Novalis: Himnuszok az éjszakához

Tartalom VÁZLATOSAN
Novalis Himnuszok az éjszakához címet viselő munkája 6 számozott himnuszra osztható fel. Valamennyi az én-elbeszélő perspektívájából/-ban íródott és gondolatairól szól.

Első himnusz

Az első himnusz elején az én-elbeszélő a napot dicséri és dicsőíti, amely fényt és örömet hozott az emberek közé. A napot, mint a földi természet és élvezet istennőjeként említi: „. . . a puszta léte is nyilvánvalóvá teszi a földi gazdagság csodálatosságát”. A fény nem csupán csak a hagyományos értelemben vett fényre vonatkozik, hanem az élet szimbólumaként kell érteni, ami mindig ugyanolyan, már előre adott, és míg világ a világ nem változik. Ám a fény és azzal együtt a földi élvezetek nem hoznak megelégedést az én-elbeszélő számára, és ezért a „ . . . szent, kimondhatatlanul titokzatos éjszakához” fordul. A naptól való búcsúzással egyúttal az álmoktól, emlékektől és reményektől is búcsút vesz. Fenntartással van a lámpákkal szemben, melyek csak az ember és ezzel együtt a fény hatalmát demonstrálják. A lámpák meggátolják az embert abban, hogy átélje a természetet: „Csak azért, mert a sötétség meggátol, a szobát megvilágító fényes gömbökbe kapaszkodsz, hogy bizonyítsd

mindenhatóságod”. Az én-elbeszélő egyedül csak a szerelmet tartja érdékesnek a földi létben. A szerelem egyetemes és csak az képes túllépni nappal és éjszaka, élet és halál határain. A szerelmes, aki a végén a kéziratos összefoglalót elmeséli, nem csak személyként értelmezhető, hanem szellemi kapocsként is Novalis és az éjszaka között.

Második himnusz

A második himnusszal kezdi az én-elbeszélő az éjszakát szentnek tekinteni és olyan erősen áhítani, hogy azt kívánja, bárcsak sohasem jönne el a reggel. Ez emberi síkon talán az első himnusz szerelmesével lenne összeköthető. Az én-elbeszélő igyekszik az éjszaka érzését nappal is megtartani. „Időtlen az éjszaka uralma, örökké tart az álom”. Az álom azonban nem szó szoros értelemben véve a lefekvést és elalvást jelenti, mert: „Csupán a balgák ismernek

1

félre, csak ők nem tudnak az álom árnyékáról, amit minden igaz éjszaka jöttén irgalmasan fölénk borítasz”. Az én-elbeszélő ezzel az álom-állapottal megpróbál elmenekülni egy másik világba, hogy elérje a halál világát. Itt/Ezért kezd el kábítószert fogyasztani

Harmadik himnusz

A harmadik himnuszban az én-elbeszélő érzi a magányt és egy pszichikai mélypontot él át. Ez az élmény végérvényesen szétválasztja a naptól és ezzel az élettől, és ezután megpróbál az éjszaka bűvöletében élni. A szomorúságot és gondolatban a földitől való távozást csak úgy tudja feldolgozni, hogy erősen hisz az éjszakában. „Éj mámora, menny szendere, rám harmatoztál – a környék lágyan fölemelkedett; ott lebegett fölötte bilincstelen, újszülött szellemem”. Megnyílik számára egy álomvilág, melyben megpillantja szerelmesét a halottak birodalmában. Mikor véget ér az álom, marad az örök, megingathatatlan hit az éjszakai égben, és a kedves fényében. A kedvest a továbbiakban mint az éjszaka fényét kell érteni, fényt, ami után az ember vágyódik, az én-elbeszélő számára ez a fény az éjszaka/halál birodalmában lelhető fel újra.

Negyedik himnusz

Az én-elbeszélő számára lehetetlen, hogy visszatérjen a földi életbe. Az egyedüli, ami marad a szerelem. Minden más, ami a maga állapotában és valóságában a két világ között van, lényegtelen, nem számít. Ezt az állapotot egy dombos hegyoldal jeleníti meg, amin Novalis található. A régi világ (élet/fény) a domb lábánál, alatta található, az új világ (álom/éjszaka) pedig a másik oldalon, amire az én-elbeszélő csak rátekinthet, ill. betekintést nyerhet rá. Utána elmagyarázza, hogy a nappallal kell élnie, de szíve hű marad az éjszakához. A nap és fény nem elegendőek számára, nem találja a kedvest, akit csak az éjszakában pillanthat meg. A fény és élet szimbólumaként említi Novalis az elégethetetlen keresztet, mint az emberiség győzedelmi zászlóját, ezzel együtt a keresztény hitre és Jézusra gondol.

Ötödik himnusz

A történetet egy olyan világban meséli el, ahol az emberek és istenek harmóniában élnek egymással. Csak a kikerülhetetlen halál marad mindenki számára érthetetlen, mert: „. . . megfejthetetlen az örök éjszaka, egy távoli hatalom jele”. Ebben a világban az emberek 2

felnőnek és tanulnak. Velük a régi világ a végéhez közelít. Megjelenik egy istentelen világ, fantázisa és szórakozás nélkül. Novalis Mária, József és fiuk, Jézus sorsát beszéli el. A fiukat úgy tisztelik mint „. . . vigaszt nyújtó jel a sötétségben . . . te vagy a halál aki először meggyógyít minket” Ám Jézus fiatalon meghal, ami segíthet, megfejteni halálának titkát. Jézus feltámad és az örökkévalóságban él tovább. Ezéltal megváltozik az a nézet, miszerint Isten lakhelyéül az életet választotta. A halál új értelmet nyer és Jézus új világként értelmezendő, ahol az ember tovább él és ahol megszabadul minden kíntól6szenvedéstől. Csak Krisztus által oldható fel a halál és szerelem ellentéte, a halál elveszti rémisztő hatalmát és egy magasabb életnek a szintje, a szerelem birodalmáé.

Hatodik himnusz

Az utolsó himnuszba az én-elbeszélő búcsút vesz és elhagyja a világot. „Vár odalent a vőlegény, Jézus, a drága mátka. Alkonyodik már, a szegény szeretők vigaszára. Bilincsünk álom oldja meg, s az Atya tárt karjaiba vet.”

Háttér (Novalishoz és a Kedveshez)
Novalis – álnevén Philipp Friedrich Freiherr - 22 éves korában eljegyezte magát a 13 éves Sophie von Kühn-nel. A lány három évvel később meghalt egy gyógyíthatatlan betegség következtében. Szerelmese elvesztése miatti fájdalmában a költészetbe menekült és érdeklődése a misztikus/titokzatos iránt erősödött. 78 évesen maga Novalis is gyógyíthatatlan beteg lett. Utolsó életévében fejezte be a Himnuszok az éjszakához c. művét. Így a Kedves, akinek alakja megjelenik a himnuszokban, nagy valószínűséggel Siphie von Kühn-nel azonosítható. A Keves már a halál birodalmában van, mind a valóság, mind a himnuszok spirituális síkján. Novalis maga írja, hogy a Kedvest csak éjszaka, tehát a halálban pillanthatja meg újra. Valószínűleg azért írja ezt, hogy közelgő halálát a Sophie-val való találkozással egyesítse. De az is lehetséges, hogy Novalis azért írta meg a himnuszokat, hogy saját haláltól való félelmét elfogadja és megváltásként tekintse. Azzal a gondolattal, hogy halála után Sophienál, Jezusnál és Máriánál lehet – megkönnyíti a búcsúzást.

3

Formai elemzés
A himnuszok külöbözőképpen tagoltak. A főrész vers formájában íródott, erre a himnusz (rímek és strófák) jellemző. Ez először ott változik meg, ahol az egész harmadik himnusz szövegként van megformázva. Ebben a himnuszban elbeszélésről van szó, amikor Novalis rájön az éjszaka iránt való csodálatára. Rögtön az utána következő rész, a negyedik himnusz kezdete megintcsak egy szöveg. Ebben a részben tovább magyarázza Novalis elvágyódását, és az éjszaka által való megváltását. Majd újra jön a váltás vissza, a versformához, és a tartalom is visszavált jelen időre, a mostra. További formai jellegzetesség fedezhető fel az ötödik himnuszban, ahol Novalis először használ rímeket és strófákat (jambus). Ebben a részben is a halál világáról beszél a szerző és hogy maguk az istenek sem kerülhetik el, mert mindenki számára rejtély marad. Még ugyanabban a strófában vált másodjára elbeszélő módba. Ezúttal a fiatal Jézus helyzetéről beszél, aki összekötő éjszaka és nappal, élet és halál között. Utána a szöveg ismét csak strófákra tagolódik, versei pedig rímekre (ababcdcd). Csupán egyetlen ramforma üt el ettől: „Nászra hív a halál – A lámpák fényesülnek – Vártan állnak a szűzek, s nincs olajba se kár – Vonulásodra zengjen fölf hát a messzeség, s hívjon emberi nyelven s hangon az ékes ég.” Ez talán az a hely, ahol a halál utáni vágy a legtisztábban kifejeződik. A vonat szimbolizálja a halálba vezető eszközt, az olaj is készen áll az utolsó kenetre. A csillagok, amik hívják, valószínű égi jelek, melyekben az ember isteni jelet lát – jön a halál. Az egész utolsó himnusz is strófákra tagolódik, és a rímsor: ababcc. Ott is leírja Novalis, hogyan hívja őt a halál. Még külön címet is kapott: Halálvágy. Valószínű azért volt szüksége ilyen stíluselemekre, hogy üzenetét még jobban ki tudja hangsúlyozni.

A himnuszok
Himnusz alatt egy ünnepélyes dicsőítő éneket értünk, melynek kifejezésmódja

lenyűgözöttséget áraszt. Ezekben a himnuszokban egyértelműen a halál dicsőítéséről van szó. A himnuszok további jellemzője, hogy nincsen formai megkötöttség, sem rím, sem pedig strófaszerkezet tekintetében. Novalis Himnuszai ezen kritériumoknak megfelelnek.

4

Az éjszaka
„Az éjszaka az ókori mitológiai elképzelések óta a káosz ideje, egy olyan tartomány, ahol senki sem tud hatni. Mindenek előtt a kereszténység tulajdonít az éjszakának alárendelt szerepet. Jézus húsvéti feltámadása óta az éjszaka mint az élet forrása jelenik meg, mint sötétség, aminek az ember átadja magát ha meg akarja pillantani a fényben úszó istenséget.” Pontosa ezt akarja Novalis is elfogadtatni az emberekkel, megfosztani a sötétséget és a halált misztifikumától. Jézussal és az ő halálával változik meg a Himnuszokban Novalis kapcsolata az éjszakával. Az éjszaka, halál és ezzel az új világ nem feltétlen fönn, az égben kezdődik. Novalis sokkal inkább lentről beszél és az új világról úgy beszél, mint egy olyan jobb hely, ahol a földi szükségletek nem játszanak szerepet.

Tipikus romantikus
A romantikusok egy olyan világról beszélnek, amit csak ők ismernek és amit megpróbálnak elérni. Ezt a vágyódást emelik fel, és a halál birodalmaként ábrázolják. A maradék emberiség ezt a világot és az igaz álmokat nem ismeri. Ebben a vonatkozásban kitűnik a romantikusok szubjektivizmusa és a keress más perspektívák után, ami a korai romantikusokra jellemző inkább. Mivel a romantikusok meg voltak győződve arról, hogy a világban az események véletlenszerűen következnek be, ez a himnuszok formanélküliségében is megmutatkozik. A romantika továbbá egy olyan korszak, mire erősen rányomta bélyegét a katolikus hit. Ám Mária, József és Jézus történetében ott van a romantikusok érdeklődése a múlt iránt, érdeklődés az események gyökere iránt. További célja a romantikusoknak a földi kényszerektől való megszabadítás. Ez Novalis Himnuszaiban is egyértelműen kiederül. Ezt a megszabadítást számára csak a halál hozhatja el.

A nyelv megválasztása
Novalis díszíti a nyelvet, amit használ – sok melléknév, allegória és retorikai kérdés. Gyakran használ régies írásmódot. Az olvasó nem egyszer úgy érzi, mintha ő lenne a megszólított – monológok, a mód ahogyan a hinuszok írva anak, stb. Naplószerű az egész, mintha a szerző a puszta gondolatait írta volna le.

5

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful