1 WILLIAM SHAKESPEARE: SZENTIVÁNÉJI ÁLOM Fordította: Arany János (A vígjáték olvasónaplója) Az antik Görögországban játszódik a darab.

A színhely Athén, és az Athénkörnyéki erdő. Theseus, Athén királya 4 nappal későbbi esküvőjére készül Hippolytával. Egéus panaszra jön Theseushoz: lányát, Hermiát Demetriusnak ígérte, a lány azonban Lysandert szereti. Egéus így szól: "...Én tehát, uram, Kegyelmes úr, ha itt, fejdelmi színed Előtt se vállalná Demetriust, Athéne ősi jogán követelem, Hogy mint enyémmel bánhassak vele, S vagy e derék ifjúnak adjam őt, Vagy a halálnak, mit törvényeink Rögtön fejére szabnak íly esetben." Theseus engedelmességet parancsol Hermiának: azt mondja, választhat: vestaszűz lesz, vagy apjának engedelmeskedve feleségül megy Demetriushoz. Lysander gúnyolódik: "Birod, Demetrius, atyja szerelmét; Hagyd nékem a leányát; vedd el az apját." Lysander özvegy nénjéhez akarja szöktetni Hermiát, ahol elvehetné, s Athéntól 7 mérföldre már az athéni törvény sem érvényes. Megbeszélik, hogy másnap éjjel a ligetben találkoznak. Jön Heléna, aki viszont Demetriust szereti: nem érti, mivel bűvölte el a szerelmét Hermia. Hermia megnyugtatja Helénát, hogy nem kell neki Demetrius, mert megszökik Lysanderrel. Megtudjuk, hogy korábban Helénának udvarolt Demetrius, de aztán elhagyta, mert megismerte Hermiát. Egy szegényes athéni házban összegyűlnek a kézművesek: Vackor, Gyalu, Zuboly, Dudás, Orrondi és Ösztövér, hogy egy komédiát tanuljanak be, s adjanak elő Theseus esküvőjére: Pyramus és Thisbe haláláról. Kiosztják egymás közt a szerepeket. Zuboly minden szerepet magának akar, az oroszlánét is; tőle hangzik el az azóta szállóigévé lett "Ide nekem az oroszlánt is!" Az Athén melletti erdőben Puck (a manó) és egy tündér találkoznak. Puck elmondja, hogy a tündérkirály, Oberon haragszik királynéjára, Titániára: Titánia elszöktetett egy indiai királyfit apródjának, Oberon viszont magának szeretné a gyereket, olyan szép. Titánia azonban nem adja a kisfiút, ebből lett a konfliktus. A tündér így jellemzi Puckot: "Vagy én csalódom, szemre-főre, vagy A csintalan, gonosz manó te vagy, Kit a nép Robin-pajtásnak nevez; Ki pórleánynak rémülést szerez; Malmot megindít; tejfölt megszedi; Nőt lelke-fogytáig köpülteti; Higgadni a sört meg nem engedi; Tévútra csal vándort, s kineveti. De ki Hobgoblin, édes Puck neven Szólít, segíted, dolga jól megyen..." Jön Oberon és Titánia. Kölcsönösen féltékenyek: Oberon Theseus iránti szerelemmel gyanúsította meg Titániát, s azóta haragban vannak; emiatt a természet harmóniája oda van: viharok, árvizek, rossz termés, betegségek kísérik a tündéri pár viszályát. Titánia azért akarja magánál tartani a gyermeket, mivel az anyja az ő udvarhölgye volt, s meghalt a kicsi születésekor. OBERON: "Jó, hát eredj: nem mész ki e ligetből, Míg e dacért meg nem kínoztalak."

2 Oberon megkéri Puckot, hozzon neki "égő szerelem"-virágot: "Hozz ily virágot, hisz mutattam egyszer: Alvó szemekre csöppenő leve Nőt, férfit őrjöngő szerelmre gyújt Az ébren elsőbb látta lény iránt... ...Lesem, mig elszunnyad Titánia, S akkor szemébe csöppentem levét, S az első tárgyat, mit ébredve meglát (Oroszlán, medve, farkas vagy bika, Majom vagy fürge pávián legyen), Szerelme vad hevével üldözi; S addig szeméről e bájt nem veszem le (Mert más virággal könnyű tennem azt), Míg át nem adja nékem a fiút." Demetrius jön; Heléna követi, s Demetrius nem győzi elzavarni, mondván, hogy már Hermiát szereti. Oberon az alvó Titánia szemére csöppenti a virág levét. Lysander és Hermia is ott andalognak: eltévedtek, s lefekszenek aludni reggelig nagy illedelmesen. Puck arra jön, meglátja Lysander athéni ruháját, s összetéveszti Demetriusszal, aki nem győzi Helénát elűzni magától. Pucknak Oberon parancsára Demetrius szemébe kellene csöppentenie, hogy majd beleszeressen a méltatlanul elhagyott Helénába, és ne űzze el többé. Csakhogy tévedésből Lysander szemébe csöppent a virág levéből. Jön Heléna, Demetriust üldözve a szerelmével: Lysander felébred, meglátja Helénát, beleszeret, és rögtön elfelejti, s otthagyja Hermiát. Zubolyék ugyanitt, az erdőben próbálják a darabjukat. Úgy gondolják, mikor Pyramus öngyilkos lesz Thisbéért, az megijesztheti a nőket, így kitalálják a következőt: ZUBOLY: "Írjatok nekem egy prológust; amely prológusban legyen benne, hogy mi senkiben sem teszünk kárt a karddal; hogy Pyramus nincs is megölve igazán: és nagyobb bátorság okáért hozzátehetjük, hogy én, Pyramus nem Pyramus vagyok ám, hanem Zuboly takács. E majd kiugratja a félszet belőlük." Az oroszlán hasonlóképpen fog mentegetőzni: róla is elmondják, hogy nem igazi oroszlán, nem kell félni tőle. Puck meglátja őket, s Zubolyra szamárfejet varázsol. A felébredő Titánia őt látja meg először, s a varázslattól beleszeret. Puck elmeséli Oberonnak, kibe csavarodott bele Titánia: Oberonnak nagyon tetszik a dolog. Jön Demetrius, Hermiának udvarolgatva; Hermia utálkozik rajta, s Lysandert keresi. Oberon közli Puckkal, hogy tévedett: nem Lysander, hanem Demetrius szemére kellett volna varázsszert cseppentenie. Elküldi Puckot Helénáért. Heléna azt hiszi, Lysander gúnyolódásból udvarol neki: HELÉNA LYSANDERHEZ: "Mind többre-többre mén az álkodás. Eskü öl esküt; ó, ördögi szentség! Mind Hermiáé volt e fogadás: Mérj esküt esküvel, nem lesz különbség; Tedd serpenyőbe az enyim, s övét, Egyforma könnyűk, mint hitvány meséd." Demetrius közli Lysanderrel, hogy már nem szereti Helénát: az övé lehet. Heléna azt hiszi, Lysander, Demetrius és Hermia mindhárman összeesküdtek ellene, s kegyetlen tréfát űznek. Lysander és Demetrius elmennek megverekedni Helénáért. Oberon megbízza Puckot, hogy vezesse őket más utakra, akadályozza meg a párbajt, majd varázsolja vissza Lysandert. Puck így is tesz. Titánia közben körberajongja és kényezteti a szamárfejes Zubolyt: TITÁNIA: ZUBOLY: "Vagy, édesem, nem ennél valamit? De biz igen, egy mérce abrakot; valami jó száraz zabot megropogtat-

3 nék. Úgy veszem észre, nagy étvágyam volna nincs párja a jó édes szénának." egy kötél szénára; csak

Elalszanak: Oberon Pucknak mutatja a látványt. Közli, hogy Titániát rajtakapta Zubollyal; a tündérkirálynő úgy elszégyellte magát, hogy átadta férjének a (vita tárgyát képező) kisfiút. Most már leveszik a varázslatot róluk. A felébredő Titánia undorodva néz a szamárfejes Zubolyra. Puck Zubolyt is visszaváltoztatja. A kibékült tündérpár másnap elmegy Theseus esküvőjére, hogy áldást és szerencsét hozzanak rá. Theseus és Hippolyta jön a kíséretével. Egeus is velük van, Hermia apja. meglátják az egy kupacban alvó Hermiát, Lysandert, Demetriust és Helénát. Azok felébrednek, s Theseus elé térdelnek. Lysander bevallja Theseusnak, hogy meg akarta szöktetni Hermiát Athénból. Demetriusnak (Hermia apja szándéka szerinti jegyesének) Heléna elárulta Hermia szökési tervét, s Demetrius utánuk jött dühösen, hogy megakadályozza. Azt is elmondja Demetrius Theseusnak, hogy elszállt szívéből a Hermia iránti szerelem, s most Helénára vágyik (ismét). Theseus megparancsolja, hogy akkor ebben a felosztásban házasodjanak össze: Lysander - Hermia, és Demetrius - Heléna. Felébred az immár rendes-emberfejű Zuboly is. Már keresik a kézművesek, mire előkerül. Theseus és Hippolyta esküvője a palotában. Theseus - éppen a furcsasága miatt - elfogadja a kézművesek előadását: THESEUS (olvas): "»Unalmas kurta színmű: Pyramus És Thisbe; szörnyű víg tragédia« Tragédia s víg! kurta és unalmas! Az annyi, mint tüzes jég, barna hó. Hogy fér meg együtt e megférhetetlen?" Kezdődik a kézművesek előadása. A darab rövid, előzetes összefoglalója, a prológus: "»Nagyságtok e dolgon csodálkozhat nagyon, Míg kiderül minden, ami rejtve vagyon. Ez ifju Pyramus, bárki megtudhatja, És e szép leányzó Thisbe, nem tagadja. Ez a sáros, meszes férfiú fal légyen, Mely a szeretőket választja irégyen, Melynek hasadékán két szerető szája Suttogott örömmel, senki ne csodálja. Ez, akinél lámpás, bokor van és kutya, A holdat jelenti; mert mindenki tudja, Holdvilágon összejönni nem rettegtek; Az Ninus sírjához találkozót tettek. Ez ocsmány bestia, név szerint oroszlán, Az elébb jött Thisbét, ottan kalandozván, Megriasztá, vagyis majd holtra ijeszté; Futtában szegény a kendőjét elveszté; Melyet összetépvén annak véres szája, Imhol jön Pyramus deli szép formája. Hű Thisbe kendőjét ott leli vérében, Mártja kemény kardját kínos kebelében. Egy eperfa alatt szegény Thisbe várta, Tőrt von az is, meghal. Ami vagyon hátra, Az oroszlán, hold, fal és a két szeretők Elmondják bővebben, mert ittmaradtak ők.«" (Tehát az ifjú kedvese vélt halála miatt lesz öngyilkos - mint Romeo -, a lány pedig holt kedvesét látva öli meg magát - mint Júlia. Ugyanaz az alaphelyzet.) A FAL MONOLÓGJA: "»Ez a komédia úgy kívánja rendi, Hogy én legyek a fal, bizonyos Orrondi; Mégpedig e falat úgy képzelni tessék,

4 Hogy azon egy nyílás vagy repedés essék, Melyen is keresztül Pyramus meg Thisbe, Az két hív szerető susogának ki s be. E habarcs, e malter, e tégla mutatja, Hogy én vagyok a fal: nyelvem se tagadja, S íme, az hasadék jobb és bal kezemen, Suttoghatnak által szeretők amelyen.«" A közönség rettentő jól mulat a sután aranyos előadáson. Amikor az oroszlán bődülésére Thisbe elfut, Demetrius kiáltja be a következőt (ami szintén szállóigévé vált azóta): " - Helyes a bőgés, oroszlán!" A darab után kéthetes mulatság következik Theseus esküvőjének megünneplésére. A lezárásban ismét az erdőben vagyunk, éjjel: megjelenik Puck, Oberon és Titánia: megáldják mind a három ifjú párt (Theseust és Hippolytát, Lysandert és Hermiát és Demetriust és Helénát), hogy egészséges és szép gyerekeik legyenek.

VÉGE