You are on page 1of 7

Civitas Europica Centralis (CEC) www.ceucent.

net A Civitas Europica Centralis (CEC) alapítványt 1996-ban jegyezte be a budapesti Fővárosi Bíróság. Alapítója Mécs Imre, székhelye 1115 Budapest, Szentpéteri u. 10. 2011-ben a térség posztszocialista országai EU-csatlakozása után előállt helyzetben a megújult CEC feladatának tartja a Közép- és Kelet-európai régió gazdasági, politikai és társadalmi folyamatainak elemzését - tekintettel a térség európai uniós integrációjára. Ennek érdekében együttműködésre törekszik a szlovákiai, romániai műhelyekkel, és együtt kíván működni a Közép- és Kelet-európai térségben a "Varratmentes Európában" gondolkozó, együttműködéseket generáló intézményekkel, vállalkozásokkal, cégekkel. Célkitűzése a határmenti régiók együttműködésének elősegítése, revitalizálása, EGTC-k (Európai Területi Együttműködési Csoportosulások European Grouping for Territorial Cooperation) létrehozása. Kuratórium Felügyelő Bizottság Publikációk A terület- és településfejlesztés szempontjainak figyelembevétele mellett a civilszféra erősítésével kívánja segíteni a horizontális integrációk kialakulását. Közre kíván működni a határmenti régiók együttműködésében, revitalizálásában, Európai Területi Együttműködési Csoportosulások (European Grouping for Territorial Cooperation), EGTC-k létrehozásában; a roma felzárkóztatási, monitorizálási programokban. Szervezi és folytatja az ezen célokat megalapozó oktatási, tudományos és kulturális feladatok ellátását, különös tekintettel az erősödő nacionalizmusokra, a holocaust tagadás jelenségére. Mindebben az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány szellemi örökösének, tevékenysége, kutatási projektjei továbbvivőjének tekinti magát. Kutatási irányok:

Határmenti térségfejlesztés o A kutatási irány keretében a munkatársak a gyakran periférikus gazdasági és szociális jellemzőkkel bíró, az egymásközti kapcsolataikban a gyér közlekedési infrastruktúra által sújtott szlovákiai és magyarországi határtérségek tekintetében végeznek problémafeltáró és fejlesztési javaslatokat megfogalmazó vizsgálatokat. Elsődleges vizsgálati területek az egymás mellett fekvő határrégiók gazdasági együttműködése, határmenti infrastrukturális fejlesztések lehetősége, a határokon átívelő együttműködéseket gátló jogi és politikai akadályok azonosítása és szakpolitikai alternatívák kidolgozása. A kutatási irány keretében mindenkor nagy hangsúlyt kapna az európai regionális politika és az Európai Területi Együttműködési Csoportosulás (EGTC) által nyújtott lehetőségek potenciális adaptációjának vizsgálata. o A Területi együttműködés kutatási irány keretén belül munkatársaink egy olyan elméleti keretet, modellt dolgoznának ki, amely általánosan használható a határon átnyúló területi együttműködéseket előkészítő kutatások során. A modell abból a feltételezésből indul ki, hogy a sokáig egymástól elszigetelt, független fejlődési pályát bejáró területek az határ virtuálissá válásával hatni kezdenek egymásra. A modell a szomszédos

o

határmenti régiók különbségeinek és azonosságainak helyes felismerésén alapul. A projekt a 2011.évi és a korábbi népszámlálások, illetve a 2011. évi népszámlálást megelőző évek népmozgalmi adatai alapján dolgozza fel a szlovákiai magyarság település, demográfiai és társadalomszerkezetét. A kutatás a Szlovák Statisztikai Hivatal közzétett népszámlálási és népmozgalmi adataira épül. A kutatás eredménye egy monográfia, illetve számos tanulmány, melyek a szlovákiai magyar lakosság népesedési változásait tárja fel az azokat meghatározó folyamatok (természetes népmozgalom, migráció, asszimiláció) hátterében.

Roma lakosság integrációja o A posztkommunista kelet-európai társadalmak roma közösségei – ezen belül a magyarországi és a szlovákiai roma közösségek – tömegesen és tartósan kikerültek a munkapiacról. A jelenségnek mindkét országban térbeli dimenziója is van. 2003-ban a magyarországi romák fele az ország 19 megyéje közül a 6 leginkább elmaradott, és a legkevesebb munkaalkalmat nyújtó megyében él. Szlovákiában is nagyon nagyok a regionális különbségek és a romák többsége a legrosszabb helyzetű régiókban él. A szegények mindkét országban kirívóan nagy arányban szorulnak szegény, alacsony státuszú kistelepülésekre. Pozitív elmozdulás a közoktatásban, illetve a középfokú továbbtanulásban történt, ám ezt a folyamatot aláássa a nagymérvű etnikai szegregáció. A konzorcium két elmaradott kistérségben komplex vizsgálatot tervez, amely feltérképezi a roma népesség közoktatás helyzetét, legális, és illegális munkapiaci helyzetét, tényleges megélhetésének forrásait, jövedelmének szerkezetét, társadalmi kirekesztettségének mértékét, kapcsolatrendszerét. Megvizsgáljuk a társadalompolitikai beavatkozások hatását. Nacionalizmuskutatás o A kutatási irány keretében a munkatársak elsősorban az egyházak és a vallási közösségek társadalmi szerepét vizsgálnák. A kutatás alapkérdése az lenne, hogy fokozzák a nacionalizmust avagy elősegítik a közeledést? Mindezt interdiszciplináris megközelítésben, a történeti kutatás és a szociológiai vizsgálatok összehangolása révén lehetne megvalósítani. o A 2010-es év fontos fordulópont volt a Nyugat-Balkán számára az euroatlanti integráció tekintetében. Most, hogy a Lisszaboni Szerződést sikerült ratifikálni, az EU-ban is pozitívabbá vált a hangulat a további bővítéssel kapcsolatban. 2010 nyarán végre zöld utat kapott Szerbia Stabilitási és Társulási Egyezményének ratifikációs folyamata, a Bizottság a Tanácshoz továbbküldte Szerbia EU tagsági jelentkezését, Montenegrónak pedig a Bizottság javasolta a tagjelölti status megadását. 2010 decemberében Bosznia és Albánia polgárai is vízummentességet élvezhetnek az EU-ban, hasonlóan szomszédaikhoz, akik már 2009 vége óta élvezhetik ennek előnyeit. Most, hogy Szerbia és Montenegró egyre közelebb kerül a tagjelölti státushoz, megnő az EU képessége arra, hogy kondicionalitáspolitikáján keresztül nagyobb hatást gyakoroljon az ezekben az országokban zajló folyamatokra. Érdemes lenne közelebbről megvizsgálni ennek a felerősödő Európaizációs hatásnak a dinamikáját, azaz hogyan képes az EU ezen társadalmak átalakulására az eddigieknél nagyobb befolyást gyakorolni. Érdemes lenne azt is elemezni, hogy az EU normáinak és gyakorlatainak az intenzívebb átültetése ezen országok jogrendszerébe és gyakorlatába segíthet-e és miként olyan regionális biztonságpolitikai problémák megoldásában, mint Észak-Koszovó helyzete, a szandzsáki és presevó-völgyi albán kisebbség problémái, a Hágai Törvényszékkel való meggyőzőbb együttműködés kialakítása illetve olyan

o

o

politikák irányába való elmozdulás, amik kevésbé destabilizálók Boszniára nézve. A posztjugoszláv háborúkat „civilizációk összecsapása” vagy „ősi etnikai gyűlölködés” helyett államépítések háborúiként is felfoghatjuk, ahol a szuverenitás és önrendelkezés értelmezése, illetve a nemzet, állam és állampolgárok meghatározása képezte a konfliktus fő tárgyát. A térségben a háború utáni államépítési törekvések a szuverenitás legtöbb nyugateurópai nemzetállamban megfigyelhető modelljéhez hasonlóan igyekeznek intézményesíteni az etnikai többség dominanciáját korábban sokszínű, etnikailag kevert népességű területeken. Ezen államépítések legitimációjukat alapvetően a következő politikákra építették: a) a múlt (elsősorban az II. világháború és az 1990-es évek háborúinak) újraértelmezése; b) saját alkotmány, állampolgárságra és etnikai-nemzeti kisebbségekre vonatkozó törvények; c) menekültek visszatérésének, kárpótlásának és reintegrációjának a kérdése. Az összehasonlító kutatás során bosznia-hercegovinai, horvátországi, koszovói, macedóniai, montenegrói és szerbiai színtereken vizsgáljuk meg azt, hogyan megy végbe a nemzetállam-építés a háborút és szocializmust követő kettős átalakulás részeként. Az elemzés során kiemelt hangsúly kerül a nemzetközi és a helyi szereplők közötti interakciókra és dinamikákra. Etnikai Nacionalizmus Magyarországon és a közép keleteurópai régióban – Ellentétben a nyugat európai republikánus vagy monarchikus tradiciókkal rendelkezö országokkal, Németországban valamint Európa keletebbre fekvö országaiban a 19. század óta erös kulturális tradicióval rendelkezik az u.n. etnikai nacionalizmus. Az etnikai nacionalizmus a “nemzet” fogalmát homogén etnikai közösségként (pl. “magyarság”) definiálja, s ebböl a definicióból vezeti le az “nép” valamint a “kultura” fogalmát is, erre a definicóra mint bázisra építi az állampolgársági (ius sanguinis [ellentétben a ius soli-val]) törvényt, valamint a kulturpolitika pragmatizáló elemeit. Mivel az “etnikai nacionalizmus” közösségteremtö ereje implicit ellenségképgyártásra van utalva, hogy önmagát definiálja, ezért strukturális alapjait teremti meg az antiszemitizmusnak, az anticiganizmusnak, valamit a homofóbiának. Mivel a vérségi köteléket hangoztatja, mellyel a szociális folyamatokat biologizálja, ezért megteremti a strukturális rasszizmus elöfeltételeit. Németországban ez a tradició vezetett a Holocausthoz, s a középkeleteurópai országokban is eröszakhoz vezetett, ill. veszélyes lehet a jővőben is. E téma kutatása ezen tendenciák felerősödésének csökkentésében jelentős eredményeket hozhat. A németországi teoretikus kutatások segítségével komparatikus kutatásban azt vizsgáljuk, hogy hogyan, milyen definíciók használatával és milyen pragmatizáló (pl. kulturpolitikai) eszközök bevetésével lehetne Németországhoz hasonlóan demokratizálni a közép-keleteurópai társadalmakat. A posztjugoszláv háborúkat „civilizációk összecsapása” vagy „ősi etnikai gyűlölködés” helyett államépítések háborúiként is felfoghatjuk, ahol a szuverenitás és önrendelkezés értelmezése, illetve a nemzet, állam és állampolgárok meghatározása képezte a konfliktus fő tárgyát. A térségben a háború utáni államépítési törekvések a szuverenitás legtöbb nyugat-európai nemzetállamban megfigyelhető modelljéhez hasonlóan igyekeznek intézményesíteni az etnikai többség dominanciáját korábban sokszínű, etnikailag kevert népességű területeken. Ezen államépítések legitimációjukat alapvetően a következő politikákra építették: a) a múlt (elsősorban az II. világháború és az 1990-es évek háborúinak) újraértelmezése; b) saját alkotmány, állampolgárságra és etnikai-nemzeti kisebbségekre vonatkozó törvények; c) menekültek visszatérésének, kárpótlásának és reintegrációjának a kérdése. Az összehasonlító kutatás során bosznia-hercegovinai, horvátországi, koszovói, macedóniai, montenegrói és szerbiai színtereken vizsgáljuk meg

azt, hogyan megy végbe a nemzetállam-építés a háborút és szocializmust követő kettős átalakulás részeként. Az elemzés során kiemelt hangsúly kerül a nemzetközi és a helyi szereplők közötti interakciókra és dinamikákra. • Demokrácia monitoring A kutatásokkal kapcsolatos médiafigyelés

Munkatársak: Törzsök Erika igazgató szociológus Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerezte diplomáját szociológiából (1970). A Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutató Intézetének munkatársa. Szociológiai doktorátusát 1977-ben szerezte meg. 1991 és 1994 között a Szabad Demokraták Szövetségének kisebbségpolitikai titkára. 1994-től a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökhelyettese, 1997-től megbízott elnöke. 1998-tól az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Intézetének (2000-től Programiroda) igazgatója.2002-től az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány elnöke. 2004-2005-ben a külügyminiszter kisebbségpolitikai főtanácsadója. 2006-ban kisebbségpolitikai főtanácsadó a Miniszterelnöki Hivatalban. 2007 januárjától a Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztályának főigazgatója. Gyurgyik László szociológus A pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészkarán szociológia szakon végzett 1985-ben. 1985 és 1990 között - másfél éves megszakítással - a pozsonyi Agrárgazdasági Kutató Intézet munkatársa. 1990 és 1992 között szerkesztő. 1992-től szabadfoglalkozású kutató, alapítója a pozsonyi Mercurius Társadalomtudományi Kutatócsoportnak. 1995-től a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Posztgraduális Karán Szociológia PhD. hallgató. Doktori disszertációját 2002-ben védte meg. Óraadóként oktatott a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen és a Selye János Egyetemért Alapítványnál. 2004-tól oktat a Selye János Egyetemen. 2006-ig a Teleki László Intézet tudományos főmunkatársa. 2007-től az EÖKIK kutatója Társadalomkutatóként kisebbségszociológiával, népesedésszociológiával, demográfiával, társadalomszerkezet és társadalmi rétegződésvizsgálatokkal foglalkozik. Dobos Edgár történész Az ELTE történelem-finn szakjain végzett, 2004-től a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézetének ösztöndíjas PhD hallgatója. 2005 óta oktat az egyetemen, illetve 2008 óta a Társadalomelméleti Kollégiumban és a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen. 2006-07 során egy Erasmus Mundus kutatási program keretében a hétköznapi etnicitásképződést és az etnicitás intézményesülését vizsgálta Szarajevóban és Mostarban. 2008-tól egy OTKA kutatási program keretében a menekültek és a kisebbségi visszatelepülők közösségi integrációját vizsgálja BoszniaHercegovinában, Koszovóban, a Vajdaságban és Krajinában. 2008 óta az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány munkatársa. Hegedűs Dániel politológus, történész Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi és Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát. 2004-től az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának ösztöndíjas doktorandusz hallgatója. 2005-től az EÖKiK kutatója, 2006-tól az ELTE Társadalomtudományi Karán működő Politikai Tudományok Tanszék tanársegédje. 2002 és 2006 között a Sic Itur Ad Astra, 2004-től a Társadalom és Politika c. folyóiratok szerkesztője.

Huszka Beáta, közgazdász A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok szakán, majd a Közép-Európai Egyetem Nacionalizmus Tanulmányok szakán szerzett diplomát. 2003 óta a Közép-Európai Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok tanszékén doktorandusz hallgató. Az EÖKiK-nak 2002 óta munkatársa. 2006/2007-ben a Nyílt Társadalom Alapítvány International Policy Fellowship (IPF) programjának ösztöndíjasa volt; 2007-ben kutatóként három hónapot töltött a washingtoni Woodrow Wilson International Centerben, illetve két hónapot a brüsszeli Center for European Policy Studiesnál (CEPS). Kutatási területe a volt jugoszláv térség, azon belül is Szerbia politikai és gazdasági átalakulása, a szerbiai kisebbségek helyzete, illetve a volt Jugoszlávia területén kialakult függetlenségi mozgalmak. Jakab Attila vallástörténész Egyetemi tanulmányait a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskolán kezdte. 1990 és 1998 között a Strasbourgi (ma Marc Bloch) Egyetem Katolikus Teológia Karán tanult, ahol teológiai doktorátust (PhD) szerzett. 1998 és 2002 között kutató tanársegédként a genfi egyetemen dolgozott. Több hazai és nemzetközi tudományos társaság tagja. Magyarországon kívül előadásokat tartott Franciaországban, Olaszországban, Svájcban, Hollandiában, Romániában és Ausztráliában. A Peter Lang berni kiadónál a "Christianismes anciens" (Ókereszténységek) sorozat társszerkesztője, valamint a Genfi Nemzetközi Geopolitikai Tanulmányi Központ és a Budapesti Geopolitikai Tanács tudományos munkatársa. Kutatási területei az ókereszténység társadalom- és intézménytörténete, a kereszténység és a zsidóság történelmi viszonya és korunk vallásgeopolitikai kihívásai. 2003 óta munkatársa a Közalapítványnak, ahol elsősorban az egyházak társadalmi, és különösképpen a kisebbségi közösségek életében betöltött szerepét tanulmányozza. Lagzi Gábor történész 1999-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, történelem-lengyel szakon, 1999-től a Teleki László Intézet Közép-Európai Tanulmányok Központjának ösztöndíjasa, majd 2003-2006 között tudományos segédmunkatársa. 2001-2003 közötti posztgraduális diplomát szerezett a Varsói Egyetem Kelet-Európai Tanulmányi Központban (Studium Europy Wschodniej Uniwersytetu Warszawskiego). 2007 júniusában - summa cum laude minősítéssel - sikeres védte meg doktori disszertációját ("Ukránok és az ukrán-kérdés a két világháború közötti Lengyelországban, 1918-1939"). 2007 óta a Debreceni Egyetem oktatója. Majoros András közgazdász A Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Külgazdasági szakán szerzett diplomát. 2003-tól a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Doktori Iskolájának hallgatója. 2002 óta oktat a Kodolányi János Főiskolán. 2005. szeptemberétől az EÖKIK munkatársa. Kutatási területe: a határ menti gazdasági együttműködés lehetséges fejlődési irányai. Pintér Tamás 1967-ben született Budapesten. 1986-ban érettségizett a budapesti József Attila Gimnáziumban. Ezt követően tanulmányokat folytatott a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán, majd 1998-tól a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen. Jelenleg diplomamunkáján dolgozik a Szegedi Tudományegyetem Gazdálkodástudományi Karán. 2004-ben ösztöndíjasként, 2005-től állandó munkatársként vesz részt az EÖKiK munkájában. Réti Tamás közgazdász A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem nemzetközi kereskedelempolitikai szakát 1973-ban végezte el. Az MTA Világgazdasági Kutató Intézetében tudományos munkatársként 1974-1988 között dolgozott. A Konjunktúra és Piackutató Intézetben volt

tudományos főmunkatárs 1988-2000 között. Jelenleg az MTA Közgazdaságtudományi Intézetében tudományos főmunkatársként dolgozik. 1989 óta tanít a Budapesti Közgazdasági Egyetemen, (jelenleg Budapesti Corvinus Egyetem) az International Studies Centerben. A közgazdaságtudomány kandidátusa tudományos fokozatot 1994ben szerezte meg. A közgazdaságtan habilitált doktori címét 2001-ben nyerte el. Vendégtanárként dolgozott Forliban, a bolognai egyetemen és Columbusban, az Ohio State egyetemen. Vendégkutató volt a washingtoni Woodrow Wilson International Centerben. Tudományos szakterületébe tartozik a közép-kelet-európai országok piacgazdaságra történő átmenete, a Magyarországgal szomszédos határmenti régiók gazdasági átalakulása és a magyar külgazdaságpolitika 20.századi gazdaságtörténete. Ring Éva történész ELTE történelem - levéltár - bolgár szakos diploma, 1977-ben doktori fokozat ugyanitt. 1974 - 1981 között az ELTE Bölcsészettudományi Karának gyakornoka, tanársegéde, 1994-ig a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen létesített Közép- és KeletEurópai Akadémiai Kutatási Központ tudományos munkatársa.Jelenleg az ELTE BTK Kelet-Európa Történeti Tanszékén egyetemi docens. K2001-ben habilitált.1997-1998-ban között a Határon Túli magyarok Hivatalának főtanácsadója. Zolnay János szociológus Történelem-szociológia szakos diplomáját az ELTE-n szerezte, (1986) majd az ELTE szociálpolitika PhD kurzusának elvégzését követően doktori szigorlatot tett.(2001). 1998ban elvégzett egy öthetes intenzív kurzust az Egyesült Államokban az amerikai szociális ellátó rendszerről (Roberts Wesleyan College, Rochester, NY. USA) Dolgozott szociális munkásként, újságíróként, (Beszélő, Magyar Hírlap, Roma Sajtóközpont) főiskolai oktatóként, (Wesley János Főiskola, szociális munkás szak) és tanácsadóként (The World Bank Human Development Sector Unit, Europe and Central Asia Region; PEA Ramboll konzorcium). 2004. január 1-től az EÖKIK munkatársa. Kutatási területei: szociálpolitika; települési önkormányzatok; a romákat (is) érintő kormányzati politika elemzése; önkormányzatok romákat érintő oktatáspolitikája, fejlesztési és lakáspolitikája, valamint szociálpolitikája; oláh cigány közösségek megélhetési stratégiái és kapcsolatrendszerei. Renczes Ágoston 2008-ban végzett a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdaságtudományi Karán. 2009 márciusa óta az EÖKIK munkatársa. Kutatási területe a magyar-szlovák határtérség gazdasági kapcsolatai, a határon átnyúló együttműködésekben rejlő lehetőségek, Szlovákia és Magyarország uniós és schengeni tagságának hatása és lehetőségei a határtérségek gazdasági felzárkózására nézve. Schreiner József Schreiner József nemzetközi stratégiai tanácsadó, jelenleg a müncheni InterNetWire Communications GmbH és a budapesti WERK Akadémia Nonprofit Kft stratégiai tanácsadója. Oktatói megbízást is elfogadott a WERK Akadémián folyó művészeti menedzser-képzés keretében a szociális hálózatok és digitalizáció témakörökben. Nemzetközi pályafutását vezető Silicon Valley és Route 128 (Boston környéki) high-tech cégeknél kezdte a 80-as évek végén, ahol szoftver tervezőként (software architect) intelligens adatbázis-kezelő rendszereket, felhasználói felületeket (user interface) és intelligens szövegelemző rendszereket tervezett és fejlesztett. Négyéves kutatói ösztöndíjjal kapcsolódott be a Stanfordi Egyetem ontológiai kutatócsoportjába, amelyben orvosbiológiai ontológiákon alapuló döntéstámogató rendszereket (expert systems) tervezését és fejlesztését végezte. Ugyanitt az egyetem orvosi informatikai intézetében (Stanford University Medical Informatics Institute) olvasószemináriumot vezetett vizuális programmozás témakörben. Boér Krisztina Az ELTE Bölcsészettudományi Karán diplomázott magyar-francia szakon. Egy rövid oktatói szakasz után, 1984-től a közigazgatásban dolgozik sajtóreferensként: kezdetben

a Miniszterelnöki Hivatalban, 1990-től a Határon Túli Magyarok Hivatalában egészen annak 2006-os megszűnéséig. Ugyanezt a munkát végezi 2007-től a jogutód, a MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya munkatársaként 2010 szeptemberéig, mikor is belép az EÖKIK csapatába. 1999 óta készíti a Kárpát-medencei kisebbségi sajtófigyelőt, amely napi rendszerességgel foglalja össze a kisebbségpolitika és -kutatás eseményeit, folyamatait, segítséget nyújtva mindazoknak, akik politikusként, döntéshozóként, a terület hivatásos kutatójaként, sajtómunkásként, vagy egyszerű érdeklődőként foglalkozik ezzel a kérdéssel. A kuratórium elnöke dr. Törzsök Erika A kuratórium tagjai dr. Gulyás Éva Rajnai Gábor Ring Éva dr. Róna Péter dr. Varga György dr. Várady Tibor A Felügyelő Bizottság tagjai dr. Bozóki András dr. Inotai András dr. Réti Tamás Elérhetőség: www.ceucent.net