Terry Pratchett A TROLL HÍDJA A szél alázúdult a hegyekből, és a levegőt apró jégkristályokkal szórta tele.

Ahhoz túl hideg volt, hogy havazzon. Ilyen zord időben a farkasok lehúzódnak a falvakba, és az erdő mélyén a fák szétrobbannak a fagytól. Ilyen zord időben minden épeszű ember fedél alatt marad, s a tűz mellett üldögélve hősökről mond mesét. Volt egyszer egy öreg ló. Meg egy öreg lovas. A ló úgy nézett ki, mint egy nyársrúd, amire ráégett a hús, a gazdája meg csak azért nem esett le róla, mert még ahhoz sem volt ereje. A metsző, hideg szél ellenére egy könnyű bőrkilten és a térdére tekert mocskos bandázson kívül mást nem viselt. Kivette a szájából ázott cigarettájának csikkjét, és szétmorzsolta a tenyerében. Na jó – mondta - ,lássunk neki! Jó ezt hallani tőled – mondta a ló. – De mi lesz ha megint összeesel? Vagy lemerevedsz? Hogy fogom én érezni magam, ha megesznek téged mert összeestél? Ilyesmi nem történhet meg – mondta a férfi. Lecsúszott a lóról a hideg kőre, és az ujjaira lehelt. Azután a málhából elővett egy kardot, aminek az éle egy elhanyagolt fűrészére emlékeztetett, és néhányszor kelletlenül a levegőbe sújtott vele. Még mennek a régi fortélyok – mondta elégedetten. Megrázkódott és nekidőlt az egyik fának. Esküszöm, ez a francos kard napról napra nehezebb. Tudod, jobb volna ha elraknád – mondta a ló. – A kardok napja leáldozott. A te idődnek is vége már. A kard már nem neked való. A férfi égnek emelte a szemét. Az isten verje meg azt a nyomorult aukciót. Ez a vége ha az ember egy varázsló lovát veszi meg. – mondta, de csak úgy bele a nagy világba. – Megnéztem a fogát, megnéztem a patáit, de az eszembe sem jutott, hogy közben hallgatózik. Miért, mit gondoltál, ki fog rád licitálni? – kérdezte a ló. Cohen, a barbár a fának dőlve maradt. Nem volt benne egészen biztos, hogy újból fel tud majd egyenesedni. Te sok kincset eldughattál már – mondta a ló. – Elmehetnénk Rimwardsba. Mit szólnál hozzá? Jó kis hely az. És meleg. Keressünk egy jó meleg helyet a parton, mit szólsz hozzá? Nincs kincs – mondta Cohen. – Mindet elköltöttem. Elittam .Elosztogattam. Elveszítettem. Öregkorodra csak félretettél valamennyit? – tudakolta a ló. Eszembe se jutott, hogy megérem az öregkort. Egy nap te is meg fogsz halni – mondta a ló. – Lehet, hogy éppen ma. Tudom. Mit gondolsz, minek jöttem ide? A ló oldalt fordult, és lepillantott a szurdokba. Az út itt tele volt gödrökkel, repedésekkel. A kövek között fiatal fák sarjadtak. Kétoldalt sűrű erdő. Néhány év múlva senki nem fog emlékezni arra, hogy itt valamikor egy út volt. Ahogy kinéz, most sem sokan tudnak róla. Meghalni jöttél ide? Nem. De nem tudok megülni a fenekemen. Kölyökkorom óta így van ez. Ja? Cohen megpróbált felegyenesedni. Az inak kidagadtak a lábán. Atyám – nyikkant fel. Valahogyan összeszedte magát. – Atyám egyszer azt mondtaÉ Levegő után kapkodott. Fiam – mondta a ló készségesen. Mi? Fiam- ismételte a ló. – Nincs olyan apa, aki „fiam”-nak szólítja a fiát, hacsak nem valami bölcsességet akar vele megosztani. Ez köztudott. Ez az én reminiszcenciám. Bocs.

Azt mondtaÉ FiamÉ Igen, okéÉ Fiam, ha párharcba keveredsz egy trollal, azt csinálsz, amit akarsz. Minden meg van engedve. A ló rá hunyorított. Aztán elfordult, és a fáktól áttört út fölött megint lenézett a szurdokba. Odalent egy kőhíd állt. Borzalmas érzés hatalmasodott el rajta. Patáival idegesen dobogott a rozzant úton. Rimwards kellemes és meleg hely – mondta. Nem. Mi jó van abban, ha megölsz egy trollt? Mit nyersz azzal, ha megölsz egy trollt? Egy halott troll. Ez a lényeg. Mindenesetre nem muszáj megölnöm. Elég, ha legyőzöm. Párviadalban. Mano a Étroll. És ha meg sem próbálom, az apám megfordul a sírhalmában. Te magad mondtad, hogy tizenegy éves korodban elzavart a törzsből. Az volt a legjobb cselekedete. Akkor tanultam meg a mások lábán megállni. Volnál szíves idejönni? A ló odaoldalgott. Cohen belekapaszkodott a nyeregkápába, és felegyenesedett. És még te akarsz megverekedni egy trollal? – mondta a ló. Cohen a nyeregtáskában kotorászott, és elővett egy dohányzacskót. A szél szanaszét fújta a dohányt, amiből cigarettát akart sodorni. Így újabb kísérletet tett, ezúttal a markával védte a dohányt. Ja – mondta. És most idáig eljöttél, hogy ezt megtedd. Most mondd! Mikor láttál utoljára olyan hidat, amelyik alatt troll van? Kölyökkoromban akár százat is tudtam volna mutatni. Ma több troll él a városokban, mint a hegyekben. És a legtöbbje el van hízva. Miért vívtuk hát azt a sok csatát? Most pedigÉ átmegyünk azon a hídon. A híd magányosan ívelt át a mély völgy sekély, fehér vizű patakja fölött. Ha ilyen vidékre vetődszÉ Egy szürke alak lendült át a mellvéden, lúdtalpa nagyot csattant a ló előtt. Kezében bunkósbotot lóbált. Na jóÉ - morogta. ”É - kezdte a ló. A troll pislantott egyet. A hideg és felhős téli égbolt tovább rontotta a troll nem éppen szilíciumagyának hatásfokát. Így jó időbe telt, mire észrevette, hogy a nyereg üres. Megint pislogott egyet, mert hirtelen megérezte a tarkóján egy kés hegyének hideg érintését. Hello – mondta egy hang a füle mellett. A troll nyelt egyet. De nagyon óvatosan tette. Nézd – mondta kétségbeesetten -, ez egy hagyomány, oké? Egy ilyen hídon mindenki számít egy trollra. Hé – tette hozzá, mert egy új gondolat ötlött fel benne - , hogy lehet az, hogy nem hallottam, amikor mögém lopóztál? Úgy, hogy jól csináltam – mondta az öregember. Ez igaz – mondta a ló - , több embert lepett meg így, mint ahányszor te nyugodtan vacsoráztál. A troll oldalt sandított. A francba – suttogta. – Csak nem azt képzeled magadról, hogy te vagy Cohen, a barbár? Miért, mit hittél? – kérdezte Cohen a barbár. Figyelj – mondta a ló – ha nem fáslizta volna be a térdét, a csontja zörgéséből rájöhettél volna. A trollnak időbe telt, mire ezt feldolgozta. ”, húúú – tátogott. – Az én hidamon! Húh! Mi? – szólt Cohen. A troll kiszabadította magát a szorításból, és vadul hadonászni kezdett. Jól van! Jól van! – kiabálta, amikor Cohen utánakapott. – Elkaptál! Elkaptál! Nem vitatkozom! Csak felhívom a családot, rendben? Különben senki nem fog hinni nekem. Cohen, a barbár! Az én hidamon! Húh!

Még jobban kidüllesztette púpos mellét. A francos sógorom mindig felvág a francos fahídjával. A feleségem is csak arról tud áradozni. Hah! Szeretném látni az ábrázatátÉ ó, nem! Mit gondolhatsz most rólam? Jó kérdés – mondta Cohen. A troll elhajította a bunkósbotot, és megragadta Cohen egyik kezét. Mica a nevem – mondta. – Nem is tudod, milyen becses pillanat ez! Áthajolt a mellvéden. Beryl! Gyere fel! Hozd a kölyköket is! Visszafordult Cohenhez, és az arcán öröm és büszkeség ragyogott. Beryl folyton azzal jön, hogy el kellene költöznünk, és keresni valami jobb hidat, de én mondtam neki, hogy ez a híd már nemzedékek óta a családunké, és hogy a Halál Hídja alatt mindig is lakott egy troll. Ez tradíció. Karján két bébivel, egy megtermett nőstény troll caplatott fel a hídra, nyomában egy sereg kisebb troll. Felsorakoztak az apjuk mögött, és kíváncsian lesték Cohent. Ez Beryl – mondta a troll. A felesége szúrós pillantást vetett Cohenre. – Ez pedigÉ - mutatott megfordulva önmaga kisebb és mogorvább kiadására, aki bunkósbotjának kisebb kiadását szorongatta a kezében – Scree, a kis kölök. Tisztára az apja fia. Ő fogja átvenni tőlem a hidat, ha én elmegyek, így van, Scree? Nézd kölök, ez itt Cohen a barbár. Mit szólsz hozzá, he? A mi hidunkon. Nem csak gazdag, kövér, trottyos kalmárok járnak erre, mint, amilyen a Pyrites nagybácsid is – mondta a troll még mindig a fiúnak címezve, de a gyerek feje fölött az anyját nézve - ,de az igazi hősök is, akár csak a régi szép időkben. A troll felesége tetőtől talpig végigmérte Cohent. Gazdag, ez? – kérdezte. A gazdagságnak ehhez semmi köze – mondta a troll. Meg fogod ölni a papust? – kérdezte Scree gyanakvóan. Hát persze – mondta Mica kioktatóan. – Ez a dolga. És akkor én híres leszek, belekerülök a dalokba, meg a mesékbe. Ez itt Cohen, a barbár, úgy ám, nem holmi bugris, vasvillával a kezében valamelyik kis faluból. Egy híres hős jött erre, hogy lásson minket, hát add meg neki a tiszteletet. Sajnálom, sir – mondta Cohen felé fordulva. – Ezek a mai fiatalok. Tudod, hogy van ez. A ló vihogni kezdett. NézdÉ - kezdte Cohen. Emlékszem az apám mesélt rólad, amikor még suhanc voltam – mondta Mica. – Ha szétveti a lábát, mint egy klosszus, elfér alatta egy ló, így mondta. Csend lett. Cohen kíváncsi lett, hogy mi az a klosszus. Megérezte Beryl hideg tekintetét. Ez csak egy kisöreg – mondta az asszony - , nekem nem tűnik túl hősiesnek. Ha annyira jó, miért nem gazdag? Most te figyelj rámÉ - kezdte Mica. Ez az, amire eddig vártunk, mi? – folytatta a felesége. – Amiért egész idő alatt itt gubbasztottunk ezalatt a rozzant híd alatt? És olyanokra vártunk, akik el sem jöttek? Vagy ezt a fáslizott lábú öreget vártuk? Bárcsak hallgattam volna az anyámra! És azt akarod, hogy a fiad is itt kuporogjon a híd alatt, és várjon egy vén trottyost, aki majd megöli? Hát erre való egy troll? Hát ez nem lehet igaz! Te most csakÉ Hah! Pyrites nem holmi kis öregemberekre vár! Ő nagy, kövér kalmárokra vár! Ő valaki! Te is elmehettél volna vele, meg volt rá a lehetőséged! Inkább eszem kukacokat! Kukacokat? Hah! Mióta engedhetjük meg magunknak, hogy kukacokat együnk? Válthatnánk pár szót? – kérdezte Cohen. Elindult a híd túlsó vége felé, a kardját az egyik kezében lóbálta. A troll utána kutyagolt. Cohen előkotorta a dohányzacskóját. A trollra pillantott és feléje nyújtotta. Rágyújtasz? Ez az izé megöl téged – mondta a troll. Igen. De nem ma.

Ne kószálj messzire a barátoddal! – bömbölt utána Beryl a híd túlsó végéről. – Ma te vagy a soros, le kell menned a fűrészmalomba! Tudod, Chert azt mondta, nem megy veled semmire, ha nem veszed komolyabban a munkát! Mica önelégülten mosolygott Cohenre. Ő az én támaszom – mondta. Nem mászok le megint utánad a folyóba, hogy kihúzzalak! – zsörtölődött tovább Beryl. – Mesélj neki a bakkecskéről, Mr. Nagy Troll! Bakkecskéről? – kérdezte Cohen. Nem tudok semmilyen bakkecskéről – mondta Mica. – Mindig ezzel jön. Nem tudom milyen bakkecskéről kellene mesélnem. – mondta, és vállat vont. Figyelték, amint Beryl letereli az ifjú trollokat a partoldalon, be a híd alá. Az a helyzet – mondta Cohen, amikor egyedül maradtak - , hogy nem is akartalak megölni téged. A trollnak leesett az álla. Nem-e? Csak át akartalak hajítani a hídon, és elvenni minden kincsedet, ami van. El-e? Cohen megveregette a hátát. Meg aztán – mondta - , szeretek olyan népekkel találkozni, akiknek vannakÉ kellemes emlékeik. Azokra van most szüksége ennek a világnak. Kellemes emlékekre. A troll megállt, úgy figyelt. Minden tőlem telhetőt megteszek, sir – mondta. – A kölök a városba akar menni dolgozni. Mondtam neki, hogy a híd alatt már ötszáz éve van trollÉ Szóval, ha simán odaadod a kincset – mondta Cohen - , én már megyek is. A troll ábrázatára ráncokat rótt a hirtelen rémület. Kincs? Nekem az nincs – mondta. Ugyan menj már – mondta Cohen. – Pont egy ilyen jó kis hídnál ne lenne? De ezt a hidat már nem használja senki – mondta Mica. Hónapok óta te vagy az első, ez így igaz. Beryl azt mondja, el kellett volna mennem a bátyjával, amikor utat építettek a hídjára, de – felemelte a hangját – én azt mondtam, ez alatt a híd alatt mindig volt trollÉ Ja – mondta Cohen. Az a baj, hogy mállanak a kövek – folytatta troll. – És nem hinnéd milyen sokat kérnek a kőmívesek. Francos törpök. Már bennük sem lehet megbízni. – Odahajolt Cohenhez: - Az az igazság, hogy egy héten három napot kell dolgoznom a sógorom fűrészmalmában, hogy meglegyen a betevő. Azt hittem, a sógorodnak hídja van – mondta Cohen. Az egyiknek. De a feleségemnek annyi testvére van, mint kutyának bolhája – mondta a troll. Mogorván pillantott a patakba. – Az egyik fakereskedő Sour Waterban, a másiké a híd, a kövér meg kalmár Bitter Pike-ban. Szerinted ez trollnak való munka? Az egyikük mégiscsak a hídbizniszben van. Hídbiznisz? Egész nap egy lyukban üldögél, és mindenkit megvág egy ezüsttel, aki át akar menni? Fél napon át ott sincs! Törpöket fogad fel, hogy szedjék helyette a hídpénzt. És még trollnak mondja magát! Amíg a közelébe nem érsz, azt sem tudod róla megállapítani, hogy humán-e? Cohen megértően bólintott. Tudod – mondta a troll - , hogy minden héten át kell mennem hozzájuk vacsorára? Mind a hármukhoz? És hallgatnom kell, hogyan változnak az időkÉ Nagy, szomorú fejét Cohen felé fordította. Mi a rossz abban, hogy troll van a híd alatt? – kérdezte. – Azt akarom, hogy Scree is troll legyen a híd alatt, ha én már elmentem. Mi rossz van abban? A híd alá kellenek a trollok. Különben mi értelme az egésznek? Akkor minek az egész? Mindketten a mellvédre támaszkodtak, és mogorván nézték a vizet. Tudod – mondta Cohen lassan - , én emlékszem még, hogy az ember innen el tudott lovagolni egészen a Blade-hegyekig úgy, hogy útközben egy teremtett lelket sem látott – megtapogatta a kardja élét - , legalábbis egy jó darabon. – A csikket belehajította a vízbe.

Most mindenhol farmok vannak. Mindenhol kis farmok, mindenhol kis emberek. És kerítések mindenfelé. Akármerre nézel, farmok és kerítések, meg kis emberek. Persze az asszonynak is igaza van – folytatta a troll, mintha egy belső társalgást folytatna. – Nincs abban jövő, hogy folyton csak előugrom a híd alól. Értem én – mondta Cohen. Nekem semmi bajom a farmokkal. Sem a farmerekkel. Te sem panaszkodhatsz rájuk. Csak arról van szó, hogy sokáig éltek a társadalom peremén. Most mi élünk ott. Ez a folyamatos elnyomás – mondta a troll. – Ez a folytonos változás. Ott a Chert sógorom. Fűrészmalma van! Egy troll fűrészmalmot tart! És azt látnád micsoda pusztítást végez a Cutshade erdőben! Cohen meglepetten pillantott fel. Amelyikben azok az óriási pókok vannak? Pókok? Nincsenek ott már semmilyen pókok. Csak tönkök. Tönkök? Tönkök? Szerettem azt az erdőt. OlyanÉ ja, olyan sötét volt. Ma már sehol se találsz sötétséget. Tudod, milyen rémületes volt egy olyan erdőben? Sötétséget akarsz? Képzeld lucfenyővel telepítette be – mondta Mica. Lucfenyővel? Nem az ő ötlete volt. Ő nem tudja megkülönböztetni a fákat. Clay mondta neki. Ő vette rá. Cohen elszédült. Ki az a Clay? Mondtam, hogy három sógorom van, nem? Ő a kalmár. Ő mondta, hogy betelepített földet könnyebb eladni. Hosszú szünet következett., míg Cohen mindezt megemésztette. Azután így szólt: Nem adhatod el a Cutshade erdőt. Az senkié. Öklével a mellvédre csapott. Egy kődarab levált, és a csobogó patakba hullott. Bocs – mondta. Semmi baj. Mindig leesik egy darab, mondtam már. Cohen megfordult. Mi van itt? Én emlékszem az összes régi háborúra. Te nem? Neked is harcolnod kellett. Ja, nekem is volt egy bunkóm. Fényes, új jövőt reméltünk meg törvényeket meg ennivalót. Mindenki ezekről beszélt Hát én azért harcoltam, mert egy troll ostorral a kezében azt mondta – közölte Mica óvatosan. – De tudom, mit akarsz mondani. Azt, hogy nem farmokat, meg lucfenyőket ígértek. Nem? Mica a fejét lógatta. Én meg itt állok a rozzant hidammal. Rühellem az egészet – mondta. – Erre jössz te, meg mindenÉ És voltak királyok is – mondta Cohen bizonytalanul, a vízbe bámulva. – Meg azt hiszem varázslók is. De királyok biztosan. Egészen biztos vagyok benne, hogy volt egy király. Sose találkoztam vele. Te ismerted? – A trollra vigyorgott. – Nem jut eszembe a neve. Lehet, hogy sose mondták meg, mi a neve. Úgy fél óra múlva Cohen lova kijutott az erdőből, és egy sivár mocsaras vidékre ért. Néhány lépésnyit vonszolta magát, aztán kinyögte: Na jóÉ mennyit adtál neki? Tizenkét aranyat – válaszolta Cohen. Miért pont tizenkettőt? Mert nem volt nálam több. Tiszta bolond vagy. Amikor belevágtam a barbárhős-bizniszbe – mondta Cohen - , minden híd alatt volt egy troll. És egyetlen erdőben sem tudtál úgy átjönni, mint ezen itt, mert legalább egy tucat goblin akarta lecsapni a fejedet. – Felsóhajtott. – Kíváncsi volnék, mi lett velük? Te? – kérdezte a ló. Igen én. De mindig is rosszabbra számítottam. Mindig tudtam, hogy egyszer a peremre kerülök. Mennyi idős vagy? – kérdezte a ló.

Nem t’om. Ahhoz elég öreg vagy, hogy mindent jobban tudj. Ja, igaz. – Cohen újabb cigarettát sodort. Addig köhögött tőle, amíg a szeme könnybe nem lábadt. Kezdesz meghülyülni! Ja. Az utolsó dollárjaidat odaadod egy trollnak! Ja. – Cohen füstfelhőt eregetett az ég felé. Minek? Cohen az égre bámult. A nap vörösen ragyogott, és pokoli hideg volt. A jeges szél végigsöpört a sztyeppén, és meglobogtatta Cohen maradék pár szál haját. Az eljövendő dolgok miatt – mondta Cohen. Hah! Meg az elmúlt dolgok miatt. Hah! Cohen lepillantott. Elvigyorodott. És van egy harmadik oka is. Egy napon meg fogok halni – mondta. – De azt hiszem, nem ma. A szél alázúdult a hegyekből, és a levegőt apró jégkristályokkal szórta tele. Ahhoz túl hideg volt, hogy havazzon. Ilyen zord időben a farkasok lehúzódnak a falvakba, s az erdő mélyén a fák szétrobbannak a fagytól. Csakhogy manapság egyre kevesebb a farkas, és egyre kevesebb az erdő is. Ilyen zord időben minden épeszű ember fedél alatt marad, a tűz mellett. És hősökről mesél. Terry Pratchett: Troll Bridge Fordította: Nemes Ernő Megjelent: Marsyas sci-fi és fantasy magazin , 1997 február