Asbóth János: Álmok álmodója

Első könyv: Darvadi Zoltán Velenczébe érkezik
Darvadi Velencében van, leírja az épületeket és párhuzamot von saját lelkiállapota és a velencei épületek és múlt között. „Elhibázott létnek terhe nyom. Hogy tágíthassak szívemen, ha mindjárt szétrepeszteném is, sóhaj után küzködöm, a szívnek fenekéből kitörő sóhaj után, hadd lehelném ki azzal együtt életemet, melyet sem ellökni, sem viselni erőm nincs.” Kábé ez a nyavalygás megy tíz oldalon keresztül.

Második könyv: Darvady Zoltán vallomásai
Leírja a gyerekkorát és az ifjúságát: amikor rájön, hogy a Mikulás nem létezik, csak a nevelője öltözött be, dacosan reagál a hazugságra, és bezárkózik a szobájába. Jól tanul, a többiek között mindig vezető szerephez jut. Később már nem érezhető annyira tudásbeli fölénye, és inkább emberkerülővé válik. Elkezd verseket írni, de csak titokban. A családja mérnöknek szánja – itt kitér a korabeli magyar viszonyokra, hogy a közéletben csalódottság van (a szabadságharc bukása után), hogy a legtöbben olyan pályát választanak, amivel külföldön is lehet boldogulni, stb. Németországba megy tanulni, ott is ír, félbehagyja a mérnöki tanulmányokat, leírja, hogy két valamire való hivatás van: az íróé és az államférfié. Párizsba megy, ahol megismerkedik egy tábornokkal, aki kinevezi hadsegédének, de a nickolsburgi béke hírére visszatér Magyarországra. Ott úgy dönt, hogy újságíró lesz, és először nagy sikerei vannak. Később azt várják tőle, hogy megrendelésre változtassa a véleményét, de erre nem hajlandó, akkor megy Velencébe.

Harmadik könyv: Darvady Zoltán szerelme
Velencében megismerkedik az Irma nevű, Mira művésznéven fellépő magyar énekesnővel. Együtt töltenek egy éjszakát, Darvady azt mondja magának, hogy ez egy nyugodt, kellemes viszony lesz, de nem szerelem. Irma elkezd vele szórakozni, hol találkoznak, hol nem, hol levelet ír neki és elhívja, hol nem hajlandó fogadni, stb. A végén Darvady már azon is gondolkozik, vajon azt akarja-e elérni, hogy feleségül vegye, és hogy ennek milyen következményei lennének (az úri társaság nem fogadná be, összesúgnának a háta mögött, ha

Irma egy volt szeretője megjelenne valahol, stb.). A végén Irma eléggé hűvös levélben szakít vele: „De nem mulaszthatom el megköszönni Önnek azt a néhány kellemes órát, melyet szellemdús társasága nekem szerzett.”

Negyedik könyv: Darvady Zoltán mindent elveszít és mindennél többet nyer
A szakítás után Darvady elutazik az Alpokba. Irma leveleit lemásolja, és minden héten egyet visszaküld neki. Egy darabig az Alpokban túrázik, aztán visszatér Velencébe. Hosszú ideig nem tudja rávenni magát, hogy elmenjen a színházba, hogy Irmát lássa, utána elmegy, Irma levelet ír neki, akkor megint azon gondolkozik, hogy Irma szereti-e, és hogy tudna bizonyosságot szerezni. Közben egy kávéházban véletlenül meghallja, ahogy Irmáról beszélnek: egy fiatal férfi mondja a másiknak, hogy „hát nem tudtad, hogy signora Mira a tábornok kedvese?”. Irmának visszaküldi a tőle kapott képeket, a tábornok nevére címezve, Irma levelet ír neki, amiben tagadja, hogy a tábornok szeretője. Akkor levelet kap az anyjától, aki írja, hogy nagyon beteg, és szeretné még utoljára látni. Darvady hazautazik, három nap az út, éppen az anyja temetésére ér haza, elájul. Amikor magához tér, szobájában van, az öreg pappal, akinek azt mondja, hogy nincs miért tovább élnie. „Az élet kötelesség” – válaszolja az öreg pap. Darvadyt ettől a mondattól elönti a megvilágosodás, hogy az ő egész élete eddig azért volt rossz és boldogtalan, mert csak magával törődött, nem azzal, hogy az élet kötelesség – de majd mostantól a jó érdekében fog munkálkodni.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful