a XXI.

század embere

PARSIFAL

PARSIFAL
a XXI. század embere

Wolfram von Eschenbach műve alapján összeállította Bistey Zsuzsa

A 112 színes festmény David Newbatt skóciai festőművész alkotása

ARKÁNUM SZELLEMI ISKOLA KIADÓ 2003

Minden jog fenntartva Kiadja az Arkánum Szellemi Iskola Kiadó Szerkesztette: Juhász József Felelős kiadó: Persőtzi Mihály ISBN: 963 85396 7 4 .

Egy magyar Grál-család emlékének. .

.

E különös észlelésnek az okát én az Európa középső régiójában zajló rendkívüli eseményekben látom. az Ön munkája manapság olyan szférákban zajlik. Szent Mihály napján. idézi a múltat. ott is emberkörök hajolnak össze. hogy hívásomat hallva ilyen gyorsan megjelent. amiért ilyen sietséggel ide kértem Önt: valami elindult ebben a Középben! Amikor én utoljára a Földön éltem. Tudom. lovag úr! A Közepet ma még nagyon kevesen látják. Aki jogosan elfoglalhatta volna. legyen az kocsmaasztal. a Közép még üresnek tűnik. Hívásomnak mély és reményteljes oka volt. aki kerek száz évvel később meg is jelent… De. sorstársaimmal még hazátlan lelkekként botorkáltunk az üresen maradt trón körül. de eddig csupán a kör alakú oszlopcsarnokot láttam. amit körbeülnek. kereső iparkodásban. olyan oka. vagy iskolai pad. 1812. amelyek az én látásom számára ma még nem egészen hozzáférhetőek. jótevő „hattyúlovagom” Bajor Lajos. az én ifjú. végre válaszolhatunk erre a hívásra… ESCHENBACH Ha emlékezésük cselekvő akarattá erősödik… Ebben az esetben valóban lehetséges. önmagáért. akik a küszöb innenső oldalán a jövőben élünk. A Közép embere hívja.APOKRIF BESZÉLGETÉS AZ ÉGI KEREKASZTAL MELLETT: WOLFRAM VON ESCHENBACH ÉS RICHARD WAGNER TALÁLKOZÁSA KÖZÉP-EURÓPA DOLGÁBAN WAGNER Lovag úr. a brilliáns elméjű Nietzsche. 1833-ban megölték. „Európa gyermekének” trónusa. A Középben egy trónus áll. bármilyen messzire is . kedves mester. a nemzetek reményteli új építménye? Ez az építmény az én szemeim előtt is megjelent. és mi. tudnia kell. ebben a figyelő. Ebben a sodró hullámzásban itt is. kérdező. amely miatt szemeim előtt összekapcsolódva jelent meg a régmúlt és a várakozó jövendő. előttem egy évvel született. hálásan köszönöm. Liszt Ferenc… Mára valami gyökeresen megváltozott: Európa szelleme irtózatos küzdelemben van önmagával. mind Kerekasztallá lesz. hogy Parsifal visszatérni készül Európába? Épülőben a Grál-templom. vagy éppen zaklatott életű géniusz-apósom. hogy ezzel Európára szabadítsák a szakadék bestiáját. onnan mintha hiányozna még valami… WAGNER Milyen igaza van. 1833 óta üresen. és az asztal. ESCHENBACH Arra gondol. Kedves mester. inkább hiányát érzékelik.

az okok világába emelkedjék… Be kell vallanom kedves lovag. Éppen ellenkezőleg: A XXI. egy nagy múltú égi-földi sorskapcsolat. a zürichi tó partján. hol csörgősipka van a fején. az idő nekem mindig is a zenében jelent meg igazi mivoltában. század elején. század emberének lehető legpontosabb életprogramját kellett megfogalmaznom a XIII. éppen akkor foglalta zenébe Parsifal és a Grál történetét. WAGNER De hiszen éppen ez az oka a mostani találkozásunknak! Parsifal története ismét felmerülőben van az európai lélekben. méghozzá olyan világformáló eseményekből. hol a Grál királyság szent koronája: ki hogyan ismer rá könnyebben! ESCHENBACH Nos. Több mint húsz esztendeig hordoztuk egymást egy közös születésben. amikor a Szent Grál fénye – hosszú évszázadok után – ismét megjelenhetett Európa étervilágában. Az 1879-es esztendőre esett ez az életbelépés. kedves mester. Bennem a múlt forrása egy Nagypénteken fakadt fel.kerülünk egymástól a Világakarat bölcs jövőtervének átélésében. hogy téren és időn túl. Ebben a sorskapcsolatban él és várakozik a mi közös gyermekünk: Parsifal. kedves mester: idefenn az idő valóban zenél. Harmónia és ritmus vállalt rendjében mozognak egymásért és az emberért csodálatos Napkozmoszunk égitestei. sem szívem többé Parsifaltól elválni nem tudott. Mégis: hogy végre tudja hajtani azt a feladatot. amiért legutóbb a Földre érkezett. a világsors talán legnehezebb fordulópontján… Ön. WAGNER ESCHENBACH WAGNER Forrást említett lovag úr. hogy sem elmém. Egészen természetes. amelyek a IX. mert Európa közepén egy trón üresen maradt… Valóban 600 esztendő telt el kettőnk földi útja között? A térben az idő kínosan megfeszül. aki keres. amely bennünket az idők végeztéig összeköt majd. talál. abban a nevezetes esztendőben. amikor az emberi világ kormányzó pálcája – két évezrednyi szünet után – ismét Mihály főangyal kezébe került. mi ketten bármikor találkozhatunk! Van közöttünk egy szál. míg az ember bátorságot vesz arra. Ott jár a Középben. olyan erővel. melyekből az emlékezéstől kigyúlt elme és szív táplálkozhatott. században játszódtak le a földi világban. embertől emberig. Eleven valóságról kellett minél elevenebb szóképeket festenem. amelyek 600 év múlva új tudatot gyújthatnak a modern emberben. ott raboskodik mindaddig. forrásairól mindenképpen hallgatni kényszerült. Ahogy nekem. úgy Önnek is biztos és erős szellem-forrásai voltak. Parsifal története sohasem volt legendának szánva. amíg a Parsifal partitúrájával készen nem lettem. .

A ma emberének szellemi útja rajzolódik ki ebben a hét. mert az emberi világ feletti hatalom Klingsor kezébe csúszott át. hadd folytassam most én az emlékezést. az ember szellemi önfelismerése soha nem lesz veszély nélkül való! Lássa. szín és mozdulat . méghozzá az Ön életútjára. Önismeret és végzetismeret dereng elő. az Ön bátor emlékezése felgyújtotta az én elszántságomat! Ki hívta össze az első Kerekasztalt? Ki készítette elő – évszázados visszavonultságban – a Grál földi misztériumát? Ki diktált számos vastag kötetre való titkos krónikát Blasius remetének Northumberland járhatatlanul sűrű erdőrengetegében? Ki az. hogy sok jóigyekezetű lovag kereső útját szemfényvesztő próbáival sorra derékba törheti? ESCHENBACH Kedves mesterem. Azután jött Tannhäuser. egymást követő műben. hogy a XXI. De Európa embere mintha már nem elátkozott hajósként bolyongana örökös ködben. De. akiről hallgatnom kellett. WAGNER És Merlin mégis újra megjelent – ugyan ki fogadta felismeréssel? Egy bajor kisváros dombján felépítette a maga Grál-templomát. éppen azért. hogy ezt a sokáig – és jó okkal – „bűvölet alatt” tartott tudást a jövő érdekében. a kettő között választani tudjon! Eleven felismeréssel. méltó alázattal. Lohengrin. amelyben arány és forma. a szeretve tisztelt Merlin az. hang. csak ezután fogadhatja magáénak. a Mesterdalnokok. kedves mester! A szellem ritmikus újratestesülésének felismerése is megjelent. akinek el kellett rejtőznie. lelket rázó drámákban bontakoztatta ki nekünk a Grál szent világosságát. A Világteremtő Akarat bölcs beleegyezésével szabadították Európára a hazugság szellemét a IX. míg örök ellenlábasának. a fatemplomot. majd a Trisztán és Izolda. hát sötét ködben indított.. században.. és végül: a Parsifal. Hogy el ne vakítson. Nagy zenei lépésekkel. De mekkora erő. a Bolygó Hollandi történetével.ESCHENBACH Igen. század embere – minden lehetséges bűvöletből magát kiverekedve – igazság és hazugság között különbséget tegyen. sötét tengereken! Kínokban edzett. Ő pedig a hazugság szellemének szolgálója. ami neki volt szánva a kezdetektől: a szellemi önfelismerés Grálkoronáját. Klingsornak akkora hatalom jut. Így kellett ennek történnie. nyughatatlan lelkének mélyéből mintha egyre erősebb fény derengene elő… WAGNER ESCHENBACH Minden bizonnyal. Siegfried. az emberiség krisztusi szolgálatát. kedves zenemesterem. micsoda rendületlen bizonyosság kell majd ahhoz. amely Földre idézte az én életutamat is. a múltból veszély nélkül átvezessük? WAGNER Lovag úr. azóta is az Ő sugarában élünk. akiről a Parsifal történetben már csak hallgatni szabad.

hogy amikor a jövővé érett múlt a jelenbe kíván lépni. ESCHENBACH Ó. század dzsungelét: Klingsor kitett magáért. hiszen tiszta tükrében saját hatalomvágyuk és ingatagságuk kínos-élesen megmutatkozott! . ESCHENBACH Nem sok ez egyszerre. szolgálatára legyenek. dalnok és király. sem mellvért nekik többé nem jár. akikben bátor hite rettegést szült. hogy a megfelelő pillanatban. mert a legmakacsabb kutató is palotát keres. szétszórva. a lehetetlenség ereje. rejtett lovagság ez. megtalálják a megfelelő szavakat. a nevezetes névtelenek szerteszórt. Sem ő. A többiek helye üres! Kimondhatom-e végre: a többiek már csaknem mind. felismerik a megfelelő pillanatot. hogy Arthur király ma is él.tökéletes harmóniában találkozhatott. A varázshatalom minden csábításánál erősebben éltek lelkében Isten szándékai. sem Merlin nem halt meg tehát. kopott palánkú pajtát… WAGNER Merlin jól ismeri a XXI. amelyre bízvást válaszolhatunk? ESCHENBACH WAGNER Minden kétséget kizáróan elérkezett a megfelelő pillanat.” Erről hitvallást tett bírái előtt is. Látta a múltat. Feladatuk pedig: a lehetetlen megvalósítása. és nem tégladúcos. művére büszke lehet. sötét rengeteggé sűrűsödött az elmúlt ezer év alatt! Titurel királyunk vára mellett pedig felismerés nélkül elmegyünk. egymásról talán csak éjszaka tudva. egymásról alig tudó serege! Klingsor erdeje mohos. aki kételkedne abban. csupán elrejtőzött. egyetlen fegyverük a szó. És mert emlékeznek. a Chartres-i iskola mestere egyszer azt mondta: a britek minden bizonnyal megköveznék azt. Egy sosemvolt. látta a jövőt. élnek odalent és emlékeznek. odalenn vannak? A Földön tevékenykedik lovag. Szegény. De Merlin egy szűz és egy démon gyermekének született: nem egyszerű végzet – már kisdedként döntenie kellett. Éppen ezért végtelenül egyedül állt a világban: különös jóslataitól az egyházi és világi hatalmak egyaránt fáztak. és mindenfelől hallom a hívást! Egyebekben pedig lovag úr. nézzen körül: ketten ülünk csupán Arthur király Kerekasztala körül. fel is használták ellene azok. régi jó barátom. aki hazáját az ellenségtől megszabadítja. sem kard. Bayreuth-ban szólalt meg először a kelta bárd utolsó üzenete: a Parsifal. a megfelelő hívásra ismét megjelenjen! Itt lenne a megfelelő pillanat? Elhangzott valóban a hívás. kedves mesterem? Igazán itt és most lenne valóban az ideje az ilyen „nyilvános” önismeretnek? WAGNER Alanus ab Insulis. bátor Orleans-i Jeanne! Ő ismerte Merlin jóslatát és erőt merített belőle: „a Loire mentén születik majd meg az a leány.

Ma azonban visszaérkezett. Mindaz. a Középben kell. nyugtalan várakozásában! Ide van szánva a Grál? Az én századom. Ahogy az ősöreg kultúrájú Kelet és a fiatal sodrású Nyugat a világ szívében Európában. felkínálni mindazoknak. a Tridentben összegyülekezett egyházi méltóságok „indexre” tették Merlin jóslatait. Az egyikből a szabadság. ESCHENBACH . hogy Parsifal ismét megjelenhet Közép-Európa életében. Annál is inkább. várakozásban tartottunk. amely még ma sem talált válaszra a világban! Pedig ma az egész embervilág szellemi szíve ott dobog. amelyek ekkor még mindig közszájon forogtak Európa-szerte. és fel kell tennie a végzet-kérdést. hadd tegyek fel én is egy számomra sorserőket hordozó és mozgósító kérdést. Az emberi lélek megérett a szellemmel való találkozásra. ahol az akarattól tüzes erőt kapott gondolat és a gondolattal megfékezett akarat egymással találkozásra készül. amelyre a XXI. Ez Európa titka! WAGNER Mély titok ez lovag úr. mert a kérdés mély összefüggésben áll Parsifal és a Grál további sorsával. a másikból a szeretet kíván a világba lépni. mely Európa szellemi készenlétének forrásait ma mégis fel kívánja tárni. században szükségképpen végbement. ESCHENBACH Szépséges Európa! Egy végzettel telített kérdés. Oda kíván belépni. század ősöreg és mégis ifjú lovagja az emberi lény belső szentélyébe igyekszik. hogy Keletre vándorolt. hogy Parsifal ismét megjelenik. melytől egész Európa és az egész emberi világ további jövője függ: „Őrizője vagyok én a testvéremnek?” A válasznak Európában kell megszületni. hogy találkozzon. Ő a modern európai ember. mert az idő elérkezett. a Közép erős. ma új életerővel teljesen megjelenik. akinek be kell lépni a most formálódó falak közé. bebocsátást kér ebbe az új templomba. ma megjelenik és metamorfózisára vár. WAGNER Köszönöm lovag úr.A szűz halála után 143 évvel. az individuális ember ajándékaképpen. a XXI. Amit évszázadokon keresztül a világesemények csendes hátterében őriztünk. mert Európa nemzetei építkezésbe fogtak: a testvéri szövetség újkori templomát nekik kell felépíteni ebben a viharos erejű harmadik évezredben… Egészen természetes hát. az emberiség továbbfejlődésének irányával. ami a IX. akikben érzékszervek születtek erre a korszakos felismerésre. Mielőtt Parsifalt ide idéznénk újra. úgy Parsifal. ESCHENBACH Valóban elérkezett az idő. a Közép régiójában várakozik. Dante. öröm nekem. Aquinói Tamás és Giotto százada már csak annyit tudhatott a Grálról. század európai emberének választ kell adnia.

ahol ezer esztendeje egyszer már megjelent. itt a Közép régiójában. Edouard Schure. amelynek tavaszán az Ön Tannhäuserét botrányosan megbuktatták a párizsi Operában a Jockey-Club elkényeztetett és faragatlan aranyifjai. tudja. WAGNER No igen. hanem az európai Közép szívében. lelke legmélyebb emlékező rétegéig hatoltak: a fiatal francia. és maradni jött! ESCHENBACH WAGNER Nagy igazság! A többi a mi dolgunk lesz fent és lent! . nagyformátumú ember. húsz esztendős esztéta. Nevük és műveik máig elhagyhatatlan részévé váltak az európai iskolák. Bertrand Russell munkatársa. angol matematikus. aki korának szellemi formálásában mellőzhetetlen szerepet játszott. Élete második felében. festő és komponista. vigasztaló homályában. hogy mit keres. hogy Kelet és Nyugat legmagasabb kultúr-erői egymással termékenyen. Ki ez a nevezetes névtelen? Mind a mai napig csak a történelem „belső oldalán” találkozhat vele az. aki a francia „Kerekasztal” szellemi születését élte meg csalhatatlan bizonyossággal ezen a botrányba fullasztott előadáson. hogy az Ön kérdése az 1861-es esztendővel kapcsolatos? ESCHENBACH Úgy van. bengáli költő. század vitathatatlanul legátfogóbb metafizikai rendszerét dolgozza ki”. Nem Keleten és nem Nyugaton jött a világra. szociálpedagógus. Rabindranath Tagore. Fájdalmas emlék. Alfred Whitehead. Épp csak megmutatta magát. egyetemek tananyagának. de a nézőtéren ült egy másik fiatalember is. Hazájában egyetemet alapít azzal a céllal. a „középben” találkozhassanak. sem egyetemek tananyagában. kedves mester. és tudja hogy mikor… Ez a rejtettség mélységesen összefügg Európa szellemi jövőjének lehetőségeivel… De jöjjön hát a ragyogó gyermek! Lépjen színre Parsifal. de tele van erővel ma is! Micsoda sorsesztendő! Keleten és Nyugaton is született egy géniusz. akinek a wartburgi várban lezajlott események. filozófus és metafizikus. Neve és életműve nem szerepel sem iskolák. az irodalmi Nobel-díj birtokosa. 1861-ben még valaki született. Ma ismét itt van velünk. hol kell keresni. aki tudja. ugye nem tévedek. Amerikában a harvardi egyetem professzoraként „a XX. arról az esztendőről van szó. ha azt gondolom.WAGNER Lovag úr. már tűnt is tova a legendák kényelmes.

.

Wolfram von Eschenbach A galamb alászállt értünk Fehér láng hasított az égbe Az ember nyelve béna Szemeiben rémület a látás: Az egyetlen kiút a bűnből.Ha a hűtlenség a szívben hazára lel. azután él megint… Míg emészti őt a máglya. Amíg az ember fénylő. vagy Máglya. A Szeretet ismeretlen nevében Szőtték ismeretlen kezek Ezt a lángoló. gyászt arat. igaz valóját A sötétség foltjai még beszennyezik. Ki hozta ránk e kínzást? E rettenetes terv kiben fogant? A Szeretet. kínzó Nessus-inget Melytől az ember meg nem szabadul Csak él. Az emberi létben úgy váltja egymást áldás és átok Mert menny és pokol a lélekben Még egymással jól megférve együtt lakik. vagy a Máglya. a rosszból Az egyetlen remény a reménytelenségben A választásban rejlik: Hogy máglya. Ahogy a szarka tollazatában Fehér és fekete egymásra mutatva ékeskedik. Bár szégyen és dicsőség láthatóan Egymást váltva emeli-süllyeszti sorsát. Richard Wagner . Amíg a cél és a bizonyosság ingatag. A lélek újra meg újra fájdalmat.

lovagi dicsőségről lenne hát szó? A történet majd elbeszéli nekünk. Harun al Rashid bagdadi kalifa és Nagy Károly frank uralkodó egymással levelezésben álltak. hogy vagyont és dicsőséget maga erejéből küzdjön ki magának. hogy Gamuret. „A szívem egyre a magasságok felé húz. annál sokkal sürgetőbb. amellyel útra kelhet. Annyi bizonyos. Vajon merre visz engem ez a vágy? Meg kell tudnom. ajándékokat cseréltek. hogy egyik fia elhagyja családját és hazáját. Galoes. égetőbb és ellenállhatatlanabb. Csak világi sikerekről. nem tudhatom honnan benne ez az áradó életerő. lovagi próbák felé sürgető erőt így értelmezi: nem lehet más célja az életben. Eschenbach biztosít bennünket arról. Gandin egy csatában elesvén. de öntudatosan hordozza felismert értékeit. Gamuret nem kér a nagylelkű ajándékból. hogy együtt vigyék további dicsőségre az Angevin nevet. Mielőtt önteltségre gyanakodnánk. akivel a történet olvasója találkozik. Gamuret az Anjou birodalom nagynevű és nemes hírű Angevin családjából származik. kitüntesse magát ebben a szolgálatban. Az első figura. Gamuret végül a bagdadi Baruch szolgálatába szegődött.” Ez a magasságokba invitáló erő – mint később bebizonyosodik – nem szellemi magasrendűség felé irányítja Gamuretet. Parsifal apja. különös erő feszíti lelkét: családjától csupán méltó lovagi felszerelést kér.Wolfram von Eschenbach Parsifal története 16 énekből áll. mégsem a törvény betűit kívánja követni. és így – a római jog rendelése szerint – nem remélhet örökrészt a családi birtokból. Birtokait és egyéb vagyonát megosztaná öccsével. század Nyugat-Európájának egyik sajátságos vonása volt. hogy távoli országokban mérje meg szerencséjét és képességeit. a döntés pedig a miénk lesz. A IX. A két fiú anyja nagy szívfájdalommal törődik bele. . hogy második fiúgyermeke Gandin lovagnak. aki ekkor a földkerekség kétharmadának elismert uralkodója volt. Gamuret bátyja. ha lehet. az idősebbik fiú. mint hogy lovagi szolgálatait a földkerekség legnagyobb uralkodójának felajánlva. Gamuret lovag. az őt ismeretlen birodalmak. amely szinte kiszakítja a mellkasom bal oldalát. hogy Gamuret rendelkezik a szerénység erényével. hogy vezéralakjai szinte ellenállhatatlan vonzást éreztek a „mesés Kelet” messze-ragyogó kultúrája iránt. Sorsát meghatározza.

Patelamunt városának gyöngyszeme. különös útkereszteződéshez érkezett fiatal élete. több annál: fejetlen kétségbeesés. Lovagi helytállása példaképpé tette. Perzsiában vagy Marokkóban. félreértésekkel tűzdelt. Erényeit a sok diadal csak növelte. Gamuret soha többé nem látta viszont anyját. Csak hajszálnyira volt a haláltól. amikor hírnév és gazdagság csúcsára érkezett a legyőzhetetlen. keresztény és muzulmán országokban egyaránt fényes volt híre és neve. Nyugat csillaga Kelet kárpitján. a legragyogóbb kitüntetést is csendesen viselte. Bizony. acélozta. Angevin véreit. méltó jelképe egy emelkedett és hűségében rendíthetetlen lovagi életnek. Különös kikötőbe futott Gamuret hajója. ugrásra kész keserűség. Csillagzata hamar felragyog. Zazamanc-ba vezette – bár a vezetésbe belejátszott egy váratlan tengeri vihar. társtalanul élt a nemes és hontalan idegen. a csodálatos vár. bátyját. Nyugat fiának Keleten kél fényes napja: Gamuret hírnevet és vagyont szerez. Hűsége jeléül leteszi családi címerét: az ugró párduc figuráját.Parsifal majdani apja tehát Nyugatról a kelő Nap irányába vándorol. A kikötővel szemben állt Zazamanc királynőjének palotája. keserű küzdelem közepébe cseppent. erőit Kelet szolgálatába állítja. Damaszkuszban vagy Aleppóban. aki párviadalban mérkőzni mert volna vele. Kaland és próbakereső vándorlása egy napon a mórok királyságába. a békés városban hadiállapot volt. hogy a várost mindenfelől harci sátrak valóságos erdeje veszi körül. . Szabad volt a lélek kóbor vágyaitól. Gamuret érkezésekor azonban a város minden kapuja zárva volt. Kérdései nyomán hamarosan megértette. Ifjú volt még. hogy nem mindennapi hadi helyzet. zöld selyem háttérbe hímzett hófehér horgony váltja fel. amely kishíján a víz mélyére küldte hősünk hajóját. minden lovagi párviadalban ő maradt nyeregben. a falakon fegyveres katonák álltak őrt és kísérték gyanakvó tekintettel az idegen érkezését. Gamuret partra lépve látta. Két hatalmas hadsereg táborozott a falak tövében. Végül már nem is maradt senki. tiszta hírű idegen. a legnagyobb diadalt is nyugalommal fogadta. gyanakvó indulat és zavarodott. Minden dolgában az önfegyelem és a mérték vezette őt. hanem egy különös. Baruch magasra értékeli és bő kézzel jutalmazza Gamuret valóban rendkívüli teljesítményeit. amelynek tizenhat kapuja mindig nyitva állt. amikor utolsó pillanatban mégis sikerült hajójával egy öbölbe kanyarodnia. Egyedül állt a világban.

hogy az éjfekete bőrű szépség – mintha saját könnyeinek záporából nyert volna keresztvizet – szemeiben egyre kevésbé tűnt pogánynak. az életét hetek óta dobáló viharban. Végül fegyvertelenül szállt viadalba és elérte végzete. Európa fehér lovagja és Kelet feketebőrű királylánya már az első találkozáskor mély. Ő lenne a megmentő. mindenesetre – ahogy a kor lovagi etikettje ezt megkívánta – kardját és életét máris Belacane királynő városának megszabadítására ajánlotta. Patelamunt ostrom alatt álló város királynője. halálig meg nem állítható háborúság közepébe vezette őt a sors. Gamuret gyakorlott szeme azonnal felmérte: hetek óta tartó. szőke szépsége. Belacane elé invitálta. míg fegyverzetétől is megvált a kedvemért. még mindig akadályozott abban. a vár alatti síkon. csatában lesántult lovak… Belacane. az a fekete sereg lent. akarattal küldtem őt a halálba! A másik oldalon a skótok királya táborozik seregével. anyai ágon unokatestvére. szépséges hölgyei gyűrűjében fogadta Angevin lovagját. . Egy kétségek között vívódó. végsőkig elkeseredett. hogy egy nemes mór herceg. Szemeinek szinte fájdalmat okozott a városba érkezett idegen fehérbőrű. Így újabb és újabb próbáknak tettem ki. ez az idegen ragyogású fejedelmi férfi. Ezen az estén. Isenhart hívei. férfias méltósága és erőt árasztó nyugalma. ahogy vitéz urukat siratják: úgy hiszik. A város utcáin mindenütt nyögő sebesültek. saját kezével szeletelve a húst. érdemes-e kezemre. Gamuret. hogy kiérdemelt jutalmában részesítsem végre. Két sereg közé van zárva a város. Rég bizonyított már. lovagi védelemre szoruló ifjú leánynak. aki csodaképpen épp most. bár ezt egyikük sem kívánta a másikkal tudatni. a fekete királynő így beszélt Gamurethez: – Tudd meg uram. horpadt pajzsok. Még mindig folyik arcukon a könny. a fegyverszünet átmeneti csendjében érkezett a városba? Belacane. vérontástól rémült és kimerült nő kereste támaszát. volt vőlegényemnek. amikor az én leányi szemérmem.Az ostrom alatt álló város polgármestere az előkelő idegent Zazamanc szépséges mór királynője. Próbákat mértem rá. és mindkettő engem tart végső ellenségnek! Gamuret többszörösen megállapította magában. hogy lássam. sors-diktálta vonzalmat érzett egymás iránt. az éjfekete bőrű mór királynő. és egyre inkább rendkívül vonzó. csordítva a bort a kupába – bizony nemegyszer pírt hozva különös figyelmével Gamuret lovagi arcára is. mint piruló és készséges szolgálólány térdelt Gamuret asztalánál. Isenhart udvarolt nekem. A palota felé menet. hogy az előkelő látogató tőle hallja meg a városban uralkodó szörnyű állapotok okát. szilánkos lándzsák. Tankanis király fia.

Gamuret a harcban legyőzött királyi bajnokok díszkíséretében lépett újra a szépséges mór királynő elé. nagy világfeladattal felruházott fiú születik majd. Gamuret még jó néhány viadalt megélt ezen a napon. majd Gaschier következett. de nemes kötelességek nemes teljesítése közepette gyorsan és biztosan érett. pompás smaragdzöld ruházatában. Belacane királynő lelkében is két erő találkozott ezen a napon: a további ostrom veszélyétől egy csapásra megszabadult uralkodó hálás megkönnyebbülése és a szívét egyre erősebben elfoglaló. a királynőt támadó sereg másik vitéz vezére. Lot fia Beacurs. álmatlan nyugtalanság volt. vele együtt a skótok egész serege visszavonult a további harcból. Ő is hamarosan a küzdőtér zöld füvén találta magát. A királynő hálótermében. hiszen másnap minden erejére szüksége lesz. Gamuret éjszakája azonban – minden gondoskodás és kényelem ellenére – csupa hánykolódó feszültség. anyai ágról unokatestvére Gamuretnek. Bár pihenés nélkül virradt rá az új hajnal. győztes idegen lovag kavarta mély és eltagadhatatlan szerelem. Lénye kettős hőben izzott: a várható csata. Kaylet. . amikor felfedezte. és minél alkalmasabb legyen a nyugalomra. villogó fegyverzetével készenlétben találta őt. Diadalmas reggel volt! Anjou Gamuret először Hiuteger lovagot vetette ki pompás harciménje nyergéből. hogy ellenfele egy Angevin. elállt a harctól. de az övé volt a két szív parancsolatából is. fejtette le az idegen színű testről a harci köntöst. Parsifal féltestvére. Ez a napszínektől fénylő diadalmas lovag most az övé volt a kor szokása szerint. Saját fenséges kezeivel bontotta meg Gamuret mellén a vértet. ahogy a palota ablakából kikönyöklő mór királynőt illendően köszöntötte. a spanyol lovag következett. Nyugat és Kelet nászából egy különös jövőjű. hermelinnel és selyemmel gazdagon borított ágyon teljesült be a nemes kötés. Vitézségét csak két lovag múlta fölül a távoli jövőben – mert ekkor még egyikük sem született meg –. Feirefíz. vereséget azonban egyet sem! Estére kelve elfogytak harcias ellenfelei. és Gamuret fia Parsifal… Kaylet.A figyelmes – és a jól megsejtett diadalért már előre hálás – királynő maga felügyelt arra is. Szerelmük hirtelen támadt ugyan. bal karját Gamuret lándzsája szögezte a földhöz. és egy zaklatott érzelem eddig soha nem tapasztalt sodrásában. a régen nélkülözött nyilvános és nagy tétű megmérettetés izgalmában. hogy lovag vendégének éjszakai szállása méltó legyen rangjához. Megadván magát.

hogy vajon ez a sápadtbőrű. tagadhatatlanul vonzó és férfias idegen elég magas születésű-e. elpusztított termést. Egyetlen önvédelmem a szerelem maradt! – így szól Gamuret diadalmas beszámolója lovagtársainak. A város 16 kapuja – amelyekből a háború során nyolcat a sötétbőrű pogány mórok. Menyegző és békekötés: az ellenség ma már együtt ünneplő barát lehet. A szépséges mór királynő bizony nagyot lendített Gamuret sorsán. lakóházakat. a megtalált boldogság nagylelkűségével ünnepelt a háborútól visszavonult. szabadságomat az ő kezeibe helyeztem. mintha fáról szedte volna szaporán az aranyat! Isenhart. az új király személyében a tettekben megpróbált erő és a gyors ítélkezéstől mentes igazságérzet teremtett békét. amíg legyőzte magában a sötétbőrűek iránti tartózkodását. két kultúra találkozásából jó és messzire ható ötvözet született. és a maga női módján már találkozásuk percében elébe ment: hangosan elmélkedett azon. a szomorú halált halt mór herceg királyi temetéséről is maga gondoskodott. hogy érkezésekor a királynő csókkal üdvözölhesse. hiszen az önnön vitézségére. és ma a birodalom urává lettem. Egy bizonyos: Belacane egy pillanatra sem érezte magát alacsonyabbrendűnek szőke. Gamuret. fehérbőrű vendégénél. hanem a tisztázott félreértések nyomán támadt baráti érzéssel. a helytállást oly bő kézzel jutalmazta. Két vallás. Az idáig tán túlontúl szemérmes. hiszen a hadak nem a kényszerű megadás bosszúvágyával vonultak el. magában a szerelem érzését csak nagy tartózkodással. akik e váratlan sorsfordulat körülményeiről faggatták. Gamuretnek kellett egy kis idő. tétován kezelő fejedelmi leány egyik pillanatról a másikra szenvedélyre gyúlt az idegen lovag iránt. nyolcat pedig a skótok keresztény hadai ostromoltak – ismét békében tárulhatott ki a világ felé. Gamuret saját kincseiből pótolta a szomorú hiányokat. Az ifjú király jó gondviselője lett újonnan nyert birodalmának. A mór királynő finom ösztönével megérezte ezt a tétovázást.Patelamunt városa tehát új királyt. . hiszen nem csak legyőzetett. Az új uralkodópár mindenesetre felszabadult örömmel. A hosszú ostrom meggyötört embert. Ez a béke egyben gyümölcsöző találkozás is volt. megrongálta a várakat. Belacane királynő európai férjet és méltó uralkodótársat kapott. leleményére támaszkodó világvándorából királlyá emelte a minden kétségen kívül királyi karakterű Gamuretet. A királynő foglyul ejtett. hanem meg is győzetett! – Tegnap érkeztem. az ellenfél magasabbrendűsége előtt tétovázás nélkül fejet hajtó lovagság körében.

esküszöm bátor lesz. A szenvedély. Címerpajzsán még ott tündökölt a napszínű selymekből font horgony. Nagyapja csatában vált meg az élettől. de ez a szenvedély már nem töltötte be. ma is kímélet nélkül gyötör… Ha gyermekünk fiúnak születik. hasonló sorsot ért. ha felveszed a keresztséget…” A magára maradt Belacane gyötrelmének nem kis hányada abból fakadt. tettei mozgatórugójává. örökre a tiéd maradhattam volna. egy éjszaka elhagyja Patelamunt városát. a nagylelkű király lényének egyéb. Nem tagadom. Feketebőrű királynőjéhez továbbra is mély szenvedély kötötte. aki már három hónapja szíve alatt hordja Gamuret fiát. Asszonyom még mindig egyek lehetünk. a hős. csatában olyan lesz. amiben szülei egymástól különböztek: bőre és haja fekete-fehér színekben váltakozott. az Angevin. aki miatt – hogy számolatlanul gyakori viadalaihoz megfelelő mennyiségű kopját biztosítsanak – egész erdőrészeket kellett kiirtani. fegyverei tétlen pihentek. Dédapja. Belőlük ered a fajtám. olyan lovaggá serdült. lovagtársait és feleségét. ha egy hiten lettél volna velem. mely kettőnket összefűz. A gyermek csodálatos módon egyesítette magában azt. magas tetteivel. alattvalóit. Különös változásnak lehetünk tanúi: a feddhetetlen becsületű lovag.Gamuret. két testvér fiai voltak. azt sugallva. eddig láthatatlan vonásai jelennek meg. aki mint a tolvaj. a szarka tollazatához hasonlatosan. visszahozhatatlanul! Amikor ideje eljött. amiért egy hős a világban vándorlásra adja a fejét. az elhagyott asszony megszülte Gamuret fiát. sem megfelelő ellenfél többé nem mutatkozott – lovai. Addanz. a magányos világvándor trónt és társat nyert méltán. Anyja százszor újracsókolta bőrén a fehér foltokat. Az Anjou-ház sarja. „Üdvözlet attól. Mély szerelme és félve ápolt lovagi becsülete ellenére. hogy elérte mindazt. hogy ily megvalósíthatatlan. . az éjjel elvitorlázott Tőled. hogy elkerüljük a könnyeket. mint a jégverés. Így kellett tennem asszonyom. nem irányította életét. De a büszke harcos egy idő után túlontúl megtelt a boldog házasság mézével. A csodálatos kezdetre sanyarú folytatás következett. A lovag-király boldogsága lassan. válnak láthatóvá. Gyors szél messzire röpíti már Gamuret hajóját. Gamuret félrevezeti és elhagyja Belacanet… Kincseit hű embereivel hajóra rakva. párviadalra sem ok. de biztosan nyugtalan sóvárgássá változott. már messze tengeren hajózott. késő meghívást kapott a keresztelőre! Akiért pogány hitét feladhatta volna. amikor Belacane megtalálja férje búcsúlevelét. fénye megkophatatlan. Feirefíz. aki angol volt. Ő és Utependragon.

Fordult egyet az esztendő kereke. nem kevesebbről tudósítja asszonyát. mint hogy Arthur király nemes családjába szül majd új családtagot… Vándorútján talán azon is eltöprengett. hogyan készítette elő születendő fiának. Herzeleyde hirdetett nagy lovagi tornát. mi játszódott le Gamuret lelkében. csak találgatni lehet. a verhetetlen lovag-királyra? . elmélyedő elme embere. amely kereső vándorlásokra vezeti a nyughatatlan lelkeket.. szívesen elmélkedő. Külső élete mintha arra utalna. Neki inkább a víz az eleme. a tüzes Feirefíznek az útját azzal. Szándéka Spanyolországot meglátogatni. amelyek minden bizonnyal nemcsak külső hadseregek ellen zajlottak. amely ugyan ki másra várhat. Lovagi csatái. és címerpajzsán is a vizek jelét. Hogy elhagyott asszonya és születendő fia miképpen kísérte őt ezen az úton. A tűz eleme nélkül nem hevül át kellően az emberi akarat. Két birodalom és a világszép királynő keze: íme a ragyogó díj. sebkezelők és mulattatók igyekeztek ide a világ minden sarkából. melynek hírére Gamuret is ide érkezett. Toledóban keresi őt Gamuret. De a leendő Grálkirálynak mégis a víz eleméből kellett megszületnie. a horgonyt viselte. a királynő egyetlen rubinból remekbe alkotott „tüzes” koronát viselt a fején. de azt a hírt kapja. Meglehet. míg születendő fia. Hátrahagyott leveléből mindenesetre tudjuk. aki majdan nemcsak cselekszik. Keveset tudunk arról. hogy a király egy nagy lovagi torna dolgában éppen távoli utazásra indult. Parsifalnak lesz az életútja. nem kerültek bele a krónikákba. Kaylet az ország uralkodója. Waleis királynője.. Jöttek Kelet és jöttek Nyugat legjobbjai. hogy – fényes lovagi címerét meghazudtoló – nyugtalanságára gyógyírt találjon. hanem belső tusákra is késztették őt. hiszen ott unokatestvére. Gamuret nem a töprengő. hanem lelkének érzékszerveivel át is éli azt. Gamuretben magában is kigyúlt a régi láz: megmérettetni ismét. amióta Gamuret elhagyta asszonyát. hogy amikor először látta Belacanet. hogy lovagi bátorsággal küzdött a maga lelkében egymás mellett lakó sötétséggel és fénnyel. ez másik fiának. a lovagi világ legjobbjaival! Spanyol földön az akkori lovagvilág virága gyűlt egybe a nagy harci találkozóra. harcosok és énekes krónikások. Feirefíz – csakúgy mint édesanyja – a Kelet tüzét hordozza majd lényében. amit cselekedett… Időközben Gamuret hajóját gyors szelek viszik egy újabb találkozás felé. mint hősünkre. Gamuret ezzel szemben vízen át érkezett Patelamunt-ba.

Nem mindennapi viadalra van kilátás! Gamuret – amint az út fáradalmaitól megszabadult – máris az egymással küzdő lovagok harcát figyelte értő és mérő szemmel. Ahogy Herzeleyde egyik tanácsadója találóan megjegyzi: – Az Angevin lovagi pavilonjának árát ha ki akarnád fizetni asszonyom. hiszen minden bizonnyal rendelkezik azokkal. napragyogású csillag. amolyan bemelegítés folyt. a franciák épp mostanában megözvegyült királynéja volt (Ampflise névre hallgatott). hogy az ő színeiben. Herzeleyde azonban nemcsak abban nem hasonlít Belacanehoz. az ő bajnokaként küzdjön a lovagi tornán. Még csupán „próbajátékok” zajlottak a füvön. Jól látja azt is. aki Gamuret nyugalmas szemlélődését az igazi érdeklődés hiányával magyarázta. Nos igaz. hanem fellépése. hogy az idegennek nincs szüksége már királyi kincsekre. Gamuret fejet hajt a hölgy kívánsága előtt és beleegyezik. Hanem ekkor különös dolog történik: Gamuret jelenléte miatt a „bemelegítő” játékok igazi. Herzeleyde sem tudja kivonni magát Gamuret férfias lényének hatása alól. határozott és higgadt ítélőképessége is megkülönbözteti sötétbőrű. bizony fél királyságodat el kellene zálogosítanod! . hanem levelet küldött régi lovagjának. Az egyik Waleis királynője volt. Ampflise ezért nem is késlekedett soká. aranyhajú szépség. akinek színeiben Gamuret számtalan múltbéli tornán nehezen felejthető diadalt aratott. és a küzdelem olyan megállíthatatlan erővel rostálja szét a gyengéket és az erőseket. Herzeleyde. ez az igazi megmérettetés! Gamuret valóságosan fénylő üstökösként száguld végig a küzdőtéren. a legnagyobb hírű harcosok is vesztesként kerülnek ki a vele való vakító találkozásból.Zazamanc királyának érkezése már hírével is nagyot emelt a jelenlévők hangulatán. de világi javakban is bővelkedő idegent. törékeny lelkű sorstársnőjétől. heves csatákká alakulnak. hogy mindenki úgy találja: ez már nem próbajáték többé. az íráshoz gyűrűt is mellékelve. hogy világos bőrű. A másik. hősünk megjelenése máris nagy hullámokat vetett két királynői lélekben. Waleis szépséges királynője is tanúja a messziről jött Angevin diadalának és egyáltalán nem esik nehezére győztesnek találni a láthatóan nemcsak lovagi erényekben.

mint amely életét a családját vesztett hőshöz köti. ha van hozzá elég bátorsága: ezt az asszonyt korán eljegyzi magának a gyász. csak éppen Gamuret lelkében ülnek különös virrasztást a múlt árnyai. hősünk elé olyan hírhozó lép. mint bármikor életében. Gamuret először elhárítja magától a győztesnek járó boldog díjat: elmondja. mint szívfájdalom! Nos. hogy a megözvegyült Ampflise királyné udvari papja. Mindebből ma még semmi sem mutatkozik! Ma még Herzeleyde diadalát ünnepelheti Waleis népe és a királyi esküvőre hivatalos népes lovagi sereg. amelyben bárki világosan olvashat. akit porig sújtott anyja csak napokkal élt túl! Dupla gyász nehéz terhét ugyan ki veheti le a nemes Gamuret széles vállairól? A szép Herzeleyde többé nem tűrhet más fordulatot. akitől nem sötét bőre miatt távolodott el. Erre az erőre. Ezután újabb bonyodalom keletkezik abból. Gamuret bátyjának Galoesnek halálhírét hozza. talán nem is olyan sokára kibontakozik az életminta. rövidesen nagyobb szüksége lesz. úgy Herzeleyde királynő becsületére mérne lovaghoz méltatlan csapást… . De ezúttal a győzelem diadalába beleszól a lelkiismeret. akinek arcáról messziről kiált a fájdalom. hiszen keresztény. Ha Gamuret ezek után mégis elhárítaná győzedelme jogos díját. franciák és brabantiak egyként magukénak érzik ezt a diadalt. nagy eljövendő utak és tettek lehetősége szakad magvába attól. Nevében hordozza sorsát Waleis királynője: Herzeleyde annyit tesz. és a Gamuret által elvállalt lovagi szolgálat jogán a győztes lovagot a franciák jövendőbeli királyának követeli… Nagy érzések csapnak össze itt. úrnője nevében. pogány hitűvel nem tehet közös fogadalmat.Gamuret ismét egy világraszóló viadal győztes hőse. az elhagyatottság fájdalma. Angolok és írek. hogyan is dönt majd a nemes lovag – mindezen hirtelen támadt asszonyi viadalok vitatott elnyerendő díja! Végül az erős lelkű Herzeleyde dönti el a nem mindennapi dilemmát. kezét ismét egy királynő kezébe teheti. hogy Keleten feleséget hagyott hátra. Végső és győztes érve ez: Gamuret házassága Belacane királynővel nem lehet érvényes. S hogy e különös győzelmet még nehezebb árnyak kísérjék.

így nem vagyok többé a szerencse vándora. akkor is megtalálnám az útját. – Diktáld a feltételeidet. királyi nőt vesz feleségül. hogy a királyi létet harcos élettel töltöm majd meg! . ahogy a váratlan fájdalom és csapás általában lefosztja rólunk az illendőség vékony mázát: – Úrnőm. akit az életnél is jobban szeretek. Ne hagyj hát tovább hasztalan vágyakoznom! – Úrnőm. hogy Herzeleyde akaratát győzedelmes erővé acélozza és Gamuret bánatos ellenállását egyre inkább a vigasztalni vágyó szerelem irányába megpuhítsa. Gamuret. Minden szócsata csak arra volt jó. Harci fölényeddel a legvadabb ellenfelet hamar megadásra bírtad. új címerem helyére. De ha nem lenne. ha odaadásoddal jogaimat korlátozni kívánnád. Hirdesse mindenkinek aki látja. Hogy választásod mégis rám esik. – Címerpajzsomról mától a horgonyt leveszem – belefúródott a földbe – hozzám többé nem való. Aztán: egy nagy lovagi torna volt hirdetve mára.Hősünk tehát – életében immár másodszor – királyi rangra emelkedik. Nem lehetséges. ha szabadon hagysz engem a lovagi élet számára. aki nálam jobban teljesített. nem több terhes udvariasságnál. de a sötét híreket hozó küldönc megjelenése és Herzeleyde nyilvánvaló elszántsága – hogy Gamuret legyen kezének és két birodalmának birtokosa – eldönti a jelent. hogy a nagy viadalok mezején az én sátram helyén üres maradjon a föld. Apám címere az ugrásra lendülő párduc kerül most vissza. mint az én árnyékos lelkem. a mező mégis üresen maradt! – Így van uram – válaszolt Herzeleyde – mert már a próbajátékokban eldőlt a dolog. hogyan lehet egy feleségtől megszabadulni. Ha ezt nekem meg nem engeded. Nemes bátyám halott. hogy ajánlatodat elkerüljem. lelke fájdalmas hasadtságát még egyszer tudatja Herzeleydével. Gamuret most már valóban egyedül áll a világban. Őt és birodalmának koronáját is győztes viadalban szereztem. feleségem van egy távoli országban. tudnod kell. tudd meg: még nem felejtettem el a módját. elhagytam őt és vele a birodalmat. veled az élet nekem csak úgy lesz elviselhető. Amikor magához próbált láncolni. lehet. Ez a nász azonban – ellentétben az elsővel – már magán viseli a sors váratlan csapásainak árnyékát. uram – ez volt Herzeleyde válasza – mellettem lovagi dolgaidban azt és annyit teszel. amennyi tetszésedre való. Belacane alakja – a soha nem ismert gyermekkel együtt – tovább él lovagunk lelkében. nem egy lovagot megnevezhetek. a szerelem boldogabb mezőkön kíván virulni. Lovagunk végül ezekkel a szavakkal fordult jövendőbeli királynőjéhez: – Úrnőm.

melyhez hasonlót soha még meg nem élt. Szörnyű látomása volt: mintha egy hullócsillag – az egekből alácsapva – Herzeleydét magával ragadta volna forró. vagy büszke tanújául szerelmük lankadatlan hevének – ki ismeri a lélek mélyebb szándékait? Amikor győztes férje hazaér. Párviadalok reggelén. a nemes Gamuretet… Gamuret habozás nélkül útra kel. A Baruch igen szívesen látná táborában kipróbált lovagját. Pompeius. hogy mikor ütközik egymásba ez a két erős lélek… Waleis ifjú királynőjének asszonyi boldogsága üstökösként fut fel élete egén. majd mellére tapadva mohón szívni kezdte a várt gyermeknek édesedő anyatejet! Aztán a szörnyeteg – a rémült asszonyi testből új erőt szíva magába – szárnyra kapott és eltűnt a magasságban. Gamuret pedig váratlanul hírt kap a bagdadi Baruchtól: II. Csak idő kérdése. . vagyon. szörnyű csoda előhírnöke: mert íme. Herzeleyde elnyeri Gamuret szerelmét. végül királyi korona felé. ringató otthonává válik a készülődő jövevénynek. a gyermeket váró boldog asszony nyugalmával engedi útjára férjét. Az áldott állapot különös. szenvedélye elalszik. Micsoda rettenetes előjel ez az álom? A királynő sikoltozva hánykolódik ágyán. Igen. örvénylő magasságokba! Egy griffmadár lecsapott a jobb karjára. míg ugyancsak halálra rémült hölgyei végül felébresztik. amikor Herzeleyde már erősen várta ura visszaérkezését. teste táplálón megtelik és békés. Egészen úgy. ahogy Gamuret hajdani indulásakor sebesen haladt lovagi hírnév. egy rettegett. Babilonia uralkodója magának követelte Bagdad és Ninive városait. védelmül lovagjának. amikor váratlanul különös. az idilli állapot durva hirtelenséggel megszakadt. fenyegető és erőszakos álom lepte meg. Hat hónap múltán. pikkelyes sárkányfajzat. de érthető erővel ruházza fel az asszonyt: szépsége kiteljesedik. Egyik délután az asszony mély alvásba merült. Herzeleyde. mennydörgéstől siketítő.Herzeleyde házas boldogsága hirtelen tűzzel lángol fel. selyem hálóingét tűzi férje páncéljára. méhét kiszakította egy undoktestű. az erős akarat megszerzi magának a másik győztes akaratot. Herzeleyde a támadó kopják által foszlánnyá tépett inget büszkén ismét magára ölti… A boldog asszony gyermeket hord szíve alatt. szikráktól tüzes.

de mindenekfelett dicsőséges halálának körülményeit. meggyónt. legjobb lovagja testét bebalzsamoztatta és olyan sírba fektette. A nagy hőségre való tekintettel Gamuret megvált páncélingétől. aki magához térítette Herzeleydét. . úrnőjének vigasztalást hozni – egy bölcs öregember érkezett az udvarba. jól láthatta alatta az ifjú halott romlatlan testét… Az elhihetetlen híradást hallván.Az álom irtózata csak lassan hagyja el Herzeleyde testét-lelkét. A sisak így nem védte tovább a hős lovagot: támadójának kopjája átfúrta a nemes koponyát. Herzeleyde eszméletét vesztette. Még remeg az elméjében megragadt képek rettenetes jelzéseitől. Gamuret legrégibb és legbecsültebb fegyverhordozója. Néhány ifjú apród kíséri Tampanist szomorú küldetésében. amikor hírhozó érkezését jelentik. aminek izzó hőjétől még a gyémánt is megpuhul. amit hoznak semmivel sem marad el az álom rettenete mögött! Gamuret halott! Kelet tüze végül elemésztette a vizek lovagját. A fegyverhordozó elmondja ura tragikus. Aki átnézett rajta. a mező szélén érte el őt a végső gyengeség. A csatatéren kívül. aki egy régi torna megszégyenítő vereségét köszönhette Gamuretnek –. apródjainak oktatója. amelynek köve egy hatalmas áttetsző rubin volt. Papja kéznél lévén. A bagdadi Baruch. Méhében a gyermek már közel volt a születéshez. kínálkozó jelenlétével: Gamuret nélkül milyen jövő várhat anyára és gyermekére? A rémült szolgák tehetetlenül nézték a halállal viaskodó asszony ájultságát. A hír. Tampanis jön. majd Herzeleyde selyemingét a végzetes kopjával együtt hírnökére bízva. hogy férfiatlan bosszút álljon nemes ellenfelén! Bakkecske vérét öntötte Gamuret verhetetlen sisakjára. Végzetes sebével Gamuret mégis a lován maradt. most ugrott az alkalomra. Az ellenség jól kihasználva ezt – volt köztük egy lovag. s eközben letette messze földön híres gyémánt sisakját is. udvartartásának hűséges oszlopa. de előbb anyjának még meg kellett küzdeni a halál kettős. Ekkor – a gyász hírére. átlépte a halál küszöbét.

aki ezt az erőt lényébe ültette. amellyel annak idején Gamuret szerelméért küzdött. most ismét megmutatkozik. ezek az erőfeszítések mintha sorra „megbuknának”. de tudja: magzatja is vele halna. Az ő vakmerősége most megrabolt ettől a forrástól. hogy a végzet erőit minél távolabb tartsa gyermekétől. A gyermek olyan nagy volt. amíg a maga erejéből gondolkodni nem kezdett. bánatairól. és ez Gamuret második halála lenne. „Jó fiú. Tizennégy nap elteltével megszületett Herzeleyde és Gamuret fia: Parsifal. megtudhattuk. nyűggé vált életét. Óvjon engem a veszedelmes kétségbeeséstől. földi sorsának feladata már fogantatásában kirajzolódott: a kereső vándor. Sokkal ifjabb voltam mint ő. egyenletes biztonságban élő emberek ritkán indulnak el azokra a külső-belső kereső utakra. – Imámat küldöm Istennek. kivetettség emberré avatási útjára vezetik a modern mai embert éppúgy. honnan jön hozzánk a történet legfőbb szereplője. amikor elvesztette életét.Az eszmélet nem kegyelmezett a királynőnek. De az események mögé pillantva rájövünk. Sikoltása felverte a palota termeit: – Mi lett az én szeretettem sorsa? Gamuret nemes bátorsága. lovagi hűsége volt szívem örömének egyetlen forrása. hogy válaszul küldje el nekem Gamuret életének nemes gyümölcsét. Herzeleyde el akarja vetni magától örömtelen. hogy amit elér azt megfelelően megvédje és beérlelje. Parsifal nem mindennapi végzete. Hogyan tartották aztán távol a világtól a nem tudás biztonságában mindaddig. áldott fiú” – Herzeleyde még nevét sem tudatta fiával. Mégis. kiszolgáltatottság. de végül az élet győzedelmeskedett. Wolfram von Eschenbach eposzának hőse most érkezett közénk! Eddig hallhattunk apja és anyja örömeiről. Istenhez fohászkodik. . amelyet egymásnak adott szerelmünk érlelt életté. amit a világtól akar – mindent elkövet azért. szép fiú. meghasonlás. mint vezették egykor elődeit. hogy a nehéz szülés a királynőt a halál küszöbéhez sodorta. amelyek aztán kivédhetetlenül a lemeztelenedés. akiről remegő bizonyossággal tudta: nagy sorsot írtak számára a csillagok. Az anyai erő – mely küzd azért. amely a halált kívánatossá teheti. a magasságok fáradhatatlan sejtője a mag. ahogy magamban hordom életének magját. Magamban hordom mától őt is. és most mivé lettem? Egyszerre vagyok anyja és felesége. úgy tűnik. A lélek ereje. amely a veszteség fájdalmától erőssé érett szív alatt felnevelődik. hogy sikeres.

hogy pusztítsák el az énekesmadarakat: ne lesse ez a fiú folyton az ágak hegyét. A fiút – önmagának is érthetetlenül – kétségbe ejti ez a halál. a zsákmány a fiú lába előtt koppan a földre. a fiú magasrendűsége kiragyog minden rongyból. sűrű erdeiben rejtőzött a királyi birtok. Aztán erőt vesz rajta a férfi vadász-ösztöne: nyílvesszője átlövi a könnyű madártestet. hogy egyedül hazahurcol egy elejtett szarvast. erős gyermek. Herzeleyde elméje és szíve egyetlen eszményt ismert és eszerint érzékelt a világban mindent veszedelmesnek vagy elfogadhatónak. A napfény köddé vált számára. éj és nappal egyforma fénytelenül találkozott szemeivel… Lelkében még mindig a gyásznak volt a legnagyobb hatalma. értelme túlmutat minden szándékos visszafogáson. amellyel a keze alatt visszatarthatatlanul cseperedő fiára tekintett. ne a madarak énekében lelje örömét. Ezért az eszméért elhagyja a három királyi birtokot.Gamuret halott. de rögtön utána a legféltőbb gondviselés következett. vesszőt maga farag hozzá. amellyel könnyedén túlrepülnek a számára egyedül ismert és megengedett erdőség határain. hogy távozásával birtoka és népe rossz kezekben. Magasra küldi őket. világrajötte az anyát majdnem megölte. melyeknek énekét órákon át hallgatja a gyermek. királyi méltóságról. A serdülő gyermek íjat készít magának. ahol Herzeleyde a fiát nevelte. Minden magasság veszedelmes vágyakozást kelthet. még azzal sem törődik. ahol a madarak élnek. Herzeleyde parancsot ad vadászainak. ezer ismeretlen és izgalmas lehetőség tiltott/sóvárgott területére. Ki a világba. Kamaszként akkora fizikai erővel bír majd. A fiút különös erővel vonzzák a madarak órákig lesi mozgásukat. lovagi dicsőségről. Parsifal már születésekor is nagycsontú. a fiú élni fog! Herzeleyde egész további életének vezérlő gondolata ez. hogy aztán mélybe taszítsa a vágyakozót… . a dal elnémul. haját szaggatja a kíntól. irigyli szabad szárnyalásukat. de Parsifal. Szépsége tökéletesen illik sudár felépítéséhez. A világ dolgai csak a természet dús közelségéből találhatnak rá. magasságból mélység lesz. A feladat kezdettől fogva nehéz volt. Járathatja ugyan Herzeleyde esetlen póri ruhában. rejtegette. rossz sorsot kap cserébe. Soltane át nem járható. zokog. és nem tudja: mi okozza lelkében a felindulást. A királynő száműzetésének minden kísérője ismeri a legfőbb parancsot: a fiú semmit sem tudhat meg származásáról (még a nevét sem).

mert a szellem az. a „jó fiú” persze kivédhetetlenül egyre közeledik ahhoz. Ahogy később látni fogjuk. sem birtoklásra. a madarak jelenléte többször is bele van szőve Wolfram krónikájába. Mint később kiderül. a sötétség fejedelme. Vésd szívedbe jól szavaimat: ha szükségben találod magad. jól figyelj szavamra: Ő az. ámítás az eleme. A földi nehézség vonzásának ellentmondó könnyed szárnyalás. A nevét még nem ismerő ifjú Parsifal. de mindig visszatér a földre. hogy a szellem nem adja magát sem örömre. sem személyes biztonságra. hogy Isten? – Megmondom fiam. rejtélyes és megnevezhetetlen erők buknak belőle néha a felszínre… – Miért is felejtettem el ilyen könnyen a teremtő Isten legmagasabb akaratát? Miért fosztanám meg a madarakat énekük boldogságától? Anyja megtorpanására a fiú azonnal kérdéssel válaszolt: – Anyám. de fénye mégis erősebb a Napnál. megfelelően megfogalmazott kérdésen áll vagy bukik… . A „szép fiú”. a pokol ura. mert – mint sokszor később is az életében – csak homályos vágy fűzi a magasságokhoz. Ekkor a lélek megismeri a magasban repkedő madarak szabadságát. ami „használja” az embert. a lélek szellem utáni vágyának képét rajzolja elénk. akik még nem tudtak szárnyat bontani. hogy miképpen lehet őket csalhatatlanul felismerni. azokért. Aztán ott van a másik. Különleges neveltetése nem is enged meg neki mást. Tán a serdülő gyermek is ezért küldi nyílvesszőjét a madár után. amitől anyja örökre óvná. Hozzá imádkozz! Az Ő elmúlhatatlan szeretete sosem hagyja magára a világot. ha az ember erre méltóvá tette magát. Fordítsd el tőle gondolataidat. aki magára vette az ember formáját és hasonlatosságát. Mély a lélek kútja. a szellemhez. A szellemet megragadni. mi az. életének szellemi missziója is egy megfelelő pillanatban. Mindene fekete. csalás. használni nem lehet. amit birtokolni senkinek sem lehet. mert könnyen a kétségbeesés csapdájába csalhat! Az anya még sokáig beszélt fiának a Fény és a Sötétség tulajdonságairól. Csak nagysokára – ha egyáltalán – tanulja meg az ember. Ösztönből uralni.A fiú védelmére kel a madaraknak és Herzeleyde maga is elcsodálkozik saját viselkedésén. ami megragadja. birtokolni akar valamit. ha ezt az élet törvényei megengednék neki. kérdéseivel jelenik meg történetünkben.

és ahogy anyja intette. a vadcsapásokat. az bekövetkezett. hisz hatalmadban áll. esetlen nadrágot.Soltane erdeje sokáig és jól védte Gamuret és Herzeleyde fiát a világ veszedelmes ismereteitől. hogy a kivédhetetlent ki nem védheti. hogy segíts! A legfényesebb öltözetű lovag kissé türelmetlen elnézéssel szólt a furcsa. mire dárdáját nyomban hajításra készen tartva. A fiú nem szegte meg a százszor lelkébe vésett tilalmat: nem lépett ki az erdőn túli világba. Herzeleyde fia alá egy pókhasú. a féleszű számkivetettek viseltek. és aminek be kellett következnie. íjáról biztosan vitte a halált a vessző: így került hús Herzeleyde háztartásának asztalára. a sötétség ura járna erre minden gonosz erejével együtt. – Mégsem a sötétség ura van itt. vagy annál is rosszabb. elvesztette a bátorságát. amit az előbb hallottam? Bárcsak az ördög. fiam. lódobogás zaja ütötte meg a fülét. hanem maga a naparcú Isten jött el hozzám – gondolta a fiú. Ahogy elnézlek. aki tetőtől talpig végigmérte a szépséges vonású. három lovagot látsz magad előtt. amit akkoriban az udvari bolondok. akkor mondd meg nekem: ki adja a lovagi rangot? – Arthur király. Ő az. Egy napon. felforgató erejével a fiú csöndes erdejébe. mert meg kell találnia Arthur király táborát. ahogy megszokott vadászösvényét járta. primitív sihederre: – Nem vagyok Isten. Sürgette is rögtön. amelyre lovag soha fel nem ülne. akik két szökött lovagot keresnek – vajon nem láttad-e őket errefelé? – Azt mondtad uram. legalább késleltetni kívánta a fiú lázas törekvését. térdre esett az ösvényen: – Isten. A sors törvényei azonban ritkán engednek emberi nyomásnak. Ha szemeid jól szolgálnak. segíts nekem. Jól látszott rajta Isten kezemunkája… A fiú rohanvást kereste anyját. azt hiszem. készítse útra őt. és egyszuszra elhadarta a Herzeleyde fülének rettenetes mesét. születésed már jól előkészített erre az állomásra – szólt a lovag. a világ lépett be mindent megváltoztató. ami az Ő akarata. A páncélzatukon megtörő napfény tetőtől talpig aranyba foglalta őket. Végezetül pedig a következő tanácsokkal látta el a türelmetlen izgalomtól toporzékoló fiút: . serdülő fia jó vadásszá nőtt: ismerte a rengeteg erdőt. kerge lábú lovat adott. Ezért zöld zsákvászonból szab neki formátlan inget. aki lovaggá tehet téged. lovagok? Mik lehetnek azok? És ha isteni erőd nincsen. Éppen az ellenkezője történt. tudván. bár örömmel teszem. jófelépítésű ifjút. Én azonban készen állok! Láss csodát: három fényes fegyverzetű lovag galoppozik elő a sűrűből. Gamuret ragyogó. ahol a lovagság erejébe beavatást nyerhet… Herzeleyde. így gondolkodott: – Mi volt ez a zaj. én bizton megállítanám! Anyám rettenetes dolgokat mesélt róla.

aki – halott vőlegényét ölében tartva – haját tépve jajveszékel. Turkentals. Orilus herceg felesége. sarkallta őt a türelmetlen vágy. figyelj tanácsaira! – Ha szép leánnyal találkozol. az elválás fájdalmától holtan bukik a földre… Fia minderről semmit sem tudott. Megállás nélkül hajszolja gebéjét. majd ujjáról lerántja ékköves gyűrűjét. majd barátságosan búcsút intve továbbáll! Ennek a különös epizódnak Jeschutera nézve súlyos következményei lesznek: a féltékenységre amúgy is hajlamos. hogy jegyese. Herzeleyde fia. hercegei pedig a te alattvalóid. mert hercegeink erőtlenek voltak vele szemben. amikor meg akarta védeni jogos birtokunkat a bitorlóval szemben. A következő nap reggelén a fiú búcsút vett anyjától. – Megbosszulom anyám. gőgös Orilus hazatérve a felfordult sátrat. hogy az egész világ tanúja legyen Jeschute szégyenének… Ifjú lovag-jelöltünk ismét úgy hagyja maga mögött tette színhelyét. Így nem láthatta. Herzeleyde megcsókolta fiát. Születésed jogán ezek a te birtokaid. darócruhát erőltet Jeschutera. falni kezd. amint anyja. A fiú kérdésére elmondja. aminek nem látod az alját! Ott keress gázlót mindig. ahol széles a part és a víz átlátszó tiszta! – Mindig mindenkit illendően üdvözölj! – Ha idős emberrel találkozol. hogy a következményekről fogalma sincs. azután kérj tőle emlékbe gyűrűt vagy más ékszert! – Végül pedig ne felejtsd: arrogáns és mohó Lahelin két királyságot is elorzott tőlünk. kamasz hévtől fűtve követi: üdvözlet gyanánt ráveti magát a rémülten ébredező ifjú hölgyre. és bejelenti: igen megéhezett! Jeschute – a rémült ifjú asszony – bénultan bámulja. Schionatulander párviadalban esett el. rozzant gebére ülteti és így vonszolja majd maga után megvetett hitvesét egy egész esztendőn át. ahogy a nyilván elmeháborodott ifjú asztalhoz ül. amelyben egy csodaszép ifjú asszony alszik.– Sose kelj át sáros. egyszer sem pillantott hátra. de egy másik formában mégis találkozik az emberi szenvedéssel. míg a második napon egy díszes sátorhoz ér. A gyermek – anyjára hátra sem pillantva – eltűnt az erdei ösvényen. tépett asszonyi ruhát csak egyképpen értelmezheti: Jeschute hűtlenség bűnébe esett! Az asszony félénk magyarázatait meg sem hallva. szájon csókolja. hogy mielőbb eljusson Arthur király lovagi udvarába. egyik hercegünk életével fizetett. Norgals és Waleis egyként kezére jutott. üdvözöld őt csókkal és öleléssel. Jeschute ártatlan szenvedéséről nem szerez tudomást. ha Isten is úgy akarja. nincs rajta mit megbosszulnia az ifjú és túlságos önbizalomtól lázas lovag-jelöltnek… . majd egy ideig lova mellett futott. míg maga mögött hagyta Soltane erdejét és különös gyermekkorát. Kopjám még megsebzi őt! – válaszolt a fiú. zavaros vizű patakon. ruhájáról letépi díszes tűjét. Egy szikla mellett rátalál az ifjú Sigunera. anyja intelmeit sajátságos módon.

általános derültséget keltett a magas társaságban a fiú azon sürgető kérése. Sigune azonban jól látja: ez a nyers. Ennek fejében a halász még azt is vállalja. Vidáman és bizakodón üget lován. talált rajta mulatni valót is. . ahol Arthur király. amelyből azonban Parsifal egyelőre nem sokat sejt: bosszút kívánna állni Schionatulander ellenfelén. kirohant a teremből. A lovag kezében egy arany ivóedényt tartott. mint amerre Schionatulander gyilkosa távozott… Ifjú hősünk elméjében ez a találkozásokban sűrű nap hamarosan elhalványul az újabb izgalmas kalandok lázában. aki hamarosan egy pompázatos. Parsifalra. Olyan igaz volt ez. Ither úr a fiúra bízza üzenetét: készen áll a harcra mindenkivel. hogy késedelem nélkül lovaggá üttessék. minden szembejövőnek lelkesen integet. királya iránt haragra gerjedve az arany kupát az asztalról felragadta és annak tartalmával Guinevere királynő ruháját végigöntve. hogy minden bizonnyal magas születésű valaki rejtőzik a fura köntös alatt. Nantes vára előtt a halász magára hagyja Parsifalt. kap is. De talált rajta jól látható jegyeket arra nézve. egyszerre két különös. aki. hiszen itt van már a Kerekasztal közvetlen közelségében! Ither úr. a lovagság utáni vágytól tüzes.Az ifjú nemes szépsége. anyja mindig csak szép fiamnak. tanulatlan. hogy másnap elvezeti a fiút Nantes-ba. prófétikus erejű esemény is történt. hogy a váron kívüli síkon az őt párbajra kihívó lovagokkal megküzdhessen. hogy amikor Parsifal a király nagytermébe belépett. Ezért egészen más irányba igazítja a fiút. naivan gyakorlatlan ifjúban pedig. éppen Parsifal jogainak védelmében bocsátkozott lovagi küzdelembe. a vitézségéről mindenki által ismert és tisztelt vörös lovag – egy bizonyos földbirtok vitás ügyében –. aki jogos követeléseit igaztalannak. Most arra vár. udvarával épp ekkor tartózkodott. és azt is rögtön tudatja: anyja tanácsára cselekszik így! Estére kelve egy halász kunyhójában kér szállást. esetlen megilletődöttséggel bámészkodó ifjút. Tudakozódására a fiú elmondja: saját nevét sem tudja. de csak akkor. mely a bohócköntösön is keresztül világít. Mivel Parsifal Arthur udvarába készül. Aki meglátta az esetlen ruhákban. mint Sigune szavaiból kiderült. Herzeleyde világ elől elrejtett fiára. talpig vörös ruházatú és fegyverzetű lovaggal találkozott. Így is történt. sérelmesnek találja… Parsifal tehát küldöncként jut be Arthur király lovagi körébe. Sigune megnevezi Parsifalt és elmondja neki származását. Nagy pillanat. éretlen gyermek vesztébe rohan. ha megválik érte Jeschute ékszereitől. amelyet – mint szavaiból kiderült – egyenesen Arthur király Kerekasztaláról ragadott fel. jó fiamnak nevezte őt… Sigune fülének ismerős becézések ezek: belőlük ráismer nagynénjére Herzeleydére. Először. nem kerüli el Sigune figyelmét. ha máris lovagnak képzeli magát. nagy felindulásában… Parsifal izgatott fülének mesés szavak: a lovagi álom bizonnyal beteljesedik.

Keye úr – aki jól ismerte a próféciát és csak annyit látott. nekem ne szóljon senki többé királyi ajándékról. különös próféciát hordoz sorsában. és botjával ütlegelni kezdte! E szörnyű. a kavargó tömegben semmi hasznát nem vehette. Hiába érezte a két miatta megalázott ember fájdalmát. mivel megfelelő ruházat és fegyverzet nélkül aligha lehet valakit a harcos lovagok nemes rendjébe felvenni. . hogy holnapig mindenképpen várnia kell. Akkor fogja először elnevetni magát. Lándzsájának tompa felével kívánta megleckéztetni az öntelt sihedert. hogy a nála maradt arany kupát visszakérje. rongyos bohóc megjelenésekor kívánta azt betölteni – olyan indulatba jött. aki gyors öklével most meg Antanort kezdte ütlegelni. hogy ő már kinézte magának azt a pompás tűzvörös lovagi felszerelést. Nagy és tehetetlen volt benne az indulat. Ha ezt meg tudja tenni. – Ha nem kaphatom meg az ő fegyverzetét. hogy a híres vitézségű lovag pompás vörös fegyverzetét is megszerezze! Parsifal a remek javaslat hallatán már fordult is. esküszöm. hiába markolta tettrekészen lándzsáját. Parsifal erre a javaslatra azt válaszolja. amikor találkozik egy lovaggal. míg szeme előtt kínos és alantas események peregtek. amelyet Ither úron látott az imént. és vékony gyerek-lándzsáját oly erős és pontos ívben küldte Ither úr felé. amivel Ither úrhoz visszatért. Keye. hogy első lovagi feladatát haladéktalanul teljesítse. ekkor a következő javaslattal áll elő: küldje a király vissza ezt a nagyszájú suhancot Ither úrhoz. Parsifal igazságot kereső haragja minden erőt a karjába gyűjtött.Arthur türelmes tapintattal fékezte a fiú sietségét azzal. hogy neked sem lesz bennük sokáig örömöd! – így a nehéz természetű Keye. Parsifal bénultan állt ebben a zűrzavarban. mivel a hölgy életében még nem nevetett: azt suttogták felőle. ez a fiú. hiszen ő királynő. Cunneware hirtelen felkacagott! Nem közönséges pillanat volt ez. és aki ugyanabból az okból hallgatott mostanáig. hogy a hölgy egy féleszű. Sir Keye. Az epés természetéről híres királyi tanácsadó. akkor arra is képes lesz. hogy Cunnewaret hosszú hajánál fogva megragadta. Végre ezeket anyám is megadhatja nekem. aki miatt Lady Cunnewaret lovagiatlan kezeidből ilyen szégyen érte. és a nemes lovag koponyáját átfúrta! Ither úr holtan zuhant a mező virágai közé. amiért Cunneware nem nevetett – most megszólalt! – Istenemre. és a nemes lovagi társasághoz mindenképpen méltatlan fordulat váratlan következménnyel járt: a néma Antanor – akit mindenki bolondnak tartott. nos e fiú igencsak elsorvasztja majd örömödet! – Mivel a te első szavaid engem becsmérelnek uram. hogy éppen a lovag sisakrostélyának keskeny résébe talált. aki a legmagasabb szellemi misszió várományosa. Ekkor a magas társaság egyik szépséges hölgye. A nagyhírű harcos nem is vette komolyan a fiú dühödt kihívását.

az ifjú természetes szépsége. nem térhet vissza Arthur udvarába. legyen gazdag. de tudjon szegény is lenni. mint ahogy bármely tapasztalt lovag azt jószívvel ajánlhatta volna… Estére Parsifal Gurnemanz de Grahaz várkastélyához érkezett. izgalomtól remegő kezekkel rángatni kezdte holt ellenfelének fegyverszíjait. mindig öltözzön megfelelően: háborúra vagy szerelemre egyaránt.Parsifal. A továbbiakban még számos szükséges jótanáccsal szolgált vendégének: Igyekezzen fejleszteni magában az egészséges szégyenérzetet. miközben egyre gyakrabban gondolt arra. vajon mi lehet édesanyjával… . legyen irgalmas a csatamezőn. igaz és becsületes módon szeresse a női nemet. mint egy gyerek. aki folyton anyját emlegeti. hogy tudja: kettőjük élete örökre egybeforr. Parsifal lelkesen szívta magába az öreg lovag intelmeit. hogy ne beszéljen úgy. számát sem igen tarthatta számon a nemes ifjaknak. Gurnemanz messze országokban ismert nevű és tekintélyű idős ember volt. itt is megejtette a szíveket. ahol egy nemes hölgy. úgy házasodjon. sokkal tovább utaztak így ketten. és – nagyrészt a nemes állat irányítására bízva magát – elviharzott… Mérföldeken át vitte őt sebesen a remekül képzett harci paripa. egy apród segítette végül zsákmányához. Felült hát Ither úr nagyszerű harci ménjére. amikor a vendégükről leemelt fényes vértezet és lovagi ruha alól bohócrongyok tűntek elő… De mint korábban is. Lady Cunneware az ő okán olyan méltatlan megaláztatást szenvedett. ne kérdezzen feleslegesen. akivel aztán Parsifal az arany kupát is visszaküldte Arthur király palotájába. mint a Nap és a nappal. A váratlan és megrázó események hatása alatt úgy érezte. Az idős lovag az elhadart történetet hallván legelőször is arra intette ifjú vendégét. egészen a legutóbbi viharos napokig. bár az őt segítő apródok ugyancsak elámultak. erősítse magában a másokkal való együttérzést és kedvességet. Szíves üdvözléssel fogadták. Mivel semmi gyakorlata nem volt. akik az ő értő kezei között értek felavatható lovagokká… Parsifal nagy hévvel mesélte el Gurnemanznak élete eddigi folyását. férfias lelkében ápolja a jókedélyt.

az öreg lovag szépséges leánya is egyre vonzóbbnak találta az ifjú lovag-tanoncot. nemrég esett el egy nemes küzdelemben: Condwiramurs királynőt védelmezte Clamide király ellen. Parsifal – bárhogy is vonzotta őt a szép Liaze finom és erényes közeledése. Parsifal még nem beszél. Schenteflurs. Herzeleydének képe. amióta vissza sem tekintve. a fiú még nagyon nyerslelkű és tapasztalatlan. a szép Liaze képe nyugtalan utasként kísérte nappal és éjszaka. Egy hatalmas sereg fogta körül a várost. döbbenten próbálják rendezni magukban kevert benyomásaikat: egy nemes vonású. kótyagos fecsegővel. egy üres fejű. bizonyára magas születésű „féleszűvel” állnak szemben. Gurnemanz biztos kezekben tudná leánya és birtokai jövőjét. egyenesen egy nagy háborúság kellős közepébe. Belrepeire városába érkezik. Parsifal lova visszahőkölt a veszedelmesen ingó-lengő alkotmánytól. a lovagi élet ígéretes és számára egyedül vonzó útjára lépett. . bár sok könny esett közben és álmatlan sóhajtozás… Az ifjú is nehéz szívvel indult útnak. Nem is igen figyelt hát arra. merre is vegye az irányt… Lelkében újra és újra felvillant Soltane erdejének. amiképpen azt még éretlen. Ha Parsifal Grahaz várában maradna és feleségül venné Liazet. éretlen még a házasságra. A világ még nagyon ismeretlen. Liaze. bárhogy is fiúi szeretet fűzte már az útját bölcsen egyengető öreg lovaghoz – egyre nyugtalanabb lett. Ezért engedelmet kért a távozásra. a legifjabb. csak mondja a magáét. Akik találkoznak vele. Most már nem madarakra vadászik. fogva gyalog vezette végig lovát a félelmetes átkelőhelyen. ahová bejutni így csupán egy mély szakadék felett átívelő kötélhídon lehetett. Az idős lovagnak három nagy vitézségű. így a fiú leszállt a hátáról. hogy mind a három lovagi csatákban hagyja ott fiatal életét. szép felépítésű. „gondatlanul gondtalan”. Gurnemanz teljes szívvel támogatta a két ifjú ember között fejlődő vonzalmat. benne anyjának. amit meg is kapott. azt sem igen hallja/érti.Gurnemanz vára igazi otthonná vált Parsifal számára. Ugyan mire van szánva e különös gyermek? Parsifalt ismét lova vezeti el vándorútja következő állomásához. hanem a lovagi eszmény képét követi. Parsifal nem mindennapi ösvényt járt be. és – dicséretére szolgál – zablájánál. Úgy érezte. fájdalmaktól meg nem edződött lelkében hordja. amit mások mondanak neki. hiszen lovagi mivoltát még nem is volt alkalma bizonyítani. a sors azonban úgy akarta. magas erkölcsű fia volt. aki erőszakkal kívánta az ifjú királynőt feleségévé tenni.

aki a harmattól frissen fürdetett rózsa fehér-piros ragyogását hordozta ifjú arcán…” Parsifal szinte lebénul e hasonlíthatatlan szépség láttán. bár a királynő aggódik amiatt. közel a királynő lakosztályához. Reményét foglalja szavakba. a város minden kapuját zárva találta. az ostromlott város ifjú királynője elé vezetik Parsifalt. Amikorra a hídon átért. A végsőkig kimerült lovagok Condwiramurs. A lelkében ébredő érzéseket azonban – Gurnemanz intelmeit szó szerint betartva – semmi külső jellel el nem árulja. oly módon. Csupán egy ifjú leány jelent meg a bástyán és azt tudakolta Parsifaltól. Végül bebocsátották az ifjút. hogy a hetek óta tartó éhezésben megcsúnyulván. szürke arcok. Ifjú lovag-jelöltünk döbbenten áll Condwiramurs leírhatatlan szépsége előtt. a messziről váratlan mód idecsöppent vándornak. Ezt békében el is fogyasztják. Nem kérdez semmit. miszerint a nemes szépségű ifjút segítségükre vezérelte hozzájuk a sors. így a hosszú éhezés után most mindenkinek jut néhány falat. Ez a remény bizonyossággá izmosodik benne. az ország úrnőjében. Liaze képe egy csapásra halványodni kezd lelkében ebben az új ragyogásban. A vár és a város nyugodni készül. hogy körülöttük a városlakók szenvedése enyhülésre talált. amikor meghallja. Gurnemanz várából érkezett és a kétnapi járásnyi utat egy nap alatt tette meg… Ismerkedésüket váratlan és örvendetes fordulat szakítja meg: két jóakaratú ember az erdőn át némi élelmet csempészett be a várba. Így végül Condwiramurs szólal meg. általános reményvesztettség: ily módon mutatkozik meg a hajdan virágzó város. . a bástyákon sehol egy őrkatona. Megfogyott. Parsifalt is egy hálóterembe kísérik. vajon barátként érkezett-e hozzájuk vagy ellenséget lássanak-e benne. hogy az ifjú. csak a szemeivel beszél. hogy maguk számára csak néhány maradék morzsa jut. Parsifal és Condwiramurs együtt osztják ki a megmentő csodaként érkezett élelmet.Parsifal merész átkelése az ingatag és veszedelmes hídon először riadalmat keltett az ostromlott város bástyái mögül figyelő katonák körében. kiéheztetett és rettegő városban találta magát. vendége aligha láthatja őt igazi valójában… Félelme alaptalan: „benne Isten minden legjobb kívánsága beteljesedett. a sötétség egyformán borít ostromlót és ostromlottat. tudván. fegyvert emelni alig bíró karok. aki egy többhetes ostrom kínjaitól kifáradt.

Az ifjú lovagban ébredező szellem tüzes. az íjász eltéríthetetlen nyílvesszője – meghasít. melyben tisztaság és szenvedély egymás fényét nem kioltva. Nem az a szenvedély-szeretet. Veszedelem és bizonytalanság közepette egy különös találkozásnak vagyunk tanúi: hősünk idáig vezető útját is a segítségét váró. hogy a szeretettel találkozhasson? Nem az érzékeket felgyújtó. Jelenlétében a lélek. amit megérint. hordozni. mintha lassan egy másik lény bontakozna ki. Nem azt jelenti-e ez a fejlemény. de eseménydús utazása milyen gyorsan bontakoztatja ki a gyermekkor puha burkából a férfijellem első ígéretes csíráit. a gyengéd. hullámzó légzésű női princípium támaszra talál. hogy arcát az ágya mellé térdelő.Az éjszaka közepén Parsifal gyertyáktól megvilágított hálószobájába nemvárt látogató érkezik: Condwiramurs. Felelősség és együttérző érzékenység jeleit látjuk az ifjú Parsifal utóbbi cselekedeteiből előtűnni. A királynő azonban mást akar: ha Parsifal megígéri. keresik maguk mellé. A szépséges királynő neve azt jelenti: szolgálni. ami úgy gondolta jár neki. Parsifal – nem kis megrökönyödésére – arra ébred. határozott. alapjában véve önző szerelmi szenvedéllyel. hanem a szeretetteljes felismerésből fakadó szerelemmel. hanem emelve találkoznak. Ágyát is felajánlja neki. formál. most egyre inkább figyelni kezd mások szükségleteire. hogy Parsifal lassan érlelődik arra. hogy ifjú hősünk rövid. zokogó királynő forró könnyei permetezik. vágyak és indulatok által ide-oda rángatott. átvilágít. Aki eddig kérés nélkül elvette azt. támaszt kereső női lelkek kísérték. örökre átalakító erejét hívják. ne térdeljen az ő jelenlétében. míg maga majd más fekhelyet keres. hogy újonnan lelt barátjának szomorú történetét elmondja. rendez. Ez a szeretet hozza Condwiramurst Parsifal ágya mellé ezen az éjszakán. hogy „nem fog birkózni vele” úgy inkább mellé feküdne az ágyba. Az izgalomtól hajtott. mert „ilyen tisztesség csak Istennek jár”. A férfiszellem hővel telített. mert tudja: külső. mások számára eléggé nevetséges „bohócból”. szorító gyűrűk ostromából csak a szellem által szabadulhat… . Felugrik fekhelyéről és arra kéri a királynőt. árasztani a szeretetet. azon mozdít is egyben. mert egyik sem egész a másik nélkül. mint a rózsa fehérje és vöröse a királynő arcán. erőteljes és iránymutató: mint a lovag dárdája. Egy pillanatra érdemes megpihennünk magunknak is és elmélázni azon. hanem a tanácsot adó jóbarát támasztó szeretete kerestetik itt. mely a leányt asszonnyá avatja.

vagy származzék még messzibb földről. Az ő keze oltotta ki a nemes Schenteflursnek. amikor szerelmének birtoklása miatt pusztító háború szabadult országára. Rejtett sarkok. amely nem elválasztja. Belrepeire uralkodónőjének sem könnyebb a helyzete. mint tehetetlen foglyot Clamide zsákmányává teszi. ha ellenedre jön! . reflexiókban éli életét. hogy Condwiramurs erős döntést hozott magában: amennyiben a hadiszerencse őt. aki a magasságokat először a lábához hullott madarak útján méri le. de mindenek felett felismerést kér. Nos.A lélek az élményekben. hogy a királynő szándékát számításba venné. sokkal inkább körkörös. akkor az őt lovagi tettekre kérő. a szellemet jeleníti meg. inkább véget vet életének. közelségek és mélységek megmutatkozásai alkotják a lélek titokzatos. hanem kiküzdendő állapot. semmint hogy országa pusztítójának adja magát… – Tudnod kell uram – szólt Condwiramurs – holnap ismét megjelenik Clamide gyűlölt vezére. türelmes és szenvedő a lélek. Érzékeny. védelmet és tiszteletet kívánó királynő szorongatottságában a lélek mutatja magát. Mint egy ostromlott nemes királynő. hullámzó. a szép Liaze bátyjának életét is. Kingrun. egy hatalmas és erős lovagi sereget megtizedelt. Ha a türelmetlenségben égő ifjú. anélkül. Gurnemanz lovag utolsó fiának. megbecsülést. Útja sosem nyílegyenes. holnap az én védelmező kezembe ütközik majd. különös kanyargású labirintusok. Clamide kívánja őt feleségül. szuverenitása soha nem adott. sebezhető. Egy akaratában túl biztos király. – Úrnőm – így az ifjú Parsifal – legyen bár ez a Kingrun francia vagy brit lovag. váltakozó tájait. Egymás mellett fekszik tehát a két szép ifjú test. mint a nyílegyenes előretörésnek. Önhitt és önző számvetése azonban – vágyai kiszolgáltatott tárgyában – már akkora ellenszenvet ébresztett. mozdulataiban a visszahúzódásnak éppoly érlelő ereje lehet. közöttük láthatatlanul fénylik a lovagi tisztaság kardja. hanem egymás felé irányítja majd őket… Condwiramurs kegyetlen dilemmája mintha egy hasonló történet emlékét visszhangozná bennünk: Parsifal apja éppen ilyen kétségbeesett helyzetből szabadította meg Belacanet. védelmet. Hadvezérével már az egész birodalmat a pusztulás szélére sodorta. a mór királynőt. A kettő találkozása nélkül nincs további utazás.

Vajon milyen erők vezérelték karját. hogy ez volt Parsifal fiatal életének első igazi párviadala. hogy Parsifal a jövőben még számos csatát szentel a jelenlétében és miatta megcsúfolt nemes hölgy vigasztalására. Ő mindezt a hódolatot Condwiramurs lábai elé helyezte. a napfelkelte első fényénél Parsifal éjjeli társa eltűnt. hogy két fényes vitorlájú hajót űzött be a város kikötőjébe egy hirtelen támadt vihar. de Parsifal más feltételt szabott neki. csak annak. így jelentkezése csak növelné az apa és a leánytestvér mély fájdalmát. a győztes reggelije igencsak sovány volt! Nem sokkal ezután azonban hírnök jelentette. A földre került ellenfél készséggel megadta magát a győztes fölényének. kit Clamide minden boldogságtól megfosztott. frissen kilovagolt. Parsifal rövid és igencsak nyugtalan alvás után harangzúgásra ébredt: az ostromlott város népe. nagyhírű harcost biztos ütéseivel a nyeregből kisegítette? Nem kérdéses. hogy induljon Kingrun késedelem nélkül a britonok Arthur királyának udvarába. hogy az éhségtől hajtott tömeg a hajókra zúdulva kifossza azokat. . a rá váró megmérettetés izgalmától hajtva. aki azonban könyörögve kérte.Az éjszakának vége szakadt. A győztes bajnokot hódolat övezte azoktól. Keresse ott Lady Cunnewaret. pótolva a harci tapasztalat hiányát. Mindkét hajó színültig volt rakva élelemmel! Isten kegyelme ily világosan ült az ifjú páron és országukon. Senki a kastélyban neszét nem vette a rendkívüli látogatásnak. Clamide hadai már sűrű zászlók alatt sorakoztak a város falai mentén. Így végződött a város és Condwiramurs szenvedése. amikor végre győztes bajnokaként elébe térdelhetett! A királynő hálás melegséggel ölelte át lovagját. és biztosítsa őt hű szolgálatairól. Schenteflursnak életét. mivel éppen ő oltotta ki Gurnemanz fiának. hogy a szívébe költözött bátor és tiszta teremtés szörnyű szorongattatása megsokszorozta erejét. mikor Parsifal. Parsifal percről percre érettebb bölcsessége újabb bizonyítványát adta – megtiltotta. és mindenki hallatára így nyilvánította ki szándékát: – Senkinek a világon nem leszek asszonya. Csak mi tudjuk. Parsifal ekkor úgy rendelkezett. hogy az eddig veretlen Kingrun fegyvereivel szembenézzen. akit most karomba zártam! A megkönnyebbült öröm dacára. szabjon rá más szolgálatot. a székesegyházba készült. kiket a hosszú szenvedéstől ily sebesen megváltott. amikor a sok viadalban edzett. valamint arról. Gurnemanz szolgálatára rendelte a lovagot. Isten óvó kegyelmébe ajánlani a megmaradt életeket.

lovagokat és hölgyeket egyaránt. És amint a kettő minden tekintetben eggyé válik. sietős tüzet. baj nélkül elbírja az étellel való találkozást. hogy a Vörös lovag hódolatát személyén keresztül a hölgynek átadja. és addig el nem ismeri Condwiramurs választását. Dupláját fizette annak. Mindkettő édes bizonytalanságban élt a másik szándékai felől. Szellem és lélek igazi találkozása mindig időt és türelmet kér. Még egy viadal várt tehát hősünkre. mint a becstelenül ráerőszakolt kötést. míg végül a harmadik éjszakán vonzalmuk elérte testüket is. lesz béke és építkezés. ám bizonyított győzelmeinek híre… . mint a büszke Clamide. amit a rakományért kértek. látó szemekkel jár közöttük. és az ifjú pár – most már mint férj és feleség vonult vissza a gyertyafényes hálóterembe. hogy a rejtelmes kilétű Vörös lovag diadalai erősen foglalkoztatták a királyi udvar nemes tagjait. A boldog egyensúlynak egy időre véget vetett a hír. hogy a szenvedést felváltsa az alkotó békesség. hogy Clamide király a város falai alá érkezett. Lesz táplálék mindenkinek. A szellem vigasztalást nyújtott és védelmet ígért. míg az ifjú férj párviadalban nem bizonyítja: méltóbb a királynő kezére. felismeri hová és mennyit adjon. Parsifal új. szétesőben lévő sisakjával állt Lady Cunneware elé. és olyan véget ért. a vágyott étkeket bölcs mértékkel osztotta ki. A nagy kérdés: menyegző legyen-e? Condwiramurs lelkesen kiáltott igent. Emlékezzünk. Mondani sem kell talán. Két egymást követő éjszakán feküdtek úgy egymás mellett. hogy Lady Cunneware szolgálatára újabb lovag érkezhetett Arthur király udvarába… Clamide király – ahogy a lovagi szabályzat előírta – átlyuggatott mellvértjével. ahogyan tették a csata előtt. gyengéd kötés mindkettőjüket megerősítette. mint a felgerjedt. lélek és szellem ereje rögtön rendező erőként jelenik meg körülöttük. hogy a régóta szűk gyomor. ahol velük több mint becsülettel. a szavak gonddal kimunkált cseréje mély és erős kapoccsal fűzte őket egybe. Ezután. ahogy a két ifjú lénye megtalálta egymást: először a lélek elsírta panaszát és inkább a halált választotta volna. A finoman szőtt. Az egymás felé forduló figyelem. nagylelkűen megalkudott. még mielőtt ez az egység testükön át is megjelent volna.A két bajba került hajó kereskedőit felrendelte a palotába. Keye úr epés természetének nem sokat segített az általa megvetett siheder nehezen hihető. inkább a meleget keresi.

ameddig őt meglátogatom. Szinte fájdalmas tovább kísérni itt a krónikát. Az ország határai biztosítottak. A szerelmes királynő pedig – akinek Parsifal személye és sorsa mindennél többet jelentett – semmit sem tudott megtagadni szeretettjétől. amit földi asszony magának kívánhat. Beleegyezett hát. de nem a várva várt gyermektől. ifjú királyi férjnek. hogy Parsifal – élve az engedelemmel – különösebben vidám lélekkel indult volna útra. ugyan ki támadná meg a messzire érő hírű Vörös lovag tartományait? És a királynő? Lehet-e híja bármiben is boldogságának? Valóban mindent megkapott. amelyeket méltó módon élhetek meg a Te személyed és szerelmünk mind nagyobb dicsőségére… Így kérlelte Parsifal Condwiramurs királynőt. nem tudom egészségese vagy talán beteg? Csak rövid időre hagylak magadra. bár szíve nagyon nehéz volt. amely Condwiramursra várakozik… Egy reggelen Parsifal így szólt ifjú feleségéhez: – Ha megengednéd asszonyom.De térjünk vissza ifjú hősünk országába. amióta elhagytam őt Soltane erdejében. Szerelmes szeretetében nem volt helye a hűtlenségnek. hogy megtudjam. és magányosan indult anyja felkeresésére… . És persze azt is remélem. hogy az úton lovagi próbákkal is találkozom majd. És mégis el kellett válniuk egymástól. Azóta semmi hírt nem kaptam felőle. ahol a hosszan tartó szenvedést és nélkülözést a béke termékeny nyugalma váltotta fel. akik büszkén követték ifjú urukat az egymást érő fényes viadalokba. Alattvalói lovagi kíséretét elutasította. hogy engedje őt útjára. milyen sorsra jutott anyám. Az ifjú és szerelmében boldog király bő kézzel jutalmazta érdemes lovagjait. mint ő. szeretnék útra kelni. hites feleségét. mert ránk szakad a bánat. a hűségében rendíthetetlen. Parsifal éppen olyan drága volt neki. akit jónéhány hónapja már testében hordozott! Nem mondhatjuk azt sem.

amit Parsifal eddig elért. mert valamit tartogatott számára a jövendő… Mert az emberi lélek nemcsak a múltra. amely visszatekintésre. ugyan miért éppen most támadt fel benne ez a különös. de a jövőre is képes emlékezni. Condwiramurs mellett Parsifal lelkében is megszólalhatott a benső hang. Minden sorát magában hordozta. A régi korok emberében az emlékezés leginkább egy jól hallható belső hang lehetett.Mint amikor az ősz színfestő szelei váratlan erővel tépik a nyár melegét még gyümölcseikben őrző fákat. amikor Homéroszt idézni akarta. Ahogy nőtt kettőjük között a távolság. Bár ő volt. A magányban gondolatainak szabad folyást engedve. és akkor Parsifal útja beteljesedett… De: ahogy Wolfram von Eschenbach majd megtanítja nekünk. Talán így találhatott rá Parsifalra is az Emlékezés. a jövő jelzéseinek „meghallgatására” késztette ifjú hősünket. mert Mnemosyne az emberi szívben lakozott. ég és föld nászából született ő is. amiért korának embere kalandot keresve a világban elindult: lovagi hírnév. az út magánya és a cél bizonytalan volta együtt nehezedett lelkére. emlékezés az édesanyjára? Egyáltalán: mi az emlékezés szerepe az emberi élet útjain? Görög elődeink az emlékezés isteni lényének a Mnemosyne nevet adták és tudták róla. meleg odaadásának egyre fájdalmasabb emlékezete. Eddig úgy tűnhet. akiknek az emberi lélek „szent diadalát”. úgy élt Parsifal lelkében a magára hagyott Condwiramurs utáni vágyakozás. erős. a művészeteket köszönhetjük. úgy nőtt és erősödött Parsifal lelkében felesége szépségének. ahogy a régi görögnek nem kellett „emlékezetét faggatnia”. amikor Condwiramursnál szíve otthonra talált… Talán ifjú felesége oldalán ébredezni kezdett Parsifalban is a múlt. hogy Parsifal villámsebesen elérte mindazt. éppen akkor. Ez azért volt lehetséges. megkérdezte magától. hogy nagyon. másik tizenegy titán testvérével együtt. aki engedélyt kért a távozásra. abban a pillanatban. Egyszerűen mennie kellett. királyi rang és világi vagyon… Végső célnak tűnhet mindez. a kezdet kezdetének tekinthető csupán … . vissza a múltba. Uranus és Gaia. és bármelyik gyorsan az ajkára pattant. Kilenc leányát – a kilenc Múzsát – Zeusz nemzette. nemes szerelem. nagyon öreg. amikor szüksége volt rá. eddigi életútján való elmélkedésre. hogy a jelenben nem volt többé maradása… Döntése voltaképpen okokkal alá sem támasztható. és a belső hang olyan erővel ragadta meg lelkét. a benne lakó képzelet erői által.

Menj tehát sietve! Annál a magas sziklánál térj el jobbra. ha a lakók akarata ellenében kívánna belépni e pompás erődbe! Parsifal úgy becsülte: ha a világ összes hadai ide gyűlnének. még harminc évi ostrom után sem jutnának közelebb a pompázatos tornyok és paloták csodás arányban egybeépített erősségéhez. Nem kívánom. az én váram az egyetlen hely. Kiálts erős hangon. ahol szállásra lelsz. hogy egy gyorsan repülő madárnak is tisztességére vált volna – Parsifal egy tó partjához érkezett. Ha. hamarosan a felvonóhídhoz ért. akivel lenn a tavon volt találkozásom! Szállást kértem tőle.Vándor-láza vajon hová sodorja Gamuret nemes fiát? Egy hosszú nap estéjén – amely napon akkora utat tett meg lóháton. amely csodás aranyszínben ragyogott. mivel már magasan járt a Hold és az ismeretlen vidéken hajléknak nyoma sehol sem mutatkozott. a vendéget szállására vezesse. Parsifal emelt hangon megszólította. körülötte a táj ismeretlen. úgy Isten hozott minálunk. amely a hegyoldal veszedelmes meredélyeire vezet. gyakorlott kezek fegyverzetét leoldották és útiporos ruhája helyett egy gazdag redőzetű selyem köntöst adtak rá. Érkezésére a várból egy apród tudakolta fennhangon. és ha helyesen tetted. Aki támadó szándékkal jönne erre. a hegy meredek oldalában egy bevehetetlen várat pillantott meg. – A halász küldött. amit mondok híven követed. Fáradt volt. A várudvaron ifjú nemes-apródok serege versengett azért. rengeteg erdő. egy széles várárokhoz érsz. éhes. Odaérve. a különös halász intelmeit hűséggel követve. . aki ruházata pompájából ítélve akár a földkerekség legnagyobb uralkodója lehetett… Mivel a csónak – és benne egy evező-szolgával a különös idegen – hallótávolságra volt a parttól. uram – válaszolt az apród és Parsifal előtt a felvonóhidat leengedte. Szállás után kérdezett. Vele szemben a hegyoldalban áll az én otthonom. könnyen olyan ösvényre lelhetsz. s vele szemben. jövetele okát. hogy ez történjen veled! Parsifal. hogy lova kantárját kézbe fogva. és ő vendégének fogadott! – Ha a halász küldött ide téged. – Uram – válaszolt a megszólításra a csónak különös utasa – harminc mérföldnyire itt a tó körül. mely erősen sötétedett. úgy ma este vendéglátó gazdád én magam leszek. De vigyázz! Ha utad elvéted. először szárnyakat kellene növesztenie. hogy a felvonóhidat engedjék le neked. A tavon egy csónak ringott és benne egy olyan gazdagon öltözött férfiút látott Parsifal.

fázósan feküdt a hatalmas kandalló közvetlen közelében. másik kettő egy-egy elefántcsont zsámolyt tartott a kezében. Anfortashoz vezette. hogy szemei szinte belefáradtak. míg végül utolsónak. száz pompás takarójú dívány szegélyezte a falakat. legszentebb „dolgot”. hogy zokogásuktól hangos lett a terem… Közvetlenül ezután szépséges leányok különös menete jelent meg: ketten gyertyát hoztak. Parsifal rögtön felismerte benne a gazdag ruhájú idegent. akiknek kezében ismét gyertyák égtek. a Grált. fehér selyemmel és arany edényekkel rajta megterítettek.Vendéglátói ezután a nagyterembe kísérték Parsifalt: száz hatalmas kerek gyertyacsillártól fénylett ez a terem. kezükben hosszú gyertyákat hozott. gondolatai furcsa kábulatban követték egymást. ünnepélyes menet. menetüket négy társuk követte. Repanse de Schoye lépett a terembe. Két kezében hozta a legdrágább. ahogy az apród a vár urához. amit a teríték gazdája megkívánt… Ez a csodálatos megvendégelés a Grál erejéből fakadt… . Ez a látvány – Parsifal nagy megdöbbenésére – az egész lovagi sereget olyan mély kétségbeesésbe taszította. mindegyiken négy ülőhely. míg hátuk mögött a terem három falában három hatalmas kandallóban illatos tűz lobogott – az aloe-fa aromája betöltötte a kellemesen meleg levegőt. Ekkor megjelent a teremben egy fegyverhordozó. mind közül a legszebb. a gyertyakoszorú közepébe helyezte. miközben négy leány újabb gyertyákkal érkezett. Repanse a Grált tiszteletteljes mozdulattal Anfortas királyi asztalára. akivel a tónál találkozott. Mögöttük másik négy leány. Ezután kezdetét vette a leírhatatlanul fenséges lakoma. melyeket mind a királyi asztalra helyeztek. Arca sápadt volt. Prémekkel takarva. akik egy csiszolt drágakő asztallapot hoztak. A díványok előtt keleti szőnyegek takarták a padlót. Gazdag öltözetű apródok minden dívány elé asztalt állítottak. Huszonnégy leányból állt a különös. kettő pedig egy finomművű ezüstpengéjű késsel. Négyszáz lovag szemei kísérték Parsifalt. aki egy vérző hegyű lándzsát vitt körül. valami ismeretlen kínzó fájdalomtól… Parsifal annyi új és érdekes látvánnyal találkozott. Minden tányér és pohár azzal az étellel és itallal telt meg pompázatos gazdagon. Menetüket végül hat leány zárta be. melynek leírására nincsenek szavak. A zsámolyokat és az asztallapot Anfortas fekhelye előtt helyezték el.

hogy saját magát. amikor királyi házigazdája ilyen pompás tisztelgő ajándékot adott neki. kisebb helyiségbe távoztak különös tárgyaikkal. a leánycsapat a Grál hordozóját körülfogva. többször is aggódva pillantott fiatal vendégére. rubin markolatú. asztalokat a teremből kihordták. ismét végigvonultak a termen. a fájdalmaktól gyötört király aggódó várakozása rejtély. Anfortas. amely ezen az estén a Grál várát betöltötte. Jó küzdőtársad lesz ez a fegyver. az ismeretlen lovagnak… De Parsifal néma maradt. Parsifal azonban néma maradt. mint a lejátszódott különös események szereplőjét lássa. és a vasajtó mögötti helyiségben egy ősz fürtű. Anfortas. . – Ifjú úr – így szólt a király – ezzel a karddal sok nehéz csatából kerültem ki győzedelmesen. talán hibát talált a vendégszeretetben. aki szintén ágyon feküdt. Gurnemanz intelmei azonban oly erősen éltek lelkében. Anfortas és Parsifal előtt fejet hajtva. Egy apródjával ezért egy drága hüvelyű. Parsifal némaságát arra vélte. pompás kardot küldött Parsifal asztalához. csak sejtelemmé válhatott lelkében. érthetetlen csodákat. Megérteni pedig az ifjú lélek még nem kívánta a látott csodákat. de elérhetetlen álom. ahogy azt a magas neveltetés egy lovagnak előírta. Parsifal utánuk tekintett. Érzi a szüntelen fájdalomtól halvány Anfortas király csalódott bánatát. megtapasztalod majd minden eljövendő csatádban… A király szavai után ismét csend. Legyen a tiéd. mint egy szépséges. ha vendéglátásom bármiben hiányos lett volna. és egy vasajtón át egy másik. az edényeket. így ajkai némák maradtak. látja a díszes leánysereg pergő könnyekben utat találó szomorúságát. A Grál csodája úgy úszott el szemei előtt. várakozó csend ülte meg a termet. Aminek tanúja volt. akinek szenvedéstől sápadt arcát a sok csodás étel-ital sem tudta pirosra festeni. Az estének lassan vége lett. hogy elhatározta: bámulatából egyetlen kérdést sem formál. Házigazdájának eltagadhatatlan szenvedése csak látvány neki. Mintha minden jelenlévő Parsifal megszólalására várt volna. hogy feledtesse.Parsifal minden érzékszervével szomjasan itta az egymást követő. mint házigazdája. a különleges ajándék pedig megfejthetetlen nagyúri gesztus. nagy. Bizonyára támadt benne egy kérdés. amely még nem volt készen arra. szépvonású öregembert pillantott meg. A krónikás maga is érzi szinte a kínt és az elvetélt reményt.

egy minden világi bőséggel megáldott. ami előtte lejátszódott. akitől Parsifal időnként igen szívesen megszabadulna. olyan szörnyen nyugtalan. megalázó mélybezuhanás talán épp ilyen jövendő életút baljós. hogy valami nagyfontosságú esemény szereplője volt. Ez az emlék soha többé nem merül feledésbe. Ez az érzés nem vendégnek jött az ifjú lelkébe! Hosszú évekig hűséges lakója marad majd. Íme. amely ellen hiába volt a gyertyák százainak világossága. Herzeleyde valamikor birkózott a közvetlen jövendő rémisztő valóságával. hogy szemünk csak belevakulni képes. sem nevetést nem hallott.. és mégis. Teste verejtékben fürdött. mint ahogy lefeküdt. ez a kérdés is hamar kialudt Parsifal egyre fáradtabb elméjében. igen hasonlatosan ahhoz. hanem a jövő jeleit hordta. veretlen és ígéretes önmagát láthatta volna… . Az imént lejátszódott események kusza vízióként ültek gondolataiban. Az este végére ifjú lovagunk valóban halálosan kimerültnek érezte magát. hogy amikor a sors úgy méri ránk a látást. Jaj az ifjúnak. Gondolhatjuk-e azt. gazdag udvar vendége volt. csupa vesztes viadal. mert nem a múlthoz tartozott. csontjai fájón mozogtak bőre alatt. hangok gyűrűjében hánykolódott hajnalig. sem vidámságot nem látott egyetlen arcon! Mintha súlyos árnyék feküdt volna itt mindenen. melyben megedződhet az érzékelés? Parsifal nyomorúságos éjjeli kalandjai. de szükségszerű ígéretét hordozták? Ifjú lovagunk mindenesetre fáradtabban kelt. a reggeli fény elől összeszűkült a szeme… Az éjjel feledhető kínjaiból magához térvén.Hogy ki lehet a magas homlokú. űzött volt Parsifal végtelennek tűnő éjszakája… Iszonyú képek. Parsifal halványan érezte lelkében. ahogyan anyja. ezüstös fürtű öregember. nehéz súlynak érződtek lelkében. Amilyen gazdagon díszes. hogy nem váltotta be a személyéhez fűzött (és egyáltalán nem alaptalan) reményeket! Az este végén szomorú búcsúszavakkal elvonult Anfortas király és szomorú szemű apródok kísérték pompás hálóhelyére a reményeiket megcsúfolt ifjút. akkor az élet maga igazítja ki a hibát: hosszantartó és mély sötétséget készít nekünk. tennie illett volna mindabban. hogy valamit mondania. csupa csontig metsző seb. álomhozóan puha volt az ágy.. vigaszt tegnapi kényelmének hűséges gondozóiban keresett: az ő tekintetükben talán ismét régi.

kongó termek verték vissza egyre riadtabb szavát. a Grál-király történetét. míg végül bele kellett törődnie: egyedül maradt e különös és most már baljósan félelmetes erődben… Felöltözvén az udvarra ment. hogy ő már magában a Grálvárban is járt. ahol elég különös és érthetetlen élményekben volt része… Sigune – mert hiszen ő volt a leány. a kérdésekkel pedig – úgy tűnik – elkésett… Elindult hát a lovak taposta ösvényen. válaszolni nem volt kinek. a Grál birodalmához tartozik. Üres folyosók. bátyjáé pedig Anfortas. még élete is veszélybe kerülhet… Parsifal erre öntudatosan azt válaszolta. ahol lovát útra készen nyergelve találta. mert ez a terület Montsalvat várához. hogy Parsifal kis híján lovastól az árokba bukott. A puha földben jól látható patanyomok alapján úgy hitte. a vár teljes személyzete kirajzott valami nagy vadászatra. nagy dicsőségtől fosztottad meg magad! Parsifal teljesen tanácstalanul kereste a hang gazdáját. a negyedik pedig nincstelen remeteként vezekel az erdő mélyén.A felvirradó új nap azonban sok tekintetben mintha gyötrelmes éjszakájának folytatását ígérte volna. akitől örömhírt vár Montsalvat szomorú lakóinak megszabadulásáról… . Egy harsány hang pedig a vár felöl így búcsúztatta: – Lódulj az utadra. Az ő neve Trevrizent. a felvonóhíd leeresztve várakozott. Parsifal azonnal segítségét ajánlotta a gyászoló hölgynek. így legjobb lesz. de dúlt állapotában hamarosan elkeveredett… Idő multával egy nagy hársfa alatt ülő ifjú leányra bukkant. nagy csodák tanúja voltam – bizonygatja az ifjú. a várban teljes csend uralkodott. Ölében egy ifjú lovag bebalzsamozott teste feküdt. enyhíthetetlen fájdalom közepette. akinek négy gyermeke közül három – magas rangja ellenére – nagy nyomorúságban létezik. sem állni. és ekkor Sigune is felismeri benne Parsifalt. Ha itt marad. Alig ért a felvonóhíd végére. ha maga is utánuk ered… Ekkor két különös dolog történt. akinek panaszos sírása felverte az erdő nyugalmát. te ostoba liba! Még a nap is utálkozva süt rád! Miért is nem tudtad feltenni a kérdést a mi urunknak? Bizony. Ha az ifjú Parsifal valóban eljutott Montsalvat várába. sem ülni nem képes… Égi csapás sebét hordozza állandó. aki azonban arra intette őt: igyekezzen távolabb ebből az erdőből. amiért oda vezették: megváltotta Anfortast vég nélküli szenvedésétől! – Hidd el nemes hölgy. akkor bizonyára végre is hajtotta. Sem járni. aki a Grálvár ura. sem lovagolni. Hiába kiáltott szolgák után. azt valaki oly hevesen rántotta fel utána. ahol idegennek semmi keresnivalója. Parsifal sors-sújtotta nagynénje – ekkor elmeséli Parsifalnak Frimutel.

rossz gebén ülve. Orilus azonban természeténél fogva hajlott a gyanakvásra. ifjúi és tapintatlan hevével mit okozott egy ártatlan szépasszonynak. Parsifal számtalanszor nekirohant Orilus sárkánnyal díszített pajzsának. A viadal heves volt és hosszú. aki a legmagasabb lovagi rangra. állapotát a faragatlan ifjúnak köszönheti: férje. hogy mindketten keressék fel Arthur király udvarát és ott tudassák a szép Cunnewareval Parsifal újabb diadalát. hogy mostani nyomorult. Jeschutet pillantotta meg Parsifal. hófehér testén piszkos rongyokat viselve. Azonnal előrevágtatott. az ég számára halott vagy már most! Ilyen szörnyű rokoni mondatok terhével indult tovább Parsifal. Orilus ekkor magához ölelte hitvesét és elfogadta Parsifal győztesnek kijáró követelését. ezzel új. – Oh. mely eddig másokban hidegen hagyta őt… Ösvénye ismerős tájakra vitte és nemsokára ismerőssel találkozott. hogy te. hogy amit elmondott. átok alatt állsz. amely szent relikviákat rejtett magában. Ezért sújtotta Jeschutet – kinek bizonygatott ártatlanságában semmiképpen hinni nem tudott – ilyen szégyenletes és feloldhatatlan büntetéssel. Ekkor – miután Orilus vereségét lovagi módon elismerte – Parsifal elmondta neki Jeschutéval való első találkozásának igaz történetét és meggyőzte Orilust arról. ahol sziklafalnak támasztva egy lándzsát találtak és mellette egy ládikát. mint szerencsétlen találkozásuk előtt volt. a féltékeny és rátarti Orilus herceg meg volt győződve arról. Parsifal – aki egyszer majd újra felkeresi ezt a barlangot – a szent ládikára téve kezét megesküdött. míg végül lovának nyergéből földre taszította kiválóan vívó ellenfelét. . ilyen csúfos kudarcot vallottál! Becstelen férfi vagy. bár élet lüktet ereidben. Parsifal most döbbent rá. a szép hercegnőt. hogy asszonya sosem vétett a hűség ellen. hogy ifjú asszonya hűtlen szándékkal fogadta sátrában a kósza idegent. Mindhárman egy közeli remetebarlangba mentek. hogy még ezt is el kell viselnem. Orilus hercegnője erényeiben épp oly sértetlen. Egy beteg. az eddiginél is súlyosabb csapást mérve a megtört Sigunéra. szőrét vesztett. igaz. A szép hölgy nem tétovázott közölni vele. akit sátrában oly váratlan és illetlen módon meglepett. hogy az ösvényen Orilust beérje és Jeschute becsületéért viadalban kiálljon vele. belekóstolva abba a fájdalomba. ezért újabb lovagi bizonyítékot követelt Jeschute ártatlansága mellett. valóban minden világi dicsőség felett álló dicsőségre voltál szánva.Parsifal kínban vallja meg mulasztását.

. hogy a győzelmeivel nagy hírre szert tett Vörös lovagot a Kerekasztal bajnokai közé meghívja. hogy idegen bajnok jár az erdőben. nyilvánvalóan ellenfelekre vár… Segramors. hiszen egymás után érkeztek udvarába nemes bajnokok. Arthur király egyik apródja így pillantotta meg őt és vitte a hírt az udvarba. Pillanatra sem volt menekvése a súlyos gondolatoktól. Montsalvathoz közel hozta a királyi udvar nemes seregét. Egy estén Arthur legjobb vadászsólyma elszabadult és az erdőben töltötte az éjszakát. éjjel váratlan és későn esett pünkösdi hótakaróra hullott. Mindeközben – Parsifal tudta nélkül – Arthur király és a Kerekasztal lovagi társasága már napok óta kutatott minden irányban. majd megállt és Parsifal még egyre a három vércseppet bámulta. minden egyébről megfeledkezve. fehér takaróján. akik – Parsifal győzelmét a maguk vereségével hirdetve – a Lady Cunneware szolgálatába szegődtek. a megváltatlan szenvedés miatti önmarcangolás éjjel és nappal kísérte őt.Parsifal útja sem vidámabb. Lova lassan poroszkált. Nem csodálhatjuk Arthur ezen választását. sem könnyebb nem lett újabb diadala által. Arthur parancsba adta. Mivel keresésük a Grál várához. A két tiszta szín együtt Condwiramurs szépséges arcának színeit hozta emlékezetébe… Nappali álma elmélyült egy édes és fájdalmas révületben. ahol Parsifal forgolódott fájdalmas álmaiban… Másnap a sólyom követte Parsifal útját az erdőn át és egy vadlibacsapat közé bevágva. lándzsáját készültségben tartva. az udvar egyik ifjú és hevesvérű lovagja már vágtat is. csak ha erre előbb a királytól felhatalmazást kapott… Az időt eközben vadászattal múlatta az úri sereg. hogy egyetlen lovagja sem bocsátkozhat küzdelembe a Grál lovagjainak felségterületén. Parsifalt lova riasztja fel álmodó emlékezéséből. a kiválóan képzett harci mén gazdája nógatása nélkül vágtába kezd és éppen időben téríti magához a lovagot. hogy válaszoljon az idegen lovag kihívásának. egyet közülük megsebzett. A különös viadalt szinte tudta nélkül megnyervén. A vadliba vérének három cseppje az. Parsifal visszatér oda. ahol a három vércsepp a fehér havon az elébb úgy elbűvölte fájó szívét. hiszen lelkében súlyos teherként ült Montsalvat várának és a benne lezajló eseményeknek szomorú valósága. nem messze attól a helytől. hogy Segramort a nyeregből kivesse. Parsifal lankadt figyelmét magára vonta ez a három mélyvörös folt a hó tiszta.

Fiatal életében egyszer már maga is került olyan szerelmi álom hatalmába. Parsifal. Gawain lovag. mint a két lovag harci kiáltása. amikor Keye urat a nyeregből messze röpítette. tekintetét egy pillanatra sem szakította el a földtől. Gawain – az ifjú Waleis pillantását követve – hamarosan felfedezte a havon a három vércseppet. de Parsifalt ez a második viadal sem zökkenti ki mély. Fel sem emelte fejét. valami azt súgta neki. talán még igézetük okát is megsejtette. érzékenységben pedig épp csak nevelődő ifjú lelkére. Arra inti. lova pedig halálos sebet kap. Keye úr megsegítésére Gawain lovag érkezik a párbaj színhelyére. aztán elindult. hogy jobb karja és bal lába eltörik. hogy maga induljon az idegen lovag megleckéztetésére. legjobb lándzsáját kereste. Keye úr. mert könnyen lehet. hogy megnézze magának ezt a minden leírás szerint különös harcmodorú lovagot. A találkozó azonban egészen másképpen üt ki: Parsifal – ismét csak lovának köszönhetően – Keye urat is a földre küldi lova hátáról. hogy – dacára törött csontoknak és bezúzott pajzsoknak – mégsem ellenféllel áll szemben… Gawain közeledése és megszólítása éppen annyit ért Parsifal fülében. mégpedig olyan szerencsétlen módon.Segramor dicstelen találkozója a különös lovaggal arra bírja Keye urat. akinek sebesülése éles nyelvét meg nem csendesítette. hogy a maga közismerten „lágy” természetével meg se közelítse Parsifalt. hogy itt egészen más „harcmodorra” lesz szükség. az emlékezés varázshatalmát Parsifal felett megtörte. hogy még egyetlen méltó kihívás elől sem tért ki. ráripakodik Gawain lovagra. vágyódó emlékezéséből. Gawain sem lándzsát. mert csúfabbul járhat mint ő maga. Arthur király unokaöccse és egyben fogadott fia. . magára eszmélve. Gondolataiban a Grál képe és Condwiramurs szeretett arca szinte eggyé ötvöződik. sem kardot nem hozott magával. Nehéz elhinni. hogy két győztes bajvívás közül a másodikban törte el lándzsáját. melyet az imént még kezében hordott az úton… Gawain lovag felvilágosította. Mindkettő fájdalmas teherrel nehezedik a szenvedésben újonc. hogy tenyerét tulajdon késével átdöfte! Gawain lovag ezért egy selyemkendőt dobott a földre. a maga nyugodt módján biztosította Keye urat. amellyel a havon a vércseppeket elfedve.

– Lot király fia vagyok. Arthur az ő neve. – Ha te vagy Gawain. Nemes lovagok és hölgyek örvendező csapata fogadta őket. ha percekre is. mint udvariasság. mind vonásaiban kiragyogott a kelmék alól: királyi volta senki szemét el nem kerülhette a nemes udvarban. hozzá kísérnélek. majd a barátságos szavú lovag kiléte felől érdeklődött. kezét-lábát törte és méghozzá jobb kezét. akinek húgát az én királyi apám nyerte el feleségül. gyötört lelkének jólesett az idegen nyugodt és tiszta beszéde. enyhült az egyedüllét önvádakkal terhes állapota. amikor gyötrődő emlékezésem a múltba vitt. Parsifal mind tartásában. Gawain néven ismer engem.Parsifal a számára felidézhetetlen eseményekről való beszámolót megköszönte. Tudd meg uram. Több volt ez jóval. amíg egy adósságom le nem törlesztettem. De túl szavaimon. vele nekem még tartozásomat rendeznem kell! – Mindezt már nemes módon elvégezted uram. hanem szívesen követte Gawaint. Arthur király udvarát azonban veled fel nem kereshetem. hogy egy nemes hölgyet ebben az udvarban miattam ért szörnyű megaláztatás! Aki férfiatlanul így megsértette. ha hinni tudod szavam. Gyors és ügyes apród-kezek Parsifal fáradt. poros alakját a páncéltól. Annak a nemes királynak az udvarában nevelkedtem. sisaktól megszabadítva. Lady Cunneware és Lady Jeschute legelöl siettek lovagjuk üdvözlésére. A két lovag – magát jó társaságban tudva – ügetett Arthur tábora felé. ifjú és emlékezetes szépségű arcát egyszerre felismerték. aki ismer. amelyet valaha csúf módon Lady Cunneware személyére emelte. Parsifal ilyen hírek után már nem ellenkezett tovább. itt vannak körülötted a földön eltört lándzsád szilánkjai. ahonnan visszatalálnom nélküled nem lett volna lehetséges. akit én uramnak szólítok és ismerek. és fegyverzettől megszabadított vállaira ninivei aranybrokát köpenyt borított. Udvarával a közelben tartózkodik. társaságában. Lady Cunneware csókkal köszöntötte a becsületét többszörösen is helyreállító lovagot. . Akit vele a nyeregből kivetettél. ha nincs ellenedre. segítségedet nem kell szégyenlenem ebben a gyönge percben. ezért.

Sötét szemeit ezután fájdalmas komolyan Parsifalra szegezi: – Szörnyetegnek tartasz és irtózol tőlem Sir Parsifal. Megkezdődtek az ünnepségek. aki csak külsőségekben mondhatja magát lovagnak. de nyelvének ugyan semmi baja nem volt! A jöttére elnémult és mozdulatlanná dermedt ünneplő körben az ő szapora szava töri meg a csendet. az áldás átka. mintha a Napot hirtelen komor homály fedte volna el! Mi lehetett az oka a hirtelen átváltozásnak? Mitől fulladt nyögésbe a elébb még gondtalan kacagás? Elegendő erre annyit mondani. mint a szíved. hogy semmiféle finom kelmével el nem takarható. ugyanezt tanúsítja pompás. Műveltsége magas születést takar. amiért lovagi körébe egy olyan embert fogadott be. Haja sötét és hosszú sörtékből áll. Először Arthur királyhoz intézi szavait. hogy nincs e földnek orvosa. hasonlóan a disznó szőrzetéhez. az erény megcsúfolója! Olyan beteg vagy te a férfiúi becsület és lovagi erények híjától. a legfelsőbb bíró ítélőszéke előtt! Te vagy a megváltás akadálya. mind egyetlen körben ültek le a gazdag lakomához. te tollazott horog. de komor díszítésű öltözéke is.. hogy szád is oly üressé váljon. értője a geometriának és az asztronómiának. ahol nincs helye igazi érzéseknek! Pokolra vagy szánva itt a földön és odafent is. nehéz lenne megmondani. a Kerekasztal lovagrendjének Nagymestere örömmel üdvözölte Parsifalt. szájából két vaddisznófog éktelenkedik elő. ámbár. E különös hölgy külseje azonban oly rettenetesen torz és csúnya. franciául és számos pogány nyelven is. hogy magasan művelt. hűség és igaz megbánás oly tiszta módon egymással megfért. hercegek és királyok. egyszerre fagyos szél vágott végig a víg mezőn. orra kutyára emlékeztet. hosszúkörmű kezei pedig fonnyadt majomkezekhez hasonlatosak. Végül – a nemes rítusok után – lovagok és hölgyeik. szemöldökei oly vastag és durva csimbókokban nőnek. hogyha látni akar. azokat hajához hasonlóan copfokba kell fonnia… Fülei szőrös medvefülek. te viperafog! . én tisztább és igazabb vagyok nálad! Bár elnémulna nyelved.. hogy egy mindenki által jól ismert és félelemben tisztelt lény a magas társaságba behajtatott… Közelebbi pillantás kell ide: ki ez a félelmetes ismerős-idegen? A neve Cundrie. és mint varázslónőt is emlegetik. Ahogy a fényes nap végéhez közeledett és a szívekben lakó jóérzés és hála.Arthur. Bármilyen szörnyű is Cundrie külseje. Testét elnagyolhatta a természet. szégyent idézve fejére. a legnagyobb rettegést mégsem vonásaival okozza a vele találkozókban. amelyekkel egy arra érdemes lovagot a Kerekasztal magas társaságába befogadtak. beszél latinul. aki ebből téged kigyógyítana! Ó. hanem éles és kíméletlen nyelvével. hogy varázsereje miben áll. Hírlik. amellyel Parsifal közéjük érkezését illőn megtisztelték. de tudd meg.

amit Parsifal learathatott volna. te öröm halála. aki erre az ajándékra tökéletesen méltatlan voltál! Némaságod a legnagyobb bűn hordozójává tett. hogy elhagyja Arthur udvarát. aki pedig javakban és erényekben is egyedül áll az uralkodók között. Ez a hatalom és gazdagság túlszárnyalta volna a nagy keleti király. Becsület nélkül maradtál. közöttük elsőként Lady Cunneware mély. Ezután Cundrie hangja mégis elfullad. a fekete-fehér Feirefíz gazdagságát. Az udvar hölgyei. dicsőséget és hatalmat. hogy kijelentsük: Cundrie kétségbeesése. a „lélek koronája”. fiatal élete legsötétebb perceit éli abban a körben. aki igazi férfihez méltó lovagi kalandot keresne? A Csodák palotájában négy királynő és négyszáz szépséges leány raboskodik.– Nemes házigazdád pompás kardot adott neked. de tartozunk az igazságnak azzal. te aki láttad a Grált. amiért sorsa a Grál várába vezette. mint most a hölgyek vigasztaló igyekezete… Cundrie megjelenése és az ünnepet elsöprő monológja után Parsifalban egyetlen bizonyosság maradt: el kell hagynia Arthur udvarát! Nyilvános szégyenének színhelyére csak akkor térhet vissza. Minden megtanult lovagi szabály cserbenhagyta őt. de aztán még egyszer a kővé vált lovagok elé áll és felteszi a kérdést: nincs-e közöttük egy sem. ahol még egy órája ünnepelt hősként vette őt körül a hódolat. a csalódott harag tehetetlenségétől. Sir Parsifal. szomorú és csalódott fájdalma legalább olyan erős volt Parsifal kudarca miatt. egyetlen maradt csupán: a szégyen. a fájdalomtól. a sötét mágus bénító hatalmából ki fogja őket megmenteni? Parsifal. ha Cundrie fejére halmozott vádjai semmissé válnak: ha Parsifal – ismét a Grál jelenlétébe lépve – teljesíti a végzete által reászabott feladatát… . ha a kérdést felteszi. szomorú együttérzéssel fordultak a lesújtott Parsifal felé. az ezüst késeket és a véres lándzsát! Ó. szabadságukat ugyan ki fogja elhozni nekik? Klingsor. Sarkonfordul. gyász otromba postása! Cundrie e rettenetes szóvihar után még nem tétovázik leírni a gazdagságot.

Clamide király most egykori nemes ellenfeléhez fordult. amikor az. hogy a te szavad felnyitná szemét irányomban és így sorsunkban igaz rendeződés történhetne! Az ifjú Waleis vállalta a közbenjárást Clamide ügyében. Clamide király – akit Parsifal oly hathatósan ütött el Condwiramurs kezétől – veresége óta Lady Cunnewaret szolgálta. akkor negyven nap múlva Ascalun királyának fővárosában megvívhat Kigrimursellel. negyven napig. mondván. hogy erről tudomása lenne. aki a lovagiatlan tettet elkövette. bár. ennek vajmi kevés jelét adta… Bizonyos vagyok benne. amiből számos jó fejlemény született. éppen akkor. melyet ellenfele szabott: a kitűzött párbaj időpontjáig. aki még mindig hangosan panaszolta a Parsifalt ért méltatlan sérelmeket. – Te voltál uram. hogy csak azzal kíván harcolni. hogy közvetlen közelében valaki éppoly mély lelki-testi bánat és reménytelenség foglya – éspedig éppen az ő személye miatt. hogy a váratlan kihívás – oly hamar Cundrie baljós látogatása után – alaposan megviselte az udvar hölgyeinek érzelmeit. Gawain bátyja szerette volna magára vállalni a párbajt. Kingrimursel urát. E galád Júdáscsók lovagi elégtételért kiált! Ha Sir Gawain nem ismeri el a fejére olvasott dicstelen tettet. Lady Cunnerware. üdvözlő szándékkal közeledett feléje. ajánlatát az idegen lovag azonban elutasította. és szívének fontos dolgában segítségét kérte. elvakult bánatában nem vette észre. de nem a mi Parsifalunk űzött életében… . hiszen már régóta szívem lakója lett. Gawain nem húzhat kardot semmiféle küzdelemben. nemes lovagja Arthur királyt és Gawain lovagot keresi. Gawain – bár Kingimursel vádjában vétlennek tudta magát – elfogadta a kihívást és azt a különös feltételt is.A felbolydult királyi udvarba eközben még egy hívatlan és váratlan látogató érkezik! Egy távoli ország gazdag fegyverzetű. és eközben úrnője iránt szerelem ébredt szívében. hogy Gawain – lovaghoz méltatlan módon – megölte az ő. Ifjú Beacurs. A király színe előtt elmondja. aki miatt oly hathatósan megváltam minden szerencsétől és boldogságtól! Segíts most Lady Cunneware figyelmét felém fordítani. Csupán a harc kedvéért megvívni valakivel – ennek nem látta értelmét… Nem lehetett tagadni.

Gamuret fia elindult az úton. Arthur király – Parsifal távozásához a szükséges engedélyt reményteljes örömmel megadva – ígéretet tett.Lady Janfuse – egy keleti pogány birodalom küldötte Arthur király udvarában – Feirefíz zazamanci király kiválóságának ecsetelésével próbálta vigasztalni a szégyen nehéz terhét viselő Parsifalt. Belacane királynő apátlanul felnőtt fia. Arthur király udvarából ugyancsak számos kiváló lovag indult el a világba. tanácsom ennyi: bízd magad ezentúl a hölgyek szerelmére! Csatáidban ez adjon támasztó erőt! Nem tudom. majd viselem! Neked Gawain. amelyről nem volt szándékában addig visszatérni. alázatos szolgálója voltam. A lelke kínlódásától megkeseredett Parsifal. mintha falat emelt volna közte és a világ között. akikhez immár szellemi testvériség fűzte és lovagi kötelmei alól elbocsátását kérte. Gawain azzal búcsúzott frissen megismert jóbarátjától. A bagdadi Baruch-on kívül nincs még egy akkora hatalmú és vagyonú fejedelme Keletnek. se rád ekkora csapást! Mióta a kegyelemről tudomással bírok. a messzire csillogó acél. amíg a Grálra újra rá nem talált és Anfortast meg nem váltotta szenvedéseitől. A világ kitaszítottjának érezte magát. arra majd később fény derül… . hogy a Csodák palotáját fellelve négy királynőt és négyszáz szüzet kiszabadítson. hogy védelme alá veszi az ifjú lovag birtokait. Parsifalhoz – mostani lesújtott állapotában – igen nehezen talált el bármiféle vigasztalás. Pajzsán láthatatlan új jel égett: a Grál elfelejthetetlen képe. amelyet – tudta nélkül – valaha apja is járt. De most ezt a szolgálatot felmondom! Ha haragja elér. mint amilyennek hinni szeretnénk. Lady Cunneware kapcsolta rá mellvértjét. Útra készült. Gawain ajánlatára így válaszolt: – De kicsoda Isten? Ha olyan hatalmas. találkozunk-e még? Teljesítse sorsod mindazt a jót. Hogy miképpen jártak. Parsifal búcsúszóval fordult a Kerekasztal lovagjaihoz. bizonyára nem hozott volna rám. hogy – Isten segítségével – a jövőben maga is Parsifal vállalásának sikeréért kíván munkálkodni. mint Parsifal féltestvére. aki – Gurnemanz becsületes tanácsát követve – akkor sem kérdezett. amikor minden ezen a kérdésen múlott az életében. amit kívánok neked! Parsifal útra készen állt. El is hárította magától. mert a Grál utáni sóvárgás semmi másnak nem hagyott helyet lelkében.

Meljanz hadserege. Grál-lova hátára pattant és büszke tartással szembelovagolt a sűrű csatasornak: – Aki oly gyenge szívű. . a még szinte gyermek ifjabbik leányt. Gawain útját kövessük olyan okokból. melynek rövidesen főszereplője lesz. Emiatt aztán a két szerelmes háborúja kiterjedt a birodalomra: Meljanz haddal tört engedetlen alattvalója ellen. A tiszta lovagság győzedelmes erői most másfelé mutatkoztak meg a világban… Már jól benne járt a vándorlásban. Obiet. Láthatóan ők is észrevették Gawain érkezését. aki leánykérőbe jön hadi viselettel. Obie – nem kismértékben jelen boldogtalan állapotából fakadóan – semmi jót nem lát Gawainben. Gawain párviadal dolgában indult útnak. aki majd mindkettőjük sorsát jobb irányba terelheti… Gawain – aki a vár alatti táborából a két testvér vitáját elég jól kivehette – nem tesz semmit azért.Mi pedig most ösvényt váltunk és a nemes Parsifal útját egy időre ködbe veszni hagyjuk. gazdag kereskedő lehet. hét frissen felszerszámozott harcimént és tizenkét erős kopját vitt magával. aki miatt a háború folyik – és Obilotot. amikor egy reggelen szokatlan helyzetbe került. pénzsóvár kufár. bizonyára méltatlanul viseli a lovagi címet! Rövidesen kiderült. Egy szembejövő fegyverhordozó által kibomlott előtte a történet. A nagyszámú had egy ifjú és erőszakos király. aki időközben az ostromlott vár falai alá érkezett – jól látta a vár ablakából könyöklő két ifjú hercegnőt. Gawain. hogy magát az ifjú hölgyek figyelmébe ajánlja. parancsra inkább hasonlító leánykérést. három új pajzsot. szíve mást sugall: Gawain egy nemes és vitéz lovag. mielőtt meggyőződne arról. az ifjú idegen kilétét illetően. hogy Gawain bölcs nyugalma jól sugalmazott. Lippaut herceg szépséges és meglehetősen önfejű leánya. azonnal vitába is keveredtek egymással. sőt. Obie – aki a maga módján szerette Meljanz királyt – sérelmezte a túl elbizakodott. amelyre időben fény derül majd. Egy széles mezőn áthaladva egyszerre egy minden irányból felé zúduló. hogy menekülésre fogja. hogy üldözik. zászlók százait rohamban reptető hatalmas sereggel találta szemben magát. Első ösztönét – mely a menekülés útjait fürkészte – magában bölcsen legyőzve. hogy lovagi testvére. aki a vár alatt majd jó üzletet csinál… Obilot szeme mást lát. E két lovag távozásával bizony megfogyatkozott a Kerekasztal fénye.

amiért – fogadalma miatt – nem foghat fegyvert senki oldalán. amíg az áhított céllal. egy nálánál érdemesebb lovagtól netán vereséget szenved és dolgavégezetlenül elvonul! Gawain – akit a különös hadi helyzet igen felcsigázott – sajnálatát fejezte ki a hercegnek. Obie – és az egész város – szerencséjére. hogy a – nyilvánvalóan szélhámos – vándorkereskedő áruit haladéktalanul kobozza el. hogy saját nevelt fia – egyben királya – ellen kényszerült hadat viselni sértett leánya nevében. Obie pedig retteg a gondolattól. hogy az övé lehessen. amíg Kingrimursellel meg nem vívott. már gyermekkorukban megszerették egymást. Lippaut herceg ezt a hírt mély kétségbeeséssel fogadta: a találkozás első pillanatától azt érezte. kérlelhetetlen hajtóerejével. Parsifal úgy indult el Arthur király udvarából. De a felserdült ifjak vadóc vonásaival a szelíd öregember már csak kevéssé bírt. A leány ellenszenve most már dühös tettvággyá fokozódik: apródot küld Gawainhez a tudakozódással: mennyiért adná el lovait? De mindez nem elég. Ezért az öreg Lippaut herceget rábeszéli. amíg az hajlandó volt végső döntését a dologban estig elodázni. hogy gőgös vőlegénye a vár ostrománál. a Grállal nem találkozik… Lovag-testvére. Lippaut herceg örömmel kap a reményszál után és előkelő vendégének őszinte részletességgel beszámol lehetetlen helyzetének múltbeli hátteréről. Gawainben azonnal felismeri a nemes születésű lovagot. mint egy nagy erővel kilőtt nyílvessző. hiszen az ifjú Meljanz királyfit – apja halála után – Lippaut herceg fogadta házába és nevelte fel leányaival. ami békére. mint a szerelmében megbántott makrancos hercegnő. Az ősz úr éppen ezért könyörgőre fogta a dolgot és addig esdekelt a nehéz dilemmával küzdő lovagnak. aki viszont az ostromló királyt mindenkinél jobban szerette! Íme az emberi természet nehéz titkai hogy megzavarják azt. Obie az önfejű és Meljanz király a makacs.Ezzel a mulasztásával persze a végsőkig ingerli az amúgy is irritált Obiet. aki alig várja. aki talán az egész város sorsát jobbra fordíthatná. a polgármester jobb emberismerő. rendezést remélő sorsok várakoznak… . Gawain széles és lassú ösvényen halad a földön. fogadja Gawaint és kérje tanácsát a reménytelen fordulatot vett áldatlan küzdelem dolgában. mint saját. harmóniára van szánva! Nem bizarr kép? Meljanz csatában küzd azért. így abban a lehetetlen helyzetben találta magát. mely addig kíván repülni. útjában kibogozandó szálak. szeretett gyermekét. hogy áldatlan dolgukban kedvező fordulatot hozzon. Gawain egészen más utat jár be – nem röppen a magasba egy áhított cél semmi mást nem ismerő. hogy Gawaint a sors éppen azért vezérelte hozzá. Parancsba adja a város polgármesterének.

de én tudni fogom: bennem Te viszed a harcot győzelemre… Obilot így válaszol: védelmed. még akkor is ha különböző nevet viselnek. hogy abba a korba lépjen. Ha bárki harcra hív. Egy tiszta és gyengéd dialógus bomlik ki kettőjük között: – Uram.De ez a két út egymás nélkül talán célba sem érhet. szemlélődő vándorlása rajta az irányító tollazat! A kettő csak együtt képes célba találni… A leszálló estével történetünk is új fordulatot vesz. amikor egy leány egy ifjúnak szerelmét fölajánlhatja. Gawain – a kislány kezét kezébe kulcsolva – ünnepélyes fogadalmat tesz: – Kardomat a Te kezedbe teszem. Emlékezteti a kedves gyermeket. akivel egyedül találkozom és megszólítani nem restelkedem. Mindenekelőtt megköszöni a szép gyermeknek. Te vagy az első férfi. bízza sorsát a női kezek irányítására inkább. akkor Gawain türelmes. a beszéd a lélek igazi lakóhelye. Obilot úgy érzi.. Gawain a leggyengédebb érzésekkel válaszol a gyermek bizalmára. Aztán hirtelen eszébe jut Parsifal. ő és Gawain ebben az órában egyek. hogy engem látnak a harcmezőn. Ha női szerénységem nem hagy cserben ebben a szokatlan helyzetben. Isten a tanúm. úgy ez a beszélgetés tán boldogsághoz vezet majd. hogy rábírja: vegye védelmébe reménytelennek látszó ügyüket. szövetségük jegyével feldíszítette. Obilot cserébe Gawainnek kínálja szerelmét és egész életét. hogy a lovagi lét szabályai szerint legyen az ő. Mások azt hihetik. amivel a tiszta gyermek tiszta kérésére válaszolhatna.. . Éppen ezért meri megkérni Gawaint arra. mint Isten gondviselésére. Obilot. pajzsod. vigasztalásod és szíved leszek ezentúl minden küzdelmedben! Ezután Obilot – fehér selyem köntösének ujját letépve – Gawain kopjáját a másnapi küzdelemre megfelelő módon. aki búcsúzóul azt tanácsolta neki. Obilot védelmező lovagja. hogy Obie csípős nyelvétől ismeretlenül is védelmébe vette őt. megfeszített röpte a nyílvessző. hogy Obilotnak még évekig várnia kell ahhoz. aki a leány színeiben a legnemesebb szerelemtől hajtva holnap megküzd a várat ostromló ellenség kijelölt lovagjával. velem kell harcolnod. A kis Lady Obilot megjelenése valóban megrendíti Gawaint korábbi elhatározásában. Gawain szinte híján van szavaknak. A tanítóm azt mondta nekem. még gyermeksorban lévő leánya felkeresi Gawain lovagot. Ez az emlék eldönti a továbbiakat. Ha Parsifal egycélú. Lippaut herceg kisebbik.

. A bátor ifjú még így is fürgén viszonozta Gawain sűrű kardcsapásait. hogy legyőzött ellenfelét.. akit – fegyverzete színéről – csak Vörös lovagnak emlegetnek. Számos lovag vihette haza fiatalos csapásainak sajgó emlékét! Gawain úgy határozott. Gawain kopjája rövid küzdelem után mélyen Meljanz király egyik karjába fúródott. Meljanz király a döntés hallatára csak annyit mondott. sorsukat eldöntő küzdelemre. amely nem engedte. aki pedig ősz fejét meghazudtoló fürgeséggel forgolódott a viadalban. hogy Obilot az asszonyi erények virágának ígérkezik.Az éjszakai Hold fényénél készülnek az ostromlott vár lakói a holnapi. – Tudd meg uram – válaszolt neki Gawain –. Meljanz királyt Obilothoz küldi a győzelem hírével és egyben a hadviselő király sorsát a kisleány kezeibe helyezi. Csata közben fülébe jut a hír. és akit eddig még senki ki nem ütött a nyeregből. Gawain két sereggel szemben is küzdelemre készül: Meljanz seregével és az ifjú király nagybátyjának nagyszámú hadaival. és hálás a sorsnak. az öreg Lippaut herceg is. hogy Meljanz seregében küzd egy félelmetes erejű névtelen lovag. mint ahogy az én győzelmem sem a magamé. A döntő viadal lezárulásával a további csatározások értelme elveszett. majd karddal méri össze erejét és ügyességét. kezdetét veszi a viadal. és Meljanz király lovaghoz méltó módon ismerte el vereségét. Amikor a Nap a horizonton megjelenik. . A béke lehetőségét mindenki megkönnyebbült érzéssel fogadta. Gawain végül találkozik Meljanz királlyal és a két ellenfél először kopjával. Gawain azonnal tudja. Végül Gawain kerekedett fölül a küzdelemben. hogy a vörös fegyverzet mögött Parsifal rejtőzik. hogy a csatamezőn egymás ellenében találkozzanak. hanem az ő tiszta szívének diadala. hogy a mai csatában ő és én ejtett foglyul téged. és az ő kezében sorsát a legjobb kezek védelmében tudja.

hírnév helyett még nevét is rejti mások elől. hogy a harcban zsákmányolt gyönyörű harci méneket (vagy tizenötöt) a fegyverhordozók maguknak tartsák meg – Parsifal maga csak egyet kíván belőlük magának hátaslovul kiválasztani. emberek és történések egyként tovább viszik. mondják el neki. Condwiramurs kezeibe téve sorsukat. A győztes Parsifal arra kötelezte a legyőzötteket. a „rövidfülű”. amelynek célja az ő számára örökre változatlan volt. akit igazi neve híján Vörös lovag néven emlegettek. Clamidot. hogy bár a Grált ők is magasztos célnak tekintik. Az ő útja messzire vitt – nem is akadt talán senki akkoriban. Meljanz vereségének hírére. Gawain egyik legjobb hátaslován folytatta útját. Válaszul nekik a Vörös lovag annyit mondott. erről senki őket fel nem tudta eddig világosítani. aki később Gurnemanz intését a másik végletbe. akkor vegyék útjukat Belrepeire városa felé. hogy aki érette legyőzte Kingrunt.Parsifal – aki mint tudjuk. hogy ha a Grál nyomára semmiképpen sem sikerül rátalálniuk. Gawain lovai közül való. olthatatlan vággyal kötődik a Grálhoz és ugyanígy köti őt a királynő iránt érzett szerelme. szintén részt vett ebben a különös háborúban –. Ez az egy mén Ingliart volt. hogy Anfortas várába hogyan lehet eljutni. Mintha Cundrie nehéz látogatása óta Parsifal – a másokat vidám integetéssel üdvözlő gyermek. Annyit hallottak csupán felőle. Egy kivétel azonban akad: a nemeslelkű kis Obilot fájó szeretete ezer szálával fűzné bele lovagját a maga jövőjébe… . aki ekkora utat bejárt. Végezetül Parsifal úgy rendelkezett. arról semmiféle tudomással egyébként nem bírnak. Akkor veszett el gazdája mellől. hogy útra kelve. és nem bíztatják maradásra. oktondi némaságba viszi – nagy változásokon esett volna át. éjjel és nappal szüntelen a Grál után tudakozódjanak. Csend kíséri útján. maga is elhagyta a csatamezőt. hogy a Grált Anfortas őrzi de. ennyi viadalt megvívott volna. Lényének kiegészítő társa. Így Parsifal. amikor az Meljanz királlyal párbajozott. Indulása előtt azonban gondoskodott arról. Gawain maga is vándorként éli életét. hogy a harcban az ő kezétől vereséget szenvedett lovagok esküjét vegye. Ott a királynő. A lovagok egytől egyig azt válaszolták.

A külső hadak elvonulásával. . A békét mindenki megkönnyebbült örömmel fogadja – az ostoba emberi hívságok sugallta küzdelmek amúgy is százszorosan elszívják az emberi erőt. ma boldog ember lehetnék. Meljanz király – miközben a csata utáni éhségét ismét Lippaut herceg szerető hajlékában csillapította – felidézte gyermekéveit. Obilot a maga részéről szinte tarthatatlan boldogságban úszott: Gawain első dolga volt a győztes csatározások után. de diadalmas fehér selyemből való „zászlót”. hogy kapcsolatuk rejtve maradjon. Gawain azonban tudható múlt nélkül lép elénk. és így fordult öreg nevelőapjához: – Amíg csak házad védett és boldog lakója voltam uram. Lippaut herceg udvarában is általános öröm uralkodott. jótékony erejéről. Obilot ruhájának letépett ujját. amely a halálig kíséri őket… Elszegényült szavainkkal ugyan hogyan festhetünk igaz képet Gawain lovag szívből áradó.. amikor ugyanezen falak között a két leánnyal együtt cseperedett fiúból férfivá. soha nem voltam híjával bölcs irányításodnak. az ostromtól megszabadult vár belső életében is örvendetes változások állnak be. Ha mégis egymás közelébe kerülnek. szeretetedet soha el nem veszítettem volna… Gawain azon a véleményen volt. De ezúttal olyan békét kell kötniük. Parsifal gyermekségének legfőbb eseményeit jól ismerjük. Ha későbben tanácsaidra jobban emlékeztem volna.. hogy a békekötés lehetősége ott lebegett mindannyiuk feje felett. Mindenesetre. Hálája újraébredt lelkében. mint az ember elméjének és szívének külön-külön való együttműködése. hogy Gawain kedvenc Grál-lova viszi őt a hátán.. hogy a harcban alaposan megtépett. sorsát összeköti Parsifal sorsával. de sohasem kísérik egymást az úton. kis úrnője kezébe visszajuttassa. mindkettő vigyáz arra. Milyen különös összekötött és mégis elválasztott létezés. hanem éppen mindig egymástól messze járnak.. mely különb erő a győztes csatában szerzett minden hatalomnál? Krónikásunk jóvoltából. Ha leányod nem tett volna bolonddá engem. Bearosche várát úgy hagyja maga mögött Parsifal. Gawain – bár szíve egy szálon ide köti őt – szintén útra készülődik. Obilot ezt a drága zálogot azonnal magára tűzte – jól látszottak rajta a lovagi csatározás okozta hasítások – és túlboldog gyermek módján diadalmasan parádézott benne föl s alá Obie nővérének nagy bosszúságára.

Micsoda megnyugtató elrendeződés! Lippaut herceg a régi örömteli szeretettel fogadta Meljanz királyt, míg felesége – a visszanyert családi béke anyai boldogságában – csókkal köszöntötte őt. Meljanz – az eseményt gondolataiban már kissé előbbre tolva – az ifjú hölgyek felé fordult és velük is szívesen csókot váltott volna, a béke zálogául. Obilot – aki mint tudjuk, Gawain akaratából Meljanz király lovagi becsületének letéteményesévé vált – a ráruházott tisztelet fényében boldog ártatlansággal fürödve így rendelkezett: – Meljanz úr! Legyőződ akaratából ma az én szolgálatomra vagy rendelve. De gondold el, ha az én lovagom egy uzsorás kereskedő, ahogy nővérem Obie állította, bizony rossz helyen adtad meg magad! Én szolgálatodról lemondok egy feltétellel: a nekem szánt hódolattal fordulj nővérem, Obie felé, aki – és nekem ezt mindenkinél jobban kell tudnom – igen nehezen várt már erre a fordulatra! Parancsom tehát az: vedd asszonyul a leányt, légy ura és szerető férje, a lovagi élet minél nagyobb dicsőségére. Kibúvót nem fogadok el, bárkitől is jöjjön! Mivel a fiatal szájból Isten szava szólt, parancsát minden oldalon engedelmesen követték. És persze Szerelem asszony, a végtelen találékonyságú művész, az élő érzéseket még élőbbé tette. Obie, Meljanz karjába fűzte a magáét, de elébb a kopja által ütött sebet ajkaival kívánta gyógyítani… Hogy milyen fényes volt az esküvői ünnepség, mely Meljanz királyt Obie, és egyben Bearosche urává emelte, meg nem mondhatjuk, mert a krónikás arra meghívót nem kapott... Gawain azonban jelen volt az ünnepségeken, és néhány napra maga is elfeledte az elkerülhetetlen fájdalmas búcsút, amellyel magát Obilot mellől el kell szakítania. Valóban sokat akarhatott a sors ettől a tiszta leánygyermektől! Állhatatos és folttalan őszintesége gyors egymásutánban kapott boldog elismerést és szívet fájdító mély sebet. Talán az élet nagy dolgokra szánta ezt a kislányt, hogy ilyen korán edzeni kezdte az öröm és a fájdalom egyazon tűzből táplálkozó kohójában…

Mivel a vállalt párbaj ideje egyre közeledett, Gawain útja is sietősebbé vált. Mély és sűrű erdőkön lovagolt át, széles völgyeken kaptatott fel, újabb magasságok felé. Hűséges Grál-paripája, oly nagyszerű igazodással hordozta őt, amely a legjobb természetű arab méneket is szégyenbe hozta volna. Az erdős vidékeket nemsokára felváltották a szépen művelt, termő mezők, és Gawain most már minden felbukkanó embertől Schanpfanzun iránt érdeklődött. Rövidesen egy csodálatos építményű kastélyt látott a távolban, útirányul ki is választotta, amikor ismét különös események sodrába került… De ne vágjunk elébe a történéseknek… Schanpfanzun vára valóban páratlan építmény volt: Aeneas, amikor Trójából menekülve Karthago-t megpillantotta (ahol Dido királynő belehalt az elveszett szerelem kínjaiba), tán őt sem fogadhatta különb látvány. Hány palota ült a széles falakon, hány torony nyúlt az ég felé, tán Babilon volt csak nagyobb nála, ahogy a pogányok esküsznek rá! Gawain hamarosan nem volt híján a társaságnak: egy fényes és népes vadásztársaság közepében találta magát: Vergulaht király vendégeivel épp vadászsólymait gyakorlatoztatta. Az egyik madár – zsákmányát kergetve – egy mocsár sűrű indái között megrekedt és a király maga eredt utána, hogy kiszabadítsa. Eközben is lováról lebukott és csaknem a mocsár veszedelmes iszapjában lelte halálát. Emberei nagy nehezen húzták őt szárazra, de lova és ruházata bizony odalett. Ilyen körülmények közepette találkozott először Gawain Ascalun uralkodójával. A király vendégszeretőn fogadta a nemes lovagot és arra bíztatta, késedelem nélkül induljon máris a várba, ahol a király húga, a szép Antikone majd illő módon gondoskodik róla. Gawain szívesen hallotta ezt a javaslatot, mert ekkor még nem tudhatta, miféle bonyodalmak származnak majd számára ebből a vendéglátásból… Vergulaht király – aki egy ideig maga is habozni látszott, ne kísérje-e mégis személyesen várába a magas vendéget – végül útjára bocsátotta Gawaint, és húgához gyors küldöncöt menesztett, hogy a látogatót Antikonenak bejelentse… Mivel a kastély dicséretével az előbb illendően elkészültünk, most itt az ideje, hogy Vergulaht király szépséges húgának, a kastély úrnőjének személyét hasonlóan bemutassuk.

Ha az előbb épületről szóltunk, úgy nem hallgathatjuk el a tagadhatatlan valóságát annak, hogy a király húgának, Antikonénak „építménye” éppoly érdemes a figyelemre, mint a palota, melynek lakója volt! A leány testi szépsége, arányainak tökéletes harmóniája valóban örömkeltő volt. De ami még ennél is fontosabb: a nemes leány „jól hordozta” a természet rá ruházott ajándékait. Szíve bölcs volt és nemes, méltó belső forrása külső szépségének. Gawaint tehát nem mindennapi látvány fogadta, amikor a palota fogadótermében a vendéglátó hercegnő elé vezették. Antikone a maga őszinte módján így üdvözölte daliás vendégét: – Jó uram, Isten hozott! Feltett szándékom bátyám utasításait híven követni, aki rám parancsolt: távollétében tegyek róla, semmiben hiányod ne legyen! Légy hát irányítóm uram és mondd meg nekem, mi az amiben most leginkább hiányt szenvedsz! De mielőtt szólsz, amit eddig mondtam neked, egy üdvözlő csókkal hadd pecsételjem meg! Ez az üdvözlő csók azután sok mindent eldöntött, ami a két ifjú ember jövőjét illeti. Gawain ugyanis – a csók édes szédületének magát átadva – hamar rájött arra, hogy amire leginkább szüksége lenne, az még egy csók, a szép Antikone formás és tüzes ajkairól! A forró üdvözlet heve csak lassan hűlt ki Gawainben, és kettejük beszélgetése – bár témában nem voltak híján, hiszen Antikone nemcsak szépséges volt de szellemes is – újra meg újra átforrósodott, a testi közelség édes csábításától… Ugyan merre szökött meg Gawain lovagtól józansága, ki mondhatná meg? Antikone – hogy az egyre merészebb támadásokat kivédje – Gawain származása felől érdeklődött, utalván arra, hogy rangban a lovag mindenképpen alatta áll egy királyi hercegnőnek – hacsak maga is nem királyi ágyból született… – Hölgyem, származásom éppen olyan magas, hogy a tieddel tökéletes módon találkozhasson – bizonykodott a felforrt vérű lovag. Bizony a kettejük között fellobbant vonzalom olyan sürgető és parancsoló erővé vált, hogy Antikone udvarhölgyei sorban szökdöstek ki a teremből! Hirtelen mindegyiküknek sürgős feladata akadt. Így a bódult pár a teremben magára maradt. Ki tudja, bolond vágyuk hová sodorta volna őket, ha a terem ajtaját egy görbe hátú, keserű kedélyű, öreg lovag rájuk nem nyitja… De így történt, és az öreg lovag – Gawaint felismerve hangos lamentációba kezdett:

mint aki a kis Lady Obilot gyermeki vonzalmát a legtisztább férfiúi önmegtartóztatással fogadta! Aki hirtelen gerjedt étvágyának parancsára cselekszik. Gawain széles és nyugodtabb. hogy bár Parsifal nyílként magasba tartó útja sok veszélyt és akadályt hozhat elénk. úrrá lenni az érzékeken. nem számíthat finomabb érzékszervei szolgálatára. Gawain ebben a baljós kalandban azt a képességét veszti el – ha átmenetileg is – hogy várakozni tudjon. hogy királyi apját álnokul legyilkoltad. és maga a fékezhetetlen szenvedély válik sorssá… Mintha két nemes hősünk – kiket egymástól el sem kellene többé választanunk – hirtelen egymás tükörképévé válnának. – Egyikünknek sincs fegyvere. Mi történt nemes lovagunk nemes lelkével? Netán mint a mocsárban leragadt vadászsólyom. amíg a dolgok kedvezőbb fordulatot vesznek – válaszolt Antikone. Contra naturam – a természettel szemben az emberi szellem magasrendű törekvéseinek szolgálni – minden beavatási út első feltétele volt. a sors kicsúszik a szenvedélytől ernyedt kezekből. Ither úr megölése és fegyverzetének mohó és tapintatlan birtokbavétele – mintha Gawain Parsifal korábbi ösvényét taposná. visszaforduló ívben… Amikor az ember birtokló mohósággal nyúl valami után. Jeschute gondolattalan lerohanása. maga is csapdába esett. gyalázatos! Nem elég. Fájdalmas és igaz törvénye ez az emberi létnek. ott talán meghúzódhatunk. Gawain szorult helyzete eszünkbe juttatja. Ez a várakozás vele volt Bearosche falainál – és elhagyta őt Schanpfanzun palotájában… . ide mindenki. májusi sólymot jelent! Mintha egy másik lovaggal lenne találkozásunk. mielőtt cselekszik. nem önmaga ura. amivel magunkat megvédhetnénk a dühödt tömeg ellen! – Itt a szobám mellett a lépcső a toronyba visz. hiszen a név Gawain. most leánya becsületét is bemocskolnád? Hé. úrnőnk védelmére! Bizony a kiáltás hatásos volt. Az idők kezdetétől az emberi emelkedettség próbájához tartozott.– Kifelé innen. amikor gyors és könnyű zsákmányt sejtett a szép házi-kisasszonyban? Valóban ez történhetett. „földibb” ösvénye sem mentes a buktatóktól. mit tegyünk? – kérdezte a harci zajra magára eszmélt Gawain. és pillanatok alatt felzúdult fegyveres tömeg rohant a nagyterem irányába… – Úrnőm. egy különös. hanem – nemesebb énje távoztával – félelmei és vágyai parancsolnak neki.

Vergulaht király a vadászatból hazaérkezett.Gawain lovag és a szép Antikone minden kétséget kizáróan szorult helyzetben találják magukat. mint Gawain. de mindez nem akadályozta abban. Antikone pedig – a szobában ide-oda futva – egy óriási sakktábla nehéz bronzfiguráit ragadta magához fegyver gyanánt. . A mindkettőjük szerencséjére kudarcba fulladt szerelmes óra következményeit éppúgy magáénak érezte. Valójában pillanatok alatt foglyokká lesznek abban a palotában. Ebben a pillanatban harsonák jelezték. és talán némi reményt. Ezekkel aztán a rájuk törőket tisztességgel bombázni is kezdte. fegyverként maga elé tartva állta útját a felgerjedt támadóknak. a másik pedig tisztelettel fogadott vendége volt. melynek – még alig egy órával ezelőtt – egyikük nemes és támadhatatlan úrnője. sem gyors találékonyságban Gawain mögött el nem maradt… A szép hercegnő szemeiből eközben bőven hullottak a felháborodás könnyei. hogy a palota gazdája. együttérzést hamarabb. Ami Gawaint illeti – ő közben a hatalmas sakktáblát ragadta pajzs gyanánt maga elé – nem tudott nem gyönyörködni harcostársa eddiginél is vonzóbbnak tűnő szépségében és ügyességében! A helyzet mindennek ellenére tragédia felé haladt volna. hogy valahogy mégis megszánja a sors a két ifjú meggondolatlant. akinek heves udvarlására a maga részéről egyre hevesebb elfogadással válaszolt… Kettőjük helyzete valóban nem kelthet bennünk irigységet. mint amire számított. hogy idejük sem volt a torony masszív. mert Antikone sem bátorságban. s mivel őket további magaslatokra szánja. bár Antikone bátorságát és hűségét dicséri. öreg ajtaját magukra zárni. Két lovag harcolt itt egymás mellett. miközben a dühödt tömeg egyre növekedett. egészen más fogadta otthonában. hiszen a sakkfigurák egyre fogyatkoztak. Így Gawain az ajtó erős vaspántját letépve. Most pedig mindketten egy torony reszkető foglyai. hogy a felé lóduló ellenségre egy-egy paraszttal vagy királlyal hatékony csapást ne mérjen. Kétség nem férhet hozzá. hogy nem dobta oda lovagját a bosszúálló tömegnek. amitől a támadó kedv egy időre le is lohadt. nem hagy veszni ennyi jó képességet… A tömeg oly sebesen nyomult a két szerelemben rajtakapott ifjú ember után.

Hirdess hát fegyverszünetet. Antikone bűntelenül áll vendéged oldalán. ez nagyot ártana országos hírednek. mely lelkében ekkora rendülést okozott. hogy magad küldted hozzá lovagi vendégedet. gondold csak el. akik Kingrimursel úrra soha kezet nem emelnénk. Megjelenése. Akadt közöttük egy bátor és jóbeszédű ember. ez mindannyiunknak időt ad a hűvösebb fővel való átgondolásra. többen vagyunk itt régi harcostársak. Kingrimursel ekkor kivont kardjával Gawain mellé állt. lovagi tekintélye olyan erővel bírt. Kérjük Istent. most életéért kénytelen küzdeni egy felgerjedt tömeg és feldühödött királya ellen. hogy a tömeg rögtön hátrálni. és az ostromló tömeg dühe ekkor bizonytalansággá változott. könnyei bizonyítják a sérelmet. szavára inkább hajlottak. Ez a lépés Gawain és Antikone helyzetét megpecsételte: nem volt nyitva előttük más út. mint az ifjú király parancsára. kinek biztonságát a párbajig ő maga lovagi szavával biztosította. aki így szólt az ország ifjú uralkodójához: – Uram király! Ha szabad szólanom. mint a dühödt tömegnek magukat megadni… A sors azonban mást akart és másképp is rendezte ezt a változatos színjátékot! E pillanatban ugyanis megérkezett Kingrimursel. Látván a fegyver híján is nagy találékonysággal és vitézséggel védekező Gawaint és mellette saját testvérét Antikonét. mire a krízisbe alaposan belefáradt tömeg minden nógatás nélkül örömmel szétoszlott. a felgerjedt tömeg élére állt. hogy illő módon házadban otthont nyújtson neki. Megdöbbenéssel látta. Az ifjú Vergulaht hajlott a tanácsra és fegyvernyugvást rendelt. Végül Uram. Kisasszonyunk. az ország legtiszteltebb hírű lovagja.A várost feldúló háborús állapotoktól döbbent király első lépése bizony majdnem lovagi híre végzetes csorbulásához vezetett. a dúlt Vergulaht mégis ellenükre. . amelyen mi is követni tudunk! Ha vendégednek halálát okoznád. csendesedni kezdett. A katonák egy része régi harcostársa volt Kingrmursel-nek. A dühödt Vergulaht azonban épp most akart parancsot adni a torony lerombolására. hogy lovagi ellenfele. úgy azt hoznám tudtodra. vezessen Téged olyan útra. aki Arthur király udvarából Gawaint perdöntő párbajra ide invitálta.

aki mint hallom. és bátyja veszélyes indulatát időben megfékezte. elmondom neked. Megköszönte a hűséges lovagnak. Ismét Kingrimursel szólt.Antikone megkönnyebbült örömmel nem bátyját. amellyel a csaták forróbb pillanataiban a harcmezőről sietve távozott. az ifjú Vergulaht pedig csendet parancsolt. ha Istennek úgy tetszett volna. ha a te szemeid lassúk azt maguktól kiolvasni: szerénység. hogy döntést hozzanak. Lovagjait tanácsba invitálta. hogy cselekvő lázadat magam fékeztem volna meg! De Istennek úgy tetszett. Gawain lovagon. hogy késedelem nélkül bosszulja meg apja halálát gyilkosán. hanem a nemes Kingrimurselt kereste meg és háláját meleg öleléssel juttatta kifejezésre. Erős hangon arra sürgette Vergulahtot. hogy mához egy évre velem párbajban találkozol Meljanz király országában. Ő mindezt józan gondolkodásnak és előrelátásnak tudta be. bár mostani megszólalása nem erről tanúskodott. mellyel Kingrimurselt kitüntette: – Vergulaht úr. Gawain a kihívást jobbkezével készséggel megpecsételte. időközben hálás híved lett. hanem készségéről. add lovagi esküdet. Liddamus herceget arra intve. hogy a harcban élen járt. Azután pedig Gawainhez fordult: – Lord Gawain. kardjába öntse. ez királyi nevedre tartós szégyenpecsét lehet! Ekkor szólalt meg Liddamus herceg. A nemes hercegnő bátyjához intézett szavai már nélkülözték azt a melegséget. ennél jobb alkalom erre még nem kínálkozott. hogy szavai erejét legközelebb a harcmezőn. illem és rendíthetetlenség! A nemes Gawain lovag. hogy nálam kényszerült életét biztonságba helyezni egy felajzott tömeg tudatlan haragja elől. akinek pajzsot a Teremtő mégis adott! Az én pajzsomon három szó olvasható. hogy engem leány helyett férfinak teremtsen. . hogy fegyvertelen leány legyek. esküszöm. kezem ügyébe kardot és pajzsot helyezzen. hogy Gawain életét megmentette. e furcsa és fájdalmas ügyet miképpen vezessék megoldáshoz mindenki megelégedésére. aki a nemes társaságban nem éppen arról volt híres.

A tanács eközben dönteni kívánt Gawain életéről. hogy milyen megpróbáltatások várnak majd rá ezen az úton… . majd vereségem árául rám azt a munkát rótta. mert ha halálát mi okoznánk e falak között. Sors istenasszony így öltötte bele a Grál végzetét Gawain végzetébe. ha egy év alatt feladatomat nem teljesítem. akkor haladéktalanul jelentkezzem Belrepeire királynőjénél szolgálatra. egy hete sincs. Vergulaht ekkor beszámolt egy lovagi kalandjáról. szégyenletesen rövid küzdelem után lovam nyergéből kivetett. Gawain életét pedig oltsa ki a sors. a maga kezeivel készítette útra Gawaint. Gringuljetevel ajándékozta meg a messzi útra és nehéz küldetésre induló lovagot. hogy a nem mindennapi helyzet megoldását közösen megleljék… Antikone még egy másik. legalábbis az én elmémnek napnál is világosabb! Ruházd Gawainre lovagi adósságodat! Esküdjön ő szolgálatot neked. Az ismeretlen lovag. induljon ő a Grál nyomába! Ez az út – mindenki tudja – csak a halálhoz vezet! Egyetlen várat sem őriznek úgy. amelynek kimenetele talán segíteni fogja töprengésüket: – Uraim. Kingrimursel pedig egy Grál-paripával. hogy találjak rá a Grálra! Adjatok tanácsot: e halasztást semmiképpen nem tűrő dologban mit tegyek? Kezemet adtam egy dicső lovagnak. mint Montsalvat várát. hogy Lahtamris erdejében váratlan kimenetelű párbajban volt részem. akivel az úton szembetalálkoztam. láthatatlan vendéget is vitt magával királyi termeibe: az aggodalmat! Lot király nemes fiának kezét szorosan a maga kezébe fonva. csak jóhírünket csorbítaná… Másnap reggel a szép és baráti hűségben valódi lovagi erényekkel gazdag Antikone. Liddamus herceg – aki előbb lovagtársaitól oly csúfos minősítést nyert – most elemében találta magát: – Uram a helyzet egészen egyszerű és világos.A szorult helyzetéből sértetlen önérzettel megszabadult Antikone Kingrimurselt és Gawaint magával vitte palotabeli lakosztályába. mindenki előtt büszkén hirdette folttalan összetartozásukat. Vergulaht úr így nehéz adósságától megszabadul. aki bátorságban és szellemben a legmagasabb rangról tett tanúságot. míg királyi bátyja tanácsosaival visszavonult. aki elől bölcs szeretettel eltakarta. Azt mondta.

amint Schionatulander sírja felett imádkozott. Most együtt lakunk itt: ő holtan és én félig élve… . tőle egy fal távolságra Sigune odabent ült le egy beszélgetésre. a Grál jelenlétében kezére bízott nagyszerű fegyver bizony egy vad viadalban kettétörött. és mindennel ellát amire szükségem lehet. jajgató gyászához senki nem kellett társul. de a Karnant melletti Lac forrásban megmártotta. és ismét épen húzta ki belőle. Látogatója kopogtatására válaszul Sigune – az özvegyasszonyok főkötőjével a fején – kinézett kunyhója ablakán és a fal melletti padra invitálta vendégét. akiknek életéből és halálából az ő további sorsa táplálkozhatott… Sigune és Schionatulander! Igen. Kevéssel beérem uram. Orilus megölte azt. bőre megfonnyadt. őket kettőjüket találta meg ismét Parsifal. ahová ember csak véletlenül vetődik. nem vett részt misén – egész élete vált térdelő imádsággá. Sigune nem járt templomba. a Grál várából jön. Teste ifjúsága rég elhagyta őt. Kalandok istenasszonya? Ha igen. Minden szombaton este megjelenik itt Cundrie. tudasd már velünk. a régi. ahogy az erdőn át haladva egy újonnan épített remetekunyhóhoz érkezett. A csodálatos kard. Úgy tűnik. beteljesületlen szerelem magjából újra meg újra kihajtott lelkében. mert életem nagyobbik felét már a másik világban élem. Az ifjú arról kérdezte az erdei remetét. nem foglak fojtogatni. – Táplálékomat a Gráltól kapom. piros ajkai szürkére fakultak.– Nyiss ajtót! – Kinek? Ki kopogtat? – A szívedbe kívánok belépni! – Nagyon szűk helyre kívánkozol! – Hogyan? Engedd. Szűzként ért az özvegyi sors. mert évek nem szűnő harcban telt magánya után ismét olyan emberekhez vezette. Isten különös erővel óvta ezt az ifjút. ugyan mire vitte a nemes Parsifal azon a nehéz úton. Így Parsifal – aki mostani állapotában nem ismerte meg nagynénjét – odakint. hogy ki gondoskodik táplálásáról itt. Az ablakon benézve Parsifal Sigunet pillantotta meg. Csodákról kell veled beszélnem… – Csak nem te vagy. A magára maradt odaadás fájdalma. melyet Cundrie a szégyen erős kantárjával fiatal nyakába akasztott! Öröm vagy keserűség volt-e a csatákban nyert díja? Számtalan viadalt vívott az ifjú király szárazon és vízen – egyetlen ellenfele sem maradt sokáig nyeregben. aki Isten előtt ma is a férjem: Schionatulandert. hogy bepréseljem magam! Ígérem.

amit egyhamar el nem felejtesz! Montsalvat uradalma nincs szokva ahhoz. mert jól ismerte a gyötrelmet. aki így szólította meg: – Sir. Áldatlan belső állapotából azonban gyorsan felébresztette őt egy vele szemben érkező lovag. párviadalban meg ne mérettessék. amelyek sokáig kirajzolódtak a Sigune kunyhója mögött vezető erdei ösvényen. lovával együtt oly lefékezhetetlen lendületben követte győztes kopjája ívét. amelynek nyergébe lendülve máris folytatta útját. hogy ösvényt hasítasz magadnak az én uram erdejében. Parsifal. mely Parsifal szívében lakott. Nézzük. nincs tetszésemre. Találkozásunkról ezért olyan emléket adok ezért neked. egy mély szakadékba gurult. aki minden szenvedés legnagyobb ismerője és minden vigasztalás legmélyebb forrása itt a földön! Parsifal – Sigune szavaiból azt olvasván ki. . De aztán – megfejthetetlen hirtelenséggel – az ígéretes nyom elveszett a buja aljnövényzetben… Parsifal nyomot követő boldog izgalmát csüggedés követte. Az ösvényre visszakapaszkodva. hogy az ő lova is a szakadékba zuhant és csontjait törte. hogy a templomos lovag. az élet mindkettőjüket alaposan átformálta. ha újabb párviadalról szól a történet? Ifjú lovagunk jó ideig Cundrie öszvérének nyomait követte. nyergéből kifordulva. hogy Montsalvat vára valahol a közelben lehet – sietősen búcsút mondott nagynénjének és újra útnak ereszkedett. Parsifal rátalált ellenfele pompás Grál-lovára. és ha kell. mint Siguneben a félig élt élet gyásza… Sigune osztotta. a magasra hágott remények gyors halála lelkében újra mély melankóliához. – Hozzon életed vigaszt neked az Ő kezeiből. Mióta találkoztak. most mi vár rá? Nem mondunk újságot ugye. zsibbadt tehetetlenséghez vezettek. hogy egy cédrus ágában az utolsó pillanatban megkapaszkodott. Maga Parsifal csak úgy menekült meg a hasonló sorstól.Csak ekkor ismerték fel egymást. hogy bárki ilyen közel kerülve hozzá. Parsifal szíve legmélyebb terhét osztotta meg Siguneval: a Grál mindeddig hasztalan keresése úgy ült a lelkén. halálával ne fizessen az alaptalan tolakodásáért… Olyan heves volt kettejük összecsapása.

Nagypéntek van uram. adni nem! A következő reggelen vékony hótakaró fogadta az erdőben ébredő Parsifalt. a hálátlan vendégtől. vele hasonló korú felesége és két ifjú leányuk alkotta a csoportot. Volt-e a világban nagyobb hűség. aki csak elfogadni tudott.Ez a találkozás és a belőle születő csata megint fájó bizonyosságot ültetett Parsifal lelkébe. ez a nap neked is ünnep! Gyere. Mind a négyen mezítláb gyalogoltak az ösvényen. Máris haladt volna tovább az útján. idős lovag. . bűneid terhét magára veszi. akit a Szűz szült a világra? Ha hiszel megtestesülésében. Bízhatsz tanácsaiban. Ami Istent illeti. Parsifal – aki pompás lovagi köntösében. ahol egyszer oly vendégszerető. amikor az öreg lovag szelíd megrovón kérdőre vonta: ezen a szentséges napon ugyan miért nem vált meg fegyvereitől. nagy várakozással fogadták. amikor különös menet jött vele szemben az erdei ösvényen. mint amilyennel Ő értünk a keresztre szegeztette magát? Hacsak nem vagy pogány uram. a világért kiállott szenvedéseiben. ma le kéne tenned fegyvereidet. Alig egy órája volt úton. akik bűneiket bánva keresik az ég kegyelmét. ahogy azt keresztény lovagok teszik ma szerte a világban? – Uram – válaszolt udvarias közönnyel Parsifal – nincs tudomásom az esztendő forgásáról. amellyel Parsifal rögtön találkozni fog. hogy nagyon közel járhat a Grál birodalmához. Egy ősz hajú. testüket szürke darócruha fedte. Azóta nem keresek nála segítséget… – Arról az Istenről beszélsz. amíg a legnagyobb szégyenbe vétlenül bele nem nyomott. nem tudom milyen hét milyen napján találkoztam veled? Mindez számomra nem bír jelentőséggel. egyszer valaha szolgáltam Őt. lemondott a szíves invitálásról. és tán vezeklésedben is segít majd: ha igaz megbánást mutatsz. és oly fájdalmas haraggal vettek tőle búcsút. mint a zarándokokét. cserélte le díszes ruháját a zarándokok köntösére. az a nap. csillogóra ápolt fegyverzetével e látványtól igen elütött – lándzsájával tisztelgett a zarándokoknak. szívesen látunk magunkkal ezen az úton! Nem messze innen egy szent remete él a barlangjában. amely az egész világ minden gyászának és örömének közös forrását hordozza nékünk. Parsifal – ki magában Istennel még mindig haragot tartott – okait meg nem nevezve.

kenyeret ínye nem ismert többé. akkor Ő képes arra is. hamarosan érezte magában a megbánás ismerős. Ők alkotják a földön a Grál-családot. Ő még hallotta beszélni a csillagokat. mégiscsak mindenkinél hatalmasabb? Hátha hatalmában áll vigasztalást küldeni az ő nyomorúságára is? Hátha a makulátlan hírű lovagi élet. Tán túl hirtelen döntött az ünnep ellen. A toledói Kyot mester bízta e titkokat Wolfram elméjére. pillantásával még éppen elérte a darócruhás zarándok családot. Most menj amerre Isten akarja. a remete lakott itt.Herzeleyde gyermeke folytatta magányos útját. Ugye emlékszünk még rá. A forrás mellett egy barlang rejtőzött a sűrűben: Trevrizent. hogy a földi ember jövője vezérlő szellemi erőnek híjával soha ne legyen. a minden csatában helytálló bátorság meg nem rendíthető ereje. hogy a kereszténység jövendőbeli misztériumait néhány földi ember lényébe be kellett oltani. aki minden hétfőn nyomorúságosan étkezett és a hét többi napjaiban sem különben. Jeschute folttalan becsületére. kinek engedelmesen – Parsifalt ahhoz az erdei forráshoz vitte. amelynél annak idején Orilus esküt vett tőle. sem olyan étkeket. akik egy mély és csöndes titkot adnak tovább nemzedékről nemzedékre. a Salamon királyi ágából származó asztronómus világosította meg. a kard és a pajzs csorbítatlan becsülete. hogy – Parsifal és Trevrizent találkozásának elébe menve – a Grál misztériumáról a takaró fátylat némiképp félrevonja. sarkantyújával a nemes állatot ügetésre nógatta. tán fogadnia kellett volna a hittel kínált békés meghívást? Aki a végtelen kozmoszt és benne az anyagba gyúrt embert megteremtette. Mivel anyjától nemes szívet és érzékeny lelket kapott ajándékba. akinek elméjét Flegetanis. akik még mindig az ő tagadásának szomorúságát hordozták szemeikben… – Ha Isten hatalma oly mindenek felett álló. hogy irányítsa helyettem lovam lépéseit. nyugtalan moccanásait. amiben valaha vér lüktetett… Wolfram lovag krónikája itt néhány jelentőségteljes pillanatra megszakad. Bort. mégis számít valamit az Ő mindent látó szemeiben? És ha így van – mivel ez a nap az Ő ünnepe – segítségének ma könnyebben tanújelét tudná adni! Lovát visszafordítva. . hogy Parsifal egy Grál-lovat ült utolsó párbaja óta? Nos a nemes állat – ki tudja. hogy haladj! – így kiáltott az ifjú Parsifal és a kantárt lova fülei közé dobva. amikor itt volt az ideje annak. akik a Grált a földre küldték.

Flegetanisnak a csillagok lényei mutatták meg a Grál földi élet-fáját: azt a magasztos nemzetséget. semmi emberitől ne riadozzam… Valaha én is lovagi életet éltem. bűn terhét hordozom magamban. Nem félek az egyedülléttől. Elég hosszú élet áll mögöttem ahhoz. hogyan találtál ide? Parsifal beszámolt a zarándok lovaggal és családjával való találkozásáról. máris szólnia kellett: – Uram. az iránymutató erőt. Anfortasra ruházta a szent és nehéz feladatot. de a látogatók sem keltenek riadalmat bennem. mintha szorító pántok pattantak volna le elárvult szívéről. aki a maga idején fiára. Parsifal minderről sietve beszámolt a remetének. – Hidd el uram – szólt most Trevrizent fiatal vendégéhez – ritka nálam a látogató. Anfortas húga volt Herzeleyde. . amíg Trevrizent barlangjához vezetette őt Grál-lova. a szentéletű remete a daliás idegent. bizonyára váratlan és kikerülhetetlen viadal szorított rá ezen a szent napon. a szerelemtől sem maradtam ártatlan. Tiszta gondolataimba időről időre méltatlan. akivel Gamuret fiút nemzett. de Nagypéntek napján minden évben számosan keresnek engem. Ezt a fiút követtük magasnak szánt. megadhatom neked. nehéz útján idáig. kérlek mutass irányt kínlódásomban! Trevrizent rezzenetlen nyugalommal így válaszolt: – Amit kérsz. mielőtt a Kelet tüze felemésztette életét. amelyben Titurel fiára Frimutelre hagyományozta a Grál szolgálatát. hogy innen a lándzsát magadhoz vetted és – mint gondolom – a hadak útján hamar szilánkot csináltál belőle. csaták öröme volt az örömöm. amelyre valamikor Parsifal a kezét esküvésre helyezte. hogy Jeschute becsületét helyreállítsa. Nagypéntek ünnepén. A parázs melegénél ültek mind a ketten. lelke máris nyiladozott az öreg felé. bűnös gondolatokat kevertem… Pompás módban éltem. a tűz hadd melegítse át tagjaid! Parsifal örömmel vette a szelíd invitálást. – Kérlek ülj ide mellém. hogy mint ember. – Ó uram. Most mondd el. azt magával vitte mert épp fegyver híjával volt… – Négy és fél esztendeje és három hónapja annak fiam. Alig telepedett a földre. ereje bezárva az emlékezésbe… Trevrizent hajlékában Parsifal megpihent. hogy fegyvereidet mégis magadra öltsd! – így fogadta barlangja előtt Trevrizent. hogy a hölgyek kegyelméből ki ne essem… De: mindez mögöttem van már. körülöttük a sziklafal mélyedéseiben a remete könyvei álltak. és hogy a ládika mellett a falnál egy lándzsát is lelt. előttük egy lapos kövön pedig az a ládika.

De ami a Grált illeti. Ez a kő a Grál! A mai napon – és minden év Nagypéntekén a Golgota óta – az ég egy fehér galambot küld a Grálhoz. E gyermekek a világ minden tájáról jönnek. hogy hosszú időt töltött már a földi világban… Ez a kő megújítja a halandó ember csontját és húsát. A neve: Lapsis excillit. egyedül haja fehérje tanúskodna róla. amely annak a fiúnak vagy leánynak a nevét tudatja. szükséges szolgálat terhét mások javára magukra véve. uram – válaszolt a remete. – Valóságosan. mert én magam is láttam a Grált és jelenlétében éltem. beszéljen még neki a Grálról. újra életre támad. lényük a bűn által meg nem támadható. Egyetlen templom vagy székesegyház kövein nem koppant a térde a hosszú évek alatt.Parsifal ekkor döbbent rá. hogy még feleségemtől való elszakítottságom is csak árnyéka annak a kínnak. akit sorsa e drága útra szán. amivel a földi ember az – éter világán alul – testét csak táplálhatja. Parsifal nem szólt az öregnek a Grál várában tett látogatásáról. amely lelkem nyugalmát oly hathatósan elrabolta. ifjúvá teszi azt. valamennyien így kerülhettek ide. amikor a Grállal van találkozása! És ha férfi vagy leány kétszáz esztendeig tekintene a Grálra. Minden földi lény minden tápláléka ez ostyában benne foglaltatik! Egy esztendőn át azután híven táplálja minden szolgáját a Grál azzal a földi jóval. amivel szüntelen a Grál után sóvárgok… – Igazságod van uram – így a remete – ha a házasság szent kötésében éltetek. Egy kő táplálja őket. amely csőrében egy ostyát hoz. ehelyett arra kérte őt. mert Istent minden bajának keresztapjául tette! – Életem legfőbb gyötrelme mégis a Grál. hogy négy és fél esztendeje tartott haragot Istennel. amely a legmagasabb egekből származott a földre. ami az időben megöregszik. Hogy ki léphet be a Grál testvériségébe? A kő felső sarkában megjelenik a fénylő írás. A világ templomos lovagoknak ismeri őket. ha áldozat tüzében hamuvá ég. a Grál szolgálatába csak olyan ember léphet. akit a csillagok erre szántak. Így állunk a Grál dolgával. – Te is jártál ott? – kérdezte Parsifal. – A világ legnagyobb vitézségű lovagjai élnek Montsalvat várában. uram! . akkor megszentelt szerelmetek a Purgatórium szenvedései után bőséges kárpótlást nyújt majd kitartó hűségednek. ezt a vágyadat nem bátoríthatom semmiképp! Mert tudd meg. Akik Montsalvatban szolgálnak. a Grál szolgálatában. Halandó ember – bármilyen betegség rágja – azon a héten meg nem halhat. még mielőtt a földre érkezett! Ezt mindenképpen tudatnom kell veled. ha ez lehetséges. Onnan rajzanak ki a világba kalandot keresve. úgy teste megőrizné friss ifjúságát. E kő erejéből a Phönix-madár.

Herzeleydének szomorú vége: Parsifal saját élete kíméletlenül tiszta tükrét kapta ajándékul nagybátyjától. mert igaz megbánásoddal találkoztam. nos akkor minden hiába. hogy elveszíthetetlen és átruházhatatlan célodtól bárki és bármi eltérítsen! .– A Grál felé vezető úton végzetes lehet a lélek büszkesége! – folytatta beszédét Trevrizent. gyógyító kérdést felteszi! De az írás figyelmeztetett arra is. Ither úr halála. hogy érkezik majd hozzánk valaki. mely teste életét teljesen uralja s a királyi munkára szokott férfiút nyomorult bénaságra kárhoztatja! Egy napon azonban a Grál betűi tudtunkra adták. Ellenkezőleg: olyan bűnét is tudatta vele. Én magamra veszem őket. a Grál ereje nem segíthet neki! De ha mégis szájára kerül a kérdés. akadozva formálta szavakba mindazt. Trevrizent éppen ezért nem vigasztalta meg unokaöccsét. sem nő. ami az öreg Trevrizentnek nem kevés szomorúságot okozott. Anfortas büntetése egy örökké friss fájdalommal lüktető seb. és ne hagyd. aminek súlyát eddig – mivel róluk tudomása nem volt – nem is hordozhatta. amikor a várba érkezik. amely – szavain át – a vigasztaló kegyelem bizonyosságát kínálták a bűnök súlya alatt tehetetlenné tört lelkek számára. anyjának. Van egy király – a Grál szent szolgálatába kötötte életét –. úgy – a nyomorult Anfortas megszabadulván – a Grál királysága arra száll. Tizenegy napig éltek így együtt – sűrű beszélgetésben – a Grálrokonok. De az erdő mélyén töltött vezeklő évek olyan erőt oltottak szívébe. testvérhúgának. hogy sem férfi. Ekkor Trevrizent ismét útra indította unokaöccsét. aki – a Grál-király szenvedését látva – a megszabadító. vele végzetes csapást mérve az egész Testvériségre. a következő búcsúszavakkal: – Add nekem bűneidet. Tört lélekkel. akit büszkesége a mélybe taszított. Herzeleydének fia ily rettentő módon esett el a sorsába szőtt legmagasabb szolgálat lehetőségétől. ki szavával gyógyítani tud és a Grál erejét így a világnak tovább tudja biztosítani… Parsifal – a Grál-vár lovagi testvériségének mély tragédiájában a maga nehéz életterhét felismerve – nem tudta tovább titkolni kilétét vendéglátója előtt. Hogy unokaöccse. az öreg remete lelkét mélyen megrendítette. sem gyermek a Grál várába érkezett idegent feladatára nem figyelmeztetheti! Ha pedig – saját szíve éberségéből – a kérdés meg nem születik azon az első estén. Most menj.

Most újra furcsa történések tanúi leszünk. Első szavaival köszönetét adta Gawainnek. aki megmenti Gawaint meggondolatlan viselkedésének további következményeitől. hogy az ifjú és forrófejű Vergulaht királlyal való találkozása üröm és öröm furcsa keverékét hozta a nemes lovag életébe. amelyek gyorsan kiürítik lelkünkben az öröm poharát. Gawain eközben a sebkötözést is befejezve búcsút intett a bajból kifelé lábaló párnak és – az elrettentés nála épp ellenkező hatást kiváltva – egyenesen a rossz hírű Logroys felé vette útját. erőtlen hangon válaszolt. A vereségben vállalt lovagi szolgálatot átruházza Gawainre és ezzel elindítja őt a Grál útján. a jelenet igazi értelme csak akkor bontakozott ki számára. A vastag törzsű öreg fa mögött rábukkant a hölgyre. amely már a szívet nyomta. hogy a közeli Logroys városát mindenképpen elkerülje. Gawain – aki harcos élete során a seborvoslás hasznos művészetét is megtanulta – most valóban jó helyre és jó időben érkezett! Fakéregből egy csövet szerkesztve a hölgynek meghagyta. Legelébb egy lándzsától alaposan átlyuggatott pajzsot pillantott meg egy fa tövében. Ezen az úton találunk rá újra a nemes lovagra. már közelebb ért és a jelenet egészen más arcát mutatta neki. Emiatt – a felgerjedt düh vakságában – csaknem megöli szeretett húgát és megsérti a vendégjog szent törvényét. Gawain – illőn köszöntötte. akinek arca a sírás nyomait oly eltagadhatatlanul viselte. ahol első pillanatban pihenő embereket látott. A hölgynek minden oka megvolt a kétségbeesésre: a lovag mellén mély seb tátongott. mire a hölgy. hogy megállás nélkül szívja azon át a lovag mellkasában felgyülemlett vért. mellette egy dús díszítéssel felszerszámozott lovat női nyereggel. amely minden jel szerint befelé is vérzett. hogy azután hirtelen újra túlcsordulásig töltsék azt! Mindkettő régi és megbízható próbája az emberi léleknek. akinek ölében egy sebesült lovag feküdt. Vergulaht a világ dolgai felől a pillanat sodrásában hoz ítéletet. Egyben – saját keserves élményeit felsorolva – arra intette Gawaint. A lovag a gyors és hatásos kezeléstől szinte azonnal magához tért. Míg azon elmélkedett. De – Parsifal kezétől vereséget szenvedve – mégis ő az. Nem éppen hasznos uralkodói vonás. Hogy ott mi várhat rá. olyan események várnak ránk. talán nem marad előttünk sokáig titokban… . hogy a hölgy a pajzs állapotából ítélve igen harcias lehet. majd úti célja felöl érdeklődött. Ugye még nem felejtettük el a bátor Gawain nevét? Emlékszünk arra is. amikor közelebb ért. Egy fényes és tiszta egű tavaszi reggelen Gawain egy tisztásra ért.

Távolabb pedig – a hegy vonulatát engedelmesen követve – végtelen hosszúságú szőlősorok nyújtóztak. Szépsége talán csak Condwiramurs királynőjének szépségéhez hasonlítható. a nyugalomnak itt és most jó időre vége szakad – távolabb. Termetének pompás arányai. tartásának finom előkelő volta Gawain lelkét szinte megbénította. termékeny tájban.Könnyen lehet. Logroys várához. Gawain a táj nyugodt szépségében gyönyörködve. Most lelkében ezzel a belső csönddel itta magába az útjába került szépségeket. hogy megszólíthassa… .és olajfák örvendeztették látványukkal és illatukkal a látogatót. de annyi bizonyos: szépsége nem hiába járt szájról szájra messzi országokban is! A hely valóban Isten teremtő kedvének legszebb és legjobb tanúbizonysága volt: egy dús növényzetű hegyoldalban spirálisan kanyargó ösvény vezetett fel a hegytető páratlan ékességéhez. hogy messzi pillantásnak úgy tűnt. Egy ideig – a látvány varázsa alatt – mozdulni sem bírt. hiszen a város szinte ellenállhatatlanul vonzza a messziről idevetődött fáradt utast… Gawain csaknem egy esztendeje úton van már. érett gyümölcseik színükben. illatukban a nap fényét és életerejét hordozták. A vár alól körültekintve mérföldekre ellátott a békességes. Mindenütt nyugalom fogadta a pillantását. A szívében akkor felkerekedett vihar – mely csaknem az életébe került – megcsendesedett. Gawain – szemlélődése miatt a szokásosnál jóval lassúbb ütemben – a gyönyörű látványnak magát teljesen átengedve haladt az ösvényen. Aztán – és jobb ha tudjuk. eszébe idézi az általa megsegített sebesült lovag intelmeit – Logroys vidékét messze kerülje mindenki. Különös intés. hogy Logroys vára és városa valóban veszélyeket rejtett az ide látogatóknak. a teremtett természet pompája iránt mély csodálatot ébresztve szívében… Az ösvény dús gazdagságú gyümölcsös kertek között kanyargott a magasba: mindenütt terméstől hajló ágú füge-. egy patak mellett ülve Gawain egy szépséges hölgyet pillantott meg a völgyben. Ez az erőd-palota megtámadhatatlan erejét olyan csodálatos építészeti bravúrok mögé rejtette. mióta a szép Antikonetól búcsút vett. aki nem akar életveszélybe kerülni. míg egészen a hegy tetejére nem ért. mintha a vár a hegycsúcs felett lebegne… A várhoz vezető kanyargós hegyi ösvény magában is elkápráztatta az utazót. gránátalma. de azután felgyúlt érzékei ostorától űzve sietett a hölgy közelébe kerülni.

hogy szolgáljalak. Most menj és a patak túlpartjáról vezesd ide a lovamat! . ha nekem udvarolsz. nem újság nekem. a hölgy nemcsak rendkívül szép volt. de a róla szóló történetekből különös módon hiányoztak a megtalált szerelem nyugalmának. mondj le az örömről: mellettem állandó csata lesz életed. de örömben nem lesz részed ezen az úton. nálad szebb és finomabb lénnyel még nem találkoztam! Szívemnek nagy örömére lenne. miért kell nekem mindenkitől magamról véleményt kapnom! Gondolod. vágyad leginkább unalmat kelt bennem – folytatta Orgeluse. hogy kiérdemeld? Tanácsom ez: ha nem akarsz más boldogtalan férfiemberek sorsában osztozni. és mire a káprázatos szépségű hölgy közvetlen közelébe került. hanem (férfiemberre legalábbis) rendkívül veszedelmes is… Hogy ez igaz-e. de te sem vagy többé szabad! Bár ingerlékennyé tett téged e fejlemény. parancsaid készséges és hű végrehajtója. – Engedd. hogy a férfiszívet nem mindennapi módon felkavarta. már a távolból is alaposan felkavarta. de kívül és nem odabenn! – Úrnőm. mondd. úgy hiszem éppen becsült és szeretett lovagunk. kiérdemeljem! – Rendben van lovag. A szép hercegnő messze földön híres volt arról. amíg élet van bennem… – Amit mondasz uram. rabod vagyok. egészen reménytelenül rabságban tudhatta magát.A patak partján ülő hölgy a vidék úrnője. ugyan mit tettél azért. ha társaságomat elfogadnád. A gyávákat nem szenvedhetem. Gawain fogja megtanítani nekünk… – Úrnőm – szólt Gawain a hölgyhöz üdvözlésül – az életemre mondom. Kísérőmnek elfogadlak. és halld intelmemet: szívemhez közel hordlak. bár igazán nem tudom. hogy felajánlásodat még százszor megbánod majd! – Érdemtelenül senki sem kérhet szerelmet büntetlenül – így Gawain. kísérőd lennék és védelmeződ. hogy ez engem érdekel? – így válaszolt Orgeluse tanúsítva bárkinek. aki Gawain lovag lelkét. bukásod kerülget! Ha engem kívánsz szolgálni. aki ilyen állapotban tanulni képes. Orgeluse de Logroys volt. unos-untalan mindenkitől csak ezt hallom. boldogságának elemei… Úgy tűnik. kerülj el engem és kerüld el ezt a helyet! Ideje továbbállnod. hogy a külső nem mindig tükrözi híven a belsőt… – Ha tudni akarod uram. és amit tőled remélek. én tudom: szívedbe fogadtál! – Mondom neked. Ha szerelmemet vágyod. a szelídség nem természetem! Könnyen lehet.

a messzi Kelet ajándékai. A Paradicsomból kiűzött Ádám még sokáig és jól emlékezett bukásának okára. ha kenőcsökkel és labdacsokkal kereskedne. E torz teremtés. ami az általa nemrég megmentett. hogy amikor a hölgy hátaslovával visszatért. hogy a medicina tudománya mindig érdekelte… Ekkor egy rémületes külsejű fegyverhordozó tűnt fel az úton. Malcreatiure. úgy halványodott bennük ez a fontos tudás. szerelme tárgya éles nyelven így üdvözölte: – Végre itt vagy. – Ma még csak ennyire telik tőled felém drága hölgy. Cundrienak. a mértéket vesztett. A szelíd és nagylelkű Anfortas ajándékozta aztán tovább Cundrie testvérbátyját a szép Orgelusenek. hű szolgálatom láttán majd megédesedik! Így indult útnak a különös. e szörnyű emberi torzszülöttek miképpen jelentek meg a földön. és így jobb lenne. önző vágy szülöttei itt is. és friss boldogságában még az sem zavarta meg. a szájából messzire lógó agyarakkal. csak önmagát szerető. mint lovag. ahol Gawain olyan gyógyfüvet talált. erről most jobb hallgatnunk.Gawain örömmel ugrott. őket jóságos szigorral e mértéktelen életmohóság iszonyú következményeire megtanította. Orgeluse szolgája. mint hogy lovagi szolgálatot erőltet méltatlan magára… Orgeluse azért mégis elkísérte Gawaint a sebesült lovaghoz. Okkal. hogy milyen viszonzás reményében. amíg egy virágos mezőre értek. súlyos sebű lovagnak gyógyulását igen jól elősegíthette. hiszen testvérek voltak ők ketten. ott is megjelennek a földön… . Amikor Évától leányai születtek. de ígérem neked nyelved is. Secundilla királynő kezeiből. miképpen szíved. Mára nagyrészt már elenyészett. mondván. hogy kísérője talán jobb kuruzsló. szőrrel borított torz testével a mása volt a félelmetes Grál-követnek. a Grál királyának. Wolfram nem hagy kétséget bennünk afelől. De ahogy követték egymást a földre száműzött szomorú embernemzedékek. sündisznó sörtéjéhez hasonló finomságú hajával. elszabadult emberi vágyra. ostoba liba! Hogy miért kell nekem ilyen szolgálattal beérnem. igazán nem tudom okát. és a féket nem ismerő. Orgeluse eközben arról elmélkedett. végzet-vezette pár. (aki Feirefíz szerelmét bírta) Anfortasnak.

újabb kacagásra ingerelt! – Elébb lovagnak néztelek uram. miután tulajdonosát méltón nyeregbe ültette – a lovaghoz vezesse – váratlan és becstelen dolog esett! A lovag hirtelen mozdulattal Gawain kasztiliai ménjének üres nyergébe lendült és hölgyével együtt a tisztásról vágtatva távozott. Az én sebemnek is nála van az eredete. mióta találkoztak. Gawain először hallotta a hölgy jól csengő nevetését. Most immár gyalog-katona leszel – ki képes ilyen gyors átváltozásokra? Még mindig szerelmemre áhítozol. addig a hálás beteg tanácsokkal szolgált neki: – Olyan hölgy társaságában látlak. E szégyen sebét most az én nem érdemelt szégyenemmel próbálja gyógyítani. akinek szívbéli gyengédségét e megjegyzés csak kevéssé tükrözi… A furcsa hármas ezután nemsokára elérte azt a tisztást. aludnia. amikor ti ketten így egymásnak ugrotok! – így a hölgy. maguk mögött hagyva egy hökkent lovagot és Orgeluset. de előbb. a közeli ispotályba kell jutnom! Hölgyem lova tán elbír mindkettőnket a rövid úton.Gawain türelmét ez a váratlanul felbukkant fegyverhordozó alaposan megpróbálta. Malcreatiure ordas indulattal rárontott. . ebben a lovaghoz nem méltó küzdelemben. hogy a hölgy lovát. Orgeluset a jelenet furcsa módon jókedvre hangolta. Egykor a Kerekasztal lovagja volt. azt szemeink elöl már el nem takarhatjuk… Míg Gawain a magával hozott gyógyerejű fűvel a lovag sebét gondos alapossággal megkezelte. bennem semmi sem változott! Az álnok lovagra rút cselekvése közben ráismertem. miközben a ranglétrán egyre lejjebb haladsz? – Úrnőm. mire Gawain tüskés üstökénél fogva a torz teremtményt lováról a földre teremtette. Az én kérésemre a nehéz ítéletet száműzetésre változtatta. Kérlek uram. válj meg tőle mihamarább. Kezeit azonban a hegyes és karmos tüskék alaposan felsebezték. már az ő nevében életemért és vagyonomért kellett küzdjek egy reménytelen viadalban. Hogy e szolgálatért milyen jutalomban részesül. Az idegen lovagot hölgye mellett találva. Amint Gawain azon fáradozott. aztán átvedlettél kuruzslónak. ahol Gawain nem sokkal korábban a súlyos sebű lovagnak és kétségbeesett hölgyének oly tiszta szolgálatára volt. hogy erőmet teljesen visszanyerjem. az egész udvar szeme előtt egy kerek hónapig – a vadászkutyákkal együtt kellett ennie. – Tetszik nekem. aki rád csak romlást fog hozni! Ha életed előtted még értékkel bír. de egy hölgy tisztaságának méltatlan meggyalázásáért nagybátyám. akit az újabb kár ami esett. Arthur király halálra ítélte őt. mire feleszméltem.

mert a kedvetlen hölgy – talán hogy Gawain diadalának tanúságot ne tehessen – a révész csónakján magát időközben a folyón átvitette… Gawain tehát ismét győzedelmeskedett. Társasága köréből ez sem nyert neki rokonszenvet! Útjuk jó darabig egy erdőségen vezetett át. amely Gawain homályhoz szokott szemei előtt a folyó túlpartján kibontakozott. hogy a napfény betérni oda soha nem tudott. szépséges kínzóját látja-e még? Csüggedt töprengéséből a révész riasztotta fel. ahol a hatalmas törzsű fák koronáját liánok szőtték össze oly sűrűre. nagy várakozásban. így mindketten a rét virágai között találták magukat. és az ifjú Lischois megadásra kényszerült. Orgeluse régi bajnoka küzdelemre készen állt. ami a csípős kedélyű hölgynek sok mulatságot szerzett. de örömében ott volt egy keserű csepp: Orgeluset elvesztette! Ki tudja. Lehettek tán négyszázan is. Gringuljetet a Grál-lovat. De: Orgelusenek a diadalról ugyan be nem számolhatott. A lovagi torna törvényei szerint Gawainnek ismét volt lova: ahogy legyőzött ellenfele ménjére pattant.További útjukon Gawain Orgeluse fegyverhordozójának gebéjén volt kénytelen lovagolni. aki a széles folyón ismét átevezett. ennyi még ilyen messziről is látszott! Gawain figyelmét ekkor egy jól felfegyverzett lovag követelte. hogy a lendület nyomorult lovától őt is megszabadította. nem csupán azért. az ég felé nyúló karcsú tornyok és ablakok százai! Az ablakokban pedig – még mindig nincs vége a csodáknak – ifjú hölgyek álltak. akinek szándékaihoz kétség nem férhetett: Lischois. Mint kiderült. kifelé tekintve a síkra. Gawain a hozzá méltatlan. Soha még ekkora várat! Erős falain paloták tucatjai. súlya alatt roskadozó gebén csak egyet tehetett: az első fordulóban ellenfelét oly erővel lökte ki a nyeregből. amelyet a sors – egy nagy kanyarral – ismét hozzá vezetett. vagy annál is többen… Szépek és rangosak voltak mind. míg Gawain győzelemre nem jutott. Kardjuk mérkőzött most. Végül Gawain – a lovagi súlyhoz nem szokott lovat megszánva – nyergéből leszállt és gyalog vezette tovább a reszkető állatot. hogy Gawain személyét a túlpartra segítse… . a folyón túl várakozott! Pompás volt a látvány. De az igaz csoda – ha baljós és veszedelmes is – az erdő határában. örömmel ismerte fel régi paripáját.

nem lesz lelke kárára – és azután: akár ötszáz erős harcimént is megér majd valakinek. ismét hátasló nélkül marad. ezen sem gyávaság sem vakmerőség változtatni nem fog! A révész házához érve. nem járna rosszul a cserével. De Orgeluse mással fizetett – így mélázott Gawain. átvinnélek a folyón. tudd meg: Klingsor itt az úr felettünk. hogy állhatatos türeleméért miért csúfságok sorozatával fizeti őt. hogy e furcsa helyzetet mindenki megelégedésére rendezze? Ha Gawain a törvényt – mint az egy lovagnál követelmény – betartja. akitől Gawain szíve tovatűnt hölgyéről hírt remélt. Jussa pedig nem más. mint lovagi próba. – Most. mielőtt engem megtámadott! Mit szólnál egy ilyen cseréhez? A révész – bár az ajánlat igen meglepte – nem volt lassúeszű ember. a szelíd Benével találkozott. akinek apja parancsba adta: a lovagnak minden kívánságát habozás nélkül teljesítse… . őt a szokatlan szolgálatból megváltani! – Gazdag emberré tettél uram – válaszolt a révész. hogy a fárasztó nap után szerény házamban megpihenhess. így rögtön tudta. a révészt adó illeti.A révész. aki eddig a női nem vonzalmát nemegyszer magáénak mondhatta anélkül. A lélek e tájon bűvölet alatt áll. különös követeléssel állt a jó lovag elé: helyi törvény szerint minden párbaj után. De ki lesz az. mely a völgyben zajlik. hogy fáradnia kellett volna érte. Gawain ismét elvesztett hölgyén töprenkedett. ha megengeded. neked ítélem azt. hanem a vereséget is méltósággal tudja viselni. Sorsát faggatta volna. aki rajta ült. mint Gawain friss örömének forrása: a vesztes fél hátaslova! Ki lesz most oly bölcs. Gringuljététől én többet meg nem válhatok! De hátaslova helyett. egy révész szavának felette hatalma nincs! Gawain azonban biztosította a révészt. mint másutt sehol. s a kettő oly sebesen jár egymás nyomában. Amíg a csónak vitte a vízen. Gawain házigazdája szép leányával. A sorsában beállt fordulat. de határozottan révedezéséből felébresztette: – Ma szomorúság. míg a révész illedelemmel. holnap vígság köszönt az emberre errefelé uram. hiszen a fegyverhordozó nyomorult állatát mégsem nevezhette annak… – Talán más juttatással is beéred uram – szólt most Gawain – mert tudd meg. ki az alkut parancsa erejével szentesíteni tudja? A legyőzött ellenfél is úri nemzetségből származott. hogy az ifjú Lischois tiszta erények hordozója: nemcsak a viadalban tűnt ki erejével.

De kérlek uram. Uram.. kincsnek semmit sem tekint. akkor ura leszel ennek a várnak. De Gawain első kérdésével e szép reménységnek nyoma veszett. aki apja parancsát az elmúlt estén igazán híven teljesítette. Öt harci ménnel kedveskedett nekem. tegnap csónakomban az az ifjú lovag utazott vörös fegyverzetben. s bennük egyegy szépséges hölgy áll mozdulatlan testtel. Azt mondta nekem. ne érdeklődjön nála ilyen baljós irányba. Bene – akire e rettegett kérdés azonnal sírást hozott – könyörögve kérte a szép lovagot. hogy vonzó vendégének reggelét is kellemessé tegye. A többi az égiek ügye! . mert a lovag a szemben álló vár. cserébe én pedig hallgattam a vár titkairól. itt könnyekkel ugyan nem találkozott. hogy legerősebb és legnagyobb pajzsomat – mely takarja egész testedet – veled adom e szörnyű kalandra. hogy biztonságban tovább mehessen. ő rendezte be. maga Ither úr is visszalépett e falak alól! Sőt. a Grál után kutat. ez a vár Klingsor műve. – Érted uram – ha csatáról lebeszélni nincs többé hatalmamban téged – csak annyit tehetek. aki ha bement. hogy megtartsd életed. Ilyen lovagi művet még senki nem alkotott. sem erő. mint a tegnapi alkonyatkor: mintha egy állóképet szemlélne. és első mozdulatával az ablakhoz sietett. amit útközben szerez. Gawain jól megvetett ágyát még a maga köpenyével is betakargatta.A fáradtság ezen az estén Gawain szemeit hamar lezárta. ezt már a maga ébredező szívének parancsára tette… A leány most megjelent. Tudd meg. itt más. hidd el nekem: ez a hely nem a lovagi próbák helye! Itt rajtad nem segít bátorság. életét ott ne hagyta volna! Minden elmúlt diadalod csak gyerekjáték ahhoz képest. mert az ő száján pecsét van: a várról senkinek tanácsot nem adhat… Ez a válasz Gawainnek csupán kíváncsiságát és eltökéltségét fokozta: meg kell tudnia a különös hely titkát! Következőkben Gawain a révésznek címezte kérdéseit. díszes keret. nem evilági törvények uralkodnak. ha kérdezel a választ ki nem kerülhetem. rezzenéstelen arccal kifelé nézve… A szép Bene. és nem akadt még senki. számtalan ablak. és lakói iránt érdeklődött. de annál inkább kéztördeléssel! – Uram. de a kora hajnal már ébren találta. Mindent ugyanolyannak talált.. hogy a vele szemben álló várat a reggel tiszta fényében jobban szemügyre vehesse. és a rabul ejtett hölgyek szabadítója. Igaz. aki Ither úr életét kioltotta. Ha az Ég ura azt akarja. férfiasságod mindenek felett tisztelem. ami a Csodák várában rád várakozik.

Gawain a tanácsokat és a pajzsot hálás szívvel fogadta a révésztől, Bene pedig – ki a férfias és gáláns lovagot a kelleténél talán mélyebben is szívébe fogadta – könnyes szemekkel és reszkető ujjakkal szíjazta fel Gawain fegyverzetét. A révész, hatalmas, erős pajzsát – mely csatát még soha nem látott – Gawain lovára erősítette és vendégét további tanácsokkal látta el: – Még egy dologban eligazítlak uram! Amikor a Csodák várához érsz, a kaputól nem messze egy kereskedő sátrát találod: benne a kerek világ minden tájáról minden kincsnek nevezhető drágaság felhalmozva áll. Hagyd vele paripádat, végy tőle valamit és ő cserébe megőrzi lovadat, ha az égiek mégis azt rendelnék felőled, hogy újra a hátára ülhess. – Nem lenne hasznosabb inkább lóháton bemennem ebbe a bűvölet alatt álló várba? – Nem uram, tudd meg: élő lélekkel találkozni nem fogsz, üres termek sora vár, kongó folyosók, a fogoly hölgyeknek semmi nyomát nem találod majd. Isten irgalma legyen aztán veled, amikor a nagyterembe lépsz! Egy pompázatos ágy vár rád, olyan drágaságokkal ékes, hogy Marokkó szultánja nem tudná kifizetni az értékét! De rád ezen az ágyon nem nyugalom vár uram, hanem mindaz, amit a sors az isteni kegyelem útján neked juttatni akar, válaszul merész tettedre… Egyre emlékezz: történjék bármi ott veled, a pajzstól és jó kardodtól semmi körülmények között meg ne válj! Mert ebben a küzdelemben az is különös, hogy amikor azt hiszed győzedelmeskedtél, igazi próbáid csak azután következnek… Gawain a búcsút rövidre fogta és hamarosan Klingsor várának kapujában állt. Mellette, ahogy a révész mondta, megtalálta a kereskedő sátrát s benne bámulatos javait a világnak. Bagdad és Bizánc kincsei mintha egybe halmozva álltak volna itt. Gawain olyan árut keresett, ami a maga szerény módjának megfelelt. A kereskedő magán kívül volt az örömtől, hogy hosszú évek után – amíg sátrában csak hölgyek válogattak –, végre egy férfiember érkezett. – Nem vevő vagy te itt uram, hanem mindezen kincsek jövendő ura, beleértve az én személyemet is! Ha túléled azt, amit a várban neked készítenek, minden kincs a tiéd lesz jogos tulajdonul. Én pedig kínos posztomtól végre megszabadulok! Menj uram, lovadra majd ügyelek, remélem visszatérsz, hogy tőlem őt újra követeld!

Gawain lovag – lovát jó kezekben hagyván – a kapuból még egyszer felnézett a soktetejű vár pompás építményére. A páva tollának minden színe fogadta pillantását, oly pompás díszítményű volt torony és ablak. Ha ilyen káprázatos szépség ragyogott a külső falakon, ugyan mit rejthetett belül a sok terem, benyíló, folyosó? Valóban, aki belépett, várakozásában nem csalatkozott. Talán csak szemei vakultak bele gyorsan a sokszínű ragyogásba, amely – emberek híján – mégis hideg fénynek tűnt, az otthon melegét, a vendégvárás örömét nélkülözve… Az ablakfülkék hímzett párnái mind üresek; a hölgyek, akiknek rabsága tegnap oly nehezen ült Gawain lovag szívén, eltűntek mind. Hogy miért és hová, ki tudná megmondani? Ahogy messzi úton vándorló lovag-mása Parsifal, Gawain is hívatlanul érkezik egy különös várba. A Grál otthona egy hegytetőn áll, Klingsor palotája egy folyóparti síkon fekszik. Parsifal elfelejt kérdezni, amikor mindenki egy kérdésre vár. Gawainnek Bene és apja is azért könyörög, ha nem akar halálos veszedelembe kerülni, ne kérdezzen semmit a Csodák váráról. Parsifal este, sötétben csak nehezen talál rá a Grál várára. Klingsor palotája messziről szembeszökik, hívogat, mutatja magát, ablakaiból asszonyi szemek százai szegeződnek némán arra, aki ide érkezik… A kapu nyitva, a falakon senki, a díszes kilincset bárki bármikor lenyomhatja… De míg Parsifal mögött gyors kezek a felvonóhidat szinte magasba rántják, hogy ügyetlenségében méltatlanná lett vendégüktől szabaduljanak, Klingsor várából még senki nem távozott, aki oda belépett… Parsifalt születésével vállalt végzete vezeti a Grál várba, Klingsor palotájának szerencsétlen foglyait mágikus erő tapasztja a soha ki nem nyíló ablakokhoz… Parsifalt tanáccsal nem segíti senki, Gawain pontos leírást kap Plippalinottól a révésztől. Parsifal a várban egy súlyosan sebesült, fájdalmaktól gyötört Anfortast talál. Gawain vajon milyen sebeket kap majd Klingsor csapdákkal gazdag termeiben? Anfortas várában a leányok a Grál körül teljesítenek szent szolgálatot. Klingsor foglyul esett hölgyei éjjel és nappal tehetetlenségben morzsolják életüket. Anfortas maga fogadta vendégét a Grál otthonában. Klingsor nem siet vendége elé…

Gawain lovag – a várba lépve – hamarosan a palota nagytermének széles ajtajához ért. Dicséretére válik, hogy minden tétovázás nélkül lépett be ezen az ajtón, pedig lelkében tudta, hogy ez az a hely, ahol vagy dicsőséget arat, vagy életével fizet a próbálkozásért. Ez a terem méltó volt gazdájához, a nagyhatalmú, sötét indulatú varázslóhoz, amennyiben szépségét csak álnok veszélyessége lépte túl. Gawain lába alatt üvegnél simább padló villogott, a terem közepén pedig – táncos csikóként ide-oda riszálva magát – négy rubin-keréken pörgöttforgott a csoda-ágy, amelyre a révész jóelőre figyelmeztette a lovagot. Gawain megcsodálta a lába alatt veszélyesen csúszós padló szépségét: jáspis és krizolit berakások díszítették – Klingsor ízlése hibátlan volt – de jaj volt annak, aki rajta járni próbált! – Hogyan kerülhetek ilyen síkos úton erre a nyughatatlan ágyra? Mindig elszökken előlem, ha keservesen a közelébe verekszem magam. Meg kell tanítanom, ki az úr ebben a szobában! Ha rávetődöm, többé nem tud lerázni magáról! Így is lett. Gawain egy hatalmas tigrisugrással fegyverestülmindenestül az ágy tetején termett. Senki le nem írhatja azt a fékezhetetlen szédítő sebességet, amellyel ekkor az ágy vágtatni kezdett! Saroktól sarokig repült, a falaknak csattant olyan dübörgéssel, hogy az egész vár visszhangzott bele. Gawain füle sok csata rohanó vágtájában, sok harci kürt zengő riadójában edződött. De ha mindezeket összetette volna, sem ért volna fel az eget-földet hasogató zajjal, amellyel a megkergült ágy repült vele a csodák veszedelmes termében… Gawain, bár ágyban volt, sohasem volt éberebb…A rettenetes csikorgás-csattogás végül annyira elborította, hogy pajzsát magára húzva elnyúlt az ágyon, miután sorsát annak kezébe ajánlotta, Aki minden veszedelembe került ember legbiztosabb segítsége… Gawain a Mindenható oltalmába helyezte magát. Ekkor a csodaágy váratlanul a terem közepére gurult és ott megállt! Ez volt a jele egy újabb, és ha lehet, még veszedelmesebb próba kezdetének. Most ötszáz parittya kemény kavicsokkal kezdte bombázni az ágyat, e vészterhes eső a mennyezet felől szakadt a lovagra, minden nyári zápornál sűrűbben. Igen jó hasznát vette most Gawain a pajzsnak, mely állta a kőzáport és megvédte életét, bár sok helyen beszakadt…A kőzápornak hirtelen vége lett. E félelmetes bombázás után most meg ötszáz nyílpuska támadása következett, a halált hozó vesszők mindegyike az ágyba csapódott. Igaz, ami igaz, attól a kényelemtől és pihenéstől, amit ez az ágy nyújtott, a legbátrabb dalia arca is megfakult volna!

A nyílzápor utáni csendben Gawain már reménykedni kezdett. és egy ormótlanul hatalmas testű férfi lépett be rajta. a próbáknak még nem értem a végére. Gawain – akit az eddigi megpróbáltatások némiképp hozzáedzettek már a Csodák palotája rémséges meglepetéseihez – így töprengett magában: – Mi várhat még rám? Bajokban eddig sem szűkölködtem. A terem egyik falán váratlanul megnyílt egy ajtó.Gawain szíve és keze azonban nem remegett. A pajzs ugyan még védte őt. de úgy tűnik. tudva. hogy az álnokul síkos padló bármelyik pillanatban a földre küldheti… . óriás markában gerendavastagságú bunkót emelt. ami Gawain számára egyáltalán nem tűnt megnyugtató fejleménynek. Hogy még egyáltalán életben vagy. de tévedett. Gawain – amennyire sajgó tagjai megengedték – feltápászkodott az ágyban. életeddel fizess vakmerő tolakodásodért. mintha húsz dobot egyszerre megütöttek volna. de még ő sem tudja megakadályozni pusztulásodat! Most pedig – hogy amit jövendöltem bekövetkezzék – magadra hagylak! Egy újabb próba sejtésével egyedül maradva. hogy tegyek róla. szörnyű erejű üvöltés rázta meg a falakat. Gawain sebesen kivagdosta a pajzsba fúródott nyílvesszőket. de a nyílvesszők már számos helyen átfúrták láncingét és mély sebeket ütöttek a testén. Ez a vad ordítás olyan erővel bírt. Azért jöttem. hogy próbái véget értek. Egyenesen a lovag felé tartott. Ruházata valamely undok víziszörny pikkelyeire emlékeztetett. kardját szorosan markolva megállt az ágy mellett. Alig végzett ezzel. Félelmetes külsejű látogatója ekkor így szólt hozzá: – Nincs mit félned tőlem. Pajzsát számos sebből vérző teste elé tartva. bizonyára az ördög műve. Még más módokon is meg kellett szolgálnia a lovagi hírnevet.

elfolyt vére nyomán az erő hirtelen elhagyta testét. hogy patakokban folyó vére vörösbe vonta az egész terem padozatát. alaposan kiéheztették. Emberevő dühe is alábbhagyott. A sebesült vad most dupla dühvel rohamozta újra meg újra ellenfelét. A hatalmas bestia első csapásával hajszál híján megfosztotta Gawaint a pajzstól. mielőtt rettenetes munkájára szabadon engedték. de Gawain élete még mindig nagy veszedelemben forgott… Az oroszlán ekkor már annyi sebből vérzett. hogy dühe az ember ellen még nagyobb legyen. A falban nyitva maradt ajtón át most egy hatalmas oroszlán ugrott a terembe. A nemes lovag – akinek nem volt természete. de egyenesen a lovag előrenyújtott kardjába ugrott bele. Magassága nagyobb volt egy harci ménnél is. A bátor Gawain öntudatlan ájulásban hevert győzelme színterén. így pajzsát magának megtartva. az ágy újra megindul majd alattam. így a bestia lassan lankadni kezdett. A lovag egy villámgyors vágással lemetszette az állat lábfejét. A fegyver markolatig szaladt a bestia mellkasába. Az állat óriási mancsa beleszakadt a pajzsba. ahogy első csapásával Gawaint a földre kívánta küldeni. Gawain ide-oda csúszkált benne. és a nemes küzdelem bátor győztese az oroszlán holttestére bukva – ájultan terült el a földön. Szeme előtt minden elfeketült. Az állat holtan esett Gawain lábához. s a márványpadlón sebesen szétterülve a mozgást még nehezebbé tette. melynek már eddig is életét köszönhette. de ezúttal az oroszlán sem volt sokkal jobb helyzetben. de nagy. Következő gondolata ez volt: – Most mit tegyek? Ebben a vértengerben le nem ülhetek. Az oroszlánt. támadóját három lábon táncolni kényszerítette. Az oroszlán sebéből patakokban folyt a vér. ha megpihenni ráfeküdnék. de Gawain csapásai mindig nagy erővel és jó helyre találtak.Gawainnek nem sokáig kellett várakoznia. Gawain legyőzte a halálos veszélyt. hogy magát a félelemnek átadja – minden erejét összeszedve várta a bestia támadását. kiérdemelt lovagi dicsőség várt erre a daliára… . így jobb ha elkerülöm… Ekkor feje szédülni kezdett. Az állat – végső erejét egy utolsó ugrásba gyűjtve – ismét Gawainre vetette magát.

hogy nincs élő a teremben… Arnive ekkor így parancsolt a köréje sereglett leányoknak: – Aki közületek keresztény. és hamarosan megtesszük. amely halálod órájáig nem veszít majd ragyogásából! Győztél uram. Itt egy lobogó tüzű kandalló előtt a hölgyek puha ágyat vetettek.Gawain számára láthatatlanul. az ifjú ajkai közé csorgattak belőle és Gawain hamarosan rájuk nyitotta szemét. Első szavai – mert a lovagság a vérében volt halálon innen és túl – ezek voltak: – Hölgyeim. mint aki a legnagyobb dicsőséget vívta ki! Olyan hírnevet szereztél ma magadnak. aki ért a sebek gyógyításához. majd a látvány iszonyától megrettenve halálra vált arccal jelentette a bölcsességben megőszült Arnive királynénak – aki Klingsor várában velük raboskodott –. küzdelmeidnek vége! Egyikünk most hírt visz a kastély minden lakójának. hogy minden jel szerint a gyógyulás útjára lépett… . ami erőnkből és ügyességünkből telik. rezdül-e… A félelemből hamar lett nagy öröm. mert a lovag minden kétséget kizáróan lélegzett! A leányok szaporán vizet hoztak. szabadulásukat hozta el nekik és tetőzte be az örömöt azzal. De ha még harc vár rám. de kérlek. szükségem lesz segítségetekre. kérlek szíjazzátok vissza sisakomat. hogy sebeid gyógyulását siettessük. hiszen azt a férfit ápolták. számtalan szempár figyelte a teremben zajló csatát. nagyon sajnálom. Gawaint lágy. hogy állapotáról megbizonyosodjunk. Szívesen tették. Isten irgalmát és segítségét kérje. hogy magamat és titeket is megvédelmezzelek! – Uram. Így is lett. hogy ily méltatlan állapotban fekszem itt előttetek! – Úgy fekszel itt uram. A két leány a parancsnak eleget téve Gawain mellé térdelt. Amikor minden elcsendesedett. és mentéjükről egy darabka prémet leszakítva az ifjú orra alá tartották és szorongva lesték. Jöjjön valaki közületek. Ti ketten pedig gyertek velem a lovag ruháját megbontani. hogy sebeid állapota nem veti majd végét közös örömünknek! – Ha élve akartok látni. de örömtől erős leánykezek egy másik terembe vitték. nyugtass meg bennünket. egy szép ifjú leány a terembe merészkedett. aki életük legnagyobb örömét.

amellyel Anfortast táplálták hosszú évek óta. A legnagyobbról. Arnive most azt a gyógyitalt készítette el Gawain számára. hogy sebeiről a gondos kötést reggelre mind letépte… Senki ne nevesse ki ezt az állapotot! Ekkora merészségű harcos így ellankadna a lélek fájdalmától? Bizony így van ez. s a lovag a gyógyító szendergésből egyszerre magához tért. Így aludt el ennek a sorsfordító napnak a hőse. miközben halkan utasításokat adott a Gawain körül sürgölődőknek. de szívét még soha senki így meg nem érintette. szívében fájdalmas vágy ébredt Orgeluse iránt. a Grál követe gyakran járt náluk – rajta nem fogott Klingsor sötét mágiája – és tanítgatta őket a gyógyítás művészetére.. Saját kezével tette. mert a Szerelem istennője megkínozza azt.A lelkes ápolónővérek több mint ötven kisebb-nagyobb sebet számláltak meg a lovag testén. és benne füveket főzött. Arnive parancsára a kastély összes kapuját bezárták. mint ez az éles nyelvű. aki másban kitűnik az emberek közül! . Szépséges hölgyek kezéből ételt és italt kapott. melyet a lelkében szerelem formájában hordozott. hogy egyelőre senki ne tudja meg. ekkor még nem volt tudomásuk… Arnive királyné bort melegített. Montsalvat várában… Amikor Gawain ápolói suttogásából kihallotta Montsalvat nevét. ha Cundrie a vár foglyait sűrűn látogatta… Arnive a sebkezelés végén Gawain nyelve alá egy gyógyfüvet helyezett. hogy nem lehet innen messzire a szent hely. mégpedig oly hevesen. rátarti asszony! Gawain ezen az éjszakán sebein túl is gyötrelemben forgolódott. öröm járta át lényét a tudattól. de ahogy szemeivel itta az őt ápoló lányok szépségét. aki szegény volt szégyenben.. amitől a lovag azonnal mély álomba zuhant. Férfiúi szépsége és lovagi erényei miatt Gawain életében a szerelem kudarccal ritkán találkozott. Cundrie. de annál gazdagabb dicsőségben. milyen fordulat esett ezen a napon a Csodák palotájában… Estére kelve Arnive kivette Gawain nyelve alól az altató füvet.

A nemes Gawain a nyílpuskák halálos záporától megmenekülvén. miért merült csaknem végzetes álomba Parsifal a hóra hullott három vércsepp láttán? Te voltál a végső oka Gamuret halálának is… A nemes Itonje. hogy beletekintve – három mérföld távolságban – az egész környéket tisztán láthatta: mezőket. a másik meg elárasztott a szerelmi vágy forró-hideg viharaival! Orgeluse hercegnő remélem irgalmas lesz hozzám. győztes daliát? Meg kell mondanom. krizolit és topáz díszítette gazdagon. gálánsan élte életét! Most mégis a halál felé csalogatnád őt.Szerelem Úrnője. ahogy tetted Arthur és Guinevere dalia fiával. és elindult a palotában. Az oszlop elé ülve teljesen belemerült a látványba… Arnive királyné rátalálva megfeddte. miközben testének sebein az éjszakai álom jótét lényei serényen dolgoztak… És milyen reggel köszöntött ezután Gawain lovagra? – Elegem van az ágyakból! Az első majdnem halálomat okozta. és pusztult el ifjúsága virágában a Te közbenjárásodra! Vagy említsem-e azt is. ahol újabb csodára bukkant: a kör alakú szoba közepén egy varázslatos tükör-oszlopot talált. a nemes Ilinottal. illik ez hozzád? Így megkínozni egy sebeiből gyógyulni vágyó. hogy még ágyban volna a helye… . hogy Gawain mindig parancsaidat tisztelve. Gawain figyelmét azonban az oszlop kötötte le. várakat. mert boldogságom mindenképpen az ő kezében nyugszik! A nyugtalan lovag ezzel fel is kelt a puha nyoszolyáról. amit itt előidéztél! Te tudod. ametiszt. most a szerelem nem kevésbé veszélyes és fájdalmas jégzivatarát állta ki. amelyet Klingsor még Secundilla királynő udvarából rabolt el. a gondosan odakészített díszes ruhákat magára öltötte. utakat. amely most már az ő palotája volt… Útja egy toronyszobába vezette. rubin. mindezek után Te még most is diadalt remélsz aratni a nemes Gawain felett? Így igaz. embereket. A toronyszoba maga egyébként Feirefíz országából való kincsekkel volt borítva: gyémánt. Felfedezte. Gawain szépséges húga is némán szenvedi nagy szerelmét Gramoflanz király iránt… Úrnőm. hegyeket. aki szíve hölgyének szolgálatában szakadt el szülőföldjétől. nem válik dicsőségedre.

mert amott a várból sok szép hölgy kísérte visszafojtott lélegzettel viadalodat! Nos. szolgálód vagyok. amikor Gawain hirtelen Orgeluset pillantotta meg az oszlop élő tükrében. Hiszen tegnap szerzett sebei is halálát okozhatják még. hiszen életemet adtad nekem! Szólj. Annak lova a boldog révész tulajdonába ment át… Orgeluse – aki a gyors győzelmet szenvtelenül fogadta – utolsó találkozásuk óta semmivel sem lett barátságosabb Gawainhez: – Bizonyára büszke vagy magadra. hogy a túlparton várakozó lovaggal megvívhasson. lehet vele dicsekedni! Menj csak vissza hölgyeidhez. de a szívében lakó asszony képéhez hasonlítva. Orgeluse szemei előtt. amerre jársz! Mintha ez ok lehetne az elégedettségedre! Most persze azt hiszed. és ne is gondolj többé olyan csatákra. Gawain az első összecsapásnál könnyedén a rét virágai közé ültette ellenfelét. liba! Pajzsod olyan lett. és tőlem meg is fogja kapni a méltó választ! A hölgyek egytől-egyig zokogásra fakadtak attól a lehetőségtől. a révész vitte őt át a folyón. Nehéz pajzsát alig bírván emelni. így nem kell attól tartanod. ha a heves mozgásban újra felszakadnak! Gawain azonban – minden gáláns udvariasság ellenére – hajthatatlannak bizonyult. a várudvaron kedves paripája nyergébe szállt. hogy Gawain – sebeiből még fel sem épülvén – máris újra kockára tenné életét. különös módon kitüntetted magad. akik a halál küszöbéről visszahoztak téged! Mindhárman magas születésűek. hogy csókodra netán méltatlanok… Gawain a parancsot örömmel teljesítette. Plippalinot. Mégpedig nem magányosan. hanem egy lovag társaságában! Bizony a vitéz Gawain ekkor teljesen tehetetlenné vált a rátörő féltékenység viharában! – Asszonyom – fordult Arnive királynőhöz – azonnal fegyverkezem! Ez a lovag Orgeluse hercegnő oldalán kihívásra vár. illene csókkal köszöntened a három leányt. Megfürdött lelke a szépségük okozta örömben. hát most táncolhatsz örömödben! Ez a jutalmad. dicsőséged csúcsán magadra hagylak! A Csodák várában könnyű dolgod lehetett. hogy pajzsodból egy levágott oroszlánláb éktelenkedik. és követ téged. ha valóban el akarnád nyerni szerelmemet! . mint a szita.– Úrnőm és orvosom. amelyekre én szánnálak. a szép ifjú arcok neki árnyéknak tűntek csupán… A szép jelenet nyugalmának azonban gyorsan vége lett. méghozzá szeretett hölgye. mit kívánsz tőlem! – Úgy gondolom.

ha így van. Gawainből egycsapásra boldog embert varázsolva. Ló és lovasa végül együtt ért biztonságba. és így ló és lovasa a mélybe zuhant! Lehet. akkor velem lovagolhatsz. aki boldogságomat elrabolta. Orgeluse eközben szólt lovagjához: – Egy ágra van szükségem az erény fájáról. de szívének minden bizonnyal tüske lészen – így panaszkodott Arnive királyné. Csak a vak nem látja. – Asszonyom. megismered majd szerelmemet. te pedig ne késlekedj. az ág rajta bármilyen magasban legyen. olyan hölgyet választott magának. mekkora sírás-jajgatás zajlott ezalatt a Csodák frissen megszabadított várában! – A férfi. majd Gringuljete megmentésére sietett. hogy sokaknak meglepő a fordulat.Asszonyom – válaszolt Gawain – ami sebem kínzott. ígérem. és vele sírt négyszáz reményteljes hajadon. Ha ezt elhozod nekem. majd egy mély szakadékos folyóágyhoz értek. biztasd rá lovad egyetlen hatalmas ugrásra és célba érsz vele! Gawain tétovázás nélkül megsarkantyúzta lovát és a mélyben zúgó sebes folyó felett valósággal átrepült vele. – Nos. milyen sokat kellett elviselni ennek az érdemes lovagnak a Szerelem Úrnőjének parancsára! . ha adott szavadban bízhatom. Én itt várok. aki szemeinek gyógyír lehet.. hogy új csatákban mutasd meg nekem lovagi becsületed – szólt Orgeluse. De jaj. amelynek meredek túlpartján jól láthatóan ott állt az erény fája. és reményeim szerint viszonzod szenvedélyemet! Egy dió és tamariszkusz erdőn vezetett át az útjuk. és szerelmemet sem fogod hiába kérni. tiéd lesz dícséretem. de Orgeluse – az ugrás szerencsétlen kimenetelét jól látva – rémülten felsikoltott és zokogni kezdett! Gawain – akit e látvány észvesztő voltától szerencsére megkíméltek – egy estében megmarkolt ág segítségével hamarosan partra vergődött. ez a fa bárhol legyen. Ha tudták volna. uram – így Orgeluse – ez a fa annak az embernek a tulajdona. amelyet bármilyen veszély ellenében ne teljesítenék! – Nos. akire minden reményünket ruháztuk.. a nemes paripa csak első lábaival érte el a túlpartot. hogy megszerzem neked! Így. az általad itt és most mind gyógyírra lelt! Nem lehet olyan kérésed.

nos. aki Klingsor várában raboskodott idáig. nekem ez egyszerre öröm és fájdalom! De. – Uram – szól a király Gawainhez – ilyen egyszerűen ezt az ágat neked mégsem adhatom! Ha ketten lennétek most ellenem. a jelek szerint elnyerted rokonszenvét. koronámat kínáltam neki. hogy ágat szakítson Gramoflanz király büszkeségéről. A Csodák palotája tehát megpróbált téged. akinek szívében arrogáns büszkeség lakozott. Kárpótlásul magamhoz raboltam Orgeluset és kezemet. hogy sisakjára erősítse. Szépséges hölgyek szemei előtt mérjük meg egymást. Lot király szép leányát szeretem. segíthetnél rajtam: az én szívem már más után eped. megküzdhetnénk. de csak gyűlöletet kaptam válaszul ajánlatomra. hogy kioltsd életem. Ha valóban Te lettél a Csodák palotájának ura. – Elviszem szívesen üzeneted – válaszolt Gawain. – Fegyvertelen vagy. mert ő halott. de én Klingsorral mindig békében megfértem. de egymagadban nem számítlak ellenfelemnek. Te pedig egy embert nem tartasz magadhoz méltó ellenfélnek. Irot király fia. Gawain lovag! Egyszer majd vele is összehoz a sors. meg is vívhattunk volna. Ez a próba nekem is kínálkozott. Lot királynak a fia. így nem vívhatok meg veled. Éppen azon fáradozott. Gawain mégis háborítatlanul lemetszette az ágat. én magam ezerötszázzal jövök majd. amit szíve hölgye kívánt. és ide azért küldött. te sem szűkölködsz szép hölgyek társaságában! Hívjuk el Arthurt is és a Kerekasztal lovagjait! . Pajzsodról látom. kinek apját gyilkossággal vádolod. – Ez alól egy kivétel van uram. Én egy szép hölgyben találtam kíméletlen ellenfélre. Ő volt a környező birodalom ura. küzdelemből jössz. hogy örömet szerezz vele az általad szeretett lánynak. adjuk meg a módját a dolognak! Viadalunkra tanúságul hívjunk nézőközönséget. Még sohasem találkoztunk. és ha te vagy a Csodák palotájának ura. mikor párviadalban szeretett férjét megöltem.Az erény fáját olyan jól őrizték. bármit tett apám. nevemben ezt a gyűrűt add át neki. hogy két Gawainnek is életébe kerülhetett volna a küldetés. és bátyja életére törsz. megfizetek érte. Gramoflanz király. amikor egy délceg lovag jelent meg előtte. ha terveid ellen nem tiltakozik! Uram! – Én vagyok Gawain. Jó hírét védeni itt vagyok! – Ha te vagy akire bosszúm idáig várakozott. Itonjet. Te uram. apám gyilkosának. – Ha erre a találkozásra vársz uram. ezért arra kérlek. Ha másodmagaddal jöttél volna. ez a leány elég rossz jellemű lehet.

hogy Klingsor várának lakói előtt szabadítójuk nevét még ne fedjék fel… . Nem baj. nem érdemlem meg az értem hozott áldozatodat! Hidd el. – Ha a halál nem akadályoz meg benne. inkább lemondok szerelmedről! – Uram. a Csodák palotájába veled megyek. fogadd el tőlem az ágat. hogy Gringuljete könnyedén ugrott át a szakadék felett! Orgeluse a túlparton várta nagy aggodalommal. próbáid nekem oly mély fájdalmat s aggódást okoztak. ahogy azt velem tetted. Most látom ki vagy: arany. míg a szépasszonyt Gringujete nyergébe maga elé ültette… Gawain még annyit kért szeretettjétől. hogy bizonyosságot nyerjek: méltó vagy-e szerelmemre? Sértegettelek. azért tettem. mely a próbák tüzében megtisztult. aki ellen küldtelek. és kérem szerelmedet! Orgeluse így válaszolt a boldog Gawain kérésére: – Sohasem tudtam felmelegedni páncélos ölelésben. míg sebeid behegednek! – Boldog emberré tettél asszonyom – ennyi volt a kitartó szerelmes válasza. Aki engem eddig csatában látott. az élet napja számomra vele kihunyt! Öröm helyett állandó keserűség költözött a szívembe. tudd meg. ne tedd! – könnyein át a szép hercegnő így esdekelt. ha megpróbáltalak.A két nemes lovag így megállapodott. Te kivétel voltál. tedd félre haragod és bocsáss meg nekem! A férfi. De meg kell várnunk. én azt az arrogáns lovagot megtanítom a kétségbeesésre! Asszonyom. próba volt ez is. ő fosztott meg minden boldogságomtól. kifinomult. hogy tizenhat nap múlva újra találkoznak Joflanze küzdőterén. a hölgyének megszerzett ág volt most legfényesebb lovagi címere! Nem csoda. Mert tudd meg: ha továbbra is gúnyolódásaid céltáblájának tekintesz. megbocsátok neked. és akinek még mindig halálát vágyom. kisebbítője voltál. mind elismerte érdemeimet. melyet most már nálad kívánok újra megtalálni. – Cidegastban csodálatos férjet vesztettem el. Uram. amit csak egy szerető hölgy érezhet szívbéli barátja iránt! – Asszonyom – így Gawain –. Többé senkit meg ne szégyeníts úgy. Kérlek. Díjadat többé el nem vitatom. és még jó nevet szerezhetsz magadnak! Semmi kétség. ha rólam volt szó. a lovagi erények gúnyolója. amit kívántál. ha valóban nincs benned gúny irányomban. és a lóról szállt lovag lábai elé borult: – Uram. Gawain ezúttal sikeresen ugratott át a széles szakadékon. akkor a javulás útján megindultál.

mind ő adta nekem! De szolgálatomban a nemes Anfortast tragédia érte. Anfortas ajándékait neki adtam. amit a Csodák vára melletti sátorban láttál. ahol Gawaint mint a vár új urát. akire fontos üzenetet kívánt bízni Arthur király számára. Egy pergamenre írta üzenetét. Anfortas a neve. hogy Anfortas után Klingsor haragjának következő célpontja én leszek. megengedte. hogy Gawain legyőzte Klingsort és birodalmának ura lett.Amíg a két boldog szerelmes a Csodák vára felé haladt. őt jól ismerem – válaszolt Gawain –. az én sebem is lett! Éjjel és nappal is rettegtem ezután. Arthur udvarában pedig szintúgy hallgatnia kell arról. Hasztalan volt a fejedelmi igyekezet. a párviadalban legyőzhetetlen ez az ember. Saját hatalma fitogtatására meghagyta fényes kíséretemet. a seb amit kapott. Sok nemes lovagot küldtem ellene. aki kérésemet éppúgy. sem parancsoló modora a hírnököt rá nem tudta venni arra. A kíváncsi Arnive királyné a vár kapujában a küldöncöt feltartóztatta. Gawain Arnive királynéhoz fordult. és az útra induló hírnöknek két dologban is szavát vette: senkinek sem árulhatja el. oly tiszta a lénye ennek a lovagnak! Eközben utasaink a Csodák várához érkeztek. – Parsifal az. hogy miről szól küldetése. hogy birodalmának párbajmezőin az általam felbujtott lovagok megmérkőzzenek. Orgeluse élete még egy másik titkába is beavatta lovagját: – Szeretett férjem halála után csak a bosszú szándéka éltetett. és alkalmas hírvivőt kért. ha ő téged szerelme tárgyául elfogadott volna. hogy urának tett esküjét megszegje… . A hegynyi kincset. szépséges feleségére és a Grálra hivatkozva. mert sem királyi személyének tekintélye. Gramoflanz elpusztítása vezérelte minden tettemet. Célom érdekében egy király szolgálatait is elfogadtam. hogy alaposan kikérdezze. mint szerelmemet elutasította. majd a győztesek – mindig kettesével – Garmoflanz ellen menjenek! Egyetlen lovag akadt. hasztalan. Ezért – hogy békémet tőle megvásároljam – Thabronit minden kincsét. értékedből semmit sem veszítettél volna. Klingsor rendkívül okos és ravasz. a környék népe és a kastély szépséges hölgyserege örömteli hódolattal köszöntötte.

mint négy királyné fogadta őt. engem is halálra ítélsz. akik hosszú. hogy Orgeluse hercegnő lovagjai mind egyetlen ellenféllel küzdenek. a révész leányát. akiről tudom. Gawain – Itonje mellé ülve – azzal a finomsággal. uram. szót válthattak. rabságban töltött évek után most ismét találkozhattak. az ő neve Gramoflanz. hogy szívében hordoz téged! Hogy egy király fia a szerelem fájdalmát egy hercegnő miatt szenvedje. elfogadod közbenjárásomat. és a neved Itonje. és ha innen kiszabadulok. sebeit hozzáértő kezek oly nagyszerűen bekötözték. Bizony a vágytól forró pillantások sűrűn cikáztak ide-oda a két oldal között! . A leány – a tudakozódást félreértve – figyelmeztette Gawaint. Judás-csókot kellett ma adnom Orgeluse hercegasszonynak. aminek mindig is mestere volt. friss ruhát öltve a palota nagytermébe sietett. még most is Gramoflanz életére tör! Ha Gramoflanz és én a boldogságot valaha megismerjük. Gondolatban én már minden kívánságát teljesítettem. mert boldogságunk egymás kezében van… Aznap este Klingsor várának megszabadult lakói ünnepi lakomára gyűltek. ugyan hogy ismerhetném. de – ígéretéhez híven – a hercegnő is vigyázott nyelvére. ez rendjén való. Már alacsonyan járt a nap. hogy Itonje szíve már Gramoflanz királyé. Benet is ott találta. Ennél többet róla nem tudok. így Orgeluset kereste fel. hogy nemes életeteket megtámasszam? – Ha a nemes királyt elpusztítod. ahol négyszáz szép leány és nem kevesebb. a másiknál a hölgyek ültek. Ennek jeléül fogadd el a gyűrűt. hogy a hölgyek közül ki lenne Itonje. Irot király fia. Ha nemes apádat Lotnak hívták. tetteimmel is megteszem! De. hogy hírek nélkül maradt. mindig eredménytelenül? – Tudom uram. amikor Gawain pihenten. uram. Isten sugalmazzon neked olyan gondolatot. E titok boldog viselője eközben gyógyító álomba merült. amikor születésem óta egyetlen lovaggal sem lehetett szót váltanom? – De arról bizonyára hallottál. mely által boldogságunk valóság lehet! – Mondd mit tegyek. tőle tudakolta meg. – Biztosíthatlak kisasszonyom. ismeri-e szíve a szerelem érzését. hogy ez változni fog: saját szájából hallottam. hogy tán egy szerelmi küzdelem sem tudott volna kárt tenni benne. az csak általad lehet. – Uram. A terem egyik fala mentén a lovagok. kérdőre vonta a leányt.Arnive királynét igen bosszantotta. – Ártatlan vagyok Gramoflanz szenvedéseiben. amit Gramoflanz szerelme zálogául neked küld általam. így Gawain neve titok maradt.

nem könnyű biztosan megítélni… . becsületedet nagyobbítja mindaz. szemek fényének visszaadója. mi is történik valójában. hogy vonuljon vissza a lakomától és pihentesse gyógyulni vágyó testét… – Majd én gondját viselem! – szólt a szép Orgeluse. Gawain úr királyi rangot szerzett. de azért figyelmes szemmel kísérte Gawain állapotát. hogy micsoda sérülések rejtőznek – félig sem gyógyultan – a vár urának díszruhája alatt. Az öreg és bölcs Arnive királyné mások örömében lelte meg a maga gyönyörűségét. hogy miattuk akár fegyvert is viselhetne! Ha fájdalmát csillapítani tudod. tedd ezt a nemes lovagot a lehetséges legnagyobb kényelembe. mely előlünk biztosan rejti a szerelem szent szertartásait! Egészen szűk szóval csak annyit mondhatnék: a nemes Gawain meglelte sebeire a lehető legtökéletesebb gyógyszert! Eközben párbaj lóg ismét a levegőben. az egész környék előkészületek lázában érzi magát. amire a vidám együttlét gyorsan szét is széledt. mindannyiunknak jót teszel vele! Gawain bezárta hálótermük ajtaját. nem csupán származása. ha azt mondjuk: ez a sokat szenvedett hölgy szépségével túlragyogta a sokezernyi gyertya fényét. – Ma éjjel nem lesz nálam jobb ápolója! Így aztán az ifjú pár jelt adott a társaságnak a visszavonulásra. csak ennyit még. Ha életerőit felébreszted. szívek ritmusának örömteli megváltoztatója! Gawain lovag maga is bőven osztozott az általános vigalomban. a jelen viszont tele van egymásra találásokkal. Ha segítségedet kéri. fogadalmakkal és egybekelésekkel. – Asszonyom – szólt Arnive királyné Orgelusehez –. jót teszel neki. De jól vigyázzunk! Klingsor birodalmában még sok az itt maradt hamis erő: hogy ki kicsoda voltaképpen. hogy a viszonzott szerelemnél hatékonyabb gyógymód kevés van a világon! Éppen ezért – ahogy az este öregedni kezdett – Arnive tapintatosan arra intette a lovagot. de lovagi kiválósága miatt is. De azt is mindenkinél jobban tudta az öreg királyné.Valóban pompás eseménynek ígérkezik ez az ünnep. vagy megtalált választottjával – nyugovóra térjen. Nem túlzás. Ha ez a kettő tudja. ugyan ki lenne fecsegőjük? Az illem zárja legyen. hiszen oldalán ült szép hercegnője. Orgeluse. Többet nem mondok. Királyi lovagok viadalát rejti a jövő. Sebei oly tökéletes kötésben vannak. Ő mindenkinél jobban tudta. amit nem tagadsz meg tőle. Logroys szerelemtől megszelídült úrnője. hogy ki-ki – egymagában. hogyan kell szerelmet lopni.

és végre megtanítom jó modorra! – így beszélt Arthur király. hogy egész udvartartása lásson készülődéshez. Ebben a tárgyban maga a király sem kapott jobb tájékoztatást. hogy hol van most Gawain. Gawain örömmel fogadta a küldöncöt és a híreket is. – Micsoda arrogancia vezérli Gramoflanz királyt. hogy nemes uram most hol tartózkodik. A Csodák várába visszatérve – mint induláskor is – a futár megint Arnive királynéval találkozott. hogy Gawainben egy másik Cidegastra talál. hogy üzenete végett a Kerekasztal összeült. akit Gawain nemrég fontos üzenettel útnak indított? Útja biztonságban telt és hűséggel átadhatta Gawain levelét Arthurnak és királynéjának Guineverenek. Guinevere királyné – szeretett unokaöccse kívánságát hallva – azonnal parancsot adott. Arra a kérdésre azonban. de lovagi becsülete mégis csorbulna. A küldönc biztató hírekkel indulhatott vissza urához. ha Arthur és az udvar a párbajra szóló meghívást el nem fogadná. abból amit intéztem. aki híreiről faggatta volna. Ezen a napon – sajnálatosan hosszú szünet után – ismét beteljesült a Kerekasztal törvénye. és lovagtársai becsületbeli dolgában rendelkezésére állnak. hogy tanúként lovagtársuk mellett legyenek egy sorsfordító küzdelemben. Lelkében átélte. A nemes lovagi kör tagjai osztoztak Gawain örömében és egyben készek voltak arra. Rendre válaszolt a szeretetteljes kérdésekre is. nagy öröm és boldogság közepette van. hogy ily módon támad családom tagjaira? Azt hiszi talán.De mi lett időközben a küldönc sorsa. ígéretem köt. Most pedig folytatódjon öröm és fájdalom hűséges krónikája… . csak annyit szabad szólnom: ahol van. Örömének közepében Arthur és Guinevere szerető üzenete állt. amelyek Gawain személyét illették. semmit el nem mondhatok neked. Arthur királynéja nem kapott választ. hiába tartóztatsz fel. – Nem mondhatom meg. akinek halálából már eddig is épp elég baja származott? De ezúttal most baját én magam fogom betetőzni. mert mindannyian elmennek a nemes lovag párbaját – és biztosra vehető győzelmét – saját szemeikkel tanúsítani. mert párviadalát egyként és együtt is magukénak tekintik. – Asszonyom. Maga az Öröm szegődött mellé társul.

Gawain sugárzón boldog volt éjjel és nappal. Egy ragyogó reggelen a palota erkélyére maga mellé hívta Arnive királynét. – Drága asszonyom, annyi mindent szeretnék megtudakolni tőled! Életemet köszönhetem neked és gyanítom, hogy a Te segítségeddel gyógyultak be végre lelkemben a szerelem sebei is. Most arra kérlek nemes jótevőm, világosíts fel engem arról a varázserőről, ami itt uralkodott, és – sok jelből úgy ítélem – még most is uralkodik… – Uram, a bűvöletben tartó varázsigék, melyeket Klingsor itt a mi földünkön használt, semmiségek ahhoz mérve, amiket más országokra kivetett! Számtalan ember sorsa futott zátonyra az ő sötét haragján! Klingsor élete így szól: Terra Labur földjén született, a nápolyi Virgil leszármazottja, aki maga is nagyhírű mágus volt. Klingsor sokáig Capuában élt, és a lovagi dicsőségben mindenkinél magasabbra hágott. Ekkor érte utól szerencsétlensége: Szicília királyának, Ibertnek gyönyörű felesége Iblis, rabul ejtette Klingsor szívét. Hűtlen ölelésükben Ibert király rajtakapta őket, és egy kardvágással… hogy is mondjam…kappant csinált belőle! Ez Caltabelotta várának sötét titka! Klingsor – teste becses darabját királyi adóként hátrahagyva – bírhatatlan szégyenével Perzsiába menekült, és ott a sötét művészetek mesterévé lett. Örömét ezentúl semmi másban, csak mások szenvedésében találta. Klingsor hatalmában tartja mindazon lényeket, akik a föld firmamentuma körül az étervilágban élnek, és jó vagy rossz indulattal neki szolgálnak. Csak olyan lények tudnak neki ellentmondani, akik Isten védelme alatt állnak…A te győzelmed uram, most mindent megváltoztatott. A kastély és körülötte az egész vidék, nyolcmérföldes körzetben felszabadult. Klingsor valaha úgy rendelte – és tudnod kell, hogy ura a szavának –, hogy aki a Csodák várának próbáit kiállja, a vidék ura legyen. Lásd, a száműzött évek megfagyasztották szívemet, de te vissza tudsz vezetni bennünket – a szív számkivetettjeit – a boldogságba… – Asszonyom, ha életben maradok, mindent megteszek azért, hogy Te újra megismerd a boldogságot – válaszolt Gawain az öreg királynénak.

Mindeközben pompás lovagsereg ért a Csodák vára alatti tágas mezőre. Ahogy Gawain az ismerős zászlókat megpillantotta, a boldogságtól könny szökött a szemébe. Bizony a nemes lovag szemei nem voltak jó ciszternák, mind a kettő hamar túlcsordult… Nem szükséges ezen csodálkoznunk, hisz korán elárvult gyermekkorától Arthur nevelte őt, egymás iránti szeretetük és hűségük falán sem kívülről, sem belülről nem támadt soha repedés… Arnive észrevette Gawain könnyeit: – Az öröm kiáltásainak van itt az ideje uram! Óvd magad a bánatos gondolatoktól, csata előtt nem hoznak jót a férfilélekre. Nézd, ott jönnek a hercegnő lovasai, ez csak felvillanyozza lelked! Gawain, amint a folyó túlpartján szaporán emelkedő színes sátrakat nézte, a vízparton sétálgató hölgyek vidám társalgását messziről hallgatta, valóban kellemes, viadal előtti izgalmat érzett. Magához intette a hűséges Benet, és üzenetet küldött vele apjának, a révésznek, hogy semmiképpen ne engedjen semmi hadinépet az innenső partra átkelni. Talán nem szóltunk még róla, de Lady Bene első gazdag ajándékát kapta ezen a napon Gawaintől: a kereskedő kincses sátrának egyik különös ékességét: a Fecske nevet viselő nagyhírű hárfát, amelyet Bene büszke-boldogan fogadott, odaadó gondoskodása jutalmaképpen. Időközben a boldog készülődésbe némi félreértés is keveredett, minden abból származván, hogy Gawain a mai napon még nem kívánt szeretett nagybátyja, Arthur király elé járulni köszöntésével. Minderre Gawain jó okot tudott, de mivel bizalmába senkit nem avatott, támadt a hadak között némi bonyodalom… A nemes Gawain jól tette volna ha Orgeluset bizalmába avatva, Arthur király és lovagi udvarának érkezéséről a hercegnőt értesíti. Ennek híján, Logroys vitéz bajnokai bizony jónéhány csatában találkoztak azokkal a lovagokkal, akik – tudtukon kívül – nem ellenfeleik, hanem a másnapi bajvívás tanúiként szövetségeseik voltak. Gawain azonban minderről csak később értesült, amikor már a másnapi ütközet teljesen lefoglalta figyelmét. Kíséretéből négy lovagot választott maga mellé, akik hozzá hasonlóan fényesen felfegyverkezve, közvetlen kíséretét alkotják majd…

Másnap hajnalon Arthur serege fülsiketítő zajjal kerekedett útra, hogy Joflanze küzdőterére jó időben odaérkezzen. Gawain ekkor így fordult kíséretéhez: – Induljatok Joflanze felé, és gondoskodjatok sátram felállításáról! Mire odaérek, az elébb elvonult sereg már bizonyára felállította ott a maga táborát. Itt az ideje, hogy megtudjátok: Arthur király lovagi társasága állítja ott fel díszes viadal-sátrait. Arthur nekem nagybátyám, udvarában, az ő irányítása alatt nőttem bele a lovagi életbe. Most készítsétek fel méltón lovagi társaságtokat, hogy pompában, manővereik nagyszerűségében semmiben sem maradjon el vendégeinktől, sőt túlszárnyalja azt. Egyelőre senkivel ne tudassátok, hogy Arthur és hadai az én hívásomra érkeztek. A nemes társaságban mindenki örömmel és pontosan követte Gawain parancsait. Plippalinot elemében érezte magát: a folyó élete megpezsdült; bárkák, csónakok, kisebb-nagyobb hajók rajzottak a vízre, mind jól megrakodva gyalog- és lovasnéppel, valamint a szükséges sátrakkal és egyéb felszerelésekkel. A révész szívbéli örömből fakadó lelkes erővel irányította a fényes társaság vonulását. Gawain győzelmét a maga győzelmének is tekintette, és méltán. Ez persze semmit sem csorbította lelkében a királyi rangra emelkedett lovag iránti tiszteletet… Még azt is el kell itt mondanunk, hogy Gawain emberei a Csodák palotájának még egy jeles kincsét is magukkal hozták a viadal színhelyére. Nem volt ez más, mint a gazdag díszítésű fejedelmi sátor, amelyet sok évvel ezelőtt Szicília királynője, Iblis küldött Klingsornak. Ez az ajándék tanúsította a világnak, hogy szerelmi kötés van kettejük között… Ebből fejlődött tovább azután a végzetes történet, amely ma bennünket itt találkozásra összevezérelt… Ezt a sátrat Arthur király sátrának közelében feszítették ki. Aki csak látta, méltán mondhatta, hogy olló még nemesebb, gazdagabb kelmébe nem hasított, mint amiből ez a sátor készült… Eközben Arthurhoz is eljutott a hír, hogy Gawain emberei a táborhelyre érkeztek, és hogy a nemes Gawain maga is ide készül, mielőtt a nap távoztában a hegyek mögé csúszik…

Röviddel ezután azonban Gawain észrevétlenül eltűnt az ünneplő. Gawain díszes kíséretével végül maga is átkelt a folyón és a táborba érkezett. akikkel tegnap számos viadalban találkoztak a Kerekasztal lovagjai. de ma mindkettőt az öröm fakasztotta a lelkekből. mivel Gawain titoktartása miatt a két sereg nem tudhatta. de mondd: ki ez a gyönyörűséges ötödik hölgy. hogy minden vele érkezett lovag – választott hölgyével – alkosson egy nagy kört a király sátra körül. Sátrába ment. akik pedig rég ismerték és elfeledték egymást. Arthur ezután így fordult szeretett unokaöccséhez: – Öcsém. A boldog nevetésbe könnyek is keveredtek.Minden várakozás egyszer gyümölcsöt terem. és természetesen Gawain életének fénye. Erre a pompás és ünnepi látványra lépett ki sátrából Arthur király és Guinevere királyné. hogy egyazon ügyben. E bejelentésre sok örömteli ölelés és felismerő csók következett. Nagybátyjához fordulva így kezdte a bemutatást: – Uram. Első parancsa kíséretének az volt. Norway királynéja és a két leánya. A harcok egy félreértésből keletkeztek. és így békét kötött Orgeluse lovagjaival. Nem akármilyen társaságot vitt magával Gawain kíséretül. ha valaha ismerted Utependragont. a szép Orgeluse de Logroys. Örömteli szeretettel köszöntötték Gawain lovagot és kíséretét. a szép Orgeluset. mert vele lovagolt Arnive királyné és két leánya is. E két embertől kaptad életedet! Mellette itt áll az én anyám. ez a nemes hölgy itt az ő felesége. és boldog viszontlátásokba feledkező sokadalomból. az én húgaim. aki téged – mindannyiunk örömére – idáig elkísért? Ekkor Gawain alkalmat kapott arra. hogy szeretett urának bemutassa szíve királynőjét. Maga is lóra szállva a sátra körül álló díszes emberkört üdvözlésül végigjárta. hogy lássa: gyógyuló sebei miképpen bírják a páncélzat súlyát és mozgását… Apródja ezután elővezette Gringuljetet és Gawain kedves Grál-lova hátán elindult. Arthur – mielőtt az illusztris érkezetteket üdvözölte volna – eleget tett a lovagi békekötés ismert feltételeinek. illőn emlékezhessenek… Gawain – ki a jelenlévők közötti kötésekről a többieknél többet tudott – most örömmel közvetített. hogy akik még nem ismerték egymást. tán megbocsátod kiváncsiságomat. Lot király özvegye. szövetségesnek érkeztek a királyi párbaj színhelyére… Ezután mindenki a király pompás sátrába lépett. Arnive királyné. és egyedül öltötte magára páncélját. most illőn megismerkedjenek. hogy a közeledő párbajra magát felkészítse… Kísérje őt a szerencse… .

hogy egy szál ellenféllel is megmérkőzzem! . de talán vessük el ezt a félelmet magunktól. körülöttük a zöld füvet sűrűn borították lándzsáik szilánkjai… Egyikük sem tudta. nem tévedtek. a Kerekasztal lovagjai egyként vállalják becsülete védelmét ellenedben! – Üdvözletem Arthurnak és nemes királynéjának! Bármi vár rám ebben az ütközetben. Inkább a másik lovag miatt aggódhatnánk. Hallottatok már róla. nem kell aggódnunk. amely büszkeségemnek megengedi. és velük bőven találkozhatott. hogy vesztesként marad a mezőn. hogy a csatát tanúsíthassa! Mindkét lovag harci ménje Montsalvat jegyét viselte. hogy ismerősnek tűnik ez a bajnok. ami megesett! Mert e kettő mély múltbéli kötéssel kapcsolódik egybe. és hosszú távollét után most azért jelent meg ismét. akit legjobban úgy írhatnánk le. Gramoflanzzal találkozott. Aki ebből az összecsapásból győztesen kerül ki. keveset nyer és igen sokat veszít! Amikor teljes mértékben megérti a történteket. hogy a becstelenség nehéz súlyát egy pillanatra sem bírta volna el… Bizony. Nyilván kalandot keresett az utakon. egy hölgynek köszönhetem a kegyelmet. neheztelés lesz a vége!) – Fenséges király! Arthur királyunk küldöttei vagyunk. hogy eközben Gramoflanz király hatalmas sereggel és szépséges hölgykoszorúval vonult Joflanze felé. mert azt koszorúként sisakján viselte. mentéje és nyeregtakarója vörösebb volt a rubinnál. Ez a lehetőség félelmet küldött a szívébe. és egyetlen hölgy sem volt jelen. honnan benned a nehéz indulat nővére fia iránt? Ha a nemes Gawain ellened rosszat tett. nem is keveset. akkor a küzdelem nem volt elkerülhető. hűséges bajtársi szeretetben… Az első összecsapásban mindkét lovag nyergéből a földre került. A két lovag hatalmas lendülettel egymásnak rontott. mert ez a lovag csatában felér egy hadsereggel. Gawain ezért első pillanatra azt hitte. aki tudni kívánja. Isten a tanúm. mert pajzsa sűrű lyukakkal ékeskedett… Gramoflanz fájáról ő is szakított egy ágat. Címere szerint távoli földről érkezett. elviselem. akiken keresztül a jó király Gawain számára keresett menedéket a párbaj elől. mert ha valóban királyi ellenfelével állt szemben.A Sabin folyó mellett Gawain egy lova nyergében mozdulatlanul ülő lovagot pillantott meg. hogy ő volt a férfias harci készség „tűzköve”! Olyan „gyenge” volt ez a férfitest. Útján Arthur elébe küldött követeivel találkozott. mert történetünk kezd visszatérni „eredeti vénájához”… Ha Gawain lándzsával fog vívni. ha azt gondoljátok. sajnálni fogja. (Ha Gawainnek ez a fülébe jut.

hogy ezzel is növeljék gyorsan fogyó erejét. fedd fel kilétedet! – szólt Gawain. mert szolgálatodra vagyok most és amíg élünk. – Akkor minden a legjobban rendeződött – válaszolt Gawain. ahol a dolgok Gawain lovag számára igen rossz fordulatot vettek! Bizony a vörös ruhás ismeretlen lovag a mi bajnokunkat rövidesen csúffá teheti. Ezért ma nem is tartok igényt a hölgyek dicsérő szavaira. Ezt is a nemes Gawain közbenjárásának köszönhetem. akik valójában egyek. Arthur küldöttei eközben elérték a mezőt. ha a sors valami gyors fordulattal be nem avatkozik. . aki már hallott a mezőn zajló nem közönséges küzdelemről. Két szív. Megcsókolta ujján az Itonje hercegnő által küldött gyűrűt. amennyiben e számomra furcsa viadalnak győztese lennék! Gramoflanz tehát eltökélte a változtathatatlan csatát. Egy nagy és veszedelmes bolondság elmúlt rólunk. mert a szerencse elhagyott abban a pillanatban. ily szorult helyzetben látván – hangosan kiabálni kezdték nevét. Ellenfelét látva Gawain – csak ő tudja mekkora erőfeszítés árán – talpra ugrott. hogy a királyt méltón fogadja. Arthur követei – Gawaint ereje fogytán. Ekkor érkezett a színre Gramoflanz király. amelyet tizenkét szépséges ifjú hölgy tartott a feje felett. Micsoda baklövést követtem el! Elgondolni.– Tudjátok meg mind. és megindult a gazdagon hímzett baldachin alatt. ami örömet okozhat. hogy a nemes Gawain az én támadásom céltáblája lehetett! Önmagamat vertem meg ebben a felülkerekedésben. A név hallatára a vörös ruhás lovag messzire hajította kardját. – Rokon. A te kezed legyőzött mindkettőnket! Ezzel Gawain – kit maradék ereje is elhagyott – zúgó fejjel a földre hanyatlott. amikor először összecsaptunk! – Ki vagy uram. – Átok ül rajtam! – kiáltotta könnyekre fakadva. az unokatestvéred. Parsifal vagyok. hogy e hölgy kezében van életem s benne minden. Csak ezért adtam alább lovagi mércémet. ma megmutatták erejüket ebben a küzdelemben. előtted örömest felfedem magam.

A négy királynő csókkal köszöntötte Parsifalt és így tett Orgeluse is. hogy nem az én kezemtől gyengültél így el! E pillanatban inkább küzdenék egy asszonnyal. akit Gawain parancsára ugyanolyan köntösbe öltöztettek. hogy ilyen keserves állapotban vagy Gawain – szólt Gramoflanz király – és persze még jobban fájlalom. Mert ha szerettél is. és ha alkalmad van rá. így máris eldőlt vereséged. amilyet Gawain viselt. – Sajnálom. könnyei közepette selyemkendőjével törölgetni kezdte Gawain arcáról a vért és a verítéket. de ez a párviadal nem a tiéd! Lady Bene. kérlek segíts Gawain. Parsifal és Bene Arthur király táborába mentek.Lady Bene. hogy hűséges szolgálója vagyok. aki a szép hercegnő felkínált kegyeit visszautasította. Maradj itt urad mellett. – Átkozott a kéz. mondd meg húgának. a hölgy ellenfeled alattvalója. – Hadd lépjek én unokatestvérem helyébe ebben a párviadalban! Én jó erőben vagyok. Halkan így szólt Benéhez: – Könyörögve kérlek. Leugrott lováról. rosszul szerettél! E kitörés láthatóan mélyen megsebezte Gramoflanz királyt. és kardommal szívesen megfékezném haragodat! – Lovag úr – válaszolt a király – bizonyára híres harcos vagy. hogy szíved sorsa annak az embernek a kezében van letéve. Minden szem Parsifalon nyugodott. aki ekkorra már tisztában volt a dolgok állásával. Ezután Gawain. Parsifal volt az a lovag. Ma visszanyertem régi helyemet közöttetek. és szorosan magához ölelte a támolygó lovagot. aki iránt gyűlöletet táplálsz? Kinek adtad meg magad a szerelem nevében? Akiért élsz. hogy kihívásomnak súlya legyen. aki iránt szívében mély érzések éltek. amely a te szép testedre ilyen fájdalmat hozott! Ezzel a lovagot a fűbe leültetvén. akinek ez nem csekély erőfeszítést jelentett: emlékszünk. Ezért is törtem le én is egy ágat az erény fájáról. mint a te gyenge személyeddel! Pihenj egy éjszakát. Parsifal ekkor így szólt a Kerekasztal lovagjaihoz: – Nagyon szívesen megvívnék Gramoflanz királlyal Gawain rokonom helyett. felismerte Gawaint. haragra gerjedve így fordult Gramoflanzhoz: – Áruló vagy uram! Nem tudod tán. és holnap ugyanitt találkozunk! – Uram! – szólalt meg ekkor Parsifal. hogy holnap én léphessek helyedbe Gramoflanz király ellen! . ne haragudj rám a párbaj miatt. kedves hölgy. aki Gramoflanz király kíséretében érkezett a viadal színhelyére.

A párbaj színhelyére sietett. Holnap. többet kapott tőle. heves kardpárbaj jól felismerhető zaja fogadta őket. amit fájáról engedelem nélkül téptek… A büszke Waleis már éppen deklarálni akarta győzelmét. mely mindenképpen bekövetkezik? Úrnőm. hogy Isten akarata megmutatkozhasson… Gramoflanz király elfogadta az ajánlatot. Gramoflanz – újonnan tanult alázattal – a nemes társaság előtt beismerte. Most én kérlek arra. Félelmetes. pihentesd meg fáradt tagjaidat.Gawain lovag azonban nem hajlott a kérésre. találkozhatunk. Így Gramoflanz keserves fizetséget nyert a koszorúért. ahol Gramoflanzzal azonnal összecsaptak. hogy vereséget szenvedett. akármelyiktek esik el holnap a küzdelemben! Mit ér vele. Parsifal ugyanekkor észrevétlenül elhagyta Arthur táborát. Itonje gyász és fájdalom eljegyzettje. kinek adja tovább. uram. hogy a Lady Benenek nevében egy gyűrűt és egy levelet átadjanak. A mise alatt nem egy női szempárban könnyek ragyogtak… A sereg elindult a viadal színterére. és két apródot menesztett Arthur udvarába. ha hadat üzensz a szíve ellen? Másnap a virradat Gramoflanz királyt nagy készülődésben találta. ha úgy kívánod. mire a szép Bene ismét keserves zokogásba kezdett: – Tehetek-e mást. de félelem nélküli küzdelem kezdődött itt! Időközben Gawain is elindult viadala színhelyére. mint amennyit el tudott fogadni. hogy Parsifal elhagyta a tábort. Indulás előtt az udvari püspök misét mondott Gawainért. Ahogy közeledtek. amikor Gawain és népes kísérete a párbaj színhelyén megjelent. mint előleget venni a gyászból. akkor most Parsifal ezt a hitet alaposan megrendítette! Benne a büszke király valóban emberére talált. – Ő tudni fogja. – Uram – szólította meg a nemes ellenfélnek kijáró tisztelettel Gawain – azt teszem ma veled. Reggel azt a hírt hozták neki. amit te tettél velem a tegnapi napon. Ha Gramoflanz királynak eddig hozzá méltatlan könnyűnek tűnt csupán egy ellenféllel küzdenie. hogy te vagy a bátyja. amit kezébe tesztek! .

amelyben biztosított engem. Ha Gramoflanz igazán szereti Itonjet. hogy bátyja és szerelme egymással párbajra készül. A bölcs királyné azonnal fiáért. tégy valamit ebben az áldatlan vitában! – Drága húgom. – Ha ez így van. ahogy én Irot királyát ismerem. Arnive királynénak megvallotta. Emlékeztesd Gramoflanzot arra is.Amikor Itonje megtudta. mely kezéből a kardot kiütheti. hogy szerelme elég erős ahhoz. hogy engem itt a táborban meglátogasson. Arthur és ő egymással egyenrangú uralkodók. mely bennünket vér szerint is összekapcsol. Itonje pedig így könyörgött a királynak: – Emlékezz uram. Arthur a szép hercegnő kiengesztelését magára vállalta. Én majd megállítom ezt a párbajt – határozta el a király. ha ugyan teljesen el nem párolgott az új. a Te szerelmed az egyetlen. és vedd rá a vitéz és büszke királyt. milyen szörnyű fejleményeket hozhat a másnap. és a vitéz Cidegast haláláért. fájdalma elsodorta természetes szemérmességét és zárkózottságát. amelyet unokahúgom az imént elmondott nekem. – Szerelmünk anélkül született egymás iránt. ahol a további harc győztesnek-vesztesnek egyformán csak gyászt és boldogtalanságot hozhat. Békét kell teremtenünk ott. Remélni lehetett. De kaptam a királytól egy levelet. Arthur királyért küldött. mert jól tudta: Orgeluse Gawain mellett bőséges kárpótlást nyert múltbéli szenvedéseiért. akkor hagyjátok rám a dolgot. hogy a lelkét emésztő gyűlölködés is csillapodott benne. kérlek. Ezután magához hivatta a szép Benet és így szólt hozzá: – Bizonyára hallottad te is a szomorú történetet. Találkoztál-e már személyesen is választottaddal? – Még soha nem volt rá alkalom uram – válaszolt Itonje. Kérlek kísérd vissza Gramoflanz követeit királyi urukhoz. nem törhet a szeretett leány bátyjának életére. A béke megteremtése mindkettőjük méltóságát és uralkodói hírét öregbítené… A jószándékú küldetésnek egyetlen komoly akadálya volt még: Orgeluse engesztelhetetlen gyűlölete és bosszúvágya Gramoflanz király iránt. a nagybátyám vagy! A szeretetre. hogy ezt a különös bonyodalmat mindenki megelégedésére rendezni tudjuk. hogy valaha is találkoztunk volna. Szükségem lesz a segítségedre. hogy így is egyesítsen minket. szerelmes élet napsütésében… .

Az általános öröm közepette Parsifal csendben útra készülődött. ott az emberi szív nem ismerheti meg a boldogságot! Ezért ezt a párbajt meg kell akadályoznunk. zagyvabeszédű kamasz robbant be a magasztos körbe. azután pedig így szólt: – Mielőtt helyet foglalsz közöttünk. ha az visszavonná apósa. rá kell parancsolnod a királyra.Úgy tűnik. Hódolatteljes csókkal köszöntötte választottját. Gramoflanz szemei azonnal rátaláltak arra. akiknek életében a másnapi párviadal sorsdöntő erőket hordozott. ismersz-e valakit. aki ha magához hű kíván maradni – bátyja sorsa feletti bánatában – minden bizonnyal képtelen lenne viszonozni ezt a szerelmet. ahogy egy lovaghoz illik. Mert ahol a szeretetbe gyűlölet vegyül. akinek képe eddig csak szívében élt. ahol megérdemelt lovagi hírnevétől Cundrie fosztja meg. Így történt ez a nagy. olyannyira. hogy – ha szerelmedet kéri – mondjon le a párviadalról! Örvendetes fordulat siettette az áldó erők munkáját ebben a tekervényes sors-szövedékben. Orgeluse hercegnő beleegyezett a békekötésbe. az égi hatalmaknak is elegük volt már a háborúskodásból. kérlek nézz jól körül ebben a teremben. számlálhatatlan viadallal a háta megett. Arthur pedig áldását adhatta Itonje és Gramoflanz egybekelésére. Amióta kísérjük életét. csókkal köszöntsd őt. ki áll vele szemben… . Harmadszor egy csatákban megfáradt férfi érkezik ide. ha a holnapi csatában Irot királya megölné unokaöcsémet? Győzelme után szerelmet ajánlana unokahúgomnak. a hercegnő békét kötne Irot király fiával. hogy senki becsülete ne kisebbedjen! Itonje. Itonjét. háromszor találta magát Arthur király és a Kerekasztal magas jelenlétében. Először a bohócruhás. mert Bene küldetése sikerrel járt. Mindenekelőtt Irot királyát köszöntötte méltón a Kerekasztal Mestere. érthetetlen és erőszakos követeléseivel. Lot király elleni vádjait. Gawain testvérhúgának. Arthur ekkor szólásra emelkedett: – Mi történne akkor. de oly módon. hogy Gawain és Gramoflanz békecsókot váltott. Itonjenak. Gawain az ő kedvéért hajlandó lenne a viadaltól elállni. mégpedig a következő feltételekkel: ha szíve ura. ünnepélyes békekötés. Másodszor a szerelmi vágy kábulatában találkoztunk ott vele. aki a szívedet bírja? Ha igen. Arthur király a méltó fogadtatáshoz maga köré ültette mindazokat. Gramoflanz király megjelent Arthur udvarában. hogy már arra sem nagyon figyel.

De ahogy a dolgok állnak. vándorlásai hideg magányában. a fegyver mesterivé gyakorolt forgatása már nem elegendő a győzelemhez. Nagyon kevéssé érdekel már. hogy csak a legkorábban serkenők intenek utána szomorúságához méltó szomorúsággal. Parsifal többé már nem Istent hibáztatja sorsa nehéz változásaiban. Egyben bizonyos vagyok: Isten nem akarja az én boldogságomat! Ha szerelmünk. most is régen látott.Amiképpen Gawain. rögtön tudja: ezentúl másképpen kell majd harcolnia. Mint nehéz útján annyiszor. Ha szemeim olyat látnak. hogy mi lesz velem. Így vagyok a Grállal is. és reményem sincs arra. minden más szerelem reményét elvette tőlem. jóbarátja Gawain rejtőzik az ellenfél páncélja mögött. akik erre vágynak. Ami engem illet. Mire és merre távozik? A jövő majd megmutatja. amely iránta bennem ég. hogy ismét megjelenjen. mióta először megismertem? Úgy tűnik. a szívem mindjárt a fájdalomra emlékezik. mikor jelenné változik… . ami örömet kelthetne a szívemben. csak az emlékezésben él. máskülönben eltűnt életemből. és úgy indul el Arthur ünnepektől fáradt udvarából. én távozom az öröm társaságából! Gyakorlott kézzel nyúl Parsifal fegyverei után. Adjon a sors örömet azoknak. amely számomra a legjobb lehet. aminek véget lehetne vetni. szépséges feleségére. úgy Parsifal is nagyot változott a vándorlás évei alatt. Condwiramursra gondol: – Hogy is bánik velem a szerelem. Amikor felfedezi. Vezessen hát a sorsom arra az ösvényre. a szerelem. amikor még egy apród sem kísérte kalandjaiban. Lovát is egyedül szerszámozza fel. Ha a Grálért küzdök. Lovagi ügyesség. Páncélját egyedül ölti magára. hogy rokona. amikor kétség és reménytelenség tölti be lényünket. kínoz a feleségem tiszta ölelése utáni vágy. ahogy tette azt a hosszú évek vándorútjain. A kettő egymással nem egyezik. az Övé és az enyém olyan lenne. talán könnyen találnék én is másnál szerelmet.

Az idegen lovag harci tüzénél az ő vére is áttüzesedett… És egymásnak rontott a két dalia. . ha az ember az égiek kegyelmét bírja… Parsifal ösvényét most olyan valaki keresztezi majd. Az idegen lovag harci kiáltása: Thabronit! – hazáját idézte.Mikor a jövő a jelenbe lépett. sűrű találkozása a két harcimént hamarosan halálig fárasztotta. Secundilla királynő birodalmát. melyek villámló. hogy egyikük is megvált volna lova nyergétől… Nos. Hadserege – melynek kiválasztott legjavából kíséretét magával hozta – huszonöt keleti nép legjobb fiaiból állt. ékköves sisakját érte – a penge Parsifal kezében kettétörött. A hitetlent kettős vágy sarkallta új kalandra: szerelmi hódítás és hadbéli dicsőség. így minden csata felgyújtotta szíve eleven lángját. akit minden csata győzteseként tartott számon az emberek hírverése. hírnevének igaz és megérdemelt gyarapodása halvány árnyéknak tűnt… A nehéz mindig lehet nehezebb. mert olyan munka előtt találta magát. éles fegyvereket. amiképpen idegen volt hitében is: a kereszténységről nem bírt tudomással. amit Arthur Britanniában és Angliában birtokolt. A két lovag találkozása mindkettőjük szemébe fényt hozott. Idegen volt ezen a tájon. A pogány lovag a csapás súlyától térdre roskadt. Mindaz. ez bosszús csodálatot ébresztett az idegen szívében. akit a végzet testvériségre szánt! Kopjájuk szilánkokra tört mindkét oldalon anélkül. Mert fájdalmas volt ugyan Parsifal nehéz magánya. nem fedezte volna az ékszerek költségeit. már a távolból szemébe tűnt egy idegen lovag mellvértjének ragyogása. Parsifal kardcsapásait Condwiramurs tiszta szerelmének ereje járta át. ott sorakoztak az idegen lovag hajói. a Kaukázus lábánál. a szélespengéjű. aki vele szemben lova nyergében maradt! Elő kellett venni a kardokat. de a Bátorság társaságától soha meg nem vált. hogy gyalog egymásnak rontva szapora pengeváltásuk tovább mérje: ki a különb bajvívó kettőjük közül… Két próbákban edzett hűség vívott itt egymással. Ahogy Parsifal egy erdei tisztás közelébe ért. Ahol az erdőnek a tengerparton vége szakadt. amíg egy ütésnél – mely az idegen hatalmas. hírnevét azonban maga öregbítette szüntelen. Parsifal – mióta Trevrizenttel találkozott – minden tettében Isten kegyelmére támaszkodott. amelyhez képest minden eddigi győzelme. Parsifalt is elhagyta fáradtsága. melyek az idegen lovag ruházatát és vértjeit beborították. mert Parsifal volt az első. Kincseit asszonykéz ruházta rá. A két lovag ekkor nyeregből szállt.

oly bűnbe esnél. az Angevin nemzetségből. mely jóvá nem tehető! Kettőnk közül – a vér jogán – én vagyok Angevin! Bár hírét hozták nekem. hogy életük felett most már az Ő kegyelmes keze döntsön. Fedd fel előttem kilétedet uram. ahonnan a Nap az égre emelkedik! Ezt hallva Parsifal. – És most uram. hogy a megvert ellenfél kiszolgáltatott állapota rábírhat engem. csak kívánni lehetett. elfogadlak-e annak. – Azt mondták nekem. hogy kard nélkül is folytatni akarnád. hogy felőled veszély fenyegetne. sebesen így kérdezett: – Mi jogon nevezed magad Angevinnek. mély felindulásból. én ígérem. milyen képet festettek neked Keleten született testvéred külsejéről? – faggatta Parsifalt az idegen. A harc tehát nem jutott dűlőre. szüntessük most a vívást.Az idegen. más címet válassz magadnak. mert kíváncsivá tettél: ki az a férfi. mint az írott pergamen. ha téged ily módon juttatnálak vereségedhez? Azt gondolom. az értelmetlen halált messzire küldve… A hitetlen lovag nagylelkű és nemes módon szólt ellenfeléhez: – Biztos vagyok benne nemes ellenfelem. amibe ketten belefogtunk. hogy arca és egész teste fehér és fekete. akit életében még ellenfél csapása a földre nem küldött. hogy megnevezzem magam. csalódni fogsz!– válaszolt Herzeleyde fia. amit tőled kértem. ha leírnád nekem. kardomtól megválok én is – ezzel az idegen lovag kardját messzire hajította. Ha bízol bennem annyira. aki lovagi hírnévben és szerelmi hódításban verhetetlen. mielőtt újra a fejedre nem tetted! – Nem félek én attól uram. aki – ha kardja cserben nem hagyta volna – lovagi hírnevemen könnyen az első csorbát ejthette volna! – Ha azt hiszed uram. mert ha engem születésem jogaitól megfosztani kívánnál. szinte azonnal talpra is ugrott megint. A pillanat tüzében mindkettőjük fejéről egyszerre került le a sisak! . hogy messze Keleten él egy testvérbátyám. birodalmak ura a föld másik felén. – Akkor bátyád én vagyok! – kiáltott válaszul az idegen lovag. hogy sisakod előttem leveszed. akinek nevezed magad. mert a rólad szóló hírek leírása után így eldönthetem. méghozzá örömmel: Feirefíz vagyok. Hogy lásd mennyire így van. uram? Anjou birodalma jog szerint az én örökségem! Arra kérlek. hogy nem támadlak meg. igazadról csak egyképpen dönthetek: mutasd meg nekem arcodat. – Akkor megteszem én. Nos uram. De mondd: miféle dicsőséget hozna ez nekem.

Parsifal olyan kincsre lelt ebben a pillanatban. Harcuknak egyszerre két győztese támadt! – Milyen boldogság nekem a nemes Gamuret fiát üdvözölnöm! – kiáltott boldog felismeréssel az idegen. De te bőségben kaptad a beszéd nemes ajándékát. dús szívéből ajándékokat nyertek. mely hajóimat biztos kikötőbe fújta. – Panaszra nincs semmi okod. A rászorulóknak igaz barátja volt. szavaid hasonlóval nem viszonozhatom. éveim miatt is elmaradok mögötted. – Én sem láttam őt soha – szólt Parsifal – csak lovagi hírét hallottam sok szájból. Egy ilyen gáláns szolgálatban vesztette el az életét Bagdad falai alatt. hiszen testvérek vagyunk. Kérlek. míg én e kinccsel csak szerényen rendelkezem. majd így fordult ifjabb testvéréhez: – Két birodalmat íratok rád öcsém. mert Jupiter nálad is bőkezű volt. Utam célja. mint a szarka tollazata! Feirefíz és Parsifal testvéri csókkal köszöntötték egymást. akire mindenki. végezzünk már a merev. aki utánahalt a feledhetetlen szerelemnek! Mindezt apámnak máig nem tudtam megbocsátani. én nem bírok a világban kincseket. hogy míg te gazdagabb vagy a bagdadi Baruchnál. egyazon apa fiai! – Bátyám. nem mintha nem lenne bennem akarat. aki bajban volt. a tisztelet nem enged nekem más közeledést! Tribalibot ura ismét hálát adott isteneinek. engem mégis apátlan árvaként nevelt anyám. hogy őt megkeressem és ezt tudtára adjam. amerre utam vezetett. a Te közeledben! – Uram. hogy bennünket egymáshoz vezettek! Áldott legyen a planéta fénye. ha védelmet nála kerestek. Nemes vitéznek köszönhetjük mindketten az életünket. és a hölgyek. mindenütt. amikor Ipaminod királlyal párbajban találkozott. és nem saját erejének híján veszített csatát! . szívesen – válaszolt Parsifal – de nem titkolhatom. Jupiter és Juno istenasszony ajándékának tudom be. melynek jegyében utamra indultam messzi hazámból! Áldott legyen a szél. udvarias beszéddel. mindkettő apánk jogán legyen a tiéd. bizton számíthatott! De. hogy ezt a találkozást oly szépen elrendezték. amikor felruházott a férfi erényeivel. amelyhez képest minden birtoka csekély értékkel bírt! Mert az idegen lovag arca fehér és fekete volt. Árulás áldozata lett apánk. egyazon módon. Zazamanc és Azagouc országát.

amíg tőled erre engedelmet nem kapnak? – Ez így igaz és így természetes öcsém. Feirefíz szemei kigyúltak a nemes és szépséges hölgykoszorú említésére. hogy Parsifal hozzájuk visszatér. mind egyetértett. hogy – hosszú hetek után – ismét a „terra firma” simogassa talpukat. Gyere velem testvér. a britonok királya seregével nem messze innen táborozik. eleget ültünk e hiábavaló. De induljunk most innen. hogy akár hetekig is a vízen maradjanak. remélve. vajha megismerik-e valaha a két harcost… Ekkor érkezést jelző kürtszó harsant és a két emlegetett hős belovagolt a hírüktől felbolydult táborba. hajóim a közeli kikötőben horgonyoznak. így a friss házaspárok boldogsága az amúgy is gazdag és díszes sátorerdőt még ragyogóbbá tette… Egy reggelen aztán váratlan esemény történt: a Csodák várából küldönc érkezett és azt jelentette. – Parancsod akkora erővel bír bátyám. hogy hasonló lovagi teljesítménnyel még nem találkoztak: mintha a kerek föld két legkiválóbb bajnoka küzdött volna a bajvívó mezőn… Arthur lovagjai éppen azon töprengtek. hogy a vár tornyában lévő tüköroszlopban két lovag élet-halál csatáját látták. – Cserébe én pedig csodás szépségű nemes hölgyek közé hívlak – így Parsifal – és egy nagyhírű. mert csak ma reggel mondtam búcsút nekik. . Hajóim fel vannak szerelve minden szükségessel. Tudom. nemes lovagi körbe. A király – ki tudja milyen bölcs jövőérzettől vezetve – kijelentette. Ifjú pogányunknak lovagi tettei mellett a szerelmi hódítás állt élete közepében! Arthur királyról. akik először lóháton. de jól végződő csata színhelyén. bemutatlak alattvalóimnak. így ő is sürgősnek érezte az indulást… Arthur udvarában még a Parsifal távozása feletti bánat ülte meg a lelkeket. Időközben Gramoflanz hadserege is csatlakozott hozzájuk.– Így hát apánk halott! – kiáltott Feirefíz – egyazon órában vesztettem hát el a boldogságot és találtam meg megint. Aki látta. majd gyalogszerrel folytatták a viadalt. ahol számos rokonodra lelsz! Arthur. hogy egy egész héten át még udvarával itt marad. a Kerekasztal nemes társaságáról maga is hallott. hogy embereid addig el nem hagyják a hajót – legyen bármilyen hosszú a távolléted –. Most végre ők is elhagyhatják a hajókat.

A szép. amire Feirefíz útjuk kezdete óta várakozott. kinek még ruházatán is minden mozdulat drágakövek tüzét lövelli a bámuló szemekbe. Aki előtted áll. ha el nem tűnik újra a szemünk elől! . majd egyenesen Gawain szállása felé vették útjukat. Nyugtalan. áradó élettel találkozott! Valóban különös tűz árad e váratlanul megtalált testvérlényből. de még így is minden szem eltágult a pogány lovag drágakövekkel borított öltözékének ragyogásától. Gamuret jogán. vajon Feirefíz lovag nem gazdagítaná-e méltó módon ezt a nemes testvériséget. További ajándékok várnak rá. és csak ezután következett. akik mind ajkukkal érintették a keleti lovag különös színű arcát… Arthur király maga is örömmel fogadta Feirefíz hódolatát és arra bíztatta a Kerekasztal jelen lévő lovagjait: fontolják meg.A két egymás mellett lovagló bajnok híven mutatta a közöttük lezajlott. Ilyet még nem látott a Kerekasztal harci pompához jól hozzászokott társasága! A két lovag előbb Arthur király tábora körül írt le tisztelgő kört. Minden jól formált szava. – Micsoda káprázatos elegancia borítja testét! – Ha engem rokonnak szólítasz. és ezzel kápráztatja el a hölgyeket. amelybe bő rokonszenv is elegyedett. hogy nemes apródok megszabadítsák őket poros. erőről és bizonyosságról tanúskodik. Úgy tűnik. teremtő mozgást kereső tüzét talán csak egyképpen lehetne hűteni. – Mutass be társadnak. a keresztség hűvös vízével… Parsifal – amikor szívében az életszeretet hűlni kezdett – váratlan ajándékot kapott a ránehezedő sorstól. Gawain örömmel fogadta vendégeit és mindenekelőtt gondoskodott arról. nem közönséges erejű ütközet nyomait. a csatákban fáradt. Zazamanc királya. őt is annak kell szólítanod közös apánk. Feirefíz sisakja alól előbukkanó fekete-fehér arcbőre nagy bámulatot keltett. Gawain örömmel adott rokoni csókot Feirefíz foltos arcára. ifjú hölgyek üdvözlő sora. minden mozdulata gyorsaságról. Ezzel dicséri sűrűn isteneit. Pajzs és sisak egyforma kegyetlen tusáról tanúskodott. akit Belacane szült Gamuret szerelméből a világra. csaták nyomát jól őrző fegyverzetüktől. rokon – szólította fel Gawain Parsifalt. Mintha egész lényét egy lelkes „igen” hatná át szüntelen. magányos Parsifal az erdei tisztáson magával a tüzes.

boldog fia a nemes Gamuretnek! Isten legmagasabb kegyelmének várományosa vagy! Maradj szerény a boldog dicséretben. a lovag előtt térdre ereszkedett. Arthur és Feirefíz szinte egyszerre szóltak Parsifalhoz. ma jóvátenni van szándékomban. iránta való haragja helyébe ma engedje be a megbocsátás szellemét. Az írás megjelent: Te vagy a Grál következő királya! Nemes asszonyod. mikor ők a világra jöttek… De a szerencse még ennél is nagyobb. Ami akkor számból elhangzott. Nem felejthetem – ahogy ti sem – az alkalmat. s hozza magával iker-fiaidat. A Grál jegyét hordozta ruháján a küldött. de örömödből cseppet se vegyen el illendő szerénységed. ki e krónika lapjain eddig előttünk felvonult… A látogató – kinek arcát átláthatatlan fátyol borította – a tisztelgés körét öszvére hátán illőn bejárta. mindkettő e nagylelkű lépésre bíztatva őt. rád miképpen várakozik: szádból hangzik majd el a megváltó kérdés. halljad. amikor arra kérte az ifjú lovagot. mely a nemes Anfortas örökös kínjainak végét jelenti! . Condwiramurs már elindult hozzád vezető útján. és ott nyeregből szállván. Könnyein keresztül beszélt. Parsifal – kinek lelkében mély harag parázslott a régi sérelmek miatt – baráti szóra most mégis megvált tőle. francia nyelven szólalt meg. küldetésének méltóságát megillető messze zengő hangon mondta el jövetele okát: – Ó.A lovagi tábor ünneplő ragyogásába ekkor egy éjsötét köpenyű látogató érkezett. amikor utoljára köztetek jártam. segítő támaszt bennetek keresek ebben a nehéz küldetésben. Már magad mögött hagytad birodalmad. A fekete selyem bő redőiből Arábia arany-selyméből hímzett galambok tűntek elő a hölgy minden mozdulatánál. Kardeizt és Lohengrint. ha meghallgatáshoz segítetek engem! Ezzel a lefátyolozott arcú hölgy Parsifal elé lovagolt. majd legelőször Arthur király előtt bókolt és mély hangján. kinek megjelenése egyszer már gyászba borított mindenkit. eképpen: – Nemes király és királyné. az arcát borító fátylakat hátravetette… és Cundrie ijesztő vonásaira szegeződött minden szem… Cundrie. A nemes hölgy a kedvező fejlemény örömében. a Grál követe.

A pogány lovag méltó ajándékokkal kívánja megtisztelni keresztény lovag-társait. a fényes társaságtól még egy szívességet kért: négy napig még ne bontsanak tábort. mióta a baljós hölggyel ismeretségbe került. a legmagasabb. a szavai súlyától néma társaság előtt még az égitestek kedvező állására is hivatkozott. Késleltetni semmiképpen nem kívánom. mert tudta. Feirefíz – mielőtt öccsével útra kelt volna. amit tőlem várnak… A Kerekasztal nemes társasága eközben – Cundrie híreinek hatása alatt – először. és arra kérte. a szív szent forrásának fénylő gyöngyei. Cundrie nem volt bőviben tanácsoknak. ami a falakat ott borította. Feirefíz a testvéri kérést igaz örömmel fogadta és megígérte. – Szaturnusz. ne késlekedj a segítségeddel. a Csodák várának szerencsétlen lakói. mind küldetésed kedvező erőivel telítettek. Válaszd ki gondosan. amíg Feirefíz hajóiról egy kincses karaván megérkezik. Ne késlekedj hát uram. amelyet a szenvedőnek viszel. . amit meg kell tenned. amit a sors rám bízott végrehajtani. így Parsifalnak még csak ennyit mondott: – Drága uram. hogyan induljak ezen az ösvényen. amiért épp most jött el a pillanat. és a szép hölgyeket. – Asszonyom – szólalt meg nem kis nehézség árán – Isten valóban kegyelmébe foglalta életem! Ruhádon látom üzeneted magas jegyét. Mint hallotta. ugyanezt a jelet viselte magán! Segíts most tanácsoddal. annak a Grál várában nagy. mikor Klingsor ereje megtört. Amikor Montsalvat várában a szenvedő Anfortas vendége voltam. hogy a Grál – Parsifal által – legmagasabb hivatását a földön betöltse. amelyet számomra ma kitűztél. de elsietni sem akarom. kiket rabságuk idején gyakran látogatott – szabadságot nyertek.Cundrie. fájó híja van! Parsifal arcát könnyek mosták. egy ember kísérhet téged magas szolgálatodban. hogy másnap együtt indulnak útnak Montsalvat vára felé. és ha lehet. Ezután Cundrie Arnive királyné hollétét kérdezte. legyen útitársa a Grálhoz vezető úton. Parsifal küldetése véget vet a nemes Anfortas kínszenvedéseinek. az általa hozott felszólítás mély örömében osztozott… Orgeluse hercegnő zokogott örömében. minden pajzs. mivel nála akart megszállni éjszakára. a fürge Jupiter. Így most osztozni kívánna régi barátai örömében… Az estebéd végén Parsifal Feirefízhez fordult. Mars és a Nap maga.

megalázó vonszolódás éjjel-nappal egy gyógyulni képtelen. hogy a levegőt édessé tegye. nem a maga akaratára… Mintha a vár maga is egy merő fájdalom fészkévé vált volna. hogy nemegyszer kérlelte a hozzá legközelebb álló lovagjait: engedjék meghalni. a remete a Grál titkairól neki elbeszélt. gennyes. Montsalvat népe még mindig várakozott és reménykedett. sem por. akik értik a csillagok beszédét. bűzös. Minden párkányon gyógyerejű kristályok sorakoztak: mindhiába. ha régi harcaink emléke él a szívetekben. hogy segítség közeledik Montsalvat szomorú vára felé… . amit tőlem kívántatok! Ha vétettem a Grál parancsa ellen. ahová testem egyik fele már amúgy is eljutott! Mindhiába voltak a nemes Anfortas könyörgései. aki meghívást kap az útra… A nemes lelkű Anfortas és Montsalvat várának egész népe eközben még mindig a szűnni nem tudó fájdalom gyászos hangulatában élték napjaikat. Az elmondottak Feirefíz szívében különös visszhangot vertek… Hogy létezik a földön egy kincs. sem kristály a sebre hatni nem tudott. és élnie kellett. Trevrizent bizton állította: a Grálon megjelent az írás. mindig megtettem. De most azt mondják. A gyógyíthatatlan mély fekély szörnyű szaga a gazdag kárpitokat átitatta. amelyet erővel és bátorsággal – legyen ezen erényekben bárki bármilyen gazdag – megszerezni nem lehet. akkor emlékezzetek: mióta fegyvert emelt a karom. Parsifal az úton elmesélte bátyjának.Másnapra virradóan a két testvér – Cundrie vezetésével – útra kelt Montsalvat vára felé. hogy szemét egyszer is felnyitotta volna… De hiába udvarolt a halálnak: újra meg újra a Grál elébe vitték. boldog. A Grál elébe csak az mehet. nemes élet örökre száműzött nyomorult idegenjeként hagytok szenvedni céltalan! Hol van bennetek az irgalom. lüktető seb körül… – Ha van bennetek lovagi hűség irántam. ezerszer megfizettem vétkemet! A nyugodt. A kínoktól végsőkig kimerült király négy napig is elhevert ágyán anélkül. amit Trevrizent. sem kenőcs. úgy sebem elvisz a másik világba. mely hírül adta neki. Élete méltatlan és értelmetlen teher. A folytonos agónia oly módon megtörte már Anfortas lelkét. Minden termében füstölők égtek. hogy segítség jön Anfortas bajára. mikor a kínok őrjöngő jajkiáltásban törnek ki mellkasomból? Miféle királyotok van egy örökké ágyán fetrengő. láztól didergő nyomorultban? Ha csak egy hétig tőlem a Grált távol tartjátok. minden szőnyegen a léptek alatt friss szegfűszeg és fahéj porlott szét.

Ha Parsifal vagy valóban. amit akkor mulasztottál: tartsd tőlem távol a Grált hét éjszakán és nyolc napon át. mi bánt Téged? Ekkor Ő. úgy mentél el közülünk. és az őrszolgálatot teljesítő lovagok hangos lelkesedéssel üdvözölték őket: – Nyomorúságunknak vége! Akire vártunk. hol van a Grál? Ha Isten jósága általam diadalmaskodhat. hogy észre sem vetted kínjaimat. Parsifal ekkor nagy felindulásában zokogni kezdett: – Kérlek. Így vezették őket Anfortas király elé. mondd meg. Feirefíz és egy leány. hogy idejében meglátták. Parsifal megindultan fogadta a hódolatot. ahol fegyverüktől megszabadulva díszruhát öltöttek. akkor most tedd jóvá. hogy találjon magának ülőhelyet. A két lovagot egész tömeg kísérte az előterembe. majd felegyenesedve nagybátyjához fordulva így szólt: – Drága bátyám. akinek ma már biztos tudása van az emberi fájdalomról. majd sürgette őket a palota felé. méltót a látogatáshoz. Jószerencse. vele testvére. Anfortas testét újra éppé tette… . Így üdvözölte Parsifalt: – Amikor utoljára találkoztunk. nemes apródok egész serege. ne hagyd hát állni jelenlétemben. és levett sisakkal tisztelegtek jövendő uruk előtt. Cundrie kíséretét volt okuk megköszönni. egy idegent hoztál magaddal. biztasd. íme a Grál hívására hozzánk érkezett! A templomosok ezután lóról szálltak. aki itt van. aki Lázárt a sírból előszólította. ekkor kínjaimnak vége lesz! Mást kérni tőled nem merek! Látom.Nyílóban van a szüntelen kín börtönének kapuja! Joflanze felől lóháton hárman közelednek Montsalvat vára felé: a szíve terhétől frissen szabadult Parsifal. Így a betolakodók egyszerre örömmel várt vendégekké váltak. fegyverhordozók és az udvartartás tagjai. akinek nehéz fájdalmába ma a reményteljes várakozás öröme keveredett. mert nélküle bizony heves csaták vártak volna a két megpróbált bajnokra: Montsalvat várához közel egy egész csapat nagyszerűen felfegyverzett templomos lovag állta útjukat. aki útjukat egyengeti. ahol valaki a kín szorításában vergődve várta segítségüket. Cundrie vezeti őket a vár irányába. ifjú és harcban megőszült öreg lovagok. Parsifal Anfortas gyógyulásáért imát mondott. A vár népe jöttük hírére a kapuhoz tódult. tanúja lehet! Ezután a behozott Grál előtt háromszor leborulva.

Grállovagjai népes kíséretével. vezesd ujjongó gondolataidat az alázat felé! A remete barlangjától már csak egy éjszakányi út vezetett Condwiramurs táboráig. akit öt esztendeig csak sóvárgó gondolataiban tudott maga mellé idézni. amikor megtudta: Anfortas szenvedései véget értek. és Parsifal maga ébresztette álmából azt. hogy az Ő örök hármassága kívánságodat beteljesítse! Most én fogadok engedelmes hűséget Neked. Méltó ünnepség követte a nagy pillanatot. A régen vágyott viszontlátás öröme azonban nem sarkantyúzta olyan hevesen lovát. Most kérlek. hogy bárki csaták sorában nyerjen utat a Grálhoz. Igéje az Atyának. Hajnalra oda is ért a nemes kompánia. mert a Kérdés elhangzott végre… – Istennek számtalan titka van – szólt Trevrizent Parsifalhoz. fiam: hiszen minden ellenkedésed dacára elnyerted Isten beleegyezését. mindez nem érne fel ahhoz.Csodálatos volt valóban az átváltozás! Anfortas arcát a megújult vér színe olyan szépséggel ruházta fel. Nehéz időket éltél. Soha nagyobb csodát ennél. hogy elébb meg ne állt volna Trevrizent barlangjánál. az ő örömük nem a világ szemeinek való… . Azon a napon. arra fényes kíséretének bármelyik lovagja készséggel szavát adja. ahol a havon a három vércsepp oly különös álmot hozott Parsifalra. Condwiramurs kíséretével éppen arra a tisztásra ért. hogy tanácsában ott ült. Nem volt szokásban soha. De ha Absalom fia David szépségét is hozzátennénk. Isten Atya és Fiú is egyben. amikor Anfortas örökös kínszenvedésétől megszabadult. amit Anfortas betegsége kínjaiból kapott… Parsifalt ekkor ünnepélyesen a Grál új királyának kiáltották ki. és ide indult el Parsifal. – Ugyan ki mondhatja el magáról. Condwiramurs hány mérföldet utazott két kisfiával Montsalvat vára felé. De sorsod fordulata Téged igazol. A királynő boldog nevetése felébresztette a mellette alvó két herceget: Parsifal először pillantott fiaira… E boldogságra most vonjuk rá a sátor gazdag kárpitját. hogy erejét ismeri? Isten az Ember. hogy mellette Parsifal szépsége halvány árnyék volt csupán. Hogy a bizonyára hosszú utazás nem esett nehezére. Nem tudhatjuk. öcsém és királyom. A remete szíve is nehéz tehertől szabadult. és Szent Szelleméből fakad minden táplálék és támasz. Itt állították fel a királynő fényes sátrait.

Kingrivals.A királyné sátrában ezen a hajnalon több alvás már nem esett. Montsalvat vára felé. ő is sebesen mozdult Cundrie kérésére. fájdalomban gazdag földi élet után. valaki ismerős-e erre felé? Ha igen. Parsifal saját kezével helyezte fia fejére a koronát. Kardeiz fejére. Lohengrint. Kora reggel a király és a királyné két gyermekükkel megjelent a lovagok ünneplő körében. határozott kézzel tett koronát fia. Anjou és Bealzenan országait? Akit most uratoknak választotok. Az óriási belső udvaron a templomosok díszőrsége várakozott. királynőjét. a Grál királyság örökségére választott gyermek a templomos lovagok díszes kíséretével elindultak jövendő otthonuk. mire Montsalvat ura lett! Mint Feirefíz. Montsalvat vára eközben olyan gyertyaláng erdőbe öltözött. így a fényes sereg kora estére kelve Sigune kunyhójához érkezett. Az úton Parsifal így szólt királynőjéhez: – Valaha. Óvjátok e kezet és neveljétek hűséggel nemes uralkodásra a gyermeket! A lovagi sereg és mind a hercegek Kardeizt választották uruknak. Holtan találták odabent a szomorúság menyasszonyát. Így a látogatásból temetés lett. hogy fogadja Parsifalt. Sigunét végső nyugvóhelyére Schionatulander mellé fektették. Condwiramurs és Lohengrin. talán útba tudnak igazítani a remetelak irányába. nehezen nyert méltó koronát fejére. A szomorú szerelmű pár egymás mellett talált nyugalomra a gyümölcstelenül rövid. annak kezébe tesszük jövendő sorsotok. biztosan találta meg a szavakat. . Norgals. majd népes kíséretével hazaküldte őt. hogy messziről jött vendég még azt hihette volna. ebben az erdőben kóborolva egy remetekunyhóra leltem egy sebes vizű patak mellett. a messziről jött máshitű lovag eközben igen nagy élvezettel forgolódott a Grál gondozásával megbízott gyönyörű leányok társaságában… Parsifal király úgy tűnik. Akadt valaki. aki az erdőt jól ismerte. lángokban áll az épület. hogy Anfortast kínjaitól megváltsa. a negyedikben. Kérdezzük meg a kíséretet. Parsifal ezzel a kérdéssel fordult alattvalóihoz: – Melyik fiú örökölje utánam és Gamuret után Waleis. Kanvoleiz. és a Grál ifjú várományosát. bár királyi rangot már ismert élte… De mintha három király ereje egyesült volna benne. Parsifal. Feirefíz maga is a fogadásra készült.

Mióta Repanse de Schoyet először megpillantotta. Mikor Parsifal. a Grál-testvériség örömét ünnepelni hozták Montsalvat népe elé az égből alászállt csodát. nem szégyellt sírni. . Itt meg kell jegyezni. amely egyszer már elvonult pompás méltóságában az akkor vendég Parsifal előtt… Feirefíz a szépséges szüzek színpompás felvonulását örömteli izgalommal figyelte. Elsőnek Repanse de Schoye. Mint Arthur. A sírás azonban nem volt ellensége lelkében az örömnek. ragyogó tekintetű Anfortas következett. majd a Grált Anfortas elé tették. Montsalvat várának belső udvarán fényes hölgykoszorú várta Condwiramurs érkezését. Talán nem mindenki bír arról tudomással. amikor öt esztendő magánya után királynőjét újra magához ölelhette. életének meghosszabbítása volt a cél. Condwiramurstól ezt az első üdvözlő csókot igen méltatlan módon. oldalán Feirefízzel és Anfortassal. hogy a Grál bőségéből mindenki személyéhez illő ételhez-italhoz jusson. a Grál szent körében kinek van helye. majd az új élettől duzzadó. amikor Parsifal szemei előtt a véres lándzsát a teremben körbevitték. ezen a diadalmas estén. és kinek nem lehet. Feirefíz. Montsalvat ura helyet foglalt székében. természetes önbizalommal viselte magas hivatalát. tudta. érzéseinek bátran utat nyitott.Mint Gawain. de elirigyelte. kezében a csodák csodájával végigjárta a termet. amikor a könnyeknek jött el az ideje. hogy a Grál csak bizonyos időpontokban jelent meg nyilvánosan. hogy a pompás ruházatú pogány lovag. ez a nagyhírű keleti király bizony búcsút mondott szíve nyugalmának… Mindeközben a várban ünnepélyes előkészület folyt: a Grál megjelenésére várakozott a nemes társaság. soha. mint látnivalót körbe nem hordozták senki kérésére! Azon a múltbeli estén. hogy közel a vigasztalás… De most. mert mindenki úgy hitte. a Grál gondviselője csókolta meg a vár új úrnőjét. megindult a leányok ünnepélyes menete. Az új uralkodóra pompa várt és magas megbecsülés. (Ezt majd – testvéri szeretete mellett – Feirefíznek is tudtára adja). Feirefíz azonban – pogányhitű lévén – szemeivel nem láthatta a Grált. Valakire várt. akinek káprázatos szépsége láttán szíve Secundilla királynő mély szerelmét is feledni tudta: Repans de Schoye egy találkozással rabjává tette a büszke keleti királyt… Repanse de Schoye – fején a Grál-család tagjait megillető koronával.

Soha érte lovag még nem tört lándzsát. Repanse eddig magányosan élte leányéletét. – Ha e gyönyörű leány a Te húgod uram. párviadalban színeit senki sem hordta. akkor arra kérlek. Szerelmét miképpen bírhatom? – kérlelte Anfortast Feirefíz. mély fájdalmat. hogy a keresztséget megszerezhessem? Parsifal nevetve fordult bátyjához: – Vívnod csak magadban kell tusát. Holnap reggel ebben a dologban további lépéseket is tehetsz.Feirefíz életében először érezte lelkében a legtisztább hódolatot. Ha valaha valakitől szerelmet kaptam. A szörnyű kínok évei alatt ő volt az én hűséges és odaadó ápolóm. bátyám. hogy épp a húgom az. ott most holtra sápadt a váratlan rászakadt kíntól. s a vár népe előtt nem mutatkozott – ekkor így üzent a szenvedésben is csupa tűz keleti lovagnak: – Aki nem részesült a keresztvíz áldásában. kivel kell megverekednem. Ahol Feirefíz bőre fehér volt. és az elérhetetlenség felett érzett tehetetlen. aki ekkora szenvedést hozott rád s ily váratlanul. kérhetem-e szépséges húgod szerelmét? Ha igen. aki – ha jól emlékszünk –. a szenvedéssel sokáig élt szoros testvériségben. hogy sem asszony. Ez a kerítés előtte örökre megmarad! Feirefíz az öreg király üzenetére kérdéssel válaszolt. Secundillától úgyszintén. csak tudassátok velem. amennyiben elhatározásod végleges. olyan erős vagyok. Mit ér ezután minden gazdagságom? Miért küzdöttem valaha is a hölgyek kegyeiért? E perctől értékét vesztette minden adott vagy kapott ajándékom. melyet Anfortashoz intézett: – Ha a keresztséget felveszem. most keservesen bűnhődöm érte ebben a reménytelen sóvárgásban. nem láthatja szemeivel a Grált. ha e szerelmi bánatot szívemről le nem veszi! Az öreg Titurel – ki évek óta magányban élt. Az én szenvedésem az ő arcáról is leapasztotta az élet és az öröm finom színeit. . sem leány e földön meg nem foszthat boldogságomtól. Egyik sem talált még eddig otthonra lényében ekkora erővel: – Ez ifjú királyi hölgy látványa nyílként hatolt a szívembe! Azt hittem. állj mellém tanácsoddal. együttérzőn figyelte asztalszomszédja vergődését: – Sajnálom uram. Anfortas. – Soha Jupiternek meg nem bocsátok. örömet. mert Jupiter istentől búcsúznod kell.

Elza hálás szerelemmel fogadta. a Grál tápláló jelenléte miatt. Tizenkét nap múltán az ifjú pár – kikben Kelet és Nyugat a jövőnek sokat ígérve találkozott – elindult keleti hazája felé. aki a János pap nevet viselte és Kelet nagy keresztény birodalmának koronáját hordta. Aki mégis megtalálta. Lohengrin ifjú feleségét megeskette: nevét. sötét célokat ültetve. a kultúra. Az emberi lélek gyengeségeit megragadva a fényt sötétségbe kívánták fojtani. amiképpen utódai mind… Itt megszakad történetünk. Anfortas és a templomos lovagok Feirefízt a Grál templomba kísérték. az életet tőle el akarták szakítani. Indiában született meg fiuk.Másnap a kora hajnal fényénél Parsifal. ahol szükség volt a szellemet megtámasztani… Lohengrint. hogy megtalálta. s bár János pap birodalmát felkeresni sokan útnak eredtek. a testvéri jóság apró szigetei csak bújva létezhettek. Itt egy jáspis talapzatú rubin keresztelőmedence állt – Titurel parancsára készült –. ki Montsalvat várában nőtt férfivá. akik az emberi lelkekbe önző. Amikor egybekeltek. magasabb rendelés szerint. és aki Európa rohamosan sötétedő egén fényes csillagként ragyogott. A Grál szent erejének azonban mindig voltak ellenségei. ahol volt. aki az oltáron égő lámpást olajjal újra meg újra fel tudta tölteni… Montsalvat Grál-lovagjai névtelenül és felismeretlenül jártak a világban. amikor még ő volt a Grál királya. Kelet és Nyugat újra kettéváltak. kilétét soha nem kérdezi. és ezzel boldogságát elvesztette… Lohengrin hattyús csónakjában Brabantból elhajózott. Egybekeltek. az nem tért többé Nyugatra vissza… Így kellett ennek lennie. és Brabant a békés munka. Brabant-i Elzában rossz tanácsadók kíváncsiságot ébresztettek férje igazi kiléte iránt. a testvéri együttérzés szigetévé vált. A boldogságában biztos lélek átadta magát a rossz tanácsnak: férje kilétét megkérdezte. de véget nem ér. senki sem tért vissza úgy. és a Szent Grál fénye Európa szívében hosszú századokra kihunyt… . és a keresztvíz áldása alatt életét Repanse de Schoyeal összekötötte. Parsifal lovaggá érett fiát egy ilyen feladat Brabant földjére hozta. valaki mindig születik közéjük. A Nyugat hatalomért és kincsért civakodó nyugtalan királyságai közepette a béke. aki a Grál emlékezetét lényében eleven életként hordja… Még szólnunk kell Lohengrinről: Parsifal fia. Egy fehérhajú pap jelenlétében Feirefíz a pogány hittől lelkét elszakította. ahol a trón árván maradt leányörököse. mert ahogy váltják egymást a földi nemzedékek.

.

Wolfram gazdagon rajzolt tájképei. akinek belső világában valami meg ne mozdulna erre a rövid szóra. végsőkig civilizált. szellemesen találó jellemrajzait és robusztus humorát? Talán jól tennénk. Isten kardját sem tudja kirántani a kőből vagy a tölgyfából. A Grál! Meglehet. hogy a megfeszítés előtti éjszakán ebből igya a Messiás utolsó korty borát? . Első pillantásra is különbözik ez a történet minden más ismert „hősi” eposztól. mert minden elemében valósághű útitérképe. és mégis: évek hosszú. Egy kérdést kell feltennie. bizonyos értelemben kézenfekvőnek is.PARSIFAL A XXI. hihetetlenül részletes leírásait égi és földi történésekről. sokkal inkább elmélyült figyelmet. önálló. míg a XX-XXI. mindeközben egyre erősebb lelki kínok között vergődő emberének. nincs olyan mai ember. Wolfram egyáltalán nem saját korához beszélt. avagy ki a Grál? A legszentebb keresztény ereklye. alakjai azonban nem szórakoztatni kívánják az olvasót. a lovag-költő híven teljesítette. és amely azután hosszú sors-utakon Arimathiai József kincsei közé került. amelyek a XIII. lelkünk legmélyebb erőforrásait nyitja fel nekünk. hogy ha engedünk műve szándékának. Parsifalnak nincs Nothung-ja. SZÁZAD EMBERE? Wolfram. aki pontos tudomással bír e szónak tárgyi jelentése felől! Mi hát. Nem lehetetlen. hanem a szavaival. Parsifalnak életútját és egyben a Grál történetét. a megfelelő személynek feltegye. és ezzel a Grál megváltó erőit a világban felszabadítsa… Így tekintve a történet talán nem is egy európai irodalmi tradícióhoz tartozó mű. amit az égi Kerekasztal mellett ígért: megrajzolta lovag-hősének. Olyan tulajdonságokat. megpróbáló bolyongása után válik csak képessé Parsifal arra. amely kérdés végtelenül egyszerűnek tűnik. olyan ember sem akad. a megfelelő hangsúllyal. Komolyan kell-e vennünk Wolfram von Eschenbach szándékait. Lehet. alkotóképes képzelőerőt kívánnak ébreszteni benne. század emberének életében még semmiféle jelentőséggel nem bírtak. hogy a sorsfordító kérdést a megfelelő időben. ha komolyan vennénk Wolfram igyekezetét. század embere számára életbevágóan fontos követelmények. amikor megszólaltatta Parsifalját. hanem sokkal inkább egy szellemi fejlődési út gyakorlati leírása. a mai kor magasan fejlett. az emberi lélek szellem felé való törekvésének megbízható és részletes. amelyet Sába királynője valaha Salamonnak ajándékozott. amennyiben a történet hőse itt küldetése célját nem karddal vívja ki. de meglehet. amelyekkel ezt a több mint 24 ezer sorból álló óriáskölteményt megkomponálta. jáspisból faragott kehely.

az világunk állapotát leginkább fájdalommal éli meg. élet-támaszt nyújtani képtelen. törvény. az emberi erők végső megfeszítéséből sejthessünk rá a középben várakozó titokra. és a lélek kicsiny-bűnös-tehetetlen voltára emlékeztet. Éppen ellenkezőleg: az emberi élet tisztességes harcokban megérlelt integritása. sem kormány. az individuum. miért hallani oly ritkán Krisztus rövid földi életének erről az igazán nem jelentéktelen tárgyáról? Sejthetjük-e a csend okát? Lehet-e a Grál misztériuma az európai léleknek olyan megrázhatatlan alaprétege. aki talán maga volt a legnemesebb alapja minden leírt sorának? Lesznek emberek. amikor írását másképpen olvassák. hajlamaiból.Végül pedig a haldokló Krisztus vérének edényévé vált. szentek csontdarabjaira templomokat építenek. de inkább mellőzi a leírást. vérségi kötőerők meghatározó áramából lassan. törzsi. hanem a maguk személyét a világtörténelem áramába tudatuk erejével úgy ültetik bele. ami a Grált ma is övezi? Abban a világban. program és reform ellenére a világban élni ma egyre nehezebb. már a Reneissance kezdetétől az emberi élet színpadán új főszereplő jelentkezett: az addig faji. Mégis. akik őt szolgálják… Tudta vajon Wolfram. a veszedelmeket. hogy az új ezredforduló táján lesznek emberek. és egyben rá. a növekvő ködöt. szent relikviát keresnek fakult pergamenek homályos leírásai nyomán. Európa lelki fejlődésének még csak mostanában időszerű alaprétege nyílik-e ma a Grál említésére? Olyan mély és mindeddig szükségképpen csendbe burkolt misztérium ez. amely megújítja a fizikai test életerőit. A modern kor hajnala óta. mindannyian. a bűnös világért kiontott ártatlan vér fogadó kelyhévé? Akkor miért ez a nagy hallgatás. . sem vallási felekezet lelkünket örökbe nem fogadja. kockázatosabb és kilátástalanabbnak tűnő vállalkozás. hogy a körülötte zajló széles hömpölygésű történetből. de biztosan kiemelkedni látszott az egyéni ember. aki életkérdéseiben egyre inkább a maga egyéni tapasztalataiból. hogy a Grál előttünk megmutatkozhasson. hanem kőről beszél. akik nem kelyhet. bátor gondolkodást. amely csak mostanában kezd a felszín felé emelkedni? Wolfram nem kehelyről ír. a krónikásra. A Grál. amire szüksége van. mely nyilvánvalóvá kíván lenni. hogy alkotó tetteik által a jövőbe beleépült múlt a mában megjelenhet? Aki ma megkockáztatja az erős. amikor képei az emberi élet sorsfordító pillanataiban a dolgok lényegét váratlan erővel fénybe emelik? Tudta vajon. Minden terv. akik sorait olvasva hőseiben magukra ismernek. ahol a szent Kereszt milliónyi szilánkját szerte a földtekén drága ereklyeként őrzik. hogy sem állam. amely mindenkit azzal táplál. és amely azokat szolgálja. vállaljuk a kockázatot. legfeljebb írott törvényekre mutogat. meggyőződéseiből kívánt dönteni. akik mostanában a Földre születünk. Tudomásul vesszük. melynek nincsenek papok és próféták által dogmákba erőszakolt törvényei. saját bátor igazsága tépi el szemünk elől a fátylat. sötétséget. hogy eljön egyszer az ő évszázada.

ezért igaz lelkesedéssel tűzte ki célul az emberi méltóság három legmagasabb eszményét: a Szabadságot. Az élet minden területén (beleértve a vallásos életet is) eluralkodó nyílt vagy burkolt materializmus megszülte az emberi lélekben a szellem utáni vágyat. a biztos ellátottságú öregség. önérzet. kezdetben sűrű kudarcai. hogy az ember – alapjaiban fizikai lény lévén – anyagi szükségleteinek kielégítésével minden egyéb problémája automatikusan megszűnik. A XIX. amelyek hatalmas erdőségek. amelyek hosszú évszázadokig biztos mederben tartották életünket. várak és csataterek színhelyén zajlottak. de ha tette volna. Hitler és Sztálin haláltáborainak előképét egyetlen próféta sem festette elénk. Hogyan és miért? Mert mindannyian rendelkezünk annyi benső. az individuum ma még nagyrészt nélkülözni látszik a helyes megkülönböztetés és megítélés képességeit. együttérzés. A két világháború alatt az is megmutatkozott. hogy magasrendű emberi tulajdonságok. Ez a világrendítő lelki fordulat avatja Parsifalt – egy középkori lovageposz hősét – a modern kor vívódó emberének útmutatójává. mára mindenestől beköltöztek a mi lelkivilágunkba. segítőkészség. mint a bátorság. elhihetővé teheti számunkra: Parsifal hosszú. inspiráltak bennünket. A mai élet mást mutat nekünk: az erős egyéni lelki ébredés dacára. csatákkal teli vándorútja. Egy minden előzőeknél véresebb és gyilkosabb XX. az Egyenlőséget és a Testvériséget. és ott játszódnak le megállíthatatlan állandósággal… . Az utolsó kétszáz esztendő azonban baljós jeleket festett határtalan ígéretektől tágas egünkre: tisztesség. és egy olyan általánosnak mondható megrendüléshez vezettek. gyér diadalai. Mi sem beszél erről hangosabban. a kényelmes életkörülmények. Sötétség és rémület korszaka következett: egyik oldalon az absztrakt gondolat-hullák vészes eluralkodása. század végképp lefejtette rólunk ezt a tudatlanságában naiv. Erejüket vesztett fogalmakká silányultak olyan emberi normák. senki sem hitt volna neki. együttérzés egyáltalán nem mindig azokban mutatkozott meg. század technológiai csodái új khimérát festettek az emberiség szemei elé: megfelelő tervezéssel minden ember számára elérhetővé válik a foglalkoztatottság. amely felfoghatóvá.Erős idealizmus táplálta ezt az új szándékot benne. akiknek mindenük megvolt. Mindez azon az elképzelésen alapult. támasztottak. emeltek. bizalom lassan mind elvont főnevekké váltak szótárunkban. kellemes illúziót. sötét ellenképe zúdult az elképedt világra. másik oldalon a féküket vesztett szenvedélyek korlátlan elszabadulása. mint a tagadhatatlan tény. szorgalom. éppen ellenkezőleg: sokkal inkább olyan emberekben ébredtek fel. amiből kinőhetett egy hajlandóság a világ és az ember viszonyának újragondolására. hogy a rajongva várt felvilágosodás magas embereszményei helyett ezek irtózatos. gondolati rugalmassággal. akik mindenüket elvesztették… A külső világban zajló nagy háborúk az ember belső világát alapvetően mozgásba hozták.

ha azt hiszik. szemünk előtt hasad meg az anyagi valóság fedővászna. így aztán tovább megyünk. Lassan tanulunk. hogy lusta kényelmünk a lehetőséget csapdává festi és önzésünk a csapdából lehetőséget fabrikál… A sors azonban ostorát fáradhatatlan. hogy gyermek. Pedig igazi csatáink csak ekkor kezdődnek: amikor Cundrie – szörnyű arcát szent szigorral arcunkhoz közel nyomva – kimondja rólunk a fájó igazat. hibáink és tévedéseink tanító fájdalmain átégve a lehetséges változást magunkban világra segítsük. Sokkal inkább az. társakat csak akkor rendel mellé sorsa. hogy létünk forrásairól nincs ismeretünk.Mert mi vagyunk Parsifal. az úton még csak méltóságához illő apród sem kíséri többé? Az úton ma mindenki egyedül jár. hogy tökéletlenségeinkről tudomást szerezve. s mire a hazugságra rájövünk. hogy tökéletessé legyünk. tisztes lovagot. amelyben – téren és időn túl – a történések okai várakoznak felismerésre. olyan veszélyeket. nevelő hűséggel csattogtatja vállunk felett. amelyek valaha az emberiségre mérettek. amikor maga is nyilvánosan megszégyenül. Anfortas kínja eltűnik az ajándék-kard feletti öröm függönye mögött. tán valamivel könnyebben indulunk el a világban. amelyek bőséget. még akkor is. „Egy bátor ember. A bátorság elengedhetetlen. mély és bölcs gondolatok előttünk kimondódjanak. Mások nyomorúságára csak akkor érzékenyül. kiküzdendő vonása a mai ember lelkének egy olyan korban. vagyis nem tudjuk honnan. Ébred bennünk a sejtelem. A Grál csodája látvány neki. amikor már fölös ereje van. „Nem tudjuk a nevünket”. a legjobb felszereléssel indulnak útnak… A vándorút ma is rendkívüli veszélyeket hoz elénk. Hogy a legmagasabb mellett rendre elmegyünk. Mint Parsifal mi is úgy lépünk a világba. De időnként már felrémlik bennünk valami. amely ember-őseit az élet nagy megpróbáltatásaiban megerősítette. hirtelen dühében megöl egy nagyhírű. amikor minden támaszt elveszített már. Emlékszünk ugye. Mert fülünkben halljuk a szellemszél zúgását. amivel a másikat megtámaszthatja… Parsifal tudata tompa. szétzilál házasságot.és ifjúkorunkban szerető kezek irányítsanak. hogy vándorútja vége felé – amikor a Grál képe lelkében már kitörölhetetlen erővel él – Parsifal egyre magányosabb lesz. miért és milyen feladattal jövünk. hogy nem az a feladatunk. Lovagi célját maga előtt tartva tör-zúz a világban. és még lassabban emlékezünk. hogy mások fájdalma csak megfigyelési tárgy. amit nem akarunk hallani. amikor először ébred fel lelkében a magasrendűség vágya. sikert. A mai gyermekek – a kor furcsa rendje szerint – alig kapnak már ilyen útmutatást. Nekik leginkább a csörgősipka és a rossz gebe jut. a csalódás elszívja erőnket új ösvényt kutatni. amit a földre magunkkal hoztunk abból a világból. . hogy mögötte egy másik létszféra kínálkozzon felismerésre. egyenként és kollektíven a legnagyobb próbák alatt. lassan bölcsülő” – így jellemzi Wolfram von Eschenbach Parsifalt. biztonságot hazudnak. Ha sorsunkba belefér. gondolkodása együgyű.

legyen a véletlen az ő istene… Nekünk a régi bölcsesség éltető árama erőt már nem adhat. századot a szorongás és a terápia századának is szokták nevezni. – Mi bánt Téged. A XX. Parsifal egyetlen kérdő mondattal megszabadítja Anfortast a bűntudat lelki és testi kínjaitól. . táplálón jelenjen meg a világban. A második kérdés így hangzik: Hogyan segíthetek? A harmadik pedig: Kit szolgál a Grál? Hogyan segíthetek? – az emberi együttérző szeretet kérdése. tévedés fájdalmas küszöbét átlépve. miben van szüksége az ő segítségére. számos Grál-legenda él Európában.Buta-vakon indul az éretlen lélek. a jóvátétel erős akarata útján jut el Parsifal és jut el a mai kor minden vándora. fájdalmat ismerő igazság-keresésben. hiba. önfegyelemben edzett. akik a Grált szolgálják. birodalmak sorsát tereli más irányba. önzetlenné tisztult lélek erre a kérdésre megtalálja az egyetlen emberhez méltó választ: – Igen. Wolfram művén kívül több nyelven. amely a Grál titkát érinti. és a fájdalom először csak kételyt és panaszt szül benne: Parsifal Istennel összevész. de mindkettő ujjá akar épülni bennünk. hogy a fájdalom érlelte érzékszervekkel most már valóban lásson és halljon: mikor. egy szigorú. mely a Grál örökös és kifogyhatatlan tápláló és gyógyító erőit ismét szabadon engedi a világban – csalókán egyszerű. Törvények és hagyományok hitünket és bizalmunkat kérik. a jövő embere. a következő választ kapja: a Grál azokat szolgálja. Egy hagyomány három kérdésről tud. mely életeket változtat meg. legfeljebb sejtő felismerést és kíváncsiságot szülhet bennünk. És az igazság kapujához a felismert és megnevezett bűn. hogy aztán – bűneit magára vállalva – ismét a világba küldje. hogy szándéka gyógyítón. De csak akkor válik képessé erre. önzetlen. melyet azonban ép érzékkel. kinek. Mintha a válasz még sűrűbbé vonná a fátylat a Grál titka előtt. a választ magában hordja. mint a nép meséiben. Más szóval: miben lehet a világ szolgálatára? A kérdés. A Grál kérdés ezekben más formákat ölt. Bátyám? – ennyi a varázsige. A harmadik kérdés pedig. tiszta figyelemmel kell átlépnie ahhoz. Az emberiség tehát kollektíven eljutott a küszöbhöz. De a lélek mélyén felébredhet egy sejtelem: a Teremtő és a teremtett emberi lény viszonyára utal ez a harmadik kérdés… Végül földi létünk őskérdése kívánkozik ide zárószó gyanánt: – Őrizője vagyok én a testvéremnek? Parsifal. a kantárt lova nyakába dobja. a szellemi örökségét a szenvedés kohójában felismert. amely nem vár választ. én őrizője vagyok a testvéremnek! Ez a válasz hordozza Európa jövőjének titkát. ha előbb valaki őt is elvezeti az önismeret fájdalmához.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful