You are on page 1of 4

A reformpedagógia

Definíció: a reformpedagógia kifejezés a nemzetközi szakirodalomban mindazon - a pedagógiai
és a nevelési gyakorlat gyermekközpontú megújítására törekvő, elsősorban Európában és az
Egyesült Államokban kibontakozó- pedagógiai irányzatok és koncepciók összefoglaló
elnevezésére szolgál, amelyek a XIX. század utolsó évtizedétől kezdődően a XX. század húszas
éveinek végéig jöttek létre.
A reformpedagógia fejlődése két szakaszra tagolódik.

A reformpedagógia fejlődésének első szakasza

Ez a szakasz a XIX. század utolsó évtizedétől az első világháborúig tart. Fontos a gyermeki
individuum önállósága és szabadsága. Új iskolák jöttek létre. Pl. New School. Ennek mintájára
később Franciaországban, Svájcban és Németországban is alakultak hasonlóak. Ezek az iskolák
voltak az alapjai a nemzetközi reformmozgalomnak.
A vidéki nevelőotthonok megszületése
Cecil Reddie New School néven egy nevelőintézetet alapított. Ennek példáját követve
megszűntek a herbarti zárt iskolák. Ezek a zárt iskolák az elit középiskolai képzését teljesítették.
Cecil reddie a zárt iskolákkal ellentétben az életszerű körülményeket helyezi előtérbe. Itt
kialakulhat a tanulók testi- szellemi- erkölcsi értékeinek harmóniája. Tehát lesz jól képzett
utánpótlása az eddigi zárt iskolákban tanuló elitnek.
Újabb intézetek alakultak, amelyektől "új nevelést" vártak el. Ezek az intézmények általában
városok mellett helyezkedtek el, vidéken. Oktatási programjukban fontos szerepet játszik az
erkölcsi- akarati-, a testi- és az értelmi nevelés. Az oktatás régi kastélyokban működik, ahol a
tanár inkább a gyermekek nevelőjének tekinthető.
A művészetpedagógiai mozgalom. A gyermeki alkotómunka mint a reformpedagógia fontos
módszertani eszköze.
A századfordulón kibontakozik a művészetpedagógiai irányzat, melynek alapjául egy mű " A rajz
alapelemei" szolgál, melyben a szerző a gyermek művészeti nevelésének alapelveit fogalmazta
meg. Ezt a tényt pszichológiailag is alátámasztották. Bevonták a témekörbe a játék fontos
szerepét. A műalkotás a játékból eredeztethető. A századfordulót követően egy német
művészettörténész hatására három nagy konferencia zajlik le: 1. Rajzoktatás és képzőművészet;
2. Nyelv és költészet;3. Zene és gimnasztika. Ezek a konferenciák kapcsolódnak a kor főbb
irányzataihoz.
A kor további jelentősebb iskolakoncepciói.
A század első évtizedének végére egyre inkább a kisgyermekek és kisiskolások nevelésének
kérdései felé fordulnak. Fontossá válik a gyermeki szabadság, valamint az önkibontakozás.
Ennek eszményében új iskolákat alapítottak, lehetővé téve a gyermeki aktivítást, a szabad
mozgást, a változatos önálló gyermeki tevékenységeket, foglalkozásokat. Megjelent egy másik
fontos eszme is, miszerint a fejlődéshez a természet adja a megfelelő alapokat és feltételeket.
Tehát az iskolának az éle által kell növendékét felkészítenie az életre. Négy alapvető terület
alakul ki: 1. táplálkozás, 2. védekezés az időjárás és viszontagságai ellen, 3. védekezés a
veszedelmek és az ellenségek ellen, 4. közös munka.

A reformpedagógia fejlődésének második szakasza. A világmozgalommá
válás időszaka.

A világháború után megkezdődik a reformpedagógia második szakasza és világmozgalommá
szerveződése.
A mozgalom fejlődésének főbb tendenciái
Voltak olyan személyek, akiknek támogatásával alapítvány született magániskolai
kezdeményezések előmozdítására. Egy nemzetközi szervezet konferenciát tartott, ahol fontosnak
tartották a gyermekek békére nevelését, majd egy újabb konferenciára meghívták a világ minden
tájáról az " új nevelés" híveit. Ezek a pedagógusok így eszmecserét folytattak, de sor került a
reformpedagógia nemzetközi szervezete, az Új Nevelés Egyesülete megalapítására is. Ezt
követően egymás után alakulnak az ehhez hasonló egyesületek, melyek folyóiratokat is
megjelentetnek. Ezekhez a mozgalmakhoz sok reformpedagógiai képviselő csatlakozott, így a
nemzetközi szövetség a legjelentősebb képviselők világméretű párbeszédeinek adott alapot. A
'20-as évek végére kialakult a világmozgalom.
A reformpedagógia néhány nemzeti sajátossága
Tudjuk tehát, hogy Reddie iskolája, melyet Angliában alakított, Európa szerte nagy elismerésre
tett szert. Több hasonló intézetet hoztak itt létre.
Az amerikai reformpedagógia fejlődésére már a századfordulót követően nagy hatást gyakorolt
Dewey pedagógiája. Ennek szelemében, több iskola is nyílt, voltak köztük olyanok is, amelyek
szintén nagy népszerűségre tettek szert, melyeknek utódai ( közel 200 amerikai iskola)
alkalmazta a Garry tervet.
Franciaországban a reformpedagógia jelentős ösztönői a pszichológusok voltak, kísérleti
pszichológiával és gyermeklélektannal foglalkoztak. Az ország a reformpedagógia fejlődése
terén az élen haladó európai országok közé tartozott.

John Dewey hitvallása: az iskola maga az élet
Pedagógiájának filozófiai alapvetése William James gondolataiban gyökerezik. Az egyént a
társadalmi tevékenység során mindig valami individuális cél, saját érdekeinek megvalósítása
vezérli, ezért alapvető törekvése, hogy ehhez megfelelő eszközöket találjon. Számára minden
külső és belső tényező csupán eszköz arra, hogy segítségével cselekvése során valamilyen
feladatot megoldjon. Az eszmék, az érzéki tapasztalatok, a tudás, a tárgyi objektumok csupán
addig értékesek az egyén számára, ameddig és amilyen mértékben cselekvéses önmegvalósítását
segítik.
Véleménye szerint az élet, a társadalom, a nevelés folyamata adja a nevelés céljait, és
szolgáltatja az ezek megvalósításához szükséges eszközöket.
A gyermek így a társadalmi viszonyok részévé válik. A demokrácia és a modern termelési
feltételek miatt nem tudjuk pontosan megjósolni, hogy milyen lesz a civilizáció húsz év múlva.
Ezért leheteten a gyermeket adott helyzetekre felkészíteni.
Az iskola maga legyen a valóságos élet, azokból a tapasztalatokból táplálkozzék, amelyekkel a
gyermek otthon, környezetében, a játszótéren találkozik.
Szakítani kell a Herbart-féle "könyviskolával", mivel abban nem alakítható ki a cselekvő ember.
A korábbi pedagógiákban a gyermek tehetetlen és kiszolgáltatott volt, mindig azt kellett tanulnia,
amit a felnőtt akart. Azt sugalmazta a herbarti pedagógia is, hogy csakis a peagógus tudja, mit
kell a gyermeknek tanulnia. Így csupán ismereteket szerez a gyermek, de nem tanulja meg a
legfontosabbat, magát az ismeretszerzést, hiszen az iskolában készen kap mindent. Az életben
viszont nincsenek kész ismeretek, ott az embernek magának kell hasznosítható tudást szereznie.
Ezért az ismeretszerzés készségének megtanítása a korszerű iskola alapvető feladata.
A gyermekek rá kell kényszerűljenek arra, hogy önálló erőfeszítéseket tegyenek az új ismeretek
megszerzéséért.
A tanuló konkrét, cselekvésekre épülő feladatmegoldás során találkozhat csak
problémahelyzettel, problémával, amit egyénileg kell megoldania. Mindez által nemcsak új
ismerethez jut, hanem gyakorlatias, életszerű tudásra tesz szert, amelynek segítségével
problémamegoldó képessége is fejlődik.
Nem a sok, egymástól elszigetelt elméleti ismeret a fontos, hanem annak a készségnek a
kialakítása, hogy a tanuló képes legyen problémékat, feladatokat önállóan megoldani,
akadályokat legyőzni. Dewey felfogása szerint a kívánatos nevelés csak úgy valósítható meg, ha
felszámolják a hagyományos "tankönyviskolát", a tanulás és leckefelmondás iskoláját.
Megszűntetik annak minden tradicionális elemével együtt ( hagyományos iskolaépület, tanév,
tanterv, tanóra stb.), és helyébe olyan iskolát teremtenek, amely lehetőséget ad a gyermekek
sokszínű, saját tapasztalataikban gyökerező cselekvésére, és szoros kapcsolatban ál
környezetével. Elképzelésének gyakorlati megvalósítására 1896-ban Chicagóban létrehozta első
úgynevezett laboratóriumi iskoláját, az Egyetemi Elemi Iskolát.
Jenaterv-iskola
Peter Petersen életrajz (1884-1952)
v 1884 Flensburg közelében paraszti családban született
v Középiskola után anglisztikát, filozófiát, teológiát hallgatott több egyetemen pl.: Lipcse Kiel,
Poznan, Koppenhága
v 1920-tól a hamburgi Lichtwark iskola professzora később vezetője
v 1923-ban a jénai egyetem pedagógiaprofesszora lett és megbízást kapott az egyetemi
gyakorlóiskola vezetésére
v 1927, locarno-i konferencián mutatta be először iskolakoncepcióját a Kis Jéna-tervet (így jelent
meg nyomtatásban)
A Kis Jéna-terv tovább fejlesztése a Nagy Jéna-terv
Jenaterv
Petersen iskolakoncepciója a korszak reformpedagógiai törekvéseinek összegzése:
Decroly a gyermeki érdeklődési körökről vallott felfogása
Landerziehungsheim-irányzat (elsősorban Lietz gondolatai az iskolazenekarról és a művészeti
nevelésről
Geheeb elképzelései az iskolaközösség fejlesztéséről
Waldorf-pedagógia karakterisztikus elemei (pl. epochális oktatás)
Kilpatrick projekt-módszere
Dalton- és Winnetka-plan
A reformpedagógia egyik csúcsteljesítménye
A Jena-plan iskola pedagógiai rendje
- Pedagógiai alapelveit az egyén és közösség viszonyával összefüggésben fogalmazza meg
- Cél: az iskola növendéke saját öntevékenysége útján egyéniségét harmonikus személyiséggé
tudja fejleszteni.
- A hagyományos iskolától gyökeresen eltérő, szervezetében és tartalmában
- Megszüntette az iskolát, mint hagyományos oktatási intézményt, helyette a gyermeki élet
természetes színtereként funkcionál
- A hagyományos osztálytermek helyett csoportszobákat alakít ki
- Megszüntette az azonos életkorú gyermekek oktatásával foglalkozó évfolyamosztályt, helyette
négy alapcsoportra osztotta, amelybe több évfolyamot, kb. 30-40 gyermeket gyűjtött össze az
alábbi formában:
• Alsósok csoportja, az 1-3. iskolai év tanulói (7-9 évesek).
• Középső csoport ; a 4-6. iskolai év tanulói (10-12 évesek).
• Felsősök csoportja; a 6-8. iskolai év tanulói (12-14 évesek)
• Ifjúsági csoport , a 8/9-10. iskolai év tanulói (14-16 évesek)
- A csoportokba tartozás, illetve átlépése tanulmányi eredmények, a tanulók általános érettsége,
nevelődési szintje alapján történt
- Ismeretlen volt a bukás
- A hagyományos órarend helyett a heti tanulmányi időt "ritmikus hetirendbe" tagolta az abban
megvalósuló alaptevékenységeket a Petersen által részletesen leírt művelődési alapformák :
beszélgetés, játék, munka, ünnep képezték
- A hagyományos frontális osztálymunka elveszíti jelentőségét
- A csoportmunka kiscsoportokban történik
- A csoportmunka másik része központilag szervezett ismeretblokkok segítségével - a Waldorf-
iskola epochális oktatás ához hasonló formában – történt
A reformpedagógia fejlődése az egyes országokban
Anglia
Angliából kiinduló “új iskolák”: Abbotsholme, Claysmore, King Alfred School London: -
felhagytak a klasszikus nyelvek kizárólagosságával, nagyobb szerepet kapott a
természettudományos oktatás,minedennapi ismeretek tanítása, sport nevelő szerepének
hangsúlyozása.
Alexander Neill
- A legradikálisabb felfogást az 1924-ben alapított Summerhill képviselte, ezen intézet alapítója
Alexander Sutherland Neill
- egyik alapítója a Drezdában 1921-ben létrehozott "Hellerau Nemzetközi Iskolának"
- Neill iskolájának jellemzői
Neill bentlakásos magánintézetében különbözõ nemzetiségû és korú gyermekek tanulhattak 5-17
éves korig. A tanítási részvétel önkéntes, teljes mértékben hiányoznak a vizsgák, a jegyek és a
bizonyítványok
- A gyermeki természet eredendő jóságáról vallott alapfelfogásából, illetve a gyermek szabad
önkibontakozásának és fejlődésének elvéből adódóan Neill antiautoriter nevelési felfogásának
jellemző eleme volt: az iskolai munkában való önkéntes részvétel, a fegyelmezési eszközök
elvetése, az emocionális fejlõdés és kreativitás elsõdlegességének hangsúlyozása az intellektuális
fejlesztés primátusával szemben. A tanulás alapját a felfedezés, kísérlet, játék, nem pedig a
szigorú felügyelet és utasítás alkotta. Jellemzõ volt továbbá a partneri nevelõi viselkedés, az
egyéni felelõsség, az önkormányzat elve, tartózkodás a szuggesztív motiválás és befolyásolás
minden formájától

Készítették: Mike Zita, Szabó Beáta, Csécsei Balázs

Montessori Mária

Olasz reformpedagógus, hatása rendkívül nagy ívben érvényesült Európa szerte. Magyarorszrágon 1912 óta
foglalkoztak módszerével, melynek lényege az önállóságra nevelés. Az iskolai tanítási idő első három órája intenzív
tanulással telt el. Szabadpolcos rendszer dobozokban kínálta a gyermekeknek a 4 osztály anyagát: a gyerekek azzal
foglalkozhattak, ami éppen érdekelte őket. A beszélgetést nem tiltották, hiszen az eszközök használata sokszor
együttműködést kívánt a gyermekek között. Burchard Erzsébet szakavatottan alkalmazta a különféle Montessori-
eszközöket, eljárásokat (hengersorozatok, lapocskák, szövetdarabok stb.). A "leckeadás" módszerére így emlékezett
vissza: "Ez abból állt, hogy kevés szóval, nagyon szép világos mozdulatokkal megmutattam, mit lehet az eszközzel
csinálni. Ha pl. színlapocskák voltak az asztalon, két ujjammal szépen megfogtam mondjuk a piros színlapocskát, és
kitettem eléje az asztal közepére. Azután ugyanígy melléraktam a másik piros lapocskát és azt mondtam: «ez piros».
Ugyanezt tettem a két kék lapocskával is, de a gyerek rendesen már maga nyúlt a másik kék lapocska után, és az
első mellé tette. Ugyanez történt a sárga lapocskákkal is..."

Forrás:
http://www.mek.oszk.hu/01800/01893/html/11.htm

Készítette: Felinger Anna