁRÓL. Az agyfaj. megdöngetés. (agy-as-kod-ás) fn. AGYARGATAS. AGYARKODÁS. Tájej. fn. zsöngést elleutörekvést jelent Fejére vész. fű. (agy-ar-og-ó-os) mn. saját véleménye. Gyakran. —ott. (agy-gerenda) ősz.rólázzal jár. —ok. mint a disznó agyarának. fejeskedik. tt agyard-ot. 1. k. melylyel a koponyacsontok megsérülése esetévagy —öt. a magashangú hegyer. tb. 1) Szülészek mérgesen vicsorgatja. akafeni. (agy-borozda) ősz. magában. agyabogyál. fa.) AGYGILISZTA. tb. fejes. ártani vágyó irígykedés. 1) Aminek agya. 1. k. —ok. magas bangón egyel (Kemenesalján) ral üt. tb. AGYATLANSÁG. tt agyatIrigy.beteg. Agydühben zsönködés. (agy-gyuladás) ősz. fejesség eszméjét foglalja AGYAR. tt. tt agyargás-t. agyoséles fogai.szenvedő. AGYARGÓ8.danemü vonás. (agy-atlan) mn. (agy-ar-og-at-ás) fn. agyargat. gyak. AGYAS. Képzésre olyan mint: kSrmSl. (agg-bódulás) ősz.támadt gyuladásféle kórállapot AGYHÁRTYA. vicsorgatva irigykedik. tt. puska. (agy-ar) fn. átv. tam. Alattomos. Pázmán. (agy-ar-as) mn. L. tb. Miért AGYGYULADÁS. AGYKÉR. s kifelé nyúlnak. nevezetesen a disznónemfiek AGYASKODIK. (agy-atlan-ság) fű.velőt takaró buroknemű hártya. midőn a keréknek. áth. AGYDÜH. Irigységből boszuvagyból eredő elAGYGERENDA. ért. Agyatlan fej. agyar. agyarA6YIKERÉSZ. (agy-as) mn. hólyagos. Fogait agyargotja. AGYAGVERÉM. s a —aí. Az agylenséges törekvés. fn.51 AGYAGSZEN—AGYAROG AGYÁBÓL—AGYIKERÉSZ 52 AGYAGSZÉN. Minthogy —ok. m. ogyos-t vagy —öt. agyargott. Szénnemfi emez t. 1) Agyarkodik a vad kan. Az agyarkodik kisebb foka. Tájejtés. Agyarver. (agyi-kérész) ősz. szúr. agyar. (agy-as-kod-ik).m. ismételve makacsnak. s fortb. m. fn. hogy eredetileg ám. Legintam. (agy-ar). KórálAGYARAS. AGYASKODAS. AGYDÜHÖS. koponya. Agyatlan kerék. kodik származékok. (agy-düh) ősz. aki mis szerencséje miatt bosszúságból mint. mn. illetőleg agyveleje nincs. —ok. Agyarat vadkan.esztelenség. vicsorgatja. nak. az agyar hegyes. dúlásfúlás valaki ellen. amaz alattomos törásványagyag. szar2) Kerékbe. (agy-al-ás) fa. szöri folytonos makacsság. Átv. tb. AGYAROG. puskának agyat csi. AB épület tetejét öszvefoglaló fa. ostobaság. 3) A kerék pártoknál azon vastag fúró. egy fogait vicsorgatja. önh. melyek igen hosszak. (agy-alap) ősz fa. (agy-giliszta) ősz. m. áth. (agy-ar-ol). agyorol-t. tt agyolás-í. V. Innen átv. agyacsban. (agy-ar-kod-ás) fa.) AGYAKFEHÉR. melynek felső állkapcsából hosszú agyar nyú. ostoba. puskába szfikséges agyat csinál. mérges. —ott. (agy-ar-og-ás) fn. 1) Agyba. ogyar. ayyal-t. pár. AGYARD. AGYALAP. tb. fogvicsorító ellenkedés. —ok. tt agyar-í. makranczos. AGYSÁTOR. —ok. melyek két oldalt az ajkak közöl kinyúl. AGYAL (agy-al).való tönköt fúrják ki. —tál. midőn dühében alsó agyarait a felsőkhöz feni és csattogtatja. fejbeverés. —tál. AGYAR. téssel : acsarkodik. fn. de még az Istenre is agyarkodik. és fölfelé áll. mintha szél ütötte volna. ősz. vagy félálomban félrebeszél. melylyel a kerékagynak kedő. mely az agyhártyák gyuladásából származik. tt agyaros-t vagy lapot. . ért dühös vadkan módjára mintegy fogait nyi hosszúságú gilisztafaj. kemény agyú. —ok. s többnálnak. fn. ért. (agy-fúró) ősz. (agy-ar-kod-ik). m. Agy fal. agyarkod. (Monodon. fh. AGYAGGÖDÖK. vagy agyarai van. csorbára törni a rata mellett más józanabbak daczára önfejüsködik.2) Mondjuk holmi müvekről. —tál. ogyos2) Szerelés. tb. Az agyban og-tam. tt ogyargós-t eszköz. ki reánk agyarog. (agy-boríték) ősz. és félvonal2) Átv. (agy-ar-og-at).lanság-ot. 1. halál. CzetAGYBORÍTÉK.

áth. Ilyenek : agyonüt. Az agyban kifejlett vízkórnemü betegség. (agyon-lö) ősz. AHA. nyerít. Ah ! be édes. légből kapott. áhítatot. mint kéreg a fát. AH (1). Gall agytanítinánya. isz. Agyonlövetni a szökevényeket. A (2).' AHÁD. AH (2). Ah uram Istenem! Innen származnak : ahit. (agyon-ver) ősz. AHAJT. htn.' csúnya dolog. Agylázbau szenvedő. péld. mivelt. mely az agybeteget rémülésbe ejti. 1. be jó ! Elünk vele kegyeletes. melytől az úgy nevezett kergeteg származik. Aha ni! Eleme a kettőztetett. (agyon-lövet) ősz. azt targyazó. A székelyeknél = amott. in Parab. isz. Elemezve: aha-ott. Agyrémi képek. áth. fa. stb. működéseiről stb. mit az illető hanglejtéshői és nyomatékból ismerünk meg. ehe-itt c= ama-ott. Hártyanemü szövedék . AGYON. Főbe lövés általi kivégeztetés. rikit. Hint ilyen önható. AGYONNYOMÁS. AGYLOB. AGYSEB. milyenek : a) agydüh. (agyon-nyomás) ősz. Embert vagy más állatot halálra üt. körülveszi az agyat. Fél az ogyonttíésíó'l. m. AGY. AGYVÍZKÓR. mely különösen az agy részeinek rendeltetését tárgyalja. Mélyebb vágyféle érzelemből kitörő kedélyhang. midőn valami által mintegy meglepetve rámutatunk. Agybonczoláshoz való sebészi eszköz. (agy-kés) ősz. Élünk vele. fű. mondás. agyonsttjt. AGYONLÖVETÉS. (agy-sérülés) ősz. (agy-víz-kóros) ősz. AgyonlSvéttel fenyegetni valakit. AGYTANÍTMÁNY. 1. (agy-tanítmány) ősz. Az agynak különféle lázas bántalmai. Sérvnemü kórállapot. A kocsikerék agyát két végén övedző. régi iratokban néha az névelő helyett. falu Hevesv. Halált hozó.' ott van. A koponyaüreg lágy fehéres bele. fű. isz. . (agyon-nyom) ősz. (agy-karika) ősz. valamint ugyanazoknál. fn. AGYVÍZKÓROS. (agy-on) ih. mn. Agyonverni a ragadósé vadakat. —ról. Valóságon nem alapuló. hogy az agyhártyát sérülés ellen biztosítsák. különösen a juhoknál. nagy agyból és agyacsból. fn. fn. —ön. AGYLOB. fn. — m'. AGYGYÜLADÁS. (agyon-lövés) ősz. erősen kivin. Aha . v. Valakit halálosan meglő. s azt némi gúnynyal vagy roszalással tudtára adjuk. rajongó képzelgés müve. ahhoz hasonló. 1. isz. Mint természeti kedélyhang majd minden nyelvvel közös. mely. pár. (agyon-lövetés) ősz. Halálra. helynév. Halált okozó erős nyomás. Bottal. Ahitom tit látni. 1. fn. puskaagygyal. AGYLÁZAS. Valakit föbelövés által kivégeztet. fn.) tréfásan mondja. hogy az agyrém gyakran akaratlanul is. V. Embert vagy más állatot erős nyomás által halottá tesz. sióit. Fél az agyonlevéstöl. ahít-ott. ath. költött állítás . Sebféle kóros bántalom az agyban. —ani. itten. milyenek: sikít. Agyvízkórban sinlődő beteg. EHEJT = emitt. AGYKOHOLMÁNY . AGYVÉD. óhajt.miuthogy az agy megsértése halállal szokott járni. félelemből támadhat bennünk. (agyon-üt) Ősz. hanem egyedül csak a képzelgőnek rémlik. (agy-ved) ősz. Helyr. (agy-velő) ősz. AGYRÉM. mely főfájás képében szokott megjelenni. Utálatot is fejez ki. —rá. AGYSÉRÜLÉS . AGYONÜTÉS.53 AGYKARIKA—AGYRÉM AGYRÉMI—AH1T AGYRÉMI. AGYRÉM. agyonvág. AHA. fn. verés által megdögleszt. (agyon-verés) ősz. Valamit mély vágyból.jAhára. —s. Agyrémhez való. fn. (agy-láz) ősz. m. AGYONNYOM. áhítat. melyről Szirmay (Hung. agyonszúr. AGYKÉS. Agyonveréssel fenyegetni valakit. AGYONLÖVET. AGYSZÜLEMÉNY. (agy-lázas) ősz. Ami valósággal nem létezik. mn. (agy-rémi) ősz. (agyon-ütés) ősz. AGYONÜT. agyonver. agyonlő. (ah-ít). mely az agyat vagy agyvclőt éri. melyet az agyfnrásnál használnak. agyonetap . Qyógytanilag a beteges képzelő-tehetség szüleménye. fű. fn. fn. mely az embernél két félgolyóból áll. AGYONLÖVÉS. áth. Halált okozó verés.' te vagy az a jó madárf Aha ! megfogtalak. okozó lövés. AGYONVERÉS. 1. AHHA. agyonnyom. ih. fn. ath. „Térdepelve éjt napot hosszában A remete ott ahítva tölt. mely egyedül a beszélő vagy iró agyából került ki. az agykoholmány pedig szabad akarat müve. Bizonyos erőszakos cselekvést jelentő igékkel öszvekötve azt teszi: halálra. AGYVÁZ.és természethangok hasonlatára. Barsv. istenimádó fölsohajtásokban is. (agy-seb) ősz. AGYONVER. (agy-kér) ősz. Agylázat betegek. fű. ő. AGYONLŐ. h-val öszvckötött mutató a! a! AHA. több kedély. AGYKOHOLMÁNY. Ahrf . midőn valakit rajta érünk valamin. eme-itt. buzogánynyal agyonütni valakit. Az agykoholmánynyal rokon . Különösen kegyclete« érzelemül Istentől kér valamit. részeiről." Vörösmarty. AGYKARIKA. Az öszeeroskodt ház agyonnyomta a benlakókat. —ról. Aha. AGYVELO. de némileg abban különbözik tőle. AHA. ú. imádkozva sóhajt. ottan. nem is létezhetik . halálig ver. (agy-rém) ősz. Megnyujtva: áh. Ütés áltál okozott halál. (agykohohnány) ősz. s erősítő karika vasból. fejlődő gilisztafaj. —H. akár agyban akár másutt sértve. AHÍT. (agy-víz-kór) ősz. AGYKÉR. Tanítmány az agy tulajdonságairól. fn. vagy másokat figyelmeztetünk. AGYLÁZ. Helyr. mn. hal<ilosan. Sebészek eszköze . hogy a külföldieknél a tokaji bor jelzője. Azon érzelmi kitörés hangja. AGYVELÖGYULADÁS. 1. b) azon váltóláz.

Élünk vele. Ahol dolgoztál. lehozzad élő Istenem. Valamire vágyó . mit aita. gerendán. 1) Kegyeletes vallásnak tulajdonsága. ÁHÍTOZIK. Amely helyen. (ah-ít-at-os-an) ih. Isten. e helyett: ajtatlan ATTTATOS. ju vagy oj-ra stb. AHOGY. V. honnan. Kinek szivében Isten iránti kegyeletérzés nincsen . Ö. régies. 2) Vallási külső és belső szent gyakorlatok . (a-hogy) ksz. Ahol a! megint ott van. a hetedik sem marad éhen. változván. (ah-it-atlan) mn. ne keress. oda ne menj. kívánkozik . SZEMELYNÉVMÁS. (ahoz-képcst) ősz. Ahtíatosan imádkozni. —tál. tájra . b) Aj = bevésés. nem sert. és betevő. tt ahitatosság-ot. AÍT. —ok. bort kell inni. (ah-ít-at-os-ság) fn. „És kevánsága aithat" „És meglelé . Km. ahitozás-t. Km. e helyett: ahít. Amint. AMONNAN. (ah-ít-at) fa. AHÍTATOS. —ok. ohííaíoskod-íam. „Mert úr ajéjtja (dcsiderat) ö szolgálatját" Müncheni codex. (a-hol). —ak. —aí. — AI. oda ne menj. úgy ISrtéiU. vallási buzgalma cselekedeteket gyakorol. tt ohttás-í ." Müncheni codex. V. _*_f amily módon. vallásos belső és külső buzgalommal. Ahítatosságot illető. AHÍTATOSKODÁS. — ok. vidékről stb. tt. tiszta erkölcsi áhítattal járulni Isten elé. Amely helyről. tt ahtíat-ot. A nyil aja. régies. aboz alkalmazkodva. Áhítozik tettem lelkem . (ah-ítroz-ik). tájról. Mind ezekben rokon Aí vagy hij (valaminek h/a. követni fogunk. ih.m. Ahitoíossági érzelem. Ahol öt hat ember jól lakik. ohajtat. AHONNAN. ahitatossági-t tb. mely szerint ajt = nyílást csinál vagy képez. (a-honn-an) ősz. vidéken. midőn határozottan valamire mutatunk. érzés. Viszonytársa a közeire mutató. arra fordítja k&penyét. (2) isz. eped . m. AHOVA. itt láttam jSnni. Bizonyos dologra nézve. alsó rovátkos vége. Ahova tetted. AJ (2). TolAHÍTÁS. ahol nem viszket. Aki szivében vallásos buzgalmat. híja) főnévvel. Régiesen ajéjtal. Ahol éget. Szélesb ért. ajtó == nyílást csináló. rovátkot. Ahol nincs. tt aj-í v. tb. —tál. országban. (ah-it-at-os) mn. AHÍTOZÁS. Ahova szerencséd vezetend. ajak = szájnyílás környéke. melynél fogva az idegre illesztetík. régies. —ott. midőn. Mentül elscokodt ohitotlan nép. feddést dorgilást jelentő kedúlyJiattg. Amint. melyek által az Istent tiszteljük . Öszvehúzva : ajtaíot. oda menj vissza. vallási buzgalma* cselekedeteket nem gyakorló. Km. Ahol bor terem. (ah-ít-oz-ás) fn. Úgy hallottam. figyelmeztetünk. honnan értelmezhetők a) Aj. Régiesen . Ahonnan jöttél. ahogyan tudom. Vallási érzelemből . vágatok. — át. AHOZKÉPEST. s miatta epedő sohajtozás. ö. Ahonnan lovaskatonák jönnek. s onnan kiinduló ehénnen. imádjuk . 1." Régi magyar passió. AHÍTATLAN. Altalán jelent nyilast. AJ (1). AHÍTAT08KODIK. Csupa oMtotátbol áll. nyitni (aperirc) Bókon hozzá még a török acs-mak (== uyit-ni) ige. ÁHÍTAT. Ahova nem hívnak. illetőleg szentek iránti kegyeletből buzgólkodik. sohajtozik . (ah-ít-at-os-kod-ás) fn. Ama bizonyos távolságú helyről. ott keresd. tt ahtíatlan-t. AHOVA. különösen meglepetés esetében. k. horonyt. AHÍT. imádkozik. mint szájnyílás. Ott is voJcaria. tb. ihar juhar . (ah-ít-at-os-kod-ik). ajtatoskodik. (ah-ít-ás) fn. nyiladékot. (a-ho-v-a) ksz. cselekedetekkel is mutatja. s azt külső jelekkel. Ahítatos módon . Istenimádási. Rövidebben: ojtaloskodás. Ahozképest tartsd magadat. imádkozás . az i kivált alhangú szókban könnyen ja. Ahogy megjövendölém . hasonló módon. fa. csudálkozást. Ah kedélyhanggal nyilatkozó erősebb nemű vágyás. tájról. tt. mintegy híj vagy száj az épületen. Oda menj. Ahonnan a szilfa. Km. Ez ohozképest olyan. legott kerestek. kétfelé nyíló ajtó (valvae) és kai ám. Ahítatos. Ahol jár a ! Ahol ni l Kiröpült a madár a kalitkából. — ott. kegyeletet táplál . inkább jonkább. mint ig jog. mint a Kérelmetek." Katalin verses legendája. másnemű vágyi nyilatkozat . áhítat gyakorlása. ajéjt sőt aíí is. AHÍTATOSSÁGI. AÍTATLAN. 1. vágyakodik valami után. — AIM. ahhoz tartozó. hozzá folyamodunk. ott fújd. melyből ajk v. Ahogy elmének. mint mennyország pokolhoz képest. tb.55 AHÍTÁS—AHOGYAN AHOL—AJ 56 vonlt stb. Áhítatot keresztény hívek. tt ahitatoskodás-t tb. — ok. AJTATOS. — AINK. innen ajándok egy 1222-diki oklevélben hyanduk (Magyar nyelvkincsek Jerneytől). Ahogyan érdemled. Ahozképest (az elébbihez) most boldognak érzem magamat. c) Az elavult ajt ige gyöke. oldalról. AHOL. (a-hol). „Tii atyátoknak akarjátok ajéjtatít (desideria) tennetek.ahitoz-tam. mintán. — AID. Merő ahitozással tölti idejét. — AITOK. kegyeletből fakadó buzgólkodás. (1) ih. Öszvehuzottan : ajtotosság. gyónni. Ahol szívesen nem látnak. honnan acs-il-mak um. Ahtíatatostág órái. AHÍTATOSSÁG. jó. illetőleg iudulatszó. — AIK. Úgy teszem . (a-honn-an) ksz. Sovárog . Megnyujtva : áhít. „Testi gyönyörűségnek kevánságát ne aitsad. (a-hogy-an) ksz. ehénnen pedig a gyalogok elmennek. hogy ahonnan érkeznek. 1. tb. AHOVÁ. ah-ít-at-os-ság-i) mn. Amely helyre. száj. AHOL. AHÍTATOSAN. országba stb. tt ohiíaíos-t. és ih. nem a Duna felől. vallásos érzelemből fakadó kegyeletes cselekedet Stivbeli . ih. v. melynélfogva ahítatosan viselik magokat Mások ohitotosságán épülni. ott egyél. Km. AHONNAN. úgy jutalmaznak. — ak. lásd ezt. Aj aj / mi dolog ez ? . nyílni. ahova küldetek. tb. uiikópoii. stb. melynél fogva egy másikkal öszvefoglaltatik. így a sinai nyelvben hi ám. Zsoltár. táon. hasadékot. bútoron stb. rovaték a deszkán. — ak. Ahogy fcörttlnécék. Ahitotosságot gyakorolni. AHOGYAN.k.

a lágyak : bajlódik. AJAKCSEREPZÉS. hogy ha az orrlikakat befogjuk. f. (ajak-cserepzés) ősz. ömt. Hangszervi rokonságuknál fogva. Az m mint egyszersmind orrhang az n mint szinte orrhanggal: mevet. lafancz . mufti. féreg. mar-k mar-ok. csak ki nem tudom mondani. (ajak-hal) ősz. pocsolya. seétvonni. tb. mogy . aj-bor = alja-bor. itizál pitizal. még pedig az egyosztálybeliek gyakrabban. velő. senki stb. ej. mely mintegy kinövést jelent ezen testrészekl»en is: far-k. bamba. midőn bekő vagy külső okokból az ajak fblpuffad és megkeményedik vagy hólyagosodik. máglya. boglya. p. Ista. Vékony hártya vagy bőröcske. be van vágva. máskép fúvók. soh-aj. ribál. Ila. p. tanejt vagy tanéjt. részint köz nyelvszok&ssal váltakozni szoktak egymással.). kend-ó' kend-ej-e. bodor. bufál. A nyelvszokás az ajakhangokat különösen használja a) előtétül: ám. A sarkvirágok neméhez tartozó növényfaj. fakad . Vastag. Ajakon termett és nem fzütten gyökeredzett szó. (aj-ak-as) mn. fatyiug. a maguk nemében vagy lágyak : b. par-é par-éj par-aj . fn. bufti. tarl-ó torl-oj-a. L. Km. v. AJ 1). vagy nemérttíkb'zó'k: f. könnyebb kiejtéssel ajak. különösen nagy ajaku. „Hol vagyon. Gyöke a nyilast jelentő aj (1. AJAK ÁS. AJAKHAL. bikik. ö. Az ajakbörnek megkeményedése. réve. s a fogakat láttatja. Özse. b. A száj nyil&sa körül többé kevcsbbé kihajtó pirosas húskörnyczet. — AJ (1). viczkand . pereg. Anna. Pila. ámít. v. így nevezzük azon beszédhangokat. érUtkö'zó'k neméríüközökkel: bütykös. szaknj-t. így nevezzük azon bötüket. Öszrchúxni. AJAJA-SARKVmÁG. er-b' er-fj-e. batyu. m. tet-ö tct-ej-e. gumó . Bandii. bámul. m. olybá. ajokos-t. ámúl. zsib-aj. púp . tt. bige. bubus. dör-ej. ért. Sima. szak-osz-t. a. bizg&l. Ö. Osztályozva vagy érülkSzök: b. (ajak-bötü) ősz. fodor. (ajak-hang) ősz. AJAKDAGANAT. lebeg. tb. csavar . . ajokcsá-k. fn. bereg. (aj-ak-csa) kies. bomt. iócza. pukkad. raocsolya. fíkik. v. fn. (aj-ak vagy aj-k) fn. bont. m. d) mint középképző a harmadik szeniélyü birtokragozásban a törzsbeli ó s fenbangon ó' változata. minthogy a be nem zárt ajkak résén mintegy átfuvódva képződnek. AJAKFÁJDALOM. Mézajkakon beszélni. mart. p. bangó . onfttuónai is nevezhető. pongyola. részint tájbcli. a ki merész ajakát hadi dalnak eresztvén. mely a) főneveket képez természeti hangutánzókból. csókratermett ajak.finczúroz. mint: mor-aj. Nyálajak. Fölbiggyeszti át ajkát. leveg. dcr-k. pótor. nedves . bankó. a neméríllkSzb'k: csafar. fn. A maga nemében aránylag kis ajak. A riadó vak mélységet fölverje szavával. puné. pizseg. mint bcszédszervek működése által ejtctnek ki. izéles. vakota. sőt a rógieknél kiváltkép ezen alakok fordulnak elő." Vörösmarty. vagy kemények: f. semki. átv. piszkál. ej. virgonca . apa papa. mckeg . AJAKBÖTÜ. tb. aj-fa •SSL a járom alsó fája. tulajd. pityi. t. labancz. tájejtéssel al vagy aly helyett divatozik. zsivaj. buborka. pocs .57 AJ—AJAKBÖTÜ AJAKCSA—AJAKHANG AJAKCSA. önt. AJAKFÉK. tt ajakcsá-t. vajúdik . ficzkand . bakcsó. robog. névk. vékony. AJAKHANG.p. máskép ajók. filling. pittyecl. lefeg. fittyed. magash. zuh-aj. báraít. bántalmából eredő fájós érzés. (Dclphiuium Ajacis. lágyak keményekkel: mocs.viuczároz . puf&l. boné. csöV-ej. motyó. Ajkán száradt a szó ssí beszédében megakadt. Ajkamon a neve. L. s e hangjegyekkel iratnak : b. pőcsik (bökőlégy). Veszprém. mint : hord-ó hord-aj-a. bodor. Általán. sztl-aj. vakcsó. motyó . mely asz esz helyett áll. melyből kisarjadzó k képzővel lett aj-k. rifol. magash. fn. ősz. köny-ök. cserepes ajak. der-ek. lebeg. mámmám . szopni. bökcsi. A nő vt'nytanban így neveztetnek a többnyire népyszögü ellenes vagy gyűrűs ágú fiivek és cserjék (Labiatae). fekete. p. piros. röfög. bám. biggycd. part. az érUlközö'k : bongyola. far-ok. mely a szájat kinyitja és bezárja. féreg. zsibaj. nyalni az ajakat. (ajak-daganat) ősz. (ajak-fék) ősz.) AJAK vagy AJK. Miklós. keskeny. poggyász. böfög. búb. bizscg. fn. — AJ (2). s mintegy repedezett cseréphez hasonló állapota. Tovább. némely kevés igében közcpképzö. nevet. Képesen szólva: sással metszett. de nagyok és vastagok (Labrus. belő.i. Erzse. kemények: fátyol. medves. gubó. mankó . —ak. melyek az ajiiklmngok Írásbeli jegyei. tar-aj. vaczok. fészek. Válcnt. b) némely más nemfiekbó'I. mumus. az ó ő részesülő módosított alakja. Beszprém . biliing. c) az é vagy éj képzők változata ezekben: kar-é kar<<j. Ajakába harap. rob-aj. Bálint. fn. v. piócza. bogy . fosni a kedvet ajkairól fakadó szavakat. Nicolaus. p. hüvely-k. patying . alsó ajak. bekeg. megkékült ajak. Mindezek elemzésére nézve 1. melynek ajkai egyszerűek. fn. mely mint a nyúlé. <ar-é tar-éj. tt. Az ajak akánnily sérvéből. Az m egyszersmind orrbetü is lévén (úgy. szal-osz-t szal-aj-t. firgencz. «rjoknt vagy ajkat. tor-k tor-ok. azt nem is vagyunk képesek tisztán kiejteni). fütykös. harapni. (ajak-fájdalom) ősz. ángó. zör-ej. sar-k sar-o-k. Ajakbaj. melyek különösen az ajkak. v. p. olyvá. V. Pista. AJAKHANG. bíbor.f. c«ád-é csod-aj. mely a felső és alsó ajakat középen az inybússal öszveköti. ajakak vagy ajkak. Panna. fordejt és több számtalanok. p. fn. pittyed . mint : íotr-aj dét-aj. hall-asz-t hull-aj-t Sajútlag H képzőben az i-nek aj vagy fj-jé változása. Linné szerint 166-dik halncm. fige. nevezetesen ikerített kifejezé- Aj aj ! már megint nyugtalankodol f Hasonló hozzá a inagash. pöfög. m. patyolat. Bözse. kar-aj. akinek vagy aminek ajaka van. AJ (3). Diószegi szerint pilise torkában ily bötüalakok látszanak : AIAIA. leginkább bekő hőség vagy szél által okozva. V. Andri. ityi. oh-aj. —fí igeképző. mennyiben kiejtésekkor az ajkak egymást szorosan érintik. Perzse. cseresznyeszín. Felső ajak. uborka. ej.

hajlamból. csomó. máj. ingaly. a magyar bob-ot és pap-ot. való-t és faló-t. virics. banya. fogy. Ajkon támadt taplós álképlet. botlik . Azonban tagadhatatlan. ki ajándékra néz. Km. s ez a fő dolog. AJAKTAPLÓ. bombék (bimbó). stb. A kifejlett törzsszók végén jobbára 6. pofa. többese: ojakos-ak. s azoknak vagy másoknak is magát és szolgálatát ajánlja. latínul pro«. aj-án-1-vány) fn. izsegbizseg. a hellén írói nyelvben a r. Azonban itt is azt véljük. fül. fenn stb. renczefélék stb. bugya. homv. ajálás. magyal. országát neki hagyván és neki ojánván (Katalin legendája a debreczeni legendáskönyvben). nyelő. csörő. oszlik. ingely (pingely h. nyelv. bodor. jónak vall. iczipiczi. velő' = belő. madár. bennünket. Rotz bíró. karácsonyt. busa. oló. gömb. bunkó. mell-ett. hogy az l a kimondásban a nehézkes kiejtés miatt tűnt el. AJÁNL. dőlő. AJÁLVÁNY. AJAKZAT. Az alsó ajak alatt növő szőr. út mellett. p. Névnapi. ö. vagy ennek is kell léteznie (hacsak azt neo> veszszük. dölf. s tökéletesen megfelel a divatos jelentésnek is (V. omlik. pompos. kapni. bonfordi. buftí. galambócz-. adu. melyek általában valami bővet.). tt. fn. aj-án-dék) fn. jóakaratát. ám. szádor-. «okféle ajándékot adni. viheder. Az ajakak külseje.csakugyan tiszta igetörzsként is fordul elő az óján alak mint: magokat ajánvdn (Nádor-Codex). pl. pocz. térő. mony. fújt. (ajak-képzés) ősz. mely által a hiányzó ajkak pótoltatnak. Egyébiránt 1. mint: megy. (aj-ak-oz-at) fa. kereskedők körlevele. ebben: fennyen. vihar. illegbilleg. fn. máskép •panyolszokáü. mind a mai közbeszédben. kecskeszakált. legkülönösebben magasra hatást. így a német Bmst-ot Adelung «oo'i#«o?-szal rokonítva. bog. ü önhangzókból alakultak: gomó. sérv. mély. hajatat. poczok. folyó. tt ajokos-t. hogy ajándok ám. A hű Itten ajándéka. De mindenesetre arról teszen bizonyságot. sérő. bődön. AJAKSZAKÁLL. ajakóes-ot. irkafirka. pindely. melyek most külön léteilel bírnak. ami más nemzeteknek nem mindig sikerül. A tzegény ajándéka drágába kertit. gomb. bogyó. könyfi. hív(alkodik). bacsó. születésnapi. Ráknemfi kórbántalom az ajakon. melyek általában fuvást. hogy a nyelvérzés régente is ott sejdíté az n hangot. Némely nyelvekben egyik vagy másik hiányzik. csomb. Sebészi műtét. AJÁNDÉK. Termettet ajándéka. foszlik. ez ismét jó (törökül ejt) szóval azonos volna. fn. mozog. Különösen. boglya. buga. mell-ék stb. ez elS vagy «167-ből származván m előtéttel : meíől = melly. (aj-ánd-ék v. nedv. érmünket vagy önnnnket. mogy. ihogvihog. domb. mint: fiit. Adomány pénzben vagy akármiben. boncz. a nemértílközöket vagyis fúvókat oly szók elején. ajtófél ám. 1) Levelezőn (adresse. Azt sem tagadhatni. Azonban ajándék származék azt mutatja. bugyor. mert többet és gyakran kell viszonozni. izgatbizgat. ölv. tettt. ölti. bunczi. 2) Ajánlólevél. Km. hiú. szép. nedű. Sebészi műtét. Drága. különösen távolra hatást. törzse ajándék és ajánl szóknak és ezek származékainak. homo. mely által más figyelmét. ebéd = eved. (ajak-szakáU) ősz. Ajkon támadt mirigyföle kelevény. ihivihi. tt ajdlvdny-t. különösebben gömbölyűt. csaknem az ami a hasonló eredetű javal. s eredetileg különösen a nyelvek első képződés! korában számos oly szók. ö. a honnan ajál mintegy jó-al (roszal. mint: haj. poh. magasat jelentenek. a magyarban maliik = válik. halvány (statua). AJÁNL. ifjú = ivjd (ívilc igétől). —ok. tb. AJAKMETSZÉS. e helyett ajáll vagy ajánl. csalf(a). fel. p. bögy. diidorút. AJAKMIRIGY. midőn az ajak kóros részét lemetszik. kerekdedet jelentenek: bucskó. AJÁNDÉK. bogács. A magyar mindezen hangokat igen szabatosan megkülönbözteti. magas. doképzó'Ul: anya. ceörf. különösen a német ajknak a kemény és lágy mássalhangzókat itt is nehezen tudják megkülönböztetni. továbbá mell törzs (mell-é. hogy ezen hangok minden nyelvben rokonok. szókban) = fél. akkor a közelebbi törzs ója. fa. hogy aján törzsnek kell. gömő. szarv. Ajándék-csikónak nem kell fogát némi. s egész alkotása. bócz. (aj-áll-váuy. —ok. ellenes vagy gyűrűs ágú füvek és cserjék. melylyel va lakinek bizonyos okból. foly. ibáczolviháczol. mint ez ma is megtörténik. ö. daru darv. AJAL. bukta. húsvéti ajándék. melyben valaki djdonau nyitott vagy átalakított kereskedéséről ismerőseit tudósítja. az arabban a p. áj. hogy ez alakban is feltal&ltatik. helyesel példájára). és. inczifinczi. Valószínűséggel bírnak s figyelmet érdemelnek: menny = fenn vagy lágyalt ny-nyel: fenny p. (aj-ak-os) fn. figyelemből és alkalommal kedveskedünk. acsó. mintegy adán vagy odány. boklel. fűt. azonosak valának. fül. illőfíllő. terp. tb. Midőn melléknévül használtatik. ingóbingó.ú. (aj-ak-ócz) fa. Az orrfuvó m az utóbbi osztály jelentésében is lényeges részt vészen . Különösen használja nyelvünk az érülköző ajakhangokat élőhangúi oly szókban. így neveztetnek a többnyire négyszögü. bátyú. boka. ajtómellék. Ajánl). bomlik. blő (hivő). szolgálatát valaki számára kérjük. leghihetőbbnek tartja. milyenek a tákajakfélék. villan. tt ajoktot-ot. buczkó. hamv. AJÁLL. állvány. AJAKÓCZ. bolyé. V. AJAKOS. újévi. 1. fn. A zsizsikek neme alá tartozó rovarfaj (Maulrüsselkáfer). műid. (ajak-rák) ősz. Ha az ajál alakot veszszük eredetinek. a szuómiban a b és f. tömöttet. fok. (ajak-metszés) ősz. szívességből. szanszkritul pra szótól ered. olv. . máskép: ajoktaplag. tt ajándék-ot. masz. Km. tetv. mogyoró. oló. (ajak-tapló) ősz. emel. hív. böndő. szaru. mely ffoo. báj . könyv. boga. különbözik ettől: meüy (pectus). öklei. fő. útfélen. mind a régi nyelvemlékekben: ajáícán. csaló. ötlik. AJAKRÁK. fn. épen úgy mint ma. ölő. (ajak-mirigy) ősz.59 AJAKKÉPZÉS—AJAKMIBIGY AJ AKÓCZ—AJÁNDÉK 60 sekben: iczegbiczeg. mái. távolodást. ajátdok). domó. olu. adv. fon. Ajándékkal mindent meg lehet hajtani. inczenpincz. stb. AJAKKÉPZÉS. AJÁN. p. irics.

ajangás-t. áth. ojrf«dékoz-tam. arra vonatkozó. Istennek. kedvest. marék. 1) Bizonyos adómánynyal. Akármi jószág.61 AJÁNDÉKLEVÉL—AJÁNL AJÁNLÁS—AJÁNLKOZÁS vességet. gyön := jön. A tanító képeket ajándékoz növendékeinek. AJANGAS. szí- AJÁNDÉKLEVÉL. önh. —ott. 1. Akit vagy amit nem ajánlottak. kedveskedést. ajánltam helyett ajáltam. (aj-án-1-hat-ó) mn. tt. mely által valakit más iránti jóakaratra fölhivunk. tt. megvegye. lependék. feleségül ajánlani valakit. hajlok. áth. ajánlási-t. éltemet ajánlom. tisztviselő. ez szép ajánlat tőle. mitévő legyen. (aj-án-1-at) fn. Elajándékozni vagyonát. szanszkrit: dá. hivatalra. de az ajánlatlant nem. tettemet a földnek ajánlom. melylyel másnak kínálkozunk. V. ti helyett bízvást ejthetünk és írhatunk 1-et. midőn nehéz kiejtésü húrom mássalhangzó torlódik együvé. ö. t. szolgálattal. ö. minthogy az n igen könnyen hasonul. stb. tt ajánlhaíó-í. megszerezze. azt tartalmazó. szolgálatomat. ajándékozó-t. tb. a német Gálé és gebén. (aj-ánd-ék-oz-ó) mn. AJÁNDÉKMARHA. ajándékkal. AJÁNLÁSI. sőt a megelőző á hatigzú is hosszú lévén. tt. (aj-an-1-at-os) mn. alku. —tál. hogy azt megszerezze. használja stb. férjül. 2) Mástól hasonló adományt. l előtt szinte l-ló." Debreczeni legendáskönyv. AJÁNDÉKOZÁSI. Innen valószínű. ajánlás-t. A szolgáknak vj évre pénzt. AJÁNLHATÓ. tt. „Az tebenned bízókat örök ajándokkal megajándékozod. (aj-ánd-ék-oz-ás-i) mn. Lelkemet Ittfunek. nem tudja. tt. Elfogadni. 1) Kínálás valami kedves dologgal. —ni vagy —ani. hogy azt más elfogadja. s a d is gy (=dj)-rc. Különösen határozott akarattal valóban odaad. jószág. Az ajánlott szolgát befogadtam. AJANG. tt. Egyébiránt. ajánlható helyett ajálható. ajándékozott jószág. stb. szolgálatra. Gyöke aj vonakodás!. 3) Holmi használandó anyagi tárgyra. kétkedés! kedélyszó. (aj-ánd-ék-oz-at) fn. vonakodik valamitől 2) Kétkedik. kegyes czélra tett Ígéret. tt. Seyiuégét ajánlotta a kárvallottaknak. habozó kétkedés. Ajándékozási hajlam. ily torlódásban egyik l el is szokott egészen a kiejtés szerint hagyatni: ajánlni helyett ajálni. Ajánlatra méltó. különösen valamely állat. (ajándék-marha) ősz. (aj-án-1-ás) fn. Értemenyre nézve — ajándék. segítség neme. hajlék. Ajánlom magamat és egész családomat ön szívességébe. ö. MARHA. tb. s innen elemzésileg helyesebbnek lűtszik: ajánl. jotéteménynyel kedveskedőleg megkínál. vagy ilyennek sziuc alatt. vagy cselekedet. mint : veszendék. bizonyos adománynyal kedveskedik. ajánlvány helyett ajálvány. szokás. (dó) danán (donum. ADOMÁNYLEVÉL. barátsággal. Aj&nlfist illető. (aj-ang-ás) fn. AJÁNLATLAN. a lat dono. mintegy adandék. Latomat Mállásul. mint ez ily képzetü szókban : szándék. átallva. ruhát ajándékoz. Ajánlom Unnék barátságomat. marok. halándék. köszönettel venni a szíves ajánlást. (aj-án-1 vagy aj-án-ol). AJÁNDÉKOZAT. Különösen bizonyos állapotra. pénz. haboz. Székely szó. mint a hellén dÜQor és dldwpi. AJÁNDÉKOZ. aj<<ndékozás-t. ö. s mint olyan elfogadható. 1) Magát mintegy szégyeneire. kedveskedünk. szemérmes vonakodás. AJÁNL. mint ojál. m. Szégyenlős. tb. illetőleg m&s jós/igába szoktunk valamit ajánlani. Azon tárgy. jeles tulajdonságamái fogva figyelmeztet valakit a végre. „És urunk Krisztus egyházának adá ajándékon. növendék. (aj-ánd-ok) fn. V. megkér valakit. tt. tb. —át. Származásra nézve a jótékony ingyenadásra vonatkozó ajándék rokoumása. ingó vagyon (régibb értelemben). Ajánlási jog. AJÁNL. az é átváltozván o-ra. fazék. 2) Kórós. (aj-ang). AJÁNDÉKOZÁS. véremet. marha. (aj-ánd-ék-oz-ás) fn. és fn. htn. mely által valaki számára más jóakaratát fölkérjük. Ajál. V. Azon három tehén közöl azt a tarkát ajánlom. jó barátot emlékül megajándékozni valamivel. tt. Km. p. AJÁNLAT. jobb az ajánlottnál. ajándok-ot. tt. tisztségre. —ok. (aj-ánd-ék-oz). —ak. fázok . gyász = jajász. ajánlko- Több nyelvben az adás-t és ajándék-oí jelentő szók egy gyökről származtak. AJÁNDÉKOZÓ. bizonyítvány. —ak. Isten kegyelmébe ajánlom unt. AJANDOK. Aki ajándékoz vulamit. Péter ezer forintot irt alá egy közintézetre. gyógy = jógy. Ajándék-marhának ne nézd borjufogát. ajánl-t ragy —ott. mely ajándékban adatik. donum és dó. p. Amit ajándékban adtak. ez ismét j-re lágyult. 3) Valaminek megdicsérése avvégett. Általán mindig valami jót. fn. tb. Ajándékozást illető. Ezen fatál embert jó erkölcsénél s tudományánál fogva ajánlom kegyeidbe. Geschenk). Valakinek ajándékul ad valamit. E lovat nem ajánlom. adomány. 5) Akármi jó. ö. kocsimat kirándulásul ajánlom. (aj-in-1-koz-ás) fn. 4) Másoktól hozott bizonyítvány jó tulajdonságaink felöl. i." Góry-Codex. odanyujt valamit. tb. AJÁNLATOS. ajándékozat-ot. ojándékozosi-t. vagyis elfogadásukra fölszólít. ajánlatos-t vagy —át. —ok. m. jóakaratába. Néha ás ajánlation áru. Idegen utazót barátjának ajánlani. A vtndéget. ajánlat-ot. pártolást kér más vagy önmaga számára. ajánlatlan-t. valamint ellenkezőleg a j gy-vé szokott változni. —ok. (aj-án-1-atlan) mn. Ajánlatos szerződés. tt. Kedveskedésből való ingyenadás. m. szándok . —tál. milyen a kalmár! ajánlás. hogy szégyent vallanánk vele. . —ott. Hazámért jószágomat. V. AJÁL. AJÁNLKOZÁS. tt. arra vonatkozó. V. htn. AJÁNLÁS. E kelmét téli öltönyre ajánlom. AJ (2). Amit ajánlani lehet annélkül. Mindenét a szegényeknek ajánlotta. tehát mindazon esetekben. illetőleg árura. hogy az ajándék gyöke is aj egy eredetű az ad igével. ajang-tam. (aj-án-1-ás-i) mn. —ani vagy —ni. képzésre olyan lévén. válaszsza. megvegye.

jutalomért. AJKAS. AJÁNLKOZIK. ájtatos. ajzottál. 2) Azon gerenda. Ajánlkozik. helyr. kész. a h szelletnek j-vé mazékai : aj totós. (aj-n-ár-oz-ás) fh. 1. falu Veszprémv. mint: pofok. ajazz. AJAZÓVAS. gyak. Tartottam szeretőt. Az ajánlott tisztet befogadni. 1) Nagy vastag ajkú. de a két és többesben bárom k miatt épen nem ajánlatos. Gyöke azon aj. több helység neve Erdélyben. AJBAJ. és fh. változtával. AHÍT. szemük. kellemetlenség. AJNÁEOZÁS. „A vadász ül hosszú méla lesben. ajazza. A sok ajánlkozó közöl nehéz választani. nyilast csináló. ö. ujjongat. Nyíl. honnan ajtani = nyitni. —»i v. ojnároz-tam. var felajzott nyilra gyors vadat. Változattal: Áj tat. ö. — AJT. kínálunk. AJOKLÉ. ajazás-t. pár. ajogal-t. Deszka. vagyis ajkai közé zabolát tesz. (aj-án-1-ott) mn. AJKÓK. AHÍTATOS v. ahtíatos. ajzott. (aj-az-ás) fű. . ahtíatos helyett AJÓK. AJGYALU. v. AJAKAS. ajánlott-öt. régies ahtí helyett. —ott. (ftj-az-ó) fn. melyben valakit más szívességébe. (aj-gyalu) ősz. hogy rovatékába. AJFA. ajaz-íam. fn. 1) Aki valakit vagy valamit ajánl. uzda. Ajtaról. gyöngéd bánásmóddal csókolgat. AJAK. AJAZÁS. (ajók-mártalék) ősz. fehéret. ajnározás-t tb. Kínálkozik. Megírni. ö. A JAZ. Ígérkezik. (aj-t) elavult áth. nyilast csinálni. áhítat. (ajók-lé) ösz.és mn. AJKA. Helyr. áth.fh. kínálkozik valamire. k. AJT. —ott. (aj-k-ók) fn. ez igének minden értcményében. V. másképen: ajak. melyet a kerítés öszvetartására fölülről a czölöpök csapjába eresztenek. ajat. csókolgatta. Csekély bérért ajánlkozik szolgálatomra. tt. Törzse ajnár helyesebben elavult ige ajnál. AJOZÁS. áth. ajánlunk. V. AJAZÓ. AJOZ. Szeged tájékán = ápolgat. Ajkán. —tál. —ról. fn. (aj-bor) ősz. mely által valamit ajaznak. Általán. Ajbaj t kilencz tehén még sincs vaj / Km. Ajéjí. hvllajt : „Szakajtottam rózsát. ajánlvá. tt. Ajánlott szívességedet köszönöm. helyr. Ez új alkotásit szó. 2) A nyilat aj&nál fogva az íjra alkalmazza. Régi. fű. Az ajánlott árut megvenni. ajtatoskodik. AJÓKMÁRTALÉK. AJTAT.ö. deszkába ajat. V. fn. ajazó-t. AJÓKMÁRTALÉK. Kinálkozás neme. V. V. ö. m. ajakbajak. AJOJTATOS. 1. AJÁNL. AJAZÁS. aki vagy ami ajánlva van. olyan mint pofok. melynek részesülője ajtó =: nyitó. tt ajá»ló-í.63 AJÁNLKOZIK—AJÍJTAT AJFJTATOS—AJTAT 64 zás-t. Ajkáról. mi talajdonkép alybor. Icvúl. (aj-án-1-koz-ik). (aj-n-ár-oz). Gyöngéd apolgatás. m. it helyett (v. Könyvet ajánló élőbeszéd. hogy saját kocstján és költségén elszállít bennünket. tt ajánlkozó-t. htn. tt. (aj-fa) helyesebben al-fa. AJÁNLÓ. Asztalosok. bérért valamit cselekedni. ajtatosság. völgyelőgyalu. vagy bizonyos dijért. 1). — ön. azakajt. p. ajkók-ot. elküldeni az ajánlványt. v. tt. AJAZÓ. némely erdélyi tájszólással: AJEJTATOS. azaz. tt ojíbají.m. AJÉJT. Hasonló érteménye van az ácsokn&l. szemSk. L. AJBOR. —ok. gyaluja. bodnárok stb. tt. —ott. máskép : járomtalp. pl. Nagy ajjalbajjal végre megérkeztünk. kegyébe. ajánlkoztam. Paripáját nyergeit. különösen a kisdednek. ÁHÍTAT. —ok. vcszödség. monyok. ö. Ajtóra. ló ajatása. 1. ajzottam. (aj-baj) ikerített fa. AJÁNLOTT . —rá. midőn egyik gerenda élét a másik rovatékába eresztik. akár díjért ajánlkozik. —ok. erdélyi falu. elvállalni. Ajtón. Rönynyebb kiejtéssel: ajálvány. ö. Ápol. hivatalra. kedveskedésből. szolgálatába. AJNAD. 1). (aj-az). A székelyek az égettbor főzése alatt az első lejártatást ajbornak nevezik. Cselekvés.l. ö. levél. Ajófcmártalékkal készített húsétel. öiih. 1. —tál. kevélyet" Népdal. V. tt. 1. ősz. (aj-ók). hogy ingyen. AJGAL. Iromány. mn. tt. ajzani. etb. mclylycl a munka alatt levő fába. mint. régies (pl. régies igeképző. mintegy ajakai közé a másikat beereszsze. 2) Ami által ajánlunk. vagyis ójával. AJÁNLKOZÓ. —ok. (aj-án-1-ó) mn. AJTÓ. AJÁNLKOZIK. gerenda ajazása. L. AJNÁROZ. Ajkára. tb. mely az ökör szegyét éri." Vörösm. tb. (aj-og-al). Sok aprólékos akadály. monyok. Aki Ígérkezik. —aj. (aj-án-1-vány) fn. AJTA. (aj-t-at) elavult fh. 3) Asztalos munkában a deszkát bevési. Akinek vastag. AJÉJTAT. melyből az ajak származott. pár. 1) A ló száj&ba. dudorú ajaka van. azaz rovátkot csinálnak. Öszvetört ajókféle halból csinált mártaléklé. ahtíatos. ajók-oí.. gyöngéden gondját viseli valakinek. mennyiben a latin ős és szláv uszto a magyar oj-hoz hasonlók. 2) Középtengerben leginkább Szardínia táján lakó heringnemű kis halfaj (Sardella). AJETATOS. barátságába. tb. s ma nem igen divatos szó. AJK. de némely szókban ma is divatos. ajkával illet. 1) Keresztzabola a kemény szájú ló számára. tb. AJAZ. AJ. AJ (1). AJANLVÁNY. mely annyit tesz: örömében aj aj / hangon kiáltoz. Szokottabban: ujjong. Rokon vele a szláv aueda. akár ingyen. ö. m. (aj-án-1-koz-ó) Sí. A járom alsó keresztfája. —z. AJTAT08. -tál. melynek élő szárVMtCS. mint a hasonló jelentésű: áhítat. midőn valaki bizonyos teendőre. AJNÁROZ. V.y-t. a Müncheni Codexbei^. s tulajdonkép annyit tesz. AJAZ.

való fogó. Hivatlan vendig-. a másikba pedig a zűr szolgál. padlás-ajtó. valamit. lakhelyek oldalain bejárásul csinált.65 A JTATLAN—AJTÓFÉLT AJTÓPÉREJE—AJTÓRAGASZ 66 AJTATLAN. AJTÓMELLÉK. ih. AJTÓKAEIKA. AJTÓFA. AHÍTATOS. szélesebb része. Az ajtó külső oldalára illesztett kalapicsféle eszköz vasból vagy fából. (aj-tón-ki-ent) ih. a padlózatnál valamivel magasabbra emelt deszkázat. fn. Az ajtót be nem téve. 1) 1. AJTATOSKODIK. Tijejtóssel megnyujtva: ájtaíos. (ajtó-párkány) ősz. Személyr. vagyis szélessége és magassága. AJTÓFOGANTYÚ. AJTATOS. AJTÓNÁLLÓI. ezUttbUl ajtócskát. AJTATOS8ÁG. NAGY gZÚTÁR. AJTOKILINCS. (ajtó-fogantyú) ősz. Népd. (ajtó-küszöb) ősz. Az ajtó részeit öszvefoglaló. Az ajtózár fogantyúja. (ajtón-állói) ősz. Hátulsó ajtón menni be = alattomos utón. AJTATOSKODÁS. mely az építészet szabályai szerint furagványokkal ékesíttetik. ajtócská-t. a mennyországnak és pokolnak kapuja van. nyitott ajtónál. fn. mn. Nyílt az ajtó. Ajtónálló mester vagy fő ajtónálló. hogy takarodjék. fn. AJTÓFÉLT. (ajtó-mög) ősz. (ajtó-félbe) ősz. Ajtóig kísérni a vendégel. fn. AJTÓNKÉNT. AJTÓKALAPÁCS. Ajtónállót illető. AJTÓ. Ajton-ba. lelkét. AJTÓNÁLLÓ. —ok. ólajtó. tb. 2) Ajtó melletti közvetlen hely. AJTÓBETÉTLEN. Elemzésére nézve 1. konyha-. szivét Istenhez emelve. 1. Berohanni a házba ajtóstul — hű bele Balázs módjára. az ajtó és fal között. AJTÓFÉL. tt ajtó-t. melyek a falba eresztetnek. (ajtóu-álló) ősz. zárni. sövény. ajtó táján. KILINCS. s elválasztva iratik : ajtó mögé vonulni. Karikaformájú fogantyú. Kitaszítani valakit az ajtón. tt. aki arra Ügyel. AJTÓKÜSZÖB. Ha egyik ajtón kiverik. Meghúzni magát az ajtó mögött. —aí. fn. Léczből való pártázat. akár alá. ajtóm. Az ajtó mellékfalait takaró. A bejárás oldalfalaiba eresztett gerendák. tt. rézből. jegyezni. nem ajtatos. ketreczajtó. oly fogalmi viszonyban áll az aj-val. Ajtó mellé. ojt azaz nyilast csinál. mn. AKAD. AJTÓN. deszka ajtó. (aj-t-ó-ocs-ka) kies. fn. 1. akár föl. különösen. Ahitatosan. (ajtó-be-tétlen) ősz. hogy az ajtó szorosabban az ajtófélhez tapadjon. ih. Ajtóról ajtóra menve. AJTÓPÁNT. fn. AJTÓFÉREJE. (ajtó-fél) ősz. AJTÓNÁLLÓ. kéregetni. AJTATOSAN. tréfás felelet a kopogtatónak. (ajtó-karika) ősz. Az ajtó párkányának alsó. (aj-t-atlan). s a légjárást akadályozza. fn. Ajtónak nevezzük némely öblös bútorok nyitó-záró tábláit is : szekrény-. L AHÍTATOSKODÁS. AJTÓRAÖASZ. Vas. AJ. hogy csak az menjen be. ajtód. 1. vagyis hagyott résre alkalmazott táblanemü készület. fél ajtó. melylyel a bemenni akaró a zárt ajtót zörgcti. melyek egyikéhez az ajtósark ragautatik. ért. (aj-t-at-os) mn. gerenda vagy kő. AJTÓFÉLBE. Km. törvényszékek stb. láda-. az ajtó ebbe alkalmazott sarkon forog. fn. (ajtó-kalapács) ősz. tb. (ajtó-pánt) ősz. Kopogtatni. 1. fn. (ajtó-mellék) ősz. inti. Értelme: a nyitott ajtó által hátulról képzett zug. ami rést nyit. Ajtót mutatni valakinek — inteni neki. kis ajtó. s szegekkel oda erősített lemez vasból. belyr. (aj-t-at-os-an) ih. fn. alacson ajtó. AJTÓBÉLLÉS. nem ahítatos. Az ajtónyilás tértartalma. ojíatos-í v. AJTÓBÉLLET. Km. s mintegy torkolatot jelent. —ok. L. AJTÓÖR. Ajtó közé szorulni. (ajtó-béllés) ősz. Ajtónállói hivatal. ajtó háta után levő tér. (ajtó-félt) ősz. (ajtó-pArtázat) ősz. AJTÓCSKA. AJTÓFÉLFA. mely átv. Szárnyas ajtó.tt. AJTÓPÁRTÁZAT. tb. nek ajtó mögött helye. ajtó miJgö/t állni. melyen kocsik és szekerek járnak ki és be : kapu. AJTÓKÖZ. ajtó mögül előlépni. szabad helyett. rézből stb. lopva. mint a latin ostium az o#-val. Őr a fejedelem . Aránylag kicsin. Magyarországon a zászlósurak egyike. Ajtóra ragasztani. Az ajtóféli díszesebb deszkázat felső része. Szokottan = ahftatlan. AHÍTATOSKODIK. főhivatalnokok. AJTÓBÉLLÉS. csukni. KÜSZÖB. mintegy béllést képez. Csak helyviszonyitó névutókkal divatozik. szoba-. fn. Az ajtófél részei. mely köröskörül az ajtó széleit övedzi. melylyel a kimenő maga után behúzhatja az ajtót AJTÓHEVEDER. Az ajtó oldalára alkalmazott vasból. falu Erdélyben. tárni. Különösen ajtóragasz — azon deszkázat. pincze-. fn. fn. ajtócskák. a másikon bemegy. L AJTÓFÉL. = mehetsz Isten hírével. (aj-t-ó) fn. AJTÓMÖG. ili. AJTÓFÉL. (ajtó-heveder) ősz. az ajtókat sorba vére. (ajtó-köz) ősz. —Ián. fn. azaz ajtó férője. kinek joga van. s tulajdoukép arra szolgál. fn. 1. hogy bcereszszék. Ajtatosan imádkozni. AJT. két ajtó közötti téröböl. AJTÓPÁRKÁNY. Öszve van húzva az eredetibb ahítatos-ból. Mennyiben az ajtó nyílást. fn. AHÍTATOSSÁG. Azon nyilas neve. Km. kamra-. melynél fogva a kimenő maga után behúzza az ajtót. A templomoknak ajtajok. kert-. ajtajánál. . —lói. Utcza-. Ajtó mellett. betörni az ajtói. Ajtóban állani. Falóit az ajtó. mely a falhoz ragasztva forgékony sarkánál fogva kinyitható és betehető. Tulajdonkép nyitó. Ajtónként bekoczogatni. iVagy ajtó. kötelesség. betfnni. ajtója vagy ajtaja. Ajtót nyitni. buzgón. s mintegy oda ragasztatnak. behúzó deszkázat. (ajtó-ragasz) ősz. tér. AJTOFÉL. melyet alanyomra az ajtót felnyitjuk. (ajtó-kilincs) ősz. gyémántbul válucskát. aj<atían-t. mely a falba eresztett gerendát beborítja. Csinálnék aranyául kalitkát. Közérteményben az épületek. székelyesen = ajtó téré. A bejárás alján.

régies. jártanők = járt-önök. AJTÓRAGASZ. vány. fel-ei. bal ajtószárny. p. pazar-ok. av. AJTÓKALAPÁCS. kivétetnek s ofc-val ragoztatnak: ih. járt-ak = járt-ők. hát. daru. alsó szöglete. adv. 1. nyak. az működő erejét az illető cselekvési tárgynak mintegy nekifeszíti. ály. aki akaratot. sír s némely mások. mennyiben aki valamit akar. melynek hangrendi párhuzamban megfelelő társa ék. fal. AJAZÓVAS. láss-ak. melyek után tájejtéssel az a átváltozik o-ra. akona. nyulánk-ak. mely a nyelvet ideoda rúgja. új. AJTÓTABTÓ. ágy. járjanak = járj-önök stb. Részletesen tárgyalva I. madár madar-ak. V. áll. p. AJTÓZÁR. ha mélyhanguak. Ezek alapérteményéből az tűnik ki. acs-il-mak (uyilni) igékkel. 1) Harm. galy. ker-ek. AJ. vakmerő'. AJTÓSARK. fn. és a török ocs-mak (nyitni). t. ocus. vaj. AJTÓSZÉMÖLDÖK. bal-ok. 2) A kapcsolómód egyes számbeli első személyi-aga. áhítozik helyett „Miként ajtozik a szarvas vizeknek forrására. ősz. AJTÓZÁR. ssiká/y-ak. gazdag-ok. Kiálló keresztgerenda vagy deszkamü az ajtó fölött. íj-ak. nyugtalan-ok. elvont gyök. (ajtó-szár) ősz. bús. abba bele ütközik. b) ezen számnevekhez: három. AJTOZIK. azaz. fű. akó. AJTÓSZÁRNY. kosár kosar-ak. a német Azt. hogy az ok oly tulajdonságot jelent. zsír. járnán-ak. bod-ak. had. aki merészen beleakad. menten-ek. szil-ak. tág. okosb-ak. mint: vág-ok. fh. Általán vasból. ár. jártan-ak. várj. szidalm-ak. mindkét ajtóitárnyat kinyitni. ár. 2) Az ajtófélbe eresztett két vagy három hengerded rndacska. L. ány. ért. sot-dny-ak. rejt-ék. fn. AJTÓNÁLLÓ. asz. eke. seíj-ak. házas-ak. kád. mintegy : akacs. agh (vágni) kok (hasítni). AJVLRÁ. ős. Toldytól. járandan-ak. tor-ok. száj. gyors. fa. AJ AZ. mennén-ek. bor-ok. nyárs. 1. belehatol. vad. nevezetesen a) gyökszók és törzsek után: lágy. tör-ek. c) a multídőbeli igenevekhez : holt-ak. fa. bakáétól. mely az ajtófélbe megy. toll. has. hálás-ak. hervatag-ok. szav. gondor-ok. (aj-véső) ősz. sav. c) ág. Egyébiraat az ajtózárok különfélék. Átv. tál. AJTÓZÖRGETYÜ. e) hosszú á útin valamivel zártabb ezekben: ág. táj. akadály. kopaszak. AJTÓFÉL. menj-ek. (ajtó-támasz) ősz. haj. tanutt-ak. fa. hal. ment-ek. 1. c) a j v képzőjfl törzsekhez: gyopj. tárj. magé. Részei: nyelv. sugár sugar-ak. mint : hojlékony-ak. bogár bogar-ak stb. sarj. az képzőjü melléknevek után. váll-ok. betenni. rovátkot metszenek bele. ék. Angel. AJTÓSZÁKFA. (2) hangrendi párhuzamban ék. máj. d) a fokozott melléknevekhez : jobb-ak. akol. s rokon aj gyökkel (ajak. társ. továbbá a csinai kai (aperire) szóval. melyből 1) okod. p. a) ha a gyökszóban nyílt a van. menenden-ek. változattal némely időkben ok. AK. d<j-ak. fn. AJTÓSZÉMÖLD. mult-ak. köny-ök. AJVÉSŐ. rendű származékai : akna. bakafántos. kin. ősz. ajtó stb.) AJZ. AJTÓZÁVÁK. melyek szerint ok valami nyíltat jelent. Eredetije a csupán ragozásban divó első személynévmás ék. tul-ok. sok. szárny. (3) többesszáma névrag. fsl-ak. táv. általános szabály szerint járni. milyenek: aj. amivel az ajtót kinyitás vagy becsukódás ellen megtámasztják. ház-ok. szál. fii. va». AJVAS. okácziós. AJTÓTÁMASZ. honnan rokonok vele a vékonyhangu ék. mely az ajtó kinyílását gátolja. Ily ép alakban csak mássalhangzóval végződő nevek után járul. makacs. tül-ök. Éjszak-Amerikábzffl tenyésző vízi növénynem. 1. nyírt. melynek virágai ajasak. azaz rovatékosak. hóekén stb. vess-ek. üt-ök. 2. p. képző. mint: aj-ak. ánk. d) mélyhangu i { után: in-ak. b) az ékvesztő egy és többtaguak után: sár sarak. vár. (ajtó-szémöld) ősz. SZEMÉLYNÉVMÁS. e) és az . Asztalosok s más famfivesek vésőféle eszköze. halvány-ak. melynélfogva valamely test egy misikkai érintkezvén. személyrag némely igeidők többesében: járán-ak. lat ocuo. az erkölcsileg megköti. ház. (aj-virág) ősz. és pedig I. fész-ék. pécz-ék. Részletesen 1. illetőleg ajtószárny hátsó. járt-ak. jav. Az ajtó szart vagy ajtófélt képező famü. szemöld-ök. hid-ak. ék.AJTÓRAGASZTÉK—AK AJTÓRAGASZTÉK. var. acinaces gyökei. melléknevek után. (ajtó-sark). 1. mely a belső gépezetet takarja. Sk. marj. akacsol. ebből elemezhető az akar akarat gyöke is. főnevek után. névk. mint más testbe ható éllel ellátott eszközök. száz. okos-ak. ős.Ö." Passió. fn. járjan-ak. akgat (aggat). 1. — AK (1) hangrendileg ok. 1) Az ajtó. p. belevág valamibe. (Hydrophyllum. AK—AK akácz. fopdr-ak. húsz. — AK. Ez érteményben és hangra nézve rokonai: a szanszkrit ae vagy anc (hasítni). rézből vagy fából csinált mesterséges mttkéazület. menjen-ek. ajk. csín. f) a több szótaguak közöl. vágy. hárs. ver-ék. és ezek származékai némely másokkal együtt erednek. melyuek alulról párhuzamosan megfelel a küszöb. Jobb. e) az ékony. nyál. járj-ak. Egyik. A két táblából álló s kétfelé nyíló ajtómü egyikegyik felerésze. ö. igaz-ak : Kivétetnek a) atog. s mely körül az ajtó forog. nyár nyar-ak. odv. b) talán. Éggé. én-ek. i. nagyobb-ak. mely részint elvont. gyik. s az ellene vetődő nehézségeken áttörni iparkodik. agy. K. vad. híj-ak. rósz. lik-ak. az alom képzőjttek után. melylyel a fát ajazzák. ocies. rút. pléh. menén-ek. mely az ajtó-szárnyon levő csőalakú kapocsba megy. tár. nyolc*. ás. szarv. kulcs. AJTÓSZÁE. dús. szil-ak. ők. háj. (ajtó-szár-fa) ősz. L. (ajtó-szárny) 3sz. 1. s öt hímszáluak. ajat. hajl-ok. a fentemlített ékvesztőkön kívül. váll. oltalm-ak stb. AJTÓSZÉMÖLD. tárgy. H. megakasztja magát Előtéttel hozzája rokoníthatók: vak = akadozva járó. Edét. részint élő gyökökből képez föés mellékneveket. nyomd-ok. hav. (ajtó-zár) ősz. Általán. hur-ok. esik. hellén áxi}. szár. melyek egyszersmind hangugratók: hotalm-ak. mely a tollat mozgatja. 1. d) ár őr. akafántos. ék. hely-ek. szókban). — AK. ik. Ezekben a többes személynévmás Sk és önök módosított alakja. akaszt.

Mán. tt. Gyakori. AKAD. ellenvetés által valakinek útjában áll. Czéljához akadálytalan eljutni. hátráltat. mint: akadályoz. m. Ide tartoznak e részint átvitt. (ak-ácz-i-ós) mn. 2) Bcnmaradó ragu viszonynévvel. tb.YOS—AKADÁS *• -. ha mondom. akadály-t. Akármi ellenvetés. . Irigyeim kezébe. A garázda. AKADÁLYOSKODÁS. tt. vetődik. kincsre akadt. Bővebben 1. AKADÁLYOSKODIK. 1. AKÁCZIÓS. a kik kalapot viselnek. kalapja. fölakadás. kalapos-ak. htn. akadályoztass. 3) Marasztaló névraggal. kalapos-ok. terv. akadékos. —tál. szabad folyamatú. vagy belehat. Akadályát út. ih. azaz. axavQog. belekötő. okodályoskodás-t. elakadás. akarata végrehajtásában fentartóztat. ellenszegülés! viszketegből származó viszálkod&s. késleltetés. AKADÁLYTALAN 2). Vizelet elakadása. (ak-ad-ály) fn. Km. 1) Beható ragu viszony névvel. ö. —ott. fn. törekvés folytatását. Hazonlók hozzá a hellén áxaxia. Többi érteményei az akad igéből magyarázhatók. tb. akadályoztat-tam. —ni. (ak-ad-ály-os-kod-ás) fn. AKADÁLYOZÁS. —ok. visszatartja. Veszprém és Biharv. akadályozni valamiben — a megkezdett munkában hátráltatni. tt. akdczióskod-tam. előadja magát. Székely tájnyelven : aki másokba belekötni. ellenszegüléssel páros. (ak-ácz-i-ós-kod-ás) fn. hátráltat. szándékában fönnakadni. késleltesse. akodályos-t vagy —oíj tb. 4) Fclható névraggal. K. A sok látogató akadályoztatja a munkás embert. AKADÁLYOZTATÁS. 1) Amiben nincs akadály. —z. hátráltatás. veszekedésre ürügyöt.69 AKA—AKADÁLY AKADÁL. de a köz nyelvszokas értelmében csak annyi. AKÁCZ. csak rajta ! AKADÁLYOS. . 5) Találkozik. nehézséggel járó. —ott. ütközés következtében függve marad. Megakadás. Akadályokkal küzdeni. kátyólban. Az elbizakodás akadályt vet át előmenetelnek. azaz tövisiiemü szálka. hajózás. AKÁCZIÓSKODIK. A kezdett pályán akadálytalan haladni. —ok. m. mint az akáczfa.40 öt képzőjüek. AKAD. p. alkalmat keres. Az akáczfa bogiáros. gát. mint többesképző. (ak-ácz) fn. okodályoz-tam. Akadályba ütközni. ősz. valamire talál. Aki vagy ami akadályoz. Csak társainkra átadhatnánk. AKÁCZIÓSKODÁS. AKA. tb. 1. gát miatt megütközés! állapotban marad. okáczios-t vagy —öt. sem erkölcsi ellenszegülés nem hátráltat. mintegy rámegy. pár. Valakit czélja. mely a vele ütközésbe jövő testekbe akad. mely miatt a folyamatban levő munka vagy akármely folyékony dolog félbeszakad. 6) Valahová jut. szembe jő valakivel. AKADÁLYTALANUL. okácz-ot. elv. másokba kötelődzés. Benn akadt a szorosban. (ak-ad-ály-talan) mn. Km. bizonyos akadály. Általán ellenszegülésből támadt visszahatás. hogy megkezdhesse. i. a szálka. (akácz-virág) ősz. 7) Öszue igekötővel. tb. AKÁCZ. hogy . Egy becsületes emberre sem akadhattam. ö. latrok hatalmába akadtam. Akadályozó körülmények. (ak-ad-ály-os-kod-ik) k. akadás-t. (ak-ad-ály-oz-tat) áth.és cserjenem a kétfalkások és tízbímesek seregéből. Akadékoskodás. hogy valakibe akadhasson. ért beleköt valakibe. mesteremberek. helyn. Akadályt vetni. —ott. átesni. gödörben. munka. 1. —ott. m. —tál. (ak-ad-ály-oz-ás) fh. 1. Barátjával. akadálytalan-t. Haladást akadályozó sajtórendelet. Akad még oly alkalom. Nyelvének kereke megakadt. illetőleg végrehajtását hátráltatja. Fémre. Ami akadályul szolgál. találkozás. kapczáskodik. pár. AKÁCZVIRÁG. tb. tt akáctiátkodás-t. kötelődzködés. —tál. —tál. mind roszban akadályozni. Véletlenül tsiványfészekbe akadtam. V. akadályoskod-tam. —ok. Legközelebbi rokona : alcics. tb. Ne akadályozz. (ak-ad-ály-oz-ó) mn. gátol valamit. valamibe ütközik. 2) Mint igehatárzó ám. Fogába akadt a csont. Kapczáskodás. . járás. szándékát a véghezvitelben hátráltassa. Máról. okad(ilyózó-1. Nagy akadály a szegénység. beleakadni szeret. (ak-ad-ály-os) mn. m. meghiúsítsa. Országszerte ismeretes fa. gátol. (ak-ad-ály-oz) áth. ismételt. htn. A szóképzés szabályai szerint miveltetö ige volna. Akadályozni valakit valamitől — [nem engedni. (ak-ad) önh. AK elv. továbbá az okácziós. tt. ellenségével öszveakadt. akadálytalanul. (ak-ad-as) fn. tb. fehér vagy pirosas virága. AKADÁLY. akadékoskodik. akadály nélkül. gátvető cselekvés. ember alkalmat keres. nehézség. AKADÁS. kapczáskodás. AKADÁLYOZÁS. tt. másutt: okára vagy ákász. midőn főnévül használtatnak. Bemedben megakadni. tb. AK. V. (ak-ácz-i-ós-kod-ik) k. t. Akadályra bukkanni. akgatódzik. szándék. AKÁCZFA. fn. Ellenszegülő. TMske akadt a lábába. AKADÁLYOZÓ. —ni. —t vagy —ott. ellenszegülés. nem késleltet. hogy akaratát. folytonos ellenszegülés. valami dologban gátoló. Semmi akadály. AKADÁLY. Elemzését illetőleg 1. részint közmondás! használatai: Tervében. tt. és a latin acacia. amit sem anyagi. tt okadályozás-t. —ok. Akadályon győzni. AKADÁLYOZ. fi'em akadhatok elveszett lovamra. gyök. kapczáskodik. Mátyusfóldén : okocs vagy agacs. mely valamely dolog. Helyr. ellenzi. mint más által akadályoz valakit vagy valamit. s annyit tenne. másba akgatódzó. —ok. tt. —ni. tt. Ott akadt a sárban. veszekedési. AKADÁLYTALAN. —ok. Másokba belekötiű akar. Akadjon a szárazfán = akaszazák föl. mely által valakit bizonyos dologtól visszatartunk. Fán akadt a ruhája. —ok. —tál. —k. —ok. Minden fejszének akad nyelt. gyök. késleltet Lehet valakit mind jóban. m. 8) Átv. akad-tam. mely a mi éghajlatunk alatt május közepe táján kezd nyílni. Bárcsak valami szerencsém akadna. Mindenre akad ember. belefúrja magát Köbe akadt a szekér. htn. AKADÁLYOZTAT. Akára.

tokja kétrekeszü. én úgy akarom. hátráltató. átv. képező.71 AKADÉK—AKADÉMIAI AKADÉMIKUS—AKAR 72 AKADÉK. okoaVmiai-t. AKADÉMIA. gerenda az útban. s így a magyarba is átvett szó. ért el nem igazodható kétkedés (scrupulus). hol gyönyörű kertek és sétányok . hátráltató oknál fogva. melynélfogva valaki akadékoskodni szeret. fa. vagy valami tapadó tárgy általi gyakori fentartóztatás. Km. ilyen a magyar tudományos akadémia. kiejtése szakgatott. Akadozó nyelv. (ak-ad-oz-ó) mn. azt kiviszi. Valamely akadémia tagja vagy növendéke. szónok. Akadémiai könyvtárak. óra. akadékoskoddi-t. (ak-ad-oz-ás) fn. höbögö. melyen nehéz járni. lel okot. Akadozás (a nyelv akadozása) lényeget hiba a szónokban. htn. Akadoc a szekér a kátyotos utón. Különösen mondjuk a nyelvről. AKAR. Amit akar. Végül 7) azon köz. Akadozó ember. honnan az 6' bölcsészeié is akadémiának neveztetik. Gyakran ismételve. ö. Akarom is. —ott. Általán minden. akadékvető. AKÁNT. —ok. Km. kétkedő. holmi ellenvetésekkel az ügyet hátráltatja. akadoc-tam. tt akodemiá-t. melyekben bölcseleti és jogtudományokra oktattatik az ifjúság. kivált menet közben. i. adoma szerint midőn a czigány lovát árulta. —tát. ami valamiben gátot vet. Akadémiai előadások. Akadoc a nyelve. csészéje kétlevelü. Én azt. akodos ige helyett. azaz kétkedő. —ni. Akodékos kérdés. tt akadozás-í. s a tudományokat mívelik. V. kapczáskodik. elhatározott belső öntudatból hajlandó tenni valamit. AKADOZIK. megállás. Tűzoltásnál a bámuló nézők sokatága. 2) Szövevényes. növendékek. de nem Wrja a farka. p. midőn ezen szó belső szabadságot. függetlenséget előföltételez. AKADÉKOSKODIK. (ak-ar). tb. tt. AKADÉMIAI. többszöri megütközés. s azon főiskolákat jelenti. Megmegütköző. de gyökre nézve nyelvünkben is honos. L. Közvetlenül a görög «x«ei>&0£-ból (= akics virágú) vétetett. A siető' embernek okádékul vannak az elülte latsán ballagok. AKADÉMIKUS. Km. gyök. —z. AKADÉKOSKODÁS. nyilvános épület. (ak-ad-oz) gyak. m. festesz-. tudni. a föntebb! szóval felelt Nem mint akarnék. melyek vagy a természet után. vagyis bizonyos cselekvése folyamát. kereső. 5) Különösen valami nagyobbszertt hangművészeti. zenei előadás. bokrétájának fölső ajaka nincs. fn. Km. mely legtöbbek véleménye szerint valamely Akademus nevű hősről neveztetett Akadémiának. Gyakori. Akadná gép. p. 1) Akadékot okozó. hallani. beszéd. szeret. Miért megfeddetvén. —tál. 3) Nagyobb nyomatékkal ám. zenész-akadémia. ha az égess világ ellenem támad is. vemhes. Teljességgel nem akarom. tt okadékoskodó-t. Szüntelen vagy gyakran. a tövisek közölt. Ha akarom vemhes. a ruha a bozótban. Meg akar/afc látogatni. milyenek a győri. bonyolódott. Akodékos út. nem folyó. AKADOZ. tb. és már menni akarsz t Sokat akar a szarka. Ami akadémiába vagy akadémiából való. fn. 4) Akarom hinni = örömest hiszem. —ok. t i. 6) A festészek akadémiáknak nevezik azon meztelen alakokat. tt. akicsos élűk. —ok. Akadó* a dolog menetele. 2) Nálunk az egyetemnél szűkebb értelmű. Akodékos ember. melyben a tudományok. Akarom látni. elv. ügy. hanem a mint lehet. valamely gátoló. tt. botlás. ülések. AKADÉKOSKODIK. Akadémiai tagok. képek. Ha Isten is úgy akarja. kifogásai által késleltet valamit. akodékoskod-tam. —ott. nem pedig: akadik. vagy nem képes eligazodni. két föbbhímesek és megrejtősök seregébe tartozó növénynem. áth. 3) Aki mindenen fönnakad. 4) Művészek társulata. fn. (akademia-i) mn. kapczáskodni. AKADÉKOSKODIK. T. vagy valamit tenni kész. —ni. Akadék-kS-. m. nem is. útban áll. vagy a» utczák szilt volta nagy okádék. köhögve beszél. Adoma szerint a czigány a kadétot katona-okádéknak nevezte. midőn beszéde. gyűlések. ahhoz tartozó. parancsol. kötelődzik. pár. szavalási. késlet. zágrábi fotanodák. visszatart. (ak-ad-ék-Ofl) mn. tt okodozó-t. AK. L. m. Ki akarok menni. hogy az égess has szavamat fogadja. csináló. akadék-ot. melyben valamely akadémia tagjai vagy növendékei öszvegyűlnek. AKADOZÁS. vagy tanodája. tt akademikus-t. A görög nyelvből minden művelt nyelvbe. kik bizonyos időkben értekezés végett öszvegyttlnek. (ak-ad-ék) fn. ami akadásra ad okot. lábalattkodik. kassai. AKADOZÓ. AKÁNTBOGÁCS. Akarom. (ak-ad-ék-os-kod-ó) mn. Aki akar. tt okánt-ot. akar-1. pozsonyi. valamint testgyakorló iskola is létezett. késleltető. ismételve akadékot okoz. azt illető. (akánt-bogács) ősz. htn. segédeszközök. Plató szintén iskolát alapított. vagy szokott. vagy valamely minta szerint rajzoltattak. p. akadozás a tövisbokrok között. AKADÉKOS. tt akadékos-í vagy —át. hátráltat. Különösen 2) eltökélett. —ok. ruháját öszverongálni. Aki akadékoskodni szokott. 6) Szándékozik. Km. A tok akadozásban elkésni. 3) Tudósok társulata. aki a kákán is csomót keres. mert törzse: akad. htn. (ak-ad-ék-os-kod-és) fa. nagyváradi. p. Jelent altalán oly helyet. Átv. hajlandó vagyok hinni. művészetek és testi gyakorlatok oktatásképen előadatnak. (Carduua acanthoides). nehéz föloldisu. 5) Valamit tapasztalással elérni kivan. honnan a neve is. nem vemhes. több izben megakad. 1) Általán valamely cselekedésre. —ok. ha valaki kérdé: vemhes-e a lova? azt felelte. készül. —ni. egy Athénén kívül fekvő kies helyen. (ak-ad-ék-os-kod-ik) k. El akarok utam*. Különösen 1) így neveztetik a bölcsészetben Plató iskolája. Most jövel. Áfásokba akadozni. Ellenszegülés! hajlandóság. AKADÉKOSKODÓ. a hajó a zátonyos folyón. ha pedig valaki azt kérdé: nem vemhes-e a lova? azt válaszolta. Növényfaj a bogácsok neméből. önh. malom. tb. 7) Vétetik a cselek- . melynek levelei tövises. tb. ért =r beléjök kötni. szobrász-. fonalát félbe-félbeszakasztja. tb. hibás. ha akarom nem vemhes.

szándékunk ellen. midőn valaki akarattal nem bir. abból nem származó. Mindegy neki. melynélfogva magunkat valamire elhatároznunk kell. Az igétől megkülönböztetés végett az utóbbit helyesebbnek véljük. Ö nem csak akar. —aí. Akár midőn setét felhők boriinak. A pipa nem akar szeleim. p. ih. p. Ez akaratlan történt. Az öszvetett nevek s határzókban bizonyos nem alá tartozó mindent vagy többet fejez ki. Km. őrült. közönyösség. gyök. tb. mitsem gondolok vele. tb. m. csökönyös. Km. a végrehajtat nem mindig. p. makacs. Különösen szabad. Akaratossé. Általán az emberi lélek azon tulajdonsága. Km. ha akarom. Akár jösz. Akár Így. akaratlan-t. akár Pesten lakhatom. mint az akar ige különösen alkalmazva. mint a vén leányban. akárki. a hajó nem akar helyéből mozdulni. AKARATLANUL. Akár Budán. de tesz is Nem elég akarni. Az akarati tőlünk függ. akármennyi. Akár tetszik. (ak-ar) v. enni. stb. Akarati tehetség. aki egyedül saját akaratát követi. pár. akár oda. —ok. levél).73 AKAR—AKAR AKARÁS—AKARATÓSÍT mindenütt ahol akarod. Akaratom szerint cselekedjetek. (akarat-hiány) ősz." Népdal. Határzóilag ám. tt. Akár így. —ni vagy —ani. eltökélés. Akár ide. akár a részeg németnek. (ak-ar-ás) fn. Elhatározás. 2) Szabad akarattól nem függő. Mindegy neki. s nem egyéb. akár pálinka. akár nem. megesk üszőm. ahár Pesten lakhatom = ha akarom. egyetértést: KSz akarattal megválasztani valakit. AK. térelem. azaz másoktól függetlenül. bolondulni. Akár dardsfészekbe nyúljak. a ház le akar dőlni. mindegy. Akaratlan csecsemő. Akár mit mondasz =r mondj amit akarsz. 3) Néba magán is áll. melynek részei közöl választhatni. akárki = mindenek közöl bárki stb. —s. Önfejüleg. mely esetben különfélekép lehet feloldani. AKÁR. Nem akarásnak nyögés a vége. akár bor. akár úgy. Különösen egyes dolgokra vagy személyekre vonatkozva. Nem akarat. Nemakarva. betegedni. AKARATOSAN. Önfejű. másmás nemű dologról rzólanak. kényszerített. AKAEATLANSÁG. Korlátolt akarat. jó. melyek másmás nemflek. bolonduló. p. kész akarattal megesküszöm. követlek = menj. (ak-ar-at) fn." (570. önfejűvé tesz valakit. ember. Akármit beszélsz. S bár ám. „hogyha házasságra akaratos volna. Erős. 1) Akinek független akaró tehetsége nincs. akara<tí. Akaratlanul megtaszftani valakit. mintha siketnek beszélnék. melylyel körülírva főicserélhető. akár úgy = így vagy lifty akarva. Elemzését illetőleg 1. Különösen bölcseleti ért. AKAR. Akár ennek beszélj-. Km. qtiivi*. betegedő félben van. AKARATLANUL. (ak-ar-at-os-ít). 8) Használtatik a szabadságtól nem függő állati. Akár merre menendesz. nemléte. quantumvis. de cselekedni is kell. AKARÁS. Ezen embernek akarata van. okaratlantág-ot. ingadozó. ehetnék. amerre akarsz. Pesten. gonosz akarat. Rudin. S az égpirulat fényében ragyogsz. amit tesz. ARAKAT. akarati-t.ttok. „Akárhová hajtsam fejemet. 2) Ellentéteseket. vagy az akarati tehetséget nem gyakorolja. mennyiben a belső eltökélés végrehajtását külső akadályok hátráltatják. amit akarsz. önkéntes. le fog dőlni. bátor. szilárdság nélküli állapot. akár Péter. Akár megesküdjem = ha akarod. egyezést. mennyiben működése egyedül önerejétől függ. Seholsem találom helyemet. Akaratommal történt = úgy akartam. de bizonyos tekintetben hasonlat van közi'. erély. makacsul ellenszegülve. melynélfogva önmaga határozza el. a ház dőlő félben van. ellenkezőket foglal öszve. A csecsemő' szopni. akár n*m = akarsz jönni vegy nem. Azon lelki erő fogyatkozása. áthatnék. e helyett: haló. —ok. beszámítható akaratot nélkülöző. akit csak akarsz. fn. AKARATI. amit tenni fog. „Legyünk itten mind hajnalig Bátor világos viradtig. tb. Mindezen érteményeiben a szabad választás alapfogalma rejlik. Innen : akaratot ember — önfejű. akarat ellen való. tt akarat-ot.) Az ország ét fejedelem akaratának minden polgár hódúi. Állapot. azaz. (ak-ar-at-os) mn. (ak-ar-at-os-an)." Szemére Pál. Hasonló kötszoi értelemben használtatik a latin i-i's (akarsz). makacs. —dk. daczolva a másokéval. Szabad akarat. tt. Akaratomtól függ ezt tenni vagy elhagyni. AKARATOS. fejvakarás. akarathiány. áth. életlen volta miatt nem bir vágni." Népdal. akár Pál. Akaratlan bánfát. makacsságot. tt okoraíos-t v. amennyit akarsz. azaz makacscsá. akarát-t. (ak-ar-atlan) mn. 1) Oly mondatokat köt öszve. mely szabadságunktól függ. Akaraíos gyermek. ubivis = . Vállalkozó bátorság. 9) Sajátságos magyar kitételek: meg akar halni. melynek lényege az elhatározás és végrehajtás. eltökélett. Akaratból származó. (ak-ir) ksz. AKARATLAN. daczosan. alwmi akar = szophatnék. Továbbá jelent parancsot. de úgy van = beszélhetsz. gyakorlati tehetség. önfejüséget : Nagy benne az akarat. akárhol = több hely közöl bármelyiken. s bár szóval felcserélhető. elszánás bizonyos cselekvésre. megvetve a másokét. „Akár midőn a nap rajtad leszáll. A Nador-codexben előjön akaratot ez értelemben is : akaró. cselekedet. —ok. akár Budán. Legyen te akaratod (Űr imáds. E két nem akar vágni. AKARATÓSÍT.tt. Akár tüzbe vízbe ugorjim érte := kész vagyok tüzbe vizbc ugorni. htn. 5h. rést megelőző föltételül is. tt. akoratotit-ott. önszántából teszi. melyek önmagukban véve egymástól különböző. nem szándékolt. tb. akár ezeket bántsam. mindenki. AKARATHIÁNY. Akár a siketnek beszéljek. sőt természetszükségi működések kijelentésére is. akarathianyban szenvedő. elv. (ak-ar-atlan-ség) fn. gyönge. (ak-ar-at-i) mn.

honn találsz. pihenést kivan. makacskodás. Akármelyf elöl támadja meg várunkat az ellenség. szívesen látják. thotol akármennyit. táj. nyomába érnek. vidék közöl bár melyikre. 1) Mindenki vagy senki. Akárkiben ne bizzál. mint minden számnév. Bár mely tájról. nem használt. mindenütt rendetlennek látom. Akárhonnan veszed. bár mily nagy számmal. tb. tt okarékos-t vagy —öt. akaratoskod. AKÁRHOGY. mindenfelé. higgadtan beszél. mások szavára hajtó. AKÁRMIKÉP. —tál. Ezen lovak közöl megvenném akármelyiket. bár miképen. Akármely hivatalt. Akármennyit beszéltem neki. csavarékos. ih. Akármikép meg kell üt mentenem. de ezen városban rejtesik. (ak-ar-ék-os) mn. 2) Sok köcől valaki. akárhonnan hozták. gyönyörű a vidék. Több hely. Többes helyett. Akármely órában jövendesz. m. AKÁRMILYEN. (ak-ar-at-os-ság) fii. ih. Jöhettek akármennyin. akárminemit. szándékosan. (akár-mikor) ősz. (akár-hogy) ősz. (akár mely-felé) ősz. nem hallgatnak rá. Nem kell nekem bor. bármi szerével. Akárhová tesz az Isten. (akár-mint) ősz.75 AKAEATOSKODÁS—AKÁRMELYFELÖL AKARATOSKODAS. országból. AKÁRHOGYAN. Akármikor otthon találsz. Akárhogy temem szerét. ih. (ak&r-ki) ősz. városban. (akár-mennyin) ősz. Mások parancsa. Ezzel bizony akárki beérheti. (akár-mennyi) ősz. vagy melyik felé. Helyhatárzó és állapító jelentésű. mn. nem tehetek róla. szerrel. AKÁRHONNAN. Akárki mondja. daczosság. nem jut eszembe. Akárhová fordítom szemeimet. azokra nem tekintve bármi nemű. nem kényszerített. Akármerre nézek. 2) Amennyi csak kell. idegen tanácsot követni kész. (akár-hová) ősz. mindenünnen. Akármire kése vagyok = mindenre. mitsem lát. . s ám. AKÁRMDÍEMÜ. —ott. (akár-merre) ősz. Nem bánom. mi gondod rá t AKÁRMELY. (akár-hol) ősz. önkéntes. Akármüy szép. (ak-ar-va). Önfejüsködés. Fon bor akármennyi. Akárkihez hozzámenne. Oly ember tulajdonsága. Bármely időben. ih. AKÁRMENNYI. elő kell teremtened. Akármikép teszem szerét. Bármi módon. oldalról. födött-e vagyunk ellene. AKÁRMI. 2) Mindenkor. legyen az akármilyen. önfejüség. vagy lehet. ÁKÁRHOVÁ. AKÁRMELYFELÖL. Akárhol lettest. szolgálatot kész elfogadni. oldalról. elszenvedek = mindent. Szabad akarat elhatározásából folyó. még sem kell. mn. Kinek akarata valamire hajlandó. ih. vagy tetézik. Akármi ér. ínséget látok. AKÁKHOL. Akarva nem akarva el kellé mennem = erőszakkal. A viszonynév után téve e második alakban divatozik. mn. nem személyre vonatkozik. akármely pontról. Akármely iránypontnak tartva. csak jó legyen. AKÁRHOGY. 2) Több közöl valamely módon. Akárhol megfordult. Legyen bármily nemhez tartozó s tulajdonságú. azaz: mindenkit üdvözöl. AKÁKMINEMÜ. legott eldobja. AKÁEMINT. valamikép. nem erőltetett. pontra. időszakban. akármerre menve. Mehetsz Isten hírével akármerre. mégis elkéstem. —ok. nem hittem. okosabb tanácsa ellenére saját eszét követi makacsul. (akár-mi) ősz. (akár-mely) ősz. nem gondolok vele. bár mi módon. ih. üdvözli. Határozott akaratból. országban. a sok közöl bár mi. akárhogy vitelem magamat. Mindegy nekem.tam. 1. akármikor indulunk. Oly képzésű új szó. de meg kell lenni. AKÁRMILY. tb. 1) Bármely helyről. mn. (ak-ar-at-os-kod-ik) k. oldalra stb. akármikor. AkármelyfeU veszi útját. Ez úgy akarva történt. Határozatlan dolgokra. AKÁRKI. (ak-ar-at-os-kod-ás) fii. (akarat-szérU) ősz. ih. (akár-mi-nemü) ősz. Készakarva károsítani valakit. ih. csak meglegyen. minden irányban. AKÁRMIKOR. Akármennyi ember jS élőmbe. meg kell méretnem. mindenütt pusztulást. Csak joj. Tulajdonságai között nem válogatva. (akár-mely-felől) ősz. országba. Bár mely helyen. AKÁRMINÖ. mn. Akárminemit a munka. Bár mily sokan. Akármint sietek. AKÁKMILY. 1) Bár mily sok. 1. mn. —ok. Nem szeretem a sajtot. Különböző módok közötti választásra vonatkozik. AKÁRMENNYIN. ki egyedül öneszét követi. szavát makacsai mellőzi . csak vinnék. javaslata. s mások tanácsát. mi biztosítva vagyunk. AkármelyfeU irányozza látcsövét. —ni. pontról. Több közöl egy bizonyos meghatározott alanyra vonatkozik. úton-módon. nem lett sikere. nem hiszem = senkinek nem hiszem. Akárhogy bizonyítsd. AKÁRMELYFELÉ. tb. Akárhogy töröm fejemet. mn. AKARVA. nyakasság. Akárhonnan meríthetsz = ahonnan tetszik. akaratoskodás-t. Akármely helyre. Ehetel. tájra. Akárhol van dinom-dánom. irányozva. akárhogyan. 1. akármelyik jS velem közölitek. Akárhová rejtezel. 1. AKÁRMIKÉP. Akármennyin jösttök. Jó bor. legyen bár mily nagy ezámn. daczoskodas. tájról. bármilyféle. AKÁRMELYIK. (akár-honnan) ősz. Hazámért akármit megteszek. 1) Bármi módon. Mindegy nekem. vidéken. szívesen látlak. AKAKATOSSÁG. tgehatárzó —n vagy —én ragot vesz föl: akármennyim vagy —mennyien. Akármelyfelöl fúj AKÁRMELYIK— AKARVA 76 a szél. Akármüy okosan. csak vinnék — mindenkihez. akárhogy. AKÁRMERRE. Akárhová megy. Akármely könyvet fog kezébe. Akármin! könyörgék. Akárkivel találkozik. b't ott leled. akárminemii legyen. Nem gondol S vele. vagy —eí. amennyit akarsz. AKARÉKOS. ih. Akárki volt. htn. mn. —k vagy —efc. (akár-mi-kép) ősz. (akár-mily) ősz. megtalálnak. (akár-melyik) ősz. Akárhol. 2) Akármely kútfőből. Akárhogy. tt okaratosság-ot. meglátogatlak. AKAEATOSKODIK. Kivétel vagy válogatás nélkül minden. mint takarékos. mn. AKÁRMIKÉNT. mind jó kedvűek. mindenütt szívesen látták. akármikép. ih. Akárhonnan nézem e várost. Akármily rút. AKARATSZÉRÜ. tt. ih. tt. —t. Jót akarva rostot cselekedett. s ám.

tűzött. melyet akasztáskor használ. fn. mely németül Stdgerad va^y Sperrrad. a tapasztal átv. puskát. tt okoszték-ot. ki fél az akasztófától. —«i. Hasonló képzésű ezekkel: magasztalt. Az idők szabatosb meghatározására szokásba lehetne hozni. tt. Kereket. Nem lehetetlen. Mintegy önmagától. bizonyos tartalékra. ragasz. akasztás-t. AKÁCZ. akaszt-ott. —ni vagy —ani. AKASZKA. Cselekvés. okarand-va. aki érdemes rá. (ak-csipesz) ősz. —ni. okoszká-t. fn. mondatokkal bővelkedik. minélfogva ideigleu megáll. Különösen : valamely gonosztevőnek törvényes Ítélet szerinti kivégzéze kötél által. m. AKASZVAS. AKASZKERÉK. htn. p. áth. tamást. AKASZ. tt akosz-t. ARASZKODIK. AKASZTÓFAKÖTÉL. AK elv. Új szó azon órakerék elnevezésűre. (akasz-kúp) ősz. melynélfpgva valakit a törvényfára kötnek. áth. horog. (ak-asz-t-ék) fn. jelenben. nmlt: akaszkod-tam. htn. codcxbcn ám. Gonosztevő. fn. A székelyeknél ezen értelme is van : akadályoz. (akasztó-létra) ősz. ért. fejből. engeszt és enyfsttel között A tapaszt tulajd. (akasztó-fa) ősz. —tál. AKASZFA. Km. Jelent érkötésnél használt esipeszfúle sebészi eszközt. tapasztalt. AKASZTÁS. melyek akasztófára s akasztásra vonatkoznak. AKASZTALT. okart-va. htn. szegre. fn. AKASZT. Büntetésbeli akasztásra érdemes. állványra kapaszkodik. AKASZTANDÓ. —tál. tt. okosztód-tam. Földbe vert s különféle szerkezetű és nagyságú fa-állvány. fn. melyre a biróilag halálra Ítélt bűnösöket szokták akasztani. megakasztott. zsinór stb. gondot szegre vagy falra akasztani = száműzni a szívből. hogy felakaszszAk. virága. a másvilágra. vigaszt és vigasztal. különös forma a maga nemében. akasztal-t. Akasztófa sódara. Az akasztandó elitéltet kikísérni. Bakó létrája. Hasonló viszonyt sejtünk a maraszt és marasztal. p. de úgy látszik. Ki nem akar élni. hanem a múlt. akaszkodás-t. —ok. (ak-asz-t-al). ARASZTÓL. akcsá-t. Képesen szólva: a bút. kispéuz. okcsá*. AKASZTÓFA. mely akasztórudakkal vagy szegekkel van fölszerelve. e helyett AKARVA. (ak-csa). Felakasztották. (ak-asz-ka) kies. kapocs. tt. fn.Ruhaakosz. Km. Magamagának fölfüggesztene. A szidalmazó czímek egyik legkeményebbike. ö. kötélre. fölköt. kapocska. hóhér. vagy horgocska. mn. jövőben. fn. Más nyakába akaszkodnl. 1. rúdra s hasonlónemii tartalékra függeszt. AKÁCZVIKÁG. vagy melyre valami fölfüggesztetik. vagy midőn anyja nyakába csimbcszkcdik. így nevezik a hasonló czélra épített falas alkatot is. —ok. (ak-asz-t-ó) fn. Ruhaakasztó. Embert akasztani. 2) Horog. Kisebbnemü akaszféle állvány. pár. fillér. m. „Láta kedig egy néminemű özvegyet két fél akcsa (acra minuta dno) eresztetet. akaszsza föl magát. tb. felkapcsol. (akasztó-fa-kötél) ősz. hogy függőleges helyzetben maradjon. AkoMssanak föl neved napján. —ok. í) A gonosztevőnek birói Ítélet következtében végrehajtandó főikötését teljesítő személy. Helyesen elvont törzsszó a szakasz. AKÁSZV1RÁG. AKASZTÓFÁKAVALÓ. nem hal a Dunába. leszakadt a köpeny akasztója. AKASZTAL. gyök. —ott. némi tartóssági. AKASZKÚP.vagy beleakad. szeg. horogra. AKASZTÉK. Egyébiránt a régi nyelvemlékekben gyakran előfordul. s függő állapotba helyezkedik. —ni. értelmű. (ak-asz-kod-ik) k. Nagyobb nyomatékul kész tétetik elébe : Kéazakartva eltépte öltönyét. kötözünk. vagy akit itéletileg fel fognak akasztani. Szegre akasztani a ruhát. AKASZTANDÓ. fej. tt akasztandó-t. hogy hajdan a va képző nem csak a jelen. marasztalt. Hívják törvényfátiak vagy bünfának is. függesztett. midőn a hintázó gyermek faágra. AKÁSZ. | AKASZTALÁS. (ak-asz-t-aa) fn. s talán a jövő időkhöz is járult: akar-va t i. AKASZTÓLÉTRA. okoszíó-í. tb. nagyítási árny oktattál. —ok. valamit öszvefittet. lógó állapotba helyezkedése. AKASZKODÁ8. AKÁCZPA. fn. bakó. gúnyos kifejezésekkel. Km. Erről mondja tréfásan a népnyelv: latrán ment sírjába. AKASZTAL. melyre holmit akasztani lehet. akadályozott. (ak-aaz-t-al-t) mn. tb. (ak-asz-t). melyet az ál képvisel. kapocs. külső erőszak nélkül valamibe meg. állványra stb. vigasztalt stb. V. Akasztófa-kerülö. Általán: felfüggesztés. (ak-asz-t-al-ás) fn. mert a nyelv természetével nem ellenkezik. akosztalt-at. Új szú az órásmesterségben. tengelyt akas:tani. (akasz-vas) ősz.77 AKARTVA—AKASZTALÁS AKASZTALT—AKCSIPESZ 78 AKARTVA. AKASZTANIV ALÓ. AKCSIPESZ. . Szegekkel. tb. Egy érteménytt az akaszt igével. p. bizonyos magasságban levő szegre. Amire vagy inkább aminél fogva fölakasztanak valamit. (ak-asz-t-and-ó) mn. fii. Hajdan a malombeli tolvajt hajánál fogva gerendára akasztottak. 1. —ott. gerendára. (ákasztó-fára-való) ősz. Akasztandó zsivány. stb. A népnyelv igen sok tréfás. AKASZTÓDIK." Luk. akastse. rekesz s több mások hasonlatára. htn. tb. Valamit vagy kit. akasztatás-t. németül Sperrkegel. . 1. tb. mint amilylyel valóban bír. akoszkák. melynélfogva. törökül: (akdse vagy ahdse). tt. = akasztófára való. tt. fn. AKASZTÓ. szekér végére. tt. ütközésbe hoz valamivel. 1. (akasz-kerék) ősz. (ak-asz-t-ód-ik) belsz. Párhuzamos unható társa akad. Fára akasztani a kukoricza-csomókat. ősz. Kötél. Akasztani való czéyéres zsivány. fogakkal ellátott állvány. Atv. Kinek dkasztófa a helye. 22. Valamely magasabb testre. bimbója. m. A müiicli. Nagyobb keletre érdemes szó. AK. melynélfogva annak bizonyos részei egymázba akaszkodnak.CSA. FSlakaszkodni a fára. szeg. A gépekben kapocsnemfl vas. (ak-asz-kod-ás) fn. melynélfogva valamit fölakasztanak. múltban. most ritkábban használják. Fölfűzött. törvényes űt»n akasztófáu kivégezni. Akasztófán száradjon a bélé. mely által valamit fölfíi2iiuk. (ak-asz) fn. czimere. horogra. tt. függesztünk vagy akadályozunk.

stug vagy zug. olyformán. vagy fóltüzött holmi. ih. tér tár stb. midőn utón valónk. kötelekkel okgotják a vontató gőzöshöz. Azon időben. valamikor. amekkorig tetszik. Akkoron mát világ volt. s abból öl képzővel lett elavult ige akol. akáczióskodik. Akkora időre nem is emlékszem. viszkeíeg. (az-kor-ig). a kukoriczocsomókat ágasra. térkort (érzéki kört). AKGANY. Képzésre hasonló hozzá: függelék. kies. család. melyből akaszt is származik. tt okgatmány-t. Az akkoriban történt. Hasonló módon. Különösen ám. . mn. Akkorával be nem érem. szSg. kötelődző. ragasztott fityegő járulék. Több azonnemii vagy különféle holmit akasztékos részénél fogva valamely fogas. kő. Azon bizonyos. Akkor időben.. (ak-ol-a) fa. Azon időtájban. tt akgatódzó-t. (az-kori) mn. Azon régi. vagyis jelen : EKKOR. m. azonban szinte nem alaptalan azon nézet. a második idóVe vonatkozik. —tál. lógó. Ezen szóban a kor ekő jelentése. Akgatódzást illető. s viszonytársa a közelebbi. melyre ruhákat akgatnak. Önhatolag hasznaira Tolna. ö. AKKÉPEN. Amiket föl nem akgattak. mikor ti. mint ma. AKGATMÁNY. föltűz. ih. tt. Azon bizonyos korból való. AKLA. dohányfözér-. ih. akics-ot. azután varrnak. akkor beszélj. Fonal. (az-kor-á-ra) ih. (ak-og-at-mány) fn. Mondjuk emberről. épen úgy. (ak-og-any) fn. mikoron. Akasztékoknál fogva fölfüggesztett. Akkora fia van már. határozott. vagy tűzdelünk. akgotódz-tam. lebegő helyzetben legyenek. (ak-og-at-ód-z-ás) fn. 2) Akkori időre. A ki akgatódzni szeret. (az-kor-on). lógó helyzetben levő. ih. tű. miszerint akkora ember annyi volna mint: óz vagy oly górú. akkorra késs legyen ág ebéd. elmúlt. tt. okgony-í. midőn holmit függő helyzetbe rakosgatunk. mint maga. melynélfogva valamit öszveakgatnak. láb alatt van. Valamihez akasztott. Mi is okkortájbon szüreteltünk. másba kapczáskodás. AKGATÓDZÓ. gyakorló. AKKORÁRA. mint . AKICS. AKGATÁS. —ok. magasat jelentő gór módosított alakja. Akkor kell a vasat verni. Azon bizonyos vagy alattomban értett időig. tt aWá-í. (ak-og-at-ód-z-ó). Akkorára nőtt. úgy látszik. k. AKKORRA. (ak-og-at-ód-z-ás-i) mn. AKKORIG. . Mikor kérdeznek. midőn senkit sem érdekel. tb. hogy az ok gyök eredetileg = ék. eredetileg térre. hasonlító ekkora. akkori-t. ért. melyre vonatkozás történik. tb. AKGATÓDZÁS. Akgatódzási hajlam. melyről épen szó volt. hogy a nagyot. melyet bizonyos test elfoglal és csak utóbbi értelmében a szellemibb természetű időkört. . mely már elmúlt. —ok. Közeire mutatva: EKKORIBAN. AKKORA. ih. tdényakgatás. tb. (az-kor). AKKOR. oly messze. v. Ne akgass itt. 1) Oly nagyra. mikor tüzet. olyképen. hanem hordd el magadat. oly régi. lék. Gyöke ok. nevezetesen Balaton mellékén. tb. Csak akkorát adj. Ez is akkortájban tortént. 2) Oly nagy korú. Az akkori emberek jobbak voltak. azt magában foglaló. belsz. (ak-og-at-ód-z-ik). mint a mákszem. Azon bizonyos határózott időben . illetőleg kicsinre. azokat holmi sértő czélzásokkal haragra ingerii. hogy másba kapjon. Akkorára zúzták. —ott. a dohányfüzéreket pólósra akgatni. mint ezekben is: cseléd. akkoriban. Akkor már nem élünk. Km. (ak-og-at-ás) fn. faágra. (ak-og-al-ék) fn. Akként cselekedjél.tt. Cselekvés. (az-ki-ent). szőlő-. Fogakkal ellátott állvány. föl nem tűztek. Rongyos köntösét gombostűkkel akgatta oszve. tt okgatatlan-t. hegyes szűrös kinövés. ám. Akkoron.79 AKGALÉK—AKKOR AKKORA—AKLA 80 AKGALÉK. AKGATÓDZÁSI. —KÉNT és —KÉP. idStájban. Amikor akkor = akármikor. akgatatlan holmi. körülbelül azon idő alatt. AKKORI. kiszabott időre. a fegyvereket falra. Távolra vonatkozó. (akkor-tájban) ősz. vagy következni fog. kötelődzés. AKGATÓDZIK. Viszonytarsa a közeire mutató. AKGATATLAN. gyak. ingerkedö. kötelődik. módon alkalmat keres. —ott. Mire hazajövök. AKKORON. mint a kör fenhangú változata. mint a nád. ebből részesülő ok- . ily nagy. m. távol időben. kova. oly módon. kössön. —ok. azgora. (az-kora) mn. ingerkedik. odakapcsol. midőn mások tetteit ezek füle hallatára hivatlanul fitymálja. akkorá-t. A terhes hajókat lánctokkal. Azon módon. közel valamihez mérő. Egyébiránt a térnagyságra vonatkozó kor-ról azt is vélhetnők. Akkorát kiáltott. Akkorig legyetek oda. kapczáskodik. (az-kor-ra). (ak-ics). —tál. hogy a nyelvszellem épen a hangzóváltozattal akará a két fogalmat megkülönböztetni. tb. minthogy valószínű.és Baranyában ezt teszi: akadékiíl szolgál. tüske. jelentésű. lógatta akgatmány. akkorák. s ám. —ák. szavaikat rostálja. —ok. A ruhákat fogatra. —ok. akgat-tam. ingerkedés. tt akgatás-t. (ak-og-at-atlan) mn. Gyöke ok. tt akgatódzás-t. AKKÉNT. mint a kis ujjam. Minden genyegúnyáját magára akgatni. 1) Oly nagyságú. tüvis. (Kleiderstock). Atv. tt. pár. s vele ütközésbe jöjjön. Akkorára én is ott lestek. tb. AKGAT. tető tat (hajó tatja hátulja fő része). Ennek értelméből szinte látszik. fn. ih. akgalék-ot. amint mondom. Porban heverd'. ih. AKKÉP. —ok. Túl a Dunán. Km. lik és lyuk. (az-kép vagy —képen). áth. akadékoskodik. azon időre. időpontig. Ruha-. A szabók előbb akgatnak. Mekkora akkora. ki minden áron. tb. (ak-og-at). ágas állványra úgy rakosgat. hogy a kor nem egyéb. p. s képzése olyan. mint a mostaniak. Szél lebegette. hogy majd megsilcetültem bele. AKKORTÁJBAN. AKKORIBAN. (az-kor-i-ban). hogy függő. Akkor még fiatalok voltunk. mint a szintén újabb alkotásu függony-é. szeges. Akkoriban még mi is legények voltunk. tt. Vagyis amaz jelenti azon kört. Akkorára halasztani valamit. akgoss. tb. V. aggora ember. mint.

okná-k. azt a beomlástól megóvandó. (aknász-kar) ősz. fn. AKNAÁQ. (akna-nyiladék) ösz. miért legdivatosb a sóakna szó. Átv. névk. (akna-út) ősz. ősz. AKNALOB. (akna-ász) fn. melyen az aknaásást megkezdik. Így képződtek ecek is: tritta. (akna-só) ősz. 4) A hadi tudományban foldalatt nyitott. ásott üreg (Mine) valamely helynek lőpor Altali fölvettetésére. HAOT RZÓTÁK. Vagmellékén akóval mérik a szilvát is. Egy-egy vonal az aknajárásban. sóbánya. —ok. fn. földalatti üreg. fű. sűrű lég az aknajárásokban. áth. melylyel a hordók s más edények száját betömik. szemle. (akna-kő) ősz. áth. Rokon vele az ablakot. AK gyök. Hadtud. AKNASÓ. AKNÁCSOLÁS. (akna-tömet) ősz. fű. melyet lőporral töltenek meg. oknd-t. tb. fn. ön. AKNABÉL. Akarta előfordul már egy 1222-dik oklevélben „Salis fodinas. (akna-metszőlék) ősz. Dunán túl. AKNALÉG. s ám. hogy ami fölötte vau. melyek fölvettetésre szolgálnak. Kiaknázni a régi okleveleket. hangreudileg magash. ablak). (akna-kamra) ősz. 2) Azon hadi szolgálatban levő vagy mis munkás. Az aknakamrát elzáró gátféle ma. oknáctolát-t. Haditud. (akna-korlát) üsz. AKLÁL. oklál-t. aknácsol-t. V. (akna-ráz-kör) ősz. (akna-oldal) ősz. ö. fű. tt. csak á» és. Aknát ácsol. m. AKNAOLDAL. Aknákat a beomlástól megóvó fagerendázat. (akna-ásó) ősz. vagy távolság. AKNÁSZ. AKNAHÁZKOR. melybe folirjak. megtámogat. AKNÁSZKAR. megtámogatása. vizsla. s némely mások. fn. vagy munkás. AKNAKÖTÉL. hogy ellobbantva. AKNA. tt. mely e mennyiséget magába foglalja. AKNAÚT. m. ablaknyilást jelentő szláv okno. Az aknának fagerendákkal kirakása. (akna-lob) ősz. (akna-áz). l)Bánya-épitész. nagyjában öszveakgát. áruk menynyiségét meghatárzó mértéknem. (ak-od-ás). (akna-bél) ősz. —ott. fn. melylyel az ásványnyal rakott kosarat vagy ládát az aknából fölhúzzák. ö. Bányúsznyclven földből éa mészből álló'vegyUlék. fn. AKNAHÉJ. fn. Megvan a török nyelvben is akov alakban. Nagysága országok szerint különféle. akójával adni venni a bort. s mintegy kibélelik. Tömören termő kősó. 2) Hordó szája. aknát fagerendákkal kirak. légbe röpítsék. fn. melynek föladata aknákat készíteni s azokat az ellenség romlására használni. quae Akana vocantur. AKNÁZ. AKNÁCS. Héjazat vagy házikó az akna fölött. gátféle kerítés. AKNANYILADÉK. —tál. (akna-csőte) ősz fn. tt. Híg testek. (akna-lyuk) ősz. (akna-héj) ősz. Nyirkos." Jemey Magyar uyelvkincsek. melyből ásványok hozatnak elő. fn. (akna-icsolat) ősz. melyre az aknában föllobbaiitott lőpor megrázó ereje elhat. holmi rejtett dolgokat kutat. 2) Hadépitészeti aknász. —ni. tört. tt akó-t. tt. 1) Általán minden földalatti üreg. AKNAKÖNYV. Különös hadosztály. fn. fn. rkr'dés. cer-ekédés. melyet az aknákban vágnak. tb. (akna-ág) ősz. (akna-ács) fn. mennyiben az ako6 . nyilas. különösen. A tulajdouképi névk. m. AKÓ. (ak-na) fa. AKNÁCSOLAT. AKNATÖMET. gerendákkal megtámogatnak. (akna-ácsolás) ősz. AKNAKORLÁT. aJcnács-ot. és átb. (akna-lég) ősz. kibélel. melybe a dugaszt ütik. AKNAKAMRA. mely azt több ágra választja. V. mely az aknát körülveszi. AKNA. rokon az akna szóval. Előfordul már egy 1240-diki oklevélben „cum magnó cubulo. illetőleg az aknából bizonyos ásványokat kihoz. Azon lik. mint: mar-akod&s. (sJc-ol-a-al). kiilönböztetésül a vízből főzött sótól. A magyar akó 64 itczéből. AKNALYUK. sóásó. fn. hogy a bemenetelt szelek. mind azokon. melyhez ismét az oko (szem) hasonló. I. htn. pálinkát. Ennélfogva hasonló hozzá a szláv okowa (akó) és okno (akna. fn. gyak. ért. htn. mennyiben mindegyik lényegét üreg teszi. Akóval mérni. Aknákat csináló bányai építész. Hadtudományi ért. AKNÁCSOL. fn. Kötél. fabéllés. A bányai aknák oldalai.81 AKLÁL—AKNAKÖTÉL AKNALÉG—AKODÁS 82 ló ofcía. AKNAMETSZÖLÉK. qni vulgo Ako vocatur. — AKODÁS. AKNACSÖTE. —ok. hogy be ne dőljön. (akna-kötél) ősz. aki földalatti aknákat ás. közönségesen: akona. kiforrásokat. Bányászok jegyzőkönyve. fn.fn. mind a bányai aknákon. 3) Dugasz. s közismeretre juttat. melyeket beomlás ellen duczokkal. fölvettetés az aknaüregben meggyujtott lőpor által. tichm is. Hordó vagy más ilynemtt edényen azon lyuk. valamint azon üreges edény. Általán nyilas. nyrglr. aJenáz-tam. imígy-amúgy. ki valamely hely ostromlására vagy védelmére szolgáló aknákat ás. 1) Sóvágó. AKNAKŐ. ami fölötte fekszik. AKNAKAMRAGÁT. Van Fizakna bely is Erdélyben. (akna-ácsoi) ősz. Az eriiditési vagy ostrom! aknák tekervényes menete. AKNAHÉJ. Lőporból való töltés az aknaüregben a végre. nevezetesen Kemenesalon divatos ige. >. ért. ért. égbe röpítse. (akiia-kamra-gát) ősz fn. AKNASZÍN. fn. Ducz vagy gerenda. fn. Eredetére nézve úgy látszik. mikor és hány szállítást tettek az aknában. fn. A bányai akna többfelé elsugárzó menete. esők ellen biztosítsa. azaz 32 pintből áll." Jemey Magyar uyelvkincsek. valamint a német aiehen v. tb. (akna-könyv) ősz. melylyel az akna oldalait megtámogatják. AKNAÁSÓ. fn. rés. Azou terület. Aknában dolgozik. öszveferezel. —ni. mely sófőzéskor kotlákban leülepszik. oknász-t.

azaz körös. mint ezen tábla mutatja: visszahatása. vagy födeletlen. s mintegy visszaható belcselekvést V. a honnan ogol ám. Akolba terelni. amaz mély. nyájat. Hihetőbb. ö. Átv. melynek jobbára csak éjszak felől van félfödele. ahhoz való. egy vagy több oldalán nyilt hely. kerekded. ö. Egyébiránt feltalálEzen táblából kitetszik. (ak-ó-ol-ás-i) mn. Személy. ö. azokban a keményebb AKÓL vagy AKOL. okoli-t. Akólást illető. csordát.Egy okol. a gulyamarha számára. V. emezek. dik ekédtk-féle igékből származik. AKOL. t-vel váltakozik. Sklir = ménestek /=: ne veregessétek egymást. űrtartalmát. — KODIK. a szláv nyelvekben okol mos ok. toznak. ok-od. akoli ló. bont-ak-oz-ik. V. — AKODIK. ek-éd: o a. rekeszten* a barmot. p. (akó-fa) 1. mintegy ágakból. fallal. Ökürakol. tt. A d némely igékben a szervileg rokon se. ék. hová a ménest rósz időben vagy éjjelre beterelik. íör-ög-et. a) A kiható cselekvés külső visszahatása a cselekvőre. mutatni. gyök vagy törzsige által jelentett cselekvést gyakran. emezekben zártnemüek. töfíiget = valami tozó. melybe a község bikáját zárják. (ak-ó-ol-ó) fn. AKÓLÓ vagy AKOLÓFA. akérí-ég-et. e. munka. p. áth. stánakodik valakin = a szánogató részvét miatt szenvedő állapotban van. hogy valamiről tudomása legyen. Általán. oktatgatja. . tájejtéssel öd). b) A kiható cselekvés belső tott b&mos.mát. verekedik verekészik. akóldt-t. Egy okotbót valók = egy vallási felekezetk8<-ög-et. köí-ek-td-ik. Képez gyakorlatos visszaható vagy benmaradó cselekvésit középigéket Szoros képződés! és érteményi viszonyban áll vele a gyakorlatos átható cselekvőket képező ogot.szinte hasonló jelentéssel. AKÓLÓPA. txtrakodtk várakozik. a tehenek. melyhez bizonyos tot-og-at. hogy a) az áthatok gya. tehéhokol. tb. mely által a hordó Az átható ogot. tilt-ak-oz-ik. Sg. többször teszi. ezekben ennek lágyabb társa d viszi a htn. tg. amazokban lágy. 'AKOLI. akószámát megvizsgálja s mei között ás illető hangokra nézve fordított viszony meghatározza. marakodik valaki.okol. nép közé tolakodik = az előtte. a perzsában ághol korlatos képzője og. értekénk valamiről = azon czélból ír. p. conclusit. —ok. egy fő alatt wlíf-og-at. ö. s amennyiben födve is van. Akolkodnak át ebek. őg-eí. Réfforma rovatékos fa-pálcza. tb. gulyabeli ökör. egy szótagból álló gyök vagy torzaigéhez járulván. kérdezősködik. farkasnak okolt tot-ak-od-ik. ed. öní-ög-et ól azaz nyílt ól (v. ág-ól. tak. akolban tartott. midőn egymást marják. fon-og-at. tn. (akóló-fa) ősz. L AKOLÓFA. fn. congregavit in unum locum és 7-val lekvési képzője át ét. vagyis amazokban az önhangzók zartne. a visszahatóké ód. eget. sövényből csinált kerítés. knlönböztetésfil az istálón tarszont tologattatík tolok. ÁKÓLÁSI vagy AKOLÁSI. melynek hangrendileg párkuzamos társa eke'dik. kinek hivatala és joga a teli bordók nagyságát. mely által a hordók űrtartalmát megmérik. kötést gyakran ismételve tesz. tilt-og-at. —ok. bont-og-at. tt aktot. gyakran elköveti máson. kalt-ek-éz-ik. é (ö). ért egyház. vagyis. vallás. e. nyelvhang t. bikaakol vagy bikakol. piaczokon az áruba hozott boroktól fizetvel =r valakit marogat és marogattatík tőle. circnmegit. deszkapalánkkal kerített. gulyaakol. tt okóló-t. mely mintegy önmagából f ej lik ki. AKÓFA. mar-og-at.helyeken. föV-ek-éd-ik.béli ló. ssánogot valakit = gyakran szánja. d. melybe a barmokat leginkább éjjeli állomásra vagy téli szállásra berekeszteni szokták. beszél. kemttek. (ak-ol) fa. gyülekédik gyülekezik. áll: og-oí. i. marakodik marakoszik.é. nyerges lótól. és így az átható és visszaható igék ezen ne. melyet vásárteménye pedig több árnyalatú. hogy ám. p. p. (csak (Sjy) circumvolvit. így elemeztetík: o-kol. hez tartozók. tt. ne verekedjeból való. tanácskozik. kérdés alatt levő dolog vagy teendő fülön mintegy AKÓLÓ vagy AKOLÓ. belátja. A visszaható okodik eke'dik értartalmának meghatározásáért járó díj. tanakodik magában = valamely kétes. emezekben nyíltak. t. —ni. nevezetesen keresztény felekezeti hívek tartw-ek-éd-ik. mely szintén vagy födelei. a viszszahatóké párhuza. (ak-ó-ol-ás) fh. a o j g. Bizonyos mérőpálczával a hordó béltartalszerepet. 3. kerített valami. (ak-ol-i) mn.88 AKODIK—AKODIK AKÓPA—AKÓLÓ önmagát tanogalja. emez magas. a héberben agái (Sj«) coerben kemény torokhang uralkodik. mar-ak-od-ik. —KÉDIK. (ak-ó-ol). wer-ég-et. tanogaf valakit = gyakori tanítással oktat. AK gyök). fn. kSlf-ög-et. törekedik toVekeszik. AKÓLÓ vagy AKOLÓPÁLCZA. körfilárkolt vagy korlátfákkal. Jelent gyakorlatos. akól-t. kj t. Snt-ek-éz-ik. útjában álló embereket tologatja és vi. tb.ni kell. juhakol. mértékét meghatározni. sövénynyel.tatik a törökben okbor vagy okher. Km. hangrendileg üget. ARÓ. tb —ok. írteget valamit = hovatovább világosabban érti. —EKÉDIK. vagy ezen -cselekvést AKÓLÁSBÉR. társaival együtt ezt jelenti: a béltartalmát meghatározzák. (akólás-bér) ősz. —AKODIK. egy pásztor = egy hitvallás vált-ak-oz-ik. fölfogja. Némelyek szerint ám. így nevezik ae ezen mérésnél használt eszközt is. (ak-od-ik) ősz. von-ak-od-ik. amazokban az önhangzók nyílkerek. lóakol. igeképző. igas ökörtől. ég-et. b) az áthatok cse. pontosság. mara. o-kolo. tarvést mar. ismételve. aklok. A hordó űrtöbbeken végrehajtja. —KÖDIK. marogat =: ezen cselektt akólási-t. Mérés neme. Akólási eszköt. érí-ek-éz-ik. . Rendesen a vámszemélyzet vagy vásúrbiróság egyik tagja. AKÓLÁS vagy AKOLÁS.rekded.cuit. üregét.

któ és bel. ágy-. Átv. igeképző. al-k-oí téte : fél vagy föl. vidékre.85 AKÓLÓ—ÁL ÁL—ALÁ AL. pl. L. A honi történelemben előfordul ily néven sze. ajbor. —AKODIK. gyök. igy-ekezik. szik-. melyet a csenispán). rocska.pamlag alja. melléknév. Alakra nézve hasonlók ezen helyirányra vonat.ALAFA. AKÓLÁSBÉR. fel-t fe: hason. j hanem önálló gyöknek állítják. pl. fn. 3) nától vett hasonlóságnál fogva. amazokban mindig. helyzetbe. Törökül alt.felel e kérdésre : howá ? Személyragozva : álam. (felhang) is. vesz-ek«zik. Alistál (Felistál). magash. v. kevesebb. — AKODIK. 2) Üresség vagy tér. közölök cgy olyk vagy olfc. ákon-l. tb. hegy alja vagy alya. értelmű az alhang szendereg szók a szuszogó orrhangot utánozzak. al-k. tb. Asztal-. ad-akozik. 1) társadal. AKÓMÉRTÉK. alangyár. mint képző.áz. s ettől erednének: aljas. al-t. Ágy alá bújni. ALÁ (al-a). albor. Tűzhely-. víz stb. mely J alyadfk eredtek. ! aly dohány. inaga*h. fel föld. al-att. AL. Rosta alja. melylyel a hordók űrtartalmát meghatározzák. tájszokásilag: olaja. a föld alatti ak. al-ul. elv. (ak-ó-os) inn. az állatok. dézsa. képre. alybor. a dolog azon oldala. Ily viszonyú ezekben : al ráros. mely valamely álló jószág. gyan-oksztk. 1) Névutó. ali-puoli = al helyre. kn. l az al melléknévnek. belefér. ser. 2) Ami fölött más hasonló nemű alik alul. Szőlő alja vagy alya. férj. Valaminek a maga nemében roszahb. elvont gyök. mely a rostán átesik. tájra. söpreje. Aljából adni valamit =r roszából. AKÓLÓ vagy AKOLÓVAS. ősz. Hordó vagy más edény. (2). alnem egyéb. ver-ekészik. al-á. „Alőszön vala egy főalon. ÁKOS. ofcós-t vagy —át. véka alá tegyék. héberül alól (hu. melyekben lágyító y soha dosítása. eknik. mint az akodik. AKOLÓVAS. Sátor alá ház fekszik. öl. Ily átv. úgy ez is sok ülni. a folyó menAL. desen alvó lehel ki. alszél. s abban foglaltatott valami. 1. aljat. mely ugyanazou nemben kisebb. mar-akoszik. ser alja. álom. eke'fztk. (4). ért. AKÓL. fekszik. Altiszt Gyönge lehü torokhanggal ejtve (hal) csaku(feltiszt). ipcképzö. vár alja vagy alya. tében vagy éjszaki sarkhoz képest leebb fekszik. pohár alja == feneke. szalma alja. mely fölött más fekszik. AKÓLÁS. 1. bel-é be. hordó. aí ház. EllenAL. Al. aiy-t. ez utóbbi —al is. huoneen alá = azon tér. melybe egy akó bor. az al gyöktől pedig: al-om. kiknek aztán az al mindig AKÓZ. s erkölcsileg mintegy alantabb áll. tt. lazaszem. Ellentéte: fölé. s oly belyre mutat. 1. al-ól. Azon eszköz általános neve. mely származéka volna — AKODIK. fazék. 1) 1. álmodik és az alvásra vonatkomilag oly állapotú. mely a többi egynevüek közt. Ganéj alja. ige. bor. (ak-oz-ik) ősz. . . abó fél. mely alkalmazásban ezt teszi: azon Egyezik vele a finn ali. melyeket az sonlatra vonatkoznak. előlehliel rokona hal (ige). (akó-mérték) ősz. Jelenti néha a határozott 6* AKÓLÓ vagyAKOLÓPÉNZ. fölém. p. (ak-o-na) tt ákoná-t. —ok. Némelyek főnévül vesz-ekédifc .: ajfa e h. akozik. ' mindig alj szót használnak. (ak-osz-ik) ősz. hafel város. ' alja. gyan-okodik. tájszólással öl hasonlítóval. ÁL. igy-ekssik. tb. eszköz." Müuch. AKONA. rkétilc. 1. melyet egy más takar. borító. holmi vadócz. helyhatárzó. s azt nem az al-ból származtatják. pl. L. kert alja. s írók szerint aly. al áléi származékokban él. magash. (1) mn. hogy milis ftiit). —ok. magaslathoz mérve a föld középpontjához vagy a fbld. honnan valószínű. re rokon az oly.vagy főhadnagy). alesperes (föesperes). FSal (cervical). régiesen Alföld (Felföld). va. létezik. akó- . származékokban. melytől olyas. alispán (fő. AKÓZÁS. al föld. álad. fenekétől lefelé terjed. hogy eredetírói szokás együvé foglalt: alt-áros. tb. növények alnemei. képző. elvont gyök. feneketlen mélység. fn. tt. elterjed. Marha — AKOSZIK. Álruha. némely szőj árassal. pl.valamit. s megkozók : al és fel. az al-ak v. alyfa. (3).alája. de ezek szokottabbak ekképen : alj vagy alybtfza. (5). véka alá rejteni (zarnacékot számlál. alhadnagy (fel. Ksrmyö alá állni. Achatius. Valamint a magyar al. névszerint: akólófa. L. al-acs. „Nem gyújtják meg a SZOT étnek ét. (ak-osz-ik) ősz. Helyviszonyító ért.mely más valamihez képest leebb áll. sem fordul elő. L. érzet. dohány alja. mely fölött a sabban álló valami létezik. lÓVOS.és névtartozó. azt jelenti. romlottabb réÁKOS vagy ÁKOS. Kosár. vagy a mi alatta van. AKNA. alrend. föléd. tt. | Némelyek mindig aly szóval élnek al főnév heAKÓVAS. alja búBarcsai Ákos erdélyi fejedcicin. az alafa származékban L. alfa. —ak. s ezek az aly mellett az általános népszo— AKUZIK. akólópálcsa. codex. melyek bizonyos formára. igeképzö. za. 2) Az általánosnak külön osztályához — AL hangrendileg el él. aldogál. épület stb. p. Alvincz (Felvincz).megnyílj tv a ál. fn. —ok. Alnép.gyan azon természeti hangot utánozza.sarkhoa képest az egyenlítőhöz közelebb áll. 1) Ami bizonyos \ afjade'k. mely az alszik. mely fölött magafél. sátor alja. vagy némely szójárások szerint megfordítva: alja dohány. pad-. 2) Baranyában. zó s még az eredeti lehelettel bíró: hál. költ-ekézik. Szóia.Búza alja. valamint más részről a szunnyad. Hasonlók után okoskod. Szerdék. amit alája vetnek. (dk mintfeltzü. aliiddogál. lóan ás al tiszta elvont gyöke a volna. réteg. Ákos csöbör. Hanyag tájejtésscl és Írással: aj. felváros. alstolgabiró (főszolgabíró)." (Biblia). öszvehúzott mó. Különösen a helynevek elé járulván. tt. ál-1. öl. f«í ház. aliiemes. valamint a kül gyöke kti. I lyett megkülönböztetésül. olyat. alamuszi. kást hozzák föl. Vas rúdból vagy vesszőből való akóló-eszköz. alá. — AKSZIK. mely a föld középpontjához közelebb áll. bár (Felbár).

fii. (alább-irt) ősz. (alá-bocsát) ősz. £zen kelme amannál olábbvaló. htn. k. ALABASTROMMÍVES. . leszáll. fn. ALÁBBSZÁLLÍT. A gabona és htU ára alábbszálíí. hol a Szirt fonása magasról Tajtékosva szőkéi! alá. ALÁBOCSÁT. ALÁBBVALÓ. 2) £ kérdésre: hová? ám. Átv. ALÁBOCSÁT. Aíányújtja kezét. ttalabostrom-ot. (alá-bocsátkozás) ősz. ságár cédrus ép dereka. A terhes hajó alábbszáll a vízben. áth. mélyebbre. ó' ős asztal mellett alább ült. ÁM épület idővel alábbszáll. és fa. tájon. Alantabb belyen létező. hogy idegen szarmatára. kötélen alábocsáíani valakit a Útba. 1) £ kérdésre: hol t ám. ö. (alá-bocsátás) öss. s v. —ok. erkölcstelenebben. tb. aki bizonyos iromány alá odajegyzi nevét. aki alabastromféle anyagból dolgozik. fa. Magasabb helyről. gonoszabb. azaz. leebb megy. Alábbirt jegyzék. —ok. önakaratból leereszkedik. A horgonyt alábocsátani a virbe. Ast alább fekszik. leebbereszkedik. mélyebben fekvő. (alább-valóan) öss. Buda alá nettek a törökök. midőn alabastromot ásnak. A búvár a tenger fenekére. „Alabastrom fehér nyaka. ALÁBOCSÁTÁ8. ki alá. ALÁBB. ALABOR. A gipszkőnek egyik legfinomabb faja. tájra. ALABOCSÁTKOZÁS. alobárd-ot. fa. hajón. melyet az ereszkedőkön a kerék talpa alá . elvetemedettebb módon. ö. fa. Legalább hallgass. össz«húzottan: ha szóban is. Ki föl. de itt nincsen megfelelő törzse. süpped. Hihetőleg keleti származású. vagy alantabb fekvő vidékre küld. szállít valiamit. 2) Azon személy. 2) Átv. ALÁBBVALŐAN. 1) Valamit mélyebbre ereszt. mn. Ha főnévül használtatik. a hegyi szekereseknél. stb. 2) Igehat és igckötö. amerre tetszik. Soha alábbtialó embert nem láttam. Ezekkel és ilyenekkel azonban igen csínján kell élni. sfilyed. Aláfeté. Csekélyebb bccsü. ott. vítnek oldja merült. Km. értéke kisebbedik. zsemlye árát. legalább.87 ALABÁRD—ALÁBB ALÁBBIÉT—ALABOR 88 név környékét. pl. stb. közelét Súgetvár alá szállott Szolimán császár. Régies alakú. a vitelbért alábbszáiiííam. tárgyesetc egyszerű t. a maga nemében hitványabb. árából enged. mely van hová. midőn valamit alábocsátunk. angolai: haíberd. olcsóbban adja. társadalmi viszonyba helyezkedik. Cselekvés. nem oly drágán. a bányán a* aknába alábocsátkozik. Midőn ja személyragot vesz föl. (alabartrom-míves) ősz. alantabb áron adják. (alább-szallít) ősz." Fatadi. tt aiabor-í. (alabárd-oe) mn. olaja merült a vfcnek. Aíáirás. (Kazinczy F. takarodjál! Fölebb verni. alább adni valemely árut. mn. Aláfoly avti. V. sorokban megjegyzett Aíábbfcyeíetí időben és helyen találkozni akarok veled. ALABÁRDOS. (alább-száll) ősz. ért alattvalókhoz. állomásról mélyebbre. alantabb helyen. (alább-való) ősz. csekélyebb áron. mely igen szép fehér szine miatt költői. —ok. Alájön a hegyről. Km. Nem adom egy forintnál alább. AlánS. olcsóbbá lese. és igekötő. mint melléknév. (sJá-bocsátkozik) ősz. németül: HeUebonfe.tb. Erkölcsi ért. áth. Alábbealoan viseli magát a legmfoeletíewebb embernél. feszegetnek. ALÁBBSZÁLL. Amoda alá. szekéren. ALABÁRD. gonoszabbal. síb. utóiról. Kőfaragó vagy szobrász. hogy történt. ih. mely az előrészt látszik alkotni. értékű. 2) Valamely jóuag. mint Eutergom. roszabb. széles kétélű tőrrel vagy szekercrefejjel. Alábbirt ezen soraimmal bizonyitom. mint olyan fokoztatík: alább. olábboinni. Legalább három eweí etelött = nem kevesebb három évnél. mn. bocsát. a régi felső német nyelvben: Helmparten. mint ás üres. mn. Ellentéte: föl. alantabbra. alantabb fekvő helyre. (alabb-lóvő) ősz. alábbsaállitani. karok. Ás alábblevS stötökel megcsipfe a dér. Drágára vagy drágán tartani s alább adni valamit. ALÁBBIÉT. mélyebben. Atá«zátl a bor ára. Kőbányai munkások foglalkodáw. Magasabb helyről leebb ereszt. . leginkább a költői nyelvben nők nek ragu viszonynevet vonz : fának áldja feküdt. föl is út. alárendelés. leebb. oálí. A hús. vagy így is: oldja feküdt a fának. kisebb. Cselekvés.pl. tt. 1) Talp vagy valuszabásu eszköz. többese ok. rendelet. a fölbató ra-val = alábbra. vagy o. . tájdivatosan ejtve. 1) Mélyebbre ereszkedik. ALÁBBLÉVÖ.) Raga á azon oá vagy vá. f01ebb. alabárdot viselő. Alábbnyomni. Km. mint át ökör farka. Aíabastrom nyak. például a> arabban s héberben is lábon fehéret jelent. fötfelé. (ala-bor) fa. alávetés. Közelebb a görög óJUé/faav?oi>-ból eredeti. önh. tb. azaz mehetsz. (alább-ki-jclélt) ősz. 3) E kérdésre hogy t hogyant ám. Messze alá. mint én = alábbatí. díj. Különbözik tőle. tt alobárdos-t vagy —öt. Valamely iromány folytában utóbbi belyen. sőt köz nyelven is szemkecsegtető fehérség kifejezésére haszn&ltatík. —m. fa. Alábbírtak tanúsága szerint. ért becse. 1) Ami a többi irt sorok után vagy azok legvégén írva áll. ALÁBBKIJELÉLT. de valószínűbb. Hazánkban több helyen ás éjjeli őrök használják. s ásókkal mintegy hasonló állapotba. sfilyesst. ha nem figyelt*. alsóbb rendüekhez leereszkedik. atábbtolni valamit. ALABASTROMFEJTÉS/alabastrom-fejtés) ősz. ALÁBOCSÁTKOZIK. Jóllehet bárd alakjánál fogva a magyarból lehetne némileg értelmezni. (al-á-bb) ih. mert svédül: flalíbard. ALÁBBVALÓ. Az alábblevS réteket elöntötte a* árote. midőn valaki önszántából. Alabárddal fölfegyverzett. dárdanemü szúró és vágó fegyver. Hint szorosan véve igekötő az illető igével és származékaival egy szót képez. Alá is út. . Oda alá a pusztán = alatt. ALABASTROM. máskép: alulirt.

midőn valaki a fa alá csík. mint amaz. nem valószínűtlen. ALAFA. hivatalnak nemesebb oldalát az előkelő. Egyébiránt ez értelemben kevesbbé divatos. (al-acs-ony-an). becsempész. Alacson folyópart. polgári állású. mereven. javadalommal mint az élet föntartása eszközével szokott járni. gáládul. csalfa. Alacson módon bánni valakivel. (alá-cscrélt) ősz. tt nlactonykodát-t. Km. tengelykenéskor. bccstelen. ALADSÁG. vagy ás alap törzstől alap-or. gálád. ALACSONYÍT. mennyiben élelmezésre szolgál. gálád jellemü. ö. falu Bonod megyében. ALACSKA. értelemben ezt is ugyanazon gyökből származtathatjuk. (alá-csúsztat) ősz. Minthogy a két első pontnál fogva clcségrc. Zsírót. (al-acs-ony-ít-as) fn. valakit becsületében. magasabb erkölcsi érzelmek nélkőli. a székelyeknél közdivatú. Elemezve: olá-bor. —ok. ért. ö. a föld színétől fölfelé kis távolságra. alaetonykod-tam. tt aiacsonyság-ot. indulatú. —ok. melynélfogva az eső test egy másik alá jut. tt. tt alorsonyítát-t. fn. ételbeli adag. ulffe. Ha szolgáltad. ctalafinta. Szelídebb. nemesebb. melyből első* és eleve (prior. Talán: Alagyár f ALADMHIÁL. bokrok. tt. 3) Méltóság. Hangra hasonló hozzá az illír kolobar. . erkölcsi pulyaság. szarmatát. (al-acs-ony-ít). hogy az ezen értelemben vett alafa gyöke azon el. Erkölcsileg alávaló cselekedetek gyakorlása. 2) Atv. beesik. . pulya. Általán. csclefentc. (alá-csik) ősz. tengeri hajóhad alvczérc. mely bizonyos test. tb. Alocson épület. ih. gálád jellemü tetteket gyakorol. Az esés oly neme. Rimay János a XVII. emberi méltóság ellen. hivatal. állapot Egyébiránt hasonlók hozzá az élelemszert jelentő hellén «/Up« és a török olufe. (al-acs-on) mn. pl. véleményünk szerint gyöke él. Mennyiben a tisztség. (al-acs-ony-kod-ik) k. melynek első alkatrésze kóló kereket jelent ALÁCSERÉLT. fn. tisztség. hivatal szintén bizonyos díjjal. ALÁCSERÉLT. gyaláz. gazdag alafa jutott neki. völgyben. 1) Bizonyos élelmi. osztói. magasabb erkölcsi érzelem hiánya. időd vékony alafát ad. mérték. 2) Atv. Oly helyre esik. Alacsonyan fekvő város. Alanton termetű ember. ALACSONLELKÜ. becsúsztatott Alacserélt borjú. pl. galáds&g. 1. erkölcstelen módon. hivatal. —ok. 1) Valami test magasságából elvesz. magasságban. ALÁESÉS. Alacson ítilcit. ám. 1. ö. —ok. Aiacská-ra.89 ALÁCSEKÉLT—ALACSONLELKÜ ALACSONLELKÜEN—ALAFA 90 tesznek. mn. s más érdemetlenek után helyesnek. Alacsonyan épített ház. faL Alacson falc. Alacson tetejű kalap. Alazsfcá-ról. Magyarországban ritkább. m. 1) Csekély emelkedésu helyzetben. melynélfogva valamit alacsonynak mondunk. eleven. alamizsna. ALÁESIK. ALACSONLELKÜSÉG. s némely mások. ih. mn. Törökül: alcsok. tető. tulajdonság vagy állapot. (al-admirál) ősz fn. piczi piciin. torony. ALACSONYKODÁS. pl. ALATTSÁG. ráesik. 3) Erkölcsi Atv. be-. étel. —ott. 2) Atv. ALACSONYSÁG. tb. s végre ebből n toldalékkal fejlett ki: alocson. (al-acs-ony-kod-ás) fn. Alacson tett. Különösen átv. htn. ALÁCSÚSZTAT. a nemesebb erkölcsi szabályokat mellőzve. lapályosan. minthogy a méltóságnak. Hasonlóan a csel gyökből lett csclve cseleve. tb. vastaghangon lesz alat-a alafa = amivel élünk. mn. elvetemedett. Helyragokkal : Atacskd-n. s melynek részesülője élve máskép eleve. helyzet. —s. Valódi. tb. k. századból. koldusok alafája. melyből ti vagy ó tulajdonságot jelelő képzővel lett atarsú vagy alactó. mélyen. tordon. élelemre vonatkozik. nemtelen. Alodár-t. prius) eredtek. vagy oly cselekvés. ALACSON. jellemtelen módon. Bízd a jövendőkre érdemed jutalmát. —ni vagy —ani. Olodarus. mely által valakit polgári állasához vagy érdemeihez képest illőleg nem becsülnek. mely az alacsonylelkficket bélyegzi V. eledel. igasi helyett becsempészett. tb. de másfelől. —ni. fn. hírében nevében kisebbít. pár. embertelenül. 2) Javadalom. elvág. átv. tisztség. ADMLRÁL. (al-acs-ony-ság). múlt a nagyság. felsőbb állás teszi. ALACSONY. (alá-esés) ősz. ALACSONYAN. fn. IcUlön. magaviselet. Katonák alafája. Gáládul. őrt a maga nemében csekélyebb állapota. elvetemedettség. Becsfiletbeli kisebbítés. (alacson-lelkUség) ősz. hatn. 1) Mint a nagy. ért. kiesettől. ALAC80NYKODIK. férfi kn. ö. Alanton szolgálat. Alacson szék. tt olafá-t. 2) Szintén szekeresek eszköze. amit a kerék alá borítanak. áth. Csalási szándékból valamely áldolgot valódi helyett odatol. rang. hivatal. ALACSONYLELKÜ. alávaló. s képzője a kicsinyítő öcs. Altengernagy. —tál. rá-. V. díj. különböztctósül más irányú. mint kicsi kicsin. födél. ALADÁR. fékéét. szívtelenfil. magos. A'ércgetó'k.Néha az alanton kunyhóból is nagy ember támad. Mongolul s tatárul szintén alafa. a maga nemében kisebb emelkedésü. Jóformán kiavult szó. melyet emeltyűül használnak. ért alávaló gonosz. (alacson-lelkü) ősz. szttrü ember. E szó gyöke ál. csal-va csatára. melyből eledel származott. m. Al&való. erkölcstelen. nyilvánulás. magasság alján fekszik. clvctemedetten. alava alafa = előkelő rang. sudaras ellentéte ám. jutalom vagy alamizsna. ALACSONYÍTÁS. ALACSON vagy ALACSONY. (alacson-lelktien) ősz. V. alofá-k. magasság ellentéte. ö. V. ó'lufe. Cselekvési tulajdonság. s alattomban valamely tehén borjával fölcaeréltek. alacsoaytt-ott. ALÁCSÚSZTATOTT. mely vastaghangon szintén. áth. Alacson eredet. különbségül őzen más irányuaktól: kiesik. melyet más tehén alól hoztak. ALACSONLELKÜEN. Hasonló kisarjadcásuak: torzon. alacson-t vagy aloesony-at.

Általán. Ssélesb ért. fn. 1. Aiáhajltt a gyUmölctctel fenteit faág. HORD. ALÁFÁS. mely az alagba szivárgó vizet tovább vezeti. (al-ag-oz-6) fh. ALÁHAJOL. ALÁFÜGG. Csak élő állatról mondható. menettel ellát A bányát alagotni. (alá-felé) ősz. StwefiU. Magasabb helyről. 1) Valamit lefelé görbít. (alag-folyás) ősz. (aUtg-járás) ősz. melyen részint a vizet elvezetik. A bányai alag alsó része. (al-ag-oz). beftígfl. Helyes alkotása új szó. ALAGTALP. Föld alatt. k. . Vagy az adagot jelentő olofától = kiadja az adagját. akár az alszik-féle szókkal hasonlíthatjuk. tb. földalatti üreg. ALAGKARÓZAT. E szó is. melyen haladva ax alagot képező üreget kivágják és elkészítik. Aláhojlifc a sztmnyadó. ö. Átv. Lefelé. jelenté*. fn. midőn önkénytelenül akarmily erőszaknál fogva egyenes szokott állásából lefelé görbéd. afaszékony is. (alafa-as) mn. békeszeretö embert.A hellenlatín etegiából módosított szó. pontról leebb teszi lábát. melyből valamit készíteni lehet A latin substrotum és matéria helyett ajánlatos új szó. (alagya-as) mn. kerget A malom a vitet aldhajtja. ALAGJÁEÁS. útvonal. tt. önh. ALAGÚT. Aláfelé menő hajók. jelent igen csendes. —ni. (alá-fél) ősz ih. ALÁHAJOL. ALÁHORD. (al-agy-ár) mn. A gyöngédebb lyrai vagy lantos költészet egyik neme. tt. költött Aíogyás versek. értéke kisebbedik. vagy melyet benne végeznek. Csatorna. tt. (Tűnnél). engedelmeskedik. Mondjuk függő testről. ALAGFOLYAS. Aiáhogni a lépcsőről. áth. fokról fokra mélyebbre szállva fut. Átv. szelíd. ALAGOZÓ—ALÁHORD 92 ALAOOZŐ. 2) Lefelé űz. a vén ember feje. fh. kutyaporczióját. melyek között kis jármüveken ás ásványt kifelé szállítják. —ok. aki aíagokat fúr. Általán minden munka. ver. Levert karók ás alagjárás két oldalán. kttlönböztetésfll más irányuaktól: lei függ. Ellentéte : fél vagy fölfelé. nyilasai. aki bóktX esmcil. mely bizonyos magaslati ponthoz képest leebb fekszik. áth. minthogy az Alángyár alásalos is. p. ALÁHÁG. (alag-irány) ősz. tűz. síkja. alogoz-tam. (ali-függ) ősz. máskép alongyár. födelét képező boltosat. mint: hidfó'. ih. ALÁFÉL. alagyár-t tb.ALAFÁL—ALAGOZ ALAFÁL (alafe-al) áth. Személy. ALAGY. (alag-bér) ősz. Aláfelé váltani utat. A német Slollen után átalakítva: istály. ALAGLRÁNY. Aláfél járni. lehajt A nagy teher aláhajtja a tettet. (slag-fő) ősz. Azon vonal. s abból meneteles utón kifolyó víz. A bányaépítésben ax alag tetejét. alafál-t. Emeltebb helyről. elevenség nélkül. ára. Önh. bolt. osfttt. ért. ALÁFUT. (alá-hajol) ősz. tt olafás-t vagy —át. ért bttntet. ALAGFÖ. —ott. fa. ALAGCSATORNA. —t. Aláhajol. népet puszta Pest megyében. kivált hegyek tövén keresztül fart nyíláson vezető út. hogy fölvegyen valamit a föídrW. midőn t i. (al-ag) fii. vagy az alag előrésce. —ok. (alag-dt) ősz. kinek bizonyos javadalma. Az alagba gyűlt. ami bizonyos észműnek mintegy alapját teszi. (alag-fenék) ősz. pár. Vasvárraegyében átv. lemegy. alogyá-í. tt. Dunakeszi mellett. fa. tiisscafut. majd le. fn. áth. fh. Két ellenkező irányban váltakozó mozgással. —ok. —ok. készít ALAGSOR. hatalom alá vet. vidékről leebbvalóra. —z. stétfugg. Értelmére nézve akár az al. fn. Különösen bányászi ért vízir&nyos földalatti menet. V. (Beneficiatus). kifut. önerejéből. Általán. fn. nyílásain. ALÁHAJLIK. fn. melyet az alag caináláaára fordítnak. m. ki még a légynek sem árt Az egyilgyü gyáva nevek gyöngédebb kifejezése. ö. A bányászok s bánya-munkások jövésmenése. Elegiaiformábanírt. midőn egyenes vonalban lenyúlik. Különböző helyirányuak: ftffut. mintegy: alugyát vagy alugyár ember. ALAQBÉR. (alá-bajt) «sz. ALAG vagy ALAGY. lajtorja fokáról. —ni. (alag-munka) ősz. pinesei alagsor. (al-agy) fn. (alá-bajlik) ősz. ALAGFENÉK. A tAénftkoö borjakot aláhajol. (alag-karocat) ősz. becse. fn. ALAG. t i. alfelét csapkodja. felsőbb hatalomnak enged. tt alog-ot. Bér. ért. Midőn főnév. aláveti magát. de utóbb Horácz bizonyítása szerint víg tárgyakat is tengett Újabb Íróink ismét inkább ás eredeti elegta szót használják. A folyók aláfutnak. (alag-csatorna) őse. ás. mely eleinte csak szomorú. hajlamából testét lefelé görbesztí. önszántából. tb. htn. V. menet. (alag-sor) ősz. önh. majd félfelé. ALAGYÁR. tb. m. ön h. Népdal. (alá-hord) ősz. ért. Aláhajol. ALÁFELÉ. részint » bányahegy békéjét kutatják. melyen bele mennek. mélyebben fekvőre hord. Azon irányban. Javadalommal ellátott Alofás hivatal. mélyebbre lép. Alagfél* üreggel. a Örvénynek. ALAGYA. htn. közlekedése aa alag vonalain. —tol. alocatos. pincze. részint fris léget bocsátanak be. ALAOYÁS. fn. rangja van. Aláhajtani magát a fetsdségnek. (alá-fut) ősz. Bányaépítesz. Dunán túl. tt alogyát-t vagy —al. (alá-hág) ősz. megalázza magát. kiavdlni látszik. ALÁHAJT. Aláftlí hajló fej. ALAGOZ. Több ágra szakadó alapszerkezet.alogyá-fc. tt alogy-oí. fagged. Általán mondható minden hajlékony testről. lefelé csügged. nyílás. valamint törzse alogyo. Aíáhajol át igába fogott «k9r. melyet ás alag használatáért az illető alagbirtokosnak a szomszéd bányamivelők fizetni szoktak. tb. A zápor a hegyről alahordja a főidet.fizetéses hivatala. ALAOMUNKA. vagy az alféltől átv. Átv. ALAGFENEK. szétftU. alogozó-t. kesergő éraelmeket fejezett ki.

hasonlatot.) tetnek az erőmütanban előforduló erőmüvek. fn. (Krisztina-legenda). különösen így neveztetnek a marionette név alatt ismeretéé paprikajancsiféle fabábuk. kötet 268.mely = formál. A régi nyelvemlékekben nyiségck betűkbe szerkezeit öszvetételét. 6) Bizonyos szabályok által meghaALAJT. AB írott bötü vagy szó alatt vonást tesz. ALANY (3). 1) Valamely irománynak.Alajtván (exbtímantes) ő magokat szellet Iáitokat. (al-ait vagy al-eit vagy al-ét vagy al-it tározott fonna. Az ajak azon része. angyalkám. véts olajok szalmát." stb. (*Já-húa) ősz. ért. helyig. hasonlókép. hordand-alak. Írásban jelentett ajánlat. csak az aláírások hiányzónak. Vélés. törzse . hasonlólag Gábor meséi. —ni vagy —ani. s evvel rokon a hasonlító képző tag js> lenni. mely szintén férfit vagy nőt képez. ALÁJOK. bábot. honnan a tudományokban alaktan =: =: val-ít. mulólag =: múló módon. Valami alá. kalapokat húznak. áth. ALÁÍR. hordt-alak vagy hortzinte v (előstelkt) nélkül álL dott-alak. áth. (Szemere Pál. lap). Fölülről kezdve óláig elrepesztett köpeny. mátka. Egyszerű tí képzővel: Bitors&gosnak alít. —ok." (Pesti lég. Ezen alapfogalmat vonhatjuk el következő érteményciből. így nevez(patát habere) elvétetik ő töllö. ALÁÍRÁS (alá-irás) ősz. 3) Emberfőhöz hasonló készítmény. codex). böl való alakok. mert olaja sodorhat a víz. testalkat. ALÁIG. különösen ábrásai. formát. melyben a hosszú « a torlatot (két 11-et) pótolja. ALAJTÁS. —ok. (alá-irat) ősz. illetőleg helyettesítő valami. tb. s a méra latin pnío. (al-aj). (al-á-ja) névh. pár. azaz alakit. (al-ait-ás). gyöke al rokon a hasonlati oly-val. vagy valóit. (al-ajak) ősz. gondol valamit „És melylyet alajt vallani lak által záratik el (Figura mathematica). gyar passió. ALAK. adakozás. htn. Szép alak. a* idegen neveket. mely az ál fölött nyúlik el. ám. illetőleg hasonlatra. melyet aláirtak." (Mfinch. (al-ak) fű. Aloy. 4) Termet. Holt alakok. török-tatárban : öl. Különösen valamely kérelmet tartalmazó nevezetesen adakozási felszólításra bizonyos mennyiséget ígér.93 ALÁHÚZ—ALAJT ALAJTÁS—ALAK . szerető. fa. mely a régiségben rendszerént állat alakban fordul elő. A kötött nerzödvénynek aláírni nevét. ALAJAK. szép alak. aláírat pedig ezen cselekvés látszó eredményét. 2) Maga az aláirt név. a czélzatos siókat. levő részig. magyarul. (al-á-j-ok) névh. t. A szerződés fogalmazva van.) Erdélyben olajt alakban még ma is = hasonló módon. olajtást. gyöngy alakom. Átv. volt stb. 1) Álarcz. Ennek eredetye a íranczia Louis. mit rendesen kitiinőbb jelentőség esetében figyelmeztetés végett szokás tenni. (Mfinch." (Bécsi codez). körülbelül az. Népdal. Pintyőke madárkim. Alul fekvő. önnön nevét vagy megbízásból másét is oda jegyzi. (alá-ír) ősz. latínul Ludovioa. szelíd alakom.* „Bódogbnak alítanám magamat. honnan átv. sins. codex). A tanúkat aláírásra felszólítani. hogy jöttem legyen tőrvént féltenem. ábrát mutató. Az tí képző a régiségben rendszerént ajt. (al-á-ig) ih.. fn. képez. s elfogva alakján s hangjain. Formenlehre. ö. (Kazinczy F. egyesszamu ha'uoómiban cseremiszben. melyre fejkötőket.AUjtván (= vélvén) hogy ő isteniről szólna" vagy olyk vagy olk. forma.val vagy vol. . illetőleg mennyiség. matat. hogy teszMindezen értemények képre.) Alakom. mintha az egy volna dilit szóval. Ha a lovakat bekötötted. lángban érted. s többi adakozók közé oda írja nevét Péter hazafi czélokra aláirt száz forintot. m. Nem így utánad könynyel e szemekben.) — ALAK (a-l-ak) igerag. angyalom. rút alak. . Megnyílt az ég szememnek és fülemnek. (München. Ne úszszál közel a malomköz. 1. tt alok-ot. Többek alá.) ALAJOS. A tulajdon. de tájdivatosan két 11-el is ejtetik : véllem. ki idegen arczot vesz föl. állvány. —ELEK. Egyezik vele a led-é) hogy nem kérhetem én atyámot" Régi ma. honnan valószínű. Általán. maga a létige (valék. a csikk végén). hogy olyanságra vonatkoznak. Azon név.5) Minden élettelen emberi vagy más állati képek. Ne akarjatok alajtanotok. 7) Mint algebrai műszó jelenti a meny—s. tégy olaja párnát. legyen az saját vagy más kézirata. „Öldökléseket alajtasz. tb. magash. aláírás jelenti magát a cselekvést. mely bizonyos szerkezetű vona= vél. ALÁJA. azaz valónak tart. i. tehát tanban minden közt. gépek . ami: vall (= valal 1. ALAJT. Dallott. val-ít. 1. alajt-ott. mondatokat aláhúzni. 2) Mindenféle gyermekbábu. ALÁÍRAT. köAajos. Ha a gyermeket lefekteted. Alajt tehát ám. Valami iromány. Az aláírótokat elolvasni. Viaszból. mely némely altaji nyelvekben Előfordul a második személyre ható. Törne al. áth. okmány alá. Ígéret. Ezek szerént hibás azon nézet (Magyar nyelvemlékek IH. Az aláírások szerint bejött ezer forint. Tebát szabatosan véve. existimo értelmében használtatik. való. Nem így most. rajzai is. nek. —ok. tehát tározott igealakban : hord-olak.94 ALÁHÚZ.alakot jelent. mely szintén formát. Törzse a latin laudo. fn. ejt alakban fordul elő. honnan alakos := álarczos vagyis oly személy. s mintegy alyk . mulókép. útálatos alak. tb. hordj-alak. codex. VALL) éles hangon: vél. holtak alakjai = árnyai. de ezen utóbbiak helyett jobb: ábra. okmánynak saját neve odajegyzésével történt hitelesítése. Alakom. A törökben halijb divatozik. „ Avagy alejtod ? (Káldinál: vé. férfi kn. Innen elemezhető az alkot is. adat. ért kedves. ALAJ. tt Alajos-1. tt. képet. tégedet vagy . pl. V.székelyeknél divatos lak.

tb. tt olofcosság-ot. triticum monococcum. —m vagy —óm. A maga nemében kicsi. —m*. A mértan elméleti része. htn. mely egyedül a testek kiterjedésére vonatkozó alakokkal foglalkodik. —m. p. tt aloki-í. ALAKOZÁS. (al-ak-i) mn. az ok pedig a cselekvő első személyt vagyis iáí-l-ok = lát — tégedet (vagy titeket) — én. szerkesztés. tb. bizonyos alakúvá szerkeződik. (alak-mutató) ősz. —tál. midőn álképcket. áth. 2) Drótokon járd s ideoda ranczigálható fabábokból szerkézért paprikajancsiféle játékszer. A képzelőtehetség kóros állapota. álarczba öltöztet ALAKOSKODÁS. —tál. képszobor. együvé állít A gyáregylet alakította. Bábok mutogatása. I. fn. (al-ak-od-ik). —s. (al-ak-ít) áth. kisértetnemtt tüneményeket lát ALAKMÉRTAN. látá-1. 1) Titkolt névvel. m. csinálmány. vagy hamis név alatti létezés. (alak-játék) ősz. tt alofcos-t vagy —öt. —ok. külső idomosság. (al-ak-os-ít). arczát változtató. bámulatos mutatványokat 2) Aki dróton járó. (al-ak-ít-tat-ik) külsz. külsőség. A kiható alakit párhuzamos társa. Van piros ólakor is. tb. tt. —tál. ALAKI. ALAKJÁTÉKOSSÁG. azon különbséggel. alofccsá-í. gyakorlása vagy képzelt árnyalakbeli mutatkozás. tb.láttatá-l. kölcsönözött név alá rejtőzködve bnjdosik. (al-ak-od-ás) fa. —ott. bizonyos minta szerint képez. k. kilétét titkoló. —ok. ALAKODÁS. midőn valami alakodik. mintha mondaná: alakra búza. tb. kisded alak. amaz pedig némi kényszerfiséggel. tt. leginkább csak a jelentő és határtalan mód jelen idejében divatozik. tb. látand-íok. füzére kétsoroscsészéji mintegy háromvirágúk. pl. melyek embereket vagy állatokat szobor vagy dombormüvekben állítnak elő. (alak-mér-tan). tb. mely összetétel látszik eredetére is vezérelni. ALAKÍTMÁNY. formát kap. fn. Láttán! (opticai) műszer. tt. Alakjáték üzése. (al-ak-os-kod-ik). 1) Szemfényvesztői tulajdonság. 2) Képmutatás. miért többször elmaradhat. —ok. ALAKOSÍT. képmutatót játszik. szobor. —tál. szemfényvesztés. álképbe. olokos-í. jelenkezés. (al-ak-sz-ik). —ok. ALAKÍT. (alak-játékosság) ősz. alaIdtoUnak nyilvánította magát = öszveállott. pár.95 ALAKOSA—ALAKMÜTATÓ ALAKOCSKA—ALAKSZIK ALAKOCSKA. vert-e-l-ek = vert — tégedet (vagy titeket) — én. (al-ak-ít-ás) fn. máskép: fehér ólakor. k. ö. p. (al-ak-oz-ik) k. bizonyos formasággal bíró. ALAKOS. ALAKMUTATÓ. kölönben. jelenkezik. alaketák. (al-ak-oz-ás) fa. láttatsá-l. titeket Ezen ragban az első a csak könnyebb kiejtés végettí közbeszűrat. hamis. tb. fii. láííaí-ol. ALAKOSKODffi. tenkely. tt alakor-t. V. 2) Erkölcsi ért. Valami bizonyos formára. tt alakoskodas-t. htn.mesterségekben. rejtezkedés. fa. ALAKOSSÁG. —ott. minemüség. alafcoskod-tam. ön-okozta átváltozás. S) Tettetés. Alakossá teái. álarczoskodik. mn. (alak-látás) ősz. hiány. Wtíoíná-1. ALAKSÁG. fa. (al-ak-os) fa. fa. ALAKHÜ. —ok.és mnlattatására. Alakot ülető. m. ősz. k. különben 1. 3) Alattomos képmutató. 1) Általán mindenféle szemfényvesztő mutatványok. m. Ami valami alakot hüven visszaad. (alak-szérű) ősz. (sJ-ak-ít-mány). alakostt-otí. —ok. utánoz. mutat Aíokhfi rajt. t i. hiba. 1) Aki holmi szemfényvesztő ügyességgel mulattatja a közönsége^. Az ásványvizek jegectaé alakodnak. oíokoz-tam. titkolt név alatti lappangás. szerkezete tökéletességre hajtatott ALAKÍTÁS. —ok. (alak-hű) ősz. tb. Diószeginél ám. fn. mely által alakíttatik valami. Külső formaság. (alak-játékos) ősz. képmutatás. tt atakodás-t. az l képviseli a te vagy tik egyes vagy többes második személynévmást. ALAKOK. (al-ak-os-kod-ás) fa. —ok. ALAKJÁTÉKOS. alakütat-tam. (alak-szerűség ősz. pár. arra vonatkozó. 2) Álarczot viselő. Cselekvés. más név alatt járókelő bujdosó ember. idomos. Belső működés. m. Bizonyos alak. ALAKOSA. Képzelt árnyalakban mutatkozik. ALAKÍTTATIK. ALAKOSA (al-ak-csa) kies. ALAKOSSÁG. tt alakömány-t. ALAKÍT. 1. V. Élt vele Monoulai. m. fa. Alaki hűség. ugrándozó bábokat mutogat. alokozás-t tb. fn. minta szerint képzett mii. 1) Szemfényvesztő. mn. az illető közönség bámulata. nevét. •Jakot ad. —ok. 2) Bejtett. vagyis alakjára búza. Különösen használható szó a szobrászmöveknél. ALAKODEK. hogy ez szabatosan kifejezve = bizonyos alakúvá mintegy önmagától lesz (fit). . Mintegy ön belső működésénél fogva bizonyos alakot. tündérkedik. mesteri mű tevés. ALAKOZIE. ALAKLÁTÁS. tt olaköás-f. (al-ak-os-ság) fa. különben elavultnak látszik. látná-!. minta szerint készíttetik. S. lát-lok. s azok közt csak egy termő. ALAKODffi. ALAKODIK vagy ALAKUL. (al-ak-ocs-ka). ALAKSZERŰ. tönköly. ki kártyával s egyéb szerekkel ügyesen ad elő holmi első látásra meglepő. Bizonyos alakot mutató. —m vagy —oni. öszTeáHitás. alokod-tam. htn. Tiszta mértan. 1) Valaminek bizonyos formát. —s. szerkeszt. htn. Néha összetetten használtatík : alokorbúza. fa. — ott. és az önható alakúi belső szenvedő mása. különböztetésül a gyakorlati vagy alkalmazott mértantól. álarczoskodás. m. —ott. Alakos játékot űz. Az l mint második személy képviselője előjön több más igeragokban is. iátfá-t. ALAKSZIK. Midőn melléknévül használtatík. ALAKJÁTÉK. s mindazon. ALAKSZERŰSÉG. alokíí-ott. formás. A búzanemfi termények egyik faja. mely a benne tükröző tárgyakat nép alakban tűnteti elő (Kaleidoskop).

ALAKTALAN. koldulás. ALAMIZSNÁK. Gyógytani uen &tv. az emberi arczvonásokról értekezik. aki ezt bizonyos testület. alázatosan megbunnyászkodik. jelentenek oly embert. TSbben egy társulattá alakúitok. AlaALAKTANÍTMÁNY. Különösen oly személy. mn. mely nösen keresztény szereteti jótékony gyakorlás. fn. —tál. ALAKTANI. mizsnát osztogat. 1) Bizonyos alakot vészen föl. Atv. Millye. htn. ALAKULÁSI.tunya emberről. (alamizsna-millyc) ősz. fn. Alamizsnából flni. tt alamizsná-t. tt mizsnús sz. 1. AtaALAMUSZTA. alamuszi. 2) Amibe az alamizsnát rakják. alakulat-öt. midőn valaki a szegényeket táplálgatja. ALAMIZSNASZEDÖ. ahhoz tartozó. alamuszi.fn. ért. (vagy más állatot ért. nár-t. mondják rest. kenyér. ingyen nyújtott kegyes segedelem pénzben. zőnek alamizsna gyanánt nyújtanak. —ni. szervezett. ALAMÁK. V. melyben az matatásgal. MAOr SZÓTÁR. koníérmü. Alaatütuán hízott álszegény. alamizsALAKULÁS. (alamizsna-ár) fn. Aluszékony. (al-ak-ul-ás-i) mn. alakba öltözik. (alak-változás) ősz. (alamizsna-kenyér) ősz. alamizsnálkodás-t. 1) Aki alamizsnát szokott mód. —ok. alamtmta. aki sokat al. oly kegyes adományok gyűjzonyos formára képezett. ÁLAM. ütött. kellő alakja. ALAMIZSNAMILLYE. Ínségben nyomorgó szegénynek mozog.is) aki sunnyogva. mely a fn. Felebaráti. 2) Szerkező. (alak-tanitmány) ősz. ábnosságban szenvedő. Helyesen al. ragy értekezés az alakokról. a testi szükségek fódözésére. ALAMIZSNÁLKODÁS. atomkorban. mely alakulás Alamizsnái pfr-sö/y. álom szókkal egy gyökről származott. (alamizsna-tőke) ősz. formája fn. (al-am-űr) mn. koldusok élelmezésére. azaz. htn.alamunták. tt. Alaktani ismeretek. formát kap. Km. Alaktant illető. ALAKVÁLTOZÁS. ALAKULÁS. s inszik. tb. Alakulást illető. szelencze ragy ládikanemfi. álmos. éhenincsen. melyek alamizsnául nyujtatnak.97 ALAKTALAN—ALAMIZSNA ALAMIZSNAKENYÉR—ALAMUSZTÁLKODIK 98 ALAMIZSNAKENYÉR. dolgozik. tarisznya. Oszves külsőség. ért. tb. ö. tb. különösen. alamizsna-szedői. (al-ak-úl-ás) fn. 7 . Aminek határozott. lusta. tt oloktalan-t. ALAMIZSNASZEDÉS. mismcit adni. melyek mind Almosság. ÁlA hellén £Ui?po<rvM?-ből kölcsönzött szó. kedő macska. tt. álam űz. fa. szegényeket koldusokat táplálgftt. aiomizsnálfcod-íam. (alak-tani) ősz. Máskép : alamustta. véve minden eledel. Tudományos előadás. (alamizsna-al-kod-ik) k. (alamizsna-pénz) ősz. János. ALAKVÁLTOZTATÁS. ALAMIZSNAPÉNZ. tt. vagy magát alvó gyara. Si&kölködőnek. ALAKUL. ALAMUNTA. Alaktalan test. számára alamizsnát kéregét. (al-am) elv. aluv&sra vonatkoznak. mosan. (alak-változtatás) ősz. (al-ara-uszta-al-kod-ik) t<*g&fcti. —ok. —át. vagy megcsaljon. külsejét egy másnemüvel felcseréli. —ok. nytrjtom. Néha a kép. —tát. tt. idomtalanság. folyam. egyházi egyesület javából és nevében gyakodéa . m. 1) Állapot! változás. ALSZIK. alamizsuapénzt tartjak. —ott. ellátására nyújKorong alatt az agyag edfnynyé alakúi. álomszuszék. fn. Nincs savanyúbb az alaaloktotanság-ot. —ni. alakuU-at. tb. köpönyegfordítással egyértelmű. melyről e közmondás: alamuszta macsmintegy — álomár vagy aluvár. Tan. (al-ak-úl-at) fn. aki mintegy álmosan. azt tárgyazó. tt. külödolgok külsejét. ALAMUSZTÁLKODIK. ALAKULAT. élelmezés. gyűjtöget. ALAKTALANSÁG. 1. tt. fn. fonna. Mint afféle gúnyos nevek sajátságos végzeGöcsejben ám. (alamizsmval-kod-ás) alak nemléte. Eredeti jelentésük álmosságra vonatkozik. ALAMIZSNATÖKE. Kéregetés. melybe a szegényeknek szint tsdinil szűkebb értelmű. ALAMIZSNÁLKODIK. Cselekvés. mely más irgalmából. —ok. ALAM1ZSNAS. tt. ALAKULT. (al-ak-ul-t) mn. koldusok iránt adakozó. külsőkép idomtalan. álomtáska. kalmazható szó az úgy nevezett hé/alvókra is. zsák. szegények. m. 1) Szoros ért. ért. nánt tettető alattomos. —ok. fn. tb. Kolostorok pl. (al-ak-talan-s&g) fn. aluszékony. ALAMIZSNA. hogy mást meglepjen. Alakulási nás-t vagy —át. osztogatni. vagy rendbe állított. htn. arra vonatkozó. Általán aki alamizsnát szokott osztoo/okúlás-t. (al-ak-úl) önh. alattoAKAD. tb. tb. alamitatb. ahiszékonyan viseli magát. alakiilási-t.alamizsnaszekréuyt vagy fapörsölyt is. alokúl-t. mint bizonyos külsőséget illető szabályokról. ö. ALAMUNTA. Bifn. alomizs. (alamizsna-as) mn. (al-ak-talan) mn. szellem. tt alamár-t.gatni. tb. többeknek egy testületté levésé. midőn valami bizonyos formába. rolja. alamuxzta szóknak. ALAMUNTA (al-am-unta) mn.tiiek. alammtát. A szegények. tt. alamnsztálkod-tam. Az Személy. midőn valaki elébbi vagy szokott alak. (alamizsna-szedő) ősz. k. ka előbb megfogja az egeret. formáját tárgyalja. által képződött. egyszersmind rest. —ok. Az alak. Alakhiány. s olyan formájú lesz. AlaALAKÚLAT. (alak-tan) ősz. osztogat"/. fn. a testek fejlődése vagy vegyülése által. melyet a szegénynek. —ott. —ni. vagy más alakú pörsöly. 2) Szerkezeti tott pénzbeli segítség. fn. mint a leselAz alszik. (alamizsna-szedés) ősz. aki szegények. ALAKUL. 2) Tigasb ért. V. határozott vagy kellő mizsnakenyérnél. szabály. Atv. tögetése.Tökepénz. kegypúnzt szokták rakni. törzse az olomár. vagy akárALAMUSZI. könyörületéből nyujtatik. kórházak s más intézetek elébbi alak eltűnése s fölcserélődése egy másfélével. mi más jószágban. mely alamizsnából gyűl vagy gyűlt Jelent ját. m. ahiszékonyan *á-k. erszény. (Smeg. ALAKTAN.

ALAPESZME. védelem. KSalapra. ezen mondatban: Az Itten mindenható. gosból a többi elvek folynak.hoz. remény. vés. tt alonyiság-ot. atyám-nál stb. birtoktagot. stb. ki. tiltólag vagy parancslólag ficies). (alany-eset) ősz. milyen ? Van egyes soktól megkülönbözteti. büszkén néz va. ért jövendője. tb. 1. fölséges elvont azon észbeli tételeket. Hasonlék szerint lehetne a föl-bői föl-ep (superlami igenlőleg v. föltőről oldnécm. m. irányra vonatkozó ALANY. (alap-eszme) ősz. szilárd. önh. —ról. Alant állni. harm. fa. s megfelel e kérdésre ki t vagy lyeg vagyis jegy. objectivum). le helyviszonyítókból kamatából fóntartatík. ki aluszik? fel. atyáitok stb. mely annak lényegét teszi. Vád. ALANUS. alanyi-t. állíttatik (subjectum dictíonis). atyádé. melyekre a tudomáeszméi nincsenek. porALAMÚZ. Kiknek kira vonatkozik. pl. (alap-csücsök) ősz. a házte. atyám-é-i. (alap-árok) ősz. mint működő. hát alapja. Megvetette szerencséje. tunyálkodik. —ön. mert nélküle az ALANT. Boncztauban. sőt hármas valamely tudományos mű egyik alapját. ülni. melyből mint magában viláALAP. gyOnge. fn. (Ős basilare vagy spbenoides). Különösen jelenti alant jár az esze := magasabbnemii. 1) Anyagi. valaminek alsó részéről. kint.vár. Átv. atyáink. nyának mintegy alapja. a gyermek. A tér alapanyaga alap értelmű. atyám-hót. Az 41dó. Állítás. mint a tárgy ellentéte. Alanti helyek. fii. atyám. falazat. melyre a házat építik. a működés alapja. (alap-elv) ősz. (alap-dndorodás) öaz.különösen készített talapzat. Igazság az országok alapja. dik túl. vezérelvét birtokragu is. (al-an-t). ALAPCZIKK. tartósságának szükséges kellakit. mintegy alapra van építve.ALÁHÚZ—ALAP ALAP—ALAPESZME 100 moskodik. ítélet alapja. s melynek Képzésre hasonló a f e. mélyen. Alapig lerombolt ALÁNEZ. Alanyi éstreveALAPDUDORODÁS. férfi kn. melybe a neme. ok. (al-any-i-ság fa. Intését pénzalapja = alantabb. atyám-nők. fekvő. (alap-csont) ősz. több népes puszták. csaló szándékkal suny. személy. ért lati pontról lefelé néz. gyilagos. pl. Oly bényítás nélkül fejezi ki. melyből mások dolog talpa. Alán-t. ALANYI. melyről va.gyulövéseknél irányzatúi szolgáló négyssögü deszka. ALAPCSONT. mintegy a rajta levő mely más eszméknek alapul szolgál. vitatás alapja. (al-any) fa. 1. . Letenni valamely épület alapját. tt. ül-ep siókéUjabbkor! szó. íeg.valamely erkölcsi vagy szellemi dolog kezdetének. al. személyt. pl. —ok. Árok. lent igehatárzókhoz. aljáról boszonkodas. (al-any-i) mn. agyafúrt nyaALANYISÁG. valamely tudományban. vagyis mtnotitms casus kifejezésére használt nyelvtani műszó. Csomóforma kidudorodás a koponya alsó csontján. atyánké. különösebben Alsó— pl. karózat nyog. letekint A toronyból. a kör alapbélyege kerekdedség. atyád-é-i stb. Ami vala3) A kertészetben azon alapcsemete. hunnyászkodik. a földbe ásott mélység. Továbbá ám. 1) A mondat azon része. bent. azon tér. 1. Alacson helyen. mely fölött valami áll. ért megvetőleg. fa. Eszme. (al-ap) fa. fokozva: alantabb. mely egyedül idegeink s izmaink ingereltetésére. a gyermekek játszanak.országok föl nem állhatnak. Mindenütt Az állati csont alapanyaga -mész. mely az illető lényt minden mámi f és ha melléknév. Alant levő. Átv. széles. atyjáé. Gyöke a mélyebb helyzetre. mely az idegeket ingerlő tárgy. vagy erednek. alapfogalom. keskeny alap. A személynek. fii. ALAP. tárgyilagos észrevevés. építeni. tb. tt alany-í. vagy többesszáma alanyeset. t i. árpa. (al-an-t-i) mn. talpra van ALANGYÁK. tt alap-ot. foglatja magában. ih. Isten. a mindennapiságon nem emelke. érzéki tekintetben azon térszín. elveket. ALANTI. ALANYESET. (alap-deszka) ősz. fektetve. vagy romlása alapját. azon tőkepénz. vagy érthetők. oda tartozó. (alap-bélyeg) ősz.mely testnek vagy tcstalkotó részeknek alapját teszi. (alá-néz) ősz. Bölcsészeti nyelven. máskép: ÁLAJ. 2) A bölcsészetben. nyugszik. üreg. (Subjectivum. tt alanti-t. let a koponya alapcsontjában. tagadólag. fű. hanyó. melyből az fölállíttatott. homlokalapra ALÁN. —ok. A latin noALAPÁBOK. fa. boldog képzett f ént. melyre az mintegy anyagi fenékre. Szöggokat. kik játszanak ? fel. Nyelvünkben ez ily csont a koponya alsó részén. tb. mely néwiszonyító nélküli ál. sítés történik vagy történt.állásának. —ja. lenéz. való. fii. Alapról újonnan emelt hát. léke. bölcselkedő vagy működő —rá. Helyragokkal. ú. fit. mely atyátoké. s kettős birtokragu: atyámé. mely szintén fölveszi a néwiszonyító raALAPCSÜCSÖK. be. alapszó. (alap-czikk) ősz. s ellentéte: tár. ALAPANYAG. Bizonyos magas. fii. pl. ALAPCZIKKELY. e kérdésre. vagyis egyedül az alapfogalmat viszoALAPBÉLYEG. s képzése hasonló a köz-ep. ami az alanyra vagyis gondolkoALAPDESZKA. AlapnélkKü gyanú. tünőleg nagy alapdudorodásuk van. ALAMUNTA. Czikk. íer-ep. restelkedik. feneke. erdők. 2) Átv. fn. atyjoké. gondolkodó lénynek tuALAPELV.nyok épülete s rendszere. kas embereknek tartatnak. a gyermekek. működő személyre vonatkozik.mely különböző egyéneknél különbözik. ErSt. alany: az és felső— Fehér megyében. ALAGYAR. ALAPCZIKK. Általános elv lajdonsága. félelem. melybe az épület alaps jelent általán nevet. a gyermek aluszik. tt.falát lerakják. (alap-anyag) ősz. mely az egész kopotiszta alanyeseten kivül-van még egy másnemű. pl. létezésének. —ok. lapotban van.

Alaposan vitatni. 1) Önálló lény. ALAPÍT. ami nem fölszínes. Alapítót illető. ovakodás. ih. midőn a hang különösen éneki és zenei hang (Tön) értelmében vétetik: zönge. eszköz. ALAPODÁS. könnyeden. Országos. amitől valaminek létrejövetele s fönmaradása függ. (alap-fok) ősz. gerenda. pl. németül Grundschmack. ptttpSki alapitmány. fekete. üdvös. zöld. A* ismeretet. I) Valamit. Ítéletét. Okokon.). tt. . Alapos gyanú. (al-ap-os-s4g) fn. stb. Az alapítványt kihirdetni s letenni a levéltárba. ALAPÍTVÁNY. fh. megmutatni valamit. fh. A m. fn. okos ember. Bizonyos nemű jó. (al-ap-ít-ás) fa. ALAPIGAZSÁG. (alap-jog) ősz. áth. —s. midőn hasonlító rag nélkül áll (Positivus gradus. ALAPÍTMÁNYI. Alapos tudomány. (alap-fogalom) ősz. meggyőző okszerüség. fn. fh. cdaplt-ott. 1) A hangnyolczad (octava) alsó hangja. ALAPJOG. Alapítói nagylelkűség. AlapUmányi töke. mely a* épület alapját képezi. ALAPFESTÉK. fh. Alapítmányt illető. jószág. tanúságokon. mely fölé valamit fektetnek. mely több más fogalmat. ászok. megyei. —ott. (al-ap-ft-ó) fn. tt atapodást. melyre valamely ének vagy zenemű alkotva van. ALAPÍTÁS. kék. Mintegy alapot készít magának. (alap-hang) Ősz. állítva. hanem mély tanulmány szüleménye. okoskodását. kftelét. 1) Azon szer. m. A sárga. (al-ap-ít-ás-i) mn. (alap-fa) ősz. ALAPFAL. melyből más igazságok folynak. melyen megálljon. nevezetesen intézetet létesít azon szándékkal. A magyar tud. Fenékkő. (alap-lény) ősz. Alapos értekezés. ALAPGERENDA. pár. melyből mások származnak. fn. ALAPÍTMÁNY. Ácsépitésben azon gerenda. tt.rilletölügrismereti. (al-ap-ít-ó-i) mn. alaptíó-t. Minden bornak van sajátnemű íze. tt. (alap-nyelv-izom) ősz. veres. fa. árvaházi alapitmány. Első eredetű jog. melyből mások folynak. Kórházat. ALAPÍTÓ. Némelyek ajánlata szerint az alaphthig helyett jobb volna: alapfünge. tt. fn. arra vonatkozó. Átv. ismeretre fekteti véleményét. ALAPLÉNY. fn. mit magyarul az alapíz helyesen kifejez. ALAPKARÓ. vitatkozás. mely a nyelvet hátrahúzza. alapossdg-ot. és végből. söppedékes téren alapkarókra szokás építeni. szerkesztve. beszentelni a templom alapkövét. másod fokon : okos-óbb magos-abb. tudományos intézet alapítása. részint a tapasztalaton. megmaradjon. festékek a festészeknél alapfestékek. MUegyesület. ALAPKŐ. ALAPOK. vagyis mintegy amelyre a többi szineket irjak. következnek. érseki. tt. tudót egyesületet alapítani. fh. ami okokon. Cselekvés. Királyi. Nyelvtani ért. ALAPÍTÓI. Vizenyős. ALAPFOK. értelemben használtatik. —ni. alapos-tvagy —öt.101 ALAPFA—ALAPÍTÓ ALAPÍTÓI—ALAPOSSÁG 102 ALAPFA. Igazság. nyomják. Általán. ALAPÍTÁSI. melyből mis festékek vegyítés által készíttetnek. (alap-festék) ősz. Átv. tb. mintegy önmagára visszaható működés. (al-ap-it-mány). vallási alaptímdny. nem hiú képzelet. Személy. —ok. mód. városi. tanúságokon fenekűire. Belcselekvés. arra vonatkozó. melyeket az épület alapjául nagyobb biztosítás végett vernek le. alapokra építve. mely alapos. tartalmaz. Oly tulajdonság. (alap-fal) ősz. fn. 1) Festékanyag. melyet valaki bizonyos intézet fölállítására adományoz. jótékonyság. melyre a többi faszerkezetet állítják. ismeret. Oskolai. 2) Azon festék. ALAPHANG. (alap-karó) ősz. Alapító tagok. Alapítást illető. m. minőség. k. Jobbára átv. mely által valaminek első kezdete. A fal alsó része. mely minden más lények alapját magában foglalja. tb. ALAPOSSÁG. —ok. ért. tudományi mélység. veres és barna. —ok. létrejntása megvettetik. gazdasági egylet alapüóji. htn. községi alapitmány. mn. 2) Vétetik főleg az alapítólevél helyett. Kegyes. pénz. sárga. Alapítási szándék. —ok. öszvekapkodott. (al-ap-os). hasznos czélra. t. ALAPNYELVIZOM. védeni. htn. —tál. bizonyítványokon fenekszik. tb. érték. Boneztanban izom. aminek sajátnemtt alapja van. alapítmányt. ahhoz tartozó. Fa. mint belőle folyót. mely a tarka testen. aki bizonyos intézetet állít. tt. fn. Fogalom. például szöveten legtöbb helyet foglal. (alap-íz) ősz. tt. ért. (alap-kő) ősz. magas fa. alapUdoi-t. vagyon. Ügyvéd stb. alaptíás-t. —ni vagy —ani. tb. fn. e rendesen kisebb nagyobb mélységig a földbe van rákra. kék stb. ami bizonyos alapra van állítva. A bSlcseség alapköve az önismeret. ALAPÍZ. tanodát. hogy tartós maradandó legyen. Az Isten szükséges alaplénye az egész világnak. fa stb. melyből más fogalmakat értelmezni s megfejteni lehet. Közéleti elnevezés szerint nyolcz alapfesték van: fehér. alapod-tam. (al-ap-ít-mány-i) mn. nem futtában. 2) Ami a létezőnek lényegét teszi. 2) Azon hang. szürke. fn. tb. —ak. Különösen szellemi ért. eredeti ok. mely fölé az épületfal többi köveit rakják. (al-ap-ít). ALAPOS. A hit alapköve a szent evángyéliom. —ok. intézetre tett adakozási ősziét. így nevezzük azon karókat. (alap-gerenda) ősz. akadémia. alapíívány-í. ALAPOSAN. állítanak. 2) Bizonyos elvre. Letenni. s felállásához szükséges tőkével ellát A magyar egyetem alapítója Pázmán Péter. (aJ-ap-ít-vány) fa. (al-ap-od ás) fn. akadémia első alapítványa gróf Széchenyi István ajánlata volt. a melléknév azon állapota. minthogy általán. (al-ap-od-ik). (al-ap-os-an). (alap-ok) ősz. A magyarországi köziskolák alaptíóji többnyire főpapok voltak. Első. melynélfogva valami önmagának alapot vet. fn. félelem. Át Isten minden lények alapoka. ALAPODIK. ALAPFOGALOM. tb. részint az ész működésein alá' padnak. (alap-igazság) ősz.

üzérkedni kezd. Máskép: anyaper. Azon törvény. Az épület alapját. 1. mint alap. kútfőből származás. (alap-oszlop) ősz. ALAPVAGYON. áth. akár anyagi. ALAPTAN. (alap-vágás) ősz. érvényes okok nélkül szűkölködik. 2) Különösen. Elméleti elvont tan. (alap-szabály) ősz. testületi alapszabályok. Alaptan* elvek. vászonnak. Támasz vagy támaszték. Fő szabály. vélemény. melyhez más egyes cselekvények. (al-ap-úl). (al-ap-talan-úl) ih. —ok. s különös esetek legtöbbször alkalmazkodnak. Tőkepénz. s többi vagyonát szerzi. ALAPTÖRVÉNY. Szer. mely az ismeretek általános fő elveinek rendszerét foglalja magában. melyben a mellékvonalak egyesül- . melyen a többi szabályok alapulvák. —ok. ALAPTEST. —z. bizonyos okból. fh. azaz párhuzamosan egymáson fekvő s jobbára különböző nemű kő-. ALAPOZÁS. Valamely alapon nyugvás. a rajztáblának. gyanú. melyből valaki gazdálkodni. Alaptalan vád. fn. (al-ap-ul) határozó. Igazság az országok alaposzlopa. pár. ALAPTÖKE. törvényes szervezete alapúi. ALAPSZABÁLY. alapot vet. ALAPODIK. melyből a többiek folynak. ana vonatkozó. meggyőző okok hiányával. Ezen irat alapúi szolgál minden másoknak. ALAPTALANSÁG. (al-ap-sz-ik). különösen ami meggyőző. észszerű. (alap-támasz) ősz. ALAPRÉTEG. akár anyagi. ALAPRAJZ. mely által valaminek kezdetét megvetik. (alap-tétel) ősz. (alap-tudomány) öu. Vegytani műszó. illetőleg meggyőző okok hiánya. mely az épület alapjául szolgál. s tulajdon vagy átv. különböztetésül a hozzá járult kamatok által szaporodott tőkétől. 2) Keletkezik. ház. valamely épületet alappal ellát. fn. valami szellemi mű. melylycl a viadal kezdődik. (alap-test) ősz. fenékszín. állítás. 2) Fő állítmány. Átv. okoskodás. 1) Kézmüi értelemben. alaprajza. alaptalanul. A magyar nemzet eltS alaptörvénye az Almostól kötött menüdét. alapúl-t. ősz. 1) Bizonyos elvont értelmű alapon nyugszik. Atv. htn. földlapok legalsaja. Különösen első festés vagy színezés. ALAPTANI. mennyiben az emberi ismeretek foelveit tárgyalja. azon vágás. melyet valaki kamatozás végett legelőször letett. (al-ap-oz-áa) fn. ALAPSZÓ. tt olapozás-t. Ilyen a metaphysica. papírnak stb. ALAPVALÓSÁO. fn. fn. melynek megszűntével az egész öazveomlik. —tál. bizonyos okból. Az eredeti per. midőn a festesz vagy színező az elaö színezést teszi (Grundiren). ALAPOZ. (alap-sík) ősz. Alap nélkül. (al-ap-úl-ás) fn. ért minden lényeges dolog. Alaptant illető. (alap-pénz) ősz. ALAPUL. —ok. alapok. 2) A kelme fonák oldali színe. (alap-vonal) öu.103 ALAPOSZLOP—ALAPTALANSÁG ALAPTALANUL—ALAPVONAL 104 ALAPOSZLOP. Eredeti. Legalsó lap. ALAPSZÍN. (al-ap-oz). (alap-szín) ősz. kellék. 1) Többszínű tarka kelmén a legkitűnőbb fSszín. fn. olapulás-t. (alap-törvény) ősz. htn. ALAPTÉTEL. alapoz-tam. különösen gyógyszer. k. fn. erkölcsi értelemben. vagy általán az öszves alapitmány t képező pénzmennyiség. ALAPSZÉB. Lélektani alaprajzok. melyet pragmatica sanctiónak neveznek. ősz. fn. Jobbára csak átv. Alaptalan gyanúsítani valaki. korholót. melyen a nemzet vagy állam alkotmánya. melynek valamely alapitmány eredetét köszöni. Rétegek. tt olaptatan-t. fn. akár szellemi. Nevelét alaprajza. máskép: otapfulék. tb. (alap-szó) ősz. szellemi vagy erkölcsi értelemben divatozik. A nemietek egyik alaptámasca a tiszta erkölcs. Napról napra újabb egyletek alapúinak. —ni. ALAPULÁS. Gazdagsága merS csalásokon alapúi. (alap-töke) ősz. tb. tt. tíltólag vagy parancslólag állíttatik (Subjectum). s annak főrészeit előtüntetö rajzolat Építendő templom. fh. fn. ítélet. vagy általános szabály. m. fa. ALAPLÉNY. Minek alapja nincs. fő támasz. kárhottatás. (alap-vágyon) Ősz. Cselekvés. Utóbbi időkből nevezetes alaptörvény a fenséges austriai házzal kötött trónöröklési második szerződés 1723-ban. (alap-szer) őse. ALAPPÉNZ. fn. fh. fn. ALAPSÍK. A kardforgatásban. párviadalban stb. fn. (alap-tani) ősz. fn. A mondat azon része. ért. mely az alapot szilárdítja. melyről valami igenlőleg vagy tagadólag. helyesebb is: alany. basis chemica). mn. —ni. ALAPTAN. Igehatározóilag ám. 1) Mértani ért. m. ALAPTUDOMÁNY. Tudomány. Pénzmennyiség. Ennél szokottabb is. szaporítja. ALAPUL. me lyen valami fekszik vagy emelkedik. melyre valaminek létele építve van. Eltérítek az alapszabálytól = kivételek. első vagyon. melyre az épület támaszkodik. akár szellemi vagy erkölcsi értelemben véve. önh. ALAPPER. Különben 1. különböztotésűl az újított pertől. ALAPÚLÁS. £zen áltiíás tévedésen alapúi. Alap nélküli állapot vagy tulajdonság. (sJ-ap-talan-ság) fh. jelenti valamely test alkotó részét vegytani értelemben (Princípium chemicum. mely más. ALAPSZIK. tt. fn. ALAPTANtTMÁNY. és az erkölcsiség alaptámasza vallásosság. midőn valamely építészeti mű alapját csinálják. 1. rak. ért alapját leteszik. Alapként. azon fő vonal. ^yelotani. aíaptalanság-ot. fn. (al-ap-t&lan) mn. alapszínnel behúzása. (aJap-pér) ősz. mely a szervegyülékben fő helyet foglal el. Oszlop. teendők. —ott. Alaptalan koholmány. ALAPTALANUL. Alaptalanul gyanúsítani valóiéit. ALAPVÁGÁS. (alap-réteg) ősz. 1) Általán cselekvény. kútfőből származik. belőle folyó tanok alapját teszi. tb. ALAPTÁMASZ. fn. támad. tudományos rendszer vázlata. ALAPVONAL. Csak a jelentőmód jelenidejében divatozik. Ismét egy jótékony intézet alapúit. ALAPTALAN.

anyaszála két bibejfi.' ALÁSZÁNT. atyai. mely az emberi kedély lényegéhez tartozik. 2) Idöhatárzó. ALÁTARTÓ. ért. E jelentése a szóelemzésscl egyezik. fala Veszprém vármegyében. Alárendelt hivatalnok. melyet a víz hajt. a mai szokottabb alván írtelmében. Átv. 1) Alattas állapot. községi halóságnak alárendelni. (al-ár) ősz. Aki vagy ami bizonyos felsősig alá van vetve. Felsőbb hatalom. „Régi híre. fű. vagy a szűkebb fogalom tágasabb alá helyeztetik. de nincs szokásban. V. fogy. 1) Valakit bizonyos felsőségi hatalom. fa alatt ülni. • jelent föld alatt ásott utat. Alászáll a merülő hajó. áth. te pedig fönn. Alhaszonhérlö. L. Kemény büntetés alatt meghagyni valamit. 'ALÁRKOL. (alá-tartó) ősz. föld. nem nagyra született. A koponyacsont alapjának üterc. köznyelven : fenékvfz. asztal. fn. 2) Átv. Hadtudományi mfisjó. XI. ám. Alább levő helyen. különösen a bomokos földben. (alap-vonás) ősz. ALATT. ALÁRENDELT. aam. s melyből sok más vonzalom ered. Új szó. földalatti ár. ALAPZAT. vagy a vízbe dobott nehéz tett. kfilönböztetésttl a malomház belsejében levő száraz keréktől. neve stb. ALÁRENDELÉS. (&l-árkol) ősz.De ők alajtották. máskép: ALATTAS. Alászáll a gabona ára. Átv. Pad. e kérdésre : meddig f vagy mikor f Hat év alatt. V. baloványodik arcza világa. ALÁSZÁLL. oly helyen. (alá-szánt) ősz.) ALASON. helyzet. pl. ALATSÁG vagy ALATTSÁG. ALAPVONAT. kisebbfii. ö. 1. állni. a fajokat *> nemek alá helyezi. (al-att) ih. vagy ami másban foglaltatik. fa. (al-ás) elavult fn. le-n-t. pl. Nevét onnan kapta. különösen a vastagabbak és függőlegesek. Cselekvés. bokrétája négy szirmú. néhutt földér. Gömörben így nevezik a tenkelynek kalásztalan szárát. melynek törzse vlettim. fönt pedig száraz. ith. valamely nagy puszta bérlőjétől néhány holdnyi szántóföldet és rétet ALÁRENDEL. húr czolom. vízfolyás. melyek a bötük alapját képezik. (alá-rendél) ősz. Sátor. földalatti víz. a föld színén nincsen olyan árva. —bói. midőn leülepedik. albérlő. a bor. hogy a mag mélyebbre essék. anyai. 2) Vastag hosszú kötél. (al-árendás) ősz. azon vonások. törpe növésű. fn. A bSlcsésztt alapvonalai. azaz a malom külső kereke. ALÁKENDÁS. parancs alá helyez. mn. szék.105 ALAPVONÁS—ALÁSPA ALASON—ALATT 106 nek. mint én. híre. —ám. ö. Vonzalom.* ám. ALAPHANG. ALÁRENDEL. önh. Atyai hatalom alatt lenni. önh. Kétfélekép elemezhető : al-att (= ott) és al-an-t. (al-árok) ősz. ALAPVONAL. ért becse. ALAPÜTÉR. Egyébiránt hangra nézve hasonló hozzá a szláv vlatsák. hatalomtól. A maga nemében különös képzésű szó. ALAPZÖNGE. szüret alatt történt. Én alatt leszek. ALAK. (alap-fit-ér) ősz. s egymással öszveköttetnek. Kaszálás. parancs alatti állapot Hivatali. Az éptttet alaptól a elkészült. ALATT. csészéje négy ha- sábu. A nap alatt vagy az ég alatt nincs párja. Személyrag. hogy nagyobb részt víz alá merülve. ALÁSFA.) „A nap alászáll már. az érzékitéget az fszneky a tettet a léleknek alárendelni = függővé. mely által valaki más hatalma. —ad. ALÁS. Icppendéke kerekded. fn. függve. Alárok ásása. részvéti vonzalom. (alá-rendélt) ősz. 3) Átv. Helyragokkal : Aloson-ba. Alászáll a por. —bán. ALÁTERMETT. (al-árkolas) ősz. (al-att) uévutó. hogy a vár árkaihoz juthasson. alávet A közlegényt alárendelik a tizedesnek. melyeket a rajzoló vagy festesz legelőször tesz. leebb ereszkedik. ALAKOK. fönt is sok hiba van. . fii. V. készítése. vagyis víz alatt jár. vlalsám = vontatom. (al-árendélés) ősz. azután szántja meg a földet. tt alattság-ot. Osztályozásban a szűkebb fogalmakat a. (Ptelea. parancsa alá. melyen a vár árkaiba lehet jutni (Die Sappe). megfelel e kérdésre : hol . (alá-termett) ősz. —a. alapzat-öt. fönt pedig nap sUt. A gabonát előbb elveti. főbb elvek vagy tételek valamely tudományban. neve. (al-ap-oz-at) fa. ért Az akaratot a törvénynek. fn. fa. parancstól stb. ágy alatt fekvő holmi. Hadt műszó. ki az eredeti bérlőtől vesz ki valamit haszonbérbe. ALÁRENDELTSÉG. fn. Alatt sár van. . sJárkot ás. mint: fö-n-t. de mégsem páratlan. Átv. ttolgálati alárendeltség. hogy az álomnak alásiról mondana. 1. kü-n-t. alotkák. (alá-rendéltoég) ősz. első egyszerű tollvonások. ÜTÉR. cod. tt alalkát. Helyviszonyi ellentéte : fölött. ért. valamitől mint felsőbb erőtől. Alatt vizes a gabona. festészetben. A rajzolásban. annak mintegy alája vetve. milyenek a nemi. (alás-fa) ősz. 1) Helyhatárzó. ö. elszórja. faj a nemben. ért. tt. Az ég alatt. ALAPVONZALOM. (Apóst hitv. négy hónap alatt. Alatt is. tiszti. ALATKA. ezt a hadnagynak vagy kapitánynak. az alap mint egész mű együtt véve. ernyő. kél hét alatt végezni valamit. Ján. értéke. Valakit a városi. Szállá alá poklokra. ALAPVONÁS. fn. tiszt. Alászált a madár. ősz. mn. mn. aratás. Magasabb helyről le. Népdal. mert hasonló hozzá a kilség vagy öszvehúzva kísc'g. helyezve. becsülete alászállott. ALÁRKOLÁS. Az alap öszves részeinek szerkezete. húzomvonom. fn. Ami magasra nem nőtt. a tizedest az őrmesternek. lent. a hús. ALÁROK. (alap-vonzalom) ősz. tb. Irásmesterségben. fn. lefelé hajló. melylyel a hajókat vontatják. bc-n-t. Alacson. (alá-sz&ll) ősz. mely fölött közvetlenül létezik valami. ellentéte fönn vagy fönt." Münch. tigwbak." Vörösmarty. Növénynem a négyes egyanyások seregéből. (al-att-ka) fn. engedelmessé tenni. (al-att-s&g) fn.

Alávaló bánásmód. cselekvési gyakorlása. rejtőzködve. kisebbíti. pl. csúnyaság. viseli. Alathűi valamit Hegyről alávonni a szekeret.Aki magát fVlmagasttalja. mn. ravaszul. tílnek.tesz.tétessék. ért 1) Mások személyét. Az idézett jeles mondatot rejtegetve. lealázás. fólfuvalkodót. gonosz czéljait.téte: magasítói. Néha nagyobb nyomatékkal. —ott. (alatt-való) ősz. Ellenhatalmától függ. ban. hogy valami alá alsó helyen. hanem rejtekben. Orvosi mánnak. búzás. mn. illetőleg szerényen kötelesség. tt alalto. s ez által minttomos«ág-ot. gonosz. 2) írásban valamely bözás. fn. 1) Aki más téttel toldott módosítása. suttomban. szokottabban 1. rendes valakit húzva. alamuszta. szerénységből érszemély. földesúri hatalom alatt levő névmással viszonyulva ám. elöljáróinak. 1) FóldmiveALATTOMKODÁ8. mondatnak alája bűzött vonat által m. vagy rejtett. Átv. ALATTOMBAN. követelt magasságáról mintegy aláuállít. ténő. torkoskodik. fa. mn. Alávaló gabona. elvijáróik iránt. Zsarolni az alattvalókat. tb. magát meg.igénylett. mint. ellenszegülőt megsségyenit. tt alottos-t. parancsa szerint intézi.tetteit olcsárolja. alhadnagyig (Subaltern). nem valamely szembetűnő. nndokság. bizonyos hatalom alá helyez. alattomosság. ALATTOMKODIK. (al-att-om) hiányos fii. suttom. lent fek. kik a valaki a társadalomban elfoglal. titkolódzva. czudarság. ami ALATTLÉVÖ. Alattva. (alá-valóság) ősz. azután szánt. dicsőit. Nem nyil. Rósz szándékból. Visszaható szerben ám. (alá-von) ősz. jedelem ét alattvalói közti viszonyok. becsmérlő. tt alot.roszaló. működés. fa. —z. vagyis helyzet. pl. ALÁZ. 2) Cselekedeteit más akarata. ALATTVALÓ.kevélyet. hivatalra stb. (al-att-as) mn.vagy mondat alá nagyobb kitüntetés. ALATTOMOS. barázda —ok. V. sSt megalázza magát. 3) A földmívelésben ám. akarat. ALÁVALÓ. ravaszkodás. szokása. 2) Mint gyűnév jetörzstisztek után következnek. rejtekben tör. —bon. tb. alávonni. jobbágyság. viszonyitó ragok közöl csak a ban-t veszi föl: alaíALÁ VALÓSÁG. Általán. tb. —ok. oláz-tem. GYAL. figyelmeztetés. megigázá*. . —ok. Suttom. a kapitánytól le az lenti az alattvalók öszvegét. rendelete.alá vet. sunnyogó. gálád. Az alattvalók engedelmességgel tartoznak f elsősé. — ból. ALATTOMOSKODÁS. tomban. ALÁZ. engedelmesség. (al-att-ora-os-an) ih. 2) Különösen a rfgi úrbéri rend. ALATTVALÓ.egy alávalóvá teszi. ami lent van. mely által valaki másokat lót illető. gokkal : Alalyán-ba. becstelen. 1) Magasb tt atattomoskodás-t.tel fenyegeti a stábod polgárokat.va valakit bizonyos felsőségi hatalom alá kényszerímos-t vagy —át. —ok. (alá-voná*) öss. (al-á-az). tetteit a nyilvános. rejtezkedés. ö. l. tt olattomi-t. becsmérli. Boszonkodva titkolt mód. ALATTOMOSKODÁS. járó. erkölcsileg leereszkedik. becslési cselekvés. gazember. Alattvalói vagy önmagát alázza. Erkölcsi tom-ban. (al-att-om-ban) ih. Alattomban. —ok. Alattomosan valaki ellen törekedni. ALÁVONÁS. sunnyogva. ALATTOMOSAN. erkölcsi ért. szónak. fn. (alatt-valói) ősz. ALATTOMI. törvénytilalom daczára olattomban bort iszik. (alá-való) ősz. megotáztaíik. (al-att-om-i) mn. ALATTVALÓI. nek. mint az aláz ige gy előlajdonsága. alacsonyftja. (alá-vet) ősz.tenek vagy rendelnek. ALATTOM. homokos földben. ért. mely a név. hatalomttzés neme. Az alattlevS szobák nedvetek ét setétek. ALATTOMOSSÁG. suttomban. Érért Elvetemedettség. tt alácás-t. ság elől takargató. fn. áth. ellenség. Szokottabban: oláhtizás. tb. falu Heves vármegyében. (al-att-om-os-ság) fn. rósz.Erkölcsi. azaz előbb vet. (alatt-lévö) ősz. Alattomban tizt ravasz ételeit. A szótáriró a példamondatokat alávonja. mely nem egyéb. és származékai: alattomos. melyet következő. suttomban. téti viszonyban vannak vele: felsSség. jobbágy. Szokottabb: aláhúa. ALÁVET. dicsér. tb.107 ALATTAS—ALATTVALÓI ALATTVALÓSÁG—ALÁZÁS 108 ALATTAS. arra alkalmas. geit. Gonosz czélfi titkolódhelyről lefelé vonás. 2) Meg igekötővel ám. emberi méltóság elleni piszkos telme : rejtek. Öszvetételei: megalázás. (alá-vetés) ősz. szolgálatra. ALATTVALÓSÁG. módja. ALATTCSAPÓ. (al-á-az-as) fn. alottos tisztek.kitflntetése. rósz pár. tb. m. ért a maga nemében hitvány. ALATTOMOSKODIK.deminél kevesebbet igényel. Alat. de épen nem aljas kifejezés. önkényt. ALÁZÁS. gonosztevő'.lési munka. szántás előtt vetik el a magot 2) Átv. —tál. Bizonyos arra van rendelve. —ni. rendelve. —ott. ALÁVETÉS.A szerény ember nem dicsekszik. (al-att-om-os) mn. AlattÁllásra. titkolt állapot. titkon. az igen porhanyó. tetteit nyomaték végett vonást hoz. felebbvaló. A fcényúr alávetetból titkolódzó. tett. (al-att-om-os-kod-ik) k. gonosztevő*. áth. susnya. 1) Alattvalóvá ván. htn. s ellen. az alá rendelt. (al-att-om-os-kod-ás) rh. Helyrahelyettes. Új szó. —ok. V. mint hasonmása : ALATYÁN. áth. htn. ö. A fe. melynélfogKODIK. polgári rend. rejtezkedő. ALATTOMOS. helyzetben létező. midőn barázda alá. arra vonatkozó. 3) Fejedelmi hatalom alatt levő. Átv. 1) Lefelé von. titkos hely. titkolódzva. 2) Leírt szó tomos eselstSvS. ALÁVON. (alatt-valóság) ősz. s nyilván Stapolyai János magát ét országát alávetette Őzutisajnálkozik rajta. valók sorsán. Alávetni magát Istennek. alaltomoskod-íam. téjszokas szerint = gyoláz. szándékát takargatva működik. A titkolódzva ravaszkodó tu. elöl. Könnytíeni át alatt. nézve más után valói állapot. —tál. ahhoz tartozó. szokottabban ALATTOMOS. látható módon és helyen. ravasz.Alávoló ember. kelme. Alattomban megkárosítja szomszédját. kisebbíti. az alá van vetve. L ALÚLCSAPÓ. szik stb. elvetemedett. —ni. titkon. GYALÁZ.

— rb*l. magát túl nem becsüli. nem fenhéjazva. igénytelen. —ról. 1) népes puszta Pest megyéaldsotoskod-tom. külsz. dicsekedik. tt Albert-ét. mn. Máskép: alárendás. —tál. —tál. Isten kegyel. A bérlett olás szolgája. tb. 'rly ember.különböztetésül a tiszta szinbortól. (al-á-az-at-os-kod-ik) k. önsJuuratát másokénak alávető. alátatoskodás-t. —ok. nem kevélyen. Az eredeti első sunnyogót. tb. stb. hányakodás. —re.első folyamodvány! bíróság.109 ALÁZAT—ALÁZÓDIK ALÁZ — ALCSATOfcN A 110 ALÁZ s FELEZ. tb. hogy a székelési előmozdítsa. dóo valsJci megalázza magát. Mintegy önhibája. hoz tartozó.az alfélbe dugnak. sőt mások irányában magát kevesebbALBEBIK. sőt szerényen viseli magát. 2) Ideoda. ALÁZTATIE. kevélykedét. hetvenkedik. Szappanból vagy ALÁZÓDIK. helyragokkal ALÁZATOSSÁG.a főszolgabírót főbírónak. ALBÉNY. ért. Tájejtéssel: Aber.Albest-en. fala Bihar vármegyében. Önmagáról.kovásznemtt anyagból való csapféle készület. (al-á-az-kod-ás) fn. (al-á-az-at-os) mn.féléf-iem. ikerített önh. Mély alázottal járulni tom. s azokat mint önma. aláztassál. Aki önmagát és érdemeit túl gauttalja. got gyakorol. (al-bérlés) ősz. alázattal. mintegy alá csérést nem igényel. A vármegyei szerkevonakodik. ve. Adaligénytelenfii. Ha a német Adelbertbó'l vonatott őszALÁZATOSKODÁS. kitüntetést nem követelő. —ni. Albirói vizsgálat. —tál. rövidítve alás-t szoktak használni: deti első bérlőtől vesz haszonbérbe valamit. ALBOR. virics. ö. (al-á-az-at-os-an) ih. magasztalást. ALÁZATOS. Minthogy ezen bérlővel kötött bérlet V. kitünte. Aki magát fólmavagy —öt. képmutatót.folyadék. 1) Holmi kinek. tt.Béla. követelő stb. —ok. tt alá. igénytelen leALBIS. ítélet. m. kor az első párologtatás után nyert gyöngébb nemű igénjtelenebbfil viseli magát. kedélyi tulajdonság. (al-biró) ősz.és fölhányva. (al-csap) ősz. nem követelve. büszke.fogásokkal valamit elszinleni igyekezik. Kedélyi s cselekvési nyilatkozás. Alázatos künyörgét. Alárendelt.kép : alfélcsap vagy bélcsap. m. melyALBIN. férfi ku. Albirót illető. m.lyamodvány! biró. attól származó. ah•g. Bérlő. mi. Akit coíokihez. —ott. fn. fa. Alnek tartja. Ellentétei: bttsz. Helyragokkal: ereszkedés. . hetvenkedés. (al-birói) ősz.. (al-á-az-at) fii. (al-bérlö) ősz. mi üt szerint ás ember. ALCSAP. fű. Alázatos módú kedélyi. ALBÉRLŐ. ALBERT. lútho* képest méltán tehetné. tak Iá. megaláz. Albis-on. nélíbgva valaki önmagáról. kivált a köszöntésekben gyakran előfordul. fii.alá járkál. Mennyiben neme. fű. lealázott állapotba jut. —ok. htn. m. falu Pest megyében. ille. —rá. Haszonbérles kevéZy. (al-csatorna) ősz. Ellentétei: büszkélkedik. jelent lamit ALBÉRLET.tt A16erik-oí. Önmagát alázgatja. nagyravágyás stb. ami jót cselekedett. falu Bihar megyében. stb. di. mely zetben az alszolgabirót is nevezik albirónak. átv. (al-á-az-at-os-ság) fn. Más»ítke miatt alázott. mének. ALBERTFALVA. tt oldcat-ot. 1) Belső lelki. midőn hiúsága. k. 2) falu Baranya megyében. —ok. vagyis tett.ben (Sacbsenfeld). Erkölcsi tulajdonság. —ott. falu Mozson vármegyében. megkötetem aláson. ktvélykedik. 1) A bor alja. tt olázatos-t vajaki vagy valami aláz. majd úgy beszél. illetőleg törvényszék. (al-á-az-at-os-kod-ás) fa. érdemeiről alázattal szólam. alás-tam s ALÁZAT. fn.—tál s —tél. Alázatos vett éter holdat pusztából száz holdat albérlők fogadmódon. himel hámol. majd tőleg az alsóbbakhoz leereszkedik. Alázatosan viselni magát. másoktól fuggeni nem vényszék elé lehet folyamodni. rátarALBERT vagy SZENT-KÁZMÉR. —ott. Alázatos magatartás. M*-t. a ke. (ál-bor) ősz. vagy kész saját így. taioftág-ot. ALBÉRLÉS. pl. hogysein rangjához. felakaratát másokénak alárendelni. ALBÉRLŐ.egyeznék Béla. 2) Pálinkafőzésereszkedik. érdemeire nem tekintve szerénykedik. illetőleg törtést nem igényel. alástalgánál fólebbvalókat tisztelni. nyilatkozik. — ott s —e'íí. . pár. melyet tam. nem becsüli. 2) Keresztényi erkölcstanban erény. Ellentétei: bericus. aki az ereszó a társalgási nyelvben. ha a tt. (al-á-az-ód-ik). férfi kn. forgatva a dolgot. Ellentétei: böszkeALB1RÓI. söprűje. (sJ-bérlet) ősz. A társalgási köznyelvben megrövidítve : Kérem bertus (Albrecht). ALÁZATO8KODIK. rangjának-különös kitüntetést. m. Albinus. htn. fn. nem fenhéjazó. A bérbe ALÁZATOSAN. tt alázkoALBIRÓSÁG. alázód. féle folyadékokat föld alatt tovább vezető csatorna. ALBERTI. Máskép: alybor. Némelyek o/áson. szerénykedés. innen a közmondás: alázatos macska nagyot ugrik. (al-á-az-kod-ik). kétkedés. —ok. stb. belsz. htn. érdemeiről szerényen véALBIRÓ. ön. kevélység. melylyel cselekvési nyilatkozás. első folekedik. —ni. —ni. alázkodtam. férfi kn. fn. segítségének tulajdonítja. tb. titágstb. —tál. megaláztatik. —ott.. A különtTeníttetik. köszönöm aláson. nem követel. (al-á-az-tet-ik). alattomost. tb. népes puszta Zemplén vármegyében. szerénykedik. ALBEST. tb. Óber. fenhéjazás. —ni. melynélfogva valaki érdemei. szerény. kérkedik. le. lakosztályból két szobát albérlőnek adni ki. akkor az edelgeboren szó ntán elemezhető. szerint ám. doccos. mentegetődzik. Albin-t. Alázatossá. ALÁZKODIK. midőn valaki az első bérlőtől vesz bérbe vaezen talajdonságot tettetni is lehet. Alárendelt. kitől felsőbb biró. ál. htn. nngyravágyisa megszéALCSATORNA. ráíoríós. ALAZKODÁS. (al-biróság) ősz. —ék. esedecés. akkor fehér jelentésű. latin albus-ból eredett. tájejtésscl: ojbor.

ALIG. Avagy alíjíod. tt aldogálást. parancsolt Alssredesi rang. Az épület sJsó része. atatras. Ale«perességeí viselni. magán kívüli félhalott állapotban levő. —ni. miért néhutt: elhal. —oá. ALÉLDOZÁS. (al-elnök) ősi. mely aém«ly«k szerint a XHI. —rőí. melyek közvetlenül olesperesek figyelésére bízvák. (al-é-1-d-oz) önh. tt Alexondrin-f. Ajuldoz. Náluk ac alexandrínok bajdan igen divatoctak. ELNÖK. • ALDEBRÖ. ALELNÖK. ALÉLTOZIK. Alerdőszt illető. (al-fej-kötö) ösc.111 ALCSÚT—ALÉLT ALÉLTOZIK—ALFEJKÖTO 112 ALCSÚT. azaz jól megverték az alfelet Km. (al-é-1 ás) fa. ma. mintha meghalt vagy elaludt volna. (al-éleg) ősz. (al-é-l-t*ág) fn. fa. ALÉPÜLET. gyakor. melyek főnökei f&speresek. Máskép: oluddogál. ALÉTSÁG. (al-é-1). aléldos-tom. önb. században Fámban megjelent. tb. mn. fn. rendek. 2) Alesperes mint olyan fólögyelése alatt levő egyheti kerület Budai. (sj-ezred«si) ősz.htn. s ás ember alvó vagy hsJott gyanánt öszverogy. továbbá oly épület. (al-erdőezi) őse. mn. —n. tömét iá. erdőssök között a második vagy alsóbb rangú. ALÉLTSÁQ. kötelesség. attól rendelt. ALELNÖKI. Régi Passió. fn. szendergés. (al-enedés) ősz. rendelt Alerdószi hiwotal. kfilönboctetésttl a vállon hordott pmkától vagy daidátói. Szunydikál. attól szármacót Alelnöki rang. szendereg. Egyházi szó = az úgynevezett nagyobb papi rendek között u utolsó (Subdiaconus. ESPERES. az ezredes után első személy. tt aléíf-ot." (Zrínyi. NagySándor (Alexander) életéből vett költeménytől. ALÉSPÉRÉ8SÉO. melyek soha magasra nem nőuek. Az emberi test és lélek kór állapota.vítelm. fű. melyből l képzővel tettalét =alówt. (al-ud-og-ál-ás) fn. tt Aícsúí-oí. melyből lett al-ut és al-sc-