Hervay Gizella

Kobak könyve

Hervay Gizella

M. Tóth Géza rajzaival

Koinónia, Kolozsvár, 2002

A kiadás alapjául szolgáló mû: Hervay Gizella: Kobak könyve Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1973

© Hervay Gizella örökösei Illustration © M. Tóth Géza © Koinónia Kiadó, 2002

Descrierea CIP a Bibliotecii Nationale , HERVAY GIZELLA Kobak könyve / Hervay Gizella. - Kolozsvár [Cluj-Napoca] : Koinónia, 2002 p.;cm ISBN 973 8022 49 5 821.511.141-34

Kobak els o könyve ´ ´ .

Megkérdezte magamagától komolyan. Rajzolt hát egy kisfiút. Rajzolt hát külön egy kisfiút és külön egy napot. szájat. – Ha két dolog 7 . hogy a nap nem olyan. Így sem tetszett. ha hasonlítanak – gondolta Kobak. mint a nap-arcú kisfiú és a kisfiúarcú nap.Nap-mese obak egyszer napot rajzolt. K Ez már tetszett. – A nap meg a kisfiú együtt sokkal szebb – tette hozzá. Rajzolt hát neki szemet. de mégse tetszett Kobaknak. mint a kisfiúk arca. de nem tudott válaszolni rá. Biztos szeretik egymást. és a kisfiúnak nap-arcot. ez nagyon hasonlított a kisfiúkhoz. és csudálatosképpen most még inkább hasonlított a naphoz. és elcsudálkozott. hát rajzolt belõle egy nap-arcú kisfiút. Ez már egészen furcsa volt. Most az a kérdés: miért rajzolt a napnak kisfiúarcot. mint száj és szem nélkül. Unalmasabb volt.

Mivel nem tudott válaszolni. De melyiket radírozza ki? A kislány-napot? Az sírni fog. Rajzolt egy százlábút: és egy óriásautóbuszt: és közben rájött. hogy miért is érdekes. Ez rendkívül mulatságos volt. Vagy a kisfiú-napot? Az verekedni fog. az érdekesebb együtt. és ezért nap-arcú kislányt rajzolt. s neki már három is volt. Igen ám.hasonlít. De nem talált újabb rajzolnivalót. és csak egyet hagy. Kiradírozta hát a kislány-napot is. abbahagyta a gondolkodást. de Kobaknak csak egy napra volt szüksége. Elhatározta: kiradíroz kettõt. és rajzolnivalót keresett. és rajzolt helyettük egyetlen szem és száj nélküli napot. hogy nagyon érdekes lenne egy százkerekû autóbuszt rajzolni: Most megint elgondolkozott. de nap csak egy van. mint külön-külön – szögezte le. Igen ám. 8 . és gyorsan elkezdett hasonló dolgokat keresni. a kisfiú-napot is. Mit lehessen tenni? Sajnos egyiket sem lehet kiradírozni.

hogy tulajdonképpen csak egy nap van az égen. és egyáltalán nem volt szép. – Legalább még egyet rajzolok melléje. és megcsókolhassák egymást az igazi nap mögött. És egyáltalán nem törõdött többet azzal. De képzeljétek – a két üres nap még unalmasabb volt egymás mellett. a másiknak kislányarcot. hogy elszaladhassanak. de unalmas volt az üres nap. ahol nem láthatjuk õket. és ez a fõ! – mondta. és roppant élvezte. és rajzolt még egy üres napot. és fogta magát. Kobaknak kettõ volt. hogy meg tudják fogni egymás kezét. 9 .Most minden helyes és pontos volt. hogy ne unatkozzon – mondta. se játszani – szomorodott el Kobak. és rajzolt az egyik napnak kisfiú-arcot. és gyorsan lábakat is rajzolt nekik. – Biztos szeretik egymást. és kezet is rajzolt nekik. ahogy fogta egymás kezét a két nap. – Nem tudnak se nevetni.

Kobak megint kijelentette: – Én már nagy fiú vagyok. hogy milyen is lesz az utazás. A vonatok jobban hasonlítottak autóhoz. Mama kellett hogy felemelje. abba becsomagolták az ingecskéit. Pedig Kobak nagyon szerette volna. és Mama kacagott. és öltöztetni kezdte. amik a szobában is tudnak járni. Kobak autón ment ki az állomásra Mamával. hogy igen. ha megérkezik. Igaz. s úgy vették le a lekvárt ketten a polcról. hiszen ti már valóban nagyok vagytok –. De Mama becsukta az ajtót. mint vonathoz. hogy be tudjon jönni a vonat a szobába. mint az autó. és küld- K 11 . mint a kis játékvonatok. elérem a lekvárt – de elárulom nektek.Vonat-mese obak egészen kicsi fiú volt. nem tudta elképzelni. akkor rajzoljátok le. csak sok kereke és sok ablaka van. De nem jött. – Hol a vonat? Miért nem jön? – kiabált. nem érte el. mikor Mama megkente a kenyeret. No de hát ez már így szokott lenni. Mama elõvett egy bõröndöt. hátha jön az utcán valahol. hogy vonattal fognak utazni. Végül is becsukták a bõröndöt. nadrágocskáit. A vonatban aztán Kobak rengeteg vonatot rajzolt. se a szõnyeget. még nem utazott vonattal. No. mind megeszem – és meg is ette. Mindenesetre. és nézett ki az ablakon. amikor Mama megmondta neki. Úgy is fogták meg ketten. és ekkor Kobak hirtelen elszomorodott. hogy minden reggel mondogatta: – Én már nagy fiú vagyok. Így aztán. de azért mégsem volt olyan nagy fiú. de Mama nem akarta becsomagolni se a párnát. és egyáltalán nem olyan volt a vonat. Ha ti jobban megfigyeltétek a vonatot – és gondolom. nehogy eltörjön a lekvárosüveg. Kobak az ajtót is kinyitotta. mert Kobak szerint a vonat olyan.

Mert õ még csak autót tud rajzolni meg olyan vonatot. 12 . csak sok kereke és sok ablaka van. nagyon fog örülni. ami olyan. Hiszen Kobak még egészen kicsi fiú.jétek el Kobaknak. mint az autó.

utána a krokodil. Elöl ment Kobak. utána az elefánt. a krokodil is hallgatja. a kispohár is hallgatja. a kutyát.Mondóka-mese M ama leült zenét hallgatni. Mama azt mondta: – Lámcsak. a kisautó is hallgatja. Amikor vége lett a zenének. este van. vacsorázzunk. és mellé ült. és sorba állította az elefántot. utána a krokodil. – Megterítette az asztalt és hívta: – Gyere. utána a kutya. utána a kisautó. leghátul a kispohár. utána a kisautó. a krokodilt. a kisautót és a kispoharat. utána az elefánt. az elefánt is hallgatja. utána a kutya. a kutya is hallgatja. egymás után kivonultak a szobából. – Mama hallgatja a zenét. Kobak hozta a kisszéket. 13 . leghátul a kispohár. – ismételte Kobak. Kobak. Kobak is hallgatja. vacsorázni! Jött is Kobak.

az elefánt is. leghátul a kispohár. És mindenki elaludt: Kobak is. utána a krokodil. jó éjszakát kívánt. Mama lefektette Kobakot. elalszik a kisautó. 14 .Mindenki megitta a kakaót. Betakarta. elalszik a kutya. elalszik az elefánt. a kutya is. elalszik a kispohár. és Kobak mondani kezdte: – Elalszik Kobak. a krokodil is. a kisautó is és legutoljára a kispohár. elalszik a krokodil. a kisautó is és legutoljára a kispohár. utána az elefánt. Most már mehettek lefeküdni. az elefánt is. Elöl ment Kobak. a krokodil is. Kobak is. utána a kutya. a kutya is. utána a kisautó.

Gumiember meglátta a fakutyát. – A kutyafáját ennek a fakutyának! – mondta Gumiember a fakutyának. – Kutyagumi az orrodra. – Kutyagumi az orrodra! – mondta Fafejû a Gumiembernek. – A kutyafáját ennek a Fafejûnek! – mondta Gumiember a Fafejûnek. – Kutyagumi! – mondta Fafejû Gumiembernek. mondd utánam: Fafejûnek volt egy fakutyája. Fafejû egy fához kötötte fakutyáját. – Fafejû! – mondta a gumikutya. Fafejû meglátta a gumikutyát.Tréfás-mese K obak. – Fafejû! – mondta Gumiember Fafejûnek. Gumiembernek egy gumikutyája. Gumiember egy gumifához kötötte gumikutyáját. A kutyafáját! 15 . Gumikutya! – mondta Fafejû a gumikutyának. – Kutyagumi! – mondta a fakutya.

összehúzta a szemöldökét. és rajta termett az ingecske. éhes és fázik. intett egyet. K 16 . A nadrágocska azt mondta: – Nem akarok Kobak nadrágja lenni – és lecsúszott. Az ingecske azt mondta: – Nem akarom Kobakot melegíteni – és lefoszlott róla. megpaskolta Kobakot. és elõkerült a nadrág. és Kobak megette a spenótot. mosolygott egyet. Mama azt mondta: – Nem akarom itthagyni Kobakot ebéd nélkül. és lábra állt a szék. A szék azt mondta: – Nem akarok Kobak alatt állni – és összecsuklott. és visszaszaladtak a cipõk. tapsolt egyet. és elszállt. Toppantott egyet. A cipõ azt mondta: – Nem akarok Kobak lábán maradni – és elszaladt. Ottmaradt Kobak a konyha kövén ebéd nélkül. ruha nélkül. ruha nélkül.Spenótos-mese obak azt mondta: – Nem akarom megenni a spenótot! A szalvéta azt mondta: – Nem akarok Kobak nyakában maradni. és visszaröpült a szalvéta. – Leugrott a nyakából.

– Szép – mondta Kobak. kerekei vannak. és nincs mamája. – És nem eszik vajas kenyeret? 17 . Piros volt. nem megy óvodába. Csak gép. – Az autó sem iszik tejet? – Nem iszik. – De ugye megmossa a kerekeit? – A traktor nem mosakodik. ha megindítják? – Csak akkor.Traktor-mese K obak meglátott egy traktort. – De ugye mind megeszi a vajas kenyerét? – A traktor nem eszik vajas kenyeret. Ha megindítják. nem iszik. azok forognak. – Nem eszik. és szót fogad a mamájának? – A traktornak nincs mamája. – Csak akkor. – A traktor nem iszik tejet. és nagy kerekei voltak. – De ugye este szépen lefekszik és elalszik? – A traktor nem alszik. – Szegény traktor! De miért nincs? – Mert gép – mondta Mama. – Ugye mind megissza a tejet? – kérdezte Mamától. nem alszik. megy. – Mert gép? – Mert gép. – De ugye reggel veszi a táskáját és megy óvodába? – A traktor nem jár óvodába. ha megindítja a traktorista. – És az autó is csak akkor megy? – Az autó is. – De ugye jó kis traktor.

– És nem megy óvodába? – Nem megy. lefektetem és sétálni viszem. hogy van mamája. 18 . – Szegény autó. – És nem alszik? – Nem alszik. hadd higgye. akkor õ is csak egy gép. De én azért a kicsi autómat megetetem és megitatom.– Nem eszik. – És nincs mamája? – Nincs.

19 . szája. nagy füllel és kövér karral. keze-lába. és még gombot is rajzolt Mama a ruhájára. Na és természetesen hatalmas zsebeket is kellett rajzolni a tengerészinges kisfiúnak. hogy minden játéka beleférjen. hogy gomb nélkül nem tetszik Kobaknak a rajzolt kislány. Volt a kislánynak szeme. mert ez jó kisfiú és sokat eszik. rajzolj egy kislányt! – Mama rajzolt. Annyira félt. Egy este például azt mondta Mamának: – Mama. mert gomb nélkül mit is ér egy rajzolt kislány. Mama. köténye. A másikba virágot.Kígyó-mese em tudhatjuk. Váratlanul és érthetetlenül naponta rajzolni kellett neki egy-egy kígyót. hogy állandóan emlegette. Aztán egy kisfiút rajzoltatott Kobak tengerészingben. hogy rettenetesen félt tõle. de abban biztosak lehetünk. melyik mesében találkozott Kobak a kígyóval. Ilyen lett a kisfiú: N Most azt mondta Kobak: – A kislánynak mért nincs léggömbje? Rajzolj. egy léggömböt a kislány egyik kezébe. Mama tudta. öt-öt ujja.

A kisfiú kezébe is rajzolt Mama virágot. Pedig dehogy felejtette el. 20 . a virágok és a madárka is. Mama. És a kisfiú kövér kezecskéjébe madárkát kapott. a léggömb. megmarja! – ijedezett. Kobak hirtelen azt mondta: – Rajzolj. a kisfiú és a kislány is. és Mama azt hitte. a kislányt és a madárkát. hogy ezzel el is felejtette a kígyót.Kapott a kislány virágot. egy kígyót! Mama nem értette. és gyorsan befeketítette a kígyót. elvette Mamától a ceruzát. hogy miért kell kígyót rajzolnia. Kobak ekkor felkiáltott: – Megmarja a kisfiút. – Most már nem tudja megmarni – örvendezett Kobak. Most jött elõ a kígyó. Kacagott Mama és Kobak is. – A kisfiúnak is! – ujjongott Kobak. de rajzolt. – A másikba madárkát! – kérte Kobak.

Rajzoltak a kislány kezébe annyi léggömböt. – Megmarja a kislányt! – rettegett Kobak. és kinevette a kígyót. 21 . És törte a fejét erõsen. Mama rajzolt. – Rajzolj. És olyan vidám lett. – Tudom már! – kiáltott fel egyszerre boldogan. – Most ott a fal. Mama segített neki. Megint elõjött a kígyó. mit kellene tenni. Rajzolt Mama házat. amennyit csak elbírt.Másnap Kobak rajzolt egy kislányt. hogy ne tudja megmarni a kígyó. egy kígyót – ijedezett Kobak. nem tudja megmarni – nyugodott meg Kobak. – Rajzolj a kislánynak házat. és többet egy cseppet sem félt tõle. Mama. hogy rajzolt a kígyó farkára két léggömböt.

s a nagy piros labda. utána Kobak. Nagy dicsõség. Mentek. A csirke felfortyant: – Nem hagyod aludni az embert! Szemtelen! – Miféle embert? – gurult a labda nevettében. Így ni! – és a labda jól nekigurult 23 . kihalászta. játsszunk együtt! Labdáztak. gyere. aludj. Otthon Kobak az erkélyre tette. labdáztak. a füvön. megyünk. Akkor meg elgurulok. hogy bemenjen Kobak a szobába. Kobak mamája vette a piacon. És holnap elnyesik a nyakadat: nyissz! Megesznek levesnek és paprikás csirkének. és hopp. és elgurult. madzaggal összekötözött lábbal. kitette a fûre száradni. a mesének is vége volna. mondhatom! Én meg sétálni megyek Kobakkal. nekem piros labdám. alig várta. míg a labda ki nem fáradt.Labda-mese K obak és a nagy piros labda elment sétálni. mikor megszáradt. Megyünk. – Neked piros ruhád van – mondta Kobak –. – Itt fogsz aludni – mondta –. játsszunk együtt!” Akkor aztán labdáznak. hát egyszer csak szembejön velünk egy piros ruhás kislány. hát egyszer szembejött velük egy piros ruhás kislány. elöl megyek én. – Te csak egy csirke vagy. mentek. belepottyant a tóba. mendegéltek. labda! Ha a labda szót fogadott volna. máris ugrálni kezdett. hazagurult. gyere. Csakhogy az erkélyen egy csirke lakott. Elöl ment a nagy piros labda. Egy bácsi arra csónakázott. de hát dehogyis fogadott szót õkelme. míg én ki nem fáradok. Akkor fogta magát. utánam jön Kobak. nekem piros labdám. Végiggurult az úton. Kobak azt mondja neki: „Neked piros ruhád van. Már éppen álmosan pislogott. egészen addig. amikor a labda odahuppant melléje. mendegélünk.

Mondjátok meg. nézd meg. nem szólt egy szót se. fogta magát. de mikor nekigurult a labda. És a labda kipukkadt. te. Reggelre olyan lapos lett. és belevágta a csõrét. mint Kobak hasa. én milyen kövér vagyok és milyen piros! A csirke dühösen pislogott. mikor nem akarja megenni a reggelijét. 24 .a csirkének. – Te nyeszlett. hogy másnap Kobak nem labdázhatott a piros ruhás kislánnyal. ki volt az oka annak.

aztán mikor látta. K 25 . Kobak kihozta a lapos házból a lovacskát. mert lovacska lakik benne. Katika még mindig a tornyos várat nézte a sarokban. lapos házat épített. – Nem fér bele a lovacska – mondta Kobak konokul. aztán lefeküdt aludni. A tiéd csúnya. Nem szép. A tiedben nem laknak. Nézte a tornyos várat sértõdötten. amit Kobak rakott neki. hogy nem fér bele. aztán bement a házba. Ült és hallgatott. karcsú tornyos várat rakott. Kobak kapta a piros meg a kék köveket. és elvitte sétálni. Katika visszament a sarokba. A lovacska közben felébredt. füvet legelt a háztetõrõl. és visszament a saját házába. Aztán mikor a lovacska már rég aludt a lapos házban. Kobak a szõnyeg közepén dolgozott. lapos. Katika kihozta a házból.Tornyos-mese obak és Katika építõsdit játszottak. megitta a kakaóját. – De az enyémbe befér a lovacska – mondta Kobak büszkén. Katika gyönyörû. Megnézte a lovacska a tornyos várat. Kobak tágas. megmosta a fülét. fogta magát. – De tornyos és szép – sikongott Katika. mint a tornyos. körbesétálta vele a házat. – És ez szebb. Katika a sarokba húzódott építeni. Elosztották az építõkockát. odajött lábujjhegyen. – Alszik – ismerte el Katika. megvacsorázott. és gondosan bekötözte a lovacskát a lapos házba. – Tornyos és szép. Katika a sárgát és a zöldet. körüljárta. és bekukucskált az ablakon. és most már tetszett neki a lapos ház. Benézett a lovacska az ablakon. – Az enyém szebb! – tapsolt Katika.

és Kobak lovacskája meg Katika cicája is belefért. De nekem legjobban azért tetszik. 26 . és a tetejére rakjunk tornyot. és odacipekedett a szõnyeg közepére. és emeltek egy olyan emeletes tornyos házat a cicának és a lovacskának. és lerombolta a tornyos várat. és lakjon ott a cicám. És ez most már igazán szép ház volt.Katika ekkor gondolt egyet. – Gyere. mert Kobak és Katika együtt építette. hogy én is szívesen beleköltöznék. és kiborította õket. hogy szép legyen – mondta Katika. Leült a lovacska háza mellé. A sárga és zöld kockákat a kötényébe rakta. magas is. építsünk a lovacska házára emeletet. tornyos is.

autóval mentek kenyeret vásárolni. s a leveleket autón hozta a postás. ahol nincs minden autóból. akkor kiszálltak az autóból. egyszer csak egy nagy parkba értek. az ágy és az asztal. megették az ebédet az autóról. Mentek a kisautók. autóból volt a szekrény és a könyvespolc. autóból volt a villamos meg a trolibusz. és elaludtak. és beszálltak az autóba. Addig eveztek. mendegéltek. Otthon bementek az autóba. és elmentek sétálni. míg megéheztek. felültek az autóra az autó mellé. és beszálltak az autóba. Az óvoda egy nagy autóban volt. mentek. autósanyuka és Kobak. és kiszálltak az autóból. Az óvónéni egy nagyautón ült. a csónakok csónakok. Az autó. Aztán beleült az autóba. és evezni kezdtek. hogy minden autóból volt benne. Mese után a gyerekek autóba ültek. a házak házak. és elment az óvodába. hogy olyan városban laknak. úgy mondott mesét. kilencemeletes volt. autóból volt a ház. és csak az autók autók. és autók úsztak a tavon csónak helyett. mikor felébredt. és sétálni is autón mentek. Kobak reggel. Azt álmodták. lefeküdtek az autóba. Autósapukának kék autója volt. Elöl ment az óvónéni. autóból voltak a székek. Ebben az autóvárosban lakott autósapuka. és autóból volt a lift. és hazamentek. kiugrott az autóból. A mi gyerekeink fogták magukat. Autón hozták reggel a tejet.Autó-mese olt egyszer egy autóváros. és csónak helyett autók úsztak a tavon. autósanyukának zöld és Kobaknak piros. Abban a parkban autók voltak a padok. Otthon is minden autóból volt. felöltözködött. amiben laktak. bent a fal körül kisautókon ültek a gyerekek. ez olyan volt. és megette a reggelit. 28 V . utána a gyerekek. odaült az autóra az autó mellé. autóból voltak az üzletek.

egyszer csak egy erdõbe ért. – Vadászni – mondta a vízipisztoly. Meg is találta õket. mendegélt. Arra ébredt. Szembejött egy rajzolt farkas. De Kobak nem bánta. hazavitte õket. maga mellé fektette a játékmackót és a rajzolt farkast. – Vadászni – mondta a vízipisztoly. Valami? – kérdezte ijedten. – Hová mész. Leheveredett. Vállára vette a játékmackót és a rajzolt farkast. Valami? – vacogott. és – spricc! – lelõtte a rajzolt farkast. mert – remélem. Vízipisztoly? – kérdezte a játékmackó. És a medve – hamm! – bekapta a vízipisztolyt. – Mi vagy. – Hová mész. A vízipisztoly meg a medve gyomrában elment vadászni… 29 . – Úgy kellett a vízipisztolynak! – mondta. – Hová mész. Azóta se lehet felhúzni. Addig ment. Vagy valami. és – spricc! – lelõtte a játékmackót.Vízipisztoly-mese A vízipisztoly elment vadászni. A farkast még ki is vasalta. és menten elaludt. Otthon Kobak karján megállt a játékóra. hogy megkeresse a játékmackót meg a rajzolt farkast. kitaláltátok már – a valami egy igazi medve volt. Megszárította. – Miért nem szólsz. És elment az erdõbe. Az erdõ szélén egy fa alatt játékmackó üldögélt. hogy egy bokor mögül nézi valaki. Valami? – kezdett reszketni. Ahogy ment. és nagy büszkén megindult az erdõ mélye felé. – Mért lõtte le a játékmackómat meg a rajzolt farkasomat. de a következõ pillanatban már a medve mancsában volt. de a valami most sem felelt. Vízipisztoly? – kérdezte. Csak egy kicsit vizesek voltak. míg elfáradt. de a valami nem felelt.

akkor a kerék forogni kezd és jön a levegõ.Gép-mese obak és Katika gépet építettek. átalakították. és akkor Mama egész este mesél – toldotta meg Kobak. – Ez a gép elmegy Mama helyett dolgozni. Kobak vette a fürdõkád dugóját. és kivasal. és meghámozza a krumplit. avval csavarintott egyet. és egész délelõtt futballozunk. Kobak ezzel fogadta: – Tudod. de a gép mégsem indult meg. – Most itt kinyitjuk – mondta –. – Nem jó – mondta Kobak. és felvarrja a gombot. Mikor Mama hazajött. a gépet küldjük Mama helyett dolgozni. építek egy gépet. ez hajtotta a kerekeket. akkor kitakarít. ha nagy leszek. A gyerekek nagyon elszomorodtak. és megszárítja Mama haját. Kerestek két karikát. a másikat egy másik kilincsre. – Ez a gép kitakarít – kezdte Katika –. meg lehetett indítani a gépet. és akkor Mama itthon marad. hogy milyen gépet építettek. és meghámozza a krumplit. összerakták. összekötötték fehér cérnával. Most már csak azt kellett eldönteni. és kivasal. amikor nincs vasárnap. Aztán a mosógép csövére egy papírgyûrût húztak. ebbe egy üres penicillines üvegecskét tettek. Most már minden rendben volt. az egyiket a fürdõszobaajtó kilincsére húzták. és kész volt a gép. és az minden K 30 . Ekkor szétszedték. – És este a gép megfõzi a vacsorát. és megindul a gép. Mama. egész nap dolgoztak szorgalmasan. és megszárítja Mama haját. – De mikor hazajön a gép. megjavították. De a gép nem indult meg. és akkor egész délután sétálunk Mamával – döntötte el a vitát Katika. Minden reggel. és felvarrja a gombot.

abban én építettem egy gépet. mikor nem volt vasárnap. Kobak ezt súgta Katikának: – Most én mesélek neked egy mesét. Így aztán Mama aznap este nagyon sokat mesélt a gyerekeknek. kitakarít. meghámozza a krumplit. megszárítja a hajadat. mikor nincs vasárnap. Jó? – Jó – súgta vissza Katika. Mikor hazajött a gép a mesében. Katika folytatta: – És mikor hazajön a gép. kivasalt. kismalacról. és te itthon maradsz. volt egy mese. és megindult. kivasal. és felvarrta a gombot. és egész délelõtt futballoztunk. és fölvarrja a gombokat. abban én építettem egy gépet. És este a gép megfõzte a vacsorát. kisfarkasról. És mindennap. kistraktorról. elmegy helyetted dolgozni. hol nem volt. vége-hossza nem volt a mesének. kislányokról. elment dolgozni Mama helyett. és akkor egész délután sétáltunk Mamával a mesében. – És este a gép megfõzi a vacsorát. és akkor te egész este mesélsz – toldotta meg Kobak. és meghámozta a krumplit. és az megindult…” 31 . hol nem volt. És akkor egész délután sétálunk veled. és egész délelõtt futballozunk. mesélt kisfiúkról.reggel. megszárította Mama haját. – Hol volt. Mikor pedig Mama lefektette a gyerekeket. és Mama egész este mesélt: „Hol volt. kisautóról. és Mama itthon maradt. és bement a másik szobába. volt egy mese. kitakarított.

megfogtam a piros farkast. a piros kép a falon.Piros-mese E zt a mesét Kobak mondta el Mamának egy este. És mentünk. mondok egy piros mesét. megittuk a piros tejet. hogy alszik a piros cica. Ott lakott egy piros farkas. alszik a piros kulcs az ajtóban. felgyújtottuk a piros villanyt. Te. Jó? Hogy volt egyszer egy piros mese. alszik a piros ház. hátul a piros farkas. – Mama. Mama. és mentem. a piros villamos. mentünk a piros utcán. a piros trolibusz. alszik a piros könyv a polcon. Hoztam a piros nyuszit. Elmentem a piros mezõbe. megtörülköztünk a piros törülközõvel. Kinyitottuk a piros ajtót. és lefeküdtünk a piros ágyba. Mama. mentem messzire. te. Akkor beleültünk a kicsi piros autóba. messze. megfürödtünk a piros vízben. a piros vonat… 32 . lefekvés elõtt. Míg megfogtam. mellettem te. leültünk a piros székbe. elöl ültem én. és fogtam egy piros madarat. Abba én beleültem. messze. abban volt egy kicsi piros autó. fogtam egy piros nyuszit. mesélted. alszik a piros cipõ a földön. a piros autó. alszik a piros kémény a háztetõn. megettük a piros vacsorát. a piros nyuszi és a piros madár. és hazaértünk. bementünk a piros szobába. alszik a piros kutya. a piros farkassal beszélgettél. Egyszer egy piros erdõbe értem.

Bejött a piros farkas. 33 . és táncolt a piros nyuszival. Aztán elaludtunk. és a piros madár énekelt. és szólt a piros zene.Aztán kinyitottad a piros rádiót. és vége a piros mesének.

– Ne búsulj. Egy reggel aztán elhatározta. úgyis te leszel a nagyobb! De Kobakot nem lehetett ilyen könnyen megvigasztalni. az asztal meg nem nõ egy cseppet sem. – Hahaha! – nevetett az asztal. Kobak. kicsi volt. Kobak kirántotta a kardját. az asztal mellé cipelte. felmászott az asztalra. és sírt. A szoba közepére állt. azt nem bánom. Aki szót fogad. megverlek. mégis mindenki nagyobb volt nála. és hõsiesen vagdalni kezdte az asztalt. Ott feküdt a földön.Kicsi-mese obak mindennap megmérte magát az ajtófélfánál. mert ha nem. De az csak nevetett tovább: – Hihihi! Úgyis te vagy a kicsi! Kobak most dühében teljes erejével nekiszaladt az asztalnak – és összevissza verte magát. És furcsa módon mindennap nõtt egy kicsit. és onnan szónokolt a földön heverõ játékoknak: K 34 . Kobak. De a játékok vigasztalni kezdték: – Ne búsulj. Fogta a széket. megverem. Itt senki sem lesz nagyobb nálam! Az asztal dülöngélt a nevetéstõl. nem verem meg. és kihúzta magát: – Én vagyok itt a legnagyobb! Megértettétek? Ha valaki nagyobbra mer nõni nálam. hogy õ a legnagyobb. te mindennap nõsz. hogy mit parancsoltam? Azonnal zsugorodj össze. Kobak dühösen fordult hátra: – Nem hallottad.

hogy az asztal nagyobb nálam.– Merje még egyszer azt mondani valaki. – Nem szállsz le arról az asztalról azonnal? Mit gondoltok. – Nem halljátok? Tap-sol-ni! Egy-kettõ! A játékok tapsoltak. Kobak pedig büszkén folytatta tovább: – Nagyobb vagyok. mint Mama… Ebben a percben bejött Mama a szobába. mert úgy ellátom a baját. mint az asztal. nagyobb vagyok. nagyobb vagyok. – Na mit hallgattok? Ki a legnagyobb? – húzta ki magát Kobak. mint a szék… Na mért nem tapsoltok? Tapsoljatok! A játékok összenéztek. mint az ágy. nagyobb vagyok. mint a szekrény. – Akkor hallgassatok! Most én beszélek! – Azzal mondani kezdte: – Nagyobb vagyok. – Te vagy a legnagyobb! – kiáltották a játékok. hogy megemlegeti! A játékok összenéztek. mért nevettek a játékok? 35 .

de most meg azt hihetjük. hogy hazudozik? – kérdezte Mama. – Mit hazudott? – Azt hazudta. Most már te is látod. Úgy van. – Hátha csak megfázott? – nézegette Mama a rajzot. De én nem hazudok. tessék. nem hazudozik. – Nem látod? Az orráról. – Ez igaz. azért ilyen piros? – Ha nem hiszed. hogy tud korcsolyázni. Hazudott és kész. hogy iskolás. Az orrára van írva piros ceruzával. – És valóban nagy piros orra volt a hazudozó fiúnak. – Hátha csak megfagyott az orra. rajzolok egy napot is. hogy hazudozó fiút rajzoltam. – De mért rajzoltál a hazudozó fiú kezébe iskolástáskát? – Mert most meg azt hazudja.Hazudozó-mese obak rajzolt egy hazudozó fiút. pedig én vagyok ötéves. K 36 . mikor lerajzoltam. Ha hazudnék. – Rendben van. – Értem. hogy tud hegedülni. Hát a hegedût? – Azt hazudja. hogy hazudozik? – Ha mondod!? – Nem mondom. – Honnan tudod. most nem tud megfagyni az orra. ugye. azt mondanám. – Na ugye? Mert én nem hazudok. hogy ötéves. hogy már iskolás vagyok. hogy csak megfagyott az orra. És én már rég óvodás voltam. – És a korcsolyát? – Azt hazudja. – De hiszen süt a nap! Elolvad a jég alatta! – A napot kiradírozzuk.

– Most mit hazudik? – Most azt hazudja. hogy õ egy igazi kisfiú.– Nem hihetjük. mert közben már nagyon sokat hazudott. 37 . – Lehet. – Nem lehet! Én vagyok igazi kisfiú. hogy nagyon szeretne igazi kisfiú lenni és korcsolyázni meg hegedülni meg iskolába járni. Ezzel Kobak kiradírozta a hazudozó kisfiút. és én szeretnék korcsolyázni meg hegedülni meg iskolába járni! Õ csak hazudik.

itt vagyok! – ugrott most fejest a szappan a K 38 . és énekelni kezdett. – Rossz kedvem van! – nyújtózkodott az óra. már se a szappan. – Jó – mondta Kobak –. nem látta. De még be se tette a lábát. – Te mért nem énekelsz? – kérdezte meg az órát. se a fogkefe. mire benyitott Kobak. de Kobak hiába nyújtogatta a nyakát. hol vagyok? – cuppogott a szappan valahonnan fölülrõl. Kobak elnevette magát. sietek. Egész nap csak szaladgálni – ki ne fáradna el! – azzal gyorsan beszaladt a fiókos szekrény alá. – Ne nevess ki! – dugta ki a papucs az orrát a fiókos szekrény alól. mert elõ se jövök többet! – Maradj csak! – mutatott orrot neki Kobak. De mért van rossz kedved? – Egész éjjel csak járni-járni! Hát élet ez? – panaszkodott az óra. hogy ma minden másképpen van. – Legjobb lesz. nem jár! Számolj tízet. bánatomban meg fogok állni! Siess. – Ne nevess. – Azt hiszed. fényes nappal megállok és kész! – Igaza van! – nyafogott a papucs az ágy elõtt. mindjárt tudta. Ettõl nagyon jó kedve kerekedett. hogy az óra ma válaszolni fog. már rá is kiáltott a törülközõ: – Ipics-apacs. ha nem akarsz elkésni az óvodából. mert tudta. – Ipics-apacs.Fura-mese obak ahogy felébredt. ha én is elbújok valahova. nélküled már járni sem tudok? – azzal nagy peckesen mezítláb vonult be a fürdõszobába. mert én mindjárt fogom magam és megállok. se a törülközõ nem volt a helyén. – Azt hiszem. – Találd ki. – Most aztán elég volt. addig elbújunk! S hát tényleg.

39 .fürdõkádba. Addig-addig. – Elõbújhattok! Most aztán összevissza kiabált a fésû. – Fújjál szappanbuborékot – kérlelték kórusban Kobakot. – Ma nem lesz reggeli! – nevettek kórusban a tányérok. a törülközõ is a helyére ugrott. és akkora szappanbuborékot fújt. nem bánom. – Csak egy icipicit játsszunk még – kérlelte Kobakot –. mert megyek reggelizni! – szólt rájuk Kobak. már úszkált is nagy kényesen. hogy a fogkefék csak úgy dülöngéltek a nevetéstõl. már a kád fenekérõl bugyborékolt föl a kacagás: – Nem tudsz megfogni! Nem tudsz megfogni! De a törülközõ túlkiabálta: – Játsszunk szembekötõsdit! Játsszunk szembekötõsdit! – s már be is kötötte Kobak szemét. Addig szaladtak. míg Kobak nagyon megéhezett. most az egyszer – mondta Kobak. – Hagyjátok abba. csak egy icipicit még! Fújhatnál igazán szappanbuborékot. hogy csak tányérból lehet enni?! – szólt oda nekik foghegyrõl. – Úgyse fogsz meg! Úgyse fogsz meg! – csúfolkodott a szappan. – Fogj meg. s mire Kobak odaugrott volna. De a kenyér már ki is ugrott a kezébõl. a szappan és a fogmosópohár. – Na jó. a hajkefe. ha tudsz! Azzal elszaladt. míg vége nem lett a fura-mesének. – Azt hiszitek. – Török a kenyérbõl egy darabot és kész. A tányérok a szekrény tetejére gurultak. a csészék az asztal tetején táncoltak. Kobak utána. – Hihihi! – vihorászott a fogkefe. mire összecsukta a markát. a lábosok az asztal alá bújtak. Erre csend lett. és hiába csapott rá Kobak. Kint a konyhában is nagy volt a felfordulás. de Kobak nem csodálkozott.

Most indult Mama a piacra. egyszerre kihûlt. Már csak egy falatja volt hátra. nem kérek – mondta Kobak. majd szétszórta a játékait. kikefélte a cipõt. aztán énekelt. aztán elkezdett énekelni. a cipõ kifûzõdött. Jóska! Most Jóska visszafelé kezdett lépegetni. Kobak behátrált a szobába. aztán fogta meg a kilincset. majd Mama megkérdezte: – Nem kérsz egy almát? A következõ percben Mama hazaérkezett. és Kobak csúfolni kezdte: – Sóska. A szerteszórt játékok visszaugrottak a polcra. hogy Kobak visszaütött. és elmosogatta a reggeli edényt. Kobak abbahagyta az éneklést. így: „…szágba Lengyelorkészül anyjához . és szépen eltávolodtak egymástól. Ezután Jóska lekent Kobaknak egy pofont. Kobak megköszönte a reggelit. majd tüsszentett egy nagyot. és egyszer csak ott ült a reggeli mellett. majd visszahátrált a piacra. aztán kettõ. A vasaló forró volt. s egyszerre szörnyen poros lett. – Köszönöm.tóban fekete fürdik kacsa Kis-” Aztán Mama azt mondta: – Egészségedre! – mire Kobak kifújta az orrát. Kobak is. aztán három… Ú 40 . s a ruhák mind gyûröttek lettek. hogy ha Mama hazajön. Kobak egészen hazáig hátrált. A kabát visszaugrott a fogasra. ne haragudjék. aztán elkezdett vasalni.Fordított-mese gy kezdõdött. Elõször kinyílt az ajtó. A cipõkefe Kobak kezében termett. felállt az asztal mellõl. Kobak gyorsan rendet próbált rakni. Mégezután otthon volt. Mama épp vasalt.

aztán az egész karéj. aztán elõvette a kenyeret a kenyérruhából. aztán leszelte. és behozta a tejet. Aztán megtörülközött. 41 . Mégezután pedig aludt egész tegnap estig. kisgatyát. nadrágot. felvette a kötött kabátot. aztán odakészítette Mama. alá a harisnyát. Mama megkente a kenyeret vajjal. A tej felfutott púposra. aztán felébredt. aztán begyújtotta a tüzet. míg el nem aludt. utána alá a blúzt. Kobak most visszahátrált a szobába. aztán megmosakodott. aztán kibújt az ágyból. aztán melegedett.

Kobak második könyve .

nem koszosak? És a füledet megmostad reggel? – És ha tiszta volt a füle meg a körme. korcsolyázni. hogy mit gondolnak az emberek. Akkor az oroszlán örömében elénekelte a lánc-lánceszterláncot. És le tudtam rajzolni. villanyt szerelni és zongorázni. minden gyerek megismerte a maga szánkóját. a legutolsó a legmagasabb hangon. akkor fogtam magam. Amikor én nagy voltam. mégse ütköztem össze. és szánkóra ültem. hogy hátul hozzá volt kötve a világ minden szánkója. jégországon át. mozdonyt vezetni. így siklottam hóországon. de ott hideg volt. mint a Télapó. És kitaláltam. Amikor én nagy voltam. és a felét nekem adta. hogy mit mondanak. de még a vason is. Mikor jól kiszán- A 45 . és ketrecbe se zártam. házat építeni. hogy mikor szembejött egy oroszlán. A legelsõ gyerek a legmélyebb hangon szájharmonikázott. szerdán beszereltem a házba a villanyt. aztán elment a kenyeresboltba. Egyszerre három vonatot vezettem. ami házat épít. csütörtökön felmentem a lifttel a napba. olyan bátor voltam. és szombaton kenyeret sütöttem vasárnapra. és olyan gépet is tudtam építeni. kedden a házépítõ-gép megépítette nekem a házat. Hétfõn megépítettem a házépítõ-gépet. kenyeret sütni. ráförmedtem: – Mutasd a körmeidet. fölmentem a lépcsõn. mikor kicsi leszek. és amikor megérkeztem. Télapó voltam. ha idegenül beszélnek. Akkor minden gyerek felült a szánkójára. és szájharmonikázott. de az olyan szánkó volt. átláttam a falon. akkor mindent tudtam csinálni. nem lõttem le. Amikor én nagy voltam. de ott megsütöttem a talpamat. vasárnap pedig elmentem vonatozni. pénteken leereszkedtem a holdba. hogy milyen leszek.Nagy-mese mikor én nagy voltam – kezdte Kobak a mesét –. és kitaláltam. sorba állt kifliért.

csak véletlenül maradt ki egy kis csücsök. Mikor minden felhõt lenyeltem. és átléptem a napra. szépen fog fütyülni! – Erre minden gyerek megette a sárgarépáját. minden felhõt bekaptam. Csak egy icipicit hagytam Mamának. olyan nagy voltam. akkorát. harmadkortyra a tengereket. Elsõ kortyra kiittam a folyókat. hogy a fejemet bevertem a napba. és átléptem a holdra. 46 . kicsi lettem. akkor mindenki épített egy hóembert sárgarépa-orral. Amikor én nagy voltam. mint a házunk. hogy hasra estek a hóemberek. léptem egyet. Mikor elõször kitátottam a szájamat. mikor másodszor kitátottam. mert elbújt a fejem mögött. Mikor ez is megvolt. mert amikor én nagy voltam. akkora felhõt haraptam. másodkortyra a tavakat. léptem kettõt. és akkorát fütyültünk. és mikor harmadszor kitátottam. ha akartam. megszomjaztam.káztuk magunkat. léptem hármat. mint a város. és hazaértem. Akkor azt mondtam: – Aki megeszi a sárgarépát. és felhõt ettem reggelire.

Kobak utána. Kobak egész nap kereste. ott forgott-lebegett. – De ne nézz! – De nézlek! A napraforgó fogta magát. Kobak egész nap nézte-csodálta. hogy ha minden mesét összebogoznának.Sárkányos-mese olt egyszer egy kép a falon. annál is hosszabb lenne. míg egyszer csak megszólalt a napraforgó a képen: – Mit nézel annyit? – Mert szép vagy. Olyan hosszú spárgát kötött rá. Addig-addig. V 48 . és elbújt. de nem találta. fejét a nap felé fordítva. Kobak fogta magát. addig kergetõztek. most megfogtalak – fordult hátra gyorsan Kobak. A kép volt. látja. ahol a sárkány se jár. Akkor aztán megfogta. A kép megsértõdött. Most nagyon csúnya lett a kép. ahogy nézegette. felkapaszkodott a spárgán. ráült a sárkány hátára. de a kép elszaladt. A napraforgó-sárkány pedig felszállt az égre. leugrott a falról. és sárkányt készített belõle. és befordult a fal felé. és ellovagolt-elszállt vele oda. – Hopp. – Csúnya! Csúnya! – csúfolódott Kobak. Másnap festett a füzetébe egy napraforgót. hogy a háta mögül kukucskál valaki. Kergetõztek-kergetõztek. Csak azért is! Ahogy kész lett. míg Kobak el nem érte.

Áttetszõ volt és szivárványszínû. az erdõ. – És ha meghúzta az üvegharangot. onnan az üvegmadár hátán felszállt az 49 . a fák. De az agyagtörpének nem volt harangja. nem volt szivárványszínû az ég. a fák. de még a kisegere is. erdeje. csengett-bongott a ház. – Addig gurult. a fák. hol nem volt… – Az üveghegy alatt egy alagútban… – Volt egyszer egy üveggolyó. erdeje is. macskája. csengtekbongtak a virágok. – És volt egy üvegharangja. Nem csengett-bongott a ház. de még a szivárványszínû üvegég is bongott. – Ha meghúzta. a kertje is. az erdeje is. Az üvegtörpe meg rázta egész nap a harangot. de még a kisegere is. kertje. a mezõ. Ha megunta. a kertje is. üvegbõl volt a kutyája. nem csengtek-bongtak a virágok. – Nem félt az agyagtörpe? – Nem félt. az üveggömb elgurult. Az agyaggolyóban pedig egy agyagtörpe lakott. és énekelt. hogy az üveggolyóban elfért a háza is. agyagból volt a kutyája. mezeje. míg egy agyaggolyóval találkozott. – Volt egyszer. üvegbõl volt a háza is. az erdõ. mezeje is. a mezõ. üvegbõl voltak a madarak.Törpés-mese K obak egy nap megkérte Mamát: – Mondj egy mesét egy üveggolyóról! – Jó – mondta Mama. mezeje is? – Üvegbõl voltak a fák és a virágok. – És a közepében egy kicsi törpe lakott! – Egy üvegtörpe. agyagból volt a háza. felmászott a legmagasabb fára. – De ugye. agyagból voltak a madarak. Agyagból voltak a virágok. Ült naphosszat a háza elõtt. Csend volt és sötét. agyagedényeket gyúrt. Olyan kicsike volt.

üvegégre, azon is egy szivárványútra, és naphosszat csicsonkázott. Mikor ezt is megunta, jól megrázta a harangot, világgá gurult, és gurultábanmentében dicsekedett: – Itt jön az üveggolyó! Itt jön a szivárványszín üveggolyó! Itt jön a szivárványszín, áttetszõ üveggolyó! És addig harangozott, míg mindenki ráfigyelt, s dicsérni-csodálni kezdte. – Ó, az üveggolyó! Ó, a szivárványszínû üveggolyó! Ó, a szivárványszín, áttetszõ üveggolyó! Az agyagtörpe meg ült a háza elõtt a sötét agyagég alatt, agyagedényeket gyúrt, és énekelt. Összekoccant a két golyó. – Hé, agyaggolyó! Hé, agyagtörpe! Térj ki az utamból! Itt jön az üveggolyó! Itt jön a szivárványszín üveggolyó! Itt jön a szivárványszín, áttetszõ üveggolyó! Csodál-dicsér az egész világ! Mért nem csodálsz? Mért nem dicsérsz? – Szépnek szép a golyód – válaszolt az agyagtörpe. – De mit csinálsz te magad? Rázod a harangodat, és szivárványon csicsonkázol. Ugyan mért térjek ki elõled, mért csodáljalak, mért dicsérjelek? Az én egem sötét, az én házam agyagból van, nekem nincs se üvegharangom, se szivárványszín egem, de edényeket gyúrok, és énekelek. Nem térek ki, nem dicsérlek, nem csodállak! Feldühödött az üvegtörpe. Mérgében úgy meghúzta a harangot, úgy nekilódította az üveggolyót az agyaggolyónak, hogy apró darabokra tört mind a kettõ. Ott állt most a két törpe szétesett házzal, széttört fákkal, virágokkal valami nagyon távoli és ismeretlen óriási virágok és fák alatt. – Kár volt így dicsekedni – mondta az agyagtörpe. – Most itt állunk ház nélkül, idegen világban. – Most legalább kiderül, hogy ki érdemli meg a csodálatot! – húzta ki magát hetykén az üvegtörpe. Az agyagtörpe nem sokat törõdött vele. Addig járt, ügyeskedett, míg agyagot talált magának, házat épített belõle, aztán leült a háza elé, agyagedényeket gyúrt, és énekelt hozzá. – Te most is csak az agyagedényeiddel törõdsz – biggyesztette el a száját az üvegtörpe. – Nézz meg engem! – Azzal felmutatott az égre, azon is egy tündöklõ szivárványra.

50

– Abból a szivárványból építek házat magamnak. Akkor aztán mindenki megcsodálhat. Azzal nagy hetykén a szivárványra lépett. De hiába dicsekedett, lezuhant, csengve-bongva összetört. Az agyagtörpe meg kint ült a háza elõtt, agyagedényeket gyúrt, és énekelt. Kobak pedig eltûnõdött. – Én majd úgy megyek végig a szivárványon, hogy nem zuhanok le. Ha nem dicsekszem, ugye nem zuhanok le?

51

Rágógumis-mese

arcsi azt mondta Kobaknak, hogy csak akkor barátkozik vele, ha visz neki egy rágógumit. Kobak másnap vitt Karcsinak egy rágógumit. Karcsi erre megmutatta Kobaknak az ujját, ahol a tegnap belevágott. – Honnan van bicskád? – csodálkozott Kobak. – Megmondtam Jancsinak, hogy csak akkor barátkozom vele, ha nekem adja a kisbicskáját. – És Jancsinak honnan volt bicskája? – Az apukájától kapta, amiért nem verekszik többet. Azt mondta neki az apukája: „Jancsi, ha nem verekedel többet, megkapod a kisbicskát.” – Én sem verekszem többet – mondta Kobak –, de én csak jövõ nyáron fogok kapni kisbicskát, mikor kirándulni megyünk, mert addigra nagy leszek és ügyes. Meglátod, egyszer sem fogok belevágni az ujjamba! – Ha dicsekedsz, nem barátkozom veled. – Azt mondtad, hogy ha hozok rágógumit, akkor barátkozol velem. – Azt mondtam, de te dicsekszel. – Te dicsekszel a bicskáddal, igenis! – Nem barátkozom veled! – Akkor add vissza a rágógumit! – Már elrágtam. – Akkor barátkozzál! – Ha behunyod a szemed, és azt mondod: „Kukurikú!” – akkor barátkozom. – Kukurikúú! – Kakas! Kakas!

K

52

Én a másik szobában alszom egyedül. neked adom az ezüstpapírt. – Nekem is van. – Ühüm. – Én meg kacsát. barátkozom veled. Ez már nem jár. – Ha akarod. – Nekem is. hogy ezüstpapírt adott neki. Ha elkéred. adok neked egy rágógumit. – Katika. A csõre piros. – De nekem van vízfestékem. amit Zoltánkától kaptál. kérd el tõle az ezüstpapírt. – Nem kell. Akik barátkoznak. Hát nem vagyunk barátok? – De. – Igazán? Csak úgy? – Csak úgy. – Igazi kacsát? – Igazit. – De én a doktor nénitõl sem félek. – De nekem plasztelinem is van. Tegnapelõtt mértek meg. akkor elõbb barátkozzunk. Te hány kiló vagy? – Én huszonkettõ. Ha nekem adod az ezüstpapírodat. Egyedül se félek. – Te se? Akkor mi barátok vagyunk. Másfél centivel nagyobb vagyok. de tegnap láttam. 53 . – Ezt csak úgy mondod. – Menj. – Akkor add nekem az ezüstpapírodat. – Ha összebarátkozunk. és gyúrtam belõle fazekakat meg tányérokat. – De te félsz az injekciótól. – Én se. nem csúfollak többet. és színes ceruzám is van. De ha akarod. neked adom.– Ne csúfolódj. – Hát akkor! Nesze. És te hány centi? – Egy méter tizenhét. Zoltánka is csúfolja Katikát. Mi nem azért vagyunk barátok. akarsz velem barátkozni? – Akarok. – No jó. én meg nem félek! – De én nem félek a sötétben este! – Én se. azok nem csúfolódnak! – De csúfolódnak.

De veled nem barátkozom.Odajött Karcsi. Mert õ is barátkozik velem. csak úgy. – Hol az ezüstpapír? Ha nem kérted el. 54 . – Nesze egy rágógumi. Kobak egész este Katikával játszott. És adtam neki rágógumit. Katikával barátkozom. oda se figyelt Karcsira. csúfollak. csak úgy. hiába csúfolódott. Mert õ se fél a doktor nénitõl. De neked csak rágógumit adok.

Úgy látszik. a kakaót a bal zsebébe öntötte. elfelejtette. a sofõr bácsi elvitte az óvodába. – Mindenki rajzolja le saját magát! – mondta az óvónéni. Reggeli után rajzoltak a gyerekek. felvette a kabátot. és beállt a mosdó elõtt a sorba. Asztalra került a reggeli. az óvodáskötény meg fogta magát. de Kobak nem kelt föl. és elindult az óvodába. mert ez volt a Kobak szekrénye. és leugrott a szék karjáról. hanem az óvónéni megcsóválta a fejét: – Kobak fogkeféje száraz. Az óvónéni összehúzta a szemöldökét: – Kobak köténye máris pecsétes! Úgy látszik. Az óvónéni sokáig nézegette a rajzokat: – Sanyi túl sovány ezen a rajzon. Mama kikísérte. kezébe a fogkefét. az óvónéni felsegítette a buszba. felhúzta a cipõt. a széken mocorogni az ingecske-nadrágocska. Hanem az ágya elõtt topogni kezdett a kiscipõ. Az óvodáskötény a vajas kenyeret a jobb zsebébe tette. hogy kell fogat mosni! Az óvodáskötény hallgatott. aztán karjára vette a törülközõt. Az óvodáskötény szép rendben berakta a kabátot-sálat a cserebogaras szekrénykébe. Felöltözött. de Kobak nem nyitotta ki a szemét. Az óvodáskötény mit tehetett. elfelejtette. lerajzolt egy óvodáskötényt. Fogmosás után helyre rakta a fogkefét. hogy kell rendesen reggelizni! Az óvodáskötény hallgatott.Kötényes-mese sergett a csergõóra. C 55 . Marika túl kövér. Kobak pedig… elfelejtett fejet rajzolni magának. Költötte Mama.

Jobb zsebébe töltötte a levest. – Verset mondunk – tapsolt megint az óvónéni. csavargatta némán a kötény csücskét. Most meg a zsebébe gyúrta az ebédet ahelyett. Az óvonéni észrevette. a többiek a vagonok. mintha nem lenne szája. csak az óvodáskötény gyûrte. Gyurkába Marika. belefogódzott Sanyi. de nem nyitotta ki a szemét? Mért engedte Kobak. 56 . a vagonok zakatoltak. Kobak pedig azóta soha többet nem engedte maga helyett a kötényt az óvodába. – Vonatosdit játszunk! – verte össze a kezét az óvónéni. De Sanyi megszólalt: – Óvónéni. Az óvónéni mosolygott: – Csakugyan a kötény rosszalkodott? Nem Kobak. Úgy hallgat. Hanem micsoda vonat volt ez! A mozdony hallgatott. s mégse kelt fölt? Amikor költötte Mama. – Kobak elfelejtette. csak a köténye. hogy az óvodáskötény jöjjön helyette az óvodába? Bizony megérdemli a fekete pontot. Kobak nincs is itt. – Kobak ma egész nap helytelenkedett.Az óvodáskötény hallgatott. Az óvodáskötény hallgatott. – Furcsa – mondta az óvónéni –. Az ebédet megint a zsebébe tette. amikor csergett az óra reggel. Sorinba Zoltánka és így tovább egymás kötényébe fogódzva. – Ejnye! – mondta az óvónéni. Fekete pontot érdemel! Az óvodáskötény hallgatott. hogy megette volna. Indulás! Az óvodáskötény megindult. Sanyiba Gyurka. – Kobak lesz a mozdony. nem Kobak rosszalkodik. hogy sípol a mozdony. Mindenki elmondta a verset. tegnap még tudta Kobak a verset! Az óvodáskötény hallgatott. A fekete pont ott éktelenkedik ma is a falon. bal zsebébe gyúrta a krumplit. Marikába Sorin.

megint megkérdezte Kobak: – Mit játsszunk? – Játsszuk azt. és megkérdezte: – Mit játsszunk? A robot válaszolt: – Játsszunk Ember ne mérgelõdjöt. az nyer. – Én csinálok egy nagyasztalt. és versenyezni kezdtek. az nyer. de hiába kezdték újból meg újból. Ha egyedül maradt. A robot megharagudott. Játszottak-játszottak. az nyer – mondta Kobak. fúrtak-faragtak. – Nem játszom többet veled – fordított hátat Kobaknak. Megint elkezdtek tanakodni: – Mit játsszunk? – Játsszunk vacsorásdit! Aki hamarabb megissza a tejet. utána a kisasztal. az nyer. és harmadszorra is õ nyerte meg a versenyt. Épített egy kicsi robotot. – Játsszuk azt. szembeültette magával.Verekedõs-mese obak épített egy robotot. – Építek egy kicsi robotot. rajzoltak. A nagyrobot büszkén kihúzta magát: – Én vagyok a gyõztes! – Én is nyerni akarok! Én is nyerni akarok! – türelmetlenkedett a kicsi. mindig Kobak nyerte meg. Úgy is tett. szembeült a géppel. K 57 . Rajzoltak. – Aki hamarabb megcsinálja. hát megint Kobak nyerte meg a versenyt. aki hamarább megeszik húsz szilvás gombócot. azzal fogok versenyezni. te csinálj egy kisasztalt – mondta a nagyrobot a kicsinek. Nekiálltak. hogy aki szebb vonatot rajzol. Megunták az Ember ne mérgelõdjöt. egykettõre kész lett a nagyasztal.

nekimentek a bútoroknak. – Mást se tudtok. Egyszerre romlottak el. azzal sarkon fordult. – Ezt a versenyt csakis én nyerhetem meg – gondolta. ahogy felhúzta õket. – Megmon- 58 . – Hogyisne. A tükör eltört. hogy aki hamarabb elromlik. – Én romlok el hamarabb – kurjantott a nagyrobot. helyére tolta a bútorokat. egyre gyorsabban keringtek körbe-körbe. beverték magukat. mozdulatlanokká merevültek. …húsz – nyelt –. – Ugye én romlottam el hamarább! Ugye én romlottam el hamarább! – kezdtek veszekedni a robotok. otthagyta õket. megjavította a robotokat. és elment a pajtásai közé játszani. A két robot leforrázva nézett egymásra. – Hogyisne. A nagyot a nagyasztal mellé ültette. én! – sikoltozott a kisrobot. hogy aki hamarabb lenyel húsz szilvás gombócot. és belerohant a tükörbe. hogy én csinálok egy nagyasztalt. akkor is te nyersz – legyintett a kisrobot. pofozkodtak. Az ablak eltört. én is nyerni akarok! Addig nyafogott. – Azért is én nyertem meg! Azért is én nyertem meg! – pofozkodtak. Kobak ebben a percben lépett be a szobába. mert még egyre nyelt. – Akkor játsszuk azt. Elkezdtek rohangálni a szobában eszeveszetten. és aki hamarább kész.Nyeltek-nyeltek. Hirtelen elhallgattak. és teljes erejével belerohant a nagyrobotba. s a kicsi szólni se tudott. – Játsszuk azt. gyõzelem! – kiáltotta. míg egyszer csak eszébe jutott valami. te csinálsz egy kisasztalt. az nyer – kiáltott fel egyszerre boldogan. verekedtek – de egyik sem romlott el. – Kész. verekedtek tovább. és nekirohant az ablaknak. akkor te nyersz – torkolta le a kisrobot. hát a nagyrobot hamarább lenyelte a szilvás gombócot. de neki semmi baja se lett. de neki semmi baja se lett. az nyer – folytatta a nagyrobot. – Úgyis én romlok el hamarább – kiáltott a kisrobot. oda se neki. – Én. csak verekedni? Nagyon unalmasok vagytok – szólt rájuk Kobak. Kisöpörte az üvegcserepeket. a kicsit a kisasztal mellé. Kigyúlt a jelzõlámpája. – …tizennyolc…tizenkilenc. leestek. az nyer – kezdte a nagyrobot. – Játsszuk azt.

az nyer. És megint veszekedni kezdtek. mit játsszunk! Azt fogjuk játszani.dom én. egyre gyorsabban keringtek körbe-körbe. És megint nekirontott a kisrobot a nagyrobotnak. megint nekirontott a kisrobot a nagyrobotnak teljes erejébõl. megint belerohant a nagyrobot az ablakba. oda se neki. hogy aki hamarabb elromlik. És Kobak megint megjavította õket. És megint elkezdtek rohangálni körbe-körbe. És megint versenyezni kezdtek. És megint egyszerre romlottak el… 59 . És megint elkezdtek rohangálni a szobában eszeveszetten. Megint nekiment a kisrobot a tükörnek. És megint egyszerre romlottak el.

ami elvisz a télbõl a tavaszba. – Engem is vigyél! – sikongott Katika. amíg jön a másik. – Ha nagy leszek. és lemarad az õszrõl. – Tudod mit? – alkudozott Katika. az az enyém. – Megfáznál. kalapácsomat. harapófogómat. hogy tavasz után jön a nyár. Akkor aztán meglátom. a nyárból az õszbe s az õszbõl a télbe. aztán a tél. – Na jó. és ha nincs szerszáma az embernek. a gumicsónakból kieresztjük a levegõt. Mikor a télbe érünk. Elromolhat a villamos.Télapós-mese obak megtanulta. vagy varrással kell megkeresnünk a kenyerünket a hosszú úton? – Ha te hozod a kis varrógépedet. az a tied. – Akkor felülök egy olyan villamosra. Ami jobb kéz felõl van. várhat. – Ki látott még utasokat. mikor az õszbõl átszállnánk a télbe. ha vihetem a kis varrógépemet is. melyik a legszebb. – Vigyünk inkább sátrat és gumicsónakot. És mit csinálnék a nagy hidegben egy mandulagyulladásos kislánnyal? Mikor meg a nyárba érnénk. Nekem nem is maradna. K 60 . – Nem bánom a gumicsónakot. Télapó leszek! – döntötte el. ami bal kéz felõl. akkor én is hozom a kisfûrészemet. – Elosztanám. a sátrat összecsomagoljuk és kész. aztán az õsz. Hátha elszakad a ruhánk. Egy fagylaltot jobb kéz felõl. de mit viszünk magunkkal? – Egy kiránduló-sakktáblát és egy táskarádiót – szögezte le Katika. a tavaszból a nyárba. Ezt tanulta meg leghamarabb. megennéd az összes fagylaltot. mert akkor jön a Télapó. elviszlek – enyhült meg Kobak –. akik hosszú útra nem visznek magukkal sakktáblát és táskarádiót. egy fagylaltot bal kéz felõl.

– Hogyne.– Én mindenesetre viszek magammal egy iskolatáskát mindenféle füzettel – mondta Katika. És ha megáll a villamos. hogy összekenje a hegyezõket. akkor fõzök neked túrós gombócot. Aki Télapó akar lenni. Egy autóhegyezõ. Ha nagyon igyekszünk. Ha még egy butaságot mondsz. Az a kötényem zsebében is elfér. A sarkutazók hetekig nem esznek. – A sarkon nincs is túró. és ha már jól kiéheztük magunkat a sarkon. jegesmedvék!”. felteszem az iskolatáskát a hátamra. fogom magam. a menetrendet. és meghegyezzük az egészet. hegyezõket is tegyél bele. egy telefon-hegyezõ. – Mit képzelsz. nem viszlek. kiterítünk a térdünkre egy újságpapírt. nem bánom. ha Télapó leszek. – De én elviszem a kiskályhámat is. még egy szilvalekváros kenyér is belefér. 61 . a cukorka jöhet. – Akkor a fehér bundámat is viszem. – De cukorkát esetleg lehet vinni. nem viszlek. A másikban a lapos fehér kavicsaimat visszük. hogy iskolás vagyok. és máris odacammog minden jegesmedve. egy írógép-hegyezõ és egy televízió-hegyezõ feltétlenül szükséges. Mikor az õszbe érünk. csak annyit kell hogy mondjak: „Gyertek ide. De csak az egyik kötényzsebedben. hogy a Télapók nem szoktak a falra rajzolni. – Akkor hozom a színes ceruzáimat is. mert azt hiszem. – Egy Télapó nem tud síelni? Csak egy lány mondhat ilyen butaságot. csak fóka van meg rénszarvas. mert az én zsebeim már tele vannak. Különben is. – Vihetnénk rajzfüzetet is. – Ha hozod a táskát. meg a szánkót meg a korcsolyacipõmet – tapsolt Katika. hogy parittyával lehet jegesmedvékre vadászni? Szép kis Télapó leszel! – Máris csúfolódsz! Ha csúfolódni kezdel. – Õsszel én már iskolás leszek. Viszem a bélyeggyûjteményemet. – A rajzfüzet belefér a táskámba. – Én meg a síléceket. – No. az ne hozzon magával szilvalekváros kenyeret! – Nem viszek – szipogott Katika. a térképemet és a parittyámat. mint az igazi sarkutazók. – Nem is tudsz síelni – biggyesztette el a száját Katika. hadd lássák.

hogy a Télapók szoktak játszani? – Már megint butaságokat kérdezel. hogy el ne romoljon. A télben aztán ott is hagyhatjuk. – Megjárja – nyugodott meg Kobak. – És a fakutyához kötözzük a guruló pelikánt. meg kell emelni a sarkait. – De mi lesz a babáimmal? Ha itthon hagyjuk õket. Legalább lesz. ha a szánkómra kötözzük. hogy ne cipekedjünk annyit. te meg beleültetheted az autóimba a babáidat. hátramegyünk Mamához a házba. – De csak ha kölcsönadod nekem is. – De akkor a mosógépet is vinni kell. – Ez igaz – hagyta helyben Kobak. ha elvisszük a házat is meg a tévét is? Tudod mit? Vigyük Mamát is! Ha nem akar Télapó lenni. – Jöhetnek. míg mindent ki nem mosott.– Viszünk. de ha elszakad a kötél. – Ha mondod! De vigyük a meséskönyveket is. – És leghátul gurul a görkorcsolyám. – Azt hiszed. Kandúrt is elvihetjük. elég erõs vagy? Katika büszkén megfeszítette a békát a karján. nem bánom. Nem bánom. és szól. ahhoz a kis kék autómat. – Látszik. hogy lány vagy! Egy macskát tennél az ablakba oroszlánok meg tigrisek ellen! Kitesszük a tévét az ablakba. aki kinéz az ablakon. 62 . a házunkat a villamos után kötözzük. ha oroszlánok meg tigrisek közelednek. játszunk. elõrevisszük a villamosba. – És a fakutyát hozzákötözzük a kicsi piros autóhoz. – Ha meg Mama unta meg hátul a házban. – Ha visszük a házat. ahhoz a billenõ-teherautómat. És hûtõszekrényt is viszünk. Ha Mamának dolga van. ott úgyis hideg van. – És egy kiégett villanykörtét stoppolófának! – Meg a játékpolcot. – Tudod. Akkor aztán nem mernek közeledni az oroszlánok meg a tigrisek. ahhoz az emelõdarus autómat. ahhoz a tûzoltóautómat. Egy igazi Télapó a legeslegjobban tud játszani. ahhoz a kicsi piros autómat. és mesél nekünk. Ha meguntuk a villamosban. félni fognak egyedül. Én úgyis a házhoz kötözöm a teherautómat. mert Mama úgysem fekszik le addig este. és átadjuk neki a fenntartott helyet. akkor lakjon hátul a házban. és vigyázzon ránk. mégis viszlek. – No. – Mit csinál Mama. és kutyamûsort közvetítünk. ahhoz a mentõautómat. de mutasd a karodat.

küldjön neki! 63 . De ne felejts el villamosjegyeket gyûjteni. mától fogva összegyûjtöm a villamosjegyeket. és én nem akarok leszállni a villamosról az õsz és a tél között. – Akkor viszlek. mert nagyon sokat kell villamosozni. Még ma is gyûjti.– Kölcsönadom. – Jó – mondta Katika –. Akinek van.

de a kicsi kaktusz harmadnap is csak sárgultbúsult. – Messze van a mamád? Ha akarod. – Én majd viszlek. míg megéheztek. – Mesélek a mamádról – mondta Kobak a kicsi kaktusznak. hol nem volt egy kaktuszmama. Néznek körül. az vígan lépkedett vele. hiába kérlelte Kobak. Annak N 64 . másik kezében a mackó. tör egy darabot a mackónak. kicsi kaktusz? Ha akarod. s az asztalon egy nagy kerek kenyér. és nézte-nézegette. – Miért búsulsz? Ha akarod. utánuk gurult a kicsi teherautó a kicsi kaktusszal. megeszi. – Miért búsulsz. Kobak minden reggel leült mellé a kisszékre. – Miért búsulsz. nagyon elfáradtak. Egyre búsult-sárgult szegényke. Így is tett Kobak. Felült a kicsi székre. egyet a széknek. Egyik kezében a teherautó zsinege. betette a kicsi teherautóba. mesélek neked.Kaktuszos-mese apok óta búsult-sárgult a kicsi kaktusz. de a kaktusz másnap is búsult-sárgult. kicsi kaktusz? – kérdezte megint Kobak. A teherautót pedig kösd a lábamhoz. hozok neked játékot. hogy ne búsuljon annyira. Azzal fogta a kicsi kaktuszt. A kiskaktusz nem evett bánatában egy falatot se. mit kéne enni. hát mit látnak – jön utánuk a kicsi szék piros cipõben. megkeressük. egyet az asztalnak s a teherautónak is. Mesélt neki. Letöri Kobak a dúcát. Mikor a harmadik villanypóznához értek. – Ülj rám – mondta Kobaknak. Mentek-mentek. Hozott neki játékot. hogy mire üljenek. Addig mentek. Gondolkoznak. hát mit látnak – jön a kerekasztal görkorcsolyán. mendegéltek. – „Hol volt.

Hát ahogy így ásítoznak. Reggel megint útnak indultak. utána a kicsi teherautó a kaktusszal. Aztán addig keresték egymást. Nem láttad valahol? – Fészke van. elindultak megint. aztán Kobak.volt egy kicsi kaktuszfia. egész nap egymással beszélgettek. völgyön le. Elöl gurult a kerekasztal. milyen egy mama! Kukacokat hoz és legyeket. hogy egy lépést se tudok tovább menni. Egyszer csak megállt a kicsi szék. végül a teherautó akkorát ásított. a kerekasztalon ült a kicsi szék. elaludtak. vagy sürgönydróton lakik? – kérdezte a fecske. utána korcsolyázott a kerekasztal. és boldogok lettek. egyszer csak eléjük támad egy napraforgó. – Hány kisfecskéje van? – Nem érted. majd én elkorcsolyázom veled. nekem is van mamám. s mit látnak? Jön Kobak kiságya rolleren. – Hogyne-hogyne. – Hát ti hova gurultok? – kérdezi. szembejött egy fecske. – Keressük kicsi kaktusz mamáját. míg összetalálkoztak. – Mi se tudjuk – felelte Kobak. aztán a kisasztal. – Hova gurultok? – kérdezte. Hegyen fel. Így is tettek. de a fecske tovább ficsergett. – Én úgy elfáradtam. a kiságy rolleren. aztán a kisszék. A kisszék piros cipõben. csak tudom. Elöl lépdelt a kisszék Kobakkal. 65 . és röpülni tanít. Itt a vége. Mit tehettek volna. edd meg a kenyeredet!” De a kiskaktusz nem akart enni. Mentek-mendegéltek. Kobak a mackóval. Elõbb a mackó ásított. Gurultak-gurultak késõ estig. Kobak ölében a mackó. utána gurult a kicsi teherautó a kicsi kaktusszal. hogy kaktuszmamát keresünk? – kiáltott Kobak mérgében. Akkor közös cserépbe ültették õket. Lefeküdtek. Azt mondta a kerekasztal: – Ülj a hátamra. hogy majdnem kiejtette a kiskaktuszt. teherautóban a kaktusz. akkor aztán ásítozni kezdtek. hátranéznek. továbbgurultak. Kobak nem is válaszolt. És eltévedtek egymástól. egy locsolóval locsolták õket. a kicsi széken Kobak. a kerekasztal görkorcsolyán.

Sírt nagyon. Ti is gurultok. – Nem érted. ha megéheztek. mint a mi házunk – ugrált örömében a teherautó. Ha egyszer lepotyogtatok. gurulhattok. Azzal megint útra keltek. a szék lába az asztal lábát. Kobak a mackóval. – Nem csavarogtál véletlenül? – kérdezte szigorúan Kobak. A kicsi kaktusz mamáját keressük. 67 . az asztal lába meg az ágy lábát. teherautóban a kaktusz. – Ugyanolyan ház. hát szembejön egy kislocsoló. – Gurulj csak – mondta Kobak a gesztenyének –. – Ugyanolyan utca. mint a mi városunk! – kiáltott fel a kicsi szék.– Mi se tudjuk – felelte Kobak. megkeressük a mamádat. mi megkeressük a kicsi kaktusz mamáját. estig gurultak. Mentek-mentek. guruljunk tovább. elaludtak. hogy a kiskaktusz mamáját megtaláljuk. Nézte a napot. Nem láttad valahol? – Nézzetek a napba. míg a világ. – Keressük a kicsi kaktusz mamáját. míg végre megint egy városba értek. guruljunk együtt. a kiságy a rolleren. ahonnan Kobakék jöttek. a teherautóban pedig ott búsult-sárgult a kiskaktusz. egyszer csak szembegurult velük egy vadgesztenye. de buta vagy – kacagott Kobak. s már meg is fordult. A kislocsoló fogta a szék lábát. ott keressétek – mondta a napraforgó. Lefeküdtek. – Ti is lepotyogtatok? Gyertek. Mert búsul-sárgul szegény. hogy a kicsi kaktusz mamáját keressük? – Úgyse tudtok visszarepülni a fára. és legurul róla a cserép. a mackó a teherautó zsinórját. hogy megsajnálta. Gurultak-gurultak. – Ti hova gurultok? – Mi se tudjuk. – Ni. A mamánk már rég elfelejtett minket. guruljunk együtt. az ágy lába Kobakot. mint a mi utcánk! – tapsolt az asztal. kislocsoló? – kérdi Kobak. Mi is azért mendegélünkgurulunk. Három napig mentek. Azzal elindultak a kislocsolóval. ettek. leültek. ha elfáradtak. – Hát te miért sírsz. nem találom a mamámat – hüppögött a kislocsoló. Azzal arra gurult. A kisszék piros cipõben. Reggel megint útnak indultak. – Hadd el. ha elálmosodtak. aludtak. De a kislocsoló úgy elkezdett sírni. – Eltévedtem. – Hogy is lenne a napon? A nap kerek. ugyanolyan város. Kobak a mackót. Mentek-mendegéltek. a kerekasztal görkorcsolyán. és énekelt. – Jaj. gyertek. Gyertek. én is gurulok.

hogy csak a ház körül öntözgess? Na. mert mondanom se kell. Összeölelkeztek. Itt a vége. fogd meg a madzagot. egyenesen a kiskaktusz elé. s a teherautóban sárgult-búsult a kiskaktusz. az ágy lába Kobakot. és húzd haza Kobak kicsi teherautóját! 68 . de annyi baj legyen. leülnek. gyertek fel – enyhült meg a nagylocsoló. hogy ugrik ám le a terasz párkányáról egy nagykaktusz. – Kik azok ott mögötted? – A barátaim – mondta a kislocsoló. vizet isznak. egyszer csak látják. így legalább közös cserépbe ültették õket. hogy meg ne szúrják egymást. hogy a kiskaktusz mamája volt az. – De hiszen ez a mi házunk! Itthon vagyunk! Ekkor a szomszédék teraszáról kihajolt egy nagylocsoló. a kiskaktusz mamáját. az asztal lába az ágy lábát. a mackó a teherautó zsinórját. – Segítettek. Kobak a mackót. egész nap egymással beszélgettek. Hát ahogy felérnek. a szék lába az asztal lábát. egy locsolóval locsolták õket. – Na. egy-kettõ feljönni! – Aztán kíváncsian kijjebb hajolt. – Kaptok friss vizet vacsorára. Felmentek. adta kislocsolója? Nem megmondtam. A cserép eltörött. hogy megtaláljalak. boldogok lettek. mint a mi teraszunk – derült fel a kaktusz. amennyire tudtak.– Ugyanolyan terasz. És õk is keresnek valakit. A kislocsoló fogta a szék lábát. – Hol tekeregtél.

az alsó polcra került. madarakat és rakétát a fejük fölé. mert ezek gyõztes kerekek. két zöld. ahova autót rajzoltak. A kerekei a rajzon nagyobbak lesznek. mint Fiáthatszáz. és a gyõztes autót lefényképezi. jobb kéz felõl azokat. amelyben valami buta véletlen folytán nincs autó. – Látjátok a gyõztes Fiáthatszázat? Azért gyõzött. A könyveit kétfelé osztotta. és megszámolja õket. Kobak kiteríti a szõnyegre autóskönyveit. Kobak pedig pálcát vesz a kezébe. kész. mert jó kis piros autó. egy sárga és egy fekete. Miután már Mama is letörülte a port. és a kormány mellé Kobak odarajzolja saját magát. a Trabant mindjárt az elején lemarad.Piros-autós mese Elsõ fejezet. elverlek benneteket! 69 . és ezekrõl Kobak csak szombaton törli le a port. – Gyõzelem! Gyõzelem! – kiabálja Kobak. a kis piros Fiathatszáz egyre gyorsabban szalad. amelyekben van autó. aztán a házat. Egy virágot is rajzol a fényképre. mikor Mama nagytakarítást rendez a szobában. Most a nyolc kis rajzolt piros autót egymás mellé helyezi. kinyitja mindeniket ott. és odaáll a játékautók elé. és róluk mindennap letörülte a port. rajta! – már meg is kezdõdik a verseny. amelyben Kobak nagyon. A többi. Egy Mercedes tör elõre. Ha nem lesztek ti is olyan jók. de még a Chervrolet-t is. Van nyolc piros rajzolt autója. Vagyis lerajzolja. és – hajrá! – elhagyja a Mercedest. amiben lakik. de nagyon szeretne egy igazi autót K obak ötödik születésnapjára kapott egy könyvespolcot. meg egy napot. node sebaj. Az autóskönyveket a felsõ polcra tette. amelyekben nincs autó. hiszen õ vezette a gyõztes autót. kár is drukkolni neki. bal kéz felõl azokat. és minden rendben van. A képet Mama a könyvespolc fölé szegezi. öt kék. és – vigyázz.

Legelõre a mentõautót. – Mama. és mosni kezdte az autóit. Igazi kicsi piros Fiathatszázat akarok! Vegyél nekem egy Fiathatszázat. Mért nem érti meg Mama. hogy nem szakítottam el a nadrágomat? – Ügyes fiú vagy. Pont úgy. akármilyen nagyot esett is. mögé a tûzoltóautót. Jó? Kobak elszomorodott. Sorba állította õket. hogy mit csinál Kobak. mögé az emelõdarus autót. mikor arra jött egy helikopter. mint az elõbb a helikopter. A nagy hóhányó-autóra már a harmadik locsoló vizet öntötte. A helikopter elnevette magát. azt elverem! – fenyegette meg még egyszer a játékokat. És ettõl fogva Kobak nem sírt. És ettõl fogva Kobak úgy vigyázott a nadrágjára. – Te mit csinálsz? Én autót mosok. Biztos azért. – Most már megveszed a kis piros Fiathatszázat? – Majd ha nagy leszel. nem látod. Amibe beleülhetek. mint a virágokat.És mivel az egyik emelõdarus autó rendetlenkedni kezdett. Épp a ház fölött körözött. Megindíthatom. – Aki fekete pontot kap. helikopter! – kiáltott fel hozzá Kobak. Mért nem érti meg Mama. És el fogok hagyni vele minden Mercedest. Kobak sírni kezdett. aztán az egész autóseregletet kivitte az erkélyre. Meg kellett mondani. mint a kislányok a szalagjukra. mögé a nagy hóhányó-autót és leghátul a traktort. Kobak kivitt egy locsoló vizet az erkélyre. hogy nincs igazi autód. hogy õ MOST szeretne egy igazi autót? Nagyon szeretne. – Szerbusz. akkor veszünk ketten egy autót. mert tegnap sírt. Mama! Most Mama nevette el magát. mögé a billenõ-teherautót. és megy. mint egy buta kisgyerek. Biztos azért nem érti meg Mama. mögé a locsolóautót. hogy õ MOST szeretne egy igazi autót? Nagyon szeretne. mindjárt rajzolt is neki a fénykép aljára egy fekete pontot. – Mama egy igazi autót akarok! Egy egészen igazi autót. és leesett a polcról. mintha csak arra lenne kíváncsi. és te is dolgozol. Látszik. Kobak megint elszomorodott. 70 . De Mama nem vette észre. – Majd ha nagy leszel. – Úgy locsolod az autókat. mert tegnap elszakította a nadrágját.

és akkor körbeszaladt a szobában. Kirakta szépen a szõnyegre az autóskönyveket. Második fejezet. Még lámpája is volt. – Mama. kulccsal kellett felhúzni. Szomorú volt. A kicsi piros játékautó nagyon szép volt. De Mama nem tudta. és a játékautó örömében igazi autóvá változik át Kobak maga elé tette az új játékautót. de hát Kobak egy igazi autót szeretett volna. – Mama. tudod. akármilyen vastag föle volt is. De amikor meglátta Kobak szomorú arcát. kézen fogta. egészen igazit. 71 . hogy nem sírok? – Bátor fiú vagy. És vásárolt neki egy kicsi piros játékautót. Kobak nagyon elszomorodott. Meg kellett mondani. amelyben Kobak megjavult. és elvitte a játékosboltba. – Most már megveszed a kis piros Fiathatszázat? – Majd ha nagy leszel. és azt mondta neki: – Ide figyelj. – Most már megveszed a kicsi piros Fiathatszázat? – Majd ha nagy leszel – válaszolt megint Mama. Csak ült. és most már látta. és nem rendezett versenyt.De Mama nem vette észre. és nézte az autóit. ha föle van. És egyszerre eszébe jutott valami. Fiathatszáz! Át fogsz változni igazi autóvá. hogy én már minden reggel megiszom a tejet az óvodában. hogy örüljön-e vagy szomorkodjon. akármilyen vastag föle is van? – Jó fiú vagy. és az új autót maga mellé tette. És ettõl fogva Kobak minden reggel megitta a tejet az óvodában. hogy õ MOST szeretne egy igazi autót? Nagyon szeretne. Meg kellett mondani. szembe velük a játékautókat. és elhagyott minden más játékautót. De nem számolta meg õket. Biztos azért nem érti meg. hogy átváltozzál. nem hallod. Hát sehogy se érti meg Mama. hogy Mama ezt nem érti meg. mert az óvodában nem issza meg a tejet. Fiathatszáz nem válaszolt. Azt akarom. Kobak most már nem tudta.

szombaton elmondott egy hosszú-hosszú verset. Kobak most már egészen jól látta. hogy nagyon jó leszek! Megeszek mindent. kedden megmutatta a körmét – tiszta volt. hogy segítettem Sanyikának. Örömében megint nõtt egy kicsit az autó. Hétfõn Kobak rajzolt Fiathatszáznak egy virágot. változzál át! Nagyon szépen kérlek! Fiathatszáz hallgatott. nem kellett ébreszteni. hogy én vezessek. Fiathatszáz! Ma egyedül raktam rendbe a játékokat. Miki el is kiáltotta magát: – Ajtót becsukni! Indulás – mikor a két fiú vitatkozni kezdett: – Én leszek a sofõr! – Én leszek! – De az óvónéni azt mondta. mert alvóbabával szállt fel. legyen helye. Autóbuszosdit játszottak. Hogyha nõni akar. Másnap azt mondta Kobak: – Ma segítettem Sanyikának az óvodában. hogy Fiathatszáz nõtt egy kicsit. hogy szót fogadok Mamának. Már minden gyerek beszállt az autóbuszba.Kobak most kérlelni kezdte: – Kérlek szépen. Hanem egy nap Kobak összeverekedett az óvodában Karcsival. Mindig kiejti a kezébõl a szappant. Fiathatszáz örömében úgy megnõtt. pénteken magától kelt fel. Mától kezdve együtt mosunk kezet és… – Kobak most nagyon jól látta. amit az óvodában tanultak. Fiathatszáz. Fiathatszáz most mintha hunyorított volna a lámpájával. – Megígérem. Sanyika még kicsi. nem piszkolom össze a ruhámat. szerdán fényes kavicsot hozott. jegyet is váltottak. Megígérem. – Örülsz. és a törülközõt földre lógatja. csütörtökön meglocsolta Mamának a virágokat. hogy alig fért már a polcra. Kobak pedig minden este maga elé tette: – Szerbusz. Fiathatszáz. és nem tud egyedül kezet mosni. Kobak elkomolyodott. de mindketten sofõrök akartak lenni. Egész héten nõtt-nõdögélt az autó. Fiathatszáz. 72 . és nem verekedek. azért nõsz meg? Másnap elénekelte az autónak a fecskés éneket. ugye örülsz. A kicsi piros autó külön polcot kapott. A legelsõ ülésen Ilus átadta a helyét Rózsinak. hogy a kisautó hunyorított lámpájával. Tudod.

De Kobak elvette tõle a kisautót. az utasok jobbra-balra potyogtak. De egy napon Kobak eltört egy csészét. és azonnal zsugorodni kezdett. többet nem verekedek. az körbeszaladt a szobában. és mire odajött az óvónéni. Az enyém. meglátta orrán a sebet.– De én jobban tudok vezetni! – Nincs is autód. – De van. A következõ percben felborult az autóbusz. Katika sírni kezdett. S a kis piros autó napról napra nagyobb lett. – De nem igazi. és Katika örömében tapsolt és sikongott. hogy rendet csináljon. Nõjél nyugodtan tovább! És ettõl fogva Kobak valóban nem verekedett többet. Két kislány felhorzsolta a térdét. – Nem adom! – Add ide! – Nem adom! – Megmondlak Anyukának! – Akkor sem adom. Ez már verekedés volt. Hanem egyszer eljött Katika Kobakhoz játszani. – De igazi. Kobak jól látta. – Hazudsz! – Te hazudsz! Piff-paff-puff. De az autó lámpája nem hunyorított. Játszottak. a két verekedõ pedig… Este Fiathatszáz ránézett Kobakra. már meg is esett a baleset. Kobak kérlelni kezdte: – Ne zsugorodj. Fiathatszáz! Meglátod. És ettõl fogva nem vette el többet Katikától a játékautót. hogy a kicsi piros autó mintha kisebb lenne valamivel. 73 . – Nagyon kérlek. hogy ezután nem leszek irigy. És Kobak másnap úgy látta. nõjél tovább! Megígértem. Igenis van. – Nem akarsz tovább nõni? – kérdezte Kobak. és nem veszlek el Katikától. És a kis játékautó mindennap nõtt egy kicsit. egyszer csak Katika felhúzta a kis Fiathatszázat. ha játszani akar veled. játszottak.

soha többet nem hazudok. Másnap segített Mamának ágyat vetni. hogy ne legyen görcsös. Nézd csak meg. Szombaton Kobak kicsi piros zászlót hozott haza az óvodából. – Ágyat vetettem – mondta Kobak Fiathatszáznak. Megfogta a párna két csücskét. Olyan jó fiú lett. Mama.– Ki törte el? – kérdezte Mama. az kap kicsi piros zászlót. Most nagyobbat. és Kobak megállt. Mama. hogy lám. megindult az autó. Most könnyû lesz kimosni – mondta Kobak Mamának. és Kobak meghúzta a farkát. és másnap a kis piros Fiathatszáz egészen kicsi volt megint. – Tudod. aki egész héten jól 74 . milyen szép lett a vetett ágy! Ha tetszik. és Kobak rögtön elengedte. hogy Mama egész nap mondogatta: – Ebbõl a fiúból igazi sofõr lesz. vigyáztam a kötényemre. És a pokrócot elsimítottam szépen. hogy egy pecsét se volt rajta. de Kobak jól hallotta. Kobak sírni kezdett. úgy megjavult. – Mint a rakodó Nagyanyó. Mikor a járda szélére értek. és letette Fiathatszáz elé. akkor is tülkölt. hogy ne piszkoljam össze. mint a tegnap. Harmadnap Kobak úgy hozta haza az óvodáskötényét. Egészen halkan tülkölt. A kis autó tülkölt. és – hó-rupp! – már fenn is volt a párna az ágyon. mit szól. Kobak ettõl fogva mindenhová magával vitte az autót. de közben az autóra nézett. Fiathatszáz tülkölt. hogy kifényesítse Mama cipõjét. Mikor a második cipõ is ragyogott már. tülköljél. Fiathatszáz tülkölt. aki beveti a vánkost. Mama éppen mosott. És egy nap. – Ugye szép fényesek? A kicsi piros autó tülkölt egyet. – Látod. És nem hazudott többet. és Kobak azt mondta hangosan: „Kezét csókolom. Mama a másik kettõt. – Nem hazudok többet. Ha egy szomszéd néni jött szembe. Jött utána. mikor Kobak kiment reggel az elõszobába.” Ha arra jött egy macska. A piros autó megint nõtt-nõdögélt. – Nem én törtem el – hazudott Kobak. Egy reggel Kobak kifényesítette a cipõjét. odavitte a cipõket. igazán nem hazudok! Nõjél vissza nagyra. Egészen nagyot tülkölt.

A biciklisták nyolcasokban keringtek az úton. Harmonikázott. az oroszlán balra verõdött. a macskával és a tizenkét csúnya sofõrrel Kobak beleült az autóba. és elrobogott. Jókedvében hol jobbra. hol balra fordult. Egy teherautó addig-addig ugrált-táncolt az autózenére. Fiathatszáz tülkölt hozzá. Most meglátta õket egy szép nagy Mercedes. mert azt hitte. – Segítsek valamit? – kérdezte a sofõr udvariasan. és hátratolta a fején a micisapkát. és megindult. Intett a Mercedes sofõrjének. A csuklós autóbusz – oda se neki! – vígan harmonikázott. – Valami baj van? – Nem sajnálja azt a szegény oroszlánt? Összevissza potyolja magát. Harmadik fejezet. Kobak elment kenyeret vásárolni. mikor az autó balra fordult. a villamosok vígan csilingeltek. és megindult. – Mi van? – kérdezte a sofõr. Mormolt egy cifrát a foga között. Hazahozta a kenyeret. Kobak hallotta. az oroszlán jobbra verõdött. a járókelõk táncra perdültek. Az autó egész úton a nyomában. Kobak felkiáltott: – Ni. A Mercedes megállt. hogy fájdalmában nagyokat bõg szegény. Kobak énekelt. Kobak odakiáltott a sofõrnek. amelyben Kobak autóskalandokba keveredik Gabikával. míg az egyik tejeskondérból ki-kilöttyent a tej. Egyre gyorsabban mentek. 75 . Egyre gyorsabban mentek. jobbra-balra. hogy Kobak csúfolódik. harmonikázik! Ebben a percben az autóbusz harmonikázni kezdett. és beleült az autóba. aztán fogta magát. Mit képzel. és átvitte Mamának a zászlót a másik szobába. jobbra-balra. Fiathatszáz pedig fogta magát. Gázt adott. Fricivel. A tejesautó nyomában fehér csík szaladt tejbõl. Az oroszlán meg bõgött-potyolódott tovább. Egy csuklós autóbusz ment elõttük. A Mercedesben hátul egy játékoroszlán himbálózott. Az egész utca zengett az autózenétõl. a játékoroszlán az nem ember? A sofõr nagyon régen lehetett kisgyerek. Mikor az autó jobbra fordult.viselkedik – magyarázta. Az autó ment utána. Kobakék utána. harmonikázott.

– Gyerünk Gabikáékhoz – kiáltotta. egy szõke. A bajuszos mérgesen kiáltotta Kobaknak: – Hé. s már meg is fordultak. nyomás. hogy a nyomukban egész sor autó. hogy Gabikáéknak van macskájuk. Gabika rollerezett a ház elõtt. egy kefehajú. Odaértek a tejcsíkhoz. egy napszemüveges. – Ki? Hát ne az aszfalton uzsonnázzék. egy lapátfülû és egy összenõtt szemöldökû. ti mit másztok olyan lassan! Na. 76 . – Az autó guruljon és kész. egy fekete szemû. mert elviszem tejet nyalni – mondta Kobak. Kobak letette a macskát. egy pepitasapkás. Hanem a macska lassan lefetyel. Elöl Kobak. – Szerbusz. Egyszer csak azon veszik észre magukat. hogy nem hoztam macskát – bosszankodott Kobak. nehogy valami autó elüsse. pajtikám! – vetette oda. és elrobogott. – Ha elviszel engem is. Megindultak. egy nagy orrú. mind kilötyögteti a tejet – mondta Kobak komolyan –. Kár. az anyukájánál az asztal mellett – kiáltotta vissza a bajuszos sofõr. Egy bajuszos. aztán eszébe jutott. A tejesautó nyomában széles csíkban kanyargott a tej. hátul Gabika. Frici. egy aranyfogú. egy veres képû. az autó meg gyorsan jár. Egyszerre tizenkét sofõr hajolt ki az ablakon. egy pisze. nyomás! – Uzsonnázik Frici – szólt vissza Kobak. add ide Fricit.– Zárja le a kondért. s mi lassan követjük. Kobak meg Gabika utána az autóval. Frici lefetyelt. hanem otthon. mit iszunk akkor az óvodában? Ránk nem gondol? A sofõr csak füttyentett egy hosszút. mellette Frici. – Fricit elõreengedjük. odaadom. Szevasz.

repült-repült – egyenesen bele a milicista bácsi üvegházikójába. És igenis az aszfalton uzsonnázik. és az összenõtt szemöldökûét. az aranyfogúét. sipirc elõre! Hogy azt a koszos macskátokat erre meg arra! – Ne tessék kiabálni – szólt vissza Kobak. Frici meglódult. A milicista bácsi a hóna alá vette a macskát. a pisze a nagy orrút. a sofõrök lefékeztek. a kefehajú a pepitasapkást. – 150 lej büntetés – mondta a milicista. már huszonnégy autó állt a tizenkettõ mögött. – Siessünk – mondta a milicista –. a kefehajúét. – Raj-hukk-ta! – csuklott a fekete szemû. mert elvágta az üvegszilánk. A milicista bácsi fütyült. a fekete szemûét. – Ne sajnáld! – tajtékzott a szõke. megáll a forgalom. – Kenjetek le neki egyet! – dünnyögte a pisze. és sorban felírta az autók rendszámát. Megnyomta a lapátfülût. 77 . a veres képûét. a pepitasapkás a bajuszost. – És most menjetek. Kobakék pedig Fricit. a bajuszos Kobakékat. taknyos! – kiáltott a kefehajú. az aranyfogú a piszét. a lapátfülûét. hogy aki csúnyát mond. – Az óvónéni azt mondta. a szõkéét. a piszéét. a nagy orrúét. – Na. a szõke a veres képût. – Adok én nektek Fricit meg tejet – rázta az öklét a pepitasapkás. a pepitasapkásét.– Frici a macskánk. – Hal … lóó…ó-ó-ó-… csörr-csörr… rrrrrr. a lapátfülû a fekete szemût. a fekete szemû a szõkét. mert az aszfaltra ömlött ki a tej – kiáltotta hátra Gabika. – Úgy kell nekik! Nyomjátok meg hátulról õket – így a napszemüveges. az nem érdemli meg. – Bele az autójukba – vicsorított a veres képû. a napszemüveges az aranyfogút. Az ablak betörött. A bajuszosét. Mire kész lett. Kié a macska? – A miénk – mondta Kobak. Az összenõtt szemöldökû gázt adott. a veres képû a napszemüvegest. hozzatok jódot a kezemre. – Bele – visított a lapátfülû. Igen! – Ne prédikálj. Frici pedig szilánkokkal együtt a telefonra huppant. hogy autót vezessen. a nagy orrú a kefehajút. – Pofa be! – üvöltött a nagyorrú. – Lódítsátok meg – csattogtatott az aranyfogú. a napszemüvegesét.

megkérdezte. de máskor ne labdázzatok a macskáddal! – Nem labdáztam – mondta Kobak. Megvette a jódot. a nagy orrú… – Halló 64318 rendszámú autó!… nagy orrú sofõr… azonnal hozzám! 150 lej büntetés. És mozgás. kérem… – Aranyfogú… Halló… 45318 … aranyfogú … igen és 86192… napszemüveges …28315 veres képû… 14356 szõke… 65213 fekete szemû… 38245 lapátfülû… 23918 összenõtt szemöldökû… azonnal … hozzám… – 150 lej büntetés… Indulhatnak! – Kérem. hogy a bajuszos megnyomta hátulról az autót. – Tetszik tudni. és bemutatkozott. az úgy volt. hogy nem kellene-e injekció. kérem. Mi megnyomtuk a macskát és az felrepült. Tûrhetetlen! 78 . Mozgás! – Engem. – Halló … 32514 rendszámú autó!… kefehajú sofõr… azonnal hozzám… halló! – Maga megnyomta a pepitasapkás sofõr autóját?… 150 lej büntetés és mozgás. – Rendben van – mosolyodott el a milicista bácsi –. mert leáll a forgalom! – Engem. – Kobak vagyok. kérem. – Maga megnyomta a Kobakéék autóját?… 150 lej büntetés. a pepitasapkás nyomott meg.Kobak elrobogott a patikába. mert leáll a forgalom! – Engem. bekötötte a milicista kezét. kérem. – Engem. mert leáll a forgalom. a macskát itt legeltették az aszfalton. – A bajuszos? Mért nem mondtad hamarabb! Á! Várjatok csak! Halló! Halló… 35435 rendszámú autó azonnal hozzám… bajuszos sofõr … igen. kérem. a pisze… – Halló 97542 … pisze… hozzám! – 150 lej büntetés… – Engem. a kefehajú sofõr nyomott meg. sofõr és ötéves. visszarobogott. – Halló … az 54532 rendszámú autó … pepitasapkás sofõr … azonnal hozzám! – Maga megnyomta a bajuszos sofõr autóját? … 150 lej büntetés és mozgás.

De a többi gyerek észrevette a turpisságot. ki kézzel. és rátapasztotta a homokot. Hordták a homokot. Mert a tejesautó elcsorgatta a tejet. hogy ott száradjon. mind odarohantak. Gabika hazaindult Fricivel. Tornasorba állította a gyerekeket: elõre a nagyokat. Kobak pedig körbe-körbe hajtott. Ez lett a legmagasabb torony. ki lapáttal-vederrel. Elõvette a makksípot. aki a legügyesebb! – Igaz! Igaz! – kiabálták a gyerekek. De sose eszi meg a spenótot. aki a legügyesebb! – Hát jó – egyezett bele Kobak –.. Negyedik fejezet. 79 . és csukja le a tejeskannát! Holnap reggel lemossa az aszfaltot. és sajnáltam. mert leáll a forgalom! Most Kobakhoz fordult a milicista: – Ti pedig. de a legkisebbek hátulról kiabálni kezdtek: – Nem igazságos! Nem jár! Nem jár! Laci hétéves. aki a legmagasabb homokvárat építi. – Téged viszlek – mondta a legmagasabbnak. azért nagyobb. mint minden új autótulajdonos Kobak. – Azt vidd. – Engem vigyél autózni! Engem is! – kiabálták összevissza.– Nem legeltettük. beléfújt. Mikor a gyerekek meglátták. – És mire hétéves leszek. Na. lett erre nagy építkezés. – Halló… tejesteherautó… csorog belõle a tej. – És tetszik tudni. Az egyik gyerek – egy kockás inges – ellopta két fiú kisvedrét. azonnal hozzám! 150 lej büntetés. még a nyelvük is kidugták a nagy igyekezetben. hanem uzsonnázott. egymásra rakta a vedreket. Ott autókázzatok. és elhoztam Fricit.. a tejesautó sofõrjének mondtam. hogy az autó guruljon és kész. hogy zárja le a kannát. Mozgás. öntözték. de azt mondta. melyben Kobak vérszemet kap. hogy nyalja fel – magyarázta Kobak. Indulás! Elrobogtak a játszótérre. azt viszem. azt viszem autózni. – De én mindig megeszem – kiabált a legkisebb. Kobak egykettõre rendet teremtett. tapasztották. fiaim. meglátod! Azt vidd. nagyobb leszek. hátra a kicsiket. Gabika és Frici megérkeztek a játszótérre. és integetett a gyerekeknek. mozgás. és elkiáltotta magát: – Sorakozó! Aki a legmagasabb. menjetek a játszótérre.

Ferkó lemosta az autót. de Kobak vérszemet kapott. nem volt egészen tiszta. és beszállt. Ferkó kifényesítette az autótükröt. versenyezz velünk. ráragadt a vizes homok építkezés közben. Megkérdezte: – Hova robogtok? – Világgá! Gyere. nem sáros véletlenül a cipõd? – kérdezte hirtelen. Mutasd csak. Szaladtak a gyerekek. és vizsgálgatni kezdte Ferkó cipõjét. Ferkó megtörölgette az ablakokat. végre indulhatunk! Elõször körbe hajtottak a játszótéren. Kobak pedig karba tett kézzel nézte õket. ha tudsz! Szembejött egy triciklizõ kislány. de csak hátra. akkor a legjobb barátomat sem viszem. azt viszem – mondta Kobak. Be akart ülni az autóba. De Kobak most sem akart indulni. akkor viszlek – makacskodott. onnan a csúszkára. – Beülhetsz – enyhült meg Kobak –. – Légy szíves. és elölrõl kellett kezdeni a versenyt. versenyezz velünk. és mosd le a cipõdet! – nyitotta ki Kobak az autó ajtaját. aztán belerobogtak a homokvárba. lemosta a cipõjét. Ferkó ért oda leghamarabb. – Na. Hát bizony. és be akart ülni. végigcsúsztak rajta. mire Ferkó szó nélkül kiszállt. – Ha öt perc alatt lemosod az autómat. aztán – puff! – felhajtottak a hintára. Megkérdezte: – Hova robogtok? – Világgá! Gyere. csak akkor viszlek – mondta. 80 . Elöl csak az ülhet. ha tudsz! Másodszorra már nyolcasokat írtak le. ha tudsz! Szembejött egy biciklizõ fiú. Megkérdezte: – Hova robogtok? – Világgá! – kiáltott Kobak. viszlek – ígérte. úgy járták körül a játszóteret. – Ha három perc alatt kifényesíted az autótükröt. de Kobak még most sem akart indulni. ki ahogy bírt. és fütyörészett. versenyezz velünk. aki a legjobb barátom. De ha sáros a cipõje. Szembejött egy rolleres gyerek. s – hurrá! – lerombolták az egészet. – Gyere. – Ha egy perc alatt megtörölgeted az ablakot.– Nem jár! Nem jár! – kiabálták. szállj ki. – Aki leghamarabb odaér ahhoz a fenyõfához a kert végében.

– Kár ketyegned – mondta Kobak az autóórának –. Ferkó félni kezdett. úgyhogy mégsem végzõdik szomorúan Kobak egy Mercedesszel versenyzett éppen. – Nézd. ezt is. 81 . aztán egy Skodát. Az autóóra egyszerre olyan hangosan ketyegett. összeütközünk valamivel. El akarom hagyni a Mercedest. Fiathatszáz. aztán egy Volgát. azért lassítasz? Ugye nem azért. de mire végigolvassátok a mesét. hagyjuk el a Mercedest! De Fiathatszáz mintha lassított volna. Kobak megjavul. aztán egy Renault-t. – Baj lesz. és elhagyott: elõször egy Trabantot. ha akarom. robogjunk olyan gyorsan. ezt az autót is elhagyom. mikor egy hátizsákos kisfiú integetni kezdett.Most aztán nekivezette Kobak az autót a kerítésnek. meglátod. és most pont egy Mercedesszel versenyzett Kobak. aztán – rajta! – ki a nagyvilágba. ezt is – ujjongott. mert versenyben vagyok. úgyse tudom most felvenni a hátizsákost. – Ugye fáradt vagy. az autó pedig bánatában visszaváltozik játékautóvá. Most már csak ketten maradtak. Fiathatszáz. Különben is lehet. aztán egy Moszkvicsot. Ötödik fejezet. gyere. amelyben Kobak mindenét eladja egy tál benzinért. Kobak egyre gyorsabban vezetett. Az autóóra olyan hangosan kezdett ketyegni. és kitessékelte Ferkót Fiathatszázból. Fiathatszáz. mintha Kobak szíve dobogna. aztán egy kis Fiatot. mint még soha. aztán egy nagy Fiatot. hogy sáros a cipõje. Gyere. mintha Kobak szíve dobogna. és – hajrá! – keresztülhajtott rajta. Kobak erre lefékezett: – Gyáva kukacokkal nem ülök egy autóba – mondta. Kobak egyre gyorsabban hajtott. mikor egy hátizsákos kisfiú az úton integetni kezdett.

Így hát az óvónéni fekete pontot adott Kobaknak. jó? Ebben a pillanatban kigyúltak az ívlámpák. hogy menjek haza? – kérdezte Kobak. Ekkor a rádió bemondta: – Jó estét. Õ ideadja a piros zászlóját. Ezért szombat délután azt mondta Karcsinak: – Ha nekem adod a piros zászlódat. hogy még piros zászlót sem tudsz szerezni? Piros zászlóval sokkal szebb lenne az autód. – Jó. Ezen a héten nem kapott piros zászlócskát. Biztos tülkölt. mert az óvónéni nem volt fáradt. és végighajtott minden ívlámpa alatt. mindig leesett a feje. hogy hunyorít-e az autó vagy sem. én sofõr vagyok. akkor hunyoríts. De Kobak a következõ héten sem kapott piros zászlót. elviszlek autózni. És a cipõje is sáros volt. Akárhogy igyekezett. – Én adom oda! Engem vigyél! – könyörgött Karcsi. – Nincs is autód – mondta Karcsi. gyerekek! Remélem. csak nem láttam meg ebben a nagy fényességben – nyugtatta meg magát. és Kobak nem láthatta. csak nem hallottam ebben a nagy zajban – nyugtatta meg magát Kobak. akkor ne add! Akkor elviszem Jóskát autózni. hiszen versenyben voltam. hiszen a sok autózástól úgy elfáradt. Fiathatszáz? De Fiathatszáz nem tülkölt vissza.mert otthagytam a hátizsákos fiút az út szélén. Ugye te is ezt akarod. – Hiszen én már nagy vagyok! A kisgyerekek csak feküdjenek le. ágyban vagytok már! – Az autóóra megint olyan hangosan kezdett ketyegni. Biztos hunyorított. mintha Kobak szíve volna. ha Mama megint megszidja a zászló miatt. Fiathatszáz? Ha nem haragszol. Csakhogy Kobak nem szerette volna. hogy nem tudta végigmondani a verset. – Ugye nem azért ketyegsz. Mama azt mondta: – Milyen sofõr vagy te. Az óvónéni észrevette. nem autózott késõ éjszakáig minden este. És végig fogok hajtani minden ívlámpa alatt. hogy még egy plasztelinbabát sem tudott meggyúrni. Bezzeg Karcsi bábuja olyan hetykén állt az asztalkán. Hogy is kapott volna. 82 . Másnap olyan álmos volt az óvodában. Ugye nem haragszol. hogy Kobak dühében az asztal alatt belecsípett Karcsiba.

és már nem maradt idõ cipõtisztításra. és rémülten látta. Kobak azt mondta. Fiathatszáz! Ne zsugorodj össze! Igazán nem hazudok többet! Hanem másnap. hogy az autó zsugorodni kezdett. – Ne zsugorodj. Jó? De Kobaknak nem volt pénze. – Fiathatszáznak. – Jaj. – Milyen színben parancsolja? – Piros-fehér csíkosat szeretnék. kérlek – könyörgött Kobak Fiathatszáznak. hogy Kobak a Karcsi zászlajával büszkélkedik. – Tessék ezért autópizsamát adni – tette fel a bõröndöt Kobak a pultra. És valahogy úgy történt. – Ne zsugorodj! – kérlelte Kobak. mikor Mama azt mondta Kobaknak: – Takarítsd meg a cipõdet! – Kobaknak fontosabb dolga volt. 83 . Mama nem is sejtette. elõvette a bõröndöt. de Kobaknak nem volt pénze. hogy meg ne fázz éjjel. – Milyen autónak lesz? – kérdezte a boltos. Alig maradt néhány játék a polcon. hogy hová lettek a játékok. hogy sokáig tartott az autómosás. – Veszek neked autópizsamát. de örülök. Meg kellett mosni az autó kerekeit. – Honnan vegyek pénzt autópizsamára? – töprengett Kobak. Csakhogy a mackó nem volt elég. El kellett cserélni a traktort is meg a repülõt is meg az építõkövek felét. és elvitte eladni. – Indulj meg. fogta magát. és a piros zászlót rátûzte Fiathatszázra. hogy kölcsönadta õket Jóskának. És nem akart megindulni többé.És ezen a szombaton Kobak megint piros zászlócskával ment haza. Mikor aztán Mama megkérdezte. – Elcserélem a mackómat – döntötte el. hogy ilyen jó kisfiam van! – kiáltotta. veszek neked egy néger babát. belegyömöszölte minden pizsamáját. – Ha nem zsugorodsz. Az autó erre megállt. Kobak odanézett. Igen ám. mit kell csinálni. aztán rájött. Így hát mikor Mama kiszólt a belsõ szobából: – Megtakarítottad a cipõdet? – Kobak azt felelte: – Igen – és az autó megint zsugorodott egy kicsit. Amíg Mama a másik szobában dolgozott. hogy legyen kivel beszélgetned.

mert nincs garázsa. És most se indult meg. Hol is építse meg a garázst? Az asztal nem jó. – Ne változz át. és becsomagolta az autópizsamát. Másnap Kobak hazaszökött az óvodából. És elhatározta. és kicipelte a szobából a székeket. megvetette az ágyat. és soha többé nem nõ nagyra. Biztos kevés volt a benzin – biztatta magát Kobak. Az ágy pont jó lesz. az asztalt és a szekrényt. ha nem kap reggelit? Azzal fogta a megmaradt játékjait és polcostul együtt eladta egy tál benzinért. éppolyan hangosan dobogott. nem tudod? Azzal átment a másik szobába. És soha többé nem fog visszahunyorítani rá. elkészítem a reggelijét – gondolta. elrontottam. A fotelek is kicsik. Utána a cipõjét és kabátját és nadrágját egy csésze olajért. Marad az ágy. Most még párnát és paplant cipelt be a garázsba. senki sem volt otthon. elrontottam! Jaj. a polc játékautónak való. Aztán Mama cipõjét és kabátját és táskáját egy nagy kancsó olajért. Fiathatszáz. kis Fiathatszáz! És mire felébreszd. Kobaknak most elkezdett verni a szíve. 84 . Hát igen. hogy Fiathatszáz vissza fog változni játékautóvá. Kobak körülnézett a szobában. és mindent eladott egy nagy tál benzinért. és lefektette Fiathatszázat. – Elrontottam a barátságot – sírta el magát –. – Biztosan nagyon fáradt – gondolta Kobak. legyél nagy megint! Álmukban nõnek a kisautók. még kisebbre zsugorodott. ne változz vissza játékautóvá! De már tudta. Kobak felfordította az ágyat. – Amíg alszik az autó. hogy garázst épít Fiathatszáznak. Fiathatszáz felébredt. – Aludj. mert alacsony. mért nem vittem haza piros zászlócskát? Elrontottam a barátságot. – Nem tud nyugodtan aludni. és már kész is volt a garázs. mintha az autóóra ketyegne. Tessék kérem! – hajlongott a boltos. piros-fehér csíkos autópizsama. és egészen apróra zsugorodott. hogy Fiathatszáz nyugodtan aludjék. – Hogy is tudjon menni. mért nem vettem fel a hátizsákos fiút? Mért hazudtam. megitatta. és nem fér alá Fiathatszáz.– Igenis. megitta az olajat. Mama dolgozni ment. Hanem Fiathatszáz rá se hunyorított. de nem hogy megnõtt volna. Fiathatszáz megette a benzint. Kobak megetette.

vasárnap. vasárnap. vasárnap. Ez pedig nagyon vidám dolog. és mire mind eltelik. de annyira szomorú. vasárnap. sírt Kobak. vasárnap. pedig neki nem is kellett a benzin. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. ezért nagyon sok vasárnapot írok ide: vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. és nagyon egyedül érezte magát. És ekkor annyira szomorú lett. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. addigra Kobak megjavul. vasárnap. Fiathatszáznak csak az kellett volna. vasárnap. vasárnap. hogy nem hagyhatom így egyedül a mese végén. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap.eladtam mindent egy tál benzinért. vasárnap. vasárnap. vasárnap. 85 . vasárnap. vasárnap. hogy jó legyek. Sírt. vasárnap. vasárnap. vasárnap.

Kobak harmadik könyve .

De Mama már jött is. amerre látsz! Én már iskolás vagyok! Mától kezdve nem játszom játékautókkal! Belerúgott a labdába: – Játssz. Sarokba állította a képeskönyvet: – Kuksolj itt magadnak! Én már ezután csak olvasni fogok. merre menjen. – Bõg az iskolás! Bõg az iskolás! – csúfolkodott a kisautó. – Úgyse találsz oda egyedül! – kiáltott utána a labda.Ábécés-mese obak iskolába indult. – Csak nem félsz iskolába menni? Gyere. és már ott is ugrált Kobak elõtt. Hanem ahogy a sarokra értek. – Erre van az iskola. merre van az iskola? – Sír az iskolás! Sír az iskolás! – csúfolta a labda. Kobak megállt az út közepén. és elindult. mint a kicsik. induljunk! – Azzal már fogta is kézen Kobakot. és indultak – elõre. Nem képeskönyvet nézegetni. akivel akarsz! Én már nagy fiú vagyok. és nem tudta. Aztán kiitta a kakaóját. nagy mérgesen rájuk szólt a jelzõlámpa: – Megállni! Aztán a villamosokra hunyorított: – Mehettek! K 89 . Elgurította a játékautót: – Gurulj. iskolába megyek. – Nem igaz! Erre van az iskola! – dudált a kisautó. és már fordult is be balra. – Mama – sírta el magát –. erre! – gurult jobbra. hátára vette az iskolástáskáját.

fütyült a füstös-mozdony. ott ugrált a labda. – No. mire Kobak elõbújt. a cérna-cica. Csak az autó lapult ijedten a tanító néni zsebében. ravaszkodott a róka. – Engedjetek be! – kiáltott rájuk Kobak. parádézott a póni. a tábla szélén. és érdekes. s hát a lépcsõn ott állt a képeskönyv és integetett ki belõle a milicista: – Megállás! Elõbb a játékok! S már gurult is befelé a kisautó. hogy még a kréta is ugrálni kezdett. azzal – hipp-hopp – máris A betût varázsolt belõle a táblára. jött a jérce a kakassal. ládikó a lyukkal. az ugrókötél. és táncolt a táblán a táblatörlõ. indult az igás-szekerecske. eregélt befelé az egérke. Mire Kobak bejutott az osztályba. ordított az oroszlán. Úgy látszik. – Ne félj. A tetején a labda ugrált: – Mi hamarabb odaérünk! Végül átmehettek a gyalogosok is. mintha ott sem lettek volna. mögötte a kiságy. – Elkések! De most füttyszó hallatszott. nem harap meg az iskola! – nevetett a tanító néni. mögötte öt ökröcske. egyik a másik után. míg minden gyermek le nem írta a füzetébe. s már durrogtakberregtek is hosszú sorban. himbálódzott a hinta. mögötte a bólogató bádog-béka. a villanyvonat. s akkora zajt csaptak. gurult a görkorcsolya. szökdécselt a szita. ha itt vagy. Kobak. azt hitte. mögötte a teve. megfoglak! – mosolygott a tanító néni. az ürge. csúszott a csiga. a tyúkocska. Attól fogva meg se mert moccanni. ijedtében odabújt.Mentek a villamosok. Kobak ijedtében a pad alá bújt. – Úgyis elkésel! Úgyis elkésel! – dudált leghátul a játékautó. úgy eltûntek. míg az iskolába nem értek. 91 . akkora csiricsárét. telisde-teli volt játékokkal a terem. játékok ültek a padokban. gyalogolt a gyúrótábla. az ablakpárkányon. ott is maradt a táblán. – Elkésel! Elkésel! – csörömpöltek el Kobak elõtt. mackó a mézzel. egy játék sem volt sehol. Hanem az iskola kapujában ott állt már a játékautó. selypített a síp. mendegéltek. a zenélõdoboz és a zsineg. énekelt az énekespinty. izgett-mozgott az íj. dübörgött a dob. s mikor bejött a tanító néni. nénike a nyúllal. hogy fél az iskolától. Mentek. Most az autókra hunyorított a jelzõlámpa.

és megkezdõdött az elsõ szünet az iskolában. aztán megrázta a csengõt.– Mindennap fülön fogunk egy játékot. 92 . míg meg nem tanuljuk az egész ábécét – mondta a tanító néni.

hogy te csak véletlenül állsz a sarokban. Mindenesetre Karcsi is visszaütött. Kobak! Ne firkáld össze a falat! – mondta a tanító néni mérgesen. hogy a lovacskának csak fél szeme van. Katika is. lovacska. – Én tudom. – Sose búsulj! – vigasztalta. majd én rajzolok neked másik szemet – vigasztalta. azzal kiültette szégyenszemre az elsõ padba. kiszökkent az ablakon. és fogóddz meg jól a sörényemben! Azzal átszökött a táblán. Kobak is. hát nem lett volna szép tõle. Hanem ahogy álldogált Kobak a sarokban. – Ne búsulj egyet se. már egy nagy verekedés kellõs közepén találta magát. akkor látta meg Kobak. és sehogy sem értette. és mivel a tanító néni pont akkor jött be az osztályba. Hanem a tanító néni nem hitte el. és nem vagy hibás. a tanító néni Kobakot büntette meg. ha fél szemmel hagyja a lovacskát. Vágtattak nagy sebesen. Igazán nem lehetett tudni. – Állj a sarokba! – mondta szigorúan. de mikor fordultak volna. nehogy megint elõhúzz valamit a zsebedbõl! Így ült ott Kobak a padon szétterpesztett ujjakkal. – Ejnye. Hiszen szemet akart rajzolni a lovacskának! És a lovacska is segített rajta. hogy a tanító néni mért haragszik rá. Ülj csak a hátamra. egyszerre csak rányerített a falrepedésbõl egy lovacska. ki az udvarra. s már vette is elõ a zsebébõl a színes ceruzát. – Tedd a padra a kezedet magad elé. amikor Kobak visszaütött.Lovacskás-mese M ire észrevette magát Kobak. És mivel egy verekedést nem lehet csak úgy csengõszóra abbahagyni. hogy ki kezdte. 93 .

mert egyszer csak a pad repedésébõl szólt ki a lovacska: – Köszönöm. Kapj csak fel a hátamra. átszöktettek az ablakon. Ült Kobak a nagy osztályban egyedül. éppen olyat. hiába szólongatta Kobak. De a rajzolt lovacska nem akart megszólalni. hogy szemet rajzoltál. a kerítésen. és annyira félt. hogy megbüntettelek. 94 . elhagytak minden villamost. amilyen rányerített. hogy csak jót akartál. Mikor már nagyon egyedül érezte magát. én tudom. Bent maradsz nagyszünetben az osztályban egyedül. nem érted. – Ne karcold a padot. Kobak! Úgy látszik. de mikor fordultak volna.De nem kellett sokat szomorkodnia. sehogy se látta a lovacskát. hogy hiába nézett a falra s a padra. de igazit! Hanem a tanító néni még jobban megharagudott. hogy a lovacskának hiányzik egy patkója. – Majd karcolok én neked a körmömmel patkót. ne szomorkodj. Kobak észrevette. akkor rajzolt a táblára egy lovacskát. és fogóddz meg jól a sörényemben! Átugrattak a padon. – Hagyd csak el! – biztatta a lovacskát.

belefogódzom a farkotokba. Én kiugrom az ablakon. és átugrunk a tengeren hozzátok. hogy pont a tenger közepén összeütközünk.Kengurus-mese „Kedves kenguruk. küldök nektek füvet. de még jobb lenne. – A kenguruk a tengeren túl laknak – jegyezte meg Mama. örömükben akkorát ugranak. És ha jó leszek. és másnap megint levelet írt: „Kedves kenguruk. és azt írták. Mama vesz nekem egy háromkerekû biciklit. Nem ceruzával. A körmükkel írtak. és a harmadik kereket elküldöm nektek játszani. Harmadik este elmesélte: – Írtak a kenguruk. Ezen aztán nagyon eltûnõdött Kobak. mert nincs ceruzájuk. Csak attól félek. hogy akarnak barátkozni velem. inkább ti gyertek! Ugorjátok át a tengert. – Hát akkor szerelek helikoptert a biciklire. Aludjatok jól! Kobak” K obak levelet írt a kenguruknak: 95 . és átrepülöm vele a tengert. hogy mikor meglátnak a kicsi kenguruk. és a vízbe pottyanunk. akkor azt átszerelem. És azt írták. Karikázzatok jól! Kobak” Három napig várta a választ. és verjétek meg a farkotokkal az ablakomat. hogy küldjem a karikát. A zsebembe tettem a füvet. ha lebicikliznék hozzájuk. Szerelek egy kétkerekû biciklit belõle.

úgy várunk. Erszényre tesszük a lábunkat illedelmesen. Így aztán észre se vette. és meg is érkezett a kenguruktól a levél: „Kedves Kobak! Már igazán jöhetnél! Egész nap a tengerparton ülünk. Jó? Kobak” A kenguruk gyorsan válaszoltak: Kenguruk 96 . és bánatunkban veszekszünk. Kobak viszont megint levelet kapott: „Nem fogunk szembegurulni a helikoptereddel. Nagyon sok mindenre szükség van ahhoz. Gyere hamar! Kenguruk” Kobak most már reggeltõl estig csak a helikopteréhez gyûjtötte az alkatrészeket. és még aznap föladta a választ: „Kedves kenguruk. Addig is lerajzolom. úgy látszik. mert nem jöttek.De a kenguruk. nagyon kíváncsiak voltak a helikopteres biciklire. hogy jó helikoptert szereljen belõle az ember. Kenguruk” Kobak egészen elszomorodott. ne veszekedjetek! Készül a helikopteres bicikli. hogy milyen lesz.

És így folyt a levelezés egészen addig.Kobak most képeslapot festett: Kobak A kenguruk egy sorozat bélyeget küldtek: Kenguruk stb. hogy játsszál? A kenguru hallgatott – Neked nem szoktak írni a kis kenguruk? A kenguru hallgatott. Ez nagyon szomorú nap volt. stb. Ott ugrált egy kenguru a kerítés mögött. – Te egyáltalán nem szoktál levelet írni? – kiabálta most már Kobak kétségbeesve. de a kenguru hallgatott. míg Kobakot el nem vitte Mama az állatkertbe. – Te nem akarsz átröpülni velem a tengeren a helikopteres biciklimmel? A kenguru hallgatott. És egyetlen levél sem volt az erszényében. Kobak megkérdezte: – Nem akarsz karikát. Kobakra nézett. és hallgatott. aztán megállt. 97 .

– Tudod. 98 . már nem megyek a kis kengurukhoz – mondta szomorúan –.Kobak aznap este leszerelte a biciklirõl a légcsavart. Mama. a kenguruk csak ugrálni tudnak. Mama nem értette.

Így lett a nevük Kezenagy és Lábanagy. hogy az meg se tudott moccanni. de a hanyat zuhanó Kezenagy magával rántotta a fülinél fogva Lábanagyot. Egész nap nézte. hogy sosem érik utol. Így álltak moccanatlanul. hogy kilógott a képernyõrõl. hogy kirepült a képernyõrõl. hogy három napig foghatom a hasam a nevetéstõl. és sehogy se tudta utolérni. hogy csak úgy ugrált a képernyõn. Lábanagy megunta. de ezek olyan óriások voltak. sehogy se tudta elnevetni magát. és úgy fülön fogta Lábanagyot. Akkor aztán kibékültek. Lábanagy dühösen szaladt vissza. – Mit együnk? – néztek egymásra.Tévé-mese K obak készített egy tévét. De csupa unalmas filmet vetítettek. Igen ám. hogy háromszor bucskázott keresztül Lábanagyon. míg Lábanagy észrevétlenül el nem gáncsolta Kezenagyot. Azzal rajzolt két óriást. hogy Kezenagy elkezdett nevetni. bevárta Kezenagyot. Így henteregtek-verekedtek. és várta. és jól felpofozta. hogy egyiknek a keze volt akkora. hogy mikor fog nevetni. és úgy fenékbe billentette Kezenagyot. és tótágast állva pottyant vissza a földre. Aztán Kezenagy kergette Lábanagyot. Tévé! Rajzolok én neked egy olyan filmet. Szerencséje volt. De rosszul járt. mert Kezenagy úgy visszapofozta. – Éhesek vagyunk! – panaszkodtak Kobaknak. 99 . Kobak rajzolt nekik egy nagy tál szilvás gombócot. Talpra állt. visszafordult. várj csak. – Na. a másiknak a lába. Ez nagyon mulatságos volt. Elõször Lábanagy kergette Kezenagyot. és egy perc alatt utol érte. míg meg nem éheztek.

– Rád borítom az ágyat! – fenyegetõzött Kezenagy. – Mért löktél ki? – állt fel dühösen az ágy egyik oldalán Kezenagy. Kezenagy Lábanagyra borította. Lábanagy lába bennszorult. 100 . De Kobak csak egy ágyat rajzolt nekik. addig rúgta. és Kezenagynak a keze. Kezenagy elkékült. mert elzsibbad a kezem! – lökte arrébb Kezenagy Lábanagyot. hogy Kobak három napig nevetett rajtuk. bekapott egy gombócot Lábanagy. de olyan mulatságosan átlátszott a torkukon a gombóc. Kezenagy odébb taszította az ágyat. és úgy rúgott vissza lábán az ággyal. Most meg úgy elfáradtak. Most aztán moccanni se tudtak. Erre a gombóc megakadt a torkukon. Addig-addig. és addig ugráltak. míg mind a ketten kiestek az ágyból. Lábanagynak meg a lába lógott ki az ágyból. – Menj te arrább. mert elzsibbad a lábam! – lökte vissza Lábanagy Kezenagyot.Bekapott egy gombócot Kezenagy. hogy lefeküdtek aludni. hogy hahotázni kezdtek. míg kiesett az ágydeszka. – Én borítom rád! – vágott vissza Lábanagy. Lábanagy elzöldült. Most Kezenagy Lábanagy lábára húzta az ágyat. Úgy elkezdtek sírni. – Menj arrább. – Te löktél ki! – állt fel dühösen az ágy másik oldalán Lábanagy. hogy Kezenagy keze is bennszorult. Lábanagy visszarúgta. de Lábanagy se hagyta magát. míg le nem ment a gombóc a torkukon.

101 . – Na. – Onnan. és egy kicsit nyugtalan lett. De te nem tudod. – Tudom – mondta a rajzolt kisfiú. látod? Én is fel tudom emelni a kezemet – mondta rajzolt Kobak. – Hát akkor rajzolj nekem is leengedett kezet! – Jó. – És én. – Igen. – Igen – bólintott a kisfiú. – De én már eszem is! – Rajzolj nekem is ennivalót! – Te nem tudod megenni. – Engem is – hökkent meg Kobak. de én meg tudom enni! – Rajzold az ételt a gyomromba! – De én már nem vagyok éhes! – Akkor mit csinálsz? – Játszom. – Rajzolj nekem is felemelt kezet! – Jó – mondta Kobak –. tessék. – Én is – mondta rajzolt Kobak. – Honnan? – döbbent meg Kobak.Rajzolt-mese K obak rajzolt egy kisfiút. ha én felemelt kezet rajzolok neked. – Igen – mondta Kobak. csak akkor. fel tudom emelni a kezemet. – Kobaknak – felelte a rajzolt kisfiú. ha akarom. hogy te rajzoltál – nevetett a kisfiú. De én most éhes vagyok – mondta Kobak. de én közben leengedtem – vágott vissza Kobak. – Hogy hívnak? – kérdezte a rajzolt kisfiút Kobak. – De azért te csak egy rajzolt Kobak vagy! – húzta össze szemét. most felemelt kezû vagy.

ha felhúzom a vonatomat. és nem látsz.– Mivel? – Vonattal. most lerajzolom. Jó? – Jó. – De játszani akarok! – De nem tudsz! – De akarok! Rajzold le. Ha akarom. – Mondd meg! – Nem mondom! – Akkor elalszom! – De akkor te mindig aludni fogsz. de te nem tudod kitalálni. és azt rajzolok. te nem tudod! – Rajzold a kezembe! – De én. hogy becsukod a szemed. én meg holnap felkelek. Álmos vagyok. egy másik Kobakot rajzolok. De én most elfáradtam. Te rajzolt Kobak vagy. hogy játszol. hogy játszok! – Jó. amit akarok. – Húzd fel az enyémet is! – Rajzolt vonatot nem lehet felhúzni. – Most becsuktad a szemed. És én most csinálok valamit. körbejár. 102 . – Akkor hogy játsszak? – Ne játsszál. hogy mit csinálok. – Rajzolj nekem is vonatot! – De én meg tudom fogni. – Én is álmos akarok lenni! – Lerajzolom.

ne csiklandozz! – kiabálta. de a lábam átlátszik a cipõn. akkor nem fog átlátszani a lábad – nyugtatta meg a kisfiút Kobak. és nagyokat csuklott közben a kacagástól.Festett-mese A festett fiú egy képeskönyvben lakott. – Ne csiklandozz! Jaj. Ha Kobak letette a könyvet. lepréselve. – Vedd le az ujjadat a hasamról! Nyomod! – kérlelte Kobakot. hogy még mindig csiklandós vagyok. megpróbálom – hajolt a könyv fölé Kobak. de ahogy kezébe vette. így már jó! – nyugodott meg a festett fiú. – Na várj csak. azzal már festett is két parányi cipõt a kisfiú lábára. Csak úgy csuklott a kacagástól. – Lötyög benne a lábam – sóhajtott a fiú. – Mit szólnál hozzá. – Várj egy kicsit. – Na. – Ha rajzolok a lábadra cipõt. – Ez nem is volna olyan nagy baj. – Szorít a cipõ! Szorít a cipõ! – jajgatott a kisfiú. Kobak rajzolt két hatalmas cipõt a fiú lábára. és beszélni kezdett. Hanem most éktelenül kacagni kezdett a festett fiú. és Kobak udvariasan levette a nagyujját a festett fiú hasáról. és süt a nap? 103 . A rajzolt cipõ nem ért semmit. befestem a cipõt. Félek. és Kobak gyorsan átalakította a kiscipõt nagy csizmákra. a kisfiú elprüsszentette magát. és megcsiklandozta a festett fiú lábát. ha a talpadat csiklandoznák? Kobak összehúzta a szemöldökét. Aztán megint csak nyûgölõdni kezdett: – Melegem van a csizmában! Nem látod. a kisfiú megmerevedett. hogy nyár van. akkor nem foglak csiklandozni? A kisfiú hálásan pislogott Kobakra.

és már festette is az esõcseppek tetejébe az óriási hópelyheket. rajzolok neked esõt. a festett fiú csudamód meg se moccant. – Rossz lehet neked a forró homokon csizmában álldogálni! – szánta meg a fiút Kobak. aztán korcsolyát és ródlit. és gyorsan hosszúnadrágot és kabátot festett a fiúra. és már zuhogott is rá óriási cseppekben az esõ. Hanem nagy baj lett. a kisfiú alig látszott ki mögüle. hogy Kobak nem is akarta. Addig-addig. valóban nyár volt a képeskönyvben. és elkezdett megint kacagni: – Csiklandozol! Vedd el a kezed! Vedd el a kezed! Kobak gyorsan becsukta a könyvet. de jó! – ujjongott a kisfiú. míg dideregni kezdett. – Segíts már! – jajgatott a kisfiú. Gyorsan letörölte a képrõl a festéket. hogy lehûlj egy kicsit. és mikor megint kinyitotta. hogy egy szál tengerészingben vagyok? – prüszkölt nagyokat. hogy megszólaljon? 104 . Ott állt most a kisfiú a tengerparton a forró homokban mezítláb. de jó! Jaj. tengerészingben. – Nem látod. a lábam. és hiába szólongatta Kobak. – Jaj. de a festék elmosódott. A fiú hálásan nevetett Kobakra. – Nem rajzolnál egy felhõt a nap elé? Melegem kezd lenni! – Akár havat is festhetek – buzgólkodott Kobak. hallgatott. eltöröd! Jaj! Jaj! Kobak nagyon megijedt. és Kobak természetesen most is segíteni akart a barátján. – Jaj. – Hadd el. rárajzollak – mondta. – Hadd csak el. még megfázol! – aggódott Kobak. A fiú kesztyût kapott és bundasapkát. mert a fiú sikoltozni kezdett: – Jaj. – Szegénykém. Lehet.Hát igen. és Kobak gyorsan letörülte az egész festéket. Kobak félelmében sírni kezdett. de szeretnék ráülni a ródlira! – kiáltott. – Segítség! Segítség! Megfulladok! – kiabált.

mind a sárkányt locsolta. meg a boszorkány meg az egész ókor. hogy el se fért a papíron. még így is alig maradt egy kis hely a sarokban a boszorkánynak.Meséskönyv-mese K obak meséskönyvet rajzolt. hogy a sárkány ellen indítsa õket. ÍRTA ÉS RAJZOLTA: KOBAK. mind elpusztultak volna. mire a sárkány mind a hét feje tüzet okádott rájuk. és már messzirõl azt kiabálta: 105 . Akkora tócsa lett. mert a mesék úgy kezdõdnek. – Ez a sárkány azt hiszi. ahogy az ókorban szokás. hogy odaférjen a lapra a sárkány is mind a hét fejével. hogy a hét feje közül egyetlenegy sem marad a nyakán! Kobak most telerajzolta a lap alját egészen kicsi katonákkal. Ha Kobak nem rajzol alájuk gyorsan hétszer hét tûzoltóautót. mert úgy elpusztítjátok nekem. de még nagyobbat fog tévedni. Mert a mese az ókorban fog történni. Ahány fecskendõ csak volt. hogy nagyobb nálam. A sok kiskatona átrohant a következõ lapra a sárkánytûz elõl. Mert jött a boszorkány. Legelõször egy királyt rajzolt. külön lapra kellett rajzolni. hogy volt egyszer egy király… De csak egy egészen kicsi királyt rajzolt. Szóval egy egészen kicsi királlyal kezdõdött a mese. hogy a király elkiáltotta magát: – Ki merészel itt nagyobb lenni nálam? – azzal már össze is trombitálta a kicsi katonákat. jött a vörös hajú boszorkány seprûn lovagolva. de ide is átnyújtotta hét nyakán hét fejét a sárkány. alighogy a sárkányt elûzték a tûzoltókatonák. A hétszer hét tûzoltóautón hétszer hét tûzoltólétra volt és hétszer hét tûzoltófecskendõ. mikor még királyok éltek meg sárkányok meg boszorkányok.

a negyediken leszakadt róla a ruha. csak a felsõ csücsökre a nap. a hetediken kiszaladt a meséskönyvbõl. hogy átívelt a következõ lapra. Ott repültek a kicsi király feje fölött s hát a király nem látott messzire. hogy még a seprûjét is a képen felejtette. a hatodikon hasra esett. 106 . mert kitörött a piros ceruza hegye. Kobak alig gyõzte festeni. az elsõn elgurult a koronája. Na most menekülhetett a boszorkány. De szerencséjük volt a kiskatonáknak. és – hipp-hopp! – máris a másik oldalon termettek. a harmadikon a királyi almáját. Volt ott aztán akkora ágyúgolyó-potyogás. Ki is röpültek mind a papírról. Támadt erre olyan szivárvány. még a hétszerhét messzelátóval se. azt hitte. menekült is. Hét oldalon át szaladt a kiskirály. Szerencsére a tûzoltókatonák se láttak messzebbre. s erre a maradék tenger elnyelte a tüzet. s lövetni kezdte õket hétszer hét ágyúval. ott is utolérték. hogy mért lövette hétszer hét ágyúval õket. jól elverték. Hanem a királyra nagyon megharagudtak. elkergették. ezért az ágyúgolyók mind a röpülõ kiskatonák feje fölött süvítettek el. A kiskatonák meg fogták magukat. s a következõ oldalon potyogtak lefelé. Bújt a kicsi király a trónszék lába alá. hogy a boszorkány. de az meg akkorát kacagott az ágyúgolyó-potyogáson. azon aztán szépen hazasétáltak a kiskatonák. de hiába.– Tûzzé változtatom a vizet! Tûzzé változtatom a vizet! S hát abban a pillanatban tûzzé vált a nagy víztenger. ráültek. úgy elröpült. hogy a könnye is potyogni kezdett. az ötödiken kiszaladt a cipõjébõl. a másodikon elhullatta a palástját. hogy semmi más nem fért a papírra.

hogy lássa: megáll megint az óra? Megállt. – Na. – Utánozó K 107 . Számolni kezdett. Az óra megint megállt. látta. s ahogy felnézett véletlenül. És most már azért kezdett el lustálkodni. s az óra járt megint. látta. de mintha nem igaziból nevetett volna. hogy az óra jár. – Akkor mégse romlott el. – Írok egy kicsit. Azzal írni kezdett. írok neked egy kicsit – sandított Kobak az órára. hogy az óra megállt. ha nagyon akarod. – De csak a számtant írom le. mintha mi sem történt volna. de ahogy odanézett. Azzal elkezdett jóízûen lustálkodni. akkor még rengeteg idõm van. A végén már te se fogod tudni. de egyszerre csak nagyon furcsa lett. – Azért is lustálkodok még egy kicsit. hogy az óra állt rendületlenül. De ma valahogy nem volt kedve kinyitni a füzetet. mintha meg se állt volna. – Majom! – nyújtotta ki a nyelvét Kobak az órára. hátha már késõ van. – Mért állsz meg? – kiabált Kobak az órára. – Ejha! – kiáltott fel. Lustálkodott.Óra-mese obak leült leckét írni. hány óra van! De az óra csak állt tovább. – Nahát ez jó vicc! – nevetett Kobak. mert az nagyon könnyû. – Egy kicsit lustálkodok – mondta az órának. lustálkodott. – Hátha elromlott – nyugtalankodott. – Bele fogsz zavarodni a végén. – Remek – mondta –.

és megtanulta a három szakasz verset. az óra annál gyorsabban forgott visszafelé.majom! Neked az a dolgod. – Rád se nézek! – toporzékolt most már Kobak. mintha egészen közönséges óra volna. hogy egy kicsit lustálkodom. megnézte az órát. Gyorsan leült. míg akkorát nem kordult a gyomra. Mama! – kiabált. Az óra most rendesen járt. De minél jobban toporzékolt. Az óra úgy forgott elõre. és azt mondta nyugodtan: – Korán van még vacsorázni! – azzal már ki is ment. de Mama bejött. hogy hangosan énekelni kezdett. s hát az óra most szaladni kezdett elõre. 109 . – Nem vagy éhes? – jött be Mama csodálkozva. – Itt a vacsora ideje – mondta. Kobak elõvette a számtankönyvet. De ti tudjátok. Kobak ott maradt éhesen a visszafelé forgó órával. mintha sose forgott volna visszafelé. hogy nem az. – Éhes vagyok. mint akit kergetnek. és megoldott egy feladatot. Kobak addig toporzékolt. és úgy nézett az órára. Kobaknak erre olyan jó kedve kerekedett. Az óra most visszafelé kezdett forogni. hogy elfelejtett tovább toporzékolni. hogy járj. Megtanulom elõre a második három szakaszt is – határozta el magát Kobak. Semmi közöd hozzá. amit föl se adtak.

a tej nem akart fölmelegedni. mire földet ért volna. mindenki lusta lett. minden beporosodott. mire K 110 . a kenyér megszáradt. olyan lassan törülközött. A fogkefére rákövesedett a fogkrém. hogy lustább volt. hogy még a törülközõ is vacogni kezdett. Otthon a seprû olyan lassan sepert. Olyan lassan mosdott. az iskolatáska nem akart elõkerülni. a füle piszkos lett. de olyan lassan. rég felkeltek. mire megmosakodott. az iskolából kicsengettek. minden bepiszkolódott. hogy mire kitakarított volna. Mire lefeküdt volna. a csengõ olyan sokára szólalt meg. hogy a gyerekek mind elaludtak. a portörlõ olyan lassan törölgetett. mire odaért volna. mire levágta volna. A tanító néni olyan lassan mondta a leckét. Mire másnap felébredt. hogy megfájdult a torka. mire megmosta volna. de olyan lassan. mire Kobak fölszállt volna. az iskolakapu nem akart kinyílni. hogy Kobak rég megunta. Mire hazaért. mire abbahagyta. mire megette volna. A tej megsavanyodott. mire megitta volna. A tûz nem akart meggyulladni. az ebédet rég megették. a körme kinõtt. A játékvonat úgy vánszorgott.Lusta-mese obak olyan lustán ébredt. hogy mire letörölgette volna. kidugta a lábát a paplan alól. Ásított. mint valaha. hogy elfáradt. mire fogat mosott volna. hogy a meleg víz befagyott. hogy még másnap is az osztályban voltak. A villamos visszafordult. A villamos nem akart megérkezni.

hogy a kuglik unalmukban maguktól fölborultak. 111 . mielõtt elkezdõdött volna. a kugligolyó olyan lassan gurult. hogy mire egy vonalat húzott volna. A ceruza olyan lassan rajzolt.körbejárt volna. Ez a mese is olyan lusta lett. hogy Kobak rég megunta. a vízfesték rég megszáradt. mire a rajzlapra került volna. a radír rég kiradírozta.

Kobak mérgében az asztalra vágott. A radír mérgében lyukasra radírozta a füzetet. az asztal mérgében a tányért Kobak ölébe borította. és úgy fülön fogta a tejeslábast. hogy Kobak kezébe szúrt. Mama nagyon mérges lett.Mérges-mese obak mérgesen jött haza az iskolából. és a táskába ugrott. amilyet érdemelsz – mondta. estig sem került elõ. A könyv mérgében összecsapta a lapot Kobak orra elõtt. Na most ehette Kobak a mérges ebédet. Kobak mérgében belezavarodott a számtanpéldába. A maradék ceruza mérgében összemaszatolta a füzetet. A táska mérgében mindent kiborított. míg mérgében kemény lett. Mama mérgében nem segítette. addig fõzte a levest. a ceruza mérgében összefirkálta az egészet. a tinta mérgében a négyesre ömlött. a nadrág mérgében kihasadt. Mama mérgében jól kiporolta Kobak nadrágját. Mérgesen szurkálta a villát a kemény galuskába. Kobak mérgében kilyukasztotta a füzetet a ceruzával. K 112 . A számtanpélda mérgében eldugta az eredményt. míg a villa úgy felmérgelõdött. mint a kõ. hogy a tej mérgében összement. Addig verte a galuskát. – Olyan ebédet kapsz. míg mérgében az egész kifutott. a füzet mérgében szamárfület mutatott. a füzet mérgében ledobta magáról a kékpapírt. a füzet mérgében összegyûrte a könyvet. Kobak mérgében elhegyezte a ceruzát. mert az igazgató néni mérges volt – mutatta meg a négyest Mamának. – A tanító néni mérges volt.

a táskát. a villát. a galuskát. a ceruzát. a számtanpéldát. a füzetet.A négyes mérgében felfújta magát. 113 . a levest és végül bekapta az egész mérges napot. Kobak erre úgy megtanulta a leckét. bekapta a könyvet. a lábost. a nadrágot. a tányért. bekapta a radírt. hogy a négyes mérgében kipukkadt.

és kimegyünk a mezõre. és fényesre keféli a szõrét. – Ha megnövök. a harmadik lesz a helikopterállomás. Nem kell többet K 114 . a negyediken lesz a magaslati napozó. Megesszük a kiflit. bemegy az istállóba. Mert az iskola a hegy tetején lesz. Növénytanórán meg felülünk a kistraktorunkra. építek egy óriási mozgólépcsõt – mesélte Mamának. kiugrik a falból egy asztalka. hogy könnyen megtanuljuk a történelmet. hogy felvisz egész az iskoláig. De ha természetrajzóra következik. Önmûködõ csengõ lesz a helikopterben. hogy vége a földrajzórának? – kíváncsiskodott Mama. – Az olyan mozgólépcsõ lesz. rajta a tej meg a kifli uzsonnára. már ment is a mozgólépcsõhöz. hogy ki tudja számítani a csillagok járását. és körberepüljük az aznapi földrajzleckét. akkor mozgólépcsõn gyorsan a helikopterállomásra megyünk. Ahogy befejezte a tanulást. Egyik bástyájában lesz a csillagvizsgáló. A másik bástyáról fogunk ejtõernyõvel ugrálni lefelé. nyelvtanórán meg írógépe. Visszamegyünk számtanórára. egy régi várban.Mozgólépcsõ-mese obak nagyon szeretett mozgólépcsõzni. ott lesz mindenkinek egy számológépe. lecsutakolja a kiscsikót. – És honnan fogjátok tudni. mint a madarak. és visszarepülünk az iskolába. mindenki kap egy helikoptert. Ott minden gyereknek lesz egy pici fejõszéke meg egy pici sajtárja. megisszuk a tejet. és megfeji a tehenet. megköpüli a vajat. akkor vissza se repülünk. és utazott föl-le órákon át. – Hát az nagyon egyszerû. Mikor kicsengetnek a csillagvizsgáló óráról. Kiporciózza neki az ételt. Mikor az csengeni kezd. aztán átmegy a lóistállóba. és minden gyereknek lesz egy távcsöve meg egy számológépe. hanem leszállunk az iskolagazdaságban.

Tornaórára felmegyünk a magaslati napozóba. Mozgólépcsõn megyünk a nagy televíziós szobába angolt tanulni meg németet. és napozhatunk a tetõteraszon. és ejtõernyõn ereszkedünk le a házunk tetejére. és egész délután úszkálhatunk a tetõ-fürdõmedencében. mert mindent megtanultunk az iskolában. Mozgólépcsõn jövünk le este vacsorázni. 115 . Mikor jól kitornásztuk magunkat. és ágyból nézzük a televíziót.ceruzával írni meg radírozni. Itthon nem kell tanulni. akkor mozgólépcsõn átmegyünk a másik bástyába. és ott tornászunk a jó levegõn.

Efljõms leet-ee

obak hétfõn otthon felejtette a ceruzáját, kedden a radírt, szerdán a vonalzót, csütörtökön a számtanfüzetet, pénteken a nyelvtankönyvet, szombaton a tanító néni megcsóválta a fejét: – Legközelebb a fejed fogod otthon felejteni! – mert persze szombaton is otthon felejtett Kobak valamit, méghozzá az ellenõrzõjét. Vasárnap a tanító néni beszélt Mamával, hogy mit, nem tudni, de Mama hétfõn kifelejtette a levesbõl a sót, kedden a paprikásból a paprikát, szerdán a palacsintából a lekvárt, csütörtökön a töltött káposztából a húst, pénteken a vajas kenyérbõl a vajat, szombaton megcsóválta a fejét: – Legközelebb a fejemet fogom a konyhában felejteni – mert szombaton meg a rakott krumplit felejtette Mama a sütõben, míg jól oda nem égett. Vasárnap elmentek sétálni. – Menjünk csónakázni! – ugrándozott Kobak, de Mama elfelejtett jegyet váltani, és jegy nélkül nem lehet csónakázni. – Vegyünk fagylaltot! – kiáltott fel Kobak, de Mama elfelejtett pénzt hozni magával. – Menjünk haza! – szomorodott el Kobak, de Mama elfelejtette, merre kell hazamenni. Mikor egy útkeresztezõdéshez értek, elfelejtette, hogy jobbra kell fordulni vagy balra. Mikor a villamoshoz értek, elfelejtette, hogy az út jobb oldalán kell felszállniuk vagy az út bal oldalán. Így aztán elõször eltévedtek, másodszor órákon át kanyargott velük visszafelé a villamos, harmadszor este lett, mire hazaértek. – Legközelebb a fejemet felejtem itthon! – mondta otthon Mama, és Kobak egyszerre megértette, hogy miért hiányzott hétfõn a levesbõl

K

116

a só, kedden a paprikásból a paprika, szerdán a palacsintából a lekvár, csütörtökön a töltött káposztából a hús, pénteken a vajaskenyérrõl a vaj, hogy szombaton mért égett oda a rakott krumpli, és vasárnap mért tévedtek el. Ezért senki se csodálkozzon azon, hogy hétfõn Kobak nem felejtette otthon a ceruzát, kedden a radírt, szerdán a vonalzót, csütörtökön a számtanfüzetet, pénteken a nyelvtankönyvet, szombaton nem csóválta meg a tanító néni a fejét, és nem mondta többet: – Legközelebb a fejed fogod otthon felejteni! – mert Kobak sem felejtette otthon többet az ellenõrzõjét.

117

Árulkodó-mese

obak árulkodott. A tanító néni megmondta Mamának, hogy Kobak árulkodott, Mama megmondta Kobaknak, hogy a tanító néni árulkodott. – Nem szép dolog árulkodni! – szögezte le Kobak, és nagyon sokáig hallgatott. Másnap Gabika árulkodott. Kobak megmondta a tanító néninek, hogy Gabika árulkodott, a tanító néni megmondta Mamának, hogy Kobak árulkodott, Mama megmondta Kobaknak, hogy a tanító néni megint árulkodott. – Igazán csúnya dolog árulkodni! – mondta Kobak, és csendesen kiment a szobából. Harmadnap Katika árulkodott. Gabika megmondta Kobaknak, hogy Katika árulkodott, Kobak megmondta a tanító néninek, hogy Gabika árulkodott, a tanító néni megmondta Mamának, hogy Kobak árulkodott, Mama megmondta Kobaknak, hogy a tanító néni megint árulkodott. – Elegem van már az árulkodásból! – mondta Kobak, és sírva fakadt. De Mama nem mondott semmit, pedig igazán mondhatott volna valamit. – De Mama, mások is árulkodnak! – kiáltott fel végül is Kobak, mert túl hosszú volt a csend. – Nem szép dolog árulkodni! – mondta Mama. – De mi lesz, ha én nem árulkodok, és a többiek tovább árulkodnak? – esett kétségbe Kobak. De másnap Kobak nem árulkodott. Gabika árulkodott, Katika megmondta Kobaknak, hogy Gabika árulkodott, és Kobak nem mondta meg a tanító néninek, hogy Katika árulkodott.

K

118

119 . és Mama nem mondta meg Kobaknak. hogy Kobak nem árulkodott. hogy a tanító néni árulkodott.A tanító néni megmondta Mamának. Kobak azóta sem árulkodott.

– Ti meg – ültette be hirtelen a jobb marék katonát a fekete papírhajókba –. másik marék ólomkatonát bal kéz felõl. – Hajtogatok nektek két marék papírhajót. egyik marék ólomkatonát jobb kéz felõl. hogy minden hajó felborult. – Na. Mit képzel Kolumbusz. mert jövök és megmentelek benneteket. mit tudtok! – állította õket Európa széleire. – Ússzatok! – kiabált rájuk Kobak. – Most pedig fel fogjátok nekem fedezni Amerikát! – szólt rájuk szigorúan. K 120 . minden katona vízbe pottyant. azzal elõvette a nagy világtérképet. Két perc múlva mind a két marék katona holtan vágódott hasra. Rettenetes csata volt. A fehér hajók lassan úsztak Amerika partjai felé. De a katonák semmi mást se csináltak. S a vége az lett. hogy csak úgy egyszerûen felfedezheti Amerikát? Majd adtok ti neki! Azzal pici kalóz-zászlókat tûzött a hajókra. – Ti vagytok Kolumbusz és társai. csupán körbe-körbe a tengerbe potyogtak. s már indította is a jobb marékot a bal marék ellen. egy marék fehéret és egy marék feketét. Azzal egyenként kihalászta és kiterítette õket Afrikába száradni. Felállította õket a padlón. Kobak büntetésbõl a tolltartóba zárta mind a két marék katonát. mikor már eleget száradtak. – Ti már indulhattok is – ültette be a bal marék katonaságot a fehér hajóba. Ússzatok. és senki sem fedezte fel Amerikát. ti lesztek a kalózok. – Ez így unalmas – nézte a csatateret Kobak.Ólomkatonás-mese obak kapott két marék ólomkatonát. most lássuk.

de mindent ólomszínûre maszatolt a térképen. az ólomkatonák. a tengereket is. és megint ólomszínûvé mázolták az egészet. delfineket és tengericsikókat is festett a habok közé. mert a tolltartó egyszerre csak ugrálni kezdett. és kirántotta alóluk a térképet. aztán nagy csattanással kinyílt. míg megint ólomszínûvé mocskolták az egészet. de a térkép ólomszínû maradt.– Ha csak hasra esni tudtok. mint valami keljfeljancsik. a folyókat. aztán gyönyörû kékre festette a tengereket. – Na megálljatok! Elcsúfítjátok itt nekem a térképet? Várjatok csak! – kiabált rájuk Kobak. Rajzolt egy keménypapír-Kolumbuszt. Kobak úgy meglepõdött. azzal a szemétkosárba vágta mind a két marék ólomkatonát. s a katonák már masíroztak is végig a térképen. – Kihajítom õket – döntötte el Kobak. a folyókat is. Az ólomkatonák hanyatt zuhantak. a két marék ólomkatona elfoglalta az egész földet. Kobak lesöpörte a katonákat a térképrõl. A hegyeket is. hogy mire észbe kapott. még halakat. Jól is tette. és máris odamasíroztak. és gyorsan fölfedezte Amerikát. mielõtt utolérték volna a kalózok. 122 . már csak az északi meg a déli sarok látszott ki fehéren. De az ólomkatonák csak azt várták. Kobak már újrafestette a hegyeket. hogy megszáradjon a festék. már ott is teremtek. és mindent. a tengereket. akkor kuksoljatok itt – csukta rájuk a fedelet. De alighogy tisztára radírozott egy szigetet. és nekifogott radírozni. Addig masíroztak körbe-körbe. meg vízbe potyogni.

Akkor azt hiszik. mint a szivárvány? – Hogy a Mars-lakók ne vegyék észre. De a földgömbnek nem tetszett. hogy fehér rakétát rajzolsz. – De fehér papírra nem lehet fehérrel rajzolni. – Na lássam! – Várj. és megmutatta a földgömbnek. – Olyan rakétát. – Na most már szép fehér. hogy repüljön. mindjárt megszárad. és én csak rájuk irányítom a rakétámat. és – bumm! – szétrobbantom õket. és akkor beszélgethetsz vele. A földgömb visszafordult. – És miért olyan. hogy szivárvány. Piros volt és kék és zöld és sárga. rajzolt egy rakétát. míg végül Gabika kapott. – Hát akkor mire való? – Repülni fog és énekelni. – Akkor felgömbölyítem és összeragasztom. És ahogy hazaért. hogy olyan. – Miért ilyen tarka? – vizsgálgatta Kobak. – De én fehér rakétát akarok! – fordult el a földgömb.Rakétás-mese K obak addig vágyott egy ûrrakétára. 123 . – Azt mondtad. – Én fehér rakétát csinálok – komolyodott el Kobak. és kivágta a rakétát. – De lapos – kukkantott vissza a földgömb. ami nem robbant szét semmit sem. – Nem látod. – De én azt akarom. – Na várj csak! – mondta Kobak. mint a szivárvány? – büszkélkedett Gabika.

Én repülõ rakéta vagyok. – Mit láttál? – Hegyeket. Ha nagyon unod magad. – Gyere. A földgömb várt. de jó! – nevetett a földgömb. tengereket. és háromszor megpördült maga körül. – Hívtál. – Mit csináltál? – Repültem és rólad énekeltem. – Merre jártál? – A Holdban. – De aztán elröpülök a Napba. rakéta! – Szerbusz. – És énekelsz rólam? – Énekelek. földgömb! Én most elrepülök. Avval már fel is repült. itt vagyok! – huppant mellé a rakéta. aztán unni kezdte magát. Jön az én rakétám és – bumm! – felrobbantja. – Nagy dolog! El se tud bújni a szivárvány mögé. – És nem robbantod fel? – Dehogy robbantom. De a rakéta nem hallotta. – Akkor jó utat! – Viszontlátásra – intett vissza a rakéta. Jön az én rakétám és – bumm! – felrobbantja. és visszajövök. Megszáradt már? – Meg.– Repülni fog. – Jó. 124 . Hogy ne legyen nagyon egyedül az ûrben. és felröppent a Napba. De mielõtt elröpítem. – És most játszol velem? – Körberepüllek. mert pördülök! – kiáltotta megint. – De visszajössz? – Visszajövök. – De az én rakétám repül és énekel! – Nagy dolog. Másnap Kobak zsebre dugott kézzel állt meg Gabika mellett. – Akkor szerbusz. Jó? – Jó. – Gyere vissza! Gyere vissza! – kiabált a rakéta után. várt az asztalon. – Nekem is van rakétám. elbúcsúzhatnál tõle. – Jaj. akkor pördülj hármat. Fehér.

és – püff! – kiütötte Gabika kezébõl a rakétát. földgömb!”. – És akkor jön az én rakétám. 125 . és – sutty! – lekaszabolja a tengericsikók fejét! – Unalmas vagy – mondta Kobak. és akkor a földgömb pördül egyet örömében. Reggel azt mondja neki.– De az én rakétám beszélget a földgömbbel. hogy „Jó reggelt. és a tengericsikók kidugják a fejüket. és a tengerekbõl kiintegetnek a halak az uszonyukkal.

Avval kezdte. – Hogy a vízen is tudjon járni. hogy szétszedte minden játékautóját. és mikor földet ér. összecsukja. hogy feltaláló lesz. mint a versenyautó.Feltaláló-mese obak elhatározta. és felszáll a levegõbe. ha hosszú útra indul? – Elõször kerekeken megy. hogy õ olyan autót talál fel. – És mi történik. a mentõautó pont olyan. K – Miért van halfarka? – kérdezte Katika. És hogy össze ne ütközzön. Végre a hetvenhetedik rajza úgy sikerült. – És miért van madárszárnya? – Hogy a levegõben is tudjon repülni. hogy figyelmeztesse a sofõrt. aztán haluszonnyal a tengeren. mint a Mercedes – tûnõdött Kobak. – És a földön hogy jár? – Kerekekkel. ha ki kell kerülni egy másik autót. beszélõ dudát is fedeztem fel neki. amilyet még senki se látott. Nekifogott a tervrajzoknak. De akárhogy igyekezett. – Hogy nem untak ennyi egyforma autót feltalálni – nézte a szétszedett autókat szomorúan. és elhatározta. hogy ilyen autót nem látott még senki sem. aztán kitárja a szárnyait. A levegõben kitárja a szárnyát. 126 . Megmutatta Katikának. mindegyik hasonlított valamilyen autóra. – A tûzoltóautó pont olyan.

míg megszáradunk. köszönünk Mamának. – És hogy fogunk megtörülközni? – A nap alá robogunk. Mikor aztán jóllakott az ember. és amíg alszunk. – És ha elkésünk az iskolából? – Nem késünk el. hogy az ember csak azt mondja a dudának: „Éhes vagyok!” – és a motorból már ki is nõtt egy almafa. – És mikor fogjuk megtanulni a leckét? – Álmunkban. és az antennával futózáport kavarunk. és az esõ alá robogunk. mert vekkert is terveztem bele. hátraeresztjük a széket. minden leckét megtanít. Mert az autómba tanítógépet is terveztem.– De hova tesszük az ennivalót? – aggódott Katika. elszárad. – És ha elálmosodunk? – Akkor önmûködõre állítjuk a kormányt. és addig körözünk alatta. úgy megyünk iskolába. – De ki fog köszönni nekünk? – Hazamegyünk. – Nem kell ennivalót vinni! – húzta ki magát Kobak. és csenget reggel fél hétkor. – Ez olyan autó. – És hogy fogunk megfürödni? – Kiállunk a madárszárnyra. és alszunk. – És ha megszomjazunk? – Felhõ alá tartjuk a poharat. 127 .

– Él-jen a gye-rek-vár-ros! 128 . hogy feltaláltam a gyerekvárost? Hát ide figyelj! Most be fognak csengetni a gyerekek… Ebben a percben csengettek. a gyerekbizottság – mondták kórusban a gyerekek. meglátod – magyarázta Kobak. hogy feltalálta a gyerekvárost. Kobak! De Kobak csak ugrált és kiabált: – Nincsen többet iskola! Nincsen többet iskola! – Nahát! – rökönyödött meg Mama. nincsen többet spenót. – Nem hiszed. – Ne bolondozz. – Ide figyelj. A felnõttek fogadnak szót a gyerekeknek. – Mi vagyunk. Nincsen többet iskola. Mama! – kezdte el Kobak. és nincsen többet spenót E gy nap Kobak arra ébredt. Elkiáltotta magát: – Nincsen többet iskola! Nincsen többet iskola! – és örömében ugrálni kezdett. Azzal bevonultak a szobába. – Feltaláltam a gyerekvárost. – Ki az! – kapta fel a fejét Mama. Mama fejcsóválva nézett be az ajtón.Helikopteres-mese Elsõ fejezet amelyben Kobak feltalálja a gyerekvárost. A nagynagy vakációt. – Nahát! Nahát! Nahát! Meg kellett magyarázni. – Nahát! Nahát! Nahát! – Most lesz csak igazságos. csak torta meg palacsinta. nincsen többet iskola. Mától fogva minden fordítva lesz. – Képzelõdés az egész. – Nahát! – szörnyülködött Mama.

– ÓRIÁSI SZENZÁCIÓ! ÚJ TALÁLMÁNY AZ ÁGYHELIKOPTER! – olvasta izgatottan. hogy megmondjuk – folytatták –. – Azért jöttünk – kezdték a gyerekek –. Mama elnevette magát. de Kobak nem hagyta magát. – Spenót! – utasította rendre Mama.– Nin-csen töb-bet is-ko-la! Mama most már csak ingatta a fejét jobbra-balra. FELTALÁLTA NEKTEK KOBAK. – Torta! – makacskodott Kobak. hogy meglegyen a mindennapi… – Torta! – vágta rá Kobak. Mama legyintett. – Ki az? – A postás. – Nahát. – Azzal már olvasta is a vezércikket: – MEGALAKULT A GYERMEKVÁROS! MINDEN SZÜLÕ KÖTELES SZÓT FOGADNI A GYEREKEKNEK!… – Na látod. – HA ÁLMOS VAGY. ez komoly dolog! – szólt rá szigorúan egy szemüveges kislány. ODA VISZ. Mama elámult. Elhoztam a mai postát. akkor ti csak játsszatok tovább. – Állj csak szépen a sarokba! A postás most meglobogtatta kezében a lapot. mától fogva a szülõk fogadnak szót a gyerekeknek. – Mi bizottság vagyunk! – És a porolót elkobozzuk! – állt mellé egy kisfiú. ALUDHATSZ. Most bekopog a postás… Ebben a percben valóban bekopogtattak. – Na gyerekek. csak torta meg palacsinta. ide figyelj. ne velem! – sértõdött meg Mama. – Akkor sarokba kell hogy állítsalak. Ha nem hiszed. ez remek! – kiáltott fel. AHOVA AKAROD. A gyerekvárosban a felnõttek fogadnak szót a gyerekeknek. Mama? – szólt rá szigorúan Kobak. én elmegyek dolgozni. És nincsen többet spenót. Mama! – húzta meg magát Kobak. Rend a lelke mindennek! – Játssz a gyerekekkel. – Nem találnál fel nekem is ide 129 . – Mást nem tudtok kitalálni? – Ne tessék nevetni. – Ez nem játék. – Spenót! – dühödött fel Mama. – Nem akarsz szót fogadni.

hogy nem fogadtál szót. s hát tényleg ott volt minden játék. ágyhelikopterezek a tó fölött. csak lefeküdnék kényelmesen az ágyba. És a parton kaktusz is lesz. a dominót. – Te csak vedd elõ a táskádból a léggömböt. kijöhetsz a sarokból – mondta. s a karting már ott is termett a szoba közepén. Most aztán tényleg elrobogott. felszedem a parkettet. És ha akarok. a paprikajancsit. Azért is kartingba ülök – mondta. de Mama hallani sem akart semmiféle megbánásról. a villanyvonatot és az igazi kicsi vitorlást. De alighogy elrobogtak. visszaviszem a játékokat! – Akkor téged is a sarokba állítalak! – zárta le a vitát Kobak. beszállt a sok játék. elrobogtak. a futball-labdát. a cserépkakast. Oda vinne. neked nem jár – torkollta le gyorsan Kobak. – És azért se helikopterre ülök. otthagyták Mamát s a postást a sarokban. ha akarom. – Hát jó! – sóhajtott Kobak. Különben is. A postás duzzogni kezdett: – Ha nem kapok én is ágyhelikoptert. és a szoba közepén vitorlázok. az nem szólhat bele a beszélgetésbe. hogy ne is lásd a találmányomat. Kobaknak eszébe jutott Mama. – Menj csak a magad feje után! – Azzal hátat fordított. meg pálmafa. – Te akartad! Akkor maradj a sarokban. a diavetítõt. – Ha megbántad. ahova akarom. – Te felnõtt vagy.egy ágyhelikoptert? Nem kéne többé a lépcsõket másznom. Beszállt Kobak. és megnyomnám a gombot. A postás engedelmesen a táskájába nyúlt. a similabdát. Visszarobogott. olvasnám az lapokat. Hanem ahogy a kis vitorlást pakolta kifelé. 130 . a robotgyereket. Mama felcsattant dühösen: – De hiszen itt nincs is hol vitorlázni! Kobak rászólt szigorúan: – Aki a sarokban áll.

– Jövök – kiabált Katika. míg egy kartinggal összeütköztek. – Halló. ide hozzám! – fütyült a milicista. Katika. – Jaj. – Ne félj! – nyugtatta meg Kobak. máris itt vagyok – ugrott elõ Katika. én vezetek! – makacskodott Kobak. – Stop! Itt a sarok! – hunyorított a stoplámpa. abba kiabált bele: – Halló. jelentkezz! Itt Kobak. és beült Katika mellé a kartingba. – Kobak. Kobak hiába kereste. mint egy felnõtt! Mit tehetett volna Kobak. amiért összeütköztetek. Katika. vezessünk ketten! Jó? – Jaj. – A felnõtt autókat a botanikus kertbe zártuk. – Rend a lelke mindennek! Most minden fordítva van! – De mi lesz. – Gyere. A felnõttek nem tudnak kis helyen játszani. ha felnõtt autóval ütközünk össze? – rémüldözött Katika. annak rossz vége lesz! – esett kétségbe egészen Katika. Feltalált magának gyorsan egy zsebtelefont. – Stop! – állt eléjük a stoplámpa. de jó! – ujjongott Katika. és addig robogtak össze-vissza. – Hopp. – De én jobban tudok! – torkolta le Kobak. amelyben Kobak és Katika sokat veszekedik. – Te mindent jobban tudsz! – biggyesztette el a száját Katika. – Arra is volt gondom – húzta ki magát Kobak. – Én vezetek – ült be a kartingba. Egy zacskó cukor. ebbõl baj lesz! – ijedezett Katika. Kobak! – Jössz kartingozni?– hívta Kobak. – Várlak a sarkon.Második fejezet. 131 . Azzal megindultak. – De én akarok! – nyafogta Katika. sehol sem találta Katikát. de még többet kartingozik A gyerekváros tele volt robogó kartingokkal. Katika! – Itt Katika – jött a válasz. – Itt a jutalom. fogta magát. Halló. – Jaj. – Unalmas vagy. – Én hívtalak.

Kobak meg Katika erre úgy megéhezett. – És nyerni is fogunk? – ámuldozott Katika. mintha nem lennének botanikus kertbe zárva. 132 .– Dehogyisnem. De a tévé máris közvetíteni kezdett. amelyben tévé is lesz. de olyat… amilyen még nem volt. – De mi majd megmutatjuk nekik! – húzta ki magát Kobak. – Maga csak ne tõlem féltse a közvagyont! – dühödött meg a nyakkendõs. Már ott is termett a gyõzelmi óriástorta. Javában állt a veszekedés. – Itt én parkolok! Nincs szeme? – kiabált a kockás sapkás. Azzal füttyentett egyet. – A botanikus kert mindenkié! – üvöltötte a kockás sapkás. nézd meg. – Mit jön nekem? Nem magáé a botanikus kert! – vágott vissza a nyakkendõs. Azzal berobogtak a botanikus kertbe. és a díjat az kapja meg. Gyere. – Unalmas. A tévé már ott is termett. hogy elszaladtak gyorsan palacsintát enni. – De még mennyire! – mondta nagy büszkén Kobak. A felnõttek még játszani sem tudnak. – Ökör! – Marha! – Ökör! – Marha! – üvöltöztek össze-vissza. aki megérdemli – A tévé is közvetíteni fogja? – kíváncsiskodott Katika. Azzal megint füttyentett egyet. meg kartingverseny. – Olyan kartingversenyt rendezünk. Harmadik fejezet. pont úgy játszanak. – De még mennyire! – hetykélkedett Kobak. – Ez is játék! – biggyesztette el a száját Katika. pont úgy játszanak. – Na látod – húzta el a száját Kobak –. mintha nem lennének botanikus kertbe zárva.

tévé. ki fog nyerni! – Kobak – mondta a tévé. üvöltött a tévé. – Se kivételezés? – Nem – mondta a tévé. Kobak! De a tévé. cibálták egymást. tévedett az elõbb. – Én gyõztem! – mondta Katika. – Nem – mondta a tévé. úgy látszik. – Nem igaz! – Hazudsz! – Te hazudsz! Már javában állt a verekedés. – Te ültél mellettem! – mondta Katika. – Most a fiúk törnek elõre. Búgva-berregve robogtak elõ a kartingok. – Te csak mellettem ültél! – mondta Kobak. – Katika – mondta a tévé. tévé! – kiabáltak a gyerekek. már az elsõt is körözi le… de hiszen ez Kobak! Ez kellett csak a fiúknak. a lányok Katika pártjára. A fiúk Kobak pártjára álltak. – De ki fog nyerni? – izgultak a gyerekek. – Áruld el. ahogy csak a torkán kifért. Katika! Hol vagytok? – rohangált a tévé körbe-körbe. addig-addig. – Kobak. most a lányok… most egy ismeretlen piros karting tör elõre… ki ülhet benne… már harmadik helyre került. ordítani kezdtek: – Hajrá. mert most meg azt mondta: – De hiszen ez Katika! – Hajrá Katika! – sikongtak a lányok. – Hívd ide. míg a hangszóró nem kiáltott: 133 . A piros kartingból egyszerre szállt ki Kobak és Katika.– Gyerekek. – Se ámítás? – Nem – mondta a tévé. már a másodikra. – Én gyõztem! – mondta Kobak. hogy kinek. gyertek. De Katika nem volt sehol. kezdõdik a nagy kartingverseny! – Nem lesz csalás? – kérdezték a gyerekek. De Kobak nem volt sehol. gyerekek – szaladgált jobbra-balra –. s addig ütötték. csak azt nem tudta senki. – Éljen! – kiáltotta a tévé. míg megkezdõdött a nagy kartingvreseny.

Karcsi. 134 . – Karcsi a nyertes. – Sorrba! Sorrba! – harsogta a trombita. És Kobak máris az ágyhelikopteren találta magát. – Veri a kicsiket. KOBAK ÉS KATIKA EGYSZERRE ÉRT CÉLBA. Negyedik fejezet. – Rend a lelke mindennek! – mondta. HANGSZÓRÓ PRÓBA HÁROM NÉGY. – De kié lesz a torta? – kaptak észbe a fiúk. de az állatkertben vége is a mesének Trombitaszóra ébredtek. – HÚZD KI KATIKA! HÚZD KI KATIKA! – krákogta a hangszóró. – Gyere. – Nem igazságos! – zúdultak fel a fiúk. EGYSZERRE ÉRT CÉLBA. ÖSSZEVEREKEDTEK. Ki akarrja kiprróbálni? – Én! Én! – kiabáltak a gyerekek. a feltaláló. REND A LELKE MINDENNEK. – Itt a hírres ágyhelikopterr. – Nem igazságos! – zúgolódtak a lányok. Lett erre nagy kacagás. De Kobak rendíthetetlen volt. – Hihihihihi! – Úgy kell neki! – nevettek a fiúk. – Elsõ Kobak. és a tortát az arcába vágta. – Karcsi! – húzta ki a cédulát Katika. DE NEM KAPJÁK MEG MERT ÖSSZEVEREKEDTEK. míg el nem aludtak. – Hahahahaha! Addig nevettek. – KISORSOLJUK KISORSOLJUK – recsegett a hangszóró. elröpülünk a cirkuszba. REND A LELKE MINDENNEK. megszöktetjük az oroszlánt. – Karcsi! – kiáltotta. – Trratatatatata! – recsegte a trombita. MINDKETTEN MEGNYERTÉK AZ ELSÕ DÍJAT. amelyben végre felszáll az ágyhelikopter. itt a nyereséged! – kiáltotta. MEGNYERTÉK AZ ELSÕ DÍJAT. REND A LELKE MINDENNEK. – EGY KETTÕ HÁROM NÉGY Azzal egy óriási kalapba dobták a cédulára írt neveket. – Kié lesz a torta? – szomorodtak el a lányok. – Húzza a lányok haját. EGY KETTÕ HÁROM NÉGY. – Úgy kell neki! – kacagtak a lányok.– HAGYJÁTOK ABBA A VEREKEDÉST! HAGYJÁTOK ABBA A VEREKEDÉST! HANGSZÓRÓ PRÓBA HÁROM NÉGY.

Leszálltak. és már ott is köröztek a cirkusz fölött. mindenki az ágyhelikoptert nézte. – Bzzz! A gyerekek rá se néztek többé az Aranyszoknyásra. Mecsattintotta ostorát: – Csitt-csatt. – Egy-kettõ-három-négy! Ostor-csattogj-három-négy! – kiáltotta. mihez kezdjen. és horkolj tovább nyugodtan. – Az állatkertbe – mondta Katika. – Oda viszlek. Kobak horkolni kezdett: – Hrr! Hrr! Hanem most odajött Leó. – Bízd csak rám – súgta vissza Kobak –. Nézi Kobak meg Katika. A helikopter megint megkérdezte: – Hova vigyelek? – Az állatkertbe – mondta Kobak. A porondon épp Leót. Ugorj-Leó-három-négy! De Leó nem akart ugrani többet. – A cirkuszba – mondta Kobak. minket tapsolnak. Aranyszoknyás mérges lett. bújj be az ágyhelikopterbe. hogy a feliratokat mind összecserélték. – Oda viszlek. Hát még mikor Katika is megérkezett ágyhelikopteren. de ebben a percben a feje fölött felzúgott az ágyhelikopter. hogy könnyük hullt a kacagástól. hát látják. Úgy is lett. Hanem az állatkertben nagy volt a felfordulás. s a gyerekek úgy megtapsolták õket.– Hova vigyelek? – kérdezte az ágyhelikopter. ahova akarod! – berregett az ágyhelikopter. hogy Kobak azt sem tudta. megver az Aranyszoknyás. csitt-csatt. Odasúgta Kobaknak: – Szabadíts meg. lefeküdt az ágyhelikopter mellé. – Horkolj – súgta oda neki az ágyhelikopter –. és jóízûen horkolni kezdett õ is: – Hrr! Hrr! A gyerekek odavoltak a gyönyörûségtõl. az oroszlánt ugráltatta tüzes karikákon át az Aranyszoknyás. Úgy tapsoltak. ahova akarod! – kiáltott a két ágyhelikopter és – bzzz! – felszálltak. hogy mi történt. 136 .

és ha megnövök. A gyerekek nevettek. legalább te menj haza! Leó! Szabad vagy! Hallod? Menj haza! – ordította magán kívül Kobak. kiabáltak össze-vissza. igazi rendet csinálok. Most elõcsoszogott az állatkertõr. és elmegyek az iskolába. Ennek szegénynek már vége – mondta az õr. most hazamegyek és kiengedem Mamát a sarokból. Összevissza etették õket mindennel. én olyan gyerekvárost akartam. aztán vigasztalni kezdte Leót. visibáltak. ha a zebra ketrecére kiírjátok. – Mert ki van írva. az oroszlán ketrecére az. – Tudod. akkor már minden rendben van? Miért nem eresztitek ki õket? Mit csináltok? – Etetjük õket – mondták a gyerekek. – Mit nevettek? Hát felnõttek vagytok? Már veletek se lehet játszani? Azt hiszitek. a mamája mellett. az elefánt ketrecére meg az. hogy egér.A zebra ketrecére az volt kiírva. – Mor-mor-mor – hajtotta fejét a mancsára az oroszlánmama. – Mind meg fog betegedni ez a sok szegény állat. – Zebra kolibri felirattal… Hihihihi! – Oroszlán krokodil felirattal… Hahahaha! – Elefánt egér felirattal… Hihihi! Kobak szomorúan nézett körül. És ne búsulj. – Mamám! – kiáltotta el magát Leó. – Õr bácsi! Szedd szét a ketrecét! – kiáltotta Kobak. ahol mindenki boldog. hogy krokodil. – De ketrecben maradhatnak. – Beteg vagy. – Leó. hogy kolibri. Csak állt némán. ugye? Hát akkor mi van fordítva? – kiabálta Kobak. Kobak elhallgatott. – Ezt a szegény oroszlánt is felpuffasztották – mondta az õr. és mindent megtanulok. hogy kolibri. 137 . még te is. – Azonnal szedd szét a ketrecét! – Ennek szegénynek már hiába. – Mor-mor-mor… – verdeste mancsával a ketrecet az oroszlánmama. Leó. Mamám? – rohant oda Leó. De az õr csendesen megszólalt: – Ez már itt marad. és az apukákat a botanikus kertbõl. hogy „ne etesd!” Hát most minden fordítva van.

és kézen fogva hazamentek.– Rend a lelke mindennek! – mondta Katika. 138 .

Várépítõ-mese

Elsõ fejezet, amelyben Kobak elnyeríti magát, négykézlábra áll, és valódi lóigazolványt kap

obak már öreg iskolás volt, de még nem felejtette el a lovacskát, aki az elsõ iskolai napon megvigasztalta. Csak az volt a baj, hogy a lovacska azóta sem akart rányeríteni. Mintha sohasem is nyerített volna. Hiába nézte Kobak a falat naponta, egyetlen repedésbõl sem bukkant elõ, mintha szándékosan elbújt volna. A pad repedéseibõl sem akart elõbújni. Mintha onnan sem nyerített volna sohasem elõ. De Kobak nagyon szerette volna, ha megint rányerít. Rajzolt hát mindennap egy lovacskát a táblára, de meg se szólalt. Úgy látszik, ez a lovacska csak azokra a gyerekekre nyerít, akik elõször jönnek iskolába. Hanem a lovacska helyett nyerítettek a gyerekek. Ahányszor meglátták a táblán a lovacska-rajzot, annyiszor nyerítették el magukat. A fiúk mély hangon, a lányok magas hangon, aztán kórusban. Addigaddig, míg egy nap Kobak is elnyerítette magát, és négykézlábra állt. Ettõl fogva a gyerekek mindennap körbelovagolták Kobak hátán az iskolát, még igazolványt is kapott, de valódit, hogy

K

139

és a rajzolt lovacskáról megfeledkezett. Egyik nap nagyban lovagoltak az udvaron, mikor Gabika elkiáltotta magát: – Ló, vigyél a várba! Kobak nem sokat gondolkozott, becsörtetett az udvar végén álló deszkamaradékok közé. Ezzel már meg is született a vár. Nem is kellett mást csinálni, csak felpakolni, a deszkadarabokat a ló hátára, elhajtani a lóval a kerítés tövébe, ott lerakodni, és felépíteni a várat. Ez igazán hamar ment. Mikor kész volt, rá kellett írni nagy betûkkel, hogy

Most már az egész osztály azt hitte, hogy sürgõsen be kell rohanni a várba, és ha a ló nincs odabenn, hát egyszerre berohan az egész társaság, és összedõl a vár, de szerencsére a ló épp benn álldogált, csak a fejét dugta ki, úgy kiáltott rá a gyerekekre: – A várba csak igazolvánnyal lehet belépni! Gabika abban a percben õrré lépett elõ, és kiállt a várkapuba. – Kérem az igazolványokat! – kiáltotta, és elõvette a ceruzáját, hogy kilyukassza a belépõket. De senkinek sem volt igazolványa, csak a lónak. Fogták hát magukat a gyerekek, és lóra ültek. Egyik volt a ló, a másik a lovas. Így lovagoltak neki a várnak. De a várõr a várkapuban mind lelökte a lovasokat a földre. – Igazolvány nélkül senki sem mehet be! – jelentett ki Gabika, és volt valami a dologban, mert be se fért volna senki, ha már a ló benn állt a várban. De ezt senki sem volt hajlandó észrevenni. Elkezdtek hát az igazolványokról tanácskozni. – Együtt építettük a várat, mindenkinek jár belépõ! – kiáltotta Katika. Igaza volt, de Gabika tudta, hogy senki sem tudna húsz egyforma igazolványt rajzolni, ezért aztán azt mondta: – Nem oszthatunk ki húsz egyforma igazolványt, hogy ló. Ha mindenki ló lesz, nem tudunk játszani. – De mi is be akarunk menni a várba – kiabálták a gyerekek. Kobak megtalálta a megoldást.

140

– Újjáépítjük a várat – kiáltotta, s a hátával már szét is vetette az egyszemélyes várat. Nagy nyihogva körbelovagolta a romot, aztán már be is állt teherhordó lónak. Annyi téglatörmeléket, hullámbádog-darabot összehordtak, hogy három napig építhették a várat. De most akkora várat emeltek, hogy majdnem az egész osztály belefért. Második fejezet, amelyben Kobak lóból kínzómester lesz, kínzómesterbõl meg király Állt hát a nagy vár, és olyan szép volt, hogy megkívánta az ellenség. Az ellenség pedig nagyon erõs volt, mivelhogy nem más volt, mint a III. osztály. Így hát nagy volt a csata, de a vár védõi nem hagyták magukat. El is fogtak egy harmadikost, és bezárták a várba. Kobak – hogy õ lehessen a kínzómester – gyorsan elcserélte a ló-igazolványát egy színes ceruzával, és megkapta az új igazolványt:

Mert a harmadikost úgy meg kellett kínozni, hogy elmenjen a kedvük várat ostromolni. Így hát Kobak bevonult az ellenség mellé a várba, és megkezdõdött a nagy ítélkezés. Gabika a várkapuból hirdette ki az ítéletet, hogy a harmadikosok is hallják. – Mit érdemel az a bûnös, aki a várra tört? – kérdezte vészjóslóan Kobak. – Vegye ezt a vasgolyót, és emelje fél kézzel magasba százszor! – hangzott a rettenetes ítélet. És Gabika begurította a várba a vasgolyót. A fogoly magasba lendítette a golyót. Kobak számolni kezdett. A

141

és Kobak olyan buzgón verte be a szegeket. aki nem tudhatta. Igazi verekedéssel fogjuk visszaszerezni a golyót. A következõ szünetben senkinek sem volt kedve kimenni az udvarra. mi történt. hogy a király is belefért. milyen szépen tudtok ülni. – Ellopta az ellenség az ágyúgolyót – kiabált Gabika. míg vissza nem adják! – javasolta Kobak. másnap pedig Kobak szeget és kalapácsot vitt az iskolába. ha akartok! Na. mint egy igazi kártya királynak. hogy az egész vár földig omlott. Minden szünetben építkeztek.vár körül pisszenés se hallatszott. Így hát Kobak elfogadta a királyságot. Úgy ültek ott szomorúan a padokban. a másik meg nevetett. Hanem az egyik feje sírt. De a hatvanhatodik golyólendítés után becsengettek. hogy a gyerekek elkiáltották magukat: – Kobak a király! Mától kezdve Kobak a király! Mert mondanom sem kell. Ezzel aztán el is dõlt a vita. megdicsérte õket: – Ugye. Lett is olyan igazi verekedés. – A golyó kínzóeszköz. mindenki hallani akarta. akkora várat szegeztek össze. hányszor bírja magasba emelni az ellenség a vasgolyót. de Gabika letorkolta: – Az nem lenne igazi. A következõ szünetben pedig nem volt a golyó sehol. mint egy igazi kártya. hogy a tanító néni. és mind a két kobakján ott virított a korona. a kínzómester. Kapott koronás belépõt. Kobaknak két feje volt rajta. és visszaszerezzük. mert a várban a helye! – szónokolt Katika. – Kínozzuk meg az ellenséget. Olyan szép volt a várba lépõ igazolvány. valahogy eltelt a nap. 142 .

harmadszor a lovat Borzasztóan unalmasan telt el a hét. hogy most mind a két fejével sírt a király. De miután ez is megvolt. így hát elfogták. háromszor ítéli el az ellenség. hogy csak Kobak õrzi a várat. De ha nincs háború. mert lyukas óra van. – Nagyon unalmas királynak lenni. Nem igaz? Így hát nem volt mit tenni. Hiába harcolt Kobak hõsiesen. Egész nap csak várban kuksolás. megint unatkozni kezdett. Minden szünetben a várban kell lennie. Mikor látták. – Mert királynak lenni nemcsak dicsõség. Unalmában Kobak átfestette a várba lépõ igazolványt úgy. Harmadik fejezet. másodszor a kínzómestert. 143 . de akkor nem törhet be az ellenség. Egy királynak is csak kell dolgozni. Nem igaz? Más se kellett a harmadikosoknak. Az egész osztály hazament egy órával hamarabb. Kobak kuksolt is a várban szorgalmasan. Amíg csak ellenség van az udvarban. csak kuksolt egész nap a várban. csak Kobak maradt a várban. és elfoglalták. mit tehetett egy magányos király egy egész osztály ellen? Menekülni nem akart. Ebben sok igazság volt. Egy király csak háborúban lovagol ki. mikor az osztály már hazament. Nem lehetnék inkább ló megint? De Gabika hajthatatlan maradt. amelyben Kobakot elfogják. – Király vagy és kész! Az unalmas munkát is el kell végeznie valakinek. De a harmadik napon már nem bírta tovább. mert unalmában megöregedett.– Miért sír az egyik fejem? – kérdezte Gabikától. akkor a király ott kell üljön a várban. hanem szombaton váratlan dolog történt. mert egy király mégse mehet haza csak azért. mert király nélkül nem vár a vár. mert az szégyen lett volna. elõször a királyt. továbbra is királykodnia kellett. és akkor is õriznie kell. de aztán már semmi dolga nem akadt. mert egy király nem hagyhatja csak úgy el a várat. mert õ rajzolta a csodálatos belépõt. mert az ellenség is háborúzik. Most hát bajuszt és szakállat rajzolt a királynak. nagy hajrával betörtek.

a kínzómester és a király egyaránt megkapta a magáét. de a kínzómester itt marad. Kiírta nagybetûkkel a várra. a király. – Emelje fél kézzel magasba százszor a zsákmányolt vasgolyót – visszhangzott az ítélet. – Te itt maradsz – parancsoltak rá –. hazamentek. a ló hazamehet. – Mit érdemel az a kínzómester. de a király itt marad. csak egy õrt hagytak ott. Harmadszor is fölhangzott a kérdés: – Mit érdemel az a volt ló. akit gyorsan kineveztek kínzómesternek. ha õ is magasba lendítette százszor a golyót. Csak akkor mehet haza. 144 . Ha a kínzómester is magasba lendítette százszor a vasgolyót. aki emeltette velünk a vasgolyót? – hangzott el újra a vészjósló kérdés. s miután a ló. a harmadikosok. Hanem az ötvenedik lendítésnél megkordult a harmadikos gyomra. Így maradt Kobak. Kobak hõsiesen bûnhõdött.– Mit érdemel az a király. és számolod a golyólendítéseket. mint akik jól végezték dolgukat. a hetvenediknél pedig azt mondta: – Én hazamegyek ebédelni. aki az ellenség királya? – kezdõdött meg az ítélkezés. hazamehet. aki kivert minket a várból? – Emelje fél kézzel magasba százszor a zsákmányolt vasgolyót! Háromszor ítélték el Kobakot. Ha megvan a száz lendítés. a kínzómester és a ló egyedül a büntetéssel. – Emelje fel százszor a zsákmányolt vasgolyót! – hangzott az ítélet. hogy és már számolta is a golyólendítéseket. Világos? – Megértettem! – vágta vigyázzba magát a harmadikos. Te csak folytasd tovább.

– Kinek van hozzászólása? – Mind hazamentetek – védekezett Kobak. – Aki nem tudta megvédeni a várat. Hagyjuk abba a verekedést. – Le a királyokkal! – Le vele! Le vele! – kiabáltak a gyerekek. – folytatta tovább a számolást – 97 a lónak. 83 a királynak. – Nem is akarok király lenni! Ló akarok lenni! A gyerekek ráültek a földön vergõdõ Kobakra. De Kobak már le is ült a deszkarakásra a harmadikosok közé. újraépítik a várat. amelyben leváltják a királyt. 80 a királynak. és mint aki egy félbemaradt mondatot folytat.. és nyugodtan átsétált az ellenséghez. Én nem szöktem el.. és Kobakból ló lesz megint Másnap Kobakot leváltották. Fogta magát. hogy megszólalt a csengõ. verekedünk. – Amíg áll. ha tudsz! Indulj. – Azért is untam a királyságot! – kiabálta Kobak torkaszakadtából. mire Kobak addig kémkedik. – Csatlakozom az elõttem felszólalókhoz – mondta Domokos. Mindenkiben meghûlt a vér. az nem lehet király! – hangzott a szigorú ítélet. míg le nem rombolják a várat. 79 a kínzómesternek. a király a kompótot. 100 a királynak – kiáltotta el magát boldogan. – Nem lehetsz király. Negyedik fejezet. Kobakot a vár közelébe se engedték. – Csak akkor. 81 a lónak. A várnép pompásan érezte magát a király nélkül. ha leromboltatod a váradat – egyezkedett az ellenség. A ló ette a levest. – Egyedül kellett védenem a várat az egész harmadik osztály ellen.– 78 a lónak. 99 a királynak. 82 a kínzómesternek. – Menj. és már rángatták is le Kobakot a földre. a kínzómester a húst. A leváltott király csak ténfergett az udvaron. míg egy nap óriási ötlete támadt. odavetette: – Kibékülni jöttem. 98 a kínzómesternek. 145 . 100 a lónak. és rohant haza ebédelni. 100 a kínzómesternek. kibékülnek az ellenséggel. – A várat elfoglalták – szögezte le Gabika. király! Gyí! Gyí! Most az egyszer szerencse.

Fogta magát. már a romokon táncoltak. mikor végre ilyen remekül játszunk? – utasította vissza díszes várba lépõ igazolványát. és onnan nyerített ki boldogan: – Nyihahaha! 146 . hogy mi történt. hogy De Kobak nem akart király lenni. és már õk is ott ropták az indiántáncot a romok tetején.– Leromboltatom! – adta a kezét Kobak. ellenség se kell – foglalta össze az új helyzetet Gabika. – Ha nincs király. – Mégiscsak lónak lenni a legjobb – szólt hátra. De már nem volt mit tenni. mikor Kobak kitûzte a várra a zászlót. – Éljen a király! – ordították el magukat az összevont csapatok. A várnépség csak most vette észre. és nyihogva ügetett körbe-körbe az udvaron. – Csak nem fogok megint egész nap unatkozni. Már csak annyi kellett. négykézlábra állt. és teli torokból elkiáltotta magát: – Várat rombolni! Utánam! Mire a várnépség észbe kapott volna. és egyszerre mindenki remekül érezte magát. hogy mindennap más ablakon nézegethettek kifelé. A romok ott hevertek a lábuk alatt. És nem volt többet ellenség. – Hurrá! – kiáltották el magukat a harmadikosok. azzal beügetett a várba. Építettek is akkora várat. hogy Kobak elkiáltsa magát: – Építsünk együtt újra várat! Mert már mindenki ezt akarta. Azzal hazaügetett.

.................. 11 Mondóka-mese ........................Tartalom Kobak elsõ könyve Nap-mese .............................. 25 Autó-mese ............................................... 30 Piros-mese ....................................................................................................................................................................................................... 16 Traktor-mese................................................................................................. Piros-autós mese . Rágógumis-mese ............................................................................................................ Télapós-mese .................................................................... 19 Labda-mese ................................................................................................................................................................................................................................................................................................... 36 Fura-mese ................................. Törpés-mese .................................. 34 Hazudozó-mese ............................................................................................................................................. 17 Kígyó-mese ............................................................................................................. Kaktuszos-mese ................................................ 23 Tornyos-mese .................................................................. 13 Tréfás-mese ............................................ 45 48 49 52 55 57 60 64 69 149 ...... 28 Vízipisztoly-mese ..................................................... 29 Gép-mese .............................. 15 Spenótos-mese .............................................................................................................................................................................................. Verekedõs-mese .................................................................................................................................................................. 40 Kobak második könyve Nagy-mese .... Kötényes-mese ..................................................................................................................................................................................................7 Vonat-mese ........ 38 Fordított-mese ................................................................................ 32 Kicsi-mese ................................... Sárkányos-mese .........................................

................. 112 Mozgólépcsõ-mese .................................................. 139 150 .................................................................................................................................................... 116 Árulkodó-mese .................................. 126 Helikopteres-mese ........................... 105 Óra-mese ........................... 101 Festett-mese ....................................................................................................................................................................................... 114 Elfelejtõ-mese ...................................................................................................... 118 Ólomkatonás-mese ................. 107 Lusta-mese ......................................................... 123 Feltaláló-mese ............................................................................................................................ 103 Meséskönyv-mese ............................................. 128 Várépítõ-mese ..................................................... 89 Lovacskás-mese .................................................................................................................................................... 99 Rajzolt-mese ................ 120 Rakétás-mese ............................ 93 Kengurus-mese ............................................................................................................................................. 110 Mérges-mese ..................................Kobak harmadik könyve Ábécés-mese ................................................................... 95 Tévé-mese ......................................................................................................................

.ro ISBN 973 8022 49 5 . . CP 705.Felelõs kiadó Visky András Felelõs szerkesztõ Bálint Ágnes Mûszaki vezetõ Lõrincz Elõd Kiadja a CE Koinónia Kiadó RO–3400 Cluj CP 5. Tel/Fax: +40-64-450119 E-mail: koinonia@mail.dntcj.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful