Hervay Gizella

Kobak könyve

Hervay Gizella

M. Tóth Géza rajzaival

Koinónia, Kolozsvár, 2002

A kiadás alapjául szolgáló mû: Hervay Gizella: Kobak könyve Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1973

© Hervay Gizella örökösei Illustration © M. Tóth Géza © Koinónia Kiadó, 2002

Descrierea CIP a Bibliotecii Nationale , HERVAY GIZELLA Kobak könyve / Hervay Gizella. - Kolozsvár [Cluj-Napoca] : Koinónia, 2002 p.;cm ISBN 973 8022 49 5 821.511.141-34

Kobak els o könyve ´ ´ .

Most az a kérdés: miért rajzolt a napnak kisfiúarcot. ez nagyon hasonlított a kisfiúkhoz. Megkérdezte magamagától komolyan. Biztos szeretik egymást. Ez már egészen furcsa volt. és elcsudálkozott. Rajzolt hát külön egy kisfiút és külön egy napot. ha hasonlítanak – gondolta Kobak. Rajzolt hát neki szemet. hát rajzolt belõle egy nap-arcú kisfiút. és a kisfiúnak nap-arcot. de nem tudott válaszolni rá. mint száj és szem nélkül. és csudálatosképpen most még inkább hasonlított a naphoz. Így sem tetszett. hogy a nap nem olyan. mint a kisfiúk arca. Unalmasabb volt. – A nap meg a kisfiú együtt sokkal szebb – tette hozzá. szájat. de mégse tetszett Kobaknak. Rajzolt hát egy kisfiút. mint a nap-arcú kisfiú és a kisfiúarcú nap.Nap-mese obak egyszer napot rajzolt. K Ez már tetszett. – Ha két dolog 7 .

Rajzolt egy százlábút: és egy óriásautóbuszt: és közben rájött. Igen ám. és rajzolnivalót keresett. de nap csak egy van.hasonlít. Igen ám. Mit lehessen tenni? Sajnos egyiket sem lehet kiradírozni. hogy nagyon érdekes lenne egy százkerekû autóbuszt rajzolni: Most megint elgondolkozott. a kisfiú-napot is. és ezért nap-arcú kislányt rajzolt. és csak egyet hagy. Vagy a kisfiú-napot? Az verekedni fog. Kiradírozta hát a kislány-napot is. hogy miért is érdekes. és gyorsan elkezdett hasonló dolgokat keresni. és rajzolt helyettük egyetlen szem és száj nélküli napot. de Kobaknak csak egy napra volt szüksége. De nem talált újabb rajzolnivalót. Ez rendkívül mulatságos volt. Elhatározta: kiradíroz kettõt. Mivel nem tudott válaszolni. abbahagyta a gondolkodást. az érdekesebb együtt. 8 . s neki már három is volt. mint külön-külön – szögezte le. De melyiket radírozza ki? A kislány-napot? Az sírni fog.

és ez a fõ! – mondta. és fogta magát. és rajzolt még egy üres napot. hogy meg tudják fogni egymás kezét. Kobaknak kettõ volt. se játszani – szomorodott el Kobak. de unalmas volt az üres nap. De képzeljétek – a két üres nap még unalmasabb volt egymás mellett. – Legalább még egyet rajzolok melléje. És egyáltalán nem törõdött többet azzal. hogy tulajdonképpen csak egy nap van az égen. – Nem tudnak se nevetni. ahol nem láthatjuk õket. és kezet is rajzolt nekik. ahogy fogta egymás kezét a két nap. és rajzolt az egyik napnak kisfiú-arcot. hogy elszaladhassanak. 9 . a másiknak kislányarcot. és egyáltalán nem volt szép. és megcsókolhassák egymást az igazi nap mögött.Most minden helyes és pontos volt. és gyorsan lábakat is rajzolt nekik. – Biztos szeretik egymást. hogy ne unatkozzon – mondta. és roppant élvezte.

és öltöztetni kezdte. de azért mégsem volt olyan nagy fiú. A vonatban aztán Kobak rengeteg vonatot rajzolt. Igaz. elérem a lekvárt – de elárulom nektek. De nem jött. hátha jön az utcán valahol. Úgy is fogták meg ketten. amikor Mama megmondta neki. nem érte el. A vonatok jobban hasonlítottak autóhoz. akkor rajzoljátok le. csak sok kereke és sok ablaka van. hogy minden reggel mondogatta: – Én már nagy fiú vagyok. hogy vonattal fognak utazni. mint vonathoz. hiszen ti már valóban nagyok vagytok –. De Mama becsukta az ajtót. Mama elõvett egy bõröndöt. Ha ti jobban megfigyeltétek a vonatot – és gondolom. Pedig Kobak nagyon szerette volna. és ekkor Kobak hirtelen elszomorodott. mint a kis játékvonatok. Mama kellett hogy felemelje. Így aztán. s úgy vették le a lekvárt ketten a polcról. és küld- K 11 . amik a szobában is tudnak járni. Kobak az ajtót is kinyitotta. nehogy eltörjön a lekvárosüveg. No de hát ez már így szokott lenni. és egyáltalán nem olyan volt a vonat. és nézett ki az ablakon. mikor Mama megkente a kenyeret. – Hol a vonat? Miért nem jön? – kiabált. Mindenesetre. se a szõnyeget. abba becsomagolták az ingecskéit. de Mama nem akarta becsomagolni se a párnát. Végül is becsukták a bõröndöt. és Mama kacagott. még nem utazott vonattal. hogy milyen is lesz az utazás. No. nadrágocskáit. hogy be tudjon jönni a vonat a szobába. nem tudta elképzelni. hogy igen. mind megeszem – és meg is ette. mert Kobak szerint a vonat olyan. ha megérkezik.Vonat-mese obak egészen kicsi fiú volt. Kobak megint kijelentette: – Én már nagy fiú vagyok. mint az autó. Kobak autón ment ki az állomásra Mamával.

mint az autó. nagyon fog örülni.jétek el Kobaknak. Mert õ még csak autót tud rajzolni meg olyan vonatot. Hiszen Kobak még egészen kicsi fiú. 12 . ami olyan. csak sok kereke és sok ablaka van.

utána a krokodil. – ismételte Kobak. utána az elefánt. Elöl ment Kobak. 13 . utána a kutya. – Megterítette az asztalt és hívta: – Gyere. Kobak hozta a kisszéket. a kispohár is hallgatja. utána a kisautó. utána az elefánt. a kisautót és a kispoharat. utána a kutya. Kobak is hallgatja. a kutyát. és mellé ült. este van. utána a krokodil. Amikor vége lett a zenének.Mondóka-mese M ama leült zenét hallgatni. a krokodil is hallgatja. és sorba állította az elefántot. leghátul a kispohár. Kobak. a kutya is hallgatja. egymás után kivonultak a szobából. vacsorázni! Jött is Kobak. utána a kisautó. az elefánt is hallgatja. a kisautó is hallgatja. – Mama hallgatja a zenét. a krokodilt. Mama azt mondta: – Lámcsak. vacsorázzunk. leghátul a kispohár.

utána a krokodil. elalszik az elefánt. Kobak is.Mindenki megitta a kakaót. elalszik a kispohár. És mindenki elaludt: Kobak is. a krokodil is. elalszik a kisautó. elalszik a kutya. utána az elefánt. Most már mehettek lefeküdni. a kisautó is és legutoljára a kispohár. elalszik a krokodil. leghátul a kispohár. a kutya is. utána a kutya. Betakarta. 14 . Mama lefektette Kobakot. utána a kisautó. jó éjszakát kívánt. a kisautó is és legutoljára a kispohár. és Kobak mondani kezdte: – Elalszik Kobak. az elefánt is. az elefánt is. a kutya is. a krokodil is. Elöl ment Kobak.

– Fafejû! – mondta a gumikutya. Gumiembernek egy gumikutyája. Gumiember egy gumifához kötötte gumikutyáját. – Kutyagumi! – mondta Fafejû Gumiembernek. – A kutyafáját ennek a fakutyának! – mondta Gumiember a fakutyának. Fafejû egy fához kötötte fakutyáját. – Kutyagumi az orrodra. mondd utánam: Fafejûnek volt egy fakutyája. – Kutyagumi! – mondta a fakutya. Fafejû meglátta a gumikutyát. Gumikutya! – mondta Fafejû a gumikutyának. A kutyafáját! 15 .Tréfás-mese K obak. – A kutyafáját ennek a Fafejûnek! – mondta Gumiember a Fafejûnek. – Fafejû! – mondta Gumiember Fafejûnek. Gumiember meglátta a fakutyát. – Kutyagumi az orrodra! – mondta Fafejû a Gumiembernek.

és elszállt. K 16 . és elõkerült a nadrág.Spenótos-mese obak azt mondta: – Nem akarom megenni a spenótot! A szalvéta azt mondta: – Nem akarok Kobak nyakában maradni. megpaskolta Kobakot. és lábra állt a szék. és visszaszaladtak a cipõk. tapsolt egyet. – Leugrott a nyakából. Ottmaradt Kobak a konyha kövén ebéd nélkül. Toppantott egyet. A cipõ azt mondta: – Nem akarok Kobak lábán maradni – és elszaladt. összehúzta a szemöldökét. ruha nélkül. A szék azt mondta: – Nem akarok Kobak alatt állni – és összecsuklott. és rajta termett az ingecske. Az ingecske azt mondta: – Nem akarom Kobakot melegíteni – és lefoszlott róla. éhes és fázik. ruha nélkül. intett egyet. és visszaröpült a szalvéta. Mama azt mondta: – Nem akarom itthagyni Kobakot ebéd nélkül. és Kobak megette a spenótot. mosolygott egyet. A nadrágocska azt mondta: – Nem akarok Kobak nadrágja lenni – és lecsúszott.

– De ugye reggel veszi a táskáját és megy óvodába? – A traktor nem jár óvodába. nem alszik. – És nem eszik vajas kenyeret? 17 . megy. kerekei vannak. – Nem eszik. nem megy óvodába. – De ugye jó kis traktor. ha megindítja a traktorista. ha megindítják? – Csak akkor. – És az autó is csak akkor megy? – Az autó is. – De ugye megmossa a kerekeit? – A traktor nem mosakodik. és nagy kerekei voltak. – Az autó sem iszik tejet? – Nem iszik.Traktor-mese K obak meglátott egy traktort. – Mert gép? – Mert gép. Csak gép. és szót fogad a mamájának? – A traktornak nincs mamája. – Csak akkor. Ha megindítják. – Szegény traktor! De miért nincs? – Mert gép – mondta Mama. – De ugye mind megeszi a vajas kenyerét? – A traktor nem eszik vajas kenyeret. Piros volt. – De ugye este szépen lefekszik és elalszik? – A traktor nem alszik. nem iszik. – Szép – mondta Kobak. azok forognak. – Ugye mind megissza a tejet? – kérdezte Mamától. – A traktor nem iszik tejet. és nincs mamája.

De én azért a kicsi autómat megetetem és megitatom. 18 . – Szegény autó. akkor õ is csak egy gép. hadd higgye. – És nem alszik? – Nem alszik. – És nincs mamája? – Nincs.– Nem eszik. lefektetem és sétálni viszem. – És nem megy óvodába? – Nem megy. hogy van mamája.

Mama. Volt a kislánynak szeme. hogy állandóan emlegette. rajzolj egy kislányt! – Mama rajzolt. Egy este például azt mondta Mamának: – Mama. Ilyen lett a kisfiú: N Most azt mondta Kobak: – A kislánynak mért nincs léggömbje? Rajzolj. Mama tudta. A másikba virágot. és még gombot is rajzolt Mama a ruhájára. Annyira félt. 19 . Aztán egy kisfiút rajzoltatott Kobak tengerészingben. egy léggömböt a kislány egyik kezébe. mert ez jó kisfiú és sokat eszik. hogy minden játéka beleférjen. köténye. melyik mesében találkozott Kobak a kígyóval. szája. keze-lába. de abban biztosak lehetünk. hogy rettenetesen félt tõle.Kígyó-mese em tudhatjuk. Na és természetesen hatalmas zsebeket is kellett rajzolni a tengerészinges kisfiúnak. hogy gomb nélkül nem tetszik Kobaknak a rajzolt kislány. nagy füllel és kövér karral. Váratlanul és érthetetlenül naponta rajzolni kellett neki egy-egy kígyót. mert gomb nélkül mit is ér egy rajzolt kislány. öt-öt ujja.

– Most már nem tudja megmarni – örvendezett Kobak. megmarja! – ijedezett. a kislányt és a madárkát. A kisfiú kezébe is rajzolt Mama virágot. és gyorsan befeketítette a kígyót. Kobak hirtelen azt mondta: – Rajzolj. És a kisfiú kövér kezecskéjébe madárkát kapott. a léggömb.Kapott a kislány virágot. Kobak ekkor felkiáltott: – Megmarja a kisfiút. – A másikba madárkát! – kérte Kobak. hogy miért kell kígyót rajzolnia. Pedig dehogy felejtette el. 20 . Mama. de rajzolt. – A kisfiúnak is! – ujjongott Kobak. a kisfiú és a kislány is. egy kígyót! Mama nem értette. Kacagott Mama és Kobak is. elvette Mamától a ceruzát. Most jött elõ a kígyó. hogy ezzel el is felejtette a kígyót. és Mama azt hitte. a virágok és a madárka is.

egy kígyót – ijedezett Kobak. nem tudja megmarni – nyugodott meg Kobak.Másnap Kobak rajzolt egy kislányt. És olyan vidám lett. Megint elõjött a kígyó. és kinevette a kígyót. Mama segített neki. – Tudom már! – kiáltott fel egyszerre boldogan. amennyit csak elbírt. Rajzoltak a kislány kezébe annyi léggömböt. hogy ne tudja megmarni a kígyó. mit kellene tenni. – Rajzolj a kislánynak házat. – Most ott a fal. Rajzolt Mama házat. És törte a fejét erõsen. és többet egy cseppet sem félt tõle. Mama rajzolt. 21 . – Rajzolj. hogy rajzolt a kígyó farkára két léggömböt. Mama. – Megmarja a kislányt! – rettegett Kobak.

míg a labda ki nem fáradt. Egy bácsi arra csónakázott. egészen addig. hát egyszer csak szembejön velünk egy piros ruhás kislány.Labda-mese K obak és a nagy piros labda elment sétálni. kihalászta. Elöl ment a nagy piros labda. Otthon Kobak az erkélyre tette. a füvön. mikor megszáradt. megyünk. – Itt fogsz aludni – mondta –. Akkor meg elgurulok. hazagurult. míg én ki nem fáradok. Így ni! – és a labda jól nekigurult 23 . Csakhogy az erkélyen egy csirke lakott. hogy bemenjen Kobak a szobába. nekem piros labdám. gyere. utánam jön Kobak. kitette a fûre száradni. de hát dehogyis fogadott szót õkelme. utána Kobak. máris ugrálni kezdett. nekem piros labdám. és hopp. játsszunk együtt! Labdáztak. mendegéltek. aludj. amikor a labda odahuppant melléje. Végiggurult az úton. s a nagy piros labda. játsszunk együtt!” Akkor aztán labdáznak. Már éppen álmosan pislogott. hát egyszer szembejött velük egy piros ruhás kislány. mondhatom! Én meg sétálni megyek Kobakkal. mendegélünk. Mentek. Akkor fogta magát. És holnap elnyesik a nyakadat: nyissz! Megesznek levesnek és paprikás csirkének. alig várta. mentek. Kobak mamája vette a piacon. belepottyant a tóba. elöl megyek én. – Te csak egy csirke vagy. madzaggal összekötözött lábbal. – Neked piros ruhád van – mondta Kobak –. és elgurult. labdáztak. Megyünk. Nagy dicsõség. labda! Ha a labda szót fogadott volna. A csirke felfortyant: – Nem hagyod aludni az embert! Szemtelen! – Miféle embert? – gurult a labda nevettében. gyere. a mesének is vége volna. Kobak azt mondja neki: „Neked piros ruhád van.

mikor nem akarja megenni a reggelijét.a csirkének. nem szólt egy szót se. – Te nyeszlett. te. és belevágta a csõrét. mint Kobak hasa. de mikor nekigurult a labda. 24 . én milyen kövér vagyok és milyen piros! A csirke dühösen pislogott. fogta magát. Reggelre olyan lapos lett. nézd meg. És a labda kipukkadt. Mondjátok meg. hogy másnap Kobak nem labdázhatott a piros ruhás kislánnyal. ki volt az oka annak.

– Tornyos és szép. Aztán mikor a lovacska már rég aludt a lapos házban. Kobak kapta a piros meg a kék köveket. Katika a sárgát és a zöldet. Nem szép. aztán mikor látta. lapos házat épített. Elosztották az építõkockát. és most már tetszett neki a lapos ház. és bekukucskált az ablakon. füvet legelt a háztetõrõl. Benézett a lovacska az ablakon. Kobak tágas. hogy nem fér bele. aztán lefeküdt aludni. A tiéd csúnya. A tiedben nem laknak. amit Kobak rakott neki. A lovacska közben felébredt. – De tornyos és szép – sikongott Katika. – Nem fér bele a lovacska – mondta Kobak konokul. és visszament a saját házába. karcsú tornyos várat rakott. mint a tornyos. és gondosan bekötözte a lovacskát a lapos házba. – Alszik – ismerte el Katika. megvacsorázott. – Az enyém szebb! – tapsolt Katika. és elvitte sétálni. mert lovacska lakik benne. odajött lábujjhegyen. Katika a sarokba húzódott építeni. Katika gyönyörû. körüljárta. – De az enyémbe befér a lovacska – mondta Kobak büszkén. Katika visszament a sarokba. – És ez szebb. fogta magát. Kobak a szõnyeg közepén dolgozott. Megnézte a lovacska a tornyos várat. körbesétálta vele a házat. Katika még mindig a tornyos várat nézte a sarokban. Katika kihozta a házból. aztán bement a házba. Kobak kihozta a lapos házból a lovacskát. megmosta a fülét.Tornyos-mese obak és Katika építõsdit játszottak. K 25 . Ült és hallgatott. megitta a kakaóját. lapos. Nézte a tornyos várat sértõdötten.

26 . és lerombolta a tornyos várat. és a tetejére rakjunk tornyot. De nekem legjobban azért tetszik. A sárga és zöld kockákat a kötényébe rakta.Katika ekkor gondolt egyet. építsünk a lovacska házára emeletet. És ez most már igazán szép ház volt. és emeltek egy olyan emeletes tornyos házat a cicának és a lovacskának. tornyos is. és lakjon ott a cicám. és kiborította õket. hogy én is szívesen beleköltöznék. és odacipekedett a szõnyeg közepére. mert Kobak és Katika együtt építette. hogy szép legyen – mondta Katika. – Gyere. Leült a lovacska háza mellé. és Kobak lovacskája meg Katika cicája is belefért. magas is.

Aztán beleült az autóba. autóból voltak az üzletek. és csónak helyett autók úsztak a tavon.Autó-mese olt egyszer egy autóváros. és elmentek sétálni. Otthon bementek az autóba. utána a gyerekek. mendegéltek. és hazamentek. Otthon is minden autóból volt. autósanyukának zöld és Kobaknak piros. felöltözködött. egyszer csak egy nagy parkba értek. ez olyan volt. autóból volt a ház. akkor kiszálltak az autóból. autóból volt a szekrény és a könyvespolc. hogy olyan városban laknak. megették az ebédet az autóról. autóból volt a villamos meg a trolibusz. amiben laktak. Mentek a kisautók. mikor felébredt. Abban a parkban autók voltak a padok. Mese után a gyerekek autóba ültek. és csak az autók autók. Kobak reggel. odaült az autóra az autó mellé. és megette a reggelit. kilencemeletes volt. autóval mentek kenyeret vásárolni. és evezni kezdtek. Ebben az autóvárosban lakott autósapuka. a házak házak. Elöl ment az óvónéni. s a leveleket autón hozta a postás. bent a fal körül kisautókon ültek a gyerekek. A mi gyerekeink fogták magukat. ahol nincs minden autóból. Az óvoda egy nagy autóban volt. és elment az óvodába. és sétálni is autón mentek. mentek. hogy minden autóból volt benne. Azt álmodták. kiugrott az autóból. az ágy és az asztal. míg megéheztek. és beszálltak az autóba. autósanyuka és Kobak. és kiszálltak az autóból. Az autó. lefeküdtek az autóba. Autósapukának kék autója volt. és beszálltak az autóba. úgy mondott mesét. a csónakok csónakok. felültek az autóra az autó mellé. Addig eveztek. 28 V . és autóból volt a lift. és autók úsztak a tavon csónak helyett. Az óvónéni egy nagyautón ült. és elaludtak. autóból voltak a székek. Autón hozták reggel a tejet.

és – spricc! – lelõtte a rajzolt farkast. – Miért nem szólsz. A vízipisztoly meg a medve gyomrában elment vadászni… 29 . Az erdõ szélén egy fa alatt játékmackó üldögélt. mert – remélem. egyszer csak egy erdõbe ért. mendegélt. – Hová mész. Valami? – kezdett reszketni. És elment az erdõbe. – Hová mész. Vállára vette a játékmackót és a rajzolt farkast. Vízipisztoly? – kérdezte. és menten elaludt. A farkast még ki is vasalta. – Úgy kellett a vízipisztolynak! – mondta.Vízipisztoly-mese A vízipisztoly elment vadászni. Addig ment. hazavitte õket. hogy egy bokor mögül nézi valaki. Ahogy ment. Csak egy kicsit vizesek voltak. Otthon Kobak karján megállt a játékóra. És a medve – hamm! – bekapta a vízipisztolyt. Megszárította. – Hová mész. Vagy valami. Meg is találta õket. – Mért lõtte le a játékmackómat meg a rajzolt farkasomat. és nagy büszkén megindult az erdõ mélye felé. kitaláltátok már – a valami egy igazi medve volt. de a valami nem felelt. és – spricc! – lelõtte a játékmackót. – Vadászni – mondta a vízipisztoly. Szembejött egy rajzolt farkas. Arra ébredt. Valami? – kérdezte ijedten. Leheveredett. – Vadászni – mondta a vízipisztoly. de a következõ pillanatban már a medve mancsában volt. De Kobak nem bánta. Valami? – vacogott. Azóta se lehet felhúzni. Vízipisztoly? – kérdezte a játékmackó. maga mellé fektette a játékmackót és a rajzolt farkast. míg elfáradt. – Mi vagy. hogy megkeresse a játékmackót meg a rajzolt farkast. de a valami most sem felelt.

Mikor Mama hazajött. megjavították. és megszárítja Mama haját. Mama. és kivasal. és akkor Mama itthon marad. az egyiket a fürdõszobaajtó kilincsére húzták. egész nap dolgoztak szorgalmasan. avval csavarintott egyet. Kerestek két karikát. akkor kitakarít. és az minden K 30 . és meghámozza a krumplit. – De mikor hazajön a gép. Most már minden rendben volt. hogy milyen gépet építettek. és egész délelõtt futballozunk. – Ez a gép kitakarít – kezdte Katika –. átalakították. ez hajtotta a kerekeket. Aztán a mosógép csövére egy papírgyûrût húztak. és meghámozza a krumplit. építek egy gépet. és akkor egész délután sétálunk Mamával – döntötte el a vitát Katika. Kobak ezzel fogadta: – Tudod. ebbe egy üres penicillines üvegecskét tettek. és kivasal. a másikat egy másik kilincsre. – Ez a gép elmegy Mama helyett dolgozni. – Nem jó – mondta Kobak. összerakták. és megindul a gép. Most már csak azt kellett eldönteni. ha nagy leszek. és felvarrja a gombot. Ekkor szétszedték. összekötötték fehér cérnával. akkor a kerék forogni kezd és jön a levegõ. – Most itt kinyitjuk – mondta –. amikor nincs vasárnap. meg lehetett indítani a gépet. – És este a gép megfõzi a vacsorát. Minden reggel. és megszárítja Mama haját. és kész volt a gép. és akkor Mama egész este mesél – toldotta meg Kobak. De a gép nem indult meg. és felvarrja a gombot. a gépet küldjük Mama helyett dolgozni. de a gép mégsem indult meg. Kobak vette a fürdõkád dugóját.Gép-mese obak és Katika gépet építettek. A gyerekek nagyon elszomorodtak.

És akkor egész délután sétálunk veled. Katika folytatta: – És mikor hazajön a gép. abban én építettem egy gépet. és akkor te egész este mesélsz – toldotta meg Kobak. volt egy mese. és fölvarrja a gombokat. kismalacról. és felvarrta a gombot. mesélt kisfiúkról. és bement a másik szobába. kisfarkasról. mikor nem volt vasárnap. és Mama egész este mesélt: „Hol volt. kislányokról. – Hol volt. és te itthon maradsz.reggel. És este a gép megfõzte a vacsorát. és Mama itthon maradt. elmegy helyetted dolgozni. abban én építettem egy gépet. és akkor egész délután sétáltunk Mamával a mesében. és egész délelõtt futballoztunk. és egész délelõtt futballozunk. és megindult. Kobak ezt súgta Katikának: – Most én mesélek neked egy mesét. hol nem volt. És mindennap. kivasal. Mikor pedig Mama lefektette a gyerekeket. hol nem volt. Így aztán Mama aznap este nagyon sokat mesélt a gyerekeknek. és meghámozta a krumplit. elment dolgozni Mama helyett. kistraktorról. megszárította Mama haját. kitakarít. Jó? – Jó – súgta vissza Katika. – És este a gép megfõzi a vacsorát. megszárítja a hajadat. és az megindult…” 31 . Mikor hazajött a gép a mesében. mikor nincs vasárnap. vége-hossza nem volt a mesének. kitakarított. kivasalt. meghámozza a krumplit. volt egy mese. kisautóról.

a piros autó. Mama. a piros kép a falon. alszik a piros cipõ a földön. megettük a piros vacsorát. alszik a piros könyv a polcon. megfürödtünk a piros vízben. mondok egy piros mesét. elöl ültem én. a piros villamos. mesélted. a piros nyuszi és a piros madár. alszik a piros kutya. és hazaértünk. Abba én beleültem. megfogtam a piros farkast. Elmentem a piros mezõbe. Egyszer egy piros erdõbe értem. mentem messzire. és lefeküdtünk a piros ágyba. a piros farkassal beszélgettél. lefekvés elõtt. a piros vonat… 32 . leültünk a piros székbe. Mama. hátul a piros farkas. Jó? Hogy volt egyszer egy piros mese. megittuk a piros tejet. felgyújtottuk a piros villanyt. megtörülköztünk a piros törülközõvel. messze. a piros trolibusz. És mentünk. Ott lakott egy piros farkas. mellettem te. és mentem. fogtam egy piros nyuszit. Míg megfogtam. bementünk a piros szobába.Piros-mese E zt a mesét Kobak mondta el Mamának egy este. – Mama. mentünk a piros utcán. és fogtam egy piros madarat. alszik a piros kulcs az ajtóban. te. Te. alszik a piros kémény a háztetõn. alszik a piros ház. hogy alszik a piros cica. Akkor beleültünk a kicsi piros autóba. Hoztam a piros nyuszit. abban volt egy kicsi piros autó. messze. Kinyitottuk a piros ajtót.

Aztán elaludtunk.Aztán kinyitottad a piros rádiót. és a piros madár énekelt. Bejött a piros farkas. és szólt a piros zene. 33 . és vége a piros mesének. és táncolt a piros nyuszival.

felmászott az asztalra. És furcsa módon mindennap nõtt egy kicsit. A szoba közepére állt. kicsi volt.Kicsi-mese obak mindennap megmérte magát az ajtófélfánál. mert ha nem. és kihúzta magát: – Én vagyok itt a legnagyobb! Megértettétek? Ha valaki nagyobbra mer nõni nálam. az asztal meg nem nõ egy cseppet sem. hogy õ a legnagyobb. Kobak. De az csak nevetett tovább: – Hihihi! Úgyis te vagy a kicsi! Kobak most dühében teljes erejével nekiszaladt az asztalnak – és összevissza verte magát. Aki szót fogad. nem verem meg. Fogta a széket. megverlek. Egy reggel aztán elhatározta. hogy mit parancsoltam? Azonnal zsugorodj össze. mégis mindenki nagyobb volt nála. azt nem bánom. az asztal mellé cipelte. te mindennap nõsz. De a játékok vigasztalni kezdték: – Ne búsulj. Kobak dühösen fordult hátra: – Nem hallottad. úgyis te leszel a nagyobb! De Kobakot nem lehetett ilyen könnyen megvigasztalni. Kobak. – Ne búsulj. és onnan szónokolt a földön heverõ játékoknak: K 34 . és hõsiesen vagdalni kezdte az asztalt. – Hahaha! – nevetett az asztal. Itt senki sem lesz nagyobb nálam! Az asztal dülöngélt a nevetéstõl. Kobak kirántotta a kardját. és sírt. Ott feküdt a földön. megverem.

– Na mit hallgattok? Ki a legnagyobb? – húzta ki magát Kobak. mert úgy ellátom a baját.– Merje még egyszer azt mondani valaki. Kobak pedig büszkén folytatta tovább: – Nagyobb vagyok. mint az ágy. mért nevettek a játékok? 35 . – Nem halljátok? Tap-sol-ni! Egy-kettõ! A játékok tapsoltak. nagyobb vagyok. nagyobb vagyok. hogy az asztal nagyobb nálam. mint a szekrény. mint az asztal. – Akkor hallgassatok! Most én beszélek! – Azzal mondani kezdte: – Nagyobb vagyok. – Nem szállsz le arról az asztalról azonnal? Mit gondoltok. hogy megemlegeti! A játékok összenéztek. mint a szék… Na mért nem tapsoltok? Tapsoljatok! A játékok összenéztek. mint Mama… Ebben a percben bejött Mama a szobába. nagyobb vagyok. – Te vagy a legnagyobb! – kiáltották a játékok.

ugye. hogy iskolás. hogy hazudozik? – kérdezte Mama. Hazudott és kész. Ha hazudnék. – Ez igaz. tessék. Hát a hegedût? – Azt hazudja. rajzolok egy napot is. hogy már iskolás vagyok. hogy hazudozó fiút rajzoltam. – Rendben van. hogy hazudozik? – Ha mondod!? – Nem mondom. K 36 . nem hazudozik. – De mért rajzoltál a hazudozó fiú kezébe iskolástáskát? – Mert most meg azt hazudja. de most meg azt hihetjük. És én már rég óvodás voltam. – Értem. hogy tud korcsolyázni. hogy csak megfagyott az orra. azt mondanám. Most már te is látod. – De hiszen süt a nap! Elolvad a jég alatta! – A napot kiradírozzuk. De én nem hazudok. – Hátha csak megfagyott az orra. – És a korcsolyát? – Azt hazudja. hogy ötéves. most nem tud megfagyni az orra. Úgy van. azért ilyen piros? – Ha nem hiszed. – Honnan tudod. – Na ugye? Mert én nem hazudok.Hazudozó-mese obak rajzolt egy hazudozó fiút. – Nem látod? Az orráról. pedig én vagyok ötéves. hogy tud hegedülni. – Hátha csak megfázott? – nézegette Mama a rajzot. mikor lerajzoltam. – Mit hazudott? – Azt hazudta. – És valóban nagy piros orra volt a hazudozó fiúnak. Az orrára van írva piros ceruzával.

hogy õ egy igazi kisfiú. 37 . – Lehet. – Nem lehet! Én vagyok igazi kisfiú. Ezzel Kobak kiradírozta a hazudozó kisfiút. és én szeretnék korcsolyázni meg hegedülni meg iskolába járni! Õ csak hazudik. hogy nagyon szeretne igazi kisfiú lenni és korcsolyázni meg hegedülni meg iskolába járni. – Most mit hazudik? – Most azt hazudja.– Nem hihetjük. mert közben már nagyon sokat hazudott.

Fura-mese obak ahogy felébredt. nem látta. – Ipics-apacs. ha nem akarsz elkésni az óvodából. – Te mért nem énekelsz? – kérdezte meg az órát. bánatomban meg fogok állni! Siess. mert elõ se jövök többet! – Maradj csak! – mutatott orrot neki Kobak. – Ne nevess. mindjárt tudta. addig elbújunk! S hát tényleg. ha én is elbújok valahova. – Legjobb lesz. nélküled már járni sem tudok? – azzal nagy peckesen mezítláb vonult be a fürdõszobába. mire benyitott Kobak. mert tudta. – Ne nevess ki! – dugta ki a papucs az orrát a fiókos szekrény alól. Egész nap csak szaladgálni – ki ne fáradna el! – azzal gyorsan beszaladt a fiókos szekrény alá. fényes nappal megállok és kész! – Igaza van! – nyafogott a papucs az ágy elõtt. mert én mindjárt fogom magam és megállok. már se a szappan. Kobak elnevette magát. – Azt hiszem. se a fogkefe. hogy az óra ma válaszolni fog. – Rossz kedvem van! – nyújtózkodott az óra. itt vagyok! – ugrott most fejest a szappan a K 38 . sietek. De még be se tette a lábát. de Kobak hiába nyújtogatta a nyakát. – Jó – mondta Kobak –. nem jár! Számolj tízet. – Azt hiszed. hogy ma minden másképpen van. már rá is kiáltott a törülközõ: – Ipics-apacs. Ettõl nagyon jó kedve kerekedett. hol vagyok? – cuppogott a szappan valahonnan fölülrõl. De mért van rossz kedved? – Egész éjjel csak járni-járni! Hát élet ez? – panaszkodott az óra. – Találd ki. – Most aztán elég volt. és énekelni kezdett. se a törülközõ nem volt a helyén.

– Fújjál szappanbuborékot – kérlelték kórusban Kobakot. a csészék az asztal tetején táncoltak. – Elõbújhattok! Most aztán összevissza kiabált a fésû. 39 . a szappan és a fogmosópohár. – Török a kenyérbõl egy darabot és kész. – Úgyse fogsz meg! Úgyse fogsz meg! – csúfolkodott a szappan. Kint a konyhában is nagy volt a felfordulás. míg vége nem lett a fura-mesének. a lábosok az asztal alá bújtak. most az egyszer – mondta Kobak. mire összecsukta a markát. – Fogj meg. Kobak utána. de Kobak nem csodálkozott. a hajkefe. már úszkált is nagy kényesen. és akkora szappanbuborékot fújt. míg Kobak nagyon megéhezett. – Ma nem lesz reggeli! – nevettek kórusban a tányérok. Addig-addig. már a kád fenekérõl bugyborékolt föl a kacagás: – Nem tudsz megfogni! Nem tudsz megfogni! De a törülközõ túlkiabálta: – Játsszunk szembekötõsdit! Játsszunk szembekötõsdit! – s már be is kötötte Kobak szemét. De a kenyér már ki is ugrott a kezébõl. – Na jó. Erre csend lett. a törülközõ is a helyére ugrott. – Hihihi! – vihorászott a fogkefe. – Azt hiszitek. és hiába csapott rá Kobak. – Csak egy icipicit játsszunk még – kérlelte Kobakot –. csak egy icipicit még! Fújhatnál igazán szappanbuborékot. ha tudsz! Azzal elszaladt. mert megyek reggelizni! – szólt rájuk Kobak. Addig szaladtak. s mire Kobak odaugrott volna. – Hagyjátok abba. A tányérok a szekrény tetejére gurultak.fürdõkádba. hogy a fogkefék csak úgy dülöngéltek a nevetéstõl. nem bánom. hogy csak tányérból lehet enni?! – szólt oda nekik foghegyrõl.

kikefélte a cipõt. és egyszer csak ott ült a reggeli mellett. A cipõkefe Kobak kezében termett. és elmosogatta a reggeli edényt. nem kérek – mondta Kobak. Kobak is. felállt az asztal mellõl. s egyszerre szörnyen poros lett. aztán fogta meg a kilincset. A vasaló forró volt. Mama épp vasalt. Kobak megköszönte a reggelit. aztán elkezdett vasalni. aztán három… Ú 40 . hogy ha Mama hazajön. Elõször kinyílt az ajtó. Most indult Mama a piacra. majd szétszórta a játékait. Jóska! Most Jóska visszafelé kezdett lépegetni. aztán elkezdett énekelni. Már csak egy falatja volt hátra. Kobak gyorsan rendet próbált rakni. egyszerre kihûlt. majd Mama megkérdezte: – Nem kérsz egy almát? A következõ percben Mama hazaérkezett. és Kobak csúfolni kezdte: – Sóska. Mégezután otthon volt. így: „…szágba Lengyelorkészül anyjához . Kobak behátrált a szobába. aztán kettõ. A kabát visszaugrott a fogasra. és szépen eltávolodtak egymástól. Kobak abbahagyta az éneklést. ne haragudjék.tóban fekete fürdik kacsa Kis-” Aztán Mama azt mondta: – Egészségedre! – mire Kobak kifújta az orrát. Kobak egészen hazáig hátrált.Fordított-mese gy kezdõdött. s a ruhák mind gyûröttek lettek. – Köszönöm. aztán énekelt. majd tüsszentett egy nagyot. Ezután Jóska lekent Kobaknak egy pofont. a cipõ kifûzõdött. A szerteszórt játékok visszaugrottak a polcra. majd visszahátrált a piacra. hogy Kobak visszaütött.

41 . és behozta a tejet. aztán megmosakodott. alá a harisnyát. Mama megkente a kenyeret vajjal. kisgatyát.aztán az egész karéj. aztán elõvette a kenyeret a kenyérruhából. utána alá a blúzt. aztán felébredt. Mégezután pedig aludt egész tegnap estig. Kobak most visszahátrált a szobába. aztán kibújt az ágyból. aztán leszelte. A tej felfutott púposra. Aztán megtörülközött. aztán begyújtotta a tüzet. aztán odakészítette Mama. nadrágot. aztán melegedett. míg el nem aludt. felvette a kötött kabátot.

Kobak második könyve .

de az olyan szánkó volt. aztán elment a kenyeresboltba. és kitaláltam. hogy mit mondanak. Egyszerre három vonatot vezettem. minden gyerek megismerte a maga szánkóját. és olyan gépet is tudtam építeni. de még a vason is. vasárnap pedig elmentem vonatozni. mikor kicsi leszek. És le tudtam rajzolni. jégországon át. nem lõttem le. hogy hátul hozzá volt kötve a világ minden szánkója. de ott hideg volt. Mikor jól kiszán- A 45 . akkor fogtam magam. És kitaláltam. Amikor én nagy voltam. Hétfõn megépítettem a házépítõ-gépet. hogy mikor szembejött egy oroszlán. ráförmedtem: – Mutasd a körmeidet. A legelsõ gyerek a legmélyebb hangon szájharmonikázott. és szombaton kenyeret sütöttem vasárnapra.Nagy-mese mikor én nagy voltam – kezdte Kobak a mesét –. sorba állt kifliért. Amikor én nagy voltam. és a felét nekem adta. hogy milyen leszek. Akkor az oroszlán örömében elénekelte a lánc-lánceszterláncot. nem koszosak? És a füledet megmostad reggel? – És ha tiszta volt a füle meg a körme. mint a Télapó. pénteken leereszkedtem a holdba. fölmentem a lépcsõn. korcsolyázni. de ott megsütöttem a talpamat. és ketrecbe se zártam. a legutolsó a legmagasabb hangon. kenyeret sütni. Akkor minden gyerek felült a szánkójára. Amikor én nagy voltam. villanyt szerelni és zongorázni. és szánkóra ültem. akkor mindent tudtam csinálni. mozdonyt vezetni. átláttam a falon. kedden a házépítõ-gép megépítette nekem a házat. Télapó voltam. házat építeni. és amikor megérkeztem. és szájharmonikázott. szerdán beszereltem a házba a villanyt. ha idegenül beszélnek. hogy mit gondolnak az emberek. csütörtökön felmentem a lifttel a napba. ami házat épít. így siklottam hóországon. olyan bátor voltam. mégse ütköztem össze.

akkor mindenki épített egy hóembert sárgarépa-orral. léptem hármat. csak véletlenül maradt ki egy kis csücsök. léptem egyet. mint a házunk. olyan nagy voltam. és hazaértem. minden felhõt bekaptam. és átléptem a holdra. Mikor minden felhõt lenyeltem. akkorát. mert elbújt a fejem mögött. harmadkortyra a tengereket. mint a város. Akkor azt mondtam: – Aki megeszi a sárgarépát. szépen fog fütyülni! – Erre minden gyerek megette a sárgarépáját. és akkorát fütyültünk. ha akartam. Elsõ kortyra kiittam a folyókat. mert amikor én nagy voltam. megszomjaztam. Mikor ez is megvolt. akkora felhõt haraptam. hogy hasra estek a hóemberek. Csak egy icipicit hagytam Mamának. hogy a fejemet bevertem a napba. és felhõt ettem reggelire. és mikor harmadszor kitátottam.káztuk magunkat. Mikor elõször kitátottam a szájamat. mikor másodszor kitátottam. másodkortyra a tavakat. Amikor én nagy voltam. 46 . kicsi lettem. léptem kettõt. és átléptem a napra.

Addig-addig. fejét a nap felé fordítva. ahogy nézegette. Másnap festett a füzetébe egy napraforgót. hogy a háta mögül kukucskál valaki. és elbújt. ráült a sárkány hátára. – De ne nézz! – De nézlek! A napraforgó fogta magát. leugrott a falról. ahol a sárkány se jár. A kép volt. – Hopp. látja. V 48 . de a kép elszaladt.Sárkányos-mese olt egyszer egy kép a falon. hogy ha minden mesét összebogoznának. A kép megsértõdött. Kobak utána. felkapaszkodott a spárgán. de nem találta. Kobak egész nap nézte-csodálta. és befordult a fal felé. A napraforgó-sárkány pedig felszállt az égre. Kobak egész nap kereste. Most nagyon csúnya lett a kép. Csak azért is! Ahogy kész lett. és ellovagolt-elszállt vele oda. most megfogtalak – fordult hátra gyorsan Kobak. míg egyszer csak megszólalt a napraforgó a képen: – Mit nézel annyit? – Mert szép vagy. Akkor aztán megfogta. Olyan hosszú spárgát kötött rá. ott forgott-lebegett. Kergetõztek-kergetõztek. Kobak fogta magát. és sárkányt készített belõle. addig kergetõztek. míg Kobak el nem érte. – Csúnya! Csúnya! – csúfolódott Kobak. annál is hosszabb lenne.

agyagból volt a kutyája. De az agyagtörpének nem volt harangja. a fák. Agyagból voltak a virágok. üvegbõl volt a háza is. üvegbõl volt a kutyája. kertje. de még a szivárványszínû üvegég is bongott. mezeje. agyagból voltak a madarak. – De ugye. felmászott a legmagasabb fára. míg egy agyaggolyóval találkozott. erdeje. – Addig gurult. erdeje is. üvegbõl voltak a madarak. – És ha meghúzta az üvegharangot. a mezõ. az üveggömb elgurult. a fák. csengett-bongott a ház. a kertje is. az erdõ. mezeje is? – Üvegbõl voltak a fák és a virágok. a mezõ. – És volt egy üvegharangja. mezeje is. – Volt egyszer. Az agyaggolyóban pedig egy agyagtörpe lakott. a fák. csengtekbongtak a virágok. agyagedényeket gyúrt. agyagból volt a háza. – Nem félt az agyagtörpe? – Nem félt. macskája. – És a közepében egy kicsi törpe lakott! – Egy üvegtörpe. hol nem volt… – Az üveghegy alatt egy alagútban… – Volt egyszer egy üveggolyó. de még a kisegere is. Csend volt és sötét. nem csengtek-bongtak a virágok. – Ha meghúzta. és énekelt. Áttetszõ volt és szivárványszínû. Nem csengett-bongott a ház. a kertje is. az erdõ. de még a kisegere is. hogy az üveggolyóban elfért a háza is. onnan az üvegmadár hátán felszállt az 49 . az erdeje is.Törpés-mese K obak egy nap megkérte Mamát: – Mondj egy mesét egy üveggolyóról! – Jó – mondta Mama. nem volt szivárványszínû az ég. Ha megunta. Ült naphosszat a háza elõtt. Olyan kicsike volt. Az üvegtörpe meg rázta egész nap a harangot.

üvegégre, azon is egy szivárványútra, és naphosszat csicsonkázott. Mikor ezt is megunta, jól megrázta a harangot, világgá gurult, és gurultábanmentében dicsekedett: – Itt jön az üveggolyó! Itt jön a szivárványszín üveggolyó! Itt jön a szivárványszín, áttetszõ üveggolyó! És addig harangozott, míg mindenki ráfigyelt, s dicsérni-csodálni kezdte. – Ó, az üveggolyó! Ó, a szivárványszínû üveggolyó! Ó, a szivárványszín, áttetszõ üveggolyó! Az agyagtörpe meg ült a háza elõtt a sötét agyagég alatt, agyagedényeket gyúrt, és énekelt. Összekoccant a két golyó. – Hé, agyaggolyó! Hé, agyagtörpe! Térj ki az utamból! Itt jön az üveggolyó! Itt jön a szivárványszín üveggolyó! Itt jön a szivárványszín, áttetszõ üveggolyó! Csodál-dicsér az egész világ! Mért nem csodálsz? Mért nem dicsérsz? – Szépnek szép a golyód – válaszolt az agyagtörpe. – De mit csinálsz te magad? Rázod a harangodat, és szivárványon csicsonkázol. Ugyan mért térjek ki elõled, mért csodáljalak, mért dicsérjelek? Az én egem sötét, az én házam agyagból van, nekem nincs se üvegharangom, se szivárványszín egem, de edényeket gyúrok, és énekelek. Nem térek ki, nem dicsérlek, nem csodállak! Feldühödött az üvegtörpe. Mérgében úgy meghúzta a harangot, úgy nekilódította az üveggolyót az agyaggolyónak, hogy apró darabokra tört mind a kettõ. Ott állt most a két törpe szétesett házzal, széttört fákkal, virágokkal valami nagyon távoli és ismeretlen óriási virágok és fák alatt. – Kár volt így dicsekedni – mondta az agyagtörpe. – Most itt állunk ház nélkül, idegen világban. – Most legalább kiderül, hogy ki érdemli meg a csodálatot! – húzta ki magát hetykén az üvegtörpe. Az agyagtörpe nem sokat törõdött vele. Addig járt, ügyeskedett, míg agyagot talált magának, házat épített belõle, aztán leült a háza elé, agyagedényeket gyúrt, és énekelt hozzá. – Te most is csak az agyagedényeiddel törõdsz – biggyesztette el a száját az üvegtörpe. – Nézz meg engem! – Azzal felmutatott az égre, azon is egy tündöklõ szivárványra.

50

– Abból a szivárványból építek házat magamnak. Akkor aztán mindenki megcsodálhat. Azzal nagy hetykén a szivárványra lépett. De hiába dicsekedett, lezuhant, csengve-bongva összetört. Az agyagtörpe meg kint ült a háza elõtt, agyagedényeket gyúrt, és énekelt. Kobak pedig eltûnõdött. – Én majd úgy megyek végig a szivárványon, hogy nem zuhanok le. Ha nem dicsekszem, ugye nem zuhanok le?

51

Rágógumis-mese

arcsi azt mondta Kobaknak, hogy csak akkor barátkozik vele, ha visz neki egy rágógumit. Kobak másnap vitt Karcsinak egy rágógumit. Karcsi erre megmutatta Kobaknak az ujját, ahol a tegnap belevágott. – Honnan van bicskád? – csodálkozott Kobak. – Megmondtam Jancsinak, hogy csak akkor barátkozom vele, ha nekem adja a kisbicskáját. – És Jancsinak honnan volt bicskája? – Az apukájától kapta, amiért nem verekszik többet. Azt mondta neki az apukája: „Jancsi, ha nem verekedel többet, megkapod a kisbicskát.” – Én sem verekszem többet – mondta Kobak –, de én csak jövõ nyáron fogok kapni kisbicskát, mikor kirándulni megyünk, mert addigra nagy leszek és ügyes. Meglátod, egyszer sem fogok belevágni az ujjamba! – Ha dicsekedsz, nem barátkozom veled. – Azt mondtad, hogy ha hozok rágógumit, akkor barátkozol velem. – Azt mondtam, de te dicsekszel. – Te dicsekszel a bicskáddal, igenis! – Nem barátkozom veled! – Akkor add vissza a rágógumit! – Már elrágtam. – Akkor barátkozzál! – Ha behunyod a szemed, és azt mondod: „Kukurikú!” – akkor barátkozom. – Kukurikúú! – Kakas! Kakas!

K

52

akarsz velem barátkozni? – Akarok. kérd el tõle az ezüstpapírt. – Én se. – Katika. – De nekem van vízfestékem. – Igazán? Csak úgy? – Csak úgy. Te hány kiló vagy? – Én huszonkettõ. 53 . – Nekem is. Hát nem vagyunk barátok? – De. Ez már nem jár. – Nem kell. Én a másik szobában alszom egyedül. nem csúfollak többet. adok neked egy rágógumit. – No jó. akkor elõbb barátkozzunk. – Én meg kacsát. – De én a doktor nénitõl sem félek. – Ha összebarátkozunk. amit Zoltánkától kaptál. – De te félsz az injekciótól. Akik barátkoznak. Ha nekem adod az ezüstpapírodat. És te hány centi? – Egy méter tizenhét. De ha akarod. – Ezt csak úgy mondod. hogy ezüstpapírt adott neki. – Te se? Akkor mi barátok vagyunk. és gyúrtam belõle fazekakat meg tányérokat. – De nekem plasztelinem is van. – Menj. Mi nem azért vagyunk barátok. Másfél centivel nagyobb vagyok. és színes ceruzám is van. – Akkor add nekem az ezüstpapírodat. – Hát akkor! Nesze. – Ühüm. – Ha akarod. Zoltánka is csúfolja Katikát. de tegnap láttam. – Igazi kacsát? – Igazit. azok nem csúfolódnak! – De csúfolódnak. barátkozom veled. A csõre piros. én meg nem félek! – De én nem félek a sötétben este! – Én se. Egyedül se félek. neked adom az ezüstpapírt. Ha elkéred. – Nekem is van. Tegnapelõtt mértek meg.– Ne csúfolódj. neked adom.

csúfollak. hiába csúfolódott. Katikával barátkozom. Mert õ se fél a doktor nénitõl. És adtam neki rágógumit.Odajött Karcsi. 54 . De neked csak rágógumit adok. csak úgy. De veled nem barátkozom. csak úgy. Mert õ is barátkozik velem. oda se figyelt Karcsira. – Hol az ezüstpapír? Ha nem kérted el. Kobak egész este Katikával játszott. – Nesze egy rágógumi.

Az óvónéni összehúzta a szemöldökét: – Kobak köténye máris pecsétes! Úgy látszik. hanem az óvónéni megcsóválta a fejét: – Kobak fogkeféje száraz. Hanem az ágya elõtt topogni kezdett a kiscipõ. Felöltözött. Marika túl kövér. elfelejtette. de Kobak nem kelt föl.Kötényes-mese sergett a csergõóra. felvette a kabátot. C 55 . az óvónéni felsegítette a buszba. kezébe a fogkefét. az óvodáskötény meg fogta magát. Fogmosás után helyre rakta a fogkefét. elfelejtette. Költötte Mama. Úgy látszik. Az óvodáskötény szép rendben berakta a kabátot-sálat a cserebogaras szekrénykébe. és leugrott a szék karjáról. a sofõr bácsi elvitte az óvodába. lerajzolt egy óvodáskötényt. Reggeli után rajzoltak a gyerekek. hogy kell fogat mosni! Az óvodáskötény hallgatott. a kakaót a bal zsebébe öntötte. felhúzta a cipõt. de Kobak nem nyitotta ki a szemét. aztán karjára vette a törülközõt. Asztalra került a reggeli. – Mindenki rajzolja le saját magát! – mondta az óvónéni. Az óvodáskötény a vajas kenyeret a jobb zsebébe tette. hogy kell rendesen reggelizni! Az óvodáskötény hallgatott. a széken mocorogni az ingecske-nadrágocska. és elindult az óvodába. Az óvodáskötény mit tehetett. Kobak pedig… elfelejtett fejet rajzolni magának. mert ez volt a Kobak szekrénye. és beállt a mosdó elõtt a sorba. Mama kikísérte. Az óvónéni sokáig nézegette a rajzokat: – Sanyi túl sovány ezen a rajzon.

Az óvonéni észrevette. amikor csergett az óra reggel. hogy az óvodáskötény jöjjön helyette az óvodába? Bizony megérdemli a fekete pontot. Indulás! Az óvodáskötény megindult. Fekete pontot érdemel! Az óvodáskötény hallgatott. Úgy hallgat. Hanem micsoda vonat volt ez! A mozdony hallgatott. s mégse kelt fölt? Amikor költötte Mama. Sanyiba Gyurka. Most meg a zsebébe gyúrta az ebédet ahelyett. – Ejnye! – mondta az óvónéni. – Kobak lesz a mozdony. Az ebédet megint a zsebébe tette. bal zsebébe gyúrta a krumplit. Marikába Sorin. csak az óvodáskötény gyûrte. Az óvodáskötény hallgatott. Mindenki elmondta a verset. tegnap még tudta Kobak a verset! Az óvodáskötény hallgatott. 56 . nem Kobak rosszalkodik. de nem nyitotta ki a szemét? Mért engedte Kobak. – Furcsa – mondta az óvónéni –. Az óvónéni mosolygott: – Csakugyan a kötény rosszalkodott? Nem Kobak. belefogódzott Sanyi. – Kobak ma egész nap helytelenkedett. – Verset mondunk – tapsolt megint az óvónéni. Gyurkába Marika. – Kobak elfelejtette.Az óvodáskötény hallgatott. Kobak nincs is itt. Jobb zsebébe töltötte a levest. hogy sípol a mozdony. csavargatta némán a kötény csücskét. A fekete pont ott éktelenkedik ma is a falon. hogy megette volna. Sorinba Zoltánka és így tovább egymás kötényébe fogódzva. mintha nem lenne szája. De Sanyi megszólalt: – Óvónéni. Kobak pedig azóta soha többet nem engedte maga helyett a kötényt az óvodába. csak a köténye. a többiek a vagonok. – Vonatosdit játszunk! – verte össze a kezét az óvónéni. a vagonok zakatoltak.

A nagyrobot büszkén kihúzta magát: – Én vagyok a gyõztes! – Én is nyerni akarok! Én is nyerni akarok! – türelmetlenkedett a kicsi. mindig Kobak nyerte meg. szembeült a géppel. – Aki hamarabb megcsinálja. K 57 . – Nem játszom többet veled – fordított hátat Kobaknak.Verekedõs-mese obak épített egy robotot. – Építek egy kicsi robotot. de hiába kezdték újból meg újból. Úgy is tett. hát megint Kobak nyerte meg a versenyt. egykettõre kész lett a nagyasztal. fúrtak-faragtak. Megunták az Ember ne mérgelõdjöt. Nekiálltak. hogy aki szebb vonatot rajzol. megint megkérdezte Kobak: – Mit játsszunk? – Játsszuk azt. és megkérdezte: – Mit játsszunk? A robot válaszolt: – Játsszunk Ember ne mérgelõdjöt. utána a kisasztal. te csinálj egy kisasztalt – mondta a nagyrobot a kicsinek. az nyer – mondta Kobak. szembeültette magával. az nyer. – Én csinálok egy nagyasztalt. Megint elkezdtek tanakodni: – Mit játsszunk? – Játsszunk vacsorásdit! Aki hamarabb megissza a tejet. és harmadszorra is õ nyerte meg a versenyt. azzal fogok versenyezni. és versenyezni kezdtek. A robot megharagudott. Rajzoltak. Épített egy kicsi robotot. rajzoltak. Ha egyedül maradt. az nyer. Játszottak-játszottak. aki hamarább megeszik húsz szilvás gombócot. az nyer. – Játsszuk azt.

az nyer – kezdte a nagyrobot. Elkezdtek rohangálni a szobában eszeveszetten. Kobak ebben a percben lépett be a szobába. én! – sikoltozott a kisrobot. – …tizennyolc…tizenkilenc. Kisöpörte az üvegcserepeket. oda se neki. ahogy felhúzta õket. – Mást se tudtok. – Azért is én nyertem meg! Azért is én nyertem meg! – pofozkodtak. az nyer – folytatta a nagyrobot. Kigyúlt a jelzõlámpája. – Én romlok el hamarabb – kurjantott a nagyrobot. – Úgyis én romlok el hamarább – kiáltott a kisrobot. hogy aki hamarabb lenyel húsz szilvás gombócot. megjavította a robotokat. hogy aki hamarabb elromlik. Hirtelen elhallgattak. beverték magukat. a kicsit a kisasztal mellé. otthagyta õket. …húsz – nyelt –. míg egyszer csak eszébe jutott valami. pofozkodtak. A két robot leforrázva nézett egymásra. és teljes erejével belerohant a nagyrobotba. nekimentek a bútoroknak. helyére tolta a bútorokat. verekedtek tovább. hogy én csinálok egy nagyasztalt. és elment a pajtásai közé játszani. – Akkor játsszuk azt. – Ezt a versenyt csakis én nyerhetem meg – gondolta. – Ugye én romlottam el hamarább! Ugye én romlottam el hamarább! – kezdtek veszekedni a robotok. és belerohant a tükörbe. Az ablak eltört. és nekirohant az ablaknak.Nyeltek-nyeltek. – Hogyisne. egyre gyorsabban keringtek körbe-körbe. csak verekedni? Nagyon unalmasok vagytok – szólt rájuk Kobak. – Játsszuk azt. – Megmon- 58 . akkor te nyersz – torkolta le a kisrobot. én is nyerni akarok! Addig nyafogott. és aki hamarább kész. mert még egyre nyelt. de neki semmi baja se lett. A tükör eltört. azzal sarkon fordult. akkor is te nyersz – legyintett a kisrobot. – Játsszuk azt. te csinálsz egy kisasztalt. A nagyot a nagyasztal mellé ültette. verekedtek – de egyik sem romlott el. s a kicsi szólni se tudott. Egyszerre romlottak el. mozdulatlanokká merevültek. az nyer – kiáltott fel egyszerre boldogan. gyõzelem! – kiáltotta. – Kész. hát a nagyrobot hamarább lenyelte a szilvás gombócot. – Hogyisne. – Én. leestek. de neki semmi baja se lett.

És Kobak megint megjavította õket. megint nekirontott a kisrobot a nagyrobotnak teljes erejébõl. És megint elkezdtek rohangálni a szobában eszeveszetten.dom én. mit játsszunk! Azt fogjuk játszani. hogy aki hamarabb elromlik. És megint versenyezni kezdtek. az nyer. egyre gyorsabban keringtek körbe-körbe. megint belerohant a nagyrobot az ablakba. oda se neki. És megint egyszerre romlottak el. És megint veszekedni kezdtek. És megint nekirontott a kisrobot a nagyrobotnak. Megint nekiment a kisrobot a tükörnek. És megint elkezdtek rohangálni körbe-körbe. És megint egyszerre romlottak el… 59 .

akik hosszú útra nem visznek magukkal sakktáblát és táskarádiót. Ezt tanulta meg leghamarabb. – Engem is vigyél! – sikongott Katika. – Vigyünk inkább sátrat és gumicsónakot. – Ki látott még utasokat. a nyárból az õszbe s az õszbõl a télbe. Egy fagylaltot jobb kéz felõl. egy fagylaltot bal kéz felõl. ami elvisz a télbõl a tavaszba. – Nem bánom a gumicsónakot. és ha nincs szerszáma az embernek. és lemarad az õszrõl. vagy varrással kell megkeresnünk a kenyerünket a hosszú úton? – Ha te hozod a kis varrógépedet. – Ha nagy leszek. várhat. de mit viszünk magunkkal? – Egy kiránduló-sakktáblát és egy táskarádiót – szögezte le Katika. megennéd az összes fagylaltot. a tavaszból a nyárba. K 60 . melyik a legszebb.Télapós-mese obak megtanulta. aztán az õsz. harapófogómat. És mit csinálnék a nagy hidegben egy mandulagyulladásos kislánnyal? Mikor meg a nyárba érnénk. elviszlek – enyhült meg Kobak –. Ami jobb kéz felõl van. Nekem nem is maradna. Elromolhat a villamos. aztán a tél. – Elosztanám. kalapácsomat. – Na jó. Hátha elszakad a ruhánk. az a tied. – Megfáznál. a gumicsónakból kieresztjük a levegõt. ami bal kéz felõl. – Akkor felülök egy olyan villamosra. mikor az õszbõl átszállnánk a télbe. amíg jön a másik. hogy tavasz után jön a nyár. mert akkor jön a Télapó. Akkor aztán meglátom. ha vihetem a kis varrógépemet is. Mikor a télbe érünk. a sátrat összecsomagoljuk és kész. az az enyém. akkor én is hozom a kisfûrészemet. – Tudod mit? – alkudozott Katika. Télapó leszek! – döntötte el.

meg a szánkót meg a korcsolyacipõmet – tapsolt Katika. és máris odacammog minden jegesmedve. mert azt hiszem. – Egy Télapó nem tud síelni? Csak egy lány mondhat ilyen butaságot. Aki Télapó akar lenni. – Nem is tudsz síelni – biggyesztette el a száját Katika. És ha megáll a villamos. mint az igazi sarkutazók. mert az én zsebeim már tele vannak. egy írógép-hegyezõ és egy televízió-hegyezõ feltétlenül szükséges. Mikor az õszbe érünk. Egy autóhegyezõ. nem bánom. – Akkor a fehér bundámat is viszem. – De cukorkát esetleg lehet vinni. jegesmedvék!”. hogy összekenje a hegyezõket. kiterítünk a térdünkre egy újságpapírt. ha Télapó leszek. csak fóka van meg rénszarvas. – Vihetnénk rajzfüzetet is. egy telefon-hegyezõ. – Ha hozod a táskát. az ne hozzon magával szilvalekváros kenyeret! – Nem viszek – szipogott Katika. a cukorka jöhet. csak annyit kell hogy mondjak: „Gyertek ide. 61 . hadd lássák. Ha nagyon igyekszünk. akkor fõzök neked túrós gombócot. – A rajzfüzet belefér a táskámba. De csak az egyik kötényzsebedben. nem viszlek.– Én mindenesetre viszek magammal egy iskolatáskát mindenféle füzettel – mondta Katika. Viszem a bélyeggyûjteményemet. – No. hogy iskolás vagyok. – Mit képzelsz. – Akkor hozom a színes ceruzáimat is. Különben is. – Hogyne. felteszem az iskolatáskát a hátamra. hegyezõket is tegyél bele. a térképemet és a parittyámat. Az a kötényem zsebében is elfér. A sarkutazók hetekig nem esznek. – A sarkon nincs is túró. hogy parittyával lehet jegesmedvékre vadászni? Szép kis Télapó leszel! – Máris csúfolódsz! Ha csúfolódni kezdel. – Én meg a síléceket. és ha már jól kiéheztük magunkat a sarkon. és meghegyezzük az egészet. – Õsszel én már iskolás leszek. A másikban a lapos fehér kavicsaimat visszük. nem viszlek. hogy a Télapók nem szoktak a falra rajzolni. fogom magam. – De én elviszem a kiskályhámat is. még egy szilvalekváros kenyér is belefér. a menetrendet. Ha még egy butaságot mondsz.

és mesél nekünk. Ha Mamának dolga van. ahhoz a kis kék autómat. és szól. elõrevisszük a villamosba. ha oroszlánok meg tigrisek közelednek. meg kell emelni a sarkait. Nem bánom. akkor lakjon hátul a házban. és átadjuk neki a fenntartott helyet. – Ha visszük a házat. Akkor aztán nem mernek közeledni az oroszlánok meg a tigrisek. – És a fakutyához kötözzük a guruló pelikánt. – Tudod. – De mi lesz a babáimmal? Ha itthon hagyjuk õket. ahhoz az emelõdarus autómat. Legalább lesz. – Jöhetnek. – Azt hiszed. – Ha mondod! De vigyük a meséskönyveket is. – És a fakutyát hozzákötözzük a kicsi piros autóhoz. – Látszik. És hûtõszekrényt is viszünk. ahhoz a kicsi piros autómat. hogy ne cipekedjünk annyit. – És leghátul gurul a görkorcsolyám. nem bánom. míg mindent ki nem mosott. de ha elszakad a kötél. ott úgyis hideg van. játszunk. – De csak ha kölcsönadod nekem is. ahhoz a tûzoltóautómat. mégis viszlek. elég erõs vagy? Katika büszkén megfeszítette a békát a karján. hogy el ne romoljon. – Ez igaz – hagyta helyben Kobak. – De akkor a mosógépet is vinni kell. Én úgyis a házhoz kötözöm a teherautómat. hogy lány vagy! Egy macskát tennél az ablakba oroszlánok meg tigrisek ellen! Kitesszük a tévét az ablakba. és vigyázzon ránk. 62 . – Megjárja – nyugodott meg Kobak.– Viszünk. de mutasd a karodat. Egy igazi Télapó a legeslegjobban tud játszani. – Ha meg Mama unta meg hátul a házban. ahhoz a mentõautómat. és kutyamûsort közvetítünk. hátramegyünk Mamához a házba. Kandúrt is elvihetjük. – Mit csinál Mama. A télben aztán ott is hagyhatjuk. ahhoz a billenõ-teherautómat. a házunkat a villamos után kötözzük. mert Mama úgysem fekszik le addig este. ha elvisszük a házat is meg a tévét is? Tudod mit? Vigyük Mamát is! Ha nem akar Télapó lenni. Ha meguntuk a villamosban. – És egy kiégett villanykörtét stoppolófának! – Meg a játékpolcot. te meg beleültetheted az autóimba a babáidat. – No. hogy a Télapók szoktak játszani? – Már megint butaságokat kérdezel. aki kinéz az ablakon. félni fognak egyedül. ha a szánkómra kötözzük.

Még ma is gyûjti. mert nagyon sokat kell villamosozni.– Kölcsönadom. – Akkor viszlek. küldjön neki! 63 . és én nem akarok leszállni a villamosról az õsz és a tél között. De ne felejts el villamosjegyeket gyûjteni. – Jó – mondta Katika –. Akinek van. mától fogva összegyûjtöm a villamosjegyeket.

mendegéltek. hol nem volt egy kaktuszmama. Addig mentek. Mesélt neki. tör egy darabot a mackónak. hiába kérlelte Kobak. – „Hol volt.Kaktuszos-mese apok óta búsult-sárgult a kicsi kaktusz. utánuk gurult a kicsi teherautó a kicsi kaktusszal. egyet az asztalnak s a teherautónak is. Hozott neki játékot. Egyik kezében a teherautó zsinege. megkeressük. az vígan lépkedett vele. A teherautót pedig kösd a lábamhoz. Felült a kicsi székre. kicsi kaktusz? – kérdezte megint Kobak. másik kezében a mackó. hát mit látnak – jön a kerekasztal görkorcsolyán. – Mesélek a mamádról – mondta Kobak a kicsi kaktusznak. – Ülj rám – mondta Kobaknak. betette a kicsi teherautóba. Néznek körül. Mikor a harmadik villanypóznához értek. de a kicsi kaktusz harmadnap is csak sárgultbúsult. Letöri Kobak a dúcát. Azzal fogta a kicsi kaktuszt. Mentek-mentek. egyet a széknek. Gondolkoznak. – Miért búsulsz? Ha akarod. de a kaktusz másnap is búsult-sárgult. s az asztalon egy nagy kerek kenyér. hát mit látnak – jön utánuk a kicsi szék piros cipõben. míg megéheztek. – Messze van a mamád? Ha akarod. – Miért búsulsz. nagyon elfáradtak. mesélek neked. – Miért búsulsz. hogy mire üljenek. A kiskaktusz nem evett bánatában egy falatot se. – Én majd viszlek. Így is tett Kobak. hozok neked játékot. Egyre búsult-sárgult szegényke. mit kéne enni. Kobak minden reggel leült mellé a kisszékre. megeszi. kicsi kaktusz? Ha akarod. és nézte-nézegette. Annak N 64 . hogy ne búsuljon annyira.

hogy egy lépést se tudok tovább menni. Reggel megint útnak indultak. s mit látnak? Jön Kobak kiságya rolleren. – Hova gurultok? – kérdezte. Aztán addig keresték egymást. és röpülni tanít. a kiságy rolleren. milyen egy mama! Kukacokat hoz és legyeket. nekem is van mamám. hogy kaktuszmamát keresünk? – kiáltott Kobak mérgében. Nem láttad valahol? – Fészke van. Kobak a mackóval. Mit tehettek volna. edd meg a kenyeredet!” De a kiskaktusz nem akart enni. Hegyen fel. – Én úgy elfáradtam. akkor aztán ásítozni kezdtek. vagy sürgönydróton lakik? – kérdezte a fecske. utána gurult a kicsi teherautó a kicsi kaktusszal. de a fecske tovább ficsergett. 65 . utána a kicsi teherautó a kaktusszal. Egyszer csak megállt a kicsi szék. És eltévedtek egymástól.volt egy kicsi kaktuszfia. utána korcsolyázott a kerekasztal. A kisszék piros cipõben. majd én elkorcsolyázom veled. Így is tettek. – Hát ti hova gurultok? – kérdezi. Gurultak-gurultak késõ estig. míg összetalálkoztak. csak tudom. – Mi se tudjuk – felelte Kobak. Mentek-mendegéltek. – Keressük kicsi kaktusz mamáját. teherautóban a kaktusz. végül a teherautó akkorát ásított. Akkor közös cserépbe ültették õket. Elõbb a mackó ásított. Azt mondta a kerekasztal: – Ülj a hátamra. a kerekasztal görkorcsolyán. elaludtak. Elöl lépdelt a kisszék Kobakkal. aztán a kisszék. Kobak nem is válaszolt. egyszer csak eléjük támad egy napraforgó. Hát ahogy így ásítoznak. – Hogyne-hogyne. – Hány kisfecskéje van? – Nem érted. a kicsi széken Kobak. Kobak ölében a mackó. a kerekasztalon ült a kicsi szék. aztán a kisasztal. völgyön le. aztán Kobak. továbbgurultak. egy locsolóval locsolták õket. és boldogok lettek. Itt a vége. elindultak megint. Lefeküdtek. egész nap egymással beszélgettek. hátranéznek. hogy majdnem kiejtette a kiskaktuszt. Elöl gurult a kerekasztal. szembejött egy fecske.

Mentek-mendegéltek. – Ti is lepotyogtatok? Gyertek. estig gurultak. a kiságy a rolleren. ahonnan Kobakék jöttek. – Jaj. egyszer csak szembegurult velük egy vadgesztenye. – Hát te miért sírsz. hogy a kiskaktusz mamáját megtaláljuk. a kerekasztal görkorcsolyán. a szék lába az asztal lábát. míg végre megint egy városba értek. Sírt nagyon. míg a világ. Kobak a mackóval. teherautóban a kaktusz. Mi is azért mendegélünkgurulunk. aludtak. hogy a kicsi kaktusz mamáját keressük? – Úgyse tudtok visszarepülni a fára. ugyanolyan város. – Ugyanolyan ház. Nem láttad valahol? – Nézzetek a napba. ha elálmosodtak. mint a mi utcánk! – tapsolt az asztal. az ágy lába Kobakot. ha megéheztek. Ti is gurultok. Lefeküdtek. A mamánk már rég elfelejtett minket. – Keressük a kicsi kaktusz mamáját. – Eltévedtem. – Hadd el. elaludtak. ettek. – Ugyanolyan utca. hogy megsajnálta. – Hogy is lenne a napon? A nap kerek. s már meg is fordult. Azzal elindultak a kislocsolóval. mi megkeressük a kicsi kaktusz mamáját. A kisszék piros cipõben. – Gurulj csak – mondta Kobak a gesztenyének –. de buta vagy – kacagott Kobak. Mert búsul-sárgul szegény. Mentek-mentek.– Mi se tudjuk – felelte Kobak. – Nem csavarogtál véletlenül? – kérdezte szigorúan Kobak. mint a mi városunk! – kiáltott fel a kicsi szék. guruljunk együtt. a mackó a teherautó zsinórját. – Ti hova gurultok? – Mi se tudjuk. hát szembejön egy kislocsoló. Ha egyszer lepotyogtatok. gyertek. Gyertek. mint a mi házunk – ugrált örömében a teherautó. gurulhattok. Azzal megint útra keltek. ott keressétek – mondta a napraforgó. guruljunk együtt. guruljunk tovább. kislocsoló? – kérdi Kobak. Kobak a mackót. Három napig mentek. A kislocsoló fogta a szék lábát. és énekelt. Nézte a napot. leültek. és legurul róla a cserép. nem találom a mamámat – hüppögött a kislocsoló. – Nem érted. – Ni. De a kislocsoló úgy elkezdett sírni. ha elfáradtak. én is gurulok. 67 . A kicsi kaktusz mamáját keressük. az asztal lába meg az ágy lábát. Gurultak-gurultak. megkeressük a mamádat. a teherautóban pedig ott búsult-sárgult a kiskaktusz. Azzal arra gurult. Reggel megint útnak indultak.

hogy meg ne szúrják egymást. amennyire tudtak. A cserép eltörött. a szék lába az asztal lábát. hogy ugrik ám le a terasz párkányáról egy nagykaktusz. Hát ahogy felérnek. hogy megtaláljalak. leülnek. Itt a vége.– Ugyanolyan terasz. mert mondanom se kell. s a teherautóban sárgult-búsult a kiskaktusz. – Kik azok ott mögötted? – A barátaim – mondta a kislocsoló. fogd meg a madzagot. egyszer csak látják. és húzd haza Kobak kicsi teherautóját! 68 . – Segítettek. egy locsolóval locsolták õket. így legalább közös cserépbe ültették õket. Összeölelkeztek. – Kaptok friss vizet vacsorára. gyertek fel – enyhült meg a nagylocsoló. Felmentek. az asztal lába az ágy lábát. az ágy lába Kobakot. egy-kettõ feljönni! – Aztán kíváncsian kijjebb hajolt. adta kislocsolója? Nem megmondtam. hogy csak a ház körül öntözgess? Na. a mackó a teherautó zsinórját. mint a mi teraszunk – derült fel a kaktusz. vizet isznak. boldogok lettek. A kislocsoló fogta a szék lábát. – De hiszen ez a mi házunk! Itthon vagyunk! Ekkor a szomszédék teraszáról kihajolt egy nagylocsoló. És õk is keresnek valakit. de annyi baj legyen. Kobak a mackót. – Hol tekeregtél. egyenesen a kiskaktusz elé. a kiskaktusz mamáját. hogy a kiskaktusz mamája volt az. egész nap egymással beszélgettek. – Na.

Az autóskönyveket a felsõ polcra tette. A kerekei a rajzon nagyobbak lesznek. Kobak kiteríti a szõnyegre autóskönyveit. de még a Chervrolet-t is. elverlek benneteket! 69 . de nagyon szeretne egy igazi autót K obak ötödik születésnapjára kapott egy könyvespolcot. kár is drukkolni neki. Egy Mercedes tör elõre. node sebaj. mert ezek gyõztes kerekek. rajta! – már meg is kezdõdik a verseny. ahova autót rajzoltak. az alsó polcra került. kinyitja mindeniket ott. A képet Mama a könyvespolc fölé szegezi. Miután már Mama is letörülte a port. Egy virágot is rajzol a fényképre. a kis piros Fiathatszáz egyre gyorsabban szalad. amelyekben nincs autó. bal kéz felõl azokat. jobb kéz felõl azokat. öt kék. Kobak pedig pálcát vesz a kezébe. és a kormány mellé Kobak odarajzolja saját magát. két zöld. és ezekrõl Kobak csak szombaton törli le a port. Vagyis lerajzolja. amelyben valami buta véletlen folytán nincs autó. amiben lakik. amelyekben van autó. Ha nem lesztek ti is olyan jók. aztán a házat. és róluk mindennap letörülte a port. mint Fiáthatszáz. – Látjátok a gyõztes Fiáthatszázat? Azért gyõzött. és – hajrá! – elhagyja a Mercedest. A többi. meg egy napot. madarakat és rakétát a fejük fölé. egy sárga és egy fekete. – Gyõzelem! Gyõzelem! – kiabálja Kobak. és a gyõztes autót lefényképezi. Most a nyolc kis rajzolt piros autót egymás mellé helyezi. kész.Piros-autós mese Elsõ fejezet. és minden rendben van. és megszámolja õket. és odaáll a játékautók elé. hiszen õ vezette a gyõztes autót. A könyveit kétfelé osztotta. Van nyolc piros rajzolt autója. mert jó kis piros autó. és – vigyázz. amelyben Kobak nagyon. mikor Mama nagytakarítást rendez a szobában. a Trabant mindjárt az elején lemarad.

és leesett a polcról. Igazi kicsi piros Fiathatszázat akarok! Vegyél nekem egy Fiathatszázat. – Majd ha nagy leszel. mint az elõbb a helikopter. Kobak megint elszomorodott. Kobak sírni kezdett. mögé a billenõ-teherautót. mögé a tûzoltóautót. – Most már megveszed a kis piros Fiathatszázat? – Majd ha nagy leszel. mert tegnap elszakította a nadrágját. Amibe beleülhetek. Megindíthatom. – Aki fekete pontot kap. mert tegnap sírt. nem látod. hogy õ MOST szeretne egy igazi autót? Nagyon szeretne. helikopter! – kiáltott fel hozzá Kobak. akkor veszünk ketten egy autót.És mivel az egyik emelõdarus autó rendetlenkedni kezdett. – Te mit csinálsz? Én autót mosok. hogy mit csinál Kobak. Mért nem érti meg Mama. Biztos azért nem érti meg Mama. – Mama egy igazi autót akarok! Egy egészen igazi autót. A nagy hóhányó-autóra már a harmadik locsoló vizet öntötte. mint egy buta kisgyerek. mint a kislányok a szalagjukra. Kobak kivitt egy locsoló vizet az erkélyre. azt elverem! – fenyegette meg még egyszer a játékokat. 70 . mint a virágokat. – Úgy locsolod az autókat. És ettõl fogva Kobak úgy vigyázott a nadrágjára. hogy nincs igazi autód. hogy õ MOST szeretne egy igazi autót? Nagyon szeretne. – Szerbusz. mintha csak arra lenne kíváncsi. Pont úgy. Legelõre a mentõautót. és megy. Sorba állította õket. és te is dolgozol. mikor arra jött egy helikopter. Mama! Most Mama nevette el magát. Épp a ház fölött körözött. és mosni kezdte az autóit. Meg kellett mondani. Jó? Kobak elszomorodott. És ettõl fogva Kobak nem sírt. De Mama nem vette észre. Mért nem érti meg Mama. Biztos azért. mindjárt rajzolt is neki a fénykép aljára egy fekete pontot. Látszik. A helikopter elnevette magát. – Mama. aztán az egész autóseregletet kivitte az erkélyre. akármilyen nagyot esett is. mögé a locsolóautót. mögé az emelõdarus autót. És el fogok hagyni vele minden Mercedest. hogy nem szakítottam el a nadrágomat? – Ügyes fiú vagy. mögé a nagy hóhányó-autót és leghátul a traktort.

Fiathatszáz nem válaszolt. Azt akarom. És ettõl fogva Kobak minden reggel megitta a tejet az óvodában. Hát sehogy se érti meg Mama. Meg kellett mondani. és nem rendezett versenyt. Szomorú volt. akármilyen vastag föle volt is. hogy átváltozzál. De Mama nem tudta. hogy én már minden reggel megiszom a tejet az óvodában. és elhagyott minden más játékautót. és a játékautó örömében igazi autóvá változik át Kobak maga elé tette az új játékautót. tudod. Kobak nagyon elszomorodott. nem hallod. Kirakta szépen a szõnyegre az autóskönyveket. egészen igazit. és akkor körbeszaladt a szobában. Biztos azért nem érti meg. hogy örüljön-e vagy szomorkodjon. És egyszerre eszébe jutott valami. – Most már megveszed a kis piros Fiathatszázat? – Majd ha nagy leszel. mert az óvodában nem issza meg a tejet. 71 . Második fejezet.De Mama nem vette észre. Csak ült. amelyben Kobak megjavult. hogy õ MOST szeretne egy igazi autót? Nagyon szeretne. Fiathatszáz! Át fogsz változni igazi autóvá. De nem számolta meg õket. és nézte az autóit. és elvitte a játékosboltba. és az új autót maga mellé tette. De amikor meglátta Kobak szomorú arcát. akármilyen vastag föle is van? – Jó fiú vagy. ha föle van. Még lámpája is volt. – Mama. – Mama. kulccsal kellett felhúzni. de hát Kobak egy igazi autót szeretett volna. hogy nem sírok? – Bátor fiú vagy. szembe velük a játékautókat. – Most már megveszed a kicsi piros Fiathatszázat? – Majd ha nagy leszel – válaszolt megint Mama. Meg kellett mondani. hogy Mama ezt nem érti meg. kézen fogta. és most már látta. és azt mondta neki: – Ide figyelj. A kicsi piros játékautó nagyon szép volt. Kobak most már nem tudta. És vásárolt neki egy kicsi piros játékautót.

ugye örülsz. változzál át! Nagyon szépen kérlek! Fiathatszáz hallgatott. hogy szót fogadok Mamának. Fiathatszáz. Megígérem. Fiathatszáz! Ma egyedül raktam rendbe a játékokat. Kobak elkomolyodott. legyen helye. Tudod. Már minden gyerek beszállt az autóbuszba. – Megígérem. szerdán fényes kavicsot hozott. és a törülközõt földre lógatja. hogy Fiathatszáz nõtt egy kicsit. Fiathatszáz most mintha hunyorított volna a lámpájával. 72 . Fiathatszáz örömében úgy megnõtt. hogy alig fért már a polcra. és nem verekedek. Mától kezdve együtt mosunk kezet és… – Kobak most nagyon jól látta. hogy nagyon jó leszek! Megeszek mindent. A legelsõ ülésen Ilus átadta a helyét Rózsinak. – Örülsz. Mindig kiejti a kezébõl a szappant. Hétfõn Kobak rajzolt Fiathatszáznak egy virágot. hogy segítettem Sanyikának. Fiathatszáz.Kobak most kérlelni kezdte: – Kérlek szépen. Kobak pedig minden este maga elé tette: – Szerbusz. nem kellett ébreszteni. Hogyha nõni akar. Egész héten nõtt-nõdögélt az autó. Autóbuszosdit játszottak. pénteken magától kelt fel. Másnap azt mondta Kobak: – Ma segítettem Sanyikának az óvodában. de mindketten sofõrök akartak lenni. Sanyika még kicsi. nem piszkolom össze a ruhámat. A kicsi piros autó külön polcot kapott. csütörtökön meglocsolta Mamának a virágokat. hogy én vezessek. hogy a kisautó hunyorított lámpájával. Miki el is kiáltotta magát: – Ajtót becsukni! Indulás – mikor a két fiú vitatkozni kezdett: – Én leszek a sofõr! – Én leszek! – De az óvónéni azt mondta. szombaton elmondott egy hosszú-hosszú verset. Hanem egy nap Kobak összeverekedett az óvodában Karcsival. és nem tud egyedül kezet mosni. kedden megmutatta a körmét – tiszta volt. Kobak most már egészen jól látta. amit az óvodában tanultak. azért nõsz meg? Másnap elénekelte az autónak a fecskés éneket. Fiathatszáz. jegyet is váltottak. mert alvóbabával szállt fel. Örömében megint nõtt egy kicsit az autó.

nõjél tovább! Megígértem. Hanem egyszer eljött Katika Kobakhoz játszani.– De én jobban tudok vezetni! – Nincs is autód. És Kobak másnap úgy látta. És ettõl fogva nem vette el többet Katikától a játékautót. és Katika örömében tapsolt és sikongott. – Hazudsz! – Te hazudsz! Piff-paff-puff. az körbeszaladt a szobában. De az autó lámpája nem hunyorított. Kobak kérlelni kezdte: – Ne zsugorodj. játszottak. egyszer csak Katika felhúzta a kis Fiathatszázat. és mire odajött az óvónéni. S a kis piros autó napról napra nagyobb lett. És a kis játékautó mindennap nõtt egy kicsit. Játszottak. Kobak jól látta. Nõjél nyugodtan tovább! És ettõl fogva Kobak valóban nem verekedett többet. hogy rendet csináljon. 73 . és azonnal zsugorodni kezdett. hogy a kicsi piros autó mintha kisebb lenne valamivel. és nem veszlek el Katikától. az utasok jobbra-balra potyogtak. ha játszani akar veled. Fiathatszáz! Meglátod. Az enyém. a két verekedõ pedig… Este Fiathatszáz ránézett Kobakra. már meg is esett a baleset. meglátta orrán a sebet. – Nagyon kérlek. Katika sírni kezdett. – Nem akarsz tovább nõni? – kérdezte Kobak. De Kobak elvette tõle a kisautót. – De nem igazi. – Nem adom! – Add ide! – Nem adom! – Megmondlak Anyukának! – Akkor sem adom. többet nem verekedek. – De igazi. Ez már verekedés volt. Két kislány felhorzsolta a térdét. A következõ percben felborult az autóbusz. – De van. De egy napon Kobak eltört egy csészét. hogy ezután nem leszek irigy. Igenis van.

– Tudod. Ha egy szomszéd néni jött szembe. soha többet nem hazudok. A piros autó megint nõtt-nõdögélt. és Kobak azt mondta hangosan: „Kezét csókolom. Mama éppen mosott. Most könnyû lesz kimosni – mondta Kobak Mamának. odavitte a cipõket. és Kobak rögtön elengedte. és letette Fiathatszáz elé. Olyan jó fiú lett. és másnap a kis piros Fiathatszáz egészen kicsi volt megint. Mama. És egy nap. hogy kifényesítse Mama cipõjét. aki beveti a vánkost. – Ugye szép fényesek? A kicsi piros autó tülkölt egyet. vigyáztam a kötényemre. milyen szép lett a vetett ágy! Ha tetszik. – Mint a rakodó Nagyanyó. Fiathatszáz tülkölt. Kobak ettõl fogva mindenhová magával vitte az autót.” Ha arra jött egy macska. Nézd csak meg. tülköljél. Most nagyobbat. mint a tegnap. Egészen nagyot tülkölt. Mama a másik kettõt. És a pokrócot elsimítottam szépen. Másnap segített Mamának ágyat vetni. mit szól. Jött utána. aki egész héten jól 74 . Mama. – Látod. hogy ne piszkoljam össze. Fiathatszáz tülkölt.– Ki törte el? – kérdezte Mama. Harmadnap Kobak úgy hozta haza az óvodáskötényét. Szombaton Kobak kicsi piros zászlót hozott haza az óvodából. És nem hazudott többet. mikor Kobak kiment reggel az elõszobába. megindult az autó. és Kobak meghúzta a farkát. hogy Mama egész nap mondogatta: – Ebbõl a fiúból igazi sofõr lesz. de közben az autóra nézett. igazán nem hazudok! Nõjél vissza nagyra. Egészen halkan tülkölt. Megfogta a párna két csücskét. hogy ne legyen görcsös. hogy egy pecsét se volt rajta. – Ágyat vetettem – mondta Kobak Fiathatszáznak. Mikor a járda szélére értek. – Nem hazudok többet. és Kobak megállt. A kis autó tülkölt. Mikor a második cipõ is ragyogott már. hogy lám. úgy megjavult. akkor is tülkölt. Kobak sírni kezdett. Egy reggel Kobak kifényesítette a cipõjét. – Nem én törtem el – hazudott Kobak. és – hó-rupp! – már fenn is volt a párna az ágyon. az kap kicsi piros zászlót. de Kobak jól hallotta.

Kobak elment kenyeret vásárolni. a játékoroszlán az nem ember? A sofõr nagyon régen lehetett kisgyerek. a villamosok vígan csilingeltek. a járókelõk táncra perdültek. mikor az autó balra fordult. A tejesautó nyomában fehér csík szaladt tejbõl. Mormolt egy cifrát a foga között. A Mercedesben hátul egy játékoroszlán himbálózott. Most meglátta õket egy szép nagy Mercedes. – Segítsek valamit? – kérdezte a sofõr udvariasan. hogy Kobak csúfolódik. Az egész utca zengett az autózenétõl. 75 . aztán fogta magát. hol balra fordult. Fricivel. hogy fájdalmában nagyokat bõg szegény. Fiathatszáz tülkölt hozzá. Harmonikázott. Kobak hallotta. az oroszlán jobbra verõdött. míg az egyik tejeskondérból ki-kilöttyent a tej. az oroszlán balra verõdött. A Mercedes megállt. Az oroszlán meg bõgött-potyolódott tovább. és beleült az autóba. Fiathatszáz pedig fogta magát. Az autó ment utána. Egy csuklós autóbusz ment elõttük. Az autó egész úton a nyomában. mert azt hitte. a macskával és a tizenkét csúnya sofõrrel Kobak beleült az autóba. és hátratolta a fején a micisapkát. Egy teherautó addig-addig ugrált-táncolt az autózenére. amelyben Kobak autóskalandokba keveredik Gabikával. és elrobogott. Kobak felkiáltott: – Ni. Hazahozta a kenyeret. A biciklisták nyolcasokban keringtek az úton. Kobak énekelt. Jókedvében hol jobbra. jobbra-balra. Mikor az autó jobbra fordult. Egyre gyorsabban mentek. – Valami baj van? – Nem sajnálja azt a szegény oroszlánt? Összevissza potyolja magát. harmonikázott. Egyre gyorsabban mentek. Mit képzel. – Mi van? – kérdezte a sofõr.viselkedik – magyarázta. és átvitte Mamának a zászlót a másik szobába. Gázt adott. jobbra-balra. harmonikázik! Ebben a percben az autóbusz harmonikázni kezdett. A csuklós autóbusz – oda se neki! – vígan harmonikázott. Intett a Mercedes sofõrjének. Harmadik fejezet. és megindult. és megindult. Kobakék utána. Kobak odakiáltott a sofõrnek.

– Szerbusz. egy lapátfülû és egy összenõtt szemöldökû. nehogy valami autó elüsse. mind kilötyögteti a tejet – mondta Kobak komolyan –. ti mit másztok olyan lassan! Na. egy pisze. az anyukájánál az asztal mellett – kiáltotta vissza a bajuszos sofõr.– Zárja le a kondért. hátul Gabika. Egyszer csak azon veszik észre magukat. – Fricit elõreengedjük. odaadom. hogy nem hoztam macskát – bosszankodott Kobak. Gabika rollerezett a ház elõtt. Egyszerre tizenkét sofõr hajolt ki az ablakon. egy napszemüveges. nyomás! – Uzsonnázik Frici – szólt vissza Kobak. hogy Gabikáéknak van macskájuk. Kobak letette a macskát. és elrobogott. Szevasz. Elöl Kobak. A tejesautó nyomában széles csíkban kanyargott a tej. Egy bajuszos. 76 . Odaértek a tejcsíkhoz. – Gyerünk Gabikáékhoz – kiáltotta. Hanem a macska lassan lefetyel. mert elviszem tejet nyalni – mondta Kobak. aztán eszébe jutott. egy pepitasapkás. s már meg is fordultak. add ide Fricit. egy fekete szemû. hogy a nyomukban egész sor autó. mellette Frici. egy veres képû. nyomás. Frici. Megindultak. mit iszunk akkor az óvodában? Ránk nem gondol? A sofõr csak füttyentett egy hosszút. – Ki? Hát ne az aszfalton uzsonnázzék. – Ha elviszel engem is. egy kefehajú. A bajuszos mérgesen kiáltotta Kobaknak: – Hé. Frici lefetyelt. egy szõke. pajtikám! – vetette oda. Kár. Kobak meg Gabika utána az autóval. egy aranyfogú. hanem otthon. egy nagy orrú. – Az autó guruljon és kész. az autó meg gyorsan jár. s mi lassan követjük.

– Siessünk – mondta a milicista –. a nagy orrú a kefehajút. – Ne sajnáld! – tajtékzott a szõke.– Frici a macskánk. Frici pedig szilánkokkal együtt a telefonra huppant. a szõke a veres képût. a pisze a nagy orrút. – Kenjetek le neki egyet! – dünnyögte a pisze. – Adok én nektek Fricit meg tejet – rázta az öklét a pepitasapkás. a kefehajúét. a napszemüvegesét. a napszemüveges az aranyfogút. És igenis az aszfalton uzsonnázik. – 150 lej büntetés – mondta a milicista. a veres képûét. a piszéét. – Pofa be! – üvöltött a nagyorrú. – Lódítsátok meg – csattogtatott az aranyfogú. hogy aki csúnyát mond. Mire kész lett. taknyos! – kiáltott a kefehajú. Az összenõtt szemöldökû gázt adott. – Raj-hukk-ta! – csuklott a fekete szemû. mert az aszfaltra ömlött ki a tej – kiáltotta hátra Gabika. – Az óvónéni azt mondta. – Na. Igen! – Ne prédikálj. – És most menjetek. Kié a macska? – A miénk – mondta Kobak. – Úgy kell nekik! Nyomjátok meg hátulról õket – így a napszemüveges. megáll a forgalom. már huszonnégy autó állt a tizenkettõ mögött. a szõkéét. Az ablak betörött. hozzatok jódot a kezemre. 77 . a lapátfülû a fekete szemût. A bajuszosét. A milicista bácsi fütyült. az nem érdemli meg. az aranyfogúét. a nagy orrúét. A milicista bácsi a hóna alá vette a macskát. és sorban felírta az autók rendszámát. Kobakék pedig Fricit. sipirc elõre! Hogy azt a koszos macskátokat erre meg arra! – Ne tessék kiabálni – szólt vissza Kobak. a fekete szemûét. a kefehajú a pepitasapkást. a bajuszos Kobakékat. Frici meglódult. mert elvágta az üvegszilánk. az aranyfogú a piszét. repült-repült – egyenesen bele a milicista bácsi üvegházikójába. – Hal … lóó…ó-ó-ó-… csörr-csörr… rrrrrr. és az összenõtt szemöldökûét. a veres képû a napszemüvegest. – Bele – visított a lapátfülû. hogy autót vezessen. a pepitasapkás a bajuszost. – Bele az autójukba – vicsorított a veres képû. a sofõrök lefékeztek. a pepitasapkásét. a fekete szemû a szõkét. Megnyomta a lapátfülût. a lapátfülûét.

– Rendben van – mosolyodott el a milicista bácsi –. Mi megnyomtuk a macskát és az felrepült. visszarobogott. – Tetszik tudni. mert leáll a forgalom. kérem. kérem. és bemutatkozott.Kobak elrobogott a patikába. de máskor ne labdázzatok a macskáddal! – Nem labdáztam – mondta Kobak. – A bajuszos? Mért nem mondtad hamarabb! Á! Várjatok csak! Halló! Halló… 35435 rendszámú autó azonnal hozzám… bajuszos sofõr … igen. hogy nem kellene-e injekció. bekötötte a milicista kezét. a kefehajú sofõr nyomott meg. a macskát itt legeltették az aszfalton. – Halló … 32514 rendszámú autó!… kefehajú sofõr… azonnal hozzám… halló! – Maga megnyomta a pepitasapkás sofõr autóját?… 150 lej büntetés és mozgás. mert leáll a forgalom! – Engem. – Maga megnyomta a Kobakéék autóját?… 150 lej büntetés. Megvette a jódot. sofõr és ötéves. a pisze… – Halló 97542 … pisze… hozzám! – 150 lej büntetés… – Engem. kérem. a pepitasapkás nyomott meg. hogy a bajuszos megnyomta hátulról az autót. – Halló … az 54532 rendszámú autó … pepitasapkás sofõr … azonnal hozzám! – Maga megnyomta a bajuszos sofõr autóját? … 150 lej büntetés és mozgás. Mozgás! – Engem. a nagy orrú… – Halló 64318 rendszámú autó!… nagy orrú sofõr… azonnal hozzám! 150 lej büntetés. Tûrhetetlen! 78 . – Engem. És mozgás. megkérdezte. – Kobak vagyok. kérem. az úgy volt. mert leáll a forgalom! – Engem. kérem… – Aranyfogú… Halló… 45318 … aranyfogú … igen és 86192… napszemüveges …28315 veres képû… 14356 szõke… 65213 fekete szemû… 38245 lapátfülû… 23918 összenõtt szemöldökû… azonnal … hozzám… – 150 lej büntetés… Indulhatnak! – Kérem.

azt viszem autózni. hogy nyalja fel – magyarázta Kobak. és rátapasztotta a homokot. – És mire hétéves leszek.– Nem legeltettük. hanem uzsonnázott. ki lapáttal-vederrel. Gabika és Frici megérkeztek a játszótérre. hogy zárja le a kannát. de azt mondta. melyben Kobak vérszemet kap. és integetett a gyerekeknek. Hordták a homokot. nagyobb leszek. Gabika hazaindult Fricivel. lett erre nagy építkezés. mint minden új autótulajdonos Kobak. Ez lett a legmagasabb torony. azonnal hozzám! 150 lej büntetés. menjetek a játszótérre. hogy az autó guruljon és kész. a tejesautó sofõrjének mondtam. még a nyelvük is kidugták a nagy igyekezetben. öntözték. meglátod! Azt vidd. Mikor a gyerekek meglátták. – Azt vidd. Kobak egykettõre rendet teremtett. – Halló… tejesteherautó… csorog belõle a tej. Na. aki a legmagasabb homokvárat építi. Negyedik fejezet. azt viszem. Tornasorba állította a gyerekeket: elõre a nagyokat. – És tetszik tudni. hátra a kicsiket. Elõvette a makksípot. mert leáll a forgalom! Most Kobakhoz fordult a milicista: – Ti pedig. és elkiáltotta magát: – Sorakozó! Aki a legmagasabb. 79 . mozgás. Indulás! Elrobogtak a játszótérre. és csukja le a tejeskannát! Holnap reggel lemossa az aszfaltot. azért nagyobb. mind odarohantak. ki kézzel. de a legkisebbek hátulról kiabálni kezdtek: – Nem igazságos! Nem jár! Nem jár! Laci hétéves. Mert a tejesautó elcsorgatta a tejet. – Engem vigyél autózni! Engem is! – kiabálták összevissza. beléfújt. – De én mindig megeszem – kiabált a legkisebb. aki a legügyesebb! – Hát jó – egyezett bele Kobak –. tapasztották. és sajnáltam.. Mozgás. és elhoztam Fricit. Kobak pedig körbe-körbe hajtott. egymásra rakta a vedreket. aki a legügyesebb! – Igaz! Igaz! – kiabálták a gyerekek. De a többi gyerek észrevette a turpisságot. fiaim. Az egyik gyerek – egy kockás inges – ellopta két fiú kisvedrét.. hogy ott száradjon. – Téged viszlek – mondta a legmagasabbnak. Ott autókázzatok. De sose eszi meg a spenótot.

versenyezz velünk. s – hurrá! – lerombolták az egészet. Megkérdezte: – Hova robogtok? – Világgá! – kiáltott Kobak. – Ha három perc alatt kifényesíted az autótükröt. csak akkor viszlek – mondta. de Kobak még most sem akart indulni. versenyezz velünk. Megkérdezte: – Hova robogtok? – Világgá! Gyere. – Ha öt perc alatt lemosod az autómat. akkor viszlek – makacskodott. ki ahogy bírt. Mutasd csak. Hát bizony. onnan a csúszkára. Szembejött egy rolleres gyerek. és elölrõl kellett kezdeni a versenyt. és vizsgálgatni kezdte Ferkó cipõjét. – Légy szíves. de Kobak vérszemet kapott. Ferkó kifényesítette az autótükröt. Ferkó megtörölgette az ablakokat. aztán belerobogtak a homokvárba. szállj ki. versenyezz velünk. és be akart ülni. végre indulhatunk! Elõször körbe hajtottak a játszótéren. de csak hátra. lemosta a cipõjét. ha tudsz! Szembejött egy biciklizõ fiú. ráragadt a vizes homok építkezés közben. viszlek – ígérte. – Beülhetsz – enyhült meg Kobak –. ha tudsz! Másodszorra már nyolcasokat írtak le. Ferkó ért oda leghamarabb. és fütyörészett. nem sáros véletlenül a cipõd? – kérdezte hirtelen. Megkérdezte: – Hova robogtok? – Világgá! Gyere. és mosd le a cipõdet! – nyitotta ki Kobak az autó ajtaját. – Ha egy perc alatt megtörölgeted az ablakot. De ha sáros a cipõje.– Nem jár! Nem jár! – kiabálták. és beszállt. – Aki leghamarabb odaér ahhoz a fenyõfához a kert végében. aki a legjobb barátom. Be akart ülni az autóba. ha tudsz! Szembejött egy triciklizõ kislány. azt viszem – mondta Kobak. akkor a legjobb barátomat sem viszem. Szaladtak a gyerekek. Kobak pedig karba tett kézzel nézte õket. De Kobak most sem akart indulni. 80 . nem volt egészen tiszta. Ferkó lemosta az autót. – Na. végigcsúsztak rajta. úgy járták körül a játszóteret. aztán – puff! – felhajtottak a hintára. Elöl csak az ülhet. – Gyere. mire Ferkó szó nélkül kiszállt.

mintha Kobak szíve dobogna. meglátod. aztán egy Moszkvicsot. azért lassítasz? Ugye nem azért. – Kár ketyegned – mondta Kobak az autóórának –. úgyhogy mégsem végzõdik szomorúan Kobak egy Mercedesszel versenyzett éppen. Fiathatszáz. Kobak erre lefékezett: – Gyáva kukacokkal nem ülök egy autóba – mondta. Ötödik fejezet. hagyjuk el a Mercedest! De Fiathatszáz mintha lassított volna. El akarom hagyni a Mercedest. Az autóóra olyan hangosan kezdett ketyegni. Kobak egyre gyorsabban vezetett. Kobak egyre gyorsabban hajtott. – Nézd. és kitessékelte Ferkót Fiathatszázból. aztán egy Skodát. gyere. Kobak megjavul. ha akarom. aztán egy nagy Fiatot. mikor egy hátizsákos kisfiú integetni kezdett. – Ugye fáradt vagy. mintha Kobak szíve dobogna. – Baj lesz. az autó pedig bánatában visszaváltozik játékautóvá. aztán egy kis Fiatot. és – hajrá! – keresztülhajtott rajta. de mire végigolvassátok a mesét. amelyben Kobak mindenét eladja egy tál benzinért. ezt is – ujjongott. hogy sáros a cipõje. Különben is lehet. összeütközünk valamivel. aztán egy Renault-t. mint még soha. és most pont egy Mercedesszel versenyzett Kobak. ezt is. úgyse tudom most felvenni a hátizsákost. mikor egy hátizsákos kisfiú az úton integetni kezdett. Gyere. mert versenyben vagyok. és elhagyott: elõször egy Trabantot. ezt az autót is elhagyom. aztán egy Volgát. Ferkó félni kezdett. Most már csak ketten maradtak.Most aztán nekivezette Kobak az autót a kerítésnek. 81 . Az autóóra egyszerre olyan hangosan ketyegett. aztán – rajta! – ki a nagyvilágba. Fiathatszáz. Fiathatszáz. robogjunk olyan gyorsan.

akkor hunyoríts. Akárhogy igyekezett. – Nincs is autód – mondta Karcsi. mindig leesett a feje. hogy Kobak dühében az asztal alatt belecsípett Karcsiba. Ugye te is ezt akarod. ha Mama megint megszidja a zászló miatt. gyerekek! Remélem. hogy még piros zászlót sem tudsz szerezni? Piros zászlóval sokkal szebb lenne az autód. Az óvónéni észrevette. Hogy is kapott volna. – Én adom oda! Engem vigyél! – könyörgött Karcsi. Ekkor a rádió bemondta: – Jó estét. hogy menjek haza? – kérdezte Kobak. csak nem hallottam ebben a nagy zajban – nyugtatta meg magát Kobak. mintha Kobak szíve volna. mert az óvónéni nem volt fáradt. Fiathatszáz? De Fiathatszáz nem tülkölt vissza. én sofõr vagyok. ágyban vagytok már! – Az autóóra megint olyan hangosan kezdett ketyegni. Így hát az óvónéni fekete pontot adott Kobaknak. És végig fogok hajtani minden ívlámpa alatt. Biztos hunyorított. hogy hunyorít-e az autó vagy sem. – Hiszen én már nagy vagyok! A kisgyerekek csak feküdjenek le. És a cipõje is sáros volt. Biztos tülkölt. akkor ne add! Akkor elviszem Jóskát autózni. hogy még egy plasztelinbabát sem tudott meggyúrni. hogy nem tudta végigmondani a verset. Bezzeg Karcsi bábuja olyan hetykén állt az asztalkán. jó? Ebben a pillanatban kigyúltak az ívlámpák. Ugye nem haragszol. nem autózott késõ éjszakáig minden este. Fiathatszáz? Ha nem haragszol. elviszlek autózni. 82 . hiszen a sok autózástól úgy elfáradt. – Ugye nem azért ketyegsz. Csakhogy Kobak nem szerette volna. De Kobak a következõ héten sem kapott piros zászlót. Ezért szombat délután azt mondta Karcsinak: – Ha nekem adod a piros zászlódat. csak nem láttam meg ebben a nagy fényességben – nyugtatta meg magát. Õ ideadja a piros zászlóját. Ezen a héten nem kapott piros zászlócskát. és Kobak nem láthatta. Mama azt mondta: – Milyen sofõr vagy te.mert otthagytam a hátizsákos fiút az út szélén. – Jó. hiszen versenyben voltam. Másnap olyan álmos volt az óvodában. és végighajtott minden ívlámpa alatt.

Igen ám. hogy hová lettek a játékok. – Ne zsugorodj. és rémülten látta. Így hát mikor Mama kiszólt a belsõ szobából: – Megtakarítottad a cipõdet? – Kobak azt felelte: – Igen – és az autó megint zsugorodott egy kicsit. fogta magát. hogy legyen kivel beszélgetned. hogy ilyen jó kisfiam van! – kiáltotta. hogy az autó zsugorodni kezdett. – Indulj meg. és elvitte eladni. – Veszek neked autópizsamát. És nem akart megindulni többé. Az autó erre megállt. – Milyen autónak lesz? – kérdezte a boltos. Alig maradt néhány játék a polcon. veszek neked egy néger babát. – Jaj. de Kobaknak nem volt pénze. Fiathatszáz! Ne zsugorodj össze! Igazán nem hazudok többet! Hanem másnap. kérlek – könyörgött Kobak Fiathatszáznak. és a piros zászlót rátûzte Fiathatszázra. Kobak azt mondta. mit kell csinálni. elõvette a bõröndöt. Mikor aztán Mama megkérdezte. hogy Kobak a Karcsi zászlajával büszkélkedik. belegyömöszölte minden pizsamáját.És ezen a szombaton Kobak megint piros zászlócskával ment haza. Csakhogy a mackó nem volt elég. – Ne zsugorodj! – kérlelte Kobak. hogy sokáig tartott az autómosás. Amíg Mama a másik szobában dolgozott. Kobak odanézett. – Fiathatszáznak. Meg kellett mosni az autó kerekeit. hogy kölcsönadta õket Jóskának. Jó? De Kobaknak nem volt pénze. – Elcserélem a mackómat – döntötte el. aztán rájött. – Tessék ezért autópizsamát adni – tette fel a bõröndöt Kobak a pultra. mikor Mama azt mondta Kobaknak: – Takarítsd meg a cipõdet! – Kobaknak fontosabb dolga volt. – Milyen színben parancsolja? – Piros-fehér csíkosat szeretnék. hogy meg ne fázz éjjel. Mama nem is sejtette. – Ha nem zsugorodsz. 83 . de örülök. El kellett cserélni a traktort is meg a repülõt is meg az építõkövek felét. És valahogy úgy történt. – Honnan vegyek pénzt autópizsamára? – töprengett Kobak. és már nem maradt idõ cipõtisztításra.

elrontottam. Tessék kérem! – hajlongott a boltos. – Ne változz át. senki sem volt otthon. – Elrontottam a barátságot – sírta el magát –. és egészen apróra zsugorodott. Hanem Fiathatszáz rá se hunyorított. 84 . Az ágy pont jó lesz. és lefektette Fiathatszázat. – Amíg alszik az autó. ne változz vissza játékautóvá! De már tudta. mért nem vittem haza piros zászlócskát? Elrontottam a barátságot. megitta az olajat. Aztán Mama cipõjét és kabátját és táskáját egy nagy kancsó olajért. és nem fér alá Fiathatszáz. hogy garázst épít Fiathatszáznak. az asztalt és a szekrényt. ha nem kap reggelit? Azzal fogta a megmaradt játékjait és polcostul együtt eladta egy tál benzinért. Marad az ágy. – Hogy is tudjon menni. És elhatározta. Mama dolgozni ment. – Biztosan nagyon fáradt – gondolta Kobak. piros-fehér csíkos autópizsama. és kicipelte a szobából a székeket. nem tudod? Azzal átment a másik szobába. elrontottam! Jaj. – Nem tud nyugodtan aludni. Utána a cipõjét és kabátját és nadrágját egy csésze olajért. Most még párnát és paplant cipelt be a garázsba. mert alacsony. még kisebbre zsugorodott. mért nem vettem fel a hátizsákos fiút? Mért hazudtam. és soha többé nem nõ nagyra. hogy Fiathatszáz nyugodtan aludjék. Kobaknak most elkezdett verni a szíve. Fiathatszáz. Kobak felfordította az ágyat. a polc játékautónak való. megitatta. kis Fiathatszáz! És mire felébreszd. legyél nagy megint! Álmukban nõnek a kisautók. Hát igen. elkészítem a reggelijét – gondolta.– Igenis. És most se indult meg. éppolyan hangosan dobogott. de nem hogy megnõtt volna. mintha az autóóra ketyegne. Másnap Kobak hazaszökött az óvodából. és becsomagolta az autópizsamát. és már kész is volt a garázs. Kobak körülnézett a szobában. És soha többé nem fog visszahunyorítani rá. – Aludj. és mindent eladott egy nagy tál benzinért. A fotelek is kicsik. megvetette az ágyat. Kobak megetette. hogy Fiathatszáz vissza fog változni játékautóvá. Fiathatszáz felébredt. mert nincs garázsa. Biztos kevés volt a benzin – biztatta magát Kobak. Hol is építse meg a garázst? Az asztal nem jó. Fiathatszáz megette a benzint.

vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. hogy jó legyek. És ekkor annyira szomorú lett. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. ezért nagyon sok vasárnapot írok ide: vasárnap. vasárnap. vasárnap. 85 . vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. és mire mind eltelik. vasárnap. Ez pedig nagyon vidám dolog. Sírt. vasárnap. Fiathatszáznak csak az kellett volna. vasárnap. vasárnap. hogy nem hagyhatom így egyedül a mese végén. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap.eladtam mindent egy tál benzinért. vasárnap. pedig neki nem is kellett a benzin. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. és nagyon egyedül érezte magát. vasárnap. vasárnap. de annyira szomorú. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. sírt Kobak. vasárnap. vasárnap. addigra Kobak megjavul. vasárnap.

Kobak harmadik könyve .

– Nem igaz! Erre van az iskola! – dudált a kisautó. induljunk! – Azzal már fogta is kézen Kobakot. Kobak megállt az út közepén. – Erre van az iskola.Ábécés-mese obak iskolába indult. hátára vette az iskolástáskáját. Elgurította a játékautót: – Gurulj. iskolába megyek. Aztán kiitta a kakaóját. – Bõg az iskolás! Bõg az iskolás! – csúfolkodott a kisautó. – Csak nem félsz iskolába menni? Gyere. és indultak – elõre. Nem képeskönyvet nézegetni. erre! – gurult jobbra. De Mama már jött is. Hanem ahogy a sarokra értek. – Úgyse találsz oda egyedül! – kiáltott utána a labda. merre van az iskola? – Sír az iskolás! Sír az iskolás! – csúfolta a labda. és már ott is ugrált Kobak elõtt. nagy mérgesen rájuk szólt a jelzõlámpa: – Megállni! Aztán a villamosokra hunyorított: – Mehettek! K 89 . amerre látsz! Én már iskolás vagyok! Mától kezdve nem játszom játékautókkal! Belerúgott a labdába: – Játssz. akivel akarsz! Én már nagy fiú vagyok. – Mama – sírta el magát –. és már fordult is be balra. merre menjen. és nem tudta. és elindult. mint a kicsik. Sarokba állította a képeskönyvet: – Kuksolj itt magadnak! Én már ezután csak olvasni fogok.

mintha ott sem lettek volna. Úgy látszik. nem harap meg az iskola! – nevetett a tanító néni. eregélt befelé az egérke. selypített a síp. ravaszkodott a róka. mögötte a bólogató bádog-béka. mögötte a kiságy. jött a jérce a kakassal. fütyült a füstös-mozdony. Kobak ijedtében a pad alá bújt. A tetején a labda ugrált: – Mi hamarabb odaérünk! Végül átmehettek a gyalogosok is. telisde-teli volt játékokkal a terem. szökdécselt a szita. – Elkések! De most füttyszó hallatszott. a tábla szélén. ott is maradt a táblán. azt hitte. mendegéltek. – Úgyis elkésel! Úgyis elkésel! – dudált leghátul a játékautó. ha itt vagy. énekelt az énekespinty. 91 . míg minden gyermek le nem írta a füzetébe. azzal – hipp-hopp – máris A betût varázsolt belõle a táblára. s mikor bejött a tanító néni. úgy eltûntek. mögötte a teve. nénike a nyúllal. akkora csiricsárét. gyalogolt a gyúrótábla. ijedtében odabújt. és érdekes. mögötte öt ökröcske. egyik a másik után. – Engedjetek be! – kiáltott rájuk Kobak. – Elkésel! Elkésel! – csörömpöltek el Kobak elõtt. parádézott a póni. Mentek. az ugrókötél. – No. Mire Kobak bejutott az osztályba. ládikó a lyukkal. izgett-mozgott az íj. hogy még a kréta is ugrálni kezdett. hogy fél az iskolától. – Ne félj. s hát a lépcsõn ott állt a képeskönyv és integetett ki belõle a milicista: – Megállás! Elõbb a játékok! S már gurult is befelé a kisautó. a zenélõdoboz és a zsineg. ott ugrált a labda. a tyúkocska. mackó a mézzel. Most az autókra hunyorított a jelzõlámpa. a villanyvonat. míg az iskolába nem értek. megfoglak! – mosolygott a tanító néni. Kobak. és táncolt a táblán a táblatörlõ. mire Kobak elõbújt. játékok ültek a padokban. Hanem az iskola kapujában ott állt már a játékautó. indult az igás-szekerecske. gurult a görkorcsolya. az ürge. Attól fogva meg se mert moccanni. az ablakpárkányon. egy játék sem volt sehol.Mentek a villamosok. s akkora zajt csaptak. himbálódzott a hinta. csúszott a csiga. dübörgött a dob. a cérna-cica. Csak az autó lapult ijedten a tanító néni zsebében. ordított az oroszlán. s már durrogtakberregtek is hosszú sorban.

és megkezdõdött az elsõ szünet az iskolában. míg meg nem tanuljuk az egész ábécét – mondta a tanító néni.– Mindennap fülön fogunk egy játékot. aztán megrázta a csengõt. 92 .

azzal kiültette szégyenszemre az elsõ padba. Vágtattak nagy sebesen. Igazán nem lehetett tudni. Mindenesetre Karcsi is visszaütött.Lovacskás-mese M ire észrevette magát Kobak. – Én tudom. a tanító néni Kobakot büntette meg. és nem vagy hibás. ki az udvarra. hogy a lovacskának csak fél szeme van. és fogóddz meg jól a sörényemben! Azzal átszökött a táblán. ha fél szemmel hagyja a lovacskát. Katika is. lovacska. Hanem ahogy álldogált Kobak a sarokban. nehogy megint elõhúzz valamit a zsebedbõl! Így ült ott Kobak a padon szétterpesztett ujjakkal. egyszerre csak rányerített a falrepedésbõl egy lovacska. – Állj a sarokba! – mondta szigorúan. amikor Kobak visszaütött. Kobak is. – Sose búsulj! – vigasztalta. és mivel a tanító néni pont akkor jött be az osztályba. hogy a tanító néni mért haragszik rá. Hiszen szemet akart rajzolni a lovacskának! És a lovacska is segített rajta. – Ne búsulj egyet se. akkor látta meg Kobak. Ülj csak a hátamra. hogy te csak véletlenül állsz a sarokban. És mivel egy verekedést nem lehet csak úgy csengõszóra abbahagyni. 93 . de mikor fordultak volna. s már vette is elõ a zsebébõl a színes ceruzát. – Tedd a padra a kezedet magad elé. – Ejnye. már egy nagy verekedés kellõs közepén találta magát. hogy ki kezdte. Hanem a tanító néni nem hitte el. hát nem lett volna szép tõle. majd én rajzolok neked másik szemet – vigasztalta. és sehogy sem értette. Kobak! Ne firkáld össze a falat! – mondta a tanító néni mérgesen. kiszökkent az ablakon.

sehogy se látta a lovacskát. – Majd karcolok én neked a körmömmel patkót.De nem kellett sokat szomorkodnia. Kobak észrevette. hogy szemet rajzoltál. de mikor fordultak volna. – Ne karcold a padot. akkor rajzolt a táblára egy lovacskát. De a rajzolt lovacska nem akart megszólalni. éppen olyat. – Hagyd csak el! – biztatta a lovacskát. hogy csak jót akartál. átszöktettek az ablakon. 94 . hogy megbüntettelek. elhagytak minden villamost. hiába szólongatta Kobak. a kerítésen. Ült Kobak a nagy osztályban egyedül. és fogóddz meg jól a sörényemben! Átugrattak a padon. és annyira félt. én tudom. Mikor már nagyon egyedül érezte magát. amilyen rányerített. ne szomorkodj. nem érted. Kobak! Úgy látszik. de igazit! Hanem a tanító néni még jobban megharagudott. Bent maradsz nagyszünetben az osztályban egyedül. hogy hiába nézett a falra s a padra. mert egyszer csak a pad repedésébõl szólt ki a lovacska: – Köszönöm. hogy a lovacskának hiányzik egy patkója. Kapj csak fel a hátamra.

A körmükkel írtak. és azt írták. És ha jó leszek. Szerelek egy kétkerekû biciklit belõle. Ezen aztán nagyon eltûnõdött Kobak. Karikázzatok jól! Kobak” Három napig várta a választ. hogy mikor meglátnak a kicsi kenguruk. akkor azt átszerelem. inkább ti gyertek! Ugorjátok át a tengert. A zsebembe tettem a füvet. Nem ceruzával. Aludjatok jól! Kobak” K obak levelet írt a kenguruknak: 95 . hogy akarnak barátkozni velem. és a harmadik kereket elküldöm nektek játszani. és a vízbe pottyanunk. hogy pont a tenger közepén összeütközünk. örömükben akkorát ugranak. Csak attól félek. de még jobb lenne. – A kenguruk a tengeren túl laknak – jegyezte meg Mama. Harmadik este elmesélte: – Írtak a kenguruk. belefogódzom a farkotokba. és verjétek meg a farkotokkal az ablakomat. és másnap megint levelet írt: „Kedves kenguruk. küldök nektek füvet. Én kiugrom az ablakon. és átugrunk a tengeren hozzátok. És azt írták. ha lebicikliznék hozzájuk. hogy küldjem a karikát.Kengurus-mese „Kedves kenguruk. – Hát akkor szerelek helikoptert a biciklire. Mama vesz nekem egy háromkerekû biciklit. és átrepülöm vele a tengert. mert nincs ceruzájuk.

ne veszekedjetek! Készül a helikopteres bicikli. és bánatunkban veszekszünk. Jó? Kobak” A kenguruk gyorsan válaszoltak: Kenguruk 96 . hogy milyen lesz. Gyere hamar! Kenguruk” Kobak most már reggeltõl estig csak a helikopteréhez gyûjtötte az alkatrészeket. nagyon kíváncsiak voltak a helikopteres biciklire.De a kenguruk. hogy jó helikoptert szereljen belõle az ember. és meg is érkezett a kenguruktól a levél: „Kedves Kobak! Már igazán jöhetnél! Egész nap a tengerparton ülünk. Erszényre tesszük a lábunkat illedelmesen. úgy várunk. és még aznap föladta a választ: „Kedves kenguruk. Így aztán észre se vette. Kobak viszont megint levelet kapott: „Nem fogunk szembegurulni a helikoptereddel. úgy látszik. Addig is lerajzolom. Kenguruk” Kobak egészen elszomorodott. mert nem jöttek. Nagyon sok mindenre szükség van ahhoz.

aztán megállt. és hallgatott. És egyetlen levél sem volt az erszényében. Kobak megkérdezte: – Nem akarsz karikát. 97 . És így folyt a levelezés egészen addig. Ott ugrált egy kenguru a kerítés mögött. stb.Kobak most képeslapot festett: Kobak A kenguruk egy sorozat bélyeget küldtek: Kenguruk stb. míg Kobakot el nem vitte Mama az állatkertbe. de a kenguru hallgatott. Kobakra nézett. Ez nagyon szomorú nap volt. hogy játsszál? A kenguru hallgatott – Neked nem szoktak írni a kis kenguruk? A kenguru hallgatott. – Te egyáltalán nem szoktál levelet írni? – kiabálta most már Kobak kétségbeesve. – Te nem akarsz átröpülni velem a tengeren a helikopteres biciklimmel? A kenguru hallgatott.

a kenguruk csak ugrálni tudnak.Kobak aznap este leszerelte a biciklirõl a légcsavart. 98 . Mama nem értette. – Tudod. már nem megyek a kis kengurukhoz – mondta szomorúan –. Mama.

bevárta Kezenagyot. – Éhesek vagyunk! – panaszkodtak Kobaknak. De rosszul járt. és egy perc alatt utol érte.Tévé-mese K obak készített egy tévét. hogy háromszor bucskázott keresztül Lábanagyon. hogy sosem érik utol. hogy csak úgy ugrált a képernyõn. mert Kezenagy úgy visszapofozta. Tévé! Rajzolok én neked egy olyan filmet. és várta. De csupa unalmas filmet vetítettek. hogy kilógott a képernyõrõl. sehogy se tudta elnevetni magát. – Mit együnk? – néztek egymásra. míg meg nem éheztek. Azzal rajzolt két óriást. a másiknak a lába. Így henteregtek-verekedtek. Így lett a nevük Kezenagy és Lábanagy. Aztán Kezenagy kergette Lábanagyot. hogy egyiknek a keze volt akkora. Lábanagy megunta. – Na. várj csak. Ez nagyon mulatságos volt. Elõször Lábanagy kergette Kezenagyot. Egész nap nézte. és úgy fenékbe billentette Kezenagyot. hogy Kezenagy elkezdett nevetni. de a hanyat zuhanó Kezenagy magával rántotta a fülinél fogva Lábanagyot. Szerencséje volt. Kobak rajzolt nekik egy nagy tál szilvás gombócot. Így álltak moccanatlanul. Lábanagy dühösen szaladt vissza. és jól felpofozta. és sehogy se tudta utolérni. míg Lábanagy észrevétlenül el nem gáncsolta Kezenagyot. 99 . de ezek olyan óriások voltak. hogy mikor fog nevetni. visszafordult. Talpra állt. és úgy fülön fogta Lábanagyot. Akkor aztán kibékültek. és tótágast állva pottyant vissza a földre. Igen ám. hogy az meg se tudott moccanni. hogy kirepült a képernyõrõl. hogy három napig foghatom a hasam a nevetéstõl.

hogy lefeküdtek aludni. hogy Kezenagy keze is bennszorult. míg mind a ketten kiestek az ágyból. Úgy elkezdtek sírni. Erre a gombóc megakadt a torkukon. De Kobak csak egy ágyat rajzolt nekik. – Én borítom rád! – vágott vissza Lábanagy. 100 . – Te löktél ki! – állt fel dühösen az ágy másik oldalán Lábanagy. és úgy rúgott vissza lábán az ággyal. mert elzsibbad a kezem! – lökte arrébb Kezenagy Lábanagyot. Most meg úgy elfáradtak. Lábanagy elzöldült. Lábanagynak meg a lába lógott ki az ágyból.Bekapott egy gombócot Kezenagy. Lábanagy lába bennszorult. hogy hahotázni kezdtek. – Rád borítom az ágyat! – fenyegetõzött Kezenagy. Addig-addig. – Menj arrább. Lábanagy visszarúgta. – Menj te arrább. Kezenagy elkékült. Most Kezenagy Lábanagy lábára húzta az ágyat. és addig ugráltak. – Mért löktél ki? – állt fel dühösen az ágy egyik oldalán Kezenagy. de Lábanagy se hagyta magát. míg le nem ment a gombóc a torkukon. Most aztán moccanni se tudtak. és Kezenagynak a keze. mert elzsibbad a lábam! – lökte vissza Lábanagy Kezenagyot. Kezenagy odébb taszította az ágyat. bekapott egy gombócot Lábanagy. addig rúgta. míg kiesett az ágydeszka. hogy Kobak három napig nevetett rajtuk. de olyan mulatságosan átlátszott a torkukon a gombóc. Kezenagy Lábanagyra borította.

– Na.Rajzolt-mese K obak rajzolt egy kisfiút. – Én is – mondta rajzolt Kobak. tessék. – Hát akkor rajzolj nekem is leengedett kezet! – Jó. ha akarom. – Igen – mondta Kobak. ha én felemelt kezet rajzolok neked. De te nem tudod. hogy te rajzoltál – nevetett a kisfiú. – Tudom – mondta a rajzolt kisfiú. – Onnan. – Engem is – hökkent meg Kobak. 101 . csak akkor. most felemelt kezû vagy. és egy kicsit nyugtalan lett. fel tudom emelni a kezemet. – De én már eszem is! – Rajzolj nekem is ennivalót! – Te nem tudod megenni. – Honnan? – döbbent meg Kobak. – Hogy hívnak? – kérdezte a rajzolt kisfiút Kobak. – Rajzolj nekem is felemelt kezet! – Jó – mondta Kobak –. – De azért te csak egy rajzolt Kobak vagy! – húzta össze szemét. de én közben leengedtem – vágott vissza Kobak. – Kobaknak – felelte a rajzolt kisfiú. – Igen. De én most éhes vagyok – mondta Kobak. de én meg tudom enni! – Rajzold az ételt a gyomromba! – De én már nem vagyok éhes! – Akkor mit csinálsz? – Játszom. – És én. – Igen – bólintott a kisfiú. látod? Én is fel tudom emelni a kezemet – mondta rajzolt Kobak.

– De játszani akarok! – De nem tudsz! – De akarok! Rajzold le. Te rajzolt Kobak vagy. Ha akarom. – Most becsuktad a szemed. – Akkor hogy játsszak? – Ne játsszál. Jó? – Jó. – Én is álmos akarok lenni! – Lerajzolom. De én most elfáradtam. körbejár. és azt rajzolok. ha felhúzom a vonatomat.– Mivel? – Vonattal. és nem látsz. – Rajzolj nekem is vonatot! – De én meg tudom fogni. de te nem tudod kitalálni. most lerajzolom. 102 . És én most csinálok valamit. te nem tudod! – Rajzold a kezembe! – De én. amit akarok. hogy becsukod a szemed. hogy mit csinálok. – Húzd fel az enyémet is! – Rajzolt vonatot nem lehet felhúzni. egy másik Kobakot rajzolok. hogy játszok! – Jó. hogy játszol. Álmos vagyok. én meg holnap felkelek. – Mondd meg! – Nem mondom! – Akkor elalszom! – De akkor te mindig aludni fogsz.

hogy még mindig csiklandós vagyok. de a lábam átlátszik a cipõn. – Ne csiklandozz! Jaj. és megcsiklandozta a festett fiú lábát. így már jó! – nyugodott meg a festett fiú. – Na. a kisfiú megmerevedett. Csak úgy csuklott a kacagástól. de ahogy kezébe vette. Ha Kobak letette a könyvet.Festett-mese A festett fiú egy képeskönyvben lakott. – Na várj csak. akkor nem fog átlátszani a lábad – nyugtatta meg a kisfiút Kobak. Kobak rajzolt két hatalmas cipõt a fiú lábára. – Ez nem is volna olyan nagy baj. – Szorít a cipõ! Szorít a cipõ! – jajgatott a kisfiú. és Kobak gyorsan átalakította a kiscipõt nagy csizmákra. és beszélni kezdett. – Ha rajzolok a lábadra cipõt. és süt a nap? 103 . ha a talpadat csiklandoznák? Kobak összehúzta a szemöldökét. befestem a cipõt. akkor nem foglak csiklandozni? A kisfiú hálásan pislogott Kobakra. – Várj egy kicsit. Hanem most éktelenül kacagni kezdett a festett fiú. hogy nyár van. – Mit szólnál hozzá. A rajzolt cipõ nem ért semmit. Aztán megint csak nyûgölõdni kezdett: – Melegem van a csizmában! Nem látod. ne csiklandozz! – kiabálta. és nagyokat csuklott közben a kacagástól. – Lötyög benne a lábam – sóhajtott a fiú. megpróbálom – hajolt a könyv fölé Kobak. és Kobak udvariasan levette a nagyujját a festett fiú hasáról. azzal már festett is két parányi cipõt a kisfiú lábára. a kisfiú elprüsszentette magát. lepréselve. Félek. – Vedd le az ujjadat a hasamról! Nyomod! – kérlelte Kobakot.

eltöröd! Jaj! Jaj! Kobak nagyon megijedt. – Segítség! Segítség! Megfulladok! – kiabált. – Jaj. A fiú hálásan nevetett Kobakra. – Nem rajzolnál egy felhõt a nap elé? Melegem kezd lenni! – Akár havat is festhetek – buzgólkodott Kobak. a kisfiú alig látszott ki mögüle. hogy lehûlj egy kicsit. de jó! Jaj. a lábam. – Hadd el. hallgatott. de jó! – ujjongott a kisfiú. valóban nyár volt a képeskönyvben. A fiú kesztyût kapott és bundasapkát. mert a fiú sikoltozni kezdett: – Jaj. rajzolok neked esõt. tengerészingben. és már festette is az esõcseppek tetejébe az óriási hópelyheket. Lehet. – Rossz lehet neked a forró homokon csizmában álldogálni! – szánta meg a fiút Kobak. Kobak félelmében sírni kezdett. Ott állt most a kisfiú a tengerparton a forró homokban mezítláb. de a festék elmosódott. hogy egy szál tengerészingben vagyok? – prüszkölt nagyokat. aztán korcsolyát és ródlit. és hiába szólongatta Kobak. – Nem látod. és elkezdett megint kacagni: – Csiklandozol! Vedd el a kezed! Vedd el a kezed! Kobak gyorsan becsukta a könyvet. Addig-addig.Hát igen. és már zuhogott is rá óriási cseppekben az esõ. a festett fiú csudamód meg se moccant. Gyorsan letörölte a képrõl a festéket. hogy Kobak nem is akarta. rárajzollak – mondta. de szeretnék ráülni a ródlira! – kiáltott. és gyorsan hosszúnadrágot és kabátot festett a fiúra. – Jaj. hogy megszólaljon? 104 . és mikor megint kinyitotta. – Hadd csak el. és Kobak természetesen most is segíteni akart a barátján. míg dideregni kezdett. – Segíts már! – jajgatott a kisfiú. még megfázol! – aggódott Kobak. és Kobak gyorsan letörülte az egész festéket. – Szegénykém. Hanem nagy baj lett.

de még nagyobbat fog tévedni. alighogy a sárkányt elûzték a tûzoltókatonák. hogy volt egyszer egy király… De csak egy egészen kicsi királyt rajzolt. hogy el se fért a papíron. A hétszer hét tûzoltóautón hétszer hét tûzoltólétra volt és hétszer hét tûzoltófecskendõ. még így is alig maradt egy kis hely a sarokban a boszorkánynak. Akkora tócsa lett. A sok kiskatona átrohant a következõ lapra a sárkánytûz elõl. külön lapra kellett rajzolni. Mert a mese az ókorban fog történni. Szóval egy egészen kicsi királlyal kezdõdött a mese. hogy a király elkiáltotta magát: – Ki merészel itt nagyobb lenni nálam? – azzal már össze is trombitálta a kicsi katonákat. Legelõször egy királyt rajzolt. mind a sárkányt locsolta. mire a sárkány mind a hét feje tüzet okádott rájuk. és már messzirõl azt kiabálta: 105 . mert a mesék úgy kezdõdnek. hogy odaférjen a lapra a sárkány is mind a hét fejével. mind elpusztultak volna. hogy nagyobb nálam. mert úgy elpusztítjátok nekem. ahogy az ókorban szokás. – Ez a sárkány azt hiszi. mikor még királyok éltek meg sárkányok meg boszorkányok.Meséskönyv-mese K obak meséskönyvet rajzolt. hogy a sárkány ellen indítsa õket. Ahány fecskendõ csak volt. jött a vörös hajú boszorkány seprûn lovagolva. meg a boszorkány meg az egész ókor. ÍRTA ÉS RAJZOLTA: KOBAK. Mert jött a boszorkány. hogy a hét feje közül egyetlenegy sem marad a nyakán! Kobak most telerajzolta a lap alját egészen kicsi katonákkal. de ide is átnyújtotta hét nyakán hét fejét a sárkány. Ha Kobak nem rajzol alájuk gyorsan hétszer hét tûzoltóautót.

Hanem a királyra nagyon megharagudtak. mert kitörött a piros ceruza hegye. az ötödiken kiszaladt a cipõjébõl. de az meg akkorát kacagott az ágyúgolyó-potyogáson. a hetediken kiszaladt a meséskönyvbõl. Ott repültek a kicsi király feje fölött s hát a király nem látott messzire. ráültek. elkergették. ott is utolérték. s a következõ oldalon potyogtak lefelé. Na most menekülhetett a boszorkány. de hiába. De szerencséjük volt a kiskatonáknak. hogy mért lövette hétszer hét ágyúval õket. a másodikon elhullatta a palástját. az elsõn elgurult a koronája. hogy a boszorkány. s erre a maradék tenger elnyelte a tüzet.– Tûzzé változtatom a vizet! Tûzzé változtatom a vizet! S hát abban a pillanatban tûzzé vált a nagy víztenger. menekült is. Hét oldalon át szaladt a kiskirály. 106 . jól elverték. Szerencsére a tûzoltókatonák se láttak messzebbre. hogy semmi más nem fért a papírra. úgy elröpült. a negyediken leszakadt róla a ruha. hogy átívelt a következõ lapra. a harmadikon a királyi almáját. csak a felsõ csücsökre a nap. a hatodikon hasra esett. azt hitte. és – hipp-hopp! – máris a másik oldalon termettek. Támadt erre olyan szivárvány. hogy még a seprûjét is a képen felejtette. még a hétszerhét messzelátóval se. hogy a könnye is potyogni kezdett. ezért az ágyúgolyók mind a röpülõ kiskatonák feje fölött süvítettek el. Ki is röpültek mind a papírról. A kiskatonák meg fogták magukat. s lövetni kezdte õket hétszer hét ágyúval. azon aztán szépen hazasétáltak a kiskatonák. Kobak alig gyõzte festeni. Bújt a kicsi király a trónszék lába alá. Volt ott aztán akkora ágyúgolyó-potyogás.

Számolni kezdett. – Mért állsz meg? – kiabált Kobak az órára. látta. – Hátha elromlott – nyugtalankodott. látta. – Na. – Bele fogsz zavarodni a végén. hátha már késõ van. írok neked egy kicsit – sandított Kobak az órára. hogy az óra állt rendületlenül. – Ejha! – kiáltott fel. s az óra járt megint. – Akkor mégse romlott el. hogy az óra jár. De ma valahogy nem volt kedve kinyitni a füzetet. hány óra van! De az óra csak állt tovább. Az óra megint megállt. lustálkodott. Azzal elkezdett jóízûen lustálkodni. Azzal írni kezdett. hogy az óra megállt. – Írok egy kicsit. – Utánozó K 107 . akkor még rengeteg idõm van. de mintha nem igaziból nevetett volna. mert az nagyon könnyû. mintha meg se állt volna. – De csak a számtant írom le. s ahogy felnézett véletlenül. És most már azért kezdett el lustálkodni. – Azért is lustálkodok még egy kicsit. ha nagyon akarod. de egyszerre csak nagyon furcsa lett. A végén már te se fogod tudni.Óra-mese obak leült leckét írni. de ahogy odanézett. – Majom! – nyújtotta ki a nyelvét Kobak az órára. hogy lássa: megáll megint az óra? Megállt. mintha mi sem történt volna. – Nahát ez jó vicc! – nevetett Kobak. – Egy kicsit lustálkodok – mondta az órának. – Remek – mondta –. Lustálkodott.

De ti tudjátok. az óra annál gyorsabban forgott visszafelé. hogy hangosan énekelni kezdett. – Éhes vagyok. Semmi közöd hozzá. amit föl se adtak. és azt mondta nyugodtan: – Korán van még vacsorázni! – azzal már ki is ment. míg akkorát nem kordult a gyomra. Az óra most rendesen járt. de Mama bejött. Mama! – kiabált. Az óra úgy forgott elõre. Kobak addig toporzékolt. s hát az óra most szaladni kezdett elõre. Megtanulom elõre a második három szakaszt is – határozta el magát Kobak. Az óra most visszafelé kezdett forogni. Kobak elõvette a számtankönyvet. Kobaknak erre olyan jó kedve kerekedett. Gyorsan leült. mint akit kergetnek. Kobak ott maradt éhesen a visszafelé forgó órával. De minél jobban toporzékolt. és úgy nézett az órára. hogy elfelejtett tovább toporzékolni.majom! Neked az a dolgod. hogy járj. – Nem vagy éhes? – jött be Mama csodálkozva. mintha egészen közönséges óra volna. hogy egy kicsit lustálkodom. 109 . – Rád se nézek! – toporzékolt most már Kobak. és megtanulta a három szakasz verset. megnézte az órát. mintha sose forgott volna visszafelé. – Itt a vacsora ideje – mondta. hogy nem az. és megoldott egy feladatot.

az iskolából kicsengettek. hogy megfájdult a torka. Mire másnap felébredt. a csengõ olyan sokára szólalt meg. a körme kinõtt. Ásított. mire megette volna. Mire hazaért. A villamos nem akart megérkezni. mindenki lusta lett. hogy mire kitakarított volna. hogy a gyerekek mind elaludtak. A villamos visszafordult. a tej nem akart fölmelegedni.Lusta-mese obak olyan lustán ébredt. kidugta a lábát a paplan alól. mire Kobak fölszállt volna. mire abbahagyta. mire megmosta volna. mire földet ért volna. Mire lefeküdt volna. mire K 110 . mint valaha. A tûz nem akart meggyulladni. hogy elfáradt. a füle piszkos lett. olyan lassan törülközött. hogy még másnap is az osztályban voltak. A játékvonat úgy vánszorgott. az ebédet rég megették. Olyan lassan mosdott. mire fogat mosott volna. hogy lustább volt. de olyan lassan. hogy mire letörölgette volna. de olyan lassan. az iskolatáska nem akart elõkerülni. minden bepiszkolódott. Otthon a seprû olyan lassan sepert. A tej megsavanyodott. A fogkefére rákövesedett a fogkrém. mire odaért volna. a kenyér megszáradt. hogy Kobak rég megunta. az iskolakapu nem akart kinyílni. hogy a meleg víz befagyott. rég felkeltek. minden beporosodott. hogy még a törülközõ is vacogni kezdett. mire levágta volna. a portörlõ olyan lassan törölgetett. mire megmosakodott. A tanító néni olyan lassan mondta a leckét. mire megitta volna.

körbejárt volna. a kugligolyó olyan lassan gurult. mielõtt elkezdõdött volna. 111 . a vízfesték rég megszáradt. hogy mire egy vonalat húzott volna. Ez a mese is olyan lusta lett. A ceruza olyan lassan rajzolt. hogy Kobak rég megunta. a radír rég kiradírozta. hogy a kuglik unalmukban maguktól fölborultak. mire a rajzlapra került volna.

A könyv mérgében összecsapta a lapot Kobak orra elõtt. Mama mérgében jól kiporolta Kobak nadrágját. addig fõzte a levest. Kobak mérgében az asztalra vágott. K 112 . – Olyan ebédet kapsz. Na most ehette Kobak a mérges ebédet.Mérges-mese obak mérgesen jött haza az iskolából. amilyet érdemelsz – mondta. – A tanító néni mérges volt. a ceruza mérgében összefirkálta az egészet. míg mérgében kemény lett. Mama nagyon mérges lett. a füzet mérgében szamárfület mutatott. mert az igazgató néni mérges volt – mutatta meg a négyest Mamának. A számtanpélda mérgében eldugta az eredményt. Kobak mérgében kilyukasztotta a füzetet a ceruzával. míg a villa úgy felmérgelõdött. Kobak mérgében belezavarodott a számtanpéldába. Kobak mérgében elhegyezte a ceruzát. a füzet mérgében ledobta magáról a kékpapírt. és úgy fülön fogta a tejeslábast. míg mérgében az egész kifutott. Addig verte a galuskát. a nadrág mérgében kihasadt. az asztal mérgében a tányért Kobak ölébe borította. Mérgesen szurkálta a villát a kemény galuskába. Mama mérgében nem segítette. A táska mérgében mindent kiborított. hogy Kobak kezébe szúrt. a füzet mérgében összegyûrte a könyvet. a tinta mérgében a négyesre ömlött. hogy a tej mérgében összement. A radír mérgében lyukasra radírozta a füzetet. mint a kõ. és a táskába ugrott. estig sem került elõ. A maradék ceruza mérgében összemaszatolta a füzetet.

Kobak erre úgy megtanulta a leckét. a ceruzát. hogy a négyes mérgében kipukkadt. bekapta a radírt. a galuskát. 113 . a tányért. a lábost. a villát. a nadrágot. a levest és végül bekapta az egész mérges napot. a füzetet. bekapta a könyvet.A négyes mérgében felfújta magát. a táskát. a számtanpéldát.

nyelvtanórán meg írógépe. hanem leszállunk az iskolagazdaságban. Megesszük a kiflit. hogy ki tudja számítani a csillagok járását. és körberepüljük az aznapi földrajzleckét. akkor vissza se repülünk. akkor mozgólépcsõn gyorsan a helikopterállomásra megyünk. Növénytanórán meg felülünk a kistraktorunkra. már ment is a mozgólépcsõhöz. Ahogy befejezte a tanulást. megköpüli a vajat. Visszamegyünk számtanórára. kiugrik a falból egy asztalka. – És honnan fogjátok tudni. és kimegyünk a mezõre. mindenki kap egy helikoptert. rajta a tej meg a kifli uzsonnára. egy régi várban. lecsutakolja a kiscsikót. Mikor az csengeni kezd. és minden gyereknek lesz egy távcsöve meg egy számológépe. Ott minden gyereknek lesz egy pici fejõszéke meg egy pici sajtárja. aztán átmegy a lóistállóba. hogy felvisz egész az iskoláig. A másik bástyáról fogunk ejtõernyõvel ugrálni lefelé. Nem kell többet K 114 .Mozgólépcsõ-mese obak nagyon szeretett mozgólépcsõzni. – Hát az nagyon egyszerû. – Ha megnövök. hogy könnyen megtanuljuk a történelmet. Mikor kicsengetnek a csillagvizsgáló óráról. Mert az iskola a hegy tetején lesz. ott lesz mindenkinek egy számológépe. Önmûködõ csengõ lesz a helikopterben. és fényesre keféli a szõrét. mint a madarak. megisszuk a tejet. Kiporciózza neki az ételt. De ha természetrajzóra következik. és utazott föl-le órákon át. és visszarepülünk az iskolába. építek egy óriási mozgólépcsõt – mesélte Mamának. és megfeji a tehenet. bemegy az istállóba. Egyik bástyájában lesz a csillagvizsgáló. hogy vége a földrajzórának? – kíváncsiskodott Mama. a harmadik lesz a helikopterállomás. – Az olyan mozgólépcsõ lesz. a negyediken lesz a magaslati napozó.

és napozhatunk a tetõteraszon. Mikor jól kitornásztuk magunkat. és ott tornászunk a jó levegõn. és egész délután úszkálhatunk a tetõ-fürdõmedencében. Itthon nem kell tanulni. mert mindent megtanultunk az iskolában.ceruzával írni meg radírozni. Tornaórára felmegyünk a magaslati napozóba. 115 . Mozgólépcsõn jövünk le este vacsorázni. és ejtõernyõn ereszkedünk le a házunk tetejére. Mozgólépcsõn megyünk a nagy televíziós szobába angolt tanulni meg németet. akkor mozgólépcsõn átmegyünk a másik bástyába. és ágyból nézzük a televíziót.

Efljõms leet-ee

obak hétfõn otthon felejtette a ceruzáját, kedden a radírt, szerdán a vonalzót, csütörtökön a számtanfüzetet, pénteken a nyelvtankönyvet, szombaton a tanító néni megcsóválta a fejét: – Legközelebb a fejed fogod otthon felejteni! – mert persze szombaton is otthon felejtett Kobak valamit, méghozzá az ellenõrzõjét. Vasárnap a tanító néni beszélt Mamával, hogy mit, nem tudni, de Mama hétfõn kifelejtette a levesbõl a sót, kedden a paprikásból a paprikát, szerdán a palacsintából a lekvárt, csütörtökön a töltött káposztából a húst, pénteken a vajas kenyérbõl a vajat, szombaton megcsóválta a fejét: – Legközelebb a fejemet fogom a konyhában felejteni – mert szombaton meg a rakott krumplit felejtette Mama a sütõben, míg jól oda nem égett. Vasárnap elmentek sétálni. – Menjünk csónakázni! – ugrándozott Kobak, de Mama elfelejtett jegyet váltani, és jegy nélkül nem lehet csónakázni. – Vegyünk fagylaltot! – kiáltott fel Kobak, de Mama elfelejtett pénzt hozni magával. – Menjünk haza! – szomorodott el Kobak, de Mama elfelejtette, merre kell hazamenni. Mikor egy útkeresztezõdéshez értek, elfelejtette, hogy jobbra kell fordulni vagy balra. Mikor a villamoshoz értek, elfelejtette, hogy az út jobb oldalán kell felszállniuk vagy az út bal oldalán. Így aztán elõször eltévedtek, másodszor órákon át kanyargott velük visszafelé a villamos, harmadszor este lett, mire hazaértek. – Legközelebb a fejemet felejtem itthon! – mondta otthon Mama, és Kobak egyszerre megértette, hogy miért hiányzott hétfõn a levesbõl

K

116

a só, kedden a paprikásból a paprika, szerdán a palacsintából a lekvár, csütörtökön a töltött káposztából a hús, pénteken a vajaskenyérrõl a vaj, hogy szombaton mért égett oda a rakott krumpli, és vasárnap mért tévedtek el. Ezért senki se csodálkozzon azon, hogy hétfõn Kobak nem felejtette otthon a ceruzát, kedden a radírt, szerdán a vonalzót, csütörtökön a számtanfüzetet, pénteken a nyelvtankönyvet, szombaton nem csóválta meg a tanító néni a fejét, és nem mondta többet: – Legközelebb a fejed fogod otthon felejteni! – mert Kobak sem felejtette otthon többet az ellenõrzõjét.

117

Árulkodó-mese

obak árulkodott. A tanító néni megmondta Mamának, hogy Kobak árulkodott, Mama megmondta Kobaknak, hogy a tanító néni árulkodott. – Nem szép dolog árulkodni! – szögezte le Kobak, és nagyon sokáig hallgatott. Másnap Gabika árulkodott. Kobak megmondta a tanító néninek, hogy Gabika árulkodott, a tanító néni megmondta Mamának, hogy Kobak árulkodott, Mama megmondta Kobaknak, hogy a tanító néni megint árulkodott. – Igazán csúnya dolog árulkodni! – mondta Kobak, és csendesen kiment a szobából. Harmadnap Katika árulkodott. Gabika megmondta Kobaknak, hogy Katika árulkodott, Kobak megmondta a tanító néninek, hogy Gabika árulkodott, a tanító néni megmondta Mamának, hogy Kobak árulkodott, Mama megmondta Kobaknak, hogy a tanító néni megint árulkodott. – Elegem van már az árulkodásból! – mondta Kobak, és sírva fakadt. De Mama nem mondott semmit, pedig igazán mondhatott volna valamit. – De Mama, mások is árulkodnak! – kiáltott fel végül is Kobak, mert túl hosszú volt a csend. – Nem szép dolog árulkodni! – mondta Mama. – De mi lesz, ha én nem árulkodok, és a többiek tovább árulkodnak? – esett kétségbe Kobak. De másnap Kobak nem árulkodott. Gabika árulkodott, Katika megmondta Kobaknak, hogy Gabika árulkodott, és Kobak nem mondta meg a tanító néninek, hogy Katika árulkodott.

K

118

hogy a tanító néni árulkodott. hogy Kobak nem árulkodott. Kobak azóta sem árulkodott.A tanító néni megmondta Mamának. 119 . és Mama nem mondta meg Kobaknak.

A fehér hajók lassan úsztak Amerika partjai felé. – Hajtogatok nektek két marék papírhajót. minden katona vízbe pottyant. Felállította õket a padlón. – Most pedig fel fogjátok nekem fedezni Amerikát! – szólt rájuk szigorúan.Ólomkatonás-mese obak kapott két marék ólomkatonát. most lássuk. mert jövök és megmentelek benneteket. mikor már eleget száradtak. hogy csak úgy egyszerûen felfedezheti Amerikát? Majd adtok ti neki! Azzal pici kalóz-zászlókat tûzött a hajókra. egy marék fehéret és egy marék feketét. egyik marék ólomkatonát jobb kéz felõl. mit tudtok! – állította õket Európa széleire. csupán körbe-körbe a tengerbe potyogtak. hogy minden hajó felborult. azzal elõvette a nagy világtérképet. Kobak büntetésbõl a tolltartóba zárta mind a két marék katonát. Két perc múlva mind a két marék katona holtan vágódott hasra. De a katonák semmi mást se csináltak. és senki sem fedezte fel Amerikát. Ússzatok. S a vége az lett. – Ez így unalmas – nézte a csatateret Kobak. Rettenetes csata volt. – Ússzatok! – kiabált rájuk Kobak. – Ti meg – ültette be hirtelen a jobb marék katonát a fekete papírhajókba –. – Na. K 120 . – Ti már indulhattok is – ültette be a bal marék katonaságot a fehér hajóba. s már indította is a jobb marékot a bal marék ellen. Mit képzel Kolumbusz. ti lesztek a kalózok. – Ti vagytok Kolumbusz és társai. Azzal egyenként kihalászta és kiterítette õket Afrikába száradni. másik marék ólomkatonát bal kéz felõl.

aztán nagy csattanással kinyílt. Rajzolt egy keménypapír-Kolumbuszt. a folyókat. a tengereket. Kobak már újrafestette a hegyeket. már csak az északi meg a déli sarok látszott ki fehéren. De az ólomkatonák csak azt várták. mert a tolltartó egyszerre csak ugrálni kezdett. Kobak úgy meglepõdött. Az ólomkatonák hanyatt zuhantak. és nekifogott radírozni. Jól is tette. azzal a szemétkosárba vágta mind a két marék ólomkatonát. Kobak lesöpörte a katonákat a térképrõl. de mindent ólomszínûre maszatolt a térképen. a két marék ólomkatona elfoglalta az egész földet.– Ha csak hasra esni tudtok. – Na megálljatok! Elcsúfítjátok itt nekem a térképet? Várjatok csak! – kiabált rájuk Kobak. aztán gyönyörû kékre festette a tengereket. és máris odamasíroztak. és mindent. Addig masíroztak körbe-körbe. De alighogy tisztára radírozott egy szigetet. és gyorsan fölfedezte Amerikát. delfineket és tengericsikókat is festett a habok közé. az ólomkatonák. 122 . a tengereket is. a folyókat is. – Kihajítom õket – döntötte el Kobak. s a katonák már masíroztak is végig a térképen. míg megint ólomszínûvé mocskolták az egészet. mint valami keljfeljancsik. hogy mire észbe kapott. de a térkép ólomszínû maradt. már ott is teremtek. A hegyeket is. és megint ólomszínûvé mázolták az egészet. hogy megszáradjon a festék. még halakat. és kirántotta alóluk a térképet. meg vízbe potyogni. akkor kuksoljatok itt – csukta rájuk a fedelet. mielõtt utolérték volna a kalózok.

123 . – De lapos – kukkantott vissza a földgömb. – Azt mondtad. mint a szivárvány? – büszkélkedett Gabika. hogy fehér rakétát rajzolsz. hogy repüljön. – Na várj csak! – mondta Kobak. – De én fehér rakétát akarok! – fordult el a földgömb. De a földgömbnek nem tetszett. Akkor azt hiszik. – Olyan rakétát. hogy olyan. – Miért ilyen tarka? – vizsgálgatta Kobak. és akkor beszélgethetsz vele. A földgömb visszafordult. – És miért olyan. rajzolt egy rakétát. és én csak rájuk irányítom a rakétámat. és megmutatta a földgömbnek. míg végül Gabika kapott. mint a szivárvány? – Hogy a Mars-lakók ne vegyék észre. – Akkor felgömbölyítem és összeragasztom. hogy szivárvány. – Na lássam! – Várj. – Nem látod. és – bumm! – szétrobbantom õket. és kivágta a rakétát. – De fehér papírra nem lehet fehérrel rajzolni. És ahogy hazaért. – Na most már szép fehér. – De én azt akarom. ami nem robbant szét semmit sem.Rakétás-mese K obak addig vágyott egy ûrrakétára. – Hát akkor mire való? – Repülni fog és énekelni. mindjárt megszárad. – Én fehér rakétát csinálok – komolyodott el Kobak. Piros volt és kék és zöld és sárga.

Hogy ne legyen nagyon egyedül az ûrben.– Repülni fog. – És énekelsz rólam? – Énekelek. – És most játszol velem? – Körberepüllek. Jön az én rakétám és – bumm! – felrobbantja. – Jó. Fehér. Ha nagyon unod magad. és háromszor megpördült maga körül. A földgömb várt. – Akkor szerbusz. – Hívtál. Megszáradt már? – Meg. Avval már fel is repült. de jó! – nevetett a földgömb. – Gyere vissza! Gyere vissza! – kiabált a rakéta után. földgömb! Én most elrepülök. mert pördülök! – kiáltotta megint. – Gyere. és visszajövök. rakéta! – Szerbusz. itt vagyok! – huppant mellé a rakéta. és felröppent a Napba. elbúcsúzhatnál tõle. aztán unni kezdte magát. – Akkor jó utat! – Viszontlátásra – intett vissza a rakéta. – Nekem is van rakétám. akkor pördülj hármat. Jó? – Jó. Jön az én rakétám és – bumm! – felrobbantja. – Jaj. – Nagy dolog! El se tud bújni a szivárvány mögé. Másnap Kobak zsebre dugott kézzel állt meg Gabika mellett. – De visszajössz? – Visszajövök. – De az én rakétám repül és énekel! – Nagy dolog. Én repülõ rakéta vagyok. 124 . – Merre jártál? – A Holdban. De mielõtt elröpítem. – Mit csináltál? – Repültem és rólad énekeltem. tengereket. – De aztán elröpülök a Napba. De a rakéta nem hallotta. várt az asztalon. – És nem robbantod fel? – Dehogy robbantom. – Mit láttál? – Hegyeket.

és a tengericsikók kidugják a fejüket.– De az én rakétám beszélget a földgömbbel. és – püff! – kiütötte Gabika kezébõl a rakétát. 125 . hogy „Jó reggelt. – És akkor jön az én rakétám. Reggel azt mondja neki. és akkor a földgömb pördül egyet örömében. és a tengerekbõl kiintegetnek a halak az uszonyukkal. földgömb!”. és – sutty! – lekaszabolja a tengericsikók fejét! – Unalmas vagy – mondta Kobak.

mindegyik hasonlított valamilyen autóra. hogy ilyen autót nem látott még senki sem. – Hogy nem untak ennyi egyforma autót feltalálni – nézte a szétszedett autókat szomorúan. Nekifogott a tervrajzoknak. hogy szétszedte minden játékautóját. hogy õ olyan autót talál fel. – Hogy a vízen is tudjon járni. – A tûzoltóautó pont olyan.Feltaláló-mese obak elhatározta. – És miért van madárszárnya? – Hogy a levegõben is tudjon repülni. K – Miért van halfarka? – kérdezte Katika. – És a földön hogy jár? – Kerekekkel. és felszáll a levegõbe. aztán haluszonnyal a tengeren. ha ki kell kerülni egy másik autót. 126 . – És mi történik. és mikor földet ér. ha hosszú útra indul? – Elõször kerekeken megy. Végre a hetvenhetedik rajza úgy sikerült. és elhatározta. És hogy össze ne ütközzön. Megmutatta Katikának. Avval kezdte. összecsukja. De akárhogy igyekezett. aztán kitárja a szárnyait. hogy feltaláló lesz. hogy figyelmeztesse a sofõrt. mint a versenyautó. A levegõben kitárja a szárnyát. beszélõ dudát is fedeztem fel neki. mint a Mercedes – tûnõdött Kobak. a mentõautó pont olyan. amilyet még senki se látott.

míg megszáradunk. köszönünk Mamának. – Nem kell ennivalót vinni! – húzta ki magát Kobak. Mert az autómba tanítógépet is terveztem. – És hogy fogunk megfürödni? – Kiállunk a madárszárnyra. elszárad.– De hova tesszük az ennivalót? – aggódott Katika. és csenget reggel fél hétkor. – És ha elkésünk az iskolából? – Nem késünk el. és addig körözünk alatta. és alszunk. mert vekkert is terveztem bele. Mikor aztán jóllakott az ember. – És ha megszomjazunk? – Felhõ alá tartjuk a poharat. – De ki fog köszönni nekünk? – Hazamegyünk. – És ha elálmosodunk? – Akkor önmûködõre állítjuk a kormányt. – És hogy fogunk megtörülközni? – A nap alá robogunk. úgy megyünk iskolába. és az antennával futózáport kavarunk. és az esõ alá robogunk. és amíg alszunk. 127 . hogy az ember csak azt mondja a dudának: „Éhes vagyok!” – és a motorból már ki is nõtt egy almafa. – Ez olyan autó. hátraeresztjük a széket. minden leckét megtanít. – És mikor fogjuk megtanulni a leckét? – Álmunkban.

Mama fejcsóválva nézett be az ajtón. – Képzelõdés az egész. csak torta meg palacsinta. – Mi vagyunk. – Ne bolondozz. Mától fogva minden fordítva lesz. A nagynagy vakációt. – Nahát! – szörnyülködött Mama. – Nahát! Nahát! Nahát! Meg kellett magyarázni. – Él-jen a gye-rek-vár-ros! 128 . nincsen többet spenót. Nincsen többet iskola. – Ki az! – kapta fel a fejét Mama. meglátod – magyarázta Kobak.Helikopteres-mese Elsõ fejezet amelyben Kobak feltalálja a gyerekvárost. hogy feltaláltam a gyerekvárost? Hát ide figyelj! Most be fognak csengetni a gyerekek… Ebben a percben csengettek. A felnõttek fogadnak szót a gyerekeknek. Elkiáltotta magát: – Nincsen többet iskola! Nincsen többet iskola! – és örömében ugrálni kezdett. Azzal bevonultak a szobába. nincsen többet iskola. Mama! – kezdte el Kobak. – Feltaláltam a gyerekvárost. Kobak! De Kobak csak ugrált és kiabált: – Nincsen többet iskola! Nincsen többet iskola! – Nahát! – rökönyödött meg Mama. a gyerekbizottság – mondták kórusban a gyerekek. és nincsen többet spenót E gy nap Kobak arra ébredt. hogy feltalálta a gyerekvárost. – Ide figyelj. – Nem hiszed. – Nahát! Nahát! Nahát! – Most lesz csak igazságos.

AHOVA AKAROD. És nincsen többet spenót. – Spenót! – utasította rendre Mama. – Állj csak szépen a sarokba! A postás most meglobogtatta kezében a lapot. hogy meglegyen a mindennapi… – Torta! – vágta rá Kobak. – Nem akarsz szót fogadni. akkor ti csak játsszatok tovább. – Torta! – makacskodott Kobak. – Ki az? – A postás. Elhoztam a mai postát. ez remek! – kiáltott fel. A gyerekvárosban a felnõttek fogadnak szót a gyerekeknek. én elmegyek dolgozni. csak torta meg palacsinta. – Mást nem tudtok kitalálni? – Ne tessék nevetni. mától fogva a szülõk fogadnak szót a gyerekeknek. Mama elámult. Mama! – húzta meg magát Kobak. – ÓRIÁSI SZENZÁCIÓ! ÚJ TALÁLMÁNY AZ ÁGYHELIKOPTER! – olvasta izgatottan. – Azért jöttünk – kezdték a gyerekek –. – Mi bizottság vagyunk! – És a porolót elkobozzuk! – állt mellé egy kisfiú. – Na gyerekek. FELTALÁLTA NEKTEK KOBAK. Mama elnevette magát. – Akkor sarokba kell hogy állítsalak. – Azzal már olvasta is a vezércikket: – MEGALAKULT A GYERMEKVÁROS! MINDEN SZÜLÕ KÖTELES SZÓT FOGADNI A GYEREKEKNEK!… – Na látod. Rend a lelke mindennek! – Játssz a gyerekekkel.– Nin-csen töb-bet is-ko-la! Mama most már csak ingatta a fejét jobbra-balra. ez komoly dolog! – szólt rá szigorúan egy szemüveges kislány. de Kobak nem hagyta magát. – HA ÁLMOS VAGY. – Nem találnál fel nekem is ide 129 . – Ez nem játék. hogy megmondjuk – folytatták –. Mama? – szólt rá szigorúan Kobak. – Nahát. ide figyelj. – Spenót! – dühödött fel Mama. Mama legyintett. ne velem! – sértõdött meg Mama. ODA VISZ. ALUDHATSZ. Ha nem hiszed. Most bekopog a postás… Ebben a percben valóban bekopogtattak.

hogy nem fogadtál szót. Visszarobogott. s hát tényleg ott volt minden játék. És a parton kaktusz is lesz. Hanem ahogy a kis vitorlást pakolta kifelé. Azért is kartingba ülök – mondta. ahova akarom. a diavetítõt. visszaviszem a játékokat! – Akkor téged is a sarokba állítalak! – zárta le a vitát Kobak. és megnyomnám a gombot. 130 . a dominót. felszedem a parkettet. a similabdát. – Te akartad! Akkor maradj a sarokban. neked nem jár – torkollta le gyorsan Kobak. olvasnám az lapokat. ha akarom. Mama felcsattant dühösen: – De hiszen itt nincs is hol vitorlázni! Kobak rászólt szigorúan: – Aki a sarokban áll. Most aztán tényleg elrobogott. a villanyvonatot és az igazi kicsi vitorlást. csak lefeküdnék kényelmesen az ágyba. a futball-labdát. Oda vinne. beszállt a sok játék.egy ágyhelikoptert? Nem kéne többé a lépcsõket másznom. Beszállt Kobak. A postás duzzogni kezdett: – Ha nem kapok én is ágyhelikoptert. de Mama hallani sem akart semmiféle megbánásról. Különben is. kijöhetsz a sarokból – mondta. ágyhelikopterezek a tó fölött. a paprikajancsit. az nem szólhat bele a beszélgetésbe. – Te felnõtt vagy. – Te csak vedd elõ a táskádból a léggömböt. s a karting már ott is termett a szoba közepén. otthagyták Mamát s a postást a sarokban. De alighogy elrobogtak. – És azért se helikopterre ülök. meg pálmafa. – Ha megbántad. a robotgyereket. elrobogtak. és a szoba közepén vitorlázok. A postás engedelmesen a táskájába nyúlt. a cserépkakast. – Menj csak a magad feje után! – Azzal hátat fordított. Kobaknak eszébe jutott Mama. hogy ne is lásd a találmányomat. – Hát jó! – sóhajtott Kobak. És ha akarok.

Feltalált magának gyorsan egy zsebtelefont. vezessünk ketten! Jó? – Jaj. Halló. amiért összeütköztetek.Második fejezet. – A felnõtt autókat a botanikus kertbe zártuk. – Várlak a sarkon. – Jaj. mint egy felnõtt! Mit tehetett volna Kobak. Azzal megindultak. sehol sem találta Katikát. amelyben Kobak és Katika sokat veszekedik. – Én hívtalak. máris itt vagyok – ugrott elõ Katika. én vezetek! – makacskodott Kobak. – Unalmas vagy. – Jövök – kiabált Katika. – Stop! Itt a sarok! – hunyorított a stoplámpa. – Jaj. – Gyere. Kobak hiába kereste. Egy zacskó cukor. ha felnõtt autóval ütközünk össze? – rémüldözött Katika. abba kiabált bele: – Halló. de még többet kartingozik A gyerekváros tele volt robogó kartingokkal. – Stop! – állt eléjük a stoplámpa. – Halló. Katika. – Én vezetek – ült be a kartingba. – Rend a lelke mindennek! Most minden fordítva van! – De mi lesz. Kobak! – Jössz kartingozni?– hívta Kobak. – De én akarok! – nyafogta Katika. és addig robogtak össze-vissza. – Itt a jutalom. – De én jobban tudok! – torkolta le Kobak. – Kobak. 131 . fogta magát. míg egy kartinggal összeütköztek. – Ne félj! – nyugtatta meg Kobak. annak rossz vége lesz! – esett kétségbe egészen Katika. Katika. – Arra is volt gondom – húzta ki magát Kobak. – Te mindent jobban tudsz! – biggyesztette el a száját Katika. – Hopp. Katika! – Itt Katika – jött a válasz. de jó! – ujjongott Katika. A felnõttek nem tudnak kis helyen játszani. ebbõl baj lesz! – ijedezett Katika. jelentkezz! Itt Kobak. ide hozzám! – fütyült a milicista. és beült Katika mellé a kartingba.

mintha nem lennének botanikus kertbe zárva. Azzal berobogtak a botanikus kertbe. – De mi majd megmutatjuk nekik! – húzta ki magát Kobak. hogy elszaladtak gyorsan palacsintát enni. – Mit jön nekem? Nem magáé a botanikus kert! – vágott vissza a nyakkendõs. – Maga csak ne tõlem féltse a közvagyont! – dühödött meg a nyakkendõs. mintha nem lennének botanikus kertbe zárva. Javában állt a veszekedés.– Dehogyisnem. – És nyerni is fogunk? – ámuldozott Katika. Azzal füttyentett egyet. Gyere. Kobak meg Katika erre úgy megéhezett. Harmadik fejezet. Azzal megint füttyentett egyet. meg kartingverseny. Már ott is termett a gyõzelmi óriástorta. – Na látod – húzta el a száját Kobak –. – De még mennyire! – hetykélkedett Kobak. de olyat… amilyen még nem volt. A tévé már ott is termett. pont úgy játszanak. – A botanikus kert mindenkié! – üvöltötte a kockás sapkás. – Itt én parkolok! Nincs szeme? – kiabált a kockás sapkás. – Ez is játék! – biggyesztette el a száját Katika. – De még mennyire! – mondta nagy büszkén Kobak. A felnõttek még játszani sem tudnak. – Olyan kartingversenyt rendezünk. pont úgy játszanak. 132 . nézd meg. amelyben tévé is lesz. és a díjat az kapja meg. De a tévé máris közvetíteni kezdett. aki megérdemli – A tévé is közvetíteni fogja? – kíváncsiskodott Katika. – Unalmas. – Ökör! – Marha! – Ökör! – Marha! – üvöltöztek össze-vissza.

úgy látszik. míg megkezdõdött a nagy kartingvreseny. kezdõdik a nagy kartingverseny! – Nem lesz csalás? – kérdezték a gyerekek. – Én gyõztem! – mondta Kobak. A piros kartingból egyszerre szállt ki Kobak és Katika. – Kobak. ahogy csak a torkán kifért. – Te csak mellettem ültél! – mondta Kobak. De Kobak nem volt sehol. gyerekek – szaladgált jobbra-balra –. – Te ültél mellettem! – mondta Katika. – Se ámítás? – Nem – mondta a tévé. – Én gyõztem! – mondta Katika. De Katika nem volt sehol. Katika! Hol vagytok? – rohangált a tévé körbe-körbe. Búgva-berregve robogtak elõ a kartingok.– Gyerekek. – Nem igaz! – Hazudsz! – Te hazudsz! Már javában állt a verekedés. már a másodikra. csak azt nem tudta senki. tévedett az elõbb. – Hívd ide. – Most a fiúk törnek elõre. mert most meg azt mondta: – De hiszen ez Katika! – Hajrá Katika! – sikongtak a lányok. hogy kinek. ordítani kezdtek: – Hajrá. – Katika – mondta a tévé. – Éljen! – kiáltotta a tévé. – De ki fog nyerni? – izgultak a gyerekek. – Se kivételezés? – Nem – mondta a tévé. míg a hangszóró nem kiáltott: 133 . tévé! – kiabáltak a gyerekek. s addig ütötték. most a lányok… most egy ismeretlen piros karting tör elõre… ki ülhet benne… már harmadik helyre került. Kobak! De a tévé. cibálták egymást. – Nem – mondta a tévé. gyertek. tévé. – Áruld el. a lányok Katika pártjára. üvöltött a tévé. már az elsõt is körözi le… de hiszen ez Kobak! Ez kellett csak a fiúknak. addig-addig. ki fog nyerni! – Kobak – mondta a tévé. A fiúk Kobak pártjára álltak.

– Nem igazságos! – zúgolódtak a lányok. – Nem igazságos! – zúdultak fel a fiúk. Lett erre nagy kacagás. Ki akarrja kiprróbálni? – Én! Én! – kiabáltak a gyerekek. KOBAK ÉS KATIKA EGYSZERRE ÉRT CÉLBA. EGYSZERRE ÉRT CÉLBA. De Kobak rendíthetetlen volt. – HÚZD KI KATIKA! HÚZD KI KATIKA! – krákogta a hangszóró. de az állatkertben vége is a mesének Trombitaszóra ébredtek. míg el nem aludtak. Negyedik fejezet. – Trratatatatata! – recsegte a trombita. – KISORSOLJUK KISORSOLJUK – recsegett a hangszóró. MINDKETTEN MEGNYERTÉK AZ ELSÕ DÍJAT. – Veri a kicsiket. EGY KETTÕ HÁROM NÉGY. elröpülünk a cirkuszba. – Itt a hírres ágyhelikopterr. MEGNYERTÉK AZ ELSÕ DÍJAT. REND A LELKE MINDENNEK. megszöktetjük az oroszlánt. – Hahahahaha! Addig nevettek. REND A LELKE MINDENNEK. – Rend a lelke mindennek! – mondta. 134 . DE NEM KAPJÁK MEG MERT ÖSSZEVEREKEDTEK. REND A LELKE MINDENNEK. ÖSSZEVEREKEDTEK. itt a nyereséged! – kiáltotta. HANGSZÓRÓ PRÓBA HÁROM NÉGY. – Húzza a lányok haját. – Sorrba! Sorrba! – harsogta a trombita. – Kié lesz a torta? – szomorodtak el a lányok. És Kobak máris az ágyhelikopteren találta magát. – Úgy kell neki! – kacagtak a lányok. a feltaláló.– HAGYJÁTOK ABBA A VEREKEDÉST! HAGYJÁTOK ABBA A VEREKEDÉST! HANGSZÓRÓ PRÓBA HÁROM NÉGY. – Gyere. és a tortát az arcába vágta. – Elsõ Kobak. – Karcsi! – kiáltotta. – EGY KETTÕ HÁROM NÉGY Azzal egy óriási kalapba dobták a cédulára írt neveket. Karcsi. – Karcsi! – húzta ki a cédulát Katika. amelyben végre felszáll az ágyhelikopter. – Hihihihihi! – Úgy kell neki! – nevettek a fiúk. – Karcsi a nyertes. – De kié lesz a torta? – kaptak észbe a fiúk.

mihez kezdjen.– Hova vigyelek? – kérdezte az ágyhelikopter. Úgy tapsoltak. – Horkolj – súgta oda neki az ágyhelikopter –. Odasúgta Kobaknak: – Szabadíts meg. – Bízd csak rám – súgta vissza Kobak –. de ebben a percben a feje fölött felzúgott az ágyhelikopter. – Egy-kettõ-három-négy! Ostor-csattogj-három-négy! – kiáltotta. Úgy is lett. csitt-csatt. 136 . ahova akarod! – berregett az ágyhelikopter. mindenki az ágyhelikoptert nézte. minket tapsolnak. és jóízûen horkolni kezdett õ is: – Hrr! Hrr! A gyerekek odavoltak a gyönyörûségtõl. hogy Kobak azt sem tudta. ahova akarod! – kiáltott a két ágyhelikopter és – bzzz! – felszálltak. Ugorj-Leó-három-négy! De Leó nem akart ugrani többet. – A cirkuszba – mondta Kobak. Kobak horkolni kezdett: – Hrr! Hrr! Hanem most odajött Leó. hogy a feliratokat mind összecserélték. s a gyerekek úgy megtapsolták õket. – Bzzz! A gyerekek rá se néztek többé az Aranyszoknyásra. Nézi Kobak meg Katika. Mecsattintotta ostorát: – Csitt-csatt. bújj be az ágyhelikopterbe. hát látják. és horkolj tovább nyugodtan. hogy mi történt. Aranyszoknyás mérges lett. hogy könnyük hullt a kacagástól. A porondon épp Leót. Hát még mikor Katika is megérkezett ágyhelikopteren. – Oda viszlek. Leszálltak. lefeküdt az ágyhelikopter mellé. A helikopter megint megkérdezte: – Hova vigyelek? – Az állatkertbe – mondta Kobak. – Oda viszlek. Hanem az állatkertben nagy volt a felfordulás. az oroszlánt ugráltatta tüzes karikákon át az Aranyszoknyás. – Az állatkertbe – mondta Katika. és már ott is köröztek a cirkusz fölött. megver az Aranyszoknyás.

– Mert ki van írva. Leó. én olyan gyerekvárost akartam. Kobak elhallgatott. most hazamegyek és kiengedem Mamát a sarokból. Mamám? – rohant oda Leó. akkor már minden rendben van? Miért nem eresztitek ki õket? Mit csináltok? – Etetjük õket – mondták a gyerekek. Összevissza etették õket mindennel. még te is. aztán vigasztalni kezdte Leót. hogy kolibri. – Zebra kolibri felirattal… Hihihihi! – Oroszlán krokodil felirattal… Hahahaha! – Elefánt egér felirattal… Hihihi! Kobak szomorúan nézett körül. – Õr bácsi! Szedd szét a ketrecét! – kiáltotta Kobak. – Mor-mor-mor… – verdeste mancsával a ketrecet az oroszlánmama. kiabáltak össze-vissza. ahol mindenki boldog. A gyerekek nevettek. – Azonnal szedd szét a ketrecét! – Ennek szegénynek már hiába. legalább te menj haza! Leó! Szabad vagy! Hallod? Menj haza! – ordította magán kívül Kobak. hogy „ne etesd!” Hát most minden fordítva van. az oroszlán ketrecére az. hogy krokodil. és mindent megtanulok. és ha megnövök. és az apukákat a botanikus kertbõl. 137 . – Mamám! – kiáltotta el magát Leó. – De ketrecben maradhatnak. Ennek szegénynek már vége – mondta az õr. hogy egér. ugye? Hát akkor mi van fordítva? – kiabálta Kobak. – Tudod. És ne búsulj. igazi rendet csinálok. – Beteg vagy.A zebra ketrecére az volt kiírva. – Mind meg fog betegedni ez a sok szegény állat. Most elõcsoszogott az állatkertõr. és elmegyek az iskolába. visibáltak. – Leó. az elefánt ketrecére meg az. Csak állt némán. ha a zebra ketrecére kiírjátok. – Ezt a szegény oroszlánt is felpuffasztották – mondta az õr. – Mit nevettek? Hát felnõttek vagytok? Már veletek se lehet játszani? Azt hiszitek. a mamája mellett. – Mor-mor-mor – hajtotta fejét a mancsára az oroszlánmama. De az õr csendesen megszólalt: – Ez már itt marad. hogy kolibri.

138 .– Rend a lelke mindennek! – mondta Katika. és kézen fogva hazamentek.

Várépítõ-mese

Elsõ fejezet, amelyben Kobak elnyeríti magát, négykézlábra áll, és valódi lóigazolványt kap

obak már öreg iskolás volt, de még nem felejtette el a lovacskát, aki az elsõ iskolai napon megvigasztalta. Csak az volt a baj, hogy a lovacska azóta sem akart rányeríteni. Mintha sohasem is nyerített volna. Hiába nézte Kobak a falat naponta, egyetlen repedésbõl sem bukkant elõ, mintha szándékosan elbújt volna. A pad repedéseibõl sem akart elõbújni. Mintha onnan sem nyerített volna sohasem elõ. De Kobak nagyon szerette volna, ha megint rányerít. Rajzolt hát mindennap egy lovacskát a táblára, de meg se szólalt. Úgy látszik, ez a lovacska csak azokra a gyerekekre nyerít, akik elõször jönnek iskolába. Hanem a lovacska helyett nyerítettek a gyerekek. Ahányszor meglátták a táblán a lovacska-rajzot, annyiszor nyerítették el magukat. A fiúk mély hangon, a lányok magas hangon, aztán kórusban. Addigaddig, míg egy nap Kobak is elnyerítette magát, és négykézlábra állt. Ettõl fogva a gyerekek mindennap körbelovagolták Kobak hátán az iskolát, még igazolványt is kapott, de valódit, hogy

K

139

és a rajzolt lovacskáról megfeledkezett. Egyik nap nagyban lovagoltak az udvaron, mikor Gabika elkiáltotta magát: – Ló, vigyél a várba! Kobak nem sokat gondolkozott, becsörtetett az udvar végén álló deszkamaradékok közé. Ezzel már meg is született a vár. Nem is kellett mást csinálni, csak felpakolni, a deszkadarabokat a ló hátára, elhajtani a lóval a kerítés tövébe, ott lerakodni, és felépíteni a várat. Ez igazán hamar ment. Mikor kész volt, rá kellett írni nagy betûkkel, hogy

Most már az egész osztály azt hitte, hogy sürgõsen be kell rohanni a várba, és ha a ló nincs odabenn, hát egyszerre berohan az egész társaság, és összedõl a vár, de szerencsére a ló épp benn álldogált, csak a fejét dugta ki, úgy kiáltott rá a gyerekekre: – A várba csak igazolvánnyal lehet belépni! Gabika abban a percben õrré lépett elõ, és kiállt a várkapuba. – Kérem az igazolványokat! – kiáltotta, és elõvette a ceruzáját, hogy kilyukassza a belépõket. De senkinek sem volt igazolványa, csak a lónak. Fogták hát magukat a gyerekek, és lóra ültek. Egyik volt a ló, a másik a lovas. Így lovagoltak neki a várnak. De a várõr a várkapuban mind lelökte a lovasokat a földre. – Igazolvány nélkül senki sem mehet be! – jelentett ki Gabika, és volt valami a dologban, mert be se fért volna senki, ha már a ló benn állt a várban. De ezt senki sem volt hajlandó észrevenni. Elkezdtek hát az igazolványokról tanácskozni. – Együtt építettük a várat, mindenkinek jár belépõ! – kiáltotta Katika. Igaza volt, de Gabika tudta, hogy senki sem tudna húsz egyforma igazolványt rajzolni, ezért aztán azt mondta: – Nem oszthatunk ki húsz egyforma igazolványt, hogy ló. Ha mindenki ló lesz, nem tudunk játszani. – De mi is be akarunk menni a várba – kiabálták a gyerekek. Kobak megtalálta a megoldást.

140

– Újjáépítjük a várat – kiáltotta, s a hátával már szét is vetette az egyszemélyes várat. Nagy nyihogva körbelovagolta a romot, aztán már be is állt teherhordó lónak. Annyi téglatörmeléket, hullámbádog-darabot összehordtak, hogy három napig építhették a várat. De most akkora várat emeltek, hogy majdnem az egész osztály belefért. Második fejezet, amelyben Kobak lóból kínzómester lesz, kínzómesterbõl meg király Állt hát a nagy vár, és olyan szép volt, hogy megkívánta az ellenség. Az ellenség pedig nagyon erõs volt, mivelhogy nem más volt, mint a III. osztály. Így hát nagy volt a csata, de a vár védõi nem hagyták magukat. El is fogtak egy harmadikost, és bezárták a várba. Kobak – hogy õ lehessen a kínzómester – gyorsan elcserélte a ló-igazolványát egy színes ceruzával, és megkapta az új igazolványt:

Mert a harmadikost úgy meg kellett kínozni, hogy elmenjen a kedvük várat ostromolni. Így hát Kobak bevonult az ellenség mellé a várba, és megkezdõdött a nagy ítélkezés. Gabika a várkapuból hirdette ki az ítéletet, hogy a harmadikosok is hallják. – Mit érdemel az a bûnös, aki a várra tört? – kérdezte vészjóslóan Kobak. – Vegye ezt a vasgolyót, és emelje fél kézzel magasba százszor! – hangzott a rettenetes ítélet. És Gabika begurította a várba a vasgolyót. A fogoly magasba lendítette a golyót. Kobak számolni kezdett. A

141

mert a várban a helye! – szónokolt Katika. Kobaknak két feje volt rajta. milyen szépen tudtok ülni. Igazi verekedéssel fogjuk visszaszerezni a golyót. Így hát Kobak elfogadta a királyságot. mi történt. a kínzómester. míg vissza nem adják! – javasolta Kobak. Kapott koronás belépõt. Úgy ültek ott szomorúan a padokban. ha akartok! Na. – A golyó kínzóeszköz. Ezzel aztán el is dõlt a vita. hogy a gyerekek elkiáltották magukat: – Kobak a király! Mától kezdve Kobak a király! Mert mondanom sem kell.vár körül pisszenés se hallatszott. 142 . és visszaszerezzük. mint egy igazi kártya királynak. és Kobak olyan buzgón verte be a szegeket. De a hatvanhatodik golyólendítés után becsengettek. és mind a két kobakján ott virított a korona. Minden szünetben építkeztek. a másik meg nevetett. akkora várat szegeztek össze. Lett is olyan igazi verekedés. hányszor bírja magasba emelni az ellenség a vasgolyót. mindenki hallani akarta. – Ellopta az ellenség az ágyúgolyót – kiabált Gabika. Hanem az egyik feje sírt. hogy a tanító néni. A következõ szünetben senkinek sem volt kedve kimenni az udvarra. másnap pedig Kobak szeget és kalapácsot vitt az iskolába. – Kínozzuk meg az ellenséget. hogy a király is belefért. A következõ szünetben pedig nem volt a golyó sehol. megdicsérte õket: – Ugye. hogy az egész vár földig omlott. mint egy igazi kártya. valahogy eltelt a nap. aki nem tudhatta. de Gabika letorkolta: – Az nem lenne igazi. Olyan szép volt a várba lépõ igazolvány.

Mikor látták. és elfoglalták. elõször a királyt. Most hát bajuszt és szakállat rajzolt a királynak. mert az ellenség is háborúzik. Nem igaz? Így hát nem volt mit tenni. és akkor is õriznie kell. hogy most mind a két fejével sírt a király. csak kuksolt egész nap a várban. De ha nincs háború. – Király vagy és kész! Az unalmas munkát is el kell végeznie valakinek. Unalmában Kobak átfestette a várba lépõ igazolványt úgy. Minden szünetben a várban kell lennie. mert lyukas óra van. Nem lehetnék inkább ló megint? De Gabika hajthatatlan maradt. háromszor ítéli el az ellenség. csak Kobak maradt a várban. – Mert királynak lenni nemcsak dicsõség. mert õ rajzolta a csodálatos belépõt. akkor a király ott kell üljön a várban. mit tehetett egy magányos király egy egész osztály ellen? Menekülni nem akart. mert az szégyen lett volna. mert egy király mégse mehet haza csak azért. Egész nap csak várban kuksolás. Egy király csak háborúban lovagol ki. Harmadik fejezet. De a harmadik napon már nem bírta tovább. Amíg csak ellenség van az udvarban. Egy királynak is csak kell dolgozni. Nem igaz? Más se kellett a harmadikosoknak. De miután ez is megvolt. hanem szombaton váratlan dolog történt. harmadszor a lovat Borzasztóan unalmasan telt el a hét. továbbra is királykodnia kellett. mert egy király nem hagyhatja csak úgy el a várat. mert unalmában megöregedett. nagy hajrával betörtek. 143 . amelyben Kobakot elfogják. Hiába harcolt Kobak hõsiesen. de aztán már semmi dolga nem akadt. de akkor nem törhet be az ellenség. mikor az osztály már hazament. másodszor a kínzómestert. – Nagyon unalmas királynak lenni. Kobak kuksolt is a várban szorgalmasan. hogy csak Kobak õrzi a várat. Ebben sok igazság volt.– Miért sír az egyik fejem? – kérdezte Gabikától. mert király nélkül nem vár a vár. Az egész osztály hazament egy órával hamarabb. így hát elfogták. megint unatkozni kezdett.

aki emeltette velünk a vasgolyót? – hangzott el újra a vészjósló kérdés. Te csak folytasd tovább. de a király itt marad. csak egy õrt hagytak ott. Ha a kínzómester is magasba lendítette százszor a vasgolyót. – Te itt maradsz – parancsoltak rá –. mint akik jól végezték dolgukat. a kínzómester és a ló egyedül a büntetéssel. a hetvenediknél pedig azt mondta: – Én hazamegyek ebédelni. – Mit érdemel az a kínzómester. a harmadikosok. Hanem az ötvenedik lendítésnél megkordult a harmadikos gyomra. a kínzómester és a király egyaránt megkapta a magáét. Így maradt Kobak. a ló hazamehet.– Mit érdemel az a király. ha õ is magasba lendítette százszor a golyót. akit gyorsan kineveztek kínzómesternek. és számolod a golyólendítéseket. Kobak hõsiesen bûnhõdött. a király. de a kínzómester itt marad. hazamehet. – Emelje fel százszor a zsákmányolt vasgolyót! – hangzott az ítélet. s miután a ló. Világos? – Megértettem! – vágta vigyázzba magát a harmadikos. aki az ellenség királya? – kezdõdött meg az ítélkezés. Kiírta nagybetûkkel a várra. aki kivert minket a várból? – Emelje fél kézzel magasba százszor a zsákmányolt vasgolyót! Háromszor ítélték el Kobakot. – Emelje fél kézzel magasba százszor a zsákmányolt vasgolyót – visszhangzott az ítélet. hazamentek. hogy és már számolta is a golyólendítéseket. Ha megvan a száz lendítés. Harmadszor is fölhangzott a kérdés: – Mit érdemel az a volt ló. Csak akkor mehet haza. 144 .

– Aki nem tudta megvédeni a várat.. a király a kompótot. ha tudsz! Indulj. 82 a kínzómesternek. Mindenkiben meghûlt a vér. – Amíg áll. – Menj. 81 a lónak. – Nem is akarok király lenni! Ló akarok lenni! A gyerekek ráültek a földön vergõdõ Kobakra. Kobakot a vár közelébe se engedték. kibékülnek az ellenséggel. 83 a királynak. 100 a kínzómesternek. Negyedik fejezet. mire Kobak addig kémkedik.– 78 a lónak. – A várat elfoglalták – szögezte le Gabika. 99 a királynak. – Azért is untam a királyságot! – kiabálta Kobak torkaszakadtából. – Egyedül kellett védenem a várat az egész harmadik osztály ellen. hogy megszólalt a csengõ. Fogta magát. Hagyjuk abba a verekedést. – folytatta tovább a számolást – 97 a lónak. és már rángatták is le Kobakot a földre. A leváltott király csak ténfergett az udvaron. az nem lehet király! – hangzott a szigorú ítélet. – Le a királyokkal! – Le vele! Le vele! – kiabáltak a gyerekek. és rohant haza ebédelni. király! Gyí! Gyí! Most az egyszer szerencse. és nyugodtan átsétált az ellenséghez. ha leromboltatod a váradat – egyezkedett az ellenség.. 100 a lónak. A várnép pompásan érezte magát a király nélkül. amelyben leváltják a királyt. 98 a kínzómesternek. míg egy nap óriási ötlete támadt. és mint aki egy félbemaradt mondatot folytat. – Nem lehetsz király. 79 a kínzómesternek. 145 . Én nem szöktem el. – Csak akkor. A ló ette a levest. és Kobakból ló lesz megint Másnap Kobakot leváltották. 100 a királynak – kiáltotta el magát boldogan. odavetette: – Kibékülni jöttem. 80 a királynak. a kínzómester a húst. verekedünk. De Kobak már le is ült a deszkarakásra a harmadikosok közé. míg le nem rombolják a várat. újraépítik a várat. – Csatlakozom az elõttem felszólalókhoz – mondta Domokos. – Kinek van hozzászólása? – Mind hazamentetek – védekezett Kobak.

– Csak nem fogok megint egész nap unatkozni. hogy mindennap más ablakon nézegethettek kifelé. A romok ott hevertek a lábuk alatt. és egyszerre mindenki remekül érezte magát. – Éljen a király! – ordították el magukat az összevont csapatok. és onnan nyerített ki boldogan: – Nyihahaha! 146 . – Hurrá! – kiáltották el magukat a harmadikosok. – Mégiscsak lónak lenni a legjobb – szólt hátra. és teli torokból elkiáltotta magát: – Várat rombolni! Utánam! Mire a várnépség észbe kapott volna. És nem volt többet ellenség. és már õk is ott ropták az indiántáncot a romok tetején. hogy De Kobak nem akart király lenni. azzal beügetett a várba. mikor Kobak kitûzte a várra a zászlót. A várnépség csak most vette észre. Építettek is akkora várat. hogy Kobak elkiáltsa magát: – Építsünk együtt újra várat! Mert már mindenki ezt akarta. mikor végre ilyen remekül játszunk? – utasította vissza díszes várba lépõ igazolványát. Már csak annyi kellett. négykézlábra állt. hogy mi történt. ellenség se kell – foglalta össze az új helyzetet Gabika. Fogta magát. – Ha nincs király. és nyihogva ügetett körbe-körbe az udvaron. már a romokon táncoltak. Azzal hazaügetett. De már nem volt mit tenni.– Leromboltatom! – adta a kezét Kobak.

............................................................................... Rágógumis-mese ...................................................................................................................... 19 Labda-mese ...................................................................................................................................................................................................................................................................................................... 13 Tréfás-mese ............. Sárkányos-mese ...................................................................................... Télapós-mese ... 29 Gép-mese .................... Törpés-mese ...................... 45 48 49 52 55 57 60 64 69 149 ... 34 Hazudozó-mese ................................ Kaktuszos-mese .... Piros-autós mese ........................................................ 15 Spenótos-mese ...................................... Verekedõs-mese ......................................................................................... 25 Autó-mese ........................................................................7 Vonat-mese ............................ 38 Fordított-mese ............... Kötényes-mese ........ 28 Vízipisztoly-mese ...... 36 Fura-mese ............................................................................................................................................................................................... 30 Piros-mese . 32 Kicsi-mese ............... 40 Kobak második könyve Nagy-mese ................................................................................................................. 23 Tornyos-mese .......................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................... 16 Traktor-mese...........................................................................Tartalom Kobak elsõ könyve Nap-mese ............................................................................................................................................................................................................................. 17 Kígyó-mese .................................. 11 Mondóka-mese ...................................................

.................................................................................................................................................................................... 107 Lusta-mese . 101 Festett-mese ............................................................................ 128 Várépítõ-mese ............................................................ 93 Kengurus-mese ...... 105 Óra-mese ....................... 103 Meséskönyv-mese ............................................................. 139 150 ....................... 95 Tévé-mese .......................................................................................................................................... 114 Elfelejtõ-mese ..................................................................................................................Kobak harmadik könyve Ábécés-mese .......... 110 Mérges-mese ............................................................................................................. 89 Lovacskás-mese ............. 99 Rajzolt-mese ......................................................... 126 Helikopteres-mese ........................................................................ 120 Rakétás-mese ...................................... 123 Feltaláló-mese ................................................................................................................. 118 Ólomkatonás-mese ..... 116 Árulkodó-mese .......................... 112 Mozgólépcsõ-mese .......................................................................................................................................................................................................................................................................................................................

.dntcj. Tel/Fax: +40-64-450119 E-mail: koinonia@mail.Felelõs kiadó Visky András Felelõs szerkesztõ Bálint Ágnes Mûszaki vezetõ Lõrincz Elõd Kiadja a CE Koinónia Kiadó RO–3400 Cluj CP 5. CP 705. .ro ISBN 973 8022 49 5 .

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful