Helikon, 1999.

\v()l.I; sCI IMIIJ /

EKvlVÁI-|NclÁK AZ ELBEsZÍiLl PRÓZÁBAN

181

WOLIT

SCHMII)
el

(Anton

Eku iaal en ci ók nz

beszélő

Csehoz.l nouellóiból

p rózában szórmazó péIdákkal)

2. a tulajc]('1sítok vógtclcn sokaságáb(l\ származó mcghatáIozott minőségek szclckcitija, nlr':lyckct a kiválasztott tajltónósmozzanatok lrordozrrak'

9cpcl conocraslexnn-npo1jlBopeq' xyÁoxlll'l}i Io6upacTc' Áo cyouloc t npc^itgra. [...] 9epe ocrpoylrrroc rpor!BonocraBjteHtlc ol hÍll'lRacTcÍ cyr!HoclL B'] tlr|UolIIoUlc|l il nloleii.
Egybevetések ós cllentételezések útján iut el a művósz a tárEy v.rlór1i linyegÚhcz. [.. ' I FJlese|méjű szcmLleálIítás útján láÍul f(.| az emberck közöft Ícnnálló kö]csönviszonyok vatódi linyegL'' VtrtoN SKt.(rvszt 'lt A. p. Cschov'
1. TÓRTí;NÉS, TÓRTIiNlj'I'
í;S ÉRTEI'IM

A t(irténet tclrát nem tartalmaz mást, mint a szővegben explicitcn ábÍázolt tónyekct a denotált szituácitíkkal, szen'rélyekkel és cselekr'ésekkel e8yűtt' Az ábÍáZolt tónyek pcdig csak azon tulajdonságok révón rószci a töÍténetnek, melyek a szövcgben adott expiicit n-rin(ísítésekáltal konkretizákidnak. Mindcn, nem cxpliká|t ktilsr3 és belső szituáció, szen-rély és cselekvés, anlclyckct hoZZ.í tudunk és gyakran hozzá is kell gorrdolnunk az ábtázolt tónyckl]cz, \'alanrint nem konkrctizáIt minóségeik is, nrelyeket a kiválasztott töItónésmozzanatokhoz rendeiürrk hclzzá, tclrát mírrden tőbbé-kcvésbó egyértelműcn imPlikált dolog vagy r'ógérvényesen vagy csak átnrenetilcg, dc a töIténés vé8telenjében
kcll megvizsgálnrrrrk''
nrar.rd. Ez ut,jl.bi [.izonyos csctckberr töItélrik, melyekct a kai\'etkező fejezcfbclr

a\ Törtétrct mínt szeltkció

A törté ís szituációk, szcmélyck és csc]ckr,ósek térben ós időbcn nc'nl lr.'batlírolt, mindcrr irányban nyitott ós Végteleniil P()lttosan konkrctizá|hatt1 krltrtitrtttt ma, anrely a nrűben, pontosabban: az elbeszélt tijrténctbclr nrít inrP|it'itcrr irdr,;t vaj]. A tőrtélrct a történósbő] valLó kipóIasztós crcdmónyc. Kc1t szc-|ckcitis nltivclet révénmcgy vé8bc a konstitúció, ezck rcdrtkáljík az atlyirgi krrnlplr:xiliís ís az éItelem lehetósé8einck túláradó bóségét, és a tijltónós r'e(gtt'lcrrsó8ó( c8y lcllatáIolt' értclcmmel tclített alakba vezetik át. Ezck pcdig a k(ivctLczrík:
1-

a törtúús eleneinck (szituációk, szemólyck ós cselckr'ósck)2 szcIcLciLijtt

t1s

e8ern1íiend6k n1é8 természetcscn it (tcrmészeti) csenté1ryek is (flnclyekben a szenrélyek ncnl á8ensMnt, hancm páciensként műkódnc}i)' A7 c8yszcÍíisc8 kcdvéért itt és a továbbiakban csak szituá_ ciókról, s7cmélyekÍól és csclckvésekől lcsz szó' Az $í'l.lr,v tcrmintts az e8esz mű\€t szcn'czó, a (kűLső éslva8y bels6) szituációnak a tőrténct kezdete és vé8e közajtt Znjló \'áltozísát ielöli'

lódnak)

' A sziluíCiók hlhd és Útl'.' (mlntáIis) szituÍciókÍa oszthatók tovább. A kiilsó szituációhoz tartozii( ' az is, amit az an8olszász kutaLísbJn 5-.'lrl',t8ként (vö. Pl. L. N'ÍICHAEL o'TooLE: structurc, stylc and lnterPretátion in the Russian short sbry. Ncw Har'en, 1982, 180 192') ielölnck. s.zcr'ély minden olvan aktáns, amely a történdsbcn cselckvőkéPs' ncn] csclckvókéPcs tár8ysz€rúsé8ck a kai]ső sziiuációhoz ^ tano2nak. A cse]ekvésck mclctt (amclyek tel.ékcnységi, bcszéd- vasy tlldnti csclekvésként mnnjfesztá'

I I]ttK']ol lU(,oBct(Itli: A' n. qcxoB ( l955)' - Bővítctt vá]toznt: IIoBccTlr o llpo'c 1, \tl,llllJlÜlln' ll pljűo_ pbr' ToM 2' N,ÍocKBa, XyÁo)KeqTclnla' nlh_PaT}pa 1966.3"19. - E stJoYszkii sziizs'rlnrélctdből szímrizó ma8lno|dat, amcly a szcÍzónck cs€ho\'A PllÍók me8 a nyur8a címínovcllájírlr vonatkozó ícjtc8dóscit álta]ánosítia, me8találhakí a MctaÍoÍa és szl:izséhez fűzött me8je8}zésekbcn: ,,A nrűalkotás íc]nd.rta az élet visszaadása otyan összckaPcsolások [cllc'Úe'./'7 me8alkotása és olyal\ oPpozícií'k 1onanoF' /o.' Íelszínrc hoás.r révdn. mel)'e]. fcltárjáka tárgy valódilénye8ét [ry4rcchb]" -Uo'I'86.

Í,Po

bcnnc all(alnrazott ,,cl'árásokat" dcmonstÍálj., |o8ikai'konsckutiv mű\.eletek temPor.1lis mctifoííi_ val bontja mc8 a szin|ck szin1ult.nciljs.ít. Amcnnyibcn a törtéltés ncm más, mint a szclckció inlP_ l&ált kiindülóPonlj.1, nelynek cÍcdményckénte8ielcnil( ;l történet, nen1 lchct a lótaL1tonóm valós vilá8 lckintetében - pontosabb.lnI a n]indcnko.i kultúráb.1n spcciális módon kategolizált vi1á8 tekilltetébcn defilií]ni, hnnem csul]ín írra a történctre vctctt pillantíss.1l, amclyb€n inrdikálva van' A történésnck éPPcn azok a katc8orillis icllcm?ói ós csck'kvéslo8ikai lehet6s€tei (Mely entitás léPhct Íel csclckvóként? McIy .selekvések lchctsó8esck alaPvetóen?), anclyck a történct saiátjai' A rörtónós tclrát már nindenkol c8y a törtélret íltJl katc8olikusan megÍolmált viljg, és mint ilyen, nem azono_ sítható azon ktllltira áhal kate8o.izÍll, cls.iátított vilíg8al' amelynek rés7e a mÍi. A m|umnrJncl1s tórténés mint indcxiklts jel milrdcn biZomy.l kiizli kclctkezési kontextusa kultúIájínak kategóriáit, dc tarta]rnazhat óPpcnség8el olyan kategó ákat, és mc8jósolhat olyan cse]ekvési lehetőséseket is, amelyck ncm nktuálisak ebben a kukúrában, illch'e máÍ nem va8y mé8 nen! vagy e8yáltatán ncm tűnnck mc8valósíthalónak.

3 Az első lijÍl(1n(lsdeíilrícióm (l982' 94') olyan tömörr€ sikerült, ho8y Íé]rcéÍtésckÍc adott álkalmat' [zért ilt as nl([t cll)' licsit tóvcbtcn kif€jlem á t('rténésontikus státusz.ít. E8y íikciós nrű tőIténése lcrnróslltcs.'l ncnl ll8ynnabban a státüszban adott, mint az a történós, amely a tórtónetírók álh| lcírt lij'1óncllm Jl.tl'i.i!ll s7ol8áL' Mé8 akkor ís, ha a múlt történ€lni escmónyc ugyancslk történetekcn kort'szl(il, t('hjt (jtI('I('mkóPZó redukciók révénhozzáféÍhető, mint Pl' mindcn e8ycs olyan mű, mely A lÍilt'ii Í('lra(Il\l(lln tijrténctc cí ct vjseli, mé8is őnma8ában ez az cscmény mcgli'rtént' E fakticitÍs (is líli(llon(n]lil hi.ínylik az iÍodalnti töltínósból, c8yébként ott is, ahol _ nrint á ,,tajrtélrelmj" rc' 8Ún)'lx.n' úty ttillil, rc.ilis csemónyck alkotják az ifodalni törtónct ,,an}'ásít"- scm a szeméI)cs, t.n) n nyilvános Politikai tajrténés' amelya l,ev Tolszk)' Háboni és békóióbcn elbcszólt történct hátterót ndja, nem azonosítható a NitPóleon kolszak vaiódi tórténelÍni escményével' Az sokkal inkább lI8ynnolynn fiktív, nint aZ €bbő] kinetszeit töÍténet' Bír a fikcióban a szeÍző alkoiísíník nenl \'a](is esemóny szoltjl iláPul, sőt a fiktív tajrténésis csak a tölténettcl ka'rvonalazódik, czt a tcjrténést á nlű saját s7-elkezcti szintj(tnck kell tekintcni, tcfmészetesen il núJ'.'fid stl kt[rális szintnck. Dz kéPezi azt áz alaPanya8ot' amel!'re a történctct clőidéző szclckció vonatkozik. Amikor arról beszéliink, lro&, a törtónetet mozzanatok kiválasztísával ,,hí!juk cló" va8y ,,kimetssziik" e8y alaPjátll szol8áló törté_ nósb6l, tcrmészetescn ncm:l szerző erccleti .lkok1i aktusát, nem a mú genezisének válódi kronológiáiát, ncm is a mti bcÍo8adók áltnli szukcesszí\' konkTctizációját tartjuk szcn elótt, hancm czt a kiÍcjc_ zést, éPPúgy, mnÍ az.jóllc és llr'll] id6bcli nrctlratározásokat, ideálgenetjktls értelembell haszní]iuk' azaz eg1. ,,8cneratív" konstihici(js n1ode értc]mében, ancly ahhoz, ho8y í mli faktúIáiít, a

1B2
A szituációk,
a

TANULMÁNYoK

WOLF SCHMID / EK\,TVÁLENCIÁK AZ ELBESZÉLÓ PRÓZÁBAN

b\ Az értelmíllonal és n fle1fl kiuáIttsztott elexl

személyel

képezi releuanciójuknak" értelmi relevanciáju*nak, mert a tőÍténetalkotó értelex kepzés szempontjából keni]rrek kiválaszkísra. Legalábbis ezt feltételczi. az az olvasó, aki ór_ telemtaÍtamának előfeltevésével olvassa az elbeszéléstA szelekció tchát a kiválasztoft elem óItelernrelevanciájá' az elbeszélés éItelni egységében való részesedését su1a]lja| azaz azt a kéPessógét, hogy szemléltesse az elbeszólcndó eseményt, egy kiindulási szifuáció vá|tozását, és hozzájárrrljon annak az értelemnek a kifejezéséhez, amely az esemóny kauzaÜtisában van megalapozr'a. A kiválasztás tetuít azzal a folyamattal jáÍ egy.ti tt, melyet a történés mozzanatai mentén meghúzotÍ értelmí'wnalnak nevezheh-rénk'a A kiválasztott történósmozzanatok ekkor a tórténetben a többékevósbé állandó értelmi vonalon elhelyezkedő pontokként iclcrrnek meg. Az olvasó tehát, ha megpróbálja íljra meghúzni az integráló értelmi vonalat, mindenkéPPen aIIa kónyszcrűl, hogy mindkét vé8énmegragadja a szelekciót, ne

a cselekvések és hr1ajdorságaik kir,álasztása előÍeltételét

E második eset, a tciÍténetértelmes feltárása érdekéberr, atapjában véve teljes méItékbenmegkcjveteli a nem kiválasztott elemek aktualizálását, épp csak azon mozzanatokét nem, melyeket a konvencionális cselekvési mintákra Való hamis

úiátszások kíná]nak Íel. EZZeI eljutottunk az elltasítás harmadik móduszához,

csak adottsá8ká1t (mint meghatáIozott mozzanatok kiválasztását), hanem negncűként is: a választás más lehetősógeinek elutasításaként. A kiválasztott elem majd csak a nem ki\'álasztott hátterében nyeÍi el azonosságát és értelmi funkció iát. A tcjlténet mint éÍtelmesegész megtaPasztalása azt ielenti tehát, ho8y fel kell tátni szelektiaitásóllak lo|íIgÍját. De ielent mé8 Valami mást is. AZ olvasónak fudatosítania keil, milyen jcllcgű a múben észlelt szelekció negativitása, azaz mllyen móduszban utasították el a nem kiválasztott elemet. A szelekció esetében utyanis az ezt kísórő negáció három módja különíthető el. Az elsó esetben a negáció végéwényes, árn nett kífejezett elutasítás jellegű. Ekkor a nem kiválasztott történósmozzanatok nem találhatók meg sem aZ éIte]lni vona] meghúzott, sem a pontokból álló (tematikai résekkel megszakított) szakaszán' A negációnak ez a módusza irreleváns ,,meghatározatlan helyeket" (INGARDtrN, 1931.) hagy hátra, me$ck konkretizációját a töIténet nem követeli meg, de nem is támogaqa' Aki az irelcváns nem kiválasztott elemet mógis konkretizálja, olyan IecePciós teljesítménythajt vé8le, amely nemcsak felesleges, de az értelemegyencs kifiirkészését,a választási dcjntések rekonstrukcioját is meg akadá|yozza. AZ elutasításnak egy másík móduszáról' a kifejezett negációról akkor beszélhetünk, amikoÍ e8y töIténet tőle ide8en értelmi vonalak támpontjait foglalja majde8en vonalak meghosszab8ában, a saját értelmi vonal azonban nem- a ielzett bításd, hanem elek tagadásaként |ön lótre''
4 Áz érteLni vonal Ío8atma Georg Simmel ,,ideátis vona]ának" kéPéhczkaPcsolódil (i. m' 165.). simÍnel kiíejti, ho8y csak ,,egy ideális vonalrrak" a vílágtórténése8y metszeténck vég nélküi tovább osztható atomjain kelesztaili,,mcthúzásával" iBtunk el ety olyan történetírói, egyctlcn Io8alomba Íoglalható ,,egyséshez", mint amilyen PéldáüI a,,hétéves háború"' 5 EÍe pé]dák Puskjn A lővés és A postamester címítelbeszélései. Ú8y tűnik, lrogy a kiválasztott történésmozzanatok elóször olyan értclemfolmákba ileszkednek, me]y€ket ide8en tórténetek az irodalmi hagyománybó] ÍoÍmíitakmet' Eközben hnte]cn megtőmek e vonalak. sok kiválasztott

san, az implikálás automatizmusában. Tudatosan rendszerint csak akkor hajtjuk végre az üres helyek ilyen fettöltését, amikoÍ a me8takarított elem lényeges mozZanatokban mutatkozik meg va8y peÍdóntően me8hatáIozza az értelmi vonal irányát. Ilyen közPonti mozzanat a hős cselekvési motivációja' oly mértékben váhak PIoblematikussá a 8yakollati és beszédtevékenysé8etis motiváló fudatos cselekedetek, amilyen mértékben az elbeszéIő próza komplex, többrétegú Pszichével ruház.z-a fel hőseit, és amilyen mértékbenmegszemélyesíti a töIténetet (azaz az e|beszé|t személy nézőpontjából adja elő)- A tudat azon mozzanatai, melyeket az elbcszólő expliciten leír, gyakran már nem képesek a tettet és a szót kövctkezetesen motiválni' Ebben az esetberr magának az olvasónak ke1l feltámia a cselekvés motivációját, oly módon, ho8y a tciÍténeten túla _ lelki _ töIténés bizo' nyos nem kiválasztott (a szerző és az elbeszé|ő által elreitett vagy számukra egyáltalán nem hozzáféthető) mozzanataira kérdez rá. A megszüntetó/hatálytalanító negáció valósággal konstitutívvá vált a modern elbeszólő pÍóza szárnáÍa. Az orosz irodalomban Puskin Belkín elbeszéléseí jelzik annak az elbeszélésnek a meg'elenését, amely a receptív éItelemkonstitú ció alapvetó teljesítményeként követeli meg a nem kiválasztott elcm aktiválá-

azokat a nem kiválaaztot| mozzanafokat éÍinti,ame]yek palado\ módon il absentía a törtónetl-tcz taltoznak, amennyiben elzámak e8'-üIes helyet ennek értelmi vonalán. Itt az olvasónak meg kell szüntetnie a szerző áIta| feltételezett ne8ációt, és úim aktiválnia kel] a nem kiválasztott elemet a történet számára. olvasás közbcn igen gyakran elvégezzük ezt, mégpcdig jobbára nem szándéko_

amelyet r4wz]4ntető/lfitílytnlanító negációnak nevezhetnénk' Ez a negáció Íajta

sát. E Íeilődés csúcsPontját Anton Csehov novellisztikája képezi' Több etbeszélésébena történet olyan ilányPontÍa vonatkozik, ame1y magán az e|beszé|ésen kívül található.

mozzanat €kkor már nem integálható' Á lö'ls történetét csak akkor azonosíguk, akkor adun]. neki értclrnct, amikol a Íomantikus bosszúáüó számos jntertextuáljs allúzió révénsugallt t(jÍténetének nc8ációjaként fogjuk fet. Ha Pcdit azokat a történésmozzanatokat, melyek A Postamester története kaPcsán kerültek kiváIasztásra e8y á[andó, íolytonos, mindcn részletet e8yesító érte]rni vonallí kí'ánj'uk e]rendezni, minden bizoÍnya] azon fcltevések csekély feltáró erejét ke me8tapasztalnunk, me]yeket az elcsábított sz€ntimentáLis h6snó nodalni toPosza, a ió Pásztor bibliai kéPe va8y a társadalrni tiltakozás irodalorni utalásai is in(toko]Í'ak' Mindkét esetben a2 elbeszélő és/va8y hősók tudatában konstituáIódil meg a történet, mint a cselekvési \'a8y magyaűzati mintaként Íe]seiló ide8en töÍténetek ne8ácíója. A történet nyomatékosan elLltasítja azokat a nem ki1'á]asztott történésmozzanatokat, amelyeket me8próbáttml a történeten kívü] akiuatizálii, mert a konvcncionális értelni vonalakat követve szinte adják ma8ukat a Íések kitöltésére, és biztosítékot nyújtanak alra, ho8y vé8i8vezetik a je]zettidern vonalakat.

184

TANULMÁNYoK
2. TEM^TIKUS És FoI{I\,IAI EKVIVALENCIA

a) Jakobson ,,|1aralelízmusa'' a aercbefi és i pfózábal\

ahhoz, hogy állandó értelmi vonalon elhelyezkedő pontokkónt jclcnjcnek nreg? A puszta idóbcli egymásutánisá8 cirrmagában móg nem alapozza n1c8 c8y töIténct kohcrenciáját, ós gyatr.u'l nincs megadr'a vagy ncnr ismerlrető fel a közttik 1ér'ő oksági viszony. Cschor' e]beszéléseibcn pl. számos cselek\'és kontingcns, \'élct' lenszerű, mentes minden kauzalitástól, ugyanakkor egy másik nézópontból mé8is szükségszerűnek tűnik kivá1asztásuk''' Annak taPasztalata, hogy a történés-

Milycn módon kcll összekapcsolódniuk

a kiválasztott történésnrozzanatokr-tak

mozzanatok vélctlenszerűsé8c nem jár szüksógképpcn a mű kolrcrcr-rciájának
Ienciq.

csökkcnésér'cl, arra hívja fel a figyclmürrkct, hogy az idcíbeli és oksági eg1'má512 következés mcllctt adva van még egy hamladik kaPcsolattelerntő e|v, aZ (kaíul-

ltt felmcrülhet a kérdós, hogy cz az clv ncm kizárólag a költészc.t vagy a vcrs_ beszéd számára konstitutív-c? Vajon Roman Jakobson, aki a költószet alapelvévé emeltc czt az elvet, ncmcsak velsszövegekcn nutatta-c ki? s a narratív műfajokban legjobb esetben is nem tcljescn malginális-e az a szeÍeP, amclyct betölt? AZ ekvivalcncia mjnt ,,a szekverrcia konstitutíV e|járása", a szelekció telrgelyéról a kombir-rácici tcn8clyére vetített ekvivalcnciaelv, Jakobson szerint annak a funkci ónak az ,,cmpirikus nyelvószeti kritéIiuma", mclyet ó ,,poétikainak" ner'ez.'Ám aho5;y Jakobson hangslilyozza, a poótikai Íunkció (anrelyet í8y dcfiniál: ,,the set toward thc MESSAGE as such, focus on the message for its own sake"s) nem korlátozódik a költészetIe, és nem is aZ e8yetlcn, bár mindenképpen domináns
6Je enrző módon Alekszandl csu(lakov Íld' A'E(cÁl|,[P nAD'oBli\ qyIAKoB: npoőre]va uenocT_ lloro a}t:Ulll3i x}Áo'{ecTBcllilol'i cllcTcruh' (o !B}D( MoÁe''x llotpa nlÍcal.n'). = CnaB'llcKtE nlfeparypÁt' N,íe)lfÁyHapo.ültl,lii c1'€]Á cjnBücToB [{ocxBa. 1973' 79_98' - Magyarul ALEKSZÁNDII PAvlovlcs CsUDÁxoV: A míivészi Íendszer e8ós7ként való elemzésónck PÍoblómáia (^z írói vilát két modclljóről). = I'lelüon' Vilá8iroda]mi I:iayclő 1974' 3-4. 31r-355'] abból kiindlll\'a helycsbítcttc ism.'It és sokat vitatott tézisét (Uó| [Io}lllNa qexoBa' MocxBa, HayKa 197l.) a Csehov-történetokbeli ,,véletlensze Iűsé8 cl!,ról", hogy a kontin8enciil lcndszorél eEy azzal konkuÍáló lendszeÍrel kombjnálta, amcly ir vólctlcniil kivílasztottn.k tűnő cPizódoknak ós ríszlctcknck ,,míivÚszi sztiksé8szcrűségct" kólcsó_ nőz' A konti_ngcncia és a kohercncin viszonyához Cschov elbeszé]éseiben v(j. mósI B' J' AIV1SENGA-V' Á' BEDAUX: Personendársteltung in Óechovs Erzáhltt]1g ,,student". = Russischc Lrzáhlün8. lttls^. sian shoÍt story. Russkij rasskíz- l{rs8. R. Gn?,,.]. Utrechter synlPosium zUr Theorie tmd Geschichte der russischen DrzálrlunE dcs 19. und 20' Jahrhmdcrts = sludie in slavic LitcÍaturc ánd Poetics 6. Amsteldanr, 1984. 28'l-314. 7l(lézzaik a hírcs szavakat még egysz€r eredetiben: ,,Whnt is tlrc €mpirica] linsuistic criteÍion oÍ the Poetic fünction? ['. .) The pctic ÍlLltctiofi p jetts t]le pÍntifu of equilale ce Í'a lfu aÍis oÍ se]utio,l / La the axis aI ca LbÍntian. EqLrivalcnce js promoted to the constitutive dcvicc of the scquence" (RoM,{N JAKoBsoN: Lin8r stics and Poetics' = style an(l l,ínglla8e' I.IÉt'á. s.Ü!ok' cambdd8c Mass.
1960.3s8.). " Uo. J56. - Krcmelcs Jz crcdetrbon.

'KVIVALENCIÁK ^Z funkci<íja a költószetnek. Kósóbb, a Klystyna PomoÍskával folytatott Beszélgetésetbcn Jakobson arra a kórdésrc, hogy a ,,paralelizmusra" vonatkozóan húzhatóe éles hatáI a aers.ts és a Pro|Jorsa közé, mig c8yszer leszögezi: ,,A paralelizmus szcrcpc scmmi esetle scnr korlátozódik a versnyelv területérc"'9 Kétsé8telenül van azolrban egy ,,számottevő hierarchikus külcinbség a versbcli és a prózabeli is Palalelizmus köZöft." Mí8 a költószetbel't a vcrc máI felépítésével (a vers prozódikus szerkezete, a soI és aZ ezt konstituáló netÍikai lészek zenci egysége és iterativitása IéVén) ,'a grammatikai és lexikai szenrantika elemeinek pálhuzamos elrendezését" sugallja, és szükségszcrúcn rcndeli a hang irányítása alá a ielentést fsnyx aepxorolur 3ua9e flelt]/ a Plózában _ épp ellenkezóleg _ ,,a különbözó nagysá8Íl szemantikai e8ysé8ek" élveznek clsőbbséget a párhuza!'nos strukttirák elrendezósébcn: ,,Itt a hasonlóság, a kontraszt vagy a kontJguitás révénösszckapcsolt cgységck paralelizmusa aktív módon a sziizsó fclépítésóbcn, a csclckmény alanyainak ós tár8yainak jcllemzésében, \'alamirrt aZ elbcszélós motívumainak sorÍendjében nutatkozik mcg''' A ,,művószi próza folytatja Jakobson a költészet mint olyan" ós a mc8szokott gyakorlati-kommunikatív nyclv között ,,kö?,bülső helyet" foglal el; önmagában ncm honrogén, fokozatok cgósz sorát alkotja, amcly a bcszédet nindcnkor a kót Pólus egyíkélreZ kózelili, a másiktól Pedig el távolítja, ós eler-rrzósc sokkal nchezebb, mint a ,,poláIis jelenségekó"'r0
b) Hasotióság és opylozíció

WoLF sCI]MiD /

I]LI]ESZÉLI

PRÓZÁB^N

l85

megegyeznek, egy másikban pedig nem cgyeznek mcg (nicht-idcnti5ch). Kót elem, ,,l és B hasonlósága egy x jegybeli egyczósiikón túl implikálja egy y jegybeli me8 ncn1 egyezésüket' Valamint á és B oppozíciója elófcltótclczi czen elcmck összclrasonlíthatósását. Mindez azáltal lchctsó8cs, hogy r1 és B, amelyek egy c jegy alapjár-r nem egyeztethctők összc, c8y köZös rl Ióvén összc vannak kap_ csolva. Az oppozícióban ál]ó clenek összelrasonlíthatósága azonban mindig ezcn 'e8y elemeknek cgy nrélyebb szintÍt egyczésón alapr'rl, ennyiben ugyanis az opprrzíció
9 RoN{^N JÁKoBsoN KRYsryNÁ I)oN{oRsM: DeceA6I' = Ro an .lakobson: selcctéd Wlitin8s. VIII' Berlin, 1980. 523. (A Beszé]8etósekből vctt kóvetkezó idézctek is ezen az o1dalon találhatók') 'l'A paradigmatilus próza tipológiá|a és tcjrténetírása (Histofío8Íaphie) szímíIa tanrl]sás8al szol8á]hat, aho8y Jakobson a párlrerzamos eljárások c8}encsl.onalúsá8át ősszek(jti a néPköltészeti prózával, LeY Tolsztoi parasztgycÍek€knek írt történeteit clemezvc'

jelent, az,a?' az elemeknek bizonyos érték ckvivalencia esye é|tékííségct ^Z alapján fennálló egyezését.Ez' az' étték,a tertiutn comparatio'Is, a múbcn a történésből a töÍténet számáÍa kiválasztott isntrtetőjcg1ként jelenik nreg, olyan tulaj_ donságként, amely nem időbcli és nem oksági módon kapcsol össze egymással kót va8y több töÍténésmozzanatot' Az ekvivalencia két viszonytíPust foglal magába: a hasonlósógot és az oppoziciót. Közös berurük, hogy az általuk összckaPcsolt elemck lcgalább egy jegyben

186
(mirat

TANULMÁNYoK

WOI'I scHMID / EKVIVALENCIÁK AZ ILBESZÉLÓ

PRÓZÁBAN

187

vs. nő va1y sziiletés vs. halóI) egy elvontabb, mélycbb szintú fajjegy a ÍérÍi (Gattungsmerkmal) szempontiából (itt ember, il7ctvc az élet hntóra) kiiktatódik. A hasonlóság és az oppozició tehát egyezések és meg nem cgyczések kötcgcként ábrázolható minden olyan iegy vonatkozásában, amely aktualizálja a tör-

Azt, hogy az ekvivalencia hasonlóságként vagy oppozícióként jeleník mcg, nem aZ e8yezések és meg nem egyezések ffielnyisége dönti el, hanem egyedül aZ a hely, melyet a megfelelő jegyek a töIténet hieÍalchiáiában elfoglalrrak' Nagyon változó lehet az a hierarchizálás, ameiyen a jegyek a töIténet során átesnek. Ha a történet egy Í jegyet emel ki, amelyben két elem, Á és B mcgegyeznek, akkor á és B ekvivalenciája hasonlóságként jeienik meg. A történet egy további szakaszában egy y jegy kerülhet a középpontba. Ha Á és B elemek y-ban nern egyeznek me8, akkol az ekvivalencia oppozícióként jelenik meg, fü88etlenül attól, hogy hiíny másil nem aktualizált je8y alaPján mutat e8yezést l1 és B.
c)
l

ténetet.1l

átélésbcn azonban, amely egy me8határozott szemPontból szükségszerűen redukálja a világot, az egyidejűleg lehctséges relációk közül mindig csak egyre konccntrálunk: A-t vagy az a jegy tekiitetében vesszük figyelembe, akkot B az' ekvivalcrrciája, vagy aZ y je1yet Íóklszáljuk, akkor Á_t C-vel kapcsoljuk össze' A viszonyoknak az a sokszorozódása, ame1y a töIténetet tünteti ki, nem aktualizál_ ható aZ átélósbcn. Ezért minden recepció, amely egyben az életvilá8beli átélés egyik Íornája is, a komplexitás újabb redukcióját Íeltételezi, mely most a befo8a' dott történetre vonatkozik. Érthetó tehát, milyen órtelemben beszélhetünk a történet érdekében ,,a komplexitásnak arról a megtartásáTól", ame1yct Luhmarrn aZ életvilágbeli áté]éssel szemben írt le. A mozzanatok ama sokféleségét,amely elvész a történetnek a történésból va]ó kimetszése során, az a komplexitás egycnlíti ki, amelyet a kiválasztásla kelült viszonylag kisszánrú mozzanat kóZött Íennálló sokszoros reláció hoz létrc' AZ anyagi világszerűsé8 vesztesé8ét,úgymond, a szelkezeti taltalom nyeresége kompcnzálja.i2 d) ldőbc!i os' )R':t időbeli(isszeknpcsolib

AktualizáIt komplexitó,

l

ciáia egyszel hasonlóságjellcgű lehet, máskor, ha egy másik jegy fókuszálódik, oppozíciójellegű. A sokszoros, de elvileg kollátozott relációképesség nagyíokú komplexitást alapoz meg (az elemek által alkotott kapcsolatok sokaságát), amely egyaránt elhatárolja a töIténetet a töÍténéstől és aZ életvilá8beli átéléstól' A történés ugyanis cisszekapcsolódási lehetőségek többletét, a komplcxitás \'égtelen Potenciáliát targa készenlétben, arrélkül, hogy önmaga aktuálissá teru]é azokat. AZ
11 Az e\atLek te1jes azorassága, azaz ezeknek az elemeknek rrilde', a történetben adott iegyre vonatkozó e8yezése, eszerint a definíció szerint ncm tartozik a7 ekvivalenciák körébe' Ezé a vezérmotívum, am€nnyiben e8y motívum teljes fi1egi'tlétlésé^ és ncm csuPán e8'y L]ariációján alapul, ncm ekvivalenciajelensé8. A kettóben csuPán a je8yek iterációiának általánosabb elve közös. van der Eng önrnagában fisyelenuc méltó iavaslatával szemben oAN vAN DER ENG: The Dynanic and complex structule of a Narrative Text' = Uő: on the Tlreoly oÍ DescriPtiv€ Poctics: Anton P' Chekov as story-Tellel and Pla}'wri8ht. Dutch studics in Rüssian LitcratuJe 4. Líssc, 1978' 44 58.), amely az ríPusát külónbözteti me& ezek pedig a ! analogies,2\ Pafille' ekvivalencia (^á|a oPposilíans\ ^éty lis11ls, 3) Il1thiteses és 4) uariatio s (az 1-es és 4 es a hasorrlósát altíPusai lennének, a 2-es és a 3-as az oppozíció megeleÍÉsiÍormái)' Az oPeracionalitás okán jelcn eselben alüoz a bináíjs tiPológiához ragaszkodunk, melyet a továbbiakban az (elemek egyes jegyekre vonatkozó) ?8y.zá9e vs' nlcs c I e3yezáJe lelretóségeinek dichotómiája motivál (i! terti]l1 fio]|dl1tlltké^t értv€). valószínűleg az oPelacionalitás taián túlzoltan Prasmatikusnak tetsző órvdnek kcl] \'égcIcdményben döntőnek leÍmie egy olyan tipológiai dÍIerenciálás €setébe& amcly szánrára il /e ncm talá rató etyetlen összekótő onlikus kritérium sem' A valósá8ban az ekvivalenciát a négy tíPus!ínál ámyaltabban is lelretne diíferen ciá]ni. módon \'an del |ng 1973-ban mé8 hat tíPüsból iÍdult ki (vij. nplleNl: üeHTpanbHLlü ccMaHTu.'ec(oro nocTpoeHu' noBecTsoBa'ren = stuctüe of Texts and scmiotics of ÓaKrop 'elemzó C1llluÍe. HÍst I a n ual1 det h 8 M' Gry 84r.'s<}raveúa8e, 1973. 43.)'
l

Az ekvivalencia elve relációk szinte áttekinthetetlen sokaságát vezeti be a töÍténetbe. Egy Á elem aZ x jegyÍe vonatkozóan B ekvivalcnscként, és ezzel egyidejilleg az y jc1y tekintetében C ekvivalcnseként jelenhet meg' Á és B ekvivalerr-

Az ckvivalencia a töIténet szukcesszípittísóva| szembcn egy nem ir]őbelí hozzákapcsolást, olyan eiemek szírrl ltaneítását hozza létre, amelyek nemcsak a szciveg szinta8matikus tcngelyén, de gyakran a töItónet időten8elyén is igerr távol esnck

l

cgymástól. Ennyiben aZ ekvivalencia olyan időbeli kapcsolatokkal konkurál, mint a szukcesszió és a kauzalitás, melyck nem oldódnak fel az ekvivalenciában. Elóttisé8 va8y utánisá8, oksá8i- vagy következménylét egészen más típusú ontológiai meghatározások, mint az ckvivalencialét. Feloldhatatlan az időbeli és nem idó.beli kapcsolat kategoliális diÍfelencíája. De vajon milyen hicrarchikus viszorry áll Íerrn az ősszekapcsolás két alaPvetó foÍmáia között? Az olvasó minden tórténct esetében e1ószór az időbeli kapcsolódásokhoz és czek logikájához igazodtk. A narratív szcivegek tanulmányozásán belül az órtelcmadás arra irányul, hogy azonosítsa az eseményt (a kiindulási szituáció változását) ós az alapjául szolgá|ó kauzalítást. A változást és az ezt kiváItó okokat teÍmószetesen csak tkán írják le cxpliciten ós megbízhatóan, czóIt ezeket
sót, megkGérelhetnénk alányossáBot felálítani az anyagi szclcktivítás és a na8yfokÍl komPlexiIla kóv€tjük ezt az clképzelést, akkor a szelektív novc a a történésmozzanatok maximálís Íedukciója révéna szcrkezeti vilát tclítettsé8ének legmn8asabb fokát teszi lehetóvé, ázaz minden e8ycs kiválJsztott töÍtélrésmozzanat l€8ma8asabb Íokúszemanlizálhatósá8át' A karcolat, az o.se/r rajviL{ műfaja csak lítszó]ag okoz nehézsé8ekct' Bár a tcjrténet (amelyet mindenkéPPcn tartalmazhat
r2

tás köztjtt.

I

mint tudati csclckvésck solát) kite4edtsé8ét tckintve na8y mértékbenkor]átozotL a kiválasztott vilígmetszettrcz taltozó tóÍténésanyatmégis sokkal extenzívebb ÍoÍmában helyezódótt át a törté' nctbc, mint Pl. a cscirovi típtsíl noveuában, amely néhány vonással esész élcttőrténetekct vázol fel.
Lnnyiben az ocserk€t i5 annak itazolására vezethetjük e]ó, ho8y a tölténetnek a tőIténésérevonat_ kozó szelektivitása arányos a szerkezeti komPlexitásÍa való töÍek\'és tendenciájával.

i.

l

188

T^NULMÁNYoK

l^'oLF scl IMID /

I]KVlvALENclÁK AZ Et-BEszÉLŐ

PRÓZÁBAN

l89

hoz fordul, hiszen sok csetben a nem idóbeli összekapcsolás teszi legelőször lát_ hatóvá az idóbeli változást és annak logikíját. lgy sok történetbcn csak a kiindrr_ lási és bcfejezési szifuáció oppozíciója modellálja a válk)Zást. ekkor az időbeli kaPcsolatok csak a nem idóbcli kaPcsolatok vó8i8játszása után lcsznek azolrosít_ hatók' EIIe példák Cse]rovnak azok a kései clbeszélósci, amelyck a címadó htisök ólcttóÍténctét ckvivalens epizódok láncolatakérrt nrodellá|ják: Számi'ízetésben |oroszul: 11onpts4laa' 1892'),Iollics (7898.), Aratryos! (7898.), A kutyns höl1y 0899'\, A ntenyasszony (79D3')]' Csak akkor dönthető e], ho8y találhatt5_e itt olyan közPonti csemény mint az életszituáció mcgváltozása, vagy csupárr ugyalraz ismótlódik újra és újra; amikor regisztráljuk az cpizódok kcizötti hasonlósáBokat és oPPozí_ ciókat. Az idóbeli kapcsolatok tchát alapvetóen dominánsak mara<lnak az elbe_ széiő műben. EZck lesznck a rekonstruáló értclemadás céliai, dc csak a ncm idó_ beli kapcsolatok révénnyemek olyan alakot, amcly hoZZáférhetó a lckonstrukció

leginkíbb rekonstruálni kcll' Rckonstrukciójuk során az olvasó az ck\'ivalenciák-

A mástldik, a prózában másodrerrdú típLts a ÍonnáIis ekvivalencia, amelyct nem esy tcmatikus ie8y, hancm két clbeszéléssze8menfum egyezóse, illetve me8 nem egyezóse alapoz meg cgy olyan e|drás cisszeÍüggósében, amely az elbeszélést konstituálja. vegyük szemti8yre elősziil a tematikus ekvivalencia megjelenési Íormáit. A
mc8, továbbá a kót utóbb n'lc8nevczctt szubsztancia esctóben az izopcrszottáIis (al'az ugyanarra az clbeszélt személyre vonatkozó) és a heterowrszonrítis (különb(izó szcmélyeke vonatkozó) ckvivalenciák' A,,ritnrus" és aZ ,,ismótlós" metaforái, amelyckkel alkalmankérrt megpróbál|ák körülími az ckvivalenciát,ll csak kor]átozott, heurisztikus értékűek. Rcduk-

nalratíV szubsztancia szelirrt itt
különbóztctlrctők

szeméLl1ek, szítttóciók

és cselekuések ekvivalenciái

cionizmusuk kót Polrtban foglalhakí összc: 1. Az ckvivalenciát Pusztán mint hasonlóságot modellálják. Az oppozíció legfcljebb csak annak áfuáltozásaként

Az idóbeli kaPcsolatok dominanciája a nem idóbclick fe|ett minden narratíV, szlzsés, történctct elnreséló nrűfaj számára ko]stitutíV. EZ a hiclarchia a tisztál] omamentális prózában a feie tctejérc áll. A temporális-kauzáiis cgvnástttiíniság ckkor lcg'obb csctbe'n is csak olyan kezdeményeze<sckrc k<lrlákrztíc1ik, anrclyL:k nrár nem kötik (issze töItótrctkaÍakteüel rendclkezó ftllytrrll<rs vrrnal]á a tiirtÚlrésnozzanatokat. A mű cgységét chclyett aZ ckvivalcnciák nlintc8y szinrtlltán módon adott alakzata hozza létrc. Ahol a szirnultaneitás konstitutív clvkónt a már nem egysógképző szukccsszivitás fölé rcndelódik, ott mc.gváltozik a nrű mcdiális karaktere:,,elbeszólómúvószetből",,szómúvószcttó" válik.
e) SzenéIyek, szituliciók és cselekoések ekail,ile|rciájn (A pttfók meg n ttytrga és más cIbeszélések)

számára-

jelenik meg, anri a .,variálódó" va8y ,,kontlasztos ismétlódés" fogalnrakban jut kifejezésre. 2. A kót mctafora az ekvivalcns elemck id<íbcli sorrendjét sugallja, és csupán a szituációk ós csclekvésck izclpcrszonális cselekl'óseit ragadja meg. Ezzel a hcteÍt]pclszol]ális ckvivalcncia kikcriil a ]átómczóbő], miközben teljes mértékben cllrallgatja a tairtónctbcl] szimultán futó cselekményszálak közcitti ekvivalen_ ciát. A szcm.ílyck ckvivalcrrciája is nehezcn írható lc ,,ritmusként" vagy ,,ismétló_ déskórrt". Ezzcl szctrrben nónriképp nlegvilágító erejú Jan Meijer 1958-ban meg_ alkotott fogalnra, a situntion rlrytle. A vcrsbeli eljárás esetóbcn, anrely ti. cgyidciírleg impIikál hasonlóságot és oppozíciót, és nrind /onikus, mind Pedi8 'c'ldlikl.s tckintctben két motívum egyidejű megfcleltctósót és szcmbeállítását teszi sztiksógcssé,l5 a szitrrácitíekvivalcncia lónyegcs vonásai implikálva vannak a nrctafo_ rikus átvitclben.

kozó minden megjcgyzós csctóbcn szem clótt taÍtottunk) e8y aktualizált rc't0tí_ kus jegy alapozza me8' c8y (cxplicitcn mc8nevezett vagy a tőIténésból aktiválandó) tulaidonsá8 vagy cscIekr'ósi funkció, anlcly a íörl.í,let clemeit (a szituációkat, szenélyekct és csclckvésc'ket) kapcsolja össze.l3 Ez a tcmatikus ősszekaPcso_ lás a prózában az ekvivalcncia prinrór formája. Azt a jclcntés_fclóPítésbcli alaprclációt, kristályosodási tengelyt ábtázolja' amelyen nrinderr további nem tenratikus ekr'ivalencia lecsaPódik szemantikaila8.

A prózai szövcgekban az alapoz'ó iegyek szcrint az ckvivalcncia kót tíPusát különböztetheEük meg' Az clső tíPust (amclyet eddig az ekvivalcnciára vonat-

A szentólyek igel't ko-plcx ek rirralcncilját tartalnazza cse hovnálA pufók ucg n lryurgo (1883/1899.) címúanekdotiktls elbcszólós, ame.ly valósággal geomctri_ kusan felfcdett, dinamikus-narratív aIakban példázza az anrbir'alcns e8ycnóIté_
l{ Á ,,ritnrushoz" vö. pl. EowlRD i\'íoRG^N roRsTER: AsPects of thc Novel. I-ondon, 1927' (ahol a rilnlust r.?'.Íiliox Pllls .'dl'il'o,'kdnt deÍiniália)' illetvc - ehiez csatlakozva - EDWÁND K' BRowN: lüytm in thc Novcl' ToÍonto, 1950. - Lilc (sTANtsL^w EILE: swiatoPo8lqd powicaci. wroclat\,,

|'ltt (s most nlcg kctl cló8cdiiink a lóiff'l.l szintién lalíllrató tcmatikus ekvivalcnciákk.1l. Termé_ szctcscn a lonmentárok, illetvc óz clbcszóló önábráz(rlísJi is, melyek ncm az elbeszélt taiÍténck't, I'nncm az _ €ll'aek aÍtikulációiát kísér6- 1ll'.'J:/tsfú1.''('lct kóPczik (vö' scHI4ID, 1982' 93-95.), t.r_ taLnazhatnák tematikus ckvivalenciíkat.

1973' 19J-l96') ,,szituíciók tmusáról" bcszól (rytnl syhncji). Á ,,.itmusként" ÍelÍogott ckviva_ Icnci. funkcionális an.Iízisét adi.l KRYszTol. KLoslÉsKI ( vó' uó: Powtórzenia w Powiejci. = lQzyk írlystyczny. llrs8' 1l' Wil&o''t'. Bd. 1. Kalowice, 1978.)' - Az ekvivalenciát Hartmann (vi'' KARL 1lljlNz IIÁnTN{^NN| Wicderholüngcn im Erzáhlcn. Zur t,itcraIitiit narlativeI T€xte' stlltt8nrt, 1979-) az,,ismétlés" Ús áz,,itcríció" kate8órjájával ílji lc' Harlmann kiilönbsdget tcsz ,,cselck" vésit.ríciók", ,,a személyck mc8íormálásáníl taPas7tnlt itcÍációk" és,,a PcrsPcktívaváltás['ól származó it€ríciók" között. Eközbcn az ekvi\'alenciáb.n csupán a./i8ygr jsmétlódnek, nem Pcdi8 e8és'z motívumok'

l'Vö' c'J-ltpm

BorlocnlB,Ielllrc

- loP!1ll JIoTl\lAll:cTpyl'I}pa

x},noxccTBelHoro TcxcTa. MocxBa, l97o.

:,r1

TANULMÁNYoK kűség elvét.16 Az elbeszélés,amelynek címe a formális (hangzásbeii és grammatikai) hasonlóság és a szemantikai oppozíció cllentétével már jclzi a figurák azonosítását és szembcállítását, teljcs mértékben a személyek olyarr ekvivalenciájából nyeri tematikus enelgiáját, amely az e&ytt aspektusból hasonlóságként, a mósikbó1konttasztként mutatkozik meB. A tcirténet eseménye első pillantásra a flgurák lótsz lagos hasonló,ógfuól ezek lényegi oppozícíójiiba tcjlténő átmenetben merül ki, illetve abban' hogy az újra felismert balát táIsadatni státuszának kez_ deti féIreismerése (az anagnorisiscn üelúli hamartia, a fclismerésbeli tévedés,tehát egy hamb anagnorisis) átcsap a barát magas rangjának /elíanerésébe(a ualórlí anagnolisísbe). ilyen éÍtelmezés azonban' amely több változatban megfogal-Egy mazódott már,l7 mégis tríl egyoldalúan a nyurga vonalára ósszpor-rtosít. Kóm!lexebb kóp keletkezik akkor, ha a pufókot js bevoniuk az eseményr'áz vizsgálatába: míg a nyurga valóságos drámai radikalitással testileg, egész családjár'al cgyiitt hajtja végre az eÍedetileg Íeltételezett hasonlóságból a fclismeltnek \,ó1t konLrasztba való átmenctet, a pufók ragaszkodik a hasonlósághoz'' A ttylLrga persPektíVájából adódó narratív l.antraszttal (azaz ll Íiglllók kezdetí hasoÍ ósá9tl vs. n fígurók befejezésbeli oryozíciója ellentétével) á1l szemben a P14ik kezdópontbeli és végpontbeli magatartásának hasonlósága. Amikor a puÍók végül megundorodva Íordul el tőle, akkor sem a társadalmi különbség Íelismerésórc reagál, hanem arÍa a hatásÍa, amelyet az ana8nolisis hívott elő a nyulgában, vagyis erulck telies átváltozásáÍa' Van tehát két escményünk. a nj,.urga eseminye, .itváltozása éÁ ennek kóvetkezményeként ' a puÍók eseminye. az undor kisc'ttc clfordulás az

woLF sCHMlD / EKVIVÁLENCIÁK AZ ELBESZÉLŐ PRÓZÁBÁN

191

lyaudvaron (ua Ilox:ale) a,,restiben" ebédelt, és ajka, melyet még most is vékony zsírréteg Ícd, úgy fénylik, mint az éIett cscleszrrye. ,,Finom bor és otkolon szaga áradt belóle"' A nyurga ellenben éppen most lépett ki a vasútíkocsiból, sonka és kávé szagot árasztva' Ekkor újból aktiválódik a kezdeti oppozíció. Míg a pufók cgyedüI van, a nyurga háta mcigül családia kukucskál ki, a sovány (xy.aeHrxar)' ,,hegyes állú" (c ruuunlnt noA6opolxov) feleség és a ,,hórilrorgas" (orrcoxuü) fia' A család generalizálja a n}'ulga ismeltetője8yét' A két említctt kontÍaszt csuPán az elbeszélő horizontján tűnik fel. Semmi jel nem utal aÍa, hogy az elbeszélt személyek maguk is észlelnék a megkülönböztetó iegyeket. AZ elbeszélő továbbá - szintén figulái háta mcigűl - azt is értésünkre adja, hogy a pr.rfókkal mint ekvivalcnsscl nem pusztán a nyurga á1l szcmben ellcnsírlyként, hanem a telies nyurga család. -A nyqry4l9_! pedic erurek az elbeszélésnek a világában nemcsak testi minőségként értendő, hanem áfvitt értclcmben a társadalmi egzisztencia jeleként is. A testa]kat által szimbolizált és aZ ételszag áItal érzékilegjelzett táIsadalmi oPpozíció cllenérc a történet első részébenmégis a hasonlóság dominái. A két hős felismeri, rrévcn nevezi egyrnást, elószór a pufók, aztán a nyulga; a másikat ,,Kedvesem" (fo,ry6.rur< voü) vagy ,,Gyermekkori barátom!" ([pyr gercr'ea!) megszólítással aposztrofálják, háromszor niegcsókolják egymást, és köruryes szem' mel egynrásra néznek: ,,Mindkcttójüknek kellemes meglePetést okozott a találkozás" (o6a 6lrarr np''Ttlo oureJloM]'rell6'' A barátok tudatják cgymással, milycn sokla vitték aZ életben, majd lclcplczik azt a táIsadalni oppozíciót, arnelyet az olvasó már bcmutatásuk után sejtett. A

átVáltozolt iskoláspajtástóI' ,* 7 , ,- j'( ', i',i .,. " ?!.,r,' Ha ú1'bóI átfutjuk a mű szövesé' akkor még részlctcsebben ábrázo]ható az ekvivalenciák narratív kibomlása és a jcgyck váltakozása' A tóItónet a ,,két jó batát" (npulrelu) kőZöttj kettós oppozícióval indul, akik a Pályaudvalon találkoznak. Az első kontraszt a testalkat icgyén alapul. amelyrc az clbcszélósbc]i e]si1 információ - ahogy már a címe is _ lakonikusan rcdukálja a Íígurákat: ,,az cgyik pufók, a másik nyurga" (ogtlH ToIcTbIii, Apyfoi:i ToIrKüi' _ TI. 25o.).t8 A másodjk kontÍaszt az étkezés helye és az elsés uttitti szag jegyeiben lclhctő fell a pufók a pá16

letett Wa1zenbachot és lutlrelánust, és vé8ül, amikoÍ az iz8atottan rápillantó pufók szolgálati elómeneteléróI kérdezi, szolgálati rangjával dicsekszik, amely zeneórák telmészetesen az alacsonyabb fizetés miatt, melléktevékenységként

nyurga, aki clkczdi a felcserélést, sokat beszél, bemutaqa a feleségét: ,,Lujza, szü_ letett Wanzcnbach..., lutlreránus'.." (Jlyu:a, ypoN4eruaa BaHl]eq6ax... npTepaHxa..,) és fiát, Nafarrailt' Nafanjának, a harmadik osztályos gimnazistának pedig a pufókot: ,,Nafania, ez az úr gyermekkori barátom!" (lpyr uoero aercrra). A nyurga az iskolás idók em]ékét idézi fel, rrrajd ismét benutatja a feleségétmint sZü-

TpülttaTfi ToMax' MocKBa , l97 4-1982.

sklovszkij mellett (vö. i. m. 1955. II' 345 348.) chhez még vö. GoD.II^RD scHR'{MM: Wiedelho' als Konstrt (tionsclenrcnt irr Ócchovs ''Tolsti i tol*jj'' = Die Wclt dcr sl.ven' Bd. 15' 1970. 235-252' - P. TRogr: Óechovova humorcska ,,Tlltsti a tenky'. = Bu]]ctin ústavu ruského jazyka a litc' ratu.y' Bd' 16. 1972. 4547 - H' PE'I'ER sToWEI'l.: Literary lmprcssíonism, janres arrd Clrekhov' Athens, Geolgia 1980' - PETER THIERGEN| A' P. Öechovs ,,Totstyj i tonkij". AsPektc ciner ]nlerPrctation' Hrs8' P' Tl.',?koÜ. Russische Antoren des XIx. Jahrhunderts. Bcit gc und L€setexte' = Ham_ bur8er Beitráse fűr Russischlehrcl 27. Hamb r a''1982' 1,75_1,9a' l7Vö. pl. TrrnnclN, 1982' 183. Tfuer8en az elbeszélés á ,,hárcnrJokozatli,, fc]építését apítja mct, amelyet összevet a dlámák belsó ta8o]ásával: az ,,exPozkió, a bonyodalom és a kalasztrófa hármas menctévcl''. A katasztróÍába való átfordulás eszeúrt az ,,ana8norisis mint a tévcdés felism€rése'' és a Peripetiá (sorsfoIdula9lévén történjk. 13ltt é5 a későbbiekben az utalás a|aPja: A. n. qExoB: nonnoe co6paHtr€ covüHeHíli nllce^{ 8

lülg

ronru _
19

adását és a fából faragott cigalcttataltók készítését teszi szükségesse' Így Íiny derül atra is, hogy a Porfíríjuralkodóí név viselóje ('a [bfuorszín] királyi ruhát viselő'19), akí \Nanzenbach nevú luthcránus nőt vett feleségül és sa'át Nalfid' luclnek (héberül 'Istcn a1'ándóka') ncvezte, oly szerényen tengeti ólctót, amint arra fclcsógc lánykori ncvc cgyórtclműcn utal, Igen, olyan cigarettatartók clőállítására kórryszerül, amelyekrrek n testűIkat jegyében azokkal a ,,dobozokka1" (raprorrxu) kcli ckr'ivalcnsnck lcrrniük, amelyekkel megrakodva kiszállt a \'asúti kocsibtíl ráadásul, ezck ncve anagrammaként taltalmazza a hós nevét (xaprottr<uú).

.3 |r,,-',";lí'...l,r, : ,,ür.'-./í,í+ ;'-,- /á,l--|,;1n

A

+őÍőapaq':]/ftl (.ofio.m}la') szó az oroszban - mint nop{upa -

bí'o$zíryi knályi Palástot jelent:t'-

:Jí'üc.-

1'92

TANULMÁNYoK

Wol.I] ScHMlD / EKVIVALENCIÁK

Mintha a nyulga a gyclekkoÍi baláttal való hasonlóságot a foglalkozás tefilctén is biztosítani kívánná _ Stowcll szavait idézve - ,'unable tcl allow the rcla_ tionship to exist in this uniuxtaposed emptincss", a puÍókot mjót sikereiről kérdezi: ,,Bizonyára már államtanácsosi lan8ban vagy, mi?" (He6ocb, yxe crarcrilü? A? _ II' 251.)' Az államtanácsosi a tizerulégy Íokozatból álló rangtáblázat ötödik osztálya, mindazonáltal három osztáIlyal mcglraladja a nrinisztcri osztálytanácsosét, a nyurga rarrgját' Mégis, lra a barát államtarrácsos lcnlrc, a tryurga számára a hasonlLiság hatáfain beliil maladna' A pufóknak azonban két további osztállyal magasabb rarrgja van: ,,Ncm, kcdvcsem' egy kissó maga:iabbalr [...] MáÍ a titkostanácsosságig vittcm..." (HeT, l'íluLtil Moii, nolllltltai| ttonr,lurc [...] Íl yxe Áo TaüHoro ÁocJlyxllJlc'. . . )' A tábla harnadik osztályához tart()Zik, ós czzc| (jt fokozattal a nyulta clőtt áll a rangsorbarr, a balát í8y definití\,c átló1rtc a hasorllósá8 határát. A mc8döbbcntően magas Ia1r8 co8llilioja után a nyur8a ()lyan átalakuláSon mcgy keresztül, amelyet tcibbcn kanrélconszerű nretamorfóziskÚrrt jc]lcmcztck.20 Pontosabban vó\'e azonban nincs szó átalakuláslól csakis arról, hogy egész alakjával móg inkább radikálisan jeleníti meg azt a minőséget, anelyet aZ elbeszélő á]tal makacsul ismótcll elnevczósc n'rcgjeliil: a nyurgalétet. Az elsápadás (no6lrearrel) és a rncgdermedés (oxalteaca), az Ósszehílzódás (c']'öxtrncÍ) ós a mcg_ gömyedés (clop6rr,rcx) aZZaI aZ átalakulással kapcsolódik összc, anrclybcn a figura alaPvetó, jóllehet cgyet)cn tulajdonsága nyíltarr felszínrt- keriil: a nyurga ttl vább keskenycdik (cyslurcr), nróg nyurgább ]ctt. Vcle egyiitt a folyarrratnak alií Vannak vetve a táIgyak és szemólyek is, azok, akiken ós amclyekcn már kczclctben láthatóVá volt a nyr.rrgaság családi nirrósc1gc: a bcjröndiik, a [Tatytlk és a dtr_ bozok _ nenr vélet]enül cmlítik ezeket cIősziir - ,,iisszczsugortrdtak" (cr'éxu.luct') és összeráncolódtak (novopurlrrrucs)' A Íclcsóg ]rosszú á|1a még htlsszabb lesz. A fiú ,,kihúZta magát" (rurrnylcr ao Qpynr), ós bcgcrrnbolta uniforr:risát. A nyurga beszéde is manifcsztálja ősminőségét. A vele szemben álló iskolástárs minósítése most máI csak a ,,mondhatonr, szinte gycrmckktrrom óta barátom" (Apyr, nolctto cKa3a b, I.e'Íc'fBa) megszolítással én'ényes,a bcszédesség alázatos dadogásnak adja át a hclyét. AZ clcjén teljesen ónhldatosan fellépő nyurga most szavaihoz aZ aláÍendeltsógót jelzó -c toldalókot Ía+aszt)a, így pI' a kellemeshcz (npurrtttc), amely az elbeszóló kellents lcglcpetést okozofl kifcjczésének visszllirngja, további'í
a vihogás Hc-ltcJtcl (Xn-xIr-c) lrangalakjához is, nrcly cgyébkóIrt ftllriktrs ikoIrikussággal a nyurgaság minőségót fejezi ki.

npTepal'Ka, He(oTopr'rrrt o6pa:ou])' akkor ncm önmagát jsmétli, hanem most elászor mutatja bc a csaljdjít cgy teljescn nrcgváltozott világlran, a fiilóttc állónak, nem

chhez tartsa magát. és ,,ráncolta hon okát" (noMopuuncr)' (A csodálkozásnak c kifejezóse lexikai sz rten ckvivalenciát nrutat sa'át átváltozása és a bőröndcjk, batyuk ós dobozok áfuáltozása között, amclyek összeráncolódtak [nouopurrlrrct].) Hiszen ó az, akit kellcmetlenül é nt a nyurga alázatos hangja, aki esküszik arra a 8yermekkoli balátságra, amclyrc clőttc kótszer is hivatkozotl a másik, és amelyet a szílttéveI épp most zárójelbe tett mint ckvivalenciaképző jegyct hatályon kíViil hclyczctt: ,,Hisz ifjúkori baÍátok vagyuIrk, miéIt hát most egyszcllc ez a mele\' tisztcletadás?" (MbI c T060ü Ápy3b' IercTBa - n N qeluy ryT 3ro vuuonoluralue|) Ahogy a nyurga a harmadszori említéssel töIlí aZ if'úkoli barátsá8ot, úgy teszi érvónytelermé a maga sz'ámáta felcsógc ós fia n-rásodszori benutatását is _ nrintha meg sem töItóllt \'olna' AmikoÍ tehát halmadszor mutatja bc a fclcségót és a fiát, p<'lntosabban: clőszöI a fiút és aztáa az asszonyt, mindkcttót szűksza\,Íran, szaggabtt köZlésekkcl, a prczcntáció rcdukált szir'rtjén (,,Ez itt, kegyelmes ur'am, Nafanail fiam''. cz nrcg a feleségenr, Lujza, lutheránus vallású '.. bizonyos tekíntetbcn" [3To BoT, Baue npeBocxo'(IlTc',ll'cTBo, cblH MoÍ Hal)attau'n... xella Jlyrca'

^Z

ELBEszÉ].Ő

PRÓZÁBAN

193

Pcdig cgy másik enrbcmck.2l A kczdeti hasor císá$lak a nyuÍga fudatában végbemenó teljcs fclcÍdásár'al együtt
tósscl" jclölt fulajdonsá8 idéZett eló, a círrrszcrcplók viszonyrtil áthel}.ezi a nyurga oldalára, az ó mórlcgclcísi hattisugalíban található háIom szcnéIy ka'ötti Vis7'onyra'" A törtenet ezzcl egy narraLÍl. szójátók alakját cilti magára: a nytrrga nemcsak önmagábary dc fcJcsógóvel, fiával, a bőti;ndiikkcl, a ba{'rrkkal, a dobozokkalcgyÍ'itt is kevesebbet nyom a latban _ a szónak mindkót értclmében, mint a pufók. A mondatok l1asol-llrí lrarrgzása mögt5tt tcrnlészetescn szcmantikai eltolódás hrízódik me1;. Mind aZ c8yik, mind a rnásik círnszcrcplőnck ,,kcllcmes mcglcpetést
'?l A koríbban renní]Ló vilá8 kioltásíÍólld' sklovszkij idézett művót (348.), továbbá \'ö' K^RL D. KR^NIlill:l'he Chamclcon and thc Dream' Tlrc 1matc oÍ Rea]isty in Öexov's Stories = slavic Printints and licinintings 78.'s Cravcnhagc/Pans, 1970- 58. 2? f"ltűnő prcdikációknak nz e8yit szubjektumról másiliÍa iörtőnó ítvitclc, alncly kiemc]i a ^ hctcro|crs7onllis csclL'kmÚnyckvivJ]encj'1t' olyan saj.ítos eljíÍás, amclyct n]ór Cscho\' cls6 elbcszélósciben mctÍiÜelhctünl' ]ty az APush (nanauí, 1880.) kezdetén ez áll| ,,apuska tórdóról Iclibbcnt a szobálány" (^N'ro^- PÁ\,LoVlcs csEHov: A csitlovnvik hnláL1- Elbcszdlósck ós kisre8én)ck l880-l88.l' Ma8yar Helikon 1973. 15.); (c Xoncll aÍa nl cnoprllyna ropHü.l al' I. 27') mi'd: ,'Anyuska lclibbenI apuská óléből" (16.); (Ma\ÍalÍa cnopxHyna c koncll nanaÚu' 1' 28.) s n befejczésnél: ,,AznaP este aF(ska téIdón ismét ott ült anyuski (majd utána a szobn]ány)'' (22.)j (B ToT BcqepoM )' ttanlullt Ha fioj]ctl'x on'Tb culcna NtaMrllla [a )'r noc'le Hee cll^cni] ropll't'rlrü]. l. ]] )' 'ic[bben a korai e]beszélósbcn - ^cllh máÍ a pulik és a !t!t!ll is a szcméIyek me8külöIlbiiztctésónck clsődle8es jcsyciként íunkcionálnak' A mű c8y fonilus ismét]ésckben 8azda8 mondattn] kcz(tódil: ,,A hol]ind hcrin8 yékolr\'si8úín)'U_ ka beléPctt a kóvér, Potrohos aFuska dol8ozószobáiába, és kölrintett egyet (l5.) (To,'Ka'' N:lK l()l_ naIJ']lcK:I]i ceIBIf,' ilaÍaflla aoulla B xa6Hller K To'cTo]Vy. raK x}Ii' nanaUre lt xauu' lq]na' l . 2 7 )'

jár a szcmélyek stí@tÍcndczódósc is. ,,Mitrd a hárman megilletódtck" (Bce Tpoe 6LutJ npnrTl|o orucno]llnetlr'l) _ a zárómondat a hasor-üóságot, melyct a ,,kellenrcs nrcg)cpc-

A barátok ekv;Valenciája a cogttitío után meghasonlott formát ölt. Mí8 a nyuI_ ga viselkedésót kizárólag a táIsadalmi 5táfusZt elválasztó jegy határozza mcg, a pufók továbbra is aZ összekötó jegyet hangsúlyozza. Arra kóri a nyur8á' ho8y
?0 Az elbcszélésbcli kamélconmotívuffhoz \,ő' KARL D. KRAN1ER: The Chamcll'on nnd ttle DreaDr. The Ima8e ol Realisty in Ócxov's storics. = slaYistic l'Íintin8s and RePrintil8s 78' 's{ravenhagc,l Paris,1970.55-58.

{

I94

TANULMÁN\ oK

WoLF sCllMID / EKVIVALENCIÁK AZ ELBESZÉLÓ

PRÓZÁBAN

195

il

l

li li
ll
1i'
íi i

i; ii lr
i.i
1;

okozott", hogy me8láfta a váÍatlanul felbukkanó ifjúkori barátog a három nyrrrga, látván a pufók magas rangsát _bár az éppcn clfordult tőlük _ ,,me8illetődött a kel' lemes meglepetéstől".ts így az étzékenységhasonlósága mögőtt fe]tűnik a kategoriá1is szempontoknak az e\beszéIés számára lényegesebb oppozíciója. a A gyermekkor többszóti megidézésével pufók és a nyrrrga közti ckvivalenciák ot'Ltogenetikus métységet kapnak. A köZösen eltöltött iskolaévek során a pufók volt az, aki cigarettájával lyukat égetett az osztálpraplóba*, a nyurga pedig az, aki szívesen árulkodott. Ez az oppozíció a pufók- ós a ny'urgalét további ismérveit mozgósítja. Nllvrínvalóvá válil hogy a pufók kész áthágni a törvény' a nyulga pedi& aki tekintélytjsztelő, ha teheti, megpróbálja behízelegni ma8át a fölöttesénél. AZ ontogenetikus Íetlospekció azonban arra is Émutat, hogy a pufók és a nyurga nem időközben uólt kövérré és sováruryá, hancm már mindig is ilyenek voltak. Ez kizárja mindenfajta konvencionális, szociális motiváció meglétét, olyanét, mely a csehov félreérthetettársadalmi feltételeket tenné felelőssé a jellemek ÍejlődésééIt. lenül értésünkre adja: a puÍók és a nyuÍga nem a tá$adalom róvén lettek olyanná, amityenek. Egyáltalán nem változásla képes jellemekről van szó esettikben, hancm

emberi viselkedést, anely ellenszenvvel tólti el aZ iskolai jó barát talPnya1ó alázatosságával szembcn' A pufók sem jobb, mint a n}"urga. A leitett ne8atíV hasonlóság, mely nind a töIténeti Plototípusok, mind az orosz iskolásÍiúkközött femáll, feloldja azt az etikai cllcntéteL amelyet gyaknn vagyr.rnk hajlamosak a Íelrrőtt hi' vatalnokok lözötri viszollyban Íelíedezni' ['''] ,..^

).

*

'-

-

l '' ',

,

Í\ F ormáIis eka illqlenciók

''.--

,1!Í" L-l,

a

i'
I'
t,.j

mozdulatlan típusokról, archetípusokról _ a tulajdonkóppeni puÍókságról és a nyurgaságról. FíIogenetíkus előtöItónettikre utalnak az iskolásévekből számazó 8únynevek, melyre a nyurga emlékeztet' Hérosztratész^ak iskolai csÍnytevései

A törtéltés > történet > elbeszéIés> nz elbeszélés prczentációja háÍmas tÍanszformációjának megfelclócn, amellyel az clbeszélő mű generálható, a köVetkező eljárásokat kiilönbLlztctjúk meg: L. a szelekcíós cljárásokat, amelyek a töIténést töÍténetté redukálják; 2. a kompozíciós eljáIásokat, amelyek a tőIténetet elbeszéléssétranszÍormálják (itt meg kell különbóztctni: a) a töIténetben szimultán zajló cselekvések elbeszélésszekvenciáVá töIténő
Íormáit| b) valamitlt a törtónetben a valós kronológia szelint egymásÍa következó ele' mck lfakultatíV] perntttúciójót [az ordo fltltufalisnak ordo artífícínlisbavaló transz-

Vegyük szemügyIe ezek után most már a formális ekvivalencia megjelenési

|kötelczől

I

ín e a r i z

ci l ó s

á

t,

l,i ll

):
a,l,

ir

1f
i,.,

i:

miatt a Pufókot is így nevezték - azt a közmondások jóvoltából továbbéló gy'ríjto' gatót hívtík, aki idószámításunk elótt 356-ban felg}'liitotta a híres epheszoszi Artemisz-templomot, hogy halhatatlanná tegye nevét.2a A n}'urgát árulkodása miatt nevezték Ephialtésalek, a görög nyomán, aki _ ahogy Csehov másutt írja _ ,,Ezen a napon elárulta hazáját a Perusáknak" (B ceü ÁeH6 3Ó!ÍaJ]bT npeAaJr n€pcaM oTeqecTBo _ I. 155.)'z5. A notorikusan negatív genotípusra Való nyflt utalás serrüegesíti azt aZ axiologÍai szembeállÍtiíst, amely a ÍenotíPusok kcizött iőn létre. A pufóknak a gyúi togató HéÍosztfatésszelfennálló ekvivalenciáia azt sugallja, hogy pályafutása során valószínűleg nem mindig mutatott kizárólag olyan szuverén jovialitást, ame]lyel itt lecsendesíti a nyulgát, és valószínűleg nem mindig tanúsított olyan tenrrészctcs
Aho8y sklovszkij kiÍejti, a nyur8a nem az esykoli ió barát etyéni föleme&edésót csodíija, ha' '?3 nem az általa kéPviselt ran8ot általában (i. m.345.)' - A matyal Íordításban chclyett a mondat helyett €z áll: "a kincstári kön}ry laPjaiból cj8arettát sodoÍlá]'" - AÍord. Mindezt, ahogy a ha8yomány furt ad Íóla, bcval]otta a kínPadon' Ezt a szándékot az €Pheszo'?a szí^k az ulí nonÉ eius'.' ,rc qris uIIo tenLpore fioÚúnaÍet vé9zésse\ PÍóbálták meglÍúsítani'Az átha
tényleg Íeledésbeme ilt (vó' PÁULY-wÍssoWA-KRoLL: Paulys gyományozás során neve Realencyclopadie der classischen Altertümswjssenschaft' stuttgalt, 1894_19ó7. Lásd Herost ltos 2.\, 'órészt az iskolás8yerekek számjez azonban mé8sem tudta megakadályozni, ho8y HéloszlÍntészÍÉye 'r.é8 vágyó 8Fijto8ató Ío8almaként váljon hfihedtté' Ia is az éÍényesüL'ri A tö éneti tény - Hérodotosz szerint - a kó\'eikező: a töröt EPhialtósz idószámításunk előtt '?5 480-ban áruló szándékkal ment €l Xerxészhez, a thermoPülai csatában megmutatta a pezsáknak a spártai á[ások megkerü]ésélrez vezetó utat, és í8y hozzájáfuIt a 8öÍö8 hadsele8 \'er€sé8éhez
(rés.zlelesebben lAULY 'WlssoWA-\Ílol L'

zentáció1ába, az (clbeszélő-)diszkurzusba transzponálják' A narratív konstittició itt következő sémája, a korábbi modellemet27 egyszerűsítő variáns, éIthctóvé teszi a szintek és az operációk kcizti összefiiggést:

lyck a mediálisan még nem matelializált elbeszéléstaz elbeszélés verbális pre-

pozícióját));26 3. a fiegfleuezésíe|járásokat (és ebben

implikílva az

értékelésieljátásokat), amc-

fl,
I

iii
i!1

í'
iril

li:

lir
!ri
lii:
l:;

jiii

lr

ir!

,t---1i4,'-

" tl

l , J) -: t /-'1

Li-d

Ephia|lP. J.')'

'''"lll ,*^a't"':

(1982). 83 110'; ma8yarül: A narrativ szintek (a ,.töIténés", a ,'történel", az ,,elbeszélés" és az ,,eibeszélésábíázotás")szcnliotüai státLlsa. = MTA' l' osztá]y Közteményei XXXn/i-4- 167 181') eltérőe.., a zs]1golítás ós a kiltrll.szlls oPcrációkat ma n]ár nenl tekintem olyan önálló eljárásoknak, amelyck a lineariz.íláshoz és a pernrrúációlroz hasonlóan az elbeszéiést konstiiuá]r'ák, hanem inkább o]yan amely€k a töÍténésből kimetszik a töIténctet. A2 zsltgorítísés szelekciós oPerációk il'tlitál történet kiteiesztés nem más, mint a ''?inak, magasabb és alacsonyabb fokú szelektivitásának eiedménye' amelyek történésmozzanatokra és tulajdonságarkra vonatkoznak' kezdődik, az operác'ók' '7 Az ideál8cnctikus nodcll (vó. i' m' 1982. 97') a tő énés 'lod']l'ojá\.al hoz hozzárendeli az clbcszélésryrsPektílasznIsPecifi}.us manifesztációii, és Íisyelcmbe veszi a2 cll'eszéléstijrté]el és az c1b$z'líLiÓiiJ'1,s s?intjeit' Á korábbi mo.{ell (I982' 98.) a tcjrténésnekés az ellreszé léstöIténésnek az c]beszélés prezentációiába való transzÍolmációján1k sze,7liolirll.r (denotatív, i]]ctve indiciális) megalaPozását mode áIja' A jeleÍ egi (vö| WoL! SCFIN'ÍID: Eb€nen del Elzál PclsPckti\'e. HtsB. K. Ei ptrllacher. Lr. a. Issues in Slavic Literary and Cultlrral Theory. Bochrm I'ublicalions in Evo]utionary cu}fuIíl Semiotics 21' Bochum, 1989' 444' Í.) séma egy mási} mode]]álásban nnndenek' elótt a szelekciót, illctvc a történésmozzanalok Linearízálását és Pcrmutációját szcnr]élieti, és megjelő]i a PersPektí\.aszintcknck a transzformációoPcríciókban való rószesedósót'

l982rs (93 95') lanl!]mányomt('l (WoLf scllltllD: Dic nafrati\.cn Ebcn€n 'Gcschehen', 'Gc ']6 ^z sclrichtc','Erzálrlun8'LDtl'I'rizcntation dcÍ Erzálrluls'. = Wiener slal.istischr A]minach. Bd.9'

i'i
lll
i,:

i,i

TANl]LMÁNryoK A nalratív konstihició modellje
(egysze'űsített sóma)

WoLF scHMID / EKVIVÁLENCúK ÁZ ELBESZÉLÓ

PRÓZÁBAN

19?

A

1.

Történésmozzanatok és 2. tulaidonsá8ok
szelekciója

tijrténet szinEén ktilönbsó8et kell tennünk a szelektiaitó.s foka alapján megmutatkozó és a pozicíolíális ckvivalencia köZött' Az elsőként mcgncvczett jegy alapján a töÍténet két szegmensc akkor ekvivavagy ,'kilens, ha bernük azonos Vagy ellcntétes mértékű szelektivitás (,,sírrítés" terjesztés") mutatkozik me8. Így az Aratyos! háZassá8töIténetei _ tematikus hasonlóságuktól ftiggctlcnül _ már a sze]ckciós minta révénekvivalensek a ,,kiteiesztetten" adott ismemi- és szeletni-tanulást mindenkor a 8yász vó8letesen ,,súrített" közlésformája, a házasság ideiéról szóló részletes híradás és végül' ismét vé8letes ,,sűIítésben",a férjek hal álátóL és az őzvegy gyászíd'ejérőL szó|ó közlés követi. A pozicionólis ckvivalencia olyan elemeket kapcsol össze, amelyek hasonló va8y ellentétes lclyekett je|ennek me8 a történetben. A történetnek _ eltéIóen a korlátlan, minclcn irányban végtelenül meghosszabbítható történéstől van eleje és vége, minek kcjvetkeztébcn topologikusan strukturált' A le8e8yéItelműbb módon megjelöltek tcrmószctesen a kezdet és a vég toposzai. Minden történct a határzónákban elbcszélt szituációk között ferrnálló Íeszültségrc épül. EZért gyakran termékeny lchct, lra a tematikus ekvivalenciával kapcsolatosan a töÍténet pozicionálisan ckvivalens (mindenekelőtt kezdő- és záróPonti) rószcit fa88aEuk.

1.

A töIténet szimultán soÍaifiak
(fakultatív)

li11cnIizóIósn

(kötelezó) 2. A töÍténetszekvenciák pcn,núációjn

a pozicionáIís' A lirrearizálás és a Permutáció a töÍténet ordo flr.tulfilisával 'mint egy többé vagy kevcísbó cltérő ordo artiÍicialíst állít szembe. Az úi topolo8ikus strukttira az elemck újabb ekvivalenciájához vezeÍ, mógpedig a helyiik vonatkozásában. A töItónct díszpozíciója által korábban előre me8adott pozicionális ekvivalencia, valamint a kompozíció áItal léirehozott úi ekvivalencia köZött képazaz oIyanhasonlóság vagy oppozíció, ződhet egy másodfokú e8yenéItékúség, elemei köZött

Az

elbeszéIésszintjén a formális ekvivalcncia ugyanúgy maniÍcsztálódik,

amely a természetcs, illetve a mesterséges rend pozicionálisan egyenértékú

hetségesek,'z8 ezckct hozzáVetóle8esen a következó

Az

áll Íenn.

elbeszélésprezenlríciójónnk

szin\én igen különböző

stílus (lexika, szintaxis), a bcszód- és gondolatábláZolás sablonjai (szabad beszéd, függő bcszéd, szabad fü88ó beszéd), a megnevezések implikált értóká11ósága stb''zq
[.

ekvívalcnciatípusok leismérvek alapozzák lr.eg

'.]

Egy médium nyclvóbcn való rcalizálás

(itt verbalizálás)

Ebben imPlikálva: értókclés

23 El szeretnénk itt tekinteni azoktól a tematitus és nem tematíkus ekvivalenciáktól, amelyek - az elbcszélés Prezéntációiához hozzárcndclve _ az g/Ú6llestörténetben mtrtatkoznak me8. '?9Az elbeszélésPersP€k|íva, am€ly tehát ',li'da' olyl''l oPeráció eledménye, amely a konstitúciós modellb€n a három iÍanszíormációhoz rendelődíkhozzá' az elbesz'ébs Prczentációiában csak nyelvi és axiologiai PeÍsPektí\'akéntjclcnik m€8. Áz elbeszélésP€rsPektívák dönt6 konstituálói - mé8Pcdi8 (vö: E A' ycnEHcKxl:i: norTfiÍa fioM' a térbeli, az időbeli, a Ps2iclrológiai és az ideolotikus P€rsPcktiválás no3nult ' MocKBa, 1970. - IAAP LINTVELT; Essai de t}?ologie narralivc' Lc ,,Point dc vuc". Théorie €t analys€' PaÍis, 1981 . - woLF scHlflD: Dcr ort der EEátúPelsPektive in der nanativcn Konstitution. i. m. 1984' - uő: Ebenen der EÍzáhlPcrsPektivc. i. m. 1989') - a történésmozzanatok szel€kciójának imPlikáfumai, és ebból következ6en a történet szjnqéhez tattoznak (vö' scllM]o, 1982. 95-97'). A tödénés-

198
piláy d AÍíktía

TANULMÁNYoK
katesorízáIása (Rothschild hegedűje)

WoLl. scrIMID

,/

EKVIVALENCIÁK AZ ELBESZÉLÓ

PIrÓzÁl]AN

199

A tematikus ckvivalenciák kópezik a ttjrténet órtelnrj vázát' A benniik aktualiZált jcgyek hatáIozzák meg a fiktív viiág katc1;oriális stluktítráját, és a mű jelen_ tésénekfelépítésében násodlagos, szimbo]iktrs vaÍ]y konnottltív jclcntések lrordozóiként nlűkiid nt'k' l'''] A novella lénycgcs kategóriákat vorr el r'iIága fclópítéséhcz,és értelme meg_ konstruálásáIrc'lz a tárgyak formájóból ós ntrr7rr.góból. A koporsókószítő Jaktw Ivanov, akit ,,|}ronznak" hívnak, üregcs f;rtcstckbcí és fatcstekte/ óI| koPtsókból, amelycket a nrcgóllretés \'égett készít,ós a /lr'gtdtír'cl, amclyen nólra lakodalmakban Pón7-órt iátszik' c<s amcly ójszakiínkótrt mellcttc fekszik az ágybarr _ a felcsógc helyett, akit az orvosnak ő maga Puszta ,,tátgyaként,, (Nloü npcJlMe r

múlt barkíjái\ ós a jelcn ÍiataI berezkajáj, tesz me8, kétszcrcscn mc8jeldlt: a tóItónetben {g'mrjkll5 ckvivalcncia révón (itt aláhúzással jelölve, isrrrertctójcgye: (dólt bcftibóI aaló) ós az e]beszóIés Plezentációjában /oniku, ekui'{')(Ilercin.Ióvén i.-." :,',..)'''. ''', tűvel kienrelvc):
Kal{ xuBor:l, BLIpoc NtnaÁeHqül( c 6enohJpblN{ü Bo''1o... l'1 oapyr l IlaM'T|l 'KoBa, cauv l pg1zfu,, l]po l(oTop)T o roropu,ra Map{ta. ,qa, eto tt ecru 'Ía caMa, BepÓa _ 3e'[cttai' lllxa{/ rpycTllaÍ ... Kax oHa nocrapela,6eÁtlar! oH ccjl noll Hee u cTaln BcnoNt HaTb. ll^'rou 6cpc;y, fÁe 1enepb ]aI Blloü nyr, B T)''oly clo'' lipynHhlii @93o!!q[J'e!, a Bolt fla Tofi Jlblcoii rope, qTo BulHeeTcÍ lla folli3ollTe, TorÁa cn_

A

Bo'f :ÚllPoKafl cTapag Le]ótLc rPoi!ÍaÁHLINíAynnoM/ a lla lieü BopoHbu rHe3Áa

sorba: a ,,hataln-tas' odl'astörzsú, vén fűzfa" (u:rrpo5ar crapal ocpQa c 4olraarrstlr Áynnolt _ Vtll' 303')'30 Az út' an-lelyct Jakov képzclctc o pt"'l L"g iei,'t niatat a

Áz a tárgy, anclyet a haldokló Marfa szirrtón a boldog múlt fo8ialatakélrt említ' illetvc JakoYban a mólyen clfeledett hiÍte]cn me8ielenését váltia ki' szintén üreges fatest, s ncvc fonikusan is jól illcszkedik a
qeM rpo65l Acna'rL _ \/IJI' 303').

fordítása), anlclyct Jakov a fo]yóparton űlvc, a rég clfclcjtett, clsiillye'dt nrríltra cmlókczvc nilrt a könnycbb kenyéIkeresct cszkózót idézi Ícl: ,,nrc1i lehctctt r'olna próbálrri újból járatni a bárkákat, aliglrancrrr i()bb üZlct lctt vúna a ko_ porsókészítósn(I" (ltoxHo 6t'lro 6lt nonpo6onatl on'Tb ]_oH'TL 6apxtt _:rr.o lty.tltIc,

_ vlÍÍ.299.)-- nlutat bc. Ebbc a sorba, amely ráadástú fonikusan is tagolt (skripln = glou), bctagolóClik még egy fábtil készűlt ürcgcs test, a b!ífka (bn!L-i; cz a szó fonikusarr cgyaránt lchct a gp\-y ós a s-krip]<a anagranrmatikus nrcg-

Ben cTaphlí4-c'|'.Jpblil
RaK

ll rnaÁ(o/ a lta Toll 6epety crout o,.aaroILKo
Ir!r6yA6

eop]EBúópp-Io PeKe xoil
(VIII. 303.)

nl|.

1apblnlHr, a lta pe'(e TonLko yTKrl .{a ryctr/ R lle noxoxe, qTo6l't 3Áccb KofAa-

@@

6!pÁ!!. A Te'e,pt' Bce poBHo
Mo'lolleHl,I(a{ u cTpoiillJ'/

xoÁ

n @!.

Amott n'rcg lratalmas, odvastörzsú, vén ÍűzÍa,rajta varjúfészek ... És ]akov cm)ékezctéből lrirtelen, mintha élne, kiPattant a szőke Íürtös kisleány, és a fi14, anre lyrril MarÍa beszélt. I1en, ez az a fub_ zöld,lralk és szomoí1... I-lo8y nreEör('8cdctt sze8ény! Lcült a Ía alatt ós cnlókcibe mclült. ^ túlsó partoll, ahol most az áúéd Iétek tclülnek el, akkoliban ilatalrnas 414(g fuel<!ó állt, azon a koPáÍ hegycn pcdig' amcly a látóhatáron felrérlik' öregöIc8 &qry!_s kcíklctt' A folyón bárkák közlekcdtek. Most peclig minrlen si_ vár ós kilralt, a túlsó parton csupán cgy án a ny:írfiícskaáll, fiatalon és kalRoD'Kl Louls.l^c(soN: ',lf I For8et Thcc, o Jerusalcm''| Án Essay on ChekIrov's ,,ltothschid's Fiddle"' Kés6bb| = Anton Chckhov Rediscovcrcd: A Collcction of Nciv Sttldies With a comPretlensive BibliograPhy. llÍs8. s' s?,l.Io\1uich M'.sc'ldi.'l' Last Lalrsül8, \'lich. 1987' 35+9') a 137' zsoltárra való utalást ldt, amely czekkel a sorokkal kezdődi!: ,,l'lpll PeKax BaulÍnolla, Tarl clinenÍl NtI'l tl ll.,la(ajrll/ Koüo BclloMllllní o cl{olIc; lla Bcp6ax, nocpeÁu el'o, nonccltnx MLt llaullt aPoll,, (,,l]abilon kózcpette, oda fiig' íolyóvjzeiné], ott éltiink ds sírtunk, mikor sionlól me8ern]ékczónk. A ÍűzÍíkra, lrárfáinkat"). Csclrov mindcnképpen gondolhatott a zsoltdrta, ánnál is irr}.ább, mc i tesztcttük tu]aj'donkéPPeni szomorúfűz látin ncvc,9l/,Í bi,Üylo i.Í a babiloni fo8sá8ra ernlékeztet; cmck c e nére, nem hozlrató lótrc Prc8náns intertextllális ekvilalenciá az aktánsok é5 a szitttációk között (ehhez nré8 \'ö' w^ClITDR, 1992. 85')' A Babilon folyóinál ülő zsidóklÚz, akik clnyomóiktóI me8gvö' töÍv€' mc8tátadják áz óncklést, nem hasodítlrató sem á íolyóná| ötven évvcl korábbin énekl6 ko_ Porsókészítő IráZasPá' scm :' múItiát u8yanott később felidéző .Jakov lvano\'. A két szöve8hely között két motívumkonlPlcxum mindazonáltal kaPcsolatot tercn\tl a zsidók €lrryomása az ide8en oÉá8ban, kiilönijsclr Pedi8 í Íelcjtésés íz em]ékezés témái' Cschovnnk az clbes7élóslrcz készítctt clsó jcgyzcteiben (ll GroP lsicll d/,iil o/'.(' Í,,E8y koPorsó ol8ának"l, ancl)'ckbcn mót ncm ten'eztc sem a koporsókészítő haláIát, scnr a zsidó tóma feh'ctését, a lcginkább kiícjtctten szabad beszé.{ ként me8foÍnráIt nódban - . hilcloklónak az {'Jnllll.15rc vonitkozó kdrdésc van rögzítYc: ,,i]mlék A íolyólál tildőgéltiink"' (,4 É/'.í'ldldil szel, harminc évc sziitctclt c8y szóke fiiricjs kis8y€rekiü*? s' [.) (olla: ,,llorvllllujL, 30 nér llalaÁ y llac polxnc' peó€Iloqex c 6cnoNypÍ,lMu [sic!] BonocllKaM!t? Mül clULe_
1978_ban (vó.
.,{

mozzanatok mindcn kiviílasztása máÍ (eLeve) alárendclődü . Perspcktí\.a clvónek' Nincs tijrtónel PcrsPcktíva nólktil, nil\cs 'önmn8ában vnló tijrténet'' l]7dlt t)íríLlLlnk kcu nindcll ol'io nt)dclll (í8y Póldául M]!KE l']Ál.: Nirrr.1tologic. ]jssais sur la si8niÍication narrative d.ns qualrc Íomans nrl)dtrncs. Piris, 1977.32. f' és sTIlrRl'L, 1977 ' 224227.t' afiely. PcrsPckliválíst t a8yF.]l/'snli('lt ós a, clbcszól(i 'elóIetolisít'a narratív konstitúció c8yetlcry'késóbb'hoZZárcndclt szintjéhcZ soro]ja' !lIo mcAncvczist " A mJty.lr íL)rJir.í.njn] JdJ't vi.s,,'l tr { Korjbbl órte1nrc,,c.ctncl ''ir8'Lcn( ^/.''l' i\.ilenz' l)nt8clo8L 1!ö' WoI-F scl'l\íD: Thcmatisclie und nnrnri\'c an Erzálr]Unsen Purkins rrnc1 Öechovs' = Russisc]rc EÍZál'un8' Russinn Shorl ^q si;r]'. Russki' IissLr;' Utrecht€Í svmPosium zur Theorie ünd Geschichte dcr r!$sischcn Erzáh]uns des 19' und 20' ]Jhr hunderts' Ilrs8. R' cl'?h'' Shldic in Slivics LiteÍatuÍL'and l)oetics 6. 19t]4. 100-) tic8Ú_ ^msteÍdanl, szítve, lváchtcr !i8y én.cl, hoty . koPorsó és a hc8el.|Í ii|c8es tcrc mc8fclel az clkészírós inrcncii;jj' nak, a fílzfa odvass.i8n azonl'an.'Il.,ltnron.l a f.l orgnnikrN dlcténck, ds czen aiÍe8cssctben .,a, dict nrinden koi*rót \'csztcs{8Línek, a hnlálrrak .r szimbí,lunrít" l.itii). _ Íít,amely alatt öh't'!l é\\€l eze]őtt íelesó8é\'cl és szókc íairtös kisgycnnckó\.cl iilt, ós n'ncly ^ ,,hirtclen,, (ts,lpyr) 'ako\. \,isszaidézi számára az egész, nlélycn clfclcjtctt nlúltat, teljes nrértékbcn.1Z Ü]ct, n vesztesé8ellrcn Ló_ '(:go/.$1í./l. velkedó élet mc8tcslcsítósckótrt óftclmczhetjük (,,Ho8y fue8ijrc8edett szc8ényl,, [KaK o}la nocÍrpL]]lit, 6enl1a'! VIII' 303'] - a ÍűZfíragondol!)' Ennyiben a terebélycs, vón fűZfJ, anlcu,cl a fiatal, kárcs(i kisasszonyho? ]rilson1íi()tl nyÍ'Ía á11szcmbcn (ld' iclézct lcnt), szintón a7 idős asszony imagoíak!nt óricnc]ó (vcrb4=MáÍÍí), aki haldokoh,a arra a fára gonilol, amcly alntt ő és ].kov cgi boido|ibb lorL.lt' (i"l.lnykíjLrkLal illlL 1'' .s .I.llo\ ll c''ni"llcl'/ A Í.'ly(Íljl'J/f[]lIJ.rl'lrri errct l.-t'cr' 1r'i*lr

-.r! ',' ' t/ "l' ,' ': , )..' ;.:- "' a ' .''':'.J ..-.'!.- !d:''-' l-)
+^,,.1:,1 '.:.-,,

,.".. '>.- '

l'

': ' -..''

-;'

.,

,.'.,.'4"1-,..." J

llapc,r}ic xvll. lu',.)
a) ''''

^tI

''''

-t

"!t

^

(

"

!'

)

L

t.

".. t..,}:,.,+

.,

:

.

.,

.(

-,', :-:

'.' ''..ÍÁ 4 ' -!.rlt,

.ü,.

- /,

,'"

,

. ,. '2!')

.-'\

w

200

TANULMÁNYoK csún, mint egy kisasszony, a folyón csak kacsák, libák úszkálnak, s az ember el se hinné, hogy itt valamikol Lílkíkis iáitak.

WoLF SCI.IMID / EK\IVALENCIÁK Az ELBESZÉLÓ

PRÓzÁtsÁN

20'''

A fából készült tárgyak soÍa (ebbe az odvas ÍűzÍa, továbbá egy éIő Ía közvetitésévcla nyírÍaerdó, a fen1ves és a nyírfa is beépül) a történet álta] aktualizált je8yek szeÍint külijnböző oPPozicionális csoPortokba rcndcződik: az ídő jegye

A fa vs. fém oppozíció a vonatkozások igen komplex hálójában többek köZótt aZ olgaflikus vs, anor1a|liklrs, me&fortnáIt test vs. fie4forfiáIatlan anyag, ptLha vs, kemény jelentéseket konnotálja. Jakov, akí mindkét sorozatnak részese 'Broru', nrér' dc fatcstekból és fatestek által él -, ismételten antinomikus vasméÍcével jellemzéseket kap: koporsókészítőként Íérn,kernény, formálatlarr' anorganikus anya8, he8edűsként Puha, oÍganikus, megfoImált test' Ha tehát a fémsolt (BIonZ _ vas) önmagában szemléljük, akkoÍ a bronz az archaikus kiegészítő konnotációjára tesz szelt/ melt eZ képviseli a fémkorszak sorában a legplimitívebb fokot. Ezt a jelentéséItékct egy további tagnak a Íém-sorba való beillesztése teszi aktívvá, mégpedig a Jakov által gyötöÍt zsidóé, akinek a neve Íunkcionálisan és lcxikai értclemben egyalánt ekvivalens a koPolsókészítő ncvével: Jakovot _ c'1t valójában lvanovnak hív1ák az utcagyerekck ,,Btanz, a Bronz!" kiáltozással csúfoJrrak, azt pedíg, aki felé az oroszban a pejoratív értelmű )(llrÁ! xlÍÁ!*** kiáltást küldik, Rothschildnak. Ha a Brotz és a 'Rot'(h)-'Schíld' (néme| 'vcirös pajzs') ekvivalens nevcket szó szerint értjük, feltűnik berrnük a Prinitíl) vs. fínofi, lyers vs. megformóIt és a sze4éfiy vs.gazda8 valaÍLÍlta b&étlel1 vs. békiilésrekész oppozíció is: a némct nyelv sugallta asszociáció szerint a gazdag Rothschild neve a mítosz békésAranykorót, mig a Brotz a békétlen, szegényebb vaskoft (olosz'ol EpoI$oBHü BeK) konnotálja. A Bfonz és Rotsil'd konrrotálta jelentések oppozíciója végül nagyon komplex Viszonyt alakít ki a ,,veszteséí" /,,károsodás'' (y6rnox) ós a ,,haszon" (no,rr:a) töIténetben dominá1ó ellentétével. A Jakov gondolkodásában alapkategóriának számító ,,vcsztesé8" cltórő tárgyak és kűlönböző jelentések kapcsán ténylegesül. Mindenekelótt a koporsókészítő nem realizálódó ,,nyereségét" jelöli: még a városka öregemberei közül is ,,olyan ritkán halt meg egy-egy, hogy az ember nem
qTo AaXe ÁocaAHo _ VIII. 297 ')

magányos nyírfa, kopolsó) oPPozícióiát, eEy olyan oPpozíciót alkotnak cgységei, amely a tcrmószctnek ós az élet teljességénckclvcsztc.sét konnotálja. A xrcdnlítós asPektusából néZvc a ncm realizáLt lehetősé14cl (,,halászik, hegedül, báIkát iárat, iibát nevel" - VIII. 303') a Íossz realitás (koporsót készít,Titkán hegedül) á1l szembcn' F'z az oppozíció a szeÍzós vcszteségeit korulotália' Az or4allikus élet jegye a holt fada.abot (bárka, hegedű, koporsó) mcgkülönbijzteti az élő fátóI, aZ átlelkesítésjcgyc alapján pedig a lélektele!1 bárkákkal, kopotsókkat tis erdőkkc] az qntroPomo|Íizólt fák az óreg ÍűzÍa,a Íiatal nyírfa és a hcgcdű _ kcrülnck szembeá1lításra.

szerl^t a rnúIt (Íiatal Íűz'Ía, nyírÍaerdő, fenyves, bárka) vs' jelen (óreg, odvas tűzÍa,

halálából profitot termel, Jakov a Íossz fclell ernbere, s mint ilyen, a tennószetnck és aZ élet teljcsségének elvesztéséveljcllenrezhctó. A bárktík íiz,emeltctőjeként az élct' ós nyeresógteljcs m'úIthoz vagy a potettciáIís, de rren realizált valósághoz tartozik' Heged,isként egyaránt l-lozzáIendelhető a l'eszteség8el terhes, rcális felelrhez (haláIa előtt a hegedűvel nem tud ernlítésle mélttínyereségre szelt tenni), de e8Éttal a potenciális jeLerhez, illctvc a halála ltaní jóL,aúz is: arrnak az ,,óriási" nycreségnek, amelyre ó, a kiváló hcgcdűs tehetett voina szert, halála után Rothschild iut a bilto_ kába, akirrek odaajár-rdékozta a hegcdűt' A fából készültek soÍával a Íémbó:I kész1teÍÍdolgoké áI1 szemben. EZt cgyrészt a ,,vasmérce" (Ne,re:lreti.-r apuua) alaPoZZa ncg, anrellyela koporsókészító mértéket vesz ü8yÍe1eiló1 cz a'ztán száÍnáÍa sZó szclint az emberek bcsorolásának ,,mér' tékévé"lesz _, más tószt rnaga a Bronza (,,Bronz") gúnynóv.3l
(1992' 70.) a fémsorba a zsictó zcnckar \'czctőiét is be'l'onia, íki foglalkozását tekü1tve cincz6 (nyAfinbllrnK), és sal*esz nevét a iiddis sc'aciler-le (A Duden szerint: 'rossz, alkusz iizletkötés')

kereszíil ezt arra a tudatla vonatkoztaquk, amellycl a fábó] készült táIgyak vehetők szemügyre. Jakov alakja aZ oPpozíciók szcmbcrrálló oldalaira vet fényt. miközben ez'ek az anúlómiák az ír1ő tcngelyére és a ntocLalítós sPektrumáIa va]ó kivetítésük során feloldást nyemek. Mnt kaporsók előállíto1a, azaz olyasvalaki, aki mind az élő fa. mind pedig az cmbcl
húzunk meg a szerfclctt nagy számú ckvivalencián

E rószsorok azonban sokrétír relácirjkba állíthahjk egymással, ós eköZben igen eltérő konnotífumokla tesznek szeft' ltt csak e:ayetlen egv befogadói értclmi vonalat

győzte kivámi." (92') (Yut-paru rax peA(o/

íelenetben túnik fel aztán előszöt egy egészen másfajta ,,károsodás": a teÍmészet és az óleteljesség vesztesége: ,,MiéIt vágták ki a nyírÍást és a fenyőeÍdót?" (Cnpa_ IIIüBaeTc'/ 3aYeM cpy6!-rntr 6epe3H'( ü cocEoaElii 6op? - V I. 304.). Végül a ,,károsodás'' morális kategóriaként jelenik meg, amely az emberi e8yüttélés nem humánus módiát jelöli:

a tőkét jelenti, amelyet Jakov a halászatból, a hegedülésből, a báÍkák üzemeltetéséból és a libatenyésztésből nyerhetett voirra. A folyóparton, a ÍttzÍa alatt játszódó

Majd azt

3rWöcrrTER

VÁSMER: RQssisches etynlo]o8isches wörterbuch'

és a középÍelnémet s./úclrn (Lexc| közéPf€]német kéziszótáIa szerint: 'rablott hobní Zsákmán}., rablás') vezeii vissza' Ebből kiindl va' ki keu e8észíteniirü Wáchtclt, niszeÍint a ]ídlt', anelybdl a Iudil'séik IeyezeÍhclő, ncmcsak 'cinczni'-t jclcni, hanen 'me8csahi, csjbészkedni'-t is (íg' l.t' '' [IABnoBcK1ú: PyccKo-{eMeuKnil c'oBap6. 3. Áüfl' Ri8a, 1900-02- 191'1'. lldil' aja; továbbá vö' N{-Ax
Heidelbe!8, 195G-58 ' !dít' L mi9vasmel a7' íBér az

- './-r'. ,',

/,t .''i '... ./,-.,..,. .i.';. , i,.i . -l :.;/ '-..1 :'} 1 a '' í

óoÍosz lüdb61'ostoba, tökfilkó' vczeti le, Pavlovszkii az Észak-oroszországban használatos l!'ÍÍ szóval hozza összeÍűs8ésbe 1. 'káplázatos csillogás', 2' 'szemJén''ve5ztés, csalá' szélhámossát]. A ]ttdá és a htdÍt második jclentésével a I diI iéikbg^ €ty olyan t€matikus jegy akti\.álódik. amely s'I*esz nevével (vő. chhcz a héber sncLíl 'vmit kérni, vásáIolni, e]Íryemi' és a német s.l,d.ilél 'mbló' [Lükács 23,32-ben a görög kakour8ós 'gonosztevő' ekvivalenciája] konvergálva, azt a pénzéhes kama8yot ernzi, aki magának taÍtja Ínc8 a mindennoli összemüzsi}ált nyereséget (amit a zsidó8yűlöl6 Jakov figyelemteméltó módon egykedvúen Ío8ad)' 'e "'A mJqya r vállo7alban nem s7erepel_Á/o/d. "',) t

t , ,'{./r 7'I

. -Lr,.-

,+.

n" , a,r't.:(

.'. -.

rl:'

'"'; "'

!"

2o2

TANLLMÁNYoK
3a.Ietl soo6ue 'rroÁ{ Me!]aroT x}rTb Ápyr '&pyry'i tseAl' oT 9Toro (axue y6urrrlr! Kaxue crpaurrrue y6rrrrn! Ec,'ra 6rr rre 6H,ro HeHaBüc'ru tí 3Jlo6sr, lroÁt'l ulle,ru 6u

woLF ScFlMlD / EKVIVALENCIÁK ÁZ ELBESZÉLÓ

PRÓZÁBAN

2o3

Apyr oT Ápym rpoMa.{B}'Io nonB3y.

Általában miéÍt Zavarja egyik ember a másikat? Mennyi kárr'lsodás származik ebből! Mennyi temérdek ká.osodás! Ha nem lenne a világon annyi harag és gyűlölködés, mennyi lraszna lchctne egyik cmbemck a másikból! Halálos ágyán Jakov, aki semmi esetre sem hagy ícl azzal, hogy kommerciális fogalmakban próbálja megragadni az életet, aZ anyagi Veszteségcket egy sorba soiolja a morálisokkal: ,,a halá]rrak egy haszna Van: nem kell többé sem ennie, scm innia, sem adót fizetnie, sem embeltársait megbántania" (or cveprl 6yger oAHa ToJIbI(o nolrsa ['a haiálból csakis haszon származik' - a szerk'): He HaAo Hl't
ecTI'/
HI{ Ilr.tTb'

szólaltatásával aÍÍaa7' ,,óÍiási haszonra'', amelyről Jakov álmodott. Nemcsak nnyagi haszonra azonban, amely ahhoz az elrendelt sorshoz nyit utat, amelyet neve elólegez meg számára, hanern noráIís haszonra is, amennyiben az egész váIosban eltc4eszti a Zenébe átíiltetett, ,,haszontalan" éIetról szóló panaszt, könnyekre fakasztva a hallgatóit:
[...] rorÁa ort crapaeTcÍ noBTopl.lTb'ro/ lro rrpa,'r Íxoo, cl'A{ Ea flopor€/ To y Hero BBrxoanr He{tto rai{oe yllBrrtoe { cl(op6lloe, qro cJTy[IareJlLr niravln [...] lI 3Ta HoBa' nectÚI Tatt noHpaBulach B ropoAe, qTo PonüubÁa rtpuuaüraror x ce6e Ha[epepLlB (yIIubI ü q[HoBrl Kll I{ 3acTaRJlÍloT ífpaTb ee no 4ecrru pa:. (V[I. 305.) Jakovtól hallott ott a küszöbön, olyan keserves' mélabús dallam árad hangszeréból, hogy hallgatói sínrak ['..] Es aZ új nótának olyan sikere van a vá_ rosban, hogy kereskedók, tisztviselók cgymással versengve hívják meg házukhoz Rot]rschildot, és e8ymás után tízszcr is cljátszatják vcle'
Jó útra téIéseclőit Btonz szép hegedűjátéka ellenéIe is szegóny maradt, mivel alchaikus, Pfimitív, egyszóval bronz volt; haldoklóként 8azdag lesz, arnerrnyibcn Rothschildnak ajándékoz'za a számára legértékesebb táÍgyát. A mcgbocsátani képes zsidó, akinek szó szerint saját bőrén kellett megtaPasztalrria azokat a fáj_ dalmas vesztcsógekct, amelyek egymáshoz Íúzikaz embereket, az átlelkesített fadarab gyózelmét a kemény fém fcjlé emeli- Ez a győzelern rnár a haldokló koporsókészítő belsó megtérósében megtörténik, amiről az éItelemmel teli muzsika jelensógónck örciksógc tanúskodik. Ezért lehet a novella címc joggal Rothschild
hcgedűje.

;t lr tl
tll
lr,

l.i

],

amellyé Jakov ezt a következtetést tovább radikalizáIja: ,,Az élet tehát károsodására van az embemek, a halál pedig hasznára" (or Nu:nt rleÍoBeKy - y6l'nor<, a oT clreprt,t _ noll:a). A képlet abszurd és paradox egyszerle: abszurd, amerrnyibeir kommerciális megfontolásból indul ki; paradox, tehát etsó látásla cllcntmondani valójában azonban mélycrr megfelel az igazságnak, lra Íilátszik aZ éÍteleÍmek, vesszük, hogy a haldokló Jakov ténylegescn véget vct azoknak a mo' gyelembc iális veszteségeknek, amelyek egész életénvégigkísértók,és elószór tesz szclt (anya8i és moráIis) haszonla: odaadja a gyúlölt..zsidónak ,,árváját" (cupoTa), a

Hfi níaT[Tt' ÍoÁaTeiÍ, IIl't o6üxarb nloÁeii). S

íme, az iszonyatos képlet,

[...] anikor megpÍóbálja eljátszani azt a melódiát' amclyet akkor

ll
l
t.:

l:
i l

t.
1,,
l

i::

hegedűt. Rothschild rászolgált alÍa, amjt kap' Ó, az örök üldözött, akit kigú.,yóltuk é' megvertek, megbocsátott kínzójának. Igen, az ,,átko7'ott zsidó", aki _ ahogy Jakov szabad függó beszédbcn elmeséli _,,még a legvidámabb nótát is kesen;esen, pnnaszosa' tudta eliátszani" (H :ror npor<,rrrrtü xllÁ Aa'(e caMoe Bece'oe yMyAp'ncÍ urpars crcaao1tlo _ VIII' 298.), cByiittcrzó körrnyekben tört ki, amikol meghallotta a ,,panaszos'' (sl'twtto acalo1uo _ VTn. 304.'1, a ,'hiába puszfuló, has"o''tulu'"' életet (nponauaq, y6rtro'rnal xusar) elpanaszoló dallamot, amelyet a könnyezó koporsókészítő (a ház és a halál fából készült!) küszöbérr ülve, hc1;cdűjén megszólaltatott' Az a Íolyama' ahogy Rothschild a hegedülő Jakovhoz kii ,"iít, mái csuPán tenatikusan van motiválva, mógpcdig Sahkesznek azzal a megbízásával, hogy meghívja őt egy gazd'ag lakodalomba muzsikálni' A részlet fonikus faktúrája egy további, ezze| konkuráló motivációt sugall: úgy tűrrik, Rothschildot a hegcdű panaszos hangja hívja oda' Valóban, a peln fujpla (,,szóLt a hegedűje") és a fuiptula iéekolda (,,a kilincs megnyikordult") fonikus ekvivalen.riiu a/"|beszét&í|szkurzus felől is motiválja Róthschild közeledését. Úgy tűnik, .,emcsak a hangszer hangia, de az azt denotáló szó hangzása is hÍvja Rothschil_ dot. Így a novella befejezése is mélyebb értelmet nyer, mint e8y anekdotjkus csat_ tanóé. A szegény zsidó' aki a gazdag Rothschild nevét Viseli, tesz szelt b|7'ovirtuóz hegedírsként _ Jakov hegcdűjével és a hegedú parraszos megnyára nem
32

hl

A

fonxólis ekuiaaletrcín értelnífunkcíói

A Rotlschiltl hegedűje cím(t elbeszélésazt hivatott bemutatni, miképp szolgáltatnak katcgóriákat a tematikus ekvivalenciák a fiktív világ órtelmének felés építéséhcz, hogyan válnak az ezeket megalapozó tematikus jegyek másodlagos jclcntésck 1rordozóivá. Felmerül azorrban a kérdés, hogyan járulnak hozzá a nem tcmatikus jegyeken alapuló /orilllls ckvivalenciák az értelem megkonst ruálásához

Az ismelt assz^ociációs töIVén}nek megfelelóen, melyből a stluktulalista velse-lmélet indul ki,-'aZt mondhatnán]! hogy az omamentális elbeszélésben amelys Ennek klassziktrssá vált mc8foga]rnazását JakobsoÍmál (vó. RoMÁN JAKoBsoN: Lin8uistics and Poetics"' = TH. sEBEoK: stylc in Lan8Mga. Cambrid8e' Mass' 1960' 368',372.) ta]áljuk| ,,BríeÍly, ^. equiva]ence in sound, Projcctcd into thc sequcnc€ as its constihitive princiP]e, ine\'itably involves serirantic equvivalcncc'' _,,Ií Poctry, any consPicllo s similÍity in souÍld is eva] ated in respect to similarily and/or dissmila ty in meaning."

?

Akienalés

Lőlexl

-

wolÍ schnlid'

lrr-

2O4

TANULMÁNYoK

WoLF sCIlI\4lD / DKVIVALENCIÁK AZ LLBrSZÉLÓ

PRÓZÁBAN

205

re ugyanúgy érvényes nrinden formális vonatkozás szemantikussá8ának feltételezése _ valamerrnyi t'ormális ekvivalencia anakíg és antinomikus tet1atíkus ekvívalcnciát srr5'nll (és nem cgyszerűen imPlikáI!)' A formális ekvivalcnciák ily módola apellatíp jclckként működnek, szígttálkéttl, melyek szükségessé teszik, hogy tematikusan is egynráslroz rcndeljék azokat az c]cnekct, amclyekhez formaaltényállásoka t c.cdményczhet:
a)

oka annak is, hogy Cschov elbeszélései csetében feltűnócn kevéssévan fela stluktúIa egészét épp ez hatáÍozza táIVa aZ ekvivalellcia ielensége,
nicg.34 I,..1

'óllchet
Gottlította: Sándotfi
EtI ul
o

kotó és elrendcző céllal kapcsolódnak. Ii kórlyszcr megvalósulása kiilrjnbőző

)

lamilyen módon már mcgjeltilt. b) A formális ekvir'alcncia egy nrár í('nní]ló, de Íejtett tematikus ckvivalcrrciát
akttLalizól. c) A formális ekvivalencia tőrtónctbcll jclen ncm lóvc'! tcnratiktls

A formális ckvivaletrcia olyan

tcnratikrts ekvivalcnciát uózol fal,

ancly va-

Az EKVIVÁLENCIÁK

i]I]F()GADÁSÁ

kollstítuál, amcnnyiberr olyan tcmatikus jcgyct aktíuil, anrclly Ircnr kcliil( kir'jlasztásla két töIténetbeli clcn kt)zül lcgalríbb az cgyik virgy egyik elt'Itt sz.irlrlr'a scm. Abban az csetbcn, lra csupán a fornlális ekvivalt'trciir álJít rllajd cló cgy a történctben meg ncrn jclcnó tematikus ckviva|cnciiít, az alapozó jcgyck kitöltendő róseket alkohak a töít(<nct értelmi vonillií11'
d) A formális szintcn ckvivalens elcnrt'k a tcnl.ltiktlson ttetr ekl'ivalensek, hanem a kontigtliliÍs viszonyát (oroszul cllcxtrocrr' 'szomszédság') valósítják nrcg. Mindcnckclótl a íonikus ekvivalcrlcil't az, anlcly gyakran a tematiku-

ckvivalcnciiít

san összehasonlíthatatlan elcmek tórbcli vagy idóbeli összekapcsoltsá8át

hang

e) A forn-rális szintcn ekvivalens clcmek köZótt tematikus szintcn s.'l ekvivalencia-, sem konti8uitásviszony nem áIl fcnn' Ekkor nraga ez' az. iltkonuucnzuróbíIittis/ósszemérheieflelrség léphct fel ismeltetó jcgykc(nt, azaz tr.'nrltikus clcrn-

súlyozza.

kónt.

szédsénák) Íormáinak maximális éItcini Ielevanciáját péLdázzák, níg a fonikus ckvjvalencia csak alkalmankónt rajzolódik ki. Csehovnál cllenben a kompozíciós cliárások, különösen a Puskirrnál oly nagy mértékbcnórtclcmlrordozó PeInutáció csekóly szerePet játszanak. Esetóbcn a fonikus ekr'ivalcnciák kerülnek elótórbc, ahogy ezt rnár a Rotlschílcl hcgeclűjóből vett idóZctck tanLísították. Nagyon általánosítva talán elmondhatjuk, hogy Puskinrrál a formális ckvivalenciát mindent egybevetvc nagyobb sírllyal tcrlrcli mcg az a funkció, hogy íelvázotja, aktualizálja vagy konstjtuá]ja a tcmatikus ckviva|cnciát _ nagyobb súllyal, mint Csehov esetébcn, kinek a rnúvcibcl-t c feladat - lra eltekintiink a hangismétléstól _ éppcn azon tematikus ekvivalenciákhoz rcndelődík hozzá, amelyek váltakozó profilítak' Mivel Csehovnál ker'ósbé pregnánsan emelik ki formális eszközök (pontosabban: a ncm fonikusak) a tematikus ckvivalenciákat, czért inkább kivonják magukat az azonosítás alól. Ez lehet az

Szerzőnkónt más és nrás lehct az c8ycs ftlrnlális eljárástrk funkcionális súlya. Bclkín elbeszéIéseia kompozíciós cljárások ós a vcrbális prezentáció (stílus, be-

Az ckviva]cncia jclcnségóben nern olyarr objcktív heurisztikus eszköZt kell látnurrk, mcly nrcgfciclő módon biztosítia a szöveg külónáuó részeitől annak értclnri cgószóig tirrt(i iítnlcnet módszcrtanát. Fcltétlenül tekintettel kell lcnrrünk a rószt meghatártlz(l c8ósz hcrmcneutikai szabályára. A hermencuta nemcsak azt vcthcti a ma8a clcnrzósénck racionalitásában és objektivitásában hívó struktuÍalista szemérc, hogy az nern kópcs módszertanilag mcgalaPozni aZ összes lchctségcs szövegbelsó-viszony analízisótól a szövcg e8észénekértelmczésételválasztó hirtclen átmenctct, hanem azt is, hogy a stnrktulalista nem vcszi fi8yelembe saiát titkos ,,éItclcmkívánságait", s hogy az e8yes, a szövegben objekír'e bennfoglaltnak tctszó órtclnlczósck mindegyikét valLíjában a szövegegész intuitív éÍZékelésórlek iintudat|an plojekciója alapozza meg' Az ckvivalcncia cll'e korrclációk bcláthatatlan sokasá8át viszi bele a szóvc8be. l!1;y adott,,1 clctrr .r ismóN viszol'lylatában ckvivalensnek mutatkozhat B elcmllrcl, t7 ismórv tckintctében Pedig C elemmcl' Á és B ekvivalenciáia egyik csetben a nrcgfelelés jcllcmzójével bírlrat, míg más esctben, mikor másik ismérv válik lrangsúlyossá, az oppozíció lesz rá jellemző' Az elcmek ily sokÍéleösszckapcsolhatósága alkotja az ckvivalencia elr'e mcrrtón szervezódó szövcg meglehetósen bonyolult f akhíráiának alapját.
Folvetódik a kórdcrs, mi nrtídtln ,,cnrelódnck ki" egy műalkotásban avJk az ismórvck, amclyck az ekvivalcnciák alapjává válnak. EZen ismérvek feltárására, ahr.r1;yan az ckvivalcnciák elcmzésére általában, nem 1étezik objektív n-ródszer' Ezórt azok a Csc]rtlv-kutatók is, akik egyerlló mértékbentanulmányozzák az ckvivalcrrciákat, ugyanabban a szövegben eltérő utalásokat állapíthatnak meg, vagy pcdig' anrcntryiben ugyanabból az alaPvetó ekvivalenciából indulnak ki' cltórő jcllemzóket (mcgfelelést vagy oppozíciót) tulaidoníthatnak neki. Az ekvikózűl a nem na5yszámú mur*ák közüI, amelyck tóbbé vaty kevésbé szísztematikusan ^zok tárgyaliák a csehovi ekvivalenciákat, a máÍ enrlítcttek mellctt lásd mé8 HkKonAü M ÓoPTyrlAToB: Pl ní xyÁoxccTseHHoli npo] . = P Tií' npoopaHcTuo }I Bpcltí' B nlft€pnT}?e ü cxyccmc' JIeHHHrpa& 1974. 173_186. (a ,,szonátaíorma'' clernzésc csehov Fekete barát címúnovelláia kapcsán) - Uő: ApxnTeKrofinKa,lexoBcxoii HoBcnnl'l (Cfl€uxypc). fopLx'tÍt. 1975. - U6| tlpíHu!n t(o[lno3ülr'loHlto-crpyl(T}'plloro g

cAllllcTB|r s q€xoBc(oii 3oBcK'rll c6opH{li' T'

of,,l,ady with LaPdo8"'

2 fopt'Xxú, I97J'
i.

ltoBc'ne' = PyccK:u nfiTepaTypa

m' 1978.) módszertanila8 is útmutató A kütyás hólty eleinzése cmlÍtendó.

xlx Bcka. Bonpoc6l cloxcTa tt KoMno3 uü}]' Mc'(By_ és nindenckclótt vnn dcr Eng (vö' tló| Thc semantic stlll(ture

TANULMÁNYoK

WoLr SCI]MID / EKVIVALINCIÁK ÁZ ELBESZÉLÓ Íüggóen _

PRÓZÁBAN

207

I

valenciák Potenciális alapjáuI szolgáló ismén'ek \'ó8teten sokaságábóI a Iclcvárs ismérveket Végsósoron csak ckvivalenciaképzó kópességük szerint emcllrctiiik ki. Vagyis az ismert hcrmcncutikai kcjrrcl taiáljttk szcmközt magulrkat: az ckvivalencia azonosításáIlak fcltótele a relcvátrs isnc<l_vck kiemelésc' Az isnrólvck rclc' Vanciáiát azonban csak aszerint állaPíthatjuk nrc1;, hogy eze.n ismén'ek kólrcsck c megalaPozni az értelemfcltáró ekvivalenciákat' Lz a kör ncm fcltótlcntil airdögiFelnyithatjuk és ,,hermcncutikai spirállá''35 folnlálhatjuk a ,,pl'tibák ós hibák" (triql and erfor) ü'ódszaÍét köVetvc' Ilyen mc8közclítést VáZolt fel hcrIlcnclr tikájában Friedrich Schleiermachcr' aki Iánltltatott a megértós két nlódszerének, a ',divinációnak'', r'a8}'is az c8ész intrtitíl' elórc1scítrck és a ,,konstrukciíltrak" nint aZ intuitív Projekció racionalisztikus cllcrrőrzósónck sztiksógszerű iisszekaPcsolására.36

lcnrelvárástól már mint ismertek idcntifikílódnak a számára. A szcivcg olvasásakor ós átgondolásakor a tematikus és a formális ekvivalenciákon, illetve a bcrLnük nregjclcnó ismérveken kercsztül cgy értelemvonalat építünkfel, mi_ közbcn elkcriilhctctlcni'il Íigyelmen kívülhagyur-rk rengete8 más ckvivalenciát és ismérwct. Ily módon aZ elmesélt töIténet mindcn olvasása a történet tcirténetét alkotja meg.
( P orclít ott

a: H ortlá th KornéIia )

Ien

(WoIf Schntid: Áquít'olelzen fu Erziihlender Prosa. = W. S.: ()numeltales Etztíh-

ir

A különÍélc szubsztanciákban és fornákban nrcgjelerrő ekvivaler-rcia fcicrósíti az olvasó érzókclő képessógét. Az c8yik szintcn taPaszta|hat(i aiss7('kajttctések segítenek a másik szintcn a me8felcló, dc rrgyanígy aZ cllcntótes kaPcsolatok kiemelésébenis' AZ ekvivalcnciák rcndszcrórrck órzóki:lósc a láncrcirkr.:itila hasonlít' Elcgendő a fontos nrcgfclelésck bárnliJycn cs()Portiiít azoIlosítirnllnk, s lópésről lépésre,egyrc ilrkább nrcgvilágostldik az idrírr kíviili ka1rcstllattlk sűtíín
aZt nlutatják, hilgy az ekvir'alcnciák kicmelik, nrcgtámogatják, neghatározzák c1ymásL S mógis, azonosításukat ós átgondolásukat aZ olvasónak kcll elvógeznic. A mű potenciális ekr'ir'alenciáinak aktualizácicíja szüksé8kéPPen mirrdig rószlegc's marad' Ennek tlka ncm pusztán az adott szcj' vegben feltárlrató ekl'ivalcnciák mclrnyisógóbcrr keteserrdii, hanerrr e]sősorban kültjnféle kólcscjnkapcsolataik határLalarr lcl-rctósógóbcn, mikrlr is mirlr1cn új kap' csolat ú' érteImct sutall. Az ekvivalc'rrcialráltj, Cselrov elbcszólóseiberr pcrldátrl, olyannyirir tlorlytllull cís sűrű, hogy a mindig cgy nreghatá|ozotr néZópontból szeweztidő cgycLli ['cfogir dásban nem mutatkozhat tleg kimcrítőcn' A fclajánlcút ckvivalcrrciiík ós kij]csönkaPcsolataik közül az olvasó azokat Íogja kiválasztani, melyekre az általlt váÍt értelem elevc számít. EZért a bcío8adás és a múalkotás k(5zÓtti \'isz('nyt a7

Texte

54 s7.,59-67.l

Bertt Nelu York_Pnris_Wíen, Peter Lfillg 1992' 29 71' [Röpidített aóItoznt,2948',

ud

der russisclttl Moderne' Ceclrcll Babcl' _ Zamjat l [Slaoíschc Literaturen. Ab|nndLlngctt Hrsg. Wolf Schnirl.] Bd. 2' Frankfurt am Mqitt_Berlílt-

szövött

Az clózó elenrzósek

háló'a'

elmesélt történet és az annak alapjául szolgáló események köZijtti viszolrnyal hasonlíthatjuk össze. Mindcn befogadás szükségkéPPen redr'rkálja a nlűalkotás bonyolultságát, mivel csak azokat a kaPcsolatokat választja ki, nrelyck _ az ór.tt--

s E fo8alontól lísdI J' BoLTENi Die hermcnclltls(l1e sririlc' Ün:erlegungcn zu einer inte$ativen LiteÍaturthcorie. = l'octica. itschÍiÍt Ítir sPlich- und ],itcra1rlrwissensclraft' Rd' 17. ÁmsteÍdam, 1985' 355_371. hermeneutikai kő!" rokon fo8almáról ]ísd| stierlc K. |iir eine ^,,struktuláIis otÍnun8 des heÍmcnculi5chcn Zirlci5' = ibid, Jto-]! I' 1Á elvivalcnci.íl elcnrzéscnck móCtszertan' Ptolrlémáir('l a hcrmonclttik. és n strukturili7nus közölti ^zvita fényóbcn lísd vV. scHNílD: Analysiclen oder Dcutcn? ÚberLcgrrngcn zllr Kontro\'.rs. zwischcn Struktutalizmus Lmd Ilcrmene til am Ucispicl von L'cchovs ,,Ncvesrn". - l)ic wclt d.r Slaven. Bd. I L 1987 l0l-120.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful