Varga Szabolcs

A Drávaszög történetének kutatási lehetőségeiről
Az 1920-ig Baranya vármegyéhez tartozó, Dráva és Duna által határolt tájegység lakóinak történetével számos tanulmány és monográfia foglalkozik. Így nem kell a sötétben tapogatózni annak, aki ezzel szeretne foglalkozni, sőt, inkább a bőség zavarával küzd a kutató, amikor a Drávaszög történelmét kívánja jobban megismerni. A jövőbeli kutatások érdekében indokolt lenne egy teljességre törekvő bibliográfia elkészítése, amely megkönnyítené az előzetes tájékozódást. Ez lehetne az alapja az eddigi eredmények összegzésének, és egyben kiinduló pontul szolgálhatna azon új szempontoknak, amelyek eddig nem szerepeltek a kutatások homlokterében. Ennek révén feltehetnénk magunkban azt a kérdést is, hogy vajon milyen új forrásbázist lehetne bevonni, amelynek feldolgozásával előre vihetnénk a Drávaszög múltjának – és ebből kifolyólag jelenének – jobb megismerését. Jelen tanulmányunkban azt kívánjuk bemutatni, hogy az elmúlt években milyen új tudományos eredmények születtek, – elsősorban az oszmán hódoltság korából – amelyek jobb megvilágításba helyezik eddigi ismereteinket valamint, hogy milyen, eddig kevésbé használt forrásanyagból lehetne kiindulnia az új kutatásoknak. A drávaszögi településekre vonatkozó szakirodalom áttanulmányozásából kitűnik, hogy a 20. században elsősorban a néprajzi kutatások foglalkoztak kiemelten a témával. Ez elsősorban a laskói születésű Tálasi István néprajzkutatónak köszönhető, aki 1941-ben a Tájés Népkutató Intézet munkatársaként gyűjtőtábort szervezett Kopácson.1 Az ő keze alól nőttek ki a következő évtizedek olyan jeles kutatói, akiknek köszönhetően a drávaszögi folklór emlékek mára ismertté váltak és bekerültek a néprajzi tudásanyagba. A teljesség igénye nélkül említjük meg a kitűnő kutatók között Lábadi Károly, Katona Imre, Penavin Olga és Pataky András nevét, akik az utolsó pillanatban rögzítették az óriási gazdagságú hiedelem- és mondavilágot. A néprajzi gyűjtésekhez képest néhány évtizedes késéssel, az 1960-as évek végén indultak meg a történeti módszerekkel végzett kutatások. Ezeket az ekkor fellendülő helytörténeti kutatások inspirálták, ugyanis egy olyan kitűnő történészekből álló gárda csoportosult Szita László köré, amely Baranya megye történelmének feltárását tűzte ki célul. Ehhez elsősorban a Magyar Országos Levéltár, valamint Baranya Megyei Levéltár által őrzött forrásokat kellett feldolgozni. Tímár György, Sándor László, Fricsy Ádám, Babics András, Sarosácz György vállaltak oroszlánrészt ebben a munkában, és munkájuk nyomán komoly eredmények születtek a megye 17-20. század közötti történelmére vonatkozóan. Nekik köszönhető, hogy a történelmi kutatások érdeklődési területévé vált a Drávaszög, mert a történelmi helyzet miatt az erre a térségre vonatkozó megyei és uradalmi forrásanyag Pécsen volt fellelhető. Összességében a térség különleges történelme eredményezte azt, hogy amíg a néprajzi kutatások – természetszerűleg – helyben folytak, addig a kisrégió történelmének feltárását baranyai történészek végezték el. A levéltári források felhasználásával készült munkák három nagy csoportra oszthatóak vizsgálati körük alapján. Egy részük nagyon hangsúlyosan foglalkozik a térség 16-20. századi népesedéstörténetével, az etnikai arányok változásával a századok folyamán. 2 Ez nem véletlen, hiszen a vármegyei levéltárban található adóösszeírások ilyen jellegű feldolgozást tesznek lehetővé.3 A kérdés felvetése is rendkívül indokolt volt, hiszen az Ormánság és a
1

KATONA IMRE: Lábánál holdvilág, fejénél napsugár…Drávaszögi és szlavóniai magyar folklór. (Tanulmányok, esszék) Eszék, 1996. 2 Ezek közül máig a legprofesszionálisabb TÍMÁR GYÖRGY: A Duna-Drávaszög népesedéstörténete. Különlenyomat a Baranyai Helytörténetírás 1987/1988 c. kötetből. (Baranyai Levéltári Füzetek 109.) Pécs, 1988. 3 Ezekre vonatkozóan lásd: TÍMÁR: A Duna-Drávaszög i.m. 371.

Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Sárköz mellett a Drávaszög volt az a legdélebbi tájegység, ahol a magyarság évszázadokon keresztül kontinuus maradt, és nem űzték el őket a török hódoltság megpróbáltatásai. Ez a hasonlóság indukálhatta a kutatások ez irányban való indulását, mert hasonló szempontok alapján történt meg ugyanekkor a fentebb említett másik két körzet népesedéstörténetének feldolgozása is. A Sárköz lakóinak 18. századi történetét Andrásfalvy Bertalan,4 az Ormánságét pedig Kiss Géza tárta fel részletesen.5 A három kisrégió történetének összefüggéseire később még visszatérünk. A terület kutatásainak másik fő iránya a 18. században megszervezett két nagy birtoktest, a bellyei Savoyai- és a dárdai Veterani-uradalom történetén keresztül fókuszált a Drávaszögre. Ez a forrásadottság nyújtotta lehetőségeken túl összefüggött a korszak történészekkel szemben támasztott elvárásával, amely kiemelten kezelte a földesúri függésben élő parasztság életének megismerését. Az e témáról születő kiadványok felfogásán, nyelvezetén azonban szerencsére vajmi kevéssé érződött a hivatalos elvárás, és a nagy mennyiségben megmaradt uradalmi anyagoknak köszönhetően értékálló munkák születtek a drávaszögi parasztság történetéről.6 1990 után a téma iránti érdeklődés alábbhagyott, és ezt jól mutatja, hogy bár ekkor (1988) készült el doktori dolgozat keretében a téma monografikus igényű feldolgozása Kiss Mária Magdolna tollából, ez hosszú évekig nem talált kiadóra.7 A Drávaszög történetével kapcsolatos harmadik fő téma pedig a hódoltsági reformációval függ össze. Ennek a gyökerei messze nyúlnak vissza, és valószínűleg a kulturális önazonosság egyik sarokpilléreként tekintenek a Drávaszög történetével foglalkozók Sztáray Mihályra és a korára. A történeti munkák témáiból jól látható, hogy Sztáray fellépésétől tartják fontosnak a Duna-Dráva köz történetének elbeszélését, és ennek köszönhetően a térség középkori viszonyainak feltárására korántsem helyeznek olyan nagy hangsúlyt. Jól mutatja ezt Baranyai Júlia méltán népszerű munkájának tematikája is. A könyv első fejezete a rómaiakkal és a hunokkal foglalkozik (9-27.o.), a második pedig Baranya reneszánsz-kori íróival, Janus Pannoniussal és Laskai Osváttal (27-53.o.). A térség fénykorának tekintett 16-17. század szerepel a leghangsúlyosabban, a kötet felét teszi ki (53205.o.).8 A baranyai – és ezen belül a drávaszögi – reformáció történetéhez Zoványi Jenő és Kathona Géza után Szakály Ferenc hozott új adatokat,9 míg legutóbb Balázs Mihály kutatásai szolgátak újdonságként, ám Vörösmart, Laskó és Csúza esetében ezek már nem módosították eddigi ismereteinket.10 A gazdag kutatási eredmények ellenére a nagy szintézis elmaradt. A párhuzamosan futó folklorisztikai, irodalom- és egyháztörténeti, demográfia és etnikai kutatások összegzésére már nem maradt energia, pedig a további kutatásokat segítő bibliográfia kiadása
4

ANDRÁSFALVY BERTALAN: Duna mente népének ártéri gazdálkodása Tolna és Baranya megyében az ármentesítés befejezéséig. (Tanulmányok Tolna megye múltjából VII.) Szekszárd, 1975. 5 Kiss Z. Géza több tanulmányt publikált az Ormánság népének történetéről. Ezek közül itt mi csak egyet idézünk. KISS Z. GÉZA. Fejezetek a vajszlói vallásalapítványi uradalom nyolc évtizedes történetéből. Baranyai Helytörténetírás1980. 187-244. 6 Itt is csupán egyet emelünk ki. BABICS ANDRÁS: A 18. század úrbéri viszonyok a dárdai uradalomban. Baranyai Helytörténetírás 1981. 175-222. 7 KISS MÁRIA MAGDOLNA: A Duna-Dráva köz jobbágyságának élete a terület nagybirtokain a XVIII. századtól a XIX. század elejéig. I-XIV. In: Horvátországi Magyarság XII-XIII. 2005/1-2006/4. 2005/1. 30-40 (I.); 2005/2. 19-27. (II.); 2005/3. 16-26 (III.); 2005/4. 21-26. (IV.); Tündi! Itt sajnos nem tudom a pontos adatokat, mert az 5-7. illetve a 9. szám nekem nincsen meg, és a 2006/1-4. is hiányzik. Kérlek itt egészítsd ki, ha módodban áll. 2005/8. 20-27. (VIII.); 2005/10. 30-40. (X.) 8 BARANYAI JÚLIA: Vízbe vesző nyomokon. Fejezetek a Dráva-szög történetéből. Újvidék-Eszék, 2004. 9 Csupán a legfontosabban említjük. SZAKÁLY FERENC: Szegedi Kis István és Skaricza Máté életéhez és működéséhez. In: UŐ: Mezőváros és reformáció. Tanulmányok a korai magyar polgárosodás kérdéséhez. (Humanizmus és reformáció 23.) Budapest, 1995. 92-171. 10 BALÁZS MIHÁLY: Teológia és irodalom. Az Erdélyen kívüli antitrinitarizmus kezdetei. (Humanizmus és reformáció 25.) Budapest, 1995.

Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

után ennek elkészítése sürgető feladat. Ez a vállalkozás fontos lenne művelődési tekintetben, mert lényeges, hogy az ott élők tiszta képet kapjanak magukról és múltjukról, valamint segíthet kulturális önazonosságuk megőrzésében. Kultúrpolitikai értelemben jelentős lenne, ha a hivatalos körök figyelme újra a horvátországi magyarságra irányulna. Ám legalább annyira fontos lenne e mű elkészítésekor a gazdaságstratégiai szempontot szem előtt tartani, hogy annak a lehetséges befektetők felé is érdemi információval szolgáljon, és megmutassa számukra a Drávaszögben, mint régióban rejlő potenciális lehetőségeket.11 A pusztán társadalom- és művelődéstörténeti, valamint a néprajzi megközelítésen túl gazdasági és gazdaságföldrajzi, valamint szociológiai szempontokból kellene strukturálni az eddigi ismereteket. Ennek súlypontja azonban értelemszerűen a 18-20. század kell, hogy legyen, hiszen a visszafoglaló háborúk korában olyan átrendeződés történt a térségben, amely markánsan elkülöníti azt a korábbi koroktól. A török korra vonatkozó ismereteink gyökeresen már nem fognak módosulni, bár néhány fehér folt felszámolására még van lehetőség. Egyik oldalról kiváló turkológusainkban bízhatunk, akik rendszeresen jelentkeznek új kutatási eredményekkel. Az egyik legfontosabb kérdés az, hogy miért nem pusztult itt el a lakosság, miért tudott kitartani másfél évszázadon keresztül. Az biztos, hogy a szultáni közigazgatás kiemelt fontosságot tulajdonított a DunaDráva köz településeinek, és nem osztotta szét őket tímárbirtoknak. Ebben komoly szerepet játszhatott, hogy az Oszmán Birodalomnak létérdeke volt a folyamatos összeköttetés biztosítása a Szerémséggel, mert éhínség esetén innen lehetett terményt beszedni. Több adat tanúskodik azonban arról is, hogy innen kértek mesterembereket a hódoltsági váraknál zajló munkálatokhoz.12 Az eddigi kutatások viszont nem voltak biztosak abban, hogy a birtokbavétel folyamata hogyan zajlott le. Dávid Géza Ibrahim Pecsevi nyomán azt feltételezi, hogy Bellyét, Darócot, Kopácsot és a később elpusztult Csákfalut teljesen egyedülálló módon még Szapolyai János adományozta Kászim bégnek, és ő ezen a jogon csinált belőle vallási alapítványt (vakuf) 1543-ban, amikor ezeket a falvakat a Pécsett emelt dzsámija ellátására rendelte.13 Ekkor még Kászim birtokai közé tartoztak a baranyavári kerülethez tartozó Nána, Laskó, Dánóc és Veresmart települések is, ám 1544 augusztusában már biztos, hogy szultáni hász birtokok lettek.14 Ebből viszont arra következtethetünk, hogy a Drávaszögben nagyon hamar konszolidálódott a helyzet, és az itt élők védettséget élveztek a török hatóságok túlkapásaival szemben. Ennek is köszönhető, hogy az itt élő lakosság lélekszáma megháromszorozódott a 16. század folyamán, ahogy erre a Káldy Gyula által publikált török adóösszeírásainak alapján Tímár már rámutatott. Abban azonban tévedett a kitűnő történész, hogy a 17. századi török kincstári adójegyzékektől várta az újabb adatokat, ugyanis a tizenötéves háború után az oszmán pénzügyi adminisztrációt decentralizálták, és az ennek köszönhetően teljesen szétesett, a pénztári naplók pedig fiktív számokat ismételgetnek. Így ezektől nem remélhetünk újabb eredményeket erre az időszakra. Több sikerrel kecsegtetnek bennünket a keresztény források. Ezen belül különbséget tudunk tenni világi és egyházi források között. A térség életéről tudósító világi források sajnálatos módon elfogynak 1566, Sziget eleste után. A Drávaszög települései ugyanis eddig a várhoz adóztak, és ennek több helyütt nyoma van az erre vonatkozó forrásokban.15 1566 után azonban már nem érnek el idáig a keresztény katonák, és a terület kívül esett a kettős
11

Ennek a szemléletnek az érvényesülésére nagyon jó példa: Székelyföld. Szerk. HORVÁTH GYULA. (A Kárpátmedence régiói 1.) Budapest-Pécs, 2003. 12 DÁVID GÉZA – FODOR PÁL: „Az ország ügye mindenek előtt való”. A szultáni tanács Magyarországra vonatkozó rendeletei. (1544-1545, 1552). (História könyvtár. Okmánytárak 1.) Budapest, 2005. 13 DÁVID GÉZA: Mohács-Pécs 16. századi bégjei. In: Pécs a török korban. Szerk. SZAKÁLY FERENC. (Tanulmányok Pécs történetéből 7.) Pécs, 1999. 59. 14 DÁVID-FODOR: „Az ország ügye i.m. 16. regeszta 15 Ezeket a forrásokat publikálta: TÍMÁR GYÖRGY: Királyi Sziget. Szigetvár várgazdaságának iratai 1546-1565. (Baranya török kori forrásai I.) Pécs, 1989.

Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

adóztatás hatósugarán. Világi források híján a különböző egyházi forrásokban bízhatunk, amelyek közül az Apostoli Szentszék által kiküldött vizitátorok jelentéseit, és a térségben – elsősorban Pécsett – tevékenykedő jezsuita szerzetesek jelentéseit Molnár Antal dolgozta fel több tanulmányában az elmúlt esztendőkben.16 Molnár munkáin túl Drávaszögre vonatkozó adatokra vadászva haszonnal forgathatjuk a térségben térítő ferences misszionáriusok levelezését, amelyet Tóth István György adott ki.17 Ezek azonban nem képesek teljes képet nyújtani a drávaszögi települések 17. századi életéről, és ezért csupán néhány szétszórtabb levéltári állagban reménykedhetünk. Visszatérve a Sárköz példájára elmondhatjuk, hogy a történészi kvalitásokon túl a kutatói szerencse is segítette Molnár Antalt, amikor a pozsonyi káptalan magánlevéltárában eddig ismeretlen iratokra bukkant, és azokból nagyon szépen meg tudta rajzolni a 17. századi sárközi falvak mindennapjainak az életét.18 Habár kétségkívül szoros kapcsolatok voltak ezekben az évtizedekben a sárköziek és a Drávaszög lakói között,19 ebben az iratanyagban nincsenek rájuk utaló adatok. Ennek ellenére mégis a káptalani20 és a családi levéltárakban van esély hódoltság korabeli forrásra bukkanni. Ezt jól mutatja, hogy 1691-ből levél előkerült egy levél, amelyben vörösmartiak arra kérik földesurukat, a pécsváradi apátot, hogy mérsékelje adóterheiket a rájuk rótt teher nagysága miatt.21 Összegezve tapasztalatainkat leszögezhetjük, hogy az elkövetkezendő esztendőkben a fentebb felsorolt forrástípusokban még kerülhetnek elő adatok a Drávaszögre vonatkozóan, az ebből megrajzolt kép mindazonáltal töredékesnek lesz mondható. A 18. századtól kezdve sokkal kedvezőbb forrásadottsággal számolhatunk, és a már feltárt állagokon túl újabbak előbukkanása is elképzelhető. Ezekből talán új szempontok szerint is lehet összegzéseket készíteni. Az eddig nagy számban megjelent publikációkon végigtekintve szembeötlő, hogy eleddig nem készült el a drávaszögi falvakra önálló településtörténeti monográfia, pedig a források immár lehetővé tennék ezek megírását. Sándor László rengeteg forrást felhasznált Sepse történetének megírása során, de nem kívánt teljes képet adni, megelégedett a gazdaság- és társadalomtörténet kidolgozásával.22 Ennek ellenére az ő munkáját tekinthetjük követendő példának újabb községtörténetek megírásakor. Ez abból a szempontból is kívánatos lenne, hogy ezáltal immár egy adott közösségen belüli mindennapi élet rekonstruálására történhetne kísérlet. Különösen érdekes lenne megvizsgálni a vegyes vallású és eltérő etnikumú falvakban az esetleges asszimiláció folyamatát, illetve az itt élők egymásra gyakorolt – általában egymás kultúráját gyarapító – kölcsönhatását.23 A munka szakmai jelentőségén túl az ilyen monográfiák elkészülte kedvezően hatna az adott közösségre, alkalmat adna az ünneplésre, és lehetőséget kínálna régi jogszokások felélesztésére, amelyek elősegítenék ezeknek a – jelenleg igen sanyarú helyzetben lévő – településeknek a fennmaradását, továbbélését. A drávaszögi településeken hasonló problémákkal kell szembenézni, mint az aprófalvas térszerkezetű Baranyában, ahol a kisebb falvakból az állami rendszer leépülése, a munka- és ezáltal az életlehetőségek beszűkülése
16

Ezekre az ott megadott szakirodalommal együtt lásd: MOLNÁR ANTAL: A katolikus egyház a hódolt Dunántúlon. METEM Könyvek 44.) Budapest, 2003. 17 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY: Litterae missionarium de Hungaria et Transilavnia (1572-1717) I-IV. (Bibliotheca Academiae Hungariae – Roma. Fontes 4.) Roma-Budapest, 2002-2005. 18 MOLNÁR ANTAL: A bátai apáság és népei a török korban. (METEM Könyvek 56.) Budapest, 2006. 19 Ezt bizonyítják Gyimóti István vörösmarti lelkész feljegyzései is. SZAKÁLY FERENC: A hódoltság utolsó évei. Gyimóti István vörösmarti lelkész 1680-ban átélt viszontagságai. In: Horvátországi Magyarok Szövetsége Évkönyv 8-9. Eszék, 1986-1987. 149-155. 20 A káptalani levéltárak fontosságára: MOLNÁR: A bátai apátság i.m. 13-39. 21 KATONA: Lábánál holdvilág i.m. 11-12. 22 SÁNDOR LÁSZLÓ: Sepse népének gazdasági és társadalmi életmódja 1780-tól 1914-ig. In: Horvátországi Magyarok Szövetsége Évkönyv 6. Eszék, 1984. 211-245. 23 A különböző néprajzi csoportok kapcsolatára és kutatásának fontosságára máig alapvető: ANDRÁSFALVY BERTALAN: A nemzetiségi és néprajzi csoportok szerepéről. (Gondolatok népcsoportok, nemzetiségek kapcsolatáól. Szerep, öntudat.) Baranyai Helytörténetírás 1983-1984. 449-458.

Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

miatt komoly elvándorlás kezdődött a városok felé, és ez a falusi közösség széthullásával fenyeget. Az állami szerepvállaláson túl nagy a felelőssége ebben az egyházaknak is, hiszen sok esetben a plébános, a világi plébániaigazgató, a hittanár marad egyedüli értelmiségként ezekben a falvakban, és az ő vállukra hárul a közösség megszervezésének feladata. Ezt ismerte fel a Pécsi Hittudományi Főiskola 2005-ben, amikor létrehozta a Pécsi Egyháztörténeti Intézetet azzal a céllal, hogy feltérképezze az egyházmegyében található plébániai iratanyagokat, és megismertesse a hallgatókat azok értékével. 24 E munka keretében jutottunk el Vörösmartra, és digitalizáltuk az ottani katolikus plébánia történetét (Historia domus).25 Ezt szeretnénk folytatni az összes katolikus és protestáns felekezet levéltárában is, hogy feltárjuk az anyagot későbbi kutatások céljából, és egyben megvédjük az esetleges pusztulástól. Úgy véljük, hogy a következő években a plébániai, egyházközségi levéltárak anyagai tudnak minőségileg és mennyiségileg is újdonságokat nyújtani az eddigi ismeretekhez. Annak ellenére ki merjük ezt jelenteni, hogy még csak a feltárás kezdetén járunk, és a drávaszögi települések több plébániáján komoly anyagkárosodással kell számolni. Ez történt Vörösmart esetében is, ahol 1945 elején a felszabadító csapatok elpusztították a több évszázados református gyülekezet levéltárát.26 A levéltárak mellett nagy hangsúlyt kell fektetni a parókián található könyvtárak felmérésére is, mert a több száz éves gyűjteményekből különlegesen régi kiadványok kerülhetnek elő, amelyekből következtethetnénk a legelterjedtebb munkákra, a legnépszerűbb szerzőkre, és egyáltalán a közösség és lelkipásztor kulturális beállítódására, igényére. A pécsi egyházmegye plébániáin már több helyütt sikerült 17. századi magyar prédikációs könyvre bukkanni, és ez elképzelhető Drávaszög esetében is. Az egyházközségi anyagok mellett más levéltárakban is a siker reményében kutakodhatunk. Habár eddig főként megyei anyagokból készültek igen figyelemreméltó munkák, még a Baranya Megyei Levéltár (BML) fondjaiban is bukkanhatunk, új a drávaszögi lakosok mindennapjaiba betekintést engedő iratokra. A BML Inquisitiones elnevezésű állagában található az ún. „Pesti Comissio” anyaga.27 1743-ban Fehér Ádám a vörösmarti provizor azt válaszolta a bizottság ama kérdésére, miszerint a Comissio előtt volt-e imaház és prédikátor Vörösmarton, Csúzán, Hercegszőlősön, Laskón, Kopácson és Bellyén, hogy Kő falu kivételével mindenhol volt már korábban lelkész és imaház is.28 Az eltérő vallású felekezetek közösségként való viselkedésére következtethetünk abból az 1772-ben kelt iratból, amelyben a hercegszőlősi reformátusok és ortodoxok közösen vádolták be a helyi pópát, mert az bottal verte a híveit, és kérték a faluból való eltávolítását.29 Ugyancsak a megyei levéltárban található az ún. Községtörténeti adattár, amelyben kutatók és levéltárosok cédulázták lelkesen az évtizedek alatt szemük elé kerülő forrásokat. Az ő munkájuknak hála Baranya megye településeire – beleértve a Drávaszög falvait is – tekintélyes cédulamennyiség gyűlt össze, amelyet ennek ellenére ritkán használnak fel a kutatók munkájuk során. A kézirattárakra is érdemes figyelmet fordítani, hiszen Szakály feljebb citált dolgozata Gyimóti István vörösmarti lelkész – majd baranyai püspök – önéletírásán alapszik, amelyet az Országos Széchényi Könyvtárban talált meg.30 Hasonlóan érdekes Josef Pager hátramaradt
24

Az intézet létrejöttének okaira lásd: VARGA SZABOLCS: Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola. Pécsi Egyháztörténeti Intézet. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok – Regnum 17. 2005/3-4. 185-189. 25 Ezúton szeretném megköszönni Sipos Tűr Klárának és családjának, hogy vörösmarti tartózkodásom alatt mindenben segítségemre voltak. 26 Ezért Vörösmart esetében egy korábban megírt kiadvány adataira támaszkodhatunk. FÁBIÁN ZOLTÁN: A vörösmarti református egyház története (1547-1910-ig). Bezdán, é.n. 27 A BML-ből citált adatokat Gőzsy Zoltán bocsátotta rendelkezésemre. Ezúton köszönöm meg neki. 28 BML IV.1.F.3.XXVI. 94. 29 BML IV. 1.F.3. XXVII. 1772.2. 30 SZAKÁLY: Gyimóti István i.m. 150. A kézirat lelőhelye OSZK Kézirattára Fol. Lat. 3343.

Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

történeti feljegyzése, amelyben Bellye történetét igyekezett megírni. Pager az uradalom birtokosainak, a Habsburg uralkodó családnak volt provizora, és 1824-ben írta meg munkáját.31 A megyei levéltár anyagain túl a községtörténetek megírásához fel kell használni az egyházi forrásokat is. Ezek közül a legfontosabbak a katolikus és a protestáns felekezetek által egyaránt készített egyházlátogatási jegyzőkönyvek (Canonica visitationes). A Pécsi Püspöki Levéltárban található katolikus vizitákból eddig is merítettek a történészek, és az elmúlt években az Eszéki Állami Levéltár gondozásában ezek két kötetben meg is jelentek a latin eredeti mellett horvát szószerinti fordításban.32 Ez végre lehetővé teszi, hogy teljes terjedelmében hasznosíthassák azokat a helytörténeti munkák során. Báthori Gábor (18141842) és Szász Károly (1884-1903) dunamelléki református püspökök 1817-ben és 1885-ben járták végig az egyházkerület gyülekezeteit, és ekkor készültek azok a református jegyzőkönyvek, amelyek anyagaiból már eddig is több mindent hasznosítottak,33 ám csak az elmúlt években láttak teljes terjedelmében napvilágot.34 A kiadók áldozatos munkájának hála ezek a források már mindenki számára hozzáférhetőek. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek mellett az egyházmegyei levéltárban további adatokra bukkanhatunk a drávaszögi plébániákra vonatkozóan, ugyanis hiába volt itt kisebb a katolikus hívek számaránya, a jól dolgozó egyházi hierarchia komoly rájuk vonatkozó forrásmennyiséget produkált. Ezekből képet kaphatunk a hívők és plébános viszonyáról és az együtt élő felekezetek konfliktusairól. Ezeknek az iratoknak egy része másolati formában megtalálható a lánycsóki katolikus plébánián.35 Ide valószínűleg Hubert Mihály dárdai plébános hozta magával, aki az ottani hívei miatti rengeteg konfliktusa miatt 1765-ben Németmárokra, majd Lánycsókra tette át székhelyét. A mű részletes elemzése még várat magára, hogy kiderüljön mi alapján válogatta forrásait Hubert. 1736-1778 között íródtak a kötetben összegyűjtött források, amelyek közül az első Kelemen pápa brévéje, amelyben kiközösíti Rákóczi Józsefet, a fejedelem fiát a törökkel kötött szerződés miatt.36 Berényi Zsigmond és Klimó György pécsi püspökök több levele is szerepel benne, amelyek a legváltozatosabb témákban íródtak, de az kijelenthető, hogy sokat foglalkoztak a nem katolikusokkal való viszonnyal. 1771-ben Hubert feljegyezte a baranyavári kerület plébániában megszabott oltári szentség imádásának napját: hogy Izsépen, Beremenden, Dárdán, Németmárokon, Siklóson, Vörösmarton, Bellyén és Lúcon mikor ünnepelték azt. Huber ugyancsak bemásolta Bertovics Márk generális vice-archidiakónus 1756-ban kelt utasítását, amely megtiltotta a boszniai ferenceseknek a koldulást a kerületben, és rengeteg irat maradt fenn Fonyó Sándor vicegenerálistól is. Erre a másolati gyűjteményre azért
31

BARANYAI: Vízbe vesző i.m. 219-220. Sajnos a kézirat lelőhelyéről későbbi sorsáról nem árul el semmit a szerző. 32 Visitationes Canonicae / Kanonske visitacije. Baranja 1729-1845. Knjiga I-II. Transcripsit, traduxit ac praeparavit: SRŠAN, STJEPAN: Osijek, 2003-2004. 33 Lásd: KISS Z. GÉZA: Drávaszög és Szlavónia református egyházai a 19. századi civilizációváltás idején. 1817, 1886. Baranyai Helytörténetírás 1992-1993. 531-546. 34 „A bizalom pecséte alatt” Két püspöki vizitáció (1817 és 1885) és legújabb kori levéltári dokumentumok. I-II. Szerk. KERESZTES DÁNIEL és HAMARKAY EDE. Erdőkertes, 2004. 35 Lánycsók r.k. plébánia. Currentalium Liber Partim Constitutionum, et Decretorum summorum Pontificum, Partim Mandatorum Regiorum, a Diaecesanorum statutorom per me Michelem Hubert Parochum Dardensem pro mea directione propria industria, successorumque conscriptum Anno M:DCC:LX. Hubert Mihály 1733-ban született Érsekújváron majd felszentelése után Szebényben és Máriakéménden szolgált és 1760-ban Eszterházy Károly özvegyének, Amáliának a hívására érkezett Dárdára. Brüsztle, Josephus: Recensio universi cleri Dioecesis Quinqueecclesiensis, distincte a tempore amotae cum exitu seculi 17-mi tirannidis turcicae, restitutaeque in his partibus tranquillitatis, usque ad praesens tempus, commentariis historicis illustrata. II.Pécs, 1876. 453. 36 „Quo excommunicatur Josephus Ragotzius quia sceleste foedus cum Turcarum Tyranno inivit” Currentalium Liber i.m.o.

Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

kívántunk utalni, hogy felhívjuk a figyelmet az egyházlátogatási jegyzőkönyveken túl más egyházi források fontosságára is, amelyek sok esetben olyan plébániai levéltárakban találhatóak, ahová egy korábban a Drávaszögben szolgáló plébános került. Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy egyrészt itt az ideje egy, a Drávaszög egészének történetét felölelő modern összegzés elkészítésére, másrészt viszont vannak még feltárásra váró – elsősorban – plébániai források, amelyek feldolgozásával egyes települések modern községtörténetei megírhatóak lennének.

Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful