VOLTAIRE

CANDIDE
VAGY AZ OPTIMISTA VILÁGNÉZET
FORDITOTTA

KEMÉNY GÁBOR

TARTALOM
Néhány szó... ELSŐ FEJEZET. Hogyan nevelték Candide-ot egy gyönyörü kastélyban és hogyan kergették ki onnan. MÁSODIK FEJEZET. Mi történt Candide-dal a bolgárok között? HARMADIK FEJEZET. Hogyan szabadult meg Candide a bolgároktól és mily sorsra jutott? NEGYEDIK FEJEZET. Hogyan találkozott Candide hajdani filozófia-tanitójával, Pangloss doktorral s mi lett az utóbbi sorsa? ÖTÖDIK FEJEZET. Vihar, hajótörés, földrengés; mi történt Pangloss doktorral, Candide-dal és az anabaptista Jacques-kal? HATODIK FEJEZET. Ünnepélyesen máglyát raknak, hogy eretnek-égetéssel akadályozzák meg a földrengést; Candide-ot megbotozzák. HETEDIK FEJEZET. Hogyan gondoskodik Candide-ról egy öreg asszony; hogyan találja fel kedvesét. NYOLCADIK FEJEZET. Kunigunda története. KILENCEDIK FEJEZET. Mi történt Kunigundával, Candide-dal, a nagy inkvizitorral és a zsidóval? TIZEDIK FEJEZET. Mily nyomoruságos helyzetbe jutnak Candide, Kunigunda és az öreg asszony Cadixban; hogyan szállnak hajóra. TIZENEGYEDIK FEJEZET. Az öreg asszony története. TIZENKETTEDIK FEJEZET. Az öreg asszony tovább meséli viszontagságait. TIZENHARMADIK FEJEZET. Hogyan kellett Candide-nak elválnia a szép Kunigundától és az öreg asszonytól? TIZENNEGYEDIK FEJEZET. Hogyan fogadták Candide-ot és Cacambot Paraguayban a jezsuiták? TIZENÖTÖDIK FEJEZET. Hogyan ölte meg Candide a kedves Kunigunda bátyját? TIZENHATODIK FEJEZET. Milyen kalandjuk volt utasainknak két leánnyal, két majommal és az Oreillons-nevezetű vademberekkel? TIZENHETEDIK FEJEZET. Candide és lakája Eldorádóba érkeznek; mit látnak ott? TIZENNYOLCADIK FEJEZET. Mit láttak Eldorádóban? TIZENKILENCEDIK FEJEZET. Mi történt velök Surinamban s hogyan kötött Candide ismeretséget Martinnal? HUSZADIK FEJEZET. Mi történt Candide-dal és Martinnal a tengeren?

2

HUSZONEGYEDIK FEJEZET. Candide és Martin Franciaország partjai felé közelednek és folytatják az eszmecserét. HUSZONKETTEDIK FEJEZET. Mi történt Candide-dal és Martinnal Franciaországban? HUSZONHARMADIK FEJEZET. Candide és Martin angol partokhoz érkeznek; mit látnak ott? HUSZONNEGYEDIK FEJEZET. Raquette és Giroflée barát története. HUSZONÖTÖDIK FEJEZET. Látogatás Pococuranté őnagyméltóságánál, a velencei nemesnél. HUSZONHATODIK FEJEZET. Candide és Martin együtt vacsorálnak hat idegennel; kik ezek az idegenek? HUSZONHETEDIK FEJEZET. Candide Konstantinápolyba utazik. HUSZONNYOLCADIK FEJEZET. Mi történt Candide-dal, Kunigundával, Panglossal, Martinnal és a többivel? HUSZONKILENCEDIK FEJEZET. Hogyan talált a meg Candide Kunigundát és az öreg asszonyt? HARMINCADIK FEJEZET. Befejezés.

3

Hogy maga a világ mit szól ehez a kijelentéshez: azt mutatta meg Voltaire »Candide«-jában.irja Schopenhauer . az optimista világnézetnek egyik pregnáns hirdetője.kijelentette. Ezt az állitását néhány ellenmondást nem türő apriori tétellel meg is alapozta s metafizikájára támaszkodva. mielőtt a »Candide« olvasásához fogunk. ami által persze Leibniznak annyiszor ismételt sántikáló kifogása a világ bajai ellen. . Már hősének nevével is rámutatott Voltaire arra.« 4 . ránézve váratlan bizonyitásra talált. hogy az összes lehető világok között a legjobb. »Leibniz Theodiceájának . Leibniz.Néhány szó arról. hogy csupán őszinteségre van szükség az optimizmus ellenkezőjének a felismeréséhez. hogy e világban tökéletes rend uralkodik. mint azt.mely szerint a világot alkotó alapegységek (monaszok) istentől előre meghatározott összhangban (harmonia praestabilita) vannak egymással .az optimizmus e módszeres és bő kifejtésének nem tulajdonithatok ezen minőségében más érdemet. hogy később a nagy Voltaire halhatatlan Candide-jára adott alkalmat. amit tudnunk kell. azt állitja a mi világunkról. hogy tudniillik némelykor a rossz a jót előidézi.

Meggyőződése szerint azon boldogság után. Leánya.2 a házi tanitó valóságos orákuluma volt a családnak és a kis Candide korához és jelleméhez illő lelkesedéssel hallgatta tanitásait. a lábak szemmel láthatólag arra teremttettek. bőbeszédü. mivel a ház ügyeit igazgatta.ELSŐ FEJEZET. a disznó arra való. Pangloss. Házőrző komondorai szükség esetén kopófalkául szolgáltak. üde arcu. a negyedik: Pangloss mestert hallgatni. szükségképen a legjobb célra is alkottatott minden. 5 . és viselünk is csizmát. habár sohasem volt bátorsága ezt néki bevallani. »Nyilvánvaló. hogy például az orr a pápaszem hordására való és hát ime . sőt a nagy termet még szőnyeg is ékesitette. Ne feledjük el. hogy minden jól van a világon. és ugy hiszem ezért nevezték Candide1-nak. mindnyájan nagyméltóságodnak szólitották és nevettek az elmésségein. valamint hogy az összes bárónők között is legjobb a méltóságos asszony. Kunigunda. ki a környéknek s ebből kifolyólag az egész világnak legnagyobb filozófusa. szőrszálhasogató. A báró fia pedig minden tekintetben méltónak látszott atyjához. A ház régi cselédei ugy sejtették. telt idomu. a boldogság következő foka Kunigunda kisasszonynak lenni. azt kellett volna mondania. a harmadik: őt mindennap láthatni.« Candide figyelmesen hallgatta őt és ártatlanul hitt e tanitásoknak.van is pápaszemünk. kit a természet a legszelidebb erkölcsökkel áldott meg. 1 2 Candide = nyiltszivü Pangloss = »csupa nyelv«. Hogyan nevelték Candide-ot egy gyönyörü kastélyban és hogyan kergették ki onnan. már ennek révén is nagy tekintélynek örvendett és még tiszteletre-méltóbbá tette őt az a méltóságos magatartás. hogy csizmát huzzunk rájuk. mindezeknek következéseképen: aki azt állitotta. ostobaságot beszélt. hogy a dolgok nem lehetnek másformák. kivánatos leány volt. Arcvonásai hiven tükrözték vissza jóságos lelkét. ki körülbelül háromszázötven fontot nyomott. hogy minden a legjobban van. és lám a méltóságos báró urnak valóban gyönyörü kastélya van. mondogatta. tizenhét éves. Elég józan itélőképessége a legegyszerübb szellemmel párosult. a vidék legelső báróját a legszebb lakás illeti meg. Pangloss a metafizikai-theologiai-kozmolo-nigologiát tanitotta. mert kastélyának egy kapuja és néhány ablaka volt. akihez a kisasszony semmikép sem akart feleségül menni. élénk. Thunder-ten-tronckh báró ur kastélyában élt egy fiatal ember. hogy valaki Thunder-ten-tronckh bárónak születik. A báróné asszony. mert a szerencsétlen férfi csak hetvenegy családfát tudott felmutatni s családfájának többi ágazatát elpusztitották az idő viharai. mert Kunigunda kisasszonyt elragadóan szépnek találta. hogy megfaragván kastélyokat épitsünk belőlük. Westphaliában. hogy Candide a báró ur nővérének és egy környékbeli derék és tisztességes nemesnek a fia. A báró ur Westphalia leghatalmasabb urai közé számitott. mert minden bizonyos célra lévén alkotva. hogy semmiféle hatás nincs ok nélkül és hogy ebben az elképzelhető legjobb világban a báró ur őméltóságának kastélya minden kastélyok közt a legszebb. a falu vikáriusa volt egyszersmind a nagy alamizsna-osztogató. lovászai egyben vadászai is voltak. Bámulatra méltóan be tudta bizonyitani. hogy megegyük és esszük is egész éven át. a kövek azért vannak.

amint épen kisérleti fizikából adott órát az édes anyja szobaleányának. Másnap vacsora után. a lombok között Pangloss doktort pillantotta meg. Thunder-ten-tronckh báró ur történetesen a spanyol-fal mellett haladt el s látván ezt az okot és okozatot. a báróné-asszony alaposan felpofozta.Midőn Kunigunda egy napon a kastély előtt sétált. de mégis különös izgatottsággal. melyeknek véletlenül tanuja lett. Candide szintén piros lett. és igy minden fejtetőre állott ebben a lehető legszebb és legkellemesebb kastélyban. Mivelhogy Kunigunda kisasszony különösen érdeklődött a tudományok iránt. lélegzetét visszafojtva figyelte a többször megismételt kisérleteket. Kunigunda egészen ártatlanul megfogta az ifjú kezét. térdeik megremegtek és kezük el-el tévelygett. hogy tudná. és eszébe ötlött. azon a kis befásitott helyen. egy szép és fogékony kis barna teremtésnek. Kunigunda elfogódott hangon köszöntötte őt és Candide beszélt hozzá anélkül. világosan látta a doktor részéről az elegendő indokot. hogy ő is szolgálhatna elegendő indokul Candide-nak vagy Candide őneki. melyet parknak neveztek. A kastélyba visszatérve találkozott Candide-dal és elpirult. ajkaik találkoztak. mit mond. érzéssel és kimondhatlan bájjal kezet csókolt a fiatal lánynak. tudni vágyással telten tért vissza. a hatásokat meg az okokat. és nagy izgatottsággal. Kunigunda és Candide találkoztak egy spanyol-fal mögött. Candide felemelte. mikor pedig magához tért. a fiatal ember szintén ártatlanul. Kunigunda elájult. szemükben tüz villant meg. 6 . Candide-ot szapora farba-rugások közepette kikergette a kastélyából. a leány leejtette zsebkendőjét. amint asztalt bontottak.

hogy nagyon szereted-é a bolgár királyt? Dehogy szeretem. lépést szaporázz .« Nyomban bilincsbe is verik lábait és igy hurcolják a hadseregbe. hiszen az embereknek mindenkor segiteniök kell egymást. másnap már jobban végzi a gyakorlatot és csak huszat kap. . Pangloss ur is mindég ezt mondta s én magam is belátom. »Uraim. Egy szép tavaszi napon sétára határozta magát s mindég egyenesen előre ment. megalapoztad szerencsédet és biztositva van dicsőséged. sokáig mendegélt Candide anélkül.. mondá az egyik.s végül harmincat kap a fenekére. amik nyakszirtjétől faráig záporként hullottak rá. lőjj. fenntartója. védője és hőse lettél a bolgár népnek. igyunk az egészségére. Candide elfogadja s nyugtát akar róla adni. kétszer ki is állotta a próbát. hogy tudná hova. hogy lábaiknak kedvök szerint való használata ép oly kiváltsága az emberi. nem csak a fizetéstől mentünk fel. . megkötözte. s asztalhoz ülnek. Hiába hangoztatta Candide az akarat szabadságát és hogy sem az egyikből sem a másikból nem kér: választania kellett. felelé Candide. melyet Valdberghoff-trarbh-dik-dorffnak hivnak.MÁSODIK FEJEZET. a szántóföld két barázdája közé. hogy minden a legjobban van berendezve ezen a világon. balra-át. Ott rászoktatják. A törvény előirásához hiven megkérdezték. mint valami csodát. vagy hogy egyszerre tizenkét ólomgolyót röpitsenek a koponyájába. Mivel pedig a hadsereg kétezer emberből állott. ki nagyon tájékozatlan az igazi élet dolgaiban és szelid jóindulattal megkegyelmezett neki s irgalmas 7 .Nem róla van szó. midőn négy másik. mert meg volt róla győződve.« Kérik. megértette. a következő napon már csak tizet adnak neki és pajtásai ugy nézik. mit szeretne jobban: hogy harminchatszor megvesszőzze az egész hadsereg. Szomoruan állt meg egy kocsma ajtajában.. hogy jobbra-át. hogy ezt már nem birja ki s azt a kegyet kérte. vállhoz a puskát. célozz. sötétkék ruhába öltözött ember vette őt szemügyre: »Pajtás. . Sokat sirt. letérdepeltetik. Nagy pelyhekben hullt a hó és Candide másnap teljesen átázva vonszolta magát a közeli városba. hiszen sohasem láttam. hogy fogadjon el néhány tallért. legyenek oly irgalmasak s zuzzák szét a fejét. hat láb magas hős utolérte.Igazatok van. szemeit bekötözik. Uraim!« És ivott. uram! . hogy itt egy fiatal metafizikussal áll szemben. mondá nekik Candide bájos szerénységgel. Mi történt Candide-dal a bolgárok között? Kiüzve a földi paradicsomból.Oh igen. »Mostmár rendben vagyunk. . Hajlandók voltak ezt a kegyet megadni. . tekintetét az égre emelve és gyakran visszanézett az elképzelhető legszebb kastély felé. ilyen szép külsejű és ily érdemes egyének nálunk sohase szoktak fizetni. pedig ő a legszeretetreméltóbb király.Ugyan ne mondd. mert nem elég-e. hogyan lett hőssé. elhurcolta és tömlöcbevetette. ez a magasságom. felelte. ez négyezer ütést jelentett számára. mely a báróleányok legbájosabbikát rejtette magába.Oh. Mivel pedig a királynak éles elméje volt. lábhoz a puskát.mondá a kékruhások egyike.? . mondták neki. mint az állati nemnek. »Nagyon szereted. mondá meghajolva. hogy ilyen fickó pénz szűkében legyen. Mikor a harmadik futásra került volna a sor. azt kérdezzük. e pillanattól fogva támasza. végül a szabad akaratnak nevezett isteni adomány dicsőségére elhatározta. Candide ugy érezte. nagyon szeretem Kunigunda kisasszonyt. igazán nagyon megtiszteltek. mindabból amit Candide-ról hallott. Két. nem volt egy garasa sem s majd eldőlt az éhségtől meg fáradtságtól. de azt sem fogjuk tűrni.Kész örömmel. hogy kiteszi magát harminchatszor a vesszőfutásnak. mondá az egyik kékruhás. vacsora nélkül a szabad ég alatt feküdt le. nézd milyen szép szál legény ez.« Közel mentek Candide-hoz és nagyon barátságosan meghivták őt vacsorára. Candide nagyon elcsodálkozott a történteken és még nem igen értette. de azok leintik.Csakugyan uraim.Ülj le komám az asztalhoz. hogy öt láb öt hüvelyk magas vagy? . E pillanatban megjelenik a bolgár király és érdeklődik az elitélt büne felől. . Ám alig tett meg két mértföldet. de nincs miből fizessem a költséget.

Már egy kissé behegedtek sebei és már járni is tudott. midőn a bolgár király háborut inditott az arab király ellen. 8 . Egy derék felcser három hét alatt meggyógyitá Candide-ot a Dioszkoridesz ajánlotta orvosszerekkel.szivét minden ujságban s még a késő századokban is dicsérettel fogják emlegetni.

akár nem. a Te Deum-ot énekeltette. sőt munkát is akart neki adni gyárában. annyi bizonyos. ki nem volt megkeresztelve. a legjobb képessége szerint elrejtőzködött a hősi mészárlás alatt. dobok. hazavezette otthonába. kik gyermekeiket vérző emlőikhez szoriták. de valamennyien figyelmeztették arra. levágott karok és lábak között kiloccsant agyvelők hevertek szerte a földön. . egy másik faluba menekült: ez a bolgároké volt s az arab hősök hasonlóképen bántak el vele. Végül. pusztulj innen. Először az ágyuk söpörtek el körülbelül hatezer embert mindkét részről. amily gyorsan csak tudott. kérdé a hitszónok. megfürdette. azon a nézeten vagy. tollatlan lénnyel. egy lelkes. kétlábu. melyet a bolgárok a nemzetközi jog törvényeihez hiven felégettek. amott felkoncolt hajadonok hallatták utolsó sóhajtásaikat. keservesen jajgatva kérték. elfogyott az ennivalója. hogy adják meg nekik a kegyelemdöfést. Candide arra határozta magát. kik félig megégtek. ki kételkedett a pápa antikrisztusi mivoltában. végre kijutott Candide a háboru szinteréről. átható pillantást vetve rá. nem kételkedett abban. kiki a maga táborában. Haldokló roncsok közt járva és romok közt bukdácsolva. hogy máshova megy elmélkedni az okok és okozatok felől. hogy vesszőfutásban legyen részem és kellett. mondá a prédikátor. elkerülhetetlen volt. amig nem tudom a kenyeremet megkeresni. porrá volt hamvasztva a helység: arab falu volt ez.Barátom. Mire Hollandiába érkezett. Candide.. mily kegyetlen és csufondáros módon bántak el egyik testvérével.Nincsen okozat ok nélkül. felelt szerényen Candide. egy Jacques nevü jámbor anabaptista. de mivel hallotta. mint ez a kettő: a sípok. kenyeret és sört tett elébe s még két pengő forinttal is megajándékozta. végig nézte. fürge. ezt kérdé tőle: »Minek jöttél? valami jó ügy hozott ide? . eredj. akik rontották itt a levegőt. hogy olyan ember áll előtte. mindez nem történhetett máskép.. hirtelen rázuditotta egy edény tartalmát. te nyomorult. de akár az. kidugván fejét az ablakon és elgondolván. te gazfickó. hogy ép oly jól fognak vele bánni. hogy a pápa az Antikrisztus? . a szurony is elegendő oka volt néhány ezer ember halálának. azután a muskétások szabaditották meg ezt a legjobb világot vagy kilenc-tizezer bitangtól. Az áldozatok száma jóval tulhaladhatta a harmincezret. amilyen még a pokolban sincs soha. hogy elüzzenek Kunigunda kisasszony mellől.Még nem hallottam erről beszélni. mint a báró ur kastélyában. harci trombiták. Ó egek! Milyen tulzásba ragadja a nőket a vallásos buzgalom! Egy ember. felelé Candide. Keresztülvergődött a halottak és haldoklók tömegén és igy jutott el egy szomszédos faluba. mielőtt Kunigunda kisasszony szép szemei miatt kiüzték onnan. aki ugy reszketett.HARMADIK FEJEZET. mint egy filozófushoz illik. Hogyan szabadult meg Candide a bolgároktól és mily sorsra jutott? Sehol a világon nem volt oly pompás. Candide. hogy nincs betevő falatom. javitó intézetbe zárják s ott majd megtanulja. hol perzsa szőnyegeket 9 . Alamizsnát kért több előkelő személytől. ágyuk oly harmóniában voltak. miután néhány hős kielégitette rajtuk természetes vágyát. mások. ragyogó és jól fegyelmezett hadsereg. hogy összekolduljam az ennivalómat. ki egy nagy gyülekezetben teljes óra hosszat beszélt a kegyességről: ez a szónok.« A prédikátor felesége. hogy ha nem hagy fel a koldulás mesterségével. hogy jóllakjál. . hogy ebben a boldog országban mindenki gazdag és keresztény. hogyan keresse meg a kenyerét: Végül egy olyan emberhez fordult Candide. mialatt a két ellenséges király. tarisznyájában volt még egy kevés élelmiszer és Kunigunda kisasszonyt még egy pillanatra sem feledte el. itt ütésektől elsanyargatott aggastyánok látták haldokolni a legyilkolt asszonyokat.Nem is érdemled meg. a dolgok mindég szükségszerüen kapcsolódnak egybe és minden a lehető legjobb célra teremtetett. ne kerülj soha többet a szemem elé.

készitettek. lelkesedéssel kiáltott fel: »Bölcsen mondá Pangloss mester. 10 . mi Hollandiában szokásos volt. szája lefittyedt. hangja rekedt volt. ki mérges kelevényekkel volt boritva. foga fekete. mert mondhatom hogy sokkal jobban el vagyok ragadtatva a te határtalan nemeslelküségedtől. heves köhögés kinozta és minden rohamnál kiköpte egy fogát. az orra vége lerohadt. szemei fénytelenek voltak. hogy minden a legjobb e világon. Candide földre vetvén magát előtte. mint amennyire elkeserit annak a fekete palástos urnak és feleségének kegyetlensége.« Másnap sétaközben egy koldussal találkozott.

én már senkire sem származtatom. . hogy néhány évszázad alatt ők is alaposan megismerjék. a mi felséges bárónénk csinos komornájára. bizonyára emlékszel Paquette-re. a szivek kormányzóját. egyetlen csürt. kinaiak. Minálunk azonban bámulatosan felvirágzott. melyet az istállóban talált. kedves Candide-om. válaszolá a nagy férfiu. te jutottál ily borzalmas állapotba? Mily szerencsétlenség ért? miért nem maradtál a világ legszebb kastélyában? mi történt Kunigunda kisasszonnyal. talán bele is halt.« Erre Candide ismét elájult. karjaiban a paradicsom gyönyöreit élveztem és e gyönyöröknek köszönhetem most a pokoli kínokat. A törökök. a szerelem juttatott ide.NEGYEDIK FEJEZET. hogy szapora rugások közepette látott engem kikergetni atyja-urának gyönyörü kastélyából? . Paquette egy tudós ferencrendi baráttól kapta a nyavalyát. Ami engem illet. ki egyenesen Kolumbusz Kristóf egyik bajtársától szerezte.« Ennek hallatára Candide elájult. sohasem volt belőle több hasznom. ki védelmére akart kelni. egyetlen fát. mint egy csók és húsz farbarugás. én is ismertem a szerelmet. különösen a nagy hadseregekben. emez egy jezsuita noviciustól. mondá Pangloss.Jaj! mondá Candide. melyek jól fegyelmezett. akkor nem lenne se csokoládénk se biborfestékünk. sőt amely gyakran magát a nemzést is lehetetlenné teszi. kitekerték a nyakát. de megvan rá az elegendő ok. mert őrá meg egy vén grófnőtől ragadt.Jaj! mondá amaz. az érzékeny lények lelkesitője. »Kunigunda meghalt! Ó. válaszolt a másik. nélkülözhetetlen kelléke és szükséges alkotórésze ez a lehető legjobb világnak. a világmindenség fenntartója. az utóbbi egy márkinőtől kapta.Mit kell hallanom? te vagy az.. a báróné őméltóságát darabokra vágták. ami a szivét nyomta.Meghalt.Egyáltalában nem..« Candide rögtön elvitte őt az anabaptista istállójába és egy kis kenyeret adott neki. de amint magához tért és mindent elmondott. melyeknek martaléka lettem: a lány meg volt fertőzve. a természet remekmüvével? . a báró urnak. hogy a mai napig csakis a mi földrészünkön terjedt el ez a betegség oly nagyon. elképzelhető legjobb világ? De vajjon mily betegség ölte meg? nem az-e. a gyöngéd szerelem. Candide ijedten tántorodott vissza. az én szegény növendékemnek is az lett a sorsa. japánok még nem is ismerik. az emberi nem vigasztalója.Nem. bolgár katonák ölték meg. mondá Pangloss. hol talállak meg téged. megkérdezte tőle: »Nos mi van Kunigundával? . ami a nővérének. miután oly sokszor megbecstelenitették. juhot vagy rucát sem kiméltek: de alaposan meg is fizettek ezért. a jámbor Jacques anabaptistától kapott két pengő forintját odaadta a borzalmas állapotban lévő koldusnak. milyen különös családfa! Biztosan maga az ördög ennek az őse! . ki a forrásig ment vissza. mert ha Kolumbusz nem kapta volna meg Amerika egy szigetén ezt a nyavalyát. Pangloss doktorral s mi lett az utóbbi sorsa? Candide. ki viszont egy lovassági kapitánynak köszönhette. mely egy bolgár birtokos tulajdona volt. mely megmérgezi a nemzés forrását. ahányszor csak lehetséges volt. ez egy apródtól. mi világos ellentétben áll a természet nagy céljával. »Nagy ég! mondá a nyomorult a másik nyomorultnak. és ami a kastélyt illeti. 11 . az okról és okozatról kezdett kérdezősködni s elegendő okát kereste annak. hát nem ismered fel a te kedves Panglossodat? . mert én belehalok. kő kövön nem maradt. azonkivül figyelembe kell venni. mert az arabok ugyanezt tették a szomszéd báróságban. barátja magához téritette csöppnyi romlott ecettel. drága mesterem. perzsák. inkább a részvéttől mint a borzalomtól indittatva. minden lányok gyöngyével. És ez a szép ok hogyan szülhetett benned ily rettentő okozatot? Pangloss igy felelt: »Ó. . a lelkek lelkét.Nem birom tovább. mikor Pangloss kissé erőhöz jutott. indusok. Hogyan találkozott Candide hajdani filozófia-tanitójával. hogy Pangloss ily szánalmas állapotba jutott. .Ó Pangloss! kiáltott fel Candide. A fantom mereven nézte őt és a nyakába borult. Candide kinyitá szemeit. a szerelem.

mondá. biztosak lehetünk benne. Két hónap mulva kénytelen lévén ügyeinek elintézése céljából Lisszabonba utazni. hogy a jámbor férfiu habozás nélkül házába fogadta Pangloss doktort és kigyógyittatta a saját költségén. az ég elsötétült.Mindez elkerülhetetlenül szükséges. megfosztja tőle a hitelezőket. Pangloss az uton megmagyarázta neki. és ők mégis szuronyokat és ágyukat gyártottak. hogy ezen a világon minden a lehető legjobban van elrendezve. mondá Candide. kérdé Pangloss. A filozófus szépen tudott irni és kitünően értett a számtanhoz. és az egyesek szerencsétlensége az általános jólét forrása. annál nagyobb az általános jólét. nincs egy árva garasom se. a szélrózsa minden irányából hatalmas szél kerekedett és a hajót Lisszabon kikötője előtt rettenetes vihar támadta meg. és az egész földkerekségen még eret vágatni vagy beöntést kapni sem lehet. akkor huszezren vannak megfertőzve mindkét részről. . hogy az emberek elhagyták eredeti természetöket. kik kezükben tartják az államok sorsát. barátom. igy hát az anabaptista Jacques könyvelőnek alkalmazta. amely lefoglalván a bukott kereskedők vagyonát. Pangloss a kezelés alatt csupán egyik szemét és fülét vesztette el. Jacques nem volt ezen a nézeten. mert hiszen nem születtek farkasoknak és mégis farkasokká lettek. a kegyes anabaptista Jacques-nak lábai elé vetette magát és oly meghatóan festette le előtte barátja szánalmas állapotát. . 12 . hogy ha harmincezer ember szép csatarendben ugyanilyen erővel szemben áll. »Valahogy ugy kell legyen. igy aztán minél több bajuk van egyeseknek. hogy ezekkel pusztitsák egymást. magával vitte hajóján a két filozófust. Megemlithetném még a csődbejutottakat és az igazság-szolgáltatást is.« Ezek a szavak elhatározásra birták Candide-ot.Mily csodálatos ez. de téged meg kellene gyógyittatni. válaszolá a félszemü doktor.derék zsoldosokból állnak.Hogyan tegyem ezt. Isten se huszonnégy fontos ágyukat se szuronyokat nem adott az embereknek. .« Mialatt filozófusunk igy elmélkedett. ha nincs pénzünk vagy ha valaki más meg nem fizet érte.

hova egy hajóroncson Pangloss és Candide is kijutottak. mi történt Pangloss doktorral. Candide közeledik. elterült a földön és majd eltemették a romok.Mit? valószinü?! Azt állitom. Vihar. nem helyesen cselekszel. hogy fejjel lefelé kibukott a hajóból: megakadt és függve maradt egy törött árboc roncsán. ugyanazon okoknak ugyanazon okozatai voltak.Ez nagyon valószinü. hogy a lisszaboni kikötő egyenesen azért alakult. észre veszi jóltevőjét. kiáltott fel Candide. mondá neki. De az erős ütéstől. hogy egy tekintetre is méltatná. magához veszi.Ördög és pokol.« A matróz telhetetlenül jár-kel a romok között. hogy ott ez az anabaptista megfulladjon. földrengés. maga a matróz is annyira előre lendült. a hajó léket kapott. mert különben meghalok. siratva jóltevőjük halálát. ha pénzre bukkan. senki sem parancsolt. hogy pénzt találjon. majd örökre elmerül a hullámokban: utána akar ugrani a tengerbe. összetöri a partnál horgonyzó hajókat. felkutatja a halottakat. . a mult évben ugyanilyen lökéseket tapasztaltak. japáni utazásom alatt négyszer tagadtam meg a keresztet.ÖTÖDIK FEJEZET. adj egy kis olajat és bort. Candide-dal és az anabaptista Jacques-kal? Az elgyengült utasoknak egy része. Alig hogy a városba értek. és miután lerészegedett. melyet az anabaptistára mért. mondá Candide. igy szólt Panglosshoz: »Ó jaj! adj egy kis bort és olajat. Mig Pangloss ezt apriori bizonyitgatta. Az anabaptista segiteni óhajtott valamit s a fedélzeten tartózkodott. csak Pangloss és Candide menekültek meg és az a durva matróz. hamu és lángfolyamok öntik el az uccákat és nyilvános tereket.Vajjon mi lehet az elégséges oka ennek a tüneménynek? kérdé Pangloss. egyszerre csak egy őrjöngő matróz durván meglökte s ő elterült a padozaton. rosszul használod fel az idődet. én matróz vagyok és Batáviában születtem. az utasok másik része jajveszékelt és imádkozott. A matróz fütyürészve és káromkodva mondta: »Itt nyerhetünk valamit. hajótörés. Kissé magukhoz térve Lisszabon felé vették utjukat: volt még néhány garasuk s remélték. a házak összeomlanak. elissza.Ez a világ vége.A földrengés nem uj dolog. nem veszed figyelembe az emberiség érdekét. a hajó teljesen elmerült és minden utas odaveszett. de az Istenre kérlek. kiabált a másik. 13 . ámde a nagy iparkodás közben tengerbe pottyan a matróz szeme láttára. Valószinüleg egy kén-réteg húzódik el a föld alatt Limától Lisszabonig. a vitorlák elszakadtak. Pangloss megrántotta a kabátját: »Barátom. Lima városában. de a filozófus Pangloss megakadályozza őt. a haldoklók és holtak között találkozott. A jámbor Jacques segitségére siet. amint egy pillanatra kibukkan a vizből. . a tetők a fundamentumokra fordulnak és a fundamentumok a földdel egyenlővé lesznek: harmincezer mindennemü és koru ember lelte halálát a romok között. a tenger tajtékozva önti el a kikötőt. hogy a dologhoz semmi kétség se fér. bebizonyitván. dolgozott aki birt. megvásárolja az első uccai lány kegyeit. . . miután a vihart már kiállották. hogy ezzel megmenekülnek az éhségtől. melyet a hajó hánykolódása okoz az idegekben és a test minden részecskéjében. ki miatt a jámbor anabaptista a vizbe fullt: a gazfickó szerencsésen partra uszott. Amerikában. bennem ugyan emberedre akadtál és jó helyen hangoztatod az emberiség érdekét!« Nehány leomló kő megsebesitette Candide-ot. egyik a másik szavát nem hallotta. az árbocok összetörtek. már nyugtalankodni sem tudott a veszély miatt. mire Pangloss egy kis vizet hozott neki a közeli forrásból. azon megfoghatatlan izgalom hatalmába kerülve. Ez veszni hagyja őt anélkül.« Candide elvesztette az eszméletét. . jegyezte meg Pangloss. . midőn egyszerre megrendült lábuk alatt a talaj. akivel a leomlott házak. kimenti őt.

Másnap. . ki a portoi és oportoi borokat töltögette. mert lehetetlen.A legalázatosabban bocsánatot kérek méltóságodtól. amilyet ebben a helyzetben adni lehetett: meg kell adni.. akkor nincs se bűnbeesés. mindez a lehető legjobb. mert ha minden a legjobban van. . mert ha egyszer Lisszabonban vulkán van. udvariasan átvette a szót és ezt mondá: »Uraságod valószinüleg nem hisz az eredendő bűnben. némi kis ennivalóhoz jutottak és erejök visszatért valamennyire. Néhány polgár hálából.Uraságod tehát nem hisz a szabad akaratban? kérdé az inkvizició bizalmas embere. hogy a dolgok folyása nem lehet másforma. a romokon átbotorkálva. ez semmiképen sem lehet másutt. a vendégek könnyeikkel öntözték kenyeröket. amiért kimentették őket. hogy szabadok legyünk. ahol vannak. ebédet adott nekik. hogy szomoru ebéd volt. ki épen mellette volt.« Egy kis fekete ember. mert hát az ember bűnbeesése és kiátkozása szükségkép hozzátartoznak e lehető legjobb világhoz. hogy a dolgok ne ott legyenek. se bűnhődés. mert elkerülhetetlenül szükséges volt.Méltóságod meg fog nekem bocsátani. . akik a halál torkából kimenekültek.. midőn az inkvizició embere jelt adott szolgájának. mondá Pangloss: szabad akarat létezhetik a feltétlen szabadság mellett is. mondá. meggyőzően bizonyitva be. mert hiszen minden jól van.« Pangloss még be sem fejezte beszédét. az inkvizició megbizottja. mint mások megpróbáltak segiteni azokon. aztán ők is. mert végül az akarat meg lévén határozva. 14 . ámde Pangloss vigasztalta őket. mondá Pangloss még udvariasabban. »mert.

HATODIK FEJEZET. hogy engem megbotoztak... Ily öltözetbe bujtatva vettek részt a szent körmenetben s hallgattak végig egy nagyon szenvedélyes prédikációt. hogyan fulladtál meg a kikötőben! Ó. megtették ezt már a bulgárok is. a filozofusok legnagyobbika. vérbe boritottan. ki szentül megvolt arról győződve. kik nem akarták megizlelni a szalonnát. Candide-ot megbotozzák. melyekbe sohasem tévedt be napsugár: nyolc nappal később mind a kettőt san-benitoba öltöztették és papirsüvegeket tettek fejökre: Candide süvegére és san-benitojára lefelé lobogó lángok voltak festve és olyan ördögök. hogy feleségül vette tulajdon keresztanyját és két portugált. Kunigunda. Panglosst pedig felakasztották. miért kellett látnom. ki tyukevés közben kitépte a tyuk szalonnáját: ama ebéd után pedig megkötözték Pangloss doktort és tanitványát Candide-ot. feloldották kötelékeit és megáldották. de szegény drága Panglossom. miért lettél te kéjgyilkosság áldozata.. agyonprédikálták. Az éneklés alatt Candide-ot ütemre megbotozták. Ünnepélyesen máglyát raknak. bár ez ellenkezett az itteni szokásokkal. légy bátor és kövess. A földrengés után. emberek legjobbika. melyet szép egyházi ének követett. megégették. hogy tudnám az okát! Drága anabaptistám. a másikat.« 15 . hogy néhány személynek fényes szertartások között. az egyiket mert beszélni merészelt. remegő szívvel mondá magában: »Ha ez az elgondolható legjobb világ.. milyen lehet a többi? Az még csak hagyján. A Coimbre-i tudományegyetem megállapitotta. hogy a földrengést megakadályozzák. megbotozták. Megfogtak tehát egy biscayai embert. minthogy egy szép eretnek-égetést rendeznek a nép megnyugtatására. mért kellett téged felakasztva látnom a nélkül.« Visszatántorodott: alig tudott a lábán megállni. És csodálatos: ugyan e napon ujból félelmetes dübörgéssel rendült meg a föld. a félelemtől csaknem eszét vesztve. az ország bölcsei nem tudtak hathatósabb módot kitalálni a teljes pusztulás elkerülésére. midőn egyszerre egy öreg asszony surrant hozzá s ezt sugta fülébe: »Fiam. a biscayait s azt a két embert. Candide ijedten. mely Lisszabon városát háromnegyed részben eltemette. hogy eretnek-égetéssel akadályozzák meg a földrengést. lassu tűzön való elégetése csalhatatlan titka annak. melyeknek se karmaik se farkaik nem voltak. mert helyeslő arckifejezéssel hallgatta az előbbit: mindkettőjüket külön-külön jéghideg cellákba zárták. leányok gyöngye.

egy eléggé tiszta kis ágyat mutatott neki. válaszolt a nő. mint gonosz álmot s a jelent. remegő kézzel felemeli a fátyolt. Harmadnapra megismételte ugyanezt az eljárást. a legnaivabb módon elmesélt mindent.És a bátyád? .És atyádat. azután ő beszélt Candide-nak és az ifju áhitattal figyelt minden szavára s majd elnyelte a leányt tekintetével. nagy fáradsággal támogatva egy remegő. egy magányosan álló. kérdéseket. kezet akart neki csókolni. Az öreg asszony kopogtat a kis kapun.HETEDIK FEJEZET. »Ki vagy te. »Jöjj velem. valóban őt látta. Az öreg asszony erre pálinkával élesztgette őket. kérdé folyton Candide: ki oltott szivedbe ennyi jóságot? Hogyan hálálhatom meg mindezt?« A jóságos asszony sohasem felelt semmit: egy este ismét visszajött és ezuttal nem hozott vacsorát. leülteti egy selyempamlagra. Hogyan gondoskodik Candide-ról egy öreg asszony. kinyitják. Ereje elhagyja és némán a lábai elé roskad.Mindent el fogok mesélni. holnap vissza fogok jönni.« mondá az öregasszony Candide-nak. mondá Kunigunda zokogva. könnyek. mondá neki és a mi atochai szent szüzünk. elvezeti Candide-ot egy arannyal diszitett terembe. felkiáltások olvadnak össze. s ámbár elfogódott volt. . felelte a bájos Kunigunda. mint kellemes káprázatot. gondoskodott enni-innivalóról.És hogyan kerülsz Portugáliába? Honnan tudtad.De igen. de először neked kell elmesélned mindent.« Candide a legmélyebb megilletődéssel engedelmeskedett. Csak dörzsöld magadat a kenőccsel. hangja pedig zavart és remegő s ámbár gerincébe még éles fájdalom nyilalt.« Candide elcsodálkozva mindazon amit látott és mindazon. mint a filozófus Pangloss állitotta? . átvezeti a mezőségen körülbelül negyed mértföldnyire. feleleteket suttognak. rázárja az ajtót és elmegy. A fiatal ember közelebb lép. fenséges termetü.« Karonfogja. Kunigunda az égre emelte tekintetét: megkönnyezte a jó anabaptistának és Panglossnak halálát. Az öreg asszony csakhamar ujra megjelent. ez adott neki egy tégely kenőcsöt. hogy dörzsölje be testét. mitől visszanyerték eszméletöket és beszélni kezdtek egymáshoz: először csak félig kimondott szavakat. megtapogatta a vállát és sajátkezüleg bedörzsölte egy másfajta kenőcscsel: azután ebédet hoz neki s végül este is visszajön. Mily tüneményes pillanat! Mily meglepetés! Kunigundát vélte látni. hogy csendesebben legyenek és magukra hagyja őket. hogy vacsorával lássa el. drágakövekkel feldiszitett és lefátyolozott nőt. Az öreg asszony azt tanácsolja nekik. páduai Szent Antal atyánk és a mi urunk. Candide azt hitte. anyádat igazán megölték? Meg bizony. de mégis követte az öreg asszonyt egy rozzant kunyhóba. amit szenvedett és még inkább elcsodálkozva az öreg asszony kegyességén. Másnap az öreg asszony reggelit hozott neki. »Nem az én kezemet kell megcsókolnod. igyál és aludjál. mert ő volt az. mondá és ne szólj egy szót sem. 16 . »Huzd félre a fátyolt. majd sóhajok. Candide nem érzett bátorságot. egyél és aludjál. hogy én itt vagyok? Mily különös varázslattal juttattál ebbe a házba? . komposztellai Szent Jakab viseljenek gondot reád.Őt is megölték. . kertektől és öntöző csatornáktól körülvett házhoz. Kunigunda pedig a pamlagra hanyatlik. mely előtt teljes öltözet ruha volt: »Egyél. ami amaz ártatlan csók és az elszenvedett rugások óta történt veled. hogy álmodik s ugy tekintette eddigi életét. . de e két baleset nem okvetlenül halálos.« Candide szerencsétlensége dacára is evett és aludt. hogyan találja fel kedvesét. amit elválásuk pillanata óta tapasztalt. te élsz és itt vagy Portugáliában? Hát nem becstelenitettek meg s nem metszették fel a hasadat. mondá az öreg asszony. holnap majd vissza jövök. »Hogyan? Hát csakugyan te vagy itt!? mondá Candide.

hogy a te bőröd még fehérebb és egy árnyalattal 17 . Mondhatom. miután eljátszotta mind a pénzét és rám is unt. »Még ágyamban feküdtem s mély álomba voltam merülve. Palotájába vittek. ekkor ájultan estem össze. hogy engedjen át neki. a hölgyeknek frissitőket szolgáltak fel a mise és a kivégzés között. látta. hogy mindaz. mikor az Ég akarata folytán a bulgárok gyönyörü thunder-ten-tronckhi kastélyunkba betörtek. hallani sem akart a dologról. hogy megpuhitson.NYOLCADIK FEJEZET. mikor kivégezni láttam azt a két zsidót és a derék biscayait. mondá Candide. mint Thunder-ten-tronckh báró kastélya. atyámat és bátyámat megfojtották és anyámat darabokra tépték. kétségbeesésnek tetőpontjára jutottam. hogy a nyári lak is meg én is. hogy eretnek égetést rendez. hogy tulajdon keresztanyját vette feleségül. önkivületem. ennek tulajdonithatom. hogy meghivott az ünnepélyre: nagyon jó helyre kerültem. hogy voltak civakodások is. ki szentül meg volt róla győződve. a fájdalomnak. hogy hétfőn. nagy tekintélyü ember. de nem tudott rajtam diadalmaskodni. mert sejtelmem sem volt arról. A kapitány haragra lobbant a gazfickó tiszteletlensége miatt és testemen ölte őt meg. neki jobban ellentálltam. ki Hollandiában és Portugáliában kereskedett és aki szenvedélyesen szerette a nőket. egyszer meg lehet becsteleniteni egy nőt. Végül. Hat hónapja van érvényben ez az egyezség. Végre zsidóm megfélemlitve belement az alkuba olyan formán. visszanyertem eszméletemet. a hét többi napján pedig az inkvizitoré. Egyszer a nagy inkvizitor észrevett a misén. erre aztán magamhoz tértem. midőn a san-benitoban és papirsüveg alatt egy Panglosshoz hasonló alakot láttam meg! Megdörzsöltem szemeimet. Alig tértem magamhoz. meglepetésnek. hogy egy zsidónak legyek a szeretője. amint felakasztották. Don Issacar. a szemeit akartam kikaparni a nagy bulgárnak. Három hónap mulva. hogyan fekszem ott vérbe boritva. A zsidó nagyon ragaszkodott hozzám. bevallom: csalódtam. ekkor már a borzalomnak. Igaz. ő meg azt bizonyitgatta. hogy most is ott vannak a nyomai. mint a bulgár katonának. hogy megláthatom . Istenem! Remélem. Egy hatalmas termetü bulgár. erőszakot akart rajtam elkövetni. de a katonát ez egy cseppet sem feszélyezte. . de erénye annál jobban megszilárdul. mindkettőnek ellenálltam s azt hiszem. semmi filozófia: könnyen észre lehetett venni. elhatározta az inkvizitor ur. Ami engem illet. Az inkvizitor máglyával fenyegetődzött. ajánlatot tett don Issacarnak. ijedtségem. hogy a földrengést elháritsa és Don Issacart megfélemlitse. karmoltam.mondá naivul Candide. de hadd folytassam. ebbe a falusi villába hozatott. vajjon a szombatról vasárnapra virradó éjjel a régi vagy uj birtokost illeti-e. eladott egy don Issacar nevü zsidónak. borzalom fogott el. Meg fogod látni. midőn téged láttalak meg teljesen meztelenül. ami atyám kastélyában történt. látva hogy e szörnyüség láttára elvesztettem eszméletemet. feltártam neki születésemet. Én mostam rá és én főztem neki: mondhatom.« Kunigunda ujból felvette az elbeszélés fonalát: »Aztán egy fiatal ember lépett be. A zsidó. aztán bekötöztette sebeimet és hadifogolyként vitetett szállására. hogy változatlanul szeretnek. mert gyakran nem tudták eldönteni. Engem is megtisztelt azzal. egyébként semmi szellemesség. és azt sem tagadom. sokáig kacsintgatott rám s megizente. Eddig abban a hitben voltam. nagyon megszokott dolog: s az istentelen bulgár olyat döfött tőrével a bal combomba.Folytasd. mindkettőjüknek közös tulajdonai leszünk. hogy titkos beszélni valója van velem. hogy nem Pangloss doktor iskolájában nevelkedett. ki udvari bankár s mint ilyen. haraptam. szerdán és szombaton a zsidóé leszek. Kunigunda története. Őszintén mondhatom neked. mondá Kunigunda. de mily nagy volt meglepetésem. hogy nincs szebb a világon. hogy nagyon is méltóságomon aluli. hogy nagyon szépnek talált. hogy neki is nagyon szép termete és finom fehér bőre volt. majd figyelmesen néztem őt és láttam.

mint az én bulgár kapitányomé. hogy száz korbácsütést kapjon. és hiába is kiáltottam volna. fogjunk a vacsorához. Szombat volt. Pangloss tehát kegyetlenül megcsalt engem. hogy a főinkvizitor méltóságának. ameddig ez lehetséges. Kiáltani szerettem volna. a tőle kapott tőrdöfés. Miközben téged alaposan megbotoztak. hogy a szeretetreméltó Candide és a bölcs Pangloss Lisszabonba kerülnek. Megparancsoltam az öreg asszonynak. hogy viselje gondodat és vezessen ide. hogy viszontláttalak. hogy minden legjobb a világon. meghallottam a szavadat és beszéltem veled. majd az eszemet vesztve. melyen utoljára láttalak. Felizgatva. melyet egy spanyolfal mögött adtam neked azon a napon. vacsora után helyet foglaltak azon a szép pamlagon. a bulgár kapitány. az én bulgár katonám szemtelensége. az én szeretőmnek parancsára felakasztassék. Hálát adtam Istennek.. szolgálósorsom..tökéletesebb. elkábulva. melyről már beszéltünk. barbárok!« De a szó torkomon akadt. ez a látványosság megkétszerezte azokat a kinos érzéseket. Itt lelte őket don Issacar. Rendelkezésemet pontosan végrehajtotta: megértem azt a kifejezhetetlen örömöt. eljött. a szent mise a megbotoztatásod alatt és eszembejutott az a csók. a hitvány Issacar. azt kérdezgettem magamtól: hogyan lehetséges az. én is megéheztem. szakácsnői mesterségem. hogy jogait élvezze és gyöngéd szerelmét tolmácsolja. majd a gyengeségtől csaknem elájulva elvonult lelkem előtt: atyám és anyám meggyilkolása. azt szerettem volna mondani: »Megálljatok. midőn azt állitotta. az egyik. ki annyi megpróbáltatás után visszavezérelt téged. a nyári lak egyik tulajdonosa.« És mindketten asztalhoz ültek. a másik. De te bizonyára nagyon éhes lehetsz. Pangloss doktor felakasztása. melyek hatalmukba ejtettek. az utálatos inkvizitor. 18 .

Kunigunda és az öreg asszony már a kis Avacena városkában voltak. ámbár egyébként a legszelidebb természetü volt s a következő pillanatban az izraelita holtan terült el a szép Kunigunda lábainál. mi lesz velünk? Egy embert öltél meg nálam! Ha a rendőrség belép. hogy ellenfelének is van fegyvere.kiáltott a leány.« Ez az okoskodás világos és gyors volt. Kardot rántott. »Szent szüz anyánk! . Hogyan voltál rá képes te. Urnőmnek arany és gyémánt ékszerei vannak. kétségtelenül máglyára fog hurcoltatni. a SierraMorena hegységei között és igy beszélgettek egy korcsmában: 19 . Candide. az öreg asszony meg ő harminc mérföldet tesznek meg egy huzamban. szólt Candide. melyet mindég magánál hordott s nem gondolva arra. féltékeny és megvesszőztetésen ment át. Éjfél után egy óra volt.Kedvesem. mert ő nagy filozófus volt. Belép és ott látja a megbotozott Candide-ot karddal kezében. felnyergelve és kantározva. kérjünk tanácsot az öreg asszonytól. Kunigundának is ez lenne a sorsa.« Ekkor az öreg asszony szólalt meg: »Három andaluziai ló van az istállóban. »Mit? te hütlen kutya. Candide-dal. meg vagyunk átkozva. ki oly gyöngédnek születtél. rávetette magát Candide-ra. üljünk gyorsan lóra. Kunigundát halálra rémülve és az öreg asszonyt. ha az ember szerelmes. Mi történt Kunigundával. A derék Candide vezesse elő őket. De ha ő nincs itt. megölöm őt habozás nélkül. ezenfelül vetélytársam is. hogy két perc alatt megölj egy zsidót és egy főpapot? . akik csak éltek eddig Izraelben a babyloni fogság óta. »Ime itt a másik is. a vasárnap kezdete: ez a nap már az inkvizítor urat illette.Ha Panglosst nem akasztották volna fel. mondá Kunigunda. Szivtelenül megkorbácsoltatott. és időt sem engedve az inkvizítornak arra.« Candide tüstént felkantározta a három lovat és Kunigunda. gyönyörü idő van és nagy élvezet a hüvös éjszakában utazni. biztosan jó tanácsot adna ebben a nehéz helyzetben. a szent Hermandad megérkezik a nyári lakba: őméltóságát egy szép templomban temetik el és Issacart a szemétdombra vetik. . felelé Candide. amint tanácsokat osztogat. még ez a fickó is osztozik velem!« Igy szólván hosszú tőrt húzott ki. el vagyunk veszve.« Ez igen okos nő volt és már el is kezdte véleményét nyilvánitani.KILENCEDIK FEJEZET. Mialatt ők szöknek. keresztül szurja és odalöki a zsidó mellé. midőn egyszerre egy másik kis ajtó nyilt meg. hogy magához térjen meglepetéséből. a nagy inkvizitorral és a zsidóval? Ez az Issacar egyike volt a legharagosabb hébereknek. Nem lehet már szó megkegyelmezésről. akkor nem ismer többé magára. elérkezett utolsó óránk. ámbár én csak az egyik faromon tudok ülni és menjünk Cadixba. Ámde a mi derék westphaliai barátunk a ruházattal együtt egy szép kardot is kapott az öreg asszonytól. Ebben a pillanatban ily gondolatok cikáztak át Candide agyában: »Ha ez a szent ember most segitségért kiált. tehát az inkvizitor még nem elég. egy halottal a földön elterülve.

mert azt meg kell adni. hogy a mi világunknak ugy fizikai. miből éljünk? mit tegyünk? Hol találok még egy inkvizítort és még egy zsidót. ámbár csak az egyik ülepemen tudok ülni s igy majd eljutunk Cadixba.« Kunigunda nevetésben tört ki és nagyon tréfásnak találta ezt a jámbor öreg asszonyt. hogy becsületre tanitsák Paraguayban a főtisztelendő jezsuita atyákat. hogy azonnal rábizták egy gyalogos század parancsnokságát. ki ismét pénzhez juttat? Istenem! sóhajtott az öreg asszony. hogy ő szerencsétlenebb nála: »Ugyan. mint Európában. te nem is sejted az én származásomat. mondá az öreg asszony. hogy mindenkinek egyenlően van joga hozzájok. de én olyan rettentően szerencsétlen voltam amabban. ugyan! jóságos nénikém. erősen gyanakodom egy tisztelendő atyára. . ez jó olcsón megvette a lovat. mondá Candide. ügyességgel. válaszolá Candide. kedves Kunigundám? . hogy alig tudok már reménykedni.Szivemből szeretlek. ki azt állitja. hogyan szállnak hajóra.« 20 .TIZEDIK FEJEZET. válaszolt az öreg asszony. A hajózás alatt sokat gondolkoztak a szegény Pangloss filozófiáján. és hetvenkét őssel dicsekedhetem és hogy egészen a szakácsnő mesterségéig sülyedtem. hogy én bárónőnek születtem. mondá az öreg asszony.Adjuk el az egyik lovat.Kisasszonykám. hogy a föld javai közös tulajdonaink. amit láttam és tapasztaltam. Kunigunda s az öreg asszony átmentek Lucenan. akkor nehezen versenyezhetel velem: gondold el még. Isten őrizzen meg attól. Ebben az uj világban biztosan minden jól van. nem beszélnél igy és nem hamarkodnád el a sorsomról való itéletet. hacsak nem két bulgár követett el rajtad erőszakot és nem kétszer szurt hasba. mint én. . »Más világ felé evezünk. De ezen elvek értelmében a barátnak meg kellett volna annyit hagynia. mint erkölcsi állapota sok panaszra ad okot.Minden jóra fordul. hogy legyen miből folytatnunk az utazásunkat. és ha megmutatnám neked az ülepemet.Adja Isten.Még te is panaszkodol. hogy elhamarkodott itéletet mondjak. . ha nem két anyádat és két atyádat fojtották meg a szemed előtt és ha nem két szeretődet láttad a máglya előtt megkorbácsolni . Ott éppen egy hajót szereltek fel és csapatokat toboroztak. a kis hadsereg generálisa előtt annyi kellemmel. mondá a leány. hogy egyik bandájokat Spanyolország és Portugália királyai ellen fellázitották Szent-Szakramento városa mellett. »Vajjon ki lophatta el aranyaimat és gyémántjaimat? kérdé sirva Kunigunda. büszkeséggel és szakavatottsággal mutatta be a bulgár fegyvergyakorlatokat. Candide. . az öreg asszonnyal. hacsak nem kétszer rombolták le kastélyaidat. ki a bulgárok közt katonáskodott. Mily nyomoruságos helyzetbe jutnak Candide. de amaz kétszer is bejött szobánkba és sokáig együtt jött velünk. hogy ugy legyen! mondá Kunigunda. sóhajtott Candide. Kunigunda és az öreg asszony Cadixban. mondá Kunigunda. oh Istenem. . . mely azelőtt Portugália nagy inkvizitorának a tulajdona volt. Tehát kapitány lett. Chillason. sokkal szelidebb és a szelek is állandóbbak: biztosan ez a lehető legjobb világ. .Mihez fogjunk hát? kérdé Candide. két szolgával s a két andaluziai lóval. ebben az uj világban a tenger is jobb. Tehát semmid sem maradt.Egy árva fillérem se.« Ugyane szálláson volt egy benedekrendi rendfőnök. . a jó Pangloss gyakran bizonyitgatta. kiket azzal vádoltak. de a lelkem még teljesen meg van rendülve mindattól. én a kisasszony mögött fogok guggolni.ha mindezen nem mentél keresztül. hátha még olyan szerencsétlenségeken mentél volna át. hajóra száll Kunigundával. Lebrixán s végre Cadixba érkeztek. gyorsasággal. Candide. ki tegnap Badajozban velünk egy korcsmában lakott.Istenem.

ami engem illet. csupa báj. ahova mi asszonyok rendszerint csak apró csövecskéket engedünk betenni.még érintetlen voltam: nem sokáig maradtam az. hogy ujjaikat olyan helyre is bedugták. mily keserves dolog egy fiatal hercegnőre. anyámat és az udvarnőket is. keblem is kifejlődött s milyen kebel! fehér és telt. hogy a hithű maltai lovagok sem mulasztják ezt el. egész Itáliában szonetteket irtak hozzám s mondhatom. bájosságban. ha még nem forgott a nagyvilágban. elgondolhatjátok. bálványoztam őt. X. mint most. menekülni akart egy időre a szomoruság gyászos szinhelyéről. Gyönyörü birtoka volt Gaëta vidékén. Orbán pápának és Palesztrina hercegnőjének a leánya vagyok. hogy elhomályositották a csillagok ragyogását is . Csakhamar megtudtam. hogy egyik jobb volt. hogy egész Afrikában nem lehetett hozzájok foghatókat találni. tisztelet és remény között. melyet oly dusan diszitett az arany. Az öreg asszony története. hogy kibirjuk mindazt. olyan mindennapi dolgok ezek. mint a másik. a kalóz kapitány szakitotta le: ez az utálatos néger még abban a szent hitben ringatta magát. mint Westphalia összes kincseinek. de legjobban az lepett meg. Egykettőre meztelenre vetkőztették őket. Micsoda herceg volt: oly szép. emberemlékezet óta ez a szokás azoknál a müvelt népeknél. fényes ünnepeket. Már megvoltak a mennyegzőre való előkészületek: hallatlan pompával. mint a majmokat. ha . egy hazai hajóra szálltunk fel. melyet sohasem sértettek meg. akár a római Szent Péter templom oltárát. hadd vehessék fel a halotti szentségeket utolsó órájokban. Menyasszonya lettem Massa-Carrara uralkodó hercegének. Anyám e kétségbeejtő helyzetben. mikor anyjával együtt Marokkóba hurcolják rabszolgaságba. ragyogó szellemü és szerelemtől izzó. katonáink ugy védekeztek. lovasjátékokat rendeztek. fényesen ment volna végbe. mint a medici Vénuszé! és a szemeim milyenek voltak s a szempilláim és fekete szemöldökeim! milyen lángok lobogtak szemeimben. hogy Palestrina hercegnőjének és nekem nagyon erőseknek kellett lennünk. hogy azt akarták ily módon megvizsgálni. akár hátul megtekintettek és minden ember szeretett volna az ő helyökben lenni. csupa kedvesség. mennyi megaláztatást kellett szenvednünk a kalóz hajóján. extázisban voltak. Ez az eljárás nekem nagyon különösnek tünt. nem jártam mindég ily leeresztett orral. Nem is akarom ecsetelni. udvarhölgyeink. Igy növekedtem szépségben. kik öltöztettek és vetkőztettek. hogy nem is érdemes 21 . Anyám még nagyon szép volt. Mondhatom. tehetségem kifejtésében. ugy ahogy először lehet szeretni. szerettem őt. mint az a pápa katonáihoz illik. mint én. ami Marokkóba való érkezésünkig reánk várt! de hagyjuk ezeket. bár nem volt annyira lesujtva mint én. sőt egyszerü komornáink is oly bájosak voltak. ki hercegemnek szeretője volt. és nem voltam mindég szolgáló. Az asszonyok. Már csaknem boldogságom pillanatához jutottam. az ártatlanság e virágát. »Nem volt mindég ilyen szintelen és kivörösödött szemem.TIZENEGYEDIK FEJEZET. melyek tengerre szoktak szállni. Tizennégy éves koromig olyan palotában neveltek. engem hasonlóképen. fegyvereiket eldobálva valamennyien térdre vetették magukat és könyörögtek a kalóznak. meghivta őt egy csésze csokoládéra: két óra alatt iszonyatos görcsök közt szenvedett ki a herceg: de ez még semmi. Valóban bámulatos. Egy szalei kalóz üldözni kezd és utolér bennünket. valahányszor törököket vagy török nőket ejtenek fogságba: oly követelménye ez a nemzetközi jognak. odavoltam érte. mennyire tudatlan az ember. Megtudtam. midőn egy vén márkinő. hogy nagyon megtisztelve érezhetem magam. hogy mellette a te német báróidnak kastélyai még istállószámba sem mehettek volna és egyetlen egy ruhámnak több értéke volt. mely a massa-carrarai szép hercegnek nyilt. lám.igy mondták vidékünk költői. akkor már szerelmet keltettem. öröm. én elbájoló voltam a szépség és kellemesség teljes ragyogásában és . szindarabokat játszottak a tiszteletemre.akár elől. mily buzgalommal tudták a kalózok az embereket levetkőztetni. vajjon nem rejtettünk-e el ama bizonyos helyre néhány darab gyémántot.

amikor mi odaérkeztünk: Muley-Ismaël császárnak ötven fia volt és mindegyiknek külön pártja. A gyémántok és aranyok után mi voltunk a legértékesebb holmi: oly ádáz küzdelemnek voltam szemtanuja. tigrisek és kigyók dühével harcoltak: igy akarták eldönteni. azok. ott a rémülettől. hogy erről nektek halvány sejtelmetek sem lehet az európai klima alatt. elkinozva ama szörnyetegek által. Kapitányom engem maga mögé rejtett. matrózok. fehérek. kiknek jussunk a birtokába. Az északi népeknek nincs elég forró vérök. barnabőrüek. anélkül. Alighogy partra szálltunk. hogy nem vagyok igazi férfi!« 22 . ki fogai között mormogta: »O che sciagura d’essere senza cogl!3. kik mind maguknak követelték őket. katonák. kétségbeeséstől s éhségtől összeestem. szerte szaggatva. egy kalóz a másik lábát ragadta meg: csaknem valamennyi udvarhölgyünknek ez lett a sorsa.« 3 »Óh. Az oroszlánok. az én kalózommal ellenséges fekete csapat el akarta ragadni zsákmányát. Egy mór ragadta meg anyámat a jobb karjánál fogva. midőn egy. melyben feketék feketék ellen. hogy a Mohamed által elrendelt ötszöri imádságot elmulasztották volna. tőr volt kezében és mindenki halálfia lett. Közismert dolog. társnőim. fehér embert látok magam előtt. a foglyok. mulattok s végül az én kapitányom is. egyik hadnagyunk viszont a balkarjánál fogva tartotta. ki dühével szembe szállt: végül magam előtt kellett látnom összes udvarnőimet. mulattok mulattok ellen küzdöttek: szakadatlan mészárlás volt az egész birodalomban. feketék a barnabőrüek ellen. négy-négy katona huzta őket négy felé. borzalomtól. anyámmal együtt széttépve. mindnyájan ott pusztultak el és én a rémülettől félholtan maradtam ott a haldoklók testein. Marokkó vérben uszott. Lassanként kábitó álomba merültem. ugy látszik. ennek eredményekép ötven polgárháboru ütött ki. kinyitom szememet és egy jóképü. hogy az európaiaknak tej folyik az ereikben.róluk beszélni. kimerültségtől. hogy valami a testemhez ér. az Atlasz hegység és a környező országok lakosainak pedig tűz és vitriol. Az érzékenység és kábultság ily állapotában élet és halál közt lebegve egyszer csak érzem. Nagy nehezen elvonszoltam magam a vérző tetemek tömegéből és egy közeli patak mellett álló narancsfa alá menekültem... mely inkább ájulást hozott. akik elrabolták őket. mint sajnálom. barnabőrüek barnabőrüek ellen. feketék. mint Afrikában. mint pihenést. egy mór katona egyik. és nem bolondulnak ugy a nőkért. hogy hasonló jelenetek folytak le több mint háromszáz mértföldnyi távolságban.

némelyek még az asszonyoknál is szebb hangot nyernek. végül Konstantinápolyba kerültem. Ázsián és Európán. ki nagyon lovagias ember volt. A husz janicsár megesküdött. éhhalál fenyegette. Az öreg asszony tovább meséli viszontagságait. de eunuchom. mások viszont az állam kormányzói lesznek. . én is megkaptam. milyen helyzetbe jut egy pápának a leánya. csaknem mindennap erőszakot követtek el rajta. azt mondta. nemre való tekintet nélkül mindenkit lekaszaboltak: csak a mi kis várunk volt még épségben.mondá . . kit nemsokára azzal biztak meg. rabszolgaságon. hogy megeszik az asszonynépet. mikép küldte őt egy keresztény nagyhatalom Marokkó királyához. Rajtam kiváló sikerrel hajtották végre a mütétet és tagja lettem a palestrinai hercegnő templomi zenekarának.Ha láttál volna. amit senki sem adhat neki többé vissza. vérbe boritották és korra. ott évente két-háromezer gyermeket szoktak férfiasságuktól megfosztani: egyesek bele is halnak. »Megbizatásomnak eleget tettem. hadihajókat adnak neki. Volt köztünk egy jámbor és résztvevő imám. »Nápolyban születtem. de ezek ugyancsak visszaadták a kölcsönt: Azofot tűzbe.. hogy soha életében nálam szebbet nem látott és soha életében nem sajnálta még ennyire azt.A te anyádnál! kiáltott fel ő zokogva. kiszolgált. Igaz. eladták a dey rabszolgáit.« »Elérzékenyültem és sirva rebegtem neki köszönetet. Nagyszerüen öldösték az oroszokat. ő pedig a helyett. akit én hatéves koráig neveltem s ki már akkor is elárulta. most Ceutaban szállok hajóra és téged hazaviszlek Olaszországba: »Ma che sciagura d’essere senza cogl!. ki ujra eladott Tripoliban. azt feleltem neki. végig kellett néznie. vigasztalt. aki tizenötéves korában átment a szegénységen. ott eladott egy másik kereskedőnek. Algirba vitt és eladott a tartományi deynek. hogy fölülmulja a földrengés borzalmait. a végső éhinség folytán. hát te lennél az a fiatal hercegnő. kénytelen lennél bevallani.. nehogy az esküjöket kelljen megszegniök: néhány nap mulva elhatározták. elmondta. egy rakás holttetem fölött. onnan Alexandriába. . hogy szerződést kössön vele.TIZENKETTEDIK FEJEZET. hogy anyját négyfele vágják. kisasszonykám. hogyan. háboru kinozta s végül pestisben halt meg Algirban.. Elvitt egy szomszédos házba.. »Elcsodálkoztam s egyben el is voltam ragadtatva anyanyelvem hallatára s nem kevésbé lévén meglepődve ezen ember szavai fölött. Midőn az iszonyu pestis első dühöngése véget ért. mely szerint puskaport.Soha. ágyba tétetett.. felelt a bárónő.. ki megható beszédet mondott nekik s azt ajánlotta. mely fenyegette őket. a pestis. magával vitte egész háremét s elhelyezett valamennyiünket egy erődben az azovi tenger mellett. kénytelenek voltak két eunuchot megenni. teljes erővel ütött ki Algirban. izekre szaggatva. ahol egy janicsár aga tulajdonába jutottam. anyám négyszáz lépésnyire van innen. ennivalót hozatott számomra.Az én anyámnál! kiáltottam. hogy sohasem adja meg magát. hizelgett.Én vagyok az. hogy ne öljenek meg egyszerre. mint ami miatt ő panaszkodik.« »Mindent elmondtam neki. alighogy az eladás megtörtént. két fekete eunuchot és husz katonát adva őrizetünkre. néhány szóval elmeséltem neki a kiállott borzalmakat és ismét elájultam. Az aga. Te már láttál földrengést. hogy Olaszországba vitt volna. Képzeld el. az ellenség ki akart bennünket éheztetni. ami velem történt. folytatá elbeszélését az öreg asszony. Afrikában ez nagyon megszokott. a dey s csaknem az egész algiri hárem áldozatává lett. ágyukat. de láttál-e valaha pestist? . mesélte. hogy segitsen tönkretenni a többi keresztény államok kereskedelmét. »Vágjátok ki .valamennyi nőnek egyik 23 . innen Smyrnába. hogy Azofot védje az ostromló oroszok ellen. Engem egy kereskedő vett meg és elvitt Tuniszba. hogy sokkal nagyobb szerencsétlenségek is vannak a világon. hogy nem haltam bele. ő is elmesélte nekem kalandjait. mondá a derék eunuch. hogy oly gyönyörü lesz? . mely végig nyargalt Afrikán.

Casselben. hogy minden utassal elmesélteted a történetét. mint a magaméi. mig végre a szivünkbe eregeti mérgét. azóta annyira hozzá nőttem a sorsodhoz. Mindenütt akadnak azonban francia sebészek. azonnal szerelmi ajánlatokkal állott elő: egyébként mindnyájunkat azzal vigasztalt. Lipcsében. bejártam egész Oroszországot. Soha nem emlitettem volna szerencsétlenségemet. Leydenben. egyetlen janicsár sem menekült meg és az oroszok egyáltalában nem tekintettek keserves állapotunkra. ki pedig nagyon ügyetlen volt. melyekbe a sors juttatott s azokban a korcsmákban. melyekben szolgáltam. nekem bőséges tapasztalataim vannak. de csak tizenkét olyan volt köztük. akkor fejemmel előre lökj a tengerbe. egyikök.farát s igy jó lakomára tesztek szert s ha ismét rákerül a sor. Ez a nevetséges gyengeség talán egyike a leggyászosabb. kereket oldottam. néhány nap mulva ismét annyi áll a rendelkezéstekre. hogy már több században fordultak elő hasonló dolgok. gyakran visszaemlékeztem arra. négy angol. melyet körülmetéléseknél a gyermekekre szoktak alkalmazni: valamennyien a halál torkában voltunk. aki sohasem átkozta még életét. gondjaiba vett és ki is gyógyitott bennünket: soha életemben nem fogom elfelejteni. Azokban az országokban. bájos kis urnőm. Utrechtben. mely mardos bennünket. ha nem unszoltál volna rá és ha nem volna szokás. Moszkvába küldte őket. melyet szeretnénk földhöz vágni. Mihelyt társnőim járni tudtak. négy svájci ember és egy Robeck nevü német professzor. melyet mi szolgáltattunk nekik. Wismarban. jól ismerem a világ sorát. midőn az oroszok megérkeztek hajóikkal. Nyomorban és megalázásban öregedtem meg és bár csak fél ülepem volt. hogy a hajón unalomüzésből meséljen az ember. De száz szónak is egy a vége: kedves kisasszonykám. majd Rostockban. Alighogy a janicsárok elfogyasztották a lakomát. én egy bojár birtokába jutottam. hogy egy pápa leánya vagyok: százszor is öngyilkos akartam lenni és mégis ragaszkodtam az élethez. akinek a kertjét kellett gondoznom és aki naponta hússzor megkorbácsolt: ámde gazdámat valami udvari intrika miatt két év mulva más harminc bojárral együtt kerékbe törték s én felhasználva ezen szerencsés véletlent. Legutóbb Don Issacarnak lettem szolgája: te melléd rendelt. minthogy folytonosan viseljünk egy terhet. az ég megáld benneteket ily kegyes cselekedetért és meg lesztek segitve. aki torkig volt az élettel. mert van-e ostobább dolog. rengeteg oly embert láttam. szerezd meg magadnak azt az örömöt. melengetjük a kigyót. hogy sokkal jobban elfoglaltak a te viszontagságaid.« Hatalmas ékesszólásával meggyőzte őket: a borzalmas operációt végrehajtották rajtunk: az imám ugyanazt a balzsamot használta sebeinknek behegesztésére. ki önként vált meg nyomoruságától: három néger. ki még sohasem mondta magáról. mert ez háborus szokás. hogy ő a legszerencsétlenebb az összes teremtmények közül.« 24 . és ha csak egy olyanra is bukkansz. velünk született hajlamoknak. hosszu ideig szolgáltam egy rigai korcsmában. Hágában. hogy mikor sebeim begyógyultak. Rotterdamban.

miután meghallgatta az öreg asszony történetét. y Mascarenes. »Kunigunda kisasszony mondá. mert hiszen nem is volt az. y Souza bajuszát végigsimitva kajánul mosolygott s megparancsolta Candide kapitánynak. oly tisztelettel viseltetett vele szemben. Candide kapitány és az öreg asszony egyenesen a kormányzóhoz: Don Fernando d’ Ibaraa. hogy kiktől lopta azokat: megne- 25 . y Souzához mentek. hogy a felesége. az ékszerész felismerte bennök a nagy inkvizitor tulajdonait. Bevallom. az ő lelke sokkal ártatlanabb volt. Bevallotta neki szenvedélyes szerelmét és ünnepélyesen igérte. mert az öreg asszonytól akart tanácsot kérni. Az öreg asszony ezt mondta Kunigundának: »Kisasszonykám. kinek még hozzá szép bajusza is van: vajon az-e a te rendeltetésed.TIZENHARMADIK FEJEZET. A barát. y Figueora. hogy ha a helyedben volnék.még sohasem látott szebb teremtést. egyszerre csak egy kis hajó ért a kikötőbe: egy biró ült benne a darabontjaival. mondá Candide. midőn a lány Candide-dal lóhalálában menekült. hogy kegyeskedjék bennünket összeadatni. oly magasan hordta az orrát. Kunigunda negyedórai gondolkozást időt kért.« Don Fernando d’ Ibaraa. de nincs egy fabatkád sem. hogy fel ne akasszák őt. hogy az öreg asszonynak igaza volt. Hogyan kellett Candide-nak elválnia a szép Kunigundától és az öreg asszonytól? A szép Kunigunda. hogy a nővére. megtisztelt azzal. hogy feltevéseire néhány tiszteletteljes megjegyzést kockáztassak meg. y Lampourdos. Kunigunda. hogy a bölcs Panglosst. hetvenkét előkelő őst tudsz összeszámolni. hogy felesége légy Dél Amerika legnagyobb urának. Az volt első kérdése. hogy másnap örök hűséget esküszik neki a templomban vagy a templomon kivül. a bevett szokások ellenére felakasztották az eretnek-égetési ünnepélyen. egy zsidót és egy inkvizitort boldogitottál kegyeiddel: ennyi balszerencse bizonyos jogokat ad. az ujban is kapóra jön. Candide engedelmeskedett: a kormányzó egyedül maradt Kunigunda kisasszonnyal. hogy nem felesége-e Kunigunda a kapitánynak. az utasokkal. Badajoz városában. hogy Candide-nak arcába szökött a vér: nem merte azt mondani. hogy igy Candide kapitány szerencséjét is megalapitsam. Ennek az urnak büszkesége méltó volt az általa viselt rengeteg névhez: oly gőgös megvetéssel állt szóba az emberekkel. a hajó előre haladt és Buenos-Ayreshez ért. Candide is. bevallotta. mert nem volt az.« Miközben valamennyien elmesélték élettörténetöket. egyikkel a másik után elmeséltette élettörténetöket. melyek a szárazföldet és tengert beboritják és én most már elég bátornak érezném magam. ő is belátta.« Mialatt az öregasszony korához és tapasztaltságához méltó bölcseséggel igy beszélt. A barát néhány ékszert el akart adni egy ékszerésznek. amilyen egy magasrangu és érdemekben gazdag személyt megillet. hogy akik üdvözölték őt. rajtad mulik. hogy egy csuhás barát lopta el Kunigunda pénzét és ékszereit. azt se merte mondani. hogy azonnal menjen csapatszemlét tartani. hogy a hüség minden próbáját kiálljad? Már ugyis megbecstelenitettek a bolgárok. y Mascarenes. mintsem hogy füllenteni tudott volna. a dolog igy történt: Az öreg asszony nagyon jól sejtette. »Bizony nagy kár. minden lelkifurdalás nélkül feleségül mennék a kormányzóhoz. és ámbár e hivatalos hazugság a régi világban is. hogy hozzám jön feleségül s arra kérjük méltóságodat. oly könyörtelenül rikácsolt a hangja. oly parancsoló modora volt s oly gőgös magatartása. Ajánlatát elfogadta. y Figueora. szerették volna mindjárt fel is pofozni. A nőket őrülten szerette s Kunigundánál . Olyan képpel kérdezte ezt. mielőtt határozna. amint a leány jobban óhajtja. y Lampourdos. mily épületes dolgokat mondana most nekünk a fizikai és erkölcsi bajokról.ugy tünt .

nem türné. Az öreg asszony az első pillanatban belátta.vezte a személyeket s az utat. ki imád téged. de hogyan váljék el Kunigundától és hova meneküljön? 26 . melyen elmenekültek. A hajó már Buenos-Ayres kikötőjébe érkezett: elterjedt a hire. hogy egy spanyol biró szándékozik kiszállni és hogy a nagy inkvizitor őméltóságának gyilkosait üldözik. mert különben egy óra mulva máglyán halsz meg.« Ezután gyorsan Candide-hoz megy és: »Menekülj. mi a tennivaló: »Te nem menekülhetsz.« Nem volt veszteni való idő. de nincs mitől félned: hiszen nem te ölted meg ő nagyméltóságát. hogy rosszul bánjanak veled: tehát maradj. különben is a kormányzó ur. Kunigunda és Candide szökése közismert volt: Cadixig üldözték őket és haladék nélkül hajót küldtek további üldözésükre. mondá Kunigundának. mondja neki.

De . nem spanyol. Nem falatozhatnánk addig. Candide-ot és Cacambot először is lefegyverezték. mert ez felette jó volt hozzá. sekrestyés. szóba állok vele: vezessétek lugasomba. mily sorsra fogsz jutni? . szédületesen megalapitod szerencsédet: ha az ember nem nyeri meg a játszmát az egyik oldalon. de most már meneküljünk! . hogy várniok kell. mig a főtisztelendő főnök ur megérkezik?« Az őr azonnal beszámolt parancsnokának e beszélgetésről. mondá Cacambo. barát. gondol rá a jó Isten. gazdáját nagyon szerette. matróz. Cacambo tudtára adta az őrnek. de bezzeg Madridban a lelki üdvösségükről gondoskodnak: ez igazán elragadó. mesztic apától származott Tucumanban. lakáj. kik itt háborut viselnek a spanyol és portugál királyok ellen s kik Európában ugyanezen uralkodókat gyóntatják. oldalán kard. ki érti a bolgár fegyvergyakorlatokat. felelé az őr. el lesznek ragadtatva. de törjünk a cél felé: te leszel a legboldogabb ember. katona. . kik itt megölik a spanyolokat. gazdám.a kapitány ur. hogy oly kapitányra tettek szert. hogy egy spanyol máskép. A magam részéről semmit sem találok oly isteninek. Jelentést tesznek a főőrségen: egy paraguayi tiszt közli a parancsnokkal az ujságot. mely gyönyörü zöld és arany márványoszlopokkal volt ékesitve és kalit4 Tisztelendő atyák. ott minden a los paðres tulajdona és semmisem a népé: valóságos remeke ez a rendszer a józan észnek és igazságosságnak. a parancsnok a sorfal tulsó végén volt.Hadi szemlén van a mise után.Azt fogja tenni. elmegy a másikra.« Candide-ot tüstént egy lugasba vezették. mondá a parancsnok. »Legyen áldott Isten neve. oldjunk kereket és ne is nézzünk hátra. . ha megtudják. hogy egy kapitány óhajtana beszélni a parancsnok úrral. hogy a parancsnoknak nem szabad velük szóba állni. felelé Cacambo. éppen akkor kell téged itt hagynom. és csak három óra leforgása után csókolhatjátok meg a sarkantyuját. kezében lándzsa. »És hol van most a főtisztelendő tartományi főnök ur? kérdé Cacambo. mint Madrid utcáit. hogy oly kapitányra bukkantak. hogy a főtisztelendő provinciális nem engedi meg. midőn a kormányzó ur össze akar adni bennünket.TIZENNEGYEDIK FEJEZET. palástja felhajtva. harcolni akartál a jezsuiták ellen: most harcoljunk az ő oldalukon: jól ismerem az utakat. hanem német. pedellus voltam az »Assomption« collegiumban és ugy ismerem a los paðres4 kormányát. Csodálatra méltó ez a kormányzat. Cacambónak hivták. hirtelen huszonnégy katona állja körül az érkezetteket. Egy rendőr tudomásukra adja. ha német. az ő országukba foglak vezetni. jelt ad. mint az ő jelenlétében. Ó Kunigunda. az asszonynép sohasem jön zavarba. Egy-kettőre megnyergelte a két andaluziai paripát: »No most.« Candide nem tudta visszatartani könnyeit: »Ó drága Kunigundám. A királyság már több mint háromszáz mértföld kiterjedésü és harminc tartományra oszlik. A két idegent a katonák sorfala közt vezették be. amit tehet. ki velem együtt majd elszédül az éhségtől. mint a lelki atyák működését. amilyent bőven találhat az ember Spanyolország partjain és a gyarmatokban: negyedrészben spanyol vér folyt ereiben. hogy voltam. Hogyan fogadták Candide-ot és Cacambot Paraguayban a jezsuiták? Candide magával vitt Cadixból egy lakájt. nagy öröm uj dolgokat látni és cselekedni.Hova vezetsz? Hova megyünk? Mit csinálunk Kunigunda nélkül? sóhajtá Candide.Compostellai Szent Jakabra mondom. . .Persze.Te már voltál Paraguayban? kérdé Candide. fején háromszögletü süveg. mondá Cacambo. Mindenféle foglalkozása volt már: minisztráns fiu. fogadjuk meg a vén asszony tanácsát. 27 . . ki merje nyitni a száját és hogy a főtisztelendő ur három óra hosszat távol marad. Hogy meg fognak örülni a lelki atyák.jegyezte meg Cacambo . ki oly messziről kerültél ide. ki érti a bolgár fegyvergyakorlatokat!« Mikor az első sorompóhoz értek. levélhordó. elvezették a két andalúziai lovat.

téged. kiről azt hitted.« Ekkor mindketten nagy meglepetéssel és nem palástolható megindulással néztek egymásra. főtisztelendő atyám. Candide először megcsókolta a parancsnok reverendájának szegélyét. várva a főtisztelendő tartományfőnök urat. Buenos-Ayres kormányzójánál.« Minden szó. és a parancsnok igy beszélt az ő kedves Candidejához. légymadarak. aztán asztalhoz ültek. A parancsnok szép fiatal ember volt. . »Hogyan? te volnál az. piros fülü. Ó Pangloss! Kedves Panglossom! milyen boldog lennél. de büszkesége nem vallott sem spanyolra. de nem vette le róluk szemeit. büszke arckifejezésü. . melyet egymásnak mondtak. piros szinü. ívelt szemöldökü. . Mivelhogy németek voltak. . ha elárulom. sem jezsuitára. mintha lelkök fülelt volna egymás szavaira és csillogott volna szemökben. . elérzékenyülsz és nem tudsz hova lenni a meglepetéstől. mondá Candide: a Thunder-ten-tronckh kastélyban születtem. vérpiros ajku.Óh egek! lehetséges ez? kiáltott fel a parancsnok. csodát csodára halmozott: mintha egész lelkök a nyelvök hegyén lett volna. gyöngytyúkok s más ritka madarak pompáztak.a legjobb egészségnek örvend.kiáltá Candide . mig a benszülöttek szabad ég alatt. Pompás ennivaló volt arany edényekben feltálalva. megölelik egymást és patakként megerednek a könnyeik. Miféle varázslat! .Hol van? . Ezerszer is köszönetet mondott a jó Istennek és szent Ignácnak. mondá Candide.Igenis. melyekben papagályok. Később a főtisztelendő parancsnok atya belépett a lugasba. a karjaiba zárta Candide-ot. . a paraguayi jezsuitát! be kell vallani. Candide-nak és Cacambonak visszaadták fegyvereiket. a báró ur fiát. hogy fölmetszették a hasát. hogy a jezsuiták oldalán harcoljak. hogy megfoghatatlan dolgok történnek e világon. mindkettőjük arcát könny áztatta. fatálakból fogyasztották a kukoricát az izzó nap hevében. telt arcu. tisztelendő atyám? te volnál a szép Kunigunda bátyja? téged öltek meg a bolgárok? téged. hogy Kunigunda a te édes testvéred. »Még jobban elcsodálkozol. mintha valami meglepetéstől tartott volna.Westphaliából. sokáig ültek az asztal mellett.Csakugyan te vagy az? kérdé a parancsnok. 28 .kákkal. kolibrik.»És Németországnak mely vidékéről való vagy? kérdé a jezsuita.Nem messze innen.« Mindketten meghökkennek. ha nem akasztottak volna fel?« A parancsnok eltávolitotta a néger és paraguayi szolgákat. miket elvettek volt tőlük s a két andaluziai lovat: Cacambo a lugas közelében zabot adatott nekik. Lehetetlen! mondá Candide. »Tehát német vagy? kérdé a jezsuita németül. fehér bőrü. én pedig most azért jöttem. kik kristályserlegekben szolgálták fel az italokat.

hogy karddal a kezünkben haljunk meg. Pangloss mester mindég azt bizonyitotta. Candide is egy szempillantás alatt kardot ránt és markolatig mártja azt a jezsuita-báró hasába. mondá Thunder-ten-tronckh. hogy a jezsuiták kápolnájába temessenek bennünket. jobban szeretik az idegeneket. én vagyok a világ legszelidebb embere és ime. Bátran szembeszállunk a spanyol király csapataival. néhány csepp a szemembe folyt: a jezsuita észrevette.Én is csak ezt kivánom. rövid idő mulva Rómába küldött. melyben atyámat és anyámat megölték és húgomat megbecstelenitették. melyet a báró viselt. testvérének. Téged maga a Gondviselés küldött segitségünkre. . »Vágtassunk el. »Istenem. hogy ezekkel könnyebben rendelkezhetnek. feladta Candide-ra. megmentőjének nevezte.« Alighogy kimondta e szókat. nem jött zavarba: levette a jezsuita-reverendát. ráadta a megboldogult háromszögletü süvegét is és lóra ültette. bárcsak együtt vonulnánk be. a ház főnöke. hogy jezsuita pap vagy. a leggyöngédebb figyelemmel volt irántam: noviciusi ruhába bujtatott. A paraguai főnökök nem szivesen látják a spanyol jezsuitákat. Tudod jól. A rendfőnök urnak fiatal német jezsuitákra volt szüksége. kezét szivemre tette s érezte annak dobogását. kétségkivül bejönnek a lugasba és kell. hogy az Urnak e szőlőjében dolgozzam: tehát utra keltünk hárman: egy lengyel. »Most már drágán adjuk el az életünket.« És ezt mondván.« Cacambo. édes Istenem! . Egy jezsuita szentelt vizzel öntött le bennünket. mondá gazdája. hirtelen ott termett. de amidőn visszarántja a vértől gőzölgő kardot. mondá Candide. sirásra fakad. anyámat. mely két mértföldnyire volt őseim kastélyától. . Meggyógyitott és néhány hét mulva már egészen jól éreztem magam.TIZENÖTÖDIK FEJEZET. ki rendeleteket megy osztogatni és mielőtt még utolérhetnének. ki a sorompó ajtajánál őrködött. barátomat. De az én kedves Kunigundám csakugyan a szomszédságban van Buenos-Ayres kormányzójánál?« Candide esküvel bizonyitotta.kedves Candide-om. hogy szempillám megrezdült. amit a leányról állitott. három megfojtott kis gyermeket szekérre tettek. A báró egyre ölelgette Candide-ot. kardlapjával Candide arcába vágott. ha nem átallsz előttem ily vakmerő szándékról beszélni!« Candide csaknem kővé meredt e beszéd hallatára és igy válaszolt: »Tisztelendő atyám. . már három embert küldtem a másvilágra.megöltem a régi gazdámat. engem. mert az volt a szándékom. túl leszünk a határon. egy tyroli és én. Erre ujra megeredtek a könnyei. ki már más alkalommal is jutott ilyen hinárba. A főtisztelendő rendfőnök úr által alkalmasnak itéltettem arra. mindenki azt fogja gondolni. hogy kiátkozzuk és leverjük őket. ő nagyon is hálásnak kell hogy érezze magát és feleségem akar lenni. kedves Candide-om. hogy az emberek egyenlők és én kétségkivül feleségül fogom venni Kunigundát. nem tudtuk többé fellelni drága testvéremet és atyámat. már futott is előre és spanyol nyelven kiáltotta: »Helyet a főtisztelendő ezredes urnak!« 29 . a jezsuita báró. a városba és kiszabaditanánk Kunigunda hugomat. mely borzasztóan sós volt. sógoromat. ezután még szebb lettem. még a főtisztelendő Croust atya is. uram.elég szemérmetlen volnál hozzá. és a három közül kettő pap. a világ minden ősei nem érnek egy fabatkát sem: húgodat én szabaditottam ki egy zsidónak és egy inkvizitornak karjaiból.Szemtelen! felelt a báró . mert azt gondolják. mindez egy szempillantás alatt történt meg. Mikor a bulgárok visszavonultak. hogy mily szép voltam. Hogyan ölte meg Candide a kedves Kunigunda bátyját? »Sohasem felejtem el azt a rettenetes napot. jótállok érte. hogy feleségül vedd az én hugomat. nos. két szolgálónkat. hogy szent igaz. Megérkezésem után aldiakonná és hadnaggyá neveztek ki: ma ezredes és pap vagyok. mint győztesek.sóhajtja .« Cacambo. hogy feleségül veszem őt és még nem adtam fel a reményt. »Ó mondá a báró . te gazember. ki hetvenkét őssel dicsekedhetik! Nagyon szemtelen vagy.Majd meglátjuk.

helyre hoztam bűnömet azzal. hogy soha életemben ne lássam többet a szép Kunigundát? Mire jó.« Folytatni akarta a beszédet. nagy veszélytől szabaditottam meg ezt a két szegény teremtést. ez viszont igy válaszolt: »No kedves gazdám. hogy egyék s ő maga jó példával jár elől: »Hogyan kivánhatod. hányszor beszélt arról Pangloss mester. hogy ezek a hölgyek borsot törnek az orrunk alá. vette fel a szót Cacambo. csokoládéval. A nap lenyugvóban volt. A szemfüles Cacambonak volt rá gondja. és mindketten. könnyezve borul holttesteikre és fájdalmasan kezd jajveszékelni: »El se tudtam képzelni ily lelki jóságot« mondá Cacambonak.« Ezek a bölcs elmélkedések arra birták Candide-ot. a táborban még senki sem vette észre a német jezsuita meggyilkolását. gyümölccsel és egy kis borocskával rakja tele tarisznyáját: az andalúziai paripákon egy ismeretlen országba vágtattak. te ugyan gyönyörü dolgot müveltél: megölted a két kisasszony szeretőit. hogy az éjszaka folyamán az Oreillonok. kőbaltákkal felfegyverkezve. mily baklövéseket követnek el az emberek. hogy az ó-kor több előkelő embere személyesen látta őket. te mindenen csodálkozol: miért találod oly különösnek. hol egyetlen úton sem tudtak eligazodni. a két eltévedt utas apró sikoltásokat hallott s ugy gondolták. szatirokat. hogy sonkát egyem. 30 . . lelkifurdalástól és kétségbeeséstől gyötörve s mit szól a dologról a trevouxi hirlap?« Amig ezeket mondta. mondá Cacambo. ha bűnt követtem el azáltal. e vidék őslakói. hogy a bokrot megsértette volna. két majom pedig utánuk szaladt és farukat harapdálta. hogy a két leány gyöngéden átöleli a két majmot. Milyen kalandjuk volt utasainknak két leánnyal. Buenos-Ayres kormányzóját és a bárót. amilyent az ismeretlen vidék kelt fel az emberben: a kiáltozások két anyaszült meztelen leány ajkáról hangzottak el. sonkával. de én mindezt mesének gondoltam. »Áldva legyen az úr neve. Cacambo biztatja gazdáját. midőn látta.Teringettét! mondá Candide. két majommal és az Oreillons-nevezetű vademberekkel? Candide és lakája már tul voltak a sorompókon.TIZENHATODIK FEJEZET. hogy ezek asszonyoktól erednek: de nem lehetett megállapitani. Candide-nak megesett a szive a lányokon. hogy meg se tudnak moccanni: a dolog magyarázata az volt. végre egy gyönyörü mezőség tárult szemök elé. mondá Candide. hogy megmentettem e két leány életét: ezek biztosan előkelő családból való leányok s ennek a kalandnak még sok hasznát vehetjük ebben az országban. faunokat. miután megátkozták a portugál főinkvizitort. . Cacambo. ha egyszer tőle távol kell élnem. körülbelül ötven Oreillon vette körül őket. vajjon az öröm vagy fájdalom sikoltásai-e. mint ahogy én negyedrészben spanyol vagyok. hogy némely országban a majmok részesülnek a hölgyek kegyeiben? ők negyedrészben emberek épp ugy. valamennyien meztelenek voltak nyilakkal. szakadatlanul evett.A szeretőit? Lehetséges volna? tréfát üzöl velem. kik nem részesültek kellő nevelésben: mert már csak attól tartok. hogy megöltem egy inkvizitort és jezsuitát. Mikor felébredtek. Most meggyőződhettél róla. hogy elhagyja a rétet és elbujjék az erdő mélyén. kedves Cacambóm. Cacamboval együtt megvacsorált. előrántja kétlövetü spanyol pisztolyát. s láthatod azt is. melyet patakok szeltek át.Kedves gazdám. mikor megöltem a báró ur fiát s arra vagyok kárhoztatva. a bolgároknál jól megtanult lőni s képes lett volna egy mogyorót lelőni anélkül. hogy kenyérrel. most jut eszembe. könnyedén szökdécseltek a rét szélén. nem tudom elhinni! . oly nyugtalansággal és izgatottsággal. a pázsiton elaludtak. dorongokkal. faháncsból készült kötelekkel kötözték össze tagjaikat. céloz és leteriti a két majmot. hogy régente is fordultak elő ily különös esetek és hogy az ily keveredések hozták létre a pánokat. hogy meghosszabbitsam nyomorult életemet. utasaink itt meglegeltették lovaikat. érezték. egyesek vizet forraltak egy nagy üstben. kiknek a két hölgy feljelentette őket. hirtelen felugráltak. ám egyszerre torkán akadt a szó. hogy ez tiszta igazság.

ha látná. hogy egy jezsuitát tüztök a nyársra. hogy iszonyu kegyetlenség az embereket megfőzni s hogy ez ellenkezik a keresztényi szellemmel. . ezerféle módon kedveskedtek. mit szólna hozzá Pangloss mester. ellenségeiteknek ellensége az. és most ilyen emberen akartok ti bosszut állni: ha meg akartok róla győződni.« Candide amint meglátta az üstöt és a nyársokat. hogy igazat mondok-e. kit itt láttok. mondá Cacambo. hogy nem vagyok jezsuita. ha arról győződtök meg. ti abban a jámbor hitben ringatjátok magatokat. hogy azt megtegyétek: aztán még mindég módotokban lesz bennünket felfalni. de ha igazat mondtam. frissitőkkel látták el őket s országuk határáig kisérve őket ujjongva kiáltozták: »Nem jezsuita. értem egy kissé e nép nyelvét. hogy megsütnek vagy megfőznek bennünket. nincs igazságosabb. milyen emberek! milyen szokások! Ha a véletlen szerencse folytán nem szurtam volna keresztül kedves Kunigundám bátyját. nem sok idő kell hozzá. ha mi nem élünk azzal a jogunkkal. hogy mégis csak kegyetlen dolog. vigyétek a jezsuita atyák országának első sorompójához s kérdezzétek meg: nem ölt-e meg gazdám csakugyan egy jezsuitát. az csak azért van. Bizonyára helyesebb. mondá az elszomorodott Candide-nak. biztosan meg fogtok kegyelmezni. irgalom nélkül megettek volna. de nektek nem áll rendelkezéstekre annyi forrás mint nekünk fehéreknek. azonnal elküldték követségbe két tekintélyes férfiut. ahelyett hogy megettek volna. panaszosan kiáltott fel: »Nyilvánvaló. együnk jezsuitát. mintha a hollóknak és varjaknak dobjuk oda győzelmünk gyümölcsét: ámde uraim. annak a letépett csuhájában van. hogy miután elvesztettem Kunigundát. kit megsütni szándékoztok. az én gazdám.« Az Oreillonok nagyon okosnak találták e beszédet. akkor jól ismervén a nemzetközi jogszokásokat. De mindeneket összevetve. leányokat bocsátottak rendelkezésökre. ez az úr. ó. megjósoltam. a követek okosan teljesitették megbizásukat és csakhamar jó hirrel tértek vissza: az Oreillonok azonnal leoldották a köteleket foglyaikról. hogy az a két leány borsot tör az orrunk alá.« »Uraim. de bevallom.« Cacambo most sem vesztette el lélekjelenlétét: »Még nem kell kétségbeesni. biztosan nem kivánjátok megenni barátaitokat. milyen az eredeti emberi természet? Minden jól van!? Ám legyen. hogy jezsuita legyen. vegyétek a reverendáját. ha mi magunk faljuk fel az ellenséget.mások nyársakat készitettek és valamennyien kiáltozták: »Jezsuita! Jezsuita! bosszut állunk rajta és jó lakománk is lesz. nagyon helyes. együnk jezsuitát! . ti arra számittok. minden módon kedveskedtek nekik. mert nekünk más ennivalónk is akad. mert ezek az emberek. hogy öljük meg felebarátainkat és ennek értelmében járnak el az egész világon. mihelyt megtudták. hogy ma egy jezsuitát esztek meg. hogy hazudtam. nem jezsuita!« Candide alig tudott magához jönni a csodálkozástól különös megszabadulások felett: »Milyen különös nép! mondá. holott a ti védelmezőtök. mint igy bánni az ellenséggel: valóban a természetjog arra tanit bennünket. én ebben az országban születtem. az emberi természet alapjában véve jó. Ami engem illet.Magyarázd meg nekik.Ugye kedves gazdám. sőt ellenkezőleg: ő ölt meg tegnap egy jezsuitát. nyársra tüznek az Oreillonok. majd beszélek a fejökkel. hogy postakocsin elrobogva szerezzenek információkat. kérte Candide. hogy megegyük őket. és nagyon távol van attól.« 31 .

mint a másik. smaragdból. »No lám. térjünk vissza Európába a lehető legrövidebb uton. folyók. azt mondá Candide-nak: »Most már nem mehetünk tovább: eleget gyalogoltunk. És hogyan is nyugodjam bele. mit látnak ott? Midőn az Oreillonok országának határaihoz értek. a folyó. . ott találhatunk franciákat. ha itt maradunk. mondá Candide. Néhány falubeli gyermek golyózott a várkapu előtt. hogy elhagyom azt a világrészt. másvilágból ideszakadt utasaink gyönyörködve nézték őket: golyóik nagy. mondá Candide. egy folyó rendszerint lakott helyre vezet s ha nem is bukkanunk kellemes dolgokra. »Biztosan a királyi család nevelője. hogy mely irányba menjenek. ragyogó kocsik lepték el. iszonyu gyorsasággal és félelmetes zajjal ragadta őket tova: huszonnégy óra mulva napvilágot láttak. golyóikat és minden játékszerüket. üljünk a kis csónakba és bizzuk magunkat a viz folyására. piros vagy zöld. meredélyek. végre egy végtelen nagy sikság terült el szemök előtt. ha Portugáliába megyek. élelmiszerök fogytán volt. akik itt golyóznak. különös ragyogásu anyagból voltak: embereinknek kedvök kerekedett néhányat kézbe venni: látták. .Menjünk Cayenne felé. a sziklák miatt összeszorulva. kerek. A kis nebulók rögtön ott hagyták a játékot. a tanitóhoz fut és illedelmesen átadja neki azokat. ki éppen olyan okos volt. Ekkor Cacambo. tetuani és mequinezi paripákon is tultettek. sik és meredek partok között. jelekkel adván tudtára. igy szólt Cacambo Candide-hoz: »Most már láthatod. egetverő sziklák boltozatában veszett el. hegyek.Hogyan térjünk vissza. sárga. lássuk el magunkat kókuszdióval.TIZENHETEDIK FEJEZET. egy egész hónapon keresztül vad gyümölcsökkel éltek s végül egy kis patakhoz értek. hogy nyársra húznak bennünket. a föld az emberek gyönyörüségére és szükségleteinek kielégitésére volt megmüvelve. mely utjokba esett. a folyó egyre jobban kiszélesedett. sejtelmök sem volt. rubinból vannak s közülök a legkisebb is nagy ékességére szolgált volna Mogul trónjának. bizzuk magunkat a Gondviselésre. melynek partját kókusz-pálmák szegélyezték. utonállók. nagy vörös kosok huzták a kocsikat és gyorsaságban még az andalúziai. arannyal átszőtt selyemruha volt rajtok.« Cacamboval együtt az első faluban.« Nem volt nagyon könnyü Cayenne felé menni. hogy a fenséges királyi gyermekek ott felejtet- 32 . »Ezek a gyermekek. hogy aranyból. eltépett.« Néhány mértföldnyire hajókáztak virágos és kopár. vademberek mindég legyőzhetetlen akadályokat görditettek eléjök: lovaik felfordultak az éhség miatt. ott elégetnek. a mi. majd félelmetes. melyeken feltünő szépségü férfiak és asszonyok ültek. Candide felkapja őket. mint az öreg asszony.« Ekkor ott termett a község tanitója s behivta a gyermekeket az iskolába. a hasznos mindenütt a kellemessel társult: az utakat gyönyörü formáju. ők majd segitségünkre lesznek: Isten szánakozni fog rajtunk. szárazföldre lépett. látod azt az üres csónakot a parton. ez tán még Wesztpháliánál is többet ér. minden pillanatban ki vagyunk téve annak a kockázatnak. mondá Candide. áthághatatlan hegyektől szegélyezve.« gondolta Candide. legalább ujakat ismerünk meg. hallgass rám. igy tengették napról-napra életöket és élesztgették reményeiket. de csónakuk folyton beleütődött a sziklafalakba: egy teljes mértföldnyi távolságon keresztül alig birták magukat sziklától szikláig vonszolni. mondá Cacambo. kétségkivül az ország királyának a fiai. hogy a földgömbnek ez a része se ér többet. mondá Cacambo. melyen Kunigunda lakik? . és hova menjünk? Hazámba menjünk? hiszen ott a bulgárok és arabok mindent vérbe fojtanak.Jól van. kik a világ minden tája felé mennek. Candide és lakája Eldorádóba érkeznek. Utasaink elszántan bizták magukat a hullámokra a sziklaboltozatok alatt.

a vendéglős és felesége elkezdtek kacagni s az oldalukat fogták nevettükben. »Miféle ország lehet ez. hogy elnevettük magunkat. »Majd én tolmácsollak téged. kellemes zenének ritmusát lehetett hallani és pompás ételek illata terjengett a levegőben. melyről az egész világon nem tudnak semmit s melyben az emberi természet annyira különbözik a mi országunk szokásaitól! Biztosan ez az az ország. rendkivül udvarias emberek. leülteti őket az asztalhoz. Amint Cacambo a kapuhoz közeledett. egy sült saskeselyü. hogy legyen egy ilyen ország: és bármit mondott is e tárgyról Pangloss mester. Ez volt az ő anyanyelve. két pompásizü sült majmot. mégis gyakran észrevettem. jól látjuk. majd. hogy semmire se becsüljék az aranyat és drága köveket. menjünk be. mikor lecsillapodtak. kitünő pecsenyéket és izletes kalácsokat. ugy látom.« Cacambo épp ugy meg volt lepve. mindegyikben két papagály.« Két pincérfiu és két pincérleány. olyan községben. mert ez szegényes falu. mert feltétlenül szükséges. ez itt egy vendéglő. mindezeket tiszta kristályból készült tálakon szolgálták fel: a pincérek és pincérleányok cukornádból készült likőröket öntögettek számukra. mert arra tanitják őket. egy másikon hatszáz légymadarat. meghallotta. mondá Candide-nak. hogy idegenek vagytok. hogy eléggé meg lesz fizetve étkezésök. kérdé egyik a másiktól. de nincs is arra szükségetek azért. rubintot és a smaragdokat. egy tálcán háromszáz kolibrit. hiszen mindenki tudja. a község tanitója mosolyogva dobta el azokat. hogy nem vagyunk idegenekhez szokva: ne vegyétek rossz néven. négyféle levest szolgálnak fel. hogy Westpháliában minden rosszul van. még többen bent a házban.« 33 . hol minden jól van. melyet itt használunk. rengeteg ember tolongott a kapuban. ha az asztalra dobnak két nagy darabot a földről felszedett aranyakból. igy szólt a vendéglős: »Uraim. mely kétszáz fontot nyomott.ték aranyaikat és drága köveiket. Cacambo és Candide ugy gondolták. csodálkozva nézett végig Candide-on és tovább ment. Mikor az ebédnek vége volt. ahol kizárólag e nyelven beszéltek. hogy Cacambo Tucumanban született. igaz. de minden más helyen érdemeitekhez méltón fogadnak benneteket. európai palotához hasonlóan volt felépitve. maga a kormányzat fizeti: itt nem a legjobban jártatok.« Cacambo tolmácsolta Candide-nak a vendéglős beszédét és Candide ugyanoly csodálkozással és meghatottsággal hallgatta azt meg. mint ahogy Cacambo elmondta. arannyal átszőtt selyem ruhába öltözve és hajukban szalagokkal. mikor az utcáinkon bőven heverő kavicsokkal akartok fizetni: nektek biztosan nincs olyan pénzetek. Utasaink természetesen sietve szedték fel az aranyat. melyek a kereskedelem kényelmessé tételére vannak felállitva. »Hol vagyunk hát? kiáltott fel Candide. A vendégek jórészt kereskedők és kocsisok voltak. hogy perui nyelven beszélnek. kik Cacambohoz néhány igen tapintatos és illedelmes kérdést intéztek s viszont az ő kérdéseire is kielégitő módon válaszoltak. hogy itt ebédelhessetek: az összes vendéglőket. Végül a falu első házához közeledtek. mint Candide. hogy jól vannak nevelve ezek a királyi gyermekek.

likőröket hozatott számukra gyémánt poharakban. folytonosan köszönetet mondunk neki. öt-hatezer zenész játékától kisérve. . kik tanitanak. hogyan imádják az Istent Eldorádóban? »Sehogysem imádjuk.Hogyan. hogy bolondok vagyunk. milyen vallás van Eldorádóban. estétől reggelig imádjuk az Istent. hogy kis országunkat egyetlen egy lakosnak sem szabad elhagynia: igy tudtuk megőrizni ártatlanságunkat és boldogságunkat. büvészkednek és akik megégetik az embereket. hogy a mi vallásunk az egész világ vallása. az erkölcsök. Az utóbbi ezt mondta neki: »Én nagyon tudatlan vagyok és ilyen állapotban nagyon jól érzem magam. megkérdezte. melyeknek ő tanuja volt. kik megmaradtak az ősi földön. . .« Candide égett a kiváncsiságtól. nektek nincsenek barátaitok. kiváncsi volt rá. kik megfoghatatlan szenvedéllyel ragaszkodnak földünk kavicsaihoz és sarához és akik ezekért mind egy szálig leöldösnének bennünket. a király és az összes családfők minden reggel ünnepi zsolozsmákat énekelnek. hol találhatók? A jó öreg mosolyogva felelte: »Barátaim. megkérdeztette Cacambo által. müvészetek. az előszobát tényleg csak rubint és smaragd diszitették. az inkák ősi hazája. mert a kapu csak ezüstből. sem négy: mondhatom. az asszonyok.Csak egy Istent imádtok? kérdé Cacambo. hogy a világ egyrészét hatalmukba keritsék s kiket végül a spanyolok igáztak le. Az aggastyán egy kolibri pehellyel töltött kereveten fogadta a két utast. országunk legtudósabb és legközlékenyebb embere. vitatkoznak. mondá az aggastyán. A spanyolok homályosan ismerték ezt az országot és Eldorádónak nevezték és egy Raleigh nevü angol lovag körülbelül száz évvel ezelőtt megközelitette. ugyancsak ellensulyozta a feltünő egyszerüséget.« És Cacambot azonnal elvezette az aggastyánhoz.« Hosszura nyult a beszélgetés. ahogyan minden el volt itt rendezve. Az aggastyán ujra elpirult és igy szólt: »Hát talán kétféle vallás is lehet? Én azt hiszem. a király lovászától hallottam a csodálatos perui forradalmakról. mondá a jóságos és tiszteletre méltó bölcs. aztán hogy kivánságukat kielégitse. vajjon van-e vallás ebben az országban? Az aggastyán kissé elpirulva igy szólt: »Hogyan kételkedhettek ebben? Azt hiszitek. A család ama fejedelmei. a nyilvános mulatságok. melyben mi vagyunk. ha más véleményen vannak? . hogy még a legdusabb aranyozások sem igen multák felül. nincs mit kérni tőle. mi valamennyien papok vagyunk. eddig meg tudtunk menekülni Európa népeinek ragadozó hajlamaitól.Természetes. Mit láttak Eldorádóban? Cacambo nagy kiváncsiságát nem palástolta el a vendéglős előtt. nagyon különös kérdéseket tesztek. de az udvarunkban lakik egy aggastyán. hogy nincs két Isten.« 34 .Azt hiszed. ám ez oly izléses volt. végül Candide. amire szükségünk van. de a mód. mondá az aggastyán. kormányoznak. igy beszélt hozzájok: »Százhetvenkét éves vagyok s megboldogult atyámtól. mindennel elárasztott.TIZENNYOLCADIK FEJEZET. kinek mindég nagy hajlama volt a metafizikai kérdések iránt. hogy papokat lásson.« Ám Candide fáradhatatlanul tovább kérdezte az öreget. szóba kerültek: a kormányforma. a nemzet többségének helyeslése mellett elrendelték. a szobák falai pedig csak aranyból készültek. ki Candide kételyeit tolmácsolta. okosabbak voltak. Candide e pillanattól kezdve csak mellékes szerepet játszott s szolgáját mindenhova kisérte: egy nagyon egyszerü házikóba léptek. sem három. kik elég balgán itt hagyták ezt. ámde mivel megközelithetlen kőszirtek és meredek sziklák vesznek körül. hogy mi hálátlanok vagyunk?« Cacambo tiszteletteljesen megkérdezte. mi valamennyien egy véleményen vagyunk és egyáltalában nem értjük. Az az ország. hogy mint más világból ideszakadt emberek. mit akartok a ti barátaitokkal.

hova most kerültünk. felelte a magasrangu udvarnok. hogy az a kastély. hogy nagyon meg lesztek vele elégedve és biztosan meg fogjátok bocsátani. röpült velök a hat kos és négy óra sem pergett le. melyekben folytonosan cukornádból készült édes italok csobogtak a különös kövezettel kirakott piactéren. amint a kocsiból kiszálltak. Cacambo és több előkelő nő társaságában: sohasem volt még pompásabb lakoma és sohasem lehetett annyi szellemességet hallani. és azokat. mig ellenben ha visszatérünk a mi világrészünkbe. hogy térdre kell-e borulni vagy hasra kell-e esni ő felsége előtt. visszavezették utasainkat a királyhoz. barátom.« Candide és Cacambo őfelsége nyakába borultak. nekünk is csak az lesz a sorsunk. ha Pangloss barátunk látta volna Eldoradót. ha mi itt maradunk.és fahéjillatot árasztott. »Bocsássatok meg. ám Candide egyre ezt hajtogatta Cacambonak: »Mondhatom. nem ér fel azzal az országgal.Candide egészen extázisba jött e beszélgetés alatt és ezt mondogatta magában: »Ez az állapot ugyancsak különbözik a westphaliai és a báró ur kastélyában uralkodó állapotoktól. melyben egy kétezer lépés magas karzat volt. mely ibolya. hogy öreg korom miatt nem szerezhetem meg magamnak azt az örömet.« Candide és Cacambo kocsiba ültek. szóval: milyen a szokásos szertartás? »Az a szokás. Mikor a trónterem felé közeledtek. hogy megölelik a királyt s mindkét arcát megcsókolják. hogy milyen anyagból készült. melyben én születtem. Cacambo tolmácsolta Candide-nak. Miután a délután folyama alatt a város ezredrészét bejárták. mondá a király. mert ők sohasem perlekednek: a börtönök iránt is érdeklődött. Egy hónap telt el a vendégeskedésben. mint a többi itt lakónak. mondá. tizenkét szolgát rendelt az utasok mellé és az udvarba vitette őket. tele mathematikai és fizikai eszközökkel. bizony jó. az ezernyi oszloppal diszitett lépcsőzeteket. mely a főváros tulsó részén feküdt. ki az elképzelhető legnagyobb szivességgel fogadta és barátságosan meghivta őket ebédre. jól tudom. Annál jobban meglepte és megörvendeztette a tudományos akadémia. hogy ezek nem találhatók itt. Ezután megmutatták nekik a várost. melyek más nyelvre forditva is megtartották eredeti zamatjukat. két jámbor utasunk megelégelte a boldogságot és elhatározta. lehetetlen leirni.« Cacambonak megnyerte tetszését ez az okoskodás: szivesen járja be az ember a világot. mint az összes királyok együttvéve. hogy engedélyt kér ő felségétől a távozásra. Candide helyet foglalt az asztalnál őfelsége. Candide szerette volna a törvényszéki palotát megnézni és az országházat: de azt mondták neki. hogy a Thunder-ten-tronckh kastély a legszebb a világon. fürdőbe vezették s kolibri-tollból szőtt ruhába öltöztették őket. melyet mi aranynak és drágaköveknek hivunk. mint őfelségétől lakoma közben. ha ott marad az ember. ha utazgat az ember. hogy elkisérjelek benneteket: a király biztosan oly előzékenységgel fogad benneteket. de legjobb. ezután az udvar első tárnokmesterei és tárnokmesternői őfelsége lakosztályához vezették őket s mindkét oldalon ezer-ezer muzsikus állt nekik sorfalat. a király szellemességeit. kezöket a fejökre vagy az ülepükre kell-e tenni? fel kell-e nyalni a szoba porát. Husz gyönyörü leány a testőrségből fogadta Candide-ot és Cacambot. A sok csodálatos dolog között ez is mély csodálatba ejtette Candide-ot. hogy országom nem sokat ér. 35 . Cacambo megkérdezte egy magasrangu udvarnoktól. tiszta viz-forrásokat és a rózsavizet kisugárzó szökőkutakat. a felhőkbe nyuló nyilvános épületeket. A bejárat kétszázhusz lépés magas és száz lépés széles volt. gazdagabbak leszünk. de Kunigundám nincs itt és biztosan neked is van szeretőd Európában. »Bolondságot miveltek. aztán eldicsekszik övéi között és fitogtatja tapasztalatait. hogy nagyon is fölötte állt annak a kavicsnak és homoknak. de ezek sem voltak. már a királyi palotában voltak. bezzeg nem mondta volna. hogy ez ország némely szokása nem nyerte meg tetszéseteket.« Ez után a hosszu beszélgetés után hat kost fogatott be egy hintóba. és csupán tizenkét kost viszünk magunkkal Eldorado kavicsaival megterhelve. nem kell majd félnünk az inkvizitoroktól és kiszabadithatjuk a drága Kunigundát. Világos.

és Candide-nak semmi más kivánsága nem volt már. . harmincat az ország legértékesebb kincseivel terheltek meg. melyen ezt a két különös utast átsegitsék az országon.Semmi mást nem kérünk felségedtől. melyen csodás módon idejöttetek és amely a hatalmas sziklaboltozatok közt halad el. hogy készitsenek egy oly gépet. egyébként kérjetek tőlem bármit. feltettek két nagy piros juhot felnyergelve és felkantározva. menjünk Cayenne felé. hogy sohasem lépnek át a határon és nem bolondok. Ha elszállitanak benneteket a hegységek határaihoz. csak teljesen meredek utakon lehetne leszállni. »Nem tudom megérteni. elutazhattok. ha ez oly nagy boldogságot szerez nektek. miért viseltettek oly különös előszeretettel ti európaiak a mi sárga sarunk iránt. csak néhány kost. ha majd tul lesznek a hegyeken. szálljunk hajóra s aztán meglátjuk. amit csak megkivántok. tovább senki sem megy veletek. mert ezt a pénznemet használták az országban. háromezer jó fizikus dolgozott rajta. azon a rohanó folyón. tizenöt nap alatt kész lett és nem került többe. ha netalán eladásra kerülne Kunigunda kisasszony. Nagyszerü látvány volt elutazásuk és az a szellemes módszer. mellyel a hegyek magasságába emelkedtek. vigyetek el belőle annyit. hogy megszegjék e fogadalmat. amennyi jól esik.« Azonnal rendeletet adott mérnökeinek. mely országot vásároljuk meg. azonkivül husz kos élelmiszerekkel volt megrakva. csak hogy mielőbb megmutathassa a kosokat Kunigunda kisasszonynak. mely az erkölcsökkel is. mely élelmiszerrel s országod kavicsaival és sarával legyen megterhelve. az irott törvényekkel is ellenkeznék. A király gyöngéden átölelte a két világjárót. az országomat környező hegységek tizezer méter magasak és oly meredekek.ahol türhetően megy a dolga. alattvalóim ugyanis megfogadták. amikor kedvetek tartja. De ha mindenáron el akartok menni. de a visszatérés nem lesz könnyü dolog. lehetetlen visszatérni. bucsut vettek tőlük. ötvenet arannyal. hogy azokra üljenek. mint a fal és mindegyikök tiz mértföld széles. minden ember szabad. a fizikusok. mondá Candide. hogy készitsenek egy gépet.« 36 . ez oly zsarnokság volna. Candide-ot és Cacambot feltették a gépre. mondá.« A király mosolygott e kivánságon. Nekem természetesen nincs jogom idegeneket visszatartani. mint husz millió font sterlingbe. drágakövekkel és gyémántokkal. mely kényelmesen átszállit benneteket. »Most már. parancsot adok mérnökeimnek. biztos helyre juttatva őket. van miből kifizetni Buenos-Ayres kormányzóját. mondá Cacambo.

mint amennyi a spanyol királynak valaha csak lesz. Nem vagyok járatos a származástanban.. mely azt mondatja velünk. csak az erény és az a boldogság.« És patakként hulltak a könnyei. semmi sem állandó a világon. Pedig édesanyám. amint a négerre tekintett és sirva értek Surinamba. Candide és Cacambo bevárták őt a megbeszélt helyen a kosokkal. hogy minden jól van. midőn minden rosszul van. Candide. hogy vérrokonokkal még nem bántak el kegyetlenebbül. ha te megérted volna ezt a szörnyüséget! Annyi bizonyos. az a szokás nálunk. Igenis uram. de azért még mindég van két kosunk s azon több kincs. száz napi ut után csak két kosuk maradt. mit csinálsz itt ebben a nyomoruságos állapotban? . akkor valamennyien testvérek vagyunk: nos. Jaj! nem tudom. egy négert láttak a földön elterülve. boldoggá fognak tenni. . hogy Surinam. mely Kunigunda viszontlátására fog eltölteni. a világhirü kereskedőt.Ó Pangloss! kiáltott fel Candide. felelé a néger. azaz egy kék vászon alsónadrágja. Mi történt velök Surinamban s hogyan kötött Candide ismeretséget Martinnal? Utasaink első napjai elég kellemesen teltek el. Az a személy. »Édes Istenem. a kutyák. Felbátoritotta őket az a tudat. 37 . ki fogadkozott. mondá Cacambo. minden vasárnap azt prédikálják. kérdezte Candide. megalapitottam-e az ő szerencséjöket. kinek csak fél-ruhája volt. ime az a megtiszteltetés ért. hogy több kincs volt birtokukban. ha kereket akarunk oldani. levágják a lábunkat. ezt mondta nekem: »Drága gyermekem. Ádám gyermekei vagyunk. ami a szivén. de ők nem teremtették meg az enyémet. a hollandiai fetisek. Fáradságunk véget ér és boldogságunk kezdetéhez jutottunk. milyen veszendők a földi kincsek. hogy fehér uraink rabszolgájává lehetsz s ez által alapitod meg a magadéval együtt apád és anyád szerencséjét«. mondá Candide holland nyelven.TIZENKILENCEDIK FEJEZET. két nappal ezután két másik kos döglött meg a fáradtságtól. hogy valamennyien. barátom. éppen egy spanyol hajóskapitány volt. ez a két eset jutott nekem is osztályrészül: ilyen áron eszitek ti a cukrot Európában. Candide igy szólt ekkor Cacambohoz: »Látod-e. áldd meg fetiseinket. végül. Nekem is ez a nézetem. mikor a guineai parton tiz patagon tallérért eladott. el kell ismernetek. elmesélte a spanyolnak minden kalandját és bevallotta neki azt is. majmok és papagályok ezerszerte boldogabbak nálunk. ugy sejtem.Mi az az optimizmus? kérdé Cacambo. akihez fordultak. de ha a prédikátorok igazat mondanak. távolról egy várost látok. akkor levágják büntetésből az egész karunkat. imádd őket szünet nélkül. kinek minden a száján is volt. Vanderdendur ur bánt el veled ily kegyetlenül.Ó jaj! mondá Candide. Vanderdendur urat.« Amint a város felé közeledtek. valami olyan őrület. találkát adott nekik egy korcsmában. . fehérek és feketék. kik a keresztény hitre téritettek. hét vagy nyolc az éhségtől pusztult el egy sivatagban.. Candide egészen oda volt az örömtől és ezerszer felkarcolta a fákra Kunigunda nevét. hogy évenként kétszer egy vászon-alsónadrágot adnak öltözetül. hogy Kunigunda kisasszonyt szeretné megszöktetni. válaszolta a néger. mint amennyit Ázsia.Gazdámat várom. a bal lába és a jobb keze hiányzott e szerencsétlen embernek. vajjon nem időzik a kikötőben egy hajó. hogy tisztességesen megfelel a kivánságuknak. A második napon a juhok közül kettő a mocsárba süppedt és a rárakott kincsekkel együtt belefulladt. . melyet Buenos-Ayresbe lehetne küldeni. mások egy meredek szikláról fordultak le néhány nap mulva. hogy hitelét veszti előttem a te nagy optimizmusod. hollandiai várost. Európa és Afrika együtt felmutathatnak. és ha a cukorültetvényen dolgozván a malom elkapja egy ujjunkat. Legelsősorban aziránt érdeklődtek.

sem az inkvizitoroktól. adj neki egy milliót. harmincezer piaszter nem is számit előtte. Ilyen előzmények nagyon elkeseritették Candide-ot. engem.« Cacambonak megtetszett a bölcs tanács. A hajótulajdonos időt nyer. szolgáimat. ez a gazság igazán az ó-koriakhoz méltó. ez az idegen egyszerre megadja a tizezer piasztert?! ugy látom. belépett. biztosan megmérhetetlen kincsekkel van a két kos megrakva. a két megmaradt kossal együtt. Szolgákat fogadott és mindent bevásárolt. és mivel egy kissé fel volt izgatva. te ügyesebb vagy mint én. hogy húszezren alul nem szállitja át őket. . miután 38 . hogy harmincezer piaszteren alul nem szállithatja őket Velencébe. ahol nem kell félni sem a bolgároktól. ki benső barátjának tekintette őt.« Candide eladott két kis darab gyémántot. jaj! kiáltott fel. Cacambo még e napon utrakelt.« Egy pillanat mulva visszatért és kijelentette. a te életed nincs veszélyben. ez szabad ország.»Isten őrizzen attól. amennyivel husz uralkodó szerencséjét meg lehetne alapitani.Haj! haj! mormogta a kereskedő holland nyelven. felszedi a horgonyt. aki elvinné őt Olaszországba. »Ó. eredj és hozd vissza Kunigundát Buenos-Ayresből. sem az araboktól. amiért oly nagy zajt csapott: azután türelmesen végighallgatta. ámbár nagyon elszomoritotta. ki megrabolta őt. ez az ember húszezer piasztert épp oly könnyen megad. adj neki két milliót: te nem öltél inkvizitort. ha erre sem akarja visszaadni. A biró azzal kezdte. nem csoda: hisz annyi kincset vesztett el. »Legyen tehát harmincezer. kérdezte meg ezt az embert. mi lesz a tenni valód: mindegyikünknek zsebében öt-hat milliónyi értékü gyémánt van. Candide még néhány napon Liszabonban maradt és egy másik hajóskapitányra várt. mely éppen Bordeauxba volt indulóban. elmondta kalandját és egy kissé hangosabban beszélt. jelentkezett nála. a szél is kedvez neki. hevesen kopogott az ajtón. málháimat és ezt a kost?« A hajótulajdonos tizezer piasztert kért. Én egy másik hajót szereltetek fel és Velencében foglak bevárni. Candide nem alkudott. majd meglátjuk. »Mennyiért visz el Velencébe. kifesziti a vitorlákat. Végül egy francia hajóra bukkant. mondá a hajóskapitány. megigérte. melyet a hajótulajdonos követelt: előre ki is fizette. hogy a jóságos öreg asszonyról se feledkezzék meg. sokáig zokogott. csaknem eszét vesztve néz utána s a hajó lassanként eltünik a szeme elől. Elment a holland biróhoz. megvizsgálja ügyét és ekkor még tizezer piasztert fizettet vele a kihallgatásért. Először a két kost tették hajóra: Candide is arra csónakázott.aztán.« Fájdalomba merülve evezett vissza a partra. de az öröm. hogy Buenos-Ayresbe hajózzam. mint az egész összeg. derék fickó volt ez a Cacambo.. hogy el kell válnia jó gazdájától. hogy segithet rajta. Könnyhullatások között ölelték meg egymást. most már ne feszitsük tovább a hurt: hadd fizesse meg először a harmincezer piasztert. majd félre hivta Cacambot és ezt mondta neki: »Hallgass rám. de a birónak és annak a hajótulajdonosnak hidegvére. hogy tizezer piasztert fizettetett vele.. sem a zsidóktól. »Ó. mint illett volna. nagyon gazdag. Ha a kormányzó habozni fog. hogy ezer. »Megadom! mondá Candide.Hm! Hm! mondá magában a kufár. mint tizezret!« Ismét visszasompolygott és tudtára adta Candide-nak. egy nagy hajó tulajdonosa. végre Vanderdendur ur. melyek közül a kisebb is többet ért. . sötét gondolatok ejtették őt hatalmába.. . biztosan engem is felakasztanának vele együtt: a szép Kunigunda legbecézettebb szeretője a kormányzó urnak. mondá magában a ravasz Vanderdendur. felelte Candide. hogy mihelyt a kereskedő visszatér. Candide kábultan. sokkal fájdalmasabb szerencsétlenségen is ment már keresztül. felforralta mérgét és a legsötétebb melankóliába meritette: az emberi gonoszság teljes csufságában megjelent lelki szemei előtt. ami egy hosszu utazásra szükséges. hiszen igaz. felülmulta a fájdalmat. hogy a révnél maga is hajóra szálljon. kedves barátom.. Candide a lelkére kötötte.« Ez a hir villámcsapásként hatott Candide-ra.

élelmezését fizetni s azonkivül még kétezer piasztert adni egy oly tisztességes embernek.de csak oly feltétel alatt. kik valamennyien elég ügyes. felesége meglopta. melyből életét tengette és Surinam prédikátorai üldözték őt. és sehol másutt a világon. ki tiz esztendeig dolgozott az amszterdami könyvkereskedések részére. tehát húsz olyan személyt választott ki. hogy Candide nagy igazságtalanságot követett el velök szemben. kabint bérelt egy hajón tisztességes áron és kidoboltatta a városban. társaságbeli emberek voltak s valamennyien versengtek az elsőségért: összegyüjtötte őket a korcsmában. hogy a tudós legalább szórakoztatni fogja az utazás alatt. akit legszánalomraméltóbbnak és legszerencsétlenebbnek talál és hogy a többieknek kárpótlást ad. ha ez az ember a környék legszerencsétlenebb embere. legujabban egy szerény kis hivataltól is megfosztották. megvacsoráztatta őket oly feltétellel. A tanácskozás egészen hajnali négy óráig tartott. eszébe jutott mindaz. ugyancsak zavarba jönne.már nem voltak gyémánttal megrakott kosai. hogy egy ember sem található a hajón. mint emez. melytől jobban meg lehetne undorodni. ki kész volna vele együtt utazni . hogy egy hadihajón sem fért volna el. leánya elhagyta és megszökött egy portugállal. mert azt hitték róla. hogy a többiek is legalább is ilyen szerencsétlenek lehettek. hogy szociniánus.5 Igaz. Candide a legőszintébbet szerette volna választani. 39 . A vetélytársak mind ugy érezték. Amint Candide végighallgatta ügyes-bajos dolgaikat. de Candide azt gondolta magában. hogy hajlandó volna utiköltségét. bárcsak itt lehetne. hogy hiven beszéli el élettörténetét s megigérte. az unitárius vallás megalapitója. Ezt a tudóst. Candide azonban mindegyiknek száz piasztert adott s ezzel megnyugtatta őket. mondta magában. midőn Buenos-Ayres felé hajóztak s eszébe jutott a fogadása. ha rendszerét be kellene bizonyitania. hogy mindegyik megesküszik rá. hogy nincs a világon oly mesterség.« Végül egy szegény tudós javára döntötte el a dolgot. Ugy találta. »Pangloss. Az biztos. hogy csak Eldorádóban folynak jól a dolgok. 5 Socinus. fia elverte. A pályázók oly tömege jelentkezett. amit az öreg asszony mondott. hogy azt viszi magával. akit nem értek nagy szerencsétlenségek: Panglossra gondolt mindég. ki egyébként jámbor férfiu volt. valahányszor ujabb szerencsétlenséget meséltek el neki.

az egészet valami kártevő lénynek adta át. Bordeaux felé hajózott Candide társaságában. gondok és nyugtalanság gyötrik őket és boldogtalanabbaknak érzik magukat. sőt Candide-nak még aranyai és gyémántjai is voltak. . és percről-percre nagyobb zaj ütötte meg fülüket. . mert nincs becsületesebb tennivalója. Candide és Martin világosan láthatták. Martin mester. »És te. hogy ha tekintetemet erre a földre vagy helyesebben: sárgolyóra vetem. melyek a békének látszanak örvendeni. hogy vagy száz ember van a sülyedő hajó fedélzetén. hogy Isten . a hatalmasok pedig mindég ugy bánnak velök. Mi történt Candide-dal és Martinnal a tengeren? Az agg tudós tehát. Két hajót pillantottak meg. de én kételkedem benne. Európa egyik szélétől a másikig száguldva gyakorolja teljes fegyelmezettséggel a gyilkolás és rablás mesterségét. kik előtt csusznak-másznak. hogy százat elvesztett. Egy szóval: én annyit láttam és tapasztaltam. mely körülbelül három mértföldnyi távolságból támadt egymásra: a szél mindkettőt olyan közel sodorta a francia hajóhoz. mely hajója felé uszott: a tengerre eresztettek egy kis csónakot. azonban mondhatom. hogy épp ugy rejtőzködhetik az én testemben. látod. mondá Martin. . felelé Martin. Mindketten sokat tapasztaltak már és sok szenvedésen mentek keresztül és ha a hajónak Surinamtól Japánig kellett volna vitorlázni a Jóreménység fokán át.. A titkos fájdalmak még a nyilvánvaló nyomoruságnál is rettentőbbek. hogy szociniánus vagyok.Egyedül én vagyok az. mint amennyire lesujtotta. A gyöngék mindenütt átkot szórnak a hatalmasokra. hogy viszontláthassa Kunigunda kisasszonyt. mint a nyájakkal. valamennyien égre emelték kezeiket és félelmetes kiáltozásban törtek ki: aztán egyszerre minden lángba borult.. még nem adta fel a reményt. Candide jobban megörült annak. mondá Candide. hiába. és ahol a müvészetek virágzanak. hogy betevő falatját megkeresse.Bizony valami ördögi van a dologban« mondá Candide. mert látni akarták. Végül az egyik hajó a másiknak oly hatalmas sortüzet adott. Egy millió. mondá Candide.Tréfálsz velem. sem olyan családot. mondá Martin. mondá a tudósnak. »No. hogy ezt az egy kost megtalálta. hogy az utóbbi léket kapott a fenekén. katonailag kiképzett gyilkos. Candide-nak azonban nagy előnye volt Martinnal szemben.De azért mindenütt lehet találni valami jót. mely ne akart volna egy másik családot megsemmisiteni. nem tudok máskép gondolkozni. . kinek Martin volt a neve.« Vitatkozás közben egyszerre ágyudörejt hallottak. holott igazság szerint manicheus vagyok.Biztosan az ördög bujt beléd. Még nem láttam olyan várost. mit gondolsz minderről? mi a véleményed az erkölcsi és fizikai rosszról? Uram. . . jegyezte meg Candide. mintha egy ostromlott városban lennének. azt kell gondolnom. papjaim azzal vádoltak. . hogy manicheus lettem. egész utazásuk alatt tudtak volna mit beszélni az erkölcsi és fizikai bajokról. mondá Martin. melyeknek gyapját és husát áruba bocsátják. mondá Martin.Lehet. és azokban a városokban.HUSZADIK FEJEZET. hiszen már az egész világon nincsenek manicheusok. mely ne kivánta volna a szomszéd város pusztulását.Eldorádó kivételével . akkor nagyon is hajlott Pangloss rendszere felé. Martin ellenben semmit sem remélt. mely a világ legnagyobb kincseivel volt megrakva és bár még mindég elkeseritette lelkét a holland hajóskapitány gazsága. mi lehet az? Egyike volt a kosoknak. 40 . mely Eldorádó drága gyémántjaival volt megrakva.Annyira beleavatkozik e világ dolgába. E közben valami vörösen fénylő jószágot vett észre. hogy kényelmesen végig lehetett nézni a harc kimenetelét. Mindenki messzelátójához nyult. mint máshol. és ha el is vesztette azt a száz vörös kost. mégis ha megmaradt kincsére gondolt és midőn különösen a jó ebédek után Kunigundáról beszélt. az embereket irigység emészti. hogy bánnak az emberek egymással.

Igaz. ameddig az első napon: de fődolog. amilyenre rászolgált. mondá Candide Martinhoz fordulva. a többit az ördög fojtotta a tengerbe. meg a spanyol is folytatták utjokat és Candide is folytatá beszélgetését Martinnal. de miért kellett a hajóján utazó utasoknak is elpusztulniuk? Isten megbüntette ezt a gazfickót. »Láthatod. amelyik megrabolta Candide-ot. hogy a bűnnek néha büntetés jár nyomában: ez a gaz holland hajós olyan véget ért. hogy mégis beszélgettek.« A francia hajó is. hogy a győztes hajó parancsnoka spanyol nemzetségü volt. A végtelen gazdagság. eszmecserét folytattak és ezzel vigasztalták egymást. vele együtt a tengerbe veszett és csak az az egyetlen kos menekült meg. melyet ez a gazember megkaparitott. az elmerülté pedig egy holland kalóz: az.« 41 . . Tizenöt napig szakadatlanul vitatkoztak és a tizenötödik napon is csak odáig jutottak. Candide gyöngéden megcirogatta kosát s azt mondta: »Ha téged megtaláltalak. biztosan megtalálom Kunigundát is. mondá Martin.A francia kapitány rögtön észrevette.

hogy Kunigundát meglássa: Velencében fogom őt bevárni. rágalmazók.Nos. azt mondják. mint manapság? mindig ily hazugok. ha a sólymoknak mindég egyforma volt a természetök. .Ami engem illet. . mint ahogy a hajóskapitány vastag könyvében meg van irva? . ha sok pénzök van. ha rájuk bukkantak? . folytatta a kérdezősködést Candide. képmutatók és ostobák voltak? . hogy gyalog visszatérhettem Hollandiába.Hogy megbolonduljunk. mondá Martin. nem vagyok kiváncsi Franciaországra. ama két leánynak a majmok iránt érzett szerelmén az Oreillonok országában. rablók. . Kevés ideig tartózkodtam ott.Ó. láttam Párist. Módom volt megismerni az irócsőcseléket. nekem nincs pénzem. az egészen más. csak arra. több tartományát bejártam.De végre is mi célból lett teremtve a világ? kérdé Candide.Igen.Igen. irígyek. álnokok. hálátlanok. sőt engem is zsiványnak néztek és nyolc napra elzártak. te gazdag vagy: mindenhova követni foglak.Semmit sem hiszek el belőle. nem látom ezt a szenvedélyt különösnek. máshol igen ravasz. »Voltál már valaha Franciaországban? kérdé Candide. csélcsapok. 42 . Candide és Martin Franciaország partjai felé közelednek és folytatják az eszmecserét. hogy az emberek természete változott? . kérdé Candide. van olyan. melyben a lakosok fele bolond. némely helyen igen szelid és buta.Hát Párist láttad-e már? .. miért tételezed fel.Mit gondolsz. Végre meglátták Franciaország partjait. mert a szabad akarat. egyes helyeken szellemeskednek. fanatikusok. amiket egy idő óta terjesztenek. mondá Candide. ez mind az elsorolt tulajdonságokat magában foglalja: valóságos káosz. felelé Martin. vajjon a sólymok mindég megették a galambokat. . hogy miután az ember egy hónapot töltött Eldorádóban. mondá Candide. hogy Velencében csak az előkelő velenceiek érzik jól magukat.. kapzsik. mondá Candide. .Mit gondolsz. velünk tartasz? . gazemberek. hogy nagyon finom emberek laknak e városban. olyan mint egy nyüzsgő tömeg. legalább az én véleményem szerint.Kétségkivül. inyencek.HUSZONEGYEDIK FEJEZET.« Ilyen okoskodások közben értek Bordeauxba. mondá Martin. mindentől megfosztottak a gazfickók a saint-germaini vásáron. valamennyi helyen a szerelem a főfoglalkozás. . a szemfényvesztő és őrjöngő csőcseléket. felelé Martin. gyávák.Nem csodálkozol-e szerfelett. valamint a többi ábrándos föltevésekből sem. nem kételkedem benne. vajjon az emberek mindég igy mészárolták egymást. hogy a föld eredetileg tenger volt..De hogy el ne felejtsem: te is azt hiszed. különben azt mondják. tobzódók. vérengzők. második a pletykálkodás. azután korrektor lettem egy nyomdában s igy annyit kerestem.Nagyon szivesen. mindjárt megérkezésemkor megloptak. Franciaországon keresztül Olaszországba megyünk. de azért az idegeneket is szivesen látják. másra nem vágyik többé az ember. a kikkel való kalandomat elmeséltem? .. hiszen annyi rendkivüli dolgot láttam már! . elgondolhatod. . . mondá Martin. mondá Martin. dicsvágyók. de senki sem találja meg. a harmadik mindenféle ostobaságok fecsegése. melyben mindenki az örömet hajszolja.Egy cseppet sem csodálkozom rajta. válaszolá Martin. részegesek.

kik utaznak az idegenekre. hizelgő. kik a városból nála tisztelegtek.« Azonban a sok orvosi beavatkozás. melyet a bordeauxi tudományos Akadémiának hagyott. hogy nem fogja eltemetni Candide-ot. körülbelül hány szindarabja van Franciaországnak? 43 . nem voltak mellettem se barátok. mivelhogy ujján hatalmas gyémánt gyürü volt és csomagjai között egy súlyos ékszerdobozt vettek észre. miért volt vörös e kos és a dijat egy északi országbeli tudósnak itélték oda. mert Martint nem tudta többé nélkülözni. mintha Westphaliának legrutabb falujában lenne. hivatlanul is rögtön két orvos termett mellette. hogy fejtsék meg. a szerző egy szót sem tud arabul és a darab mégis Arábiában játszik s ami a legjellemzőbb: a szerző nem hisz a velünk született eszmékben: holnap húsz röpiratot is mutathatok. hogy ez itt a legujabb divat. Mi történt Candide-dal és Martinnal Franciaországban? Candide csak annyi időre állapodott meg. lábadozása alatt egy előkelő társaság telepedett le nála és nagyban kártyáztak. a lelkész esküdözött. alkalmazkodó emberekhez volt hasonló. Candide azt felelte. ki azokhoz a tulbuzgó. érvágás következtében Candide betegsége egyre komolyabb lett.Tisztelendő uram. bebizonyitotta. Martin viszont fenyegetőzött. hogy a kosnak vörösnek kellett lennie és himlőben kell majd elpusztulnia. ki nem akart mellőle távozni és két apáca. aki mellette ült. amiért kegyes lesz őt a másvilágra prédikálni. Ez az úr első sorban szinházba vitte Candide-ot és Martint: éppen egy uj tragédiát játszottak. Candide hallani sem akart erről. melyről jegyzőkönyvet is vettek fel.mégis meggyógyultam. Azok között. hogy én is beteg voltam Párisban első ittlétem alkalmával. még hitványabb.HUSZONKETTEDIK FEJEZET. az apácák azt hajtogatták. a szinész. ebből nagy botrány lett. néhány meghitt barát. hogy könnyezzél. . kikkel Candide az utszéli korcsmákban találkozott. valamennyien azt mondták: »Megyünk Párisba« Látva ezt az általános buzgóságot. csak az fájt neki. de mivel szegény voltam. ez egy nagyon hitvány szinésznő. A kerület segédlelkésze nyájasan kért tőle egy utalványt. hogy meg kellett válnia a kostól. kérdé Candide az apáttól. Candide néhány irodalmár mellett foglalt helyet. volt egy kis termetű perigordi apát. ki vele együtt játszik. elmesélik nekik a városban történt botrányokat s minden áron élvezetekbe hajszolják őket. a szindarab még a szinészeknél is silányabb. mely lecsépeli őt. amennyire szüksége volt. ha tovább is alkalmatlankodik. Alighogy Candide szállására ért. ki ezzel a képlettel: (A+B-C):Z. Candide-nak is kedve kerekedett a fővárosba menni: azért még nem kell nagy kitérőt tenni Velencétől. hogy eltemeti a papot. Martin az ablakon át akarta kidobni a lelkészt. hogy néhány darab eldorádói kavicsot eladjon és egy kétüléses postakocsit béreljen. Candide végre meggyógyult. hogy soha sem volt disznója. hogy ne könnyezzen a tökéletesen megjátszott jelenetek láttára. mindég fürge. Azonban az utasok. mely ez évben arra tüzött ki pályadijat. Candide elcsodálkozott rajta. szolgálatkész. sem orvosok és . midőn a kimerültség folytán valami könnyü betegségbe esett. szemtelen. Martin megjegyezte: »Emlékszem. igy szólt hozzá felvonásközben: »Semmi okod nincs rá. hogy ő nem hódol a divatnak. ki levest főzött neki. Ámde egy gáncsoskodó. A Saint-Marceani külvároson keresztül hajtott be a városba és ugy érezte. se apácák. ez azonban nem akadályozta meg őt abban. A civakodás elmérgesedett s Martin megragadta a papot vállánál fogva és irgalmatlanul kidobta. de Martin nem csodálkozott ezen.

« Candide-nak nagyon megnyerte tetszését egy szinésznő. és hány jó van köztük? Tizenöt vagy tizenhat.Igen. hogy milyen itt az etiquette s hogyan viselkednek Franciaországban az angol királynőkkel szemben. feleli az apát. mert az utóbbi csak előkelő társaságokat látott magánál. mely ugy megrikatott s a szinészekről. válaszolt a másik. hogy bemutatja neki Candide-ot. ki természeténél fogva kiváncsi volt. mert igen nemes lélek volt. hogy viszontlássam Kunigunda kisasszonyt. senki nem állt fel. . amint a társaság játékosai a tétek megsokszorozásakor megjegyezték a kártyákat. leánya egy tizenötéves teremtés. Párisban megbecsülik őket. Igaz. vagyis azt. gyülöl mindenkit. aki annyi rosszat mondott a szindarabról. a kérlelhetetlen bankár mögött ülve észrevette hiúz-szemeivel. sápadtság ült ki a játékosok arcára. akinek sikere van. ki Németországban nevelkedett. a Bourgogne-utca végén. elkisértette magát a párisi dámához. valóságos zug-irodalmár. mondá Martin. 44 . rájok se néztek. méreggel táplálkozik. . hogy epésen gáncsol minden szindarabot és minden könyvet. válaszolt az apát. mondá Candide.Egy könyvgyártó. . nem is fogadták a köszöntésüket.Ez sok.« Ily eszmecserét folytattak Candide.Ez sok. ki szennyel. midőn Monime kisasszony. »Az a vidékektől függ. mondá az apát. valóban ugy van. . csalódásig hasonlit Kunigunda kisasszonyhoz. . éppen Párisban voltam. ki a SaintHonoré külvárosban lakott: ott éppen fáraóztak. A perigordi apát. mint ahogy az eunuchok gyülölik azokat. szeretnék vele megismerkedni. mondá Candide. az apátnak igaza van. egy Fréron.Kicsoda az a disznó. mintha már négy év óta itt lennél. nagyon tetszik nekem. templomaiban.Öt vagy hatezer. szigoru figyelemmel de udvariasan távolitotta el a jegyeket. de nem mutatott haragot. mondá az apát. hogy Clairon kisasszonnyal találkozzék. amint mondani szokás. a másvilágra költözött. akik élvezik az életet: olyan mint egy irodalmi kigyó. Martin és a perigordi apát a kijárat mellett. biróságában. érdeklődött Candide. jegyezte meg Candide. ilyen emberek ezek: képzeld el a legnagyobb ellenmondásokat. »Thunder-ten-tronckh bárónő udvariasabb volt« mondta magában Candide. de elvezetlek egy előkelő nőhöz. a játékosok közt ült és egy szempillantással tudtul adta a szegény ördögök ravaszkodásait. miközben nézték a szinházból kitóduló közönséget. melyekkel a sors kegyetlenségét szerették volna reparálni. kezökben egy-egy csomó kártya. ki Erzsébet királynét játszotta egy meglehetősen silány tragédiában. mégis nagyon szeretnék Clairon kisasszonnyal együtt vacsorálni. válaszolt az apát.Mi az a zug-irodalmár. kérdé tovább Candide. Mély csend volt a szobában. nyugtalanságot árult el a bankár.Mit csodálkozol ezen.Ez igen nagy udvariatlanság. »Ma estére eligérkezett valahova. melyet gyakran szoktak játszani. mondta az apát. mondá Martin. hogy Párisban mindég kacagnak? kérdé Candide.« Candide. ki abból él. ez végtelen fájdalmat okozhatott neki. »Ez a szinésznő.Ámbár égek a vágytól. amit az emberek végtisztességnek neveznek. . de néha dühükben nevetnek. mig szépek s ha meghaltak. mert bámulója lettem! Az apát nem volt abban a helyzetben. A hölgy Parolignac márkinőnek szólittatta magát. . szinházaiban. a szemétdombra jutnak. akinél ugy megismerheted Párist. megtagadták tőle azt. .A királynők a szemétdombon! kiáltott fel Candide. mondá Martinnak. . valamennyien kártyáikba mélyedtek. a ház urnője. . tizenkét szomoru játékos ült az asztalnál.Igen.« A perigordi apát készséggel vállalkozott rá. hogy a város többi koldusaival együtt porladjon egy temetőben. szerencsétlen végzetöknek kopott jelvényei. Candide és Martin beléptek. . és a legutálatosabb dolgot is kacagva hajtják végre. társaságától elkülönitve temették el. mondá Martin.Egy rosszmáju ember. kérdezősködött. az elgondolható legnagyobb képtelenségeket s meg fogod azt látni ennek a különös népnek kormányzatában. nehogy elrémitse a háztól látogatóit. kik nekem oly sok gyönyörüséget okoztak? . mert mindenért hangos kacagással panaszkodnak. vidéken a korcsmába viszi őket az ember.

tisztán kell beszélni azt. de a darabban szereplő személyek egyike se tünjék fel poétának. de egyik sem közeliti meg Gauchat urnak. ki sohasem játszik és akit az apát úr néha idehoz vacsorára.Igen. hogy értékes lenne.. A választékos izlésü ember nagyon világosan kifejtette. . gyakran kell fenségesnek lenni és mindég természetesnek: ismerni kell az emberi szivet és meg kell tudni szólaltatni. de úgy. a theologia doktorának könyvét? . kérdé az apát. irhat ugyan egy-két olyan darabot. de amelyeket lehetetlen elolvasni. de ujnak kell lenni. melyet kifütyültek s könyvet is irt. nem képes az emberekhez szólni. Kevés. amit az egész világ tud! milyen fontoskodással mond el olyan dolgot. ha néhány lapot elolvastunk az esperes ur irásaiból. tökéletesen kell ismerni a nyelvet.« Volt az asztalnál egy tudós és választékos izlésü ember. az félig felemelkedett. mint amilyenek a vacsorák szoktak lenni Párisban. hogy miért voltak olyan tragédiák. némelyikök nem egyéb. melyek valósággal elárasztanak már bennünket. annyira megundorodtam ezektől az utálatos könyvektől. ki mindenben megerősitette azt. De többet már nem fog bosszantani. a hölgy azt a kérdést vetette fel. kevés szóval megmagyarázta. Candide két játszma alatt ötvenezer frankot vesztett. ki oly okosan beszélt. egy kis politizálás és sok pletykaság. melyek elaltatnak vagy szóhalmozások. zavartalan harmóniával. kérdé a perigordi apát.Az apát azonban a márkinőhöz közeledve sugott valamit a fülébe. »Olvastad-e. aztán szavak zürzavara hallatszott. 45 . melyek visszataszitanak. melyekről nem is érdemes megemlékezni! és szellemesség hiányában hogy sajátitja ki mások szellemességeit! s hogy elrontja. hogy minden a legjobb a világon. van olyan.« Ezután a tudós felé fordulva igy szólt: »Uram. ». mint erkölcsi tekintetben és hogy semmisem lehetne másképen? . az istenekhez intézett szakadozott mondatokban. tökéletesen járatos a tragédiák és könyvek megitélésében és ő maga is irt egy tragédiát. valóságos Pangloss. azután vidám hangulatban megvacsoráztak és mindenki csodálkozott rajta. melyben alig lehetett eligazodni. melyet minden regényben fel lehet találni s melyek mindég elbüvölik a szemlélőt. ugy fizikai. Aztán a tragédiákról beszéltek. tette hozzá. a theologia doktorának arcátlanságát. még az uj könyvekről is beszélgettek. először csendben voltak. hogy a rím sohase legyen rovására az értelemnek. aztán többnyire izetlen tréfálkozások. igazán jó tragédia van. mint csengőn rimelő és jól megirt idyll párbeszédes formában: némelyek politikai okoskodások. Candide a füléhez hajolt és bátorkodott megkérdezni.Én!? válaszolta a tudós. mert telve hamis tételekkel.« Candide nagy figyelemmel hallgatta ezt az okoskodást és nagyon jó véleménnyel volt a fejtegetőről. hogy maga mellé ültesse. álokoskodások. mely nem más mint barbár stilusban megirt hagymázos álom. Gauchat urnak. Ez egy tudós. elbájoló mosollyal nézett Candide-ra és előkelő fejbiccentéssel Martinra. hogy kénytelen voltam ráadni a fejem a fáraó játékra. . anélkül. egyáltalában nem hiszem ezt. A vacsora olyan volt.Mily nagy ember! kiáltott fel Candide. melyet a szinházban megtapsolnak. nem veszi figyelembe mind e szabályokat. hogy bizarr lenne az ember. A lakájok a maguk nyelvén mondogatták egymásnak: Ez alighanem valami angol milord. dagályos közhelyekkel. melyből a könyvkereskedő kirakatán kivül csak azt az egy példányt látták meg. de sohasem lesz igazán jó iró.És mit szól Trublet esperes ur Vegyes irataihoz.Ó. szólalt meg Polignac asszony. felelte az egyik vendég. teljesen elég. de nem voltam képes bevégezni. melyeket néhányszor eljátszottak. »Ha valaki. hogy Candide-ot nem izgatta a veszteség. és mivel a márkinőnek gondja volt rá.. te kétségkivül azt hiszed. amit a márkinő állitott. ki volt az az ember. mert bár rengeteg szemérmetlen irodalmi fércmunkánk van. hogy egy szindarab nagyon érdekes lehet anélkül. leültette Candide-ot és kártyát adatott neki. nagy költőnek kell lenni. az az unalmas halandó! milyen naivul elmond mindent. hogy nem elég egy vagy két olyan helyzetet teremteni. amit más iróktól kiollóz! ó mint utálom!. melyet nekem adott tiszteletpéldányként. mondá a hölgy.

.E szennyfoltokat maguk az emberek okozzák. az idő többi része arcátlan veszekedések közt folyik le. Vacsora után a márkinő bevezette Candide-ot kis szobájába s leültette egy diványra. . szakadatlan háboruság ez. hogy kösd azt a harisnyámra. de ismét elvesztettem s azóta kétezerötszáz mértföldnyire küldtem neki üzenetet. az ő árnyékai pedig rettentő szennyfoltok. hol van a helye. te idegen vagy.Iránta való szerelmed azzal kezdődött. ott hagytam a hűséges Cacambot és az öreget.Úgy gondolom. melyre még a választ várom.A te akasztott embered fittyet hányt az egész világnak. mert neked. Sohasem kaptam tőle levelet. bizonyos önvádat érzett. Az apát úr is bosszúságot érzett. hogy szerelme tárgyáról beszélgessen. amit Candide a kártyán elvesztett és a félig adott. jegyezte meg az apát. hogy szerettem Kunigunda kisasszonyt. sóhajtott Candide.« A márkinő gyöngéd mosollyal mondta neki: »Ugy felelsz. . mondá Candide. . hogy senki sincs tisztában azzal. hogy Kunigunda kisasszony igen szellemes és igen bájos leveleket ir. mivel gyönyörüségére szolgált. ha meg tudnék moccanni. amit tennie kellene és eltekintve a vacsoráktól. felelte Candide. mikor felébredt.Igenis. sem azzal. majd ujra feltaláltam. irodalmárok egymás ellen.mióta az iránta érzett szenvedélyes szerelmem miatt kirugtak a kastélyból. melyek elég kedélyesek s ahol látszólag egyetértés van.képzelje csak . aztán azt hallottam. kiknek nem sokára utánam kell jönniök.És ekkor.« A bájos nő. a politikusok az egyháziak ellen. bebizonyitotta. amiért hütlen lett Kunigunda kisasszonyhoz. mint westphaliai ifjunak meg akarom adni a hazádhoz méltó megtiszteltetést. félig kicsikart gyémántok értékéből. értesültem róla. Martin vitatkozott a tudóssal.még mindég őrülten szereted Thunder-ten-tronckh Kunigunda kisasszonyt? . hogy ha Velencében meglátja.ellenkezőleg úgy találom. . »Nos . és nem képesek azt elkerülni. És Candide rákötötte. mert csak csekély részesedése volt abból az ötvenezer lirából.Igen. mint egy westphaliai ifjuhoz méltó. hogy meghalt. hogy Candide kezéről csakhamar az övére vándoroltak át. gyengéden átölelve őket. okvetlenül meg kell találnom Kunigunda kisasszonyt. amint te óhajtod. rokonok rokonok ellen. mondá az asszony. . az volt szándéka.« kacérkodott az asszony. párisi imádóim sokszor két hétig is epednek utánam. sem azzal.« mondá Martin. hogy minden ferdén megy. . feleségek a férjek ellen. hogy te is itt vagy. mondá Martin. A perigordi udvariassága és figyelmessége fokozódott és egyre gyöngédebben kezdett érdeklődni minden iránt. a következő levelet kapta: »Drága kedvesem. a jansenisták a molinisták ellen áskálódnak. kit azóta szerencsétlenségre felakasztottak. mondá Candide és felemelte azt. Candide. jegyezte meg Candide.A legszivesebben. »Látod. Sokat emlegette előtte Kunigundát és Candide fogadkozott. hogy amennyire lehet kihasználja a Candide-dal való ismeretség előnyeit. ugy érzem. asszonyom. mikor a perigordi apát társaságában visszatért. hogy felemelted a zsebkendőjét.De azt is akarom. »Találkád van Velencében? kérdezte tőle. de mióta önt megláttam. . szokása szerint elmesélte kalandjainak egy részét a kiváló westphaliai nővel. amit tesz. a pénzemberek a nép ellen.Ó asszonyom. ezután ugy felelek. már nyolcadik napja fekszem betegen a városban. hogy már nem szeretem őt. hogy emeld fel a harisnyakötőmet. hütlenségéért bocsánatot kér a szép leánytól. Bordeauxi utadról hallottam. amit Candide tett vagy tenni szándékozott. udvaroncok a többi udvaroncok ellen. mi a feladata. A játékosok nagy része nem értette ezt az okoskodást és ivott. ki két hatalmas gyémántgyürüt vett észre az idegen ifju ujjain. azóta nem irhattam neki. . Candide elmesélte néhány kalandját a ház úrnőjének. mert . én azt akarom. de neked már az első éjszaka átengedem magam. egy francia igy szólt volna: Igaz.Akkor hát nem az ő hibájok. Másnap Candide.« Az apát figyelmesen hallgatta őt és elgondolkozni látszott. . hogy mindez csodálatra méltó dolog s a baj csak árnyék a szép festményen. apát úr. A buenos46 . olyannyira szivből dicsérte azokat.« Candide ezt válaszolta neki: »Láttam én már rosszabbat is. a karjaidba repülnék. csakhamar bucsut vett az idegenektől.igy szólt hozzá . ámde egy bölcs ember. válaszolá Candide.

ki akarja a szobát világittatni. hogy találkozhassam Kunigundával. mint 1610 májusában történt.Csak Alsó-Normandiába vezethetlek. miről van szó. jegyezte meg Candide. a perigordi apát és néhány porkoláb kiséretében. Ily ellentétes érzelmek hatása alatt magához veszi aranyait és gyémántjait s Martinnal együtt elvezetteti magát Kunigunda kisasszony szállására. ki hosszu ideig könnyeivel öntözte azt. Candide-nak nyujtá. csak a te szived maradt meg nekem! Jöjj! Jelenléted visszaadja az életemet vagy belehalok a boldogságomba. ő is éppen ugy kegyeibe vesz. ennek hatása alatt király-gyilkosságot követett el. hogy megláthassa az igazi Kunigundát.« Azonnal parancsot ad. vágott közbe a szolgáló. »Ó. szét akarja bontani az ágy függönyeit. mely kedveli a táncot és éneket. hogy ragadják meg őket a pribékek és hurcolják tömlöcbe. mert a világosság megöli őt. mondá az apát. akitől könnyü volna megszabadulni. oda vezetlek téged. .ayresi kormányzó mindent elrabolt tőlem. uram. Drága Kunigundám. legalább szólj hozzám! . váratlanul jött levél kimondhatatlan boldogsággal árasztotta el Candide-ot. vezess engem Velencébe.« mondá a rendőrtiszt. kik valami bolondságot hallottak mesélni.« Martin összeszedve hidegvérét.« Ekkor a perigordi apát szólalt meg: »Azért. hát ily iszonyatosságok történhetnek egy népnél. mégis te volnál a világ legtisztességesebb embere. . mondá Candide siránkozva. Az Isten szerelmére kérlek. mely 1594 december havában. nem olyant. »Eldorádóban nem igy bánnak az utasokkal.. mert egy atrébatiai semmirekellő valami bolondságot hallott beszélni. Egy földalatti tömlöcbe. uram. és ha van még az ő számára is néhány darab gyémántod. aki visszaélt Candide hiszékenységével s a rendőr egy harmadik szélhámos. az arannyal telt zsákja pedig a pamlagon hevert. hol majmok bosszantják a tigriseket. mondá az elefántcsont-botos ember. hogy az a hölgy. a meghatottságtól remegve lép be. mondá Martin. három gyémánt s mindegyike háromezer frank. csak Eldorádóban láttam embereket. mint eddig. hogyan érzed magad? Ha már nem láthatsz.Hová vitetsz bennünket? kérdé Candide. aki Kunigundának adta ki magát. olyasfélét.« A rendőrtiszt ekkor megmagyarázta. nyugtatta meg a rendőr. . kiáltott fel Candide. fivérem Normandiában van. rögtön belátta. . »Ime.Nem tud beszélni.. mintsem hogy téged tömlöcbe dobjalak. Az országomban medvéket láttam.« Ez a bájos. de bizd csak rám a dolgot. hanem olyant. »Ó. mint én. itt vannak a gyanus idegenek. hangja zokogásba fullad. szive dobog. 47 .És miért fogják el az idegeneket? kérdé Candide. Candide nem akarván kitenni magát a vizsgálati eljárással járó bosszuságoknak s hallgatva lakájának tanácsára s egyébként is égve a vágytól. a szörnyetegek. Bár mielőbb kiszabadulhatnék ebből az országból. meghalnék érted inkább. amilyeneket más években s más hónapokban gyakran követtek el más semmirekellők. Dieppe városában. minden idegent elfognak mostanában. majd gyémántokkal rakta tele. közönséges szélhámosnő s a perigordi apát viszont egy szélhámos. felajánlott a rendőrtisztnek három kis darab gyémántot. habár kedves Kunigundájának betegsége fájdalommal gyötörte is lelkét.« Ekkor a beteg nő kihuzván kövér kezét az ágyból.Most már sokkal határozottabban manicheus vagyok. Lelki háborgásai közepette egyszer csak megérkezik egy rendőr. ha minden elgondolható bünt is követtél volna el. melynek mindegyike háromezer frankot ért. »Óvatosság! kiáltja a szolgáló a függönyöket összehuzva.

és arra számitott. Igaz. A normandiai.És tüstént levéteti kezéről a bilincseket. hogy az első kinálkozó alkalommal Velencébe hajózik. elmondja. ki másik három darab gyémánt segitségével fölöttébb szolgálatrakész emberré vált. hogy ez az ut nem Velencébe vitt. elküldi a poroszlókat. Éppen egy kis hollandi hajó horgonyozott a kikötőben. hogy félreértette a dolgot. hogy a pokol kinjából szabadul meg. Dieppe városába viteti Candide-ot meg Martint és bátyja oltalmába helyezi őket. feltette Candide-ot és embereit az angolországi Portsmouth-ba induló hajóra. de Candide ugy érezte. 48 .

ezután az egész tömeg a legnagyobb megelégedéssel vonult haza. drága Panglossom! Ó. tudod. ki volt az a hatalmas termetü ember. . akiket meglátogatunk. Minden nagyon jól van. mondá Martin. pompásan folynak a dolgok.« 49 . A kapitány hajlandó volt ezt két nap mulva megtenni. mondá Martin. válaszolták neki. hogy e két nemzet örökös harcban van egymással Canada nehány holdnyi hóboritotta földjéért s e háborura több pénzt elfecsérelnek. végre kikötöttek Velencében. Cacambot is biztosan itt találom. kit oly ünnepies szertartással küldtek a másvilágra. mint a surinami. hogy nem is akarta lábát a partra tenni és egyezséget kötött a holland hajóskapitánnyal. milyen is ez a világ?« sóhajtozott Candide a holland hajón. hogy azok az emberek. hogy vigye vissza Velencébe. hogy nem közelitette meg eléggé. jegyezte meg Candide. .De hiszen. micsoda gonosz szellem érezteti mindenütt hatalmát?« Megkérdezte. Candide és Martin angol partokhoz érkeznek. mondották. »Egy tábornok. mint amennyit egész Canada ér. amit látott és hallott. Ezután elhajóztak Franciaország mellett. mit látnak ott? »Ó. mint Franciaországban? . tagbaszakadt emberre. a Földközi tengerbe értek. »Valami nagyon ostoba és utálatos dolog. szemei be voltak kötve és egy hajó fedélzetére volt elhelyezve. hogy időről-időre megölnek egy generálist.Ismered Angliát? Ott is olyan bolondok az emberek.Ez kétségbevonhatatlan. négy katona állt vele szemben és az elképzelhető legnagyobb nyugalommal irányzott mindegyik három golyót a koponyájába. itt fogom meglátni a szép Kunigundát. a francia generális ép oly közel volt az angol generálishoz. háboruskodott egy francia generálissal és azt találták.« Candide ugy elkábult és megrendült attól. »Mi történik itt? mondá Candide.Mert nem öletett meg elég embert. de ebben az országban az a jó szokás kapott lábra.« Ily csevegés közben értek Portsmouth kikötőjébe: sürü néptömeg lepte el a partot és nagy izgalommal figyelt egy térdeplő helyzetben levő. csak annyit tudok. még ha meg is rabolja.HUSZONHARMADIK FEJEZET. »Dicsértessék az ur neve! mondá Candide Martint átölelve. Martin. én kedves Kunigundám. Lissabon körvonalai is szemök elé tárultak és Candide remegett az emlékek hatása alatt.Ez valami másfajta bolondság. Szerény képességemmel nem tudom pontosan megállapitani. a lehető legjobban folynak a dolgok. nagyon epések. . . mint az utóbbi az előbbihez.S miért ölnek meg egy tábornokot? . Martin! Ó. Pangloss. hogy egyik vagy másik országban lehet-e több kötözni való bolondra bukkanni. mert a többieket ezzel bátoritják.

HUSZONNEGYEDIK FEJEZET. Raquette és Giroflée barát története. Mikor Velencébe ért, azonnal Cacambot kerestette; minden csapszékben, kávéházban; az örömleányok tanyáján is kerestette őt, de nem tudta feltalálni; minden nap kinyomoztatta az érkező hajókat és csónakokat: s mégsem kapott hirt Cacambóról. »Most már mit tegyek, mondá Martinnak, nekem elég időm volt rá, hogy Surinamból Bordeauxba, innen Párisba, Párisból Dieppebe, Dieppeből Portsmouthba hajózzam, hogy elevezzem Portugália és Spanyolország partjai mellett, átkeljek a földközi tengeren és nehány hónapot Velencében töltsek és a szép Kunigunda még mindig nem érkezett ide s helyette egy vén boszorkánnyal és egy perigordi apáttal találkoztam. Kunigunda biztosan meghalt; most már nekem sincs más hátra, mint elpusztulnom. Ó, mennyivel jobb lett volna az eldoradói paradicsomban maradni, ahelyett hogy visszatérjek ebbe az átkozott Európába. Igazad van, kedves Martinom, hogy minden csak illuzió és nyomoruság.« Sötét melankólia vett erőt rajta és se a divatos szinházakba nem járt, sem a farsang egyéb mulatságaiban nem vett részt, még a nők sem tudták őt kisértésbe hozni. Martin igy szólt hozzá: »Valóban igen együgyü vagy, ha azt képzeled, hogy egy metis szolga, kinek öt vagy hat millió nyomja a zsebét, elmegy a világ végéig, hogy szeretődet megkeresse s elhozza neked Velencébe; ha megtalálja, megtartja magának; ha nem bukkan rá, keres magának más szeretőt; azt tanácsolom neked, hogy feledd el Cacambo lakájodat és Kunigunda kedvesedet.« Martin szavai nem nagyon bátoritók voltak. Candide búskomorsága egyre növekedett, Martin pedig fáradhatlanul bizonyitgatta neki, hogy nincs a földön erény és boldogság, kivéve talán Eldorádót, de oda viszont senki sem tud eljutni. Amig e fontos tárgyról beszélgetnek és várják Kunigunda megjelenését, Candide a SzentMárk téren egy fiatal theatinus barátot pillantott meg, ki karonfogva vezetett egy fiatal leányt; a barát üdének és erőteljesnek látszott; szeme csillogott, fejét magasan hordta, arckifejezése önérzetességet árult el, járása büszke volt; a leány szép volt és egyre énekelt; szerelmesen pillantott a barátra s időnként megcsipkedte kövér orcáit. »De azt már csak elismered, mondá Candide Martinnak, hogy ezek boldog emberek. Igaz, hogy e pillanatig, Eldorádót kivéve, az egész emberlakta földön csak szerencsétlen embereket találtam, de fogadni mernék, hogy ez a lány meg ez a szerzetes boldog teremtmények. - És fogadni mernék, hogy nem azok, mondta Martin. - Meghivjuk őket ebédre és meglátod, hogy nem csalatkozom, szólt Candide.« Azonnal hozzájuk lép, meghajlik előttük és barátságosan meghivja őket szállására egy kis makarónira, lombardiai fogolyra, tokhal ikrájára, monte-pulcianoi borra, lacrymae-christi, cyprusi és számoszi borocskára. A leány elpirul, a szerzetes kapva-kap a meghiváson s a leány, szemében a meglepetés és zavar kifejezésével, követi Candide-ot; néhány könnycsepp is csillogott a szemében. Alighogy belépett Candide szobájába, igy szólt hozzá: »Nos, Candide uram, nem ismersz rá Paquette-re?« E szavakra Candide, ki eddig nem méltatta figyelemre a leányt, mert folyton Kunigunda járt az eszében, igy kiáltott fel: »Ó, szegény leánykám, hát te juttattad Pangloss doktort abba a gyönyörü állapotba, melyben rábukkantam? - Fájdalom, én voltam az, mondá Paquette, és ugy látom, hogy már mindenről
50

értesültél; hallottam azt is, mily rettentő csapások zúdultak a báróné ő méltósága házára és a bájos Kunigundára; esküszöm, hogy az én sorsom sem volt rózsásabb. Mikor te engem megismertél, akkor még ártatlan leányka voltam; egy ferencrendi barát, ki gyóntatóm volt, könnyü szerrel elcsábitott; ennek borzasztó következményei lettek és kénytelen voltam otthagyni a kastélyt, nem sokkal azután, hogy a báró ur szapora farbarugásokkal elkergetett téged. Ha egy hires orvos nem vett volna gondjaiba, nem kerülhettem volna el a halált. Egy időre, hálából, szeretőjévé lettem ennek az orvosnak; felesége, ki a bolondulásig féltékeny volt, napról napra kegyetlenül elvert; valóságos fúria volt ez a nő; az orvos a legcsúfabb ember volt, én a legszerencsétlenebb teremtés az egész világon, akinek napról napra ütlegeket kellett elszenvednem egy emberért, akit nem szerettem... Jól tudhatod uram, milyen veszedelmes dolog egy szeszélyes asszonyra nézve, ha egy orvosnak a felesége; az orvos, mivel felesége eljárása felmérgesitette, egy napon, hogy jelentéktelen kis nátháját kigyógyitsa, olyan hathatós orvosságot talált neki adni, hogy két óra mulva iszonyu görcsök közt kiszenvedett; az asszony szülei bünvádi eljárást inditottak gazdám ellen; ő kereket oldott, én fogságba jutottam. Ártatlanságom nem mentett volna meg, ha nem találtak volna szépnek. A biró oly feltétellel szabaditott ki, hogy az orvos után ő lesz a szeretőm; ámde nemsokára vetélytársnőm akadt, minden kárpótlás nélkül kidobott s én kénytelen voltam ezt az utálatos mesterséget folytatni, mely annyira tetszik nektek férfiaknak, és ami reánk nézve nem egyéb, mint a nyomor átkozott forrása. Velencébe mentem ezt a mesterséget gyakorolni. Ó uram, ha el tudnád képzelni, mit jelent az, mikor kénytelenek vagyunk egyformán becézni egy vén kufárt, egy ügyvédet, egy barátot, egy sajkást vagy egy apátot; kitéve lenni mindenfajta bántalomnak és gyalázatnak, gyakran jutni abba a kényszerhelyzetbe, hogy egy szoknyát kérjünk kölcsön, melyet az első jött-ment gazember leszaggat rólunk, hogy az egyik elrabolja azt, amit a másiktól nyertünk, folyton utjában lenni az igazságszolgáltatás embereinek és az egyetlen kilátás, mi előttünk van: rettentő öregség, kórház vagy szemétdomb - elgondolhatod, hogy én vagyok a világ legboldogtalanabb teremtménye.« Igy önté ki Paquette szivének keserüségét a jóságos Candide előtt, egy kis szobácskában, Martin jelenlétében, ki ezek hallatára igy szólt Candide-hoz: »Látod, hogy már félig megnyertem a fogadást?« Giroflée barát az étteremben maradt és iddogált, várva az ebédre. »De hiszen, mondá Candide Paquette-nek, oly vidámnak, megelégedettnek látszottál, amikor megpillantottalak, énekeltél és jókedvüen simogattad a barátodat, épp oly boldognak látszottál, mint amilyen szerencsétlennek mondod magad. - Ó, uram, felelte Paquette, ez is egyike a mi mesterségünkkel járó nyomoruságoknak. Tegnap meglopott és elvert egy katonatiszt s ma már jókedvünek kell látszanom, hogy megnyerjem a tetszését ennek a barátnak.« Candide nem akart többet hallani; be kellett vallania, hogy Martinnak igaza volt; asztalhoz ültek Paquette-tal és a szerzetessel; az ebéd elég kedélyesen folyt és később már kissé bizalmasabban beszélgettek. »Tisztelendő atyám, mondá Candide a szerzetesnek, ugy látszik, te oly helyzetben vagy melyet az egész világ irigyel tőled, arcod duzzad az egészségtől, arcvonásaid boldogságtól sugároznak, szép szeretőd van s ugy látom, hogy szerzetesi sorsoddal is nagyon meg vagy elégedve. - Esküszöm uram, hogy minden theatinust a tenger fenekére kivánnék, százszor is kisértésbe jöttem, hogy lángba boritom a zárdát és a törökökhöz pártolok. Szüleim kényszeritettek 15 éves koromban, hogy ezt az utálatos ruhát felöltsem, hogy idősebb fivéremnek több vagyon jusson, süllyessze el az Isten. Féltékenység, egyenetlenség, őrület uralkodnak a kolostorban. Igaz, hogy elmondtam néhány hitvány beszédet, mely hozott valamit a konyhára s melynek felét a perjel vágja zsebre, ami megmarad, azt a lányokra költöm, de mikor este

51

visszatérek a kolostorba, kedvem volna fejemet a hálóterem falába verni s valamennyi szerzetestársam igy gondolkozik.« Martin a megszokott hidegvérrel fordult Candide-hoz és ezt mondá neki: »Nos, ugye már egészen megnyertem a fogadást?« Candide kétezer piasztert adott Paquette-nek és ezret Giroflée barátnak. »Jót állok érte, hogy ezzel a pénzzel boldogok lesznek. - Én egyáltalában nem vagyok e nézeten, mondá Martin, ezzel a pénzzel talán még szerencsétlenebbekké teszed őket. - Lesz, ami lesz, mondá Candide, de egy dolog mégis vigasztalásomra szolgál; látom, hogy sokszor találkozik az ember olyan személyekkel, akikkel már sohasem remélt találkozni; ha feltaláltam a vörös kost és Paquette-et, lehetséges, hogy még Kunigundát is feltalálom. Kivánom, hogy légy boldog vele, de erősen kételkedem benne. - Nagyon durva vagy, mondá Candide. - Mert vannak már tapasztalataim, felelé Martin. - De nézz csak e gondolásokra, szólt Candide; nem énekelnek-e szünet nélkül? - Még nem láttad őket családi körükben, feleségeikkel és piszkos porontyaikkal, viszonzá Martin; a dogenak is meg van a maga bánata, a gondolásoknak is. Igaz, hogy mindent össze vetve, egy gondolásnak a sorsa különb mint egy dogenak; de ugy hiszem: annyira jelentéktelen a különbség, hogy összehasonlitásra sem érdemes. - Sokat beszélnek, mondá Candide, Pococuranté szenátorról, ki a Brenta mellett abban a szép palotában lakik s akinek házában sok idegen fordul meg; azt erősitgetik, hogy ennek az embernek még sohasem volt bánata. - Szeretném látni ezt a ritka példányt,« mondá Martin. Candide tüstént kérette Pococuranté őnagyméltóságát: engedje meg, hogy másnap tiszteletüket tegyék nála.

52

mert már beleuntam a városi hölgyek kacérságába. ruházatuk semmiféle szövethez nem hasonlit. hogy magát a természetet látom. melyet folyton ostromolnak. ki festette az első kettőt. mondá Pococuranté szenátor. látván.« Ebéd előtt Pococuranté hangversenyt rendeztetett.Nekem nem sok örömet okoz.HUSZONÖTÖDIK FEJEZET. én csak akkor szeretek egy képet. nem tetszhetik sokáig.« Candide-ot. Németország legkiválóbb filozófusának legnagyobb gyönyörüsége. a velencei nemesnél. mulattat egy félóra hosszat. bármit mondjanak róluk. de már rájok se nézek. vajjon ők is ugy unatkoznak-e. »Ez a lárma. hogy nagy gyönyörüség Homerost olvasni. Candide megpillantván egy pompásan bekötött Homerost.« Candide vitatkozott kissé. mondá Pococuranté. Trója. dusgazdag ember. dicsérte ő nagy méltóságát kiváló izléséért. hol a jelenetek csak azért vannak. hogy meg ne dicsérje szépségöket. ami kissé lehangolta Candide-ot. az istenek. Candide pompásnak találta a zenét. gőgjébe és ostobaságába s beleuntam a szonettekbe. Asztalhoz ültek. hogy hiuságomat kielégitsem. mindenkit elfáraszt. de ha tovább tart. ha az az illuzióm van. az őszintéb53 . bájos modorukat és ügyességöket. nagyon meglepte a képek szépsége: megkérdezte. melyekkel a szinésznő torka meg tud birkózni. aki akar és aki képes rá. Helena. Először két csinos és szépen öltözött lány szolgált fel csokoládét tejszinhabbal. az alakok nem elég kerekdedek s nem érvényesülnek eléggé. »Raphael. a palota pompásan volt megépitve. állitólag ezek a legszebbek egész Olaszországban. de annál jobban inyére volt Martinnak. Martin teljesen a szenátor véleményét osztotta. ami csupán nehéz. körülbelül hatvan éves.mindez halálosan untat. ha nem találták volna fel a titkát annak. akinek kedve van. . jó drágán vettem meg néhány évvel ezelőtt. Látogatás Pococuranté őnagyméltóságánál. nem utánozzák hiven a természetet. de száz szónak is egy a vége. de semmi határozottat nem tesznek. a pompás ebéd után könyvházba léptek. de csak bizonyos óvatossággal. szeszélyébe. szinezésük tulságosan sötét. de alig játszik szerepet a költeményben. Candide és Martin gondolára szálltak a Brentán és igy értek a nemes Pococuranté palotájához. én a magam részéről rég lemondtam ezekről a szegényes élvezetekről. melyek ma dicsőségét alkotják Olaszországnak s melyeket a fejedelmek drágán fizetnek meg. panaszkodásába. féltékenységébe. a ház ura. ez a könyv volt a nagy Panglossnak. nehányszor megkérdeztem a tudósokat. de sohasem vesznek be . néha-néha az ágyamba fektetem őket. a zenés tragédiákat. Nézze meg. A kertek gyönyörüen gondozottak voltak és szép márványszobrok ékesitették azokat. »Elég jó teremtések. de az egymáshoz hasonló harcok szakadatlan sorozata. de ebből a fajtából egy sincs. már a leányok is kezdenek untatni. mint én. melyeket csinálni vagy rendelni kellett részökre. Sokkal jobban szeretném a dalmüvet. ám ájuljon el az élvezettől. de nem tulságos szivességgel. ki a háboru okozója. alacsonyságába. mint a nehézségek elháritásának müvészete és az. bár senki sem meri azt bevallani. »Lám. ezek olvasásakor. Candide nem állta meg. mondá hidegen Pococuranté. nagyon udvariasan fogadta a két kiváncsi utast. A zene ma nem egyéb. válaszolá a szenátor. kik mindenbe beleavatkoznak. valamikor elhitették velem. amint reggeli után egy nagy képtárban sétált. hogy kénytelen-kelletlen két-három nevetséges dalt mutassanak be. nekem azonban egyáltalában nem tetszenek. Sok képem van. de ami azt illeti. hogyan trillázza egy herélt a Caesar és Cato szerepét s közben esetlenül sétál a szinpadon. hogy ebből is vérlázitó szörnyüségeket alakitsanak.

az ő hitvány lakomájának leirásával és valami Rupiliusnak a kocsisokkal történt civakodásával. ki ugy nevelkedett. az erős Cloanthest. de mikor rájöttem.« Martin észrevette. higyjétek el. kiáltott fel Martin. de csak hiu rendszereket halmoznak fel mind e könyvek és semmi hasznos dolog nincs egyikben sem. ki tönkre tette a Tasso által megalkotott poklot és ördögöt. »Ugyan! Ezt a barbárt. a hülye Latinust. amit az ember gondol. de ami a jámbor Aeneast. vajjon ezt az irót nem tekinti-e nagy embernek. ki 54 . sem én. spanyol és francia szindarabot látok itt. ennek a nagy embernek a müveit biztosan szereted olvasni. Undorral tudtam csak olvasni durva verseit az öregasszonyok és boszorkányok ellen. . a hüséges Achatest. ki megcsufolja a teremtést és aki. hogy a könyv az unalom folytán ki szokott esni a kezökből. ha ezen fércmunkák szerzői közül csak egy is feltalálta volna. hogy körvonalozza müvét. kiáltott fel Candide. mily érdem azt mondani Mecaenas barátjának. Én becsüljem valamire azt az irót. .Igen. hogyan védte Rabiriust. hogy egy köztársasági érzelmü ember nagy gyönyörüségét lelheti ezekben a szabad szellemben megirt könyvekben. »Az a véleményem. mondá Pococuranté. melyeknek a társaságban forgolódó ember hasznát veheti s amelyek. mig Mózes az örökkévaló egyetlen szavával teremtteti meg a világot. . ami a beszédgyüjteményeket illeti. . mely az én izlésemnek felel meg. kik közül egyiknek a szavai gennyesek. amelyben itélkeznem kell. . sem senki. Messiással egy nagy körzőt ragadtat ki az ég szekrényéből.Mennyi olasz. ha a pártoskodás szelleme nem rontana meg mindent. egy tudományos akadémiának nyolcvan kötet kiadványa. Ugyis elég perem van. mint a rozsdás érmeket. Az ostobák mindent megbámulnak egy hires költőben. »Ni. Nagyon örvendenék annak a szabadságnak.Ime. Martin azonban nagyon okosnak találta Pococuranté gondolkodásmódját. hogy a csillagokig ér dicsőségtől övezett feje. Antoniusok hazájában laknak. .Szabad megkérdeznem Nagyméltóságodat . vagy Cluentiust. filozófiai müveit még inkább kedveltem volna. a görögöknek ezt az otromba utánzóját. mondá Pococuranté. Ámde a mi egész Olaszországunkban azt irják meg. mindezek együttvéve nem érnek fel Seneca egyetlen lapjával s ami ezeket a vaskos theologiai müveket illeti. ki hosszu kommentárt tákolt össze tíz döcögős énekben a Genezis első fejezetéhez. mondá.De Vergiliusról máskép gondolkozik Nagyméltóságod? kérdé Candide.« Candide. a kis Ascaniust. ez az ember privilégiuma.Vannak benne szellemes mondások. hogy én éppen annyit tudok mint ő és senkinek a segitségére nincs szükségem. hogy magától nem tudott itéletet mondani. nagyon szép dolog megirni. Többre becsülöm nála Tassot és Ariosto dajkameséit.Sohasem olvastam. ha barátja a lirai költők közé számitja őt. melyeknek nem lehet hasznukat venni. még gondolkozni sem mernek a jakobinusok engedelme nélkül. mondá Pococuranté. jegyezte meg Candide. mint az ókornak egyik emlékét. de mit törődöm én az ő brindisiumi utazásával.Igen. hogy megbizonyosodjam tudatlanságom felől. mondá a szenátor. hogy valaki ridegebb és kellemetlenebb részleteket olvasott volna. itt meg egy Cicero. de alig van három tucat jó. mondá a velencei. kik a Caesarok.bek mind bevallották. nagyon elcsodálkozott a hallottakon. ami becses e szabadságban. válaszolta Pococuranté. könnyen megmaradnak az ember emlékezetében. negyedik és hatodik könyve kitünő. hogy az egyik polc angol könyvekkel van tele. a buta Laviniát illeti. amit nem gondolnak. azok az emberek. hogy az Aeneis második. s nem tudom felfogni. hogy mindenben kételkedik. mit érdekel engem. . ezek közt bizonyára akadnak értékes dolgok.« Candide észrevette Milton müveit és bátorkodott megkérdezni. de mindég be kell szerezni könyvtáruk számára. hogy nagy gyönyörüsége telik-e Horatius olvasásában? . én csak azt szeretem. . az együgyü Arnatát. hogyan kell egy gombostüt elkésziteni. .kérdé Candide. a másikéi borecetesek voltak. hogy sohasem nyitom fel őket.Megengedem. én csak a magam kedvéért olvasok. nem hiszem. mely az angol lángelmék müveiből kiárad. mivel erőteljes versekben jutnak kifejezésre.Kellene akadniuk. arra a következtetésre jutottam.

s egy kórháznak hosszadalmas leirásában legfeljebb a sirásók lelik gyönyörüségöket. Egyébként én azt mondom. ő ugyanis sokra becsülte Homerost és Miltont is kedvelte. amivel rendelkezik. A Bünnek és Halálnak házassága. hogy nem azok a jó gyomrok. bizarr és izléstelen müvet már megjelenésekor is gáncsolták. melyek minden tápláléktól irtóznak. . amiben mások csak szépségeket látnak? . mondá Candide. Ezt az értelmetlen.Ó.Nem veszed észre.Mindég jó. mert mindenen felül emelkedik. amit gondolok és nagyon keveset adok rá. Régen megmondta Platon. .« Mikor a két kiváncsi elbucsuzott ő nagyméltóságától.Nem lenne oly nagy baj. Candide annyira elmerült fájdalmában.« Napok. hogy mások hogyan gondolkoznak. . sem senki Olaszországban nem tudott gyönyörüséget találni ezekben a szomorkás különlegességekben. veté ellen Martin.Akkor tehát egyedül én vagyok boldog.« Candide-ot elszomoritotta ez a beszéd. hogy ez a férfiu még a mi német költőink iránt is fenséges megvetéssel viseltetik. mig reménykedni tud az ember. de holnap egész más izlés szerint kezdem átalakittatni. hogy viszontlátom Kunigundát. én is csak annyira becsülöm. Candide igy szólt Martinhoz: »Ugye elhiszed. ki százszor is elmondat vele egy beszédet. mily felsőrendü ember! mormogta Candide a fogai közt. hetek multak el és Cacambo még mindég nem jött vissza. csupa gizgaz az egész. »El sem tudok képzelni izléstelenebbet. a viperák. hogy eszébe sem jutott. feltéve. hogy semmiben sem tudunk gyönyörködni. mondá a házi ur. minden jobb izlésü ember szemében utálatosak. »Istenem! sóhajtotta Candide Martin felé fordulva.Lucifert majd varangyos békává. .Szóval nagy gyönyörüség. ki tudákosan utánozva Ariosto komikus találmányát a lőfegyverekről. mondá Candide. hogy Paquette és Giroflée elfeledtek neki jóságáért köszönetet mondani. az égben az ördögökkel ágyut süttet el! Sem én. melyeknek a Bün életet ad. felelte Martin. mindent fölényesen megbirálni s abban is megérezni a hibákat.De nem nagy gyönyörüség-e. semmi sem tudja tetszését megnyerni. . amije van. folytatta Martin. sugta vissza Martin. attól tartok. sőt még theologiai vitákba is belekényszeriti. hogy mindenbe beleunt. Candide el volt ragadtatva a kert szépségétől.« Miután ilyen beszélgetések közt végigszemlélték az egész könyvtárt. majd törpévé változtatja. amennyire annak idején a kortársak becsülték. mily kiváló szellemü ember ez a Pococuranté. 55 . lementek a kertbe. hogy ez az ember minden emberek közt a legeslegboldogabb. .

a jelenlegi nagy Mahomet szultán. hogy egy szó is elkerülte volna figyelmöket. a hat idegen. nem akarnak többet hitelezni sem Felségednek sem nekem. De ha mindjárt Chinában lenne is. ne késlekedjél. hogy egészségem helyreállitása céljából néha utazásokat tegyek. megyek a dolgaimat elrendezni. fővezéreimnek kitekerték a nyakát s én a régi szerájban vagyok kénytelen bevégezni életemet.« Aztán hirtelen távozott. eltelve izgalommal. mondá Cacambo. akkor indulhat. hogy viszontlátta hüséges szolgáját s elcsodálkozva azon. az én nevem III. öcsém. Egyszerre egy másik szolga is közeledik s urához hajolva ezt sugja neki: »Felséged hintaja Páduában van s a hajó is készen áll. . Végre Candide törte meg a csendet: »Uraim. engem meg az öcsém üzött el. ma éjjel könnyen lecsukhatnak bennünket. dobogó szivvel. A vendégek csodálkozva néztek egymásra anélkül. ki bort öntött az egyik idegen poharába. ki hidegvérrel nézte a kalandos eseményeket és azzal a hat idegennel.Kunigunda nincs itt. Az ötödik lakáj is ugyanezt mondja az ötödik gazdának. Candide és Martin együtt vacsorálnak hat idegennel.Vacsora után utazunk.« Cacambo gazdája vette át a szót és olasz nyelven igy kezdett beszélni: »Egyáltalán nem tréfálok. bevallom hogy sem én. hogy nemsokára viszontlátja szeretőjét. Candide és Martin biztosra vették. átölelte kedves barátját: »Ugy-e Kunigunda is itt van? Hol találhatom? Vezess hozzá. egy szót se szólj. válaszolt Cacambo: most nem mondhatok többet. ki Velencébe jött farsangot ünnepelni. szolga vagyok itt. mily különös tréfája ez a sorsnak! miért vagytok ti valamennyien királyok? Ami minket illet. vacsorálj és tartsd magad készenlétben.HUSZONHATODIK FEJEZET.« E szavak után eltávozott.« 56 . kik ezek az idegenek? Midőn Candide egy este Martin kiséretében asztalhoz ült azokkal az idegenekkel együtt. mint a többi. gazdám vár reám. ámde a hatodik lakáj máskép beszélt a hatodik idegenhez. Achmet. Egy harmadik lakáj egy harmadik idegenhez közeledve ezt sugta neki: »Felségednek nem kell tovább itt maradnia. Konstantinápolyban van. örvendve. . hogy velünk együtt utazzál innen. fivéremet elüztem a trónról. Felség. amikor kedve tartja« és ép ugy elsuhant.« A gazdája intett s a szolga eltávozott. hogy rabszolga lett belőle. hogy ez egy farsangi álarcos komédia volt.« Visszafordul és Cacambot látja szeme előtt. A negyedik szolga igy szólt a negyedik urhoz: »Felséged akkor utazhat. ezt sugta fülébe: »Légy készen. Utazzunk. kik ugyanabban a vendégfogadóban laktak. Megint egymásra tekintettek a vendégek s az általános meglepetés fokozódott. elfogódott lélekkel ült asztalhoz Martinnal együtt. vacsora után gazdája füléhez hajolt és ezt sugta neki: »Felség! a hajó készen áll. Isten veled!« Miután valamennyi lakáj eltávozott. bizzék bennem én mindent elintézek. igy kerültem farsangra Velencébe. amikor óhajt. hogy meghaljak az örömtől vele együtt. sietnem kell a felszolgálással.. több éven keresztül én voltam a nagy szultán. . ki Candide mellett foglalt helyet: »Lelkemre mondom. utána repülök.« Candide az öröm és fájdalom érzései közt lebegve. sem Martin nem vagyunk királyok.Nagy ég! Konstantinápolyban. csak Kunigunda látásának tudott volna még ennyire megörülni.. egy koromfekete arcu ember megbökte hátulról és karonfogva őt. kegyesen megengedi. Candide és Martin mély hallgatásba merültek. Cacambo. majdnem eszét vesztette a nagy örömtől.

engem a börtönben neveltek fel. most be kell érnem az Uram megszólitással is. igy kerültem farsangra Velencébe. atyámat ugyanily balsors érte.. igy kerültem farsangra Velencébe. hogy vegyen magának ruhát és inget. de azért én is épp ugy király voltam. hogy itt is hasonlóképen járok. néha nekem is megengedik. sokáig volt részem az uralkodásban és sokáig kellett feküdnöm a londoni tömlöcben szalmán. 57 . nyolcszáz hivemnek kitépték a szivét és az arcukhoz csapdosták. mikor felkeltek az asztal mellől. mostmár én is a Gondviselésre bizom magam. hogy őreim kiséretében utazzam. én is Velencébe jöttem a farsangot eltölteni. ezelőtt pénzt verettem s most nincs egy árva dénárom se. hogy itt töltsék a farsang hátralévő részét. én voltam az összes oroszok cárja. kérdezték egymástól a királyok. Korzikának választott királya. engemet még a bölcsőben detronizáltak. Candide egy kétezer aranyat érő gyémántot ajándékozott neki. hogy elmegy Konstantinápolyba Kunigundát felkeresni. ezek is elvesztették országaikat a háboru esélyei folytán és ezek is azért jöttek Velencébe. »Ki lehet az az egyszerü ember. mint mi és aki igazán annyit is ad?« Abban a pillanatban. most alig telik egy lakájra. hogy ott meglátogassam királyi atyámat. és Károly-Eduárd király. mint ti vagytok. Tivadar vagyok. én harcoltam jogaim érvényesitéseért. kiket az Isten hosszu élettel áldjon meg. most pedig Rómába megyek. melyben több jót teszek. ki Achmet mellett ült: »Engem Ivánnak hivnak. de Candide nem sok ügyet vetett az ujonnan érkező vendégekre. s attól félek. hogy százszor annyit adhat. mint Achmet szultán. ki ép ugy meg van fosztva a tróntól. engem börtönbe dobtak. én nem vagyok oly hatalmas uralkodó.« Az öt másik uralkodó nemes részvéttel hallgatta a beszédet: mindegyikök husz aranyat adott Tivadar királynak. apámat és anyámat elzárták. ezelőtt Felségednek szólitottak. négy más előkelő felség érkezett a vendégfogadóba.« A harmadik igy beszélt: »Én Károly-Eduárd vagyok. azelőtt két államtitkárom volt. de a Gondviselés adott helyébe egy másik országot.Ezután egy fiatalember szólalt meg. mint akárki más. mint az összes szarmata királyok együttvéve. Angolország királya. a Visztula partján.« Az ötödik igy beszélt: »Én is lengyel király vagyok.« És a hatodik uralkodó is megszólalt: »Uraim. atyám nekem engedte át az uralkodás jogát.. teljesen átadta magát annak a gondolatnak. mint felségtek. kétszer is elvesztettem birodalmamat.« Azután a negyedik kezdett beszélni: »Én a lengyelek királya vagyok. Én is a Gondviselésre bizom magam és én is Velencébe jöttem eltölteni a farsangot. a háboru sikertelensége fosztott meg örökös tartományaimtól. Iván cár. holott én is a farsangért jöttem Velencébe. mint én. ki oly fényes helyzetben van.

hogy oly csunya lett. iszonyuan megcsunyult. ki százszor olyan szánalomraméltó. amelyben Velencében volt részünk. . mondá Martin. . jegyezte meg Martin. De igazán kár. Petrába. .Persze! mondá Cacambo.Ó. de mindegy: van még néhány gyémántom. . ezért könnyen kiválthatom Kunigundát. mint Károly Eduárd király. ha a szivetekbe bujnék.Mit gondolsz. Eltorzult arcuk egyes 58 .Ez sem rendkivülibb.Ó. Iván cár és Achmet szultán. A hüséges Cacambo megkérte török gazdáját. ki Achmet szultánt készült Konstantinápolyba szállitani. Buenos-Ayres kormányzójának. mint a többi utasok és szánalommal eltelve közeledett hozzájuk. én tisztességes ember vagyok s az a kötelességem. én csak száz kost vesztettem s most Kunigunda karjaiba rohanok. Kunigunda az edényeket mossa a Propontis partján egy fejedelemnél. milyen mértékkel tudta volna a te Panglossod mérlegelni az emberek szerencsétlenségeit és értékelni fájdalmaikat. válaszolt Cacambo. kérdezte őt. ami szóra sem érdemes. . mondá Martin.Hát nem hihetetlen kaland ez. hogy hat. Candide természetes részvéttől sarkalva figyelmesebben megnézte őket. még mindég oly csodálatosan szép? még mindég szeret? hogyan érzi magát? Ugy-e vettél neki egy palotát Konstantinápolyban? Kedves gazdám. Károly Eduárd király. akármilyen csunya is lett azóta. sóhajtott Candide. akár szép. trónjától megfosztott királlyal együtt vacsoráltunk és még a hat közt is akadt egy olyan. De hogyan juthatott ily utálatos állapotba.Mit tudom én. szerencsétlenebb fejedelem is van.Nem tudom elképzelni. hogy igaza volt Panglossnak. melyben részünk volt. a Dardanellákba. Ezután Martinhoz fordulva ezt kérdezte tőle: . hogy örökké szeressem. Miután szegény ő felsége előtt térdre borultak. . akinek a török szultán naponta három aranyat ad menedékhelyén.« Néhány nap alatt a Fekete tenger egyik csatornájába jutottak. Talán még sok más. Iván cár. hogy a Propontis partjára evezzen. nem akart időt vesztegetni s társaival együtt hamar gályára szállt. minden jól van. mondá Candide. csak ugy tudnám ezt. hogy velük együtt ettünk. mondá Martin. ismételten mondom neked. akinek nagyon kevés edénye van. akár csunya. ki látott vagy hallott még olyat. nagyon rosszul eveztek és a hajóskapitány időnként bikacsökkel vágott meztelen vállukra. akinek én adtam ajándékot. vagy én? . . ki a legszánalomraméltóbb: Achmet szultán.Bár ugy lenne. de ami a legszomorubb dolog: szépségét elvesztette. ő biztosan tudná és felvilágositana bennünket. én pedig a trónjától megfosztott szultán lakája vagyok. holott te öt-hat milliót hoztál magaddal. hol megtalálhatja Kunigundáját.Lehetséges.HUSZONHETEDIK FEJEZET. Nicariába. hogy millió meg millió ember él a földön. hogy hat.Mily rettentő szerencsétlenségek kapcsolódnak egymásba. »Nos. rabszolganő lett egy Rákóczi nevü volt fejedelem házában. Volt a hajón két gályarab. nyakába borult régi szolgájának és kedves barátjának Cacambonak. és ami a nagy megtiszteltetést illeti. hogy kiválthassam Kunigundát? és egy tengeri rabló nem lopta-e el vakmerően a többit? S ez a rabló nem vitt-e el bennünket a Matapan fokra. hogy Candide-ot és Martint is vegye fel a hajóra. Candide utközben igy szólt Martinhoz: »Milyen különös. Samosba. mindketten hajóra szálltak. . nem kellett-e kettőt odaadnom don Fernando d’ Ibaraa y Figueora y Mascarenes y Lampourdos y Souzának. mondá Candide. akiről beszéltem. kedves Martinom. hogy a királyok elvesztik trónjukat. mit csinál Kunigunda. a Marmora partjaira és Scutariba? Kunigunda és az öreg asszony annál a fejedelemnél szolgálnak. ez oly jelentéktelen dolog. bárcsak itt volna Pangloss. Miloba. Ami engem illet. Candide Konstantinápolyba utazik.« Alighogy a hajóra lépett Candide. trónjától megfosztott király együtt vacsorázzék egy fogadóban. Azt minden esetre állitom. . Mindennapi dolog. mint egyéb dolog. Candide első sorban Cacambot váltotta ki jó drágán.

kérdezte Candide. hogy az első alkalommal visszafizeti a váltságdijat. felelték azok. mennyi pénzt akarsz Thunder-ten-tronckh urnak.« A hajóskapitány Candide első ajánlatára a város felé irányitotta a hajót és gyorsabban evezett. .Megkapod uram. holott felakasztva láttalak és hogyan kerültök mindketten erre a török gályára? . . hogy nem öltelek meg téged. Keritettek egy zsidót. kinek Candide ötvenezer aranyért eladott egy százezer arany értékü gyémántot.Tehát ismét viszontláthatom az én kedves Candide-omat. igy szólt Cacambohoz. akit én megöltem? És ez itt igazán Pangloss. Csakugyan ezen a gályán vagyok? Ez az a báró. akit függni láttam? .Keresztény kutya.vonásai kis hasonlóságot mutattak Panglossnak és Kunigunda bátyjának.« A báró és a Pangloss név hallatára a két gályarab hirtelen felkiáltott. de aki Ábrahámra esküdözött. annyi pénzt kapsz. a báró csak egy fejbiccentéssel mondott neki köszönetet s biztositotta.Mi vagyunk. kérdé Martin. mondá a hajóskapitány. amennyit kivánsz. drága Panglossom. a szerencsétlen jezsuita bárónak vonásaihoz. felelte Cacambo. Ez a gondolat meginditotta és elszomoritotta őt s erre még figyelmesebben kezdte nézni őket. mert hiszen egy erdélyi fejedelemnek mosogatja az edényeit. hogy kedves hugom ebben az országban van? kérdé a báró. felugrott a padról és kiejtette kezéből az evezőket. hogy nem adhat többet érte. ötvenezer aranyat fizetsz értök. Candide százszor is átölelte a bárót és Panglosst. hogyan lehetsz életben.Hogyan?! Ez Candide?! . . felelte Cacambo. hát ez az a hires filozófus? . Candide ujra eladott néhány darab gyémántot s mind az öten utrakeltek egy gályán.« Ismét két zsidót keritettek elő.Igaz. vezess Kunigunda kisasszonyhoz.kiáltották a gályarabok. vagy. hogy kiszabaditsák Kunigundát. hogy ők eveznek e gályán. csak hajózzál velünk villámgyorsasággal Konstantinápolyba és ott azonnal kifizetlek. »De igazán lehetséges. mindnyájan megölelték egymást.No. 59 . a birodalom első bárójának és Panglossnak.Álmodom vagy ébren vagyok? csodálkozott Candide. valamennyinek megeredt a beszédje és mindnyájan egyszerre beszéltek. »Szavamra mondom. . ugy azt hinném. Candide tüstént kifizette a báróért meg Panglossért a váltságdijat. mint amilyen gyorsasággal egy madár képes a levegőt hasitani. kedves báróm? És te. »De hogy is történhetett az. repült a hajó. . A hajóskapitány nekik rohant és ugyancsak hulltak rájok a bikacsök-ütések. mi vagyunk.Teringettét. Igenis. hogy a hugom Törökországban van? tette hozzá. másika filozófus s mivel mindkettő nagy méltóság lehet a ti hazátokban. ha nem láttam volna felakasztva Pangloss mestert s ha szerencsétlenségre nem önkezemmel öltem volna meg a bárót. Németország legalaposabb filozófusának kiváltásáért? .Egészen biztos ez. . az utóbbi kiszabaditója lábai elé borult és a hála könnyeivel árasztotta el. ujjongott Pangloss. ami még helyesebb lesz.« Candide bemutatta nekik Martint és Cacambot. már a kikötőben voltak. mivelhogy e keresztény gályarabok egyike báró. »Hagyd abba! Hagyd abba! kiáltott Candide. hajóskapitány uram.

midőn egy este a követségnek egy szép termetü ifju apródjával találkoztam. mondá Candide. hogy keresztény vagyok. Először egy keresztvágást adott a köldökömtől le a kulcscsontig. hogy kissé heves voltam. összevarrta a bőrömet.. mellbimbói közt gyönyörü csokra volt tulipánból. mire én felemeltem s a legtiszteletteljesebb udvariassággal visszatüztem a helyére. boglárkából. Az volt a kérésem.Hát az hogyan lehetséges. megtámadott és foglyul ejtett egy spanyol horda. kedves tisztelendő atyám. természetesen a máglyán kellett volna meghalnom. összeszedtem kevés erőmet és felkiáltottam: »Könyörüljetek rajtam!« Végre a portugál borbély nekibátorodott. miután okosabbat nem tudtak velem csinálni. Kunigundával. én felhasználtam az alkalmat. felelte Pangloss. azonban Franciaország követének papjává neveztek ki Konstantinápolyban. . hogy felakasztva láttál. Panglossal. hogy egy eretneket boncolsz fel? nem tudod.Igaz. Egy kádi százat veretett a talpamra és gályarabságra itélt. hogy az ilyen emberekben mindég az ördög rejtőzködik? azonnal keresek egy papot. viszontláthatlak? . a fiatalembernek kedve támadt megfürdeni. hogy került hugom a törökökhöz menekült erdélyi fejedelem konyhájába. hogy Rómába térhessek vissza a rendfőnök urhoz. hadd mesélem el. mikor hugom elutazott onnan. ugy tombolt a vihar. mint ahogy engem akasztottak fel. . kökörcsinből. csak egy öreg imám volt ott s egy fiatal. mily véletlen vezérelt a gályára. Felesége a szomszéd szobából kiszaladt e zajra s ott látott. felakasztottak. utána szaladt és ráesett. keble teljesen fedetlen volt. valóban csodálatosan értett az égetéshez.. hogy miután szerzetünk gyógyszerésze kigyógyitott sebemből. hogy hiábavalónak tartották tüzet gyujtani. nagyon bájos. aki százat veretett a talpamra és gályára küldött: véletlenségből ugyanazon a gályán. amint testemen a keresztvágással az asztalon feküdtem. hogy magát az ördögöt vágta ketté. a leányka leejtette a csokrát. hogy a chirurgus hanyatt esett s félelmében. aki elüzi majd belőle az ördögöt. segitségért kiabált. öt nápolyi pap. E szándék megrémitett. milyen főbenjáró bűn egy keresztényre nézve. de talán emlékezel rá. Körülbelül nyolc napja volt már. hogy téged. hogy kardomat oly mélyen beléd döftem. azt hiszem. A borbély még állást is keresett számomra: lakája lettem egy Velencébe készülő máltai lovagnak. kik azzal vigasztaltak bennünket. két korfui barát. meg a báró urat is. felesége elgondozott s két hét alatt talpra álltam. ő még a férjénél is jobban megijedt. Mi történt Candide-dal. Mikor egy kissé eszméletre jöttek. amint az asszony mondta az urának: Te jó lélek.. jácintból és kankalinból. hogy ilyen kalandok napról60 . halálos rémülettel szaladt el és a lépcsőn ujra hanyatt esett futtában. A kadi elé vezettek. hogy belépek egy mecsetbe. Volt még e gályán négy marseillei fiatalember. elismerem. ájtatos leányka. Ez oly sokáig tartott. ha meztelenül találják együtt egy fiatal muzulmánnal. a kötél nedves volt és nem csuszott és össze is bogozódott. szóval: életben maradtam. hogy is gondolhattál arra. hallottam. Lehetetlen lett volna valakit ügyetlenebbül felakasztani. hogy fizessen s én egy velencei kalmár szolgálatába kerültem s elmentem vele Konstantinápolyba. hogyan szakadt az eső. Egy napon az a szeszélyem támadt. ugyanahoz a padhoz kötöttek engem is.Szóra se érdemes. mikor meg akartak égetni. sose követtek még el égbekiáltóbb igazságtalanságot. Martinnal és a többivel? »Ujra meg ujra bocsánatot kérek tőled. hogy magam is megfürödjem.HUSZONNYOLCADIK FEJEZET. ki alesperes volt. hogy állásomat elfoglaltam. kedves Panglossom. hogy az öreg imám haragra gerjedt s látva. éppen abban az időben börtönöztek be Buenos Ayresben. rekkenő hőség volt. mondá a báró. De mivel kiváncsi vagy rá. egy chirurgus megvette »holttestemet«. Sejtelmem sem volt arról. mondá Candide a bárónak. A keresztvágásra oly éleset sikoltottam. hazavitt és felboncolt. De igazán nagyon kiváncsi vagyok rá. ki imáját morzsolta. de nem értett az akasztáshoz. a szent inkvizício magas rendeleteinek végrehajtója. de gazdámnak nem volt pénze. rózsából..

mikor fel voltál akasztva. az előre megállapitott harmónia a legszebb dolog a világon. nem volna méltó hozzám. ép oly szép. A báró ur azt állitotta. mindég azt gondoltad. ütlegekkel halmoztak el. . mikor keresztvágást kaptál. mint velem. hogy minden a legjobban van? . hogy vele sokkal nagyobb igazságtalanság történt.« 61 . a gályán kellett evezned. hogy egy csokrot visszatüzzünk egy nőnek a keblére. Leibniz ugyanis nem tévedhetett. én viszont azt erősitgettem.napra érhetik az embert. kérdé kiváncsian Candide. végre is én filozófus vagyok. hogy inkább megengedhető. akár csak a nyers anyagi és a magasabbrendü szellemi lényeg összhangja. mintsem hogy meztelenül lássák meg az embert egy török apróddal.Mondd meg kedves Panglossom. hogy ellenkezésbe jöjjek önmagammal.Én mindég az első nézetem mellett maradok. felelte Pangloss. mig a világesemények összekapcsolódása ide nem hozott titeket a gályára és ki nem váltottatok bennünket. szünet nélkül vitatkoztunk ezen és naponként husz bikacsök-ütés volt a jutalmunk.

aztán jobb érzésének engedve mégis előbbre lépett. az öreg asszonyt is megölelték. »Te balga ember. más. kiváltottam hugodat is. ily alacsonyságba az ő részéről és sohase bocsátom meg a te szemtelenségedet. mosogató leány volt itt és megcsunyult. Közölte a báróval. hogy a jámbor ifju nem merte visszautasitani. mig jobb sorsuk lesz. valamint az erkölcsi és fizikai bajokról. mondá rendithetetlenül a báró. hogy vegye meg azt s ott várják be. hervadó kebellel. mig az okokról és okozatokról vitatkoztak. megszabaditottalak a gályától. a báró.Ölj meg még egyszer. még egyszer keresztül döfnélek! . a szabadságról és szükségességről. hogy hugát feleségül szándékozik venni. de amig én élek. Kunigunda és az öregasszony kerültek legelőször a szemök elé amint a törülközőket a száritó kötélre teregették. a vigasztaló érzésekről. azalatt a Propontisz partjához értek és az erdélyi fejedelem házához jutottak. Hogyan talált a meg Candide Kunigundát és az öreg asszonyt? Mialatt Candide. a báró azonban hajthatatlan maradt. kifizettem a váltságdijat. én olyan jó vagyok. Candide-ot oly energikus hangon emlékeztette igéretére.HUSZONKILENCEDIK FEJEZET. az öreg asszony rábirta Candide-ot. nem veszed feleségül a hugomat. Martin és Cacambo a kalandjaikat mesélték. fénytelen szemekkel. Candide mindkettőjüket kiváltotta. vörös. mint birodalmi báró nem veheti feleségül a hugomat. Pangloss. hogy mégis feleségül akarom venni és te még meg akarod hiusitani szándékomat! ha dühömre hallgatnék. midőn török gályára hurcolják. A szomszédságban egy kis majorság volt. ilyen gyalázatot sohasem fognak a szememre vetni. mennyire megcsunyult. senki se figyelmeztette rá. amig a világ dolgainak összekapcsolódásáról vagy össze nem kapcsolódásáról beszélgettek. A báró elsápadt ennek láttára. mondá a báró. »Sohase fogok belenyugodni. melyek eltölthetik az embert. mondá Candide. ráncos arccal.« Kunigunda bátyja lába elé vetette magát és megeredtek a könnyei. Candide a gyöngéd szerető. hugom gyermekei sohase léphetnének be a német káptalanokba. eldurvult kezekkel megpillantotta.« 62 . Kunigundának sejtelme sem volt róla. amint szép Kunigundáját megbámulva. megborzadván három lépésnyire visszatántorodott. A leány megölelte Candide-ot és bátyját.

Ez a beszéd ujabb vitákra adott alkalmat és Martin azt állitotta. azt lehetne hinni. felesége napról-napra csunyább. bár már ő maga sem hitte. kádikkal megtöltve. aztán 63 . ő meg volt róla győződve. Panglossal. hogy az öregasszony egyszer bátorkodott igy szólni: »Szeretném tudni vajjon mi a rosszabb: ha az embert százszor megbecstelenitik a néger kalózok. szeszélyesebb és kiállhatatlanabb lett. Az ötlet nagyon megtetszett. hogy a bárónak semmi joga nincs huga sorsába avatkozni és a birodalom összes törvényei szerint Kunigundának joga van balkézről is feleségül menni Candide-hoz. Candide lelke mélyén nem nagyon vágyott feleségül venni Kunigundát. ha keresztbevágják az embert vagy gályarabságra hurcolják. Mikor végre annyi baleset után Candide feleségül vette kedvesét s együtt élt a filozófus Panglossal. kiket Erzerumba. Pangloss bevallotta. azonkivül szalmába gondosan begöngyölt fejeket is láttak. Lemnoszba. hogy azért is megköti a házasságot és Kunigunda is oly hevesen sürgette. a hugának nem tettek a dologról emlitést. majd ismét kibékültek. megmaradt e felfogása mellett. kik a száműzöttek helyét elfoglalták és akik aztán ismét számüzetésre jutottak. hogy mindég nagyon szenvedett.HARMINCADIK FEJEZET. hogy minden csodálatosan jól van. hogy nagyon boldogan éltek: ámde a zsidók annyira tuljártak az eszén. hogy mindenütt egyformán rossz. ki kertészkedett és Konstantinápolyba hordta a veteményeket eladni. az öregasszony gyöngélkedett és még Kunigundánál is házsártosabb lett. egy napon ugyanis Paquette-et és Giroflée barátot látták kikötni majorságuk mellett. Befejezés. ha megvesszőzik a bulgárok. Pangloss vigasztalhatatlan volt.« gondolta magában Candide. s miután az Inkák régi hazájából annyi gyémántot hozott magával. basákkal. Cacambonak meg az volt a véleménye. a legégbekiáltóbb nyomorban voltak. mivel azonban eddig azt bizonyitgatta. de biztos megállapodásra nem tudott jutni. mikor végzetök ugy rendelte. Martin és Pangloss néha-néha metafizikai és erkölcsi kérdésekről vitatkoztak. megrenditette Candide-ot és még Panglosst is zavarba hozta. Candide. ha megkorbácsolják és felakasztják egy halottégetési ünnepen. Pangloss egy pompás értekezéssel bizonyitotta be. Ilyen látványosságok hatása alatt még hevesebb vitatkozásba kezdtek és amidőn nem vitatkoztak. faképnél hagyták egymást. olyan unalom vett erőt rajtuk. Gyakran látták a major ablakaiból. ami Martint illeti. amiért nem ragyogtathatta tudományát valamelyik német egyetemen. hogy a dolgot végrehajtsák és megvolt az örömük. aztán más kádikat. egyszóval minden nyomoruságon átmenni. hogy vagy kinzó nyugtalanság gyötörje vagy a lélekölő unalom ejtse hatalmába. az öregasszony is helyeselte. Cacambo. nem sok pénzökbe került. a bölcs Martinnal. hogy az ember arra született. de a báró arcátlansága folytán elhatározta. hogy hajók vonultak el effendikkel. a ravasz Cacamboval és az öregasszonnyal. ha az embernek levágják az egyik farát. melyeket a magas portának kellett bemutatni. hogy legjobb volna a bárót a tengerbe dobni.vagy pedig ily tétlenségben itt maradni? . hogy legjobb lenne őt a hajóskapitánynak visszaadni és ujra a gályára juttatni. vagy Mitylénébe küldtek számkivetésbe. hogy kijátszottak egy jezsuitát és megbüntették egy német báró gőgösségét. Martin arra a gondolatra jutott. hogy nem lehetett a dolog elől kitérni. azután az első hajón Rómába küldhetnék a rendfőnökéhez. Martinnal és a hüséges Cacamboval tanácskozott. hogy a majorságán kivül alig maradt egyebe. a mennyit mi kiálltunk . kimerült a sok munkától és átkozódott sorsa ellen. tehát türelmesen viselte sorsát. hamarosan megették háromezer piaszterüket. Egy bekövetkező esemény megszilárditotta Martint utálatos nézeteiben.Nagy kérdés ez. Candide nem volt ezen a véleményen. más effendiket és más basákat láttak.

Ela királyt Zambri. felelte a jámbor férfiu. Jeroboam fiát. Nem is tudom. Attaliát Joïade küldte a másvilágra. hogy többet vitatkozzanak. mondá Candide a töröknek. . Nadab királyt. ezután a jámbor muzulmán két leánya illatszerekkel öntözte le Candide. millió meg millió piaszternek hágtatok a nyakára te meg Cacambo és ti sem vagytok boldogabbak mint Giroflée és Paquette. a lehető legjobb világról. a filozófusok véleménye szerint.« Mikor a majorba visszamentek. hogy adományodat csakhamar elherdálják s még nagyobb nyomorba jutnak. ki kapujában egy narancsfa lombozata alatt szivta a friss levegőt. de hogy Konstantinápolyban mi történik. és sohase is tudtam a nevét egyetlenegy muftinak vagy vezirnek sem.Ó. befőtt cédrus héjával füszerezett kalácsot. hogy eszmecserét folytathatok veled az okokról és okozatokról. rettentően sok baj van e földön. de már nem ment vele semmire. megkérdé tőle: mi volt a neve annak a muftinak. az engem nem érdekel. . . arra kérünk téged. hogy ez a jámbor aggastyán jobban megkovácsolta a szerencséjét. a gyermekeimmel müvelem. hogy a hajón tartózkodó egerek jól érzik-e magukat vagy nem? . akivel együtt vacsoráltunk. törődik-e vele. az a hir terjedt el a városban. mint az a hat király. 64 . a bünt és a nélkülözést. felelt a török. de ugy gondolom. . Amint Candide. egy aggastyánnal találkoztak. tudod-e. Szegény leánykám. hogy akik közügyekkel foglalkoznak. Szomszédságukban élt egy nagyon hires dervis.A nagyság. Candide nagyon elgondolkozott a török beszédén és ezt mondta Panglossnak és Martinnak: »Ugy látom. Eglont.Miért avatkozol ilyesmibe? . hogy jóság vagy gonoszság van-e a földön? Mikor a szultán ő magassága egy hajót küld Egyiptomba. . »Előre tudtam.« E szavakra a dervis becsapta orruk előtt az ajtót. Aod gyilkolta meg. limonádét. Ochosiast Jehu. Ó. a gonoszság eredetéről. mondá Pangloss. egyik szemembe és egyik fülembe került a szerelmed? De te is hogy tönkre mentél. mint valaha. mely egy cseppet sem volt keverve a hitvány batáviai vagy más szigeti kávéval. aki épp oly kiváncsi volt. gyakran nyomorultul pusztulnak el és hogy azt meg is érdemlik. .Csak husz holdnyi. Giroflée barát végre törökké lett. cukros mandulákat s olyan mokkakávét szolgált fel. kit Törökország legnagyobb bölcselőjének tartottak. mint amennyire okoskodni szeretett. a moabiták királyát.a te dolgod ez? . miféle szerencsétlenségről beszélsz. Amig az előbbi társalgás lefolyt. hogy odaküldöm eladni a gyümölcsöket. akit kivégeztek? »Nem tudok róla semmit. két leánya meg két fia mindenféle magukkészitette sörbetet. narancsot citromot. hogy az orrom hegyébe.Hallgass! felelé a dervis.« E szavak után az idegeneket behivta házába. kérdé Pangloss. melyet embernek neveznek? .kérdé a dervis.megint összevesztek. tömlöcbe jutottak s onnan megszöktek. Paquette régi mesterségét folytatta. . Pangloss szólitotta meg őt eképen: »Mester.Tehát mit kell tennünk. nyilatkozzál: mi célra teremtődött az a különös állat. a munka távoltart tőlünk három nagy szerencsétlenséget: az unalmat.De tisztelendő atyám. hogy tanácsot kérjenek tőle. ó! . tette hozzá Candide. milyen is ez a világ!« Ez az uj kaland megint okul szolgált rá. Candide. »Hatalmas és pompás földbirtokod lehet. nagy veszedelmet rejt magában. miket a kertben termesztek. mondá Pangloss. Pangloss és Martin szakállát. megelégszem azzal. mondá a dervis. az emberi lélek természetéről és az előre megállapitott összhangról.Azzal a gondolattal hizelegtem magamnak. Absolont a hajánál fogva akaszták fel és három dárdával szurták át. hogy Konstantinápolyban lefejezték a muftit meg két vezírt s barátaik közül többet karóba huztak: ennek a szerencsétlenségnek a hire néhány óra hosszat nagy port vert fel. az ég ide vezérelt most benneteket. ananászt. mondá Martin Candide-nak. hozzá mentek. Baza ölte meg. Pangloss és Martin a majorságba visszatértek.mondá Pangloss Paquettenek.Mi közöd hozzá.

hogyan pusztult el Krőzus. Pyrrhus. hogy az ember nem tétlenségre született. Cézár. azért bocsáttatott be oda. Nagyon jól tudod. ha nem vesztetted volna el Eldorádóból. Perseus.Dolgozzunk minden okoskodás nélkül. Ariovistus. . Pangloss ezután is gyakran elmondta Candide-nak: »A lehető legjobb világban az események mindég szorosan kapcsolódnak egymásba. ha nem döfted volna át a bárót. I. ha nem kerültél volna az inkvizício kezébe. mondá Pangloss. de kitünő szakácsnő vált belőle. ha nem jártad volna be fél Amerikát.De azt is tudom. Richard. Sedecias királyok rabszolgaságra jutottak. Henrik császár. a három Henrik Franciaországban. mert végre is ha Kunigunda iránt érzett szerelmed miatt nem űztek volna el a kastélyból sürü farbarugások között.. mondá Candide. Jekonias. de most fogjunk munkához: műveljük kertünket.Joachim. hogy művelni kell kertünket.. Hiszen jól tudod. Kunigunda ugyan valóban nagyon csunya lett. Vitellius... Henrik. ez az egyetlen mód. Eduárd. II. III. mellyel az életet elfogadhatóvá tehetjük. az öregasszony gondozta a fehérnemüeket.« 65 . akkor nem ehetnél itt befőtt cédrust és cukros mandulát. kitünő asztalos és tisztességes ember lett belőle. ebből a kitünő országból hozott összes kosodat. IV. .Igazad van. mert midőn az ember az Éden kertjébe bocsáttatott. . Domitianus.. Richard. Jugurtha. VI. Stuart Mária.« A kis társaság minden tagjának megtetszett ez a dicséretre méltó inditvány. mondá Martin. a kis föld sok hasznot hajtott. mondá Candide. Károly. Nero. . Paquette hímezett. Otto. Hannibal. II. mindenki a maga tehetségét kezdte gyakorolni. Syrakusai Dionisos. hogy mívelje azt (ut operaretur eum) hogy dolgozzék s ez azt bizonyitja. Darius. Még Giroflée barátnak is hasznát lehetett venni. Pompeius. Angolország uralkodója.. Astyages.Igazad van.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful