DANIEL SILVA

A Moszad ügynöke Moszkvában
Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2010 Fordította Darvas Eszter A fordítás alapjául szolgáló mű: Daniel Silva: Moscow Rules A szerzőtől az Ulpius-ház Könyvkiadónál megjelent:

A hírvivő A Moszad ügynöke
ISBN 978 963 254 356 7

Jeff Zuckernek, Ron Meyernek, Linda Rappaportnak és Michael Gendlernek barátságukért, bölcsességükért és útmutatásukért, valamint mint mindig, feleségemnek, [amiének és gyermekeimnek, Lilynek és Nicholasnak. Ne nézz hátra. Sosem vagy teljesen egyedül.
MOSZKVAI SZABÁLYOK

ELSŐ RÉSZ

A felszólítás
1
COURCHEVEL, FRANCIAORSZÁG

Mint mindig, az invázió most is december utolsó napjaiban vette kezdetét. Páncélozott kocsikkal érkeztek a Rajna völgyéből kivezető kacskaringós úton, vagy helikopterekkel és magángépekkel ereszkedtek le a bizonytalan hegyi leszállópályára. Milliárdosok és bankárok, olajbárók és fémmágnások, szupermodellek és elkapatott gyerekek: az újjáéledő Oroszország vagyonos elitje. Elözönlötték a Cheval Blanc meg a Byblos lakosztályait, és kisajátították a rue de Bellecôte mellett sorjázó hatalmas faházakat. Egész éjszakás privát partik céljára lefoglalták a Les Caves night-clubot, és kifosztották a Croissette puccos butikjait. Megkaparintották maguknak a legszakavatottabb sí-oktatókat, s a legjobb minőségű pezsgővel és konyakkal távoztak a borászatokból. Huszonnyolcadikán reggel már a város egyetlen fodrászatában sem lehetett időpontot kapni, a hegyi lejtőre épült híres Le Chalet de Pierres étterem pedig, amely a grillezett marhasültnek köszönhette hírnevét, január közepéig nem vett fel újabb asztalfoglalást. Szilveszter éjszakájára teljes győzelmet arattak. Courchevel, a francia Alpokban található exkluzív síparadicsom ismét orosz megszállás alá került.

Egyedül az Hôtel Grande Courchevel élte túl a keletről érkező offenzívát. Mi sem természetesebb, jegyezték volna meg a szálloda rajongói, hiszen a Grand a maga csendes módján a gyermekes vendégekhez hasonlóan az oroszokat is arra ösztökélte, hogy másutt keressenek maguknak szállást. Összesen harminc szobája volt, mind szerény méretű és szolid berendezésű. Az ember nem az aranycirádákért és a focipálya méretű lakosztályokért szállt meg a Grandban, hanem hogy megízlelje a hajdanvolt Európát. Hogy elüldögéljen a bárban egy Campari mellett, vagy kávé és a Le Monde társaságában múlassa az időt a reggeliző asztalnál. Az urak zakóban jelentek meg a vacsoránál, és megvárták a reggeli végét, mielőtt átöltöztek a sífelszerelésükbe. A társalgás a gyóntatófülkékre jellemző suttogás formájában, végtelen előzékenység mellett zajlott. Az internet még nem érkezett meg a Grandba, és a telefonoknak is megvoltak a maguk szeszélyei. Ám a szállóvendégeket ez szemlátomást nem zavarta; a Grand vendégeit ugyanaz a finom modor jellemezte, mint magát a szállodát. Mind túl voltak már életük delén, ezért mondta egyszer a Jardin Alpin egyik flancosabb szállodájának mókamestere, hogy a Grand „a matuzsálemek törzshelye”. Az előcsarnok kicsi volt, és rendezett, kellemes kandallótűz melegítette. Jobbra, az ebédlő bejárata mellett volt a recepció, szűk kis alkóv sárgaréz kampókkal a szobakulcsoknak és kis rekeszekkel a postának meg az üzeneteknek. Közvetlenül a recepció mellett, a Grand egyetlen, szuszogó liftje közelében állt a concierge pultja.

Január másodikán kora délután a csinos Philippe foglalta el a pultot, aki valamikor ejtőernyősként szolgált, most pedig a Nemzetközi Concierge Intézet aranykulcsos jelvényét viselte makulátlan hajtókáján, és arról ábrándozott, hogy egy életre otthagyja a szállodaipart, és végleg letelepszik családja szarvasgombafarmján, Périgordban. Elgondolkodó, sötét tekintetét most épp az érkező és távozó vendégek listájára szegezte. Egyetlen bejegyzés szerepelt a listán: Lubin, Alex. Érkezés autóval

Genfből. Szobaszám 237. Síbérlés igényelve.
Philippe szakavatott szemmel nézte a vendég nevét. Jó érzéke volt a nevekhez, de hát az ő munkakörében ez elengedhetetlen. Alex… az Alexander rövidítése, feltételezte. Vagy Alekszandr? Esetleg Alekszej? Felnézett, és diszkréten megköszörülte a torkát. A recepcióról kifogástalanul ápolt fej kukkantott ki. A fej Ricardóhoz, a délutáni szállodaportáshoz tartozott. – Azt hiszem, van egy kis probléma – mondta Philippe hűvösen. Ricardo a homlokát ráncolta. Spanyol volt, baszk területről. Nem kedvelte a problémákat. – Micsoda? Philippe feléje mutatta az érkezések listáját. – Lubin, Alex. Ricardo manikűrözött mutatóujjával leütött néhány billentyűt a számítógépén. – Tizenkét éjszaka? Síbérlés igényelve? Ki vette fel a foglalást? – Szerintem Nadine.

Nadine volt az új lány. Éjszakai műszakban dolgozott, s ez most már mindörökké így lesz, hiszen elkövette azt a hibát, hogy kiutalt egy szobát valakinek, akit Alex Lubinnak hívnak, anélkül hogy előtte konzultált volna Ricardóval. – Mit gondolsz, orosz? – kérdezte Ricardo. – Fején találtad a szöget. Ricardo fellebbezés nélkül elfogadta az ítéletet. Noha ő dolgozott magasabb beosztásban, húsz évvel volt fiatalabb Philippe-nél, és már megtanulta, hogy nyugodtan rábízhatja magát az idősebb férfi tapasztalatára és ítélőképességére. – Rálőcsölhetnénk a konkurenciára. – Lehetetlen. Egészen Albertville-ig egyetlen szabad szoba sincs. – Akkor nincs mit tenni… hacsak meg nem győzzük, hogy magától távozzon. – Mit javasolsz? – AB tervet, természetesen. – Az kissé erős, nem gondolod? – Az, de nincs más lehetőség. Az egykori ejtőernyős határozott biccentéssel vette tudomásul a parancsot, és hozzálátott az akció kidolgozásához. Délután négy óra tizenkét perckor kezdődött, amikor egy sötétszürke, genfi bejegyzésű Mercedes állt meg a szálloda bejárata előtt, és dudált egyet. Philippe teljes két percig a pulpitusánál maradt, majd meglehetős ráérősséggel magára kanyarította a kabátját, hogy kisétáljon a vendég fogadására. A nemkívánatos Monsieur Alex Lubin – tizenkét éjszaka, síbérlés igényelve – addigra már kiszállt a kocsiból, és

dühödten ácsorgott a nyitott csomagtartó mellett. Csupa éles szög uralta az arcát, világosszőke haja gondosan elrendezve széles koponyáján. Vágott szemét a csomagtartó belsejére szegezte, ahol két termetes bőrönd várakozott. A concierge szemöldök ráncolva nézett a bőröndökre, mintha nem látott volna még efféle objektumokat, majd jeges szívélyességgel üdvözölte a vendéget. – Segíthetek, Monsieur? A kérdést angolul tette fel, s a válasz is ezen a nyelven érkezett, jól felismerhető szláv akcentussal. – Szeretnék bejelentkezni. – Valóban? Nem értesítettek új vendég érkezéséről. Biztosan csak félreértésről van szó. A recepción majd tájékoztatják. A kollégám minden bizonnyal tisztázni fogja a helyzetet. Lubin morgott valamit a bajsza alatt, és felbaktatott a meredek lépcsőn. Philippe megragadta az egyik csomagot, és kis híján leszakadt a dereka, amikor megpróbálta kiemelni. Üllőkkel házaló ügynök, és a csomagja tele van a mintadarabokkal. Mire végre beküszködte a bőröndöket az előcsarnokba, Lubin már a visszaigazolási számot olvasta be a zavart Ricardónak, aki minden igyekezete ellenére képtelen volt hová tenni a kérdéses foglalást. Végül megoldódott a probléma – az

egyik alkalmazottunk kisebb hibát ejtett, Monsieur Lubin, feltétlenül rendre fogjuk utasítani –, csak hogy újabb
problémának adja át a helyét. A takarítószemélyzet figyelmetlenségének következtében a szobát még nem

lehetett elfoglalni. – Néhány perc az egész – vette elő Ricardo legsimább modorát. – A kollégám addig elhelyezi a csomagjait a raktárban. Engedje meg, hogy átkísérjem szállodánk bárjába. Természetesen nem számolunk fel semmit a fogyasztásért. – Dehogynem, ráadásul meglehetősen kövér számla ígérkezik, csakhogy Ricardo ezt a kis meglepetést akkorra tartogatja, amikor Monsieur Lubin már erői végén lesz. Sajnos Ricardo optimizmusa, hogy elhanyagolható késedelemről van szó, alaptalannak bizonyult. Valójában kilencven perc telt el, mire Monsieur Lubint – a csomagjai nélkül – felkísérték a szobájába. A B tervnek megfelelően nem készítették oda a köntöst a well-ness-központba történő látogatásokhoz, a minibárból hiányzott a vodka, a tévé mellől a távirányító. Az éjjeliszekrényen álló ébresztőórát hajnali negyed ötre állították. A fűtés teljes erővel dolgozott. Philippe feltűnés nélkül eltávolította az utolsó szappant a fürdőszobából, és azzal az ígérettel slisszolt ki az ajtón – borravaló nélkül –, hogy a csomagok is nemsokára ott lesznek. Ricardo odalent várta a liftnél. – Hány vodkát ivott a bárban? – Hetet – felelte Ricardo. A concierge fogát összeszorítva, megvetően felszisszent. Csak egy orosz lehet képes talpon maradni azután, hogy másfél óra alatt hét vodkát ledönt. – Mit gondolsz? – kérdezte Ricardo. – Gengszter, kém vagy bérgyilkos? Teljesen mindegy, gondolta Philippe borúsan. Egy

orosz rést ütött a Grand falán. A napiparancs az ellenállásról szólt. Mind a ketten visszatértek posztjukra, Ricardo a recepció falmélyedésébe, Philippe a lift melletti pulpitushoz. Tíz perccel ezután érkezett az első hívás a kétszázharminchetes szobából. Ricardo kénytelen-kelletlen végighallgatta a sztálini stílusú tirádát, aztán elmormogott néhány csitító szót, és letette a kagylót. Philippe-re nézett, és elmosolyodott. – Monsieur Lubin érdeklődik, hogy mikor kapja meg a csomagjait. – Azonnal intézkedem – felelte Philippe egy ásítást elnyomva. – Továbbá szeretné, ha csinálnánk valamit a fűtéssel a szobájában. Azt mondja, túl meleg van, és nem működik a termosztát. Philippe felvette a telefont, és tárcsázta a karbantartókat. – Csavarják fel a fűtést a kétszázharminchetes szobában – mondta. – Monsieur Lubin fázik. Ha tanúi lettek volna annak, amit Lubin az első néhány percben a szobájában művelt, azonnal megerősítve érzik magukat, hogy eretnek férkőzött soraikba. Mi más szolgálhatott magyarázatként arra, hogy Lubin az összes fiókot kirángatta a szekrényből – az éjjeliszekrényeket is beleértve –, és kicsavarta a villanykörtét a lámpákból? Vagy arra, hogy meztelenre vetkőztette a franciaágyat, és lefeszegette a telefon fedelét? Vagy arra, hogy kiöntötte a vécébe az üveg ásványvizet, amely a szobához járt, és kihajította a hóval borított utcára a minőségi svájci

hogy beengedje a hűvös éjszakai levegőt. Lubin a legveszedelmesebb mesterséget űzte. s akik Sztálin hitvallását követték: A halál minden problémát megold. majd letelepedett az íróasztalhoz. amelynél dolgozott. az ország egyik utolsó tényfeltáró hetilapjának számított. hogy a csomagjai felől érdeklődjön. de azon nagy hatalmú oligarchák privát biztonsági szolgálatainak részéről is. a Moszkovszkaja Gazeta. Miután megbizonyosodott róla. nem csupán a titkosrendőrségnek. sem kém. hogy „bármelyik pillanatban” megérkezhetnek. Akiknek a szemében természetesnek számított lehallgató készülékkel és mindenféle méreggel teleszórni szállodai szobákat. és kemény kavicsként szúrta a kremlbeliek lábát. ám ez a szakma nem a Ricardo által felvetett lehetőségek közé tartozott. azon belül is a független újságíróét. akiket megpróbáltak leleplezni cikkeikben. A lap riporterei és fotósai állandó megfigyelésnek és szüntelen zaklatásnak voltak kitéve. hogy nem babráltak a szobájával. amelyet a dicső új Oroszországban választhatott valaki: az újságíróét. amelyben a szobát találta? A szakmája kívánta meg tőle e drasztikus lépéseket. és dossziét húzott elő viharvert aktatáskájából. Nem a . a Gazeta főszerkesztőjétől. és azt a tájékoztatást kapta. Lubin ismét feltárcsázta a concierge-t. nincs probléma. Alekszandr Viktorovics Lubin nem volt sem gengszter.csokoládét? S miután befejezte az őrjöngést. s akik jelenleg egész Courchevelt elárasztották. A lap. A dossziét előző este kapta Borisz Osztrovszkijtól. visszaállította azt a szinte érintetlen állapotot. sem bérgyilkos. Aztán kitárta az erkélyajtót. Ha nincs ember.

szerkesztőség irodáiban találkoztak. így az ezredfordulóra csatlakozott Moszkva újdonsült multimilliomosainak egyre növekvő táborához. Kinyitotta a dossziét. mondta Osztrovszkij. és az orosz kapitalizmus kezdeti. zűrzavaros éveiben egy vagyont szerzett a bankszférában. egy profi bokszoló nyers arcvonásaival. hanem egy padon az Arbatszkaja metróállomásnál. Osztrovszkij olyan feladattal bízta meg. amelyeket feltételezhetően bepoloskáztak. ami persze felesleges volt. Jól öltözött férfit lehetett látni rajta rövidre nyírt. Igen bölcsen energiába. miközben gyakorlott könnyedséggel átnyújtotta a dokumentumokat Lubinnak. Alekszandr? Lubin tökéletesen értette. ahogy az orosz elnök mellett áll egy kremlbeli fogadáson. A saját biztonságod érdekében. Ez csak része a képnek. hiszen a többi moszkvai zsurnalisztához hasonlóan Alekszandr Lubin is kívülről fújta Ivan Boriszovics Harkov figyelemre méltó karrierjének minden részletét. és szemrevételezte az iratok tetején heverő fényképet. Érted. Kívülálló számára lehetetlen . amely akár az életébe is kerülhet. Magas rangú KGB-tiszt fia… a rangos Moszkvai Állami Egyetemen szerez diplomát… a KGB Ötödik Főigazgatóságának ifjú titánja… Amikor a birodalom eresztékei recsegni kezdtek. Birtokába tartozott egyebek között egy hajózási és egy teherszállító repülőtársaság. sötét hajjal. Afrikát és Ázsiát is behálózták. Harkov otthagyta a KGB-t. A fotó mellé rövid életrajzot csatoltak. nyersanyagokba és ingatlanba fektette a pénzét. amelyek a Közel-Keletet.

hogy leleplezte Harkov kétes befektetéseinek egyikét. amelyben a repülőjegy mellett autó– és szállodai szobafoglalásról szóló igazolópapírok voltak.lett volna felbecsülni Harkov pénzügyi birodalmának valós méreteit. Osztrovszkij – valamely általa ismert okból – a golyó lyuggatta holttest fényképét is mellékelte. Alekszandr? Nem akarom. Irina Csernova a Gazeta legfőbb riválisának számító lapnál dolgozott. Mindig ott tölti a téli vakációt a többi gazdag és híres orosszal. és azzal vált híressé. a „Château Harkov”-ról. Két nappal a cikk megjelenése után az újságírónőt két bérgyilkos lőtte agyon moszkvai háza liftjében. Courchevel egyike azon ritka helyeknek. mondta Osztrovszkij. amikor csak lehet. Lubin ezen most is fürgén átlapozott. és divatlapba illő fényképet talált Ivan téli palotájáról. de soha ne menj a közelébe. Ivan biztonsági kopói egy versztányiről kiszagolják a riportereket. És senkinek se áruld el. Alekszandr. mesteri szinten űzte a fedőcégek tevékenységét. Kivel síel. Fotózd le. mit mondok. . Tudni akarjuk. ahol nyilvánosan mutatkozik. Kit hív meg ebédre. Néhány naponta adj hírt magadról. Lubin továbblapozott. Szeretnénk. mint Irina Csernova. ha követnéd. Osztrovszkij átadott Lubinnak egy borítékot. aki újonnan érkezett a kapitalizmus világába. Ivan smasszerei mind a Különleges Erők és az OMON volt tagjai. hová lépsz. Hallod. amely a rue de Nogentilen állt Courchevelben. hogy úgy végezd. hol dolgozol. kivel találkozik. Ivan rendszerint zárt ajtók mögött tevékenykedik. Ivan Harkov. Vigyázz.

Lubin kétrét görnyedt a fájdalomtól. beszakad a légcsöve. mi meg közben halálra fagyunk Moszkvában. amikor végre meghallotta a kopogást. Két dühödt lépéssel átvágott a kis előtéren. Mi ez a pokoli hőség? A fűtés még mindig gőzerővel működött. Lubinnak még azt a megaláztatást is el kellett szenvednie. az elitkatonák kedvelt fegyvere volt. és némán becsukja maga mögött az ajtót. Lubin épp azon merengett. amitől úgy érezte. és abban a pillanatban csurogni kezdett róla a víz. hogy ismételten panaszt tegyen. Az összes kollégád sárga az irigységtől. jutott azonnal eszébe. Ez hiba volt. a kemény csapást oldalról. Most is izzadt. Lubin becsúsztatta a dossziét az aktatáskájába. Alekszandr. És próbáld jól érezni magad. Pontosan a bordák alatt hatolt be Lubin hasába. hogy odarángatja az ágyhoz. A következő jól irányzott rúgás volt a lába közé. és elsétált a peron végébe. Te elmégy Courchevelbe. ki az. amiért a férfi benyomul a szobájába. Már nyúlt volna a telefonért. amikor megkapta az első ütést. Amikor mellkasürege megtelt vérrel. és rátelepszik a csípőjére.Osztrovszkij. hogy megkérdezte volna. A kés. mert a félhomályos folyosón középmagas férfi állt sötét színű sídzsekiben. és kitárta az ajtót anélkül. hogy végignézte . hogy bulizz a gazdagokkal. kötött sapkában és tükrös lencséjű védőszemüvegben. ezért képtelen volt hangot adni tiltakozásának. miért visel valaki védőszemüveget az éjszaka közepén egy szállodában. amely a sídzseki belső zsebéből előkerült. majd utat talált a szíve felé. Az ellen sem tehetett semmit. folytatta E szavakkal Osztrovszkij felállt.

Mi legyen? – Hadd aludja ki. és berámolta a liftbe. A spanyol az órájára pillantott. és belépett.saját halálát gyilkosának védőszemüvegében. A kétszázharminchetes szobához érve a NE ZAVARJANAK táblát találta a kilincsre akasztva. épp rálátott egy negyvenhetes félcipőbe bújtatott lábra. Mivel nem hallott semmit. Eddig még egyetlen vendég sem élte túl a kettes fázist. s miközben a fegyver továbbra is kiállt Lubin melléből. Onnan. A spanyol csak mosolygott. előhúzta zsebéből a pótkulcsot. és nyugodtan felmarkolta a dossziét. A bőröndöket az előtérben hagyta. Pokolba ezzel a hőséggel… Röviddel hét óra után Philippe végre begyűjtötte Monsieur Lubin csomagját a raktárból. – Kidőlt a pasas. OLASZORSZÁG . hogy utolsót dobban a szíve. amely néhány centivel túllógott az ágyon. gondolta. ahol jelentést tett Ricardónak a felfedezéséről. ahol állt. és visszatért a hotel előcsarnokába. továbblépünk a kettes fázisba. amikor másnapos lesz. leszállt az ágyról. 2 UMBRIA. Amikor gyilkosa halkan kiosont a szobából. Alekszandr Lubin érezte. A B terv értelmében három óriási koppantást mért az ajtóra. A bérgyilkos elengedte a kést. – Ez még orosz mércével is korai. A kettes fázis garantáltan halálos volt. Majd reggel. Hőség.

olajfaligetek. ahonnan Olaszország legjobb díjugrói kerültek ki. közvetlenül mellette lugas látszott. az istálló környékét két neurotikus terrier őrizte a szent harcosok ádáz buzgalmával. Az udvarba vezető ajtó súlyos fából és vasból készült. amelyben a barátok egykor a kenyerüket sütötték. fából faragott kereszt magaslott. Kutyák mindenütt. és egy apró szőlőskert. mintha a pogányok támadásai ellen emelték volna. kizárólag a mulatság kedvéért. kavicsos út találkozásánál impozáns. A birtok körül a Szűzanyának emelt szentélyek sorjáztak. amikor Umbria még pápai irányítás alatt állt. A térség legmagasabban fekvő pontján jókora erdőség terült el. és úgy festett. Aztán disznók. ahol . amely minden évben több száz kilónyi terméssel gazdagította a helyi közösséget. Sárgásbarna kaszálók. napraforgótengerben úszó hegyoldalak. A ház előtt hatalmas úszómedence. ahol a vaddisznók miatt veszélyes volt barangolni. a Gasparri család tulajdonában volt már akkor is.A Villa dei Fiori. amelyekben egész Umbria egyik legjobb minőségű olaját termelték. három poros. Még állt ott egy kis kápolna. és toronymagas mandulafenyők övezte hosszú. kavicsos felhajtó vezetett hozzá. Maga a villa a birtok déli végében állt. a legelőkön négy kopó csatangolt rókára és nyúlra vadászva. ez az ezer hold kiterjedésű birtok a Tevere és Nera folyó között elterülő dimbes-dombos vidéken. amelyeket senki sem evett meg. és egy kecskenyáj. a zárt belső udvarban pedig egy romos kemence. Volt ott egy nagyszabású és igen jövedelmező marhatenyészet és egy lófarm. A tizenegyedik században kolostorként működött.

ahogy az sem volt szokása. – Teljesen ürítsem ki? – Igen. aki nem létezik. – A legnagyobb lakosztályban. A mi signore Vianellink szeret homályosan fogalmazni. ráadásul hosszabb időtartamra. – Lesznek esetleg vendégei? – Nincs kizárva. És ürítse ki a szalont. teljesen. de még nem kaptam választ. És ami a legfontosabb. . hogy kölcsönadja a barátainak és a rokonainak. – Anna fog főzni rá? – Már felajánlottam neki Anna szolgálatait. Vendégünk dolgozószobának kívánja használni. nem adta bérbe a villát. Maguknak ez az ember fantom. senkinek sem árulhatják el. hogy vendég érkezik. Nem beszélhetnek vele. a jobb sorsra érdemes olasz nemesember. – És hol helyezzem el ezt a fantomot? – érdeklődött Margherita. – Mikor számíthatunk rá? – Ezt nem hajlandó elárulni. amelyik az úszómedencére néz. – A neve Alessio Vianelli – tájékoztatta a gróf Margheritát. hogy ott van. a festményeket és a falikárpitot is beleértve. akit szoros szálak fűztek a Vatikánhoz. ezért fogadta a személyzet oly nagy meglepődéssel a hírt.rozmaring és levendula nőtt az etruszk kőfal tövében. Nem szabad zavarniuk. – Egy különleges munkán dolgozik a szentatya számára. Gasparri gróf. a házvezetőnőt a római irodájából telefonon.

és honnan tudják majd. aztán besurrant a házba. aki a kápolna fölötti szobájában aludt. mozdulataival azt az érzést keltve. és a kocsizajra riadt fel –. . Amint hozzálát a munkához. hogy a vendég nyugtalanul járkál fel s alá. Rövid időre feltűnt az ablakban. és közölte a lesújtott Annával. az éjszaka derekán érkezett – Margherita szerint. Ezután megtiltotta a házvezetőnőnek. hogy hozzákezdett. Aztán az idegen egyetlen katonás biccentéssel üdvözölte. hogy bármilyen körülmények között betegye a lábát a szobáiba. bár azt nem kötötte Margherita orrára. Némi illedelmes. egyik kezében sporttáska. A lámpa fényénél elolvasta az üzenetet. a házvezetőnő futólag megpillantotta: sötét hajú. magyarázta. a másikban elemlámpa. a reggelinél annak rendje és módja szerint köszöntötték egymást. hogy pontosan milyen munkáról van szó. hogy tolvaj lopódzik a házba. Másnap. valamivel három óra után. ámde hűvös udvariaskodás után a vendég közölte. „hűvösen visszafogott” jelzővel illette az idegen modorát. és jó néhány feszült pillanatig az udvaron keresztül bámulták egymást. amelyet Margherita hagyott neki a villa bejáratánál. és Margherita látta. a lehető legnagyobb csendre és nyugalomra lesz szüksége. mintha elvesztett volna valamit. majd visszafogottan határozott mozdulattal behúzta a spalettát. hogy dolgozni jött a Villa dei Fioriba. Ahogy végigosont az udvaron a holdfényben.Mint később kiderült. Egy pillanat múlva fény gyúlt a legnagyobb hálószobában. Amikor Margherita beszámolt a találkozásról a személyzet többi tagjának. hogy maga gondoskodik a saját étkezéséről. pálcavékony ember.

sőt még az erdőbe is bemerészkedett. a legnagyobb nyugalommal biztosította a fiút. hogy ezeket a tételeket . kevésbé nagyvonalúan azt mondta róla: „Goromba fráter. az étel a konyhapulton várta egy üzenettel egyetemben. kényszeres barangolásra indult a birtokon. Először ráförmedt a kutyákra. amit aztán könnyű ebéd követett – rendszerint kevés kenyér és némi helyi sajt. Amikor Carlos könyörögve kérte. Bejárta az olajfaligeteket és a napraforgómezőt. méla undorral pakolva meg a kosarát. hogy tud vigyázni magára. akinek egyetlen pillanat elég volt. Minél előbb elmegy. aki arra kényszerül. de másnap reggel. hogy egyszerű gyermekdalokat játsszon. majd egy üveg orvietóival és egy halom olasz festészeti könyvvel letelepedett a kertben.Anna. annál jobb. akár a virtuóz zenész. hogy meggyűlölje a vendéget. Egyszer megpróbált becsempészni az idegen védvonalai mögé némi helyi csemegét. amikor felvette a munkát. Kiadósat úszott a medencében. amikor azok a nyomába szegődtek. Anna vásárolt neki a piacon. mert egyetlenegyszer sem hajtott ki vele a birtokról. akkor tészta és konzerv paradicsomszósz. Viharvert Volkswagen Passatját vastag porréteg ülte meg. vagy ha igazán vállalkozó kedvében volt. A séta után néhány percet a lakosztályával és a mosni való holmijával kapcsolatos tennivalókra szánt. hogy vigyen magával puskát a vaddisznók miatt. végül mégis beletörődött a társaságukba. amelyben a vendég tájékoztatta.” Az idegen élete igen hamar szigorú rutint öltött. A feketekávéból és száraz pirítósból álló spártai reggeli végeztével hosszú.

véletlenül az ő hűtőjében felejtette. mint aki ismeri a halált. valamint a szentatya számára végzett rejtélyes munka már-már mániákus kíváncsiságot ébresztett a Villa dei Fiori személyzetében. akit umbriai száműzetésbe küldtek. Anna arra gyanakodott. jellegzetes velencei akcentussal beszélte az olaszt. – Nézzetek csak bele. – Olyan a tekintete. sokéves külföldi tartózkodásról árulkodó enyhe akcentus színezte beszédét. karamellszín szemű. tájékoztatta a többieket Isabella –. bár a férfi folyékonyan beszélte az olaszt. és kacifántos játékokat eszelt ki. arra tippelt. aki a marhákért felelt. aki egy fontos egyházi dokumentumon dolgozik. A második héten számtalan esemény történt. az argentin tehenészfiú. amire már igen nagy szükség volt. hogy bukott pap. Francescának nevezte magát. ha mertek – mondta Carlos. aranybarna hajú. aki félig svéd volt. aki nemrégiben térhetett vissza a világ valamely ellenséges szegletéből. de Anna hajlamos volt mindig a legrosszabbat feltételezni. az a nyugtalanító smaragdzöld szempár. az Alessio Vianelli névre hallgató fantom. amelyek csak tovább mélyítették a rejtélyt. amelyekben a . a világtól elzárkózó teológusnak hitte. és a lótenyésztést felügyelte. Elegáns kézírása volt. hogy a vatikáni hírszerzés ügynöke. Kijárt lovagolni – egész ügyesen üli meg a lovat. Aztán ott volt a szeme. Az angyali Isabella. és friss levegőt hozott a házba. Ahogy teltek a napok. fiatal nő érkezett. Carlos. Elmélete alátámasztásaképp signore Vianelli kiejtésére hivatkozott. rakoncátlan. Először magas. A temperamentumos Margherita misszionáriusnak vélte.

Aztán a szállítóautók. egy furcsa kinézetű. mielőtt életét a lovaknak szentelte. Röviddel ezután a kép már a két festőállványon terpeszkedett Gasparri gróf nappalijában. és Nicolas Poussin . Isabella. ácsszerszámok. több csomag vatta. Az első fehér asztalt hozott. nagyítólencsés szemüveg. sőt még Annát is főzésre bátorította. egy hivatalos külsejű Lanciától kísérve. fehér fényárban úszott. a második jókora mikroszkópot.kecskék és a kutyák is fontos szerephez jutottak. amelyektől az egész villa éles. A furgon hátuljából óriási és iszonyatos festmény került elő. amelyet laboratóriumokban látni. Egy doboz vegyszer. ecsetek. azonnal felismerte. Hogy férj-feleség voltak-e. professzionális ragasztó. És újabb csomagok gyors egymásutánban: Velencéből két hatalmas festőállvány lakkozott tölgyfából. aki művészettörténetet tanult. és rengeteg tubus festék. de a rendszámtáblán kivehető jelek mintha a Szentszékhez fűződő kapcsolatra utaltak volna. tiplik. Megengedte Margheritá-nak. amelynek a szagától Margherita csaknem elájult. amikor kinyitotta. és hangulata sokat javult a nő érkezése óta. hogy titokban kitakarítsa signore Vianelli szobáit. Végezetül három héttel signore Vianelli Umbriába érkezte után sötétzöld furgon hajtott végig lassan a fákkal övezett feljárón. Margherita mindenesetre két dologban biztos volt: signore Vianelli egy ágyban aludt Francescával. amelyen egy férfit éppen kibeleznek. nem lehetett tudni. Egyik járművön sem volt megkülönböztető jelzés. azt a fajtát. Aztán érkezett két lámpa.

amelyet aztán oldószerbe márt. Amikor végzett a régi lakk eltávolításával. Signore Alessio Vianelli neves restaurátor. és strukturális erősítéseket végzett a vásznon meg a merevítőn. – Nem csoda. hogy ilyen fura alak – mondta. És a Vatikán bízta meg egy festmény megóvásával.alkotásaként. a Vatikán 1628-ban rendelte meg. majd folytatta a munkát szürkülettől vacsoráig. Egyetlen kaparó körülbelül hat négyzetcentiméter megtisztításához elég. Aznap este a személyzet vacsoráján Isabella bejelentette. hogy olyan ez. Először némi vatta és egy tipli felhasználásával kis kaparót készít. magyarázta a többieknek Isabella. és a Vatikáni Múzeum képtárában volt kiállítva. és kezdődik az egész elölről. Határozottan kolostori jelleget öltöttek a napjai. ledobja a földre. Margherita megjegyezte. mintha fogkefével kellene kitakarítani az egész villát. nehogy a festékréteget is feloldja. hogy megfejtette a rejtélyt. és megforgatja a festmény felszínén – finoman. ahol a férfi mikroszkóppal vizsgálgatta a felszínét. részletes fényképsorozatot készített róla. aztán átaludta a délutáni órák hőségét. amely Caravaggio stílusában készült. és nekiállt eltávolítani a felszíni szennyeződést meg a megsárgult lakkot. felvitt a . Ez kifejezetten pepecselő munka. Amikor már túlságosan átnedvesedett. Kora hajnaltól délig keményen dolgozott. Az első héten a festmény végig a munkaasztalon maradt. a Szent Erazmus mártíromságaként azonosította a festményt. Aztán az állványokhoz vitte a vásznat. – A munkája teljesen elveszi az eszét.

katonás kézmozdulattal odaintett Isabellának. Ha a férfi öt héten keresztül önként maradt a villa foglya. s nem a Vatikán csúcstechnológiával felszerelt konzerválólaborjaiban? Ez a kérdés járt a fejében egy ragyogó június eleji délután. hogy a vatikániak épp rá bízták mesterművüket. Különleges ember. Oly tökéletesen utánozta Poussint. A férfi kurta. amikor elszáguldott az istálló mellett. 3 ASSISI. OLASZORSZÁG . Még a faux craquelure-t. Nem csoda. Ami a Poussint illeti. signore Vianelli nem hétköznapi restaurátor. amikor a festmény azon részeit retusálta. hogy lehetetlen volt megmondani. a felszíni repedések finom hálózatát is sikerült imitálnia.vászonra egy réteg leválasztólakkot. egy világtól elzárt birtokon. A délután hátralévő részében Isabella már új kérdéssel viaskodott. gondolta magában. amikor megpillantotta a restaurátor kocsiját. Umbria hegyei között. így a friss ecsetvonások tökéletes egységbe olvadtak a régiekkel. ahogy végigrobog a fáktól övezett kocsifelhajtón. Isabella épp eleget tudott az olasz művészeti közösségről ahhoz. hol végződik a festő munkája. aztán nyoma veszett a halványszürke porfelhőben. a restaurátort más mesterek szólították magukhoz. nem nyúlt többet a festményhez. és hol kezdődik az övé. és hozzákezdett a restaurálás utolsó fázisához. miért távozott most ilyen hirtelen? Bár Isabella ezt soha nem tudta meg. hogy felismerje. De miért itt dolgozik. amelyek áldozatul estek az időnek és a körülményeknek.

és elindult a keskeny utcán. nem követik. A szökőkút szélén lány üldögélt koptatott farmerban és áttetsző pamuttrikóban.Kevés olasz város kezeli oly könnyedséggel a turisták nyaranta esedékes áradatát. Közölte a hosztesszel. Ha La Repubblicát vagy bármely olasz nyelvű lapot választ. úgy száz méterre volt a Szent Ferenc-bazilikától. Aztán odasétált egy újságosbódéhoz. A lány feltolta napszemüvegét a homlokára. és elnézett a Via Portica felé. amikor is felterelik őket a légkondicionált buszokra. ahogy a restaurátor Assisibe való megérkezése is. és elindult a Corzo Mazzinin a Piazza del Commune felé. akik a főágról leszakadva nehéz léptekkel vonszolták magukat a Porto Nuova kőboltíve alatt. és már viszik is vissza a rakományt az olcsó római szállodákba. mire keskeny kis teraszra kísérték. Az étterem. hogy az olasz biztonsági szolgálat ügynökei a nyomában vannak. és vett egy International Herald Tribune-t A vásárlás. Kora délelőtt érkeznek a zarándokcsoportok. azt jelzi. A Herald Tribune azt jelentette. szakmai természetű volt. ahová az utasítás szerint mennie kellett. ezért nem kerülhet sor a találkozóra. hogy szürkületig udvariasan kóvályogjanak a szent város utcáin. A restaurátor behajította az újságot a szemetesbe. mint Assisi. Címlappal kifelé a hóna alá csapta az újságot. A restaurátor a város nyugati falának támaszkodva figyelt egy csapat túltáplált németet. hogy bizonyos Monsieur Laffont-nal van találkozója. ahonnét .

de ismerték a sivár repülőtéri várókat. – A mi szakmánkban ez a járulékos előnyök egyike. Gabriel töltött magának egy pohár bort. és virágzó szőlő borult fölébe mennyezetként. akik tudták. A korlát mellett cserepes muskátlik sorakoztak.lenyűgöző kilátás nyílt a Tevere völgyére. mint más ügynököknél. ugyanez állt Uzi Navotra is. és a lepusztult tranzitszállókat is. Valóban ismerték a legjobb éttermeket. hol kapni a legjobb asztalokat Európa legjobb éttermeiben. Gabriel Allon esetében ezek a periódusok gyakoribbak voltak. A Laffont csak felvett név volt. S lévén hogy társak. Valójában Uzi Navotnak hívták. válla széles. és lassan bólintott. ahol egyetlen asztal állt. miközben leült. Tudjuk. és az európai termelők felől érkező . Az asztalnál rövid hajú. mint az izraeli Gabriel Allon a Jezréel völgyéből. – Egy állami gyógyszerészeti cég alkalmazásában állt. Az izraeli hírszerző ügynökök lenyűgözően izgalmasnak vélt élete valójában szinte állandó utazással és zsibbasztó unalommal járt. akár a birkózóké. – Valamikor itt találkoztam egy szíriai forrásommal – mondta Navot. vörösesszőke férfi ült egy üveg fehérbor mellett. a bűzlő vasúti peronokat. amelyet csak a halálfélelem rövid periódusai szakítottak meg. – Kellemes kis asztal – jegyezte meg Gabriel. A terasz végén szűk kőlépcső vezetett egy aprócska balkonra. Emellett azon kevesek közé tartozott. hogy az Alessio Vianelliként ismert olasz restaurátor nem más. és fontos tisztet töltött be az izraeli hírszerző szolgálatnál.

A központ mindig kifakadt a számlák nagyságán. A szolgálat hosszú nevének vajmi kevés köze volt az ott végzett munka valódi természetéhez. Az olyanok. és elvitték a Palesztin Branchbe. amikor éppen egy genfi bankba igyekezett. Másnap elfogták a damaszkuszi reptéren. Valójában Szíria vegyi– és biológiaifegyver-programjában dolgozott. mint Gabriel és Uzi Navot. – Egy hónapon keresztül a legkegyetlenebb kínzásoknak . Ilyen egy könyvelő élete a Saul király úton. – Azok az idióták a pénzügyi részlegnél gondolkodás nélkül lepasszoltak nekem egy bőröndöt százezer dollárral. – Rajta van még a fizetési listán? – A szíriai? – A Monsieur Laffont szerepét alakító Navot párizsiasan lebiggyesztette ajkát.vegyszer– és felszerelés-utánpótlásról gondoskodott. – A szíriai kémelhárítás ügynökei lefotózták. az általában halálos kimenetelű. már vége volt a világnak. – Attól tartok. – Navot elmosolyodott. A Saul király út hosszú ideje Izrael külügyi hírszerző szolgálatának megnevezése volt. és komótosan ingatta a fejét. néhány évvel ezelőtt balesetet szenvedett szegény. Jól tudta. egyszerűen csak „Cég”-ként emlegették. de ha csak egyetlen sékellel átléptem az étkezési juttatásomat. – Mi történt? – kérdezte Gabriel óvatosan. – A Palesztin Branch Szíria legfőbb válla tóközpontja volt. Persze ez csak a fedősztori. Kétszer találkoztunk itt. ha a Céghez kötődő emberek balesetet szenvednek. Egy bőrönd pénzért és három üveg csodás umbriai sauvignon blanc-ért kiadta a rezsim legsötétebb titkait.

Gabriel odapillantott a lenti asztalokra. – Választhattál volna harmincast is. – Navot levette és az asztalra helyezte szemüvegét. csak moderáld magad. Uzi. Ők voltak a kivégzők és az emberrablók. ideje végre összeházasodnunk. aztán mikor mindent kiszedtek belőle. Miért nem te választod ki a szemüveged? Az ünnepelt izraeli mesterkém. Divatos szemüveg volt. a bejárathoz közel. a lehallgatók és a zsarolók. fejbe lőtték. amit mások nem akartak vagy nem mertek. mintha neki eddig fel sem tűnt volna. – Már hivatalosan is vége annak az időnek. Gabriel tudta. akit hirtelen elő tudtunk keríteni. – Ő volt az egyetlen. Ők végezték el mindazt. Monsieur Laffont. hogy a táskában töltött pisztoly van. és behajították egy jelöletlen sírba. – Ki a bat levejha? – Tamara – felelte Navot. amikor tüzes viszonyt kezdtem a női kísérőtisztekkel. – Határozottan csinos. – Szóval ezért az új pápaszem. Lábánál túlméretezett táska állt nyitott cipzárral. – Hát jó. Nyitva volt előtte az étlap. – Bella úgy döntött. de szemével a kuncsaftokat fürkészte. – Új lány. A Különleges Ügyosztály vezetője vagy. Ari Samron szavai szerint a Különleges Ügyosztályé a sötét munka sötétebbik oldala. intellektussal és .vetették alá. de Navot széles arcához túlságosan kicsi. – Az – mondta Navot. A lány a térről most egyedül ücsörgött az egyik asztalnál.

elég magasra tetted a mércét. mint Bejrút vagy Bagdad legfélreesőbb sikátoraiban. több nyelven beszélő kaméleonok. – A Különleges Ügyosztály igencsak kitett magáért a szervezésnél. nem igaz? – Ha az ellenségeink kiderítik. hogy az ügyosztály részt . – Biztosra veszem. – Te könnyen beszélsz – borongott Navot. hogy a palesztinokkal könnyebb lesz megegyezésre jutni Jeruzsálem státusát illetően. Gabriel néhány centire felemelte borospoharát a fehér térítőről. úgy dünnyögte: – Mazel tov. akik jártasabbak voltak a bűnözésben maguknál a bűnözőknél is. amilyen én vagyok? – Voltak segítőim – somolygott Gabriel. – Azt hittem. Most meg egy világtól elzárt umbriai villában töltitek a mézesheteket. Bellának elege van belőled – jegyezte meg Gabriel.leleményességgel felruházott emberek. Hogy érhet fel ehhez egy olyan egyszerű halandó. miközben egy festményt restaurálsz a pápának. pontosan olyan. – Navot a szemöldökét ráncolta. mint Bellával dűlőre jutni az esküvői tervekről. akik a legelőkelőbb európai szállodákban és szalonokban éppoly otthonosan mozogtak. Uzi. Jelenleg épp lázas egyezkedésben vagyunk az időt és a helyet illetően. Képzeld csak el. – Tudod. ahogy Chiara szerette volna. az étel. – Azt hittem. – A te házasságod Chiarával visszaadta Bella szerelembe vetett hitét. egy tökéletesen kitervelt és lebonyolított meglepetés esküvő: a ruha. már a végét járja a kapcsolatotok. sőt még az eszcájg is.

aztán hozzátette: – És attól tartok. Az Európában és Közel-Keleten tevékenykedő összes Allah Kardja-tagot arra utasította. hogy Tajjib sejk csúnyán megorrolt rád. – Egész pontosan öt ember tudja. – Felteszem. és felkérte a Hamászt. Egyik ügynökük a múlt héten behatolt Gázába. Hamász-beli barátaink beleegyeztek. hogy csatlakozzon a kereséshez. Pincér indult felfelé a lépcsőn az asztalukhoz. a hírszerző és biztonsági szolgálat vezetője. a legújabb fejlemények fényében egyet kell értenem vele. – Ebben biztos voltam – felelte Gabriel elgondolkodva. Szerinte fabatkát sem érnek. Úgy néz ki. Navot apró kézmozdulattal megállásra késztette.vett egy esküvő lebonyolításában. – Az egyiptomi forrásaink kiszivárogtattak ezt-azt. hogy azonnal keressenek meg. – Hogy van? – Morog. örökre odalesz az a csodás hírnevünk. és előrehajolt. és megtöltötte Gabriel poharát. . hogy az országban vagyok: az olasz miniszterelnök. – Az Öreg üdvözletét küldi. – Milyen legújabb fejleményekről beszélsz? Navot az asztalra támasztotta széles karját. – Ezúttal mi baja? – A villátok biztonsági intézkedései. hogy megdönti Mubarak kormányát. amiért meghiúsítottad jól kidolgozott tervét. a pápa és a pápa személyi titkára. – Az Öreg szerint akkor sem vagy biztonságban – mondta Navot.

és nem franciául. Isten a tanúja. A nap már lemenőben volt a távoli hegyek mögött. a völgyben felvillantak az első fények. ha ezúttal végleg otthagynád a Céget. hogy az Öreg hallja a híreket az életedet fenyegető veszélyekről. legalábbis normális nászút. és folyton ugyanaz a gondolat motoszkál benne: mit keres Gabriel Allon. – És nincs olyan állapotban. Ezt éveken keresztül a jeruzsálemi Kaplan . és miért restaurál egy festményt VII. csak az asztalkendőt piszkálta. mintegy személyes hűbérbirtokaként kezelve a szolgálatot. hogy újra dolgozzon. Pál pápa őszentségének? Gabriel az elébe táruló kilátást figyelte. – Az angyal nászúton van – mondta. és továbbra is a völgyre szegezte tekintetét. – Kivéve persze Samront. – A mi világunkban nem létezik nászút. – El tudod képzelni. – Navot következő szavai egészen halkan. Egy képet látott maga előtt: egy férfi képét. Vászonra festett olajképként látta. Senki sem hibáztatna. hogy Ari Samron visszavonult vezetői pozíciójából. hanem héberül hangzottak el.– Gondolkodás nélkül. Navot nem felelt. aki kezében előreszegezett pisztollyal egy földre zuhant terrorista arcába tüzel a Westminster-apátság északi tornya alatt. ennek ellenére továbbra is beleszólt a Cég ügyeibe. hogy iszonyú poklon mentél át az Allah Kardja keze között. Ami a fizikai állapotodat illeti. Majd tíz éve már. Izrael bosszúálló angyala és legrátermettebb titkosügynöke egy marhatelepen Umbria hegyei közt. mintha Caravaggio festette volna. Gabriel.

ahol a miniszterelnök legfőbb tanácsadójaként működött a biztonság és a terroristaelhárítás kérdéseiben. – Így lettem a Különleges Ügyosztály vezetője… mert te visszautasítottad az állást. egy nap tiéd lesz a poszt. – Azt hiszi. majd hozzátette: – Beleértve engem is. Navot szemmel láthatóan szeretett volna témát váltani. – Másképp a pincér még azt hiszi. amelyet a hivatali kocsija ellen intéztek. vajon megtennél-e . nem igaz? Nyilván nem azért utaztál egészen Umbriáig. mint átvenni a Cég vezetését. öreg fejjel és még mindig azon terrortámadásból lábadozva. Száz embert is tudok. és üzleti ügyekről beszélünk. – Erről van szó. aki a fél karját odaadná a pozíciódért. nem marad más választásom. kémek vagyunk. – Talán együnk valamit – javasolta. mint valami vigaszdíj. meghagynak az európai posztodon. Gabriel.utcából tette. – Igazság szerint felmerült bennünk. Ha nem gondolták volna. – A vigaszdíjakat nem léptetik elő. Most. a Galileai-tengerre néző erődszerű villájából mozgatta a szálakat. – Samron legszívesebben ketrecbe zárna Jeruzsálemben – jegyezte meg Gabriel. hogy közöld velem: egyesek holtan akarnak látni. – Navot hallgatásba mélyedt. Az egész karrieremet a te árnyékodban éltem. és mást keresnek helyetted. – Ha ügyesen kevered a kártyákat. Uzi. Uzi. Olyan vagyok. ha eléggé megnyomorítja az életem. Nem könnyű. – Van ennél rosszabb is. Gabriel. hogy méltó vagy az állásra.

. 4 ASSISI. Uzi? – Tizenötöt – felelte Navot lemondóan. A világ nemigen figyelt fel az esetre. ahol valaki kimentette az amerikai nagykövet lányát az Allah Kardja markából. akik lassú menetben ballagtak a keskeny utcán a Szent Ferenc-bazilika felé. Uzi Navot letelepedett az egyik kőpadra. és két kisfiút figyelt. Az épület előtti tágas téren hűvös szél fújdogált. és feltette vadonatúj szemüvegét. Talán emlékszel. Megdörgölte az orrnyergét. – Alekszandr Lubinnak hívták. – Nem szereted a tésztát. OLASZORSZÁG Már besötétedett. Uzi? – Dehogynem. és a halálról beszélt. Egy hotelszobában ölték meg Courchevelben. és csatlakoztak egy csapat barnacsuhás kapucinus baráthoz. és összevonta a szemöldökét. – Tizenöt kilót. – Hány kilót kell fogynod az esküvő előtt. – Úristen. csak Bella szerint hizlal. néhány nappal karácsony után. A Moszkovszkaja Gazeta nevű magazinnak dolgozott. akik a bazilika lépcsőjénél fociztak. Gabriel leült Navot mellé. akkoriban mindenki Londonra koncentrált. mire elhagyták az éttermet. mennyi tészta. – Miféle szívességet? Navot kinyitotta az étlapot.nekünk egy szívességet.

Uzi. a gyilkos ugyanis úgy csinálta.– A Gazeta szerint Lubin üdülni ment Courchevel-be. Kérte. – És? – Még nem tudjuk. hogy kifejthesse. Hirtelen fényképezőgép vakuja világította meg a teret. hogy Osztrovszkij az izraeli hírszerzés egy konkrét ügynökére gondolt. – Hogy halt meg? – Egyetlen késszúrás a mellébe. hadd találkozhasson valakivel az izraeli hírszerzéstől. mint a legyek. aki mindig fontos emberek megmentőjeként kerül be az újságba. olyan emberre. – Azt nem könnyű kivitelezni. gyenge biztonsági intézkedésekkel. hogy senki sem hallott semmit. amiből következtetni lehetett volna a megbízás mibenlétére. hogy látták volna. Még arra se emlékezett senki. Kis szálloda. – Az orosz újságírók mostanság hullanak. A hívó Borisz Osztrovszkijként. – Akkor még szebb a helyzet. A szobájában sajnos semmit sem találtak. hogy valamilyen megbízást teljesített. hogy fontos üzenetet kell átadnia a Nyugat biztonságát és Izrael Államot fenyegető veszélyről. Az a helyzet. miben áll a veszély. a Gazeta főszerkesztőjeként mutatkozott be. Azt állította. . a francia rendőrség viszont arra jutott. Mi közünk nekünk ehhez? – Három nappal ezelőtt befutott egy hívás a római nagykövetségünkre. – Szóval profi? – Nagyon úgy néz ki.

és megindultak a bazilika felé. de attól félek. már az alsó templom félhomályában ücsörögtek Szent Ferenc sírja előtt.Navot és Gabriel egyszerre állt fel. ahol amerikai turistacsoport hallgatta elmélyülten egy reverendás pap szónoklatát. nem emlékszel? Amúgy meg a szakma minden szabályának ellentmond a dolog. hogy hallják a mondandóját. Azzal találkozunk. – Az ereklyevadászok miatt az egyház gondosan őrzi a maradványok pontos helyének titkát. Navot előbb némán őrölte magában az információt. Uzi. – A bérgyilkos kioktatja az irányítót a szakma fortélyairól? Apáca alakja körvonalazódott a félhomályban. Nem szokásunk minden jöttment követeléseit teljesíteni. akivel mi akarunk. és mi választjuk meg a körülményeket. aztán folytatta a tájékoztatást. és bevezette Navotot a főhajóba. Navot suttogva beszélt. és a kiírásra mutatott. – Tényleg itt vannak az öregfiú csontjai? Gabriel megrázta a fejét. az a fajta. – Csinálja valaki más. – Próbáltuk megértetni Osztrovszkijjal. – A síremlékre nézett. Én nászúton vagyok. – A Saul király út szerint Borisz Osztrovszkij megbízható. – És azt akarják. amely a sír környéki beszélgetés szüneteltetésére szólított fel. hogy jelenleg nem érsz rá. Öt perccel később. Úgy . Gabriel elnézést kért. Tűkön ülnek. hogy én találkozzam vele? Navot busa fejével biccentett. miután lesétáltak egy sor lépcsőn. aki nem fogad el tagadó választ.

Kopaszodó. mi már ott se vagyunk. és négy helyszínt kell végigjárnia: a Spanyol lépcsőt. aztán utazik vissza Oroszországba. de hallani akarjuk Osztrovszkij mondandóját. hogyan és hol találkozol vele. Amikor odaér a Navonára. Világosan kifejezte. túlsúlyos. hogy Moszkvában nem akar kapcsolatba lépni velünk. . ötvenes évei elején járhatott. senki sem veszi észre a két izraeli kémet. a Pantheont és a Piazza Navonát. egyszer körbe kell járnia a teret. – Elláttuk némi instrukcióval egy holnap délutáni megfigyelésre vonatkozóan. pirospozsgás férfi volt a képen. – És ha tiszta? – Akkor továbbküldjük a következő helyszínre. És te döntőd el. Holnap-utánig marad.tűnt. – Tudom. Navot fényképet húzott elő blézere belső zsebéből. hogy a mi felségterületünkön legyen. Pontban egy óra harminckor kell kilépnie a szállodából. és Gabriel felé nyújtotta. – Hol szállt meg? – Az Excelsiorban barikádozta el magát. aztán leül egy asztalhoz a Tre Scalini étteremben. – Az hol van? Egy védett lakásban? Navot megrázta a fejét. – És ott? – Ha figyelik. hogy az összes szabályunkkal ütközik – vette fel a beszélgetés fonalát Navot –. ahogy halkan diskurálnak a fogadalmi gyertyák állványa előtt. a Trevi-kutat. Egyébként a helyszínt továbbra is mi választjuk meg. – Nem akarom.

– Rövid tétovázás után hozzátette: – Ahová nem követhetnek benneteket felfegyverzett emberek. és együtt sétáltak a sötétbe borult utcákon. – Hallottál már a moszkvai szabályokról. miközben a bat levejha . – Akkor talán emlékszel a hármas számú szabályra: indulj ki abból. – Gabriel lenézett a fényképre. Gabriel visszadugta a fotót a borítékba. hogy mindenki ellenséges ellenőrzés alatt áll. de nem hinném. hogy nagy bajba kerülünk.Inkább valami nyilvános helyen… ahol két idegen puszta csevegésének látszik majd a dolog. Uzi? – Azok szerint élek. – A te nevedben nem beszélhetek. – Gabriel lassan ingatta a fejét. hogy visszajöhessek az országba. – Biztos. – Egy orosz szerkesztővel. Uzi. Olasz földön nem vehetek részt semmilyen műveletben. – Ünnepélyes fogadalmat kellett tennem a Vatikánnak és az olaszoknak. Gabriel kivezette Navotot a bazilikából. Meglehet. ha a fickó egy nagy rakás orosz szart akar megetetni velünk. és Samron azt akarja. hogy csináljuk meg. – Ki beszél itt műveletről? Csak egy ártatlan beszélgetésről van szó. hogy ez az ember Borisz Osztrovszkij? – A moszkvai kirendeltség szerint igen. hogy jó karma lenne hazudni egy pápának. akinek profi bérgyilkos iktatta ki nemrégiben az egyik riporterét Courchevel-ben. és körülnézett az alsó templomban. – Samron a mi pápánk.

milyen üzenetet kíván átadni nekik az orosz. – Elire például? . hogy nem vagyok biztonságban. – Ahogy mondod. A feladatban ráadásul ama szerencsés fordulat lehetősége is benne rejlett.csendben követte őket. Nincs több panasz Samrontól. itt. azután jelentést teszek. már figyeltettük. – Visszamegyek az umbriai birtokra. és befejezem a festményt. se mástól. de be kellett látnia. hogy végre egy életre lerázhatja magáról Samront. hogy kapcsolatba lépett velünk. illetve bárki másét. hogy egy légiónyi terrorista akarja a halálodat. – Mondd ki. – El van intézve. Navot rövid hezitálás után bólintott. Mondd ki Isten előtt. hogy kíváncsi. Gabriel elsorolta a feltételeit. és végeztem. Nincs több panasz Samrontól. Másképp akaratlanul is felhívjuk magunkra az olasz biztonsági szolgálatok figyelmét. és kedvedre restaurálhatod a képeidet. Uzi. – Figyelik Osztrovszkijt a római kirendeltség emberei? – Egy órával azután. – Szükségem lesz egy megfigyelőre. – Visszamehetsz Umbriába. Gabrielnek cseppet sem volt ínyére a dolog. – Akkor vonuljunk vissza. aki esetleg figyeli az oroszt. Miközben átvágtak a Piazza del Communén. Nincs több figyelmeztetés. Akiben megbízhatom. Nem kapsz több figyelmeztetést se tőlem. Assisi szent városában. – Végighallgatom.

hogy egy üveg Frascati és egy tányér filetto di baccalà társaságában várjon rám. – Vigyétek a Ben Gurionra. – Szerinte nagyon hizlalnak. az első géppel repüljön ide. állította mindig Gabriel.– Igen. valahol a Holt-tengernél. hogy nem vet rá néhány pillantást. ha távol tartom magam az olajban sült ételektől – veregette meg terebélyes pocakját Navot. – Imádom a tőkehalat – jegyezte meg Navot. Mondjátok meg neki. UMBRIA Ahhoz. és a festményt látta utoljára. O hol van most? – Egy ásatáson. amint az is elképzelhetetlen volt. és felbaktatott a kőlépcsőn az emeletre. Az . Szépen lesült az umbriai napon. aranybarna haját finoman cirógatta a nyitott ablakon beáradó lágy szellő. hogy úgy menjen el egy restaurálás alatt lévő munkája mellett. mielőtt elaludt. hogy a Pipernóban találkozunk. és vaskos divatmagazint lapozgatott szórakozottan. Még álmaiban sem menekülhetett előle. 5 VILLA DEI FIORI. – Egész Rómában a Pipernóban kapni a legfinomabb filettót Nem akarsz csatlakozni? – Bella szerint jobb. Reggelre kelve mindig a festmény volt az első gondolata. Chiara a könyökére támaszkodva hevert az ágyon. Mondjátok meg neki. testét-lelkét a vászonnak és a művésznek kell szentelnie. hogy valaki a régi mesterek festményeit restaurálni tudja. Eloltotta a halogénlámpát.

de lenyelte az ingert. ha tekintetbe vesszük. hogy a beszervezése előtt soha nem volt pisztoly a kezében. És ez igencsak figyelemreméltó teljesítmény volt. – Jól mulattatok? – Hol a pisztolyod? Chiara felemelte az ágytakaró csücskét. Gabriel szívesebben látta volna a fegyvert hozzáférhetőbb helyen. Letakarta a Berettát. Ahhoz képest. vagy csak pletyka? – Látnod kéne a szemüveget. ahogy Gabriellel kötött házassága is. s a lány a város régi zsidó gettójának nyugalmas utcáin töltötte a fiatalságát. – Ez komoly. és egy 9 mmes Beretta diófa markolata csillant meg az olvasólámpa fényében. – Valóban? Miről volt szó? – Egy férfiról meg egy nőről – nyalta meg az ujját Chiara. hogy felpillantott volna. amit Bella rákényszerített. és körülményesen lapozott egyet a magazinban. .éjjeliszekrényen álló rádióból borzalmas olasz popdal szólt. hogy rápirítson a lányra. a tévében két olasz híresség merült elnémított eszmecserébe. – Hogy van Uzi? – Összeházasodnak Bellával. és tüzelt. Chiara rendszeresen felülmúlta Gabrielt a Saul király út alagsori lőterén. – Néztem – szólalt meg a lány anélkül. A Céghez fűződő kapcsolata titok volt. hogy Chiara apja volt Velence főrabbija. Gabriel megcélozta a képernyőt a távirányítóval. Hivatalosan továbbra is olasz állampolgár volt. és újabb oldalra hajtott.

drágám. – Régen sose hunyorogtál. feltétlenül kikérem a véleményed. Gabriel. Chiara. hogy egy nő válassza ki a szemüvegét. hogy meg kéne nézetned a szemed. lábával a poháron. Tudni szeretném. – Azt akarja. – Nekem ez úgy hangzik. mint amit telefonon is el lehetett volna intézni. Gabriel. és lehalkította a rádiót. és fürkész tekintettel nézett Gabrielre. Holnap estére itthon leszek. hogy végezzek el egy kisebb feladatot Rómában. – Lehet. – Becsukta a magazint. amikor álszemüveget viselsz a bevetéseken. – Chiara felpillantott. . De ha lesz. – Nagyon előkelő a külsőd. – Azért hunyorogtam. Tegnap este hunyorogtál tévézés közben. hogy miért szakítod félbe a nászutunkat egy küldetés miatt. akkor már csak idő kérdése. mielőtt keretet választok. Chiara. – Ez nem küldetés. és ott áll a hüpe alatt. Samron aggódik a biztonságunk miatt. Uzinak nyilván más mondandója is volt.– Ha egy férfi hagyja. mert fájt a szemem az egész napos munkától. – Csakugyan? És miféle feladatot? – Erről nem beszélhetek. Gabriel. – Márpedig én nagyon is beszélni akarok róla. – Szóval ezért jött Uzi a messzi Itáliába? Hogy bejelentse neked a házasságát? – Az Allah Kardja halálos ítéletet mondott ki rám. a te korodban a legtöbb férfi… – Nincs szükségem szemüvegre. Tudod.

hogy minden további vita hasztalan. – Szünetet tartott. – Te nem? – Annyira nem. Chiara megválaszolta a saját kérdését. – Uzi és Samron mindig ki fog találni valamit. hogy esetleg csapdába sétálsz? – Azt hiszem. akiben felmerül. – Chiara feladta a hajcsatkeresést. mit akar mondani az orosz. ahogy elcsomagol egy váltás ruhát. így van? Gabriel lehuppant az ágy szélére. – Ugye. hogy átrázzon egy orosz újságírót. aki életében nem látott még személyesen. és engedte vállára omolni a haját. Chiara szótlanul figyelte. és beszámolt Chiarának Borisz Osztrovszkijról meg a férfi szokatlan kívánságáról. nászútra viszont csak egyszer mehetsz. és szórakozottan végigtapogatta az ágyat egy hajcsat után. – És te belementél? – kérdezte Chiara. – Miért nem mondtad. – Uzit bat levejha kísérte? – Ráadásul nagyon csinos. Gabriel? És ne próbálj ostoba céges szabályokkal és előírásokkal takarózni. – Mert kíváncsi vagy. – Mivel Gabriel nem felelt. hogy küldjenek egy beugrót? Uzi biztos találna valakit a Különleges Ügyosztálynál. hogy visszarángassanak a Céghez. nekem is átfutott már az agyamon. Gabriel. Gabriel odasétált a beépített szekrényhez. és a legfelső polcról kisebb bőrtáskát emelt le. Belátta.– Mi a feladat. hogy félbeszakítsam a nászutunkat. Mi mindig mindent elmondtunk egymásnak. miközben összefogta tincseit. – Én vagyok itt az egyetlen. . aki eléggé hasonlít rád.

– És ne próbálj utánam jönni. Jobb. – Ki volt a lány? – Uzi azt mondta. nem azok az idióták a római kirendeltségtől? – Eli reggel Rómába repül. és indult az ajtó felé. – Akkor jó. amikor Gabriel elindult a lépcsőn. – Mikor fordult elő utoljára. amíg elvagy? – Vigyázz a Poussinre. Chiara. – Ki fog fedezni? Ugye. – Tényleg visszajössz holnap este? – Ha minden a terv szerint alakul. Őszentsége roppant bosszús lesz. – Jól van. és feléje nyújtotta. Tamarának hívják. – Szarházi – motyogta maga elé Chiara. ha nálam vész nyoma. – Megcsókolta a lányt. ha Bella szemmel tartja. – Chiara nézte a pakoló Gabrielt. Még egyet nem akarok elveszíteni. Uzi biztonsági különítményt állított a kapuba.– Mind csinosak vagyunk. és megcélozta a tévét. A lány felkapta a távirányítót. – Főleg ha a lányok táskájában jókora pisztoly lapul. akkor mit csináljak. Gabriel. – Egy feleséget már elvettek tőlem az ellenségeim. . – Hadd menjek veled. – Ez nem kell? – Van a kocsimban. És zűrös. – Hallottam. hogy terv szerint alakult egy küldetésed? – A lány előhúzta a Berettát. – Ő tényleg csinos. A Cég középkorú zsoldosai imádnak csinos lányokkal mutatkozni a terepen.

amikor a Vatikánt megtámadták a muzulmán terroristák. A pápa nagy hatalmú személyi titkára. illetve tartamát. és kis híján leomlott a bazilika kupolája. akik kitervelték és finanszírozták az akciót. amely képes volt rögzíteni a hívatlan látogatások és behatolások idejét. csak hát a szíve mélyén tizenhatodik . ahol a Cég biztonságos szállásairól gondoskodtak. Gabriel római címeként tekintettek rá. Két évvel korábban Gabriel ott állt Michelangelo dómjának árnyékában. Péter-bazilika felé. Ahogy Gabriel sejtése szerint maga a szentatya is. Több mint hétszáz ember halt meg azon az októberi délutánon. a Piazza di Spagna és a Szt. hogy a Lakásfenntartóknál. amely nyugatra nézett. Pál pápa őszentsége oldalán. fényárban úszó nappali és tágas terasz tartozott hozzá. VII. Nem mintha nem bízott volna a Cég alkalmazásában álló műszaki zsenikben. Ennek ellenére távozáskor Gabriel régimódi jelet hagyott az ajtó és az ajtófélfa között. és hallgatólagosan jóváhagyta a dolgot. A lakást olyan elektronikával szerelték fel. monsignore Luigi Donati tudta. Két hálószoba.6 RÓMA A védett lakás nem volt egészen szabatos elnevezés. hogy Gabrielnek köze van a gyilkosságokhoz. A CIA és az amerikai elnök sürgető kérésére Gabriel lenyomozta és megölte a két szaúdit. levegős. Gabriel valójában oly sokszor fordult már meg a Spanyol lépcső tetejéhez közel fekvő kellemes kis lakásban.

és a Via Gregoriana járdája még nedves volt. A Doney pincérei épp ebédhez terítették a járdára kitett asztalokat.századi ember volt. Elsétált majdnem az út végéig. négyütemű motor rovarként zümmögött alatta. Éjszaka esett. s szakmai és biztonsági kérdésekben ragaszkodott az özönvíz előtti eljárásokhoz. és nincs szükség egyetemi végzettségű számítógépes szakemberre a működtetéséhez. Útközben kiszúrt négy férfit. Gabriel a Corso d'Italián parkolt le. Jobbra fordult a Trinità dei Monti temploma felé. de senkit sem látott. és megivott még . újból megmászta a Spanyol lépcsőt. Az Excelsior hotel csaknem az utca végében állt. de egy papírfecni nem tud meghibásodni. Aztán sötét napszemüveget meg baseballsapkát tett fel. és elzárta a bukósisakot a csomagtartóba. A komputerizált jelzőberendezések valóban csodálatos szerkezetek. és lebaktatott a Spanyol lépcsőn a térre. és visszaindult a Villa Borghese felé. aztán a Piazza Barberininél átkelt az úton. hogy Rómába való visszatérése elkerülte az olasz biztonsági szolgálatok figyelmét. ahogy végigrobogott a Via Veneto kecses ívén. ahol elfogyasztotta aznapi első kapucsínóját. és gyalog indult vissza a Via Venetóra. akiket amerikai civil ruhás biztonságiaknak nézett – a Via Veneto 121-es szám alatt állt az amerikai nagykövetség –. Miután meggyőződött róla. Gabriel bement az étterembe. A kis. amikor Gabriel az utcára lépett. aki az orosz hírszerzés ügynöke lehetett volna. a Villa Borghese közelében. és felpattant egy Piaggio motorkerékpárra.

Három csöngés után egy férfi válaszolt a hívásra angolul. hogy egy Borisz Osztrovszkij nevű vendéggel szeretne beszélni. Ahogy Eli Lavon is. A római délután forrósága ellenére Lavon bolyhos kardigánt viselt gyűrött tweedzakója alatt. . az orosz kijelentette.egy kapucsínót a bárban. és átsétált a Galleria Borghesébe. – Samronnak jobb ötlete támadt. figyelte a zúgást. letette. – Őt még egy fal se állítaná meg. Aztán háromnegyed tizenkettőkor ismét felült a Piaggio motorra. és lecsapta a telefont. Mivel semmi gyanúsat nem hallott. és a régi gettó szélénél fekvő csendes tér felé vette az irányt. Gabriel néhány másodpercig még hallgatta a vonalat. Donaldson” után érdeklődött. és ellenőrizte. – Meg kéne tanulnod meghúzni bizonyos határokat. Aztán átballagott a szomszédos Excelsiorba. Amikor jelentkezett a központos. hogy az ő szobájában nincs ilyen. Néha még Gabriel is alig tudta elhinni. A szálak. nyakába selyemsálat kötött. és kisöpört a homlokából néhány kósza hajtincset. amikor megérkezett. Egy órán keresztül nézegette a festményeket. pedig több mint harminc éve ismerte. mire azonnal kapcsolták a szobáját. de érezhető oroszos akcentussal. nászúton vagy. könyvmoly kis archeológus az utcai megfigyelés egyik legkiválóbb művésze a Cég történetében. – Azt hittem. hogy ez a briliáns. Amikor Gabriel egy bizonyos „Mr. Eli Lavon elmosolyodott. nem figyeli-e valaki. A filetto és a Frascati már ott várta. csakúgy. amelyek a Céghez fűzték. közölte. és a liftek mellett felvette a szállodai telefonok egyikét.

beleértve a krónikus gyomorrenyheséget. Még mindig tartott előadásokat az Akadémián – valójában a Cég egyetlen újonca sem lépett ki a terepre anélkül. Lavon. az Isten Haragja fedőnevű művelet során öltött formát. hogy az európai rendőrség bármelyik pillanatban letartóztathatja őket mint gyilkosokat.mint Gabriel esetében. de mostanság a jeruzsálemi Héber Egyetemet tekintette első számú munkahelyének. néhány kilométerre attól a helytől. Gabriel halántékán őszbe vegyült a haj. Amikor végre hazatértek. Tudta. és szerte az országban rendszeresen vett részt ásatásokon. ahol bibliai régészetet tanított. s azzal a félelemmel kellett együtt élniük. gyilkoltak éjszaka és fényes nappal. ahol most Lavonnal ücsörögtek. Lavon a j i n volt – vagyis nyomozó és megfigyelési specialista. hogy a kis . számtalan különböző stressz-szindrómától szenvedett. Gabriel titokban összerezzent. akivel egy bérház előcsarnokában végzett. legalábbis bizonytalanok voltak. köztük egy bizonyos Vadai Abdel Zwaitert. amikor Lavon nagy adag halat tuszkolt a szájába. aki hosszú időt töltött a terroristák közelében mindenfajta háttértámogatás nélkül. amikor az izraeli hírszerzés titkos akció keretében levadászta és meggyilkolta az 1972-es müncheni mészárlás felelőseit. Három éven keresztül üldözték prédájukat Nyugat-Európában. aki 22-es Berettával felszerelkezve személyesen gyilkolta le a Fekete Szeptember hat terroristáját. hogy ne töltött volna néhány napot Lavon legendás lába előtt –. Kettejük szoros kapcsolata évekkel korábban. és húsz évet öregedett az arca. A csapat héber lexikonában Gabriel volt az alef.

Gabriel? – Ma nem. De ahelyett. – Pontosan tudom. – Ezek az oroszok nekem olyan egyformák. Gabriel? – Emlékszem. Az oroszok olyan elviselhetetlenné tették őseim életét. és beható tanulmányozásnak vetette alá a képet. Eli. – Lavon belapátolt még egy kis halat. – Csak az elmúlt húsz év egyik legjelentősebb régészeti expedíciója Izraelben. Emlékszel a borra. Gabriel? A mi történetünk bizonyos szempontból itt kezdődött. – Münchenben kezdődött.megfigyelő ennek még megissza a levét. Ma csak beszélgetünk. – A mai napig felfordul a gyomrom a füge szagától. Visszamentünk a Levelek barlangjába. és ősi múltunk relikviáit tanulmányoznám. hogy ott lennék a kollégáimmal. – Na de nekünk már itt is van némi történelmünk. – Lavon barna szemével végigpásztázta a piazzát. Eli. Remélem. – Van róla fénykép? Gabriel elővette a fotót az inge zsebéből. nem valami nagyon fontos. hogy inkább . hogy vélekednek rólam. ugye. nem Rómában. – Uzitól hallom. – Még mindig az orromban érzem annak az átkozott fügebornak a szagát. – Szerintem ők is így vélekednek rólad. Lavon orrára biggyesztette maszatos olvasószemüvegét. ami a kezében volt. nem igaz. – Ma nem ölünk meg senkit. és az asztalra tette. itt vagyok veled Rómában. hogy a Júdeai-sivatagban dolgozol. Eli. amikor lelőtted.

A hetvenes nyolcvanas években egész Nyugat-Európában támogatták a baloldali terrorista csoportosulásokat. Palesztinába. és természetesen ők voltak a PFSZ védőszentjei. Szorítsd sarokba. professzor úr? Lavon a zakója belső zsebébe csúsztatta a fényképet. Először támogatták Izrael létrejöttét. Gabriel rendelt két adag spaghetti con carciofit. akik az elpusztításunkra esküdtek fel. Az oroszok szeretnek úgy tenni. Minden szükséges fegyvert és robbanóanyagot megadtak Arafatnak és a gyilkosainak. – És ha ragaszkodik hozzá. hogy fel kell keresnie még egy római látványosságot. hogy az atlétáink elleni müncheni támadást Kelet-Berlinből irányították.áttelepültek egy maláriás pocsolya mellé. Gabriel. de nem szabad elfeledni. amikor odaér a Tre Scalinibe? – kérdezte Lavon. s míg végeztek a hallal. – És ha tiszta? Mi lesz. és meglátjuk. – Befejezte. Ne felejtsd el. hogy éppen ők bábáskodtak a nemzetközi terrorizmus megszületésénél. mintha szövetségesei lennének a Nyugatnak a nemzetközi terrorizmus elleni harcban. hogy beszéljen veled? – Akkor megmondod neki. ha megpróbálnád lefegyverezni azzal a folyékony orosznyelv-tudásoddal. röviden tájékoztatta Lavont a feladatukról. – Szeretném. aztán a hatvanas években már azokkal bratyiztak. – Melyiket? Gabriel válaszát hallva Lavon egy rövid pillanatig némán . megtörik-e. ráadásul szabad mozgást engedtek nekik a vasfüggöny mögött.

hogy van időnk megebédelni? – Egyél. Látszólag elmélyülten tanulmányozta a La Repubblicát. nem követi-e valaki Lavont. Eli. de kétlem. – A nyilvános helyet illető kívánalomnak megfelel. – Biztos. 7 RÓMA A rómaiakra nemigen jellemző fürgeséggel fejezték be az ebédet. Gabriel az Excelsior közelében tette le Lavont. Lavon ötven méter távolságból követte. ha rájön. aztán továbbrobogott a Piazza di Spagna felé. közben azt figyelte. – Nászúton vagyok. és indult tovább a Trevi-kúthoz. ami arra utalt. és a Piaggio robogón maguk mögött hagyták a gettót. Gabriel felhörpintette a kávéját. Mi sülhet el rosszul? A pincér megérkezett a két adag tésztával. Lavon az órájára pillantott. hogy titkos találkahelynek használtad a templomát. Még mindig ott volt a nyakában a selyemsál. ahol elfoglalt egy ablak melletti asztalt a Caffé Grecóban. hogy barátod. ha valami rosszul sül el.babrálta szalvétája csücskét. a pápa repesni fog. Neptunusz ágaskodó tengeri . És őszentsége soha nem fogja megtudni. hogy semmi jele idegen megfigyelésnek. – Az egy bazilika. majd kifizette a számlát. amikor Borisz Osztrovszkij végigsétált a Via Condottin. Hosszú séta elé nézel. Eli. – Kivéve.

aki azonnal megindult a férfi után. és bedobta a kútba. Az útvonal harmadik megállója valamivel rövidebb sétát jelentett. mint a hó. Gabriel szeme odavágott Lavonra. és felitatta vele a homlokán kiütköző verítéket. Kora alapján az orosznak volt módja megtapasztalni a „fejlett szocializmus” viszontagságait. Osztrovszkij ebben a pillanatban lépett ki a templomból. hogy a gazdag nyugatiak pénzt hajigálnak egy pápai megrendelésre készült művészeti alkotásba. – Mit gondolsz? – Szerintem jobb lesz gyorsan leültetni a Tre Scaliniben. ahogy körbejárja a rotundát. és lebaktatott a lépcsőn a Piazza Navona felé. és megállt a korlátnál. – Követi valaki? Lavon megrázta a fejét. aztán kilépett az oszlopcsarnokba. Aztán mielőtt megfordult és odábbsétált.lovának szobra mellett állt. Bemártotta zsebkendőjét a vízbe. a testes orosz azonban szemlátomást fájó tagokkal. Gabriel felült a Piaggióra. A római időkben versenypálya volt. és a Vatikán felé vette az irányt. Az ellipszis alakban . ahol Lavon már várt rá. mielőtt elájul. mielőtt a nyomába szegődött. Lavon jelentős előnyt hagyott neki. kimerülten vonszolta fel magát a Pantheonba vezető lépcsőkön. Figyelte Osztrovszkijt. vonakodva előbányászott a zsebéből egyetlen pénzérmét. Szemmel látható felháborodással konstatálta. amikor Osztrovszkij átverekedte magát a turisták tömegén. – Tiszta. A sál még mindig rajta volt. Gabriel Raffaello sírjánál álldogált.

akiről az újságokban olvasott. mintha máris eldöntötte volna magában. Újabb homlokráncolás. – Ki maga? – Ahhoz semmi köze. Hol van ő? – Kicsoda? . hogy ez a kis ember a gyűrött tweedzakójában nem lehet a legendás izraeli ügynök. – Valami mást is kéne rendelnie. Eli Lavon a Fontana de Morót választotta megfigyelési posztnak. a szűnni nem akaró karneválhangulat azonban Róma egyik legnépszerűbb és legzsúfoltabb terévé tette a Navonát. Lavon vetett még egy utolsó pillantást a térre. Osztrovszkij ugyanezen a nyelven válaszolt. – Mindent megtettem. Valójában le sem vette a szemét Borisz Osztrovszkijról. Elemi udvariasság. Homlokát ráncolva szemrevételezte Lavont. aki ötven méterrel odább épp helyet foglalt a Tre Scalini egyik asztalánál.elhelyezkedő barokkos építmények tulajdonképpen az egykori lelátó romjaira épültek. Úgy tett. Borisz. nem csak vizet. aztán odament az oroszhoz. aki Bach első szvitjét adta elő G-dúrban. Az orosz mindössze egy kis üveg ásványvizet rendelt. A Piazza Navonán nem rendeztek több kocsihajtó versenyt és sportviadalt. amelyet a fehér mellényes pincérnek egy örökkévalóságba telt kihozni. amelyhez nem jár kupak. és lehuppant egy szabad székre. amire utasítottak. Lavon pergő orosz nyelven beszélt. mintha egy csellista kötné le a figyelmét. – Orosz újságíró nem iszik nyilvános helyen olyan italt.

– Ők is. És itt se tétováznának sokat – futtatta végig a szemét a piazza forgatagán –. Az orosz most már erősen izzadt. akik jelenleg a hazámat irányítják. akivel beszélni akarok. és idegesen fürkészte a teret. mindkét karja alatt jókora izzadságfolt sötétlett. Allon. Így maradok életben. Lavon meglehetősen jó olaszsággal két kávét és egy adag tartufót rendelt. Borisz? – Mindig zavar valami. Ha keresztbe tesz nekik. meg is lep kissé. Inge elülső része átnedvesedett. Mindig fordítva szokott történni. – Nyugalom. – Kitől fél? – A szilovikitól. – Honnan tudja? – Értjük a dolgunkat. – Sziloviki? Attól tartok. Maga tiszta. hogy egyáltalán a közelébe engedjük? Gabriel Allonnak az ember nem küld felszólítást. Borisz. egyszerűen megölik. Azokra az egykori KGB-sekre utalunk vele. Pincér slattyogott oda az asztalukhoz. hogy még nem hallotta a szót. drága barátom. Gyilkolnak Moszkvában. – Maga nagyon jól beszéli az oroszt. barátom. Aztán ismét Osztrovszkijra nézett. Mást se tesznek a forradalom óta. – Zavarja valami. – Miből gondolja. Borisz. Bőven volt alkalmuk gyakorolni. a történelmi Róma szívében. ennyire nem jó az oroszom. Gyilkolnak Londonban. Finoman fogalmazva nem kedvelik a sajátjuktól eltérő véleményeket. Senki se követte ide. csak ők jobban.– Az ember. .

– Üljön le – felelte Lavon kimérten. . az orosz hátralökte a székét. és nem találkozom senkivel. hogy parancsolgassanak neki. vagy reggel hazautazom Moszkvába. és felállt. amiért a közelébe se mehet az emberünknek. Maga dönt. Borisz. Biztosra veheti. Lavon áthajolt az asztal fölött.– Még egy ok. – Azt mondtam. Osztrovszkij bólintott. Vele és csakis vele beszélek. – Az üzenet. én majd továbbítom Allonnak. – Most jár először Rómában? – kérdezte Lavon. hogy el fog jutni hozzá az üzenet. üljön le. Hozzászokott. – Mivel nem kapott választ. Borisz. – Vagy találkozom Allonnal. Hosszú ideje ismerem. hogy néhány jó tanáccsal szolgáljak a következő úti célját illetően. Nem egy kollégámat már sokkal kevesebbért is megölték. ezúttal keleti irányban keresztezve a piazzát a Tevere felé. Osztrovszkij úgyszintén. Úgy biztonságosabb mindegyikünk számára. – Az életemet kockáztattam azzal. Adja át az üzenetet nekem. – Engedje meg. Mi így intézzük. hogy idejöttem. Lavon megvárta. – Ne csináljon jelenetet. Osztrovszkij állva maradt. Nemhiába volt orosz. – Jó barátja vagyok az illetőnek. A pincér meghozta a kávét és a csokoládét. ha átadja nekem. rendkívül fontos. akivel beszélni akar. míg távozik. Ezúttal Osztrovszkij engedelmeskedett. Két perccel később az orosz újságíró ismét talpon volt. csak azután szólalt meg. amelyet át kell adnom.

amíg lebonyolított egy rövid hívást a mobilján. Gabriel napszemüvegben ücsörgött a korlát tetején. amikor Borisz Osztrovszkij feltűnt a piazza végében. és megindult felfelé az oszlopcsarnok napfényben fürdő lépcsőzetén. Figyelte. Aztán fizetett. barna vasbeton korláttal kerítették körbe. hogy egy nagy csapat víg lengyel zarándok magával sodorja az átrium felé. Bernini gigantikus kolonádjától közrefogva magasodik az egyiptomi obeliszk. aztán megfordult. Miután harminc másodpercen keresztül úgy tett. Ott egy pillanatra megállt. Hogy megóvják az obeliszket a terroristáktól és egyéb modern kori fenyegetésektől. Az orosz odasétált a Pietà-kápolnához. ahogy az orosz közeledik. majd a legkisebb pityenés nélkül haladt át a magnetométerek között. Gabriel hagyta. aztán határozott léptekkel végighaladt a tágas főhajón. Péter tér szívében. A bazilika öt kapuja közül egyedül a Filarete-kapu állt nyitva. hogy szarukeretes szemüvegre cserélje napszemüvegét. és a bazilika frontjának közelében elhelyezett magnetométerek sora felé vette az irányt. Caligula császár hozatta Egyiptomból Rómába időszámításunk szerint 37-ben. a főhajó jobb szélén haladt . zömök. A pápai oltár előtt állt.Lavon a Tre Scaliniben maradt. és követte a férfit. Rövid ideig várt. A Szt. amikor Borisz Osztrovszkij a bazilikába lépett. ami akkoriban lenyűgöző mérnöki teljesítménynek számított. mintha Michelangelo mesterművében gyönyörködne. aztán 1586-ban szállították át a jelenlegi helyére száznegyven ló és negyvenhét csörlő segítségével.

amitől úgy tűnik. ahol az orosz várt rá. Minden óvintézkedésük ellenére valahol valamiképpen a közelébe férkőzött egy bérgyilkos. amint belépett a szobornak otthont adó fülkébe. Az orosz kidülledt szemmel. Pius pápa szobra különös alkotás. már-már védekezőn. Gabriel óvatosan a földre fektette Osztrovszkijt. és a fülébe suttogott. hogy valaki buzgó odaadással térdepel egy ilyen neves pápa szobra előtt. aztán arra indult. hogy aztán újra megtorpanjon. aki a vatikáni barlangok bejáratánál állt.tovább. hogy megmérgezték. Osztrovszkij kínlódása nem volt természetes. miközben megpróbálta lefejteni kezét a . ezúttal XII. Pár méterrel arrább három afrikai apáca pusmogott franciául. mintha fojtogatná magát. Jobb kezét áldásra nyújtja. és fürgén Osztrovszkij mellé lépett. Gabriel elnézett a hajó átellenes oldalára. Borisz Osztrovszkij a talapzat előtt térdepelt. mintha semmi szokatlan nem volna abban. két kezét a nyakához emelve. Pedig mindössze lélegezni próbált. arcát a mennyezet felé fordítva. Még különösebb volt azonban az a jelenet. és Lavon biccentett. rémülettől dermedten szorította a torkára a kezét. Kurta pillanatra találkozott a tekintetük. Gabriel vetett egy utolsó pillantást a magasan szárnyaló kupolára. XII. Gabriel elhaladt az apácák mellett. Pius pápa emlékműve előtt. Gabriel biztosra vette. amellyel Gabriel szembesült. de fejét kissé jobbra fordítja. A szobor elhelyezkedése miatt az orosz átmenetileg takarásban volt Gabriel elől. mintha az akkori idők háborús csapásainak egyikét igyekezne elhárítani. és Lavont pillantotta meg.

– Esküszöm. 8 VATIKÁNVÁROS Csupán egy óra kellett hozzá. hogy vizsgálatot végezzenek. Komótosan sétált lefelé a bazilika lépcsőjén napszemüvegben. hogy vizsgálják meg az ügyet minden szóba jöhető – valós vagy vélt – szögből: . Péter térig. Jelentősen megnövekedett az érdeklődés Osztrovszkij halála iránt római idő szerint este fél tízkor. Az apácák egy csapat kíváncsiskodóval egyetemben odasiettek hozzájuk.torkáról. és imádkozni kezdtek. kilencre ismert volt a foglalkozása. Gabriel akkor már nem volt ott. Harminc másodpercen belül megérkeztek a vatikáni rendőri erők. s újabb egy órával később már a BBC európai hírösszefoglalójában is megemlítették az eseményt. A bejelentés nyomán a világ valamennyi hírstúdiójában lázas sürgés-forgás vette kezdetét ezen az eddig meglehetősen eseménytelen napon. Eli Lavonnal az oldalán. a Vigilanza első tisztjei. Szakértőket kértek fel. tiszta volt. Gabriel. éjfélre pedig műholdas hírközlő furgonok sorakoztak a Via della Conciliazionén a Teverétől egészen a Szt. Nyolc órára a halottnak már neve is volt. hogy az orosz újságíró valószínűleg erőszakos halált halt. – Tiszta volt – állította Lavon. amikor a vatikáni sajtóhivatal egyik szóvivője rövidre fogott beszámolójában utalást tett rá. hogy a bazilikában történt haláleset híre bejárja az olasz étert.

miután a fiatal pap eltűnt az árnyak között. és egy dísztelen. amikor kurta legyintéssel elhessentette a fiatal papot. és némán végigvezette a Via Belvederén. Anna-kapu felé. Pál pápa őszentsége személyi titkára a freskókkal borított loggiában várt rájuk. Monsignore Luigi Donati. Pius pápa életéről. akinek a szobra előtt Osztrovszkij a halálát lelte. – Nem öltem meg senkit. A kapu másik oldalán fiatal pap ácsorgott.megkeresték a vatikáni rendőri és biztonsági erők szakértőit. mondd. mert ő könyvet írt XII. és szakértőit a bazilikának. – Kérlek. az orosz újságírók életét fenyegető veszélyek szakértőit. aztán hátat fordított. amikor Gabriel leparkolt a motorbiciklivel egy csendes mellékutcában. éjszakai uniformist viselő svájci gárdistával diskurált. Egy amerikai kábelcsatorna még egy írót is meginterjúvolt. a Vatikán falához közel. amely lassan felvitte őket a második emeletre. amelyet a bűntény helyszínének minősítettek és lezártak. és elindult a Szt. hogy nem öltél embert a bazilikámban – dünnyögte Donati. Luigi. Biccentéssel üdvözölte Gabrielt. Kézzel varrt fekete reverendája kecsesen omlott alá karcsú alakján. aztán beszálltak egy ott várakozó liftbe. A tudós ember éppen holmi alaptalan feltételezésekbe bocsátkozott egy esetleges kapcsolatról az orosz újságíró halála és az ellentmondásos pápa személye között. . A San Damaso-udvarból léptek az apostoli palotába. arany karórája megcsillant a tompa fényben. kék. Egy fejjel magasodott Gabriel fölé. és az olasz filmcsillagok külsejével volt megáldva. VII.

A monsignore összevonta szemöldökét. és Donati felé nyújtotta olyan mozdulattal. – Meglesz – felelte Donati hűvösen. aztán átnyújtott Gabrielnek egy dossziét. ha volnál szíves. rajta a Vigilanza pecsétjével. Gabriel kinyitotta a dossziét. Gondolj rá vatikáni szuvenírként. Péter téren. mintha adományt dobna a perselybe. Viselkedése a legkevésbé sem utalt papéra. ami ma délután itt végbement. hogy az előtte álló magas. Éles elméjével. türelmetlenül hozzáütögette a tárca fedeléhez. ahogy átvág vele a Szt. kérlelhetetlenségével és javíthatatlanul hirtelen természetével Donati volt az egyik legbefolyásosabb . – Közvetlenül azután. és látta magát meg a karjában a haldokló Borisz Osztrovszkijt. Becsukta a dossziét. reverendás alak valójában Isten szolgája. – Tulajdonképpen én se tudok sokat. Például mit kerestél ott. miközben odagyűlnek a kíváncsiskodók. Gabriel. Gabrielnek nem először kellett eszébe idéznie. ahogy kislisszol a Filarete-kapun. – Akkor talán kezdjük valami egyszerűbbel. aztán míves arany öngyújtójával meggyújtotta. – Végtelenül hálás lennék. az isten szerelmére? Donati cigarettát vett elő elegáns aranytárcájából. Alatta újabb fotók: Gabriel. és behajítanád őket a legközelebbi pápai iratmegsemmisítőbe. Gabriel Eli Lavon oldalán. – Tartsd meg. Gabriel. a Vigilanzának is van belőle példánya. hogy mindent elmondtál arról. – Felteszem. Donati lassan bólintott. ahogy elsétál.

Csak mondj el mindent. A Donati iránti megvetésük az elmúlt évben valamennyire megcsappant. monsignore Donati. A köztük lévő kötelék . a római kúriabeli ellenlábasok hada pedig gyakorta utalt rá „fekete pápaként”. hogy önként odaálltak a golyó elé. – Régen gyóntam én már. – Ahogy te is. mint egy miniszterelnök vagy a legnagyobb árbevételű cégek egyikének vezérigazgatója. Luigi Donati megbízhatóságát viszont egy pillanatra sem kérdőjelezte meg. A vatikáni sajtóhivatal papi ruhába öltözött Raszputyinként. – Azért csak próbáld meg – felelte Donati.személyi titkár a római katolikus egyház történetében. – Donati füstfelhőt fújt a magas mennyezet felé. ha kevésbé érdeklődne az Osztrovszkij halálának körülményeivel kapcsolatos tények iránt – közölte Gabriel hivatalos hangon. Végtére kevesen mondhatták el magukról. Luigi. a vizsgálat vezetőit meg bízd rám. amit tudsz. Úgy irányította a Vatikánt. s ezzel a vezetési stílussal a Vatikán falain belül nemigen szerzett magának barátokat. Gabriel talán erős kételyeket támasztott a gyónás hasznát illetően. a pápai trónus mögött meghúzódó erőként jellemezte. nem éppen hízelgő utalással Donati jezsuita múltjára. – Jót tesz a léleknek. és oldalpillantást vetett Gabrielre. – Különben még kellemetlen helyzetbe kerül. amelyet a főpapnak szántak. amikor a vizsgálat vezetői kérdezősködni kezdenek. jobban tenné. – Voltam én már kellemetlen helyzetben. – Az ön érdekében mondom.

– Nem volt választásunk. – A nehéz kérdések Moszkvát fogják célba venni. hogy engedjenek letelepedni az országban hamis személyazonossággal. Gabriel mindent elmondott attól kezdve. csupán beszélgetésről volt szó. Az egykori jezsuita tudott titkot tartani. Cserébe csupán annyit kértünk. Osztrovszkij ragaszkodott a személyemhez. aztán szünetet tartott. aki . igazad lesz. Donati ezt egy legyintéssel elhessegette. Egy potenciális botrányt tettél le a küszöbünkre. hogy Assisibe hívták. Természetesen nem vagyok szakértő. Így aztán. – Olyasvalaki. Gabriel a Navot-féle harmatgyenge védekezéssel állt elő. – Ugye nem kell. hogy nem igazi bevetésről. Ahogy az alkalmankénti hazugságoknak is mestere volt. amellyel korábbi megbízóidat szolgálod. – Megígérted. Osztrovszkijt megmérgezték – mondta Donati. hogy tartózkodj minden olyan tevékenységtől. Munkát és szállást adtunk neked… igen kellemes szállást. és megszegted a szavad. miközben sétáltak az apostoli palota néma termein át. vérben ázott. és ebbe a vérbe a sajátjuk is belekeveredett. de úgy tűnik. Gabriel. amire jelen pillanatban a legkevésbé sincs szükségünk. nem az é n bazilikámat. hogy emlékeztesselek a megegyezésünkre? Megkértük az olasz hatóságokat. egészen Osztrovszkij haláláig. nem a Vatikánt. ha szabad hozzátennem. ha ezzel nemes ügyet szolgált. – Akkor más helyszínt kellett volna választanod. – Reméljük.titokban szövődött.

főképp ha kifinomult mérgekről van szó. – Miféle fenyegetést? – Ezt már nem volt lehetősége elmondani. – Mivel orosz emberről van szó. és az oroszoknál már történelme van az ilyesminek. akik bedolgozták magukat a Kremlbe. – Egyetértek. súlyos fenyegetést jelent a Nyugatnak és Izraelnek. Egész egyszerűen nincs meg a szükséges technikai tudásunk. – Ebben a pillanatban Osztrovszkij halála csak a vatikáni rendőrségre és biztonsági szolgálatra tartozik. Az oroszok ezzel a kifejezéssel illetik azokat a volt KGB-seket. fél a szilovikitól. bizonyára spekulációk lesznek egy kremlbeli kapcsolatról. – Mennyi időnk van. – Te mit gondolsz? – Osztrovszkij azt mondta. Igen hamar nyomást fognak gyakorolni ránk. akik pontosan ezt állítják. És azt is mondta. legkésőbb holnap ott . hogy egy ilyen kaliberű vizsgálatot lefolytassunk. amelynek birtokában van. ha te is a városban vagy. Luigi. Péter tér szélén. hogy ő beszéljen veled. Legalább száz riporter ütött tanyát a Szt. Donati elgondolkodón a háta mögé tette a kezét. hogy az információ. azt mondanám. Szerencsére a Vatikánban nem számítanak gyakori eseménynek a gyilkosságok… kivéve persze. de ez aligha marad így. mielőtt átadjátok az ügyet az olaszoknak? – Ha tippelnék. és a márványpadlóra szegezte a tekintetét. – Már vannak. hogy adjunk elsőbbséget az olasz hatóságoknak a vizsgálatban.nyilvánvalóan nem akarta.

Megőrizzük a titkodat. – Kire gondolsz? – Természetesen Borisz Osztrovszkij gyilkosára. – Miről? – Lehet. . Luigi. azt mondjuk: uomo di fiducia. Luigi. hogy belekeveredtél: a szentatya. – Mi van a fényképekkel? – Ha behajítom a képeket az iratmegsemmisítőbe. hogy rejtegetünk valamit. hogy a számítógépeinken minden képet tárolnak. És ezzel vissza is kanyarodtunk a fényképekhez. És ne is kérj rá. Olyan ember. Gabriel. megbízható ember. Ha visszautasítjuk. A sajtó vad elméleteket fog gyártani a Vatikán falai mögött működő sötét erőkről. csak átmenetileg oldjuk meg a problémát. én és a Vigilanza nyomozója. váltanék néhány szót a nyomozóval. hogy hallgatni fog. hogy a bazilika biztonsági kamerái valaki mást is kiszúrtak rajtam kívül. Három ember tud róla. Nem vagyok hajlandó bizonyítékokat megsemmisíteni úgy. hogy itt jártam. Korábban a Polizia di Stato kötelékébe tartozott. – Ha nem gond. hogy az olaszok nemsokára átveszik az ügyet. akire mi. Gondolhatod. amelyek a bazilikában készültek rólad Osztrovszkij halálakor. Vele titoktartást fogadtattam.lesz az íróasztalomon a kérvény. Az olaszok csak egyféleképp tudhatják meg. hogy töröljem őket. olaszok. azonnal megvádolnak. – Ne aggódj. aki a vizsgálatot vezeti. – Senki sem fog felismerni azokról a képekről. és ő beleegyezett.

Kimerült. egy ápolt külsejű. – Ez a fő megfigyelőterem. óta sor került. signore. a San Damasoudvar. jöjjön velem. a támadás reggelén. Ha csak néhány perccel korábban hozzá tud kezdeni a kereséshez. talán megakadályozhatta volna a muzulmán terrorizmus legborzalmasabb akcióját. hogy odataláljon a Vatikán központi biztonsági hivatalához. Mindörökké – tette hozzá fáradt mosollyal. parancsnoki központként is funkcionál. jól szabott. Mindent digitálisan rögzítünk és tárolunk. a Szt. aztán egy nyitott ajtónál megálltak. véreres szemével megnézte magának Gabrielt. a Harangok kapuja. Röviddel a Szt. . Sajnos ismerte az utat. a bazilika belülről. sötét öltönyt viselő férfi várt rá a fogadócsarnokban. Gabriel szeme gyorsan átszaladt a képeken: a Szt. –Akárcsak az anyaszentegyház. Odabent két egyenruhás Vigilanza-tiszt ücsörgött.9 VATIKÁNVÁROS Gabrielnek nem volt szüksége kísérőre. mely szerint az al-Kaida egyik embere beépült a Vatikánba. aztán a kezét nyújtotta. amelyre szeptember 11. Péter tér. mint akkor. Péter-bazilikát ért támadás előtt ott folytatott eszeveszett keresést a bizonyíték után. szemben a videomonitorokkal borított fallal. a vatikáni kertek. Kérem. Annakapu. Ispettore Mateo Cassani. Végigmentek egy keskeny folyosón. – Isten hozta. Krízishelyzetben.

Gabriel bólintott. hogy lépjen közelebb. A felvételek másodperces időeltéréssel követték egymást. amikor a terroristák megtámadtak minket. Péter tér széles látószögű felvétele. – Cassani Gabrielre pillantott. ki maga. amelyet a kolonnád bal oldalának csúcsán elhelyezett kamera készített. és nyílegyenesen a bazilika előtti biztonsági ellenőrzőpont felé tart. – Mintha találkozója lett volna valakivel odabent. és a kép jobb felső sarkára mutatott. és Borisz Osztrovszkij Eli Lavonnal a sarkában lassan átvágott a téren. Egyedül lép a térre. amikor az obeliszk . a Szt. mire megjelent az első kép. Amikor a képernyő bal alsó sarkában látható időkijelző tizenöt óra negyvenhét perc huszonhárom másodperchez ért. A nyomozó ráklikkelt a lejátszás ikonra. Pontosan tudom. signore. és mit tett azon a napon. A nyomozó klikkelt az egérrel. Kilencven másodperccel később. – Monsignore Donati azt mondta. az összes felvételünket látni kívánja a halott oroszról. – Meg tudná mutatni mozgás közben? – kérdezte Gabriel. Az egyház négy bíborost és nyolc püspököt veszített röpke néhány másodperc alatt. Cassani ráklikkelt a megszakítás ikonra. és intett Gabrielnek. talán még a pápát is elveszítjük. – Ne aggódjon. És ha ön nincs. Cassani letelepedett az asztali számítógép elé. Otthagyták a megfigyelőszobát. amely a sötétbe borult Belvedere-udvarra nézett.– Ettől tartottam. és szűk kis irodába léptek. – Az ott signore Osztrovszkij.

Osztrovszkij kikerült a kolonnád tetején elhelyezett kamera látószögéből. amitől szellemszerűnek tetszettek a mozdulatai. köztük Osztrovszkijt. – Mondott magának valamit? – kérdezte. A nyomozót láthatóan megindította a látvány. Aztán amikor a magányos alak feltűnt balról… . Nem tudott beszélni. – Nem. másodpercről másodpercre haladt át a képen. míg a csapat továbbhalad. végül odasétál XII. és másodszor is végignézték Osztrovszkij útját a bazilika felé.és a bal oldali szökőkút között haladt át. aztán folytatta útját a tér kijárata felé. átverekedte magát közöttük. signore Allon? – Tekerje vissza tizenöt óra ötvenig. Gabriel végignézte Borisz Osztrovszkij életének utolsó három percét: ahogy kivárja a sorát az ellenőrzőpontnál. – És maga mit mondott neki? – Hogy ne féljen a haláltól. Hogy jobb helyre fog kerülni. semmit. és ahelyett. belép a Filarete-kapun. Szemmel láthatóan több embert is meglökött. Néhány másodperccel ezután az orosz egy csapat turista közé keveredett. Gabriel huszonkét másodperccel ezután tűnt fel a színen. Pius emlékművéhez. A kép bal széléről magányos alak közeledett. A vatikáni nyomozó teljesítette Gabriel kérését. megáll a Pietà-kápolnánál. és a torkára szorította a kezét. s innen az Áldások lodzsája közelében lévő társa készítette róla a felvételeket. ahogy Gabriel gyengéden a földre fekteti a haldokló oroszt. hogy megvárta volna. Hajszálpontosan hatvanhét másodperccel az érkezése után térdre esett a szobor előtt. – Maga hívő.

És szükségem van az öt legjobb felvételre. miután távozott. – Tudni szeretném. A KGB fejlesztette ki még a hidegháború alatt. Cassani azonnal ráklikkelt a megszakításra. Profi volt. de nem lesz valami jó a felbontása. amely percek alatt lebénítja a légzőrendszert. hogy mikor lépett ez az ember a térre. kérem. ami készült róla. aztán rákattintott a nagyítás ikonra. ha még egyszer megnézik. A nyomozó az egér segítségével kijelölte a kép megfelelő részét. – Nem számít. Ott fecskendezett bele a bérgyilkos egy orosz mérget. – Azonnal utánajárok. – Gyanítom. A vatikáni nyomozó eleget tett a kérésnek. – Megvizsgálta már valaki? – Felületesen átvizsgáltam. egészen apró szúrásnyomot találnak a felkar bőrén.– Itt állítsa meg – szólalt meg váratlanul Gabriel. – Vigye vissza az előző felvételre. – Előbb lenne még egy kérésem – mondta Gabriel a képernyőre koppintva. Ahogy mondta. De Gabriel így is tisztán látta a magányos alak jobb kezét. és merre ment. a felbontás legalábbis kásás volt. tudott a kamerák . amellyel Borisz Osztrovszkij jobb karja alá nyúlt. hogy nincs-e rajta jele fizikai traumának vagy sérüléseknek. – Hol a holttest? – A halottasházunkban. – Ezt ki tudná nagyítani? – Ki – felelte Cassani –. Nem találtam semmit. és mint minden profi.

– Osztrovszkij talán tiszta volt. amit a bazilikából kifelé jövet mondtam. Erős állú. hogy a vatikáni megfigyelés először észlelte Borisz Osztrovszkijt a tér szélén. – Nem. amikor összeütköznek. Ez orosz. de mi nem. – Én maradok annál. Eli Lavon a Spanyol lépcső tetején. akivel nem szívesen futnék össze a sötét utcán. nem sejtette – felelte Gabriel. Kétlem. olyasvalaki. mintha nem történt volna semmi szokatlan. Lavon ismét a bérgyilkos fotójára nézett. – Ment egyenest a bazilikába. hogy követnék. Ötven méterrel arrább a Cég egyik biztonsági egysége a védett lakást kutatta át sietősen toxinok vagy radioaktív anyagok nyomai után. hogy sejtette volna. . tizenöt óra negyvenhét perc harminchárom másodperckor. aki így néz ki. mibe botlik bele. amikor haldoklott. de az arccsontozata szerintem igazi. A felvételt az apostoli palota Bronz-kapujához közel elhelyezett kamera készítette. És kizárt. és követte az utasításaidat.jelenlétéről. – A haja paróka. – Szegény Borisz szinte pillantásra se méltatja. amelyen a bérgyilkos Osztrovszkij felkarja alá dugja a kezét. tíz másodperccel azután. Osztrovszkij tiszta volt. az utcalámpa fényénél tanulmányozta a fotót. Egyetlenegyszer feledkezett csak meg az elővigyázatosságról. széles arccsontú férfi látszott rajta sötét napszemüvegben. Szerintem még akkor se értette a dolgot. sűrű. Nem láttam. szőke hajjal. hogy elkerülte valaki a figyelmem. – Lavon szemrevételezte a fotót. Gabriel.

– Nem gengszterekkel van dolgunk. – Ebben van ráció. Nem törődött a célponttal. – De honnét tudták. Én meg nem vettem észre. Valakinek ki kell derítenie. – De hogy ért oda a Vatikánba tíz perccel Osztrovszkij előtt? – Nyilván engem követett. A bérgyilkos vérbeli profi. Lavon visszaadta a fotókat Gabrielnek. hogy a megfigyelőket figyelték? – Pontosan.– Arra célzol. hogy tévedek. hogy előtte ne küldenénk megfigyelési útra. Lavon egy darab papírt nyújtott felé. biztosan fontos volt. – Hát igen. és kinek dolgozik. vagy itt. Az én hibám. védetlen vonalon lépett kapcsolatba a nagykövetségünkkel. vagy egy moszkvai lehallgatóállomáson. – Lehet. de egy tizenkettő egy tucat orosz gengszter nem lehetett képes ekkora húzásra. Valahol rögzítették a hívást. hogy Osztrovszkij keserves halált halt a bazilika padlóján. amire a vérbeli profikat kiképzik. minket figyelt helyette. És azt tette. Rómában. de szerintem a Saul király útnak már megvan a jelöltje a feladatra. valakinek muszáj. Ezek profik. – Mi ez? . hogy ki ez az ember. Tudta. hogy ott leszünk? – Osztrovszkijt valószínűleg már hónapok óta figyeltették Moszkvában. Gabriel. Amikor megérkezett Rómába. – Bármit akart is mondani neked Borisz. a közelébe se megyünk Osztrovszkijnak anélkül.

khakiszínű nadrágot és fehér. Golyóforma feje. – Mióta üldögélsz itt? – kérdezte Gabriel. 10 BEN GURION REPTÉR. aki már beletörődött. kopasz volt. – Mi áll benne? – Az. Gabriel alaposan szemügyre vette. egyetlen férfit talált ott. . amely már nem volt egészen tiszta. jelöletlen ajtón keresztül lehet elérni. amelyről csak kevesen tudnak. egy ősz félkörívet leszámítva. s állandóan pörkölt kávétól és férfias feszültségtől szaglik. hogy sokáig lesz kénytelen várakozni. ormótlan kezét olajfából készült bot tetején nyugtatta. könyékig feltűrt pamutinget viselt. – Azóta. hogy miért nem dohányzol. Amikor Gabriel másnap este a helyiségbe lépett. hogy hivatalosan vége a nászutadnak. akár egy utazó a vasúti peronon. berendezését barna bőrbútorok alkotják. – Miért nézel így rám? – Csak azon tűnődöm. s még kevesebben vannak azok.– Üzenet Samrontól. Mint mindig. drótkeretes szemüveg felnagyította kék szemét. A csúf. falai jeruzsálemi mészkőből épültek. A férfi az egyik szék szélén ücsörgött. most is nyomott. lábát kissé szétnyitotta. Az útlevél ellenőrzés mellett. IZRAEL A Ben Gurion repülőtéren van egy VIP-váró. hogy visszatértél Olaszországba – felelte Ari Samron. akik valaha betették oda a lábukat.

– Gila azt mondta. akik az ő krédója szerint tevékenykedtek. le kell szoknom… különben. Ugyanígy tett a lánya is. Samron egy pillanatra lehunyta fátyolos szemét. aki többéves külföldi tartózkodás után végül hazatelepült Izraelbe. – Eddig ez nem volt akadály. – Ezúttal komolyan gondolja. – Hiszen Tiberiasban élsz! Már visszavonultál. és szinte minden lehetőséget kihasznált. – Miért nem küldtél értem valakit a Szállítástól? – Itt voltam a közelben. Gilával kellene töltened az időt. – Ami meg Gilát illeti. és az ő nyelvét beszélték. Az állam titkos védelmezői. hogy pótold azt a sok évet. Láb alatt voltam. Ari. Samron galambszelídségű felesége tartott ki hűségesen a férje mellett. hogy Samronnak már semmilyen hivatalos szerepe nem volt az állam ügyeiben. Kért. ő javasolta. és nyomatékosan rácsapott a szék karfájára. akiknek a szemében . Samron igazi családját a Gabrielhez. – Soha nem vonulok vissza! – jelentette ki Samron. de most. Szerettei csakúgy. lassan kicsúsztak az ujjai közül. Fia az izraeli haderő északi alakulatának dandártábornoka volt. csak hogy ne kelljen híres apjával lennie. amikor soha nem voltál mellette. mint a hatalma és a befolyása. még ez a végtelen türelemmel bíró asszony is tehernek érezte a férfi állandó jelenlétét. Egyedül Gila. akiket ő szervezett be és képzett ki. és mosoly árnyéka suhant át az arcán. hogy menjek el otthonról néhány órára. Navothoz és Lavonhoz hasonló emberek alkották – azok. hogy jöjjek ki eléd. Gabriel megcsókolta Samron feje búbját.

– Arra áldoztam az életem. – A feleséged még mindig rajta van a Cég fizetési listáján. amin Londonban keresztülmentél. Megérti. – Samron mélyen árkolt arca rosszalló ráncokba gyűrődött. 1960-ban. hogy visszautasítsalak. mit követel tőled a munkád. Természetesen tévedtem. én mit csináltam a nászutamon? – Hogyne tudnám. Ez azért túlzás volt. kilopta a zsarnokok féltett titkait. – Tudod. zsarnoki atyát jelentette. és legyilkolta Izrael ellenségeit. – Megegyeztünk.Ari Samron a basáskodó. Samron elmosolyodott. Az ember. hogy felborítottam a nászutadat? – Arra. Amúgy meg több mint egy hónapja vagy már távol. Te bejelentetted. hogy felépítem és megvédelmezem ezt az országot. – Ostoba illúzióba ringattam magam – szólalt meg Samron. és feltételeztem. Az egész ország tudja. – Arra célzol. hogy elhanyagoltam őket. de csak enyhe túlzás. – És most azt akarod elérni. mit csináltál a nászutadon. olykor a puszta kezével. Az izraeli hírszerző és biztonsági szolgálat folyosóin és konferenciatermeiben Ari Samron legendának számított. én meg akkor nem voltam abban a helyzetben. hogy velem is ez történjen. hogy határozatlan ideig Olaszországban maradok. aki beszivárgott a királyok udvarába. egy májusi esős éjszakán tette fel a pontot az i-re egy mocskos . azután. Gabriel. hogy a feleségem és a gyermekeim megbocsátják nekem a bűnt. – Megegyezni éppenséggel nem egyeztünk meg.

– Azok még más idők voltak. miért nem hagytad egyszerűen figyelmen kívül az üzenetem. – Jelentőségteljesen körülhordozta tekintetét a sivár berendezésen. Buenos Airestől északra.külvárosban. Akkor is a túlélésért harcoltunk. most is azért harcolunk. hogy visszamenj az umbriai villádba. és miért. –De ezt már te is tudod. Samron a mai napig nem tudott úgy kilépni az utcára Izraelben. amikor kiugrott egy kocsi hátsó üléséről. hogy ne rohanta volna meg néhány idősödő túlélő. Gabriel az órájára pillantott. és mentem is vissza a Palmach-egységemhez. Rátapostam a pohárra. Úgyhogy most szépen kideríted. csak hogy megérintsék a kezet. Ari. a holokauszt szellemi atyját. – Negyvenhét áprilisában házasodtunk össze Gilával. hanem Borisz Osztrovszkij. A körülmények fényében ez a legkevesebb. a barátaink és a család mazel tovot kiáltottak. hogy aztán ott haljon meg a karodban a szerencsétlen. – Eli rendben megérkezett? . akkor most nem lennék itt. és elkapta Adolf Eichmannt. aztán megcsókoltam újdonsült feleségem. nem igaz. – Az első felszólításodat kellett volna figyelmen kívül hagynom. – Nem én szólítottalak. a függetlenségi háború csúcsán. – Samron egy hosszú pillanatig a szemüvege mögül méricskélte Gabrielt. hogy ki ölte meg. Gabriel? Ez magyarázza. – Annyira azért nem. – Ebben a szobában. amit megtehetsz érte. amely megszorongatta a szörnyeteg torkát.

– Valaki igazán megmondhatná Ámosznak. és elindultak a júdeai hegyek felé. Gabriel előbb elrepült Frankfurtba. Jól kihasználta az időt. hogy Ámosz nem túl boldog a római eseményektől. miután te . – Gyere – mondta –. nem követik-e orosz bérgyilkosok. Szakmai ártalom. Ha vele végeztek. s botjára támaszkodva feltápászkodott. ezért most tíz körömmel kapaszkodott a hatalom gyeplőjébe. Ámosz Sarret volt a Cég igazgatója. Gondolhatod. hogy nem érdekel a feladat. ahol három órán keresztül várakozott a csatlakozásra. Samron és cimborái a miniszterelnöki irodában titkon azon mesterkedtek. és több kilométert gyalogolt Frankfurt végtelennek tűnő termináljaiban. és nem ő. őt is kemény kritikákkal illették a közelmúltban lezajlott libanoni háborúban nyújtott alakításáért. – Nem hinné el. hogy te viszed el a balhét. – Este voltak bizonyos fejlemények Rómában. hogy lefejtsék róla a kezét. hogy ellenőrizze.Külön géppel és más útvonalon utaztak. Páncélozott Peugeot limuzin várakozott odakint a védett VIP-parkolóban. – Eli már a Saul király úton van. hazaviszlek. Ámosz mindenütt ellenséget lát. Ingatag pozíciója miatt biztos akar lenni benne. Lavon a közvetlen járattal repült a Fiumicino reptérről a Ben Gurionra. – Samron apró mozdulatokkal a szék szélére csúszott. Mint mindenkit. te jössz. Bemásztak a hátsó ülésre. ahol meglehetősen kellemetlen kihallgatásnak vetik alá. aki Izrael biztonsági és katonai szerveződésének csúcsán állt.

hogy azonnal jelentkezzen. hogy Donati barátod pusmogott a fülébe. hogy közöd van az ügyhöz. aki tanúja volt a halálesetnek. – Donati azonnal szabad kezet adott nekik. kordont húztak köré. Az igazságügyi minisztérium megkért mindenkit. – Donati megígérte. amiben hivatalosan kérvényezte. A helyszínelők most vizsgálják át a szállodát mérgek után. az összes csomagjával és személyes holmijával együtt. Samron felkattintotta az olvasólámpát a feje felett. de biztosra veszem. Ami a bazilikát illeti. meglehetősen bizonytalan a helyzeted. Ha egyikük kínos helyzetbe akarja hozni Donatit… vagy minket. Osztrovszkij holtteste már az olasz rendőrség kezében van. Felteszem. hogy diszkréten felhívja a Polizia di Statot. hogy a kezébe vehesse Osztrovszkij halálának kivizsgálását. Gondolom. és Samron felé nyújtotta. hogy kihagyják a nevem. Péter téren. magadtól is sejted. akik tudnak róla. Az olasz igazságügyi minisztérium levélben fordult a Vatikánhoz. – Samron fürkész pillantást vetett Gabrielre. ha már itt tartunk… csak annyit kell tennie. de nyilván vannak még. a Vatikán ügyes titoktartó. . ez rád is vonatkozik. – Itt a bizonyíték. – Igazság szerint a vatikáni külügyminiszter adta meg a hivatalos választ. – Borisz Osztrovszkijt profi orosz bérgyilkos ölte meg a Szt. – Isten a tanúja. és szemrevételezte a dossziéban lévő fotókat.Frankfurtban felszálltál a gépedre. mi volt erre a Vatikán válasza. – Úgy nézem. amit elvittek az excelsiorbeli szobájából. – Gabriel dossziét húzott elő táskája oldalzsebéből. és a bűntény helyszíneként kezelik.

de adtak már el lég– és tankelhárító rendszereket damaszkuszi cimboráiknak is. Ez önjáró rakéta százhetven mérföldes hatótávolsággal. Samron komótosan bólintott. miért ragaszkodtunk . vagyis Tel-Aviv bőven Szíria hatókörzetén belülre kerülne. Hónapok óta rajta vagyunk az ügyön. – A Kreml eddigi tevékenységéből kiindulva sajnos nem ez az egyetlen nyugtalanító lehetőség.– Arcátlanság. amivel a miniszterelnök elé állhatnánk. – Samron visszacsúsztatta a fotókat az irattartóba. Osztrovszkij valami nagyon fontosat tudhatott. de eddig még semmit sem találtunk. – Hozzátartozik a munkájához. Rendszeres vásárlóik közé tartoznak például az iráni mollák. még orosz mércével is. – Ezzel egyetlen éjszaka alatt felborulna a Közel-Kelet stratégiai egyensúlya. – Mindez megmagyarázza. ha ehhez folyamodtak. kezd ingerült lenni. és lekapcsolta a lámpát. – Sajnos van. A birtokunkba jutott információk szerint a szíriaiak és a Kreml egy nagyszabású tranzakció végfázisában járnak. – Gondolom. máris van egy elméleted. Az egész régió pletykáktól visszhangzik. miszerint valahol valami új üzlet van készülőben. Attól tartok. Az ebből leszűrhető következtetéseket nem szükséges ismertetnem. – Ahogy az enyémhez is – mosolygott szárazon Samron. – Jó barátaink a Kremlben példátlan mennyiségben adtak el kifinomult fegyverrendszereket a közel-keleti gazfickóknak. Az Iszkander elnevezésű fejlett orosz rakétáról van szó.

ha elutaznál Oroszországba. sehol sem lakott. – Erre az esetre van egy tervünk – közölte Samron. hogy találkozz Borisz Osztrovszkijjal. és a ládán álló név is hamis volt. egy társuk pedig a tizenhatos számot viselő régimódi.hozzá annyira. Gabrielnek eszébe sem jutott. Még a nyelvet se beszélem. Jeruzsálem szívében. – És mi az? – Egy név és egy arc. amikor Samronnal a sarkában áthaladt a ház aprócska előterén. Ő volt az örökké bolygó zsidó. – Van valamid. – Hogy é n ? Soha életemben nem jártam Oroszországban. Neki mindenre volt egy terve. hogy kiderítsd. mint a helyismeret és a nyelvtudás. amit a Moszkovszkaja Gazeta végtelenül ideges munkatársai azonnal fel fognak ismerni. – És nagy eséllyel az orosz biztonsági szolgálatok is. És miért szeretnénk. a csendes. hogy belekukkantson a postaládába. 11 JERUZSÁLEM Biztonsági ügynökök álltak a Narkis utca mindkét végén. Nem ismerem a terepet. Az Öreg elmosolyodott. ami fontosabb. mészkőből épült bérház bejáratánál posztolt. Senki sem volt. Izrael bürokráciája számára Gabriel Allon nem létezett. Soha nem érkezett postája. mit akart mondani. Uzi Navot a kanapén ült Gabriel lakásának . fás kis utcában.

aztán ledobta a dohányzóasztalra. . és izraeli diplomata-útlevelet tartott jobb kezének két ujja között. hogy Gabriel is lássa a címlapot. hogy a művészet révén épít hidakat Izrael és a világ között: béke a képzőművészet. Az ezüst haj a Cég egyik tervezőjének munkáját dicsérte. amikor tanulmányozás céljából átnyújtotta Gabrielnek. Gabriel kinyitotta. Arca unott érdektelenséget árasztott. Sikerült meggyőznünk. – Járt valaha Oroszországban? – Még nem. Azt hallottam. és felült. A minisztérium mindenesetre nem számít fennakadásra. – Ki ez a Natan Golani? – A kulturális minisztérium középszintű tisztviselője. hogy az utolsó pillanatban essen ágynak. lábát feltette a dohányzóasztalra. kerek szemüveges férfi volt a fotón.nappalijában. Ezüsthajú. és magazinméretű brosúrát szedett elő. ő maga is igen ügyesen bánik az ecsettel. meg hasonlóan értelmetlen vállalkozások. – És Natan Golani utazik helyette? – Feltéve. Gabriel szeme egyetlen szóra fókuszált: UNESCO. Szakterülete. Az ősz szakáll sajnos a sajátja volt. a tánc és a zene módszerével. hogy az oroszok kiadják neki a vízumot. ősz szakállú. – Mához hat napra a miniszterhelyettesnek Jeruzsálemből Oroszországba kell utaznia hivatalos látogatásra. Feltartotta. ápolt. de majd most. – Navot levette a lábát a dohányzóasztalról. – Mi az utazás célja? Navot benyúlt rozsdamentes acél diplomatatáskájába. és megnézte benne a fényképet.

és minden valószínűség szerint elnyomónak és megszállónak bélyegeznek. bejelentkezel a Savoy hotelba.– Talán elkerülte a figyelmed. – A beszéded a konferencia második napján esedékes. amelyet azért vezettünk be. Nekem ez valahogy kimaradt. Mi a következő lépés? – A konferencia végén oroszországi nagykövetünk. ismertebb nevén az UNESCO. Ha sikerül szerencsésen túlélned a repülőutat az Aeroflottal. – Nem is baj. hogy kapcsolatba lépj egy bizonyos Olga Szuhovával. Utazásod valódi célja. testületileg kivonulnak a teremből. Megjegyzéseid egy forradalmian új programra vonatkoznak majd. – Igazad van. – E nemes cél előmozdítása érdekében évente konferenciát rendeznek. hogy javítsuk a kulturális kapcsolatokat az izraeliek és arab szomszédaink között. aki történetesen régi. Sose szerettem nagy tömeg előtt beszélni. Uzi. és belekóstolsz a főváros kulturális gyönyöreibe. Mindazonáltal a jelenlévők nagy többsége nem is fogja hallani a megjegyzéseid. Idén a szentpétervári Márványpalotában kerül sor a konferenciára. és megvitassák a további kezdeményezéseket. évtizedünket „a Föld minden gyermeke nevében a béke és erőszakmentesség kultúráját előmozdító évtizednek” nyilvánította. hogy felmérjék a haladást. – Hány napig kell kibírnom ezt a baromságot? – Háromig – felelte Navot. ahogy szokták. Uzi. Erős kritikákat fogsz kapni. jó barátod. de az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi. az . mert amint fellépsz a szónoki emelvényre. Tudományos és Kulturális Szervezete. meghív Moszkvába.

hogy eljön? Vacsora az izraeli nagykövet otthonában… nem valami csábító lehetőség. beleértve a kémelhárítást is. az FSZB vette át azon belügyi biztonsági funkciók nagy részét. hogy kisebb fogadást rendez a rezidenciáján. európai biztonsági szolgálatként.oroszok egyik legismertebb és legtöbb vitát kiváltó tényfeltáró újságírónőjével. hogy új nevén nevezzék a szolgálatot. a Lubjanka téren működtek. nekik az még mindig a KGB volt. – Semmi veszélyesre. akkor az Olga. ráadásul a KGB egykori rosszhírű főhadiszállásán. Most állítják össze a vendéglistát. amelyek egykor a KGB hatáskörébe tartoztak. aki egyben a Moszkovszkaja Gazeta megbízott főszerkesztője. művészeknek és ellenzéki figuráknak. – Miből gondoljátok. Az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat. hogy Olga Szuhova is jelen legyen. És izraeli diplomataként engem is figyeltetni fognak. A nagykövet természetesen mindent el fog követni. Az oroszok többségében fel sem merült. munkatársai jobbára a KGB veteránjai közül kerültek ki. aki tudja. Izgalmas keveréke lesz az orosz újságíróknak. . miért ment Borisz Osztrovszkij Rómába. – Magától értődőn – felelte Navot – szükségünk lesz némi kreativitásra. – Nyilván állandó FSZB-megfigyelés alatt áll. – Mire gondolsz? – kérdezte Gabriel gyanakodva. Nagykövetünk belement. Noha a külvilág előtt az FSZB előszeretettel tüntette fel magát modern. Ha van valaki az újságnál. amíg a városban vagy. mindössze egy vacsorára.

Gabriel felnyitotta. ahogy jónak látod. Gabriel becsukta a dossziét. aki a nyitott franciaajtóban ácsorgott. És rábírod. és minden információt megszerzek amit lehet. ha nem tud semmit? Vagy nem mer beszélni? – Akkor kénytelen leszel bevetni a sármodat. amit tud arról. És felfeded magad előtte úgy és olyan részletekbe menően. A küldetéssel kapcsolatos megbeszélés feltehetően próbára tette a nem dohányzásra vonatkozó új keletű elkötelezettségét. kék szemmel. Navot ismét az aktatáskájába nyúlt. – Elmész Moszkvába. ami rögtön ellenállhatatlanná teszi a meghívást. – Mi van. és öreg Zippo gyújtóját forgatta az ujjai közt. ami. Aztán már mehetsz is vissza az umbriai tanyádra a feleségedhez meg a festményedhez. – Na és ha eljön? – Akkor félrehívod egy kis magánbeszélgetésre a nagykövetség biztonságos területén.még Moszkvában sem. nálad természetes adottság. – Miféle exkluzív sztorit? – Azt bízd ránk. Gabriel. mint mindnyájan tudjuk. és dossziét húzott elő. szőke haja oldalra fésülve. Kellemetlenebbül is el lehet ám tölteni az éjszakát. negyvenes nő letisztult. hogy mondjon el mindent. hogy miért vették célkeresztbe a Gazeta újságíróit. hogy Borisz Osztrovszkij miért akart találkozni veled Rómában. Eltöltesz egy kellemes estét Olgával a nagykövetségen. és Samronra nézett. és kivette belőle Olga Szuhova fényképét. Vonzó. . Gabriel. fényes. – Hacsak nem ígérnek mellé egy exkluzív sztorit. szlávos arcvonásokkal és jéghideg.

– A legkevésbé sincs szükségünk háborúra az orosz szolgálatokkal. Az oroszok tudják. – A moszkvai kirendeltség végig ott lesz mögötted attól a pillanattól. – Miből gondolod. hogy nyílt támadásként értékeljük. Uzi? Tegnap délután egy ember meglökte Borisz Osztrovszkijt Rómában. amelyek el akarnak törölni minket a föld színéről. És ha rizikós a helyzet. és mielőtt bárki felfoghatta volna. Uzi. És semmilyen körülmények között ne idd meg a teát. – Kösz a jó tanácsot. – Fejlett fegyverrendszereket adnak el olyan országoknak és terrorcsoportoknak. – Nem a diplomata-útleveled fog megvédeni – szólalt meg Samron. hogy a moszkvai állomás egyáltalán tudni fogja.– Na és ha nem sikerül rászednünk az FSZB-t? – A diplomata-útleveled megvéd. Már rég háborúban állunk. csak azután kezdenek aggódni a politikai következmények miatt. mikor kell lépnie. – . már holtan feküdt a bazilika padlóján. Előbb lőnek. hogy leszállsz Szentpétervárott – mondta Navot. mi történt. még mindig szervezhetünk neked hivatalos védelmet. és attól kezdve egyetlen ügynökük sem érezheti magát biztonságban sehol a világon. – Akkor ne engedj senkit a közeledbe. – Mindig a közeledben leszünk. ha egy ujjal is hozzád érnek. – Az orosz maffia és az FSZB bérgyilkosai nem sokat törődnek a diplomáciai finomságokkal. – Hanem a Cég hírneve.

A miniszterhelyettes holnap délelőtt tíz órára vár az irodájába. hogy a nagy Gabriel Allon nem mer ősz szakállal mutatkozni gyönyörű. Maradjon csak Olaszországban. – Mi van. Gabriel az útlevélben szereplő fényképre meredt. Szeretném. – Ha akarod. például meg kell tanulnod úgy beszélni és viselkedni. Uzi? – Azt ne mondd. modern szemüvege mögül. Felpillantva látta. és megrázta a fejét. Meg kell mondanom. hogy ne tégy semmi olyat. hogy nem térek vissza egyhamar Umbriába. Négy napja. – Tizenöt kiló. – Valakinek vigyáznia kell a Poussinre. fiatal asszonykája előtt. Gabriel becsukta az útlevelet. hogy részletesen eligazítson a másik orosz missziódról. Ez már majdnem szakáll. 12 SZENTPÉTERVÁR . mint a kulturális minisztérium alkalmazottja. – Tizenöt kiló – vágott vissza Gabriel. – Üzennem kell Chiarának. Gabriel. – Már tudja – mondta Samron. ha türtőztetnéd magad a konferencián. Fontos. hogy Navot hitetlenkedve bámul rá vékony szárú. és szórakozottan megdörzsölte az állát. –Sok feladat vár rád a következő hat napban.Samron becsúsztatta az öngyújtót a zsebébe. hogy utoljára borotválkozott. amíg visszajövök. amivel tovább ronthatnád amúgy sem fényes helyzetünket az ENSZ-nél. idehozatjuk Jeruzsálembe.

az oroszok nyilvánvalóan úgy gondolták. fiatal milicista pillantásától kísérve lépett be a terminálra. a vécé kivétel a tiltás alól. amikor Gabriel előkerült a vécéről. észrevette. semmint modern légiforgalmi központnak. szánalmas külsejű gépek pettyezték. Amikor leemelte a táskát a zörgő futószalagról. Miután jelentéktelen késéssel hivatalosan is beengedték az országba. akit szemmel láthatóan a puszta megjelenésével felbőszített. ám azok üres tekintettel bámultak vissza rá. Felszállás közben Gabriel odabiccentett két szaúdinak. termetes orosz hölgy támadta le. A Cég egyik embere állt odakint. együtt sétáltak el az érkezési csarnokig. Névtáblát tűzött Gabriel hajtókájára. dús idomain UNESCO felirattal. hogy félig nyitva van rajta a cipzár. amelyek még a szovjet érából ragadhattak ott. Gabriel fáradt tekintetű. A jármű hátsó fertályában . ahol azonnal mellbe vágta a cigarettafüst. és a forgalmi körön várakozó busz felé irányította. Bár a dohányzás a reptér egész területén szigorúan tilos volt. A küldöttekkel telezsúfolt busz belülről az ENSZ közgyűlésének miniatűr verziójára hasonlított. ahol törvényszerűen egy órát várt a csomagjára. Kihúzta a táska fogantyúját. Szentpétervár korosodó nemzetközi repülőterét mindeddig megkímélte a fejlődés buldózere. A repedezett leszállópályát elhanyagolt. majd az információs pultnál továbbküldte az útlevélellenőrzéshez egy hosztesz. és a mellékhelyiség felé vette az irányt. Gabriel folytatta útját a poggyászkiadóhoz.A Pulkovo kettőt. ahol Gabrielt vörös blúzos. és maga az épület is inkább gyárkomplexumnak vagy börtönnek tetszett.

és félbeszakította. Gabriel türelmesen végighallgatta a diplomata megjegyzéseit. amelyeknek fogyasztói javait a szovjet állam soha nem tudta előállítani. hogy vacsora mellett folytatják a beszélgetést. hogy az izraeliek milyen embertelenül bánnak a palesztinokkal. amikor Natan Golani legközelebb Oslóban jár. a szovjetek központi tervezésének és irányításának toronymagas kegyhelyeire. Ezúttal mikrofonnal a kezében állt a sofőr mellett. és az idegenvezető szerepét alakította. a brezsnyevi éra bérházairól. a norvég már tisztábban látta az izraeliek szorult helyzetét. Ezek voltak a relikviái a gigantikus ostobaságnak. Megemelt hangjában az irónia legkisebb nyoma nélkül hívta fel a figyelmet a széles sugárúton látható nevezetességekre: Lenin magasba törő szobrára.talált szabad helyet egy morózus norvég mellett. amelyet a szovjetek az egész világra megkíséreltek ráerőszakolni. és a kis üzletekről sem. és döcögött tovább a város szíve felé. de a vörös UNESCOblúzos hölgy volt olyan kegyes. majd elővezetett néhány jól átgondolt ellenérvet. aki hamarosan csendes tirádába kezdett arról. ahogy előrenyújtja a kezét. Nem tett említést az omladozó irodaépületekről. és megegyeztek. Névjegyet cseréltek. Egy vakbuzgó kubai az üléseket elválasztó folyosó túlsó feléről megpróbálta folytatni a vitát. Hanem az új orosz nemzedék szemében a bolsevikok gyilkos tettei . a nagy honvédő háború lelkesítő emlékműveire. amelyek saját súlyuktól dőltek össze. mintha mindörökké azon fáradozna. Mire a busz elérte a bedugult Moszkovszkij proszpektet. hogy leintsen egy taxit.

Soha nem vagy teljesen egyedül. és megállt a bejelentkező pultnál kígyózó sor végén. Ezért aztán Natan Golani rácsatlakoztatta laptopját a nagy sebességű adatportra. akivel találkozol. mire hajlandó volt foglalkozni vele egy lenszőke nő. És ne nézz hátra. Nem kutatta át a szobát.csupán köztes megállót jelentettek a dicső Oroszország korszaka felé vezető úton. az első világbeli delegációk főhadiszállása. hogy minden szoba be van poloskázva. Indulj ki abból. mindvégig tudva. hogy minden ember. már a moszkvai szabályok szerint játszott. A Moszkovszkij proszpekt elnyújtott rútsága végrevalahára átadta helyét a belváros Európából importált eleganciájának. Az első megálló az Astoria hotel volt. Noha a kapitalizmus végleg maga alá gyűrte Oroszországot. Soha senkit sem vontak felelősségre. Natan Golani poggyásszal a kezében besorolt a túldíszített előcsarnokba újdonsült kultúrtársaival. a kegyetlenség. és maga vitte fel csomagját a szobájába. ellenséges megfigyelés alatt áll. akit be nem vallottan halálra éheztettek vagy „elhallgattattak” – mindez nem volt több néhány kellemetlen részletnél. aki a szovjet szívélyesség megnyilvánulásaképp nem is próbálta leplezni a férfi iránti megvetését. és minden telefonhívást rögzítenek. és elolvasta az e-mailjeit. Indulj ki abból. Soha senkit sem büntettek meg az elkövetett bűnökért. . az a sok millió ember. Gabriel húsz percet állt sorba. az ügyfélszolgálat fogalma továbbra is ismeretlen maradt. Gabriel visszautasította a boy szenvtelen ajánlatát. hogy az FSZB kémjei is vele olvasnak. A gulágok.

akiket Igornak és Natasának keresztelt. két FSZB-megfigyelő szegődött a nyomába. aki állítólagos anyjáról panaszkodott. hogy megbámuljon egy esküvői sokadalmat. amikor a konferencia megkezdődött. amely pezsgőzött a Sándor-emlékmű lábánál. és belevetette magát a puha leningrádi éjszakába. és indult vissza az Astoriába. és nem maradt el a délutáni koktél partikról. Végigülte a hosszúra nyúló vacsorákat.Felhívta állítólagos feleségét Tel-Avivban. Másnap reggel Natan Golani olyan eltökéltséggel vetette magát a konferencia forgatagába. németül a . s egy pillanatra átengedte magát a gondolatnak. mint akinek igen rövid idő alatt sok mindent kell véghezvinnie. Részt vett a munkaebédeken. és egyszer sem vonta ki magát az esti szórakoztató programokból. Igor és Natasa némán követte az éjféli napsütésben. és fülén a tolmácsfejhallgatóval jóval azután is ottmaradt. És miután rendezte ügyeit. A számára kijelölt helyen ült a Márványpalota nagytermében. hogy a küldöttek nagy többsége bölcsen úgy ítélte meg. A Palota téren megállt. Meglepően kellemes vacsorát költött el egy olasz étteremben a szomszédos Angleterre hotelban. az összejövetel valódi lényegére a nyugati szállodák bárjaiban kerül sor. Franciául beszélt a franciákkal. ahogy a Néva-parton sétálgatott a fehér éjszakák véget nem érő alkonyfényében. kényelmes ruhába öltözött. mind a szakmaiakat. hogy talán jobb lenne végre elfeledni a múltat. mindvégig tudva. hogy az FSZB is kénytelen végighallgatni a fárasztó szóáradatot. és kötelességtudón végighallgatta az asszonyt. s később. Aztán sarkon fordult. mind a személyeseket.

és ahogy Uzi Navot előre megjósolta. akik hajlandók voltak odafigyelni rá. A francia küldött „a kultúra és a művészet igaz képviselőjének” nevezte Monsieur Golanit. Betörőművészeik átkutatták Golani szobáját. Az ottmaradók olyan beszédet hallhattak. olaszul az olaszokkal. hogy új szél látszik lengedezni a júdeai hegyek felől. Kieszközölte. Új megoldásokat javasolt a régi problémákra. A második nap szekciójának végén fellépett a Márványpalota nagytermének pódiumára. Valamennyi jelenlévő egyetértett. sok küldött azonnal kivonult. amilyet izraeli képviselő szájából még soha. Az FSZB főhadiszállásán azonban hírből sem ismerték az új szeleket. spanyol nyelven szólt a latin-amerikai delegációk tagjaihoz. Pillanatok alatt képes volt harciasról békülékeny hangnemre váltani. hogy egy izraeli kamarazenekar turnén vehessen részt a Szaharától délre. és valahányszor kitette onnét a lábát. Az UNESCO vezetője „új közel-keleti paradigmáért kiáltó szónak” titulálta a beszédet. Elvegyült a szaúdiak és a szíriaiak közt. Izrael eltökélte magát.németekkel. csak egy bátor emberre lenne szükség a másik oldalról. nem pedig falakat. mondta mindazoknak. a megfigyelők mindenüvé követték. Most már. A Marinszkij színházban rendezett záró gálán egy vonzó női ügynök szemérmetlenül kikezdett . hogy hidakat épít. de még egy iránival is sikerült udvarias beszélgetésbe elegyednie a holokauszttagadás képtelenségéről. és megszervezte egy maori dobzenekar Izraelbe látogatását. Azt állította. és amennyire nyelvtudása engedte.

nem leszünk sokan. már elintéztem a minisztereddel. úgy döntött.” Letörölte az üzenetet. Az izraeli nagykövet hívta. Ne is gondolj rá. és szinte látta maga előtt az FSZB lehallgatóit. Gabriel egy másodpercig még a füléhez szorította a kagylót. hogy nem is leplezték jelenlétüket. hogy villog az üzenetet jelző fény a telefonon. és mind olaj–. Aztán nem győzött hálálkodni. majd dühödten lecsapta a telefont. Mivel ez volt az utolsó estéje Szentpétervárott. Az asszony hosszú percekig kárhoztatta. ahogy az ő kontójára . akiknek van merszük dacolni a rezsimmel. hogy tovább marad Oroszországban. kaviár– és vodkatengerben úsznak! Csütörtök este vacsorát rendezünk. látogasson el hozzá Moszkvába. hogy nemet mondasz. Natan! Milliárdosok. Két német lányt talált csak odafent. mindössze néhány bátor lélek. és színpadias pózba vágta magát. hogy Olga Szuhova elfogadta a nagykövetség vacsorameghívását. és tájékoztatta állítólagos feleségét. és társaság nélkül hagyta el a színházat. bankárok és gengszterek. leszámítva persze Igort és Natasát. és meghívta a lakására egy kis éjszakai kicsapongásra. Szállodai szobájába visszatérve Golani látta.vele. aztán felhívta Tel-Avivot. Ő udvariasan visszautasította a hölgyet. akik olyannyira elunták magukat. míg ő lefotózta. akik a lenyűgöző kilátásban gyönyörködve álldogáltak a mellvédnél. hogy rábeszélje. Egyikük fényképezőgépet nyújtott felé. majd közölte vele. mint sejtette. hogy megmássza a Szent Izsák-székesegyház aranykupolájának tetejére vezető csigalépcsőt. „Egyszerűen látnod kell.

Ahogy majd minden másból. csak azután indult el a Tyeatralnij proszpekt irányába. és búsan árválkodott rajta a híres vörös csillag. A Savoy hotel bárjában a keményfiúk és testőreik vodka helyett hűtött sört vedeltek. A fekete Bentley-k és Range Roverek járó motorral várakoztak a szálloda bejárata előtt arra az esetre. Az üzemanyag-takarékosság mostanában nem számított a legfontosabbak közé Oroszországban. benzinből is jókora készletek voltak. Az épület árnyékában exkluzív nyugati butikok sorakoztak. Az FSZB főhadiszállása. a Tverszkaja utcán az újgazdagok hivalkodó külföldi autói harcoltak a helyért a nehéz sorsúak vezette dobozszerű Ladákkal és Zsigulikkal.röhögnek. A szálloda ajtaján kilépve előbb végigfuttatta szemét a leparkolt kocsik kormánya mögött ülő arcokon. 13 MOSZKVA Moszkvában. a Lubjanka ormótlan. ha gyorsan olajra kellene lépni. még ha ez csak afféle színjáték volt . Gabriel nem győzött ámuldozni a szokatlan párosításon. A Kreml Szentháromság-tornya szinte elveszett a kipufogófüst fátyolszerű leple mögött. akár a Rodeo Drive-on vagy a Madison Avenue-n. akár valami újabb importált luxuscikket kínálgató reklám. sárga erődje alacsony domb tetején állt. Gabriel este fél nyolckor sötét öltönyben és ezüstszínű diplomata-nyakkendőben lesétált az előcsarnokba.

hiszen útvonalát jó előre megtervezték –. akiket pedig abban a „kegyben” részesítettek. akik odahagyták légkondicionált kocsijuk kényelmét. és turistáknak szóló brosúrákkal. amelyet Sztálin építtetett 1931-ben exkluzív szállásul a nómenklatúra elitje részére. aztán a Vörös térnél balra kanyarodott. az a kolosszális méretekkel büszkélkedő bérház. az üveg alatt. a lakások több millió dollárért keltek el. valamint a moszkvai éjszakai életet hirdető kalauzokkal legyezgették magukat. Gabriel elmerengett. A túlsó parton. Véres történelme ellenére sokan az egykori szovjet elit tagjai közül gyermekeikkel együtt továbbra is az épületben laktak. kólát szürcsöltek. Elhaladt egy sor kioszk mellett. Felütött egy utcatérképet – teljességgel feleslegesen. s most gyalogszerrel követték.is a két megfigyelő kedvéért. és széles sétányra tért rá a Kreml falának tövében. ahol szovjet hokimezektől a gyilkos Lenin és Sztálin mellszobráig mindent lehetett kapni. és a Kreml keleti falát követte a Moszkva folyóig. vagy a panoptikumba való? Átkelt a téren a Vaszilij Blazsennij-székesegyház nyalókaformájú kupolái felé. igazi-e a test ott. a Szerafimovics utca kettes szám alatt állt a hírhedt „ház a rakparton”. . azok állandó rettegésben várták az ajtajukon felhangzó kopogtatást. vajon mi hozta ide őket. A nagy terror tetőpontján a lakók egyharmadát meggyilkolták. A nap utolsó zarándokai Lenin mauzóleumának bejáratánál ácsorogtak. hogy a házban maradhattak. Valami tévhit? A nosztalgia egy egyszerűbb kor után? Vagy a morbid kíváncsiság? Hogy megítéljék.

amely megúszta Sztálin újratervezésének építészeti terrorját. amelyet most Sztálin-nagyságú Mercedes Benz mozgóreklám koronázott. míg végül elért a Bolsaja Orgyinka 56 fallal körülkerített épületegyütteséhez. Az eredmény aligha volt kétséges. de most. A híd túlvégén három emelet magas hirdetőtábláról az orosz elnök vigyorgott ellenszenvesen Gabrielre. A nácik nem tudták sikerre vinni azt a tervüket. orosz és héber nyelven . Gabriel málló vakolatú. bármit jelentsen is ez a szó errefelé. hogy elfoglalják Moszkvát. az elnök már régen megtisztította Oroszországot a veszedelmes demokrata irányzatoktól. A hirdetőtáblán mosolygó férfi kimondatlanul is cár volt – ennek megfelelő imperialista ambíciókkal. birodalmi stílusú házak és hagymakupolás templomok mellett haladt el. A kapuban elhelyezett plakett angol. a hivatalosan jóváhagyott ellenzéki pártok pedig hasznos idióták gyülekezetévé silányultak. Gabriel újabb szükségtelen pillantást vetett a térképre. A folyó túlpartján kezdődött Zamoszkvorecse kellemes negyede. részegen himbálódzva a langymeleg szélben. A lámpaoszlopokon a hatalmon lévő Orosz Egységpárt karmazsin-fekete zászlói lógtak. így továbbra is magán viselt valamennyit a tizenkilencedik századi Moszkva hangulatából.Kívülről alig lehetett látni valami változást a házon. A nyár végén immár negyedszer kellett szembenéznie az orosz „választókkal”. hatvan évvel a háború után a német ipar zászlaja fennen lobogott a város egyik legrangosabb nevezetességén. a tetőt leszámítva. miközben átkelt a Moszkvoreckij-hídon.

és feltett szándéka volt. Gabriel elővette legnyájasabb diplomatamosolyát. mintha süket bácsikájához beszélne. néhány jellegtelen épület állt egy központi udvar körül.adta tudtul: IZRAELI NAGYKÖVETSÉG. Vegyülj el. A nagykövet a legfelső emelet lépcsőfordulójánál várta a liftből kilépő Gabrielt. akit Gabriel eleddig csak fényképeken látott. A sima modorú diplomata. s abban a pillanatban meghallotta az elektronikus zár kattanását. majd a sorsára hagyta. és . most is te érkeztél utolsónak. hogy minden érkező és távozó vendéget megfélemlít. ha már mindenkivel találkoztál. amit egyetlen FSZB-adóvevő sem mulaszthatott el érzékelni. Mesélned kell arról a borzalmas konferenciáról. – Natan! – kiáltott fel. és szürke. Később majd csevegünk. Amikor belépés közben hátratekintett. és kétszer zajosan hátba veregette. aki a lehető legfeltűnőbben fölemelte fényképezőgépét. és bevezette a követségi személyzet zömének otthonául szolgáló aprócska bérház előterébe. az utca túloldalán kocsiban ülő férfit vett észre. Gabrielt a fedőnevén szólítva szívélyesen üdvözölte egy fiatal biztonsági őr – aki valójában nem biztonsági őr volt. Gabriel a kamera halszemoptikája elé tartotta személyi okmányait. hanem a Cég egyik ügynöke a moszkvai kirendeltségről –. A nagykövetség kicsi volt. melegen átölelte. – Istenem! Tényleg te vagy az? Szörnyen nézel ki. Natan. Csak nem volt olyan rossz Szentpéterváron?! – Pohárban langyos pezsgőt nyomott Gabriel kezébe. Ezek szerint az FSZB tudott a nagykövet vacsorájáról. – Mint mindig. és lefotózta.

cigarettafüstös szalonba. amikor Gabriel . aki meg volt róla győződve. csak mert volt mersze transzparenssel végigmasírozni a Vörös téren. Találkozott egy filmessel. demokráciát követelve Oroszországnak. aki jelenleg a szedett-vedett ellenzéki párt. aki életre lehelte az orosz képletes beszéd kipróbált művészetét. nyakában ezüst medalion lógott. aki a halálból tért vissza. bemutatkozott a Moszkovszkaja Gazeta riporterének. hogy Oroszországot csak és kizárólag a proletárdiktatúra visszaállításával lehet megmenteni. hogy megérkezett. Találkozott egy öntudatos bolsevikkal. akit megbízott főszerkesztőnek neveztek ki. Találkozott egy drámaíróval. Találkozott a brezsnyevi éra egy megkövesedett szakadárjával. hogy megvívja utolsó hiábavaló harcát az orosz szabadságért. Találkozott egy merész esszéistával. miután nemrégiben két kollégája is erőszakos halált halt.poharával a kezében elszántan lépett a zajos. Találkozott egy ismert hegedűművésszel. A csuklóján viselt karkötők szélfogóként csilingeltek. ujjatlan ruhában volt. akit az Egységpárt ifjainak egyik bandája kis híján holtra vert. a Szabad Oroszországért Koalíció vezetője volt. akit elmegyógyintézetbe zártak. hogy élesen kritizálja az új rezsimet. Végül tíz perccel azután. Fekete. Találkozott egy nővel. aki Nyugaton nemrégiben jelentős emberi jogi díjat nyert a gulágról készített dokumentumfilmjével. és azzal. ha máglyán égetik el az oligarchákat.

aki azzal szerencséltette. és kisétáltak a nagykövetség apró teraszára. hogy a cárok koráig visszamenően előadást tartott az orosz ellenzékről. – Örvendek. Gabriel igen hamar az ősöreg szakadár karmai között találta magát. – Felvillant az öngyújtója. s száját búskomor mosolyra húzta. de csak néhány szót tudtak váltani. mert a dokumentumfilmes kisajátította magának a nő figyelmét azzal. A terasz üres volt. Mr. A fénykép. – . nem tudta teljes mértékben visszaadni Olga szépségét. – Attól tartok. –Volna kedve csatlakozni? Együtt álltak fel az asztaltól a filmes csüggedt tekintetétől kísérve. Mivel nem volt hová menekülnie.felé nyújtotta a kezét. a hét sztálinista monstrum még mindig uralta a moszkvai eget. – Olga Szuhova vagyok. muszáj rágyújtanom – mondta. Amikor a pincérek eltakarították a kiürült desszertes tányérokat. – Európa legmagasabb bérháza – jegyezte meg Olga lelkesedés nélkül. Tiszta tekintetével és hosszúkás vonásaival Gabriel testet öltött orosz ikonképnek látta a nőt. A távolban a „hét nővér” egyike tört az ég felé. A vacsorán Olga jobb oldalán ült. hogy képkockáról képkockára ismertette legutóbbi munkáját. Olga együtt érző mosolyt villantott rá. amelyet Uzi Navot egy héttel azelőtt mutatott neki Jeruzsálemben. és félhomályba borult. a leggyorsabbnak vagy a legértékesebbnek kell lennie. Képtelenek vagyunk normális emberek módjára élni. – Oroszországban mindennek a legnagyobbnak. Golani – mondta kimérten angolul. elsősorban azért. a legmagasabbnak.

– És mi hozta ide? Maga. és ott tartotta pajzsként. hogy az igazat látja. – Miattam utazott Rómába. Sajnos már nincs az élők sorában. Hátrapillantott a nagykövet étkezőjébe. A következő néhány percben nagy hévvel ecsetelte az elért eredményeket. hogy egyhamar megzavarnák őket. hogy a nő unatkozik. és folytatta mondandóját. amely megvédelmezi a veszélytől.Most jár először Oroszországban. ám ezúttal csak magában. – Bár igazából csak volt. – Honnan ismerte Borisz Osztrovszkijt? – kérdezte puhatolódzva. Szentpétervárott. Olga védekezőn karba fonta a kezét. Cigarettájának parazsa finoman remegett a félhomályban. Gabriel belebámult az ikonszerű arcba. Hangosan azt mondta. de semmi jelét nem látta. – Kiről van szó? – kérdezte iskolás angolsággal. Olga szájához emelte a cigarettáját. . A nő tekintete semmitmondó volt. – Ott voltam a Szent Péter-bazilikában. hogy valódi vagy hamis félelmet lát-e tükröződni rajta. Golani? – Igen – felelte Gabriel az igazsághoz híven. Mr. A karomban halt meg. hogy részt vegyen az UNESCO konferenciáján. felelte megint csak őszintén. az utolsó pillanatban választották ki. – Borisz Osztrovszkijról – felelte Gabriel higgadtan. Végül úgy ítélte meg. míg észre nem vette. amikor meggyilkolták. és próbálta felmérni. – Van egy közös ismerősünk – mondta.

– Tudnia kéne. akár az anyját megpillantó elkódorgott kisgyermeké. mit csinál Borisz Rómában. A Nyugat és Izrael ellen. – Attól tartok. Mr. de meghalt. Gabriel meg volt róla győződve. és a filmest látta közeledni két másik vendéggel a nyomában. – Felteszem. Golani ott sem lenne. ezt az egész estét miattam rendezték meg. félrevezették. Golani. és hátrahúzódott. – Tudjuk. mi az. akik szerepelnek az FSZB fizetési listáján. Cigaretták gyúltak. ezért megszerveztek a kedvemért egy fogadást. Elengedte a karját. Olyan információ. Valamiféle fenyegetésről. Gabriel megfordult. Mr. hangja alig volt hangosabb a suttogásnál. És ön talán tudja a választ. Olga a nyitott ajtón át az étkező felé pillantott. Ami azt illeti. – Borisz el akart mondani nekem valamit. és közelebb hajolt. hogy valamilyen információ volt a birtokában.– Megbocsásson. ahol az FSZB nem hallgathat le. Olyan helyen akart találkozni velem. Amikor megszólalt. hogy az FSZB mindig hallgatódzik. – Sokat sejtető mozdulattal Gabriel felkarjára tette a kezét. italokat hoztak. Miss Szuhova. Golani. mintha Mr. A szerkesztőségből senki sem tudta. ketten is vannak a meghívott vendégek között. de borzasztó kellemetlen helyzetbe hoz. Miss Szuhova. amilyet itt túlságosan veszélyes volna nyilvánosságra hozni. Tudnom kell. mielőtt elmondhatta volna. és idecsaltak egy exkluzív sztori ígéretével. Majd hirtelen felderült az arca. hogy túlbecsülte a . és néhány pillanat múlva mind a négyen pergő oroszra váltottak.

Azt mondta. A peron borongós fényében éppen állt egy szerelvény Gabriel felugrott rá. MOSZKVA Olga temetőbe akarta vinni. megmutatnám-e önnek Moszkvát a holnapi nap folyamán. S ehhez a csontok között kell járkálni. Aztán háromnegyed háromkor rálépett a Lubjanka metróállomás mozgólépcsőjére. és alászállt a meleg moszkvai földbe. FSZB-s testőrének sikerült .képességeit. hogy váratlan bonyodalom adódott az irodában. Valamivel később ismét telefonált. – Az a legjobban bepoloskázott hotel egész Moszkvában – mosolygott Olga. előbb a város múltját kell megismernie. miközben a vonat zökkenve megindult. találkozzanak délben. mielőtt az ajtók zörögve bezáródtak. – Reggel felhívom. 14 NOVOGYEVICSI TEMETŐ. Hol szállt meg? – A Savoyban. de amikor hátat fordított. – Tessék? – Azt kérdezte. ha az ember meg akarja érteni a mai Moszkvát. Először tíz órakor hívta fel a Savoyt. és megkapaszkodott a fogantyúban. – A válasz igen – mondta. és azt javasolta. hogy bebarangolta a Kremlt és a Tretyakov képtárat. A Natan Golani szerepét alakító Gabriel a nap java részét azzal töltötte. A válaszom igen. és Olga mindörökre elveszett. ismét megérezte a nő kezét a karján. hogy távozzon. ezért három előtt nem ér oda.

Árnyékos ösvényen vezette végig. hogy követik őket. rajtuk halmokba rakva mindenféle olcsó holmi Közép-Ázsia egykori köztársaságaiból. vörös téglás virágosbódé állt. . Golani. A megfigyelő lépett ki elsőnek a ködös napsütésbe. Gabriel jobbra fordult. A hangulat békés volt. szabadtéri piac felé. és szívélyesen mosolygott. amelyet magas szilfák és lucfenyők szegélyeztek. – Jöjjön velem. Gabriel egy rövid pillanatra szinte el is felejtette. Két oldalon a sírok: aprócska. Mr. nem annyira fiatal. monumentális emlékművek. és elkanyarodott balra. egy kaotikus. – Kétfelől előírásszerűen arcon csókolta Gabrielt. A kapu másik oldalán apró. amikor odaért a Novogyevicsi temető bejáratához. Hat megállót utaztak a Szportivnajáig. Szerintem érdekesnek fogja találni.lehuppannia az egyetlen szabadon maradt helyre. vékony moharéteggel borított vörös téglás urnatartók. Az iPodjával. átmeneti menedék a város káosza elől. a modern orosz lét szimbólumával babrált. választási röplapokat osztogatva. Egyikük. A piac túlfelén az Egységpárt ifjainak bandája harsogta szlogenjeit. Olga Szuhova a bejárat előtt várta szegfűcsokorral a karján. ténykedését fekete fejkendős. vaskerítéssel körbevett parcellák. – Tökéletes az időzítése. idős babuska figyelte csodálkozva. akár egy parkban. harmincas évei elejét taposó férfi néhány lépés távolságból követte Gabrielt. ahol roskatag kioszkok és kecskelábú asztalok sorjáztak.

mind itt fekszenek a Novogyevicsiben. túl sok temetés zajlik a kolostor falain belül. hogy a körülöttük lévők is hallják. Az ember el sem tudja képzelni. miről cseveghetnek éjszakánként. – Megfogta Gabriel könyökét. A jobb kezében tartott digitális fényképezőgépet Gabrielre és Olgára irányította. – De gondolom. de a múlt század fordulóján az egyház úgy ítélte meg. – Nálunk ez közelíti meg leginkább a nemzeti temető fogalmát. Golani. amikor bezárják a kapukat. bézs-színű széldzsekijét a derekára kötve. mutatok még párat. egy idegenvezető stílusában. ezzel ön is tisztában van. Mr. vörös rózsák halma hevert. szürke emlékmű előtt állt meg. amelynek lábánál hervadt. természetesen csak a Kreml fala után. – Angolul beszélt hozzá. elég hangosan ahhoz. Allonnak? – A nevem Natan Golani. Néhány méterrel odább nő ácsorgott. – Szereti Csehovot. – Bocsásson meg. Vagy szólítsam inkább Mr. Az izraeli kulturális minisztériumnál dolgozom. Drámaírók és költők. Golani – mondta Olga mosolyt . – Magas. – Követték – pillantott Olga a társára. Mr. és létrehozták ezt a helyet itt. Lassan andalogtak az avarszőnyeggel borított ösvényen. akiket ide temettek.– A temető valamikor a Novogyevicsi kolostor területén volt. szörnyetegek és gyilkosok. Golani? – Ki nem? – Csehov az elsők között volt. – Jöjjön. és a látogatók elmennek. Mr. Egy szomszédos úton a piacon röplapokat osztogató megfigyelő tanulmányozta elmélyült érdeklődést színlelve valamely neves orosz matematikus sírját.

szűk. Ezektől az emberektől kaptunk mindent. a lengyel zsidóságot a megsemmisülésbe taszította… – Nincs még egy hely. Gabriel az Olga kezében tartott virágcsokorra nézett. a titkos paktum aláírója. fekete pulóvert és farmert viselt. A legnagyobb szépség fekszik a felfoghatatlan oldalán.erőltetve az arcára. a párt emblematikus alakjai… Kaganovics. Kényelmesen volt öltözve. aki milliókat gyilkolt le a kollektivizálás őrületében… Molotov. – A nagyapámnak. ahogy lassan sétáltak a sírok mellett. a sztálinista szörny. A zenész Rosztropovics és Rubinstein… Az író Gogol és Bulgakov… Hruscsov és Koszigin. Dimitrij Szuhovnak. Sarka ritmikusan kopogott a kövön. És mindezt gyönyörű szavakkal és zenével kifejezve. – Ez kinek lesz? Olga kis parcella előtt állt meg. Szarvasbőr csizmájában magasabbnak látszott. Ehelyett arra használták. mint előző este. dísztelen síremlék állt. Szőke haját hátrafogta. amelyek felesleges termékeket állítottak elő. és amikor elmentek. másik rezsim alatt talán nevet is szerzett volna magának. csődöt mondott ideológiával. Drámaíró és filmrendező volt. és csattal tűzte össze a tarkóján. amelyen alacsony. hogy . üres kézzel hagytak itt bennünket: gyárakkal. amely Európát a háborúba. és egy megfáradt. ahol ennyire szembeszökő lenne történelmünk ellentmondásossága. Más korban.

Jutalomképpen ide temették. Még mindig hiszek a hazámban. Most elfordította a fejét. – Miért tartanám annak? – Mert az újságírót játszom egy olyan országban. Pénzzel és kapcsolatokkal. első dolguk. – Attól félek. – Az ő nevét viseli – jegyezte meg Gabriel. modern orosz nőnek érezzem magam. öntudatos. és elrendezte a virágokat a síron. Én inkább a nagyapám dácsájában töltöm a nyarat. Menjen be akármelyik trendi szusi étterembe Moszkvában. Retket és répát termesztek. és Gabrielre pillantott. hogy egy férfi levegye őket a lábukról. Elhitette az emberekkel a szovjet nagyság mítoszát. és Dél-Franciaországban nyaral. – Bizonyára bolondnak tart. De nem akármilyen férfi. akivel hajlandó lennék összeházasodni. akik csak arra várnak. Aki Zermattban és Courchevelben telel.olcsó pártpropagandát gyártson a tömegeknek. – Nem ment férjhez? Olga megrázta a fejét. és akinek gyereket akarnék szülni. és lesöpörte a tűleveleket az emléktábláról. Leguggolt a sír mellé. még nem találtam meg azt a hazámfiát. hogy beszereznek egy szeretőt. Ha van pénzük. hogy kiegyensúlyozott. az igazi orosz géniuszok közé. ahol . és ott találja a csinos lányokat a bárpultnál. Mindvégig a sírhoz beszélt. Nekik csak az új orosz férfi a jó. Akitől megkapják az ékszereket és a külföldi kocsit. Nekem nem kell exkluzív nyugat-európai üdülőhelyeken vakációznom.

és amit elhitettek velünk. Oroszország történelme nem több görcsös vonaglások sorozatánál. Golani. de ezek csak eufemizmusai egy jóval baljósabb szónak: a fasizmusnak. A lenini ideológiától egyetlen évtized alatt elmozdultunk Mussolini ideológiája felé. ha irányítják.már nem létezik valódi újságírás. – Ahhoz. amely soha nem ismerte a demokráciát. amit egy élet alatt gyűjtöttek. az államban. – Nagyon alaposan figyelnek minket. Hisz a pravoszláv egyházban. Gabriel teljesítette a kérést. Minden odalett. – A fasizmus talán erős kifejezés – mondta. a cárban. Mert demokráciát akarok egy olyan országban. Olyan kifejezéseket használnak. Mr. amink volt. És ez már mindig így lesz. Hadd higgye az FSZB. Elnézett Gabriel mellett a temető egy sötét pontja felé. Elnökünk és a sziloviki tisztában van ezzel. és nemcsak egyszer. karoljon belém. hogy tetszem magának. Képtelenek vagyunk normális emberek módjára élni. és leveregette a port a tenyeréről. Felegyenesedett. – Miért. Nézzen csak körül. ön milyen kifejezéssel illetné a rendszerünket? . Az orosz ember szereti. hanem újra meg újra. hogy megértse a mai Oroszországot. Golani. A demokráciát a káosszal azonosítja. mint „irányított demokrácia” és „államkapitalizmus”. Egyetlen éjszaka alatt szuperhatalmi szintről a béka feneke alá süllyedtünk. De nem is csoda. meg kell értenie a kilencvenes évek traumáját. Kérem. Mr. és minden valószínűség szerint soha nem is fogja megismerni. Az emberek elvesztettek mindent.

aki paranoid fantáziákkal tömi tele a fiatalok . Nem tudom. Olajjal és gázzal tartják sakkban a szomszédainkat. Igen. Mr. hogy csatlakozzanak a párt ifjúsági szervezeteihez. hogy Amerika és a zsidók rá akarják tenni a kezüket Oroszország vagyonára és forrásaira. – Vajon mit szólt volna az édesanyja egy olyan vezetőhöz. az oroszok most már szabadon termelhetik és költhetik a pénzt. összeverik a nyílt utcán. Egy égbeszökő lucfenyő alatt megtorpant. és ha valaki tiltakozni mer. Azt tanítják nekik. hogy Amerika és a zsidók akarják irányítani az egész világot. – Ön askenázi zsidó? – kérdezte. Anyám elég fiatal volt. – A családja Oroszországból származik? – Németországból. ön hogy van vele. Vezetőink az elveszett birodalom visszaszerzéséről szónokolnak. A nagyszüleim berliniek voltak.– Korporatív állam – felelte Gabriel meggyőződés nélkül. ez ugyanolyan eufemizmus. ha gyűlöletre képezik ki a fiatal elméket. ezért neki sikerült túlélnie. Golani. de én ideges leszek. – Félek. Gyermekeinket rákényszerítik. hogy tudjon dolgozni. – Megölték őket Auschwitzban. de a győzteseket és a veszteseket továbbra is az állam választja ki. Gabriel bólintott. jó pár évvel ezelőtt. De már meghalt. Szinte teljesen megsemmisítették az ellenzéket meg a független sajtót. hogy a férfi szemébe nézzen. Az elkerülhetetlen párhuzam egy másik korral és hellyel enyhén szólva kínos. – Túlélték a háborút? Gabriel megrázta a fejét. és hátrafordult. és ismét az igazat mondta.

Hiszek a hazámban. aki szeret retket és répát termeszteni nagyapja ütött-kopott dácsájában. Én csupán egy régi vágású orosz nő vagyok. Olga ismert egy helyet. Mr. mesterséges patakokkal és népviseletben felszolgáló pincérekkel. hogy egymásba szerettünk. Miss Szuhova. 15 MOSZKVA A régi Arbat felé hajtottak a nő kocsiján. Golani. – Miért utazott Osztrovszkij Rómába. – Azt hiszem. és ezért gyilkolták meg. – . ahol nyugodtan beszélhetnek: egy grúz étteremről volt szó kőből épült fülkékkel. biztosította Gabrielt. Mr. Golani. – A tulajdonos némelyek szerint túlságosan is hasonlít Sztálinra. Igazi bolondokháza. vagy jóval baljósabb kifejezést használ? – Telitalálat. – Kimutatott az ablakon a hét nővér egyikére.fejét. az ősrégi. sárgaborsóleves színű Lada első lökhárítója lazán lelógott. hogy el akarják rabolni tőlük azt. és ujja hegyével megérintette Gabriel arcát. most meg kéne csókolnia. Zajos hely. Olga? Mit akart elmondani nekem? A nő felemelte a kezét. Hadd higgye az FSZB. hogy még több gonosztettet kövessenek el a nevemben. – Elnézést a hangnemért. és nem akarom. Ezért akart beszélni önnel. Borisz Osztrovszkij is ezen a véleményen volt. ami jog szerint az övék? Korporatív államnak nevezi.

hogy elpusztítják a hazáját és a Nyugatot. amellyel nagyon veszélyes fegyvereket juttat néhány nagyon veszélyes ember kezébe. – Hagyományosak? – Nem tudjuk. szemlátomást tilos helyen tette le a kocsit. egy fegyverkereskedő. hogy hallja. amelyet a Gazeta még újév előtt kapott olyan forrásból. . aztán a bágyadt késő délutáni fényben elsétáltak az étteremhez. és a zajról sem hazudott. Egy fülesről beszélt. Mr. Akik felesküdtek. és zsúfolt piacokon robbantgatnak. – Vegyi vagy biológiai? – Nem tudjuk. nagyszabású üzletet készül nyélbe ütni. Akik repülőgépeket vezetnek neki épületeknek. – Kikről van szó? – Akik ellen harcol. – A legnagyobb a világon? – Képtelenek vagyunk normális emberek módjára élni. Az Arbat tér közelében. – Al-Kaida? – Vagy valamelyik társszervezet. amit Olga mond. A tulajdonossal kapcsolatban igaza volt – mintha Sztálin viaszfigurája kelt volna életre –. akit szoros kapcsolat fűz a Kremlhez és az elnökhöz.Az Ukrajna szálló. Gabriel kénytelen volt ráhajolni az asztalra. akinek a nevét nem fedhette fel… – A forrásunk azt állította. Golani. – Milyen fegyverek? – Azt nem tudjuk.

Mr. De nem hozhattunk le egy sztorit egyetlen forrásra támaszkodva.– De nem lehet kizárni? – Semmit sem lehet kizárni. Golani. – A forrás. Igazából meglehetősen nagy háza. akár sugárzó. hogy kövesse a szóban forgó fegyverkereskedőt. majd tétova mosolyra húzta a száját. aztán beszélt tovább. Sztálin épp néhány vendéget ültetett le a szomszédos asztalhoz: két korosodó gengsztert és borsos árú hölgypartnereiket. Mr. teljes mértékben szavahihető. – Talán egyszerűbb lenne. – Egy pillanatra elhallgatott. és semmi olyat. és odapillantott. A fickónak van arra egy faháza. hogy az információ megfelel a valóságnak. aki valami mozgolódást hallott bal felől. Merőn nézte Gabrielt. akiknek nem tetszett. a konkurenciával ellentétben a Gazeta az alaposságával és a pontosságával szerzett magának hírnevet. sőt nukleáris fegyverekről is szó lehet. amit írtunk. A kérdezősködés a szakmánk. Olga is szemrevételezte a társaságot. akitől a fülest kaptuk az eladásról. ha azt mondanám el. de semmi konkrétat. . és biztosított minket. de a kétes hírű oroszországi bíróságok ellenére egyszer sem veszítettünk. Amennyire mi tudjuk. mintha a beszélgetésben beállt suta csönd miatt feszengene. Golani. Úgy döntöttünk. amit meg lehetett volna jelentetni. amit tudok. Courchevelbe küldjük egy riporterünket. Tudja. – Tehát elkezdtek kérdezősködni? – Riporterek vagyunk. Sokan bepereltek már azok közül. Vizsgálódásunk felszínre hozott néhány érdekfeszítő apróságot.

Nagy általánosságban sok mindent kiderítettünk a fegyverkereskedő akcióiról. hogy éppen most került sor . Félek. de igen.– Alekszandr Lubin volt a riporter? Olga lassan bólintott. – A részleteket. hogy maradjanak ki a dologból. épp az ellenkező hatást érték el. Nyilván így akarták figyelmeztetni a Ga ze t a többi munkatársát. inkább a Kreml és az FSZB kényszerítette bele az eladásba. hogy nem érdeklik a kopogós hírek és a tényfeltáró újságírás. A kiadó bejelentette. – Pontosan. amelyiknek mégannyi sincs. Alekszandr halála csak meggyőzött minket a sztori hitelességéről. Találja ki. tovább kutakodtunk. nem egyedül jutott erre a döntésre. a művészetre és az új orosz életre fog koncentrálni. nem véletlen. és első megmozdulása keretében olyan kiadót választott. A Gazeta tulajdonosa teljesen váratlanul úgy határozott. Alekszandrt az érkezése után néhány órával meggyilkolták. hogy átnézzék a közlésre váró sztorikat. Az új tulajdonosnak halvány gőze sincs az újságírásról. melyik sztorit nyírta ki elsőnek? – Amelyik egy feltételezhető üzlettel foglalkozott egy orosz fegyverárus és az al-Kaida között. – Úgyhogy tovább kutakodtak? – Óvatosan. konkrétumokig azonban soha nem jutottunk el. Végül egyszerűen kivették a kezünkből az ügyet. tudja a hírösszefoglalókból. hogy eladja a magazint. és a Gazeta mostantól a bulvárhírekre. – Gondolom. de félek. Aztán megbeszélést folytatott Borisz Osztrovszkijjal. gondolom.

És az egyik ügynök. Olga. nem az. nem igaz. az asztalra tette a csomagot és a gyújtót. – A magazin eladása szörnyű dilemma elé állított bennünket. Új tulajdonosunk kapcsolatban áll a fegyverkereskedővel. és körbenézett az étteremben. . Benyúlt a táskájába. A gengszterek egyike partnere meztelen combján tartotta kezét. És a vizsgálódást sem folytathattuk Oroszország területén. de semmi jel nem utalt rá.az eladásra. különösen kedves volt a szívének. és beszéltek a CIA helyi kirendeltségének főnökével? – Az ellenzék és a sajtó embereinek manapság nem túl bölcs dolog amerikai tisztviselőkkel találkozni. és az izraeli hírszerzés megbízható emberén keresztül adjuk a Nyugat tudtára felfedezésünket. Feltehetően maga a kereskedő teremtette elő a pénzt. más úton haladunk tovább. Hittünk a fegyvereladásról szóló sztori igazságában. Egyébként meg Borisz mindig is csodálta Izrael titkosszolgálatát. – De miért én? Miért nem sétáltak be egyszerűen az amerikai nagykövetségre. de már nem tudtuk hol lehozni. mert megmentette a londoni amerikai nagykövet lányát. Golani? Ilyen az orosz módi. akinek nemrég hozta le a fotóját az újság. főképp ha ezek a tisztviselők egyben a CIA-nak is dolgoznak. Mr. Figyelemre méltó. – Nem. – Nem zavarja? Gabriel megrázta a fejét. cigarettát és öngyújtót véve elő. Ezért úgy döntöttünk. hogy valaki figyelné őket. miután rágyújtott.

Mr. amelyet Olga Szuhova ejtett ki az imént. én valamivel részletesebb leszek. Ha megengedi. Volt KGB-sből lett oligarcha. Gabriel gondolatai egészen másutt jártak. – Mit szólna. Golani? – Csak az alapokat.– Tehát úgy döntött. s a borospoharat két kezébe fogva az arcához emelte. Természetesen ismerősen csengett. hogyan szórakoznak az oroszok az Örök Városban. . hogy elhagyja az országot. Golani? A vöröset vagy a fehéret kedveli inkább? Sztálin kihozta a bort. Gabriel bólintott. felvette a kapcsolatot az izraeli nagykövetséggel. Gyanítom. Miután megérkezett Rómába. ha rendelnénk valami italt. Leginkább Londonban és Franciaországban él. Minden szakmájabeli hallotta már Ivan Harkov nevét. A névre gondolt. hogy most is figyelnek. A fegyverkereskedő és biztonsági szolgálata nyilván megfigyelés alatt tartották. majd kezébe vette a borlapot. és kapcsolatba lép velünk Rómában? – A G a ze t a új missziójával összhangban úgy tájékoztatta kiadónkat. Mr. – Ki az? Ki a fegyverkereskedő? A nő mondott egy nevet. – Mennyit tud róla. – Ezek tényleg csak az alapok. Grúz bor volt. Olga a könyökére támaszkodott. és találkozót kért. aki törvényes befektetőnek és nemzetközi üzletembernek adja ki magát. hogy meg akarja írni. halvány pírt varázsolva a nő sápadt arcára. Vörös tálban gyertya lobogott kettőjük közt. – A szovjet éra kiváltságos gyermeke volt a mi Ivánunk. vérvörös és rendkívül karcos.

Az élelmiszerhiány napjaiban. Ivan esetében ez a moszkvait jelentette. Olga nem vette észre. Sztálin ekkor ültette le a két férfit az étterem közepe táján. – Ne hagyja ki a refuznyikokat. Farmert hordott. a külügyi hírszerzésért felelős főigazgatóság vezetői székéből vonult nyugalomba. Neki megengedték. Golani. egyenesen a KBG-hez került. Az étterem bejáratánál Sztálin két férfival egyezkedett az elhelyezésükről. Tud valamit az Ötödik Főigazgatóságról. míg az egyszerű szovjet halandók be voltak börtönözve a saját országukba. hogy utazzon. és Rolling Stones-lemezeket hallgatott. ezért az Ötödik Főigazgatósághoz osztották be. Golani? – A belügyi biztonságért felelt: határellenőrzés. Ivan és családja friss borjúhúst és kaviárt zabált. Egyikük ott volt a temetőben.Apja magas rangú KGB-s. Úgy tűnt. Nagyon magas rangú. Mr. – A pártelit többi sarjához hasonlóan automatikusan helyet kapott egy elit egyetemen. hogy nem lenne alkalmas a külföldi kémmunkára. Ami azt illeti. Miután diplomázott. A pletyka szerint Ivan igen szorgalmas volt ezen a területen. amikor a munkások kénytelenek voltak hínárt és bálnahúst enni. Az Ötödik Főigazgatóság hatáskörébe tartozott a zsidóüldözés is. Noha folyékonyan beszélte az angolt és a németet. Belekortyolt a borába. disszidensek. úgy ítélték meg. Ivan gyermekkora java részét külföldön töltötte. . Mr. míg az egyszerű szovjet tinédzsereknek maradt a kommunista propaganda és a Komszomol-hétvégék. művészek és írók. jóval hallótávolságon kívül.

ami szinte teljes . akiket Ivan és az Ötödik Igazgatóság megfigyelés alatt tartott. hogy ők választják ki a társadalom győzteseit és veszteseit. A szabadpiac a régi rend felbomlásával fenyegetett. akik megszokták. A varázskéz ismét Ivan vállán nyugodott. és az új bank néhány hónap alatt dollármilliós hasznot könyvelhetett el. Energikus fiatalemberre volt szükségük. és gyorsan haladt előre a ranglétrán. – Ivan Harkovra. Aztán jött Gorbacsov. olyasvalakire. mint beindítani a saját üzletüket. amilyet a legtöbben még csak nem is láttunk soha. hogy kilépjen a KGB-ből. és kapott telefont meg egy amerikai gyártmányú személyi számítógépet. titkos hűbérurainknak. hogy olvassa a betiltott könyveket. hogy nincs más választásuk. Egyetlen nyirkos szobát bocsátottak a rendelkezésére egy poros moszkvai irodaépületben. És csodák csodája.– Ivan jó hasznát látta híres apja varázskezének. Meg aztán ha pénzcsinálásról volt szó. A párt lazábbra fogta a központi tervezés gyeplőjét. Olyan fiatalemberre. hogy szövetkezeteket és magánbankokat hozzanak létre. bizonyos esetekben épp azoknak a szakadároknak. és bankot alapítson. – A Lubjanka urainak áldásával Ivan engedélyt kapott rá. ők is ragaszkodtak a jussukhoz. és egyetlen éjszaka alatt minden megváltozott. ám ez a legkevésbé sem tetszett a lubjankabeli. aki közéjük tartozik. Arra jutottak. a fiatal vállalkozók többsége valóban elkezdett pénzt termelni. akinek megengedték. Olga megemelte poharát a helyes válaszra. és utat engedett a fiatal vállalkozóknak. a glasznoszty és a peresztrojka. és jól ismeri a nyugati kapitalizmus módszereit.

Pincér jelent meg. Nem kerültek sokba. Ivan megvásárolta a felszerelést és az emberanyagot. és kis tányérokon grúz előételeket helyezett az asztalukra. Ivan hajói és repülői hamarosan tele voltak jól . és ő tett róla. a hajók meg szárazdokkban rozsdásodtak. Mindvégig a KGB varázskeze segítette. amelyekre a kilencvenes évek elején Ivan rátette a kezét. Ami bámulatos sikerének okát illeti. Amikor bagóért adták a moszkvai ingatlanokat. Ivánnak soha nem voltak illúziói. hiszen akkoriban a gépek nagy többsége a repülőtereken rohadt szerte az országban. hogy a kéz mindig tele legyen tömve pénzzel. aztán a pincér távoztával folytatta az előadást.egészében állami üzletekből származott. amire szükség volt a flotta üzembe helyezéséhez. Ivánnak sikerült felmarkolnia néhány igazi gyöngyszemet. A hiperinfláció ideje alatt Ivan és Lubjanka téri patrónusai vagyonokat szereztek valutaspekulációkkal… amely vagyon aztán törvényszerűen zürichi és genfi titkos bankszámlákra vándorolt. és jött a kilencvenes évek gengszterkapitalizmusa. Amikor a Szovjetunió állami kézben lévő vállalkozásait elárverezték a legtöbbet ígérőnek. amely kérdés nélkül szállítja az orosz és külföldi árut. – Egy flottányi áruszállító repülő és teherhajó is szerepelt az állami vagyontárgyak között. Aztán összeomlott a Szovjetunió. Ivan a legjövedelmezőbb eszközök és gyárak közül válogatott. Olga elmagyarázta. melyiken mi van. és néhány hónap múlva övé volt az egyik legértékesebb tulajdon az országban: olyan vállalat. a sokkterápia és az azonnali privatizáció.

. de időnként fregattokkal és kiszolgált MiGekkel is kereskedik. be kell férkőznünk a hálózatába. A tulajdonában van egy palota Knightsbridge-ben. mint a DHL vagy a Federal Express. akitől az információt kapták. Ivan nagyban üzletel: tankok. – Orosz fegyverek – mondta Gabriel. De mindettől eltekintve nem több egyszerű fegyvercsempésznél és bérgyilkosnál. néha egyetlen éjszaka alatt. – Ha ki akarjuk deríteni. És ahhoz. hogy nagyon hamar le tudja szállítani a fegyvereket. támadó helikopterek. bár ezek is fontos szerepet játszanak az ügyleteiben. Olga bólintott. hogy valóban üzletet kötött-e az al-Kaidával. és igen közeli kapcsolatban áll az elnökkel és a szilovikival. egy villa Dél-Franciaországban és a faház Courchevelben. Amerikai barátaink kifejezésével élve teljes körű szolgáltatást végez. Ha kell. sőt még egy angol futballcsapatban is van részesedése.jövedelmező rakománnyal. hogy beférkőzzünk Ivan hálózatába. amelyek eljuttatják azt a rendeltetési helyre. Arról híres. Gyakorta fordul meg a Kremlben. Jelenleg Moszkva egyik legprominensebb ingatlanfejlesztőjének és beruházójának tiszteletre méltó álarca mögé bújt. banki tranzakciói révén még a finanszírozásba is besegít. amelyek a bajba jutott külföldi országokba áramoltak. Megvan hozzá a készlete meg a szállítóhajói és repülői. tudnunk kell a forrás nevét. – És nem csupán AK-47-esek és RPG-7-esek. Festményeket és antik bútorokat vásárol. légelhárító ütegek.

a férfias lovagiasság állt szemben az orosz vendégszeretettel. A vacsora hátralévő részében Olga nem említette Ivan Harkovot és a rakétáit. amely nemsokára esedékes. játékos civódás vette kezdetét. de végül ezüstös-kékes füstfelhő kíséretében életre rázta magát. Golani? Tartok tőle. – Lenne olyan kedves. és szenvedélymentesen átölelte Gabrielt. Mr. már nem olyan biztonságos. ahol lakom. . és a választásról. hogy éhesek vagyunk. az esetleges megfigyelők kedvéért kart karba öltve. – Örömmel. Legfeljebb tíz perc. filmekről. Hadd higgye az FSZB. Attól tartok. Odakint még világos volt. Az öreg Lada nem indult elsőre. hogy indítson. – Legalább az ablaktörlőt már nem kell levenni. Felcsavarta a hangerőt a rádión. ez lezárt ügy. hogy az épület. –Ennünk kéne valamit. mint volt.– Nem lehet. – Szakavatott szovjet iparosok rakták össze a fejlett szocializmus utolsó éveiben – jegyezte meg a nő. és jelzett. Helyette könyvekről beszélt. Ha gondol… Gabriel Olga ajkára tette az ujját. Van a közelben metróállomás. – Lepillantott az étlapra. Amikor megérkezett a számla. Golani. – Nincs messze. Golani. hogy aztán a lovagiasság győzedelmeskedjen. amelyeket nemrég olvasott. Egyenesen a nő kocsijához sétáltak. Mr. Ketten már meghaltak. Mr. hogy hazáig kísér. amelyeket nemrég látott.

Emitt gördeszkás punkok ijesztgetnek három. hogy válasszon másikat. – Válasszon másikat. Ott néhány drogos osztozkodik egy pipán és egy tubus ragasztón.16 MOSZKVA Azt mondják. Ez nem otthon. ahol a nő lakott. Egyik oldalán hajszálpontosan ugyanolyan ikerépület. harminckét emeletes épület hat bejárattal. K-9-ként volt ismeretes. Itt egy csapat részeg vedeli a sört és kis poharakból a vodkát. A plakát tetején vörös betűkkel a párt mindenütt feltűnő szlogenje: EGYÜTT ELŐRE! Az épület. H alaprajzú. – Melyik kapu az öné? – A C. Moszkva valójában nem is város. az egyik. és határozott . a másikon rút mostohatestvér magasodott. S mindezek fölébe magasodva gigantikus poszter az orosz elnökről. csak emberek számára készült tároló létesítmény. esti andalgásra előbújt bábuskát. amely súlyos gondokkal küszködik. gondolta Gabriel Olga oldalán sétálva. gondolta Gabriel. Egy falu. de a helyi észlények csak „kutyás háznak” nevezték. Íme. – De hát mindig a C kapun megyek be. hanem falvak együttese. a tetőn hatalmas adótoronnyal. amint karját Lenin módjára előrenyújtja. – Azért kérem. A B betűvel ellátott kapun mentek be. amelyen vörösen villogtak a figyelmeztető jelzések.

léptekkel végighaladtak a hosszú. Eltelt egy perc. és a zárt ajtók mögül kiszűrődő hangokból meg szagokból ítélve túl sokan préselődtek össze túl kicsi helyeken. repedezett linóleumpadlós folyosón. Olga erősen zihált. – Lépcső? Olga egy pillantással a sarkon túlra mutatott. akik cigarettán osztoztak. az ajtó kivágódott. Olga a nyomában. vizelettől és nyomokban fertőtlenítőszertől bűzlött. A hetedik emeleti lépcsőfordulónál Gabriel egy pillanatra kénytelen volt lassítani. A lifthez érve Olga megbökte a hívógombot. – Hiszi vagy sem. a fejlődés igen lassan ér el az orosz lépcsőházakig – jegyezte meg a nő. a kilencediken törött üvegen gázolt keresztül. régen sokkal rosszabb volt. a negyediken találkoztak két lánnyal. – Attól tartok. és megindult felfelé. mintha légnyomás tépte volna . Az első három emeletet egyedül tették meg. Gabriel rálépett az első fokra. – Nem működik. Majd még egy. Gabriel a kilincs felé nyúlt. Mire elérték a tizedik emeleti lépcsőfordulót. de mielőtt hozzáért. – Hányadikon lakik? – A tizediken. Minden második lámpa ki volt égve. hogy levakarjon egy óvszert a cipőtalpáról. aztán felbámult a mennyezetre. amely poshadt sörtől. – Gyakran előfordul? – Hetente egyszer. a hatodikon két fiatal fiúval. Néha kétszer. akik fecskendőn. Gabriel bevezette a gyéren világított lépcsőházba.

profihoz illő módon végezve be a feladatot. és könyökkel megcélozta a halántékát.fel. és egy a fejbe a . Tapasztalatból tudta. Akárhogy is. aki a kezében tartotta. A fegyver kétszer ártalmatlanul elsült. Elrántotta Olgát a tűzvonalból. Gabriel semmit sem bízott a véletlenre. tompítóval a csövén. leadott két lövést a koponyájára. megragadta. Valaki meg fog halni. de lehet. mint célalakot a lőgyakorlaton: három egymás mellé leadott lövés a test középső részére. a férfi pisztolyát előreszegezve kitántorgott az ajtón. hogy a felbérlői mulasztották el tájékoztatni. de Gabriel. Gabriel. Miután kifeszítette a pisztolyt a fegyveres immár béna kezéből. Bár az utolsó ütés szinte biztosan halálos volt. csupán valamiféle mélyről jövő csalódottságot. s ez megmagyarázta higgadtságát. És nem ő lesz az. gondolta később Gabriel. alig hallotta a hangját. hogy az egyik célpont maga is profi. amikor az első lövések a nyirkos levegőbe hasítottak. Olga visított. Gabriel belökte Olgát a sarokba. Félelmet nem érzett. és biztonságosan a mennyezet felé fordította a fegyvert tartó kezet. Tán a bérgyilkos bízta el magát. miközben nekilökte a falnak. és a lépcső tetején állt. ám ezt a jelzőt nem lehetett a mamlaszra alkalmazni. amellyel a lentről jövő üvegcsikorgás hangját fogadta. Gabriel úgy terítette le. majd Gabriel bevitt két kegyetlen térdrúgást a bérgyilkos lába közé. hogy az amatőrök párokban szeretnek gyilkolni. A pisztoly: P-9 Gurza. s még éppen el tudott ugrani a küszöb elől. aki a lépcsőház falának vetette hátát. Profi fegyver. amikor a második férfi befordult a sarkon.

Mondja meg a nevet. A rangidős tiszt. Röviden kihallgatta Olgát. akit mintha már hírből ismert volna. míg nem késő. áthajolt a lépcső felett. amíg öklendezett. és élettelen. – Csecsen banditák – közölte utálkozva. Olga a földön kuporgott Gabriel első áldozata mellett. A távolból már hallatszott a rendőrkocsik szirénája. – Biztos benne? Olga. azután megfordult. Gabriel letépte a maszkot. Néhány másodpercig mozdulatlanul állt. sötét szakállú arc nézett vissza rá. Ki a forrás? 17 MOSZKVA A moszkvai milícia közbiztonsági egysége. – Minden percben itt lehetnek. míg meggyőződött róla. egy borostás állú őrmester kizárólag oroszul beszélt. aztán a halott fegyveresre koncentrált. köztük Miss Szuhova külföldi barátjának nevét és nemzetiségét. A lépcső alján heverő társához hasonlóan ennek is fekete balaklava takarta a fejét. majd rádión továbbította . Mi nem látjuk többé egymást. Begyűjtött még néhány információt.pluszpontokért. mielőtt válaszolhatott volna. hogy nincs több bérgyilkos. a város szerteágazó rendőrségi és hírszerző apparátusának proletariátusa érkezett elsőként. és görcsösen hányt. Gabriel fogta a kezét. Olga. – Csecsen – jegyezte meg Olga.

Gabriel beszámolóját hallgatva leplezetlenül szkeptikus kifejezés ült az arcán. hanem Gabrielhez intézte. Leginkább az érdekelte. Az a fajta. Gabriel azonnal felismerte a típust. aki finom átmenetet képez a bűnöző és a zsaru között. hogy ne nyúljanak semmihez a tetthelyen. és egyetértett az őrmester állításával. A csapatvezető farmert és fekete bőrkabátot viselt. hogy a központban tovább folytatják a beszélgetést. Fiatalabb kollégájával ellentétben Markov beszélt valamicskét angolul. csak egyszerűen Markovnak. amely tény nem sok jóval kecsegtetett. Első kérdéseit nem a Gazeta híres riporteréhez. . – Megértem – mondta búsan Markov. majd pedig végezni a társával. Rang és keresztnév nélkül. Megvizsgálta a tetemeket. hiszen ezek Moszkva egyik legjövedelmezőbb iparágának számítottak.a központba. A hívás végén utasította kollégáit. majd becsúsztatta a kabátzsebébe. Alaposan áttanulmányozta Gabriel útlevelét. Markovnak nevezte magát. és pályája során valószínűleg mindkettőt többször alakította már. Csak rajta múlt. amelyhez a szervezett bűnözés és a bérgyilkosságok tartoztak. és közölte. Annak a speciális egységnek a tagjai futottak be azután. – Kénytelen vagyok tiltakozni – felelte Gabriel. és lefoglalta Gabriel diplomata-útlevelét. hogyan volt képes az izraeli kulturális minisztérium középkorú diplomatája lefegyverezni és kétszer fejbe lőni egy profi bérgyilkost. hogy feltehetőleg csecsen bérgyilkosok. napszemüvegét kopaszra borotvált fejére tolta. hogy melyik szerepet alakítja.

akit huligánok támadtak meg és raboltak ki. Az ügyeletes tiszt lefordította a kérést a kollégáinak. amíg ki nem fizette őket. Utasította Gabrielt. Gabriel végül odament az ügyeletes tiszthez. – Mit mondott nekik? – Hogy megtámadtak. – Gabriel bágyadt mosolyra húzta a száját. – Nem engedik el. karórája és mobilja – katonás rendben sorakoztak az asztalon. – Így igaz. – Felhívta az izraeli nagykövetséget. Bárcsak ilyen egyszerű lenne. amikor Gabriel visszament a padhoz. és rendőrségi ügy lesz a dologból. Eltelt egy óra. levette róla a bilincset. – Ezt nem említette. Valamivel éjjel egy óra után ismét előkerült Markov. Markov kézbe vette a mobilt. – Pénzt akarnak – szólalt meg az idős úr. – Gyakran kerül ilyen helyzetbe? . – Ilyen helyzetben bevett szokás. és leültették egy megviselt. és jelöletlen kocsin a milícia egyik központjába vitték. diplomata-útlevele. amikor kikérdeztem a bérházban. hogy álljon fel. hogy az ember azonnal kapcsolatba lép a követséggel. mielőtt a milícia odaért. hogy felhívhassa a nagykövetséget. akik harsány nevetésben törtek ki. hatvanas úr mellé. és engedélyt kért. és a kihallgatószobába vezette. Gabriel személyes tárgyai – levéltárcája. és hangsúlyos mozdulatokkal előkereste a tárcsázott hívások listáját. Ott aztán bevezették a központi terembe.Gabrielt ismeretlen okból megbilincselték.

– Elfelejtette ezt az apró részletet? Vagy más oka volt. – Azonnal találkozni szeretnék a követség képviselőjével. hogy megérti.Gabriel elengedte a kérdést a füle mellett. hogy megölt két embert? – Nem. – Ezek szerint jelentést tett róla. Biztosra veszem. hogy ezzel a ranggal és pozícióval tisztában van vele. – Aha. hogy legfőbb kötelességem kapcsolatba lépni a követséggel. Mr. – Izraeli diplomataként jogom van minden létező diplomáciai védelemhez és sértetlenséghez. akik közül az egyik azonmód . Gabriel mintha mosolyt látott volna átsuhanni Markov arcán. hogy a telefonbeszélgetéseket minden helyzetben fogjuk rövidre. Gabriel egyetlen kifejezésre koncentrált: itt kell tartanunk. hogy kihagyja? – Minket arra utasítottak. – Miféle körülmények miatt? Markov szó nélkül kivezette Gabrielt a teremből. Golani? – A minisztérium dolgozóit. és jelentést tenni a történtekről. – Ki az a minket. – Sajnos ügyének körülményei miatt még itt kell tartanunk egy darabig. Ezúttal bűzlő zárkába csukták két összevert részeg és három anorexiás prostituált mellé. Feltételezem.

a prostituáltak egymásra borulva aludtak a szemközti falnak dőlve. Milyen Jelena? – gondolta most Gabriel. Vajon ő is itt van. és a zárkából sem látszott egy sem. Gabriel talált egy viszonylag tiszta részt a falnál. Vánszorogva teltek az órák. vagy ugyanarra a sorsra jutott. Alekszandr Lubin és Borisz Osztrovszkij? A nevet. A részegek azzal múlatták az időt. Markov közeledő lépteinek sikerült átszivárogniuk a védőfalain. – Jelena volt az… Jelena beszélt nekem az eladásról. hogy Puskinról cseréltek eszmét. és óvatosan lecsúszott a betonpadlóra. Gabriel átkarolta a lába szárát. és eltemette egy réteg gipsz és alapozófesték alá. amelyet Olga a „kutyás ház” lépcsőházában mondott. Hol van ez a Jelena? Sehol… Végül hangoknak. és Olga Szuhovára összpontosította gondolatait. – Fizetned kell nekik – magyarázta a prosti. Kizárta a körülötte lévő hangokat – az ajtócsapkodást. – Másik osztály veszi kézbe az ügyét. mint a kollégái. a parancsszavakat. és a térdére hajtotta a fejét. vagy „a körülmények miatt” máshová vitték? Egyáltalán él még. mert nem volt órája. – De te még jól jártál. A férfi arcán ülő ádáz kifejezés az események rosszat sejtető fordulatáról tanúskodott. Tőlem valami mást akarnak. akit éppen vertek –. Gabriel nem tudta. egy férfi jajveszékelését.ajánlatot is tett neki. az épületben. akár az öltöztetős babák egy kislány polcán. – Melyik? . emlékezete messzi sarkába zárta. és Markov nem került elő – hogy ez pontosan mennyi időt jelentett.

ugye nem akar itt helyben. és kivezették egy várakozó kocsihoz. Gabriel épp az első lépcsőről lépett le. néptelen sugárútra. Gabriel engedelmeskedett az utasításnak. tanúk előtt lelőni? – Ne kísértsen. mint egy tetemet. Két egyenruhás tiszt lépett a zárkába. és tegye hátra a kezét. Gabriel úti célja most már ott volt közvetlenül előttük: az alacsony dombon emelkedő kivilágított. sárga kőerőd. visszatették rá a bilincset. Mellékutcák labirintusán hajtottak végig. Hol van ez a Jelena? Sehol… 18 AZ FSZB FŐHADISZÁLLÁSA. sem lélegezni. A veséjére mért ütéstől elvakította az egész testén végigfutó fájdalom. mire végre rákanyarodtak egy széles. – Markov. arccal a falnak. és továbblendítették. MOSZKVA A Lubjanka vaskapuja lassan kitárulva fogadta. Talpra állították.– Talpra. Milyen Jelena? – gondolta. és a következő lépcsőfordulóig gurult. Tehetetlenül előrebukott. amikor hátulról határozottan meglökték. A gyomrára irányzott rúgástól nem tudott sem beszélni. ami bőséges tapasztalatról árulkodott. Ez alkalommal már maga az esés elegendő sérülést . A lépcsőház néhány lépés távolságra esett az előtértől. Gabrielt olyan fürgeséggel szedték ki a hátsó ülésről. egyet bukfencezett. aztán az utcakövön át az épület bejárata felé taszigálták. A tágas belső udvar közepén négy unott külsejű tiszt ácsorgott némán a sötétben.

Az asztal túlsó felén szürke öltönyös férfi ült. az öltönyéhez illő vértelen arccal. Ápolt kis kecskeszakállat és kerek. Tanult. A Moszkván kívüli kivégzőhelyekre.okozott. Arra számított. amely Gabriel szemében a végtelenbe veszett. Jó néhány évvel fiatalabb volt Gabrielnél – negyvenes évei közepén járhatott –. – Engem is így tájékoztattak. A szibériai gulágba visznek. drótkeretes szemüveget viselt. bár nem volt egészen világos. Egy másik életben jogász lehetett. hogy a védelem vagy a vád oldalán. semmint az erőszak emberének tűnt. Gabriel szerencsésnek érezte magát. ahol a Lubjanka véráztatta történelme szép lassan kikezdi az ellenállását. így további rúgásokkal és ökölcsapásokkal nem kellett fáradniuk. félreérthetetlen volt a hasonlóság. Akár szándékosan igyekezett hasonlítani Leninre. s a jobb keze gyűrűsujján látható bemélyedésből ítélve nemrég vált el. Ehelyett rögtön egy kihallgatószobába vitték. Inkább a szavak. A helyszínt és a számba vehető lehetőségeket alapul véve sokkal rosszabbul is járhatott volna. – Megsérült? – kérdezte a férfi angolul úgy. hogy cellába zárják. ahol Sztálin „hét gramm ólomra” ítélte áldozatait. Méltó ellenfél. lett légyen az valós vagy koholmány. ami kedvenc büntetése volt a hűtlenségért. Miután másodszor is felszedték a földről. s ott világos színű. Talán nehéz lesz elhinnie. – Izraeli diplomata vagyok. négyszögletes asztal előtt álló székbe ültették. Intelligens. akár nem. gondolta. mintha nemigen érdekelné a válasz. . berángatták egy sötét folyosóra.

– Á. – Az útlevelet az asztalra dobta. – Félek. aztán végigvették újra. hogy pontosan mi dolga Oroszországban. – Ugyan már. Akárcsak az. a vallomása több kérdést vet fel. Mr.de azért vagyok itt. a mappából fényképet. amikor Szentpéterváron áthaladt a Pulkovo reptér terminálján. – Csupán csak azt. Találkozók és beszédek. akivel hivatalosan . Biztos vagyok benne. Mr. Nevezzen Szergejnek. itt is van. Golani. Golani. hogy képesek leszünk kellő profizmussal kezelni ezt a kínos szituációt. sajnos bosszús leszek. Mindenkit. A miniszterhelyettes váratlanul megbetegszik. mindketten profik vagyunk. Mr. Gabriel volt a képen öt nappal korábban. mint amennyit megválaszol. – Nincs joguk itt tartani. amelyik az ön útlevelében szerepel. Végigvették egyszer. És ne próbáljon félrevezetni. Követelem. Fogadások és vacsorák. attól tartok. – Mert megpróbáltak megölni engem. Ma éjjel megölt két orosz állampolgárt. – Mit akarnak még tudni? A férfi vaskos mappát vett elő. – Mindent a maga idejében. Ez természetesen álnév. Golani. – De. Ha megteszi. van. Natan Golanit az utolsó pillanatban hívják be. hogy segítsek magának. Mr… – Színpadiasan felütötte Gabriel útlevelét. – A milíciának már mindent elmondtam. Azt pedig ön sem szeretné. hogy beszélhessek a nagykövetségem képviselőjével.

Ő javasolta. Gabriel önkéntelenül is elismerte a módszereit. természetesen. említette. – Eredetileg aznap reggel vissza kellett volna utaznia Tel-Avivba. – A férfi apró kezét a mappára helyezte. Azt mondta. Golani? – Az itteni nagykövetünk régi jó barátom. bankárokkal és orosz gengszterekkel. Golani. Moszkva tele van milliárdosokkal. – Egy fogadást nem említett? – kocogtatta mutatóujja hegyével a mappát. a vallató Gabriel minden válaszát kis füzetbe jegyezte. hogy marad még egy kicsit. . azt a nőt is beleértve. hogy látogassak Moszkvába egy-két napra. mintha emlékeztetni kívánná Gabrielt a létezésére. hogy az UNESCO-konferencia lezárult. és hogy lássam Moszkvát. azt hiszem. Mr. ezt látnom kell. Azt mondta. – Miért tette ezt. – A vacsorát. Mr. aki megpróbálta elcsábítani a Marinszkij színház gálaestjén. hogy a szoba nyilvánvalóan fel volt szerelve hangfelvevő berendezéssel. – Milyen célból? – Hogy találkozzunk. – Mit mondott pontosan ez az ön nagykövet barátja? – Azt mondta. amelyre tegnap este került sor az izraeli nagykövetségen? – De. pontosan számba vettek. És említett valami olaj–. – Jól gondolja át a választ. – Erre hirtelen úgy dönt. Moszkva tocsog a pénzben.vagy magánszemélyként kapcsolatba került. és elutazik Moszkvába. Annak ellenére. Fordított esetben ő ugyanígy tett volna. – Így iga. kaviár– és vodkatengert.

– Ismerte őt? – Nem. Mr. – Biztos ebben? – Tökéletesen. – Így nevezte a meghívott vendégeket? Ellenzéki figurák? – Valójában azt hiszem. – Úgy tűnt. hogy mondta. akiknek van merszük dacolni a rezsimmel. hogy találkozott Szuhova kisasszonnyal? – Igen. – Egymás mellett ültünk a vacsoránál. Csak vacsoráztunk. – Kik voltak jelen. – És mit mondott pontosan. hogy lesz ott néhány ellenzéki figura. Kellemesen . hogy beleavatkozásról szó sem volt. Olga Szuhova nevét mondta utolsónak. Nézzen bele a mappájába. A vallató elmosolyodott. Golani? – Azt mondta. és kellemesen elbeszélgettünk. nagyon összemelegedtek. bátor lelkeknek nevezte őket.– Biztos. köztük engem is. – És miért érezte szükségét a nagykövet. hogy effajta fogadást adjon? Csak nem akart beleavatkozni az Orosz Föderáció belügyeibe? – Biztosíthatom. aki belépett a követség területére. akik akkor este megfigyelték a nagykövetséget. – Ez volt az első alkalom. Ott kell lennie. Mindenkit lefotóztak. – Kik voltak jelen? – Kérdezze az ügynököket. Mr. Golani? Gabriel legjobb emlékezete szerint elsorolta a neveket. sosem hallottam róla.

Oroszországról beszélgettünk. A vallató új oldalra lapozott füzetében. jóllehet szórakoztatók és tetszetősek.elbeszélgettünk. – Mit mondott Szuhova kisasszony a választásról? – Azt mondta. hogy nemrég gyilkolták meg Szuhova kisasszony kollégáit? – Lehet. csupán minden valóságalapot nélkülöző rágalmak. hogy felmerült a téma. az elnök és az orosz Egységpárt elsöprő többséggel fog nyerni. Hogy maga a kampány csak „zengő tombolás. Szuhova kisasszony megjegyzései. az orosz politika nem több pankrációnál. Az iraki háborúról beszélgettünk. – És mire emlékszik. de semmi értelme nincs”. Nem emlékszem. – Előfordult. hogy hány szavazatot akarnak ellopni. Hívott. hogy csatlakozzam hozzá.[1] Azt mondta. – Az Orosz Föderációban demokrácia van. Golani? – Palesztináról és a Közel-Keletről beszélgettünk. előre kiválasztják a győzteseket és a veszteseket. Azt mondta. – Szóba került. hogy elérjék céljaikat. hogy aztán újabb mandátumokat követeljenek. – Oroszországról mit beszéltek? – Természetesen politikáról beszéltünk. . a közelgő választásokról. hogy kettesben maradtak a fogadáson Szuhova kisasszonnyal? – Olga el akart szívni egy cigarettát. Mr. Az egyetlen kérdés.

– Azt is közölte vele. és igen. – Nem csoda. – Azért. – De csatlakozott hozzá? – Igen. mert négyszemközt akart beszélni vele. ahol senki sem hall minket. Hogy megmutatná-e nekem Moszkvát. mert tetszett nekem. hogy az ember megértse a mai Moszkvát. hogy kimenjenek a Novogyevicsibe? – Az övé. mert négyszemközt akartam beszélni vele. mivel nem dohányzom. ahhoz. nem tovább. a csontok között kell sétálnia. – Miről beszélgettek? – Megkérdeztem. – Miért azt a helyet választotta? – Azt mondta. ahol senki sem hallgathatja ki magukat? – Azért. – Melyikük ötlete volt. – Vacsora közben? – Igen. – Együtt mentek a temetőbe? – Nem. – Mivel ment oda? Taxit fogott? . – Meddig voltak magukban? – Egy-két percig. hogy láthatnám-e újra. – Hová mentek? – A teraszra.– Nem találtunk cigarettát a holmija között. hogy nős ember? – Azt már megvitattuk. ott találkoztunk.

mintha a sírkő képét próbálná felidézni. amikor megérkeztem. 19 .– Metróval mentem. – Együtt mentek be a temetőbe? – Természetesen. – Melyik sírt nézték meg először? – Csehovét. megöli. de a fülébe suttogó Olga hangját hallotta helyette. – Biztos ez? – Igen. mondta a nő. – Hogy néz ki a sír? Gabriel lehunyta a szemét. Nem adhatja ki nekik. – Ki ért oda először? – Olga a bejáratnál várt. Ha Ivan rájön. hogy Jelena árulta el.

és kis szemüvege mögül Gabrielt kezdte tanulmányozni. Egyetlen tényező fogja eldönteni. ölt már korábban is. de semmi értelme nincs. hogy mennyi ideig. mint a közlekedési rendőr. A vallatás különös paradoxona. hogy a szenvedő alany esetenként több információ birtokába jut. hogy eljussanak a Lubjanka alagsorába. Gabriel valós ellenségei valahol másutt tartózkodtak. Időnként felderítetlen területre vetődtek. az emlékezet apró kihagyásait a csalás bizonyítékának tekintették. Máskor visszatértek az ismerős terepre. én is szolgáltam a hadseregben. Mivel mostanra már halottnak kellett volna lennie. Gabriel megállapította. Golani. akárcsak az orosz választási kampány. nyilván kényelmetlenül érintette őket. Gondolom. . A legtriviálisabb következetlenségeket azonnal az árulás jeleként könyvelték el. MOSZKVA Haladtak tovább – Gabriel csak találgatni tudott. – Mint minden izraeli. Mr. amelyet aztán becsukott. mint a kihallgató tiszt. A kapott válaszokat lefirkantotta a jegyzetfüzetébe. – Érdekesnek találom. csak zengő tombolás. aki unottan veszi jegyzőkönyvbe egy jelentéktelen baleset részleteit. hogy megéri-e a reggelt: van-e elég hatalmuk. A kihallgatás. és megöljék? Utolsó kérdéseit a vallató úgy tette fel. az.AZ FSZB FŐHADISZÁLLÁSA. holott megölt két csecsen gengsztert. hogy ott volt a Lubjankában. hogy ellenfele picinyke fogaskerék csupán a nála jóval nagyobb gépezetben. hogy nem lett rosszul.

Golani. a másikban a hideg rázta. Arcát a hideg padlónak nyomta. hogy felveszi Jelenával a kapcsolatot. Minél előbb megvallja a bűneit. a sötétség is teljes volt. és a négy smasszer rontott a szobába. mert a következő pillanatban az ajtó kivágódott. akár egy ikon: feje kissé oldalt döntve. Az útlevele hamis. keze imára kulcsolva. Veséje lüktetett a fájdalomtól. annál jobb. és lassan becsavarta. mert amikor az ablaktalan ajtó becsukódott. Ivan mindent lát. amint a benne szereplő név is. – Maga nem az. – Vagyis ártatlan arabokat öldösött? – Sokat megöltem. eszébe se jusson. Egyik percben folyt róla a víz. amely doh– és ürülékszagtól bűzlött. A . Ha sikerül élve kijutnia Oroszországból.Harcoltam hetvenháromban a Sínai-félszigeten és nyolcvankettőben Libanonban. a csönd is. Olga Szuhova jelent meg előtte. és becsukta a szemét. Ez valószínűleg jel volt. – Maga is cionista. Újabb lépcsőkön rángatták végig. majd egy takarítószertárnál nem nagyobb cellába lökték. Mr. vannak-e ott más fogvatartottak is. A vallató rátette a kupakot a tollára. aki elnyomja az ártatlan palesztinokat? – Ráadásul megátalkodott. Ivan mindent hall. A nap minden percében testőrök hada veszi körül. igen. Gabriel nem tudta megmondani. és a bordáján lévő zúzódások miatt nem tudott rendesen lélegezni. akinek mondja magát. Ivan szörnyeteg.

Álmában múltja utcáit rótta. ezúttal egy másik szürke öltönyben. hátha hagytak valahol takarót. A fejét használva faltörő kosként keresztülcsörtettek egy ajtón. és sokakkal szembetalálkozott azok közül. A fejfára nem cirill. Kinyitotta a hátsó ajtót. és látta. hogy le akarják vetni a tetőről – a Lubjankában már sok efféle szerencsétlen baleset történt –. aztán a szeme alkalmazkodott. hátracsavarták a karját. Chiara is feltűnt az esküvői ruhájában. hanem héber betűkkel vésték fel: GABRIEL ALLON… Végül arra ébredt. Olga felitatta az izzadságot a homlokáról.hidegrázás egyik heves rohamában körbetapogatott a cellában. és lépcsők hosszú során taszigálták végig. Attól félt. és egy csokor halott szegfűt helyezett a Novogyevicsi temető egyik sírjára. A hirtelen támadt sötétség egy pillanatra megbénította. Becsukta a szemét. hogy zseblámpákkal világítanak az arcába. és néhány kurta orosz parancsszóval utasította a smasszerokat. Sápadtak és vértelenek voltak. Öt lépcsősor volt? Tíz? Húsz? Nem tudta biztosan. Gabriel megpróbálta számolni őket. arcukon. a vallató fekete furgon mellett állt. Aztán . és aludt. akiket megölt. hogy az udvaron vannak. és figyelmeztette. de hamar feladta. ki a hideg éjszakai levegőre. Szergej. A lámpákat tartó férfiak felemelték a földről. csak hogy néhány másodperccel később odakössék a furgon mennyezetéből kiálló acélkampóhoz. hogy ideje visszatérnie Umbriába. hogy tegyék be Gabrielt. de csak négy síkos falat talált. golyó ütötte lyukkal a szívükön. Átmenetileg szabaddá tették a kezét.

Feltételezte. a többiek számára észrevétlenül.. hétköznapi kinézetű furgonokban. hogy még egy jelöletlen FSZB-furgonnak sem könnyű úgy keresztülhaladnia az országon. ahogy távolodtak a Lubjankától. A furgon két ízben megállt. Azokkal szállította a KGB a Gulag-szigetvilág lakóit – éjszaka. Száműzetés vagy halál? Megint egyedül. hogy a reptér a végcéljuk. Oroszország kegyetlen szívébe. és a sofőr nyilvánvalóan betartotta a közlekedési szabályokat. ami a legsimább forgalom esetén nagyjából negyvenöt perces utat jelentett. hogy kíséretük is van. és Gabriel mindkétszer ingerült orosz beszédet hallott. Gabriel átadta magát a reménykedésnek. Képtelenség lett volna meghatározni. éjfél körül lehet. és eszébe jutott Szolzsenyicin. ami arra utalt volna. A furgonok. ám e remény egyórás zötyögés után semmivé foszlott. ha nem akart leesni a padról. mert a moszkvai utcákon még bősz forgalom volt.fülsiketítő robajjal bevágódott az ajtó. A Seremetyevo 2 reptér északra esett a városközponttól. Minden egyes kátyú iszonyatos fájdalomhullámokkal ostromolta meggyötört testét. hogy ne támadnák meg a . A moszkvai mércével mérve is silány út minősége fokozatosan romlott. hogy nyugatra tartanak.. Egy hosszabb megállásnál nevetés hangját hallotta. Nem tudta megmondani. a kiátkozottak párhuzamos világába zárva őket. Úgy tippelte. és erősen meg kellett kapaszkodnia az acélkampóban. Nem hallott szirénát. És most? – gondolta Gabriel. vagy keletre. a civilizáció és a fény felé. és a furgon megindult a kövezeten. merre mennek.

és jelzett Gabrielnek. A sárgás fényre koncentrálva baktatott tovább. Gabriel felmarkolta a holmiját. És egyetlen rövid pillanatra Olga is ott lépdelt mellette. megöljük. A harmadik megállásnál kivágódott az ajtó. Aztán Gabriel észrevette. A furgon mögött személyautó parkolt. És ha egyszer rájön. – Olga hol van? – Mozogjon. – Az ukrán határ. aki az útjába áll. Levette a bilincset. Ivan mindenkit megöl. Már várják. És ne jöjjön még egyszer Oroszországba. hogy aktatáskája egy pocsolyában hever a személyes holmiját tartalmazó zsák mellett. és a szakállkáját simogatta. de csak azt hallotta. A vallató a cipője orrával odarúgta Gabrielnek a zsákot. A fényszórók eltűntével Gabrielt bekebelezte a ránehezedő sötétség. és egy sárgás fénypacára mutatott a horizonton. és visszaindulnak Moszkva felé. . Allon. emlékeztette. a vallató a parkolólámpa fényében álldogált. hogy szálljon le. mintha azt próbálná kiókumlálni. és elindult a határ felé. Várta a pisztoly kattanását és a gerincébe fúródó golyót. Mr. hogy a kocsik megfordulnak. Ha megteszi. És nem két csecsen idiótát bízunk meg a feladattal. mielőtt meggondolnánk magunkat. hol kerüljön sor a kivégzésre. és az egyik smasszer pattant fel hátra. tétovázás nélkül végez vele. hogy a saját felesége volt a forrásom. Jelena élete most már az ön kezében van.banditák és a megvesztegetési pénzre ácsingózó közlekedési kopók.

Mindjárt otthon van. Mr. A testőrmunka nem vágott kifejezetten Mihail szakterületébe. Mihail Moszkvában született egy ellenzéki tudós házaspár gyermekeként. és folyékonyan beszélte az oroszt. Gabriel lassan kinyitotta a szemét. szeme színe a gránité. megadta magát az ukrán . A Szajeret Matkal különleges egység egykori tagjaként az után csatlakozott a Céghez. IZRAEL – Ébredjen. hogy elkísérje Gabrielt KeletEurópából Izraelbe. Ám volt egy tulajdonsága. aki felébresztette. A nap java részét utazással töltötték. miután átkelt a határon. hogy kiiktatta a Hamász és az Iszlám Dzsihád terrorista agytrösztjeit.MÁSODIK RÉSZ A beszervezés 20 BEN GURION REPTÉR. A blézere zsebében nyugvó diplomata-útlevél Baruch Goldstein. akár egy gyöngysor Van Dyck stílusában megfestve. A parti sík fényei csillogó ívbe olvadtak a Földközi-tenger mentén. Gabriel. Golani. Húsz évvel fiatalabb volt Gabrielnél. az izraeli külügyminisztérium munkatársa nevére szólt. Fejét néhány fokkal elfordítva a férfira nézett. Valódi neve Mihail Abramov volt. amely tökéletes jelöltté tette. arca finom csontozató és vértelen. és kibámult az első osztály utasterének ablakán.

ha repült. – Vigyázhattál volna. Az első osztály utaskísérőinek fele a Cég ügynöke volt. – Tudtál pihenni? – Nem sokat. Mihail. aki természeténél fogva mindig ideges volt. – Ránézett az órájára. hogy csituljon a fájdalom. – Ezt meg honnét veszed? Akkor is KGB volt. Lehunyta a szemét. Gila készítette. Gabriel enni– és innivalóját zárt konténerben tárolták. – Megfájdul tőled a fejem. Gabriel megpróbált felegyenesedni. hová lépsz azokon a KGB-s lépcsőkön. a tálcatartón dobolt az ujjával. Te nem olvasol újságot? A KGB nincs többé. – A glatt kóser céges verziója – mondta Mihail. – A zsidó törvények által szentesítve. Samron még a repülőn sem bízta a véletlenre Gabriel védelmét. és garantáltan orosz mérgektől mentesen. Mihail. Mihail. amikor gyerek voltam Moszkvában. és várta. és felszállás előtt az egész gépet gondosan átvizsgálták radioaktív anyagok és mérgek után. ahol átadták Mihailnak és a Cég két másik biztonsági emberének. Amint leadtad a .nemzetbiztonsági szolgálat ott várakozó csapatának. és felszálltak az El Al gépére. Mihail abbahagyta a dobolást. – Néhány perc múlva földet érünk. és most is ők a KGB. Az ételt Samron felesége. A fogadóbizottság a leszállópályán vár. – Már FSZB-nek hívják. Az SZBU elvitte Kijevbe. de újból lüktetni kezdett a veséje. Kijevből kocsival Varsóba utaztak.

Mihail felpillantott a villogó öveket becsatolni jelzésre. egy hónapig alhatsz egyhuzamban. és lehunyta a szemét. haladéktalanul össze kell állítanunk egy kiképzőprogramot. – Jobb. ez a gondolkodás fog eljuttatni a Saul király út vezetői részlegébe.jelentést. ha visszamennél Gázába Hamász-terroristákra vadászni. Mihail. – Rossz hírek? – Valami azt súgja. – Borzalmas a kiszolgálás ezen a járaton. Mihail felhörpintette söre maradékát. hogy állítsák egyenesbe a háttámlát. Az utastér hangszóróiból elektronikus pityenés hallatszott. és hajtsák fel a tálcatartókat. és Chiarát pillantotta meg. Még felmérgesíted a stewardesst. hogy hamarosan te is megtudod. és megveregette Gabriel felkarját. – Azt hiszem. Gabriel követte Mihail pillantását. nem gondolod? – Még az El Al mércéjével is – értett egyet Gabriel. kék El Al-egyenruhájában szigorú hangon emlékeztette az utasokat. aki lassan közeledett feléjük a folyosón. – Biztos jól vagy. – És dolgoznál a lányainkkal? Nagyobb biztonságban lennél. – Látod. – Jelentkezhetnék kiképzőnek. ha bekötöd magad. – Hacsak a jelentésem nem teszi ezt lehetetlenné. Gabriel? . és szórakozottan odanyújtotta a lánynak az üres üveget. Gabriel hátradőlt. Csinos.

– Érthető. míg kialszik az övek becsatolására szólító jelzés. majd elmebetegnek minősítették. de Gabriel olvasta Mihail személyi aktáját. és figyelmeztette. és elutaztunk Izraelbe. Közömbösen kellemes estét kívánt Gabrielnek. Szovjet pszichiátriai intézetekben soha senki sem lett jobban: azok a kórházak a gulág intézményei voltak. – Mihail egy rövid pillanatra elhallgatott. A turistaosztály mélyéről spontán tapsolás hangzott fel. Sikerült kijutnia. hogy bezárták abba az intézetbe.– Csak egy kis lubjankai macskajaj. hogy csatlakozzon. – Még gyerek voltam. Gabriel az . Ebben a pillanatban az utastér megrázkódott a kemény landolástól. miközben a gép a terminál felé gurult. hogy leemelje táskáját a tároló rekeszből. és Gabriel most először kísértést érzett. Apámnak mindenesetre szerencséje volt. Meséltem már? Nem mesélte. csak utána állt fel. Chiara már az utastér kijáratánál állt. Micsoda álszentség. és többi honfitársától eltérően megvárta. és a többi utassal egyetemben beállt a sorba. amikor a férfi Mihail és a két biztonsági ügynök nyomában megindult lefelé a Jetway lépcsőjén. amikor a KGB hat hónapig bent tartotta apámat. – Hat hónapot töltött a Lubjankában. De soha nem jött helyre azután. és egy pszichiátriai intézetbe küldték gyógykezelésre. Az Izraelbe leszálló gépeken ez hagyománynak számított. hogy nézzen a lába elé. A leszállópályára lépve Mihail meg a két másik jobbra fordult. De csak némán ült a helyén.

– Azt hiszem. – Jó látni. A Saul király úton már vár rád egy kihallgató csapat. Samron szemrevételezte a sötétlila zúzódást Gabriel arcán. hogy megjártad a Lubjankát. – Inkább a Lubjanka. arab terroristákkal jobban szeretek . – Azt hiszem.ellenkező irányba ment. – Majd én hazaviszlek. – Már átfésültük. nem is olyan vészes ahhoz képest. Gabriel tétovázva illesztette be a kulcsot a zárba. Samron meghívatta magát kávéra. 21 JERUZSÁLEM Még mindig sok megbeszélnivalójuk maradt. – Csak rajta – mondta Samron nyugodtan. hogy kilövöm a pisztolyt a kezükből. Útközben eldiskurálunk. – Felmerült bennem. de a berendezés egész pofás. Jóllehet éjfél is elmúlt. és beszállt egy ott várakozó limuzin hátsó ülésére. Gabriel. de az ilyesmi csak a filmekben működik. hosszú éjszaka elé nézel. amikor megérkeztek Gabriel lakásához a Narkis utcába. – Talán nem kellett volna elintézni a csecseneket. mint hogy még az este találkozzam a kihallgatókkal. Ari. Félek. Samron atyaian megveregette Gabriel vállát. hogy fatalista humorod teljében élted túl a megpróbáltatást. Milyen volt? – A szobák mérete hagyott maga után némi kívánnivalót. Találhattál volna más módot.

– Majd rám fogod. úgy döntöttünk. és felkattintotta a villanyt.harcolni. és feltette a forralót a gázra. Amikor bement a nappaliba. Mint kiderült. és a dohányzóasztalra tette a cigarettát. négyen közülük épp a Sheraton hotel bárjában vedeltek. – Hogy a fenébe hoztál ki? – Amikor a nagykövet és a moszkvai kirendeltség vezetője előtt világossá vált. amikor elindult otthonról. ha megérzi a füstszagot. hogy mindig mi válasszuk meg az ellenségeinket. Gabriel lépett a lakásba elsőnek. – Mindent rád fogok. . amikor hazajön. Kiöntötte az azóta megpenészedett maradékot a lefolyóba. ahol kézre esett. Samron eloltotta a gyújtót. Samronnak cigaretta lógott a szájában. hogy az FSZB-nek esze ágában sincs tiszteletben tartani a diplomata-útleveledet. ideje akcióba lépni. – Sajnos nem engedhetjük meg magunknak. A Sin Bét rendszeresen nyomon követi az orosz követségi alkalmazottak mozgását. mi? Semmit se jó túlzásba vinni. és felkattintott öngyújtót tartott a kezében. aztán kávét kanalazott a főzőbe. – Ugye nem szoksz vissza csak azért. Minden pontosan úgy volt. – Meg vagyok lepve. mert becsuktak a Lubjankába? Chiarától meg majd én hallgathatok. beleértve a félig kiivott csésze kávét. ahogy egy héttel azelőtt hagyta. ha Gabriel esetleg hátat fordít. – Miért is nem hagytalak ott Oroszországban? – dünnyögte Samron. mint oroszokkal. amelyet a mosogatóban felejtett.

ez volt az SZVR. izraeliták. Fel visított a vízforraló. mindössze új névvel és csinosabb csomagolásban. Szép csendben visszahívták őket Moszkvába egy kis konzultációra. Samron. vajmi kevés érdeklődést tanúsított a riport iránt. hogy elengedjenek. ahogy azt egyedül a brit akcentus képes közvetíteni. aki most Gabriel vállánál állt. elengedtük őket. Ketten közülük az SZVR hírszerző tisztjei voltak. A készülék a BBC-re volt állítva. illetve fegyvernél. őszes riporter állt a Vaszilij Blazsennij-székesegyház kupolái előtt. Az FSZB-hez hasonlóan az SZVR is a KGB volt. – Szóval elraboltatok négy orosz diplomatát. Amikor feloszlatták és újraszervezték a KGB-t. Kis szerencsével örökre ott ragadnak. hogy biztonságban átjutottál a határon. és levette a gázról. hogy túsznak használjátok őket. aztán bekapcsolta a televíziót. Nem tartotta többre a hírmédiát a szórakozás puszta eszközénél. és elérjétek. amely a Külföldi Hírszerző Szolgálat nevet kapta. találtuk fel a szemet szemért elvet. látszólag rutinellenőrzésre. de olyan meggyőzően hangzottak el. Látszólag. – Amikor az ukránok megerősítették.– A hoteltól egy mérföldre megállította őket a közlekedésrendészet. míg a kávéval foglalatoskodott. és az Olga Szuhova elleni merénylet lehetséges indítékairól szónokolt. Gabriel kiment a konyhába. amelyet az ellenségei felé fordíthat. a külföldi kémtevékenységet irányító vezetőség külön ügynökséggé alakult. – Mi. Teóriái köszönő viszonyban sem voltak a valósággal. Egyébként nem hétköznapi diplomaták voltak. .

– Láttam. – Engem azért fizetnek. és átverés volt az egész? – Ráhibáztál. az oroszok meglehetősen óvatosan kezelik a bérházban történt esetet. miért kért meg. Ari. hogy nem is Olga Szuhova volt. csak ügyesen álcázta magát. – Az a nő egy gyöngyszem. és lehet. hogy megfogalmazzam a sötét gondolatokat. hanem Ivan Harkov. pedig . – Samron Gabrielre szegezte a tekintetét. de a többi részletről hallgatnak. hogy azért vitt abba a lépcsőházba. A hírszerző istenek ajándéka. új életet kezd Nyugaton. Azt elismerik. Semmit se mondanak a fegyveresek személyazonosságáról. – Ő hol van most? – A lakásában privát biztonságiakkal és BBC-s barátunkhoz hasonló bátor nyugati riporterekkel körülvéve. hogy kénytelen lesz úgy dönteni. amilyennek látszik. És téged is ezért fizetnek. aki megmentette Olgát. hogy beszervezte az FSZB. Meglehet. Nem lehetséges. Olgában megbízhatunk. hogy Olga volt a támadás célpontja. – Tényleg olyan ártatlan. vagy ez csak a felszín? – Arra gondolsz. hogy végezzenek veled? – Persze. hogy kísérd haza. – Csak azon töprengek. Biztonságban van. hogyan reagált a lövöldözésre. amennyire Oroszországban ez lehetséges. Hajlandó volt segíteni nekünk.– Amint látod. Ari. vagyis a legkevésbé sincs biztonságban. Se a férfiról.

de a menekülttáborokban működő radikális palesztin és iszlamista klikkeknek is ad el fegyvereket. RPGket. A BBC már lekeverte az orosz híreket. Rendszeresen szállít a Hezbollahnak. turmixgépek. – Mi van a kezünkben Ivan Harkovról? – kérdezte Gabriel. Samron rövid ideig ügyetlenkedett a kávéfőzővel. A kávéfőzők. Gabriel megcélozta a tévét a távirányítóval. Letelepedtek a konyhaasztalhoz. Ha a Kreml holtan akarja látni. megölik. És még a biztonságiak meg a bátor riporterek sem tudják megvédeni. Jusson eszedbe. Egy rakás tankot vesztettünk . és szemöldök ráncolva elnémította. ő viszont még mindig Moszkvában van. a legprimitívebb konyhai eszközök használata viszont meghaladta a képességeit. Gránátokat. kenyérpirítók világa Samron számára maga volt a rejtély. Gila gyakorta élcelődött. Rengeteg lőszert. AK-47-eseket és természetesen lőszert. Szabadidejét antik rádiók és órák reparálásával töltötte. A Harkov-hálózat emellett a Hezbollahhal folytatott harcunk során egy tankelhárító fegyverekből álló rakomány behajózását is megszervezte. aknavetőket. – Ivan éveken keresztül Libanonban tevékenykedett. s most egy bagdadi piacon történt halálos kimenetelű robbanás képeit mutatta. férje egy ennivalóval telepakolt házban is képes lenne éhen halni. hogy ha magára lenne utalva. engem elengedtek. majd Gabrielhez fordult segítségért. – Elég sok minden – felelte Samron. – Milyen fegyvereket? – Csak a szokásosat.veszélybe sodorta magát.

és fejezd be a nászutadat. Beszélj Jelena Harkováról. Évek óta szigorú megfigyelés alatt tartják Ivánt. De Ivan barátunknak megvannak a kapcsolatai. Az RPG-kkel és az AK-47esekkel meg tudunk birkózni. – Az amerikaiak szeretik megfigyelni a problémákat úgy. Tudjuk. Szeretném. aztán mossuk kezeinket. de persze hiába. – Tehát Ivan Harkov a fegyvereladásai révén kimutathatóan kapcsolatban áll a terrorszervezetekkel. . hogy találkozz Adrian Carter cimboráddal.emiatt. – Kétség nem fér hozzá. hogy találtak valakit. hogy az alKaida ügynökei évek óta szimatolnak az egykori Szovjetunió romjai közt nukleáris anyagok vagy akár egy teljesen működőképes nukleáris szerkezet után. hogy mielőbb sózzuk rájuk az ügyet. hogy tiltakozását fejezze ki. aki hajlandó üzletet kötni velük. Samron egyetértően bólintott. hogy rátegye a kezét a világ legveszedelmesebb fegyvereire. ha elmennél Washingtonba. – Márpedig most kénytelenek lesznek tenni valamit. hogy nem állom a szavam. Mondj el neki mindent. Vegyi. Moszkvába küldtük a külügyminisztert. hogy nem tesznek semmit ellenük. és lassan megkeverte. amit megtudtál Moszkvában. biológiai. – Az amerikaiak talán jobban belelátnak az ügybe. – Nekem az a javaslatom. Aztán az első géppel repülj vissza Umbriába. És ne merj még egyszer azzal vádolni. Lehet. de még nukleáris fegyvereket sem lehet kizárni. – Szája kaján mosolyra húzódott. Samron cukrot kanalazott a kávéjába.

mint amennyit Olga Szuhovának elmondott. hogy egyszer a bizalmába avatta Olga Szuhovát. – A legrosszabb. még nem biztos. hogy örömmel venné a közeledésünket. – Akkor tehát mit javasolsz? – Valahogy szerét ejtjük. amit tehetünk. akinek semmi köze a tisztességtelen nemzetközi fegyverkereskedelemhez. és kikönyörgik az orosz elnöktől. és ennek megfelelően kell cselekednünk. hogy beszélhessünk Jelena Harkovával. – Jelena ideje legnagyobb részét Londonban tölti.Gabriel a néma televízióra bámult. hogy két orosz újságíró már életét vesztette miatta. . és meglátjuk. hogy Ivan tisztességes üzletember. hogy egy külföldi hírszerző szolgálatban is megbízik. – Ő pedig felvilágosítja az amerikaiakat. Félresöpri az információt mint oroszellenes rágalmat. és visszatartsák a fejlődésben. – Szerinted mihez kezd az információval Adrian Carter és az amerikaiak? – Sejtésem szerint elzarándokolnak a Kremlbe. hogy elmegyünk az oroszokhoz segítségért kuncsorogni. Nem hinném. de nem felelt. Ari. hogy meggyengítsék Oroszországot. hogy akadályozza meg az eladást. többet tud-e. El tudunk jutni hozzá. Ellenségként kell tekintenünk az orosz elnökre meg a hírszerző szolgálataira. Ne feledd. – Gabriel komótosan ingatta a fejét. amelyet zsidó provokátorok terjesztenek. – Attól. akik azon mesterkednek. – Nem értesz egyet? – kérdezte Samron.

hogy félbeszakítom a nászutadat. amikor csúnyán lehordtál. Valószínűleg mindenkit megfigyelnek. Mégis. Éjjel-nappal gorillákkal őrizteti a feleségét. A Samronhoz hasonlókból idegenkedést – vagy még inkább félelmet – váltottak ki a másokkal közös ügyletek. – Csak tudd. Samron nemzedéke a kachollavan. azonnal működésbe lép a riasztó. és Jelena halott. Ez a hozzáállás a holokauszt tapasztalataiból fakadt. Tudja. Ha csak a közelébe mész a feleségének. hogy valahol rés támadt a hálózatán. A maguk ügyeit intézték. – Én még emlékszem egy néhány nappal korábbi beszélgetésünkre. Privát biztonsági szolgálata riadókészültségben van. amivel egyedül is meg tudunk birkózni. hogy gondoltad? Meghívod teára? Felhívod a mobilján? Küldesz neki egy e-mailt? – Ezt még ki kell dolgoznom. – Csinálnunk? – Ez nem olyasmi. Mind az Alfa-csoport és az OMON egykori tagjai. és nem kérték mások segítségét a problémáik megoldásához. amikor a világ nagyobbik része szó nélkül végignézte. akivel a nő találkozik vagy kommunikál. ahogy az sem volt ínyére. ahogy a zsidók a lángok martalékává lesznek. hogy Ivan mindig három lépéssel előtted jár. a „kék-fehér” egyszerű axiómája szerint élt. Sosem kedvelte a közös akciókat. Egy rossz lépés. hogy Gabrielt szoros szálak fűzik a CIA-hoz. Szükségünk lesz az amerikaiak segítségére. – Vagyis szép csendben kell csinálnunk. Most meg részt vennél egy . Samron a homlokát ráncolta.– Ahogy Ivan is.

Minden férfi flörtöl a légiutas-kísérőkkel. 22 JERUZSÁLEM – Ez valami beteges fantáziád. Segítenél a cipzárral? – Boldogan. . Samron beleszürcsölt a kávéjába. és megcsókolta a lány tarkóját. Chiara. – Ivan előszeretettel zúzza össze a szép dolgokat. hogy bírják ebben az egyenruhában. – Fel nem foghatom. ez nem fog tetszeni az asszonykádnak. hogyan végződik az ügy. – Csak ne engedd Ivan közelébe – mondta Samron. és félresöpörte a haját. és megcsókolta. Egyébként most már légiutas-kísérőnek hívják őket.bizonytalan kimenetelű akcióban Ivan Harkov ellen? – Legyen elég annyi. A lány megfordult. nem igaz? – Nem akartalak leleplezni. – Megborotválkozom. ahogy egy stewardess vetkőzik? – Sosem vonzottak különösebben az egyenruhás lányok. – Csikiz a szakállad. Volt elég bajod amúgy is. Meg fogja érteni. – Valami azt súgja. – Azért flörtölhettél volna velem egy picit. Gabriel? Hogy végignézed. Chiara hátat fordított. – A Cég embere. hogy nekem se mindegy. Gabriel lehúzta a cipzárt. Egy nőnek a te szakmádban ezt tudnia kéne.

hogy nem hagytad ott őrizetlenül. – Felszolgáltál volna? – Olyan rosszul csináltam? – Fogalmazzunk úgy. hogy ne felejtse el. és kikapcsolta a melltartóját. Mennyi időm maradt. ahogy kibújik a ruhájából. és figyelte Chiarát. – Nem kaptunk megfelelő kiképzést. – Majd szólok Uzinak. mint egy újabb éjszaka a Lubjankában. – Ez sokkal jobb. mielőtt odaadja valamelyik hentesnek a Vatikán restauráló részlegén? – Szeptember végéig van időd – felelte Chiara. – Nem ettél a repülőn? – Nem értünk rá. – Szerintem úgy festek. amikor legközelebb kiosztja a terepfeladatokat. Előkelővé tesz. – Izrael az egyenlőség hazája. – Még szép. A légiutas-kísérő szerep amúgy sem zsidó lányoknak való. mint Ábrahám. . hogy vigyázz a Poussinre. Chiara. – Leült az ágy szélére.– Egyelőre hagyd így. – Monsignore Donati visszavitte a Vatikánba. hogy az első osztály utasai a legkevésbé sem voltak megelégedve a kiszolgálással. kitör az intifáda. Ha még egy órával tovább tart az út. – Ettől tartottam. hogy teljesítsük a missziónkat. Mondd. aztán hátranyúlt. amit mi szolgáltunk fel. farmer vagy akár kukás is. – Van itt valami étel? Farkaséhes vagyok. Milyen volt Gila csirkéje? – Finom. Zsidóként lehetsz légiutas-kísérő. – Annál biztos jobban nézett ki. – Kértelek.

Tartok tőle. mire folytathatjuk a nászútunkat Umbriában. – Zavar valami. És a nő. aki élete kockáztatásával ezt elmondta nekünk. Majdnem egész éjjel römiztünk. Aztán besétált a fürdőszobába. Mindig pocsék viccekkel próbálod leplezni. – Igazad van. ha zavar valami. és bevágta maga mögött az ajtót. hogy te magadra vagy utalva. súlyos veszélyben van. – De nem akarsz visszamenni Oroszországba? – Csak Washingtonba megyek. Nem szeretkezhetem egy olyan férfival. Gabriel. és még egyszer megcsókolta. és azt mondta: – Jó utat. ugye? Megérzem. Chiara lehajolt. – Talán mégiscsak meg kéne borotválkoznod. – Ábrahám nagyon öreg volt. Ábrahám. és kicseréltük élményeinket a berlini fal felhúzása előtti régi szép időkről. egy Ivan Harkov nevű orosz fegyverkereskedő nagyon veszélyes fegyvereket készül eladni az al-Kaidának. aki Ábrahámra hasonlít. amikor Izsákot nemzette.Összeszedte a ruháját. – Rövid tétovázás után hozzátette: – Beletelik némi időbe. Chiara megcirógatta a szakállát. – Le kell zuhanyoznom. – Fájt? – Nem igazán. Ehetetlen ételtől és mások kölnijétől bűzlöm. – Isten segedelmével. . – Isten hozott a légiutas-szállítás varázslatos világában. – Megérintette a horzsolást Gabriel arcán. Úgy néz ki.

– Jól nézel ki. gyűrött gabardinnadrágban. Adrian. – Gabriel – mondta Adrian Carter. hogy oda térnek vissza. a Crock Pot főzőedénnyel és a nukleáris téllel egyetemben. Már attól félt. amikor kiderült.A Cég embere. Professzorosan ritkuló. zilált hajkoronát viselt a fején. ezért kellemesen csalódott. mondta magában Gabriel. vörös téglás ház a georgetowni N utcában. – Örülök. ahol az ügynökség két biztonsági embere várt rá az egyik hangárban. hogy eljöttél. – Te meg még mindig rosszul hazudsz. miközben a kezét nyújtotta. akciófilmes repertoárral és egész rakomány egészségtelen rágcsálnivalóval. – Gabriel arcára nézett. Meg fogja érteni. és a szemöldökét ráncolta. Nyugdíjas korú férfi ácsorgott az előtérben tengerészkék blézerben. bajuszának formája pedig régen kiment a divatból a diszkózenével. ugyanez a két ügynök rángatta el akarata ellenére a CIA főhadiszállására. Idővel. – Gondolom. 23 GEORGETOWN A CIA küldött érte egy Gulfstream G500-as gépet bőr klubfotelokkal. A legnagyobb déli hőségben szálltak le az Andrews légitámaszponton. ez a csinos kis zúzódás az arcodon szuvenír a Lubjankában . amikor legutóbb Washingtonban járt. Gabriel felismerte őket. hogy úti céljuk egy szép.

Ezt a benyomást csak megerősítette a tálalón elhelyezett büféjellegű ételkínálat. A berendezés drága volt. – Ez megmagyarázza a bilincseket meg a fecskendőket. de zárva volt az ajándékbolt. – Akartam hozni neked valamit. hogy ilyen hipp-hopp értem küldted a géped. és franciaajtó vezetett belőle a kis teraszra. az a fajta. – Gondoltam. Már csak a csinos fiatal hosztesz hiányzott. – Nem az én gépem – felelte kurtán Carter. – Nem lehet kibírni a fecsegésüket. nagy belmagassággal. amely négyszögletes volt. tányérját a térdén . Egyébként hogy utaztál? – Nagyon figyelmes volt tőled. – Akkor Air Guantanamo? – Úgy valahogy. Az átlag dzsihádista pocsék útitárs. amilyet a luxusszállók üzleti megbeszélésekre fenntartott lakosztályaiban látni.töltött éjszakáról. de ízléstelen. éhes leszel a hosszú út után. Carter szárazon elmosolyodott. egy igazi georgetowni szalonba. Carter is leült. Hozattam ebédet. hogy megkínálja Gabrielt egy pohár közepes minőségű chardonnay-val. Beléptek a nappaliba. és egy fotelba telepedett a franciaajtó mellett. ahol sonkás szendvicset és gyömbérsört választott. Gabriel ezüsttermoszból feketekávét csurgatott magának. és megragadta Gabriel könyökét. Carter a büféhez sétált.

– Samrontól hallom. Segítenek észben tartani. hogy Ivan megint rossz kisfiú volt. És egy részletet se hagyj ki. Gabrielnek volt ideje megtapasztalni. nem pedig terroristákról és orosz fegyverkereskedőkről szóló beszámolókat suttognak a fülébe. hogy a sztorid nem több egy sértett feleség locsogásánál – mondta Carter.egyensúlyozta. olyasvalakinek a képe jelent meg előtte. hogy a szíve mélyén minden valamirevaló kém kiváló hallgatóság. Alig kezdett bele Gabriel a mesébe. ahol jelenleg a CIA titkosszolgálatának igazgatói posztját töltötte be. nagyszerűen összecseng bizonyos riadalomra . Carter klinikai hűvösségéből vajmi kevés utalt arra. hogy a washingtoni hírszerzés egyik legbefolyásosabb tagjáról van szó. és keresztbe tett lábbal. Ha az ember Adrian Carterre gondolt. akik pénzért gyakorlatilag bármire képesek. két kezét elgondolkodón az álla alatt összefűzve. kaméleonszerű alkalmazkodóképessége és a szerénysége is. A legtöbben afféle pszichoterapeutának vélték. hogy van néhány ember ezen a világon. Carternek máris elment az étvágya. – De attól tartok. szobormereven ücsörgött. akinek titkos viszonyokról és lelki gondokról. –Egy kattintással kinyitotta az italát. aki nagynevű ügynök volt. ahogy a nyelvérzéke. mielőtt felemelkedett Langley ritkás levegőjű hetedik emeletére. Ez Carternek is természetes adottsága volt. – Bárcsak azt mondhatnám. Mondj el mindent. Félig megevett szendvicsét a széke melletti asztalra helyezte. – Imádom az ivanos sztorikat.

Gabriel? – Nagy szeretettel – felelte Gabriel. Olyasmi állt benne. Vagy fél tucatszor találkoztunk vele. Mortensen szerint Abbász a radikális iszlamista politikai mozgalom. hogy begyűjtse Marvant egy kis . akit Lars Mortensen barátunk kapcsolt le Koppenhágában. Koppenhágába küldenem a magángépemet. vagy valami hasonló. amely jó néhányszor felbukkant az elmúlt hetekben… olyan sokszor.okot adó információkkal. – Hogy pontos legyek. Adrian. de jelenleg Koppenhága jobbára emigránsok lakta negyedében. Norrebróban él. hogy azt már a terroristaellenes központunk elemzői sem tudják véletlen egybeesésnek tekinteni. amelyet a gyanúsított megpróbált kitörölni. A Jordán GID pedig úgy tájékoztatott minket. – Mire célzol? – A madarak csicsergésére – mondta Carter. legutóbb egy dzsihádista számítógépén. amelyekhez az elmúlt hónapokban jutottunk hozzá. – Ha neked volnék. Ugye emlékszel Larsra. hogy „Allah nyilai keresztüldöfik a hitetlenek szívét”. nyugodjék békében. – Mortensen és a dán hírszerzésiek technikus csapata bukkant rá a kifejezésre egy régi e-mailben. a Hizb ut-Tahrír tagja. – Mi az? – Allah nyilai. hogy valamikor Abu Muszab al-Zarkavi társa volt. Jordániai illetőségű. – A gyanúsított neve? – Marvan Abbász. Ha jól sejtem. nem ismeretlen előtted a hely. egy bizonyos kifejezésre.

Gabriel… ezek a szabadgondolkodók lesznek az elsők. Félek. Visszatekintve azt mondom. amikor Dánia területére léptünk. hogy miért nem tett ellene semmit. Ivan is ebbe a kategóriába tartozik. ha időnként elveszítünk egy darabot nemzeti emlékeinkből és az életünkből. – Remélem. Beletelik némi időbe. Gabriel. akik nekiesnek az ügynökségnek. – Attól tartok. De amikor jön a következő csapás… nem ha. igazad van. beírhattuk volna a nevünket a vendégkönyvbe. – Mortensen idővel engedni fog. A dánoknak szükségük van rátok. természetesen. amelyeket előző éjjel Jeruzsálemben mondott neki: Az amerikaiak szeretik megfigyelni a problémákat úgy. Gabriel felidézte magában Samron szavait. hogy nem tesznek semmit ellenük… . amit mi nem akarunk vagy nem tudunk magunk elvégezni. hanem amikor. Te vagy a mi titkos ügynökünk. És nélküled. hogy szűnőben a terrorfenyegetettség.csevegésre. Nem tudjuk megcsinálni az európaiak segítsége nélkül. Washingtonban manapság divatos nézet. De mi csak utólag tájékoztattuk őket a jelenlétünkről. Mortensen jelen pillanatban nincs abban a helyzetben. és valamiképp együtt lehet élni azzal. mire megbocsátják a bűneinket. nem igaz? Te végzed el azt a munkát. A dán hírszerzés és a kormány még mindig őrzi sérelmeit a Halton-ügyben betöltött szerepünk miatt. A többi európainak úgyszintén. Ebben a megtébolyodott világban még mindig Amerika az utolsó mentsvár. hogy együtt tudna működni velünk.

hogy egy ujjal sem érhetünk hozzá. – Ivan Harkovtól. ők meg cserébe készek bármennyit fizetni neki. hogy a gyilkolás morálisan elfogadható szinten maradjon. honnét jönnek a fegyverek. A Nemzetbiztonsági Ügynökség. Keselyű ez a mi Ivánunk. De Ivan széttépte a régi szabálykönyvet. És most Oroszország és Európa játszóterein garázdálkodik annak biztos tudatában. – De a Közel-Keletre és Latin-Amerikába is sikerült betörnie.– Ivan kedvenc vadászterülete Afrika – folytatta Carter. az NSA elkezdett fülelni a telefon– és rádióbeszélgetésekre. Ragaszkodtunk hozzá. Mások szenvedésén élősködik. A régi szép időkben. és közben milliós haszonra tesz szert. Több halál és pusztulás szárad a lelkén. mint a világ valamennyi iszlamista terroristájának együttvéve. hogy a harmadik világ nagy része lángokban áll. – Felállítottunk egy csapatot a Nemzetbiztonsági . – Miért nem kaptátok még el? – A kilencvenes években megpróbáltuk. és már sejtettük. amire csak szükségük van. hadurakat és gerillaharcosokat mindazzal. a fegyveráramlást illetően roppant józanul viselkedtünk. és a folyamat során sokat széttépett a világ legszegényebb régiói közül is. Láttuk. Carter bólintott. Nem telt bele sok idő. Kész ellátni a diktátorokat. és feltettük magunknak a kérdést: ki locsolja az olajat a tűzre? A CIA lenyomozta néhány gyanús áruszállító repülőgép mozgását Afrika és a Közel-Kelet területén. amikor az ügynökség és a KGB kedvére játszotta ki egymás ellen a harmadik világ frakcióit.

A hálózata tökéletesen le van védve. Igazság szerint semmi értelme nem lett volna nyomást gyakorolni a Kremlre Harkov-ügyben. de nem akadt vállalkozó. Természetesen semmi se lett belőle. a törvényesen működő oligarcha és Ivan Harkov. Papíron nem mutatható ki semmilyen jogi vagy pénzügyi kapcsolat Ivan Harkov. máris a nyakukon volt szeptember 11. Befolyásos támogatói vannak. Adott el fegyvereket Kadhafinak. Amikor az adminisztráció távozott. merre van a vécé. – Mert szükségetek volt Oroszország segítségére az alKaida elleni harcban. hogy dolgozzanak ki stratégiát Harkov hálózatának kezelésére. Az ENSZ-határozatokat semmibe . – És van itt még valami. Az évezred végére odáig fajult a helyzet. Harkov hálózata még mindig nagyban működött. amit észben kell tartanunk: Ivan jó ideje üzletel kétes elemekkel a Közel-Keleten. Carter pipát és egy zacskó dohányt halászott elő zakója zsebéből. hogy már a rendkívüli kiadatás ötlete is felmerült bennünk.Tanácson belül. csak hogy eltávolítsuk Ivan embereit az utcákról. Ivan Harkov hirtelen nem is volt már olyan fontos. ahol vádat emelhettek volna ellene. Ivan az előőrsszervezetek és az offshore bankügyletek mestere. – Ivan volt KGB-s. Próbáltunk keresni egy országot. – Ahogy mondod – felelte Carter. lehetőségeink végtelenül korlátozottak voltak. alig ókumlálták ki. Mivel semmilyen amerikai törvényt nem szegett meg. a nemzetközi fegyverkereskedő között. És amikor az új gárda beköltözött a Fehér Házba.

Ott csücsül az olaj– és gáztenger tetején. – Csak óvatosan. ha javasolhatom. Még a tálibokkal is üzletelt. Nekünk. de főképp a Közel-Keleten.véve csempészett Szaddamnak. De a világ messze van a tökéletestől. Ismét szuperhatalom akar lenni. Carter felvonta a szemöldökét. a jelenlegi orosz elnök pedig minden. – Hogyan . A mi érdekünkben az ujját se mozdítaná egy Ivan Harkov nevű. azt hiszem. védett oligarcha ellenében. csak nem megbízható szövetséges. – Egy tökéletes világban. Veszélyes ember. amit kész fegyverként használni. épp elég dolgunk volt már az oroszokkal. hogy felvehesse a versenyt Amerikával mindenütt a világon. Felfegyverezte a szomáliai és szudáni muzulmán radikálisokat. Ha le akarjuk nyomozni azokat a fegyvereket. – Sebaj. Vissza akarja kapni a birodalmát. egyszerűen odaállnánk az orosz elnök elé. – Bocsáss meg – szabadkozott Carter. Adrian. – Ne feledd a Hezbollahot – mondta Gabriel. – Kösz a tanácsot. Egy dolog mindenesetre biztos. zsidóknak. nélkülöznünk kell az oroszok segítségét. és a segítségét kérnénk. – Hogyan feledhetném kis barátainkat? – Carter akkurátusan megtömködte a pipáját. – Akkor hát mit javasolsz? – Össze akarok hozni egy találkozót Jelena Harkovával. Én végigéltem a hidegháborút. Még megöleted. Adrian. Még nem tartunk ott. Nekem ez eszembe se jutott. de utunk egyértelműen arrafelé mutat.

amitek csak van Ivan hálózatáról. és közvetlenül az Ovális Irodában veszik. amelyet Koppenhágában adtál. – Nem. érted. És most nem csak az átiratokra gondolok. mire megszerzem az engedélyt. Bele kell másznom a fejébe. mit tehetek. – Tulajdonképpen konkrét személyre gondolok. Adrian. – Nagy mennyiségű szigorúan titkos anyagról beszélsz. – Hiszed vagy sem. – Huszonnégy órán belül rendelkezésedre bocsátom az anyagot. és felhívom a barátomat a Fehér Házban. még vannak nálunk ilyenek. Más egyéb? – Kell valaki. – Ki az? . Adrian. – Gondolkodás nélkül megtenném. hogy a fegyverek épp Amerika partjai felé tartanak.segíthetek? – Szükségem van minden információra. – Megnézem. Nem lehet csak úgy. még ha rólad van is szó. Végig kell járni a megfelelő csatornákat. – Nem tennéd meg. Azonnal ide kell hoznotok. Másképp felveszem ott azt a telefont. – Lehet. muszáj felgyorsítanod a dolgokat. aki tud oroszul. hogy felgyorsítsam a dolgokat. Még megvan a szám. Adrian? Különös tekintettel az NSA felvételeire Ivan telefonbeszélgetéseiről. ha egyáltalán. Hetekbe telhet. fel. És ehhez hallanom kell a hangját. Mindenre. hirtelen ötlettől vezérelve átjátszani őket egy külföldi hírszerző tisztnek.

– Gabriel körülnézett a szobában. hogy megszerezze a hivatalos engedélyt a Harkov-akták kiadásához. – El van intézve – felelte Carter. Carter is beugrott. – Hol lesz a bázisod? A követségen? – Sosem kedveltem a követségeket. hogy távolítsák el az összes kamerát és mikrofont. 24 GEORGETOWN Adrian Carter másnap délelőttje szinte teljes egészében azzal telt.Gabriel megmondta a nevet. majd megtisztítsák az anyagot mindentől. csoportosítsák. Nem akarom. Szólj a műszakiaknak. Ezután újabb órákra volt szükség. . amennyiben Gabriel bárkivel megosztaná a dokumentumokat vagy azok tartalmát. hogy összegyűjtsék. büntetőjogi eljárással és a megtorlás jó néhány további válfajával fenyegetett. – Ez éppen megfelel. De tégy meg nekem egy szívességet. Végül este hét órakor az ügynökség jelöletlen furgonja szállította le a dokumentumokat az N utcai házba. ami akár csak távolról is kínosan érinthette a Központi Hírszerző Ügynökséget vagy az Egyesült Államok kormányát. amelyet a CIA egyik ügyvédje állított össze kutyafuttában. Adrian. hogy a vérebeitek bámuljanak zuhanyozás közben. hogy felügyelje az átadást. és megbizonyosodjon róla. A nyomtatvány. hogy Gabriel aláírja a kiadásról szóló drákói formanyomtatványt.

az építész. folyóra néző telekről. Ivan. Gabriel héberül firkantotta oda a nevét a nyomtatvány végére. és félrevonultak. amíg az anyag az épületben van. Lavon minden ellenkezés nélkül aláírta. Gabriel felmarkolt néhány dobozzal az ügynökség rádiójelentéseiből. és bevette magát a könyvtárba. az orosz újjáéledés emblematikus alakja. Adrian. felosztották egymás közt az aktákat. együtt a Nemzetbiztonsági Tanács már nem létező munkacsoportja által gyűjtött adatokkal. És ebbe ti is beletartoztok. a nemzetközi befektető. hogy mondjon le a részesedéséről a Kreml . ha nem osztom meg az információt? – Csak írd alá – felelte Carter. – Nem érdekes. egy másik meg a ház mögött. mert egy csapat megfigyelőm áll az N utcában. Eli Lavon a nappaliban ütött tanyát. az ingatlanmogul és Ivan. a bankár és Ivan. és az NSA anyagával foglalkozott – az átiratokkal és az eredeti felvételekkel. Ivan. – Senki sem mehet ki a házból. ahol amerikai stílusú bevásárlóközpontot kívánt létesíteni. Végighallgatták.– Hiszen ez nevetséges. egészen késő éjszakáig Ivan Harkov hangjában gyönyörködhettek. ahogy Moszkva polgármesterével egyezkedik egy értékes. aki akkor érkezett TelAvivból. Ne is gondoljatok rá. Hogyan szervezzem meg az akciót. Az este hátralévő részében. ahogy erőszakkal ráveszi orosz üzlettársát. Végighallgatták. majd Eli Lavon felé nyújtotta. Ivan. hogy kilopództok. és nem mehet be. és visszaadta Adrian Carternek. Ez csak ügyvédhalandzsa. Amikor Carter elment.

hogy megöleti Oroszországban élő szüleit is. akit gyönyörködés céljából tartott egy párizsi lakásban. hogy megöleti. aki mindig Ivan szolgálatára állt. akinek Sierra Leonéban nehézségei támadtak egy hajórakomány orvosi eszköz elvámoltatásakor. Aztán megfenyegette. a szupermodell. az Aeroflot utaskísérője. És végighallgattak egy meglehetősen feszült beszélgetést. hogy kitálal Jelenának. aki azért utazott Londonba. azzal fenyegetődzött. hogy kiszabaduljon sivár szibériai falujából. Ivan megfenyegette a lányt. valahányszor útjaik keresztezték egymást. De nem Ivan. Amikor épp nem szerteágazó üzleti birodalmát igazgatta. de csak Ivánt találta helyette. amelyet egy bizonyos Valery nevű alkalmazottjával folytatott. amelyben Ivan tájékoztatta Valeryt. ahogy kiheréléssel fenyegeti egy londoni illetőségű költöztető cég tulajdonosát. És szegény Ljudmila. Ljudmila elhitte a férfi hazugságait. és amikor félredobták. hogy a papírok már rendben vannak. Ott volt Jekatyerina. Ivan a szeretőivel zsonglőrködött. Egy másik férfi talán drága ajándékokkal vagy pénzzel próbálta volna orvosolni a helyzetet. és a gép azonnal indulhat Freetownba. Végighallgatták. Bár a nő hivatalosan nem állt az NSA megfigyelése alatt.közelében található gyümölcsöző Bentley autókereskedésben. ő is . Időnként Jelena hangja adott némi enyhülést. Nyilvánvalóan nagy szükség volt a felszerelésre. amiért egy Bösendorfer zongora kiszállítása közben kárt tettek belgraviai villájában. Aztán Tatyjana. mert húsz perccel később az NSA rögzített egy második hívást is.

de úgy látszott.beleakadt az NSA hálójába. és napjai java részében nélkülöznie kellett a férfi faragatlan társaságát. és követte Lavont a nappaliba. de szegény Jelena volt olyan bolond. És amikor azt mondta. Ivan óriási házakat vásárolt neki. decensség Ivan dekadenciája mellett. Napkelte előtt egy órával Gabriel épp az angolai CIAállomás vezetőjének fájdalmasan unalmas jelentését olvasta. Cserébe Jelena semmit sem kérdezhetett férje üzleti és személyes ügyeiről. – Sok nő paktál le az ördöggel – jegyezte meg –. hogy mindenféle drága holmival rendezze be őket. ahol egy repülőtéri szállodában segít Tatyjanának elütni az időt két repülés között. nem akar többet egy férjnél. amikor Lavon dugta be a fejét az ajtón. ezt hallanod kell. amit pénzért kapni lehetett. Gabriel és Lavon tudta. Ivan segítsége nélkül nevelte fel két gyermeküket. A szállodák üzleti lakosztályaira jellemző . Gabriel félretette a jelentést. valahányszor Ivan telefonjait használta. cseppnyi felelősségérzettel fűszerezve. hogy Düsseldorfban van találkozója egy német iparossal. Lavon minden múló órával egyre erősödő ellenszenvet érzett a férfi iránt. Gabriel és Lavon tudta. hogy hozzá is ment. hogy valójában Párizsban élvezi a Jekatyerina nyújtotta gyönyöröket. Amikor azt mondta Jelenának. Az NSA műholdjai segítségével Gabriel és Lavon bepillantást nyert Ivan hazugságainak arzenáljába. és végtelen kötegekben adta hozzá a pénzt. Mindene megvolt. hogy Frankfurtban tartózkodik. – Gyere. hogy Genfben folytat megbeszélést svájci bankáraival. Jelena selyem volt Ivan acélja mellett.

– Ivan egyik barátnője? – Mary Cassatt festő. de nem tudnám megmondani annak a filmnek a címét. – Több kikapcsolódásra lenne szükséged.anonimitás helyett most olyan hangulat uralta a szobát. Szeptember 11. kattintott az egérrel. Lavon leült a laptopja elé. – Bocsáss meg. és lejátszott egy tizennégy felvételből álló sorozatot. aztán mosolyogva nézett Lavonra. amelyek mindegyikén Jelena Harkova hangját lehetett hallani. hogyan beszélhetünk Ivan feleségével. most találtad meg a módját. óta kicsit elfoglalt voltam. A legutolsó felvétel mindössze két hónapja készült. Gabriel háromszor végighallgatta. A Chesapeake & Ohio-csatorna melletti kavicsos . mint az egyetemek tanulószobáit a záróvizsga előtti éjszakán. – Azt gondolom. Ami azt illeti. Gabriel. – Mit gondolsz? – kérdezte Lavon. egész jó. Fordításra nem volt szükség. mert a nő minden esetben folyékony angolsággal beszélt. Részletes információval tudok szolgálni a világ száz legveszedelmesebb terroristájáról. Adrian. amit legutóbb láttam a moziban. ugyanahhoz a férfihoz intézve szavait. 25 GEORGETOWN – Jelena Mary Cassatt megszállottja. Impresszionista. – Ezt mondd az al-Kaidának.

jobbjukon. Carteren melegítő volt makulátlan futócipővel. és nem született gyermeke. de a nap még nem égette át a ködös. Kora reggel volt. beleértve a londoni Christie's impresszionista és modern művészeti részlegének igazgatóját. mert ő maga férjezetlen volt. 1865-ben költözött Párizsba. Az összes jelentősebb párizsi. Az én ízlésemnek kissé érzelgős. – Ismered a pasast? – Egy másik életből. – Például Jelena Harkovánál? Gabriel bólintott. fehér pulóverrel. – És most fel kívánod frissíteni a szakmai ismeretséget. – Gondolom. ahol aztán teljesen megbabonázták az impresszionisták. ha jól sejtem. de a gyűjtők bizonyos típusánál roppant népszerűnek számít. a Canal Roadon egymással versengő motorosok repesztettek egyazon irányba. zöld vize csordogált lomhán Georgetown felé. Tőlük balra a Potomac szélesen elterülő. szürke felhőréteget. londoni és New Y ork-i műkereskedővel tegező viszonyban van.vontatóúton sétáltak. Ezenkívül kiváló kapcsolatai vannak a nagyobb aukciós házakban. Mary Cassatt francia volt? – Amerikai. amely az éjszaka során ülte meg Washingtont. . Általában nőkről és gyermekekről készített finoman kidolgozott portrékat… ami azért érdekes. de még többet akar venni. Gabriel koptatott farmert viselt egyszerű. – Az NSA felvételei alapján legalább hat Cassatt van már a birtokában.

és apjához hasonlóan közgazdásznak szánták. hogy ha kikerül a piacra egy Mary Cassatt-festmény. és amikor felnézett. Vajon mit látott benne? – Hasonló volt a hátterük. Amint újra magukban voltak. akik mindenfajta elővigyázatosság nélkül. Gabriel lépések hangját hallotta. A Goszplannál. felfigyeltem rá. Mindketten az elit gyermekei. két kezét a háta mögött összefűzve. csapzott futót látott. De ő úgy döntött.– Csak szép sorjában. – Apja nagy pártember volt. Akinek megnyerő a stílusa. Jelena Harkova azonnal ráveti magát. – Volt szerencsém átolvasni az aktáját. Felfigyeltél erre. Carter egy darabig némán bandukolt tovább. Carter megkérdezte: – Hogy akarod csinálni? – A felvételek meggyőztek róla. érdekes nő ez a Jelena. a Központi Tervbizottságnál dolgozott. Meg kell hagyni. amikor megismerkedett Ivánnal. aki fejhallgatóval a fülén feléjük igyekezett. Gabriel? – Igen. . Leningrádi lány. Adrian. hogy az Ermitázsban dolgozott. és mély szenvedélyt érez Mary Cassatt festményei iránt. csak úgy kimehettek az utcára. – Óriási a különbség a Goszplan és a KGB között. hogy inkább nyelveket és művészetet tanul. Úgy fest. Jelena a leningrádi egyetemre járt. – Te meg ott állsz majd a kép mellett? – Én vagy egy társam. szemét a földre szegezve. ami a szovjet gazdaságnak nevezett gépezetet működtette. Irigyelte ezeket az ártatlan lelkeket. Adrian.

hogy nőnek kell lennie. Gyanítom. hogy együttműködjenek velünk. Ami azt jelenti. hogy tegyünk valamit Ivánnal. – Vagyis a briteket is be kell avatni. Húsz méterrel előttük lihegő szibériai husky rángatott maga után egy fiatal nőt.Olyasvalaki. és meglehetős szakmai elégedettséggel konstatálta. ketyeg. hogy a kutya Carter lábához keni nyáltól csapzott pofáját. Olyannak. – A megnyerő stílusú ügynök. akiről minden szakmájabeli tudta. ugyebár. aki el tudná adni magát amerikainak vagy britnek. Adrian. hogy nálunk van valaki. – Az nem jó. hogy ki lesz az? – Hajlok rá. Ivan és kísérete az MI5 állandó megfigyelése alatt áll. – Helyes a feltételezésem. – Kigondoltad már. amikor felkészítem őket. Évek óta sürgetnek minket. aki . Gabriel. aki mély szenvedélyt érez Mary Cassatt iránt – mondta Carter. akitől nem lesznek idegesek Jelena testőrei. hogy brit földön kerül sor a találkozóra? – Helyes. mintha a pipáját keresné. sietősen helyet cserélt Carterrel. – Hadd emlékeztesselek. Mert az óra. hogy brit unokatestvéreink égnek majd a vágytól. Rengeteg szóba jöhető jelöltünk van. de művészeti szempontból egyiknek sincs meg a kellő szakértelme. Carter szórakozottan matatott a jobb zsebénél. miközben letörölte a nyálat a melegítőjéről. hogy a kályháig kell visszamennem. – Ezzel magam is tisztában vagyok. valahányszor beteszik a lábukat Londonba. hogy legendásan retteg a kutyáktól.

megfelel a követelményeknek. és korábban is részt vett már hasonló akcióban. Langley-ben. – Nem vagyok meglepve. Gabriel. amelyet használtok. Vagyis az én irányításom alatt. Az a lány egy csillag. – Mert titokban szerelmes beléd. zökkenőmentesen alkalmazkodott új fedőszemélyiségéhez. Adrian. És neked hála. Ha akarod. – Nyilvánvalóan tökéletes lenne a feladatra. Csak a . a Terrorizmusellenes Központban. A személyzetisek azt mondják. – Rendszeres tájékoztatást kapok a fejlődéséről. De biztos vagy benne. és a feljebbvalói a Terrorizmusellenes Központban kifejezetten nagyra értékelik. – Carter Gabrielre pillantott. hogy lássa a reakcióját. Az ügynökség pszichiáterének elmondása szerint nagyon szépen halad. – Nagylány már. Gabriel rövid ideig némán sétált tovább. héberre épülő zsargont. – Természetesen szakmai értelemben gondoltam. most már vérbeli profi. – Hol van? – Ahol eddig. hogy érti azt a meglehetősen archaikus. – Közönséges vagy. A Harvardon szerzett doktori fokozatot művészettörténetből. – Csak összekötőként. Adrian. Veletek is dolgozott már néhányszor. de csupán üres tekintetet kapott válaszként. hogy kész visszamenni a terepre? – A Halton-ügynél is veled dolgozott. Ennél az akciónál ismét bevetésre küldenénk. – Ez nem ilyen egyszerű. ami azt jelenti. megkapod.

már pokoli hőség volt. – Délben lép szolgálatba. – És csodálkoztok. Carter szomorkás mosolyra húzta a száját. Gabriel megvette a . – Ez jelentősen leszűkíti a lehetőségeink körét – jegyezte meg Carter töprengést színlelve. és egy kicsit talán túl intelligens. vagy sem? – Majd megmondom. Mi nem olyanok vagyunk. miért utasították el a toborzóitok. túlságosan önfejű. s mire Gabriel odaért a Dumbarton Oaks bejáratához. – Hála neked. És valószínűleg nem is fog soha. ha beszéltem vele. déli tizenkettőkor. – Mit szólsz a Dumbarton Oakshoz? A kertben. 26 DUMBARTON OAKS. sehová nem megy egyedül. – Kímélj meg a kritikától. hogy a legtehetségesebb embereitek magánzóknak dolgoznak. mint ti. – Olyan helyen akarok találkozni vele. Mi szeretjük.jóisten tudja. GEORGETOWN Kora délelőttre a nap végre áttörte sugaraival a ködfátylat. – Langley-ben? – Gabriel megrázta a fejét. Gabriel. amikor először jelentkezett. – Úgy gondolták. hogy egyedül jöjjön. Akarod a lányt. Gabriel. Gabriel. – Gondoskodj róla. ha az embereink megmaradnak a skatulyán belül. ahová nem ér el az ügynökség füle.

hogy oda is integethettek volna. a férfi a skótkockás bermudában. pamut nyári ruhát viselt. az a pár az „I Love New Y ork” feliratú pólóban. mióta a férfi legutóbb látta. Tizenkettő után néhány perccel elindult a kert távoli sarka felé. amelybe sűrűn belenézegetett. miközben az árnyas lugasok és díszmedencék mellett sétált. a sötét szedánban. ám arca furcsamód kifejezéstelen maradt. vonzó nőt talált. alabástrom bőrét kissé megkapta az erős nap. ahol egy harmincas évei elején járó. Egyszerű. lábánál gyöngyvirágok. amikor Gabriel közeledett. – Nem kerülték el a figyelmem. – A szalmakalapos nő. – Kiszúrtad Adrian megfigyelőit? – kérdezte Sarah Bancroft. Olyan feltűnőek voltak. de a párás forróság elől még az árnyék sem adott védelmet. és szandált. – Adrian megfigyelőit még egy frissen végzett. Sarah feltolta napszemüvegét a hajába. Leültek. ahol színes ismertető füzetkét kapott. ölében nyitott. A nő mereven ült egy fapadon.belépőjegyét egy bódénál. De elkerülte a figyelmed a két srác az R utcán. Gabriel megcsókolta az arcát. – Ügyes. és letörölt az arcáról néhány verítékcseppet. akárha Mary Cassatt keze festette volna. rövidlátó újonc is ki tudná szúrni. puha fedelű könyv. Élesen felpillantott. Gabriel oldalról . s a közelben lévő lugas árnyékába vezette. – Akkor halljuk. Szőke haja jócskán megnőtt.

figyelte, ahogy szeme nyugtalanul jár ide-oda a kertben. Sarah Bancroft, a tehetős Citibank vezető lánya, gyermekkora java részét Európában töltötte, ahol kontinentális nevelésben részesült, és kontinentális nyelveket, valamint kifogástalanul kontinentális modort sajátított el. Azért tért vissza Amerikába, hogy beiratkozzon a Dartmouth Egyetemre, s miután egy évet tanult Londonban, a neves Courtauld Művészeti Intézetben, ő lett a legfiatalabb nő a Harvard történetében, aki doktori fokozatot szerzett művészettörténetből. Az utolsó simításokat végezte a disszertációján, amikor randevúzni kezdett egy fiatal ügyvéddel, Ben Callahannel, aki sajnálatos módon 2001. szeptember 11 – én felszállt a United Airlines 175-ös járatára. Még sikerült telefonálnia, mielőtt a gép nekirepült a World Trade Center déli tornyának. Sarah-t hívta. Gabriel megadta a lánynak a lehetőséget, amelyet Langley-ben megtagadtak tőle: a lehetőséget, hogy visszavágjon a gyilkosoknak. Carter áldásával és egy elveszett Van Gogh-kép segítségével Gabriel beépítette Sarah-t egy szaúdi milliárdos, név szerint Zizi al-Bakari kíséretébe azzal az utasítással, hogy találja meg a terrorista lángészt, aki ott rejtőzik valahol. Sarah szerencsére élve megúszta az akciót. De élete gyökeresen megváltozott. – Féltem, hogy nem fogsz eljönni – mondta Gabriel. – Miért ne jöttem volna? Csak mert egy meglehetősen feszült művelet közepén elkövettem azt a végtelenül amatőr tettet, hogy őszintén megvallottam neked az érzéseimet? – Egyrészt.

– Emiatt nem kell aggódnod, Gabriel. Már túl vagyok rajtad. – Ránézett, és elmosolyodott. – Csak képzelem, vagy tényleg csalódott vagy egy kicsit? – Nem, Sarah, nem vagyok csalódott. – Dehogynem. A kérdés csak az, hogy valóban engem akarsz-e púpnak a hátadra egy újabb bevetésen. – Miért ne? – Mert imádni való olasz feleségednek esetleg nem lenne ínyére a dolog. – Megigazította ruhája vékony pántját. Úgy tapadt keblére a ruha, hogy az még a leghűségesebb szemet is kalandozásra ingerelte. – Tudod, számtalan előnyös tulajdonságod ellenére szörnyen hiányos a tudásod a nőkről. – Kompenzálom mással. – A végtelenül előzékeny modoroddal? – Például. Sarah egy pillanatig úgy nézett rá, mint egy nehézfejű kisdiákra. – Én vagyok az utolsó, akit Chiara ismét a terepen akar tudni. – Az esküvőnkre is meghívtunk. – Az volt életem egyik legszörnyűbb napja. És ez nem akármi, mert volt már néhány tényleg borzalmas napom. – De már túl vagy rajtam? – Cseppet sem érdekelsz. Két japán turista tűnt fel, és tétova gesztikulálás közepette angol konyhanyelven megkérték Sarah-t, hogy fotózza le őket. Gabriel legnagyobb bosszúságára Sarah eleget tett a kérésnek.

– Megőrültél? – Mi rosszat tettem? – Na és ha bombát rejtettek a fényképezőgépbe? – Ki tenne ilyet? – Például mi. – Ha olyan veszélyes volt, miért nem avatkoztál közbe? – Mert ártalmatlan japán turisták voltak. – Honnét tudod? – Láttam rajtuk. – Te ezt ránézésre meg tudod állapítani? – IgenSarah elnevette magát. – Jobb lesz vigyázni, Gabriel. Még a végén megint beléd szeretek. – Márpedig azt nem engedhetjük meg magunknak. – Hát nem. Gabriel elnézett a távolba, és megkérdezte, menynyit mondott el neki Carter. – Csak hogy Ivan Harkov a célpont. – Mit tudsz róla? – Hivatalosan nem tartozik a Terrorizmusellenes Központ hatáskörébe, de valószínűleg jobb lenne, ha oda tartozna. Részben azért indítottunk háborút Irak ellen, mert attól féltünk, hogy Szaddam kifinomult fegyverrendszerekkel vagy akár tömegpusztító fegyverekkel is kész ellátni a terroristákat. De a terroristáknak nem kell Irakig menniük a fegyvereikért. Kereshetnek privát szereplőt is, mint amilyen Ivan. A megfelelő mennyiségű pénzért Ivan azt ad el nekik, amit

csak akarnak, és el is küldi nekik az árut valamelyik afrikai vagy latin-amerikai ügyfelén keresztül. – Látszik, hogy jól kitanultad a szakmát. – Remek kiképzőim voltak. – Keresztbe tette a lábát, és lesimította ruhája ráncait. – Ezúttal mit kéne tennem? – Memorizáld a CIA aktáit Ivánról és a hálózatáról, és olvass el mindent, amit tudsz Mary Cassattról. Adrian majd elmondja a többit. – Harkov és Cassatt? Csak egy Gabriel Allon-akcióban fordulhat elő ilyen párosítás. – Lecsúsztatta napszemüvegét a szemére. – Gondolom, ez megint fedett akció. – Jól gondolod. – Csend telepedett rájuk, nyomasztó, akár a déli hőség. – Szólj, ha nem akarod megcsinálni, Sarah. Isten a tudója, már így is többet tettél, mint kellett. Sarah ránézett, és elmosolyodott. Bátor mosoly, gondolta Gabriel. Az a fajta, amelyik nem terjed ki az arc többi részére. – És hagyjam ki a mókát? – kérdezte a lány, majd színpadiasan legyezgetni kezdte magát a könyvével. – Amúgy is szinte bármit megadnék érte, hogy kimozdulhassak innét pár napra. Nyáron ki nem állhatom Washingtont. 27
LONDON

A Mornington Terrace 7. füstös, háború után épült bérház volt, amely a Euston pályaudvar vágányaira nézett. Amikor Gabriel becsöngetett az 5C jelű lakásba, a résnyire

nyitott ajtóban szürke, fürkész szempár villant a lánc fölött. Nem tűnt boldognak. Ahogy szinte sohasem. A lánc kiakasztásakor az ajtó barátságosabb szélességűre tárult. Gabriel belépett, és felmérte környezetét: sivár kis garzon repedezett linóleumpadlóval és a bolhapiacról beszerzett bútorokkal. A férfi, aki odabent várt, úgy festett, mint aki csak véletlenül tévedt a lakásba. Hajszálcsíkos öltönyt viselt, esőkabátot és shilling nagyságú mandzsettát. Haja valamikor szőke volt; most leginkább ezüstbe hajlott. Mindent összevetve elegáns konyakot reklámozó hirdetésbe illett volna, vagy szappanoperába idősödő milliomosként, aki falja a fiatal nőket. Graham Seymour azonban nem ért rá nőket hajkurászni. A brit biztonsági szolgálat, az MI5 igazgatóhelyetteseként épp elég munkája volt, ami az íróasztala mellett tartotta. Országa immáron több ezer muzulmán szélsőséges otthonául szolgált, akiknek bizonyíthatóan voltak terrorista kapcsolataik. És hogy még érdekesebb legyen a dolog, Londonban az orosz kémtevékenység újabban olyan méreteket öltött, mint a hidegháború óta soha. Ehhez kapcsolódott az a 2006-os merénylet is, amelyet Alekszandr Litvinyenko, az FSZB egykori ügynöke és a Kreml bírálója ellen követtek el, akit egy adag erősen radioaktív polóni-um-210-zel mérgeztek meg; az FSZB által végrehajtott nukleáris terrorizmusnak e tettére a brit főváros szívében került sor. Seymour, a kabátja vállrészen gyöngyöző esőcseppekből ítélve, röviddel Gabriel előtt érkezhetett.

Unottan az egyik szék támlájára dobta a kabátot, és nyújtotta a kezét. Tenyérrel felfelé. – Ne kezdjük elölről, Graham. – Ide vele. Gabriel hangosan kifújta a levegőt, és átadta az útlevelét. Seymour kinyitotta, és a szemöldökét ráncolta. – Martin Stonehill. Születési hely: Hamburg, Németország. – Már amerikai állampolgár vagyok. – Szóval ezért az akcentus. – Seymour visszaadta Gabrielnek az útlevelet. – Ajándék az elnökcimborádtól, vagy a Saul király út hamisítóinak keze munkája? – Adrian volt olyan kedves, és kölcsönadta. Manapság eleve nem egyszerű utazni, hát még ha az ember Gabriel Allon névre szóló izraeli útlevelet használ. –Az útlevelet kabátja zsebébe süllyesztette, és körülnézett a szobában. – Mindig ezen a helyen találkozol a magas szintű összekötőiddel, vagy kifejezetten az izraeli látogatóknak tartogatod ezt a palotát? – Ne húzd fel az orrod, Gabriel. Sajnos ez volt az egyetlen, amit hamarjában találni tudtunk. Egyébiránt te nem voltál hajlandó eljönni a Thames House-ba. A Thames House az MI5 folyóparti főhadiszállása volt, nem messze a Lambeth Bridge-től. – Tetszik, ahogy berendeztétek, Graham. – Volt rá néhány évünk. Elsősorban átmeneti szállásnak használjuk, és itt hallgatjuk ki a forrásainkat meg a behatoló ügynököket. – Behatoló ügynököket?

– Akiket beszivárogtatunk a feltételezett terrorista sejtekbe. – Ebben az esetben meglep, hogy tudtál rám időt szakítani. – Hát, igen, sajnos elég sokat használjuk a helyet. – Valamelyik forrásotok nem hallott még pletykákat egy errefelé tartó orosz fegyverszállítmányról? – Éjjel ugyanezt a kérdést tettem fel a terrorizmust vizsgáló központban, miután beszéltem Adriannel. Nem csupán az amerikaiak hallottak az Allah nyilairól. Mi is elcsíptünk néhány erre vonatkozó utalást. A konyhában elektromos teafőző kezdett gőzt eregetni. Gabriel az ablakhoz sétált, és a West Coast Main Line elhaladó vonatát figyelte, miközben Seymour a tea után nézett. Két csészével tért vissza, Gabrielnek üresen, magának tejjel és cukorral. – Attól tartok, a lakásfenntartók elmulasztották feltölteni a kamrát keksszel – jegyezte meg morózusan. – Nem elég, hogy friss tej helyett be kell érnünk a dobozossal, de véleményem szerint az már égbekiáltó sértés, hogy nem hagytak egy csomag McVitie'st. – Leugorhatok a sarki boltba, ha gondolod. – Túlélem. – Seymour bizonytalan mozdulattal a kanapéra telepedett, és az összekaristolt dohányzóasztalra tette a csészéjét. – Adrian nagy vonalakban elmondta, mit tudtál meg Moszkvában. Szívesen meghallgatnám a részleteket. Gabriel mindenről beszámolt Seymournak, Borisz Osztrovszkij meggyilkolásától kezdve egészen addig, hogy

kihallgatták és kitoloncolták Oroszországból. Seymour, aki a tintapatron cseréjén kívül nemigen került veszélyes helyzetbe, lenyűgözve hallgatta. – Ezt nevezem, te szerencse fia. És ha belegondolok, hogy csak három halott lett belőle. Nem akármi. – Seymour elgondolkodva fújta meg a teáját. – Szóval, mi a terved? Félrevonod Jelena Harkovát egy kis privát csevejre? Mondani könnyű, csakhogy Jelena a lábát se teszi ki úgy a knightsbridge-i rezidenciáról, hogy ne venné körül egy egész különítmény rosszarcú testőr. Senki sem beszélhet Jelenával, míg nem beszélt Ivánnal. – Látod, ez nem egészen igaz. Van valaki Londonban, akivel Jelena rendszeresen beszél, valaki, aki a helyzet súlyosságát figyelembe véve talán hajlandó lesz segíteni nekünk. – Gondolom, brit állampolgárról van szó. – Jól gondolod. – Tisztességes munkából él? – Nézőpont kérdése. Műkereskedőként dolgozik. – Hol? Gabriel megmondta. – Jézusom. Ez nem könnyíti meg a dolgot. – Ezért vagyok itt, Graham. Fel sem merülne bennem, hogy a tudtodon kívül vegyek részt egy londoni akcióban. – Na, hagyjuk ezt. – Azt hiszem, jobb, ha kicsit utána szaglászunk, mielőtt megközelítjük. A művészeti világ tele van gyanús alakokkal. Az ember sosem lehet elég óvatos. – Hogy utána szaglászunk? Gabriel, m i a közelébe se

megyünk a pasasnak. A biztonsági szolgálat fogja kezelni az ügyet a lehető legnagyobb diszkrécióval, a belügyi hivatal rendelkezése szerint. – Mikor tudjátok kezdeni? – Hetvenkét óra elég lesz. – Még ma ráállítok valakit – mondta Seymour. – Javaslom, hogy napjában egyszer találkozzunk, és nézzük át a megfigyelők jelentéseit. – Rendben. – Mondjuk itt? – Ugye, csak ugratsz? – Akkor nevezz meg egy helyet. – A St. James's Parkban, hatkor. A Kacsa-sziget északi oldalán, a padoknál. Graham Seymour a homlokát ráncolta. – Majd viszek kenyérbelet. 28
LONDON

A történtek után, amikor tucatnyi különböző szervezet és ügynökség archiválói és elemzői kurkásztak az ügy elszenesedett csontjai között, mindenki megütközve állt a tény előtt, hogy az akció kezdeti, bizonytalan napjaiban Gabriel első számú célpontja nem Ivan Harkov vagy gyönyörű felesége, Jelena, hanem Alistair Leach, a St. James's-i King Street 8-as szám alatt található nagynevű Christie's aukciósház impresszionista és modern művészeti részlegének igazgatója. Nem lelték benne

aki önhibáján kívül került az események forgatagába. hogy közel került az ördöghöz. aki aggályosabb természet volt az átlagnál. Abigailt. banki kimutatásain és hitelkártyaszámláin. és a nap huszonnégy órájában MI5-megfigyelők követik. Sokáig. és még kevesebben állják ki a próbát.örömüket. Minden hírszerző tiszt tudja. mondaná Carter. hogy a lehető legfinomabb módon intézzék a dolgot. amelyeket Gabriel sürgetésére Leach Kentish Town-i rezidenciáján rejtettek el. és ápolja összezúzott testét. Kevés ember éli az életét a bűn árnyéka nélkül. csupáncsak azért. akinek van némi lelkiismerete. az adathalászok pedig végtelen empátiával ásták végig magukat Leach telefonfelvételein. mert úgy hozta a véletlen. miért tölt ott Leach oly kevés időt. hogy kipihenje magát. ha az MI5 lehallgatja a telefonjukat. A poloskák igen hamar felfedték a titkot. Addig jó. Arra használta az átmeneti nyugalmat. amíg nem minket követnek. a férfi feleségét a lehallgatók csak „Fenevad” néven emlegették. tisztességes ember volt. Egyedül a szobai lehallgató készülékektől rázta ki őket a hideg. Lehallgatói megbocsátó füllel hallgatták Leach telefonbeszélgetéseit. megfigyelői tisztes távolból üldözték a prédát. Seymour azonban. hogy nyugtalanító tapasztalat lehet végigtúrni egy ember életének fiókjait. gondoskodott róla. Az akciónak ebben a szakaszában Graham Seymour és az MI5 tudtán kívül Gabriel csendben bevette magát a Cég egyik védett lakásába a Bayswater Road-on. Leach rendes. általában kilencig-tízig . Adrian Carter később „a mi kis tanmesénknek” nevezte a férfit.

hogy változtassa az útvonalát. . aztán a délelőtt hátralévő részében kávé és az újság társaságában múlatta az időt. Alistair Leach volt a képen. Abigail maga az ördög. mindennap ugyanazt a három helyszínt kereste fel: az izraeli nagykövetséget az Old Court Roadon. a két gyerek meg ki nem állhatja az apját. – Egy kis borozóban a Jermyn Streeten. Csendes sarokasztal.aludt. amint a Piccadillyn baktat egy vénkisasszonyszerű nővel az oldalán. Amennyire meg tudtuk állapítani. és fényképet nyújtott Gabrielnek. – Ki a nő? – Rosemary Gibbons. az amerikai nagykövetséget a Grosvenor Square-en. A Sotheby's aukciósház régi mesterekkel foglalkozó részlegén dolgozik adminisztrátorként. a harmadik alkalommal azonban háromnegyed órát késett. Ebéd után hosszú sétára indult London központjában. Bár figyelt rá. Meghitt hangulat. Az első két este Graham Seymour hajszálpontosan hat órakor érkezett. részben szakmai okokból igyekeznek titokban tartani a kapcsolatukat. Motyogott valamit a bajsza alatt a főigazgatója kifakadásáról. James's Parkban. hogy tegye már meg a következő lépést. Igazság szerint a megfigyelőim egy emberként szurkolnak szerencsétlen Alistairnek. majd sietősen felnyitotta rozsdamentes acél aktatáskáját. – Most hol vannak? – A feleség és a gyerekek? – Leach és Rosemary – felelte Gabriel türelmetlenül. és a Kacsa-szigetet a St. szigorúan plátói kapcsolatról van szó. Részben személyes.

– Gondolom. nem tesznek semmi törvénybe ütközőt. – Nyugodtan abbahagyhatja. ha nem akarna kötélnek állni. hol és mikor szoktak összegyűlni az úriemberek. aztán bólintott. és szakmájuk ingadozó szerencséjéről lamentálnak. JAMES'S. LONDON A kevéssé ismert. Graham. Egy emberem éppen most néz utána a dolognak. – A találkozó előtt vagy után kerítünk sort a dologra? – Utána. mi az? – Műkereskedők. hogy a Raffaello Klub tagjai önmagukon kívül senkire sem jelentenek veszélyt. Azon kívül. hogy túl sok bort vedelnek. – Milyen a napirendje? – Egész délelőtt megbeszélései lesznek a Christie'sben. sejtelmed sincs. Egy órakor. Biztosíthatlak. – A Green's étteremben. Seymour végigsimított ősz tincsein. Graham? Csak hogy legyen valami a tarsolyomban. Természetesen utána.– Ugye lefotózzátok nekem. ámbátor sokat kárhoztatott Raffaello Klub tagjai másnap valamivel déli egy óra előtt kezdtek lassan szivárogni az elbűvölő Green's étterem és . árverésvezetők és kurátorok havi rendszerességű összejövetele. 29 ST. aztán valami Raphael Clubnak a találkozójára megy. – Holnap kéne lecsapni rá – mondta Gabriel. – Miért.

Aztán a Green'sben posztoló csapat jelentette. hallottak-e valamit Leach munkahelyi vonalán vagy a mobilján. És pontban egy órakor Julian Isherwood. – Csak a Fenevad – jelentette a lehallgató tiszt. Oliver Dimbleby. Seymour felhívta az MI5 lehallgatóit. a Bury Street-i élvhajhász. Gabriel rögtön kiszúrta. a Bonhams régi mesterekkel foglalkozó részlegének slampos igazgatója. csak hogy hangulatba jöjjön. – Egy óra harminckettőkor a lehallgató tiszt visszaszólt. szabadúszó kereskedő kissé korán érkezett. hogy a férfi „meglehetősen feldúlt lelkiállapotban” távozott a Christie'sből. hogy Leach vonala már inaktív. és ömlik . Néhány perccel ezután két kurátor érkezett. a másik a Nemzetiből. hogy Leach csatlakozott a díszes társasághoz. egyikük a Tate galériából.osztrigabár Duke Street-i épülete felé. de hát Oliver mindig legurított egy-két gint a bárban. hogy megkérdezze. egy óra harmincnégykor pedig a King Streeten posztoló megfigyelők jelentették. szokásához híven másnaposan. füle mögött drótszerű hajpamacsokkal. a Raffaello Klub alapító atyja és szíve tántorgott fel a bejárathoz vezető lépcsőn. amelyek szürkés szárnyként csapkodtak a levegőben Leach lépteinek ütemére. ahogy feltűnt a sarkon: nádszálvékony ember. majd befutott Jeremy Crabbe. arcán piros foltokkal. Őt a gátlástalan Roddy Hutchinson követte. Tíz perccel fél kettő előtt a díszvendég – vagyis akire a Green's étteremmel szemben álló MI5-furgon hátuljában várakozó Gabriel és Graham Seymour díszvendégként tekintett – még nem érkezett meg. –Épp egy listányi elintéznivalót sóz a nyakába.

Leach mindössze jelképes . aki tisztában van vele. mint általában. Persze nem juthatott messzebb a Duke és a King Street sarkánál. Három és negyed órán át tartott az ebéd. név szerint Nigel Whitcombe hajtotta végre a feladatot. hogy olyan ember benyomását keltette. aztán sarkon fordult. okozott ugyan némi felfordulást. még álldogáltak egy keveset a Duke Streeten. ám ez ugyancsak a Raffaello Klub rituáléi közé tartozott. és a június uborkaszezonnak számít a szakma életében. Az étteremben posztoló megfigyelők ezerötszáz font fölé saccolták az összeget. aztán felhajtotta bora maradékát. Alistair Leach elidőzött kicsit Julian Isherwooddal. Ami az elfogyasztott bor mennyiségét illeti. elvégre június volt. Jeremy Crabbenél ezúttal sem volt elég pénz. valamivel tovább. megittak négy üveg Sancerre-t. amelyet a klubtagok közösen dobtak össze a pókhasú Oliver Dimbleby ellentmondást nem tűrő rendelkezéseinek megfelelően. Mielőtt mindenki ment volna a dolgára.beléjük a fehér burgundi. amikor az orra elé dugták. aki egy lelkész arcával és egy patkolókovács erejével büszkélkedett. A számla. A megfigyelők később azt állították jelentésükben. Alistair Leach néhány száz fontot dobott a tányérra. hogy azon a helyen csapnak le rá. hogy világa változás előtt áll. Graham Seymour ugyanis úgy tervezte. és nem feltétlenül kellemes változás előtt. négy üveg provence-i rozét és még három üveggel egy első osztályú Montrachet-ból. Egy fiatal ügynök. és indult vissza a Christie's felé. amikor végre megérkezett. de Julian Isherwood kisegítette.

aki ügynökként mindenfajta főhadiszállástól idegenkedett. az kemény vita tárgya volt. Mindig is az volt. és mosolya balzsamos volt. nem messze . amikor a könyökénél fogva az MI5 ott várakozó Roverjéhez vezették. hogy felszedték a King Streeten. Gabriel viszont. – Próbáljon meg lazítani. Alistair. Csak a kapcsolataira és a szakértelmére van szükségünk. Igen. Az egy igazi bajkeverő. gondolta Whitcombe. – Szívesen beavatnám a részletekbe. én csak a kifutófiú vagyok. Ezért tehát húsz perccel azután. akkor fel kell hívnom a feleségem. Alistairt egy sietősen bérbe vett ház nappalijába vezették. Alistair. – Talán majd legközelebb – felelte Whitcombe. Nem lesz semmi gond. hogy mennyi ideig fog tartani? – Azt hiszem. – Ugye. Hogy hová vigyék a férfit. – Megtudhatnám. Abigail aggódó típus. kissé sok bort találtam inni az ebédhez. Graham Seymour a formális verziót. nem megyünk messzire? Sajnos.ellenállást tanúsított. de attól tartok. – Ha elhúzódik a dolog. Az az átkozott Oliver Dimbleby. Tudja. amikor a kocsi elindult a járda mellől. Mindent tudunk Abigailról. a tekintélyt parancsoló Thames House-t részesítette volna előnyben. ez kizárólag magán múlik. mi ez az egész? – kérdezte szelíden. Mindig is az lesz. – Van valami elképzelése. sikeresen lobbizott valami meghittebb és kevésbé hivatalos helyszín mellett. éppen kényes pillanatban kapott el. Őt kellett volna kipécézniük.

a rendelkezés feljogosít rá. késő délutáni napfény csíkos mintázatot rajzolt a fapadlóra. aki egyelőre kívül maradt az eseményeken. hogy foglaljon helyet a kanapén. Marlowe-nak és Mapesnek a társaságában. monitor előtt ült az egyik emeleti szobában. Kellemes szoba volt. akiket a szolgálaton belül csak M & M Audio és Videóként ismertek. Még a kollégáinak se. – Legyen olyan drága. és írja ezt alá nekem. Gabriel. az MI5 két technikusának. És egyetlen barátjának vagy ismerősének se. hogy fitogtassa tökéletes angolságát. Leach erre felszegte a fejét. Legyen nyugodt. s a réseken átszűrődő kellemes. ha egyetlen szót is kifecseg abból. Aztán Leach ránézett . tökéletes sármját és tökéletesen szabott öltönyét. a megfogalmazás úgysem sokat számít. hogy Seymour elvesztegette az aduászt. Alistair. holott egy bubi is megtette volna. és lecsapjuk a fejét. A redőny félig fel volt húzva. majd ő is leült mellé. Ne fáradjon az olvasással. akár egy töltött pisztolyt. s Gabriel egy pillanatra attól tartott. akivel olykor-olykor intimebb kapcsolatba kerül. ami itt most történni fog. és Leach felé fordította. Graham Seymour tollat húzott elő a zsebéből. hogy bezárjuk a Towerba. Még Abigailnek és a gyerekeinek se. Graham Seymour megfontolt léptekkel járkált fel s alá. Senkinek se beszélhet róla.a Sloan Square-től. Whitcombe intett Leachnek. minőségi könyvekkel a polcokon és minőségi whiskyvel a zsúrkocsin. A hivatalos titoktartási rendelkezés másolata. A dohányzóasztalon egyetlen darab papír hevert.

Alistair. akivel állítólag kapcsolatban vagyok? Ki az? Az újságárus? Vagy a fickó. A nevem Charles. Nem a tettei miatt van itt. az már fontosabb. – Az én szakmámban sajnos mindenféle rendű és rangú emberrel találkozni. Ez csak átmenet. – Ez pedig itt a kollégám. amit akar. – Akiről én beszélek. aktuális lakójáról? – Szerencsére ön szabad országban született – felelte Seymour. ami azt illeti. A biztonsági szolgálatnak dolgozunk. Nagyon súlyos fenyegetést. hanem azért. Évek óta juttat fegyvereket a harmadik világ leglabilisabb . mert kapcsolatban áll valakivel. – Azt mond. természetesen bizonyos határokon belül. – Mit követtem el? – kérdezte Leach. aki súlyos fenyegetést jelent a brit nemzetbiztonságra. Ez az ember nem egy átlagos tolvajbáró vagy tőkespekuláns. – Whitcombe felé biccentett. Gerald. Hogy kik vagyunk.Whitcombe-ra. és komoran bólintott. – Hol az az itt? – nézett körül Leach a szobában. amit néha MI5-nak is neveznek. és Seymouron állapodott meg a tekintete. – Na és ez a nemzetbiztonságot fenyegető személy. hogy bebocsáttassék Isten mennyei birodalmába. – És kik maguk? – Az itt nem számít. aki tollát a papír fölött tartotta. aki a kávét szokta hozni az irodába? – Történetesen az egyik kliense. és nem mind pályázhatna a szentté avatásra. – Nem fizettem elég adót? Helytelenül viselkedtem a metrón? Rosszat mondtam a Downing Street 10. annál fel sem merülhet.

Alistair. – Azt akarja mondani. amely mellett még a londoni robbantások is eltörpülnek. hogy fegyverkereskedő? – Pontosan ezt akarom mondani. Whitcombe-ra nézett. – Neve is van? – A nevét egyelőre nem árulom el … amíg bele nem egyezik. – Mivel nemzetközi fenyegetésről van szó. Szemét árnyék takarta. – Folytassam. hogy csatlakozzék a hadjáratukhoz. mintegy esdekelve. – Seymour most abbahagyta a járkálást. és tegyünk úgy. Ennyi az egész. lehetőséget kínálunk önnek. Seymour újrakezdte a komótos járkálást. Busásan meg fogjuk jutalmazni a hívásért. A fegyverkereskedők eleve gátlástalan alakok. hogy segít nekünk. mintha sose került volna sor erre a találkozóra? Felesége nevének másodszori említésére Leach kényelmetlenül fészkelődni kezdett. hogy segítsen megvédelmezni a hazáját és a világ többi polgárát egy olyan ellenségtől. aki gondolkodás nélkül mészárol le ártatlanokat. de ez az ember a legrosszabb mind közül. – Folytassa – mondta Leach csak úgy a levegőbe. ha felhívna valakit. Whitcombe alig észrevehetően bólintott. Nemsokára . aki az ügyvédjéhez fordul útmutatásért. az ellenakciónknak is nemzetközinek kell lennie. – Azt szeretnénk. akár egy tanú. vagy vigyük haza Abigailhez.országaiba. És ami még fontosabb. hogy olyan tranzakcióra készül. – Mégis mit tehetnék? Én festményeket adok el. És most nagyon úgy fest.

Whitcombe intőn megbökte Leach térdét. A dokumentum. – Csak azt ne mondja. még annál is rosszabb. – Egy amerikainál csak egy zsidó lehet rosszabb. – Jézusom. természetesen a vele való kapcsolatára is kiterjed. Nincs kizárva. Eddig világos. Alistair? Leach segélykérő pillantást vetett Seymourra. amelyet aláírt. LONDON Gabriel belépett a nappaliba. Seymour arcán mosoly árnyéka suhant át. Soha nem látta az arcom. maga… – Én nem vagyok senki – fejezte be a megkezdett mondatot Gabriel. – Ön nem ismer engem. – Maradjon ez a mi kis titkunk. és egyetlen szó nélkül helyet foglalt a Leachcsel szemközti fotelban. Olyan országról van szó. Soha nem hallotta a nevem. amely szövetségesünk a terrorizmus és a globális muzulmán szélsőségesség elleni harcban. hogy egy rohadt amerikai. – Félek. – Attól tartok – felelte Seymour. – Ugye.találkozni fog valakivel egy idegen ország hírszerző szolgálatától. hogy fel fogja ismerni az urat a szakmai előéletéből. 30 CHELSEA. – Beletrafáltam? – kérdezte Leach. Soha életében nem látott. nem árul be neki? A zsidóknak a legapróbb sértéstől is elborul az agyuk. .

– Csak áll ott. mint a kisangyal. – De hát tudom a nevét. akik karácsony reggelén megölték azokat a szerencsétlen palikat a Westminsterapátság előtt. a hivatalos álláspont szerint mind a Metropolitan Police S019-es egységéhez tartoztak. Ő volt a legjobb. Ugyanis míg Julian képeit restaurálta. Úgy festett. – Néha még egy olyan jó nevű újság is hibázhat. – A „szerencsétlen palik”. összekever valakivel. mint a Times – szólt közbe Graham Seymour. kőkemény terroristák voltak. Régebben a jó Julian Isherwood számára restaurált képeket. – A Times nem ezt mondja. Gabriel némán papírlapot nyújtott Leach felé. A teljes nevét. Aztán összetörte a szívünket. – Olvassa el. ahogy ön nevezi őket. Alistair. Ez itt Mario Delvecchio. – Most pedig válaszoljon a feltett kérdésre. – Mi ez? – Egy telefonhívás átirata. A Times szerint maga volt az egyik fegyveres azok közül. Ami pedig a fegyvereseket illeti. – Szerintem nem – felelte Seymour. akik végeztek velük. – A Times mégis a maga fotóját hozta le. mindvégig az izraeli titkosszolgálat nevében gyilkolt. akik tömeggyilkosságot készültek elkövetni. hogy végighúzta az ujját az ecsetvonásokon. . – Attól tartok. és nem tesz semmit? Az isten szerelmére! Ez az ember épp most fenyegetett meg. és már abból meg tudta állapítani egy festmény eredetiségét.

néha le kell nyelnünk az apróbb vereségeket. – Honnan szerezték? – Az nem fontos. Vessen egy pillantást az átiratra. Frissítse fel a memóriáját. – Azt akarják mondani. hogy Jelena Harkova fegyverekkel kereskedik? – Pontosabban Ivan Harkov – igazította ki Gabriel. és összepontosítsunk a lényegre. hogy biztosítsuk a végső győzelmet. – Az amerikaiaktól? Mi a fenének hallgatják le az amerikaiak a telefonomat? – Szálljon le a földre – vágott közbe Seymour. – Az amerikaiaktól kaptuk. vagy részemről vége a beszélgetésnek. Leach engedelmeskedett. hogy elolvassa… egészen mostanáig. Ez olyan. Az amerikaiaknak nincs joguk rögzíteni és a szuperszámítógépeiken tárolni ezeket a hívásokat. Aznap . – Nem szükséges. ha szükséges. – Válaszoljon. Beszervezéseknél. mint felbontani mások postáját.– Ki a hívó? – Olvassa. hanem a nőt. De most tegyük ezt félre. Alistair. mondta mindig Samron. Pontosan emlékszem a beszélgetésre. Illetlenség. – Ha ettől jobban érzi magát. –Nem magát hallgatják le. senkit sem érdekelt annyira. Aznap a knightsbridge-i otthonából hívta önt. amit lehallgatnak. ha olyan telefonról intéz hívást. Gabriel kapitulált. aztán dühödten nézett Gabrielre. – Jelena csak akkor jön a képbe. Alistair.

hogy ez bizalmas információ. Aztán visszahívott. Gabriel Graham Seymourra nézett. –A tulajdonos névtelen kíván maradni. Azt hittem. – Na és ha a tulajdonos tudná. . signore Delvecchio. hogy a segítségünkre lehet. sikerült kierőszakolnom egy kisebb gyűjtőtől egy festményt… a c íme Két gyermek a tengerparton. aki időközben odasétált a könyvespolchoz. s most a könyveket szemrevételezte. A gyűjtő hetekig hagyott minket főni a levünkben. és elgondolkodón az ajkának támasztotta. hogy nem adja el a képet. mintha Leach szófukarságának erkölcsiségén merengne. de végül közölte. Mindent megvesz. kapva kapna az alkalmon. míg a bronchitiszéből lábadozott. – Jelena odavan Cassattért. – Nem fog menni – makacsolta meg magát Leach. Szinte mániákusan. vagy hölgy. de rögzítőre volt állítva a telefonja. Felhívtam Jelena t. – Jelenának elárulta a tulajdonos nevét? – Úgy veszem. Cassatt 1884-ben festette. egészen pontosan egy Mary Cassatt-festményről. ami feltűnik a piacon. Alistair? És ne próbáljon azzal takarózni. hogy ezt meg sem kérdezte. – Ön látta? – A festményt? Igen. hogy az úr. – Ki az. csakugyan csodaszép.egy festményről beszélgettek Jelenával. mi forog kockán? Felteszem. amennyiben nőről van szó. én meg tudattam vele a rossz hírt. Nigel Whitcombe tornyocskát formált az ujjaiból.

Cotswoldsban él egy több száz holdas birtokon. annak semmi nyoma nem maradt a kihallgatásról készült hivatalos felvételen. – Nem fogja eladni a festményt. ahogy hallottam. – Basil Boothby a szolgálat egyik legendájának számított. Az elfogott német kémeket küldte vissza berlini gazdáikhoz. Szerintem soha életében egy szalmaszálat nem tett keresztbe. Lelketlen szemétláda volt. Seymour felkapta a fejét. tudniillik egyetlen szó sem hangzott el. Most ilyen időket élünk. hogy Sir John időközben meggondolta magát? – vetette fel Gabriel. Az apja maguknak dolgozott. Alistair. A második világháborúban fontos szerepe volt a megtévesztő hadműveletünkben. – Boothby – bökte ki Leach. – Szünet. amelyet a mikrofonok rögzíthettek volna. – Talán tehetnénk vele még egy próbát. Alistair. legalábbis nem Jelena Harkovának. – Vajon elképzelhető. Ami ezután történt. És valóban lelketlen szemétláda volt. mint akinek abban a pillanatban jut eszébe a név. – Csak nem Basil Boothbyról beszél? – De igen. egy Edward korabeli hodályban. A rossznyelvek szerint nagyon elemében volt a háború alatt. Egy mozdulat volt. mintha elvesztett hitéhez kívánná visszacsalogatni. – Sir John Boothby.Bizonyára ő is patrióta. – Miért? . Ahogy Whitcombe finoman ráteszi a kezét Leach vállára. – Mint ön. De néha muszáj annak lenni.

talán valamivel többet. signore Delvecchio. – Sok szerencsét. – Talán meg tudjuk győzni. Ahogy hallom. – Én nem ezt a szót használnám – dünnyögte Leach. nekem is meg kell kapnom a részem. – Mi a szokásos tarifája. És ugyanez áll Sir Johnra is. Leach mosolyra húzta a száját. a Boothby klán ősi otthona öt mérföldre északnyugatra feküdt Chipping Camdentől. Az utóbbi . hogy hibásan cselekedett. nem áll valami fényesen anyagilag. Az öreg nem jött ki valami jól a ruszkikkal. Kétmillió fontot. a festői Cotswolds vidékén található kisvárostól. Sir Johnnak el kellett volna fogadnia az ajánlatot. De ne felejtsék. s több tucat férfi és női munkaerőt alkalmazott a környező falvakból. lankás legelőkkel és erdő borította dombokkal. és nekem is. – Jelena Harkova hajlandó lett volna felárat fizetni a festményért. 31 GLOUCESTERSHIRE. igazi hazafival van dolgunk – jegyezte meg Graham Seymour. Boothby apja a karrierje utolsó éveiben szüntelenül KGB-kémekkel csatározott. hogy egy orosz oligarcha neje az érdeklődő. – Szóval. – Önnek is megvannak a titkai. Alistair? – kérdezte Gabriel. elejtettem neki. Fénykorában a birtok nyolcszáz hold kiterjedésű volt. ANGLIA Havermore.– Mert a szakmai indiszkréció pillanatában azt hiszem. ha a Cassattot eladják.

európaiak. ősz haja és bozontos szemöldöke miatt két lábon járó palackmosó kefére hasonlított. meg egy jó húsban lévő házvezetőnő. gondozatlan fűtenger közepén. – Itt ezért nem kell bocsánatot kérnie. ez a mézszínű. Nekem semmi bajom az izraeliekkel… vagyis a zsidókkal. Sűrű. amelynek a tulajdonában állt. amint egy borzalmas tájképet pingál.években azonban leszálló ágban volt. drága barátom. Mi. Magasságra és testfelépítésre hasonlók voltak. és megrázta Gabriel kezét. és az udvarház. Festőállvány előtt találták a férfit. belöktük magukat a . egyetlen mezőgazdasági munkás maradt. – Hadd mutassam be egy ismerősömet – mondta Seymour. ahogy a család is. Boothby és Graham Seymour szívélyesen kezet fogott. bár John Boothby jó pár évvel idősebb és deréktájt jó néhány centivel vastagabb. Ami a személyzetet illeti. hogy Sir John epedve várja érkezésüket. ha már itt tartunk. s tájékoztatta őket. – Akkor ön izraeli – közölte Boothby. Egy közel-keleti hírszerző szolgálatnak dolgozik. A házvezetőnő másnap kora délután üdvözölte Gabrielt és Graham Seymourt. Gumicsizmát és barna köpenyt viselt. a Keleti-rétnek nevezett. kezét Gabriel vállán nyugtatva. s egy pillanatig némán méregették egymást. amellyel időnként összecsengnek az érdekeink. Lillian Devlin. – Attól tartok – felelte Gabriel bűnbánón. az öreg George Merrywood. Majdnem száz holdat eladtak. Mrs. mészkőből épült monstrum is az elhanyagoltság aggasztó jeleit mutatta. – Kollégánk.

hogy ön az. és nem volt más vágya. a fiatalabb Boothby nem repes az örömtől. barna . míg Graham Seymour hosszan áradozott Boothby apjáról és a második világháborúban nyújtott alakításáról. amelytől az arcuk árnyalata hasonlóvá vált a régi fényképek szépiaszíneihez. Gabriel fél percig dolgozott a képen. nyilván Basil Boothby háborús hőstetteinek árnyékában élte le az életét. – Rettenetes. – A mindenit! Na. Boothby féloldalas mosolyra húzta a száját. Mr. a napernyő árnyékában. csak mert ki mernek állni magukért. mint hogy őt is komolyan vegyék végre.mocsárba. és borús tekintettel nézett a képre. Gabriel jobbára csendben volt az étkezés alatt. – Ön is fest? – Ha lehetőségem adódik rá. Devlin rostélyost készített. Gabriel Allon. Allon. aztán ellépett előle. – Tudtam. nem igaz? Most meg ítélkezünk. Az ő apját megölték a hatnapos háborúban. Mrs. Gabrielnek az volt a benyomása. – Megengedi? – kérdezte Gabriel. – Eleresztette Gabriel kezét. – Visszafordult a festőállványhoz. Sir John. Boothby átadta az ecsetet. – Szerintem menjünk be a házba. – Megtudhatom a nevét. Megtiszteltetés. ezért Gabriel meglehetősen töredékes emlékeket őrzött róla: értelmet sugárzó. vagy azt nem szabad? – A neve Gabriel. Kint ettek a teraszon. Ön igazi tehetség – karolt belé Boothby. e z lenyűgöző. hogy apját dicsérik. milyen is egy nagy ember fiának lenni. igaz? A fák soha nem sikerülnek. Gabrielnek csupán halvány elképzelései voltak.

amely soha nem ütötte meg. . amely soha nem öltött haragos színt.szempár. Az apáé. már hozom is a tollam. szemlátomást gondolkodóba esett. Elég faragatlan voltam. Boothby elveszítette a türelmét. aki rohan. és én gyakorlatilag családtag vagyok. izraeliek. vajon ez az emlék volt-e az oka. hogy írjak alá titoktartási szerződést. – Ugyan már. erős kéz. Egyikünk se most jött le a falvédőről. Megvárta. legyen faragatlan. míg Mrs. – Harkov? Honnan ismerem én ezt a nevet? – Onnan. – Megvakarta ősz fejét. hogy Seymour és izraeli barátja elfáradt hozzá Havermore-ba. akit soha többé nem látott. híresek a faragatlanságukról. hogy a felesége meg akarja venni öntől a Két gyermek a tengerparton című képet. A háború előtti este látta utoljára az apját: olajzöldbe öltözött alak. Az isten szerelmére. az apa emléke. minek köszönheti. Gabriel gyakran eltöprengett rajta. – Információink szerint egy Ivan Harkov nevű orosz fegyverkereskedő igen veszélyes fegyverrendszert készül eladni az al-Kaida terroristáinak. Sir John? – Nagyon is. De kíméljen meg a dumától. Ha azt akarja. hogy csatlakozzon az egységéhez. – Önök. hogy egy jó kém természet adta türelmével bír. kellemes hang. De amikor Seymour kissé kacifántos magyarázatba fogott. Devlin felszolgálja a kávét. Graham. aki hazája és népe védelmére siet. hogy Samron meg tudta fogni. Az étkezés alatt Gabrielnek az a meggyőződése alakult ki Boothbyról. – Gabrielre nézett. csak azután kérdezte meg.

már emlékszem. – Attól tartok. Én azt mondom. – Feltételezzük. – Nézzék. – Alapos okunk van feltételezni. – Akkor attól tartok. A feleséget Jelenának hívják. Sir John. hogy nem utasítaná el a közeledésünket. mekkora jutalékot fölöz le? Krisztusom. – Leach. nem segíthetek. ha a ruszkik megint hidegháborút akarnak. adjunk nekik. – Elárulja. Seymour Gabrielre nézett. és körülnézett. – És itt szeretnék sort keríteni rá. mit csináltak néhány héttel ezelőtt azzal a szerencsétlennel a Szent Péter-bazilikában. és bólintott. uraim. miért? – Mert a ruszkik szörnyetegek. hogy azért nem adja el a festményt. mint az én öreg apám volt. hogy Jelena Harkova előtt ismeretesek a férje tervei. Elég megnézni. majd szünetet tartott. Vagy ahogy terrorizálják és zsarolják a szomszédaikat. – Tényleg azt mondta Alistairnek. de egész pontosan mit kívánnak tőlem? – Össze kell hoznom egy találkozót Jelena Harkovával – mondta Gabriel.– Á. – Miért kell találkoznia Jelena Harkovával? Graham Seymour tapintatosan megköszörülte a torkát. ugye? Alistair Leach képviseli a Christie'sből. – Elfintorodott. ezt nem áll módunkban megosztani önnel. Tudják. mert Jelena orosz? – Naná hogy ezt mondtam. Graham. . hogy nem vagyok olyan ravasz és körmönfont. horribilis összegeket. – Hátradőlt a székében. és nem ért egyet velük – mondta Gabriel. lehet. Havermore-ban.

– Arra céloz, hogy beszervezik? Megkérik Jelena Harkovát, hogy árulja el a férjét? Itt, az én otthonomban? – Helyszínnek tökéletes. – Nem tagadom, felkeltették az érdeklődésemet. Ki fogja megkörnyékezni? – Az ön amerikai unokahúga. – Olyan nekem nincs. – Most már van. – Na és velem mi lesz? – Keríthetünk valakit, aki helyettesíti önt – felelte Seymour. – Megtenné egy idősebb tisztünk vagy valaki, aki már visszavonult. Számtalan nyugalmazott tisztünk kapva kapna az alkalmon, hogy megint részt vehet egy akcióban. – Seymour elhallgatott. – Persze van más lehetőség is, Sir John. Eljátszhatja a saját szerepét. Az ön apja a történelem egyik legavatottabb megtévesztője volt. Ő segített elhitetni a németekkel, hogy Calais-nál szállunk partra Normandiában. Ön a génjeiben hordozza a megtévesztést. – Mi lesz, ha Ivan Harkov rájön? Úgy végzem majd, mint szegény Litvinyenko, kihullik a hajam, és a University College kórházában lehelem ki a lelkem szörnyű kínok között. – Teszünk róla, hogy Ivan soha ne férjen a közelébe. Az, hogy soha nem nősült meg, és nincsenek gyermekei, egyszerűsíti a dolgunkat. – Na és az öreg George meg Mrs. Devlin? – Őket természetesen ki kell hagynunk. Lehet, hogy kénytelen lesz megválni tőlük. – Kizárt. Az öreg dolgozott az apámnál is. Mrs. Devlin

meg majd harminc éve velem van. Valami mást kell kitalálunk. – Ezek szerint vállalja? Boothby bólintott. – Ha az urak valóban úgy gondolják, hogy képes vagyok a feladatra, megtiszteltetésnek veszem, hogy csatlakozhatom önökhöz. – Nagyszerű – mondta Seymour. – Akkor már csak egyetlen apróság maradt hátra, a festmény. Ha Jelena Harkova meg akarja venni, kénytelenek leszünk eladni neki. Boothby olyan erővel csapott az asztalra, hogy az összes porcelán és kristály megcsendült. – Semmilyen körülmények között nem adom el azt a képet egy orosz fegyverkereskedő feleségének. Gabriel megtörölgette száját a szalvétájával. – Van más lehetőség. Valami olyasmi, ami az apjának is tetszett volna. – Micsoda? – Természetesen egy kis megtévesztés. Örökre eltávozott Boothbyk megsárgult portréi alatt haladtak fel az impozáns központi lépcsősoron. A gyerekszobára félhomály borult, amikor beléptek; Boothby széthúzta a súlyos függönyöket, s a magas, bordázott ablakokon azonnal beáradt az aranyszín cotswoldsi fény. Két összeillő gyerekágyat, két összeillő fiókos szekrényt, két összeillő, kézzel festett játékládát világított meg, és Mary Cassatt két gyermekét a tengerparton. – Apám vette a képet Párizsban a két világháború között. Ha jól emlékszem, nem kértek sokat érte. Addigra

Madame Cassatt már kiment a divatból. Anyám és a húgaim imádták, de hogy őszinte legyek, engem mindig hidegen hagyott. Gabriel odalépett a képhez, és állát jobb tenyerére támasztva, fejét kissé oldalt biccentve, némán tanulmányozta. Aztán jobb kezének három ujját megnyalva ledörzsölte a felületi szennyeződést az egyik gyermek pufók térdéről. Boothby szemöldök ráncolva figyelte. – Hé, Gabriel. Remélem, tudja, mit csinál. Gabriel két lépést hátrált, s a festmény méreteit kalkulálta. – Körülbelül kilencvenhatszor hetvenhárom. – Ha nem tévedek, kilencvennyolcszor hetvennégy. Jó szeme van. Gabriel nem adta jelét, hogy hallotta volna az elismerést. – Szükségem lesz egy helyre, ahol dolgozhatom. Ahol csönd van. És nem zavarnak. – A birtok északi végében van egy régi vadászlak. Pár éve helyrepofoztam egy kicsit. Az évnek ebben a szakában általában bérbe adom, de a következő néhány héten üresen áll. A felső szint teljes egészében át van alakítva műteremnek. Szerintem tetszeni fog önnek. – Kérem, szóljon Mrs. Devlinnek, hogy magam fogok takarítani. És mondja meg az öreg George-nak, hogy ne szaglásszon utánam. – Gabriel visszafordult a képhez, és tovább nézegette, állát tenyerébe támasztva, fejét kissé oldalt döntve. – Nem szeretem, ha figyelnek munka közben. 32

GLOUCESTERSHIRE, ANGLIA

Másnap reggelre Gabriel listát készített az MI5-nak a hadművelethez szükséges eszközökről. Ilyen listát az MI5nál még soha nem láttak. Whitcombe, aki szakmai szempontból egészen belehabarodott a legendás izraeli ügynökbe, önként ajánlkozott, hogy beszerzi a tételeket. Először az L. Cornelissen & Sont kereste fel a Great Russel Streeten, ahol nagy mennyiségben vásárolt ecseteket, festéket, hígítót, alapozót és lakkot. Aztán elment Camden Townba festőállványokért, majd Earl's Courtba halogénlámpákért. Az utolsó két megálló néhány házra esett egymástól a Bury Streeten: az Arnold Wiggins & Sonsnál míves faragású francia stílusú képkeretet rendelt, a Dimbleby Fine Artsnál megvásárolta egy kevéssé ismert francia tájképfestő egyik alkotását. A kép Párizs mellett készült 1884-ben, és hetvennégyszer kilencvennyolc centiméteres volt. A festmény és a szükséges eszközök délutánra Havermore-ban voltak, és Gabriel azonnal munkához is látott a műteremben, az öreg vadászlak felső szintjén. Bár a modern technika vívmányainak hála, jelentős előnyben volt a múlt nagy festménymásolóival szemben, jobbára mégis megmaradt a régi mesterek jól kipróbált módszereinél. Miután alaposan megvizsgálta a Cassatt felszínét, csaknem száz részletes fényképfelvételt készített róla, amelyeket a műterem falára tűzött. Azután áttetsző papírral letakarta a festményt, és óvatosan átkopírozta rá a képet. Amikor elkészült, eltávolította a papírt, és több ezer apró

lyukacskát ütött a felrajzolt vonalakra. Ezek után ráhelyezte a lekopírozott képet a másik vászonra – amelyről korábban mindent eltávolított, és lekente friss alapozó réteggel –, majd finoman beszórta a felületét szénporral. Egy pillanat múlva, amikor levette a papírt a vászonról, két gyermek árnyszerű képe jelent meg rajta. Kevésbé avatott másoló valószínűleg készített volna kéthárom vázlatot, mielőtt nekikezd a festmény végső változatának, Gabriel azonban nem érezte szükségét a gyakorlásnak, ráadásul időben sem bővelkedett. Egymás mellé helyezte a két festőállványt, Cassatt eredetijét a bal oldalra, és máris kikeverte a színeket. Az első pár napban lassan dolgozott, de amint kezdett ráérezni Cassatt stílusára, növekvő magabiztossággal és fürgeséggel vitte fel a festéket a vászonra. Időnként az volt az érzése, Mary Cassatt ott áll mögötte, és féltő gondossággal vezeti a kezét. Általában egyedül jelent meg neki, földig érő ruhában és asszonyos főkötőben, de néha mentorait, Degas-t, Renoirt és Picassót is magával hozta, hogy megfelelő instrukciókkal lássák el Gabrielt a paletta és az ecsetkezelés finomságait illetően. Bár Gabriel figyelmének java részét a festmény kötötte le, Ivan Harkovot és Jelena Harkovát sem száműzte gondolataiból. Az NSA megkettőzött igyekezettel hallgatta le Ivan minden elektronikus kommunikációját, Adrian Carter pedig megbízott egy embert a londoni kirendeltségen, hogy rendszeres időközönként továbbítsa a megszerzett információkat Havermore-ba. A KGB gyermekeként Ivan mindig is ügyelt rá, hogy mit beszél telefonon, és ez most

sem volt másképp. Azokat a napokat többnyire visszavonultan töltötte fallal körülvett birtokán, Zsukovkában, az oligarchák elzárt, titkos városában, Moszkvától nyugatra. Egyetlenegyszer merészkedett ki az országból, amikor egy napra Párizsba utazott, hogy néhány órát szupermodell szeretőjével, Jekatyerinával töltsön. Háromszor hívta fel Jelenát Jekatyerina ágyából, hogy beszámoljon, milyen ígéretesen alakulnak üzleti megbeszélései. Az egyik hívásnál Jelena éppen két másik nő társaságában vacsorázott az exkluzív Café Puskinban; a Cég egyik megfigyelője miniatűr fényképezőgépével meg is örökítette a pillanatot. Gabriel megütközve nézte a nő arcára kiülő mélabús kifejezést, amely két társának látszólagos vidámságával összehasonlítva csak még szembeötlőbb volt. Felszögezte a fotót ideiglenes műtermének falára, és ezt a címet adta neki: Három hölgy

egy moszkvai kávéházban.
Az akció egyetlen sarkalatos momentuma maradt csupán homályban Gabriel előtt: a pontos dátum, amikor Ivan Harkov és Jelena Harkova otthagyja Moszkvát, és visszatérnek Knightsbridge-be. Miközben egyedül munkálkodott a vászon előtt, időnként beléhasított a félelem, hogy senki sem jön el a nagyszabású fogadásra, amelyet rendezni készül. Ez az elképzelés persze alaptalan volt; Ivan Harkov csak kis dózisokban viselte el a hazáját, így csak idő kérdése volt, mikor érzi meg a leküzdhetetlen késztetést a távozásra. Végül az MI5 egyik megfigyelőcsapata, amely a Rutland Gate-ben található Harkov rezidenciát tartotta szemmel, tanúja volt egy

vodkából, pezsgőből és francia borból álló jókora szállítmány érkezésének, amit Ivan közelgő visszatérése egyértelmű bizonyítékának tekintettek. Másnap az NSA rögzítette Ivan telefonbeszélgetését, amelyet Arkagyij Medvegyevvel, privát biztonsági és hírszerző szolgálatának főnökével folytatott. A bő lére eresztett beszélgetésben, amely egy orosz rivális viselt dolgaira összpontosult, ott volt elrejtve az információmorzsa, amelyre Gabriel oly türelmetlenül várt: Ivan egy héten belül Londonba érkezik egy sor fontos üzleti megbeszélésre, ahogy ő nevezte. Londonból aztán Dél-Franciaországba utazik, ahol a Villa Soleilben, a Földközi-tengerre néző fényűző nyári palotájában fog megszállni, Saint-Tropez mellett. Aznap este Gabriel a vászon előtt állva fogyasztotta el a vacsoráját. Valamivel kilenc után autógumik csikorgása és ismeretlen motor zúgása ütötte meg a fülét a kavicsos kocsifeljáró felől. Kinézett az ablakon, és magas, hirtelenszőke nőt látott kiszállni a kocsiból, egyetlen táskával a vállán. A nő felment a műterembe, és Gabriel mögött állt, miközben a férfi dolgozott. – Nem akarsz beavatni, hogy miért hamisítasz egy Cassatt-képet? – érdeklődött Sarah Bancroft. – A tulajdonos nem hajlandó megválni az eredetitől. – Na és ha elkészültél vele? – Akkor eladod Jelena Harkovának. – Ostoba kérdés volt. – A lány előrehajolt, és szemrevételezte a képet. – A kezükön még dolgoznod kell egy kicsit, Gabriel. Így kissé túl impasto. – Az ecsetkezelésem, mint mindig, most is tökéletes.

– Milyen buta vagyok, hogy mást feltételeztem – mondta Sarah egy ásítást elfojtva. – Alig állok a lábamon. – Ma éjszaka itt alhatsz, de holnap beköltözöl a házba. John nagybácsikád már vár. – Milyennek találod? – Inkább nem rontanám el a meglepetést. – Ha további tanácsokra lenne szükséged, csak ébressz fel nyugodtan. – Azt hiszem, egyedül is elboldogulok. – Biztos vagy benne? – De még mennyire. Sarah arcon csókolta, és halkan kiosont az ajtón. Gabriel megnyomta a lejátszás gombot egy kis hordozható lejátszón, és mozdulatlanul várta, hogy felcsendüljenek a Bohémélet első akkordjai. Aztán lehúzta ecsetjét a palettán, és éjfélig folytatta magányos munkáját. Sir John Boothbyt a másnapi reggelinél mutatták be amerikai unokahúgának, a vonzó, fiatal nőnek, aki most a Sarah Crawford nevet használta. Gabriel röviden vázolta kettejük hosszú és szívélyes kapcsolatának hiányzó fejezeteit. Noha Sarah időközben elhunyt anyja ostoba fejjel hozzáment a Wall Street egyik bankárához, ahhoz ragaszkodott, hogy lánya erős szálakkal kötődjék Angliához, ezért töltötte Sarah a nyarakat Havermore-ban, és ez volt az oka, hogy a lány még harmincas évei derekán is minden évben elzarándokolt a birtokra. Kislányként mindig a gyerekszobában aludt, és teljesen a szívéhez nőtt a Két gyermek a tengerparton. Mi sem természetesebb hát, mint hogy Sarah mutatja meg a festményt Jelena

Harkovának, és nem a nagybácsi, akinek az soha nem jelentett semmit. A Cassattot „in situ” fogják megtekinteni, vagyis Sarah felkíséri Jelenát az emeletre, ami azt jelenti, hogy lesz elég ideje egy óvatos, de félreérthetetlen közeledésre. John nagybácsinak közben az lesz a feladata, hogy segítsen távol tartani a testőröket Jelenától. Gabriel becslése szerint tíz percük lesz. Ha azt túllépik, a testőrök idegesek lesznek. És ideges orosz testőrökre aztán tényleg nincs szükségük. Sarah érkezése drámaian felpörgette az előkészületeket. Helyi műszaki szakembereknek álcázva befutott M & M Audio és Videó, és teleszórta kamerákkal meg mikrofonokkal a házat és a birtokot. A szénapajtában ideiglenes parancsnoki központot is felállítottak, ahonnét figyelhették és rögzíthették az adást. Sarah azzal töltötte a reggeleket, hogy „felelevenítette” emlékeit egy otthonról, amelyet jól ismert, és végtelenül szeretett. Jó néhány kellemes órát eltöltött nagybácsikája társaságában, ismerkedett a hatalmas, öreg házzal, és hosszú sétákat tett a birtok körül Boothby két megátalkodott walesi juhászkutyájával, Punchcsal és Judyval a nyomában. George Merrywood minden alkalommal feltartóztatta egy kis csevegésre. Olyan ízes gloucestershire-i akcentussal beszélt az öreg, hogy még Sarah is alig értette, amit mond, pedig sokszor megfordult Angliában. Mrs. Devlin kijelentette, hogy „Sarah a legkedvesebb amerikai”, akivel valaha találkozott. A házvezetőnő semmit sem tudott az állítólagos vérrokonságról, amely Sarah-t a munkaadójához fűzte – Sir John úgy tájékoztatta, hogy Sarah egy amerikai

Nem szabad túlfeszítened a húrt. és hagyd. – Ne felejtsd el. ahogy elnézte az Északi-erdő homályából előlépő Sarah-t. Biztos lehetsz benne. és délután fél ötkor fog landolni a Stansted reptéren. hogy a testőrök figyelni fogják az órát. Devlin egyik délután. igyekezz minden információt kiszedni belőle Ivan üzletéről. hogy Ivan Harkov gépe – egy Boeing Business Jet – épp akkor adta le a repülési tervet. Gabriel elvégezte az utolsó simításokat Mary Cassatt két gyermekének másolatán. És ami a legfontosabb. Másnap reggel Graham Seymour azzal telefonált oda a Thames House-ból. gondolta Mrs. és a konyhába vitte. aki nemrégiben ment át egy csúnya váláson. Londontól északra. Jelena Harkova beszervezését. Sarah. Ne légy erőszakos. hogy ketten már meghaltak Jelena miatt. ahol betette a . Szegény kicsikém. az eligazítások határozottan élesebb tónust vettek fel. Először nagy általánosságban a szakmáról beszélt. hogy megvitassák havermore-i tartózkodásának valódi célját. és próbálj megbeszélni vele egy másik találkozót. Ha megteszi. hogy besétáljon. Gabriel a festőállvány előtt állva tartott előadást a lánynak. Csak nyisd ki előtte az ajtót. Ki az a bolond. Miután letette a kagylót. És mindenről jelentenek Ivánnak. sarkában a kutyákkal. aki hagyja. hogy kicsússzon a keze közül egy ilyen lány? Esténként Sarah kijárt az erdészlakba. az első találkozás nem tarthat tovább tíz percnél. ám ahogy közeledett Jelena érkezésének dátuma. Három órával később leszedte a vásznat a merevítőről.barátjának a lánya.

Hosszú percekig tartó aprólékos vizsgálódás és konzultáció után mindketten egyetértettek. Rövid ideig vizsgálgatta a festmény felszínét. és vékony rétegben sárgás lakkot kent rá. nem az – felelte a férfi. – Nem. és a bal oldali a . – Csupán néhány repedés a felszínen. – Lenyűgöző – suttogta Sarah. hagyta. hogy Sarah is lássa. hogy hűljön egy kicsit. Most a hő és a nyomás együttes hatása finom repedések hálózatát hozta létre a felszínén. Amikor a lakk megkötött. ahogy kávésbögrével a kezében hanyagul a pultnak támaszkodik. és megkérdezte tőlük. Sarah itt talált rá húsz perccel később. Aztán negyed fordulattal elforgatta. melyik vászon az eredeti és melyik a hamisítvány. – Miért sütöd meg a képet? Ebben a pillanatban az óra halk jelzést adott. majd erősen végighúzta az asztal szélén a padló irányában. Sarah belesett az ablakon. Dallamtalanul fütyörészve felvitte a festményt a műterembe. aztán elégedetten feltartotta. Gabriel kivette a vásznat a sütőből. – Mi ez a szag? Gabriel lepillantott a sütőre. Sarah pillantásától kísérve megfogta a vászon felső és alsó végét. hogy a jobb oldali festmény az eredeti. majd képpel felfelé ráhelyezte az asztalra. és riadtan kapta fel a tekintetét. Gabriel a műterembe hívta Sarah-t és John Boothbyt. és ismét határozottan végighúzta az asztal pereme mentén.háromszázötven fokra előmelegített sütőbe. visszahelyezte az eredeti merevítőre. Aznap reggel a festék még sima és makulátlan volt.

Gabriel bemászott egy MI5-kocsi hátsó ülésére Nigel Whitcombe mellé. amiért rászedték őket. és felakasztották a gyerekszobában. Most már Alistair Leachen volt a világ szeme. Sarah és John Boothby megszégyenülve. – Biztosak benne? – kérdezte Gabriel. . Sem a telefonbeszélgetéseiben. sem az e-mailjeiben vagy a faxüzeneteiben. LONDON Gabriel tudta. és indult vissza Londonba. Ennek okát az akció kezdete előtti vacsorán Whitcombe magyarázta el. 33 THAMES HOUSE. átvitte a hamisítványt a házba. és beleillesztette az új keretbe. Az MI5 több mint egy hétig tartó hajthatatlan szaglászás és megfigyelés után sem találta bizonyítékát. amely akkor érkezett az Arnold Wiggins & Sonstól. hogy a diszkréció természetes adottsága mindazoknak. Leach hagyta. Ami a Sotheby'snél dolgozó hölgybarátját. de még őt is meglepte az a hűség. Rosemary Gibbonst illeti. akik a műkereskedelem élvonalában mozognak. Ahogy mindig. amellyel Alistair Leach a titoktartási fogadalmához viszonyult. de személyes kapcsolataiban sem utalt semmi árulásra. Gabriel leemelte a jobb oldali képet az állványról. hogy kicsit kihűljenek a dolgok kettejük közt. akit a férfi gardedámjául és gyóntatójául jelöltek ki. Újabb konzultáció után a két fej egyszerre bólintott. hogy Leach bármilyen szempontból megszegte volna a szavát.másolat.

a . ez azonban mit sem vont le a jelentőségéből. hogy figyeljük. Gabriel még egyszer utoljára ellenőrizte a monitorokat. hogy nem bakizhat. Műveleti szobának hangszigetelt kamrát használtak vibráló monitorokkal és villódzó lámpákkal. hogy már nem tetszik Alistair-nek – fejtegette. Visszafogott ruhát viselt. Leach fellépését matiné-előadásnak tervezték. a személyzetet pedig nyílt tekintetű fiatal férfiak és nők alkották. hogy húzzák fel a függönyt. Gabriel átadott Whitcombe-nak egy százezer fontról szóló csekket és egy néhány soros üzenetet. Nigel. – A mi Alistairünk vérbeli lovag. Délután két óra tizenhét perckor Graham Seymour informálta. Seymour odahajolt a mikrofonhoz. Senkit sem vert át vele. Könnyen lehet. hogy ő az utolsó tisztességes férfi egész Londonban. és a körülötte ácsorgó MI5-tisztek várakozásteljes pillantásától kísérve bólintott. és kiadta az utasítást. Gabriel beléptető kártyáján az állt: BLACKBURN: USA. hogy nagyon sok múlik rajta. hogy minden díszlet a helyén. kezdődhet az előadás. és más lehetőség hiányában Gabriel vonakodva beleegyezett.– Nem arról van szó. – Mondd meg neki. A kártyája Jonathan Owensként. hogy ezúttal a Thames House-ban legyen a parancsnoki központ. és igyekszik megvédeni a nőt. Tudja. akiknek arca a modern Britannia szivárványszínű faji eloszlását tükrözte. Graham Seymour ragaszkodott hozzá. Mondd. s egy lelkész elnéző mosolya terült szét az arcán. a jelenlévőkön kívül természetesen.

forduljon balra. – Jonathan Owens… Cambridge-i Online Kortárs Művészeti Folyóirat. – Meglehet – felelte a recepciós hölgy. Owens ellépett a recepciós pult mellől. Mr. Mr. – Pillanat türelmét kérem. kedves uram. Owens? Nigel Whitcombe becsukta az ajtót. Fiatalos… Igen. Állítása szerint időpontra jött. – Mit gondol. mintha pénzbehajtó volna. Azt hiszem. Alistair. ő lesz az. – Harmadik emelet. Ha felért a lifttel. egyedül is menni fog. többvonalas telefonja kagylóját. Felemelte lenyűgöző. vagy vegyük át előbb? – Ez a munkám. menni fog. . Leach… Végtelenül jó modorú. – Mit tehetek önért. immáron harmadjára ismételve a nevet. – Owens – mondta. A Christie's recepciósa minden igyekezete ellenére sem találta nevét a bejegyzések között. – Nagy gond lenne. és átadta Leachnek az üzenetet. Letette. ha felhívnánk? – kérdezte a fess fiatalember jóindulatú mosollyal. és ideiglenes vendégkártyát adott a látogatónak. Alistair Leach az irodája ajtajában várt rá. persze bizonyos szempontból az is volt. – Biztosan csak elfelejtett szólni önnek.cambridge-i Online Kortárs Művészeti Folyóirat társszerkesztőjeként azonosította. Rosszalló tekintettel mérte végig a látogatót. és a biztonsági ellenőrzésen áthaladva beszállt a liftbe. és bepötyögött négy számot. amelyet a férfi a zakója hajtókájára tűzött.

drága. – Jelena. Az ez után következő beszélgetés negyvenkilenc másodpercig tartott. egy Serpentinetavi csónakázásból érkeztek – maga a csónakázás idilli jelenet volt. Nem szerencsétlenkedheti el. amikor elővette. de még az orosz lehallgató szolgálatot is. Egyenesen a Hyde Parkból. mert közvetlenül hallgatták le Leach vonalát. bár ők semmilyen jelentőséget nem tulajdonítottak az ügynek. Alistair? Rengeteg időt és pénzt fektettünk a dologba. amelyet akár Mary Cassatt is festhetett volna. Annával és Nyikolajjal teázott a Harrods áruház tetején lévő kávézóban. lefátyolozott szaúdi nők és afrikai szolgáik szomszédságában. Gabriel és Graham Seymour élőben követte a beszélgetést. és emlékezetből tárcsázta a számot. Az ifjú Nigel Whitcombe elmondása szerint tíz másodperccel ezután Gabriel akciója ünnepélyesen kezdetét vette. hogy Mrs. és számos hírszerző szolgálat rögzítette. Itt Alistair Leach a Christie'sből. és már mosolyogva emelte füléhez a telefont. Jelena Harkova hétéves ikreivel. ha eltekintünk attól. szemlátomást azonnal felismerte a hívó számát. Leach felemelte a telefonját. a brit GCHQ-t. beleértve az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Ügynökségét. Nem hívom rosszkor? Természetesen nem hívta rosszkor.– Biztos benne. Jelena mobilja elegáns olasz bőrtáskában pihent. Most is ott voltak az egyik közeli asztalnál. Amikor a kapcsolat . Harkovot és gyermekeit egész idő alatt árnyékként követte két másik csónak. Amikor megcsörrent a mobilja. tele orosz testőrökkel.

– Nem szeretném kihasználni. Ma reggel felhívott. hogy hallatlanul érdekes híreim vannak közös barátnénkról. – Akkor holnap. de szerintem le tudjuk alkudni. drága. hogy ráér-e. – Jelena. és megkérte. melyik melyik –. Itt Alistair Leach. az emberünk meggondolta magát. Gabriel felnézett az egyik technikusra – Marlowe-ra vagy Mapesre. volt alkalma átgondolni a dolgot. drágám. Igen. drága. Alistair! Mindent tudni akarok. Nincsenek végtelen . sosem tudta. Mary Cassattról. Megfelelő díjazás ellenében hajlandó lemondani róla. Alistair. Mit tehetek önért? – Igazából én tehetek valamit önért. – Miféle hírek? – Úgy néz ki. Alistair. vagy most szeretné hallani a részleteket? – Ne vicceljen. Köztünk szólva. – Mikor tudom megnézni? – Ez csakis öntől függ. – Azt mondta. hogy be tudja szuszakolni önt a napirendjébe. de gyanítom. mint volt. – A hitelesség és az eredet rendben? – A lehető legnagyobb rendben. holnap. – Mennyit kér? – Két és fél körül. Hiszen ön adja a pénzt. – Utánanézek. – Dehogynem. Van szerencsém bejelenteni. Telefonáljak később. hogy játssza le újra.megszakadt. Nem hívom rosszkor? – Dehogy. hogy érdekelné az üzlet. a pasas anyagi helyzete nem olyan fényes.

És ne késsen. A testőrök körülvették. Azután négykor konferenciahívást folytat Zürichhel. – Egy órakor egy csapat banki befektetővel ebédel a Harkov-rezidencián. Alistair. – Gratulálok. Whitcombe először némán hallgatott. Egész délután el lesz foglalva. és tárcsázott. vagy várassuk kicsit? – Épp elég stresszes az élete. – Azért csak vegyük át újra. Alistair. . Graham Seymour Gabrielre nézett. Jelena kérte a számlát. – Ivan napirendjéről biztosan tudunk mindent? – Te is hallottad a felvételeket.pénzkészletei. – Elismerő kritikát kaptunk. Az egyik megfigyelő volt az a Harrodsból. Graham. Vagyis mindjárt távoznak. – Mennyi idő alatt ér Knightsbridge-ből Havermore-ba? – Az oroszok vezetési stílusával? Legfeljebb két óra kell neki. – Mondjátok. Ciao! A technikus leállította a felvételt. és mosolygott. Szóljak vissza még ma délután. kasszasiker lesz. de ideje az rengeteg van. Úgy néz ki. hogy négyre jöjjön. vagy ráér reggelig? – Azonnal szóljon ide. – El tudja érni most rögtön? – Megpróbálom. – Most azonnal. Gabriel. Megreccsent a hangszóró. Whitcombe mobilja feldorombolt. bekapta a horgot. nem gondolod? Seymour felkapta a telefont. – Hívjátok vissza – mondta Gabriel. aztán Alistair Leachre nézett. szívem. Úgy látszik.

annál az embernél. Aznap este fél hatkor Mrs. Devlin benyitott a könyvtárba Havermore-ban. Belekortyolt az italba. Devlin senkinek sem . Sir John? – Attól tartok. A festményt a gyerekszobában… Azt a festményt. A vacsorája a sütőben. kezében ezüsttálca. – Igaz is. utána egy hétig keresem a dolgaimat. A napnak ebben a szakában mindig a Telegraphot olvasta. amely egy álló hétig a vadászlakban volt. Devlint figyelte. Sir John. De nem marad sokáig. Mrs. és Mrs. aki rendbe rakosgatta az íróasztalon heverő könyveket és papírokat. – Isteni – motyogta Sir John.– Hogyan tovább? A válasz hallatán Leach megnyomta az újrahívó gombot. – Hagyja csak. – Mi van ma este? – Bárányborda. hogy Jelena jelentkezzen. én hazamennék. Boothby leengedte az újságot. Lillian… – Igen. közepén egy pohár whisky. a legtöbb tétlen emberhez hasonlóan ő is szigorú rendszer szerint élt. Lillian – szólalt meg. – Ha nincs más kívánsága. akinek a jelenlétéről Mrs. – Valahányszor takarít a könyvtárszobában. uram? – Holnap délután látogatónk lesz. Csak megnézi a festményt a gyerekszobában. – Már megint. és indult az ajtó felé. és várta. Devlin jó éjszakát kívánt. Sir John a Telegraphot olvasta.

– Történik valami Havermore-ban. Boothby a pohara fölött összeesküvő pillantást vetett az asszonyra. – Szükségem van a pénzre. Lillian? – Beszélhetek nyíltan. akik a villanyt szerelik. Sir John. uram? – Úgy szokott. Szükségünk van a pénzre. – Nem vagyok biztos benne. – Az öreg mindenütt összeesküvést szimatol. elhiggyem-e. Devlin lecövekelt az ajtóban. – Értem – mondta a házvezetőnő. Devlin kétkedőn húzgálta köténye szegélyét.beszélhetett. uram. Pontosan mire gondol? – A fura alakra a vadászlakban. Lillian. Lillian. – Most meg azt fontolgatja. a pajtában. sok minden. – Nem tudom. hogy odalenne az angol fánkért. Erre az elbűvölő kislányra. Valami titkos. nyugodjék békében. ha érti. Szerintem valami fontos dolog történik ebben a házban. hogy eladja azt a gyönyörű festményt egy orosznak? Szegény édesapja. forog a sírjában. . amit nem árul el nekem? – Hogyne. A két férfira. – Készítsek esetleg fánkot? – Nem hiszem. – Valami gond van. mire gondolok. Mrs. mint az édesapja idejében. aki állítólag az ön amerikai barátjának a lánya. Mrs. Az öreg George szerint valami rosszban sántikálnak ott.

Mrs. uram. el a kisboltok és az öreg mészkő templom mellett. akit ők Sarah Crawford néven ismertek. igen. A Havermore néven ismert. – Ha nem szeretne itt lenni… – Itt leszek. valaha pazar birtokon nem volt látható jele. majd rövid szünetet tartott. majd a Dyers Lane-en kisüvítettek a városból. eperlekvárt és tejszínt rendezett tálcára. – Na és az öreg George? – Talán el kéne engedni délutánra. ahol komoly és súlyos gondolatokkal tusakodott. ez volt a legrövidebb látogatás Chipping Camden történetében. sötétített üvegű Mercedes-Benz S65 golyóálló üveggel és páncélzattal felszerelve. mert bevette magát a könyvtárba. a Keleti-rét felől baktatott hazafelé az ösvényen zöld gumicsizmában. Végigrepesztettek Chipping Camden teraszos főutcáján. két. 34 HAVERMORE. hogy bárki tudott volna a kocsik fejvesztett iramban történő közeledéséről. Sir John mit sem tudott a házvezetőnő lázadásáról. Egy boltos tizenhat másodpercnek mérte a száguldást. A vonzó. GLOUCESTERSHIRE A limuzinok három óra negyvenöt perckor haladtak át a Station Road-i rejtett ellenőrző ponton. a kis Punch és Judy . Sir John – vágta el a szavát a házvezetőnő. – Talán el kéne engedni.– Az oroszok pontban négykor érkeznek. és Sir John utasításaival ellentétben éppen fánkot. Devlin a konyhában tartózkodott. Lillian – mondta. fiatal nő.

hogy szokatlan esemény van készülőben. ahogy csikorogva begurulnak a kavicsos udvarra. Devlin készítette friss tejszínbe. ajtók . Elnémult a két nagy teljesítményű motor. A szépséged nem múlhatja felül a Jelenáét. és szemüveget viselt kontaktlencse helyett. csintalanul beledugta az ujját a Mrs. fekete lapos talpúba bújik. majd megigazgatta a pulóvert. valamint egy rövid és sötét hajú. A páncélozott Mercedes limuzinok pontban négy óra négy perckor kanyarodtak be Havermore kapuján. ápolatlan technikus. Jelena nem szokott hozzá. hogy második legyen. aki az előtérben tartózkodott. aki mintha egy magazin hirdetéséből lépett volna ki. A pajtában várakozó férfiak észlelték őket elsőként. egy magas. akinek a könyvtár ablakából kiváló rálátása nyílt az érkező autókra. amelyet színlelt hanyagsággal a nyakába kötött. és kényelmes. majd áthaladt egy két-szárnyas ajtón. azután Sir John következett. mondta korábban az ősz halántékú férfi. Ez a negyedik le sem vette a szemét a videóról. ősz halántékú férfi. A hosszúkás tükör elé állva lesimította fehér blúzát és halványsárga háromnegyedes nadrágját. Alabástrom arcát leheletnyi pirosító színezte csupán. Négy férfi ült a pajtában videó– és audiomonitorokból álló fal előtt.testőrként koslatott utána. tekintélyt parancsoló alak. ki az előszobába. és haladtak tovább a kocsifeljárón. de néhány másodperccel később meghallotta a hangjukat. Sarah. Egyedül a düledező szénapajtában utalt valami arra. Két fiatal. nem láthatta őket. amely a fiatal nőt mutatta. A nő ez után bement a konyhába. ahogy megszabadul a gumicsizmájától.

és mézszínű torpedóként lőttek ki az udvarra. fekete haj és zöld selyem villanásaként. lévén hogy a három Vé szinte kizárólag Ivan testőri különítményeként működött. és hat fiatal testőr pattant elő. majd ketten kinyitották a hátsó ajtókat. Különös volt az ittlétük. Laza kört formáltak az első Mercedes körül. Ám ahogy a kamerák felé fordította arcát. jól öltözött alak tűnt elő. hanem az az ember. Az ember. A másik oldalról megtermett. A sofőr mögötti ülésről Jelena Harkova szállt ki. avagy a „három Vé”. akinek nem lenne szabad ott lennie. Vaszilij és Viktor. amitől enyhülni látszottak arcának komor . arcuk akár a csiszolt márvány. A három Vé sorfalat alkotott a célpont. egy hetedik biztonsági ember az. Punch és Judy elsüvített a bokája mellett.nyíltak. de a lány közben kinyitotta Havermore masszív bejárati ajtaját. Jelena Harkova állandó testőrei. ahogy a Harkovot megfigyelők nevezték őket szerte a világon. Oleg. Továbbá Vagyim. csillogó. rögtön látták. Ivan Harkov előtt. haja színe az acélé. Ő maga hidegvérrel állt testőrei mögött. A pajtában várakozó férfiak a márványarcúak nevét is tudták. Jurij és Gennagyij. akinek épp Zürichhel kellene konferenciahívást folytatnia. A pajtában néhány másodpercig azt hitték. hogy nem testőr. épp effajta eshetőségekre készen –. és már lépett ki a házból. Valami természetes ösztöntől vezérelve egyből a kompánia legtekintélyesebb tagja felé vették az irányt. Megpróbálták figyelmeztetni Sarah-t – korábban elrejtettek egy apró hangszórót az előszobában. némiképp mulatva a dolgon.

vonásai. Sarah színlelt dühvel mordult a kutyákra, így leplezve megdöbbenését, hogy először látja szemtől szemben a szörnyeteget. Nyakörvüknél fogva megragadta a kutyákat, és taszajtott egyet a hátsójukon. Mire visszafordult, apró rés nyílt Vagyim és Viktor között. Sarah a résen át Ivan felé nyújtotta kezét, és kipréselt magából egy mosolyt. – Sajnos menten előjön belőlük a falkaösztön, ha meglátnak egy csapat embert – hallotta saját magát. –A nevem Sarah Crawford. Ivan jobb keze a nadrágja varrása mellől emelkedett fel. Manikűrözött pöröly, gondolta Sarah. Puhatolódzva megszorította Sarah kezét, aztán hirtelen elengedte. – Maga amerikai – jegyezte meg. Maga pedig elfelejtett bemutatkozni, gondolta a lány. – Valójában csak az egyik énem amerikai. – Melyik? – A bácsikám szerint az egoista. Ez az ő háza. Én csak vendégségbe jöttem. – Amerikából? – Igen. – Hol él Amerikában? – Washingtonban. És ön? – Én szeretek világpolgárként gondolni magamra, Miss Crawford. Világpolgárként, hát persze, de a Nyugat hatása még nem csiszolta le teljesen a KGB-ízű angolt. Meglepően folyékonyan beszélte a nyelvet, de intonációja alapján akár a moszkvai rádió propagandistája is lehetett volna. Büszke

az angoljára, gondolta Sarah, ahogy büszke a páncélozott limuzinokra, a testőreire, a kézzel varrt öltönyére, a háromezer dolláros nyakkendőjére és a dús aftershaveillatra, amely felhőként lengi körül. Mindazonáltal a nyugatias öltözködés és a kölni sem tudta elrejteni oroszságát, amely rávésődött erős homlokára, mandulavágású szemére és szögletes arccsontjára. Ahogy az is látszott rajta, hogy nem több KGB-s gengszternél, aki belebotlott egy nagy halom pénzbe. Harkov mintegy mellékesen fölemelte bal kezét, s tekintetét továbbra is Sarah-n nyugtatva közölte: – A feleségem. A nő néhány méterrel távolabb állt, saját palotatestőrségétől körülvéve. Néhány centivel magasabb volt Ivánnál, és szálegyenesen tartotta magát, akár egy táncos. Bőre sápadt, szeme zöldes, haja fekete. Kibontva hordta, lazán a vállára eresztve. Annak a feltételezésnek, hogy Sarah szépsége esetleg meghaladhatja Jelenáét, vajmi kevés alapja volt, lévén hogy Jelena még mindig elképesztően vonzó nő, hiába élt le negyvenhat évet, hét hónapot és tizenkilenc napot. Előrelépett, és a kezét nyújtotta. – Örülök, hogy megismerhetem, Sarah. A nevem Jelena Harkova. – Az ő kiejtése Ivánétól eltérően hiteles volt, gazdag és magával ragadó. – Alistair bizonyára mondta, hogy egyedül jövök. A férjem az utolsó pillanatban döntött úgy, hogy elkísér. És ennek a férjnek még mindig nincs neve, gondolta Sarah.

– Igazából Alistair csak annyit mondott, hogy nőt várjak. A nevet nem árulta el. Nagyon diszkrét volt. – Reméljük, ön is az lesz – szólalt meg Ivan. – A magunkfajták számára igen fontos, hogy megfelelő titoktartás mellett intézzük üzleti ügyeinket. – Nyugodt lehet, Mr. Harkov, a bácsikám is hasonlóképpen gondolja. Végszóra megjelent Boothby, a lába körül ugrabugráló Punchcsal és Judyval. – Rosszul hallottam, vagy tényleg a nagy Ivan Harkov jött el hozzám Havermore-ba? – áradozott. – Az az idióta a Christie'stől egyszerűen csak annyit mondott, hogy VIPlátogatóra számítsak. – Megragadta Ivan kezét, és lelkesen rázogatta. – Őszintén megtisztelve érzem magam, Mr. Harkov. Elismeréssel adózom önnek az eredményeiért. Tudtam, hogy sokrétű az érdeklődése, de nem gondoltam, hogy ebbe a művészet is beletartozik. Ivan szobormerev arcán csaknem igazi mosoly tűnt fel egy pillanatra. Tudták Ivánról, hogy szereti, ha hízelegnek neki; csinos, fiatal lányok vagy a jobb sorsra érdemes brit dzsentri, egyre megy. – Igazság szerint a művészet terén a nejem a szakértő – mondta. – Én csak ki akartam mozdulni Londonból néhány órára. – Hát persze. Képtelenség elviselni Londont, az a borzalmas közlekedés meg a terrorfenyegetettség. Az ember néha elnéz a színházba vagy hallgat egy kis zenét a Covent Gardenben, de én inkább maradok, ahol vagyok. London manapság nem olcsó mulatság. Túl sokan vannak,

akik önhöz hasonlóan mindent felvásárolnak. Persze ezt nem sértésnek szánom. – Nem is vettem annak. – Vidéki birtoka van már? Vagy csak a londoni rezidencia? – Egyelőre csak a ház Knightsbridge-ben. Boothby Havermore homlokzatára mutatott. – Már öt nemzedéke van a családom tulajdonában. Szívesen körbevezetem, amíg a két művészeti szakértő megtekinti a festményt. Ivan pillantása találkozott Jelenáéval: kódolt, levédett, kívülállók számára megfejthetetlen pillantás volt. A nő motyogott valamit oroszul, azután Ivan Boothbyra nézett, és masszív fejével biccentett. – Örömmel venném – mondta. – De nem lesz sok időnk. Attól tartok, a feleségem villámgyorsan hozza meg a döntéseit. – Pompás! – lelkendezett Boothby. – Akkor megmutatom a birtokot. Felemelte a kezét, és indult a Keleti rét felé. Ivan rövid habozás után követte, a három Ve szoros alakzatba rendeződött mögötte. Boothby a testőrökre nézett, és udvarias tiltakozásának adott hangot. – Kérem, biztos, hogy szükséges ez? Itt nincsenek ellenségei, Mr. Harkov, nekem elhiheti. A legveszélyesebb dolog Havermore-ban a két kutya és az általam kevert martini. Ivan ismét Jelenára pillantott, majd mély baritonján odavetett néhány orosz szót a testőröknek. Amikor

továbbindult a rét felé, a testőrök a helyükön maradtak. Jelena szótlanul figyelte férje távozását, aztán Sarah-ra nézett. – Elnézést a biztonságiakért, Miss Sarah. Bármit megtennék, hogy szabaduljak tőlük, de Ivan ragaszkodik hozzá, hogy mindenüvé elkísérjenek. Az ember azt gondolná, hallatlanul izgalmas, ha valakit állandóan fekete öltönyös férfiak vesznek körül. Higgye el nekem, nem az. Sarah egészen elképedt a nyílt szavak hallatán, amelyek árulással is felértek. Kis árulás ez, gondolta Sarah, de mégiscsak árulás. – Egy nő az ön pozíciójában nem lehet elég óvatos – mondta Jelenának. – De bizton állíthatom, itt barátok között van. Boothby és Ivan eltűnt a ház sarkánál. Sarah finoman ráhelyezte a kezét Jelena karjára. – Szeretné megtekinteni a bácsikám Cassattját, Mrs. Harkov? – Semmit sem szeretnék jobban, Miss Crawford. Amikor elindultak a ház oszlopos bejárata felé, a testőrök meg sem moccantak. – Tudja, Mrs. Harkov, szerintem így a legjobb, ha kettesben nézzük meg a festményt. Én mindig úgy éreztem, hogy Cassatt nőkről festett nőknek. A legtöbb férfi nem is érti őt. – Tökéletesen egyetértek. És elárulok egy apró titkot. – Mi lenne az? – Ivan ki nem állhatja Cassattot. A szénapajtában felállított video képernyőknél ácsorgó

férfiak három perc után most mozdultak meg először. – Úgy látom, John bácsi éppen most húzott ki minket a szarból – jegyezte meg Graham Seymour. – Az apja nagyon büszke lenne rá. – Ivan nem a türelméről híres. Szerintem legfeljebb öt percetek lesz Jelenával. – Öt perc alatt embert lehet ölni. – Reméljük, erre ma nem kerül sor, Gabriel. Ivánnál az összes fegyver. A két nő együtt ment fel a központi lépcsősoron, s a fordulóban megálltak, hogy megcsodáljanak egy Madonnát gyermekével. – Csak nem Veronese? – kérdezte Jelena. – Attól függ, kitől kérdezi. A bácsikám ősei a tizenkilencedik században körbeutazták Olaszországot, és egy hajórakomány festménnyel tértek haza. Voltak köztük egész szép darabok, és voltak egyszerű másolatok névtelen festőktől. Ez az egyik legjobb darab. – Gyönyörű. – A Cassatt még mindig a gyerekszobában van. A bácsikám úgy gondolta, tetszene önnek, ha az eredeti környezetében látná. Sarah gyengéden belekarolt Jelenába, és végigvezette a folyosón. A kulcs a párkányon hevert, az ajtó fölött. Sarah lábujjhegyre állva levette, és ujját összeesküvő mozdulattal az ajka elé tette. – Nehogy elárulja valakinek, hogy hol tartjuk a kulcsot. Jelena elmosolyodott. – Bízhat bennem.

– Ivan kezd türelmetlen lenni. – Én is látom, Graham. – A lány már három percet elvesztegetett. – Igen, ezt is látom. – Már a lépcsőn elő kellett volna rukkolnia vele. – Sarah tudja, mit csinál. – Őszintén remélem, hogy igazad van. Én is, gondolta Gabriel. Jelena lépett a szobába elsőként. Sarah az ajtót félig behajtva odalépett az ablakhoz, és elhúzta a függönyt. Az aranyfény két összeillő ágyra, két összeillő fiókos szekrényre, két összeillő, kézzel festett játékládára és Gabriel Allon két gyermekére esett. Jelena a szája elé kapta a kezét. – Ez meseszép – mondta. – Muszáj megvennem. Sarah válasz nélkül hagyta a szavait. Az ablakhoz közelebb eső ágy végére telepedett, és tekintetét a padlóra szegezve szórakozottan végigsimított a micimackós ágytakarón. – Istenem, bocsásson meg – szabadkozott Jelena a lány reakciója láttán. – Nyilván úgy gondolja, szörnyen el vagyok kapatva. – Ó, dehogy, Mrs. Harkov. – Sarah látványosan körülnézett a gyerekszobában. – Kislánykoromban minden nyarat itt töltöttem. A festmény volt az első, amit reggel megpillantottam, és azt láttam utolsónak este, mielőtt anyám leoltotta a lámpát. Ez a ház már nem lesz ugyanolyan a kép nélkül. – Akkor nem vehetem el öntől.

– De muszáj – felelte Sarah. – A bácsikám kénytelen eladni a képet. Higgyen nekem, Mrs. Harkov, ha nem ön, majd megveszi valaki más. És én szeretném, ha olyan helyre kerülne, ahol legalább annyira szeretik, mint én. Önhöz például – tette hozzá. Jelena elfordította a tekintetét Sarah-ról, és újból a festményre pillantott. – Szeretném alaposan megvizsgálni, mielőtt meghozom a végső döntést. Segítene leakasztani a falról? – Hogyne. Sarah felállt, és az ablak mellett elhaladva kipillantott a rétre. Boothby és Ivan még ott állt, Boothby a távolba mutatott, Ivánnak pedig szemlátomást fogytán volt a türelme. Sarah odalépett a képhez, Jelena segítségével leakasztotta a kampókról, és lefektették a másik ágyra. Ekkor Jelena nagyítót és kisebb elemlámpát vett elő a táskájából. Előbb a nagyítóval megvizsgálta a szignót a festmény bal alsó sarkában. Aztán felkattintotta az elemlámpát, és megvilágította vele a festmény felszínét. A vizsgálódás három percig tartott, azután Jelena lekapcsolta a lámpát, és visszaejtette a táskájába. – Ez a festmény egyértelműen hamisítvány – közölte. Rövid ideig behatóan tanulmányozta Sarah arcát, mintha most ébredne rá, hogy ő is hamisítvány. – Mondja meg, ki maga, Miss Crawford. Sarah válaszra nyitotta a száját, de mielőtt megszólalhatott volna, az ajtó kivágódott, és Ivan jelent meg a küszöbön, Boothbyval a sarkában. Ivan meredten bámult Jelenára, aztán Sarah-n állapodott meg a tekintete.

– Valami gond van? Jelena válaszolt a kérdésre. – Semmi, Ivan. Miss Crawford épp arról beszélt, milyen sokat jelent neki a festmény, és ettől érthető módon kissé elérzékenyült. – Talán meggondolták magukat. – Nem, Mr. Harkov – mondta Sarah. – Attól tartok, muszáj lesz megválnunk a képtől. A festmény most már a feleségéé. Amennyiben igényt tart rá, természetesen. – Nos, Jelena? – kérdezte Ivan türelmetlenül. – Kell, vagy nem kell? Jelena végigfuttatta ujját a gyermekek arcán, aztán Sarah-ra nézett. – Az egyik legcsodálatosabb Cassatt, amit valaha láttam. – Majd megfordult, és Ivánra nézett. – Meg kell vennünk, szívem. Bármennyit kérjenek érte. 35
LONDON

Hogy pontosan miként sikerült Ivan Harkovnak elslisszolnia az MI5 egekig magasztalt megfigyelői mellett, erre soha nem tudtak kielégítő módon fényt deríteni. Vádaskodások és utólagos okoskodások hangzottak el. Bejegyzések kerültek a személyi aktákba. Néhányan elmarasztalásban részesültek. Gabrielt nemigen érdekelték a kellemetlen következmények, mert addigra sokkalta súlyosabb gondolatok foglalkoztatták. Jelena azzal, hogy két és fél millió dollárt fizetett egy festményért, amelyről

Vörösesbarna félcipőjére ráfért volna a tisztítás. – Vajon azt is megsúgták az ösztönei. kék. hogy a festmény hamisítvány. hogy a Villa Soleil gyerekszobájában szeretné kitenni. Gabriel. Azt mondta Alistair Leachnek. hogy nem voltam ott. ami azt jelenti. Tudja.egyértelműen tudta. Hogy fogadta Sarah. – Nos. hogy ott áll előtte a szörnyeteg hús-vér valójában? – Mintaszerűen. legombolós gallérú inget és barna szövetnadrágot. Ezért történt. Egy idő után az ember ösztönösen ráérez erre. és ami talán még fontosabb. ez érdekes lehetett. hogy nem zárkózik el az újabb kapcsolatfelvételtől. és angol konyhanyelven megérdeklődték. Carterre pedig a borotválkozás. hogy Adrian Carter felszállt a Gulfstreamre. Carter az utazó amerikai üzletemberek viseletét hordta: kék blézert. hogy értéktelen hamisítvány. merre találják a . nyilvánvaló tanújelét adta. – Szerinted miből állapította meg Jelena. Gabriel padján ültek a St. hogy néznek ki. hogy sok időt tölt a képekkel. Jelena szállítói jönnek érte. hogy milyen érzést keltenek. hogy Sarah Crawford is hamisítvány? – Kétségtelenül. hogy a festmény hamis? – Van már néhány Cassattja. és Londonba repült. Horvát iskoláslányok csapata tódult a padhoz. Sarah igazán tehetséges. James's Parkban. – Hol a festmény? – Még Havermore-ban. Csak azt sajnálom. Nyilván az ösztönei súgták.

hogy Ivan és az FSZB kiszagol valamit. hogy a franciáknak tetszenek majd a feltételeim. s ahol a franciáknak a mai napig jelentős befolyásuk van. – Nem hinném. és elindultak a Horse Guards Road mentén. – Nem olyan már. mint volt. – Márpedig nem vehetjük be őket. ahol egykor fennen lobogott a trikolór. A francia-izraeli kapcsolatok új aranykora. ahol ki lehet bírni az augusztust. Ha másokat is beveszünk. Amikor a lányok elmentek. ha ez így is maradna. egyszerre álltak fel Gabriellel. Tehát nem követhetsz el francia földön olyasmit. Érthető okokból haragszanak Ivánra. – Nem kezdhetsz akcióba Saint-Tropez-ban úgy. Így is kényelmetlenül sok embernek adtunk betekintést az akcióba. most már Saint-Tropez is szerepel az úti céljaid között. de még mindig az az egyetlen hely. aminek aztán mi isszuk meg a levét. ahogy Graham Seymour és a britek esetében tettük. Ki tudja? Még valami jó is kisülhet a dologból. – Gondolom. Carter szórakozottan nyugat felé mutatott. és az elnök szeretné. hogy ne egyeztetnél a francia hírszerzéssel. És a franciákat ismerve szerintem nem akarnak majd kimaradni a buliból. A fegyverei halált és pusztulást szórtak Afrika azon pontjaira.Buckingham-palotát. jelentősen megnő a kockázat. Be kell avatnunk a franciákat. – Újra beszélő viszonyban vagyunk a franciákkal. – Mik a feltételeid? – A britekkel ellentétben hivatalosan nem vehetnek . – Ne ess túlzásba – mondta Gabriel.

ha teljesen félreállnának. Közben elértek a Great George Streetre. és megfelelő fedősztorira. ha nem tartalmazza azt a két szót: Allah nyilai. amelyben arra figyelmeztet. és homlokráncolva nézte a reggeli lapokat. aminek Ivan a célpontja. ami kiállja a próbát. Értelemszerűen tudnom kell. – Vettem. Meglehet. Igazából azt szeretném. aki ért oroszul. hogy be kell szüntetniük minden megfigyelést. Tegyetek róla. SaintTropez falu. Carter megállt egy újságosbódé előtt.részt az akcióban. És arról is tudnom kell. véres ősz elé nézünk – szólalt meg . hogy a nap huszonnégy órájában mindig füleljen valaki… olyasvalaki. hogy egész sor támadás készül a keresztesek és a zsidók ellen. Ha kiszúrnak egy csapat francia ügynököt. ha Ivan felhívja Arkagyij Medvegyevet. De hamarjában csak orosz-izraelit tudok szerezni. Egyéb? – Gondoltam. azonnal bekapcsol a riasztó. s csak legyintenek rá. vagyis közel leszünk Ivánhoz és a gorilláihoz. – Tőlünk mit vársz? – Továbbra is tájékoztassatok Ivan kommunikációjáról. a nyugati hírszerzés szakértői újabb üres szólamnak tekintik a felvételt. hogy figyeltesse Jelenát. ha Jelena ebédre vagy vacsorára asztalt foglaltat. kerítek Sarah Crawfordnak egy oroszamerikai fiút. ha Ivan biztonsági szolgálata szaglászik utána. – Azt mondja. Oszama bin Laden újabb videofelvételt bocsátott ki. – Teljes személyazonosságra lesz szüksége. – Gabriel borítékot nyújtott át Carternek. Ami azt jelenti.

Régóta esedékes már egy újabb támadás valamilyen amerikai célpont ellen. Én meg hajbókolhatok a békazabálók előtt. Igazából tele a nadrágunk. – Inkább. Gabriel. már önmagában figyelemre méltó. Azon a reggelen Carter ott állt néhány méterre tőle. – Abban a pillanatban. még azelőtt le akarnak csapni. hogy árulja el a férjét. . amely a csatorna túlsó partján vár rá. A médiának beadtuk.Carter. nem tehetünk ellene semmit. és tudjuk. Megint villog a riasztó. most azonban lefoglalta gondolatait a kellemetlen találkozó. A szakértők véleménye szerint most fog rá sor kerülni. elveszítjük Jelenát. A Great George Streeten sétáltak a folyó irányában. Aztán bekapcsoljuk a szirénát. Mintha egyenesen azt üzenné. Gabriel. hogy semmi újat vagy szokatlant nem látunk a felvételen. hogy lejár az elnök mandátuma. Gabriel jobbra nézett. Ismét maga előtt látta a Caravaggio-képet: a férfit pisztollyal a kezében. – Mennyire kevés? – Én azt mondanám. augusztus vége. és felkészülünk a harcra. hogy nagyon kevés idő áll a rendelkezésedre. és a Westminster-apátság napfényben fürdő északi tornyát pillantotta meg. neked sokkal könnyebb. – Tudod. Vagy valami még rosszabbat. S mindez azt jelenti. ahogy egy földön fekvő terrorista arcába tüzel. mint hogy megérjünk még egy szeptember 11-et. Csak rá kell venned Jelenát. – Az. hogy megteszitek. hogy engedjék át a Riviérát neked meg a csapatodnak. hogy megjelölte az időpontot.

Gabriel. mit? – kérdezte Carter. azaz a francia külügyi hírszerző szolgálattól érkezett kollégájával. – Én is úgy hallottam. Azt az egyet jól csinálják. – Ne hülyéskedd el. A konferenciát két nappal később hívták össze egy védett párizsi kormányszállóban. Úgy hallom.– Vedd elő a sármodat. és beveszed őket az akcióba? – Kizárt. – Megengedem. – Carter elhallgatott. hogy fogják rövidre a vendéglistát. Jelen volt a francia belbiztonsági szolgálat. hogy főzzenek ránk. Aztán ott volt a Police Nationale egyik magas beosztású tagja és felettese a belügyminisztériumból. Másképp nem mennek bele. – Nem akarsz velem tartani? – Nem hinném. az avenue Victor Hugón. – Van rá valami esély. Carter könyörgött a franciáknak. Nem tették. boldogan átengedjük a dicsőséget a francia elnöknek és hírszerző szolgálatának. a DST vezetője a jobban csengő nevű DGSE-től. – Mondd meg nekik. hogy ha sikerül megakadályoznunk Ivan üzletét. hogy jó ötlet. – Tudod. valamint – aggasztó . – Valamit muszáj adnod nekik. Kissé zűrös a kapcsolatom a franciákkal. Egy rejtélyes alak a katonai hírszerzéstől. Gabriel megtorpant. – Ez még működhet is. Adrian. azt szeretik a franciák. hogy megváltoztatod a követeléseidet.

SZÖVETSÉGI NYOMOZÓIRODA. Emelte az igen jó minőségű francia borral teli poharát a francia-amerikai kapcsolatok újjáéledésére. Mindez puszta formaság volt. hiszen a franciák ismerték. amit a párizsiak Ivánnak a Szaharától délre eső egykori francia gyarmatokon folytatott tevékenységéről tudtak. És persze jelen volt számtalan név nélküli bürokrata. Maga a megbeszélés a hatalmas. s az ügynökség számtalan bűne ellenére meglehetősen nagyra tartották. jegyzők és ételkóstolók. hogy a francia döntéshozásban a politikának is megvan a maga szerepe – az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója. Bármelyik jelenlévő kiszivárogtathatta az információkat. tükrös étkezőben zajlott egy repülőgép-anyahajó méretű asztalnál. és azon merengett. Legszívesebben visszavágott . akik néma szereplőkként jöttek-mentek. És szótlanul tűrte a nemzetbiztonsági tanácsadó kifejezetten bicskanyitogató előadását. előtte kis sárgaréz névtábla: THOMAS APPLEBY . a berendezés képtelenül francia volt. és Carter tudta ezt. amint azt Carter előre sejtette. Aztán végigkínlódott egy elképesztően unalmas beszámolót arról. mely szerint Washington eddigelé semmilyen lépést nem tett Ivan ellen. Carter magában ücsörgött az egyik oldalon.jeleként annak. mielőtt Ivan értesül az ellene szőtt tervről. Eszébe idézte Gabriel intő szavait a beavatottak egyre bővülő köréről. vajon mennyi idejük maradt. akit akarata ellenére rángattak el az összejövetelre Loire menti kastélyából. funkcionárius és tótumfaktum. A helyszín a végsőkig hivatalos. A felütés roppant szívélyesre sikeredett.

hogy igazi ereje a diszkrécióban rejlik. Az efféle összejöveteleken mindig voltak pillanatok. és elismerte a szónokok álláspontját. és sértve érezték magukat. de tisztában volt vele. Carter tudta. és a jobbik énjükre apellált. működött a dolog. amikor a kávé és az elmaradhatatlan cigarettázás végett mindannyian kivonultak a kert hűvösébe. és úgy dugták össze a fejüket. hogy ez is ilyen pillanat. Párizsi egyezménynek keresztelték. Carter hízelgett és könyörgött. amiért fegyvereiket a bolygó leggyúlékonyabb szögleteibe csurgatják –. Ahogy Gabriel előre megmondta. hogy magához ragadhassa a kezdeményezést.volna – elmarasztalva újdonsült szövetségeseit. bár Gabriel nevét. Ezért aztán buzgón bólogatott. nem ejtette ki szabadtéren. FRANCIAORSZÁG . ahogy arra csak a titkos világ tagjai képesek. A franciák természetesen megdöbbenéssel reagáltak. Próbálta levenni őket a lábukról. miközben végig arra várt. amikor a résztvevők megszűntek hazájuk fiai lenni. Így aztán a távoli forgalom halk duruzsolása mellett szerényen felvezette Gabriel követeléseit. Adrian Carter később élete egyik legszebb pillanataként emlékezett vissza rá. Végül kijátszotta Gabriel aduászát. Erre ebéd után került sor. amelyben a legjobbak. vagyis azt a szerepet alakították. és hajnalra már aláírásra készen állt a megegyezés vázlata. 36 SAINT-TROPEZ. csakúgy mint Ivánét és Jelenáét.

a Var nevű közigazgatási terület alján. Két legfőbb nevezetessége a régi kikötő. játszóterévé a divat éllovasainak. A tengerpart fölé magasodó hegyekben számos village . nemrégiben igazi újjáéledésen esett át. Álmos kis halászkikötő volt csupán. Aztán csaknem egyetlen éjszaka leforgása alatt a világ egyik legkedveltebb turistacélpontjává vált. Nyár derekán mindenütt hemzsegnek a turisták és járókelők. a modellek és az utánuk koslató gazdag playboyok. A városközponton kívül a magas élősövényből és vékony utakból álló labirintus a világ legnépszerűbb strandjaihoz és exkluzív otthonaihoz vezet. ez a nagy kiterjedésű. az oroszok is felfedezték maguknak a helyet. Maga Bárdot is fel-feltünedezett. és a place Carnot. A kikötő és a tér között húzódó utcák valójában középkori sikátorok. amely a nyüzsgő hetivásárnak ad otthont. ami szinte lehetetlenné teszi az autós közlekedést Saint-Tropez szívében. Jóllehet a nyolcvanas-kilencvenes években vesztett valamicskét a varázsából.Saint-Tropez a Côte d'Azur nyugati végén fekszik. az elitnek és válogatott milliomosoknak. Visszatértek a színészek és a rocksztárok. poros sétány. amely nyáron halászbárkák helyett luxusjachtokkal van tele. amikor 1956-ban itt forgatták az És Isten megteremte a nőt című filmet Brigitte Bardot-val a főszerepben. De a franciák és a rendszeres látogatók legnagyobb rémületére újgazdag keleti megszállók. Maga a városka meglepően kicsi. s ahol a helyiek nyári napokon még mindig pétanque játékkal és iddogálással töltik az időt.

s elsősorban az ősi szélmalmokról – a Moulins de Paillas-ról – híres. zsebükben hamis útlevéllel. harcedzett irányító a Sin Bét arab ügyekkel foglalkozó részlegéről. amikor legtöbben inkább a családjukkal vakációznának. A helyi ügynökség szerint heti harmincezer euróért egyenesen kihagyhatatlan ajánlat. Apró és régimódi. Hamis néven utaztak. himlőhelyes férfi követte. kertészre. hogy nincs szüksége szakácsra. Őket rövid. név szerint Jákov Rossman. A két oroszul tudó. aztán kitessékelte az ügynököt az ajtón. Korábban is hajóztak már Gabriel csillagzata alatt. Amikor az ügynökség alkalmazottja megkérdezte. Filmesnek mondta magát. Azután közölte. na meg a távoli tengerre nyíló lenyűgöző kilátásról. fekete hajú. és kapva kaptak az újfent kínálkozó alkalmon – még akkor is. Úgy egy mérfölddel a szélmalmokon túl öreg. miután hosszú időt töltöttek az ellenséges vonalak mögött. német útlevéllel bíró férfi. A filmes „stábjának” többi tagja úgy szivárgott be a villába. és egyáltalán semmilyen módon ne háborgassák. Eli Lavon és Mihail Abramov érkezett elsőként. valami kosztümös darabról hebegett. s e helyeken Saint-Tropez szinte megszűnik létezni. Aztán befutott .perché található. ahogy felderítők térnek vissza a bázisra. szobalányra. milyen filmről van szó. kőből épült parasztház áll halványkék spalettákkal. a nyár végéig ki is vette egy jól eleresztett. aki épp egy fontos projekten dolgozik. egy dologban azonban hasonlítottak egymásra. ha az utazásra ezúttal augusztusban került sor. jókora úszómedencével. Az egyik ilyen falu Gassin.

Dina saját bőrén tapasztalta meg a terrorizmus borzalmait. aki klasszika-filológiát tanult Oxfordban. képes volt fejből elismételni az összes. Gabriel és csapata számára a következő napok egészen másképp teltek. Huszonegy ember halt meg. Rimona Stern őrnagyi rangot töltött be.Josszi Gavis. kopaszodó értelmiségi a Cég kutatási ügyosztályáról. Izrael ellen elkövetett terrorcselekmény idejét. a magas. akiknek a nyomában voltak. mint annak a férfinak és nőnek. amikor egy Hamász-terrorista működésbe hozta a testére szerelt bombát az ötös buszon. és még mindig érezhető brit akcentussal beszélte a hébert. és Izrael nagynevű katonai hírszerzésén dolgozott. Egyiküknek homokkőszín haja és asszonyos csípője volt. Míg Ivan Harkov és Jelena Harkova önfeledten szórakozott a baie de Cavalaire partján álló kastélyában. ezért járt még mindig kissé bicegve. helyét és a merényletek által követelt áldozatok számát. különböző típusú és színű robogót. a terrorizmus valóságos enciklopédiája a Cég történelmi részlegéről. Gabrielek nagy halom fegyverből. fekete hajú nőt a korai özvegység levegője lengte körül: Dina Sárid. köztük Dina anyja és két lánytestvére. . amellett Ari Samron unokahúga volt. Gabrielek kibéreltek három kocsit és számos. 1994 októberében a tel-avivi Dizengoff téren állt. Dina is súlyosan megsérült. Végül a meglehetősen tarka. A másik. S mialatt Ivan Harkov és Jelena Harkova a régi kikötőben költötte el elegáns ebédjét. csak férfiak alkotta színtársulat két nő társaságával egészült ki.

Amikor Jelena és a gyerekek úgy határoztak. E találkozás megvalósítása érdekében akkor tették meg az első lépést. zsebében vadonatúj amerikai útlevéllel. hogy azok ketten alig bírtak elszakadni egymástól. kamerából és egy levédett kommunikációs rendszerből álló szállítmányt vettek át. lehajtható tetejű Audiba pattant. Gabrielek védett adókészülékkel felszerelt miniatűr kamerákat rejtettek el a Villa Soleil bejárata közelében. aki a londoni Heathrow-ról érkezett. illetve újabban a havermore-i birtokról. Másnap reggel. de pályájuk még véletlenül sem keresztezte egymást. a szobalányok dúltan találták a franciaágyat. Két órával később bejelentkeztek a lakosztályukba a Château de la Messardière-ben. mialatt a vendégek reggeliztek. amely ötcsillagos luxusszálloda néhány percre a városka központjától. piros. fiatal amerikai nővel. botrányosan drága. és elhajtott a nizzai repülőtérre. S míg Jelena Harkova és Ivan Harkov a Golfe de SaintTropez vizét hasította Ivan több mint nyolcvan méter hosszú jachtjának. S mialatt Ivan és Jelena fényűzően megvacsorázott a Villa Romanában. az Októbernek a fedélzetén. amikor Mihail. aki felkísérte a fiatal párt a tengerre néző szobába. az angliai Gloucestershireből. amelyre reményeik szerint mihamarabb sor kerül. úgy tájékoztatta kollégáit. hogy nem mozdulnak ki a Villa . A boy. hedonista étteremben. és a találkozást tervezgették. Gabrielek odahaza falatoztak. egy oroszok által kedvelt. Ugyanabban a világban mozogtak. Ott aztán találkozott egy vonzó.lehallgató készülékből. Sarah Crawford volt az Washingtonból.

Sarah és szerelmese egész nap a Messardière. hogy közel legyenek a szobájukhoz. a Grand Josephben. a „Mess” úszómedencéjénél lebzselt. Jó előre lefoglalta az asztalt – augusztusban ez elkerülhetetlen volt még egy oligarcha nejének is –. Sarah és szerelmese a rue Georges Clemenceau boltjai előtt sétálgatott. amely Jelena rozéjával érkezett. ha nem bírnának uralkodni ösztöneiken. majd a társaságot az asztalhoz vezette. amikor is Jelena elérkezettnek ítélte az időt. hogy háttal legyen a teremnek. Csupán futó figyelemre méltatták a képeslapot. A D61-es úton előállt apróbb közlekedési baleset miatt tizenhét perc késéssel érkezett az étteremhez a gyerekekkel. vagy ahogyan ők nevezték. vagy a place Carnot valamelyik bárjában iszogatott. a testőrök az asztal két végébe telepedtek. Jean-Luc. S amikor Jelena és a gyerekek a Tahiti Beach lágy habjaiban hancúroztak. Esténként pedig. hogy látogatást tegyen kedvenc éttermében. Jelena úgy ült le. Sarah és szerelmese inkább a plage de Pampelonne homokján nyúlt el. a főpincér túláradó jókedvvel üdvözölte az asszonyt. és kétfelől arcon csókolta. szokás szerint négyfős testőrcsapattól kísérve. hívását rögzítette az NSA egyik magasban keringő kémműholdja. holott Jelenát egész testében . amikor Jelena és Ivan a Villa Romanában vagy valamely más orosz törzshelyen vacsorázott.Soleilből. S ha Jelenának kedve támadt egy kis késő délutáni vásárolgatáshoz a rue Gambettán. s bár nem tudott róla. E látszólag céltalan rutin ismétlődött egészen a negyedik nap kora délutánjáig. Sarah és szerelmese meghitten étkezett a Messben.

ringó csípővel manőverezett az egymás közelében elhelyezett asztalok között. Mesterséges fény színezte. kezében borospohárral. kényszeredett mosoly ült az arcán. gondolta Sarah. Színpadiasan feltartotta a képeslapot. Pontosan tudja. hogyan győződjön meg róla. fehér szoknyája . Leningrád szülötte. örömét Csatlakozhatnánk? Sarah 37 SAINT-TROPEZ. Amikor harmadjára fürkészte végig a termet. és lassan megfordult. Jelena első számú testőre. nem figyelik-e. Langyos érdeklődéssel bámulta. mielőtt sort kerít egy találkozóra. A képeslap még ott volt a kezében. majd kézbe vette a kártyát. FRANCIAORSZÁG leli a Cassattban. oldalán Mihaillal nyugodtan nézte Jelena karcsú hátát a zsúfolt étteremben.kirázta tőle a hideg. és elolvasta a hátuljára firkantott üzenetet: Jelena! Remélem. és tettetett meglepődéssel eltátotta a száját. A párt gyermeke. Méla bosszúsággal igyekezett leplezni a rátörő érzelmeket. hogy körbenézzen a teremben. Aztán letette a kártyát az asztalterítőre. Majd mielőtt reagálhattak volna. tekintete végül Sarah arcán állapodott meg. akárcsak Oleg. Jelena hirtelen felpattant. Kétszer is átsiklott Sarah-n a felismerés minden látható jele nélkül. Ismeri a moszkvai játékszabályokat. Sarah. és átlibbent az éttermen. de a testőrök ezt nem láthatták.

Michael. akárha állványra kitett festményt szemrevételezne. ajkát Sarah füléhez nyomva. hogy találkozott önnel. A jobb füléhez. – Közeli jó barátom. Jelena behatóan méregette. Egy ideje őszinte rajongója vagyok a férjének. hogy ön az! Milyen csodás meglepetés! – Aztán halkan. gondolta Sarah. és ez nem kérdés volt. hogy együtt jöttünk ide. aki időközben föltápászkodott. ha a kollégáink fülébe jutna. hogy megismerhetem. hogy üdvözölje. A férjem nagyon veszélyes ember. Jelena elengedte Sarah-t. hanem ténymegállapítás. Harkov. . Amelyet a testőrei nem láthattak. Michael és én ugyanabban az irodában dolgozunk Washingtonban. Mrs. – Még mindig fogta Mihail kezét.napbarnított combja körül lengett. legyen óvatos. és némán állt a széke mellett. Amikor Sarah felállt. – Örülök. aztán előrenyújtotta felékszerezett kezét. és Mihailra nézett. ahogy nem sokkal korábban a mosolyt. – Úgyszintén. Sarah pedig bemutatta őket egymásnak. – Ezek szerint van még egy közös titkunk? Azon kívül. amitől Sarah-nak azonnal görcsbe rándult a gyomra: – Kérem. Mihail akcentusa hallatán Jelena arcára meglepett kifejezés ült ki. Michael Danilov. amikor Sarah említette. hogy hová rejtik a gyerekszoba kulcsát. – Ön orosz – mondta Jelena. Megjátssza. konstatálta Sarah. Jelena előírásosan arcon csókolta. Borzasztóan irigy voltam. – El se hiszem. Éktelen botrány törne ki.

hogy a kommunizmusnak leáldozott. ha nem oroszul zajlik. hogy a gyerekeimmel kívánnak ebédelni? – Nagy örömünkre szolgálna. Harkov kíséretéből. hogy nem zavarjuk? – Önök biztosak benne. aki nyomban ellenkezését fejezte ki. az egész termet . most már amerikai állampolgár vagyok. csakúgy. – Biztos benne. ebédeljenek velem. Ekkor Oleget. ha Mrs. – Jelena Sarah-ra nézett. A családom nem sokkal azután költözött az Államokba. – Ilyen személyes dolgokat egy üzleti tranzakciónál általában nem fed fel az ember. hogy orosz barátja van. A főpincér erős szemöldökráncolással és ajakbiggyesztéssel reagált a kérésre. Jelena fejedelmi kézlegyintéssel magához intette JeanLucöt. hogy az asztalok már így is szorosan vannak. – Akkor ezt eldöntöttük. – Igazán érdekes. mint korábban Jean-Luc. Igazából nem létezik. és franciául kérte. Jelena biztonsági különítményének vezetőjét szólították.– Nos. hogy csatlakozhassanak hozzá a barátai. Feszült szóváltás következett. – Kérem. ami. de Moszkvában születtem. még egyet képtelenség odatolni. – Nem is mondta. toljon oda még egy asztalt. aztán terjengős magyarázatba fogott. Michael egyébként is a titkos barátom. hogy az lenne az egyetlen megoldás. Harkov két barátja helyet cserélne k é t személlyel Mrs. – Imádom az összeesküvéseket – mondta Jelena. Végül megkockáztatta.

és tekintélyelvű. Sarah igyekezett nem belegondolni. és oroszul tette fel a kérdést: – Egyetért velem. amelyet az apák továbbadnak fiaiknak. – Mintha tökéletes másolatokat hoztak volna létre. Én folyton anyám kötényébe kapaszkodtam. Ivan azzal vádol. – A drága kis Nyikolaj sokkal kedvesebb. – Úgy még megdöbbentőbb a hasonlóság. – Látnia kéne néhány fotót rólam és Ivánról. Ivan is az. Végül ez utóbbi mellett döntött. mint az apja. mintha azt próbálná eldönteni. és félek. Gyorsan lebonyolították a helycserét. mint ők – mondta Jelena. Az én Annám szeret egyedül lenni. mint én voltam gyermekként. egész a lábujjaik formájáig. amikor annyi idősek voltunk. Annának megvan a maga világa. – Azt tettük. kitérő vagy őszinte választ adjon-e. Anna nyúlánk és barna. Sajnos ez olyan kulturális jellegzetesség. Inkább a gyerekekre koncentrált. akik szüleik kicsinyített másai voltak: Nyikolaj világos és zömök. – És a természetük? – Anna jóval függetlenebb. A testőrök közül kettő hamarosan az asztal távoli végében duzzogott. – És Nyikolaj? Jelena nem felelt azonnal. egyikük a füléhez tapasztva mobilját. Az ő apja távolságtartó volt. hogy elkényeztetem. – Mihailra nézett.megbotránkoztatta volna. Az orosz férfiból nem mindig válik a legjobb apa. Michael? – Az én apám matematikus volt – felelte Mihail . kit hívhat. mintha olvasna Sarah gondolataiban.

és angolul folytatta: – Bár be kell vallanom. hogy senkit sem ért váratlanul az akcentusom – felelte Mihail. Bor helyett vodkát vedelnek. De a medencénél azért történt egy kisebb incidens egy középkorú moszkvai üzletemberrel és gyalázatosan fiatal barátnőjével. – Itt szálltak meg. forró nyári napokon én se tudok ellenállni a hideg rozénak. De kenyérre lehetett kenni. – Remélem. ahogy hallom.ugyancsak oroszul. ez jellemző – mondta Jelena. Saint-Tropez-ban? – Nem messze a falutól – válaszolta Sarah. – Fogalmazzunk úgy. hazánk fiai moderálják magukat. – Túlságosan tele volt a feje számokkal. – Felemelte borospoharát. és soha nem nyúlt alkoholhoz. mint aki keresi a szavakat. hogyan kell illendően viselkedni társaságban. – Többnyire. oroszok. a fiának már nem sok hely maradt. és . – Decens társaságban. hogy a franciák is viszontszeretnek-e bennünket. különösen ha SaintTropez szőlőskertjeiből való. Az alkoholizálás ismét olyan jellegzetesség. Néhányan még mindig nem tanulták meg. imádjuk Franciaországot. – Miféle incidens? Mihail úgy tett. – Mi. – Egyetértek – jegyezte meg Sarah poharát felemelve. – Nagyon népszerű az oroszok körében. – Akkor ön szokatlanul szerencsés. azt hiszem. de nem vagyok benne biztos. – A Château de la Messardière-ben. – Igen. amelyet a férfiak mifelénk továbbadnak a fiaiknak. a kontrollálatlan szerelmi vágy lenne rá a legmegfelelőbb kifejezés.

hogy elvesztettem. SaintTropez-ban.csinos. hogy tekintsék meg az . Sarah. Így már nem is bánt annyira. Jelena megkocogtatta a képeslapot az ujjával. Sarah hirtelenjében nem értette. és letett a gyerekek elé egy-egy tá nyé r steak haché avec pommes frites-et. – És az oroszoknak jelenleg van mindkettőből. – A franciák mindenkit szeretnek. Megebédelünk. és Sarah-ra nézett. és úszunk egyet. hogy jöjjenek el holnap. És az első reggel még nehezebb. – Jelena elfordította a tekintetét Mihailről. – Egyébként a kérdésére a válasz: igen. Jelena javasolta Sarah-nak és Mihailnak. – Valóban örömömet lelem benne. ragaszkodom hozzá. de hat másik kép is a birtokomban van Madame Cassatt-tól. itt van. Talán nem tudja. Jól ismerem a munkásságát. akinek pénze és hatalma van – jegyezte meg Mihail. hogy így gondolja. – Most már csak némi jó modort kéne magunkra szedniük. Tudja. – Mintegy mellékesen hozzátette: – És természetesen megtekintheti a festményt. és azt hiszem. – Akkor el kell jönniük megnézni. – Nehezen élte meg? – Az első éjszaka nehéz volt. – Örülök. fiatal szeretőikkel parádéznak. – Nem szeretnénk alkalmatlankodni. – Ugyan már. Nagyon is. Pincér jelent meg. ez lesz a kedvencem. – A Cassatt – mondta.

de ekkor megcsörrent a mobilja. a kikötőben. Egy-két perc csak.étlapot. – Igen – mondta. és ő is kinyitotta a magáét. Aztán Sarah-ra nézett. és óvatosan maga elé helyezte az asztalra. A végén Jelena egy kattintással összecsukta a telefont. s mielőtt felnyitotta. – Ivan nagyon figyelmes is tud lenni. – Csodás – mondta Sarah. ha akar. Elővette a táskájából. és szúrós szemmel nézett a testőrökre. 38 . inkább velünk ebédel. rápillantott a kijelzőre. és oroszul zajlott. – Ivan ma délután ki akart hajózni a jachtján. és újabb hamis fénnyel átszőtt mosolyt repített felé. Jelena becsukta az étlapot. Itt van nem messze. A beszélgetés rövid volt. de úgy döntött.

vastag bal csuklóján napóra méretű aranyórát hordott. elég sokáig ahhoz. hatalmas mancsát birtokló mozdulattal a nő nyakszirtjén . mielőtt a padlóra küldi. akár valami elorzott kincs. az óra úgy csillogott. hogy Jelena letette mobilját a fehér abroszra. hanem páncélozott Mercedesszel. hogy azok is szemrevételezzék őt. Laza szabású. Ahogy odacsörtetett az asztalhoz. Ivan további tizenöt másodpercig a hátsó ülésen várakozott. előbb megállt Jelena háta mögött. és lehetőséget adjon a vendégeknek. hogy nemrég olajozta. nem gyalogszerrel jött. fekete vászonnadrágot viselt. amikor a hívást intézte. hogy az ajtóból szemrevételezze a termet. ezúttal azért. a nemzetiségét és a foglalkozását illetően.SAINT-TROPEZ. hozzá vakítóan fehér inget. ahogy profi bokszoló támadja le esélytelen ellenfelét. Jóllehet Ivan mindössze háromszáz méterre volt az étteremtől. pontosan negyvenhét másodperccel azután került sor. Aztán úgy ugrott elő. FRANCIAORSZÁG Az „érkezésre”. Az étterembe lépve ismét megállt. hiszen bármelyik ellensége lesben állhatott a régi kikötő rakpartján céltalanul őgyelgő embertengerben. Haján látszott. Nem ült le azonnal. ahogy később az akció szótárában nevezték az eseményt. aztán néhány méterrel a Grand Joseph bejárata előtt hirtelen lefékezett. hogy jelentős spekulációkat indítson el az étterem vendégei körében a személyét. A kocsi nagy sebességgel hajtott a place de l'Hôtel de Ville-hez.

mígnem Sarah-n állapodott meg. Ivan azonban tudomást sem véve róla arcon csókolta. Tekintete ezután kutató fénypászmaként söpört végig az asztal körül. Mondott valamit oroszul. Ivan leplezetlen elismeréssel bámulta. – Saint-Tropez határozottan jól áll magának. és Mihail is elmosolyodott. Először jár itt? – Tulajdonképpen kislánykorom óta rendszeres vendég vagyok Saint-Tropez-ban. amitől a gyerekek harsány kacagásban törtek ki. – Miért nem említette a múlt hónapban. inkább védelmi reakcióként. Sarah. Ivan ezt szemmel láthatóan elraktározta a fejében. ha emlékeztették rá. mintha azt fontolgatná. Sarah nyújtotta a kezét. – De tartós szerelmi viszony fűz Dél-Franciaországhoz. Amikor Ivan legutóbb látta. de különösképp egy fiatal nyugati nő megelőzheti valamiben. Nem kedvelte. Nyikolaj és Anna arca azonnal felderült apjuk váratlan felbukkanására. hogy bárki. Ivan a homlokát ráncolta. – Itt is van bácsikája? – Ivan! – csattant fel Jelena. hogy ide tart? Megbeszélhettünk volna egy találkozót. Smirgliszerű bőrén a kókuszvaj és egy másik nő illata érződött. – Bácsikám nincs – mosolygott Sarah. Most vékony. hogy beválogatja a gyűjteményébe. és Ivan vonásai is megenyhültek egy futó pillanatra.nyugtatva. amely a lefátyolozott meztelenség érzetét keltve omlott végig a testén. Sarah a Gabriel előírta szedettvedett ruhadarabokat viselte. semmint a barátság jeleként. . barackszín nyári ruhát vett fel.

és nem moszkvai kisfiúnak. Együtt dolgozunk Sarah-val Washingtonban. . – Michael? Milyen név ez egy orosznak? – Olyan név. Bal kézzel jéghideg vodkát töltött Mihail poharába. Ivan elfogadta a felé nyújtott kezet. Letelepedett a hófehér ülésre. – Akkor Mihail is marad. hogy a moszkvai rádió angol nyelvű kiadásának bemondóját hallja. és erősen megropogtatta. van egy a társaságban. – Nekem ez elkerülte a figyelmem. – Ezen még változtathatunk. – Megragadta egy elhaladó pincér karját. Mihail felállt. legalábbis ma délután. Olyan érzése volt. a rendes neve Mihail? – Természetesen. jobbján Sarah. – Attól tartok. – Bemutatna a barátjának? – kérdezte. és a kezét nyújtotta. – Valóban? Pedig minden újság megírta. hogy önök is megfordulnak erre. majd ismét Sarah-ra nézett. szemben Mihail. Ivan Mihailra. amitől az emberek inkább amerikainak gondolnak.– Nem tudtam. Az otthonom valamikor a brit királyi család egyik tagjáé volt. – A nevem Michael Danilov. – Pokolba az amerikaiakkal – közölte Ivan. Gondolom. – Hozzon még bort a nőknek. Meg egy üveg vodkát nekem és Mihail barátomnak. amikor rátettem a kezem. Sarah-t újfent megdöbbentette Ivan lapos angolsága. A londoni lapok teljesen begőzöltek.

– Igen. – Igen. – És milyen barátok? Jelena újfent kifogást emelt Ivan nyersesége ellen. Mr. de ki számolja? Te számolod. akinek túlságosan is sok . Mihail sztoikusan felhajtotta a vodkáját. – Ugyanott szálltak meg? – Igen – felelte Mihail. Ingének finom szövete Sarah csupasz vállához ért. pénz – mondta Ivan az olyan ember lekicsinylő hanghordozásával. Van egy vendégházunk. Jobb karja az ülés háttámláján nyugodott. gondolta Sarah. de nem szeretnénk alkalmatlankodni. azok vagyunk. maguk barátok Sarah-val? – kérdezte Mihailt. de udvariasan csak annyit mondott: – Ez igazán kedves öntől. Harkov. – Költözzenek hozzánk. a Villa Soleilbe.mintha igazságszérumot csöpögtetne bele. – Együtt érkeztek Saint-Tropez-ba? – kérdezte Ivan. hogy igen közeli barátok. – Tetszik ott maguknak? Meg vannak elégedve a kiszolgálással? – Minden nagyszerű. – Ugyan már. Egyébként is előre kifizettük a szobát. és oroszosan ravasz fejbiccentéssel jelezte. és Ivan újfent nem vett tudomást róla. miközben ismét töltött. – Szóval. Tulajdonképpen három vendégházunk van. Jelena segítőkészen hozzátette: – A Château de la Messardiére-ben.

Mr. – Néhány sarokra a Capitoliumtól. Nálam kettő a limit. Harkov. hogy leállította magukat. – Helyesen tette. hogy a demokrácia szárba tudna szökkenni. Ivan úgy tett. – De az orosz projektet az önök elnöke csírájában elfojtotta. ön is Washingtonban él. Vannak országok. Ismét meg akarta tölteni Mihail poharát. Jómagam számítógépes szakember vagyok. Miért van az. – Feltételezem. hogy maguk. – Hol? – A Dillard Demokráciaközpontban. – Együtt élnek Sarah-val? – Ivan! – Nem. – Köszönöm. Jó . akik demokraták akarnak lenni. Nonprofit szervezet. Pár évvel ezelőtt Oroszország ügyeibe is belekontárkodtak. Nem loptuk magunkat a szívébe. Sarah a Szaharától délre eső területekkel foglalkozik. Sarah. elég volt. mindenáron le akarják nyomni a világ torkán a demokráciájukat? – Nem hisz a demokráciában. Másutt meg nincs kellőképpen előkészítve a terep. Mr. mintha nem hallotta volna. de Mihail letakarta a kezével. Harkov? – A demokrácia legyen azoké.jutott belőle. ahol nem kérnek a demokráciából. amerikaiak. – Nagyon aktívak vagyunk Kelet-Európában – szólalt meg Sarah. és kimért egy harmadik adagot. amelyik szerte a világon a demokrácia előmozdítására törekszik. Folytatta a kihallgatást. Csak munkatársak vagyunk. – Mintha már hallottam volna erről a szervezetről.

és ez a Dillard Központ reménye is. a nejemnek most is igaza van. Oroszországnak joga van a saját ügyeit intézni. Maguk bevonultak Irakba. érdekesek a felvetései. és nem irányított demokrácia. anélkül hogy a világ belekukucskálna. Ahogy az elnököt is. – Nem akartam tiszteletlen lenni. Vagy térjünk inkább vissza a kilencvenes évek káoszába. De mint mindig. – Miért hagyta el a családja Oroszországot? . mondván. ha valaki kritizálja őket. – Ivánnak rengeteg barátja van az orosz kormányban – magyarázta. amikor Jelcin amerikai gazdasági és politikai tanácsadók kezébe helyezte a jövőnket? Ezt akarják ránk erőszakolni a barátaival? Jelena tapintatos javaslatot tett. – Nálunk demokrácia van. Sarah. Harkov. márpedig életképes ellenzék nélkül demokrácia sem létezhet. – Ez a nap már elérkezett. Váltsunk témát. hogy váltsanak témát.példa erre Irak. – Mihailra nézett. és kritizálná minden lépésünket. Mr. hogy létrehozzák a demokráciát a muzulmán világ szívében… nemes cél. Sarah. mint maguknál. És úgy gondolom. – Az önök rendszerében nem létezhet életképes ellenzék. de attól az még demokrácia. – Nálunk kicsit más a demokrácia. – Na és Oroszország? – kérdezte Sarah. – De megalapozatlanok? – Őszintén remélem. Választjuk a parlamentet. de az emberek még nem készültek fel rá. – Személyes sértésnek veszi. hogy egy nap valódi demokrácia lesz Oroszországban.

– Nézze el a férjem reakcióját. Elutazott a messzi Amerikába. . mint amikor repedés nyílik egy befagyott tó felszínén. párttag volt. Amerikában több lehetőségünk lesz. hogy nemet mondanak neki. Fel sem ismerné Moszkvát. Lehet. – Nagyszerű – felelte a férfi. – Másként gondolkodó volt az apja? – Ami azt illeti. aki otthagyja a hazáját. – Aztán Ivánhoz fordult: – Holnap újra próbálkozhatsz. olyanokra. – És megtalálta a lehetőségeit? – Egy New Y ork-i középiskolában tanított matematikát. – Még nem is hallotta. csak hogy egy másik országban tanítson? Magának kéne kiköszörülnie a csorbát azzal. de azért köszönöm az ajánlatot. Tehetséges emberekre van szükségünk. Ismét Jelena kezdett mentegetődzni. hogy tanár legyen? Miféle ember az. mint ön.– Apám úgy gondolta. – Nekünk is van kocsink – tiltakozott Mihail. – Majd önökért küldök egy kocsit. – Jól vagyok. mint Moszkvában. Sarah és Michael délután ellátogat hozzánk a villába. – Odatalálunk. Éppoly kellemes látvány volt. ahol vagyok. Nem szokta meg. hogy a magam szervezetében is találnék önnek helyet. hogy megteremtsük az ország jövőjét. drágám. Egyébként tanított. hogy visszatér Oroszországba. Ott nőttem föl. – Nahát. Ivan elmosolyodott.

Én tisztességes kocsira gondoltam. hogy lépjen vagy adja fel. rögtön más színben fogja látni a világot. Majd egészen közel hajolt Sarahhoz. ha nem firkant valaki rövid üzenetet az egyik fotóra. Az üzenetet Mihail írta. állát tenyerén nyugtatva Gabrielt figyelte. mintha gondolatai puszta erejével kívánná átírni őket. – ígérem. – Előételnek a homáros-mangós tavaszi tekercset ajánlom – mondta. Hétköznapi szemétnek nézhette volna az ember. és a place Carnot-n passzolta le Jákovnak egy klasszikus manőver keretében. Ivan kinyitotta az étlapot. FRANCIAORSZÁG Aznap este a Gassin melletti régi villában sietősen költötték el a vacsorát: bagettet ettek. akár egy sakknagymester.– Ne vicceljen. Gabriel merőn nézte a szavakat. és ragaszkodott hozzá. s mellkasa a lány meztelen vállának préselődött. hogy a többiek is kövessék a példáját. zöldsalátát és sült csirkét a helyi hentesboltból. jóllehet halak már nem úsztak a tengerben. Eli Lavon. – Azt hiszem. aki azt próbálja elérni gyengébb ellenfelénél. Az asztal végében turistáknak szóló brosúra hirdette a mélytengeri halásztúrákat. amelyen egy kisfiú nálánál kétszer nagyobb tonhalat tart a kezében. A csirkéből már csak a csontok maradtak mementóként a szabadtéri asztalon egy kenyércsücsök és három üres ásványvizes palack társaságában. 39 GASSIN. sajtot. leginkább az odautazásuk körülményei .

– Na persze – mondta Lavon szarkasztikusan. – Talán nem akar gyanús külsejű kocsikat a birtokán. az NSA egyik felvételének másolatát. amikor a birtokára engedi őket. Eli. mintha nem a határozott véleményét. – Öt perccel azután. már hívta is Arkagyij Medvegyevet. hogy Mihail apja valóban tanár volt. – Papírlapot tartott fel. . Akár bomba is lapulhat bennük. és instruálta. – És az ellenőrzés során ki fog derülni. – Azt hiszem. hogy nem figyeli őket senki. – Talán csak szeret irányítani. hogy Ivan nem engedi őket a saját kocsijukkal menni. aki a kilencvenes évek elején Amerikába emigrált. Nem ő ölt meg fényes nappal egy kotnyeleskedő riportert a Szent Péter-bazilikában. hogy ellenőrizze Mihail apját és a Dillard Központot. az nem tetszik. hogy kiugrassza a nyulat a bokorból. és ott helyben kinyírja őket. – Vagy biztos akar lenni benne. Vagy egyszerűen átugorja a szakmai finomságokat.aggasztanak – szólalt meg végül Lavon. mindössze egy lehetséges megoldást vezetne elő. – Ivan ismeri a fedősztorikat. és bizonyára ismeri a CIA fedőszervezeteit is. –Ivan egy ujjal se érne hozzájuk. – Nem fogja megölni őket. – Gabriel hangja bizonytalanul csengett. Továbbá hogy a Dillard Központ egy kis irodahelyiséget foglal el Washingtonban. A KGB mindig sokkal jobb volt ebben. A gyanús külsejű kocsikban gyanús elektronikai felszerelés lehet. a biztonsági szolgálata vezetőjét. hogy Ivan távozott az étteremből. a Massachusetts Avenue-n.

mennyit tudnak a hálózatáról. ha beküldőd . Lavon kézbe vett egy csirkecsontot. Itt az ideje. nem tenne ilyet. Jelena számára pedig világossá tenné. hogy elmélyítsük a kapcsolatunkat. nem engedné őket közel magához. hogy szimpla egybeesésnek hinne egy újabb véletlen találkozást. amit tesz. Ivan KGB-s. Eleget kacérkodtunk már. hogy megpróbálja kideríteni. tényleg azok. A génjeiben van az egész. Ennek pedig egyetlen módja. – Mondjuk le az ebédet – folytatta Lavon. ha elmegyünk Ivánhoz ebédelni. Ivan azonnal tudni fogja. – Majd úgy intézzük. És meghívná őket ebédre. hogy meggyőződjön róla. – Ugye nem kell hogy emlékeztesselek. Jelena kétségkívül hajlandó együttműködni. És kizárt. és némelyiket minden kétséget kizáróan Ivan apja irányította. Megfigyelőket állítana rájuk. hátha maradt rajta valami hús. Poloskát rejtene a szállodai szobájukba. Ivan az anyatejjel szívta magába a KGB szakmai fortélyait. – Ha lemondjuk.mint Langley. kinek dolgozik Sarah? Ahogy nyilván arra se kell felhívnom a figyelmed. Ha arra gyanakodna. akiknek mondják magukat. – Ha Ivánnak kétségei lennének Sarah-t és Mihailt illetően. hogy Sarah és Mihail nem kóser. hogy Adrian Carternek talán nem fog tetszeni. pontosan azt tenné. Gabriel hallgatása egyetértéssel ért fel. – Nem. hogy valami nincs rendben. hogy nem érintkezhet velük. Messzire kerülné őket. hogy megint összefussanak. Az oroszok fedőszervezetei az egész világot behálózták.

hogy ezért az amerikaiak a felelősek. FRANCIAORSZÁG Másnap megjött a hőség. – Akkor most mit fogsz csinálni. nimfák szökelltek . A Villa Soleilt. amelyet SaintTropez-ban valaha regisztráltak. Ivan Harkov baie de Cavalaire-i rezidenciáját mintha elkerülte volna a tomboló hőség. akik bemerészkedtek a falu központjába. – Lehet. hogy hivatalosan is ez volt a legmelegebb nap. akik kifeküdtek a tűzforró homokra. de hozzánk tartozik.a lányt az oroszlán barlangjába. Egyébként sem döntöttem még. amely vad volt. Gabriel? – Elüldögélek itt. hogy Sarah Langley-nek dolgozik. – Segítek. kör alakú kocsibejáró terpeszkedett. késő délután már úgy festettek. Mindenki egyetértett. az árnyékok csalóka hűvösébe húzódtak. hogy mi legyen. Azok az eszementek. Lavon odadobta a csontot a többi közé. akár egy sivatagi harc túlélői. Délben a helyi rádió bemondta. aztán a tenyerébe támasztotta az állát. és gondolkodom. vagy a sekély vízben párolódtak. száraz. és rengeteg homokot hozott magával. a baie de Pam-pelonnetól egészen a Cap Cartayáig mozdulatlanul hevertek a strandolok a napernyők alatt. Azok a járókelők. 40 SAINT-TROPEZ. Délről érkezett egy forró szélroham hátán. Közvetlenül a három és fél méteres falak mögött jókora. míg a parton.

Meztelen görög nőszobor volt. Csinos. gondolta Sarah rosszmájúan. Pánt nélküli blúz és földig érő szoknya volt rajta. ahol a fehér függönyök vitorlákként lengedeztek-csapkodtak az állandó huzatban. hanyagul az egyik szobor talapzatára tette a poharát. A ház valamennyi szárnyából páratlan kilátás nyílt a tengerre. Az árkád alatt húzódó teraszon huszonnégy személyre terített asztal állt. Inkább palota volt. Végül egy hosszú és hűvös. mint a másik. Egyik lenyűgözőbb. A világ legdrágább poháralátétje. kockás márványpadlós árkád végén találkoztak Jelenával. Jelena csendes ebédre és úszásra szóló meghívása helyett Ivánnak a jelek szerint jóval extravagánsabb ötlete támadt. mint ház a végtelen sor lodzsájával. és beborította intenzív aftershave-illattal. Mielőtt a férfi nedves csókot nyomott a lány arcára. gondolta Sarah. szobortermeivel és barlangszerű szalonjaival. amely meg-megvillant a lengedező szélben. Amikor régi jó barátokként üdvözölték egymást. és virágok nyíltak a szállodai brosúrákban látható tökélyt elérő kertekben. Ismét fekete-fehérben volt. fehér nadrág. márványfolyosóival. Ivan hatalmas karórája megcsillant a napfényben. Maga a villa a sziklás partvonalnál magasodott. mintha személyiségének ellentmondásosságát kívánta volna ily módon illusztrálni.szökőkutakban. fiatal leányzók . Ivan ott állt mellette gyöngyöző borospohárral a kezében. belevilágítva Sarah szemébe. A színek elrendezése azonban ezúttal éppen fordított volt: fekete ing. önnön szépségével emelve a nem mindennapi táj fényét.

csupa kéz és láb és mell. tucatnyi középkorú orosz figyelő tekintete előtt. mintha nevük nem. mintha csupán birtoktárgyai lennének. aki nikkelben utazott. s úgy figyelte a . tizenkilenc éves. akik nyugágyakon és díványokon heverésztek. aztán delfinszerű mozdulattal beugrott a medencébe. Ivan szupermodell szeretője.fickándoztak a kisebb öbölnyi méretű medencében. Előkerültek a jégbe hűtött vodkásüvegek. Jekatyerina is köztük volt. sovány. Sarah és Mihail a nikkelmágnás unott külsejű neje és a barátságossága ellenére unalmas fűrészáru-kereskedő közé telepedett. és volt egy rókapofájú alak. ahol újabb vendégek érkeztek zajos csapatokban. Hullámokban jöttek lefelé a lépcsőn. Jelena egyik csoporttól a másikig libbent. csókot hintett az arcokra. láthatatlan hangszórókból diszkózene lüktetett. A medencében hancúrozó lányokat Ivan együttesen mutatta be. csak hasznuk volna. majd egy harmadikat. Ivan úgy mutatta be vendégeit. A hatalmas medence hamarosan Ivan szökőkútjainak egyikére kezdett hasonlítani. Ivan azonban mindvégig magába zárkózott. durcás kislány. A teraszon egy másik asztalt is megterítettek. és eltűnt a víz alatt. Volt ott egy férfi. aki genfi illetőségű privát és céges biztonsági vállalatot vezetett. tökéletes karamellszínre barnult bőrrel. ahogy a kövér milliomosok és kigyúrt testőreik a csinos kis nimfákat tapogatták-dobálták. Éles pillantást vetett Sarah-ra mint potenciális riválisra. akár a Téli Palotát elözönlő forradalmárok. és italokat töltött. Ivan és Jelena visszatért az árkádhoz. s a parti hangereje és intenzitása minden csoport megjelenésével egyre nőtt. egy másik fűrészáruval kereskedett.

Majdnem három óra volt. – Nem emlékszem. mintha keresné a szavakat. de élvezet nélkül evett. bőven a férfi befolyási körzetén és illatfelhőjén belül. – Ők az én életem – mondta Ivan Sarah-hoz intézve szavait. – Ha történne velük valami… – Hirtelen elhallgatott. masszív karjának fogságába. gondolataiba merülve döfködte az ételt. Az étkezés végén némileg felderült. amikor Szonja. Meglehetősen borús megjegyzés volt ahhoz. Aztán fenyegetőn hozzátette: – Isten ne adja senkinek. és megragadta a felálló Mihail csuklóját. mintha meg akarná büntetni. amekkorával kétszer ennyi embert is jól lehetett volna lakatni. amikor Ivan bejelentette. A gyerekek a férfi ölébe ültek. térjen haza Oroszországba. hogy lehet ebédelni. majd lesorjáztak a lépcsőn. az orosz dada társaságában megjelent Anna és Nyikolaj. mintha az ő személyes szórakoztatására rendezték volna az egészet. de Ivan konyhájából mintegy varázsütésre akkora mennyiségű étel került elő. . Ivan sokat. hogy bántani merészelje a gyerekeimet. – Azt ígérte. hogy ezzel fejezzék be az ebédet. A lány Mihail mellett ült az asztal Ivan felőli oldalán. – Ne siessen annyira – mondta.többiek mulatozását. hogy ezt ígértem volna. Sarah szerint a vendégek száma ekkor már hetvenre rúgott. Ivan szélnek eresztette a gyerekeket. lehetőséget ad. Igazi nagy zabálás volt. ám a többi vendég láthatóan oda se hederítve tápászkodott fel az asztaltól. hogy ússzanak egy utolsót a medencében. és dolgozzon nekem. hogy meggyőzzem.

mintha szörnyen félne tőle. – Kérem.– Én viszont kristálytisztán emlékszem. A terasz távoli sarkába vezette Mihailt. Sarah Jelenára nézett. nagyon szeretnék megmutatni. – Nagyon meggyőző tudok lenni. – Csak nem valami csúnyát mondott rólam? – kérdezte Sarah incselkedve. – Akkor jöjjön – mondta Jelena. Aztán Nyikolajnak is súgott valamit. A gyerekek most az ő ölében ültek. – Ezt bóknak veszem. hogy vad orosz medve. A széles központi lépcsőn felfelé Nyikolaj azt játszotta. Jelena megpuszilta Annát. – A gyerekek szerint ön nagyon csinos. és egyedül ez számít. – Mondja meg nekik. és húzta maga után az elragadó. ami ugyanezzel járt. Van ott egy új festmény. amitől a gyerek elvigyorodott. vajszín fényben fürdő . – Felállt. ahol az egyik kupola árnyékába telepedtek. hogy semmit se szeretnék jobban. s amilyen keményen Ivan fogta őket az előbb. és bólintott. Seregélyként cikáztak keresztbe-kasul az oszlopok között. hogy megnézné-e a szobájukat. hogy ők is azok. és ugróiskoláztak a kockás márványpadlón. – A gyerekek majd mutatják az utat. A maga helyében én máris kezdeném tervezni a moszkvai költözést. és sármosan Sarah-ra mosolygott. – Akár egy Mary Cassatt-festmény – mondta Sarah. és súgott neki valamit. mondja meg nekik. Jelena oly gyengéden tartotta őket a karjában. Sarah meg úgy tett. – És kíváncsiak. A lépcső tetején Anna megfogta Sarah kezét.

Degas erős hatással volt Cassatt munkásságára. – És miért van itt. s korábban a leningrádi Ermitázs alkalmazásában állt. Ami azt illeti. – Két héttel ezelőttig biztos voltam benne. az Ivánét is beleértve. inkább óriási lakosztály. legyenek együtt. Kikötöttem rögtön az elején. – Ne féljen – mondta Jelena. hogy a Degas-t valóban Degas festette. Jelena a Degas. És megesküdött. Ne feledje. tekintetét egyenesen előreszegezve. – Sarah-ra nézett. az otthonomban? Sarah felpillantott a kamerára. hogy nem lesznek mikrofonok. Jelena játszani küldte a gyerekeket. amely a gyerekszobához vezetett. És a jeleket lehallgathatják a rendőrök meg a hírszerző . A két nő pár méterre állt egymástól. Cassatt és Degas. Jelena Harkova. Gondoltam. Sarah a Cassatt előtt. – Igen jól ismerték egymást. – Ki maga? – kérdezte Jelena. Most már nem annyira. Tulajdonképpen nem is szoba volt ez. de nem hallgatódzik. – Ivan figyel. A Két gyermek a tengerparton az előtérben lógott egy nagyjából ugyanakkora Degas-portré mellett. amely fiatal táncost ábrázolt. aki művészettörténetet tanult. – És megbízik benne? – Ebből a szempontból igen. Hiányuk miatt súlyos csend borult az előtérre. a mikrofonok minden hangot rögzítenének.folyosón. arcán halvány mosoly játszott. könnyedén váltott idegenvezetői stílusra. hogy nem vagyok hajlandó mikrofonokkal telezsúfolt házban élni. Fejük fölött groteszk vízköpőként bámult le rájuk egy kamera.

Jelena egy pillanatig nem szólt. – Barát vagyok. Valamit el akar mondani nekünk a férjéről. Jelena.szolgálatok. Gabriel hibátlan ecsetvonásaira bámult. mondta Gabriel. Nincs sok időnk. Először Havermore-ban találkoztunk. – Lehetetlen. Azért vagyok itt. Kezdettől fogva szándékában állt elcsábítani a férjemet? – Biztosíthatom. A washingtoni Dillard Demokráciaközpontnál dolgozom. Jelena. hogy a férje a legkevésbé sem érdeklődik irántam. Jelena hirtelen Sarah felé fordította a fejét. hogy meghallgassam. Ellenséges területen semmilyen körülmények között nem árulhatod el a valódi neved és foglalkozásod. Ki maga? És kinek dolgozik? Sarah egyenesen előre. főképp. amikor megvette a bácsikámtól ezt a Mary Cassatt-festményt. hogy segítsek önnek befejezni. ezt ön is tudja. – Szünetet tartott. –Ki az? – Jekatyerina. hogy idehozta a szeretőjét a házba. Sarah. Ivan fizeti a számláit. Sarah. – Gyorsan. amit elkezdett. – Ön nagyon tetszik Ivánnak. Azért vagyok itt. ha Ivan felségterületén vagy. – Ez a gyerek a Carlton hotelban lakik. – Honnan olyan biztos ebben? – Onnan. Hiszen ő még gyerek. – A nevem Sarah Crawford. . Jó barát. A fedőszemélyiség jelent mindent. – Azt hittem. Viseld páncélként.

– Ivan júniusban ajándékozta neki. A harmadik alkalommal a Café Puskinban ebédelt a barátnőivel. Azért utazott Párizsba. mint más miatt. Látta azt a gyöngysort Jekatyerinán? Jelena alig észrevehetően bólintott. Ugye. Végül mind erre a sorsra jut. Jelena. Természetesen hazudott. hogy találkozzon Jekatyerinával. Jelena szeme könnybe lábadt. hogy ő az egyetlen. hogy megkímélje a többitől. üzleti útra megy. amikor Párizsban járt. Mindent tudunk. Sajnos Ivan nagyon csúnyán bánt vele. hogy köze van ahhoz a lányhoz? – Követjük. Van róla fényképünk. Megpróbál… – Nem próbálunk semmit. amikor Ivánt kell megtéveszteni. csak segíteni. méghozzá inkább az Ivánnal szemben érzett megvetése. Sarah erős kísértést érzett. – Nem szabad sírnia. Háromszor hívta önt a lány lakásából. És csak akkor hazudunk.mde téved. és nem is fogunk soha. – Jekatyerina abban a hitben él. a neve Tatyjana.– Honnét tudja? – Tudjuk. – Hazudik. Ivan azt mondta. Önnek nem hazudtunk. . Jelena. – Honnan tudja. Ivan talán figyel minket. emlékszik Ivan párizsi útjára? Ön Moszkvában volt. Jelena kénytelen volt higgadt mosollyal emészteni férje hűtlenségének hírét – Ivan kamerái figyelték. Van egy légiutas-kísérő is. Mégsem tette. És volt egy Ljudmila nevű lány Londonban. Jelena. És lehallgatjuk. ha érdekli.

Csak az számít. Jelena elhallgatott. – Még mindig a festmény repedéseit cirógatta. amikor a KGB-nek dolgozott. Jelena odalépett Sarah mellé. Fájdalmában-e vagy félelmében. amit elkezdett. de Ivan. hogy a nő reszket. hogy fejezze be. Magától kell eljutnia a döntésig. De ne erőltesd. miközben ujjai a művi repedések textúráját tapintották. miután egymásba szerettünk. Talán nehéz elhinnie. Tekintete végigsöpört a festmény felszínén. valami sivár mezőgazdasági hivatalban dolgozik. Elvégre most is elbűvölő. mintha szórakoztatónak találná Sarah megjegyzését. – Mióta figyelnek? – Az nem érdekes. Néhány héttel később. – Elhiszem. Tedd le elé az adásvételi szerződést. Sarah érezte. – Nem volt választásunk. – Amikor megismerkedtem Ivánnal. – Ha az akar lenni. . – Nem volt ám mindig ilyen – szólalt meg végül Jelena. Jelena. nem tudta.Mosolyognia kell. amikor megismertem. – Még akkor sem. azt mondta. Sarah közben egy másik hangra figyelt. miközben ezeket az ocsmányságokat hallja. elbűvölő férfi volt. hogy írja alá. melléje a tollat. Alig akartam elhinni. – Nincs joguk kémkedni utánam. válluk egymáshoz ért. elmondta az igazat. Másképp semmi hasznunk nem lesz belőle. Sarah. Jelena halkan felnevetett.

Egyedül az számít. A pénz mindent megváltoztatott. ha a délután hátralévő részében Mihaillal flörtölne – mondta Sarah. kissé talán félénk fiatalember a rendszer ellenzőit zárja elmegyógyintézetbe és küldi a gulágra. – De hát hogyan? Ivan szeme mindent lát. – Aztán: – Szeretne találkozni vele? – Ki ő? – Az nem számít. hogy ez az előzékeny. – Nagyon is jól. amit tudnia kell. Jelena az egyik gyermek. nagyon érti a dolgát – mondta. – Gondolom. – Attól tartok. és szüksége van az ön segítségére. – Bárki csinálta is. Ártatlan életeket igyekszik megmenteni. – Miféle hazugságra? – Szeretném. És a pénz utáni hajsza akadályoz meg bennünket abban. Kevesebb mint egy ezredmásodperc alatt kódolta és „kilőtte” az üzeneteket egy közeli . amilyen a kereskedelmi forgalomban kapható készülékeknek nincs. Oroszországot is megváltoztatta. és megérintette a repedéseket. ismeri. – Mi történt? – A pénz. hogy hajlandó-e találkozni vele. Jelena ujjai a másik gyermek arcára vándoroltak. szükség lesz egy apró hazugságra.Egyszerűen nem fért a fejembe. – Ő majd mindent elmond önnek. a kisfiú arca felé nyúlt. hogy megkérdőjelezzük úgynevezett demokratikus kormányunk intézkedéseit. A pénz uralja az életünket. A pénz az új KGB. Sarah BlackBerryjének volt egy olyan jellegzetessége.

Végül vaktában kinyúlt Ivan felé. – Nem érek rá. hogy Ivan volt olyan tapintatlan. FRANCIAORSZÁG A vihar éjfél körül zúdult le az Alpokból. szakaszosan ébredezett. amelyet kora este továbbított. A gyermek Ivan arany olvasószemüvegét viselte. Gabriel azonnal értesítette a Saul király út műveletiseit és a CIA főhadiszállását. . Most vonakodva. hogy csak Anna az. Apró füllentés Ivánnak. amely elfedi a jóval nagyobb hazugságot. Jelena Harkovát nem ébresztette fel az égiháború. hogy ostrom alá vegye Ivan Harkov baie de Cavalaire-i erődítményét. igen kedvező fogadtatásra talált a gassini villában. Két álmatlan éjszakával a háta mögött dupla dózist vett be az altatójából. és elvégezte az utolsó simításokat az akció következő fázisán. akár egy búvár. Apró füllentés. és egy fontos üzleti dokumentum hátuljára firkált valamit Ivan arany töltő tollával. 41 SAINT-TROPEZ. – Mondd meg Mariának. de keze fiatal lány meleg. Aztán összegyűjtötte a csapatot. szemét lehunyva feküdt. és látta. feje lüktetett. mint a papa. Aztán kinyitotta a szemét. és bevitte Jekatyerinát az ágyukba. Az üzenet. hogy hozzon nekem tejeskávét. és nem emlékezett rá. Rövid ideig moccanatlanul. Dolgozom. aki nagy mélységekből jön fel a felszínre. Hatalmas adag tejeskávét. Egy pillanatra megrémült. Jelena a fejfájása ellenére elmosolyodott.vevőkészülékre. ruganyos testét érintette. mit álmodott.

És vissza ne gyere kávé nélkül. – Csak nagyon szeretlek. s Jelena most. majd megtévesztésig az apjára emlékeztető mozdulattal lecsapta a papírokat meg a tollat az éjjelszekrényre. hogy hozzak kávét? – De hozzál. begubózott. úgy érezte. hogy egyedül maradt a barlangszerű hodályban. és színlelt haraggal félrelökte a takarót. bebörtönözték. – És ezért vagy szomorú? – Néha igen. Anna. – Most menj. Csak hadd öleljelek előbb egy kicsit. – Nem azt mondtad. Jelena utánakapott. Anna. Anna csökönyösen firkált tovább. A mama nem érzi jól magát. a háló is túl nagy volt a családi és házastársi gyengédséghez. – Kérlek. Szemét ismét lehunyva Anna meztelen talpának távolodó csattogását hallgatta. A gyermek hangosan sóhajtott. A kommunista párt magas rangú funkcionáriusának lányaként kiváltságos élete volt. Hűvös fuvallat fújta be a függönyt. Ahogy mászott kifelé az ágyból. és táncoló árnyékokat vetített a hálószoba falára. – Jelena megpuszilta a kislány arcát. – Mi a baj. Mint mindegyik szoba a házban.– Hozd azt a kávét. vagy csúnya verést kapsz. nagyon kérlek. különleges boltok. – Sose késő elkezdeni. és magához szorította. . mama. és a bukás előtti Leningrádra gondolt. mama? Szomorúnak látszol. rengeteg étel és ruha és külföldi utazások a Varsói Szerződés országaiba. Felhúzta a takarót az álláig. – Nem is szoktál megverni.

Jelena gyorsan lehajtotta a kávé felét. és vízesésként zubogott alá a hatalmas lépcsősorokon. na meg a régi rendszerhez köthető ismeretségei. és kiment. remélve. amelyet Ivan oldalán ismert meg. s közben . két szelet pirított bagett. hogy a koffein majd orvosolja fejfájását.Mindazonáltal kivételezett neveltetése sem tudta felkészíteni arra az extravaganciára. mintha jutalmul kapta volna ezt a tengerparti kastélyt kapitalista leleményességéért és szívós munkájáért. hogy a király meztelen. Egy pillantás az éjjeliszekrényen álló órára. először az apja. Majdnem dél volt. hogy harcoljanak Ivan háborúiban. Jelena rádöbbent. friss eperdzsem. de ortodox beállítottságú apja is. vaj. valamint a Financial Times és a Herald Tribuné. Azoknak az embereknek a vére. Valójában a korrupció segítette hozzá. és azonnal megértette. Patakokban folyt a végtelen márványfolyosókon. Ilyen otthonok egyszerűen nem léteznek. hogy mi van rajta: egy csésze tejeskávé. Gyermekek vére. miért. Anna jelent meg a tálcával egyensúlyozva. Aztán megpuszilta Jelena arcát. amikor már egyértelmű volt. akiket rákényszerítettek. aki hitt a kommunizmusban még akkor is. hogy egész életében hazudtak neki. és most a férje is. Valamiért szokatlanul éhes volt. Jelena olykor látta a vért álmában. akik Ivan fegyvereit forgatták. gyermekként ezt sulykolta belé nemcsak a szovjet rendszer. Ivan szeretett úgy tenni. és lelkesen sorolta. És vérben tocsogott. Letette az ágyra Jelena mellé. Lassan eltüntette a kávé maradékát. és felfalta az egyik pirítóst.

mind a gyerekek számára tiltott terület volt. A gyermekekért… Újabb fuvallat kapott bele a függönybe. Oroszországért. Két egyforma mobiltelefon hevert a bőrmappán. A levegőben lebegő illatfelhőből nyilvánvaló volt. akit Sarah Crawfordként ismert. Jelena belebújt a selyemköntösébe. Hogy ne haljanak meg ártatlan emberek. kik ők. A fájdalom múltával hirtelen kitisztult a feje. ahogy erre utalt az is. Ivan a viharkárokat helyreállító műveleteket felügyelte. Önmagáért. rabszolgahajcsárként vakkantva utasításait a munkásoknak. hogy Ivan aznap reggel már járt ott. mindkettő bekapcsolt állapotban. Valamennyi kimondott és kimondatlan házastársi szabályt felrúgva Jelena kézbe vette az egyik telefont. Jelena egy gombnyomással felhívta. Az egyik szám háromszor is előfordult: 3064006. És Mihail. mielőtt a férfi észrevehette volna. amelyet Ivan a fenti dolgozószobájának használt. hogy a számítógép képernyőjén a reggeli moszkvai újságfőcímek futottak. emlékeztette magát. és kikereste a tíz legutolsó hívás listáját. aki azt a csodás hamisítványt festette Mary Cassatt két gyermekéről. Bár házasságuk szabályai nagyrészt kimondatlanok voltak. és besietett a napfényben fürdő terembe. hogy nincs választása: csatlakoznia kell hozzájuk. . csak azt tudta. Nem tudta pontosan. ezúttal Ivan hangját hozva magával. majd kisétált az úszómedencére és a tengerre néző teraszra. ez a szoba Ivan többi irodájához hasonlóan mind Jelena.fokozatosan alábbhagyott a fejfájása. Jelena hamar visszahúzódott a hálószobába. És a férfi. Eszébe jutott a nő.

te vagy az? Már azt hittem. – El se tudom képzelni. amire ő nem gondolt. hanem orosz. hogy tudtad átaludni ezt a pokoli a vihart. vagy Jelena is ott lesz? Ivan… Mi az…? Válaszolj. és Ivánt pillantotta meg az ajtóban.Ivan… Jelena higgadtan bontotta a vonalat. – Sokáig aludtál – jegyezte meg. – Megígértem anyámnak. Ivan odalépett hozzá. Aztán a háta mögül újabb hangot hallott: fojtott haragtól feszült orosz férfihangot. mintha olyasmire hívná fel Jelena figyelmét. sose hívsz. köszönöm. – Ezt használd – utasította minden magyarázat nélkül. . Carlton hotel. és nem francia. – Pillanat. és az íróasztalát tanulmányozta. – Ivan. – Jobban vagyok. Azután két csöngéssel később újabb női hang: fiatalabb. – Jól nézel ki. mint az előző. Veled mehetek az útra.Tíz másodperccel később női hang válaszolt franciául: – Jó reggelt. melyik telefont használom? Ivan elengedte a kérdést a füle mellett. hogy reggel felhívom. drágám. kivette a mobilt a kezéből. Hová kapcsolhatom a hívást? – Jekatyerina Mazurovát kérem. – Mit művelsz te itt? Jelena a telefonnal a kezében megpördült. hogy mást is megbolygattak-e. és adott neki egy másikat. – Nem éreztem jól magam. majd benyúlt a nadrágzsebébe. – Nem mindegy.

– Ne haragudj. Jelena érezte. – Kiket hívtál meg? A férfi eldarált néhány nevet: csupa orosz férfinevet. Ivan nem vette a fáradságot. Tegnap mondtam. – Minek? – kérdezte Jelena az értetlent játszva. ha én nem vagyok ott. Jelena legyűrte magában a kísértést. – A hajón töltjük a délutánt. Ellibegett a férje mellett. Helyette rápillantott az aranyórájára. – Akkor meg mit keresel még mindig ágyban? Néhány perc múlva indulunk. – Már öltöznöd kéne. van-e elég idő felhívni Jekatyerinát. hogy lenne kedvem hozzá. hogy a lány epedve várja a hívását. – Mit csinálsz? Feltartotta a mobilt. Ivan veteránja volt az efféle játékoknak. – Mit fogsz csinálni egész nap? – kérdezte Ivan .– Nem hívod? – Kicsodát? – Hát anyádat. és túlságosan gyors is Jelenához képest. Biztosan kiment a fejemből. és bevitte a telefont az ágyba. hogy tiltakozzon. hogy időre és térre lenne szüksége. Ivan. Fél egykor találkozunk a többiekkel a régi kikötőben. mintha azt ellenőrizné. és nem adta tudtára. – Nem hiszem. – Hívom anyámat. én inkább itt maradok a gyerekekkel. Ivan. Ha nem baj. Te meg a barátaid amúgy is jobban szórakoztok.

és végigment a csatornákon. ahogy beszáll a kocsi hátsó ülésére. s a hitszegés imént látott vízióját használva motivációként. Mobilon beszélt. Aztán ha elég jól érzem magam. mintha nemigen érdekelné a válasz. ne nézz hátra. A piac Ivan számára maga volt a földi pokol. és újságot olvasok. Tudod. de magabiztos instrukciókat. Most már ne állj meg. mennyire szeretik a gyerekek a piacot.félvállról. akit ő Mihailként ismert. Ha megállsz. . aztán a fürdőszobájába vonult. miközben megtette az utolsó lépéseket az árulás felé. Jelena az ágyban fekve bekapcsolta a televíziót. Ivan. nem lesz merszed újrakezdeni. kitette a lábát a földre. amelyet Jekatyerinának tartott fenn. míg el nem ért a villa kapujánál elhelyezett zártláncú biztonsági kamerák közvetítette képig. Tíz perccel később frissen öltözve és parfümözve lesétált az alsó szintre. Ivan minden bizonnyal veszélyes napra számított odakint a Côte d'Azur vizén. és az a mosoly ült az arcán. hátha Jelena meggondolja magát. merthogy teljes biztonsági különítménye vele tartott: a sofőr és két testőr a saját kocsijában. Az utolsó szavak nem a sajátjai voltak. Sosem vagy egyedül. Megfürdött az úszómedence méretű jakuzziban. Tett még egy utolsó közönyös kísérletet. És bármi történjék is. Az a férfi mondta őket. és még egy kocsi négy másik emberrel. hogy megborotválkozzon és lezuhanyozzon. S aki nemsokára a szeretője lesz. – Fekszem még egy kicsit. beviszem a gyerekeket a városba. mondta magában. Jelena most is hallotta a halk. Jelena kikapcsolta a tévét. Az utolsó kép az volt. Piacnap van.

Délkelet felől közelítette meg a place Carnot-t. A jobb váll azt jelentette. időközben meggondolta magát. aki mellette ült a kocsi hátsó ülésén. Jelenának pedig eszébe sem jutott visszavenni a hangjából. hogy eltalálja a megfelelő frizurát. Jelena kihasználta az időt. Nagy figyelmet fordított a sminkjére. és felhívta anyját Moszkvában. hogy hajlandó segíteni. hogy tetszeni akar a szeretőjének. A Saint-Tropez felé tartó forgalom minősíthetetlen volt. ami egyébként nem volt szokása. Végül egy órakor Jelena közölte Szonjával és a gyerekekkel. hogy álljon készen a kocsi és egy testőregység.és halkan dúdolt magában. Amikor az avenue du Marechalnál kiszállt a kocsiból. krémszínű Dior ruha mellett döntött. Az egyértelmű jel. Hasonló vívódást élt át a ruhásszekrény előtt is. nem is próbálta leplezni. amelyet Ivan vett neki bűntudatból legutóbbi párizsi kiruccanása során. A ruhaárusoknál vásárolt két összeillő kasmírszvettert Ivánnak meg Nyikolajnak és . Aztán utasította Oleget. Oleg. hogy néhány órára beugrik a városba. mint mindig. ahogy a férfi nevezte. minthogy fél tucat lehetőséget kipróbált és elvetett. és nem kevés fáradságába került. Ez a mámoros határozatlanság bizonyítéka. ahogy előre megbeszélték. majd a pár lépéssel mögötte haladó Oleggel és Genagyijjal bevette magát a zsúfolt piacra. A hívás végeztével kikapcsolta a telefont. és bedobta a retiküljébe. mielőtt egy egyszerű. a táskát a bal vállára akasztotta. hogy hallgatódzik. A többit Michael utasításainak értelmében az ágyra hajigálta. A bal váll pedig azt.

Jelena vett fél kiló ratatouille-t. s egy pillanatra lecövekelt. tűzpiros Audi parkolt a sarkon. hogy megcsodáljon egy mogorva ábrázatú férfit. Ha hátrapillant. Ahogy a kocsi kilőtt. FRANCIAORSZÁG – Kicsoda maga? – Michael Danilov vagyok. amekkorát Jelena még soha nem látott. és rémes amerikai zene bömbölt a rádióból. amelyiket a Pampelonneparton a legutóbb elvesztett. Michael ült a kormánya mögött arcát a nap felé fordítva. aki ratatouille-t készített akkora lábasban. Lehajtható tetejű. kettőjük közül a fiatalabbat. ki nem engedve a kezéből a ratatouille-t. És Gennagyijt. aki gyalogszerrel vette üldözőbe a kocsit. Jelena egyenesen előrebámult. aztán a boulevard Louis Blanc irányában átlósan keresztezte a teret. majd beleveszett a tömegbe. – Hol dolgozik? . és sietve beszállt. – Ez az igazi nevem. Elmormolt néhány angol szót. – Tudni akarom az igazi nevét. Jelena az anyósülésre dobta a táskáját. sötét hajú nő termett mellette.egy szandált Annának ahelyett. és Gennagyijnak nyújtotta a dobozt. Ön is szólíthat így. Fiatal. Oleget látta volna vörös fejjel a mobiljába üvöltözni. Sarah barátja Washingtonból. A csomagokat Olegre bízva a tér közepén elhelyezett ételstandok felé indult. A férje Mihailnak nevez. 42 SAINT-TROPEZ.

– A testőrök látták magát. Sarah munkatársa vagyok a Dillard Demokráciaközpontban. amíg holtan nem látja. ha a fajtájukra akad. Biztosra veheti. – Nem ismeri őt. és Ivan nem nyugszik. Mindenesetre megnyugodva vette tudomásul. – Próbáljon nem gondolni Ivánra. – Jól ismerem a férjét. Bal kezét finoman ráhelyezte a kormánykerékre. Csak pénzért. – Hová megyünk? – Olyan helyre. neki a Massif des Maures hegyvidékének. hogy maga volt az. A gyilkolás a kedvenc időtöltése. . de idegesség és érezhető erőlködés nélkül vezetett. – A férje nem fog megölni engem. Ez nem számítógépes szakember. Épp elég időt töltött elit katonák társaságában. csak mi ketten.– Tudja. Mihail észvesztő iramban. Jelena. El fogják mondani Ivánnak. – Nincs sok időnk. 43 MASSIF DES MAURES. Szerelemből soha nem öl. hogy Ivan máris keres minket. gondolta Jelena. Most nem létezik más. FRANCIAORSZÁG Kanyargós úton hajtottak a szárazföld belseje felé. hol dolgozom. míg a jobb könnyed természetességgel kezelte a váltót. hogy egyszerűen lecserélte az egyik csapat testőrt egy másikra. hogy felismerje. ahol kettesben lehetünk.

hogy jól vannak-e a gyerekek. A gyerekek… Hiba volt most rájuk gondolni. hogy forduljanak vissza. balra feneketlen. platánfák árnyékolta utcából állt. Ahogy közeledtek felé. hogy egy nap. stukkódíszítésű villa udvarára értek. kihozza ide a gyerekeket piknikezni a testőrök nélkül. aki éppen arra készül. lámpájával kettőt villantott. amikor vége lesz ennek az egésznek. és bevágott eléjük. És megfogadta. hogy odaadja magát egy másik férfinak. A nyomvonal végén nyitott fakapu fogadta őket. nem rontja el a szex ígéretének édes kínjait azzal. De inkább a haját borzoló szélre és a bőrét cirógató napsütésre koncentrált. Sajnálkozva gondolt rá. Legszívesebben visítozva követelte volna ettől a Mihail nevű. s a fák zöldezüst levelei pénzérmékként csillogtak a lengedező szélben. amelyeknek Jelena a nevét sem ismerte. Legszívesebben felhívta volna Szonját. arcát sisak és sötét szemüveg takarta. hogy soha nem járt még ezen a vidéken. Egy mérföldön át követték. Egy férjes asszony. Jobbra fenyők és eukaliptuszok alkotta sűrű erdő húzódott. és pokolba a következményekkel. aztán együtt kanyarodtak rá egy földútra. hogy rátelefonál a gyerekeire. fura alaktól. Falvakon süvítettek át. mely egyetlen.A terep minden megtett kilométerrel egyre nehezebb lett. Csak a pillanatra gondol. amelyet Van Gogh göcsörtös olajfái szegélyeztek. Mihail leállította a . Újabb faluhoz érkeztek. zöld szurdok. Egy trafik előtt rubensi idomú lány trónolt burgundivörös robogóján. és apró.

hogy szállodában nem lehet. ahogy kértük? Felhívta Jekatyerinát a Carltonban? Szétszórta a ruháit a szobában. Jelena. – Hol vagyunk? – Valahol a hegyekben. és ennek egy módja volt. amint találkoztunk a Grand Josephben. hogy évek óta gyanakodott a hűtlenségére. Megmondja neki. úgyhogy bátorkodtam egy hétre kivenni ezt a házat a helyi ügynökségtől. hogy próbálkoztam magánál aznap délután. Ivan agya el fog borulni. Hogy annyira dühös és sértett volt. de nem lesz oka kételkedni a sztorija hitelességében. hogy Ivan és a személyzet lássa? – Mindent megcsináltam. hogy sebezhető. ha odaadja a testét egy másik férfinak. Tudtam. amikor a villában jártunk. – Akkor nincs miért aggódni.motort. és be is igazolódott a gyanúja. Nem biztos benne. hogy nem tudott ellenállni nekem. Majd megmondja Ivánnak. hiszen tudja. Azonnal vonzalmat éreztünk egymás iránt. Megmondja neki. Láttam magán. hogy bűnös az ellene felhozott . Fontos. – Mindent úgy csinált. hogy kettesben maradjak magával. – Vésse az emlékezetébe. Ivan mindent tudni akar majd. Ivan nem vett észre semmit. Kihúzta a slusszkulcsot. hogy az apró részleteket is megjegyezze. Csak ki kellett találnom valamit. amikor rábukkant azokra a telefonszámokra a mobilján. mert Jekatyerina kötötte le a gondolatait. Hogy egy ideje rossz szemmel nézett Jekatyerinára. hogy bosszút akart állni.

hogy tudja az igazi nevét. zöld szeméhez hasonlót Jelena még soha nem látott. – Nekem talán igen. majd szemvillantással jelezte. takaros épület meszelt falakkal. Különben is nemsokára már gyűlölni fog. A durván faragott faasztalnál meghatározhatatlan korú és nemzetiségű férfi ült. Jelena… a mi kis világunkban legalábbis Gabriel Allon igazi előkelőség. hogy foglaljon . Igazi előkelőséget lát most maga előtt. terrakottapadlóval és rusztikus provence-i berendezéssel. A szenvedély és a harag vezette magát. Idővel megbocsát magának. Mihail mutatta be őket egymásnak. Jelena. Ő akarja. amikor Jelena közeledett hozzá. Jelena. amikor lefeküdt velem. aki a Cassattot festette. a férfi. kicsi.vádakban. Gabriel rövid ideig némán nézett Jelenára. – Velem ne törődjön. – Ideje bemenni. A ház a Villa Soleil tökéletes ellentéte volt. nagyon is. és ez olyan bűn. Van valaki odabent. Hosszúkás orrát mintha vésővel formálták volna meg. amiért bajba kevertem. Szóval ne aggódjon. Én ezennel magukra hagyom önöket. – Valóban? – Ó. tudok vigyázni magamra. A férfi lassan felállt. hogy elárulom önnek a valódi nevét: Gabriel Allon. önnek aligha. és nem akar hazudni önnek. Most pedig elkövetem azt a rettenetes szakmai bűnt. amelyet Ivan túlságosan jól ismer. mert mélyen tiszteli. – Kinyitotta az ajtót. Mihail elvonult. hogy találkozzon önnel. és egyetlen szó nélkül a kezét nyújtotta. – Íme. aki már nagyon várja.

A Központi Hírszerző Ügynökségnél dolgozik. – Dehogynem. Most el kell mondania a többit. – Kinek dolgozik? – Egy kisebb szervezet alkalmazásában állok. és összefűzte a kezét az asztalon. Volt valami az akcentusában. Egy zenész keze. Nincs otthona. – Miről beszél? – Ön miatt vagyunk itt. mert szólított bennünket. amit Jelena nem tudott hová tenni. akár nem. – Először is szeretném megköszönni – szólalt meg a férfi. Művészkéz. – Sarah is izraeli? – Csak lélekben. Sötét és sima keze volt vékony. gondolta. A férje ügyletei nemzetközi krízishelyzethez vezettek. amely egyedül Izrael miniszterelnökének tartozik számadással. Nincsenek gyökerei.helyet az asztal túlsó oldalán. És Borisz Osztrovszkijon keresztül. De más országok is belekeveredtek. Ő maga visszatelepedett a helyére. Olga Szuhován keresztül szólított minket. Akár tudatában volt. . – Mit? – Hogy volt bátorsága előlépni. ön küldte őket hozzánk. De csak egy kis darabkát adott nekik a történetből. És sok neve van. Jelena. És Alekszandr Lubinon keresztül. Többnyelvű ember. Azért. Sarah amerikai. Nem szólítottam senkit. gondolta Jelena. És a krízisre adott reakció úgyszintén nemzetközi. finom ujjakkal. – Én nem szólítottam magukat.

– És Mihail? – Mihail tökéletes oroszságából nyilván ön is sejti. bár némiképp magányos délutánt töltött el ott egy napernyő árnyékában. Csupán annyit tudunk. ha befejezné. – Segít nekünk. hol megviselt. A vállig érő. amikor megszervezte a találkozót a barátnőjével. hogy a férje magával az ördöggel kötött üzletet. ha elmondaná nekem a teljes történetet. Öt mérföldre Saint-Tropez-tól keletre dacosan ugrik ki a Földközi-tenger fölé a pointe de l'Ay néven ismert sziklás hegyfok. – Mennyit tudnak? – Sajnos nagyon keveset. hol műanyag palackból szürcsölve az ásványvizet. Már két embert megölt. hogy titokban tartsa. sebhelyes lábú lány igen körültekintően választotta meg a helyet. sötét hajú. klubbal vagy étteremmel sem büszkélkedhet. ahonnét akadálytalan kilátás nyílt a tengerre. hacsak nem hajlandó segíteni nekünk. mivel egyetlen butikkal. amit elkezdett. amikor áttelepült Izraelbe. Kisfiú volt még. Jelena? – Mit kíván tőlem? – Azt szeretném. finom homokos part általában elkerüli az emberek figyelmét. És mások is meg fognak halni. Szeretném. – Megfogta Jelena kezét. hogy nagyon veszélyes fegyvereket ad el az elpusztításunkra felesküdött embereknek. Az ön férjéhez hasonlók miatt hagyta ott Oroszországot. hogy Moszkvában született. hogy iderángatjuk. Kellemes. Olga Szuhovával. És most a férje azt tervezi. Az alant elterülő. puha . néptelen térrészre húzódva a sziklák közelében. Másképp nem forgattuk volna fel az életét azzal.

Elnézte még egy darabig. legalább annyira a maga. miközben kezébe vette a könyvét. Az üzenet rövid volt. mint a férfi kedvéért. Erősen havazott. amely a parttól három mérföldre ringatódzott a békés vízen. a továbbítás gyors. akár egy csatahajó. Három óra tizenöt perckor észrevett valamit a hajó mozgásában. Kicsit korán ér véget a buli. Ősz volt. és Saint-Tropez felé hasított. November közepe. FRANCIAORSZÁG Jelena elsőként a színhelyet vázolta fel. tette hozzá. s időnként a tengert kémlelte miniatűr Zeiss távcsövével. mondta. gondolta a lány. Pedig olyan szép napunk van. Jó kis orosz havazást kell elképzelni. 44 MASSIF DES MAURES. mint a szitáló hamu vulkánkitörés után. ami felülésre késztette. miután a kérésnek megfelelően megerősítette az információt. azután leengedte a távcsövet. és ismét a tengert fürkészte. Két perccel később. amelyet még Ivan apja kapott Leonyid Brezsnyevtől. November. . amely olyan. ebben a fenyőfa és üvegpalotában Moszkvától északra.fedelű regény lapjaiba temetkezve. mint a villám. eltette a szerkentyűt a táskájába. és PDA-t húzott elő vászon strandtáskájából. Egész pontosan egy Október névre keresztelt gigászi jachtot figyelt. csak hogy ne hagyjon ki semmit. hogy meggyőződjön első benyomásának helyességéről. A jacht teljes fordulatot vett. A vidéki dácsájukban időztek Ivánnal. A dácsát kisebb hasonmása romjaira építették.

– Bálra? – Bocsásson meg. hogy pontos legyek. meg Ivan néhány testőre. pár óra múlva eljön néhány üzlettársa egy fontos megbeszélésre. amikor az üzleti tranzakcióikról beszélnek. – Írja le nekem a jelenetet. az biztos. – Látta őket? – Igen. A legapróbb részlet is fontos lehet.” „Melyik zenekart szerződtetjük a bálra?” „Hány ülőhelyre lesz szükség a bálon?” „Hány üveg vodka kell?” „Mennyi kaviár?” „Hány vekni fekete kenyér?” Nem tudom. azt mondta. láttam. Átkozta az orosz időjárást. de engem nem sikerül. ha nem kérdezősködöm. hogy jobb. „Gondoskodnunk kell a báli előkészületekről. Idegesen járkált fel s alá. mint Ivan rosszabbik énjét. én meg tudtam. A nevüket nem kötötte az orromra. Láttam már a férjemet hasonló hangulatban. Jelena. Ivan és az emberei használják ezt a kifejezést. – Ivan látogatói csakugyan aznap éjjel érkeztek? – Igen.– Késő este Ivánt telefonon keresték. Éjjel fél háromkor. Arkagyij vezeti a férjem biztonsági szolgálatát. Allon. Ivan mindig izgatottan készül a bálra. Mr. Arkagyij Medvegyev is ott volt. – Összesen nyolcan voltak. Ismertem a jeleket. Ne hagyjon ki semmit. Az este hátralévő részében képtelen volt megnyugodni. A testőrök úgy emlegetik a háta mögött. – Honnan jött a küldöttség? .” „Le kell foglalnunk egy termet a bálra. Miután letette. kit akarnak átrázni ezzel a maszlaggal.

más zászló alá tartoznak. – Hallotta a hangjukat? – Időnként. Vesztegetési pénzekről. de Ivan meg sem próbálta csendre inteni őket.– Afrikából. A szállítás és a kezelés . és elmosolyodott. A falak is beleremegtek. hogy találkozzam velük. Egyértelműen a franciához. Mindig ittak. ha Ivan a báljait tervezgette. – Hamarosan már a pénzről vitatkoztak. A nevetése akár a mennydörgés. – Sarah szakterülete. Jelena elkapott néhány ismerős szót és kifejezést: AK. Tankok. Jutalékokról. míg ők a dácsában voltak? – Odafönt. Aknavető. Bizonyos fegyverek és fegyverrendszerek áráról. de végül is mind egyforma. Nehézfegyverzetű helikopterek. – Ön hol tartózkodott. A vezetőjük igazi óriás volt mély baritonnal. csak a klónjaikat. amelyen beszéltek? – A franciához. legkevésbé a bariton hangú vezetőt. Olyan volt a ritmusa. a hálószobánkban. mondta. Mind olyan egyforma. A Szaharától délre eső vidékről – mondta Jelena. a vendégek nyelve alaposan megoldódott. RPG. – Ha mint nyelvészt kérdezem. Először ittak. Jelena. – Látta már valamelyiket azelőtt? – Nem. Különféle lőszerek. – Találkozott velük? – Ivan soha nem engedi. Más nyelven beszélnek. Mire kezdetét vette az igazi alkudozás. tudja. – Melyik országból? – Azt nem tudnám megmondani. melyik európai nyelvhez hasonlítaná a nyelvet. más célokért küzdenek.

– Ki telefonált? . itt valami komoly üzlet van készülőben… minden bizonnyal egy nemzetközi embargó alatt álló afrikai országgal. Kellett neki egy test. És ezért fizetnek a világ legszegényebb országai képtelenül magas árat a fegyverekért. mint a többi? – Két nappal később. amikor két és fél millió dollárt kértem tőle azért az értéktelen Cassattért. és gyakorlatilag megerőszakolt. Vérszagot kapott. hogy ez az üzlet más. miért? – Meddig maradtak az idegenek? – Kora reggelig. Speciális szükségletet elégít ki. Ivan feljött a hálószobánkba. Amikor elmentek végre. majd rövid szünet után hozzátette: – Ivánnak a szeme se rebbent. Ilyen egyszerű. Ennek köszönheti Ivan a sikerét. Fel volt dobva. akik törvényesen a piacon nem tudnak fegyverhez jutni. Eleget tudtam a férjem üzleti ügyeiről. Tudja. Mit gondol. – Mikor jött rá. Mr.költségeiről. És nem tettem le elég hamar. hogy aztán kedvükre gyilkolhassák egymást. Az enyém épp kéznél volt. Allon. – Mi történt? – Felvettem a telefont. amikor nem kellett volna. hogy lássam. – Ez még mindig a dácsában történt? – Nem. Mindegy kié. – Mennyire komoly ez az üzlet? – Ennél a nagyságrendnél már több százmillió dollárban számolnak – felelte Jelena. Bemászott az ágyba. azok keresik fel a férjemet. Láttam már ilyennek. amelyet a magáévá tehet. addigra már visszatértünk Zsukovkába.

Ő hepajnak nevezte. se rozsdás golyók. Mindezt Ivan testőreinek gyámkodása mellett. ha nagy fogást csinált. Az áru eltévedésével kapcsolatban. hogy garantálták a vásárlók hűségét.– Arkagyij Medvegyev. és abba se hagyták másnap este kilencig. Este hatkor kezdték. amelyeket rendez. Az afrikaiak tomboltak. A legdivatosabb éttermekben vacsoráztak. Se késedelem. akiket Moszkva nyújtani tudott. csak hogy ne legyen semmi zűr. hogy Arkagyij Medvegyev személyesen . – Ez az egyik oka. A diktátorok és a hadurak ki nem állhatják a rozsdás golyókat. Ivánnak volt egy szokása. Az üzletkötés utáni hepajok még egy előnnyel jártak amellett. És az este záróakkordjaként megittak valamit a leggyönyörűbb leányzókkal. Tudja. Azt mondják. Az afrikai küldöttség esetében akkora húzásról volt szó. – Miféle probléma? – Nagy. Ivan áruja mindig első osztályú. és minél nagyobb üzletről volt szó. amikor beájultak az ágyukba az Ukrajna szállóban. Lehetővé tették Ivan és biztonsági szolgálata számára. – Mit akart? – Probléma adódott a bál végső előkészületeinél. hogy Ivánnak olyan sok visszajáró ügyfele van. csakúgy. Egy éjszaka a városban az ügyfelek minden költségét ő állta. annál nagyobb murit csaptak. hogy információt szerezzenek a kliensekről olyan pillanatokban. hogyan bánjon velük. mint a partik. amikor az alkohol és a szórakozás egyéb formái elaltatták az éberségüket. A legfelkapottabb bárokban ittak. se hiányzó áru.

Ezek nőket és gyerekeket gyilkolnak. De aznap este nem. Mint Ivan. Feldúlt volt. de én tudtam. Egyértelműen olyasmit tudott meg. Általában végtelenül flegmán viselkedik. Fejeket csapnak le. Ivan” – mondta Arkagyij hangját utánozva. hogy kellően férfias komolyságú legyen az arca. Mázlim volt. hogy ön is a vonalban van? – Biztos ugyanabban a pillanatban vettünk fel két külön készüléket. – Arkagyij valamikor KGB-s volt. Alig öt perccel azután. ott rögtön kiugrik a szívem a helyéből. Úgy éreztem. kikről . Torkokat vágnak el. Ivan. Piszok nagy mázlim.” – Al-Kaida? – A nevüket egyszer sem ejtette ki. – Mit mondott Arkagyij Ivánnak? – Azt mondta. – Ivan hogyhogy nem tudta. ami nem tette boldoggá. az afrikaiak jókora haszonnal készülnek továbbadni a bál i készletek egy részét egy harmadik félnek. hogy az Ukrajna szállónál megszabadult az afrikaiaktól. – „Ezek a legrosszabbak. és visszatartottam a lélegzetem. de képtelen voltam elvenni a kagylót a fülemtől. És ez a harmadik fél nem a szokásos lázongó afrikai söpredék.vette kézbe a dolgokat. Le kellett volna tennem. – Jelena lehalkította a hangját. Szerintem öt percig nem vettem levegőt. Különben most nem lennék itt. és hátizsákba rejtett bombákat robbantanak európai metróállomásokon. És ön sem. Úgyhogy letakartam a tenyeremmel. és összeráncolta a szemöldökét. már hívta is Ivánt. – „Repülőgépeket vezetnek neki épületeknek.

Úgyhogy Ivan a visszalépés helyett ragaszkodott hozzá. – Szóval újabb találkozóra került sor az afrikaiakkal? – Másnap este. „Mi is le tudjuk szállítani őket. mint első alkalommal. hogy ön kihallgatta a beszélgetést? 1 – Soha nem tett vagy mondott olyat. Ha az afrikaiak tetemes haszonnal kívánnak továbbadni a cuccon. A kérdéses áru az egész üzlet legjövedelmezőbb része volt. Leszállópálya kérdése az egész. kérdezte. hogy a friss információk fényében újratárgyalja az egész ügyletet. Megmondta az afrikaiaknak. és még keresünk is rajta néhány százezret. mik a . Ivan se akart kimaradni a dologból. eljöttek hozzánk Zsukovkába. hogy csak úgy akárkinek a kezébe kerüljön. kellemetlen következményei lehetnek a dolognak. hogy tudja. főleg Ivan. miután kijózanodtak. hogy a szállítás és a kezelés miatt még több pénz áll a házhoz. A hangulat már nem volt olyan szívélyes. mert a portéka túlságosan veszélyes ahhoz. – Ivan hogy reagált? – A férjem nem osztotta Arkagyij kétségeit. hogy az afrikaiak szállítsák le a fegyvereket?”. Ordibáltak. – Nem merült fel Ivánban.beszél. ami erre utalt volna. Ráadásul fennállt a lehetősége. „Miért hagynánk. Épp ellenkezőleg. azonnal vissza kell lépni az üzlet szóban forgó részétől. Azt mondta. A férjem nem állhatja a kettős ügyleteket. Oroszország és Ivan meg a hálózata szempontjából is.” Így szerzi Ivan a pénze java részét. Saját áruszállító flottája van. Azt mondta. A világon bárhová el tudja juttatni a fegyvereket. Olyankor előbújik belőle az ördög.

hogy megkapja a koncát. oroszok. – Hogy utaltak a szóban forgó árura? – Tűnek nevezték. nemigen járunk a rendőrségre. és elfogadta Ivan követeléseit. Muszáj volt tennem valamit. Másnap este. hogy a férjemet egy cseppet sem érdekelte. a frissen megkötött üzlet örömére újabb hepajt csaptak. Nyugaton az SA-18 a megnevezése ennek a fegyverrendszernek. – A világ egyik legveszedelmesebb légelhárító fegyvere. A bariton hangú óriás üvöltözött vele egy darabig. hogy ártatlanok százai vagy akár ezrei halhatnak meg a fegyvereitől. És közölte velük. De biztos benne. hogy az igla szót használták? – Tökéletesen. És abban is biztos vagyok. de végül beadta a derekát. Azt hiszem. elfelejthetik az egészet. mielőtt hazarepültek. Őt kizárólag az érdekelte. az FSZB jóváhagyásával tevékenykedik. Bár nem vagyok szakértő a témában. Minden bűnük megbocsáttatott. ha elmegyek az FSZB-hez. az SA-18 nagyon pontos és rendkívül hatásos. inkább elkerüljük. . Akkor az FSZB? Hiszen a férjem az FSZB. Én meg ott álltam ezzel az információval. úgy tudom. A hálózata az FSZB védelme alatt. Jelena? Biztos. – Mit tett? – Mit tehettem volna? Menjek a rendőrségre? Mi. ha nem juttatnak neki megfelelő részesedést az üzletből. Ivan öt perc alatt megtudta volna. És a gyerekeim anya nélkül nőnek fel. Oroszul a tű i gl a. Vállról indítható légelhárító rakétáról van szó.terveik.

Olyasvalakire. hogy kiderülne. ön is ismeri a munkásságát. – . – Az Allah nyilai tényleg létezik – mondta Carter. felesleges emlékeztetőként az általuk játszott játék következményeire. aki hallgatta. aki krízishelyzetben mindig higgadt távolságtartással viselkedett. aki felfedheti a titkot anélkül. hogy felfogja a szó jelentőségét. akár egy álmosító rádióközvetítés. Megbízható emberre volt szükségem. amelyet a nemzeti titkosszolgálat igazgatója számára tartottak fenn. A nő további fejtegetését már végig sem hallgatta. hogy hírül adjam a világnak. ezért nem volt szüksége Jelena tolmácsolására ahhoz. csak felkapta a telefont. Carter beszélt oroszul. én vagyok a forrás. együtt tanultunk nyelveket a Leningrádi Egyetemen. a beszélgetés egyetlen részletét illetően nem volt egészen az hozzá: nem ő volt az egyetlen. mire készül a férjem. rejtett mikrofon és védett műholdas kapcsolat segítségével élőben sugározták a beszélgetést a világ négy pontjára: a Saul király útjára Tel-Avivban. A helyzet azonnal megváltozott. és a CIA főhadiszállására a virginiai Langley-ben. más módot kellett találnom. Két apró. amint Jelena kiejtette az igla szót. amely egyenesen és csakis az igazgató íróasztalával volt összeköttetésben. – Mivel az orosz hatóságokhoz egyszerűen nem mehettem. Adrian Carter megszokott foteljában ült. szemlátomást kissé untatták a hallottak. az MI5 és az MI6 főhadiszállására Londonban. Cartert. Noha Gabriel őszinteséget ígért Jelenának.Szavai egy ideig a levegőben lógtak. Ismertem egy ilyen embert. Azt hiszem. A kommunizmus bukása után híres riporter lett belőle Moszkvában.

vagy meggyilkoltak miattam még egy újságírót. hogy lelőttek egy repülőgépet. miközben elmesélte Gabrielnek a történet végét. Átverés. hogy lenne egy Mary . Alekszandr Lubin rémálomba illő halálát Courchevelben. Végül az idő előrehaladtával sikerült meggyőznöm magam. Kicsi terasz volt két mandulafenyőtől árnyékolva. Egyáltalában nincsenek semmilyen terroristák. Most rögtön. s a hegy másik oldalán két piciny kis villa állt. Féltem… féltem megtudni. Nem jártak semmilyen hadurak az otthonomban. Jelena igyekezett kirekeszteni a hangot a fejéből. hogy fegyvereket vásároljanak a férjemtől. mondtam magamban. Csak rossz álom volt. hogy a szállítmány egy részét átpasszolják az al-Kaida terroristáinak. Öreg olajfaliget vezetett egy aprócska szurdokhoz. 45 MASSIF DES MAURES. – Teljesen elzárkóztam a külvilág elől. Nincs semmiféle titkos terv. És hogy kis híján idegösszeomlást kapott. FRANCIAORSZÁG Kisétáltak a teraszra. A csendes ebédet Olga Szuhovával. Nincsenek semmiféle rakéták. amelyeket mintha Cézanne festett volna. Tévét se néztem. amikor Borisz Osztrovszkijt meggyilkolták a Szent Péterbazilikában. Aztán felhívott Alistair Leach barátom. cserepes növényekkel és virágokkal telezsúfolva. Nem olvastam újságot.Valakinek figyelmeztetnie kell a Fehér Házat. Félreértés. Valahol a távolban kisgyerek sírt hisztérikusan az anyja után. hogy semmi sem történt.

Nem messze a székesegyháztól. – Nincs senki . nem Izraelben.Cassatt-festmény. Allon? Gabriel tétovázott. hogy érződjön a bor a leheletén. amikor a feleségem és a fiam az autóban ült. aztán őszintén válaszolt. Dühös volt rám. és Jelenának nyújtotta a poharat. Töltött. de Gabriel nem vette észre. – Izraelben? – Nem. aki megvigasztalná szegénykét? – Jelena Gabrielre nézett. Fontos. amikor hazamegy. És most itt vagyok. Nem lett volna szabad… – Semmi baj. Régen történt. Mr. – Hogy történhetett ez? Hogy kerülünk mi ide? – Önt egy telefonhívás hozta. Odaát. amelyet nem kellett volna . a völgyben tovább zokogott a kisgyerek. – Egy ideig némán meredt a szurdok felé. Jelena. – Volt egy fiam – mondta halkan. A völgyben végre elhallgatott a gyermek. – A felesége? – Ő túlélte. – Uramisten. Jó néhány másodpercbe telt. mire ki tudtam szedni a kocsiból. Bécsben. ha nem éli túl. Akkor robbant fel. Súlyos égési sérüléseket szenvedett. – Egy terrorista bombát rejtett a kocsimba. s a lágy szellőben hajladozó fenyőfákat figyelte. Jelena az ajkához emelte a poharat. – Talán jobb lett volna. mert minden figyelmét egy üveg rozé kinyitásának szentelte. mert végeztem a testvérével. – Igyon. bocsásson meg. – Vannak gyermekei. Ivan miatt.

Osztrovszkij miattam utazott Rómába. Sok mindent nem tudunk. – Ugyan miért? . – Bocsásson meg – mondta. Igyon egy kis bort. – Az nem olyan egyszerű. de meg fogjuk próbálni. aztán megkérdezte: – Lenin. Ha szerencsénk van. – Megpróbálják? Ezt meg hogy érti? Meg kell állítaniuk őket. Jelena. amikor a bérgyilkosok megpróbálták megölni? Gabriel bólintott. de Jelena úgy reagált. Jelena. – Szörnyen ostobának érzem magam.hallania. Spiccesen kell hazamennie. – Hogy volt képes élve kijutni abból a lépcsőházból? – Erről majd legközelebb. Én Borisz Osztrovszkij miatt jöttem. – Vele volt. Ezért kellett elutaznom Moszkvába. Melyik afrikai országgal tárgyalt a férje? Leszállították-e már a fegyvereket? Eljutottak-e már a terroristákhoz? Van-e egyáltalán időnk cselekedni? Gabriel szónoki kérdésnek szánta szavait. Jelena. úgy értem. hogy találkozzam Olgával. amelyeket a férjem a gyilkosok kezébe helyezett? – Irdatlan mennyiségű információt nyújtott nekünk. mielőtt támadásba lendülnének. De meghalt a karomban. a dicső forradalmár. Az asszony engedelmeskedett. a Szovjetunió atyja szavaival élve: mi a teendő? Mit tegyünk a rakétákkal. talán megtaláljuk őket. Hogy beszéljen nekem Ivánról. nagyon nagy szerencsénk. mielőtt megtehette volna. mintha egyenesen nekiszegezte volna őket. Nehéz lesz.

tudom. Szállítási nyilvántartások. hogy megtalálja a fegyvereket. Jelena hallgatott egy darabig. Csak nehéz lesz. Tranzitdokumentumok. aztán a halványuló napfény felé tartotta. – Hol. hol juthatunk hozzá az információkhoz – mondta. Jelena? – Moszkvában. – Azt hiszem. De mit értem el? Két ember meghalt. Jelena. – A Sztálin iránti odaadás befolyásolta akkor is. aminek alapján nyomon követhetjük az eladást vagy az áru mozgását. És a férjem rakétái még mindig ott vannak valahol. Amikor megszólalt. Egyedül. – Mi is hozzá tudunk férni? – Nem. hogy megnézze a színét. mielőtt bevetnék őket. ha papíron is látnánk. ha beszélek önnek az üzletről. – Nem azt mondtam. Nekem kell csinálnom. – A férjem igazi sztálinista. amikor . Banki kimutatások. Árujegyzékek. – Mire van még szüksége? – Sokat segítene. Gabriel ránézett. A barátnőm fogoly a moszkvai lakásában. elegendő információja lesz. hogy lehetetlen. Jelena belekortyolt a rozéba.– Azt hittem. a fák lombjában motozó széltől alig lehetett hallani a szavait. Olyasmi ez. amit nem vallana be nyíltan. Elektronikus átutalásokról szóló bizonylatok. még Oroszországban se. Bármi. – Vagyis? – A végfelhasználóról szóló bizonylatok.

még mindig hallani a sikolyokat. megtanulta a leckét – mondta Jelena a borospoharába bámulva. melyik épületről van szó. A kormány néhány évvel ezelőtt átadta a . és ez mindig rosszul érintette Ivánt. hogy a németeknek kémkedik. hogy Zsukovkában legyen dácsája. Némán nézett Gabrielre. Ivan apja soha nem jutott olyan magasra. Magas tisztséget töltött be a külügyminisztériumban. – Szóval. Sztálin csatlósai arra gyanakodtak.az ingatlanjait vásárolta. amely eredetileg Sztálin lányáé volt. A nagy terror éveiben Sztálin a borzalom házává változtatta. Senki sem tudja. A harmincas évek elején építették a nómenklatúra elitje részére. – Tudja. így aztán elvitték a butovói vesztőhelyre. Mr. aki a férjem lakásában lakott. A rakparton álló házban is vásárolt egy nagyobb lakást. illetve néhány különleges képességekkel megáldott tudósnak és zenésznek tartottak fenn. Allon? Ismeri a házat a rakparton? – Az a gigantikus épület a Szerafimovics utcán a Mercedes-Benz-csillaggal a tetején. Ivan megvásárolt egy telket. Én csak párszor jártam ott. de irodája is van benne. Zsukovka. Az az épület tele van szellemekkel. A Szovjetunió bukása után. Feltételezem. amikor elegendő pénz birtokában bárki vehetett arra ingatlant. amelyet a párt legmagasabb rangú tisztviselőinek. azt a férfit is beleértve. eredetileg zárt dácsafalu volt. ahol mostanában élünk. Sztálin hány áldozata fekszik ott a föld alatt. hogy a szeretőit is oda hordja. Átmeneti szállásnak használja. és agyonlőtték. A lakók szerint ha éjjel elég alaposan fülel az ember. – Sztálin majd nyolcszáz lakót gyilkolt meg.

jelszóval védve. de alatta olyan acél rejlik. – Hol a lakás? – A kilencedik emeleten. kilátással a Kremlre. akik a folyó túlpartján. Az irodai számítógépet jelszó védi. – El kell távolítania őket? Jelena megrázta a fejét.területet a pravoszláv egyháznak. hogy a széfben tárolt dokumentumok ne kerüljenek rossz kezekbe. Allon. – Ön beléphet az irodába? – Normális körülmények között csak akkor. Ivan irodájának ajtaja faborítású. Mindössze három ember ismeri a kódot: Ivan. Arkagyij és én. Nincs szomorúbb hely Oroszországban Butovónál. – Mit ért vészhelyzeten? – Ha Ivan kiesik azoknak a kegyéből. miközben a férjemhez hasonló emberek milliókat fizetnek a rakparti ház lakásaiért. ha Ivan is velem van. amilyet kirobbantani se lehet. Özvegyek és árvák kószálnak az árkok mellett azon töprengve. amely azóta is keresi a maradványokat. Akkor aztán csak rajtam múlik. . biometrikus ujjlenyomat-olvasóval. ugyancsak számkódos. A beléptető rendszer számkódos. Mr. De vészhelyzetben egyedül is bemehetek. Van még egy széf. Ilyen csak Oroszországban létezhet. biometrikus szkennerrel. hogy ilyen forgatókönyv esetén Arkagyijjal együtt tartóztatják le. hol fekhet a férjük és az apjuk. Ivan mindig úgy képzelte. Ivan és Arkagyij napi huszonnégy órában őriztetik a lakást. a Kremlben ücsörögnek. Mi Sztálin áldozatait gyászoljuk Butovóban. A férjem összes titka abban a széfben van. Lemezen tárolja őket egy KGB-s titkosító szoftverrel.

miről beszél? – A hidegháború alatt azt hiszem. megöli. más kárt nem okoznak. és az alacsony kőkorláthoz sétált. ahogy megölte Alekszandr Lubint és Borisz Osztrovszkijt. Márpedig nem fog megtalálni. hogy Ivan ne jöjjön rá. aki bejuthat a lakásba. És ne higgye. – Nem tud megölni. véget ér. – Nem tudja elvinni a lemezeket úgy. ha nem talál meg. hogy át tudja rázni a szkennert. Nem lesz több téli kirándulás Courcheyelbe. A hüvelykujjam is kell hozzá. Biztosított róla. Gabriel lassan megfordult. Elveszíti a házait. Lemondhat a Saint- . – Mi a jelszó? – Sztálin születésnapjának numerikus verziója: 1879. hogy gondosan kalibrálták a bombákat: kizárólag a széf tartalmát semmisítik meg. Az őr soha nem fogja kinyitni az ajtót egy ismeretlennek. és egyedül én férhetek hozzá a széf tartalmához. De a jelszó egymagában semmit nem ér. – Az élete. – Rövid szünetet tartott. ha ön és a barátai jó munkát végeznek. ahogy eddig ismerte. Ivan megmutatta. és elrejtenek. hogyan kell működésbe hozni. december 21. a terasz végére. hová rejtették az elsütő billentyűt. hogy szavai elérjék a kívánt hatást. Valahogyan el kell távolítani a gyerekeimet Ivan közeléből. Gabriel felállt.– A széf belsejében bombákat helyeztek el. – Tisztában van vele. és megtanított rá. Elveszíti a pénzét. És ha rájön. Elveszíti a festményeit. – Engem és a gyerekeket természetesen. disszidálásnak neveztük az ilyesmit. Én vagyok az egyetlen.

Jelena. csak hogy ez ne derüljön ki. biztosan ki tudja találni. – Csak ki kell találnia. Párthű családban nőttem fel. Ez az ember engem annyira semmibe vesz. mintha láz gyötörné. Csak távolítsa el a gyerekeimet Ivan közeléből. hogy nem eshet bántódásuk. És a végtelen knightsbridge-i bevásárló körutakról. Jól gondolja át. hogy a kép hamisítvány. Csak ígérje meg. Jelena megragadta Gabriel csuklóját. . aki titkos fegyvereket adott el az al-Kaidának. és egyenesen a szemébe nézett. vagy összehozni egy ilyen találkozót. hogyan távolítsa el a gyerekeimet az apjuk közeléből. hogy segítsen nekünk? – Tulajdonképpen mit adnék fel? Hozzámentem egy férfihoz. és disszidálok. Az egész életem hazugság. aki képes Mary Cassattot hamisítani. talán holtan végzi. Valóban hajlandó feladni mindezt. hogyan lehet megverni őket a saját játszmájukban. hogy Ivan elől rejtőzködik. A férfi bőre olyan forró volt. – Csak mert jó szemem van. – Hiszen rájött. Ha át akarja verni. Megszerzem önnek azokat a lemezeket. És az életét azzal fogja tölteni. Tudom. hogy képes elhozni a házamba a szeretőjét. tökéletes alakítást kell nyújtania. – Az az ember. és megölt két újságírót. – Leningrádi lány vagyok. Soha nem teheti a lábát Oroszországba. Ismerem a szabályokat. – Megszorította Gabriel csuklóját.Tropez-i nyaralásokról. – Ivánhoz ennél több kell. És ha nem sikerül. Csak a gyerekeim vannak.

– Ezt meg honnét tudja? – Lehallgattuk a telefonbeszélgetéseit. – Talán tényleg meglátogathatná. és leült mellé. amit a férje művelt. Azóta is nyaggat. – És utána ki kell hoznom onnét. Akkor lenne a legboldogabb. hogy az édesanyja biztosan elhiggye. hogy Ivan ne fogjon gyanút. Ön pedig erősen igyekszik . ön írta. – És aztán? – Mihail hazaviszi a férjéhez. amit halálosan utál. – Múlt héten rájött a szédülés. Ivan tündéri kis lakást vásárolt neki egy új építésű házban a Kutuzovszkij proszpekten. – Igen. ha egy kis időt az anyjával töltene. A gyerekeivel együtt. Elvégre az után. – Moszkvában él? Jelena bólintott. csakugyan jót tenne. Gabriel elgondolkodva a kezére támasztotta az állát. Az ön kézírásával. ha elhagynám. azt hiszem.hogyan mehetek vissza Moszkvába úgy. gyengélkedik az édesanyja. Gabriel megtöltötte a nő poharát. s fejét félrehajtotta. Tele személyes információkkal önről és a családjáról. – Mi vittük oda apám halála után. – Hallom. szerintem jót tenne önnek. – Hát igen. Az összesét. – Szükségem lesz egy levélre. hogy látogassam meg. – Megbízhat az édesanyjában? – Anyám egyenesen gyűlöli Ivánt.

– Árulj el nekem valamit. Jelena. Jelena követte Mihailt a villába. hogy lenne hozzá néhány szavam. mielőtt elmegyünk. Jelena megpördült. napszemüvege feltolva a homlokára. – Szeretnék mutatni ezt-azt. Mondd meg neki. amikor megérkeztünk. Emlékezzen minden részletre. – Lenyűgöző – felelte Jelena. Emlékezzen erre. FRANCIAORSZÁG – Mi a véleménye róla? A kérdés oroszul hangzott el. a Saul király út lesötétített műveleti szobájában Ari Samron levette füléről a fejhallgatót. Ugyanebben a pillanatban Tel-Avivban. 46 MASSIF DES MAURES. Mikor adtam felhatalmazást a disszidálásra? – Szerintem soha. és gyilkos pillantást vetett Uzi Navotra.elfelejteni ezt a beszélgetést. Uzi. Mihail hangján hálószobai intimitás érződött. Mondd meg. – Megebédeltünk. Itt várt az étel az asztalon. keze zsebre dugva. és Mihailt pillantotta meg a nyitott franciaajtóban. – Hová tűnt? Mihail úgy tett. Jelena. – Küldj a fiúnak egy üzenetet. amikor megszólalt. Az életét is rábízhatja. A rusztikus asztalra időközben romantikus ebédet varázsoltak. . mintha nem hallotta volna a kérdést. És a gyermekei életét. hogy holnap estére legyen Párizsban. – Felemelte a kezét. Pontosan így. – Megbízhat benne. főnök.

– Bandoli bor. Lazítottunk. Megtenné. – Épp ellenkezőleg. Jelena. – Miután végeztünk. és megkérte Jelenát. és egymáshoz súrlódott a válluk. – Kérem. – Kivette az üveget a jeges vödörből. És a rozé megtette a hatását. amikor hazamegy. amit látnia kell – mondta Mihail. Finomat ettünk. nem okoztam csalódást. – Igazi úriemberként viselkedtem. Pont ahogy szereti. a fürdőszobaajtó mellett. Jelena elvette a poharat. és Jelenának nyújtotta. Alig fértek el. Minden vágyát teljesítettem. a fonott hintaszéket. hogy üljön a vetetlen ágyra. Elraktározta magában a sérült fiókos szekrényt. de már késő volt. Nem volt biztos magában. – Töltött egy pohárral.– Mikor ettünk? Előtte vagy utána? – Előtte – válaszolta Mihail elismerő mosollyal az arcán. maga lezuhanyozott. – Először feszült volt. – Van itt még valami. Önzetlen voltam. – Igyon még egy keveset. Kétszer szeretkeztünk. Én harmadszor is akartam. Pont ilyenről álmodott. Mihail belépett a fürdőszobába. Jó bort ittunk. felkattintotta a villanyt. Jelena? . Mihail utasítására Jelena fejben lefényképezte a szobát. és a szájához emelte. jöjjön velem. Érződnie kell a leheletén. Bevezette a villa nagyobbik hálószobájába. miközben a férfi beszélt. és maga elfáradt. Jéghideg. az egyetlen ablakban lógó foszladozó függönyt. – Remélem. Ezért nem érezni magán a szeretkezés illatát. és magához intette Jelenát. a fakó Monet-nyomatokat kétoldalt.

– De hát nem szeretkeztünk. Jelena meztelenre vetkőzött. Kenje el a sminkjét. és nyugodt körülmények között szövögette az esti haditervet. aki azért tette át a székhelyét Saint-Tropez-ba. 47 SAINT-TROPEZ. Úgy kell hazamennie. Ami azt illeti.Még haza kell vinnünk a férjéhez. – Mit tegyek meg? – Zuhanyozzon le. Jean-Luc képtelen volt megjegyezni – és egy olasz üzletember. – Mármint igazából? – Igen. olajsejk az emirátusokból – Dubajból vagy Abu-Dza-biból. természetesen. hogy érződjön magán az idegen szappan illata. Én harmadszor is akartam. és beállt a zuhany alá. kétes alak. amikor egy pohár pastisszal jutalmazta magát. FRANCIAORSZÁG Jean-Luc a napnak ezt a szakaszát kedvelte leginkább: az ebéd és a vacsora közti békeidőszakot. Álljon a zuhany alá. kétszer is. hogy sűrű éjszaka elé néz: amerikai rapper tízfős kísérettel. – Dehogynem. Vizezze be a haját. kegyvesztett francia politikus újdonsült gyerekmenyasszonyával. mert . hogy úgy nézzen ki. mintha csókolózott volna. A foglalási listán végigfutva rögtön látta. és halkan kisurrant a fürdőszobából. Mihail megnyitotta a csapot. És használjon szappant. Dörzsölgesse az arcát. de már késő volt.

Jean-Luc belekortyolt a pastisba. ez volt a búcsúcsók. hogy mivel töltötték a délutánt. Szeretők. Nála jóval idősebb. semmibe véve a régóta érvényben lévő rendeletet. Mindazonáltal ebben a pillanatban a Grand Joseph a béke szigete volt. amely pontosan a bejárat előtt parkolt.Milánóban vádat emeltek ellene. biztos volt benne. Mint kiderült. ami minden további kétséget elaltatott afelől. mert a következő pillanatban a nő már egyedül állt a tér napsütötte utcakövén. Rövid beszélgetés után megcsókolták egymást. hogy nemrégiben látta is őket az étteremben. aztán hátraarcot csinált. mintha abban aludt volna. Mi több. a vászon–. és roppant mód meg volt elégedve magával. Jean-Lucnek egyszerűen így működött az agya. Ivan Harkov felesége. ruhája pedig úgy festett. és megindult a Joseph bejárata felé. Kétségtelenül szeretők. és magától értődőn olasz napszemüveget viselt. Végül mindig eszébe jutottak a nevek. az orosz . Vonzó férfi árnyalatnyi szlávos beütéssel. Haját laza kontyba fogta. A kormány mögött ülő férfi a harmincas évei elején járhatott. Na meg egy piros Audi kabriolet. az Audi pedig olyan iramban süvített tova. akik egymagukban iddogáltak a bár távoli végében. Jean-Luc ekkor döbbent rá. de nem kevésbé vonzó nő ült mellette. arról a számtalan ediktumról nem is beszélve. és megnézte magának a kocsi két utasát. mintha bűntény helyszínéről pucolna el. szögezte le magában JeanLuc. ahogy eltűnik a sarkon. kristály– és ezüstnemű háborítatlanságát csupán két spanyol vendég törte meg. A nő figyelte a kocsit. hogy Jelena Harkova az. A nevük is eszébe jut majd. amelyeket maga Joseph bocsátott ki.

kihúzta a cipzárt. Jean-Luc? – Ki tudja – felelte a főpincér a pastis fölött vizsgálgatva Jelenát. mintha nem látta volna a saját szemével. aztán dühös kattintással összecsukta a készüléket. Jelena? – érdeklődött JeanLuc. Jean-Luc – csicseregte. Jelena? – Soha jobban. – A Sancerre-t azonnal hozom. és kedvetlenül bepötyögött egy számot. és Jean-Luc visszacsicseregte: bonsoir. aki nagykanállal szereti. de cigarettával nem szolgálhatok. ahogy szájon csókolja a szöszke fiút. – Jólesne egy kis Sancerre. a szokásosnál fesztelenebbül ringatta a csípőjét. Jean-Luc emberes mennyiséget. – Hozhatok valamit önnek. – Mi jöhet még. miért csókolt meg egy másik férfit egy piros Audiban a place de 1'Hôtel de Ville kellős közepén? Amikor a nő az étterembe lépett. Elmormogott néhány orosz szót. Ez az új törvény. És egy cigaretta. majd elővette a mobilját. Franciaországban nincs több dohányzás. Táskája vidáman himbálódzott a bal vállán. A nő letette a táskáját a bárnál. Jelena épp a szájához emelte. mintha mi se történt volna. Na de hol vannak a testőrök? És miért kócos a nő haja. – Bonsoir. a bárpultra. a szokásos adag dupláját töltötte ki a Sancerre-ből.oligarcháé. és gyűrött a ruhája? És az isten szerelmére. amikor két fekete Mercedes . – Jól van. De tényleg jól jönne az a bor. ha tudna adni. fél perce sincs. és Jelena elé tette a poharat.

aztán csókot repített a főpincér felé. és konstatálta. Azután a két kocsi egyszerre lódult előre. A női nemre. majd néma tósztként emelte poharát a nő bátorságára. tisztázatlan távolléte olyan súlyos krízishez vezetett. megindult az ajtó felé. Mindennek ellenére. és fekete masszaként vesztek bele a távolba. az elöl lévő kocsi hátsó ajtaja vehemensen kivágódott. majd becsörtetett a márvány-padlójú előtérbe. amilyet a Château de la Messardière-ben még nem láttak azon a nyáron. hogy egészen tisztán csattant. és értesítették a hatóságokat. akik tanúi voltak a pofonnak. és dacos léptekkel. Mivel figyelmeztetés . és egy húszast dobott a pultra. – A ház vendége volt. minden bokrot átfésültek. gondolta. később határozottan állították. ahogy szabadságharcos menetel a guillotine-hoz.állt meg csikorgó kerekekkel a téren. A Michael Danilovként ismert vendég hosszúra nyúló. A nő hátrapillantott. Jelena. Becsúsztatta a zsebébe. Jelena felállt. Oroszország utolsó reménységére. ahol szeretője. Jean-Luc végignézte a kocsik távozását. arckifejezése arra utalt. s egy vaskos kéz durván berántotta Jelenát az autóba. A nő jobb keze vitte be az ütést. hogy sejtelme sincs az általa keltett felfordulásról. amikor a férfi aznap este behajtott a szálloda udvarára. vállára vette a táskát. aztán lepillantott a bárpultra. Amikor kilépett a napsütésbe. Sarah Crawford várt rá ideges aggodalommal. Szervezett keresést indítottak. Leadta a kocsikulcsát. Jean-Luc. – Azért kösz. a homlokát ráncolta. hogy Jelena nem tette el a pénzt. Azok. amely a bal arcán találta el a férfit.

és elszáguldott kedvenc kocsmájába a régi kikötőbe. azt a két orosz biztonsági embert kivéve. A balhé hírére egy rendőr is a helyszínre battyogott. és visszatért a szállodába. aki később jeges borogatást tett a sebeire. és elrobogott ismeretlen úti célja felé. aztán éjfélkor kocsiba szállt. csakúgy. A szőke fickó nem folyamodott sem a bocsánatkérés. A támadás. – Mit tehetnek ellenük? – kontrázott a szőke férfi. – Oroszok voltak. a fürdőszobatükör rúzzsal firkált mocskolódást köpött a képébe. A lakosztályba lépve ruháit a földön szétszórva találta. Helyette visszaült a piros Audiba. hogy kíván-e feljelentést tenni. a sérülés azonban. figyelmeztetés és előzetes indoklás nélkül történt. akik egy bizonyos Ivan Harkov megbízását teljesítették. amelyet okozott. A hotel vezetősége örömmel vette távozását. Még egy napig a szállodában maradt. az ütés mind a címzettet. aztán bemászott a piros Audiba. s az előcsarnok bárjának távoli végében nyakalták a vodkát. Eltöltött még egy órát a kocsmában. ahol aztán számos üveg jéghideg Kronenbourg társaságában elmélkedett zűrzavaros szerelmi ügyein. majd megérdeklődte az áldozattól. amilyen állapotban volt. mint a Sarah-é. mind a szemtanúkat váratlanul érte – mindenkit. és jócskán beivott a ház költségére. Nem látta jönni az oroszokat – de ha látja. jóval súlyosabb volt. . felvette a vallomást.vagy előzetes indoklás nélkül történt. Végül egy pincér segítette talpra. hogy nyalogassa a sebeit. akkor sem tud tenni ellenük. sem az engesztelés módszeréhez.

Az állomás előtt tucatnyi taxi várakozott. Miután meggyőződött róla. hogy nem követték. ha Gabrielnek nem sikerül kiiktatnia két másik terroristát. az aprócska bérháztól. Gabrielt ez cseppet sem lepte meg. Hősi tett volt ez.HARMADIK RÉSZ A disszidálás 48 PÁRIZS Az este hét óra huszonnyolcas marseille-i vonat tíz perccel az előírt érkezési idő előtt futott be a Gare de Lyonra. de Gabriel inkább elsétált a boulevard Diderot-ig. A néptelen érkezési csarnokon átvágva. ha korán haza akarnak érni. s ott intett le egyet. mely csendes kis utcában állt a Bois de Boulogne közelében. amelyet megadott a sofőrnek. A cím. jó pár sarokra volt valódi úti céljától. minek következtében egy ideig Gabriel lett a legkeresettebb bűnöző egész Franciaországban. kezében egynapi holmiját tartalmazó bőröndjével Gabriel felpillantott a magasba vesző boltíves mennyezetre. Talán csak romok maradnak belőle. Három évvel korábban egy öngyilkos merénylő súlyos károkat okozott Párizs történelmi nevezetességében. mielőtt működésbe hozták volna robbanókészüléküket. odasétált a . a francia vasúti dolgozók mindig le tudnak csípni egy hangyányit az utazási időből.

és elkapta előle a cigarettát. amelyből őt szeretnék kizárni. aztán folytatta útját a nappaliba. A zár abban a pillanatban kinyílt. Néhány másodperccel később. kezében csészét és csészealjat egyensúlyozva Ari Samron masírozott be a konyha felől. mintha az imént osztottak volna meg valami személyes természetű viccet. . Gabriel fürge léptekkel felszaladt a lépcsőn. Mindig csodákat tett Samron külsejével. Gabriel néhány másodperccel gyorsabb volt Samronnál. – Mi a fenét csinálsz? – kérdezte Samron. kopasz homlokára tolta. Megtorpant. hogy legutóbb betette a lábát a védett lakásba. akár valami búvárszemüveget. Ugyanazok a jellegtelen bútorok. és a szokásos egyenruháját viselte: khakiszín nadrágot könyékig feltűrt fehér inggel. Két éve. hogy elforduljon az olajozott zsanérokon. szarvasbőr cipője nem csapott zajt a megkopott futószőnyegen.kapuhoz. A lakás ajtaja nyitva állt. ahol cigaretta füstölgött a dohányzóasztalra tett hamutartóban. Adrian Carter és Uzi Navot kíváncsi tekintettel bámult rá az olcsó étkezőasztal mellől. és Gabrielre meredt. ugyanaz a pecsétes padlószőnyeg. és a török dohány összetéveszthetetlen illata szállongott a levegőben. ha visszatért a terepre – még ha a „terep” momentán egy kényelmes lakást jelentett is Párizs tizenhatodik kerületében –. mégsem látta jelét változásnak. amikor felért a negyedik emeleti lépcsőfordulóba. és megnyomta a 4B jelzésű lakás hívógombját. és most is sokkal jobban festett. Ujjával finoman meglökte az ajtót. épp csak annyira. az ablakokon ugyanaz a sötétítőfüggöny. Rút szemüvegét.

hogy megegyezést köss Jelena Harkovával a disszidálásáról. és dühödt léptekkel járkálni kezdett a szobában. hogy köszönöm. hogy tulajdonképpen nem is akarunk hozzáférni a férje legféltettebb titkaihoz? – Nem. Gabriel. hogy szervezz találkozót Jelena Harkovával. mit tesz majd.– Nem lenne szabad dohányoznod. Ivan éppen darabokra szedte SaintTropez-t Jelena után kutatva. ami szerény véleményem szerint igencsak kérdéses. Nem volt hozzá jogod. Ivan akkor is csúnyán meg fogja torolni a dolgot. hogy megbeszélj Jelena Harkovával egy betörési kísérletet Moszkva szívében. és ha lehet. – Mit kellett volna tennem. Még ha valahogy sikerül is kihoznod Jelenát. De a végén jócskán túllépted a hatásköröd. – Arra nem volt idő. – Arra kaptál felhatalmazást. hogy megvitasd vele a témát. nem? Mondtam volna. de legalább egyeztethettél volna a feletteseiddel. ha elveszed tőle a feleségét meg a gyerekeit? Kitűzi a fehér zászlót. szolgálatunk legjobb hagyományaival összhangban teljesítetted is. Nem kaptál rá felhatalmazást. és szedi a sátorfáját? – Samron kopasz fejének lomha ingatásával felelt saját kérdésére. és megszerzed azokat a számítógépes adatokat. faggasd ki férje kétes fegyverüzletéről. amikor a legrátermettebb ügynököm háborúra készül Oroszországgal? – Lecsapta a csészét az asztalra. Továbbmegyek. – Ivan Harkov befolyásos ember befolyásos barátokkal. – Mit gondolsz. – Hogy tudnék leszokni. A diplomatákat . Ari? Mondtam volna. Ezt a feladatot példásan. még csak ahhoz sem volt jogod.

hogy elképzeljünk egy olyan forgatókönyvet. De nem csak a diplomáciai következmények aggasztanak. A világ legveszedelmesebb fegyverrendszereihez van hozzáférése a nukleáris. hogy Ivan Harkov kiiktatása nem szolgálná az érdekeinket. Nem állíthatod. És emlékeztetnélek a saját szavaidra: a döntéseinket sohasem alapozhatjuk a félelemre. Ivan Harkov már bizonyította. hogy erőszakos ember. biológiai és vegyi arzenál mellett. hanem csakis arra. és ha megfosztod a feleségétől meg a gyerekeitől. amire a jelenlegi világméretű gazdasági bizonytalanság mellett a Nyugatnak a legkevésbé sincs szüksége. – Na és ha ledobnak Tel-Aviv köré néhány ampulla polóniumot? És meghal néhány ezer ártatlan ember? Erre mit mondasz? – Azt. amiben Ivan és volt KGB-s gorillái ellenségeink kezére juttatják ezeket a fegyvereket. Nem kell különösebben furfangosnak lenni. csak mert megijedt a diplomáciai szankcióktól? – Többször. Több vér tapad a kezéhez. – Diplomácia? Mikor fordult elő. ami hosszú távon Izrael biztonságát szolgálja. – Pontosan ez történik most – jegyezte meg Gabriel. mint a Hezbollahnak. hogy a nagy Ari Samron hagyta magát lebeszélni a helyes cselekvésről. mint gondolnád. hogy a mi feladatunk ezt megakadályozni. Ráadásul a . A Nyugat és Oroszország közti eleve feszült politikai kapcsolat teljesen be fog fagyni. – Különben nem lennénk itt. Talán anyagi visszahatásokkal is számolnunk kell.kitoloncolják. a Hamásznak és az al-Kaidának együttvéve. vissza fog csapni.

aki holtan akar látni? – Tudok vigyázni magamra. aztán tizenöt évvel később az angliai pszichiátriai . – Nem ide hoztad Leát a Gare de Lyon-i robbantás után? – Gabriel hallgatott. minden egyes másodpercben? – Samron teátrálisan körülhordozta tekintetét a szobán. Gabriel Navotra és Carterre pillantott. Én azt mondom.Kreml áldása. És visszaütünk. hogy újraéleszted a hidegháborút? – kérdezte Samron füstfelhőt eregetve a mennyezet felé. Te leszel a célpont. Gabriel. akik ártani akarnak nekünk. akár egy házastársi civódás akaratlan tanúi. és lehalkította a hangját. Samron cigarettát dugott a szája sarkába. fiam? Szeretnél még egy esküdt ellenséget. tegyék csak meg az oroszok azokat a diplomáciai lépéseket. hanem kétszer sikerült a feleséged közelébe jutniuk. – Ivan nem csupán Izraelt fogja célba venni. – És mi lesz a feleségeddel? Őrá is tudsz vigyázni? Minden egyes napon. és meggyújtotta öreg Zippójával. ami kedves neked. Először Bécsben. –Valóban ezt akarod. – Adrian Carter kedvéért mindvégig angolul beszéltek. És ha Ivan Harkov be akar állni a sorba a többi elmebeteg közé. együttműködése és védelme mellett üzemelteti rémségei kicsiny boltját. és mindaz. Mindketten félrefordították a tekintetüket. – Feltett szándékod. Most Samron héberre váltott. ezért Samron folytatta: – A palesztinoknak nem egyszer. hogy az fájni fog. – Az oroszok már újraélesztették. hát tegye. de úgy. – Csak mert pontosan arra készülsz.

megcsináltuk. de a gyilkos nevének hallatán Adrian Carter felkapta a fejét. és győzelme biztos tudatában felemelte a csészét. hogy olyan súlyos következményekkel kell számolnunk. hogy megcsináljuk-e. Féltünk. mielőtt háborút indítasz Ivan Harkov ellen. Ari. Samron a hamutartóra tette a cigarettát. – Végül mégis elkaptátok a rohadékot. de ők csak gyerekek az oroszokhoz képest. májfoltos kezében a csésze gyermekjátéknak tetszett. Hatalmas. hogy vedd ezt figyelembe. akit az unalmas órán felzavartak a szendergésből. Ügyesek voltak a palesztinok. mert így volt helyes. Ha a kiadatását kérjük. – Számításba vettétek a diplomáciai következményéket. – Mert a rendőrség és a biztonsági szolgálatok . az argentinok elutasítják a kérést. amikor elkaptátok abban a buszmegállóban Argentínában? – Hogyne. – És mi van Eichmann-nal? – kérdezte halkan Gabriel.intézetben. vagy sem. Javaslom. amilyenekre fiatal és sebezhető államunk még nincs felkészülve. mert nem volt választásunk. mint a kisdiák. Héberül beszélt ugyan. elég hosszan vitatkoztunk. – Igen. ahová bedugtad szegényt. Megcsináltátok. Tartottunk tőle. Gabriel. hogy a világ bűnözőknek és emberrablóknak bélyegez majd bennünket. Mert így volt igazságos. és figyelmeztetik Eichmannt. Mi pedig örökre nyomát veszítjük. – M i van Eichmann-nal? – kérdezett vissza makacsul Samron. Ami azt illeti.

– Gratulálok. Úgy határozott. – Samron Carter felé intett.védelmét élvezte? – Így van. aki az FSZB és a Kreml védelmét élvezi. A családom nagy részét Eichmann és a nácik miatt veszítettem el. . hogy Samron ellenkezése kezd gyengülni. ő meg a kormánya fegyverekkel árasztották el a harmadik világot. holnaptól valaki más tenné meg helyette. Most te viseled a nyomokat. – Rövid szünet után hozzátette: – Ha nem segítesz. Ahogy te is. Anyád megjárta Birkenaut. – Mondd ezt azoknak az ezreknek. ha nem támogatsz. – Elárulok neked egy apró titkot. Amikor csak érdekeik úgy kívánták. akik Ivan fegyvereitől haltak meg a háborúkban. – Ivan Harkov nem Adolf Eichmann. Ari. De mi magunk is adtunk már el ezt-azt kifejezetten förtelmes alakoknak. – Most hasonlítottad hazánkat a világ egyik legrettenetesebb emberéhez. – Megcsinálom. hogy kihasználja az előnyt. – Mint Ivan. Gabriel. aminek a nyomát a halála napjáig magán viselte. Gabriel látta. – Ki tudja? Talán Adrian barátod lesz az. Ari. Szerintem nem kell megmagyaráznom a különbséget. mielőtt az öreg harcos megerősíti a védelmét. – Mihez? – Hogy sikerült ennyire mélyre süllyedned – felelte Gabriel. csak hogy felülkerekedj a vitában. de nem fog menni. Ha Ivan mától fogva nem adna el több fegyvert a haduraknak.

Amikor Oroszország végre-valahára megengedte az ott élő zsidóknak. Carter azonban. makacsul hallgatott. Csak baj lesz vele. Amerikába kell mennie. Jelena Harkova pokolian gazdag nő. s a maradék füstön át méricskélte Gabrielt. hogy bérből és fizetésből él. ez teljességgel ki van zárva. – Meg se fordult a fejemben. Samron megerősítést várva nézett Adrian Carterre. olyan életformával. hogy jobb. nagy csapat orosz is besurrant velük az országba. csak sajnos nincs elég szobánk neki és a gyerekeinek. hogy kitelepüljenek Izraelbe. aki megszokta. beköltözhetne a Narkis utcai lakásba Chiarához és hozzám. hogy Izraelben tartjuk. amilyenről a legtöbben még csak nem is álmodhatunk. Samron . – Jelena Harkova nem jöhet Izraelbe. aki tudta. – Lepasszolnád Adriannek? Ez a nagy megoldás? Nem a KGB volt ezredeséről van szó. Biztosra veheted. ha nem ártja bele magát a családi perpatvarba. Samron elnyomta a cigarettáját. A disszidensekkel mindig csak baj van.– Most ki süllyed mélyre? – Volt kitől tanulnom. hogy e jeles figurák a legnagyobb örömmel végeznének Jelenával Ivan kedvéért. hogy egyáltalán hová vinnéd a nőt? – Arra gondoltam. Savanyú ábrázatából ítélve Samron cseppet sem tartotta tréfásnak a megjegyzést. – Gondolkoztál már azon. köztük nem egy szervezett bűnöző.

míg elrabolod a gyerekeit? Gabriel mosolygott. vaskos karját összefűzte a mellkasán. – Jelena hazaútra szóló jegye. Gabriel szavai hamar megbabonázták Samront. Gabriel. Először azt kell kiötölnöd. . fiam. Gabriel borítékot dobott a dohányzóasztalra. Adrian Carter ült mellette. – Lenyúljuk a repülőgépét. az orosz is a számtalan nyelv egyike volt. hogy Ivan biztonsági rendszere ne riasszon? És hogy juttatod ki az országból. hogyan viszed vissza Oroszországba egyedül és anélkül. Végül óvatosan. – Mi ez? – kérdezte Samron. duzzadt szemhéja félig ráborult a szemére. – Kezdetnek nem rossz. akinek továbbra is kifürkészhetetlen. miután elcsente a lemezeket? És mivel foglalod le Ivánt. hogy Ivan gyanakodni kezdene. jellegtelen maszk volt az arca. – Jelen pillanatban az a legkisebb gondod. és elmélázva törölte meg az ingében. – Csupa fül vagyok. de mi lesz a többivel? Hogy juttatod be Jelenát a lakásba úgy. amelyet beszélt. ezért úgy döntött.levette a szemüvegét. mint aki nem akar ujjlenyomatokat hagyni. Samron a dohányzóasztalra ejtette Jelena levelét. hogy mi lesz Jelenával és a gyerekeivel hosszú távon. Mozdulatlanul ült a székén. Nem tudott védekezni a Samron produkálta átható füst ellen. visszadugta a levelet a borítékba. és előhúzta a levelet a borítékból. Az elolvasásával nem volt gondja. Samron orrára biggyesztette a pápaszemét.

ám előbb még a hamutartó széléhez veregette a pipáját. ahol szemüvege nyomot hagyott rajta. mint két problémás kamasz. – Gondolom. ha egy hadművelet kényes részleteiről volt szó. ha ott leszek vele. s most ritmikusan pöfékelt a pipájával. ki lesz Jelena gardedámja. Carter szólalt meg elsőként. Ari. – Ez az én gondom. amely az égő avar és egy ázott kutya bűzét árasztotta. . de a legutóbbi találkozásunkból ítélve meg vagyok győződve róla. – Sosem tartottam magam valami nagy szakértőnek francia ügyekben.ereget egy keveset a sajátjából. És a franciák nemigen zavartatják magukat. – Ideges leszek tőlük. Gabriel és Navot egymás mellett ült a kanapén. egy ideje kapcsolatban állok a franciákkal. hogy venni fogják a lapot. – A francia törvények elég nagy mozgásteret engednek a biztonsági szolgálatoknak. Samron szeme Gabrielre vándorolt. akár a zsibongó üléstermet rendre utasító bíró. aki utálta az amerikai stílusú hasonlatokat. főképp a külföldiekkel kapcsolatos intézkedéseknél. Gabrielnek hála. – Nem szívesen dolgozom a francia szolgálatokkal – jegyezte meg Samron. Miután Gabriel befejezte tervének ismertetését. – Bocsánatkérő pillantást küldött Samron felé. Navot az orrnyergén díszelgő vörös foltot dörzsölgette. – Csak akkor csinálja végig. meg se kell kérdeznem. ha a saját érdekükben csavarniuk kell egy kicsit azokon a törvényeken.

hogy besétál a rakparti házba. és Navotot bámulta. Adrian. akár nem. – Gabriel. – Én csak statisztálok. Erősen kétlem. – Hány bátor társat kívánsz magaddal rángatni erre a kalandra? Gabriel felsorolta a neveket. hogy ez lesz a válaszod? Carter ráérős mozdulatokkal újratöltötte a pipáját. akár amerikai. mi fog történni veled. – Szükségünk lesz a miniszterelnök jóváhagyására – . Mert van mindenféle. Csak annyit kell tennie. Jelena lesz a főszereplő. ki vagy? Ahogy azt is megmondta. aztán szépen kisétál. Aztán a magánzók. Aztán. akikkel Gabriel a Lubjankában találkozott. felmarkolja Ivan dokumentumait. ha lezárult az akció. – Attól függ. Samron ismét buddhapózba merevedett. – Az amerikai útlevelével bejuthat. akik az Ivánhoz hasonlóknak dolgoznak. Adrian Carter frissen megtöltött pipáját szíva lomhán bólogatott. nem kell emlékeztetnem téged. ha még egyszer beteszed a lábad Oroszországba. hogy megrettennének egy útlevéltől. Ott vannak először is a tipikus FSZB-s mészárosok. Samron Carterről Gabrielre nézett. aki visszabámult rá. mindannyian együtt szállunk fel Moszkvában.– Honnan tudtam. milyen oroszokról beszélünk. ugye. hogy Szergej barátod megmondta: pontosan tudják. Az oroszok egy ujjal se mernek majd hozzáérni. – Egy El Al-gép személyzeteként vihetnénk be őket. – Hát mi sikerülhetne félre egy ilyen tervben? – tette fel az epésen költői kérdést Samron.

de másodpercekkel később ő is csatlakozott hozzájuk. az előzetes megbeszélések simán zajlottak.szólalt meg Samron. Ahogy Carter megjósolta. 49 PÁRIZS A tervezés nehéz része másnap reggel kezdődött. vagy kívántok felnőtt felügyeletet? Magam is csináltam már ilyet egyszer-kétszer. – Szórakozzatok csak a kontómra – dörmögte Samron. – A miniszterelnök úgy ugrál. – Samron tekintete ide-oda cikázott Navot és Gabriel között. de nem vagyok éppen könnyen kezelhető ember. ha újabb botrányt akasztunk a nyakába. ahogy te fütyülsz – felelte Gabriel. – Egyszer ti is meg fogtok öregedni. – De biztos. – Szerintem jót tenne neki néhány nap egyedül. fiaim. Gabriel és Navot nevetésben tört ki. a francia belbiztonsági szolgálat hivatalosan is kézbe vette Harkov megfigyelését. ha segítenél – mondta Navot. – Egyedül akarjátok intézni. s aznap estére a DST. – Örülnénk. amikor Adrian Carter visszatért az avenue Victor Hugó mögötti vendégházba. hogy elfojtsa a nevetési kényszert. Talán nehéz elhinni. hogy Gila nem bánja? – Gila? – Samron megvonta a vállát. – Isten legyen irgalmas hozzánk. Gabriel emberei a majd kéthetes folyamatos szolgálattól kimerülten azonnal . Adrian Carter ráharapott a pipájára.

és a „Harkov” név sem díszelgett SaintTropez exkluzív éttermeinek foglalási listáján. A DST. amikor egyik este a fizikai vagy mentális . hogy a puszta kezével végzett vele. igen hamar észrevette a Villa Soleilt körüllengő borús hangulatot. Anna és Nyikolaj merészkedtek a villa falain kívülre. a DST nagy érdeklődést tanúsított a kocsmákban és kávéházakban terjengő pletykák iránt. hogy haza akarnak menni. és felrakta egy Szibériába tartó hajóra. Ivan kékre-zöldre verte az asszonyt. Egy másik verzió szerint azt fontolgatta. Mindeme spekulációk azonnal abbamaradtak. Egyedül a gyerekek. ahol két szörnyűséges órát töltöttek Szonja és a pecsenyére sült orosz testőrök társaságában. Azt is beszélték. hogy orosz módra válik el Jelenától. Nem rendeztek több partit a hatalmas úszómedence mellett. hogy ápolgassa sértett büszkeségét. azután tengerre száll. és ami azt illeti. Mások azt mondták. nem indultak részeg hajókázásra az Október fedélzetén. teletömte drogokkal. hogy aztán a nő a moszkvai metróban koldulja össze a napi betevőre valót. és valahol az Alpokban szabadult meg a hullától. másodszor pedig a Pampelonne-partra látogattak el. aki a gassini villában maradt Gabriel szeme– és füleként. Az egyik szóbeszéd szerint Ivan azt tervezte. hogy túlad a villán. egyszer azért. hogy megcsodálják a karnevált a külvárosban. Egyesek azt rebesgették. szinte mindenki Saint-Tropezban.elindultak Párizsba – az egyetlen Dina Saridot kivéve. majd nyafogni kezdtek. Mivel hazai pályáról volt szó. A megfigyelés első három napján Ivan és Jelena még csak nem is mutatkozott.

volt ott egy nagy léptékű Moszkvatérkép zászlócskákkal. A felkészülés kezdeti szakaszában Samron késznek mutatkozott a szürke eminenciás alakítására. valamint egy fényes tábla Gabriel elegáns. Ők ketten szinte apjukként tekintettek Samronra. ha csak büszkeségből is. a lakás időközben mindenféle titkos tevékenység nyüzsgő méhkasává alakult. de félresöpörtek volna.megrázkódtatás legkisebb jele nélkül látták Jelenát a rue Gambettán sétálni. így már hozzászoktak a heves kitörésekhez. amikor más egyszerűen befogta volna a fülét. hogy ismét együtt dolgozhatnak a legendával. Az idő java részében a lakás foglyai maradtak. szemmel láthatóan örültek a lehetőségnek. Ivan nem tartott vele. hogy az Gabrielt és Uzi Navotot leszámítva mindenkiből ellenérzést váltott volna ki. Noha a szomszédok erről nem tudtak. amelyeket mások. ő kezdte oly mértékben előtérbe tolni magát. bal kézzel írott héber betűivel. gondolta Adrian Carter. A DST egyik megfigyelője nagyságrend és vehemencia tekintetében „elnöki méretűnek” nevezte a különítményt. de . rajzszögekkel és piros színnel bejelöli útvonalakkal. hogy a hadművelet „füllentessél leplezni a hazugságot” elnevezésű fázisa tökéletesen sikerült. Meghallgatták. A falra megfigyelési fotókat és jelentéseket szögeztek. Ám ahogy fogyott az idő és Samron türelme. S ebben Carter is egyetértett velük. egy nagy csapat testőr azonban igen. A párizsi kis lakásban annak megerősítéseként értékelték a délen történteket. Ám ami a legfontosabb. és elfogadták a tanácsait.

amiket Gabriel még soha nem hallott tőle egy akció előestéjén. Gabriel némán gyalogolt. kezét farmerjának zsebébe süllyesztette. holtbiztos. s hangja távoli dobok morajának tetszett. Szavai a kudarc lehetőségére intettek. hogy Arkagyij Medvegyev és a gorillái azonnal elkezdik keresni a társait. Hagyj időt neki. Még a félelmének is hangot adott. Samron folytatta monológját. Amikor kettesben voltak a parkban. hogy Jelena a kezükbe kerüljön. Ahogy arról sem sikerült meggyőznie. akkor elkapták. És ha elkapták. hogy ha csak néhány másodperc erejéig. s az augusztusi délutánok enyhék és kellemesek voltak Párizsban. Isten ne adja. Elsősorban önmagadért és a csapatodért felelsz. Megfogalmazta a megválaszolatlan kérdéseket és a feloldatlan kételyeket. – Fel kell készülnöd rá. Gabriel hiába könyörgött Samronnak. szemét ide-oda jártatta. Eszedbe ne jusson. Addigra már maguk mögött tudták a legkegyetlenebb nyári hőséget. . hogy ne dohányozzon.Gabriel napjában egyszer elvitte Samront egy kis sétára a Bois de Boulogne ösvényeire. azután várj még öt percet. mi semmit sem tehetünk érte. hogy Jelena nem jön ki az épületből. – Ivan és az FSZB-s cimborái a múltkor megengedték. A Bagatellekertben olyasmiket mondott. Utolsó kószálásuk alkalmával kedvetlen volt. Samron olyan dolgokat mondott Gabrielnek. de időnként hagyjon fel a hadművelet mániákus boncolgatásával. hogy bemenj utána. de ha mégis. amilyeneket Navot vagy a csapat többi tagja előtt nem mert volna kimondani. Előadta aggályait. és szórakozott. De ha akkor sem jön ki.

És most már Samron sem állíthatja le. ha ehhez hátra kell hagynod Jelena Harkovát.hogy élve kisétálj Oroszországból. Majdnem öt óra volt. és szállj fel a gépre. és az orosz elnök legújabb szónoklatának tévéfelvételét nézte. 50 MOSZKVA Moszkvai idő szerint néhány perccel hét óra után halkan felberregett a telefon Szvetlána Fjodorova lakásában. Ha valami félresikerül. a Kutuzovszkij proszpekten. hogy még egyszer megtörténjen. Samron megállt. bár ilyen egyszerű lenne –. Ne kapjanak el. – Egyszer már tönkretettem az életed. Értesz engem? – Értelek. Játssz a moszkvai szabályok szerint. A hadművelet nemsokára kezdetét veszi. Egyetlen gombnyomással belefojtotta a szót az elnökbe – Istenem. Az asszony a nappaliban üldögélt. Azonnal felismerte a hangot a vonal túlsó végén: Pavel volt az. és ne feledd a tizenegyedik parancsolatot. azonnal menj a reptérre. Gabriel az órájára nézett. Gabriel. Ha nem jön ki idejében az épületből. és lassan a füléhez emelte a kagylót. Gabriel. a kiállhatatlan . nem engedem. ezért kifejezetten örült. eltűnsz onnét. még akkor sem. de ez nem fog még egyszer megtörténni. Néma csendben bandukoltak vissza a lakáshoz a késő délután sápkóros fényében. és váratlan erővel két kezébe fogta Gabriel arcát. hogy félbeszakították.

– Már megy is. a kegyed lányának a barátja. Szvetlánának látogatója érkezett. Azt mondja. de az ő korában minden joga megvolt hozzá. üzenetet hozott. – Várjon csak. – Hogy néz ki? – Mint egy halom régi ruha. – Orosz? – Ha az. – Mondja. akkor jó ideje nem itt él. A kedvencét. Virág és csokoládé… Talán úgy fest. Pavel. míg ő körbeszökdécseli Európát a dúsgazdag férjével. régi otthonkáján. gondolta Szvetlána rosszmájúan. ugye. – Akkor küldje fel. Pavel? – Nem hinném. – Úriember – tette hozzá Pavel érezhető nemtetszéssel a hangjában. Szvetlána. Ez azért túlságosan drámaian hangzott. Godiva csokoládét. hogy várjon öt percet.éjszakai portás. Nekem nincs lányom. akit valaha a lányomnak neveztem. – Neve is van? – Feliksznek nevezi magát. Letette a kagylót. A nő. De hozott virágot és csokoládét. – Mi a baj? Az asszony végignézett elnyűtt. Aztán küldje fel. – Nem valami gengszter vagy erőszaktevő. itt hagyott meghalni Moszkvában. – Mit akar? – Azt mondja. mint egy .

haja bozontos. mint a megjelenése. de attól még úriember. gondolta. bár Szvetlána abban sem volt biztos. csupán egy doboz angol teasütemény. A hatvanas évei elején járhatott. Akár benne is csörgedezhetett némi zsidó vér. Volt benne valami régimódi. Az éléskamrában nem akadt süteményféle. azt mondta volna. amikor meglátogatta Jelenát Londonban. feketefehér filmből lépett volna ki. vagy egy szentpétervári kávéházból a forradalom napjaiban. de szemmel láthatóan gondos odafigyeléssel választotta ki. Kétségtelenül nem moszkvai. s a tányért a nappali asztalára tette. A szobából kifelé menet hallotta meg a csengőt. Túl sok szívfájdalom. Amikor ajtót nyitott. szuvenír legutolsó borzalmas útjáról. ősz haját. mivel tudná megkínálni. Az öltözéke Pavel beszámolójának megfelelően gyűrött volt. zsidó. gondolta Szvetlána. de hallatszott. Csinosan tányérra rendezett egy tucatot. hogy jó néhány éve nem használta. és szomorú tekintettel szemrevételezte az arcát. Mintha poros. apró szeme fürgén cikázott. és utánanézett. Nem mintha Szvetlánának bármi baja lett volna a zsidókkal. Túl sok év van mögöttem. hogy egyáltalán orosz-e. Ha rákérdeznek. nem alkalmatlan időben zavarom – mondta . akár egy terrieré.halom szennyes. Folyékonyan beszélte az oroszt. Kiment a konyhába. A hálószobában sietősen nyárias ruhára cserélte az otthonkát. – Remélem. furcsa külsejű kis ember látványa fogadta. Valami ódivatú. A tükör előtt állva ráncba szedte vékony szálú. Modora éppoly régies volt. Ezen az arcon már nem lehet segíteni.

– Vettem magamnak a bátorságot. A látogató átnyújtotta a virágot és a csokoládét. majd oldalt lépett. – Lehalkította a hangját. Jelena sokat mesélt önről. Olyan egyformák ezek a beszédek. Akár egy szellem. – Honnan ismeri a lányomat? – A barátja vagyok. – Jelena küldte? – Úgy bizony. 51 . Fjodorova asszony. és megborzongott. Tudom. – Csakugyan? Miről beszélt? – Nem is tudom.a férfi. Az elnök mondott valami fontos beszédet. aminek köze van Jelena és a gyermekek biztonságához. Fjodorova asszony. gondolta az asszony. miközben beakasztotta a láncot. Bizalmas barátja. – Honnan tudja? – Természetesen Jelenától. A férfi hang nélkül suhant el mellette. – Mi célból? – Hogy megbeszéljek önnel valami fontosat. Mintha lebegne. – Olyasmit. Igen kényes témáról van szó. ha ezt négyszemközt vitatnánk meg. mennyire imádja a trüffelt. léptei nem csaptak zajt az előszoba csempézett padlóján. – Csak a tévét néztem. – Csak nincsenek veszélyben? – Jobb lenne. Szvetlána hosszú pillanatig gyanakvóan méregette.

– Borzalmas volt a forgalom. Az éjszakai portás. makulátlan öltözetű és kifejezéstelen arcú. akik a zürichi vonattal utaznak Genfbe. nem érzett hasonló késztetést. a Jet d'Eau-ra szögezte. és megesküsznek rá. Gabriel. hogy a felesége már bejelentkezett. aki egy élettelen augusztusi éjszakán érkezett – autóval és Párizsból –. és tájékoztatta. hogy kihajítják az ablakon a visszaútra szóló jegyüket. Ropogósra keményített El Al-egyenruhája a szekrényben lógott. és odafent várja érkezését. az ablak előtt találta a lányt. pöttöm emberke. A Métropole hotelban szállt meg a tóhoz közel. s hangjában nyoma sem . s tekintetét a tó közepén magasló szökőkútra. és töltött magának. Gabriel kiemelt egy üveg hideg Chasselas-t a jeges vödörből. Genfet mindig is bájos. – Egy órával ezelőttre vártalak. aki hosszú lábát az ablakpárkányra tette.GENF Azt mondják. A kálvinista hitbuzgalom egykori központjában mostanra a pénz volt az egyedüli vallás. Mi van vacsorára? – Kijevi csirke – felelte a lány. hogy örökre ott maradnak. s a bankárok meg a pénzemberek lettek a papok és érsekek. ám végtelenül unalmas városnak tartotta. átadta az elektronikus kulcsot. Gyertyák fénye csillant az ezüst melegítőedényeken. azokat gyakran annyira magával ragadja a város szépsége. Gabriel karosszékben. amelyek a két személyre terített asztalon pihentek. a Jardin Anglais-val átellenben.

– Semmi baja. – A vaj már biztosan megdermedt. Tekintetét továbbra is a szökőkúton nyugtatta. – Boldog évfordulót. – Akkor ne menj. Ismét kinézett az ablakon a szökőkútra. mint a Cég ügynökeinek. – Töltött a lánynak egy pohár bort. hogy összeházasodtunk. . és Gabrielre emelte.volt iróniának. Tölthetek egy kis bort? – Nem szabad. drágám. Általában fordítva szokott lenni. de az. A reggeli járattal utazom Genfből a Ben Gurionra. – Ennyit az itáliai nászutunkról. az El Al légiutas-kísérőinek kevesebb idejük jut alvásra. de te nem. Állítólag jót tesz a szívnek. – Igyál egy keveset. – Az öt hónap még nem igazi évforduló. Chiara ingerült pillantást vetett rá. – Meglehet. – Most először Gabrielre emelte a tekintetét. tökfejkém. aztán a délutánival a Ben Gurionról Moszkvába. Négykor kelek. Chiara. – De az. Gabriel rátette kezét a melegítőedényre. hogy kivond magad az ügyből. majd visszafordult a tóhoz. Chiara elfogadta a poharat. mert semmi kedvem holnap Moszkvába utazni. Ma öt hónapja. – Azért haragszol rám. mert elkéstem a vacsoráról. – Ari számtalan lehetőséget kínált. – A Cég ügynökeinél senki sem alszik kevesebbet. – Belekortyolt a borba. amelyet vörösre színezett a reflektorfény. vagy valami más bajod van? – Azért haragszom rád.

– Együnk. és kész. Ha szerencsénk van. Találkozol egy orosz újságíróval Rómában. ígérgetsz – mondta Chiara. – Én is valami hasonlót terveztem. – Jó volt újra Sarah-val dolgozni? . De a te háborúd Ivánnal csak akkor kezdődik. – Hogyne akarnám kikészíteni! – Legalább őszinte vagy. A vaj rögtön a fenekemre menne. amiken keresztülmentél. képes a világ végéig üldözni őket. – Nem. egyszerű munka lesz. mert meg kell találnunk azokat a rakétákat. Most miért. Gabriel. negyvennyolc óra múlva vége az akciónak. mert bűntudatot érzel a halála miatt? – Azért csinálom. És minket. és ivott még egy kevés bort. a sok harc és öldöklés után miért vállalsz el egy ilyen akciót. A lány az órájára nézett. Azt mondtad. Gabriel? Mindazok után. vége. Ha elveszed Ivántól a feleségét és a gyerekeit. kettesben velem? – Ez így nem fair. – Ígérgetsz csak.Általában Samron erősködik. – Szóval Borisz Osztrovszkij miatt csinálod? Kockára teszed a magad és Jelena életét. ha nem gyilkolják meg az újságírót. – Vége is lett volna. azért csinálod. mert ki akarod készíteni Ivánt. Chiara. Elvégre évfordulónk van. – Túl késő van enni. Csak nehogy magadat is kikészítsd közben. – Dehogynem. Chiara. és te nem akarsz kötélnek állni. meghallgatod a mondókáját. ahelyett hogy elbujdosnál egy messzi umbriai villában.

nem akarod elölről kezdeni? – Kéretik jegyzőkönyvbe venni. Igen. Chiara. – Nagyon hosszú nap áll előtted. – Mintha a fenekemmel terveztél volna valamit. Sarah is jelen volt az esküvőnkön. teszem hozzá. amik egy roppant veszélyes akció közben törtek fel benne. kivéve Samront – mondta Chiara. hogy foglalt vagyok. azzal. És senki. jó volt újra Sarah-val dolgozni. Nálam jobban pedig csak egyvalakiért van oda. és szájon csókolta. – Igen. legalábbis remélem. és már mehetünk is vissza. . Olaszországba. Ajka hűvös volt. – Negyvennyolc óra múlva vége az egésznek. mert őrülten szerelmes vagyok beléd. – Az isten szerelmére. – Chiara. és visszacsókolta. hogy a tanú megtagadta a választ a feltett kérdésre. – Gabriel két kezébe fogta a lány arcát. – Senki. – Még mindig odavan érted? – Tisztában van vele. faképnél hagysz a hüpe alatt. Ha nem csal az emlékezetem. és az te vagy. – Biztos azt remélte. – Szóval beismered? – Micsodát? – Hogy odavan érted. Sarahnak valóban voltak érzései irányomban. még Ivan sem fog ránk találni. Be is bizonyítottam. Sajnos nem tudom viszonozni az érzéseit. és érződött rajta a bor íze.– Ugye. Példásan és hallatlanul profin végezte a feladatát. hogy elvettelek feleségül… eléggé látványos keretek között.

hogy egy idős asszony a telefon után nyúl egy moszkvai lakásban. amíg az egész szoba kijevi csirkétől bűzlik. miközben Eli Lavon. Utána Gabriel karjában aludt. Gondolatai azonban másutt jártak. és lement a hotel előcsarnokába. ahol Rimona és Jákov várta a gép személyzetének többi tagjával együtt. Gabriel soha nem aludt a műveletek előestéjén. és finom csókokkal felkeltette Chiarát. Gabriel nem aludt. Hetvenkét órányi vallatás. Egy perccel négy óra előtt felcsörgette a portát. Hetvenkét órányi sikoltozás. Gabriel. mit is kell mondania. teste nyugtalan volt. Még egyszer utoljára szeretkeztek. a férfi. Tekintetét a távoli hegyek csúcsánál gyülekező viharfelhőkre szegezte. Mint mindazok. miközben a lány egyre könyörgött. Hetvenkét órányi fenyegetődzés a lehető legcsúnyább válást emlegetve. Arra gondolt. ahogy felszállnak a reptéri buszra. akit ő csak Felikszként ismer. FRANCIAORSZÁG Végül bizonytalan fegyverszünetet kötöttek. 52 VILLA SOLEIL. Gabriel az ablakból figyelte. Jelena . hogy eltűntek. Ivan is tudni akarta a részleteket. és azután is sokáig ott maradt. Öt órakor Chiara ropogós egyenruhájában elhagyta a szobát. akiket megcsaltak. hogy küldjön Moszkvába valaki mást maga helyett. Hetvenkét óra kellett hozzá. hogy nincs szükség ébresztésre.– Tedd ki az asztalt a folyosóra. nyugodt hangon emlékezteti. Nem szeretkezhetek veled. elméjét álmok gyötörték.

De voltak olyanok is. hogy dobják ki Jekatyerinát a Carlton hotelben lakosztályából. jelentették ki egyhangúlag egy Villa Romana-beli vacsora közben. – Kétszer – vallotta be Jelena. ígéretekkel. de hamar lecsillapodott. azután elárasztotta Jelenát bocsánatkérésekkel. Az aprócska hálószoba a filléres Monet-nyomatokkal. és hasonlókkal viszonozta. Az élet visszatérhet a rendes kerékvágásba. de végül behódolt a férfi megsemmisítő ostroma előtt. gyémántokkal és arannyal. Lassan csepegtetve adagolta az információkat. amelyet egy üzlettársának kívánt rendezni. hogy ő hozta a bajt a saját fejére. Az autóút a hegyekbe. és lemondott a nagyszabású születésnapi partiról. Mihail sejtése beigazolódott. – Ő harmadszor is akarta. és az ágyban olvasta át az újságot ahelyett. Az ebéd. És mikor aznap reggel hét órakor . Minden reggel bevitte az asszonynak a kávét. hányszor szeretkeztek.először nem volt hajlandó beszélni. akit Jelena nem kedvelt. Ivan őrületes dührohamot kapott. Az ügy ezennel le van zárva. Ivan azt is tudni akarta. hogy lemossa magáról a bűnt. amely ott várta őket az asztalon. amint ráébredt. és több időt töltött a gyerekekkel. A bor. Ivan gesztusai közül nem egy üres kagylóhéj volt csupán. Kevesebbet beszélt a mobilján. A zuhany. de én mondtam. Az asszony látszólag jól fogadta férje bűnbánó akcióit. Hanyagolta orosz cimboráit. hogy mennem kell. hogy rohant volna az irodájába dolgozni. amelyek valós tartalommal bírtak. Cannes-ba vezényelt egy csapat testőrt.

Jelena letette a telefont. Szvetlána Fjodorova már látott ilyen szerkezetet. ha rólam kérdezik? . hogy maradjon inkább Franciaországban a gyerekekkel. akit ő Felikszként ismert. és gyűrött zakója belső zsebéből kis szerkentyűt varázsolt elő. Moszkvában Szvetlána Fjodorova finoman visszatette a kagylót a helyére. és kölcsönadta Jelenának a repülőjét.Jelena anyja odatelefonált. Nem tudta. – A vejét ismerve ön is. mint egy miniatűr írógépen. A férfi elmosolyodott. Apró képernyő és rengeteg gomb volt rajta. majd visszatette a szerkentyűt a zsebébe. hogy általában olyan férfiak hordják maguknál. és az órájára nézett. – Anyám megint nagyon rosszul van. akiket nem kedvel. csak annyit tudott. mit kell mondania. – Nem mondta Jelena. és elgyötört arccal nézett Ivánra. még ma este itt lesz. Emlékszik még. Feliksz fürge kis hüvelykujjával sietősen pötyögött rajta valamit. nem grimaszolt. de Jelena meggyőzte. Aztán volt olyan drága. – Azt mondja. mint szokott. – És Ivan? – Ő is jönni akart. hogy mikor indul? – Tizenegykor száll fel a nizzai reptérről. Azonnal oda kell utaznom. és ránézett a férfira. hogy nevezik. Az ez után következő beszélgetés igen rövid volt. hacsak nincs valami gond a géppel. az épület is egy órán belül megfigyelés alatt lesz. hanem őszinte aggódással az arcán nyújtotta Jelenának a kagylót. – Mi baj van? – kérdezte a férfi.

és végtelenül egyszerű. és a retiküljébe is becsúsztatott néhány értékesebb darabot. uraim. Carter elolvasta. tolvaj. Londoni idő szerint reggel hat óra négy perckor a CIA egy ifjú titánja síri csendben adta át Eli La von üzenetét Adrian Carternek. – Szóljatok a békaevőknek. mint hasonló alkalmakkor szokott. – Sose lehet elég óvatos az ember. új műveleti központ. és a füléhez emelte a kagylót. Utóbbi kategóriába tartozott egy lenyűgöző. Több ékszert aggatott magára. – Úgy bizony – felelte az asszony. Carter egy gombnyomással aktiválta a párizsi vonalat. csekély figyelmet fordított a frizurájára meg a sminkjére. Sebtében lezuhanyzott. A labda úton van az önök térfelére. és kivett a fali széfből jó pár . A nemrégiben történt londoni terrortámadások után sokat javítottak a Grosvenor Square-en álló amerikai nagykövetség biztonsági és műveleti lehetőségein. A fejlesztések egy része nyilvános volt. – Tele a világ gátlástalan alakokkal. elkezdődött – mondta Seymour. Kellemes időtöltést. – Bonjour. Végül bepakolt két váltás ruhát egy táskába. – Úgy néz ki. akitől az üzenet Graham Seymourhoz vándorolt. de kényelmes Chanel nadrágkosztümbe bújt. majd továbbadta Samronnak.– Ön szélhámos. amely bunkerszerű melléképületben kapott helyet. Jelena ezúttal nem vacakolt a készülődéssel. a többi nem. aki ki akarta csalni az öregasszonytól a pénzét. közvetlenül a földfelszín alatt.

Jelena kiosztott még egy utolsó puszit a gyerekeknek. Aztán a kocsi áthaladt a biztonsági kapun. Egy órával azután. FRANCIAORSZÁG . hogy Ivan nem fog gyanakodni. hogy az ott-tartózkodása kurtára sikeredett ugyan. és látta. ő a kelleténél hosszabban ölelgette a gyerekeket. Beült a kormány mögé. Amikor kilépett a szálloda ajtaján. Ivan Harkov és Jelena Harkova indulásának híre helyi idő szerint hét óra tizenhárom perckor érkezett meg a londoni műveleti szobába. Gabrielt öt perccel később értesítették a fejleményekről. aztán bemászott Ivan mellé a Mercedes hátsó ülésére. a bérelt Renault már várta. és türelmetlenül nézegette az óráját. Szonja és a gyerekek csapatban várták. 53 NIZZA. hogy fogadjanak szót az apjuknak. és a repülőtérre hajtott. majd játékos szigorral rájuk parancsolt. Ivan nem volt tanúja a búcsúzkodásnak. hogy megkapta az üzenetet. és már nem látta őket. Vetett egy utolsó pillantást a szobára. mert odakint állt a kocsifeljárón. Amikor elindultak. hogy nagy összegben vigyen magával készpénzt. Jelena hátrapillantott. aztán egykedvűséget erőltetve magára megindult lefelé a lépcsőn. hogy a gyerekek hisztérikusan bömbölnek.ezer dollár értékű eurót és rubelt. ha egyedül utazik. Gabriel szólt a portán. de igen kellemes volt. hiszen maga a férfi biztatta mindig. Tudta. továbbá közölte. hogy kijelentkezik. hogy elbúcsúzzanak tőle.

majd a D25-ös úton az autoroute felé. míg befejezte a londoni hívást. vaskos ujjaival a középső kartámaszon dobolva. – Attól tartok. Aztán kinézett az ablakon az Alpok felé emelkedő dombokra. még mindig beszélt. Ivan további két percig váratta. rövid ujjú inget váll-lappal. és Ivan heves vitába merült egy londoni üzlettársával. Hol a mobilján beszélt. el a golfé de Saint-Tropez mellett SaintMaxime. Monsieur Harkov – felelte a fiatalember egy bürokrata gondterhelt mosolyával. – Harkov – közölte aztán. amiért Jelena csak hálás lehetett. – Tizenegykor Moszkvába. és számolta a perceket. Ritkuló szőke hajú. hol némán bámult kifelé az ablakon. Mivel a strandra igyekvő kocsiáradattal ellentétes irányban autóztak. és azt mondta. hogy Ivánra és Jekatyerinára gondol. Jelena azon kapta magát. mert megszorította az asszony kezét. nagy gond van a gépével. ahogy a szállodai szobájukban szeretkeznek. sajnálja a történteket. Öt perccel később. ahogy azt mondja. Ivan is erre gondolhatott. aztán tovább az autópályán Nizzának. ő is sajnálja.Ivan egész úton mással volt elfoglalva. amikor végre megszabadul Ivántól. A Côte d'Azur nemzetközi repülőterére vezető út tizenöt perccel ezután tűnt fel. és fehér. Amikor átrobogtak Cannes északi csücskén. Tengerészkék nadrágot viselt. Közben befutott egy újabb hívás. amikor besétáltak a repülőteret működtető Riviéra Flight Services légkondicionált irodájába. . késedelem nélkül haladtak. – Aligha. harmincas férfi állt a hófehér pult mögött. Jelena hallotta magát.

. – Megértem a felháborodását. – A DGAC világos álláspontra helyezkedett ez ügyben. – Vérlázító! – hördült fel Ivan. most nem. – Vészhelyzet van. hogy kerítsék elő az iratokat. A DGAC. amíg a személyzet fel nem mutatja az RVSM-alkalmasságit és a hármas szintű zajvédelmi igazolást. – Jelenleg én vagyok itt a legmagasabb rangban. A feleségemnek azonnal oda kell jutnia. Monsieur Harkov. nem tárgyalnak. az szabály. Ezek hiányában a DGAC nem engedi felszállni a gépüket. Nem mennek sehová. a Szövetségi Repülési Hivatal francia megfelelője. nem lenne-e érdemes menetrend szerinti járattal utaznia. de a szabály. – Akkor javaslom a gép személyzetének. – Több tucatszor szálltam fel ugyanezzel a géppel erről a reptérről. – Nincsenek rendben a papírok – válaszolta a fiatalember. A nejem anyja Moszkvában fekszik betegen. vagyis a Direction Générale de l'Aviation Civile. valamint egy hármas szintű zajvédelmi igazolást.Jelena a tenyerébe vájta körmeit. – A személyzet képtelen felmutatni két igen fontos dokumentumot: egy RVSM-alkalmasságit. – Miféle gond? – kérdezte Ivan. – Hívjon fel valakit a DGAC-nél. A felesége pedig megfontolhatná. és eddig még soha nem kérték rajtam számon a papírokat. – Beszélni akarok a felettesével. és lenézett a cipőjére. Amíg nem látják a dokumentumokat. – Menetrend szerinti járattal? – Ivan rátenyerelt a pultra. – És ha kifizetem a bírságot? – A végén megteheti.

míg elintézem a papírokat? . de bólintott. – Sajnos a Nizzából Moszkvába tartó közvetlen járatokon már nincs hely. Rögtön ezután a száját biggyesztette. Madame Harkov még éppen eléri a kétórás Genf-Moszkva Swissair járatot. Ha nem lesz késés. – De van egy alternatíva. Megyek menetrend szerintivel. Monsieur. és lassan megrázta a fejét. Amint bizonyára ön is tudja. Gondolnunk kell a biztonságára. – Anyám számít rám. – Akkor viszont erősen kétlem. Az ügyintéző a számítógépére mutatott. – Ez nagyon hosszú út lenne. utánanézhetek az indulásoknak és a szabad helyeknek. – Tovább pötyögött a gépen. – Micsoda? – A Swiss International Air Lines gépe egy óra múlva indul Genfbe. hogy még a mai napon el tudna utazni Moszkvába. Ivan a homlokát ráncolta. igen sok orosz vendégünk van az évnek ebben a szakában. Ivan Jelenára nézett. Menetrend szerinti járat nem jöhet szóba. Nem várod meg inkább. Monsieur Harkov. Ivan. – Ha kívánja. Az ügyintéző elhelyezkedett a számítógépnél. és lenyomott néhány billentyűt.– A feleségem nem utazhat menetrend szerinti járattal. A gép menetrend szerint este nyolc órakor száll le Seremetyevón. Jelena tétován a pulthoz lépett. Nem okozhatok neki csalódást.

hogy úton vannak. Te is hallottad a hangját. – Az első osztályon már csak egy hely maradt. a tiszt riadóztatta a nizzai főhadiszállást. hanem a feletteséhez. Ivan az ügyintézőre nézett. Jelena már a járdán el akart válni tőle. amelyet Ivan és Jelena távozása után lebonyolított. Ha kívánják. – Az ügyintéző felemelte a telefont. amikor éppen színlelt érdeklődéssel tanulmányozta a Rolex órákat a reptéri vámmentes boltban.– Már megmondtam anyámnak. és a turistaosztály is tele van. A hívás. kettőt a testőreinek. Újabb komótos fejingatás. A fiatalember a pult mögött nem a Riviéra Flight Services munkatársa. Gabriel PDA-jára akkor érkezett meg az üzenet. Újabb pötyögés a billentyűzeten. – Odaszólok. – Három jegyet kérek első osztályra: egyet a feleségemnek. hogy este ott leszek. gondoskodhatom VIP-kíséretről. nem a Swissair irodájába futott be. Nem akarok csalódást okozni neki. Miután fogadta a hívást. Ivan azonban . Madame Harkov teljes biztonságban lesz. drágám. De legyen nyugodt. – Melyik terminálról indul a Swissair? – Az egyesről. és lassú léptekkel megindult a beszállókapu felé. aki odakint várakozott szervizes furgonnak álcázott kocsija hátuljában. hanem a francia belbiztonsági szolgálat kötelékébe tartozó ügynök volt. Üres kézzel távozott az üzletből. ahonnét aztán forródróton továbbították a híreket a londoni műveleti szobába.

Vásárolt egy halom újságot és képes magazint. hogy azonnal hívja fel. Ivan újfent bocsánatot kért tőle. Végül mielőtt Jelena áthaladt volna a biztonsági kapun. Nemsokára örökre megszabadul tőlük. aki egész úton a . Nem teljesen egyedül. és a túloldalra érve megfordult. Ivan már elindult.hirtelen rátört lovagias rohamában hallani sem akart erről. De nem csak önmagáért teszi. tíz perccel idő előtt odaplántálta magát a kapuhoz. amiért veszélybe sodorta a házasságukat. hanem a hazájáért. Oroszországba kell utaznia. a testőrök az oldalán. A következő fél órában Jelena egyszerűen élvezte az életet. Vásárolt egy apró figyelmességet Jelena anyjának. és az asszony lelkére kötötte. Oroszország megváltója. hiszen valaki biztosan figyeli. és türelmesen várta. Megkereste a beszállókaput. hogy lekési a gépet. és vitába keveredett szerencsétlen adminisztrátorral Jelena utazásának részleteiről. amint leszáll a gépe Moszkvában. gondolta magában. Abbéli idegességében. svájci törpe ült mellette. hogy szabad legyen. De legfőképp sétált. Napbarnított bőrű. Hosszú évek óta először vé g r e egyedül volt. de legalább néhány órácskára megszabadult Ivan testőreinek nyomasztó jelenlététől. telefonja a füléhez tapasztva. Habos kávét ivott egy zsúfolt büfében. Végigállta az asszonnyal a végtelennek tetsző sort a jegykiadó pultnál. Jelena még egyszer utoljára megcsókolta. Ő Oroszország lelkiismerete. hogy felhangozzék a beszállásra szólító jelzés. Csak futnia kell még egy kört Moszkvában. A helyzet iróniája mosolygásra késztette. hogy búcsút intsen.

ami a tálcáján volt. őszes hajjal és színezett lencséjű szemüveggel. mire a gép landolt Genfben. Majdnem fél kettő volt már. aztán a rendszer összeomlása után . kitépett egyetlen szál papírt a mappából. hogy az 1338as Moszkvába tartó Swissair-gép utasait utoljára szólítják beszállásra. amikor letelepedett a helyére az első osztályon. észre sem veszi őt. de Jelena mindent megevett. Ahogy a gép meredeken emelkedett az Alpok hegyei fölé. Ezúttal ötvenes férfi volt az útitársa tömött. a férfi bőrmappán írogatott. Jelena – mondta Gabriel. Valamikor a KGB Ötödik Főigazgatósága nevében vadászott a másként gondolkodókra. és Jelena ölébe tette. Kókadt szendvics és egy üveg langyos ásványvíz volt ebédre. Jelena hitetlenkedő pillantással fordult felé. hogy újra látom.papírjaiba temetkezett. és elfogadott egy pohár pezsgőt. Volt még öt perce. Jelena még éppen hallotta. Amikor kiszállt. Mary Cassatt Két gyermek a tengerparton című képének tintával rajzolt másolata volt. 54 MOSZKVA Arkagyij Medvegyev egészen egyedülállóan orosz történetet tudhatott a magáénak. – Jó napot. ami fényérzékenységre utalt. és túláradó szívélyességgel mondott köszönetet az elképedt stewardessnek a kedves kiszolgálásért. s úgy tűnt. – Örülök. Amikor Jelena helyet foglalt. amikor odaért a következő kapuhoz.

a huszonhárom éves vidéki szépség. Dél-Franciaországban és a kiemelt környéknek számító moszkvai Veréb-hegyen. ami a munkaszerződésen szerepel – nem sokat számít. Eleget tudott az üzleti életről az újdonsült kapitalista Oroszországban. hogy tisztában legyen vele. Medvegyev .egykori szolgálata romjai között téblábolt. jobbára neglizsében. Ivan Harkov. De a pénz csak a kompenzáció egyik oldala volt. hogy Medvegyev hozzon létre és felügyeljen egy privát biztonsági szolgálatot a családja és bimbódzó globális pénzügyi birodalma védelmére. Medvegyev elfogadta a felkérést anélkül. a fizetés – legalábbis az. Ivánnak volt egy javaslata: azt akarta. amikor Medvegyev és Okszana épp a gyönyör csúcsára készült hágni. Bőkezű költségelszámolás és ruházati juttatás is járt a munkájáért. Medvegyev alapjövedelme most már évi egymillió dollár fölé szökött. nem is rossz egy egykori titkosrendőrnek. Ivan pedig felettébb nagyvonalúan köszönte meg a munkáját. hogy a fizetésre rákérdezett volna. Arkagyij Medvegyev tizenöt éven keresztül hűségesen szolgálta Ivánt. valahai beosztottja. Szokásához híven most is akkor találta felemelni a telefont. hogy az ember Ivánnak dolgozott. s aki azóta is a férfi lakásán tartózkodott. amikor 1994-ben felhívta egy régi ismerős. akinek a kommunizmus bukása után két árva rubelje sem volt. És persze ott voltak még a nők – az olyanok. Kapott egy Bentley-t. hogy Ivan mindig a lehető legrosszabb pillanatban telefonált. Ha volt hátulütője annak. hát az. mint Okszana. akit Medvegyev két héttel korábban csípett fel egy szusibárban. lakásokat Londonban.

kicsit olyan vagyok. Mikor repült utoljára menetrend szerinti járaton? – Nem tegnap. A hívás végeztével Okszana ott folytatta. Ivan azt akarja. – Pedig jobb az átlagnál. Jelena Harkova a baj. Okszanára nézett. – Jelena kibámult az ablakon. – Nem valami jó. – Azt hiszem. Este villámlátogatásra érkezik Moszkvába. Valamikor szinte semmim nem volt. Öt perccel később. mint Saint-Tropez-ban. ahol abbahagyta. aztán inkább a kenyerét majszolta. Arkagyij? Jelena Harkova. most meg szinte minden az . és durcásan a fülébe mélyesztette fogait. – Akkor mi a baj. amikor a lány kilépett a lakás ajtaján. – Nem ízlik önnek? – kérdezte Gabriel. Gabriel feketekávét. de Medvegyevnek már elment a kedve. És Ivan nem bízik benne teljesen. És ebben Arkagyij Medvegyev is egyetértett. Mindketten úgy döntöttek. – Máris meguntál? – Dehogy untalak. Jelena fehérbort rendelt. és kelletlenül a füléhez tette a hallgatót. és szólt. A beszélgetés. hogy kipróbálják a raviolit erdeigomba-mártással. Ivan nem akar még egy olyan mutatványt. gondolta a férfi. Jelena belekóstolt az ételbe. és kezdte összetoborozni a csapatot.izzadságban tocsogva nyúlt a készülékért. A lány végül ráborult a férfi mellkasára. a hangulatot teljes mértékben agyoncsapta. mint Oroszország. hogy öltözzön fel. bár szűkre szabott volt. Medvegyev felkapta a telefonját. hogy folyamatos megfigyelés alatt tartsák.

oroszok. lényegesen több búvóhellyel. Amerika jóval nagyobb ország Izraelnél. De tartok tőle. – Nem szeretném megbántani. Jelena. amelyhez hozzászokott. a gyerekeknek is. A művelet felelőse személyes jó barátom. – Hála istennek. hanem felszáll egy Tel-Avivba tartó járatra. Jelena félresöpört egy hajtincset az arcából. És ez a szemüveg… – Megrázta a fejét. . hol fogják elrejteni a disszidálása után. Rövid ideig marad csak Izraelben. egyik végletből a másikba esünk. hogy gondját fogja viselni önnek is. és a férfira nézett. Jelena. épp ez a cél. Nem lenne szabad színezett lencséjű szemüveget hordania. – Rémes. Megfordult. de beszélhetek őszintén? – Ha muszáj. Hangja könnyeden csengett. Eltakarja a szeme színét. – Aztán? – Az amerikaiak vállalták magukra az áttelepítését. legfeljebb egy-két napig. – Borzasztóan nevetséges ebben az álöltözetben. Az életemet is rábíznám. Mi. hogy mindez távolról sem hasonlít majd az életmódhoz.enyém. és megkérdezte. mintha csak egy vadidegennel folytatna udvarias csevegést. – Attól tartok. és tudom. Gabriel hasonló stílusban válaszolt. – Vasárnap este nem utazik vissza Genfbe és onnét Nizzába. Nem bírjuk eltalálni a középutat. Rövid hajjal sokkal jobban tetszik nekem.

– Nem írja le? – Nem szükséges. – A kém memóriája. ha nagyobb összeget veszek fel. – Nekem nem kell Ivan pénze. Vér tapad hozzá. Számítson rá. De gyorsnak kell lenniük. a távollétében mondják majd ki a válást. Az asszony lassan elsorolta a számokat. hogy Ivan orosz bíróságon fogja beadni a válókeresetet. aztán kíváncsi pillantást vetett Gabrielre. – Hacsak nem szedünk el tőle némi pénzt a következő két napban. Jelena. – De Ivan azonnal tudni fogja. hogy a mai alakításuk . Mivel ön nem lesz jelen. – Akkor mondja meg. Étvágytalanul turkálta az ételét. amelyet Gabriel adott neki – a két gyermekre a tengerparton. ott szokott tartani néhány milliót készpénzben.– Igen. – Akkor tegye meg a gyerekeiért. Jelena… a gyerekekért. Ivan is ilyen. –Szünetet tartott. – Hadd jegyezzem meg. és Ivan ki fogja semmizni önt meg a gyerekeket. – Hozzáférésem van néhány közös számlához Londonban és Moszkvában – mondta félhangosan. hogy képviselje magát. most ezt gondolja. mielőtt Ivan befagyaszthatná. – Tudja a széf számát és a jelszót? Jelena bólintott. A nő a vázlatra nézett. – Nem rejtett el a férje némi tőkét Svájcban az ínséges napokra? – Van egy széf Zürichben. de az ébredés cudar lesz.

és kinyitotta a kombinációs zárat.egyszerűen lenyűgöző volt. És Olgáért. hogy az időzítésen múlik minden. Látnia kellett volna Ivan arcát. Kidolgoztunk egy ütemtervet az utolsó Moszkvában töltendő óráira. Jelena hagyta el a gépet elsőként. valamint egy beszállókártyát az El Al 1612es. – Nyilván ön is rájött már. de a világ minden koreográfiája se ér semmit. – Így igaz. egynapi holmiját tartalmazó bőröndje mellette gurult a töredezett padlón. amit most hallani fog. és néhány lépéssel Gabriel előtt haladt keresztül a terminálon. vasárnap este negyed hétkor Moszkvából Tel-Avivba induló járatára. a következő lépés is gondos koreográfia szerint zajlik majd. ha az előadó nem tudja eljátszani. És nincs harag. Jelena. ha megteszi. amit elkezdtem – felelte a nő. amikor tudatták vele. szögletes szerkezetet kis USBcsatlakozóval. egy második. – Befejezem. hogy elviheti az ételt. –Ez az utolsó lehetőség. Sokat kell végeznünk nagyon kevés idő alatt. Aztán ráfektette az aktatáskáját a tálcatartóra. – Gondolom. és nagyon fontos. Jól jegyezzen meg mindent. A gép hajszálpontosan este nyolc óra öt perckor szállt le Seremetyevón. Az . – Szünet. hogy nem szállhat fel a gépe. műanyag szórófejes flakont. egy közönséges mp3-lejátszónak látszó szerkentyűt. Gabriel jelzett az utaskísérőnek. retikülje a bal vállán himbálódzott. hogy szigorúan ehhez tartsa magát. Borisz Osztrovszkijért. hogy visszatáncoljon. Négy tárgyat vett elő: apró. – Jelena Gabrielre nézett. – Alekszandr Lubinért.

– Ahogy gondolja. pokoli fejfájásom van. – Biztos. – Eljut ez a kocsi egyáltalán a Ritzig? – Naná. A mögöttük lévő kocsiba Uzi Navot pattant be. – Hová lesz? – kérdezte Gabriel sofőrje. – Odakint már sötétedik. Jelena már nem volt sehol. Végül is egy zörgő Lada jutott neki. – Ritz-Carlton hotel. – Hány éves vagy? – Tizenöt. s mire végre bebocsátást nyert az országba. – Zene jöhet? – Nem. köszönöm. – Először jár Moszkvában? – Igen. – Akkor egy lány? – Csak vigyél a hotelhoz. – Komolyan mondom. amelyet tükörlencsés napszemüveget viselő tejfelesszájú kölyök vezetett. Kell az a napszemüveg? – Úgy festek benne. – Nem tudnál gyorsabban menni? Még az este . – Ezt igyekszem észben tartani. végtelenül kígyózó sorba.útlevél-ellenőrzéshez érve Gabriel beállt a nemkívánatos külföldiek számára fenntartott sor végére. ezúttal taxira várva. hogy tudsz vezetni? – Naná. mintha tele lennék zsetonnal. Odakint beállt egy újabb. Moszkvában minden gazdag pasas napszemüvegben jár este.

– Nem szeretek előre inni a medve bőrére – felelte Samron. Carter rátette a kezét Samron vállára. – Mára végeztünk. Gabriel és Jelena Moszkvába érkeztének híre helyi idő szerint hat óra tizenkilenc perckor jutott el a Grosvenor Square-en található műveleti központba. Graham Seymour felállt a székéből. – Főképp hogy a három legjobb ügynököm van kint terepen. hogy elfogyasszunk egy ünnepi vacsorát? A mieink fizetik. ha lehet. – Ugyan már. Nem hinném. hogy halálra aggódd magad. és megropogtatta a hátát. Ari. Carter szemöldök ráncolva nézett Graham Seymourra. – Bízza csak ide. ha átvonulnánk a Dorchester grilléttermébe.szeretnék odaérni. hacsak nem akarsz egész éjszaka itt rostokolni. Most nem tehetsz semmit. Ott virított a belváros . Mi lenne. és másik három úton Moszkva felé. – Akkor rendeljünk indiait? – Csak szólj nekik. – Pontosan ezt akarom tenni. 55 MOSZKVA Egy héttel a választás napja előtt már képtelenség volt elkerülni az orosz elnök arcát. hogy szobatiszta. hogy csínján a fűszerekkel. – Nem hagyhatjuk magára. A gyomrom már nem a régi.

elnökjelölttel nem. másik száz pedig kórházban. Mire a rendőrség és civil ruhás segítőik végeztek velük. amikor Gabriel fekete kordbársony sapkában és esőkabátban a folyó irányába tartott. A Kreml-barát újságok címlapjáról bámulta az embert. a Szabad Oroszországért száz tagja volt őrizetben. és felvillant a Kreml irányította televíziós hálózatok hírösszefoglalóiban. aztán visszatért Moszkvába egy nagyszabású délutáni gyűlésre a Dinamó stadionjába. és istenként lebegett a város felett egy hőlégballon oldalán. Az Egységpárt bandái zászlóként hurcolták végig az utcákon. az ország egyetlen szervezett ellenzéki ereje. mintha valódi választási kampányban venne részt. hogy két másik jelölt is induljon a választáson.valamennyi útjelző tábláján és az összes kormányépületen. A vérgőzös csetepaté nyomai még késő délután is elborították a teret. és a külföldi sajtó is régen megfeledkezett róluk. az öt arany hagymakupola tompán fénylett a súlyos. nem pedig gondosan kidolgozott majomparádét bohóckodna végig. A moszkvai rádió szerint ez volt a leghatalmasabb politikai gyűlés Oroszország történelmében. A Koalíció a Szabad Oroszországért. Délelőtt egy Potemkin-faluban kampányolt. Az elnök a maga részéről úgy tett. Miközben az elnök a stadionban szónokolt az összecsődült tömeghez. szürke . ők ellengyűlést tartottak az Arbat téren. A Kreml kegyesen engedélyezte. csupán jókora adag bátorsággal bírt. de az oroszok többsége még a nevüket sem tudta felidézni. Előtte magasodott a Megváltó Krisztus-székesegyház.

Sztálin és a mérnökök végül megadták magukat az elkerülhetetlennek. amelyek több száz méterre nyúltak el. Gabriel inkább kihagyta. feltehetően azért. Gabriel a szökőkút mellett üldögélt egy padon. A Szerafimovics utca másik oldalán. Jákov Rossman és Eli Lavon átkelt a hídon. a székesegyházat elképesztő közpénzráfordítással újjáépítették. és az üresen álló területen nyilvános strandot alakítottak ki – természetesen a világ leghatalmasabb medencéjével. s mindhárman a víz túlpartján álló gigantikus épületre szegezték a tekintetüket. hogy kövessék. Navot melléje . Az eredeti katedrálist Kaganovics 1931-ben Sztálin parancsára felrobbantotta. mert az épület akadályozta a kreml-beli lakosztályból nyíló kilátást. Alaposabban megszemlélve tulajdonképpen nem is egy épület volt. amikor Uzi Navot. Gabriel egyetlen szó nélkül elsétált mellettük.égbolt alatt. és két L alakú mellékszárny. a Szovjetek Palotája elnevezésű felhőkarcolót tervezték építeni. Miután a kommunizmusnak leáldozott. és egyenesen a folyó felé tartott. amelynek tetején a Mercedes-Benz csillaga forgott lassan körbe. s most Moszkva legfrekventáltabb turistalátványosságai közé tartozott. hanem mindjárt három: masszív trapézalakzat. A három férfi egymás után fordult meg. Három ember ácsorgott a rakparton. s az építési területet minduntalan elárasztotta a víz. A katedrális helyére a bolsevikok masszív kormányzati épületet. de a folyó menti föld nem bizonyult erre alkalmasnak. a megbarnult fű és kókadt fák alkotta szomorkás földdarabkát Bolotnaja tér néven ismerték. kilátással a folyóra.

Három öreg Ladát meg egy Volgát. Mind beszél oroszul. de nem sokkal. – Hány kocsit sikerült szereznie? – Négyet. . A papírokkal minden oké. ha lenne egy csöpp eszed. – Egész életében Ciszjordániában és Gázában működött. Csak az hiányzik. – Nyugi. – Helyi kirendeltségünk vezetője hogy érzi magát? – Valamivel jobban néz ki. és itt. – Honnét szerezte őket? – A kommunizmus bukása után a kirendeltség potom áron jutott hozzá egy rakat régi szovjet autóhoz. Gabriel. Jákov cigarettázva bámulta a földet. Őt követi Jákov újabb öt perc múlva. Lavon oroszul halandzsázott. akár egy filmes statiszta a koktélparti-jelenetben. Fogalmazzunk úgy.telepedett. hogy holnap lerobbanjanak a kocsik. – Éjszaka. – És a sofőrök? – Négy ügynök a moszkvai kirendeltségről. nem lesz gond. Uzi. – Mondd. Eli öt perccel később jön utánam. ahogy kérted. hogy örömmel néz a távozásunk elébe. és talonba tette őket. mint Jákov. Moszkvában lesz ideges? – Hogy a fenébe ne! Te is ideges lennél. – Mikor hagyjuk el a hotelt? – Én leszek az első kettő óra ötvenkor. Lavon és Jákov odasétált a szökőkúthoz. hogy működnek is. – Jákov mikor szokott rá megint a dohányzásra? – kérdezte Gabriel. Idegességében.

– Hogy csinálja? – Semmi műszaki ügyeskedés. – Abból kell kiindulnunk.Te leszel az utolsó. Gabriel megigazította színezett lencséjű szemüvegét. az utcán. ahol Jelena jelenleg az anyjánál tartózkodott. akaratlanul is felhívhatjuk magunkra a figyelmet. Navot fájó pontot dörzsölgetett a könyöke fölött. Azt meg nem akarjuk. Gabriel nem vitatkozott. vagyis holnap délután is. amikor kimegy a reptérre. A kocsi marad a helyén. vagy csak a megfigyelőt? – Csak a megfigyelőt. a megfigyelési feladatokról. amint meglátja. ugyebár. ha feszült volt egy akció miatt. végül a Kutuzovszkij proszpekten található bérháznál előállt helyzetről. – Arkagyij Medvegyev huszonnégy órás megfigyelés alá helyezte az épületet. – Még sok is. A megfigyelő értesíteni fogja Arkagyijt. hogy Jelena minden előzetes bejelentés nélkül kitérőt . Csak egy ember egy kocsiban. – A kocsit is cseréli. Ha túl korán érünk ide. Inkább elhalmozta Navotot kérdésekkel a mobiltelefon-zavarókról. Mindig szert tett valamilyen apró testi nyavalyára. – Ennyi idő nem elég. A szürke parókától pokolian viszketett a fejbőre. – Mennyi időnként cseréli az embereket? – Négyóránként. mindenhová kövessék Jelenát. Uzi. hogy Arkagyij utasította a megfigyelőket. Navot válasza nem okozott meglepetést.

Ami bírja a terhelést. – Azt hiszem. ő vérbeli profi. ahogy Jelena kislánykorában szokásuk volt. Jelena Harkova aznap csak egyetlenegyszer hagyta el anyja lakását. hogy a megfigyelő kövesse Jelenát. A nő rövid utat tett egy újonnan nyílt. ahol két testőrétől kísérve beszerezte egy nyári borscs hozzávalóit. flancos gourmet-piacra. feljebb az utcában. . értem. mondd. és játékos csatákat vívtak a receptek fölött. Gabriel? – Értem. különben minden erőfeszítésünk egyetlen moszkvai perc alatt kárba vész. – Kisebb közlekedési baleset is megteszi. hogy szeretnénk kölcsönkérni a nagykövet unióját. A délután hátralévő részét anyjával töltötte a konyhában. hogy a nagykövetre is szükségünk van. Meg kell akadályoznunk. mit. sem a legkisebb figyelemre okot adónak. hogy kell még egy Lada? – A megfigyelők milyen kocsit használnak? – Mercedest. – Szóljak a kirendeltség vezetőnek. Mondd meg a kirendeltség vezetőjének. – Szerintem ki kéne iktatni. mire akarok kilyukadni.tesz a rakparti házba. Tudod. Vagy tudod. Uzi – válaszolta Gabriel katonásan. egyetértesz? – Egyetértek. – Ez így nem egészen fair. amit Arkagyij Medvegyev és megfigyelői nem találták sem nyugtalanítónak. hogy fogyasztható legyen. – Ez esetben hivatalos kocsit fogunk használni. És Arkagyij gyanakodni fog. Érted. Estére a leves eléggé kihűlt.

– Tudom. hanem azzal. Biztos vagyok benne. – Bajban vagy. Az apja is az volt. elhagyom. – Elhagyod az urad? – Igen. – Ki volt az a férfi. Aki segít nekem. hogy ne menj hozzá. Most hozta fel a témát első ízben. soha. – Ez egy szörnyeteg. szívem? – Nem. hogy finoman letette az asztalra Jelena levelét. . ugye. – Bántott? – Igen. hogy milyen ok húzódik meg a rendkívüli látogatás mögött. mama. – Segít? Miben? Jelena hallgatott. aki kézbesítette a leveled? – Egy barátom. – Nem lett volna szabad hozzámenned. Jelena majd huszonnégy órája volt már Moszkvában. Könyörögtem. Jelena ránézett a levélre. hogy Ivan egy nap őt is bántani fogja. ő is az. anyja mégis következetesen kerülte a kérdést.Anya és lánya együtt ült az étkezőasztalnál gyertyával és egy vekni fekete kenyérrel. de te nem hallgattál rám. mama. bántott. nem szavakkal. – Szeretője van? Jelena az ételből fel sem pillantva bólintott. és tovább evett. – Megütött? – Nem. miközben a másik szobában az elnök Dinamo-stadionbeli gyűlésének képei peregtek némán a televízió képernyőjén. – Tizenkilenc éves gyereklány.

– Tudom. – Jelena megpróbált magába diktálni még egy kis levest, de már elment az étvágya. – Sajnálom, hogy az utóbbi néhány évben nem töltöttünk veled több időt, a gyerekek meg én. Ivan nem engedte. Ez persze nem kifogás, szembeszállhattam volna vele. – Nem kell bocsánatot kérned, Jelena. Értem én, jobban, mint gondolnád. Könnycsepp gördült le Jelena arcán. Letörölte, mielőtt anyja észrevehette volna. – Nagyon sajnálom, hogy úgy viselkedtem veled. Remélem, meg tudsz bocsátani. – Megbocsátok, Jelena. De nem értem, mi ez a moszkvai út. – Van egy kis üzleti elintéznivalóm, mielőtt elhagyom Ivánt. Meg kell védenem magam és a gyerekeket. – Ugye nem akarod elszedni a pénzét? – Ennek semmi köze a pénzhez. Jelena anyja nem erőltette a témát. Pártember felesége volt. Ismerte a titkokat és a falakat. – Mikor akarod elmondani neki? – Holnap este. – Jelena rövid szünetet tartott, majd jelentőségteljesen hozzátette: – Amikor visszatérek Franciaországba. – Az urad nem az az ember, aki könnyedén fogadja a rossz híreket. – Ezt én tudom a legjobban. – Hová akarsz menni? – Még nem döntöttem el. – Európában maradsz, vagy hazajössz

Oroszországba? – Lehet, hogy Oroszországban soha többé nem leszek biztonságban. – Miről beszélsz? – Lehet, hogy el kell vinnem valahová a gyerekeket, ahol Ivan nem találja meg őket. Érted, amit mondok? A pártember felesége tökéletesen értette. – Látom még őket valaha, Jelena? Látom még valaha az unokáimat? – Biztosan időbe telik majd. De igen, fogod még látni őket. – Időbe? Mennyi időbe? Nézz rám, Jelena. Nem vagyok bővében az időnek. – Hagytam egy kis pénzt a komód legalsó fiókjában. Ebben a pillanatban az az összes pénzem. – Akkor nem fogadhatom el. – Bízz bennem, mama. El kell fogadnod a pénzt. Anyja lepillantott, és próbálta folytatni az evést, de már neki is elment az étvágya. Így aztán hosszan üldögéltek ott könnyáztatta arccal, egymás kezét szorongatva az asztal fölött. Végül Jelena anyja felkapta a levelet, és belógatta a tűzbe. Jelena odanézett a televízióra, és Oroszország újdonsült cárját látta, ahogy fogadja a tömeg hódolatát.

Képtelenek vagyunk normális emberek módjára élni, gondolta. És ez már mindig így lesz.
Ellentmondva a józan megfontoltságnak és felrúgva minden írott és íratlan műveleti doktrínát, Gabriel nem tért vissza rögtön a Ritz-Carlton hotelbeli szobájába. Délnek tartott inkább, az Október tér fölé magasodó bérházak

együttese felé, ahhoz az épülethez, amelyet a helyiek csak „kutyás házként” ismertek. Onnét nem nyílt kilátás a Moszkva folyóra vagy a Kremlre – csupán az épület ikrére esett rálátás, és egy leharcolt autóktól hemzsegő parkolóra, na meg a Szadovoje kolcóra, ahol éjjel-nappal dübörgött a forgalom. Észak felől csípős szél fújt, ami emlékeztette az embert, hogy az orosz „nyár” már el is illant, s nemsokára megint itt a tél. Így a jó, gondolta a Gabrielben lakozó költő. Talán soha nem is volt nyár. Talán csak illúzió volt, mint az orosz demokráciáról szőtt álom. A C bejárat előtti kis udvarra érve úgy tűnt, a bábuskák és a gördeszkás punkok időlegesen fegyverszünetet kötöttek. Hat vézna milicista fiú őgyelgett a kapuban, két civil ruhás FSZB-s legény felügyelete alatt. A nyugati riporterek, akik az Olga Szuhova elleni merényletkísérlet után megrohamozták az épületet, időközben felhagytak a ház előtti őrködéssel, vagy ami még valószínűbb, elhajtották őket. Tulajdonképpen semmi jele nem volt, hogy bárki kiállt volna Olgáért, egy elkeseredett falfirkát leszámítva, amelyet vörös festékszóróval fújtak fel az épület oldalára: FREE OLGA! Valami helyi vagány áthúzta az első szót, és azt írta a helyére: FUCK. És még mondja valaki, hogy az oroszoknak nincs humorérzékük. Gabriel körbejárta a hatalmas épületet, és mint várta, a többi öt bejáratnál is biztonsági emberekre bukkant. A Leninszkij proszpekten észak felé ballagva még egyszer utoljára átfutott az akción. Tökéletes, gondolta. Egyetlen szembeszökő kivétellel. Amikor Ivan Harkov rájön, hogy elrabolták a családját és a titkos iratait, valakin ki fogja

tölteni a dühét. És ez a valaki nagy valószínűséggel Olga Szuhova lesz. 56
SAINT-TROPEZ • MOSZKVA

Ivan Boriszovics Harkov ingatlanfejlesztő, tőkebefektető és nemzetközi fegyverkereskedő veszte egy telefonhívással kezdődött. A hívás a Saint-Tropez-i rezidenciára futott be, s egy bizonyos Francois Boisson, a francia repülésirányítás, a Direction Générale de l'Aviation Civile területi igazgatója volt a vonal másik végén. A jelek szerint, állította Monsieur Boisson, igen nagy problémák adódtak a Monsieur Harkov tulajdonába tartozó repülőgéppel – olyan problémák, hangsúlyozta az igazgató, amilyeneket telefonon nem lehet megvitatni. Arra kérte Monsieur Harkovot, hogy aznap egy órakor jelenjen meg a nizzai reptéren, és válaszoljon néhány egyszerű kérdésre. Ha nem hajlandó megjelenni, lefoglalják a gépét, és legkevesebb kilencven napig nem kapja vissza. Miután pontosan egy perc és harminchét másodpercen keresztül átkozta a franciákat, Ivan a szavát adta, hogy ott lesz a megjelölt időben. Monsieur Boisson közölte, hogy örömmel néz a találkozás elébe, majd letette a telefont. Jelena Harkova akkor értesült a kínos eseményről, amikor odatelefonált a villába, hogy jó reggelt kívánjon Ivánnak és a gyerekeknek. Csitító szavakkal próbálta élét venni férje haragjának, és biztosította, hogy csakis valami félreértésről lehet szó. Azután rövid eszmecserét folytatott

Szonjával, melynek során azt az instrukciót adta a dadának, hogy vigye le a gyerekeket a strandra. Amikor Szonja megkérdezte, kíván-e még beszélni Ivánnal, Jelena rövid tétovázás után igennel felelt. Amikor Ivan visszavette a kagylót, Jelena elmondta, hogy nagyon szereti, és már alig várja, hogy este újra lássák egymást. Ivan azonban továbbra is a repülőgépes mizériával és a franciák inkompetenciájával volt elfoglalva. – Daszvidanyija, Ivan – motyogta maga elé Jelena, és bontotta a vonalat. Gabriel a legmesszebbmenőkig türelmes ember volt, de most, az Ivan titkait rejtő széf kifosztása előtti csüggesztően unalmas órákban cserbenhagyta híres türelme. Gabriel a félelem számlájára írta a dolgot. Ama félelem számlájára, amelyet csak Moszkva képes előhívni az emberből. Amikor attól félünk, hogy valaki mindig figyel. Mindig fülel. Gabriel félt, hogy ismét a Lubjankában találja magát, ám ezúttal nem jön ki onnan élve. És félt, hogy mások is követik majd, akik hasonló sorsra jutnak. Megpróbálta lefoglalni magát. Gyalogolt az utcákon, amelyeket gyűlölt, bőséges ebédet rendelt, amelyhez alig nyúlt hozzá, és a Vörös tér közelében lévő csicsás bevásárlóközpontban vásárolt szuveníreket, amelyeket soha nem vitt haza magával. Közben mindvégig egyedül volt; az FSZB-t szemmel láthatóan nem érdekelte Martin Stonehill, a hamburgi illetőségű amerikai állampolgár. Végül délután fél háromkor visszatért a szobájába, a Ritz-Carlton hotelba, és felöltözött a csatához. Fegyverként mindössze egy miniatűr rádiót és egy PDA-t vitt magával.

Pontosan három óra három perckor szállt be a liftbe, és lement az előcsarnokba. A recepciós pultjánál egy pillanatra megállt, hogy begyújtson néhány brosúrát és térképet, aztán átsuhant a forgóajtón, ki a Tverszkaja utcára. Félsaroknyi séta után megállt, és a magasba lendítette karját, mintha taxit akarna fogni. Abban a pillanatban ezüst Volga húzódott a járdaszegély mellé. Gabriel beszállt, és behúzta maga után az ajtót. – Salom – mondta a kormány mögött ülő férfi. – Reméljük. Gabriel az órájára pillantott, amikor a kocsi elindult:

három óra hat perc… Eljött a búcsú ideje, Jelena. Ideje kocsiba szállni.
Jelena Harkova halkan besurrant a vendégszobába, és hozzálátott a csomagoláshoz. Már az is megnyugtatta pattanásig feszült idegeit, hogy összehajtogatta és bőröndbe rakta a ruháit, így sokkal nagyobb gonddal hajtotta végre a feladatot, mint indokolt lett volna. Három óra húsz perckor felhívta Szonját a mobilján. Amikor a dadus nem vette fel, Jelena kis híján idegrohamot kapott. Újrahívta a számot – ezúttal szándékosan megfontolt mozdulatokkal –, és Szonja három csöngés után felvette. Jelena a legnyugodtabb hangját elővéve értésére adta, hogy a gyerekek már eleget napoztak, ideje hazamenni a strandról. Szonja először tiltakozott – olyan jól érzik magukat a gyerekek, mint soha az utóbbi napokban, mondta –, de Jelena nem engedett. A hívás végeztével bekapcsolta a közönséges mp3-lejátszónak látszó szerkentyűt, és betette a holmiját tartalmazó táska külső

rekeszébe. Azután újrahívta Szonját, de a hívás most már nem juthatott célba. A csomagolást befejezve anyja hálószobájába ment. A pénz ott volt, ahol hagyta, a komód legalsó fiókjában, vastag gyapjúpulóver alá rejtve. Hangtalanul becsukta a fiókot, és bement a nappaliba. Anyja ránézett, és mosolyogni próbált. Nem volt több mondanivalójuk – éjjel mindent elmondtak, amit akartak –, és a könnyeik is elfogytak már. – Iszol egy teát, mielőtt mégy? – Nem, mama. Nincs időm. – Akkor menj – mondta az asszony. – És az Úr angyala vigyázza lépteid. Odakint a folyosón testőr, név szerint Ljuka Oszipov várakozott Jelenára, aki egykor az Alfa-csoport kötelékébe tartozott. Levitte a nő bőröndjét, és berakta egy ott várakozó limuzin csomagtartójába. Amikor a kocsi az útra hajtott, Jelena higgadtan közölte, hogy meg kell állniuk a rakparti háznál, mert a férjének szüksége van néhány papírra az irodából. – Pár perc az egész – mondta. – így is elegendő időnk marad odaérni Seremetyevóra. Amikor Jelena Harkova limuzinja a Kutuzovszkij proszpekten süvített, egy másik autó is a nyomába szegődött. A sofőr az Anton Uljanov névre hallgatott. Azelőtt a kormány megfigyelési specialistája volt, jelenleg az Ivan biztonsági szolgálatát vezető Arkagyij Medvegyevnek dolgozott. Uljanov nem egy küldetés során bizonyított már Medvegyevnek, ezek legtöbbje etikai szempontból

igencsak kérdéses volt, de még soha nem kapta azt a feladatot, hogy figyelje meg kenyéradó gazdája feleségét. Fogalma sem volt, miért kapta ezt a megbízást, csak annyit tudott, hogy fontos. Kövesd egész a reptérig, utasította Medvegyev. És ne veszítsd szem elől. Ha elveszíted, azt

is megbánod, hogy megszülettél.
Uljanov ötven méter távolságból követte a limuzint. Bekapcsolta a rádiót. Most már nincs más dolga, mint kényelmesen hátradőlni, és élvezni a kellemesen egyhangú utat Seremetyevóig. Ezeket az unalmas megbízásokat kedvelte a leginkább. Hagyjuk csak meg az izgalmat a hősöknek, mondogatta mindig. Úgy tovább élünk. Mint kiderült, az utazás nem volt sem hosszú, sem unalmas. Ami azt illeti, az Ukrajna szállónál véget is ért. A baleset kiváltója Uljanov jobbjáról érkezett, bár később Uljanov kénytelen volt beismerni, hogy nem is látta a kocsit. Az összeütközés pillanatát mindenesetre fel tudta idézni: a meggörbülő acél és a szilánkokra törő üveg csattanását, amitől az arcába robbant a kocsi légzsákja. Soha nem tudta meg pontosan, mennyi ideig volt eszméletlen. Úgy vélte, mindössze néhány másodpercig, mert az első emléke az volt, hogy jól öltözött férfi ordibál vele egy kitört ablakon át valami olyan nyelven, amelyet ő nem ért. Anton Uljanov meg sem próbált kommunikálni a férfival. Csak elkeseredetten kereste a mobilját. Rögtön meg is találta az utasülés és a begyűrődött ajtó közé ékelődve. Arkagyij Medvegyev veréb-hegyi lakását hívta elsőként. Amikor megérkezett Côte d'Azur repülőterére, Ivan Harkovot ablaktalan konferenciaszobába vezették. A terem

közepén négyszögletes asztal, a falakon francia gyártmányú repülőgépekről készült fotók. Francois Boisson, aki beidézte Harkovot, nem volt sehol, és kereken fél óra telt el, mire végre megjelent. Vékonydongájú, ötvenes férfi apró szemüveggel és kopasz fejjel, aki – mint minden francia bürokrata – végtelenül leereszkedően viselkedett. A késedelemnek sem magyarázatát nem adta, sem elnézést nem kért érte, csak letelepedett a vaskos iratköteg mögé, melyet az asztalra tett. Kínosan hosszú ideig ült ott, ujjbegyeit elgondolkodón egymáshoz illesztve, mielőtt nekikezdett volna az eljárás lebonyolításának. – Két nappal ezelőtt, miután a gépe nem kapott engedélyt a felszállásra, alaposan átvizsgáltuk a repülési jegyzőkönyveit és az utaslistákat. Sajnos ennek során súlyos ellentmondásokra bukkantunk. – Miféle ellentmondásokra? – Arra a végkövetkeztetésre jutottunk, Monsieur Harkov, hogy ön illegális charterszolgáltatásként üzemelteti a gépet. Hacsak nem tudja bizonyítani, hogy ez nem így van… és le kell szögeznem, hogy Franciaországban a bizonyíték produkálása ilyen esetekben teljes egészében az ön felelőssége… akkor attól tartok, azonnal lefoglaljuk a gépét. – Ez a vád színtiszta badarság – kontrázott Ivan. Boisson sóhajtott, és lassan felnyitotta a meggyőző aktakupac fedelét. Először egy Boeing Business Jetről készült fotót húzott elő. – Csak a miheztartás végett, ez az ön gépe, Monsieur Harkov? – A regisztrációs számra mutatott a gép farkán. –

– Nem találja ezt furcsának. amely furcsamód az N7287 LLC nevet viseli. meg kell kérnem. hogy ön . melynek egyedüli célja. Mielőtt folytatnánk. Amint ön is tudja. de a privát repülésben mindez bevett gyakorlatnak számít. de nem egészen tisztességes gyakorlatnak. Önnek tulajdonképpen semmilyen kapcsolata nincs a vállalattal. Egyben ő a megbízott tulajdonosa annak a repülőgépnek. Ez az N7287 LLC nyilvánvalóan fedőcég. igazolja. Nincs igazam. Monsieur Harkov? – Tulajdonképpen – csattant fel Ivan – igaza van. – Miről beszél? – A saját regisztrációjuk szerint a gép tulajdonosa egy delaware-i illetőségű cég. mert az amerikai regisztráció kedvező értékesítési áron dolgozik. – Bevett. – Mikor járt legutóbb Amerikában? – Nem tudom pontosan. Monsieur Hamilton gyakorlatilag bérbe adja önnek a gépet. Az N7287 LLC elnöke bizonyos Charles Hamilton. – A gépet Amerikában regisztrálták – mutatott rá.N7287IK? – Persze hogy az enyém. amely állítólag az öné. hogy amerikai tulajdonúnak tüntesse fel a gépet. igen. Monsieur Boisson. a repülőgép-tulajdonosok azért regisztráltatják a gépüket Amerikában. Monsieur Harkov? – Nem. cseppet sem találom furcsának. Boisson a szám első karakteréhez nyomta az ujját: N. Monsieur Hamilton ügyvédként tevékenykedik a delaware-i Wilmingtonban. Legalább három éve. – Csakhogy a saját feljegyzései nem önt jelölik meg az N7287IK tulajdonosaként.

A hívás sikertelen volt. és a konferenciaasztal túlsó végében elhelyezett telefonra mutatott. amikor az érezhetően zavaros fejű Anton Uljanov felhívta. Aztán a harc. – Hiszen Amerikában vasárnap reggel van. Jelena testőrkülönítményének fejét. Két újabb hiábavaló próbálkozás után elgyötörten nézett Boissonra. ez azonban egyetlen kisgyermekes szülőt sem érne meglepetésként.az N7287IK számú Boeing Business Jet valódi tulajdonosa. Újabb sikertelen kísérlet után kétszer is megpróbálta elérni Ljuka Oszipovot. Ivánt beidézik a nizzai reptérre… koccanás a Kutuzovszkij proszpekten… most meg Jelena testőrei nem veszik fel a telefont… Ez nem véletlen egybeesés. Mérgében lecsapta a kagylót. ha megszakadt. – Akkor feltehetően odahaza lesz. Először a nyafogás. és borúsan bámult ki az ablakon Moszkva belvárosa felé. Ez biztosan működik. de az eredmény ugyanaz volt. sem tehetett semmit. Ivan orosz szitokszavak közepette előkapta a mobilját. – Egész nyugodtan használja a miénket. De abban a pillanatban. – Mostanában nekem sem mindig sikerül innen – mondta a francia bocsánatkérőn. aki nem vette fel. hogy két csupa homok hétévest száraz ruhába . ha felhívná ezt az ügyvédet. Arkagyij Medvegyev éppen veréb-hegyi lakásának dolgozószobájában ejtőzött. A hívás végén Medvegyev azonnal rácsörgött Jelena sofőrjére. és átadná nekem a telefont. Valami történik. Az lenne talán a legegyszerűbb. A Harkov gyerekek távozása a Pampelonne-partról nem ment éppen zökkenőmentesen. hogy fürödhessenek még egyet.

fehér kesztyűs kezét magasra tartva. . Harkovék béketűrő dadája nem érezte. Saint-Tropez-i veterán. Amikor kikeveredtek a körforgalomból Ramatuelle-től keletre. mint a gyerekek. A szokásos útvonalat követték: végig a route des Tamaris-n. hirtelen rendőr toppant elébük. A vezérkocsi sofőrjében egy pillanatra felmerült. amiben haza tudnak menni. amikor azonban a gendarme kétszer erősen megfújta a sípját. és lehúzódott. mire a csapat beszállt a kocsikba. – Mint külföldi látogatóknak mindig maguknál kell hordaniuk az útlevelüket. A hátráltató tényezők miatt háromnegyed kettő is elmúlt. és azonnal látni kívánta a sofőr vezetői engedélyét. hogy ilyenkor a testőrök rendszerint több gondot okoznak. Végül az elmaradhatatlan jelenetek a kocsihoz vezető úton. hogy semmi értelme oroszokhoz franciául szólni. hogy jócskán túllépte a megengedett sebességhatárt. – Miért? – Mert strandolni voltunk. és a két kocsi valamennyi utasának útlevelét. – Nem hoztuk magunkkal az útleveleket. hogy semmibe veszi a felszólítást. Erős akcentusú angol nyelven tájékoztatta a sofőrt. Szonja Cserkaszova. hogy bármit könnyítene feladatán a négy fegyveres testőr jelenléte. Tapasztalatból tudta.bújtassanak. rögtön átgondolta a dolgot. A rendőr. a második kocsi követte. A sofőr válasza – hogy tudniillik Dél-Franciaországban nyáron mindenki száguldozik – nem nyerte el a gendarme tetszését. pontosan tudta. aztán délnek a D93ason a baie de Cavalaire felé.

Harkovnál dolgozom. – Láthatnám az engedélyüket. – Milyen minőségben? – Biztonság. Három próbálkozás után feladta. Megmutatjuk az útleveleket. érezte. Egy másik autó. Mobiltelefont húzott elő a zsebéből. és csüggedten nézett ki az ablakon. Ahogy a másik kocsiban ülő kollégáim is. Az útlevelekkel együtt Mr. és megpróbálta elérni Ivan különítményének fejét. aki a visszapillantó tükörből kísérte figyelemmel az eseményeket. A rendőr bekukkantott a hátsó ülésre. Harkov villájában hagytuk őket. egy Renault minifurgon már ez előtt a helyszínre érkezett. – És hol az a villa? A válasz hallatán a gendarme visszaballagott a kocsijához. Monsieur? – Nem. és lezárjuk ezt a butaságot. hogy nem ismeri a nevet. kérem? – Nincsenek nálunk a papírok. – Helyesen feltételezem. A rendőr értetlen képet vágott. – És ön kicsoda? – Én Mr. hogy a helyzet rohamosan súlyosbodik. – Ezek az ön gyerekei. jelezvén. Az orosz sofőr. A gendarme ott állt . hogy fegyver is van önöknél? Az orosz sofőr bólintott. de a hívás sikertelen volt. s nem sokkal később a majd teljes Saint-Tropez-i különítmény csatlakozott hozzá.– Kísérjen el hazáig. Ivan Harkov gyerekei. és a szája elé emelte a rádió-adóvevőjét.

keze fegyvere markolatán. és óvatosan helyezze a kocsi műszerfalára. amíg nem tisztázódik a dolog az útlevelekkel és a fegyverviselési engedélyekkel. Aztán szeretném. Monsieur. vegye elő. Monsieur? A sofőr lenyúlt. pisztolytáskája nyitva. Fegyvert a műszerfalra.mellette. – Az anyósülésen ülő testőrre nézve hozzátette: – Ön is. – Mi ez az egész? – Sajnos kénytelenek vagyunk őrizetbe venni önöket. Önt és három kollégáját külön szállítjuk. A gyerekek a dadussal utazhatnak valamelyik kocsiban. 57 . Önök választhatnak. vagy ha jobban tetszik. meg is bilincselhetjük önöket. – Hol a fegyvere. Megtehetjük civilizált módon. uraim. – Kérem. és feltennék a kezüket a kocsi tetejére. és némán megveregette a csípőjét. ha mind a ketten nagyon lassan kiszállnának.

és Ljuka Oszipovval a sarkában elindul az épület felé. Smuelből folyékony orosz nyelven dőlt a szó.. Siessen. Smuel Peled.MOSZKVA A rakparti ház nyugati oldalán aprócska park terült el. Gabriel az órájára pillantva ellenőrizte az időt: három óra ötvennégy. a nagykövetség sofőrje és izraeli titkos ügynök a másikon. jobbára elhagyatott volt. Rendes körülmények között nem számított közkedvelt helynek.. A templomtól néhány méterre. Eli Lavon hangjára. Gabriel nem figyelt rá. amelyek a fülébe rejtett miniatűr fülhallgatóból áradtak. nem hang. A pad egyik végében Gabriel ült. Jelena Harkova érkezésének híre tíz másodperccel később futott be Londonba. fájára vaskos orosz trágárságokat farigcsált a jónép. kósza facsoporttól körülvéve pad állt. Adrian Carter feszülten várta a riasztást egy Langley-vel összekapcsolt telefont szorítva a füléhez. El kell érnünk a gépet. hogy esőtől súlyos felhők borították az eget. amely az óriásplakát méretű monitoron villant fel a terem elülső részében. és most. mert azokra a hangokra koncentrált. vörös téglás templommal a közepén. aki jelentette. Uzi Navot hangjára. hogy Jelena Harkova kocsija már tiszta az ellenséges megfigyeléstől. Jákov Rossman hangjára. . Jelena. aki jelentette. Máris kilenc perc késésben voltak. hanem tömören megfogalmazott üzenet formájában. aki jelentette. hogy Jelena Harkova éppen száll ki a kocsiból. hogy Jelena Harkova kocsija nagy sebességgel közeledik a rakparti ház felé.

Pjotr Luzskovnak hívták. és megnyomta a kilencedik emelet gombját. Amikor a biztonsági őr reflexszerűen rátette a kezét Jelena karjára. és halkan káromkodott egyet. Jelena Ljuka Oszipovval a nyomában átvágott a hallon. A Moszkva folyótól a körgyűrűig mindenütt. Oszipov oda is követni akarta. Aztán kinyitotta a mobilját. hogy magyarázatát adta volna hirtelen felbukkanásának. ki maga? Luzskov visszahúzta a kezét. aztán elviharzott mellette anélkül. A Jelena csomagjában lapuló mobilárnyékoló miatt a testőrcsapat nem tudta értesíteni Pjotrt Jelena vizitjéről. és Ljuka Oszipovhoz hasonlóan valamikor ő is az elit Alfa-csoport tagja volt. és megpróbálta elérni a kint várakozó sofőrt. – Itt várjon – parancsolt rá. – Mit művel? Hogy merészel hozzám érni! Mit képzel. mindent elbarmolunk. Jelena az indulattól kimeredt szemmel pördült hátra. oroszok. A kártyát kivette. Amikor a kilencedik emeleten kinyílt a liftajtó. Mi. Biztosan a teljes moszkvai hálózat összeomlott. és beillesztette biztonsági kártyakulcsát a nyílásba. és kis előtérbe jutott. erre összecsukta a telefont. de Jelena egy intéssel leállította. Jelena oda sem figyelve üdvözölte.– A nő elindult az épület felé – mondta kimérten. Semmit sem hallott. és a kijelző vörös fényére koncentrálva figyelte a lift útját. . a folyosón újabb testőr tűnt fel. Unott tészta képe meglepődést tükrözött. ahol egyetlen lift volt. Ljuka Oszipov hosszú másodpercekig mozdulatlanul állt. – Iktassátok ki a telefonokat. gondolta.

Pjotr. Pjotr: mit szól majd Ivan. de attól tartok. miért nem kaptam értesítést Arkagyij Medvegyevtől? – Talán nehéz elhinnie. mi? – Elnézést. Harkova asszony. hogy itt . Nem lett volna szabad megérintenem. Pjotr. – Elnézést. ha Ivan megtudja! Folytatta útját az iroda felé. Menjen vissza az őrhelyére. és ingerülten felsóhajtott. Harkov úr vagy Arkagyij Medvegyev jóváhagyása nélkül senkit sem engedhetek be az irodába. idióta. amíg itt liheg a nyakamba. és mondja meg neki. Egyértelmű utasításokat kaptam. ha maga miatt lekésem a gépet? A testőr nem engedett. – Nem. de a férjem nem mond el mindent Arkagyijnak. – Ha valóban vészhelyzet van. és vigyem magammal Franciaországba. Megnézheti magát. Jelena a mennyezetre pillantott. A testőr követte. Harkova asszony. Nem üthetem be a kódot. hogy hozzak el néhány fontos papírt az irodájából. – Akkor hívja fel Arkagyijt. – Pontosan. – Én csak a munkámat végzem. – Akkor közlöm. – Ne haragudjon. Megkért.– Elnézést. ha a férje nincs magával. Harkova asszony. nem engedhetem be az irodába. Harkova asszony. És ez önre is vonatkozik. Most pedig tegye fel magának a kérdést. hogy ez most vészhelyzet. nem lett volna szabad megérintenie. – Kivéve vészhelyzetben.

– Na. hogy összefussak vele.vagyok – mutatott a dekoratív kisasztalon nyugvó telefonra. Azt a szórófejes flakont. és megfordult. javasolni fogom Ivánnak. Ezt azért kaptad. Elkínzott pillantást vetett Ljuka Oszipov felé. és felkapta a kagylót. bemondta az unalmast. finom folyadékfelhőt permetezve Pjotr arcába. és megvonta húsos vállát. Amikor az őr visszatette a kagylót a helyére. . hogy vágja ki a kis Pjotr nyelvét. Engem eddig elkerült a szerencsétlenség. hogy látta éjszaka a folyosókon kószálni. gondolta. Lenyomta a flakonon lévő gombot. hívja. Aztán adott neki még egy adagot. Pár másodperccel később összevont szemöldökkel kocogtatta meg a villát. mi lesz. Talán Sztálin szelleme. Próbálja a mobilommal. nem működik. hogy az altató hatástalan. – Érdekes. de amint az épület közelébe értem. Mert ha lekésem a gépem. miközben halkan szapulta a mobilját. mert hozzám nyúltál. Jelena szórófejes flakont irányított rá. – Egy perce még működött ez a vacak. Aztán a férfi nehéz puffanással a földre zuhant. Disznó. kövér férfi lépett az előtérbe. és a privát liftek felé tartott. és Jelena egy pillanatra megrémült. Jelena idegesen nézte a padlón elterült alakot. Az őr megpróbált talpon maradni. és közben felborította a kisasztalt. De gyorsan. Pjotr? – Úgy látszik. amelyet Gabrieltől kapott a gépen. Kilenc emelettel lejjebb szürke kalapos. – Valami gond van. Az őr hátat fordított Jelenának. A szomszédom állítja.

Ljuka Oszipov az előcsarnok ablakához sétált. és kibámult az utcára. Egy perce még működött ez a vacak. bemondta az unalmast… Sztálin elvtárs valóban nagy hatalmú ember volt. – Egy perce még működött. és kérte a vonalas telefont. hogy problémájuk van a telefonnal? – Nem. – Nem panaszkodtak a lakók. és álljon őrt az előcsarnokban. Mire odaért a limuzinhoz. Ám a figyelmeztetésre nem volt szükség. hogy szellemének bármi köze lenne a mobilkommunikációban beálló váratlan üzemzavarhoz. Mire a Bolsoj . Miután megbizonyosodott róla. Feltételezte. – Süket – mondta Oszipov. és kilépett az utcára. de amint az épület közelébe értem. senki. hogy menjen be. azután odalépett a portáshoz. Aztán gyalogszerrel indult a Kreml felé. hogy Oszipov helyi hívást kíván lebonyolítani.A lift ajtaja feltárult. és szólt az anyósülésen ülőnek. Tett egy újabb sikertelen kísérletet a mobiljával. a portás megfordította a készüléket. hogy ha lehet. a sofőr már leeresztette az ablakot. hogy jóval kézzelfoghatóbb oka van a dolognak. gyorsan. és elnyelte a pókhasú oroszt. A telefon nem működött. Mondjuk egy jelblokkoló. és odavetette a testőrnek. Ljuka otthagyta a portás pultját. Ljuka bedugta a fejét. Legalább két embernek – egy járdán sétáló nőnek és egy a kocsija mellett ácsorgó taxisofőrnek – szemmel láthatóan gondjai voltak a mobiljával. de Ljuka Oszipov kételkedett benne.

és sötét. és bekapcsolta. az ajtótól balra. majd visszament Ivan irodájához. Jelena leguggolt. híján mindenfajta kecsességnek. A gépet az asztal alá rejtették. amely Ivan apjáról készült KGB-tábornoki egyenruhában. a telefonja ismét működőképes volt. rányomta a hüvelykujját a szkennerre. Ennek ellenére Jelenának minden erejére szüksége volt. és kinyitotta a kézitáskáját. Bezárta az ajtót. Miután beütötte a nyolc számból álló belépési kódot. mert valamikor Jurij Andropovnak. és csatlakoztatta az USB-t. A számítógép képernyője és a billentyűzet ezüstkeretbe foglalt fénykép mellett állt. A billentyűzet szemmagasságban volt. öntudatlan testét a legnagyobb hálóhoz tartozó fürdőszobába. majd kinyitott egy kis ajtót a gép elején. Az íróasztal. amelyet Gabriel adott neki a repülőn. Néhány másodperc alatt felállt a rendszer. súlyos volt. és a . és nemrégiben vikszelték fel. hogy bevonszolja Pjotr Luzskov kilencvenkilós. a KGB egykori vezetőjének volt a tulajdona.Kamennij-híd közepére ért. Először a Veréb-hegyet hívta. akihez tartozott. Történetesen Ivan legféltettebb szerzeményei közé tartozott. A páncélozott ajtó három pityegés után lassan feltárult. 58 MOSZKVA A padló keményfából volt. a földre. aki 1982-ben Leonyid Brezsnyevet követte a főtitkári székben. akárcsak az ember. Jelena belépett az irodába.

A Szerafimovics utca végénél széles járdaszigetet találunk. amelyet Ivan fegyvereivel ontottak. dollárban. Jelena már nyúlt volna a pénzért.számítógép zúgni kezdett. Jelena bepötyögte ugyanazt a nyolcjegyű kódot. amint Jelena kitárta a súlyos ajtót. a többi orosz és ősrégi. Utóbbiak közé tartozott egy . A gyermekek vére. Otthagyta a pénzt a polcon. halálos hálózatának szürkeállománya az egyik polcon sorakozott katonás rendben. akiket kényszerítettek. amelyet ezúttal a zár tompa döndülése követett. mely szerint az adatfájlok másolása két percet vesz igénybe. Órájára pillantott. Moszkva többi járdaszigetéhez hasonlóan éjjelnappal autók parkíroznak rajta. Eggyel alatta a hálózat által kitermelt haszon egy része: rubelben. csak a lemezeket vette magához. Az aznap délután ott parkoló kocsik egy része külföldi volt. és ismét rányomta hüvelykujját a szkennerre. S amelyeket arra használ majd. euróban és svájci frankban. amelyek segítenek Gabrielnek. hogy vegyenek részt Ivan háborúiban. A gomb megnyomásával a könyvszekrény szétnyílt. Három pityegés. hogy tönkretegye Jelena férjét. hogy pontosak legyünk. és felfedte a bejáratot Ivan széfjéhez. A gomb az Anna Karenina első kiadása mögött bújt meg – a második kötet mögött. és vadonatúj. A vér. A lemezeket. ahogy eszébe jutott a vér. és odalépett a szoba ellentétes oldalán álló míves könyvszekrényhez. A fények automatikusan kigyúltak. Jelena vetett egy pillantást a monitorra: héber betűk és kijelző. Ivan megannyi titkos lemeze. de félbemaradt a mozdulat. hogy megtalálja a rakétákat.

a Gabriel arcára kiülő komor kifejezésből mindent tudott. – Mit teszünk most? – Várunk. Navot úgy döntött. Ezt a véleményét a legnyugodtabb hangján csapata többi tagjával is megosztotta. Navot nem tűnt boldognak. Ljuka Oszipov csaknem hét kilót szedett magára. – Na és ha nem jön ki? – Oroszul. amit tudnia kellett. mióta . hogy Uzi Navot megszólaljon a fülében. – Mindjárt kiderül. hogy a kézitáskája a bal vállán lóg. Most azonban. Beszélj oroszul. amelyek egyértelműen arra a következtetésre vezették. elég volt a visszafogottságból. Ha nem… – Befejezetlenül hagyta a gondolatot. Smuel. – Elveszítjük. amelyben Uzi Navot és a moszkvai kirendeltség sofőrje ücsörgött. Ha úgy lép ki az épületből. hogy valahogy vissza tudjon jutni a kocsijához.meghatározhatatlan színű és regisztrációjú viharvert Lada. hogy az akció szédületes iramban halad a meghiúsulás felé. A fiatal sofőr folytatta a félbehagyott orosz halandzsázást. – És a jelek szerint nagy szarban vagyunk. minden rendben. Noha Smuel Pelednél nem volt rádió. főnök? Mondd. amikor Ljuka Oszipov észvesztő sebességgel talpalt vissza a Bolsoj Kamennij-híd felől. lévén hogy olyan fejlemények tanúja lehetett. – Jön vissza – dünnyögte bele a csuklómikrofonjába. hogy nem veszítjük el Jelenát. És imádkozunk. Gabriel a rakparti ház nyugati homlokzatát bámulta. s közben arra várt.

hacsak nincs biztonsági kártyája a lifthez és kulcsa a lakáshoz. – Attól tartok. súlyos veszélyben van odafent. – Sok szerencsét – mondta a portás. és beütötte a billentyűzeten a nyolcjegyű kódot. maga idióta? – Harkova asszonynak. de a lakásba már nem tudom bejuttatni. – Azt bízza rám. mire visszaért az előcsarnokba a portáshoz.otthagyta az Alfa-csoportot. Következésképp erősen zihált. abba a lakásba csak tankkal lehet bejutni. eltávolította az USBt. Harkov úr nem engedi. – Sajnálom. – Tudja. A folyosóra lépve az órájára pillantott: négy óra két perc… Nyolc perc alatt túlesett rajta. Ivan Harkovnak. Egy utolsó pillantással ellenőrizte. mit fog tenni Ivan Harkov. Jelena becsukta a könyvszekrényt. Be kell engednie. – Úgy tudom. – Felvihetem a kilencedikre. miközben kisétált a pult mögül. és kikapcsolta a gépet. Jelena felállította a felborult kisasztalt. Bedobta a szerkentyűt a táskájába. hogy minden rendben van-e. . kinek dolgozom. És tudja. – Nem. Miközben lassan a helyére csusszant a súlyos ajtó. és visszatette a telefont a helyére. de ez ellenkezik a szabályokkal. és a kondíciója is sokat romlott. ez lehetetlen. – Egy nő. – Azonnal be kell jutnom a 9A lakásba. aki a védelmem alatt áll. ha történik valami a feleségével? A portás nagyot nyelt. behúzta a cipzárt. hogy pótkulcsot tartsunk.

jobb keze a kabátja zsebében rejlő szórófejes flakont szorongatta. Ekkor hallotta meg a dörömbölést. hogy legyilkolják őket? Már nem emlékezett a pontos számra. Egy napon talán ő lesz a válasz egy hátborzongató orosz kvízkérdésre: Ki volt az utolsó ember. akit a rakparti házból vittek el és gyilkoltak meg? Jelena Harkova. hogy elsül a fegyver. Jelena félt. akik meghallották a rettegett kopogást. Hány embert is rángattak ki ebből a rémséges házból. amellyel egyenesen Jelena szívére célzott. hogy hamarosan talán ő is csatlakozik a holtakhoz. Feltételezte. Jelena is eljátszott a gondolattal. De Jelenán nem látszott félelem. jókora férfitenyérrel váltakozva. ha megpróbálja előkapni a flakont. megütközve nézett a testőrre. Jelena csak annyit tudott. Jókora férfiököl verte az ajtót. csípőre tette. Pisztolyt tartott a kezében. Táskája a bal vállán lógott. hogy a ház lakói ugyanilyen dörömbölést hallhattak éjszakánként a nagy terror idején. Százat? Ezret? Bár mindegy is. ezért lassan kihúzta a kezét a zsebéből. és homlokát ráncolva. – Ljuka Usztyinovics – mondta a férfi apai nevét használva. csak ügyesen tettetett felháborodás. Végül mindenki kinyitotta. hogy nem nyit ajtót. – Mégis mi a fene ütött magába? – Hol van Pjotr? – Az meg ki? . Aztán mégis kinyitotta.aztán elindult az ajtó felé. arca sápadt volt a dühtől. Ivan Boriszovics Harkov első felesége… Mint mindazok. és szakadt róla a víz. Ljuka Oszipov állt a folyosón.

Jelena megpróbált kilépni a folyosóra. s rövid időre megvilágította az arcát. amelyen Uzi Navot Moszkvából küldött utolsó üzenete villogott oly hívogatón. – Egy lélek sem volt itt. s a pisztollyal továbbra is Jelena hasára célozva leküldte liftet a földszintre. LONDON Samron öngyújtója fellobbant a műveleti központ félhomályában. A gond az gond. Most pedig menjünk. Aztán visszalökte Jelenát a lakásba. akinek itt kellene szolgálatban lennie. Maga se szeretné. – Ne szórakozzon. Ljuka! Oda kell érnünk a reptérre. A képernyő elsötétült. amikor megérkeztem. AM BEHATOL RKP… UTASÍTÁS… Az AM kezdőbetűk Arkagyij Medvegyevre utaltak. Ljuka Usztyinovics. hogy újabb üzenetnek adjon helyet. és becsapta az ajtót. TŐ BEHATOL RKP… GOND… A TŐ testőrt jelentett. akár egy tetem a csatornában. A GOND-ot nem kellett lefordítani. Szemét a terem elülső felében elhelyezett hatalmas képernyőre szegezte. ha lekésném a gépet. idióta. A testőr nem felelt. Az . nekem elhiheti. 59 GROSVENOR SQUARE.– Az őr. de a testőr útját állta. Az RKP a rakparti házat. Csak oldalra nyúlt.

amely a Saul király út műveleti központjával volt összeköttetésben. Amíg a pilóta úgy nem látja. hogy Gabriel aprólékosan kidolgozott akciója végveszélybe került. – Már négy óra tizenöt van. Carter a digitális órára nézett. Adrian. Adjunk esélyt Jelenának. – Bonyolult szerkezetek ám ezek a repülőgépek. – A ti embereitek – szólalt meg Carter. hogy pilótánk valamikor az izraeli légierő kitüntetett repülője volt. ami elromolhat rajtuk. hogy kielégítő megoldást találtak a problémára. – Ügyes – mondta Carter. Ari. vörös figyelmeztető jelzés gyulladt ki a pilótafülkében az El Al 1612-es járatán. Valami gond van a nyomással. tíz percen belül kocsiba kell szállniuk. és itt teszem hozzá. Ha a csapatod tényleg rajta akar lenni azon a gépen. Nyugodt pillantás Carterre. A gyerekekkel viszont egész más a helyzet. – Úgy néz ki. a gép nem megy sehová.UTASÍTÁS pedig azt jelentette. – Nektek kell lépni. – Akkor talán intézkedj. Számtalan apróság van. Néhány kurta héber szó. Samron hamut pöccintett a kávéscsészéjébe. Samron felemelt egy telefont. Döntést kell . – Meddig tudják feltartóztatni Ivánt francia barátaink Nizzában? – Monsieur Boisson csak most kezdett hozzá. és határozott esély van az emberveszteségre. – Egyelőre nem teszünk semmit.

fiatal rendőrnő vigyázott rájuk inkább a társaság. Ki tudja? Attól függően. Hozzátok ki nekem Ivan gyerekeit. és elhalmozták őket hideg gyümölcslével meg fagylalttal.hoznunk. hogy hét évéhez képest a fiú talán túl sokat tudott a . – Akkor hozzuk el őket. Ari. hogy Nyikolaj megnézegesse a fegyverét. és meglötykölte. – Samron behajította a csikket a kávéscsészébe. még szükségünk is lehet rájuk. Rajzfilmeket néztek. amelynek senki sem értette a szabályait. – Én se. – Hívd a franciákat. és önfeledt kártyajátékba merültek. de én nem hagynám a gyerekeimet egy rendőrőrsön unatkozni. Csinos. Carter felkapta a párizsi műveleti központhoz csatlakozó biztonságos telefont. Samron az üzenőfalra nézett. – Milyen értelemben? – Nem dobom oda nekik Jelenát harc nélkül. sőt még azt is megengedte. És biztos lehetsz benne. te hogy vagy vele. ahol megállás nélkül villogott Uzi Navot utolsó üzenete. semmint a biztonság kedvéért. Később elmondta kollégáinak. hogy Gabriel sem. AM BEHATOL RKP… UTASÍTÁS… AM BEHATOL RKP… UTASÍTÁS… AM BEHATOL RKP… UTASÍTÁS… Szonját és a gyerekeket egy kellemes fogdában szállásolták el. Adrian. Mi legyen a gyerekekkel? – Nem tudom. hogy mi történik a következő tíz percben a rakparti épületben. A szolgálatos tiszt kinevezte őket tiszteletbeli rendőrnek. legkevésbé a gyerekek.

Nyikolaj pedig a szolgálatos tisztnek tartott előadást az orosz gyártmányú fegyverek hatékonyságáról. Anna a rendőrnő kezét fogta. Mademoiselle? . Szonja megtorpant. Amikor meglátta a gyerekeket. hogy a gyerekekre Monsieur Henri felügyeljen. ha megteszi. Miután befutott a hívás a párizsi főhadiszállásról. Végül azzal az ígérettel bírták távozásra őket. – Nem értem.miikor végigmentek az őrs folyosóján. Számos hivatali Renault gépkocsi parkolt az udvaron. Harkovnak sajnos akadt egy kis gondja. miről beszélek. eszük ágában sem volt hazasietni tenger melletti palotájukba. nyugodt mosollyal az arcán kiszállt. megválaszolatlan maradt. amíg ő vissza nem tér. Mrs. hogy merre vannak a testőrök. – Mi folyik itt? Ki ez az ember? – Ő Monsieur Henri. és bejelentette.fegyverekről. egy régebb típusú Peugeot mellett. – Mr. ha ön is velük maradna. Érti. hogy ideje hazamenni. Harkov elintézte. Jó ember.. Busás jutalomra számíthat. A Peugeot kormánya mögött ősz. Szeretné. hanem a zárt udvarra nyíló hátsó ajtón hagyták el. az őrizetbe vétel és a fogva tartás nekik izgalmas kalandot jelentett. és kinyitotta a hátsó ajtót. és értetlenül fordult a szolgálatos tiszt felé. hanem a bánat könnyeivel fogadta a hírt. Szonja érdeklődése. Elviszi önt és a gyerekeket valami biztonságos helyre. Az épületet nem a főbejáraton. a szolgálatos tiszt visszament a fogdába. Anna és Nyikolaj nem az öröm. fehér pólós férfi ült. hogy bármikor visszajöhetnek játszani.

Hátraarc. szálljon be a kocsiba. gondolta. – Apró technikai probléma – adta értésére Chiara higgadtan. Követem a parancsát. bár erősen kételkedett a hallottak igazságában. és felnézett a kijelzőre: KÉSIK… Tűnj el onnét. . Chiara megfordult. és tűnj el. A moszkvai Seremetyevo 2 repülőtéren Chiara a posztján állt a becsekkoló pultnál. sötét ruhás ortodox zsidó lépett merészen a pulthoz. Seremetyevón találkozunk. a zsúfolt váróban száznyolcvanhét elgyötört hang zúgott fel uniszónóban. – Nem mondok neki semmit. – Mondd meg neki. Szakállas. – Lelépünk. Márpedig ezt most jobb volna elkerülni. Most azonnal. – Mindössze néhány perc késésről van szó. Néhány méterrel odább. és magyarázatot követelt. Most. amikor Gabriel fülhallgatójában megreccsent Uzi Navot hangja. hogy végeztünk.– Azt hiszem. 60 MOSZKVA Abban a pillanatban eredt el az eső. – Akkor menj. És ne vágjon ilyen rémült képet. kérem. Megijeszti a gyerekeket. Gabriel. – A férfi visszaült a helyére. – Ennyi volt. – Remek. amikor az induló járatokat kijelző tábla átpördült KÉSIK-re. hogy kérek még tíz percet. – Mi van? – Az öreg épp most közölte.

–Itt van. A memune héberül felelőst jelent. Uzi. és a zuhogó esőben lassan kisétáltak a parkból. Végeztem.00-kor lelépni. Biztosra veszem. én nem hagyom itt Jelenát. – Mit ácsorgunk ebben az isten háta mögötti parkban a zuhogó esőben. – Jobb. de Lavon feje fedetlen volt. Ez a név a Cégen belül időtlen idők óta Ari Samronnak volt fenntartva. Navot esőálló kalapot viselt. És ez nem javaslat. hogy ha Jelena nem jön ki az épületből a megadott időn belül.– Én nem megyek. – Mit szándékozol tenni. hogy ez a Memune direkt utasítása. de nem ám. – Szállj be a kocsiba. és felszállni a gépre. – Mit keresünk itt? – kérdezte Navot számon kérőn. hogy Gabriel nem érezte a kezét. Uzi? Elcipelsz a kocsihoz? . Navot és Lavon csatlakozott hozzá. mikor rég úton kéne lennünk a reptérre? – Nekem még van egy kis dolgom. – Nem. Borzas haját hamar a fejére tapasztotta az eső. ha indulsz. Gabriel – kocogtatta meg Navot a PDA-t. Navot megragadta Gabriel karját. Gabriel a Bolotnaja térre. és olyan erősen markolt belé. – Ez most már nem a te játszmád. Gabriel letörölte a vizet a szemüvegéről. Uzi. Megígérted Samronnak Párizsban. Peled a Volga felé tartott. Gabriel és Peled egyszerre állt fel. Gabriel.” Ez áll az üzenetben. Ilyenkor rettenetes tud lenni a forgalom Seremetyevóig. – Tőlem rekedtre üvöltheted magad. Uzi. tessék: „Moszkvai idő szerint 5. lelépsz.

– Engedd el a karom. – Ne mondd meg nekem. hogy szállj be a kocsiba. és lőgyakorlatot végez rajtam. Uzi. Gabriel Navot elé tartotta a karóráját. Én vagyok a Különleges Ügyosztály vezetője. Kemény feje van. ha nélküled szállok fel arra a gépre? Az öreg falhoz állít. nem te. És arra utasítalak. hogy elmondhatunk. – Tudod. hogy Gabriel hátramaradjon. amit nem biztos. ugye? – Én se akarom. Navot samroni tekintettel nézett Gabrielre. de sosem kedvelte a durva dolgokat. mi történik. – Elég lesz. – Szüksége is lesz rá. és gyere velünk a reptérre. ha itt maradsz Moszkvában. hogy mellém állsz. hogy lebeszéljem. De pontosan tudom. Kiváló megfigyelő. – Kicsit feltűnő lenne. hogy mit tegyek. De legalább nem halsz bele. – Kösz. Ti. „Isten haragja”-fiúk mindig összetartotok. Navot sötét pillantást vetett Lavonra. És vidd magaddal Elit. – Az esővíz Navot kalapjának karimájáról az arcára csorgott. Jobb lesz sietni. Eli. Uzi. Vagyis én vagyok a feljebbvalód. Eli Lavon óvatosan lefejtette Navot kezét Gabriel karjáról. Gabriel nem jön velünk. A vitát már . nem gondolod? – Csak egy kicsit. hogy hiába tépném a szám. Te csak egyéni vállalkozó vagy. Uzi. – Öt óra van.– Ha muszáj.

Ezek után egyetlen szó nélkül sarkon fordult. Szállj fel a gépre. az épület és a lakás számát. hogy majd kárpótolom valahogy. ha meg kéne húznunk magunkat valahol. . – Lehet. – És mit mondjak a feleségednek? Gabriel rövid habozás után azt felelte: – Mondd. – Nem ez lesz az első alkalom. hogy kihozzanak. – Ez mindig nálam van. és az eső mosta téren át elvágtatott a kocsi irányába. és Samronra nézett. Navot üzenete moszkvai idő szerint öt óra négy perckor jelent meg a londoni műveleti központ képernyőjén: INDULUNK… MÍNUSZ FŐ… Adrian Carter elnyomott egy káromkodást. de azért megteszi. és barikádozd el az ajtót. Lavon egy pillanatig némán nézett utána. Lerobbant épület még a szovjet időkből a Dinamostadion közelében. – A kabátzsebébe nyúlva kulcsot húzott elő. aki öreg Zippo gyújtóját forgatta az ujjai közt. – Amint bent vagy. – Biztos ne maradjon itt veled valaki? – Indulj a reptérre. amikor érted mennek. jelezz a kirendeltségnek. Eli. Kis szerencsével még ott leszel. – De még lehet az utolsó. Ez itt Moszkva. igazad volt – jegyezte meg Carter. Kétszer jobbra.lezárta. kétszer balra… – Úgy látszik. Navot elhadarta az utca nevét. – Én a helyedben a közelébe se mennék a szállodámnak. hogy sajnálom. aztán Gabriel felé fordult. hogy szörnyű hibát követsz el. Mondd.

Szólj a kiberharcosaidnak. Kétszer jobbra. aztán beszállt a páncélozott Mercedesbe. Ari. – Ennél többről van szó. Vagy így. miközben Ivan oroszul szitkozódott magában. Egyre kényesebb a helyzet Nizzában. megszólalt Ivan telefonja. Kétszer jobbra. kétszer balra… – A franciák szerint Ivan a robbanás határán van. Arkagyij. amikor meglátta két testőrét békésen szunyókálni egy padon. És mondd meg a franciáknak. hogy visszaadhatják a telefonokat Moszkvában. – Van róla fogalma. Arkagyij Medvegyev hívta Moszkvából. és indultak vissza SaintTropez-ba. És az útlevelemet.Samron nem reagált. Valami nagyszabású akció része az egész. haragja elérte a veszélyes szintet. hogy foglalják le Ivan repülőjét. Ivan Boriszovics? – Feltartóztattak a reptéren. – Erre garantáltan felfigyel majd. Ez történik. kétszer balra… Mire Ivan Harkov elhagyta a Côte d'Azur nemzetközi repülőterének konferenciatermét. – Talán eljött az idő. és nem csak . A gyerekei is náluk vannak. Amikor a kocsi kétszáz méterre távolodott az épülettől. hogy bepillantást nyújtsunk Ivánnak a dilemmája méreteibe. mi történik? – A franciák el akarják szedni a gépemet. És ha már benne vannak. vagy úgy. de szeretnék lezárni az ügyet. hogy aztán enyhébb fizikai erőszak formáját öltse. Együtt robogtak le a lépcsőn. az útlevelét is. – Hol volt eddig. Samron lehunyta a szemét.

61 SEREMETYEVO 2 REPÜLŐTÉR. Ivan nem reagált. Moszkvában is. amit tud. Arkagyij? – Még a lakásban. Medvegyev olyan fesztelen oroszsággal tett eleget a felszólításnak. hogy ha baszakodnak Ivan Harkovval.Franciaországra korlátozódik. Arkagyij. hallgatott. – Repülő és útlevél nélkül? – Mit kíván. Amikor Ivan egyszerűen dühös volt. Ivan Harkov is baszakodni fog velük. Valami történik itt. hogy mondjon el mindent. lesznek-e hívatlan vendégek. – Jelena hol van most. amely a nyugati fül számára szinte értelmezhetetlen lett volna. – És ha lesznek? – Adj át nekik egy üzenetet. MOSZKVA . De amikor annyira elborult az agya. Végül utasította a biztonsági főnököt. egyedül csinálta. mivel állok szemben. Tudasd velük. mit tegyek? – Rendezz partit. – Hazudik. Arkagyij Medvegyev tudta. Nézzük. mint a sír. Valahol a városon kívül. hogy ez rosszat jelent. Nagyon gyorsan meg kell tudnom. – Ki vette rá erre? – Azt mondja. hogy ölni tudott volna. Tudnom kell. rendszerint csúnyán káromkodott. – Ki kell jutnia Franciaországból.

hogy? Szétveti az ideg. Uzi. – . – Szerinted Samron meddig tartja vissza a gépet? – Addig. Száznyolcvanhét elcsigázott utas kezdett egyszerre tapsolni. Lavon és Jákov idegesen bámulta a kifutópályát. Két perccel később az induló járatok kijelzőjén szereplő KÉSIK átpördült BESZÁLLÁS-ra. – Ne aggódj. amíg az ő elképzelése szerint ez lehetséges. Navot leült. és a térdére fektette aktatáskáját. Kétszer sétálta végig a terminált.Ötperces különbséggel érkeztek. és külön haladtak át a biztonsági ellenőrzésen meg az útlevélvizsgálaton. Rövid ideig merőn nézte Chiarát. és megtalálni benne Ivan lemezeit meg Gabriel elektronikus játékszereit? Navot rövid üzenetet pötyögött a BlackBerryjén. akár egy középkorú utas. azután odament az A23-as kapuhoz. – Hogy viseli? Lavon válaszolt. Soha nem bocsátaná meg. nem figyelik-e. hogy meggyőződjön róla. – Senkit se hibáztathat a férjén kívül. Kettejük között szabadon maradt egy hely. – Lavon felpillantott az induló járatok kijelzőjére. két órája Arkagyij Medvegyev kezében van. esőkabátja csurom víz. Szerinted meddig tartott neki darabokra szedni Jelena táskáját. becslésem szerint. Helyesen cselekedtél. – Később bőven lesz még időnk vádaskodni. Uzi Navot volt az utolsó. – Jelena. aki nálánál fiatalabb szépségen felejtette a szemét. – Chiarának ne szólj erről. – Mit gondolsz. kalapja mélyen a szemébe húzva. A három nyugtalan férfi borúsan bámult kifelé az ablakon a csillogó kifutópályára.

Nem tudta. amelyen az orosz elnök mogorva ábrázata díszelgett. egy hirdetőplakát mellett állt. Természetesen csakis elismerő szavak hangzottak el. És nem is érdekelte. hogy nem fecsérlik rá az idejüket ezen az esős napon.Navot lassan megrázta a fejét. Együtt előre! – ahogy az elnök szerette mondani. Valami Hírelemző műsor ment: hosszú részeket játszottak be az orosz elnök szónoklataiból. mostanra már Gabriel is megtanulta ezt. mert a Kreml más milyet nem tűrt el. Összevont szemöldökkel mérték végig Gabriel lestrapált Volgáját. A kritikát meg mindenki tartsa meg magának. Manapság a mindennapok része. Az ember azt gondolná. Gabriel a Bolotnaja tér északi végében. amikor egy parkoló kocsiban üldögélő magányos férfi azonnal gyanút ébresztett volna. de nem. egyik kezében nyitott üveg Baltika sörrel. hogy rálát a rakparti ház bejáratára. hogy a milicisták rajta akarnak ütni. és buzgón bólogatott. és szétnyitotta . A motort járva. Egy pillanatra megrémült. – Nem jó ötlet kihozni terepre a hitvesünket. hogy a moszkvaiak parkoló vagy épp a dugó közepén rostokoló autókban ülnek. amikor két alultáplált milicista fordult be a sarkon fényes zubbonyban. Odasasszézott Gabriel ablaka mellé. nem is oly régen. fekete hajú férfi érkezett. Csak az érdekelte. hogy tilosban parkol-e. pillantásukkal azt sugallva. Húsz perce őrködött. A helyzet azóta megváltozott. Gabriel felhangosította a rádiót. amit időről időre az újságírói és szakértői gárda megjegyzései szakítottak meg. Volt idő Moszkvában. a rádiót bekapcsolva hagyta. Ezután sima.

A járdaszegélynél Mercedes várakozott. Sietősebben szedte a lábát. Ami azt illeti. amely Lenin nevét viselte. A nőnek. amelyeket . Jelena ült hátra. nem lógott táska a bal vállán. Arkagyij Medvegyev néhány lépéssel mögöttük haladt. A leghatalmasabb bérházak. A kocsi a Szerafimovics utca végéig araszolt. 62 MOSZKVA Déli irányban süvítettek ki a városból egy olyan úton. a másikat egy kollégája. Gabriel ötig számolt. Együtt előre. az anyósülésen foglalt helyet. egyáltalán nem volt nála táska. egyik karját Ljuka Oszipov. majd bekapcsolta az ablaktörlőt. majd elillant az éjszakában. Kremlre néző lakásban égő fényre. azután sebességbe tette a Volgát. hogy tűnjön el. Hét óra negyvennyolc perckor a fény kialudt. tekintetét előreszegezte és ide-oda jártatta. Gabriel intett neki. Bérházak – végestelenvégig bérházak. befalazva a testőrök közé. amely alatt egész kis gyógyszertárat rejtegetett. mint normális lett volna. Arkagyij Medvegyev pedig. Egészen pontosan a kilencedik emeleti. fejét lehajtotta az eső miatt. a testőrből lett fogva tartó szorította.a kabátját. Az ülésrendet nyilván jó előre megtervezték. aki abban a pillanatban épp a mobilját szorította a fülére. aki nem sokkal ezután kilépett az épületből. és a lenini agyrémnek szentelt emlékművekkel volt telehintve. és az épületre koncentrált. mert a beszállást csodálatra méltó fürgeséggel és hatékonysággal bonyolították le.

és kereszthuzatot csinálni. de nem vehette fel a versenyt Bajorország remekművével. a kivezető oldalon hatalmas teherautók düböröglek kifelé a fővárosból a birodalom távoli pontjai felé. Az egyik pillanatban búvóhelyet nyújtottak a számára. Gabriel kénytelen volt leereszteni mindkét első ablakot.Gabriel valaha látott. Ha látni akart valamit. Minden elhaladó teherautó vízzel terítette be arca bal felét. a Leninszkij proszpekt vacak néhány kilométeres szakaszára. A vékony kis ablaktörlők mit sem használtak a zuhogó eső és az út menti latyak ellen. és renitens módon balra húzott. A teherautók egyszerre voltak Gabriel szövetségesei és ellenségei. Smuel Pelednek igaza volt a Volgával kapcsolatban – egész tisztességesen futott ahhoz képest. A másikban elrekesztették előle a kilátást. s a horizont közelében néhány bágyadt napsugár bukkant ki a felhők közt nyílt résen. És ha belegondolunk. Akárha a kommunista párt fejesei kimeríthetetlen bölcsességükben úgy határoztak volna. A Volga úgy százharminc kilométeres sebességre volt képes. akik a dácsájukban töltötték a hétvégét. de nem nagyon akaródzott száguldoznia. Az eső már csitult. hogy szeptember végére hó és jégtakaró borítja majd az egészet… A Leninszkij ebben az órában két egymástól elkülönülő útra oszlott: a városba bevezető oldalon mozdulni sem lehetett a hazaigyekvő moszkvaiaktól. a jégtelenítő alig volt több az ablakra fújt meleg leheletnél. . hogy húszéves szovjet tákolmányról volt szó –. hogy a világ leghatalmasabb országának teljes népességét átköltöztetik ide.

Gabriel válaszképp beletaposott a gázba. az övénél jóval nagyobb és gyorsabb kocsi szaladt belé hátulról. ha éles kontraszt áll fenn a két jármű súlya és ereje között – ha például az egyik S osztályú Mercedes-Benz. lekapcsolt lámpákkal. Gondolatai azonban ama jelenet körül forogtak. az autó oldalára borulva feküdt a sárban egy fenyőerdő szélén. Hogy csinálta? Hogyan bírta rá Arkagyij Jelenát. majd gyilkos akcióba lendült. amelynél már így is a végsőkig feszítették a húrt. a jobb első lökhárítótól a bal hátsóig. hazugsággal. hogy amikor vége volt. Azután odalép a gázra. A mögötte száguldó kocsi mintegy figyelmeztetésképp lökött rajta még egyet. Gabriel nem tudta volna megmondani. neki meg ömlött a vér az orrából. hányat pördült vele a kocsi.Gabriel tövig nyomta a gázt. amikor az első ütés érte a lökhárítóját. vagy e kettő kombinációjával? És miért repesztenek most a Leninszkij proszpekten. A taktika hatásfoka jelentősen megnövekszik. mire az áldozat menthetetlenül kipörög. . hogy harc nélkül szálljon be a kocsiba? Fenyegetéssel vagy ígérettel? Az igazsággal. amelynek az imént volt tanúja a rakparti háznál. de a Volga nem volt képes többre. Az agresszor kapcsolatba lép áldozatával. Ami ezután következett. a másik meg egy kiszolgált szovjet tragacs. Csak annyit tudott. azt minden valamirevaló közlekedési rendőr klasszikus manőverként ismeri. egyenesen az orosz vidék tátongó gyomra felé? Utóbbi kérdésen merengett. és le sem vette a szemét a Mercedes hátsó lámpájáról.

Raktárnak tetsző épület betonpadlóján hevert. és kéregként száradt rá az alvadt vér. Az egyiket. tekintetével az alant vibráló sárga fényekből összeálló terebélyes szőnyeget fürkészte. az első osztály utolsó sorában. Mielőtt megkísérelte a mozgást. Jobb válla .Arkagyij Medvegyev legjobb emberei közül kettő átgázolt a sártengeren. Csak az egyiket. kezét hátrabilincselték. és élesen bedőlt dél felé. Eközben az El Al 1612-es járata sebesen emelkedett Moszkva külvárosa felett. El kellett volna törnöm a karját. mintha futna: a jobb felhúzva. Csak egyszer sújtott le vele Gabrielre. Néhány másodpercig élesen látott mindent: a Kremlt körbefogó gyűrűket. Navot lehúzta az ablakárnyékolól. noha a legkevésbé sem humánus célzattal. Gabriel nagyon lassan nyitotta ki a szemét. a dübörgő forgalmú proszpekteket. amelyek küllőkként hatoltak az orosz vidék végtelenjébe. A jobb szeme nem reagált. gondolta. Aztán a repülő belehasított a felhőrétegbe. lába pedig olyan helyzetben volt. alaposan felmérte helyzetét. mert ennél többre nem volt szükség. Uzi Navot az ablak mellett ült. jobb keze pöröly. Azt találta el a nagydarab kopasz. hogy összeszedje Gabrielt. A balt. és Gabriel elájult. a bal hátranyújtva. Egyikük kopasz óriás. El kellett volna törnöm a szarházi karjai. és Moszkva fényei eltűntek a szeme elől. s egy pillanatig fejtetőre állított fenyőfákat látott. gondolta. Feldagadt. Azután a fák rakétaként lőttek ki az égre a felhők felé. és ajkához emelte a whiskyt. a kígyómód tekergődző folyót. Gabriel hátrazuhant a sárba. kezében whiskys poharat szorongatott.

A nagydarab a kopasz óriásnak bizonyult. Gabriel megpróbálta összerakni a szavakat. mint a Leninszkij proszpekten sorakozó bérházak. felhúzta térdét a melléhez. de lehetett bennük halált hozó polónium is apró fiolákban. Néhány méterre tőle jókora faládák álltak halomban. majd ülő helyzetbe tornázta magát. Kételkedett benne. Az orosz ábécé neki még mindig olyan volt. Közeledő lépések hangja ütötte meg a fülét. Két ember léptei. További ládahalmokat látott. aki kiütötte. Ahol ő tartózkodott. amelyet . toronymagas láda halmokat. de az volt a benyomása. Valahol fény égett. Ennyi kaviárt még a nagybélű Ivan Harkov sem tudna felzabálni. hogy függőleges testhelyzetbe került. feneketlen kráter nyílt a fejében ott. A hátára gördült. lehetett a rekeszekben kaviár kis konzervdobozokba csomagolva. hogy van ott még több is. amihez hozzáadódott. Gabriel úgy ítélte meg. hogy az ütés a szemüregében is kárt tett. Az erőfeszítéstől. félhomályba merült. Mindkettő súlyos. és körülnézett. Nekidőlt a faládáknak. mint az egyiptomi hieroglifák. ahol ő volt. hogy kaviár lenne a dobozokban. oldalukon cirill betűs felirat. Egyikük határozottan nagyobb darab. amelyek úgy vesztek a távolba. csak két sorra lehetett rálátni. ritkás ősz hajjal és olyan fejformával. A kisebbik jó pár évvel fiatalabb volt. jobb szeme pokoli kínokat okozva lüktetni kezdett. de az épületnek az a sarka. ahol azelőtt a szeme volt. Tulajdonképpen már nem is volt szeme. Mindkettő férfié. de nem sikerült.és arcának jobb fele fájdalmasan a padlónak nyomódott.

Nem mintha sikerült volna kezdenie vele valamit: néhány viharos munkahelyi románc. és nem hozott utódokat. MOSZKVA Mint Moszkvában szinte mindenki. Házasságát. Dolgozott vasárnap. hogy a legerősebb fizikai traumát is kiállja. – Hol vannak a gyerekek? – kérdezte Arkagyij Medvegyev. és oldalra lépett. egyik végletből a másikba csapó vad kilengések jellemezték: egyik nap glasznoszty. Medvegyev biccentett az óriásnak. Késő este még dolgozott. Olykor pedig. Grigorij Bulganov pedig visszakapta a szabadságát. mintha nem akarná. időnként egy délután az ágyban a szomszédasszonyával. ugyanaz az eredmény. akárcsak Oroszországot. aki három gyermek anyja és maga is elvált volt. mint például most. Szerencsére rövid ideig tartott. Ugyanaz a szem. A pöröly másodszor is rázuhant Gabriel koponyájára. Grigorij Bulganov ideje nagy részét a munka töltötte ki. Irináé lett a lakás és a Volkswagen. hogy még vasárnap késő este . az FSZB ezredese is elvált ember volt. Dolgozott szombaton. Grigorij Bulganov. másnap nagy terror. – Milyen gyerekek? – felelte Gabriel. Azután semmi.mintha külön arra terveztek volna. Fenyőfák és rakéták. Kora hajnalban már dolgozott. 63 LUBJANKA TÉR. előfordult. hogy bepiszkolja öltözetét a kifröccsenő vér.

az SZVR-nek a ténykedése. A kémelhárítás tartozott hozzá. Bulganov gyakorlatilag biztosra vette. vagy régen szétmarta a rozsda a hüvelyében. mint bármely más hírszerző tiszt a világon. amilyenre a hidegháború legkeményebb évei óta nem volt példa. hogy éle is van annak a kardnak. s ez arra sarkallta Oroszország ellenségeit.is az íróasztalánál ült. hogy hasonlóképp reagáljanak. Ivan Harkov biztonsági főnökének. hogy áruba bocsátotta szakértelmét mindazzal a tudással együtt. Az új orosz elnök imádta csörgetni a kardját. amelyre a munkája során tett szert. Bulganov feladata volt semlegesíteni az idegen hírszerző szolgálatok abbéli próbálkozásait. Medvegyev cserébe rendszeres pénzösszegeket tömött egy Bulganov nevére szóló titkos bankszámlára. Az FSZB sok más tisztviselőjéhez hasonlóan Bulganov is kiegészítette állami jövedelmét. Az SZVR-nél olyan szinten űzték a kémkedést. Bulganov fizetett informátora volt egy bizonyos Arkagyij Medvegyevnek. mégpedig úgy. amelyek veszélyt jelenthettek Harkov legális és illegális üzelmeire. és a külföldi vezetőknek ki kellett deríteniük. Tevékenységét nagyban megnehezítette az FSZB testvérszervezetének. az orosz oligarcha. Grigorij Bulganov nem hibáztatta őket. ahogy egyetlen kívülálló sem. hogy kémkedjenek az orosz kormány és az állami kézben lévő vállalkozások után. Márpedig . Bulganov állandó jelleggel csurgatta Medvegyevnek az információkat. Grigorij Bulganov mindennek következtében olyan mélyen belelátott Ivan Harkov ügyleteibe. Hogy egészen pontosak legyünk. hogy többet tud Ivan fegyvereladási akcióiról.

– Tulajdonképpen örömömre szolgálna. miközben Medvegyev beszámolóját hallgatta az aznap délután Moszkvában történtekről. hogy ne essen ki a pikszisből Arkagyij Medvegyevnél. – Hacsak le nem veszi a vállamról ezt a terhet. miért igyekezett Bulganov. És még jobban örült volna. – Hogy jutott be az országba? – Amerikai útlevéllel és a legprimitívebb álöltözetben. hogy Medvegyev értesítette. hogy válaszoljon néhány kérdésre. – Milyen gyorsan tud ideérni? . – Minden kétség kizárva. hogy amikor Medvegyev vasárnap éjjel negyed tizenkettőkor felhívta a mobilján. Arkagyij? – Adok a tagnak még egy esélyt.Oroszországban az effajta tudás veszélyes. viszont ezer apró darabra tépett egy papírlapot. ha védett vonalon hívja. – Biztos benne. – Mik a tervei. Örült. sőt olykor halálos is tud lenni. – Hol van most? Medvegyev megadta a helyszínt. Továbbá miért volt az. Bulganov egy percig sem gondolkozott. s ez megmagyarázza. – Mi van Ivan feleségével? – Ő is itt van. – Szünet. Az ezután következő három percben Grigorij Bulganov egy szót sem szólt. Elvégre egyértelmű utasítást szegett meg. Aztán megszabadulok tőle valahol. hogy felvegye-e. Grigorij. hogy ő az? – kérdezte Bulganov.

Arkagyij? – Nem akar elállni a vérzés. Sosem érdekelték túlzottan az orosz fegyverek. és elpatkolsz. bár nem volt biztos benne. Grigorij. – Úgyis megölnek. gondolta Gabriel. hogy fogod magad. Allon. és szótlanul méricskélte Gabrielt. – Ne aggódjon. – És még mondja valaki. Grigorij. valaki éppen gézzel kötözgette sérült szemét. 64 KALUGAI TERÜLET. Medvegyev végzett a kötözéssel. – Túl sok szemtanú. Már attól féltünk. és látta. – Hány embere van ott? – Öt. És a nővel is szeretnék váltani néhány szót. . hogy személyesen Arkagyij Medvegyev végzi a feladatot. Csak előbb kisajtolunk belőled némi információt. nem? – Dehogynem. Kinyitotta az épet. OROSZORSZÁG Amikor Gabriel magához tért. Csak az egyik kezét használta. amikor odaérek. – Csak nem sajnált meg. Sztecskin. Nem túl beszédes fajták. a másikban pisztolyt tartott. – Néhány szót. – Rövid leszek. hogy a volt KGB-s gengszterek nem ismerik az illemet. Csak legyen ott a nő.– Egy órát kérek. – Itt lesz. Ez az ügy nem tartozik magára.

– Ha így folytatod. – Sok felesleges mozdulat van az ütésében. – Úgy valahogy. – Gondolom. – Mit szólnál egy kis sétához. és hozzáillő ezüst öngyújtóval gyújtotta meg. Intézzük profik módjára. Elveszi az élét annak. hogy adjon neked még. Allon. – Kérsz? – Káros az egészségre. ha nőket ütlegelhet. – Van választásod. Hadd adjak neki pár jó tanácsot. – Nem kell ez a szar se neked. – Profik módjára? Vagyis mondjak el mindent. –Az orosz cigarettát vett elő ezüsttárcájából. aki élvezi. Allon. Vagy megspórolták a hívást. vagy elkezdesz csacsogni. Szerintem maga pont az a fajta. hogy oroszok szomszédságában éltünk. vagy a zsidó humor beszél belőled? – A zsidó humor onnét eredeztethető. – Az orosz Gabriel felé nyújtotta a cigarettatárcát. Vagy itt töltöd az egész éjszakát. ami tudok.– Nem vagy rá kíváncsi. hogy porig ég az ember otthona. az FSZB-s cimboráktól szerezték meg. hívom Dimitrijt. és egyszerűen kiverték Jelena Harkovából. Pogrom idején sokat segít a humorérzék. Medvegyev bekattintotta a tárcát. hogy nyugodtan megölhessenek. honnét tudom a valódi neved? – kérdezte aztán. Nem vagy már mai gyerek. és jópofáskodsz. Nem biztos. se nekem. – Komolyan mondod. hogy túléled Dimitrijt. Allon? Szerintem .

gondolta Gabriel. összeesik. – Medvegyev a láda-felhőkarcolók . hogy egyenesben tartsa. Több volt belőlük. Arkagyij. s egy pillanatig azt hitte. Együtt indultak el a rekeszek között. Felsegítene? Csak ne akassza ki a vállam a helyéből. A halmok a raktárhoz hasonlóan nem akartak véget érni. A világ leghatalmasabb országa. az angol esőkabát. mint Gabriel gondolta. Medvegyev eldobta a cigarettát. ugye? – Jól fogok viselkedni. Elvégre ez itt Oroszország. Medvegyeven minden drágának látszott: a francia öltöny. hogy ezt fogja mondani. – Biztos menni fog. – Gondoltam. A világ leghatalmasabb úszómedencéje. – Csakugyan? – Csakugyan. – Mi van a ládákban? – Élelmiszer. Nem is csoda. A világ leghatalmasabb raktára. – Levehetnénk a bilincset? – Nem vehetnénk le. A KGB új ruhában. – Nem fogsz megint elájulni nekem. Allon? – Biztos. hogy mindezek alatt továbbra is egy olcsó KGB-s gengszter bújik meg. gondolta. De semmi sem tudta leplezni. Mint a rezsim. Medvegyev könnyedén talpra állította. Gabriel úgy érezte. forog vele a világ. A világ leghatalmasabb szállodája. és gondosan eltaposta drágának tűnő olasz cipője orrával. a svájci óra. mert megfogta a könyökénél. Medvegyev ugyanezt gondolhatta.érdekesnek fogod találni ezt a helyet.

– RPG-7-esek. Most pedig maguk táplálják a világot. – És a többi? – Aknavetők. – Lenyűgöző. – Ahogy hallom. Allon. Medvegyev egy másik halomra mutatott. aztán segített megváltoztatni a világot. Tizenöt évvel ezelőtt Oroszország még az amerikaiak kezéből evett. Egyenlőségpárti szerkezet. Még csirkelevesünk is van. – Bűnözőkre gondolsz? Nem. . Felkelők. hogy pontosak legyünk. – Valójában mi van a ládákban. Ez jót tesz az üzletnek. Az egyik legjobb fegyver. Medvegyev arcát tettetett rémület rántotta össze. Arkagyij? Medvegyev ismét az előbbi felhőkarcolóra mutatott. – Az konzerv tonhal. amit pénzért kapni lehet. – Nagy utat tettünk meg a kommunizmus bukása óta. Annyival már szép kis pusztítást lehet végezni a harmadik világban. Ötvenmillió golyó. A Kalasnyikov erőt adott a gyengéknek. Kicsivel odább konzerv marhahús. Nekünk kormányok a vásárlóink. Hangot a némáknak. Los Angeles zűrösebb környékein is nagy népszerűségnek örvend. Megfelelő kiképzéssel bármelyik tizenkét éves le tud szedni vele egy tankot vagy egy páncélozott csapatszállítót. Ott meg konzerv répa van.egyikére mutatott. – Lövedékek. bűnözőkkel mi nem üzletelünk. De nem panaszkodunk. Mellette a mi vajas kenyerünk: az AK-47. Az átlag szabadságharcos nem valami fegyelmezett. Segített legyőzni a németeket. Bár nem sok esély van rá.

Arkagyij. hogy mindaz. Az Iglákra. a fegyverkereskedelem még mindig húzóágazat. hasznunk is van bőven. Csak a pénzért csinálom. Ilyet csak őrült tenne. . – A rakétaüzletet hogy sikerült nyélbe ütni? Medvegyev egy pillanatig hallgatott. teljesen legális. Ügyesen kufárkodunk. hanem halálmeneten vesz részt. – Nem vagyok az.Forradalmárok. Allon? – Az SA-18-asokra. hogy valaha a szabadpiacra kerüljön. amit most mutatok neked. – Nekem nem ezt mondták. – Az Igla az egyik legpontosabb és leghalálosabb légelhárító rakéta. Mint Ivan. Arkagyij. hogy nem körsétán. – Túlságosan veszélyes rendszer ahhoz. hogy maga igazi hívő. Jóval nagyobbra nőttünk a konkurenciánál. amit valaha alkottak. Ivan gyerekeit akarja. – Leszögezem. Arkagyij. Vannak kisebb raktáraink az ország más pontjain. közelebb a régi fegyvergyártó területekhez. Bár a nyugatiak épp az ellenkezőjét állítják. – Sosem gondoltam volna. Még mindig nagy a haszon. Arkagyij Medvegyev akar tőle valamit. Iglákkal mi nem üzletelünk. Én úgy hallottam. Gabriel tisztában volt vele. mielőtt elérik a céljukat. vagy túl gyorsan nőtték ki magukat? – Köszönöm a kérdést. – Gratulálok. de ez itt a központi elosztóhelyünk. – Medvegyev hangja az eligazító szobákra jellemző tónust öltött. – Mire célzol. Némán sétáltak tovább.

– Mindent tudunk az Iglákról. és hátulról megtaszajtotta Gabrielt. Rémülten meredt Gabriel összeroncsolt szemére.hogy több száz Iglát eladtak egy afrikai országnak. Amikor megszólalt. Még nem késő. Medvegyev csak állt ott. Az aztán jelentős haszonnal kívánta továbbadni őket az alkaidás cimboráknak. Medvegyev belemarkolt a nő sötét hajába. A blúzát eltépték. hol vannak a rakéták. és lesütötte a tekintetét. hogy maga kezdettől az eladás ellen volt. már késő. . akár a színész a színpadon. és széttárta a karját. hangja inkább bizalmas. Ezek szerint maradt még valami látnivaló. arca vöröslött a rá mért ütésektől. semmint szembesítő színezetet vett fel. még segíthet nekünk. csak odavezette Gabrielt egy üres részre a raktár közepén. a másikon a kopasz óriás. 65 KALUGAI TERÜLET. Mondja meg. Egyik oldalán egykori testőre. A területet magasan a tetőgerendák között elhelyezett lámpa világította meg. Arkagyij. És azt is tudjuk. Gabriel elhallgatott. Arkagyij? – Egy rendkívül elégedett vásárló kezében. hogy életben fogja hagyni. Medvegyev kilépett a fényből. OROSZORSZÁG A nőt egyenes támlájú fémüléshez kötözték a hatalmas raktár távoli végében. E gesztus nem arra utalt. Medvegyev nem reagált. – Attól tartok. Ljuka Oszipov állt. – Hol vannak a rakéták.

– Engedjék el a nőt – mondta Gabriel. de nem fog menni.– Mielőtt belevágnánk. Reményeink szerint te majd felfeded előttünk a titkot. ha tudod. hogy megkímélhessük Mrs. Mondd meg nekik. hogy Mrs. Allon. Harkovot a további kellemetlenségektől. Mondd. hogy a saját ötlete volt Ivan titkos iratainak eltulajdonítása. – Hívd a franciákat. – Mondtam már. hogy a gyerekek még ma este legyenek ott Ivan villájában Ivan útlevelével egyetemben. Arra utasított. hogy adják vissza Ivan gépét. ti valójában le akartátok beszélni az akcióról. a férjének vége. neki is vége. Bevallotta. Azt mondtuk. – Ez rendkívül lovagias. a férje csúnyán megorrolt rá. hol vannak a gyerekek. Ebbe nem avattak be. Azt állította. – Sajnálatos módon – folytatta Medvegyev – Mrs. Mi kényszerítettük bele. Arkagyij. ami szükséges. és ha nem működik együtt. Medvegyev mobiltelefont hajított oda Gabrielnek. mégpedig a gyermekei hollétéről. Amint várható volt. – Csináljanak . – Az adott körülmények között ez még változhat. jobb. miként keveredett ebbe a sajnálatos akcióba azzal az estével kezdve. nem tudom. Harkov adósunk maradt egy fontos információmorzsával. tegyünk meg mindent. amikor kihallgatta a férje telefonbeszélgetését. Ivan azonnal vissza akar térni Oroszországba. A készülék a mellén találta el. Részletesen és az igazsághoz híven beszámolt róla. Medvegyev megrántotta Jelena haját. és a földön koppant. Harkov igen együttműködő volt az este. A nő arca kifejezéstelen maszk maradt. hogy megkapjuk a válaszokat. – Hazudik.

Arkagyij. hogy Jelena biztonságban van Nyugaton. Harkov barátai a Kremlben esetleg zavarónak találnák. – Medvegyev felemelte a Sztecskint. hogy Ivan engedte idáig fajulni a helyzetet. Ezt kapja Jelena is.velem. ha tudom. mit tesznek mifelénk az árulókkal. majd Jelena tarkójának nyomta a pisztoly csövét. – Hogy nyugati bíróságon tanúskodhasson a férje ellen? És nyilvánosan siránkozzon. de az üzletre nézve sem lenne előnyös. ezzel ismét súlyos fenyegetést jelentve a világbékére? Ez nemcsak az országra. Te is tudod. hogy engedjék felszállni Ivánt a gépére… a gyerekeivel együtt. – Ne mondjon nekik semmit. – Telefonálok. – Megígérem. Ivan árulót lát benne. úgy is megölnek. Gabriel. amit akarnak. Jelena ártatlan. ha nem utasítod a franciákat. – Jelena nem megy sehova. – Felpillantott Medvegyevre. Tudod. Felneveli a gyerekeit. ahogy Sztálin mondta. Jelena felemelte a fejét. – Ivan nem így véli. És nekem mindegy. ki neveli fel a gyerekeimet. De Jelenát hagyják futni. ha nem az a szörnyeteg férjem. Ivan soha nem kapja meg a gyerekeket. Mr. Engem így is. hogy nem engedjük Jelenát beszélni. Márpedig Mr. – Hét gramm ólom. hogy Gabriel jól lássa. és lakatot tesz a szájára. és Gabriel szeme közé nézett. . hogy Oroszország egyenes úton halad az autokratikus állammá válás felé. – Húzza meg a ravaszt. Harkov mindent elkövet. hogy soha ne bosszantsa fel kremlbeli barátait.

gyomrában Arkagyij Medvegyev negyvennégyes lábának emlékével. Két hónappal korábban hallotta a hangot. Ugyanaz a szürke öltöny. világosan beszéltem. akit ő csak „Szergej” néven ismert. Ezúttal divatos esőkabátot viselt. – Azt hittem. A következő pillanatban. hol hallotta azelőtt. amikor Medvegyev a gyomorszájába mélyesztette elegáns olasz cipőjét. és elvakult a szörnyű kíntól. 66 KALUGAI TERÜLET. A beszélgetés végén négy kar húzta fel a földről. amikor először járt Moszkvában. OROSZORSZÁG A két férfi rövid. mint azon az éjjelen a Lubjankában. mintha azt próbálnák eldönteni. Még mindig az oldalán feküdt. Az arcukat sem látta. már tudta a választ. Újabb fájdalomhullám öntötte el. ki állja a soron következő ebédet. amikor távolról jövő orosz hang szakította félbe. de a hasogató fájdalomtól nem tudta felidézni. és a Sztecskin markolatát a jobb szemébe vágta. hogy ismerős hangot hall. Gabriel a padlóra zuhant. amikor nagy nehezen levegőhöz jutott. Mivel oroszul beszéltek. Gabriel egy szót sem értett. A Lubjankában hallotta. Ekkor látta meg a férfi arcát. ám szívélyes vitát folytatott. Gabriel biztos volt benne. A kerek pápaszem mögött ugyanaz a jogásztekintet.Medvegyev odasétált Gabrielhez. Épp a második rúgáshoz készülődött. hogy nem akarom . Apró Lenin-szakállát nemrég igazították. Szakasztott úgy festett. Ugyanaz a sápkóros arc.

pokoli kínokat állna ki. Gabrielnek Olga Szuhova és a retkei jutottak eszébe. Szergej egy lépéssel lemaradva. amelyet Ivan teherautóira méreteztek. – Vagyis? – Vagyis megakadályozná. hogy az Ivánhoz hasonló söpredék fegyverekkel és rakétákkal árassza el a világot. hogy ha maradt volna érzés a csuklójában. – Nem lennék itt. és nem akarom. mint egy hagyományos angol kúria. Gabriel biztos volt benne. Medvegyev biztonsági ebei közül három halk diskurzusba merült az eresz menedékébe húzódva. és egy széles ajtón távoztak. Együtt haladtak végig a raktáron. Allon. a többi alig volt nagyobb egy szerszámoskamránál. Újabb elnöki beszédet közvetítettek. mely sűrű nyírfaerdőn át vezetett. amivel mintha azt üzente volna. a másikban egy Makarovot szorongatott. Szergej mélyet sóhajtott. Néhány méterrel odább hivatalos FSZB-kocsi parkolt. mint Ivan dácsája. hogy még több . és bőgette a rádiót. Megint esett. Szergej benyomta Gabrielt a hátsó ülésre. Némelyik akkora volt. Fél kézzel vezetett. Mindet apró. Hiszek a hazámban. Mi mást? Keskeny úton hajtottak. Aztán megragadta Gabriel bilincsét. és rácsapta az ajtót.még egyszer itt látni. hogy nem egészen így tervezte az estéjét. és jó erősen megrántotta. Dácsák rejtőztek a fák közt – nem olyan paloták. hanem i gazi orosz dácsák. ha tisztességesen végezné a munkáját. megművelt földparcellák vették körül.

Szergej? – Már mondtam. – Nem lehetne valahogy a csuklómról is leszedni? – A kulcs nélkül nem. és leállította a motort. hogy arccal a kocsi felé legyen. A szem a mögöttük elmaradó utat fürkészte. Amikor kinyitotta az ajtót. és szálljon ki. – Hogy s mint. – Nem avatna be. egyik kezében a Makarovot tartotta. Grigorij Bulganov ezredes. majd odalépett Gabriel mellé. és Lenin szemét látta. és a keze kiszabadult. – Pofa be. Egyébként is viselnie kell. hogyan kell használni az ilyesmit. Gabriel elvette a pisztolyt. Bulganov fordított rajta egyet. és megfogta a bilincset. hogy élve kihozzuk onnét Jelenát. tudja.gonosztettet kövessenek el a nevemben… A visszapillantó tükörbe nézett. Bulganov ügyes manőverrel félrehúzódott. A nevem Grigorij Bulganov ezredes. – Bulganov Gabrielre villantott . amikor visszamegyünk a raktárba. – Most mi lesz? Apró darabokra vág? Bulganov lecsapta a pisztolyt a kocsi tetejére. Miután ráparancsolt Gabrielre. kiszállt. Gabriel pattintást hallott. és kinyitotta a csomagtartót. Allon. Bulganov ezredes? – Pont jól. – Követnek minket. – Gabriel felé nyújtotta a Makarovot. a másikban rozsdás csapszegvágót. Gabriel engedelmeskedett. Allon. Kutatott egy darabig. Ez az egyetlen mód. Szergej? – Nem Szergej vagyok. – Gondolom. És most pofa be. hogy ne mozduljon. a nevem Grigorij.

Lehet. hogy hagyom. Lényeg. és tegyen úgy. Lehet. Csak egy Leninre hajazó férfit látott a Lubjanka egyik vallatóasztala mögött. hogy hozzam ki az erdőbe. hogy előnyt kovácsolhatunk belőle. információt akar magától. Ugyanazon az ajtón sétálunk be.egyet mindentudó mosolyából. és szegezzek fegyvert a fejéhez. – Később. Kapott volna még egy esélyt. . Mitől is jutna ilyesmi az eszembe? – Biztos van néhány kérdése. és töltött fegyvert adott a kezébe – amelyet akár arra is használhat. Szergej. 67 KALUGAI TERÜLET. de nem valószínű. hogy megöljék azok az állatok? – Természetesen nem. Az ezredes az imént vágta szét rajta a bilincset. hogy Bulganov csak játszadozik vele. hogy kiloccsantsa vele az ezredes agyát a szélvédőre. Most szálljon vissza a kocsiba. mielőtt megölöm. – Néhány ezer. –Csak nem feltételezte. OROSZORSZÁG Gabriel kikukkantott a kocsi ablakán a fák közt megbújó dácsákra. – Azt is megmondta. hogy beszéljen. – És maga belement? – Ez hosszú történet. azt akarta. miről? – Nem. mintha még mindig meg lenne bilincselve. gondolta Gabriel. – Miről beszéltek Arkagyijjal? – Azt mondta. De nem látta őket.

És hajlandó elmondani mindent. már gondban vagyunk. ne adjon nekik esélyt. – Nem sétálhat be az épületbe a pisztollyal a kezében. – Ha ötnél többre lesz szükség. idejében elő tudja kapni a Makarovot. Csak forduljon meg. Én szólok Arkagyijnak. Bulganov szeme a visszapillantóra siklott. – Csak amíg meg nem hallják a fegyverropogást. amíg készen nem áll. Bármi legyen is. Annyi van a tárban. hogy Arkagyij felé mozdul a keze. És ne tévessze el. Mindketten a különleges erőknél szolgáltak. De ott van még a két gorilla. az lesz nekem a végszó. akik odakint őrködnek. Kémeket figyelek meg. és eltakarta a kabarjával. Ha látom. – Marad a három fiú. Nincs időnk újratölteni. és lőjön. és megadják magukat. hogy meggondolta magát. Én csupán a kémelhárítás tisztje vagyok. ahonnét könnyedén elő tudja kapni. lelövöm. Úgy hallom. jól bánik a pisztollyal. Az életben ez nem működik. – Arkagyijt? – Igen. hogy letegyék a fegyverüket. – Tartsa rám a fegyverét. Tudják. Allon. amit Arkagyij tudni akar. Rejtse el valahová. Aztán amikor elég közel vagyunk. Mit gondol. hogyan kell bánni a fegyverekkel. – Csak nyolc lövést tud leadni. – Lát rendesen? . mielőtt azok a gengszterek végeznének velünk? Gabriel a derékszíjába dugta a pisztolyt. Arkagyijról én gondoskodom.amelyiken kijöttünk.

ha visszatér Oroszországba. – Mi lenne az? – Én még soha nem lőttem le senkit. – Csak ne felejtse meghúzni a ravaszt. ahogy a halálraítélteket vezetik. hogy rugdossák le őt két sor lépcsőn a Lubjankában. Ahogy Gabriel az őrök felé haladt. aki aznap éjjel Szergejnek nevezte magát. bal kezével jobb csuklóját szorongatta azt a látszatot keltve. – Tartozom önnek egy vallomással. Gabriel onnan tudta. aki két hónappal korábban utasítást adott. Nyilván hozzászoktak már a látványhoz.– Látok. aki soha nem sütött még el fegyvert indulatból. a Makarovot Gabriel háta közepébe nyomva. hogy fejben számolta lépteiket. Az őrök mérsékelt érdeklődéssel konstatálták újbóli feltűnésüket. Azzal a Bulganov ezredessel. ahol Jelena ült a fémszékhez láncolva. Bulganov ezredessel. Grigorij. Allon. ha meghúzza az ember a ravaszt. Pontosan negyvenkét lépés volt a nyitva hagyott berakodó kaputól addig a pontig. amikor Grigorij Bulganov ezredessel megtette a távot. amikor Gabriel és Bulganov visszatért. hogy az életével fizet. és megmondta Gabrielnek. hogy továbbra is meg van bilincselve. Sokkal jobban megy. Valamelyikük megtalálhatta Ivan sörkészletét. Bulganov ezredessel. A három biztonsági őr még a raktár bejárata előtt ténfergett. hátuknak szegezett pisztollyal. Bulganov a sarkában lépkedett. mert mindhárman jókora üvegből szlopálták a Baltikát. s aki most Gabriel életét tartotta a kezében. .

és trágárságokat fröcsögött az arcába. Ljuka Oszipov és a kopasz óriás közvetlenül Jelena háta mögött állt. de mert Jelena még mindig hozzá volt bilincselve a székhez. Nem éppen optimális felállás. gondolta Gabriel. Bulganov oroszul mondott valamit Medvegyevnek. Bulganov Medvegyev mellkasára. Szabályos időközönként haladtak át a bejáraton. feléjük fordult. és Gabrielre nézett. Gabriel a kopasz óriás lapos homlokára. Az első lövést egyszerre adták le. miközben közvetlen lőtávolságba mozdultak. Hol vannak Ivan gyerekei? – Miféle gyerekek? Medvegyev szemöldökét ráncolva Bulganovra pillantott. – Akkor halljuk. Észhez tértem. Ljuka Oszipov hasztalan próbálta előrántani a fegyverét. Arkagyij. nem kerülhetett tűzvonalba. a másik a másikon. Gabriel fülét ekkor üvegcsörömpölés ütötte meg: három ember egyszerre ejtett ki a kezéből három üveg Baltika sört. Gabriel ellépett jobbra.Arkagyij Medvegyev ingujjban állt az asszony előtt. Bulganov viszonozta a pillantást. ahogy az agyaggalambokat küldik fel a levegőbe a . egyik az egyik oldalon. Gabriel lövése az álla alatt találta el. – Szóval észhez tértél végre? – Igen. keze csípőre téve. és Medvegyev szívére irányozta a pisztolyát. a Sztecskin mélyen beszuszakolva a nadrágjába. Amikor Gabriel és Bulganov megjelent. Medvegyev mosolyra húzta a száját. s ezzel egy időben benyúlt a kabátja alá a Makarovért. a golyó a koponya alsó részén keresztül távozott.

míg Bulganov átkutatta a hullákat a bilincskulcsért. és ott vagyok. Gabriel egymás után szedte le őket: egy-egy lövés a fejbe. aztán Gabriel csuklójáról is eltávolította a bilincset. Gabriel átkutatta Arkagyij Medvegyev tetemét. és Jelenára nézett. – Csak menjenek. Míg Bulganov az ajtó felé vezette Jelenát. Megpördült. – Átadná neki. Arkagyij Medvegyev még életben volt. – Vigye a kocsihoz – mondta Gabriel. s az utolsó három golyót Medvegyev arcába eresztette. tele készpénzzel. hogy előbányássza a Sztecskint a nadrágjából. Gabriel kirúgta a pisztolyt a kezéből. az utolsó a testre. Az orosz hörögni kezdett. Ljuka Oszipovnál talált is egy univerzális kulcsot. csak egyvalamit vett ki: egy műanyag kártyát. Arkagyij? Medvegyev bólintott. Az asszony kétségbeesett igyekezettel próbálta kihúzni csuklóját a bilincsből. útleveleket és pénztárcát. száját néma sikolyra feszítette. légzése kapkodó és felszínes volt. miközben rózsaszínes vér habzott elő a szájából.lőgyakorlaton. Gabriel szorosan ölelte Jelenát. és fölébe állt. de nem tehette. Gabriel szerette volna megnyugtatni. Gabriel felemelte a Makarovot. – Egy perc. . A pénzzel nem törődött. Kulcsokat talált. és azon küzdött. – Igyekezzen. Először Jelenát szabadította ki. amelyre a Moszkva folyó partján álló hatalmas bérház képét nyomtatták. Üzenet kézbesítve. – Lenne egy üzenetem Ivánnak – mondta Gabriel.

és jobbra kanyarodott. Biztosan ne tartsak magukkal. lepusztult. mire Gabriel előkerült. Jelena már elcsendesedett. Két. ezredes. azt Bulganov magyarázta el. Amúgy is hosszú út áll előttünk. Ő bemászott a hátsó ülésre Jelena mellé. A bal oldalin a MOCKBA felirat cirill betűkkel.Bulganov már beindította a Volga motorját. golyó lyuggatta út találkozásánál állt. Önökkel tartok. – Még egy disszidens? Csak ez hiányzott. Gabriel szorosan magához ölelte az asszonyt. mint maguk. aki már nem fojtotta magába sikolyait. hogy aranyat érek. ha visszatérnék Moszkvába? Egy hétig. és nekem halvány gőzöm sincs. ha szerencsém van. Ön szerint meddig maradnék életben. Gabriel megállította. . fű alatt évek óta vizsgálom az összefonódásokat az Ivan Harkovfélék és az FSZB között. különböző irányba mutató nyíl. És sok mindent tudok Ivan kis hálózatáról is. – Így. Mire meglátták a jelet. miközben Bulganov elindult a kocsival. Allon? – Örülnénk a társaságnak. hogy jóval többet. Két förtelmes. – Milyen messze van? – Napkelte előtt átléphetjük a határt. hogyan lehet kijutni innét. Gyanítom. – Ukrajna. többes számban? – Épp most segédkeztem egy izraeli ügynöknek Arkagyij Medvegyev és öt biztonsági embere meggyilkolásában. – Majd rá fog jönni. Hogy jobbra mi van. Bulganov felemelte a lábát a fékről. Tudja.

mi értelme egy dácsának. – Megvonta a vállát. – Most.– Most mi van? – kérdezte Bulganov. már nem akar puszta kézzel ásni. töprengett Gabriel. – Hol? Gabriel balra mutatott. – Ukrajnába megyünk. MOCKBA… 68 MOSZKVA Moszkva külvárosában van egy szupermarket. – Rossz irányba megyünk. És ez még csak az élelmiszerrészleg volt. de mondjuk a második legnagyobb: négy hektár területen csak mélyhűtött ételek. kekszek és rágcsálnivalók mérföld hosszan. aztán újabb mérföldnyi amerikai üdítő. Nézze meg a jelet. Hol van egyáltalán Moszkvában fű? – A dácsákhoz kellenek – magyarázta Jelena. ha nem piszkoljuk be a kezünket? Rejtély volt. Kinek van szüksége Moszkvában fűnyíróra?. hogy az orosz embernek van pénze. Nem a világ legnagyobb szupermarketje. hogy az áruház miért tart nyitva szünet nélkül. Az áruház távoli végében. az „Otthon és Kert” névre keresztelt szekcióban mindent lehetett kapni a ruhaneműtől a motorkerékpáron át a fűnyíróig. Az jobbra van. – Van még némi elintéznivalónk. hiszen éjjel kettőkor egyetlen vásárlót sem lehetett . amely soha nem zárja be kapuit. gondolta Gabriel. – Csak tudnám. az egyik falon meg több ezer kolbász rémálomba illően.

hogy a szervezet valami olyasmivé degenerálódik. Csendben. Jelena mellé. Bulganov. amelynek tagjai azt remélték.látni. egy történetet mesélt nekik. és ismét hátraült. – Orosz férfiak – dünnyögte. kötszert és fertőtlenítőszert. de közben azt kellett látnia. és gyorsan emelkedett a KGB utódjának. – Sose változtok. hogy a „férje” árokba fordult a kocsijával – merthogy hullarészegre itta magát vodkával. A tiszt vonakodva belement. fürgén lekapkodták a polcokról mindazt. és segítsen átalakítani a KGB-t valóban profi szervezetté. aki igazából soha nem hitte Lenin és Sztálin hazugságait. A kommunizmus bukása után a fiatal tiszt azonnal le akart mondani. továbbá rágcsálnivalót és kólát. és néma csendben emelte ünneplésre vodkás poharát. Gabriel kicipelte a csomagokat a kocsihoz. amikor a torz birodalom végre-valahára összeomlott. de mentora meggyőzte. az álomittas női alkalmazott fintorogva nézett Gabriel szemére. az FSZB-nek a ranglétráján. Fiatal KGB-s tisztről szólt a történet. amire szükségük volt: tiszta ruhát. miközben Moszkva belvárosa felé hajtottak. ami még a KGB-nél is rosszabb. aki egyedül ült elöl. Amikor kitolták a bevásárlókocsit a pénztárhoz. hogy feltöltődjenek a kora hajnali autóút előtt. hogy maradjon a helyén. széles lencséjű napszemüveget. A pénztáros hölgy szomorkásán ingatta a fejét. miközben lehúzta a termékeket. Végigjárták a fogyasztói javak végeérhetetlen sugárútjait. mondta . Ez a fiatalember ekkor hatalmas kockázatot vállalva csatlakozott egy csoportosuláshoz. Jelena megvető hangon fejtette ki. hogy megreformálhatják az FSZB-t.

amelyeket elnökünk ürügyként használt a csecsenföldi bevonulásra? A szervezetünk úgy. még azután sem. ahogy van. hogy a vezérkar és a kremlbeli fejesek nem érdekellek a reformokban. hogy leszállt a gépe Szentpétervárott. hogy túlélte a támadást. És ez még nem is a legrosszabb. Először azt hittem. ki tervelte ki és hajtotta végre azokat a bérházrobbantásokat. Ivan Harkov személyesen tárcsázta fel a . és megmentette Olgát. És ők irányítják egész Oroszországot. de minden papírforma szerint történt. majdnem szem elől vesztettem. amikor bevittek a Lubjankára. Egyáltalán nem gyanakodtunk. Kezdettől figyeltük. Bérgyilkosság. egyszerűen rosszkor volt rossz helyen. – Szóval nem sejtették. hogy Arkagyij és Ivan meg akart öletni minket aznap este? – Legkevésbé sem. És elkezdték gyűjteni az információkat. hogy kerültem épp magához? – Vicces. Meg voltunk róla győződve. – Nem valami előnyös a kép. Mit gondolnak. Támogatja a kétes hírű oligarchák ügyleteit. prostitúció és drog biznisz. így a csoport földalatti szervezetté alakult. Amikor bevitték a Lubjankába. hogy kapcsolatba lépett Olga Szuhovával. hogy ön Natan Golani az izraeli kulturális minisztériumból. bűnszövetkezet. És be kell vallanom. nagyon jól csinálta. attól a pillanattól.Bulganov. De hamar ráébredtek. Kemény fejtörést okozott Ivánnak azzal. Belülről. amely így összeállt. – Akkor éjjel. az FSZB mindben benne van.

közéjük tartozom. de míg orosz földön van. Aznap éjjel hajszálon múlott az élete. – Hogyan győzte meg őket. Az igazi rohadékok mind azt hitték. – Mit keresett a raktárban? – Nem korlátozom a tevékenységem csak az egyik oldalra. de a főnökséget végül sikerült meggyőznöm. amelyeket gyűjtöttek? – A nagy része itt bent – kopogtatta meg Bulganov a halántékát. PR-szempontból kész katasztrófa lenne. ha egyszer elhagyta az országot. nagyon vékony hajszálon. és mi a valódi munkája. Akkor egyszerre túl forró lett a helyzet. hogy ne öljenek meg? – Azt mondtam. ha FSZB-fogságban halna meg. Még . hogy lőjék agyon. – Hol vannak az információk. amit le tudtunk másolni. ha magam is részt vettem néhányban. beszkenneltünk. mit tesz magával Ivan. Azt akarta. hogy hívják. Allon. egy ujjal sem érhetnek magához. Izraeli barátai pont jókor léptek akcióba. Aztán kivittem magát a határhoz. de próbáltam időt nyerni. – Minden iratot.főnököt. és különböző e-mail címeken tároljuk az országon kívül. nem érdekel. – Sokkal egyszerűbb volt információt gyűjteni az FSZB kétes ügyleteiről. Azt mondtam. Tudta. Színleg engedelmeskedtem a parancsnak. még az Ivan Harkov-féléknek is. A vezérkar utasított. hogy cselekedjem így. – Ivan fizetési listáján is rajta van? Bulganov bólintott. Legalább védve voltam. Sokat tudok Ivan tevékenységéről. mielőtt meggondolhatták volna magukat. Ivan nem repesett.

az is lehet. És talán még egy életet. Az FSZB ezredesei nem csinálnak a nadrágjukba. – Azt sem tudja. Azt mondják. Sztálin éjszakánként a folyosókon kóborol. és kijelenti.. – Nem megyek el Oroszországból Ivan lemezei nélkül. – Amint odaérünk az ukrán határhoz. – Nem. Mindössze három ember képes bejutni abba a széfbe: Ivan. van-e rajtuk valami. A régi időkben nem lepődtek meg a szomszédok. az kísértetjárta hely. és . nem tehette. – Értékes időt veszítünk. hogy átáll. Ivan azóta odarendelhetett valakit a lemezekért. de azóta változott a felállás. – Az már rég volt. Vagy egyáltalán a lakásban vannak-e még. Attól a háztól még nekem is feláll a hátamon a szőr. ha elmegyünk értük.. – Mielőtt elmentünk. Bulganov elfordította tekintetét a visszapillantóról. Grigorij. ha lövöldözést hallottak éjszakánként. anélkül hogy visszamennénk a rakparti házba. hogy Arkagyij beteszi a táskámat a széfbe – szólt közbe Jelena. ha lőni kényszerülünk. – Ön még mindig az FSZB ezredese. Esetleg egykét segítővel együtt. Tehát a lemezeknek ott kell lenniük. Csúnyán eldurvulhat a helyzet. – Én már nem akarok az FSZB ezredese lenni. Új őr lesz a lakásnál. Arkagyij és én. hogy le tudjuk nyomozni azokat a rakétákat. A jófiúk közé akarok tartozni. láttam. és az ajtókat zörgeti. Tudja. – Az is meglesz – mondta Gabriel. ha összedugjuk a fejünket.

Gabriel és Jelena már beszállt. hogy a fülébe dugta a Makarov csövét. Amikor aztán feltárult az ajtó. Ha rossz kutya leszel. Amint becsukódott az ajtó. a két férfi előkapta a pisztolyát. – Én már jófiú vagyok – jelentette ki higgadtan. Bulganov lecsapta FSZB-s igazolványát a recepciós pultra. Jelenát a sarokba lökték. – Ha szófogadó kutyus leszel. Bulganov zsebre vágta az igazolványát. csúnya felfordulást rendezek Ivan . felesleges volt az elővigyázatosság. MOSZKVA Az orosz elnök rosszalló tekintettel figyelte. A jelek szerint Arkagyij Medvegyev magasan képzett biztonsági kutyája elszundított a nappali kanapéján. a Leninszkij proszpektre. Ódon lift volt. Gabriel és Bulganov pedig a nőt fedezve tüzelőállásba emelte pisztolyát. és betárazott. lassan vánszorgott. hogy levágja a kezét. miközben pornót bámult Ivan széles képernyős televízióján. megéred a napfelkeltét. és odasétált a magánlifthez.egyenesen előre bámult. mert a folyosó és a lakás előtere is üres volt. ahogy Gabriel. –Csak nagyon rossz csapatnak dolgozom. Mint kiderült. 69 BOLOTNAJA TÉR. és tompított hangon megfenyegette a portást. Jelena és Grigorij Bulganov átsiet az utcán a rakparti ház felé. a kilencedikre tartó utazás szinte végtelennek tetszett. Gabriel azzal ébresztette fel. – Soha nem jártunk itt. ha csak hozzáér a telefonhoz. Megértette? A rémült portás bólintott.

miközben bedugta az indítókulcsot a helyére. Hogy döntesz? Jó kutya leszel. vagy rossz kutya? – Jó – mondta az őr. Benne a lemezekkel. Kézitáskája ott volt. hogy tartsa a száját. Az őr odabent orosz rikoltozásba kezdett. .kanapéján. – Hagyhatnánk neki egy kis vizet – jegyezte meg Bulganov. A portás azóta is szobormereven állt a pult mögött. s a könyvszekrény helyre csusszant. A lift felé menet Gabriel és Bulganov haladt elöl. és Jelenára nézett. kezükben előrenyújtott fegyverrel. – Ki van zárva. ha még FSZB-s tisztként őrizetbe venne valakit. – Kibír néhány órát – mondta Gabriel. – Kicsodát? Gabriel megmondta. aztán kivezette Gabrielt és Jelenát a kocsihoz. – Van még valami? A nő a fejét rázta. lenne még valami. – Bölcs döntés. Jelena megnyomta a gombot az Anna Kareni-na második kötete mögött. – Hacsak nincs még valami elintéznivalója. Bulganov újfent a lelkére kötötte. Azon a biztonsági hálón képtelenség átjutni. ahol Jelena már nyitotta is a széfet. és rácsukta az acélajtót. Szeretném. mozdulj. Bulganov beparancsolta az őrt a széfbe. lefojtott hangja alig súrolta az érzékelhetőség határát. Gabriel Ivan megerősített irodájába tessékelte az őrt. Na. ahol Medvegyev hagyta. – Ami azt illeti. – Kis szerencsével napkelte előtt átjutunk a határon – mondta.

hogy ha csak kiteszi a lábát a lakásból. Az ezredes nem volt velük. kezében Grigorij Bulganov ezredes mobilja. Az FSZB-ezredesek nem csinálnak a nadrágjukba. hogy volt rá ideje. Össze kéne ölteni. a tetőn elhelyezett adótornyokon vörös lámpák pislogtak. – Biztosra veszem. – Megtettem. mert épp a tizedik emeleten vette őrizetbe Olga Szuhovát. De lehet. 70 MOSZKVA Az Orion-öv fénye világított a „kutyás ház” északi oldalánál. Ivan megöleti. – Hol tanulta ezt? – Sajnos. – Szerintem igen – felelte Gabriel. hogy megbánta tettét. bőven volt módom gyakorolni. amit tudtam. – Nincs választása. az egykori keresztes hadjáratairól híres Moszkovszkaja Gazeta munkatársát. amikor észrevette a pisztolyt a kezemben. – Mit gondol. az újságírás keresztes vitézét. Grigorij. Jelena kezét kinyújtva megérintette a kötést Gabriel jobb szemén. Gabriel Grigorij Bulganov ezredes hivatali kocsijának kormányánál ült. Mellette Jelena. Az az állat talán szétroncsolt valamit odabent.– Ön még mindig az FSZB ezredese. – Jelena megérintette a kezét. Pontosan tudja. . velünk tart? – kérdezte Jelena. hogy az sem elég. – Nem hiszem.

Főleg Arkagyijt. amikor ma délután elváltunk: „Az Úr angyala vigyázza lépteid. – A városból kifelé menet őt is felvehetjük. Őt nem kell most rögtön kihoznunk. hol vannak a gyerekeim? Gabriel megrázta a fejét. – Rövid pillanatig szótlanul tanulmányozta Gabrielt. hogy úgy ölte meg őket. Jelena a telefonra pillantott. nagyon szép név. vagy ez is átverés volt? – Ez az igazi nevem. de örülök.– Lehetek őszinte? – Hogyne. Jelena elmosolyodott. míg ön kimegy. mit mondott anyám. ha gondolja. – Ön csakugyan az Úr angyala? – Úgy nézek ki? – Nem igazán. Egy idős asszonyt még Ivan se lenne képes bántani. – Örülök. Tudom. – Viccesnek találja a nevemet? – Nem. pontosan így történt. – Szóval tényleg Gabrielnek hívják. Jelena. . – Tényleg nem tudja. és ellenőrizte a térerőt. szörnyen hangzik egy gyilkos feleségétől.” Azt hiszem. hogy anyám itt üljön a hátsó ülésen egész úton Ukrajna felé. – Eltűnik valaha? – Az emlék? Soha nem szabadul tőle. – Várnom kellett volna. – Jelena felpillantott az épület homlokzatára. Bocsásson meg. Csak eszembe jutott. – Anyámat? Higgye el. ön se akarná. hogy végzett velük.

Gabriel átnyújtotta Jelenának. hogy feldolgozza a történteket. Gabriel kivette a telefont Jelena markából. Éjjel három óra van. a fenébe is – szuggerálta Jelena a mobilt. és egy FSZBezredes éppen arra szólítja fel Olgát. – Da? – szólt bele a nő. – A gyermekek keze. Jelena. Adjon neki egy pillanatot. Tudom. – Még nem. aztán: – Da. – Villanyt gyújtottak. hol vannak a gyerekek. – Mondja meg. Olga azt akarja. – Sarah is ezt mondta. és megkérdezte. Ebben a pillanatban megcsörrent a telefon.– Hazudtam Arkagyijnak. hogy a Cassatt hamisítvány. Gabrielre nézett. – Villantsa fel a lámpát. velünk jön? – Velünk jön. Gabriel kettőt villantott. hogy villantson a fényszóróval. Jelena mondott még néhány . – Szólalj meg. hogy csomagoljon. – Nézze! – mutatott fel Jelena az épületre. hogy Olga beengedte a lakásba? – Minden bizonnyal. – Nyugalom. – Szólalj meg. – Mit gondol. hogyan jött rá. ha biztonságban átjutottunk a határon. da. Ez azt jelenti. Majd elmondom. Gabriel. – Hallgatnia kellett volna rá. – Mi van a kezükkel? – Túl impastóra sikerültek az ecsetvonások.

hogy személyesen utazik oda Rómából az alkalmazottak tájékoztatása céljából. – Készüljünk úgy.orosz szót. A tizedik emeleti ablak elsötétült. – Nem tudja megmondani. – Legyen kedves vele. hogy virágos jókedve lesz. a vendemmia. – Mikorra tervezi az úr az érkezését? – kérdezte Margherita. Nem hinném. UMBRIA Az éves szüret. Margherita. elég lesz egy gyors telefonhívás Margheritának. de végül úgy ítélte meg. szeptember utolsó vasárnapján kezdődött a Villa dei Fioriban. – Vagy úgy. hogy a restaurátor már a visszatérését tervezi Umbriába. NEGYEDIK RÉSZ Szüret 71 VILLA DEI FIORI. és rettegés bujkált a hangjában. Egyedül jön. Az esemény azzal a kellemetlen hírrel esett egybe. vagy Francesca is elkíséri? – Ezt sem lehet még tudni. Gasparri gróf eljátszott a gondolattal. – De vatikáni barátaim állítása szerint volt egy kis balesete. Szegény ember . hogy ismét dolgozni fog? – Reméljük – felelte Gasparri. – Micsoda meglepetés.

Isabella megfigyelése időben szűkre szabott volt. ahogy később a személyzet nevezte az eseményt. A legelő mögötti domboldalon álló kőkunyhóban lakó Carlos vette észre a kis Passatot. És mintha a restaurátor mozgásában is felfedezett volna valami változást. Ekkor a gróf bontotta a vonalat. és a nő vezetett. A személyzet tagjai közül Margherita látta a párt utolsónak aznap éjjel. A kápolna feletti őrhelyéről leste őket. Valahogy bizonytalanok voltak a léptei. akit ők Francesca néven ismertek –. közvetett bizonyítéknak tekinthetjük. és lekapcsolt lámpákkal ráhajt a villához vezető kavicsos útra. Enyhén szólva különösnek találta például. Mint minden házvezetőnő. A „visszatérésre”. mégis feltárt két sarkalatos tényt: az autóban minden kétséget kizáróan két személy ült – a restaurátor és a nő. Utóbbi tényt. hogy a nő halad elöl. amikor felbukkant az emeleti ablakban. amikor a lesötétített kocsi jókora porfelhőt kavarva elsüvített mellette. és kiment a szőlőskertbe. s elnézett a házvezetőnő szobája felé. mondta Isabella Carlosnak. aznap késő este került sor. Margherita is kiváló megfigyelő volt – s mint minden valamirevaló megfigyelő. hogy a restaurátor valóban balesetet szenvedett. gondolta. ahogy keresztezik az udvart. aki istálló melletti házának verandáján ácsorgott.nyilván súlyos megpróbáltatáson esett át. A . Szegény ember súlyos megpróbáltatáson esett át… Na igen. ahogy befordul a kapun. a legapróbb részletet is kiszúrta. Hamar rátelefonált Isabellára. És ezt most rajtunk fogja kitölteni. Margherita letette. Még egyszer látta a férfit.

katonás biccentés ezúttal elmaradt. jobb szemén vaskos kötéssel. hogy miként szerezte a férfi a sérülését. hogy egyáltalán észrevette volna Margheritát. Így a személyzet kénytelen volt spekulációkra hagyatkozni. most azonban éktelen dührohamok váltották fel a jeges hallgatás időszakait. Először nem merészkedett a kert etruszk falain kívülre. Margherita hosszú ideig képtelen volt elmozdulni az ablakból. miközben a teendőit végzi. noha igyekezett mentegetődzni. Csak fürkészte a sötétséget. amelynek tanúja volt. Francesca. Elméleteik széles skálán mozogtak az abszurdtól a banálisig. hogy esküvel fogadta meg. Egy dologban azonban biztosak voltak: a baleset nagy hatással van a restaurátor idegrendszerére. Gasparri gróf előrejelzése a restaurátor hangulatáról sajnos helytállónak bizonyult. mialatt külföldön dolgozott. és a férfi eltűnt a szeme elől. Nyáron még csupán tartózkodón viselkedett. de láthatatlan ellenséget keresne a szemével. . ám ezzel csak még inkább felbőszítette a férfit. Egész délutánokat töltött a lugas árnyékába húzódva. kísértetiesen lebegett előtte a kép. miközben a férfi az újság betűit próbálta kibogarászni. Hirtelen összerezzenésétől Anna annyira megrémült. mintha létező. Margherita kitalálta. Egy férfi a holdsütötte ablakban. hogy apróbb „szerencsétlenség” történt vele. Aztán tompa puffanással bezáródtak a spaletták. Mindössze annyit mondott. hogy énekelni fog. nem megy többet a közelébe. amint Anna egyik reggel felfedezte. arról vajmi keveset árult el. amikor hátulról közeledett hozzá. valójában semmi jelét nem adta.

és óvatosan belecsusszant a sekély végén. hogy elfedje a szemét. amelyet egészen az orrára húzott. Idővel sokat javult a hangulata. és olvasott. de magányos kószálásaira általában csak a kutyák kísérték el. míg el nem fáradt a szeme. – Nyilván maga sem tudja a szerencsétlen. ahol repülőgép ereszkedett . Minden alkalommal. hogy hozzányúl-e még az életben egy festményhez. és órákon keresztül dobált a levegőbe egy teniszlabdát. hogy ha meggyógyul a szeme. valahányszor a férfi elhaladt az istálló mellett. s egy ízben még meg is állt pár percre. hanem jó pár lépéssel hátrább lecövekel. Valamivel később már elég erősnek érezte magát a sétához. hogy bekötözött szemét a víz fölött tartsa. a festőállványok elé. amikor visszatért a villába. csak felbámult az égre. hogy soha nem áll oda a régi helyére. Bizonyos napokon a nő is vele tartott. lovaglóleckéket ad neki. ügyelve rá. hogy újra dolgozik – mondta Annának. bár rendszerint csak hallgatag biccentést kapott válaszképp. Máskor hanyatt fekve heverészett a díványon. amikor melegebb volt. A nő felajánlotta. lesétált a medencéhez. hogy elcsevegjen Isabellával a lovakról. Margherita figyelmét nem kerülte el.orvietói bort kortyolgatott. Isabella mindig derűsen üdvözölte. de ő nem reagált. Néha. Széles napszemüveget viselt. és pamut puhakalapot. és lassan poroszkált. – Mintha megpróbálná maga elé képzelni. Kezdetben nem ment messzire. megállt a nappalinál. és elnézte az üres műtermet. mintha a látását és a reakcióidejét tesztelné.

A restaurátor kötött pulóverével a nyakában néhány perccel később tűnt elő a fák közül. a biztonsági szolgálatok súlyos . a restaurátor mintha mosolygott volna. nyomában a vérszagot kapott. Az egyik ilyen séta alkalmával. hogy a Scotland Yard „komoly terrorveszélyes elemeken” rendez rajtaütést Kelet-Londonban. Igen. Mintha ecsettel festették volna. ismerte be a férfi. A történet Londonban kapott szárnyra. az évszak első hűvös napján történt. Amikor Carlos a puska után érdeklődött. Carlosnak adott magyarázata szerint vaddisznó támadt rá. Két szeme között vértelen lyuk. Apró és pontos. hogy tájékoztassa a nemzetet. Mindennap valamivel messzebb jutott. s mire eljött az október közepe. – Fél? – kérdezte Isabella. ahogy a gép eltűnt egy sárgásbarna domb mögött. Aztán sarkon fordult. és megindult a felhajtón a villa felé. Másnap reggel a Villa dei Fiori Európa többi részével egyetemben arra az elképesztő hírre ébredt. Még az erdőbe is bemerészkedett. Carlos néhány perccel később talált rá az állatra. vonító kutyákkal. már minden reggel el tudott gyalogolni a kapuig és vissza. Nagyon félt. amely sajnálatos módon nem élte túl a találkozást. A délelőtt folyamán a brit miniszterelnök higgadt józansággal állt a kamerák elé a Downing Streeten. hogy a Villa dei Fiorit kis kaliberű fegyver dördülése rázta meg. valamint Heathrow és a Gatwick reptér környékén. hogy az utolsó pillanatban hárítottak el a fejük fölül egy felmérhetetlen nagyságrendű katasztrófát.éppen a Fiumicino reptér felé. ahol a BBC arról számolt be.

és figyelmeztette a riportereket. a többit egy halászhajón Marseille nyüzsgő régi kikötőjében. ahol a fegyvereket előállították: Oroszország. Aztán fagyos végszóként közölte. Hasonló jelenetek játszódtak le láncreakciószerűen . tízet egy lakásban a Charles de Gaulle repülőtér mellett. hogy ilyesféle tervet lepleztek le. A brit rendőrség tizenkettőt talált e kifinomult fegyverből a kora hajnali razziákon. és a miniszterelnök állítása szerint bőszen kutattak továbbiak után. de minden bizonnyal orosz forrás bocsátotta a terroristák rendelkezésére. hogy a fegyvereket direkt vagy indirekt módon. hogy hasonló rendőrségi razziára került sor aznap reggel Párizs külvárosaiban és Dél-Franciaországban is. és bejelentette. hogy hol jutottak hozzá a terroristák a rakétákhoz. Tíz perccel ezután Párizsban a francia elnök odalépett a kamerák elé az Élysée-palotában. Utalást tett arra is.terrortámadást hiúsítottak meg. a francia elnök kijelentette. aki igen visszafogottan nyilatkozott a rakéták eredetét illetően. mely egy időben irányult volna több különböző. de nyomatékosan felhívta a riporterek figyelmét az ország nevére. hogy a francia biztonsági és hírszerző szolgálatok „fontos szerepet játszottak a támadás meghiúsításában”. Nem ez volt az első alkalom Nagy-Britanniában. Eddig húsz rakétát sikerült megtalálni. hogy „globális méretűre” tervezett támadásról volt szó. A brit miniszterelnökkel ellentétben. Arról hallgatott. hogy hosszú nap elé néznek. a brit légtérben tartózkodó légi jármű ellen. Az ügyet a bevetésre szánt fegyverek tették különlegessé: az SA-18 vállról indítható rakéták.

Koppenhágában és az Atlanti-óceán túlpartján. őket éppen kihallgatásnak vetik alá. Az elemzők jóslata szerint a hír súlyos pénzügyi károkat fog okozni az amúgy is válság sújtotta gazdaságban. Négy feltételezett terroristát elfogtak. amely Kanada felől kívánt bejutni az Egyesült Államokba. ahol a Kreml a szovjet időkben megszokott hallgatással reagált a kibontakozó történetre. Az utazóközönség ezzel nyilvánvalóan nem értett egyet. minden tekintet Moszkva felé fordult. a támadást a karácsonyi vakáció idejére tervezték. Zürichben. hogy ezúttal valóban halálos csapást mérhetnek „a keresztesekre és a zsidókra”. Az amerikai és európai vizsgálódások nyomán felszínre kerülő információk lényében úgy tűnt. A bejelentés után néhány órával több száz járatot késleltettek vagy ütemeztek át a helyfoglalások példátlan arányú lemondása következtében. Mire leszállt az éj. Rómában.Madridban. így biztonságosan repülhetnek. Amerikai és izraeli légi járművek voltak a terroristák első számú célpontjai. hogy a tervet teljes egészében meghiúsították. Az elnök magas rangú nemzetbiztonsági tisztektől közrefogva tájékoztatta az amerikaiakat. Az elnök biztosította az amerikai népet. Athénban. Washingtonban is. és további hatot egy kocsi csomagtartójában. hogy nyolc SA-18-as rakétát találtak egy a Bahamákról Miamiba tartó jacht fedélzetén. hogy bármiféle kapcsolat lenne a tervezett terrortámadás és az Oroszországból a Közel- . Röviddel este tizenegy óra után az elnök szóvivője szűkre szabott nyilatkozatában kategorikusan tagadta. úgy remélték.

állította a szóvivő. amelyeket aztán meglehetősen drámaian a londoni Telegraphban tárt a világ elé. Az ukrán határ átlépése után mindkettőjüket angliai védett házban rejtegették. ahol szorosan együttműködtek az SA-18-as rakéták után kutató amerikai és brit hírszerző tisztekkel. miután a nyár nagy részében gyakorlatilag házi őrizetben tartották moszkvai lakásában. A címoldalon megjelenő cikk szerint az amerikai és európai hatóságok által lefoglalt rakétákat eredetileg Ivan Harkov. Ha a rakéták valóban orosz forrásból származtak.Keletre irányuló törvényes fegyvereladások között. akkor szinte biztosan bűntényről kell beszélnünk – amit az orosz hatóságok a lehető legnagyobb körültekintéssel fognak kivizsgálni. sikerült észrevétlenül elillannia az országból. Segítségéért cserébe Olga Szuhova „kizárólagos jogot” kapott az ügy bizonyos részleteinek közlésére. feltehetően egy Grigorij Bulganov névre hallgató FSZB-ezredes segítségével. akit a Kremlben jól ismertek: Olga Szuhova. Harkov minden valószínűség szerint annak biztos tudatában folytatta le a tranzakciót. A cikket olyasvalaki írta. az orosz üzletember és fegyverkereskedő adta el a Kelet-Afrikai Demokratikus Köztársaságnak. Mindazonáltal néhány órával később egy Londonban megjelent drámai újságcikk hatására igencsak megkérdőjeleződött a bejelentés igazságtartalma. a Moszkovszkaja Gazeta egykori főszerkesztője. hogy a fegyvereket később továbbszállítják Afrika szarvára az al-Kaida egyik . Ez volt az egész ügy egyik legérdekesebb mozzanata. Olga Szuhovának.

ahol Ivánt letartóztatás vagy kihallgatás céljából hirtelen köröztetni kezdték. Alekszandr Lubin és Borisz Osztrovszkij meggyilkolásáért is. hogy a Kreml új gazdái nem mások. Arkagyij Medvegyevet nevezte meg felelősnek a Gazeta újságírói. ezt még a legelfogultabb szemlélőnek is be kellett ismernie. mint KGB-s bérgyilkosok. aki lehetővé tette megmenekülését: Grigorij Bulganov ezredes az FSZB-től. tőkebefektető és nemzetközi fegyverkereskedő eltűnt. Akárcsak az a férfi. bankszámláit azonnal befagyasztották. Ivan Boriszovics Harkov ingatlanfejlesztő. hogy új préda után nézzenek. Vagyontárgyait azonnal elkobozták. a riporterek továbbálltak. Amikor nyilvánvalóvá vált. akik mindenütt csak a konfrontációt keresik a Nyugattal. Tetszetős palotáit egy ideig éjjelnappal riporterek és operatőrök hada lepte el. hogy Ivan nem tér vissza. és felhívta a figyelmet. Az ezredes történeteket mesélt az FSZB-t átitató kezelhetetlen korrupcióról. Megvolt a helyzet sajátos iróniája. ő nem volt sehol. A cikk Harkovot és időközben elhunyt biztonsági főnökét. A hét végére Bulganovnak és Olga Szuhovának is a kezében volt néhány jól jövedelmező könyvre szóló szerződés. Hosszú és némiképp nevetséges volt azon országok listája. Ami a vihar kiváltóját illeti. hogy a Nyugat egyszer is határozottan . Ivan évek óta könyörületet nem ismerve táplálta a harmadik világ halálos polgárháborúit és konfliktusait anélkül. mint a kámfor. Az ezután következő napokban Olga Szuhova állandó szereplője volt az európai és amerikai tévécsatornáknak.társszervezetének.

jegyezte meg egy nagybecsű kommentátor. a kérdéses időpontban már tisztában voltak Ivan rakéta eladási akciójával. az kemény vitát gerjesztett. bár a repülési tervet vagy a gépen tartózkodó utasok listáját ismételt felkérés ellenére sem voltak hajlandók előadni. hogy engedjék távozni a férfit. A francia repülőtéri szolgálat állítása szerint Ivan magángépe augusztus huszonhatodikának reggelén hagyta el a Côte d'Azur nemzetközi repülőterét. hogy elhagyja a repülőteret? A sűrűsödő médiaviharral szembesülve a francia hatóságok végül kénytelenek voltak beismerni. Amikor viszont átlépett egy morális határvonalon – amikor képes volt portékájával a globális iszlám szélsőségeseinél házalni –. hogy szerepet játszott egy tömeggyilkos akció előkészületeiben.közbeavatkozott volna. akik Ivan fegyvereitől és golyóitól lelték halálukat egyedül csak Afrikában. de „a hadművelet bizonyos részletei” úgy kívánták. hogy a francia hatóságok tisztában voltak-e Ivan tevékenységével a gép felszállásakor. A Kreml . Általános feltételezés szerint Harkov valahol Oroszországban húzhatta meg magát. miért hagyták. akik egész rakás ügyben indítottak eljárást ellene a pénzmosástól kezdve egészen addig. hogy igen. a halálos áldozatok száma akkor is elenyésző hányada lenne azoknak. A hadművelet ama bizonyos részletei ellenére a francia ügyészek most már határozottan igényt tartottak Ivánra. a civilizált világ csak ekkor kapta fel a fejét. Ha az al-Kaida terv szerint végrehajtja a támadást. ahogy brit kollégáik is. ahol utoljára látták. A sajtó tudni kívánta. Hogy miként jutott oda Franciaországból. És ha igen.

A várakozáson kívül semmit sem tehetett. Nyugaton nagy felhajtást keltett. de a Kreml csökönyösen elzárkózott mindenfajta kommentártól. . Jelena nem volt jelen. sőt arról sincs tudomásuk. és válogatott bűnökkel vádolta Jelena Harkovát a hűtlenségtől a gyermekbántalmazásig. hogy Ivan nem elegáns felségével. hogy egyáltalán az országban van-e. hanem az elbűvölő. Az egyik lónak megsérült a lába. reparálásra a kerítés. Mindezen események távolról sem érintették az umbriai Villa dei Fiori személyzetét. Egy héttel ezután Ivan orosz bíróságon adta be a válókeresetet. Negyvennyolc órával később előkerült egy fénykép. Aratásra várt a termés. fiatal szuper-modellel. És volt ott egy búskomor férfi fél szemén kötéssel. Pattintgathatta a teniszlabdáját a kert etruszk falához. hogy soha többé nem lesz képes újra dolgozni. Jelena látszólag eltűnt a föld színéről. hogy az orosz hatóságok semmit sem tudnak Harkov úr jelenlegi tartózkodási helyéről. hiszen nekik jóval égetőbb feladatokkal kellett megbirkózniuk.egyik szóvivője „a Nyugat propagandahazugságainak” nevezte és félresöpörte a vádakat. aki attól félt. és a tetőn is lyuk csúfoskodott. amely még a téli esőzés előtt befoltozásra várt. hogy védje magát. És sétálgathatott a poros feljárón a kopókkal a sarkában. amelyen Ivan az újraválasztott elnök tiszteletére rendezett fogadáson vesz részt a Kremlben. hogy az orosz törvények értelmében nem adhatják ki Harkov urat a bűnvádi eljárás lefolytatására. egyben rámutatott. Jekatyerina Mazurovával jelent meg a fogadáson. Hozzátette továbbá.

kizárólag németül beszélt. amilyennek hiszed. – Miért nem szóltál. Nem szoktam hozzá. mint az országút. az étkezőben az olajfahasábokkal megrakott kandalló mellett. – Most az egyszer hallgatnod kéne az asszonyra. Tudja. Meg fog ölni ez a vacak. míg száz méterre eltávolodnak a villától. hogy Gila is veled jön? – Kimehetett a fejemből. ezért odabent ettek. csak aztán gyújtott rá török cigarettájára. addig nem bánja. és sétára indultak a mandulafenyők szegélyezte kavicsos ösvényen.72 VILLA DEI FIORI. – Megint azzal nyaggat. – Amíg egy kicsit is próbálom titkolni előle. Gabriel és Samron kabátba bújt. csípős volt az idő. – Vén vagyok. Samron számtalan álnevei egyikét. hogy a feleségemmel utazgatok. Szeles. és meghívatta magát ebédre. Az ebéd végén Chiara és Gila segített leszedni az edényeket. hogy szokjak le. – Nem olyan naiv. Samron megvárta. hogy titokban dohányzói. – Ne szólj róla Gilának – mondta. UMBRIA Ari Samron egy héttel később odatelefonált. a Herr Hellert használta. Gila társaságában. amíg lehet. Innen egyenest Bécsbe megyünk . Hadd érezzem jól magam. a nagykövetség kocsiján érkezett. fiam. s ha Anna és Margherita is jelen volt.

hogy jó társaság vagyok. mintha egy hónap magánzárkára ítélték volna. jót tenne neked a családias hangulat. Samron meg gőzmozdonyként húzta maga után a füstöt. Pihennek. Istenem. hogy levegye a szemedről a kötést. de nem voltál kifejezetten ideális férj és apa. – És a legrosszabb verzió? . Ari. Legközelebb majd azzal jössz. Rosszul tettük. Ha nem magad miatt. általában ilyesmiket csinálnak az emberek. Némán sétáltak tovább. Mind végtelenül szeretünk téged. Egy darabig a legideálisabb verzió szerint is homályosan fogok látni. – Próbáld jól érezni magad. – Ezért jöttél? Hogy lásd az ünnepélyes leleplezést? – Gilával úgy gondoltuk. – Igen. Gila megérdemel egy kellemes kis európai vakációt. hogy eljöttünk? – Természetesen nem. amikor nyugdíjba vonulnak. némi testi fenyítéssel fűszerezve. és a retinám is súlyosan megsérült. jön holnap egy doki. Csak hát nem biztos. Gabriel a földre szegezte a tekintetét. Utaznak. Az a gorilla összeroncsolta a szemüregemet. hogy már meg is haltam. – Én nem vagyok nyugdíjas. – Hallom. akkor Gila kedvéért. Samron mindezt úgy adta elő. – És egy hét Mozarttal meg Pinterrel fizetek bűneimért. de utálom ezt a szót.zenét hallgatni. Ari. Aztán Londonban nézünk meg egy színdarabot.

nem tudlak sajnálni. – Félek. – Mi az. Samron felpillantott a szélben hajladozó fák csúcsára. Elértek az ösvény elágazásához. Nem akar . – De mik a terveid? – Amíg nem vagyok terhére. nehogy kitudódjon a dolog. Több ezer életet mentettél meg azzal a kis küldetéssel. – Gabriel nem reagált. Talán emlékszel. Samron felnézett a hatalmas. mint egy festmény restaurálása. Ari. Gabriel? Semmi kifakadás. hogy festményeket restaurál. hogy Gila és én tegnap este Monsignore Donatival és őszentségével vacsoráztunk a Vatikánban? – Nem. hogy így is épp eleget adtál a hazádnak és a népednek? – Mindig számíthatsz rám. és lassan ingatta a fejét. Mindamellett nagyon aggódik. Gasparri gróf vendége maradok. hogy ezúttal tényleg egy életre végeztél a Céggel? Semmi hegyi beszéd. Sajnos kénytelen voltam átengedi valaki másnak. Nem valami előnyös felállás. hogy védelmezed Izraelt. hogy az egyháznak is jutott némi kis szerep Ivan kikészítésében. hogy épp egy ilyen képen dolgoztam. – Őszentsége igen elégedett. ezt nem mondtad. – Említettem már. ha az ember abból él. amikor megbíztál azzal a kis római küldetéssel.– Jelentős látásvesztés a fél szememre. Ez fontosabb. hogy fejezze be helyettem. – Te abból élsz. elszöszmötölök a Vatikáni Múzeum néhány festményével. Már amíg látok. fából faragott feszületre. És ha a látásom engedi.

tud vigyázni magára. és titokban az Egyesült Államokba repültek. hogy orosz bérgyilkosok tartanak a brit partok felé. – Megfigyelés? Ugyan már. Egyike volt ez az ügy azon mozzanatainak. – És Graham rábólintott? – Nem egészen. És hogy őszinte legyek. Olgát védett házban rejtették el London külvárosában. nem is akarom tudni. azután felszálltak a CIA sugárhajtású repülőgépére. Ivan nem csupán a válási procedúrát indította el. – Teljes mértékben – értett egyet Samron. Grigorij már egy másik történet. Grahamnek azt mondta. amelynek egyetlen feladata megtalálni Jelenát és a gyerekeket. – Jelena és a gyerekek? – Samron eldobta és eltaposta a cigarettát. – Fogalmam sincs. nem igaz? – felelte Gabriel. fegyveres őröktől körülvéve. Majd egy hétig maradtak – az egyház védelmét élvezve. Privát biztonsági szervezetén belül kialakított egy különleges egységet. s az egyházfő tudtával és teljes jóváhagyásával –. amelyeket mindvégig titok övezett – hogy Ivan gyerekeit a SaintTropez-ból való távozás után egy világtól távol eső zárdába vitték. Ez már Adrian problémája. akit a . – Mi van Olgával és Grigorijjal? – Graham Seymour barátod azt hallotta rebesgetni.több hullát a bazilikában. – Hol vannak? – kérdezte Gabriel. Vissza akarja kapni a gyerekeit. – Érthető. Nincs az az ember. az Alpokba. Állandó megfigyelés alá helyezte Grigorijt. És holtan akarja látni Jelenát.

Samron rosszalló pillantást vetett rájuk. fiam. A szomszédos ól előtt két disznó hempergett a sárban. Samron borítékot húzott elő repülős bőrdzsekije belső zsebéből. Mi jön még? – Van saját kápolnánk is. és átnyújtotta Gabrielnek. Állig felfegyverzett emberek kellenének Grigorij mellé. – Nem.megfigyelők meg tudnának védeni az orosz bérgyilkosoktól. és elindultak a villa felé. – Először az a kereszt. – Samron meg sem próbálta leplezni ingerültségét. – Ivan várhat. nem az a fajta. – Levél Jelenától – mondta. ahol Ivánnak eszébe se jut keresni. hogy miért maradok inkább itt. Megfordultak. Legalábbis amíg Ivan le nem higgad egy kicsit. Samron a Gabriel szemét borító kötésre nézett. – Talán egyszer s mindenkorra végeznünk kéne vele. Megérkeztek az istállóhoz. – Ha rajtam múlna. – Elolvastad? – Természetesen. – És még csodálkozol. – Melléd is. . – Menjünk vissza. – Adrian Carter küldte futárral Tel-Avivba. eldugnálak valahol Izraelben. – Ne is gondolj rá. hogy kiteszed a lábad a birtokról. Van most épp elég bajod. akinek csak úgy elillan a haragja. – Szerintem Ivan nem az a fajta. Samron újabb cigarettára gyújtott. – Elfáradtam – mondta. Most a disznók.

jól ismernek. – Szóval. ki vagy? – Bogaras restaurátornak hisznek. Az orvos a lámpájával egyenesen Gabriel szemébe világított. – Szóljon. . 73 VILLA DEI FIORI. hátha nem jól alakulnak a dolgok. keze kicsi és puha csecsemőkéz. aki melankóliától és hangulatváltozásoktól szenved. – Ön lesz az első. UMBRIA Másnap reggel megérkezett az orvos: izraeli férfi. Az orvos kikapcsolta a lámpát. – Itt maradhatnánk néhány napra Gilával. majd homlokát erősen ráncolva nekiállt lecsippenteni a varratokat. és tovább ráncolta a homlokát. a szakálla egy rabbié.Gabriel kivette a levelet. – Mi lesz Mozarttal és Harold Pinterrel? – Én inkább itt maradnék – nézett körül teátrálisan – a malacok és a keresztek közelében. – Mit gondolsz? – kérdezte Samron. – A személyzet tényleg nem sejti. és szótlanul elolvasta. Samron Gabriel vállára tette a kezét. – Milyen érzés? – Mintha lyukat égetne a szaruhártyámba. Eltávolította a gézt Gabriel szeméről. aki megtudja. ha fájdalmat érez. – Örülnénk nektek. – A nagy leleplezés után megmondom.

amin keresztülment. Gabriel megköszönte. – Ne tegye ki a szemét éles fénynek.– Most milyen? – Mintha vatta és vazelin lenne rajta. És ne csináljon semmi olyat. hogy itt járt – tette hozzá. – Hány ujjat mutatok? – Tizenkettőt. – Festhetek? – Legalább három napig eszébe se jusson. Két ujját mutatta. – Lát? – Azt nem mondanám. és behúzta a cipzárt. mint az akkumulátorsav. Ön végtelenül szerencsés ember. hogy egy ötperces munkáért Tel-Avivból egészen Umbriáig fáradt. – Ne szórakozzon. Ahhoz képest. de nem vagyok biztos benne. Érti? – Igen. – Ha bárkinek elmondja. Az orvos letakarta Gabriel ép szemét. aztán egy órára vegye le. a retinája csodás állapotban van. az a morcos külsejű kis . és így tovább. – Már nem sokáig. aztán fekete tapasszal takarta le. – Nevetségesen festek. Belecseppentett valamit Gabriel sérült szemébe. – Csak nehogy kicsússzon a száján. Viselje a tapaszt egy órát. Hányat mutatok? – Azt hiszem. Visszatette a lámpát meg a varratvágót a táskájába. Néhány napig viselje a tapaszt. értem. csak amíg a szeme megedződik. A doktor elvette kezét az ép szemről. ami égette. amivel feleslegesen megerőltetné. négyet.

Nem akaródzott hordania a tapaszt. Megpróbált újra elaludni. de megállta. hogy ne hozakodjon elő néhány jó tanáccsal. – De legyen óvatos. – Csak nyugodtan – mondta Gabriel. amit beszélnek róla? Tényleg ő rabolta el Eichmannt? Gabriel bólintott.ember a puszta kezével fojtja meg. – Mit gondol. miközben a kezelést figyelte. Harap. és riasztó. Ezután ráhelyezte a vásznat a festőállványra. Másnap reggelre Gabriel látása sokat javult. Ti. s a friss sebhely nyers volt. míg megszárad. mint nélküle. – Végül megint önmagad leszel – biztatta Chiara. de nem ment. Úgy érezte. A szemkörnyéki szövetek még mindig meg voltak duzzadva. két nap múlva szinte teljesen normálisan látott. amely elkapta a szörnyeteget. Amikor elkészült. nem gyógyultok olyan gyorsan. és megvárta. idős férfiak. úgyhogy . ráhúzta a vásznat. – De időbe fog telni. – Igaz. ám először egyetlen apró feladatra. és lekente alapozóval. egy kilencvennyolcszor hetvennégy centiméteres merevítő fabrikálására korlátozta erőfeszítését. hogy jobban mutat vele. de be kellett ismernie. Az orvos Samronra nézett. Aznap éjjel felszínesen aludt. Az orvos optimizmusa a gyógyulás ütemét illetően nem volt megalapozatlan. és hajnali négykor ébredt. készen áll. hogy teljesítse Jelena kérését. aki nehezen ugyan. kezet rázhatok vele? Szeretném megérinteni a kezet.

és a déli órákban már világosan látszott a vásznon két kisgyermek. Kora reggel mindig jól tudott dolgozni. amikor dolgozik. Húzd meg a ravaszt. Arkagyij. afféle szemfényvesztésnél –. és lement az alsó szintre. Ne legyen túl impasto. Figyeljen az ecsetkezelésre a kezeknél. s olyan fürgén és magabiztosan dolgozott. amit egy héttel azelőtt még lehetetlennek tartott volna. még fénykép sem állt a rendelkezésére. mivel mással nem tudta lekötni magát. emlékeztette. Néha. még ha ezért le kellett is mondania a cigarettáról. s most is elégedetten ücsörgött a munkába merült Gabriel mellett. Felvitte az első réteg festéket. szinte érezte a nőt. amikor már karikák táncoltak a szeme előtt. Samron viszont. és vacsoráig el sem mozdult a vászon mellől. Rövid ebédszünet után folytatta a munkát. ezért mindig ott sertepertéltek a közelében. ahogy ott áll a válla mögött. Emlékezetből festett.kikászálódott az ágyból. látta a székhez láncolt Jelenát férje halálhozó raktárában a fejének szegezett pisztollyal. amikor csend ülte meg a házat. és tanácsokat suttog a fülébe. Samron és Gila azonban nem ismerte a szabályait. – Ott kellett volna hogy hagyjalak a Bezálel Akadémián . és meggyötört szeme ellenére ezúttal is így volt. Chiara és a villa személyzete tudta. szinte ki sem tette a lábát Gabriel műterméből. Ivan soha nem kapja meg a gyerekeket. És néha. Samront mindig elbűvölte Gabriel festőtudománya – ami az ő szemében nem volt több ügyes trükknél. hogy jobban teszik. Gila látogatásai rövidek voltak. ha távol tartják magukat tőle.

Signore Vianelli? Gabriel hallgatott. Chiara szólalt meg. Te lehettél volna nemzedéked egyik legnagyobb művésze. – Adhatok egy apró. fejét kissé oldalt biccentve. állát a tenyerébe támasztva. ehelyett… – Ehelyett mi? – Ehelyett bogaras. Gabriel fekete festékbe mártotta az ecsetet. elkészült. – Akkor vigyázz rá. – Boldog vagyok. – Azt hiszem. . aki melankóliától és hangulatváltozásoktól szenved. Ivan szereti összezúzni a szép dolgokat. művészi jellegű tanácsot? – Ha muszáj. vén restaurátor lett belőled. – Még nem tudom. Ari. és egy umbriai villában él disznókkal meg keresztekkel körülvéve. Gabriel letette az ecsetet. – Mi lesz a kézjeggyel? – kérdezte Samron. – Kereshettem volna valaki mást a Fekete Szeptember terroristáinak kiiktatására.– jegyezte meg egyik éjjel. és hosszan vizsgálta a festményt. – Azt a nevet írd alá. – Még harminc percig sütni kell. Kész van? – Nem egészen – felelte Gabriel. – Mit gondolsz. – Igen – mondta aztán. Ne feledd. Itt van nekem Chiara. és a Gabriel Allon nevet pingálta a kép bal alsó sarkába. hátralépett. tetszeni fog Jelenának? – Biztosan. aki a lépcső tetejéről figyelte: – Kész van. amit az anyádtól kaptál.

A Riviera Flight Services nem létezik. ahogy a rakparti házat is. bár ez utóbbi manapság már nem olyan baljós hely. lévén hogy úgyszintén kitaláció. és a repülési menetrendet is megpiszkáltam kissé. – Hatalmas művész lehettél volna. hogy a legkevésbé . amely a washingtoni National Gallery of Art falán lóg. A Novogyevicsi temetőt hitelesen ábrázoltam. teljes mértékben a véletlen műve. helyek és események vagy a szerző képzeletének művei. ezért nem is készülhetett róla hamisítvány. Az FSZB valóban az Oroszországi Föderáció belbiztonsági szolgálata. eseményekkel vagy helyszínekkel. Bármilyen hasonlóság valódi személyekkel – legyenek akár élők. Courchevel. a francia síparadicsom látogatói hiába keresnék az Hôtel Grand-t. vagy fiktív módon használta fel őket. karakterek. s a szolgálat által elkövetett bűnök mindenki előtt ismeretesek. Biztos vagyok benne. hogy megfeleljen a történet követelményeinek. A benne szereplő nevek. A SZERZŐ JEGYZETE Ez a regény fikció. Mary Cassatt soha nem festett képet Két gyermek a tengerparton címmel. üzletekkel. Ellenkező esetben a másolat kísértetiesen hasonlítana a Tengerparton játszó gyermekek címet viselő festményre.– Ott kellett volna hogy hagyjalak az akadémián – ismételte meg Samron. akár holtak –. Legőszintébb bocsánatkérésem a londoni Christie's aukciósház impresszionista és modern művészeti részlege igazgatójának. mint sejteni engedtem. cégekkel.

A rezsim nagyhangú bírálójaként Tolijkovszkaja épp leleplező jellegű cikket kívánt megjelentetni. operatőrt és fotóst öltek meg Oroszországban. és nem vette magának a fáradságot.sem emlékeztet Alistair Leachre. vagy az ügyben az eljárást megindítani. Az újságírók védelmére alakuló bizottság szerint 1992 óta negyvenhét riportert. és alig néhány esetet sikerült tisztázni. s ezzel Oroszország Irak és Algéria után a harmadik helyre tornázta fel magát a világ azon országainak listáján. ahol egyébként senki sem volt jelen a Kremlhez kapcsolódó emberek közül. szerkesztőt. bár az orosz újságírók fenyegetettsége sajnos nagyon is valós jelenség. ahol lakott. A Vlagyimir Putyin elnöklete alatt meggyilkolt orosz riporterek közül Anna Politkovszkaja volt a leghíresebb. A Moszkovszkaja Gazeta nem létezik. hogy megjelenjen a temetésén. amelyben részletesen beszámolt volna az orosz katonai és biztonsági erők által Csecsenföld ön alkalmazott kínzásokról és emberrablási akciókról. Gyakorlatilag mindegyik gyilkosságot bérgyilkosok hajtották végre. Az említett halálesetek közül tizennégyre Vlagyimir Putyin elnöklete alatt került sor. Hat hónappal Politkovszkaja meggyilkolása után . ahol az újságírás halálos iparágnak számít. akivel 2006 októberében végeztek annak a moszkvai bérháznak a liftjében. Tudomásom szerint a CIA-nak nincs védett háza a georgetowni N utcában. aki 1999-es hatalomra kerülése után szisztematikusan aláásta a sajtószabadságot és a politikai ellenzéket. Putyin „marginális jelentőségű” személynek nevezte Anna Politkovszkaját.

amelyeket Vlagyimir Putyin Kremlje nem kívánt a világ tudomására hozni: gondolok itt elsősorban arra. Iránnak és Szíriának. Végül a moszkvai mentők hanyagsága okozta vesztét. jóllehet a másodikon lakott. és ki volt az elkövető? Anna Politkovszkajához hasonlóan nyilván Ivan Szafronov is olyan információkra bukkant.moszkvai lakásának udvarán holtan találták Ivan Szafronovot. Ha Ivan Szafronov brutális halála gyilkosság volt. A gyümölcsöt később Szafronov sapkájával együtt a harmadik és negyedik emelet között találták félúton. hogy Oroszország fejlett harci gépeket és rakétákat készült eladni két kitaszított közel-keleti szövetségesének. Öngyilkosságra készülő ember aligha tesz ilyet. Szafronov néhány nappal a . és megpróbált talpra állni. Moszkvai kutatásaim során megtudtam. akkor miért ölték meg. szétszóródva a lépcsőn. A „mentők” feltételezése szerint Szafronov részegen esett ki a nyitott ablakon. és nem öngyilkosság. mielőtt kiküldték volna a segítséget. A boncolás nem mutatott ki alkoholt vagy drogot a szervezetében. Hogy a Kreml hihető módon kivonja magát az ügyből. a Kommerszant című lap katonai ügyekben publikáló elismert munkatársát. az eladás lebonyolítását egy fehérorosz fegyverkereskedőre bízták. hogy beugrik a boltba narancsért. A tanúk elmondása szerint Szafronov jó pár percig életben volt még a zuhanás után. Az orosz rendőrség állítása szerint öngyilkosságot követett el: kiugrott egy negyedik emeleti ablakból. ahol fél órát piszmogtak. hogy Szafronov úton hazafelé felhívta a feleségét telefonon.

vállról indítható légelhárító rakéták is. Le Carré a kémzsargon nagy részét saját kútfőből merítette. és befagyasztotta pénzeszközeit. feltételezhetően széles vásárlói kört szolgált ki a fegyvereivel. amerikai leleplező akció keretében őrizetbe vették egy bangkoki luxushotelban. akit gyakran csak „a halál kútáraként” emlegetnek. s aki a világ leghírhedtebb fegyvercsempésze. Miközben ezeket a sorokat írom. de még az al-Kaida kaliberű elemek is. A legtöbben közülünk John le Carré klasszikus kémregényében. Noha a briliáns Mr. a moszkvai szabályok a hidegháború idején valóban létező . Végezetül néhány szót a „moszkvai szabályokról”. Bout egy thaiföldi cellában csücsülve várja a bírósági procedúra megindítását. Csakúgy. a Smileys People-ben találkoztunk először e kifejezéssel. 2008 márciusában. Viktor Bout is e magánzók egyike. Bout. ebbe beletartoznak a tálibok és a Hezbollah. A vád szerint több millió dollár értékű fegyvereladást bonyolított le a kolumbiai FARC-gerillákkal. amikor az utolsó simításokat végeztem a kéziraton. 2006-ban az Egyesült Államok pénzügyminisztériuma lefoglalt néhányat Bout repülőgépei közül.halála előtt egy közel-keleti utazáson állítólag kétségtelen bizonyítékok birtokába jutott az ügylet részleteire vonatkozóan. A Közel-Keletre irányuló ellenőrizetlen orosz fegyvereladások ténye ma már jól dokumentált dolog. és feltehetően az Egyesült Államoknak való kiadását. s ebbe beletartoztak a fejlett. mint a „magánzó” orosz fegyverkereskedők tevékenysége.

bár azt mondják. Sajnos manapság az orosz újságírók is hasonló irányelvek szerint kénytelenek élni – legalábbis azok. és kiképzésük során mindvégig ezt a két mondatot sulykolják az amerikai kémek fejébe. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS A Gabriel Allon-sorozat többi kötetéhez hasonlóan ez a regény sem jöhetett volna létre David Bull segítsége nélkül. David rendszerint a festmények tisztításával kapcsolatban ad tanácsokat nekem. de . aki valóban a világ legnagyszerűbb restaurátorainak egyike. hogy a regény elején szereplő idézet helytálló. amellyel Gabriel a festmény hajszálrepedéseit megalkotta. ha szorítja az idő.műveleti irányelvek voltak. mindazonáltal a CIA soha nem vette magának a fáradságot. és azok ma is. akik nagyvonalúan megosztották velem a tapasztalataikat. Az ügynökség titkosszolgálatának egyik tisztjétől tudom. hogy papíron is rögzítse őket. a történelem legnagyobb hamisítójának tekintett holland Han van Meegeren által kidolgozott módszer jelentősen megkurtított verziója. A technika. akiknek van merszük szembehelyezkedni a Kreml új uraival. Nyilvánvaló okokból név szerint nem térhetek ki rájuk. Számos bátor moszkvai újságírónak tartozom hálával. hogy egy Gabriel tehetségével bíró ember hogyan áll neki hamisítani. a hidegháború már a múlté. Ezúttal azonban arra tanított meg. A szabályok írott verziójára különböző helyeken különböző formában bukkanhatunk rá.

amelyeket egyedül sosem fedeztem volna fel. és mindvégig a támogatásáról biztosított. Egy igen magas rangú minisztériumi tisztségviselő nagyvonalúan beszámolt nekem az új Oroszországhoz fűződő tapasztalatairól. hogy pénzteremtésre használná zseniális elméjét. Mindannyian hálával tartozunk neki ezért. aki végigsétált velem a Lubjanka folyosóin. akik egyúttal abba a titokba is bepillantást engedtek. Külön köszönet az FSZB ezredesének.–nek. milyen is egy országunkba látogató államfő . de ez a mondat adta a történet gerincét. amelyet a Nyugaton magától értődőnek tekintett szabadságért vívnak. mert ők is így akarnák. Jim Maceda az NBC-től felbecsülhetetlen forrásom volt.” Akkor még nem tudtam. Tanya pedig bepillantást engedett nekem egy vérbeli leningrádi lány lelkébe. titokban szolgálja a hazáját ahelyett. Számos izraeli és amerikai hírszerző tiszttől kaptam értékes információkat.mélységesen tisztelem őket a merészségükért és a harcukért. Külön köszönet J. aki úgy döntött. és én név nélkül mondok köszönetet nekik. A szentpétervári és moszkvai idegenvezetőknek hála az utazás életre szóló élmény marad a családom számára. George H. Barbara Bushtól és Jean Beckertől. Köszönet moszkvai sofőrömnek is. aki olyan szegleteit mutatta meg a régi Arbat utcának. Mrs. Sok segítséget kaptam az előző elnöktől. W. Bushtól. aki az orosz emberről szólva azt a költői megjegyzést tette: „Képtelenek vagyunk normális emberek módjára élni. az elnöki párt kiszolgáló személyzet lenyűgöző főnökétől. ahogy Jonathan is.

amelyik túl sokat utazik. Pulitzer-díjas könyve. túl sokat ahhoz. Péter Landesman. Anne cikkei adták az inspirációt. Hedrick Smith. a moszkvai Savoy hotelnak. Louis Toscano számtalan javítást végzett a kéziraton csakúgy. hogyan iktathatom ki a moszkvai telefonhálózat egy részét. David Zara a Tradewind Avia-tiontől segített nekem eltulajdonítani egy oligarcha repülőgépét. a genfi Métropole hotelnak. Anna Politkovszkaja. de hanyagság lenne tőlem. a courcheveli Hôtel les Grandes Alpesnak és a Saint-Tropez-i Château de la Messardière-nek. Örök hálám egy bizonyos világtól elzárt marhatelep személyzetének az umbriai hegyekben. David Remnick. hogy egyikünk sem felejti el. ha nem említeném meg Róbert Service. Susan Glasser. David E. cikket és weblapot tanulmányoztam végig a kézirat összeállítása közben. Kérem.szórakoztatása. Külön köszönet a Putnam kiváló csapatának. Alex Goldfarb. legfőképp . Több száz könyvet. Roger Cressey megmutatta az orosz fegyverkereskedők igazi arcát. Őszinte hálám a szentpétervári Astoria szállónak. A Gulág pedig feledhetetlen emlékeztetője annak. Hoffmann. Marina Litvinyenko. Douglas Farah. mint olvasószerkesztőim. és elmagyarázta. Peter Baker. Olyan csodálatos nyárral ajándékozták meg a családomat és regényem szereplőit. Chris Donovan remek kutatási anyaggal szolgált. mogorva társaság ez. hogy mi minden rejlik a nem is oly távoli orosz múltban. Stephen Braun és Anne Appelbaum kiváló munkásságát. Tony Davis és Kathy Crosby. hogy idézzem őket. nézzék el szereplőim reklamációit.

s a regény utolsó fejezetébe még a dal címét is sikerült becsempésznem. mindvégig a lényegen tartották a tekintetem. még akkor is. Mitch Glazerre és Kelly Lynchre. most is együtt járták végig velem az utat. Franklin Foer. Meg sem kell említenem. Steven Weisman. akik társaim voltak a kutatásban. akik az írás kritikus periódusaiban szeretettel és nevetéssel vesznek körül. Jeffrey Goldberg. Greg Craigre és Derry Noyesra. Martin Indyk. amikor a gondolataim másutt jártak. Jamie Gangel segített visszatalálnom a történet szívéhez. Amikor végső formába öntöttem a kéziratot szüntelen a „Painted from Memory” – t. Lilynek és Nicholasnak. Marilyn Ducks-worthnek és Ivan Heldnek. A „Peloton” tagjai nagyszerű barátoknak és kiváló társaságnak bizonyultak az írás hosszúra nyúló. aki volt szíves. én azonban mégis megemlítem. Gondolok elsősorban Henry és Stacey Winklerre. akik mint mindig. a Burt és Elvis Costello együttműködéséből született zseniális szerzeményt hallgattam. illetve Jane és Burt Bacharachre. csikorgó telében. amellett ügyes . Lisa Myersre és Marcia Harrisonra. Szeretném kifejezni legmélyebb hálámat és szeretetemet gyermekeimnek. Noah Oppenheim és Erica Brown. és kölcsönadta a keresztnevét regényem gonosztevőjének. Feleségem. Rengeteg barátot tudhatunk a magunkénak. hogy az ő segítségük nélkül a regény soha nem születhetett volna meg. Andrea és Tim Collinsra.Neil Nyrennek. Carterre. amikor elvesztem. David Gregory. Enola Airdre és Stephen L. Ti vagytok a legjobbak a szakmában.

Jamie türelme. [1] Szabó Lőrinc fordítása. .szerkesztéseket végzett első vázlataimban. s ezért múlhatatlan hálával és szeretettel tartozom neki. aprólékossága és szelídsége nélkül soha nem fejeztem volna be e könyvet.

MOSZKVA MÁSODIK RÉSZ A beszervezés BEN GURION REPTÉR. UMBRIA RÓMA RÓMA VATIKÁNVÁROS VATIKÁNVÁROS BEN GURION REPTÉR. FRANCIAORSZÁG UMBRIA. MOSZKVA MOSZKVA MOSZKVA MOSZKVA AZ FSZB FŐHADISZÁLLÁSA.Tartalom ELSŐ RÉSZ A felszólítás COURCHEVEL. OLASZORSZÁG VILLA DEI FIORI. OLASZORSZÁG ASSISI. IZRAEL JERUZSÁLEM SZENTPÉTERVÁR MOSZKVA NOVOGYEVICSI TEMETŐ. OLASZORSZÁG ASSISI. MOSZKVA AZ FSZB FŐHADISZÁLLÁSA. IZRAEL .

JAMES'S. FRANCIAORSZÁG MASSIF DES MAURES. FRANCIAORSZÁG SAINT-TROPEZ. FRANCIAORSZÁG GASSIN. LONDON CHELSEA. FRANCIAORSZÁG SAINT-TROPEZ. FRANCIAORSZÁG SAINT-TROPEZ. FRANCIAORSZÁG MASSIF DES MAURES. ANGLIA GLOUCESTERSHIRE. FRANCIAORSZÁG HARMADIK RÉSZ A disszidálás . GLOUCESTERSHIRE LONDON SAINT-TROPEZ.JERUZSÁLEM JERUZSÁLEM GEORGETOWN GEORGETOWN GEORGETOWN DUMBARTON OAKS. FRANCIAORSZÁG SAINT-TROPEZ. FRANCIAORSZÁG SAINT-TROPEZ. FRANCIAORSZÁG MASSIF DES MAURES. LONDON HAVERMORE. FRANCIAORSZÁG MASSIF DES MAURES. FRANCIAORSZÁG SAINT-TROPEZ. ANGLIA THAMES HOUSE. LONDON GLOUCESTERSHIRE. GEORGETOWN LONDON LONDON ST.

UMBRIA A SZERZŐ JEGYZETE . UMBRIA VILLA DEI FIORI. MOSZKVA KALUGAI TERÜLET. OROSZORSZÁG MOSZKVA BOLOTNAJA TÉR. OROSZORSZÁG KALUGAI TERÜLET.PÁRIZS PÁRIZS MOSZKVA GENF VILLA SOLEIL. MOSZKVA MOSZKVA LUBJANKA TÉR. UMBRIA VILLA DEI FIORI. OROSZORSZÁG KALUGAI TERÜLET. LONDON MOSZKVA SEREMETYEVO 2 REPÜLŐTÉR. MOSZKVA MOSZKVA NEGYEDIK RÉSZ Szüret VILLA DEI FIORI. FRANCIAORSZÁG NIZZA. FRANCIAORSZÁG MOSZKVA MOSZKVA SAINT-TROPEZ • MOSZKVA MOSZKVA MOSZKVA GROSVENOR SQUARE. OROSZORSZÁG KALUGAI TERÜLET.

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS .