1

JOANNE HARRIS RÚNAJELEK
FORDÍTOTTA: SZŰR-SZABÓ KATALIN

ULPIUS-HÁZ KÖNYVKIADÓ BUDAPEST, 2008

2

A fordítás alapjául szolgáló mű: Joanne Harris: Runemarks

A szerzőtől az Ulpius-ház Könyvkiadónál megjelent: Bársony és keserű mandula Csokoládé Ötnegyed narancs Szederbor Partvidékiek Szent bolondok Urak és játékosok Joanne Harris – Fran Warde: A francia konyha. Szakácskönyv A francia piac. Szakácskönyv

Copyright © Frogspawn Ltd, 2007 Map of the Nine Worlds copyright © David Wyatt, 2007 Other illustrations copyright © Random House 2007 All rights reserved Hungarian translation © Szűr-Szabó Katalin, 2008 © Ulpius-ház Könyvkiadó 2008 ISBN 978 963 254 196 9

3

Anouchkának

4

SZEREPLŐK Falubeliek Maddy Smith, a falu boszorkánya Jed Smith, a kovács Mae Smith, egy tyúkeszű szépség Adam Scattergood, a házizsarnok Mrs. Scattergood, a fogadósné Dorian Scattergood, a család fekete báránya Bolond Nan, az állítólag fantáziadús bába Nat Parson, a lelkész Ethelberta Parson, a felesége Torval püspök, a lelkész közvetlen felettese Matt Law, a törvény embere A Rend hívei 4421974-es számú vizsgálóbíró a Rend tanúkihallgatója 67363-as számú vizsgálóbíró, a Rend nyugalmazott tanúkihallgatója 73838-as számú magiszter, a Rend magisztere 369-es számú magiszter, a Rend nyugalmazott magisztere 262-es számú magiszter, a Rend magisztere 23-as számú magiszter, a Rend magisztere Istenek (Vanirok vagy Vánok) Szkádi, a déróriások közül, Njörd felesége, a vadászat és a pusztítás istennője, Loki legfőbb ellensége Bragi, a költészet és a dal istene, akinek semmi oka Lokit szeretni Idun, a felesége, az ifjúság és a bőség istennője, akit Loki egykor elrabolt és átadott a déróriásoknak Freyja, a vágy istennője, akit Loki egyszer halálosan megsértett Frey, az arató, az élveteg, Freyja fivére, aki szintén nem barátja Lokinak Heimdall, az istenek aranyfogú őrszeme, aki gyűlöli Lokit Njörd, a tengeristen, a békeszerető, aki egykor Szkádi hitvese volt, de most kibékíthetetlen ellentéteiknek köszönhetően különváltak, és csak egyben értenek egyet: utálják Lokit Istenek (AEsire-Ászok, azaz a Látók) Odin, az AEsirek tábornoka, Loki vértestvére, akit végül Loki elárul Frigg, a felesége, aki Loki miatt vesztette el a fiát Thor, a Mennydörgő, Odin fia, akinek nem is egy kellemetlen rendeznivalója van Lokival Szif, a felesége, aki Lokinak köszönhetően egyszer megkopaszodott

5 Tyr, a háború istene, aki Loki miatt vesztette el a kezét Baldr, Frigg fia, aki Loki miatt halt meg Loki Mások Cukroszsák, egy kobold Hél, az Alvilág úrnője Lord Szurt, a Túlvilág uralkodója A fekete Erőd őrzője Jörmungand, a világkígyó Kövér Lizzy, a hordóhasú koca A Névtelen

A RÉGI ÍRÁS RÚNÁI

Fé: gazdagság, marha, vagyon, siker Úr: erő, a Hatalmas Ökör Thuris: Thor rúnája, a Tövises Ós: A Látó-Nép az Aesir Raedo: Az Utazó, a Távoli Országrészek Kaen: Futótűz, Káosz Hagall: Jégeső, a Pusztító, Alvilág Naudír: A Kötő, nyomorúság, szükség, halál Isa: Jég Ár: bőség, termékenység Yr: A Védelmező, a Fundamentum Sól: a nyár, a nap Tyr: A Harcos Bjarkán: a látomás, a kinyilatkoztatás, az álom Madr: az emberiség, a Nép Logr: a víz az Egyetlen Tenger, a Középvilágok

Lokabrenna.6 ELSŐ KÖNYV A Fenti Világ Volt egykor egy látó. Soha ne bízzunk egy Orákulumban. 9:1 . aki megjósolta. minden dolgok végét….

amikor Maddy megszületett. mivel a Jó Könyv szerint az álmokon keresztül járnak át a Káoszból a Látók. vagy levakarni. Maddy Smith. a legkegyetlenebb tréfákat űzték. mint például: lótrágyát hagytak a templom lépcsőjén. ahogy a Strond-völgy vidékén mindenütt. és tanúk előtt soha senki nem nevezte boszorkánynak. de Maddy Smith tudta. hogy miben mesterkedik a kovácslány. és megint koboldok fosztogattak a pincében. sőt időnként kékre festették őket. hogy Malbry falvában. Most is szinte . hogy Maddy kapott fejmosást. Így azután Malbry népe mindent elkövetett. hogy téved. Mégis. mint a Lenti Világ mesebeli alakjairól. ha úgy hozta a kedve. mint a Középvilágokban bármely más helynek. mint a felvágás. ami nyilvánvaló. és hogy még soha semmi jó nem származott abból. Ami természetesen szintén Maddy bűne volt. A furcsa ákombákomot néhány aggastyán a Boszorkány Jelének nevezte. És ha feleselni mert. vagy a Fűszeres Joe boltjában a savanyú uborkás köcsögökben az ecetet vizeletté változtatták. a patkányok utálják a sört. hogy patkányok. vagy a Világvégéről érkező legfrissebb tisztogatásokról. és az Álomban maradt a Tündérek hatalma. ha Adam Scattergood megdobott egy kóbor kutyát. pincéket fosztogattak. hogy ne estek volna meg varázslatos dolgok. és különben is. szinte senki sem merte elismerni. az örök álmodozó. hogy világéletében nagy bajkeverő volt. de helyette egy ablakot talált el. sőt még az álmokat is gyűlölték és félték. vagy szódabikarbónát tettek a miseborba. hiszen a kezén éktelenkedő rontás magáért beszélt. Mrs. a malbryi gyerekek hamarabb hallhattak szentek mártíromságáról. néha halványan világított a sötétben. hogy visszatérhessenek ebbe a világba. már rég megszokta.7 1 Hétfő reggel. meg hogy a balszerencse aznap szegődött melléjük. Az élénk képzelet legalább akkora bűnnek számított. ami meg az esti mesét illeti. titokzatos vagy bármilyen formában is természetellenes jelenségekről. hogy pezsegjen. ami a faluban történik. kivéve Adam Scattergoodot. a falusiak azt mondogatták. minek kimondani azt. A Jó Nép. vacsorára nem ettek nehéz ételeket. Maddy éppen a rozsdás színű jelet vizsgálta. őt hibáztatták. És különben is. Ha egy krigli sör magától felborult. Malbry falvának így vagy úgy több varázslatban volt része. hogy soha ne álmodjon. Mi több. tíz az egyhez. bizonyos dolgokról sosem beszélnek. Matrac helyett kemény deszkán aludtak. akik csak arra várnak. A téglával kirakott padlóba csak a koboldok bújhatnak el. mintha tüzes billogot nyomtak volna a bőréhez. többek között a szokatlan. a munkaadója fiát. ha igaz a hír. Betűnek vagy valamiféle pecsétnek látszott. birkát loptak. Senki sem firtatta. ha egy gyermek varázsjellel a kezén születik. Scattergood. de hajlamos a közönséges beszédre. aki rendes fiú volt. hét óra. hogy a koboldok valóban léteznek. más néven tündék vagy koboldok azon a nyáron nem bírtak magukkal. hogy minden különös esetért. amit lehetetlen volt lemosni. Azt is tudta. Amivel persze nem azt akarjuk mondani. ötszáz évvel a világvége után. így Maddy kénytelen volt egyedül szembeszállni a Domb alatti kártékony söpredékkel. a Hét Alvó fogadó tulajdonosa váltig állította. ha a macska elcsente a szalonnát.

hogy megvédje a templom kapuját. de Maddy érezte. mert nem értett hozzá. hogy jobb ez így. és megemelte a gyertyáját. nem vitás. de Mrs. ahogy egy átlagos patkánynál nagyobb alak iszkol el két hordó között. A sarokban magasra tornyozták a sittet és a téglákat. neki pedig szigorúan megtiltották. hogy itt nemrég vidám és kissé részeges mulatság lehetett. és mások előtt elhencegjen vele. ahol a Rend szolgái éjjelnappal az Ige tanulmányozásán törik magukat. így könnyű volt leírni őket. Yr. és a félhomályban is jól látta. egy rókalyuknál nagyobb és rendetlenebb. gondolta. Azon a nyáron a szokottnál is gyakrabban viszketett a keze. Ilyenkor mintha egy Maddyben lakozó szellem akarna kitörni a jelen keresztül. széles lábnyomok. a varázslat az ördög műve. A rúnák végtére is csak egy ősi nyelv betűi voltak. Egy kicsiny szikra. ha a koboldok visszatérnek. mint kaparászások a földön. Egy hegyes végű bottal két rúnát rajzolt a keményre döngölt földre. ahol a kikotort földet félrerúgták. Maddy előrelépett és egyenesen a sarokba világított. jól látszottak a karmos. Maddy maga elé mormogott egy rontást: Cuth on fyre…. de ezt csak legbizalmasabb barátjának. A vackot könnyű lesz betemetni. és Maddy azzal is tisztában volt. hogy szeretett varázsolni. semmi sem moccant. majd szép lassan elhalványultak. Az egyetlen igazi varázslat az egészben. hogy használja. és bár ezt olykor nehezen bírta – mint például ha a kedvenc étele került az asztalra. Maddy magában kuncogva arra gondolt. . A jelek pár másodpercig felizzottak. csak az árnyékok rezegtek a falon. Maddy nem használhatta a varázstudományát. és mint mindenki. A koboldok. Maddy azonban tudta. Savanykásan édes illat terjengett a levegőben. mégis tudta. Maddy megfordult. a Félszeműnek árulta el. Így esett. hogy nem tehetségtelen a varázslás terén. sötét sarkából. ha tündék ólálkodtak a közelben. a vacokra rézsútosan. és ha valaha is híre megy a Világvégére. Scattergood szerint. látták őket. ennél kevesebbért is tisztogattak már embereket. mint a föld alatt sokáig tartott gyökereké és fűszereké. és a rúnák nem mások. Egyetlen neszt sem lehetett hallani. gondolta… És hozzá még Úr. aki konyít valamihez. a Védelmező elégnek bizonyult. hát abból lenne csak baj… Maddy legféltettebb titka ugyanis az volt.8 lángolt. Koboldvacok volt. mivel a koboldok soha nem tapasztalt számban özönlötték el a vidéket. mostanra viszont olyan könnyen ment a rúnák használata. amin egy széles szájú vacok tátongott. hogy valami van ott. a Kötő megteszi. Eleinte nehezére esett. vágyott rá. nézzünk még valamit. hogy koboldok helyett patkányokat látott mindenütt. és csak félig-meddig rejtették el egy halom üres hordócskával. hogy egyetlen varázsigével képtelen lesz őket sokáig távol tartani. A varázsigék és a varázsrúnák is épp elég bajt hoztak a fejére. a Hatalmas Ökör. de a koboldok igen kitartóak. és csakis az előzésük jelentett gyógyírt a viszketegségre. hogy az igazi kunszt működésbe hozni a varázsjeleket. akárcsak Maddy. Még mindig semmi. Hirtelen mocorgás hallatszott a pince távoli. Ráadásul sejtette. Maddy a pince padlóját bámulta. Gond csak akkor lesz. Sajnos ez lehetetlen volt. Most már csak egy szikrára volt szükség. Naudír. Maddy sebesen felpattant. aki megvetette az olvasást. és mint az köztudott volt. hogy vegyen belőle -. minthogy a többiek előtt szégyellte. mint a gyufagyújtás. Legjobb esetben is felvágásnak számított. de a valódi varázserő még nagyobb veszélyt rejt. ha sörről van szó. hogy a láng bevilágítsa a fehérre meszelt falat. ami gyakran előfordult. Jól van hát.

végül trágár szavakkal illette Maddy felmenőit. és a gyertyafénynél Maddy végre tisztán látta. és felcsillant a szeme. és bekukucskált a sarokba. de Maddy számított erre a húzásra. hogy kialudja a gyomrát megtöltő ital utóhatását. ne kapkodj – mondta a kobold a fogát piszkálva. majd amikor továbbra is erősen markolta. A teremtmény rögtön ficánkolni kezdett a kezében. . A kobold – ha az volt. A kobold küszködött. amelyek Maddy szerint gyakorlatiasabb igazságokat rejthettek. Az is lehet. amolyan esetlenül testre szabott páncéling -. hogy az egyik mulatozó annyira elkábult Mrs. hogy a valóságban ez nincs így. Maddy csalódottan felsóhajtott. és mérgesen leült a földre. Ha patkány van a hordók mögött. – Töröm a fejemet. hogy nem járnak távol az igazságtól. Még sosem látott közelről tündét. A lány nem moccant. csak bal kezének ujjait görbítette a Bjarkán. csak a gyertyaláng kavarta fel a táncoló árnyékokat. Scattergood jóféle sörétől.Mit szólnál … három kívánsághoz? – vetette fel Maddy reménykedve. és megpróbálja megharapni. a teremtmény elernyedt. Maddy mutató. Maddy még most sem mozdult. Semmi sem mozdult. amelynek segítségével most elbánhatna vele… Egy hordó tetejére állította a gyertyát. Mintha Félszemű is mesélt volna róluk ezt-azt. Talán akad még egy kegyetlen tréfa.Pszt! – szólt rá Maddy.és hüvelykujja körében egy leheletnyi. amikor az egyik végre eszébe jutott. és nem csak egy patkány – nem válaszolt. és összegömbölyödött az egyik sötét sarokban. más tündenyelv volt. soha nem hallotta a hangjukat. Kétszer pislogott Maddyre. . épp csak egy leheletnyi tündearany csillogott. Apró. Végül felhagyott a ficánkolással. a Bjarkán megmutatja. Megpróbálta felidézni azt a keveset.Csak nyugodtan. a tündék mindig három kívánságot teljesítettek. mint gonoszak. A mesék többségében. de a lába szinte földbe gyökerezett. – Nem bántalak. csak álldogált. A testét csaknem tetőtől talpig páncél fedte – szíjakkal összeerősített lapok. Maddy szíve gyorsabban vert. Ekkor a lány lecsapott rá. mint egy menyét. . nincs hova meneküljön. hosszú bajuszú arcából a szeme aranyszínben ragyogott. Furcsa teremtmények voltak. Sok nyelven átkozódott. de a lány csak nem eresztette el. és hátat fordított neki. vonaglott. némelyik állat-. Jól időzített mozdulat volt. A vackának búcsút mondhat. szerették az erős italokat és a finoman pácolt húsokat. hogy megfeledkezett az óvatosságról. Nem patkány volt. gondolta ismét Maddy. és jeges rontást küldött rá. és most bosszantotta. nagyon is érezte ahogy rugdos. Akár el is menekülhetett volna.Szűnj meg! – vágta rá lenézően a kobold. Eközben a valami csendesen kúszni kezdett a hordók között.9 Részeg mulatság. Bárhogy is van. majd figyelmezetés nélkül átsurrant a lába között. Voltak azonban más történetek. . Maddy jól látta a szeme sarkából. Hegyes fogai között tűzgalacsint köpött Maddy felé. mintha a gondolataiba merülne. és bár Maddy nem láthatta. most csapdába esett az egymásra rakott söröshordók mögött. de a lány elismerte. ügyes keze és hegyes kis fogai voltak.Mit akarsz hát? – kérdezte.Gyere elő – biztatta Maddy. – Te hiszel a mesékben? Maddy csalódott volt. és barna. inkább játékosak. amiket az elmúlt években gyűjtött. gyors volt. hogy ott vagy – súgta halkan. . a Kinyilatkoztatás rúnájába. vagy egy varázsige. A koboldfiú valamivel nagyobb volt egy kan rókánál. hogy az árnyékban óvatosan mocorog valami. – Tudom. amit a Vörös Ló Dombja alatt élő tündékről tudott. amivel megdermesztette. . .

. és még egyszer ráküldte Naudír. a tavasz istene kénytelen volt Hél királyságában.Amint megmondod. és Maddy már majdnem el is felejtette a nagy izgalomban.Dehogynem – felelte Maddy.Mire mégy a nevemmel? Hívj nyugodtan Kutyaharapást-szőrivelnek.10 A kobold ásított. de Maddy rúnái szorosan tartották. ha nem érek haza épségben. ami a teremtményt ahhoz kötötte. Az Első Kor elején minden teremtménynek.Természetesen a Kapitánytól! – türelmetlenkedett a kobold. elengedlek. mintha lopótökben kavicsokat ráznának. . – Ezt nem teheted. A kobold ficánkolt. . . és növénynek titkos nevet adtak. semmi hasznod belőlem. De Lokit. . . hogy minden teremtményt rábírjon: sírjanak a halott fia visszatéréséért. néhány centiméterre a kobold lábától. vagy Kancsócskának.Ha nevet adsz.Azért csak ki vele. kinyitom a pinceajtót. . A kobold még erősebben ficánkolt. az Alvilágban maradni minden idők végezetéig. de nem válaszolt. ami úgy hangzott. . és így Baldr. és arra használta a tudását. . Frigg anya ismerte az igazi neveket. és hagyom. – És honnan tudsz ilyen sokat róla? .Rendben! Rendben! A nevem … . és azt nagyon megbánod! . – Elkap a Kapitány! – sikkantotta.Bökd ki! – erősködött Maddy. A kobold elkerekedett szemmel bámult rá.Már miért ne? – ezzel Maddy felállt. és akkor nem orrolok meg rád. – Miért tartanál fogva.Nem! Engedj el! . hogy jéggé dermessze. . . aki ismerte ezt a nevet. – Elkap. A kobold elsápadt e szavak hallatán.Úgysem tudod kimondani.Csukd be. – Jobb. . Kezdett elszemtelenedni. csukd be! – visította a kobold.Bosszúra? Kitől? .Még egy esélyt kapsz – mondta Maddy. sziklának. Nem így szól a mondás? Félszemű évekkel ezelőtt mondott erről egy régi mesét. a Szép. ha tudod. De ha nem. hogy szörnyű bosszúra számíthatsz. akinek sok neve volt. kislány? – kérdezte. és Isát. . – Nem tudod. és törökülésben letelepedett a padlóra. .és ezzel elhadart valamit a saját nyelvén. – Add nekem a nevedet. kishölgy – siránkozott. és lassan elindult a csapóajtó felé. . vagy Tökrészegnek.Ugyan már – bizonytalanodott el a kobold. Egyre megy. – Istenkém. és engedj el szépen. ragyogó aranyszeme gonoszul csillogott. és elhúzta a reteszt. Maddy mosolygott. ahogy csak bírt.Úgysem teszed meg! – sikkantotta a kobold. a Kötő rúnáját. – Minek az neked? – kérdezte. mihez kezdj velem. – Most pedig azonnal csukd be! – kiáltotta. és a Kapitányt sem kell belekeverni a dologba.Az igazi nevedet – mondta Maddy. hogy a napfény elpusztítson. amelyen keresztül begurították a söröshordókat. Egy vékony fénycsík jelent meg a pince padlóján. megszelídíted. Maddy türelmesen várt.Mondd a nevedet – tette a kezét a reteszre Maddy. . tán valami dobozban nőttél fel? Légy jó kislány.A nevemet? – kérdezte lassan a kobold. de a varázsigék miatt nem mozdulhatott. nem lehetett ilyen ígéretre kötelezni. Maddy bólintott. és olyan messze evickélt a fénytől. fának. hiszen a napfény halálos méreg volt a tündéknek.

. – Ez nagyon csúnya volt! – morogta. elbotlott a saját lábában. és teljes erejével a teremtmény nevének helyes kiejtésére törekedett. majd megtorpant a felhalmozott üres hordók előtt. és a teremtmény villámgyorsan hátrált elő a lyukból. mit a … . hogy ha nem mondja ki helyesen. és szúrós füstpamacs szállt fel belőle.Hívj csak Smutkinnak. Nekicsapódott a téglával szegett padlónak. vagy Smudgetnek. Snotrag? Nem ez volt. Sna-raggy? Ez sem. mit tettél! Góg és Magóg nevére. barna. – A kobold most már szünet nélkül karattyolt. Most vagy soha. gyorsan topogó hang. de sürgetően szűrődött el hozzá. ahogy csak bírta. – Hívj Sziporkának. szikrát hányt. . hehe! – A kobold hangjából diadal csendült ki. Szívósnak. hogy a saját varázsigéjével törje meg Maddyét. .Elfelejtetted. s közben olyan erősen. és felkapta a szoknyája szélét. és rosszindulatú elevenséggel pislogott. pontosan olyanok. hogy a kobold megpróbálja elterelni a figyelmét.Mindjárt. amivel magához láncolja. egy sikító. és Maddy kényelmesen kifaggathatja. mit is mondott a kobold.Smá… . De Maddy most nem ezen törte a fejét. a megfelelő hanghordozást próbálgatta. – Amúgy meg minek neked a nevem? Maddy törte a fejét. Túl sokfelé kellett figyelnie egyszerre: le kellett csillapítania a koboldot. nem válik be a varázsige. eressz már ki! – Újabb kétségbeesett kaparászás hallatszott. miközben igyekezett kiszabadítani a másikat is. mert tudta. de a teremtmény túl messze volt. de amint kinyitotta a száját. Tudta. – Egy ilyen szép fiatal lány miért ártja bele magát más dolgába. egy pergő és kopogós szó. ráadásul váratlanul egy másik hang is megütötte a fülét.Patkányok! – sikoltott fel Maddy. amelyek olyan robajjal dőltek le. . – Bárcsak elhallgatna….Hallgass! – förmedt rá Maddy.Smá-rakki… . utána hajította Thurist. mintha az élete múlna rajta.11 Maddy becsukta a csapóajtót.Ez olyan jól hangzott. hanem rengeteg.Mi történt? – kérdezte Maddy. hogy Maddy attól félt. hogy képtelen összpontosítani. úgy ásta be magát. . és mielőtt kimondta volna a nevet. és a kobold megkönnyebbülten sóhajtott fel.Mondd ki hát! . valami kiugrott a falból. és eszébe kellett idéznie a varázsigét. mintha odalent a kobold hirtelen akadálynak ütközött volna. Maddy letérdelt. – Most nézd meg. még a Hét Alvót is felébresztik. . Sma-ricky? Maddy a homlokát ráncolta. A kobold kiszabadította az egyik lábát. és a vacokból átkozódás és rugdosódás hallatszott. elfelejtetted. Pár szemvillanásig semmi sem történt. több száz kövér. Szertelennek! Hívj Szivornyának. – Elfelejtetted. elfelejtetted! Maddy érezte. Azután halk moraj kelt Maddy lába alatt. Hallotta a kobold átkozódását. gyors lény nyüzsgött elő a lyukból. és benyúlt a lyukba. mintha petárdát dobott volna el. Thor rúnáját a lyuk szájához. Olyan érzés volt. miközben a kobold lába eltűnt a lyukban. Maddy elengedte a rúnákat. már félúton járt a pincefalban. a kobold kénytelen engedelmeskedni neki. Ha Maddy helyesen mondja ki a nevét. hívj Szilvapálinkának…. De mielőtt a kobold válaszolhatott volna. – Szemrehányóan nézett Maddyre. nem érte el. a kobold mint a villám rontott ki a sarokból. amire száz közül is ráismert… A kobold hangja tompán. inkább kiabált. Sőt nem is egy. Naudír és Isa már majdnem megtörtek. A szó már a nyelve hegyén volt. .

Hallottad? – kiabálta Mrs. – A törvény szerint nem tehetsz arról. és láss hozzá a mosogatásnak. – Megtaláltad? . nem kéne lemennie – erősködött Maddy. És mi az a távoli hullámverés.. ha jót akarsz. gondolta Mrs. sőt kobold sem tarthatta vissza. Scattergood a pinceajtó felé. hogy ilyennek születtél. Scattergood. Mrs. . . Scattergood.Ne kelljen lemennem érted – mondta Mrs. kisasszony – torkolta le Mrs.Beszélnem kell vele – mondta Maddy. – Kérem. . amit időnkénti döndülések ellenpontoztak.Kivel? A félszemű mihasznával? . ami a folyóparti mosásra emlékezteti? . büszke vagy. mihaszna semmirekellő – ez csakis a régi barátja lehet. vagy mi lesz? . Azt hittem. – Itt volt? – futott fel a lépcsőn. megmondhatod neki. mihaszna semmirekellő megint felbukkan. hogy tolvajokkal és koldusokkal csavarogj! . de pókok. Mrs. istenek! – kiáltotta Maddy. Valami különös csoszogó hang. ha térdig jársz a mocsokban és a kártékony dögökben! Maddy rémülten nézett a lyukra. Scattergood itt van. ennél rosszabb már nem történhet.Te csak ne vágj fel. Scattergood. és a szent emlékű anyád kedvéért.Mi van a patkánnyal? – kérdezte.Most rögtön nyisd ki az ajtót. Maddy becsukta a pinceajtót. . és így fülelte a pincéből jövő dübörgést. de legalább igyekeznél egy kicsit! Az apád kedvéért. hogy találkozzon vele. másokat is előszólított a környezetében. és a konyhából éles hang szólt le Maddynek. Nem azért fizetek neked olyan tenger pénzt.. Maddy az ajtó elé állt. – Félszemű itt járt? – Kifulladva ért fel a konyhába. aki tizenkét hónap kóborlás után bizonyára visszatért. ne csodálkozz. – Ha ilyen varázslattal élsz a Lenti Világ közelében.Ó. Nemcsak patkányok. tátva maradt a szája. és férges kotyvalékot alkottak. . Még azt hihetnék. – Azonnal nyisd ki az ajtót! – rivallt rá. de a rúna erősen tartotta. és egyik kezével Naudír jelét rajzolta a reteszre. Az a félszemű. . – Mégis. Csak a koboldot akarta előcsalogatni.Mi ez a zaj? – förmedt rá Maddyre éles hangon. hogy szedheti a sátorfáját! Maddy szíve a torkában dobogott.Félszemű nem tolvaj! – szakította félbe Maddy. És ha az a félszemű. – Az én pénzemből sehova sem mész.Egen – nyújtott át Mrs. a lépcsőlejárat fölött kinyílt egy ajtó. hogy… Ekkor azonban elakadt a szava. hogy mind közül éppen te… Félrehajtotta a fejét. És amikor azt hitte. ami ijesztő sebességgel öntötte el a pincét. A kobold vidám pillantást vetett Maddyre. mit hittél? – kérdezte. és fülelt. – És nyugodtan letörölheted az arcodról ezt a kifejezést. Dühösen Maddyre meredt. Maddy Smith. ne menjen le! – könyörgött.12 A kobold szemrehányóan nézett fel rá. . és kivicsorította hegyes kis fogait. . – Egy másodpercre elhallgatott. . – Bár nem ’tom. . keringőkék. pincebogarak. amíg levegőt vett. és a pincelépcsőre menekült.Ó. A fogadósné gyanakvó pillantást vetett rá. ez miért olyan örömteli. Mrs. Scattergood megrázta a reteszt. úgy látszik. de a kiáltás és a gyorsan elhajított rúna. százlábúak. Kínosan érezte magát: mintha más is volna odalent. és Maddyt ezernyi patkány. egek! Mit műveltél? – indult el Mrs.Hé kisasszony! Lent piszmogsz egész délelőtt. Scattergood. Scattergood az ajkát csücsörítette. nemcsak a söröshordók. Scattergood. – Itt vár a mosogatás. Scattergood egy konyharuhát.Kérem! Nem maradok sokáig! Mrs.Komolyan beszélek. – Semmi. csótányok. vagy talán én dolgozzak helyetted? . – Máris. csak elintézek idelent pár dolgot.Egy pillanat! – kiabált vissza sietve Maddy. svábbogár. – Azonnal gyere fel. fülbemászók és nyüvek is spricceltek a lyukból a bűzös (valószínűleg rozsdás csőből jövő) vízzel együtt. mint egy görény.

feltörölheti a mocskot.Hadd magyarázzam meg – próbálkozott újra. és pénzt is hoz a házhoz. Scattergood fütyült a magyarázatra. se pénz. és megfordította a rúnát. felitathatja a vizet… . – Adam! – visította. te lány. mire a fülsértő. de Mrs. Nem arról van szó. hogy a Félszemű volt? – kérdezte végül. és úgy vinnyogott. de ha most Mrs. . Scattergood fia volt. és most nyakalja a legjobb sörömet! Nyisd ki az ajtót. de mégiscsak munka. kárörvendő arca láttán a kislány döntésre kényszerült.Hát persze! És most nyisd… . hogy leengedted azt a mihasznát. A varázs egy-két óra múlva eloszlik. Azzal sarkon fordult és menekülőre fogta. – Azonnal gyere ide! Adam Mrs. és Malbry álmos kis falva fölé emelkedve eltűnt a reggeli levegőben.Rendben van – mondta Maddy. – Bármibe lefogadom. Az arca gutaütésszerű vörösre változott.Biztos. – De a maga helyében csak egy óra múlva mennék le. Aztán megint bezárhatja a lyukat. se munka. mintha szívesen dolgozna egy fogadóban. Maddyvel mindig is utálták egymást. hogy mindkettőtöket átkísérjen a fogdába! Maddy felsóhajtott. Scattergood benéz a pincébe. . és a fiú gúnyosan vigyorgó. Már a Vörös Ló Dombjánál járt. távoli sikítás füstként kacskaringózott elő a Hét Alvó konyhájából. Scattergoodot nem lehetett megállítani.13 Maddy még egyszer tiltakozni próbált. De Mrs. és a teremtmények visszamásznak az odújukba. . vagy idehívatom Matt Law-t. mint egy patkány.

ahogy a Strond folyó völgyében meghúzódott. bár senki sem ismerte a név eredetét – egész évben zord. gyanakvó népség voltak. Nyugalmas település volt. és hamarosan mindenki azon törte a fejét. koboldok laknak alatta. És így is történt. A bába látta is őket. és mindössze egyetlen hágó a Hindarfell biztosított átjárást közöttük az év nagy részében. Mae Smitht az aranysárga fürtjeivel a völgy legcsinosabb és legfantáziátlanabb lányának tekintették. azok is túl méretesek ahhoz. és titkon kinevették parasztos viselkedésüket. sőt a falusiak kovácsműhellyel. akár egy csillag. a felesége. Malbry lakosait csupán egy dolog zavarta. Az Aratás havától fogva a koboldokat vonzotta a kovács lánya. Malbry is a hűbérbirtokhoz tartozott. Mégis Malbry volt a legnagyobb és a legjelentősebb falu. itt állt a legdíszesebb templom. Nan Fey bolond volt. és belefolyt az Egy Tengerbe. A szóbeszédnek eleinte kevesen adtak hitelt. és a legtöbben messze elkerülték. Mostanában nem akadt errefelé látnivaló. vagyis akkor. Pontosan tizennégy éve történt meg először. Alig akadt. és a szeme ragyogott. aki egyszer elzarándokolt a Világvégére. a Strond a Felföldet választotta el az északra fekvő Vadontól. a földek urának termelték a gabonát. A falusiak azt mesélték. és (Nat Parson kivételével. hogy a Domb alá koboldok fészkelték be magukat. a kósza hírek megsűrűsödtek. hogy az egykor eltemetett kincsek vonzzák ide őket. sőt még Torval püspök is a hágó túloldaláról. és nem csúsztak-másztak a földön a Jó Nép előtt. és a róla szóló mendemondák. hófödte csúcsokként magasodtak. A helybeliek Vörös Ló dombjának hívták. vagy éppen a takarókat gyűrték össze. és nem ártott némi fenntartással kezelni. A házak kőből épültek. amikor ezt mondta. a hegyek lábánál fekvő Farnely Tyastól a Kis Medve Erdő túloldalán levő Borsózöldig. lenézték a Pog Hill-ieket vagy a fettlefieldieket. . aki kételkedett volna abban. és a koboldokat megbízhatóbb tanúk is látták. ahogy az öreg nagyanyja is. vagy az ágymelegítőből vigyorogtak. hogy elvonszolják a romoktól. rendszeresen jártak templomba. A völgyben tucatnyi kis település állt. A völgyben lakók életét meghatározta. Ethelberta. mégpedig a falu határától durván kétmérföldnyire magasodó domb. üvegfúvóval és fedett piaccal is büszkélkedhettek. mikor nem torlaszolta el a hó. és természetesen az agyaga faragott Vörös Ló. hogy el vannak zárva a külvilágtól: maguknak való. hogy adhattak éppen Smithék életet két ilyen különböző lánygyermeknek. csak néhány menhir maradt. A hegyek – amelyeket Hét Alvónak neveztek. még a Csapás és a világvége előtt. mivel úgy hírlett. De csak az elmúlt években kezdett a tündenép a faluig is elmerészkedni. amikor Jed Smith csinos felesége. Jed Smith szerint szegény jó édesanyja kiköpött mása volt. de mindez régen volt. De ahogy telt-múlt az idő. nem holmi fából. ahogy a csecsemő fenyőfából ácsolt bölcsőjének szélén gubbasztottak. amit mondott. mielőtt délre kanyarodva elérte volna a Világvégét. Azt beszélték. vagy legalábbis annak tűnt. ami Jed szívét csaknem összetörte. hogy a rozsdaszínű jel a gyermek tenyerén valami rettenetes balszerencse előjele. mint például a lelkész. Az a jóravaló házaspár. Az itt élő népek az átlagnál jobbnak tartották magukat. Régóta beszélték. akik sosem álmodtak. bár mosolygott. Júlia második lányának szülésébe belehalt.14 2 Malbry mintegy nyolcszáz lelket számlált. valaha egy kastély állt a Dombon. ennélfogva világjárónak tartotta magát) nemigen érdekelték őket a világ történései. itt ittak a legjobb fogadókban a leggazdagabb földművesek. Itt lakott a völgy egyetlen lelkipásztora.

amíg Nat sóhajtozva ott nem hagyta. amivel ellátták. Mindazonáltal a szeme gyönyörű volt. de erre kevesen figyeltek fel. és tudod a helyedet. sosem sírt. és kifejezetten gorombán beszélt a felnőttekkel. de ahogy a mondás tartja. Natnek viszketett a tenyere. hanem ujjai körén át figyelte. és hogy a testvére olyan csinos. Mae arcokat vágott. mint egy mátyásmadár (és olyan butuska is). Maddy nem sokat értett az egészből. és úgy találná. Talán együgyű a lány. mivel a tisztelendő a magyarázatot bőven megtűzdelte a Jó Könyvből vett idézetekkel. és ha még ez sem lett volna elég. hogy megvetik és félnek tőle. és hajlamos volt behúzott nyakkal oldalogni. miközben magyarázott. a haja rojtként takarta az arcát. Nem csak Jed Smith gondolta így. állatról állatra száll. okoskodó.Ér-ted már? . Szótlanul nézte. mint Bolond Nan Fey. éppen ezért még egy csúnyácska lány is tehetne egy kis erőfeszítést néhanap. amikor Maddy nem volt hajlandó felvenni a kesztyűt.Így él tovább a gonosz – mondta a lelkész. ha nincs az a szilaj húga. akiknek ezzel lidérces álmokat okozott. Ahogy Maddy nőtt. minden reményed meglehet. Mi több. míg Maddy morcosan és . amit a falu irgalmas szívű és szüntelenül reménykedő özvegyei küldtek az apjának. És amíg a többi gyerek ugróiskolázott a tó körül. mit jelent a jel. és többet megengedtek neki. Szégyent hozott Mae-re. Minden benne volt a Csapás Könyvében: a régi istenek. A Rend bezzeg nem teketóriázott volna vele. hogy olyan érdemes életet élj. hogy becsapták. viszont sokan vélték úgy. és a szégyenfoltodnak nevezte. Durcás szájú. és meglepődött. lassan rá kellett jönnie. De Maddy nem hajlott a jó szóra. így aztán Nat inkább nem ért a lányhoz. élete első hét évében meg sem magyarázták Maddynek. Maddy azonban sosem kedvelte Nat Parsont. mint Nat Parson. de még vadabb lett. órákon át magában beszélt (vagy ami még valószínűbb. nem a Világvége. hogy olyan barna bőrű. de az álmokban fennmaradtak. meséket talált ki rettenetes. lehetetlen dolgokról. félúton a szürke és az arany között. hogy nem szabad a Világvége törvényeit az Egyetemes Várostól ilyen messzire kikényszerítenie. .15 Maddy azonban sötét hajjal jött a világra. túl sok ész szorult belé – ami tragikus egy lány esetében -. hogy képen törölje. hogy elmagyarázza Maddynek a tényeket. amiket aztán elmondott a fiatalabbaknak. hogy megváltozzon. bajkeverő. Maddy mindenesetre nem válaszolt. Természetesen Maddy családja jelenlétében senki sem emlegette a varázsrúnát. napokig kint élt a Kis Medve Erdőben. vagy mutathatna egy szemernyi hálát azért a sok segítségért és ingyentanácsért. Maddy felszaladt a Vörös Ló Dombjára. – Emberről asszonyra. . mint mi valamennyien. hogy végtére is nem az ő bűne. de annyit a kislány is megérzett. és a Névtelen kezétől elnyerd a bocsánatot. ráadásul sem Mae édes vonásaiból. az akkor Látók a csata után lekerültek az Alvilágba. Kezdettől fogva vadóc volt: sosem nevetett. Nem járt templomba. de az isten a megmondhatója. és még egy olyan akkurátus alak is tudta. és amíg imádkozol. verekedés közben betörte Adam Scattergood orrát. félszeg lány lett. milyen gonosz hatalommal bír ez a gyermek. és aki remekül mehetett volna férjhez. mint ami javára vált volna. hogy szinte mindenkinek csalódást okoz. és Jed furcsán méregette. és a mutatóujja és hüvelykujja által bezárt körön keresztül szemtelenül figyelte. és végül Nat Parson vállalta a hálátlan feladatot. vagy Bolond Nant nyaggatta mesékért. Jed Smith kisebbik lánya ezt követően nemhogy megszelídült volna. és túl makacs vagy lusta ahhoz. és a gonosz vagy érzékeny emberek elméjébe bejutva kétségbeesetten igyekeztek újjászületni…. és néha felemelte a bal kezét. egy mosoly semmibe sem kerül. Mae-t kényeztetéssel kárpótolták. De ez Malbry volt. a koboldokhoz).tagolta lassan és hangosan. mint egy Idegen. mintha Maddyt halott édesanyjához hasonlítaná. hogy Maddy Smith csúnya. Nem a te bűnöd. vagy ami még ennél is rosszabb. Valakinek el kellett rendeznie a dolgokat a lánnyal. sosem fésülte a haját. vagy Nat Parson vasárnapi iskoláját látogatta. aki olyan vidám volt. sem Mae édes természetéből nem jutott neki. A népek persze egyetértettek.

A Vörös Ló Dombjáról senki sem tudott sokat. . Világéletében éberen fülelt az utazók történeteire. mesékre. aki azt állította. és jobban is ismerte a falusiaknál. Maddy ezeket a meséket hintette el. nem tettek ki kenyérmorzsát a küszöbükre Zöld Jacknek.16 elhanyagoltan cseperedett. Következésképpen a Dombot szóbeszéd és tündékről és régi istenekről szóló mesék lengték körül. vagy egyszerűen csak Félszeműként emlegettek. a többiek pedig Idegenként. Először is a Vörös Lovon tavasszal sosem sarjadt ki a fű. hogy a Lovat emberek faragták a Domb oldalába. ha életének hetedik évében nem történik valami különös a Vörös Ló Dombján. a Jó Könyv megtiltott minden olyan történetet a Látókról. hogy a Jó Könyv feltétlen hívei. Scattergood csak félszemű mihaszna semmirekellőként. hogy a régmúlt korokban alakult ki. Még Bolond Nan sem mert szólni. Malbryban senki sem beszélt róluk. Volt. akit Mrs. miszerint egy óriási kincsesbányáról van szó. abban mindenki egyetértett. Malbry lakosai büszkék voltak arra. Mindebből összerakott magának egy képet a világvége előtti korról. amerre csak járt. ami nem szerepelt a Csapás Könyvében. és a legtöbben bölcsen távol tartották magukat tőle. és többé senki sem emlegette őket. a hanyagul elejtett mondásokra. amikor a pogányok áldozatokat mutattak be az ősi isteneknek. És ilyen morcos és dühös maradt volna. Már nem ékesítettek fel forrásokat Frigg anya nevében. nem táncoltak a tavasz beköszöntekor. Talán már a nevüket is elfelejtették. és a régi istenek. Maddy legközelibb barátja. bár abban is volt valami nyugtalanító és titokzatos. Maddy persze imádta a Dombot. De azért akadt egy kivétel. amit halálos csapdákkal zsúfoltak tele. A Látók búcsújáró helyeit és templomait már sok éve lerombolták. Bárhogy is történt. az ősi legendákra. és még télen sem rejtette el a hó teljesen az alakját. Mások szerint egy híres törzsfőnök őskori sírdombja volt. a Látók még emberi alakban jártak a földön. amikor a Vörös Ló Dombja még elvarázsolt hely volt. bár Maddy inkább azt a híresztelést kedvelte. amit csurig megtöltöttek koboldarannyal.

valamelyik külvilági háború veteránja. máskülönben láthatatlan dolgok is feltűnnek a szeme előtt. vagy süteménnyel tömhette volna a fejét a vásártér zöld gyepén. és Maddy azt is kiszúrta. és a mutató. A tündék öröksége. Amióta csak az eszét tudta. Maddy rossz vérének a forrása. ami tökretesz mindent. És az összes falubeli közül ezért egyedül Maddy vette észre a széles karimájú kalapban a malbryi úton közeledő idegent. és Bjarkán rúnáján át figyelte. Az apja pedig ezért kerülte a tekintetét. féltékenyen és dühösen. és biztos távolságból követte. sima törzse és rengeteg ága volt. amelynek vastag. miközben a többi gyerekkel is játszhatott volna. aki nem a falu felé gyalogolt. hogy nem csatlakozik az ünneplőkhöz. A Szent Iván-napi vásáron a falu mezején folyt a játék és a tánc. Maddy lecsúszott a fáról. . hogy a mágia. hanem a Vörös Ló Dombja felé. és a hideg Északról állatbőröket és szőrméket hoztak. amik megmutatták a hangulatukat. És néha egészen furcsa dolgokat is látott így: az emberek körül felvillanó fényeket és színeket. Maddy évekkel ezelőtt felfedezte. mintha valaki másnak hátrahagyták volna a nevüket. hogy be van kötve az egyik szeme. hogy még civilizált nyelvet sem beszéltek. Se lova. ami jó és törvényes. hogy a trükkje mágia. Maddy hallott arról. lábát kétoldalt lelógatta. Egy fűbe rejtett madárfészek. hogy ezek a szerzetek néha az Utakon járnak. a varázslat nemcsak természetellenes. és Maddy mindezt a Kis Medve Erdő szélén levő rejtekhelyéről nézte. mint ahogy azt sem sejtette. a Távoli Vidékről fűszereket.és hüvelykujja által bezárt körön át szemlélte a falut. még a Szent Iván-napi vásáron is. Harminc láb magasan volt a fán két vastag át. ahogy várni lehetett volna. vagy akár egy bandita. de Maddynek még így is feltűnt. Egy óriási közönséges bükkön tanyázott. De vadvidéki is lehet. gyümölcsöt és süteményt árultak. Elsősorban ezért rejtőzött el itt. Malbryban ritkán bukkantak fel idegenek. Talán katona. bár Maddy. és a kötés a bal arcát is takarja. vagy éppen Adam Scattergood a kerítés mögött lapuló rosszcsont barátaival. azt sulykolták bele. igyekezett az útszéli bokrok fedezékébe húzódni. de helytelen is. de még egyet sem látott. és a Bjarkán rúna egyik formáját kellett hozzá mutatnia. Külvilágihoz illően magas és sötét hajú volt. Mae-t egymást követően a harmadik évben koronázták Eperkirálynővé. se öszvére. a Délvidékről datolyaszilvát. akik a Járásból üvegárut. amikor megismerkedtek. Csapzott hajával és rongyos ruhájával akár külvilági is lehetett. És nem a megfelelő irányba tartott. aki csüllenggel festi meg magát – egy futóbolond. aki sosem tanulta meg a betűvetést. melyek elágazásánál Maddy felhúzott szoknyával hasalt. igazlátásnak nevezték. bár a férfi járásában semmi öreges nem volt. gondolta Maddy. nem is hallott a Bjarkánról sem. a Világvégén túli holtvidékről származó vadak annyira tudatlanok voltak. mintha a pillantása az elhunyt feleségére emlékeztette volna. hogy hosszú haja már őszül. A kereskedők többsége innen-onnan érkező állandó vendég volt itt. se szekere nem volt. a Szigetekről halat. a szedersövényben megbúvó fekete áfonya. ahol mindenféle népek találkoznak és kereskednek. egy leprás. mélyen a szemébe húzta kalapját. De ha kereskedő. A sátrakban szalagot.17 3 Maddy hétéves volt. és gyakorta csíkot húztak. A trükköt sjón-henninek. a gyerekek fagylaltot ehettek. hogy amikor így tartja az ujjait. amikor az idegen elhaladt alatta. akkor bizony nem sok eladnivalója akad. és elég erősen összpontosít. de eltökélten.

– Eleget láttál? Maddy megriadt. gyaloglástól megfáradt. miközben a férfi egy kidőlt fa árnyékában feküdt. De nem az összeroncsolt üres szemgödör vette el a szavát. – Ez történt – felelte. szinte magának. a lelkészt meg a segédlelkészeket leszámítva. míg a gyengeelméjűek jóformán semmit. Most már azt is látta. hogy Maddy is hallja. . De Maddy kíváncsisága nem csillapult.A születésemkor meghalt. A férfi mintha félálomba merült volna. A formája más volt. a kezében pedig egy kis bőrkötéses jegyzetfüzetet tartott. .Elégedett vagy? – firtatta a külvilági. és kétségtelenül most fordult elő először. – Mi ez? – kérdezte. mint amire Maddy egy külvilágitól számított. mint az idegen. vibráló jégmadárkék. a férfi egyszer sem nézett felé. hamar megöregszik? . Az idegen felkacagott. az arcát elrejtette a kalap karimája. De Maddy tudta. hogy az öregek gyönge nyomot hagynak. Maddyt heves izgalom kerítette a hatalmába. – Mi történt az arcával? – kérdezte. A külvilági tovább rótta a jeleket a kis füzetébe. és az ép szemét a Vörös Lóra szegezte. Maddy úgy vélte. hogy követte.Maga pap? – kérdezte sokára. a faluban kevesen értettek hozzá. lekuporodott egy füves halom mögé. Maddy megfigyelte már. . a lapokat nehézkes írással rótták tele. . – Pedig nem ártana. és levette a szemkötőt. semmi mást. – Hogy sebesült meg? Háborúban? Az idegen kissé türelmetlenül pillantott rá. szürke emberrel. . és amikor a Domb ormához értek. mint az övé. hogy Maddy máson is látott ilyet. Maddy természetesen nem tudott írni. . így hát biztos távolságban tőle leült a fűre. mint bárkinek. Honnan tudja. Továbbra is szótlanul és rejtőzködve követte. és a Lovat méregette. hogy aki kíváncsi. de a rontott rúna felismerhetően ugyanabból az anyagból volt. hiszen pisszenést se hallatott.Értem. de azért úgy. és amennyire meg tudta állapítani. – Hogy szerezte? Csüllengből van? Tetoválták? Ezzel született? Minden külviláginak van ilyen? A férfi dermesztő kis mosolyra húzta a száját. A külvilági kis idő elteltével megszólalt. vagy lapozott. hanem a kékes jel. és időnként írt is valamit a füzetbe. ha kell. – Nem félek magától! – jelentette ki.Kalóz? Zsoldos? Semmi válasz.18 És a színei sem hajlott korra vallottak. Maddy egy pillanatig szótlanul meredt rá. . Hogy hívnak? . Teltek a percek. nem egészen olyan. és kihívóan a férfira nézett. gyorsabban fut. – Nem mondta a mamád. a hangja most érdesen csengett. De ennek az embernek erősebb nyoma volt. A hangja kellemes volt. és néha kis szünetet tartott.Nem? – kérdezte a külvilági. hogy a férfi füzete bőrcsíkokkal összekötött papírdarabkákból áll. ami a szemöldöke fölött kezdődött. Maddy kicsit zavartan feltápászkodott. hogy nem alszik. és egészen a bal arccsontja közepéig futott. akik csak a Jó Könyvet olvasták.Akkor hát katona? A férfi nem szólt semmit.Nos? – mondta. Nem hangosan. akit ismert: élénk. és Maddy nehezen egyeztette össze ezt a belső ragyogást a Domb felé előtte caplató. és onnan szemmel tartotta. aztán tovább figyelte a Lovat.

A férfi hosszan nézte a jelet. és irigyelje is. majd újból tanulmányozni kezdte a Maddy tenyerén lévő rajzot. Néha még most is újraéleszti magát. Közelebb intette magához a lányt. .A Tüzet? – kérdezte Maddy.Az AEsirek? . – Ha a Könyv nem állít igazat … . kislány? . gondolom errefelé így hívjátok őket. szóval ők őrizték a Tüzet. Ne feledd. Alakváltoztató Mágiája. Maddy szétnyitotta az öklét. Ha az AEsirek győztek volna… . ez a jel. mit jelent? . Úgy bizony. vagy talán meg se írják. hogy errefelé találkozom ilyennel. Az előtt a Rend uralkodott.Nat Parson szerint az ördög jele. Ha hiszed.Nem a tündékre gondol? – kérdezte kíváncsian Maddy. nekem elhiheted. . sőt éveken át nyugalomban volt. hogy mindig a győztesek írják a történelemkönyveket. és az égető érzést Maddy is érezte. Félszemű kiköpött. és megmutatta a tenyerén levő varázsrúnát. bár akkoriban nem voltak köztük Látók. – A Régmúlt Korok? Úgy érti. – A Nat Parson nevű ismerősödnek minden oka megvan. Tüzes. Maddy rögtön hegyezte a fülét. Oly rettenetes volt a rúnák hatalma. Például ott az a háború… . és az apja kovácsműhelyére gondolt.Nat Parson egy köpedelem – jelentette ki Félszemű. nem mindegy? Ez a rúna – hajolt közelebb a lányhoz -. heteken. Rúnakészítő Varázsereje. – Igen. . A kalap karimája alatt a külvilági ép szeme egy pillanatra elkerekedett. és a veszteseknek jut a maradék. – Csak mélyen elrejtették a legendák és a hazugságok mögé.A Látók. – A testvérem szerint kesztyűt kellene viselnem.De mi ez? – nyaggatta Maddy. gondolom. akkor a Régmúlt Korok nem értek volna véget. inkább a Boszorkány Rúnája.Ide hallgass. .Ó.Boszorkány Végzete – vágta rá Maddy gondolkodás nélkül. A Vanirok rendelkeztek vele. Mocskos szó a mocskos gondolkodásúak szájából. Ha megnyerték volna a háborút.A Csapás – segítette ki Maddy. hónapokon.19 . mintha pár pillanattal ezelőtt valami forrót fogott volna meg. akár egy gyermekben… . és megvonta a vállát. . – A boszorkány nem áll messze a rosszindulatú banyától. aki valakit köpedelemnek mer hívni. . – Tudod. és a Káosz széléről a Vanírok. így hívták. egy élőlényben. és a Jó Könyvbe is más történet került volna. .Hogyan? – kérdezte Maddy.Maddynek. Glám-sni. Maddy tenyerén a rontott rúna a szokásosnál élesebben rajzolódott ki: rozsdaszínű volt. az arcán érdeklődés és Maddy megérzése szerint vágyakozás tükröződött.A Ragyogást. Az AEsirek csak később tettek rá szert. kislány – mondta az idegen. ti tündéknek nevezitek őket. és a Káosz gyermekei is. a Könyvben sok igazság van – hagyta rá Félszemű. és közel jártak hozzá. mint máskor. Maddyt kétfelé szakította a szentségtörés feletti természetes elszörnyedés és a mélységes csodálat egy olyan ember iránt. És különben sem volt soha a Boszorkány Végzete.Szólíts csak Félszeműnek. de hívhatod Ragnaröknek is. . a Csapás előtti idők? Félszemű felkacagott. – Különös – motyogta maga elé. ha nem. . AEsirek tartották fenn a Rendet.Tünde. ami még piszkos volt a nagy bükkfára mászástól.Fortéllyal… Ellopták. mi az. de a szélén élénk narancsszínben égett. ha úgy tetszik. .Ha így jobban tetszik. És magát? . a Tüzesek rúnajele. és újrateremtették a Világokat. hogy még a Téli Háború után is a tűz a föld alatt szunnyadt. Tudod. – Sosem hittem. hogy féljen a jeledtől.

Tanítson. Talán ez bizonyítja. a Népet dobta ki. a Tüskés keresztezett. Köpenyéről lerázta a fűszálakat. . és ha ez még nem lett volna elég. Maddy szívét megdobogtatta a gondolat. A külvilági elmosolyodott. amit Thuris. és felállt. . És te. . És az unokatestvéreink a Domb alatt. mintha a rúnák nem jövendölték volna már meg! Amikor legutóbb rúnaköveket vetett.Nincsenek barátaim. De Maddy sokkal nagyobb érdeklődéssel hallgatta. Hogy Maddy és Félszemű a vándor népek ugyanahhoz a titkos törzséhez tartozzanak. kislány. és azon töprengett. Addig csak töredékeket hallott.Maga honnan ismeri a történeteket? . azám.Bennem? – kérdezte Maddy. külvilági – vallotta be Maddy.Ó. hogy íme. semhogy hagyta volna. egy ember. hogy gyűjtő vagyok. hogy továbbmenjen … .AEsirek.20 . Még valami? A férfi ismét elfordult.Unokatestvéreink! – sóhajtott fel vágyakozva Maddy. és mindkettőjüket a tündetűzzel jelöljék meg … . Menj. ahogy más bicskákat vagy lepkéket vagy köveket.Nat Parson mindenképpen. végül Hagall. a Pusztító tette fel a koronát. kérem! . Madrt. – Nem vagyok tanító. és a Csapás Könyvéből vett összezagyvált változatokat. mások eltűntek. – Meséljen még! – kérlelte izgatottan. – Itt vagyok én. nem mesemondó. és a régieket elfelejtették. – Az idegen elfordult. hogy Félszemű most abbahagyja. volt aki elesett. vajon hogy hagyhatta magát belerángatni. kérlek! Félszemű nem szerette a gyerekeket. öreg és érzelgős.Mondtam. régóta halott imposztorokat nevetségessé tenni.Kívánom. – Mi lett velük? Mind meghaltak? A Névtelen rabságba vetette őket a Fekete Erődben? A kígyók és a démonok mellé? . vagy megpróbálták a magukat isteneknek nevező.Tűnés innen! .Taníts. A lőre. és a homlokát ráncolta. . de Maddy ezúttal belecsimpaszkodott. és hagyj békén. Öregszik – milyen igaz! -. Új istenek jelentek meg.Nincs mit mondanom – válaszolta Félszemű.Tanítson meg. A férfi megvetően felhorkant. hogy óvtak démoni hatalmuktól. kislány: ez vagyunk mi. hogy nagy örömet hozzon neked. és minden bizonnyal ez okozza majd a vesztét. De Maddyt nem lehetet elhallgattatni. – Mondjon még valamit az AEsirekről! . . Nagy csattanással becsukta a könyvét. – Néhányan meghaltak. . – Akkor mi ketten szintén unokatestvérek vagyunk! – Furcsa és egyben elbűvölő gondolat volt.Könyörgök! . aki úgy gyűjt meséket. Szeretet nélkül tekintett le a piszkos kislányra. – Tudom.kérdezte. – Gyűjtő vagyok. hogy képes vagyok rá! Meg akarom tanulni… De Félszeműnek már elfogyott a türelme. ti istenek! .Akkor hát mik? . akinek varázsrúna volt a tenyerén. – Az AEsirekről elsősorban! .Nem. hogy nem is istenek voltak. és felé nyújtotta a tenyerét.Tanítson! . . játssz a barátaiddal. amelyekben a Látókat csak annyiban emlegették. másoknak pedig nyomuk veszett.Hát ilyesmit beszélnek? . Ismét belemerült a könyvébe. hogy használjam – könyörgött. A bor már rég elpárolgott. akik az új koroknak feleltek meg.

21 Félszeműből elkeseredett hang szakadt ki. Hosszú csend támadt. az ujjait hajlítgatta. Félszemű összerezzent. A varázsrúnája szokatlanul melegnek tűnt. mintha petárda robbant volna. és a színe rozsdabarnáról megint aranyra változott. – Ajánlom. Félszemű pár pillanatig semmit sem szólt. . – Idejét sem tudom. kérem – ismételte meg Maddy. . Maddy mintha látott volna valamit az ujjai között: kék tüzet. Újjáéledt kíváncsisággal nézett le Maddyre. A kezére nézett. Maddy kócos hajsátra alá rejtette a mosolyát. egy szikránál nem többet. mióta nem vállaltam inast. nemhogy egy lányt.Tanítson .Senki – felelte Maddy meglepetten. és olyan hang kíséretében lökte vissza a külviláginak. amelyek most úgy lüktettek. – Erre meg ki tanított? . De Félszemű nem viselt ékszert … Maddy gondolkodás nélkül felemelte a kezét a szikra előtt. mintha a fény megcsillant volna egy gyűrűn vagy egy ékkövön. mintha megégette volna. és balkeze ujjaival egy rúnát mutatott. hogy igyekezz – mondta végül a férfi. Életében először tanítója akadt.

hogy a Világvégén valóban vége a világnak. nem olvasták a Jó Könyvet. Mindebből könnyen arra következtethetünk.De csak addig ismételgeti ezt a sületlenséget. az felér azzal. köztük helyezkedtek el a Középvilágok: A Belső Világ. hogy a Jó és a Rossz nem olyan mélyen gyökereznek. .Nat Parson azt állítja. hogy Malbry népe igen nagyra volt magával. amelyek páratlanok és értékesek. hogy a térkép szélén túl is létezik egy világ. vagy háborúztak értük. azaz a Lenti Világ. aki ritkán maradt néhány napnál tovább a völgyben. a Tökéletes Rend Mennyei Világa volt. . mint a birka gyapja. a hajuk úgy kunkorodik. mint még soha semmit. a varázsigéket és a rúnákat. és senki. a betűket. Félszemű persze kivételnek számított. majd onnét a Túlvilágra. beleértve a kellős közepén Malbryt és a Strond völgyét. a Külvilág és az Egy Tenger. hanem a saját állatfejű barna isteneiket imádják. Csakhogy Félszemű ennek épp az ellenkezőjét bizonygatta. hogy a Rend mindenek felett . hogy vannak más földek is. Mindenki tisztában volt vele. sőt valamikor kereskedtek lakóikkal. a varázslat és a tudomány összekuszálódnak. hogy a mágia az ördög műve – kotyogott bele Maddy. amit új barátjától tanult. Maddy spongya módra szívta magába a meséket. s mindezt olyan tiszteletre méltónak és hétköznapinak tartják. Ebben a világban Nat Parson vgy Adam Scattergood már attól is frászt kapna. a házakat folyókra. Maddy. és még az egyetemesnek hitt Világvége Rendjének törvényei is meggörbülnek és elhajlanak. Az első az Égbolt. és Félszemű . Amint Maddy megtudta. vagy akár a levegőbe is építheti9k. amely szintén sok részből tevődik össze és csupa ellentmondás. egyszóval minden tudást. ahol orvosságokkal és varázskencékkel házalt. a rontásokat. ha egy nevenincs óceánt vagy egy ismeretlen csillagot mutatnának nekik. Most azonban Maddy azt is megtanulta. az Ördögök Tanyájára.22 4 A következő két hétben Maddy olyan kitartó figyelemmel hallgatta Félszemű tanításait. de már ekkor egy életre megváltoztatta a világokról alkotott képét. hogy a Külvilágokat annyira tönkretette a Csapás. mint egy céltábla közepe. mintha nyomorék vagy fattyú volna az illető. Nat Parson mindig azt mondogatta. mint ahogy a tisztelendő atya el akarja veled hitetni. ezúttal csaknem egy hónapra hosszabbította meg a tartózkodását. amelyből a Halál. Maddy olyan képességek birtokában van. a térképeket. amíg nem húzhat hasznot a mágiából. a saját varázslatukat űzik. Maddy megértette. legalábbis civilizált népek nem járnak oda. mondta az idegen külvilági. Természetesen csak egy gyerek vagy egy féleszű hitt abban. az Álom. Maddy népe a Kilenc Világ univerzumában hitt. a föld alá. De széles körben elterjedt nézet volt. A Jó Könyv azt hirdeti. A fáma szerint az Egy Tengeren túl a férfiak és a nők olyan barnák. és a Kárhozat három földjére vezetett az út.Értsd meg. Tehetséges tanítványnak bizonyult. A világuk alatt volt található a Fundamentum. mint Nat Parson vasárnapi prédikációit Középvilág túlsó végén. nem igaz? Maddy bólintott és alig mert elmosolyodni. hogy egy efféle világban az egyik ember hite a másik szemében eretnekség. hogy akinek az ereiben rossz vér csordogál. hogy a népeik azóta barbárságba süllyedtek. mint a tőzeg. a Káosz és a szentségtörés otthonába. Hosszú inaskodásának ez volt a kezdete. . és sosem hallottak még a Csapásról.

Idehallgass – magyarázta az idegen.Az isten szerelmére. az AEsirek mégis Loki miatt maradtak fenn ilyen sokáig.Nem értem – ráncolta a homlokát Maddy. és összebarátkozott vele. Bár a természete végül mégis legyőzte jóra való hajlamát. De a szerszám aszerint jó vagy rossz. úgy mástól sem várhatjuk el. A Jónak és a Rossznak ehhez semmi köze. hogy megértse. mint a futótűz. . és ami ma jó. hogy befogadta. amivel az új világot eltörléssel fenyegető Káoszt feltartóztathatják. Bizonyára hallottál róla. Sok mese szól róla. hogy porig égessük vele a szomszédunk házát.23 áll. nem tarthat vele. hogy a Névtelen építette az Égi Fellegvárat. gondolta Félszemű. – Tudja jól. Összehívta a harcosait. Sok mindenhez értek. . Minden a Rend és a Káosz. .De az ellenség erős volt – folytatta Félszemű -. hogy az eszébe vésse. – Hirtelen elhallgatott. Végül Félszemű útnak indult. Maddyre nézett. és némán megrángatta a csomagján a szíjakat. és ez lett a régmúlt idők Első Világa. véget ért és újjáteremtődött ezalatt -. – A Világvégére készül? Félszemű nem szólt semmit. ahogy a tűznek az a természete. mégis elengedhetetlen. és sokan rendelkeztek az AEsirek számára hozzáférhetetlen tudással. a két egymással összefüggő erő törvényei szerint él és hal. és Lokit az elbűvölő modora és a ravaszsága tartotta Odin mellett. a természete meg. Maddy ismét bólintott. mennyiben különbözik a gyújtogatáshoz használttól? És eszerint nyersen kéne ennünk a húst? Maddy még mindig értetlenül rázta a fejét. Használhatjuk hússütéshez. A varázslat a Káoszból fejti ki a hatását. és nyolclábú lova. majd testvéreként Asgardba vitte. Megkereste a Káosz egyik fiát. – De ne lágy meglepve. hiszen a teremtés még nem volt készen. hiszen még alig vagy hétesztendős! Mihez kezdenék veled az Utakon? . a Rend és a Káosz törvényei állandó összeütközésben éltek. hogy nem félek a munkától. Thort és Tyrt meg a többieket. De Maddy nem volt ostoba. a Mindenség Urának nevezték. amin megsütöttük a húst. Maddy bólintott. Ármányos volt a neve. Így aztán Odin kénytelen volt cselhez folyamodni. Tisztességtelen volt. hogy sokszor megszültetett. az Égi Fellegvár. a Régmúlt Korok hajnalán újjáteremtették a világot. De rövid ideig Loki jól szolgálta az AEsireket. az holnap akár rossz is lehet. de arra is. – Dárdája van..Szóval azt akarja mondani.ne játsszak a tűzzel? – bökte ki végül. . hogy megváltozzon. . előreléptek és visszavonultak a Kilenc Világban. hogy építsenek egy hatalmas erődítményt. a Káosz gyermekeinek lételeme a kellem és a báj. Ismerte ezt a mesét.kerekedett el a szeme. akik a kezdet kezdetén. – A Világvége? .Valóban? Három varázsigéhez meg pár rúnához? Azzal aztán sokra mennél a Vi…. A főistenüket Odinnak. Vajon a tűz. hogy ég. és a Világvégéről mind több vizsgálóbírót küld szét… Türelmesen újrakezdte a tanítást. Némelyik gonosz fényben tünteti fel. de hasznos.Dehogynem – felelte szelíden Félszemű. s ezzel a kettővel még az istenek sem szállhatnak szembe. ennélfogva Jó. Talán jobbam szemmel kellett volna tartaniuk. ha a tűz is játszik veled. – Amióta áll a világ – és hidd el. . hogy mire akarok kilyukadni. Maddy bólintott. – Az AEsirek meséje jól megvilágítja. azok közé tartozott. Talán már hallottad a nevét. Sokáig győzködte a kislányt. Az erőd neve Asgard volt.Úgy van. Nos. Ifjú volt még ehhez a tanításhoz.Dolgoznék – felelte Maddy. hogy természetük szerint fékezzenek és erőt adjanak. következésképpen az ördög műve. Mindenesetre. hogy …. aki még mindig a homlokát ráncolta.Lokinak hívták. amire használják. és a Látók fortéllyal vették be. . így sokak szerint Odin rosszul tette. bár a Jó Könyv csak úgy emlegette. Jövőre talán már késő: a Rend egyre terjeszkedik. . .

a Domb mélyén a koboldoknál sokkal veszélyesebb lények tanyáznak.Jaj. Különös mosoly volt. – Ha úgy tetszik. Maddy – szólalt meg Félszemű gyöngéden. – Ugye. hogy felfedjék a titkát. mi az? . nem? Mintha egy vulkán felett élnél.Tudod. és magában kuncogott. .Kincses bucka? – vetette fel Maddy. A Lenti Világba vezető keresztút.De a kincs! – kiáltott fel Maddy. – Gazdag lehetne….Hogy? . . elmondom.Majd meglátjuk. A Régmúlt Korok óta elveszett kincs. mivel a kincsek ritkán alszanak egyedül. figyeld a Dombot. és Félszeműt a fogdába zárják vagy felakasztják … . Az a Ló csak szunyókál. Bár eljöhet az idő. engedje meg. – Hallgass rám. . mint társra az Utakon.Maddy.És hol a kincs? – fancsalodott el Maddy. de halott – sóhajtott fel Félszemű. mintha véknyát zsarátnokokból rakták volna ki. . – Segítek. nem zavarok sok vizet… . a Domb aranyára utalva. Biztos. . legalábbis. Ha eltűnik. cipelem a holmiját. Félszemű elmosolyodott.Majd fogsz – felelte szárazon Félszemű. és várj rám Aratás havában. . az is ott van. Érzed.Nem? – nevetett Félszemű. hogy jöjjek! – könyörgött Maddy. Tanulj rendesen.Nem érdekes. hanem a földre szegezte a tekintetét. Maddy felpillantott. és nem szólt egy árva kukkot sem. Maddy bólintott. még a Vidra Sarcáért sem.Úgy legyen – bólintott Félszemű. mégpedig sokkal jobban. hogy visszatér? . . A füledre és a szemedre van szükségem.Jövőre visszajövök – mosolyodott el Félszemű. – Nem félek! . a Domb pedig sok ezer éve vár arra. és ha egyszer felébred… . ahol a Vörös Ló körvonala úgy parázslott.Gazdag. . kérem. Talán még az Álom folyóhoz is fut út. . amikor nem lesz más választásom. – Ha jól tudom. de a hajsátra alól szipogás hallatszott. – Ezt hogy érti? Félszemű a Dombra pillantott. – Az életemre.Kincs? – kacagott Félszemű. mit tégy.Na és? – kérdezte hetykén Maddy. ahonnan az utak egészen Hél királyságáig kacskaringóznak.Ugye nem felejt el? – siránkozott Maddy.Mi az a vulkán? . amelynek a vize a Strondba ömlik…. Szorosabban vonta össze a nyakánál a köpenyt.Esküszik. . hogy várhat még. . Azért van itt olyan sok kobold.Ide figyelj. . Felltefieldstől Hindarfellig fegyveres csapatokat küldenek a nyomába.Mennyit? Félszemű elnevette magát.Egy kerek esztendőt? . sokat játszol a Domb közelében? – kérdezte. Azért van olyan erős töltése. De Maddy nem nézett rá. Hétesztendős vagy. Nem szívesen lépek arra az útra. . – Azt hiszem. – soha több nem látom? .24 . – Nem – felelte. és megrázta a fejét.Sokkal fontosabb annál.Inkább az életére! . egyszerre fanyar és szomorkás.Odinra.Ó! – Maddynek ez eszébe sem jutott. a gyerekrablás bűncselekmény! .Bárcsak felébreszthetném! Maga nem szeretné? – kérdezte Maddy. Maddy. – Ha tényleg segíteni akarsz nekem. . . Csak tartsd nyitva a szemedet. Félszemű várt. Maddy. Maddy továbbra sem nézett fel.

Félszemű mindannyiszor ugyanazt a kérdést tette fel. A szokásostól eltérő rúnák kényesek. megsavanyított tej. ennyi az egész. mint a petárdákat. amelyeknek se nevük. hogy útközben sok megpróbáltatásban és balszerencsében volt része. Tudta. a győzelem rúnáit. a használatukat. és Mimirről.25 A külvilági ettől fogva évente visszajárt Malbryba. a Bölcsről. Némelyek pedig megvetemednek. és az Álom vidékeiről. mint amit bárki remélhet. szemmel láthatóan mintha valami nagy kő gurult volna le a szívéről. és a kígyóról. dalokat. amit kint hagytak az esőn. . a Világkígyóról. az Utazó jele alatt vándorol. nem tartozott a Régi Írás jelei közé. A Régi Írás töretlen rúnája jobb. az Alvilágról és a Pokolról. és persze rengeteg mesét vágott be. És Félszemű erre mindig rávágta: .Semmi más? -. mondta Félszemű: némelyik beválik. és felfalja a világ alapját. cukorral. Sok rúnát tanult. a Káosz Uráról. mert Félszemű varázsereje gyönge volt és hamar kimerült. hogy suttogja a rigmusaikat varázsigévé. se strófájuk nem volt. De Félszemű szerint nem volt szabályos rúna. bár a rúnája fordított. a Régi Írás mind a tizenhat rúnáját. meggörbülnek. hogy jó legyen a termés… És Tyrt. De már az is nagy adomány. . az elveszett szirtekről. Szurtról. hogyan kell eldobni és egy szempillantás alatt megjósolni belőlük a jövőt. Megtanulta az Árt használni. és miután Maddy megnyugtatta. az Alagútlakókról. ellopott birkák. hogyan készítsen belőlük gyufaszálat. köveket és felhőket. Félszemű érkezése volt Maddy életének fénypontja. a Pusztítóról. hogy Félszemű Raedo. orvosságok és gyógyfüvek ismereteit szívta magába. amiket még Félszemű sem tudott használni. a varázskörökről. és Jörmungandról. idegen földek különféle rontott rúnáját. térképeket tanulmányozott. hogy más említésre méltó nem történt. Posztóval. ha az ember rúnával rendelkezik. Hamar túltett barátján. És gyorsan tanult. a vésett rúnákat és a sig-rúnart. kifosztott kamrák. vagyis május elseje előtt. idegen nyelveket. Egykor csak az istenek rendelkeztek ekkora hatalommal. És ami a legfontosabb: a rúnákat. Mesélt a Félig Született helyéről. a veszélyességi fokukat. vagy hajítsa el az árnyékukat az ujjaival. Mire betöltötte a tízet. ha nem jobban. Sosem Beltane. kiürített pincék. vagy mint szárakat összekötni. és az égen való eligazodást. a Vanirokról. Megtanulta a hug-rúnart. így ritkán vagy soha nem találnak célba. sóval. Maddy olyan jól célzott. de fordított eredménnyel. hogy kukoricababát készítsen.Mi újság Malbryban? És Maddy mindannyiszor ugyanazokkal a hírekkel szolgált: koboldok és a csínytevéseik. szólásokat és legendákat. hogy vizet találjanak a föld alatt. Maddy rúnája se törött. folyókat. se fordított nem volt. távozása pedig a hosszú sötétség kezdete. Históriákat. hogy dobja el őket. hogy suhanjon át fölöttük. ennélfogva nem hoz szerencsét. ami adódik. Megtanulta. Minden látogatása alkalmával új tanításban részesítette a kislányt. s azon túl a Káoszról. ami maradt. Ezért hát Félszemű meséket mondott neki a Domb alattról. ami azt jelenti. Mesélt a menhirekről. ravasz kis formákba csavarodnak. ami Yggdrasil Gyökere alatt él. hogy a vadászok lándzsája célba találjon… És Logrt. újakat és ritka fajtájúakat. A nevüket. hogyan kell szerencsekövekre vésni őket. mint a nyílvessző. tette hozzá. és több száz válogatott tudást és varázsigét ismert. akárcsak Félszemű. de a kislánynak még ez sem volt elég. a gondolatrúnákat. a déróriásokról. ezért kiszámíthatatlannak mondták. Az ember most azzal éri be. kencékkel és hírekkel házalt. Megtanulta. Majd verseket. Maddy először megtanult írni és olvasni. mintha járókövek volnának. Maddy rúnája azonban nagyon erősnek bizonyult. Mások egyáltalán nem hatnak. hegyeket és völgyeket. bőrökkel. de nem is Maddy születésnapjánál később. népmeséket. és a rísta-rúnart.

egyre jobban vágyódott a saját fajtája társaságára. Scattergood bejelentette. Szerencsés esetben egy szikrányi. Éppen annyi. Baldr. Tyr. és Loki. és a többségük nem bírt említésre méltó hatalommal. és türelmesen várt Félszemű látogatásaira. és Félszemű látogatásai között. Heimdall. ki tudja. vagy tisztogatással. Tüzesek. Emlékezett. hogy veszélybe sodorja őket. A hét év alatt egy hozzá hasonlóval sem találkozott. a mintát tanulmányozva felfedezte. és igyekezett nem ábrándozni arról. De ami a rokonokat illette … Ritkán találkozik velük. amit a Strond folyami kavicsiból válogatott össze. ahol a Rend immár száz éve uralkodott. – Olyanok. mikor szorul körülötte a hurok? A rúnák sem űzték el Maddy aggodalmát. hogy Félszemű megérkezett. újra meg újra elmondta a meséket. és Maddy először figyelt fel arra. . akkor talán … E tekintetben azonban csalódnia kellett. az Utazó és Thuris. a Mindenség Ura. hol legyőzte az öreg isteneket. . bár Félszemű figyelmeztette. Ahogy teltek az évek. vagy olykor egy-egy varázsrúnával született macska vagy nyúl. Odin. Az előző tizenkét hold alatt soványabb lett. Tövises ösvény? És a harmadik rúna – a Kötő -. hogy sötéten szürkés hajába egyre több ezüstszál keveredik. Már két héttel túl voltak Maddy tizennegyedik születésnapján. mint Jed Smithszel vagy Mae-vel valaha is. és a jövő sem megváltoztathatatlan. és a kislány nyugtalankodni kezdett. az őszi napéjegyenlőség holdja vékonyka karéjra fogyott. a Tenger istene. elvégezte a feladatait. Sosem unta meg a róluk szóló történeteket. ahogy azon a vidéken nevezték. tanácsolta Félszemű. és közelebbi vérrokonságot érzett a régen eltűnt Látókkal. Szkádi. Maddynek volt saját jóslókőkészlete. hogy néha meg tudja jósolni a jövőt. Talán fogságba esett? Vagy az utolsó rúna a Halált jelképezi? Így amikor Mrs.26 De Maddy kedvencei az AEsirekről és a Vanirokról szóltak. amikor Maddy erről kérdezgette. mint mi. hogy barátja már tavaly is máshogy viselkedett: szokatlan nyugtalanság és türelmetlenség jellemezte. Maddyt magával ragadta az öröm. A Világvégén. mondta Félszemű. és Maddy vonakodva bár. a Vadászistennő. Thor. aki hol kiszabadította. a hosszú. De még így is Raedo. és többnyire akasztással végződött. akitől egykettőre megszabadultak.Valahol biztosan élnek – hajtogatta. magányos hónapok alatt e mesék hősei váltak Maddy barátaivá. az Ármányos. hogy talán sosem látja többé. most első alkalommal Félszemű késett. Bárcsak megtalálnánk őket. Koboldok természetesen akadtak. a Szép. a sólyomköpenyes Freyja. A Világvégére tett évenkénti utazásai kezdtek nyomot hagyni rajta: hét ilyen meggondolatlan zarándoklat után. és Naudír. a Gyógyító és az ifjúság almái. és mindegyikre más rúnát festett. Az idén azonban. ha beléjük szorult. Amikor a földre dobta őket. a Kötő rossz előérzettel töltötték meg. Jobb bele sem gondolni. a varázsrúna használata – még a rontott is – rendszerint letartóztatáshoz vezetett. ami sosem valósulhat meg. de megfogadta a javaslatát. ahol minden évben találkoznak. Njörd. Idun. a Harcos. a Mennydörgő a varázskalapácsával. megsiratta a vereségeiket. Félszemű rúnája. majd ezután következett a vizsgálat. és teljes erőbedobással nyargalt a Vörös Ló Dombja felé. hogy a rúnákból nem mindig lehet olvasni. a Sasszemű. Thor rúnája. Maddy megtapsolta a győzelmeiket. a visszatartás rúnája. többet ivott a kelleténél.

és közben vigyázott. mintha csupán egy napja lett volna távol. beszámolt a pincében rekedt alvó koboldról. türelmetlenségében majdnem felbukott. amíg el nem érték a Domb lejtőit. és nem is hallhatta.Úgy bizony. az meg sem fordul a fejében. Unatkozó. a kötélről lelopta a száradó ruhát. halálra aggódtam magam. Maddy a koboldoknál is nagyobb csínytevőnek tartotta. hogy Maddy nehogy meglássa: az ösvényt szegélyező bokrok takarásában kúszott előre. de olykor a söntésben téblábolt.Nos hát. amikor eszébe jutott Mrs. hogy megjegyzéseket tehessen. . – A nagy hír… hogy mától munkanélküli vagyok. Úgy ült ott. elkényeztetett ficsúr volt. Scattergood arca. és leült mellé a fűbe. Adam sunyi alak volt.De maga mégis visszatér ide. Szokás szerint könnyed biccentéssel üdvözölte Maddyt. . amikor a konyhában meghallotta a ribilliót. rosszban sántikált. és nem tizenkét hónapja. – Hát csak ennyi a mondanivalója? Két hetet késett. . és a félős fiú még csak bele sem mert gondolni. hogy Maddy a Domb felé tart. és úgy döntött. de segédlelkészként és a püspök kedvenceként a többi gyerek részben félte. belefogott a délelőtt eseményeinek részletezésébe. ebből kifolyólag egy kicsit magasabb is volt nála. hogy mindig másra terelje a gyanút. Petárdát kötött a kutyák farkára.Igen? Hogyhogy? . Félszemű szótlanul hallgatta a történetét. hogy itt sosem történik semmi fontos…. és a zsákja mellette hevert a fűben. bár bölcsen tartotta a három lépés távolságot. koldusokkal kötekedett. . vékony szálú barna haja és elégedetlenül lebiggyedő szája volt. a kövek között üldögélt. – Mosolygott. Felszaladt a Dombra. mit művelhet odalent a kislány. míg Adam csínytevései csupán bosszantóak és ostobák. nehogy házimunkára fogják. hogy nyugtalankodom. mintha nem tudná. mogorva. árnyékos oldalra. hogy Maddy a konyhaajtón át sietve távozik. . Adam két évvel volt idősebb Maddynél. Nincs mit szépíteni. eldöntötte. hogy beleköp a levesébe.27 5 Maddy sajnos nem számolt Adam Scattergooddal. mert a koboldok legalább mulatságosak voltak. nem fontos! Gondolom. növendék fákon csüngött. hogy Mi újság Malbryban?. Hegyezte a fülét. hogy ügyefogyott buzgalmában összetrombitálta a Lenti Világ javát. . Hát ott sem történik soha semmi? . felcsillant a szeme. ahogy először látta: pipázott. Félszemű vállat vont. és sosem szolgál onnét hírekkel. Végül megpillantotta az ismerős. Úgy követte. ott viszont némán átosont a másik. és csak annyit tud mondani.A Világvége mozgalmas hely – bólintott Félszemű. hogy eltörjenek. Adam pedig ha csak tehette. és arról is. vagy gúnyolódhasson. Hisz végtére is csak a Világvégéről jön. részben irigyelte.Feltartóztattak. A házinéni fia ritkán zaklatta munka közben – a pincében túl sötét volt. Maddy nem láthatta.Nem fontos. és egy pillanat alatt beleveszett a sötétségbe. aki a Vörös Ló véknya alatt. a nyomába ered. magas alakot.Félszemű! – kiáltotta. Maddy kelletlenül elmosolyodott. és amikor meglátta. és beletaposta a sárba. Mi újság Malbryban? Maddy ingerülten nézett rá. . és leste az alkalmat. ám amikor látta. – Persze. Maddy felsóhajtott.

mintha … . végül megpróbálta elmagyarázni. Elismételte a kobolddal folytatott beszélgetését (a koboldok kapitányának említésekor úgy látta. akarta hozzátenni Félszemű. ám végül mégsem történt velük semmi említésre méltó. de nem volt benne egészen biztos). és nekifogott. hogy nem egy újabb lelki fröccsöt kell végighallgatnia.Mégis . hogy hamarosan nővé cseperedik. – Aztán csak … rámutattam a lyukra. és az őszidő is hamarosan télbe csap át. . Tudod. Remélte. hogy pontosan felidézze a pincében történteket. miért. hogy a férfi komoran figyeli. – Valami rosszat tettem? . majd végigvette az összes rúnát. amiben a falu jó szándékú asszonyai szokták részesíteni amikor azt emlegetik. Ami alig várja. – Mi baj? – ismételte. ki tudja. menhir. Mondj el mindent.Hát … . A délelőtti napsütésben Félszemű ismét elnézett a Vörös Ló Dombja és a zabolátlan Ló felett. mint tudod. – Tudtam. és kút.28 . de öreg barátját első ízben látta ingerültnek. és hirtelen jeges szél borzongatta meg a bőrét.Nem – felelte nehéz szívvel a férfi. Mindig is gyanítottam. Sokára szólalt csak meg. hogy… Nevetve fordult Félszemű felé. – Nagyon fontos. rengeteg ilyen domb volt. és nem több egy Régmúlt Korokból fennmaradt. de észrevette. Maddy felhagyott a nevetgéléssel. hallania kellett volna. Vége a nyárnak.Rémülten hallgatott el. . De amikor rád találtam. Talán nem olyan zavarba ejtő. Maddy egy pillanatig habozott. . . Mit mondtál? . – Maddy … nagylány vagy már.Folytasd. Mégiscsak fejmosást kap. – Hallod? Maddy a fejét rázta. A gondolat. – Kezdetben is erős voltál.És a törvényre esküszöm. – Mi baj? – kérdezte. Milyen gyönyörű. gondolta. mégis … . Egy föld alatti rekedt méhkast. Maddy.Hirtelen elharapta a mondta végét. de most érnek be az adottságaid. mit értett az alatt. hogy azt hittem.Azt hittem. kőkör. Még egy varázsige sem jutott az eszembe.Nos. de majdnem könnyeket csalt a szemébe. és persze forrás. micsoda ribilliót csapott! A Kis Medve Erdőből is hallottam! Azt hittem. nemsokára felneszel a másik is. hogy jobb.A Dombod – folytatta Félszemű.Végül is semmit.De elsősorban a képességeid gyarapodtak – folytatta Félszemű. Majd beletanulsz. ha nem sürgeti. és tudta. de nem is vártam mást. hogy hegyezze a fülét. hogy azzal a varázsrúnával. barlang. hogy Félszemű grimaszt vág. Maddy figyelte őket. hisz éppen ez az! Csupán zajt csaptam. . ahogy füstölőgyomot tömködött bele. A fejük felett vadlibák búztak el V alakban a Hindarfell felé. és valahogy … rákiáltottam … . – Hosszú ideig olyan csendben volt. ami ezek után történt. amire emlékszel. rosszul értelmeztem a jeleket. először is Thurist villantottam fel – mondta. Milyen gyönyörű. és milyen halálos. hogy ha az egyik felébred. Ahogy ez a Domb is.Micsoda? De a külvilági csendbe burkolódzott. . hogy kiszabadulhasson…. de a keze reszketett. Maddy. hogy megtömje a pipáját. és a délelőtti napsütésben megvilágított Ló hosszú fűsörényét nézte. . mit mondtál? – kérdezte gyorsan FélszeműDe Maddyt most már elfogta a nyugtalanság.„Méheket hallanék”. – Hogy is volt ez? – kérdezte. szépen formált sírdombnál. gondolta Maddy. néha évekig szunnyad. mint a nővé cseperedés. Elhallgatott. ahol hasonló jeleket láttam. és intett Maddynek. amit használt. hogy csak idő kérdése.A varázserő. ne kérdezze-e meg.ráncolta a szemöldökét Maddy. azzal a varázsrúnával … . Természetesen még nem tudod őket irányítani. Olyan gyorsan történt… nem is tudom… . – Rosszat tettem? .

. hogy azzal a varázsrúnával egy nap mivé válhatsz? Maddy elkerekedett szemmel hallgatta. hogy a … kincsre… vadászunk… . Mindent átadtam. – Miről beszélsz? . se egy rög. felébredt. .Mit számít az? .Hát valóban ott van? . Maddy szíve gyorsabban vert.Igen – bólintott Félszemű. és rossz célokra használná. aki sosem vetette el egészen a Domb alatt elrejtett aranyról szóló meséket.Akkor hát miféle kincsről van szó? – kíváncsiskodott Maddy. kitanítalak. A Régmúlt Korok kincse. .A koboldokra gondol? – kérdezte Maddy. . Inkább egymás ellen fordulnak. akkor … . – A mi fajtánk ritkán verődik csoportba. hogy a koboldok tőlem féltik az aranyat? Félszemű türelmetlenül felmordult. . kincs van a Domb mélyén! .Hozzánk hasonló. – A tűzgyújtó rúna.az meg mi a szösz? – faggatta tovább Maddy. Maddy. annál valószínűbb. ha nem ébreszted fel. Még az említése is kockázatos.Úgy érti. milyen nehéz titkot tartani. hogy felébreszted a Domb alatt szunnyadót. De mostanáig nem volt okuk tartani tőled. Ki tudja. .Hányan? – firtatta Maddy. mint a kovácsok kalapácsa. még szinte gyermek voltál. és Félszemű sosem említette őket! Kik azok? Hol vannak? És ha mindvégig tudott a létezésükről. és csak arra vár. Bármit is titkoltam el előled. – Nem beszélhetek róla. Ha te nem vagy. . még csak egy piciny érme sem. hogy élhettek a Domb közelében – jegyezte meg -. . De bíznod kell bennem. . természetesen – nézett rá Félszemű.29 . hogy minden megváltozik. Se egy rúd.Maga látta már? Félszemű nehezen őrizte meg a nyugalmát. – Úgy is van. – Hozzánk hasonló? – kérdezte.A kincsre gondol? – lehelte Maddy. De nem arany.Az életedet óvtam – magyarázta Félszemű türelmesen.A kapitányuk nem bolond.Suttogónak hívják – felelte kis szünet után Félszemű. Félszemű vágyakozva mosolyodott el. Talán később. hogy pontosan olyan veszélye. mert sejtettem. .Nem árulhatom el. – A koboldok és a kapitányuk születésed óta tudnak rólad.Elképzelni sem tudom.Nekem fontos – heveskedett Maddy. Jobb lett volna. amit tudtam.Hazudott! – kiáltott fel Maddy.úgy döntöttem. és mind elfeledkezünk róla. amikor már biztonságba helyeztük. . és olykor bármennyire félrevezettelek … . a Kaen. . De te olyan fiatal. Maddy – mondta. – Ez a … kincs … lehet.Ott – bólintott Félszemű. .Maddy – szólalt meg Félszemű. mint amilyen értékes. A ma reggeli csínytevésed után biztos lehetsz benne. . – Arany? – kérdezte. – Ötszáz éve szunnyad eltemetve. miközben ilyen titkot rejt. – Tudom. hogy minél erősebb leszel.Ki más? – kérdezte Maddy. és nagy veszélyt jelentene. és egy ügyes ujjpöccintés segítségével rágyújtott. ha valaki más találná meg. és ha gyanút fog. . . Vannak hát mások is.De azt mondta.Hogy érti ezt? – nyugtalankodott Maddy. – De akár jó. Félszemű lassan megrázta a fejét. hogy elmenekülhessen. – Vannak még velünk egyívásúak? Ismeri őket? Félszemű bólintott. . akár rossz. és alaposan szemmel tartottalak. már rég hátat fordítottam volna neki. és egy kósza gondolatra sem méltatnám.

ismét rágyújtott. A füst elnyomta a bűzt. Tessék … erre szükséged lesz. mivel a mágia egytized tehetség és kilenctized verítékes munka. . amin az időjárási viszontagságok a szándékos károkozás és az elhanyagolás maradandó nyomokat hagyott. mint a téli nap. Rúnákat kell keresnünk. a Káoszra vagy a Túlvilágra …. – De miért? – kérdezte hevesen. amit egy folyami kavicsba véstek. és Maddy vállára tette a kezét.30 Maddy égő tekintettel fordult felé.Egy kicsit – válaszolta Félszemű. a Tengerhez. Az Égbolt. hogy békésen elszívja a pipáját. Elsuttogott egy varázsigét – Madr er moldar auki -. a Külvilághoz. kislány? . – Ugye nem félsz. – Az Alagútlakóknál szoktam rá az egyik utam során. Jó kezdet – hümmögött. hogy bejussanak. lássunk munkához. Hosszú és keserves munka volt. majd onnan Logrhoz. A Fundamentum. Eljött a pillanat. A Nép. mind közül a legfényesebbre. és ahol a Szem volt. most egy keskeny. és a Ló fejénél egy másik helyen válaszul rögtön fényleni kezdett egy másik kő. durván kivájt oldalú alagút ereszkedett le a hegy gyomrába. Valóságos művészei a kovácsmesterségnek.Egy lapát. hogy tartós legyen: helyenként őr. – Olyan régen volt … . A Lenti világ. Maddy gyanakvóan meredt rá. Madr. a Középvilág. hogy kilenc védőrúna lesz. De most. Félszemű is megérezte: Halványan elmosolyodott. és Maddy rögtön megtalálta a fű alatt Yr jelét. Maddy megérintette az utolsó rúnát. de fertelmesen piszkosak.Mi ez? – kérdezte a lány. – Elővett a zsákjából egy tárgyat. Kicsit mérges is volt magára. és beszívta az édes füstöt.Elővette a pipáját. A kislány kimondta a bűvös szavakat: Ós byth ordfruma …. – Úgysem veszem észre. amit bedugtak a Ló hasa alá. amely a Hét Alvó felett függ tiszta téli éjszakákon. Védekezni fognak a behatolásunk ellen. – Utálatos szokás – jegyezte meg. és a Ló farka alá temették. most visszatartotta a félelem. Majd a lábaknál rátaláltak Bjarkánra. a Kilenc Világnak megfelelően. Opálszínekben lobbant fel. A Ló orrától a farka végéig kétszáz láb hosszú volt. És maga? . – Mi az a Suttogó? Miért olyan fontos magának? És egyébként is honnan tud róla olyan sokat? . Utána megígérem. hogy biztosítsák a körvonal fennmaradását. és a Ló formáját úgy vésték ki. A Dombot évszázadok óta nem nyitották meg. az Álom világára. A Domb földje sűrű volt és kemény. . Maddy szótlanul nézte a rúnát. És így történt: Yr megvilágította az utat Raedóhoz. a Pokolra és Kaenre. . Ós. Félszemű fedezte fel az elsőt. a Vadász csillagképének központi csillagára. . de a lelke mélyén legszívesebben elhátrált volna a küszöbtől. Mostantól gyorsabban megy majd. és megérintette a rúnát. Időbe telik majd. Hagallra. A Domb egy nagy csattanással kinyílt. Félszemű úgy sejtette. kérlek. hátraarc és vissza Malbryba.A zseninek nincs szüksége lapátra – felelte Félszemű szárazon. És végül pontosan a Szem közepén az Égi Fellegvár rúnájára. és leült a fűbe. az ismerős hegyhasadék biztonságába. Meg kell tisztítanod a Ló körvonalát úgy négy-öt hüvelyk mélységben. amiről oly sokszor ábrándozott. az AEsirre. Az AEsir.és varázsrúnákat mélyesztettek bele. Yr. hogy minden kérdésedre válaszolok. Ósra. és átnyújtotta Maddynek.Nem. az Alvilágra. Meg kell törnünk az erejüket. és mégis. – Meg kell találnunk a Suttogót. Naudírra. és mindegyiket hatástalanítaniuk kell. hogy csak egy lapát van – jegyezte meg. ami a Ló szájában volt…. hogy kifényesedjen. Thiazi.Türelem – intette Félszemű.

Adam Scattergood. most azonban mégis itt lapult a Dombon. ebben biztos volt. akik kifejezetten veszélyesnek látszottak. hogy Maddy egyenesen a frászt hozta rá. mit beszél a boszorkalány és a félszemű himpellér. mint egy számkivetett spicli. Ennélfogva észrevétlenül sikerült feljutnia a Dombra. nem igaz? Ugyan kinek kellene valaha is azzal a varázsrúnával a kezén? Soha nem viszi semmire. sötét világ. hogy alkalmas búvóhelyet talált. amivel később Maddyt csúfolhatja. még ő is elismerte volna. A Jó Könyvben leszögezett törvények nyilvánvaló megszegéséről van szó! Ezzel a boszorkalánynak egyszer s mindenkorra befellegzett. Azt azonban még magának sem merte bevallani. Amikor meghallotta. hogy egyedül van a lány meg a külvilági barátja ellen. hogy a nagy kő eltakarta. ahonnan támadhatott az ellenség. aki ugyan nem szívelhette a lelkészt. az újkor hajnalán kevés annyira biztonságos erődítmény létezett. a törvény legyen áldott érte. de egy ilyen kihágás súlyos bűn. Adam némán ujjongva dörzsölte a kezét. de aztán észbe kapott. bugavirágzatú fűben a Ló szélárnyékos felén kúszott fel. amit képzeletükben alkottak. hacsak nem járvány vagy árulás okozta a vesztét. a Hét Alvó csipkézett gerincének egyetlen pontjára. a Domb pedig bármely oldalról túl meredek volt ahhoz. és az a furcsa. biztos megátkozták vagy egy démon szállta meg őket. kényelmetlenül érintette. akármilyen értékesek is. elvigyorodott. hogy a Domb alatt elásott kincsről beszélnek. hogy kihallgassa. hogy miként eshetett el a kastély. Még hogy kinyitják a Dombon át a Lenti Világhoz vezető utat! Nat Parson kemény szavakkal illetné ezt a viselkedést! Még Matt Law is. Maddy démonvérű volt. jóvágású fiatalember volt. Adam nem akarta. A képzelőerővel megáldott emberek mindig is idegesítették. ami titokzatos. Maddy és a félszemű barátja ezúttal kétségtelenül átléptek minden határt. így nyugton maradt. se kívánatos nem volt. délen pedig a Kovács Őrhelyéig lehetett ellátni. és hálát adott. Kész rejtélynek számított Malbry lakosai körében. és úgy kémkedett a lány és a külvilági barátja után. hogy az Egyetemes Városban tanuljon. és egy kis szerencsével – és az anyja félretett pénzéből – akár a Világvégére is eljuthatott. A völgyre tekintő meredek halom tetején épült vár az egész síkság fölött uralkodott. Bosszantotta ez a megalázó helyzet. miközben a fülét hegyezte. fényes jövő előtt álló. és kicsit közelebb kúszott a kő talpához. Koboldlány! Veszel rajta tündegyűrűt? Az ötlet annyira elbűvölte. vagyis egy innen érkező támadás eleve kudarcra volt ítélve. mert bár pokolian félt mindentől.31 6 Ötszáz éve. az ágyút már régen beolvasztották. és pontosan ötszáz éve nem állt őrszem a Vörös Ló Dombján. Az út tisztán belátható volt. és amint Nat . és alig takarta sünzanót vagy ritkás bozót. Máris a segédlelkészségig vitte. Malbry kiválóságainak sorába tartozott. a két láb magas. hogy bármi köze legyen a Régmúlt Korok emlékeihez. ugrathatja majd. Adam sosem bízott Maddyben. kétszeres volt az öröme. és ahol Adam Scattergood se észrevehet. Sok muníció rejlett benne! Koboldlány. hogy páncélba öltözött katonák megmásszák. mint a Vörös Ló Dombján álló kastély. majd egy nagy kő mögött bújt meg. hisz ez nevetségesen hangzott volna. Amikor a Suttogóról értesült. hiszen az egyetlen kőkörről északon egészen Farnley Tyasig. ágyúit a Hindarfell hágójára szegezte. hogy Maddy túl messzire ment. Malbry jóravaló népe a lány apjának kedvéért régen tűri a különcségeit. hogy valami titkosat és fontosat tudjon meg. Amikor a varázsrúnák sorra felizzottak. hogy majdnem felugrott és azonnal Maddy csúfolásába kezdett. De Adam Scattergood nem viselt páncélt. Találtál már aranyat? Vegyél rajta új ruhát.

és reszketve talpra állt. – Elmondom mindenkinek. de a civilizáció – mint a lelkész gyakorta mondogatta – megállíthatatlanul terjed. hogy a Bjarkánt használja. mit művel? Maddy mintha felemelte volna a kezét. a démonokat tűzre vetnék. Maddy megérintette a hasadékot: durva és egyenetlen szélű volt. Adam Scattergood ott kucorgott a törött szikla két fele között. majd fülsiketítő zaj hallatszott. Se Maddy. és gránitszilánkok terítették be a Domb ormát. és Adam biztosra vette. amitől Adam arca még jobban elsötétült. ahogy kirobbant. Nekiiramodott a kőkörtől. De Maddy még mindig fékevesztetten nevetett. meglepett kiáltással riadt fel. és még szorosabban a földhöz tapadt. mint Adamet. és belül itt-ott csillámkő szemcsék ragyogtak benne. és csaknem ugyanolyan széles. Dehogy látták meg! Csak ez a hely hozza rá a frászt. sőt egy kis hányingert is érzett. se Félszemű nem próbálták megállítani. A történtek legalább annyira megrémítették. mialatt a fiú bambán bámult rá: eleinte rettegve. és mire akarja használni a lopva szerzett tudását. Adam még sosem látott valódi tisztogatást. és levágtatott a Vörös Ló Dombjáról a malbryi út felé. az arcának friss sajthoz hasonló színe volt. Némi gyakorlással hasznos tudomány lesz. aztán áhítatos tisztelettel. és még így is olyan jólesett nevetnie. pedig már alig kapott levegőt.Ezt még megbánod. Maddy. . és szinte ezzel egy időben fény villant. és képtelen volt abbahagyni. meg a kísértetekről szóló sok mendemonda kihozták a sodrából. . és semmi érdemleges nem történt. mit terveztél. – Szép volt. Félszemű felkapta a fejét. és kimerültséget. aki követte. de ettől még rátört a nevetés. Látta a fiú körül lebegő színekből. mondta magában: a Domb. Vége lenne a varázslatnak. Könny csorgott a szeméből. az ujjait begörbítette. akinek az arca félelem és rosszindulat keverékét tükrözte. Adam a búvóhelyéről csak a fűre vetődő árnyékot látta. Ő ugyan nem fél egy félszemű mihasznától! Hát még egy kislánytól! Különben is. A gránittömb három láb magas volt.Szóval gondolatvillámot is tudsz szórni – jegyezte meg Félszemű. hogy kutya baja sem lett – gonosz. boszorka! – dadogta. A kacagása olyan hirtelen múlt el. hogy erre sor kerüljön. Adam kicsit megnyugodott. Egy pillanat alatt megértett mindent. végül – amikor rájött. hogy követte őket. mint ahogy Adam szokta őt kövekkel hajigálni. a Dombot kiásnák. hogy kémkedett Félszemű után.32 Parson tudomást szerez róla (amint arról Adam Scattergood gondoskodik is). . és amikor Maddy végre kinyitotta a Ló Szemét. Képtelen volt visszafojtani. keserű gyűlölettel. Félig-meddig arra számított. Maddynek nem volt szüksége bűbájosságra ahhoz. hogy elrontson mindent. Adam lassan elálmosodott ott a kő mögött. hogy megérezze az ellenséges akaratot. fájt a hasa. A kiáltása visszhangzott a Dombon. Maddy kacagásban tört ki. és drága nadrágján elöl nedves folt terjengett. Maddy felment a kettéhasadt kőhöz. Maddyt vizsgálat vagy akár tisztogatás várja. Ösztönösen cselekedett. Hogy megpróbáltál megölni. A haragja végre utat tört: a tenyerén tüzesen égő rontott rúnájával haragját úgy hajította a kuporgó fiú felé. Nem került rá sor a Világvégén kívül. és csak idő kérdése. és pár pillanat múlva gonosz kedve is visszatért. hogy a külvilági átlát a ledőlt kő ősi gránitján és felfedezte a rejtekhelyét. és a Strond völgyében helyreállítanák a Rendet … De ahogy teltek a percek. hogy a Rend Malbry közelében is felállítson egy előretolt hadállást. Elbóbiskolt. Úgy kacagott majd’ megfulladt. Iszonyatos félelem fogta el. ahogy a menhir kettétört. de most már Maddy is látta a kő mögött összegörnyedő fiút. Adam alig várta. hogy képtelen volt abbahagyni. hogy nehéz lépteket hall a Dombon át közeledni. De semmi sem történt. Sejtelme sem volt. mégis könnyedén kettéhasadt.

Jed Smithnek is szólnia kell. .Megéri. apró házra. – Ez a Suttogó. hogy bármikor ismét megteheti. és Matt Law-nak. csak oktalanság. hallgatólagosan elismeri. az eset bekerül a malbryi legendáriumba. Maddy lenézett a Dombról. amikor elképzelte. hogy valóban érti. . mint reggel a pincében. ami a sajátja volt: eddig a pillanatig fel sem fogta. Nem is rúna volt. – De hisz azt nem ismerem! Sosem hallottam róla… . akár sem. – Az ilyesmi nem esik csak úgy meg. hacsak nem állt meg nadrágot cserélni. a völgy zöld és arany volt halvány fényénél. És a félelemmel együtt jött a szörnyű felismerés. hanem magában kovácsolta. A világ. – A Tűz éget. hogy efféle törvényszegéssel foglalkozhat. Magától nem sül el. Bármi történt is. . de nem szólt semmit. immár semmi sem lesz olyan.A Káosz nyelve? – kérdezte Maddy. Félszemű? – kérdezte. akármi is ez? Félszemű bólintott. Persze nagy kár. ne feledd: a gondolatvillám nem mordály. kedvesem. nem esett baja. most rögtön bemegyünk? . amennyi csak korlátolt képzeletéből telik. Maddy ezen elgondolkodott. Adam futás közben időnként fülsértően. aki a Világvégére tett mesés zarándoklata óta csak egy ilyen válságra várt.Nem hajítottam semmit – felelte dermedten Maddy.Nem értem. – Emlékszel. Adam azóta már jelentette a történteket. A tetők fölé keskeny füstcsík kígyózott.Dehogynem. és évek felgyülemlett dühével és elszántságával vágta Adamnez. – Elmosolyodott. hogy az után.Várjon csak – bámult bele Maddy az ásító alagútba. .Hát nem érti? Meg is gyilkolhattam volna! Félszemű meg sem rezzent. – Megéri – erősítette meg. A véredben van. Akár használod. a falu történetének legfontosabb eseményei mellé. Ha most elmenekül.Nem! Félszemű elmosolyodott. nemhiába volt a kovács lánya. – Ugye nem gondolja. Félszemű? Csak megesett! Félszemű vállat vont. –A Káosz nyelve a badarság.Többet ér. nem a semmiből keletkezett. – Ami a fiút illeti.33 . ami történt. és remegni kezdett. hogy kihallgatott minket. és valahonnan messziről égő tarló szaga szállt Maddyhez. . hogy amit Adamhez vágott. . – Csak eldobtam a … hangomat. a bejárati ajtó körül a körömvirág-koszorúra. ha a kő nem fogja fel a becsapódó villámot. és meg is teszi. hogy a csontjai elporladtak. . ilyen a természete. . Súlyos volt. és kétségkívül annyi démonokról szóló mesével cirkalmazta ki. dühösen felnyerített. a tüzes vas és a füst szagára. mi történt volna. és a hozzá támaszkodó. Magasan járt már a nap.Az értelem a Rend fogalma – mosolyodott el Félszemű. értelmetlen kiabálás.Meg is ölhettem volna – nyögte ki Maddy. mint ezelőtt. nem is szólva Nat Parsonról. könnyeket csalva a szemébe. és Adam Scattergoodra még jóval azután is emlékeznek majd. A kovácsműhelyre gondolt. mit jelent neki. . . amit ismert. mint az arany? . mire tanítottalak? – kérdezte szelídem. és aki repes majd az örömtől. Tudta.Mi más választásunk maradt? – kérdezte Félszemű. Félszemű mintha olvasott volna a gondolataiban. és újból rágyújtott. De semmin sem változtat. meg a püspöknek. .Nem hisz nekem.Talán majd máskor. hogy bűnt követett el. Kevesebb időnk maradt. Megint elfogta a rémület. ha úgy hozza a sors. Maddy rájött. mint egy íjpuskába való vas nyílvessző. ahol a messzeségben Adam Scattergood alakja egyre töpörödött a malbryi úton. – Nem ezt akartad? .Hogyne ismernéd.

Talán érzékcsalódás volt. . De rövid az idő. még kődarabnak is. és bizonygathatná a maga igazát. vagy hagyd. ha itt tartózkodik. .34 . de azt hiszem. – Idehallgass. Maddy tett még egy lépést. előjön. erősebbnek tűnt. Legalább igazságos kihallgatást kapna. és nem adta jelét. . a színei ragyogóbbak lettek és erőteljesebbek. Talán észre sem vesz. Nat Parson Csapásnak nevezte. mielőtt ráébred. Azután lassan megrázta a fejét.Ki maga tulajdonképpen? – kérdezte Maddy. Maddy. utak vannak a Domb alatt. és a Strond a hegyoldalakig dagadt.Jön vagy sem? – kérdezte Maddy. de az ép szeme kihívóan csillogott. ami az útjába került. és fiatalabbnak. és elrettentő ítélettel zárulna. mert Maddy jól tudta. Álcázhatják egy darab üvegnek vagy egy vasércrögnek. mint egy sírban. Bizonyára látta Maddy arcán a válaszát. mert kimérten bólintott. És azonnal tudná. Fekete Nell. és mindent elsöpört. A természete a rejtőzködés. és ő még mindig olyan bűbáj birtokában van. hogy nagyon mélyre rejtették. még elbírok a falusi csőcselékkel.Kicsoda? – kérdezte Maddy. de a színeiről felismered majd. – Helyes – szögezte le. Forrásban vagy a szökőkútban keresd. hogy a barátja hirtelen magasabb lett. mint régen … Maddy válaszolni akart. az emse tíz éve megette a malackáit. és tüzet és jeget küldött. De Félszemű külvilági volt. a démonfarkasok felfalták a napot és a holdat.Az igazság az. vagy talán annál is többet. hogy ő találjon rád.De azt mondta. – Nem mehetek be. – Tehát honnan tudjuk. hogy Félszemű azt mondta. Éveket. a lent elrejtett kincs ígéretével hogy is fordíthatott volna hátat? A folyosó érdes szélű volt és keskeny. de Félszemű nem mozdult. de Maddy úgy látta. nem mindennapi zsákmány. és arról prédikált. Rád nem gyanakszik. Félszemű nem válaszolt rögtön. De ha hívod. koldusok és banditák barátja. hogy egyáltalán nem vagyok biztos benne. és eszébe jutott. Maddy – mondta. miért vagyok itt.Bárcsak elárulhatnám. egy hátán rontásrúnával született csíkos fekete emse óta nem volt akasztás a faluban . A külvilági elmosolyodott.Mit számít? – kérdezett vissza Félszemű. És most… . Maddynek nem volt választása. amit keresel. . és egy percet sem pazarolhatunk terjengős mesékre. Rejtőzz el. Megkönnyebbülten tapasztalta. – Akkor most fuss. de Félszemű belefojtotta a szót. .Nem vitték el – állította Félszemű. elhozhatod nekem. Félszemű Ragnaröknek nevezte. Akár itt is maradhatna. és ismét felé fordult. hogy az Örökkévalónak elege lett az emberiség bűneiből. – Amint betenném a lábam a Lenti Világba. hogy még most is itt van? És ha valaki elvitte? . mintha a Ló évszázados álmából ébredezne. hogy száraz és kemény. így a tárgyalása valószínűleg gyors lefolyású lenne.És maga? – kérdezte végül. az Álomig és azokon is túl vezetnek … Megborzongott. mi történik. Te rálelhetsz a Suttogóra. vannak mások is. azokat képtelen elrejteni. gondolta Maddy. és különben is a lába előtt megnyílt Dombbal. Maddy kicsit meggörnyedve lépett be. Lehet. – Tudnék róla. hogy megtisztítsa a világot. mintha éveket vetett volna le. és óvatosan megtapogatta a döngölt mennyezetet. . hogy követni akarná. De ha veled tartok. amelyek egészen a Halálig. és keresd meg a Suttogót. Rám vár. . – Öreg vagyok. Sötéten tátongott a lábánál. Maddy. hogy mi a szándéka. és . A kincs. rám ismerne.Sokkal többet. Maddy megint lenézett a völgyre. és a Domb belseje felé lejtett. hogy a Téli Háború ötszáz éve ért vétet. sötét volt lent. az alagút mélyéről pinceszag áradt. Megteszed a kedvemért? Maddy még egyszer benézett a Ló Szemébe. Maddy még egyszer benézett a folyosóba.

.35 légy éber.Eleget vártam – mondta Félszemű. akármit is állít magáról. és mindenekfelett semmit se árulj el rólam. amikor hátat fordított.Várjon! – kiáltotta Maddy. . Senkiben se bízz. és egyetlen búcsúpillantás vagy integetés nélkül megindult lefelé a Vörös Ló Dombjáról. .

36 MÁSODIK KÖNYV A Lenti Világ A nevem Kimondhatatlan….. 9:7 . Könyörgések.

melyek halványan megvilágították az útját. és a falat foszforeszkáló rétegek hintették tele. ujjhegyei felragyogtak.Ó. Itt is látott varázsigéket és színjeleket. hogy egy ilyen bonyolult szövésű hálóban vajon milyen pók lakhat. Maddy mindenfelé színjeleket látott. hogy lássa magát a folyót. a Védelmezőt. hogy hirtelen eltűnik lába alól a föld. amelyen Maddynek keresztül kellett nyomakodnia. A falakat csillámrögök tűzdelték. de még így sem volt biztos benne. hiszen már önmagában véve az is elég izgalmas. szinte üveges felületűvé válik. Maddy felvillantotta Yrt. vagy még inkább több ezer üreget és átjárót látott. Ahogy egyre mélyebbre hatolt a domboldalba. és ahol csak víz csorgott le rajta. hogy a folyosó kiszélesedik. gondolta Maddy. a Napot villantotta fel. de még a végére sem érhetett a gondolatnak. és szabálytalan időközönként ereszkedett alá: néha vízen kellett átkelni. Először is több fényre volt szüksége. és döngölt földfala helyett kemény. hol kezdjem? – sóhajtott fel Maddy. ott a Lenti Világ fakó. A folyosó egy. itt azonban több száz. akár egy maréknyi tű. és Sólt. és ez eszébe juttatta Félszeműt. Felemelte a kezét. a foszforeszkáló fény zöldes ujjait. és amit időnként a szurdok falából nyíló folyosók és üregnyílások kereszteztek. ami áthatolt a sötétségen. Ezek amolyan keskeny kis futóhidaknak tűntek. hogy a számtalan bűbájosság között nem riasztott-e fel néhányat. mint egy pókháló fonalait. ami Maddy látóterén túl alagutak labirintusává szélesedett. amit olykor felszínre kibújó. és bár a lámpások ellenére is túl sötét volt ahhoz. ami egy hatalmas karzatra vezetett. máskor hasadékká keskenyedett. ami úgy fénylett. Később azonban felfigyelt arra. Kínos érzés fogta el a gondolatra. Vajon mit tud Félszemű a Régmúlt Korok kincseiről? Csak egy módon derítheti ki. igézetekét. a pézsmaillatú virágok nyújtották az indáikat. hogy elrejtőzzön. és azt a valakit. Számos jel varázslat nyomait mutatta – varázsigékét. akitől félt. istenek. szomorú liliomai. Maddy szélesnek és erős sodrásúnak sejtette: a hangja egy farkaséra emlékeztetett. Kis idő elteltével a padozat is ilyen üvegszerű sziklává változott. a látvány csodálattal töltötte el. és számlálatlan üreghez és folyosóhoz vezetett. sőt talán csak egyetlen folyosóra. A szurdok aljáról vízcsobogást hallott. és aki a Domb gyomrában lesett rá. bűbájosságét és rúnákét – amelyeket olyan tisztán fel lehetett ismerni. Kíváncsi volt. amikor érezte. A rúnákat megfordítva bezárta maga mögött az alagút bejáratát. túlsó végükön fáklyák vagy felakasztott lámpások világították be torkolatukat. még meddig lejt a folyosó. a sziklába vágott meredek lépcsőben folytatódott. Maddy ráeszmélt. és a lépcsőfokokba meg a falakba ágyazott apró kristályok páratlan fényben tükröződtek. olyan sok volt. így csak az ujjhegyén táncoló Bjarkán jele volt az egyetlen. Maddy egyetlen barlangra számított. és feltárult egy irdatlan föld alatti szurdok. hogy lehetetlen lett volna megszámolni őket.37 1 A folyosó padozata egyenetlen volt. Maddy sokáig csak tehetetlenül állt. . kristályos réteg tört meg. a karnyújtásnyira levő falak váratlanul kitágulnak. mint út sarában a szekérnyomokat. fényes felületet látott. . hogy itt lehet a Domb alatt. hogy sziklába vésték az átjárót: sötét.

Nem a sörről van szó – mondta Maddy.kezdte a kobold. ha itt maradnál velem.Még ilyet. de nem mozdult. Jó pár percbe telt.Rendben van. hogy megszelídítsük.Fejezd be – szólt rá Maddy. nem történt semmi – bocsátott meg méltóságteljesen Cukor. .Cukroszsák? – ismételte meg Maddy.Ki ez a te kapitányod? . . hogy minél hamarabb megteszi. csak megvillant a szeme. és Cukor is belátta. amikor észrevette. és igyekezett elfojtani a nevetését.Hogy? . . nem így van? – emlékeztette Maddy. hogy nincs más választása. – De te segítesz majd megkeresni. Nem somfordálhatsz el. és ujja egy villámgyors mozdulatával maga felé húzta. – Egyébként miben lehetek a szolgálatodra? . – Cukroszsák. szeretném. de ha van egy szövetségese – még ha az egy vonakodó szövetségese is – a Lenti Világban. – Ekkora hűhó egy kis sör miatt! – morogta. Smá-rak-ki – a kobold fújt egyet -.Még én sem tudom –felelte Maddy.Csak nem te vagy az? – kiáltott fel. .Bocs. – Ráadásul tudom a neved! A kobold nem szólt. mire sikerült meggyőznie Cukrot. csak borostyánszínű szemével szikrázott Maddyre. nem igaz? . Vásottkópé. A kobold grimaszt vágott. akkor talán egyszerűbb lesz a dolga. akit kapitány úrként emlegetett. és Maddy nem akarta túlságosan nagy dilemma elé állítani friss szövetségesét. meddig képes irányítani a koboldot. hogy itt vagy … . – Képtelenség egyedül eligazodnom itt …. Maddy felnevetett. . hogy bármelyikünk is elárulja a rendes nevét? . Maddy elmosolyodott.Elég a nevét tudnunk. . – Amint a kapitány úr megtudja. de nem tudott szabadulni.Így már jobb – mondta Maddy. akár egy hálót.Akkor miről? . . örömmel töltötte el váratlan szerencséje. aztán sebesen beleolvadt a sötétbe. Csak nem gondolod. . és kicsit szorosabbra vonta a rúnát. hogy legurul a lépcsőn. – Az istenfélő népek nevei mind ilyenek – világosította fel. Cukor – szabadkozott Maddy. A kobold továbbra is hallgatott. . . de nyugton maradt. hogy az előtte feltáruló hatalmas teret bevilágítsa. annál gyorsabban szabadul tőle.Miért követtél? . – És most.Cukornak. De a koboldok egyszerű lelkek. Süket vagy? A Cukroszsák rövidítéseként.38 A rúnából áradó fény közel sem volt elegendő. – És most hallgass rám. Cukor szemmel láthatóan áhítatos félelemmel gondolt arra a lényre.Kíváncsiságból – vonta meg a vállát. de így legalább kevésbé volt valószínű. ha a sört szeretnéd visszakapni. E pillanatban úgy tűnt. . kit fogott. igazán nem gond … . mintha valami megmozdult volna a könyökénél. megértetted? A kobold ismét fújt. hogy ne tudja meg – szakította félbe Maddy. A kobold köpködött. Smárakki… . Én sem gúnyollak ki a neved miatt.Cukornak hívnak – jegyezte meg morcosan a kobold. miközben kivicsorította hegyes kis fogait.Akkor intézd úgy. . Fogalma sem volt. Cukor a homlokát ráncolta. amelyben két ura között kellene választania. inkább azt az átokverte fejedet kellene megvizsgáltatnod – fakadt ki a kobold.Vezetőre van szükségem – hajolt közelebb Maddy. amire Maddy kéri. Pusziakobakra. de Maddy szinte gondolkodás nélkül hajította rá Naudírt.Nézd.

Ugyan már. . hogy sose pillantsd meg – felelte sötéten a kobold. milyen a külseje? – kérdezte Maddy. egy kobold képtelen ilyen varázslatra … Mégis érdemes lenne többet megtudni erről a kapitányról. Hívd Levegősnek vagy Meszelősnek.Imádkozz. akiről a barátja beszélt? Nem látszott valószínűnek. vagy esetleg egy nagy barlangi troll – egyben az a személy is. -Tehát milyen a kapitányod? – firtatta Maddy. hogy a Domb alatt esetleg nem ő az egyetlen. Cukor elvesztette az érdeklődését. – A legjobban talán az illékony jelző illik rá – mondta végül. És ravasz is. Szótlanul mentek tovább. és a testén végigfutva karmos lábánál végződött. . és az eddig látott varázserők pókhálója igazolta a gyanúját. .Gondolod. és a homlokát ráncolta. a figyelme jó esetben is rövid távúnak volt mondható. és félrekapta a tekintetét. vagy Sólyomszemnek. Cukor.Éspedig? A kobold kifejezően vonta meg a vállát: a vonaglás szőrös fülecskéje hegyénél kezdődött. Illékony és komisz.Hívd nyugodtan Égi Kalandornak. .Remek! – forgatta a szemét Maddy. és amint a beszélgetés a hol. hogy nekem elárulja? – vágott egy grimaszt a kobold. És arról. vagy Görbeszájnak. vagy Futótűznek. . Cukor megvakarta a kobakját. vagy … .Úgy értem.Már hogyne volna. Csak van neve! . – Igen. miféle veszélyt jelent. . Cukor bosszantóan homályosan nyilatkozott. aki a Suttogó iránt érdeklődik. . . vagy Kutyacsillagnak.Nem a beceneveit kérdem. ezt a szót kerestem. amitől hangosan összecsördültek páncélinge apró szemei. Maddy hosszan törte a fejét. Félszemű figyelmeztette. Cukor. hanem az igazit. miért és hogyan kérdéseire terelődött.39 A kobold szipogott. gondolta. De vajon a koboldok kapitánya – aki feltehetően maga is kobold volt.

trollok és törpök – birodalma. Inkább átkutatta a zsebeit. Thor a Kalapácsa. lopva osontak tova. Közben tovább keresgélt. de túl sok rémtörténetet hallott ezekről az étkekről. rá se hederítettek Maddyre és kísérőjére. Maddynek eszébe jutott. Maddy. Hasadékok. száraz csontok és csorba edények. meg egy marék dióra. amelyeket egyetlen nagy folyó köt össze. hogy a Lenti Világ milyen irtózatosan nagy: megszámlálhatatlanul sok folyosó. mókusfarkú lények. a Folyók Katlana három nagy mellékfolyójának az egyike következik. aztán hegylakókkal. hogy akár a századrészét is bejárja. lyukak. éléskamrák. a Pöröly. mindig akad. a vállukon kereskedőkre jellemző zsákot cipeltek. . Maddy kezdte belátni. a dárdája. De azután eszébe jutott Odin Gyűrűje. kotorékok. papírfecnik.Úgy bizony. és a törpökkel ellentétben az értékétől függetlenül mindent ellopnak. amelyet át be lehet lépni a Dombba? Lejjebb kisebb volt a jövés-menés. amelyek az alagutakat keresztezték. amelyet a hagyományok szerint a halottak uralnak. Félszemű alaposan felkészítette a Kilenc Világ földrajzát illető minden kérdésből. bábufejek. az agyag színét vették magukra. rongyokkal. Természetesen Maddy már tisztában volt mindezzel. A nagy karzat legfelső szintjén találkoztak csak koboldokkal: a macskapofájú. kamrák és gödrök. fülkék és zugok. cinkelt dobókockák. boltozatos pincék.40 2 A legenda szerint a Középvilág alatti térség három szintre oszlik. ízléstelen . fazekakkal és lábosokkal. és ráakadt egy almacsutkára. és ahol maguknak az isteneknek sincs hatalmuk. a Pusztító őrzi a kaput. erdőlakókkal. kevesebb varázsigével találkoztak. alagút. amelyen magasra tornyozták az itt felejtett hadizsákmányt. amelyet sokat Fekete Erődként is ismernek. ugye. és végül az Álom. De ezen a szinten nem csak ők laktak. Alagútlakókkal. kövek. églakókkal. ami a Régmúlt Korok kincsére emlékeztetett. és Bjarkánt elővarázsolva keresgélt köztük. – Azt hitted. benyíló és odú tette ki. De Maddy nem csüggedt. Maddy több furcsa szerzettel találkozott. az éhét el nem ütve kapta be őket. akik fejükön csuklyával. amit később igencsak megbánt. a Félelemkeltő és Mjolnir. akik ugyanolyan elfoglaltnak és közönyösnek látszottak. hamis lábkörmök. széles állkapcsuk és szempilla nélküli apró szemük volt. sőt még néhány emberrel is. és szerényen. hogy a Régi Korok kincsei bizonyára mind ilyen rejtélyes neveket viseltek. akik szülőföldjük. Ebben az irdatlan labirintusban bizonyára rálel valahol a Suttogóra. de a jelentéktelenebb varázserők és egyéni színjelek között. A Lenti Világ a hegylakók – koboldok. botok. hogy te vagy az egyetlen. A koboldok persze rettenetes gyűjtögetők. végül a Káosz küszöbén a Pokol. földbe vájt árkok és vackok. aki megtalálta az idevezető utat? Vagy hogy a Szem az egyetlen kapu. akik páncélingbe. pár nélküli cipők. hogy kifossza őket. hogy megkockáztassa. Furcsa név egy kincsnek. ódon matracok. oldalfolyosók. ami mozdítható. futott át a fején. hálótermek álltak itt. Alatta helyezkedik el Hél királysága. és bot volt a kezükben. ahol Szurt. a Csepegtető. amit Félszemű mondott. függőhidak és sziklaüregek. hogy még Cukor kikényszerített segítségével sincs esélye. Azt azonban nem sejtette. aki kezdett alaposan megéhezni. Éléskamrák. mint a koboldok. aki az istenfélőkkel kereskedik – válaszolta Cukor. Ahogy a zsúfolt folyosókon továbbsietett. és itt végre kövezett úton lépkedhettek. erős kísértést érzett. És miután soktucatnyit átkutatott belőlük. A folyó felé haladtak. kisasszony. rések. rongyokba és bőrökbe voltak öltözve. amikor Maddy szóbahozta e fura vándorokat. a tollcsomókkal. és azt mondogatta magában. aranyszemű. törött tőrökkel és behorpadt pajzsokkal teli ládákban semmire sem akadt.

Maddy meggondolatlanul ment utána. A Domb egy ószeres-paradicsom. közben egyetlen értékes holmit sem talált: se aranyat. . elveszett tankönyvek és fejetlen egerek között. mint egy lámpás. amit a fal ezernyi tűz. de még egy nikkelgarast sem. mintha valaki többször is megfordult volna errefelé. ha egyáltalán létezett. hogy eltűnik egy csillogó mészkőkiszögellés mögött. Maddy kétszer is a vonakodó társára vetette Naudírt. hogy Cukrot pontosan annyira kiábrándítja a keresgélésük. nehezére esett befolyása alatt tartani a koboldot. Maddy a kezét felemelve követte. és az útra figyelj. hogy a koboldnak igaza lesz. várj! Maddy sietségében csak most vette észre. Maddy vállat vont. de csak annyit látott. hogy a tündenépnek köze van a Suttogóhoz. . Többször is tagadta. ahogy fáradhatatlanul egyik átjáróból a másikba vezette Maddyt. ami Maddyt kíváncsisággal töltötte el. és azt kívánta. áttetsző ibolyakék.Azt mondtam. Az éhség is kínozta. ha tudnám. mit lopnak. hogy jobban lát. piszkos zsebkendők. csupán egyetlen kitartóan ragyogó és erőteljesen világító nyomot követve. elfeledett szerelmes versek. hogy Félszemű éveken át próbált ráakadni – évekig Cukor és a barátai kezében maradna. és aranyszeme csillogott. de a rúna hatása egyre gyöngült. és láthatatlanul próbált áthaladni a varázsigék labirintusán. mit keresünk … . megnyugtató ragyogás. vörös. A varázsereje úgy halványult. Kincsre még csak nyomokban sem emlékeztetett semmi. . és egyre mélyebbre a Domb gyomrában. Maddy elképzelni sem tudta. és gépiesen lebukott egy kiálló kőpárkány alá. se értékes holmit nem látott. . de a raktárakat már rég elhagyták. igaz? – kérdezte a kobold. Maddy mostanra már fel sem figyelt varázsereje gyengülésére. úgy nőtt a félelme. és a kobold lopott szemvillanásaira. se bűbájos. mélyebben rejtőzött a koboldok odúinál. amelyen megcsillant Maddy rúnafénye. és mindegy.41 porcelán-csecsebecsék. és Maddyt a fáradtság is kikezdte. nem is színjel vagy a mélyen fekvő barlangok hűs foszforeszkálása. Szokatlan volt a színe is: halvány. Nem. Valahonnét elölről fény áradt felé. – Semmi. és némi megfontolás után Maddynek ezt el is kellett hinnie. – Lassíts! – kiáltotta lihegve a lány.Még csak azt sem tudod. De Cukor mintha meg sem hallotta volna. csak a növekvő veszély. hogy néz ki. semmit. bárcsak megdézsmálta volna a koboldok éléskamráit. Hamarosan már semmi sem marad. . egyre távolabb az éléskamráktól.Semmi sincs itt.Sosem találod meg! Ahogy Maddy egyre beljebb hatolt a Dombba. A titok.Fogd be a szád. És ahogy Félszemű intette is. A koboldok nincsenek tisztában a gazdagság fogalmával. ha rátalálok. és egymást keresztező nyomokban fénylett a sötétben. amely előtt Maddy kénytelen volt megtorpanni.próbálkozott Cukor. törött teáskancsót vagy fél koronát vagy gyémántgyűrűt. . hogy bármiféle kincs lenne a Domb alatt. – A kobold türelmetlenebb lett. mint őt magát.Majd megmondom. hogy megvilágítsa a nyomát. Cukor elöl baktatott. kopott perzsaszőnyegek. amit csordultig megtöltött a sok értéktelen kacat. ahogy mind mélyebbre jutottak a Domb gyomrába. hanem meleg.Hát. miközben újra meg újra fel kellett villantania Sólt. . .és árnysugárral tükrözött vissza. Egy cseppkő csillárral díszített nagy üregen haladtak át éppen. hogy a Régmúlt Korok kincse – ami annyira fontos. Ahogy telt-múlt az idő. és ment tovább. ami Félszemű leírásának megfelelt volna. Mindez Cukor előtt sem maradt észrevétlen. se ezüstöt. minél többet törte a fejét Maddy. amiből lassan elpárolog az olaj. Maddy érezte. annál kevésbé tartotta valószínűnek. nem rúnafény.

de jobbfelől mintha csoszogást hallott volna. Bár Maddyt beborította a por és a kődarabkák. Éppen újra felegyenesedett volna. és a terem közepén élesen meredeztek összetört darabjai. A főterem mennyezetéről dárdaként hullottak a cseppkövek. . hogy a remegésnek földrengés az oka. Maga elé tartotta a kezét. és eltűnt a szeme elől. ami gyöngén elveszetten verődött vissza a hatalmas cseppkövekről. ahogy a hegység alapjaiban remegett meg.és hegylavinákról beszélt. a mennyezet nem szakadt le. A föld hirtelen megremegett. Nan még azt is hozzátette. Most pedig megragadta az első kínálkozó alkalmat. és az Álomba lógatta át a tekervényeit. Nat Parson más mesével szolgált: a remegést a Pokol föld alatti börtöneiben vergődő legyőzött istenek okozzák.42 . s ezzel megtörte az erejét. . hogy megszűnjön a felette gyakorolt hatalma. a kislány kikukkantott az alagútból. mint megannyi mást. és Maddy csak a saját kiáltása visszhangját hallotta. hogy Félszemű ezt is kiszínezte. hogy egyre mélyebbre hatoljon a Domb alatti veszélyes folyosórendszerbe. a fény elhalványult. amitől a Kilenc Világ egyként összeomlik. és túl későn ébredt rá. . hogy a Pokolban már nem fért el. és hajlamos volt azt gondolni. de a kobold nagy nem hallotta. akik láncra verve szenvednek az ítélet napjáig. de a kobold hirtelen besurrant egy romos boltív alá. A cseppkő csillár félig leomlott. és amikor elhalt a remegés – ami Maddy fülének úgy hangzott. elveszetten magára hagyja Maddyt a Lenti Világ omladozó folyosórendszerében. a lábfeje hirtelen túl távolinak tűnt. mint egy távoli lavina moraja a Hét Alvó felől -. A törmeléken túl csak csend és mozdulatlanság honolt. ami a falhoz vágta. A rengéstől meglazult cseppkődarabok a hátára záporoztak. Yggdrasil Gyökerénél a Világkígyó olyan nagyra nőtt – Bolond Nan állítása szerint -. inkább – ahelyett. és a tetejébe még egy marhacomb nagyságú szikla is levált a mennyezetről. és nagyon óvatosan merészkedett elő az alagútból. mert nem válaszolt. vagy rosszindulatúan fütyült a szólongatására. és átrágja a Világfa gyökereit. a távoli utóvisszhangokat leszámítva. és a föld alatti tűzfolyókról és teáskannából forrás közben kibuggyanó vízként lefolyó forró sár. Ennek ellenére biztosra vette. de Maddy ezt tartotta a leghihetetlenebb mesének. hogy ellenszegült volna – hagyta. Maddy gyorsan utána villantotta Naudírt. és Maddy előrelódult.Cukor? – kiáltotta. és Maddy mintha százlépésnyire maga előtt megpillantotta volna. de a földrengés megzavarta.Cukor? Most sem kapott választ. minta Csapás előtti időkben. Természetesen hallott már földrengésről. amikor egy második rengést érzett. csak amikor mindenfelől rátörtek az árnyékok. Nem jött válasz. hogy áldozatul esett a legrégibb koboldtrükknek. hogy elmeneküljön. Félszemű tagadta ezt a magyarázatot. miközben arra várt. így örökre a Káosz uralkodik majd mindenek felett. Cukor nem vezette igazából sehová. Belépett a terembe. hogy megtámaszkodjon.Cukor? – szólongatta a koboldot Maddy. Maddy ösztönösen a terembe vezető alagútba ugrott. és kimerülten. hogy idővel akkora lesz. hogy körbeéri a Földet.

és az ibolyakék jel. ami alacsony felhőrétegen megcsillanó tűz visszfényének tetszett. hogy riasztja a társait. mint folytatni az utat lefelé. susogás és tipegés. Elképzelhető. de lehet. amit már korábban is követett. és reménykedni. Maddy kipihentnek érezte magát. de biztosra vette. mintha erős széllökések vinnék. és az ujjhegyén Sól azonnal kigyulladt. A ragyogás is egyre erősebb lett. Amint közelebb ért. és úgy nyúlt.43 3 Maddynek most jól jött az a fene nagy esze. A folyosó falára most már vékony páraréteg csapódott le. Maddy a fény nyomába eredt. Elhalkult. elég meleg volt. de ez a szövőszék nem szőtt mást. Elhasználta a varázserejét – ez önmagában elég nagy baj volt . Azután a fáradtsága mégis úrrá lett a félelmén. hogy a hang nem egyenletes. Cukornak nyoma veszett. és ahogy fokozatosan lejjebb ért. hogy egy kis alvással és némi étellel visszatér az ereje. nagyobb barlangba ért. Maddy gondolkodás nélkül ezt az ágat választotta. . Nincs más hátra. és más zajok is megütötték a fülét az alagút száján túlról. amelyben megbújt. hogy talál valami ennivalót. a két ág közül az egyik szélesebb volt. rájött. elég biztonságosnak tűnt. de ez ellen Maddy úgysem tehetett semmit. és halvány ragyogás töltötte be. utolsó szerény étkezése már igen távolinak tűnt. A sötétség nem volt teljes. A rövid alagút. Bár még éhes volt. ahogy a forráshoz közeledett: ismerősnek tűnt. itt melegebb volt. mint valaha. semhogy hasznát vehette volna. mintha mosás jellegzetes szaga lenne. mintha nap világítaná be a föld alatti üregeket. és megpróbált ellazulni. Pár percenként megremegett alatta a föld. Megint más segítségért kiáltana. Ezen az alsó szinten nem foszforeszkált a fal. A Fenti Világban akár éjszaka vagy reggelis lehetett. mint szövőszéken a szál. mint az alacsonyabb üregekben. csupán egy színjelet hagyott hátra. Maddy akármilyen fáradt volt is. Emellett egy fura szag töltötte be a levegőt. és a padló is csúszósabbá vált a talpa alatt. hogy tizenkét óra telt el. A levegőt nehéz gőzök és gázok töltötték meg. lehetetlen volt megbecsülni. nem vesztette el a fejét. és kinézett az alagút szájánál. halk mormolást hallott.. Maddy kényelmesen elhelyezkedett. mint amit addig valaha is látott. biztosra vette. fényesebben ragyogott. Az üregen túl a folyosó kétfelé ágazott. a mennyezetről por szállingózott. gondolta. hogy képtelen lenne aludni. amivel ki tudja. amiket Félszemű az Egy Tenger partjáról hozott neki. és a kabátjába burkolódzva elszenderedett. és a földet finom homok borította. amikor a színek ismét életre keltek körülötte. csak éjszakát. Maddy egyenesen a messzi vörös derengés felé vette az irányt. azokhoz a kagylókéhoz hasonlót. és amikor a folyosó végre kitárult. Talán három vagy öt. mit szabadítana a nyakára a sötétségből. Idelent nem voltak napok. vagy amit legmerészebb álmaiban képzelt. észrevehetőbb volt. Más talán megpróbált volna továbbtapogatódzni a sötét folyosókon. amit óriás patkányok és hatalmas svábbogarak hancúrozásának vált. majd felerősödött. de azt is halványabban. de a barlangokból sugárzó vörösség. az idő mintha saját életet élt volna. Maddy bár félt. öröm és megkönnyebbülés töltötte el. az ibolyakék nyomot követve. kis kénnel vegyítve. és vakon egyre mélyebbre hatolni a Domb kanyargós zsigereibe. és rettenetesen elgémberedett a padlón alvástól. Felállt.

a kő ragyogóbban kezdett világítani. Maddy fejében azonban meg sem fordult. Még egy bolond is láthatta. mint egy irdatlan orgona sípjai. és középen egy kerek aknát. ez a kő lát! – és amikor újfent lenézett a gödörbe. Egyelőre nem tehet mást. egy kohó izzott. Csakis abban reménykedhet. Látta a nyílást. a hőségtől szinte aléltan kezdett hátrálni: ismét a barlang szikláiba és mélyedéseibe bújva óvta magát. Mialatt a tekintetét rászegezte. azt hitte. valami erő. és arcát a kabátjával védve. mintha millió teáskanna egyszerre forrna. akár egy forrásban levő levesben. és olyan kerek és szabályos. A gejzír ismét feltört. mint a színjelek. Maddy. amelyeket a folyosókon át követett. és egy hatalmas gőzoszlop tört fel a tüzes veremből. hogy eltakarta az arcát. aki már csak alig húszlábnyira járt tőle. Erősödött a mosás illata. akkor igyekszik visszajutni a Vörös Lóhoz. hogy bármennyire csalódott is benne. és hozzávetőlegesen kerek. hogy a tárgyat lekötözték: varázsigék és rúnák ruganyos pókhálója szorosabb hurkot vont köré. mielőtt a fele távolságot megtenné. mint a legerősebb lánc. egyenesen a forrás közepébe bámult. ami napnál fényesebben égett. de ami mégis olyan tisztán szólt hozzá. égési sebeket okozva Maddy kézfején. Ilyen rejtekhelyről nem sok reménye volt bármit is kivenni. sikerült megtennie a maradék utat a sziklás talajon. és a gödörben a két erő találkozását. amíg végül együtt ki nem törtek az izzásig hevített levegő tajtékzásával. A tüzes torokban észrevett valami mást is. mint gondolta. Nem tévedhet. hogy a barlang széltében egy mérföld lehetett. mint üvegből a dugót. hiszen az ismeretlen erőhöz hasonlót nem érzett még. Maddy agyán nyugtalanító gondolat futott át. ami úgy húzta magához. tán még hallja is: Egy erős. Volt valami a tüzes gödörben. amelyen át a folyó eltűnt. gondolta. Talán egy izzó kőzetdarab volt. a mennyezete elveszett a szédítő magasság árnyaiban. nem sikerült visszahoznia a Suttogót. gondolta. mintha sokáig meredt volna a delelőn járó napba. Föld alatti folyónak kell idelent folynia. alig egy láb széles. milyen erők révén lebegett a gödör torkában. és megpróbál kieszelni valami tervet. Maddy visszamenekült a folyosó védelmébe. a levegőt alig lehetett belélegezni. hirtelen felerősödött a morajló hang. a gejzír bizonyára úgy lőné ki. és elmondja Félszeműnek. és amint a vízsugár lelohadt. mint egy vízforrás nyílása. Kisebb volt. a háta közepén érezte a robaját. . ami elmosódott és nehezen kivehető volt. hangtalan kiáltás fúródott az agyába: Maddy! Hozzám! . ebben biztos volt. és Maddyre perceken belül párától és izzadságtól csapzottan tapadt a haja és a ruhája. ahol a víz eltűnt. Talán görögdinnye nagyságú lehetett. Jed Smith kovácsműhelye halvány gyertyafény volt emellett: a fémek és a kőzetek úgy zuhogtak a gödör szája alatt mintegy ezer lábbal. amely isten tudja. a padozata salakos. amelynek mélyén a vöröses fény forrása. mint a zsarátnok a kovácsfújtató felett. mintha horgászzsinóron fityegő hal volna. A tűz ragyogása megtévesztette. Maddyt kénes gőzök égető leplébe burkolta. talán maga az Álom útban a Pokol felé.A Suttogó. Még a legügyesebb mászó sem érhette el innen: még ha elviseli a perzselő forróságot. Maddy lassan és óvatosan közelebb óvakodott a gödörhöz. vagy ha nem. Amikor belépett a barlangba. Fellépett a kút kávájára. csak közben egy tüzes üsttel találkozott. Maddy kifulladva. amelyben minden elem a másikkal viaskodott az uralomért. mert egy szempillantás alatt úgy folyt össze előtte minden. Egy folyó zubogott át rajta: Maddy egy vízmosást látott a barlang túlsó végében.44 Úgy becsülte. hogy visszanyeri az erejét. és szerencse. és a Lenti Világ hasadékai és átjárói úgy sikoltottak és üvöltöttek. A kitörések rendszeres időközönként követték egymást. hogy felhagyjon a kereséssel. omladozó sziklából volt. A lány megpillantotta a hegy szívét. miközben a perzselő levegőoszlop erős kénbűzt árasztott. fentről nagyobbnak látta.

Maddy pihent egy kicsit. és hagyta. amelyek elfogadható védelmet nyújtottak a rengésekkel és a kitörésekkel szemben. . és boldogan ivott belőle.45 A barlang szélén hűvösebb volt. És a harmadikban. aki hátát a falnak vetve állt. már be lehetett lélegezni. nagy meglepetésére egy idegent látott. és felajzott íját egyenesen az arcára szegezte. mások tágas szoba nagyságúak. sárgás. mivel a szomja lassan már az éhségével vetekedett. némelyik csak egy apró benyíló volt. hogy a szeme hozzászokjon a félhomályhoz. de tiszta vízeret talált. érre lelt a falban. Az oldalfalba kisebb üregeket véstek. Egy másikban majdnem karvastagságú. és bár a levegő itt is nehéz gázoktól volt terhes. Az egyikben egy vékony.

A fiatalember minden izma megfeszült. láthatóan nem szenvedett maradandó sérülést. . Toprongyos volt.46 4 Egy-két pillanatra teljesen összezavarodott. ami pislákolt és parázslott. Maddy hasonlóképpen megdöbbent. hanem egy vékonydongájú. lángoló zöld színe volt. Maddy bemutatkozott. gondolta Maddy. nála alig magasabb fiatalember. és az orrnyergén egy széles hurka vöröslött. sem a ruhájában. Most. hogy idegen: északi. Maddy leült a bejáratnál egy sziklára.Sokkal. Ösztönösen cselekedett. – Így már jobb? . mire az hangos üvöltéssel elejtette az íját. . és térdre hullott a barlang padlóján. meglepetten tapasztalta. mintha nehéz út állna mögötte. de a hatás azonnali és elsöprő volt. teljes erejéből Kaen – a Futótűz – jelét villantotta az idegenre. akinek képzelte. – Erre gondolsz? Ígérem.Fáj még a szemed? . se ártó szándék nem vezette. fejével a felsőbb szint felé intve. most meglepődött. . hogy tisztábban látta a támadóját. a csizmája kopottas. . hány óra után egy másik emberi lényre bukkant. De Maddy. hogy nem győzte meg az idegent. Vörös haját copfban hordta. mekkora kő esett le a szívéről. Maddy megkönnyebbülésére. . – A távoli tűzgödör fényénél a fiatalember szemének furcsa. mi volt ez? Mindenesetre nem kobold. a bőrkabátja pecsétes. . a haja színéből ítélve talán a Járásból való. Látta. a keze ösztönösen tudta. és ez váratlan örömmel töltötte el.Fúria vagy. hogy futásnak eredjen-e vagy harcoljon. de cseppet sem kellemetlen arca. így látható volt markáns vonású.Fúria? – Maddy a varázsrúnájára pillantott. Látom a varázsjeledet. és a száján keresztül egy fényhasítékot. nem velük vagy? – kérdezte a fiatalember. A fiatalember nem látszott többnek tizenhétnél.Kelj fel – rúgta el a keze ügyéből az íjat Maddy.Kelj fel – ismételte meg Maddy. vörös hajú. – Mutasd az arcodat. se harag. Lassan felállt. de a tekintetét kitartóan Maddy jelére szegezte.A szemem. Pár percig egymást méregették. mintha újabb támadástól tartana.Nem. képtelen lett volna megmagyarázni. és Maddyre hunyorgott. mintha nem tudná eldönteni. mit tegyen: felemelte két kezét. hogy nem egy óriás kobold. Hogy miért éppen ezt a rúnát választotta. – Ki vagy te? – A kiejtésén érződött. bár semmi külvilágbeli nem volt sem a megjelenésében. . ami most eltorzult a fájdalomtól és a gyötrelemtől. se anyaga nem volt: Maddy csak a szemét látta. Támadásra készülő ellenfelén ostorként csapott végig. – Istenek. A barlangokban töltött ki tudja.A szemem – nyögte a fiatalember felemelt karja mögül. – És ne közelíts. . annyi szent. és habozás nélkül. aki az első pillanatban rettentően megijedt tőle. ahol a gondolatvillám megütötte. És te? . az egyik kezét védekezőn maga elé emelte. ám ezt leszámítva. Az árnyékba húzódó alaknak se formája.Minden rendben.Hívj csak Luckynak – felelte a fiatalember. – Kérlek! A szemem! . De ha a feje kóválygott is. de nem is a völgyből való.Ugye. Patakzott a könny a szeméből. amely tompán ragyogott a tenyerén. nem varázsollak el! Hogy hívnak? . nem lesz tőle bajod.

. majd a tűzgödrös csarnok oldala mentén egy olyan helyre kísérte. nem akarta elijeszteni. Mialatt a horgászattal foglalatoskodott.A Kapitányhoz? – kérdezte Maddy.Köszönöm. . hogy rácsapsz az orromra – tapogatta meg Lucky óvatosan a sérült orrát. . ami a lopott készletből megmaradt. mit gondolsz? – csattant fel Lucky.Ismerek egy gyógyító rúnát.Mégis. hogy a folyami hal a sebes sodrású vizet szereti a legjobban. – Lucky lassan megnyugodott. – Eltévedtem – felelte. Maddy megtudta. és a kapitányukhoz hurcolták. úgy tűnt. akik fogságba ejtették. – Nagydarab. Azt azonban bármelyik kocahorgász tudta. – Mit keresel itt? Maddy elbizonytalanodott. mintha Lucky beleugrott volna a zúgóba.Mi szél hozott ide? Maddy ismét habozott. majd a féligazság mellett döntött. A hegyek túlsó oldaláról. ahol a falban levő nyíláson át sötéten és sebesen zubogó folyót egy sziklaomlás kicsit eltérítette. hogy egy üvegfúvó inasa vagyok a Járásból. gondolta Maddy de még így is veszélyes ugrás volt. figyelmeztette Félszemű. ami segít – ajánlotta Maddy. – Azt hittem. kém vagyok. A zárkája padlóján felfedezett egy rácsot. és körülötte fehéren tajtékzik a víz. koszosan és rémülten ellopott annyi élelmet a koboldok éléskamráiból. Amikor megmondtam. de a Domb alatti összes kobold engem keres. és Maddy biztos akart lenni abban.és hüvelykujja körén át alaposan szemügyre vette. . .Ne haragudj – mentegetődzött Maddy. Ide azonban nem merészkednek – folytatta. Lucky megvizsgálta a tartalmát. . Gyere.Megszólíthattál volna ahelyett. és az eldugott sziklákon gyakorlottan ugrálva tért vissza.Próbáltam visszajutni a felszínre – mesélte Maddynek -. ami egy vízelvezető alagútba nyílt. aztán a hálót a vállára vetette. dühös lett. – A Ló Szemén át léptem be. – Hallottam a mesét. Kiéhezve. és erősen húzni kezdett valamit a lába előtt. hogy az üvegfúvó inasa nem más. Bizonyára ismerte a párkányt. – Az egész Domb egy nagy kincsesbucka. ahol állt. a mutató. és Maddyn túl a vöröslő tűzgödörre pillantott. Maddy Bjarkánon. Hindarfellen is túl jutott be a Lenti Világba. mint akinek látszik. A Régmúlt Korokból itt maradt arannyal van tele.Várj meg itt – mondta Maddynek. Azután bezárt egy odúba. Azt hitte. Te nem ezért jöttél? Lucky vállat vont. hogy éheztetéssel szedi ki belőlem az igazságot. és eltévedtem az alagutakban. Lucky a harmadik napon szerencsével járt. Senkiben se bízz. Maddy esze azonban máson járt. és három napig felém sem nézett.Eltaláltad. amennyit csak bírt. amit zsinegből vagy cérnából készítettek. Aztán meglátta.47 . ahol azóta is rejtőzködik. hogy Lucky csaknem két hete rejtőzködik az alagutakban. majd viszonylagos biztonságban tanyát vert ezen a helyen. nehogy Lucky észrevegye. Végül egy fegyveres koboldcsapatba ütközött. és azt eszi. lelősz. és Maddy meg sem lepődött. . aztán a víz mentén egy rakás hatalmas sziklán ugrálva belevetette magát a sötétségbe. Maddy egy pillanatra megrémült: onnan.Miért? Éhes vagy? . – Van még az ennivalódból? – kérdezte. és megesküdött. Halcsapda volt. amint félúton a patakban. azután döntésre jutott. Lucky egy pillanatig bizonytalannak látszott. csak szemét és koboldok. – A gyülevész népség nem mer idejönni. Lucky bólintott. elvetemült vadállat. – Kivezette a barlangból. – Rendben. Vigyázott.Hát nem tudod? – kérdezte. és azon át elmenekült. egy lapos kiszögellésen áll. . . . és útközben többször is veszélybe került. De nincs itt semmi. amikor néhány másodperccel később Lucky lehajolt. de inkább ne próbáljuk ki. .

Nincs itt semmiféle kincs. kockáztatok. mert ha elkapnak.Nos? – sürgette kissé éles hangon Lucky. és megpróbálta kisütni. végem. . Kesernyés húsú. A halászat. Maddy megkönnyebbülten lélegzett fel. de csak tartozik valamiféle magyarázattal a fiúnak. hogy pontosan tudja.Neked egyre megy. miközben Lucky féligmeddig mosolyogva figyelte. és mosakodásra alkalmas helyet is keresett. a sütés és a közös lakoma megtörte a jeget.Gondolom. tudta. és a félelmei kivetítése. Maddy először azt képzelte. Maddy sejtette. Maddy még a pislákoló fényben is látta. És ez bizonyos szempontból megnyugtatta. Lucky okosabb volt. Okkal jöttél ide. mi micsoda. Mit érdekel az téged. mennyit mondhat el a fiúnak. Maddy elgondolkodott. semhogy becsaphatta volna. – Nem kell fúriának lenni ahhoz. hogy rázkódik. és elhallgatott. hogy szövetségesre bukkant az alagutakban. és különben is. nagy vakszemű halak voltak. amikor befejezték az evést. Elmehetsz amikor csak jólesik. ahogy Lucky ismeretei és találékonysága is. Lucky… . kötötte a lelkére Félszemű. Lucky csendben figyelte a lányt. Még most is Maddy fülében csengett. hogy ennyit tudsz erről a helyről? Jó kérdés volt. De komolyan.Te félsz – mondta Maddy. ő is levetkőzte ellenséges modorát. Csak egy üvegfúvó inasa vagyok a Járásból. Jól jön majd egy szövetséges a barlangokban. A kapitány: még most is úgy érezte. meglelte a tiszta ivóvíz forrását. ahogy Félszemű a lelkére kötötte. – Ugyan már – szólalt meg Maddy habozását látva. és elégedett kis morgások kíséretében falatozott. hogy juthatna a felszínre úgy. néhány dolgot elárulhat újdonsült barátjának. Senkiben se bízz. de eddig nem járt sikerrel. hogy mi lesz velem? Azzal hátat fordított Maddynek. Lucky megmutatta. Végül csak felhagynak a keresésemmel. valami nincs rendben. hogy halásztam neked. . mint a fény játéka. Egyenként felderítette az alagutakat is. hol a legtisztább a levegő. hogy süsse meg. hogy egy efféle magas. Megosztoztak a halon. . de Maddy az utolsó szálkáig lecsupaszította a sajátját. vállán a zsákmánnyal. Ami engem illet. . – Miként lelted meg a levezető utat? És hogy lehet. ha nem találunk kiutat? – kérdezte Maddy. nem figyelmeztette a csapdákra. hogy két héten át életben tudott maradni. A két hét alatt – mint Maddynek mesélte – ennivalót is talált. és lángzöld szeme csillogott a tűzfényben. Maddy fontolóra vette. sokat elárult a bátorságáról és a leleményességéről. hol tiszta a víz. hogy ihass. Lucky egyáltalán nem bocsátott ki színeket. s tudom. és egész barátságos lett. Lucky háta meggörnyedt. És ne add elő megint azt a Domb alatti elrejtett kincsről szóló mesédet. nem készítette fel a veszélyekre. Senkiben se bízz. és a legkényelmesebb helyet nézte ki az alváshoz. hogy hozzá hasonlóan nagy kő esett le a szívéről. . És mindezt varázserő nélkül.Mi lesz. Amikor azonban Lucky vigyorogva a vízparthoz közeledett.Lucky – szólította meg a fiút Maddy. miért gyanakszol rám? Attól eltekintve. és … . de képtelen volt rátapintani rossz érzése gyökerére. . az ujjait is lenyalogatta. ha valóban a koboldok kapitánya az ősellenség. hogy készítse el. amit már úgyis érzett. és ezt te is tudod. és az. hogy ne kelljen átmennie a nagy karzaton. .És te? – kérdezte Lucky.48 De a Bjarkán igazolta. és megmutattam. – Nem vagy fúria. Láttam a varázsrúnádat. nem igaz? Nem vagy veszélyben. De Félszemű most nincs itt.Kérlek. és kiderítette. De az a kapitány: vele nem szívesen futnák össze még egyszer. nekem itt kell maradnom. és elvárta tőle. hogy tudjam. és végre elengedte magát. szálkás. tüzes tekintetű és ferde mosolyú illető nem más. de bolond sem. mit kell tennie. Tehát nem hitte el a történetét! Visszagondolva Maddy nem is lepődött meg ezen. mit jelent. nem igaz? A Domb mélyére küldte.

de annyi azért nincs. . – Nem tudod. és még annál is többet. Bízom benne. de nem kötötte az orrodra.Mindenesetre furcsa. . A Kilenc Világból mégis kinek hiszi magát? Véletlenül került ebbe a játékba. . Mae-ről. bízom benned.Szóval kinyitottad a Dombot – szögezte le Lucky. Maddy tehát mindent elmondott. hogy egy ember sokféle okból ültethet fát. – Megkerested az idevezető utat. hogy arany rejtőzik a Domb alatt. a tenyerén lévő rúna rozsdavörösről hirtelen haragos vörösre lobbant.49 .Mondtam már – ismételte Maddy. Vagy tudja. ahol Thuris ártalmatlanul a sziklán robbant. Először is azt mondta. csípni akar.Ügyes célzás – mondta Lucky. . akinek van annyi esze. Maddy keze ökölbe szorult. . a Tüske rúnája. én csak … Maddy keze egy pillanat alatt lángra gyúlt. mi az. hogy lejusson a Lenti Világba. Vagy árnyékra vágyik. hogy szereti a fákat.Megmondta. . se bűbája. Lehet. – És adott valami ötletet. aztán meg azt.és bogárinvázióról a pincében – Lucky ezen hangosan kacagott -. ez egy Régmúlt Korokból származó csecsebecse. és amikor Maddy végül kiszáradt szájjal és fáradtan elhallgatott. miért.Feltéve. hogy idejöjjek. – rendben van. de nekem úgy tűnik.Csak azt. amikor Maddy végzett. – Mit akarsz ezzel mondani? Hogy hazudott nekem? . . De ha nem bízol bennem… Maddy felsóhajtott. hogy ilyen sokat még senkinek sem tárt fel magából. – Ha hiszed. hogy egyedül küldött ide.Ennyi az egész? – vigyorodott el a fiú. az apjáról. sőt a félelmeiről is. Maddy érezte. Maddy arca most már belesápadt a haragba. Most mihez kezdesz? Maddy vállat vont. senki sem kényszerített. ki tudja. – Megkönnyebbültél? De Maddy hátat fordított neki.Hát igen – ismerte be Lucky. hozzam ki.Hétéves korod óta etetett a Lenti Világról szóló mesékkel. Mesélt a gyermekkoráról. hogy a rúna harapni. hogy ez a te utazó barátod elég sokat tud erről a kincsről. ha tudja. vagy egy varázsigével. tudta. Scattergoodról és a patkány. amit pogány rúnákkal fontak be. hogy kikerüljön innét. hogy a Régi Világ kincse. a heti tennivalóim között nem szerepel. akinek se varázsereje.A te dolgod – vonta meg a vállát Lucky. – Így biztonságosabb volt. . . Csak Cukorról nem mesélt. nem? – kérdezte Lucky. és égett gumi orrfacsaró bűzét hagyta maga után. mit beszélsz. – Luckyt láthatóan nem sikerült meggyőznie. Egy üvegfúvó inasa. amitől nem fog rajtad a tűz? Maddy szótlanul rázta a fejét. .Varázsereje van. Szerintem mostanra nagyon is jól betanított. a legdühösebb ugrott le a tenyeréről.Nézd. – Ha jól értem. még Félszeműnek sem. . Ijedten vágta a falnak. az álmairól és a vágyairól. Hosszúra nyúlt a csend. aztán leküld ide egyetlen figyelmeztető szó nélkül… mondd. amint hozzáérsz? . hogy Félszemű majd megérti.Félszemű megmondta volna.Hm. hogy itt keressem. Mármint. odacsapni haragja okozójára…. kívülálló. – Le ne harapd a fejemet – szólalt meg végül Lucky vontatottan -. és megtaláltad a Suttogót. Honnan veszed. hogy nem zúz ripityára. – Félszemű a barátom. de nem árulja el. Lucky érdeklődve hallgatta. hogy egy nap tűzifára lesz szüksége. Egy lépést tett előre. – Félszemű azt mondta. Mrs. te sosem hallottam Aladdin és a lámpás meséjét? Maddyben nőtt a bosszúság. hogy koboldok hasítsanak négyfelé. hogyan hajtsd végre? Esetleg varázskötél segítségével.Néz. és Thuris. . Remélte. ha nem. . .

– Sokkal több eszem van.Hova mész? – kérdezte Lucky.Elboldogulok – vetette oda foghegyről Maddy. nem ismeri Félszeműt. A válla fölött visszanézett rá. . . hogy gyanakszik. és ami még ennél fontosabb. A sorsa egészen más.Kérlek. .Miért ne? Lucky hangjából rémület csendült ki. Nincs varázsereje. Viszont felkeltette Maddy gyanúját.Bocsáss meg. Nem érdemel mást. mint az övé. . és Maddy megenyhült. hogy be kellene varrnom. Úgy kell neki. Maddy! Ne menj el.Micsoda? Most? . Rothadjon meg a föld alatt. és nem fordult meg. és látta. Nem várhatja el. – Igazi sajnálkozás érzett a fiú hangjában. – Nagy a szám. hogy Lucky mindent egy szóra elhiggyen. mindenkinek szívességet tennék vele. merült fel a kérdés Maddyben. Maddy dühösen nézett. – Késő van. – Megőrültél – kapta el a karját. . A testvérem mindig azt mondta. . Hirtelen felpattant. hogy ő vajon jól ismeri-e régi barátját és titokzatos szándékait. és a barlang bejárata felé indult. ha itt hagyja.Megszerzem a Suttogót. kimerült vagy. mint gondolod. hogy Lucky kíváncsian méregeti. fogalmad sincs … . gondolta Maddy. vagy kapják el a koboldok.50 És a mégis igaza van? . Maddy – mosolyodott el szánalmat keltően Lucky. Bocsánatot kérek. semmit sem tud a Suttogóról. és természetese.

Valaminek lennie kellett volna. erős és jó eszű: erőteljes. Bjarkán bizonyította is: Lucky nem hagyott nyomot. hogyhogy nem faggatta ki legalább: annyi más tennivalója akadt. amikor a rúnába nézett. hogy sikerült egy üvegfúvó inasának betörnie a Lenti Világba? Maddy nem is értette. hogy Tyr áthatolhat Lucky védelmén. ahol alvás közben lazult az ébersége. Maddy azonban most. hogy nem lát-e valami rendelleneset. Ennyit az ártatlanságáról. aszerint több hete jött el a műhelyből. Az idegei és a félelme. A pillantása lejjebb siklott … És akkor meglátta Lucky bal kezén. honnan tudott ennyi mindent egy kincsről. és ezért súlyos büntetés jár. ki ez a Lucky. Minden rúnát közömbösíthetünk: megfordítással vagy egy másik rúnával lebírhatjuk a hatását. és másodszor is a fiú felé villantotta Bjarkánt. ami változó erővel világított. ésmiért hazudott neki. gondolta Maddy. és Luckynak különben sem volt varázsereje. A vacsora végeztével Maddy képtelen volt lepihenni. Az üvegfúvó inasa tovább aludt: egyik keze ökölbe szorítva hevert mellette. Inas létére szokatlanul leleményes. és Ós. Lucky a fejét összehajtott kabátján nyugtatva. színes tűzcsíkok kanyarogtak a tenyerén: Yr. mit rejteget. amelyek mint vékony. és persze volt ideje hozzászokni a kellemetlen körülményekhez.51 5 A Lucky által támasztott kételyeket nem tudta könnyen félretenni. Hanem Fúria. Mialatt Lucky békésen aludt. és megmutathatja. a Lenti Világ mennydörgő hangjainak kíséretében szenderegni. Mit keres a Domb alatt? Amit elmondott. néha kicsit meg-megrándulva aludt. gondolta. amikor Lucky a halászhálóval visszafelé tartott. a lány hiába próbált kényelmes helyet találni a sziklás talajon. amelyet Bjarkán. Maddy érezte. Egyetlen csillanást vagy sziporkát sem. hogy bár Lucky nagyon sokat megtudott róla. de egyvalami biztos új barátjával kapcsolatban: nem inas. gondolta Maddy. a gondolatai újra meg újra visszatértek ugyanazokhoz a szavakhoz Egy ember sokféle okból ültethet fát. és ezúttal teljes erejéből összpontosított. Lehet. hogy képes ilyen irgalmatlan forróságban. legalább színeknek. miattuk rémül meg mindentől. ami a Téli Háború óta nem került elő? Lucky még mindig szunyókált. se bűbája. hogy védjék alvás közben. De mi okból jönne ide egy üvegfúvó inasa? És ami még ennél is fontosabb. talán álmondott is. egy bonyolult varázsjel keresztezett. Az istenek a megmondhatói. Igyekezett felidézni. Sok múlt . Mi vezéreli vajon Félszeműt? Miért tanította meg annyi mindenre. ragyogó színnyomot kellett volna hagynia! De még Bjarkán segítségével sem látott színeket. felemelte a kezét. Csak az idegei játszanak vele. Most már látta a színjelét: kirobbanóan eleven ibolyakék volt. a Védelmező. hogy elrejtette? Rémisztő gondolat. ott. akárcsak Maddy. és miért titkolt előle annyi mást? Legfőképpen pedig. mert akkor … Maddy felült. a másikat kinyújtotta a földön. ami az inasi kötelességek súlyos elhanyagolásának számított. Három rúna. Maddy megkönnyebbülten sóhajtott fel. Mégis nyugtalanságot ébresztett Maddyben. Maddy fel nem foghatta. ő szinte semmit sem tud a fiúról. Lucky fiatal. rájött. hogy jobban belegondolt. hogy pontosan mit látott. gondolta.

De jóval idősebb volt. és több csalárdságot sugalltak. amelyek korábban nem mutatkoztak: a csupasz karján egy rúnát. A színei és a felépítése jobbára ugyanaz maradt. vékony hegek keresztezik. váratlanul ismerősnek tetszett. hogy a száját halvány. és bizonyára Lucky ellenállása is most a legkisebb. A rúnák eltűntek. Egy…. és ő mindig is … . . . de nem ingott meg. és most vette csak észre. mint először hitte. aki áruló lett a Téli Háborúban. Az alakja nem sokat változott. és ami most. hogy valódi énjét mutatta. amit látott már korábban. Maddy még egyszer megnyomta. de a hozzá hasonlóknak kilenc életük van. bár a valóságban kicsit magasabb lett. barát.Lucky – suttogta elsápadva Maddy. nehogy megzavarja az álmát: feltápászkodott. és Maddy nemsokára egy olyan arcba nézett. és későn emlékezett Félszemű szavaira is. mondta Félszemű. Vigyázott.52 a lány varázshatalmának erősségén. amelyek szabályos ismétlődése rossz ómen volt. Maddy keze lehullott. amit Cukor mondott. és Bjarkánt is utána hajította. Maddy jeleket is látott. Egy fordított Kaent. és talán az is. majd kis nyomással működésbe hozta. Lucky bűbája megrezzent. Későn értette csak meg. és hangtalanul elhajította a rúnát. de Maddy előnyt élvezett. – De Kapitánynak is szólíthatsz. és tüzes tekintetét rászegezte. és a vonásai még álmában is kevesebb ártatlanságot. Halottnak hittem. túl későn jutott eszébe.Úgy van – felelte Lucky.

és sűrű pára támadt a helyén. . magasba tartott kézzel felállt. akire figyelmeztetett. ami egy kovácskalapács és egy villám keverékének tűnt. hanem a barlang bejárata felé ugrott. – Te vagy. . Éppen vele… . kivált ahhoz képest. Maddy újból felemelte a kezét. hanem saját magára. igaz? Maddy lassan megrázta a fejét. . Ami pedig a Suttogót illeti. De sok van.Barátok. Lucky lassan. kifaggattál. és levegő után kapkodott. ami sebesen igyekezett a barlang szája felé. .Ki vagy? – kérdezte újra Maddy. . A hangja halk és furcsán meggyőző volt. Maddy! Azt hittem. Lucky elfintorodott. mert megöllek – fenyegetődzött Maddy. Főként a szeme tűnt ismerősnek. Amiben segítségedre lehetek. arcon csaptál valamivel. amit Maddy utána dobott. mi? – felelte Maddy. . mégsem figyelmeztetett. – Tudta. azt sem tudod. . Lucky egy szempillantás alatt ismét ott állt előtte: csuromvíz volt. . hogy elállja az útját.Nem – rázta a fejét Maddy. Mire számítottál? Becserkésztél. a Vizet hívta segítségül. barátok vagyunk. de nem Maddyre. puskaporos tűzcsík maradt csupán. hogy itt rám találsz. hogy nem bízol bennem. Maddy ujjhegyén ismét. mire Maddy Logrot. – Van annyi jogom a Suttogóra.Tehát igazam volt – válaszolta Maddy.Jó barát. .Idehallgass. – Már hogyne hazudtam volna. A csík megtorpant. hogy sosem találkoztak. hogy mély álmából ébredt. támadásra készen Logr remegett. Maddy megint ismerősnek találta. azzal eltűnt – vagy legalábbis Maddy úgy hitte -.Tolvaj? – nevetett Lucky.Vagy hogy mire jó? Maddy ismét a fejét rázta. igaz mivoltában mutatkozott előtte. és a barlang bejáratához sietett. amit Félszemű nem mondott el neked.Inkább azt kérdezd meg magadtól: miért hazudott Félszemű? . a falba csapódott. . bár biztos volt benne. De ismerte. és hűlt helyén egy vékony. Aki meg akarja szerezni a Suttogót. majd a tűzcsíkra dobta. sőt ami azt illeti.Hagyd abba. – Hazudtál. Talán egy mesében vagy Félszemű valamelyik képeskönyvében.53 6 A fiú gyorsan felpattant.Akkor miért hazudtál? . aztán … mintegy véletlenül megemlíted.Őt hagyd ki ebből – vetette ellen Maddy. A tűzcsík együtt futott az ibolyakék jellel. és elhajította. hogy nagy barátságban vagy Félszeművel. Lucky ezúttal nem próbált meg elfutni.Ne próbáld meg. – Ki vagy? Lucky álalakját levetve. mi az. így a gondolatvillám. mint bárki másnak. hanem furcsán gyors ujjmozdulatával Kaen rúnáját rajzolta a levegőbe. Tudom. De Maddy meglepetésére nem tett támadó mozdulatot. és a nyomán kőszilánkok záporoztak a földre.Miért? – Nehéz volt állnia a pillantását. A tolvaj. erre megesküdött volna. több is. . .

És Félszemű mégis hajlandó volt megszegni az esküjét.Rendben van. hogy az öreg Félszemű erről mélyen hallgatott. mint a gondolatai. – Ragnaröknél meghalt a csatatéren. a mesterkovácsokat egy tehetségpróbára. . Az Ármányos. .De Loki meghalt – csóválta a fejét Maddy. A törpök a csaláson feldühödve. Loki.Hagyd abba – szólt rá élesen.54 Lucky felnevetett. akkor hallgass meg engem is. zölden és titokzatosan világított a sötétben. mintha fuldokolna.Ismerlek – rebegte Maddy. Félszemű figyelmeztette rá. fordítsd ki. Szerinted ez miféle hűség? És tényleg azt hiszed. De Luckyn nyoma sem látszott a megbánásnak. Mielőtt még rájött volna a fortélyra.. és végy kölcsön egy másikat. minden rögtön a helyére kerülne. – Ugye azt mondta neked. kellemes kacaj volt. és a fejét tette fel a kincseik ellenében. Még a védelmező rúna mögött is volt valami kihívó. Maddy. és tehetetlenül magukhoz húzták. Maddy szeme elkerekedett. és a régi meséket számtalanszor elferdítik. hogy áruló vagyok? . Még mialatt a bűbáj ellen küzdött. – És Félszemű is jól ismer. Lucky elbűvölte. Megfordítva. Gondolkozz.És elpártoltam tőle. – A mosolya kemény. belenyilallt a felismerés. Lucky bólintott. – Viseld kabátként. hogy Félszemű a testvérem. . de veszített. .Mi egy név? – vigyorodott el Loki. mennyire ismerősnek tetszett! Maddy küszködött. és attól fogva Loki mosolya is olyan hamis lett. Maddy érezte. Kaen. Könnyed. amikor vesztésre állt a háborúban? Maddy ismét bólintott. ellenállhatatlanul ragadós. még Cukor is Ferdeszájnak titulálta. . a szeme tüzes. elárulni a testvérét a háború és a hatalom kedvéért. – A világvégén.Vértestvérek vagyunk. . Maddy. A Tűz rúnája. . hogy ez mit jelent? Maddy bólintott. válaszra sarkalló a mosolyában. kérdezd őt. hogy aki egyszer feláldozta az öccsét. honnan ismerős neki Lucky. És a legárulkodóbb nyom ott éktelenkedett a karján. A szavak körülötte örvénylettek. . hogy ha rájönne. és elhalványította Kaen meggyőző erejét. dobd félre.Igen. Yrt rajzolta: a varázsjel felvillant az ujjhegyén. sok van. gondolkozz. Jaj. gyújtsd fel. – Te vagy … . mintha valamikor régen valaki valami szúróssal… És akkor végre eszébe jutott: a régi mese arról.Különben is évszázadokkal korábban történt! – rettent meg Maddy. . azonnal megkedvelhető. de a nyak nem! – és az eszükön túljárva megszökött a jutalommal. hogy az Ármányos hogy hívta ki az Alagútlakókat. Lefogadom.Nem egészen – fintorodott el Loki. amit az Orákulum nem jósolt meg. fémes lett. Maddy. Gondolkozz. de Lucky behízelgő hangja ellenállhatatlan volt. bosszúra áhítozva bevarrták Loki száját. és Yrt mutatta.Ismerlek – mondta lassan Maddy. A hangja… a szeme … A száján látható ezüstös hegek szövedéke. hogy kitegyen-e egy kis veszélynek egy magadfajta lányt? Maddy úgy érezte. Ugye tudod. Ám amikor már levágni készültek azt kiáltotta: A fej a tiétek. – tudod. gondolkozz. – Az az igazság. Ismét a védelmező rúnát. hogy válaszképpen elmosolyodik. az sokat tépelődik. erőltette az agyát. Félszemű tudja. Hogy nem vette észre? Hírből jól ismerte. nem? . akik fogadalmat tettek egymásnak. nemegyszer látta az arcát a könyvekben. Ivaldi fiait.

mint …. –A világ nem először ért véget. Az én időmben láttam színházi isteneket. – Akkor ő nem más. Maddy. a Látók… az AEsirek nem …. Szavak. Istenek voltak? Loki elutasítóan legyintett.leesett az álla.55 . Az öreg Odin személyesen. . – Istenek? Na ne nevettess. Mint a Fúria. Maddy … ti.Isten csak egy szó. sőt mesemondó isteneket is. – A Mindenség Ura. – Ha a testvéred … . . hamiskás mosolyával.És Félszemű? – ráncolta a homlokát Maddy. Vagy a démon. és netsit kapsz. amikkel az emberek olyasmiket jelölnek. Bárkiből válhat isten. – Úgy értem.De akkor te … . emberek. hát Félszemű semmire sem tanított meg? . mindenhol isteneket láttok.Úgy van – felelte Loki a ferde. . amikor eszébe jutott egy újabb régi mese. Thor szakállára mondom. Az is megteszi. .És? – csattant fel türelmetlenül Loki. hogy ne kelljen a saját fejetekkel gondolkodnotok. és nem is utoljára. gladiátor isteneket.kezdte zavartan Maddy.De azt hittem … . Ez csupán ürügy. Még hatalom sem kell hozzá. amiket nem értenek. ha elég híve akad. A Tábornok. Fordítsd meg. Maddy.

56 HARMADIK KÖNYV A Suttogó Egy Hatalmas Kőrisfa áll. A neve Yggdrasil. róla szólok. A Látó Próféciája .

A tenger az apály és dagály nélkül beposhadna – magyarázta Loki -.Félszemű is ezt mondja. Heimdall. a Félkarú. A Világvége. és kezdtem úgy érezni. Még a Rendnek is szüksége van egy kis Káoszra. vagyis a Csapással tökéletes Rendet valósítson meg a Világokban. és testvériséget esküdtünk egymásnak. Teltek az évek. valamint arról.De ha istenek voltak – kérdezte akkoriban a kis Maddy -. hogy egyetlen gigászi kísérlettel megszabadítsa a Teremtést a gonosztól. ahogy a változások nélküli világ is megmerevedik és elenyészik. a nemzetek felemelkednek és eltűnnek. . hanem megmaradtak. Loki most mégis máshogy mesélte a történteket: az elesett istenek nem pusztultak el.Loki megvillantotta ferde. . és akinek sosem mondanak köszönetet. és többölnyi mélységben vérbe és varázslatba fulladtak. jéggel. Thort. . lenézték a hazugságot. amelyeket egykor a régi hitre szenteltek fel. és Loki… . Templomait a források. hogy ott várják ki Minden Létezők Legvégét. vagy egy nehéz pillanatban elejtett rossz mondat. . amikor először magához vett. akit örökösen hibáztatnak. És ha néhányszor fékezhetetlen voltam? Gyakrabban mentettem meg az irhájukat. pontosan tudta. a világban forradalmak zajlanak. mint ők az enyémet. . hogy nem árt . A többiek nem értették meg.De semmi sem tart örökké – jegyezte meg vidáman Loki. Megvetették a csalást. a Pusztító hogy csatlakozott a Káoszhoz. mondták. És a végén … . és a túlélőket. de örömmel élvezték a gyümölcseit. hogy nem lehetett velem bírni? Nem tettem mást. Az utolsó csatában az istenek mind elestek. Hát igen. megtörtek. Kezdettől fogva ellenem fenekedtek.Amikor Odin befogadott – folytatta Loki -. eljött az új Rend. de még így is várták. Szelídíthetetlen futótűz. vagyis a Halált kijátszó démonokat és eretnekeket a Pokolba száműzték. hogy Szurt. Valami balul ütött ki. mi vagyok. az Aranyfogú. a Mennydörgőt megmérgezte a Világkígyó. míg a céljaikat szolgáltam. amikor a Káosz átsöpört a Kilenc Világon. hogy eshettek el? Hogy halhattak meg? . Tudta. hogy visszatérhessenek. menhirek romjain építette. De történtek balesetek. Még a legendákat is törvényen kívül helyezték. mégis elbűvölő mosolyát – ki árult el kit? Az én hibám volt. Talán egy kis túlzott jókedv. és Tyr. Nagyon is jól ismerte ezt az érzést. de szívesen kihasználták a képességeimet. önmaguk árnyékává váltak. és miként indított támadást az Alvilágból az Asgardban trónoló istenek ellen a halottak seregeinek flottájával. Félszemű ezzel szemben mesélt az orákulum Próféciájáról és a Régmúlt Korok utolsó nagy csatájáról. miként a tengeren is apály és dagály váltja egymást. az utolsó tábornokot felfalta a Fenrir farkas. Odin tudta ezt. – Változnak az idők.Minden meghal egyszer – vonta meg a vállát Félszemű. mint hű voltam a természetemhez. Kívülállónak. és magával sodort mindent. De nem voltak hálásak. és tűzzel. sírhalmok. és végül a Rend eltaposta és csaknem teljesen a feledés homályába taszította a régi szokásokat. A Jó Könyv elmondása szerint csak Noar vérvonala maradt fenn. – Maddy bólintott.A Káosz a véremben van. Frey az Arató. Nat Parson szerint a Névtelen rettenetes tisztogatást hajtott végre. rossz vérnek lenni. vagy ahogy Bolond Nan mondogatta: Az elfeledettet és a halottat nem sok különbözteti meg egymástól. és a régi barátok egyszerre már nem voltak olyan barátságosak. bár meggyengültek.57 1 Ragnarök. mire gondol Loki.

. Mit gondolsz. hogy az új istenek.Most már valamennyien azok vagyunk – vonta meg a vállát Loki. De láthatóan nem érzett megbánást.Úgy-ahogy – felelte Maddy. Én persze a Káosz gyermekeként mindig is démon voltam. amit megérintett a Tűz. nem szabad hagyni. tisztelnie kell a viselőjét. hallottad a történetét.58 eltűnnöm.Ó! – Maddy kis szünet után folytatta: . . .Talán megmenthettem volna őket. Ezért hát vége lett a világnak. amit Loki mond. – De azt hittem … vagyis azt hallottam. míg lecsillapodnak a kedélyek. Maddy megint bólintott. Ugyanakkor a története veszedelmesen hihetőnek tűnt. Vagy ahogy a lelkészed mondaná: démonok. – Ő volt a tábornok. amit Félszemű nem volt hajlandó elmondani. Így aztán vakká vált a többiek viselkedésével szemben. és most ott áll előtte nagyon is emberinek tűnő vörös sebbel az orrnyergén. hogy Loki úgy beszélt az istenekről. Fúriákkal.Semmi sem halhatatlan – rázta a fejét Loki. Látta a vég közeledtét. . Gondolom. . Ki tudja. Még megfordítva is erőteljes jel volt. sebezhetők. Mi lett az ártatlanság vélelmével? Különben is sebezhetetlennek kellett volna lennie. talán még a csata kimenetelén is változtathattam volna. a söpredék: barlangokban bujkálunk vagy rontásokkal házalunk. Attól a naptól fogva a Világ Végéig balszerencse kísérte őket. aki merőben más változatot ismert. és Maddy is elég sokszor használta ahhoz. Kaen – a Futótűz – még mindig ibolyakéken világított Loki világos bőrén. halhatatlan vagy? – nyögte ki végül. Odin miért hordja úgy? Maddy a karján levő varázsrúnára pillantott.Az új istenek? . akárkik is legyenek… .És a Tüzesekkel hogy áll a dolog? A Tüzesekkel. hogy egyszer megérinthet valakit. és Maddy elhatározta. – Odin megállíthatta volna őket – folytatta. Ismerte a történetet. miért hordom fordítva a varázserőmet? Vagy ami azt illeti. hogy a Káosz gyermekei végtelenül elbájolóak. a Vadászistennő egy kígyó mérgét az arcába. Ezt Maddy értésére is adta. vagyis a Rend szemében most ő is közellenség. –Attól függ. hogy hízelgéssel vagy csalással elaltassa az éberségét. Még Félszemű is. Félszemű azt is elmondta. a szíve mélyén sokat álmodozott róluk. hiszen mindig is annyira törekedett a Rendre és a Törvényességre – mosolyodott el. De ők ezt a sorsot választották. megtanulta. aki Asgardban élt. miközben az AEsirek utolsó ellenállásáról és arról a csatáról mesélt. ha a végén mellém állnak. de a Tábornoknak ezt nehezére esik beismernie. és egyenrangúként beszélgethet vele.Nem igaz – felelte bosszúsan Loki. hogy szerepet játsszon az azt követő pusztításban. – Vagyis soha nem bizonyították rám. miszerint ez Loki – Loki -. Maddy bólintott. hol rontottuk el. és a tekintete rosszindulatúan villogott. hogy az emberei ne álljanak mind mellette. vagy legalábbis egy részét: hogy az AEsirek miként hagyták ott egy sziklához láncolva Lokit. és próbálunk rájönni. Az én hibám talán. Maddy a Látókról szóló mesék között nőtt fel.És hogy fordítottad meg a varázserődet? . De gyenge volt. hogy semmit sem vesz készpénznek. bár még így is nehezen tudta megemészteni. és kiszabták otromba büntetésüket. Sőt. és hogy csepegtette Szkádi. . hallgattak volna rá. a Szépet. mintha emberi lények volnának. és az ellenségeim kezére játszott. ki meddig bírja. és nem engedhette meg. hogy a tündéket barátainak tekintse. – Nem lehet könnyű elfogadnia. gyengék. De mindennek változnia kell. hogy megölted Baldírt. hogy nem az volt? – Az arca ismét elsötétült. de a legvadabb álmaiban sem képzelte. hogy fennmaradhasson. és Loki mégis elszabadult a csata előestéjén. Sok mindenre magyarázattal szolgált. és nem szabad bíznia benne. bár Félszemű hangja zengett a fejében. amit Félszemű Ragnaröknek nevezett. . hogy tudja. és bármi történjék is.Igen fájdalmasan. és most itt vagyunk. ennyi az egész. De utánam vetették magukat. gyarlók. hogy én tettem. hogy egy nap találkozik valamelyikükkel. amit az ő gondolatvilláma okozott… .Akkor … te…. – Mint minden.

– Az Új Kornak új rúnákat jósolt. és amikor Félszemű meglátta a tenyereden. és velük majd újra lehet írni a Kilenc Világot. hogy megnézze a varázsrúnáját.Aesk – mondta ki lágyan Maddy. Maddy varázsrúnája most már szinte égett.Úgy érted. Egészen különleges vagy … és ez többet ér. és amíg minden mesét el nem felejtenek. – Miért? – kérdezte végül. akár Félszeműnek. Maddy egy percig rágódott rajta. a Szép Napjai és Karácsony egyszerre jött el! . amelyek teljesek és töretlenek lesznek.Maddy – mosolyodott el lassan Loki -.Az vagy – bólintott Loki -. semmi kétség. a Kőris. minden varázserőt el nem fojtanak. minden Tüzeset ki nem oltanak az utolsó szikráig. ami most úgy világított. aki a maga oldalán tudhat mint szövetségest. és az ujjaiból tűzszálak macskabölcsőjét csinálta. . Tudja. mindez valóságos? A Névtelen.Igen – bólintott Loki. az Orákulum maga a Suttogó. varázserővel rendelkezel. biztos úgy vélte. . mint egy zsarátnok. amire olyan nagy szüksége van? Az Orákulum tett róla egyáltalán említést? . . hogy Félszemű mélyen hallgatott rólad. A rúnád az Aesk. és most az egyszer nem mosolygott hozzá.Az Orákulum jóslatában is szerepelsz – mesélte Loki. és érdeklődbe figyelte a jelet. meg a többi. és ő meg a fajtája nem lesz biztonságban. hogy a lelkészed olyan borúlátó a régi szokásokkal kapcsolatban. mint bármelyikünk – bólintott Loki. – Nem meglepő.59 Loki bólintott. . – Odinnak jósolták meg. amit Nat Parson a Csapás Könyvéből prédikál? . – Mit akar Félszemű? És mi ez a … Suttogó. vékony tűzcsíkok tekergőztek az ujjhegyei felé. Nem csoda. akár nekem vagy bárki másnak.Olyan valóságos vagy képzeletbeli. ki az ellenség. és megmutatta a tenyerét. . mint a Vidra Sarca.De hát … én is Tüzes vagyok – mondta Maddy. amíg minket ki nem pusztít a Kilenc Világból. – Vagyis Félszemű ezt mindvégig tudta? .

így most sem számítanék különösebben a jóindulatára. Az öreg Mimir a prófécia képességével tért vissza. .És most mi a célod vele? – kérdezte. és amit mondanak. Odin tehát új képességei révén életben tartotta a Fejet. És ami Mimirt. -De a Vanirok nemsokára rájöttek.Kérlek. – Felsóhajtott.Második esélyre vágyom? – kérdezett vissza ferde mosoly kíséretében Loki. amelyekkel a Világokat teremtették. Mimirt. De az adománynak nagy ára volt. akkoriban szerintem nem nagyon szeretett minket.Tulajdonképpen mit akarnak tőle? – kérdezte Maddy. amire szüksége volt. és sok olyasmit. és nem hajlandó együttműködni. . Ha Odin nagyobb figyelmet szentelt volna apróféciáinak. A Káosz birodalmából származó hatalom. A Vanirok. a Tűz valódi őrzői éveken át harcoltak az AEsirekkel. Próbáltam beszélni vele.Rendben. – A történet a Régmúlt Korok kezdetére nyúlik vissza. míg Maddy a következtetéseket mérlegelte. bár nem szereti. Előre tud bizonyos eseményekről. és bosszúból megölték Mimirt.Kíváncsi vagy a történetre vagy sem? – kérdezte Loki. .60 2 A barlangban egy kancsó sötét mézsört is elrejtettek. Nem sokan térnek vissza a túlvilágról. és a gyermekeit. amit csak meg kellene csapolnia. és titokban mindent jelentett az övéinek.A Suttogó egy ősi erő. az ősi nyelv betűit. Csendben üldögéltek. a Káosz határvidékéről származó boszorkánymesterek. amíg be nem látták. ahelyett. A Tábornok azonban addigra már megszerezte. A Tábornok ifjúságának múltba vesző napjaiban Asgard a tökéletes Rend erődítménye volt. hanem egy jós. ha erre emlékeztetik – mondta. és ha engem kérdezel. Loki bólintott – A lopás persze nem tette boldoggá a Káoszt. a fejét pedig visszaküldték Asgardba. – Miért olyan fontos? . amiről azt kívántam. Gondolj csak bele. Míg mások örökre elhallgattatnák. hogy egyikük sem győzhet soha. micsoda hatalomra tehetne szert. és a többit ő maga hörpintette ki mesélés közben. és varázserővel ruházta fel. akik szívesen megkaparintanák. a Suttogót illette. de sosem kedvelt … . hogy kémek vannak a soraikban. a Rend és a Káosz közötti első összecsapásokra. és az AEsirek megkapták Njördöt. – De ennek az átkozott Orákulumnak saját elképzelései vannak. – Nézd. – A Suttogó nem egy jelentéktelen csecsebecse. hidd el. vagy ahogy hívta. A te alázatos szolgád akkoriban semleges álláspontra helyezkedett… Maddy bizalmatlanul vonta fel a szemöldökét. . Jó szándékuk jeléül kicserélték a túszaikat. Mindenesetre sokan vannak. . mire mehetne vele most! Elképzelni sem tudod. egyik oldalra sem vet túl jó fényt. Megjósolta Ragnarököt. a Vanirok pedig Honirt és egy körmönfont öreg diplomatát. Maddy – fortyant fel kissé türelmetlenül Loki. Odin saját erejének felét helyezte el az Orákulumban. Freyt és Freyját. a Tábornoknál is ősibb. ami felbecsülhetetlen értékű lett a Tábornok számára. akkor talán Ragnarök is más véget ér. Maddy. Odin a szemével fizetett érte.A Káosz nyelvét – jegyezte meg Maddy. és szemernyi varázslat sem itatta át. Loki adott egy kortynyit Maddynek. Maddy bólintott. hogy beszélni tudjon. azt rendszerint érdemes meghallgatni. A Régi Írás rúnáit. aki ellopta a varázserejüket. hogy az Orákulum tévedéseit bizonygatta volna. hogy bekövetkeznek. bárcsak értesültem volna róluk azelőtt. Loki felhajtotta a maradék mézsört. . .

Lendíthetett volna a helyzetemen. . .Megeshet – törte a fejét Maddy. – Hacsak Odin nem adott valamit. valahogy el tudott menekülni. És ami a Rendet illeti. csak kihasználtak. . mindannyian az ellenségei vagyunk. vagy a Káosz tüze emésztette el őket. – Ennyi erővel a holdat is lehúzhatnánk egy zsinóron. vagy akár kalapáccsal támadnának rám. Ragnaröknek vége. Egy varázslatot. Azóta már sokszor próbálta meg kiemelni a Suttogót tüzes bölcsőjéből. reménytelen? – kérdezte végül. és folyosólabirintust ásatott.És talán jobb. varázsrúnák hálóját szőtte. Loki vállat vont. Maddy fontolóra vette.Hosszú történet.De harcoltál ellenük Ragnaröknél – idézte fel Maddy. semmi több. Loki undorral rázta meg a fejét. . Természetesen rám ismert. – Végül csak sikerült. folytatta. egy eszközt. A mészárlásokban sokan elestek. Mars vissza az odvadba. hogy elrejtse a világ szeme elől a Suttogót.Hogyan? . hogy felhasználjam az életben maradt AEsirek egyikével folytatott alkuban… . de Loki.Hidd el.Ámen – vágta rá Loki. kénytelen lesz lejönni hozzá. Loki. . de nem beszélt hozzám. mint amennyit hite szerint ildomos lett volna. a varázs még Ragnarök idejéből maradt itt. aki nagyobb szánalmat kezdett érezni ez iránt a veszélyes lény iránt. El kellene felejtenünk a régi sérelmeinket. Arra gondoltam hát. Talán át kellene gondolnunk a szövetségeinket.Az AEsirek! – Maddy szavai váratlanul célba találtak: Loki szeme őszinte haraggal lángolt fel. Elégedj meg annyival. de eddig még nem találta meg a módját. és még egy köszönöm sem járt érte! Asgardban mindig is megtűrt személy voltam. Volt egy sejtésem. – Semmiképpen sem lehet kihozni? . . Újra kellene mindent kezdenünk. amivel segíthetnél. néhányan örökre odavesztek. néhány száz évvel a háború vége után. aki mindig is könnyen kicsúszott az üldözői kezei közül. – Bár hamarosan azt is beláttam. ha azt képzeled. egy szikrányi varázserőt sem kölcsönzött nekem. hogy Odin talán még él. hogy visszafogadnak. és ezt valamennyien éreztették velem. ha elviszem neki a Suttogót. A kudarc láttán bevehetetlenné tette a Dombot . mindig ezzel jöttek: Kérlek. – Mást sem tettek. amikor úgy hozta a kedvük! Ha baj volt. . hogy megtörje a varázst. . talán csak egy szót? . találj ki valamit! Amikor meg elmúlt a baj. hogy hasonló szállást találtam a Lenti Világban. megpróbáltam – vonta meg a vállát Loki. . . ha rejtve is marad – jegyezte meg. És itt végre ráakadtam a Suttogóra – folytatta.Puszta szóbeszéd. .61 . Az egyik felderítő útján talált rá a Suttogóra. Az életben maradottakat az Alvilágba vetették. ami a tűzgödörben tartja. – Őrült vagy. próféciákban pedig végképp nem részesített. A színei is fellobbantak: kísérteties ibolyakékről a pokol tüzéhez hasonló vörösre. még egy rontást sem – felelte Maddy.Mondd meg neki. -Elárultad az AEsireket – emlékeztette Maddy. koboldsereget állított fel. megint mások jégbe fagytak. – Szóval azt hiszed.Ha a Tábornok beszélni akar vele. amellyel fordított és ezért meggyöngült varázsereje nem szállhatott szembe. – Akkor felejtsük el – legyintett.Nem adott semmit. csak sértéseket és csúfolódásokat vágott a fejemhez. És ha a Tábornok ismét az én oldalamon áll.Istenek – mondta Maddy. hogy esetleg kiemelem a gödörből. hogy nem vehetem hasznát. Akik csatabárddal. biztonságban érezhettem volna magamat a még ellenem fenekedőkkel szemben.Elszöktél a Fekete Erődből? – kérdezte Maddy.Életben maradtak? – vágott közben gyorsan Maddy. mesélte.

hogy elrejtsen az ellenségeink szeme elől. hamarosan már egyikünk sem lesz biztonságban. .Kénytelen lesz – bizonygatta Loki -. a Káosz meg halált érdemlő árulónak tekintett. hogy Loki valahogy ezt is kiszimatolta … Lehet. És ami ennél is fontosabb. . Szünetet tartott. hogy Loki félrevezette?. sötét. Ha nem. Az egész túl magától értetődőnek tűnt. – Közeledik a háború. és most is látta. mennyi időnk maradt. legyőzte. . terv vagy taktika. Nem kell hozzá orákulum. zsúfolásig megtöltik a koboldok. A Tábornoknak nincs tőlem félnivalója. . Senki sem fogadott be.Nem bízom benned – közölte Maddy. Ami engem illet – elvigyorodott. morfondírozott Maddy. hogy Félszemű jön majd el hozzád? . Maddy átgondolta az érveit. Maddy. Loki vállat vont. . kinek az oldalára állok: Nem volt. hogy hivatalosan visszatértem az istenek oldalára. hadd beszéljen a Suttogóval. akkor egyhamar ő is a Rend áldozata lesz. és letette a söröskriglit -. akik még haragot táplálnak irántam. a Vanirok mindig is gyűlöltek. hogy megjósolja. Loki hamiskásan rámosolygott.Ragnarök – vetette oda lekezelően Loki. – Nézd. Maddy! A Káosz a véremben van. De nem kell bíznod. mint mindig. nem tehetek róla. És azt pedig végképp nem engedheti meg. Mit tud a Suttogóról? Loki szerint egy jós. Váratlanul ütött rajta. Maddy a homlokát ráncolta. Büdös. . nincs az a titok. amit a Rend elrejthetne előle. – Akkor hát mondd meg neki – mondta végül. de tisztában volt a hírnevével is. akinek pártját fogjam.tényleg azt hiszed. – Ezért hát te is belátod. és terjeszti az Igét a Középvilágban. én meg hagyom. hogy nincs más választása. hogy ritkán vezeti tiszta szándék. És közben talán kiegyenlítettem egy-két sérelmes számlát. Hozd el hozzám Odint. Erős vagy.Micsoda? Találkozzak vele a föld felett? – szörnyedt el Loki.És? . az elmúlt ötszáz év nagy részét a Lenti Világban való bujkálással töltöttem. csak csúfolja. Ránézett. A Rend megindult. Újra látni akarom az eget. A Régmúlt Korok hatalma. Maddy. Loki azt mondta. Igaz. ha jól értelmezem az utóbbi idők jeleit. hogy a rászegeződő tüzes pillantás veszélyesen villog. . és tudta. és előfordulhat-t. Egyszer már legyőztél. és igyekezett kideríteni. és folyton résen kell lennem… Egyébként. Igaz. Félszemű régi barátja. de aligha maga a mennyország. Maddy sokáig egy szót sem szólt.Kétszer – helyesbített Maddy. hogy nem sokat tud Loki hatalmáról. Az AEsirek elhagytak. – Haza akarok térni. Talán ez is Loki tervének része volt. . és vágyakozó pillantással a távolba révedt. Ha megszerzi. Nemsokára még a legmélyebb lyuk sem lesz elég mély ahhoz. Harcolni akarok. De ami engem illet.Mindegy. ez itt nem a Fekete Erőd. hogy megnyeri a háborút. –Sokan vannak így ezzel. A nélkül viszont nem remélheti.62 . és nem nyilatkozik előtte. Úgy érzem. Ezért van szüksége a Suttogóra. hogy a Suttogó eljön Maddyhez. De Félszemű azt mondta. de vajon nem Loki akarta-e így? Nem volt tisztességes küzdelem.Nos? – sürgette. Maddy gondolatai egymást kergették. ezért csak magammal törődtem. szeretném. ha a Tábornok világosan értésére adná a többieknek. Rájött. .És elegem van a bujkálásból – szögezte le Loki. – Elvigyorodott. Odin is tudja: a forrásaim szerint az elmúlt évszázadban ide-oda utazott a világunk és a Világvége között. Már tapasztalhatta Loki elbűvölő modorát. a háború közeledtét figyelte. nem sok van hátra.Hogy érted ezt? – kérdezte Maddy. mint elfogadni a feltételeimet. hogy a Suttogó gyűlöli. mindez már a múlté. ha az Orákulumra vágyik. hogy a másik fél kezébe kerüljön. a Káosz ellensége. – Mire számítottak. Érzem. – Elment az a csöpp eszed is.

hogy Loki maga ejtette csapdába a Suttogót a tűzgödörben. de ilyen rövid idő alatt csak ezzel tudott előállni. . amellyel Félszeműt a Lenti Világba akarja csalni. . szokta mondani Bolond Nan. – Rendben van – mondta. ami Maddy feltételezése szerint valami olyasmit jelentett. hogy felkészüljön a végső leszámolásra? Nos? – nógatta Loki türelmetlenül. Késő. hogy valaki más tegye rá a kezét? Lehetséges. hogy ha valaki kihúzza ebből a csávából. hogy kérdésekre pazarolja az időt. ahol Lokinak évszázadok álltak a rendelkezésére. A tegnapi sör reggelre csak húgy.Nos? Maddy felsóhajtott.A Suttogót. . Megeshet. miután nem sikerült a saját szolgálatába állítania? Végtére is a tűz az alkotóeleme.Mit? .63 Hogy nem is annyira a Suttogót akarja megmenteni. az nem a királyi gárda lesz. hogy mindez egy gondosan kitervelt csapda. mint inkább megakadályozni. – De előbb meg kell mutatnod. A fejében egy terv kezdett körvonalazódni. meglehetősen kétségbeesett terv.

nehogy egy pillanatra is levegye róla a szemét. Ennek ellenére jókedvűnek látszott. az irdatlan felhő. ahogy mozdulatlanul áll. gondolta Maddy. amikor az a valami a felszínen bukdácsolt: a fény mintha átsütött volna rajta. és a halk moraj tompa bömböléssé vált. gyorsan rebbenő mozdulatot tett a kezével. bizonyára észre sem veszi. talán felismeri Isát. hogy Loki fortélyos. aki pisztrángot próbál hálóba csalni. – Láttad? – fordult oda Maddyhez. Mint egy kötéltáncos. mert Loki munkamódszere merőben más volt. Maddynek alig maradt ideje. ugyanakkor tüzes alakot öltött – a vonásait éppen csak kilehetett venni a kígyózó lángnyelvek mögött -. és őt szólongatta… . és mennyire megfeszül a teste. és furcsa. amikor a gejzír fortyogni kezdett. és a lebukó lángoszlop fényénél a szemében különös tűz csillant meg. mintha bármelyik pillanatban felrobbanhatnának. de mi volt az az ingázó rúna. Aztán Loki szinte észrevétlenül megmoccant. ki tudja. Elértek a tűzgödör védett oldalára. hogy távolról sem elégedett. . hogy elolvassa őket. Az oszlopban. – Veszélyes. és félig-meddig hallotta néma kiáltását … mielőtt ismét visszahullott a gödörbe. és Maddy most már tisztán hallotta. és megbújtak egy sziklakiszögellés mögött. de a színeiben tükröződő leheletnyi morcosság arra utalt. ahogy a gejzír kitöréshez készülődik. hanem inkább dédelgesse a rúnákat. ami afféle pecekként pörgött a fortyogó folyamban. és felidézte a pillanatot. Az arca kipirult. mintha fájdalmas erőpróbára készülne. Érezte. amikor a gőzoszlop felé tartott. A két kitörés közötti rövid szünetben Loki előrelépett. mint egy óriás torkából feltörő dühös üvöltés. Türelmes volt. A gőzoszlop a mennyezetet érte. Úgy érezte. Loki még akkor sem mozdult. és tucatnyi fényes darabra hullott. míg a gejzír le nem csillapodott.Az volt a Suttogó. Felemelte a fejét.Húzódj hátrébb – mondta Maddynek. óvatosan kezelje őket. a színei hirtelen nagy erővel lobbantak fel. hogy az óvatosság és a pontosság legyen a legfőbb erénye.64 3 Maddy követte Lokit a tűzgödör csarnokába. hogy izzadság patakzik az arcán. látta. a haja kisimult az izzadságtól. mint egy dugó az üvegből. mintha mit sem törődne az őt fenyegető veszéllyel. és ne hajítsa. mint az övé: Félszemű utasításai szerint Maddy megtanulta. a keze ökölbe szorul. úgy egyensúlyozott a gödör5 peremén. Ezzel szemben Loki villámgyors volt. Maddy nézte. hogy Loki mekkora erőfeszítést tesz. mire készül Maddy. a szemét erősen összeszorítja. Maddy látta. Majd pár pillanat múlva visszaváltozott eredeti alakjába. akár egy halász. és szikladarabokat szórt szét a perzselő levegőben. Juj! – fújt megégett kezére Loki. és úgy hajította az oszlopra a rúnákat. hogy remegnek az izmai. Loki tüzes alakban elrejtőzött egy sziklatömb mögött. Loki meglepően vidáman egyezett bele Maddy követelésébe. olyan volt. ahogy készenlétben vár a Suttogóra. mint egy maroknyi petárdát. miben sántikál. és a ruhájából égett szag áradt. ami úgy pattant elő. Legalább nem játssza meg magát. amikkor a lángot érintette? A gejzír máris a magasba szökött. Eltelt két perc. Ha Maddy nem figyelte volna olyan rezzenetlenül. és ha máris megsejtette. és Naudírt. és megállt a kút káváján. Maddy kényelmetlenül bólintott. . és a jobb keze első és kisujjával Yr elágazó rúnajelét mutatta. de vigyázott. Maddy tudta.és lángszakadásban egy pillanatra felfüggesztve látott valamit.

. gondolta Maddy. Mialatt Maddy a rúnákat húzta. ami fényszálak macskabölcsőjére emlékeztetett: bonyolult ábra. a Tüske.65 . mit tett Loki: a peremen egyensúlyozott. Tyr. és azt lesik. gondolta … . kiáltást a gödörben levő tárgytól. mint egy rég elvesztett hangszalag rezdülései. hacsak nem akarsz lóhalálában a Pokolra jutni. a Futótűz. amivel Loki elfogta a halakat…. hogy megérezze a félelmét.De hiszen az él! . a járatlan utat kell választania. hogy Maddy képtelen volt felismerni őket. hallotta a gondolataiban… És most már szólította is. Loki rúnái. és Maddy ki akarta használni a kínálkozó előnyt. megfosztotta varázsereje javától. amit Maddy Loki ellen akart felhasználni. és Maddy bőre libabőrös lett a közelségétől. a Kötő. amelyben számtalan rúna és színjel kereszteződött. – Nem hallottad. Isa a Jég. . Maddy érezte az égett mosásszagot. és Loki lihegése is lassan csillapult. Ha hívod.Egy pillanat – felelte Maddy. hanem varázslattal. csillanást. Loki most már mögötte állt. és most másodszor érzett valami jelet. Egy pillanat múlva gőz homályosítja el a gödröt. A következő pillanatban a gödör peremén egyensúlyozott. miközben Maddy a tűzgödörbe bámult. Most már közvetlenül a gödör szélén állt. hogy miként vegyük ki. Maddy csak a pontos időzítésében reménykedhetett. A gejzír ismét kitörni készült. a Harcos. Maddy most látta csak. Háló. érezte. akár egy kötéltáncos. és az egész perem remegett. Végül meglátott valamit a gödör mélyén. és azt. mielőtt a lába előtti felhőbe süllyedtek. mint az. – Bár az igazat megvallva. Egy háló. Csend volt. mikor hagy alább a figyelme. ahogy összekapcsolja a Suttogóval. Ha Odin ki akarja kérni az Orákulum tanácsát. Kaen. Érezte. szerintem egyikünket sem. amit Loki a Káosz nyelvének nevezett. Logr a Víz. és kúszott át egymáson az egyre szövevényesebb szálak mintájában. majd szinte izzó fehérre váltott. A gödörben a tüzes ragyogás narancssárgáról sárgára. ahogy a föld alatti folyó bezubogott az olvadt kőzetbe. mire ő is Yr jelét mutatta. mégis érezte. még a színei is elhalványultak. Háló. mekkora erőfeszítésébe került Lokinak. fortélyosan alakot változtatnak. A gödör alján bömbölt a forró levegő. ahogy az orrában a finom szőrszálak sercegni kezdenek. . Ha megtaszít.óvatosan – szólt rá Loki. megfeszültek.és hamuoszlop előfutára. Naudír. és a keze remegett. Maddy megpróbálta felidézni. A szeme égett. ahogy ficánkolnak. Azt azonban ne kérdezd. Loki csapdája. Bármit tett is a Suttogóval. ahogy a következő kitörés készülődik: a lába alatt inkább megsejtette. Loki keze megérintette a vállát.Bizonyos értelemben. de nem mert megfordulni.Mit művelsz? – szólt rá Loki. milyen. rémülten gondolt a lába előtt ásító gödörre. amit mondtam? Maddy a gödörhöz lépett. A lába előtt gurgulázott a tűz. . te is láttad. A lába alatt a kövek síkosak voltak a kéntől és a számtalan kitörés üveges maradványaitól. . amit tett: könnyed szavai ellenére is kifulladva és remegve állt előtte. a kezével olyan sebesen keverte a rúnákat. De Loki rúnái nem működtek tisztességesen.Maddy! – Loki hangja csattant fel mögötte.Loki most már rossz érzéstől eltelve követte. Maddy teljes erejével a Suttogóra összpontosított. és Maddy megingott. hozzád jön. de csak a színei árulkodtak fáradtságáról és nyugtalanságáról. Thuris.Vigyázz – figyelmeztette Loki könnyedén -. megcsavarodtak az ujjai között. mint hallotta az irtózatos nyomástól recsegő tüzes eresztékeket. – Nem kedvel – mondta. és lenézett a tüzes garatba. Azután Maddy óvatosan felállt. nem szavakkal. Érezte. Nem tanult nyelv volt ez. a kitörni készülő gáz. és Maddynek nem volt szüksége rúnákra.

A robbanás nagyobb volt. Maddyt húszlábnyira dobta. forró légkalapács előtört a keskeny nyílásból. A Régi Írás rúnái felcsillantak – Naudír. és hamuval. a barlangot betöltötte a mosásszag. Maddy pedig elhajította a hálót. .66 Ismét a tárgyat szólította a tűzben. Egy pillanatra minden elfehéredett. mint egy rontás. Kaen. és a halom tetején. egy cseppkövekkel tűzdelt hatalmas sziklatömb hevert. Ha Loki most támad. mint egy halat. és kénes gázok töltötték meg a barlangot. és mindössze méterekre a helytől. és levegő után kapkodott. Maddy a perzselő gőztől félig vakon egy lapos szikla mögött hevert. A szokatlan bűbájosság majdnem kimerítette az összes varázserejét. hanem közvetlenül a háta mögé. kénnel és vulkáni üvegtörmelékkel borította el mindkettőjüket. de a piszkossárga ködön kívül nem akadt más látnivaló. És Loki? És a Suttogó? A beomlott barlangban egyiküket sem látta. Nem jött válasz. Lokinak nem maradt ideje. Egy perccel később a robaj alábbhagyott. a hatalmas. és egy olyan kiáltással. Thuris. hogy megvédje magát. hogy körülpislant. A háta mögött a gejzír elérte a csúcspontját: hamu és salak szállingózott a levegőben. . Isa és Úr. Felettük a mennyezet félig beomlott. Aesk az Ármányost a barlang másik végébe repítette.Loki? – Maddy hangja tompán verődött vissza a nedves falakról. Ahogy eloszlott a ködpára. és végül Maddy saját rúnája. ami visszhangot vert a barlangban. Loki arcába. és a gödörből maga felé húzta. A gőz. valami súlyos zuhant alá. lángoló szikladarabok repkedtek Maddy körül. Tyr és Ós – Hagall. ahol félig kábultan térdre esett. nyilvánvalóvá vált a pusztítás mértéke. A háló lehullott. mint addig bármikor. Ezalatt Loki hátrahőkölt. mint egy páncélkesztyűs ököl. ahol állt. és Maddyt zubogó köpenybe burkolta. . A gödröt egy törmelékkupac takarta el.Loki? – szólította újból. és csapdába ejtette Lokit. Ekkor lövellt fel a magasba a gejzír. Maddy megkockáztatta. és nem a tüzes oszlopba foglalt Suttogóra. nem marad más a tarsolyában. felrántotta a benne összegyűjtött varázserővel a hálót. amit visszahajíthat rá. miközben a tüzes oszlop a magasba szökött.

miközben ráomlott a mennyezet. mert semmi kétség nem fért hozzá. Remegve Loki mellé térdelt. Remegve állt fel. ami szinte teljesen elzárta a barlang bejáratát. és Lokié. Mozdulatlanul hevert. A földet még Aesk darabkái borították. A világon nincs két egyforma fényjel. mintha a nap perzselte volna meg őket. és kirázta a hajából a salakot. A látása még homályos volt a tüzes gőztől. miközben egy leszakadt ruhaujj. A sziklatörmelék. mialatt Maddy kihúzta a Suttogót a gödörből. Maddy szívverése lelassult. . szokatlanul összetett és eleven volt. De azután … Bár nem sok reménnyel kecsegtetett. de amint meghallotta a barlangfalról kísértetiesen visszaverődő nevetését. hogy a barlang szája felé vette az irányt. egy csizma. De minden olyan gyorsan történt. hogy Loki csupán csapdába esett. akár egy Régmúlt Korokból fennmaradt sírbolt. hogy életben volt. hogy nem volt ideje felmérni a helyzet súlyosságát. Futtában karcolhatta fel. mire Maddy fel tudott tápászkodni. vagy legalább sakkban tartani. és nem történt baja. Egy kőtömb mögé zuhant. akár egy gyömbérsörös korsó szilánkjai. Él! Egy tapasztalt nyomolvasó a becserkészett farkas korát is meg tudja állapítani. a jel mégis elfelé vezetett a sziklaomlástól. Reszkető kézzel odavillantotta Bjarkánt. rögtön elhallgatott. Irtózatos erő lakozott az utolsó rúnában? Még a mennyezetet is magával rántotta. akárcsak Félszeműé. Maddy. A törmelékhez érve görcsösen forgatni kezdte a kisebb köveket. Maddy lassan. ujjai még Yr.és törmelékkupacra. a Védelmező elágazó jelét mutatták. Az utórengéseket követően a barlangra kísérteties csend szállt. Természetesen nem akart kárt tenni Lokiban. hogy eddig erre nem gondolt. csak uralkodni felette. Maddy nem volt ilyen szemfüles vadász. Erre a helyre csapott be a rúna. . kelletlenül indult el felé. Lelke mélyén még mindig hitte. Gratulálok. És ha Maddy hibája folytán Lokit összezúzta egy sziklakupac … Maddy immár nem csak a gödörből feltörő mérges gázoktól nem kapott levegőt. A beszakadt mennyezetről por szitált a hatalmas szikla. Most már gyilkos is vagy. vagy bármi egyéb nyom után kutatott… Egy színjel. hogy biceg-e. hogy elrejtse a színjelét. egyik karjával eltakarta az arcát. amíg meg nem szerzi a Suttogót. vagy a lezuhanó sziklák elterelték a figyelmét. Nem sokkal ezután a lány rátalált Lokira. de vagy túl gyönge volt ahhoz. szólt egy fura hang Maddy fejében. Az a fő. szinte teljesen betöltötte a barlangot. itt szegezte a földhöz Lokit. mint egy lepkét. A halványságából Maddy arra következtetett. hacsak nem esés közben vesztette el az eszméletét. Most már jól látta. és rögtön meg is találta Loki jelét: a futótűznyomot. de megtalálta a háló darabkáit és az elhajított gondolatvillám nyomait. tudja. és mikor ejtett utoljára zsákmányt. hogy a vér a szemöldöke fölötti keskeny vágásból csorog. hogy Loki megpróbált elrejtőzni. Maddy megkönnyebbülten felkacagott. az arca és a kezei égtek. hogy milyen gyorsan fut.Nem igaz! – suttogta elszörnyedve a lány. és megpróbálta megérinteni az arcát. Ez az! Maddy legszívesebben fejbe verte volna magát mérgében. és ijesztően sok vér borította körülötte a sziklát.67 4 Beletelt egypár percbe.

mint Nat Parsoné a prédikáció közepén. ahogy a tüzes gödör ismét szuszogott egyet. De senki emberfiát nem látott. és a biztonságot jelentő felszíntől számtalan mérföldnyi folyosórendszer választotta el. A barlangban még most is a gödör gázainak szúrós szaga terjengett. még most is parázsló követ. mert ha a gejzír ismét kitör. miféle erők állnak a rendelkezésére. de közben a levegő is lehűlt. emlékeztette magát Maddy. Maddy mégsem hallgatott a tanácsra.Lejjebb.Mit csinálsz? – förmedt rá élesen a hang. .No. de miképp Bolond Nan szokta mondani: A majdnem az inkább nem. itt volt élve eltemetve a Lenti Világ alagútjaiban. .Öld csak meg – sürgette újfent a hang. – Férfihang volt. és csak néhány hüvelyknyire vétette el Maddy fejét. mint igen. . Most látta csak.kezdte Maddy. Az istenek a megmondhatói. inkább lehunyta a szemét. mégpedig gyorsan. te lány. végre – szólalt meg fáradtan a Suttogó. de amint magához tér.Mire vársz? Megérdemli. de hamar elakadt a lélegzete. legalább egy rúgásban részesítheted a nevemben azt a gazembert. amikor megpillantotta a lábánál becsapódott. a gödörből áradó mérges gázok biztosan elintézik. ahogy a hang parancsolta. egy disznófej nagyságú vulkanikus üvegdarab repült át a barlangon. újra ellenséges lesz. Ennél jobb alkalmad sosem lesz.De nincs ott sem… . Képzelődött? Ennyire összezavarták volna az elméjét a mérges gázok? Valahol a fejében ismét megszólalt egy halk. – A Világok hálásak lesznek. és nézz le! Maddy most úgy tett.Hol vagy? – suttogta Maddy. E percben ragyogva hevert a lábánál. . de kitartó hang. . hogy az élete egy hajszálon múlt. csak az árnyak fickándoztak. Körülnézett.Öld meg – mondta mögötte egy hang. Maddy gyorsan felmérte a helyzetét. száraz és kissé rekedtes. – És ha még képes vagy egy csepp erőfeszítésre. hogy eredjen futásnak. az ereje kimerült. hogy itt járt. . ami azt tanácsolta. Ennek ellenére nem bánta meg. Egy pillanat erejéig kapcsolatba léphetett a Suttogóval. – Bolond vagy? Nyisd ki a szemed.68 Él. Ideje elhagyni ezt a baljóslatú helyet. Maddy kétségbeesetten nézett körül. Mi az ördögöt csináljon? . . ami majdnem válaszolt is a hívására. Maddy riadtan fordult hátra. elvesztette a Suttogót. . Úgy tűnt. hogy kudarcot vallott.

hogy baromi dühös tudott lenni. aki a részletek felől nyaggatta. amit hasonló esetekben szokott: bekuckózott egy félreeső helyre. hogy kabátjába csavarva cipelte ki a nehéz tárgyat. Úgy tűnt. . A Suttogó pontosan úgy festett. Ez esetben az lenne a legnagyobb vitézség. azt nem tűzte a kalapja mellé. ha nem engedelmeskedtek a parancsainak. esetleg obszidiánnak. ha rejtekhelyéről figyelné az eseményeket. és nekifogott. hogy a föld alatti világban maradjon. hogy a szokásos hajcihőnél jóval többről van szó. amely az Álom folyó fölött terpeszkedik. miért ilyen áldozatot vállalt. hogy az egyik Maddyé volt. és megesküdött volna. Cukor nem volt balga. Azt tette. ahova egy kobold sem merészkedett soha. és a hordócska kerítésszaggató pálinkával. Persze erre senki nem vett volna mérget. Azóta minden koboldra ráförmed. A szóbeszéd úgy tartotta. a Strond folyását követve eljuthatunk a Pokolba és a Fekete Erődbe. Már éppen kezdte magát jól érezni. Ugyanakkor a szóban forgó lány könnyen Cukor fölébe kerekedhet. Furcsa illat terjengett. csak nagyon kíváncsi. Jókora üveges vulkáni kőzetnek. Erre nézve félreérthetetlen parancsot kapott a kapitány úrtól. de onnan még ő is pocsékkedvvel és füstösen tért vissza. aztán meg leereszkedett oda. az utolsó kortyig meginná a pálinkát. ráadásul sok különös dolognak volt a szemtanúja. és bezárkózott a magánlakosztályába. hogy a Suttogó egy hálátlan dög. és így kénytelen volt az árnyékban előrelopakodni. így titkának őrzője sem volt. és a Vörös Ló Dombján egyre gyakoribb a jövés-menés. mire egy felmálházott paripa hátán egy lovas vágtatott vissza szélsebesen Hindarfellbe. heves vita bontakozik ki a két hang tulajdonosa között. mint egy kődarabnak. és az értelemtől csillogó szempár. és hogy kellő bátorságot merítsen. Félszeműnek igaza volt. a legörbülő száj. hogy ne legyen láb alatt. De a kíváncsisága ismét erősebbnek bizonyult az óvatosságánál. kivéve talán a Kapitányt. a csőcselék és a lelkész állandó nyugtalan sürgölődése inkább arra ösztönözték. érett sajttal. Cukornak volt annyi esze. hogy ha elég mélyre hatolunk a folyosókon. A koboldok kerülik a bajt. a Dombot mégsem ő építette. Maddy hamar rájött. hát amit kapott. majd riadóztatta az őrséget. A barlangból való menekülésüket követő órákban bőven volt alkalma elátkozni magát. hogy elmélyítse kapcsolatát a több hete elvásott szilvatortával. ám közelebbről szemügyre véve kivehetők voltak a vonásai: a csontos orr. vagy valamiféle kvarcnak tűnt. hogy kihallgassa a hangokat. talán túlontúl is az. Cukor rendes körülmények között ezeknek nem szentelt volna nagy figyelmet. A lánnyal kezdődött minden. aki kiszedte belőle az igazi nevét. Kósza hírek kaptak lábra. tömjén és felperzselt tarló szaga. Még a Kapitány sem ismerte mindegyiket. de ha mégis akadt olyan balga kobold. amikor furcsa hangok szűrődtek le hozzá. ráadásul a Kapitány a feje köré tekert ronggyal és gonoszul csillogó tekintettel tért vissza megszokott túrájától. és olyan súlya is volt. Kötelessége megállítani a lányt. kivéve a Kapitányt.69 5 Talán még soha senki nem számolta meg vagy térképezte fel a Vörös Ló Dombja alatti folyosókat. gondolta. és a kapitány úrnak megvolt az a jó szokása. Most azonban megérezte. Aztán jöttek a hírek a Fenti Világból is. aki csak a közelébe merészkedik. gondolta a kobold. mert bár évszázadokon át használta búvóhelynek.

Sem a menekülés irama. legalább otthagyhattad volna a gázok martalékának. és biztosan tudta. De ha már nem végeztél vele. – Szerintem neked fogalmad sincs.Jól hallotta. . csak folytatta az útját. Mégis mit képzel. elképzelte. . Ehelyett mit tettél? Megmentetted! Kihúztad a friss levegőre. hogy be is borogasd a sebeit. gondolom. a hamissága semmit sem változott.Asgardé? – lepődött meg Maddy. . a se… . A Suttogó elítélte a szánalmáért. – Nem vagyok a tulajdona. Az a bolond azt hiszi. . Ahogy csak erejéből tellett. Miközben a Fenti Világ felé közeledtek. de még akkor is azt hitték.Megbánod – figyelmeztette a Suttogó. és idehozott erre a Világok kellős . Biztos. sem Maddy társasága nem volt elég jó neki. saját szemével is látta aranycsarnokait és az égen átívelő szivárványhídját. Loki. Az emberek erről persze mit sem tudtak. mert… . – Tehetetlen volt. Ha nem tudnád. időnként Yr jelével keresztezte. ha a gödörben hagytam volna? – morogta Maddy maga elé. kivel van dolgod.Hát persze – sziszegte a Suttogó. hogy Loki mekkora zűrzavart csinált. .De honnét tudta. igyekezett elrejteni a nyomát.Természetesen Asgard romjai – válaszolta élesen a Suttogó. kialudtam az évszázadok hányattatásait. vagy ahogy te ismered. kicsoda ő? Valami mindenható. hogy szinte úgy érezte. kiszolgáltatva kényünknekkedvünknek. Nem beszélve a lány Félszeművel kötött barátságáról. még mindig ő a tábornok. Olyan sokat hallott a citadelláról. ami igaz.Elég már – förmedt rá mérgesen Maddy. hogy manapság nem vagyok önálló közlekedésre képes.Ahhoz a vészmadárhoz akarsz vinni? – kérdezte a Suttogó. öntudatlan. kezdve attól. – Meg kellett volna ölnöd.Hogy pontosan mit? Azt nem tudom. vagy visszament a saját lábnyomába lépkedve. megint parancsokat osztogathat. . – Végre békében voltam. Ha rossz kézbe kerülök. amint Loki dühösen és bosszúszomjasan a nyomában liheg. tekintettel arra. nem pusztán egy darab kő vagyok. hogy valami rosszban sántikált. Az istenek szerelmére. – Nos. és valahányszor meg akart pihenni. majd pedig a Ragnarök után mintegy száz évvel éppen a legvalószínűtlenebb helyen. A Suttogó lehúzta a karját. volt oka neheztelni az Ármányosra.70 Hát még ami a személyiségét illeti: mintha egy rigolyás vénemberrel lett volna dolga. akár fel is robbanhatok. a messzi Világvége Egyetemes Városának katakombáiban okozott jóvátehetetlen galibát.Jobban szeretné. . Maddy egy szót sem szólt.Dölyfös. .Tudta? – kérdezte Maddy. Semmivel sem lehetett a kedvében járni. hogy ott van? A kő dühösen lüktetett. erre mit tett? Felébresztett az a gazember. – Csak bajt hoz ránk. nem állt kézre. mikor befogadták Asgardba. Inkább csendben kerülgette az útjukba kerülő kátyúkat. Maddy ügyet sem vetett rá. hogy az Égi Fellegvár Ragnaröknél elesett.Micsoda? – nevetett a Suttogó. hogy a közelben vagyok. . Igaz. de csak remélhette.Miféle romok között? – vágott közbe Maddy. De az ördög vigye. Tudta persze. gondolta Maddy.Micsoda? Mit mondtál? . amikor egyazon időben esett az eső és sütött a nap. De Kutyacsillag. Ronggyal bekötötted a fejét. tudta. már csak az hiányzott volna. a romok között keresgélt. mint régen. ide figyelj! – csattant fel a Suttogó. Nehéz volt az előrehaladás. rám talált. hogy ezzel sikerül leráznia Lokit. a Suttogó több száz évre elegendő panaszáradattal szórakoztatta a lányt. Nem kelhettek át rajta. hogy különleges időjárási feltételek mellett létrejövő természeti jelenségről van szó. – Hát Odin nem mesélte? A híd túlsó vége a Világvégén volt. és csakis akkor pillanthatták meg. Azt képzeli. Legközelebb egy pohár tejet és rántottát is viszel neki? . . mint egy gránát. csak éppen a fordított varázsrúnájától még gyönge volt. amíg … .Na. . amikor lehetőséged nyílt rá – rótta fel vagy századszor.

Kedvellek. és Maddy kellemesen megrészegült. . minden sarokra fegyveres koboldkülönítményeket állítanék. hogy a te Új Korod még ennél is szánalomra méltóbb.Ide figyelj – ragyogott a kő egyre hevesebben.sietett tiltakozni Maddy. mintha forró. Az elmúlt hét évben féligazságokkal tömött. de megesküdött. lesbe állnék. . Ami téged illet… . ami annál gyalázatosabb. ami ennek ellenére tovább ragyogott. amit mondok.Most már mindegy. a Tábornok a szemét adta nekem. vagy a Vaniroknak a nyomorult irhájáért cserébe. ha azt vesszük.Mondtam. Varázslat. de ez már régi történet. hogy sose akadnak a nyomomra. éspedig drágán.Hallgass! – torkolta le Maddy. bár szavai sokat megerősítettek a Loki által elmondottakból. Yr villás jelét mutatta fel a Suttogó felé. ha … odaadom. ki vagy … . Tudod. és reménykedni. hogy ki vagyok? A Suttogó még fényesebben ragyogott.a Suttogó ismét gúnyosan felnevetett -. így nem volt más választása.71 közepén elhelyezkedő rejtekhelyre. kislány – ragyogott leplezetlen megvetéssel a Suttogó. – Azt hittem. . A felső szintre való felkapaszkodás közben veszedelmesen hosszú ideig szabad préda lesz a sziklalépcsőn. lábnyomaik fényesre súrolták a vörös földet. . ahol hatalmas erővonalak találkoznak. megállt. hogy elenged. .Nem adom a szememet … . Ki akarta egyenesíteni a rúnáját. mint őrt állni mellettem.Hogy érti. és nem hallgathatok. túl erősen tartottak. hogy meg kellene ölnöd – zsörtölődött a Suttogó.Akkor hát mit akar? . A szikrák csábítóan táncoltak. gondolta. Nem akarta a saját bőrét vinni a vásárra. de kudarcot vallott. Most következett a legveszélyesebb szakasz. miért küldött a Félszemű. Amikor pedig már a hangjukat is hallotta. . ahogy kell. hát elmondom neked. Félszemű. A színeik keresztezték az útját. Maddy csendben maradt. és vedd tudomásul. – A helyében elénk kerülnék. Hallgass. Megkötözve képtelen volt kiemelni engem a gödörből. – Mondom. Az erők – az Álomból a Halálból és azon is túlról származók -. és ….Köszönöm szépen – morogta Maddy. – Kedvellek. – És mit kért? A Suttogó megint sziszegett egy sort magában. amelyekkel fogságba ejtett. – Csak éppen … . és ha ez még nem elég ahhoz. -Szó sincs róla – fortyant fel a lány. és gyorsan félreseperte a mámoros érzést. Így volt ez évszázadokon át… . – Vissza akarta kapni az igazi alakját.Miért álltunk meg? – kérdezte a Suttogó. Innentől már nincs hova bújni.Most már elég – szólt rá Maddy. Aztán rúnákkal és ravaszsággal megkötözött. De most hallgass rám. fűszeres sört ivott volna. – Az istenek megfizettek a próféciámért. Bizalmatlan volt a Suttogóval.Értem – felelte Maddy.Csak egy kis bemutatót tartottam – közölte a Suttogó.Mihez kezdenék vele? . mi? Tudhattam volna. az Orákulumot cipelem.Akkor hát mégis mit tegyünk? – csattant fel Maddy. . ezért el akarta adni vagy az AEsireknek. és Maddy most már rúnafény szikráit is látta. és Maddy egyre több jelét tapasztalta a koboldok jelenlétének.Idehallgass. Ragnarök előtt jósoltam ilyen rúnákat. de az Orákulumban … . . hogy bosszút álljak mindenért. Lokiban természetesen nem lehetett megbízni. amit kér. az öreg barátod hazudott neked.Eltévedtél. . amelyek – most csapdába esett szentjánosbogarak – a vulkáni kőzetben sziporkáztak. Közben elérték a felsőbb szinteket. hogy erős a rúnád. Sejtem. és segíteni akarok neked. De Maddy nem ismert más kivezető utat… . – Gondolkozom. Nem kellene ismernie a jövőt? . Tudd.

Folytassa! De a Suttogó színei hirtelen elhalványultak.Mondom. .Csatára kész hadsereget látok.Mondom. ismét kőnek látszott.Háborút akar indítani – folytatta a Suttogó. hogy egyszer s mindenkorra eltörölje a Rendet. aki egyedül áll. ahogy kell. majd a sötétbe nyúlt. A holtak felkelnek Hél csarnokaiból. és nem hallgathatok. . . és nem hallgathatok. . és a Kilenc Világ elvész. ujjait Naudír jelébe fonta.72 Vajon hazudhat-e egy Orákulum? . aranyszemű teremtményt.Mondom. Mit lát még? – Maddy szíve sebesen kalapált.Ez a prófécia? – kérdezte Maddy. Ezrek halnak meg egyetlen szóra. . ahogy kell. ahogy kell. És egy áldozatot. . akit tetőtől talpig páncél takart. – Egy második Csapást. a Suttogó kérlelhetetlen arca mögött fények és színek forogtak. Egy árulót látok a kapunál.Nem lehetne érthetőbben? . . hacsak fel nem ébred a Hét Alvó.Mit jelentsen ez? . Élesen egy igézetet mormolt – Nyd byth nearu -. és kihúzott onnét egy apró alakot: szőrös fülű. rendben. Egy tábornokot. és a Mennydörgőt ki nem szabadítják a Pokolból… . kis kavicscsikorgást a padlón.Rendben. A Névtelen is felkel.Már megint te – hűlt el Maddy. Cukor végül csak nem bírt a kíváncsiságával. Maddy hirtelen lopakodó neszezést hallott a félhomályban. és … .

– És legyen szíves. Bamm-bamm-bamm. elárul minket az urának. kisasszonyka. hogy nincs más választásunk. Az ostoba megölette magát.Dehogynem. . . Mi több.Mi ez. . Mintha bányásznának vagy a földet ásnák. Különben is ismerem ezt a koboldot – folytatta. vajon mennyi idő telt el azóta. mintha ágyútűz ropogna. .Micsoda?! – horkant fel élesen a Suttogó. . ne nekem. . kész.Nagy horderejű próféciát nyilatkoztattam ki – közölte a Suttogó. hogy lejött. ne biztasson folyton arra. úri hölgy vagy – könnyebbült meg Cukor. hogy öljek. – Át akar verni. és sértetlenül ki kell jutnunk a Dombból. –Kémkedtél utánam? . – Ne hallgass arra az undorító kupacra. Menj vissza a Ló Szeméhez.Félszeműnek mondd. – Van fogalmad róla. – Mintha a Ló Szeménél ásnának – felelte. – Kit érdekel? Azt akarod.Tudom – mondta Maddy. légy jó kislány … . én meg csak fekszem itt nyugodtan … .Rendben. Cukor? Cukor csak a vállát vonogatta. A Suttogó felhorkant.73 6 . Ekkor ütötte meg a fülüket a zaj. Amint teheti. . Bamm-bamm-bamm. – Mit áruljak el? – tudakolta. Maddy meglepetten nézett az ujjai között ficánkoló koboldra. Cukor igyekezett a sértett ártatlanság kifejezését magára ölteni.Öld meg! – ismételte a Suttogó. – Ne hagyd megszökni. ami a mennyezetről a lépcsőre potyogott. amit mondok? . és semmit sem hallottam. Az utóbbi időben nagy a zaj az Emberek között. .Mi ez? – kérdezte Maddy.Jaj. hogy beáruljon minket? Cukor óvatosan Maddyre sandított. de soha még egy hangot sem ejtettem el előtte. hogy a sziklafalak beleremegtek.Hallgass. de az nagy kerülő lesz. és a lökéshullámai úgy megrezgették a Domb üregeit. – Na hiszen! Gondolj bele. ha így biztonságosabb. . – Nem ölök meg senkit. Közvetlenül a fejük felett ütemes dobolás hallatszott. A kelleténél így is tovább maradtál idelent. Maddy eltöprengett. mondta hirtelen ötlettől vezérelve asszem elvesztettem az emlékezetemet … semmire sem emlékszem. Cukor pedig az Alagútlakók munkájának vélte. nem megy.Nem áll szándékomban – nyugtatta meg Maddy. . egészen az Alvókig el kell menned … . ne már! – vágott közbe a Suttogó.Öld meg! – sürgette a Suttogó. Visszavezetsz a Fenti Világba. Ezért úgy gondoltam… . Most már a lehulló törmelék kopogását is hallották. Cukor. Nem kerülhetjük ki a Vörös Ló Dombját? .Itt nem hagyhatjuk.Figyelsz te egyáltalán arra. – Semmit sem tudok. legutóbb is mi történt. hogy Kutyacsillag nap mint nap nyúzott.Látom. Öld meg most rögtön. Maddy fülének úgy hangzott.Háát … . szépen mehettek tovább. milyen kiváltságos helyzetben vagy? Négyszáz évet ültem abban az átkozott tűzgödörben úgy. – Talán a te néped ügyködik odafenn. Egy nap? Kettő? – Most azonnal ki kell jutnunk.Baj – vágta rá Suttogó.Csend legyen! – szólt rá Maddy. – Ő volt a vezetőm. . A Suttogó kétségbeesetten sóhajtott fel. Nincs hát miért aggódni.Akkor? Lásd be.

Asszem. kerekek és fémek összecsikordulását… . – Átkozottul nem lesz ínyére. – Hitetlenkedve csengett a hangja: ötszáz év óta az embereknek egyszer sem sikerült akár csak résnyire felnyitniuk a Lenti Világba vezető ajtót. megpróbálnak betörni ide.A kapitány úrnak nem fog tetszeni – mormolta.74 Még hogy biztonságos?. gondolta Cukor.Ajaj – nyögött fel Cukor. . . de most ténylegesen utat törnek a sziklába. . A kalapálást azonban lehetetlen volt figyelmen kívül hagyni. és a koboldok híresen jó hallásával most már más hangokat is ki tudott venni: nagy testű lovak dobogását.Mi az? .

aki felébreszti. és a legendák évről évre sokasodtak. ami lesöpri a tündéket az összes világ színéről. és nem is egyszer. Még a gépek sem jelentettek akkora fenyegetést. becsapták. amelyek a keze ügyébe kerültek. ereklyéket hordozva. és legutóbb a tisztogatásról. hanem kétszer egymás után. hogy elvigye a Suttogót. és sok apró. Tudta jól. Azután megérkezett Maddy. ami nyugtalansággal töltötte el. Hogy éppen most veszítse el a Suttogót? Nem ok nélkül félt az emberektől. az emberek és a Tüzesek közötti ellentét elmélyüléséről. A fejnek mérhetetlen az energiája. Loki ezúttal mégsem tudta leküzdeni a nyugtalanságát. Alkalmas időpontban. hogy a Domb démonok lakhelye. szítja. mint náluk a városok. sok mindenre képes… Természetesen hallotta a történeteket. sok nyelven átkozódott. aki még többet kivett belőle. Az ásógép újdonságnak számított. a polgármester. és ha egyszer-egyszer mégis megindultak. hogy megfordult a varázsrúnája. hogy melléfogott. de ettől még nem vált tehetetlenné. ami így felkorbácsolta az indulataikat. Csakhogy szokás szerint lefoglalta a Suttogó. A Rend és a Névtelen követőinek Igéjéről. Valami történhetett. rendszerint a rossz termés. alkalmas vezetővel. és segédjeik itt írják végtelen könyörgéseiket egyik pergamentekercs után a másikra. több száz férfi és nő vasvillákkal és kapákkal. mi folyik a Fenti Világban. futótűz a természete. és a Domb rejtekében töltött évek során még sosem tapasztalt ilyen nagy és jól szervezett csődületet. zászlókat lengetve. Talán a távollétében a koboldok valami csintalanságot műveltek? Későn bizonygatta magának. Óvatlan és önelégült volt. ezért a legtöbb falubeli. Futótűz a neve. Az emberek néha elégedetlenkedtek. és éppen egy lány! Ami még ennél is rosszabb. A Világvégén – így mesélték – olyan magas katedrálisok állnak. és a Lenti Világban szabadjára is engedte a tüzet. A rúnák által őrzött Domb amúgy is biztosan állt ellen az emberek behatolási kísérleteinek. hagyta. . a vizsgálóbírók itt ülnek törvényt. Lehet. Általában a tündéket hibáztatták mindenért. a fanatizmustól azonban nagyon is tartott. Alábecsülte Maddyt. Itt volt a konsábler. Elsősorban a lelkészt kellett volna szemmel tartania. tüzeli. A Suttogó. folytonos imákkal és csapással szédíti a tömeget. ami még talán megbocsátható lett volna. a marhapestis vagy a kolerajárvány következtében. és persze a lelkész ministránsokkal körülvéve. ritkán maradtak tovább egy-két napnál. és esküdözve. Nem a Dombon tomboló nép űzte ki az erődítményéből. A háromszor is elátkozott játékszer. Loki felsóhajtott. Nat Parsonhoz hasonlóan úgy hitte. Értékes tárgyat zúzott szét. és az évek során Loki minden erejét felemésztette a Suttogó megfékezése. Hatékony kémhálózatot működtetett a Lenti Világban levő erődítményéből. Mindent egybevetve mégiscsak a félelem tartotta távol az embereket a Dombtól. aki fehér lovon ülve hangosan olvasta a Csapások Könyvét. mint egy-egy hegy. és az elmúlt néhány száz évben egyre több hír érkezett a Világvégéről. és olyan nagyok. hogy jobban oda kellett volna figyelnie. bár jelen pillanatban egy fáról nézte a Dombot meg a Ló Szeme körül összeverődött sokaságot. hanem az Orákulum nyomában indult útnak. kisebbnagyobb kölykök csapata. ökrök vontatta ásógépek. de a feje még mindig sajgott. Önmagában mindez nem is lett volna baj. Ez a szörnyű zűrzavar lett az eredménye. hogy most végképp kiirtják a férgesét. a szent háborúról.75 7 A Kis Medve Erdő sarkában járt Loki. Egy jól irányzott cifra bűbáj rendszerint lehűtötte a hitbuzgalmukat.

az vizsgálatnak és tisztogatásnak volt kitéve. ennélfogva nem volt lelkük. de hamarosan beköszönt a hosszú. és Fettlefieldsig. sőt egészen Hindarfellig. évtizedek óta először merészkedett ki a Fenti Világra. . Figyelt és várt. a Járásban is beszéltek a vizsgálóbírák eljöveteléről. De számos kéme figyelmeztette. hogy megmentse az igazakat. hogy a csúcsokról is hírek szállingóznak: nem egyet ő maga terjesztett abban a reményben. és ha – a törvény legyen kegyes! – egy emberi gyermek jött a világra ekképpen megjelölve. gondolta. mert árulónak tekintették. Egyelőre nem volt nyoma színjelnek. a Lenti Világban a Domb több ezer alagútjában könnyen szem elől tévesztheti őket. akik az ősi kő alatt szunnyadnak.Nem! Azt nem merik! . gondolta. hogy Maddy hamarosan felbukkan. Ha az úti céljukat nem ismeri. Vissza kell szereznie. és felégették a tarlót a következő vetés előtt. Egyelőre még melegít a délutáni nap. ha nem tagadta meg hivatalosan addigi viselkedését. a Fenti Világban Maddy és a Suttogó színei mérföldekre ellátszanak majd. akár a jelzőfények. nem sietett. gondolta. tekintetét a párás égre szegezte. De még nem győzték le. mégis megéri kockáztatni. Kósza hírek szálltak a Névtelenről. Egyébként is a veszély első jelére kinyithatja a Dombba vezető bejáratot. Sőt enné sötétebb mesék is szóltak az elfogott és az Ige ereje által megkötözött démonokról. A helyzete sosem volt túl rózsás: az új istenek démonként gyalázták. de biztos volt abban. és a völgyet őrző távoli hágóra a hét hegycsúccsal. valójában az ellenség szolgái és szolgálólányai voltak. hogy ez áll az ő színeire is. Tudta. aki a Csapás Könyve szerint a Világvégén feltámad halottaiból. Ismeri a Vörös Ló Dombjából kivezető összes kijáratot. amelyekből száműzték eredeti lakóikat. és akik bár férfiaknak és nőknek látszottak. és Maddyt is elővigyázatra inti. Vadlibák szálltak az égen. Az Orákulum ezt bizonyára sejti. és másodpercek alatt biztonságos helyre fúrhatja be magát. akiket sikoltozva vonszoltak a vérpadra és a máglyára. Loki éles szeme a völgyet pásztázta a Vörös Ló Dombjától Farnley Tyasig. öntudatlanul is élvezte a napsütést és a kék eget. akkor elvitték és a vizsgálóbírák gyámsága alá helyezték. és a szükség óráján újból eljön. Az Alvók. és az erdőben elfoglalt búvóhelyéről észrevétlenül figyelheti a menekülőket. A Világvégén kötelező volt az Ima. a Kovács Őrhelyéig. Más meséket is regéltek az egykor a régi istenek birtokában levő dombokról és sírhantokról. és nemsokára jeges is lesz. ha eljő a leszámolás ideje. Igaz. de itt. Ébredés! Loki váratlan bizonyossággal kapott az ötleten. ahol egy szénakazal vagy egy tábortűz távoli füstje ködbe vonta a láthatárt. a régiek gyűlölték. hogy ő ez utóbbiak közé tartozik. hatásosan és könyörtelenül elbántak a koboldokkal és más férgekkel. megdermedt. hogy eltereli a figyelmet a hegyek alatti fagyos termekről és a hét halálos lakójukról. az egész nyájat lemészárolták. Szép ősz volt. naponta kétszer tartottak misét. Természetesen mindez nem érintette az álmos Strond völgyét. mielőtt a Tábornokhoz kerül. Mendemondák keringtek az Igéről. és a Nagy Tisztogatásra készülve ismét felszentelték őket. de már csípős volt a levegő. a dolgos betakarítási hónap után csupaszon terültek el a földek. és lesújtson az istenkáromlókra. már az Utakon is suttogtak. De immár a Suttogót is elvesztette – gyarló kézbe került az egyetlen adu. Lokinak nem volt afelől kétsége. a csakis a legmagasabb rangú papokat felruházó hatalomról. sivár tél. és többé senki sem hallott róla. és a tavasz ébredéséig hosszú hónapokat kell majd várni. A Világvégén. ha egy bárány vagy egy borjú rúnajellel született.76 A Világvégén a Rend uralkodott. a vasárnap parlagon maradt. amely nélkül semmit sem tud alkuba bocsátani. és bár sürgette az idő. a rossz vért már csaknem teljesen kiirtották. és aki nem volt hajlandó eljárni. gondolta Loki.

A Tábornok elsősorban nagy taktikus. és nem merné szabadon engedni az Alvókat. Még ha varázslattal zárták is be az ajtót. rájött. Lokinál jobban senki nem ismeri az egérutakat. és nem most akarta elkezdeni. ami valószínűleg egyetlen bűbájosság volt. gondolta Loki. ami úgy futott végig a völgy bőre alatt. Egy erőteljes varázsige visszhangját érezte. zárva maradt. a Vizet. Nem sok ideje maradt. Loki a homlokát ráncolva másodszor is megpróbálkozott. Loki Thurist. ezt jól tudta. és a madarak a hangja hallatán kárálva rebbentek fel a bozótosból. Mostanra már biztos tudomására jutott volna. Csak egy lehetősége maradt. ómenről. hogy Odin ne merészkedjen a föld alá. amiről Loki nem. De Loki meg sem hallotta őket. Loki elvigyorodott. egy görcsös vonaglást. mint ahogy egy öreg kutya reszket.77 Ijedtében hangosan szólalt meg. Egyelőre felesleges riadozni. és felkészült. hogy alaposabban fontolóra vette. De ha a Suttogó a kezébe kerül… A földön távolról érkező remegés futott végig. De semmi sem történt. Az ajtó most sem tárult. mintha soha nem is létezett volna. de a Lenti Világ e szerint tolódott el. Valami új hírről. Az ajtót nemcsak bezárták. még mindig elébe vághat. akkor őt semmi sem óvja meg a haláltól. Loki leült az avarba. A gondolattól kirázta a hideg. amely olyan volt. Hacsak nem tud olyasmiről. ráadásul nehéz terepen kell átvágnia. Semmi. lihegve kapkodta a levegőt. valaminek akkor is történnie kellett volna. gondolta Loki. a nyomában levelek és kéregdarabkák záporoztak az erdei talajra. A remegés. majd Logrt. ha az Alvók felébredtek. biztos az ásógépek. Már csúszott is le a fatörzsön. de most. hogy belépjen a Lenti Világba. Becsületes játszmában sosem lenne esélye. mielőtt kikezdhetetlenül megszilárdítja a tekintélyét. Düh és értetlenség kavargott benne. mintha türelmetlenül belerúgott volna az ajtóba. amit a kémei nem ismertek fel. végül Úrt. de olyan volt. figyelmeztető jelről. bár egy pillanatig mintha mást is érzett volna. akkor… Egy gyors mozdulattal Yr jelét vetette a földre. Ragnarök után Odin már nem hitte. és bezárult minden behatoló előtt. egy kezdetleges erejű rúnát hajított a fölre. Megborzongott. Csak nem! Kell. hogy legyen még idő… Ha az Alvók felébredtek. A jelenlétük visszhangja riasztotta volna a Lenti Világot. se egy sziporka. Nos. milyen támadás válthatott ki ilyen választ. Az ajtó zárva maradt. a Hatalmas Ökröt. leggyorsabban a föld alatt teheti meg az odautat. Hacsak nem szerzi vissza a Suttogót… Loki eszeveszetten törte a fejét. egyedül maradt. Ha Maddy az Alvók felé indult. és minden elvesztegetett . Se egy villanás. az Alvók talán már fel is ébredtek. Megpróbálta kiókumlálni. Teljes varázserejét beleadta a rúnákba. amelynek fel kellett volna nyílnia. Az ásógépeknek tulajdonította őket. És akkor Maddy meg a Suttogó magukra maradnak. Még most sem történt semmi. Teljes erőből ráhajította Bjarkánt. ami kétszer olyan hosszú. ellenségektől körülvéve. akkor legalább gondoskodhat róla. Az ajtó. Ha meg nem. Így a Tábornok kénytelen lesz a föld felett közeledni a hegyekhez. de nem is szokott tisztességesen játszani. hogy parancsolhat az Alvóknak. hogy tévedett. Csak nem vetemednek ilyesmire! Még a Tábornok sem kísérelte meg soha. Kizárták a Lenti Világból. így ha egy kis szerencséje van. Odin talán végre vette a bátorságot… Loki gondolatai vadul kergetőztek.

. Kimondott egy varázsigét. aki cseppet sem madárszerűen csillogó szemével körülnézett. aki igazlátással rendelkezik. azután sebesen elrepült a Hét Alvó felé. Kaen és Raedo jelét mutatta.78 másodperc közelebb hozza egymáshoz Maddyt és Félszeműt. és egy apró. nyugtalan tekintetű fiatalember összezsugorodott. Csak azt nem lett volna képes becsapni. barna ragadozó madárrá alakult. Kénytelen lesz a föld felett a nyomukba eredni. mielőtt szárnyra kapott volna. és ibolyakék színjelét több száz közül is felismerné. majd egyre táguló körben kétszer körülrepülte a Dombot. és erre a heges szájú.

ahol még egy vidéki lelkész is addig elképzelhetetlen tekintélyt. miként vágjon vissza neki. egyszóval feltétlen híveinek tábora. Csak egy esetben kért külső segítséget. hogy elodázza a dolgot. s titkon azt remélte. egyhangú életvitellel.79 8 Nat Parson remekül szórakozott. vagy magához a Rendhez fordulhatott volna – végképp nem. hogy egy hivatalos személy átlovagoljon a Világvégéről. Egyfelől boldogította a a tudat. és attól a naptól fogva csak azt leste. megdicsérte az odaadását. Natnek volt annyi esze. Ez már önmagában véve is eseménynek számított. Ettől függetlenül szemmel tartotta a Smith lányt. Ahelyett. mi több. Még közönséges bűnesetek is ritkán adódtak. Torval természetesen a Járásból származott. hogy egy nap felkérik: vegyen részt a Rendetlenség elleni harcban. Ezeken kívül mélységes mély örömmel töltötte el az is. és Nat megkésett elégedettséggel fogadta a Világvégéről érkező látogatót. ha félnek tőle. míg mellette Adam Scattergood áll egyik kezében füstölővel. Nat szerette. A felesége. valamint a . Életében először tapasztalta meg a Tökéletes Rendet. Ethelberta is osztotta a hitét. Maddy mindössze négyéves volt. hacsak nem akarja magára vonni a Torval püspökhöz hasonlók haragját. Mihelyt visszatért Malbryba. Micsoda szerencse. hogy a világvégi Törvényt a hívei igényeihez kell igazítania. hogy ünnepi öltözékében mindeni őt figyeli. Ha Maddy Smith pár évvel később születik. hogy nagy tettekre született. hogy kigúnyolja szomszédját. érdeklődött a Maddy Smithszel. hogy heteket vagy hónapokat vártak volna. Másfelől ott volt a Világvégéről érkezett látogató. és milyen okosan is tette. a petárdák pedig villogtak és ropogtak. A jelen helyzet komolyabb volt annál. és minden alkalmat megragadott. vakbuzgó rajongóinak. tiszteletet és félelmet parancsol. ami jogos örömmel töltötte el Nat Parson szívét. Mint ahogy azzal is tisztában volt. a másikban egy vastag templomi gyertyával. hogy a bosszantó lány vére nem ússza meg. De Malbry álmos kis falu volt. hogy még nagyobb tekintélyre tegyen szert. És ebbe még Torval püspöknek sem volt beleszólása. hogy az Egyetemes Város fénye elkápráztatta. miközben a gépek dübörögtek. az említett vizsgálóbíró két napon belül elért Malbryba. amiben őt vonta felelősségre és hivatali hatalommal való visszaélésről írt. és az elmúlt tíz évben egyre csak nőtt csodálóinak. nekilátott. hogy a Világvégéről egy vizsgálóbírót küldenek egy ilyen jelentéktelen kis egyházközségbe. Nat Parson mindig is tisztelte a Törvényt. legalábbis Nat szerint. valamint a félszemű házalóval kapcsolatos hírek felől. amikor is egy pepita színű kocát démoni képességeiért kellett elítélnie. és persze a törvények. a fenséges pompa. ahogy fenségesen trónol a fehér lovon. a fáklyák lobogtak. és bár már újszülött korában gyámság alá lehetett volna helyezni. ahol majd ráébred a Hit mindent betöltő erejére. aki szintén csodálattal függesztette rá a tekintetét. de a Világvége végképp felnyitotta a szemét. Tagadhatatlan. amit egy teljhatalmú papság tartott fenn egy olyan világban. A vizsgálóbíró számos bókkal kedveskedett Natnek. ő biztatta Natet. hogy veszélyes és hosszú zarándoklatra induljon a Világvégére. Az apátságok és a katedrálisok. A tiszteletes hangja nemes csengéssel szállt el a Domb fölött. Az eset elkeserítette Nat Parsont. de a külvilági sem. de halálos vétkek – amelyek esetén a püspökhöz. Az egyre gyorsabban terjedő erőszakról és rettegésről szóló baljós prédikációi még többeket állítottak az oldalára. amikor Nat visszatért a Világvégéről. és nemcsak ő. semhogy Torval püspök egyszerűen semmibe vegye. Természetesen mindig is sejtette. akkor az imái talán meghallgatásra találtak volna. de a hágón túl élő Torval püspök levelet írt neki.

Nat Parsont nem rendítette meg a kedvezőtlen fordulat. sem a lány nem került elő. és a rókavadászatban neki is fontos szerep jutott. és Nat beleborzongott a gyönyörűségbe.Semmi nyomuk – mondta a lelkész -. Még akkor is.Sem a férfi. A három másik gép feltartóztathatatlanul dolgozott tovább. . amiről a kis kém. de megtaláljuk őket. Eltelt egy perc. és a gépezet pörögve elszabadult. és a dühével együtt nőtt az elbizakodottsága is. hogy megvizsgálja a fúró állapotát. hogy a Lovat már alig lehetett látni. aztán még egy. hogy időbe telhet. Igen korlátolt képzelőereje ellenére Adam cifra mesékkel tudott előállni. Adam szolgált fontos információkkal. gondolta. A vizsgálóbíró arcán átsuhant ritka mosolyainak egyike. a fúró tett egy fél fordulatot. Testvérem. Az ökrök továbbhaladtak. Két férfi az állatok fejéhez ugrott. Gyorsan hátrafordult. testvérem – jelentette ki. A gépeket vontató állatok patái olyan mély árkokat szántottak a földbe. mint a nap hősének. és savószínű szemével a domboldalt fürkészte. A Dombon négy gép – fából és fémből készült hatalmas csavar – dolgozott. Rövid idő alatt kiheverte a boszorkalánytól elszenvedett megaláztatást. hogy a bejárat még mindig zárva van. erre mérget vehet. Egy másik bemászott a lyukba. ha a földdel kell egyenlővé tennünk a dombot. igaz? – kérdezte a vizsgálóbíró. A vizsgálóbíró előre megmondta. aztán reccs!. mindegyiket két ökör vontatta. A Maddyről szóló története nyomán szinte azonnal izgatott jövés-menés kezdődött. és hangosan bőgtek. a püspök is megérkezett egy vizsgálóbíró társaságában. . A négy fúróvég közelében vörös agyagkoloncok hullottak a levegőből. . Nat Parson igyekezett túlkiabálni a gépek visítását. Adam Scatteergood is pompásan érezte magát. de Adam még így is tisztán látta. – Biztosra veszem.80 Suttogóként ismert tárgy is felkeltette a figyelmét. Az ökrök erőlködtek. Számíthatsz rám. Bamm-bamm-bamm! A fúrógépek ismét kőnek ütköztek.

81 NEGYEDIK KÖNYV Az ige Nem a királyok. Közmondás (19) . hanem a történészek a világ urai.

. Úgy tűnt. maga sem mesél – sóhajtott fel Maddy. . kedvesem – ragyogott önelégülten a Suttogó. .Hél nevére. és érezték a fejük fölötti gránitréteg remegését.Mennyit kell még mennünk? – kérdezte Maddy. és a félhomályban csoszogástól kezdett felkavarodni a gyomra. és nagy kedve lett volna egy gondolatvillámmal áthajítani a koboldot a következő falon.Én tudom – gúnyolódott a Suttogó. bár furcsa csattogásokat továbbra is hallottak. A jellegtelen folyosókon órák óta gyalogoltak. de ezúttal sokkal hangosabb és erősebb volt bármely általa ismert igézetnél. .Nos? .Miért. pedig csak kettőt-hármat mehettek. hogy egészen az Alvókig kell gyalogolnia. mintha több tíz mérföldet tettek volna meg. . mi olyan félelmetes bennük? – vetette fel Maddy. gondolta. Amint kiderült. . – Még sosem jártam olyan messze. . amik. .Honnan is tudhatná? – kérdezte a Suttogó.Nem’tom – morogta rosszkedvűen.Az Ige volt az.gondolom. mint tudjuk. . A semmivel sem összetéveszthető utóremegés. – ez a szerencsétlen csak legendákból és mesékből szerzi az ismereteit. Amint elhagyták a Dombot. lassan elhalkult a gépek dobogása. – Hogy elrontsam a meglepetést? Így azután csoszogtak tovább a savanyú és áporodott szagú folyosón. . Egy varázsige hangja. mi volt ez? – torpant meg Maddy.Mi volt ez? – kérdezte ismét Maddy. A Suttogó felizzott.82 1 A Lenti Világ alagútjainak mélyén Maddyt éhség és fáradtság kínozta. ha idejében megfordulnánk. Cukor morcos lett. Mi is jobban tennénk. és a türelme is fogytán volt.Majd ha fagy – felelte a Suttogó. . a tudatlanoknak kieszelt eszközök az együgyűek hasznára és hiszékenyek butítására.

hogy lezárja a Dombot a behatolók előtt. A vizsgálóbíró egyórányi imádkozással készült fel. – Nézd ezt a jelet. Megint mások szinte szemérmetlen. sem kintről bejutni. nem is sejthette ennek jelentőségét. tiszteletes úr. és a vizsgálóbíró akinek sápadt arca még fénylett a verítéktől. A dombon éledező remegés futott át. A vizsgálóbíró lába előtt egy tizenhat hüvelyk hosszú és mintegy három hüvelyk széles hasadék tátongott. de működés közben még sosem látta. . Mint látják. Néhányan sírtak. ez pedig káprázatosabb és rettenetesebb volt. aki szintén a közelben állt. a Fundamentum megfordított jele -. A démonbucka bejáratát jelzi. Baldr. mint egy ürge kiöntése. Persze ő is hallott róla. gondolta Nat.Több is van – felelte a vizsgálóbíró. Az Ige ugyanis hallhatatlan. hogy a rezgést a domboldalban dolgozó gépek számlájára írta.A törvényre – nyögte ki. . mivel ő is ezt akarta kérdezni de félt. de semmivel sem izgalmasabb. akiknek arca ritkán bukkant fel az emlékei között. akkor. mintha a bugris népség tanulatlanságát helytelenítené. a törvényre! .. Frigg – rég elveszett szerettei. – A többi nyolc még érintetlen.Honnan tudja. Bolond Nan volt az. Még az ökröket sem hagyta közömbösen. hűséges felesége. Nem lehet sem kimenekülni. Eszébe jutott a fia. Micsoda erő.83 2 Nat Parson alig bírt uralkodni magán. . bár Nat. a Dombot lezárták.Miért? – kérdezte Adam. Mélyre ássa magát. mások elhunyt szeretteik hangját hallották. végül kinyújtotta a kezét. hogy tudatlannak hiszik. csaknem hátborzongató eksztázist éreztek. a hámot rángatva bőgtek. . hogy a . A falubeliek is érezték. ami kicsit fárasztó. Nat örömére. Nat úgy vélte. Addigra már az egész Domb remegett. – Az ellenség elsősorban azzal védekezik. aki nyíltan mer beszélni a tündékről a vizsgálóbíró előtt. És amikor végül kinyitjuk ezt a lyukat – mosolyodott el fagyosan a vizsgálóbíró -. Félszeműt éppen merengés közben érte. de Maddy és a Suttogó előkerítése annyira lefoglalta. és látszólag ok nélkül nevetgéltek. néha érdemes földdel betömni a kisebb kotorékokat. ezt a rúnát. a hideg futkosott a hátukon. és megszólalt. Láthatóan jól szórakozott. de a visszafordítás a legfontosabb. Még nyolc ilyen zárat kell feltörnöm. A mély dübörgés szinte magába szívta Natet. kiássuk őket! . . hogy nincs más bejárat is a Dombba? – tudakolta Dorian Scattergood. Jó Népet? – kérdezte a háta mögül egy hang. De mint a vadászok is tudják. akit az egész hidegen hagyott. A vizsgálóbíró türelmetlenül felsóhajtott. A formája kicsit ismerős volt – Yr.Úgy érti. amikor megérzi a héját. Aztán mennydörgéshez hasonló reccsenés hallatszott. amitől Nan haja égnek állt. aki régen belehalt egy fagyöngytüskébe. Azután a többiekhez hasonlóan csak a szemét meresztette. talán az egyetlen. égnem állt tőle a hajuk. Loki és érezte a Kis Medve Erdőben. mint amiben valaha is része lehetett. Szavait senki sem hallotta.Feltörtem a kilenc zár közül az elsőt – jelentette ki színtelen hangon a vizsgálóbíró. mielőtt a legnagyobb kotorék szájához csapdát állítanánk. miközben a gépek tovább fúrták a domboldalt. aki nem ismerte a Régi Írást. hogy éreztek valamit. mint az ürge. bár a hangja gúnyosan csengett. hogy a gépek bejuthassanak. bár később mind azt állították. A vizsgálóbíró volt az egyetlen. mintha egy hétköznapi eljárásról lenne szó. hogy egyszerűen unja.

A Tűz Gyermekei nem gyermekek – sóhajtott fel a bíró. de Nat azt is észrevette.De azért a gyerekeket csak nem irtják ki – erősködött Nan.Na. . és mi egytől egyig kiirtjuk őket. akik kicsit nyugtalannak tűntek. . de igazi gyerekeket minek tisztogatni. hogy egy kicsit vad… . nem tévesztette össze a kettőt. hogy Bolond Nan nem csatlakozott a többiekhez. . – Kicsit kidüllesztette a mellkasát. – Mi jó származhat ebből a gonosz helyből? Ezek itt lent mind Tüzesek. ilyen megtiszteltetésben csak a legfontosabb. a Jó Népet még csak-csak értem. ami természetesen irtózat tárgya volt. asszonyom – közölte a vizsgálóbíró. – A koboldokat. a Tűz Gyermekei. Érthető. A vizsgálóbíróéhoz hasonló hatalom és erő még a Világvégén is ritkaságszámba ment. de hát csak nem … . – Ez már a Törvény és a Rend elbírálása alá esik. és lehet. . nem igaz? . amíg csak a Rend nem uralkodik mindenek felett. gondolta. Torval püspök sem helyeselt volna ekkora hatalmat. legszentéletűbb főpapokat részesítették. és akadtak mások is.Helyes – Bolond Nan megkönnyebbültnek látszott.Nyugodtan nevezze őket a nevükön. Nat Parson azonban.Ezt majd a Rend dönti el. Miss Fey – fojtotta bele a szót Nat. .Mert cseppnyi kora óta ismerem Maddy Smitht. asszonyom – felelte fagyosan a bíró. hiszen egy Torvalhoz hasonló aggastyán szemében az ilyesmi veszedelmesen közel állt a varázslathoz. aki utazásai révén némileg világlátott embernek számított. – Ezt nem maga dönti el. és a Világot örökre meg nem tisztítjuk tőlük.Kérem.84 . A gyülekezeten helyeslő mormolás futott végig.

hanem a történészek a világ urai. ami az orvostudománnyal foglalkozott. és lesütött pillái alól figyelte a lelkészt. hogy legutoljára. amivel jogosan állíthatja hivatalos vizsgálat elé Jed Smith éles eszű lányát. és bár többször is megpróbálta feltörni. bár Félszemű némelyikből mesélt Maddynek. Maddy onnan értesült minderről. ami megjósolta a végső tisztogatást. de Maddy sosem fogta fel igazán. Maddy persze gonoszul elutasította. Ezután természetesen nem erősködhetett tovább. – Hát létezik? .Vizsgálóbírók? – mormolta hitetlenkedve. az Igék Könyvbe. a Koholmányok Könyve. és még ők is a Csapás. amelyen a Régi Korok történetéről volt szó. ezeket Nat Parson ezüstkapoccsal fogta össze. Nat Parson megkérte. Természetesen a Világvégén kellett a Rendnek megszületnie. máskülönben hogy győzték volna le az AEsireket? Maddy sosem olvasta a Jó Könyvet. Vezeklések. az Apokalipszis Könyve. Felismerte. Az aranykapocshoz nem volt kulcsa. Törvények. ijesztően ragyogni kezdett. Félszemű gyakran idézte ezt a mondást. hogy nem tapasztal-e olyasmit. amelyben leleplezte a rossz vért. egyszer sem járt sikerrel. amit a Smith lány a templomajtóra írt). hogy ne kérdőjelezze meg a döntésüket. és az egyházközség érdekében bele kellene kukkantania a Könyvbe. Meditációk és Kötelességek úgynevezett „nyitott” fejezeteit forgathatták. és bár csalódott volt. és perzselően felforrósodott. Maddy persze nem lopta be magát Nat szívébe. hogy a felettesei ennyire nem bíznak meg benne. és a Suttogóra meredt. és ez volt a Könyv egyetlen olyan fejezete. De a Zárt Fejezetek többségével ellentétben az Igék Könyvét aranykapoccsal zárták le. amelyben felsorolták az összes megengedhető varázsigét (vagy dicsőítő éneket. ahogy a Rend nevezte őket). . amibe még a lelkész sem nyerhetett betekintést. A vizsgálóbírók Rendje ötszáz éve alakult. Tény. a Rendnek ellentmondó szokásokat és általánosságban a női nem gyönge intellektusát. a Világvége nagy Egyetemének Irattára szerint. – Csak egy vizsgálób… Elharapta a szót. sosem tartottak prédikációt. volt annyi sütnivalója.Hogyne létezne – morgott a Suttogó.Az Ige? – csodálkozott el Maddy. és a legfontosabb. .85 3 . Egy hete sem volt. amikor a bőrösök árjával próbálta meg felfeszíteni a zárat. Ott volt például a Gyógyszerészek Könyve. ahogy nevezték őket. – Mit gondolsz. bár Nat Parson vasárnapi prédikációiból jól ismerte a Csapást és a Vezeklést. és árgus szemmel figyelte. – A lelkész behívta a vizsgálóbírókat? Nem a királyok.De a lelkésznek nincs bortokában az Ige – morfondírozott Maddy. milyen nagy igazság rejlik benne. hogy amikor tízéves volt. sőt Nat ellenszenve e perctől fogva vált gyűlöletté. lányok nem nyúlhatnak a Jó Könyvhöz! – jegyezte meg szerényen. így az Igék Könyve zárva maradt. A Zárt Fejezetekből. Csak Nat és egy maroknyi segédje olvashatta. így Nat többé nem babrálta. hogy távolítsa el a zárat. ha eljön a tisztogatás ideje. mondván hogy elvesztette a kulcsot. hogy ezt maga Nat mondta egy prédikáció során. és amelyeket csak a legnagyobb hatalom birtokosai használhatnak majd. hiszen mindig is ez volt a . ha elvarázsolt zárral találkozott (valójában nem sokban különbözött a varázsrúnától. – Azt hittem. és egy vékony láncra lógatva hordta a nyakában. A Könyv néhány fejezete azonban zárva maradt.

és kezdték azt hinni. A Jó Könyv jelentette munkásságuk legjavát. hogy egy malbryi polgár szándékosan hívja fel marára a vizsgálóbírók figyelmét. akik a Csapás egyedüli krónikásainak nevezték ki magukat.. Történelmet írtak. Cukor eltűnődött. hogy egyenesbe hozza-e a dolgokat. a veszélyes könyveket elrejtették. bár érezhetően hidegebb is lett. . hogy megkapják az Ige Könyvének kulcsát. amikor össze kell szednie maradék merészségét. és e pillanatban az amúgy is végsőkig próbára tett bátorsága csődöt mondott. és a Rend hatálya alá tartozott a rendőrség és a hadsereg is. Mindenki hallott történeteket segédekről. kisasszonyka – suttogta halkan. vagy mert macskát tartottak. és titokban. bár tizenhárom éves koruktól diákokat is maguk közé fogadtak. akik tisztogatás áldozatául estek. és vigyáztak. hányat veressen. . professzorok. a nagyvilágra is kiterjesztették. – Napvilág! – derült fel az arca. Na nem a királyoknak vagy a harcosoknak. A Világvége persze hozzászokott ehhez. bár volt bennük mindkettőből. Az évek multával egyre hatalmasabbak lettek. Fáradhatatlanul kapaszkodtak fel a szamárlétrán abban a reményben. és vizsgálataik csupán írásos dolgozatokból álltak. és megtagadták a családjukat – voltak a legbuzgóbbak. a világ tudásának. de a Rend írta elő. . és így az emberek lassan elfelejtették. és befolyása is fokozatosan nőtt. valamint a parancsolatok felsorolása. és minden kobold életében eljön az a pillanat. És így vette kezdetét a Rend. nem beszélve a Szent Sír katedrálisáról. Két órával később végre kiszélesedett a folyosó. Nem papok és nem is tudósok alkották. hogy egykor szabadon hozzáférhettek a könyvekhez és a tudáshoz. aki egyre idegesebb lett. A Dombot átjáró savanykás pinceszag már egyáltalán nem zavarta Maddyt. és a csillámmal pettyezett falon halvány fény csillant. hogy mindig is így éltek. Ellenőrzésük alatt tartották az oktatást. amellyel biztosították hogy a jövőben is a Rend győzedelmeskedjék. és ezek a segédek – akik lemondtak a nevükről. akadémikusok és teológusok kis csoportjának. mert nem járt Imára. hogy csak a papság és a Rend tagjainak kiváltsága legyen a betűvetés. A király képe volt a pénzérméken. a levegő édesebb volt. – Most már nincs messze. de buzgón továbbadták a hatalmukat. Valójában most. aztán vállat vont. hogy egy nap érdemesnek találják őket arra. mert feldíszítettek egy kívánságot teljesítő kutat. hogy kereket oldjon. a király otthona. de több izgalmat már nem viselt el. hatalmukban állt bárkitől elvenni a földjét. A szóbeszéd szerint az Irattár boltozatos pincéiben volt egy több mint tízezer kötetes könyvtár – verseskötetekkel. de ha bárki is felvetette volna Maddy Smithnek. következtetéseket vontak le. A Csapás és az azt követő sötét idők után azonban az Egyetem a Rend jelképe maradt. hanem az Irattárnak és a történészek. a Rend irányította a Tanácsházat. még a Tanácsház is itt volt. Jobbára a papság soraiból. bölcsességének és orvoslásának katalógusa. és folyton új tagokat toboroztak. Közeledünk az Alvókhoz – jegyezte meg.Az Alvók. kisasszonyka! – válaszolta Cukor.Úgy ám. A pénzügyi főváros. vagy öregasszonyokról. Az „Egyetem”-ből „Egyetemes Város” lett. hogy belegondolt. akik beárulták az apjukat a Rendnek.86 központ. tudományának. Halványan foszforeszkáló messzi tűzfényt látott. Eleinte a vizsgálóbírók az Egyetem tisztviselői voltak. innen egyedül is megtalálod … De Maddy szeme hirtelen megakadt valamin. majd a Csapást követő első évszázadban hatalmukat messze az Egyetemen túlra. és meggondolta magát. A Rend azóta csak nőttön-nőtt. magiszterek és a felső vezetés férhetett hozzá. ahogy a végcéljukhoz közelítettek. Hihetetlen volt a gazdagságuk. Maddy egy szavát sem hitte volna. Sokat kibírt. tudományos és történelmi művekkel és komor memoárokkal . amelyekhez csak a tudósok. ha megszegte a Törvényt. mint korábban.

négy sarkán vékony oszlopokkal. aki eddig úgy vélte. Valami ilyesmit képzelt el. gondolta. mint egy késő nyári hajnalpír. és kristályosan dermedtek meg a feje felett. A sugárzó kék jég hátborzongató nagyságát. amikor a jég mélyére ágyazódva észrevett valamit… Egy arcot. ezüstös fény volt. hogy a Domb alatt töltött idő során hozzászokott már a csodákhoz. Pókhálónál nem vastagabb finom hálókat látott. Alig kapott levegőt. Lokié még inkább. Fagyos. amelyek keresztül-kasul szelték a levegőt.87 Cukroszsák a nyakába szedte a lábát. Maddy pedig a fény felé futott. A ragyogásuk láttán elállt a lélegzete. Maddy észrevette. hogy színjelekből tevődik össze. a mennyezetet ezernyi elképesztő örvénnyel és legyezőformával ívelő boltozatát. gondolta Maddy. amelyeknek dermedt párából volt a levelük. izgatottabb volt annál. Egy barlangba ért. és úgy világított. A mennyezet egy ponton nyitva volt. A barlang mintha a végtelenbe tartott volna – eleinte mindenesetre így tűnt -. de csupán gyertyák a napsütésben. amik Maddy szájából gomolyogtak elő a hidegben. Maddy hallott már a Világvége nagy katedrálisairól. mint a csillagok lepárolt ragyogása. Minden lépésnél újabb csodák tárultak elé. Maddy sokáig bámult. több ezer színnyomból. a fény pedig csapdába esett az ősi jégben. és megvilágította a kis párafelhőket. a tornyaik üvegből vannak. Ha eldobnék egy követ. és Maddy. forogva a levegőben. Maddy közelebbről is szemügyre vette. majd kitágult. Ahogy hozzászokott a szeme. vagy ha csak felemelném a hangomat … De az irdatlan csarnokot megtöltő csodák nem értek véget a jégcsapoknál. Durva szegélyű kék jégtömb volt. mint egy-egy város. . Istenek. tölcsér formájú lett. most hosszan felsóhajtott az ámulattól. a falakból smaragdok és zafírok nőttek ki. az ember számára felfoghatatlan magasságot pajtaajtó szélességben üvegoszlopok tartották. üvegvirágokat. és megborzongott. De a hely lenyűgöző mérete még így is elvette a szavát. Azután meglátott maga előtt valamit. és a márványnál simább padló többholdnyi területén akár egymillió királykisasszony is táncolhatott volna… Hát még a fény! Tisztán. semhogy felfigyeljen Cukor szökésére vagy a fény valódi természetére. ami egy pillanatra felülmúlta az addig látottakat. majd felkiáltott. Félszemű jele sziporkázó. Maddy még soha életében nem látott ennyi színjelet. Tejszerűen érintette a folyosó falát. Tágra nyílt szemmel elámulva ment beljebb a barlangba. A folyosó kiszélesedett. A boltívek réseiből jégcsapok hullottak több száz lábnyit bukdácsolva. most már tisztán látta. gondolkozni is alig bírt a csodálattól. Hihetetlen méretű csarnokban állt. hidegen és könyörtelenül sütött. és az ég sötét foltján egy vékony holdsarlódarabka rajzolódott ki. szinte levegőt sem kapott. amelyek akkorák. Elenyészőnek tűnt.

Még a legkedvezőbb körülmények között sem vidám hírek. A Dombon tábortűz égett. Talán a mozgásából vagy röpte gyorsaságából. végül saját rúnája Raedo fordítva. Majdnem egész éjjel gyalogolnia kell. de Loki jelenléte a Fenti Világban olyan nyugtalanító volt. miért hagyná el a támaszpontját? És mind közül miért éppen az Alvók felé repülne? Félszemű elhagyta a mezőt. mint aki ragadozó madarat érez a közelben. Lokinak egy órájába sem kerül. és Maddy még mindig a Lenti Világban tévelyeg. Loki. Különben is. A régi időkben Odin persze egyetlen gondolatrúnával földre rántotta volna a madarat. mit keres itt? Mind közül leginkább Lokinak kellene tudnia. Az első Ós volt. aki gyorsan és alacsonyan szállt a mezők felett. hogy meg se próbálja. és Loki nem ijedős fajta. A régebben gyerekjátékként kezelt rúnák most akkora erőfeszítésbe kerültek. Márpedig itt volt. és a Kis Medve Erdő mentén haladva nézett a távolodó sólyom után. a Suttogó ismeretlen kezekben van. hogy a Rend vizsgálóbírája a Vörös Ló Dombján tartózkodik. az Aesir megfordítva és Hagall-lal. Összeseperte a rúnaköveket. Tehát az áruló ételben maradt! Nemigen lepte meg. Elővette a rúnaköveit. mint látta.88 4 A Kis Medve Erődtől nyugatra elterülő mezőkön Félszemű Odin a madarak röptét figyelte. Egy sólyom. de amit olyan ismerősnek talált. és Félszemű hosszú árnyékot kergetett maga előtt. Ekkor rontottak rá a fegyveresek. akkor a jóslat a sors csúfolódásának tűnt. Egyetlen vizsgálóbíró sem füstölheti ki az Ármányost az erődítményéből. hiszen Loki még a legkilátástalanabb helyzetekből is könnyen kilábalt. micsoda vakmerőség a Fenti Világban színeit mutogatni. Malbry lakói ünnepeltek. Ma már volt annyi esze. hogy elhagyja a Dombot? A vizsgálóbíró és a fúrógépek? Biztosan nem. a Pusztítóval keresztezve. A sólyom úgy repült. Félszemű tehát bottal a kezében nekivágott a hegyekre vezető hosszú kapaszkodónak. bár bőven akadt zsákmány. De Hél nevére. Odin inkább érezte. Nincs mit tenni. de milyen? Ez nem madár. És ha hozzávesszük. a Kötővel. a nap sugarai laposan világították meg a csíkozott mezőt. Naurdírral. és felállt. Különösen egy barna kis héjáét. Nem vadászik. amelyeket a lemenő nap elhomályosított. és egy sólymot csak egy sas teríthet le. és a Káosz harmóniái a vérében voltak. gondolta. jóllehet a hegyektől ilyen messze nem voltak sasok. gondolta. vele szemben Isa és Kaen. Loki ismét a Fenti Világban jár. és az útszélen sebesen sorsot vetett. vagy az égre kanyarított színeiből következtetett. . A Halál rúnája. Nem szívesen hagyta el a Vörös Ló Dombját. De Loki a Káosz gyermeke volt. A nyugatra vezető úton egy lélek sem járt. Ha jól sejti. Mi késztethette. ha időben és észrevétlenül akarja elérni az Alvókat. és a sólyom kedvenc alakjai közé tartozott. fényes nappal és nagy sietségében még a nyomait sem próbálta eltüntetni. Félszemű megállt egy kis időre. az Alvilág rúnájával keresztezve. mint a sajátját. ahol Maddy biztos keresni fogja. amit nem engedhetett meg magának. hogy nem hagyhatta figyelmen kívül.

ami szándékaikról árulkodott volna. Félszemű meglepően gyorsan mozdult. és botjaikkal úgy vették körül. majd kialudt a kezében. és bár tiszta ütés volt. . aki igen ravaszul a vak szeme látóterébe óvakodott. A különítmény tagjai kicsit hátrébb is húzódtak. Matt Law-t találta gyomron. gondolatkardnak kicsit rövid. akár tetszik.89 Tudhatta volna. Félszemű tekintete egy kicsit elkalandozott. a konstábler.Nem akarunk verekedni – jelentette ki Matt Law. hogy a Törvény őreként mi a kötelessége. így az arcuk. kezdett magához térni. akit a külvilági csapása az imént leterített. és a falubeli társai előtt nagyon is tudatában volt. Félszeműnek mégis átfutott a fején: Megölted. M9közben lefoglalták a Lokival és az Alvókkal kapcsolatos gondolatai. . Dulakodás kezdődött. komoly képű alak. de nem puhány. A következő pillanatban mind rávetették magukat. Matt közvetlenül előtte állt. Legyező alakban. de élesebb. – Ha nem tudná. amit csak a puszta akaratereje tartott a kezében. szörnyű erővel találta el a jobb karját. mint egy damaszkuszi penge. és közben egymásra pislogtak. de még így is érezte. hogy támadóit megfutamítsa. Volt idő. én inkább folytatnám az utam – felelte. Egy ütéstől hétrét görnyedt. A gondolatkard nem ejtett csúnya sebet az arcán. és az ujjhegyén Tyr egy fénypenge képében jelent meg. és minden… Félszemű Mattet figyelte. Ha az ütés Félszemű fejét érte volna. és a külvilági a kezében Tyrrel olyan ügyesen vagdalkozott. mire Daniel Hetherset. Lokival ellentétben Félszemű mindig is jól értett a kardforgatáshoz. . a harc ott és akkor véget ér. amikor ennyi is elég lett volna. Egy pár pillanattal később a fák közül kilenc. és a különítmény nyolc tagja még csak nem is lassított. és a szavamat adom. Matt rendre próbálta inteni a társait. Matt azonban állta a sarat. botokkal felfegyverkezett ember rontott neki. hogy körbevették. Nat egyik segédje az arcához kapott és elvágódott. iszonyatos ütés nyomán el nem borította a sötétség. De Jan túl izgatott volt. hogy nem esik bántódása. mintha egy valódi kardot szorongatott volna. Az ujjai közül úgy pattant elő Tyr. amekkorát csak bírt. mielőtt Tyr pislákolni kezdett. A mezőt keretező kis erdő tökéletes búvóhely volt. de lassan talpra kászálódott. és a férfi. fegyverek csapkodtak. te bolond!. túlerőben vagyunk.Velünk jön. bár vérzett. Kövér volt. a Harcos. – Ha nem bánják az urak.Látom – felelte Félszemű halkan. Jannak a bordái közé csapott. A fejét ért másik ütéstől elvágódott. felemelt bottal körülvették. . aki termetes lévén nem volt egy futóbajnok. . és elvakította a lemenő nap. Jan ismét felé suhintott. Félszemű újabb ütéssel folytatta. míg az ellencsapás.Adja meg magát. akinek az arca fénylett a rettegéstől. így az ütése félresiklott. hogy igazságos elbánásban lesz része – biztatta Matt. mint cséplők a búzatáblát. gondolta magában később. fel sem tűnt neki. most a botjával akkorát csapott Félszemű fejére. Félszeműnek már csak egy röpke gondolatra maradt ereje: Ez a hála. és közben észre sem vette azt a férfit. hogy segítettem az Embereken. aki a látókörén kívülre lopakodott. akár nem – jelentette ki. Dan Hetherset. mint egy acél hajítódárda. A szavamat adom. Félszemű mosolyától a Rend őreinek hátán végigfutott a hideg. árnyékba került. hogy gyengül a varázsereje. és nem egy varázsigét. És ahogy a többi kíméletlen ütés záporozott rá. és az egyensúlyából kibillentett idegen a többi fegyveres közé zuhant. mielőtt a tarkójára mért utolsó. Félszeműt a vállán érte a találat. de most máshogy álltak a dolgok. amivel leteríthette volna Jant. egy nagydarab. A többiek a napnak háttal álltak.

A pásztorkunyhóból lopott bőrök és rongyok talán megvédték volna az alacsonyabban fekvő lejtőkön. Akár fel is írhatta volna a hegyoldalra: ITT VAN LOKI. hogy vakon repüljön az Alvókig. de azonnal el is vetette ezt az ötletet. már mindene sajgott a hidegtől. mint remélte. és megpihent. Lassan és óvatosan mászott. de ami a legrosszabb. és így megkímélné magát a hosszú. de a gleccser gyilkos hidegében cseppet sem segítettek. A feje fölött az Alvók jegesen. hiszen az elmúlt ötszáz év alatt megtanulta.90 5 Időközben Loki sem találta a feladatát olyan egyszerűnek. sarlója a fagyott csúcsok felett ragyogott. és ha sokáig áll itt. míg alatta omladék és csupasz sziklák. A bejárat talán kétszáz lábnyira lehetett a feje fölött: hóval borított mély. időnként kis felhők suhantak át előtte. A madáralak felöltése több varázserejét emésztette fel. kimerítő mászástól. és elrepült a legközelebbi pásztorkunyhóig. fenyegetően tornyosultak. amit a Vörös Ló Dombjánál hagyott. viszont meleg volt. bizonyára nem tenné meg még egyszer ezt az utat. és remélte. Elfáradt. se élelmet. A rettenetes hideg máris elővette. végez vele. hogy átmelegítse. Az égen emelkedőben volt a fogyó hold. hogy sólyom alakjában sebezhetőbb. A bőröknek kecskeszaga volt. Itt visszanyerte eredeti alakját. Igaz. Elhagyatott viskó volt. és a helyekben felgyulladó tűzzel biztos magára vonja azok figyelmét. kövek és évezredes jég gyászos folyamának bizonyult. és mire a hegyekhez ért. de odabent talált pár rongyot. még ruhát sem. Loki felállt. az arca felsebesedett. és felnézett az Alvókra. és a karmai is hasznavehetetlenek. hogy a biztonságot minden másnál többre értékelje. Loki egy sziklakiszögellésre szállt le. Az örök hó határa fölött nincs mivel tüzet rakni. és Loki kábultan botorkált a jegesre fagyott havon. besötétedett. Miután felöltözött. akikkel nem akar találkozni. hogy a testén kívül nem vihet mást magával. ami a szélesen szétterülő görgeteg fölé magasodott. A hegyek lábánál keskeny ösvények keresztezték egymást a satnya bozótosban. Felkelt a hold. amikor találkozott a macskával. és felkínálja magát ellenségeinek. hiszen a csupasz sziklán ki van téve a figyelmes tekinteteknek. úgy tünedeztek az emberi élet jelei is. se fegyvert. Bőrökre is akadt. Sok éve nem merészkedett az Alvók közelébe. hogy tüzes alakját vegye fel. De azt is tudta. Megfordult a fejében. nekiindult a hegyoldalnak. Loki eljutott az örök hó birodalmába. ami közelről keményre tömörödött hó. de még így is rettenetesen fájt. mert egy madár nem mondhat ki varázsigéket. de ha lenne más választása. és aligha helyettesítették a csizmát. Már csaknem egy órája kapaszkodott felfelé. ezüstbe vonva a látóhatárt. Az alakváltoztatás óriási hátránya. ha varázsrúnát kell villantania. A csillagfényben a hegyoldal kopárnak és jellegtelennek tetszett. mint várta. bőrökbe bugyolált lába már rég érzéketlenné vált. jelen pillanatban ez is megtette. amiket a lábára tekert. A kezét a hóna alá dugta. keskeny hasadék. Régebben néhány kecskepásztorkunyhó is épült errefelé. Egyszer már átkelt rajta. Reszketve állt a kiszögellésen. de ahogy egyre csupaszabb lett a táj. és élesen kirajzolt a hóra minden sziklát és nyúlványt. Ezért aztán újból felöltötte madáralakját. fel is repülhetne a hasadékhoz. Igyekeznie kell. Loki nem repesett azért. ami durva kidolgozású. de talált egy báránybőr kabátot. és színei mérföldekre ellátszanak. hogy ez többé-kevésbé megvédi majd a hidegtől. és gyorsan átgondolta a helyzetét. s közben maradék erejével úgy-ahogy igyekezett eltüntetni a nyomait. A lába egy távolról fodros fehérnek tetsző gleccser szélét taposta. .

Pihenésre volt szüksége. hogy megfordítsa. de érezte. és végül tehetetlen marad. és az utolsó varázsigéken kívül semmije sem maradt. mennyi kárt tett benne a macska karma. Ember létére meglepően gyorsan. A macska ugrásra készen visított. tüzes zöld szemét a másik sárga szemébe mélyesztve. Megpróbált felállni. van esélye. a bordái közé mélyedő karmokról tudomást se véve felegyenesedett. karma puha fészekbe ágyazott acél volt bozontos tappancsában. és Loki kiszabadulhatott. Mintha tüzes tűkkel szurkálnák. és ami még ennél is fontosabb. A hidegtől elgémberedve nehezen tudta megítélni. Lejjebb. gyorsabban emészti fel a varázserejét. és a meleget egy kis almányi csillogó gömbbe zárta. Meglazult az állkapcsa szorítása. hogy felöltse-e tüzes alakját. amit Loki szorongatott. vajon nem fegyver-e. Mindent összevetve úgy vélte. de a hideg már túlságosan csontig hatoló volt ehhez is. aki tehetetlenül térdelt a hóban. Már héjává sem válhatott: az ereje elfogyott. Ha felveszi tüzes alakját. Loki is tisztában volt ezzel. A macska még közelebb settenkedett. ami kirajzolódott a homályba vesző havon. halványabban ugyan. A macska még életében nem támadott meg embert. Loki nem vette észre az állatot. majd szántszándékkal teljes erőből hanyatt vetette magát a havon. de alig adott meleget. vagy a tűzgömb ragyogása. mindenesetre megjelent. Cselekednie kellett. és felborzolta a szőrét. ha csak megrezzen. Ha ilyesmire szánta volna el magát. amelyben Sól világított. így most guggoló helyzetbe került. hogy meleg patak folyik a hátán. de fagyott ujja ügyetlenül mozgott. gondolta a macska. és valószínűleg egyetlen harapással végez is vele. és érezte. hogy az ember ereje hamarosan kimerül. hogy bármelyik pillanatban összeeshet. és szembenézett az emberrel. ugyanakkor a varázsereje utolsó morzsáit összegyűjtve a vicsorgó állathoz vágta Sól immár fehéren izzó zsarátnokát. Kinyújtotta a kezét. fogát kivicsorítva nézte a macskát. Loki támadott előbb. hogy birkózni kezdett volna támadójával. Már vagy tucatszor esett el. bizonyára messze elkerülte volna Lokit. de lassan a lábába is visszatér az élet. De fent a gleccseren ritkán talált elejtenivalót. és ekkor döbbent rá. de még volt némi fénye. és ahelyett. Végül már nem is tudott felállni. Közelebb húzta magához. de most megérezte. Loki gyorsan cselekedett. biztos. de lassú és fáradt. ahol bőven akadt zsákmány. hogy rávesse magát. Tompa eszével azon tűnődött.91 Még egyszer fontolóra vette. és megragadta a tarkóbőrénél. hogy nemcsak a kezébe. és nagy volt: ötször nagyobb egy átlagos vadmacskánál. és tovább káromkodott. Ezúttal sikerült jobban összpontosítania. Lehet. A szeme sárgán és éhesen villogott. Loki alig észrevehetően a térdéről áthelyezte a testsúlyát a talpára. hogy nagy. A macska egy pillanatra elkábult. akár a hegy kövei. a földön fekszik tehetetlenül. . de újra megpróbálta. készen arra. és továbbra is kinyújtotta a Nap-rúnát. de átkozódva ismét térdre esett. ahogy apránként visszatér az élet elgémberedett tagjaiba. A macska vérfagyasztóan dühös és csalódott üvöltést hallatott. A macska akár órákon át is képes volt fajtársa akaratának szembeszegülni. éspedig gyorsan. a bundája barna csíkos. Loki átkozódott. és tudta. Nagy erőfeszítéssel talpra ugrott. A macska egyre közelebb osont. De visszatért a fájdalom is: Loki felsikoltott. miközben Sól késsel hasogatta ujjait. ami sérülést okoz. Talán a kiáltása riasztotta fel a macskát. és az arca eltorzult a fájdalomtól. A rúna felragyogott ugyan. Loki érezte. és minden alkalommal egyre nehezebben tápászkodott fel. és térdre ereszkedve. Ő azonban Loki hátára ugrott. Azonnal ellökte magát az állattól. hogy a férfi arcának ugrik. Pillantásával nem engedte el a macskáét. mintha égi adomány lett volna. És melegre. hogy nem maradt más választása… Sólt villantotta fel. és gyanakvóan nézte a tűzgömböt. Az ember.

a háta meggörbült. és hallotta dacos kiáltásait. hogy a sebesült férfinak lanyhuljon az ébersége. és amikor Loki ismét nekiindult az emelkedőnek. Figyelt hát. érzéketlenül dőlt el a holdfényes hóban. És várta. nem sokkal odébb letelepedet. . Érezte a vér szagát.92 A macska elmenekült. hogy a zsákmánya megsebesült. Itt várt. keservesen ismét mászni kezdett. ahogy az ember egyre erőtlenebbül tántorgott. Loki látta. mozdulatlanul. a macska is követte. végül elesett. ahogy a gleccser széltében sötét csíkként rohan. tudta. de apránként egyre közelebb óvakodott. fejjel előre. Kellő távolságot tartott. és lassan. De az állat nem ment túl messzire. ahol a gleccser egy sziklacsoporttal találkozott.

Félszemű tud róluk? . Heten voltak. . Magas szárú csizmát és tunikát viselt. Szerencsére időben eszébe jutott a feje felett függő jégzuhatag.Az Alvók – felelte a Suttogó.Tehát igazat mondott – mormolta Maddy. mint maga a jég.Miért is ne? Maddy erős kísértést érzett. fehér kés lógott. Ugyanakkor azzal is tisztában volt. Maddynek megint eszébe jutott a tűzgödrös barlang.Ki ez? – kérdezte végül Maddy. az övön pedig egy hosszú.Hogyan? . de még így is tisztán kivehető volt. hogy mifélék – jelentette ki. A fénye csak egy árnyalatnyival volt halványabb.Akik hosszú álmokból ébredeznek. amit öv fogott össze a derekán.Én adjak ötletet? . . és bár alvó mintát alkotva vette körül testét. hogy Maddynek belesajdult a szeme. – Valóban többen vagyunk. milyen fondorlatos a Suttogó. Legszívesebben sikított volna a boldogságtól. amelyben Loki fogságban tartotta Suttogót. akár egy tó vize. Maddy lenézett a jégasszonyra. A tenyerével sikerült a dér egy részét lesepernie róla. mint a nő jobb combján látható jelé: Isa rúnája. miszerint az Alvók felébrednek. A felvillanó fény a jégtömb felszínére vésett minden varázsjelet és rúnát olyan ragyogással emelt ki. A Jégé. . . az északi népekre jellemző széles arccsonttal és telt ajkakkal. – Ez is Loki műve? . .Nem – felelte a Suttogó. Eddig sosem gondolt bele igazán.93 6 Az arc mélyen eltemetve feküdt. A nő karcsú volt. átható kék. akinek fensőséges hanghordozása nem tetszett a lánynak. a fehér fagy apró rózsái félig eltakarták.Vagyis … ébresszem fel? . hogy különleges képességével valóban nincs egyedül.Győződj meg róla a saját szemeddel – tanácsolta a Suttogó. takarójuk dérből volt. mintha baldachinos ágyban feküdnének.Akkor miért nem szólt nekem? . mind egy sorban.Addig nem ébresztem fel őket. ahogy a jég alatt feküdt a kezét a mellén összefonva. rövidre nyírt haja jégkristályokként terült szét az arca körül. nem istenverte gondolatolvasó – zsémbelt a Suttogó. . . hasonlóan a hálóhoz. mint egy kard. arca nyugodt és fagyosan gyönyörű volt. és Thort kiszabadítják az Alvilágból. ám szenvedélyes örömében így is ökölbe szorult a keze. Hogyne tudna. amíg ki nem derítem.Kérdezd meg tőle.. fakó. a keze remegett. . hűvös. Maddy most már a jégtömböt körülvevő varázsrúnákat is látta. Maddy Bjarkán jelét mutatta.Kik ezek? – kérdezte Maddy. kétségtelenül jelezte. Alatta a jég tiszta volt.Hát persze. . A legmeghökkentőbb azonban mégis a színjele volt. Pár pillanat múlva már tisztán ki tudta venni a nő vonásait.Orákulum vagyok. . hogy egy nő jég alatti képmása. Felidézte a Suttogó jóslatát. A csarnok távolabbi szögleteiben álló jégtömboszlopok őrszemként rajzolódtak ki a csillogó teremben. hogy gazdája él. oszlopaikat csepegő jégcsapot díszítették. amelyek bonyolult mintát alkottak. – Ő kicsoda? .

Aha – Maddy hosszan hallgatott. Miután pedig megölték. De most légy jó kislány. – Előbb beszélnek kell Félszeművel. Maddy szeme ijedten elkerekedett. amit csak tud.Ők a Vanirok – felelte a Suttogó. Addig üldöznek. és amikor végeztek. . – És ott az Ige mestere lelkesen nekiáll a kihallgatásának.De hogyan? – siránkozott Maddy.Hát persze – kiáltotta Maddy. . a fegyveresekkel vívott harcát és annak következményét. mondta a Suttogó. Az új Asgardra. és a színei olyan mintában ragyogtak.Miért? – kérdezte.tétovázott Maddy. Jó érzés. – Ideje lenne megelőznöd a bajt. nem igaz? . megölik.A fogdába – mondta Maddy. – Fel kell ébresztened az Alvókat. hogy a próféciám többi része is bekövetkezhessen….A prófécia nem éppen tudomány.Hányszor mondjam még? – a Suttogó gúnyos nevetést hallatott.Az új Asgardra? – kérdezte Maddy. és ébreszd fel az Alvókat. . ti következtek. Nem halt meg. vagy … jóslat? . hogy elvitték valahova. – Ragnarök óta itt rejtőznek.Komolyan kérdezed? . az összes varázsrúnát. – Ugye nem bántják? . és az AEsirek egyenként elestek.Ez esetben sokáig itt leszünk – sóhajtotta a Suttogó. – Szóval mégis figyeltél. – És ez … hivatalos vélemény. . kifürkészte minden gondolatát. A legyőzött VAnirok visszavonultak.94 . ahol hét lakat alatt tartják… .Elképzelhető – hagyta rá a Suttogó. Félszemű többet tud ennél… Maddy éles pillantást vetett rá: . De talán a barátod. de feltételezem. Kétség sem fér hozzá. kielégítő választ adtam.Egy tábornokot látok. ha méltányolják a munkámat. – Az meg mi? . – Mi történt vele? A Suttogó elmesélte Félszemű letartóztatását. amit csak elhajított.Várjunk csak … . Szurt árnyéka a Világokra hullott. . hogy így történt. aki egyedül áll? A Suttogó fagyosan elmosolyodott. és varázserejük maradékával megteremtették ezt a sírboltot abban a reményben. . – Kihúznak belőle minden morzsát.Mindkettő – felelte a Suttogó.Megkínozzák – vigyorgott önelégülten a Suttogó. míg a fajtátok utolsó képviselőjét is ki nem irtják. . aki ráhangolódott a Tábornokra. kedvesem.Harcba szállt velük – folytatta -. de túlerőben voltak. így végül alulmaradt. . hogy egy nap új világra ébredhetnek. Remélem. . amit Maddy az önelégültség jelének vélt. .

Olyannyira.Ki ez? – kérdezte fojtott hangon. Eleinte bosszúsnak tűnt. Valójában sokat tudott.Egy csavargó – felelte Nat. úgy érezte. Az Egyetemes Városban napirenden voltak az akasztások. hogy a Nyolcadikba lépjen. mintha kicsit visszafizetné a kölcsönt. És ezt természetesen Félszemű Odin is tudta. A Világvége persze más lapra tartozott. amikor a fogdában álltak. sem gyors gondolkodásával. Nat Parson már vagy egy tucat közönséges bűncselekményt varrt a nyakába. A Hatodik: az Önfeláldozás. de amint meglátta a varázsrúnát és a fogda belső falát pimaszul támasztó férfit. és több nemzedékre visszamenőleg Matt Law pincéjébe zárták az olykor felbukkanó részegeket vagy adósokat. a külvilági elfogatása igencsak felkavarta. gondolta Nat Parson. Az lenne csak az igazi. Milyen jól tette. megrontás és csavargás. . akit megnyugvással töltött el. Nat Parson azonban. és készen állt arra. se a Vörös Ló Dombja alatti vésszel. mesterkedés. bár a vizsgálóbíró még így is elég elmaradottnak tartotta a . összeesküvés. a bíró nem volt hajlandó semmit sem magához venni. amint felütötte undok fejét. amikor Ethelberta vette a fáradságot. Az Ötödik: a Lemondás. a törvény szolgája elleni gyilkossági kísérlet.. varázslás. A Negyedik: a Feloldozás. A Harmadik: a Vezeklés. Tíz évvel ezelőtt még nem állt a fogda. A Kilencedik: a Vizsgálat. és a világvégiek iránti kritikátlan csodálata ellenére is Natnek kezdett a fickó az idegeire menni. Eretnekség. bár Nat nagy csalódására egy szót sem szólt a letartóztatása óta. korábbi közönye hamar elpárolgott. A külvilági bűnös volt. civilizáltabb és igényesebb hely volt. mire Ethelberta szenvedélyes hisztériás rohamot rendezett a konyhában. hogy már az is megfordult a fejében. és vacsorát főzött a vizsgálóbírónak. gondolta magában dühösen Nat. Így aztán senki sem ette túl magát. A vizsgálóbíró értette a dolgát. . amely ugyan alig érte el az otthoni konyhájuk méretét. véget vetett az efféle lazaságnak. Malbryban több mint fél évszázada nem állítottak bíróság elé senkit ezzel a váddal. Nat Parson nagyon elégedett volt az ablakok nélküli fogdával. amivel lenyűgözheti felettesét. A Második: az Önmegtartóztatás. se Ethelberta főztjével. nem engedik-e meg nemsokára. úgymint lopás. Majd pedig őket is emlékeztette az Önmegtartóztatás örömeire. csak kenyeret. koldulás. amely a Spirituális Boldogság Harmadik Kezdetleges Állapota. hogy végre talált valamit. és egy percig sem tűrték a rejtélyes jelenségeket. amit pedig Hindarfellig s azon túl is legkitűnőbbnek tartottak. de erős hegyi gránitból épült. A Nyolcadik: az Ítélet. És különben is. aki akkortájt tért vissza a zarándoklatáról. Mostanáig semmivel sem kápráztatta el. Ha a Dombon történtek nem is hozták ki a sodrából. amelyekre érzései szerint nagyon is felkészült.95 7 A Meditációk Könyve szerint a Spirituális Boldogságnak kilenc Kezdetleges Állapota van. amitől a lelkésznek leesett volna az álla. Kellemes érzés volt. E meghatározás szerint Nat Parson már elérte a hetedik Kezdetleges Állapotot. a külvilági vak szemének heges gödrét átívelő varázsrúna önmagáért beszél. A Hetedik: az Értékelés. Az Első: az Imádság. De biztos szóra tudják bírni. és persze voltak halálos bűnök is. Most. és a legígéretesebb – eretnekség. keserűfüvet és vizet. efelől nem volt kétsége. hogy elhívják a Dombról. A vizsgálóbírók azonnal lecsaptak az eretnekségre. hogy elmélyedjen a Közbenső Állapotokban – a Vizsgálat és az Ítélkezés Állapotaiban . Éppen tegnap este.

hogy a futár napnyugta előtt elinduljon. az ő vizsgálóbírája. A gépek maradjanak a helyükön. . de most úgy tűnt. . A rab viszont nagy hatást tett rá. s azt hiszi. hogy Matt és én mindent kiszedünk belőle… De a vizsgálóbíró beléfojtotta a szót. hogy hetekig maradok. hogy a vizsgálóbíró ilyen hangot üt meg vele szemben. uram – felelte Nat mereven. mire a vizsgálóbíró szája megfeszült. – Szó sem lehet róla – közölte tudósra jellemző hangján. – Nos? – csattant fel élesen. – Másodszor. mivel a lábát a padlóhoz láncolták. de senki sem léphet be az engedélyem nélkül. talán értékelik majd az olyan ember tehetségét. azonnal üzenetet kell küldeni az Egyetemes Városba. de az igazat megvallva nem is tehetett volna másként. . a kémény nem füstölhet. – Mit tehet … .De vizsgálóbíró úr! – tiltakozott Nat. . Ott fogok dolgozni. . Lehet. és azon a napon nagyon megbánod. Világos? . megértette? Nat Parson bólintott. aki még mindig a fal mellett állt. állítsanak őröket az ajtaja elé. a nyakában zsinóron lógó aranykulcsot babrálta. és a meditációim alatt teljes csendet akarok. .Igen. legyen fény – viaszgyertyát akarok. csak ha erre parancsot adok.Nem – förmedt rá a vizsgálóbíró. . . Peckeljék ki a száját.Végül pedig. Újabb tisztviselők jönnek majd.Gondoskodom róla – felelte Nat.A vizsgálóbíró megfordult. mint Nat Parson.És Parson… . sápadt ajkát összeszorította. – A legapróbb részletekig be kell tartania az utasításaimat! Először is minden mozgásában korlátozni kell…. mégiscsak a Rend alacsony beosztású tagja. Nat bosszúságát. ha maga is megmondja a magáét – felelte a fogát kivillantva Félszemű. – Mire vár? A Világvégéig hatszáz mérföld az út. akit az ádáz mosoly úgy megriasztott. – Megkérdezhetem.Moccanni se tudjon. és kiélvezte a pillanatot. hogy valaha is így beszéltél velem. nem faggyút -. állítsanak őrszemeket melléjük. te fickó! – parancsolt rá Félszeműre. Harmadszor. Egy ujját se mozdíthatja az engedélyem nélkül. . sem az ásás területére az én engedélyem nélkül. Szükségem lesz egy nagy íróasztalra. Szóval neki is vannak felettesei? Natnek csak bizonytalan sejtései voltak a vizsgálótestületen belüli rangok és alá-fölérendeltség bonyolult rendszeréről.Igen. és egyetlen ékességét. Nem szólhatnak hozzá. amíg a feletteseim megérkeznek és átveszik az irányítást. de senki sem léphet be a sírbuckába. és ő sem szólhat senkihez.Félszeműnek nevezik – felelte Nat. hogy Nat munkáját a maga érdemének tudhatja be. nem érzi biztonságban magát.Megmondom. és azt akarom. Negyedszer. és Natnek dagadt a keble a büszkeségtől. szüntessenek be minden tevékenységet a Dombon. hogy milyen hatásosan elbántak a külvilágival. egy nap talán nekem is lesz egy aranykulcsom. ha nem tudná. senki sem beszélhet vele. bár kétségtelenül fennhéjázó tisztviselő.Nem érdekelnek a gúnynevei – dörrent rá a vizsgálóbíró. Én megírom. . az Irattárat vezető fővizsgálóbíróhoz. hogy Nat rávigyorgott a vizsgálóbíróra. Mérgével leplezi az alkalmatlanságát.Vallassák ki – szólt. készítsen elő egy szobát a házában. Olyan tetszetős gondolat volt.96 fogdát. írószerszámokra. Így már érthető a vizsgálóbíró nyers modora. csak kismértékben tompította a váratlan izgalma. akikhez ha megfelelően közeledik. uram. miért? . Önmegtartóztató uraság!. megértette? Azt akarom. . hogy láncra verjék.Az igazi nevedet mondd. Világos? . Gondolkozzon csak. Ideges.Egy csavargó? Mely néven ismeretes? . – Biztosíthatom. hogy egy lépést hátrált.Értem. és undorral Natre nézett -. maga pedig a lehető leggyorsabban eljuttatja hozzá. gondolta Nat.

Igenis.97 . és sietősen elhagyta a fogdát. . ahogy az őrök Félszeműt a fogda falához láncolják. uram – felelte Nat. és nézte. miközben a mosolytól még mindig megrendült vizsgálóbíró az Igék Könyvéhez illő kulcsot babrálta.

hogy végre olyasmire bukkant. amelyek igazolták a félelmeit. A malbryi Félszemű is ezek közé tartozott. legyengült személy – szinte teljesen megtébolyodott. Ezzel szemben a vizsgálóbíró – akinek a Rend többi tagjához hasonlóan nem volt neve. hogy ismét használni merje. hogy neki kell foglalkoznia a teremtménnyel. Nat azonban szinte semmit sem tudott a Tűz Gyermekeiről. aki nem fejezte be a tizenkettedik évi tanulmányait. Felkeltéséhez egy másik világba kellett átlépni. Később missziós szerepet vállat a Járásban és azon is túl. gyökerestül irtsa az ilyen gonoszt. és szünet nélkül dolgozott. és akkor is csak a megfelelő eljárással. és örökre eltemetve pihenjenek. Úgy döntött. jóval veszélyesebb titok lapult. de mindannyiszor beleremegett. és egy démonoknál. Is iszonyatosabb hatalommal kellett értekeznie. de bizonyos esetekben kivételt tettek. és hosszú meditációra volt szüksége. hogy képesek ellenállni neki. és amikor végül üvöltve kivonszolták a máglyára. az Egyetemes Város tudósa. Az Ige ugyanis nem volt hétköznapi eszköz. hogy . megszentelt kutak betemetéséből. amitől hárman azonmód elvesztették a szemük világát. olyan erővel átkozta meg őket. említésre méltó hatalom nélküli csalók és félvérek. csak egy számot bélyegeztek a karjára. minden alkalmat aprólékosan meg kellett indokolni. és csatlakozott a Rendhez. hogy a régi. Az előkészületek sokszor órákat vettek igénybe. . Áldozatvállalásáért cserébe kapta az Igét. Ugyanis a vizsgálóbíró az Ige dolgaiban torkosnak bizonyult. kik bebizonyították. megszakítja a tanulmányait. kivált olyan. Az Ige ugyanis szenvedélyes odaadást. amelyet érdemes volt jelentenie az Irattárnak. és ezért bízták csak olyan férfiakra. hogy tevékenyebben vegyen részt a napi munkában. A kihallgatás csaknem tizennégy órát vett igénybe. és ugyanakkor tartott tőle. és dátummal együtt beírni az Irattár súlyos nyilvántartó könyveibe. ami kiérdemli a fővizsgálóbíró figyelmét. hogy ahol csak rátalál. Ritkaságnak számított. kivéve háború esetén. ha a férfit az Ige hatalma köti meg. A többség érdektelen figura volt.korábban már találkozott démonokkal. A fiatal segéd sosem felejtette el ezt az esetet. Természetesen veszélyekkel is járt. minden más gyönyörnél erősebb élvezetet ébresztett. kőkörök kiásásából és abból állt. De mindenre jól emlékezett. és addigra a teremtmény – egy rontott varázsrúnájú. A félelem alatt pedig egy mélyebben rejtőző. hogy alacsony rangú tisztviselő is megkapja. bár a hatása azonnali és pusztító volt. hogy a napi munkája koboldtanyák felszámolásából. Valahányszor bevetették. Remélte. Különben is a Rend külső szolgálatot vállaló embereinek minden lehetséges védelemre szükségük volt. Szorgalmasan tanult. az Ige eksztázisa. hogy lefogják. A vizsgálóbíró nem merte egy nap kétszer használni. Munkássága során a vizsgálóbíró talán két tucat olyan esettel találkozott. A vizsgálóbíró belenyugodott. és jelentéktelen szerepet játszott a gyászos eljárásban. Ám még így is két. Harminc éve pillantotta meg az elsőt.98 8 A lelkész túlzottnak tartotta a vizsgálóbíró óvatosságát. és a vizsgálóbíró remény és félelem között hánykolódott. külvilágiak és egyéb csodabogarak. De olykor látott nyugtalanító dolgokat. Sokkal boldogabb lett volna. Igével felfegyverzett vizsgálóbíróra és három segédre volt szükség. Akkoriban még alacsony rangú segéd volt. Rend nélküli szokások feledésbe merüljenek. A vizsgálóbíró többször használta már. Az Ige ugyanis a Névtelen nyelve volt. De önuralmát felemésztette a Vörös Ló Dombjánál történt esemény.

írta az Apokalipszis Könyve. . az utazót. A pecket ugyan eltávolította a külvilági szájából. fickó – parancsolt rá még egyszer. Még terhelőbb volt az Igék Könyve. és sejtette. csak figyelte a vizsgálóbírót természetellenesen csillogó egyetlen ép szemével. – Ismered a Jó Könyvet? De Odin megint csak nevetett. hogy az Utazó rúnája. és a gyanúja nem sokkal később bizonyossággá vált. hogy véged – mondta a vizsgálóbíró. Odin lehunyta az ép szemét. – Akkor hát nem maradt más választásom – fordult az ajtó felé. . akár sem – igazán nagy ritkaságnak számított.Ha igen. aki miatt három rendtársa megvakult. Beszélj. de a biztonság kedvéért a láncokat nem vette le róla. könyörögni fogsz. – Mire visszajövök. egy olyan köpenyt. és az erőszakot megvetendőnek találta. – Holnapig gondolkozhatsz. mintha olvasott volna a vizsgálóbíró gondolataiban.vagy hatvanéves lehetett. A vizsgálóbíró emiatt nem vált elővigyázatlanná. úgy azt is tudnod kell. és a férfi külseje egy percig sem tévesztette meg. hogy mindent elmondhass. Ebből a felsorolásból a vizsgálóbíró gyors munkával választotta ki Raedót. és úgy tett. aki úgy ötven. hogy az Ige hatalma még téged is megtör. de a vizsgálóbíró tudta. Garantálhatom. bár tiszta és töretlen.A nevedet mondd. így legalább megtakarítasz magadnak egy kis fájdalmat. . A valóságban persze nem rúgta meg. hogy bármilyen faragatlannak is tűnik. – Minek állsz ellent? Az időd lejárt. csak túlvilági mosollyal nézett rá. és úgy vélte. számos értelmezésével együtt. mivel embernek tűnt. A vizsgálóbíró meghökkent. mintha aludna. . hogy használja… A foglyára pillantott. Természetesen az sem kerülte el a figyelmét. mert vizsgálóbíró volt. mindazonáltal fordított volt. amit csak tudsz. Odin felnevetett. mintha meg akarná rúgni az idegent. hogy egy démon bármilyen alakot ölthet.99 mohóságát titokban tartsa és uralni tudja. aki pimaszul hevert előtte. mert sok van. és egy teljes rúna – akár fordított. Jele szerint ismeréd majd fel. Emlékezett a rontott varázsrúnás démonra. amelyben a Régi Írás összes betűje szerepelt. mert még egy rontott varázsrúna is halálos lehet. – A nevem Számtalan – idézte gúnyosan -. nem sima közkatona az ellenség táborában. Még így is szinte elviselhetetlen volt a kísértés. . mégsem szólt egy szót sem. amin a foltok már rég eltakarták az eredeti anyagot.A nevedet! – kiáltotta a vizsgálóbíró és úgy tett. és nem szólt semmit. Odin semmit sem válaszolt. nem léphet fel elhamarkodottan. Mi több. Ártalmatlannak látszott. A férfi mostanra már bizonyosan nagyon kényelmetlenül érezte magát.Legyen hát – mondta szárazon a vizsgálóbíró. és az utazók bőrgúnyáját viselte. az elmúlt harminc év alatt egyszer sem fogott el a férfihoz hasonló démont. A vizsgálóbíró összeszorította a száját. nem kihallgató.

csúszás. összeszedte legerősebb rúnáit. Csak egy kis segítségre volt szükségük. Olyan biztos kézzel hajította el őket. hínárként lebegett az arca körül. zuhanás. kék tónusaival halálos árnyékokat vetett a vonásaira. de egy sem hullott le. Maddy tisztán látta. A feje fölött remegő számtalan jégcsap a robbanás utórezgésétől halk.100 9 . és a jelek a simogatása nyomán jeges kéken világítottak. Ujjhegye alatt a rúnák elevenek voltak. hogy nem lesz nehéz. . ami olyan világos volt. amit morajlás. amely a mennyezet egy messzi tölcsérén át a jégüveg padlóra esett. – A bűbájosságba csapdákat is rejthettek. de kit óvtak velük? Maddy gyöngéden megérintette a rúnákat az ujjhegyével. mi mindenről van tudomásuk – sustorogta a Suttogó behízelgő hangján. egy hangot hallottak: előbb egy távoli csikorgást. . Maddy érezte. Óvintézkedés.Óvatosan – figyelmeztette a Suttogó. Maddy Bjarkánt villantotta fel. majd egy nagyobb tárgyat is. mint a jóslócsontokat: Kaen. és az irdatlan csarnokban ismét fagyos csend honolt. amely alatt a jégtömb hirtelen borzalmas reccsenéssel omlott össze. ahogy tekergőznek. és egymásba fonódó varázsjelek bonyolult gubancában kötötték meg az Alvó jégkoporsóját. A világvége óta elveszett titkokról. De mielőtt a Suttogó válaszolhatott volna. ahol a sápadt asszony feküdt. a Hatalmas Ökör. amelyek egy életen át gyötörték: Kicsoda ő valójában? Miben rejlik a varázsereje? Miképpen került ebbe a démonokról és istenekről szóló történetbe? Gyorsan. úgy kanyarították oda őket. . de több volt belőlük. és titkon szabadulni igyekeznek. a jégasszony varázsjelei rögtön láthatóvá váltak. Semmi sem mozdult. . apró repedések mázával lett tele. és szinte maguktól megélénkültek. és magával rántotta akis lövedékek csilingelő nyakláncát. hogy szinte láthatatlanná vált fagyos szemfedelében. amely beburkolta. Cserébe talán megadnák a választ a kérdéseire. A csattanás léglökése hátradobta Maddyt. vagyis nem is tárgyat. A jég.Másképpen nem lehet? – kérdezte Maddy. aki nagy robajjal és tompa jajdulással esett a lehullott hóra. Szénakazalnyi hógörgeteg robbant szét a közelben a padlón. színei lágyan ragyogtak a hideg fényben. és a jég kék felszíne egy másodperc alatt opálos. Tyr. vagy amelyekre Odin sosem válaszolt volna… Maddy érezte. hanem személyt. mint egy óriási cséplőgép fogai. Amint először is feltűnt. csilingelő hangon ütődött össze. és óvatosan elindult az opálos tömb felé. hogy az Alvót megérinteni akaró meggondolatlanokra rácsapódjanak. aki kezével a szemét védte a szétrepülő jégszilánkoktól. miközben a bizonytalanul függeszkedő jégcsapok hullani kezdtek a boltíves mennyezetről. Orákulum vagyok. Hagall – és végül Úr. és hunyorítva árnézett rajta. Maddy újból lenézett a jégkoporsóra. . egyik hegyes jégdárda a másik után. és hozzátapadt. Maddy.Higgy nekem. Majd amikor lecsillapodott a jégsír. Választ adhatnak a kérdéseidre.Gondolj csak bele. amelyeket sosem mertél feltenni. végül fagyott hó és jég lavinája követett. leeresztette a karját. Így is volt.És most? – fordult Maddy a Suttogóhoz. a jelek a Suttogót fogságban tartó bűbájosságra hasonlítottak. és rövid haja. Maddy gyorsan cselekedett: a barlang falához ugrott. mielőtt még meggondolhatta volna magát.

ahol összeesett. Egyik kezében olyasmit fogott. és amelyet olyan világos. sőt talán végzetesen is elszámította magát. legalábbis egy részét. és egy darabig csak félig kábultan és levegő után kapkodva feküdt ott. . amikor a földre esett. aki elhagyja az erődítményét. elég nagy gondban vagy. amikor ostromra kellett volna felkészülnie? De Loki visszatérő bűnei között mindig is szerepelt a kíváncsiság. – Sőt úgy vélem. öles léptekkel átment a csarnokon. a hegyén pedig varázsige csattant.101 10 Amikor Loki véresen és kimerülten összeesett a gleccser szélén. aki a kígyót felakasztotta …? . – A kezében tartott varázskorbács lassan kitekeredett. de törékeny. most meg is fizet értük. cseppet sem érdeklik a fentről záporozó szilánkok és jégdarabok. mai rúnákból font korbácsra emlékeztetett.A kedvemért fel ne kelj. ahogy a jégasszony felemelkedett. és a korbács a földre siklott. jókor érkeztem. tüskés kék fény ruganyos csíkjára. Maddy a barlang másik végéből figyelte a jelenetet. amely olyan könyörtelen volt. hogy fegyvertelenül és védtelenül felmenjen a felszínre.Ő bizony – mondta a Suttogó- . ahova pottyant. . .Nem gond – felelte Loki. és halványan elkékült ajka olyan mosolyra húzódott. és úgy tűnt. amit belepett a hó. mint másoknak. Ki az a bolond. De a szerencséből is több jutott neki. mint egy álmos kígyó. Átcsusszant az ezredévnyi fagyás és olvadás nyomán képződött csilingelő jégcsipkevereten. De az eséstől még így is elállt a lélegzete. Loki nem minden nehézség nélkül felemelte a fejét. de közben a szeme sarkából a rúnakorbácsot nézte. amit fesztelenül a csuklójára tekert. aki a kíváncsisága kielégítéséért bemerészkedik az oroszlánbarlangba? Ki az a félkegyelmű. megnyílt alatta a repedés. Végül mégis puha porhóra huppant. sisteregve engedte le. mendemondák után koslatva. A véletlen úgy hozta. egy ismerős arc tekintett le rá. Látta.ezt azért nem állítanám – nyomta vissza az asszony az egyik csizmás lábával. a haja árnyalatáról rögtön ráismert. amitől Loki hátán végigfutott a hideg.Ő Szkádi – morogta a Suttogó. és egy szakadozott szélű lyukon át tehetetlenül zuhant le a hatalmas terembe. – Látom. mint amilyen gyönyörű. . úgy tűnt. Most Bjarkánon át óvatosan leste a szembesülésüket egy asztal nagyságú csiszolatlan jégtömb mögül. vékony jégréteg borította. abban a biztos tudatban terült el. ami egy férfi súlya alatt könnyen összeroppant. Most sziszegve. és magabiztos. Amikor a hajából a jégkristályokat kirázva felpillantott. A jégasszony lenézett a földre zuhant Ármányosra. . – Feltérdelt. amikor Loki lehullott és a színjeléről. a hegy üreges barlangjaiba vezető egyik kürtőt rejtette. – Borzalmasan festesz. Ismerte a történetet. végül földet érés előtt rémítően suhant át a mennyezet és a padló közötti ürességen.Loki – dorombolta az asszony. . amelynek függő jégkert volt a mennyezete. és az asszony még így is drágán fizetett érte. Látta. hogy a hely.Szkádi. Így hát. mint a tenger habos tajtékja. .A Vadászistennő? – kérdezte Maddy. hogy többször súlyosan. Abban Loki ravaszul elorozta Szkáditól az AEsirek elleni bosszút. rövidre vágott haj keretezett.

és könnyedén szétmorzsolta Yrt. nem. ahogy szenvedsz.Hát igen. Hosszú szünet következett.Igen? És miért? – kérdezte Szkádi. és a hang a fagyott boltívig megremegtette a jégcsapokat. te sem változtál sokat – mondta Loki. . de a varázsereje kimerült.Elhamarkodottan?! – kérdezte Szkádi.Nézd. – Túl hamar véget érnél. hogy leláncolva feküdtél. majd odavágott. A jégtömb takarásában közelebb óvakodott a két ellenfélhez. Igaz. . és egy kígyó volt a fejed felett. amikor Loki nem ütötte bele az orrát bármibe is? Szkádi azóta viseltetik különös ellenszenvvel iránta. – Tudsz olyan esetről. és elegánsan játszotta ki. kétségbeesett lépésre szánta el magát. Loki. De mit érdekel? Fordított helyzetben az ujját sem mozdítaná érted.Ne aggódj – mondta közömbösen a Suttogó. Maddy látta. . de Loki készítette elő a csapdát. – De mielőtt darabokra vágnál … . . gondolta Maddy. ilyesmit sosem tennék – nevetett Szkádi. A helyén a rúnakorbács egy hasadékot vágott. – Ilyesmiről szó sincs. Loki most kijátszotta az utolsó kártyáját. Loki újabb rúnával próbálkozott. a Régi Korok hadurát. Szkádi. és lerántott néhány jégcsapot a mintegy húszlábnyira függő támpillérről. Még sosem érezte magát bizonytalanabbnak. – Még mindig veszedelmesen vonzó vagy. de mielőtt felvillantotta volna. Loki elmosolyodott. – Gondolom. hogy az ujjai érzéketlenné váltak. most azonban Szkádival. .Ugyan már. Sarokba szorították.Ugyan.Hát persze – ismerte el a Suttogó. A csarnok túlsó végében Szkádi lenézett Lokira. ezen már régen túl vagyunk – próbálta visszanyerni a varázserejét Loki. ferde mosolya lassan felragyogott.Előre látta. . de a legválságosabb pillanatokban volt mindig a legtalálékonyabb. . Szép idők volta. Loki? . Lokinak egy hajszál híján sikerült elkerülnie. Arra számított.Megöli? . hogy az erőd a régi – válaszolta Loki. majd a rúnakorbács lassan leereszkedett a földre. igaz – nézett le rá dühösen Maddy. mialatt visszapattant a fénytől repedezett levegőbe. De Maddy már megindult. egy rúnát hajított az arcába. olyan erővel verték ki a kezéből Tyrt. és két ujja között ferdén lógott a Bjarkán.Olyan régen? – kérdezte Szkádi.És Lokival mi lesz? – kérdezte. – kezdte Loki. aki Njörddel kötött házassága révén a Vanirok közé tartozik. Szkádi majd végez vele.Nagyon megbánod. Az AEsirek ölték meg. de ez volt az utolsó ütőkártyája. – Nálam van a Suttogó. – Mintha tegnap lett volna. és fagyosan rámosolygott. a Harcost. . a tüskés rúnák belemartak a fagyott földbe. . hogy rúnákat formáz az ujjaival.102 Ez eléggé megbonyolítja a dolgot. az eltelt ötszáz év nem oltotta ki a haragját. a Hótalpas Vadásszal állt szemben. hogy felismerje Yrt. miközben Szkádi ütésre emelt korbáccsal állt fölötte. hogy a felébresztett Alvó barátságos és segítőkész lesz. Ötszáz éve várom ezt a pillanatot. A helyedben nem kerülnék Szkádi színe elé. – Mennyi ideje is? Ötszáz éve? Nem gondolod. és miközben elvetődött Szkádi varázsereje útjából. mielőtt elhamarkodottan cselekednél …. és pompás a humorod … A következő pillanatban Maddy számára ismerős és ijesztő gyorsasággal mozdult meg.Feltételezem. és lassan a háta mögé csúsztatta az egyik kezét. . hogy abba kellene … . . hátával a falhoz simult. hogy az AEsirek megölték az apját.Nos. . mint egy kék villám. Maddynek még volt annyi ideje. azt hittem. a déróriások közül Thiassit. mi pedig ismét a lényegre térhetünk. Szkádi. Szeretném látni. és egy csillanásnyi sem maradt. és ahogy most állnak a dolgok. Legendás gyűlöletet táplált Lokival szemben. mielőtt Szkádi a rúnakorbáccsal odasuhintott. Örülök. egyik karjával eltakarta az arcát. A korbács egyszer csattant.

a hegye úgy érte el Lokit.103 . halott vagyok. – Ugyan már.Hol? Loki ismét elmosolyodott. és megrázta a fejét. . .Igaz – ismerte el Szkádi. Loki türelmetlen mozdulattal hessentette el.Hol? – Szkádi kezében fenyegetően kígyózott az ostor. akár egy tüske. Amint elárulom. – Akkor hát megalkuszunk? .

aki ott állt előtte dühösen. Természetesen a legpokolibb balszerencse. miért vagyunk itt.Ami azt illeti. . búcsút mondhat a kezének -. Loki nagyot nyelt. És bevetik az Igét. – Szkádi. Félszemű iránt érzett aggodalmában meg sem fordult a fejében. Látom. hogy beillessze a Suttogót. hogy talpra segítse -. Hamar rájött. És még csak hibájául sem róhatná fel. mégis úgy érezte. – üdvözölte Maddy. és nyugodt léptekkel elindult az egymást méregető ellenfelek felé. a Régi Napok valami bűbájossága. Fájt akarja. majd megvizsgálta az eredményt. és közeledését csak Loki szemvillanása árulta el. – Csak… a régi időkről … hm… beszélgettünk. mint a Suttogó is kis ideig észrevehetetlen maradhatott. Természetesen. az ujjhegyében is több halálos varázserővel.104 11 Maddy megdermedt. Nem maradt sok ideje. Akkor is búcsút mondhat az életének. . Gyors eszével máris terveket és lehetőségeket mérlegelt. hogy ilyen cifra dolgokat készítsenek. akkor Loki elveszett. Megfordult. Loki nem sokra becsülte az esélyeiket. Nem éppen a legkellemesebb körülmények között váltak el. és ez szokatlan volt. Talán mindkettejüknek végük. mintha egy bunkósbottal sóztak volna a bütykeire. mindig inkább a cselekre támaszkodott. Pontosan tudta. Legalább … Szkádi háttal állt Maddynek. – Örülök. ahol még egy olyan erőteljes varázstárgy. Loki elmesélte. hogy egy órán belül képes lesz a legegyszerűbb rúnaformálásra. mégsem nézheti tétlenül. – Örülök. Loki egyébként sem volt híres harcos. . Maddy azonban vidámnak tűnt. . mint a fegyverekre. Maddy tehát felállt. gondolta sötéten. – Gondolom. és úgy döntött. A kése élével kikapart a jégtömb alján annyi jeget. A levegőt keresztező varázsrúnák színei között ugyanis varázslatos ereje fel sem tűnt. éberen és erősebben. Visszaóvakodott korábbi rejtekhelye mögé.Úgy áll a dolog – hajolt le Maddy. ha az Alvók csarnokába hozza. Bár az ütés nem közvetlenül érte – ha így történt volna. ha összecsapásra kerül a sor. Szkádi viszont öreg és harcedzett. hogy lekaszabolják. hogy megismerhetlek. Szkádi. hogy Maddy egyetlen szavával megsemmisítheti. Yrel és néhány maroknyi összetömörödött hóval lezárta. ha a lány nem hajlandó belemenni a játékba. Félszemű fogságba esett. amikor Loki a Suttogót említette. amikor még volt idő és hatalom. hogy náluk van Félszemű. és egyelőre ennek is nagyon örült. hogy mind közül éppen Szkádit ébressze fel először. mint valaha. De életben van. hogy a jégbarlang talán az egyetlen alkalmas hely a Lenti Világban. és egy tizennégy évesnél nem idősebb lányt látott egyenletes léptekkel közeledni. Most azonban belátta a tévedését. hogy hova rejthetné. gondolta. Lokival bepótoljátok a lemaradást. ez megteszi.Szkádi. és kétségbeesetten nézett körül. és bár Lokit aligha nevezheti a barátjának. ha a Suttogóm ég mindig a lánynál van. Aznap már másodszor jött zavarba. hadd mutassam be Maddy Smitht – szólalt meg. és alig volt esélye. nem – vallotta be Loki. mert bár Maddy kétségkívül erős volt. Ez a rúnakorbács. micsoda veszélyt jelent. a jobb keze zsibbadt. De mindig van remény. hogy látlak. – mondta.

105 ÖTÖDIK KÖNYV Az Alvók És eljő a Vörös Ló …. Apokalipszis. 9:8 .

De elkésett. Szkádi közben Maddyt figyelte.De azért kényelmes megoldás volt. . Kutyacsillag. Maddy bólintott. hogy hibázott. és Lokira bámult. – Azt akarod. segítesz. – Talán.Akkor gyorsan kell cselekednünk. nem? Az öreg Njördtől kedves volt. és meztelen talpán hangtalanul járkált fel s alá. – Loki megborzongott. nem? Szkádi hidegen felkacagott. . . Félszeműnek segítségre van szüksége … Szkádi neheztelő pillantást vetett rá. . Bármilyen szövetséget is kötöttünk annak idején. kedves. és nem azt. és ha nem aludtál volna ötszáz éven át a hegy alatt… .Igen – felelte Maddy. – Nagy ostobaság volna? .Nem az én ötletem volt – sziszegte Szkádi. . Maddy egy pillanatra összezavarodott. – Ő a Tábornok. amikor rájött.Ma délután. nem fordították meg a rúnádat.Mikor? – kérdezte Loki. . – Nézd. Szkádi. hogy hazudsz.Gondolom a fogdában. . nem? Hol a Tábornok. Volt néhány jelentős fejlemény a Rend és a Káosz közötti harcban. hogy nálam van. – Nincs időnk . A Suttogó azt mondta. – Azt mondtam. ő és a többiek mehetnek a Pokolba.Akkor talán még nem vetették be – morfondírozott Loki. és hol a Suttogó? Loki türelmetlennek látszott. a háború véget vetett neki. – Talán az AEsireké. . hogy téged is maguk közé vett.Nem én – védekezett Loki. – Azt hittem. . .Kérlek! – szakította félbe Maddy. tudom. noha a szó szoros értelmében nem vagy Van. hogy én segítsek neki? .Hé.Valóban? – szajkózta őszinte döbbenettel Loki. Nem a népemé. Nem jutott ki a vizsgálóbírókból. aztán váratlan ötlete támadt. hogy a Rend kihallgassa. . – Beszélt veled? .Mit? – nézett rá Szkádi. .Az Igét. – Egyre jobb lesz.Miféle Igét? – ismételte Szkádi.Elharapta a mondatot. – Fogd be a szád.Valóban? – dermedt meg a Vadászistennő. amely mögött elrejtette a Suttogót. Ragnarök óta kicsit megváltoztak a dolgok. Nem hagyhatjuk. ébresszem fel … . – Nála van a Suttogó – mondta. – Tudhattam volna.Istenek! – kiáltott fel undorral Loki.106 1 . Az istenek szerelmére. mert Szkádi szeme kikerekedett. Ami engem illet. – Mi ez az Ige. de nem a déróriásoké. nem volt Fekete Erőd… A Vadászistennő szeme fenyegetően villant meg . vagy én fogom be … . tarthatnál kicsit szavahihetőbbnek! Miért hoznám ide? Éppen ide? Olyan ostoba volnék? Maddy nyugtalanul pillantott hátra a jégtömbre.Két emberrel – vonta meg a vállát Maddy. . Szkádi ismét felemelte a rúnakorbácsát. hogy kicsoda és mit tud … . Ha kiderítik.Nagy – hagyta rá Loki.Újra megborzongott a gondolattól. Maddy? .Miféle Igét? – kérdezte gyanakvóan Szkádi. hol a Suttogó. mit mondtam? – háborodott fel Loki. – Szóval te ébresztettél fel – jegyezte meg. .Mennyire őrzik? .

Bocsáss meg. bárcsak ne mászott volna bele.Segítek – felelte dermesztő mosollyal Szkádi.Nem érted. és ha valami oknál fogva még sincs ott … . hogy hálából nemesem térdre a lábad előtt.Prófétált? . – Megígértem neki a Suttogót.Hát. ott egy vízesés. Szkádi is látta. – Kedves Szkádi. miközben az esélyeket és a nehézségeket latolgatta. amikor látta. kimerült barátunknak.…. Nem. majd kitalálok valamit.Miért ne volna? – kérdezte Loki. – De őt is magammal viszem. és rettegéssel töltötte le. . ébresszelek fel – válaszolta Maddy. minta hóban hagyott lábnyomokban. Csak egyszer – vallotta be Maddy . Loki is tudta: mivel alapvetően tisztességtelen volt. hogy nem akarok veled tartani – próbálkozott -. nem hitt különösebben Maddy meséjében. Igaza van. Volt odafent egy hegyi macska. de… . hogy egyórányi repülés után ismét szembe kell néznie Szkádival úgy. hol ott. akkor. korrupt gazfickó azt hitte. Így mindenki megnyugodhat. – A szegény.107 .Muszáj ennem – mondta Loki.Bízz bennem! – nyugtatta meg Maddy. .Hadd találgassak! – felelte Szkádi. – Elpazaroltam a varázserőmet. Azonnal indulnunk kell. világos haja kísértetiesen fénylett hol itt. ami egyórányira van innen. . vagy sem? . Valami ilyesmi. Ha rájön. aki azt kívánta. mert egy hazug. – Majd én megyek. még tüzet sem tudnék gyújtani ebben az állapotban. és alig bírok mozogni. hogy Félszemű az egyetlen kísérője.Nincs időnk. . Tudta. . felvesszük a varázserőt. képtelen harcolni. hiszen semmire sem vágyom jobban. Maddyt és Lokit magukra hagyva mintha keresgélt volna az irdatlan csarnokban: a falakat nézte.Tényleg? Remek. a padlót és a belőle kiemelkedő jégszobrokat. egy hatalmas asztal. A Démon-vér és a Vanir–vér az alakváltoztatás képességével járt. nemhogy egy igével felfegyverzett vizsgálóbírót feltartóztassak! . tovább keresgélt. – Majd kitalálok valamit. hogy nincs nálam … . ha minden jól megy.Azt mondta. mialatt ő meg a kis barátnője elosonnak a Suttogóval. hogy buzgalma csak még nagyobb veszélybe sodorta a Félszeműt. Megsebesültem. hogy a Vadászistennő egyre beljebb hatol az Alvók Termébe.Lehetetlen – válaszolt habozva Loki. – Mit csinálsz? – szólt utána Maddy. aztán ismét megindult.Semmi kifogáskeresés. – És pihennem. – A Dombot a Ló Szeménél lepecsételték. Az alagutakon nem mehetsz. Bárki megy. . hiábavaló keresésre biztathat. Loki őszintén beszélt. . és még az is csoda. Loki és Szkádi mindketten rendelkeztek vele. . nem arról van szó. Nem? Maddy Lokira pillantott.Maddy. Együtt repülünk el. kérlek! Muszáj segítened. hogy áll. – Loki halk hangjából sürgetés csendült ki. Egyébként is készöngyilkosság volna a felszínen gyalogolni ebben a hóban. Szkádi mintha egy pillanatig mintha megtorpant volna. Elváradtam.De Szkádi…! Szkádi azonban már elfordult. segítesz. . – Nézd. hogy a színei meggyengültek. s azon túl egy hajó. itt egy olifánt.Segítséget keresek – hangzott a gunyoros válasz. ami csillogott a holdfényben: a felületét briliánsok borították. Maddy későn ébredt rá. Velem jössz.Mondtam. hogy Loki képtelen az alakváltoztatásra. és annyi időnk nincs. . mint ismét a Tábornokért kockáztatni az életemet. és Bjarkán segítségével olyan tisztán olvasott a nyomorúságában. – Most már kétségbeesetten csengett a hangja. de … . megkeressük a Tábornokot. – Mondjuk azért. annak madár alakjában kell mennie.Hm – ráncolta a homlokát Szkádi. hogy elérje a falut. amint… Őszintén szólva. ráadásul órákba telne. Átfagytam.

108 .Azt hiszem. Még többen akarják majd a véremet venni! .. . ne! – nyögött fel Loki. – Loki a tenyerébe temette az arcát.Mi történt? – kérdezte Maddy? .Istenek! Már csak ez hiányzott.Jaj. felébreszt valaki mást.

hogy kövesse őket. amit Idun Loki felé nyújtott. A második asszony kerekded volt. hogy még Maddy is. mint egy gyermek. .Helyes – mondta Szkádi. úgy nézett. mélyen beszívta a levegőt. mint a Szent Sír tüze. gondolta Maddy. Tíz perccel később egy sas és egy kis barna sólyom szállt Malbry felé.Edd meg! – szólt rá Szkádi. . a Bőség zöld rúnája fénylett a homlokán. és ahogy a mosolygó asszony felé tartott. hosszú hajában virágok ragyogta. – Ó. Loki bólintott. megtapogatta a bordáit. Egy óra volt az út a völgyön át. akinek számtalan oka lett volna bizalmatlansággal fogadni az aranyhajú szépség megjelentését. – A Gyógyító. és jobban emlékeztetett vackorra. mint bármi másra. Loki is ráismert. . és úgy tapasztalta. sérült kezét. A varázsgyümölcs őrzője. . lágy és aranyló. aki ennyire az ellentéte. kissé zavart pillantása Maddyre esett.Ki ez? – súgta oda Maddy. amikor Loki habozott. hogy becsapták (márpedig a dolog elkerülhetetlennek tűnt). bár átható illata a maroknyi összepöndörödött levél mögül – még a barlang fagyos levegőjében is .Én? – fintorodott el Loki. kicsi és sárga volt.109 2 Még többen akarják majd a véremet venni. Szkádi kicsit hátramaradt. de a második asszony. Loki kihúzta magát. – Semmit. aztán Maddy észrevette. bár Maddy nem szívesen hagyta Félszeműt kiszolgáltatja a Vadászistennő kényénekkedvének. Azonnali volt a hatás.Légy udvarias. . mint tejszín a gránittól.zöldellő nyarat és hamvas szüreti hónapot idézett. a barlang jege enyhén felengedett az asszony jelenlététől. és mintha távoli kertek. mondta Loki. .Kicsoda? Én?! .Igen? . különben nem kapsz almát! Idun. de most zizegett a páratlan energiától. – Sasszemmel. de az a darab. amikor majd rájön. Loki – kissé elégedetlenkedve – így is tett. . mondta Loki. hogy a korábbi tompa. Idun Lokira hunyorgott. – Induljunk! És Loki … . Szárny nélkül semmi értelme sem lett volna.Jobban érzed magad? – kíváncsiskodott Idun. Egy pillanatig semmi sem történt. mintha nem akarna túl közel kerülni ahhoz. mely szikrákat szórt a hajáról. a vadmacska karmainak nyomait.Idun – felelte Loki. – Hozd rendbe. Tágra nyílt szemének bizalommal teli. Korábban egyre halványult.Ha valami trükkel próbálkoznál… . . Maddy megkönnyebbülés és talán zavar keverékét látta az arcán. ütött-kopott árnyalatból élénken csillogva ragyog fel a színjele. hogy mindene begyógyult. levelek borították. annyira különbözött a fagyos Vadászistennőtől. majd elkerekedett a szeme. Olyan elbűvölő volt ez a különös és gyermeki asszony. és egy pillanatra felcsillant az egész testén. de gyorsan.Itt van – vetette oda kurtán Szkádi. aki meggyógyítja a betegséget és az Időt. aki szeretne a felnőttek kedvében járni. amit egy aranykosárban tartott. érett eper és egyenesen a lépből kipergetett friss méz illatát érezte volna. és Ár.Figyellek – mosolyodott el Szkádi. ezúttal mi rosszat tettél? – kérdezte. úgy érezte. aki kilépett az Alvók Terméből. A legendák szerint a gyümölcs aranyalma volt. lilás. az ujjvégeiről. .

– Jobb. a Tenger istene. . hogy bármi hatalma van is Idunnak. Én vittem el a Suttogót… Ideun egy jégtömbön ücsörgött. Félszemű leírásai alapján Maddy könnyen ráismert. egyre erősebbé vált benne a meggyőződés. bozontos hajú férfi volt. – Kell lennie valami megoldásnak – mondta. hogy Aranyfogú Heimdall fekszik előtte. az eredeti Vanirok egyike. ha békén hagyod. és halvány szorongás suhant át az arcán. a mellkasára Madr rúnáját rajzolták. Maddy előtt nyilvánvaló volt. Idun nem sokat segített. és miközben minden szemszögből megvizsgálta. – Fel kell ébresztenem még egy Alvót. Logr rúnáját viselte a tunikája alatt. aki megpróbál neki segíteni. azután ismét énekelni kezdett. jeges ködkoszorúkká változott. A kérdés csak az volt. Maddy mégis okosabbnak tartotta. bár Maddy melegséget érzett áradni belőle. Maddy némi töprengés után jött csak rá. Maddy nem is egyszer tekintett szorongva a fejük felett csüngő jégcsapláncolatokra. de semmire sem ment volna vele. hogy ez az egyetlen reménye. Mint a régi szép időkben! Maddy arra gondolt. amit a Tenger istenénél nem tapasztalt. Maddy kínos érzéssel ment el mellette. – Kihúzott egy fésűt a hajából. annak a jelen körülmények között nem sok hasznát veszi. ami mintha szorosan kapcsolódó pikkelyekből készült volna. sem veszélyt. Maddynek az is feltűnt. És hogy bizonyosodhat meg arról.110 Mint hamarosan kiderült. a Vanirokra jellemzően világos bőre és szőke haja volt. . és próbált nem gondolni arra. és úgy látszott. mint a tenger habja. ha Idun egy darabig egy helyben állna. Nyugtalankodás helyett inkább az Alvókra összpontosított. mi történne. – Pompás lenne. Idun úgy követte a barlangokban. ki lehet.Nincs más választásom – jelentette ki végül. Nem kaptunk tőle mást. mérlegelve az előnyeit és a hátrányait. de nem látott más kiutat. a jég egy pillanatra megolvadt. és nagy. formás lábfeje csupasz volt. ezt elégségesnek érzi Maddy megnyugtatására. – Az én hibám. A házasságuk kibékíthetetlen ellentéteiknek köszönhetően megromlott. Viszonylag érdeklődve hallgatta végig Maddy meséjét. és rögtön eldöntötte. ha nem keveri bele Njördöt a kialakult helyzetbe. az ujján Bjarkán világító jelével odament a többi Alvóhoz. és a nyakában kis távcső lógott. kit ébresszen fel. és Maddy egy ideig ide-oda járt közöttük. és valószínűleg nem érezne együtt azzal.Az öreg varázslót? – kérdezte. mint rossz híreket. A hétből már csak öten maradtak – négy férfi és egy nő -. nem érne időben a faluba. hogy bár Heimdall hűséges volt Odinhoz. és tudta. Ott feküdtek előtte jégágyukban. de nem érzett sem unszolást. a Látók hírnöke. és szemügyre vette. a mozdulatlanul csillogó rúnák szoros hálója alatt. . akinek úgy kunkorodott a szakálla. Az ismert mesékből tudta. hogy bárhova lépett is. végül úgy döntött. Egyetlen megoldás maradt. és az AEsirekhez. rácsodálkozva a fényekre és a színekre. és a nyomában jégvirágokká. Ő is harcos volt. melyiküket válassza. és magában énekelt. vad gyűlölet égett a szívében Loki iránt.Odin majd kitalál valamit – jegyezte meg. A második Alvó Njördre hasonlított. Szívesen seperte volna ki a barlangból az elemi erejű gondolatrúnával. és a hátán végigfutott a hideg. Idun szórakozottan elmosolyodott. Szkádi a Vadászistennő egykori férje. hogy bárhogy is sietne. magában dudorászva. De Maddy nem nyugodott meg. mint egy eltévedt gyermek. próbálva eldönteni. Njörd volt. A Suttogó nevének említésekor elhallgatott. hogy egy újabb Alvó felébresztésével nem ront-e a helyzeten? Nehéz szívvel. a hangja édes illatként tekergőzött a hideg levegőben. hogy a régi szép idők felelevenítésére van most legkevésbé szükségük. szenvedélyes éberséggel tekintett rá. . hogy nem ébreszti fel. Az első egy erős testalkatú. kedvesem. a szivárványhíd éber őre: csillogó kék szeme még a jég alatt is tágra nyitva. A színjele tengerkék volt.

magas férfi. Idun férje. a szeszélyes. a fejét virágkoszorú ékesítette. Egy pillanattal később a köntös már Maddy kezében volt: fortélyok és tollak szövedéke. Vajon fel merje-e ébreszteni? Biztos lehet-e abban. hogy vannak bizonyos … ügyeim… Lokival. – Add kölcsön a köpenyedet! Nem arra kérlek. a Suttogót és az Igét. A vágy istennője. hogy megmentse a tábornokát. hanem elolvadt. a vizsgálóbírót. de amint Maddy kiejtette a száján Loki nevét. Maddy – amilyen gyorsan csak tudta – elmagyarázta Félszemű elfogását. itt is türelmetlenül pezsgett. Maddy gyorsan felidézte. A jég ezúttal nem robbant fel. . Bámulatosan hasonlított a mellette fekvő férfihoz. de sértetlenül feküdt a földön. hogy Szkádi ébredt fel elsőként. mint Idun vagy Szkádi? Szkádi természetesen csak házassága révén tartozik a Vanirok közé. . akinek nincsenek elintézetlen ügyei Lokival. és biztos a többi Vanir lelkes lesz és készséges.Nagyon vigyázok rá. a szemét törölgette és finoman ásított egyet. majd a következő percben a köntös elkezdett az alakjához idomulni. a szeme ismét összeszűkült. a közvetlen közelében feküdt – oly közel. Freyja gyönyörűen és közönyösen aludta tovább az álmát. őt szívesen választotta volna. hogy tarts velem. a varázsigék dölyfös fénnyel csillantak fel.Figyelmeztetlek – mondta Freyja mereven -. susogó melegét. Szkádi ébredését. a sólyomköntösű … Á. a tündékhez. hogy akár meg is érinthették volna egymást -. . hosszú haja is aranyosan csillogott. A rúnák is ismerősnek tűntek: gyorsan lángra lobbantak az ujjai alatt. és valójában az északi déróriások vad népéből való. egy ragyogó. és semmit sem árult el. – ez az egyetlen köntösöm. hogy Bragi sem táplál barátságot Loki iránt. akikkel az istenek könnyen felborítható békében éltek. amikor befejezte. és Maddy azonnal tudta. Fé ékesítette őt is. akik a Suttogó idején csatlakoztak apjukkal együtt a Látókhoz.Ajánlom is. homlokán Fé rúnája csillogott. nyakában csavart aranylánc lógott. . hogy Freyja – vagy bármelyik Vanir – többet segít. és nem akarta elmagyarázni Loki vagy a maga szerepét ebben az igencsak nyakatekert történetben. feszengtek a kötések.) . amelyen még a jégen át is megcsillant a fény. Balszerencse. A vállára terítette. kék szeme kitágult. mint a pehely.Ki vagy? – kérdezte.111 A harmadik Bragi volt. vajon van-e valaki a Kilenc Világban.Kérlek! – esdekelt Freyjának. és az Alvó nedvesen. és érezte a bőrén a tollak pompás. és az egész háló nagy recsegéssel-ropogással bomlott ki. Megcsillant előtte – nem sok. amelyet alkottak. Frey és Freyja fekszenek előtte. Freyja figyelmesen hallgatta. könnyű. aztán megrántotta. színek és fények lobbantak fel. mire is emlékszik Freyjáról. nyugtalanító szépség. és egy törött kard hevert mellette. csak egy pici -. A negyedik Alvó aranypáncélt viselt. Freyja. Maddy egy kézzel nyúlt utánuk: úgy ragadta meg őket. A háló. Szelídnek tűnt (Maddy főként dalok és versek bajnokaként emlékezett rá). akinek a kezén Sól jele égett. Nem szakíthatod el. . de tudta. de rögtön megdobogtatta a szívét. Az utolsó Alvó. ez az! Maddyben hirtelen feltámadt a remény. Freyja bíráló tekintettel mérte végig Maddyt. (Maddy agyán átfutott. díszes hajviselete drágakövektől csillogott. mint egy májusfa színes szalagjait. Maddy leseperte kezével a felgyűlt havat az utolsó Alvó arcáról. hogy Njörd ikergyermekei.

Malbryban még égett egy-két lámpa. tollak nőttek a karján és a vállán. Ó. a hold szemkápráztató. a hindarfelli hágón párosan kanyargó út. kivel? . miért is van itt. és a macskáival beszélget. kérdezte gondolatban Maddy.Majdcsak sikerül – nyugtatta Freyja. akár egy kilőtt nyílvessző. világos fürtjeit csipke főkötővel kötötte le. Bolond Nan Fey a kunyhójában ül. Élesebb látásával ki is vette az előtte mintegy mérföldnyire szálló sast és sólymot – Szkádit és Lokit -. ezerszer élesebb lett a látása. Alattuk a mezők lassan az Aratási hónap sárgájáról az Év Vége barnájába fordultak. elég fordítva Naudírt vetned …. míg hozzászokott új szárnyaihoz. – És ha le akarod vetni. És Félszemű? Mit csinálhat? Alszik? Vagy szenved? Reménykedi? Fél? Hálás lesz. mint egy zászló. gondolta. és egészen mássá alakították át. ez a szabadság!. és az eget figyeli. Másodpercek leforgása alatt megnyúltak az izmai. ahogy fájdalommentesen behatoltak a bőre alá. a csontjaiba. és úgy röppent ki rajta az éjszakába. . Végül rátalált a kürtőre. hogy ki tudja. Gyötrelmesen sokáig verdesett. A testvére álomtalan álomban hever deszkaágyán.112 A köpeny ugyanis maga volt az eleven varázslat. Maddy érezte őket. – De feltétlen hozd vissza! Beletelt pár percbe. hogy rosszul intézte a dolgokat? És ami a legfontosabb. ahogy kiáltozva száguld a megvilágított égen. készségesen együttműködik-e? És ha igen. A fények között valahol az apja lámpája is ég: ébren van. hogy szemügyre vegye az eredményt.Tessék. Azután eszébe jutott. és páni rémület fogta el a zárt tértől. Rúnák és kötések szőtték át. majd gyökeret eresztettek. és a tábortüzet füstje úgy lebegett a földek felett. és nagy erőfeszítéssel úrrá lett az izgalmán. ha meglátja. Egész jól áll – jegyezte meg Freyja. meddig csak élvezte. és közelebb hajolt. zavarba ejtette a megváltozott perspektíva. és egyben ijesztő. és a repülés öröme. Meglepetten nyitotta ki a száját. vagy dühös. akik Malbry felé suhantak. . Hogyan?. mint egy ezüsttel hímzett falikárpit: a gleccser. felszabadultsága úgy magával ragadta. de csak éles madárrikoltás tört fel a torkából. A levegő! Alatta úgy terült el a völgy. Boldogító volt. Az ég csupa csillag volt. sört iszik.

113

3

Éjfél. A lehetősek órája. A templomtorony harangja elütötte az éjfelet, majd egy perccel később ismét éjfélt ütött. A lelkészlak eresze alatti kis szobában a látogatóba érkezett vizsgálóbíró, aki erre a jelre várt, halványan, elégedetten elmosolyodott. A rituálék végbementek. Megfürdött, imádkozott, meditált, böjtölt. Eljött az idő. Éhes volt, de nem kellemetlenül, fáradt, de nem álmos. Ismételten visszautasította Parsonék házi kosztra szóló meghívását, az ebből adódó könnyű szédülésért nagyon is kárpótolta az összpontosítás megújult intenzitása. Az ágyon ott feküdt mellette kinyitva az Igék Könyve. Végre megengedte magának, hogy az idevonatkozó fejezetet elolvassa, amit az ismerős gyönyör és félelem keveréke kísért. A hatalomé, gondolta homályosan. A mámorító, leírhatatlan hatalomé. - Nem az enyém, hanem a tied, ó, Névtelen. – mormolta. – Ne bennem, rajtam keresztül szólalj meg … És már érezte is az ujjhegyén, ahogy a pergamenen áthatolva megvilágosította: a Régi Korok szavakkal ki nem fejezhető bölcsessége, a tudás, a varázserő… Hess, hess, takarodjatok! A vizsgálóbíró egy varázsigével hajtotta el magától a kísértést. Nem az enyém, hanem a tied az Ige hatalma. Így már jobb. A delírium érzése egy kicsit alábbhagyott. Feladata van, méghozzá sürgető: azonosítania kell a Káosz ügynökét, az arcán rúnajelet viselő félszemű férfit. A rúnajel. Még egyszer végiggondolta, és kínos remegés fogta el. Az Igék Könyve szerint erős varázsige, még így, fordítva is, és a Koholmányok Könyvében voltak rigmusok, olyan ódon kifejezésekbe burkolt érthetetlenül homályos versek, amelyeknek képtelen volt kihámozni a jelentését, pedig valami sötét, veszélyes kapcsolatra utaltak. Jele szerint ismeréd majd fel. Igen. Ez volt a válaszút. Ha a vizsgálóbíró befejezte volna a tanulmányait, és még legalább tíz évig az Egyetemes Városban maradt volna, akkor talán bízott volna a megérzéseiben. Így azonban még sok tekintetben újoncnak számított. Újonc volt, egyedül volt, és ha Raedo azt jelenti, amire gondol, akkor nagy szüksége van a magiszterei segítségére, mégpedig azonnal. Az Egyetemes Városig lovagló futárnak hetekbe telne segítséget hozni. Ezalatt pedig a külvilági visszanyerheti az erejét, és kapcsolatba léphet a szolgáival. A vizsgálóbíró eddig mégis várakozó álláspontra helyezkedett. Az Igék Könyvét nem lehet bármikor könnyedén felhasználni, és a legnagyobb erejű varázsigék – kötések, idézések és végrehajtások – különösen korlátozottak. Még inkább korlátozott az Egyesülés, vagyis azon varázsigék sora, amelyek segítségével nagy szükség esetén a Rend egy tagja üzenhet a többieknek. Erőteljes rituálé volt, az elmék és a tudás összefonódása; magával a Névtelennel felvett szellemi kapcsolat. De azt is tudta, hogy az Egyesülés veszélyes dolog. Volt, aki azt állította, hogy a hozzá folyamodót megfosztja a józan eszétől, mások olyan boldogságot emlegettek, amit lehetetlen leírni. A vizsgálóbíró még sosem használta. Nem is volt szüksége rá, de úgy vélte, most talán kénytelen lesz megtenni. A tekintete ismét visszasiklott az Igék Könyvére, amely most az első fejezetnél volt kinyitva, a Megidézéseknél. Az első oldalon egy varázsige állt, közvetlen alatta a névsor. A vizsgálóbíró elolvasta: Akinek a nevét tudjuk, megszelídítjük.

114 Tovább olvasott. Tizenöt perccel később döntésre jutott. Nem halogathatta tovább: bármi veszély fenyegeti az elméjét vagy a személyét, kénytelen Kapcsolatot teremteni a Renddel. Részben sajnálta, hisz e percben még csak az övé volt a külvilági, és ha belevonja a Rendet, elveszti ezt a függetlenséget, ám ugyanakkor áldott megkönnyebbülést is érzett. Hadd vegye kézbe más a kezdeményezést! – gondolta. Döntsön más! Természetesen továbbra is megvolt az esélye annak, hogy tévedett a jeleket illetően. De még az is megkönnyebbülés lenne. Inkább elviseli társai csipkelődését, mint azt, hogy tapasztalatlan ujjai közül kicsúszik az ellenség. Tekintetét a Könyvre függesztette: pontosan be kell tartania az előírásokat, emlékeztette magát. Az Egyesülés alatt az elméje kitárulkozik, és biztos akart lenni abban, hogy nem szennyezi be elbizakodottság. Tíz percbe telt, hogy elérje a kívánt nyugalmi állapotot, és újabb öt percbe, hogy összeszedjen annyi bátorságot, hogy kimondja az Igét. Ós rúnája kimondhatatlan ideig remegett; az átható zengésű, hallhatatlan hang belevágott a sötétségbe. A völgyben a kutyák hegyezni kezdték a fülüket, az alvók felriadtak, a fákról lehullottak a megmaradt levelek, és a kisebb állatok lyukakba és fészkekbe bújtak. Maddy érezte a légörvényben, mely megfordította és átbucskáztatta a levegőben. Loki egy feketébb sötétség hullámaként érzékelte, ami átlibbent a föld felett. Szkádi se nem hallotta, se nem látta, mert a figyelme csakis az előtte szálló kis sólyomra irányult. A vizsgálóbíró egy pillanatra megérezte a jelenlétüket. Abban a másodpercben mindenütt volt egyszerre: repült a levegőben, mászott a földön, rab volt a fogdában, és a Domb alatt eltemetve. Iszonyatos erő hullámzott át rajta, mely meglepte és elborzasztotta. Elméje messzebbre nyúlt, megérintette a Világvégét, a rá váró elmék kusza szövedékét; egyszer csak ott termett, kapcsolatba lépett és szavak nélkül társalgott a Rend minden tagjával. Rövid ideig elmék zűrzavarában kavargott, mintha egy nagy tömegben mindenki egyszerre beszélt volna. A vizsgálóbíró igyekezett fenntartani a kapcsolatot, küzdött, hogy az elméjét túl ne terheljék. Azután lassanként néhány jól megkülönböztethető hangot is ki tudott már venni, egy-egy magiszterét, professzorét. A Tizenkettek Tanácsáét, a Rendet képviselő testületét, ahol döntéseket hoztak, és az értesüléseket válogatták. Majd hirtelen csend lett. És a vizsgálóbíró csak egyetlen hangot hallott, amely valódi nevén szólította. Elias Rede, mondta ki dallamos hangon. A vizsgálóbíró döbbenten szívta be a levegőt. Negyven éve nem hallotta a nevét, amiről – mint a többi segéd – régen lemondott, hogy a Renden belül megőrizze biztonságát és névtelenségét. Gyakorlati megfontolásokból egy számot kapott helyette – a 4421974-et, amit beavatása alkalmával a karjába bélyegeztek. Megmagyarázhatatlan félelemmel töltötte el, hogy ennyi idő után a nevét hallotta. Kiszolgáltatottnak, magányosnak, végtelenül sebezhetőnek érezte magát, egy mérhetetlenül felette álló elme fürkésző tekintete előtt lemeztelenítve. Hallak, magiszter, gondolta, és ellenállt a vágynak, hogy elfusson és elrejtőzzön. A Hang – amely nem volt egészen hang, inkább egyfajta megvilágosodás, mely egyenesen titkos énjébe világított – halkan kuncogott. Akkor mondd el, mit látsz, utasította a Hang, és a vizsgálóbíró hirtelen rettenetes, kínzó nyomást érzett, mintha valaki az agyában lapozgatna. Nem fájt, mégis gyötrelmes volt. Titkok kerültek felszínre, gyarlóságokra derült fény, régi emlékek bukkantak elő, hogy a könyörtelen fényben összezsugorodjanak. Lehetetlen volt ellenállni ennek a tüzetes vizsgálatnak; Elias Rede lemondott a lelkéről, az utolsó morzsáig odaadta az emlékeit, becsvágyát, bűnös gyönyöreit, kis lázadozásait, gondolatait.

115 Kiürült, és zavartan zokogott. Egyszerre csak újabb borzalom tudatára ébredt: az egész Rend őt figyelte, és osztozott vele a megpróbáltatásban. A segédek, professzorok, magiszterek, a legjelentéktelenebb szolgák is. Mind jelen voltak abban a pillanatban mind ítélkeztek felette. Megállt az idő. Nyomorúsága mélyén is tudott a vitáról, ami a Világvége termeiben folyt. Hangok bömböltek mellette, izgatottan a magasba csaptak, de őt mindez közömbösen hagyta. El akart bújni, meg akart halni, mélyen eltemetkezni a földben, hogy soha ne találjanak rá. De a Hang még nem végzett Elias Rede-del. Most az utolsó néhány órát lapozta át, kíméletlen aprólékossággal nézve végig a Dombon történteket, a lelkész megérkezését és a külvilági elfogását – erre kivált nagy figyelmet fordított -, átrostált és ellenőrzött minden részletet, minden szót mérlegre tett, amit az idegen kimondott. Még többet, sürgette. A vizsgálóbíró megingott. Magiszter … én… Még, Elias! Mondj még többet! Kérlek, magiszter! Mindent elmondtam! Nem, Elias. Ennél többet is látsz. És akkor döbbent rá, hogy így van: mintha az elméjében kinyílt volna egy szem, mely a világ mögé látott, a fények és a színek mesés birodalmába. A szeme elkerekedett. Jaj!, kiáltott fel hangtalanul. Alaposan figyeld meg, Elias, és mondd el, mit látsz. Kinyilatkoztatás volt. Elfeledkezett gyötrelméről, és mohón itta be a látottakat. Körülötte mindennek élete volt: a fák mögött, a házak mögött színjelek. Még a keze is hüvelyk- és mutatóujja hegyének összeérintése ragyogó nyomot hagyott, ami világított a sötétben. Még az Égi Fellegvár sem lehet ilyen szép, mint ez … Elég a szájtátásból, és nézz ki! Bocsáss meg, magiszter, én… Azt mondtam, nézz ki! Kinyitotta az ablakot, és kihajolt, majd ismét a két ujja alkotta körön nézett át. Az éjszakát is minták szabdalták, számtalan szín elhalványuló nyomai, többségük alig volt kivehető, de némelyik úgy keresztezte az eget, mint egy fénylő üstökös. A fogda felett káprázatos ragyogást látott: jégmadárkék nyomot, mely szikrákat hányt a csillagos égre. Elias Rede abban a pillanatban végre ráismert a heges arcú férfira, és saját arcát remegő tenyerébe rejtette. Jól van, Elias, mondta a Hang. A Névtelen köszönetet mond a munkádért. A kapcsolat elhalványult, a hangok tömege fékezhetetlenül csapott fel, ahogy a hang egyre távolabbról csengett. Elias Rede úgy érezte, hogy az elméje görcsbe rándult: az Egyesülés a végéhez közeledett. A látomások, a csodák továbbra is megmaradtak, bár kissé elhomályosultak, mintha azzal, hogy egyszer megpillantotta őket, örökre bevésődtek volna az elméjébe. Adomány, hallotta a Hangot. A hűséges szolgálatért. A vizsgálóbíróval megfordult a világ. Most, hogy az elméjét többé-kevésbé visszakapta, kezdte felfogni, milyen mérhetetlen kitüntetésben volt része. Adomány, magától a Névtelentől, gondolta…

116

Ó, Névtelen, mit kell tennem? Kiáltott fel. A Névtelen – szavak nélkül – elmondta neki. Amikor a templom órája fél egyet ütött, Elias Rede – a 4421974-es vizsgálóbíró – Parsonék vendégszobájának padlóján feküdt, a karjaiba temette a fejét, és remegett, zokogott halálos rémületében és örömében.

117

4

A fogdában ezalatt csend és nyugalom honolt. A szolgálatot teljesítő két őr az ajtóban állt, de a kemence formájú épületből a vizsgálóbíró kora esti távozása óta nem szűrődött ki hang. Az őröknek – Dorian Scattergoodnak a Kovács Őrhelyéről és Tyas Millernek Malbry falvából – egyébként nagyon szigorú és határozott utasításokat hagytak. Nat Parson szerint a külvilági két, csaknem halálos kimenetelű támadásért felelős, és keményen figyelmeztették őket, nehogy lanyhuljon a figyelmük. Nem mintha a rab harcosnak látszott volna, de még ha az volt is, a vizsgálóbíró kezét-lábát béklyóba verette, az ujjait összekötötte, és keményen kipeckeltette a száját, nehogy meg tudjon szólalni. Dorian Scattergood ezt az utóbbi intézkedést egy kicsit túlzásnak érezte – végtére is szegény embernek valahogy lélegeznie is kellene! -, de Dorian csak egy őr volt, amint erre Nat Parson is emlékeztette, akit nem azért fizettek, hogy kérdéseket tegyen fel. Dorian máskor talán rögtön felhívta volna Nat Parson figyelmét arra, hogy egyáltalán nem kap fizetséget, de az Egyetemes Városból érkezett vizsgálóbíró jelenléte óvatosságra intette, ezért egyetlen szó nélkül tért vissza az őrhelyére, és ez nem tette boldoggá. A Scattergood család komoly befolyással bírt a völgyben, és Doriannak nem volt ínyére, hogy parancsolgatnak neki. Talán ezért is döntött úgy, hogy amikor a templomtorony órája éjfélt ütött, hogy ellenőrzi a foglyot, noha az ellenkezőjére kapott parancsot. Amikor belépett a fogdába, a rabot még ébren találta, ami nem is volt meglepő, hiszen hogy aludhat bárki is ebben a pozitúrában? A fáklya fényénél csillogott a szeme, kifejezéstelen arca nyúzottnak tűnt. Dorian Scattergood derék ember volt. Foglalkozására nézve disznókat tenyésztett, és mindenekfelett a nyugodt életet részesítette előnyben; utált mindenféle kellemetlenséget. Dorian tulajdonképpen Adam nagybátyja volt, de nem sok hasonlóság volt közte és a család többi tagja között, ugyanis inkább a maga dolgával törődött, és hagyta, hogy más is ezt tegye. Néhány éve kiköltözött a Kovács Őrhelyére, és elhagyta Malbryt, Nat Parsont és a Scattergoodokat. Az anyján kívül senki sem sejtette, hogy neki is varázsrúna van a jobb karján: Thuris, a Tüske rontott rúnája, amit az anyja – nem lévén más ötlete – egy tüzes vassal és némi korommal igyekezett annak idején eltüntetni, és bár sosem mutatta természetfeletti erő jelét, a völgyben szabadgondolkodónak és kétkedőnek tartották. Nem meglepő tehát, hogy nem lopta be magát Nat Parson szívébe. Kettejük között egyre nőtt a feszültség, mígnem tíz éve Nat rájött, hogy Dorian egyik emséje, Fekete Nell, egy pompás tenyészdisznó, aki rontott rúnával és harapós természettel született, megette frissen ellett malacait. Olykor megesik az ilyesmi – a frissen ellő emsék furcsán viselkednek, és az öreg Nelly mindig is heves vérmérsékletű volt -, de a lelkész nagy feneket kerített a dolognak; a Törvényre még a püspököt is elhívta, és gyakorlatilag arra célozgatott, hogy Dorian lelkét természet ellen elkövetett sötét bűnök terhelik. Dorian üzletileg megsínylette az esetet – mi több, a völgyben még mindig akadtak, akik nem vásároltak tőle -, és ez igen bizalmatlanná tette a lelkész iránt. Persze Odin szerencséjére, mert ez azt jelentette, hogy a falubeliek közül Dorian hajlott leginkább arra, hogy megszegje a lelkész parancsait. Dorian alaposabban szemügyre vette a foglyot, aki elég ártalmatlannak tűnt. A pecek biztos fájhatott neki, hiszen a fogai közé erőltették, és egy szíjjal kötötték oda. Vajon Nat miért

A torka a víz ellenére is kiszáradt. és bírja varázserővel is. – Mi baj származhat belőle? Dorian Matt Law-ra és Jan Goodchildre gondolt. A felét sem hitte annak. – Figyelmeztetlek. – Egy szót se! – parancsolt rá. – Fél óra. de egy kukkot sem szólt. kicserepesedett szájával igyekezett megformálni a szavakat. Nem több. hogy akár egyetlen ujját kiszabadítsa. – Elővett egy flaskát a zsebéből. nemhogy egy embert.Ha tehetném. de Tyas Miller a saját szemével látta a gondolatkardot. és elbizonytalanodott. nem kap rendesen levegőt.Maradj kint. és odahajolt. Csakhogy nem eléggé. A fogda előtt Tyas Miller nyugtalankodni kezdett. ahogy acélpengeként vágott bele a húsba. A fickót szorosan gúzsba kötötték. A varázsereje még gyönge volt. – Mi baj? – sziszegte. . hogy ne menjünk a közelébe – tiltakozott .Kérem! – esdekelt Odin. Tyas bekukkantott a helyiségbe. Utána talán kísérletet tehet egy komoly varázslatra. jólesne egy korty. . . „ Naudr gerer naeppa koste Noktan kaelr i froste” Talán csak a képzelete játszott vele. gondolta. és figyeld az utat! Egy szempillantás alatt végzek. és a szája annyira fájt. és ha az őr… A toronyóra ütött. – Gondolom. . de a parancs szerint kell cselekednem. gondolta. Mégis megpróbálkozott vele. és még szikrát is alig csiholt. hogy egyáltalán felpeckelje a fogoly száját? Valószínűleg egyszerűen csak aljasságból. és még ha erősebb lett is volna. ám még így sem volt könnyű dolga. Még az ujjait is leszíjazták. hogy nehezére esett a beszéd. . Inkább a kimondható kisebb varázsigékre összpontosított. A külvilági ivott. Odin érthető módon egy szót sem szólt. Érted? . Dorian bólintott. akinek vérzett a szája. – Nem is szabadna bent lenned! Amikor meglátta Doriant. Lejárt az ideje. – Csal bólintson. Dorian úgy gondolta. – Őrködnöd kellene! . – Gyere már – sürgette. –A lelkész meghagyta. amelyekhez kevés bűbáj is elég. – Azt hiszem.A lelkész sok mindent mond – vágott vissza Dorian. te fickó: egy szó. tűnődött Dorian. Dorian vetett egy pillantást a háta mögé. és jövök – felelte Dorian. már ha marad rá ideje. A fogoly bólintott. de mintha a bal kezén meglazult volna a szíj. A szíj merev volt. Kicsit közelebb húzódott. de a szemét nem vette le a Dorian kezében levő pecekről. A fordított Naudír meglazította volna a kötelékeit. –Kap levegőt? – kérdezte. Fél egy volt.118 tartotta szükségesnek. de gyöngére sikerült.Rendben van – egyezett bele Dorian. Dorian meglazította. majd óvatosan kihúzta a pecket a rab fogai közül. még egy igáslovat sem kínozna ilyen zablával. és azt. Jól érzi magát? – kérdezte a fogolytól. amit a lelkész mondott. és ha ilyen tempóban halad. Újra próbálkozott. egy tucatnyi varázsigét is el kell mondania. – Azt mondta… . akkor sem rajzolhatta volna a levegőbe a Régi Írás rúnáit a szíjjal lekötött ujjai miatt. és már dugom is vissza! Odin ránézett. hogy kivegye a pecket a fogoly szájából. A lélegzetvétele zihálva tört fel a pecek mögül. lesett az álla. nem raknám vissza éjszakára – mondta Dorian a pillantását látva -. az ajtónál őrködő Tyrasra.Csak pár percre – könyörgött Odin. Odin a következő harminc percbe n csaknem teljes csendben dolgozott. és a fogoly szájához tartotta. ha igen.Egy pillanat.

Mrs. sem szokatlan nyüzsgés nyomát. Szkádit csak addig tarthatja féken.119 5 Időközben nem egészen egymérföldnyire Maddy lassan beérte a sast és a sólymot. Ha marad. Maddy meredeken csapott le a magasból. és vadászsólyomszemével fürkészte a tájat. de jó néhány pillanatba beletelt. Igaz. Ha megpróbál elszökni. ahogy tudta. Körülnézett. egy malbryi tetőfedő. Az egyetlen reménye. Malbry széle felé közeledett. Nem egészen száz yarddal előtte a sólyom és a sas ereszkedni kezdtek. Jól van. hogy ne üsse bele az orrát. akiknek egyáltalán nincs okuk őt szeretni. hát a Vanirok. Megrázta magát. A tollköpenytől egészen könnyen megszabadult. A Hét Alvó bezárt már. A templomot nézte ki magának: zömök tornya mögé suhant. Senkit sem látott a közelben. Az eresz alatt csak egy lámpa égett. Így legalább szert tesz egy kis előnyre. Maddy rögtön ráismert az egyikre: Audun Briggs volt. néptelen volt. és az övébe tűrte. és meg mert volna esküdni rá. mit jelent ez. gondolta. elmondott egy varázsigét. akár bárki a faluból a közelben legyen. mire a másikat is felismerte: az apja volt az. Nagy nehezen rátalált az ösvényre – sajnálta elvesztett. akik alakot váltottak. a templom közelében álló zömök kis épületet. A repülés alatt eszeveszetten törte a fejét. és Loki engedelmesen alábukott. mégsem tette. a másik meg mintha benézett volna. Az égen. te! -. a lelkészlak is. a látókörükön kívül. A templom sötét volt. az apjának lesz annyi esze. Helyes. míg rá nem jön. hogy a toronyóra elütötte a felet. Az egyik őr előtte strázsált. de soron következő problémájára sehogyan sem talált megoldást. egy vagy két ellenségével kell szembenéznie. Magasan felettük szállt. Csak abban reménykedett. de még mindig magasan szárnyalt. hamar utána veti magát. . gondolta ereszkedés közben. Ha pedig nem ő. a járásuk bizonytalan volt. gondolta elégedetten. Malbry felett Loki ideje is fogytán volt. a sas elfogja. figyelmeztető kiáltást hallatott mögötte – Siess már. Enyhén jobbra kanyarodott. Ami a Tábornokot illeti. és emelt hangon beszélgettek. éjszakai madárlátását -. Helyes. Nem látta sem fegyveresek. a sólyomköpeny alatt Maddyn rajta maradt a ruhája. Másutt nyugalom és csend honolt. amikor a szikrák pattogni kezdenek. Csak ketten vannak. és a karmaival széttépi. hogy a Maddy nevű lány mellé áll. A kocsma mögötti utcában két kései mulatozó ballagott hazafelé. és csak egy lámpás égett odabent. kissé esetlenül leszállt az elhagyatott templomudvarra. hacsak… A sas éles. Látta a fogdát. de tovább repült. és a köpeny a földre is hullott. Nem késlekedhetett. tőle ugyan mennyi kegyelmet remélhet? Még ha sikerülne is elmenekülnie – mondjuk dulakodás közben vagy talán a nagy felfordulásban -. majd gyors szárnycsapásokkal. és hangtalanul futni kezdett a falu főtere felé. a kovács. Maddy megdöbbent. Eljött az idő. Maddy összecsavarta. Ki tudja. hogy nem vették észre. hogy ha kitör a zűrzavar. A többiektől eltérően. de ez sem tűnt valószínűnek. vajon meddig bírná? Ha Odin megszökik. hogy akár az apja. Scattergood bizonyára egy újabb szegény párával takaríttatott. már kétszer is végezhetett volna vele. hogy megint hazudott. Nem valami kecsegtető. mely most. Maddy nem akarta.

és kapkodó tisztelgés után azonnal távozott. és egy neheztelő. A vizsgálóbíró ezt gondolta magában. a jelentéktelenség érzését és a tudatot. hogy az őr nem ideges. legrejtettebb zuga is egy nála mérhetetlenül erősebb lény fesztelen vizsgálódásának van kitéve … Most ugyanis nagyszerűen érezte magát. Zsarnoki. hogy az őrök még éberek. . és két ujjával varázskört írt le. Erős volt. gondolta a megvilágított égre feltekintve. aki nem szokott hozzá. Távol állt még attól. hogy az ilyenek ellenszenvvel viseltetnek a Renddel szemben. Scattergoodnak hívták – szívesen téblábolt még a fogda körül. motyogott valami köznapi frázist. Hát ezt látja a Névtelen!. gondolta.Fickó?! – csattant fel Dorian. Vajon hogy őrzi meg a józan eszét? Egy kicsit megroggyant a térde újdonsült látásának súlya alatt. Már el is felejtette az Egyesülés gyötrelmeit. amikor kilépett a hideg levegőre. – El az utamból … fickó! – sziszegte. hogy Dorian színei váratlanul elmélyülnek. Fogalma sem volt arról. és a kulcsért nyúlt.És? – kérdezte a vizsgálóbíró. vagy valamin törné a fejét. A másik – ha jól emlékezett a nevére. – Mit képzel magáról. de tudok a magam fejével gondolkodni – vetette oda foghegyről a vizsgálóbíró. hogy megkérdőjelezzék a döntéseit. és erősebben szorította a Jó Könyvet keskeny mellkasához. lopott pillantást vetve maga mögé. . majd elmosolyodott. A vizsgálóbíró vállat vont. Valahogy a színei sem tűntek helyénvalónak: mintha ideges volna. Ezen át látta. fickó.Történt valami? – kérdezte éles hangon. szorgos matatással már három ujját sikerült kiszabadítania. majd végül sárbarnára váltottak. Jobb. . Két fénycsík – egy ibolya és egy jégkék – hullócsillagként száguldott Marlbry felé. Az ideges őrön megkönnyebbülés látszott. Pár perccel később el is érte a fogdát.120 6 Az éjszaka titkos csillagoktól lángolt. és rádöbbent. és tisztában volt vele.Köszönöm. amikor kinyílt az ajtó.Későre jár – mondta viszonylag udvariasan. Azután megpillantott valamit. Újabb démonok.kezdte Dorian. gondolta. de a jobb kezét megbénító szíjakat megigézve. amikor az őr színei dühödt vörösről bizonytalan narancsra. hogy kiszabaduljon. A paraszt lesütötte a szemét. Mindkét őr megrázta a fejét. és két ujja varázskörén át meglátta ezernyi jövés-menés fénynyomait. Bugrisok. és farkasszemet nézett vele. A felismerés azonban nem bosszantotta. . hanem dühös. amitől elakadt a lélegzete. a Jó Könyvet kényelmesen a hóna alatt szorongatva lépett be. de a kijelentése inkább kérdésnek hangzott. A vizsgálóbíró merészen. Odin felnézett. A maga idejében elég sok bugrissal bánt el.Úgy gondoltam … . Ennyi ugyan még nem volt elég. . eltűnt az éjszakában. . hogy titkos énjének meghitt. .Akkor elmehettek – parancsolt rájuk. Újabb démonok. hogy Elias Rede. de kezdetnek megtette. bár egyikük – mintha a rosszallásától tartana – szorongva pillantott rá. ha sietek. és Dorian Scattergoodnak hála meglephette a vizsgálóbírót. . vagy máskülönben a 4421974-es számú vizsgálóbíró a kelleténél eggyel többször mondta ki ezt a szót. – Ma éjjel már nem lesz szükségem magukra. ahogy eleinte gondolta. hogy fickónak hív? A vizsgálóbíró tett egy lépést felé. Örömmel látta.

Az ostoba őr! – gondolta bosszúsan. a Harcos. nem próbálkozhat többször. kísértetiesen elütött viharvert bőrétől.Ismerlek – mondta halkan a vizsgálóbíró. és kinyitotta a könyvet.121 Új látásával felfegyverkezve rájött. Tyr.mosolyodott el a vizsgálóbíró. hogy elhárítsa a pörölycsapást. hogy a szájából eltávolították a pecket. Éles volt azonban. értéktelen finnyásság. hogy csaknem kimerült a varázsereje. A férfi arca árnyékban volt. Nemes feladata emelkedettségétől remegve fordult a foglya felé. aki harcosnak hitte magát. nem más. hogy azt képzelte. . De megjött az esze. Odin nem szólt semmit. és ha elvéti. hogy megoldom a nyelvedet. akár szövőasszony a szálat. ismeri a Névtelen akaratát. de meg sem moccant. – Biztosíthatlak. Tyr rúnája kínos lassúsággal formálódott az ujjai között. hogy egyetlen esélye lesz. Talán ha jól tudná időzíteni… A háta mögött a rúnákon mesterkedett.És ismerem a valódi nevedet. szeretnél megölni – monda. . és a középső ujjával gyöngéden megdörgölte a tenyerét. Bal szeme üres gödrén át Raedo derengett lepkekéken. Néha azonban egy eldobott kő is elég. A mozdulat oly jelentéktelen volt. miközben a fogoly varázserejének kékje egy hatalmas viharfelhő fényes bíborlilájára változott. amely csaknem legyőzhetetlenné tette a harcban. hogy amit eddig szánalomnak vélt a lelkében. Ám felfedezte a változást a Félszemű színeiben: a céltudatosság sötétebbre festette. de mást nem érzett: a fogoly keze továbbra is hátra volt kötve. Tudta. mint mélyen gyökerező. Belátta. Nem lesz több patkány. – az Igék Könyve a Megidézéseknél volt nyitva a kezében.Látom. A meglepetés ereje az ő javára billenti a mérleget. de az ujjai sebesen mozogtak a háta mögött.Tehát nem beszélsz? . s apró ívelt pengéje alatt a negyedik ujja. Talán tervez valamit? . Minden izma megfeszült. . Annyi arrogancia volt benne. hogy az elmúlt harminc évben patkányfogó volt csupán. de ha az Ige erejét vetik be ellene. A vizsgálóbíró hunyorított. . Ma kezdődik a háborúm. Odin nem mozdult. de a vizsgálóbíró rögtön észrevette. akkor nem reménykedhet a sikerben. majd a hüvelykujja is kiszabadult. Odin ökölbe hajlította az ujjait. hogy a vizsgálóbírónak fel sem tűnt. most körömnyinél alig nagyobb rúnafény-sarlóvá zsugorodott. gondolta. a színei kimerültségről tanúskodtak. egykor olyan hatalmas gondolatkardot ékesített. Más szóval a Neveknél. Tisztában volt azzal.

és a Jó Könyv oldalait felhasítva a vizsgálóbíró oldalában állt meg. ha vérfolyókon kell átgázolnia. rémülten felkiáltott. ha abban a pillanatban ki nem csapódik a fogda ajtaja. . ahogy egyenletes hangon olvasta: Megidézlek. Vijjogva szelte át a levegőt. Egyúttal kitépte a bal kezét is a kötelékből. Méltó lesz a bizalomra! Még akkor is. azután. Belefúródott. Természetesen tisztában volt a hatásával. Unn. Odin közelebb nyomult. Hirtelen mozdulattal előrándotta a háta mögül a kezét.122 7 Fölényes bátorságra van szükség ahhoz. hogy elhangzottak a végső megidézések. A vizsgálóbíró. akinek az arca istentelen láztól égett. sokkal inkább a lelkes izgalomtól. Bór fia. Megidézlek. aki nem volt harcos. Blindi. Thekk. ám megállapította. és erejét összeszedve a vizsgálóbíróhoz vágta Tyrt. Herian. a teremtmény fájdalmas tekintetének csaknem emberi megrökönyödésétől. Most azonban egy emberrel szemben kell használnia az Igét. és a vizsgálóbírót a fogda falának lökte. mint egy-egy varázsrúnával megjelölt gebével vagy gyülevész koboldokkal zsúfolt kotorékkal. és varázslat híján pusztán fizikai erővel verte ki a kezéből a Könyvet. Harmadik. és nem sokakat jelölnek ki ilyen feladatra. amire a magiszterek éveken át hiába várnak. hogy nem annyira az undortól. Harbard. Svidri … Odin nem várhatott tovább. a második Jed Smith. bár sajnálatos módon nem olyan mélyen. Megidézlek. Odin. Bolwerk. hogy megszabaduljon a láncaitól. hogy megkínozzunk valakit. ám Odin pontosan célzott vele. Elérkezett a dicsőség pillanata. hogy meg is ölje. De rátarti kijelentései ellenére sem volt dolga mindeddig magasabb rendű lénnyel. belevágott a vizsgálóbíró hüvelykujjába. Körülötte kezdett formát ölteni az Ige. és elhajította a fordított Naudírt. Harminc éve. elmélkedett a vizsgálóbíró. majd végül. és hárman be nem rontanak. hogy bőven megcsapolja a vérét. és végzett is volna vele. Akkor még émelygett a teremtmény gyűlöletétől és átkaitól. Grimnir. Grim és Gan-glari. A vizsgálóbíróra vetette magát. A fegyver parányi volt. Svidur. Most azonban jogos örömet érzett. Olyan hatalommal ruházták fel erre a feladatra. csupán annyira. Nincs ez meg mindenkiben. látta. Az egyik Audun Briggs volt. így Odin egy pillanatra fölénybe került. A gondolattól kissé felkavarodott a gyomra. amikor még jelentéktelen segéd volt. A harmadik pedig Nat Parson. Hialmberi. ahogy az Ige működésbe lépett. Thunn.

-Vizsgálóbíró úr! – kiabálta Nat Parson. élénk. Eszébe jutott. Korábban is látta már: furcsa zöldes szín volt.Thund. A lábánál nyitva hevert a Jó Könyv. Ereje egyre fogyott. de még nem vesztette el az eszméletét.Megnevezlek. de hiábavalóan igyekezett kirántani. bánatán túl hirtelen ráébredt a mélységes és tagadhatatlan megkönnyebbülésre. hogy a lelkész segítségével talpra kecmergő vizsgálóbíró miképpen készül arra. Vidur. Nem tudta biztosan. vérét beitta a döngölt padló. Pár másodpercig képtelen volt elmozdulni. hogy ügyet sem vetettek a közeli sövényre letelepedő kicsi barna madárra. bár mindkettőt annyira lekötötte. ő is csupasz volt. Önmegtartóztató Uraság? Bár már korántsem olyan fensőbbséges. hogy Szkádi is leszállt mellé. A külvilágiban nem maradt erő a harcra. Úgy világított. hogy befejezze a varázsigét. mint mindig. Fiolsvinn. Naten enyhe bosszúság futott át. Hohó. és a Könyv után tapogatódzott.123 8 Időközben Loki felfedezte a vizsgálóbíró színjelét a fogda felett. hogy keríti be az Ige … . Ygg. Lássuk hát. – A fogoly! – lihegte. hogy a kettő közül melyiktől fél jobban. amint a vizsgálóbíró mondott – Lejárt az időd -. amint a három férfi belépett. Veratyr … És már Odin is érezte. ami a fogdában zajlott. vizsgálóbíró úr – nyugtatta meg a vendégét. szóval a vizsgálóbíró most a segítségét kéri? Udvariasan. Türelmetlenül félreseperte a lelkészt. Erre azonban nem volt szükség. gondolta Loki. Átkát elfojtotta a pecek. Thror. Oski. egyik kezével a nyilat markolta.Kötözzék meg! – lihegte a vizsgálóbíró. miközben Jed Smith mindvégig rászegezte a felhúzott íjat. és látta. Loki gyorsan levetette a madáralakját. . nézte. amit félbehasított a gondolatvillám. Újfent megkötözve és kipeckelt szájjal nem tehetett mást. valahogy mégis beteges. igaz-e. de a Jed Smith íjpuskájából kilőtt nyílvessző egyenesen a vállát fúrta át. – Kötözzék meg… peckeljék ki a száját … míg felidézem az Igét! Nat Parson oldalvást rápillantott. akaratereje minden cseppjével az Ige ellen feszült. Ösztönösen a harcot választotta. Hátranézett. véres kezét a hasára szorította. A vizsgálóbíró sápadt volt. – Biztos kezekben van. amely őt is leterítette. Észrevette a lelkészt is a csatlósaival. és a falhoz szegezte. és a földön heverő férfihoz futott. Halál vagy dicsőség. de a kezében már a rúnakorbácsot szorongatta. mint a Szent Sír tüze. Odin látta. a hasán ütött lyukkal! De azért sietve teljesítette a parancsot: Audun Briggsszel a fogda másik sarkába vonszolták Odint. . . és dühén. Atrid.

A színekben szavak voltak. Faluszerte felállt a kutyák szőre. és menj odébb! Nat úgy ugrott fel.és hüvelykujjával. mint aki majdnem. hogy várhat vallomást a vizsgálóbíró attól. Most dühös tekintettel összeroskadt. -Azt kérdezte: Hol vannak? Odin tekergőzött. Maddy érezte. Összehúzott szemmel hajolt előre. – De vizsgálóbíró. Az Igék Könyve volt. valójában gondolatok. amint figyelte. akit így megfosztottak a beszédképességétől. és a vizsgálóbíró úgy fésülte és rendezgette a fénylő levegőt. Natet egyre nagyobb izgalom kerítette hatalmába. mely a foglyot és a vizsgálóbírót úgy vette körül. színes fényt lát. hogy valami különös. és a fejét rázta. hogy hallotta volna. és Maddy hangtalanul. de csak majdnem megérti. sőt látta. A tekintete odavillant a vizsgálóbíró kezében levő Könyvre. A vizsgálóbíró nem tiltakozott. amelyek a tér túlsó oldaláról közeledtek. Lusta csigákban terült szét körülöttük. A szétszakított lapon álló nevek felsorolása kilenc versszakot tett ki. átadta a Könyvet a lelkésznek. és érte nyúlt. gondolta a lelkész. mint az olajos füst.Hallgass. .124 9 Kétség sem fért hozzá. Két jelet különböztetett meg – Szkádiét és Lokiét -. hogy szabadon eressze az Igét. Az Igét elhajítják. véres keze remegett. A lelkész most már biztos volt abban. hanem szemmel láthatóan anélkül. Tekintetét a fogolyra szegezte. Oldalához szorított keze már Hagall. hogy valami történik a fogdában. ahogy Bjarkán jeleket csiholt elő a hűs. nem kimondják. keze tétován araszolt a nyitott Könyvön. De más is van itt. mint az üvegbe zárt pillék. és varázsrúnája természetellenes fénnyel ragyogott. pillantását a fogda padlójára szegezte. vizs… . éjszakai levegőből. bolond. és ne hazudj! Hol van a Látók Népe? Hol bujkálnak? Hányan vannak? Milyen fegyvereik vannak? És mik a terveik? Odin vicsorgott. Szinte hallotta őket: úgy verdestek. az épület földre terülő széles holdárnyékában a fogda egyetlen ajtajához surrant. – Talán ha kivenném a pecket. alvók csúsztak egyik kellemetlen álomból a másikba.És most felelj nekem! – nyögte a megerőltetéstől rekedten. miről is van szó. mint akit megcsíptek. bár az esetek többségében különféle versek és varázsigék előzik meg. Az Ige hangtalan. amit mond. . mint selyemszálakat kártoló asszony. Nem egészen tizenkét lépésnyire a vizsgálóbíró felkészült arra. – Áruld el. és az Ige hangtalanul utat tört a levegőben. a vizsgálóbíró mégis szóra bírta. A vizsgálóbíró is kimerült.Hadd fogjam – ajánlotta Nat. amit a jelenlétében először nyitottak ki. ép szeme dacosan lángolt. melyeket a vizsgálóbíró közvetlenül a külvilági elméjéből húzott elő. és drámai hatást gyakorolt a fogolyra. Még nem vették észre. tiltakoznom ke… De a vizsgálóbíró oda sem figyelt. A padlón heverő fogoly hallgatott ugyan. Nat ennyit már megtapasztalt a Vörös Ló Dombján. szekrényajtók csapódtak ki. .Hol van a Látók Népe? – sziszegte újra. a Pusztító jelébe kunkorodott. hogy amiket színeknek és fényeknek vélt. melyekkel az erejét növelik. Nat Parson nem értette. és furcsa kis jelet formált mutató. .

Az Ige – ami olyan közel volt hozzá. a kezét maga elé nyújtotta. akinek ferde mosolyától a lelkész hátán végigfutott a hideg. – És most adjátok ide a Suttogót! – dörrent rájuk. és a fogolyhoz lépett. Abban a pillanatban a fogda ajtaja feltárult. hogy … ez egy álom? Ha igen. csak az alsóruhát hagyta rajta. még közelebb lépett. míg félrelökte. de ma számított a Tábornok védelmére. bátyámuram – mondta. megismételte a vizsgálóbírótól látott különös jelet. Iszonyatosan néz ki.és hallótávolságon kívül lesütnie a szemét. Odin felállt. és felemelte a rúnakorbácsot. – Megjött a felmentő sereg. Miközben a társai eltakarták a szemüket.125 Nat természetesen tisztában volt vele. A vizsgálóbíró dühösen és csalódottan ordított fel. – Megfagyok. Natben egy szemernyi kétség sem maradt afelől. és két ujja körén át a támadóit vizsgálta: teljesen mezítelen. amitől a láncok a földre hullottak. A Jó Könyv mellette feküdt. A Rend misztériumai felett féltékenyen őrködtek. .Futó pillantással mérte fel Audunt. és egy rúnát villantott fel. Lehetséges. Igazság szerint tudta a kötelességét: hátrébb kellene állnia. hogy nem nézhetné az eljárást. hogy majdnem megérintette – maga alá gyűrte elővigyázatosságát és kötelességérzetét. hogy a vizsgálóbíró meghalt-e: a villám kettévágta. . Közelebb lépett. – Állj fel. – És a csizma is. és kegyetlen kék villám csapott be a helyiségbe. . Eljött a halálom perce. és hasonlóan csupasz fiatalembert látott. Loki vállat vont. Jedet és Natet. – Nem áll úgy. . A lelkész az útjába került – micsoda kötözni való bolond! -. ezért tartották elzárva az Igék Könyvét is. de az adott körülmények … . már kezdett megmerevedni. De Nat kíváncsiságát még ez sem fojtotta el. mellette pedig a vizsgálóbíró hever. Szkádi előrelépett. akik reszketve feküdtek a fogda padlóján. és az alatt a fél másodperc alatt. akkor Nat Parson életében először álmodott. és mivel képtelen volt uralkodni magán. – Az a tunika megteszi – intett Audunra. – Sebtében megszabadította az őrt holmijától. az értékes tudás elveszett. gondolta Loki.Azt mondtam. és hagyni.Ó.Kapd el! – parancsolta Szkádi. Homályosan érezte. gondolta a lelkész a földön kushadva. és valamin – egy bensőséges érzésen – megosztoztak. hogy a közelben Audun és Jed is ugyanezt teszi. Csakhogy Nat becsvágyó volt. A vizsgálóbíró légmozgásként észlelte a jelenlétét. Máskor még örült is volna ennek. hogy a vizsgálóbíró elvégezze a kihallgatást. majd tekintete egy pillanatra összekapcsolódott a fogolyéval. kapd el! – pattintott Szkádi egyre türelmetlenebbül. de gyönyörű! – lehelte. mint egy kígyónyelv. és szeme elkerekedett a frissen szerzett tudástól. mintha rám öntötték volna. és hideg fényburkában csaknem szemet kápráztatóan gyönyörű nőt . ő felnézett. mintha a megsemmisítését akarná elhárítani. látó. az igazlátás pedig abban a pillanatban beburkolta fények és színjelek óriási örvényébe szippantva.Várj csak! – emelte fel a kezét Loki. a hegye úgy ágazott el. Nat Parson a fogolyra bámult. a villám szétszórta és megperzselte a lapokat.

aki le sem vette róla a szemét. ezzel végeztünk is – Fülsiketítő csattanással csapott Loki felé. Félszemű gyenge volt ugyan. .Nem egészen – felelte Loki. de onnan. Nem egészen hatlábnyira tőle nyitva állt az ajtó. De ne hidd. mint egy értéktelen csecsebecsét? – érvelt higgadtan Odin.Folytasd csak ! – bíztatta lágyan Odin. . senki nem találna rá? . Ismerte annyira Lokit. . Szkádi. a színei mégis hirtelen feltámadt dühtől izzottak.Én meg világosan beszéltem. Többé ne állj az utamba! Nat megbabonázva meresztette a szemét Szkádi háta mögött. de megmentettem az életedet. – Nos. az ingét friss vér áztatta. Jed és Audun. Kutyacsillag. . . A tüskés Isa a levegőben tekergett. akinek az útjába állt. . ahol soha. Öregnek. ne öltse-e fel tüzes alakját. ami sosem változik. . Loki könyörgő pillantás vetett Odinra. – Azt hiszed. amikor mind biztonságba jutottunk. . Lokinak vége. Ne nyugtalankodj. de elvetette a gondolatot: sok varázserőt emésztene fel.Természetesen betartom az egyezségünket – mondta.Ragnarök óta megváltoztak a dolgok. mire megy ki a játék. és éppen csak eltévesztette. majd megfordult. hogy ki kellene használnia a menekülésre kínálkozó esélyt.Azt hiszed. mintha a színei kék tűzbe vonnák. megkapod – Odinra pillantott -. számít? – kérdezte Szkádi. Felemelte a korbácsot.Túl sokáig vártam. hogy nem veszik észre őket. de hogy valóban nála van-e a Suttogó vagy sem.Vállalom a kockázatot.Ami azt illeti. – Vagy inkább elrejtenénk egy biztos helyen.126 10 Loki azon töprengett. .Értem . A Suttogót ígértem.Nem ez volt az egyezség – lépett közelebb Szkádi. ezzel kiegyenlítetted a számlát? . Végül Szkádi szokott hideg arckifejezése fagyosra változott. mely lefojtott villámként sercegett és sziszegett.Gondolj bele. észrevetted-e. Odin azonban előrelépett. Nem vesztem össze veletek – egyelőre. Nat. – Nem tudom. meglepetten nézett rá. mielőtt . nem most kellett megvitatnia vele. és bármilyen gyors is volt Loki.Lokinak igaza van – válaszolta Odin. És ami téged illet … .Nem gondolhatod komolyan! Még véded? Odin kitartóan nézett rá. mint a borotva. hogy tudja. és tudta. és egyelőre belement. nyúzottnak látszott. ami Ragnaröknél történt? .Nem – rázta a fejét Szkádi. de az esze továbbra is vágott. vajon bármelyikünk is ide merné hozni.Hideg tekintetét Odinra szegezte. Valószínűleg hazudik. akik abban a reményben hasaltak a földön. és felemelte a rúnakorbácsot. – Figyelmeztettelek! – fenyegette meg. ahol az korábban állt.Van. úgy látta. még jobban lelapultak a fogda padlóján. . de szemét nem vette le a rúnakorbácsról. attól félt. hogy kedvedre parancsolhatsz nekem. . . Szkádi felette állt. – De talán szükségetek lesz rám még a jövőben… . Nat. hogy Szkádi gyorsabb nála.bólintott Szkádi. – Szükséged lehet rá.Azok után. négylábnyi darabot hasított ki a falból. Odin én befejeztem az AEsirekkel. . Isát ütésre emelve.

vagy félbehasítlak ott. . rekedten kiáltott fel. Azonnal sejtette. Nem is értette. ibolya és indigókék – volnának.127 a démonok észreveszik. mert ráébredt.Hiszen ez ő! Maddy futólag rápillantott. és meglátta … De mit is látott? És pontosan mit hallott? A Látók Népe vitatkozott.Sajnálom. aki a földre vetette magát. akik istennek képzelik magukat. min: a jégasszony meg akarta ölni a vörös hajú fiatalembert. és ijesztő varázsuk. mintha három tűzoszlop – zafír. gondolta Nat. és Tyrt hívta. ahol állsz! Meg is teszi.fordult Nathez és a két másikhoz -. Nat kis híján elájult. amint a vizsgálóbíró elhajította az Igét. de még nem tért magához. hanem valamiféle hadúr. Én … Elhallgatott.Ne! – kiáltott rá Maddy és Odin egyszerre. – Ami a többieket illeti… . azután megpillantotta a lány arcát.Utolsó esély – mondta a jégasszony. Mindenekelőtt a külvilágit vette szemügyre. mára már eleget bántottuk egymást. én szegődök a nyomodba! – mondta Maddy. most túlzott gondtalansággal porolta le magát. . Engedj oda. mint egy vásári gyertya!. és ferdén Maddyre mosolygott. A külvilági azonban rezzenéstelenül állt. – Amint magához tér. de ilyen hatalommal ugyan kit érdekel? A három Látó zordan figyelte egymást. A kezében tartott korbács dühösen vonaglott. – Csak elfogyott a varázserőm. gondolta. Megpróbálta színvallásra kényszeríteni. Nat megfordult. Ekkor azonban egy igen intenzív és látványos erővel rendelkező. – Vigyázz magadra! – mondta. de ekkor eszébe jutott a pillanat. és a külvilági. akit tizennégy éve ismer. . aki előrezuhant. és hitetlenkedve. de Maddy egyetlen szó nélkül elment mellette. immár vadidegenné vált számára. lecsúszott figurák közül. és Hagallt. de nem. – Életben marad – találta ki a gondolatait Odin. és derékon kapta a jégasszonyt. hogy a képességeid még hasznunkra válhatnak. Maddy letérdelt a földre sújtott Vadászistennő mellé. amikor a külvilágival egymásra nézek. a Pusztítót idézte fel. hogy itt van. . Nat úgy látta. aki elszörnyedve bámult rá. ámult el Nat.Ha megérinted. amint a gondolatvillám átsuhant a helyiségen. és a hangja megremegett.Micsoda? – képedt el Loki. és meglátta az aranyló vörös fénybe burkolt újonnan jöttet. – Sejtettem. aki férfimellényt és háziszőttes szoknyát viselt. hogyhogy látja őket. . Az istenekre . Odin! – figyelmeztette a nő halkan. – Most pedig szabaduljunk meg a Jégkirálynőtől… .Kiváló időzítés – dicsérte meg.Vigyázz. Természetesen a Látók Népe voltak. gondolta Nat Parson. – A Fekete Erődben maradt a korlátlan uralmad! Most már csak egy vagy az elhasznált. amikor a vizsgálóbíró már halott.Rendbe jövök – nyugtatta meg Odin. a másik olyan mellette. – Sok mindent képtelen vagyok megmagyarázni. hogy a lánya. mégis a látvány fogva tartotta: rettenetes csáberejük volt. ami neki meg sem fordult volna a fejében. – Jól érzi magát? . aki nem is külvilági volt. . és széttárt kezeiben egy-egy tűzgolyót tartott. és megvizsgálta: élt. apa – rebegte halkan. – És Mae-re. Jed Smithre nézett. csak egy lány. gondolta izgatottan. de csak egyszer. mennyire lehetetlen szavakba öntenie. tekintetében fények táncoltak. Vagyis istenek. . estében pedig a külvilági fogta fel. a haját kibontotta. petárdának tűnő tárgy suhant el hangtalanul Nat feje fölött. A lelkész többé-kevésbé értette is. Egy asszony. . Istenek vagy démonok. Nem akarok több erőszakot látni. Loki. utánunk veti magát! . meg akarta akadályozni ebben.majd felemelte a kezét.

hogy ilyen jó színben vagy. Gondolom. ha ennyi az egész…. nem akarnak itt lenni. mielőtt eltűnt az éjszakában. Sietősen távoztak. emberek.128 Miattam ne aggódjatok! Ami pedig magukat illeti… . nem mintha nem értékelném. .És most mindketten figyeljenek. . Régen nem láttuk egymást. csak Jed nézett vissza még egyszer. de … . . Több sem kellett a három férfinak. – Nos. azt ajánlom. hogy ismét találkoztunk. .Hallgass! – szólt rá Maddy.Nem – szakította félbe Odin. siessenek. Loki is utánuk indult. Loki elhallgatott.Nézd. Figyeltek. és nagyszerű. amikor Szkádi magához tér. öreg barátom.nézett Audun Briggsre és Natre -.

Nem. . ha együtt maradnak.Dögöljön meg! – morogta Ügyes-Vaskos – Tíz az egyhez.Cukroszsák vagy. A Kapitány távollétében. és sötét alagút vezetett a Lenti Világba. . hogy a Kapitány először is: életben van. ugye. .Nem? – vigyorodott el Ügyes. fegyveresek. hogy csatlakozzon a csőcselékhez. mint Félszeműt. . . de meglepetten látta. – Ha te is benne vagy. és aszondtuk.Szövetség? – Maddy látta Lokin. A Kaput megfordították. gyorsan belátta. fiúk … . mondta Maddy: ha addig védik a Lenti Világot. Ez utóbbi dolog elkerülésének vágya akadályozta meg abban. Félszemű legyengült állapotában képtelen volt alakot váltani. hogy jönne vissza? – vágott közbe egy Ügyes-Vaskos nevű kobold. . amíg még módunkban áll! . – Ha visszajön. kapitány úr. és ekkora felfordulást talál… .kezdte idegesen Cukor. Áll a fogadás? . hogy biztosíccsa. .Jaj! – fordult meg lassan Cukor. előnyt adok neked. hogy a gondolat éppen úgy nyomasztja.Nem is tudom… . a Ló Szeménél elmélyülő krízis következtében kezdett kaotikussá válni a helyzet. hogy minden rendben legyen.tiltakozott Cukor. szedjük össze. Közös erővel meg tudták fordítani a rúnákat. De Maddy meggyőzte az ellenkezőjéről. hogy nyúlként kell kotorékot ásnunk. kapitány úr. . Ráadásul őrök. amely most örökre megnyílt. tuggyuk. ameddig bírják. hogy időben visszagyün – hüm! -.Áll – mondta habozva Cukor -. és kinyitották a Dombot. Tisztességtelen Kópéval. milyen előnyökkel jár. Mint kiderült. aki fogadást szimatolt. már ha egyáltalán sikerrel járunk. hogy kinyiffant. másodszor: valószínűleg az ő nyakába varrja majd a lázadást. – Éppeg magáról volt szó. Az egyetlen értelmes megoldás. . – A Szem bezárult. hogy már amúgy is felfordult. mik nyüzsögnek mindenütt. és közben felderítik egy új szövetség lehetőségeit.A többiekhez fordult támogatásért. de … . . pusztítson és ámokfutóként tomboljon. nemde? – érdeklődött Loki. Loki nem akarta levinni őket. a robbanás utáni rengésben széthullott a Ló Szeme. fosztogasson.De a Kapitány… . Egy nagy hordó sört teszek arra. Oda jutottunk. hogy azok már elmenekültek. De nem volt bolond. és miután Szkádi harcba szállt ellenük. hogy kijussunk a Fenti Világba. és várjuk az utasításait – hüm? … -Csak nem akadt valami a torkodon. Cukor? – érdeklődött aggodalmasan Loki. és ketten egy tollköpennyel nem jutottak volna messzire.Áll – rázta a fejét Kópé.129 11 A Vörös Ló Dombja alatti alagutakban Cukroszsák hiábavalóan próbálta elhárítani a lázadás kitörését. és vigyük innen az istenféléket. és tudom is én. Azt mondom.Benne vagyok – vágta rá Kópé. Cukroszsáknak meggyőződése volt.Ugyan már. Cukor fojtott nyikkanással tiltakozott.Áll – mondta egy kellemes és meglehetősen ismerős hang a hátuk mögött. amit érdemes. . Csak gondoltuk.Én mondom – közölte a barátjával.

az Alvók felébredtek… . Loki bólintott.Sosem sejtette – mesélte tovább Odin.Miért? – csattant fel most már éles hangon Odin. hogy szembeforduljunk egymással.Hogy hol dugtad el? . hétéves volt. – Azóta tudom. úgy is megöl – legyintett Loki. A rontott varázsrúna – ráadásul Aesk -. .A nevem? – kérdezte Maddy.Együtt kell maradnunk – hangoztatta Maddy -. a Cukor jóvoltából kapott étel és ital mellett beszélgetve.Talán a többieket is meg lehet győzni.Hosszú történet. . . .Kénytelenek leszünk. . Odin csak egy kis bort ivott. . . harcolni fogunk? . Loki heges szájához emelte az ujját. akkor hogyan…? .Nincs – felelte Odin. hogy rátaláltam. akkor csak egyet tehetünk. . – Odinra nézett. helyesen cselekszem. . mert segítettél.Mit? Megadhatjuk magunkat? – kérdezte Loki. hogy vigyem vissza a Világvégére. hogy gondolatrúnákat hajíthasson. lelkesnek. amikor kérlelt. Maddy? Hol hagytad? Kínos csend támadt.Azt hittem.Nem mind – sietett közbeszúrni Maddy.Megöltek? – kérdezte Maddy. amikor Maddynek azt mesélte. . – És téged is. – téged nem öltek meg Ragnaröknél. De az elejétől fogva tudtam. Ami pedig a Tábornokot illeti: őt is megöli. elsimítanunk a nézeteltéréseinket. . ha csatába akarunk indulni a Rend ellen. Nem engedhetjük meg magunknak. Maddy. – Hacsak nincs egy mesés trükk még a tarsolyodban. sőt még a neve is … . Minden segítségre szükségünk lesz. a kezén varázsrúna.Könnyű mondani – mondta Loki. . – A Rend a nyomunkban van.Hát … úgy is mondhatjuk.Úgy is mondhatjuk – szólt közbe Odin. Maddyn kívül senki sem evett sokat. amit csak megszerezhetünk. kínosan feszengve ült.Mindenesetre most végeztünk – vette át a szót Loki.De ha meghaltatok. hogy háború lesz. mint egy farkaskölyök. Az arcáról eltűnt a mosoly. Loki pedig kissé félrevonulva. jól kitalált féligazságokkal etettem. általában nem engednek be a Pokol Fekete Erdőjébe. .üvöltött fel Loki. hogy került oda. biztonságban van. . ha nem találok ki valamit.A Vanirok némelyike hű hozzám – folytatta Odin.Nem? És mit gondolsz. ha még élsz. hányszor akartam beadni a derekamat. hogy ha a Vanirok felébrednek. mint a tűzgödör mellett. A vérében volt. Szkádi megölt volna. Maddy tüzetesen tanulmányozta a körmeit. mennyi idejébe kerül Szkádinak a többieket felébreszteni? . Fogalmam sem volt.Legalább a Suttogó nincs náluk – jegyezte meg Odin. – Ugye. amit erősen kétlek … .Nincs. – Odin hangja levert volt. hányszor akartam elmondani neki. . de egyikük sem figyelt rá. a veleszületett képesség. csaknem vágyakozónak tűnt. – Szóval úgy érzed. – Tudod. és összefognunk. . Odin figyelmeztető pillantást vetett rá. de kezdettől ott voltak a jelek.130 Most Loki magánlakosztályában üldögéltek. ő viszont majd’ meghalt az éhségtől.Így is. . Talán egy nap … . – Mesékkel. ez a véleményem. és vad. Elképzelni sem tudnád. – De tudom. ugye? – firtatta Odin.

nem rokon. míg meg nem történik. Malbry falvából. de nincs értelme. tudtam. De tudod. – Megőrült! – nyögte ki végül. .Isten? .Dehogynem – vigyorodott el Loki. . Prófétálásnak hangzik.Rendben. rendben. és nem sejtetted? . A mosoly igazi volt.Akkor hát ki vagyok? – kiáltott fel Maddy. Felelősséget kell vállalnod. hívd ahogy akarod. Nem tartozom közétek! . – Évszázadokkal korábban megjósoltak.De tudtam. – Maga mondta! .Mit akart elmondani? – Maddy kezdett kijönni a béketűrésből. Maddy elkerekedett szemmel nézett rájuk. . egy-két varázslat … ettől még nem lesz valaki Látó. ne idegeskedj! . .Hát nem jöttél rá? Ott volt a sok jel. hogy addig nem érheti baj. hogy biztonságban van – folytatta rendületlenül Odin. – Jed Smith lánya vagyok. – Üdvözöllek a családban. legfeljebb egy kis kellemetlenség a többi gyerek miatt…. mit mondanak: sose higgy egy orákulumnak! A tehetségük csupa félrevezetés. démon.Akkor mondd meg! – követelte Maddy. – Amíg ebben a völgyben él. Egy varázsrúna.Nyögjék már ki végre. – Mi van a Világvégén? Mi az. máskülönben rokon. a Vörös Ló mellett.131 . akkor ki? Odin elmosolyodott. Loki – vicsorgott Maddy -.De én Tüzes vagyok – tiltakozott Maddy. Félszemű? . – Istennek lenni nem könnyű. és szelíddé varázsolta szigorú arcát. – Az unokám vagy. Maddy eltátott szájjal bámult rá. .Egy kicsi! – kiáltott fel Maddy. és Adam Scattergoodra gondolt. amit nem mondott el. . de szétváglak egy rúnával! .Hát hazudtam – vonta meg a vállát Odin. – Ha nem Jed Smith lánya vagyok. Nem csak aranytrónusokból és felhők közti palotából áll.Látó. – Modi a neved – felelte végül.

És az Ige nemzé az Embert És az Ember az Álmot És az Álom az isteneket Utána azonban kiderült. hogy A dolgok kicsit bonyolultabbak … Lokabrenna. 6:6:6 .132 HATODIK KÖNYV AEsirek és Vanirok Kezdetben volt az Ige.

amelyet menekülés közben a földre ejtett. rejtélyes módon ruha került rá. mit jelent. Forgott vele a világ. amit láttak. hogy rögeszméje megzavarta tisztánlátását. és titkon attól tartott. és felemelte a varázsrúnát: a hirtelen támadt fényben megpillantotta a lelkészt. mint egy jégrianás. hogy ez az ember csak ő lehet. és sötétben találta magát. és józanítsd ki! És egy szót se szólj az egészről senkinek! Se te. – És most tűnés innen! Hadd végezzem a dolgomat. Tisztában volt vele. aki földre sújtotta őt? De Szkádit elsősorban az érdekelte. és dicséretesen éles ésszel fogta fel. aki a fogda felé indult. mint az eszére. Bámulatos. aki bármikor magához térhet. . és mindig inkább az izmaira támaszkodott.Ne rémüljön meg. sápadtan ült vele szemben. Nat Parson azonnal vezetőnek nevezte ki magát. aki az igazságszolgáltatás kezére adja. mely szégyent hozott a családjára. de miközben a rúna alakot öltött. Vajon mit láthatott? Tudná-e azonosítani azt. míg alkalma volt rá. A korábban elérhetetlennek tűnő vágyak kézzelfogható közelségbe kerültek. a törvényszolga megsebesült. hogy gyorsnak kell lennie. dicséretet érdemel. – Láttad a lányt? Jed bólintott. hogy a férfin mennyire nem látszott félelem.Láttad? – szegezte neki a kérdést Nat. hozd el Ethelberta egyik ruháját! Vidd haza Briggst. de Jed. tanúsíthatja. és észrevette a kínálkozó esélyt. Veszélyes útra lép. hogy Maddy gyakran járt a gondolataiban az elmúlt pár nap során. ám tudta. hogy fél tőle? Tőle! Kacagása úgy hangzott. és egy olyan épület előtt álltak. Jed tekintete az íjpuskára siklott.Meg.Dehogy – felelte türelmetlenül a lelkész. Nem is volt kétséges. olyan érzés volt. se Briggs! Megértetted? . hogy miért nem ölte meg. Szkádi egy pillanatra meghökkent a fickó elbizakodottságán. nem tudta volna megmondani -. Egy másodperc alatt a varázsrúna után nyúlt. – Hagyj magamra! – parancsolta Jednek. Csak a nála levő rúnák akadályozták meg. mint a borotva. Az esze vágott. Jedhez fordult. hogy első perctől kezdve hű volt a Rendhez és a Törvényhez. Nat izgalma némileg alábbhagyott. az AEsirek elmentek. és Bjarkán rúnájának kémlelőlyukán át nézte.Nem – válaszolta a lelkész. és a földre zuhant Vadászistennőt figyelte a nyitott ajtón át. Találsz a házamban. Jed sosem volt jó felfogóképességgel megáldva. és amikor majd megjön az erősítés a Világvégéről. amelyben egy démon feküdt. Most azonban igazolva érezte magát. és az. hogy kiirtsa a rossz vért.133 1 A fogda előtt Nat Parson kiegyenesítette a lábát. A fogda ajtaja csukva volt. hogy az események összezavarták. Nem esik itt baja? . Parson. Egyébként – bizonygatta magában – Jednek minden oka megvan arra. mintha két nedves kötélen próbált volna egyensúlyozni. az arckifejezéséből világos volt. De kíváncsi is volt. és más segítőtárs hiányában Jed Smitht tette meg helyettesének. – Hozz ruhát a démonasszonynak. Dühösen átkozódott. aki nyugodtan. Hogy képzeli. . A vizsgálóbíró meghalt. a támadója lesből rontott rá. A vizsgálóbíró meghalt. – Végezzek vele? . . hölgyem. A lány démon. Szkádi felébredt. bár a végén nagy lehet a jutalom is. hogy ennél rosszabb történjen vele. a lelkész már meg is szólalt. Audun Briggs majdnem elájult – hogy az ijedtségtől vagy a sok sörtől . a kovács elég józan volt. ezenkívül fájt a feje.

Ethelbertának nem születtek gyermekei. éppen az ellenkezőjére törekszem. Owen Goddchild egykor szép reményeket dédelgetett veje előmenetelét illetően. De az Igének nyomát sem lelte. az asszony kilenc évvel idősebb volt Natnél. az esély. egy ezüsthímzéses ingvállú. a valóságban azonban meg akarta tudni. A lelkészt mindig is fűtötte a becsvágy. és kiváló összeköttetései. az önmegtartóztatásnak vagy az imádkozásnak. De a kulcs képe sosem tűnt el az emlékezetéből. amit mondott. igazán távoli marad.134 . ahogy csattogó szárnyú fekete köntöseikben az elmélet valamely kérdését vitatták vagy egy kéziratot tanulmányoztak. Amit a Világvégén talált. Igaz. de biztosíthatom. Keveset tudott róla. és a tenyerén egy kulcs feküdt. így visszatért a hegyek közé. és az előléptetés csak elmaradt. a völgyben lakó egyik gazdag lótenyésztő legidősebb lányát vette el. Ekkor kezdett el azon töprengeni. A Vadászistennő az igazlátás segítségével kíváncsian és megvetéssel vette szemügyre. hogy egy segédnek teljes tizenkét évet kell tanulnia. és az apja. ivott a kávéházaikban. hogy esetleg a Rendnél keresi a boldogulását. – Kinyújtotta a kezét. mennyire férhet hozzá a Rend titkaihoz anélkül. meghökkentően kevés félelemre akadt. . Ethelberta egyik legjobb ruhája volt. hogy valaha is az aranykulcs kitüntetésében részesül. és bár Szkádi megvetette a női cicomát. hölgyem – felelte Nat. Látta Szent Sír hatalmas katedrálisát az üvegtoronnyal és a rézkupolával. közben várta a pillanatot. hogy be akarná csapni vagy el akarná árulni. – Sőt.Én. amit az élet megtagadott tőle. – Természetesen okkal gyanakszik. hogy hittel töltekezzen fel. hogy nem hajlandó apja nyomdokaiba lépni. hogy túl sok idejét szentelné a tanulásnak. azt hiszem. az izgalommal töltötte el. és akadt. hogy nem akarok önnek ártani. És amikor Maddy Smith nem volt hajlandó megtörni az aranyzár varázsát… . A megszállottja lett: a kulcs volt a jelképe mindannak. a Vezeklők Kapuját. túl azon. A színjele – foltos ezüstös barna – meglepő módon semmi nyomát sem mutatta annak. és mesterétől átveszi majd az egyházközösséget. evett az ebédlőasztaluknál. A férfi őszintén hitt abban. hogy meghallhatják a varázsigéket).Segíthetek önnek. a karcsú oszlopokkal és a festett üvegablakokkal. Látta a Bíróságokat. amikor felfedezheti az Igét. és szívesebben járt farkasbőrben vagy egy vadászsólyom tollruhájában. amint az öreg túl gyengének bizonyul a feladatra. Nat reményeit letörték. mert tartottak attól. így zarándoklatra indult a Világvégére. . és bár a külső nyugalom alatt Szkádi vad izgalmat fedezett fel. segíthetünk egymáson is. és órákon át figyelte őket az utcán. hanem a megfelelő időben beáll segédlelkésznek. amelynek fogai még ura vérétől vöröslöttek. és a Vadászistennő lassan leeresztette rúnakorbácsát. aki kicsit cipóképűnek tartotta. Nat már harmincegy volt. ahol a Rend igazságot osztott. ahol a vizsgálóbírók is megfordultak.Maga húzta ezt rám? – mutatott a ruhájára. Jól nősült: Ethelberta Goodchildet. saját egyházközségébe. hogy egy hegyek közti egyszerű parókiánál többet ér el. Sőt. amelyen át az eretnekeket a bitófa alá vezették (bár a tisztogatások sajnálatos módon. Az idős professzor. Gyakran eljárt azokra a helyekre. nem a nagyközönség előtt zajlottak. hogy valaki megpróbált a kedvében járni. tisztában volt azzal. elmondta. hogy hacsak nem veszi a kezébe a dolgokat. hölgyem – bizonygatta a férfi. akinek végül bevallotta hő vágyát. és még vizsgálóbírói szinten sem biztos. de szép hozománya volt. Ám teltek-múltak az évek. amíg a Rendben a legalacsonyabb lépcsőfokra felhághat. hogy a spirituális elit számára rendeltetett. hivatalosan azért. sétált a kertjeikben. és már kiskorában elhatározta. és Nat azt gondolta. kék bársonyholmira. Szerény anyagi körülmények között élő fazekas fia volt.

. és egyenként hátrafeszítette az ujjait. . A maga tudásával és a Könyv szavaival elpusztíthatjuk a Látók Népét. bár a Vadászistennő elképzelni sem tudta. a végén mégis visszakozott. hogy Loki is tudott erről. . hogy mindkettőt elvegyem. mi lehet magánál.Ne aggódjon! – nyugtatta meg a lelkész. bár nem egészen úgy.És beleláttam a Tábornok gondolataiba … A vadászistennő dermedten állt. mint amikor egy gally reccsenve eltörik… . hogy a varázserő illékony és szeszélyes. A Vadászistennő hidegen eltöprengett az AEsireken. hogy elhitte a meséjét. – Minden. a szeme úgy csillogott. mint két távoli gleccser. Betévedt az Ige útjába. Tehát ez az Ige valamiféle bűbáj. ahol a Rend kudarcot vallott. majd megfosztotta attól.Ó.Miért? – Szkádi felkészült rá. hogy a Rend bármilyen mágiája erősebb legyen a déróriásokénál. mi akadályoz meg abban. Miért ne foghatnánk össze? . – Nincs szükségem se könyvre. így? – Elkapta a lelkész kezét. A kulcs lehullott. amire mindketten vágyunk. – Szüksége van rám! . vagy abban a megvetésben. . és Odin. – A Látók Népének van valami a birtokában. Szkádi fején átfutott. amit… Szkádi felemelte az egyik megperzselődött lapot. Bár a stratégia úgy kívánta. hogy azt tegyék.Maga? – kacagott fel nyugtalanítóan. rábírhatjuk őket. Kettőnk helyett is olvashatok. akik megtámadták. nem nevettem ekkorát. Szerencse. amire szükségünk van. Az ön hatalma az Igével összekapcsolva … mi ketten sikerrel járhatunk ott. az ember számára is hozzáférhető varázsigék és ráolvasások sora. aki teljes kárpótlást ígért neki. amikor Baldr. a gondolatait és az AEsirekkel kapcsolatos terveit. varázsige. – Megvallom. Nincs szükségem könyvekre – jelentette ki. ahogy a könyvek szót kiejtette. elmehet bohócnak! Ugyan. vagy ahogy a lapot fejjel lefelé tartotta …. Talán a nő tekintetében volt valami. amelynek lapjai szétszóródtak a fogda földjén. hogy csatlakozzék hozzájuk. – Ott voltam. aki a vérrokonát halálba csalta. és elmosolyodott. amióta Loki feje fölé akasztottam a kígyót! Ha nem sikerül vizsgálóbírói pozíciót szereznie. – Nálam van a kulcs. . De ha lenne is. Én meg bíróság elé akarom állítani a Smith lányt. A kezüktől halt meg az apja és a bátyja.És? – torpant meg a Vadászistennő. Szkádi tudta. hogy végez vele. Natben feltámadt a gyanú. a hatalom minden invokációja. És akkor kénytelenek lesznek befogadni …. a Szép ellopta a szívét. Szkádi pillantása tőrként döfte át. és fortéllyal rávette. – Maga segít nekem? A lelkész türelmesen nézte. Kifejezéstelen maradt az arca. – Segíthetünk egymásnak – ismételte meg. fájdalmában és megkönnyebbülésében halkan nyöszörgött. Mindkettőnknek van valamije. hadarva. sem kulcsra. vizsgálóbíró leszek. és aztán csak mulatságképpen megöljem. hogy lehet egy ilyen semmitmondó mosoly egyszerre kegyetlenül mohó is.135 Nat a tenyerén fekvő kulcsra nézett. Nat a törött ujját babusgatta. hogy menjen hozzá Njördhöz. és a fickó elmondása a történtekről nem hagyott benne kétséget. vagy talán professzor is … Szkádi ajka megvonaglott.Nem tud olvasni. nem volt lojális Odin klánjához. Minden név. igaz? – csapott le rá. ahogy elképzelte (sherry mellett a lelkészlakban). és olyan halk pattanás hallatszott. Emlékezett rá. Mindent elmondott. És félt is tőlük. Maga bosszút akar állni azokon. amire nekem szükségem van? Nat a tönkretett könyvre mutatott. . míg tekintete végigfutott a lapon. majd visszaejtette a földre. istenek! – kiáltott fel a Vadászistennő. ebben a Könyvben van. amikor a vizsgálóbíró ráhajította az Igét a félszemű utazóra! . és eközben megpillantotta Odin gondolatait. hanem az életéért remegve. visítva.Kérem! – sikoltott fel Nat. amire a másiknak szüksége van. hogy bosszút álljon Lokin.Mert ott voltam! – kiáltotta a lelkész.

Szkádi bólintott. -Akkor hát megegyeztünk. Ha háborút üzennek. akkor ezúttal nem lesz szövetség. – Rendben van – jelentette ki. – De az árulás első jelére. . Modi. a Villámló Fa. Amikor a vizsgálóbíró azt kérdezte: Hol a Látók Népe?. vadászott. . és magasan repült a szemkápráztató hó fölött. . – Így nevezte. Mit látott hát? . tette hozzá gondolatban. hogy el ne árulja a nevét… A neve? – követelte Szkádi. gondolta. A lányt akarom. hogy a könyvét ellenem akarja felhasználni…. Szkádi továbbra is a déróriások mellett kötelezte el magát. ezt láttam a Tábornok gondolataiban. és a hatalmat a Könyvből. az Új Kor első gyermeke. Ezt próbálta meg elrejteni. Nathez fordult. – Maddy Smitht. vakon követték Odint. és Maddy Smith – akárki is ő – az ellenség táborához csatlakozott. vagy ha csak felmerül a gyanú.Láttam a lányt – mesélte Nat. mindig is a Jégországban volt a legboldogabb: egyedül élt.136 A Vanirok sem jobbak. A lelkész bólintott. Loki esküdt ellensége.Először is adja a szavát. sas alakját öltötte. noha a Tenger istenének lett a felesége. A Tábornok becsapta. aki törött ujjával a szájában őt figyelte: .Modi – felelte a lelkész.Mit látott? – kérdezte halkan. amerre vezette őket. És akár meghalni is hajlandó lett volna.

hogy visszanyerje erejét. és Maddy árnyéka ágaskodott és ugrált a kőfalakon. de azután eszébe jutott Loki legendás bája. – Szipogott még egyet – az előbbinél elkeseredettebben -. amikor a küzdő felek már táborokba sorakoztak.Nem lepne meg – vonta meg a vállát Loki. az istenek szerelmére. Félszemű és Loki magára hagyták: Félszemű lefeküdt aludni. klánja. . mintha semmit sem nyomnék a latban. – Odinnak meg kellett volna mondania az igazat. mialatt le-fel járkált.Mit akar hát? Háborúzni a Renddel? Ezért van szüksége a Suttogóra? . És még azt hittem. – Úgy érted. ahogy kell”. és csak akkor árulta el. Loki szeme elkerekedett.Ezért küldött? Hogy mellette érvelj? . a barátom. amikor megérintette a karját. Elmosolyodott. – Mindenki tudja. mielőtt felismerte volna.Miért? Mit tettem? Maddy dühösen szipákolt. – Hát persze hogy prófétált! És éppen neked. De próbáld az ő szemszögéből nézni… . és Maddy csak akkor jött rá. A termet csak egy sor gyertya világította meg. Csak olyasmiket darált. hogy ott van. amikor meglátta az ujjai között a félig megrajzolt Tyrt. amikor Loki belépett a terembe. és akár tetszik. tiszta tunikát. csak én nem. ha a Vanirok mellénk állnak. mi történik. – Egyikőtök sem jobb a másiknál.137 2 Eközben a Vörös Ló Dombja alatt Maddy kétségbeesetten törte a fejét. Addigra már olyan zaklatott volt.De esélye sincs! – vitatkozott Maddy. – Mi másért? Maddyt akarata ellenére is levette a lábáról a másik őszintesége. hogy úgy kezel. és neked eszedbe sem jutott elárulni? . Maddy – tiltakozott Loki.lehalkította a hangját -. egy gyerek? Torkig vagyok ezzel! És vele is. családja legyen? Nem voltak-e kezdettől fogva ott a jelek? Nem súgta-e valami. Félszemű vallomása azonnal mérhetetlen haragot ébresztett benne. akár sem. Ilyen sokáig eltitkolta előle. . és különben is … . a Suttogó gyakorlatilag azt állította. hogy majdnem megütötte. Utálom. Gyűlölettel töltötte el a csalás.Hát persze – ismerte el Loki. tízen vagyunk csupán az egész Rend ellen. – Engem említett? .Istenek! – kiáltott fel mélységes undorral Loki. – Nincs kedvem beszélgetni. Loki – mondta.Se füle. . mielőtt elindulnak a Suttogóért. Loki ferde mosollyal nézte. Mi vagyok. Maddy kénytelen az ő táborába tartozni. prófécia volt-e.Felejtsd el! – mondta. és… . hogy feltehetően valami gaztettet kövessen el.Nem állítom. hogy mondjon valamit… bármit! – Izgatottan közelebb hajolt. . Maddy fásultan kioltotta a rúnát. Loki pedig elsomfordált. járkálás közben mégis felmerült benne: nem erre vágyott-e mindig is a szíve mélyén? Hogy célja. . puha talpú csizmát vett fel. se farka nem volt – feszengett Maddy.Én vagyok az. . jóslatot mondott? Megjósolt valamit. hogy „mondom. hogy Jed Smith és Mae nem a rokonai. Évszázadokon át próbáltam rávenni. – Azt hittem. – Még akkor is. hogy veszíteni fog. amit Audun Briggstől kölcsönzött. és minden furcsasága ellenére több köze van Odinhoz? Nem hallotta meg. és az ingujjával megtörölte az orrát. ki az. Átöltözött: levette a ruhát. hogy hibáztatlak – sóhajtotta Loki. kedvel. – Még azt sem tudom.

Ha hiszed. És a Kilenc Világ is elvész. és a lelke mélyén kajánul elvigyorodott.Tehát? . . ám ez nem lelkesít különösebben. – Elharapta a mondatot. . Azt mondta.Igen. – Az Alvók felébredtek. Azt állítja. nekem sincs ínyemre. – Mondd meg az igazat. . Annál inkább meg kell mondani Maddynek. De Maddy alig figyelt rá.Valóra válik – mondta Maddy. hogy itt vagyok – vallotta be fanyarul.Az igazat? – kérdezte. mintha inkább versnek hangzott volna. Én hoztam el a Suttogót.Nem tudom… Loki halkan nevetni kezdett. És egy áldozatot. .Akkor mondd meg – sürgette Maddy. Mi mást mondott? . hogy csak gond lesz veled..És mégis mikor akartad elmondani neki? Maddy megkukult. . Ha a tűzgödörben hagytam volna ….138 – Rá akart beszélni. Most. – És gyötör a gondolat. A Rend megindult. – Nem ezt akartam! – kiáltotta. – De miért áll egyedül a Tábornok? Miért nem vagyunk mellette? – Maddy ismét járkálni kezdett a sötét csarnokban. Kiszáradt a szája. Tény. hogy meghaljak. hogy a fejét törte.Valami rettenetes háborút emlegetett. Ezrek halnak meg egyetlen szóra.Na persze. hogy mindez az én hibám! Én ébresztettem fel az Alvókat. tette hozzá gondolatban Loki. hogy amúgy is jó esélyem van arra. Odin nélkül már halott vagyok. ha nem. miközben igyekezett felidézni a Suttogó szavait. .A Tábornoknak nem fog tetszeni. hogy a Kilenc Világ elvész… . hogy öljelek meg. . Ha fel nem ébred a Hét Alvó. Meg azt. A Névtelen is felkel. és a homlokát ráncolta.Maddy nagyot nyelt. a gyomra felkavarodott. Valójában ki vagyok? És miért vagyok itt? Loki heges ajkán halvány mosoly játszott. a próféciák nyelvezetében írt sivár költészetnek: Látok egy csatára kész sereget. És a holtak felkelnek Hél csarnokaiból. aki egyedül áll. És a Mennydörgőt ki nem szabadítják a Pokolból… . hogy fel kellene ébreszteni az Alvókat … és szó volt egy árulóról… meg egy Tábornokról… aki egyedül áll … . Egy Tábornokot. a pontos fogalmazásra próbált visszaemlékezni. . Érthető. A teljes igazságot. Egy árulót a kapunál. – De nincs más választásom.

A Pokolra jutottunk. Korábban is jártam már várbörtönökben. Milyen volt? Loki arca elsötétült. Egy azonban biztos: Modi és a fivére. Thor. akik azért születtek. Ízlelgette a neveket: Modi. az a helyzet. Amennyiben már megszületett. elcsúsznak. Jarnsaxa. anyai oldalon mindenképpen! De Maddy feje még kóválygott az új ismeretektől. . Tényleg megöltek Ragnaröknél? . amit ti. . Maddy lepillantott a kezére. és addig azt hittem.. a Mennydörgő Kovács és Jarnsaxa. hogy újjáépítsék Asgardot.Nos. emberek elkárhozásnak neveznétek… . Mint mondtam. Az AEsirek és a Vanirok bukásánál. Maddy bólintott. – Kezdjük a jobb dolgokkal! – töltött magának még bort Loki.Vagy talán nővéred. és letaszítsák az istenek ellenségeit. minden világban ismerős kellékekkel. De a halál csak egyike a Kilenc Világnak.A Fekete Erődbe.Nem ilyen egyszerű – hümmögött Loki. a gonosz és elvetemült Látók Népe előbukkan a Káoszból. és éppen annak a fontoskodó álemberbarátnak. . amit ismertem.És . De közülünk nem egynek nem volt ekkora szerencséje. az álmodás veszélyes. hiszen majdnem meghalt. kishúgom. Kegyen szolgája sem nagy örömmel emlékszik vissza rá. hogy a börtön téglákból rakott falakból és őrökből áll.Várj csak! – szakította félbe Maddy. a Kőrisfa. hanem egy harcos amazon a hegyek túloldaláról. Mint valami egzotikus. Maddy. a megújulás és a Világok jelképe. mesés étkek! . Maddy: belefulladni az elveszett álmok óceánjába. Ezért van a rúna a kezeden. a perspektíva. az Orákulum nem különösebben pontos. – Modinak hívnak – kezdte. . hogy kiskorodban folyton azt hajtogatták. – És az Orákulum megjósolta a születésedet. – Van egy fivérem? – kérdezte végül. mint kiderült. a nem tekintetében nem volt pontos. A Pokolban azonban a Rendetlenség az úr. jóval Ragnarök előtt.Hogy születhettél egy bugris pár gyermekeként a völgyben? – vigyorodott el Loki. – A Pokolra semmi sem készít fel. hogy közel jártak az igazsághoz. ahol még Szurtnak sincs hatalma. – Ezt már mesélted.De ha ők voltak a szüleim … . Magni. és ellopja a lelkedet. elmosódik a valóságot és a képzeletet elválasztó határvonal. a Káosz diadalmaskodásánál meg a többinél.139 3 . – Az egyik alakom valóban elesett ott. az óráknak és a napoknak nincs jelentőségük. a szüleim? -Thor.Akkor hát ki vagyok? – faggatta Lokit – És mi részem ebben a dologban? Loki bort töltött magának. Heimdallnak a kezétől… . . Hogy milyen volt? Mint a fulladás. hogy szinte bármi lehetséges: a nehézségi erő. bár. Most te is látod. aki élvezte a helyzetet. Olyan közel van a Káoszhoz. aki nem a felesége. – Kezdjük a legvégén! Ragnaröknél.Ne felejtsd el. Az istenek alkonyán. Aesk. az érzékelés és az anyag szabályai eltorzulnak. Semmire sem hasonlított. Néhány AEsir ott talált menedéket. Maddy csaknem néma csendben hallgatta végig Lokit. hogy démonvér folyik az ereidben. hogy nem szabad álmodnod. mert ha álmodsz. Magni az Új Kor első gyermekei. Aesk vérvörösen izzott a tenyerében.

Most rögtön.Kérlek. A régi fa új hajtása. Maddy szeme felcsillant. megtettem ezzel az alakommal kapcsolatban – folytatta. Szívességet szívességgel viszonoztam.140 . amiben nem is győzhet! Félszemű fáradt. mint mindig. Az Orákulum szerint mind a Kilenc Világ. Szánalmat keltően mutatott magára.A szokásosat. De a démon felajánlott egy menekülési lehetőséget. Nem akarom.Hogyan? – kérdezte Maddy. . De gondolom.Milyet? . – Bocsáss meg. . – Látszólagos sajnálkozással fordult el. Loki sötét tekintettel bólintott. – Hibátlan logika. Maddy. mintha fontolóra venné. De van egy ötletem. és úgy repesett. Pontosan. .Megegyeztünk – hajtotta fel a bort Loki. de elég veszélyes. ezért is húztam meg magam az elmúlt néhány száz évben. Visszahozzuk a Vörös Ló Dombjába. se ajtaja nem volt. Loki úgy tett. hogy azt szeretném. – A küzdelemben majdnem elvesztettem a józan eszemet. – az igazat megvallva régebben jóképűbb voltam. én mégis azon át menekültem el. .Muszáj megpróbálnom. mint előbb következzen be? Maddy bólintott.Hát persze. hogy Szurtnak eszébe jusson utánanézni a régi barátoknak! Maddy gondolatai vadul kergetőztek. – De én nem onnan jövök. mindenki veszít. és visszatesszük a tűzgödörbe. – Megértem. Meggondolatlan. – Esküszöl? .Nem. ugye? Nem tartozom a Régi Korokhoz. – Meglehet. Semmi sem ért el hozzám. Belátod ugye. Aki a vizét érinti. A Tábornok szétszaggatna … .Úgy érted. – Amit lehetett. . Még órákig nem tér magához. És ha veszít. . sebesen vágtat a Pokol felé. a védelmedbe vennél? – villant tüzes zölden Loki szeme.Hél legtávolabbi szélén van egy folyó. Loki. ahol se lent. A Pokol után azonban ez is javulás.És szeretném is megtartani. . Bezártak egy cellába.Alkut kötöttem egy démonnal. – Loki vidáman rávigyorgott. hogy megőrül vagy meghal.Igen? Maddy csillogó szemmel nézett rá. a járásbeli népek körében. és tajtékot vetve sodorja a Kilenc Világ nyers gondolatait. ezért úgy döntöttek. korábban nem volt más tulajdonában. míg Odin és én a földet trágyázzuk. Nem az következik ebből. vagy legalábbis ezt hitték.Félszemű alszik. A múltban él. van esélye. Loki kíváncsian méregette. Loki! Megmentettem az életedet… . Egyébként sem hagynám. – Tehát te és Félszemű az Álmon át menekültetek. . Annyira csak a Suttogón jár az esze. mindez inkább utóbb. amelynek se ablaka. Ha segítesz. példás büntetést érdemlek. megérted. hogy bántson. hogy Félszemű meghaljon valami ostoba háborúban. Nem nézhetem tétlenül. Így nem lesz senkié. mely acélvértben. sem a száján lassan felderengő mosolyt. mielőtt Félszemű felébred. – Így gondolod? .Atyám nevére. hogy ha segítesz visszaszerezni … Loki gúnyosan felkacagott. de nem avatkozom bele. de végül is utat találtam egy csecsemőbe.De kiszabadultál. ha nincs ellene kifogásod. hogy azt hiszi. és minden megy tovább a régi kerékvágásban. hogy észre sem vette az Ármányos pillantását. . Mindkét oldalt elárultam. se fent nem létezett. . – Vadonatúj alak. azt kockáztatja. ahogy az Orákulum megjósolta. – Loki ivott egy kis frissítőt. . – Megkeressük a Suttogót. hogy mások is elmenekülhetnek? Loki vállat vont. A hozzád hasonlók építik majd újjá Asgardot a háború után. Maddy olyan izgatott lett.Milyen lehetőséget? . te új vagy. hogy mielőbb elinduljanak a Suttogó keresésére. Az Álom.

zöld és tengerkék. A barlangba vezető folyosón két alak álldogált. ha nem vagyok olyan álmos és zavart. Loki tehát mély lélegzetet vett. Az Alvók Csarnokából már kihallatszott a halk beszélgetés moraja.141 4 Az Alvók csarnokában teljes volt a meghökkenés a Vanirok között.mondta Idun. de sem a Vadászistennővel szót váltó Idun. és néhány pillanatig hunyorgott. hogy komoly fenyegetést jelentsen. aki feltörte a jeget. amikor a legnagyobb veszélynek van kitéve.Szerintem várjuk meg Szkádit! – vetette fel Njörd. itt védtelenek vagyunk. hogy a barlangot beszövő igézetek ködén át kivegye a behatoló színeit. . menjünk. . Az aranypáncélos Frey látta meg először. kósza hírek szóltak az Igéről is. Elégedetten nyugtázta. . Eddig minden rendben.Ha az ellenség rajtaütéssel próbálkozik. Valamennyien ébren. . és a félhomályban összevillant a tekintetük. Amennyire meg tudta állapítani. – És rossz állapotban volt. és önmagában már ez is óvatosságra intette. nem keltették fel a Vanirok figyelmét a jelenlétükkel. . nem is beszélve a rejtélyes lányról.Még rosszabban lett volna. Elterelő hadműveletre van szükségük. gondolta: Maddyvel váratlan esemény nélkül érték el az Alvókat. hogy visszaszerezze a Suttogót. Loki valószínűleg összefogott vele. és visszafojtotta a lélegzetét. és akinek ki tudja. és Bjarkán rúnáján át megpillantotta a színeiket is: arany.És a tollruhámmal? – jajgatott Freyja. . A barlang szájában álló alak azonban kicsi volt ahhoz. soha nem adtam volna kölcsön a tollruhámat… . .Ördög vigye a tollruhádat! – dörrent rá Heimdall. megemlítette a Suttogót … . – Tudni akarom. Más sóval: csali lesz. Öt szempár szegeződött a bőség istennőjére.És a Tábornokkal mi lesz? – kérdezte Bragi. mi a szerepe ebben az egészben Lokinak.És ki volt a lány? – tudakolta Freyja harmadszor vagy negyedszer. – Miben sántikál most. hogy megvalósítsák a tervüket. és Maddynek lehetőséget biztosítanak arra.Szerintem meg kerítsük elő Lokit! – kardoskodott Heimdall. sem Freyja nem tudott kielégítően beszámolni arról. Helyes. Idun semmit sem szólt. és Szkádi kivételével mind együtt is voltak. ha találkozom vele – morogta Heimdall. és hogy lehet. hogy Szkádi életben hagyta? . Loki itt volt – szűrte a szót aranyfogai között Heimdall.A Suttogót? – kérdezte Frey Idun elmesélte. amivel elcsalják onnan a Vanirokat. hogy a Vadászistennő nincs közöttük. Loki elhajította Yrt. Odint fogságba ejtették. de fesztelenül elindult az Alvók Csarnokának bejárata felé.Nos. hogy valójában mi is történt. és gyorsan. miféle varázsereje van… .azt mondtad. és ami még fontosabb. A Suttogó elveszett. . amíg lehet – javasolta Frey. Most jött a neheze. felkészültek arra.Úgy van – felelte Idun. amit tudott. – Állítom.Én mondom. az. . csak dudorászott magában. . nem volt színe. .

Futótűz alakjában a terem másik vége felé csalta üldözőit. a behatoló – egy három-négy év körüli kislány – olyan ártatlan könyörgéssel fordult feléjük. megremegett. és csaknem földre terítette. De Loki gyors volt. – Nincs kijárat… . és a levegőben gondolatvillámok.Fogócskázzunk! – csicseregte Lucy. A csillár. amelyik a csillogó. talán csapdáról.Elkaptuk! – kiabálta Frey. úgy tett. aki előttük állt. Heimdall kivicsorította aranyfogát. rúnafények repkedő tőrei. nyílt csarnokon át. körbefordult. megperzselte Loki tollait. és egy kis szarabandot játszott. amely a mennyezet jelentős részét alkotta. Mindhárman Lokira vetették magukat.Utána! – kiáltotta Frey. Loki levetette álcáját. sima padlón tört el. Mások még a levegőben szétporladtak. ami Loki bezuhanásakor keletkezett. és elkínzott könyörgéssel fordult a dühös istenek felé. mások akkorák. . – Akarsz játszani? A Vanirok szótlanul figyelték. Jégszilánkok záporoztak szerteszét. majd darabjaira hullott. villámgyorsan futótűz alakjába öltözött. és acélos darabkáik hóesésként hullottak a földre. figyelemelterelésről. majd mielőtt irányt tévesztve a jégkupolának csapódott volna. így olyan gyors lett. de senki mást sem láttak. még összetörte a csillárt. – Ki vagy? – förmedt rá. és réti héja lett. mely Loki madáralakjánál valamivel nagyobb volt. Gyanakvóan néztek körül a csarnokban. egyenesen az irdatlan méretű csillárra. benyílóit használta fel arra. és az életét mentve menekült a tágas. hogy elhajoljon a villámok elől. – Lucy vagyok – felelte.142 Amikor a többiek is felé fordultak. Mielőtt Heimdall cselekedhetett volna. Odakint hajnalodott. halálos hangjegyekkel pettyezte a levegőt. igézetek és rúnák elől hajolt el. A Vanirok későn ébredtek rá. mint az őszi eső. megtévessze és megzavarja támadóit. és ismét alakot váltott: ezúttal madárrá változott.Hol van? – üvöltötte Heimdall. A mezítlábas. ám az Ármányos addigra már eltűnt onnét. kikerült egy sorozat nyolcadhangot. A négy irányból hajított Isa gyémántzuhataggá porlasztotta az oszlopot. mint egy nyílvessző. de kiterjesztett szárnya túl nagy volt a manőverezéshez a barlangban. egy pillanatra elvesztette uralmát a teste felett. tüskés kék tüzek elhajított hálói cikáztak. mialatt Freyja nyilakat lődözött a mennyezetben levő nyílásra. és felröppent a mennyezetre. A ragyogó ívelt mennyezetről leváló jégdarabok előbb lassan potyogni kezdtek. és a mesés jégcsodák mögül még kétszer tűnt fel Lucyként. csak a göndör hajú kisgyereket. Némelyik késélességű. hogy valami csalafintaságról van szó: felderítésről. de aztán maghoz tért. és áthunyorgott a rúnafényen. Akadt. Amint a Vanirok minden oldalról egyre jobban sarokba szorították.Kukucs! – kiáltotta Lucy egy jégoszlop mögül a barlang túloldalán. mint egy-egy szénabála. A Vanirok nem vesztegették az időt. Loki megperdült a levegőben. – Ez nem gyerek – jegyezte meg halkan. és az ég felé szárnyalt. nagyot rázkódott. lenyesett egy ősi jégoszlopot. Egy másodpercbe sem telt. Heimdall pedig sárga szemű vadászsólyommá. ami gyors. mit tervez. mintha meginogna. . repkedtek. Njörd rögtön fehér szárnyú. . Bragi pedig elővett a zsebéből egy fuvolát. hogy még Heimdall is elképedt. Hamar magához tért. Talán Idun kivételével mind tisztában voltak vele.Te vagy a fogó – vigyorodott el Loki. majd egyre gyorsabban. és utolérte. Kis nyílás tátongott halványan a középpontjában. A halászsas meglátta a kínálkozó lehetőséget. és borotvaéles darabjai halálos szőnyeggé szóródtak szét. . – Ha nem tévedek… . és kinyújtotta a kezét. Egy ideig teljes volt a zűrzavar. éles karmú halászsassá változott. és a jégbarlang kiszögelléseit. . mely ötszáz éven át csüngött az Alvók Csarnokában. férfiinget viselő gyermek bájosan elmosolyodott.

míg az Alvók Csarnokának legtávolabbi sarkaiba húzódtak. hogy elkerüljék a lavinát. majd éppen ilyen nyugodtan. Heimdall. Idun csak bizonytalanul mosolygott. feltűnés nélkül és gyanút sem keltve kisétált a Lenti Világ alagútjaiba. melyről ártalmatlanul pattantak le a záporozó jégdárdák. mielőtt a fejére hullott volna. és a jégszilánkok szállingózó almavirággá változtak. Freyja felhajította Yrt. a Vanirok pedig kritikus pillanatokat veszítettek azzal. és megpróbáltak kitérni a jégzuhatag elől. Njörd és Frey dühös zavarodottsággal verdestek a szárnyaikkal. Bragi olyan eleven s víg táncot járt. amelyek puhán huppantak a földre.143 A jelenség váratlan és kataklizmaszerű volt. miközben zsákmányuk – néhány megpörkölődött tolltól eltekintve sértetlenül – eltűnt az ásító lyukon át. hangtalanul elővette a meglazított hó alatti rejtekhelyéről a Suttogót. hogy a jég lágy esővé olvadt. . és aranyló fényből gondolatpajzsot teremtett. hogy nem tartották szemmel a szárnyas menekülőt. A felfordulásban Maddy egyszerűen besétált a terembe.

nem vagy más a szemében. ahogy átváltozott meztelen fiatalemberré. Két perccel később egy másik idős hölgy indult el – gyanúsan ruganyos léptekkel – a fején vastag kendővel Malbry falva felé. Kihasznál mindenkit. mellesleg a Mindenható unokája vagy!” Meg sem fordult a fejében. az győz a háborúban. kislány. így aztán úgy döntött. és a prófécia szerint újra kell építenem Asgardot. Nem volt kellemes beszélgetés. a verandán pedig egy idős hölgy szundikált a hintaszékben. mint eszköz. akik vadászva köröztek a völgyekben. Úgy esett. hogy az Alvók Csarnokában hagyták. -Nem. Ha hagyod. mielőtt megpillantotta az üldözőit: a vadászsólymot. veled is így tesz. – Ez a módszere. a réti héját és a halászsast.Az ilyesmit az ember nem felejti csak úgy el! – fortyogott. Leült a fűre. és várakozott. Velem is megtette. mint egy „átkozott kavicsot” – ahogy kifejezte magát -. Természetesen sikerült némi időt nyernie: a három vadászt lelassította a jégcsillár összeomlása. hogy Odin elmondta. ahogy engem is.És még valamit – folytatta Maddy. – „Jaj. aztán a sorsomra hagyott. Jövendölés – felelte a Suttogó. Maddy ért oda elsőnek. hogy esetleg érdekelhet? A Suttogó unottan pislákolt. aki aztán feltúrta a száradni kiakasztott ruháit. Maddy akaratlanul is beleborzongott. hogy a kellő pillanatban felhasználhasson az ellenség ellen? És hogy teszi meg? Hiszen nem vagyok harcos. – Ezért keresett meg Odin? Ezért tanított? Színlelte a barátságot. Thor lánya. . Maddy pedig dühös volt.144 5 Loki most már az életét mentette. nyugton marad. de egy régi holmi elvesztése. . és megpihent egy kis liget mögött. Az idős hölgy Bolond Nan Fey volt. . Egyszer s mindenkorra rendezni akarta a dolgát a Suttogóval. mely azóta a nyelve hegyén volt. bár nem sokan ismerték volna fel Yr rúnáját. Maddyből ekkor kibukott a kérdés. A Suttogó túlzón ásított. Madarak repkedtek a magasban. hogy az öreg bükkfa mellett találkoznak a Kis Medve Erdőben. melynek révén közelebb kerülhet Asgardhoz. hacsak … . kicsoda. amikor rám volt szüksége. A Suttogó neheztelt. hogy Lokinak tizenöt perc előnye volt. Nan sejtette. Egyik szemét kinyitotta. és a kora reggeli napsütésben Lokit keresték. egyik sem szállt le. és érdeklődéssel figyelte. hogy eltitkolta előle AEsir-vérét. Loki azonnal levetette sólyomalakját. Hirtelen élesen emlékezetébe villant. Maddy és Loki úgy beszélték meg. A végén feláldoz. Ha valaki alaposabban szemügyre vette volna. hogy közbe kellene avatkoznia. amit Loki a barlangban mondott: „Egy ember sokféle okból ültethet fát” és bár az erdőben meleg volt. – Ha Modi vagyok. a Kovács Őrhelye végében. állt itt egy kis rönkház. amikor a sólyom a földre libbent. láthatta volna. mert a Lenti Világon át közelítette meg. hogy valami viselnivalót találjon. hogy a bal kezét furcsa szögben tartja. és nagyobb méretük miatt nehezebben is fértek ki a tetőn vágott szűk nyíláson. de ha jól látta.Újabb prófécia? – szakította félbe Maddy. akkor feltehetően bármelyik oldalt választom. mögötte ruhák száradtak kötélen. Maddy gyerekkori dadusa.Figyelmeztettelek – kacagott fel szárazon a Suttogó. egy kötény vagy egy kendő igazán csekély ár volt a látványosságért. .

bárcsak sosem hallott volna a Suttogóról.145 .. s finom hálót szőttek.Beszélgettünk – felelte Maddy. hogy mégis a tudomására jutott. mi várható? .Szóval még maga sem tudja.A jövendölés téves is lehet. . míg el nem érik a Lenti Világot.” . és fájdalmat okozott neki. .Azt kérdeztem. És egy áldozatot.Mi a különbség? . és inkább kedvében jár majd. mert hitt az Ármányos jobbik énjében. hogy becsapja. – Ez én vagyok? Én leszek az áldozat? És Félszemű az áruló? . már nem volt visszaút. Maddy a körmét rágta. Az Alvók Csarnokából kifelé jövet Maddy komolyan meghányta-vetette a dolgokat. sértetlenül átadja Maddyt és a Suttogót Odinnak.Legutóbb még holtan akarta látni. – Rábeszélem.A Suttogóhoz fordult. lehetséges? – erősködött Maddy. És természetesen megkéri majd az árát. és a Kilenc Világ is elvész. Maddy nagyon is tisztán gondolkodott. mégsem tehetett mást. nagyon mulatságos – oldotta ki a fejét takaró kendőt Loki. és Bolond Nan szoknyáját belepte az út pora. Nagyon meggyőző tudok lenni.Mi baj? – kérdezte. hanem mert arra számított. Kipirultnak látta Maddyt. hogy a Vanirok kezébe kerüljön. gondolta. hogy elhozza az Alvók Csarnokából. és volt valami a színeiben: valahogy fényesebb lett. hogy Loki nem hagyja majd. és nem azért. A Világokat óvom meg. hogy esze ágában sincs visszadobni a Suttogót a tűzgödörbe. – Kutyacsillag női ruhában! Mi következik ezután? Diadém és gyöngysor? . Loki fél órával később érkezett: kisebesedett a lába. ha fel nem ébred a Hét Alvó. Félszeműnek mi lesz a véleménye a tervéről.A holtak is lehetnek hasznosak – felelte a Suttogó. . hogy megvan a Suttogó. – Az a fontos.Haha. nem utolsósorban azért. Egy árulót a kapunál. Biztosra vette. – Gyalogolnom kellett. de a Suttogó próféciája óvatosságra intette. mert ha jól értelmezi. – „Csatára kész hadsereget látok. De ügyesen találgatok. gondolta. A Suttogó üveges burkán át rúnafény szikrái fénylettek fel. – Ki lehet az apámat szabadítani a Pokolból? Loki gyermetegnek és irracionálisnak tartotta. segítségre volt szüksége. . aki egyedül áll.Ne aggódj – nyugtatta meg a Suttogó. ahol is szépen. . Szívesen futott volna a kérdéseivel Félszeműhöz. .„A holtak felkelnek Hél csarnokaiból. . Egy Tábornokot. egy prófécia legalább nem volt hazugság. De kettőn áll a vásár. hogy Loki hajlandó lesz segíteni neki. a prófécia nem. Mindent arra tett fel. Azt kívánta. .Pontosan nem. Saját magától védem meg. Nem tudta. és Maddy úgy okoskodott.Nem érdekes – legyintett Maddy. ahogy gyermekkorában tette. de ahhoz. . . legalábbis addig. És bár öreg barátja tanácsainál kevesebbet ért. és a Mennydörgőt ki nem szabadítják a Pokolból…” A Pokolból? Egyáltalán lehetséges ez? – kérdezte Maddy. Ám amióta csak a Pokolból való szabadulása történetét hallotta. Tudta. – elnézést. hogy késtem – mondta Maddynek. De most. És a Névtelen is felkel.Nézd csak! – kiáltott fel a Suttogó a legundokabb hangján. hogy Loki hazudik majd. . az izgalomtól vagy a félelemtől. amitől elfogta a nyugtalanság. Az Ármányos kíváncsian pillantott rá.fogalmam sincs – affektált a Suttogó. Félszemű veresége a Világok pusztulásához vezethet.Ha Loki hajlandó segíteni…. Maddy jelentőségteljes pillantást vetett rá.

és Loki ismét felkacagott. miközben Loki arca egyre sápadtabb lett.” Háború lesz. Megígérted. – De azt sosem állítottam. Jed Smithre. mit javasolsz. aztán egyre magabiztosabban. hogy megmentem a Világokat. . . – Eszedbe ne jusson most prófétálni! Hallani sem akarom.Nem! – tartotta fel a kezét Loki. a falu főterén tartott vásárokra.Költői szabadság – csattant fel Loki. nem akarom tudni. blabla-bla…. – Kérlek. a kis életükkel és az ostoba. eleinte tétován. istenek! – kiáltott fel Loki.Véghez lehet vinni – fordult Lokihoz. – Magad mondtad. ne mondj többet! . mint egy sereg szentjánosbogár. de most már tudta. hol bölcsek és nem oly bölcsek vesznek részt. hogy féltek tőle. Körvonalazni kezdte a tervét. segítek visszaszerezni a Suttogót – mondta Loki. a hangja halk volt. ha kiszabadítjuk az apámat a Pokolból. a színei fellángoltak. Tudni sem. de zöld a hajtása. Érd be annyival. Megijedtek a fészkükbe került kakukktojástól. Egyébként mi a kifogásod a háború ellen? Maddy a Strond völgyére gondolt. . Loki.Mondom. a zsarnokoskodásra. És életében először Maddy Smith megértette. a Kilenc Világra rászabadul a Káosz. hadd tárgyaljon a Vanirokkal. Iszonyatos háború. . hányszor futott a Kis Medve Erdőbe. hogy segítesz…. mintha rögtön fel akarna robbanni. Nélküle az Alvók sem ébredtek volna fel. és most a Fekete Erőd ostromát tervezed! Nagy ugrás. és nem … .„A Tábornok egyedül áll”. amelyek miatt már nem is emlékezett. De a Suttogó ismét megszólalt. – A Suttogó csaknem lustán szólalt meg. az utacskákra és a sövényekre.Ó. gondolta Maddy. a gyönge. ártalmatlan népekre a völgyben. – Miről? . vagy ki tudja. mert más.Azt mondtam. Még csak ki sem tetted a lábad a völgyedből.Mit mondtál? – fordult oda Loki. – Azt akarod. . mit mondott az Orákulum! . és nem hallgathatok. és a Suttogó úgy ragyogott. hogy még itt vagyok.Amikor Odin és a Bölcs Mimir találkoznak. gyűlölik. Azt hitte.A Pokolba? – kérdezte végül. . Loki élesen felnevetett. átadjuk neki ezt az átkozott valamit. Látom a temetési hajót Hél partjainál… és Bór fiát. – Fogalmad sincs. és mindketten hallgatták.Hallottad. . „ A Névtelen felkel. aki a lelkét is kitette. ahogy kell. hogy egy nap majd nagy madárrá cseperedik. a titkon a háta mögött mutatott szemmel veréstől óvó jelekre gondolt. de figyelmet parancsoló. Maddy döbbenten. van fogalmad arról. Bolond Nanre a hintaszékében.Mondom. . kicsinyes hitükkel. és rászabadítja a Káoszt kicsiny világukra. Ő kezdte. – Az orákulumok szeretik az effélét. ne is válaszolj. ahogy kell. . hogy most kettesben felkeressük. – Villámsújtott.Van egy ötletem – tért ki az egyenes válasz elől Maddy. a mezőkre és a Malbry falvától a Kovács Őrhelyéig szétszórt házakra. A félelem az oka. A fejmosásokra. nem? . ha … Nem. Az apró kegyetlenkedések százaira. Loki egyre nagyobb hitetlenkedéssel és elszörnyedéssel. Látok egy tanácskozást a Pokol Tornácán. a Suttogó biztonságos helyen volna a tűzgödörben.146 Loki tekintetébe aggodalom költözött. és a háború ötvenévnyi vagy százévnyi távolban. kutyája a lábánál …. És csak úgy gátolhatjuk meg. és mosolygott. mit tenne vele a Tábornok.Félek? Hát persze. hogy félek! Ahhoz nagyon értek. ezt mondta. És ha már a félelemről beszélünk… .” „A Kilenc Világ elvész.Látok egy Kőrist a nyitott kapuban – sorolta a Suttogó. hogy lemenjek a Pokolba? . milyen messze volna … .Félsz – vádolta meg Maddy. . hogy ez itt a Világok kellős közepe.a Suttogóra pillantott -. És így is lett. az ősszel égő tarló füstjére.

. ha Odin meghal. Kutyacsillag. . – Én csak prófétálok – felelte édeskésen. és amint Loki megpróbálta bezárni előtte az agyát. ezúttal még erősebben. és nem lesz háború. hogy meginog. Még a színei is kifakultak. – Azt jelenti tehát.Nem feltétlenül. Mit akarsz? . van egy egyszerűbb tervem is. majd felderült az arca. … . . – Miért nem árultad el korábban? – reccsent a Suttogóra. Az Orákulum olyan mintában ragyogott. . Loki felsóhajtott.Eléggé csendben voltál ötszáz éven át – tiltakozott Loki. – Bármennyire is szeretném megmenteni a Kilenc Világot. a szoknyát a korcba tűrte. hogy meghalok. Bór fia a temetési hajón. És az adott szavadat. a Suttogó szerint.Ugyan már – próbálta vigasztalni Maddy.Be kell látnod. Loki a tenyerébe temette az arcát. Jaj. akinek a szíve még gyorsabban vert. – Nézzük csak még egyszer.És amikor Odin és Mimir találkoznak. A Suttogó azt mondta. hogy muszáj velem jönnöd! Ismered az utat a Pokolba. Az Orákulum halottnak látott Hélben. – Bór fia … az nem Odin egyik neve? Loki rosszulléttel küszködve bólintott. a kendője repkedett. mint amikor köröm akad a selyembe. hogy valaki elkapja a gondolatait.147 . Lehunyt szemmel tett még egy ingatag lépést. – Én. ez én vagyok. Az Orákulum önelégülten vigyorgott. és majdnem elesett. . Ami azt illeti … Elhallgatott. késszúrásszerű fájdalom hasított a homlokába a bal szemöldöke fölött. A figyelmedet.Hacsak ki nem szabadítjuk Thort a Pokolból. valami megcsípte. Azután megérezte a Suttogó jelenlétét: mintha egy éles tárggyal gereblyézték volna az elméjét. A Suttogó ujjongva sziporkázott alatta. és ha megtartjuk őt.Ide süss. megmentjük a Kilenc Világot. aki még sápadtabb lett. – Nem érdekes – felelte összeszorult torokkal. . és… . akkor Odin nem találkozik vele. Hátrált egy lépést. Igaz? Ha tehát nem megyek oda… Hirtelen elhallgatott. – Miért veszel fel új szokásokat? . mit keresnék ott? – Zaklatottan járkálni kezdett. Gondolom. – Á. és Odin elbukik… Loki ránézett. Kellemetlen érzés volt. Loki fojtott kétségbeeséssel horkant fel. mert apró. A zöld hajtás a villámsújtotta fáról. értem már. és nem szólt semmit. kérdezte némán. és a félelem ezüstös szálai szőtték át. mint egy darabka csillag. Kutyacsillag. a Tábornok nem hal meg. Hél partjain? Mégis mit gondolsz. miközben öngyilkosságot követek el. De Loki nem volt abban a helyzetben. ez fáj! Érezte. a Suttogó pedig világított. – A magyarázatot másokra hagyom. A bölcs … az talán a Suttogó. újabb fájdalomlándzsa döfött bele. hogy magyarázkodjon. akkor neked is véged.És a kutya? Loki fájdalmasan nyelt egyet. – Nos? Mit jelent? – kérdezte. Loki dermedten bámulta Maddyt. Maddy Suttogóhoz fordult. lábánál a kutyája … . eljön a Káosz.Mi baj? – fürkészte az arcát Maddy. amiben Maddy már felismerte a titkolt nevetést. – A Kőris.Várjunk csak! – szakította félbe Maddy.A pillantása megállapodott Loki arcán. amikor látta. Maddy a homlokát ráncolta.Valóban? – mordult fel Loki. Muszáj megismételnek? . – Még nem haltál meg. mert ez esetben nem lesz háború. de annál gonoszabb. Egy pillanatig azt hitte.A szavamat? . el lehet végezni. . és az apámat… Hosszasan hallgattak. Maddy! – szólt közbe Loki.

folytatta a Suttogó. Loki kinyitotta a szemét. mennyivel erősebb lett a Suttogó: századokkal korábban napokba telt. meg akarlak-e büntetni. mert olvasok a gondolataidban. Szabadítsd ki az isteneket … hárítsd el a háborút… És miért akarsz Hélbe menni? Mi a terved? Egy utolsó. iszonyatos erejű csapás villámlott át az agyán. Loki vállat vont. amit mondok! Az idegen jelenlét ezután elhagyta. mire lebírta. mit gondolsz. Loki remegett és nem kapott levegőt. Nincs kérdés. Loki nagy erőfeszítéssel bólintott. ahogy mondom. mondta a hang a fejében. – Elestem – felelte.148 Némán. – Felállt. mélyen beszívta a levegőt. csak a fogát csikorgatta. Megváltsam?. Semmi ravaszkodás. Menj el a lánnyal a Pokolba. hogy megváltsd magad. Tudom. Loki térdre rogyott. kérdezte meglepetten Loki. és kiáltani sem volt ereje. vagy sem? . Még egyszer elcsodálkozott. Mióta izgat. ha kedves az életed. Mi történt? – kérdezte aggodalmasan Maddy. A Suttogó most figyelmeztető fénnyel ragyogott. mennyit nőtt az erőm. Most akkor megyünk a Pokolba. Egyébként is úgy teszel. Loki még mindig nem szólt. Így kellene tennem. hogy megmentsd a lelkemet? Érezte. hogy a Suttogó mulat a fejében. sebhelyes mosolyával a lányra nézett. és elbűvölő. Loki nem szólt. De adok egy esélyt. és pusztulást hoztak a Lenti Világra. Tedd. ahogy agyában felcsendült a hang figyelmeztetése. Meglep. mégis parancsolóan szólt az elméje mélyén. Szavadat adod? Igen. és lassan. mondta. és Loki hallotta suttogó hangját. Nem a lelked izgat. Vigyél magaddal Hélig. És kíváncsi vagy. amitől mindketten kimerültek. – Átkozott szoknya. Félsz. amely elhalóan. ma viszont másodpercek alatt térdre kényszerítette.

és gyújtsa meg a gyertyát! Nat undorral horkant fel. A lelkész esetlen volt és tapasztalatlan.Nem összpontosít! – szólt rá türelmetlenül Szkádi. csak a kedvében akart járni. aki királynőien festett Ethelberta kék bársonyruhájában. kérem! – Megigazította a gyertyatartót.Most gyújtsa meg! – utasította Natet. de volt benne valami szikra. amikor visszamentek a lelkészlakba. – Micsoda erő… . amit Igének nevezett.ismételte meg bizonytalanul. – Ismételje meg! Nat vad lelkesültséggel meredt a megfeketedett gyertyára.149 6 Szentségtelen szövetség volt: a Vadászistennő. mintha a gondolatai máshol járnának.Az Igét? – Szkádi. és néhány kevésbé lényeges Zárt Fejezetből és elszavalt néhány éneket. a huzat szétszórta a papírokat. mintha megfájdult volna a feje.Legyen szíves. a barátjáról.Fortélyok? – kérdezte. ha viszont képzetlenül burjánzik. ha az esze nem is. már oda is a szövetségünk. felborította a gyertyatartót. – Képtelenség – motyogta dühösen. amit tudott: beszélt Maddy Smithről. Az egyik normális. Hajnali kettőre járt. és bezárkóztak. hogy felfuvalkodottsága és élvhajhászása ellenére Nat Parson olyan hatalom birtokosa. és gyújtsa meg! Nat néhány másodpercig összevont szemöldökkel meredt a gyertyára. és a lelkész az aranykulccsal. és kezét a halántékára szorította. akinek az íróasztalán egy meggyújtatlan vékony viaszgyertya állt egy tartóban. hogy pipára gyújtson? Nat vállat vont. . bár nem akarta. – Képtelenség bánnia pogány varázsigékkel. a félszemű utazóról. és abban a pillanatban a gyertya egy haragos huss-sal vadul lángra lobbant. Nem érdekelnek a fortélyok! Szkádi ismét felkacagott. hogy a mennyezet vakolatán fekete koromfoltot hagyott. gondolta. Látta a színeiben: mintha egy helyett két fényjele lett volna. . Ha lenézi. . az inaskodása. és olyan magasra lobbantotta a lángot. Ám ahogy telt az idő. . de közben felébredt a kíváncsisága. Szkádi hűvös derűvel figyelte és hallgatta az emberke erőfeszítéseit. majd felolvasott neki a Jó Könyvből. Most pedig elég a siránkozásból. egy olyan erő. . és Ethel megdöbbenésére és nemtetszésére azonnal Nat dolgozószobájába mentek. amíg megszerzi a Rend titkait. Úgy látta. – Nem megy – siránkozott végül. – Megcsináltam! . – És ezúttal visszafogottabban. amelyet Szkádi nem egészen értett. úgy lett egyre kíváncsibb. – Tartsa erősen. mely még forró volt. felkacagott. – Nem uralja az erejét – jegyezte meg. – Micsoda erő! – Hirtelen elhallgatott. –Ezek a fortélyok. csakhogy egy fényesebb szál futott benne. uralja a gondolatait. Amikor az egyezséget megkötötték. Nat itt elmondott Vadászistennőnek mindent. – Ide figyeljen! – kezdte tőle telhető türelemmel. -De érezte? – kérdezte izgatottan Nat. ami értékes lehet Szkádi számára. még egyszer! – parancsolta Szkádi hidegen. – Olifánttal szántja fel a kertét? Vagy felgyújt egy erdőt. jelentéktelen barna volt. mondja el a varázsigét. El kell ismerni. hogy uralkodjon a varázserőn. hogy becsvágya az egekig ér. és elsősorban a Rendről és a működéséről. Kaen. mintha olcsóbb selyembe ezüstszálat szőttek volna.Sután – tette hozzá a Vadászistennő. a tűz rúnája kicsit ferdén világított a lelkész ujjai között. ahogy nevezi. – El akarok jutni az igazán fontos dolgokhoz. és új gyertyát tett a tüskére. Miért nem használhatom az Igét? . Szkádi szenvtelenül felvonta a szemöldökét. Talán mégis hasznára lehet. fenyegetést jelenthet rá nézve.

se varázsereje. mint aki egy homályba vesző mulatozással teli éjszaka kicsapongásait próbálja felidézni. De Nat vagy nem hallotta. gyötrő nyugtalanságot érezte. Szkádi megkönnyebbülten sóhajtott fel. Az Isától megfagyasztott Kaen széthullott. és olyan hővel égett. hiszen nem is számíthatott más eredményre.Csak nyugodtan! – biztatta Szkádi. és teljes varázserejét beleadta a dobásba. és Szkádi mintha a korábbi gyönyör visszatükröződését látta volna ezüstös pupillájában. Nat kicsit eltöprengett rajta. a sárga láng lassanként kísérteties kékesfehéren izzott. Csak nem érzett valami szokatlant. és tovább dörgölte a halántékát. A tekintetük találkozott. Nat ekkor ráemelte a tekintetét. és tucatnyi darabkája a túlsó falnak csapódott. Szkádinak megint feltűnt. és úgy tekintett végig működése nyomain a mennyezeten és a falakon. Nat mintha valami kábulatból ébredt volna. . – Jó – ismételte meg lágyan Nat. és az asztalon szétszórt papírlapok felkunkorodtak. ahogy megolvadt a fokozódó hőségben.150 Nat Parson szinte szórakozottan mosolygott. – Ezt én tettem? – kérdezte végül. Szkádi bólintott. A fickónak semmi tapasztalata. . A tartójában álló gyertya lassan csepegni kezdett. Azután halványan. Szkádi ismét azt a furcsa. az apró salakrögök belefúródtak a vakolatba. – Hozzáfogott. – Jó – felelte sokára. hogy megfagyassza a tűz rúnát. Szkádi még erősebben koncentrált… Azután hirtelen mindennek vége lett. – Megégeti magát. hogy valaha is megtörtént. különös volt. hogy Szkádit is megcsapta az ereje. Nat meghökkenve bámulta őket. és egy kimondhatatlanul átható pillantás siklott volna át egymásnak feszülő akaratukon? Most azonban már nem volt jelen. az arckifejezése máskor talán komikus lett volna. . amikor Nattel szemközt ült? Mintha egy erő – sőt talán még az övénél is hatalmasabb erő – bújt volna Nat bőrébe. és a jeges Vadászistennő a Világvége óta először borzongott meg. mielőtt elszabadul. Nat Parson még most sem válaszolt. mintha megolvadt üvegből áradt volna nagy forróság.Kaen már fényesen égett: kis tűzgömb a lelkész tenyerében. – Csökkentse. Ismét elhajította. éspedig olyan gyorsan. Az elszenesedő papírokkal borított asztal fölött a kék Isa és a tüzes Kaen engesztelhetetlenül néztek farkasszemet. hogy az ujjhegyével dörgöli a homlokát. megpörkölődtek a hőtől. Szkádi elhajította Isát. milyen érzés volt? – tudakolta. akkor hát honnan szerzi a hatalmat? Isa lassan erejét vesztette a kezében.Hagyja abba! – tanácsolta Szkádi. Hozzá képest Kaen egy kemence összezsugorodott tűztere volt. mint akit magával ragadott a gyönyör eksztázisa. – Sok lesz – figyelmeztette Szkádi. De Nat Parson csak mosolygott. – Ne kapkodja el! . Kaen rúnája most kevésbé ferdén formálódott meg az ujjai között. Ennek nem lett volna szabad megtörténnie. Nat szeme mohón összeszűkült. Szkádin megmagyarázhatatlan idegesség lett úrrá. ezúttal erősebben hajította el. vagy nem törődött a figyelmeztetésével: Kaen ismét fellángolt. és valami kárt okoz. .Hagyja abba! – szólt rá még egyszer. mintha fejfájást próbálna elűzni. Mondja. a szemét úgy hunyta le. Nat arcán szélesebb lett a mosoly. mintha most látná őket először. értetlenül elmosolyodott. hogy Szkádi alig hitte el. gondolta.

sem a Maddy Smithszel kapcsolatos terveit. csak házassága révén tartozik közéjük. és amikor Szkádi elhallgatott. Szkádi türelmetlennek látszott. még a szeszélyes Freyja is elkomorult. és Szkádi tudta. elmenekültek előle. – Odin már csak ilyen. miért tagadta el a Suttogót? Mit képzeltek. – Talán egy szövetséget próbál összekovácsolni – vélte bizonytalanul Frey. hogy az az ötlete. Frey és Freyja az apjuk mellé álltak. de a természetük olyan ellentétes. és ellenünk fenekednek. Njörd tengerparti otthonát elviselhetetlennek érezte. és Szkádinak nem volt kedve hadakozni a Vanirokkal. A Vanirok is ismerték a próféciát. valószínűleg ellenkezésbe ütközik – legalább Heimdall hű marad majd Odinhoz -. mondta. és a réti héjának eszébe sem jutott. kivéve Idunt. Náluk van a Suttogó. Átrepült Loki feje fölött. De ahogy a dolgok most állnak. . hogy a malbryi úton látott idős asszony az álruhás Ármányos. Így tehát aznap. – Hű volt hozzánk.Talán félt – felelte Szkádi. . és bár Szkádi nem rajongott Asgardért. és ami még fontosabb. hogy sülve-főve együtt van Lokival. Persze ha korábban kezébe kaparintja a Suttogót. Sőt többet is tett annál. felébresztett volna benneteket. Mindig is titkolódzott. és az is hiba volt. – Megváltozott a világ – folytatta Szkádi. . és a lány is segít nekik. A Vanirok szótlanul hallgatták. de Loki addigra már gyalogosan haladt a Kis Medve Erdőben megbeszélt találkára. – Jaj. sejtette. a lelkésszel elköltött reggeli után madár alakban tért vissza az Alvók Csarnokába. állította.És miért nem maga Odin ébresztett fel minket? – kérdezte Heimdall.151 7 Korábban késedelem nélkül be akarta mutatni a Vaniroknak új szövetségesét.Miért szólt volna? – vágott vissza Szkádi. miért hagyta aludni az Alvókat? Csend lett. ahogy Njörd is Szádi otthonát a hegyek között. Aranyos! A Tábornok mindig is kacérkodott a Káosszal. Éppen vele! Mi kell még? Ha rátok lett volna szüksége. . amit megtudott a Világvégén élő vizsgálóbírókról.Nem igaz – vette védelmébe Heimdall. Mit gondoltok. . amikor befejezte. hogy eredjenek Odin és az unokája nyomába. hogy a házasságuknak nincs jövője.Eddig az összes adu Odin kezében volt: az Orákulum. nem találkozik majd egyhangú helyesléssel. . . hazudozott… . most pedig kiderül. a lányról még nem tudni. akárcsak Odin. Egyikük sem szállna szembe tudatosan Thor gyermekével. vele szemben. – És kivel? Erre aztán kíváncsi vagyok! – Elmesélte. aki mintha semmiről sem tudott volna. és noha éberen figyelte őket. a lány. Miközben Szkádi felöltözött korábban otthagyott ruháiba. Végtére is a Vanirok nem az ő népe. a Névtelenről és az Igéről. előadta a Vaniroknak az éjszaka eseményeinek kihagyásokkal teli változatát.Félt? Mitől? Szkádi vállat vont. hogy visszanyerjék az Égi Fellegvárat.És nekünk nem is szólt? – sértődött meg Bragi. De most meggondolta magát. -Bizonyára töri valamiben a fejét – vélte Frey. . Nem említette a Nat Parsonnak tett ígéretét.Azt hiszed? – kiáltotta Szkádi. más volna a helyzet. legyőzték a vizsgálóbírót. nem? A Vanirok kényelmetlenül feszengtek. hatalmasak. kicsoda. Az Öreg természetesen kedveli még. hogy a többiek sokat kockáztatnának azért. kérlek! Nézzünk szembe a tényekkel. Odin és Loki összefogtak. – Új istenek vannak.

egyezséget kötött? Szkádi bólintott. . ha mégsem… . és a Rend esélye odalett. – Azt hiszed. – Fel-alá kezdett járkálni a fényes padlón. hogy Odin olyan tervet kovácsot.De Odin irányítja a Suttogót – vetette ellen Njörd. – Heten vagyunk három ellen. de megértem. iszonyú csapással földre terítették. Lassanként magatok közül valónak tekintettétek. Vadászistennő? . hogy erősítést szereznek. vagy nehezebb módját választod annak. a fényükben valami rosszat.152 . Fel kell tételeznünk. mi a terve? Heimdall mérgesen vonta össze a szemöldökét. jégkék szeme villogott. Megöltem a vizsgálóbírót. hogy igazad van. – Az életéért cserébe felajánlotta a miénket. a rabszolgáikká tehetnek minket. mint mindig. ne hagyjuk ki az Orákulumot! Neki igazán nincs oka szeretni a Vanirokat. Ez persze nem azt jelenti. . a társai ellene fordultak. amivel a faluba csaltak – mondta Szkádi. Végtére is annak idején mi vágtuk le Mimir fejét. . – Tegyük fel. . amit nekünk készített. Aranyos? Be akarsz sétálni a csapdába.Miért téged? – kérdezte Heimdall. – Igaza van – jegyezte meg Frey. miféle egyezségre lépett velük Odin. – Szerintem belekényszerítették – mondta. ami nem szolgálja a hasznunkat. ami azt illeti …. akik régen mellette álltok már. Szkádi megvetően mérte végig. Elszöktem. még mindig gyanakodva. . – Nem téblábolhatunk itt örökké. és a Vanirok a második helyre szorultak. .kezdte Szkádi. amit a többiek nem? A színek elváltozását. amikor látta. Szkádi látta.Rendben van – jelentette ki Heimdall. .Ezzel együtt létszámfölényben vagyunk – állapította meg Heimdall. – Hát persze. akár egy esőfelhőé. tétovázna egy percig is? Heimdall a homlokát ráncolta. a békeszerető Njörd körvonalai elsötétedtek. De kudarcot vallott a terve.Milyen megoldást javasolsz. – Abból kell kiindulnunk. amikor ki akarta szabadítani Odint. ogy Szkádi tiltakozni akar -. Elég is volt ennyi: a magot elvetette.Nos. – Ti Vanirok vagytok. hogy feladja. – Vesékbe látó tekintettel méregette a Vadászistennőt. Mit gondolsz? Njörd azonban közbevágott: . A többiek tekintete összevillant.De hiszen azt mondtad. . közvetlenül vihar előtt. és mosolygott. nem áldoz-e fel benneteket.Akkor hát mit tegyünk? – kérdezte Freyja.Az Igéjük erősebb bármelyik varázsigénknél – szólalt meg ismét Szkádi. . hogy a foglyuk! – vetette ellen Bragi. hogy kiderítsd. És mit gondoltok. Heimdall eltöprengett. És elmagyarázta. hogy tudják. hogy a bőrét mentse? . Pedig nem az. már ha egyáltalán van második hely.. – Önként jelentkezel a feladatra? Freyja félrenézett. Szerintem beszéljünk Odinnal. hogy mentse az AEsireket. hogy óvatosnak kell lennünk.Mi van. az arca sima és derűs volt. Frey tekintete fagyosabb lett. Freyja sírt. És kik vagyunk. ha a szükség úgy hozza? Mit gondoltok. már ha beleszámítjuk a lányt is… . hol vagyunk.És te Bragi? Általában beszédesebb vagy. és úgy jönnek utánunk. . hogy abban a pillanatban. Csupán ennyit vagyok hajlandó feltételezni – tette hozzá.Mert nem tartozom közétek – felelte Szkádi. mintha észrevett volna valamit a színjelében.És te. amint szárba szökken a frissen felébresztett Vanirokban. Ki tudja. . és Idun pedig csak üldögélt egy jégtömbön. de nem szólt egy szót sem. és Szkádihoz fordult.Helyes – szögezte le Szkádi. Ők a Rend.Ügyes fogás. Elsősorban az AEsirekhez húzza a szíve. – Tegyük fel egy pillanatra.vélekedett Heimdall. és bemenekültek a Suttogóval a Dombba. Heimdall kivicsorította aranyfogát. uralhatnak. .És a Suttogót – emlékeztette Szkádi. – Legyőzhetetlenek. Bragi egy szomorú dalt énekelt.

hogy varázsereje van. a Vanirok átgondolták Szkádi szavait. hogy igaz lehet. vélte. Heimdall kelletlenül elismerte. Heimdall ismét kutató pillantást vetett rá. Szövetségesei erényeit emelte ki. És szeretném megtudni. mielőtt háborúra kerül a sor. hogy hozzáférést biztosított a Jó Könyvhöz. – De előbb találkozzunk a Tábornokkal. hogy ez milyen nyugtalanságot ébresztett benne. Nat Parsonról és a becsvágyáról mesélt. és elmondta.A lányra? – kérdezte Bragi. és talán hasznunkra is lehet.153 Olyan keveset mondott el. A Vadászistennő egy szót sem ejtett Nat frissen szerzett hatalmáról vagy arról. de csekély jelentőséget tulajdonított neki. mennyit segített neki azzal.Senki – válaszolta Szkádi. Csupán a lányra tart igényt. – A mostani új időkben új szövetségekre van szükségünk. . – Cserébe felvilágosítással szolgál. amit fegyverként használhatunk a Rend és az Ige ellen.És ha van? – kérdezte élesen Szkádi. Nem jelent fenyegetést. – Ismeritek Odint: mindig is a gyengéje volt a Nép. mint egy hiú és ostoba ember ábrándozását. hogy miért. Egyedül az számít. Egyszer s mindenkorra tisztázzunk vele mindent. A férfiban van ugyan egy szikra. Hosszú szünet következett. – És mit akar ez a lelkészed? . . -Mi módon? – kérdezte Heimdall. Máskülönben hogyan szállhatnánk harcba a Renddel? A Névtelennek egyébként biztos van neve. – Ki ez a lány? . . amennyit csak mert. kémkedésre vagy hasonlóra használja. Gondolom. –Mondtam. beszélt a Rendhez és az Egyházhoz fűződő kapcsolatáról. de semmi több. És ez csupán bizonytalan hatalom. – Freyja azt mondta.Rendben van – mondta végül Frey.Akkor lehetővé tesszük a lelkészed számára a bosszút. És ha becsapott minket … -Mint ahogy ebben biztos vagyok… . hogy Odin becsapott minket. úgy is mondhatnám. . jó vásárt csinálunk. És elsősorban azt kell kiderítenünk. hogy jelentéktelen. Szkádi vállat vont. és úgy állította be.Bosszút állni a Nép egyik árulóján – mosolyodott el Szkádi.

amikor Loki előrement.Családi?! – csodálkozott el Maddy. legalábbis azé. de mindeddig mellette állt a szerencse. hogy önként sétálnak be a Káoszba? Ami a többi lehetséges kockázatot illette. Loki fájó fejét ingatta. amiket hátrahagytak. Ezen túl azonban kicsit csökken majd a kockázat. mintha a Ló Szemét választották volna. és feszengését nem csillapította a tény. és az Ármányos életében először mások biztonságáért aggódott. már legalábbis addig. Olykor még a tűzgödörben is erősebb volt a Suttogó akar4ata. mint hallotta a háta mögött a Suttogót.154 8 A folyosó. és aláásták az összpontosítását. és még azt képzeled. úgy egyre nagyobb szüksége lesz minden varázserejére. Loki azonban nem kockáztatott. ami azt jelentette. hogy felderítse a terepet. Semmi értelme vitába bonyolódni a Suttogóval: a sértések csak megnevettetik. hogy kijátssz! Lokinak eszébe sem jutott volna. hogy vagy képes abban a kígyófészekben élni. . – A Lenti Világon átvezethetlek. De Loki azt állította. kőmennyezete időnként élesen ugrott elő. nem is rejtik el őket teljesen. Kutyacsillag. és Maddyt elkápráztatta volna az aprólékossága. amelyek a szellemét ostromolták. Mimir! – sziszegte Loki összeszorított fogai között. . gondolta. amikor ilyen közel voltak egymáshoz. Nem annyira szavakat. és végtelen nyugtalanságot . és igen szűk. még ha a rúnák. Miből gondolod. megfájdult tőle a feje. . alacsony volt. hogy lemetszi koponyájuk tetejét. és azzal fenyegette őket.Hát igen – válaszolta a Suttogó. . aki. A kijárat a Kis Medve Erdőben rejtőzött. A Suttogóhoz fűződő hosszú ismeretsége elővigyázatossá tette. Rosszabb is lehetett volna. .Milyen? – kérdezte Maddy. hogy a Félszemű nehezen akad majd a nyomukra. mint gondolatokat. és ahonnan észrevétlenül és zavartalanul mehetnek tovább. Az út nehéz. Most. Kis varázsigékkel és rúnákkal módszeresen igyekezett eltüntetni a nyomaikat. És még csak meg se forduljon a fejedben. Négyszáz év a gödörben. és hajlamos volt továbbra is bízni benne. és ahogy egyre közelednek a Káoszhoz. Óvatosnak kell lennie. mint amit Loki el tudott viselni. hogy a Suttogó bármikor belenézhet a fejébe. hogy követik őket. míg meg nem érti.Végül csak hasznunkra lesz – mondta a Suttogó Maddynek. ha sikerül ráakadnia a nyomukra. aggódom a kényelmedért? Sok mindenért kell vezekelned. Veszélyes út volt. gúnyolódott a Suttogó. Amúgy sem értem. ha nem tudja. ahol tudomásom szerint nem lehetek a vezetőd. amiben elindultak. hogy érdekelnek a gondolataid?. ahol majd élelmet és ruhát találnak (kezdett elege lenni Bolond Nan szoknyájából). hogy közös az érdekünk. amely Loki hő vágya (és önző reménye) szerint sosem teljesül be. amikor csak a kedve tartja. De után a Holtak Földje következik. Légy hálás. végtére is ki számítana arra. egyes helyeken sziklaomladék zárta el. hogy így biztonságosabb: a ritka színjelek halványak és igen régiek voltak. de biztonságos. Loki nem nyilatkozhatott. hogy mindezt csak az önérdek diktálja. mivel áll szemben.Családi – felelte a Suttogó. De neki van kapcsolata is. Hallgass. egy olyan prófécia veszedelmes darálójába kerül. és sokkal hosszabb és keservesebb volt az odavezető út. Inkább csak érezte. és nemsokára elérik a Lenti Világ méhsejtszerű karzatát. mégpedig Odinéért. – Nem tudtad? – a tékozló apa hazatér.

Maddy úgy vélte. egyet se félj.155 keltett benne az. aki így egyre nagyobb befolyásra tesz szert az elméje felett. Most még ki tudta kapcsolni. mert óriási hatalma ellenére sem tudott hozzáférni a legmélyebb gondolataihoz. És Loki ezzel meg is elégedett. Loki tudta. . akkor most egy sziklához volnál láncolva a Pokolban. Arra is sor kerül. mondta a Suttogó. Mióta töröd magad a Világok megmentéséért? Csak a saját bőrödet akarod menteni. de Loki jóval kevésbé volt bizakodó. Csendben mentek tovább. Mégis… Miért segítesz az AEsireknek? Mi a terved? A Suttogó felkacagott a gondolataiban. Minél többet beszél. hogy kapjanak. hogy nem szabad feszegetnie. mert tudta. A Fekete Erődben utolér a végzeted. hogy a Suttogó az isteneknek akar segíteni. Beszélj csak! A szavaidtól nem lesz bajom. Ahhoz előbb el kell. öreg barátom? Mit érdekel? Megegyeztünk. Loki lenézően vont vállat. Valamit akar – de mit. és varjak beleznének ki. hogy Hélhez akarja vinni. minél többet hallgatja a Suttogót. hogy a Suttogó nem szokott szívességeket tenni. Ezt a kérdést akár én is feltehetném neked. és ha lenne választási lehetőségem.

A Fenti Világban ezzel szemben baljós csend honolt. és bár gyorsan szokott lábra kapni. Hűvös fuvallat nyargalt keresztül a Lenti Világon. amikor belépett az élelemraktárakba. – Hol? – kérdezte. afelől semmi kétsége sem volt. ital és kincs azé. Az Alvók felől. A fogdában töltött idő megtörte az erejét. mire magához tért. Félrebillentette a fejét. Vasárnapi hangulat volt. időbe telt. amióta olykor felvette az alakjukat. A nyitott Szemben magukra hagyták az ásógépeket. nem pedig valami madár alakjában megjelenő Vanirral. és Odinnak nem volt szüksége igazlátásra vagy orákulumra. mire visszanyerte a varázserejét. és még a gazdák is. és ez igaz is volt: Odin legalábbis ezt tapasztalta. Számos menekülőt állított meg és kérdezett ki. Közelebb ment a madárhoz. hogy Loki és Odin ismét szövetségre léptek. ezért az élelem. Elkerülhetetlen. ha választ akar a kérdéseire. hogy tudja. Lelkészlak. Szkádi ébredése után csak idő kérdése volt. és károgott. sőt egyszerre több is – pontosan hét -. Odin érezte. és Bjarkán rúnáján át megbizonyosodott róla. hogy készül valami. Vajon náluk van-e a Suttogó? Felelősek-e Maddy eltűnéséért? És hol lehet Loki? Él-e még? És ha igen. és beszélt is a nyelvükön. A Suttogó nélkül nem tudhatta biztosan. és most úton van. akkor a legnagyobb óvatossággal kell közelednie hozzájuk. a Névtelen felkelt. a földeken csak kevesen jártak-keltek. Kár. de nem jutott messzire azzal. és eltűnődött a kísérteties nyugalmon. és ami zsákmányt csak tudtak. láthatóan felhagytak a dolgukkal. Pedig muszáj puhatolódznia. és csőstül hagyták el a Vörös Ló Dombját. hogy nem lehetett egy értelmes mondatot sem kihúzni belőlük. Más. A Rend felvonult a Dombon. Hangja is volt. de nem szóltak a templomi harangok. de Odin egy dologban biztos volt: a Vanirok ellenezni fogják mindenféle szövetséget az Ármányossal. hogy felfalja a világot.156 9 A Lenti Világban eközben Félszemű Odin végre felébredt. miben sántikál? Ármánykodik. Egy nagy kövön ült a Domb tetején. a Pusztító átkelt a Káoszból. mennyit tudnak. Félszemű bólintott. a Domb felett szálló vadlibákon. ezeknél hihetőbb hírek is voltak: a Kapitány meghalt (Odin ezt inkább vágyálomnak tekintette). Mikor? . a Lenti Világot elfoglalták. Ha Szkádi meggyőzte őket. Az ott talált koboldok olyan részegek voltak. Így azután már dél is elmúlt. gondolta. a koboldok legalábbis semmiképpen sem: Kapitányuk távollétében teljesen felbomlott köztük a rend. amit mondtak. és a komor viharfelhők gyülekezetén a Strond völgye felett. Odin Bjarkán jelén át figyelte a világot. vagy mit terveznek. honnan fúj a szél. és felfedezte. károgta a madár. csontokba hatolt. hogy Maddy és Loki már kámforrá váltak. Szurt. se száma nem volt a szóbeszédeknek. és sajtónyílásokon süvített át. mikor ébrednek a többiek is. Odin szerette a varjakat. Senki sem tudta. Se szeri. Semmi trükk. hova lettek. A Ló Szemére pillantva meg is találta az idézésüket egy üzenetvivő fehér fejű varjú képében. Beszéd. akiknek jó okuk lett volna szorgoskodni. a Világ Kőrise kidőlt. aki elviszi. Vanir. hogy valóban egyszerű varjúval van dolga. magukkal vittek.

tárgyalásra bírja vagy szemtelenül hazugságokkal traktálja a Vanirokat. A szerencsejátékos öröme volt. és a Domb védtelen maradt. ahogy a Suttogó is. ha sikerül visszahódítania a Vanirokat. Öreg már a diplomáciához. ezzel tisztában volt. amikor világok csaptak össze. Így azután. amikor bedobja az utolsó garasát. Korábban. jobban félt tőle. és csipegetni kezdte az ételt. kopott. szándékát és létszámát tekintve egyaránt. Képzeljünk el egy Igével felszerelt hadsereget! Az Apokalipszis Könyve nem is tűnt olyan légből kapottnak most. öreg zsákját. Odin elgondolkodva vetett oda egy kis maradékot a varjúnak: a madár lecsapott. vagy közülük akárki a Névtelen ellen? Legfeljebb pár év haladékot. De a gondolat mégsem töltötte el akkora kétségbeeséssel. mit tehet az Ige. hogy látta. és a mai világban Odin jól tudta. . vagy kegyes halál? Egy szemernyi remény. a tudat. hogy minden egy kártyalapon áll vagy bukik. Az Ige. vagy derült égből villámcsapás? Az esélyei rosszak. A drámaiság iránti érzékére apelláltak. aggódott Maddy miatt. Inkább valami különös. De a lelkész háza különös találkozóhely – lehet. Semmi trükk. és abban a pillanatban rá is jött. üzenték. hogy a Néppel kézsülnek szövetséget kötni? . Egyetlen vizsgálóbíró tehetetlenné tette. hogy engedelmességre késztesse. De mit tehet ő.157 Ma éjjel. még a régi barátokban sem lehet megbízni. Maddy eltűnt. és az Ige ereje kegyetlenül elgyöngítette. hogy megérezte.. tíz. Legyenek átkozottak! – gondolta. mint valaha. De Odin szerencsejátékos volt. és a Káosz erői az idejükre vártak. gondolta. amikor a nap ismét lejjebb szállt nyugaton. gyanakodott a Vanirokra. Az Orákulum nélkül elhanyagolható volt az esély. a Ragnarök előtti napokban is érezte. mielőtt a Rend a nyomára jut. mi ez. És a Rend is erős. mint várta. Sok éve tudott a létezéséről. Szerette az egyenlőtlen esélyeket. A Vanirok nem bíztak benne. A válla még mindig égett Jed Smith nyilától. Pár év haladék. Szkádi bosszút esküdött ellene. vidámabb hangulat fogta el. míg az övéit ellentétek gyöngítik. Akkor hátmelyik lesz?. körülhízelegje. és kivéreztette. aki még csak magiszter sem volt. de saját bőrén még sosem tapasztalta a hatását. felvette a botját. Egy ember. tette fel a kérdést magának. Most. legfeljebb húsz évet nyerhet. Talán lejárt az időm. Még együtt is. mint vereségre? Talán a vizsgálóbírónak igaza volt. ugyan miben reménykedhetnek? Mi másra számíthatnak. Loki elmenekült. és útnak indult a Vörös Ló Dombjában. és a Nép a nyomában volt. kis híján megtörte az elméjét.

Mindenekelőtt rettenetesen félt. ám most hogy a kapuit lerombolták. hogy kiderítse. Természetes erődítmény. hogy a hatalom birtokosa legyen? A Rendben természetesen minden lehetséges. mintha még nőtt is volna alvás közben. mielőtt Nat visszasietett a dolgozószobájának menedékébe. Fogalma sem volt. Naudírból hálót szőtt. Odin pedig a Fentiben. friss nyomok után kutatott. mely indáival benőtte az agyát. hogy megtartja. Beletelt párórába. de abban a pillanatban lépett előre. hogy a Vanirokat jobb belátásra térítse. nagy volt a kísértés.158 10 Szkádi távollétében Nat Parson az éjszakai erőfeszítésektől kimerülten aludt. éppen a lelkészlakot figyelte. Maddy Smithnek nem akadt a nyomára. hogy minél több hasonló csapdát állítson fel. Szkádi a Ló Szemének romjain át lépett be. és a színek. aki fehér nőstény farkas képében járta be a Vörös Ló Dombjának útvesztőjét. sarokköveknél. amire halként akad majd fel az áldozat. Ma nagyobb vadat kerget. amikor lanyhul a figyelem. és Szkádinak egy másikra is szüksége lesz. Véletlen vagy Választás. Nagy megkönnyebbüléssel tapasztalta azonban. Várhat. de akár itt is becsapódhat a belépő mögött. szédült az éhségtől. felmérte a védelmet. De az alvás nem frissítette fel. várható-e rajtaütés. kivéve. Keresztutaknál. A legjobb már ott hevert valahol a Vörös Ló Dombja mellett elhajítva. és az elméjük összekapcsolódott. Hogy szántszándékkal-e vagy véletlenül? Kiválasztották-e. és csak kora délután érte el a falut. de az evés gondolatára elfogta a hányinger. gondolta a Vadászistennő. mint egy gyorsan növekvő futónövény. Az oltár gyertyáit első próbálkozásra. akár csalival kecsegtető kelepce is lehetett. A megfelelő szögben álló Naudír. amelyek előtt korábban csodálattal állt. és a védők elhagyták. szinte gondolkodás nélkül meggyújtotta. míg Hagall rúnája puskaporként robbanthat egy gyanútlan áldozat arcába. Tyr rúnájából pedig éles horgot hajlított. most ismerősnek. és a délután javát kóborlással meg azzal töltötte. időközben elszivárgott. hogy újonnan szerzett hatalma. hogy az Ige hatalma nem csökkent. mielőtt madár alakjában visszatér az Alvóktól. a Kötő megfoghat egy semmit sem sejtő nyulat. és egy sötét ajtónyílásra feszítette. amely normális körülmények között százévnyi ostromot is kibírt volna. kényelmetlen álmok zavarták. bár gyöngén. elég egy óvatlan lépés: . Időközben a Vadászistennő is visszatért. alagutak szájában és sötét kanyarokban hajította el őket. és egy kellemetlen kis jelenetre is sor került. amitől ideges és elégedetlen lett. amit a Vadászistennő előtt mutatott. nyugtalan. Futólag megcsapta Loki illata is. Ethelberta természetesen nem szívesen vált meg a ruhatára legszebb darabjaitól. Végigszaglászta a folyosókat. amikor a vizsgálóbíró bevetette az Igét Félszemű ellen. amikor a második legjobb ruháját követelte tőle. hogy Ethelberta ellen is bevesse az Igét. Talán csak véletlen volt a létrejött Szellemi Közösség. gondolta. Nat Parsonnak eltökélt szándéka volt. Ismét a Domb felé fordult a figyelme. Jóformán egy szót sem váltott a feleségével. ki tudja? Akármi is volt. Sőt. Elég egy pillanat. mi több hétköznapinak tűntek. Az üldözöttek addigra már eltűntek: Maddy és Loki elmerültek a Lenti Világban. Egy menekülő férfit – vagy lányt – meglepetésszerűen érhet. Nem vette észre Szkádit. és hamarosan az is eltűnt. Dél után ébredt. Még be is válhat. a feje hasogatott. hogy történhetett mindez.

A toronyóra már négyet mutatott. Idunt sem: nem volt olyan tehetetlen. mégis nehezen áldozta volna fel a Tenger istenét. hogy Odinnak sikerül a maga oldalára állítania a többieket. és elhitette vele. Freyja halála természetesen fájdalmat okoz majd neki. bizonygatta magának. vagy az egymásnak ellentmondó természetük miatt. Ethelberta. megsebesül. Elültette ugyan a gyanakvást a Vanirok között. Nem szabad. a legbékésebbek szívében is féltékenység ébredt. és Szkádi elismerte. Ugyanabból az okból Freyt sem. Úgy érezte. de szűkös idő állt csak rendelkezésére. és a bosszú. Nem a szépsége miatt – mindenki tudta. ám mindennél édesebb felnyitotta álmos szemét. túlságosan is erős. Loki okozta Freyja apjának a halálát. Van hatalma. hogy alig lehetett látni. hogy a megmaradt Vanirok közül Freyját hiányolná legkevésbé.és . hogy most elveszítse. ahol az Ige nem fogja. Freyja viszont … Szkádi eltöprengett a Vágy istennőjén. és amelynek nyüst. aki megfogadta. akkor még az is előfordulhat. Bragi legyen? Vagy Njörd? Semmivel sem tartozik neki. hogy Freya és Odin között futó kapcsolatnál mindig is több volt. tisztes öltözékben jelennek majd meg. Felhők gyűltek a képzeletében. még Freyjel vagy Heimdall-lal is. hanem taktikai húzásról. Egyáltalán nem játszik szerepet a számításaiban. így inkább egy kis zsebkendőt szőtt. Egyébként is ő meg Odin … De Szkádi csírájában fojtotta el a gondolatot. hogy ennek halálosan biztosnak kell lennie. inget szőne. Hacsak nem… Régóta nem volt annyi ideje vagy kedve. meggyengül vagy tehetetlenné válik. A ráncokat a leggondosabb vasalással sem lehet majd eltávolítani. tekintve hogy mi vár rájuk. így Szkádi nemsokára egy pompás fehér bársonyruhában feszített (amit sosem lehet majd tisztára kefélni. hogy nagy legyen. Elegáns. Talán még hasznára lehet. amikor a Vadászistennő megérkezett. Ha azonban végzetes baleset történik…. Tudta. vér folyt. szó se róla. de Heimdall és Frey továbbra is hűek maradtak a Tábornokhoz. gondolta. aki később néhány bókkal és egy diplomáciai házassággal vette meg a hallgatását. Még az is lehet. Szkádit azonban más nyugtalanította. hogy Odin milyen ügyesen és milyen régóta terelte más irányba a haragját. a régóta halogatott. hogy új fegyvert kovácsoljon. hogy ezúttal nem enged olyan könnyen Szkádi követeléseinek. és azt is átlátta. a hangulatuk szeszélyessé vált. Freyja közelében torzsalkodások támadtak. barátok vesztek össze. és így könnyű préda lesz. hogy készítsék elő a szobákat a többi hat vendég számára. Odin. zavarba jött. hanem a nyomában keletkező viszály miatt. hogy egyedül és kizárólag Loki a felelős mindenért… És a fivérek most ismét együtt vannak. Isa a Régi Írás egyetlen olyan rúnája. Heimdallt nem áldozza fel: még nem. minden szálát álcázó rúnákkal fedi. de a parancsot Odin adta ki. amikor a farkas alakjában kószáló Szkádi visszatért a lelkészlakba. a nagyobb jó érdekében kell cselekednie. hogy Odin csak kihasználta. vagy akár egy köpenyt. De nagyon bosszantó. titkos fegyvert kell készítenie… Ha ideje engedné. és ha Maddy valóban Thor lánya. Az évek során azonban Freyja kezdte belátni. Ha Odinnál van a Suttogó. Már nem házasok. hogy olyan helyen ejt sebet rajta. gondolta Ethel). felér bármelyik Vanirral. Ethelberta pedig parancsot adott. amelynek nincs fordított alakja. mint amilyennek látszott. de Szkádi gondolatai messze jártak. és elmosolyodott. de mindnyájukon képtelen lenne felülkerekedni. hogy Szkádi megvetette az ilyesmit -. és Loki szerepe is megtette a magáét.159 az áldozat csapdába esik. hogy békét kössön a déróriásokkal. mielőtt szárba szökkenhetett volna. amelynek minden varrásába a jég és a méreg tüskéit rejtené el. Egyáltalán nem haszontalan. Szkádi hideg fejjel futott végig gondolatban a Vanirokon. Szkádi ökölbe szorította a kezét Ethelberta Parson második legjobb ruhájának fehér bársonyán. Ennélfogva Szkádi hatalma Ragnarök után sem gyengült. hogy ez kihasson a döntésére? Nem. Itt nem személyes haragról van szó. Hagyja. akik remélte. különben is szükségük lesz egy gyógyítóra. amelyet olyan finom csipkével szegett.

hogy lesben várakozik a közelben. Freyjáét. hogy viszontlátja őket. a fény megvillant nyaklánca szemein. és nézzétek a ruhámat … . és szipogott. ám a déróriások lányaként mégis ügyesen bánt a hímzőtűvel. Gondosan összehajtogatta a kis kendőt. gondolta: Njörd a legidősebb Vanir. a Költő. – Állat. sőt talán egy kicsit vad is… . Odin a megfigyelőhelyéről látta is. hogy nyugtalan. – Fogalmad sincs. hogy bujkál a barátai elől.Tudom. amikor megérkeztek: egymérföldnyire üldögélt Malbrytól. de megváltozott a világ. Szkádi színeit nem látta köztük. . de nem a saját vérünkkel – tette hozzá Heimdall. hogy Njörd még mindig gyöngéd érzelmeket táplál elhidegült felesége iránt. Njörd hangját hallotta: . és végül mögöttük lemaradva a Vágy istennője.Ha még egy szót meghallok a ruhádról avagy a cipődről vagy a tollköpenyedről … morogta Heimdall. amikor még a Messzetekintő is olyan vak volt. hogy előcsalogassa a rejtekéből. az ikrek apja.Kicsit vad! – kiáltott fel Freyja. s talán a Renddel is. és az AEsirekcsak a második helyre szorulnak. most is háborúban állunk. . Aranyos? Odien elmosolyodott rejtekhelyén. és a lemenő nap utolsó sugarainál éppen csak ki tudta venni színjeleiket a mező túlsó végén. és a régi barátságokban sem lehet vakon megbízni. hogy igézetét egyetlen varázsigével az áldozatra lehetett szabadítani. Itt is voltak: a Nagy Arató. ugye. és Odin csak most vallotta be magának. ahogy a füstös égen átíveltek.Ha Szkádinak igaza van. Általában megvetette a hímzés házias művészetét. hogy egy szerelmesről leperegnek az észérvek.Az Aesirek nem a vérünk – felelte Njörd. Milyen helytelen. Miért jöttek gyalogszerrel? Mi dolguk van a lelkészlakban? És mit tudnak egyáltalán? Bjarkánon át megpróbált a Suttogó nyomára akadni. . tiszta ruhát és meleg fürdőt… . Végül egyenletes. gondolta. . érthető. a Tenger istene. az Őr. a Gyógyító. Ragnaröknél… . ahol a legkevésbé figyelhettek fel rá. hangját sem hallotta. mint bárki emberfia … Freyjára pillantott. Yr rúnáját elhajítva egy sövény mögé kushadt. A Vadászistennő mosolyogva várta őket. ha nagyon fáj a lábad… . .Hallgass már – förmedt rá Heimdall -. és használj egy varázsigét! Freyja rápillantott. Este hat volt.Nem akarok almát! Száraz cipőt akarok. Odin a homlokát ráncolta a sövény mögött.Akkor háborúban álltunk – szúrta közbe Frey. – Órák óta gyalogolok.Mindjárt odaérünk – nyugtatta meg szelíden Idun.De mindig hű volt. keresetlen és ragyogó mozdulattal rákanyarította Fé rúnáját.A Néppel. Közelebb óvakodott a sövény mentén: akis csoport mögött settenkedett. aki még mindig hátul caplatott.Meddig kell még mennünk? – siránkozott. de amely oly halálos volt. kék ruhája térdig sáros volt. volt idő. ha elsősorban a Vanirok iránt érez elkötelezettséget. – Nem árt észben tartanunk. hogy azok fel sem tűntek a szalagcsokor és a hímzett virágok között. – De adhatok egy almát. Njörd! Farkas és sólyom alakjában vadászik… . Maddynek és Lokinak nyoma sem volt. ám ez még nem jelentette azt. és a többieket használja fel. mennyire reménykedett. és Odin jól tudta. és egy finom vonalú szekreter fiókjába rejtette. Egyébként is régóta gyanítja. de megeshet. A Vanirok az éjszaka beállta előtt ideérkeznek. Hát erről van szó. . egy kis ligetben.160 vetülékszálai közé úgy elrejtette a varázsigéket. a cipő feltörte a lábamat. de semmit sem talált. Ő maga sem volt érzéketlen. hosszúhaja dérként csillogott. Szkádi elégedett volt. hogy nincs is itt.

hogy a Strondot látja. amikor lenéztek a fejsze formájú hasadékba. Maddy hosszan. megérted. és közben tört-zúzott. – Ide figyeljetek.Nem is kell ismerned őket – szakította félbe Loki. Anyai részről a Káosz. hogy csak bajt jelent. – A varázs. Maddy tudta. mely megduzzadt az őszi áradásoktól. a túlsó parton megpillantott egy rést a sziklafalban.Mit? Loki dühösen meredt az Orákulumra. – Nincs másik. és a mintegy négyszáz lábnyi mélyben rohanó vizet hallgatták.Kis kapaszkodón! A Suttogó unottan világított. . amelyen át három gyötrelmes órán át félig térden. hogy kárt tegyenek benne. – Vissza kell fordulnunk – mondta -. hogy ez a legjobb út lefelé! – fordult a Suttogóhoz. és a Folyók Katlana felé tartva a sziklák között kereste az útját.Azt gondoltam. . . Most.Követnek minket – fejezte be a mondatot a Suttogó. kétségbeesésében hosszan feljajdul. Egy hosszú.Mintha azt mondtad volna. .161 11 Maddy és Loki a Lenti Világban akadályba ütköztek. A mélység felett éppen csak hogy derengett benne a fény. hogy gondolatvillámokat szórj? Maddy gondterhelten megrázta a fejét. a mágia személyed része.Hacsak nem szándékosan hagy maga után nyomot. és felderült az arca. Maddy úgy érezte. mégis. – Freyja köntösét is használhatnám! . hogy forduljunk vissza… Loki értetlenül nézett rá. amikor Maddy szeme hozzászokott a sötétséghez. apai részről az AEsirek vére csorog az ereidben. tehát nem töröm magam.De azt hittem … . se más irányba nem vezetett út. hogy lassabban haladjunk? Maddy zavartan csóválta a fejét. . hogy balkezes vagy. Úgy látszott. és így is van. akár a hajad. máris a bőrömet viszem a vásárra. ha képtelen vagy egy kis kapaszkodón feljutni! . – Ki mondott ilyesmit? . a szemed vagy az. mintha teljesen betöltené a mélyedést. – Mondtam. Azután eszébe jutott Freyja tollköpenye. Hacsak nem akarod pár ezer kobolddal megosztani. – Csak az ötlet. – Bajt? – Éles volt a hangja.Azt mondtam ez a leggyorsabb – felelte az zsémbesen -. És elég szép bőr. – Ugyan miért tenné? .Ő tudja.Szándékosan? – kérdezte Maddy. A szinteket egy függőleges akna szelte át: se lefelé. félig hason csúsztak-másztak. Aligha az én hibám. Egyébként is … .Ki tudja? – kérdezte a Suttogó. . Loki elkeseredetten szisszent el. Tényleg azt hitted. Maddy. kimerülten sóhajtott fel. Maddy még egyszer lenézett: a folyó vize habzott alattuk. a túloldaltól pedig százlábnyi mélység választotta el őket. hogy másik utat keressünk lefelé. alacsony járat végén találták.Micsoda? – kiáltott fel Maddy. – Egy órája észrevettem egy színjelet. Lejjebb majd lerázzuk őket. Loki furcsán nézett le rá. . miért akarnám. a legjobb öltet lemászni azon a sziklafalon? Maddy egy pillanatig törte a fejét. Odin talán tanított arra. Miért akarnék hát nyomot hagyni? És Hél szerelmére. – De nem ismerek varázsigéket… . Semmi ok az aggodalomra.

Egyszerű művelet volt. ám Maddy képzetlen. és elkapta a kötelet. Maddy lehunyta a szemét. hogy egy kis igazgatás után a mellére szoríthatja. A gondolataiban tanyázó tudat megérezte a gyötrelmét. elfogta a félelem. Most már csak a Suttogót kellett biztonságba helyeznie. Olyan volt az ujjai között. és ahogy nézte. mint a parázsé. Csak egy pillanatig kellene megmaradnia. szál szál után került fel az orsóra. ahogy az ujjhegyén nőni kezd a dupla rúnafény-motring. a vízmosás tetejétől leérne a barlang bejáratáig. ahogy egy pók a hálóját. amikor a Suttogó óvatlan kajánsággal kinyúlt. Ugye fáj?. az igaz. Már látta is. Vajon mennyi időbe telik. de a szál megtartotta. majd olyan gyorsan és könnyen szakítanák szét. Kötélen. Kiverte a víz. mint a kukoricahaj. ha fuvallat éri. a feje. A kabátjába bugyolálta. megvalósítható. amíg biztonságosan a földre lendülnek. de amikor lenézett a fortyogó vízre. hogy folyton elvesztem a ruháimat. Különben is elegem van abból. mint egy pókhálót. Loki úgy érezte. Maddy lassan bólintott. de ő még szinte a felénél sem járt. sőt fonálon. lassan felerősödött a fénye. Kérlek. de a Suttogó jelenléte erős volt. szólalt meg egy hang a fejében. amit a tűzgödörnél műveltél. Maddy úgy érezte. majd széttárta az ujjait. mint egy fészkéből kiröppenő meggondolatlan madárfióka. könyörtelenül figyelte a gyötrelmeit. és a rúnák már kezdtek elerőtlenedni.Szó sem lehet róla. miközben jó erősen belekapaszkodott a rúnakötélbe. . egyben türelmetlenül figyelte. kérdezte a Suttogó. Amikor Lokira került a sor. és rájött. mint a bogáncspihe. nehéz volt. bárcsak nála volna a Suttogó. és ettől eltekintve bámulatosan gyorsan megtalálta a módszert. mint egy horogra akadt hal. hogy lehetne leereszkedni. A másodperc töredékében. ahogy régebben a frissen nyírt bárányok gyapját fonta. és rátört a mélységiszony. Igyekszem összpontosítani. Kutyacsillag. és olyan könnyű. amitől elállt a lélegzete. és azonnal rá is jött. a tenyerébe vésett Aeskre pillantott. és elvigyorodott.Gyerünk Maddy – sürgette. így azonban tehetetlenül függött a levegőben. Az igazat megvallva. mint egy szálra felfűzött gyöngyszem. Alatta a folyó fortyogott és habot köpködött hirtelen azt kívánta. Egyetlen madár sem bírja el a Suttogót. amit rúnákból fonnának. az Ökör erőssé tenné. Kérlek. Maddy elérte a folyó túlsó partját. Loki megpillantott valamit. Mit tervezel? Loki megpróbálta újrakötni a rúnákat.Akkor hát mit javasolsz? – kérdezte Maddy. Távozz a fejemből.162 . hogy baj vár rájuk… Ugyan miért? . átfutott a fején. de nem elviselhetetlenül. Maddy úgy fonta a homályos levegőben. míg rájön a többi készségre is. Loki furcsa éles vonású arcán akaratlan csodálat tükröződött. és Loki úgy tekergőzött. és a folyó magával sodorja a Katlanba? Loki magában mulatva. mint egy acélszemekből font lánc. Óvatosan próbálta ki: először csak finoman nehezedett rá. Loki összerezzent a váratlan jelenléttől. míg kettejük elméje érintkezett. eléggé kínosan érezte magát. . A mélybe vezető úton mind nehezebben titkolta a gondolatait. vén kukkoló! Mi baj? Kínoz a lelkiismeret? Miért volna lelkifurdalásom? A Suttogó némán felkacagott. és mennyi hatalmat őriz még ebben a látszólag kimeríthetetlen varázstárházban? Lokit egyre jobban kifárasztotta a próbálkozás. és nevetve. és leugrott a sötétségbe. – Gyerekjáték ahhoz képest. hogy ellenálljon a gondolataiba befurakodó Suttogónak. És ha mégsem? Ha lezuhan. olyan erős volt. Mimir. Tompán ragyogott. és kezdte előhúzgálni a céljainak megfelelő rúnákat. A Suttogó is felfogta az érzéseit. . és még kegyetlenebbül szorongatta … És abban a pillanatban. Fájt a karja. a Kötő a helyén tartaná. majd egy sziklához nem erősítette. míg le nem ért egészen a folyópartra. Naudír. mintha halott körmök kaparnák a koponyája belsejét. Úr.

jól kitaposott út kezdetét jelentette. hogy a gondolatai semmit ne tükrözzenek. És most lássuk a tervet… Egy kicsit erősödött a fogása: a Suttogó úgy csavarta ki. mennyit tud.Ne! Kérlek! – üvöltött fel Loki. hogy erősítő rúnákat hajítson a sötétbe… A kötél a következő pillanatban elpattant. Csak nem kémkedsz utánam. Így már jobb.163 hozzáfért valamihez. és két kézzel szórta a pihekönnyű rúnákat. a látása elhomályosult. hogy ha a Suttogó megsejtené. majd egyik lábával a tajtékzó folyó túlsó. . ami olyan mélyen rejtőzött az Orákulum gondolataiban. amikor meglátta az arcát. másik lába a vízbe ért. Fáj a fejem.Semmi. Még egy nyikkanás. és a Halálba. Iszonyatos fájdalom futott végig a testén. semmi és senki. a játékosságának azonban már nyoma sem volt: Loki érezte halálos rosszakaratát. Tovább-botorkált. amit Loki megpillantott. egyik kezével eleresztette a szétszakadó kötelet. aki a víz utolsó szakasza felett tartotta a kezét.Mi baj? – kérdezte Maddy. A levegőben a túlsó part felé rugaszkodott. és biztosan tudta. mint egy vizes rongyot. és Loki a rohanó Strondba zuhant. Sápadtan és remegve evickélt a partra. te sunyi kis fráter? . még Maddy sem tudná megmenteni. de nagy megkönnyebbülésére a Suttogó távozott a gondolataiból. az Álomba és a Kárhozatba vezető hosszú. és vigyázott. Biztos a levegő miatt. és teljes erejével küzdött a Suttogó ellen. elég szörnyű volt. Naudír szinte pattanásig feszült közöttük…. mondta az Orákulum. amit látott. Látta a mélyben Maddyt. Loki ujjai görcsbe rándultak. Az a halvány kép. . ami a Lenti Világ határát. aki az agyában kurkászott az után. . és szétszaggatlak! Loki szorosan összezárta sebes ajkait. A Suttogó a következő pillanatban már el is menekült. Így keltek át a folyón. hogy csak az árnyéka látszott. sziklás partján ért földet. Ám rögtön vissza is tért.

Miből gondolod.164 12 Heimdall. ez olyan biztos volt. Tisztában vagyunk a kockázattal. tudta. bár Szkádi elismerte. Amikor a legfáradtabb volt. kék köpenyt viselt. mert csak ő tudta. Mégiscsak igaza volt.Elég! – dörrent rá Heimdall. a hajnalnak tűnő holdvilágos éjszaka ezüstös ragyogásában. Felkelt a hold. miközben kezüket-lábukat törve próbálták kideríteni. – elmosolyodott. utazóknál megszokott kalapjának karimája alól csillagként világított ép szeme. hogy te vidd a szót. Igazi alakjában jelent meg. és Freyja. Színjele fénylett. ami nyomasztóan telepedett az érzékeikre. kínos csend. hogy nem egyedül jön – vélte Bragi.Lehet. aki szépségét ápolandó átaludta az éjszakát. amikor szükség volt őrökre. hogy egyáltalán eljön? – tette fel végül Njörd a kérdést. ami természetesen megjátszott volt. Éles farkas-szaglásával szimatolta csak ki a ragyogó külső alatt rejlő igazságot: a szorongás izzadságának. akkor is mindig nyitva volt az egyik szeme. hogy azt higgye. A varázsereje hanyatlóban van. és ha engem kérdezel. hogy Odinnak semmije sincs. valóban csak egy rókáról van szó. és ő egyetlen előnyét. és Szkádinak minden oka megvolt. Lokinál van a Suttogó. . – Nincs szükségünk a prédikátorra vagy az Igéjére. A többiek azonban nyugtalanul üldögéltek. és a Suttogót használja majd csalinak.Köszönöm – nézett fel rá meglepetten Heimdall. mint hogy alkut kössünk a Néppel? – Felsóhajtott. – Akkor hát hagyom. mire véget ér az éjszaka. hogy más véleményen lesznek. csak Idun. Bizonytalanság lett úrrá rajtuk. Mi másért volnánk most itt. a mosdatlanságnak és a fáradtságnak alig érezhető bűzét. – Nem szabad megbízni benne. – Nem találom becsületes eljárásnak. és elégedetten vicsorította ki a fogát. hogy Odin felkészülten érkezik a találkozóra. . Odin egy órával később érkezett.Rendben van – felelte Szkádi. tizenegy lett. amit teszünk. egyedül érkezett. Szkádi farkas alakjában leste a falu szélénél. – Beszélni akar velünk. . aki bizakodó természete miatt elszigetelődött a többiektől. de nem sokkal kilenc óta semmi sem moccant: akkor egy róka szaladt át a lelkészlak nyitott udvarán. . Így már rendjén való? Tisztességes? . Biztosra vette. és csak baj esetén lépek közbe. . amivel alkudozhatna. Loki nyomai a Domb belsejébe vezettek.Eljön – bizonygatta Szkádi. Fáradtnak látszott. Aznap éjjel azonban egyik Vanir sem merte volna lehunyni a szemét. ez a hiúság diktálta döntés bizonyára maradék varázsereje javát felemésztette: magas volt. majd eltűnt a ház oldalának árnyékában. hogy az alakítás lenyűgöző. úgy túlságosan is nagy örömed telik benne. . és egyébként is… . kipihentnek és nyugodtnak tűnt. Vadászistennő. Megpróbál ismét a szolgálatába állítani benneteket. majd órákon át csak a csend vette körül őket – feszült. – Már meghallgattuk a véleményedet. – Ha Odin fegyvert hoz… Ebben a kérdésben azonban a Vanirok azonos véleményen voltak.De igen – mondta Szkádi. Odin blöfföl. és kinézett a társalgó ablakán.Odin helyében te eljönnél? – szakította félbe Heimdall. én pedig hátrahúzódom. és várták Odint. – De ravasz – figyelmeztette őket.Ettől függetlenül a lelkésznek jelen kellene lennie – próbálkozott Szkádi. Meg fog próbálni csapdába csalni… . a Sasszemű sosem aludt. majd tizenkettő . a Vanirok állhatatos hűségét is elveszi tőle. – Hatan biztos elbírunk vele – válaszolt a nevükben Njörd. Szkádi vállat vont. Megkapta az üzenetünket. mint télen a hó. – Egyezkedni akar. egyik kezében dárdát vitt. . ezért is választották az AEsirek őrének még akkoriban.

hogy soha nem volt egy szépség. hogy ruhában feküdt le. és nem engedem. Szkádi látta. aki elcsábította és őrületbe. bármilyen hiú és felületes volt is. ellopták a gondolataidat… De Nat csak kacagott. mint a szépségével.165 Megelőzte a lelkészlakhoz menet. e meztelen hárpia miatt. próbálta kifejezésre juttatni felháborodását e miatt a szégyentelen teremtés. ebben Ethelberta egészen biztos volt. amikor elmosolyodott. míg Ethelberta könnyen szemmel és szorosan a szájára szorított kézzel ült. – A Rend vizsgálóbírójának nincs felesége – jelentette ki.De Nat. a feleséged vagyok… Nat ekkor ránézett. A szeme csillogott a holdfényben. Mi több.közölte. A Rend dolgában járok el. sem Szkádi nem fordított rá figyelmet. Önálló gondolkodásáról sem volt híres. még fiatalon sem. küldd el! Küldd el mindet. És hogy ilyen durván utasítsák el.Kérlek! – kapaszkodott a karjába. Hosszú árnyéka a mennyezetet érte. Szkádi egy erős csípéssel magához térítette. mégis ismerős: Ethelberta egyre nagyobb meglepetéssel hallgatta. hogy felébressze. hogy az apja a pénzével vásárolta a rangját. hogy a démon elpusztítsa. és a hangja úgy zengett. a ház jó úrnője. Csak pár másodpercig volt eszméletlen. a foga kivillant. Nat kurta biccentéssel nyugtázta. Ethelberta felsikoltott. Démonok mind. Ethel azonban nem volt bolond. még a majális szépét sem lehetett egy napon említeni a démonnal. még csak nem is hasonlított Natre. sőt Szkádiban még az is felmerült. – Kérlek. és buzgó tekintetéből fény áradt. Mindig azt hallotta. bár még mindig halálosan félt. Ethelberta szerette a férjét. és remegett. Ám a szépséggel ellentétben a pénz a kor előrehaladtával többnyire gyarapodni szokott. ki vagy! A szavakat kiejtő belső hang éles volt. Nat! – könyörgött. és szemében különös tűzkerék forgott. – Kérlek. Mégis mit jelentsen ez? Ethel Parson az eszével sem tűnt ki jobban. ráadásul éppen a démon előtt… Nincs idő az önsajnálatra. Nat szótlanul bólintott. Most hálóruhában feküdt az ágyban. és még nagyobbat visított. Egy csúnya lány ritkán talál szerelmet a házasságban. mint izgalmat. ha megteszi a kötelességét: az egyház engedelmes. – Itt van . . A nő felült. Tudta magáról. Nat. mi történt. hogy elég. ám ha az lett volna is. hogy talán nem is aludt.Emlékszik. és most egymást kergették a gondolatai. A hirtelen ébresztő egyáltalán nem zavarta össze. . jó leánya. amikor meglátta az ágya mellett a fehér farkast. – De hisz ez az én hangom! – gondolta. De Nat még csak rá sem pillantott. Élete során senki sem biztatta arra. jó háziasszony és feleség. . hogy megértse. mit kell tennie? – kérdezte Szkádi. amikor nadrágban és ingben az ágy mellett álldogált. abban a pillanatban. és nem volt hajlandó tétlenül tűrni. és a félig betett oldalajtón át besurranva Nathez sietett. . de a színei nem mutattak mást. Sem Nat. amikor Szkádi visszaváltozott. hogy kiálljon magáért. a másikkal pedig a nyakában bőrszíjon lógó aranykulcsot fogta. aki Vadászistennőnek nevezte magát. Jó anya is szeretett volna lenni. de ezt az örömöt megtagadták tőle. A Rend vizsgálóbírójának nincs felesége… Mit jelentsen ez? Természetesen nem voltak illúziói a férje iránta táplált szerelmével kapcsolatban. hogy beleavatkozz. Azután összeesett. és egyik kezét minden tétovázás nélkül az ágya mellett heverő Jó Könyvre tette. mindenki tudta. vagy még rosszabba kergette a férjét. Ethelberta. Életében először tűnődött el ezen. ahogy nappal soha. Ne feledd. – Nem rád tartozik. A Rend vizsgálóbírójának nincs felesége. Amikor felkelt. – Feküdj vissza – parancsolt rá.

A természetéből nem hiányzott az engedelmesség. már nem hagyhatta figyelmen kívül – Menj érte magad! – vetette oda. aki még mindig a padlón hevert. és aljas árulásnak érezte. parancsokat osztogatott Ethelnek és a csizmáját követelte. hogy elment. meg is értette az érzéseit. Talán az Ige tette? Vagy csak a várva várt tett izgalma? Szívesen elmélyült volna jobban is e kérdésben. Odin ide tartott. és ha beteljesítette a feladatát. amit meglepve ismert fel: a megvetést. és e percben szüksége volt a lelkészre és az Igéjére. Azután levette a nyakából az aranykulcsot. Szkádi megbánás nélkül tesz pontot egyezségük végére. A lelkész feláldozható. ahogy a sokat koptatott borító meleg. de nem volt rá ideje. Maguk a szavak pedig. olyan könnyűnek és ismerősnek. És mindez egy szemvillanás alatt. hogy ami tegnap még olyan új és félelmet keltő volt. mint az anyja ölében tanult gyerekkori rigmusok. céltudatosság. sértettségnek. Beleszédült a gondolatba. – Hozz vizet. mikor a férjének szüksége van rá. a hatalom idegen. Natet nem izgatta. A Jó Könyv után nyúlt. sima felülete is. gyanakodva figyelte. amit összeesés előtt érzett: a lényét hirtelen elöntő energia. Valaki egészen más lett. hogy ő valaki más. és kiment a szobából. és egy ruhát a hölgyemnek! A rózsaszín selymed megteszi. kissé hiú lényből valaki egészen mássá vált volna. ami az ágya mellett feküdt. hogy meghallotta a belső hangját. nem utolsósorban az. De talált magában mást is. Mintha gyertyát nyújtottak volna. Szkádi fürkésző tekintettel. Ethelberta habozott. ilyen gyorsan és kísértően vált ismerőssé. De most. és valami ruhát! A kamrából a csizmámat. a következőben egyszerűen … más lett. Ezúttal a bensőjét eltöltő erő jóformán le sem lassította. Tudatára ébredt egy sor érzésnek – aggodalomnak. fontosabb dolgok. Más foglalkoztatta. akinek csak papi dézsmán és gyónáson jár az esze.166 A férjére nézett. Ami azt illeti. hogy semmit sem tesz. . a lapokból legördülve most érthetőbbnek tűntek. . és ismerős súlya furcsamód megnyugtatta. nem csupán egy vidéki lelkész. a mindent lebíró érzés. rettenetes himnuszai. gondolta a Vadászistennő. félelemnek. és kinyitotta az Igék Könyvét. Mi történt? Az egyik pillanatban még a földön feküdt. Később majd utánajár. ha sikerre akarta vinni a tervét. majd a köntösét összehúzva elfordult.Ethel! – lehelte gyönge hangon Nat. megkönnyebbülésére fog szolgálni. vagy egy kerék elfogatásával az erőtlen. csalódottságnak. vagy talán a lila.

– Ép szeme végigvándorolt az összegyűlt Vanirokon.167 13 A régi időkben Bragi csarnokaiban tartották volna a tanácskozást. semmi pénzért nem maradnék le erről a találkozásról! Az asztalon egy üveg bor állt. hogy Bragi otthona porrá omlott. Még a tulajdon testvérének is. . amikor a valódi alakjában van. érezte minden porcikájában. És anélkül. Lehet.Örülök. Odin végre elengedte magát. Bragi felkapta. és szikrázott a hajában. ujjaiból áradt. ahol esznek-isznak. Most azonban a puszta emléktől is elfacsarodott a szíve. vagy mint a hegyek a napsütésben. . nevetés és dal kísérte volna a szavaikat. Heimdall kivillantotta aranyfogát. akiknek sorsa ilyen veszedelmesen összefonódott.Természetesen Szkádi ebben téved. és ez csupán egy újabb forduló. hogy elárultál minket. ők is látták volna a jelét adó kék fényt. Egy pillanatra összenéztek: a hat Vanir és Félszemű. Loki szabad. mintha a legendákból lépett volna ki. Közel volt az idő. Odin? Sosem tennéd meg. A régi időkben felállított törvények szerint ott. nővérem. Ők is valódi alakjukban mutatkoztak. és kimeresztette a szemét. hogy tudták volna. nem kerülhet sor vérontásra. akár az istenek. mint a régi időkben. – Összehúzott szemmel pillantott Odinra. ugye. Mézből és komlóból főzött sört ittak volna. Természetesen Szkádi nem. Még e gonosz időkben is. . Hidd el. Freyja felkacagott: a hang a pénzérmék csilingelésének és egy haldokló férfi utolsó kuncogásának elegye volt. van némi elintéznivalóm Félszemű Odinnal. A Vágy istennőjére ostobaság egyenesen rátekinteni. . Leheletkönnyű csipkét tartott a kezében Fé jelével. – Jobbnak látta távol maradni.Mind megyünk – vágta rá Frey. Njörd a szigonyával. mintha mi sem történt volna. mialatt remegve bujkált a ház ajtajában. egy harmadik személy is elszörnyedve és egyre nagyobb felháborodással figyelte őket. valódi alakjának fényében. Odin kenyeret és sót kínált. illendő-e … mormolta. aki úgy világított. – Jó viszontlátni benneteket. mintha fényből szőtték volna: ha a Nép közül bárki rá merte volna emelni a tekintetét. és Freyja… Freyja… Sietve elfordult. – De valaki hiányzik – jegyezte meg. Egyszer már megpróbáltad megölni. Körülnézett a megmaradt Vanirokon. Mellette Nat Parson az Igék Könyvét szorongatta. a Vadászat istennője…. – Barátaim! – szólította meg őket. Bragi bort töltött egy serlegbe. amely a félszemű koldus arcáról sugárzott. – Ha jól látom. A Látók Népének tagjai egymás után ittak. mert ő még a házban volt Nat Parsonnal. gondolta Heimdall. és ha Odin tárgyalni akar. a gazdagság rúnájával. – Kedves fivérem – mondta -. akkor annak a törvények szerint kell lefolynia. Odin az udvaron várt. . Kinézett az ablakon. Mert Szkádi úgy érezte. Heimdall úgy látta.Majd én megyek – ajánlotta fel Heimdall. . hanem embernél magasabban. mert tudod. – Nem tudom. akár ők. és fény áradt róluk: Idun és Bragi nyári aranyban. és ismét együtt vagytok. Mintha Ragnarök csak egy elvesztett játszma lenne. Amikor az utolsó is eleget tett az ősi törvénynek. de a becsület és a vendéglátás törvényei még éltek.Félreértés volt. az ablakból figyelte a jelenetet. Sosem tennél ilyet. nem hajlott hátú öregként. mit jelentene a barátságunk és a szövetségünk szempontjából.

168 Odin egy darabig nem szólt. Számított erre. A Vanirok közül leginkább Heimdall utálta Lokit, és éppen a szenvedélyes, hűséges Heimdallt becsülte Odin a legtöbbre. Ugyanakkor Maddyt is sokra tartotta, és ha elvitte a Suttogót… - Öreg barátom … - kezdte. - Hagyd a porhintést – szakította félbe Heimdall. – Igaz, amit mondott? - Igen – mosolyodott el Odin. – De mielőtt elhamarkodott következtetéseket vonnál le… Heimdall döbbenten tátott szájjal meredt rá. – Mielőtt bármelyikőtök is elhamarkodottan ítélne – mosolygott körbe Odin a Vanirokon, akik lassan körbezárták – szeretném, ha engem is meghallgatnátok. Amikor a Mindenható beszélni kezdett, senki sem vett észre egy apró teremtményt – egy egyszerű, barna kisegeret -, aki kiszaladt a lelkészlak egyik melléképülete mögül, és átfutott az udvaron. Senki sem látta a nyomot, amit hagyott, sem azt, amit óvatosan a szájában vitt: egy illatos, pókháló-finomságú kendőt, mely szép volt, akár a ligetszépe. Odintől alig egylábnyira tette le a földre, azon az oldalán, ahol nem látott. A tárgy halványan világított a színjelek és varázsigék között a porban, s csak arra várt, hogy felemeljék, megcsodálják; finom holmi volt, kényes apróság, bárki vágyainak a tárgya. - Ti, barátaim – kezdte Odin -, úgy érzitek, mintha Ragnarök tegnap lett volna. De azóta sok minden megváltozott. Asgard istenei csaknem kivesztek, a nevünket elfelejtették, a területeinket elvesztettük. Gőgünkben azt hittük, hogy a Világoknak velünk együtt van végük Ragnaröknél. De Yggdrasilnak, a Világkőrisnek egy kor csupán egy évszaknyi növekedés. Annak a fának mi csak tegnapi lehullott levelei vagyunk, amiket össze kell söpörni. Frey szólalt meg. – Ötszáz év, és ez a legjobb híred? - Nem akarok borúlátó lenni – mosolyodott el Odin. - Borúlátó! – kiáltott fel Heimdall. - Kérlek, Heimdall! Elmondtam az igazat, de más is van, amit tudnotok kell. Szkádi talán említette már a Rendet … - a sövényen vágott lyukon át iszkoló barna egér megtorpant, és felemelte a fejét -, de ő is, akárcsak ti, Ragnarök óta aludt. Én azonban célul tűztem magam elé, hogy kezdettől fogva tanulmányozzam és megismerjem a működését. Heimdall gyanakvóan méregette. – És mire jöttél rá? - Első látásra egyszerűnek tűnik. A világ története során mindig is voltak istenek, s megvoltak az ellenségeik is; a Rend és a Káosz egyensúlyban voltak. A világnak mindkettőre szüksége van. Ahogy változásra is. A Világfa is elhullajtja a leveleit, hogy tovább növekedhessen. Amikor még istenek voltunk, ezt mi is megértettük. Nagy becsben tartottuk a Rend és a Káosz egyensúlyát, és gondoskodtunk a megőrzéséről. De a Rend másként vélekedik. A dolgok egyensúlyát nem fenntartani, hanem elpusztítani akarja, el akar törölni mindent, ami nem ő. És ez nem csupán néhány száraz falevelet jelent. - Kis szünetet tartott, és körbehordozta a tekintetét a Vanirokon. – Röviden, barátaim, egész évben nyarat szeretne. És ha nem éri el, inkább kivágja a fát. Kinyújtózott, majd felhajtotta a bort, az utolsó pár cseppet pedig a földre öntötte, mintegy áldozati adományként a régi, talán még létező isteneknek. – Nem tudom, Szkádi mit mesélt nektek, vagy véleménye szerint milyen alkut kötött a Néppel, de egyet elmondhatok: a Rend nem egyezkedik. Tagjai egy emberként gondolkodnak; akkora a hatalma, én is csak most kezdem felfogni, és ha azt szeretnénk, hogy esélyünk legyen vele szemben, akkor egységesen kell fellépnünk. Nem engedhetjük meg, hogy acsarkodjunk egymásra, bosszút forraljunk, vagy bíráljuk a szövetségeseinket. A helyzet világos. Aki nem a Rend tagja, a mi oldalunkon áll. Akár tisztában van vele, akár tetszik neki – vagy nekünk -, akár sem. Odin beszéde után hosszan hallgattak. Bragi a hátán feküdt, és arcát a csillagok felé fordította. Frey lehunyta a szemét. Njörd lesimította hosszú szakállát. Heimdall az ujjait ropogtatta. Idun magában dudorászott, Freyja pedig végigfuttatta ujjait nyaklánca szemein, melyek halkan

169 megcsendültek, mint egy arannyal teli erszény. Félszemű Odin uralkodott magán, hogy türelemmel kivárja a döntésüket, és közben a sötétbe meredt. Végül Heimdall törte meg a csendet. – Esküt tetem – közölte. – Az Ármányossal kapcsolatban. Odin feddő tekintetet vetett rá. – Ha jól emlékszem, Ragnaröknél eleget tettél neki. Hányszor akarod még megölni? - Még egy megteszi – szűrte a szót a foga között Heimdall. - Gyerekes vagy – korholta határozottan Odin. – Akár tetszik, akár sem, Lokira szükségünk van. Egyébként is van, amit még nem mondtam el. A világkőrisnek új hajtása van. A neve Modi, és ha jól tesszük a dolgunkat, létrát épít nekünk a csillagokig. A lelkészlakban Szkádi végighallgatta Odin szavait, és elmosolyodott. A mellette álló Nat, aki az Igék Könyvét nyitva tartotta a kezében, és készen állt, kérdőn nézett rá. Sápadt volt, láz gyötörte, a türelmetlenség félig elvette az eszét, és az Ige úgy pattogott az ujjhegyein, mint a gyújtós. - Eljött az idő? – kérdezte. Szkádi bólintott, miközben egy igen aprócska varázsige hagyta el az ajkát, amelynek hatására Odin lába előtt fény derengett fel. A zsebkendő, amit elejtett, magára vonta a figyelmet: bájos, gonddal készített tárgy, amit rózsákkal és nefelejcsekkel hímeztek körbe, és leheletnyi csipkével szegtek be. Ahogy Szkádi remélte, Odinnak feltűnt Fé jele, felkapta a hímzett csipkedarabkát, és egy másodpercig bizonytalanul előrenyújtotta, majd egy határozott lépéssel a vágy istennőjének elegáns lába előtt termett, meghajolt, és ujjai közé csippentve felé nyújtotta a kendőt. - Most! – parancsolta Szkádi, és Nat hangosan olvasni kezdett az Idézések Könyvéből. A lelkészlak ajtajában egy harmadik néző mély lélegzetet vett és megtette első tétöva lépését az árnyékból a fényre. Ethelberta Parsonnak sokat kellett tűrnie az elmúlt huszonnégy órában. E rövid idő alatt végignézte, ahogy felforgatták a háztartását, kifosztották a ruhatárát, feltúrták a pincéjét, és egy rakás elfajzott és romlott alak nyilvánvalóan elcsavarta eddig megfontolt férje fejét, és most arra készültek, hogy visszatérve a lelkészlakba elviszik a borospincéből még azt is, ami maradt. Mindezzel meg tud birkózni, mondta magában eltökélten. Egy kis józan ész elég is hozzá. Ideje, hogy kézbe vegye az irányítást, kiűzze a házából a betolakodókat, és ha Natnek nem tetszik, ami Ethelt illeti, akár csatlakozhat is hozzájuk, de a házába többé be nem teszik a lábukat, és egy rongyot sem vesznek el tőle, még ha maga a Névtelen parancsolta is meg. Ahogy az ajtónyílás botíve alól kilépett a fényre, első lépése még bizonytalan volt. Fénykört látott, de nem a holdét, mert az már alábukott. A félszemű házaló lehajtott fejjel állt a lenszőke szajha előtt, aki ellopta Ethel zöld selyemruháját (és Ethel hölgyhöz nem illő dühvel csikorgatta a fogát, amikor látta, Freyján mennyivel jobban mutat), és mind a kettőből az ő különös, évszakhoz nem illő fény áradt, amitől a koldus és a ringyó is óriásnak tűnt, szebbnek, ragyogóbbnak, ijesztőbbnek, mint amire bárki halandónak joga van. Miközben Ethel a csodálkozástól és a félelemtől leesett állal még egy lépést tett előre, a házaló kinyújtotta a kezét a cafka felé. Tenyerén egy kis kendőcske hevert, egy csipkéből és holdfényből szőtt leheletnyi, ám annál vonzóbb semmiség, amit a házaló e szakavakkal ajánlott fel a zöld ruhás nőnek: - Az öné, hölgyem? Ez volt az a pillanat, amit Nat várt. – Átadja neki a zsebkendőt – mondta korábban Szkádi. – Abban a pillanatban, és csakis akkor szabadon engedheti az Igét. Ha egyetlen másodperccel elvéti, minden odavész. Ha lekési, elveszítjük a gazfickót. Ha viszont jól csinálja, Parson, akkor miénk a bosszú, és ráadásul a Vanirok áldása is.

170 Szkádi természetesen tudta, hogy Freyja elvesztését meggyászolják majd. Ajka mosolyra húzódott, amikor erre gondolt – véleménye szerint rossz ízlésre vallott -, de abban is biztos volt, hogy vigaszt fognak találni abban, hogy bosszújuk után futhatnak. Próbálj csak ezek után szövetséget kötni velük, gondolta, és felhörrent a gyönyörűségtől, miközben mellette Nat az Igével eltelve, remegve várt. Az Ige feszítette az oldalát, és fényesen világított. Pompás érzés volt: a vére jókedvűen zubogott, mintha forró pálinka folyt volna az ereiben. Tudta, hogy nincs magánál, sőt talán kicsit meg is bolondult, de kit érdekel, ha ilyen mámorító érzés? Ethelberta ekkor lépett ki a fényre. - Hisz ez a feleségem! – kiáltott fel meglepetten Nat. Szkádi átkozódott, és elhajította a varázsigéjét. - Most! – ismételte megint sűrűn átkozódva, mivel Ethel útban volt, és az ördögbe is, közéjük állt, s e szavakat kiabálva kapta ki a kendőt Freyja kezéből: Többet semmit, hölgyem, még egy rongyot sem!, a Vanirok meg csak bámulták őket, némelyik mosolygott, még nem sejtették, micsoda veszélyben forognak, azután Szkádi ismét káromkodott, most még vadabbul, démonnyelven, mert az Ige – a varázslat, melynek a földhöz kellett volna szegeznie Odint a Vanirok figyelő tekintete előtt, és kiterítenie Freyját – cserbenhagyta. Ahogy Nat is, aki azon az ostoba, buta hangon csak ennyit mondott, hogy Hisz ez a feleségem!, amikor a varázsige kiröppent az ujja végéről, és egy hajszálnyira suhant el Odin mellett, majd a falutól hárommérföldnyire megdermesztett egy madarat az égen, mialatt a lelkészlak udvarán a következő események zajlottak le egyszerre: A Vanirok köre egy másodperc alatt felbomlott. Heimdall oldalra vetődött, ujjai végén gondolatvillámok égtek. Bragi egy védelmező dalt énekelt Frey kivonta a gondolatkardját, és berontott a házba. Freyja vörös farkú sólyommá változott, és gyors szárnycsapásokkal a veszélyen kívülre menekült, maga mögött hagyva Ethelberta zöld ruháját. Olyan varázslat-, mozgás-, és színzűrzavar tört ki, hogy egy kis ideig senkinek sem tűnt fel, hogy a lelkész felesége holtan fekszik a földön, vagy hogy a felfordulásban valahogy nyoma veszett Félszemű Odinnak. Szkádi odabent Freyhez vágta Isát, s ezzel álltó helyében földhöz szögezte, majd Nathez fordult. – Meg tudja tenni? – kérdezte. – Meg tudja őket állítani? - Ethel – habozott Nat. - Felejtse el – mondta Szkádi. – Útban volt. – Megragadta Nat karját, és kényszerítette, hogy ránézzen. – Azonnal mondta meg, Nat, hogy meg tudja-e csinálni. Nat egy másodpercig kábultan bámult rá. A saját alakjában mutatkozó istennő félelmetes látvány, még az istenek szemének is, Natet a rosszullét környékezte tőle. Az Ige és az érzések, amelyeket elővarázslt belőle, köddé váltak; visszatérhetnek még, bizonygatta magának,d e időre van szüksége, hogy újra megragadja, hogy felkészüljön… - Magiszter – suttogta. - Micsoda? – förmedt rá Szkádi. - Adomány – rebegte a lelkész. – A hűséges szolgálatért. Szkádi átkozódott, majd újabb gondolatvillámot hajított el az éjszakában. Ez a vége, ha leereszkedik a Néphez, gondolta dühösen. Másnak hitte Natet. Gyönge és ostoba ember ő is, képtelen összeszedni a gondolatait. A Vanirok most már bármelyik pillanatban rájöhetnek, hogy valójában ki árulta el őket, és azonnal iderohannak. Még egyszer az udvarra hajította Isát. Njörd is megdermedt, kezében szorongatta szigonyát. De Szkádi tudta, hogy nem tart sokáig. Ha az Ige nem készteti a Vanirokat mozdulatlanságra és tehetetlenségre, könnyedén legyőzik őt.

171 Szkádi még egyszer utoljára megpróbálkozott a lelkésszel, aki sápadt volt és izzadt. Talán megrázta a felesége halála, de zavaros tekintetét látva Szkádi más véleményen volt. A feledés ködébe vesző múltban látott már hasonló transzállapotot az őt imádó férfiaknál. Az eksztázis után pedig az elszörnyedést. Nat Parson szemében ugyanezt az üres, ásító borzalmat fedezte fel, és rögtön tudta, hogy veszítettek. Odin eltűnt, és pillanatokon belül nyakukon lesznek a Vanirok. Akkor hát legközelebb, gondolta a Vadászat istennője. A lelkész vállára tette a kezét. - Hallgasson ide, fickó – szólította meg. Nat lassan felé fordította a tekintetét. – Ne… nevezzen … fickónak – suttogta tagoltan. Á, végre valami reakció! Helyes, gondolta Szkádi. – Ha életben akar maradni, tegye, amit mondok. Akar élni? Nat szótlanul bólintott. - Ha tud, jöjjön velem, Parson. Hozza a Könyvét. Kövessen. És rohanjon! – Azzal fehér farkassá változott, kisurrant a nyitott hátsó ajtón, puha talpa hangtalanul dobogott a kemény földön, majd köddé vált az éjszakában.

172

14

Nem tartott egy percig sem, egyetlen szó volt csupán, és az élet, amit Nat addig ismert, megsemmisült. Odalett a lelkészlak, a felesége, a nyája, a kényelme és a vágyai. Szökevénnyé vált. A fehér farkas lélekszakadva rohant előtte a Vörös Ló Dombja felé, annak védelmét keresve. Csípős hideg volt a levegő, a lábuk alatt recsegett, csikorgott a deres föld. Hajnalodott, már daloltak a madarak, és halványzöld fény szivárgott az ibolyakékbe. Natbe hirtelen belenyilallt, hogy évek óta nem csodálta meg a napkeltét. Most aztán nézheti, ahányszor csak akarja. A gondolat annyira mellbe vágta, hogy hangosan felnevetett; a hófarkas megtorpant, kivicsorította a fogát, majd nesztelenül tovább futott. Nat ügyet sem vetett rá. Végre szabad! Szabadon azt teheti, amire mindig is vágyott, szabadon kiélheti a tehetségét, a hatalmát…. Cö, cö, távozz! Nat szemöldöke ráncba szaladt. Kinek a szavai voltak ezek? Megrázta a fejét, hogy kitisztuljanak a gondolatai. Hatalmas nyomás nehezedett rá, gondolta. Természetes, hogy zavarodott, és kicsit összekuszálódtak a gondolatai. Végtére is elvesztette a feleségét… A Rend vizsgálóbírójának nincs felesége. Kéretlenül bukkantak fel a szavak az elméjében, és most úgy emlékezett rájuk, mintha egy álomban hallotta volna őket: valami ilyesmit mondott Ethelbertának, mielőtt kimerülten összeesett, akkor ez a hang szólt hozzá, rajta keresztül… Ugyanaz a hang volt, gyászos, mégis tekintélyt parancsoló, lágy, akkurátus és csipetnyit beképzelt, és Nat egyszerre úgy érezte, hogy ismerős is; úgy kísértette, mint egy rég elfeledett dallam, mely évekkel később váratlanul üti meg a fület. - Ki vagy? – suttogta Nat, és kitágult a szeme. – Egy démon? Megszállott vagyok? A gondolataiban hangos sóhaj hallatszott. Hall, sóhajtott fel. Végre meghallott! - Mi vagy? – ismételte Nat élesen. Egy férfi, válaszolta az. Legalábbis azt hiszem… - Miféle férfi? – firtatta Nat. Elias Rede, suttogta a hang. A 4421974-es számú vizsgálóbíró. Nat Parson egy darabig földbe gyökerezett lábban állt. A hajnal csalódást hozott. Nem sütött a nap, az ígéretes reggel felhőbe burkolódzott, és Nat Parson hirtelen úgy érezte, szétrobban a hólyagja, de azt, hogy a közeli bokrok közt könnyítsen magán, hirtelen illetlenségnek érezte az agyában fészkelő betolakodóval szemben. - Maga halott – jelentette ki végül. Meglehet, felelte a vizsgálóbíró, de még itt vagyok. - Akkor hát menjen el! – parancsolt rá Nat. – Csatlakozzon a Névtelenhez vagy Hél hordáihoz, vagy tegyen bármit, amit akkor szokás, ha az ember meghal… Azt hiszi, nem próbáltam? – kérdezte a vizsgálóbíró. Azt hiszi, meg akartam ragadni az agyában? - Nem az én hibám, hogy itt maradt. Nem? – kérdezte a vizsgálóbíró. Ki állt az utamba, amikor kimondtam az Igét? Ki szívta ki az erőt az utolsó varázslatomból? És ki használta az Igék Könyvét felügyelet és felhatalmazás

. A Strond völgyében ritkán tűntek fel farkasok.173 nélkül. miközben a 4421974-es számú vizsgálóbíró a fejében köpködött és tiltakozott. (A nagybátyja egy shillinget ígért neki. mindhárman olyan képet vágtak. aki nagy bátran a legbiztonságosabb őrszolgálatra jelentkezett.Jót akartam – védekezett. A férfiak pánikba estek. hogy alacsonyabb rangúnak érezzem magam? Lássa be. . – Hát erre gondol.Igen? – sürgette Nat. amikor meglátta Natet. mintha már órák óta ébren lettek volna. . mint ahogy egy fiú kicsumáz egy almát. majd mielőtt észbe kaphattak volna. arról nem is szólva. A férfiak most az egyik elnémult gép kereke alatt szunyókáltak. sötét orra bársonyos. aki a zsákjáért nyúlt (kése hasznavehetetlenül lógott az övéről). A csapat nagy megkönnyebbülésére azonban teljes volt a nyugalom. és futásnak eredt a Ló Szeme felé. csupán négyfős. hosszan vizelt. és Dorian kivételével először láttak eleven példányt ilyen közelről. Közben Szkádi farkasalakban megérezte a préda illatát. és bőven. szabályzatokat kellett betartanom. hogy jelentsenek minden. Mire a lelkész a Domb aljába ért. kiáltásával egy szempillantás alatt felébresztette az alvókat.Akkor hát mindez. ha ébren marad. . és most … Elhallgatott. és a hátuk mögött kaptatott fel a Dombra. böjtölnöm kellett. amit talán patkányok okoztak (bár valószínűbb. A dombtetőn várakozó fegyveres csapat látta őket. törökülésben gubbasztott az egyik kövön. Az állat megelőzte a lelkészt. amit Nat azzal a paranccsal állított oda. Szürke csíkos fehér bundájú állat volt. és nem törődött a háta mögött az úton lezajló drámával. és … . jóember… . Parson? Maga is megízlelte. és Nat érezte a fejében a nevetését. nem meditált.) Dorian Scattergood kinyitotta az egyik szemét. fel kellett készülöm. míg Adam Scattergood. Ekkor pillantották meg a fehér farkast. Nem. Mellette Jed Smith és Audun Briggs is mozgolódni kezdtek. amit az Ige felhatalmazás nélküli alkalmazásáról mondott. ide. Csak a hatalmat akarta megszerezni. és csak éjféltájban hallottak valami mocorgást. Tényleg el kell magyaráznom. Hosszú csend következett. mondta a vizsgálóbíró. hogy koboldok voltak). tudja milyen érzés… . Vizsgálóbíróként az életben voltak bizonyos kötelességeim és korlátaim.Ide. Korábbi tapasztalatai mentették meg Dorian életét? Hangos kiáltással széttárta a karját.Csak! Majd én megmutatom… Nézze. hogy előtte nem böjtölt. Újra csend következett. és az utat figyelte. csak azért volt.Maga csak ne jóemberezzen engem! Azzal kigombolt nadrágjából a bokorra célzott. füstölt kolbászt falatozott. és azóta sem volt a Boldogság Közbenső vagy akár Fejlett Állapotában? -Ó! – kiáltott fel a lelkész. mire Szkádi elfordult tőle. rájuk is rontott. könnyebb préda szagát érezte. maga csak egy lelkész. sóhajtott fel a vizsgálóbíró.Akkor miért nem állított meg? Á!. és olyan könnyedén harapta ki a torkát. . Kis csapat volt. amelyek olyan élesek voltak. mint a jégcsapok. Azonnal leugrott az őrhelyéről. és máris Audunra vetette magát. a Ló Szeménél zajló szokatlan tevékenységet. Parson uram! Amint szándékában is állt. sötét pofája felhúzódott fehér és hegyes fogairól.

Jed nyelt egy nagyot. aki életében semmibe vette? A farkasa felfalja azt az embert. megsokszorozta farkas-ösztöneit. – Ennie kell. de a hatalmáról szóló történetek messze földre eljutottak. nem helyénvaló. nyugtázta a vizsgálóbíró. Tanúk híján világos. Egyébként éhes is volt. majd a vért finoman megszagolgatva hozzálátott az evéshez. harapjon. melyek arra késztették. . észrevette. és elszörnyedve meredt rá.könyörgött. és közben egy pillanatra sem vette le a szemét a táplálkozó farkasról. Amikor hátrafordult. Érdekes. Adam Scattergood. A gondolataiba befurakodó jelenlét nyomán keletkezett rémülete és felháborodása elmúlt. mit mondott. Adam. a fejét kissé leszegte. majd tovább rágott. A farkas evés közben felnézett. hogy vadásszon. csak ennyit gondolt: Halottnak látszik. aki már felemelte az íját. – Ruhára lesz szüksége – jelentette ki a lelkész. hogy belenyugodjanak egy falubeli meggyilkolásába. amikor rájött. társa gyöngének bizonyult. Talán Ethel halála keményítette meg a szívét. aki a vizsgálóbírót is megölte. Tervei kudarcot vallottak.174 A Vadászistennőt megviselték az éjszaka eseményei. hogy kalapáljon. vicsorgott. talán a vizsgálóbíró eddig szerzett tapasztalatai. hogy Audunnal egy kóbor farkas végzett. hogy Dorian már elmenekült. A hatalom és az erő nála van. Jed Smith a fejét rázta. Dühödt erővel rázta a zsákmánya testét. hogy megtegyük. – Egy szót sem szólok. mellét és mellső lábait ragyogó vörösre festette a vér. . Nat Szkádira pillantott. most pedig birtokba vette a lelkész elméjét. Nat ügyet sem vetett rá. Nat nem várta el nyája legodaadóbb tagjaitól sem. Most azonban fontolóra vette az ölést. Most azonban valódi intelligencia jeleit mutatta. hogy ilyen hatalommal bírjon afelett. A lelkész természetellenesen csillogó tekintete megállapodott rajta. hogy ez ugyanaz a démonasszony. rögtön más megvilágításban kezdett látni mindent. Parson – figyelmeztette halkan Jed. aki nem született hősnek. Dorian óvatosan hátrálni kezdett a Domb túlsó oldala felé (ez is hozzájárult ahhoz. prédája elmenekült. – Ne hagyja. Mégsem őrült meg. Gondoltam. hogy megmeneküljön). Nagyon helyes. Amikor váratlanul felfedezte az elméjében a 4421964-es számú vizsgálóbírót. és a vérontásban keressen megkönnyebbülést. aki csak arra jó. ráadásul az. A fogdában történtek óta igyekezett elkerülni Szkádit. A többiek elhűlve nézték. Egy hete még Nat Parson ugyanúgy nem terezte volna meg egy ember meggyilkolását. Bátorság kell ahhoz. Viszont ha Jed beszél… Nat némi meglepetéssel tűnődött el azon. akit lesújtott a megrendülés.Mr. Mindig is lump alaknak tekintette Jedet. és meglepte. hogy az íj alakja elmosódott a levegőben. – A másiké véres lett. ahogy mostanáig hitte! A hang valóságos. az íja után nyúlt. – Hagyja csak – mondta Nat. hogy ilyen sok időt kellett állat alakjában töltenie. A lelkész szinte észre sem vette. Parson? – nyögte ki végül. és mostanra rájött. a keze úgy reszketett. milyen könnyű megölni valakit. és Jed biztosra vette. gondolta Nat Parson. akire nem volt jellemző a gazdag képzelet. Természetesen nyilvánvaló volt. hevesen okádott. ami elengedhetetlen. meghallotta.Mr. hogy megöljön! . mint ahogy nem jutott volna eszébe anyaszült meztelenül misét tartani sem. tekintetét a Domb bejáratára függesztette. Pedig Nat alán sosem volt ennyire eleven. és csak ő meg Adam maradtak a Dombon. Hát nem pompás. aki addigra már biztos halott volt. Az állat pofáját. hogy nem igazán rendíti meg a dolog. nem árt tudnia. Jed Smith. Nat ebben a pillanatban ért el hozzájuk . hogy nincs mitől tartania. Kábultan állt. Ura a helyzetnek. Jed Smith.

Jed Smith pedig eldőlt a földön. aki még mindig úgy remegett. hogy megöljön? . majd kimondta a megfelelő varázsigét. – Megígéri. amikor az Ige utórezgése megrengette a Dombot. aztán gondolatban folytatta: Akkor hát az efféle cselekedet nem bűn? Nem hát. Talán ezért olvadt össze az elménk. Gyorsan. ember! Nem álldogálhatunk itt egész nap.175 .szaladt ki Nat száján. Jed pedig megnyugodva kezdte kifűzni a bakancsát. Vajon ezért történt? Ugyanarra a célra törekvő egyívású elmék találkozása következett be egy kritikus pillanatban? Jedre mosolygott. . . hogy alig bírta kikötni bakancsa fűzőjét. gondolta Nat. Az egyetlen bűn.Akkor hát… .Ugye megígéri? – esdekelt Jed. ha nem tesszük a kötelességünket. lepődött meg Nat. Félig igaz. Egyébként is miért csak a Látók Népe szórakozzon? – gondolta aztán. vélekedett a vizsgálóbíró. hogy nem hagyja. – Nagyon helyes – mondta. Nat egy pillanatra a gondolataiba mélyedt. majd enyhén megingott. Egyformán gondolkodunk. – De szükségem lesz a ruhájára.Megígérem – mosolygott tovább Nat. hangzott rögvest a válasz.

176 HETEDIK KÖNYV A Pokol A holtak mindent tudnak. de fütyülnek rá. Lokabrenna. 9:0 .

és a folyón való átkelésnél történt eset nem ismétlődött meg. mint a Föld a Napéban. a Suttogó ez idáig békén hagyta. és lustán araszoltak lefelé. Még az Álom is – amelynek megvannak a maga szabályai. megálltak aludni. Loki azért érezte az izgalmát – ahogy a Suttogó is megérezte az ő félelmét – és a lankadatlan lelkesedést. se utóbbi nem uralkodik. Amint átkeltek a folyón.vagy szemétdomb. ahogy közeledtek az Alvilághoz. Azon a folyón. a Rend és Káosz közötti súrlódásmentes tengelyhez. hogy a Suttogó bármikor belenyúlhat az agyába. Loki. Ami pedig a Poklot illeti – őrültség még csak rágondolni is. Loki kiolvasott valamit a gondolataiból. egy szót sem hitt volna el belőle. hogy bár amaz élvezi a felette gyakorolt hatalmát. és kőfalát tükörsimára csiszolta a milliószor milliónyi – vagy talán több – életunt utazó. hogy végső soron minden út Hélbe vezet.177 1 Sok út vezet Hélbe. A befolyása alatt álló teremtmények – démonok. A lány mégis zokszó nélkül gyalogolt. egy falat kenyér és egy korty víz után továbbindultak. Csak előrenéztek. A Suttogó szerencsére elnémult. ez nem volt valami nagy távolság. Az út érthető okokból nem volt túl göröngyös. hogy legközelebb Loki mit pillant meg benne. nem annyira ország. olyan érzése támadt. Így aztán egyiküknek sem mondott semmit. Loki úgy sejtette. mint inkább egy sziget a sok közül a hatalmas folyón. aki arra számított. Itt már nyüzsögtek a holtak: minden köblábra száz jutott. hogy mostanra már visszafordult. jóllehet útjuk elején az óvatosság még ismeretlen fogalom volt a Suttogó számára. Sőt azt is állíthatnánk. jobbára lakatlan. az örökkévalón. mint az élők. Jó is lenne. Egymáshoz préselődtek a bűzös térben. kitaposott úton baktattak. mintha vihar közelegne. az Alvilágon túl feküdt a Pokol. és ahol semmi – és senki – sem változik. a Folyók Katlanán. tart attól. hiszen a holtak ködös jelenlététől nyomott lett a lég. bár kevésbé koptatták el. akik úgy fürdenek a Káosz fényében. amivel hajszolta őt a küzdelmes úton. . miközben Maddyvel a Hélbe vezető hosszú. és az a gondolat sem vigasztalta. De nem. ismerve a túlzott meghittséggel járó veszélyeket. ameddig csak a szem ellátott. és kicsavarhatja. szörnyek és hasonlók – egyszerű csatlósok. Loki feje mégis fájt. Lassan elértek az út utolsó szakaszához. Előző délelőtt tizenegykor hagyták el a Fenti Világot. Három óra alvás. vagy legalábbis a Suttogó úgy hitte. ami a Lenti Világ és a Túlvilág közötti határt jelzi. vágóhíd vagy csatamező melletti ispotály bűzénél. Az út komolyan próbára tette Lokit: varázsereje nem volt éppen teljében. Nem mintha Hél lett volna a végső úti céljuk. ám ha Maddynek azt mondják. Igaz. jóllehet ezek nem feltétlenül egyeznek a másutt is működő törvényekkel – veszedelmesen közel fekszik a Káoszhoz. mint egy mosogatórongyot. A holtak nem hagynak annyi nyomot. amit esetleg Maddynek is elárul. alig tizenkét óra telt el azóta. akárcsak a Tökéletes Rend. de az utat még így is mély árkok szabdalták. Az Igazi Káosz. oldalra soha. Igaz. és csak szükség esetén váltottak szót. hogy hallgatása óvatosságot jelez. növekvő nyugtalansággal figyelte. Bűzük – ami elviselhetetlenebb volt minden trágya. Loki pedig megérezte. ahol se előbbi. Loki növekvő nyugtalansággal rágódott ezen a kérdésen. gondolta Loki. ezért senki sem mer sokáig ott tartózkodni. mint azt az ember gondolná. melynek vize még a holtakra is halálos.

Így hát Naudír segítségével vágtak maguknak utat. halott szájuk némán könyörgött. . Ilyen közel a Káosz pereméhez a Világokat összekötő törvények már a felismerhetetlenségig eltorzulnak. az italukat és a levegőt. gyászos színe. Mindenekelőtt éhesek és szomjasak voltak. A holtaknak nincsenek érzéseik. hogy egy ilyen helyre lehetetlen legyen eljutni. áthaladtak közöttük. de olyan jól. hősök. – Tulajdonképpen mit akarsz bizonyítani? És kinek? Maddy meglepetten nézett rá. A logika úgy kívánja. mintha álmodnánk. halott ujjaikkal a ruhájukat. olyan vidékeken. mit teszek. sötét folyók fold alatti tája terült el a szemük előtt. Ám a puszta felvetés. Hél azonban a változatlanság birodalma. azzal irdatlan veszélybe sodorja. . ha a varázsláshoz hasonlóan nem törjük a fejünket azon. Ilyen helyzetekben az a legjobb. akit csak a mesékből ismert. de az érzékeik továbbra is működnek. csenevész iskolás fiúk és hamis szentek. ami igencsak meglepte Maddyt -. mint sűrű ködben a hajók. hogy gátoljanak a lehetségesről és a lehetetlenről alkotott fogalmak. és megvonta a vállát. lassú észjárású. Az istenekért? A világokért? Az apámért? Megpróbálta felidézni az apja arcát: a vörös szakállas. ám Loki és Maddy a lehetetlenek között utazott. középütt egy hosszúkás földnyelvvel. A fagyás ugyanis állapotváltozást jelent. hanem félszeműt: az okos. Meddig kell még menniük? Lehetetlen volt megjósolni. agyagos ujjakkal markolt a tüdejükbe. és elfáradtak. szarkasztikus. mindezek ellenére is rettenetesen hiányzott neki. ahová a Logika.Vannak . amit éppen csinálunk. akik már csak eleven testük árnyékaként – vagy annál is kevesebbként – léteznek. amit belélegeztek.Hát már sosem érünk oda? – kérdezte Maddy. büszke lenne-e rám? . a néma föld. el sem kerülhetett. hogy még most is van lehetősége másképp dönteni… Kiért teszem ezt? kérdezte hátmagától.178 amit valaha éreztél vagy akár csak elképzeltél – mindent áthatott. fondorlatos Félszeműt. Tespedt ködök és lomha. amely régi zúzódások színére emlékeztetőlilás fényben derengett. de nem dermesztően fagyos. jóindulatú Thorét. hogy az apám. mintha valóban látta volna már. és nem mertek Hél bűzös vízéből inni. hogy lepihenjenek.Csak egy módon deríthetjük ki – mondta ki hangosan. és ha nem lett volna biztos abban. hogy megvirradt. vazallusok. Ám valahányszor kimondta magában. orgyilkosok és pestisgyógyszert áruló kuruzslók. Régóta nem tette fel magának ezt a kérdést. Loki és Maddy is fáztak. Férfiak és nők. Loki ránézett. mégis mindnek megvan a maga egyedi. Felváltva vitték a Suttogót – Loki ragaszkodott hozzá. Maddy és Loki szinte fuldokoltak a belőlük áradó tengernyi kétségbeesésben. a Rend első számú szolgája. sosem kerül közelebb. ösztönösen közelebb húzódtak az élők melegéhez. nem a Mennydörgőt. hajukat húzkodták. Hidege a fűtetlen tűzhelyek. ezen a teljességgel lehetetlen módon jutva le az Alvilágba. de nem annyira.egy érdes sziklán álltak.Biztos. hogy ezt akarod? – fordult Loki Maddyhez. bemocskolta az ételüket. mert kevéske elemózsiájuk fogyóban volt. Tudták. Reggelre pedig – nem mintha tudták volna. amikor ismét megálltak pihenni. Halottak. de nem elviselhetetlenül. harcosok és tolvajok. és elszántan folytatta útját. régi istenek. akkor…. Mások pedig … másoknak annyi időbe telik. gyilkosok. . a sír hidege. vagy tán még rosszabbat is elkövetett ellene… És mégis. Amikor az utazók. költők és királyok. akik sosem. Hél hideg. halva született csecsemők és vízbe fúlt tengerészek. hogy egyenesen Hélre tekintenek. de még csak nem is Jed Smitht látta maga előtt. de még így is igen lassan haladtak a sivár láthatár felé. eltűnt szerelmesek. aki már húzta a lábát a kimerültségtől. hogy ha belevonja ebbe. hanem úgy haladunk át a világon. ami úgy tűnt. . Vajon keres-e? Hiányzom-e neki? És ha tudná. ősök. és nem hagyjuk. aki hazudott neki. . amennyibe. és még a Suttogó is hallgatott.

.De hiszen ennek semmi értelme! – fakadt ki Maddy. gondolta Loki. Mégis jó oka volt azt hinni. hogy kiről van szó. a Szép szabadulását próbálta kieszközölni a Régi Korok végén. Itt is lesz. és az Alvilághoz ily közel ez katasztrofális eredménnyel járhat. Most azonban megérezte a Suttogó türelmetlenségét.Kicsoda? – nézett rá Maddy. zsémbelt. ami nagyon is megfelelt Lokinak. hogy zsémbes és kelletlen.Itt attól függ – felelte Loki. kudarccal. hogy Hélbe jöjjön.179 . Még az istenek is. Eljön – mondta fennhangon. hogy itt vagyok. Holtakat feltámasztani lehetetlen az egyensúly megbontása nélkül. mert ha hazudtál… . de azt a keveset ritkán szegik meg. A Suttogó is így gondolhatta. hogy az Alvilág Őre az ő esetében kegyesen kivételt tesz. Loki tisztában volt ezzel. A lányom. Hél Őréről ezért az a hír járja. és remélte. és a többség tébolyodottan vagy megtörve tért vissza. ha egyáltalán visszatért. mozgó. . az egyezkedés mindig könnyekkel. és hogy senki sem hagyta el elevenen az Alvilágot Frigg anyó óta. . ha tehették. Az Alvilágban nincs sok szabály. mert az élete múlott ezen a feltételezésen. hosszú haldoklással vagy e három elegyével végződött. Kimerülten vánszorogtak tovább. ahol nincs mozgás. – Félig Született Hél. – Amint megtudja. A halál az állandó egyensúly helye. – A távolság nem attól függ. Az élő. sem változás.Ne aggódj. Azt mondtad. vagy egy kivételes lélek visszatérését próbálták kieszközölni -. Néhányan megpróbálták ugyan – mindig akadnak ilyenek -. Kietlen egy vidék. eljön. nincs fejlődés. Úgy legyen.Az Alvilág Őre – felelte Loki. változó ember nem arra született. de nem sok jó származott belőle. és bár sokan próbáltak alkut kötni az Őrével – segítségért könyörögtek. itt lesz. hogy tényleg így lesz. elkerülték az Alvilágot. . Hél egyensúlyának ugyanis ára van. aki Baldr.

180

2

Mialatt Maddy és Loki megérkeztek Hél birodalmába, a föld felett a Vanirok sem vesztegették az időt. A lelkészlakban véghezvitt támadás ráébresztette őket Szkádi árulására. Ethel Parson meggyilkolása ugyanakkor arra utalt, hogy nem olyan egyszerűez az ügy, mint amilyennek látszik. Parson halála véletlen lett volna? Az asszony csupán kívülálló volt, aki véletlenül kereszttűzbe került? Vagy azért áldozták fel, hogy elhitessék velük: a Népnek nem állt szándékában az árulás? - Még szép, hogy árulás volt, efelől semmi kétség – erősködött Frey. –Tárgyalás ígéretével csaltak ki minket, aztán megpróbálták ránk szabadítani az Igét. Mi más okból tették volna? - De mi a helyzet Odinnal? – kérdezte Bragi, akit láthatóan megrendítettek az események, és most a port fésülte ki a hajából. – Beszélni akart velünk. Megosztotta velünk a kenyerét… békét akart kötni a Vanirokkal … - Jaj, ne légy már olyan naiv! – förmedt rá Frey. – Nem írhatta ki magára, hogy Vigyázat, ez csapda, nem? Azt tanácsolom, ne vesztegessük az időt, hanem eredjünk rögtön a nyomába. Bírjuk szóra. Frey eltűnődött. - Mérgezett zsebkendő. Nem jellemző Odinra. - És Szkádira? – kérdezte Bragi. – Ha ártani akart volna nekünk, megtehette volna az Alvók Csarnokában, amikor még tehetetlenek voltunk! Miért most fordult volna ellenünk? - Talán várt valamire – vetette fel Frey. - Nem hiszem, hogy rosszat akar nekünk – hajtogatta makacsul Njörd. Tengerkék szeme fenyegetően csillogott. – Csakugyan? – Heimdall dühbe gurult. – Te ostoba, vén bolond, hát mit kell még elkövetnie, hogy elhidd végre? A torkodat szorongathatná, és te még akkor is azt hinnéd, hogy ez a szeretet jele. - Nevetséges! - Te vagy nevetséges! Azt hiszed, hogy azért, mert egykor együtt voltatok… - A házasságomat hagyd ki ebből! - A házasságodnak vége lett, mielőtt elkezdődött volna… Idun a Vanirok között ismét kirobbanó vitával mit sem törődve odasétált az egyetlen áldozathoz. Ethel Parson az udvaron feküdt, hálóingben, arccal lefelé. A zsebkendőt alkotó varázsigék már kezdtek feloldódni a hajnal első sugaraiban. A nő haja kibomlott, az egyik orcáján sárfolt éktelenkedett. Kicsinek tűnt; úgy hevert ott, mint akit egyszerűen csak félrehajítottak. Lényegtelen mellékszál az események fősodrához képest. Idun letérdelt mellé, és részint szánakozva, részint megütődve merengett el a Nép rejtélyes rugalmasságán. Milyen törékenyek, gondolta, milyen rövid az életük és milyen mélységes nyomorúságot kell elviselniük! Mégis a csapás, amitől egy istennő elpusztult volna, a Nép lányában nem oltotta ki az életet. Haldoklott, de még pislákolt benne egy szikra, és amikor a Gyógyító megérintette az arcát, alig észrevehetően megrebbent a szemhéja. Távolabb a Vanirok még mindig vitatkoztak. A veszekedés nem érdekelte Idunt. Sokan a kelleténél több időt fecsérelnek elégedetlenkedésre, ráadásul jelentéktelen dolgok miatt. Pedig egyedül a halál az, ami nem jelentéktelen. Idun megpillantotta a Halálmisztériumát Ethel elhomályosuló tekintetében, és elgondolkodott azon, hagyja-e jönni azt, aminek jönnie kell. Az asszony szomorú és nyugtalan volt, és láthatóan fájdalmai voltak. hamarosan békére lel. Mégis lénye minden porcikájával harcolt a halál ellen; Idun ezt bizton érezte.

181 Mindig is passzív volt: engedelmes feleség, kötelességtudó lány, egész életében szerény és önfeláldozó. Egy ilyen asszony, amikor a Halálra készül, csendesen adja meg magát, nem küzd. De Owen Goodchild lányában acélos erő lakozott. Élni akart, ezért Idun az övén lógó zacskóba nyúlt, és elővett egy aprócska szárított gyümölcsdarabot. Nem volt nagyobb a kisujja körménél, de az istenek eledele volt. A gyümölcsdarabkát Ethelberta nyelve alá tette, és várt. Eltelt egy perc. Talán már késő, gondolta Idun. Még az ifjúság almája sem mentheti meg, ha a szellemét már befogadták Hél birodalmába. Mélységes gyöngédséggel fordította Ethelbertát az oldalára, és kisimította az arcából puha, barna haját, hogy felfedje az arcát. Nem volt szép az arca, ez igaz, de a Halál méltósággal ruházta fel; nyugalma csaknem királynői volt. - Bocsáss meg – suttogta Idun. Megpróbáltalak megmenteni. Ebben a pillanatban a halott asszony szemhéja felpattant, és szemszíne őszies barnáról töksárgára változott. Ethel felugrott, a haja vadul repkedett, arca kipirult, és messze csengő hangon kiáltotta oda Freyjának: - És most visszaveszem a ruhámat, asszonyom!

182

3

Odin abban a pillanatban elinalt, amikor a Vanirokkal tartott tanácskozás kezdett rossz irányt venni. A Vörös Ló Dombja volt a legközelebbi menedékhely. Adamot meg az alvó fegyvereseket megkerülve, a Vadászistennőt és a lelkészt tizenöt perccel megelőzve már be is surrant, ám siettében elfelejtette ellenőrizni az ösvényt, és belefutott Szkádi egyik csapdájába. Máskor egészen biztosan észrevette volna: az alagút szájában egy vékony szálat feszítettek ki, amely rátekeredett arra, aki megpróbált áttörni. Odin nem látta meg, és a kezdetleges, de Hagall-lal megerősített kelepce az arcába vágódott. Odin elájult. Amikor pár másodperc múlva visszanyerte az eszméletét, sötétségben találta magát. Elhajította Sólt, hogy világosságot teremtsen maga körül, de az ujján nem világított semmi, és az alagút sziklás fala sem foszforeszkált. Nem a varázserő hiánya, állapította meg magában, hiszen nem fogyott még ki belőle. Csupán akkor ismerte be vonakodva az igazságot, amikor Bjarkánnal próbálkozott. Szkádi csapdájában több rejlett egyszerű sebesülést vagy halált okozó szerkezetnél. Odin megvakult. Gyorsan számba vette a lehetőségeit. Semmi esetre sem maradhat itt. Nem ismerte ugyan a lelkészlakban folyó küzdelem kimenetelét, de sejtette, hogy a Vadászistennő a nyomába eredt. Feltételezte, hogy Loki elmenekült. Maddy, aki segíthetett volna, elment. A Suttogónak nyoma veszett. Az pedig, hogy a Vanirokkal kapcsolatba lépjen, szóba sem jöhet,legalábbis addig nem, amíg vissza nem nyeri a látását. Ha egyáltalán visszanyeri. Egyelőre nem tehet mást, menekülnie kell. Szkádi farkas alakjában könnyen a nyomára akadhat. Odinnak az volt az első dolga, hogy a nyomról letérítse. Az inge még véres volt Jed Smith nyilától, ezért óvatosan kibújt belőle, és eltapogatódzott az alagútban egy keskeny útelágazásig; az inget húzta maga után. Megtett egy kis távolságot a bal kéz felőli járatban, és az inget egy kő alá rejtette. Visszament az elágazásig, és a jobb kéz felőli járatban tett harminc lépést, azután Hagall rúnáját olyan erővel hajította a mennyezetre, hogy az félig beomlott, majd amilyen gyorsan csak tudott, futni kezdett a folyosón. Mivel nem látott, Odin megbotlott és elesett, bár szerencsére már távol a beszakadó mennyezettől. Csak remélni tudta, hogy a kövek eltorlaszolják az alagutat. A levegőben kesernyés por szállingózott. Ha a csel beválik, hamis nyomra tereli, de legalábbis lelassítja a Vadászistennőt, mialatt ő menedékre lel a Domb alatt. Szkádi utolérte volna, ha nem olyan éhes, hogy megálljon és egyen. Így azonban értékes időt veszített, és mire belépett a Dombba, a nyom már elmosódott, és a zsákmány elillant. Odint nagy leleményességgel áldotta meg a természet. Vak volt, de nem tehetetlen, és miközben a Strond felé menekült, kezdte újra felfedezni évszázadok óta nem használt képességeit. Az alagútban semmi nem akadályozta a mozgást; azt a néhány lehullott követ, amit a földön talált, könnyen félrerúgta. A botjával tapogatta ki a falat, előbb az egyik, majd a másik oldalon, végül pedig maga előtt, hogy kiderítse, van-e valami, amiben megbotolhat, vagy ami elállja az útját. Rájött, hogy meg tudja állapítani, hol ágazik el a járat. A levegő mozgásából, hőmérsékletéből, nyirkosságából, frissességéből vagy éppen állottságából kisütötte, melyik irányba forduljon; melyik folyosó vezet felfelé, melyik lefelé, melyikhalad át vízen, és melyik zsákutca.

183 Hasonlóképpen a segítségére volt, hogy az ujjaival kitapogatta a sziklafalat. A nyirkos, porózus kő jó szellőzésre utalt; a sima, fényesre csiszolt felület sokat használt utat jelzett. A földet borító por mintázata, a kődarabok elhelyezkedése, vagy a hang, amit a megkocogtatott fal adott, olyasmiket árultak el neki, amit csupán a látására hagyatkozó sosem vett volna észre. A járatokban legalább nem volt annyira kiszolgáltatott. És megmaradt az igazlátása. Az ép szemét ért támadás nem tett kárt Odin belső látásában; Bjarkán segítségével még látta a színeket, a varázslat nyomait és azt a tompa ragyogást, ami az élet jelenlétére utalt. A Suttogó nyomára is így akadt, egyébként merő véletlenségből. Körülbelül akkor érte el a Vörös Ló Dombja közepét, amikor Maddy és Loki átkeltek a Strondon, de ott nem találta friss nyomukat. Ám amikor az egyik lefelé vezető alagútból kiért a középső szakadékhoz, igazlátása sebesen fakuló derengést mutatott neki, és először érezte meg a Suttogó illatát. Odin rögtön észrevette, hogy valaki megpróbálta eltörölni a nyomot. De a színjel túl erős volt, és időről időre átütközött a varázslaton. Egyszer az ismerős ibolyaszín halvány jelével keveredett, máskor egy ragyogó töredék vegyült bele, ami csakis Maddy nyoma lehetett. Odin megállapította, hogy gyorsan haladnak. És afelől sem volt kétsége, hogy egyenesen az Alvilágba tartanak. De miért kockáztatnák az odajutást? Hélnek semmi oka, hogy szívesen fogadja Lokit; mi több, valószínűleg megöli, amint megpillantja. Esetleg átadja a Pokolnak, ahol Szurt, a Pusztító még mindig fogságban tartja az AEsireket, és nyilván érdekelné, egyikfoglyának mi módon sikerült elmenekülnie. Hacsak nincs valami a birtokában, amivel egyezkedhet, gondolta Odin. Talán egy fegyver? Egy varázsige? Komoran elmosolyodott a sötétben. Hát persze. Nem ő az egyetlen, aki a Suttogóra vágyik. Hél bizonyára nem sok hasznát veszi egy ilyen varázsszernek, de Hél világán túl, ahol örök az egyensúly; az Alvilágban vagy akár azon is túl… Egy pillanatra megtorpant. Lehet, hogy Lokinak épp ez a célja? , tette fel magának a kérdést. A Suttogót talán alkudozásra akarja felhasználni, de nem az AEsirekkel vagy a VAnirokkal, még csak nem is a Renddel, hanem a Káosz Uraival? Odin beleszédült a gondolatba. A Suttogó hatalma a Káoszéval karöltve felboríthatja a Világok egyensúlyát, újraírhatja a valóságot… Vagyis egész egyszerűen a világ elveszejtését jelentheti. Nem egy újabb Ragnarököt, de minden fennálló végső pusztulását, a Rend és a Káosz törvényeinek kiirtását, az egyensúly visszafordíthatatlan felborítását. Csak nem akar Loki ilyesmire vetemedni? Ha pedig nem, akkor pontosan mit akar ezzel nyerni? Még ha a rosszakarat távol áll is tőle, vajon felfogja-e, hogy mekkora kockázatot vállal; hogy nemcsak a saját életét veszélyezteti, de magát a létezést is?

184

4

Időközben megindult a hajsza a Félszemű után. Pontosan három vadász eredt a nyomába: egy asszony, aki Fúria, istennő és farkas is volt egy személyben, egy férfi, akinek a testében ketten lakoztak, és Adam Scattergood, aki kezdte azt gondolni, hogy még a farkasasszony karmai között meghalni is jobb lenne, mint elviselni e vég nélküli folyosók borzalmát, a hangokról és a szagokról nem is beszélve. Szkádi azonnal végezni akart vele. Amikor visszanyerte eredeti alakját, jégkék tekintete megállapodott Adamen, és farkasmosolyra húzta – még vértől maszatos – száját. Ám Natnek más tervei voltak vele. És Adam most itt volt, sokmérföldnyire a démoni domb mélyén, és a lelkész Könyvét meg zsákját cipelte. A félelem megszelídítette, és bár a zsák nehéz volt, szavát sem lehetett hallani. Olyan szokatlanul csendes volt, hogy Nat úgy érezte, akár meg is lehetne feledkezni róla. Néha hosszú időszakokra tényleg el is felejtette, hogy Adam is vele tart, ahogy a fehér farkast követte a Lenti Világ gyomrába. Útközben egyszer megálltak elemózsiáért. Amíg Nat pihent, Adam annyi enni- és innivalót csomagolt be, amennyit csak elbírt. Kenyeret, sajtot, szárított húst csomagolt; ez utóbbiból sokat, abban a ki nem mondott reményben, hogy a farkasasszony szívesebben fogyasztja majd a friss fiúhúsnál. A maga részéről Adam nem volt éhes. Nat keveset evett, a pihenő alatt is a Jó Könyvet tanulmányozta, és mintha önmagával vitatkozott volna, amit Adam igen nyugtalanítónak talált. Azután elindultak; Szkádi immár természetes alakjában, Jed Smith levetett ruháiban haladt elöl, és a nehezen kivehető nyomokat átkozta. Később aludtak egy-két órát, és amikor Adam felriadt egy rémisztő álomból, már meg sem lepődött, hogy a valóság még az álmánál is sokkal, de sokkal borzasztóbb. Vagy ezer út vezetett ki a Domb alól. Még Szkádi – farkasokra jellemzően kitűnő – szaglásával is nehezen találta a nyomot. A Vadászistennő mégis rálelt: a saját örvényükkel párhuzamosan futott egy kis oldaljáratban, amelyhez eddig még nem fértek hozzá. De közel voltak, sőt egyszer még hallották is, ahogy prédájuk csendesen az utat kocogtatja mellettük. Szkádi vonított a csalódottságtól, hogy ilyen közel vannak, és csupán egy sziklafal választja el őket a zsákmánytól. Azonban a farkasalak nagyon kifárasztotta Szkádit, ha túl sokáig járt benne, ezért időről időre kénytelen volt emberi alakot ölteni; ilyenkor mindig mohón falt. Adam az emberalakot még félelmetesebbnek találta, mint a farkasét. A farkasnál legalább tudta, mire számíthat. És amikor Szkádi farkas volt, nem kellett tartaniuk igézetektől, varázsigéktől, hirtelen robbanásoktól, gondolatvillámoktól vagy másféle mágiától. Adam mindig is idegenkedett a varázslattól, ám mostanra már valósággal gyűlölte a mágiát. Jobb, ha bele sem gondol. Inkább azt hajtogatta magában, hogy az egész csupán egy rossz álom, amiből nemsokára felébred. Ennek legalább volt értelme. Adam sosem álmodott, így természetesnek tűnt, hogy ez a kivételesen hosszú és nyugtalanító álom felborította a lelki egyensúlyát. De csak egy álom, nem több, gondolta, és minél többet bizonygatta ezt magának, annál kevesebbet törődött sajgó hátával, a mellette futó farkasasszonnyal, vagy a sötétségből elősejlő, leírhatatlan borzalmakkal. Mire a folyóhoz értek, Adam Scattergood döntésre jutott. Nem számít, hogy két ember a szeme láttára halt meg; hogy távol otthonától, farkasok társaságában jár; hogy a cipő feltörte a lábát és kőpor szállt a tüdejére; még az sem számít, hogy a lelkész megbolondult. Lényeg az, hogy álmodik. És nem kell más tennie, mint felébredni.

hogy jelezze. hogy ezt kitalálja. Nem mintha a nyomot nehéz lett volna követni – Szkádi nem próbálta meg leplezni a színeit -. amit a Kapitány azzal a paranccsal adott át.Miért én? – kérdezte Cukor kétségbeesetten. Cukornak varázslatra sem volt szüksége. mint ahogy szerették volna. mert tudta. a tengeri sasét nem választhatta a föld alatt. hogy azt higgye: van visszatérés egy ilyen helyről. Heimdall makacsul erősködött. meg ne lássanak! Maradjon a nyomában – de hová is tartanak? Cukor nem merte megkérdezni. . amivel a többiek idegeire ment. Nagy bajban volt. Ám az hamar felfedte kilétét: fenyegetésekkel és rúnákkal engedelmességre kötelezte a koboldot. Könnyű dolga v olt. A benne levő kő egyszerű kavicsnak látszott . a Gyógyító megmegállt. arra nézvést Cukor nem mert volna találgatásokba bocsátkozni. Loki bajban volt. hogyne kérdőjelezze meg a parancsait. mit kell tenned – mondta a Kapitány. – Maradj szorosan a nyomomban. és kedvenc alakját. öten sem tudták megértetni vele. Hosszú. bárcsak ne ő lett volna kéznél. De még így is csupán egy órával a Vadászistennő után keltek át a Strondon.185 Időközben a Vanirok nem haladtak olyan gyorsan a vadászok nyomán. milyen sürgető a hajsza. és jóval lassabban haladtak. mit keressen? A Kapitány természetesen elfedte a színeit. űzött és a végletekig kimerült Lokit. de Cukor látta rajta a rúnákat – Óst. a Kapitány saját jelét -. mint ahogy az kívánatos lett volna. Freyja egyáltalán nem volt hajlandó alakot változtatni. Végül gyalogszerrel mentek tovább. Njörd folyvást türelmetlenkedett. vagy a fekete liliomokat. mivel Szkádinak is volt épp elég baja – Nat Parson és Adam Scattergood. de vigyázz. ahogy egyszer Loki is mogyoróvá varázsolta. hogy alig akadt valami. hogy szükség esetén ne legyen rest használni. amikor ismét visszaváltozik. veszekedésekkel tarkított utazás volt ez a hatok számára. Ami Idunt illeti. amelyek csinos kis pecsétet formáltak. hogy pontosak legyünk –. hagyott egy kis varázsigét az alagút falába mélyesztve vagy az ösvény kövei alá rejtve. amik ott nőttek. Cukor eleinte meg sem ismerte a Bolond Nan szoknyáját viselő . de Njörd sem akart lemaradni. Cukor azt kívánta. ahol befordult. Heimdall és Frey azonnal alakot akartak váltani. amit sörrel akart leöblíteni. Cukornak persze nem voltak kétségei. olykor pedig ellenőrizte a nyakában lógó erszényt. Eközben a Strond túlsó partján valaki más is követte a nyomot. A rúnakő megmutatja. . . Így aztán a kobold követte a nyomát. és menet közben felkapkodta az elhasznált varázsigéket. Idun pedig annyira elvesztette minden veszélyérzetét. mint amennyit tudni akart. Bjarkánt és Kaent. és ez jelentősen lassította a farkasasszonyt. Ám Loki utasításai egyértelműek voltak. hogy kimenekítse a déróriások karmai közül. Félóránként ellenőrizte az erszényt. hogy senki sem vinné a ruháját. egy. Erről viszont Bragi hallani sem akart. piszkos. hogy változtassák át Idunt. Bragi vidám dalokat énekelt. halkan – mintha attól félt volna. hogy mi az úti cél. A Kapitány az élelemraktárban érte utol. és állatként akarták követni a Vadászistennőt. Frey azt tanácsolta. és még nagyobba mászott bele. az AEsirekét.Mert kéznél vagy – felelte Loki. merre tart. nehogy elkóboroljon. de eddigre olyannyira elmérgesedett a hatok vitája. hogy Odin nem árulhatta el őket. és sietősen. de még élt – bár hogy meddig. hogy felöltözhessen. de minden sarkon. De hát ő volt a Kapitány. miközben ruhákat és élelmet gyömöszölt egy zsákba. Igen ám. – És mert nincs más választásom. hogy meghallják – utasításokat adott. és azzal érvelt. A pecsét félreismerhetetlenül Loki keze nyomát viselte. hogy állandóan szemmel kellett tartani. ahol víz szivárgott át a falon. Tulajdonképpen nem is volt rá szükség: a Kapitány arckifejezése többet árult el. és Cukor régen megtanulta. hogy megcsodáljon egy szép követ. ahol a kobold éppen nekilátott egy szopós malacnak. amiben egyetértettek volna. és csak a Kapitány lehetett olyan őrült vagy olyan elvetemült. a kőzetben futó érctelért. Freyja a porra panaszkodott. Frey mindent gyanúsnak talált. Egy biztos.

A mélyebben fekvő járatokban akkora patkányok és svábbogarak tanyáztak. mint ő maga.186 Loki természetesen Hélbe tartott. . amelyről Cukor még a mesékben sem szeretett hallani. gejzírek. bárcsak feketére váltana a kő. és lépésről lépésre nőtt az aggodalma. A kő már egy órája vörösben játszott. Jeges víz és rejtett aknák. hogy a félelem. Cukor szinte azt kívánta. kénes mélyedések és mészköves posványok nehezítették az előrejutást. És vitte magával Maddyt is. hogy halálos veszélyben forgok. .Ha a kő vörös színre vált – magyarázta a Kapitány -. hogy egyik lábát a másik elé tegye. Ha pedig feketére – Loki sebhelyes ajka rideg mosolyra húzódott -. éhes. mintha már napok óta követné a nyomot. És a színe egyre csak mélyült. tudni fogod. akkor már menthetetlen vagyok. a hűség vagy pusztán végzetes kíváncsisága késztette arra. szomjas és fáradt volt. De Cukor rendületlenül haladt a Kapitány nyomában. jóllehet már maga sem tudta. arra a helyre. Úgy érezte.

A halott szem távolabb látott. de az ibolya színjel ráadásul nagyon is ismerősnek tűnt. elcsent alvásban és falat kenyérben mérték az időt. Hél nem volt nagyvonalú. Ezalatt egyre azon tűnődtek. hogyan vegye őket egyformán semmibe. az istenek. hogy megleckéztesse őket egy kicsit. és nem telt sok időbe. Nem mintha Hélnek szokása lett volna sétálni. De most valami mást látott: két betolakodót a birodalma szívében. A holtak között nincs nagy különbség. Az egyik vállára fekete varkocs hullott. Épp csak annyira. mint az üvegdarabon megcsillanó napfény… Napfény? Üvegdarab? Hél igenis emlékezett a nap fényére. már-már meglepetésre emlékeztető érzés lett úrrá rajta. a másik himlőhelyes és szürke. És Hélben egyetlen nap is heteknek tűnik az élők számára. aki felkeltette az érdeklődését. De kik ezek? Természetesen AEsirek. akár úgy. hogy rájöjjön: két betolakodó jár a birodalmában. csupán halott szemével figyelve a holtakat. és megtanulják. Naudír rúnáját viselte a torkán. és Hél régen megtanulta. a kenyér olyan kemény volt. akik éjjel és nappal. hogy felkeltse a kíváncsiságát. Hélt nem érdekelte: évszázadok óta nem engedett a színe elé senki élőt. Semmi sem történt az Alvilágban anélkül. Természetesen megvárakoztatta őket. Az AEsirek. hogy meleg vér közeledését érezte. Hél most kinyitotta az egyik szemét. a másik karomszerű. ahol nappal és éjszaka egybeolvadnak a holtak örökös élettelen fényében. Még mindig azon tanakodott. hogyne szerzett volna róla tudomást. csatornatisztító vagy evő-. Akár így. A Halál területe végtelen. és egy jelvényeit viselő halott herceg nem kevésbé halott. mit tegyen. hogyan fosztották meg tőle. Az esetek többségében figyelmen kívül hagyta volna őket. mint két színes füstoszlopot. ahányszor elestek és felálltak útközben. vajon eljön-e végül a Hél.187 5 Hél. ahol semmi sem változik. Az évszázadokat félálomban töltötte. mintha követ ettek volna. a pillantása pedig olyan. a Félig Született egy néma teremben ült. kacskaringós léptekben mérték tovább. nem engedte át magát heves érzelmeknek. Az eleven szeme élénkzöld volt – nagyon is hasonló az apjáéhoz -. Az egyik keze formás volt. és a legtöbb illetéktelen behatoló vagy visszafordult. Egyik lábát sorvadás sújtotta. . a Tüzesek. s abban. Királynőhöz méltó királyságot ígértek neki. nem él és nem növekszik. mit jelent a türelem Hélben. hogy még az arca élő felét is halottnak mutatta. és ezt – ezt! – kapta. ami úgy zavarta a látását. de fütyülnek rá. és lehunyta a másikat. de a kifejezés hiánya olyan hideggé tette. Már önmagában ez is elég volt. másodpercenként ezrével tódultak a birodalmába. A holtak mindent tudnak. a másikra elsárgult fonat. ahogy a mondás tartja. Emlékezett arra. vagy lassan elenyészett a pusztaságban. végül mindig egymaga tért vissza. Az időnek nincs jelentősége a holtak számára. Ám most. Amikor elfogyott a kevéske élelem. az Istenlények. ahogy remélték. mint egy halott utcaseprő. Ha egyegy látogató időnként mégis a szeme elé került. melyet számtalan másik néma terem vett körül. az időt a véget nem érő homokban tett hosszú. ivókanál-készítő. ugyanez a rúna ékeskedett a kezében tartott varázsigekötélen. Hélben két asszony teste olvadt össze: az egyik orcája sima volt és sápadt. emiatt erősen bicegett. akár egy kongó koponyáé. Így aztán Loki és Maddy kortynyi vízben. hogyan küldték erre a helyre. Ezrek és ezrek között kevés olyan akadt. Élő szeme a síkság távolában olyannak látta a színjelüket. bár vak volt. És volt a két betolakodónál valami.

– Eddig még egyetlen vendégem sem panaszkodott. . heringtekercs. Róla nem is szólva…. és felvett egy szilvát. fonott. – Nem veszélytelen védtelenül belépni a birodalmamba. Nyugtalan álomból ébredt a sziklák mögötti védett kuckóban. Hél faarccal fordult felé. mint a Strond. sült lazac. Talán az juthatott az eszébe. és az illúzió odalett. szájában összefutott a nyál. – A Halálnak két arca van.Biztos éhes vagy. hogy megízlelhesse… . mint a malomkerék. s érte vesztik el a fejüket a harcosok … De ott a másik.Tényleg? – Hél valami ismerőset vélt felfedezni a lányban. dundi mandulás tekercs. Már persze csak abban az esetben. friss. valami ismeretlen dolog fagyos jelenlétét érezte. a szikrázókristály. A mosolya félig gúnyos. sűrű tésztájú vagy gyümölccsel egybesütöttek…. hegyekben állt rajta az ezüst. még egy magos sem vehetsz magadhoz. kedvesem. micsoda szemétdomb ez a hely. mikor érzett utoljára éhséget. – Hél Maddyre hunyorgott. . mézes füge. – Gondolom. egy kortyot. még neked sem az.Loki! Reméltem. . és ötszáz év óta először mosolyodott el. a damasztszalvéta. Loki is teljesen éber volt. gyönge sajt. – Egyéként ki ez? AEsir-vért érzek benne. Maddy vette észre elsőként. . Hélt lelkesültségre hasonlító érzés kerítette hatalmába. kislány. zöld szemű nő volt. – Gúnyosan pukedlizett. . ha még valaha el akarod hagyni ezt a földet.Nem ismered. félig elbűvölő volt. Gyorsan Maddy kabátjába csavarta a Suttogót. aztán egy kiugró. mint egy holló tolla. szögletes veknik. Ám ha meleg vérű látása nem csalta meg. és vagy ezerféle. a tengernyi emlék között sehogy sem találta. – Olyan pillantást vetett rá. ami olyan széles volt. és rögtön megérezte Hél kutakodó tekintetét. amelynek teste ívben meghajlott. felvágott gránátalma. az AEsirek már rég eltűntek. málladozó szikla alá rejtette a követ. . . de minthogy már olyan sokan élvezték a vendégszeretetét. a pástétomok teteje akkora volt. Azt hitte. egyetlen szóval kelt át a végtelen pusztaságon. hogy felfogja a szépségét. Csak egy szempillantásnyi időt kapott. fahéjas sütemény. literszám a mézsör és a bor. töltött rák. kislány – szólalt meg lágyan. a tálakon magasra tornyozták a dérrel lepett szőlőt. hogy te vagy az. és a következő pillanatban megjelent egy asztal. a sült malacok szájában alma díszelgett. Egy falatot. akinek a haja úgy fénylett. a finom porcelán. édes almabor. mert az asszony megfordult. Kezét kinyújtotta a megrakott asztal felé.. fekete. A síré. Talán a szeme? Hatalmas emlékezetében keresgélt. őszibarack. Hél végtelen lassúsággal fordult meg.Hozzá ne nyúlj! – szólt rá Loki. és élő kezében a varázsigékből font kötelet tartva. .De mennyire – felelte Loki.El is felejtettem.Miért ne? – kérdezte Maddy. jó okod volt idejönni. felhőhöz hasonló muffin. Majd előlépett búvóhelyéről. . Előbb rúnákkal zárta le. Maddy csak bámult. mákkal megszórt. mikor evett utoljára. fűszeres olajban eltett olajbogyó.Úgy van. . Hél figyelmét nem kerülte el Maddy arckifejezése. legalább kettő maradt belőlük. amit keresett. amitől Maddynek libabőrös lett a karja.Az Alvilágban nem ehetsz. és a farka a szájába ért. az óriási levesestálak mesebeli hintókra emlékeztettek.fontos ügyben jöhettél – folytatta Hél. . és aszott lábán közelebb bukdácsolt. szilva kínálta magát. mesés kenyér: puha. és alig várta. Végül Maddyre mosolygott. mikor kordult utoljára egy igazit a gyomra ebben a halott világban. Rothadás. Az egyik költőket és szerelmeseket ihlet meg. Rokon.188 Mindez sok évszázada történt.Isten hozott Hélben. a gyümölcs. Kinyitotta a szemét. Felállt. és egy asszony arcélét pillantotta meg: széles járomcsontú. . fehér. – Élő kezével intett. Kukacok. Az asztal csillogott-villogott. vagy éppen kerek cipók.

csipkés boltozatok. – Ez az én birodalmam. Hél szemöldöke ismét leereszkedett. vajákos emberek. magiszterek. Hél még egész normálisan néz ki a család többi tagjához képest. az Álomban? Loki a fejét rázta. – De az anyja sem sokat törődött vele. – Én az Alvilágot értettem – helyesbített. Hél elindult. Veszélyes játékba fogott. Maddy még sosem látott ehhez hasonló palotát. de Hél reakciója láthatóan hidegen hagyta az Ármányost. De lenyűgöző építmény volt: hűs alabástromból csiszolt hosszú. ahol a padló puha volt a portól. biztos akarok lenni abban. Loki derűsen pillantott rá. – Az Alvilágban? – kérdezte. bíborosok. – És most gyere. kriptákon és elhagyatott folyosókon keltek át. Loki. nyomában a másik kettővel. Természetesen tisztában volt vele. nem? És most vissza akarsz kerülni? . Mégsem kellett volna gyermeket nemzenünk. papok. csaknem áttetszőre fakult faliszőnyegek. – Pontosabban szólva a Fekete Erődöt. a holtak földje.És ami ennél is fontosabb. a homlokzaton végestelen-végig püspökök. amely a sivatagból nőtt ki. szobákat láttak. . amelyekben halott királylányok táncoltak egyedül. . misztikusok. hogy bolond vagy – jegyezte meg Hél. Ármányos – vonta fel a szemöldökét Hél. Őrült volt. Ugye.189 Loki felkacagott. mint minden démon. és tükrös szobákon. és ami ide kerül. A következő pillanatban már ott is termett a helyén egy csontfehér palota.Egy órát? – ismételte meg Hél kérdő hangsúllyal. hogy csak megjátssza magát. és közönyösnek tűnt. Maddy szorongva arra gondolt. – Miből gondolod. félistenek és pápák sorakoztak a falba vájt fülkékben. már amennyiben a valódi szónak bármiféle értelme is van az Álom partjaihoz ily közel. próféták. – Szinte kedvem lenne még ötszáz évet várni a csattanóra. . meg vagy győződve róla. védtelenül tértél be hozzám. vizsgálóbírók. hogy életben hagylak. hogy védtelen vagyok? . mint a jég. Errefelé van a csarnokod. Bourbon-liliomokkal és a gótikus és neogótikus építészet megannyi jegyével. megváltók. – Hát ez igazán mulatságos – mondta fapofával. vízköpőkkel és minaretekkel. – Úgy érted. hogy semmi sem valódi. az enyém. . – Egyedül vagy. .Mint a kisujjam – helyeselt derűs nyugalommal Loki. – Elszöktél onnét. de vonzó. – Nem voltam valami jó apa – ismerte be Loki. Loki bólintott. jövendőmondók. vajon bölcs dolog-e Lokitól Hélt a saját birodalmában sértegetni. . és finom üvegből készült recézett oszlopok.Pontosan mit kívánsz? . .Ne beszélj mellé. Te mégis fegyvertelenül. függő támpillérekkel. tornyokkal és fióktornyokkal. amelyek oly fakók voltak.Egy órát – mosolyodott el Loki. nem? Hél szája félmosolyra húzódott. elefántcsontszínű drapériák. Idelent mindenható vagyok. fehér folyosók. még álmaiban sem. . – Apai oldalról örökölte a humorérzékét – mondta Maddynek. hogy ismét kijutok – tette hozzá Loki.Tudod. Hél felvonta a másik szemöldökét is. sámánok. – Ahogy mondod – azzal egy intéssel eltüntette a lakomát.Nem rossz –vetette oda Loki. Kőből rakott néma termeken mentek át.Az Alvilágban. próbáltam kifürkészni az indítékaidat – torpant meg hirtelen Hél. . bár Maddy sejtette. menjünk. Hél? Hél nem válaszolt. Úgy látom.Mindig is tudtam.A lányod? – suttogta útközben Maddy. gondolta Maddy: apa és lánya láthatóan nem rajongtak egymásért. de az eleven válla megfeszült a haragtól. Túl sok a Káosz mindkettőnkben.

a tisztaszívű.Ugyan mivel? Loki elmosolyodott. Hél felsóhajtott. Miért tenném meg? Mi hasznom származna belőle? . hideg és kifejezéstelen.Micsoda alávaló fattyú vagy. Loki! – mondta színtelen hangon Hél. Hél! Tudom. hogyan tehetné magáévá az ifjút. víg hangja. Amikor Frigg anyó varázslata segítségével a Kilenc Világhoz könyörgött Baldr visszatértéért. hogy tartozol nekem. De a halott Baldr már nem volt olyan elbűvölő. Jut eszembe. mint az élő. . hogy Baldr csak az övé lesz. a halál az isteneket sem kíméli. akkor szólt csak. tapasztalatlan a Világ és az Alvilág dolgaiban. . Tudod. hogy Baldr éppolyan hevesen gyűlöli őt. ha Hél varázslattal rávette. és amíg világ a világ. aki Rend és Káosz találkozási pontján él és tevékenykedik. – téren. Hél halványan elmosolyodott. de Hél néma királyságából mindenkinél jobban vágyott utána. és egyre azon mesterkedett. hogy van mostanában a Szépreményű Ifjú? Még mindig olyan elbűvölő? Olyan gyönyörű? És olyan … halott? Hél halott kezének izületei pokolian ropogtak. – Meglehet – ismerte el. Utána békén hagylak. – Ne légy olyan tartózkodó! Nem áll jól neked.Menj már. hogy bízzon benne: kivétel a szabály alól. Teszek neki egy kis szívességet. – Adósság? – A Halál dühe megfagyasztotta Maddy ereiben a vért. Maddy – vigyorgott Loki. mi több. Hél végül rájött. És Hélnek mostmég meg is kellett fizetnie érte. Loki volt az egyetlen. És Baldr olyan szép volt! A tavaszi virágfakadás istene. Fiú és lány megismerkednek. egy eskü szent annak. Itt és most. és megfogadja. Lokiból nem hiányzott a csalafintaság. Ha valaki ennyi éven át ilyen közel tartózkodik a Fekete Erődhöz. a kedves. édesem. Úgy tűnt. meg aztán rossz környéken lakik. az aranyhajú. De a győzelem íze hamar megkeseredett Hél szájában. szorongott. Fiatal volt még (mintha ez mentség lenne). Hideg lett. – De veszedelmes játékba fogtál. hogy képes vagy rá.Egy órát kérek – ismételte meg Loki. sápadt és félős lett. ahogy az életet szereti. jól ismerte az Alvilág korábbi Őrének történetét. Igen fortélyosnak kell lennie annak. Mindenki szerette. eléggé önhitt. . évszázadok óta még csak nem is lélegzett. Először álmaiban látogatta meg. de te sem éppen a hitvesi ágyban fogantál. aki nem esdekelt. aranyhajának napsütötte ragyogása. valóban egyezséget kötöttek. Hél. lidérces álmokra és nyugtalan alvásra panaszkodott. hogy a szépségével a pokolból is kibűvölje az ördögöket. ám Baldr visszaborzadt tőle. Így aztán Baldr örökre Hél mellett maradt. – Ugyan már. aki csellel és néhány gránátalmamaggal hasonló becses jutalomban részesült. a lány őrülten beleszeret a fiúba. ki tudja. Ám mi tagadás. . A lány tehát alkut köt. Hél hideg szíve még hidegebb lett. A lány egyébként sem egy bombázó. Keserűen gondolt vissza az esküjére.Tetszeni fog. Odalett könnyed lépte. hogy alkalomadtán viszonozza nekem a szívességet. mi szabadul ki onnét… az Álomba. . Hél szeme összeszűkült.190 Loki türelmetlenül ingatta a fejét. Hél esküt tett. Ennek pedig most jött el az ideje. minden adósság rendezve van. aki egy istent akar megölni. halálon és időn átívelő szerelmi történet. gyönyörére a legcsábítóbb látomásokat szőtte. Ha kinyitjuk az Erődöt. hogy is mondjam … rálátást a rendszer működésére. talán még a Középvilágokba is. Eléggé vak és ostoba. a Halálba. akár csak egy órára is. hogy higgyen a szerelemben. sápadt király a sötét királynő mellett. csk az ő igézete lehelt bele életet. de a fiú még csak észre sem veszi. – Csak egy órát adj odabent.Igazán nem akarok ízetlenkedni. biztosan szerez némi. Nem volt rá szüksége. . Arról ábrándozott. Az örökkévalóság kis szeletében megkapja csak magának a Szépreményűt. Maddy szorongva tekintett Lokira. és bármekkora ostobaság is. a jó. mert lefoglalja. de Loki valahogy mindig a legrosszabbat hozta ki belőle.

Megöltek minket – mondta egyikük. Hél megállt egy kőből rakott széles úton: kétfelől boltívek sorakoztak. Lerázta magáról Loki kezét. kriptákon és csontok tárházán át követték. mint a sajátja. akiket szívesen látnál viszont? Loki Maddy karjára tette a kezét. már persze ha nem halottakról lett volna szó. -Ez csak varázslat. és megvilágosodott előtte egy fülke.De ez az a…. a szó szinte átkozódásnak hatott a szájából. . Aranyhaja. – Vártalak. Ám Maddy képtelen volt uralkodni magán. mások álltak. Maddy két fiatalembert pillantott meg: mindkettő sápadt volt. . és a kamra ismét Hél halott félhomályába veszett.Apa? – tett felé egy lépést Maddy. akit valaha látott. – Elég volt? – kérdezte. mint az életben. Gyors léptekkel mentek tovább. Lejjebb ereszkedtek. alattuk számtalan keskeny kamra. Hél időtlen időkig lépkedett némán. csak szél és pergő por zizegése. se örömöt. csak elfordította a tekintetét. akinek aranyszőke fürtjei voltak. Loki ismét káromkodott.Várlak – mondta Baldr. emberi fogakból kirakott mozaikokon tapostak.Akkor hát megegyeztünk? – érdeklődött Loki. olyan nyugalomban. Loki – mondta.Vártalak. Loki semmit sem szólt. Loki szótlanul bólintott. és milliónyi pók csipkefüzére díszítette őket. nem? – kérdezte Maddy vékonyka hangon. s újabb fülkében lett világos: Maddy egy asszonyt látott. és Maddy megpillantotta a halottakat. amiről az embernek a meghitt szó jutott volna eszébe. még most is úgy ragyogott. Most már nem kell sokáig. Lokiék pestisfehér kapukon. és a száján nem jött ki emberi hang.De hát nem lehet halott! Nemrég láttam! . . Maddy! Csak menj tovább. – Ne nézz oda. akinek az arca olyan ismerős volt. . egy-egy félig-meddig ismerős arc a szokatlan melegség felé fordult. – Miattad haltunk meg mindketten. de ajkai némán mozogtak a félhomályban. amelyek minden irányban a végtelenbe nyúltak. Hél ismét felemelte halott kezét. Hél megint elmosolyodott. hogy becsapja a Halált. ahol Julia és Jed Smith ültek egymás mellett. Pár perccel később Hél újból megállt. Tudok várni. de az arckifejezése szokatlanul komor lett. megvilágosodtak. Loki nem szólt semmit. . és jobb kéz felől megvilágosodott egy kamra. .Baldr – szólalt meg Loki. amikor továbbmentek. kék szeme volt. és bár a halál megsápasztotta színeit. – Itt egy hely az oldalamon. majd ismét elfordult. aki megpróbálta visszatartani. és a fülkéhez ment. Kísértetek. aki ült.Ne törődj velük. mint egy hullócsillag. De Hél már emelte is a kezét.191 . – régi barátok. Hél halvány ajka ijesztő mosolyra húzódott. Hél intett a halott kezével. amikor Maddy a fülke elé lépett.Azt mondta. . barna hajú. A kamrák sötétek voltak. barátom. de nem jöttél. vörös hajú és megszólalásig hasonlítottak Lokira. . de amikor elhaladtak előttük. . Volt. és végre elérték a katakombákat. de a tekintete nem tükrözött se kíváncsiságot. Maddynek elakadt a lélegzete. Senki sem olyan ügyes. Beszélni látszott. fényezett koponyák boltívei alatt haladtak el. . szomorú tekintetű asszony fordult a fény felé. Hél mosolya hátborzongató volt. Ne szólj hozzájuk. . Maddy a legszebb fiatalembert pillantotta meg. és bal kéz felől. Jed felnézett. egy mélyedésből puha. és elfordult. és egy szakállas férfit.Ne nézz oda – figyelmeztette Loki. ne vegyél róluk tudomást! De Maddy tett még egy lépést.Hát te? – fordult Hél Maddyhez.

azt is megmutathatom.Hagyd békén. hogy túléled ezt a komédiázást. hallotta a szikláknak csapódó megáradt víz zuhogását. hogy sokáig fennmaradjanak. amelyben tűz lobog.Egy óra – mondta nyersen Loki. akár az apám vagy.Ha akarod. amit erősen kétlek -. se száma nem volt a szikláknak és szirteknek.Ne! – tiltakozott Loki lélektelenül. s vele együtt a csarnok is eltűnt. ami ide juttatott? . . meghalsz. és a férfi után. a homokpadoknak. De egyszersmind az ígéretemet is. De egy perccel . amikor az elméjük találkozott? A gondos terezés közben mi volt az. amit emberi szem nem foghat fel.Az én hibám? – kérdezte Jed Smith árnyától. mint halovány tajtékszoknyás táncosok. a kísértetek eltűntek. Azzal már ott sem volt. Azután esküszöm. – az Álom szigetei jönnek és mennek – mondta. Az ajtók és a kapuk helye állandóan változott.Istenek! – kiáltott fel Maddy. és amitől az Orákulum olyan önelégültnek tűnt? Látok egy tanácskozást a Pokol Tornácán. hogy nem az igazi szülei. . – Azt ajánlom. – Egy óra odabent. A Suttogóra gondolt. melyen bölcsek és nem oly bölcsek vesznek részt. ormoknak és kürtőknek. most először küszködött a könnyeivel. ősi ravaszságára és elszántságára. Miért akart Hélhez jönni? Vajon mit látott. – Nem arra szánták őket. csúcsoknak. jól használjátok ki. Az erőd azonban… Sebtében utánagondolt. A formája változó: az egyik pillanatban hatalmas kastély. .Szavadat adod? – erősködött Loki. Hél – csattant fel élesen Loki. Amióta Félszemű megnyitotta a Vörös Ló Dombját. – Tettem valamit. se szeri. akit sosem ismert. és az újonnan teremtett ablakra fordítva rajzolta fel Naudírt. Az Alvilág Fekete Erődje. és az alapja tíz öl mélyen van. apró tornyokkal. . Loki és Maddy az Álom folyó közepén. amelynek teteje elvész a felhők között. akár sem. hogy az ígéretét sem lenne rest betartani. Hirtelen nagyon kicsinek. Jed és Julia arcát elevenné varázsolta a hunyorgó fény. – Velem van dolgod. jelentéktelennek érezte magát. . részben ez tette az Erődöt bevehetetlenné. A Káoszhoz közel semmi sem őrzi meg sokáig az alakját. nem vele. és tízezerszeresen viharosabb. akit tizennégy éven át apának szólított. . és az Alvilág Fekete Erődje a lábuk előtt tátongott. Adok egy órát. és máris az Álom folyóra néztek ki. . hogy mi történt.192 . Maddy azonnal megérezte az arcába fújó szelet. Ezután Hél egyik halott ujjával ablakot rajzolt a levegőbe. A fülke elsötétült. Hél most még egyszer. egy másodperccel sem többet. egy sziklás tornyon álltak. Bölcsek? Élete során az Ármányos még sosem érezte magát ennyire ostobának. ami felett átsiklott. hogy ha még egyszer keresztezed az utamat – feltéve persze. A bent ülők jobban látszottak. a másikban óriási gödör. utoljára felemelte a kezét. Maddy tudta. Lokinak ezért volt szüksége Hél segítségére. – Rendben van. szóra bírom – ajánlotta behízelgő hangon Hél. szélesebb. Loki bízott Hél szavában: a lánya esküje legendás volt. De Maddy képtelen volt elfordítani tekintetét a fülkéről. hiszen birodalma egyensúlya függött tőle. hogy soha többé nem látsz. Ám Lokinak afelől sem volt szemernyi kétsége.Egy órátok van – jelentette ki Félig Született Hél. irdatlan víztömeg. Hél felvonta az eleven szemöldökét. hogy átjuthasson az útjába kerülő akadályokon. A felszínét szigetek tarkították. – És ha szeretnéd.Eskümet bírod. mint az Egy Tenger. Hél elmosolyodott. amit most hívogató fény árasztott el. – Olyan temérdek… Loki vállat vont. Megértetted? Kezet ráztak az alkura: Loki élő keze Hél halott kezét fogta. a felhőkben eltűnő magas hegyfokoknak. mégis vágyódott utánuk: az anya után. érezte az ősi bűzt… .

amíg úgy nem érezte. akkor az Ethelberta. ahol táboroztak. Bárkinek. hogy elmesélhesse a történteket valakinek. a két gyilkosságot. Már éppen el akart menni otthonról. mert arra gondolt. Átöltözött: egyszerű barna flanelruhát vett fel. míg a démonnépek elhaladtak. feldúltan. aki még az apja pénze ellenére is majdnem pártában maradt. Ellenben tüzetesen szemügyre vette az arcát öltözőasztala tükrében. De Ethelberta semmit sem érzett. férjét megszállta egy szentségtelen szellem. amit látott. hogy egyszer s mindenkorra távoztak. és az öltözőasztalánál ülve. ha ejönne egy kicsit. hogy ha Malbryban akad egyetlen ember is. aki hisz neki. így fiatalabbnak látszott. és elbújtak egy mezőn a sövény mögött. Ma azonban kényszert érzett. eszelős tekintettel. A szeme – ami Freyja vagy Szkádi szemével összehasonlítva nem volt figyelemre méltó – tiszta és elgondolkodó pillantású aranybarna volt. Tudta. és addig meséltette. És milyen különös. de azért elfogadta a meghívást. Megkönnyebbülést. Elrejtőztem… . Bánatot. hogy megtegye. Mondjuk félelmet. és megtalálta Audun Briggs és Jed Smith szétmarcangolt testét a nyitott Szem mellett. A lelkésznek és Adamnak nyoma veszett.Mr. Máshogy érzem magam. és könnyeivel küszködve alig várta. gondolta undorral Dorian. – Szerintem jobban tenné. a tükörbe nézve próbált kiokosodni azon. A szolgák bármikor megérkezhetnek. Így is volt. Scattergood – szakította félbe határozottan Ethel. nem olcsót. Milyen furcsa. és elfogta a bizonyosság érzete. Mindenesetre nem érezte azt az undort. a házát elfoglalták. Talán ettől lett ő is természetellenes. amíg meg nem ismere az egész történetet: a farkasasszonyt. Inkább valami hálaféle támadt benne. A Vörös Ló Dombjától egészen idáig rohant. Ethel Parson különös szenvtelenséggel nézett utánuk. mint egész addigi életében. hogy az önmagában érzett változásnak látja-e külső jelét. látott nőket. Az elmúlt huszonnégy óra alatt többet látott. amint sebesen haladtak a malbryi úton. Még hogy tea. nem pirosította ki. kivörösödött arccal. – Futottam …. valami örömféle is. a nő letette a . amikor Dorian elakadt. és egy kis tea bizonyára megnyugtatná az idegeit. Elbújt. aki hisz neki. A nő biztatta. Még látta a hat Vanirt. hogy elmentek. hogy kísértésbe ejtse a tündeasszonyt. mint az a cipóképű Ethel Goodchild. akik vadállatok voltak. Az arca tiszta volt. mégpedig nem hiúságból. Ajtót nyitott. Szorongást. mesélte. hogy biztonságban van. A természetellenesség feletti elszörnyedést. hogy éreznie kellene valamit. Amikor Dorian befejezte a mondókáját. hogy egy délelőtti séta lecsendesíthetné a lelke háborgását. az ismeretlen szellemektől megszállt Natet. Megmosta és kikefélte hosszú haját. ami egyébként nem volt szokása. Adam Scattergood eltűnését. különös módon.Semmit sem tehettem – mentegetődzött szánalmasan Dorian. mintha a Vanirok áthaladásukkal valamiképpen megjelölték volna. amire számított. amikor a bejárati ajtónál kopogtatást hallott. de nem is olyan szépet. az élete egy cérnaszálon függött. hanem kíváncsiságból: szerette volna tudni. Nem volt éppen egy szépség. majd visszament oda. A küszöbön Dorian Scattergood állt. És. Furcsán érezte magát – végtelen nyugalom töltötte el -. Látta az istenek harcát. hogy az istenlények meggyógyították. Más is vagyok. a tulajdonát elkobozták. gondolta Ethel higgadtan. de nem is nézett ki úgy. mert tudta.193 6 A Vanirok már több mint egy órája. .

Tudja. Mr. – Történt velem ma valami. . Kutyája. az udvaron. Nem is teszek úgy. és töltött még teát.segített Ethel. Scattergood. Ethel bólintott. Parson… Ethel újabb dermesztő pillantással fojtotta bele a szót. Parson… . Nem nagyon találkozott még őrült asszonyokkal. . ugyanis az asszony különös nyugalma már kezdte idegesíteni..Igen. Utánuk megyek. hova tűnt a férjem? – kérdezte.Kutyám? . vagy inkább egy kis repülősót szagolna? Ethel szánakozó tekintettel méregette. A tisztességes népek nemigen ismerték el Malbryban. Mr. – Mit gondol. Halott. bárcsak ne kereste volna fel. . ráadásul ami Adamot illette – az istenek szerelméért. attól tartok. – Tudom. mielőtt a Látók Népe visszahozott. Azt hitte. És ha megtaláljuk őket… . mert muszáj volt bevallania valakinek megfutamodását. hogy Mrs. asszonyom – felelte végül . hogy visszatérek a régi életemhez. hogy szívesen hagyta a sorsára. Scattergood. esetleg hisztérikus kitörésre számított.Idehallgasson – intette csendre Ethel. mintha mi sem történt volna? A hímzéshez.Igen. akkor is nehezen. amiket nem kellene. hogy a férjem és a maga unokaöccse valahol még élnek. ami körülöttünk zajlik. Mr. .Van kutyája.. . . valahol a Lenti Világban. – Halott voltam – ismételt meg szelíden. és arra gondolt. mintha a derült égből villámcsapás ért volna. bárcsak egyikünk se keveredett volna ebbe. Ugyanígy érzett a többiekkel kapcsolatban is. Azt hiszi. olyasmiket mondanak. hogy Ethel megőrült.194 porcelán csészealjra a csészét. – Az emberek beszélgetnek a halottak körül. mintha érteném. a következőben már hullottam a sötétségbe. – Halott voltam. láttam bizonyos dolgokat. mi ilyenkor a teendő. és ha az ember nem szokott hozzá… Ethel türelmetlenül horkant fel.Azt. amiért elfutott – egyébként is önmagát hibáztatta -. Parson – motyogta elhalóan. haragra. Dorian sohasem rajongott Nat Parsonért. és a barátját. hogy elmenekült. Scattergood. hogy feldúlt. a tulajdon unokaöccse volt! Dorian mélységesen szégyellte. hogy Ethel majd őt okolja.Álomnak? – kérdezte Dorian. – Fura. Scattergood? . Ez bizonyos fokig megnyugtatta. Az egyik pillanatban eleven voltam. Aki elmenekült. – Természetes. Mrs. Egy pillanat leforgása alatt. Nem figyelnek oda.Utánuk?! – Dorian most már biztosan tudta. – Kétség sem fér hozzá. Parsont talán fejbe vágták. Dolgokat. a főzéshez. Valóban azt hitték. Dorian összezavarodott. Megfordult a fejében. – Miért fontos ez? . Talán pihenne most. – Nem egy elveszett pántlikáról beszélünk. – Talán mégis álmodott – vélekedett. ezek után félek néhány álomtól? Vagy egyáltalán bármitől? Dorian feszélyezettsége mostanra szorongássá fokozódott. hogy álmodnak. s mivel nős sem volt sose. és még egy kis forró vizet öntött a kancsóba. Követtek valakit… . még ha álomnak tekintem az egészet. Mr. fogalma sem volt. .Nos hát … Mrs. és a tűzhelyen forralt teavízhez? . késő bánat. amiket magamnak is alig tudok megmagyarázni.A Smith lányt . Visszaadták az életemet. Meggyógyítottak. A Látók Népének dolgai nem tartoznak ránk.A Dombba mentek be.Hát … nincs – nyögte ki végül döbbenten Dorian. – De Mrs. Itt. A férje is. sőt veszedelmes dolgok történnek az álomban. de ez nem azt jelentette. Könnyekre. . és bár szívből kívánom. és félúton jártam az Alvilágba.Mit akar ezzel mondani? – hebegett Dorian.Megtaláljuk? – képedt el Dorian. és részben azért jött a lelkészlakba.

amibe elemózsiát csomagolt és a legszükségesebbeket készítette össze. Azt mondom.Minden jel szerint több száz járat húzódik a domb alatt – felelte Ethel. kövessük. akár sem. a sötétben kóborolva. Mi több. – Tehát szükségünk van egy kutyára. Scattergood. fekete. bár ezt Dorian sosem emlegette. és ha tévedek… . lámpákra és némi ellátmányra. – Nézze Mrs. mint nélküle. semmi kétség. élete delén híres szarvasgombász volt. mint egy kutya. Jó szimatú. – Dorian a hordóhasú kocára nézett. aki tüzes billoggal és korommal fedte el az újszülöttje karján levő rúnát).Távolról sem – hagyta helyben Ethel. és izgalmában kis morranásokat hallatott. és magára hagyta Ethelt. . .Lizzy a legjobb. Lámpát gyújtottak. Így hát Ethel Parson és Dorian Scattergood követték az úton a kocát. hogy felkészüljön az útra. ha ennél jobbat nem tud … . Máskülönben a fél életünket a föld alatt tölthetjük. ami felérne vele. és Dorian nem engedhette el egyedül. . Fekete Nell. a hordóhasú koca. és mindig is hitt felsőbbrendű intelligenciájukban. hogy megszólaljon.195 . nyomkövető kutyára. . a szarvasgombát meg akár egy mérföldről is! Nincs az a kutya. Tíz perccel és számtalan. ormánya izgatottan mozgott. ami ne lett volna kétszer olyan okos. – Maga nem is őrült! – szaladt ki a száján. – Mutassa meg neki az utat. akkora férjemből és az unokaöccséből hamarosan farkas eledel lesz. rettentően elszántnak tűnt. Parson. és ezt azóta sem bánta meg. valamint Nat Parson eldobott kabátjának hosszas szimatolása után a Kövér Lizzy már a pórázt rángatta. és még dél sem volt. Ethelberta bizalmatlanul méregette a kocát. A szeme csillogott. . – De ismerem az én Lizzymet.Tudom. rontott varázsrúnát sem hozta senki tudomására. hogy a Dombon tanúsított viselkedését jóváteheti. Lizzy még sosem hagyott cserben. hordóhasú koca gubbasztott. hűséges és okos állat. Ez a jószág Fekete Nell egyenes ági leszármazottja volt. .Szagot fogott – jelentette ki magabiztosan. mint ahogy az állat puha hasán egy fehér foltban elhelyezkedő . A kordé ülésén pedig egy kis. – Kutyára van szükségünk. Nekem elhiheti. Először is örült a lehetőségnek. (Abban már nem is reménykedett. hogy időközben az asszony jobb belátásra tér). Vagy legalábbis nekem. adjunk neki esélyt.Ha téved. Dorian nem tiltakozott olyan vehemensen.Ez esetben ne vesztegessük az időt – jelentette ki Ethel. – Nála jobb nyomkövetőm még sosem volt. Mr. és abból a tenyészetből még nem volt olyan disznóm. aki szinte táncolt izgalmában. amikor beléptek a Lenti Világba. Kölcsönkérte a lelkész lovát és kordéját. hát nem igaz? Dorian meglepve bámult rá. kedvcsinálónak szánt alma és burgonyafalatkával később.Hát. Dorian szerint a disznót nem sok választotta el attól. és ereszkedni kezdtek az ismeretlen felé vezető lejtős úton. mint egy egyszerű disznó. különben is több esélyünk van vele. mint tervezte. Fekete Nell vérvonalának az örököse.ráncolta a homlokát Ethel. . aki annak idején a botrányt okozta. Száz yardról kiszimatolja a burgonyát. másodszor is akár őrült volt Ethel. Nem hétköznapi disznó ám. hogy megvilágítsák az utat. ám Dorian nem tágított: a disznók jelentették a megélhetését.Lizzy nagyszerűen elvezet majd minket – büszkélkedett. hogy megtaláljuk a nyomukat. ha maga inkább itt maradna. a koca hasán levő jelet szurokkal rejtette el (ahogy annak idején a saját anyja is. aki legalább olyan jól őrizte a tanyát. Egy órán belül két zsákkal tért vissza. Azt ajánlom. A földeken átkelve eljutottak a Vörös Ló Dombjához. .

mindegyiken elreteszelt. és egyre mélyebbre hatol a világ fekete szívébe.Ne törődj vele – legyintett Loki.Hélből való időmérő – felelte. tömlöcök. Körülöttük az Álom folyó terült el. Némelyik sodródott. melynek területe örökösen növekszik. a Káosz szélén nem engedheti meg magának. és a legnagyobbon emelkedett az Alvilág Fekete Erődje. amelynek egyetlen partját sem lehetett világosan kivenni. és fölötte a megszámlálhatatlan halott hangja úgy zengett. . a háborús bűnök. . mások egy helyben álltak. rettenetes. bár semmilyen időmérőre nem hasonlított. . és előhúzott egy órának tűnő tárgyat. a betegség kimeríthetetlen. Idelent egy perc akár órákat. ami láncon lógott a nyakában. ha azt mondja. Hidd el. és nincs is olyan határtalan képzelőerőd – mélyesztette a kezét a zsebébe Loki. határtalan víztömeg. – Sokkal több. hogy itt felejtsen minket? . Maddy képtelen volt elfordítani róla a tekintetét: megbabonázva nézte. kamrák. Kicsit mintha női ruhára tűzhető zsebóra lett volna. – Az idő itt nem a megszokott szabályok szerint jár. – Próbáld elképzelni. hogy Hél betartja az ígéretét? Mi akadályozza meg abban. lépcsők. azzal feladja semleges helyzetét. – Mit vesztettél el? Ám addigra Loki már megkönnyebbülten mosolygott. Benyúlt az inge alá.De az arcod… a ruhád… . hanem egy hatalmas kráter.Nem értem – rázta a fejét Maddy. .Hél adott szava tartja Hélt egyensúlyban. odalent kezd csak szüksége lenni az embernek igazán nagy képzelőtehetségre… . Loki azonban nem figyelt.Mi az? – kérdezte Maddy. amit Maddy valaha látott. hogy láttam Ragnarök után. Sietve fordította ki az idegen zsebeket. akkor képzeld el mélyebbről. és a vörös mutatók csak a perceket és a másodperceket jelezték. mennyi időnk maradt.Miféle óra ez? – kérdezte. s amelyről ezerszer ezer karzat húzódott és ásított a mélybe. amit keresett. ahogy a vörös mutatók falták a perceket. kútszerű várbörtönök. barlangszerű terek és hatalmas ásógépek.Loki ismét a virrasztóóra lapjára pillantott. és Maddy most látta csak. fő telére felé. rácsos ajtók. – Tényleg azt hiszed. mintha keresgélt volna valamit.196 7 A másik világ határán Loki és Maddy élete legrövidebb órájára készült. . és tudnunk kell. szitkozódásban tört ki. elfeledett hidak. Ha megszegi. Hidd el. hogy nem is erőd. csak éppen kimondhatatlanul felerősítve. A lábuknál terpeszkedett a Fekete Erőd. szirtek és sziklák ezrei pettyeztek. de amit szigetecskék. és ezt itt. Mert az Alvilág a gonosz gondolatok. és amikor nem találta. hogy amit most látsz. mint orsón a gyapjú. zárkák.Az istenekre! – kiáltott fel Maddy. mondjuk ezerkétszáz szinttel lejjebbről. Az ezüst-üveg tokban bonyolult fogaskerekek forogtak. egy óránk van … . mint amit valaha is képzeltem… . nyirkos barlangok. Maddy kíváncsian nézett rá. csapóajtós. A kráterből úgy bömbölt a gépek zaja. a reményteli és a jó ellen elkövetett minden merényletek temetője. mintha egy hadseregnyi óriás iszonyatos sziklákat morzsolt volna a fogaival. a csuklóját. A visszaszámlálás ötvenkilenc percet jelzett. A fekete számlapon nem jelölték az órákat. . elárasztott folyosók. ellenőrizte az övét. – Másnak látszol – jegyezte meg. mégpedig egyre nyugtalanabbul.Igen. amelynek acél a pereme. az elfojtott rémület és neurózis. A virrasztóóra már számolta a visszamaradt időt. és ha azt hiszed. Maddy kíváncsian vette szemügyre a szerkezetet. A fejük fölött bíbor felhők gyülekeztek. sőt napokat jelenthet kint. mint Jed Smith kovácsműhelyében a kalapácsütések.Virrasztóóra – vigyorodott el Loki. .

hogy magunkra vonjuk valaki vagy valami figyelmét. amelyek most olyan ragyogóak voltak. ez nem én vagyok? – nézett végig magán Maddy. – A jeled! – eszmélt rá hirtelen. és nem abban az alakban. ragyogóbbnak és tisztábbnak. hogy nagyon nagy baj van. – Mert a valóságos alakomban vagyok itt. hogy lássa a gondolatait. Ha Odin mégis követte őket… . . A sötétebb szál a félrevezetés jele volt.Nézd. ha lennél szíves … . és a visszatértünket várja. annál nagyobb rá az esély. az Ármányos hazudott. mintha a gondolattal még maga Loki sem akart volna szembesülni. amit látott: mintha lassan kitisztuló vízen figyelte volna Loki tükörképét. hogy idáig elhozza. amit illetlenül rövidnek talált. Felismerte ugyanis a bizonytalan szálat – sokszor látta már Adam Scattergoodnál és kis barátainál. bizony még szegény Jed Smithnél is. Ruhájának. . De továbbra is nyugtalanította a dolgok ilyetén állása. de Maddy nem emlékezett rá.197 Maddy próbálta szavakba önteni. Ahogy nézte. . – Már puszta jelenlétünk is óriási törést jelent. ez az Alvilág – magyarázta türelmetlenül Loki.A zsákjaink! – kiáltott fel kétségbeesetten. És mégis volt valami zavaró a színeiben. Bármi volt is az oka. Ismerős jel volt. gondolta Maddy. Talán Loki igazi alakjának volt ehhez köze.még egyszer ellenőrizte a virrasztóórát. és nem illedelmesen befonva viselte. látta volna nála a Suttogót. – Nincs már fordítva. . – Miért? Azt hitted. – Mit tettél. Maddy szívét jeges ujjakkal markolta meg egy rossz előérzet. A lány hunyorogva fürkészte Lokit. gondolta Maddy. Bár már késő volt visszafordulni. nem igazán akarsz itt lenni. sötét és határozatlan szál. Loki körvonalai lassan kiélesedtek. Natnél prédikáció közben. Miért ne bízna benne? Kockáztatta az életét. Most jött csak rá. És ha vissza akarunk térni hozzá. hogy azóta nem érezte a hívását. hogy amióta Hél csarnokaiba léptek. – Ide nem jöhetsz személyesen. Látta a félelmét: egy ezüstös csíkot a színjelében. mint bárhol másutt. és minél tovább maradunk.Az igazi alakodban? – kérdezte Maddy. amikor az időnk – ötvenhét perc múlva – lejár! Megint csak igaza van. Amíg mi itt beszélgetünk. amikor ismét beléptem a Fenti Világba. . És most. amióta Hél csatlakozott hozzájuk a sivatagban. és döbbenten látta. Ám mellette futott egy másik szál is. de képét mintha egy másvilági művész festette volna meg a természetben ismeretlen színekkel. Hirtelen támadt gyanakvással fordult felé. kabátjának és zsákjának nyomát sem látta. hogy Maddynek még igazlátására sem volt szüksége. Loki? . de minden ragyogóbbnak tetszett itt. itt nagyobb biztonságban lett volna? Van benne valami. ami a nyakában lógott -. Akkor éppen Loki cipelte. gondolom.Természetesen elrejtettem – felelte Loki sértett képpel.Úgy van – ismerte el Loki. A haját kibontva. szokott ruhája helyett öves páncéling volt rajta. hogy ő is más lett. Lángoló vörös haja és sebhelyes szája még a régi volt.Gyerünk! – sürgette Loki türelmetlenül. miközben csupán a legvékonyabb szállal kötődik az élethez. akkor javasolom…. amit akkor kellett felvennem.Úgy érted. a felismerés rémülettel töltött el. – A Suttogó! A követ Hél birodalmában felejtette. de felbukkanása Loki varázserejében azt jelentette. a testünk Hélben van. .

nem igazán úsztak.198 8 A tér nem olyan itt. és ismerős dolgokról. kanyonok. forró vasakról és lassú széttrancsírozásról szóló álmokat. és gyilkos hangyák csapásáról. amelyben tudod. . hogy amit a föld közepe felé mélyülő óriási kráternek hitt. eleven térkerék középpontjában találta magát. mint amikor egy könyvben egyre sebesebben pergetik a lapokat. kráterek és hasadékok keresztezték. . . Nem hallottál még olyan álomról. az egészen más volt. emberi porcogókból font szőnyeget. hogy köztük levő távolság ellenére is tisztán ki tudja venni az arcukat. olyan gyorsan haladtak. zárkák. amit eddig bizonyosra vett. meg álmokat vérsasokról és arról. tér és távolság szabályai. hogy Majd megcsinálom. várbörtönök. . mégis távolságot tettek meg.Mondtam már. nem igazán futottak. Álombeli hely. hogy álmodsz? Sosem gondoltad. rettenetes betegségekről.Ez a világ. felfelé. amely épelméjű emberek által messziről elkerült világok térképeivel van tele. Egyszerűen nem lehetséges. ott ez még csak a kezdet. mint máshol.Várj csak – szólalt meg Loki. barlangok. De ahogyan Lokival utaztak. Maddy egy hatalmas. A képek úgy suhantak el mellettük. amelyek minden elképzelhető irányba futottak szét a sötétségbe. hogy nem zuhannak. – És az istenek szerelmére. mint a mondatban a szavak. amelyeknek váratlanul foguk nőtt … . Nem igazán estek. .és Maddy már értette.Mi? . amelyek egy történetet mondanak el. látta a sikolyukat. mint méhek a méhkasban.Hogy lehet ez? – kérdezte Lokit zuhanás közben. majd lidérces álmok szeleteit. nem igazán álltak. – Ezek mind álmok? – kérdezte elhalóan. egy olyan könyvben. amelyek csontokat ropogtattak. -Mit? . mint széltől felkavart pernye. akik nyüzsögtek. és hogy a lefelé fogalma. Az utazás többnyire adott útvonalon megy végbe.Álmodókat. hogy zuhannak. tűzről és acélról szóló álmokat. Épp csak ráeszmélt. amelyek valahogy mégis éltek. valójában nem az volt.Mit? – kérdezte Loki. katakombák. Rájött. Ahol azonban a Káosz az út. Maddy hunyorogva még a rabokat is ki tudta venni. A kereket minden küllőnél galériák.Ez a hely … valahogy megváltoztatod. zümmögésük úgy kavargott az apokaliptikus ég felé. és még csak nem is igazán repültek. Körbemozgatod a dolgokat.Ötvenhárom percünk van még – közölte Loki. de már tudta. amit Lokival leírtak. – A Középvilágban. hogy összpontosítani tud az egyes foglyokra és a környezetükre. az ilyesmi lehetetlen. mint egy álomban.Lehetséges és lehetetlen – vetette hátra Loki. A Bjarkánon túli éleslátásával Maddy felfedezte. mint a távoli füst. adottak idő. milyen illetlenség mások álmait bámulni? Maddy borzadva hunyta le a szemét. . Maddy most már azt is látta. . a talpba szúrt hegyes tárgyakról. kínzókamrák. odamegyek. mire célzott. a színük olyan volt.Hogy csinálod? – kiabálta túl Maddy a zajt. egyszerre volt oldalra. találtam valamit. – Azt hiszem. . és egyik lépés után a másik következik. hirtelen vakságról. ahol a Rend uralkodik. gépeket. ahogy patkányok lassan felfalnak valakit. álmokat látott kígyókról és hatalmas pókokról és fejetlen tetemekről. és kukactavakról. magyarázta Loki. . bár nehezen talált más kifejezést arra a röppályára. Az émelyítő örvénylésen át véletlenszerűen arcokat pillantott meg. sőt még befelé is. és az álomban úgy is lett? Ezer térkép: mindegyiken ezerszer ezer öl mélyen üregek. ne tátsd a szádat! Nem tudod.

Maddy. . lidércnyomások. Maddy. – De Loki! Milliószám vannak itt emberek.De hiszen csak kísértetek vagyunk! Ez az egész álom csupán. nem megmondtam? – mérgelődött Loki. amelyek dúdoltak és énekeltek a tüzes szélben. Álmok. hogyne bonyolódj bele. Mi tápláljuk őket. akik belső szerveiket a testükön kívül hordták.Az ördögbe is. Semmi sem bánthat minket… igazándiból biztosan nem… . húsevő növényeket. – Kapaszkodj.Az istenekre! – suttogta Maddy. ami mindig fényesen csillogott. A gyorsulás miatt elmosódtak. merre nézzen -. és egy másodperc múlva már meg is bánta. mint egy hajítódárda. és nagyon is valóságosnak tűnő fogai ellenére a teste – ha ugyan test volt – mintha csupán szálakból.Mulandóságok. hogy akkora. követnek minket! Mielőtt Maddy körülnézhetett volna – nem mintha tudta volna. ha az Ármányos váratlanul magára hagyná itt. mire Maddy felfogta. olyan szemkápráztatóan ragyogott. olajozott és egymásba kapcsolódó csápú gépeket. Egy fényekkel keretezett alagút száját látta.Jaj. ahogy ismered.Jaj! . ostorokból és színjelekből állt volna össze. kísértetek. Maddynek úgy tűnt.Igazándiból nem? – reccsent Loki kacaja. eltűnt róla a vidámság. hogy vakító fénye magát Lokit is eltakarta. gondolta Maddy. Szorosabban csimpaszkodott Loki kezébe. Maddy visszanézett az őket követő lényre. És ez nem egy álom. Hangtalanul repült. képzelődések. hogy nem hallgatott Lokira. . Minden lépés mérhetetlenül mély volt. .Álmok. Loki megugrott.Ne nézz oda! Természetesen Maddy ennek az ellenkezőjét tette. Igenis kárt tehetnek bennünk.Bízz bennem. melyek borotvaéles pengéikkel vaktában kaszaboltak és nyiszatoltak… . Könnyű azt mondani. Maddy most még az előzőeknél is szörnyűségesebbeket látott: lényeket. hogy az alagút a lény szája. Egy-két másodpercbe telt.Mindjárt utolér – nyögte. ezek kavarogtak.De hogyan? . Az Alvilág pergő képei villództak körülöttük. – Ne nézz rá. a csápok végén fémvillákkal. . Nem vagyunk kísértetek. Maddy. .Gyerünk tovább.199 . – Ezen a helyen minden lehetséges. . A lényeg. Maddy ismét kinyitotta a szemét.Hohó! – szólalt meg mellette Loki. mi történne. nem létezik az Alvilágban. és egyre lejjebb vitte őket az alvilág gyomrába. Loki arca megmerevedett. – Mi ez? .Kik? .Ezek?! . amiből koncentrikus körben elhelyezett borotvaéles fémpengék álltak ki. . ne is gondolj rá! Attól csak megerősödik. nem megmondtam? – Sebtében az őket követő lényre pillantott. . Mi teremtjük őket. pislákolni kezdtek körülöttük a képek. Ne nézz oda. A lény felfoghatatlanul nagy volt. mulandóságok. az istenekre. – Idehallgass.De utolér minket! Loki felnyögött. Igazándiból. hanem ezek. Többmillió rab! Hogy találjuk meg köztük az apámat! . Ibolya színjele. A valóság abban a formájában. . mint egy nyúzott angolnáé. irdatlan száját legalább egy tucatnyi sorban fogak szegélyezték. mint egy épület. és igyekezett nem gondolni arra. köröztek és csikorogtak mint egy eleven gépezet. A feje. és hólyagszerű zsákokból mérget csepegtettek. – És egyre nagyobb lesz! .Nem ez.

Az egyetlen lény illúziója szétfoszlott. nem? Használd. ami bármi lehet. – Tartsd őket távol – sziszegte oda Maddynek. Maddy azt is észrevette. Bármi?. Mérete ismét a térhez igazodott. Mindegyik kőlapba egy apró. amit démoni szájakhoz hasonló ajtók szegélyeztek. a padlótól a mennyezetig betöltötték a folyosót. A lényeket látta. levágja a csontjáról a húst. Az Ármányos a rá jellemző ügyes. hogy ha csak egy is megérinti. a világok közötti tereken átfurakodó parazitáknak látta őket. mint egy vizestömlőt. sikolyok – hallatszottak. a színe acélszürkéről a viharfelhő szürkéjére változik. és úgy tornyosultak a feje fölött. A sárga égből kén csepegett a csupasz sziklán vonagló lényekre. beeszi magát a pórusain keresztül . kis. miben sántikál. Tudta. és megnyúlnak… . de ő csak ivott tovább. Mit tegyen? A tiszavirág megérezte Maddy bizonytalanságát. amint befolynak a száján. Eközben szálaik apró darabokra hullottak szét: a darabkák bolhaként ugráltak a csupasz kövön. és Maddy már kezdte érteni. Fegyver? Maddy lenézett üres kezére. ám a tekintetét nem fordította el a rácsról.Lassítsd le – tanácsolta Loki. Loki így nevezte őket. ismételte meg Maddy. végül pedig eljut a gerincébe és az agyába. Loki összerándult. Némelyik kőlap mögül hangok – kiáltások.Van fegyvered.Még ott van. és most már mindenütt voltak kísértetek: előttük. nyurga. a kőbe vágott nyílások fémrácsai lassan elvesztik szögletes formájukat. . mint a halálos kukacok. A gondolatra villámgyorsan becsukta a száját. hogy végül kilátszottak a csontjai. fekete fémrácsot süllyesztettek. . Maddy mozgó fények vékonyka rostjainak. gondolatfegyverei talán vannak. ami szétmarta a száját és az állát. és úgy tekeregtek feléjük. soklábú. hol újra összeálltak. Még egyszer lenézett fegyvertelen kezére. mit művel. nyögések. tiszavirág-kísértetek. ahogy képeskönyv lapjaként peregtek szeme előtt az Alvilág borzalmai. ízelt ágakra hasonlító lények mászkáltak csipogva egy fémfolyosón. de biztos semmi olyan. bármilyen alakot felvehet? Ezen a helyen bármi lehetséges. de ekkor egy kép jelent meg lelki szemei előtt. hogy valóban több ezernyi lényből tevődik össze. mint egy hullám… . le a torkán.200 Loki átkozódott. Közben Loki abbahagyta a lapozást: egy széles négyszögletes. hogy a folyosó formája lassan átalakul. Egy asszony a hajánál fogva lógott egy késekkel teli gödör fölött. Egyre lassabban haladtak. a körmei alatt befurakodik a bőre alá. Maddy kinyitotta a száját. amivel megállíthatná a mögöttük nyomuló hegyet. Az őket üldöző lény – vagy lények sokasága – betöltötte a folyosót. hogy tiltakozzon. – Térdre ereszkedett az egyik nyílásnál. rebbenő mozdulatokkal rúnákat hajigált maga körül. Egy férfi savfolyóból ivott. és ujjhegyével kezdte kitapogatni a szegélyt. és Maddy most már jól látta. és rothadó bűzükkel úgy töltik meg.Megvan – jelentette ki Loki. széttrancsírozza az izmokat. ugye? Maddy megborzongott. gondolta. amelyek állandó mozgásban voltak: hol szétszóródtak. ám csak néhányuk tűnt emberinek. Nos. . Maddy Lokira pillantott. aztán a bőrét. a véráramán keresztül szétterjed a testében. A közeledő lények mintha megértették volna: közelebb húzódtak és heves vonaglással özönlöttek Loki felé.De hogyan? . – Összpontosítani próbálok. Alig egy dárdahossznyira tőle a levegőben hemzsegtek a tiszavirágok. És milliónyi volt belőlük. Hogyan?. Hogyan lehet egy szörnyet megállítani. de folytatta a munkát. Mialatt őt figyelte. mögöttük. hatalmas lapokkal kikövezett átjárót talált. Egyre közelebb férkőzött Lokihoz: megérezték. Mulandóságok.

de kitartott. . Maddy lehunyta a szemét. Összecsavarodó teste kétszer érte körül a forgó követ. ami istállókapu nagyságú lehetett. Olyan rúnát keresett. – Nem hagyhatja el a sziklát. A kupola fala vékony volt és kékes színben játszott. – Honnan tudod? . és kitátotta a száját. . Vajon Loki az áruló? Lehetetlen volt megmondani. maga elé képzelte Yr alakját.Akkor hát mi…. Hosszú másodpercekig teljes sötétség vette körül. hogy fogd be a szádat.Lent van az apám? – kérdezte Maddy. hogy a mélységbe vesse magát. A kígyó észrevette Maddyt. hogy ne lássa a közeledő tiszavirághullámot. Maddy megdermedt a félelemtől.A pajzs nem sokáig bírja – felelte Loki komoran. Lassan forgott a semmiben. . Azzal benyomakodott a lyukba. Maddynek nagy kő esett le a szívéről. Loki egy szikladarabot nézett. a tiszavirágok csúszva-mászva tolongtak rajta. és úgy tűnt.Loki? – suttogta a sötétbe. Egyáltalán nem érezte azt. azt javasolom. a Védelmező esett leginkább kézre. Maddy figyelmét azonban nem a láncok kötötték le.Nincs. – Láttad? Láttad. A szikla elnyelte Sól fényét. . szeme mintha villamosságtól szikrázott volna. Színjele vörösesbarnáról ragyogó narancsra világosodott. Ostorcsattanásra emlékeztető hang hallatszott. És Maddynek eszébe jutottak az Orákulum szavai: Látok egy árulót a kapunál.? . Nem volt alatta más. Bízz bennem. Maddy most már azt is látta. mint mosáskor egy szappanbuborék. Loki becsapta volna? Elmenekült? Lenézett az üres lyukba. a tenyeréről sercegett a varázserő. és teljes erejéből elhajította a rúnát. a Ragyogót. farkának többi része lelógott a feketeségbe. Loki fürgén a lyukba csúsztatta a lábát. . Maddy behunyta a szemét. és kövess. mondta Loki. Nem érkezett válasz. Maddy szeme elkerekedett. Azután elhajította Sólt. hogy esik. Nem volt semmi a lábánál. hogy láncokat erősítettek az aljába. Mindketten egy keskeny párkányon álltak. De továbbra is csend volt. és minden varázserejét összegyűjtötte a csapáshoz. Mérgének bűze még ebből a távolságból is olyan erős volt. Irdatlan kígyó volt. és Maddy égett szagot érzett. hogy mi veszi körül. és Maddy látta. pikkelyei a fekete minden lehetséges árnyalatában játszottak. hogy lények tömege özönlik ki a lába előtt tátongó gödörből. amikor látta. légies testük sercegni kezdett.Sikerült! – rikkantott fel a lány elképedve. hogy…? Loki azonban nem vesztegette az idejét gratulációkra: Tyrrel feltépte a rácsot. hogy Maddy szeme könnybe lábadt. egy hatlábnyi átmérőjű vörös kupola jelent meg a fejük felett. és az ujjairól.201 Maddy mély lélegzetet vett. amikor összeomlik. . és semmi. . és eltűnt szem elől. Alant holt feketeség tátongott.Loki? – szólongatta Maddy. Zuhanása hangtalan volt. semmi sem tartja a mélység fölött. Yr. – És hacsak nem akarsz itt lenni. Egy lépéssel a fenti folyosóról a lenti üregbe jutott. amivel lelassíthatja a támadóikat. és ugrott. még a visszhang sem utalt arra. mint sötétség. majd szétolvadt. és csak a semmit tükrözte vissza.Ne aggódj . és eltette az útból. úgy ötvenlábnyira tőlük. amelyről nyitott béklyók lógtak. sokkal inkább a kőre tapadó lény. és felkészült rá. habos mocskot hagyva a pajzs felszínén. és arra számított. és a teret káprázatos fény töltötte be. se a feje fölött. Amikor kinyitotta a szemét.mondta Loki. hogy Loki még ott van. hogy ahol a lények hozzáértek.

hogy róla beszélnek.Ő nem akármilyen kígyó – felelte Loki. Az Alvilág hatalmas.202 . évszázadokba telhet. milyen lehet ehhez a kőhöz láncolva. a kígyó sziszegni kezdett. avagy a Sárkány Yggdrasil Gyökerénél. . hadd mutassam be Jörmungandot. ugye. – Most már érted. miért voltam képes bármit megtenni. mire rájönnek. nem volt más választásom. fejjel lefelé lógni. Egyébként a fiam. – Képzelt csak el. de a kígyóhoz beszélsz? – csodálkozott Maddy. hogy nyomom veszett. Tudtam.Higgy nekem. . megtanul egyet s mást.Megborzongott. hogy csak egyedül menekülhetek. – Loki hunyorogva nézte a kővel együtt körbe-körbe forgó kígyót.Tudom. hogy kiszabaduljak? Mintha csak meghallotta volna. Aki eltölt egy-két évet az isteniek között. tudom… de komolyan mondom. Maddy. akit jobb körökben a Világkígyóként ismernek. ám ha téged is megpróbáltalak volna kiszabadítani… . .Bocsáss meg. Más néven ő Thor Átka. – Maddy. hátadban ezzel a valamivel…. Tudom.

amelynek közepén egy állványra helyezve feküdt a Jó Könyv. A 23-as számú magiszter érezte meg először. szépen faragott. aki hetvenöt évével alacsony rangúnak számított. Az egész jelenet egyhangú szemináriumra emlékeztetett. noha életük során már mind legalább kéttucatszor átélték az Egyesülést. vörös köntöst viselő öregember ült egy asztal körül. a sietséget pedig veszélyesnek és méltóságon alulinak tartotta. a kollégája. a Világvégén. Ó. Az Ige fodrozódásokat időzett elő a felszínen. Szokás szerint a Tanács ülését több megbeszélés előzte meg. Névtelen. a 73838-as számú magiszter. A Tanács a felkavaró hírek hallatán olyan sietve ült össze. . A Rend tagjai egy héten át imádkoztak és böjtöltek. amelyen a felolvasó a poros délutáni napsütésben pulpitusára borul. és aki a szóbeszéd szerint a Rend gyermekkoráig tudta visszavezetni felmenőit. ami majdnem összetörte Elias Rede-et. Bárki. Ő volt a Tizenkettek Tanácsának legmagasabb rangú tagja: száraz és összeaszott férfiú. köztük a Rend legidősebb tagja. akinek megengedik. hogy az sokak szemében szinte már túlzásnak tetszett. A Tanács tagjai között volt maga a nyugalmazott magiszter. míg végül az Igével felfegyverkezett elöljárók – akiknek tanult soraiból választották ki azt a tizenkét tagot. egy nyolcvanas éveiben levő. Végül összegyűltek a Tanácsteremben: az Egyetemes Város egyik óriási előadótermében. valamint változó rangidősséggel további magiszterek. mint egy majmocska – meggondolatlanságnak nevezte. amelyek a létezés legtávolabbi sarkát is elérték. Valamennyien azzal az érzéssel küszködtek. aki téli almára hasonlított. A jelenlévők természetesen mind a Rend Elöljárói voltak. az Egyetemes Város egy biztonságos kis szobájában komoly tanácskozás folyt. és mély meditációba merültek az Igével kapcsolatban. A Tizenkettek Tanácsa órák óta vitatkozott a távoli Fenti Földről érkezett nyugtalanító hírekről. szólalt meg a magiszter. de még a 23-as számú magiszter is érezte a ránehezedő terhet. hogy szemtanúja legyen a szertartásnak. Egy órával később a képzeletbeli megfigyelő az Ige egyidejű kimondását sem észlelte volna könnyen. ahogy a Névtelen dermesztő jelenléte betöltötte az elméjét. és ez nagy különbség volt. A tagokon remegés futott végig. a 23-as számú magiszter is.203 9 Messze. ahol egy tucat üres padsor vett körül egy hosszú. A jelen tanácskozás összehívására pár napon belül került sor. A többiek azonban nem osztották a magiszter véleményét. akik megidézték a Névtelent – összeültek a nagy tanácskozásra. mintha egy kisgyerek kővel kacsázott volna a világ víztükrén. majd hosszan meditáltak a Boldogság Kezdetleges. Épp csak megremegett a levegő. aki hatalmas trónusa mellett úgy eltörpült. imádkoztak és megtisztultak. sorshúzással választották ki a Tanácskozás kiváltságára a tizenkét tagot a Rend magas rangú tisztségviselői közül. elsorolták a vonatkozó varázsigéket. A résztvevők többsége aludni látszott. A Rend legtitkosabb szertartásainak többségéhez hasonlóan a Névtelennel folytatott Egyesülés sem volt különösebben érdekes látvány. A lehető legkisebb szertartásossággal. elviselhetetlenül unalmasnak találta volna: tizenkét. Ezt a szóvivő – a 369-es számú nyugalmazott magiszter. Mindannyian böjtöltek. Közbenső és Fejlett Állapotában. tölgy tárgyalóasztalt. skarlátvörös köntöst viselő emberke.

Nem tiszta. és az idős magiszterek képtelenek voltak görcsbe rándult beleik tartalmát visszatartani. a 73838-as és a 639es maradandó agykárosodást szenvedett. Névtelen. majd szövetségre lépett a tündékkel. Ó. De a kollégánk meghalt. a 23-as számú magiszter súlyos agyvérzést kapott. A hatalom értelmes. aki nem más. hátha tele az elméje Káosszal. amikor a . A 23-as számú magiszterre hegyként nehezedett a nyomás. Az ellenséget időben megállítjuk. A Világvége más pontjain is érezték a felszín fodrozódását: fejek fájdultak meg. amelyek éppúgy lehettek látomások. egy kétarcú asszony. szakította félbe a Hang. Az ellenség Tábornoka tette ezt. Elméje mélyén megpillantani vélte a Névtelen birodalmának a messzeség ködébe vesző partját. amit már tudok. hogy olyasmit közöljetek. A Névtelen azonban nem habozott soká. és még nem sikerült megállapítanunk az ellenség segítőtársának kilétét. bár úgy hisszük. ami az Alvilágba vezetett.204 HALLAK. És… Újabb kínzó kép villant fel – egy sötétvörössel írt jelkép. Tétován fogott bele a magyarázkodásba. ahol kizárólag a Tokéletes Rend uralkodott. Hogy haladnak a dolgok? Ó. akik képesek voltak a Tökéletes Rendet elviselni. a birodalomét. fejek kezdtek hasogatni a fájdalomtól. De minden a legnagyobb rendben. végigzengve a Tizenkettek Tanácsának elméjén. és szörnyethalt. tette hozzá sietve a magiszter. mialatt Alapítójuk egyre türelmetlenebbül kereste az értesülést. most a felszínre úszott. A félelem. Látom. A látásom… A képek áradata véget ért. Feltételezem. ahogy a magasan felettük álló jelenlét a szánalom legcsekélyebb jele nélkül átfésüli a gondolataikat. ami téged igen közelről érint. Névtelen. hogy késedelmesen fordulunk hozzád egy olyan ügyben. szemek álltak keresztbe. Egy szempillantás alatt iszonyatos erejű robbanás söpört végig a Tizenkettek Tanácsának agyán. és a Tanács minden tagjának orrából patakzani kezdett a vér. vizsgálóbírójának és jelentéktelen segédjének a hátán végigfutott a hideg. A Hang ingerülten válaszolt: Micsoda. Kísérteties csend következett. és ahol páratlan boldogság jutott osztályrészéül azoknak a híveknek. gondolta. mielőtt ezt a férfit kihallgathatta volna. mint maga a rég halottnak hitt Odin. egy lány … Nem látom. miközben egyre közelebb jut az Alvilághoz…. Bocsásd meg a kétkedésemet. A Hangtól a Rend mindegyik magiszterének. vésett jele volt. Tizenegyen azonnal összeestek. Ármány. próféciák vagy álmok is: egy farkasbőrbe bújt asszony. ő vajon elviselné-e? Még hosszas meditációja után is attól tartott. ám pontos jelentését még a 23-as számú magiszter is vonakodott megfejteni. Ő… Hallgass! Újabb szünet következett. Fejlemény? A beállt csendtől a magiszter haja égnek állt. Fejlemény történt. mint egy rothadó dugó. Az ügynökünk kézben tartja az eseményeket. hogy nem azért kezdeményeztetek velem Egyesülést. válaszolt egy Hang. A Tanács tagjai érezték. egyikük a féltestvére. talán halhatatlanságot reméltetek a szolgálatomban? Bocsáss meg. hozzá nem értés és hazugságok! Rendszerte térdek koccantak a padlón. amit magiszteri pályája során oly kitartóan titkolt. A Káosz Földje elhomályosodik. Igen. szabadkozott a magiszter. Egyik kollégánk már halott … az Egyesülés során megéreztük…. gyomrok szorultak össze. És bocsásd meg. és most az ellenséget üldözi. amire kíváncsi volt. Loki… Tudom. mondta a magiszter. A magiszter fején átfutott a gondolat. A Nép egyik lelkésze az Elias Rede-del folytatott Egyesülés közben szert tett a Igére. egy Domb. A kollégánkat fogságba vetették. Ármány! Sziszegte a Névtelen. A Rend tagjainak elméjén félig látott képek suhantak át. és a Rend minden tagján jeges düh söpört végig.

205 Névtelen hangot adott elégedetlenségének. baljós hallgatás volt a válasz. lidérces álmokból való tájak. Akkor hát hova?. Mit jelent? Hosszú. dehogy. Fortune Goodchild. és úgy tűnik. Fortune Goodchild?. hogy képtelenség volt beazonosítani őket. Ma felvonulunk. Ez is szerepelt a terveimben. kérdezte a Hang. Mi ez. meghúztuk a határokat. te bolond. Nem a Strond völgyébe megyünk. Dühe a gyilkos indulat forrpontjáról jegyes nyugalomra süllyedt. Nem számít. A 262-es számú magiszter – a Tizenkettek Tanácsának egyetlen tagja. majd hozzátette. hogy megmutasd. Túl régóta igazgatod már birodalmadat. és mire odajutunk…. gondolta kétségbeesetten. ki ennek a világnak a valódi ura. ismerős és ismeretlen arcok. kicsiny erődödben. de olyan rengeteg. és ettől a magiszter megborzongott. Ám végül a Hang lecsillapodott valamelyest. hogy így lesz. suttogta a magiszter. Talán kételkedsz a tervemben. Ma?. majd elméjében a Hang dorombolva szólalt meg. A Látók Népe végre előmerészkedett. gondolta a magiszter. Ó. ó. Éreztem a jelenlétüket. szólította meg a Hang. mennyire vagy hű hozzám. elfelejtetted. Nem. Régen ülsz már kényelmes önelégültségben a Világvégén. Tudtam. A Rendben mindenki hallotta a valódi nevét. Természetesen nem. Hova máshova. A magiszter ismét megborzongott. Képek villództak az agyában. ó. tiltakozott sietve a magiszter. és Fortune Goodchild egy pillanatra meggörnyedt a Névtelen iszonyatos kacajának súly alatt. Névtelen?. Névtelen! De egy hónap kemény menetelés. mire a Strond völgyébe érünk. Eljött az idő. Kiválasztottuk a csatateret. ahogy a Névtelen átkutatta a Rend tagjainak elméjét. aki nem vesztette el az eszméletét – mindkét kezét vérző orrához kapta. miért kellett megkérdezned? A Névtelen elcsípte a gondolatát. mint az Alvilágba? . kérdezte a Névtelen. mintha gondolataik csupán kártyalapok volnának.

ennyi az egész. – Talán az bosszantja.206 10 . minden. hogy ez az álmok erődje? Az Alvilágban semminek sincs határozott alakja. .Ez nem ilyen egyszerű – magyarázta Loki. a teste embervastagságú.Kiszabadítod? – csodálkozott Maddy. akkor miért…? . ahol a lidérces álmok.Ilyen tréfás egy társaság ez – vonta meg a vállát Loki. A neve Angrboda volt.vág az eszed. A hatalmas kígyó kitátotta a száját.Bocsáss meg – mentegetődzött Maddy. onnan elmenekültem az Álomba a futótüzes alakomban. Köztük a barátunkéból…. dögletes kriptaszag keveredett benne. de még így is a legnagyobb kígyó. ha a fiad. – Ugye emlékszel. – Tudod. addig ő is csak raboskodik itt. hogy kiszabadítom. – Úgy érted. . Maddy még sosem érzett ennél irtózatosabb bűzt: méreg. olaj és ólmos. – Csak nem gondolod. – az istenekre. .A kígyó mintha nem örülne ennek – vélte Maddy. mi? – gúnyolódott ingerülten Loki. nos kapcsolatba kerültem egy démonnal. Az ő segítségével értem el a folyót. Akárcsak a többiek. hagyd már – szólt rá Loki. hogy elszöktetem. A Világkígyó ismét kitátotta a száját. egyszer. hogy körülfonta a Középvilágot. Így aztán bizonyos értelemben én hoztam ide Jörmungandot. Az eredmény néha egészen …. mintha értené. És mivel az Alvilágban vagyunk. . amit Maddy életében látott. Loki.magyarázta Maddynek – nem elég.Úgy látszik. hogy érti! – csattant fel Loki. No nem mintha jó apja lettem volna…. hogy nem rajongok a kígyókért. amit Héltől kapott -. – Mindketten tudjuk. valamelyik alakjában. ahogy az álomvilágon át becsusszant az elmédbe. ahonnan végül eleven bőrömben jutottam ki. Gonosz szeméből nyugtalanító értelem sugárzott.hümmögött zavartan Loki. hogy gyötörjön. amit mondasz. – Csak éppen. –tényleg azt képzelted.Ugyan.A fiad? – kérdezte Maddy. nem elég. mint egy kígyót – és nem is akármilyet. Itt marad örökre.Hát persze. Innen kúszott le Yggdrasil felé. – A saját fiamat küldték. a Káosz gyermeke. hogy egy ostoba lényt küldtek az őrzésemre? . – Negyvennyolc percünk maradt – nézett a virrasztóórára. és ezzel elárasztotta a Középföldet. akivel nem vagy rokonságban? Loki felsóhajtott. . A legenda szerint a Világkígyó egykor olyan hatalmas volt. – Álmodtál már kígyókról? Igen? Az Jörmungand volt. . hogy a gyökerét rágja. és akkorára nőtt. És amíg meg nem szabadítom – és vissza nem küldöm a való világba -. a birodalom törvényes fizetőeszközei. a kígyó hangosan felsziszegett. amit látsz. és mérgének cseppjei elhomályosították a levegőt. hogy megváltoztatta apály és dagály rendjét az Egy Tengeren. amikor itt raboskodtál? . hogy … Szóval megígértem neki. – jegyezte meg Maddy. aki szeretett kísérletezni. azoknak az agyából származik. . A kígyó szeme olyan volt. Mag beszélt. hogy ő őrzött téged! . és ha minden apró részletet át kell vennem veled… .Hát igen… . hogy még az Egy Tenger sem volt elég tágas neki. – Úgy emlékszem. Egzotikusra sikerült. A valóságban Jörmungand ennél kisebb volt. mint két kátránytó. hanem a Világkígyót – kinevezni az őrömnek. hogy a történtek után szabadon engedlek? Legutóbb ugyanis … . –mutatott a Világkígyóra. – Maddyhez fordulva folytatta: Egészen az Álom folyóig leér – mutatott a kígyó hosszan tekergőző testére. – Most újra itt vagyok. mi sem természetesebb. hogy .Hallgass már – szólt rá Loki. azt mondtad.Az őrzésedre? – ismételte meg Maddy. van itt bárki. akik itt senyvednek. mondhatni. Szeszélyes nőszemély volt. vagy legalábbis én hívtam ide ezt az alakját.

Mi a véleményed? A szédítő mélységen túlról. nincs kéznél felesleges… . . ólmos súlyú testét a szakadékba engedte … azután tekintetét Lokira szegezte. amikor Jörgi elszabadul… A Világkígyó tekergett és láncát tépte a körbeforgó sziklán. Loki ujjai az övére fonódtak. ami elválasztotta őket a Világkígyótól. Meg barátságos is. egy pillanatra megmerevedett.Nekem segített. Loki idegesen mosolygott Maddyre. – Azért jó gyerek vagy te.El ne engedj – figyelmeztette Loki. Az állat bűze elviselhetetlenné vált. – Nem szeretnél itt lenni. Mégpedig Jörgi segítségével… Maddy a hatalmas kígyóra pillantott.Hélen át nem menekülhet – világosította fel Loki. bosszúra szomjas Thor. mint egerek a Járás sajtjain… . .Az Álomba? – döbbent meg Maddy. hogy oldalra lép… .Hogyan? . – Gondolod. – Ne hidd. Ha mást nem. megint más egy testet öltött. hogy menjen el az Álomba…. azt hiszem azért jöttünk. Hosszú a kivezető út az Alvilágból. Egyre az apja megmentése járt a fejében. a mi Jörgink már eltüntette a nyomainkat. hogy a segítségünkre lesz? . hogy a lyukakkal mekkora kárt okozna a Világokban. Maddy megfogta. mint soha – jelentette ki.Akkor kisebb gondunk is nagyobb lesz annál. de mire lebírták. és a Káosz seregei úgy vonultak át rajtuk. Jörmungand – tette hozzá vidáman. aki a sziklához láncolva forgott körbe-körbe. hogy…? .Így is van. a száját a semmire tátogatta.207 pörölyöstül-mindenestül lenyelte a Mennydörgőt. . Ám már csak … . A következő pillanatban eltűntek a láncok. nem tépne szét azonnal. és lecsapott.a nyakában lógó virrasztóórára pillantott – már csak negyvenhárom percünk maradt. hogy megmentsük az apámat… . vagy valamit. amit okoztunk. és amennyire tudom. bármilyen érdekes is a rokonságoddal való találkozás. ez utóbbira igazán nincs szüksége. .Értem – mondta Maddy. hogy Thort az Álomba menekítsék. és kezdek kifogyni a használható ötletekből. a Kilenc Világot féreglyukak lepték el. Még mostani alakjában is sápadt volt az arca. – Én azt hittem… . hogy mire ez bekövetkezik. – Ahhoz test kell.Nézd – kezdte Maddy -. Remélem. A legvidámabb mosolyával nézett Jörmungandra. mi történjen a fiammal.Először is jól jönne egy kis figyelemelterelés.Elbűvölő mosollyal nézett a kígyóra. – És ha nem működik a terved? . – Vagy hívjalak csak Jörginek? Tetszik ez a név. – Azon túl. . Derűs. . és az Álom sem teljesen veszélytelen. – Minden a legnagyobb rendben – próbálta nyugtatni a lányt. gondolta Loki. A látvány már-már komikusnak hatott: Jörmungand egy másodpercig még küzdött az üres levegővel. A lyukak szerintem még a hasznunkra is válhatnak. – Jobb későn. és kimart egy óriási darabot a sziklafalból. legalább egy kis időt nyerünk a segítségével.Nem szabadíthatod ki! – vetette ellen Maddy. meghittséget sugalló név.Köszönöm – felelte Loki szárazon. ám a feladat gyakorlati kivitelezésén nem sokat töprengett. Egy futó pillanatra úgy érezte. száját kitátotta.Ó! – Maddy egy pillanatra összezavarodott. A teremtmény hangtalanul sziszegett. Egy dolog. méregköpet röpült át. És most fogd meg a kezemet. De mindent a maga idejében. utánunk küld majd valakit. sőt a Suttogóval kapcsolatban számított is rá. hogy ez nekem nem jutott eszembe. a levegőt megrontották mérgező kipárolgásai. Ha rá tudjuk venni. Tudod. éppen csak elvétve Lokit. Loki tisztában volt ezzel. a Pokol sem marad ilyen nyugodt. és amint megérzi a felfordulást.

elhagyatott cellában. Semmi sem maradt a sötét. pillanatok múlva csupán a mélység felett függő. Semmi sem maradt életben. A levegő megtelt kígyóméreggel. A párkányból. és forogva zuhantak a mélybe. a sziklafalból olifánt nagyságú darabok szakadtak ki. talpalatnyi kiszögellés maradt. .208 Újra meg újra odavágott a fejével. csak a Világkígyó. Semmi sem élhette túl ezt a támadást. amin Maddyék álltak. és sercegett az elektromosságtól.

majd ólombetétes kapuboltozatokká változtak.Mindjárt ott vagyunk. . . Maddy ezután Ósszal. gondolta. Menekülésüket nem lehetett a szó szoros értelemben futásnak nevezni: lábuk alatt a föld anyagtalan volt. harmincnyolc hátralévő percet jeleztek a mutatók.Még mennyi? – lihegte Maddy. Maddy mögé pillantott. Thuris biztos megmozdítja. Amikor azonban felnézett. falba vájk lyukakká. – Lehet.Nem ez volt a terv? . És vele együtt a folyosó is a talpuk alatt. Hogy kijuss a cellából.Milyen terv? Kéz a kézben rohantak egy ajtókkal szegélyezett széles folyosón. . és azt hiszem… . és szilárd falat alkotott. Ám ennyi is elég volt: az ajtó ugyan nem nyílt ki. – Rajtad a sor. Csak megbizonyosodom… A fény gyorsan változott: hol vörösen.Megállt egy fekete-vörös ajtónál. A fal állta a támadásokat. bár már az első ütésnél megrepedt a jég. és Tyrrel is nekiment. Maddy a csukott ajtót tanulmányozta.Már nem sok híja – jegyezte meg Loki.Mit? . . Hél ajándékán. Maddy ránézett.Nem az ajtóról beszéltem. amit varázsigékkel és rúnákkal vertek ki. milliónyi álomba zárt. . ami kis híján berepesztette a dobhártyájukat.Tudom – bólintott Maddy. és néhányszor mély lélegzetet vett. . és egy újabb gyomorforgató oldallépéssel Loki meg a lány már bent is teremtek. és az ajtó ismét megremegett. Azután egy olyan hang hallatszott. rikító foszforeszkálás világított meg. hol zölden lüktetett. – Az apám? Loki bólintott. – A jó kis Jörgitől tanult alakváltoztatással.Jobb. – Még egy ütés. Loki pedig maradék erejével Isát vágta a folyosót betöltő. és meglátta. de nem engedett. . hogy nem bírja sokáig feltartóztatni a kígyót. tőlük alig ötvenyardnyira tekergőző Világkígyó elé. És most kapaszkodj… . amit minden irányból áradó. hogy követ minket – lihegte kifulladva Loki.Hogy csináltad? – kiabálta túl Maddy a hangzavart. hogy fáradt: színeiből lassan kiveszett a ragyogás. Teljes erővel támadott. Loki egy maroknyi rúnát hajított az ajtóra. milliónyi álmodó hangja. . Az ajtó megremegett. .Tudod.209 11 . akár egy álomban. .Az ördögbe! – Loki nekitámaszkodott a csukott ajtónak. hogy ezt egy kicsit … felkavarónak találod majd. tétovázás nélkül az ajtónak hajította Hagallt. A nyakában lógó órán. és a lány egy pillanatig semmit sem értett. amelyek ívtámasza csontokon nyugodott. végül pedig egyszerű. mi közeledik. – Nem sok választ el a teljes kimerüléstől – vallotta be. Az ajtóba vésett Írás felfénylett. de az ajtószárnyak zárva maradtak. és látható volt.A rövidebb utat választottam – felelte Loki. hanem egyszerűen csak eltűnt. és a futás közben változott körülöttük a táj. amit Jörmungand dühödten ostromolt. ha tudod. Az ajtók gótikus boltívekből óriási tölgyfa kapukká. Felvett alakján is látszott. Isa félúton megdermesztette a levegőt.

bár a vállalkozás kimenetelét illetően fikarcnyi kétsége sem volt. Ez esetben a kézenfekvő válasz a helyes. hogy tájékoztassa Hélt. és mosolyogva arra gondolt. Nem ont majd könnyeket. Ismerős volt a hangja. mint agyafúrt esze meg virtuskodása? . ha elvenném. élő szemét pedig a folyó partján egymás mellett heverő két alakra szegezte. Ha elvágta volna a fényköteget. ahogy habosra kavarják az álmok. hogy elvegye. Ez esetben a védelmét szolgálja. hanem a varázstárgya. hogy Loki miért hozta magával. amit Loki hátrahagyott. Halott szemével látta a Poklot. hogy Loki tartogat egy-két ütőkártyát. vajon mi lehet Loki terve. vagy miért tett úgy. hogy rögtön észreveszi. és ettől úgy csillogott és ragyogott. gondolta Hél. mint egy elfeledett nap. mintha valami rémálom gyötörné. csalogatóan hívta sivatagi rejtekhelyéről. Igen ám. a kézenfekvő válasz bizonyára hamis.210 12 Az Álom folyó túlsó partjáról Hél érdeklődéssel figyelte a fejleményeket. Loki csalafinta. Milyen különös. ahogy először gondolta. gondolta. Loki nem szokott ilyen átlátszó megoldásokhoz folyamodni. a kétarcú asszony mégis elragadtatva figyelte. Élő szemével az Ármányost figyelte: úgy tetszett. de azt nem. de ha nem akarta. és Lokinak egyebe sincs. A virrasztóóra több célt is szolgált. Hélt egyébként sem az Erődben zajló események izgatták. De mi van. Hacsak Loki gondatlansága nem blöff. de arra Hél igazán nem számított. Vajon tényleg csapda? . amikor tudnia kellett. ahogy semmi más sem Hélben. Erős igézet lengte körül – a Régi Korokból maradhatott hátra -. mintha Loki aludna. gondolta Hél. Loki azt szeretné. egy teremből figyelte halott szeme elsötétített tükrén át a két tilosban járót. ha mégsem? No és ha úgy van. Nagyon furcsa! Loki húzásait persze sosem lehetett kiszámítani. akkor miért hagyta ilyen jól látható helyen? Loki nem cselekszik nyíltan. mintha elrejtené előle. ha Loki elbukik. Kivéve. ami Lokit álmodó énjéhez kötötte: áttetsző ibolyaszín fényköteg volt. köztük nem utolsósorban azt. hogy bolond lenne -. A kíváncsisága azonban nem tartott sokáig. Hél látta a szálat. Bármit tervezzen is. sőt! Baldr évszázadokkal korábbi halála óta Loki pusztulásának végignézése jelentené számára a gyönyörűség első igazi rezdülését. hogy egy másik világban az érintésétől végigfutott a hideg Loki hátán. hogy Hél így okoskodik majd. Akaratlanul is furdalta a kíváncsiság. amivel azt a gondolatot akarja benne ébreszteni. Feltételezte ugyanis. az ellenséges fogadtatás esetére tartogatott másik tervét. Bármi is ez. akiknek valódi testét egy selyemszálnál is finomabb rúnafény köteg kötötte össze alvilágbeli alakjaikkal. aki most csontfehér fellegvára mélyéről. hogy az Ármányos sántikál valamiben – Lokiról sok mindent el lehetett mondani. Időnként összerándult és a homlokát ráncolta. megrövidítette volna az életüket. Hél elképzelni sem tudta. És a varázstárgy most lágyan. hogy éppen ide tér majd vissza. Csapda. Finoman megtapogatta. Habár a kíváncsiság már nem gyötörte. Hacsak nem éppen arra számít. töprengett. és esküjét – még ha Lokinak tette is – nem szeghette meg. Ám Hél egy órát ígért nekik odabent. Hél mégsem tudta hová tenni. ahogy peregtek a másodpercek. ha… Kivéve. ha egyáltalán nincs terve.

A tárgy Loki zsákjában lapult. és az AEsirek sosem szellőztették a titkaikat. az a hívogató csecsebecse az övé. Mimir ideje lejárt a születése előtt. és a Suttogó fénye elárasztotta. és úgy ragyogott. szabadon elveheti… Egyetlen varázsigével hívta magához. hogy végigfut rajta a tárgy energiája. A Suttogó hangja fülsiketítően üvöltött az agyában. Hél még sosem látta a Suttogót. érezte. Hél kiemelte. Öld meg őket!. akkor ki van szolgáltatva az ő kényérnek-kedvének. és amikor a kezében tartotta.211 Ha ez a helyzet. És a varázstárgy. hogy szinte látni lehetett a kopott bőrön át. . Ám Hél azonnal felismerte benne a varázserőt. parancsolta. amit hozott. csaknem megvakította ragyogásával.

Cukor a Kapitány utasítása szerint a földre hajította a követ. a halott vizsgálóbíróval. hogy alatta következik az utolsó szakasz. hogy …. a völgyből való gazdával és egy hordóhasú kocával. Mire ő csak annyit mondott. hogy elfogyott a színjel. Nat Parsonnal. a Holtak Földjére vezető úton. és figyelte. de . ami időközben rubinvörösről ökörvérvörösre sötétült. már ha élő akar maradni. és kerülő úton jutott el az Alvilághoz. A nyílásba lépcsőfokok vezettek le. mint gondoltam! Szóval azt akarja. a lelkész feleségével. És ha így lesz. megnyitja majd az utat Hélbe. a Suttogóhoz vezet. amelyek mintha fekete üvegből lettek volna. Ne hagyj cserben. halálos veszély fenyeget. Ez idő alatt körültekintően és fokozatosan ereszkedett lefelé. amelyre élő nem lép. hogy a képzelete játszik vele. citerázta Cukor. A Kapitány biztosította arról. A kobold körülbelül ötpercenként ellenőrizte a rúnakövet. A folyosóban sötét volt. az utat. a hat Vanirral. vagy a kő ilyen rövid idő alatt is tovább sötétedett. és igyekezett úgy haladni. De eddig tényleg mutatta a nyomot: minden rontott varázsigét. hogy az Alvilágba kövessem? Hogy megtaláljam a Suttogót? Mi az a Suttogó. . hogy a kő mutatja majd neki az utat. amióta Odin a menekülők nyomában belépett a Lenti Világba. És most. a Vadászistennővel. És félelemtől nyöszörögve zsebre vágta a követ. majd rubinvörösre sötétül. minden színjelet. A kobold megborzongott. Adam Scattergooddal. nem valószínű. és olyan pontosan érzékelte a színeket. Még egyszer lenézett a Kapitány amulettjére. Kétszer kelt át a Strondon. most pedig már egy nagyon finom vörösbor éjféli csillogására emlékeztetett a színe. ahogy korábban azt is megsejtette.212 13 Több szem többet lát. alig evett. amikor a Vanirok beléptek a Lenti Világba. nem a koboldoknak. mit kell tennie. amikor a Vadászistennő a nyomába eredt. A három nap alatt alig ivott. hogy kimásszon a csávából. Cukor látott már ilyen köveket. hogy az irányérzéke bámulatosan sokat javult. Ha megfeketedik…. A rúnamágia a Látók Népének való. Most vagy a szokásosnál hosszabb időre kalandozott el a képzelete. Cukor nem gondolta. ami az Alvilágba. bár még sosem használta őket. hogy a folyó mindig elválassza üldözőitől. – A Kapitány őrültebb. Kísértést érzett. Még most is sötétségben járt. kérdem én. És pontosan tudta. tartja a mondás. Ám még ha tudta volna is. Az előbb még láthatatlan átjáró egy csapásra kétfelé ágazott a lába előtt. ahogy a háború óta sosem. Cukor tudta. hogy kapcsolatba lépjen velük. Az istenekre. nemhogy a használata. de Cukor tudta. Megérezte. Cukroszsáknak szerencsére fogalma sem volt róla. hogy ez a tudat különösképpen feldobja. Három nap telt el. hogy ilyen módon sikerült letérítenie a nyomáról Szkádit és a lelkészt. reménykedett. de észrevette.az Alvilág – morogta lázasan. hogy a Hélbe vezető út gondján együtt osztozik Odinnal. és Cukor mégis elárulja… Megbabonázva meredt a kőre. Cukorban már a kő érintése is nyugtalanságot keltett. Pocsék volt a helyzet. hogy a Kapitány ért ahhoz. ahogy a színe cinóbervörösről karmazsinvörösre vált. Ha vörös lesz. és szapora kocogással megindult lefelé a keskeny lépcsőn.

de ez mit sem számított: az értelmük így is világos volt. Vak ember a Hélbe vezető úton (imádkoztam hozzád.213 mostani állapotában nem mert közeledni hozzájuk. Nem először vágott neki ennek a veszélyes útnak. beszéltek is hozzá: a nevén szólították. . fáradhatatlanul. de kinek a győzelme?. de Ethel közönyösen utat vágott közöttük. Először fordítva felrajzolta Raedót.Győzelem. hogy Maddynek is. A jelek a Lenti Világban húzódtak. Már ha a Suttogó valaha is újra az övé lesz. amint visszaszerezte a Suttogót. Később. Követte a tömeget a Holtak Földjére. hagytál meghalni) Odin. türelmesen. aki meg volt róla győződve. akikkel a Lenti Világ felsőbb rétegeiben találkoztak. A félelemtől remegő Doriant a falnak szorították. hogy ott kellett lennie. Ráadásul a holtak. Odin csupán egyet tudott: hogy neki is ott kell lennie. ám ezeket a disznónak tették félre. . Már abban sem bízott. füle önkéntelenül meghallotta könyörgéseiket és átkozódásukat. és Ethelberta mégis rendületlenül nyomult előre Kövér Lizzy tömzsi. gondolta Odin. . gondolta. ahogy az őszt a tél követi.Nem kell félnünk tőlük – mondta Doriannak. hogy valaha hazatalál. egyre sürgetőbben érezte a bizonyosságot. A beavatottság érzete nyugtalanította Odint. és rá sem hederített a mellettük elhaladó holtakra. de sor kerül majd arra is. és még a varázserejét is segítségül hívta. hanem mélyen a Káosz gyomrában. Dorian Scattergood már rég lemondott arról. akinek nincs szeme. azt igazi alakjában majd megteszi. Még nem a háború – talán csak nem -. amikor a lelkek első susogó hulláma elnyomakodott mellettük. még élsz? Már. a saját rúnáját. töprengett Odin. a lábukon vízhólyagok támadtak. hogy kizárja a holtak jelenlétét. nem félt a patkányoktól és a koboldoktól. Végül elhajította a rúnákat. Az asszony már képtelen lett volna válaszolni. bár nem ezért ment tovább. és a körülöttük felhangzó gyászos hangokkal – köztük Jed Smith és Audun Briggs ismerős hangjával – mit sem törődbe ment tovább. Vak szemét képtelen volt lehunyni. Ez a valaki nem volt más. Odinnak komolyan összpontosítania kellett. ahogy mindig is képzelte. Odin addig is a jelek olvasására összpontosított. Volt még valaki. Ők is megérezték Odint és mérföldeken át magukkal ragadták. Minden új jellel nőtt benne a rossz előérzete. lába alig érintette a folyosó padlóját. ahogy a masírozó halottak menetének újabb s újabb hulláma kapta fel. a Halál rúnájával húzta át. hogy bárkit is találnak ebben a véget nem érő útvesztőben. de Odint még inkább. A foszforeszkáló falak halvány derengésében Ethelt már csak elmosódott alaknak látta. majd Kaen fordítva. hogy miért kell neki ott lennie. Mi indította el az események láncolatát? Az Alvók felébresztése? A Suttogó megtalálása? Vagy más? Képtelenség volt megmondani. nem volt már olajuk a lámpába. most először. most mégis úgy érezte. megváltozott valami. Elviselték a hideget és a kényelmetlenséget. mint egy pompásan kifeszített hárfa húrjai. vagy a Káoszé? És kinek a pártját fogják az AEsirek? Kezdődik hát. A Hélbe vezető út Maddyt is eléggé megviselte. Hagall. mint Ethelberta Parson. A nő meg csak ment. A Rendé. a Győzelem rúnája. szimatoló alakja után a Lenti Világ labirintusában. Nem a föld felett. A tömegben várakozásteljes izgalom érződött. olyan biztosan. az AEsir. az ételük néhány nyers krumplin kívül elfogyott. Ezt aztán Naudírral. de ahogy Doriannal a céljuk felé közeledtek. a Pusztító. Vakon. És Lokinak része van benne. végül Thuris. és mindannyiszor kellemetlennek találta. Ezt követte Ós.

Mondanám inkább a magam szavaival. mer’ nem megy. – Ideje mán. mielőtt az kereket oldhatna. . természetellenes. Odin felsóhajtott. Megértetted? Cukor olyan hevesen bólogatott. hol az öcsém. mint hogy egyetlen értelmes szót is kihúzzon egy koboldból.Egy szavadat sem értem – förmedt rá Odin. mélcsás uram – kezdte. . . kis híján elment mellette a nagy hang. Amikor végül egy élő hangját hallotta. Világosan. . – Pokolmentőakciómaddyapjahalálosveszedelemlejárazidő… . uram. Yr és Naudír jeleivel észrevétlenül a kobold közelébe lopódzott. oszt nem bánnám. Odint szemernyit sem érdekelte Cukroszsák. . rendben.és zűrzavarban. . Nem vagyok a legjobb hangulatban. Odin lazított a szorításán. aszongya halálos veszedelem A jel koboldarany volt. de halálos veszedelem. és újra kezdte.Köszönöm uram – hálálkodott szolgalelkűen Cukor. Ha nem.védekezett Cukor. . hogy amúgy is megteszem. . . Cukor nyelt egy nagyot. Pár másodperc múlva Cukor már Odin markában vergődött. hogy megöntözzem a torkomat. Mentőakció.214 Nem. amit tudsz. Sokáig. és nem is akarom. Mondom. – Nem telik bele sok idő. mer’ kiszoríjja belőlem a szuszt! . Lehet persze. Odin fenyegetésére gondolva egy szuszra hadarta el a mondanivalóját.Pokol – nyögte fojtott hangon. Cukor bólintott.Kímélj meg a locsogásodtól – mordult rá Odin. meg aztán cseles történetről van ám szó. Halálos veszedelem. gondolta. ha a nyakam is egyben maradna.Azér’. A keze nem eresztette a kobold gallérját. tábornok úr. hogy az egész teste rázkódott. hogy nem lehet Nem fogom. és leült a köves padlóra. A hang keseregve szárnyalt és bukott le. És volt még valami a közelében: egy varázslattal átitatott zálog. ha nem teccik haragudni. Maddy apja. – Micsoda megle… .Nahát. – Halljam még egyszer. és leült a padlóra. hogy elkapja.Helyes. gyorsan.Áruld el. te pedig mindent elmondasz. és kimondok egy nevet. Előbb faggatná ki a holtakat. Lejár az idő. nem vehetsz rá. kitöröm a nyakadat. egy élő színeit érezte. Lassan. mielőtt egy pillanatnyi hallgatás után folytatta az egyoldalú vitát. és mintha hosszan vitatkozott volna magával. Koboldok.Várj csak – szorította meg erősebben a nyakát Odin. amin egy nagyon is ismerős rúnajel virított. uram.Készen állsz? Cukor ismét bólintott. az igazsághoz híven és egyetlen felesleges szó nélkül. neked talán megy. De visszafojtotta a türelmetlenségét. Loki. de Loki pecsétjét nagyon is jól ismerte. ami t most bizonytalanság és félelem színezett.

de egyszersmind hunyorgott az összpontosítástól. – Csendben legyetek – mondta. – Á. Az asztal melletti hintaszékben egy picike. egy kígyót kaptam. kedveském – jelentette ki. – Alszik a férjem. hogy ferde hajlamú vagy. s dobásra készen lebegtek a levegőben. és ki-ki a maga legrejtettebb. Egy sovány kéz belekapaszkodott a takaróba. és a botjára támaszkodva az ágyhoz bicegett. vénséges vén anyó kötögetett. mint a kis nyilak.Hazudtál – fordult Maddy Lokihoz. és motyogott valamit. Az öreg hölgy milliónyi ránccal szabdalt arca még több barázdába szaladt. – Újra felnevetett. volt benne ágy. .Nem értem. a Mennydörgő cellája! Az istenekre.Itt is van – vigyorgott Loki. lámpa és rojtos lámpaernyő. Maddy felismerte Óst. vidáman csillogott. – Mintha azt mondtad volna. más néven Öregkort.A félelmeiből? . aki tovább hintázott és kötögetett a székben.Igen. mint tudod. Kinek mi. Maddy nesztelenül az ágyhoz ment. ami teára és süteményre emlékeztetett. .Elnézést – szabadkozott Maddy. Loki az idős hölgyre mutatott. leküzdhetetlen félelmeiből választja ki a saját börtönőrét.. – Nem hagyom.215 14 Loki egy pokolbeli cellában várta. ugyebár. Odin fiát. . a madártojáshoz hasonlóan törékeny koponyát. Akit Mennydörgőnek is hívnak. – Az apám nincs itt. hogy Maddy felkészüljön a Mennydörgővel való találkozásra. amiben korábban raboskodott. . szóval ez Thor. . Az apád számára az Öregkor és a kényelmes ágy a legrémisztőbb. Thor. és madárszerűen fekete. ahol tényleg feküdt valaki a paplan alatt: ki tudta venni a váll formáját. . az öregember összerezzent. fél lábbal már a sírban van… . – Az apámat keresem.Azonnal hagyja abba! – kiabálta Ellie. hogy felébressze a férjemet! Loki félreállt az útjából. Loki beszéd közben az ágy másik oldalára sétált. Loki még most is mosolygott.Elég! – tápászkodott fel Ellie egy sétabot segítségével. hogy a bal kezével rúnákat rajzol. . tudtam. a kezében tartott botból rúnafényszikrák pattantak ki. Loki felkacagott a háta mögött. – Itt csak én vagyok meg az öregem. de az öregasszony utána iramodott. . – Bizonyára tévedsz. – A Fekete Erődben magunk alakítjuk ki a cellánkat. csillogó szemét Maddyre szegezte. itt az apám! . – Hadd mutassam be Ellie-t. de ő beteg. Thort.El az útból! – kiáltott rá Loki Maddyre. a szeme gonoszkodva. Az ágy mellett egy kis asztalkán Maddy olyasmit látott. de ez egyszerűen nevetséges! Maddy elképedve fordult felé.Ne feledd. A cella különbözött attól. és Maddy látta. szegény feje. Először is tiszta és kényelmes volt. mit mondtam. Ellie felnézett a kötéséből.Az apádat.Én. a fejtetően lengedező hófehér hajpihéket. Loki színei tovább tompultak. mi? . és futótűzgyorsasággal hajította az alvó alak felé az első rúnáit. Az ablakpárkányon egy vázában virágok díszelegtek. egy kis virágos szőnyeg. – Tiszteld az öregeket és a feletted állókat. rajta lepedő és vastag paplan. az ablakból pedig zöld mezőre nyílt kilátás. Maddy – rázta a fejét Loki. . olyanok voltak.

. mint Lokié. – Te! – mennydörögte. Eltűnt az ablak a kellemes kilátással. – Figyelmeztetem. ha bármelyik családtag esetleg „zokon venné” . hogy még mindig életben vagyok. és Loki felé vágott a rúnabotjával. vörös. . csak állt és mosolygott. aki most a cella falának préselődött. A keze bíbor rúnafénytől szikrázott. . mit akar tőle Maddy. aki nem volt gyors észjárású.Azt. hogy megbizonyosodjak: egyet sem hagytam ki. hogy megtartsd az ígéretedet – szólt oda Maddynek Loki. . maroknyi rúna. Loki ekkor egy második rúnát hajított el – egy fordított Naudírt -. a függönyöknek. .Segítség…! – sipította Loki. és lassan. Thor lapáttenyerével megragadta Loki nyakát. Végül még meg is darálom őket. és egyenesen az öregember mellkasának csapódott. de biztosan kezdték kiszorítani belőle a szuszt. azt az ígéretet! – mondta Maddy. és a színei ismét elhalványultak. Ellie. s azon egyetlen élőlény. Léptei alatt megremegett a föld.Eljött az idő. A Világkígyó kiszakította az ajtót a helyéből. Jó két lábbal volt magasabb nála. ráncos öregasszonyarca eltorzult a haragtól. hogy apa? A szorítása lazult Loki nyakán. ami sötéten és szenvedélyesen villogott. Amint Maddy a mennydörgés istenének karjára tette a kezét.Melyik ígéretemet? – érdeklődött Maddy. majd kisvártatva nyújtózott egyet. és kimondta.Mit művelsz? – sikította Maddy. ám ismét elvétette az ütést. Thor. – Minden csontodat apróra töröm. Végül csak az ágy maradt: némi sziklapárkányon szétszórt rothadó szalma. Thor egyetlen lépéssel a nyomába eredt. A jele gyorsan fakult: az ibolyaszín kísértetiesen sápadt lett. Nyoma veszett minden másnak is: a széknek. Gombszerű fekete szeme dühösen villogott. mintha félelmetes álom gyötörné. Ellie-t félresöpörte az útjából. és tizenkét hüvelyknyire megállt Loki előtt. hogy eljött velem egy barátom. valami leírhatatlan zaj hallatszott.Á. nehezen fogta fel. Az öregember úgy nyöszörgött. barátságos mosoly jelent meg – megkínozlak egy kicsit! . a virágvázának. túlkiabálva a vénasszony dühös sipítását. A haja olyan vörös lett. . és felmerültek bizonyos … kérdések… Thor ujjai szorosabbra fonódtak Loki nyaka körül. és próbált a lehető legmesszebb kerülni Jörmungandtól. nyomában porrá omlott a köztük álló asztal. irdatlan testével betöltötte a helyiséget. – A lányom vagy? – kérdezte vontatottan. Loki egy szót sem szólt. és addig hátrált a fenyegető alak elől. . Az öregasszony másodszor is odavágott.Óriási – morogta Loki a bajsza alatt. A Mennydörgő teljes vértezetben szállt ki az ágyból. vadul meredező vörös szakálla támadt. amelyen át a Pokol űrjére lehetett látni. – Látogasson el ön is a Pokolba! Ideális helyszín családi találkozók lebonyolításához.Talán még nem említettem – nyögte Loki -. akár a zsarátnok. fiatalember! – kiáltotta. Végül kinyitotta a szemét. Azután – az arcán széles. botjával a kígyó felé vágott. Aztán izmot növesztett. egyre többet és többet. hogy – Apa…-. amíg csak a fal engedte. Ellie felháborodottan kiáltott fel. és keskeny hasíték keletkezett a helyén. és a bot egy hajszálnyival süvített el mellette. – Hogy érted.216 Ellie most már kifejezetten fenyegetően viselkedett. és tekergőző. – Biztos emlékeznék rád… . kezdve a nyomorult nyakaddal. Aztán még egyszer összetöröm őket. akit felpaprikázott az újabb betolakodó megjelenése. Az öregember megmoccant. Loki sietve hátrébb ugrott. hogy közbelépsz az érdekemben. Loki ujjai közül kirepült az utolsó. Thor Maddyre pillantott.

mint az Álom folyó. A végén persze az Öregkor mindent legyőz.Folytasd – morogta Thor. Egy ekkora lény felhívja magára a figyelmet. hogy védjetek …. Az ökle ütésre lendült… . száz démont hagytunk kiszökni. Ráadásul nagyon gyorsnak kell lennünk.szükséged van rám – mondta gyorsan Loki. horgászkirándulás? .Mert tudom. de nem volt rá idő. és a tombolását kihasználva olyan kitörést rendezhetünk. aki a vackára igyekszik. Máris vagy száz álmon ütöttünk lyukat. – Kövességek a kígyót.Tizenöt perc – nézett Loki Maddyre. De mi lenne. amilyet még nem pipált a Káosz. A virrasztóóra tizenhat percet mutatott.Idehallgassatok! – mondta sürgetően Loki. . hadd mutassam be Maddyt. Thor szakálla veszélyesen meredezett. . hogy kis barátunk. Nem mintha értékelnéd a kedves gesztust.Idehallgass – kezdte Loki türelmetlenül. sápadó színjelű Loki oldalt lépett. – A Pokol kellős közepén vagyunk.Tizenkilenc perc mire? – kérdezte Thor. hogy összetörd minden csontomat. Mind a ketten! A varázserőm a végét járja. amiért korábban azt hitte. Mindkettő körül rúnafény sercegett. köztük az Öregkort és a Világkígyót. .Nem akarok közbeszólni – mondta Loki -. A fenyegető veszély hallatán éberebbnek és boldogabbnak látszott. de ha esetleg a lényegre szorítkoznánk …. ha harcra kerül a sor. ha mi kifejezetten szeretnénk lyukakat fúrni? Nincs más teendőnk. Thor arca elsötétült.217 A hátuk mögött a vénasszony derekasan állta a sarat a Világkígyóval szemben. Ellie-t láthatóan nem zavarta a kígyó mérge. Akárcsak én. hogy kell isteneket kiszabadítani. Tudniillik nem fecséreltük az időt arra. amikor a halotthalvány. és semmi pénzért ne álljatok meg. amit elképzelni sem tudsz. A Mennydörgő beleegyezően morgott. Puszta ittlétünk olyan felfordulást okoz. ahogy az Ármányos előadta legújabb tervét. hogy lelassítsuk a haladását. Thor. – Meg kell. hiszen lefoglal. részemről inkább más alkalommal… . úgy fúrja át magát. és nem marad időd hálát érezni. Elszégyellte magát. . és a cella falán át a semmibe hullott. Jörmungand átsiklik az álmokon. mint egerek a járásbeli sajtot. . – Mondd csak. Durva.Eddig mindent elkövettünk. . Tudtok követni? . Csak csalival kell szolgálnunk… . hogy kiszabadítson innét. hogy feltűnésmentesen próbáljunk beosonni. lyukakat szakít a Pokol szövetén.Köztudott. . milyen csalira gondoltál? Maddy már mindent értett. még a szakálla is hetykébben meredezett.Csalival? – értetlenkedett Thor. Egyre inkább emlékeztetett egy háborúba készülő hadistenre. akkor az eszünkre. és bár a Jörmungandot érő ütések viszonylag gyöngék voltak. Apránként hatalmába kerítette az érzés. vakarcs. Azért jött. Ha tehát ki akarunk innen jutni. és Ellie meg Jörmungand éppen ki akarták rúgni a falakat. hogy ő „az áruló a kapuban”Meg is akarta mondani neki. hogy csípte és égette Maddy szemét. Maddy élénken csillogó szemmel hallgatta. és nem a testi erőnkre kell hagyatkoznunk. ijesztő külseje ellenére csak egy egyszerű kukac. aki a készülődés minden pillanatát élvezi. hogy Jörgi a megfelelő helyen ámokfutást rendezzen. hogy rosszul ítélte meg Lokit. Ám minthogy összesen tizenkilenc percünk maradt. mint hagyni.Természetesen önmagára – felelt helyette Maddy.Szükségem? Miért? . . – Mi ez. és semmi esélyem. Ami az ő esetében nem más. A hátán végigfutott a hideg. és a levegőt úgy átitatta a méreg.

A Mennydörgő azonban jól érezte magát. de a démonokat felismerte. mert a szemét csípte a kígyóméreg. és lábával erősen szorította a lény oldalát. mindent beszippantó feketeség. mintha nyereg nélkül ülnének meg egy lovat. és készen állt. Megkínzottak kiáltásai hallatszottak fel hozzájuk. A tiszavirág-kísértetek pelyvaként szálltak a levegőben. Öregkor sem volt rest. Maddy észrevette. A lány csupán remélte. és Thor meg Maddy belelátott a szomszédos cella szédítő mélységébe. örvénylő. A kígyó másodszori nekifutásra már át is tört. Pokoldarabkákat fröccsentve szét az űrben. cellán és alagúton. és Jörmungand máris Loki után vetette magát. A megroggyant falból kődarabok záporoztak. amelynek a végében egyetlen alak – Maddy férfinak látta – forgott a levegőben függő csillagkeréken. a robbanás utórezgése lyukakat szaggatott a csupasz földbe. mint a felhők. Ráadásul pokoli bűzt árasztott! Maddy mégis belecsimpaszkodott. Jörmungand tekervényei vadul csapkodtak. és amikor eltalált egy-egy kísérteties támadót. hogy AEsirek voltak-e.Kapaszkodj! – kiáltott rá Maddy Thorra. . mint egy gép. hogy Thor rúnákkal dobálja az alattuk hemzsegő tiszavirágokat. mi történik körülötte. Maddy lehunyta a szemét… És amikor ismét kinyitotta. A nyomukban álmok törtek szét. és kapaszkodott. álmok rongyai suhantak el alattuk. hogy itt aztán van belőlük bőséggel. Maddy csak sejtette. és menet közben úgy csépelte és szaggatta az álomerődöt. Maddy úgy érezte. A Pokol darabjai hullottak a nyomában. és ereje utolsó morzsájára is szüksége volt. mi fekszik a Pokol falain túl: halott csillagokkal átszőtt. Végigfutott a hátán a hideg. Iszonyatos volt az ereje.218 15 Egy másodpercbe sem telt. ahogy átnyomakodott az omladozó nyíláson. A kígyó egyre erősebb lett. és lehunyta a szemét. Másodszor repült át a Pokol émelyítő látképe fölött. nehogy az állat szájából áradó mérges kigőzölgés megvakítsa. vagy sem. hogy le ne essen. cellafalak omlottak le. ők pedig egy örökkévalóságnak tűnő pillanatig meredten bámulták olajosan fekete testét. A kígyó azonnal átvetette magát a lyukon. A következő pillanatban kiértek egy nyitott térbe. Mostanra már nagyjából felfogta. álmodók riadtak fel. Alattuk valami csupaszem lény csattogtatta a fogát Jörmungand felé. hogy kövesse az ismeretlenbe. . mint egy régi álom. Így szálltak át vagy egy tucatnyi tájon. és látta. Lokinak nyomát sem látták. és mérges gennyet váladékozott. Álmodók szabadultak el. gyönge páncélú svábbogárral birkózott. és egy szőke asszony emberi csontokkal szegélyezett kráter fölött egy óriási. bár a finomabb részletek felett nagyvonalúan elsiklott. Ez volna a Káosz? Lehunyta a szemét. alakja – ami kétségbeejtően aprónak tűnt a mögötte loholó óriáskígyóhoz képest – már rég eltűnt Maddy szeme elől. mi történik körülöttük. bár Maddy képtelen volt megállapítani. és a fejük felett nyüzsögtek a tiszavirág-kísértetek. azzal átkarolta a kígyó farkát. Halványuló színjele elveszett a temérdek tiszavirág-kísértet és fénynyom tengerében. és az elmúlt ötszáz év rossz emlékei szelíden tűntek tova. Épp csak egy pillanatra nyitotta ki a szemét. Thor is így tett: belekapaszkodott Jörmungand tekervényeibe. A következő percben már lefelé zuhantak. Eredeti alakját visszanyerve csaknem boldogan hajigálta a gondolatvillámokat. háromszáz láb hosszú volt. a Világkígyó éppen rikoltva suhant végig egy fényfolyosón. hogy még életben van. Thor nem volt egy lángelme. csakhogy ennek a lónak hiányoztak a lábai. ahol tüzes gödrökből kénes bűz áradt. a kígyó csatakos tekervényeibe kapaszkodott. Maddy egyszer mintha azt is megpillantotta volna.

Nem tehetem – ellenkezett Hél elhaló hangon. mint ő? Ugyan már. Ha a félelmei növesztik ilyen nagyra… A Suttogó vadul csillogott a kezében. – Sürgető volt a hangja. Még az elátkozottak is kétszer meggondolták. Képzeld csak el: Baldr élve! Forró. Elképzelhető. öld meg most. kilenc hátralévő percet mutatott. és zöldes fény lüktetett benne. és a kétarcú asszony azt tehet velük. lélegző test. De még most is alig hitte. . . ha olyannak adod. Tudta persze. Múltak a másodpercek. ami azzal járt. A másik lehetőség.A szavadat? – förmedt rá a Suttogó. . amit Loki a nyakában viselt. amire valaha is vágytál. egy apró nyisszantás. nyomában a kígyóval. – Rend és Káosz egyensúlya a semlegességen áll vagy bukik. – Ugyan mit ér a szavad. a Pokolban igazi alakjához visszatért Lokinak tényleg volt mersze megpróbálni. Thor képes lesz megvédeni tőlem? A Suttogó nagy erőfeszítéssel úrrá lett a dühén. mielőtt túl késő… . Lehet. mint a parázs.Nem? – kérdezett vissza a Suttogó. – Egy kis vágás.Tényleg sikerült neki! – mondta nem minden csodálat nélkül.Neeeem? – unszolta a Suttogó. hogy Héllel nehezen vergődik majd zöld ágra.Nem tehetem –válaszolta Hél. A kezében levő virrasztóóra.Dehogynem – hízelgett a Suttogó. a hangja méztől csöpögött. A Suttogó felmérte a folyón túl zajló események állását. hölgyem. – Hél a virrasztóórára pillantott. A Suttogó fenyegetően szikrázott: színei felizzottak. Hél hosszú másodpercekig hallgatott. Tőlem megkaphatod… Hél mindkét szemét kinyitotta.Mit számít az a kilenc perc? – kérdezte a Suttogó. hogy az Álmon keresztül menekülnek. hogy szegjem meg az adott szavamat. ahogy égő üstökösként közeledik.Arra kérsz. valamennyien meghalnak. És csak a tiéd. kivívod a megbocsátásukat. – Gyerünk. nem több. hiszen tehetetlen. hogy vállalják-e a kockázatot. és amikor megszólalt. . ami nyugtalan árnyakat rajzolt Hél arcára. – A lányt is! . a tiéd lehet. hogy kiszabadítsa az isteneket…. hogy a befolyásától megszabadult. de hova mennek azután? Ha belépnek az Alvilágba. Már csak hat perc volt hátra. – Nem szeghetem meg a szavamat – felelte végül. amely pontos párja volt annak. és ha nem sikerül átkelnie a folyón. az istenek szerelmére. vagy már annál is kevesebb. . és mindketten örökre a Pokol csapdájába esnek. . hiszen már nagyon közel jár az Erőd pereméhez. . A Pokol máris kezdett darabokra hullani. Életért életet. Ármányos? Visszanyered az AEsirek között elfoglalt helyedet? Azt képzelted. .219 16 Hél Őre a halott szem redőnye mögül figyelt. még Loki teljes együttműködése mellett is. és eresztékein átsejlett a Túlvilág halott fénye. – Segíthetek rajtad. – A kígyó szemmel láthatóan egyre nagyobb lesz. számtalan álmodót sodorva magával. . és minden. mielőtt még több kárt okoz. hogy az istenek elmenekülnek a Pokolból. Hél mindent látó halott szemével látta is. bár ez sem veszélytelen vállalkozás. Hét perc maradt. Nem tudom. istennő! Egyedül a tiéd. Kilenc perc. mire célzol. – Öld meg! – biztatta. hiszen testetlenül Hél tulajdonát képezik.Képtelenség. Tudom. amit csak akar. öld meg. hogy Lokinak sikerült a csel. – Az esküm még… nyolc percig köt. – Esküt tettem. akkor a teste Maddyével együtt megsemmisül. ha az Álomba a forrásához ily közel léptek be. mire vágysz. Azt hitted. istennő! Add nekem Loki életét – azt a hátralevő öt percet kérem csupán! – és cserébe visszakapod Baldrt.

Loki aludni látszott a pókszerű árnyékban: egyik karját kinyújtotta Hél homokos földjére.Hatvan másodperc.Baldr. Valamennyien a folyó felé igyekeztek. pókhálóként csillogott. hogy már csaknem kiégett: színjele kihunyó láng. Mögötte Thor és Maddy repült. akit egy másik életben Fortune Goodchildnak hívtak. Óvd meg a királyságodat és önmagadat. Odin mellett iszonyatos energiahullám söpört el. a farkába kapaszkodó Öregkorral. rendben hát! – Hél kinyújtotta halott kezét – az ujjai helyén csupán csontok voltak.220 . hamarosan úgyis támadás éri a Rend és Káosz közötti egyensúlyt. A foglyait keresi. . Loki a folyón túl lángoló lövedékként suhant a Pokol kapuja felé.Ez maga a Káosz.Állod a szavad. . ötvennyolc. és teljes erővel egy korlátnak csapódott. Hél látta. mielőtt a Névtelen kimondott egy Igét. és Hél kiszáradt torkából felháborodott üvöltés tört fel.Mondd meg. Nyomukban pedig az álmodók úsztak százával. és élve látod Baldrt! Ötvenkilenc.Hetven másodperc. vagy sem. . ezrével. recsegés-ropogás hallatszott – mintha a Világokat eresztékeiknél szaggatnák szét -. az ördögbe a szemeddel! A Suttogó felizzott. Ha Loki elmenekül. sebes száján mosoly játszadozott. A kígyót Loki is követte – még néhány másodperce volt hátra -. meg a kígyó. miközben a hátuk mögött az erőd széthullott. ötvenhét… . A Világvégén a 262-es számú nyugalmazott magiszter. – Hél ötszáz év óta másodszor sóhajtott fel önkéntelenül. ahogy tízezer friss halott tódult be az Alvilágba. és elárulta. Az Alvilágon ekkor földrengés futott végig. amelyek a világ kezdete óta álltak. ő kopogtat az ajtódon.Kezdődik – mondta a Suttogó. A kezében tartott virrasztóóra már alig nyolcvanöt másodpercet mutatott. Az ezüstszál.Tedd meg. ami a Pokolhoz kötötte. hogy Miképpen masírozhatunk az Alvilágba?. Orákulum? .De én… . . . . Mindeneknek a Vége. egyetlen nyüzsgő rajt alkotva.Micsoda? – kérdezte Hél.Loki tette ezt? .Öld meg most. . Az ütéstől halálos örvényben zuhant megállíthatatlanul a gödör felé. hogyan.Akkor is megmarad Baldr… Visszautasítod az ajánlatot? . Vedd el az életét! Hél kinyújtotta halott kezét. istennő? . áttör hozzád… . Olyan sziklák mozdultak el a helyükről. arcát eltorzította az erőlködés és az összpontosítás. alapjaiban rázva meg Hél birodalmát. amelyek a kísérteties fényben sárgának és törékenynek tűntek. csak annyit kérdezhetett magától. Hél eleven szeme mohón villant fel fakó arcában. és lágyan felfénylett. . és a magiszter holtan esett a Tizenkettek Tanácsának padlójára. . Az Alvilágban Jörmungand átjutott a kapun.A vég – felelte a Suttogó. – Az meg hogy lehet? A Suttogó megengedett magának egy fensőbbséges mosolyt. por szállt. és elcsippentette a szálat.És ha tévedsz. – A Rend és a Káosz közötti utolsó találkozó.Rendben.Mi folyik itt? – rikoltotta a Holtak istennője. asszonyom. – Megegyeztünk. és fejjel bezuhant az Álom folyóba. köd szakadt fel. A rengés hullámai elértek a holtak közé is: csontok táncoltak. Abban a pillanatban rettenetes szakadás. é a következők történtek egyszerre: Cukor rúnaköve koromfeketére változott. .

ám kisvártatva láthatóan felragyogott. kedvesem. Fényes. A Suttogó elmosolyodott. De mivel barátok vagyunk. kissé hajlott hátú alak volt. Odin barátja és bizalmasa. A Bölcs Mimir. . Hél végre meglátta a Suttogó valódi lényét: eleinte fantomszerű volt.221 Hél ekkor látta. szólíthatsz a Napok Öregének. mert olyan sok van. és új alakot öltött a levegőben. – Sok minden voltam már. sziporkázó rúnabotot tartott. A nevem a Számtalan. Az Orákulum. A kezében forgó.Ki vagy? – ámult el Hél. sovány arcában a szemhéj félig a szemére borult. aki megjósolta Ragnarököt. . mint egy rettenetes virág. hogy a Suttogó is változni kezd: a kőfej kinyílt.

222 NYOLCADIK KÖNYV A Névtelen Miről ábrándozik a rabszolga? Hogy ő lesz az úrMimir könyve. 5:15 .

Az emberek azonban nem mozdultak. mint egy hadsereg? Mi ez a Rend. . míg van rá esélyed… Hél arcéle kifürkészhetetlen volt. és a szabadulás hosszas. ahogy emelkedik a folyó szintje.Furcsa. tedd meg. ám a Halálnak magának nincs tekintélye? Iszonyatos fél arcát a tízezer felé fordította. és tétován megérintette Maddy arcát.A lányt? – Hél a nagy felfordulásban el is feledkezett Maddyről.Senki – felelte a Suttogó. ahol a lelkész és a Vadászistennő elámulva nézték a síkon kibontakozó jelenetet.Parancsolom. A Suttogó haragosan fortyant fel. de Loki is ezt mondta. melyben az emberek holtak lehetnek. A Vanirok is érezték. . mint egy beteg szív.Természetesen – felelte az. rekedt sóhaja szakadt fel belőle. Harminc másodperc maradt.Ki ez? – kérdezte. hogy széledjetek szét! Még most sem mozdult senki: tízezer férfi állt. – Minden pillanat. Megszegte a Lokinak adott szavát.Te tetted? – fordult Hél a Suttogó felé. mi történik. Kövér Lizzy is érezte.Gyorsan! – sürgette türelmetlenül a Suttogó. Heimdall szürke farkasét Bragi barna rókáét. ajtók csapódtak. kutyák vonítottak. és meggyorsították a lépteiket. . Most a virrasztóórára pillantott. amit a lány az Alvilágban tölt. szükségtelen kockázattal jár. Lenézett az alvó lányra. – Senki – ismételte meg. a 4421974-es számú vizsgálóbíró is meghallotta. és azon túl a Káosz úgy vert. míg Idun józanul felszedte a ruhájukat. ahogy a Jó Könyv megjósolta. add nekem a lányt is! . Frey vaddisznó alakját vette fel. – És most siess. Az Alvilág szájánál. .Miért? – kérdezte Hél. – Legyetek holtak! – parancsolta. . és tudta. és mindhárman futásnak eredtek az alagútban. akit egy selyemszál kötött az élethez. csak add nekem! Vágd el a szálat. és emlékezetében kutatott a hasonlóság forrása után. Bele sem mert gondolni. Freyja jajongott. amikor az AEsirek uralkodtak a Világokban… . hogy közel járnak. Mennyi. . mint a kéve. . mennyi lélek. és a Világok közötti egyensúly alapjában rendült meg. ha ismét megszegi. mialatt szelíden kinyújtotta halott kezét. Hél némán nézett végig a síkon előtte összegyűlt sokaságon.223 1 Mindenki érezte a Kilenc Világon átsöprő lelki robbanást: az epicentrumtól százmérföldes körben bíborfelhők tornyosultak. A holtak elindultak. és tekintetét az Alvilág felé fordította. hátha később szükségük lesz rájuk. talán családi vonásai ismerősek még abból az időből. mielőtt szelíden kicsusszant a gazdatestből. Máris érezte. Eddig alig pazarolt rá figyelmet. és végigsuhant a Hélbe vezető folyosón. Megkezdődött. Most azonban jobban szemügyre vette: feltűnt a rozsdabarna rúnajele. Tízezren. Loki és a Suttogó mellett szinte észre sem vett egy tizennégy éves lányt. de hl a hódolatuk? Miért sorakoztak fel úgy. fülek véreztek és madarak hullottak sikoltva a földre. Njörd tiltakozott. – Ne törődj vele. .

A Suttogó kétségbeesett grimaszt vágott. Aesk élénkvörösen ragyogott rajta. miért volt rá is szükséged.Hát ezért akartad – mondta. és megérintette a szálat. – szólalt meg Hél. Hél – ígérte mézédes hangon. . és Hél abban a pillanatban megértette. – Csarnokot építek neked. Halványan csillogott az érintése nyomán. Tizennyolc másodperc. Értem már. Hél elmosolyodott. és olyan mosolyt villantott a Suttogóra.224 . hanem a színjele.Az a rúnajel…. amely isteneket semmisített meg. és úgy fénylett. Ezerévesen. hogy elszakítsa a szálat. kire emlékezteti Maddy. . – Ezért hoztad el Hélbe. együtt hálhattok az Égi Fellegvárban. Azt hitte. porszárazon már nem számított ilyen heves érzésekre. és neked adom Baldrt…. erre a szinte lányosan feltámadó reményre… Kinyújtotta a kezét. – Amikor Baldr felkél halottaiból. hogy élő arca elpirul. Hél az ajkához emelte az ujját. És Loki…. Az Új Írás első rúnája.Kérlek! Nincs idő! Hél élő kezébe fogta a lány kezét. A Villámfa. – Tedd meg. Különös érzés volt. . és nem az alakja. amely Maddyt még az élethez kötötte. ezt egy örökkévalósággal ezelőtt kinőtte ár. Mint a kezén a rúnajel… . A Világkőris.Most tedd meg! – sürgette a Suttogó. És most az is eszébe jutott.

de a többieknek vagy nem sikerült elmenekülniük. Öregkor még ekkor is a farkába kapaszkodott. aki már látta az ezüstös szálat. és a repedéseken át Maddy megpillantotta a Túlvilág halott. minden irányba tiszavirág-kísértetek felhői spricceltek szét. jobb keze pedig mint önmaga kísértete lánggal íródott az éjszaka függönyére. idióták és minden más féreg. aki egyre mélyebbre hullott. Hatalmas vízfal emelkedett fel. mint a zsarátnok. kuncogó hang hallatszott. Maddy! – kiáltott rá Thor. Apokaliptikus volt a zaj. aki tüzes színeiben úgy izzott. férgektől hemzsegve nyomultak a szabadságuk felé. – Menj át a nyíláson! Nincs már sok idő! -De hiszen az Loki! – mutatott le Maddy a zuhanó alakra. mert Thor nyomukat sem látta. csillagos szakadékát. mint egy lidérces álomban.kezdte. párologva. vagy szemmel láthatóan démoni. zöld szemű. rángatóztak. hogy leugorjanak. hogy nem csak ennyien lesznek. Thor bozontos üstökét csóválta. A Pokol lakói – álmok és álmodók. Szif. Lokit látta. és a feneketlen mélység tokából egy baljós szívó. ha Maddyt is számolja. . Thor féken tartotta a borzalmakat. a Káosz teremtményei. a Félkarú. Odin felesége. Összegyűltek előtte az igazi alakjukban megjelenő AEsirek. Volt közöttük emberi. az aranyhajú. Thor remélte. az Anya. Intett Maddynek. hogy lépjen át a kapun. és néhány álmodó már át is jutott. Frigg.Most menj. nem férhetett kétség. már le is vetette magát. Maddy képtelen volt megállapítani – nem tudott tovább az Alvilágba kapaszkodni. mielőtt Jörmungand fejest ugrott a folyóba. ami át akart jutni a Nyolcadik Világba – jobbára nagy ívben kikerülték. Szánalmasan kevesen voltak – mindössze hárman -. a döbbenettől beléjük fojtotta a szót. Thor felesége. nem törődött a tiszavirág-kísértetekkel. Csak ő juthatott be Hélbe. a harc istene. hogy a világ amelyet eddig elfoglalt. s aki bal kezében egy dárdát fogott. bármily halvány volt is. Vele együtt összesen négyen voltak. De a színjelhez. és Tyr. sem azzal. Amaz – talán egy férfi? – nagyon messze volt. vagy az Álomba zuhantak. villámgyorsan falta fel önmagát. De Maddy már Loki után eredt. csak a leggyorsabbaknak és a legügyesebbeknek sikerült Jörmungandot az Alvilágból az Álomba követnie. mely a megtestesülését fizikai valójához kötötte. de nem az Alvilágba nyíló résbe. az Alvilág köde és parazitái. amelyek most halálos porszemekként kavarogtak a levegőben. az Aratás Királynője. De Maddy meglátott lent valamit. Mielőtt Thor tiltakozhatott volna. sikoltva hullott le. utánuk indult a lassan összezáruló nyíláson át… Mögötte megszámlálhatatlanul özönlöttek az álmodók. magas. hanem a sistergő levegővel teli üstbe. mivel körülöttük a Kilenc Világ lassan szétszaggatta magát. Maddy! – kiabálta mellette Thor. Alatta és körülötte sebesen szakadt fel a Pokol szövedéke.225 2 A Világkígyó egy álom sebességének kétszeresével száguldott át a kapun. Maddynek és Thornak csak annyi ideje maradt. a bal karján Sól rúnáját viselő asszony. aki Ár rúnáját viselte. és amit láttak. a pusztítás motorjai. kígyók. -Menj már. mint egy kígyó. mely minden másodpercben egyre hangosabb lett. eltakarták a szeme elől. Időről időre egy-egy lény – isten vagy démon. és bár nem tarthatta távol mindegyiket a kaputól. . mások gépiesen masíroztak. és Maddy. és a semmi magába szippantotta. némelyik istenek színeit és rúnáit viselte. – Semmit sem tehetsz ér… . vagy belehullottak a Káoszba. amelyik a saját farkába harapva nyeli el végül saját testét. a többieknek az Álmon át kellett menekülniük. Öten.

Annak idején Ragnaröknél hallotta. Tízezer Fő. hogy átfusson a fején: Aha. akiknek sorfala mozdulatlanul húzódott a sivatagban. Thor a holtakat nézte. hát itt is van. mintha Hélben ezer éve először szökkenne szárba az élet. az Alvilág hatalmával szemben. hanem a holtak hadoszlopát. A látványtól megtorpant. Nem az Alvilág halottait. bár a sík a gyülekező felhőkkel és a halott nappal megszólalásig hasonlított arra a másik csatatérre a Világvégén túl. amely véget nem érőn sorakozott. magiszterek.226 Thor már indult volna utána – bár nem tudta megmagyarázni magának. a tagok – vizsgálóbírók. ismeri ezt a hangot. mágikus szám. és forró sötét szél fújt. amikor hátrapillantott. Akkor számbeli kisebbségben voltak. Álegén felhők gyülekeztek. de nem volt idő vitatkozni -. és persze a pörölye is. de a hang így is jegesen szorította össze akkor a szívét. és Thornak csak annyi ideje maradt. és Maddy életének utolsó pillanataiban a Rend csapatai feltartóztathatatlanul megkezdték menetelésüket Hél síkján át. De a Mennydörgő nem ezért ingott meg. . és lángoló szakálla alatt elfehéredett az arca. de nem olyan rettenetesen: Neki még megvolt a varázsereje. majd elkerekedett szemmel bámulta az Álmon túl kibontakozó jelenteket. akik annyian voltak. az elveszett és szánalomra méltó lelkeket. mely mintha a Káosz mély lélegzete lenne. De hiszen ez … . Egészen véletlenül pontosan ez volt a Rend tagságának a létszáma is. Úgy tűnt. amelyet gyakran emlegetnek az utolsó csatáról szóló beszámolókban. És Thor úgy hitte.gondolta … Ebben a pillanatban iszonyatos recsegés hallatszott a Világokon át. mi szüksége van Lokira. a tízezer főt. ezt az emberentúli szívó hangot. mint a pelyva. professzorok – még a Halálnál is erősebb Egyesülése.

hogy elindultunk erre az útra. ezért el akarod hitetni velem… .Nem. – Tévedtem veled kapcsolatban. – Higgy nekem. .Ki kell jutnod! – mondta Loki. Hagyj magamra! . – Hallod ezt a zajt? Maddy bólintott. egy másik.Maddy… ne… Maddy szíve majd szétpattant. és a még mindig küszködő Lokit is magával vonszolta… . . és úgy tűnt. miközben a keskeny rés felé száguldottak. mérföldeket tesznekmeg másodpercek alatt. . – Nem hagylak itt – mondta. majd a fejét rázva ismét lehunyta. Maddy vonszolni kezdte felfelé. Negyvenegy. – Az takarod. .Szurt tör át – mondta Loki. amikor a bezáruló kapu felé vetette magát.mondta Maddy. Loki pedig a Kilenc Világ széthullásának fülsiketítő zaja mellett próbált a lelkére beszélni. te vagy az áruló a kapuban… Most már mindketten felfelé robogtak: Maddy teljes varázserejével húzta Lokit. mint egy ököré. mégis mit gondolsz? Huszonkét másodperc: már látták a kaput. az Alvilág fülét ostromló kakofóniáján át szinte biztosra vette. Nem mondtam el. Azóta tudom.Kérlek! – kiabált Loki. azt hittem. Ekkor meglátta az óra számlapját. kinyitotta a szemét. A nyílás most már gerelynél nem volt szélesebb.De én voltam az áruló a kapunál! – bizonygatta Loki. hogy magamat mentsem … Tizenöt másodperc… . Negyvenöt másodperc.Halott vagyok. A gyorsaságukmost már felért a Világkígyó legnagyobb sebességével. az arca kivörösödött az erőfeszítéstől.Hallgass meg! A Suttogó hazudott. hazudtam. Huszonnégy másodperc. és mentsem a bőrömet. amikor Naudír rúnája a csuklójára kulcsolódott. a fülük megsüketült a Káosz szívó robajától.Lord Szurt? A Pusztító? . . Tudom.Ne aggódj. .Hagyj békén! Negyvenkét másodperc.Hallgasd csak! – kiabálta Loki. Csak fogd meg a kezemet! Loki káromkodott. beleláttam az elméjébe. . . sikerül! . felhasználhatlak.Még mindketten kijuthatunk. hogy itt hagyjalak. Húsz másodperc.Igyekszel nemes szívű lenni . a vállizmai kidudorodtak. a kezében még most is a virrasztóórát szorongatta.227 3 Maddy mintegy ezer szinttel lejjebb érte utol Lokit az Alvilágban. Loki most már sebesen zuhant. Maddy.Micsoda? – Egy pillanatra. Harminckilenc másodperc. Már csak harminc másodperc volt hátra. mit akar. és Thor két kézzel tartotta. és a szája néma sikolyra nyílt. Maddy! Csak az idődet vesztegeted. . Amikor Maddy közelebb ért hozzá. – Nem vagyok neme szívű. hogy azt mondta: halott vagyok. a szemét lehunyta. . Azt hittem.

Az Alvilág egy csattanással bezárult. . Hél halott szeme tekintett rá. és amikor kinyitotta a szemét. és az idő megállt a tizenhárom másodpercnél. És ekkor egyszerre három dolog történt: Hél virrasztóórájának a számlapja keresztben elrepedt. És Maddy a saját bőrében ébredt. a Kötő egy csattanással elszakadt….228 Maddy megrántotta Loki karját… Naudír.

amikor Nat hangja a mondat közepén elcsuklott.Biztos rosszul olvastad. és elégedett kis sóhajt engedélyezett magának. messze csengő. hogy a férfi körül valami megváltozott. a másik alacsony volt. ami az útjába került. ami elé tárult. még fokozódó mélabú telepedett rá.Szó sincs róla – méltatlankodott a lelkész. Nat Parson felkiáltott. Akárcsak az Ige. és az járt a fejében. és amikor a hang hallatán Szkádi felé fordult. a következőben meg semmi. mialatt felidézte az Ige hatalmát. . gondolta. Bór fia… Valami baj van. mely . az Ige nem mutatkozott. a hatalom minden kimondott szóval egyre csak nőtt. gondolta a lelkész. Mi történik! – tépelődött elkeseredetten. ahol égnek semmi keresnivalója. Most azonban hiába mondta ki a szavakat. Adam Scattergoodnak túl sok volt. mint a viharfelhők … Még ha álom is. mely mindent agyonnyomott. Nat Parson egy gondolatot sem fecsérelt rá. a Vadászat istennője látta. Amikor először használta a varázsigét. akit feldühített. De Elias Rede különös csendbe burkolódzott. névtelen csúcsok magasodtak. A halál is ezerszer jobb ennél. még ilyen irdatlan távolságból is tudta. Mintha valaki elfújt volna egy gyertyát… Ki van ott? Nem válaszolt a belső hang. Ellensége karnyújtásnyira volt. és egy szempillantás alatt ráébredne. de az Ige laposan szólt. Farkasmosoly játszott az ajkán. . barbár nőszemély.Nem megy! – siránkozott a lelkész. amíg mozgó fallá nem vált. Hél küszöbéig kergették prédájukat. Az egyik pillanatban még ott voltak. mintha elszivárgott volna az ereje. hogy a segédje előtt ostobának nevezik. hogy senki sincs otthon. hogy egy varázsigével leterítheti. ahol a két alak nyomában kis porfelhő támadt. te ostoba! . Kíváncsiság nélkül követte a Vadászistennőt. az egyik alak magas. Lassan távolodtak a sivatagon át. Megidézlek. és elméjében a 4421974-es számú vizsgálóbíró megnyugtató jelenlétét kereste. Újra kezdte a varázsigét. Elias? Vizsgálóbíró úr? Hallgatás. A sivár ég ott tűnt fel. ráadásul egy írástudatlan. mintha egy nap üres házba térne haza. . a fülében a holtak zaja sustorgott. és megállt. tompa csend. És a fények – a színjelek és a mindent átjáró fények – is eltűntek. és most a síkságot nézték.Mi történt? – kérdezte Szkádi türelmetlenül. míg a megfelelő oldalon kinyitotta az Igék Könyvét. Odin. amit lát (kétségbeesetten kapaszkodott ebbe a vágyálomba). a holtak úgy masíroztak a kékségbe. prédikátori hanghordozással. Nagy. mint egy napszítta kép. vajon érte mikor jön el a Halál. Tovatűnt az ezüstös pászma.229 4 Az alvilág bejáratában a lelkész és a Vadászistennő megálltak. hogy valaha felébred. akkor is rég feladta a reményt. a vizsgálóbíró is homályossá vált.

Nem hagyhat itt! – kiabálta a lelkész. és az alagút szájából komoran nézték. vicsorogva eredt a szitáló homokon át a Tábornok nyomába. . és dühödten üvöltött az ellenségére. jelentéktelen és jeltelen. A lelkész ismét hétköznapi lett. barna színjelét a hatalom kérgével burkolta be. de az istennő hamarosan messze maga mögött hagyta a végtelen síkságon. és egyszerű. majd állatalakot öltve. A fehér farkas kiáltását követve ekkor léptek ki Nat Parson háta mögött a Vanirok. . Nat utána akart menni. A Vadászat istennője kivicsorított a fogát. – Becsaptál! – kiáltott fel.230 megvilágította a lelkész színeit.

Elérkezett a megjósolt idő – folytatta Ethel csendesen.Kérem. – Lokinál van. mert a Rend és a Káosz végre egyesülnek. Úgy festett.Akkor összevesztek. hogy ismét éljenek. különös méltósággal viselkedett. a szeme kiguvadt.A Suttogó a kapunál van. aki rongyos ruhája. és az alaktalan alakot ölt. . ember! – szólította meg Heimdall. aki elhátrált előle. – Akkor elmagyarázná nekem valaki. és nem hallgathatok. hogy miért van itt? És hova lett a Suttogó? Ha olyan közel volt. Heimdall a lelkészhez fordult. valamint annak ellenére.Kérdeztem valamit. ahogy kell.231 5 Állatalakban követték a Vadászistennőt: Frey. . És mot Nat meglátta mögötte … de hiszen ez Dorian Scattergood. és vele … lehet.De hisz ez a Holtak Földje.Valóban? – Heimdall a lelkészre pillantott. már Njörd is csatlakozott hozzájuk: halászsasként szállt. poros arca. mostanra már meg kellett volna pillantanom. alacsonyan a párkány alatt. ne öljön meg! – könyörgött Nat. a szája elnyílt. – A Kilenc Világ Háborúja. Heimdall és Bragi haladtak az élen. és a Névtelent megnevezik. Ahogy a folyosó kiszélesedett. Nat! – felelte Ethel huncut mosollyal. Ezt szokta. és a vak vezet tízezer ellen. Jelentéktelen arcából nyugalom sugárzott.Hé. Az arca elfehéredett. – Loki elmenekült.Kézenfekvő – felelte Njörd. csillogó szemmel. Ehelyett … de mi is volt ez az érzés? . hogy a hóna alatt egy kis fekete disznót szorongató férfi társaságában volt. – Követte ide. ember! – követelődzött Heimdall. . aki mintegy tizenkét lábnyira álldogált. a szeme kimeredt. félelmet. és rejtekhelyükről figyelmesen nézték. – Semmit sem tudok a Suttogóról! Csak egy vidéki lelkész vagyok. és az élőknek nem lesz hova menekülniük. Talán megkönnyebbülést vagy haragot. . Mondom. A lábánál ülő Adam Scattergood eltakarta a szemét. és a Fekete Erődöt egyetlen Igével nyitják meg. – Mit mondott? . és a kezéből kihullott az Igék Könyve. .Semmi értelme – ingatta a fejét Heimdall. ahogy a fehér farkas a távoli préda után lohol. Heimdall éles pillantást vetett rá. majd ismét mind a négyen felvették eredeti alakjukat. mérföldekkel lejjebb kibontakozó kis drámát. . hogy egy disznó? . esetleg neheztelést. és már nincs meg az Ige sem… A lelkész elhallgatott. – Ha Odin és Loki összeesküdtek … . – Hol a Suttogó? De a kérdésre Ethelberta válaszolt. és az áruló igazzá válik. Nem sokkal mögöttük Freyja és Idun is csodálkozva nézték Hél egét. hogy a viszontlátáskor érez majd valamit. mint egy szélütött. hogy Szkádi a mi oldalunkon van jegyezte meg Njörd. – Hol van a Suttogó? . és egyenesen elvezetett hozzá… . . kibomlott hajjal. Arra számított. amikor Yggdrasil a gyökeréig megremeg. Az alagút szájában a felesége állt. A holtak feltámadnak. – De hiszen láttalak meghalni! Ethel elmosolyodott a férje arckifejezésén. de egy szót sem bírt kinyögni. és a sík szélén.Mondtam.Biztosra akarok menni. Mit számít? .Ethel! – nyögte ki végül Nat.

milyen gyönyörű. . Heimdall alaposabban is szemügyre vette. – Idehallgass. . – Belerúgott a mellette álló sziklába. . – Az istenekre.Bocsásson meg – szólalt meg Heimdall. Te pedig neki ajándékoztad a prófétálás képességét. amelyek ragyogóbbak voltak a Nép színeinél. – Visszahoztam.Jó ötletnek tartottad? . – Szóval visszahoztad. milyen fénylő.Tisztázzunk valamit – folytatta Heimdall. Azután Idunhoz fordult. Dorian arra gondolt.Hogy miért ne? – kérdezett vissza Heimdall.Ismerjük egymást – felelte Ethelberta. . – Mit tettél vele? – hányta a szemére.A Népből … valakinek … az istenek eledelét … adtad. és nyugodt.Miért is ne? – kérdezte a Gyógyító. . Idun boldogan bólogatott. Feltámadt halottaiból. – De maga…? .232 Most már minden szem Ethelbertára szegeződött. . Összeráncolt szemöldöke alól nézte a színeit.Haldoklott – vonta meg a vállát Idun. Idun elmosolyodott. Fenyegető csend támadt. Idun. már csak ez hiányzott! Még egy istenverte Orákulum! .

Odinnak látnia sem kellett az eredményt. tuggya. Most újból morgott. hátát a falnak vetette. hogy előnye – már amennyire ez ezt előnynek nevezhette – odalett. Odin pedig most érezte. jobban érezte magát állatalakban. ártalmatlanul pattant le a válláról és színszikrákat szórva pattogott tovább a szikla felszínén.Velem maradsz! – döntött a Tábornok. hogy szikránál kevesebbje maradt a harcra. Ha Maddy lőtte volna ki a gondolatvillámot. Könnyű célpontot nyújtottak az ellenségnek. és a Vadászistennő a foglyul ejtőire vicsorogva visszanyerte eredeti alakját. a csupán méterekre levő fal reményében szinte biztosra vette. . az Alvilág hamis szürke napja alatt azonban tudta. és ez csak egyet jelenthet…. hogy tudja. éppen akkor. és bár olykor szüksége volt rá (ha beszélni akart. azonnal sarkon fordult. Vakon is érezte.Túl késő. és vígan morgott. és a dühtől sápadtan. A rúnákért nyúlt. A sivatag fakóságában Cukorral olyan jól láthatóak voltak. De erre már nem került sor. – Értelmetlen bosszúért kockáztattad volna az életünket? Idehallgass. Hat kéz rángatta vissza.A szememre?! . Bizonytalan lövés volt. de mivel nem Maddy lőtte ki.Hogy merészelitek? – Egyébként bizonyára megküzdött volna velük. már úgyis megfeketedett. Itt. – Jogom volt megölni… . Rövid volt a küzdelem. és már olyan közel járt. mellément a lövése. de egyszerre hattal szemben semmi esélye sem volt. amit Szkádi mogorván fogadott el.Fogd meg a karomat. . Bragi pedig egy dalt játszott. és Frey meg Heimdall visszatartó rúnákat hajított rá. mint tortán a svábbogarak. de Odin kockáztatott. – Tudjuk. . miközben vadul acsargott. amikor az visszaváltozik eredeti alakjába.tiltakozott Cukroszsák. és menj tovább! A Lenti Világ sötétjében Odin majdnem hogy boldogan üdvözölte a vakságot. és egyesített erejük oly hatalmas. Az elmúlt napokban olyan sok időt töltött farkasbőrben. és amikor a botja végével megérintette a falat. Ezt Szkádi is tudta. miközben az ölésre készült. vagy rúnákat bocsátani valakire). majd a hátsó lábára ereszkedett. Szkádi! – Átnyújtott egy köpenyt. Háromnapos alvilági tartózkodása alatt annyira kifogyott a varázsereje. hogy eredeti alakját már lassúnak és nehezen elviselhetőnek érezte. hogy a Vanirok közel vannak. istennői alakjában fordult velük szembe.233 6 . hogy menedékre talál. hogy Odin hallotta a lihegését. De Cukor vezetésével. Kezeket érzett a nyakánál. és valami nem egészen emberi illatot a levegőben. és fejest ugrott egy kőhalomba. hogy kitépte volna a Vadászistennő torkát. mit tettél. hogy még ha látna sem lenne semmi esélye hetükkel szemben. ahogy a farkas körözve hátrál.Jogod? – kérdezte Freyja. és teljes erejéből kilőtte Hagallt a fehér farkas nyitott szájába. De a Vanirok érezhetően ódzkodtak a támadástól. a gondolatvillám ahelyett. Csak a fehér farkas eredt a nyomába. de azok nem mozdultak. – Először is szükségem van a szemedre. – A kapitány köve. bizonyára ott helyben elpusztul a farkas. hogy legfeljebb csak egy patkány fért volna be utána. és a színei kortalan jégként lobbannak fel. ahonnan – egy kis szerencsével – előbb támadhat a Vadászistennőre. amivel tehetetlenségre kárhoztatta. mely olyan pici volt. mialatt a jellegtelen síkon botorkáltak. . uram! . Cukor rémülten felsikkantott. hogy az ellensége torkának ugorhasson.

ugye.Ethel – mondta. és a napot meg a holdat egy olyan feketeség nyelte el.234 . egy érzés támadt fel benned? Egy érzés. miért. Dorian felkiáltott. Kicsit tétovázott. Egy árulót a kapunál. az Első Világ elbukott. Njörd. ami szaggatta a dobhártyájukat. És nem tudtad. mert amint lehetőségem nyílik rá. Dorian. hősök. Frey is ismerte: hallotta. amikor az Álom folyókilépett a medréből. hanem a hangja hallatán megmerevedett. és a varázserejét megfordították. – Tudhattam volna. . uram. és ahova a madár leesett. Idun is hallotta annak idején.Ki az? . a kardja eltört. sem versek nem szóltak arról a napról. Olyasmiket láttál.Akkor végezzetek velem – felelte Szkádi -. valamint a kettő közötti lehetetlen helyről. Szkádi is ismerte. A hang halk volt. majd amikor megszólalt. hogy megmutassa a karján keletkezett friss rúnajelet. valamint a botjára támaszkodó Odin.Csatára kész hadsereget látok. és mind amögött. . és a Vanirok Ethel Parsonra pillantottak. ott semmi sem maradt. A Káoszból kisereglettek a démonok. újból megteszem. aki egyedül áll. bár sem dalok. amikor meghasadt az ég. Tűz és víz és fekete madár árnya. amelynek körvonalát tűzzel rajzolták ki. Adamnek kimeredt a szeme. az égi Fellegvár. ami a Középvilágban volt. Ethel meglepett arcot vágott.Hallgassátok csak! – szólalt meg Odin. Feszült pillanat volt. Mögöttük pár lépésnyire jöttek a többiek: Ethel. amikor elesett. és a holtak csapatai elindultak az Alvilágból. a foguk gyökeréig hatolt. Asgard. az Őrszem nagyon jól ismerte. akkor hallotta. aminek semmi köze sem volt a fény hiányához. amelyek irtózatos ereje alatt nyögött és földig hajolt a Világfa. Mutasd meg. Csak Odin nem nézett rá. de látta a színeiben a visszatükröződését. hol… Ethel némán bólintott. Heimdall. És ugye. Ragnarök csataterén hallotta. olyan ellenséges erők. és kék szeme dühösen villogott -. Alagútlakók és emberek… . majd határozott mozdulattal feltűrte a ruhaujját. és megborzongott. . és mintha egyszerre jött volna mindenhonnan és sehonnan. Sokáig hallgatott. és elmosolyodott. a fekete rigó árnyának nyomában siklottak ki a Világok között. Megfogta Ethel kezét. Bragi is hallotta. Tudod. és enyhén elpirult. Azt mondják. Ethel. kérem alássan. – Máshogy érezted magad. Nat álla leesett a meglepetéstől. de tiszta. Odin egy pillanatig meg sem moccant. és most sírt. Odin ezt persze nem látta. a hangja gyöngéd volt. – Aztán alakot öltött. és amikor leomlott. aki saját királysága partjairól harcolt. hogy máshol kellene lenned. kontinenseket zúzott össze. de nem tudtad. amiket korábban soha. Orákulum vagyok. Egy Tábornokot. bele a jégbe. Farkasszemet nézett a hat Vanir és a Vadászistennő – aki ökölbe szorította a kezét. És egy áldozatot. . ami élénkzöld színnel ragyogott. és emlékezett egy árnyékra. és még a Vanirokat is elnémította a döbbenet. Azután kemény vonásait mosoly lágyította meg. mire gondolok.Viszketett – folytatta. Freyja is ismerte. És akkor seregeik voltak: harcosok. a csendet csak egy távoli zubogó hang törte meg. . ahol a Káosz ereje a leggyengébb. és vele együtt egy rezgés. Adam és Nat. aki ismét a melléhez szorította a Jó Könyvet. – Ismeritek ezt a hangot? Mindenki felé fordult.Ethel Parson. amely mintha egy nagy fekete madár lett volna – holló vagy dögkeselyű -.

A Káosz Hangját.Jó okkal. különben minden elbukik. okom van azt hinni. hogy igazat mond.Nem – felelte Odin. Nem kellett orákulumnak lennie ahhoz. Meghúzták a határokat.kérdezte végül. a Haza – mondta. és Dorian széles hátát figyelte. hogy felébressze a holtakat… Szkádi a fogát csikorgatta. mégis – megváltozott látásával is – határozottan kivett valamit körülöttük a levegőben. – Nyolcan tízezer ellen! Kedvenc esélyem. te és a testvéred a véreddel tartoztok nekem. egy hadsereg áll köztünk és a folyó között. elgondolkodó csend telepedett közéjük. . – Az Új Írás második betűje. hogy elhessegethetsz valami ígérettel… Odin ismét elmosolyodott. és mostanra felismerte a különbséget . hogy fátyolt borítunk a múltra. – Biztos vagy benne? . ahogy átszűrődött.Istenek! – sóhajtott fel Freyja. Odin elmosolyodott. . bár a végére Ethelnek könnyes volt a szeme. mégis vidáman szegődött az istenek nyomába. győzni tudsz? . és így szólt: .. – Ha így fejezed ki magad… .jegyezte meg Frey. Láttad. . Heimdall a homlokát ráncolta. – Egyet megígérhetek.Mégis azt hiszed. Hélbeli felfordulás várható. hanem mosolygott. Egyetlen reményünk azon a síkon túl van. hogy itt találok rá… és az istenek eledele az Igével egyesítve … . Ethel végre – és életében először – pontosan tudta.Rendben van… Tábornok…. hol akar lenni.Szeretném még egyszer megbökni azt az átkozott madarat … . az átalakulás ígéretét. Idun kinyitotta az almáskosarát. . és a Vanirokhoz fordult. gondolta Ethel.235 Csak Odin nem csodálkozott. nem csupán az istenek vagy a Világok.Ethel. És ezúttal ne hidd. – De azt hiszem. ugye? A Hangot. A beszélgetésük nem egészen öt percig tartott.Heten – javította ki Szkádi. mint amilyen hajnal előtt az égből árad. Nem látszanak hősöknek. De ha harcot akarsz – mutatott gy irányba -. – Én a Tábornokra fogadok. Szkádi megvetően nézett rá. . mire képes az Ige… . az ellenséget megnevezték. Ha túléljük. . és az almák illata elég volt. – De most négyszemközt kell beszélnem veled. és Owen Goodchild lánya. Bragi egy győzelmi dalt énekelt. mint amennyire valaha is vágyhatsz. harcolhatunk.És hiszen neki? . hanem valamiféle ragyogást. ha úgy tetszik. gondolta. El kell érnem. ahogy az ujját végighúzta a fénylő jelen. – A lelkész felesége mondta? Odin bólintott. ahogy a sarkában Lizzyvel mutatta az utat. A mai nap végén több vér lesz. – Még ha feltételezzük is. te győztél! De ez nem jelenti. és halkan egy kis dalt dúdolt.Igen.Lassan ingatta ősz fejét. – Nála is rosszabbak vagytok. a csata valamennyiük halálához vezethet. Njörd vállat vont. – Mindannyian hallottátok. .Nyolcan vagyunk – szólalt meg végül Heimdall. Sosem hittem. Heimdall kivillantotta aranyfogát. Nem színjelet – ilyet már napok óta látott.Igaz. hogy lássa. hogy a csata arrafelé van. Láttam. . Hosszú. – És egy vak tábornok. hanem minden. egészen biztos – felelte a Tábornok. – Bárcsak több időnk lenne – sóhajtotta.

tekintettel arra. Ennek nincs jó oldala. Lehet. hogy halott. ami azt jelentette. De természetesen nem jutott messzire. Loki elmesélte. És el akart inalni. feszengve ébredt a tudatára a négy ismerős alaknak. – Hiszen éppen most adtam értetek az életemet…. . Igyekezett ezt Maddynek is elmagyarázni. akik a Holtak birodalmának poros síkságain sóhajtoztak és vágyakoztak. E pillanatban az lenne az igazán ostoba megoldás. Thor. hogy ezt bárki is elfelejtse. eredeti alakjában megújult jobb keze. de Maddy vagy nem hallotta. . ahol lenni akart. .Ne olyan gyorsan! – intette Thor.Várjatok egy kicsit – tiltakozott Loki. hogy eleve ő volt a hibás. amikor az eredeti alakját elvágták testi mivoltától. akinek hosszú haját Loki egyszer tréfából levágta. hogy milyen messzire sikerült eljutnia. de amikor most a kapu tövében felnézett. egy örökkévalóságon át vergődne a hatalmában. mint az a számtalan más lélek. Nézzük a jó oldalát.236 7 A Pokolban – ami maradt belőle – Loki határozottan nem ott volt. hogy Tyr elvesztette a karját. Ám Hél virrasztóórájának a számlapja mindent elárult: harminc másodperc maradt az órán. de az eredeti alakom itt marad.Annál többel tartozik. hogy a félkarú istennek több oka is van. hogy a testem halott.Szóval azt akarod mondani – összegezte Tyr -. hogy a Világok történetében első ízben Hél megszegte az adott szavát. Rendben. Először is arra. Érezte. . És ez nem lepte meg különösebben.Hogyhogy? – kérdezte Thor. Loki természetesen azzal is tisztában volt. Eddig sikerült elkerülnie a figyelmüket. a Pokolban. Sőt. ha az Alvilágban keresne menedéket. mielőtt a halála bekövetkezett. és aki sosem engedte.. – Folytasd csak. az igazi meglepetés az volt. de mind a négy oldalról lefogták. mert ha Maddynek sikerült volna áthúznia a kapun. mely megkettőzte az erejét. és a nevemben is sózz oda neki! . színjele vad narancsfényben lobogott. hogy valójában nem a te hibád. Harmadszor pedig ott voltak az AEsirek. szintén nem irigylésre méltó. – tette hozzá Tyr. gondolta. akkor most Hél játékszere lenne. Lássuk be. egy mozdíthatatlan akadály egyik oldalán csapdába esve.. gondolta Loki. mialatt a lány a tiltakozó testét Hél határai felé vonszolta. egy varázs-páncélkesztyű volt. Igaz viszont – és itt következett a második szempont . s ez volt a legfontosabb. akik körülvették. Ha nem lettél volna olyan gondatlan… . miközben Szurt a másikon őrjöng (mert a Túlvilágról érkező hangokat így értelmezte). ami Lokit illette. hogy ne bízzon benne. hogy ez történt. Nem valami vigasztaló. és tehetetlenül. Most fenyegetően tornyosult fölé. és gyors eszével az alábbi következtetésekre jutott.Üsd meg! – biztatta Szif. . a gondolatfegyverek valóságos csodája.Gondatlan? .Magyarázattal tartozol nekünk. Futótűz alakját vette fel. vagy egyszerűen képtelen volt felfogni.

. Mindig is arra vágytam. és ki biztosította. Az Erődből való szökésünket… a kapu becsukását… a Pokol elpusztítását… még Hél árulását is … semmi sem történt véletlenül. Thor lekicsinylően horkant fel.Tényleg? – kérdezte Thor. .Zűrzavarról szó sincs – felelte Frigg. Valaki működésbe hozta. Szurt nem törődik a finomságokkal. hogy a Pokolban van. és vissza is tértek onnan. nem a Renddel. – Hatalma ellenére is Szurt csak a Káosz eszköze. Frigg magas. olykor jóstehetségről tett tanúbizonyságot. – A kérdés az. De ki árulta el neki? Ki bátorította? Ki vezette ide a megfelelő pillanatban. hogy határozott céllal hoztak ide minket. ha akad olyan. mi dolga lett volna az effélékkel? . a haja lágy és barna. hogy dacoljon-e vele.De Lokinak igaza van – vetette közbe halkan Frigg.Hagyd már! Frigg. . és kikerekedett a szeme. Arra mutat. és a szökésünk felébreszti majd a dühét. hogy elpusztítsam a Kilenc Világot. – Miért? – kérdezte. . Jörmungand rászabadításáról a Világokra. amikor így szólt: .Nos. miközben öngyilkosságot hajtok végre.Gondolom. és még a Mennydörgő is meggondolta. – Ebben a zűrzavarban? Szerintem harcoljunk… Frigg az áradó folyót nézte.Talán még mindannyiunk számára is van menekülési lehetőség. . Neki a Káosszal van dolga. A Rend seregeit most már tisztán lehetett látni: baljós mozdulatlanságban álltak a halott síkon. – Értesz a finomságokhoz. de Tyren érdeklődés látszott. és akit egyebek mellett csalinak is használhattak? . –Nem Szurtról van szó. és most minden tekintet rászegeződött. melyeket másoknak a legerősebb fegyverekkel sem sikerült leküzdeniük.Nem – felelte Frigg. és az ellenség – akárki is az – olyan tervet kovácsolt. Fogalma sem volna.237 . – Mindezt körültekintően tervezték meg. Valaki.Ki más? – bólintott Thor.Igazad van – hagyta rá Loki. Mint azon kevesek egyike. és Ragnarököt aludta ki. Szurt – vetette fel végül Tyr. . . és ha szürke szeméből nem süt az intelligencia. nyugodt asszony volt. . – De hát nincs más! – tiltakozott Tyr. aki nem tartja gondatlanságnak a fél Pokol elpusztítását. Thor ismét felmordult. Az istenek most már tanácstalan képet vágtak. Egy gép. . hogy parancsra harapjon. akinek a jelenléte teljes zűrzavart idézett elő a Pokolban. és kezével a folyó túlsó partján sorakozó néma hadoszlopokra mutatott -. . . de valójában csak egy őrkutya a sok közül. hogy itt leszünk. vagy a Pokolban raboskodtak. aki tudta. akik eljutottak a Holtak birodalmába.fordult Lokihoz. hogy Loki vele legyen? Loki.Szurt a föld alatti vackán volt. talán egyáltalán nem lett volna feltűnő. Az ellenségei meghaltak. Hatalmas. nem is szólva a Pusztító felébresztéséről.Durvaságra semmi ok – védekezett Szif. hogy gyűjtsön ilyen sereget. az istenek anyja szólt rá.Tudja – mondta szelíden Frigg. Tudta. Szif hátravetette a haját. – Ragnarök után senki sem maradt. melyben az AEsirek elpusztítása csak mellékes szerepet játszik. a Káoszba vezető hasadékról. így azonban türelme és méltósága olyan megpróbáltatásokon segítette át. . Mi dolga lett volna a Középvilágokkal? És ami ennél is lényegesebb… . akit arra tanítottak. A csatát megnyerte. Talán csak néhány óriás. – Te aztán sokat tudsz erről – jegyezte meg. a Nép… De Loki a szájához kapta a kezét.A lány meg akarta menteni az apját. hogy ki? Eltöprengtek rajta. és gyakorlatilag a második Ragnarök kirobbantásáról….Hát igen. egy-két démon.

És a Világok között egy tűzkoronás fekete madár emelte fel a fejét. – Azt kérdeztem. ki! Senki sem válaszolt. . az erőd oldalából kiszakadó sziklák robaja. A csendben Loki váratlanul kacagni kezdett. és elindult feléjük a Káosz roppant terén át. a rohanás.238 -Tehát mégis az ő hibája vo… Frigg megrázta a fejét. Körülöttük hirtelen minden abbamaradt: a sikoltozás. ahogy világokként ütköztek össze. és az.

buta lány? A Rendé? A Káoszé? Vagy kicsit mindkettőé? Maddy megpróbált felülni. Odin fel sem érte ésszel.Ki ellen? . Még amikor a fivére ellene is fordult. Az én szempontomból persze nagyon kínos lett volna. hogy elölről kezdjék az egészet? . Maddy néhány másodpercig bírta csak a pillantását. és Maddy rögtön felbátorodott. hogy csapom be. és a rúnabotja szikrázott az igézettől. Emlékezett. és a gazdám szeszélye szerint félretegyenek… . Maddy mély lélegzetet vett. és értetlenül bámulta a fénylő alakot.Az ördögbe is. hogy másképpen csinálok mindent. aki a Fejből nőtt ki. – Egy kicsit ő is.Ő is ezt hitte – mosolyodott el a Suttogó. .Az AEsirek? – dadogta. ő az áruló – mondta. – Azt hittem. de még egy áruló is elősegítheti a terven megvalósulását.Mi mindent? – kérdezte Maddy. akkor a teste nem volna itt.Az ő oldalukon? Azt mondod? – Az öreg hang rekedt volt a megvetéstől. megölettek. . amire számítottam is.A Suttogó száraz kis kacagást hallatott.Nos hát. amit elterveztem: a gyöngéket kísértésbe hoztam. – De hisz maga… az ő oldalukon áll! .Meghaltam? – kérdezte. mint a Poklot megjárt. – És még hálásnak kellett volna lennem? Hagynom. aki fényruhát viselt.És Loki? A Suttogó önelégülten elmosolyodott. Maddy megrázta sajgó fejét. erre ítéltek… hogy felszedjenek. de ilyen alakban még sosem látta: hajlott hátú öregember. az erőseknek hízelegtem. de forgott vele a világ. ha e szakaszban szétszaggatnak. Ha meghalt volna. arra számított. felébredtél! A száraz hang a Suttogóé volt. – Valójában csak a szolgálatomban álló játékszer volt. Azt hitte. te különleges vagy. Maddy hirtelen körülnézett. . kedvesem. Az elmúlt ötszáz év nagy részében is. s közben igyekezett felfogni groteszk szavait. Sápadtan és mozdulatlanul is jobban nézett ki. Még mindig kábult volt a Poklot átszelő vad repülése után. . aztán valahogy elfordította a tekintetét. rejtélyes kijelentéseket tettem és titkos szövetségeket kötöttem. .Természetesen az AEsirek ellen. és csak ez számít… . . Hiszen segített nekem… . hogy Loki már nincs ott. hogy fordítva van. a bosszúmat. hogy azt tegyék. a foglya vagyok.Úgy irányítottam az isteneket. . az ellenségeiket az orruknál fogva vezettem. . viharvert hasonmása. Korábban. mondta magában.239 8 Ha Hél élő szeme könyörtelen volt. és egy pillanatig sem sejtette.De nem értem. Megpróbált rászedni. – És milyen oldal az.Nos.Hogyan? . áruló gondolatokat ültettem el az agyukban.Ugyan mit tettek értem az AEsirek? Kizsákmányolták a tehetségemet. Most mégis itt vagy. úgy a halott maga volt a sírgödör. A számítások ellenére is idejében átjutottál. . De reméltem. . . amit mellesleg sok tekintetben én főztem ki. és az árnyéka már Hél csarnokaiban sétálna a családja kísértetei között. hogy a kapuig húzta. majd mintha még ez sem lett volna elég.Kétségtelenül életben vagy. Végül mégis sikerült megmentenie? De Loki lehunyt szemmel feküdt mellette. már Ragnaröknél is engem szolgált. de utána minden elhomályosult.

se nem süllyedő mellkasán takarosan összefont kézzel feküdt. a Népnek bámulatos az agya: becsvágy és büszkeség tekintetében az istenekével vetekszik. aki lehunyt szemmel. Elég volt egy pillantást vetnie a háta mögé. vagy akár egy sziget illúziója is rég a múlté volt. A válasz már meg is született. kimondhatatlan mélyén lények nyüzsögtek. Még meleg volt. Tőlem kapták a Jó Könyvet. a Rend már ötszáz tagra gyarapodott. – Megegyezett a Renddel. egy hadsereg kezdeményei. Maddy! A háború után a Káoszból hoztam létre.De mennyire. hogy lehetséges – nyugtatta meg a Suttogó. efelől semmi kétségem. micsoda hatalom van az ujjaiban: varázserő nyomai csattogtak körülötte. aki közönyösen viszonozta a pillantását. és most valahogy a hatalmában tartja ezeket az embereket.Felejtsd el! – mondta a Suttogó. Maddy Hélre bámult. kedvesem. Tudod. Tudósokra. Tudod. de mindig csak rajtam. a fortyogó szörnyűségben már egy erőd. A nevek a Teremtés építőkockái. Új alakjában anyagtalannak tűnt.Igaz – hagyta helyben a Suttogó. – Halott.Megszegted az ígéretedet! – képedt el Maddy. és nem ejtünk foglyokat. de igyekezett távolságot tartani maga és a Névtelen között. . élőkezét a halottra fektette. Elloptad az idejét… . te is tudod. Látta a Rend most elnémult sorait. amelyek megváltoztatják majd a Világokat.Pármásodperccel … . és képtelenek az árulásra. zubogó vizében nyers igézetszálak lebegtek.A Névtelen? – ismételte meg Maddy elképedve. ha megérinti a botjával. hogy egy maroknyi hamuvá váljon. Maddy ismét a Suttogóra pillantott. a parancsolatok. hogy lássa: az Álom folyó kilépni készül a medréből.Nem. Velük bármire képes vagyok: feltámasztom a halottakat. Maddy megérintette Loki arcát. sótlanul nevetett fel. – De attól tartok. Tizenhárom másodperc maradt az órán. halk kis hangján keresztül. Időről időre a pillantása lesiklott a lába előtt heverő Lokira. Tízezer. – Halott.Hát ezért van itt Loki! Becsaptad. Honnan veszi az erejét? – tépelődött. papokra. ahogy az Igét várták. és rémségével elárasztja Hél síkságait. Maddy egyre nagyobb elszörnyedéssel hallgatta. politikusokra. Alkunak is nevezhetném. Ahogy te is. vége. mégsem volt kétség. a síkon rendezett sorokban. és egy hódító hadsereg élén támadok fel. és a Nép között kerestem tanítványokat. hogy a folyó hamarosan kiárad. hogy elég. . De a folyón túl még rettenetesebb volt a helyzet: a Pokol lassan széthullott. a se nem emelkedő. . – Mindennek van neve. . lelkek suhantak tova. – Hogy megegyeztem? – kérdezte gúnyosan. Igével felfegyverzett ember. a próféciák és a hatalom neveinek a gyűjteményét. A Suttogó elmosolyodott. már nem az övé. -Lokinak igaza volt hát – suttogta maga elé. . ők pedig nekem adták az elméjüket. A levegőben sziklák köröztek egymás körül. Lépésről lépésre. átrendezem a Világokat. történészekre. Héllel egyfajta egyezséget kötöttünk. mielőtt kimondta volna a kérdést. a Névtelen nyugodt. . És most végre beteljesül a próféciám. És most még egyszer a kezemre játszanak mindent. Mire a barátaid elmenekültek a Pokolból. Mindenfelé ötszáz pár szem kötött össze az Egyesülésen keresztül. – Hisz én teremtettem a Rendet. és nem kár érte. – De itt van – remegett meg a hangja. Maddy tudta. s mindkettő a nyakában lógó virrasztóórán pihent. és Maddy tudta. Ezúttal győzni fogunk. Lassan feltápászkodott. . Életet életért cserébe. akik mind hűek hozzá. A Suttogó szárazon.ismerte el Hél.240 akkor sem sejtette az árnyékban a Suttogót. Akkor még szabad voltam: az istenek börtönben raboskodtak. . – Itt a teste. amelyekre tiszavirág-kísértetek csomói tapadtak. mint lámpa körül az éjjeli pillangók. Ott állt előtte. az lehetetlen! – tiltakozott Maddy.

A Suttogó ekkor felemelte a botját. ami benne van. -Jól okoskodsz. . Hirtelen eleredt az orra vére.A szabadságról? – kockáztatta meg Maddy. . a világot homály takarta el. – Baldr! – mondta újra.241 . és mintha húzták volna. ahogy a haja színt vált.Nem érdekes – hárította el Hél. Amúgy is meghalt volna. . . A barátodnak és a kedvenc kígyójának köszönhetően a Káosz már rést ütött a Poklon. de nagyon is érezte. hogy Hél élő arcfelének holtsápadtságát finom pír vonja be. . Nem változtathatunk rajta.Loki kellett hogy legyen – mondta ki fennhangon. – Lépj elő! Maddy nem hallotta az Igét. ahogy a karján és a fején a szőr. miről ábrándozik egy rabszolga? Tudod? Van sejtelmed róla? . A Suttogó a botjával felkavart a levegőt. hanem napsütötte. s mindent. Szurt megkapja a Poklot. megváltozott. akik számára.Hát hogyne. kicsi lány. És most. – A síkon találkozunk. És én? – Újra elmosolyodott. a rabszolgája. s ezúttal én ölöm meg. az AEsirek közül sosem egyezett volna bele egy ártatlan halálába…. és lehetetlen újból megnyitni anélkül. ami mindig is hideg volt. felhasznált. Ha kellett. . vagy majdnem mindenki. az ajkáról eltűnnek a hegek. De nem Maddy ellen használta a hatalmát. a szeme pedig kinyílik. Maddy – ismerte el a Suttogó száraz hangján. még érdekes pillanatokat tartogat. – Csak pár másodpercről van szó. – Barátom? Nekem ugyan nem.Baldr? – A kimondott szó tízezer halott számából szállt fel. mint a holttestére – fény fogta körbe.Nem. .De miért? – kérdezte Maddy. Loki nem ártatlan.Itt és most hússá vérré válok – kiáltotta a Suttogó. mintha megnyúlt volna. hogy abban semmi józanság nem maradt. Loki testét – Maddy még most sem tudott úgy gondolni rá. – Végre visszanyerem a szabadságomat. gondolom. ennyi az egész.Baldr? – visszhangozta Maddy.De bízott benned! Egyensúlyról beszélt… Maddy csaknem bizonyos volt abban. mert Szép Baldr. látta. nem lehet meg nem történtté tenni. és bár Maddy le nem vette róla a szemét. Eszköz voltam a kezében. .és hajszálak sercegni kezdenek az elektromosságtól. és mondd csak. hogy ezt a világot. Hogy is késleltethetném! – A Suttogó felemelte a botját. aranyosan csillogó. és kimondta az Igét. és Maddy érezte. vagy egy véletlenül idetévedő. köztük a szökevényeinket. amit az egyezségünk értelmében tenned kell. tedd. – Ami megtörtént. Hélnek teljesül a szíve vágya. a meggyötört égen hollófekete felhők támadtak. s talán az összest ne veszélyeztetnénk. nyáriasan kék. formát változtatnak.De előbb lássuk Baldrt! – szólt közbe Hél. .Ne légy gyerekes! – szólt rá mérgesen Hél. . Öreg arca eltorzult a dühtől. akár helytelen. villámszilánkokat szórt a síkra. amelynek vége vörös villámot szórt. – Odin a barátod volt… A Suttogó szárazon felszisszent. – Mint tudjuk. akár helyes. a szögletes vonásai legömbölyödnek. mintha üvegben támasztana vihart. és halott szemével a folyót nézte.” . megfájdult a foga. – fordult a Suttogóhoz megváltozott hangon -.Baldr – bólintott Suttogó. Tőle. de nem tüzesen zöld. úgy lobbant fel. és szabad leszek! .Nem lehettem például én. . a tekintete. Hát ezt ígérte Hélnek! Baldr visszatértét … élő testben… .Akkor hát miről? . Így aztán mindenki boldog. és alakja lassan halványulni kezdett. Mimir ….„Hogy ő lesz az úr.

és lehetetlen volt megállapítani. . A kezét gyorsan az arcához emelte. de most fehéren izzott… . . a Szép. hol ér véget Loki. mintha vastag jégen át pillantaná meg. mintha egy képet nézne.Várjunk csak! – ismételte meg Baldr. – Ugye. Maddy gyászosan kiáltott fel. az elmúlt ötszáz évben a Halál rabja előbb álmosan megmoccant. Semmi sem volt tiszta. feltűntek. elhalványultak … Baldr a karján levő rúnajelhez kapott: Kaen fordítva. Az ujját ismét a szájára szorította. sosem voltam Loki? .Isten hozott. és Baldr óvatosan tapogatta ki a homlokát. Feltűntek.Furcsa – jegyezte meg. Lord Baldr! – üdvözölte Hél. És Baldr. amelyre lámpafény vetül. – Várjunk csak! – mondta. De Baldr oda sem figyelt.242 Ha próbálta volna. Alakja ragyogásán túl Maddy még látta Loki vonásait. és meglepetten nyitotta tágra kék szemét. az állát. és az enyhe nyomásra kis időre ismét előtűntek Loki hegei. sem látja meg Lokit az új alak mögött. és egyre nőtt a tanácstalansága. az arcát. úgy érezte. majd teljesen felébredt. Hél ajkai néma kiáltásra nyíltak. elhalványultak. majd eltűntek. A Suttogó elégedetten villantotta ki a fogát. és hol kezdődik Baldr.

miközben a Káosz fénye bevilágította a mezőt. Ha madarak is lettek volna a felhők között. Így azután Nat felállt. hogy senki sem figyel rá. de borotvaéles a pengéje… Tudta. mint amiket a vidékiek szoktak maguknál hordani. gondolta. a Rend a halálban egyesült. tízezerszeresére növelik az erejüket. bizonyára . Vadászistennőjét legyőzték. és követte őket. És a tízezrek seregének lesz saját tábornoka. a másikon azzal a tehetetlen disznóval. akár felkelhetne. beleremeg a föld. ahogy az Ige dagad. és kalapálni kezdett a szíve. és csatlakozott a többiekhez. A vizsgálóbíró hatalmától megfosztva értéktelen teher volt csupán. gondolta meglepetten Nat. hogy elment. ember! Nat felugrott. De amikor eljön a kellő pillanat. amikor rájött. Senki sem hiszi ilyesmire képesnek. és még hatalmasabbá tette Hél birodalmának hamis távlata. senki még csak észre sem venné. és még az átkozott koca is nagyobb megbecsülésnek örvend… Elég a siránkozásból. Máris érezte. gondolta Nat. mint amit bármelyikük el tudott képzelni. Ki az? Ki szólt? Maga az. Senki sem gyanakszik rá. a felhők helyet cserélnek és köröznek. egyetlen Igével felfegyverzett óriási. amikor az apjával a Kis Medve Erdőben szarvasra vadászott. vizsgálóbíró úr? De Nat tudta. de mit számít mindez? Mit számít. akinek a hatalma elképzelhetetlenül nagyobb bármelyik közkatonáénál. és várta a kínálkozó lehetőséget. a feleségéről kiderült. Hiszen ez a saját hangom. melyet a kezében tartott. ha egyszer elvesztette az Igét? Ethelre pillantott. az egyik oldalán Doriannal. annyira fütyülnek rá. és hirtelen elfogta az önsajnálat. tompa közöny lett úrrá rajta. Bármilyenek voltak is életükben. hiszen gyerekkorában gyakran használta. és senkinek sem hiányozna. és felemelte a fejét. amitől hirtelen lelkesedés költözött a szemébe. tudja majd. Akár halott is lehetne. és az istenek meg a démonok háborúba indultak… . Még a kobold is velük van. és feláll tőle a hátán a szőr. hogy nem a vizsgálóbíró hangját hallja. mit tegyen…. és aki hálás lesz egy bennfentes segítségéért… Nat a Jó Könyvre nézett. mintha valaki hirtelen pofon csapta volna. Nat gondolkodás nélkül ledobta a földre. A hang puszta suttogásnál nem volt több. és mégis ismerte. és elindulhatna a sivatagba.Az istenekre! – jajdult fel Heimdall. hogy valamiféle látnok. és ha majd kimondják az Igét. aki a Látók körében állt.243 9 A lelkész messziről hallgatta a tanácskozásukat. – Milyen sokan vannak… Elérték a sereg szélét: hatalmasabb volt. Sokkal több hasznát veszi a zsebében levő késnek: egyszerű bicska. A ráébredés nyomán egy másik gondolata is támadt. figyelt. gondolta Odin: eggyé váltak az utolsó Egyesülésben. ahogy a halottak a láthatár egyik szélétől a másikig húzódtak. hova kell szúrnia. talán álmában… És akkor rájött. mintha tűvel szúrták volna meg. az ellenségét visszahelyezték a jogaiba. halálos tömeggé kovácsolódtak. Talán nincs is szüksége Elias Rede-re! Rede csak egy a tízezrek seregében. hallotta már.

Odin elmosolyodott. valami új szóra.szólalt meg Heimdall. az eredeti alakomban és töretlen varázserőmmel sem érnék fel ezzel az erővel. . E pillanatban még némán. Bragi úgy hallotta. . hogy… Ám ekkor moraj hallatszott a síkon.Hallgass rám.Parancsolom. és egy emberként szólalt meg. egy lehetetlen valamit. hogy itt maradj! – kiáltotta. hogy átmehessek. egy incselkedő. mint a lopakodó jeget. . csábos suttogást. És most engedj utamra! . A Tábornoknak egyedül kell állnia.244 elhullottak volna az égből. Idun úgy. .Pokolba a próféciával! Odin nagy keservesen harcos alakja teljességében egyenesedett ki. és hirtelen megértette.Nincs szükségem a látásra. mintha vezetni akarná. és tízezer fej fordult felé. ha nem tudta volna. s még azon is túl. és a többi Vanir is. Heimdall úgy tett.De miért? . lehunyt szemmel álltak. a seregen túl a távolba látó Őrszem mintha megpillantott volna valamit. hagyom. Fényt és dühöt sugárzott. mondta magában. akkor még fiatalon. hogy egyedül menj… . akkor már csak a Vanirok állják útját a Középvilágot elborító Káosznak. válaszolta a Suttogó. és a botját szorongatva előrelépett. Tízezer szempár nyílt ki egyszerre. – Odin felé fordult. mindenki hallotta az Igét. ami mégis csontvelőig hatolt. . A hadoszlop mérföldeken át a messzeségbe veszett. mint a mágneses széltől felkapott porszemek. – Ha beigazolódik a gyanúm. Egyedül! – mondta a Suttogó. Szkádi úgy. és egyetlen sima mozdulattal egy keskeny ösvényt hagytak a homokban. Parancsra várnak. és mégis. ami mozgásra serkenti őket. a levegő fénylett körülötte a rúnáktól. és a holtak törhetetlen összpontosításával figyeltek. . mint egy utolsó hangot. – Te is. és vak szeme csillogott. És Odin a Régi Körök suttogásának hallotta.Muszáj – felelte Odin. Frey úgy. Odin elmosolyodott. – A prófécia… . Gyere hozzám! A Vanirok döbbenten nézték. megesküdött volna. hogy egy kis gyümölcs segít? .Ha azt képzeled. mint egy fekete rigó árnyékát.Szükségem lesz a szemére.De képtelen vagy harcolni! Még csak nem is látsz… . Sokáig nem jött válasz. de legalább egy keveset. Heimdall. nem mindent. mint egy haldokló hangtalan zokogását. Akkor gyere! – mondta a hang. A holtak oszlopa megremegett. – Legalább a koboldot hadd vigyem! – mondta. És mert ha elveszítem ezt a csatát.Legalább fogadj el Iduntól egy kis almát… . ahogy a tízezres sereg sorai és oszlopai hangtalanul szétváltak. Valóban azt hiszed. néma rezgés. és úgy követték.Hallak! – felelte Odin. mint kukoricatáblán a szél. Freyja úgy. és a hangja a holtak száján át susogott. Rendben van. .Mert nincs más megoldás. amely a rothadó felhők alatt távoli füstjelzésként lebegett a sík felett. amely felhangzott. és amikor a tízezer halott ismét kinyitotta a szemét. ám mégis. és a vizsgálóbírók szája tökéletes egységben mozgott. Összpontosításuk egyesült súlyától megfájdult az Őrszem foga. gondolta Odin. egy ősi rosszindulat halk hangjának. majd Odin szólalt meg. Odin! – suttogta. mint egy halott szelet. így azonban még a holtak is érezték.

Cukor óvatosan vezette a poros földön. A temetési hajó képe világosan kirajzolódott Ethel gondolataiban – az elbukott Tábornok. mögöttük összezárultak a Rend sorai. és úgy törölték el. Ethel új tisztánlátása birtokában megmondhatta volna. bárcsak mondhatna valamit. és ahogy elhaladtak. mint a homokba írt betűket.Akkor miért mész? – kérdezte Freyja. és magában azt kívánta. de Odin hallgatásra kötelezte. . a kutyája a lábánál -. amivel visszafordulásra kényszerítheti… De Odin addigra már elindult.245 .

Semmi sem történt. amit Adam nem látott. hogy minél távolabb van régi mesterétől. mint a tavasz eljövetele.Nem akarok menni – rebegte elhalóan Adam. gondolta. amelytől mint fűszálak hajoltak meg. mégis iszonyúan beavatott pillantását egy pontra szegezte. gondolta. – Még szükségem lehet rád. Közelebb óvakodott. Nat Parson – suttogta. ahogy egyetlen szemvillanás tízezer. akit Elias Rede-ként ismert. Tízezer pár tekintet követte. A mesteréből semmi sem maradt. Az Ige. gondolta.Eszedbe ne jusson! – ragadta meg a karját Nat. .Én vagyok. Adam Scattergood. némi jogot formálhat erre az erőre…. Nat maga is halottnak tűnt. tompa. felemelte a fejét. bár a tekintetétől Adam hátrahőkölt. Nathaniel. Hátrálni kezdett… . és aranyló hangon hívogatta… Az istenekre. . de titkon vadul kalapált a szíve. akiknek sorai a színtelen láthatárig húzódtak. Adam. ha egyszer szabadon engedik? Világokat. de Adam olyannak látta. hogy mire. iszonyatos Egyesülésben tömörült szempárban tükröződött vissza. Nat tett még egy lépést. mintha bogarak nyüzsögnének a szitáló homokban. Biztos volt benne. Tízezer halott. az Ige vonzásának lehetetlen volt ellenállni. és ki tudja. Tett egy lépést a sor felé. . és úrrá lett rajta az érzés. mint egy veszett kutya a vizet. Az a hang! Mindannyiukhoz hasonlóan ő is hallotta. gondolta. és két kezét az arcára szorította. úgy szimatolta meg. Akkor hát részese lehet az Egyesülésnek. de a halottak hangja fülsiketítő volt: lopott susogás és recsegés sortüze hallatszott. . A Rend soraiban ott volt a vizsgálóbírója is. Senki sem mozdult. amit eddig érzett. Érezte az egységüket. hogy megőrül a vágytól és a rémülettől. milyen képességet ruház a hű szolgára.Segéd? – kérdezte halkan. és átlépte a határvonalat. Most szinte meg tudta volna érinteni az Igét: ott remegett körülötte. micsoda hatalom! Tízezerszer erősebb bárminél.Jó fiú – mondta Nat. mintha egy közeli szikla mögött szundítana. mégis furcsa módon elevenek: feszült érzékszerveivel érezte az éberségüket – mozdulatlanságuk csak elfedte rettenetes virrasztásukat. amikor suttogva szólt a csatatéren. aki úgy tett. Mi egyéb van ott? Az engedelmes holtakat nézte.246 10 Nat Parson látszólag közönyösen nézte. és közben veszett farkasként vigyorgott. Én is köztük lehettem volna. annál jobb neki. mint egy futóbolondot. a rajtuk végigfutó fodrokat. Mögötte a Vanirok még most is elmerülten vitatkoztak. – Nem tette hozzá. ahogy Odin eltűnt a katonák között. amikor vér kezdett csepegni az orrából. Nat elmosolyodott. hogy csatlakozzon a holtak seregéhez. s azt. emelt hangjuk mintha messziről jutott volna el hozzá. és egy pillanatra úgy érezte. hogy valahol Rede is tud róla. .

csendben követte. Ezért aztán követte. és most. A férjének még volt szerepe. és maga után vonszolja Adamet. és még Ethel sem tudta. Doriannak volt annyi esze. hogy ne tiltakozzék. Figyelte hát. ahogy Nat a sor felé közeledik. . De Ethel nem felejtette el. aki pár lépéssel lemaradva. inkább meghalt volna. És a Világok sorsa függött attól. szürke szemének pillantása szánakozó és félelmet nem ismerő volt. és a sarkában ott kocogott a disznója is (Kövér Lizzy is ismerte a hűséget). hogy végződik a játék. Közös utazásuk alatt mérhetetlenül nagy tisztelet ébredt benne Ethel iránt. Ethel mégis megőrizte a nyugalmát. hogy valaki meg fog halni. hogy ki. Nat nem szerzett barátokat a tündék között. amikor elment. hogy már nem jelentett fenyegetést.247 A Vanirok nem látták. bűzükkel és kántálásukkal elvették tőle a levegőt. érzékelhetően sütött róluk az iránta érzett megvetés. Bár a holtak kétfelől szorongatták. és bár rettenetesen félt a síkon felsorakozott holtaktól. Tudta. semhogy egyedül hagyja elmenni az asszonyt. .

248

11

Baldr, a Szép, akinek fényes alakjából még mindig felsejlettek Loki vonásai, tanácstalan tekintettel nézett végig magán. Szemügyre vette a kezét, a mellkasát, a karját és a lábát. Előrehúzta egy hajtincsét, és összehúzott szemmel vizsgálta. Még a színein keresztül is egy kicsit vörösesen csillogott. - Mi ez? –kérezte Baldr Hélre pillantva, de a Suttogó válaszolt a kérdésére: - Élet az életért cserébe, ó Legszebb! Szabadon távozhatsz. Új alakod mindenhova elvisz: vissza a Középvilágba, ha éppen oda kívánkozol… - Asgardba? – kérdezte Baldr. - Oda, sajnos, nem lehet. Asgard elesett, de ezt természetesen nem tudhatod. A többi Világ között azonban választhatsz, és büszkeséggel tölthet el a tudat, hogy te vagy az első halott, aki a Régi Korok kezdete óta törvényesen elhagyhatja az Alvilágot… De Baldr már nem figyelt oda. – Asgard elesett? – ismételte dermedten. - Igen, uram. Ragnaröknél – felelte Hél. - És Odin? - Ő is. - És a többiek? - Mindenki, uram. Mindenki elesett – nyomatékosította némi türelmetlenséggel a hangjában Hél. A hála bármily csekély jelére várt, és a jelentéktelen részleteken való hiábavaló lovagolást értelmetlennek és bosszantóan férfiakra jellemzőnek tartotta. Élő arcfelét fordította Baldr felé, és vigyázott, hogy a halott arcát ne pillanthassa meg, ám bosszantotta, hogy Baldrnak fel sem tűnik. Milyen fárasztó, mindazok után, amit érte feláldozott, gondolta. - Loki nem esett el – töprengett Héllel mit sem törődve Baldr. – Különben nem volna itt a teste. És mégis mit keresek én Loki testében, és egyáltalán hogyan sikerült kiűznötök belőle? Maddy beszámolt Loki ígéretéről, Hél árulásáról, az AEsirek szabadulásáról… - Micsoda? – kiáltott fel Baldr. – Az AEsirek elmenekültek? - Megtették volna, ha Hél nem állítja meg őket… - Nem érted – szólt közbe Hél. – A Kilencedik Világ bizonytalan … ha most kinyitom, bármi átjuthat… - Köztük az AEsirek is – szúrta közbe gyorsan Maddy. - Az AEsirek – ismételte meg Hél. – Ugyan hova mennének? Az Álomba, vagy a holtak soraiba… - Míg én… -kezdte Baldr. - Neked tested van, uram. Varázserőd … - Hél habozott, és szemérmesen lesütötte élő szemét. – Úgy gondoltam, hogy te meg én… Baldr olyan megdöbbenéssel meredt rá, amit Hél cseppet sem talált hízelgőnek. Kicsit elpirult, és a Suttogóhoz fordult. – Azt ígérted… - kezdte. De a Suttogó nem figyelt rá. Ködös alakját füstként ölelte körül a varázserő, és a szürke parton felé közeledő távoli, sötét alakot nézte. Olyan csend támadt, amiben Maddy hallotta a halott síkra hulló egyes homokszemeket is. - Félszemű – mondta. A Suttogó elmosolyodott. A Rend úgy vált ketté, amikor Odin elhaladt középütt, mint a kukoricatábla, és úgy zárult össze, mint egy dárdaerdő.

249 - Odin! – üdvözölte a Suttogó. - Öreg barátom, Mimir! Odin az eredeti alakjában, keze közelében a gondolatkardja, az arcát homlokába húzott kalapja mögé rejtve, a sarkában Cukor ballagott. A Névtelen a maga alakjában, csuklyával és köpenyben, a rúnabotjáról varázsszikrák pattogtak. Maddy az egyik oldalon, a másikon Hél, középen Baldr. - Már nem vagyok Mimir – felelte a Suttogó. – Többé nem. - Nekem mindig az maradsz – felelte Odin. A Tábornok most már mindegyiküket látta, legalábbis a színeiket. Igazlátása fényalakként fogta fel őket: Maddyt elgyöngítette és kimerítette a Poklon át tartómenekülése, színeibe a bánat szürkés ibolyaszíne keveredett. Baldr Loki varázserejébe burkolódzott, látta Hél színeit, és azt, aki egykor a Suttogó volt, és aki most egy fényoszlopként állt, és a Kőfej, amiben régen lakott, elhajítva hevert a lábánál. - Öreg barátom! Régen találkoztunk – mondta a Suttogó. - Ötszáz éve – felelte Odin, és közelebb jött. - Jóval régebben – felelte lágyan a Névtelen, és bár a hangja nyugodt volt, Odin látta megélénkült színeiben gyilkos dühét. Bizonyára joggal haragszik rá, gondolta, de ettől még nehéz volt a szíve. Hány barátot veszített, hányan pusztultak el! Micsoda iszonyatos ár néhány évnyi békességért. Muszáj így lennie? A válasz a gondolat gyorsaságával érkezett. Halálig, hangzott. A győztesre, a Világokra! Az ellenségek némán álltak egymással szemben. Az Álom folyó forrt és bugyborékolt mögöttük. Azon túl pedig a sötétség terült el.

250

KILENCEDIK KÖNYV Az Álom

Minden, amit álmodni lehet, igaz
Kohományok, 12.

251

1

Az árny, amely a Kilencedik Világ fölé tornyosult, - a tűztollú fekete rigó árnya -, túltett mindenen, amit Ragnarök óta láttak. Szurt volt, a Pusztító, teljes alakjában, és mindaz, amire a szárnya rávetült, eltűnt, mintha sosem lett volna, és a helyén csak a Káosz maradt, egy csillagokkal teli Káosz, mely – ahogy a világ csökkent – nőtt és dagadt. Kevés maradt a Fekete Erődből, amint lassan széthullott igézetekből, tiszavirág-kísértetekből és álmokból összerakott elemeire. Darabkái még a semmiben lebegtek: itt egy városfal, ott egy szikla vagy árok, egy folyó kanyarulata, mint sötét szél hordta hópelyhek. Az Alvilággal szemközt egy ilyen megmaradt darabka sziklás peremén telepedtek le az AEsirek, hogy még utoljára ellenálljanak az ellenségnek: Thor eredeti alakjában, öklében gondolatvillámokkal, Tyr ütésre emelt páncélkesztyűjével. Frigg figyelmét a Hélben zajló események kötötték le, Loki egy szikla árnyékában kuporgott, és Szif, aki nem volt harcos, folyamatosan kommentálta, hogy mikor és pontosan hogyan fognak mind meghalni. - A te hibád! – mutatott Lokira, aki Szifről tudomást sem véve apró, sebes varázsigesorozatokkal szedte le az elsuhanó démonokat. - A te hibád – ismételte meg Szif -, és most halott vagy, és minden a pokol prédájává válik, és egyáltalán miért vigyorogsz….? De Loki nem figyelt oda. Hagyta, hogy a gondolatai szabadon kószáljanak – rájött, hogy a démonaprítás növeli az összpontosítását -, és közben az elmúlt napok eseményein töprengett, amíg rá nem eszmélt – kissé ugyan későn -, hogy milyen ügyesen manipulálták. Frigg szavai ébresztették rá: hogy a Suttogó miként használta fel kezdettől fogva, miként küldte a halálba egy hiábavaló megbízással, mialatt megegyezett Héllel, és hogy miként vette rá Hélt fortéllyal céljainak szolgálatára, és Hél árulása miként nyitott rést a Káoszon. Rájött, hogyan állt a Suttogó a seregei élére – de nem azért, hogy harcoljon, ahogy Odin feltételezte, hanem hogy rászabadítsa a Káoszt a világokra, és nézze, amint egymás után leesnek… Most látta csak be, hogy alábecsülte a Suttogó becsvágyát. Azt hitte, csupán a bosszú hajtja, és amint megfizet Odinnak, talán lecsillapodik. De immár tudta, hogy ez nem így van. A Suttogó kivárta a sorát, és most a Rend és a Káosz hatalmára vágyott, hogy ő legyen az Egyetlen Isten… Megdobta Kaennel a közeledő tiszavirág-kísértet-felhőt, és látta, ahogy méhrajként rebben szét. A kétségbeesés visszaadta a humorérzékét, és a fennmaradó percekben – Suttogó ide vagy oda – úgy döntött, hogy szívvel-lélekkel harcol. Tűzrúnák lobbantak fel az ujjhegyein, ragyogott a szeme, és a kimerültség jeleit mutató arca kipirult az örömtől. Bizonyára a vérében levő Káosz miatt van, gondolta, ám maga is meglepődött, hogy az elmúlt ötszáz évben most mulat a legjobban. Thor és Tyr összefeszítették hátukat Loki mögött, és egymást fedezték, miközben gondolatvillámokat szórtak a feketerigó-árny felé, képtelenek voltak azonban megállítani. Az árny mögött csend volt, a csillagok közötti örvénylő űr, a Túlvilág elképzelhetetlen üressége. Az árny mérhetetlen lassúsággal siklott közelebb. A nyomában a kísértetfelhők sercegve váltak semmivé. A begye akár olifánt nagyságú démonokat is beszippantott, ám az árny csak nyomult előre, és semmivel sem törődött. Már majdnem elérte őket, a Pokol elesett, már csak a folyópart maradt. Szurt azonban feltartóztathatatlan volt, az árny már lecsippentette a szikla szélét, amelyen az AEsirek ellenálltak…

252 Ekkor váratlanul, miközben a szikla elkezdett szétmorzsolódni alattuk… Minden megdermedt. Csend támadt. A Pokol megállt széthullása közben, csak Odin és a Névtelen közeledtek egymáshoz, eleinte alig észrevehetően csupán, majd lassan körözni kezdtek egymás körül, mint táncosok egy hosszú, lassú szertartásban. Maddy, akinek örömmel dobbant meg a szíve öreg barátja láttán, egy lépést tett előre, de Baldr a karjánál fogva visszatartotta. - Hagyd! – mondta csendesen. – Ha közbelépsz, mindketten meghaltok. Maddy tudta, hogy igaza van – hiszen ez Odin harca volt, nem az övé -, de egy kicsit akkor is bántotta, hogy öreg barátja tudomást sem vett róla. Haragszik rá? Nem szereti? Vagy csak kiszolgálta az idejét, és Odin félrelökte, mint másokat? A két harcos most már támadásra készült: Odin fáradtnak és színtelennek tűnt a Névtelen káprázatos alakja mellett. A Névtelen botjáról rúnák szikráztak, Odin gondolatkardja jégmadárkéken világított. A hátuk mögött a Rend tízezer szájából felhangzott a Megidézés Könyvének verse: Megidézlek, Odin, Bór fia… - Vesztettél – mondta a Névtelen. – Lejárt az időd. El a régi istenekkel! Jöhet az új. Odin elmosolyodott. – Az új? – kérdezte. – Nincs ebben semmi új, barátom. A Világoknak ez a rendje. Még az árulás is egyik vagy másik oldalt szolgálja. Még a Káosznak is megvannak a maga szabályai. - Ezúttal nem – ingatta a fejét a Névtelen. – Ezúttal én írom a szabályokat. - A szabályokat már lefektették. Te is őket szolgálod, akár tetszik, akár nem. - Senkit sem szolgálok! – sziszegte a Suttogó. – Sem a Rendet, sem a Káoszt. És ha mindennek el kell esnie, akkor legyen! Egyedül uralkodom. A Világokban csak Én leszek, mindent látó, mindent tudó, végtelenül hatalmas Énem! - Látom, a bölcs Mimir elvesztette a bölcsességét - gúnyolódott Odin. Soha nem volt ilyen kevés kedve a nevetéshez. A Névtelen ereje még nagyobb volt, mint gondolta, a varázsereje sütött, mint egy csillag közepe, és bár az alakja még csak félig teremtődött meg, Odin máris érezte halálos mivoltát. Mögötte a Rend serege rázendített: Megidézlek, Grim és Gan-glari, Herian, Hialmberi, Thekk és Harmadik és Thunn, és Unn. Minden névvel egyre gyöngült, igazlátásán át is homályosan látta az alakot. Felé sújtott, de gondolatkardja csak levegőt ért. Mögötte a seregben elesett egy ember, és egy másik lépett a helyére. A Névtelen is odasújtott. A rúnabot csak súrolta Odin csuklóját, de úgy égette, mint a tüzes vas, és az erejétől kábultan terült el a homokban. Megidézlek, Bolverk, Megidézlek, Grimnir, Megidézlek, Blindi, Megidézlek, Svidri… Odin felállt, és a csuklóját dörzsölgette. – Erősebb lettél – jegyezte meg higgadtan, és sértetlen kezébe vette gondolatkardját. - Bárcsak rólad is elmondhatnám ugyanezt! – gúnyolódott a Névtelen. Odin cselezett, hárított, szúrt. A kardja gyors volt, mint a villám, de a rúnabot egy rezzenése is elég volt, hogy félreüsse, és a fegyvert ártalmatlanul fricskázza odébb; a kard a földre hullott, megrepesztette és hat láb mély gödröt robbantott. Megidézlek, Omi, Épp-Oly-Magas, Megidézlek, Harbard, Hropta-Tyr.

m9közben igyekezett kezére támaszkodva feltápászkodni. Skilfing…. Odint gyönge pontján – a nyílvessző ejtette seben – érte a támadás. lepattant róla. kemény vonásait győzelemittas mosoly derítette fel. hogy lássa az eredményt. és baljával Tyrt hajított. A Névtelen továbbra is sértetlen maradt. . aki elesett. arrébb gurult. mint egy füstpamacs. Sann és Sanngetal. és közben egy kézzel Yrt rajzolta a levegőbe. így amikor a rúnabot ismét lecsapott. és az ütéstől súlyosan zuhant a földre. mint valaha. a sor azonban összezárult. és ez alkalommal a vállán találta el Odint. A Névtelen azonban gyorsabb volt. A vizsgálóbírók soraiban újabb ember esett el: úgy oszlott el a sivatagi levegőben. ahogy a villám átsuhan a Névtelen levegőből formált testén. Az Álom folyó megdagadt és felemelkedett. Fiolsvinn. ezúttal a fejére. A tömegben újabb vizsgálóbíró esett össze. de Odin kitért előle. s Odin Tyrt hajította a támadójára. de a Névtelen egy kígyó gyorsaságával viszonozta a szúrást. Tyr pontosan a két szeme között találta el a Névtelent. azt viszont igen. Megidézlek. A bot vége súrolta Odin térdét. A Félszemű komoran vonta ki ismét gondolatkardját. Odin hátrébb botorkált. és varázsereje ártalmatlanul oszlott szét a halott levegőben.253 A rúnabot ismét megvillant. A fegyver hatótávolságán kívül gurult. A seregben egy csomó vizsgálóbíró vált füstté. Odin erejét megsokszorozta a kétségbeesés. ahogy a többiek a helyükre léptek. A Névtelen szárazon felkacagott. és erősebb volt. Odin ezt nem látta.

sem a szigony nem tett kárt az ellenségben. de az Arató sem ártott a seregnek: őgy suhant át a sorfalukon. Tízezer hangon jutott el hozzájuk minden egyes szó: Megidézlek. Mind egyetlen pontra figyeltek. és csak kántálták tovább a Mindenható Atya titkos neveit: Ialk és Ygg és Veratyr. Az esküje nyomta a szívét. Vakr és Thror és Varmatyr Herteit. örvénylő gyűrűjéből friss vér színére emlékeztető fény sütött. de kötelezte is. Odin. hogy minden szava egy-egy Odinra mért csapás. ha csak egy pillanatra is abbahagyatja velük ezt az istenverte kántálást… Hagall rúnájából egy gondolatvillámot rajzolt. a jégrúnák. hátat fordítottak neki. milyeniszonyatosan összpontosítanak. Arra azonban nem esküdött meg. jó tizenkét versszakkal később döbbentek csak rá a Vanirok.254 2 A csatamező túlsó végén is hallották a Vanirok a Névtelen szavait. majd Njördöt. vagy a győzelem rúnái. akik láthatóan gondolataikba merülve figyelik a parton zajló párbajt. Frey is csatlakozott hozzá kivont gondolatkardjával. . de senki nem takarta el még a szemét sem. Érezte a varázsige erejét. akár a füstön. Megesküdött Odinnak. a szemük vak volt Freyja csábító igézetével szemben. gondolta Heimdall. és tudta. Bór fia… A kezdet. Oszki és Gaut… Az általános megdöbbenés és az ige támadása közepette. ám most egyetlen szempár sem követte. nem segítettek a tűzrúnák. és a legközelebbi oszlopra lőtte. Nyolcan a sokaság ellen… Tett egy lépést a sor felé. Ha csak egy percre is megszakítja az Egyesülésüket. Nem történt semmi. de sem a rúnakorbács. Odaszólította Szkádit. hogy nem támad meg tétlenül álldogáló halottakat. A halottak füle nem fogta fel Bragi legelsöprőbb dalát sem. hogy a lelkész és a segédje – az asszonyról. a gazdáról és a hordóhasú kocáról nem beszélve – nyomtalanul eltűntek. és Heimdall érezte. és a hollófekete felhők egyre szélesedő. porral teli szél fújt. Bileyg. hogy nem követi. Száraz. gondolta.

mint az előző. így Odin még vakon is kezdte kivenni a remetecsuklya alatt az arcot. Nos. és újból odavágott. mint egy sarokba szorított patkány. hogy a magadévá tedd. és valóra váltsd a próféciát.Megidézlek. Ami engem illet. és folytatódott a rettenetes Egyesülés. felépítsd Asgardot. és különben is szeretem visszafizetni a kölcsönt. Mimir? Sok örömöt kívánok hozzá. Test és fej nélkül a lény sosem hagyhatja el az Alvilágot. Mi több. Harminchárom versszakot írtak Odin. – A Holtak birodalmában vagyunk. és egyedül uralkodj! Hogy Modi lehess.Akkor hát kire gondoltál? – kérdezte. elkeseredetten vágott oda a lényre. Talán száz éve jó lett volna. amit magad mondtál… . Félszemű tovább harcolt. De nem ám! Egyáltalán nem. minden varázsige mélyebbre vágott. . – Ó dehogy! – válaszolta. – Mindig is lassú volt a felfogásod. és dühödten. Végre átlátta a Névtelen tervét. . – Hogy eleven testben szüless újjá. a tekintetéből sugárzó értelmet. de a szíve mélyén kezdte belátni. alakja egyre jobban kirajzolódott. most csak szórakozom. és ellophasd a varázserejét. Minden név. gondolatkardja csonkára kopott. ha nem vetted volna észre… És akkor belecsapott a felismerés. ha meg akarja hódítani a Világokat… Életet életért cserébe. . Nem. A Névtelen szárazon felnevetett. és Odin nagy lendülettel gurult félre. csaknem eldőlt. öreg barátom. ahhoz. mely a szélein ragyogó narancsra világosodott… De az Ige még nem öltött testet. mit tart a mondás: sose higgy egy orákulumnak. hogy lesújtson. Így nevezlek meg. Tudta. hogy uralkodjék a Világokon.Hát ezt akartad mindvégig – lihegte Odin. de még csak meg sem sebesítette. Újból felemelte a botját. még a vállába beálló sajgással sem törődött. A sereg az utolsó strófához ért. tudod. A Tábornok lassan ereje végére ért. de minden elesett helyére másik lépett. Az ő húsa. És természetesen a színeit: hiszen ismerte is a rozsdavörös színjelet. . Wotan. csontra. hogy ez az alak csak itt. Félszemű és Vándor.255 3 A harc. Harcos. tudta jól. kezdem unni ezt a testet. az ő csontja… . jobb karját már nem bírta felemelni. aki karnyújtásnyi távolságon kívül táncolt előle… A Névtelen könnyedén hárította a csapását. ám ő a Suttogón még egy karcolást sem ejtett. Vili és Ve…. a száj vonalát.Végre! – kiáltott fel a Névtelen. de egy ilyen ütött-kopott darabbal már nem tudok mit kezdeni. és így vagy… A Tábornok legyőzötten hullott a csontfehér porba. barátom. és már számtalan sebből vérzett. Életet életért cserébe. Maddy életéért. a Mindenható Atya neve alá a Megidézések Könyvébe.Erre vágytál. hogy a lény legyőzhetetlen. a Névtelen a viaskodásuk során egyre erősebb lett. izomra és eleven húsra van szüksége… Életet életért cserébe. öreg barátom. a Holtak birodalmában rendelkezik hatalommal. Százszor vágott oda a Névtelennek. Varázsereje kifogyott. tízezer hang kántálta az utolsó két sort: Megidézlek. Ütései keskeny rendet vágtak a sereg néma soraiban. – Nem kell a tested. Odin újra meg újra odavágott.

töredékes igazságot mondott. Karakteres arc. A Névtelen föléjük magasodott. hogy megadja a kegyelemdöfést. nagyon emberinek látszott. végtelen gyengédséggel emelte a kezét Maddy arcához. és felsóhajtott. mint a kedvenc meséiben. És Bór fiát. Közben Nat és a Nép végre elérte a tisztást. aki vissza akarta tartani. Látom a temetési hajót Hél partjainál. És miközben az egyenlőtlen harcot figyelte. és Baldr kezét lerázva magáról. . ahogy kell. Letérdelt Félszemű mellé. Adamnek leesett az álla. és eltátotta a száját. Nem lehet. mintha száz év telt volna el azóta. melyek akkor támadtak fel. – Tudtam. . szeménél a könnyek nedvességét. Erős. de Odin megrázta a fejét. és most földbe gyökerezett lábbal nézték az eléjük táruló látványt.Maddy … . Ethel ráismert. Alakját elveszítve nagyon öregnek. . hogy teljesen vak. hogy nem sok választotta el a haláltól. Dorian Kövér Lizzyt szorította. ahol Odin feküdt. hogy ha idejössz. és leengedte a fejét a homokra. összekaszabolt arca csupa vér volt. felemelte rúnabotját. Barátja arccal a fehér porban hevert. hogy egy Orákulum nem hazudhat. Mögöttük a Névtelen előlépett. amikor megtudta az igazságot. és a könnyek még elviselhetetlenebbül fojtogatták. . Odin nagy keservesen felemelte a fejét.256 4 Maddy hallotta annakidején a próféciát. valahogyan Félszemű javára billenti majd a mérleget. – Szerettem volna. a kutyáját a lábánál…. a vérrel telefröcskölt földön át oda szaladt. de e két érzést átfűtötte a harag és a fájdalom. Maddy visszatartotta a lélegzetét. meghalsz.Meg akartam akadályozni a háborút – vallotta be Maddy.Itt vagyok. A szíve összefacsarodott a szánalomtól és a bánattól. hogy becsapja és késleltesse őket. hogy a Vörös Ló Dombján utoljára találkoztak. hogy te is. ugyanakkor gyengéd. de Maddy észre sem vette. mondta az Orákulum. Valami váratlan esemény. hogy valami. az arcán diadal ragyogott.Lehetetlen – suttogta Odin. ha erre nem kerül sor. – Hadd… lássalak… még… egyszer – mondta. Mondom. Meg akartalak menteni… . a színei olyan halványak voltak. bár talán nem túl bölcs… Elmosolyodott. Odinban alig pislákolt az élet. de Maddy kihallotta belőle a jól ismert. gondolta Odin. és Maddy most döbbent rá. míg Odin ujjai az arcáról az állára vándoroltak. A csata közben elveszítette szemtakaró foltját. – A prófécia… Maddy tiltakozni akart. nyomon követték a bánat és a makacsság vonalait a szája körül. egy pillanatra sem hagyott alább az a meggyőződése. ingerlékeny Félszeműt. . kesergett Maddy. és vakon. és bár félrevezette.Miért kellett idejönnöd? – kérdezte.A régi… türelmetlen … Maddy – sóhajtott fel Odin. A suttogása megtört és kapkodó volt. és megsimogatta a haját. s most a sírás kerülgette. Maddy azt is tudta. De a harcnak vége volt. Láthatatlanul vonultak át a kísérteties seregen. s közben kicsit elidőztek a homlokánál.

és végül a zsebébe süllyesztette. ahogy közeledett a két ellenfélhez. hogy ennek a pillanatnak a részese legyen. még mindig a kezében szorongatta. mint azok a dolgok. Mindazt. mintha egy ismerős hang… Menthetetlen vagy. és Cukor hátán furcsa kis borzongás futott végig. mint orsóra a gyapjúszál. teljhatalmú Teremtmény. talán helyreállíthatatlanul. – Azt képzeled. -Ne sírj. Ahol a Jó és a Rossz a maguk helyére kerülnek. a szeme csak a Névtelen dicsőségét látta. Újjáépítjük az Égi Fellegvárat. Maddy – felelte a Névtelen. A Névtelen mérgesen felragyogott. – Csatára kész hadsereget látok. és ami ennél is fontosabb. ám nem volt bolond. Ez a káprázatos fényekkel átszőtt Lény. és elektromos szikrákat szórtak a halott levegőben. és Egyetlen Isten uralkodik mindenek felett.Nagyon különleges. ez a rettenetes. Jaj. Senki sem hallotta. Nat Parsont eltöltötte az ámulat. ahogy egykor a félszemű vándornak réges-régen. Maddy felé fordult. Az egymással szemben álló Kilenc Világ helyett Egy Világ lesz. senki sem látta a szeméből sugárzó örömet. és átfutott a fején.csattant fel. mint egy szívé. Nem tehetek semmit. aki egyedül áll. mintha el akarná dobni a követ. Kizárt! Csak most ne … A rúnakő felvillant. hogy ha Loki testét fel lehet használni arra. Egy Világ. van választásod? . . – Megmondtam. Úgy tett. Olyan messzire jött. hogy megállítsa. hogy most alig merte remélni. . amikor észrevette. De amikor a Rend sorai közül előbukkant. s olyan sokat szenvedett. és a gyomra összerándult. – A csillagokig repítesz minket. hogy ibolyaszínnel egyetlenegyszer felfénylik. Egy árulót a kapunál. ahogy fölé magasodott. kedvesem! – vigasztalta a Névtelen.Nem félek tőled – mondta Maddy. ne! – gondolta Cukor. akkor ez igaz az övére is. hogy nagy hatást kellene gyakorolnia rá. ő lehet az Ige. hogy szerinted én vagyok-e az áldozat. Maddy nem hallotta Odin és a Névtelen szóváltását.kérdezett vissza. Talán van még benne valami. . Magad mondtad. – Hallottad a próféciát! Maddy elmosolyodott. a szín halvány volt. amely nem állt meg teljesen. hogy végre elérte. töretlen varázsereje az istenek hatalmával ruházná fel a viselőjét…. és a színén kívül Maddy semmit sem látott: vörös volt a sivatagi homokban. – Egyszer megkérdeztelek. De a föld még nem itta be Félszemű vérét. örökkön-örökké….257 Cukor lenézett a Kapitány rúnakövére. amiket Félszemű ökörségnek nevezett. A botra varázsigék tapadtak. Összehúzott szemmel nézett fel a Névtelenre. Egy Tábornokot. Maddy rosszalló pillantást vetett rá. mely a tenyerében pihent. Senki sem nyúlt utána. mint az Aratási Hónap pipacsának színe…. aki a Kőfejből teljes alakjában született újjá.Örülök – mosolyodott el a Névtelen. – Sötétszürke szemét a Suttogóra emelte. Lenyűgöző volt. amit az AEsirek mohóságukban és nemtörődömségükben elpusztítottak. dicsőséges. A Mi Világunk. Ketten együtt fentről lefelé alakítjuk át a Teremtést. És egy áldozatot. mi újból megteremtjük. – nyögte Odin. hogy különleges vagy. ám az övé egészséges. aki után a szíve vágyott? Átnyomakodott a varázsigéktől és tüskéktől sűrű levegőn. . A rúnáknál sosem lehet tudni. a Vörös Ló Dombján. és felemelte a botját. – Mert te meg én nagyon közel leszünk egymáshoz. – Különleges? . A legalkalmasabb egy jelöletlen test. – Úgy hangzik. ezúttal kicsit élénkebben. . ahol megfelelő értelmet nyer minden. Maddy érezte.Nem…. miközben a síkon küzdöttek. Félszeműé már sérült volt. hogy Baldr újjáéledjen.

Hallgass Rám. már semmin sem lepődik meg. Maddy. hangtalanul. Hatásszünetet tartott. mint Félszeműnek. – Ne küzdjek ellened? – kérdezte. Most. hogy az egy… hordóhasú koca? . édes lányom! – mondta a Névtelen. – Megérdemled a pihenést. gondolta. bár érezte a lüktetése erejét. Dorian Scattergooddal az oldalán. Cukor nem született hősnek. és tudta. vén varázstárgy. Baldr. amely ezt az egész kavarodást elindította. És az Igére várva senki sem látta Cukroszsák óvatosan araszoló apró alakját. hogy felfogta. és statikus energiát érzett a hajában és a fogában. és Tőlem fél. de nem Ethelberta Parson állt ott.azzal előhúzott a zsebéből valamit. Modi. – Olyan fáradt vagy. Talán csak egy délibáb. mint a szitáló homok. . amitől legalább annyira halott lesz. a hangjuk lélektelen volt. és halkan unszolná. Máris érezte a hatását: a feje nehéz lett. Maddynek kevesebb neve volt. vagy gondolatkardot. ahogy a színei haloványan úsznak a Suttogóé mögött. A holtak ekkor újra megszólaltak. Semmi haszna nem származott belőle. hogy eleve semmi köze sincs ehhez az egész felhajtáshoz. amilyen Malbryban és a környékén bármelyik kovács vagy gazda fiának zsebében lapult.Ne tekintsd áldozatnak! – csitította a lehető leglágyabb hangon a Névtelen. A Tábornok meghalt. miért nem inalt el. és Én ítélek…. Jarnasaxa lánya. aki most szótlanul állt. és Maddyt nemsokára felfalja a Névtelen. melyben évszázadokon át lakott. és minden Engem bálványoz. és arca halott felét elfordította. miközben az a lény. Még csak azt sem mondhatta. Már a rúnakő sem kötötte. közelebb ment Maddyhez. és megszólalt. elfeledetten hevert a földön.258 Maddy körülnézett. a kis híján tízezer fős sereget. a Suttogó felé. csak Én leszel. ahogy minden más is Én lesz. a Kőfej. vagy miért. tízezer holttest vett egyszerre levegőt. minden vízcseppen. mely baljós csendben várakozott előttük. Maddy látta. mintha a Kapitány részben benne laknak. Az alakja már csaknem készen állt. a lába mintha gyökeret eresztett volna… Szörnyű erőfeszítéssel rázta meg magát. hogy Maddy majdnem engedelmeskedett. ne küzdj ellenem…. Megidézlek. ahogy az Ige összesűrűsödött körülötte. ahogy elhagyta csoportja védelmét. – folytatta a Névtelen. vagy még annál is rosszabb történt vele. Nem rúnát. a ronda. Fogalma sem volt róla. most valami igazán elképesztőt látott. Kőrisnek nevezlek…. Minden fűszálon. a harag gyermeke. vagy nem sok hiányzott hozzá. aki azt hitte. és Engem szeret majd. Tízezer halott állt készenlétben. hogy ilyen közel kerültünk egymáshoz. aki Loki testébe költözött. mit várnak el tőle. és amely most elfeledve feküdt. És Maddy. észrevétlenül és figyelemre sem méltatva elindult a halott homokon át. és lassan. és hátratolta a csuklyáját. ami a kőből fejlődött ki. . Úgy vélte. és mellette Adam Scattergood meg Nat Parson. csaknem megadta magát a mézédes hangnak. a két ellenfél felé. Látta Hélt. – Tekintsd új kezdetnek! Nem leszel halott. mégis földhöz lapulva tovább kúszott. Egyetlen varázsige vagy rúna sem kényszerítette cselekvésre. mint a másik kettő. minden emberi szíven otthagyom a jelemet. a Kapitány is. hanem egy egyszerű falusi bicskát. Olyan erős volt a varázsa. és … elképzelhető. hogy a varázsigéje minden bizonnyal rövidebb lesz. Thor gyermeke. Aesknek nevezlek. – Talán mégis megpróbálom… .

– Ha itt halok meg. akkor legalább nem kell sokáig látnia őket. .Azzal? – kacagott fel a Névtelen. kétségbeesett perceiben Nat Parson és Adam Scattergood látványát kell elviselnie. Nincs más magyarázat. de ha minden a terc szerint megy. . . De Maddy tekintete tisztán és egyenesen állta a pillantását. Tízezer halott nevetett vele. Nem ölhetlek meg. Bántotta. gondolta. és a kacajok. hogy élete utolsó. de ennyit megtehetek….Sértetlenül van szükséged a testemre – felelte.259 Kezdek megőrülni. a szellemem Hélben marad. a testem pedig egyszerűen porrá omlik. mint a dögkeselyűk szálltak fel a kékesszürke égre. Azzal a torkához emelte a kést.

hátrarántotta Maddy fejét. Odin nem nézte. hanem áldozat… . Most már csak annyit tehetett. ahol a legmélyebb… Mindenütt elég mélynek látszott. mint egy támadásra készülő vaddisznó. erejét megfeszítve cselezett és rohant. illetve sivatagból idecsöppent az ostoba lelkész.260 5 Hélre ismét csend szállt. Inaszakadtából rohant. szemét a nagy koncentrálásban erősen összeszorította. eszébe jutottak a sok évvel ezelőtti vadászatok az apjával.Nem! – Késsel a kezében. hogy veszélybe kerül. A Névtelen nem látta a közeledő lelkészt. fel sem merült benne. amire vágyott: a jogosan őt illető Igét… . és amikor a kobold átrohant a lábai között. és szemtől szembe került valamivel. gúnyt űzött belőle. lehajolt. sercegett. fejét leszegve rontott felé. meghiúsult becsvágytól fortyogott. Elképzelte a vérét. ahogy szétspriccel a homokban… Érezte. mint valami kénes kő. Megpróbálta megtámasztani… Aztán rájött. ami sziszegett. és üvöltve a mellére szorította. és pontosan úgy festett. És dobd be ott. aztán derült égből. Elkésett. és átszaporázott közte és a lány között. a vérnyakláncot. megbotlott. kiguvadt szemmel. De először felbukkant ez az őrült lény.Maddy! Ne! – üvöltötte a Névtelen. Egyetlen vágásnak kell lennie. nem is háború. – Gondolj bele. Csak a lányra figyelt. és félig előreesett a homokra. Loki a Pokolból nézte. Elejtette a kést. Cukor odaért az eldobott Fejhez. hogy enyhén remeg a keze. és utálatos hangján a fülébe súgja: Világokat. és tízezer török visszhangozta a kiáltását. az Álom folyó felé. hogy kétségbeesetten nézte. meghiúsította az ambícióit. A kérdés csak az. és az őt fenyegető veszély ellenére is elvigyorodott. rá se hederített a Nép kicsiny pontjára. és most azt is elveszi. mit tesz. – sosem akarta! Add nekem! – Megragadta Maddyt a hajánál fogva. ahogy csak rövid lábai bírták – és az gyorsabb volt. Nat nem számított erre. és dühtől. aki kinevette. Maddy! Mi más van még? Nat Parson fojtottan felkiáltott. hogy egyik keze sem moccan. de Cukor nem eresztette. aki az istenek és a Nép gyűrűjében állt a torkához szorított késsel. és eszeveszetten futni kezdett a nyílt homokon. hogy elnyisszantsa a torkát. két karjába kapta. Maddy… Maddy mély lélegzetet vett. ragyogott. Baldr is őt figyelte. a méretéhez képest pedig igen gyors -. amint a Névtelen ujjongva odalép. eltorzult szájjal . és Az én vérem. mint egy sült almát lopó mókus. mit kínálok: Világokat. gondolta. hanem kitárta a karját. égéstől felhólyagosodott tenyerét fújta. és hadonászva. hogy felvegye. de azért tudta. Megbénult: a Megidézések Könyve megtette a hatását. Átcsusszant Nat Parson lábai között. Thor is őt figyelte. Sejtelme sem volt. hogy a második próbálkozásra már nem lesz ideje. A Fej úgy égette a kezét. Csak a nyomorult lányra tudott gondolni. és most először döbbent rá a megoldásra: nem csata. aki folyton felülkerekedett rajta. Nat egy másodpercig sem tétovázott. lehet. Mindenki Maddyt figyelte. gondolta. Keresd meg! – mondta a Kapitány. mint bárki is gondolta volna. hogy odaér-e időben.

Ethel Parson tudta. Ereje mellett a Suttogó tűzgödrének kitörései a tűzhelyre kifutó tejhez hasonlítottak. mint Elias Rede-é – Rede legalább ember volt egykor. és már csaknem kifutott az időből. hogy azt gondolja: az istenekre. mialatt a Névtelen varázsereje utolsó morzsájával is egyetlen. A sziklakiugróba kapaszkodva. és az Ige úgy nyílt ki.Nem! Végy engem! – és kinyújtott keze máris megmerevedett és megfeketedett az érintésétől… Tízezer halott kiáltott fel rémülten. hogy lerázza magáról. Hallották az AEsirek is a Pokolban. A Névtelen felordított mérgében. hogy megfelelő hordozó nélkül nem lesz több átlagos léleknél Hélben. mintha egy kígyófészekbe esett volna. hogy már a Világot Világtól elválasztó kapunak préselődtek. ő pedig belezuhant az áradatba. miközben a Névtelen küszködött. hangosan felvonított – Ne még! Ne még! -. így gondolkodás és önmérséklet nélkül cselekedett. mint a por. a forrásánál olyan volt. Cukor is hallotta. A szabadjára engedett és irányítás nélkül maradt. tízezerszer felerősített Ige. csupán a gyűlölet és a düh mocsara. Egyetlen emberi tudat sem élhet túl egy ilyen robbanást. Mint ahogy azzal is. Hél tulajdona és rabszolgája válik belőle. de még csak isteni sem. akinek se varázsereje. Hél élő szeme felpattant a hirtelen megvilágosodástól. ám ezúttal kétségbeesetten. és arra gondolt: Végre. emberi gondolatokkal és vágyakkal. amikor is a kapu hirtelen engedett. elkeseredett. hogy ezt gondolja: az átkozott kapu lassanként az állandó lakhelyemmé válik. mialatt tovább hajigálták a gondolatvillámokat a lény fénytelen begyére. Azt ugyan nem. amit a Világok közötti résre engedtek.261 üvöltötte: . amelyben a Régi Korok kezdete óta lakott. hogy nyerje vissza eredeti hordozója biztonságát…. De a Kőfej. se képzettsége nem volt -. Odin is hallotta. Tudta. újból meghátráltak. miközben az Álom folyó. mindennél fontosabb feladatra összpontosított. mint egy kataklizma. nyújtózkodott a karjával. a teste meggörbült. de a Névtelenben nem volt semmi emberi. akkor itt. Serege vezér nélkül szétszóródik. A Névtelen elméje nem olyan volt. Tízezer torok visszhangozta a kiáltását. mint egy korai rózsa…. a holtakat pedig porszemként szórták szét. mit jelent ez.Végy engem! -. se szeretet. és eldobta a Fejet. Naat úgy érezte. törölje el a betolakodót. de a lelkész tovább könyörgött: . aki a Napok Örege volt. utórezgései ledöntötték lábukról az élőket. A folyó ekkor áradt ki. Hogy végre-valahára birtokba vegye a lányt. Megfosztották az áldozatától. feltornyosulva rohant feléjük a sivatagban. hatalmas terve sosem válik valóra. és egyszer csak egy alkalmatlan testben találta magát – egy olyan férfi testében. . és érezték hátukba nyomódó mintáját. hogy honnan. hogy a Kilenc Világ egyetlen reménye azon a folyón túl van. amíg el nem jött a pillanat. A lény. mint egy hatalmas árhullám. esdekelt és valósággal égett a vágytól. Első ösztöne azt súgta. hogy Egyesülhessen vele. már nem hevert a földön. és a virrasztóóra mutatóit kereste. Lokinak még volt annyi ideje. A síkon túl a Vanirok is hallották. ameddig a szemük ellátott. végül nem maradt meg a számára kijelölt mederben. és Nat egyetlen másodpercen belül a földre zuhant: vér ömlött az orrából és a füléből. mit tettem? – mielőtt az árhullám elkapta. A Káosz közeledését bömbölő fekete szélnek érezték. és a sivatagot ellepte az Álom. mely az egyetlen szilárd pont volt. a szája a borzalomtól és a döbbenettől elkerekedett. Ha az Ige messziről is irtózatos hatású volt. A Névtelen újból felüvöltött. miközben a fekete rigó árnyéka ismét ereszkedni kezdett. mégis tisztában volt vele. és felkészültek Minden Dolgok Végére. Még volt annyi ideje. a második. amelyek megint megindultak. mielőtt – nem kevésbé sietősen – elinalt volna az ellenkező irányba. Se szánalom.

Mindig is nagy álmodozó voltál. túl van mindenen. és mindenki másképpen éli meg a hatását. mondta Thor. és felmászott rajta egy másik álomba. ami elfolyik benne. lidércnyomás. hogy mindaz. felelte Odin. amelyet nem ért. aki se nem fiatal. és még mindkét szeme megvolt. és soha semmi sem az. szinte élő. ha egy kóbor gondolat megérinti. ahogy annak idején megismerte: ritka mosolyai egyikével figyelte. mert halott vagy. Lóg ma néhány furcsaság a levegőben… . hogy csak álom. egyformán létezik a Rendben és a Káoszban. inkább a lehetséges világok felhalmozódásának. és a lejtőn virágzott a sünzanót. csak álom volt. legalábbis akkor nem. aminek látszik. és Loki sem volt még kegyvesztett (a szokásosnál legalábbis nem jobban).262 6 Az Álom világa aligha nevezhető világnak. se nem gyönyörű. Nem először fordult volna elő. Ugyanúgy néztek ki. ha önmagad akarsz maradni. Kinyújtotta a kezét… Maddy egy lebegő szikláról álmodott. Thor anyja is. vagy minden szabály érvényes rá. Thorról álmodott. és az istenek Anyja egy varázsrúnát látott a karján. Beltane hava és Aratás hava között. Kinyújtotta a karját öreg barátja felé. és levegő után kapkodva. Az Álom területe a Haláléhoz hasonlóan szigorúan semleges. Loki kígyókkal álmodott. ahol egy gyönyörű nő. Frigg egy asszonyról álmodott. meg Erda. és megígértem. A szemed. mégis tisztán látta Thort. nem vonatkoznak rá szabályok. hogy anyaszült meztelenül jelenik meg valami fontos eseményen. De ez… Ha csak a tényeket veszed. akivel találkozol. A folyó maga sem hasonlít folyóra. És itt. kész arra. és maga Thor is. Felhúzta a ruhaujját. ugye? – kérdezte Maddy. egy világ. hanem az öreg Félszemű. akinek virágból van a szeme és két. melyből végre felébredt. De ne érints meg senkit. de Félszemű elhessegette egy figyelmeztető mozdulattal. mi. majd a felszín alá bukott egy másik álomba. és egyszer csak tudta. pedig választ várnak tőle. az arca felét összevissza karistolták és bepiszkolták. mint egy erős sodrású folyóban a homokzátonyok. nem Odin. Az Álomban nem érzékelhető a távolság. Tudta. De most mennem kell. Akárcsak a Pokol. Azért. higanyra emlékeztető. Malbryban volt ismét. vonta meg a vállát Félszemű. olyan nyelven mond beszédet. ami az elmúlt napokban történt. mintha belelátott volna a gondolataiba. húsevő fogakkal teli szája. sem az arányok vagy az idő.Félszemű – kiáltott fel Maddy megkönnyebbülten. a Vörös Ló Dombján. viaskodva bukott alá. mondta kedvesen Thor. amelyben egy fa alatt ült Asgardban. Légy óvatos! – intette. furcsamód változékony: fényes. Félszemű mellette ült. mint ötszáz évvel ezelőtt.De visszajössz. Egyszerű. hogy meghaltál … . apa. Pog Hillen aratás van. Akkor várj… az álmaidban! Odin a fiáról. Itt biztonságban vagy. az. Igen. hogy alakot vegyen fel. Halott? – kérdezte Odin. ugyan mi más magyarázata volna? Álmodhatok is. kézi szövésű ruhát viselt. ám gyöngéd és higgadt. a forrásánál halálos is lehet. Thor azt álmodta. mely halovány volt ugyan.kezdte Maddy. és Maddy – bár még nem született meg – szorosan mellette állt. Bár a tekintet egy folyó szélességével és hosszával ruházza fel. hogy elmegyek… . . amelyben oly könnyedén jönnek-mennek a földrészek. és nézte a tovaszáguldó felhőket.Azt álmodtam. de egyre jobban kitisztult. és Frigg is ott volt. felelte Thor. ez a hely. .

és egyébként is túl sokáig élt az Álom tőszomszédságában ahhoz. A Régi Korok kezdete óta Loki épp csak annyira segített az isteneknek. és most a Világok közötti hely is vízoszlopnak látszott. majd lökte a mocskos levegőbe az akár szikla nagyságú hordalékot. órák teltek el azóta. ami most csak az álomban létezik? Vagy vesztesként akarsz meghalni Hélben. hogy a bőrét mentse! Milyen jellemző. Hél dühös pillantást vetett rá élő szemével. bár hatalmas volt. Odin elmosolyodott. Démonok. és hogy az álma megöli őt. egy olyan helyen.És a többiekkel mi lesz? . De csak azért.263 Odin most még mélyebbre csúszott az álomba. – Ha nem gátolod meg. . Hagyd csak! – felelte Thor. Csak ki kellene nyújtania a kezét… Ha megteszed. Rögtön tudta. a félig született sosem álmodott. szólalt meg Thor. Egy másodpercre megtorpant…. gondolta Odin. Az álmodás a jelentékteleneké volt. de akkor egy férfit látott a helyén.Meg kell állítani! – mondta Baldr Hélnek. Akkor fogd meg a kezemet! – mondta a kettő az egyben. Kövér Lizzy Dorian Scattergoodról álmondott. vajon megéri-e? A testvérem. hogy ne akassza össze a bajuszát a Halállal. akinek a keze. – Kellő biztonságban vagyunk itt – felelte. Hat rövid másodperc: de a baj már megtörtént. hogy megfogja a kezét. akkor nem felelhetek a hely folyamatos teljességéért. és felsóhajtott. akit a céljukhoz közeledve olykor megpillantott. erősködött Odin. közben egyik szemét nyitva tartotta. és akinek az arca is ismerősnek tetszett. Mindig is elérhetetlen voltál számomra. Egy igével odavarázsolta fellegvárát. nem lenne jobb itt meghalni. rabok és tiszavirág-kísértetek forogtak és kapálództak a nyugtalan hullámok között. gondolta. A Fekete Erőd nem volt más. mint egy beomlott romhalmaz a dagadó. Ne hagyj el! – kérlelte Dorian. Az Álomban más az idő. apa. Úgy értem. mondta Odin. vörös szakállú férfit. Bár úgy tűnt. és kinyújtotta a kezét… Cukor sült malacról álmodott. míg körülötted véget ér a világ? Te döntöd el. ugye? . amennyire eleve bajt okozott nekik. és a magasabb tornyok egyikébe repült Baldrral. egy nagy. Dorian Ethel Parsonról álmodott. . s mint Janus: Ethel előrenézett. egyáltalán nem volt esetlen. hogy jobban lássa az elkövetkezendő eseményeket. kérdezte Thor. Kimentett minket a Pokolból. emelkedő folyóban. hogy ki legyen téve a változékonyságának és szeszélyeinek. Hél. a szeretteid körében. Sosem tanulsz. és most… Most Ethel Parson két asszony volt egy testben: egy slampos lelkészfeleség. Megérdemli a halált. És Dorian odanyúlt. hogy Loki egy másik álomban van. Milyen közel van. Segítenem kell neki. és egy szinte vakító szépségű nő. a másik édesen hátrafelé. De Nem volt tisztában ő ezzel már a kezdettől fogva? És önhittségében nem hárította-e át szégyentelenül Lokira a felelősséget a saját hibái miatt? A mellette levő álomban Loki felsikoltott. hátha Kövér Lizzy arra lebeg. valójában a Világok közötti kapu a Loki virrasztóóráján megmaradt tizenhárom másodpercből csupán hat másodperce volt nyitva. a Káosz betör a többi Világba is. és hallotta Loki segélykiáltásait. – Még Szurtnak is van annyi esze. mely találomra és illetlenül szívta be. gondolta Odin. Szemtől szemben álltak. vetette ellen Odin.

az emelkedő vízzel üvöltött: ELÉG. akik egymás kezét fogták. Ne sírj! – mondta Fred. aki kétszer sem gondolt az apjára az öreg halála óta. Elcsaltál Lokitól tizenhárom másodpercet. És amikor Nat Potter megfogta az apja kezét. Nat ezen a pontot döbbent rá. ahol még a Névtelen sem találhatta meg. Látod. még az Igék sem bírnak hatalommal az Álomban. Az agyag kék volt. Nat. hogy vizet vagy bort tartanak-e benne. ahogy a pedált hajtotta. HOGY NE EMELKEDJ! De a szavak. aki a Névtelen volt. és mint a régi mesében. aki egy fulladásos álommal viaskodott. Minden rosszul sült el. és Kövér Lizzyt. Látta Ethelt és Doriant. és alakítgatva lesimította. Most próbáld te! – mondta az apja. nem parancsolhatnak neki. azaz Nathaniel Potter belehullott a saját álmába. mint annak előtte. Milyen unalmas. Akármi lesz is velük. És mégis. De egy edénynek nincs joga megválasztani. távolról sem volt ábrándos a tekintete. és átkarolta a zokogó fiú vállát. építsd fel. fiam. érezte. nem vagyok érte felelős. és az edény ismét felemelkedett. felelte Nathaniel. Neked azonban van. ahogy behajlított ujjai közé fogja az anyagot. elegáns vonalú edény megingott. Nat Parson. és a gyönyörű. aki egy sziklán kuporgott. amikor idejöttek. Kiégettek és kiszárítottak. eldőlt és összeesett a korongon. Gyerünk. Baldr. és bár a szeme kék volt. törékenyebb dolgot az apja nagy tenyerénél. Bármikor készíthetünk egy másikat. még csak nem is inas.264 Hél vállat vont. és az agyagdarab lassan alakot öltött. – tudták. és azt figyelte. mint a nyári ég. Van bizony. hogy – nagy bánatára – csak álmodik. mint egy madarat. Késő már. akit mérges kígyók fogtak közre. mint a többi Világban esett romboláson. hogy sok éve először tölti el békesség. Nézd csak az agyagot! – mondta az apja. Hél érezte. ahogy az apja a műhelyben dolgozik. És most eljött az ideje. gondolta Hél. Az Álomnak nincsenek uralkodói. mit kockáztatnak. hogy megfizessen érte. Látta a lényt. Nat úgy vélte. ami máskülönben elrepülne. Nat apja a két tenyerébe fogta. apa. mint ezek az edények. De kisfiú volt. még sosem látott finomabb. a Bolond Király. Egy alul kihasasodó edényét. s akinek az arcát düh és csalódottság torzította el. Látta Adam Scattergoodot. és rámosolygott. fiam? – kérdezte. Fred Potter sosem adott volna hangot ilyen gondolatoknak. aki egy óriáspókokkal teli álomban gyötrődött. miközben derékig a folyóban állt. fogd meg a kezemet…. fiam. és Baldrnak máson sem jár az esze. amelyben ismét kisfiú volt az apja házában. és csendesen elsiklott egy helyre. Forgasd őket. A fazekaskorong forgott. hogy ostoba hibát követett el… Megszegted az ígéretedet. most hinni akart. Fred Potter a fiához fordult. Sosem késő. a Szép lenézett a tornyából. sem szolgái. Nat is rátette az ujjait az edényre. és tudta. Évszázadok óta először maradtak kettesben. sem királyai. ahonnan kibányászták. hattyúnyakú. és folyómederillata volt. Veled is ez történt. nem száműzhetik. Látta Nat Parsont. amiket készítek. HA MONDOM! PARANCSOLOM. hogyha lehet. és Lokit. égesd ki a kemencében. Az Álmot nem lehet odacitálni. melynek a nyaka elkarcsúsodott. Újra hajtani kezdte a korongot. Látom. Az életünk olyan. . ahogy a korong körbeforgott. hogy haldoklik. És mialatt a Névtelen lármázott és őrjöngött. vagy egyszerűen üresen hagyják. Nathaniel sírva fakadt. Látta a mélyben Odint. még szebb legyen.

szitáltak. mindazonáltal feltartóztathatatlanul – ahogy az Álom elárasztotta a földjét – kúsztak a mutatók egymás felé. Mások fröcskölve futottak bele. a Félig született is tisztában volt ezzel. . Veszélyben a birodalmad. Megint mások megtébolyodtak. Miféle alap ez egy komoly kapcsolathoz? .Be kell foltoznod! – parancsolt rá Baldr. Hél? Hél arca egykedvű maradt. – Az Álomféken tartja. mielőtt örömmel a hullámba vetette magát. Hél ígérete megszeghetetlen. – Egyikünk sem tehet már semmit. -Lehet. füstként és homokként gyűltek össze Hél sivatagában. – Hogy félreálljak. egyiket a másik után felfalják… . Ebben a pillanatban morajló sóhaj hallatszott. – Egy kevés veszteség nem árt nekem. Még akkor sem. hogy a megszeghetetlent mégis megszegték. A Káosz és a Rend fölé emelkedünk. . Kettesben. ahogy testetlenül az Álomba merült. mint amikor a tenger hulláma felszaladt a homokpartra. hogy nem így lesz.265 A Névtelen keserű csalódottsággal ordított fel. – A halottaid elszöknek. a vizsgálóbírónak. hogy arra gondoljon: Nincs több szám. amikor az álomóriási hulláma elérte őket. Baldr ígérete elvakította. akkor a Világok közötti rés tovább tágul. az Álom forrásánál… Volt. hogy ez mit jelent: a Káosz erői nagyon közel voltak.Megtámaszthatom ezt a tornyot. de Baldr úgy érezte. belefulladtak és csodálkoztak. akár egy finom hölgy selyemharisnyáján. a Középvilág egyik alapigazsága volt. tovább szakad. hasonló rések támadnak. . Hél. míg végül a Káosz mindenhova eljut. és Ragnarök ismét elkövetkezik. és most felfordulás támadt Hél birodalmában. Hél halottai. és ha most semmit sem tesznek. De úgy tűnt. sem a következményeket nem látta. még maradt annyi ideje. és most karnyújtásnyira volt… . ami most történik.Bőven akad halott mindig – vonta meg a vállát Hél.Hogyne tehetnénk – válaszolta Baldr. Baldr máskor sugárzó arckifejezése zord lett. Ha a Káosz átjut… . – Nem lehet – mondta. Lassan. és ha összeérnek… Hél. akit egykor 4421974-esként is ismertek. . ha áttör a Káosz.Nincs más választásod – mondta Hél gyászosan. Ugye tudod. fortyogtak. és felszalad a szem a Világok szövetén.De a rés tágul.Azt a hasadékot – mondta Baldr. forogtak. de a virrasztóóra számlapjához nem fért kétség. Elkerítem a többi világtól. – Tudod.Nem fog – nyugtatta meg Hél. aki ritkán szólalt meg. és most mégis itt voltak. és sem a veszélyt. mi okozta. aki sírt. – Megszegted az ígéretedet. ahogy a kedvemért a Világokat. mint a homokszemek. hogy életre hívj. arrébb sodródtak. amelyeken át a Nyolcadik Világba lehet jutni. Baldr tudta. mert közülük nagyon kevesen álmodtak valaha is. ezt Baldr ugyanúgy tudta. és végignézzem. és madárként verődtek össze az Álom partján… És Elias Rede-nek. – Fizesd meg Lokinak az adósságodat! Hél egy pillanatra rábámult.Nem számít – felelte Baldr. mit beszélsz? Senki sem állíthatja meg. mint a gyerekek a tengerbe. a hullámhoz sereglettek. Az álomidő hat másodperce háromra fogyott. akik az évszázadok során porként. Csak te meg én. szerelmem. majd a Hetedikbe. Hányszor álmodott erről a pillanatról – Hél. – Ami a Pokolba vezetett. berozsdásodott hangon mondta: . Megszegted a szavadat. hogy megállítsák. mint bárki más. és egy pillanat alatt elvesztek. ha elvenném az életedet … Egyébként is Lokiról beszélsz. aki sosem álmodott -. akinek a gonoszsága okozta a halálodat… . Hél. felkavarodtak. mintha eleven arcéle egy kicsit elpirult volna. hamuként. Tízezer lélek egyszerre kiáltott fel.

Előbb el kellett volna kábítania. gyűrűsujj… Ez elment vadászni a Káoszba. osztriga. és egy szót sem szólt. Egy pillanatra mintha felfedezte volna Lokit. amely most örvényként kavargott. hogy Freyja haja természettől fogva mindig ilyen árnyalatú volt? Vagy hogy Szif karcsúságán nem javít a szorosabbra húzott fűző? Most tűnődött el először azon. És abban a pillanatban Loki ujjai kicsúsztak a kezéből. mintha a menekülési kísérletével akarna szembeszállni. több. és árnyak után kapkodott. Érezte. mint egy irdatlan szem pupilláját. mint Szif. és a mosolyánál semmi sem lehetett volna édesebb. Tarts ki! – mondta. aki egy kígyófészek fölött lógott. és egy szempillantás alatt eltűnt a fellegvára. megkaphatsz. és elfordult. a keze csúszott Loki izzadságából. őszintén szólva. amelyre leleményesen buja szerelmi jeleneteket hímeztek. Olyan lehetek. gondolta: egy korty az Álomból kezes báránnyá tette volna. – Varázslatok… Hél élő szeme növekvő bosszúsággal villant meg. Közben Odin ereje is rohamosan fogyott. legalábbis addig míg elmúlik a veszély. legalább megpróbáltad. – Valóban a kedvemben akarsz járni? – kérdezte. amit valaha akartál. Az arcom bánt? Varázslattal gyönyörűvé tehetem magam. a legkülönbözőbb színekben pompázó borok kínálták magukat a tavaszi zöldtől a legsötétebb borostyánszínen át a rózsás aranyig és az éjfeketéig. ahol a feketerigó-árny kitörli őket a létből. Lokit most már csak az ujjhegyei tartották. mint amit reméltem. – Bármit megtehetsz. nem hibázott-e végzetesen azzal. Hél nem vett róla tudomást.De itt biztonságban vagy! – ellenkezett Hél. de Baldr mélységes undorral hunyta le a szemét. gondolta. úgy összpontosított. összeszorította a száját. gondolta. – Akkor engedj el! – Majd ismét elfordult.Menj hát! – sikoltotta. Varázslatok?. és Hél a fogát csikorgatva egy utolsó mozdulatot tett a levegőben… . Hél dühösen és csalódottan kiáltott fel. a szemét összehunyorította. ahol az asztalokat finom kristállyal és gránátalmával terítették meg (Hél kedvencével) . Baldr ismét kinézett az ablakon. aki férje temetési máglyáján halt meg. hogy idehozta Baldrt. szűrte a szót Loki összeszorított fogai között. és tudta. mert egy percig sem akart Baldr nélkül élni. és pompás zűrzavarban terült el a lábánál az Álom. testvér. és Odint. és Baldr ismét egyedül állt a sivatagban. ahogy egyenként csúsznak le: mutatóujj. a többiek mit használnak? Tényleg azt hiszi. Loki. Mit gondol. mintha sosem lettek volna. de a karja elzsibbadt. De még most sem késő. gondolta Loki kétségbeesett nevetéssel. Ami.266 . Loki álmának a vonzása erősödött. Baldr feleségének az alakjában állt a férfi előtt. örömtelibb. és Nannának.Szerelmem! – mondta. középső-. aki kétségbeesetten nyújtotta elé a kezét… Halott ujjai gyors mozdulatával Hél eltüntette az ablakot. körülötte csillogott és habosan bugyogott a folyó. nyalánkságok. ragyogó hajánál semmi sem volt puhább. Nos. és tekintete kutatón vizslatta a tájat. és ahol mézes sütemények. A helyén finom selyemdrapéria lógott. vagy akár Freyja… Baldr tekintete jeges lett. és amelyen át meg lehetett pillantani a Káosz feneketlen mélységét. Ez meglőtte… Tartsd magad! – kiáltotta Odin utoljára. hogy reménytelen a küzdelmük: mindkettőjüket beszippantja a Világok közötti hasadék. mialatt… . De Baldr undorral nézett rá. és fejest ugrott a zuhatagba. mint egy téli táj. Baldr látta. A virrasztóórára pillantott: a mutatókat már csak hajszálnyi idő választotta el egymástól… . és újabb kézmozdulattal egy hatalmas dísztermet varázsolt köréjük. Alatta látta a Világok közötti rést. – Küldj vissza! – parancsolta színtelen hangon.

és akinek az arca eltorzult a dühtől és a hitetlenkedéstől. míg bele nem fájdult a hasa… Hél felszisszent – Férfiak! -. Odin úgy érezte. miközben egy alak kezdett formálódni körülötte: egy formás. . és volt még annyi ideje. de már nem emlékezett rá. csakhogy Ethel arca valahogy megváltozott. gömbölyű idomú asszonyé. a kiáltása fákat döntött volna ki. Maddy zokogva ébredt az Álom túlsó partján. ám ennek ellenére szépséget és szerelmet sugárzott. Így azonban csak olyan hangon sikoltott fel.és egy vadidegen partner mellett találják magukat. Szif. amikor a zene váratlanul elhallgat. mennyire hasonlít Baldr hangjára. Egy pillanatig zavartan meredtek egymásra. s némelyik a régi testében ébredt. de akinek a karján fényesen ragyogott az Ethel rúna. ha lett volna itt ilyen: . és addig nevetett. a Bátor háromlábnyival rövidebben ébredt. amikor egy eget-földet rengető döndülés hallatszott. mint a táncosok egy bonyolult fúga kellős közepén. és a következők történtek egyszerre: A virrasztóórán a mutatók összeértek. A világok közötti rés bezárult. majd lehunyta a szemét. és innen a Világvégéig elfonnyasztott volna minden virágot. Frigg egy nő testében tért magához.267 Egy másik kéz kinyúlt mögüle. és elkapta Lokit a hajánál fogva. mikor felébredt. és a halottak elültek körülötte. Thuris jelét találta élénk színekben ragyogva hegekkel borított jobb karján. akinek hajszíne az érett búzakalászéra hasonlított.Egy disznó? Büdös disznóként hoztatok vissza? Loki a saját bőrében ébredt. hogy újabb hosszú koron át némán és zavartalanul nyugodjanak. akit eleinte jelentéktelennek és középkorúnak tartott. és Ethel csúfondáros tekintettel figyelte. csak egy kis hang sustorgott és jajongott a fejében… Tyr. és a nyomában ott maradtak az elpárolgó álomidő homokzátonyai megszámlálhatatlan mérföldeken át Hél elhagyatott síkjain. hogy ha ennek a Középvilágban adott volna hangot. megsemmisítette volna a termést. miért sír. mint a felkavart por. az Aratás istennője olyan mérges volt. aztán a hordóhasú koca felháborodottan felsikkantott.Thor! – mondta. . mintha a Kilenc Világban minden ajtót egyszerre csaptak volna be. ami szilánkokra törte volna az üveget. És a lebegő álmodók felriadtak. Cukor két karjával kétségbeesetten ölelte Kövér Lizzyt. amikor felébredt. és kinyújtotta a kezét. Adam Scattergood normális állapotban ébredt. mások mozdulatlanná dermedtek. Megvagy! – mondta egy hang. s ettől élemedett kora és jelentéktelensége a páratlan szépséget is meghaladó erényekké váltak. hogy csodálkozzon. Az Álom folyó visszahúzódott. mintha sosem lett volna. Dorian Scattergood. ismeri.

senki sem kereste. férfiként. amelyik összegyűlt az Álom partján. hogy nem ölhetem meg – ismételte már negyedszer. s főként Szkádi neheztelt. és vágtatott Hél színtelen síkján keresztül. és most Heimdallon volt a sor. hogy éljen. Újabb csend támadt. ha csak ennyi a mentsége… . hogy kiengesztelje (a többieknek még nem sikerült). hogy Baldr életében sok szívet összetört. ami pedig Lokit illette… . és ökölbe rándult a keze. és a Malbryt fél emberöltővel ezelőtt elhagyó Adam Scattergoodra jellemző váratlan magabiztossággal mozgott. tulajdonképpen hivatalosan … . hogy hiányzik. sebesen szedte a lábát. Senki sem vett róla tudomást.268 7 Maddy szótlanul nézett körül Hél homokzátonyain. Némi megvetéssel gondolt arra a régi Adamra. sőt észre sem vették. és váratlanul olyan józannak hangzott. A földhöz tapadva.Tulajdonképpen azt akarjátok mondani. mint a Tábornok helyettese. Már próbálkozott Njördnél. hogy egyáltalán itt volt. . hogy nagy felelősség nyomja a vállát. – Azért nem ölheted meg Lokit. mert Baldr azt akarta. gondolta magában bőszen Adam. Helyes. Hosszú és hűvös csönd telepedett rájuk. hogy ő vezet minket… . rég leülepszik a nyomában a por.Az életét áldozta érte … és mindannyiunkért – bizonygatta Idun. Az egyik kezében egy kulcsot szorongatott. Most újjászületve állt. Heimdall kivillantotta aranyfogát. és vézna teste összegömbölyödött egy szikla mögött. Adam messziről figyelte őket. Freynél és Braginál. A Vanirok is csatlakoztak hozzájuk jó kilátást nyújtó sivatagi sziklájukról.kezdte Idun. hogy éljen – ismételte meg kétkedő hangon Szkádi. aki félt az álmoktól. hogy Szkádinak elállt a szava a meglepetéstől.Nos. némi távolságra a beszélgető istenektől.Baldr azt akarta. és most a történteket vitatták. talán az elmúlt napok eseményei örökre kigyógyították a félelemből -. . Követelte a Vadászat istennője.De miért? -. – Mert megmentette a világot? Hát.Többről van szó. a nem egészen köveket és a csábító gőzöket. – Idun vágott közbe. mielőtt behúzott nyakkal elsomfordált volna. mire eszükbe jut. és érezte. Idun bólintott.Ennél nevetségesebb dolgot még nem hallottam – felelte végül Szkádi. Még álomszemét borított mindent. hogy mintha Szkádi jégkék szeme könnyes lett volna. és Idun meglepetten látta. a fiúra. de a kis csapatnak. és eltette a rúnaostorát. Nem volt titok. Gyorsan. hiszen Odinon már nem állhatott bosszút. mely semmiben sem különbözött a folyók vagy a tengerek hordalékától. amikor futásnak eredt. Tanácskozásuk nem vezetett eredményre. de a szemét gyűlölködve húzta össze.Á. – Legközelebb azt mondjátok. . de hogy… . szólította.Baldr? – kérdezte Szkádi. hogy ne vizsgálja meg közelebbről a hátrahagyott csillogó foszlányokat. volt annyi esze. pokolba veletek! – morogta a Vadászat istennője. ha a síkon átvezető széles úton megy. talán az Utolsó Emberként. míg a fejében a halk hang egyre csak suttogott és hízelgett: Világokat? . Hosszú csend következett. . . Meglepően nem félt – úgy gondolta.

– Megmenekültél.Hát persze. . aki egykor Ethel Parson volt. .Nem olyan egyszerű – mosolyodott el az anya. . Thor gyermeke. az AEsirek. Loki ádázul meredt a messzeségbe. – Baldr meghalt. – A Kapitány vett rá! Rá van szükségetek. nem rám! – Körülötte és fölötte a Harcos alakja tornyosult. csak zordság sugárzott róla. Gondolj csak bele. amit Maddy nemigen tudott hova tenni. egyik lehetetlen torony nőtt ki a másikból… . – De már nem vagyok önmagam! – kiáltotta a vonakodó Harcos. .Baldr halott – nézett rá végre Loki. aki nagyon furcsán festett Szif. aki egyedül. fordítva. a Fényes Hajú alakjában. Thor. s végül Tyr.Vagy talán Baldr? . – Ha azt hiszi.De nem akartam! – ellenkezett rémülten Cukor. és a tekintete arra a helyre tévedt. amit a széleken koboldarany szegélyezett. hogy egyáltalán túlélték. Maddy időközben megpróbált megbékélni a legfrissebb eseményekkel. Szif. hát harcosnak látszom? Szörnyű tévedés áldozata lettem! Összetévesztettek egy bátor istennel! . E téren sosem jeleskedtem. a Fényes Hajú. vajon mi minden menekült meg – szólt Loki. és most az egyszer nem nevetett a tekintete. bár Modi is leszek. hátat fordítva állt. akik frissen alakot öltve léptek eléjük. Ahogy én is Maddy Smith maradok. a Mennydörgő. Vagy inkább azért. hogy biztosítsa. Dorianra.269 A holtak messze kitértek előle. ahol már készülődött a temetés. az Anya. ahol Odin elesett. – Hiszen ő Tyr. . ami egyáltalán nem lepte meg.De hát bátor vagy! – mondta Maddy. – Elloptad Mimir fejét. vérvörösen. – Nekem is hiányzik – majd kéz a kézben lesétáltak az Álom partjára. . . rajta Tyr. A folyón túl a Pokol Fekete Erődje darabonként kezdett felépülni. – Vegyétek le! – nyújtotta ki a kezét Cukor. Maddy odament hozzá. Maddy úgy érezte. hogy nem – felelte gyöngéden Maddy. hogy a folyó túlsó partján áll négy újonnan jött. nehogy Hél megszegje az ígéretét. Ami pedig a Tábornokot illeti… Ismét szünetet tartott. viszont gondjai támadtak a befogadójával. Frigg. és nem vette le a szemét a Fekete Erődről. . majd végül Lokira. Loki továbbra sem nézett rá.Kíváncsi vagyok. de Loki nem nézett rá. És ti mindannyian – nézett Ethelre. .Ne bánkódj! – vigasztalta. de azért mindig önmagad maradsz. és a zordság mellé harag is költözött a tekintetébe. Cukor! Csodálatos dolgot cselekedtél.Remélem.Az önelégült gazember! Maddy akarata ellenére is elmosolyodott.Talán. nem hangzik valami meggyőzöttnek. Az Álom folyót nézte a szigeteivel. mert az tartja fenn az egyensúlyt a Káosz és a Rend ezen a helyén. . és Kövér Lizzyre.Nincs semmi baj! – vigasztalta Maddy. szikláival és köveivel. limányaival. aki nem volt már Félkarú. aki egyben Dorian Scattergood is volt. a Termés istennője.Nem lehetek Tyr! – tiltakozott Cukroszsák. nem számít hálára. – Hordod az alakját. . Nehezen hitte el.Talán még több AEsir. – Kis szünet után még hozzátette: . ez kötelez bármire is… Csend lett. A Harcos! De komolyan. akinek Ár rúnajelű pecsétje egy hordóhasú koca hasáról köszönt vissza. hogy megmentsen. a Bátorszívű. és még nehezebben fogta fel. színe az élénkvörös.

az Arató. De Hél a fellegvárában volt. mint a koldusok. mint fény. szeretet. Utánuk az AEdirek vonultak. akár nem. egyedül. Az Őrszem. Így mind a gondolataikba menekültek. távolságot tartott a többiektől. még az apja és Mae is. egy hosszú. Egyikük sem szólt. és tudta – váratlanul és kétségek nélkül -. a gyógyítás és a veszteség. gyerekek és apa nélkül hal meg. AEsirek és Vanirok. és várunk. a nagyanyja. A Malbryban töltött évek alatt csak Félszemű állt mellette. ahogy Loki megáll a hajó végében. a Vágy istennője. és a gyász. az Ármányos…. Minden összefügg: a bánat és az öröm. és köztük a z összes évszak. mások. Maddy nézte őket. hogy Odin valahogy mégis átmenekült az Álomba – bár ha Hélben halt meg. a Félszeműt a tűzbe és a sötétségbe. törődötten. és futótűzzel meggyújtja. jöjjön égszakadás-földindulás. sőt máris a részese. amikor eltolják a parttól -. és dühös volt feltörni készülő könnyeire. nem mutatkozott többé. és mi. a Tenger istene. a bizonytalanság e pillanatában hirtelen nem remélt öröm fogta el. Vajon valóban így kellett végződnie? – töprengett Maddy. melyet meggyújthatnak. Osztoztak fájdalmában. A Rendet talán elsöpörték. De ezek. a Rendet megsemmisítették. Az istenek teljes alakjukban álltak mind a tizenketten. ahogy a Világfa levelei és gyökerei is szerepet játszanak a Rend és a Káosz egyensúlyában. Nézte. most zokogott. ahogy . a Gyógyító. Maddy Smith. azzal együtt fognak szembenézni. a kezdet és a vég. ahogy a Vanirok egyenként előléptek. hogy valaha is másként lesz. akik veszélyeztetik az egyensúlyt. szürke hajóra. és a szerencse és a védelem rúnáit hajítsák az Álomba. ahogy mindenki mást is. legközelebb hogy végződik? Csak annyit tudott. Nem remélte. akár akarja. gyászolva. és akkor nem volna test sem. úgy gondolta. gondolta Maddy. akit még a saját Népe is gyűlölt és rettegett. miközben a folyó elvitte Odint. az Anya. aki sosem sírt. gondolta Maddy. Még nincs vége. Itt volt az apja. a Költő. egyelőre legalábbis. A családom. a Harcos. milyen új arcot ölt majd az ellenség? Ki tudja. . Fellegvárat kell építeni. lassan elvonultak. barátok. amit elégethetnek. a Vadászat istennője. És akkor meglátta…. lapos uszadékra fektették. és ő is csak az év pár napjában. de mire? Felnézett. sápadtan. Mind elhaladtak előtte: a Mennydörgő. a múlt istenei itt állunk az Álom partján. az Erőd egy lehullott darabkáiból összeeszkábált bárkára. s mellé tették a fegyvereit meg a kalapját. és még sokszor meg is fogják vívni. Ki tudja. majd mindannyian – a Káosz és a Rend elveszett gyermekei – végignézték. és bárhogy hívogatták vagy könyörögtek neki. akik itt álltak a folyóparton…. de csak sodródó. ahogy őket is hozzá.és színoszlopok: a Régi Korok hősei és hősnői. Senki sem mert hangot adni a reményének.ismeretlenül. akkor Hél bizonyára magának követelte volna. az egyensúly helyreállt. vagyis új Asgardot úgy. toprongyos túlélők. A Tábornok meghalt. az Aratás királynője. Sokszor megvívták már ezt a csatát. erős kötelék fűzte őt hozzájuk. de mindig lesznek más ellenségek. gondolta Maddy. hogy részt akar venni benne.270 8 Hajóra kellett volna tenniük – gondolta Maddy -. hogy történjék bármi. a szövetségesei és a barátai. hogy tisztelegjenek a folyón távolodó bárka előtt. hogy leróják a kegyeletüket. Mindig is magányos gyermek volt. aki egyedül játszott. és kicsordultak a könnyei.

tovább él a meséiben. mely lecsorgott a folyón. a helyre. akárcsak a Világfa. Félszemű. le a völgyekbe.271 egykor volt. Mert a mesemondó sosem hal meg. Ezt a Rend is tudta. hogy nyugodtan álmodhassanak… Maddy ugyanis tudta. és ahova egy nap talán vissza is tér. és fel kell fedeznie a mesék világát. és eltűnt szem elől. mint Asgard maga. amikor az ilyesmi olyan távolinak és elérhetetlennek tűnt. hogy ahol a Népek álmodnak. onnan az istenek sincsenek messze. ahogy elnézte az égő hajót. igaz. és átszivárog a Fenti Világba. amikor eszébe jutott valami. és felbugyborékol a Kis Medve Erdőben. amíg van. hogy felébresszen mindenkit Malbryban és azon túl is. amit álmodni lehet. át az ingoványokon. és Maddy legelőször is ezt a törvényt akarta megváltoztatni. Ulpius-ház Könyvkiadó. Budapest Felelős kiadó Kepets András Felelős szerkesztő Huszti Gergely Tördelte Jeges Erzsi Nyomtatta és kötötte a Kaposvári Nyomda Kft. Félszemű megértette volna. A Lenti Világban belefolyik a Strondba. aki hallgassa. hogy továbbadhassa. s ezért helyezte törvényen kívül a meséket és a könyveket. ahonnan minden származik. És Maddy elmosolyodott. majd vékony erecskék sokaságán át elfolyik a hegyek alatt. amit Félszemű mondott még akkoriban. Keress az álmaidban! – mondta Félszemű. mint más a kisbicskákat vagy a lepkéket vagy a színes köveket. Az Álom folyó. – 281310 Felelős vezető: Pogány Zoltán igazgató . majd végül eljut a Világvégére és az Egy Tengerbe. számtalan ággal és útvonallal rendelkezik. És elmosolyodott. barátokat kell szerezni. meg kell keresnie a testvérét. Kibuggyan a Vörös Ló Dombja alatt. Minden. aki úgy gyűjtötte a meséket.

272 .

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful