Bottyán Katalin V.

néprajz-kulturális antropológia: Sámán mint tudós A „sámán”, a „varázsló”, az „orvosságos ember” vagy a „táltos” rokon értelmű de korántsem azonos jelentésű szavak. A világ csaknem valamennyi táján, az úgynevezett „primitív kultúrákban” elsősorban, de másodlagosan, a „világvallások” hierarchiájába rejtőzködve megtalálhatók a szó szoros értelmében vett tudós emberek, akik szerepük és felkészültségük szerint a világ látható és láthatatlan szférái között tolmácsolnak és tevékenykednek. Működésük saját szűkebb-tágabb közösségükre terjed ki.1 Rendkívül sokrétű tevékenységüket a tudásszerzés módja, illetve a tanulmányaik eredménye szerint végezhetik, mindig a közösség érdekében és kérésére. Maga a sámán- (táltos- stb.) tevékenység sokféle formában megjelenhet, attribútumai, eszközei és szertartásai, maga a sámán személye a legkülönbözőbb lehet, lényege azonban a „plusz” tudás: a hétköznapi tudat szintjein kívüli területek, az emberitől különböző létsíkok ismerete és az ezek (bizonyos része) fölötti hatalom. Általánosan a sámánizmus világképe szerint léteznek az emberi (anyagi, hétköznapi, életnek és halálnak alávetett) világon kívül más világok is: az égi és a föld alatti területek. Ezeket nem egymástól független létezőkként kell látnunk, hanem olyanokként, amelyek csak bizonyos feltételek meglétekor és csak bizonyos, arra felhatalmazott lények számára átjárhatók. A területek leírása és megnevezése az adott sámán kultúrájától függ: archaikus közösségben élőknél
1

P. Vitebski 10.o.: „Úgy tarják, a sámán képes a testét elhagyni és utazást tenni a

Világmindenség más szféráiba, különösen az égi, felső világba és a föld alatti régiókba. … Ha tágabban akarjuk értelmezni a meghatározást, akkor ide vehetünk bárkit, aki a révülés állapotában ura marad magának, még akkor is, ha nincs szó a lélek utazásáról.”
1

szimbolikus, az antropológus Castanedánál absztrakt, míg Sánta Őznél a kettő között van. Az elbeszélés módja nyilván attól is függ, hogy ki a hallgató. Az átjáró a területek között azonban megvan: a világtengely, a naposholdas életfa, egy létra, oszlop, vagy egy hatalmas hegy képében2. Az emberek és állatok lelke, a bőség, szűkség, betegség és egészség nem más, mint erők (szellemek) mozgása a világtengely mentén. Természetes körülmények között ez a mozgás spontán, személytelen erők vagy szellemek által irányított, tudatos befolyásolásukhoz születetett képesség és/vagy szerzett tudás szükséges. A tudás, mint az egymás alatt létező világok is, egyszerre van nyitva és zárva az emberi tudat elől: szimbólumokba, a természet jeleibe van rejtve, melyek nem olvashatók minden további nélkül, de az arra hivatottak számára érthetőek. 3 A szimbólumok olvasásának és használatának, de továbbmenve a mágiának is legfontosabb eszköze az analógiás gondolkodás: a részben meg kell tudni ragadni az egészet, (a kicsi úgy épül fel mint a nagyvilág), a hasonlón keresztül a megragadhatatlant, a birtokon (néven vagy használati tárgyon, árnyékon stb.) keresztül a birtokost. Erre jó példa, hogy a világmindenség bejárásához szükséges „hátasállat”, a táltos ló tulajdonképpen a sámándob: a világ régióinak szimbolikus képeként hatalmat jelent a tér, az idő és a más világok fölött. 4 Az ember által lakott világ középen helyezkedik el ebben a világképben, de körülveszik és áthatják azok az erők, amelyek lények és princípiumok formájában a földi sorsot, életszabályokat megszabják, s amelyekhez
2

Például: M. Eliade: Vallási hiedelmek és eszmék története, 10. o. C. Castaneda: Belülről izzó tűz, 61. o. …”A Sas éppolyan valóságos a látók

és Hoppál-Jankovics-Nagy-Szemadám: Jelképtár, 93. o. „hegy” címszó
3

számára, mint számodra a gravitáció és az idő, de pont olyan absztrakt és felfoghatatlan is egyben. … A Sas, és a Sas emanációi éppúgy bizonyíthatóak… és az új látók tudománya pont ezzel foglalkozik.
4

Hoppál-Jankovics-Nagy-Szemadám: Jelképtár, 55. o. „dob” címszó
2

közvetítőket kell keresnie. Az ember sorsa és feladata az, hogy ezek között az erők között megtalálja a helyes utat, az evilági boldogság, és a szerencse mellett a túlvilági, halál utáni életet. Ez a törekvés azonban éppen az emberre ható erők sokfélesége és hatalmas ereje folytán akadályokba ütközik, és nem is képes mindenki egyformán megbirkózni ezekkel a feladatokkal. Szükséges tehát, hogy életútján vezetője legyen, aki ismeri a világ rendjét, és az aktuális pillanatra vonatkozó helyes megoldást. Többféle mitológiai lényt találunk: olyanokat, akik a természeti erők megszemélyesítései, és mint ilyenek, az emberi életnek a keretét alkotják (föld, víz, tűz, levegő, szellemek vagy tündérek, óriások törpék stb.5, vagy a nemzeti istenség, a mitikus ős megnyilvánulásai, (például a magyar turul), és olyanokat, akik az istenség és az ember között közvetítenek (csodaszarvas, griff stb.). Más szellemek a sámán személyes barátai vagy ellenségei: hívására megjelennek, illetve kihívják őt; küzdelmében segítik vagy hátráltatják, megpróbálják legyőzni. Ezek a közvetítők nem jelennek meg akárkinek, csak annak, aki maga is rendkívüli képességekkel rendelkezik, eleve feladata az emberek vezetése, vagy megbüntetése. Az ilyen hőst már születése előtt kijelölik, (jósálmok, a sors úrnőinek megjelenése), megkülönböztető jelekkel látják el (isten kardja,
5

Magyar Szemle, Új Évfolyam VI. 9-10. szám Budapest, 1997. november.

Közös és eltérő jegyek a törökségi népek kultuszaiban: „Amikor (az altájiak) tüzet raknak a szabadban, egyetlen eleven vesszőt sem törnek le, hanem csak elszáradt, lehullott gallyakat gyűjtenek a földről. Ha jurtaépítéshez - ami manapság fából készül - rudakra van szükségük, legelőször is imában fordulnak engedélyért Altáj-istenhez. Imájukban pontosan megnevezik, hány darab rúdra lesz szükségük, és részletesen elmagyarázzák, hogy milyen célt fognak a rudak szolgálni, azzal is megindokolva tervbe vett tettüket, hogy más megoldást nem látnak az elengedhetetlenül szükséges feladat megvalósításához.”
3

hatalmas termet és testi erő, gyógyító és jósló képesség). A hős személyével felel a rábízottakért. Személyében egyesül a vallási és a világi törvény, de mégsem teljesen, mert a fejedelmek és hősök gyakran ketten vannak, egyikük az istenit, másikuk az emberit szolgálja (pl. Attila és Buda, Álmos és Kurszán), de mégis mindkettő vallási és világi hatalom egyben.6 Rajtuk kívül olyan beavatottak is vannak, akik a törvényen kívül helyezkednek, sajátos utakat követnek, az emberek között csak ritkán jelennek meg. Ők már félig a természeti erők oldalához tartoznak, eszközük a mágia, a varázslat, az ének, a titkos tudományok. Ezek papok: sámánok, táltosok, varázslók vagy garabonciások, a szokástól és az adott kultúrától függően férfiak vagy nők, született vagy tanult tudósok.. Őket is bizonyos testi jelek Plusz- csont, fölös fog, hatodik ujj a kézen és/vagy a lábon, foggal születés, a viselkedés bizonyos sajátosságai: búskomorság, elhúzódás a többi gyerek közül, egyes idegbetegségek, jósálmok jelölik ki, tanítómesterük (aki gyakran rokonuk is) már várja őket és haladéktalanul el is kezdi a képzésüket. Ezek a törvénytudó illetve papi személyek segítik az egyszerű embert hétköznapjainak rendezésében. Megmondják az ünnepek rendjét, bemutatják az áldozatot, megküzdenek az ellenséggel (mágikusan, állat alakban vagy valóságosan, hadvezérként), gyógyítanak, rontást oldanak, felveszik az újszülötteket a közösségbe, és útnak indítják a túlvilág felé a halottakat. A hétköznapi ember, akinek élete ezekhez képest egészen kis léptékű, nincsen magára hagyatva. Nyugodtan végezheti dolgát, mert tudja, hogy szükség esetén van kihez fordulnia. A sámán hétköznapjai viszont szorosan összekapcsolódnak a háromszoros világ erőivel: tevékenységének oka és tanulmányainak tárgya a szellemek és
6

Ipolyi Arnold: Magyar Mythológia, (hasonmás kiadás) Európa Könyvkiadó,

Budapest, 1987.

4

természeti erők tevékenysége, és a világmindenség számára elérhető régiói e tevékenység színtere. Az ő feladata az élet rendjének fenntartása, a más területekkel és a szellemekkel való kapcsolattartás, személyében biztosítja a közösség és a szűkebb-tágabb környezet jólétét spirituálisan és hétköznapi értelemben. Speciális képességei (különleges látás, hallás, jelek érzékelése és megfejtése, intuíció) segítik őt abban, hogy a várható veszélyeket előre jelezze; segítő szellemei, spirituális és technikai eszköztára (talizmánok, dob, dobverő, énekek, tánc, megváltozott tudati állapotok7 /extázis, transz stb./, gyógyító szerek és beavatása során szerzett egyéb képességei) segítségével legyőzze. Sámánt hívnak, ha a közösségből valaki megbetegszik8, ha megfogyatkozik a vadászzsákmány, vagy másfajta ínség köszönt be. A sámán első feladata ilyenkor megállapítani, hogy a világ erőinek rendje milyen sérülést szenvedett: megállapítja a probléma okát. (Diagnózist állít fel.) Az ok az erők egyensúlyának megbomlása, valamilyen szellem vagy princípium elégedetlensége, a szabályok megszegése. A második feladat a szükséges gyógymód, kezelés kiválasztása, a helyes időpont megállapítása. Gyakran ez a kettő is megváltozott tudati állapotban, szertartás segítségével történik. Harmadik feladatköre a probléma kijavítása, a beteg gyógyítása, az időjárás stb. rendjének helyreállítása. Ezek a feladatok összetett eszköztárat kívánnak, elsősorban a rítusok területéről. Máskor az ok egyértelmű: például sebesülés,
7

Róna-Tas András leírása szerint: A sámán magát tudatosan, különböző

módokon és eszközökkel transzba tudja helyezni. A transz vagy eksztázis olyan megváltozott tudati állapot, amelynek folyamán a valós világ hang- és vizuális ingereire a sámán nem vagy csak csökkent mértékben reagál. A mélyebb transzban ez a kapcsolat a sámán saját lelkének repülése során történik. Ekkor képes a túlvilágban mozogni, és a túlvilágiakkal kapcsolatot felvenni. Ezek megjelenését, néha távoli helyekről való érkezését a transz beállta jelzi.
8

Például ha a közösség egy tagjának a lelkét elrabolták, a közösség tisztátalan,

vagy idegen test hatolt a betegbe.
5

baleset esetén a vérzést csillapítani, a törött csontot rögzíteni kell. De ilyen esetben is szükséges a spirituális segítség: a gyógyító erők támogatása elengedhetetlen. A sámán munkája során szertartásosan meghal és újjászületik:9 A kitűzött cél (például gyógyítás) érdekében gyakran a közösség szeme láttára elutazik a világmindenség elérhetetlen területeire, kiszedi a beteg testéből az idegen testet, megtisztítja a tisztátalanságot, harcban visszaszerzi az elrabolt lelket. A fizikai csata, a leleményes vita, vagy a közbenjáró könyörgés a bajt okozó szellemnél meghozza gyümölcsét. Ha a sámán győzedelmeskedik, az ellenséges szellemet visszaküldi, ahonnan jött, feloldja a levegőben, bezárja az edénybe, kényszeríti, hogy megállapodást kössenek. Rendkívüli személyes tapasztalatai során a sámán pszichológiai eszközöket használ, azonban közösségi célok érdekében. A sámántevékenységnek ez a része a közösséget szolgálja, maga a rítus gyakran az egész közösség szeme láttára, szinte a nevében zajlik. Carlos Castaneda, Taisha Abelard és Sánta Őz könyvei nyomán, akik beavatott sámánként (varázsló stb.) önmaguk írták meg életüket, azonban egyértelművé válik, hogy a sámán tevékenysége nem kizárólag egy (archaikus) közösség szükséghelyzeteire vonatkozik, számtalan személyes és személyiség feletti, a közösség hétköznapjaitól elzárt nézete van. A tudás megszerzése, bár gyakran öröklött, vagy legalábbis már a születéskor csírájában meglévő képességeken alapszik, magányt, a hétköznapi élet perifériájára való húzódást követel meg. Továbbá a szükséges eszközök, gyógynövények, kivonatok stb. összegyűjtése, elkészítése is titokban, bizonyos, meghatározott időpontokban történik. Mindez nem része a közösség tagjai által ismert hagyománynak. A sámán életének egy részét megváltozott tudatállapotban, bizonyos értelemben más létsíkokon tölti, aminek tapasztalatai, élményei és törvényszerűségei nem adhatók át hétköznapi eszközökkel. A sámánra is jellemző tudati tevékenység: értelmezés, formába öntés, mint egy ének eléneklése vagy egy szertartás
9

P. Vitebsky: 127. o. alapján
6

elvégzése a közösség előtt nem árul el mindent az ő belső folyamatairól és tapasztalatairól, ez sámánságának csak egy része. A kívülről, más kultúrából érkezett kutató azonban még annyit sem ért meg, mint a közösség: a közösséget vizsgálva annak értelmezéséből annyit tesz magáévá, amennyit empátiája, tudása, nyelvismerete alapján képes, a többi előítéletei, hajlamai, tudományos ismeretei, saját kultúrája következménye. A legkevesebbet azonban az tudhatja, aki személyes tapasztalat nélkül, pusztán (lefordított) könyvekre, jobb esetben saját intuíciójára támaszkodva próbál valamit megérteni egy térben, időben, kulturálisan és tudatilag is olyan távoli lényből, mint a sámán.

7

Felhasznált irodalom Carlos Castaneda: Don Juan tanításai, Édesvíz Kiadó, Budapest, 1997. Carlos Castaneda: Belülről izzó tűz, Édesvíz Kiadó, Budapest, 1993. Taisha Abelard: Absztrakt repülés, Püski-Új Ág, Budapest, 1996. Mircea Eliade: Vallási hiedelmek és eszmék története III., Osiris Kiadó, Budapest, 1999. Piers Vitebski: A sámán, Magyar Könyvklub- Helikon kiadó, Budapest, 1996. Sánta Őz, a sziú indián sámán Tornai József: Boldog látomások, Európa könyvkiadó, Budapest, 1977 Hoppál Mihály- Jankovics Marcell – Nagy András – Szemadám György: Jelképtár, Helikon Kiadó, Budapest, 1990. Ipolyi Arnold: Magyar Mythológia, (hasonmás kiadás) Európa Könyvkiadó, Budapest, 1987. Sántha István (szerk): Halkuló sámándobok, Diószegi Vilmos szibériai naplói, levelei, Documentatio Ethnographica 18. L’ Harmattan – MTA Néprajzi Kutatóintézet 2002.

8

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful