Jurij Lotman: Ismétl désdés és értelem Szöveg, modell,: típus, Gondolat, Budapest, Gondolat, Bp., 1973. 129-141.

Jurij Lotman: Ismétl és értelem = U : (részlet) = U Szöveg, modell, típus, 1973. 129-141.
dik versszak oz omlított verssolrárl egliift hiánvzik. Viszont egy a,zollos ritmikájú sor került a helyéro. Örök időLtől fogva rajtrrk alapszili Kezdcto nrindcn Az einber tináIlósága Ésa botdogság

Xunorropauax oBÍTI'IH'.

.

.

(Éttető szontség)

Ezt lehetetlon a v6letlerurgl ma,gya,rázni: l<ét vcrssor, rnely loxikai-jeientéStani szempontból tcljesen külÖnböző, a metrikai séma azonossága miatt' Pusj<in költői tudatában egyenórtékíívévált. \'iszont' lra túllépütüir veIssolon' rögtiirr lrregvilágoso_ <lik, lrogy oz rrem val'atrrilyelr más gondolat, hanen ugyan_ annak a gondolatrrak eg5. r'ariációja, - a, nlcgnöv€kedot't nyelvi lrajlékonvság eredrrrénye' A szertrléletcs:ég kcdvéért' idézzük a,z e]ső versszakot ós a nrásodik versszak két vá]_
lozatá,t'..

A

rrrrlsodik velssztk nrásociik r'áltozata:

xuBoTBopÍulaÍ cs.írulrg! 3eunr 6lura (6) 6e: lrrrx vreprsa

Karc

tr'I

xar a.nrap;

nycTI'IlÍÍ
6e:r 6o;xecrsa.
!

Í)Itet'ő szcrrtsóg

A Föld nótkülii]r Mint a
í,]s miut rrz

lrrr,ltltt vol(iir')
;ii\'&tJ,g

Elg(í ver*sszak:

tlltár istcnsóg nélkiil.

,{ra ryocrra ,{rmso 6ln3xn naM B urrx o6peraer cepaqe fltluy Jlro6orr' x poA}loMy ncflenl,llüy' ,rlro6oou x oreuecxttv rpo6a:ra.
Rennülr

*

Két érzésá,I] csoclálúosarr közel bozzálk

\/agvis a jelcntés hílttórbe szorul/rsa - csupí',rl iiLr;zttt,. Az cg1.es szavak jclcrrtóse ir, szer]itzctlrtlz rrlkt] nrrr,zkodili. A szerkczct' pedig másorllrr,gos jolclrtcscket t,,-lrcrrrt ÜZilia,l, hogv időnkérrt egészon vár'a,ila'rrul llz cg.,'1,;1 szilvr:r,lrbóI kicmeli o násodlrtgos érttllctlr r'o.Icr'árrs 0lollrci'..

A csa,ládi títzlrely szereteto' Az at1-ai koporsók szeretoto.
A lnásodik versszak
o1ső

I,'l1

túplálékra & sziv

IsMr]TLciDÚs Ús ÉRTI,]LEiI

változata:
tel<a

Ha xax ocno:aHo or

Haqa.ro

Bcero

CavocrogHse qetoBel:a Ll c.racrle
128

A vet:sben a logalsó sziutotr ltcjl'zctbr:Li (r]itÜikt"i) óg mlb_ rrikus (folctiko,i) egr'orrórtékírsógel<et küiÓlrlrliztetlretiirr}i trreg. Áz ogycnértólrírsógek c ]rét osztáii.árur.]i kijzös olőfor' dulóslut ngr.ezzük rínrnok. IJgvanalrkor lirír o1r'I]í'ucítilk, hogy a rrrásodlagos ekviv.r,lcnciák ö;szcs tí1luslr, kilgószíiő szomalrtikai ogysógolrot lroz lót'ro tl sztivegbon. Á st'ruktua
9 Slz0\'99

- Modell -

ae{{,rr::

jolonségo o versborr vógcrecltnénl'ben mindig értelnri jolorrség. I(iilörlöscn n}'ilr'ánvaló oz a ríur osotólron'

nrétlőcléskónt lratározttr, mcg a r'ítnet, mint t harrgsírlvos m:rgánhangzónak és a szó tttátra kÖvotkező úszónek ogylre_ sor'án rr rím fogalrrrát oly rrródon igyoesését.A késí.íbbiek lroztek kitágíterri, hogy figyolerrrbo r'gtté]< u XX. szrizadi költószet tapasztalatát, a hangsúlyt rnogelőző hangzók ogy_ bevágásának lolietőségót, a mássalbangzórondgzgr't stb. V. lI. Zsirrnunszkij A rÍ'n' tirténete és elnt'élcte clmí könyr-ében clsőkónt mutatott rá a rírn szerepéro a vors ritrnikai ra,jzárra'k létrolrozásá.ban. Azt iúa:,,A rírn fogalrirálra tartozil' rrriurlcn hangismótlődós, trrely szorvcző funkciót töIt he a, vo:u trrctrjkai szerkozot óbon.''06 V' M. Zsirmunszkij olgondolásrírrak igazához nt:m férb kétség,ós rnogha,tírczását ált'alánosan olfoga,clták. B. V. Tomasevszkij is :r, ktivetkező_ lréppcn jellenlzi a, rím tcnntlszotét: ,,A r:ínr két olyzrrr szó (isszlrÜrlgja, melyek a, vers ritmikai szer'liezetónek negha_ tír,rozott lrclyeit fog1aljír.k eI. Az otosz Íei'sclósben (egyéb_ lrént nemcsnk :rz oroszbnn) a rítlnek a, vclssor végénkei1 álJnia. Éppcn a, két verssoT között kapcsoltttot teremtő sor_ r.égi isszecsengéseket nevezzük rímnek. Ezérb a rírrrr'e két minőség jollemző: a,z egyik - tnivel a rínr jelijli a vcrssor'ok végét o ritruik:r.i -ozervozcttsóg, Inásilr - az ósszlrang'''6? Ilasorrlóo,rr vélekcdik G. Sorrgoli, L. I' Tvimofejov, V. J' IlolsevnJ,ikov is,68 ahi vitatjrr, rtgvau B. V. Tomasovszliijnek azt az áIlítás1lt, Irogy a rímnek okvol,lenlil a sorvégekon
kcl1 ciőfordulIrirr, do lénvegbcr'ágriIun ncnr rnódosít'ja a meg_
h

A vors fonetikai vizsgíilatÍrval foglalkozó islrola

harrgis_

rajta a kiiltői szÓvegbon olőfordu1ó litnri]rai ismétlődósgk jollogévol kapcsolatban. Köztuciott, lrogy a, költői boszéd nrásként lrarrgzik, rnitrt ru pr'ózai vagy tt közönséges boszéd. I]a,llamos' könrryorr dt:kla,Iná1]rató' A külörrleges, csupáncsak vorsberr előfor't]uló intonációs rendszelek ]elretővó toszik, liogy a kóltői bcgzécl melócliájáróI bcszóIjürrk. Ezér'ü a]akul ki olyan bonvomás - rrrely moglohot'ősen elterjodt' -_, lrogy rr vorsberr kót ijnúlló gyij vir,tr jelott: szetnatrl,ikai ós melodikus; ráadásul ídőnkérrt' az cgyikot a, racioná]is a lrrásikat :r,z enocionális eredottel azotrosítják. Ecycs szorzők azon a vélcrnónyon vaurak, lrogy lt' vols szon-rantikai és nrelodikus tulajdonságai konclatívtr'k, r'iszorrt nagvoIr sokan nioggyíjződéssel hirdetik e lrét olrlal elkülönü1tsógét, sőt e]lentét'ót. Mindrrráig olvashaturrk olyan kritikíkrr,t, rr,ne1yekben szetnre}rányásokat tosznok kóitőknek, hogy elhatalnrasodott rajtuk a könnyelmű rnelodikusság szenvedélye, ravasz ntódcur éltelern nólküli lrarrgokkal játsza,doznak stb. Ugyunal<kor aligha igazolja bár'rni is tr, kr'itikusok clrbeli
félelrnét. Akdr'IrogyaIr is jár'rráIrk cl a, hangot a, tartalomtói e]ktilónítvc: akár maga,szta]nríIü, akár ócsár'oltránk a szerzőt, akit

Vagvis lr rírnct rit'rrrikrri szorr:1rct jiitszó íorrotikai isInét_ lő<lésrrek lelrot tclírrteni. llz a kÓrülnérly külinösgn allial_ rnassá toszi, lrogy áltrr,lÍlrrou mogfi€lyoléselrot végezzink
130

rr,tározá,st

.

azzal gyarrúsítunk,hogy elszakította a verssorrrk lra,ngzását értelrnüktől - ogyszer'ííen lehetetlcnségct feltótelezürú. A rr;'olvet anyagként használó rrríivószetben - a verbá[s a, hangoi; az értelcnrtől művészotberr - beszéd zonei lrrungzásu, olvr'r,lasztani lolretetlerr. A köIíői -- szintón in,tornu'í' ció, vagvis tar'talorn úlvi,telérc szolgál, ós ilyerl értelombcn nenr állítha,tó szcmbo az infor:rnációátvitol többi eszközóvel, mollvol a nyelv mint szemiotikai reutlszer rendolkozik. Ez az eszköz - a ,'zenoiség'' - csupán a szóbeli astruktúra legma,gasabb folrú kÓtöítsógo osctérr alakul ki kiltóozoüborr, l:Jl

és rrom tévegztcirdő összo Ü zonoiség e]omoivol a tormészo_ tes nyolv roudszerében, például az itrtonációval. Az a!á,bbiakban nrcgpróbáljuk bcnrutatni, rrronnyibotr függ a ríru har1gzása, ,,zenciséga'' a lrerure Íogl,alt irúor.rrrációtó az ér_ tolmi telítottségtől. Ugyarrakkor }:izcrnyos méúékigu íóny"t vet a rítrr íurrkcionáIis tertrrészetérois. Á verstarri irodir,]oIn osztál1'tlzási elvei között találrurk o\_rr,t, rnelyIrok ala,pján esengő és tolirpa r.ímekrőI bcszélürrlr' Csongő rímrrck a,zt ttevozzuk, nrelybon sok, torrrpa rírnrrolr azt, mcl1'bcn kcvés ha,rrg isrlétlődü; cg;lúttrr,t nragától értetődő, lrog-v t cseIlgő rÍnrok ke]lemes hangzásúa,lr, viszont i], tonrpa, Tílrro]íIíjlcz netrr trronclittr,tó el, lrtr,rreln rr,z egybevágó lrangok csölil<crrésével rr,rrítlyosatr, cgyre iiüór,bb "lrr"."tiL rímjcllogukot. A ríIn zeneisége, harrgzísa ilyen nrtigközelí_ tésberr ncIn a r'crsbeszéd órtelnri jslrrer.tetőjegycitől,'lrarrorn a foneti]raiaktól függ. Iz a kijr'ct]<eztetós anriyira nyilvárrvo]óruk tűni]i, lrogy renclszcrint hajlarrrlók lr.gyur.,i go.rdoliiodás rrél]riil lrinlri bcrrnc. ?eclig cs.',k iobban IrrogLoll vizsgá)lri a" kórllést, hogy rncggyőzőtljülú c lriedeleln lta_
nrisságár.ól
.

9

Tu 6e.nr'rx :re6e1eü roprrln.:ra. . . ... Í px4oIvr ]lJlbIJI - cour-ljícb XopMnJIa.
l'c fchér hrr'ttl'úkr1 ctct'tél . .
.. '
i l .

Arra lrajóztir,llr

-

rl korrnátryrudak* összoértek.

'i

A r'íur (oroszr"rl) nlindkót esetben mcgegyczik tnind fono_ tilra,ila,g, mirrd ritnrikailrrg, nrégis külÖIlbözőképpon hangzik. A rímlrívó szó ltangz1tsát ós értelltrétnregisnrétlő tau1,ologikus rítrr szítttelcn, toIlpir,. A frlrrt:t'ikai og1.bovágósíg
viszotrí értelnri cltórós osetélr ktlLlentcs cscrrgő lrangzást credményez. A rítr'iol(í szó lrtltrgzása ós a szti nyelvi akusztiklr'i acottsilgrr, - liót 1eljoscn ki.ilölrlrÓző drlkrg. A beszódhuirgohnak ugyanaz r. fizikri htln.raza, lnely ir,lt&l a nl.olv
egYrr,zotr fonétrrítirel,'lizál(ltlrrt'"li, r.ítlirelyzetbctr rrritrd rend_ liÍvül cscrrgíí,;rrincl vóg1ctcsen tompa lrlrrgz/.lsrit, képes.

Ezt lrtlgyltr jól szcnrléltcti a liÓvetkcző Eor n!)Moulb tarl, rpadry
KHÍ3L c€ltJl:

pólda,;

Vegyünk két íonetiJrailag azotros ríIttpárt, Iuelyek közi.il az cgyik hotnolritlt; a, nrásik - tarrtologikus. Ilangzásuk, zetleiségi"ik teljcscrr cltérő. Vegyüuk egy i1lusztrácijs céllal szorkesztctt pólclát és ogy rrrrrsikat Y . J . Btjuszov G yakorlataiból:

Eurl

vorxcr, u Áiryly Axotl ByI}o fIptl4ércl nJletlaM[ tro-_{a'rb.

rlron Eynro! nplttllJrocb oapt nox;rTs!

I
A nocle rlr
Trr 6caux le6eacil xoplru,ta,
ryceü riopMl.ÍIa.

Isterr segítse Önt, gróf vorr Bull ! A trcrceg vctctt: onnck kel] 1eir,ratrú !

Lelrctséges, lrcgv ba'r.iiturlkntr,k, Jolrn Bullnak Sctn tulrit tl nríts, mint r'á]ltr,t vontri.
* Áz olosz xopvruo komáayrúd, töt'bé8boD xopÁtulla.

Te fohér hattvúlrat etctté], -'\2ijtá1r ludaka,t dt€tiél.

(Yjazcrnszlij)

lss

ozoktrek

l{ajtsunk végrc lrét kísórleto1,' E)őgz'ör: tl,z c'lső versscrr_ ban zr',,t}orr''-t' hclyettosítsiik,".{xioa''_nal. A',6ylIo Eylro'' r'írtr lerrr íillretikailag, seni r'ittrriJra'ilag ettő] lronr vii]tozi]i.J'edig közlrclr jololrtékeIlveir uródosul a, lrangzás'\ irrásodik kísérletnóg érrlakcoobll. A vizsgrí.Iandó szó,rcget r'ál1,oztatás nólLiil harrvjrrli. (lsupárr lrozzír,képzelütlk két lrallgatót' a,kilt kóziil rr,z ogr.iJr turlja,, lroi1t'rr,z olsíÍvor'sso rtL!.r vor Rull -- XIX. szriza,r.li osztlt1,k djplrjrn;.tu,, a,5s1ll.jgou Bisnra}ckot keil értolri és Jolrtr Nu]l * llz arrgolok gírn1'rror'o. Á másikrra'li lnindorről nincs tuclomála, és azt lriszi, lrog1: az r.llsií és lrir,rtrratliii vcrssotiba,;r ug),&narról í! számára isnrer'el]etl szclnéivr.ől riltr szó, rnorrdjuk, valrr,_ rnilyotr gróf Jolrrr Bu1lról. Á vorr]Bzai\'og hangzása rroIrr lesz ogylornrán ke]lornes a kót lrtr,llgtr,tó i'ülérrck. -{z olrllondot_ tak azt tarrúsítják, hogl. a lritrrgzás f,_lg.r,lrirát norn le]ret abvolutizíLllli. rrrit'ol rtettLcsal< al<rrsztíkrti (vtlg.1, fizikai_ritnri_ kai) terrrrészeíű' ha,tloln r'iszortvlagos, Íunkciouális jellege is virl -_ kapcsoliltban á1l a, r.ínrbe fogl:r,lt infor:rrrációval, rr, r{m órtelmévc,l' Az ogyi} har,llgaló .r, ,,Bylro - By,rro'' rí_ rrret tautologikusrrak tartia' vilzont a, nrásik hotnonínriaként fogja íel, -- czért hrr,nezlk tomirán a,z ogyiknek, ós osongőn rr másík ],]r.* Áz összes felsclro11, pélrlá'b.r,lt a rítllok fonotikailrr,g tóké_ lotosen ogyfor'rnák és ritnrika,ilag is azoutlszr'k. Mégis, nórrrelyikükot cserrgőrlclr, Iratrgzittosntrk, zoneilroli érezzúk,a többiek pedig lrctu l<tlitcncjr ili'orr lrtr,íást,. Mi rllrozza akkor

bcn, nlilror gazdagtlir tseng a tíi:l: ir, gzavak ogybovágó hangrrlakjának eltér ű jelentése. A tornpa - tautologikus -rímelr icljcs ogészébonmogismétlil< l szót: nemcsak lrangforrnáiát, lrarronr értclnrét'is' 1z e]Irxrlldoítalrból kót fontos kijvclkeztotóst l'onhÍlttllrli
lc.

A jelerrtós. H'oltitrilítniitvir'l van clolgrurk azllkbair az

il

lÍl,tsztiirl!: 1,qyllcr'ágó r'ínrelrtre]r lr, Jililorrbségét' ?
tlscl,ek-

* Áz oroszul nem iudó száúd,!8, ugyanúgy tompórr osorrghet o 2' a 4. sor'vógi rÍm: oor'rarl ... noxalll' Ám ^z tlotn isnrótlé6, honn|i] llornoníDlill: a rtm {rhái 6rll!-;''
óe
'

jának, harrorrr jolentésénekís függvéuyc. l nrlígilr: rr, rínr tloghatár.t>zá,sill - elgő irokifutásr'& -_ ktirctllczilképpcrr {ogalrirlzJratnír'nk nrtlg : a ríll szavak vagv lzótogolr Ionoti]rti ogv)rcvógósága l;jzon\.os riturikai ogv;ég1toz képost kibiintetctt ]rclYzctbelr, arrrolv órtolrrri irrkorrg_ Itloncili\:al (cgllle rrctn tiséssel) jírrogviitt. [!z a Iircg]ratározl'r,s li t auto]ogilius ríllrrc is ót'vényos, lriszorr rr, I<ijltői boszétlbotr '- rl jiöziinsrig.es boszécldol el]entéillen -- treln íot_ tlrr] olíj allgzoiírt jelcntósísrirótlődés, iiiivel rtgYillraz tr lexi_ ilílis 'r.agv szerrralúilrai egység, lra nregisméteijük, urál más strrlkturális hcl.vzetbe ke'-ül, rrrinck kijvetkeztében ú j ért'e' .lerrue tosz szert' Késííbb nrajd rrregJ/Lt'jrrlr, hogv ]<orántsorn véiet]err|il kcllctt inester:sóges póIdill<a,t lioresnülrk a, tr;ljes tir'telliLi isnréíl(jr]ós bcnrtttllt ására : tcljes órtelini isnrétlíídés ugvaIris it, művó'lzi ilziir,r'lqllen lelret;el,lctr. ÁrróI meggyőzíídtiirrk' lroqv rr fonetikai egvbecsés csrrpán rnolivílja a,z értel:rri liiilöl1l]öZősógot. Á hasonlír, dc kiilölr_ llijző szemu'újkai egységek egy}revír,gó rilsze adott csctben ,,olégsógos alapot'' szoIgál1at az ijsszehagorrlításlroz : lr, zárú' jelen kíviilrc koríil kongtarrs]rérrt, aláliúzr':r, a rímelíjgzra_ r'*lr á]Ílr,l jo1ölt jeleixégek eliérő tormó_qzetét' A rím ha,tásának neclianiznus:t, a követkczií íbl-vtr,ma_ tokrtr, boni,ható- Először; a rírrr - isrnétiődós_ ]\'Iiiit nríur szímtalanszor rrregjegvezték: a tn visszavozoti az o1vas,'t tt, mogelűzíi ilzr'j't'cgrészhez ' Ráadá,gul ltetrrgsrilr.'oztlunli lioll'
I :15

Áz egvik: a tÍrlr zt-.troi halrqzíisa netncga](

a,

gzó Í'orretiká]

t34

I

iiven ,'visszltérés''nerrrcsa]r az ö'qsziiarncot fri-,.sítí tt' űrllrívó szó jeloirtósót is. A jeiel-rtéi;ek 1r,tacl/lsárralr szokvátlYos rlYeIYi f()l'\'ajllütátrj] rrri:]vségescrr clütő vtllanli jlitszódilt 1e: egv bizon.ios irríbrrrrírció céljait szolgáló jelzésel< idíibeli cgyrrrásutánját cgy Lxlnyolultarr Ilegszeúeszte'L{, térroc]i jellcgíi jolzés he 1-ve1,1'osíti ' nint visszlluta]ís a Irrrir órzó]rr;]trc. llor'ílbbá, Iriderül, liogy a nvelvi jeicntések áIta]ános törvórryszerííségoi által előírt módon már cgvszcr ír:lfogott lerilillis ielzó'scirok és ]<ülönlrogy
a"z

fel a tirdtr,{.btlrr, ha,llrln

közörrsógcs ilrfc'r'rrrációkérrt olvassuk, olyanrrvira kii1öt1böző 1bgallrrrllr, lrogv kizrirtirak tílrrik bririrrilyen kölcsönviszonvt is feltétolclrrrj liözi)ttiik' Á szijveg nyelvtani ós szeirrantikai

strulrtírráirr, r'rgvszitrtétr rrcnr ar1 alapot összehasonÍtásuklroz. De pillanísunk a szij!'cgro mil]t vcrsrc. Rögiön látjrrk' rj{Mll}I'' a rím duá[s foga1rna, róvén hogy tl,
',gsnunrrr"t

á1Ió szar-a,k (rr,clott esetben - r:ímek) a mrísoclszor'i (nern]il'Lcírris -- boszót1'qzerú, hatlerrr s Lrukt u rílis-nr íír'ósz;i ) érzó-

íij ér"i,elnret n5.-cr'rrck. A rínr szeIlantilra,i órzókclósórrck rrrÍrsi]i e]etne sz&Yak összclr&sonlíttisir, útjínkcbtiiezii )rorrclatív
ke1és alka]rlrával

ir

rílrrelő

olval'i szó, meiveknc]< nint nvc].''i jelerségelrnolr scl]r gfttlllmatlli]{ililg, sen-r szctrrarrtikrrilag lrincs kÖzük cg.virllisiroz, a ríIlr segítsógóve1 a, költószetberr eg1'sógcs kurstrui<tív pírba

i-rár.

Kót

forrn:rh iissze.

Taoü ovepx crpircrrrlrri, olepr At'MHlIir Crno:r, cyr.lpar ro)Ki'i Tr.llIJl Ko Mue, í4 lcttop nel }!a c]ieilo rüM}lbl Bes.vvtrrr,rlt cKpntrliaM u Becne...
Szertr'tlt]élrt-" iiiiri.inra'laid, fiigtszírrií ]rörvona]airl

Á 1líllroLy 1ólhon/úyáir át úsztrl]i íiLtllir' Éstetrorltang ónclre]t a szítr1lat1tlrr ]rirtltlt tszo]iat Az cszcvcszctt' lLcgcrlírknrl< ós tluvasztlak. .
.

(4. Jltok)

,,gsnausrii'' (füstszírríí)ós ,.rr.iMnr'l" (hirnnusr:olr) - lra a költői str.uktúrát íigyelrrrorr lrívül hagwa a, forrti szövegot,

Á

kapcsolódik összo. EZ az cgysóg olyan természetű, hogy cgyszene azonosítjrr és szernbesí1,i a,lkotórészeit, mikÖzbon az azonosítás a szorn]:eíl]ítiis előfeltételévéválik. A r'ím is azzal e míivészetszárlr/ura alapjír,ban vévo roppantul lényo_ gos lréplettel írható le' hogy ,,az - és rilégselrr &z''. Az összchasorrlítás a,c[ott' ese1,Lleir elsőgorban fornrális' a szcnrbeíl]ítás pedig szernarrtik:li joilegíí.Az azoltosítá,'s a, lriÍ'eiezés síkjálr (fonotilrai szint), a szombosítés pedig tartalnli síkon játszódik le. A rímhívó helyzctbon lovő ,,ÁI'lMIlbIü'' ugyanrl8y lnegköve1,eli a,z ijsszhatrgot, mirrt a,hogy bizonyos szirrtaktilrai ka1 lcsoiatok (1réldáu1 az agyeztetés) köteloző\.ó toszik mcglra,tírozott vógződésck ha,sználrrtá,t. A fonotikai egybeesés itt a,z értolnri szornbeír,iLítás kiindulópontja. Mégis lrag''.on leegvszeríísítelrénk kérdóst, lra azt rnorta danánk, lrogv & Lím ne]l1 tiibb ér'tc]Il'ri inkotlgrrrcnciával egviitt j:írí>iralucgvtrevá,gósír,grrál. Iliszerr rr, rín íonetikai r'o nti, L]rrlzít sbarr is tiiblrnyirc csak lész]egcs és rrom toljes egybeelést jeierrt'. }'Tikor azonosítjuk tr, különféleképpon lrarrgzó, r1c közös foiroll'igiai e]eme]rből ír,lló sz:r,vakat, akkor a hasonlóság megál1apítása érrle]<ébenoLtckintür-rk különbözőségiiktől. Azután pedi_rr tr, lrasonlóságot, mo1yrő!' megbizorrYosodt'unk, szcnbcgítésialapul használjuk fel' De borryolulta,bb a helyzet a, rínelő sza,vak értolmi tulajdonságait i]letően is, hiszel az csztétikai cselekapcsola't egész ecldigi tapasztalata arra tanít berurünket, hogy meghatár'ozott lrifojezési formák mögött mogha,táIozott tar137

-

lE6

í.",lmi olclrrok r'cjlcrrr:.li. A r'írnolő szrtvak kÓzött rr ki1bjezés síkjálr rrrogler'ő ka1rcsolat an'rr késztet' hogv bizorryos tar'_ tllIni kói,ődegt ilr íbltétclczziürli, és íg1' közelo}:b tlozza, ogÍ1 rrráshoz rr, jelerrtósc'Irct. llzculrívül, nrirrt majcl a kr:sőbbi.'úr $ordü ig}_el(szüIrk rnegnrutatrri, a rryclr.berr a szó alkotjil ;r, lexikális t&rt.ilol}1 to\'í!bb trtát nern bontható egysógét, r,i_ szorlt rr. költószgtbtrlr :r fonóInn ]le]n$a,k értelornnoglrülitrrbijztető eleorlrón1 $z(tropol' ]riltlclr a loxikális jolentés hor_ : clozőjává, ig r.ri]ili, ll lrlr,tgolrrrak jc1errl,ósc r'an. A lrangl:ÚJi l (íorrológiai) közclcdás Itrál1lusztárl tlntitttt tttlgtr után votr'ia,
tr fog'' lrrr,l

zépkori lko1asztikus dialektikrt nvolrrait magír,t viselő XY. száaadi (,,rarNx c'oBec' _ ,,dagályos olőadrís'') orőltotett, rnoszkvai irodalmi stÍlus iciojén nyort polgárjogot az imda_ lomban a lníivészistruktúrn clcrrteként. llgyanakkor rneg kell iegvozrrürrl<, hogv a közópkor.i nrű_ veszet rínrelésitecbnikÍr,it oltól i\ l]l{ritól. Errrrek oka a liijzópkor:i és mai raíívészi tudrr,ííortnr'r,k el1ór.ő jelJegébon rej_ ]ik. A nroder.n nríívészetbencrény, h& egy mííalkotás ere_

1

deti, utálrozhatal'liin, do a középkori esztótika biinnok,

ll

;l": ZÍ'og}1)Ztt!1

i':-lil.

Tr:hrit loszögczllrrijjiik, ho1{1' a r'ínittok, tniltt o1r'itrurtr'l<, tt, ltirrr.egét rl.z ijsszo]iasonlíttiB él lzerrúgír,l]ítás lbi-r'arnrta alkcr1,ja, rricJvrrtlk

kü]önítllo sajátossága,i küló)lböziJkóppon nyilrátrr-rbrak itlog a, ríll} fol)clik.li és óttelllri lrzr,tátr'jrr ]lclül. A'rlla, lernó;zelű rt. kii!.önbst.gck ltii:ös tl,t:t;ezőre lrr,'isrL és tt' hasonlósú11lr n' g!/öI'erező lriilifubözőséqel; f elkirristt, jtl,enli.
Ezért korritrlsc,ttt rritotlon, lrogv ir, lírirkultúuópporr rlkkor alaku]t kj' llilror ;u l<özó1rl<or'i gortcloJJrodásbarr ]riér'lelődötú & sko]&sztikus clitr'ltlli1iJ;rt,, tno}v rr íogalmak 1"ron.r.o1u1t Órrszo_ fonódásár'rr,] ir, lét ós 1rrr]rr,t lrllrryo1ultságát prribálta ér'zó1roltetni. Ért1ekos, lrclgv tr, l<orai tlngolszltsz rírrrelés- nrirrt ezt V. M. Zsirnrl l lrszlrij llLcgíu1lapította olyarr Í'ogir,1rrrtr,k Ósszehilsorrlít1r-r1u'a' _ sztltIrlrcÍrIlíír'Lsiilr:lr, tÓrcliszik' rrrol1.okot korilbbarr teljc$c]r l(iiltinl}iiz(íl1rrrtlli lartoíta'lr: .,A ríIrL 1ő1og &z epoaz lréhárly Ílll.r,rxlr1 sti]isz1ilirli frlr'rlu lr'utÍblln, alliterÁcióillari jelontkzili. Itltr l,ar:tozrrirli 1ll' rlz úlr. ,,1l1rroa kiíojozések'', rao1yelr *z ,,és", ,,is" (,,uirtl") Iiötősl:ír segítsógóvel mkon - (szinoninri! vlllv kontr&szt) fog;:r.buakat kapcsolrrak össze ogy párlrrtzitmos llJ'olvt.lni fornábalr.''Úg \-trir vélotlr:n az lr.trr. ltr>g.'; oroszoltzlig}lan a, ríill a' kö1e8

telte az ősi, .,istcrri sugallnttt5l'' ihletett nrinták hííségos utánzását. A műr.i':sz felaclatll tbbtn Állt, lrogy saját cl_ képzoIéseitfé]rotéve tigyesell nregismótcljo a rrrűvészeti azortartÍrs bonyolult cl(íír'risrr,it. _'\z effir,jta esztétiklinrr,li mog_ voltnk a maga, szocio1óciai ós irleológiai gvaj](eÍ€i, betrnünket azonb:r,n rrrost c'.ak ru kértlós or1'rik oldala érdokcl. Bizonyos korok csztétikrr,i gorrdolkoclása (temészotoserl komIrként esznrei-tnűvószi rcnrlszcrcLérrt más_rrrás ér.tolom_ bon) lnegtűrte az azonossá,g csr,tétikűiáL - rrerrr r'-alami írj ilolog létrelroztisa számí1tltl sztlpncl<, ltatronr egv korállbi

fennlréjázír,snak tartot't mirrrlcnt, ami eg)'éni, és nrcgkiivtl_

A

rbn lennészeÍíttél J'oguu rlictlelrtil;us.

alkotás 1lorrtos nrcgistnt!1léso. Áz ilvell esztótikai gondollioclás (a középkori ntíir'ószoí vona'lkozilsá'ban) rtz alrr,bbi ismerctollnéleti okÍoj1,óscrr ala,1rszilt : ltz ir;ltzság rretn clclítJlctíi ftll az cgycs részjelcr'Ls('qelr clotlrzésc ú1,járr -_ a részjelolrsó_ gek néhány iga,z a priori rr,rlolL llltn]ralnos littegórir1rtl vezeíhető]t vissza. A nrogistnerós tigv tt'tcg.t'vógbe, lrogv a rtlszjclenségelret cgvctrlíívétessziil< rr,z áltr_llírnos ka,togóriáklrrr,l, lnolyelr hozzájuli lióg;st o!;íicllcgcsclr. A nrogismcrós célja, nerrr az, hogy feltárja az oset lr:utlsot, srrjátosat. lranem' hogy az egyeditől fokozatosatr trll'rlrral koztlltva rrzt az r1ltalírros - végső somtr cqv rrtlir'crz;ilis -- szitlt.itírc enrelje. Ilr-cn tttdat ]rlltároztn tlicil a tíltt s1rcc,ifikrirnít is. Szcl'lt_
130

beszökő a flexiós, ,,n__ve1vtani'' rínck bőségc. Az tijkor rrrűvészetóbcn elfogadott ktlltői norrrrík szerint - ezelr rossz rímek' A figyelnretlcn olvLr'só lrrrjlandó gvakori eliífordu' lásukat a, fejletlcn lrözépkori költői tcc]rnika ror'ására írtri. Pedig, rninden bizorrnval llíi,sró] van szó. Az egvíorma rag_ ra végződő sza,va]< iis-qzeválogatása tulajdonlréppen egy ál-

talános lrategóriába (participiunrok meghatározott osztrí_ lya, a cselelrvés alanyát jelÓl(í főnevok csopor'tja stb.) való besorolásnak felelt meg, vag1'is a lexikális jelent'és llre1lett kícn'relte a grainmatikait. Bközbcn a, Iexikílis jelentés szc_ repelt a szcn'rantikai kiiliinböz(lsóg hordazójaként, a';tégző' clésck pedig a rítlclő szavakat cgv'r,zon szemantikai sorba iltesztették' Lcjátszódott a jelentés á]talánosítása. A gzó ]<i_ egészítőér'teiemn-rct tclítődijtt, és rr, rírr'r ígv csengővé vált. A rímet lla másként érzólrcljük. A ,,rírr,elííszavak" osztályíba tartozó elernek közós tulajclonságaínak nregállapí_ tása után végbemegy a, jclerrtósck c]küli'nítése. ÁIrri kiizós, a,z összehasonlítási alapu1 szolgíl, az e]térésckórtolem_ megkü]i'nböz1,ető jcgvkórrt Íbrrltcirrná,lrl a,k. Állban tz csetben, ha a rírrrelő szrlvak egybevágó ré-rzei rr,ind foriológiailag, mind morlokigiailag azonosak, a szcn&ntikai tcrlrolés áthel-veződik a szótőre' az ismétlíjdés 1lcdig lriiktatóclik a

l(ii1ölrösc:r órrlckes, lrrigY ugvllrilz ir, stlulitrira' melY bizorrl'os ilnrclril,tllnléleti clvc]rllck ós l'izorrtlls esztó tikai rrirldellnok IórLvéLrlrr ].liztosította, ll rírli csengését,a művószi nrq;iilnrtlrós ogY nrási]l rorrdsz<,l'ól-rort oríjt]otlllek bizon-vul. Ez a 1óriv i-.nrótr:]lcrr irlítriritaszt.irr,' monn-virr: téves rig'v boál1ítrr,ni L'r, r'ínr iijrtóntl'tlt ' ltitr1, vir.liltlri]Yei-r ,,rnűfogás'' teclrnika'i t'ö]iólctesor]ésérlrlr trrlsszÍr sor/lt - ttrrelynek cgyszcr s minc]enkorra adott kijltői tilrt: Init van.

tolnpil.

jelentés-megkiiiorrllóztc'rés fo11'airiatá1ltil' 0sö]rI<on llz í'']t'rr'lános szerrra,ntilil"i torirclós, nrinoli kövctkcztébon l'" ríil-r el-

Ugyanaklror rren-r rrchéz észrevcnni a rírrrek funkcioná1ig azonosságát serrr a, külólrböző korok rrrűvészetében: a rín a szónak sok ol}-an vonatkozrísíttár'ja fcl, lrelve]i a köz_ baszrrálatban e]sikkadnalr, szenrarr1ikaiiag serrrlcgr:snei< tűnncii ; ezeket értelem-megküldnböZtető jelvekké víltoz_ tatja, irúorinációhorclozókkí tcszi, jclcirtósclikel ruházza, í'el. Tz a nagvaráza't a, rímelő szavak nagv ór'tclmi ]rorrccirtráltságára, amire eg1.ébkérrt a, vetstani irodrr,ioln nír' r'égon Íclfigvelt. }Iint az előbb ehrrontlotta]rból látlr&ti), épllen a'z isrnéí.lődések kapcsán tlrrtatkozit rrreg le.er'il/r,gosabban az az általánosallb esztétikai törvénvszerűség, ltogy a nűvószetberr minden, amitrelr gtrukturálisarr jclcr'i1,íisógc van, jclentósse1 telítődik. Itt rr,z isrnét]őcléscknck két' típusát enelbetjük Li: a tenrrészetes nvelv szintjén szema,ntikailag kü]önnenlű e]emek isnrétlődését(azok az elerrrelr isnrétlődrlelr, urel5rek a nvelvben a ]<ifciezési sík}roz íartozrrak) és a szemantikailag egynenríi elernek (szinonimák) isméilődését(a' lratáresct - ugvanill]rrak a szóntrk ncgisrirétlőcléso). Az olső ti pusról mír elóg t:ószletescrr szóltun]r. Á rníl.sodiL szintén figyelmet érdemel. Szigorúa,n vér'e, a r'ersben teljos és fcltétlen ismótlődés egyszerűen lehet'etlelr' Egy szó isniéLlődése r' ször'egberl rcndi;zerint egyáltalán nem jelerTti :i íoga,lom lrreclranikus nlcgisn-rét'lődését.Tnkább egv bon1.o1ultlr,Llb, bár eg-''séges érte]rrrű ta,rtalornrói tlrrri'.kndik. Az az oilv:tsó, aki lrozzí.znkotL a szörog gr.r fikl i ér'zél<cléséhez,ha a, papílon ismétl(ídő szóalakzrr,tokat lát, feltételezi' hogy eg.r ftlgalom megkctl,őzésóvel van clolga' Pedig álttr,iában cgy nrásik' borryoluh,allb fogalorrr ál1 előttc, nrcly kötődik ugvan az ercdcti szóhoz, d.e komp1ilráltsíga egv/llta]ín nenr mennyiségi jellegű.

140

l4I

Bsr crunurre: rpoxoqer 6apa6an. Colgar, nporqaücx c Heil, rlpouiaüc' c Heii, VxoÁlrr sssoÁ B TyMaH' TyMaIr, T}MaII' A nporruoe xcxeii, .ncneü, xcxeü. . .
dob Ka,tona, bírcsúzzc1 tíJlc, búcsúzzel tő1e Dlindul a gzaka"sz a kijdbe, ködbe' ködbe' A mult pedig mind világosabb, világosabb,
a,

általunk jalrr,solt nrogolclások lrözü-[, mert az ő kifejezósi módja milgábarr foglaljrr, urintlezekot a, fogalnri ítr_ nyalatokat. Mégpedig rrrrrra,k lrövetkeztéberr, hog.r' miné1
scrrr az

Haliják: cliibiirög

pontosabb a szÓl,eg szcrrrpontjából az islnótlőc1ós, anná1íorr_ tosabb értelcrrr-Inegkülajlrbijztető szorepet kap az isrrrótlő_ a lrang_ clő sztvak láncír,nak eg1'eLlcrr cliÍtbrcncriíLlÓ jegyo lojtés.

-

í'unlrcilljl;'. tlrrrlékczziilrli visszt} .{. Blo]t nr/rr jr]ózctt vcrsór'c;
.

Ylrr

euzon]lir'lr rr, sztjismétlődósrrek

lnég egy sír:ukturális

világosabb . .

(B. Okuclzsava)

'Iuori orepx crpacrHbr

j"r,

o'tcpx
.

Szorrvodólyol kötvonalatl, fiis]"szíllííl<ötr'orraltlcl ' '

A

rnásodik verssor korántsem jolent olyasrrrit, mintlra vala,kit a'rra, szóütanána]< fol, hogy kétszer vegyen búcsírt.?o Áz olvasás intonációjátót fiiggően jelentheti, hog.v ,,Katona, siess olbúcsúzni, a szakasz rnár útnak iirdul". Vagy: ,,Katona, búcsrlrzz el tőle, búcsúzzel mindórökro, soha többé
Wűcrsűzz t:I től.e, nerrr Íogod viszont]á1,ni.'' Vagv: ',Katona, egyetlencdtől.'' De soha silcs olyau jelentése, lrogy: ,,Katonrr, búcsúzze1 tőle, még egyszer búcsúzz el tőlo'" Vagyis a, sző megkettőzége nem a Í'ogaloIrr nrec}ranikus lrregduplázódásár:r, utal, ba,rrem eg]r újj ]ronyolultabbá 1ctt t'arta,1orrrra,. rr, r'erssor átír',A szaka,sz cbnt1u] ködbc, ködlre, ködbc" ható ,,A szakasz eIirrdul a körlbo, cgyr'r: rrrcsszebb halacl, mír nctn is j1ltlrató" a,]a,kba. í!s rrróg szárrrtalan rrrás ór'telelindrrl mezési lohctíJsógc r'llrr cgyot kivóvc: ',A sza,ka,sz rlz első ködbo, it, ntrisotlik ki'dbo, ll ]rarrrr.ldik ködbe.'' Ugvanúgy nragvlur:ilzlttltó a,z rrlnlsó vcr-:gor' is: ,,A mú1t perlig egyrc inkállb 'l'i]ágosabbír, v1r'lik'', ,,r\ rlírlt pedig rrrindjobbnn érthető, nrílr ninden szitúe va'kítórrrr vílágos'' stb. Yiszont a kö1tíi éppen azért nenr választotta egyi}e{,

Á ,,szerrr'cr1ólyos )rörvtlrral'' ós L ,,fiis1,színű k<irvontrl" két ilrráIló szókapr:solat; rr,z cgyilr közvetlcn, t rrrásik átvit i jolorrtósen alapszik. A ,,szonr'er1ólvos kö.*vona,l'' ós rr ,,füstszítrű körvouul'' szóka1lcsola'fi ilt o]t'arr szetlrantika,i agészc' kot alkoi,rrrr,i<, mo]vek iór'al botrr',llu1l,rtJrllak nrint a, ,,körr.oni'rl + szerrvgtlólyes" és a ,'körr-ortal 1 íüstszíníi''foglr,iinak eg},szcrű összege. Ilá.r,rlrísul rr, szóisIrrétlós trróg örr_ állóságuktól is rnegfosztja és egy szenLrr,rrti1rail.ig rrrég bo_ nyolultatrb egysóges cgésszéolvaszíja, -- c lii.t szóka'pcsoIa't'ot. Az isrnétlődő ,,kölvona,1'' szlí cgyfortnárr tagja rrrirrd_ lrét szókapcsolatnak, erulek követkczlóls,:tt tl'z olyan -- egy_ rrrástól oly távol oső és közös rrovczőre rtt-ru hozható - Íb_ galnakróI, mint a ,,szenr'edólyos'' ós ,,íiisíszínű'',kiderüI, Irogy egységos ollottótpár't alkotnak, egy maga,sabb szintű értolmi ogységot lrozva létro, moly jeleniés-komponenseirc egyálttr,lán nom bontható. Názzük rnog Loonyirl trfartirro v l, 'faldem! címü vgrsót a'z ismétliídé$ Íru rcióirLak tzonnzÓgéből.

142

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful