VIGA GYULA

NÉPI KECSKETARTÁS MAGYARORSZÁGON

>

t

ÍM

BORSODI KISMONOGRÁFIÁK 12

.

1981 .VIGA GYULA NÉPI KECSKETARTÁS MAGYARORSZÁGON MISKOLC.

Lektorálta: Földes László Paládi-Kovács Attila Szerkesztő :Szabadfalvi József Technikai szerkesztő: Viga Gyula Borító: Kamarás Jenő ISSN 0324—4563 ISBN — 963—01—2882—9 Felelős kiadó: dr. Szabadfalvi József Készült: a Borsodi Nyomdában — 81 9341 Felelős vezető: Kilián Béla .

bivaly. Tanul­ mányunk ez utóbbi állat. szamár. kisállatok tartása sem.BEVEZETÉS A hazai etnográfia eddigi története során az állattartás és pász­ torkodás volt az egyik legtöbbet kutatott téma. Nem véletlen. öszvér) néprajzi szempontú kutatása nem járhat hasznos tanulságokkal az etnográfia számára. juhot és kecskét szokás sorolni. s az egyes állatfajokat. E csoportba a munkaerő szempontjából fel nem használt ser­ tést. amelyek a munka egészén végighúzódnak. s nemcsak az érintett részfeladat novum vol­ tával. Nehézséget jelent az is.. Magyarország — geo­ gráfiai okok miatt — nem igazán kedvező terület a kecsketartás számára. mely jelentőségét tekintve sem érte el az előző két állatot.2 A juhászat állattartó kultú­ ránk talán legalaposabban leírt. Az állattartással kapcsolatos kutatások és publikációk azonban nem egyformán részesítették figyelemben a problémakör minden területét. s szinte teljesen kutatatlan a kecske. 1 s azóta sem csökkent a publikációs kedv ezen a területen. akkor a kecsketartás egy­ re csökkenő jelentőségét figyelhetjük meg. hogy Földes László bibliográfiája már másfél évtizeddel eízelőtt könyv­ tárnyi irodalmát tárta fel e kérdéskörnek. Ez természetesen érthető is. hogy a viszonylag kis számban tartott háziállatok (kecske. hi­ szen nem voltak egyforma jelentőségűek népünk életmódjában a különféle állatok. Nem jelentheti viszont azt. Elöljáróban jeleznem kell néhány jelenséget. s a magyarság kecsketartásának néprajzi ismertetésére vállalkozott. 1963. Ha tágabb földrajzi ke­ retek felől közelítünk a mai hazánk felé. hanem a népi gazdálkodás és életmód ebből általánosítható tanulságaival* is. hogy a recens néprajzi vizsgála- Földes L. 1956. ellentmondást.. s Belényesy M. Lényegesen keveseb­ bet tudunk a sertéstartásról. s az állattartás tágabb európai kapcsolatrendszerében is elhelyezett vonulata. 23. Nem egyformán kutatott néprajzilag az un. 1 5 .

összeállítva belőle egyfajta képet. Ügy tűnik számunkra. hogy a rendelkezésre álló jelentős mennyiségű anya­ got rendszerbe soroljam. problémáit. lehetőségei a kecské­ hez lennének hasonlóak. Vagyis: recens nép­ rajzi módszerrel elsősorban az a terület vizsgálható. primitív rétege az emberiség állattartó kultúrájának. mely esetenként éppen olyan közel áll a zsákmányoló életmódhoz. hogy olyan adatok. legfeljebb mellékesen tett említést róla az állattartás más területeivel foglalkozó tanulmányokban. hogy a jelzett másodlagosság. Alig­ ha van más háziállat.tok éppen a magyar nyelvterület azon részein lennének igazán ér­ dekesek. hogy ezen a területen elsősorban olyan vizsgálatokra van lehetőség. a többi állat­ faj tartásának „árnyékában". Hazánk mai területe tehát még a korábbinál is kevesebb lehetőséget kínál — a kutatást illetően — a recens néprajzi vizsgálatok számára. A rendelkezésre álló történeti forrásaink zöme éppen a történeti Magyarország északi és keleti peremvidékéről való. paraszti üzemszervezetbe való beilleszkedé­ sét tárja fel. de alkalmanként feltétlenül a kettő határán helyezkedik el. A munka során állandó gondként jelentkezett az. A kecske biológiai-fiziológiai sajátossá­ gaiból adódó különös egybeesés az. az állattartó kultúra egészében betöltött szekunder jelleg. hogy a hazai és az egyetemes néprajzi irodalom is alig szentelt figyelmet a kecs­ ketartásnak. Ez jo­ gosít fel arra. mely ha nem is a kecsketartás egésze. amelyek ma már nem tartoznak hazánkhoz. s milyen új elemekkel gazdagítja azt. milyen szerepet kap az állat az életmódban. ahonnan nem állnak rendelkezésre recens néprajzi adatok. A kecske­ tartásra vonatkozólag viszonylag kevés forrással rendelkezünk. amely a kecskének és kecsketartásnak a más állatok tartására ala­ pozott gazdálkodásba. miért és hogyan került sor a kecske tartására. amelyek 6 . melynek tartásmódja. annak kísérőjeként való tartás kon­ tinensnyi területeken mindig is jellemzője volt a kecsketartásnak. fejezet). ahol a kecske­ tartásnak kisebb jelentőséggé volt. hogy mikor. ugyanis a kecsketartásnak viszonylag nagyobb jelentősége éppen a történeti Magyarország peremterületein volt (lásd II. azt. Mind­ ez erősen érvényesül a történeti források használatakor. milyen ele­ meket adoptál az állattartó kultúra hagyományaiból. hogy ezen állat tartása igen korai. a más állatokkal való közös tartás évezredes hagyományai. Ebből az is következik. tanulságok jelentkeztek. de kijelöli annak fő vonulatait. Külön nehézséget je­ lentett az is. mint a tudatos termelő tevékenységhez. mi­ vel az egész országot érintő összeírások esetén a feudális kor ad­ minisztrációja általában együtt szerepeltette a juhot és a kecskét. melyhez külső — fő­ leg szociális — kényszerek idején még ma is vissza-visszatér.

Külön kell azonban megköszönnöm Gunda Béla professzor segítségét. Szabadfalvi Józsefét. a mis­ kolci Herman Ottó Múzeum munkatársainak. mely nem zárja ki az országos mé­ retű vizsgálódást.nem tipikusak az állattartó kultúra egész rendszerét illetőjén. akivel éveken át tartó állandó együttműködés alakult ki. hogy egy sor alkalmi. egyébként atipikus elemből építkezik. máshonnan adatközlésekre voltam kénytelen szorítkozni. Mindezen nehézségek megoldásában segítségemre volt számos etnográfus. Elsősorban az ország keleti felében tudtam terepmunkát végezni a témával kapcsolatban. neveiket hosszú lenne itt felsorolni. 7 . Köszönetet mondok ezen­ kívül a KLTE Néprajzi Tanszék oktatóinak. hogy csak szűk területet vizsgáljak munkámban. viszont a kecsketartásban tipi­ kusnak tűnik. hogy lehetővé tették e munka megírását. nem illeszthetők annak szerkezetébe. s munkahelyem. aki évek óta fo­ lyamatosan figyelemmel kísérte és számtalan tanáccsal segítette munkámat. Az anyag tanulságai azonban az erővonalak olyan elrendeződésére utalnak. s Bodó Sándorét. s nem tette indokolttá.

Mai ismereteink szerint a juhot követően. 160. hogy a kecske a legkorábban háziasított állatok egyike. hogy a takarmányozás teljes hiánya esetén is viszonylag jelentős hasznot biztosított. évezredben DélnyugatÁzsiában igazolható. 190.. Palesztinába és Turkesztánba. 1975.. küllemileg jól elvá­ lasztható — főleg szarvak alapján — fajt különítenek el. 1975. esetleg már azzal egyidőben háziasította az ember. hogy a vadkjecskéket a rend­ szertan sokoldalúan tagolja. az igazoltnak látszik. igénytelen volta. 1974. 160. 1975. ezekre a he­ lyekre talán hamarabb eljutott. mint a fűevő juhé. mely csak a gyapjas fajták megjelenésével kapott ve­ zető szerepet az állattartásban/' Vita folyik ma még a háziasítás alá vont vad kecskefajta kérdé­ séről is. 190.I. Domesztikációjának kezdete az i. Matolcsi J. valamint az.. s ennek során a kecske talán kedveltebb és elterjedtebb állat volt.. 1974. < Bökönyi S. A házikecske vagy a háziasítás eszméje innen került át Thesszáliába.. Matolcsi J. 21—23.. TÖRTÉNETI-NÉPRAJZI PROBLÉMÁK Bár a háziállatok doinesztikációjának időrendje ma még sok tekintetben erősen vitatott. 160. Általában négy. VIII. de van olyan felfogás is. 160. mint a juh.6 Matolcsi J. r > Matolcsi J. 3 A mezőgazdaság korabeli színvonalán valószínűleg célszerűbb volt a kecske tartása. 190. 8 1 2 :! . Bökönyi S. 6 Bökönyi S. mint a juh. 1974. 5 A vadkecskék közül azonban feltehetően a bezoár (Capra aegagrus) és a csavart szarvú kecske (Capra falconeri) ve­ hető figyelembe a házikecske őseként. 1975. e. mely elsősorban abból ered. 2 Minden bizony­ nyal már a korai háziasításra is lehetőséget jelentett az állat sajá­ tos biológiai adottsága: rendkívüli ellenálló-képessége. mely szerint e négy faj egyetlen nagy faj alfajai­ ként kezelhető. 1 A Földközi-tenger és Délnyugat-Irán között létrejött korai mezőgazdaság színvonalán — a primitív gabonafélék mellett — a juh és a kecske tartása jelen­ tette a gazdálkodás egyik alapját...

Matolcsi J. Húsát. 1968. e. 416. Varró M.és bo­ rostömlő. tejét fogyasz­ tották.. mivel az állat kárt tesz a mű­ velt földön.11 A kecsketartásban is — hasonlóan a többi állathoz — érezhető hanyatlás követte a római birodalom bukását.. évezred­ ben a thesszáliai neolitikumban Délnyugat-Ázsiából a Balkán terü­ letére kerültek. 1974.és kecsketartásnak. szá­ rított trágyájával fűtöttek. 1971. s nem döntőek a későbbi hasz­ nosítás szempontjából. amikor az importált római kecskék még Európa olyan terü­ leteire is eljutnak. 1969. hogy a római állam volt az. Petzsch. T. H. hogy a bérlő kecskegidát ne legeltethessen a birtokon. e két állatfaj — főleg a mérsékelt övi Európa földrajzi és klimatikus viszonyai miatt — a szarvasmarha­ tartás jelentősége mögé szorult vissza. melyet az ember fejesre befogott.. ahol először intézkedést tettek a kecsketartás visszaszorítására. „A mezőgazda­ ságról" című munkájában leírja. 193—194.. Szőréből ruha lett. 7 8 9 10 11 n Bökönyi S.. terhet vontattak vele. Varró.. bőréből vizes. M.. melyek közül az angóra az egyetlen kitenyésztett fajta. 8 Jelentős volt a kecske a neolitikum idején a Kárpát-medencébe érkező népek háziállat-faunájában is.A háziasítás során a kecskén létrejött változások nem olyan sokfélék. s talán igázásra is alkalmazták.9 Jelentős mozgás történik a kecsketartásban és kecskeállományban a római birodalom korá­ ban. Bökönyi S. Bökönyi S. a juh esetében. Innen rajzottak szét a neolitikus kultúrák révén észak-északnyugati irányban. T. 327—328. (Kun József ford. 327. a szőr tarkasága. hogy a birtokok bérbeadásáról szóló szerződésekben gyakran ki szokták kötni.) 9 . VII. Bár a rézkori és bronzkori bevándorlók újabb lökést adtak a juh. mint pl.10 Az ókori kultúrák sokféle módon hasznosították — főleg a Közel-Keleten és Afrikában — a kecskét. 196—198. 25. hogy a kecske volt az első állat. s csupán kis mérték­ ben terjedtek el a gyapjas kecskék. Érdemes megjegyezni. Feltételezhető viszont. melyek az i. amelyek nem voltak a birodalom fennhatósága alatt. tükrözi az extenzív állattartás — különösen a kártékony kecske — és a tudatos mezőgazdálkodás érdekellentétét. 1974. A domesztikáció későbbi következménye a szarvatlanság kialakulása. Bökönyi S„ 1968. ezért jelentőségét hamar elveszí­ tette. 287.7 Az európai állattartás is azokkal a háziállatokkal — főleg ju­ hokkal és kecskékkel — indult mjeg. 1975. Mivel azonban e területen nem tudták az alapanyag hiányában —• helyi háziasítással — szaporítani.12 Ez a felfogás évezredeken végigköveti a kecsketartást.

S végül. illetve azok tanulságai­ nak ismertetése volt.. hogy a korai állattartástól kezdve — a domesztikációs központok és a helyi klimatikus és térszíni okok miatt — a Kárpát-medence területe — leszámítva a keleti perem­ vidékét — másodlagos jelentőségű volt a kecsketartásban. s talán legfontosabb tanulsága az. ta­ nulságként mutatkozik az is. 1974. s napjainkig lénye­ ges a kecsketartás szempontjából.Az itt leírt gondolatok csupán néhány sarkpontját jelölik ki a kecsketartás korai történetének. Az utóbbihoz: Bökönyi S. Fontos a további néprajzi vizsgálódás szem­ pontjából az is. hogy a kecske korai domesztikációja feltehetően az állat sajátos alkatából. 1968. lett a szegénység. 14 Bökönyi Sándor szóbeli közlése szerint pl. s a konti­ nensnyi méretű népmozgások — a korábban jelzett primitív ele­ mekkel együtt — arra. de nem utolsósorban.. hanem csupán néhány olyan kérdés kiemelése. kevés és rossz minőséget adó legelőin volt gyakori a kecske. adottságaiból következik. Ezek egyik. amely általános néprajzi tanulságokat hordoz. melyekben a kecsketartásnak is számottevő szerepe volt. s lénye­ gében korán kirajzolódhattak ezen állat tartásának táji keretei. 199. németországi neolitkori falu ásatása során a település szélén. 331. a medi­ terrán és szubmediterrán vidékek karsztos. s a Mediterráneum felől azon népek és kultúrák hatása. 13 Ezek a területek voltak a ko­ rai időktől. Európában a Mediterráneum területe játszott legfontosabb szerepet a kecsketartásban. Ez ad választ az állat tartásának történeti rétegződésére. s elmaradottság tükrözője és velejárója. 50. hogy ezen a területen a kecske már a neo­ litikum óta betölti a szegényember tehene szerepét.14 Sajnos csak évszázadunkból állnak rendelkezésünkre megbíz­ ható statisztikai adatsorok. melyeken túl csak kis szerepet kapott.. Ügy tűnik. s a kultúra általános színvonalának emelkedésével annak perifériájára került. Enyedi Gy. 10 . nem volt meghatározó szerepe az élet­ módban. A többi területen viszont hamar az állattartás másodlagos területére szorult vissza. amelyek alkalmasak a kecskeállomány megoszlásának és más állatfajokhoz viszonyított arányainak meg­ 's Bökönyí S. 1964. s ezen adottságok évezredeken keresztül konzerváltak primitív elemeket a kecske­ tartás kultúrájában.. részben meghatározva ezzel az állattartó kultúra minőségi jellem­ zőit is. a legszegényebb ház szemétgöd­ réből került elő csupán kecskecsont. hogy miért mutat lényegében hasonló képet távoli területek kecsketartása is. Célunk nem az állattartás törté­ netével foglalkozó könyvtárnyi irodalom. hogy a Kárpát-medence területét több hullámban érte el a Balkán. A római korból is hasonló adott­ ságokkal szolgálnak adatok. ahol az állatállományon belül jelentős szerepet kapott.

6.ítélésére. Yearbook Statistics. amikor kiszámítot­ ták. 1954—55-ben a világ háziállat-állományának 13.. 123—124. hogy ezek a mutatók. sertésre és kecskére vonatkoztatjuk. de lényegüket tekintve némi­ leg eligazítanak a korábbi időket illetően is.45 A kört leszűkítve szembetűnő.14 4. ha azt gondoljuk. lóra.89 27. Rodiczky J. hogy országonként 1000 lakosra hány kecske jut: 17 Eszerint: Görögországban Bosznia-Hercegovinában Szerbiában Dalmáciában Spanyolországban Svájcban Romániában Olaszországban Németországban Ausztriában Franciaországban Belgiumban 1199 909 372 341 250 107 92 74 57 43 42 36 15 10 17 Yearbook Statistics . Tanulságos adatsorral ren­ delkezünk erre vonatkozóan a századfordulóról. 1956. 11 . Az 1977-es adatsor — a FAO-évkönyv alapján — az Agrárgazdasági Kutató Intézet.. ha számszerűleg nem is. 1948—52-ben — az em­ lített állatok figyelembevételével — az állatlétszámból a következő részt kapta a kecske (százalékban):16 Európa (Szovjetunió nélkül) Ázsia (Szovjetunió nélkül) Észak.. 1905..8 százaléka volt kecske.41 21.. 146—148. 1956.84 0. Aligha tévedünk azonban.88 5.12 7. juhra. lap.és Közép-Amerika Dél-Amerika Afrika Óceánia és Ausztrália Szovjetunió 7. 15 Ezen belül meglehetősen eltérő képet mutat az egyes kontinensek részesedése is. ha az állományt szarvasmarhára. Szekeres Katalin munkatárs szíves közlése. hogy az európai kontinensen az állomány országonként mennyire eltérő.

A kultúra általános színvonalának emelkedése egyre inkább annak perifériájára szorítja a kecsketartást (alkalmanként igazolhatóan a magasabb geográfiai régiókba!). elsősorban az utóbbi volt meghatározó az ország belső területein. Törökország). ahol optimális feltételei vannak a kecske­ tartásnak. a Földközi-tenger medencéjének jelentőségét hangsúlyozza. hanem a térség más kontinensekre eső területein is (pl. 12 . így a kecs­ ke tartása — véleményünk szerint — mindig is a geográfiai és a szociális tényezők kölcsönhatásának. mert hangsúlyozza. velejárója a kultúra magasabb rendű megnyilvánulásainak. ahol az állat tartásának megvannak a geográfiai feltételei. számarányában domináns forma azok­ hoz a térszínekhez köthető. Ez a tény más konkrét mutatókkal igazolható a későbbi időkben. E gazdaságföldrajzi ket­ tősség egyértelműen érvényesült az állattartó kultúrában is.. Feltűnő.Németalföldön Oroszországban Svédországban Dániában Magyarországon 35 30 15 13 10 -.18 Mindezek az adatok a kecsketartás erőteljes geográfiai determináltságát jelzik. Más 18 Baromfitenyésztés 1957. Marokkó. A perem­ területeken mindkettő kényszere hatott. transzhumance. csupán a Kár­ pát-medence peremterületein voltak kedvező viszonyok számára. E két típus között azonban széles az átmenet. 8. s kisebb mértékben az alpi és kárpáti areát. s egyre inkább csökkenti az állat tartásának — abszolút értelemben vett — jelentőségét. hogy ezen adatsor egyértelműen a mediterrán térség. s nem­ csak Európában. Népünknél. s elsősorban a paraszti népesség állattartásá­ hoz kapcsolódik. objektív okok miatt. A földrajzi feltételek lényegében két fő típusát körvonalazzák a kecsketartásnak is. Ezzel szemben a kontinentális vidékeken a kecs­ ke tartása csupán kísérője. Almwirt­ schaft) illeszkedik. amelyek csak kecsketartással hasznosíthatók. az előző ellenére. Ez a típus a pásztorkultúra európai vérkeringésébe. hogy hazánk területén a kecske­ tartás geográfiai feltételei lényegében hiányoztak. Az egyik. s nagy regionális típusaiba (nomadizmus. hogy van­ nak vidékek. szám. Ez sok esetben úgy is jelentkezik. Vizsgálatunk szempontjából ez elsősorban azért tanulságos. Európá­ ban ez főleg a Földközi-tenger térségét jelenti. arányainak megfelelően ala­ kult.

E rend­ szerek azonban elsősorban a geográfiai zónákhoz igazodnak. össze­ függéseikből pontosat nem tudunk. másfajta hagyományokat. skk. hogy az állattartás nagy extenzív rendszereiben — leszámítva a szélsőséges klímájú zó­ nákat — hogyan részesedtek az egyes állatfajok. A geográfiai és szociális tényezők horizontális síkja mellett el­ térő volt a kecske jelentősége az állattartás nagy rendszereiben. nem tudjuk pontosan. 13 . S. 79. Az azonban való­ színűnek látszik. kevésbé jellemző az alpi és kárpáti állattartásra. Erről azonban nem áll rendelkezésünkre meigbízható információ. s eltérő kapcsolatrendszereket teremtett.elemeket. 19 • Vö. hogy elsősorban a félsivatagi és sztyeppéi nomadizmus és a mediterráneumi transhumance rendszerében részesedik a kecske. E vonatkozásban is érvényesült persze a geográfiai determináltság.: Berezowski. 1959. il­ letve azok történetében is.

. különösen a szovjet föld régészeti emlékei.. 333. 113. 1958. 1977. 420. bolgár-török népekkel való érintkezés idején ismerkedett meg a kecsketartással. stb. Bárczi G. melyek között — kis számban ugyan — felbukkannak a kecskecsontok is. évezred közepére áttértek a termelő gaz­ dálkodásra. én. Bartha A. 14 . 1977. 1975. 3 Azt jelzik. valamint a fiatal állat megjelölésére tájanként szolgáló olló kifejezés a VI—IX. Fodor I.: László Gy. III—II. e. Dudich E. mintegy 300 kifejezésből álló műveltségszó-csoport tagjaiként kerültek nyel­ vünkbe. 16. század között. Bartha A. melyek kétségtelenül népünk életmódbeli. Bartha A.. 1961. II.. Ezt jelzik egyebek között a telepeken nagy számban felbukkanó háziállatcsontok. 45. Éber E. pl.. skk. A MAGYAR KECSKETARTÁS TÖRTÉNETI VÁZLATA I A magyarság állattartása — s az egész életmódja — korai tör­ téneti kérdéseinek megítélésében néprajztudományunk elsősorban a nyelvészet eredményeire támaszkodik.. 19753... s bemutatják őstörténetünk egyetemes művelődéstörténeti körülményeit. Győrffy I.. hanem ismerte a komplex földművelő-állattartó életmód elemeit.1 ezért kutatóink arra következtettek. 24.I .5 Matolcsi János archaeozoológiai vizsgálatai szerint a kecske a többi háziállattal együtt lett is1 2 3 4 5 TESZ II.. 51. 1968. hogy a kecsketartás ismerete ebben az időszakban új vonásként jelent meg népünk életmódjában. a rendkívül gazdag. Kultúrájukban megjelentek a termelő gazdálko­ dás nyomai/' s az i. Győrffy adatát későbbi munkák is átveszik. 2 őstörténeti kutatásunk újabb eredményei. Ezek a régészeti kultúrák — bár nem köthetők teljes biztonsággal etnikumhoz — az általános gazdasági-társadalmi színvonalról meg­ bízhatóan tájékoztatnak. Mivel kecske szavunk.. a Közép-Volga vidékén egykor élt népek kulturális hagyatéka azonban ellentmond ennek az elképzelésnek. II. Nyelvünk tanúsága szerint népünk a hongfoglalás előtti időszakban. évezred idején sem volt erdőlakó vadász­ halász társadalom.. 84—85.. e. műveltségbeli változását is jelzik. 29. 1944. 170. hogy az ugor népes­ ség már az i.

Győrffy Gy.. az Árpád-kori falvak állatállományá­ ra — a szarvasmarha és a ló mellett — a juh és a kecske nagy gyakorisága volt jellemző. 18. hiszen a dél-oroszországi sztyeppék korabeli lakói jelen­ tős számú kecskét tarthattak. 263—264. 1977. hogy nem történhetett változás — a bolgár­ török népekkel való érintkezés helyén és idején — kecsketartá­ sunkban. hogy a magyarság minden bizonnyal jóval korábban ismerte és tartotta ezt az állatot. kísé­ rőjének kell elképzelnünk. 1969. skk. A későbbi adatok jelzik azt.mert a Közép-Volga és a Káma vidékén. 1977. hogy a kecskeállomány az elmúlt évszázad során mindig csupán az állatállomány 1 százaléka alatt maradt.. Bökönyi S. hogy lényegében csak az alföldi területről vannak megfigyelések.) Lényeges szerepe nem lehetett a korai vaskor ugor né­ pességénél. Sz. addig félnomád népünknél a fő állat már a szarvasmarha volt. Ennek színvonaláról biztosat nem tudunk.és a kis­ állatok. 1975.11 Mivel azonban Árpád-kori településeink nagyobb részét a 6 7 8 9 10 11 Matolcsi J. 1977. kisebb számban a ló és a juh. 401. 8 Míg azonban égövünk félsivatagi tájain a nomádság állattartása a ló. hogy né­ pünk egész állatállományát tekintve. 9 Mindenképpen igazolható azonban.5 millió kisállattal szá­ mol. Matolcsi J.5 millió nagy. A honfoglalást követő időszakból már lényegesen több adat áll rendelkezésünkre. 134. A. a kecskék száma soha nem emelkedett magasra.és juhtartáson alapult. hogy népünk a kecsketartás ismeretével érkezett a Kár­ pát-medencébe. I. zavarja az adatok egyértelmű interpretálását.. mint azt nyelvünk tanúsítja. Kralovánszky A. 264.: Rudenko. de min­ denképpen az állattartás másodlagos jelentőségű egységének. S. Platneva. Az említett adatok azonban egyértelműen jel­ zik. Vö. 1962. A régészeti ásatások állatcsont­ anyagának tanúsága szerint.. Mindez per­ sze nem jelenti azt.) Kralovánszky Alán számításai szerint 1:3 arány­ ban részesedtek István-kori állatállományunkból a nagy. akkor az ugor népesség korai kecsketartásában a közelmúltéhoz hasonló jelentőségét kell látnunk. melyek segítik ezen állat jelentőségének meg­ ítélését népünk gazdálkodásában. mert a juh.. 15 .10 (Sajnos.és kecskecsontok szétválasztásának nehézsége. 1968.és kecskecsontok együttes aránya nem ha­ ladja meg az összes állatcsontok 15 százalékát. 292..és 4. 6 (A kecsketartás megíté­ lésénél problémát okoz a juh. mely­ hez a teve és a kecske járult.7 (Ha figyelembe vesszük azonban. 286. míg a ser­ tés egyre inkább átvette a kecske helyét. Ennek alapján 1.

hogy noha két te­ lek után — egyebek között — 60 kecskebőrt (hajával együtt) ad­ nak az apátnak. 16 . meglehetősen eltérő képet mu­ tat: Túrkeve-Móric Árpád-kori falujában az összes háziállatcsont 20. ami jelezné a két állat egymáshoz. Jellemző azonban a kecsketartásra az állomány számának eltérő. Így az abszolút értékkel való számolásra. rövid idő alatt szinte nullára csökkent. illetve a többi állathoz viszonyí­ tott arányát. hogy az állat jelentősége egy-egy terü­ leten. elhajtván Lajmér község lakosainak állatait. A közelmúlt példái azt jelzik.. század végi adat szerint a pécsi püspök emberei. A feudális kor adminisztrációja általában az összeírásokhoz készített nyomtatványokon is egy ro­ vatban szerepeltette a juhot és a kecskét.13 A XII—XIII. 84 tehén. ugyanakkor Tiszalök-Rázompusztán csak 5.. 119.sertések ritka volta jellemezte.14 1233-ban a somogyi Zselicségben lakó kanászok arról panaszkodnak. 1968. ami ezen okok elmúltával. írott forrásainkban nagyon gyakran együtt szerepel a juh és a kecske. számarányuk anynyira változó.03 százalék. 292.. 464 juh és 102 sertés mellett 92 kecskét is adományoz. Tagányi K. 412. Itt is van azonban néhány nehézség. változó értéke is. mutatót találni. 372. Anjou-kori és Zsigmond-kori okleveleinkben.83 százaléka. hogy nem lehet olyan kulcsszámot. az mégis gödölyéik tizedét is követeli. Gyakran felbukkan a kecsketartásra való utalás Árpád-kori. ami miatt nem állítható össze a teljes kép. Főleg szociális okok egy-két év alatt magasra emelték az ál­ latszámot. 100 sertés és 20 ökör mel- 12 1! 14 15 Bökönyi S. akár néhány esztendő leforgása alatt is alaposan megválto­ zik. 1896.. István király 1015-ben Pécs várad monostorának 120 ló. 6—7.18 szá­ zalék. Kardoskúton 9. s az alföldi falvakon belül is.15 Egy XIV. ami persze bizonyos mér­ tékben a két állat tartásának kapcsolatát is jelzi. elsősorban birtokado­ mányozással és földesúri hatalmaskodással kapcsolatban.12 ezért ez utóbbi — elsősorban ará­ nyaiban érdekes — számon a juh és a kecske osztozhatott. A juhés kecskecsontok együttes aránya azonban az ország egyes terüle­ tein. az állat je­ lentőségének erről az oldalról való megközelítésére lényegében a múlt század végéig nincs lehetőség. 1974. Ha alkalmanként külön említik őket. 150 barom. Idézi: Herman O. 420. I. századtól kezdve már írott forrásaink is segítsé­ get adnak állattartásunk ezen ágának vizsgálatához. Bökönyi S. 1909.

51. Arad. 1957. hogy — valószínűleg a korábbi állattartó szisztéma marad­ ványaként — a honfoglalást követő évszázadokban is helyet ka­ pott a kecske a tenyésztett állatok között.. hogy a kecske nem érezhette jól magát az alföldi területek árvízjárta legelőin. s a megtelepült falvak kialakulásával.. 2 16 17 17 .16 A fellelhető történeti források azt iga­ zolják. 83. 1956. 293. az európai jellegű állattartás extenzív kereteibe illeszkedett be. 50. A hegyvidéki állattartás a XIV—XV. hogy nem lehetett lé­ nyeges funkciója az alföldi jobbágygazdaságok üzemének modell­ jében. skk. Ennek oka részben az. táji típusai jöttek létre. s ezzel egy újfajta vérkerin­ gésbe. tartásá­ ra utaló adataink főleg az ország peremterületein. mégis a XVI. Ott kapott igazán lényeges szerepet. az állattartás extenzív formái a föld­ művelő életmód szféráján kívül eső területeken valósultak meg el­ sősorban... századtól kezdődően rendszeresen megtizedelik a kecskeállományt is. 1964.19 s tették gazdaságilag hasznossá az állattartás révén a nagy kiterjedésű er­ dős zónát és hegyi legelőket. Veszprém. s így ezen állat tartása nem kötődött közvetlenül a pa­ raszti gazdálkodás komplex üzemszervezetéhez. Enyedi Gy. 1956. így az adózással kapcsolatos iratok sok vonatkozásban tájékoztatnak a kecsketartásról és az állat értéké­ ről. 53—54.. Bökönyi S. Az állatállomány összetétele — az új geográfiai adottságok­ hoz igazodva — átalakult. 1956. elsősorban a juhászat kísérőjeként. századtól a vlach-jogú pásztorok tevékenységében szélesedett ki leginkább. « 331.. Belényesy M. 1968. 30. illetve a hegyes­ dombos vidékeken sűrűsödnek (Somogy. ahol a terület nem volt alkal­ mas másféle hasznosításra. Torda. a bárányokhoz Idézi: Belényesy M. Szatmár. Jelentősége azonban a földművelő életmód. A nomád-félnomád hagyatékként megőrződött kecske az ország peremterületein talált otthonra. és teremtették meg az állattartó kul­ túra sajátos típusát a Balkántól az Északi-Kárpátokig. Baranya. Bár a dézsmát elrendelő törvény nem ren­ delkezik a kecskedézsmáról. Szolnok-Doboka megyék területe).. jelentőségéről is.18 részben pedig. akik hatalmas félkaréjban ülték meg az országot övező hegyes vidéket. 19 IIa B. a job­ bágyi üzemszervezet létrejöttével párhuzamosan egyre csökkenhe­ tett. 17 Az alföldi jel­ legű tájak állattartásából egyre inkább kiszorult a kecske. Bihar.. Mivel a feudális kor az adózással kapcsolatban végezte a leg­ nagyobb adminisztrációt..f 1968. « Belényesy M. Bökönyi S.lett 100 kecskét vettek el. A hegyvidé­ ki pásztorok állattartásában volt a legnagyobb volumenű a közép­ korban a kecsketartás.

27 Adalékok. 21 a nagybányai urada­ lom viszont karácsony napján követelte a kecskegidát... . IX. 1. 20 IIa B. vagy an­ nak pénzen való megváltását.. A munkácsi uradalom területén a XVII.. 2S Éber E. 30 Borsod megyei Levéltár. század második felében egy dénár a kecske utáni adó. 30 A jobbágytelepülések adózásával szemben a vlachok — juhaikhoz hasonlóan — huszadot vagy ötvenedet adtak kecskéik után is. 304. 44. ahány forintot az állat ér. majd a gaz­ dák állatainak szám szerint való megadóztatását. 22 A murányi uradalomban a XVI. hasonlóan a juhhoz. 1959. ökör és tehén adója. az állandó adó behoza­ talakor új adókulcsot állapítottak meg (limitatio facultatum). tinóé 5.: Maksay F. il­ letve tízre rúgó állat.2(i Mivel a decimátor a tize­ det a nyájból szedte ki. ugyanakkor ököré és tehéné 10.. században a pásztor „ . a» Andrásfalvy B.. « Maksay F. 701. 1957. az ökör és fejős­ tehén adóját 20. 1976. 1959.. 1962. 28 A Borsod megyei Bóta urbáriumában 1717-ben a kö­ vetkező szerepel: „valakinek Vagyon Fejős Juha és fejős Ketskéje.. Veres László szíves közlése. században húsvét ün­ nepén kötelező volt kecsketizedet adni. Amíg azonban a Felvidéken szinte általános a kecs­ ke az urbáriumokban.20 Az egri vártartomány területén a XVI. 622. addig az alföldi területeken alig fordul elő. 82. juhé 1 krajcár.. 1959. 1961. * Szentgyörgyi M. ménesbeli lóé 4. mely szerint egy kecske adója 1 krajcár. 742. a juh és kecske adóját 1 pénzben szabják meg. Nr. Minden Bárányul vagy Gedoul Tartozik váltó Pénzzel négy Pénzel. 21 22 23 18 .24 Tizedköteles volt a kecske a török hódoltság területén is.25 Mikor 1604-ben az erdélyi országgyűlés elrendeli a jobbágyság személyi adózását.27 a tolnai Sárközben 5 krajcár. Maksay F. azoknak bárányaibul és Gedájokbul tartozik tizedet adnyi. ugyanakkor 2 dénár a ló. 1959. fejős kecskének. Maksay F.23 Tokaj urbáriuma szerint a jobbágyok minden kecske után annyi dénárt kötelesek adni. XVIII. 314. 41. és ha tizedre való nem lenne.. • Maksay F. A csicsvai uradalomban például fejős kecskéért 4 dénár a váltópénz. 4."* 1715-ben. . 29 Heves megyei Levéltár. igáslóé 6. 1959.. minden 20 kosnak. sertésé 3. Jkv. 593. minden 20 meddő juhnak. 24. Egri szeminárium iratai XII—9. . 392.. Az adatért Veres Lászlónak mondok köszönetet. ami nem mindenütt volt egész számú. a meddő tehén és harmadfű tinó 10. Vö.. ezért mindenütt elterjedt a töredékszámú ál­ latok tizedének pénzen való megváltása.hasonlóan.

és juhnyáj aknák olyan nagy a bősége az országban. belső megoszlását. Herman O..33 Ez a kérdés fel­ tétlenül további vizsgálatot érdemel." 32 Az északkelet-magyarországi hegyvidék pásztorkodásának vo­ lumenére és a legeltetés módjára utalnak az erdővédelemmel kap­ csolatos rendelkezések is (Vő. 567. Gyakran említik a kecskét történeti forrásaink a XVIII.: táji típusok fejezet). Megemlíti. 312—313.34 A mezőgazdaság színvonalának emelke­ dése egyre inkább a kultúra perifériájára szorította a kecsketar­ tást. 6. Figyelmet érdieméi ebből a szempontból Oláh Miklósnak az 1530-as években kelt írása. 12. 1959. s a fokozódó erdőgazdálkodással sze­ repe egyre alább száll. redimállyák. . 31 A szentmiklósi uradalom urbáriuma szerint (1700): „Stronga ezen szent miklóssy jószágban szinte úgy abserváltatik. 1915. melyben németalföldi tartózkodása idején Magyarországról ír. te. 164. Az erdővédelmi szabályok (lásd még III. ekkor azonban legtöbbször az állat tartását tiltó iratok­ ban. Kos. Olasz­ országba. s a juhtartásnak a gyapjúkonjunktúra 31 32 33 34 35 Takáts S. amire — ha nem is a szarvasmarháéhoz hasonló léptékű — nagyarányú állatpiac ala­ kulhatott.. A történeti források kétségtelenül olyan nagy volumenű kisállat­ tartást igazolnak az ország peremterületein. adni tartozik". 1909. Húsz fejős kecskéből edgy et gedóstul. Nem tudjuk azonban. redemptioja per. 306.. Stájerországba... valamint a kecske-..meddő kecskének és czápaak a huszadikát. 1970. Elsősorban erdővédelem szempontjából jött ekkor számításba. d. Idézi: Szabó I. különösen a kecskéket az erdőből kitiltó 1807. Karintiába. ha húsz­ ra nem telik. Húsz meddő kecskebül egyet. 1950. Takács I. ha húszra nem telik. hogy évente nagy tömegben viszik ki Ausztriába. s benne különösen a kisállatok jelentőségét (1—2. d.. a fejlődő mezőgazdasággal. redemptioja a meddő kecskének per. 190. 35 a földesurak és faluközösségek tiltásai. hogy a szarvas­ marha-.. ha húszra nem telik per. szá­ zadban is. Bajorországba. Maksay F. 12. a Rajna vidékére.. s bak. mint munkácsy jószágban. 19 2* . fejezet). hogy a kisállatok nagy tömege az országhatárokon belül marad-e vagy — hasonlóan a nagyarányú szarvasmarhaexporthoz — bekapcsolódott a magyar gazdaság nyugat-európai irányú piaci kapcsolatrendszerébe. Velence környékére és Morvaországba. d. évi XXI. mert hitelessége esetén új megvilágításba helyezi állattartásunk gazdasági kapcsolatait. kép).

Kétségkívül szerepet játsz­ hatott ebben a legelők csökkenése. század közepére a kecsketartást teljesen visszaszorította. szegény." .következtében való előtérbe kerülése a XIX. hogy tehát gazdagnak nem illene ketskét tartani. Mindazonáltal ez nem azt teszi. .. tejét. és legérdemesebb 20 . az olyannak. Csak szükség esetén tar­ tották. sem takar­ mányt kevélyebb igényű marhának nem szerezhet.. s nem is tudott beilleszkedni a parasztgazdaságok korabeli struktúrájába. úgy illenek egymáshoz. hogy a' szegény ember különösen segíthet a' ketskével a' maga konyháján. hanem tsak azt. de a' természet eggyügyű gyönyörűségében buborékoló ketske és szamár. rit­ ka dolgokat szabott össze a' természet. s egészében a gazdálkodás szín­ vonalának emelkedése. a'ki nem sok pénzt hasznosabb marháért ki nem vethet. a földrajzi és szociális nyomások hatására. . Hegyes Tarto­ mány... hogy jobban. a' juhoz képpest sokat ád. Pethe Ferenc 1814-ben a következőket írta: „Szegény ember­ nek kiváltképpen nem utolsó gazdálkodás a' kecske. Ez az állat nem tudott lépést tartani a tu­ datos állattenyésztési törekvésekkel.

haszna az. Fényes E. Galgóczi K. hogy a kecskék esetében nem tartották fontosnak a pontos összeírást. a s z a r v a s m a r h á r a átszámított állatstatisztika szerint (12 kecske egyenlő 1 szarvasmarha) a követ­ kező volt az állatállomány összetétele: szarvasmarha ló juh sertés szamár és öszvér kecske 56. század közepén m á r csak az ország n é h á n y hegyes pe­ remmegyéjében őrzött valamit jelentőségéből a kecsketartás. Általános me­ zőgazdasági statisztika (1972). . . IV. csak itt-ott tenyésztetnek egyesek által. .. a közép. .1 % 12. 21 . 3 7 Galgóczi Károly szerint: . ..05% 0. melyből a' k o r d o v á n y t készítik.25% 0. statisztikai adatsor az elmúlt évszázad utolsó h a r m a ­ dából áll rendelkezésünkre.23% 36 37 :!8 89 w Idézi: Bodó L. Állattartás. sok helységben egyéb húst alig lehet k a p n i .. . .3 % A kecske t e h á t s z á m a r á n y á b a n elhanyagolhatóan kevés a töb­ bi állathoz viszonyítva. v a l a m i n t a katonai vég­ vidék leírása során említi jelentőségét. 358. a' megszorult betegtől. Vörös A."3(i A XIX.1 % 20. 182.05 száza­ lékát tartotta.. A' teje hires orvosság a' fonnyasztó (száraz) betegség ellen. 1959. a' bőrén kívül. Sok a kecske néhol Sárosban is. leginkább a sertésnyájak közt. 131. 35—36. t u d j á k a' bátai ketskés asszonyok. a'kik az idén el m e r t e k a n n a k egy meszej tejéért kérni. 30 k r a j t z á r t . . 1976. Ez az adatsor a statisztikák alapján sa­ ját számításom. 1843.3 % 1911 — 0.2 % 11. 1884-ben. 47. az oláhok között úgy. 1855. 3 9 1895—1972 között a kecskeállomány a következők szerint részesedett az ország állatállományából (a m a i országhatái^okra r e d u k á l t t e r ü l e t e n ) / ' 0 1895 — 0. a kecskék nagyon megpusztultak a z országban. Mezőgazdasági statisztikai adatgyűjtemény. Legtöbb kecske van m é g az országban Dél-Bihar m e g y e hegyes vidékein.és nagybirtok csupán a kecskeállomány 0. hogy a vidéken rendes vágó b a r o m u l is hasz­ n á l t a t v á n . Fényes Elek csupán M á r a m a r o s és Bihar megyék." 3 8 -Az ország egész területéről egységes és megbízható k é p e t n y ú j ­ tó összeírás. Az állomány egésze parasztbirtokokra j u ­ tott. A statisztikák használatának nehézségét az okozza.

Kachelmann K..04% 0. (Hangsúlyozni kell.1942 1946 1950 1954 1960 1965 1972 — — — — — — — 0. 1946. 1941.. Lónyay G. Arad.3 % Ekkor sem egységes az országon belül az állomány területi megoszlása: voltak területek... hogy gazdasági szakíróink is felismerték a kecsketartás szociális jelen­ tőségét. 1905. Azt hisszük. Rodiczky J„ 1905. A múlt század utolsó harmadában a társadalmi differenciáló­ dás meggyorsulásával.. s különösen a századfordulótól propagálták a szegényembe­ rek számára. másutt lényegesen magasabbra emelkedett számuk az országos át­ lagnál. Andrásovich G.. Beszterce-Naszód. Máramaros. 1945.41 Ha az állomány sűrűségét térképen ábrázoljuk. valamint az iparvidékek és az ipari munkásság kialakulásával pár­ huzamosan nőtt a kecsketartás jelentősége az ország belsejében is...54% 2. A mai országhatárokra redukált adatsor térképezése is az északi me­ gyék fontosságát hangsúlyozza.. Z. 1921. Szol­ nok-Doboka.. Rodiczky J. 1911. ami a kecsketartást és a kecsketej fo­ gyasztását propagálja. Hunyad. A Köztelek című lap századeleji évfolyamainak szinte valamenynyi számában található cikk. Udvarhely és kisebb mértékben Pozsony vármegyék kecskeállománya messze kiemelkedik a századforduló országos át­ lagából. ahol egyáltalán nem volt kecske. Soós G. északkeleti peremén.) Nem véletlen.73% 2. Munkáik elsődleges célja az volt.. szinte összeüggő félkörben rajzolódik ki a kecsketartás legjelentősebb vonulata. Régi országhatárok figyelembevételével Bihar. 8.69% 0. hogy nyugat-euró­ pai — főleg svájci és német — példák alapján bevezessék a kecs­ ketartásban a modern zootechnika vívmányait. kiemeljék annak színvonalát a primitív extenzív keretek közül. Köves G. 22 .. stb..66% 1. akkor az ország északi. Pest megye jelentős kecskeállomá­ nyát más tényezők okozták (lásd alább).67% 0. hogy ezeket a változásokat csak a hazai adatok tükrében lehet mérni. jelentős kecsketartó országok példáját te­ kintve az egész hazai állomány nem jelentős. 1910.42 41 42 Rodiczky J. a zselléresedési folyamat kiszélesedésével. Krassó-Szörény. Szilágy. hogy ez a kép — ha más léptékkíel is — évszázadokkal korábban is jellemző lehetett kecskeállományunk területi megoszlására.

Amikor 4918-ban átrendeződtek az országhatárok, a korábbi kecskeállománynak messze kisebb része maradt a mai hazánk te­ rületén, mint az a területi arányok alapján várható lenne, hiszen éppen a legtöbb kecskét tartó peremterületek szakadtak le. Ezzel a pásztorkodásban korábban játszott szerepét hazánkban lényegé­ ben elveszítette ez az állat, valóban a szegényember tehene lett, s tartása egyre inkább szociális feszültségek tükrözőjévé vált. Kény­ szermegoldás volt a kecsketartás, az állatot tehén helyett tenyész­ tették, s a parasztság mindig lenézte a kecsketartókat. Az állomány zöme — az új országhatárok között — a szociális feszültségektől leginkább terhelt Alföldre tevődött át. A két világháború között az állománynak majdnem 50 százaléka az Alföldre esett, s Buda­ pest peremterületén a munkásság, illetve a félig még agrárprole­ tár réteg kezén volt az állomány 22,5 százaléka. 34 százalék esett a Dunántúlra, s csupán 16 százalék az északi hegyvidékre. 43 A földtelenek és az öt holdnál kisebb területtel rendelkezők tartották a kecskék 90 százalékát. Ez azt is jelzi, hogy a kecske a falusi nincstelenek és a városi proletariátus élelmezésének egyik alapját képezte.44 Hatóságok századunkban is általában tiltották a tartást, kivételt a gazdaságilag legnehezebb évek jelentettek, amikor a tej­ ellátás zavarai miatt engedélyezték azt. A gazdasági világválság, majd az azt követő évek alatt többször hoztak be Svájcból jó te­ jelő kecskefajtákat a hazai, meglehetősen gyenge, s a tartásmód miatt korcs állomány javítására. 45 Az első világháború alatt több ezer kecske került hazánkba a hadműveletek során Szerbia és Al­ bánia területéről is.46 Ujabb nagy lendületet a második világhá­ ború, s az azt követő évek, különösen a beszolgáltatási rendszer adott a kecsketartásnak. Legmagasabbra 1946-ban nőtt az állo­ mány száma, amikor az ország egész állatállományának 2,66 száza­ lékát jelentette, szemben a korábbi, 1895-től átlagos 0,3 százalék­ kal.47 (Szerepet játszott a magas szám kialakulásában az is, hogy a háború a kecskeállományt sokkal inkább megkímélte, mint a többi állatot. Amíg a háború utolsó három évében a szarvasmar­ hánál 44,5 százalék, lónál 59 százalék, sertésnél 76 százalék volt a háborús veszteség, addig a kecskénél csupán 13,7 százalék.)48 A

43 M 45 w 47 48

Gunst P., 1970. 397. skk.; Gunst P., 1976. 373. Gunst P., 1976. 373. Gunst P., 1970. 397. skk. Bodo L., 1959. 59. Mezőgazdasági statisztikai adatgyűjtemény. adatok. Donath F., 1976. 408.

Állatállomány. Megyei

23

gyors fellendülés tükrözte az állattenyésztés külterjesebb irányba való tolódását ebben az időszakban/' 9 s a népesség alacsony szociá­ lis színvonalát. Magas maradt a kecskeállomány létszáma az 1950-es években is, amikor a beszolgáltatások rendszere, s a helytelen me­ zőgazdasági politika, a magas adó, az állati termékek — főleg tej — alacsony felvásárlási árai az adómentes kecske tartására irányí­ tották a parasztgazdák figyelmét.50 Az 1950-es évek második felé­ től folyamatosan csökkent a kecskék száma, s tartásuknak ma már nincs számottevő jelentősége. Főleg idős, falusi emberek, valamint a nem mezőgazdaságból élők, különösen bánya- és iparvidékek munkásai tartják. így az utóbbi évtizedekben a kecsketartásnak sajátos kultúrája alakult ki, melyben a tartásmód és a haszonvé­ tel formái archaikus elemekből, más állatok tenyésztése során szerzett tapasztalatokból és egy sor alkalmi megoldásból ötvöződ­ tek sajátos egységgé. Tükrözi a kecsketartás jelentőségét a kecskét tartók megítélé­ se is. Nehéz, ínséges időben befogadják a kecskét, amint azonban elmúlnak a kényszerítő okok, háttérbe szorul az állat tartása, a kecskét tartókat megvetik, lenézik, kigúnyolják. Ügy tűnik a történeti adatok alapján, hogy a kecske tartásá­ nak a gazdálkodásban játszott szerepét mindig két fő tényező ha­ tározta meg hazánkban is. 1. Geográfiai feltételek. 2. Szociális okok. Az első tényező folyamatosan hatott, s a magasabb térszíne­ ken mindig számottevő jelentőséget biztosított a kecsketartásnak. Ez a tényező elsősorban a pásztorkodás keretei közé helyezi a kecs­ ketartást. A szociális tényezők olyan területen voltak meghatáro­ zók, ahol lehetőség volt a gazdálkodás intenzívebb formáira is. A kecsketartás ebben az esetben az állattartó kultúra magasabbrendű megnyilvánulási formáinak — főleg a szarvasmarha tartásának —• kényszerű háttérbe szorulásával párhuzamosan kap nagyobb je­ lentőséget. Ez az összetevő a földművelő paraszti népesség állat­ tartó műveltségének kereteibe illeszti a kecsketartás kultúráját. E kettősséget, illetve ezek történeti változásait a tartásmód és a haszonvétel néprajzi-történeti vizsgálatával igyekszünk a továb­ biakban feltárni.

49 50

Asztalos I.—Sárfalvi B., 1960. 245—246. Asztalos I.—Sárfalvi B., 1960. 245.

24

III. A MAGYAR KECSKETARTÁS TÖRTÉNETI TÍPUSAI

A történeti-néprajzi adatok vizsgálata során a magyar kecske­ tartásnak eltérő formáit figyelhetjük m e g . E formákat két tényező alakította ki. Az egyik az: állat tartásmódja, a legeltetés és takar­ mányozás eltérő formája és aránya, mely a geográfiai viszonyok­ nak s a kultúra általános színvonalának megnyilvánulási formája. Ezeket a formákat táji típusok kifejezéssel jelöltem. A másik meg­ határozó tényező a kecskét tartó gazdaságok üzemi típusa, terme­ lési rendszere és színvonala, mely ugyancsak eltérő formákat ered­ ményezett. Ezeket dolgozatom szociális típusok néven említi. 1. Táji típusok — a legeltetés és takarmányozás kérdései

A kecske tartásában az egész éven át való legeltetés játszott meghatározó szerepet. A tartásmód extenzív jellegét szinte nap­ jainkig megőrizte. Ez elsősorban annak következménye, hogy a kecske — sajátos biológiai adottságai folytán — a takarmányozás teljes hiánya esetén is a haszonvétel intenzív formáit biztosította. A kecske legelője gyakran olyan terület, amit geográfiai adott­ ságai miatt nem is lehet más módon hasznosítani. Ez az a ténye­ ző, amely alapvetően a kecsketartás létét, s fennmaradását meg­ szabta, amely alapvetően elkülönítette egymástól az alföldi terüle­ tek, földművelésre is alkalmas vidékek állattartását, s a hegyvidé­ kek gazdasági hasznosításának gyakorlatát, amely a kecsketartás történeti, néprajzi típusait, változatait létrehozta. A kecskék legel­ tetésére elsősorban magasan fekvő, gyakran karsztos, sziklás, me­ redek területeket használtak, amely más állatfaj számára gyakran nem is nyújt elegendő táplálékot, illetve a legeltetés során az álla­ tok testi épségét veszélyezteti 1 (3. kép). „A kecske ágonjáró jószág. Leginkább a mély patakok völgyében, erdőszélen tenyésző rakottya-, mogyoró-, nyír-, nyár-, fűz-, akácleveleket, a tövises bokrokat, kö­ kényt, galagonyát, csipkerózsát, kecskerágót, borsikát, fenyőlom-

1

Mezőgazdasági lexikon I. 620.; vö.: Dias, J. 1969. 691.
25

Kecskék a tippanfüves 26 legelőn (Kéleshalom.3.-Z. kép. megye) 4. kép. Kecskék a karsztos legelőn (Teresztenye. Bács-Kiskun megye) . Borsod-A.

melyből az alföldi kecsketartás sajátos típusa kialakult. 3 Az állatállomány­ nak a különböző minőségű legelőkön való tartására. A kecské­ ket itt ritkán szervezték külön nyájjá. mint a szarvas­ marhát: főleg a fiatal fenyvesekben. 1976. Az alföldi falvak többségében azonban így sem „fogadták be" a kecsketartást. legelőhasználatban már a korai időszakban meg­ szűnt a kecsketartás lehetősége. s kiégett erdőrészeken (zhara). Nem teszi tönkre a legelőt.. Külön nyáj ban esetleg a gyep szélén. 1971. ott nem kellett legelőt pucolni. vagy a nehezen hozzáférhető sziklás területeken legelt. s örömmel rágja le a fák kérgét.bot szereti. A két területen különböző volt a tartás évi ritmusa is. főleg a kőrisét. Tálasi L. Az állatok így tavasz­ tól őszig (Szent Györgytől vagy május 1-től általában András napig) jártak a legelőre.4 Amíg azonban a földrajzi feltételek jóvoltából az ország pe­ remterületén mindig adott volt a kecske számára a külön legelő­ terület. kép). addig az alföldi falvak határaiban folyó kötött gazdálko­ dási rendszerben. A meddő kecske és birka a legrosszabb savanyú füveken. 27 ." 2 A kecske a gazos legelőt kedveli. a legeltetés évi rendje ott is a többi állat — jellemzően a tehéncsorda — évi legeltetésének rend­ jéhez igazodott. mert ahol néhány legelt a többi állat között. Ahol az állatok nagy száma lehetővé tette külön kecskenyáj szervezését. Wolski. Andrásfal vy B. 349. A le­ geltetés évi ritmusa ahhoz az állatcsapathoz igazodott. mely a legeltetésben. Ez — főleg nehéz. s gazt szereti. hogy a tejelő kecskét és birkát rosszabb füvön legeltették. Legjobban kedveli a famohát. még a ku­ tyatejet. Az ellentmondás feloldására sokféle kísérlet történt. a vastagabb szárú dudvát. a kecske lerágta a gyomot (4. s az eltérő tartás­ módban gyökerezett. s igyekeztek megtiltani az állatok legeltetését. 1939. s nem füvez. ahonnan minden este hazahajtották őket. Vannak gazdák. akik szerint a kecske nagyon hasznos volt a legelőn. 350. 238. s a libalegelőn5 2 :í 4 5 Gazda K„ 1974—75. tüskét is tudja értékesíteni. A hegyi legelőkön még az 1930-as években is gyakorlat volt. amellyel a kecskét együtt legeltették. háborús időikben — állandó feszültséget jelentett a tehetős gazdák s a szegény kecske­ tartók között. 153. A bakonyi pásztorok szerint a kecske nagyon igénytelen. főleg gallyaz. s a kecskelegelő gyengébb minőségére jó példát ismerünk a Keleti-Kárpátokból. 17—18. K. A síkvidéki települések határában a legritkábban for­ dult elő külön kecskelegelő. főleg más állatokkal — el­ sősorban tehéncsorda — legeltették együtt. Ez a kettősség a kecsketartás két eltérő formáját hozta létre.

század végén 1/2 krajcár volt a legelőbér. Hőgye h. ami nem volt alkalmas művelésre. 7 A határhasználat hagyományos rendszerében a kecske legelő­ jogát a többi számos állat jogának arányában határozták meg. terméketlen. Cibakháza. 0 Ez azon­ ban olyan helyet jelentett (vízjárta. 1972. A kecske legelőbére. A közbirtokosságok. csupán néhány alföldi faluból van adatunk arra vonatkozóan. s tájanként is változó volt. legeltetési társulatok kezében főleg a kecske fűbérének. kép. 28 . ugyanannyi. akkor 1—1 krajcárt kellett fizetnie állatonként. Csépa. hogy az aratás után — ekkor külön szervezett — kecskenyáj a tarlót járja annak őszi leszántásáig. agyaggödrös. A ü 7 Sgy: Kéleshalom. Helyenként azt engedélyezték. Ha nem volt a kecske gazdájának ugarföld­ je. hogy külön járása volt a kecskének. ZegeZőbérének emelése volt a fő eszköz az állatnak a legelőkről való kiszorítására. Tokaj-Hegyalján a XVIII. Pányván legelő kecske (Kéleshalóm. Bács-Kiskun megye) tűrték meg a kecskét.5. mint a szarvasmarháé. ho­ mokdombos). Erre az időre külön kecskepásztort fogadhattak az állatokhoz. 134. le­ geltetési joga időben. de még más állat legeltetésére sem.

s részben a legeltetés helyi lehetősé­ geitől. Pányván „gallyazó" kecske (Tiszasas. kép). kép. s hasonlóan 1 számba vettek 3 kecs­ két is. fűbért. megtűrésétől függ. Három sertés volt 1 szám. így pénzért. tartásmódnak egy sajátos formája. Az alföldi falvakban. Szolnok megye) kecskét általában a juhval és sertéssel sorolták egy kategóriába. s egy számos állatként 2—3—4 kecskét lehetett legelőre hajtani. A második világháború után. Két hold után lehetett kihajtani 1 ser­ tést. ahol nem volt a kecskének legelője. részben pedig— nem kis mértékben — a kecsketartás elfo­ gadásától. Az Agg­ teleki-karsztvidék falvaiban a második világháborúig 5—6 hold föld birtoklása jelentett egy legelőjogot. Később már a kecskét és gidáját vették 1 számnak. a. vagyis jelentette 1 szarvasmar­ ha ingyen való legeltetését. a legelőjog hagyományos rendszerének felbomlásával mindenütt pénzben fizet­ ték a legelőbért. a pányván való legeltetés rendje alakult ki (5. terményért vagy dologért váltották meg a legelő­ jogot a telkes gazdáktól. s naponta kétszer — miután lelegelte az elér29 .6. Mivel századunkban már főleg a földtelenek és kisföldűek tartottak kecs­ két. A kecskét lánccal vagy kötéllel kötötték egy levert karóhoz. szájbért Ennek összege napjainkban évi 40—150 forint között változik.

. s szinte minden talpalatnyi helyen. Ferdinánd. kép). ott a sertésekkel együtt kell legeltetni... A legeltetésnek. — 1948. I—III. valamint a községi (városi) közlegelőkön a kecskék részére legelőt biztosítsanak . . hogy a kecskék rágásukkal a legelők gyepezetét a szarvasmarháknál és lovaknál jobban igénybe veszik. s általában na­ ponta háromszor fejték őket. 4. Mivel a XVI. amely a kecskék erdei kártételével. A hegy­ vidéki területeken kiterjedt legelők álltak rendelkezésre. A kecsketartásban itt az erdei legeltetés játszott fő szerepet. Tekintettel arra. II.hető területet — odább kötötték. illetve rövid időre lett csupán gyakorlat (7. kertek aljában. szőlőkben. Ebben szere­ pelt az is. már 1555-ben leiratot intézett az alsó-ausztriai kamarához. 1896.9 így megbízható képet alkothatunk a kecskék erdei legeltetéséről. a kecskéket a juhokkal együtt. ezért a kecskéket elkülönítetten kell legeltetni. valamint a nem mezőgazda­ sági foglalkozású lakosság is ma már nagyobb számban tart kecské­ ket. 889. Ennélfogva szükségét látom annak. sz. majd 1558-ban utasította Földművelésügyi miniszter 145. hogy a Földművelésügyi Minisztérium 1948-ban intézke­ dett a kecskelegelők kijelöléséről: „A kecsketenyésztés széles körű felkarolásához. (Az adatért Szabó Istvánnak mondok köszönetet. az állam köz­ ponti rendelkezésekkel igyekezett felkarolni a tartást. Véleményünk sze­ rint ez az alföldi falvak korábbi életmódjában is így lehetett.. századtól a XIX. hogy a legelőbirtokossági közös. s így a tejellátás fokozásához igen fontos állatte­ nyésztési. csupán az erdővédő intézkedések vetettek gátat az állomány túlzott szaporo­ dásának. ahol pedig a juhok nem járnak a legelőre. I. A kipányvázott ál­ latnak faágat is törtek. század közepéig csupán Tagányi Károly erdészeti oklevéltára másfélszáz olyan oklevelet tartalmaz. rendelete. ahol . hogy a kecs­ kéket a magyar bányaerdőkből tiltsák ki. A második világháborút követő ínséges esztendőkben. A földreform végre­ hajtása során földhöz jutott újgazdák." 8 A rendelkezés kevés helyen valósult meg. A kecske — az al­ földi jellegű területek népének gazdálkodási struktúrája miatt — nem tudott mélyen meggyökerezni a területen. a kecsketartás tiltá­ sával foglalkozik. s tartásmódnak lényegesen gazdagabb kultú­ rája jellemzi az ország peremterületeit. a hegyvidéki erdős zónát. amit legeltetéssel hasznosítani lehetett (6. . kép).. Kikötötték a kecskét az árokpar­ ton. a juhok részére külön legelőrész jelöltetett ki.) 9 Tagányi K. amikor országosan is nagyobb lett a kecsketartás jelentősége. az erdővidék kecsketartásáról. valamint szociális érdekek fűződnek. délben vödörből megitatták. 30 8 .

165. h á r o m pedig meghalt. Kecskék a juhnyájban (Tiszakürt. 1647-ben a Zemplén megyei Nagy- 10 11 12 Tagányi K. egyre k e m é n y e b b az utasítások megszegői­ n e k kilátásba k e r ü l ő b ü n t e t é s is.. Az iratokból kiderül az erdei kártételek m i b e n l é t e : b á r a friss ültetésekből kitiltják a kecskéket. hogy az állataik számára levagdalják a fák ágait. n e m az a fő gond.. Szolnok megye) a bányavidék birtokosait. hogy az állatok lerágják a friss hajtásokat. melynek során 18 e m b e r megsebesült. században növekszik a kecskék erdei kártételével foglalkozó iratok száma. 1896. 50. Idézi: Herman O. különösen a bányavidékeken. kép. m e r t a város erdeit pusztították. 1954. 59. Hankó B. 1654ben Kézsmárk városa bitangba behajtotta Thököly kecskéit. I. hogy tiltsák meg a kecskék erdei legelte­ tését. 1 2 A XVII—XVIII. 1 1 1570 körül Balassi Bálint hoszszan pereskedett az egri erdőket pusztító kecskés gazdákkal.. 10 Több nyílt parancsban tiltja Miksa is a kecskék erdei legel­ tetését. 31 . 32. Főleg a pásztorok azon gyakorlata ellen folyik küzdelem. Eközben olyan verekedésre k e r ü l t sor.7.. 1909.

. Peselnek falu (Felső-Fejér megye) egyaránt tiltja az er­ dőkből a szénégetőket. s a mostoha földrajzi feltételek között levő emberek létszükségletének. az ilyen marhák szükségire való gallylevágás meg nem engedtetik. 32 ..1" 1749-ben. stb.'20 alkalmanként gondoskodnak a legeltetés megoldásáról. I. Lipót nyílt parancsában (1700) arról is nyilatkozik. 100. s igyekeznek távoltartani az erdőktől a kecskéseket. „ . hogy azért szükséges az erdei legeltetés. melyet . II. azt pedig mindnyájan megvallják. századtól egészen a már idézett. Egyfelől az erdő és a vagyonos birtokok védelme a kecs­ kék kártételétől. . hogy „ .. azzal elégedjék. 1896. Kővár vidékén vizsgálták az erdők pusztulásának okát. . nem tartatik meg. II. 1896. II. mert annak sohasem volt tilalma. . Tagányi K. a lakosoknak marháikat anélkül el kellene adni. a szűk széna ideje alatt az eleven er­ dőnek való lenyesése. hogy bár régen tiltva van a kecskék erdei legeltetése. másfelől a szegényember. Tagányi K.. mert kicsiny lévén a falu határa. hogy — fafaj táktól függően — nem egyformán vonatkozott a tilalom minden erdőre. 1801ben. ... Egy 1788-as hosszúmezői (Máramaros megye) per kapcsán a kecskepásztorok azt vallják. 18. a sok kecsketartás és .. 1915." 19 Ezekben a rendelkezésekben érezhetően két gondolat húzódik párhuzamosan végig a XVI. . 1909. . seprűkötőket és juhokkal.. ... kecskékkel járó­ kat. hogy bikkfákat vág­ tak . Az erdőispánok a gallylevágásért 12 forint bírságot szedjenek. . Takáts S. 1909. ." u A tiltásoknak aligha volt foganatja. 1896. 46.." okozott. . baltás embere­ ket..5 16 17 18 19 Tagányi K.. hogy a tilalom különösen Selmecbánya körül. mégis alázatos jelentést vettünk. 1896. akik „.. 17 Egy 1771-ben kelt."13 Munkács 1700-ban kelt rendtartása említi a kecskékkel kapcsolatban.. 254—255. . I. marhájok számára az erdőt vágnák .. Hanem a földről amit elér a marha. II. . Miközben tiltják az erdei legeltetést. w Tagányi K. 316. 294. a kecsketartás létjogosultságának elismerése. hogy . 1948-as rendeletig. 464.kázmér elöljárósága a juhászokat és a kecskéseket inti. Javasolják az Erdészeti Főkor- 13 M .."15 1744-ben a jezsuiták aranyosi birtokukon 12 forint terhe alatt tiltják a kecskés emberek számára a favágást. Herman O. I. 1896.. hogy ott a juhászok (Wallachen) kecskék és nagy számú aprómarha behajtásával és számos fának döntésével nagy károkat okoznak.18 Ügy tűnik. nem vágták a tölgy­ fákat . . . 599. Herman O. Mosón megyei irat jelzi azt. 867. . Tagányi K.

. hogy kecsketartást..24 Máramaros megye úgy határoz." 23 Ügy tűnik. hogy egy-két kecskét legeltessenek a szabad mezőn. mivel ezen. hogy „. A kecskéknek nyári legelésére nézve pedig határoztatott. ahol az erdőknek egyébként kevesebb hasznát leheine venni... A kecsketartás mindazért. K. hanem a szegény­ ségre való nézve. 33 3 .. hogy a kultúra magasabb szintű megnyilvánulásai azokra a helyekre szorítják a kecsketartást. Bár a probléma szélesebb körű elemzéséhez több adatra lenne szükség. 770. II. terméketlen és másféle marhák által járhatatlan.( 1896. a juhokkal jár­ janak . mikor Alsó-Fejér megye megtiltja a kecskék erdei legeltetését. Az utóbbi adatok azt is jelzik. amelyeket másként nem lehet hasznosítani. hogy az egész magashegyi állattartás szociális és geog­ ráfiai kényszer. melyben — ha átté2i Tagányi Tagányi Herman » Tagányi 23 Tagányi 22 23 K. hogy „A kecskék legelése . K. a gazdálkodás színvona­ lának emelkedése kényszerítette a legmagasabb földrajzi zónákba. 1803-ban. viszonylag késői képződmény.. bent pedig a faluban négyei. mivel az ő élelmeknek legfőbb articulusát teszi. . II. 1896. egy ember 10 kecskénél többet a Feke­ te-erdőben is.. . . . skk. hogy egy tehenet tartsanak. és így kecsketartás nélkül használ­ hatatlan havasok és . közönséges falu helyén ne tarthasson. akiknek csak annyi tehetsége nincsen. hogy a kecskét. 840. ahol még állattartás egyáltalán lehetséges. K. mind pedig azért. 1909. jelzi.. ... .. II. . 796—797. 1896.. termő és nevelődő erdős helyeken semmi szín alatt meg ne engedtessék. hogy ." 21 1802-ben Háromszék megye elöl­ járósága elrendeli. mint az extenzív állattartás egyik megnyilvánulását a gazdálkodás szín­ vonalának. aki pedig többet tartani szándékoznék. határban sok kopasz. s hozzáférhetetlen. III. erdők vágynak.mányszéknek. a kecsketartás kapcsán feltételezhető. megengedtetvén azoknak mostani téli legeltetése. .A kecsketartás. Idegen kecskét bevinni keményen tilalmaztassék . hogy a sze­ gényebbekre való tekintettel „ . s a kultúra általános szintjének emelkedése szorította háttérbe. hogy azok a szokott legelőkön. hogy a kecskepásztoroknak az erdőkre fejszékkel járni szabad legyen. . mely egyébként is a magasabb térszínek állata. helyet árendáljon élelmekre. 176. . hogy nem vonatkozik a rendelet havasi és kősziklás helyekre. azoknak megengedtetik."25 Talán nem tévedünk. O. csak a megállapodott szálas erdőben engedtessék meg. ha azt állítjuk.. 1896."22 Felső-Fejér megye elöljárósága 1804-ben úgy határoz. 336. ott is úgy.

így az elles néha a havon történt meg. hogy „Ha őszkor vagy télen legelők és takarmány hiánya miatt a kecskék másképp nem táplálhatok. ahol a nyárról maradt száraz füvet legelték. Gy. 1959.. A pásztor (kozárj) ilyenkor levágta a fák ágait. század végi. 31 Sztripszky H. a földesúr tiszaadonyi kecskenyáját a mintegy 20 km-re levő Mezőkaszony erdejében teleltették. s este hazavíve. -" Herman O. hogy . évi. XXI. 30 Dolha vidékén a kecské­ ket télen is kihajtották legeltetni. pünkösdkor huszadot adtak a prépostságnak.. beregi adat szerint.32 A bakonyi pásztorok a kecskét februárban szerették elletni."2'J Egy XVIII." 26 Az 1807. 1959. L. A túróci prépostság falvairól említik a XVI. úgy etette az állatokat. 286. 1909. A hó leestéig az állatok a falu határát járták.. 1939. 31 A tordai hasadék barlangjaiban is teleltek juhok és kecskék. gyakran a lábuk­ kal kaparva ki a táplálékot a hó alól. hogy azok a vlachok. 1962. mely geográfiai értelemben is a kultúra peremterüle­ teire szorítja annak alacsonyabb rendű megnyilvánulásait. Az éjszakákat a barlangokba rekesztve töltötték.. 1915.: Berezowski. 79. rügyet enni. Ez idő tájt a kiecskés zsákot hordott magával. 147. skk. hogy ezzel az állattal való bánásmód a legtovább őriz­ te az extenzív állattartás hagyományait.. szerepet játszik az alacsonyabb térszínek kulturá­ lis színvonala.. a Juh és Káprák az erdőre nem mehessen(ek).. 30 Csiszár Árpád szíves közlése. 1970.—Bilák I.. csak a legnagyobb hideg és hó idején hajtották őket a faluba. 167.. skk. munkáját idézi: Gunda B. »J Takáts S.. átadta a gazdájának. akik téli időben juhokat és kecskéket legeltettek. ameddig még tuda­ tos tenyésztésről beszélhetünk. hóesés után hajtották őket a hasa­ dékba. 27 Számos nyoma lelhető fel a kecskék téli legeltetésének.. 28 Az erdé­ lyi főkormányszék 1767-ben úgy rendelkezett. s ha az anyaállat felnyalta a fiát. A kecske téli legeltetése régen általá­ nos lehetett." hogy vihar elől az erdőbe hajtsák állataikat. Takács I...telesen is —. t e . 32 Nyárády E." A székelyföldi Zalánfalva gyűlése 1776-ban elrendeli. 302. . míg a ser­ tések a makkról haza nem jőnek . század végén. csupán azt engedélyezte a pásztoroknak. harasztok és csalitokban. 164. A kecske teleltetésének módja alkalmanként szinte súrolja azt a határt.. 24. 1915. az első részletes erdőtörvényünk kitiltotta az erdőkből a kecsketartást. a kecskenyájak legeljenek a cserjések. melyek arra utalnak. 33 Tálasi I. 34 20 21 . beletette azt a zsákba. Imreh I. 33 A Lengyel-Kár­ pátokban a kecskéket — miután a többi állatot a falvak óljaiba Vö. 448.

Novak. így — a takarmányozás 34 35 30 Kowalska—Lewicka. Amint a gida megerősödött. fák és bokrok ágaival táp­ lálkoztak. Ilyenkor szénán. A téli legeltetés ideje és útvonala általában rövidebb volt a nyárinál. közös nyájba hajtották. s az állatok a lábon álló. Tálasi L. A gazdák csak a fialás idejére haj­ tották haza vemhes állataikat. Senki nem őrizte őket. 25.36 A kecskepásztorok szer­ ződése sok helyen még a közelmúltban is egész évre szólt. A pásztor nem mindig maradt kint velük. 35 A téli legeltetés nyomait őrzi helyenként ma is a kecske legeltetésé­ nek rendje. 16. s délután 4—5 óra körül már hazatértek. száraz tippan füvet legelték. 1972. télen is kihajtották. Ott az állatok teljesen vadon éltek. Ilyenkor. hogy — sajátos bioló­ giai adottságai miatt — jobban tűrte ezt a fajta teleltetést. A Bács-Kiskun megyei Kéleshalmon is közös nyájban tartották a kecskét a tél folyamán az elmúlt esztendőkben is. mint a többi. amitől azok nem tudtak legelni. csak förmetegben nem. Ennek oka elsősorban az lehetett. A. s a csordával járt a legelőre. Volt. s naponta más-más gazda ment ki. illetve kevésbé volt megbecsült állat. hogy több falu. Mikor már kevés volt a kecske. délelőtt 9—10 órakor hajtották ki az állatokat. voltak (kozják) nem messze a háztól vagy kicsit távolabb.34 Szlovénia alpi területein régen külön kecskeistállók is. Az Aggteleki-karsztvidék falvaiban még a közelmúltban is gyakorlat volt a téli legeltetés. A Bakonyban a TcecsTce/aZJcának nem volt meghatározott kiverési ideje. akkor a tehenek beszorulása után a kecskéket a télen is kijáró sertések közé hajtották. ha az állatok véletlenül a másik falu határába tévedtek. s is­ mét a többi kijáró állatcsapatba hajtották őket. Télen ugyanis azt sem bánták. a hegyi réteken. Néha azonban a szabadban ellett a kecske. naponta többször rájuk nézett. s csak délután szedte össze nyáját. s legelni csapták a falvak erdei­ be.zárták —. ha olyan nagy volt a hó. csak akkor nem kellett kihajtani állataikat. szalmán. 1939. 656. V. közösen fogadott pásztort a teleltetés idejére. 35 3* . ahol a tél folyamán a hegyi szénát feletették az állatokkal. s a fiatal állat ki volt szolgáltatva az időjárás viszontag­ ságainak. anyjával együtt visszahaj­ tották az erdőre. Tavasszal aztán — ahol már nem volt külön kecskenyáj — széthajtották az állatokat. Volt. A kecske korábbi tartásmódja tehát az egész éves legeltetésen nyugodott. ahol karámba teleltek a kecskék. 140. hogy vessen eléjük a hegyi kaszálókon ter­ mett szénából. 1961. vagy a csordást „külön bérért" szegődtették a kecskék téli legel­ tetésére. gizgazon teleltették ki.

ahol tavasztól őszig a magas­ hegyi legelőkön van az állat. alacsonyabb szintjét jelentette a pásztorkodásnak.alacsony szintjén — csak utolsóként részesedett a szűkös takar* mányból. ha nem is volt túlzottan jelentős. hogy míg a többi állat esetén. lendületével sajátos szimbiózisban élt. ami. főleg juhoknál. A kárpáti adatok arra utal­ nak. s az istállózó tartásból. Hasonlóan a takarmányozás teljes hiányára utalnak azok a dél-erdélyi adatok. 36 . hogy léte elsősorban kísérője. melyből csak utol­ sóként részesedett ez az állat. felkészülést. tartásának színvonala még az adott állattartó kultúra általános szintjét sem éri el. A tartásmód extenzív voltát a szűk takarmánybázis tette szükségessé. A Mediterráneum térsé­ gében domináns állattartó szisztéma. rendszerük árnyékában. addig az ezen állatokkal együtt legeltetett kecske tartásmódja elté­ rő. azt. A kecskéket lényegében az alacsonyabban fekvő erdős zóna területére hajtják a magashegyi legelőkről: a falvak körüli erdők­ ben teleltetik őket. amely azok sodrával. s mégis. hogy a kecske­ tartás. de biztos volt. a gondoskodás teljes hiánya esetén is hasznot hajtott. skk. gazdasági-szociális-kultu- 37 Földes L..A tartásmó­ dot tekintve olyan kísérője volt tehát a kecske tartása más állatfaj­ tákénak. majd ősztől a faluban vagy a falvak közelében levő hegyi szállásokon feléli az összegyűjtött takarmányt. amelyek szerint a Déli-Kárpá­ tokból — a nyári legeltetés után — a kecskéket is behajtották az Al-Duna árterére. A kecske tehát alkalmanként még a vándorpásztorkodás rend­ jében is a primitívebb formákat őrzi. gyakran még más állatokkal való. a szakirodalom által Almwirtschaft. 37 Ha megfelelő takarmány esetén gondoskodtak is mindenütt a téli takarmányozásról. ínségesebb idők­ ben újra csak a kecske szorult a tartásmód legextenzívebb keretei közé. a transhumance zömmel éppen a juh és a kecske tartásán alapult. Alpwirtschaft néven számontartott magas­ hegyi pásztorkodással találkozunk. má­ sodlagos velejárója más állatok tartásának. 1968. 231. s mely nem igényelt az állattartó üze­ mektől és a pásztoroktól külön befektetést. A Kárpát-medence térségé­ ben tehát sajátos kísérője a kecsketartás az állattartó kultúrának. A legeltetéssel kapcsolatos adatok azt is jelzik. amely mindig a geográfiai viszonyoknak. A legeltetés évi ritmusa azonban csak az utóbbi időben igazodott — a közös tartás miatt — más állatcsapatokéhoz. járulékos együtt-tartás ese­ tén is. s ott teleltették őket. mint a do­ mináns állatállomány tartásmódja. Ez a tartásmód azonban a kecske másodlagos vol­ tát is jelzi az állattartásban*.

Szemesterményt és jobb minőségű szálastakarmányt csak akkor kapott. A kecske számára való takarmánykészítésnek nem alakultak ki ha­ gyományai. s csak akkor. ló). Legfeljebb arra figyel­ tek. s ezt a takarmánymennyi­ séget — részletekben — még háton is haza lehetett hordani. ház körül tartják. Ennek oka azonban külső kényszer (legelőhiány). hogy számára a górés. vagy feltették az ól padjára (8. s egyéb. mint egy szarvasmarha. Ennek elle­ nére. babha­ jat. az még az árokparton is leka­ szálta a gazamuzát a kecskének. s a kecsketartás jelentőségének csökkenésével került elő­ térbe. ha az fölöslegben volt. illetve a szarvasmarha ezt kevésbé kedveli. répát. moslékkal is táplálták. a téli legeltetést egyre inkább az istállózó tartás váltotta fel. Ebben az esetben az állat tartásának sajátos. amely az állattartó kultú­ ra legkorábbi. zabot. ott a kecske azok takarmányából kapott. s a falvak új gazdasági szisztémájában a kecskének gyakran már nyáron sincs helye a legelőn. s főleg ott játszik lényeges szerepet. A tudatos tenyésztői gyakorlat. melynek jelentősége elhanyagolható a legeltetéshez ké­ pest. ahol az ál­ lattartásnak nem voltak számottevő hagyományai (bányászok. kép). Egy kecskét három mázsa szénán. Hazánkban az állomány számának és jelentőségének csökkenésével párhuzamosan. a kecsketartásban a takarmányozásnak mindmáig másodlagos szerepe van. s a hagyományos állattartó kultú­ rák átalakulása természetesen új feltételeket jelentett a kecsketartás számára is. vagy süllyed vissza a maga primitív szintjére. Megetették vele a konyhai hulladékot. A kecske szénáját alkalmanként külön kis boglyában tartották. mun­ kások. Emellett kukoricaszárat. Ahol más állatokat is tartottak (szarvasmarha. A takarmányozás szerepe a legeltetési lehetőségek csökkenésé­ vel került előtérbe. még istál­ lózó tartás esetén is.ralis szintnek megfelelően igazodik más állatok tartásához. illetve a hagyományos paraszti üzem­ szervezet hiánya. ki lehet teleltetni. Akinek nem volt kaszálója. mert azt jobban szereti. intenzív formája valósult meg: a kecskét egész évben ólban. gurdajos. ropogós hegyi szénát válasszák külön. ez a feladat nem jelentett megkülönböztetett munkát a paraszti gazdaságban. ha nem volt elegendő az állat számára a legelőn megszerezhető táplálék. A hagyományos gazdálkodás idején a kecske takarmányozása télen is csak a legeltetés kiegészítéséül szolgált. nem mezőgazdaságból élő rétegek kezén). A gondosabb gazdák abraknak darát. kukoricát adtak álla- 37 . A kecske istállózó tartása a kecskeállomány szá­ mának. hogy három-négy kecske fogyaszt annyi takarmányt. legarchaikusabb rétegét jelenti. Azt tartják. csillagfürtöt adtak az állatnak.

44. Herman O. század végi szótáraink külön említik a kecskeakol. Közös ól sertések és kecskék számára (Teresztenye Borsod-A. kecskeistálló (caprile) nevű objektumokat.. 38 néprajzi pár­ huzamok alapján azt kell gondolnunk. megy?) taiknak. Építmények Az állat tartásmódjából következően a kecsketenyésztés épít­ ményeiben igen szegény. Az utóbbit nyáron kapták a pányván. hogy ezek csupán funkció­ jukban különbözhettek más állatok számára emelt építményektől. kép.-Z. 33 . I. ... alföldi területen az akácfa lombja szolgált takarmányul. Napjainkig megmaradt a kecske takarmányozásában a lombtakarmányok szerepe. Bár a XVI.—Simonyi Zs. állattartásunk ezen rétegének nincs sajátos építménye. 1914. Hegyvidéken főleg a tölgyfa és cserfa.iH Szarvas G. 192—193. az előbbit télre gyűjtötték és szárították be.8. s ez teszi lehetővé. illetve ólban tartott kecskék. hogy — a sertéshez hasonlóan — a nem mezőgazdaságból élők is tartsák. A kecske takarmányában is rend­ kívül igénytelen.

• V • " 10. kép. „Cserény" (nyári állás) juhok és kecskék Szolnok megye) számára (Tiszainoka.9. kép. Kecskeol (Tiszainoka. Szolnok megye) 39 .

Kecskeól (Csépa. Kecskeól és -takarmány-tároló (Rakacaszend. megye) 12.11.-Z. Szolnok 40 megye) . kép. Borsod-A. kép.

41 . 22. Uzdiszentpéteren 1647-ben a sztringán levő juhokat és kecskéket is őszszeírják. 1939. 609. Makkai L. Borsod-A. bokor. barlangok nyújtottak némi védelmet az időjárás viszontagságai elől. az állatok számára erdők. megye) A teleltetés ismertetett rendje arra utal.40 A székelyföldi Szemerjefalva falutörvénye 1771-ben a kö­ vetkezőben renaelkezik: „A mind hogy ennek előtte úgy ez után is Szent György naptól fogva Szent Mihály napig Fejős Juh és Fejős 39 40 Tálasi I.-Z. 39 s korábban már idéztünk ada­ tot a barlangi állattartáshoz is. hogy gyakran az épít­ mények teljes hiányával kell számolnunk. A Bakonyban még az 1930-as években is csak fa.13. Porumbák inventáriuma 1638-ban esztenán levő juhokat és kecskéket említ. kép. 485. A havasi területeken — hasonlóan a juhászathoz — az esztena és az esztrenga volt a kecsketartás építménye is. szakadék adott enyhelyet a kijáró állatoknak. 1954.. Kecskeól (Varbóc..

Etetőrács a kecskék számára. Bács-Kiskun megye) 15.14. kép. (Szelevény. Szolnok megye) 42 . kép. Földbe ásott kecskeól (Kéleshalom.

ahol juhászat folyt. Az istállóban kap helyet. hogy ne húzgálják maguk alá (15. A kecskeólak be­ rendezése igen egyszerű.. 1915. melyek a hagyományos építőanyaggal és építőtechni­ kával készülnek (12—14. . 150—151. kép). 147—148. addig az ország belsejé­ ben. melynek révén a földművelő falvak a hegyes határrészek talajának javítására hasznosították a kecskét is/»4 Ennek jelentősége azonban másodlagos lehetett. ahol kisebb méretű vályút használnak. illet­ ve a közösségi állattartás és a havasi tejgazdálkodás ezen módját. 166. ott az egykori akol. vagy egyszerűen a földre dobják le a takarmányt. ahol korábban nem tartottak más állatot (11. 2993 303. 113. rácshoz. kecskeistálló. 1943. 1961. különösen az alföldi jellegű területeken az építményeknek az: előzőektől lényegesen eltérő képe áll előttünk. aztán felszedték a felszere­ lést.42 Dolha vidékén a juhokat és kecskéket gallyakból font akolban tar­ tották. Általában rácsba teszik az állatok elé a takarmányt. Míg a hegyvidéki területeken. hanem a kinek Marhája ilyen vagyon. s a Kárpátok havasi területein a kecsketartás építményei közösek.Ketskének nem szabad bejárni a Faluba fejni.. vagy földbe vert karóhoz.. 1871. A berendezéajfcz tartozik 42 43 44 " Imreh I. szállás. Sztripszky H. hodály szolgál enyhelyül számukra. az új helyen másikat készítettek vagy a régebbről ottmaradtat használták/' 3 Szórványos történeti adatok és néhány helynév utal arra. Roska M.: Földes L. az országot övező erdős zónában. kép).. 1957. és továbbálltak. kecskehodály. állás.—Bilák L. Földes L. alkalmi megoldások. Az akol a helyén maradt. tartozik azt Esztenára adni" 41 Máramaros megyéből Roska Márton ad hírt a közös juh. amíg tartott a legelő. a kisebbikben bárányok. skk. Székelyföldről Földes László ismerteti ezeket az építményeket. vagy kötéllel kötik a jászol­ hoz. A kecskéket lánccal. de használják kecskeólként a régi disznós ólak fiókjait is. Ezeken a terüle­ teken — elsősorban a hagyományok hiányában — a kecske általá­ ban más állatok óljait örökli (9—10.és kec&keesztenákról. formailag is megegyeznek a juhászatéval.. Külön kecskeól csak ott épült.. kép). Az így készült ólak a népi építkezés legprimitívebb elemeit vonultatják fel: hulladékanyagokból összerótt. 43 . Más állatok építményeivel való ro­ konságukra utal elnevezésük sokfélesége is: kecskeól. 1959. Az akol két részre volt osztva: a nagyobbikban a juhok és kecskék voltak. 284. hogy a Felvidéken a kecsketartás építményei közé tartozott a kosár is — együtt a juhászattal —. cserény. kecskeakol.. de van. Vö. kép). A szállás két-három hétig volt egy helyen.. Korponay J.

48 Bökönyi S. a nem mezőgaz­ daságban élők esetében lehetett a legszámottevőbb/' 9 A kecske itt minden bizonnyal a családok napi tejszükségletét volt hivatott ki­ elégíteni. vagy a ház körül tarthat­ ták a kecskét. nyaranta alkalmanként zöld levelekkel almoznak. hogy ezen típus mibenlétét a „szegényember tehene" kifejezés érzékelteti leginkább. 320. 51. ö Barth J. hogy az alföldi jellegű területek állattartá­ sából igen hamar kiszorult a kecske. 44 . A másik jellemző forma. Enyedi Gy. 1974. Bökönyi S.. ágas vagy edény (lásd alább). 45 valamint a geográfiai viszonyokhoz iga­ zodva. 293. s ehhez kapcsolódhatott a végvárak gazdálkodása is. 331. a tartásmód és a haszonvétel eltérő formáit is jelentették. s hozzákapcsolódva az építmények típusai a kecsketartás tájanként eltérő formáit rajzolják meg.)48 Űgy tűnik. 294—295. A naponta hazajáró állatokkal. A szegények számára az uraság adott kecs». századtól kezdődően kialakultak. két.. összeírások azt igazolják.. Földbe vájt ólak esetén az ól végén nyárra kibontják a talajt. mely annak eredménye. 1961.. lényegében hasonló jegyeket mutat az ország középhegységi területem. illetve részben ennek következménye. Meleg nyári éjszakákon — főleg az alföldi falvakban — nyitott oldalú nyári állásban. századtól fogva ugyancsak önálló típussá szerveződött. amit az összeírás fel is tüntet. mely — alkatánál fogva — nemigen érezte jól magát az Alföld vízjárta legelőin/'7 Ehhez járult az is. 53—54. a hasznot csak így biztosíthatta.. 1968. 50. 1960. 47 Vö. "> Bökönyi S. hogy az Alföldön a kecske a szegény családok. ' w Belényesy M. egész állattartó kultúránkban táji típusok jöttek létre/' 0 melyek évszázadokon át. Már igen korán kialakulhatott a kecsketartás alföldi típusa. (Kivételt a török hódolt­ ság alföldi falvai jelenthettek. 1964. 1956. Az eltérő tartásmód. E táji típusok minden bizonnyal már a XIV. Az álla­ tok alá szalmával. 67—68.... s az egész erdős zónában. száraz lombbal. ahol jelentősebb lehetett a kecske­ tartás. amely a XIV—XV. s a helyhez kötött falu­ települések kialakuló rendszerének az állattartás egészét érintő hatásával párhuzamosan.. s a falusi kézművesek életmódjához kapcsolódott. nyári jászolnál hálatják a kecskét is. amikor a feudalizmus megszilárdulásával.. hogy szellősebb legyen. Belényesy M. hogy az alföldi területe­ ken a feudális kori jobbágygazdaságok üzemszervezetében nemigen volt helye és funkciója a kecsketartásnak. a városok — mezővárosok iparosai'. 1968.: Belényesy M„ 1956. skk. skk.még a sózásra szolgáló vályú.

s a földművelő életmódhoz kötődő állattenyésztés nyomai is. a hegyvidékek vonulatát követve. 55 IIa B. Ez a tartásmód legteljesebben az észak­ keleti peremterület vlach-jogú pásztorainak kezén virágzott.. s benne egyaránt felbukkannak migrációs elemek. 51 Nyomon követi az északi hegyvidék vonulatát. mely szintén összekapcsolódik az erdős zóna feletti régió juhászatával..)53 Végigkövethető a kecsketartás jelentősége az ország észak­ keleti részét övező hegyvidéken. 1960. kiterjed az egri vártartomány hegyes területein. hogy ez a tartásmód olyan területet hasznosított. 10—11..50 Az összeírások tanúsága szerint alkalmanként itt is a szegénység velejárója volt a kecsketartás. sziklás határú településeken jut. 395. A kecskék a juhokkal együtt tavasztól őszig az erdei szálláson voltak. Földes L. I. 329. 1975. 1954. annak kísérője. Tekintettel arra.. &1 Andrásfalvy B.. 45 . I960. amely másfajta művelésre nem alkalmas. 56 K.55 Hasznukat elsősorban a tej jelentette. 150. 767. 392. 295—296. a Bakonyban..56 Ez a forma átmenetet jelent a havasi pásztorkodás és az alföldi területek népének állat­ tartása között. N. bár — mint jeleztük — a havasi pásztorkodás ezen rétegét viszonylag késői fejlődés eredményének tartjuk... 1975—1977. általánosan azonban a közösségi állat­ tartás megnyilvánulása. 1968.. •" A már említett két forma mellett a harmadik táji típusnak.. 294. 54 Csupán néhány forrást említek: Makkai L. Prodán. N. Tálasi L... skk. Kiss I. 1969. 138. számszerűen igazolható a kecskeállomány magas létszáma Heves és Borsod megyékben. Történeti adataink alapján ennek a típusnak az 'elterjedése is meg­ rajzolható.. 33. I. részben földművelő népesség kezén számottevő kecskeállomány volt. Maksay F. 1968. IIa B. Nyugat-Dunántúlon. 9. stb. 1960.. A kecsketartás gyakran itt is össze­ fonódik a juhászattal. 1959.Részben juhászok. 52 Sugár I. 1939. 1957.. Kovács LÍ. Kiss L.. Kiss I. IIa B. 52 (Borsodban az 1598-as juh dézsmajegyzékben számbavett állatállománynak csaknem 20 százaléka volt kecske...54 E típus tartásmódjában az erdei legeltetés játszotta a fő szerepet. vannak nyomai Bara­ nyában. A tavasztól őszig M Belényesy M„ 1954. amely az északkeleti országrészben kosarazás révén — közvetlenül a földművelő életmódhoz kapcsolódott. Zimányi V. itt őrizte meg legtovább létjogosultságát a kecske­ tartás. IV. a havasi kecsk'etartást tarthatjuk. Nagyobb szerephez a köve­ sebb.. melyet a — jelentősebb volumenű — juhászat hasz­ nával együtt dolgozta fel. 53 N. 1970—1976. leggyakrabban a juhászathoz kapcsolódott. de sze­ repet kapott a paraszti háztartásokban is. D.

A korábban idézett konkrét adatokon kívül: BerezowskJ. skk. 46 .. hogy egy-egy terü­ leten mennyire épül be az állattartás a gazdálkodás kötött rendsze­ rébe. főleg ártéri téli legelőkre hajtották. Földes L„ 1957.havasi legelőn tartott állat haszna a tej volt... V. mely a nagyobb európai méretű pásztorkultúra vérkeringésébe elsősorban a juhászattal. A ha­ vasi legelőkről a falvak istállóiba hajtották teleltetni a jószágot.. A havasi legelőkről az állatokat a mélyebben fekvő. 4. 162—177.. amikor már tiltott a kecsketartás. ahol a tél folyamán felélték a hegyi rétek takarmánytermését. (A korábbi konkrét adatok ezt már vázolták. E tar­ tásmódban is meghatározott szerepet játszhattak a vlach-jogú pász­ torok. s a kisállatokra alapozott állattartó kultúra egész vonulatának nem domináns összetevőjeként illeszkedik be. 1959. arra az is utal. Novak. 57 58 59 Szabó I. Hogy a magashegyi területek főleg kecsketartás révén lettek hasznosítva. s a juhászat — Földes László által felvázolt — formái között van.. 3. melynek feldolgozása a közösségi tejgazdálkodás sajátos formáihoz kapcsolódott.58 Ebből ered az a — csak részben igazolható — hasonlatosság is. Szabó I„ 1975. 57 A tavasztól őszig havasi legelőn tartott állatállomány fenntartására az év másik felében a tartásmódnak többféle variációja kínálkozott. 98. hogy Szlovénia egyes területein a hegyi pásztorkodást és az azzal járó tejgazdálko­ dást kozarenie (kecskepásztorkodás) névvel jelölik. illetve mennyire független attól. ahol az állatok a falvak körül fekvő erdőkben teleltek. A havasi legelőkről az alacsonyabban fekvő erdős zónákba hajtották a kecskéket.) 1. Földes L. hegyi szállásokra hajtották az állatokat. ami a kecs­ ketartás ismertetett táji típusai. 1960. 35. 1976.. stb. amelyek egyúttal azt is jelzik. melyek aligha oldhatók meg csupán egyetlen — s nem is a legfon­ tosabb — állat tartásának néprajzi vizsgálatával. 35. akiket a havasi területek birtokosai szívesen láttak az egyéb hasznot nem jelentő területeken. Wolskl. Esetünkben azon­ ban az adatok egyértelműen hangsúlyozzák a táji adottságokból adódó eltéréseket. skk. Az első két esetben a pásztorkodás kárpáti és alpi formáival. A havasi legjelőkről a faluhoz közeli.. K. 149. 2. egyértelműen a tartás­ mód extenzív összetevői dominálnak. skk. az utóbbiban a mediterrán területek transzhumáló állattartásával tart kapcsolatot a közép-európai állattartás. Azokon a területeken. skk. 1975.59 A bemutatott típusok az állattartás általános kérdéseit érintik. Szabadfalvi J. L. 1968. 1970. s a pásztort még akkor is kozámak nevezik. ahol a kecsketartás komolyabb jelentőséggel bírt. 149.

47 .60 A felvidéki falvakban még a szegényszeren egy barázdán élő jobbágyoknak is voltak kecskéik. Az urbárium megkülönbözteti a gazda saját kecskéjét. 447—448.01 A XVII—XVIII... Takáts S. Az urbárium tanúsága szerint főleg a kézművesek H0 ßi 62 Szabó I. 329—331. A kecske tartását tiltó rendelkezésekkel szemben mindig fellép annak tudata.. Ebbe a gazdaságtípusba a falusi. E típusokat nem a tartásmód különbsége választja el elsősorban egymástól. sőt még kecskéik sincsenek". . hanem az állatnak az egyes gazdálkodó üzemek szerkezetében játszott sze­ repe. a kecsketartás — a tejhaszon révén — élelmezésük egyik alapját jelenti. akkor ennek visszavonását a gazdák testületi­ leg kérték. Bárth J. ami az uraságé. Amikor például 1813-ban Szentgálon elrendelik a kecskék kiirtását. s a mindenkori társadalom perifériájára szorult emberek. században a gömöri falvak szegényebb népességé­ nek éppenúgy „tehene" a kecske. 1940. Űgy véljük." 62 A kalocsai Sárköz falvainak 1725-ös urbáriuma arról tanúskodik. században olvashatjuk. hogy van. 345. Ugyanez az adat hívja fel a figyelmet arra. (Földes László szíves közlése. a táji típusokat taglaló. Zselici parasztok panaszaiban már a XIV. akinek szüksége van a kecskére. szegény családok Alacsony szociális szinten élnek. 1974. 406.. özvegy és árva maradékaik a ketskék tejével tápláltatnak.. A kecsketartó gazdaságok típusai Eltérő formái alakultak ki a kecsketartásnak az állattartó gaz­ daságok típusai.2.. hogy a kecsketartás már ekkor nagy jelentőséggel bírt az iparos népesség kezén. . A gazdák is oly szegény rendűek. akik tehe­ neket nem tarthatván. mivel „ .. Az egyes típusoknál természetesen némileg eltérő képet mutat a tartásmód is. szociális helyzete alapján is. a) Csak kecskét tartó. s a nála levőt. ahogyan a Sárköz jobbágyainak.) IIa B. s a hegyvidéki területeken. Egyaránt kimutatható ez a típus az elmúlt évszázadokban az alföldi falvak szegény népességénél. jelentősége. 1915. s az előző. 10—11. hogy „lovaik. együtt adhat teljes képet. mert lét­ feltételét jelenti. I. Zólyomi J. hogy a telepes falvak népessége a földesúrtól kecskéket is kapott. Tálasi U 1939. minden bizonnyal létalapja megteremtésére. mezővárosi és városi népesség legszegényebb családjai tartoznak. 19.. 1968. hogy a kecsketartás törté­ neti formáiról ez a fajta metszet.

Gunst P. de nagy téli fagyok esetén még a lakószobába is beengedték az állatot. de legelőhiány miatt kevésbé terjed. 397—398. tisztviselőtehén. később egyre inkább a pányván és ólban való tartásra alapult.—Beránné.. 149. így egy sajátos. hogy „Ujabban tejelő kecs­ kékkel is folyik a kísérletezés. a hagyományos kultúra elemeit új. nyereg j ártó. (Az adatért Bodó Sándornak tartozom köszönettel. 1974. s mivel olyan rétegek kezén is élt. alkalmi elemekkel ötvöző formája alakult ki az állattartásnak. 07 Wolski. II. 67 88 «3 Barth J. s elterjedt tartása a kialakuló ipari körzetek és bányavidékek munkássága kezén is. Ez a forma a hazajáró állatcsapatokkal (alkalmanként külön nyájban) való legeltetésre.azok (molnár. fákhoz kötve. hogy gyermekeiket fel tudják nevelni. 4í\ . A II. 1976. 1976. Ez a forma nem illeszkedik be szervesen a paraszti gazdálkodás hagyo­ mányos kereteibe. szabó. s ebben megjegyzi. varga). 154—155. az 1950-es években kommunista tehén.66 A XIX.. Lengyelországban például főleg a kisvárosok zsidó lakossága tartott kecskét a XX. ahol a szegény özvegyasszonyoknak a faluközösség kecskét vásá­ rolt. Gunst P.) l!c Wolski. árokpartokon. hasonló szerepet játszott a kecske másutt is a szegényemberek életében. Ez a forma nem csupán hazai jelenség. világháború után volt olyan alföldi falu... K. 1976. század első harmadában a földtelenek és a törpeparcellán gazdálkodók kezén volt a kecskeállomány zöme. ahol a pa­ raszti állattartásnak nem voltak hagyományai. de egyébként gondot okoz a legeltetése. 63 Szeged környékén a szél­ molnárok is szívesen tartottak kecskét maguk körül. század utolsó har­ madában a német iparvidékeken az államhatalom tudatosan propa­ gálta a kecsketartást az ipari munkásság körében. s teszi őt gúny tár­ gyává. Megítélését jelzi a proletártehén. Nehéz szociális helyzetben elnézik a tartását.. Sztálin tehene gúnyneve is. Éjsza­ kára a házak pitvaraiba zárták őket. 373. Állataikat főleg pányván legeltették a városon kívül vagy kerítésekhez.65 E típusnál a kecske a szegénység kényszerű velejárója. Sokszor felügyelet nélkül csavarogtak a kecskék a kisvárosok utcáin. gyakran nincs is mellette más állatuk. Nemes É. 1976. 508. században.6'' A XX." Román J. 320—321. sz. akik kecskét tartanak. lenézést is jelent gazdája számára.. 1970.. M Bálint S. 161. s csak este hajtották őket haza fejesre. mely megvetést. K. Miskolc város bírósá­ ga 1923-ban jelentést tesz a polgármesternek a munkások szabad ide­ jének hasznosításáról. irat. alkalmanként közös városi legelőn.

Tiszazug falvaiban. hogy az egész juhállomány- 68 G9 70 71 72 Maksay F.70 Az 1950-es években még viszonylag gyakori volt. akik nyaranta pányván legeltették az állataikat a szőlőben. A gazdál­ kodás egész szerkezetének kihasználatlan „üres tereit". a haszonvétel a juhokéval együtt történt. A juhok mellett — kisebb számban — gyakran tartottak kecs­ kéket is. Számottevő volt azon parasztgazdaságok kecsketartása. szerepet játszott a juhá­ szat. értékesítési feltételektől. 1939. s — minden bizony­ nyal — helyi szokásoktól is függ. Szívesen tartottak kecskét az alföldi szőlős­ gazdák. A XVI—XVII. 27. Recens néprajzi adatok mellett igazolják ezt feudális kori összeírások is.. 1959. Aki teheneit rideg gulyára járatta. 1959. skk. 46. mert tartása nem igényelt semmiféle felkészülést.) 72 A juhok és a kecskék aránya a gazda­ ságokban változó: az általános kulturális és szociális színvonaltól. az családja ellátására kecskét fejetett.71 Ezen gazdaságok üzemszervezetében a kecske nem játszott meg­ határozó szerepet. A juhos és kecskés gazdák alkal­ manként külön választhatók: az tehát. de néhány darab minden parasztcsaládra jutott. A szendrői uradalom adatai. Tálasi I.. 489. s a településektől távoli legelő­ kön tartott állatcsapatokra. olyan terü­ leteket hasznosított. 1962. Vö. Földes L. a legelőviszonyoktól. ahol a gazdálkodás üzemszervezetébe beépült. 68 A történeti ada­ tok azonban elsősorban azt igazolják. 11. (Egyaránt igaz ez a naponta hazahajtott nyájakra. a kecske a többi állattal megélt. kecskéjét kevés számú família birtokolta ugyan. Csupán azért tartották...b) Komplex üzemszervezetű parasztgazdaságok kecsketartása Nagy állataik mellett gyakran tehetős parasztgazdák is tartot­ tak néhány kecskét. hogy a töredéktelken gazdálko­ dók. Sgy. 69 A Bakonyban a tehetősebb gazdáknak is voltak kecskéik. hézagait töltötte ki. amit a többi állat nem vett igénybe. Az istállózó szarvasmarhatartás azonban háttérbe szorította az állat­ tartás ezen ágát. a jómódú gazdák üzemeire — bár előfordult — régen sem volt jellemző a kecsketartás. s kis számú szarvasmarhát tartók birtokolták a kecskeállomány zömét. Hegyvidékeken a kecskék száma olykor megközelítette a juhokét. században a hegyi lege­ lők sokezer juhát. s tejét fogyasztották.: Maksay F. hogy a tejbeszolgáltatás miatt az adómentes kecske tejével szapo­ rították a tehéntejet. 49 4 .

77 Wolski. 593.hoz viszonyítva nem magas a kecskék száma. c) Pásztorok kecsketartása Mindenféle állatcsapatot őrző pásztorok tartottak alkalmanként néhány kecskét nyájaik között. < Petercsák T. K. a juhásznak éppen úgy lehetett kecskéje. 1978. A lengyel Kárpátokban a meddő birkanyáj akban a pásztorok kecskét tartottak.73 Település Viszló Szentjakab Szend Szendrő Rakaca Meszes Martonyi Horváti Debréte Telekes bárány 35 41 111 90 83 15 67 18 8 103 gida 14 71 82 40 49 15 63 16 9 67 Az adatok azt is jelzik. hogy a kecsketejnek szerepe lehetett a pásztorok élelmezésében is.. 1914.. 154. 70 Gönczi F. nem ad egyértelmű képet az állomány megoszlásáról. 7 / 73 50 . 64.és kecskeállomány zömét a települések lakóinak szűk rétege birtokolta. 34. 1939.75 A kecsketartás a pásztornép kezén élt a legto­ vább. Általában 3 tejelő kecskét jelöltek ki erre a célra. 1959. do­ boz e/416. Vajkai A. falu­ közösségek nyájait is.. mint a makkos kondásnak. 46. ők akkor is tartottak kecskét. 70 Ha­ sonlóan ott volt a pásztor kecskéje más népeknél is a legeltetett állatok között. hogy a juh..77 Sugár István ki jegyzése: Heves megyei Levéltár XII—III/c.. hogy a falvak pásztorai gyakran a legszegényebb emberek közül kerültek ki. hogy legyen számukra tej. Ebbe a típusba sorolhatjuk az erdélyi és felvidéki falvak. 74 részben arra figyelmeztet. akiknek járandóságai közé tartozott a kecsketartás. mikor másnak tiltották. 1976. 9. "> Tálasi I. Érdemes kiemelni néhány borsodi falu idevágó adatát az 1594-es juh dézsmajegyzékből. Ez részben arra utal.

mint a paraszti üzemek esetében. 1959. s alkalmazkodott az illető régió állattartó kultúrájának fő vonásai­ hoz. valamint ab­ ban. A majorságok kecsketartására utaló adatok is az ország perem­ területeinek jelentőségét hangsúlyozzák. Ezek után éppúgy huszadot fizettek. Ahol a földrajzi fel­ tételek a legelő hasznosítását ily módon lehetővé tették. hogy a gazdálkodó üzem szervezetében kevésbé volt meghatá­ rozó tényező.. 1915. 1961. Takáts S. mint birkáik után. meddőből meddőt ad. 1909. Prodan. ott — az allodiális gazdálkodás történeti szakaszainak megfelelően — a föl­ desúri gazdaságok állattartásában is szerepet játszott a kecske. . Számottevő kecskeállo­ mánnyal rendelkeztek a Rákócziak kelet-magyarországi uradalmai. 1968..79 1652-ben a Murányi ura­ dalomban lakó pásztorok pünkösdkor dézsmát adtak a kecskékből is.. s volumenében külön­ bözik a komplex parasztgazdaságok kecsketartásától. stb. Maksay F.82 de vannak adatok a Rohonc-szalonaki uradalom. együtt a juhászattal. 129. Zimányi V. mely lényegében egybeesik a középhegységi és havasi kecsketartás táji típusával. 152. 1970—1976.. d) Majorságok kecsketartása Ez a típus csupán a birtokos jogállásában. 307. Idézi: Herman O. 83 a csákvári uradalom. 1915. s a Nádasdyak dunántúli birtokai. kecskéből kecskét a sztrongába. hogy a vlach-jogú pásztorok nyájaiban nagy számban volt kecske. • . Liptó és Árva megyék területén élő vlachok minden esztendőben 100 kecs­ kéből 5 ürüt (castrones) tartoztak adni. mint a paraszti gazdasá­ goknál: a kecsketartás itt is alapvetően extenzív keretekre épüli. 304. Takáts S." 81 Kétségte­ lenül ez utóbbi volt a kecsketartás — volumenében — legszámotte­ vőbb formája. 80 Hasonlóan Felső-Verecke területén „ .N Lényegesen nagyobb volumenű kecsketartással kell számolnunk a vándorpásztorok kezén. mely területek egyébként is a kecsketartás központjai voltak. Nincs okunk magasabb fokon szervezett állattartó kultúrát feltételeznünk ebben az esetben. a lékai uradalom 84 majorságainak 78 79 80 81 82 83 84 Belényesy M. minden juhos ember pünkösdnapra 25 fejős juhból bárányostól egy fejős juhot bárányostól adni tartozik. • 4* 51 . s mindegyik mellé sajttal és nemes pénzzel tartoztak. s számos adat mutatja.. 1954. .. Makkay L. D. 311. 78 A Vág jobb partján. 33. 277. 62....

s a tejéből készült sajt. de gazdára talál az állat bőre is. A munkácsi uradalom 1638. de az.kecsketartására is. Az új feltételek között azonban már nem őrzik a tartás régi hagyományait. 147. 16 cáp.. a mezőgazdasági nagyüzemek < vonatkozásban is e M Makkai L. évi inventáriuma a beregszászi majorból a következőket tartal­ mazza: „Majorsági juhok: 948 fejős. utal a kecs­ ketartás jelentőségére. 88 Elterjedt volt a kecsketartás a környező országok földesúri gazdaságaiban is.89 i e) Szocialista mezőgazdasági üzemek kecsketartása Az elmúlt évtizedekben néhány mezőgazdasági nagyüzem — el­ sősorban egy-két hozzáértő szakember munkájának eredménye­ ként — helyet adott a kecsketartásnak. 1954. K. 1973. 52 . 1976.87 A majorságok mellett számottevő lehetett a várak kecskeállo­ mánya is. 80 kos. 188 fejős. A havason 20 meddő juh. 58 idei cápolló. ami — hasonlóan a majorságokhoz — részben a dézsmából táplálkozott. A sümegi adatért Bodó Sándornak tartozom köszönettel. A kecske majorsági állatállományból való részese­ désére érdemes néhány példával utalni. 17 tavalyi kos és cáp. 101. 263 szarvasmarha és 65 ló mellett 88 kecskét talált. század fordulóján külön pásztort tartott a kecskékhez. 65 idei nőstény olló. 3 idei bárány jutott dézsmába. 329 idei kosbárány. 1954.. stJ Wolski. hogy például a sümegi vár a XVI—XVII. 294—295. 88 Bökönyi S„ 1968. 434 sertés.. 68 meddő kecske. 1975—1977. w Makkai L. Űjra kelendő — csemege­ ként — a kecskehús. 185 meddő juh. Sugár I. 87 Faragó T.." 85 1643-ban a Rákócziak makovicai uradalmának majorjaiban: 80 öreg juh öreg kos idei jerke idei kos öreg kecske örteg bak idei kecske idei bak 432 37 130 132 78 3 16 26 Az edelényi Sápi-pusztán 1762-ben a vagyonleltár 825 juh. 331... 432 idei nősténybárány. 130.

s a borsodsziráki Bartók Béla Tsz kí­ sérletei a legismertebbek. melyben Bodó Lajos ny. A szakemberek szerint az új fel­ tételek között való kecsketenyésztésben számottevő anyagi lehető­ ségek rejlenek. a felvásárlás és értékesítés rendszere azonban ma még nem kellően kidolgozott. s nem elég szervezett.90 A várpalotai Jószerencsét Tsz.felhasználják a zootechnika legújabb eredményeit. egyetemi docens és Szendrei Mihály főállattenyésztő munkájáé a fő érdem. s nagy gondot fordítanak a — főleg svájci és német behozatalból származó — faj­ tiszta törzsállomány kialakítására. 53 .

toggenburgi..1 A századfordulótól kezdve jól megfigyelhető egyfajta tudatos tenyésztői törekvés. Külső jegyei alapján jól felis­ merhetők benne a saanenthali.. 401. Bodó L. 1959.) Az. fajtákra jellemző vonásai­ kat nem lehet egyértelműen kideríteni.. mely elsősorban rövid sző­ rű. melyért ezúton mondunk köszönetet. 340. A TARTÁS TECHNIKÁJA 1. (Talán éppen a fajták isme­ retlensége. Kecskeállományunk hihetetlenül vegyes összeté­ telű. objektív okokra vezethető vissza.. hogy ilyen gazdag szókincse alakult ki a különböző színű állatok megjelölésének. 2 Ez azonban számszerűen csupán az állomány töredékét érintette. skk. a zöme továbbra is igen vegyes összetételű maradt. csak az adott területen belül különítenek el vele eltérő külső jegyeket viselő állatokat. Helyen­ ként fehér magyar kecskét. alföldi kecskét és hegyi kecskét emle­ getnek. kép).IV. fajtiszta egyedek tartását részesíti előnyben. Vö. 54 .: Állattenyésztési enciklopédia II.. száza­ dunk első harmadában a délvidék felől is számolnunk kell behoza- 1 2 Horn A. appenzelli és őzbarna svájci kecske vonásai (16—19. hogy népünk nem ismeri a kecskefajtákat. Mihály szíves közlése. szarvatlan — tehát főleg tejhasznú — állatokat jelentett. hogy helyenként a falusi közbirtokosságok tenyészbakokat vásároltak és tartottak. amely a jól tejelő. AZ ÁLLATOK. Ennek megnyilvánulásai a Nyugat-Euró­ pából való importok. melyeket a Kisállattenyésztők Országos Egye­ sülete bonyolított. Gunst P. Szendrey. 1948. A nyugat-európai behozatal mellett. s az.. nem tartja számon. de ugyanaz másutt már más fajtára utal. Elsősorban a helyi szóhasz­ nálatban alakultak ki ezek az elnevezések. 7. Fajták Népünk a kecskék fajtáit nem ismeri. A jellemző tartásmód és rend­ szertelen pároztatás miatt a behozott fajtiszta állomány is hamar elkorcsosult. 1970. 66. illetve az ebből adódó bizonytalanság az oka annak. de megkülönböztető jegyeiket. zömmel korcs egyedekből áll.

1905. hogy nem csupán véletlen egybeesés.. hogy régen milyen kecskefajtákat tartottak hazánkban. A rövidszőrű. ott. Saanenthali jegyeket viselő fiatal kecske (Tiszainoka. Az is valószínűnek tű­ nik. Kellő vizs­ gálatok hiányában nehezen bizonyítható ugyan. szarvatlan fajták megjelenése előtt — ezek tudatos tenyésztői törekvés eredményei — a tej mellett a haszon­ vétel más formáival is erőteljesebben kell számolnunk. hiszen nehéz a mai fajták meghatározása is. 3 Ma már nem tudjuk meg­ állapítani. 31. Szolnok megye) tállal. hogy az Alföld déli részén él csupán az emléke a kecskeszőr lenyírásának és fel­ dolgozásának (lásd a haszonvételről szóló fejezetben). nem voltak az előzőhöz hasonlóan szer­ vezettek. de úgy tűnik. melynek korábbi hagyományai is lehettek. Az azonban valószínű­ nek látszik.16. hogy a rövidszőrű. főleg szarvatlan fajták nyugat-európai 3 Rodiczky J. Ezek elsősorban spontán módon zajlottak. 55 . hogy az állomány fajtaösszetételének tekintetében is kétirányú hatással kell számolni. ahol még ma is fellelhetők a hosszúszőrű fajták. kép. Ez utóbbi esetben alkalmanként — a tej mellett — az állat szőrének hasznát is számításba vették.

25. vegyes állomány pedig kelet-. kép. Szolnok megye) behozatalból származnak. hogy az ősi magyar kecskefajták a bolgár—török kecs­ keállománnyal vannak rokonságban. ezek nél­ kül az etnográfia csak részben igazolható feltevésekre szorítkozhat. Toggenburgi jegyeket viselő kecske (Tiszainoka. Bodó Lajos szerint fel­ tételezhető. A magyar parlagi kecskék ugyanolyan szarvat viselnek. 4 Ügy tűnik. Ez azonban első­ sorban természettudományi kutatásokkal kezdődhetne meg. mint balkáni rokonaik. A pásztorok keze alatt levő kecskecsapa4 Bodó L.. 56 . 2. Nyájak A kecsketartásban — egészen a közelmúltig— a legeltetés ját­ szott meghatározó szerepet.17. 1959. szarvalt. a tarka szőrű. hogy — a többi háziállathoz hasonlóan — a kecsketartásban is lényeges lenne a fajtaváltás kérdésének alapos vizsgálata. délkelet-európai hatást tükröz.

no. 126 öreg berbécs. no no. 468. Máso­ dik akolnál is egy major és 2 pásztor.. 1954. 1954. 1954. no. L. 87 tavalyi berbécs. 279 28 25 25 66 17 11 6 432. a másikban 2 pásztor alatt kosok. 107 tavalyi berbécs. zömmel juhokkal való közös legeltetés.." 8 Komána 1648. " 5 Lényegében nem is választja el tehát a számadás a két állatfajt. 95 tavalyi nősténybárány. 133 öreg berbécs. 1954. 355 db. Mindenekelőtt azért. 72 kecske . no." 9 5 6 7 8 Makkai Makkai Makkai Makkai 9 Makkai L. 91 idei bárány. . no. évi januári inventáriuma: „Juhok két seregben. L. közös nyájak kialakítása. 19 sánta juh. Ugyanott „dézsmajuhok: 30 fejős juh. évi inventáriumá­ ban: „2 szkútársaság alatt juhok: I. . 713 j u h . 81 tavalyi kosbárány."7 A kö­ zös nyájak összetételére..tok elnevezésének és összetételének vizsgálata a kecsketartás egyes történeti és etnológiai problémáira is rávilágít. bakkecskék és múlt nyári bárá­ nyok és kecskeollók. 507 juh. 4 fejős k a p r a . Az első akolnál egy major és 2 pásztor. 73 meddő juh. 109 fejős millora juh. 1954. 61 idei bárány és 133 kecske.és kecskeállományt. . L. 11 sánta juh."° Uzdiszentpéter inventáriumában 1647 júliusában: . 531. 113 kecske... 609. Porumbák 1632-es inventáriuma az udvarháznál a következő állat­ állományt sorolja fel: „majorsági juhok: 218 fejős. L.. mert a kecske­ tartásban gyakorlat volt a más állatokkal. Fogaras inventáriumában 1832-ben a következő szerepel: „Contrabont juhak: Eöregh juh uagon Eoregh berbecz Taualy kos barany 1631 eztendei kos barany 1631 eztendei neösteny barany Eöregh keczke 1631 eztendeobeli bak czapp Neösteny keczke summa: no. II. 22 kecske". 249 fejős juh.2 sztringa juh. . . no. 454. az egyikben 2 pásztor alatt 427 ellő juh és 27 ellő kecske. 137 berbécs. 57 . 36 kecske. ami minden bizonnyal a közös tartás gyakorlatát tükrözi.. 514. 185 fejős juh. no. A probléma meg­ közelítése azonban igen nehéz. az állat neme és életkora szerinti meg­ oszlására is utal Porumbák 1648. Történeti forrásaink — bár vannak elszórt adatok az önálló kecskecsapatok meglétére — lényegében nem is különítik el egymástól a juh. 103 meddő juh.

Gyökerei és szálai azonban messze vezetnek. S. Már a Müncheni Codex XV. 11 A juhok és kecskék közös tartása elterjedt valamennyi környező népnél. Földes L.. „Jézus születése" című képe (Hontszentantal). Bökönyi S.1'2 összekapcsolódik a tartás. miként a pásztor választá meg a juhokat a kecskéktől.18.. II.. 58 . 626. 1974. kép. nagy szarvú bakkecske (Kéleshalom. 143. és a két állat összevegyített tejének 10 11 12 Szarvas G— Simonyi Zs. századi adata utal a két állat tartásának kapcsolatára: „Megválasztá őket egymástól. s lényegében a két állat együttes tartása jellemzi a mediterrán térség transzhumáló pásztorkodását is. Hosszú szőrű. 197—198."10 Igazolás erre M. Bács-Kiskun megye) Adataink szerint a juhok és kecskék közös tartása az országot övező hegyvidéken lehetett általános. mester 1506-ban festett. a Balkán-félsziget. 1960. melyen a juhnyájban néhány kecske is látható. s az Alpok hegyi pásztorkodásában. különösen gyakorlat volt a Kárpátok.

133. 98. 1969. Nóvák. 652. K. 1960. skk. J. 626. 172. 116—118. W. 17 Karmyseva. B. Vö.: Kowalska—Lewicka. 14 59 . skk. 153. 240. A juh és kecske tartása feltehetőleg a domesztikációjuk13 Dunäre. 1969.... 15 A Lengyel-Kárpátok­ ban túlnyomórészt együtt tartották a kecskéket a birkákkal. 605. N. 1961. 162.13 Szlovénia alpi terü­ letén. 1961. Ch.. 1969. K. 1(i Wolski. 588 skk ir ' Földes L. skk. XVIII. 1968. « Ferdinand. Novak. 139—140. Marinow. F. Lenyírt szőrű fekete kecskebak (Úszód.. Novak. 1969. V.19. skk.18 s a fekete földrész tuareg pásztoraiig.19 A kérdésnek azonban — véleményünk szerint — sokkal korábbi történeti gyöke­ rei vannak. Sulzer. 1960. 1976. 1969. J. 1972.16 A példákat tovább lehetne sorolni a hegyvi­ déki tadzsikoktól a félnomád üzbégekig. ami persze sokszor gondot is okozott — a verekedős kecskék miatt — a pásztorok számára.17 a kelet-afganisztáni no­ mádokig.. A. skk. Bács-Kiskun megye) közös feldolgozása a román pásztorok kezén. V.14 s a balkáni nomád szarakatszánoknál. 171. 19 Nicolaisen. század végi adatát Mold­ vából és Havasalföldről idézi: Földes L. V. kép..

767. skk. s ritkán.f 1974. 22 Az állattartás geográfiai determináltsága később sokat oldódott. együtt járták útjukat az emberiség állattartó kultúrájában. A két állat együttes tartásának azonban voltak helyi.tói kezdve — mely lényegében egy helyen. 3. N. Ezért van az. de az is előfordult.21 A kapcsolat jellemezhette a neolithicum népes­ ségének állattartó kultúráját is.és a kecskeállomány között. melyre a kulturális választ az illető terület népességének gazdasági. lehetőség. A két ál~ 20 21 22 23 2Í Matolcsi J. Bökönyi S. 2/l A juh és kecske közös tartása tehát felte­ hetően a neolithicum óta általános etnológiai jelenség. 1975. Kiss I. 60 . Wolski. századtól kezdve rendeletekkel — melyek főleg az erdővédelmet szolgálták — egyre inkább igyekeztek visszaszorí­ tani a kecskék legeltetését. a síkvidékiek főleg juhokat tartottak. 1960. A két állatfaj arányát elsősorban geográfiai tényezők szabták meg: a hegyvidéki népcsoportok főleg kecskéket. s nemegyszer egy-két év alatt teljesen megváltozik arányuk egy-egy településen belül is. hogy 1—2 kecskét írnak össze 300—400 juh között. s egy időben történt • — összekapcsolódott. Alapvetően lehetőséget teremtett erre a két állat biológiai-alkati hasonlósága is. praktikus szempontjai is. A juhokkal való legeltetés mintegy rej­ tett formája volt a kecsketartásnak. A juh és a kecske legeltetése.. 197. A kecske hasonló minő­ ségű. 23 Ez a középérték jellemző a környező. 2. Pl. s ezek a ténye­ zők mindig együtt szabták meg azt. A XVI—XVII. szociális. hogy a kecskék száma a nagyobb. Van úgy. hogy milyen volt az arány a juh. az állat legeltetésének. legelőhasznosítása szinte kiegészíti egymást: míg a többi állat nem legel a juh után. addig a kecske azt eszi a le­ gelőn. s lényegesen nagyobb mennyiségű tejet ad. s a földrajzi meg­ határozottság mellett szociális szempontok és a haszonvétel célkitű­ zései fokozatosan meghatározó szerephez jutottak.. nem volt érdemes melléjük külön pásztort fogadni. 160. 4. mint a juh. században az északkeleti országrészen a legáltalánosabb arány 1:10 —1:5 a juhok javára. főleg kárpáti területekre is. A XVII—XVIII. 1974. Bökönyi S. 1976. hogy a két állatfaj számaránya középkori gazdasági iratokban tájegy­ ségenként annyira változó képet mutat. 190. hogy a pásztorok mindig tartottak néhány kecskét a juhok között is. 156. 20 Bökönyi Sándor — néprajzi analógiák alapján — igazoltnak véli. kulturális színvonala adta. hogy külön nyájjá szervezhették volna őket. A kecskék száma általában nem volt olyan magas. s fordítva.. 1. K. amit a juh nem legel le.

Chmielowski XVII. Gyakran felbukkan a juhnyájakban a kecske — főleg szép. 154. hama­ rabb. hogy néhány kecske általában ott is volt a juhok között. 128. .. századi enciklopédiája azt írja. K. . mint a kutya. akkor ő mindig a kecskéket figyeli. T. juhnyáj) a kecske tölti be a vezér­ állat és a nyájőrző szerepét. W. K. 1976. 61 25 . 1801-ben a nyáj a következő állatokból állt. hogy „Éberségének. 1961. különösen nagy serénységgel látják el ezt a feladatot a kecskebakok. vagy leginkább az erdőben történik. és bármilyen gyorsan lopakodik is a farkas.28 Hasonlóan vélekedtek a lengyel területek pásztorai is.lat teje — a magyarságnál és a környező népeknél is — együtt került feldolgozásra (lásd a haszonvétel fejezetet). 29 Wolski. Ezek összetételéről és létszámáról tájékoztat egy beregi földesúr tiszaadonyi kecskenyáját számon tartó gazdasági föl­ jegyzés. ami mindig a mezőn. kellő időben dobbant a l á b á v a l .73.26 Alföldi juhászoknál néha kecske volt a nyáj vezérállata. 128.1. Leghamarabb a kecske szimatolja meg a farkast. Voltak azonban — minden bizonnyal kisebb számban — önálló kecskenyájak is.. (Urbán József fordítása) 31 Beregi Múzeum adattára és dokumentumtára: D.27 A román pásztorok ezt azzal magyarázzák.25 A Lengyel-Kárpátokban általában 3 tejelő állatot jelöltek ki erre a célra. 1943. 172. M Wolski. A meddő juhnyájaknál a pásztorok járandóságai közé tar­ tozott. 1976. so Wolski.142. erős bak — vezérállatként a Balkánon is." 29 A lengyel juhászok részére 1748-ban írt oktatás a következőket írta erről: „Az értelmes juhpásztor kecs­ két tart a juhok között. hogy a kecske érzi meg leghama­ rabb a farkasveszélyt. 1976. melyek élelmezé­ süket szolgálták. mert a kecskék a legjobb őrzők a farkasokkal szemben. valamint szemfülességének következtében a nyájakban (ti. gyors tájékozódásának.69." 30 Valószínűleg ezek a szem­ pontok is szerepet kaptak abban.1. 34. • Roska M. 118. hogy néhány kecskét tarthattak a nyájban. 27 Marinow. így a kecsketartás a tej gazdálkodásban számottevő haszontöbbletet jelentett a pásztorok számára. ahol egyébként tartásának nem volt külö­ nösebb hagyománya és jelentősége. Az adatért Csiszár Árpádnak tartozom nagy köszönettel. Ezért érdemes kecskét tartani a nagyobb akiokban. K. a kecske megérzi.31 Öreg bak öreg fias 5 58 Tálasi I„ 1939. hogy amikor ő a juhokat legelteti.

. és minthogy bizonyos volna. a pásztor a felelet terhétől feloldozta tik.Meddő Esztendős Esztendős Esztendős Esztendős Idei bak Idei czap Idei jerke bak cap fias jerke fiatlan 6 12 7 4 18 10 28 27 összesen 175 1802-ben a nyáj állománya a következőképpen alakult: ö r e g bak Fejős Fiatlan fejős Meddő Esztendős jerke Esztlendős czap Esztendős bak Idei bak gedó Idei j e r k e gedó 9 47 6 20 24 16 1 24 23 összesen 170 (Vö. hogy azokat a farkas elfogván megette. együtt legeltették más.. . hazajáró állat­ csapatokkal. mégis a fele ár megfizetésére ítélte. A Hegyalján. ha nem tudtak mel­ léjük külön pásztort fogadni. 135. 62 . életkorok fejezettel) Már a korábbi századokban is gyakorlat lehetett az — ami szá­ zadunkban teljesedett ki —. a város csordása nem a kecskék. s jelentős károkat tesznek. . század végén megtiltot­ ták. hanem a tehenek mellé fogad­ tatott. és a bért azoknak f elvigyázásáért már fel is v e t t e . 32 A tehenekkel jártak a legelőre a kecskék Mohácson is a XIX. de minthogy a csor­ dás azoknak (ti. 1972. a bíró ítéletében a következőket hangsúlyozta: „ . mikor egy mohácsi lakos két elveszett kecskéjéért kártérítést követelt a pásztortól. hogy a pásztor a tehéncsordával kecskét őrizzen. Andrásfalvy B. Liszkán a XVIII.i2 ű Hőgye I. . század elején.: Nemek." 33 . 1976. 1830ban. 392—393. Külön kecs­ kepásztor fogadására kényszerítették a gazdákat. kecskék) felvigyázását önként magára vállalta.. mert a kecskék elszaladgálnak a csordától. hogy a kecskéket.

63 .20. Mégis úgy tűnik. megye) A kecskeállomány számának. B. De felbukkannak a kecskék a közelmúltban is a juhnyájakban és a marhacsordákban is (20—21. kép). mert az télen is kijárt. s a faluközösség enge­ délyezte — megfelelő legelőterület birtokában — külön kecskenyáj szervezését. s a ki­ járó állatcsapatok felszámolásával új helyzet állt elő a kecske legel­ tetésében is.-Z. Különösen a sertésny ajakkal együtt legeltettek szívesen. gyakran egy-egy te­ lepülésen belül is eltérő kifejezések élnek. 34 A kecsketartás nyelvi készletének ez a rétege elválaszt34 Bodó S. Mindig azzal az állattal hajtották legelőre. Adataiért neki tartozom köszönettel. Kecskék a marhacsordában (Komlóska. Az együtt legeltetett kecskecsapat megjelölésére szolgáló kifeje­ zések időben és térben is rendkívül változatosak.-A.. hogy ezen a szálon nem nyomozható tovább kellő biztonsággal a kecsketar­ tás története. Külön nyájjá azonban kevés helyen szerveződtek: csak ott. foglalta össze a legeltetett állatcsapatok elnevezésének tör­ téneti adatait. kép. jelentőségének visszaesésével. ahol számuk 50—60 fölé emelkedett. amelyiknek a pásztora elvállalta a kecskéket.

ezt a szót az egész magyar nyelvterületen ismerik. században kecskék seregeit jegyzik fel. 1915. 42. 64 .") Makkai L. lowake. Sgy. Takáts S. Az alföldi falvakban a falka a nyáj­ nál kisebb egység. században kecskék csordáját említi..37 kecskefalka kifejezést is. („Ionoknak cordayc. Kéleshalom.-Z.38 A kecskecsorda 3j 30 37 38 Szarvas G. Ezenkívül azonban nap­ jainkban is használják a kecskefóka.36 Az élő nyelvben a kecskenyáj a legelterjedtebb kifejezés..21. II.35 északkelet-magyarországi számadásokban a XVII. s kellő adatok hiányában ez a kérdéskör nehezen rendezhető egységes rendszerben.. 1954. keőkeke.. 300. kép. Borsod-A.. 143. gyakran egy ember tulajdonában levő állatállo­ mány (elsősorban kisállatok) megjelölésére szolgál. mely a Dunántúlon a legelterjedtebb. Vajkai A. Kunszentmiklós (Bács-Kiskun megye). 514. A marhacsordával legelőre hajtott kecskék (Teresztenye.—Simonyi Zs.. A Bécsi Codex a XV. megye) hatatlan a többi állatfajtól. Tiszasas (Szolnok megye).. 1959.

1974—75. Jósvafő. az állomány minősége mindig is alacsony szinten 39 40 41 Sgy: B. Éppen ezért a kecs­ ke szaporítása körüli ismeretanyag lényegesen szegényesebb.. 3. 65 5 . 1976.. A kecskecsapatok elnevezéseiben minden bizonnyal alapvető szerepet játszott a más állatfajtákkal való.. közös tartás.. mint más állat esetében. 1957. 236.) A jelenlegi kép a kecsketartás kis jelentőségére és ala­ csony színvonalára utal. Tápé:'Bálint S. 508. Cibskházs. de ma már közel sem játszik olyan lényeges szerepet. Mád. főként a hegyvidéki területeken. A gazdák többsége csupán egy-két állatot tart. mustrálás Az állomány szaporítása a kecsketartásnak is fontos feladata. 39 Szeged környékén. lényegében azonos keretek között mozoghat az állatlét­ szám. Bács-Kiskun megye). s talán ezzel is magyarázható. Szórványosan felbukkan alföldi falvakban a gedanyáj kifejezés a fejős állatokból szervezett kecske­ csapatra is. A kecskék ma ugyanis nem jelentenek igazából állatvagyont. Az említett okok miatt nem törődtek igazán az állatok fajtá­ jával. ahol a kecske szapo­ rulata — a juhéhoz hasonlóan — lényeges haszna lehetett az állat­ tartásának. I. nem fordítottak gondot a fajtisztaság kérdésére. Szolnok megye: Cséos. egészen más lehetett a kép az elmúlt századokban. s így a tudatos állami tevékenység ellenére. megye: Bogács. A szaporulatnak elsősorban az állomány fiatalítása és — ahol fogyasztották — a hús miatt volt jelentősége. Kéleshalmon (Bács-Kiskun megye) gidanyájnák nevezik az elválasztás idejére — fiatal álla­ tokból — szervezett állatcsapatot. Gönc. Nem cél a kecsketartásban az állomány számának növelése.kifejezés egyaránt ismert az északkeleti megyékben. mint más állatok esetében. s az Alföld középső területein. s alkalmanként az a gond. 40 valamint Kovászna megyé­ ben/11 Felbukkan még az említett területeken a kecskegulya (Szol­ nok megye. Szeged: Bálint S. Gazda K.-Z. 706. kecskecsürhe (Szolnok megye) kifejezés a kecskecsapat megjelölésre. hogy külön terminus nincs nyelvünkben ezen állat­ csoport megjelölésére csak olyan. A pároztatás rendje miatt (lásd alább) az egyébként fajtiszta egyedek utódai is néhány év alatt elkorcsosodtak.-A. hogy miként adjon túl a szaporulaton.. (Persze. amit a többi állatfajra is alkal­ maznak. Szaporítás. mely tenyészállat-behozatallal igyekezett segíteni a hazai kecsketartást.

7.42 Valamit javított a helyzeten. ha újholdra üződik meg a kecske. csak Erdélyben mondják. A pásztorok és falvak között effajta kapcsolatra szép példát lehet találni az Aggteleki-karsztvidék településein. s így a kecskék üzetésére a fal­ vak között sajátos kapcsolat alakult ki. míg az állat megüződött. pl. 1948. mert akkor egészséges. Vagy a gazdák maguk haj­ tották át valamelyik közeli faluba kecskéjüket. közbirtokosságok tenyészbakot tartottak. 40 A bakot tartó gazdán gyakran ragadványnévként is rajta maradt ez a tevékenység. A nyár végétől. hogy berreg: „Megbergi a cáp a nősténykecskét. Bükkzsérc. Vö. hogy 1948-ban a Földművelés­ ügyi Minisztérium bevezette a kecske törzskönyvezését/1-* a tenyészt tők fajtiszta bakokat kaptak állataikhoz. fiG .állt. akkor hangosan mekeg.. s éves korára már megellik. ott a falu bikájával együtt kezelték ezt az állatot. Tiszainoka.. Az üzetésért pénzt. Az utóbbi évtizedekben.. s a tartás szisztémája miatt azt is csak kisebb részben. Gyakran magányos. 1948. űz. * Vámszer G. ami lényegében a bak tartásához való hozzájárulást jelentette. Bakot főként a Pásztorok tartottak. 5—6 liter kukoricát. Ahol a legeltetési társulatok.. akkor a bakhoz el kellett vezetni a nőstényállatokat. s gondozóját megillette az üzetésért járó pénz.: bakos Lénárt János/'1 Mikor megszűnt a kecskék legeltetése. idős emberek tartottak bakot. 1959. A gazdák némi készpénzt (az 1950-es évektől 20—50 Ft). pár liter bort adtak a bak gazdájának." 44 A Tiszazugban azt tartják. vagy a pásztor adott kölcsön néhány hétre bakot a nyár végén. nagy gidát ellik. Ez azonban már csak a magyarországi kecsketartás utolsó felfutását érintette. '•'•'• Horn A. vagy pár kiló terményt. * 45 Sgy. s hagyták ott kéthárom hétre. vagy csak a kocsmában fizettek neki egy áldo­ mást. ha üződhetne. A kecske általában még annak az évnek a végén megűzödik.. Horn A. ahol szinte « Gunst P. amelyikben született.. űződik kifeje­ zéseket használják. 401. A gazdák vagy megvárták. akik ezzel kevés pénzre tudtak szert tenni. 1970. esetleg pár kiló terményt adtak a pásztornak a kecske üzetéséért. a kecskeállomány csökkenésével már nincs bakkecske minden faluban. mivel a bak több és jobb minőségű takarmányt kapott az üzetés idején. 257. vagy otthagyták néhány napra. általában 40—50 jerkére egyet. 92. hogy az a jó.45 A kecske — amíg legeltették — a nyájban üződött fel a legelőn.. augusztustól október elejéig üzekedik. A kecske párzására általában az üzekedik. 46 Orosháza néprajza II. /l7 Sgy.: Herman O. 274. 1914.

5* 67 48 49 .49 A „gidát fogott" jerke neve vemhes. abrakot kapott. kecskézés kifejezé­ sekkel jelölik. mint a meddő állat. A kapcsolat hatósugara a kecsketartás intenzitásának csökkenésével növekedett: kezdetben legfeljebb csak a szomszéd falvakba kellett elvinni űzetni a kecskét. Előfordult. szütyőt kötöttek a hasa alá. Az első tej neve a kecskénél is pectej vagy gulászta (az utóbbi elnevezés főként az északkeleti országrészen fordul elő). fiadzás.-Z.50 A hagyomány szerint a kecske a jerkegedát pontosan öt hónapra elli. Főleg hegyvidéki területeken. de felkötozték. szerint megegyezik a török népek hasonló eljá­ rásaival. zsákból készített kötőt.valamennyi falu kapcsolatban áJJt ily módon is egymással.. többnyire azonban elég mostoha körülmények között jött a világra a fiatal állat. Máskor pányván legeltették.48 De nyo­ mon követhető ez a kapcsola3B«z országban másutt is egy-egy kis­ tájon belül. Volt. Ez ter­ mészetesen a fiatal állatok gyakori elhullását eredményezte. Gyakorlat volt az is. 51 A fiatal állat világra hozatalát elles. A bakokat áltálában csak az üzetés idején tartották együtt a nyájjal. csak nyár végén „engedték rá a jerkére". sokszor hóban ellett meg az állat. ahol még a közelmúltban is gyakorlat volt a kecske téli legeltetése. Taktaszada (Borsod-A. hogy a nem fejt kecske túl nagy gidát nevel. a bakot három nappal tovább hordja. a meg nem űződötté meddő. nemegyszer a szabadban. Ma már 4—5—6 falu kecsketartói hordják egy helyre űzetni állataikat. hogy az állat a poklát. Tálasi I. Szelevény (Szolnok megye). s nehezen tud elleni. s általában a trá­ gyadombon ásták el. (Jegyzetek. Kéleshalom (Bács-Kiskun megye). 1977. 51 Sgy. pokláját (placenta) meg ne egye. Sgy.: Viga Gy. hagy a közös nyájban legelt a bak.. Tiszainoka (Szolnok megye).) 50 Sgy. akkor több környező település is szóba jöhetett. Az elles után gondosan ügyeltek arra. hasas. Ezt vagy Vö. hogy segíteni kellett az anyaállattól „el­ venni a gidát". s takarmányát is dúsították: több darát. hogy csak akkor vették észre. megye). Elvették alóla. Paládi-Kovács A. 317. mert azt tartják. 118. mikor már „táncolt az anyja mellett a gedó". által idézett adatok szerint ez az eljárás országszerte ismeretes. A vemhes állatot csaknem végig fejik az ellésig. 1965. Vö. gidázás. s az egyes álla­ tok becsének növekedésével már egyre ritkábban hajtották ki a vem­ hes állatot. ma alkalmanként nagyobb távolságra is. hogy ne üzekedjen. ha nem volt bak egy-egy évben valamelyik faluban. gidózás. Régebben.: Paládi-Kovács A. Az utób­ bi évtizedekben a kecskék számának csökkenésével.

Ennek az elválasztásnak sajátos gyakorlata alakult ki az Aggteleki-karsztvidék falvaiban. s az egész ország területén elterjedt. vissza- r. később már csak egyszer. Néhány hét után már ki­ fejték az egyik csecset. s magával az állattal itatták meg. hajtották az elválasztásra szánt állatokat. Vö. hogy mindig visszavitték. „elrúgta magától". illetve a többit (3-as. mert az idegen anyaállat nemigen engedte közel magához a gidát. 88 . Az elválasztás így gyorsabb volt.i 53 Sgy. Az elválasztás idejét nem kötötték naptári eseményhez. Kéleshalmon (Bács-Kiskun megye) külön gidanyájba. 53 Érdekessége a dolognak. nem enged­ ték szopni. Végül teljesen kifejték a tejet. Az elválasztás ezekben az esetekben fokozatosan történt. Kezdetben az egész tej a fiatal állaté volt. A bak gidákat. vagy ma­ guk a gazdák bízták rá gidáikat valamely szomszédos falu pászto­ rára. a felnevelésre szánt állatokat pedig — különféle módon — igyekez­ tek leszoktatni a szopásról. vagy nappalra az ólba zárták a fiatal állatot. vagy kifejték edénybe. ahol a szomszédos falvak pászto­ rai kicserélték egymás között a választásra szánt állatokat.) választották el a gidákat. ezért a kiskecskét igyekeztek mielőbb elválasztani az anyjától.a földre fejték. csupán Aggtelekről van adatunk arra. hogy mindig Zsófia napkor (május 15. hogy a fiatal kecskét valamilyen módon külön zárták. 52 Gyakoribb volt ennél. Ekkor még naponta kétszer engedték az anyja alá. Hat-nyolchetes kor volt országszerte a választás ideje. akkor a gidát el­ ajándékozták. 1977. Mivel a kecsketartás fő haszna a tej volt.: Viga Gy. elválasztották a gidát. illetve a levágásra szánt jerkéket ekkor volt szokás levágni. Csak ennek kifejése után engedték a gidát az anyja alá. általában csak egyet hagytak meg. Az elválasztásnak többféle módja is lehetett. Az emlékezet szerint az eljárás az ország más területein is szo kás lehetett. Ha az elles közben az anyaállat elpusztult. 317—318. 4-es elles is előfordult) elajándékozták. a másikat. s a gida a másikból szopott. elkülönítették az anyjától. Nem nagyon szerették azonban ezt az eljárást. de nem engedték. az egyes eljárá­ sok egy-egy településen belül is váltották egymást. Ha a kecske több gidát ellett. hogy a fiatal kecske szopja ki. Elterjedt volt Szolnok megyei és Bács-Kiskun megyei kecske­ tartó gazdáknál. Vagy pányván külön kötötték tőle. vagy tehéntejen nevelték fel. hogy néhány hétre kicserélték egymás között vá­ lasztásra szánt állataikat.. s csak az anyját hajtották a legelőre. mert a két állat sokáig „bőgte egymást".

Bükk-vidék. 1939. Bács-Kiskun megye. szütyővel. A Bakonyból közöl adatot: Tálasi I.. 55 Csak szükség esetén alkalmazták. pedig sokszor — saját bevallásuk szerint is — egyszerűbb lett volna véglegesen elcserélni azokat. kosárka. s kikezdte az állat tőgyét. Alkalmanként néhány hetes korában kiherélték. 24. Nagyrév. legtöbb helyen azonban nincs megkülönböztető neve a herélt állatnak. szúróka (Bükkvidék. Erdőbénye. szúrókosár. Az ország több területén szokás volt azonban a bakkecskék egyéves kor utáni kiherélése is. nem szívesen használták. szöges kantár. 69 . Elterjedt szopásgátló eszköz volt a szúrós palóka. Vö. töviskosár.) A bakkecskét levágáskor is szo- 54 55 56 57 58 59 60 Vö. Taktaszada. s egy évig hizlalták. jegyzetponttal.: 49.. 1955.54 mely többféle néven volt ismeretes: szúró. 149.57 Ez négyzet alakú vászondarab. Szabó M. Zempléni-hegység). palóka (Tiszazug). hogy zacskót varrtak az anyaállat tőgyére. 1955. amit négy. A herélt állatokat felhizlalták. majd levágták. Sgy. s így csatolták a fiatal állat orrára. Arló. Tiszazug. Arló. Tiszainoka. kantár (Aggteleki-karszt). Kecskékre csak a legegyszerűbb for­ máját használták: vékony szíjba néhány rövid szöget szúrtak. Cibakháza.60 Az éves kora után kihe­ rélt bak megjelölésére elterjedt a cap kifejezés. így igyekeztek távoltartani tőle a szopós kiskecskét59 A hím állatot általában már kicsi korában levágták. mert a vászon a csorgó tejtől megkeményedett. Sgy. az Alföldön — kecskék esetén — csak elvétve találkozunk vele. 1955. szö­ ges szíj. mintha a fiatal állat kiszopja a tejet. szúrós kantár stb. sarkaira erősített zsinórral kötöttek fel az állat hátára. Sgy. ahol ismerik. kosár.kérték az állatokat.: Szabó M. Tiszakürt stb. Vö.58. (A cap szó széles elterjedtsége — kiherélt állat értelmében — a húshaszon korábbi fontosságát hangsúlyozza. 148. mert a szögek könnyen megsebezték az anyaállat tőgyét.. Ügy tűnik. Aggteleki­ karszt. Használatától sokan azért idegenkedtek. húsát fogyasztották. Ritkábban fordult elő. Hegyalja. Kisgyőr. Főleg az alföldi falvakban volt ismerétes az elválasztás azon mód­ ja. ha ezt az eszközt rokonnak tartjuk a bak üzekedésének meggátlására szolgáló kötővel. bőrét. Sgy. zempléni hegyvidék. 149. ott általánosan szütyő a neve. 56 Az északi hegyvidé­ ken kevéssé terjedt el ez az eszköz. skk. orrszíj. nem szíve­ sen nevelték fel. hogy az anyaállat tőgyét bekenték marhaganajjal..: Szabó M. s ez komolyabb kárt jelentett. hogy az eszköz használata főleg az északi hegyvidéken volt elterjedt. Szentsimon. Aligha tévedünk.

kevesebb irra­ cionális elemet tartalmaz. mint az emberek gyógyítása. s azt mondják. nyúzás előtt. újabban viszont inkább csak a cigányok vásárolják meg. mert azt tartották. A zacskóját éles késsel felvágták (vagy oldalt nyitot­ ták fel. Az állatgyógyítás általában sokkal céltudatosabb. ezt foggal megragadták. hasonlóan.61 A kecske a magyarságnál nem játszott alapvető szerepet. 4. A bakot általában a pásztorok herélték ki. hogy soha nem beteg. míg korábban általános gyakorlat volt az ivar­ érett állat levágása is. golyó­ ját. a sebet sebhintőporral szórták be. 1939. 1933. hogy a kecskét általában ellenálló.. A kecske­ tartás háttérbe szorulásával egyre inkább csak a tejes állat húsa kerül az asztalra. ahol elvétve bukkannak fel a gyógyí­ tásban irracionális elemek.. vagy a végeit nyesték le). nem lehet meggyógyítani. s fogyasztják el. Az emlékezetben elérhető időben — a tar­ tásmód változásából következően — az állat betegségét és gyógyí- 61 fi2 Moór E. s nem képvisel nagy anyagi értéket maga az állat sem.kás volt kiherélni. Minden bi­ zonnyal ezzel magyarázható. kinyomták belőle a heréjét. hogy így kevéssé büdös a hús. sokszor eltitkolt. 70 . Ehhez járul az is. jelentősége van egy állatnak a paraszti gazdálkodásban. 52. hogy viszonylag kevés gyógyító eljárást ismer népünk vele kapcsolatban. szívós állatnak tartják. Az ilyen korú kecskét régen a parasztgazdák is levágták. s amíg jól tejel. nem fogyasztották el. mint a birkát. A kecskét addig érdemes tartani. míg a zsinórja ki nem jött. A 8—10 éves állatot általában már öregnek tartják. féltve őrzött eljá­ rásokat is tartalmaz. A recens gyűjtések alapján a kecske gyógyításának eljárásmód­ jai a pásztorok és a Parasztgazdák által gyakorolt tevékenységtí­ pusokra bonthatók szét. A zsinórt elvágták. A herét eldobták.62 de különö­ sen igaz ez a kecske esetében. Gyógyítás Minél nagyobb értéke. amíg „kap gidát". A foggal való herélés minden bi­ zonnyal — a juhászaiban alkalmazott hasonló eljárással együtt — a pásztorkultúra régi közös hagyománya. az utóbbi elsősorban általánosan ismert és gya­ korolt eljárásokból áll. ha pedig megbetegszik. s addig húzták. annál több gyógyító eljárás és hiedelem fűződik hozzá. Vajkai A. Az előbbi állattartásunk és állatgyógyításunk mélyebb rétegeiben gyökerező. akkor el is pusztul. 57.

64 Ma a pásztorok és a parasztok főleg a más állatokon megtanult gyógyító eljárásokat alkalmazzák a kecskék esetében is.)65 E betegség. juh. a számadás.. az állatokért való felelősségvállalás gyakorlatát is. Porumbák inventáriuma 1648-ban külön említi a „döggel holt keczke olló bőr"-t a major juhállományáról szóló kimutatásá­ ban. Elvétve előfordult. 1954. Ilyenkor zacskót varrtak vászonból. kibújt lábainál fogva. ezért a legeltetés és a takarmányo­ zás során nagyon ügyelt arra. kérődző megál­ lásának okát népünk jól ismeri. sínbe kötötték a törött lábat. Az alábbiakban a betegségek típusai alapján vesszük sorra a kecske gyógyítása során alkalmazott eljárásokat. « Makkai L. hogy segéd­ kezni kell az ellesnél: általában óvatosan húzzák a kiskecskét. 71 . hogy két fa­ darab közé. hogy az állatgyógyítás fő választó­ vonalai nem az állatfajok. A kecsketartás jelentőségében és volumenében bekövet­ kezett változás átalakította a pásztor és a gazdák kapcsolatát. mert úgy tűnik. hogy a földre ér. nem próbálkoztak gyógyításával. A kecske leggyakoribb betegsége — hasonlóan a többi kérődző állathoz — a felfúvódás. s azzal kötötték fel a tőgyet. Az itt be­ mutatásra kerülő gyógymódok zömét a szarvasmarhák és a juhok gyógyítására is általánosan alkalmazták.. van azonban. Ha az állat a lábát törte. így a naponta hazajáró állatokon gyakorolt gyógyító el­ járás sokkal „nyitottabb" a parasztgazdák felé. 364. a kérő. sarkaira erősített madzaggal erősítették az állat hátára. s az egyes állatok nagyobb becsértékének velejárója.63 A közös nyájon legelő állatok tömeges betegségére utal a görgényi uradalom 1645-ös számadása is.tását a pásztor általában naponta meg tudja beszélni az állat gaz­ dájával. Ez valószínűleg régebben is így lehetett. ahol kintháló kecskenyájak voltak. mint a kint háló állatoknál. 28 „pénzen eladott rühös kecs­ ke" említésével. valamint a vele együtt járó baj. Némelyik fejős kecskének olyan nagy a tőgye. (Az állatorvosi szakirodalom elkülöníti a kérődzők — szarvasmarha. hanem a betegségtípusok között húzód­ nak. A kecske általában könnyen megellik. és kecske — bendőfelfúvódását. a pásztor csak darabszámra volt köteles számot adni az általa őrzött állatokról. 521. 1954. A hegyvidéki területeken. ebben legfeljebb a pász­ tor segítségét kéri. 65 Mezőgazdasági Lexikon I. hogy az állat ne egyen nagy nedvesfi * Makkai L. akkor általában levágták. Ez az eljárás egyébként is a kisebb állatlét­ szám. de a sántító állat már csökkent értékű volt. A zacskót négy. Ha­ zajáró állatoknál általában a gazda gyógyít. 627.

Szimpetri (Borsod-A. melyek zömmel racionális eljárások. egérfészekkel magyarázzák a felfúvódást. Erre a célra használtak záptojást. s ebben rendkívül változatos eszközöket tartalmaz. 72 . szódabikarbónát. dohányt. megye) ségtartalmú zöld takarmányt. BorsodA. vereshagymát. Az állatgyógyító eljárások legnagyobb része ezen betegség kezelését szolgálja.66 Űjab- Sgy.-Z. Kecske gyógyítása „zabolával' (Taktaszada. kép. hogy ezzel segítsék elő a belek mozgását. Alkalmanként vizes lepedőt kötöttek az állat oldalára. Másik lehetőség az. megye). Alkalmanként azonban a legelés köz­ ben elfogyasztott mérgező növényekkel. illetve itattak meg vele. hajagmogyoró pálcával kell dörzsöl­ getni a hátát. gyakran undort keltő anyagot öntöttek a be­ teg kecske szájába. kamillateát. köményfőzetet. borseprőt. bogarakkal. keserűsót. volt ahol kis békát nyeleitek le a beteg kecskével.22. fokhagymás vagy ecetes vizet. zavarni. hogy a felfúvódott állatot meg kell kergetni. „fel kell szedni a hátán a bőrt".-Z. hogy valamilyen vegyszert. oltott meszet. Általá­ nosan ismert.

Taktaszadán (B. A felfúvódott állat gyógyítására az ország több területén egy sajátos kis eszközt használnak. kutyazsírt (szekérkenőcsöt). 133—137. kép). hogy az állatok a legelőn megütötték.. alkalmazott anyagok elterjedése nem mutat hatá­ rozott rendet. s a madzagvégeket hátul. mely Afrikában is is­ mert. dipankrin). „meg legyen a páros kérője". megye) egy arasznyi hosszú. 07 . 1955. parasztok nemigen vállalkoznak rá.. melyekbe vékony zsineget kötnek. 1955. ujjnyi vastag fadarabot vágnak. 147. megtrokhározása.-A.i8 09 Viga Gy. hosszú. bort itattak vele. a fogsor mögötti ínyre. az állat fején összekötik (22. félzabolázott állat szájában néhány órára hagyják ezen eszközt. Ilyenkor a sebet kitisztították. 73 . Az így nyert eszközt — neve zabola — a beteg kecske szájába teszik. alkalmazásuk egy-egy településen belül is változik. melynek eszköze formailag telje­ sen megegyezik egy más funkciójú eszközzel: a skandináviai. meg­ sebezték egymás tőgyét. ece­ tes. aki ultraszeptil porral szórta be a sebet.. ólomecetes. Ha nyílt seb volt. timsós. Az al­ földi falvakban az egészséges állat kérőjét. 1969. a kérődzés közben fel­ böfögött csomót tették át a beteg állat szájába.-Z. de nem általánosan ismert gyógyító eljárásról van szó. Szabó M. Nicolaisen.és kecsketartásban általánosan el­ terjedt szopásgátló eszközzel. 173. s eresztik ki a gázokat. A trokhározást a pásztor vagy az állatorvos végzi. zabola alkalmazása elterjedt az ország északkeleti részén.67 Egy széles körben elterjedt. hogy elősegítsék gyomorműködését (bilagit. hogy ne fertőződjön a legyektől. hogy emberi gyógyszerkészítményt adtak be az állatoknak. palókatípussal. (Magyarózd). egészen hátra. s vannak adatok alkalmazására alföldi területekről is.és nyugat-európai juh. „elvesztette kérő­ jét". fokhagymát. Volt.09 Ha a kecske megcsömörlött. sós vízzel mosogatták. 147. ecetet. A zabla. vékony pengéjű késsel vagy speciális. közben alkalmanként megker­ getik. akkor keserűsót. melynek során árral. erre a célra készült szerszámmal szúrják meg az állat bendőjét. hogy meggyógyuljon. 1978—79. Magam a szlovák lakta Répáshután találtam adatot borjúra való alkalmazásra. Gyakran előfordult.. A felsorolt. akkor kerolinnal kenték be. Végső esetben általános a felfúvódott kecske megszúrcsapolása. s oldalát nyomkodják. 68 A tárgy tzopásgátló eszközként való alkalmazását csupán ke­ vés hazai Példa igazolja.ban az is előfordult. A bezabolázott. J. nem kérődzött. Szabó M. s néhány napig gyengén fej­ ték a tőgyet. etettek meg az állattal. két végére hor­ nyot faragnak. paradicsomlét. vala­ mint dél.

Ha a kecske körme fájt (büdös-sántaság. más szer híján sóval hintették be. nagyon „gyorsan javult" (túl gyorsan gyarapszik). 1916. gyulladt gócot — szükség esetén — bicskával vagy bo­ rotvával radikálisan eltávolították. A kecske gyógyítására alkalmazott eljárások megegyeznek a többi állatfaj gyógyító eljárásaival. s porrá tört timsóval összekeverni (alkalmanként ki is égették a keveréket). pállós-sántaság) — ami főleg akkor fordult elő. 1. gyakran a pásztorkutya harapásától. Ha a kecske testén seb keletkezett. A ku­ tyaharapás helyét farkasalma (Aristolochiaceae L. akkor kormos hájat tettek a szájába. a sebet kitisztítás után sebhin­ tőporral kezelték. hogy a féreg ne menjen bele. s kevés vért ki­ eresztettek. Cserkeszőlő. borotvával vagy harapófogóval tövig levágták a körmét.) levelének főzetével mosogatták. nedves időben a sókat tejfölbe. Ha méh csípte meg a kecskét. Tiszainoka.) főzetét itatták a kecskével. Szokás volt a kékkövet összetörni. Ha száraz idő volt. s a körmök közé dugták. » 7/1 Sgy. 72 A Fekete-Körös völgyében a vérhedző (hirtelen szédülő) kecskének a fülét hasítot­ ták be. akkor tinktúrával vagy kreolinnal kenték be a sebet. A gennyes. s a szert tollal kenték rá a beteg körömre.74 A felsorolt adatokból kétféle tanulság vonható le. a lábát egy-két napig ronggyal átkötötték. K é k ö v e t faragtak. A kigyűlt sebeket farkasalma lapujával dörzsölték be vagy a cinadória (?) összetört sárga virágával borogatták. 71 Ha a kecskének „vérbaja" volt. Sgy. 85. annak porát keverték a gyógyszerbe. Jósvafő. disznózsírba keverték. * Győrffy I.70 vagy meleg olvasztott fagygyúval kente be. akkor petróleummal kenték be a sebet vagy beléndek (Hyoscyamus niger) levelét csavarták a sebbe. akkor a szeme alatti eret vágták meg. ha nem volt elég száraz az ólja — akkor lekörmölték: bicskával. A májmételyes állatnak disztolt adtak. Az ütéstől gyulladt tőgyön szokás volt eret is vágni. hogy a kecske gyógyítása más állatok gyógyító fogásainak adoptáSgy. vajba. Ha a kecske véreset vizelt. akkor tőgyön keresztül megerelték: a tőgyön levő eret bicskával megvágták..más ecetes-vizes sárgaföldet tett rá. Sgy. s eresztettek ki belőle egy-két deciliter vért. 74 70 71 72 . akkor ezt a port szórták a lábra. Ez nem jelenti azonban szükségképpen azt. Gönc. Ha mégis „beleesett a kukac". Tiszakürtön (Szolnok megye) a timsó mellé még csizmabőrt is égettek. esős.73 Hasmenés esetén lósóska (Rumex L.

lása lenne. Inkább arról van szó, hogy az állatgyógyításban az egyes betegségekre, tünetcsoportokra voltak ajánlott, s bevett gyógyító szokások, melyeket egyaránt alkalmaztak minden állatfajra, leg­ alábbis a rendszertanilag egymáshoz közelállókra. 2. Feltűnő, hogy a bemutatott gyógymódok csupán racionális eljárásokat tartalmaz­ nak. A kecske gyógyítása során — mint jeleztük — lényegében nincs irracionális elem. Jellemző, hogy a gyűjtőmunka során csupán egy településen bukkant fel irracionális adat, amely szerint a beteg kecske fülét kétfelé kell hasítani, mert abban van a betegség. Ez a település a kárpátukrán lakosú Komlóska.75 A korábban idézett Fekete-Körös völgyi adat ismeretében azonban magát az eljárást nem tarthatjuk irracionálisnak, legfeljebb a hozzáfűzött magya­ rázatot. 5. »Sósás, itatás A kecske sózását a gazdák általában fontosnak tartják. Azt mondják, hogy a jól sózott állat jobban emészt, ritkábban beteg, kell a só a gyarapodáshoz. A sózás otthon történt, csupán Béres András gyűjtéséből ismerünk adatot Komádiból, Sárrétről a kecske legelőn való sózására. Komádiban a sózást métezésnék, métre haj­ tásnak nevezték. A kecskenyájak métje a legelőn, a kúthoz közel volt. A földbeásott lábakon álló sózóvályúkat több sorban helyezték el, s nyáron naponta kétszer — reggel és este — hajtották az álla­ tokat a sóra. A vályúk szétszedhetőek voltak, a legelőn való vándor­ lás során a pásztorok vitték az állatokkal. 76 A sózás — minden bi­ zonnyal a tartásmód változásával — a legelőkön teljesen megszűnt. A sózó eljárások, főként annak eszközei, jól elhatárolható területe­ ket jelölnek. Az Aggteleki-karsztvidék falvaiban a közelmúltig élt a bak, sózóbak, ágas, ágasfa használata, ami négy-hatágú, villásan szétágazó faág, melyet általában az istálló, ól sarkában a földbe ütöttek, s ágai közé tették a kockasót.77 Az eszköz használata kétség­ telenül a terület egykori gazdag juhászaiéból került a kecsketartás eszközkészletébe. Használtak sózóágast Domaháza kecsketartó gaz­ dái is.78 Elterjedt használata a Cserehát falvaiban,79 Paládi-Kovács Attila kimutatja a keleti palóc területen. 80 E tájak sorába illeszkedik
75 76 77 78

Sgy. (Borsod-A.-Z. megye). Béres A., 1965. 460. Sgy. Teresztenye, Aggtelek, Jósvafő, Égerszög, Szőllősardó. Sgy. Itt is megtalálható az eszköz a juhászaiban is. Vö.: Paládi^-Kovács A., 1965. 105. 79 Bene Zs., 1961. 565, 572. so Paládi-Kovács A., 1965. 105. 75

az Aggteleki-karsztvidék is, ahol az eszköz ugyancsak elterjedt. A sótartó karó a Keleti- és Északi-Kárpátokban a magyaroknál, ro­ mánoknál, szlovákoknál, niorva-vlachoknál nagy területen ismert, 81 pásztorkultúránkban kárpáti elem, mely minden bizonnyal a Gömör—Tornai-karsztvidék vlach juhászai révén terjedhetett el terü­ letünkön is,82 s kétségkívül a kecsketartás tágabb kapcsolatrendsze­ rére is történeti rétegeire utal. Lényegesen elterjedtebb, az alföldi és hegyvidéki területeken egyaránt használatos eszköze a sózásnak a sózórács, mely fából, vasabroncsból készült rácsos oldalú doboz, s benne állandóan a jó­ szág előtt áll a só. Használtak erre a célra sózóvályút, sózóládát is. Gyakran azonban csak a földre tették az állat elé a sót, alkalman­ ként a vályúban tartották, vagy kantárban, egy drótszálra kötve lógott le az ól mennyezetéről. Tették a sót rossz, lyukas edénybe, s vályogvető ládába is. A Paraszti állattartás visszaszorulásával pár­ huzamosan a korábban használatos kősót és kockasót, marhasót a konyhasó használata váltotta fel. Ez lényegében megszüntette a korábbi sózóeszközök használatát, az állatok ma főleg vizes darán, korpába keverve vagy vizes kenyéren kapják a sót, van, ahol napon­ ta, másutt heti 1—2 alkalommal. A legeltetett kecskék itatásában — a vidék geográfiai adottsá­ gaitól függően — a természetes vizek vagy az állatok itatására készített kutak játszottak szerepet. Hegyvidéken a kecskét tavakból, vízállásokból, förtésekből itatták. 83 Az Aggteleki-karsztvidéken, Teresztenye határában Kecskekút a környék legbővízűbb forrásának a neve, ahol az összes legeltetett állatot itatták. Hasonlóan az állatok itatására szolgált Aggtelek határában a Kecskés-tó nevű teber, ahol esős időben összegyűlt a víz, s — tekintettel a vidék vízszegénj pol­ cára — a pásztorok felkeresték nyájaikkal. Az alföldi területeken a kecske itatása ahhoz az állatcsapathoz igazodott, amellyel együtt legeltették. Pányván és ólban tartott állatoknál nyaranta egész nap előttük állt a víz vödörben vagy vályúban, télen naponta 2—3 alkalommal itatták őket. 6. őrzés, terelés, jelek, hívó- és terelőszavak A kecskenyájak őrzésének, terelésének ismeretanyagához nem állnak rendelkezésünkre megfelelő történeti források. A recens nép-

81 Gunda B., 1966. 282—284. 82 Paládi-Kovács A., 1977. 392—393. H Tálasi I., 1939. 19.
7tí

rajzi gyűjtés szegényesebb kultúráját jelzi ennek a kérdéskörnek, mint más állatok esetében. A pásztor saját tapasztalatai alapján Legelteti a rábízott kecské­ ket, a számukra kijelölt területen. A kecskenyáj egész nap mozgás­ ban van, csupán délben fekszik meg, itatás után, az erdős, fás terü­ let hűvösében, ahol a kecskecsapat szanaszét hever, nem bújik őszsze.84 A hajtás útvonala igazodik az évszakokhoz: nyáron hosszabb, télen rövidebb. 85 A kecskepásztor terelőeszköze általában egyszerű bot vagy kis ostor. Kovászna vidékén a „megtért" állat után lódító/át hají­ tottak. 86 Segítségére van a pásztornak kutyája, amely — mint min­ den pásztorkutya — gazdája aPró jeleiből is ért, és tereli az állato­ kat. A kecskepásztornak a kutya kiválasztásánál, szoktatásánál na­ gyon kell vigyáznia, hogy óvatosan „fogjon", ne legyen harapós, mert a kecske bőre, s főleg a tőgye érzékeny, sérülékeny, a kutya könnyen felsebzi. A pákosztos, kóbor, elcsavargó kecske nyakára csengőt, pergőt, kis kolompot akaszt a pásztor, hogy tudja, merre jár. A csengők, kolompok általában a pásztor tulajdonát képezik. A kecske hajtására, hívogatására és elűzésére szolgáló kifejezé­ sek — a recens adatokban — nem különböznek egymástól a pász­ torok és a parasztok nyelvében. A kecske hívogatására a „Cége, cége, cégela!" (Udvarhely megye), „Cige, cige!" (Marosvásárhely), „Gica, gica-ne!" (Szentgál)87 „Hüttye-ne!" (Tázlár),88 „Kedz-be m ne!", „Cega-me!", Cáp-cáp", „Kecske" (Csík megye)90 kifejezéseket ismerjük. Elűzéskor a következőket mondják: „Kecske-te!",91 „Cá el!", „Cege-me-cá!" (Csík megye).92 Tereléskor használt kifejezések: „Cá!" (Udvarhely megye), „Cecc-ide nye!" (Csíkszentmihály), „eige­ ne!" (Marosvásárhely), „Kec-ki!" (Szentgál93 és Szinpetri94), „Cegame!", „Cege-me!", „Csetnye!", „Cugu-cugu!",95 „Ca-te",96 „Kajszte!"?7 s általánosan „geda", „gedukám", „kecske-te". Hasonlóan rövid, hangutánzó, hangkeltő szavak a környező népeknél is ismer­ tek, az európai nyelvek legprimitívebb rétegébe tartoznak, s a Pász­ torkultúra kapcsolataira utalnak. 98 A recens néprajzi gyűjtések adatai szerint a kecskére ritkán tettek jelet. Az alacsony állatlétszám miatt erre nem is volt szükség.
84 85 86 87 88 89

Tálasi I., 1939. 21. Vö.: Kunt E.—Viga Gy., 1978. 581. Gazda K., 1974—75. 239. Herman O., 1914. 540. Sgy. Vajkai A., 1959. 84.
77

540. s azzal jegyezték meg. 101 nyaká­ ra. életkorok kifejezései A háziállatok nevei kultúrszavak. 242. Sgy. (Wolski. Akinek — a korábbi szarvasmarhatartás vagy juhászat nyomán — volt billegvasa. hátára színes festékcsíkot húztak. 1959. 242. Erdőbénye. vagy bőrébe égetett jeggyel. Herman O. lyukasztott. K. 100 Sgy. Mád. s vizsgála­ tuk az állattartás történeti rétegeinek feltárását segíti. 242.: Wolski. Vö. A románoknál a kecske hívására használják a cége. Jósvafő. vagy ollóval megcsippentették azt. Gönc." Az Aggtelek környéki falvakban él még az emléke annak. J. 155. Vámszer G. A Tiszazug falvaiban is szokás volt a kecs­ ke fülének kilyukasztása vagy szélének megjegyzése tulajdonjegy gyanánt. Sgy. 1954. 78 90 91 •n 93 94 95 9(i 97 98 . Szőllősardó. 7. illetve a fül közepén vagy végein. hogy — főleg egyforma. 1976. 1976. az a kecskére is ráütötte a billeget. Tázlár. hogy egybeesik azzal. Ennek csupán addig volt jelentősége. fehér kecskék esetén — az állat fejére. Sgy..). szalagot vagy cérnát kötöttek. a fülén vágott. 155. 101 Sgy. caga. cugu kife­ jezéseket (Vámszer G. Cserkeszőlő. míg az állat meg nem szokta a legelőre járást. 242. Kéleshalom.). 186. bár nem biz­ tos. hogy a kecske fülére lyukat ütöttek. Komlóska. Komlóska. Szilézia lengyeljei a cici. 1959..Korábban ennek minden bizonnyal számottevő hagyománya volt. 102 Sgy. szarvára színes rongyot.100 Lényegesen gyakoribb volt. csupán a lyuk helyét variálták a jobb vagy bal fülön. 1959. Vámszer G.. kics-kics kifejezéseket használják a kecske terelésére. K. A jeleknek azonban nem volt lényeges rend­ szere. melyek a kulturális jelensé­ gek terjedésével párhuzamosan vándorolnak. 103 Hubschmid. 1914. s jövevényszavakként való elterjedésük alkalmanként a kultúra igen korai történeti kap­ csolataira utal. Vámszer G. Sgy. 99 A Lengyel-Kárpátokban éppen úgy megjegyzik a kecskét is. Nemek. 103 A különböző nemű és korú állatok megjelölésére szolgáló terminológiák általában állatfajokhoz kötődnek. 102 esetleg valamelyik testrészén lenyírták a szőrét (alkalmanként a tulajdonos nevének kezdőbetűjét nyírták a szőrbe). s magá­ tól haza nem talált.. mint a birkákat szo­ kás. 1959..

1. . I. századi írásosságban gyakran bukkan fel a kecske szó szinonimájaként."109 A XVII—XVIII. 1079. 105 T E S Z n TESZ II. vagy cáp. bak­ kecske stb. s ez arra utal. .. 107 Nyelvünkben a kecske szó általános az állat megjelölésére. 189. mely megkülönböztető értelemben általában csak jelzős össze­ tételben fordul elő: fejős kecske. Dézsmából jutott: Fejős keczke . . 84—85. Kalotaszegen és Szilágy megyében kecske. a bolgár— török műveltségszó-csoport részeként. úgy az állat megjelölésére szolgáló kifejezések is a nyelv legkorábbi rétegébe tartoznak. . Bartha A. 420. fone­ tikussal megegyező alaktól. ci-ci stb. meddő kecske. No.m illetve kechke.. 3. . ..) A szó gyűjtőfoga­ lom. . illetve — a korábbi írásos adatok­ ban — a hagyományos írásmód jelei mutatnak eltérést a mai. 100 Vö. a vele kap­ csolatos tevékenység nem volt oly differenciált. Ezidéi Bakoczka . századi írásos adatokban a kecske szó alkalmanként csak a nőnemű állatot jelzi. 420. Ügy tűnik azonban. mely käcki. 5. keczke. Esztendős keczke . 1968. Ez a kecsketartás egész kultúrájának „sze­ génységét" jelzi. kiskecske. 8. VI. 104 420. 1395 körül a Besztercei Szójegyzék már a . A kecske nyelvünkben török eredetű szó. azt. keske. 9. vagy käckä alakban kerülhetett hozzánk a honfoglalást megelőzően. 106 A kecske szó első hazai említése 1256-ból ismert helynév alak­ ban (Noghkechkes). No.: Hubschmid. hogy az állattal való foglalkozás. No. 1954. 79 .. .). hogy miként a kecsketartás az állattartó kultúra egyik legrégebbi rétege. Például 1707-ben Szirmay András Zemplén megyei birtokának számadásában: „Keczkéczke ellet megh. 114. mint a többi házi­ állat esetében. skk.1(>5 Ha­ sonlóan történt ez az indoeurópai nyelvek . 107 TESZ II.kecske' megfelelői eseté­ ben is. ketske.A kecskenemek és életkorok megjelölésére szolgáló szókészlet meglehetősen szegényes. 45. hogy a XVII—XVIII.104 A szó a török nyelvekben állathívogató szócskából keletkezhetett (cik-cík. . csupán annak tájnyelvi alakjai... 108 Szinyei J. Bárczi G..No. Bakoczka ellet megh. J. . s hímnemű párjaként mindig ott szerepel mellette a bak. die elsősorban a nőnemű állat megjelölésére 19753.No. (Pl. 109 Adalékok.capra' értelemben említi kegke alakban.

: Magyar Nyelvjárások Atlasza. feltehetően bajor—osztrák eredetű nyelvünkben. ahol a geda . gedatartás stb. s bennük általában együtt fordul elő a capra (kapra) és a cap. 1 115 Hubschmid. 568. Eoregh kapra. 117 (Székelyföldön baksa alakban is feltű- Hubschmid. hogy például a kárpátukrán eredetű Komlóskán a geda a nősténykecskét jelöli. kapra. a ro­ mánból való (capra — tap) átvételre utal. Kapra. így a kapra esetében is elsősor­ ban a románból való átvétel jöhet számításba (vö. kapra alak. Például gedatej. 221. 1 4 TESZ I.m Ugyanott 1648-ban: „Ez idei czap olló.kecske' értelemben használják a geda kifejezést is. 187—188. 193.kiskecske' értelemben ismert. a capra és cap alak egymásmelletisége.. Figyelmet érdemel viszont.. 117 Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár I. Makkai L. 1954. A . helyette a cap szerepel.a capra. 1954. 1954. Például örményes 1638."m Jóllehet a latin írásbeliség is szerepet játszhatott a szó elterjedésében. m előtörténete azonban az európai nyelvek és az állat­ tartó kultúra korai rétegébe sorolja.bizonyos állat hímje' értelemben (boch) 1395 körül említenek elő­ ször forrásaink. Kapra olló. A kecske hímjének megjelölésére a magyar nyelvterületen két kifejezés ismert. mely a latin capra alakban minden írott román nyelvben tovább él. Makkai L.. évi urbáriumában: „Eoregh czap. 80 110 1J i f| 2 113 . 30. Itt a gida alak. moldvai és havasalföldi összeírásokban.6 Idézi: Belényesy M. J. A szó az előromán állatnevek közé tarto­ zik. Eoregh cap. Vö. 1. Mai hazánk területén a bak szó terjedt el. 1954.. század elejéről van adatunk.) alak. ez idei capra ollo. 1954.. mivel a latin capra (femin. szemben például Borsod megyével. A szó német. vagy a kisgeda összetétel jelzi a fia­ tal állatot. melyet . hogy az élő nyelvben alkalmanként általános .110 Mivel az adatok elsősorban az ország keleti részéből származ­ nak (főleg Erdély és Máramaros területe). 1956.: cáp). 525. Néhány alföldi adat — főleg Szolnok és Bács-Kiskun megyei pél­ dák — arra utalnak. első említésére csak a XVIII. J. E kérdés részletesebb vizsgálata — kellő ada­ tok hiányában — egyelőre nem lehetséges. Makkai L.hím állat' jelentésű bak igen későn tűnik fel az erdélyi magyar nyelvben.ii2 Fogarason 1648-ban „Eoregh meddü capra. 347.) mellett a köznyelvben nem terjedt el a caper (masc. 604. 553.115 A Murmelius-féle szószedet 1533-ban monias keczke néven említi a hím kecskét.116 A bak ritkán fordul elő erdélyi. térképlap.

D. J.. 190. Ázsiából ered. 1954. lengyel. skk. 454. A cáp kifejezésre történeti adatokat sorol: Er­ délyi Magyar Szótörténeti Tár I.állat herélt hímje'1 érte­ lemben szerepelt. 1131—1132. s ezek — hasonló alakban és jelentésben (faállvány stb. 1976. 30. 627. . 21.hím állat' (főleg kecske) értelemben a német eredetű bak és a román eredetű cap a kecsketartás eltérő kulturális kapcsola­ tait és hagyományait jelzi. 12.hím állat' értelemben a gyakoribb. Vö. Nro. 873. . században egymás mellett él a kétféle jelentés. bár a . A kecsketartással párhuzamosan kerülhetett át Európába és az indoeurópai nyelvek korai szubsztrátumába tartozik.: terelőszók fejezete). II. Például: Fogaras 1632.120 A cáp szó nyelvünkben román eredetű. talán az illírből származik. 1533-ban a Murmelius-féle szószedet caper né­ ven említi a herélt kecskét. 411. 6 81 . Az azonban.. 121 TESZ I. I. Eöregh czap . a szónak a nyelv korai történeti rétegébe való tartozását jelzi. 123 TESZ I.)118 Mindez a bak szó nyugat—kelet irányú elterjedését jelent­ heti.. ukrán és magyar nyelvterületen is. ugyanitt „1631 eztendeobeli bak czapp" szerepel a forrásban.állat hímje' jelentés mellett ."119 1646-ban a görgenyi uradalom inventáriumában szoptatós kecske és meddő kecske mellett tavalyi cap szerepel. 411. esetleg szlovák közvetítéssel is kerülhetett hozzánk (román tap. a török nyelvekből.. nro. 121 A szó — különböző alak­ ban — az Ibériai-félszigettől a Keleti-Alpok német és szláv terüle­ tein át ismert nemcsak a Balkánon. hogy a cáp szó az .hím állat' jelentés dominál. szerint állatterelő szóból származik.nik. 124 Erdély területén a . 89. Erdély területén a hím kecske megjelölésére a történeti adatok a cap. Hubschmid. A román szó eredete vitatott. ami etimológiai szótárunk azon meg- *» Szinyei J. 124 Makkai L. 1954. évi inventáriumában „Kecskék vadnak .állat hímje' jelentés mellett több más jelentéstartalmat is hordoz. hogy a magyar nyelv­ ben is fellelhetők állatterelő szóként a kifejezés szóbajöhető tövei (vö.. . szlovák cap').: Belényesy M. s a vlach pásztorterminológia elemeként került be Délke­ let-Európa szinte valamennyi nyelvébe. századból van adatunk arra vonatkozóan. Komána 1677... 1954.122 (Feltűnő. 120 Makkai L. cáp kifejezést használják.) — egyaránt fel­ bukkannak a német és román nyelvterületen. Már a XVI. hanem a cseh. s . évi inventáriumában egymás mellett szerepel a „kecske bak" és az „eöregh czapp".123 Erdélyi összeírásokban a XVI—XVII. 119 Prodan. ö2 Hubschmid. J. hogy a bak szó az . 1956.

hogy a cap . 131 Sgy. Véleményünk szerint nem hagyható figyelmen kívül ebben az esetben záp szavunk. toklyó. ahol szokás a kecske kiherélése: az ilyen állatnak nem adnak külön nevet. ahogyan ma már kevés helyen gyakorlat a herélés is.1'50 Aggteleken és Szentsimonban ma is szapnak neve­ zik a herélt kecskét. megromlott. Ezt igazolja az is. mely szó 1590-ben először szap alakban bukkant fel nyelvünkben.herélt állat' értelmű előfordulása esetén a bak szó jelzi az állat hímjét. 82. esetleg — a herélt kos példájára — ürükecskének mondják. 539. 132 A Magyar Nyelv Értelmező Szótára IV. 1974. 127 Herman O. 411.. nőstény kecske kife«5 TESZ I. pásztorok nyel­ vében.állapítását erősíti. 1959.. 1Í86. 1939. fejős kecske. rossz szagú (pl. Az ivarérett nőnemű kecske megjelölésére a mai hazánk terü­ letén általánosan elterjedt a jerke szó. Abaúj.kiherélt bak' jelentése ter­ jedt el a szónak.1'11 s a köznyelv ma is használja a záp.. Kecskemét környékén viszont az idősebb korában herélt bika neve cap. Cap a herélt kecskebak neve a kárpátukrán eredetű Komlóska nyelvében is. ösvényét is („czapon megy a marha"). ahol a kecsketartásnak kisebb jelentősége volt. Viszonylag elterjedt Borsod.129 Nem tudjuk egyelőre pontosan.herélt kecske­ bak' értelemben. Nyelvileg talán spekulatív megoldásnak tűnik.125 Nyelvünkben ma tájszóként szerepel a cáp. melyeket más állattal kapcsolatos szókészletből vettek át. de logikailag nem kizárt. 129 Tálasi L. ártánykecske kifejezéseket említik. akiknek a nemi szer­ ve erőszakos külső hatás következtében nemzésre alkalmatlanná válik. Alkalmanként ürükecske. de elsősorban az egykori juhászok. illetve olyan egyedekre.. de így is kevéssé ismert. miért éppen a . de így nevezik a marha járását. a környező szláv és román nyelvekből a hím állat megjelölésére szol­ gáló kifejezés került át a herélt állatra.. amely mellett csupán elvétve bukkan fel az anyakecske. Gömör és Zemplén megyék Szlovákiával határos területén .126 Az Alföld falvaiban még ott sem ismerik a cáp szót. 128 Herman O. 24. 82 .128 a Bakonyban viszont a herélt kecskebakra használják ezt a kifejezést.132 A herélt kecskére szolgáló kifejezés kevés helyen ismert. 1217. 52. 130 TESZ III. '*< Sgy.kecskebak' jelen­ téssel vettük át. hogy a román szót eredetileg . hogy az ország belső területein. Vajkai A. megzápul kifejezést az ivartalan. tojás) jelentése sem. 127 A Dunántúl északi részén is hibásan vagy öreg korában herélt állatot jelent a szó. 1914. Idézi: Balassa I. 1895. hogy a kasztrált kecskére nem lévén szavunk.

Az olíó kifejezés. jerkegeda összetételben használják.133 Feltűnő. 1959/4.138 angol Kid stb. 274.. 1954. 1059. 1082. s a fiatal állatra való utaláskor csak a jerkegida.: Magyar Nyelvjárási Atlasz 348. hogy állat­ hívogató szó főnevesülésével keletkezett — erre utal a sokféle alak­ változat is —. addig a kecske eseté­ ben mindenféle korú nőstény neve.. térkép.: Vámszer G. Szinyei J.140 Ez a terminológia lényegében az egész magyar nyelvterületen ismert. hanem — a már jelzett kapra. TESZ I.jezés. Vö. semmint a Gedeon. nyelvjárási szinten élő kifejezések száma.: Makkai L. 1663-ból való. (A gö­ dölye alak feltűnően ritkán fordul elő. 83 6* . A nevek elterjedése és típusa két fő egységet alkot: 1.). gédő [Pásztó] stb. Az eddig ismertetett nevekhez képest a terminológia viszonylag nagy száma jelzi a fiatal állatot. s a magyar juhászat szókincsében a jerke a fiatal. A jerke szlovák vagy ukrán eredetű kifejezés.134 A recens erdélyi adatközlések is a nőstény kecske kifejezést ismerik a nőnemű állat megjelölésére. Maksay F. csupán Erdély területén váltja fel az olló. 1959. Vö. TESZ I.) 139 A gida említésére legkorábbi adatunk igen késői. TESZ I.. tájszó­ tára mutatja ki Háromszék megyéből a jerke alakot. I. 1059. albán Zeitz. illetve nyelvjárási szárma­ zékai. 696.) Gida szavunk eredete vitatott. 133 134 135 m 137 138 139 140 TESZ II.. Gideon személynév becéző for­ máiból.. gede [Duna-mellék]. Pl. mai említései elsősorban az irodalmi nyelv hatását tükrözik a nyelvjárásokban is. I. hogy míg az átadó nyelvben. meddő kecske. még nem ellett nőstényállatot jelenti. szoptatós kecske. TESZ I..137 Az első lehetőség szavunkat az európai nyelvek korai rétegébe sorolja (vö. A gida. fias kecske fordul elő. Szinyei J. kecskeolló. stb. giduska [Békés megye]. Valószínűnek tűnik. Erdélyben a történeti adatok nem említik a jerke szót kecskével kapcsolatban. fejős kecske. geduska. (A valóságban a nyelvjárási atlasz adatainál még lé­ nyegesen bővebb az ide sorolható. (A gödölye szó származását hasonló módon magyarázza etimo­ lógiai szótárunk. capra alakok mellett — nősténykecs­ ke. Kitze. 1970—1976..)136 2. szinte mindenütt több becéző alakja is ismert a fiatal kecske nevének. Például: gidi [Debrecen]. 988. s ugyanilyen értelemben a fiatlan és fias kecske.. 96. s csupán Szinyei J.: német Kitz. 1059. Prodan.135 Megkülönbözteti a nyelv a meddő és fias állatot. D. valamint az ollós és ollótlan kecske szópárokat is.

Szamota I. Pl. században is ismert volt. 142 Az er­ délyi magyarság nyelvében a középkorban is általános volt haszná­ lata. századból Szarvas G. Az. a Nagyszombati Codex (1512—13). de véleményünk szerint korábban az ország más területein is ismerték.Olló szavunk ótörok eredetű." 1 4 3 Említi a Müncheni Codex (1466)... hogy a gida és származékai... . ittem eg' keczke ollót. Adatainkkal. 1544-ben a Dunántúlon keczkefyat említ egy számadáskönyv. illetve mögött történelmi kapcsolatot kell sejtenünk.. Szamota I. 49. én. a Nádasdyak számadásában: „ .fiatal kecske' jelentése. 1801-ben egy tiszaadonyi birtokos kecskenyájában a következő állatok voltak:147 141 m 143 1/1/1 145 m 147 TESZ II. . arra hívja fel a figyelmet. s több példát sorol a XVI—XVII. mely már a XVI. Szarvas G. 1115. II. Belényesy M.. Pl. II. Bárczi G. * Az említett két szó mellett — nyelvjárási szinten — ma is él a fiatal állat megjelölésére a kecskefi.—Simonyi Zs.. 45. Szarvas G.146 Érdemes néhány konkrét adatsort bemutatni arra vonatkozóan.—Simonyi Zs. a bolgár—török népek­ kel való érintkezés eredményeként kerülhetett nyelvünkbe. A XVI. s azt jelzik. illetve az olló szavak mai elterjedése szinte kiegé­ szíti egymást. 1588-ban pedig egy oklevél­ ben kechkeffy desma (dézsma) szerepel. 1076. 466.. 466. II.—Zolnai Gy. 1959. megállapításainkkal csupán felhívhatjuk a figyelmet a kérdésre. E kap­ csolat mibenlétét azonban nem lehet a kecsketartás oldaláról fel­ tárni. hogy a két szó elterjedési területén nem csupán a nyelv fej­ lődésének.141 A honfoglalást megelőzően. hogy a kialakuló irodalmi nyelvben még élhetett az olló . mely más helyütt is előfor­ dul a történeti nyelvben.—Simonyi Zs. században többször felbukkan említése a Dunántúlon: Például 1544-ben.—Zolnai Gy. melyek aligha hozhatók mind kapcsolatba Erdély területével. szó­ tára.. Csiszár Árpád szíves közlése. s a gida szó elterjedése szorította vissza. 19753. hogy a két szó elterjedése között..144 Elterjedése feltétlenül szélesebb volt a mai nyelvjárási előfordulások adatai által jelzettnél. kecskefia kifejezés. Győrffy I.145 Calepinus szótára a kecskéske kifejezést említi a fiatal állatra. 113. »4 . mely a török nyelvekben is fiatal kecskét jelent. hogy a történeti forrásokban miként szerepelnek az ismertetett ki­ fejezések. Az azonban kézenfekvő következtetésnek tű­ nik. hanem a nyelv szélesebb aspektusú vizsgálata vezethetne eredményre. 144. hanem talán a kecsketartásnak is eltérő történeti réte­ geivel és kapcsolataival kell számolnunk..

no. . Eöregh czap vagion . Tavaly neősten keczke v a g i o n . 36 Millióra kapra no. hogy a kecsketartás terminológiái közül az állatnemeket és élet­ korukat jelentő szavak egy része (maga a kecske. 10 1631. jerke. cap. . . . . a bak. Meddw keczke vagion . Kos (!) keczke olló tavaly . s a gida (nyelvjárási megfelelőivel) és alkalmanként a cap kerülnek elő. . . . eztendei bak keczke olló no. a havasalföldi határban lévő majorsági juhok között szerepel:148 Eöregh kapra no.Öreg bak Öreg fias Meddő Esztendős Esztendős Esztendős Esztendős Idei bak Idei czap Idei jerke bak czap fias jerke fiatalan 5 58 6 12 7 4 13 10 28 27 Fogaras 1632 januárjában (!) kelt inventáriumában. no. . 6 Keczke bak no. . eztendőbeli czapp no. no. s ily módon a nyelv korai ré85 . 2 1631. . Ollotlan fejeős keczke v a g i o n . no. . évi inventáriumában a majorsági juhok között a kö­ vetkező kecskéket említik:1'19 Ollós fejeős keczke vagion . 64 25 22 39 27 70 14 13 Az élő nyelvben a terminológiák közül csupán néhány szerepel. . no. 2 Eöregh czapp no. Tavaly czap vagion . Az eddigiek — részletes nyelvészeti elemzés nélkül is — szol­ gálnak néhány tanulsággal a magyarság kecsketartására. gida. no. Neősten keczke olló tawaly van . Sejtetik azt. A recens gyűjtés során már csupán a bak. . no. no. eztendei neösteni keczke olló no. 11 Komána 1648. s tágabb értelemben népünk állattartó kultúrájára vonatkozóan. . 11 1631. gödölye) terelőszavakból származik. .

273. 522. 86 148 m .és nyelvtörténeti ese­ mények húzódnak. Marika. Bözsi. Aggtelek. Makkai L. míg bakoknál a legelterjedtebb a Samu. a nőstény állatnak női ke­ resztnevet. gödölye) a Kárpát-medencében való meg­ telepedést követően került állattartó kultúránkba. s érezhető. A névadás leggyakrabban spontán. hogy általában a gyerekek vagy az asszonyok adnak nevet a kecskének. Zsófi. nevek.152 szarvatlan állatoknál alkalmanként tulajdonnévvé válik Makkai L. ami a bakkecske sajátos viselkedésmódját. A leggyakoribbak a Piri. Semmi stb. 152 Sgy. Gyuri. 151 Sgy. A névadás újabbkori eredetére utal az is. Rózsi. hogy az ország egyes területein el­ térő volt a terminológiák terjedésének. A szarvállás alapján Csákó. Ez azonban újabb jelenség lehet. és gyakori még a Dezső. Juci. s nem is meghatározó kulturális jelenség aspektusából nem lehet vállalkozni. Jelzik az adatok azt is.. 454. a baknak férfinevet adnak. mivel azokon a helyeken. egy másik szócso­ port (cap. s a nevek többsége becéző alakban fordul elő. elsősorban an­ nak sajátos vonulatát jelentő vlach-jogú vándorpásztorok közvetí­ tésével. színek A kecskének általában már fiatal korában nevet adnak. Ezek nyomon követésére azonban ezen egyet­ len. Nevek. 1954. nagyobb jelentőségének megnyilvánulása. Az átadó nyelveket tekintve a kecsketartás terminológiái állattartásunk ezen rétegének történeti szakaszait jelentik. ahol sok kecske van. Palkó. 8. jerke. hogy e mögött gazdaság-.tegébe tartozik. 150 Orosháza néprajza II. de az állattartás korábbi hagyományaira utal.150 Különösen a bakok névadásá­ nál érezhető egyfajta tréfás névválasztás. Teresztenye. A bolgár—török jövevényszavak (kecske. gida. mikor az állat külső jegyei vagy viselkedése alapján kap nevet.. Ritkább eset. település.m Csonka (ha törött vagy félreáll a szarva). Miska. 1954. Vilmos. nincs külön ne­ ve". ami az állat nagyobb megbe­ csülésének. ahogyan a kecsketartás is az állattartó kultúra egyik legkorábbi megnyilvánulása. a paraszti gazdaság állatai között elfoglalt sajátos helyét tükrözi. Maxi. változásának dinamikája. olló) az állattartás honfoglalás előtti rétegére utalnak. még ma sem kap megkülönböztető nevet az állat. Csöpi stb. A pásztorok számára is általában „csak kecske van.

a köznyelvi Suta 1 5 3 ,szarvatlan' szó (lásd alább). Lényegesen g y a k o ­ ribb a színek alapján való névadás, s a szín g y a k r a n az állat m e g ­ különböztető n e v e k k é is válik. így Barna, Cifra, Tarka — ha több van, akkor Nagytarka, Kistarka — Hattyú, Hamvas (szürkés-fehér színű), Fekete, Rigó, Cigány, Özi (őz-színű), Kesely (fehér színű, fekete lábbal vagy folttal), 15 ' 1 Sárga, Babos (pettyes) stb. neveket a d n a k a színek alapján. A kis t e r m e t ű kecskének g y a k r a n a d n a k Morzsi, Borsi, Borsika nevet, a kezes, jámbor, e m b e r e k h e z szokott kiskecske neve g y a k r a n Biri. Csík megyében a l k a l m a n k é n t a szőre alapján nevezik el a kecskét, s így Szakáll, Szakállas, Hajas nevet kap. 1 5 5 Számunkra, s az állattartó k u l t ú r a egésze szempontjából azok a nevek a legérdekesebbek, amelyek n e m egyszerűen a valódi, m i n ­ dennapi életben ismert színek átvitelét jelentik az állatokra, h a n e m eredendően az állatok külső jegyeire, színére vonatkoznak. Ezek a terminusok esetenként a kecsketartás történetére, középkelet-euró­ pai kapcsolataira is utalnak. Széken Cigir a birkaszerűen gyapjas kecske, 1 5 6 Halason Bonta az egyenes, sima szőrű. 157 Lényegesen gaz­ dagabbak ennél a színekre vonatkozó adatok. A pásztornyelvben általános az; állatok színek alapján megkülönböztető elnevezése, a j u h n e v e k többsége kecskenév is. 158 Széken Baluka a fehér orcájú kecske, Vatyis, h a a szeme körül fekete folt van. 1 5 9 Csíkszentdomon­ koson Bélán a szőke szőrű kecske, Gyósa a fehér, Kecsula a t a r k a fejű, Székelyföldön Kacsulia a fekete fejű, fehér állat. 160 M á r a m a ros megye románjai Porumbá (kékes-fehér), Barzá (fehér), Pestrita (tarka), 1 6 1 az: Alsófehér megyeiek pedig Bresicea, Brumanä (deres), Cärämidä, Nenifonca neveket adtak kecskéiknek, színük alapján. 1 6 2 Nem lehet ezen dolgozat feladata részletes nyelvészeti vizsgálat, ezért a színekre utaló nevek közül a Vatyis szót emeljük ki, a m i Széken fehér kecskét jelent, szeme körül fekete folttal. A kifejezés m i n d e n bizonnyal a macedoromán oaclis szóból ered, melynek szár­ mazékai a Balkán-félszigeten és a K á r p á t o k b a n is beletartoznak a pásztorok szótárába: a szlovák (vakesa), lengyel (baksasta, bákiesis-

153 154 155 150 157 158 159 1(10 161 102

Általánosan elterjedt a szarvatlan állat megjelölésére. Sgy. Teresztenye. Vámszer G., 1959. 242. Vámszer G., 1959. 91. Herman O., 1914. 540. Podolák, J. 1978. 614.; Herman O., 1914. 700. Vámszer G., 1959. 91. Herman O., 1914. 539., 540. Roska M., 1943. 117. Herman O., 1914. 700. 87

ta), az ukrán (vaklesa, vakysa stb.), a román (cachesa, udchise) nyel­ vekben a fehér színű, fekete foltos (főleg szem körül) bárányok, illetve kecskék megjelölésére szolgálnak. A román nyelv erdélyi magyar dialektusában a vakisa a szó megfelelője. A kifejezés ha­ sonló alakban megtalálható a szerb, albán, bolgár, görög pásztor­ nyelvben is, különösen elterjedt azonban a szarakatszánoknál és a románoknál. Ez utóbbiak terjeszthették el a Kárpátokban és a szláv nyelvekben is.163 Aligha tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a Vatyis kecskenév ezen kifejezések származéka, mely a román nyelvből került az erdélyi magyarsághoz, s a szó történetén túl a magyar kecsketartás korai történetére — benne a vlach-pásztorok szerepére — utal. Nehéz lenne arra választ adni, hogy a kifejezés később ke­ rült-e át a kecsketartás szókincsébe, vagy párhuzamosan szerepelt a juhok és a kecskék megjelölésére. A vlach-pásztorok állatállomá­ nyának összetételére, s a Kárpátok-beli állatcsapatokra vonatkozó történeti adatok az utóbbit erősítik meg. A színekre utaló nevek közül említést érdemel még a Bárza, mely Csíkszentdomonkoson barnás-sárga színű állat megjelölésére szolgál,164 a Máramaros megyei románoknál a Barzá fehér kecskét jelent.165 Ugyanakkor az Aggteleki-karszt kis falvaiban több helyen felbukkan a kecske színének megjelölésére a Borzi, Barzi, Borzány kifejezés,166 mely lényegében meghatározhatatlan színt jelent, s csak kecskék megjelölésére alkalmazzák. Az állatokat külső jegyeik alapján megkülönböztető kifejezések közül — a kecske esetében — még a suta szó érdemel különös fi­ gyelmet. A magyar és a környező népek pásztorainak nyelvében a kifejezés, illetve rokon származékai főleg a szarvatlan állatok, leg­ gyakrabban juh, s méginkább a kecske megjelölésére szolgálnak.167 A szó nyelvünkben először 1437-ben bukkant fel személynévi össze­ tételben.168 A ,szarvatlan kecske' értelemben megtalálható a mai Magyarország északkeleti hegyvidékén, s ismert az alföldi pászto­ rok nyelvében is,169 de mivel bekerült az irodalmi nyelvbe, így va­ lamilyen jelentésárnyalata az egész országban ismert. A ,szarvatlan
163 m 105 1(36 167

Podolák, J. 1978. 618—619. Herman O., 1914. 539. Roska M., 1943. 117. Sgy. Teresztenye, Perkupa. Podolák, J. 1978. 611. skk.
T E S Z H I 624

168

169

.

Sgy. Teresztenye, Aggtelek, Égerszög, Szögliget, Jósvafő, Szőllősardó, Tornakápolna, Szin, Szinpetri, Szentsimon, Szalonna (Borsod-A.-Z. me­ gye), Kunszentmiklós, Tázlár, Kéleshalom, Jászszentlászló (Bács-Kis­ kun megye).

88

kecske' jelentés azonban az ország északkeleti hegyvidékén a leg­ elterjedtebb, ahol a szarvatlan állat megjelölésére egyetlen kifeje­ zésként használják. Az Alföldön a szarvatlan, szarvatlan kecske szó, illetve szóösszetétel az elterjedt a n e m szarvalt egyedek m e g ­ jelölésére, s lényegében r i t k á b b a suta kifejezés használata. A D u ­ nántúlról n e m állnak rendelkezésre kellő mélységű adatok, d e úgy tűnik, hogy ott a szarvatlan kecskére i n k á b b a buga, illetve a szarvatlan kifejezéseket használják. 1 7 0 (A szóföldrajzi adatok a k i ­ fejezés kelet—nyugat i r á n y ú terjedésére utalnak.) 1 7 1 Szlovák területen a suta kifejezés és származékai terjedtek el, melyek Szlovákia u k r á n - és m a g y a r l a k t a falvaiban is ismertek, s el­ terjedtek lengyel, m o r v a és u k r á n földön. A kifejezés azonban t ú l ­ lépi a k á r p á t i pásztorkodás régióját, felbukkan az albán, szerb, h o r ­ vát, macedón és a görög pásztornyelvben. A szó — nyelvészek sze­ r i n t — a Balkán-félsziget n e m szláv eredetű (minden bizonnyal al­ bán vagy t h r á k ) pásztoraitól ered, akiktől a r o m á n pásztorok vet­ ték át, s ők közvetítették a k á r p á t i pásztornyelvbe. 1 7 2 A kifejezés t e h á t a balkáni és k á r p á t i pásztorkultúra eleme, melynek a m a g y a r nyelvben való megléte ugyancsak a kecsketartás történeti rétegére, s a vlach-pásztorok szerepére utal. A szlovák nyelvben a suta kifejezésnek van ,kisfülű', ,lelógó fülű' állat (juh vagy kecske) jelentése is. 173 Az Aggteleki-karszton suta-filűnék nevezik a kisfülű kecskét. 1 7 4 Adataink — úgy érezzük — igazolják azt, hogy a m a g y a r s á g kecsketartása lényegesen differenciáltabb képet m u t a t , m i n t azt a recens gyűjtések jelzik. A nevek és színek kapcsán ismertetett a d a ­ tok utalnak k e c s k e t a r t á s u n k n a k a balkáni és k á r p á t i pásztorkultú­ rával való kapcsolatára is.

170 171 172 173 174

Vajkai A., 1959. 52.; Herman O., 1914. 454. TESZ III. 624. Podolák, J. 1978. 611. skk. Podolák, J. 1978. 612. Sgy. 89

később csökkent csupán je­ lentőségük. Ez — a már jelzett tartásmód. 464. melyben — egyebek között — azt írja. Leó pápának. 90 . 1514ben. bár a kecskeállo­ mány zöme az egyéb állatot is őrző pásztornépesség kezén lehetett. Belényesy M.3 s közös nyájakról adnak számot a Rákóczi-birtokok gazdasági iratai ós az erdélyi urbáriumok is. ennek termékeny és gazdag síkföldjén". 1970. a juhok és kecskék pásztorát em­ líti.0 A sárospataki uradalom urbáriuma 1648-ban Erdőbényén említ egy Nagy István nevű sze1 2 1 4 5 fi Szabó I.. Egy 1622-ből Máramarosról származó adat említést tesz fejszés pásztorokról. elterjedt a juhokkal való közös legeltetés. 1914.. a kecskepásztoroknak (caprali) és az ilyfajta pász­ toroknak nagyon erőszakos csapata... s fejszéikkel a fák ágait vágták állataik számára. azt egy XVI.. 1915. hogy viszonylag rit­ ka lehetett az önálló kecskenyáj. felkelőkhöz) csatlakozott a „marhapászto­ roknak (bubulci). stb. 333. Szabó M„ 1970. 1954. Ulászló levelet írt X. 1950.1 Szabó Mátyás szerint az európai állattartás korai történeti forrásai a kecskepásztorok nagy szerepét jelzik. Makkai L. akik állataik számára az erdőt vágják. önálló kecskepásztor egyre kevesebb volt.. 36. Tagányi K. Takáts S. akiknek hatalmas sokasága lakik ebben az országban. akik — a forrás szerint — kecskepásztorok voltak. hogy a szántóföl­ dön élő parasztokhoz (ti.V. 300. 1959.. I.2 A Nádasdyak dunántúli birtokainak 1549-es gazdasági számadása pl. II. s annak következménye. D. 160. A kecskés kifejezés Herman Ottó szerint a XVII. századi adat igazolja. Hogy a kecskepásztorok száma mégsem volt jelentéktelen. századig általános: Herman O. 531. PÁSZTOROK ÉS GONDOZÓK Hazai történeti forrásaink elég ritkán tesznek említést kecske­ pásztorokról. 181. hogy nem volt ismeretlen a középkor folyamán ez a foglalkozás. 5 1647-ben a Zemp­ lén megyei Nagykázmér elöljárósága bünteti azokat a kecskéseket. Prodan. a Dózsa parasztháború kapcsán. 1896.4 Van azonban az említetten kí­ vül is néhány adatunk. amely egyértelműen jelzi. stb. 609. II. közös nyájak miatt — természetesnek tűnik. 905.

s ő gondoskodott róla. 255.. a falu kecske­ pásztora tesz vallomást. Ek­ kor — a száraz konvencióként szolgáló termények mellett — a kö• Makkai L. század fordulóján a sümegi várban a kecskepásztornak 2 ft.. 1 köböl főzelék. 10 Tagányi K. a falu közepén külön házat épített.A kecskepásztorok pedig csak kettő találtatott meg. 9 Alsó-Fejér megye 1804-ben arról intézkedik. 1 köböl őszi vetés helyett. 3 Márijás sóra. 2 gyolcs és vászonfehér­ nemű volt a fizetése.12 A XV—XVI. 7 1764-ben Kiszte faluban (Sátoraljaújhely körzete) a Nyilaserdő használatáról Koleszár János. hogy a kecs­ kepásztorok tevékenysége a tartásmód sajátos formájával. 3 véka búza. 1 kabát. 1909. hogy a pásztordíj két kecskegida után egy dénár volt. 1909. 2 pár fejér ruha vagy helyette 3 Márijás. 1 gedó.) 13 A Bereg megyei kópócsapáti birtokos kecskése szá­ mára a XVIII. sem cenzusa nincsen — s ki „urunk keczke paztora". az erdei legeltetéssel társult. hogy „a kecskepásztoroknak az erdőkre fejszével járni szabad ne legyen". s a kecskepásztorság. A tejjel ekkor nem számolt. 6 köböl és 3 véka rozs. 255. Balázs Pál kecskése és Argyelán Iván. 1973. 1 köböl búza. a kádár és a kőműves 12 ft-ot kapott. 1 nadrág. sem telke. kenderföld. 1896. Idézi: Herman O. század végén Tiszaadonyban. 1433-ban Bártfa számadásából kiderül. Az egykor önálló foglalkozásra utalhat a Kecskés családnév is. (Ugyanakkor pl. 13 Bodó Sándor szíves közlése. Szabó Andrást. 1 süldő.. 80. 1954. 3 köböl rozs. 3 Ft külön ia&r** szerint. A bojtárja fizetését kezdetben ő vette fel. amit később is csak kecskés háza néven ismernek a falubeliek. II.. A számadó évi járandósága 1794ben a következő volt: 17 Ft. 224. A következő esztendőben az uraság maga fogadta fel a bojtárt. » 8 Tagányi K.. 12 Herman O. Pál András pásztora". 876.. 1794-ben 62 Ft-ot fizetett érte.mélyt — akinek sem állata. 280. 1 malac. 11 Kálmán B. hanem árendálta az uraságtól: 1793-ban 50. mint önálló foglalkozás a hatékony erdővédelemmel és a kecsketartás ezzel együtt járó viszszaesésével szorult háttérbe.. 1896. A kecskés számadó ott 1788-tól 1795-ig Bengi Pál volt.10 Ezek az adatok azt is jelzik.3 II. 2 véka főzelék. egész ruha. 1909. 9 Idézi: Herman O. 1794-ben bojtár is volt mellette. tengeriföld. 154. úm. Raduly Iván.11 Néhány adat jelzi a kecskepásztorok járandóságát is. 5 pár bocskor. 91 . 4 pár bocskor. A bojtár fizetése a követ­ kező volt: 2 Ft.8 1788-ban Máramaros megye szolgabírójá­ nak jelentésében — melyben a hosszúmezei erdőben esett károkról számol be — a következők olvashatók: ..

17 A kecskepásztorok tár­ sadalmi helyzetére utal talán a közmondás is.14 A pásztorok bő­ rökkel való elszámoltatása a kecskék esetében is általános lehetett. csizma. mert télen-nyáron legeltették az állatokat. 1972. 1 gedó. 13 Makkai L. bunda. kép). kalap. A főzeléket lencsében. nyakravaló. nadrág. A vasárnapi tej a kecskést illette meg. mely kétségkívül a Eördögh Dániel kopócsapáti birtokos gazdasági feljegyzései. szűr. szűr. mégis úgy tűnik. bojtárjai előbb Kertész Mihály. A kecskepásztorok főleg a közösség pe­ rifériáján élő szegényemberek közül kerülhettek ki régebben is. 1795-től 1803 végéig a számadó kecskés Vas József. 618. 17 Hőgye L. nadrág. 92 Ut . 79. bocskor. nem tud számot adni nyolcnak a bőréről. A számadáskor a bőrökkel is elszámoltak. 1 gedó. s maga gondoskodott kenyérről. nadrág. borsóban. kalap. s közülük régen is a kecskepásztort becsülték legke­ vésbé. 2 pár fejér ruha vagy helyette 4 Márijás.vetkező volt a járandósága: 4 Ft. A Vasárnapi Üjság a múlt század derekán — bár kissé romantikus képet fest — „a művelt világ félvad egyénei"-nek nevezi a kecskepásztorokat (23. hogy a kecskepásztorok nem tartoztak a szó valódi értelmében vett pásztorok közé. . kásában. 1644-ben a görgényi uradalom számadásában a következő áll: „A Bios Triff elejibe a d o t t . 142. A másik fél évben — télen — távolabb. 2 pár fejér ruha. 1954. bocs­ kor. mert egyfajta képet ad a kecske­ pásztorok helyzetéről és tevékenységéről. aszalt gyümölcsben kapták. nem voltak részesei a zár­ tabb pásztortársaáalomnak.73. s a kecskepásztoroknál is fellelhetők a pásztorhierarchia nyo­ mai. majd Demeter László voltak. 16 A pásztorokat nem is övezte egyforma megbecsülés.1.1. s ilyenkor az uraság közvetlenül látta el odaküldött élelemmel. Beregi Múzeum adattára és dokumentumtára: D. nyakravaló. kis guba. Az adatért Csiszár Árpádnak tartozom köszönettel. Demeter Lászlóé (1796): 3 Ft. Bár a kecskésé régen külön foglalkozás volt a pásztorok kö­ zött. 69. . és T. a kecskék tejhasznát a birtokos maga vette át." 15 A bemutatott adat­ sornál azért időztünk részletesen. bocs­ kor. Fizetésük a kö­ vetkező volt: Kertész Mihályé (1795): 3 Ft. A kecskés fél évre megkapta a konvencióját. Mezőkaszony környékén legeltetett. csizma. akik­ nek fizetsége 8—12 krajcár kecskénként 1 évre. !a Vasárnapi Űjság 1861.. Nagy számban voltak közöttük gyerekek. guba. 135. neki volt a legkevesebb a bére is. csizma. 1795-ben a tej árendálása megszűnt. 7 nőstény kecskeollóból 2 döglött meg. övedző guba.

1914. a Horváth pásztornemzetség- 13 Herman O. Havasi kecskepásztor (Vasárnapi Üjság 1861.. a legjelentősebb kecsketartó területek leszakadása óta. 93 . majd különösen az országhatárok átrendeződése. kép. században is külön fog­ lalkozás a kecskésé — még századunk elején is különvált ez a ré­ teg a pásztorokon belül. önálló kecskenyáj csak kevés helyen maradt meg. A Bakonyban — ahol már a XVII. Ez az állatcsa­ pat a közelmúltban már csak hegyes területeken állt össze. ami már „eltartott egy pász­ tort". 41. alföldi részeken csupán a legnehezebb. 50—60 állat volt az a mennyiség. háborús években volt külön kecs­ kenyáj." 18 A kecskék legeltetésében és a pásztorlás szervezetében alapvető változás következett be az elmúlt évszázadban.) társadalom két szélső pontját állítja szembe: „Kecskepásztorságról uraságra menni.23. amiért érdemes volt külön pásztort fogadni. Szentgálon pl.

22 Teresznyén pl. még az 1970-es évek elején is kijárt télen a kecske. A sertések­ kel még volt lehetőség az egész éves legeltetésre. 26. Sgy.. Mivel a kecskéket őrző személyek gyakran nem valódi pász­ torok. mert a növényzetben nem tettek kárt. mert a sertésnyájak. s rövidebb volt a hajtás napi útvonala is. 1939.20 A kecskepásztorok a falu legszegényebb emberei közül kerül­ tek ki. A kecskenyájak szervezésének és legeltetésének — a pásztorfogadás mellett — a legelők hiánya.. A pásztor télen nem volt kint állandóan az állatokkal. 22 Viga Gy. Korábban — mint ezt már jeleztük — a kecs­ kék tartásában a télen-nyáron való legeltetés játszott meghatározó szerepet. Kényszerből vállalták el a kecskék őrzését.J Tálasi I. ott ezen állatok legel­ tetése. amelyek az állattartás egészét tekintve atipikusnak nevezhetők. ha véletlenül a szomszéd falu határát járta a jószág. 2t Gazda K. s így a pásztorlás rendje is azon állatcsapatokéhoz igazodott. öregkecskést és kiskecskést. 1974—75. Gyakran gyerekek őrizték a kecskenyájakat. s a kecsketartás tilalmazása is akadályt jelentett. kondák jelentős része — még az elmúlt évtizedekben is — télen is kijárt. Általában egész évre szegődtek.ben a Kecékés ragadványnév is felbukkan. A legeltetés ideje télen rövidebb volt (reggel 8-tól délután 3—4 óráig). 27.. » Tálasi I. amiket a csordás külön pénzért legeltetett.. 10. hogy csak az aratás utáni 1—2 hónapra fogadtak kecskepásztort. a többi állat beszorulásakor külön nyájat szerveztek — alkalmanként több szomszédos falu — a kecs­ kékből. szarvasmarhákkal hajtották legelőre az állatokat. juhok­ kal.19 a bakonyi falvak al­ es felszeg szerint fogadtak kecskést. 320. 94 . Érdekes példá­ kat találunk erre az Aggteleki-karsztvidék és Észak-Borsod falvai­ ban. gyakran voltak cigányok. A tavasztól őszig legeltetett állatcsapatok mel­ lett előfordult. így alkalmanként felbukkannak a kecsketartásban olyan ele­ mek. 21 Alföldi falvakban előfordult. A kecskék számának csökkenésével a sertésekkel. ami nehéz feladat volt. Tehetősebb ember nem is vállalta. hogy késő ősszel. . Ahol nem volt külön nyájra való kecske... aki állataival a tarlót legeltette. a szegényebbek számára viszont jelentett némi jövedelmet. Ekkor nem kellett különösen vigyázni az állatokra. 1939. 1977. Szentsimon. s télen még azt sem bán­ ták. 237. s egész tartásmódja a többi állatfaj tartásának rendjét és évi ritmusát vette át. köztük és a falu között a legeltetési társulatok voltak a közvetítők. csak 2—3 alkalommal nézett rájuk.

A faluban a második világháború után külön kecskenyáj volt. sokszor pedig a gazdák maguk tiltakoztak az ellen. rakoncátlan állatnak tartják a kecskét. a többi állat utáni fizetség arányában kapták a kecske utáni járandóságukat. Pásztor hiányában a legeltetésnek egy sajátos formája alakult ki: a soros őrzés. s adalékul szolgálhatnak más állatcsapatok pászto­ rainak megismeréséhez. magasabban fekvő. soros pásztorlás. s a ház körüli gondozás volt női munka. alkalmi formái alakultak ki. mert nagyon pákosztos. hanyatlásának megnyil­ vánulása. az utcák sorrendjében őrizték a kecsketartók. Májusig. illetve a kecskét is őrző pásztorok újabbkori bérének és megajándékozásá­ nak. elsősorban árok­ partra. s együtt őrizték őket. (Azok a pásztorok ugyanis. Vagy azért.) A pásztorok — maguk és családjuk élelmének beszerzési lehe­ tőségeitől függően — terményben vagy pénzben kapták járandósá­ gukat. ott a gyerekek. A legelők hiányában ennek megnyilvánulása a pány­ ván való tartás és az istállózás is. a pásztorbért vagy szájbért23 Ez általában 1/4—1/2 része volt a szarvasmarhák utáni járandóságnak. vagy más állatok táplálására alkalmatlan füvet termő terü­ letre. majd még inkább a szervezett legeltetési lehetőségek felszámolásával a kecsketartás egésze a nők feladatkörébe került át. melynek őrzésével sok baj van. főleg suhanc fiúk hajtották ki az állatokat legelni.Sokszor azonban nem vállalták el más állatcsapatok pásztorai a kecskék őrzését. Mivel pásztora nem akadt. mivel az ezzel kapcsolatos adatok egyaránt jelzik a kecske­ tartás és a kecskepásztorok megítélését. más állatok által nehezen megközelít­ hető. amíg a határ szabad volt. s a pásztoroktól egyre inkább gondozók vették át a feladatokat. Ilyenkor a legeltetésnek sajátos. Ez is utal arra. leggyakrabban a sertések 95 . Míg korábban csak a haszonvétel. A több kecskét tartó családok esetenként saját állataik mel­ lé nyájba gyűjtötték a falu több kecskéjét is. az állattartás visszaszorulásának. Májustól az első hóig azonban közös nyájba hajtották a kecskéket. ezért a kecsketartók sorban őrizték a nyá­ jat. hanem a legelő és a pásztorok hiányából adódó kényszer. akik a gondjaik­ ra bízott másfajta állatok mellett kecskét is őriztek. mindenki maga legeltette állatait. Az őrzés főleg az asszonyok és gyermekek munkája volt. s a nyájat naponta felváltva. melyre Kissikátorban (Borsod me­ gye) találtam érdekes adatot. hogy a kecske a közös legelőre járjon. illetve nem tudtak fogadni a gazdák. addig az elmúlt évtizedekben a kecsketartás teljesen női munka lett. az állat helyét a paraszti gazdálkodásban. amely nem intenzívebb gazdál­ kodási forma jele. Amelyik család több kecskét tartott. Érdemes némi figyelmet szentelni a kecskepásztorok. hogy az önálló kecskenyájak meg­ szűnésével.

Dédestapolcsány (Bodó Sándor gyűjtése). nagypénteki adása. Az összegyűjtés alkalmát kerülésnek nevezik. pár kiló lisztet jelentett. kará­ csony) kaláccsal. ha bak is volt köztük. később havi 20—50 Ft állatonként. i! M 25 A Tiszazug falvaiban szájbér a pásztorbér neve. Cserépfalu.pásztorának bérével volt egyenlő. szalonnával. hogy egy napig sem őriznék a kecskét ennyi járandóságért. né­ hány tojás — a pásztor felesége szedte össze. s némi aprópénzzel hono­ rálták a pásztor jókívánságait. (A gazdák többsége nem sokallja ezt az összeget.) Ez utóbbira csak Szentsimonban találtam adatot. az 1950-es években havi 10 Ft. 06 . Ha új állatot hajtott a legelőre a pásztor. elvárásokat. melyet kihajtás előtt kapott a pásztor: néhány tojást. Borsod-AbaújZemplén megye falvaiban általános volt az ún. akkor 10—20 Ft szoktatót fizettek neki. porció pálinkát. bizonyos alkalmi. szakajtó krumplit. s vallják. főleg ünnepi ajándékot is kapott a kecskepásztor. amely inkább jelképes járandóság. az újabb időkben egyesítette magában a pásztorkodás hagyo­ mányait és az újfajta lehetőségeket. ha a kecske hármat ellett. Ünnepkor (pünkösd. pénzben kifejezve. Gyakran nem is illette meg más ezeken a járandóságokon kívül a kecskék pásztorait. Ezekhez az alkalmakhoz. (Sgy. egy kenyér. kolbász. Elterjedt szokás volt. kosár krumpli. megállapodástól függően. Általában 1/2—1 véka gabona volt egy évre az 1940—1960-as években.25 A kecskepásztor járandósága azonban nemcsak vidékenként. illetve a kihajtáshoz kapcsolódik a bocskorpénz vagy derékpénz^1 néven adott 5—20 Ft-nyi pénzbeli juttatás. hanem sokszor falvanként is eltérő volt. Né­ hány borsodi faluban. Az utóbbi helyen csak akkor kapta meg az egyik gidát a pásztor. akkor a szaporu­ latból egy a pásztort illette meg. hogy a kecske ellésekor 10—20 Ft-ot adtak a pásztornak.) Ehhez járt a borsodi falvakban egy vacsora. Al­ kalmanként azonban. Sgy. húsvét. hiszen a hozzávalót — főzet bab. lángossal.

Skandináviában a hús a legfontosabb haszna a kecskének. K.és a hús­ haszon. K. I. a kecskehús fogyasztása az alacsonyabb kulturális szint velejárója. Wolski.) Vö. 97 7 . Kowalska—Lewicka. mellette a tej jelentősége csak szezonális.3 Németországban a múlt század végén az ipari körzetekben tudatosan támogatták a kecsketartást a munkások jobb tejellátására/' Moszynski. A mediterrán térség azon országaiban. K. Olaszország.1 Az Ibériai-félszigeten kedvelt ugyan a fiatal kecskék húsa. 137—138.. V. ott a haszonvétel el­ tolódik valamelyik irányba.6 Amikor a kecske­ tartás veszít jelentőségéből. A KECSKETARTÁS HASZNA A kecsketartás haszna. Az állat tartásmódja és a tartás évi ritmusa a tej haszon elsődleges vol­ tát hangsúlyozza. tejkultúráját vizsgáló 1 2 3 4 5 6 Szabó M. a haszonvétel egyes formáinak aránya az európai kontinens különböző területein eltérő. A tej A tej a magyarságnál a kecsketartás legfontosabb haszna. 162. 334. A. s ha újra növekszik az állat tartásának szerepe (nehéz szociális időkben). Ahol vi­ szont a kecsketartás szerepe nem számottevő. akkor a tejhaszon lesz ismét a legjelentősebb.: Novak. Népünk tejfeldolgozását. szerint a szláv népeknél a tejhaszon és a bőr a kecsketartás elsődleges célja. 652. Moszynski. de kiemelkedő a kecskebőr feldolgozásának színvonala is (Spanyolország. 1976. de főleg teje miatt tartják az állatot. ott közel egyformán fontos szerepet játszik a tej. J. 1961.5 a Kárpátok terü­ letén ugyancsak a kecske teje a legfontosabb.VI. akkor legtovább a tej jelentősége ma­ rad meg. 1. 1969. 792. ahol a legnagyobb a kecsketartás jelentő­ sége. 1972. 140—141. Franciaország. 2 Az alpi területeken a tejhaszon a te­ nyésztés elsődleges célja. 1970. Görögország). Baromfitenyésztés 1957/8. (Tenyésztési mutató. Dias.

táji és szociális. hogy amint általános volt a kecskének az említett állatokkal való közös tartása. Dunäre. ugyanúgy el­ terjedt a tejfeldolgozás során a kecsketejnek a többi állat tejével való vegyítése. Kétségtelen.és kecsketej közös tulajdonságai mellett. A.. hogy a kecske­ tej feldolgozása során nem találunk olyan eljárást. A. 588. il­ letve a tehéntej feldolgozásával. hogy a juh. 1968. Novak. A kecske és a juh tejének közös feldolgozása minden bizonnyal általános nép­ rajzi jelenség. A közös tejfeldolgozáshoz vö. mely a két állat együttes tartásában gyökerezik. hogy a vegyes — juh.és kecske – nyájak tejét összeöntik. Az is igazolható. V. típusainak megfe­ lelően. tehéntartást pótló jellegét hangsúlyozva — csupán annyit rögzített. Moldva és Havas­ alföld területéről már XVIII. amelyik ne lenne rokon a juh. 1972. 9 Kowalska—Lewicka. rész­ ben pedig a szarvasmarhatartás tejkultúrájából származtathatjuk. 1969. hogy a kecsketej feldolgozásának egész technológiája rokon a juh-.: Kowalska— Lcwicka. 141. bár még az 1950-es évek beszolgáltatási rendszerének idején is általános volt a vegyes tehén.. 1972..és kecsketej beadása. N. illetve — a kecsketartás újabb keletű. s úgy dolgozzák fel sajttá.. 141. K. amikor pedig a kecske valóban a „szegényember tehene" lett. Idézi: Földes L. ame­ lyet csupán kecsketejből készítettek volna el.vagy a tehéntej feldolgozásá­ nak eljárásaival és készítményeivel. 315. A juh. 605. hogy a kecske te­ jét a tehéntejhez hasonlóan dolgozzák fel. illetve termé­ ket. 1969. 1957.. V. Novak. 1961. 1969. Főleg a hasonló tulajdonságokkal rendelkező juh­ tejjel való keverésnek vannak történeti hagyományai. a tejfeldolgozásnak gazdag skálája áll előttünk. 653.. eszközeit részben a juhászat. Ál­ talános gyakorlat volt ez a környező népeknél.7 A kecsketej feldolgozá­ sának kultúrája gazdag volt még az utóbbi évtizedekben is.. 8 A vegyes tejből készült sajt értéke azonos volt a tisztán juh­ tejből készültével. ugyanakkor Zólyomi J. A kecsketartás már jelzett. század végi adat jelzi. s haszna el­ sősorban a tehéntej pótlását szolgálta. 0 A tehéntejjel való keverésre kevesebb adatunk van. 240. a két állat korai domesztikációja óta párhuzamosan fejlődött tejhasznuk feldolgozá­ sának rendszere is. Gyakorlati oka volt ennek a tejmennyiség is: a kevés kecske nem biztosított elegendő mennyiséget. mely min­ dig a konkrét lehetőségeknek megfelelően volt önálló vagy volt alá­ rendelve más állatok tejkultúrájának. a tej keverését nem tekintették hamisításnak.és a tehéntej feldol­ gozásával való kapcsolat onnan is ered. Valószínűnek tartjuk. 98 7 8 .néprajzi irodalmunk alig vett eddig tudomást a kecsketej felhasz­ nálásáról. Kovács L. nincs olyan végtermék.. 652.

kép). Ezzel szemben a hegyvidéki szállásokon. hogy jobb tenyérrel. s a közösségi nyájak esztenáin a fejés — a legeltetés évi ritmusából eredően — sokkal inkább a naptári év.. 11 A kecske fejesének két. csupán a vemhesség utolsó néhány. s a tőgyet két marokkal átfogva. s az állatok táplálékai közé szorult vissza. marokkal és ujjakkal végzik a fejést. Vö. Az egyik szerint oldalról fejik az állatot.: Sztripszky H. illetve két kézzel fejnek — főleg több kecske esetén — zománcozott zsétárba. A nők ide- 10 11 Gunst P. a legeltetés évi rit­ musának függvénye. 147. mellé guggolva. zsojtárba (24. A másik — gyorsabb­ nak tartott — fejési módot csak férfiak alkalmazzák: az állat hátsó lábai közé helyezik a fejőedényt. a tej haszna a tartásmód.—Bilák L. „lekussolva" úgy. illetve azok a férfiak. tenyésztőit kigúnyolták. 99 7* . A legeltetésnek ebben a rendszerében a reggeli és esti fejés szokásos. reggelente. a készítés technikája min­ den bizonnyal azonos volt a juhtej feldolgozásával. s csupán a tüdőbetegek számára tartották fontosnak tejének fogyasztását. s gazdag variációját állították elő a tejtermékeknek. A kecsketej fel­ használása a közelmúltban már a szociális helyzet függvénye volt. A szociális színvonal emelkedésével a kecsketej jelentősége csökkent^ elvesztette szere­ pét az emberi táplálkozásban. kép). illetve a vegetáció éves ritmusának rendjéhez igazodik. Ez az eljárás a juhá­ szat munkamódjából került a kecsketartás elemei közé. 4—6-szori szorítással fejik ki a tejet (25. jól elkülöníthető módja alakult ki. 10 addig a helyzet javulásával a kecske megvetett. Míg nehezebb szociális helyzetben gazdasági szakírók csi­ náltak propagandát a kecsketartásnak. s bal kézzel 2—3 literes edényt tartanak a tőgy alá. s volt aki a főváros tejellá­ tását is több ezer kecske beszerzésével tartotta megoldhatónak. tartását tiltották. üldözött állat lett. Készültek termé­ szetesen tisztán kecsketejből is termékek. 1970. 399. akik korábban csak tehenet fejtek.lényegesen megszaporította a juhtej mennyiségét. A Szent György nap környéki kihajtástól au­ gusztusig általában háromszor fejtek — délben is a szállásra haj­ tották a kecskéket —. Szűkösebb időszakban minden cseppjét elfogyasztották. s az eilest követő négy-hat héten nem tartanak igényt a tej­ re. a legszegényebbek gazda­ ságaiba szorultak vissza. 1915. A kecske fejese. A naponta hazajáró állatokat a parasztembe­ rek szinte egész évben fejik. Ezt a módszert főleg nők alkalmazzák. he­ tében. augusztustól a beszorulásig viszont csak egy­ szer.

II. tüdőbetegek s z á m á r a ajánlott orvosság. hogy t a r t á s u k a t tiltották. (Már 1649-ből van a d a t u n k arra. 368. III.. kép.. 100 . 1910. skk. Isszák nyersen. 25.24. 1 4 « Magyary-Kossa Gy.-Z. hogy a gyenge csecsemőknek kecske-dajkákat írtak elő. csupán azoknak engedélyezték. Kecske fejése oldalról (Aggtelek. fél év 359. Kőszegen annyira elszaporodtak a kecskék. 8. H Lónyay G. s helyben fej­ ték k i a vásárlónak a szükséges tejmennyiséget. A kecske frissen fejt tejét sokféle módon hasznosítják. 1 3 A múlt században Pesten és Bécsben is felbukkantak azok a tejárusok.) 1 2 Nyugat-európai orvosi adatok igazolják. 14 Falusi Gazda 1865. akik házról h á z r a vezették kecskéjüket. megye) genkednek ettől a fejésmódtól.s 1931. m e r t a kecske könnyen belepiszkol a tejbe. Borsod-A. hogy a kecsketejet orvosságnak tartják. amelyek szoptatták a gyer­ meket. akik tüdőbetegségük m i a t t r á voltak szo­ rulva.

és az így nyert készítmények sora. táplálónak tartják.25. 1970. Gazdag skálája áll előttünk a kecsketej-készítményeknek. ott a kecsketej feldolgozása so­ rán nem ismerik a tejoltók használatát. me­ lyek a tejkonzerválás különféle módjával készültek.-Z. 15 K. habartak vele. használták tészta dagasztásához. A kecsketej feldolgozásának a juh. s így a tejtermékeknek csupán egy szegényebb skáláját tudják előállítani. Kovács L.. erősebbnek a tehéntejnél. skk. megye) A kecsketejet felforralták kávéhoz. ahol a juhászainak nem volt jelentősége. kép. Általában zsírosnak. 101 . Kecske fejése hátulról (Aggtelek. Ada­ taink egyértelműen azt jelzik. Ezzel szemben. 629. illetve használata. hogy egyaránt jelen van a tejfel­ dolgozás oltó nélküli túrókultúrája.15 A kecsketej feldolgozásának kulcskérdése a tejoltó anyagok ismerete. Borsod-A. s a tejoltós sajtkultúra rétege. hogy azokon a területeken.és tehéntej konzerválásával való — már jel­ zett — kapcsolatát igazolja az is.

s favéndölbe. A feldolgozásra váró tej mennyisége és a kívánt végtermék eltérő eljárásmódokat követel.16 túrósdézsába. ha kevesebb. haluskára. a frissen fejt tejjel teli edényt egy órára hideg vízbe állí­ tották. s mindig oltóval nyert túróból készült. 40—45°-ra melegítve megheggesztik. hogy feladja a fölét. kis fémfazékba vagy üvegbe tették (26. hogy több föle legyen.) A megaludt tejet lefölözik. Nyáron két fejés.vagy négyszögű vászon. Az oltó gyorsan összefogta. Ha több volt a tej. viszont a tej zsírja a túróban maradt.ahol ismerik a tejoltók használatát. keserű túró készítése. s csak ezután altatták meg. melyet az Aggteleki-karsztvidék falvaiban akkor is juhtúrónák neveznek. vagy mullzacskó — leszűrik. tették főtt tésztára. iúrózsacskóban — mely három. A tejet lábasban vagy cserépedényben megaltatták. csípős túró. 3—4 kg túrót használtak fel. ott a tejtermékek lényegesen gazdagabb sokfélesége árulkodik a juhászat egykori jelentőségéről. A túrót fogyasztották frissen kenyérrel. ami lényegesen meg­ gyorsította az alvadást. néha hagymával keverve. A tejet lassan. Ha viszont vajat akartak nyerni. ott a tej megaltatásának és a túrókészí­ tésnek szintjéig mindig eljutott a tej feldolgozása. nem készítettek külön vajat belőle. érett tú­ ró. akkor 3—6 napon át mindig hozzágyúrták a friss túrót a már besózott adaghoz. akkor kb. megaggasztalják. 10 liter kecsketejből kb. bár ismerik az oltó­ anyagok használatát. A túró készítésének folyamata — oltó nélkül —: a következő volt. Volt. Kéleshalom. túró készítéséhez soha nem használtak tej­ oltót. Feltűnő. meg fonnyasztják. kép). magától hagyták megaludni. A friss túrót sóval összegyúrják. hűvösebb időben öt-hat fejés tejből csináltak túrót. hogy a savó könnyebben kicsepegjen be­ lőle. Hasonlóan készítették a túrót tejoltóval is. Az alföldi fal­ vakban ez a tejtermék friss. Túróruhában. Ezzel szemben a Duna—Tisza-közének falvaiban a túrókészí­ tés során oltót tettek a friss. de ott az altatást kis mennyiségű oltóanyag (lásd alább) hozzáadása pótolta. ha kecsketejből készült. összehúzta a tejet. Ahol kecskét tartottak. s hagyják lecsepegni. kelesztett sült tésztába. hogy a még le- Sgy. (A hűtés lassítja az alvadás folyamatát. melynek további feldolgozása a fentebb leírt módon történt. Ez­ után fakanállal megtörik. s a tűzhelyen. 3 kg túró lett. aki 4—5 alkalommal. tőgymeleg tejhez. hogy az északi hegyvidéken. Az alföldi és hegyvidéki állattartás eltérő tejkonzerválási eljárá­ saira utal a kecsketejből is előállított erős túró. háromnaponkéat újra átgyúrta a besózott tú­ rót. ak­ kor nem oltották a tejet. sztrapacskára. 102 . Néhány napra oldalra döntötték a túrósedényt.

A begyúrt túró né­ hány hét alatt összeérett. s való­ színűleg mások kulturális kapcsolatai is. Használták erre acél­ ra a juhászat csavaros túrósdézsáit is (27.-Z. Csavaros túrósdézsa (Tiszakürt. mogyoróia-lapuval takar­ ták be. mert különben megrontot­ ta azt. s észak- 17 18 Sgy. Égerszög. az északkeleti hegyvidéken az érett túrót mindig gomolyából készítették. Szolnok megye) csepegő savó ne keveredjen a túró közé. s kis falappal takarták be. s télen fogyasztották az érett túrót. sóval összegyúrva vadnába. s deszkával. Varbóc. 18 üvegbe vagy zománcos fazékba tették.26. Ették ke­ nyérrel és hagymával. Aggtelek (Borsod-A. mert mindig újat gyúrtak hozzá. A telt edényt néhány nap után zsírral átitatott ruhával. Sgy.. Juh. bár volt.-Z. Tormalevéllel. megye).és kecsketúrós „vadna" (Szőlősardó. Jósvafő. Kissikátor (Borsod-A. hogy a kétféle eljárás a tejkultúra két eltérő rétegét tükrözi. úgy tűnik. Az előző móddal szem­ ben. Bár a kérdés a többi állat — főleg a juh — tejének feldolgozásával való összevetést kíván. a gomolya begyúrása a brindzakészítéssel mutat rokonságot. megye). Borsod-A. 103 . kép. megye) 27. kép. csípőssé vált. Főleg nyár végén és ősz elején készítették.17 kupába. ahol egész évben nem fogyott ki. kővel nyomtatták le. tették főtt tésztára is. A hegyvidéki adatok. A megszikkadt gomolyát lereszelték vagy húsdarálón ledarálták. A fentebb leírt módon fo­ gyasztották ezen a vidéken is. majd kővel lenyomatták. kép).-Z.

A készítéshez vö. 1970. 5—8 cm magas. majd ezután újra szellős helyre került. s az egész tejkultúra két. szita alatt tartották. Teljes kiszáradása után a kamrában. 104 . Kovács L. il­ letve a tej oltóanyagokkal való konzerválásának. kecsketej­ ből csak annak mintájára állították elő. 170. Ada­ taink szerint a gomolyát főleg tehéntúróból készítették. kúp alakú darabokat formáltak belőle. s télen tésztára reszelték. 21 K. satuban megszikkasztott. 623. 1965. 1970. skk. hogy a kecsketej konzerválásához a fiatal kecskegida gyomrából is készítettek oltót. TESZ I. 22 Sgy.: Paládi-Kovács A.. Szelevény. A túrót háromszög alakú zacskóban kicsöpögtették.: K. Az oltóanyagok ismerete főleg a juhászok tevé­ kenységéhez kapcsolódott. ahol nem volt számottevő juhászat. A kecsketej feldolgozásához használt oltóanyagok megegyez­ nek az adott terület tejkultúrájában általában használt oltókkal.) 20 A Tiszazug falvaiban az oltó nélkül megaltatott kecsketejből egy pogácsatúró-féleséget készítettek. Kovács L. gömölyének. tornácra tették szikkadni. Mások sóval gyúrták össze. Mint arra K. illetve a nélkül készült termé­ kek a tej konzervál ás.borsodi. 171. Kovács László azon véleményét. Kovács László rámutatott — s ezt néprajzi adatok tömege igazolja — az oltóanyaggal. Csépán és Szelevényben a sza­ badkémény alatti kis polcra tették. (Nem tartjuk meggyőzőnek K. A túrótípus elterjedéséhez. Kovács L.19 A kérdésre megnyugtató választ azonban csupán a magyar tejkultúra egész rendszerével való összevetés adhat. ha konkrét nyelvi nyoma nem lelhető fel... ahol füsttel enyhén megcsapat­ ták.. 523. jól elválasztható rétegét képviselik. Ennek felhasználása azonban nemigen lépi túl a kecsketej konzerválásának gyakorla- M Győrffy I. a kecsketej fel­ dolgozásának idézett adatai csupán a probléma exponálásának le­ hetőségét jelzik. 20 K. hogy a vidék fal­ vaiban ezt a tejterméket nevezik gfomoíi/ának. s csak azután cipózták ki apró kúpokká. 141. nagyobb méretű ter­ mék neve sajt. csupán a tejoltóval készült. s az eresz alá. II. eltérés esetleg annyi. mely szerint a brindza a magyar tejkonzerválási mó­ dok között a begyúrt túró modelljére jött volna létre. Vö. 1970. ott nincsenek igazán jelentős hagyományai az oltó használatának.. én. 630.. gömöri elterjedése is azt sejteti. hogy a vlach-pásztorkodás hagyatéka még akkor is. 21 Feltűnő.22 A kecsketej feldolgozása során — hasonlóan a többi állat tejé­ hez — meghatározó az oltóanyagok ismerete vagy azok hiánya.

ecettel és kor­ pával.24 Csak a gyomrot használják tehát fel úgy.tát. A parasztemberek általában a juhászoktól szerezték be az oltót.. Győrffy I. főleg a juhászok kezén terjedt. 105 . az alvadt tejet is felhasználják — fűszerek hozzáadásával — oltóként. 1965. Vö. Egy aprócska oltódarab három-négy alkalommal is használható. korpával keverik. Tálasi I. újabban por alakú. Az oltó készítése és használata elsősorban a tejhaszonnak sajttá való feldolgozásához szükséges. hogy ujjhegynyi darabot vágnak belőle. leginkább elterjedt oltóanyagok készítése azonban eltérést mutat az alföldi területek és az észak­ keleti hegyvidék között. 170. bekötve szárítják ki. és felfüstölték. kilenc napig állni hagyták. Mindkét területen elsősorban a szopós. s a levágás során ügyelnek arra. 23 Az egyes régiókra jellemző. Paládi-Kovács A. II. a Bodrogköz falvaiban és a barkó vidéken a levágott fiatal állat gyomrát alaposan kimossák. 1965. 1936. vagy a gyomor tartalmát (tejalvadék) dolgozták össze sóval. s tartalmával együtt — savó hozzáadásával — használták fel. A gyomrot a Hortobágyon megszárítják. A kecsketejből való sajtkészítés — hasonlóan a többi sajtféleséghez — a tejkultúra legmagasabb szia- 23 2í 25 26 27 A keleti palócok juhászatában használják a juhtej konzerválására a kecskegida gyomrából készült oltót.. Cserkeszőlő..20 A Tiszazug falvaiban a kivett gyomorba ecetet és sót tettek. azt langyos savó­ ba áztatják. fel­ darabolják és néhány napig ecetben áztatják. tejes fiatal állatok gyomrából készítették a tejoltót. az Aggteleki-karsztvidék.. s ezt zárták dunsztos üvegbe.27 Ezen a területen tehát a gyomor tar­ talmát. Ez utóbbit a hegyvidéki falvak nem használják. majd az egészet üvegbe darabolták. az Alföldön ezekhez még a disznóöléskor kikészí­ tett sertésgyomor is társult. bolti oltóanyagot használtak. bárány..: Paládi-Kovács A. 137. Az észak­ keleti hegyvidéken a szopós borjú. 25 A Kiskunságban sót tettek bele.. a Zemplé­ ni-hegység. Sgy. Néhány cseppje elég volt nagy mennyiségű tej oltásához. s a felhasználás során ezt öntik a tejhez. Ecsedi I. nyomán írja le ezt a készítésmódot a Hortobágyról. 137. hogy az elfogyasztott tej alvadéka a gyomorban maradjon. Tiszakürt. 213—214. Ezzel szemben az alföldi falvakban. A Bükk-hegység. levágás előtt megszoptatják a fiatal állatot. besózzák és szalmaszállal felfújva. Az oltókészítés módját azonban nem mindenki ismerte. majd megszárítot­ ták. A bodrogközi adatért Bodó Sándornak tartozom köszönettel. én. kecskegida gyomrából készítettek oltót.

32 A sajtkészítés menete lényegében mindenütt azonos volt.—Simonyi Zs.. szokásaihoz igazodott. Roska M. Vö. megtörték.."31 Ez az adat tágabb értelemben is jelzi a két állat közös tartását és a tejhaszon közös feldolgozását."29 Sulzer F. II. 1954. sajtruhán. . 1968. 16 vedernyi orda. 36 kecske. megszikkadni (28. Egy-másfél óra elteltével. német nyelvű munkája arról tudósít. Egy okleveles adat 1587-ben Kechke sayth-ot említ. mely a havasi kecsketartásban egyértelműen a juhá­ szat rendjéhez.. 240. sajtszéke.. majd szűrőn. Idézi: Földes L. A sajt egységes készí­ tésmódjával szemben eltérést mutat a késztermék elnevezése. összehúz­ ta azt.—Zolnai Gy. 713 juh . „mint a máj". eszközkészletében a leg­ komolyabb felkészültséget. kép). törté­ neti adataink azt jelzik. Ahol a juhászok satuja. ami belés külföldön is fontos árucikk volt. ott annak tejéből kecskesajtot csináltak vagy savanyútejként árulták. utána onnan kivéve szikkasztották meg. amely összefogta. Egy napig állni hagyták. 113. késsel.tű megnyilvánulása. . ismeretet igényli. 72 kecske.'28 Comenius 1673-ban lejegyzi. 64 sajt. edények .: Pl. merőkanállal megvágták. Az első akolnál egy major és 2 pásztor. hogy Havasalföld és Moldva terüle­ tén a vegyes juh. A tőgymeleg tejhez tették hozzá az oltót. kép). 106 . vízbe tették a sajtot. hogy a savót kirúgja magából. amikor a tej már olyan lett. Makkai L. hogy „A szol­ gáló kecske saitot csinál. . Miután ott le is csepegett — főleg alföldi falvakban —.és kecskenyájak tejét összeöntik. Szarvas G. 507 juh. század végi. Pl... viszont ahol tisztán kecskéből álló nyáj volt. 1647-ben Uzdiszentpéter inventáriumában a következő szerepel: „Két sztringa juh. 609. zacskón átszűrve hagyták lecsöpögni. fakanállal. prése rendelkezésre állt. edé­ nyek . Második akolnál is egy major és 2 pásztor. amíg csíkos nem lett. közös feldolgozása. Az északi hegyvidéken — adataink szerint — nem válik el élesen a 28 29 10 11 32 Szamota I. J. mert lényegesen gyakoribbak a ve­ gyes nyájakra utaló adatok forrásainkban. Bár minden bizonnyal korai időktől elterjedt lehetett a kecske­ tejnek a többi állat tejével való keverése. . 466. s ugyanekkor együtt is említenek Kechke sait-ot és Iuh sait-ot. 15 vedernyi orda. . s úgy dolgozzák fel sajttá. XVIII. mely technológiájában. majd szellős helyre — általában a tornácra — tették. ott a lecsöpögés után ebbe tették a sajtot (29.30 Valószínűleg a közös tejfeldol­ gozás lehetett az elterjedtebb. hogy — ahol több kecskét tartottak — kü­ lön is feldolgozták tejhasznukat sajttá. mint az önálló kecske­ nyájak említése. 1496. eljárásaihoz. 1943. 71 sajt.

hogy a keleti palócoknál a sajt a juhászok. Paládi-Kovács Attila felhívta a figyelmet arra. A Kiskunságból egy sajátos sajtféleség fogyasztására van adatunk. sőt él a gomolyasajt elnevezés is.. A hagyományos módon előállított sajtot nyáron dézsába. hogy a gomolya. míg a sajt eredetileg a juhászat tej kultúrájában foglalhatott helyet. 34 Paládi-Kovács A. esetleg hagymával. 404. Adatközlőm sze­ rint a pásztorok étele volt.34 Korábban már utaltunk rá. 1977. s letakarva hagyták érni egészen addig. hogy a gömöri pásztorkodás már nem ismeri a gomolya szót. amíg az magától összeesett. Ez tágabb keretek között is igazolni látszik. a gomolya a pa­ rasztok nyelvében él. kenyérrel.33 A kecskesajtot népünk fogyasztotta frissen. cserépfazékba tették.36 33 Paládi-Kovács A. 35 Mindez természetesen csak az egész tejkultúra alapos feltárasavai lenne megválaszolható. s főleg tehéntejből készült termék neve.gomolya és a sajt kifejezés. 139. oltóval elő­ állított sajttal.. szemben a juhtejből. Kunszállás (Bács-Kiskun megye). melyet szintén készítettek a kecske tejéből is. 107 . 1965. a kettőt együtt használják. Ezután kenyérre kenve fogyasztották. s megtermett benne a sajtkukac.33 s jelezte. hogy a gomolya a parasztemberek tehéntejre alapozott tejkultúrájának oltó nélküli készítménye lehetett. a parasztok és az asszonyok határozot­ tan idegenkedtek tőle. megszikkasztva reszelték tésztára is. 36 Sgy. gömölye — a Tiszazug falvaiban — oltó nélküli.

ahogy nem volt számottevő maga a kecsketartás sem. Kézzel nyomták össze. eszközei a juhászat (véndöl. Svájcban 1. 1947-ben az egész hazai tejtermelésnek 1. A visszamaradt írót al­ kalmanként sült krumplival. bár elég zsíros. Valamennyi államot figyelembe véve. míg vaj nem lett belőle.és vajkészítés) feldol­ gozásának módjaival azonos.1 százalék a kecsketej az egész évi tejtermelésünkből. Jugoszláviá­ ban 2. s alkalmanként kis mennyiségben piacra került a kecsketejből készült sajt és túró is. Ugyanakkor pl. s hűvös helyen tárolták. geleta. de leg­ inkább az állatok moslékjába öntötték. az aludttejet megfonnyasztották tú­ rónak. illetve a tehéntej (túró.1 százaléka volt kecsketej az ország évi tejtermelésének. 17. Törökországban 23 százalék.. A kecs­ ketej nagyon lassan „adja föl a fölit". Görögor­ szágban 28. az íróé cmar.3 százalék volt a kecsketej az összes tejtermelésből.. A megaltatott tej fölét leszedték. Baromfitenyésztés 1957/8. a családonként tartott kecskék kis száma miatt mennyi­ ségük nem tette lehetővé az értékesítést. ahol 48. főleg a szegényebbeknél. A belőle ké­ szült vaj feltűnően fehér színű. esetleg dunsztos üvegben összerázták vagy fazékban rántókanállal (fakanállal) addig zurbolták. 1948. édestej hozzáadásával s forralással. A kecsketejből előállított termékek általában saját fogyasztásra készültek.3—1. majd hideg vízzel kiöblített fcöpüíőben. hogy bár ekkor a legnagyobb a hazai kecskeállomány.1 százalék. s ezért sokan idegenkedtek tőle. de a korábbi évekhez viszonyítva lényegesen nőtt a szarvasmarha­ állomány is. 38 A kecsketej feldolgozásának módja mindig a juhtej (főljeg a tejoltó használata). Ez kb. Horn A.37 Al­ kalmanként készítettek a savóból zsendicét.5 százaléka volt kecs­ ketej. Spanyolországban 14 százalék. de szórványosan az egész ország területén előfordult. köpülő) eszközkész- A kárpát-ukrán eredetű Komlóskán a savó neve szervatka. kukoricakásával fogyasztották. ahol megmerevedett.A kecsketejből vajat ritkán készítettek. Tehéntej hiányában adták el csupán a kecske tejét. 108 . Általában a sertések kap­ ták meg a túró és a sajt készítésekor visszamaradó savót is. A tejfölt kiforrázott. Algériáé volt a vezető szerep ebben. sajtprés) és a szarvasmarhatartás (fejőedények. A statisztikai adatokat figyelembe véve. Ez annak eredménye. a mai országhatárokon belül az elmúlt évszázadban már nem volt igazán jelentősége a kecsketejnek.7 százalék.5 millió liter tejet jelent. zutyorászták. 1954—55-re már csupán 1. 5. A vajat ezután hideg vízre tették.

A kecsketartás rendszerének elemei régión­ ként váltakoznak a tartásmód táji típusaihoz igazodva. 150. havasalföldi adatok jelzik a két állatfaj közös tartását. Földes L. illetve a juh tejéből elkészített termékek között sem.. J. Ferdinand. amit később brin­ dzává dolgoztak fel. Roska M. vagy a juhtejjel keverték össze — a végtermék céljainak megfelelően —. 161—162. N. « Novak. V. 141.. s a vissza­ maradt írót savanyútejként fogyasztották. Az Északi-Kárpátokban tavasszal vagy erjesztett túrót csináltak a tejből. Földes L.. hogy nincs lényeges eltérés a kecske. *° A teljesség igénye nélkül: Takáts S. akik jobban fizettek érte. s a dél-erdélyi területek vándorpásztoraiig igazolják történeti-néprajzi adatok/' 1 Közösen dolgozták fel a juh és a kecske tejét a román pásztorok. Tehát a recens adatok a jelzett állattartó kultú­ rák „örököseként". 654. 1906. 1972. Dunäre. Hasonló képet mutat a környező népek kecsketartása. 1969. 1969. A. 1961. A szállásokon a bacsuk túrót. sajtot készítettek a vegyes 39 Kowalska-Lewicka. 144. Nyáridőben bacsuknak adták ki a kecskét tartásra. 1961. mint a juhért (pl. vagy lefölözve vajat köpültek belőle. azok pótlására megjelenőként tüntetik fel mai hazánk területén a kecsketartást. 1915.. Sztripszki H. egy kecskéért 15 font sajtot adtak). stb.. 1943.. a két világháború közötti időszakban a Dunajec és a Poprád közötti bacsuk egy birkáért 10 font. A kecsketejnek más állatok tejével összekeverése máshol is elterjedt. és erősen befolyásolja őket a kecsketartó gazdaságok szociális színvonala is. 1969.. Ügy tűnik. A. Szlovénia alpi területének pásztorai. Nicolaisen... a csak kecskét tartók használták fel. hogy az ország egykori északkeleti peremterületén a kecsketartás és haszonvétele lényegében összeforrt a vidék juhászatával..42 Ügy tűnik. 109 .—Bilák I. illetve tejkultúrája is.. de alkalmanként összevegyí­ tették mindhárom tejfajtát is.40 A fentebb már említett erdélyi. moldvai. mely mintegy adaptálta a korábbi állattartó kultúra elemeit.létéből származnak.. 1968.39 A különféle állatok tejének össze­ keverése azonban nemcsak kárpáti szokás. A jobbmódúak vagy a tehén-. K. A Lengyel-Kárpátokban a kecsketejet önmagá­ ban csak a legszegényebbek. tejük közös feldolgozását. Ezt a Felvidék vlachjogú pásztoraitól kezdve a máramarosi románságon és ruténságon át a Székelyföld közös juh-kecskeesztenákon zajló közösségi tejgaz­ dálkodásáig. 1972. '41 Kowalska-Lewicka. s hosszasan sorolhatnánk a példákat Afganisztán nomádjain át Afrika tuareg törzseiig. részletesen lásd a Táji típusok fejezetnél. a kulturális fejlődés ala­ csony fokán álló népeknél általánosan előfordul. 605.

Görögországban évente 2. 140—141. Az elmúlt évtizedek statisztikája azt mutatja.5 millió darab kecskét fogyasztottak el az 1950-es évek­ ben. hogy a kecsketartás és a juhászat kultúrája. másutt jelentősé­ ge elhanyagolható (lásd fentebb). A. A század elején — az említettek mellett — Szerbia. hogy a kecskehús fogyasztásában a Földközi-tenger melléki országok járnak az élen/'5 A környező országokban a tejhaszon jelentősége mindenütt felül­ múlta a kecskehúsét. a közös tartás gyakorlata a haszon­ vétel kultúrájának is hasonló vonulatát alakították ki. 1967.. 136—138. húsát csak a tehetősebbek fogyasztották. 160. s ben­ ne a tejfeldolgozás a legkorábbi időtől kezdve együtt fejlődött. ott mindig a tejhaszon az elsődleges. Havasal­ föld és Moldva pásztorai a kecske húsát is felhasználták a pastramä ö Kowalska-Lewicka. de egyes csoportjaik (Nagy-Lengyelország nyugati területén.40 A szláv népeknél a tej és a bőr a kecske fő haszna. s a Kárpát-medence népeinél/'* Ügy véljük. melyet ma a kecsketartás tükröz. A Lengyel-Kárpátokban a kecske főleg tejelő állat.: Rodiczky J. s e sajátos szimbiózis eredménye az a kép. 2. Ügy tűnik. Észak-Fehér-Ororszországban. 140. 1978. 20—21. /i6 Kowalska-Lewicka. mert né­ pünk legkorábbi történetétől kezdve alkalmasabb volt számára a földrajzi környezet. 1972.47 Román havasi pásztorok. a Crna Gora terüle­ tén) fogyasztották az állat húsát. az állat húsa lényegesen nehezebben épül be a táplál­ kozásba.. A két állat biológiai hasonlósága. A. 110 . Észak-Beloruszsziában. ** Wolski. s délen. ünnepi alkalmak­ kor. A kecskehús fogyasztása eltérő jelentőségű az egyes európai országok­ ban: van ahol szinte egyenértékű a tejhaszonnal. Z. A hús A kecsketartás számotlevő haszonvételi formája a hús is. Szromba-Rysowa. A magyarságnál azonban a juhászainak kezde­ tektől fogva kísérője lehetett a kecsketartás. K. ahol a kecsketartásnak nagyobb hagyo­ mányai vannak.43 A sajt készítéséhez általánosan felhasználták a fiatal kecs­ ke gyomrát a Kárpátokban. s a juh szerepe azért volt mindig is domináns — a kecskéhez mérten —. K. Vö.7 millió. Spanyol­ országban 1. 1909. Bosznia-Her­ cegovina voltak a legnagyobb kecskehústermelők. Az utóbbi adatért Niedermüller Péternek tartozom köszönettel. I. 50.tejből. Ahol újabban jelent meg. 1976. hogy a kecskehús fo­ gyasztása ott a jelentősebb. 47 Moszynski. 1972. 48 Baromfitenyésztés 1957/8. Népünk együtt ismerkedhetett meg a két állat tartásával.

. században — kis menynyiségben ugyan — kecskehúst is fogyasztottak.A juh és kecs­ ke hús egy krajcárral legyen mindenkor olcsóbb a tehén húsnál.(pöstrame) készítéséhez. . 1968. 50 A XVII. amíg az állat csak szopik. fontját 1.. 1905.51 1794-ben a sátor­ aljaújhelyi mészárosok kecskehúst is árultak. 1871. I. Az alföldi falvakban szokás volt szüretre — hasonlóan a szüreti birkához — kecskét hiz­ lalni.48 az erdélyi részen csemegeszámba mtent az örmények bozsanica. mely ked­ velt eledel a románoknál.5 krajcárért. 52 1812-ben. Erre a célra általában bakkecskét tartottak. 52 Adalékok . buzsenyica nevű füstölt kecskehúsa. s korpán. 539. 48 Vladutiu. Addig tartják legízletesebbnek a kecskehúst. inkább a szociális hagyományokban gyökerezik. 137. 79.. 240. ehetetlennek tartják. Az egri várban a XVI. 50. darán hizlalták fel.49 Hazai történeti adataink azt jelzik. Rodiczky J. vagy a levágás után.. Földes L. s a koráb­ bi állattartó kultúrával fonódik össze. ™ Herman O. a húshiánnyal magyarázták. az állatok a juh. 1977. amikor az északkelet-magyarországi vármegyék közösen limitálták az árakat. 51 Adalékok. . A fogyasztás elterjedtsége nem mu­ tat lényeges táji összefüggéseket. húsát büdösnek. felnevelésüket nem tartották kifizetődőnek. Az egész országban elterjedt a pár hetes fiatal kecske levágása.és kecskeállomány dézsmájából kerültek a várba. Sok helyen a kecskét csak fejik. a borjú húsának 4 dénár fontja.. szerbeknél és görögöknél is. 370. században Zemplén megye — a húsárak limitálásakor — megszabta a kecske­ hús árát is: „Keczke Húsnak fontia 1 den. Vágása az észak­ keleti országrészen egyértelműen a húsvéti ünnepi táplálkozáshoz kötődik. XIV. amit vagy fiata­ lon heréltek ki. 53 Korponay J. bár hegyvidéken kétségkívül gya­ koribb. Az ivarérett állatok levágása lényegesen ritkább... másutt a kecskehús — ha kis mennyiségben is — megszokott táplálék. Főleg a fiatal bakokat vágták le. Ugyanakkor a juhhúsnak fontja 2 krajcár. 233. megint máshol a fiatal állatok húsa ünnepi csemege. XV. kevésbé volt szokásban: elsősorban szociális okai voltak. a következőket jegyezték fel: . 1914.5 dénár." 53 A recens néprajzi adatok meglehetősen eltérő képet mutatnak népünk kecskehúsfogyasztásáról. s nem legel. 56 Sugár I. hogy a kecske húsa — fő­ leg a hegyvidéki területeken — szerepet játszott a régi konyha nyersanyagai között. A rutén lakosságú Komlóska lakói ünnepkor meg is szen­ teltették levágott fiatal kecskéiket. 1961.. 32.. Az idősebb kecs­ két ma leginkább a cigányoknak adják el.. a sertéshúsé 3 krajcár." Ugyanakkor a juh hú­ sának 1. 111 .

s külön megfőzték vagy megsütötték. hogy ne jöjjön vissza semmi a nyelőcsőből. máj. Nincs azon­ ban népünknél olyan étel. 159. zsemle vagy száraz kenyér. lekanyarintották combjait. A belsőségeket (szív. két hátsó lábánál fogva. s nem nyúzták ki általá­ ban a fejet sem. Ezután az állától a fa­ rokig felnyitották a bőrt. K. májából levesbe májgáluskát. A kecskehús — főleg bak — jellegzetes szagá­ nak eltüntetésére hidegvizes. majd átvágták a két láb közötti részt. elvágva annak nyaki ütőerét. A két hátsó és az egyik mellső lábát összekötötték. majd a csigolyák mentén szétdarabolták az oldalast is. só és bors volt a töltelék anya5Í Wolski. esetleg ecetes vizes áztatást alkalmaz­ tak. hogy ne legyen bak­ szaga. A fiatal gidát szokás volt egészben megtöltve megsütni. az elnyom­ ja jellegzetes szagát. hogy ne „kiabáljon". törzsrészét töltötték meg. negyedik lábára. hogy a levágás napján és az azt megelőző napon árpakenyeret kell etetni a bakkal. hogy minden része egyfor­ mán fogyjon. hagyma. de készítik sertéshús és marhahús módjára is. A beleket a kutyák és a tyú­ kok kapták. 1976. s nyúzni kezdték. A kecskehús elkészítésének sokféle módja ismert. levágáskor 20— 25 kg húsa is volt. Tojás. petrezselyemzöld. vékony pengéjű késsel az állat füle alatt szúrtak át. tüdő) zsíron külön megsü­ tötték. (Az állat torkát nem vágták át. Nyúzás után a gerinc mentén ket­ téhasították az állatot. amit csak kecskehúsból készítettek vol­ na. Lengyelországban azt tartották. 55 A meddő és az öreg kecskéket általában télen igyekeztek levágni. Főzéskor a húsból úgy válogattak. A fiatalon kiherélt állat gyorsan meghízott. A bőrt először a lábakon vágták fel térdtől láb­ tőig. Hosszú. A kecskehús elkészítése leginkább a juhhúsból készült ételekkel tart kapcsolatot. Ehhez ajtókeret­ be vagy faágra akasztották az állatot.) Aggtelek környékén vérét megvették. Az állat száját levágáskor gyakran bekötötték. hogy húsa tovább elálljon. Kést csak a lábaknál és a fejnél használtak. húsát — a sertéshús­ sal összevegyítve — kolbászba is töltötték.54 Orosháza környékén az öreg kecskét moslék­ kal javították fel. a fejét lábukkal hátrafeszí­ tették. Fejét és lá­ bait levágták. Nyúzáskor a lábvégeken rajta maradt a bőr. 112 . s disznóöléskor vágták le. s a másik lábukkal ráléptek az állat szabadon levő. A kimúlt állatot lebárzsingolták (madzaggal elkötik a nyelőcsövet vagy egy­ szerűen csak hurkot kötnek rá). A kecske levágása a birkához hasonlóan történt. májashaliLskát készítettek. s kézzel fejtették le a húsról.nyúzáshoz való felakasztás előtt herélték ki.

De csak megcsapatták vele. A télen levágott kecske húsát sóval beperdítik. illetve hűtés. s levágva.és hasrészt fehér cérnával összevarrták. A darán hizlalt meddő kecskéket a mészárosok is meg­ vették. ha jól kiszikkadt. Egy hét alatt piros színt kapott a füsttől. 113 ö . mert egyébként kesernyés lett a hús. a csontokat besózták. húsukat kimérték. ahol kifagy. főztek belőle gulyást is. melyet a pannon- 55 56 Orosháza néprajza II. (Alföldi falvakból csak szórványos adatok vannak erre vonatkozóan. s szalonnával tűzdelve megsütni. azt mond­ ták. a nyelvet meghagyták. s néhány napi állás után a padra akasztják. Káposztába. Készítettek a kecskehúsból pörköltet. hogy „azon forog a kecske". értékesítették vagy valamilyen módon tartósították.ga. s a húst kemencében. 273. Volt. a fa­ gyasztás.56 Igen keveset tudunk a kecskefaggyú felhasználásáról. Ezzel szemben az északi hegyvidéken általános volt a kecskehús füstölése. 1233-ban említi a kecske haját oklevelünk a Dunántúlról. Az oldalas részt szokás volt kü­ lön is megtölteni. krumplilevesbe. ennek füstje kellemes ízt és illatot adott a húsnak. A füstölt hús fél évig is elállt a padon. hogy a húst kirántották. disznó­ hússal keverve töltötték kolbászba. az agyvelőt sóval és paprikával meghintették. A Szolnok megyei Nagyréven a csontokról lefaragták a húst. majd a két fél kopo­ nyát fehér cérnával összekötötték. Szokás volt vékony boróka­ gallyat is dobni a tűzre. majd szabad-' kéményben (később füstölőben) csendes füstön tartósították. babba főzték bele. Ha nagyobb kecskét vágtak le.) A húst egy hétig sóban hagyták állni. káposztába is. s káposztát is töltöttek belőle. sütötték hagymás zsí­ ron. Az így előkészített fejet a bog­ rács vagy a lábas aljába tették. Főzték levesnek. illetve sütőben sütötték ropo­ gósra. akkor a hús egy részét rokonok­ nak. Finom falatnak tartották. tették levesbe gombóíával (csipetke). ették sztrapacskára sütve. Az Al­ föld területén ez volt a kecskehús tartósításának általános módja. ismerősöknek adták. Az orr-részt levágták az alsóaj­ kakkal együtt. télen kiszikkasztva tették bab­ ba. A koponyát kettéhasították. s úgy főtt meg a gulyásban vagy pörköltben. majd enyhén felfüstölték és levesbe. A nógrádi palócoknál egészben tették el a kecskét savanyú káposzta közé. Gunda Béla szíves közlése. Alföldi falvakban a kecske fejét — hasonlóan a birkához — külön főzték meg. A kecskehús legelterjedtebb tartósítási módja a sózás. A megtöltés után a nyitott nyak. bablevesbe főzték.

de gya­ korlat volt a házilag való bőrfeldolgozás is. szótára 1831—32-ben említi a kecskefaggyút (sebum caprinum). 294.! » m r7 114 . Hasonló adatot azonban a recens gyűjtés során' nem találtam... (i.'''' (A magyar népviselet kuzsuja is vizsgálatot érdemelne. I. században különválasztották és felhasználták a kecske zsiradékát. 65 Az antikvitás iro­ dalmi hagyományaitól kezdve ismert a kecskebőr tömlő tárolásra való használata. s a gyertyakészítést ismertető munkákban nem tesz­ nek külön említést kecskefaggyú felhasználására. 1976. 748. A. nemcsak szótanilag. K. 1968. K.61 Lengyelországban a fehér tímárok dolgozták fel a kecs­ kebőrt szattyánná vagy — a kispénzűek számára — irhává. A keleti szlávoknál még a népdalokban is gyakran felbukkannak a kecskebőrből készített széles bőrövek (trzewik). 1976.halmi apátságnak adtak zselici szolgáló falvai. I. Lengyelországban.! Kniezsa I. 1976. aki a darán meghizlalt kecske hajából kisütött zsiradékot használja főzésre. 1974.) (il Moszynski. hogy csu­ pán szóátvételről van szó. remete életet élő adat­ közlővel.) Elterjedt volt népünknél és a környező területeken is a kecskebőrből való dudakészítés. A szláv népeknél a kecskebőr volt a tartás egyik fő haszna. ™ Földes L. Kowalska-Lewicka. 1896. 136—138. K. I. hanem valóban a kecskebőr szolgálhatott nyersanyagául.. 58 Kresznerics F. egészen századunk elejéig: bor. Valószínűleg ná­ lunk is lehetett azonban jelentősége a faggyúgyertya készítésében. ahogyan pl. K.60 3. (A Bács-Kiskun megyei Kéleshalmon találkoz­ tam gyűjtőmunkám során egy világtól elzárt.2 159. s azon belül vidékenként is eltérő. vagy valóban készült nálunk is kecske­ bőrből ez a ruhadarab. 159. r.és víztároló edé- ' Tagányi K. 131.62 Közszláv kifejezés a ködmönszerű ruhadarabok megjelölésére szolgáló kozuch sasó. I. 1976. Wolski. K. A bőr jelentősége országonként. 7.83 mely minden bizonnyal a kecskével állt kapcsolatban.57 Moldvában és Ha­ vasalföldön a XVIII.. 131.. (i5 Wolski. 64 Wolski. A bőr A kecske tartásának — ha változó jelentőséggel is — számot­ tevő haszna volt az állat bőre is. Szarvas G— Simonyi Zs. 141. 1972. (i2 Wolski. 59 de a népi világítással foglalkozó irodalomban. 240. ahol még a múlt század elején is felhasználták a kecske faggyát — paraszti és majorsági gazdaságok egyaránt — erre a célra.

Egy 1478-as oklevél említi — j u h b ő r mellett — a kecskebőr k o r d o v á n n y á való feldolgozását. .. kecsketoklyó-bőrből 8. Hazai alkalmazására u t a l h a t n a k A r a n y J á n o s sorai (Toldi): „Bort ez csobolyóban. 75 Jakó Zs. Vö. 72 Szamota I.15 Kr. XVII.—Zolnai Gy.. 859... 1969.. 150. 792. . 143—144.. J.70—4. Szamota I. 1976. századi limitációjában a vargák számára 8 d é n á r b a n szabják m e g a kecskebőr gyártását (ugyanennyi a j u h ."m 1544-ből. 1896. 7 5 Zemplén v á r m e g y e XVII. 1959.. . 466.—Zolnai Gy. I. . 73 megkülönböztetik a kigyártott és gyártatlan kecske­ bőrt. (i9 Szarvas G. 7/ * Makkai L. 73 Szamota I. 7(3 Adalékok .70 Kr.—Zolnai Gy. ti8 Szamota I.n y e k k é n t használták fel. 1969. a b a r á t o k l á b b e l i j é r e . jelezve egyrészt.30—6. . 59—60. . . 44. 6 8 Talán a kecskebőr értékére utal. 72 kecske-olló bőr­ ről (1637). 60 kecske­ bőrt adnak. 164.: Dias. 1954. Az Appenini-félszigeten bortároló­ tömlő készült kecskebőrből. 44. 71 Makkai L.15—5.. 303. 466.20 Kr. 1944. 1917-ben ké­ szült árszabás szerint bakbőrből készült tömlők száza 5. 7 1 s szólnak cap-bőrről (1637). skk. az kecsketömlőben .75). századtól nyomon követhetjük a kecskebőr felhasználását. hogy régen jelentős a l a p a n y a g volt a k é z m ű i p a r számára. férfi és női sarut e m ­ lítenek forrásaink.. 1233-ban a p a n n o h a l m i a p á t ­ ság zselici erdejének falvai panaszaikban arról szólnak. 07 Tagányi K.77 egy fejős Pl. 173. 1954.és a borjúbőr is). XVII. 76 a kecskebőrből való csizma ára u g y a n e k k o r 1 F t (juhbőrből csak 0.1'1 A pásztorok. .... II. kecskebőrből 6. 7. Nicolaisen. Ferdinand. 101. K e n y e r e t hoz a m a z bükkfa-tekenőben. ezysteth..—Zolnai Gy. . másfelől utalva arra.. várak. K. bak beerth. hogy é v e n ­ k é n t — egyebek mellett — „ . 77 Adalékok . Prodan. 539. . 548.: Bodó L." 6 7 G y a k r a n felbukkan a kecskebőr a bőrfeldolgozással foglalkozó mesterségek limitációiban. J. 8* w 115 .. II. D. 80.—Simonyi Zs. hogy számottevő szerep j u t o t t a kecskebőrnek a viseletben is. u d v a r h á z a k i n v e n t á riumában. 1969. .. nyájak számadásai mindig számon t a r t j á k a döggel holt kecskék bőrét. keczke beerth. 83. 466. hogy a J o r d á n s z k y Codex a XVI.—Zolnai Gy. Vö. s adataink általában a használat módjáról is tájékoztatnak.. 70 Szamota I. század elején a következőt említi: „Kyk zabád a k a r a t a i m y t a d ­ n a k . a r a n y a t h . Zemplén megyéből fekete kecskebőrből készült bélést™ 1647-ből Székelyhídról kecskebőrből készült csizmát." 6 6 Hazai történeti forrásainkban m á r a XIII.

és kecs­ kebőrvásárról értesít. sertés. Szűcsnek való fia­ tal kecskebőmek párja .bundának való bőr 2 fr. VII. 173. 47. . 80. 30 kr. Besztercebánya. Annál kisebb 1 fr. kép). 30 kr. Kordovány formára való kikészítésétől. 24 kr. 81. Szőcsel (sic) Barany es Keczke B ő r t .. közös limitációja részletesen tájékoztat a kecskebőr korabeli feldolgozásáról és értékéről is. . és öreg kecskebőrnek ily formára való kikészítésétől. egy féltelkes jobbágy portájának leégése­ kor készített kárbecslés szerint: „A Pajtában penig meg égtenek . no. jelezve. » Zólyomi J. 1871.. Bornemissza Anna gazdasági számadásaiban a következő szerepel: . 30 kr.. No 55. 1871. » Adalékok .. 1871. Egy pár fiatal kisebb bakbőrnek. Kódszám: 080—3. Hasonló bőrből aszszonnak 1 fr." Ugyanekkor egy pár jóféle ürü.vagy kos. hogy a múlt század végén a. XV. M Korponay J. A tímárok limi­ tációja szerint: „Egy pár öreg bakbőrnek.. 2 fr. 83 Korponay J. Hason­ ló bőrből készült asszonnak való nagyobb csizma 2 fr.. ö t kecskebőr. ."80 A felhasznált kecs­ kebőr számottevő mennyiségére utal az is. juh-...: A céhkataszter adataival. 78 A kecske­ bőr értékére utalnak a következő adatok is: 1717-ben a Nógrád me­ gyei Karancsapátfalván.. Temesvár — működött kordoványos céh.Az egész jószágbul tartozó 132 keczke búrért. w Korponay J. hogy az országban négy helyen — Buda. 85 Dankó I. Becsár 1 F 35 x. fi 132. 1971. . 1 fr. . 80. • Szádeczky B„ 1911. 138. a kecske­ tartás jelzett táji megoszlását is igazolni látszik86 (30."82 A bőrárak között: „Egy pár öreg kecske-bak bőr . . kecskebőr még vásárokon is gazdát cserélt. 30 kr. .. Miskolc.)83 A bőráruk közös limitációjában a következők szerepelnek: „Kecske bőrből készített férfi csizma . . . 15 kr. . . 116 ."81 Az északkelet-magyar­ országi megyék 1812-es. Még annál is kisebb 1 fr. 30 kr. ." 84 Egy 18889-es debreceni vásárhirdetés marha-. Az. Egy pár közönséges nyers kecskebőr .. . Bak bőrből való férfi csizma 2 fr. értékét."79 1765-ben Zalatnán.85 A bemutatott adatok egyértelműen jelzik a kecskebőr jelentő­ ségét. 30 kr. hogy a Szirmay család zempléni birtokának 1709-es gazdasági számadásában a következő szerepel: „Keczke bőrt (jártattunk) t í m á r r a l . . 170. 152.. 81 Adalékok . 2 fr. 8(1 Vö. 1975.kecske bőrének ára pedig 33 dénár (birkáé 40 dénár). . 1 fr. . 1 fr. 409.

Mezőgazdasági Lexikon I. értéke a kecske87 88 Rodiczky J. sagrin). 620. s használták a könyvkötők (marokkenbőr). mely szőr­ telen kecskebőr. kecske). Ma már nincs különösebb jelentősége. újabban a lenyúzott kecske­ bőrt bőrös kereskedők vásárolták fel. Kecskék a miskolci kordoványos céh behívótábláján (1855) Kedveltek voltak ágyszőnyegként a fehér és fényesebb szőrű kecskék bőrei. általában ujjatlan bekecs. Ennek gyakorlata az emlékezetben el­ érhető időkben már nem volt általános. mellény. 56—57. 117 . ködmön. készült belőle pergamen is.. 88 A polgári viselet mellett a paraszti ruházatban is lényeges volt a kecskebőr. 1911. saffián. Készültek kecskebőrből finom bőráruk (kordovány. a ruházati iparok keresett alapanyaga. Az iparosok mellett a pásztorok és parasztemberek is értettek a kecskebőr kikészítéséhez.87 A sevró-bőr (chévre=fr. A parasztemberek között az egész országban elterjedt viselet volt a kecskebőrből készült.30. akik szekerekkel járták be a falvakat. kép.

31. kép. Becsávázott kecskebőrök

(Szelevény,

Szolnok

megye)

32. kép. Kecskepásztor kecskebőr „ködmönhen" Bács-Kiskun megye) 118

(Kéleshalom,

bőrnek, sokan eldobják a lenyúzás után. Házilag való kikészítése a következő módon történt: a lenyúzott bőrt becsávázták: belső ol­ dalát timsó és konyhasó keverékével szórták be, összehajtották, hogy a só átjárja, s néhány órára (mások 2—3 napra) száraz, hűvös helyen — főleg padláson — állni hagyták (31. kép). Ezután a bőrt szétteregették, s vagy a padlás kakasülőjére terítették száradni, vagy létrára, deszkára, ajtóra, gerendára feszítve szárították. A bőrt félszáraz állapotban kezdték puhítani: kézzel dörzsölték, bottal ver­ ték, egyes alföldi falvakban kendertörőhöz hasonló bőrtörőt is használtak erre a célra.89 Ha a bőrt meszes vízben áztatták, akkor a szőrt is le lehetett kaparni róla. Ezután került sor a timsós csávázásra.90 A házilag kidolgozott bőr meglehetősen tökéletlen mun­ ka, de így is felhasználták bekecs, kucsma, kabát- és csizmabélés készítésére, terítették az ágy elé, használták ágytakarónak (32. kép). A Bodrogközben és a borsodi falvakban karikás ostort készítettek belőle: a keményebb bőrből készült pillangókat ezzel fűzték a nyél­ re. 91 Készítettek kecskebőrből tarisznyát, s a szőrtelen bőrt meg­ vették a suszterek is.92 Ujabban a megszárított bőr feldolgozását már szűcsökre bízták. A Balaton mentén a nádra húzott kecskebőrt rákászáshoz használták. 93 4. A szőr A kecskeszőr a közelmúlt paraszti gyakorlatában nem tarto­ zott az állattartás számottevő hasznai közé. A szőr felhasználása lényegében a tenyésztett fajták függvénye. A múlt század közepe óta a tudatos tenyésztői tevékenység — a tejhozam elsődleges vol­ ta miatt — a rövidszőrű fajtákat részesítette előnyben. Az emléke­ zet szerint az ország egész területén rövidszőrű állatokat igyekez­ tek beszerezni a gazdák, s minden bizonnyal ennek eredménye a kecskeszőr felhasználásának háttérbe szorulása.94 A kecskeszőr fel­ dolgozása elterjedt a Kárpátok, a Balkán-félsziget és Ázsia térségé­ ben.95 Nálunk egykori felhasználásának ma már csak nyomai lel­ hetők fel. Néhány forrás azonban azt jelzi, hogy a kecske hasznában

89 90 91 92 93 94 95

Sgy. Tiszakürt, Úszód. Sgy. Szentsimon. Mezey T., HOM. Néprajzi Adattára. 2594. sz. 3. Sgy. Szentsimon. Jankó J., 1902. 376. Horn A., 1948. 8. Stoica, G. 1967—68. 158. 119

a szőrnek régen nagyobb jelentősége volt. 1637-ben gyártatlan cáp~ szőrt említ egy adat,96 Pápai-Páriz latin—magyar szótára 1708-ban számon tartja a kecske szőr, szőr ruha kifejezéseket (cilicium).07 Sulzer, F. J. a XVII. század végén leírta, hogy Moldvában és Ha­ vasalföldön a kecskeszőrből átalvetőket készítenek, illetve a curkán vastag gyapjával összeszőve, durva ágy- és lótakarót csinálnak be­ lőle.98 Egy 1889-es vásárhirdetés szerint Debrecenben a múlt század végén még gyapjú, marha- és kecskeszőr, csont, szaru, köröm és különféle bőrök vásárát is megrendezték. Ez azt jelzi, hogy a kecs­ keszőr akkor még kelendő cikk volt.99 Árát még az 1917-es árszabás is számon tartotta. Ekkor a tiszta, gépen kimosott, fésülésre is al­ kalmas, s 10 cm-nél hosszabb bakszőr mázsája 6 korona; egyéb, fo­ násra nem alkalmas kecskeszőr mázsája 3,60 korona, a gödölye szőre pedig 4,50 korona.100 A kecskeszőr feldolgozásának gyakor­ lata magas szinten legtovább a szőrtarisznyás iparosok tevékenysé­ gében maradt meg, a háziipar szintjén azonban szinte napjainkig él — ha elszórtan és kis mennyiségben is — a csergekészítés és kefekötés munkájában. A szőrtarisznyás mesterség története még nem teljesen feltárt. Korai meglétére, illetve a szőrtarisznya-készítés ko­ rai gyakorlatára utal, hogy már a XVI. század közepétől említik okleveles adatok.101 A mesterség gyakorlására Veszprémből, Székes­ fehérvárról, Makóról, Szarvasról, Bihar megyéből, s a Dráva mel­ lékéről vannak adataink, de minden bizonnyal foglalkoztak a szőr­ tarisznya készítésével szűrcsapók és szőrharisnya-készítők is.102 E mesterek készítményei közül — a tarisznya mellett — keresettek voltak a pokrócok is. Nyersanyagukat részben a tímároktól, s a csizmabőröket készítő tobakoktöl szerezték be, részben pedig a bőr­ gyárakból kikerülő, illetve nyírott kecskeszőrt használták fel.103 A szőrtarisznyák közül a kecskeszőrből készültek voltak a legértéke­ sebbek, tartósságuk és vízhatlanságuk miatt. 101 Eddigi adataink azt jelzik, hogy a szőrtarisznyás mesterség kapcsolatai dél-délkeleti irányba mutatnak, bár nem kizárt, hogy ez csupán az elmúlt év­ század beszerzési lehetőségei, a szerb és román területek nagy

!),; 97 !) « m , K > ,( " 102 103

Szamota I.—Zolnay Gy., 466. Szarvas G.—Simonyi Zs., III. 332. Sulzer F. J., 1781—82. I. 62—63. Idézi: Földes L., 1968. 240. Dankó L, 1971. 409. Bodó L., 1959. 60. Szamota I.—Zolnai Gy., 943. Ebner S., 1931.; Domonkos O., 1955. Ebner S., 1931. 165. 104 Domonkos O., 1955. 194.

120

111 Tázlár. azokkal párhuzamosan — állattartá­ sunk egészét érintő változásban is keresni kell.106 A nyelvtörténet nem igazít el egyértelműen a csergekészítés történetében és kulturális kapcsolataiban. de a szótörténet is dél­ kelet-európai kapcsolatokra utal. s egyes alföldi falvakban ma is nyírják a kecskék szőrét — amit ugyan általában eldobnak. Kowalska-Lewicka. meleg kesztyűvé. K. 109 Orbán B. I.. 165. Kunszentmiklós. hogy a szőr feldolgozásának korábban számottevő jelen­ tősége lehetett. Alig hihető. hogy az elmúlt évszázad során — a felsorolt adatok ellenére — a kecskeszőrnek nem volt igazán számottevő szerepe. hogy durvább.. Visszaszorulásának okát — a jelzett fajtaváltás. 121 . 107 TESZ I 510 108 Wolski.107 (Számunkra ebből a szempont­ ból közömbös. N. 55. Rodiczky J..1 Rodiczky J. 105 Dél­ kelet-európai kapcsolatai vannak népi kultúránkban az erdélyi és moldvai magyarok csergekészítésének is.mennyiségű és jó minőségű kecskeszőrtermelését tükrözi. 141. II. 498. s te­ nyésztői törekvések mellett. de a hétfalusi csángó bútor­ készítők maguk is készítettek kecskeszőr ecseteket a bútorfestés­ hez. harisnyává 111 —. 1931. amely történeti adatok­ kal a XV—XVI.110 Az azonban. s ezért van. 47—49.. Úszódon a lenyírt kecskeszőrt kemencekészítéskor belegyúrták a tapasztóföldbe.. hogy a XVIII—XIX. hogy a szó mely jelentésárnyalata honnan terjed: a szőrfeldolgozás gyakorlata a döntő. 1869.109 Ügy tűnik. vastagabb anyagok készítésében tovább élt a kecskeszőr feldolgozá­ sának szokása. hogy a gazdasági szakírók többször felhívták a figyelmet az ebben rejtőző haszon lehetőségére. mégis általánosan ismert eljárás lehetett — a többi állati gyapjú feldolgozásával együtt —Közép-Európa népeinél. 1932. A. 1905.és kefekötés.. 55. Szelevény. Bartha K. 22. A kecsketartásnak ugyanis ott volt számottevő szerepe.Seres A„ 1976. Csépa. 130. Néprajzi Lexikon. 1976. század gyapjúkonjunktúrája m m Ebner S. 1905. hogy a tüzelőberendezés fala ne repedjen meg.) A kecskeszőrnek takarókká való feldolgozása azonban történeti adatokkal igazolt a környező szláv népeknél is.. 11. de van adat a szőrnek házilag történő megfonására is.. 105. s jól tartsa a meleget. ahol a juhászat is jelentős volt. azt jelzi.. s bár a kecske nyírása a Kárpátokban nem volt gyakori. 1972. Cserkeszőllő. 108 Első­ sorban cigányok között volt elterjedt foglalkozás Székelyföldön a kecskeszőrből való ecset. századtól kimutatható és amely — más állati sző­ rök felhasználása mellett — az intenzív erdélyi kecsketartáson ala­ pult.

. dud­ vával almoztak. 1871. gazdászati tekintetben.11*5 Alapanyag lehetett a késes mesterek számára is: a 112 . ezért szívesen hasz­ nálták szőlőkben. s főként a juhászatban bekövetkező fajtaváltás után a kecs­ keszőr versenyképes maradhatott a birka gyapjával.:i 11/1 115 11. Zoltai L. 122 . században kialakult a szőrtarisznyás mesterség. mivel hasznot csak teje és kosarazás által nyújt. illetve annak hasznáról: .. hiszen nép­ rajzi adatok tanúskodnak a szarvasmarha. Az északkeleti hegyvidéken — a kosarazás révén — közvetlenül is a földművelő életmód szolgálatában állt. Egyéb haszonvételi formák A haszonvétel legfontosabb lehetőségei mellett szólnunk kell röviden az állat tartásának mellékes hasznairól is. ló és a kutya szőrének korábbi feldolgozásáról.. Földes L. zsírosnak tartják. hogy a feldolgozás a durva.. A XVH."114 A kecske trágyáját erősnek. A kecske alá szalmával. Nyáron szívesen almoztak zöld lombbal. 171.) 5. Az adatért Fügedi Mártának mondok köszönetet. 150. 1959. volt ahol külön utcájuk volt ezen mestereknek. Vajkai A. 1957. 303. különös figyelmet nem érdemel. s eljárásmódjai balkáni és török kapcsolatokat jeleznek. 32.115 Szentgálon a kecskeszarvat ruhafogasnak használták.. A mesterség azonban itt sem jutott túl a kisipar keretein. közönséges anyagokon. 228.1 Stoica. a XVIII. 1938.idején. G.. 1967/68. s meggátolta az állatok bolhásodását. A kecske trágyáját — hasonlóan a többi állatéhoz — felhasz­ nálták a talaj javításához. Abaúj vármegye monográfusa 1871-ben a kö­ vetkezőket írta a kecsketenyésztésről. A trágyát azonban — tekintettel kis mennyiségére — leggyakrabban összevegyítették a többi állatéval. Elter­ jedt lehetett — ma is szokás — botok fogójaként való használata. mert az hűvöset tartott. Kevés adatunk van a kecske szarvának felhasználásáról. hogy egy tanácsnoknak — egyebek mellett — kecskeszarvban végződő botja is volt. hasonlóan a juhéhoz. hogy a kecskeszőrhöz hasonlóan háttérbe szorult a többi állat szőrének feldolgozása is. Korponay J. Hasonló volt a helyzet a román területeken. Zoltai L. kertekben... századból említi a debreceni viselettel kapcsolat­ ban.. hegyvidékeken a száraz lombot is használták erre a célra.. 112 (Nem hagyható figyelmen kívül az sem.113 Korponay J. s a háziipar-kisipar szintjén megrekedt. törekkel. akiknek eszközei. Visszaszorulá­ sának jele az is.

620. A kecske számára kis négy­ k e r e k ű szekeret készítettek. Szórványos adataink v a n n a k a r r a vonatkozóan. az első elképzelés mellett szól. Az állatra szamár h á m j á t alakították át vagy k e n d e r ­ kötélből készítettek hámot. E g y a r á n t van adat kumet-szerű szerszám alkalmazására. és a szarvtő fölött vág­ ták el a szarvat. Tiszakürt. s nehéz a velük való bánás. Sgy. 91. hogy Széken szokás volt a kecskék szarvának lefűrészelése. 1959. amely a szarvatlan egyedeket részesíti előnyben. A befogás módja m i n d e n ü t t a ló foga­ tolásának g y a k o r l a t á t követte.. Szelevény. melyek között lényeges lehet az állat szarvtalanítása. 1973. 1905. hogy csupán tenyésztői célokról van-e szó. Gönc. s az emlékezet szerint fésűt is csináltak belőle. mivel a szarvalt egyedek k ö n n y e n megsebzik egymást. hogy — vonó­ erő h i á n y á b a n — alkalmi megoldásként. k u l t i k u s célt szolgál. verekedősek. Mezőgazdasági Lexikon I. Cserkeszőllő. Tiszakürt. 117 118 119 120 121 122 12J 124 Sgy. 123 A r r a viszont csaknem m i n d e n kecsketartó településen emlékeznek.. Sgy.íls Az állattartó gya­ k o r l a t b a n n e m ismeretlen a szarvak és a szarvcsapok lefűrészelé­ se. 119 Néprajzi i r o d a l m u n k b a n azonban n e m találunk r á m á s h o n n a n a d a t o t Így n e m válaszolható m e g egyértelműen a kérdés. esetleg — a szarv felhasználása révén — a haszonvétel egyik formája volt. Bács-Kiskun m e g y e n é h á n y településén. erős kecskebakot vagy k i ­ herélt állatot kis szekérkébe fogtak. Erdőbénye stb. s él az emléke több borsodi faluban is. Említést érdemel. Kéleshalom. s az általánosan használt szügyhámba való befogásra. Vámszer G. 1 2 1 Mogyoróskára az 1960-ias évjek végén még úgy költözött az új pásztor. 60. Bódvaszilas. Mezőgazdasági Lexikon II.Tiszazug falvaiban kunszentmártoni késes gyűjtötte össze a szarva­ kat. Kunszállás. hogy a gyerekek játékból b e ­ fogtak egy-két kecskét kis szekérkébe. vagy a szarv lefűrészelése — hasonlóan formálásához 1 2 0 — esztétikai. Általában eső u t á n végezték. 1 2 2 Emlékeznek a kecske befogására a Tiszazug falvaiban. 123 . Csépa. Rodiczky J. általában m á s j á r m ű h ö z használt al­ katrészekből. Kisgyőr. A jelenlegi tenyésztői törekvés. mely jó úton 2—3 mázsa ter­ h e t is képes volt elhúzni. 451. Különlegesen nagyszarvú bakok szarvát időnként kikészítették és falusi h á z a k b a n falra akasztották. Az eljárás neve csungurozás. hogy egy nagy kecskebak húzta a b a t y u j á t szállító szekérkét. Gunda B. Tiszazug. 103—109.. 1 1 7 Borsod megyében cigányok vásárolták meg.

mert ame­ lyik jó tőgyes. II. Kecskét nehéz vásárolni. minoszi gyűrű). Megtapogatták a tőgyét is. de alkalmanként még a heti piacokon is árultak kecskéket az 1950-es években is. mert mindenki a gyengébben tejelő. mert nehéz új helyre szoktatni. hogy a kecske valaha is számottevő igavonó állat lehetett. Az öreg kecskéket főleg cigányok veszik meg levágásra.A kecske befogását elterjedt gyakorlatként írta le Németor­ szágból Rodiczky J. A vásárok helyét a földrajzi távolság és a vásártartás naptári ritmusa szabta meg. igaerő hiányában — más alkalmi meg­ oldások között — sor kerülhetett befogására. hogy az állatok fogatolásának kezdeteit nem lehet csupán a legáltalánosabb haszonállatok történetével összekapcsolni. s az ősi krétaiak még ekébe is befogták kecskéiket. Általában házaktól vitték el a vevők az állatot. hiszen ezt alkata.1-4 Matolcsi J. Az értékesítés formái A kecske értékesítésének — recens adatok szerint — nem ala­ kultak ki állandó körzetei. Van irodalmi utalás Kelet-Ázsiából is a kecske teherhordó állatként való alkal­ mazására. vásárra ritkán hajtottak kecskét. ahol a többi állatot is eladták. hanem korábban is. évezredben. mert az elárulta korát. e. vagy öregebb állatait akarja eladni. 161—162. hogy jó tőgyesnek látszanak. két Kréta-szigeti ábrázolással iga­ zolja (knosszoszi képírásos tábla. tejelő állatot ritkán adtak el. az sok tejet ad. Ivarérett állatot falun belül nem szívesen vesznek meg. hogy szükség esetén. Arra azonban mindenképpen figyel­ meztet. szép az aj ja. 124 . A vásárlók az állat fogát néz­ ték. illetve a kiöregedett kecske került eladásra.. Ez arra is felhívja a figyelmet. a Mediterráneumban ismert volt a kecske fogatolása. hogy az i. Az eladók éppen ezért a vásárra hajtás előtt nem fejték meg állataikat. 1975.r ' Matolcsi J. 6.125 Mindez természetesen nem azt jelenti. A kecskék értékesítése — ha vásárra vitték — általában azo­ kon a helyeken történt. Az állatot senki nem tartotta eladásra. A kutatók egy része ebben kultikus szokásokat vélt felfedezni. vonó­ ereje sem tette volna lehetővé. Főleg a pár hetes fia­ tal gida. nemcsak századunk­ ban. Egy-egy kistájon belül jól megfigyelhető a kecskék beszerzésé- . értékesítése jobbára alkalomszerűen történt. Az értékesítés főleg egy-egy településen belül tör­ tént.

akik — a szegedi juhvágóra me­ net — áthajtották a falun kecskéiket. 127 Bodó L. i3 ° Lukács László szíves közlése. 349. A kecskét régen szekéren. hogy a kecsketartásnak és -értékesítésnek régen lehettek speciális körzetei. gyorsan változó körzetekre estek szét. 337..nek rendje. 1959. 1891. amely — más állatok mellett — a kecske értékesítésével.128 A Tiszazug falvaiban.. 1971.—Viga Gy.. 366 szerbiai kecskét hajtottak fel a budapesti juhvásárra. (Ha figyelembe vesszük.. 125 120 . ami a kecsketartók társadalmi helyzetére utal. s Szolnok megyében értékesítette őket. több orAz Aggteleki-karsztvidék és a Tiszazug falvainak példáit lásd: Viga Gy. szeptem­ ber 29-én pl. Ez természetesen átalakította a kecsketartás korábbi kereteit. hogy pl.127 Debreceni vásárhirdetés 1889-ben — az állatvásár kapcsán — külön említést tesz a kecskékről. 580.. Viga Gy. Tiszakürt. csak rö­ vid távolságra (4—5 km) hajtották lábon. Kunt E.131 Mindez azt jelzi. s volt egy közvetítő réteg.. ez azonban gyorsan változik. eladó álla­ taikért. 46. 1977. 129 Sgy. Franciaországot is érintő. A kecskék számának csökkenésével távoli terüle­ tekről is felkeresik — gépkocsival — a kecsketartókat. 1971. Jelenleg azonban a bányavidékeket és ipartelepeket tartják a leg­ jobb beszerzőhelynek. aki Er­ délyből hajtotta fel az állatokat. 1978. s a kecsketartás je­ lentőségének visszaesése folytán apró..130 Tápén — Andrásfalvy Bertalan közlése szerint — egy Makra Antal nevű öreg szerezte be a kecskéket. mások a radnai búcsúban vettek vagy a radnai-lippai kupecektől szerezték be állataikat.126 Recens néprajzi gyűjtések nem világítanak rá egyértelműen — a beszerzési helyek alapján — az intenzív kecsketartó körzetekre. 131 Andrásfalvy B. amelyek azonban az országhatárok átrendezése.129 Fejér megyébe régen Somogy és Tolna megye felől került az eladó kecske. . 409. Olaszországot.. Szórványos adataink azt jelzik. Radnáról hozta őket. megkötve vitték a vásárra. ugyanazon év október 24-én pedig 482 db-ot. Kecsketar­ tás a Tiszazug falvaiban (sajtó alatt a Tiszazugi Füzetek sorozatban). Napjainkban gyakran termelőszövetkezetek és állami gazda­ ságok közvetítésével szerzik be a kecskét magánszemélyek is. ahogy a kecsketartás sze­ repe is alakul. Szlovénia területéről kiindulva Tirolt.28 Dankó I. kapcso­ latrendszerét is. az 1920-ßs éviekben egy Trozsgyik Mátyás nevű embertől lehetett kecskét venni. felhajtásával is foglalkozott. hogy régebben a kecske érté­ kesítése is bekapcsolódott az állatkereskedelem országos hálózatá­ ba.

. egy per kapcsán a kecskét és ba­ kot 14 solidosra. Adalékok. 1.. 1960.136 1891-ben a budapesti juhvásáron a —• fentebb már említett — szerbiai kecskék ára páronként 10—14 fo­ rint.132 akkor ta­ lán feltételezhetjük.) Történeti adatainkból képet alkothatunk a kecske árának.. 1 kecske „ki megért" 1 Ft.134 1683-ban Zemplén megyében 2. gazdasági érdekeltségei is lényegesen tágabbak voltak a jelenleginél. 106. ér­ tékének alakulásáról is. ugyanakkor a juh párja 2. (Ugyan­ akkor az ökör 10 libra.. A kecsketartók szerint ez az ár azonban egy-két hónap alatt megtérül.50 forint.szagot átszövő állatkereskedelem folyt a kecskékkel is. 21. 126 .2 133 134 1)5 . napjainkban 1000—3000 forintot is elkérnek egy fejős ál­ latért. Bodó L. a fiatal kecskét 6 solidosra értékelték. (Gyulai Éva fordítása).. 1545-ben pedig ugyanott 4 kecskét vettek 1 forinton. 150. XX. II. a kurucok árszabásában 1 gida 24 dénár. Adalékok.3C 137 Novak.)133 1544-ben. szamár 2 libra. 339.135 1708—09-ben.. 252. ugyanakkor a rackajuhoké 12—17 forint. 1959.137 Az utóbbi évtizedekben 300—500 forint között változott a kecs­ ke ára. 49. hogy egykor a magyar kecsketartás keretei. a juh és kos pedig 16 solidos. V. bika és tehén 4 libra. 1400-ban. 1959. Zsigmond-kori Okmánytár II/l. a Nádasdyak számadása sze­ rint 1 kecske 35 dénár.. Belényesy M. 1 ló pedig 40—50 forint volt. 46.06 forint 1 pár kecske ára.

Számottevő szerepe lehetett a neolitikum idején. milyen szabad teret töltöttek ki a paraszti gazdálkodás szerkezetében. mikor. ezért az összefoglalás­ ban nem tartom indokoltnak valamennyi kérdés újrafeltevését. amelyek nem játszottak meghatározó szerepet népünk életmódjában. a mezőgazdasági 127 . Mivel néprajzi kutatásunk elsődleges módszere a szóbeli hagyo­ mány gyűjtése. valamint milyen elemekből épült fel kultúrájuk. s általános érvényt a környező és távoli népek néprajzi ana­ lógiái segítségével. mint amilyen szerepet az említett állatok a népi kultúrában játszottak. miért. hogyan és miért kaptak szerepet a paraszti életmódban. hiszen a má­ sik oldalát. Mivel a dolgozat minden téma kapcsán igyeke­ zett végigjárni az általánosítás lehetőségeit. Ezen problémák megválaszolása véleményem szerint a néprajz sokkal lényegesebb kérdéseit érinti annál. A kecske a legkorábban domesztikált háziállatok egyike. hogyan kapcsolódtak. in­ kább csak néhány. 1.ÖSSZEFOGLALÁS Ez a dolgozat a paraszti állattartás egy kevéssé jelentős prob­ lémájának. a nagy volumenű állattartás kísérőjeként. Pedig ezek a kérdések feltétlenül kínálkoznak. ha a gazdálkodás. s hagyott éppen ezért figyelmen kí­ vül egy — véleményünk szerint nem lényegtelen — problémát: hogy ti. illetve hogyan és miért volt szerepe a szamár tartásának jelen­ tős lótartással bíró népünknél stb. ezért a tartásmód és a haszonvétel kérdései voltak viszonylag könnyen megválaszolhatók. Néprajzi kutatásunk eddig meglehetősen elhanyagolta azoknak az állatoknak a vizsgálatát. ha egyáltalán ilyenről beszélni lehet. szinte matematikai „próbáját" jelentik az említett vizs­ gálatnak: pl. melyeknek történeti mély­ séget igyekeztem adni a históriai és nyelvi források megszólaltatá­ sával. s hogyan játszott szerepet a bivaly és a kecske tartása — a szarvasmarhatartás mellett — a parasztság ke­ zén. Csak a részletes tárgyalásnál nem idézett irodalmi adatokra hivat­ kozom. a magyarság népi kecsketartásának feltárását tűzte cé­ lul. fontosnak ítélt dolog exponálására törekszem. konkré­ tan az állattartás domináns vonulatait kutatja valaki. kis számban je­ lenlevő állatok mikor.

hogy ha nagyobb számban is tartotta valaha népünk ezt az állatot. A peremterületeken. hogy az eurázsiai térségben a népi kultúra és a nyelv korai rétegébe tartozik szókincse és ismeret­ anyaga. a paraszti gazdálkodás keretei között nincs lehetőség a tartás intenzív formáira. (Sajtó alatt. 1 Viga Gy. a mezőgazdálkodás általános színvonalá­ nak emelkedésével. Csu­ pán szociális nyomások késztették alkalmanként intenzívebb kecske­ tartásra népünk szegényebb rétegeit. A Kárpát­ medence térsége soha nem jelentett kedvező feltételeket számára. Helynévi adatok a kecsketartáshoz. 4.termelőtevékenység kezdetén. A kecsketartás ko­ rai szerepének következménye.kecske' összetételű helynevek főleg az ország peremte­ rületein gyakoriak. 1 5. A kecsketartás geográfiai determináltságát igazolják helyne­ veink is. Az euró­ pai kontinensen főleg a Földközi-tenger partvidékén jelentős a kecs­ ketartás. hegyvidékeken volt jelentősebb. 2. A kecskének csupán az állattartás extenzív formái között van létjogo­ sultsága. A kecsketartás geográfiailag erősen determinált. A kecskelétszám azon­ ban egyenetlenül oszlott meg az ország területén.) 128 . s a mediterrán térség a központja ezen állat tartásának. a más állatokhoz viszonyított aránya. 1980. Tör­ téneti adataink arra utalnak. A . így már a neolitikum idején visszaesett e térségben jelentősége. s jelentős volt tartása a Kárpát-me­ dencébe érkező neolitikus kultúrák népeinél is. s az összetétel elsősorban magasabban fekvő területekre utal. s csupán kísérője volt a szarvasmarha és a juh tartásának. ez csupán abszolút számértéket je­ lent. 3. az alföldi jellegű tájakon nem volt nagy szerepe. s a tudatos erdőgazdálkodással a kecske min­ denütt háttérbe szorul. az egész állatállomány­ ból való részesedése soha nem volt lényeges. A legeltetés és takarmányozás formái szerint jól elkülönül egymástól az alföldi területek. A magyarság — a régészeti anyag tanúsága szerint — már az ugor népekkel való együttélés idején ismerhette a kecskét. A történeti-néprajzi adatok vizsgálata népünk kecsketartá­ sának eltérő típusait jelzi. a középhegysé­ gi vidékek és a havasi övezet kecsketartása. A kecske tartásában a legutóbbi idő­ kig az egész évben való legeltetés játszott meghatározó szerepet. Ezek a táji típusok lé­ nyegében megegyeznek a juhászat — Földes László által megrajzolt — kárpát-medencei formáival. A kecsketartás technikája mindig is korai. és a különböző társadalmi rétegek kezén.

Népünknél a kecsketartás elsődleges haszna a tej. Ezek a típusok azonban főleg a gazdaságok eltérő üzemszervezetére utal­ nak. A kecskét tartó gazdaságok formái alapján is eltérő típusai rajzolhatok meg a kecsketartásnak. A kecsketartás tevékenysége az állatok egész éves legeltetési rend­ jéhez igazodott. hogy szo­ ciális kényszer esetén újra. A vegyes nyájak. s az allodiális majorsá­ gok gazdálkodásában is. A kecskepásztorok. A történeti adatok azt jelzik. de szerepet játszott a komplex üzemű paraszt­ gazdaságokban. valamint a külön­ böző nemű és korú állatok megjelölésére szolgáló kifejezések utal­ nak az állat tartásának történeti rétegeire. hogy a kecske sokszor más állat tartásának hagyomá­ nyait örökli. az állattal kapcsolatos teendők a magyar állattartás erőteljesebb vonulataihoz igazodtak. hogy saját kultúrája. eszközei. A tej feldolgozása főleg a tehéntej és a juhtej mintájára történt. A kecsketej feldolgozása jelzi az állat 129 . A legszegényebb parasztcsaládok. Elsősorban a terelő. nem tar­ toztak a pásztortársadalom zárt rendjébe: valószínűleg mindig a tár­ sadalom perifériáján élő szegény emberekből kerültek ki. mint külön foglalkozás képviselői. A kecskék legeltetési lehetőségének csökkenésével a pásztoroktól egyre inkább „állatgondozók".és hívószavak. főleg juhot tartók kezén azonban a kecske­ tejből a tejtermékek gazdag variációja állt elő.primitív színvonalon maradt. 7. 6. eszközei. hogy — főleg kézműves mesterek kezén — az állat bőrének és sző­ rének is nagyobb jelentősége volt az elmúlt időkben. ismeretanyaga ezen állat tenyésztésének alig van: a tartás évi ritmusa. hanem alkalmi munkát vállaló szegényemberek és gye­ rekek. Ritka volt az önálló kecskenyáj is. s éppen ez tette lehetővé. s az. A kecskepásztor kevéssé megbecsült voltát jelzi alacsonyabb pásztorbére. A kecske tejét zömmel a tehéntej pótlására használták. mellette csupán másodlagos jelentőségű a hús. eljárásai főleg a szarvasmarhatartással és a juhászattal mutatnak rokonságot. első­ sorban asszonyok és gyerekek vették át a kecsketartás munkáját. a tej­ oltókat ismerő gazdák. s nem eltérő tartásmódra. eljárásai azok adaptálására utalnak. A kecskét őrző személyek az újabb időben gyakran nem is pásztorok a szó valódi értelmében. 8. azt eredményezi. A kecsketartás gyakorlata. történeti adatok alapján. kevesebb járandósága is. meg újra vissza lehetett nyúlni ehhez a gazdasági tevékenységhez. így a kecskék őrzése más állatok pászto­ rainak feladatköréhez tartozott. a pásztorok állattartásában. s a nem mezőgazdaságból élők számára a kecske a minimális létfel­ tételt biztosította.

vargák dolgoztak fel. A kecske húsát a sertés-. az általános szociális színvonalat. hogy éppen sajátos alkata tette lehetővé korai háziasítását is. az életszínvonal emelkedésével a tej az állatok tápláléka lesz. A geo­ gráfiai viszonyoknak és a tenyésztői törekvéseknek megfelelően szerepet játszik valamennyi kontinens pásztorkultúrájában. 418. 3 A kecske tartásmódja mindenütt az állattartás extenzív formáit őrzi. hogy a kecske sajá­ tos helyet foglal el az emberiség állattartó kultúrájában. A rendelkezésre álló adatok azt jelzik. 2 mint a Kárpá­ tok vagy a dunántúli hegyvidék pásztorai. A viseletben régen jelentős szerepet játszott a kecske bőre. s csak utolsóként részesül takar­ mányozásban. a felnőtt állat húsa a cigányok táplálkozásába szorult vissza. Sajátos sze­ repet kap a pásztorok életében: a sarkövi rénszarvasnomádok pász­ torai éppen úgy tartottak kecskét tejelő állatként. H. A környező népek példái jelzik. aminek szélsőséges példáját je­ lentik pl. Ezek elsősorban az állat sajátos biológiai adottságaiból erednek: az igénytelen. 9. A szociális színvonal emelkedésével azonban egyre inkább idegenkedtek fogyasztásától. mely a szőrtarisznyás mesterek kezén és a csergekészítésben jutott magasabb szintre. Nehéz idők­ ben minden csepp tejét feldolgozzák a kecskének. marha. Ugyanakkor tartani tud­ ják a nem mezőgazdaságból élők is. igényesebb háziállatok tenyész­ tésének sodrában azonban kísérőként ott maradt a kecske. melyet tímárok. akik vitorlásaikon kecskéket vittek magukkal tengeri útjukra. csupán a mostoha földrajzi viszonyok. s tartásá­ ban a Föld egymástól távoli népeinél is fellelhetők párhuzamok. H. 60. Talán nem tévedünk. ellenálló állat a tartásmód legalacsonyabb szintjén is számottevő hasznot biztosít. a középkori hajósok. Mindenütt az extenzív tartásmód kereteibe illeszkedik elsősorban. kordoványosok. .1 2 Pohlhausen. tejelő állatként. Ma már csak a tejes gida húsát eszik.mindenkori értékét. ha azt gondol­ juk. részese az európai pásztorkodás nagy migrációs rendszerének is.és a juhhús módjára dolgoz­ ták fel. Az állattartás magasabb színvonalával együtt járó. 1969. A kultúra általános emelkedésével mindenütt háttérbe szorult a kecske tartása. Petzsch. Az ország dél­ keleti részén volt elsősorban hagyománya a kecskeszőr feldolgozá­ sának. s az alacsonyabb szintű műveltség biztosítanak széles teret számára. 130 . hogy még a többi állat tar­ tásának színvonalától is elmarad. 1954.

ahol a kecsketartásnak nagy jelentősége van. s tejhasznuk együttes feldolgozása. a tej szerepe azonban általában domináns. ott többirányú a haszonvétel is.A neolitikumtól kezdve általános jelenség a kecskének más ál­ latokkal. A haszonvétel formája az európai kontinensen terüle­ tenként eltérő. 9* 131 . főleg juhokkal való közös tartása. Azokon a területeken. vagyis: ahol a kecskét kevesebb módon hasznosítják. ott a tartásának sem lehetett nagy jelentősége. Az állat jelentőségének csökkenésével azonban a haszonvétel az egy hasznúság (tej. hús vagy bőr) felé to­ lódik el.

—Sárfalvi B.. = Műveltség és Hagyomány (Debrecen) N. Budapest. 327— 360.): Viehzucht und Hirtenleben in Ostmitteleurópa. A IX—X.. századi magyar társadalom. Bartha A. méhcsaládok száma. 1961. Budapest. Budapest. A szögedi nemzet I. A cserge készítése az Udvarhely megyei Bágyon. = Ethnographia HOMÉvk. Herman Ottó és Kada Elek vitája a Kecskemét környéki pásztorkodásról. Budapest. Kecsketenyésztés. Magyar őstörté­ neti tanulmányok. Bartal A. kecske. Általános mezőgazdasági összeírás 6. kötet. = Néprajzi Közlemények Viehzucht. Budapest. 1976. Árpádkori Üj Okmánytár I—XII.: Juhász A. Asztalos I.. Budapest..) Tápé története és néprajza. (szerk. 1901. XXIV. Bálint S. Cumania II.. = Néprajzi Értesítő Népr.. 1974. Szeged. 1976. É. 1878—1887. 1860—1874. A magyarországi latinság szótára. Budapest. Állattartás.. 1969. 132 . 1960. = A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei MésH... öszvér-. Társadalom és gazdaság a magyar őstörténetben. Bartha A. Andrássovich G„ 1921..IRODALOM Rövidítések: AtSz.. Tápé. A Duna—Tisza-köze mezőgazdasági földrajza. Bálint S.. É. Budapest. = Földes L. (szerk. (szerk. Duna mente népének ártéri gazdálkodása Tolna és Baranya me­ gyében. Budapest. = Agrártörténeti Szemle Ethn.): Viehwirtschaft und Hirtenkul­ tur. Szekszárd. Balassa I.. Bivaly-. 1977. Andrásfalvy B. N. Bartha K. = Földes L. Viehwirtschaft. Andrásfalvy B. 1957. az ármentesítés befejezéséig. Budapest. 1971. (1974) 75—94. 19—23. Budapest. 1968. (Közzéteszi Wenczel Gusztáv) Pest. Szegedi szótár I—II. 1932. Anjou-kori okmánytár I—V. In. Közi. szamár-. = A Herman Ottó Múzeum Évkönyve HOMKözl.és baromfiállomány. N.. 23—44. 1972.

. Magyarország kecsketenyésztése (kézirat). A jószág sózása. Ethn.. században Magyarországon. 1959. 23—59. sózóvályú. 285—289. 1974. Az állattartás a XIV. Domonkos O. Budapest. (szerk. A vásárhirdetés (Vásári plakátok). In. Barth J. (1896—1928). 1976. Csiszár A.: Fizjografia i geográfia pasterstwa Tatr Polskich i Podhala. 1965. Budapest. XXXVIII. Kecskemét. (1918—1929) Miskolc. . Egy tiszántúli szőrtarisznyás műhely.... .. 1968.. 559—579. 401—472. Migráció és kontinuitás egy Duna melléki táj népesedéstörténeté­ ben.és Kelet-Európában. Dongó Gyárfás G. Dias. Die Schafzucht und Verarbeitung der Schafmilch auf dem Gebiet des Cserehát. 1974. In. Források a borsodi és miskolci munkásmozgalom történetéhez II... 277—342. Ethn. Debreceni Déri Múzeum Év­ könyve 1971. Problemy geograficzne pasterstwa wedrownego.): Viehwirt­ schaft ..: Földes L. sz. 1961. A földművelés fejlődésének alapvető kérdései a XIV. Az állattartás történeti fejlődése Közép. 133 . A kisparaszti mezőgazdaság (1945—1949). Jahrhun­ dert.. É.. Beránné Nemes É. Béres A. 1978. században. 3—4. Adalékok Zemplén vármegye történetéhez I—XXIII. N. Das Hirtenwesen in Portugal.. (Kézirat a szerző tudajdonában. XXXVIII. Sátoralja­ újhely. (szerk. History of domestic mammals in Central and Eastern Európa. Budapest. 15. 790—814. Berezowski. 14. Wroclaw— Krakow—Warszawa. und. Belényesy M.. AtSz. 1954. 285—318. Bodó L. Bökönyi S. 1975. LXV. 77—146.. Donath F..: Földes L.3 A magyar nyelv életrajza. É. 1959. X. 1959.): Viehzucht.): Viehzucht. A beregi kecsketartás. 191—214. Belényesy M. Bökönyi S.: A magyar mezőgaz­ daság a XIX—XX. században.. 1971. Bene Zs. 1969. 13—82. Budapest. 456—461. J.. (szerk. 1961. In.) Dankó L. Belényesy M.Bárczi G.—Román J. Cumania II... Budapest. Budapest. S.: Földes L. Viehzucht und Hirtenwesen in Ungarn im.. 387—415. 1956. 1976. Belényesy M. 1955. In. In. LXXVI. N. Kultúrtörténeti szemelvények a Nádasdyak 1540—1550-es szám­ adásaiból I—II. Gödöllő.

(szerk. 603—639. In. 127—160... 235—248.. A szőrtarisznyás mesterség a Dunántúlon.. 1914.): Orosháza néprajza II. sz..): Viehwirtschaft.Dunäre. 1961. Ethn.. (szerk. 1964. In.): Viehzucht. A juhtartás típusai és építményei a Kárpát-medencében. Nomadism in Afghanistan. 87—120. Pásztorkodás az esztelneki gyermek életében..: Sápi V. A magyar állattenyésztés fejlődése.: Hajdú P. 283—328. With an Appendix on Milk Producte. N.—Hajdú M.. 149—156. Budapest. Magyarország. 1976. Pest. M.. Földes L. 1968.): Uráli né­ pek. Földes L. Aluta. Gönczi F. 47—75. Galgóczi K. (Sepsiszent­ györgyi Múzeum Évkönyve) VI—VII. Farkas M.. Bu­ dapest. (szerk. 1969. a Szerb vajdaság. derekán. Az angorai és a tibeti kecske. In.. század első felé­ ben. Erdélyi magyar szótörténeti tár I. Gulyás M. Budapest. In.. Fodor I. 1960. Az állattenyésztés földrajza. 1975. Gazda K. Edelény. és H.: Földes L. 1961. 437—453.. É. Esztena und Esztena-Genossenschaft bei den Szeklern. Budapest.. Ferdinand. (szerk. 1974—75. . (Athén... LXXI. II. Göcsej. Budapest. LXXI. 231—246. ól". Bukarest. Magyar Országnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapot ja statisztikai és geographiai tekintetben I—VII.. (szerk): Viehwirtschaft. Földes L. Budapest. Az állattartás és pásztorélet magyar néprajzi szakirodalma.f 1965. s Temesi bánság mezőgazdasági statiszticája. Milchprodukte in Rumänischen Hirtenwesen. A finnugor régészet fő kérdései. Falusi Gazda I. Földes L. 186—294. 1973. 1960. Fényes E. XXIII.. N. Állattartás.): Edelény múltjából. X.: Föl­ des L.—Szabó M. Hadjimichali Angeliki: Szarakatszánok. 626—630. Földes L„ 1957.. Közi.: Nagy Gy. Népr. A jobbágyság gazdálkodása a XVIII. 165—169. Faragó T. Orosháza. Pest. 1957) Ismertetés. Az erdélyi vándorpásztorok állatfajtái a XIX. Földes L. Kaposvár.: Földes L.. In.. Enyedi Gy. Éber E. félév 177—178. Ebner (Gönyey) S. 1855. 1868. Ethn. Kosár „karám. 1969. 1963. (szerk. In. s kapcsolatosan Hetes vidékének és népének összevontabb ismertetése. 1839—44. K. 1931.

: Kovacsics J. Biharnagybajom. Budapest. Herman O. Budapest. 1969. Budapest. 184—203. században. Dankó I. Gunst P. mint a történeti statisztika forrásai. Jakó Zs. A balatonmelléki lakosság néprajza.. In. Hőgye I. Budapest. 275—400... 1941. J. (kecsketenyésztés 130—135. 1954. Györffy Gy. Budapest. kötet. C. 1914.. Kolozsvár. A magyar pásztorok nyelvkincse. (szerk. Hankó B. A magyarok nagy ősfoglalkozása. A barlangi állattartás kérdéséhez. A gyalui vártartomány urbáriumai. Gunda B.. Imreh I. Horn A. Budapest. In. 1977.. Hubschmid. 133—137. Állattartás..): A történeti statisztika forrásai. IIa B. B. Vox Romanica 14. A mezőgazdaság fejlődésének megrekedése a két világháború kö­ zött (20-as. Györffy I. kötet 107—182. 1973. Ethn.. Arten der Viehhaltung in den Südbezirken von Usbekistan und 135 . században. 1902.. Gunst P. 1957. A dézsmajegyzékek.. HOMKözl.Gunda B. 1944. In.. Herman O. 1976. törzskönyvelése és tenyésztésének alapismerete..: Magyarság néprajza II. AtSz 161—190. Állattenyésztési ismeretek III. A mezőgazdasági termelés története Magyarországon 1920—1938. 1948. Budapest.. Budapest. (szerk. Budapest. Gunda B. Székelyföldi paraszti jegyzőkönyvek pásztorlási határozatai (1717— 1928)... Haustiernamen und Lockrufe. Buda­ pest. LXXIII. Jankó J. 1954—55. A magyar háziállatok története. IIa B. Kachelmann.. A kecske bírálata. Mesterséges szarvátalakítás a magyar pásztoroknál. 197Ó. 448—451. 30-as évek). István király és műve. 78—29. A havasi kecskepásztor. Ch. Karmyseva. Gömör megye I—IV.) Buda­ pest.. 82—118. Budapest.: A magyar mezőgazdaság a XIX—XX. 1944—1976. 1966. én. Legeltetési rendtartások a Hegyalján a 17—18.. 1959. 1972. Állattenyésztő és Törzskönyvelő Szervezetek Országos Szövetsége. Vasárnapi Újság 1861. 1909. 1962.): Bajomi krónika 103—109. 11. Ethnographica Carpatica.

Ethn. 1976.. Urbáriumok (XVI—XVII. 1960. A magyar nyelvjárások atlasza II. 1944. Kovács L.. A nevek világa. K. 9—50. A. Die Schafzucht der Normandisierenden Karaktschanen in Bulgarien. Budapest. Makkai L. 283—286.) Budapest. 139—146. 1969. In. 1961.2 A magyar nyelv szláv jövevényszavai I—II. Népi kultúra — népi társadalom I. 617—634.juhnyájak tejhaszonvételi formái Erdélyben 1900 körül. 1959—1962. 640—695.. A háziállatok eredete. 1929—1932. Kiss I. Köves G. LXXXI. 1975. Kecsketartás Teresztenyén. Budapest.): Viehwirtschaft. N. A. In. In. Kralovánszky A. Lónyai G.) Budapest.. Hodowla kóz jako jeden z elementów tradycyjnej kultury karpackiej w Polsce. (A kisember tehene. kötet.. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I—III. 1975. 1974. 1970. 1978..—Viga Gy.. Ethn. 147—196. 1871. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai. I. 1967—1976. A magyarországi céhes kézműipar forrásanyagának katasztere I—II. (szerk. Die Milchwirtschaft in den Polnischen Karpaten.) 1959. Kowalska—Lewicka. 1968.. Alba Regia XIV. (szerk): Viehzucht. A kecsketenyésztés. 578—585.. A kecske tenyésztése és a kecsketej fontos szerepe a kisdedek táp­ lálásában. Z. Budapest. Budapest. Budapest. 16.. 136 .. Budapest. Budapest.. Abaúj vármegye monograph]ája. (szerk.. (szerk.: Ludová kultúra v Karpatoch. K. Adatok tejkonzerválásunk egyik régi módjához. Kovács L. Budapest.. századi dézsmajegyzékek. Marinow.. István korában..: Földes L.): Viehwirtschaft. A magyar nyelv értelmező szótára I—VII. In. In. Bra­ tislava. 1973.. 696—705. Kassa. 1945. 1910. Budapest. Kniezsa I.: Földes L. Budapest... 1954. Kunt E.. IVIatolcsi J. K. Budapest. A közös fejős. 112—126. 1972. 1969. Budapest. Maksay F. Budapest.. (szerk. A honfoglaló magyar nép élete. LXXXIX.vary-Kossá Gy.. Ma«. Budapest. 1970.Tadshikistan. Budapest. Kowalska—Lewicka. Korponay J.. Budapest. László Gy. Budapest. Magyar orvosi emlékek I—IV.: Földes L.. Kovács L. A tinópénz kérdései I. 3 Kálmán B. W.): Viehwirtschaft.: Földes L. század. Die Traditionelle Milchwirtschaft bei den Ungarn.

(szerk. 1962. A székelyföld leírása. Budapest. Köz­ lemények az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem. Román juhászat a Máramaros megyei Budescu Morén (1923). Rodiczky J. 1969. Paládi-Kovács A. Petzsch. Szovjet régészet 19. V. Prodan. In. Sz. Budapest.. Kolozsvár. 392—411.. L'udové názvy oviec ako pramen etnografickeho Studia pastierstva v Karpatoch. II. Budapest. 574—602. Budapest. A keleti palócok pásztorkodása. türkök és kunok a dél-oroszországi steppéken. H. II. Miskolc... S. 1969. J. Novak. Das Wanderhirtentum und seine Vorstufen. 1978. 1868—73.. A gömöri magyar pásztorkodás. D.. 1943. Bukarest. Übersicht über Viehhaltungsformen und Alpwesen in Slowanien. Budapest. 1978. Petercsák T. Moszynski. In. K. 161—185..): Viehwirtschaft. I. Magyar Néprajzi Lexikon I. 137 . HOM. A kisgazda kecsketenyésztése. Pohlhausen. Slovensky Národopis. 1969. 134—190. Braunschweig.2 Kultúra ludowa Slovián I—IV. Roska M. A.): Viehwirtschaft. Studien über das Nomadentum. (szerk. 15—32. 1977.: Földes L. In. LXXXVIII.. Novak. 1954. 1961. Podolák. 601—624. 243—266. Budapest.. Központi Statisztikai Hivatal 1972. 647—662. A karikás ostor készítése Zemplén megyében (Kézirat).. Orbán B. J. Mezőgazdasági Lexikon I—II.): Viehwirtschaft. Magyar őstörténeti tanulmányok. A no­ mádok gazdasági élete. V.: Föl­ des L.Matolcsi J.. Budapest.. 1970—76. Warszawa... 1977.és Régiségtárából 113—121. I. Budapest. 1967.: Földes L. Besenyők. Budapest.. H. Nép­ rajzi adattára 2194. Mezey T. 1977. 1969.): Viehzucht. 1905. Mezőgazdasági statisztikai adatgyűjtemény 1870—1970. Nicolaisen. (szerk. Rodiczky J. 1601—1650. Nomadism and Stock-Breeding among the Tuareg. (szerk. A kecske tenyésztése és hasznosítása. 1965. Budapest. Platneva. 1958. Rudenko. Budapest. Paládi-Kovács A. Über die Milchwirtschaft bei den Völkern Jugoslawiens. Ethn. 1911. 1651—1680. Hegyköz.. Debrecen. A Közép-Volga-vidéki finnugor népek állattartása a korai vas­ korban. Budapest.. Urbariile Tärii Fägärasului. Emlősök. In.: Földes L. Uránia állatvilág.

(1977) 5—45.. Századok 84. Szabó I. Magyar oklevél-szótár.—Bilák L. A magyar parasztság története. N.. Szabó I. Soós G.. 19—64. 1897—1901. 258— 354. Népismereti dolgozatok 1976. Krakow—Gdansk. Magyar nyelvtörténeti szótár I—III. Rajzok a török világból II. A magyar mezőgazdaság története a XIV. 129—148. 158—172.. Pozywienie ludnosci wiejskiej na Slasku. Jobbágyterhek a XVI—XVII. Wroclaw—Warszawa.. VI.. 1893. A Néprajzi Múzeum „palóka"-gyűjteménye. 1957. N. 1962. 1970. 1975—77. 1911. Dolha és vidékének néprajza. Cibinium. Szabó h.. Apafi Mihály fejedelem udvartartása. Takács I. Az erdészet fejlődése Magyarországon 1880-ig a jogszabályok tük­ rében. 1940. 1964. Magyar erdészeti oklevéltár I—III. századtól az 1530-as évekig. Tagányi K. Extenzív állattenyésztés Magyarországon.—Zolnai Gy. Budapest. Budapest. A gazdasági év vége és az őszi pásztorünnepek. Szlamenszky I. Hétfalusi „csángó bútor". É. A világ kecsketenyésztéséről. Archívum 5. G. Z.. Eger. 24. Budapest. 1970.. Budapest. évi számadása. Szabó M. századi Erdélyben. Budapest. Kecsketartás. Szromba-Rysowa. Szabó M. É. Prelucrarea parului de capra.. Baromfitenyésztés 8. 1886. XXXVIII. 1975. Szendrei J.. Szentgyörgyi M. Miskolc. Fiatal állatok szopását megakadályozó eszközök és eljárások.. Régi pásztornépünk élete. A hajdúk 1514-ben. Szarvas G.Seres A. Szamota I. Budapest. 1890—93. 1967—68. 178—198. 1955. Takáts S. Szinyei J. 1978. Buda­ pest. XVI. 1976.. Budapest. 6. Herdar och husdjur.. kötet. 138 . Magyar Mezőgazdasági Múzeum Évkönyve 153—176. Debrecen. MésH. Szabadfalvi J. (1975) 5—39. 1902—06. Stoica.. Szabadfalvi J. Budapest..—Simonyi Zs. Szádeczky B. Bukarest. Sugár I. 1970. 131—166. 1915. Magyar Tájszótár I—II. 1950. Miskolc város története I. Lund. Sztripszky H. Az egri vár 1594—95. 1896. Budapest.. Budapest. 1946. 103—107.. sz..

1961.) Viga Gy. Tejnyerés és tejfeldolgozás Cserhátsurányon. Közi. 9—152.): Vieh­ zucht . II. Budapest. Ethn. 311—343. Vajkai A. állatterelő. Viga Gy. Z dziejów hodowli kóz na ziemiach Polskich. 1959.. 237—251. A bakonyi pásztorkodás. Budapest. Észak-Cserhát állattartásának másfél százada. 1976. Népr. In. 133— 137. XVI. Tálasi I.. In. A Kiskunság népi állattartása. Róma. 1—2. Wolski. T. Közi. (Sajtó alatt: HOMÉvk. Szentgál. (Sajtó alatt a Tiszazugi Füze­ tek sorozatában. 1959. Zsigmond-kori Oklevéltár I—II/l—2. 3—4. 9—33. elűző.. XLIX.: Földes L. Budapest. Zólyomi J. 1938. HOMKözl. Kecsketartás az Aggteleki-karszton. L. században (1849—1949). 139 . század első felé­ ből. A Csík megyei háziállatok elnevezései. 169—179. 1957. hívo­ gató-.. Adatok állatgyógyításunkhoz: a „zabolázás". Varró M. 1939. Kecsketartás a Tiszazug falvaiban. (szerk. Almenwirtschaftliche Viehhaltung und Transhumance im Brangebiet (Südostkarpaten. 1978—79.. Budapest.: Kun József) Budapest. Vámszer G. 127—165.) Vládutiu. Zólyomi J. 1957.. Állatnevek. XIX. Vörös A. Népr. 1975. A magyar mezőgazdaság a kapitalista átalakulás útján. 88—100. .Tálasi I.. IV/4.: A ma­ gyar mezőgazdaság a XIX—XX. Budapest. században. A rohonc-szalonaki uradalom és jobbágysága a XVI—XVII. Yearbook of Food Agiicultural Statistics. 1959. 1951—1958.. Közi. 439—475. Ethn. A debreceni viselet a XVI—XVIII. Helynévi adatok a magyar kecsketartáshoz. A mezőgazdaságról. HOMÉvk. (Ford. hajtó-.. 197—241. kötetében. 1971.. Rumänien). Nógrád megyei Múzeumok Évkönyve 21. 1976.. 1968. 1968.. Rocznik múzeum etnograficznego Krakowie VI. IV.. 1936. szám 309—315. Viga Gy.. szá­ zadban. AtSz. keresztnevei. I.. állathívogató és állatkergető szavak Szék­ ről és Inaktelkéről. Vámszer G. 17. K. Budapest..(riasztó-) és megállító szavai. Zólyomi J. Népr. 287—315. 75— 108.. Zoltai L. Viga Gy. 1977. Nógrád megyei paraszti kárbecslések a XVIII. . Zimányi V.

was decisive in the early agriculture between the Mediterranium and West Iran. in the Mediterranium. to a smaller degree. On territories. together with the sheep. being nowadays only on the second place. The present study aims at outfolding the traditions of goat keeping in Hungary. Less attention has been paid to animal types having secondary role in the way of life of our people (goat. On the continental territories. Thus this animal. The author considers the goat. They were spread north-northwest by the neolithic cultures. Two great types of goat rearing were formed by geographic determination. goat keeping joined the great migrational system of European pasture culture. though soon. This form could be found. however. to have been a more significant constituent in the way of life of peasantry. first of all. donkey. goat keeping was but an additional moment to the higher manifestations of the culture. The first part of the study sums up the general historicalethnographical problems of goat-keeping. in the same time. and finds goat keeping to have preserved early elements of animal keeping. which could be used only for mountain pasturing. but to the animal keeping of the peasantry.ON HISTORY OF SMALL ANIMAL REARING IN HUNGARY (GOAT-KEEPING) (Abstract) The Hungarian ethnographic research has paid special attention to examination of small animals. it lost its significance. ass). Goat keeping adopted to the complex of the geographic and social circumstances. It was attached not to the pasturing. Strong goegraphic determination is characteristic of goatkeeping. The growth of the cultural level throws this animal to the peripheries. The goat had important role in the fauna of domestic animals of the people arriving to the Carpathian Basin during the Neolithic. The different fields. in the area of the Carpathians and the Alps. no base material for further domestication being present. The goat is one of the earliest domestic animals. and also. The first animals of European animal keeping arrived to the Balkan from South-West-Asia in the 7th millenium BC. 140 . are not proportionally examined. first domesticated in the 8th millenium BC. The interrelation between the two forms is widescale.

that of pastures. The low mean value was not evenly distributed on the territory of the country. and. consisting mainly of racional elements.The second chapter gives the historical sketch of the goat keeping of the Hungarians. Shows the practise 141 . also that of socialist agricultural units. It tells about medication. correspond to the described areal types of goat keeping. the mountain one of medium height and the alpic one. thus only hills on the peripheries of the country provided place for goat keeping. The ethnographic investigations of earlier times held. The strengthening of the feudal economic system forced the goat back from the lowlands. with different types of buildings just like in case of pasturing. based on linguistic data. The flock consisting exclusively of goats was rare. The archaeological examinations point out that it had no importance either at that time or later during the migrations. The author separates the goat keeping of poor people dealing exclusively with goats. In the second part of the chapter the social types of goat keeping works are defined. while from the time after the occupation of the territory written sources bear witness that it had decisive power on the life of our nation. they were usually added to a group of animals returning home every day. manuration and forms of keeping. The fourth chapter enumerates the tasks of goat keeping. The description of flocks of goats prove that it was an additional element to sheep farming. except the last one. The chapter gives the order of propagation and eyeing. in the first of which the types are separated according to areals as indicated by the historical forms of pasturing. in details. The third chapter describes the historical types of goat keeping. manors of landowners. The definitive element of the traditional goat keeping was the pasturing throughout the year. too. The description of the types show that different goat types aim at different utilisation and indicate the different connections of the folk culture. The most recent results of the Soviet archeological investigations contradict to it proving that Ugrian population. These social types. just like the different tasks from the birth of the animal till the end of its life. most recently. Due to the wantlessness and the special biological features of the animal its keeping could preserve the extensive forms of traditional animal keeping. got to know the goat together with other domestic animals as early as the 2nd millenium BC. living on the Central Volga and on the Kama. the peasant farms of complex works-form. The chapter has two parts. that goat keeping was taken over from the Bulgarian-Turkish nation before occupying the home. Such types are the lowland.

indicating wider connections of pasture culture. the hair and the horn was used by the artisans.of salting and watering. gida. their names. Considering goat's milk. gödölye (kid) come from driving words. The adaptation to a new surroundings gave rise to strange. either. based on historical and recent data. with the intermeditery role of the Vlach herds. together with ewe-milk. Presents calling and driving words. thus their knowledge of condensing is not so rich. however. As for the origin of the words many came from Bulgarian-Turkish language. atypical forms in folk culture of a given territory. appeared after occupying the territory. possibly. which seems to underline its origin from the early times of history. bak. which used to be the first rate benefit of goat keeping. Its early domestication is. concentrated. The fifth chapter presents the work and the social position of the goat herds and tenders. It proves that goat keeping used to be an independent profession. while the skin. GYULA 142 VIGA . always coming from the primitivest layres of the language. The last part of the chapter touches upon expressions of the colour of the goats.. is traditional. and ages of animals.go back" to goat-keeping. The far away territories. some others. thust Carpathian Basin. Sometimes the draught power of the goat was utilised as well. indicating thus their early origin just like the goat keeping itself inside the animal keeping culture. Goat-keeping for meat was secondary among the Hungarians. It pays special attention to expressions of sexes. In the summary the author points at the special place in the animal keeping culture of people occupied by the goat. most of which kecske (goat). and also these characteristics make it possible that people can . but consisted of poor people from the peripheries of the society. first of all. No intensive rearing was pect either. Peasants used goat's milk first of all to replace cow's milk. the work of protection and driving. due to its wantlessness and special biological features. The goat-herds never belonged to the closed up system of the herds. while a large variety of drairy goods can be provided. from objective or subjective aspect either. It deals with the use of milk. on forest grazing. also mirroring the influence of South-East-European and Carpathian pasture cultures. cap (he-goat). show significant similarities in goat-keeping. The sixth chapter of the study is about the benefit of goatkeeping. thus it has preserved many of the primitivest elements. with the use of rennet. and different marks used for separation of the animals.

Nachdem aber sie die Tiere mit Lokaldomestizierung nicht vermehren konnten. Wo das Terrain nur für Bergwirtschaft benutzbar ist. Zr. u. Bussel. In dem ersten Kapitel werden die allgemeinen historischen und ethnographischen Fragen der Ziegenzucht zusammengefasst. Besonders vernachlässigt ist die Forschung der Tierrassen. In Europe haben sich von geographischen Bedingungen beeinflusst zwei Haupttype der Ziegenhaltung ausgestaltet. Das Ziel der vorliegenden Studie ist die Beschreibung der Ziegenzucht. Die Rolle der Ziege war in der Haustierfauna der in das Karpaten-Becken geströmten Völker sehr bedeutend. hat die Ziege ihre Bedeutung auf diesem Gebiet schnell verloren. dass die Ziegenzucht. So bewahrt die Haltung dieses anspruchlosen Tieres frühere Elemente der Viehzucht in der Geschichte der menschlichen Kultur. So hat die Ziege — nebst dem Schafe — in der früh entwickelten Landwirtschaftzone zwischen dem Mittelmeer und West-Iran eine bestimmende Rolle gespielt. hat sich die Ziegenzucht dem grossen Migrationssystem der europäischen Hirtenkultur angeschlossen. die im VII. Den Anfang der Viehzucht in Europe bedeuten die Haustiere. Jahrtausend vor unserer Zeitrechnung (v.) als Haustier gezüchtet hat. Esel. Die Ziegenzucht ist durch kräftige geographische Determiniertheit gekennzeichnet. die der Mensch schon im XVIII. Den jetzigen Kenntnissen nach gehört die Ziege zu den ersten domestizierten Tieren. der Verfasser meint nähmlich. Maultier). Die einzigen Gebiete in diesem Thema sind aber nicht gleichmässig aufgearbeitet. Diese Form ist hauptsächlich im Terrain des Mediterranums und im kleineren Masse im Karpatenund Alpenarea charakteristisch. von Südwest-Asien nach Balkan gekommen sind. Auf dem kontinentalen Gebiet ist 143 . früher im Bauernleben eine bedeutendere Rolle gespielt hat. u.ZUR GESCHICHTE DER KLEINTIERZUCHT (DIE ZIEGENZUCHT) (Auszug) Die ungarische ethnographische Forschung hat bisher der Viehhaltung eine besondere Aufmerksamkeit gewidmet. Zr. und sich mittels der neolitischen Kultur nach Nord-Nordwesten verbreitet hat. die heutzutage eine Bedeutung zweiten Ranges hat. Jahrtausend v. die im Leben unseres Volkes keine bestimmende Rolle gespielt haben (Ziege.

und beweisen folgende Voraussetzungen: die ungarische Bevölkerung habe. In dem dritten Kapitel der Studie werden die historischen Type der Ziegenzucht in Ungarn dargelegt. Der Übergang zwischen den zwei Typen ist aber sehr weit. Der niedrige Absolutwert verteilt sich aber auf dem verschiedenen Gebieten des Landes ungleich. u. dass unser Volk die Ziegenzucht durch die Verbindung mit bulgarisch-türkischen Völkern vor der Landnahme. im Mittelgebirge und im Hochgebirge. Zr.. Jahrhundert kennengelernt hat. dass die Ziege auch zu jener Zeit nur eine geringe Bedeutung hatte. So unterscheidet der Verfasser drei Type der Ziegenzucht: auf dem Tieflande. am Rande des Landes eine geringe Bedeutung erhalten. im VI—IX. Zuerst werden die regionalen Type abgegrenzt. Die Anspruchlosigkeit der Ziege. die eigentlich die historischen Formen der Weide und der Fütterung. Die archeozoologischen Untersuchungen beweisen. gleichzeitig mit den anderen Haustieren kennengelernt. Der Ver144 .die Ziegenzucht dagegen nur eine Begleitserscheinung der höheren Kulturäusserungen. In der Ziegenzucht hat die Weide das ganze Jahr hindurch eine bestimmende Rolle. Die frühere ethnographische Forschung hatte — an Hand von linguistischen. philologischen Angaben — die Meinung. In dem zweiten Kapitel wird der historische Grundriss der Ziegenzucht beim Ungartum vorgeführt. Die Ziegenzucht hat sich vermutlich der Wechselwirkung geographischer und spezialer Faktoren entsprechend gestaltet. sondern zur Viehzucht der Bauernschaft.auf dem Gebiet stehen aber damit im Widerspruch. Sie war nur ein Begleitertier in der Schafzucht. von dem Landnahme an beweisen schon auch die historischen Angaben. das heisst der Haltungsweise zeigen. In dem zweiten Teil des Kapitels werden die sozialen Type der ziegenhaltenden Betriebsorganisationen umgegrenzt. dass die Ziegenzucht im Leben des ungarischen Volkes nie eine bedeutende Rolle gespielt hat. und beweisen folgende tausend v. Die Bedeutung der Ziegenzucht wurde auch später nicht grösser. Der Aufstieg des allgemeinen Kulturniveaus drängt aber dieses Tier immer zur Peripherie. Zu diesen Typen gehören — der Schafzucht ähnlich — auch unterschiedliche Gebäudetype. Die neuen Ergebnisse der archeologischen Forschungen auf sowjetischem Gebiet stehen aber damit im Wiedersprucht. und gehört nicht mehr zum Hirtentum. Nach der Erstärkung der feudalen Betriebsorganisation wird die Ziege vom Tieflande hinausgedrängt. ihre Haltung hat nur auf den bergigen Gebieten. dass ihre Zucht die extensiven Formen der traditionellen Viehhaltung am längsten bewahren konnte. ihre eigenartigen biologischen Gegebenheiten haben gesichert.

In dem vierten Kapitel werden die Obliegenheiten in Verbindung mit den Ziegen vorgeführt. bak. wie die Ziegenzuht eine der frühesten Äusserungen in der Viehzucht ist. dass die Beschäftigung der Ziegenhirte früher ein selbständiger Beruf war. Hier werden auch die Lenk. Im Kapitel werden die Ordnung der Vermehrung. Die Übung der Salzung und der Tränkung. vor allem mit der Vermittlung des walachischen Hirtenvolkes in unsere Sprache gekommen. Im fünften Kapitel untersucht der Verfasser die Tätigkeit der Ziegenhirten und Pfleger. und das weitere Beziehungssystem der Hirtenkultur beweisen. dass die Ziegenzucht hauptsächlich eine Begleitstätigkeit an der Schafzucht war. Was die vermittelnden Sprachen betrifft. Die Auseinandersetzung der Tierrassen zeigt. cap. dass die Ziegenheilverfahren überwiegend rationale Elemente haben. dass die unterschiedlichen Rassen auf die verschiedenen Type der Nutzniessung hinweisen. und zugleich ihre Nebennutzniessung ist. nach der Landnahme. Der Verfasser hat auch die Heilmethoden der Ziege untersucht. und ihre Tätigkeit vor allem das 145 . Die selbständige Ziegenherde war sehr selten. dass diese Benennungen ebenso der archaischsten Sprachenschicht gehören. betreffs der Tierfarbe und des Namens. gida. und zeigen. Die Beschreibung der Ziegenherden bestätigt. Die sozialen Type — mit Ausnahme der letzten Form — entsprechen den regionalen Typen der Ziegenzucht. und hat festgestellt. die Ziege als einziges Tier haben. Der Verfasser beweist. weiterhin auch ihre soziale Lage. weiterhin die Merkzeichen zur Unterscheidung der Tiere werden auch hier beschrieben. weiterhin die Art und Weise der Tiermusterung beschrieben. Der letzte Teil des Kapitels beschäftigt sich mit den Ausdruckeformen. ein bedeutender Teil der Wörter ist aber nur später. weiterhin die Haltung in den komplexen Bauernwirtschaften. Im Kapitel werden auch die Ausdrücke für die Tiergeschlechte und Lebensalter vorgezählt. gödölye). die wiederum die Wirkung der Hirtenkultur von Südost-Europe und von Karpaten widerspiegeln. Der überwiegende Teil dieser Namen stammt von Lenkwörtern (so ung. von der Zeit vor der Landnahme. die überall der archaischsten Schicht der Sprache gehören. sie wurden mit den anderen täglich heimgetriebenen Viehherden zusammengeweidet. und die differenten Beziehungen in der Volkskultur veranschaulichen.fasser unterscheidet die Ziegenhaltung bei den armen. besitzlosen Familien. dazu gehören die bulgarisch-türkischen Lehnwörter. die Arbeit der Hütung und der Lenkung. und letztens als neueste die Ziegenhaltung in den sozialistischen landwirtschaftlichen Betrieben.und Rufwörter vorgestellt. die bei den Hirten und in den gutsherrlichen Meierhöfen.

sie waren immer arme. und diese Faktoré sichern. dass für den Bedarfsfall. GYULA VIGA 146 . Die Bedingungen und die Ansprüche für die intensive Ziegenzucht — zumindest im Karpaten-Becken — waren nie gegeben. Die Ziege als Zugkraft anzuwenden. Die paralellen Erscheinungen in der Ziegenzucht der voneinander fernen Gebieten kommen aber überraschend oft vor. besitzlose Leute. ungewöhnliche Formen in der Volkskultur des gegebenen Gebietes zustande. mit der Anwendung der milchkonservierenden Mittel können sie reiche Variante der Milchprodukte herstellen. an der Peripherie der Gesellschaft. wichtiger waren das Fell. erstrangigen Nutzen in der Ziegenzucht. diese Angaben verstärken vermutlich die grosse historische Vergangenheit der Ziegenzucht in der Geschichte der menschlichen Kultur. Das Ziegenfleisch bedeutete in Ungarn nur den zweitrangigen Nutzen. Die Milchkonservierung hat bei den Hirtenvölkern reiche Traditionen. der Mensch wieder zur Ziegenzucht zurückgreift. als Grundstoffe für die Handwerker. Die Bauer haben die Ziegenmilch vor allem zur Ersetzung der Rindmilch gemolken. dass die Ziege in der viehhaltenden Kultur der Menschheit eine Sonderstellung einnimmt. so sind ihre Kenntnisse zur Konservierung natürlich nicht so vielseitig. In der Zusammenfassung der Studie behauptet der Verfasser. Die frühe Domestikation erklären vermutlich die spezifischen biologischen Gegebenheiten und die ausserordentliche Anspruchlosigkeit der Ziege. Die Milch Verarbeitung bedeutete beim Ungartum immer den wichtigsten. durch geographischen und sozialen Zwang angeregt. Die Annahme der neuen Bedingungen bringt aber neue.Waldweiden ist. Der Verfasser beweist es mit Hilfe der historischen und rezenten Angaben zweiseitig. manchmal atypische. Die Ziegenhirten konnten aber nie in die geschlossene Gemeinschaft der Hirtengesellschaft gehören. so spiegelt die Ziegenzucht in vielen Beziehungen auch heutzutage das primitivste Niveau. das Haar. das Horn. In dem sechsten Kapitel wird über dem Nutzen der Ziegenzucht geschrieben. darüber kennen wir nur vereinzelte Angaben.

Atej— — — — — — — — — — — — 2. A bőr — — — — — — — — — — — — 4. Nevek. jelek. Nemek. A szőr — — — — — — — — — — — — 5. TÖRTÉNETI — NÉPRAJZI PROBLÉMÁK — — — II. Fajták — — — — — — — — ^.TARTALOM BEVEZETÉS — — — — — — — — — — — — I. Egyéb haszonvételi formák — — — — — — — 6. A MAGYAR KECSKETARTÁS TÖRTÉNETI VÁZLATA — III. mustrálás — — — — — — — 4. AZ ÁLLATOK. Táji típusok — a legeltetés és takarmányozás kérdései — Építmények — — — — — — — — — — 2. színek — — — — — — — — — — V. PÁSZTOROK ÉS GONDOZÓK — — — — — — — VI. életkorok kifejezései — — — — — — — 8. A TARTÁS TECHNIKÁJA — — — — 1. Őrzés. A MAGYAR KECSKETARTÁS TÖRTÉNETI TÍPUSAI — 1. Nyájak — — — — — — — — — — — — 3. hívó. A KECSKETARTÁS HASZNA — — — — — — — l. Az értékesítés formái — — — — — — — — ÖSSZEFOGLALÁS — — — — — — — — — — IRODALOM — — — — — — — — — — — — ON HISTORY OF SMALL ANIMAL REARING IN HUNGARY (GOAT-KEEPING) (Abstract) — — — — — — — ZUR GESCHICHTE DER KLEINTIERZUCHT (DIE ZIEGENZUCHT) (Auszug) — — — — — — 5 8 14 25 25 38 47 54 54 56 65 70 75 76 78 86 90 97 98 110 114 119 122 124 127 132 140 143 . itatás — — — — — — — — — — 6. Sózás. terelés.— — — 2. A hús — — — — — — — — — — — — 3. A kecsketartó gazdaságok típusai — — — — — — IV. Gyógyítás — — — — — — — — _ _ _ — 5.és terelőszavak — — — — 7. Szaporítás.

.

A kecske a legigénytelenebb háziállat. Megyénk nagyon alkalmas a kecsketartásra. . Az exportra alkalmas gidákért magas árat fizetünk. Neveljen kecskét exportra! Adatforgalmi és Húsipari V.

kecskére. előnyös. biztonságos. A szerződéses állatnevelés. sertésre. lóra. juhra. hizlalás kifizetődő. Kössön több éves hizlalás! szerződést! .Szerződést kötünk minden felkínált szarvasmarhára.

SZABADFALVI JÓZSEF: Festett asztalosmunkák Megyaszóról (1980) 10. PETERCSÁK TIVADAR: Hegyköz (1978) 7. 3. KATONA IMRE: Miskolci kőedénygyárak (1977) 5. DOBOSY LÁSZLÓ: Várak.A SOROZATBAN EDDIG MEGJELENT MÜVEK: 1. BAKÓ FERENC: Bükki barlanglakások (1977) 4. VASS TIBOR: Jelbeszéd az ózdi finomhengerműben (1977) 6. fordította M. VERES LÁSZLÓ: A Bükk hegység üveghutái (1978) 8. LAJOS ÁRPÁD: Nemesek és partiak Szuhafőn (1979) (Elfogyott) 9. várhelyek és őrhelyek Ózd környékén (1975) (Elfogyott) 2. FÉLD ISTVÁN-JUAN CABELLO: A füzéri vár (1980) . SZILÁGYI MIKLÓS: A Hernád halászata (198a) 1 I. Sajtó alá rendezte Szabadfalvi József. Kiss Júlia (1976). BENKŐ SÁMUEL: Miskolc történeti-orvosi helyrajza — 1782.

BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI MÚZEUMI IGAZGATÓSÁG 20 .Ft BORSODI KISMONOGRAFIAK 12 .

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful